Antologia A Hit Városa PDF

M.A.G.U.S.
KÖNYVEK
A HIT VÁROSA - TÖRTÉNETEK ÚJ-PYARRONBÓL
Sorozatszerkesztő:
Borús Hella
A h i t VÁROSA
TÖRTÉNETEK ÚJ-PYARRONBÓL
ANTOLÓGIA
DELTA VISION
2008
M.A.G.U.S.
KÖNYVEK
a hit városa - Történetek Új-Pyarronból
antológia
Irodalmi szerkesztő: Borús Hella

Tiszteletbeli szerkesztő: Gáspár András
A kötet szerzői:
M a l c o l m J . Hunt
J o h n J . Sherwood
Indira Myles
Csaba T a m á s
Csigás G á b o r
Süle György
J a n van den B o o m e n
Borítófestmény: © Zsilvölgyi Csaba (Max), 2 0 0 8

T é r k é p : © Kotsis Levente és Dományi Bálint, 2 0 0 8
© D e l t a Vision Könyvkiadó, 2 0 0 8
A kiadvány W a y n e C h a p m a n (Gáspár András és
N ó v á k Csanád), az Y n e v világát m e g a l k o t ó szerző
engedélyével került elkészítésre és kiadásra.
A M.A.G.U.S., AVAGY A KALANDOROK KRÓNIKÁJA
a G a m e s k ú t K f t . bejegyzett védjegye,
feltüntetése a jogtulajdonos hozzájárulásával történik.
ISBN 9 7 8 963 9 8 9 0 04 6
ISSN 1789-5847
M i n d e n jog fenntartva
www.deltavision.hu
info@deltavision.hu
Malcolm J. Hunt
Ellenségem ellensége
Derra T y n n e n saját kiáltására riadt megint. Zihálva ült

fel az ágyban, és eltartott egy ideig, mire sikerült lecsilla-
pítani zaklatott légzését. Megint arról álmodott, m i n t az
elmúlt három évben szinte minden egyes éjszaka: a csatá-
ról A b u K u l e f mellett.
Az álmok kíméletlen részletességgel idézték emlékeze-
tébe a történteket. Bőrén m é g érezni vélte a száraz siva-
tagi levegőt, hallotta a tucatnyi nyelven felharsanó csata-
kiáltásokat, látta a holdfényben megvillanó fegyvereket.
Egyenes pyar kardok, íves dzsad szablyák és jatagánok
csaptak össze a Mélysivatagból előözönlő Osi N é p foga-
zott menetheivel. Ötszörös túlerő és egy testet öltött is-
ten hatalma állt az amundok mellett, nem csoda, hogy az
embernépek megsemmisítő vereséget szenvedtek.
M e g r á z t a fejét, mintha ezzel száműzhetné az előtola-
kodó emlékeket, m a j d kikászálódott a vékony á g y n e m ű
fogságából, és szélesre tárta a spalettákat, hogy a hűs éj-
szaka felfrissíthesse a szoba állott levegőjét.
Az ablakából csodás kilátás nyílt az Államszövetség
épülő fővárosára. Ameddig a szem ellátott, m i n d e n ü t t új
épületek e m e l k e d t e k , a legtöbbet m é g óvón körülölelték
a masszív állványzatok. A Dorlan fölött új hidak nyújtóz-
A h i t VAROSA • 5
tak, a város fölé új tornyok és kupolák magasodtak. Ú j -
Pyarron legalább egy szempontból méltó volt a nevére.
O t t , ahol a folyó utat vágott a házak között, jól lát-
szottak a város szélén tákolt kalyibák. Az Ibarából és
a Kereskedő Hercegségekből érkezettek farönkökből,
hulladékdeszkákból és sátorvászonból egész városnegye-
det húztak fel.
Kicsit oldalra tekintve, a viadomói bankház kecses tor-
nya mellett megpillantotta a keskeny sarlóvá fogyott m á -
sodik holdat, amely már jócskán égi pályája végén járt, je-
lezve, hogy hamarosan közeleg a hajnal.
T u d t a , hogy értelmetlen babona megvárni, amíg az
égitest teljesen eltűnik a torony m ö g ö t t , mégis m e g t e t t e .
Viadomo szülöttjeként igencsak tetszett neki az erős to-
rony és a m ö g ö t t e lehanyatló kék hold szimbolikája.
- R o h a d j m e g , átkozott! - dünnyögte a szakállába.
Nyolc éve nem tudott úgy pillantani a második hold-
ra, hogy ne szoruljon össze tőle a gyomra. Az a m u n d o k
A m h e - R a m u n t tartották a kék hold urának, és igaz, ami
igaz: amikor az égitest világított a sivatagi éjszakában,
semmi nem állhatott az útjukba, istenük közelsége olyan
erőt adott nekik, amivel nem szállhatott szembe egyetlen
hatalom sem. Legalábbis önállóan nem.
A kényszer végül fura szövetségeket szült. Dzsadok
harcoltak gorvikiak oldalán és pyarroniak küzdöttek
krániak mellett. Egy emberöltővel, de akár csak tíz esz-
tendővel ezelőtt mindez elképzelhetetlen lett volna. V é -
gül mégis kevésnek bizonyult minden erőfeszítés, együtt
sem tudták elejét venni az A b u Kulef-i fiaskónak.
A kék égi sarló végleg eltűnt a bankház épülete m ö -
g ö t t , és T y n n e n elszakította pillantását a várostól.
Elgondolkodva simított végig a bordáin végighúzódó,
tarajos szélű sebhelyen. Élete nagyobbik részében szinte
6 • m.A.Q.U.S.
folyamatosan harcolt Pyarron és a hit ellenségeivel, és ez-
alatt számos sebet szerzett, még ennél súlyosabbakat is,
de az összes korábbit meggyógyította istennője hatalma.
Ezt nem. M é g élénken emlékezett az érzésre, amikor a fo-
gazott élű meneth az oldalába mart. A míves sodronying
mit sem számított ellene, mintha nem is acélból, hanem
selyemből készült volna.
A k k o r is fohászkodni próbált úrnőjéhez, de akadozó
szavait elsöpörte A m h e - R a m u n hatalma. A kék hold urá-
nak akaratával akkor és ott senki nem tudott szembe-
szállni, szétzilált minden más varázst és imát.
Sosem tudta m e g , hogyan élte túl a csatát, és arról sem
volt képes számot adni, miként jutott el végül a tenger-
hez. Mire elért egy nyomorúságos kikötőbe, nem csak
tönkretett vértjét és kicsorbult kardját vesztette el, de
istennője szent jelképét is. Utolsó értékével, dédapjától
örökölt pecsétgyűrűjével fizetett, hogy egy lélekvesztő
visszavigye a déli partra, míg végül csak a keserűség és az
oldalán gennyedő seb maradt neki emlékbe, hogy sose fe-
ledje A b u Kulefet.
A hajón egy dzsad kirurgus, amennyire csak tudta,
kitisztította és összevarrta a sebet. Becsületére legyen
mondva, betegét a zord körülmények ellenére sem vitte
el a sebláz, csupán a cakkos szélű vágás maradt m e g , ami-
től felsőteste úgy nézett ki, mint valami rosszul összefér-
celt gólemé. T y n n e n t akkoriban ez zavarta a legkevésbé.
A kudarc érzése rágta belülről, mint a métely.
Recsegő ízületekkel ereszkedett térdre a d a m a s z t k e n -
dővel letakart házi oltár előtt, hogy hálát adjon istennő-
jének mindazért, amiben élete során részesítette. F o h á -
sza nem szerepelt egyetlen imádságoskönyvben sem, de
neki t ö b b e t jelentett bármelyik másiknál. S e g í t e t t e m -
lékezni.
A hit váROSA • 7
- D r e i n a , kegyelmes istennő, aranykezű úrnő, köszö-
nöm adományaidat. Köszönöm, hogy megszülettem, és
hogy szolgálhatlak. Köszönöm, hogy megkímélted anyá-
mat a betegségtől...
Alig néhány esztendős lehetett, amikor anyját láz tá-
madta meg. A déli puszták felől érkező kór olyan gyorsan
őrölte fel az asszony egészségét, hogy alig maradt idő a vá-
rosból papot hívatni az uradalomba. Apja alatt megdöglött
a ló, de időben Viadomóba ért, és gyógyítót hozott az ud-
varházba, aki m e g tudta menteni a beteg életét. T y n n e n
anyja végül csaknem három évtizeddel később, a város ost-
romakor vesztette életét, de a fia akkor, abban a beteg iz-
zadtságtól bűzlő, kellemetlenül meleg szobában eszmélt rá
az aranykezű úrnő hatalmára, amikor a koravén arcú pap
visszaperelte a haldoklót Dartontól.
Az ima g y e r m e k k o r á b a n csupán néhány sorból állt:
köszönet az anyjáért és később, hogy apróddá válha-
tott, hogy jó mesterektől tanulhatott. Aztán idővel egy-
re hosszabbra nyúlt, amikor az istennő a kegyébe fogad-
ta, m a j d az Oroszlánszív rend tagjává válhatott. Portyák,
csaták és tornák, sebesülések és betegségek k ö v e t t é k
egymást, és D r e i n a sosem hagyta magára, de talán m i n -
den korábbi adományt elfeledtetett volna a Dúlás, ha az
ima nem segít emlékezni.
- K ö s z ö n ö m , hogy megismerhettem G i n n á t , és hogy
a feleségem lehetett. Köszönöm a gyermekeimet. K é r l e k ,
óvd Lyert úgy, ahogy eddig! - Régebben nevén nevez-
te mindhárom gyermekét, de már csak a legfiatalabb élt.
Lánya és idősebb fia Ó-Pyarronnal együtt pusztult el. Az-
óta csak azért adott hálát, hogy a nekik jutott néhány év-
ben az apjuknak m o n d h a t t a magát.
- K ö s z ö n ö m , hogy megóvtál Viadomo ostrománál, és
hogy harcolhattam, amikor visszazavartuk a nomádo-
8 • m.A.Q.U.S.
kat. K ö s z ö n ö m , hogy segítettél Sempyernél és Gyrránál,
Hevtarrnál és D o m u r t n á l , Tessarapnál és Enysmonnál,
Amrunnál és Erapnál. Köszönöm, hogy megvédtél az Ö r -
dögnyelven, és hogy túléltem a khaynesst.
- K ö s z ö n ö m , hogy túléltem a tengert, és köszönöm,
hogy túléltem a sivatagot. Köszönöm, hogy védelmez-
tél, és velem voltál El Eiselnél, Bayuránál, Kadirnál és
Abadanánál. Köszönöm, hogy győzhettünk Tilutnál és El
Ragdarnál. K ö s z ö n ö m , hogy megkímélted az életem A1
Azairnál és A b u Kulefnél.
- K ö s z ö n ö m , hogy hazatérhettem. Tarts m e g kegyed-
ben, adj erőt és türelmet! Segíts, hogy szolgálhassalak,
mert te vagy a Rend és tiéd a Hatalom, tiéd a H ű s é g !
Az ima, mint szinte mindig, segített. Megnyugodva,
tiszta fejjel kezdhetett neki az előtte álló feladatoknak.
* * *
Páros napokon, immár harmadik esztendeje, előadá-

sokat tartott a Hadiakadémián. Sosem hitte volna, hogy
egyszer bárki épp rá lesz kíváncsi, de úgy tűnt, az elmúlt
években nem csökkent az érdeklődés. N e m sokat tudott
az akadémia működéséről, tőle lándzsával is terelhették
a félköríves csarnokba a fiatalokat. B a r á t j a és lovagtársa,
derra N e r e n , az új-pyarroni rendház perjele győzte m e g
annak idején, hogy van mit oktatnia annak a korosztály-
nak, amelyik számára a Dúlás legfeljebb nyomasztó gyer-
mekkori emlék, a manifesztációs háború pedig messzi
népek és csupán legendákból ismert fajzatok érdektelen
küzdelmét jelentette túl a tengeren.
