RUGALMASSÁGTANI PEREMÉRTÉK FELADAT

A rugalmasságtani feladat kitűzése:

Adott:
• a test méretei és alakja
• a test anyaga
• a test terhelése és megtámasztása

Keresett: A rugalmas test állapotjellemzői:

 
• u = u ( x, y, z ) elmozdulási állapot (elmozdulási vektormező)
• A = A ( x, y, z ) alakváltozási állapot (alakváltozási tenzormező)
• F = F ( x, y, z ) feszültségi állapot (feszültségi tenzormező)

A fenti állapotjellemzők közti összefüggéseket megadó egyenletek, összefüggések:

• kinematikai egyenlet
• egyensúlyi egyenletek
• anyagegyenlet

1. Kinematikai egyenlet

Kinematika: test alakváltozásának, elmozdulás állapotának leírásával foglal-

kozik, de nem vizsgálja azt, hogy milyen erőhatások hozzák létre az elmozdu-
lásokat, alakváltozásokat, tehát csak geometriai leírással foglalkozik.

Alakváltozás során a kezdeti deformáltaltan állapotból létrejön egy deformált

állapot. Minket csak a kezdeti és a végállapot érdekel.

Az elmozdulás állapot az alábbi részekre bontható:

• merevtestszerű elmozdulás
• merevtestszerű szögelfordulás
• alakváltozás
    
Az elmozdulásmező: u =u ( x, y, z ) =u ( x, y, z ) ex + v( x, y, z ) e y + w( x, y, z ) ez

Feltételezés: Az elmozdulások és alakváltozások kicsik.

Vizsgáljuk a P pont elemi környezetében lévő Q pont elmozdulását!

    
P pont elmozdulása: u P = u P ( x, y , z ) = u P ( x, y, z ) ex + vP ( x, y, z ) e y + wP ( x, y, z ) ez
dddd
P-ből a Q-ba mutató vektor: dr = dx ex + dy e y + dz ez
    
Q pont elmozdulása: uQ = uQ ( x, y, z ) = uQ ( x, y, z ) ex + vQ ( x, y, z ) e y + wQ ( x, y, z ) ez
ddd d
Az ábra alapján látható, hogy u= Q u P + du , ahol du az elmozdulásmező hely szerin-
ti megváltozása. A jobboldalt fejtsük sorba lineárisan, így:
d
+ du 
ddd
dd ∂u ∂u ∂u
uQ =
uP +  +
dx  + ∂z dz
dy 
∂x P edddd
x ⋅dr
∂y P edd P ez ⋅dr
d
  y ⋅dr
  d

du x
d du z
du y

      d
Alkalmazzuk az a a (b ⋅ c=
) (a a b ) ⋅ c azonosságot, majd emeljük ki dr -t:
ddd
 ∂u
dddddd ∂u ∂u 
du =  ex +
 ey + ez  ⋅ dr =D ⋅ dr ,
 ∂x ∂y

∂z 
d
= u ∇
D

Ahol D az elmozdulásmező derivált tenzora:

 ∂u ∂u ∂u 
 
u   ∂x ∂y ∂z 
 ∂ ∂ ∂   ∂v ∂v ∂v 
D= u  ∇=  v   =
  
∂x ∂y ∂z   ∂x ∂y ∂z 
 w 
 ∂w ∂w ∂w 
 
 ∂x ∂y ∂z 
A derivált tenzor felbontható szimmetrikus és ferde szimmetrikus részre:

D=
1
( 1
) (
D+ D + D− D = A+ Ψ
T

2 ( (
( 2 (
T
)
A Ψ

• A szimmetrikus rész az A az alakváltozási tenzor, mely az elemi környezet

alakváltozására jellemző.
• A ferde szimmetrikus rész a Ψ forgató tenzor, amely az elemi környezet merev-
testszerű szögelfordulását jellemzi.

kinematikai egyenlet: Az alakváltozási tenzor előállítására szolgáló rész:

= A
1
2
(
D + D=
T 1 
2
)
∇ + ∇ u)
( u 


  ∂u ∂u  ∂u 1  ∂u ∂v  1  ∂u ∂w  
∂u   ∂u ∂v ∂w     +   + 
 
  ∂x ∂y ∂z   ∂x ∂x ∂x    ∂x 2  ∂y ∂x  2  ∂z ∂x  

1   ∂v ∂v ∂v   ∂u ∂v ∂w    1  ∂v ∂u  ∂v 1  ∂v ∂w  
A=  + =  +   + 
2   ∂x ∂y ∂z   ∂y ∂y ∂y    2  ∂x ∂y  ∂y 2  ∂z ∂y  
 
  ∂w ∂w ∂w   ∂u ∂v ∂w    1  ∂w ∂u  1  ∂w ∂v  ∂w

    + +  
  ∂x ∂y ∂z   ∂z ∂z ∂z    2  ∂x ∂z  
2  ∂y ∂z  ∂z 
 

A kinematikai tenzoregyenletnek megfelelő skalár egyenletek:

∂u  ∂u ∂v 
εx = γ xy =γ yx = + 
∂x  ∂y ∂x 
∂v  ∂v ∂w 
εy = γ yz =γ zy = + 
∂y  ∂z ∂y 
∂w  ∂u ∂w 
εz = γ xz =γzx =∂ + ∂ 
∂z  z x

Ez 6 db skalár egyenlet 9 darab ismeretlen függvénnyel

Fizikai tartalom:
A kinematikai egyenletek az elmozdulásmező és az alakváltozási mező koordinátái
között teremtenek kapcsolatot.
Az alakváltozási mező koordinátái nem függetlenek egymástól: az elmozdulásmező
koordinátáiból származtathatók megadott szabályok szerint
 
z dA
A
2. Egyensúlyi egyenletek   
n dF= F ⋅ dA
V dA
 dV
Tekintsünk egy V térfogatú A felületű általános testet. r
O  
A testre 2 féle terhelést tudunk átadni: dF = qdV
d d x
• térfogaton megoszló: dF = fdV y

ahol f a térfogaton megoszló erőrendszer sűrűségvektora [N/m3]
d d d
• felületen megoszló: dF = ρdA =⋅F n dA
d
dA

ahol ρ a felületen megoszló erőrendszer sűrűségvektora [N/m2]

Az egyensúly feltétele:
 
erők eredője 0 nyomaték tetszőleges A pontra 0
   
F =0 MA = 0
Erők egyensúlyi egyenletének integrál Nyomatékok egyensúlyi egyenletének
alakja: integrál alakja (origóra felírva):
d d d d d d d
ddd
F= ∫
0 = fdV + F ⋅ ndA ∫ MO = 0 = ∫ r × fdV + ∫ r × F ⋅ ndA
(V ) ( A) (V ) ( A)
Az integrál alakot szokás globális alaknak is nevezni, mivel ez a teljes testre vonat-
kozik.
Az integrál alakot a Gauss-Osztrogradszkij tétellel hozhatjuk differenciális alakra,
mely szerint az A zárt felület által határolt V térfogatban definiált vektormezőre fennáll,
hogy divergenciájának térfogati integrálja megegyezik a felületből kifelé irányított normál-
d
irányú komponensének felületi integráljával, tehát ∫ F ⋅ ndA
= ∫
F ⋅ ∇dV .
( A) (V )
Erők egyensúlyi egyenletének differenci- Nyomatékok egyensúlyi egyenletének
ális alakja: differenciális alakja:
d d
= ∫
f dV + F ⋅ ∇dV ∫ F=F
T
0
(V ) (V )
d d Melyből a skalár egyenletek:
∫( )
f + F ⋅ ∇ dV = 0 τ xy = τ yx
(V )
  τ xz = τ zx
F ⋅∇ + f =0
τ yz = τ zy
Mátrix alakban:
Ez 3 db skalár egyenlet 0 db újabb isme-
∂ retlennel
 
 σ x τ xy τ xz   ∂x   f x  0 
  ∂     
 τ yx σ y τ yz   ∂y  +  f y  =
0 
 τ zx τ zy σ z     f z  0 
  ∂ 
 ∂z 
Melyből a skalár egyenletek:
 ∂σ x ∂τ xy ∂τ xz
+ + + fx =
0
∂x ∂y ∂z
∂τ yx ∂σ y ∂τ yz
+ + + fy =
0
∂x ∂y ∂z
∂τ zx ∂τ zy ∂σ z
+ + + fz = 0
∂x ∂y ∂z
Ez 3 db skalár egyenlet 9db újabb isme-
retlennel
A differenciális alakot lokális alaknak is szokás nevezni, mivel ez külön-külön a test
összes pontjára vonatkozik (erősebb feltétel, mint az integrál alak).
Fizikai tartalom:
• A feszültségi tenzor nem független a térfogaton megoszló erőrendszertől
• A feszültségi tenzor elemei sem függetlenek egymástól, ki kell elégíteniük a 3
egyenletet.
• A nyomatékok egyensúlyi egyenlete alapján a feszültség tenzor szimmetrikus.