D é l e l ő t t ö n k é n t általában stratégiát és taktikát o k t a -
tott, délutánonként hadtörténelmet. Mesélt a régi és ke-
A h i t VÁROSA • 9
vésbé régi c s a t á k r ó l és o s t r o m o k r ó l , h a d m ű v e l e t e k r ő l és
arcvonalakról, hadrendről és utánpótlási v o n a l a k r ó l , el-
helyezkedésről és f e g y v e r n e m e k r ő l .
M a g á n a k is jó egy évébe került, mire r á d ö b b e n t , m e n y -
nyire igazat m o n d o t t a perjel. B ő s é g e s t a p a s z t a l a t o k k a l
r e n d e l k e z e t t a hadviselés számos területén a k ö n n y ű l o v a s
n o m á d o k k a l s z e m b e n i h a r c m o d o r t ó l az ork p o r t y á z o k ül-
dözésén át a kráni nehézgyalogos légiókkal vívott szabá-
lyos ü t k ö z e t e k i g . Ibarai tapasztalatairól n e m is beszélve.
E z ú t t a l is, m i n t az e l m ú l t é v e k b e n szinte m i n d i g , c s a k -
n e m négyszáz fiatalember, négyszáz g a z d a g , befolyásos
család sarja h a l l g a t t a m i n d e n egyes szavát a csarnok lép-
csőiről. T ö b b s é g ü k helybeli volt, de bőséggel a k a d t a k
k ö z t ü k hatvárosiak, predociak és syburriak is. Az Á l l a m -
szövetség t a g j a i n kívül m é g néhány, a hitet valló szövet-
séges városállam is elküldte e g y - k é t fiát tanulni.
T y n n e n k e d v t e l v e nézett végig hallgatóságán. L e g t ö b -
ben k a t o n a m ó d r a rövidre nyíratták h a j u k a t , a l k a t u k és
i z o m z a t u k e g y a r á n t arról árulkodott, h o g y az a k a d é m i á n
a h a d á s z a t n a k n e m csak az e l m é l e t é t t a n u l j á k . É r d e k l ő d -
v e várták T y n n e n ú j a b b előadását.
- M a n e m f o g o k ü t k ö z e t e k r ő l é s összecsapásokról b e -
szélni - k e z d t e m o n d a n d ó j á t . Tanítványai nem tették
szóvá f e n n h a n g o n c s a l ó d o t t s á g u k a t , ezt f e g y e l m e z e t t s é -
g ü k n e m e n g e d t e , de arckifejezésük és t e s t t a r t á s u k v á l t o -
zása elárulta ő k e t . N é h á n y a n azonban e k k o r é l é n k ü l t e k
fel igazán, és egészen előredőltek. Ők t u d t á k , h o g y jelen-
tős dolog b í r h a t j a csak rá a viadomói m e s t e r t arra, h o g y
eltérjen a m e g s z o k o t t rendtől.
- T a l á n m é g n e m hallott róla m i n d e n k i , d e a n a p o k -
b a n ú j a b b k ö v e t s é g érkezett a T a b a e l - I b a r á b ó l . E g y e s e k
szerint egyenesen dzsenn h a t a l m a s s á g o k , m á s o k szerint
közönséges dzsad k a l m á r o k . V é g ü l is n e m m i n t h a olyan
10 • m . A . q . u . s .
nagy különbség lenne, nem igaz? - kérdezte, enyhe de-
rültséget okozva a hallgatóság soraiban. - N e m hoztak jó
híreket. Az amundok megállíthatatlannak tűnnek, m é g
mélyebbre nyomultak Gorvik földjére. A legtöbb, amit
eddig el tudtunk érni, az, hogy kicsit lelassítottuk őket.
Szerintem ez is inkább köszönhető annak, hogy ismeret-
len terepre értek, mint a seregeinknek, ez azonban most
nem számít.
- A követek a hírekért cserébe - nem tudta megállni,
hangjába gúnyos él kölrözött - újabb segítséget kérnek.
Ú j a b b e m b e r e k e t , ú j a b b seregeket. Ú j a b b véráldozatot,
ami nem csak szükségtelen, de egyenesen megbocsátha-
tatlan ostobaság lenne!
Erre már felhördült a fiatalság, többen felugrottak a
helyükről, és kiabálni kezdtek, ahogy arra T y n n e n szá-
mított. Elvégre ezek az ifjak - némelyiknek m é g a sza-
kálla sem serken - i m m á r nyolc éve hallgatják, hogy
Pyarronnak kötelessége segíteni a dzsad népeken és m e g -
állítani A m h e - R a m u n hordáit, mielőtt az Államszövet-
ségben folytatják a sivatagban megkezdett tombolást.
- H o g y m o n d h a t ilyet, derra? - kiabálta az egyik fi-
atalember. Kissé darabos vonásai és vaskos kiejtése
sempyeri felmenőkről árulkodtak. Öblös hangja jól hal-
latszott a zsivajban is, miközben ujjával vádlón m u t a t o t t
le a viadomói oktatóra. - A dzsadok mellettünk álltak a
Dúlás idején! A segítségükkel vertük vissza K r á n hordáit!
Miféle emberek volnánk, ha nem segítenénk nekik?
- É s H a t Város jövője sem lenne túl biztató, ha az
amundok megfordulnak, és Gorvik helyett nyugatra in-
dulnak. S e m m i nem állna az útjukba - tette hozzá egy
másik ifjú némileg nyugodtabban. Kevert vonásai, ra-
gyogó zöld szeme és finom, szokatlan hangokban gazdag
kiejtése alapján az északi parti városok valamelyikének
A h i t V Á R O S A • 11
szülöttje lehetett. Az ottani kalmárnépek gyakorlatiassá-
gával a közvetlen veszélyre figyelmeztetett, nem az esz-
meiségre.
- N o m e g a dzsennek valószínűleg nem kívánják in-
gyen a segítséget - tette hozzá kimért hangon egy har-
madik. Tynnen alig bírta megállni, hogy el ne vigyorod-
jon, amikor észrevette a nyakában függő pénzérményi,
arany bőségszarut. A Hadiakadémiára járók többsége
közelebb érezte magához Arel, Darton, vagy Uwel hi-
tét, mint a kevésbé harciasnak gondolt Dreináét, de az
Oroszlánszív lovagrend sokat tett azért, hogy az efféle
gondolkodás megváltozzon. Maga Tynnen is az istennő e
világi gazdagságának jelképét hordta a nyakában arany-
láncon.
N e m felelt, hátratett kézzel nézett hallgatóságára. Ala-
posan végigmérte a hangoskodókat, és megvárta, amíg
morgolódva ugyan, de visszaülnek a helyükre és borús te-
kintettel, összevont szemöldökkel rá figyelnek. Igyekezett
megjegyezni azokat, akik arcán inkább érdeklődés, vagy
legalább várakozás tükröződött, és nem elutasítás.
- I g a z a t o k van. Mindnyájatoknak. És gondolom, azt
is tudjátok, hogy ezekkel, amiket érvként felsorakoztat-
tatok, m a g a m is tisztában vagyok. - Elégedetten vette
tudomásul, hogy a sempyeri jól láthatóan elvörösödött a
burkolt rendreutasítástól.
Szokásához híven járkálni kezdett a lépcsők előtti té-
ren. Ha sokat állt egy helyben, az ízületei később mindig
fájdalmasan emlékeztették arra, hogy már nem fiatal.
- I g a z a t o k van - mondta még egyszer, és a nyomaték
kedvéért még rá is bólintott. - Azt felejtitek el csupán,
hogy ezt a háborút nem csak az amundokkal vívjuk, ha-
nem Kránnal is.
A felzúdulás, ahogy várta, ezúttal sem maradt el.
12 • m . a . q . u . s .
- K r á n a szövetségesünk! - kiáltották többen is. -
Krán most a barátunk! — tették hozzá mások, ki meg-
győződésből, ki megszokásból. Tynnen egyikért sem hi-
báztathatta őket. Épp a saját egyháza fordította a legtöbb
időt és fáradságot arra, hogy elfogadtassa az emberekkel,
hogy Pyarron a krániak mellett küldi harcba a csapatait.
Annak a Kránnak az oldalán, amely alig negyed százada
lerombolta a Szent Várost és feldúlta a Pajzsállamokat.
Annak idején maga is úgy gondolta, hogy az amundok
visszaszorítása olyan cél, aminek érdekében felül kell
emelkedni a múlt sérelmein, és el kell fogadni a fekete
határon túlról érkező segítséget is. Persze azóta sok min-
den megváltozott. Ezúttal nem várta meg, hogy teljesen
elcsöndesedjen a terem.
— Dreinára! — eresztette ki a hangját, mire igen gyor-
san csend lett. — Hányan harcoltatok Krán ellen a Dúlás
során? És hányan harcoltatok együtt a ranagolitákkal a
manifesztációval szemben? - kérdezte még mindig emelt
hangon. Senki nem jelentkezett, senki sem szólt. - Gon-
doltam. Én harcoltam ellenük és velük is.
— „Kránbarát" — folytatta jóval halkabban. — Sokan
még a harcostársaim közül is így neveztek a háború el-
ső éveiben, mert nem csak megtűrtem magam mellett a
kráni fattyakat, de beszédbe is elegyedtem velük. Pedig
istennőmre mondom, nekem is volt annyi okom gyűlölni
mindet, mint bárkinek.
Hónapokon keresztül nem tudott úgy nézni egyetlen
kránira sem, hogy ne azon gondolkodjon, vajon nem épp
ő döfte-e le idősebb gyermekeit a Szent Város ostromakor.
- E l t e l t nyolc esztendő, és ez alatt Shackallor csapa-
tai ugyanúgy szenvedtek, véreztek és hullottak a sivatag-
ban, mint a mieink. Sok katonát láttam a fekete határon
túlról, akik egymaguk többet tettek Amhe-Ramun ellen,
A h l i t VÁROSA • 13
mint tízen a dzsadok közül, pedig parancsra cselekedtek,
és nem a hazájukért küzdöttek.
— „Krán a szövetségesünk" - mondta színtelen han-
gon. - Igaz. Most éppen az. Tíz éve nem volt. Tíz év
múlva nem lesz. „Krán a barátunk" - ismételte, m i n t h a
valami különösen undorító betegségről beszélne. — H a d d
meséljek nektek valamit a kráni barátságról! Még a há-
ború elején ismerkedtem meg egyikükkel. Alig bírta el
a vértet, és egyszer sem láttam tőrnél nagyobb fegyvert
a kezében, de úgy ragadtak rá a különféle nyelvek, mint
ránk a por. Néhány hónap alatt több dzsad nyelvjárást
beszélt, mint amennyit fel tudnék sorolni, a foglyoktól
még amundul is elkezdett tanulni... O mondta, hogy a
legfurcsább szavunk a „barátság". A „szerelmet", mint
lelki nyavalyát, ismerik ők is, de a „barátságot" nem ér-
tik. Inkább a „klántárs", „rendemhez tartozó", „szövet-
séges" értelmű kifejezéseket használják helyette. Ha le
kell fordítaniuk, azt szokták mondani: „ellenségem el-
lensége". Higgyétek el, ha mondom, Krán nem a „ba-
rátunk".
— A Dúlás és a manifesztációs háború során sok min-
dent m e g t u d t u n k a krániak gondolkodásáról és az orszá-
gukról. Többet, mint a korábbi évszázadokban bármikor.
Tudjuk például, hogy mióta csak Shackallor és fattyú fi-
vérei elkezdték térítő tevékenységüket, Krán befogad
mindenkit, aki elismeri Ranagol tanításait és elég erős az
életben maradáshoz. Ugyanakkor nemcsak beolvaszt né-
peket és fajokat, de egyre újabbakat hív, szólít a fekete
határ mögé, különben a már ott élők egyszerűen kiirta-
nák egymást a változások törvényének nevében. Ahogy
állítólag már meg is tették egyes fajokkal.
- A z t sem tudjuk pontosan, hány értelmes nép lak-
ja manapság: ki tudja, hány aquir faj az elfek, emberek,
14 • m . A . Q . U . S .
orkok, goblinok mellett! Egyes kie-lyroni források szerint
még kyrek és amundok is hazájuknak választották Kránt.
— Megkereste tekintetével a hatvárosi ifjút, és látta, hogy
az önkéntelenül is rábólint az állítására. Pyarronban so-
kan hajlamosnak mutatkoztak elfeledni, hogy a H a t Vá-
ros gyökerei egy világkorszakkal mélyebbre nyúlnak
vissza a Szent Városénál. - Nem is beszélve a különfé-
le félemberi fajiatokról, amelyek egykor talán emberek
lehettek, mára azonban idegenebbek számunkra még az
amundoknál is. A lényeg, hogy Krán saját eszmeiségénél
fogva rászorul arra, hogy folyamatosan újabb fajokat és
népeket tudhasson a határai mögött.
Egy syburri fiatalember megvetően felhorkant.
— Igen? — fordult felé Tynnen.
— Ugyan, ki akarna önszántából Kránban élni, derra?
- kérdezte az ifjú. - Nincs ott más, csak sötét erdők, ko-
pár hegyek és hideg sivatagok. N e m olyan vidék az, ahol
bárki szívesen lakna!
- M é g i s , Krán úgy vonzza a déli puszták nomádjait,
mint lepkét a gyertyaláng. Az okát sokan keresték már,
nálam sokkal bölcsebb emberek is, de megnyugtató vá-
laszt még nem hallottam. Egyesek úgy vélik, a nomádok
őstörténetében, még jóval a Szent Város alapítása előtti
időkben rejlik a magyarázat, ami miatt sámánjaik vezeté-
sével időről időre egész törzsek kerekednek fel, és követel-
nek helyet maguknak Ranagol birodalmában.
Megfordult, és a félköríves lépcsővel szemközti falat
beborító földabroszra mutatott. A hatalmas alkotás a leg-
jobb mesterek keze munkáját dicsérte, Krad szolgáinak
egész nemzedékei dolgoztak azon, hogy a lehető legrész-
letesebben ábrázolják a Dorlan völgyét és annak környé-
két. Eredetileg az O-Pyarroni Fellegvár egyik nagytermét
ékítette, de a Gömbszentély lezuhanása és a város pusz-
A h i t V á R O S A • 15
tulása után csodálatos módon épségben sikerült kimente-
ni a romok közül.
-A déli pusztákról két út vezet Krán felé - folytatta a
viadomói. — A nomádok évezredeken keresztül szabadon
vonultak a Perdenion és a Salumion, illetve a Santrinol
és a Perdenion-hegység közén. Semmi nem állta az út-
jukat, amíg a terjeszkedő Pyarronnal szembe nem talál-
ták magukat.
— Az első nomádjárás... — suttogta valaki a hátsó sor-
ban, de a csarnokban mindenki hallhatta.
- Ú g y van — bólintott a viadomói mester, miközben
visszafordult hallgatósága felé. - Az Égi Fény 1239. esz-
tendejében a vidéket fokozatosan birtokba vevő Pyarron
átélte a nomádok első jelentősebb támadását. Erre vá-
laszként a város vezetői úgy határoztak, hogy — shadoni
segítséggel — megalapítják Sempyert, lezárva ezzel a
Perdenion és a Salumion közötti utat, amit a másik út
őrzésére Enysmon, majd Syburr létrehozása követett.
Alig száz év kellett két újabb komoly nomádjáráshoz, de
az időközben megerősödött Pajzsállamok állták a sarat.
1863-ban a harmadik nomádjárás után a pusztai népek
bevert fejjel takarodtak vissza a déli mezőkre. T u d j a vala-
ki, mi következett ezután?
Egy ideig senki nem felelt, majd egy hang bátortala-
nul megkérdezte:
- A . . . Dúlás?
— N e m — rázta meg fejét az idős paplovag. — Koránt-
sem. Krán meglepő, de a tőle várható módon oldotta meg
a helyzetet: a Szent Város alapítása utáni 2003- esztendő-
ben elpusztította a Tysson Lar-i elf királyságot, megnyit-
va ezzel az úgynevezett nyugati ösvényt a nomádok szá-
mára a Santrinol hágóin keresztül. Ezt követően másfél
ezer esztendőn keresztül egyetlen nomádjárást sem kel-
16 • m.a.q.u.s.
lett a Pajzsállamok népének átélnie! Pár betörés, kisebb-
nagyobb portyák persze akadtak, csak hogy ne unatkoz-
zunk, de közben tovább erősödött a Dorlan-medence
védelme. A Salumion egyetlen biztonságosan járható dé-
li hágóján létrejött Viadomo, Sempyert és Enysmont pe-
dig Lar-Dor varázslóállama egészítette ki északon. Egye-
dül Syburrnak kellett időről időre megküzdenie a nyugati
mezsgyéin Krán felé vonuló nomádokkal.
Kis szünetet tartott, és végignézett a rámeredő arco-
kon. Úgy vélte, nagyjából tucatnyian lehetnek azok, akik
már sejtik, mire akar kilyukadni. Ránézett egyikükre, és
bátorításképpen bólintott. A sötét hajú syburri kinyögte:
- Yllinor — megköszörülte torkát, majd folytatta: - Az
Égi Fény 3592. esztendejében Chei király megalapítot-
ta Yllinort.
- Pontosan - bólintott rá Tynnen. - A Mogorvának ne-
vezett Chei király a nyugati ösvény kellős közepén alapí-
totta meg országát. Ilor lovasai, kiegészülve a hegyekben
élő tarranokkal és a tyssoni elfek erdőkbe húzódott mara-
dékával, néhány év alatt tökéletesen lezárták a nomádok
elől az egyetlen, még nyitva álló utat Krán felé.
Újabb szünetet tartott. Hagyta, hogy a szavai leüle-
pedjenek, mielőtt tovább mondta.
- Nyolcvan év. Mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy
kráni segítséggel létrejöjjön egy olyan hatalmas nomád
törzsszövetség, amilyet korábban soha nem látott a világ.
Néhány évvel később a nomádok már felperzselték egész
Enysmont, de a többi Pajzsállam sem úszta meg. Aztán
Krán, kihasználva, hogy seregeink délen küzdenek a no-
mádokkal, nagyjaink pedig a sivatagban próbálják ele-
jét venni Amhe-Ramun manifesztálódásának, orkjaival és
seregeivel elpusztította a Szent Várost, mint majdnem ti-
zenhét évszázaddal korábban Tysson Lart.
a h i t VÁROSA • 17
Hosszú csend követte szavait. Becsületére legyen mond-
va, a lobbanékony sempyeri tette fel először a kézenfekvő
kérdést.
— Ha ezerötszáz évig megfelelt ez a „nyugati ösvény"
Kránnak és a nomádoknak is... Akkor miért nem Yllinort
pusztították el?
—Talán mert Yllinor keményebb falatnak tűnt — ve-
tette oda kihívón egy hollófekete hajú ilor fiatalember.
A hallgatóságból csupán hárman származtak Chei király
országából, két ilor és egy hallgatag, öles termetű tarran,
egy hegyi gróf fia.
Az yllinori szavaira a Pajzsállamok szülöttei egy-
ként hördültek fel, de mások is hangosan méltatlankod-
tak, vagy egyenesen kikérték maguknak a feltételezést.
Yllinor lakói is Pyarron - de legalábbis Arel úrnő — hi-
tét vallották, viszont országuk nem volt tagja a Pyarroni
Államszövetségnek. Ráadásul bárki, aki kicsit is értett a
hadtudományokhoz tudhatta, hogy Mogorva Chei király-
sága egyedül még a nomádok szövetségét sem lett volna
képes megállítani, nemhogy Krán seregeit.
— Kézenfekvőbb magyarázatnak t ű n i k . . . — szólt az
idős paplovag, de hangosabban meg kellett ismételnie,
hogy rá figyeljenek. — Kézenfekvőbb magyarázatnak tű-
nik, hogy ha már úgyis háborúzni kellett, Krán ezúttal
nem elégedett meg egy szűk ösvénnyel, inkább széles
utat akart tudni a hozzá igyekvő nomádok előtt.
— És persze nem zárhatjuk ki azt sem — tette hozzá lassan,
megfontoltan -, hogy egy paktum kímélte meg Yllinort...
-Árulással vádolod Arel istennő kegyeltjét, ostoba
vénember? - pattant fel dühtől vörös fejjel az ilor ifjú.
— Chei király sosem rejtette véka alá, hogy fiatal korá-
ban többször is megfordult a fekete határ túloldalán. Még
a legendás kardját, az Eldírt díszítő sonioni opált is on-
18 • m . A . Q . U . S .
nan hozta. És alig egy esztendővel a Szent Város bukása
és Selmo próféta halála után a szolgálatába fogadott egy
kráni fejvadászrendet!
- A z Anat-Akhan hátat fordított Ranagolnak és
Shackallor országának!
- M o n d j á k ők - bólintott nyugodtan a viadomói mester.
- E l é g ! Felségsértő szavaid miatt felelni fogsz, bolond
vénember! - fenyegetőzött az ilor, majd nyomában tár-
sával kiviharzott a csarnokból. Tynnen enyhén vállat
vont, majd megkereste a harmadik yllinorit a lépcsőkön.
A nagydarab tarran semmi jelét nem adta, hogy követ-
ni szándékozna földijeit. Állát tenyerébe támasztva, nyu-
godtan viszonozta a viadomói pillantását.
- Derra? — törte meg a két ilor távoztával beálló csön-
det az egyik pyarroni ifjú.
-Igen?
- M i n d a z , ami elhangzott... logikus és világos.
- K ö s z ö n ö m — felelte némi éllel a hangjában Tynnen.
- É n n e m . . . nem ú g y . . . Eh, szóval én csak azt sze-
retném tudni, hogy mindez hogyan kapcsolódik ahhoz,
hogy ostobaság segítenünk a dzsadoknak.
A viadomói biccentett.
- G o n d o l k o z z a t o k ezen! Ha magatoktól nem jöttök rá,
holnapután elmondom. — Már csak magában tette hozzá:
- Ha megélem.
Sejtette, hogy a hírek gyorsan terjednek majd, de ar-

ra nem számított, hogy még az akadémia épületét sem
hagyhatja el békében. A nagykapu előtt érte utol a rektor
hívása. Bár sok mindenben eltért a véleményük, Tynnen
a maga módján kedvelte az ősöreg Krad-papot. Most
mégis kelletlenül kereste fel könyvtárra emlékeztető lak-
részében.
Rand Siennel már tíz éve állt a Hadiakadémia élén, és
ez idő alatt, miközben a különféle egyházi csoportok egy-
mással harcoltak a Papi Széken belül a befolyásért és ha-
talomért, mindent megtett, hogy az akadémiát függetle-
nítse a politikai csatározásoktól.
— Gyere be! — kiáltott ki, amikor a viadomói megdön-
gette a toronyszobába vezető vasalt ajtót. Tynnent oda-
benn a szokásos látvány fogadta. A körben magasan el-
helyezkedő ablakokon beeső fény aranyszín ragyogásba
vonta a könyvespolcokat, amelyek csaknem roskadoztak
a vaskos fóliánsok és kódexek súlyától.