3. Anyagegyenlet

A hőtan I. és II. főtétele segítségével levezethető az Általános Hooke-törvény, mely

esetén az alábbi feltételezésekkel élünk:
• csak kis alakváltozások lépnek fel (= geometriai linearitás)
• az anyag lineárisan rugalmasan viselkedik (= anyagi linearitás)
• az anyag izotróp tulajdonságú (iránytól függetlenek az anyagi tulajdonságok)

E  ν  A skalár egyenletek:
= A+
1 + ν 
F AI I 
1 − 2ν  E  ν 
=
σx 
1+ ν 
εx +
1 − 2ν
( )
εx + ε y + εz 

ahol:
E  ν 
E - az anyag rugalmassági (Young)
modulusza
=
σy 
1+ ν 
εy +
1 − 2ν
( )
εx + ε y + εz 

ν - a Poisson tényező E  ν 
AI = ε x + ε y + ε z az A első skalár invari-
=
σz 
1+ ν 
εz +
1 − 2ν
( )
εx + ε y + εz 

ánsa E
=
τ xy γ xy Ez 6 db skalár
1 0 0  2(1 + ν)
egyenlet 0 db újabb
I = 0 1 0  (egységtenzor) E ismeretlennel
=
τ yz γ yz
0 0 1  2(1 + ν)

E
=
τ xz γ xz
2(1 + ν)
Fizikai tartalom: Az anyagegyenlet kapcsolatot teremt a belső erők (feszültségek) és
alakváltozások között

ÖSSZEGZÉS
Az egyenletek:
1  
kinematikai egyenlet =A ( u 
∇ + ∇ u) 6 db skalár (PDE)
2
 
F ⋅∇ + f =0 3 db skalár (PDE)
egyensúlyi egyenletek
F=F
T
3 db skalár (ALG)
E  ν 
anyagegyenlet =F  A+ AI I  6 db skalár (ALG)
1+ ν  1 − 2ν 
→Ez összesen 18 db.
Az ismeretlen függvények:
elmozdulás koordináták u ( x, y , z ) v ( x, y , z ) w( x, y, z )
fajlagos nyúlások ε x ( x, y , z ) ε y ( x, y , z ) ε z ( x, y , z )
szögtorzulások γ xy ( x, y, z ) γ yz ( x, y, z ) γ zx ( x, y, z )
normálfeszültségek σ x ( x, y , z ) σ y ( x, y , z ) σ z ( x, y , z )

τ xy ( x, y, z ) τ yz ( x, y, z ) τ zx ( x, y, z )
csúsztató feszültségek
τ yx ( x, y, z ) τ zy ( x, y, z ) τ xz ( x, y, z )
→Ez összesen 18 db.

Peremfeltételek

Az előzőekben felírt differenciál-, illetve algebrai egyenletrendszer 

egyértelmű megoldásához szükségünk van a peremfeltételek z n 
p0
megadására is. dA

Kinematikai peremfeltételek: előírt (ismert) elmozdulás A u

     Ap
u (r ) = u0 (r ) az r ∈ Au megfogási felületen O

Dinamikai peremfeltételek: előírt (ismert) felületi terhelés x y

    
F (r ) ⋅ n =p0 (r ) az r ∈ Ap terhelési felületen

Ahol:
Au ∪ Ap =
A , tehát minden felületdarab valahova tartozik. Ahol se terhelés, se meg-
fogás, az a terhelési felülethez tartozik 0 értékű terheléssel.
Au ∩ Ap =
∅ , tehát a megfogási és terhelési felületnek nem lehet metszete.
Navier-egyenlet

 
u A F f
1   E  ν 
 
=A ( u 
∇ + ∇ u) =F  A+ AI I  F ⋅∇ + f =0
2 1+ ν  1 − 2ν 

A fentiekből 2 dolgot tudhatunk

• meg tudjuk adni a test terhelését
• meg tudjuk mérni a test elmozdulását
Balról jobbra haladva csak deriválni kell, ami egyszerű
Jobbról balra haladva integrálni kell, ami nehéz.
Szilárdságtani feladatok során nekünk jobbról balra kell haladni.
Ha kinematikai egyenletet behelyettesítve az anyagegyenletbe, majd azt behelyette-

sítve az egyensúlyi egyenletbe, akkor egy kizárólag az u ( x, y, z ) elmozdulás mezőtől
függő másodrendő PDE-t kapunk. Ez az un. Navier-egyenlet:
   
(λ + µ )∇ 
∇ ⋅ u + µ∇ ⋅ ∇ u + f = 0
νE E
=ahol: λ = , µ
(1 + ν )(1 − 2ν ) 2(1 + ν )

Bizonyítható, hogy a rugalmasságtan egyenletrendszerének adott peremfeltételek

mellett egy és csak egy megoldása létezik (egzisztencia és unicitás).
Egzakt megoldás: ha a keresett mezők a rugalmasságtan egyenletrendszerének
minden egyenletét kielégítik.
Közelítő megoldás: amikor a keresett mezők nem elégítik ki a rugalmasságtan
egyenletrendszerének minden egyenletét.

A fenti egyenletrendszer egzakt megoldásának előállítása a mérnöki problémák túl-

nyomó többségénél nem lehetséges. Ezért a mérnöki feladatoknál leggyakrabban
közelítő megoldások előállításával is megelégszünk. A leggyakrabban alkalmazott
közelítő módszer az un. végeselem módszer.