Az aggastyán szinte eltörpült hatalmas íróasztala mö-
gött, melyen szokás szerint most is pedáns rend uralko-
dott, a fényesre polírozott felületen csupán egyetlen ív
papiros, egy lúdtoll, egy tollkés és egy kalamáris állt. Se-_
hol egy paca, sehol egy karcolás. Siennel rektor gondo-
san fújkálta a lapot, hogy gyorsabban száradjon rajta a
friss tinta, majd amikor megfelelőnek ítélte, az egyik fi-
ókból vaskos mappát vett elő, és belehelyezte a papirost.
Az akadémián csak kevesen tudták, hogy min dolgozik az
öreg: emlékezetből jegyezte le azokat a kódexeket, ame-
lyek odavesztek O-Pyarron pusztulásakor. A közkele-
tű vélekedés szerint istene adománya miatt soha semmit
nem felejtett el, amit valaha is olvasott. Egyesek szerint e
munkájának köszönhette hosszúra nyúlt életét is.
Vékony, májfoltos kezével intett a viadomóinak, hogy
lépjen közelebb. Már rég nem látott pár lépésnél távo-
labbra.
- D e r r a Tynnen! - köszöntötte a belépőt, amikor az
elég közel került, hogy fölismerhesse.
- R e k t o r ! — hajolt meg a viadomói.
20 • m . a . q . u . s .
-Megfenyegethetnélek, hogy többet nem taníthatsz
az akadémián, ha nem hagyod abba - vetette fel Siennel
rektor. Tynnen megtisztelte azzal, hogy nem játszotta az
értetlent és nem kérdezett vissza, miről van szó. - Attól
tartok, hasztalan lenne. Sosem akartál tanítani.
- í g y van, rektor.
- R á a d á s u l a rended évről évre igen jelentős összeggel
járul hozzá az akadémia működéséhez, és rosszul venné ki
magát, ha épp egyik tagjukat zavarnám el.
- A z Oroszlánszív lovagrend sosem...
- T u d o m - szakította félbe feltartott kézzel Krad öreg
szolgája. - És akármennyi pénzt adna is a rended, ha ha-
mis tanokat hirdetnél, magam hajítanálak ki.
Tynnen nem tudta eldönteni, hogy Siennel komolyan
beszél-e, de aztán látta, hogy a rektor ráncos szája mo-
solyra húzódik.
- Hiszi, hogy igazat beszélek, rektor?
- M a g a m is ismerem kicsit Kránt - felelte megfontol-
tan az aggastyán. - Fiatal koromban megfordultam ott. —
Fázósan összébb húzta magán a vállára terített takarót. -
Hiszem, hogy sosem fogjuk teljesen megérteni Shackallor
országát. Sem én, sem te. N e m tudom, valót szólsz-e, de
azt igen: meggyőződésed, hogy igazat mondasz.
- E z é r t hívatott?
- N e m - ingatta fejét a rektor. - Azért, hogy figyel-
meztesselek: vékony jégen jársz. Szavaidnak következmé-
nye lesz.
- T u d o m jól.
- És hajlandó vagy megfizetni az árát? - kérdezte élesen
az öreg Krad-pap. Bozontos ősz szemöldökét összevonva,
harciasan nézett a fele olyan korú paplovagra. - Emberek
fognak meghalni pusztán a szavaid miatt. Olyan indulato-
kat szabadítasz el, amilyeneket talán el sem tudsz képzelni.
á h i t VÁROSA • 21
- T u d o m - felelte kimérten Tynnen, és viszonozta a
rektor pillantását. - Dreina látja lelkemet, hiszem, hogy
Pyarron és a hit javát szolgálom!
- E n n y i nekem elég - dőlt hátra magas támlájú szé-
kében az aggastyán, miközben szemében gyorsan halvá-
nyult az iménti szikra. - A mindent tudó Krad legyen ve-
led! — intett kezével elbocsátóan. A paplovag biccentett,
és hátra sem fordulva elhagyta a toronyszobát. Mielőtt
betette maga mögött az ajtót, még hallotta a fiók nyílá-
sát és egy ív papiros neszezését.
Mire recsegve tiltakozó térdeivel leereszkedett a to-
ronyszoba magasságából az épület főbejáratához, már egy
lovas várta tartalék hátassal. A futár köpenyén a rend fe-
hér oroszlánja ágaskodott, úgyhogy Tynnennek kérdez-
nie sem kellett, ki és miért küldetett érte. Nagyot sóhajt-
va nyeregbe lendült, majd a másik nyomában megindult
a város Kis-Viadomónak gúnyolt negyedébe. N e m sie-
tett, a futár rosszalló grimaszait figyelmen kívül hagyva
lassan léptetett végig a városon.
Mielőtt Ternant, a közepes jelentőségű halász- és kikö-
tővárost választották a lerombolt Ó-Pyarron helyett az Ál-
lamszövetség fővárosának, a Papi Szék és a Fehér Páholy
egyaránt Viadomóban kért és kapott helyet. A komor
hegyvidéki erődváros ázsióját akkoriban jelentősen meg-
növelte bevehetetlenségének híre, egy idő után, a Dúlás
elmúltával azonban más szempontok kerültek előtérbe.
A végvidéki környezet szűkösnek bizonyult ahhoz, hogy az
Államszövetség szíve lehessen, ráadásul a nomád puszták
kényelmetlen szomszédságában, a gazdag északi területek-
től távol helyezkedett el. Ehhez képest Ternan a Gályák-
tengerének partján, a Dorlan torkolatában feküdt, ahol év-
ezredek óta cseréltek árut a folyami hajósok, a sópárlók és a
tengeri kereskedők. A város nem csak földrajzi és kereske-
22 • m . A . Q . U . S .
delmi adottságaiban múlta fölül Viadomót, hanem a han-
gulatában is. Előbbi egy pezsgő, forgalmas csomópont, né-
pek találkozóhelye volt, míg utóbbi mindmáig megőrizte
az alapító nyakas katonapapok mentalitását.
Amikor az Államszövetség vezetéséért felelős Papi
Szék végül Új-Pyarronba telepedett át, számos viadomói
követte, és a régi Ternan közelében fekvő egyik új ne-
gyedben felhúzták a saját kis kolóniájukat. Megtartották
hegyvidéki hazájuk építészeti szokásait, így a környék ha-
marosan égbe törő épületeiről vált ismertté. A viadomói
bankház kecses tornyával Dreina temploma és az Orosz-
lánszív lovagrend bástyaszerű rendháza versengett. U t ó b -
biba hívatta Tynnent barátja, Neren perjel.
Az új-pyarroni rendház vezetője homlokát ráncolva
várta Tynnent.
- E l m e n t az eszed, öreg barátom? - kérdezte.
- M i r ő l beszélsz?
- A mai előadásodról! M i másról?
- N e m . N e m ment el az eszem - válaszolta az idős
viadomói megfontoltan.
- É p p e n most kell ellenünk fordítanod Yllinort? So-
ha nem volt rá nagyobb szükségünk, erre te megvádolod
Cheit azzal, hogy áruló!
- D e h o g y vádolom! - fortyant fel tiltakozva. - Ki-
rály, aki felelősséggel tartozik a népéért. Ha szembesze-
gül Kránnal, különösen egyedül, az országának és a ben-
ne élőknek nyoma sem marad. O hozta az ilorokat erre a
földre, és nem tehette meg, hogy lemészároltatja őket egy
értelmetlen és kilátástalan harcban. N e m lehetett köny-
nyű döntés, és nem irigylem a felelősség miatt, ami a vál-
lára nehezedett.
- És az Anat-Akhan? - kérdezte a perjel, mire a másik
összevont szemöldökkel visszabámult rá.
- T e kémkedsz utánam?
Neren meghökkent.
- H o g y én? Miért kémkednék? Honnan veszel ilyen
sületlenségeket?
- E n n y i idő alatt nem terjedhet el ilyen pontosan, hogy
miről volt szó. A tanítványaim között nincs olyan, aki
tagja lenne a rendnek. Szóval, vagy kémkedsz u t á n a m . . .
- N e m utánad - vágott közbe a perjel tar fejét simogat-
va. A másik kérdő tekintetére folytatta. - Még te tanítot-
tad: „Legyen mindenütt egy embered!"
- Igen, a lovagok és az apródok között éppúgy, mint a
gyalogok és az íjászok között.
- N o s , én egy kicsit kiterjesztettem, így majd' minde-
nütt akad egy emberem. A Hadiakadémián is.
Tynnen a fejét csóválta, de végül szó nélkül hagyta a
dolgot.
- N e m válaszoltál a kérdésemre! — emlékeztette a ba-
rátja.
-Tessék?
- A z Anat-Akhan!
- I s m e r e k néhány vadászt a klánból - morogta ma-
ga elé Tynnen. - Vannak köztük jó emberek, nem vi-
tás. Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az
Yllinorba szökött alapítók zsinórjait a kráni nagyok rán-
gatták. És teszik talán mind a mai napig - vont vállat. -
Ha Kránnak tervei vannak Chei királlyal, keresve sem ta-
lálhatna náluk jobbakat a szemmel tartására.
- É r t e m — bólintott Neren komoran. Bort és ennivalót
hozatott, majd csendben falatozni kezdtek.
- M i h e z fogsz most kezdeni? - kérdezte a perjel kis idő
múlva. Kora alapján akár Tynnen fia is lehetett volna, és
eszébe sem jutott megmondani a másiknak, hogy mit te-
gyen, vagy mit ne.
24 • m . A . Q . U . S .
- Ú g y terveztem, ellátogatok az Ezeréves fürdőbe, de
már kissé későre jár, úgyhogy azt hiszem, csak hazame-
gyek aludni.
A perjel két falat között felmorrant, amit kis jóindulat-
tal akár nevetésnek is lehetett értelmezni.
— N e m , úgy értettem, mihez fogsz kezdeni, miután ez
az egész elrendeződik. N e m hiszem, hogy tovább tanít-
hatsz az akadémián.
- N e m is akarok. Biztos vagyok abban, hogy az öreg
Siennel előbb-utóbb kitalál valamit, amivel feltűnés nél-
i kül eltávolíthat, de holnapután még megtartom az utol-
só előadásom, aztán búcsút intek az oktatásnak. N e m
tudom, talán visszatérek Viadomóba. Rég jártam már a
birtokaimon. Meglehet, gazdálkodni fogok.
Egyszerre nevették el magukat. Mindketten tudták,
hogy egy harccal töltött életet csak karddal a kézben le-
het méltó módon befejezni.
- U g y e tudod, milyen darázsfészekbe nyúltál?
— Semmi olyasmit nem mondtam, amit ne tudott vol-
na már mindenki.
- E z igaz, de akkor is... Mindez így együtt tönkretehe-
ti szép új városunkat.
— Ha ennyit sem bír ki, akkor nem is méltó arra, hogy
fennmaradjon.
- É r d e k e s elképzelés, de talán nem a te feladatod, hogy
próbára tedd a pyarroniakat.
- T a l á n mégis - vetette ellen Tynnen, majd felállt.
- Köszönöm a bort és az ételt. Azt hiszem, ideje m e n -
nem.
- M o n d t a m már neked többször is, hogy t u d u n k ne-
ked szobát biztosítani itt is. Bármikor ide költözhetsz.
- K ö s z ö n ö m , de már egészen megszoktam a katedrá-
lis közelségét.
A h i t VÁROSA • 2 5
- S o k fiatal rendtársunk úgy véli, hogy itt kellene lak-
nod velünk.
- M o n d d meg nekik, hogy meguntam a renden be-
lüli hatalmi harcokat - vont vállat az idős viadomói. -
Vagy nem is! Mondd inkább azt, hogy az a feladatom,
hogy a katedrálison belüli ügyekre figyeljek. H a d d higy-
gyék, hogy én is az egyik füled vagyok. Ha már minde-
nütt vannak embereid...
- P e r s z e . Mintha bárki is elhinné, hogy nekem dolgo-
zol... - legyintett lemondóan Neren perjel. N e m kellett
kimondaniuk, anélkül is tudták, hogy az idős paplovag a
rend nagymesterévé is válhatott volna, ha kihasználja a
Dúlás során nyert népszerűségét. Ő ehelyett inkább éve-
ken keresztül a fekete határon innen rekedt kráni por-
tyázok és rablólovagok kergetésével foglalkozott, majd
embereivel az elsők között hajózott át a tengeren, hogy
felvegye a harcot az amundokkal.
Végül két, a rend világi tagozatához tartozó, talpig
páncélba bújtatott fiatal lovag kísérte el a szállására. Ha
rajtuk múlik, még a lakosztályába is bemennek körülnéz-
ni, de Tynnen végül elzavarta mindkettejüket.
Odabenn minden ugyanúgy várta, ahogy kora reggel
otthagyta. Helyre rakta a súlyos keresztfát az ajtón, be-
zárta a spalettát az ablakon, majd ruhástól az ágyba zu-
hant és pillanatokon belül el aludt. Hosszú idő óta először
nem álmodott Abu Kulefről.
* * *
Másnap kora reggel dörömbölés szakította félbe szo-

kásos reggeli imáját. Amikor ajtót nyitott, egy kissé zilált
apród köszöntötte hajlongva.
-Bocsásson meg, derra! Neren perjel sürgősen hívatja!
26 • m . A . Q . U . S .
A viadomói biccentett, majd felöltözött. Elképzelni
sem tudta, hogy mit akarhat tőle barátja ilyen kevéssel
tegnapi beszélgetésük után. Az apród semmit nem tudott
mondani, csak azt, hogy a perjel aggodalmasnak tűnt.
Ahogy Tynnen kilépett az utcára és meghallotta a járó-
kelők beszélgetéseiből elcsípett mondatokat, már kezdte
sejteni a sürgetés okát. Előző napi beszéde természetesen
eljutott az utcák népéhez is, amely hangosan tárgyalta a
maga esze járása szerint.
—Jól mondják a mesterek az akadémián, épp eleget
küzdöttünk már abban az átokette sivatagban! - győz-
ködte hallgatóságát egy halaskofa.
— Hátráljunk meg és ismerjük be, hogy nem bírunk az
amundokkal? - tette fel a költői kérdést egy hordószó-
nok kicsit arrább.
- N e m szeretem a háborút. N e m akarom értelmetlen
harcba küldeni a fiaimat — csóválta a fejét egy deres hajú
mészáros, miközben a késeit élezte -, de még emlékszem,
milyen volt, amikor a dzsadok felszabadították a falut,
ahol a Dúlás alatt éltem. Akkor már egy hónapja üvöltöt-
tek körülöttünk azok a nyüves orkok, de a hadzsik szét-
szórták őket.
— Hogy is szállhatnánk szembe egy eleven istennel?
Különösen úgy, hogy a kegyeltek többsége elesett O-
Pyarronnál?
- H a r c o l t a m Pyarronért, mikor voltam fiatal! - han-
goztatta egy öreg dzsad. - Pyarron most miért nem har-
col enyém országért?
— Az egész az yllinoriak hibája! Lepaktáltak Krán-
nal...
Tynnen szinte minden megtett lépéssel egyre elége-
dettebb lett. Tudta, hogy a kérdést már nem lehet egy-
szerűen lesöpörni az asztalról, a Papi Széken belül valódi
viták fognak folyni arról, érdemes-e újabb sereget külde-
ni az amundok ellen.
Bármibe lefogadta volna, hogy csak napok kérdése
és a különböző csoportok megtalálják egymással a kap-
csolatot, és akkor még hangosabbak lesznek. Maguk a
pyarroniak is megosztottak voltak a vitában, de meg
kell majd birkózniuk az elmúlt években a városba ér-
kezett ibarai menekültekkel. Egy részük hazára leit Uj-
Pyarronban, de többségük csak várt, hogy vége legyen a
háborúnak, hogy hazamehessen.
Neren perjel díszes ruhában, a méltóságát jelző sú-
lyos aranymedállal a nyakában fogadta barátját a rend-
ház nagytermében. Mellette díszes kaftánt és pávatol-
las turbánt viselő, egyenes tartású dzsad állt. Az idős
viadomóinak felettébb ismerősnek tűnt a határozott orr
és a sötéten villogó szempár.
- P e r j e l - hajolt meg Tynnen udvariasan, mire a másik
biccentett, és közelebb intette.
- D e r r a Tynnen, hadd mutassam be Abu Hasszan
ibn Saleikh, El Akra sejkjének küldöttét, Maszud ibn
Ghazit.
- M a s z u d . . . - kapta fel a fejét döbbenten a viadomói,
mire a dzsad előrelépett, és egy jól irányzott ökölcsapással
a nagyterem padlójára küldte a nagydarab paplovagot.
- N a d e . . . - a perjel hirtelenjében azt sem tudta, mi-
hez kezdjen. Segítsen a barátjának, és támadja meg a
dzsad követ küldöttét, vagy tétlenül nézze, ahogy az be-
lerúg párat a földön fekvő Tynnen bordáiba? Mire elhatá-
rozta magát, és egy súlyos gyertyatartót felkapva fenye-
getően megindult a küldött felé, az már nyugodtan állt,
mintha mi sem történt volna.
- N e ! - nyögte Tynnen, miközben próbált feltápász-
kodni.
28 • m.A.Q.U.S.
— Mégis mi folyik itt? — kérdezte a perjel emelt hangon.
- P e r j e l — emelkedett fel lassan, sajgó bordáit tapogat-
va az idős viadomói -, engedd meg, hogy bemutassam a
testvéremet, Maszudot a fayumik törzséből. Meg sem is-
mertelek szakáll nélkül! - tette hozzá a dzsadra sandítva.
- A . . . testvéred...? - kérdezte értetlenül Neren, mi-
közben esetlenül próbálta úgy letenni a gyertyatartót,
hogy ne legyen túl feltűnő.
— Az ő törzsének szokásai szerint fogadott fivérévé
Kadir után. Fayumi felderítő, a legjobb fajtából. Együtt
harcoltunk Abu Kulefnél.
— O! És a verekedés?
— Arra én is kíváncsi vagyok — morogta Tynnen, majd
a dzsad felé fordult. - Elárulnád, mégis mivel érdemel-
tem ki ezt?
- A z z a l , hogy szószegő disznó vagy.
-Szószegő? Én? - kiáltott fel döbbenten a viadomói,
de azonnal meg is bánta hevességét, ahogy a fájdalom be-
lenyilallt az állába.
— Kadir után szavadat adtad, hogy addig nem nyug-
szol, amíg az Ősi Népet vissza nem zavarjuk oda, ahon-
nan jöttek!
— N e m is vagyok nyugodt — felelte halkan Tynnen. —
Szinte nincs éjszaka, hogy ne álmodnék Abu Kulefről.
- A z t hittem, odavesztél.
— Kevesen múlott. És te mit keresel itt?
— Ahogy hallhattad, Abu Hasszan ibn Saleikh küldött.
- A követséggel jöttél?
— Igen. És mit hallok? - kérdezte dühösen gesztikulál-
va a fayumi. — Az egész város a testvérem nevétől hangos,
aki arra biztatja népe fiataljait, hogy ne jöjjenek segíteni
az én népemnek.
- E z é r t küldött a sejk?
— Dehogy - felelte fejcsóválva a dzsad. — Ő azért kül-
dött, hogy meghívjalak hozzá.
- M i t akarhat? - kérdezte Neren. - Megfenyegetni,
vagy megvesztegetni?
-Valószínűleg mindkettő - mondta a viadomói, mire
fogadott testvére elvigyorodott, de nem szólt. - Az biz-
tos, hogy nem akar megöletni...
— A sejk ostoba, de nem annyira — horkant fel Maszud.
- Tudja jól, hogy ezerszer többet árthat neki egy halott
mártír, mint egy élő tanító.
- É s pont téged küldött? - kérdezte hitetlenkedve
Tynnen. Nehezen képzelte az egykori rablógyilkosról,
hogy ilyen magasra jutott. Vagy hogy egyáltalán eszébe
jutott a boldogulását egy palota termeiben keresni ahe-
lyett, hogy a sivatagban lesne prédára.
— N e m azonnal — ismerte el kelletlenül a fayumi. - Vé-
gül sikerült meggyőznöm az eunuchját, hogy jobban jár,
ha engem küldenek. Azt hittem, csak ugyanúgy hívják a
tanítót, mint az én sivatagban eltűnt fivéremet, de gon-
doltam, Galradzsa nagy, és egy próbát megér! Most nem
tudom, örüljek-e?
- H o g y h o g y ? — kérdezte Neren, aki végleg elvesztette
a beszélgetés fonalát.
—Tényleg él az én fivérem, ami jó! Viszont a sivatagi
nap elvette az eszét, ami nem jó — magyarázta türelme-
sen a dzsad.
— Én is valami ilyesmit mondtam neki - mormolta a
bajsza alatt a perjel.
— N e m értitek - rázta meg a fejét az idős paplovag. —
Az a háború Krán számára nem Amhe-Ramunról vagy az
amundokról szól. Talán soha nem is szólt.
— N e k ü n k viszont nagyon is róluk — ellenkezett
Maszud.
30 • m . A . Q . U . S .
- E z igaz, de ezt a háborút már csak Krán tudja befe-
jezni. Nyolc éve harcolunk az Ősi Néppel meg a nyava-
lyás istenükkel, és mire mentünk?
- K e v e s e b b e n haltak meg, mintha nem küzdöttünk
volna.
—Talán.
- É s szerinted miről szól a háború? - kérdezte Neren. -
Mármint Krán szerint?
- H á b o r ú r ó l - vont vállat Tynnen. — Minél tovább
húzódik, annál többen vándorolnak a fekete határ mö-
gé. Mert Krán olyan, mint egy feneketlen bendőjű hié-
na, amely folyton új népekre éhezik. Ibarából és a Déli
Városállamokból folyamatosan menekülnek azok, aki-
ket elüldözött a háború. Egy részük ide kerül, mások
megpróbálnak északra jutni, de akadnak olyanok, akik
számára vonzóbb Ranagol birodalma. Úgy hallottam,
Ordan...
- O r d a n ? - kérdezett közbe a fayumi.
-A tűzvarázslók városa, a Gyilokpusztán túl - magya-
rázta Tynnen.
- Az egyetlen járható hágó ura, melyen keresztül Erion-
ba, onnan pedig Északra lehet jutni - segített a perjel is,
aki örült, hogy végre számára is ismerős területre ért a
beszélgetés. — Pár hónapja Ordan alaposan megnövelte
az átkelés díját.
- Ú g y van - bólintott rá az idős viadomói. - Még töb-
ben fognak elgondolkozni azon, hogy nem érdemesebb-e
a fekete határ mögött szerencsét próbálniuk.
— Értem — bólintott lassan a dzsad. - Viszont azt még
mindig nem értem, hogy mi a hét pokolért nem akarod,
hogy az országod segítsen nekünk!
Kopogás mentette meg a paplovagot a válaszadás-
tól. Mindhárman a magas, faragásokkal ékes ajtó felé
kapták a fejüket, amin egy félszeg apród óvakodott be.
A rászegeződő három szempár súlya alatt görnyedezve lé-
pett előre.
- N a g y u r a m . . . - kezdte, de teljesen kiszáradt a szája,
úgyhogy nem tudta folytatni.
- C s a k nyugodtan, fiam - mondta biztatón a perjel. -
Biztos fontos ü g y . . .
— Igen. Azaz igen, az, nagyuram - hadarta az apród. —
A Hűséges kívánja látni nagyuramat!
- E n g e m ? - kérdezte a perjel elkerekedő szemmel, mi-
re a fiú gyorsan megrázta a fejét.
- N e m , nagyuram. A Hűséges Tynnen nagyuramat
hívatja!
A két lovag összenézett, majd Neren intett az apródnak.
- J ó l van, fiam. Elmehetsz!
Amikor az ajtó bezáródott, a perjel gondterhelten jár-
kálni kezdett, Maszud pedig értetlenül nézett a fivérére.
- K i ez a Hűséges? És kihez hű?
-A Hűséges Regnore Shedlim, Dreina egyházának a
feje, és istennőnkhöz hű - felelte szinte oda sem figyel-
ve Neren.
- V a g y inkább magához - dörmögte a pap lovag egy
kupába, mielőtt ivott.
- T y n n e n , elég legyen! O a Hűséges, és nem beszél-
hetsz róla így, különösen nem...
- A f i v é r e m előtt?
- S e n k i előtt! - Az idős paplovag vállat vont, de nem
ellenkezett.
- M i t mondhatok az uramnak? - kérdezte Maszud a
homlokát ráncolva, visszazökkenve a küldött szerepébe.
-A sejk dzsenn? — kérdezett vissza Tynnen, mire a
fayumi arcán zavar futott át. Előbb Nerenre nézett, majd
újra fogadott fivérére, aztán alig észrevehetően biccentett.
32 • m . A . Q . U . S .
- Mondd meg Abu Hasszan sejknek, hogy köszönöm a
meghívást, de kötelességeim miatt nem áll módomban
tiszteletemet tenni nála. A szokásos szóvirágokat te majd
úgyis mellé rakod! — vigyorgott a fayumira a viadomói,
amit az egy méltatlankodó grimasszal viszonzott.
-Galradzsa legyen veled, testvérem!
— Veled is, Maszud!
A dzsad megölelte az idős paplovagot, a népére jellem-
ző módon meghajolt a perjel előtt, majd kihátrált a nagy-
teremből.
— És most? — nézett Neren tanácstalanul barátjára.
—Tartozol nekem egy tantummal!
— Miért pont shadoni érme kell neked? - kérdezte fáj-
dalmas sóhajjal a perjel, miközben előhalászott az ujja-
sából egy aranyat. — És honnan tudtad, hogy a követ
dzsenn lesz?
— Mert többet ér. És mert a Papi Szék meggyőzését az
abadanai házak soha nem bíznák egy kívülállóra — ma-
gyarázta Tynnen, miközben elégedetten zsebre vágta az
érmét.
— Mihez fogsz kezdeni a Hűségessel?
— Megpróbálom nem agyonütni — mondta komoly han-
gon a viadomói, sűrű világosszőke szakállát simogatva.
— Dreina szerelmére, Tynnen...
— Csak tréfáltam. Azért ha estig nem térnék vissza,
kezdj el kérdezősködni! Kitelik tőle, hogy pár napra le-
fogat!
- É n azt tenném — helyeselt a perjel. - Szerinted hon-
nan tudta, hogy itt vagy? Alig érkeztél...
— Talán nem csak neked vannak szemeid és füleid min-
denütt, barátom.
- T a l á n - felelte kelletlenül a barátja. - Amikor be-
szélsz a Hűségessel...
-Igen?
-Feltétlenül említsd meg, hogy csak a saját nevedben
beszélsz, és nem a rendében!
* * *
A viadomói Tynnen Beranon és a pyarroni Regnore

Shedlim között évtizedes ellenségeskedés élt. Ha csak le-
hetett, és az istennőjük iránti kétségbevonhatatlan elkö-
telezettségük nem akadályozta őket, ott tettek keresztbe
egymásnak, ahol csak tudtak. Mióta Shedlimet megvá-
lasztották Hűségesnek, a viadomóinak vissza kellett fog-
nia magát, hiszen az egyház sínylette volna meg, ha bár-
milyen módon aláássa a főpap tekintélyét.
Dreina egyházán belül sokan pletykálták annak ide-
jén, hogy Shedlim azért erőltette a lehető legtávolabbi
város kinevezését fővárossá, mert már annyira elege lett
Viadomóban a paplovagból. Aki csak távolabbról ismerte
a Hűségest, az csodálkozott ezeken, hiszen Shedlim min-
dig olyan kimérten, visszafogottan, a végletekig udvari-
asan viselkedett mindenkivel. Nehezükre esett elképzel-
ni, hogy dühtől vörös fejjel ordítozik bárkivel is, noha a
viadomóinak többször sikerült ezt elérnie.
Ennek köszönhetően Tynnennek egyetlen porcikája
sem kívánta az előtte álló beszélgetést, s kínos lassúság-
gal hágott fel a Papi Szék impozáns főépületéhez vezető
lépcsősoron. Az építészek becsülettel kitettek magukért,
környék minden részlete sugározta magából a nagyság ér-
zését. Hogy nem csapott át öntelt gőgbe, arról az ügyesen
elhelyezett istenábrázolások gondoskodtak. A pyarroni
istenek mindegyikének jutott szobor a főlépcső két olda-
lán, de beljebb is újra és újra visszatértek mozaikok, fres-
kók és falikárpitok formájában.
34 • m . A . Q . U . S .
A főépület folyosóit alkóvok és beugrók tarkították,
csöppnyi szentélyekkel és imakamrákkal váltakozva.
Mondják, ha teljesen elkészül, háromezer-hatszázhetven-
hat helyen lehet majd áldozatot bemutatni az isteneknek,
utalva az Égi Fény azon évére, amikor a kráni merény
következtében O-Pyarronban a lezuhanó Gömbszentély
maga alá temette a Fellegvárat.
Tynnen csak egy ilyen beugrónál állt meg. A sekély
falifülkében Dreina egy mellszobra állt, amelyet ő maga
hozott Hat Városból, nem sokkal a Dúlás után. Akkori-
ban sok, a hitet valló város és városállam fejezte ki együtt-
érzését és támogatását azzal, hogy az elpusztítottak pót-
lására istenszobrokat ajándékoztak az új vagy újjáépített
templomoknak.
— Kérlek, istennőm, segíts, hogy megőrizhessem a tü-
relmemet! Add, hogy ne ragadtassam el magam! Adj ne-
kem erőt és megértést, hogy szolgálhassalak, mert te vagy
a Rend és tiéd a Hatalom, tiéd a Hűség!
A Hűséges fogadóterménél már várták az őrök, bic-
centve üdvözölték és kérdés nélkül nyitották előtte az
ajtót.
— A, végre megérkezett a nagyra becsült Tynnen Bera-
non! - emelte fel a hangját a Hűséges, amikor a viadomói
belépett a terembe. — Már aggódtam, hogy elfelejtette az
idevezető utat.
Regnore Shedlim majd' egy évtizeddel korábban szüle-
tett, mint Tynnen, de rajta nem hagyott olyan mély nyo-
mot az idő. Homlokát nem barázdálta annyi ránc, és arcát
sem cserzette szívósra a szabad levegő és a számos viszon-
tagság. Keze, amivel intett a belépőnek, nem kérgesedett
meg a kardforgatástól, előkelően keskeny és vékony ma-
radt. Becsületére legyen mondva, tartását megőrizte, és a
derekára sem rakódott annyi kappanháj, amennyit egy jól
szabott ruha ne tudott volna eltakarni. Vonásai nyugodt-
nak, már-már nyájasnak tűntek, de Tynnen jól látta a kék
szemekben villogó haragot.
A Hűségest szokásos kísérete, alacsonyabb rangú pa-
pok, jogtudósok, templomszolgák és írnokok gyűrűje
vette körül. Nélkülük szinte sehova sem ment, pedig nem
igazán szorult rájuk; azt még a viadomóinak is el kellett
ismernie, hogy Shedlimet kivételes emlékezőképességgel
áldotta meg az istennő.
-Nagytiszteletű! - hajtott fejet, térdet az etikettnek
megfelelően Tynnen.
-Felállhat, derra - engedélyezte kegyesen a Hűséges.
- Hagyjatok magunkra! - utasította kíséretét, akik te-
kercseiket összefogva egyesével kisorjáztak a teremből
nyíló tucatnyi mellékajtó valamelyikén. Shedlim kezét a
háta mögött összekulcsolva járkálni kezdett a hatalmas
helyiségben, a viadomói pedig nem érezte szükségét an-
nak, hogy ő törje meg a csendet, úgyhogy jó ideig csak
az egyházfő lépteinek nesze visszhangzott a boltozatos te-
remben.
- N y o l c év! - szólalt meg végül a Hűséges. - Tudod,
mi volt az elmúlt nyolc évben? - kérdezte.
- H á b o r ú az amundokkal? - találgatott Tynnen anél-
kül, hogy egy pillanatig is eltöprengett volna azon, mire
gondolhat a másik.
- N y o l c évig nyugalmam volt! - mondta Shedlim.
- Nyolc szép hosszú éven keresztül nem kellett foglal-
koznom a gáncsoskodó, akadékoskodó derra Tynnennel.
Miért nem tudtál megdögleni abban a nyomorult siva-
tagban? Rendeztünk volna neked egy szép temetést, kap-
tál volna egy mellszobrot, és a rended forrófejű kölykei
pár évig a te nevedet ordítva mészároltathatták volna le
magukat. De nem, neked vissza kellett jönnöd!
36 • m . a . q . u . s .
- T a l á n Dreinának még tervei vannak velem.
- A z én próbára tételem, nem vitás! - Tynnen keze
ökölbe szorult, de erőt vett magán és nem szólt semmit.
_ Bevallom, egy kicsit csalódott voltam, amikor hazaván-
szorogtál a sivatagból, de aztán Neren perjel beajánlott az
akadémiára. Gondoltam, remek, legalább szem előtt le-
szel! Évekig szinte semmi bajt nem kevertél. Már azt hit-
tem, az istennő megkegyelmezett nekem, de persze épp
most kell olyasmibe ártanod magad, amit ésszel fel nem
érhetsz! Te meg az ostobaságod!
- N e m ostobaság, amit tanítok. Igazat beszélek! -
emelte fel a hangját a viadomói.
- N e m érdekel! - kiáltott vissza a Hűséges, mire
Tynnen hátrahőkölt, mintha arcul csapták volna.
-Micsoda?
-Felbolygatod a város és az Államszövetség kényes
egyensúlyát, zűrzavart és káoszt keltesz! Hogy mered
egyáltalán Dreina istennő papjának nevezni magad?
- Ne merészeld kétségbe vonni a hűségemet Dreinához!
- ordított magából kikelve a paplovag, és fenyegetően
közelebb lépett az egyházfőhöz. A Hűséges nyakán meg-
feszültek az inak, ahogy farkasszemet nézett a nála jó-
val magasabb és testesebb Tynnennel. Végül a viadomói
kapta el előbb a pillantását.
Shedlim hátralépett, mély levegőt vett, kifújta, aztán
lesimította ruháját, és újra járkálni kezdett.
- Vondd vissza a tanaidat! - mondta némileg halkabb,
de ellentmondást nem tűrő hangon.
- K ü l ö n b e n ? - kérdezett vissza a másik. - Nem fogsz
kiközösíttetni.
- Gondolod?
- M é g mindig van annyi szavazatom, amennyivel ele-
jét tudom venni. A Pajzsállamok küldöttei mögém állná-
nak, de kezdeményezni sem fogod. Nem fogsz megkoc-
káztatni még egy egyházszakadást.
- M i é r t teszed ezt? - terelte másra a szót a Hűséges. -
Miért jó neked, ha elfordulunk a dzsadoktól?
-Szerinted én örülök neki, hogy ilyen helyzetbe ke-
rültünk? Eszem ágában se lenne hagyni Amhe-Ramunt
és csürhéjét, hogy szabadon pusztítsanak, ha lenne mód
megállítani őket! Magunkat féltem.
— Biztos? Biztos, hogy így van, „kránbarát"? — köpte a
szót Shedlim.
Tynnen arca az eddiginél is komorabbá vált.
- N e m Krán a barátom, hanem Derwan Ragh, aki a
manifesztáció előtt nem is hallott arról, hogy léteznek or-
szágok Ranagol birodalmán kívül. Aki nem harcolt so-
ha Pyarron ellen, de többet tett az amundokkal szemben,
mint te valaha is!
- E g y magadfajta hogy képes barátkozni olyanokkal?
- E g y „magamfajta"? Úgy érted, valaki olyan, aki nem
menekült a lehető legmesszebb, amikor jöttek a nomá-
dok? Aki nem Hat Városban húzta meg magát, amikor
a krániak a Szent Várost ostromolták? - kérdezte vád-
lón, mire Regnore Shedlim arca elvörösödött a szégyen-
től és a haragtól.
- D r e i n a nem harcra tanít!
-Pyarronban talán nem, de Viadomóban igen.
- P y a r r o n maga Dreina!
— Viadomo pedig még áll!
- o , t e . . . — A Hűséges erőt vett magán és inkább nem
mondta ki. - Gyere ide, és nézz ki! - intett az egyik ab-
lak felé.
- M i t akarsz? - kérdezte a paplovag gyanakvóan, de
engedelmeskedett. A hatalmas ablakon kinézve szinte a
lábai előtt hevert az egész város. Innen sokkal jobb rálá-
38 • m . A . Q . U . S .
tása nyílt, mint a saját szobájának ablakából. A háztetők
rengetegéből kiemelkedtek Kis-Viadomo tornyai, az épü-
lő katedrális tekintélyes pillérei, a Kapuk terének irdatlan
boltívei és a távolban még az Ezeréves fürdő kupolája is
jól látszott, azon túl pedig a városba érkezett menekülők
sátorvárosa terült el.
- M i t látsz?
— Új-Pyarront - vont vállat a viadomói.
- A z épülő Új-Pyarront! - helyesbített az egyházfő. -
És mit gondolsz, miből épül?
-A viadomói bankház pénzéből? - kérdezett vissza
gúnyosan Tynnen, aki már sejtette, mire akar kilyukad-
ni a másik.
- R é s z b e n - ismerte el dühösen Shedlim. - Egy egé-
szen apró részben. Az összes többit az egyházunk, a hitet
valló országok adományai, de legfőképp a dzsad bankhá-
zak kölcsönei fedezik. Mégis mit gondolsz, hogy tudtunk
a semmiből új fővárost emelni?
- A z istenekbe vetett hitünkkel? Mégis hány sepiát,
rúpiát, tantumot ér neked egy pyarroni élet?
— Ne merészeld! Jobban a szívemen viselem ennek a
népnek a sorsát, mint te valaha is fogod. Igaz, Dreina nem
harcra rendelt, de mit gondolsz, ki gondoskodott arról,
hogy a seregek átjussanak a tengeren? Ki tett róla, hogy
legyen elég fegyver, ló? Hogy ne haljatok éhen? Én!
Kis szünetet tartott, majd kihasználva, hogy a viadomói
keresi a szavakat, folytatta:
- É n hoztam tető alá a szövetséget Kránnal! Én értem
el, hogy a nép ne lázadjon fel, amikor elterjedt, hogy a ro-
hadt krániak oldalán harcolunk. A drágalátos barátodat
is nekem köszönheted. Elmentél, és fél évtizedig harcoltál
az Ősi Nép ellen. Nagyszerű! - tapsolta meg gúnyosan a
paplovagot a Hűséges. - És ez már feljogosít mindenre?
Délelőtt az yllinori követtől kellett bocsánatot kérnem a
nevedben!
- H e l y e t t e m te ne beszélj!
- H a n e m ? Mit kellett volna tennem? Közöljem Chei
király szemével és fülével, hogy a saját egyházamban sem
tudok fegyelmet tartani? Vagy küldtem volna egyenesen
hozzád, hogy te kérj bocsánatot? Yllinor ép bőrrel meg-
úszta a Dúlást...
- N e m véletlenül... - vetette 1 közbe Tynnen, de az
egyházfő nem hagyta, hogy befejezze.
-A legnagyobb felkészült, jól felszerelt szövetséges had-
sereg közel s távol! Ha kordában tudjuk tartani a nomá-
dokat, az nekik köszönhető. Ha sereget tudunk küldeni
az Ibarába, az is nekik köszönhető. Nagyobb szükségünk
van a barátságukra és a jóindulatukra, mint valaha, te pe-
dig nyíltan támadod őket!
- I g a z a t mondtam!
- T e beképzelt hólyag! Honnan tudod ilyen fenemód
biztosan, hogy igazat beszélsz? Honnan tudhatnád te, hogy
mi mozgatja a Kosfejű birodalmát? Vagy nem csak azzal
a Raghgal, hanem magával Shackallorral is jóban vagy?
- T e talán tudod? Tudod, miért kaptuk a nyakunk-
ba a Dúlást?
- F o g a l m a m sincs! - tárta szét a kezét Shedlim. - Talán
a Krad-lovagok hoztak magukkal valamit, amit nem kel-
lett volna, amikor kiragadták Kránból Igrain Révait! Talán
személyes elintéznivalójuk volt a Tizenhármaknak a Pró-
fétával! Talán volt pár izgága katonájuk, akiket le kellett
kötniük. Talán egyszerű rablóportya volt. Mit tudom én?
- E s te mégis szövetséget kötöttél velük? Fogalmad
sincs, miért pusztították el a Szent Várost, és ennek el-
lenére együtt küldtél velük harcba minket! Semmit se
tudsz Kránról vagy a krániakról, ostoba fajankó! Hogy
40 • m . a . q . u . s .
állíthatod, hogy tévedek? Azt mondtam, aminek az iga-
zában hiszek.
- D e miért? Dreina szerelmére, miért nem bírtál csend-
ben maradni?
- M e r t nem az amundokkal kell harcolnunk, nem Amhe-
Ramun az ellenfél! - mondta Tynnen minden egyes szót kü-
lön hangsúlyozva, mintha csak egy nagyothalló és nagyon
ostoba gyerekhez beszélne. - Hívhatsz „kránbarátnak",
vagy aminek csak akarsz, de nekünk akkor is Ranagol biro-
dalma az igazi ellenségünk. A következő Dúlásra kell felké-
szülnünk, nem arra, hogy a kék hold ura kiszárítja a Gályák
tengerét és átmenetel az innenső oldalra.
-Következő Dúlás? - hökkent meg a Hűséges. - Te
miről beszélsz?
- N e m is figyelsz arra, amit mondok, igaz? - csóválta a
fejét Tynnen, miközben elindult kifelé a teremből.
- M e g á l l j ! - kiáltott utána Shedlim, mire a viadomói
megtorpant. - Még nem fejeztem be!
- M i t akarsz, Regnore? - kérdezte homlokát ráncol-
va a paplovag.
- N e m tűröm, hogy viszályt kelts Yllinor és Pyarron
között! Add a szavadat, hogy sosem ismételed meg a
tegnapiakat!
- E r r e a szavamat adom - bólintott a paplovag, és ma-
gára hagyta a főpapot.
* * *
A rákövetkező hajnalon hosszabbra nyúlt szokásos

imája, mert köszönetet mondott Dreinának azért, hogy
három év után újra találkozhatott fogadott testvérével.
— Fogadd áldozatom, aranykezű úrnő! - suttogta, mi-
közben egy fényes aranytantumot helyezett a házioltárra.
a h i t VAROSA • 4i
A damasztkendőről halk sercegés kíséretében tűnt el a
súlyos érme, bizonyítva, hogy Dreina kegyesen fogadta
a felajánlást.
Tynnen mosolyogva lépett ki a folyosóra, ahol már az
Oroszlánszív rend öt lovagja várta, hogy a Hadiakadémi-
ára kísérhessék. Az út során legalább annyian éljenezték
az idős viadomóit, mint ahányan szidták, de az öt fegyve-
res bőven elegendőnek bizonyult utóbbiak elriasztására,
úgyhogy verekedésre nem került sor.
Az akadémia félkör alakú csarnoka zsúfolásig telt, mi-
vel legalább háromszor annyian szorongtak a lépcsőkön,
mint ahány emberre az építészek tervezték. Nemcsak az
akadémia növendékei jöttek el, de számos pap, tudós és
politikus is. Az egyik oszlop árnyékában Maszud és Abu
Hasszan néhány másik embere ücsörgött, de maga a sejk
nem tette tiszteletét.
- N o c s a k , milyen sokan lettek kíváncsiak egy bolond
vénember szavaira - szólt Tynnen, amikor kilépett hall-
gatósága elé. Néhányan kurtán felnevettek, mások zavar-
tan fészkelődtek a helyükön.
- N a g y o n remélem, hogy mindannyian emlékeznek
még arra, amiről a minap szóltam itt, mert a nagytisz-
teletű Regnore Sedhlim, Dreina istennő kiváló Hűségese
bírja az ígéretem, hogy soha nem ismétlem meg azt, amit
két napja mondtam.
Tynnen látta, hogy néhány Dreina-pap - a Hűséges
szemei és fülei - elsápad és összesúg egymás között, de
különösebben nem érdekelte. Az előző nap óta nem kel-
lett azon töprengenie, hogy mit tegyen majd mindezek
után.
- K r á n a Dúlással nem érte el a célját, mondhatnánk
- kezdett bele tényleges mondandójába. - Hiszen állnak
a Pajzsállamok, és nemhogy az út nem szabad a nomá-
42 • m . A . q . u . s .
dok előtt, de messzebbre kergettük őket vissza, mint az
elmúlt ezer esztendőben bármikor. Ha viszont Krán nem
érte el a célját, akkor miért nem tesz érte?
- N o s , természetesen tesz. Ranagol fattyainak terveit
nem mérhetjük években, talán még évtizedekben sem. Mi
magunk talán nem, de Pyarron vezetői tudtak a jóslatok-
ról, miszerint Amhe-Ramun ismét testet fog ölteni. Min-
dent meg is próbáltak a megakadályozására. Sokak szerint
épp annak köszönhettük Ó-Pyarron bukását, hogy nagy-
jaink közül sokan, Airun al'Marem, Darton kegyeltje,
Sonnor, a Fehér Páholy nagymestere és számos más mes-
ter a sivatagban harcoltak azért, hogy elpusztíthassák a
kék hold urának az előző megtestesülés során itt maradt
fegyverzetét, megakadályozva, vagy legalább késleltetve
a manifesztációt. Mint azt az elmúlt nyolc esztendőben a
bőrünkön tapasztalhattuk, kudarcot vallottak.
Kis szünetet tartott, és járkálni kezdett fel és alá.
A csarnokban némi zúgolódás támadt, néhányan a pa-
pok és politikusok közül bizonytalanul tekintettek kör-
be. Tynnen nem árult el ugyan titkokat, de sokan vallot-
ták, hogy a köznépnek minderről nem kell tudnia. Még
a végén elgondolkodnának azon, hogy a kudarcba fulladt
vállalkozás után Airun al'Maren miért alapított szinte új
egyházat, és Sonnor miért nem vállal szerepet Uj-Pyarron
politikájában immár negyed évszázada.
- B a l g a s á g lenne azt hinnünk, hogy Ranagol birodal-
mában nem ismerték ugyanezeket a próféciákat, vagy
nem álltak rendelkezésükre akár a mieinknél is ponto-
sabb jóslatok - folytatta Tynnen. - Talán már jóval ko-
rábban, évtizedekkel, meglehet, évszázadokkal hamarabb
megtervezhették cselekedeteiket.
- K r á n nem azért nem fejezte be, amit O-Pyarronnal
elkezdett, mert nem volt rá ereje! Nem, még véletlenül
sem. Nem akart minket elpusztítani. Néhány százezer
gyülevész ork, egyetlen birodalmi légió és pár tucat aquir
hatalmasság elegendőnek bizonyult, miután a nomádok
elvégezték a feladatukat. Ugyanakkor gondosan ügyelt
arra, hogy érintetlenül hagyja a legrégebbi és leggazda-
gabb államokat. Természetesen a Pajzsállamokat céloz-
ta meg, miért vesződött volna Predockal, Edorllal, vagy
épp a Hat Várossal? Pedig ha orkjai és rablólovagjai va-
lóban portyázni akartak volna, a tengermeilék sokkal ké-
zenfekvőbb célpont. Ám Kránnak a szabad út kellett a
déli puszták felé.
- S z a b a d út délen, és erős államok északon, hogy le-
gyen, ami útját állja a testet öltött Amhe-Ramunnak, ha
mégis kedve támad nyugatnak indítani seregeit. Kránért
vérzünk nyolc esztendeje!
- K r á n is velünk harcol, velünk vérzik! - kiáltott közbe
valaki, és sokan csatlakoztak hozzá „úgy van!, úgy van!"
kiáltásokkal, de aztán hamar elhallgattak maguktól, vagy
mások hurrogták le őket. Csaknem negyed század telt el
a Dúlás borzalmai óta, sokan azonban még mindig nem
tudtak Ranagol országára szövetségesként gondolni. Meg-
lehet, nem is akartak. A hallgatóság soraiban ezúttal olyan
meglett férfiak is helyet kaptak, akik annak idején meg-
vívták a saját csatáikat a fekete határ mögül előözönlő
orkokkal, portyázókkal, rablólovagokkal és légiósokkal.
- V a l ó b a n — ismerte el az ellenkezők igazát Tynnen.
- Krán küldött seregeket, és én nem kételkedem abban,
hogy a birodalom katonái tényleg minden tőlük telhetőt
megtesznek. Ám meg kell kérdeznem: maga a birodalom
valóban megtesz mindent annak érdekében, hogy Amhe-
Ramunt elűzzük, az amundjait pedig visszakergessük a
Mélysivatagba, ahová valók? Valóban csak pár légióra és
néhány köteles rendre telik Shackallor országától?
44 • m.A.Q.U.S.
Hagyta, hogy a kérdés keringjen kicsit a csarnok ma-
gas mennyezete alatt, csak aztán folytatta.
— Szerintem nem. Hol vannak az aquir nagyurak, akik
elpusztították Godont? Hol vannak Ranagol fattyai, akik
hiánytalanul megjelentek, amikor Selmo prófétával kel-
lett szembenézniük?
— Sehol - válaszolta meg a saját kérdését. - Nincse-
nek sehol. Várnak és figyelnek. Nézik, hogyan szenve-
dünk, és folyamatosan véreztetnek bennünket. Gondos-
kodnak arról, hogy egyik fél se kerüljön döntő fölénybe,
se az amundok, se mi. Amikor végre előrenyomulunk, az
addig megbízható kráni csapatok hirtelen összezavarod-
nak, és elvesztünk mindent, amit megnyertünk. Ugyan-
akkor, ha az amundok rontanak előre sikeresen, valahogy
mindig ott terem a megfelelő helyen egy csapat, hogy a
veszteség fájjon, de ne roppanjunk bele. Talán még győ-
zelemnek is érezzük.
- M i történt volna, ha Abu Kulef nem három, ha-
nem hét éve történik? Pyarron azonnal kivonja csapata-
it a sivatagból, és felkészül arra, hogy a tengeren, illetve
Hat Városnál állítsa meg az amundokat, sorsára hagyva
a dzsad államokat és a Kereskedő Hercegségeket. Meg-
lehet, Hat Várost is feladtuk volna. Talán ezt kellett vol-
na tennünk. Ehelyett éveken keresztül élt bennünk a re-
mény, hogy majd most, vagy holnap, vagy jövő hónapban
sikerül megfordítani a harc menetét, és közben tízezré-
vel hullottunk el az amundok menethei alatt! Krán pe-
dig vár és figyel.
- V á r , amíg már karunkat sem tudjuk mozdítani. Vár,
amíg nem lesz egyetlen épkézláb katonánk. Vár, amíg be-
le nem rokkanunk abba, hogy kétségbeesetten próbálunk
segítséget és reményt nyújtani azoknak, akik rászorulnak.
Aztán, amikor már csak abban reménykedhetünk Amhe-
Ramun áldozóoltárán, hogy minél hamarabb lesújtson az
áldozótőr, akkor csap le teljes erejével a kék hold urára,
hisz a Kosfejű őt sem hagyhatja megerősödni.
— Nem lesznek már seregeink, sem hatalmunk, hogy
szembeszálljuk Kránnal. Ezúttal nem is lesz kénytelen
nomádokra fanyalodni: ahogy Tysson Lar ellen, ellenünk
is megteszi majd néhány ezer ork.
Látta, hogy szavai nem maradtak hatástalanul. Telje-
sen megszűnt a sugdolózás és a mormogás, mindenki őt
nézte: néhányan elismerően, mások komoran, a legtöb-
ben azonban bizonytalanul. Hiszen, ha igaz is mindaz,
amit mond, mit tehetnének?
- A h o g y én látom, Pyarron döntés előtt áll, és két rossz
közül kell választania. Feladja a Pajzsállamokat, és min-
den erejével az amundok megállítására összpontosít...
- N e m ! Soha! — ordították többen is a lépcsőkről.
Pyarron, Syburr, Sempyer és Viadomo sokat szenvedett
népéből származtak mindannyian.
—Vagy a krániakra, a dzsadokra, a gorvikiakra, meg
a többi ott élő népre bízzuk a harcot az amundokkal, mi
pedig felkészülünk Kránnal szemben, amikor Amhe-
Ramun elűzése után újra ellenünk fordul.
Ezúttal mély csend fogadta szavait. Igazán kíváncsi lett
volna, hányan gondolnak a harmadik megoldásra, Yllinor
felszámolására. Amikor először fogalmazódott meg benne
ez a választási lehetőség, megesküdött, hogy inkább leha-
rapja a nyelvét, semhogy valaha szóvá tegye. Lehet bár-
milyen egy ország királya, köthet bármilyen paktumot,
de ő sosem fogja javasolni egy népnek, hogy harc nélkül
adja fel a hazáját, csak azért, hogy mások élhessenek!
- N e m vagyok jövendőmondó, sem csillagjós vagy
álomlátó. Nem tudom, mit hoz a jövő, és nem állítom,
hogy tévedhetetlen vagyok. Azt azonban istennőmre mon-
46 • m.A.Q.U.S.
dom, ostoba az a pyarroni, aki most újabb csapatokat, fő-
leg újabb sereget küld a sivatagba meghalni Kránért!
* * *
— Nem tudlak lebeszélni róla, igaz? - kérdezte Neren

sietősen csomagoló barátját. Tynnen a holmiját már ösz-
szeszedte katedrálisbeli szobájából, csupán a fegyverzeté-
ért ment át a rendházba.
- N e m - rázta meg a fejét az idős viadomói, miközben
szorosra húzta a málhazsák szíját.
- U g y e tudod, hogy nem kell bizonyítanod semmit? -
kérdezte a perjel, de a másik csak felmordult a felvetésre,
úgyhogy másként próbálkozott. - A Papi Szék még nem
hozta meg a döntését...
- N e m számít. Ha küldenek sereget, akkor azért kell
mennem, ha nem küldenek, azért.
— Szerinted Shedlim meggyőzi őket?
- V a g y addig fárasztja őket, amíg inkább rábólinta-
nak, csak hagyja abba - felelte morogva Tynnen, vállára
kapva a súlyos zsákot.
— Nem hiszem, hogy sok hasznát veszed a vértnek a si-
vatagban - mondta beletörődő sóhajjal a perjel.
-A háború már egy ideje Gorvik hegyei között zajlik.
Ha mégis sikerülne őket visszavernünk a sivatagba, majd
lecserélem valami használhatóbbra.
A rendház folyosóin senkivel nem találkoztak, nyu-
godtan beszélhettek.
— Mitől lettél ennyire eltökélt?
— Végre hosszabban szót válthattam Maszuddal.
- É s ? - noszogatta barátját a perjel.
— Derwan R a g h . . .
— A kráni barátod?
a h i t VáROSA • 47
— Igen, ő. Valahonnan tudta a ranagolita disznaja,
hogy nem haltam meg Abu Kulefnél, és hogy itt vagyok.
O küldte Maszudot hozzám. Azt üzeni, sikerült kapcso-
latba lépnie az amundokkal.
— Amhe-Ramun...
— Nem, nem velük — rázta meg a fejét Tynnen. — Tény-
leg megtanult amundul, azt meg valami ásatag kráni fel-
jegyzésekből tudja, hogy az Ősi Népnek régebben több
istene volt.
- R e f i s , Nesire és Themes...
- A z o k — bólintott a viadomói, majd folytatta: — Szó-
val addig vallatta a foglyokat, amíg kiszedte belőlük,
hogy mi lett a többi isten híveivel. Többségüket a kék
hold urának követői lemészárolták, de néhányan megme-
nekültek, és most rejtőznek. Ragh a foglyoktól megtud-
ta azt is, merre érdemes keresnie őket. Ráment pár éve,
de néhány hónappal ezelőtt sikerült üzenetet küldenie az
egyik naphitű diaszpórának. Azt üzente, tud pár dolog-
ról, ami két világkorral ezelőtt segített a kék hold urát
visszaűzni, amikor először testet öltött.
- É d e s Dreina! — suttogta elhűlten. — Ha ez igaz...
-Pontosan - bólintott rá a paplovag.
- É s Maszud... Tudom, hogy a fivérévé fogadott, de
mennyire bízhatsz benne?
Tynnen megállt, és úgy nézett a perjel szemébe.
— Nem ismered a dzsadokat, és különösen a fayumikat.
A Mélysivatag népeként ők találkoztak először az újra erő-
re kapó amundokkal. Maszud és többiek számára a hábo-
rú évekkel korábban megkezdődött, mint hogy mi egyál-
talán tudomást vettünk volna az Ősi Nép létéről. Tíz éve
harcolnak Amhe-Ramunnal. És nagyon komolyan veszik
a testvérré fogadást - fejezte be, mintha ezzel mindent
megmagyarázott volna, majd újra elindult kifelé.
48 • m.A.Q.U.S.
— Értem — zárkózott fel hozzá a perjel. - Viszont ha ez
a Ragh valóban kapcsolatba lépett Themes híveivel, nem
kéne erről tudnia a Papi Széknek is?
— Ha még nem tudnak róla, majd te elmondod nekik —
vonta meg a vállát Tynnen, egyben megigazítva a súlyos
málhazsákot is. Hunyorogva léptek ki a verőfényes itató-
udvarra, ahol egy apród két lovat vezetett elé: egy mál-
hást és egy jókora harci mént. — Igazán szép ajándék —
dörmögte az idős viadomói, miközben szemügyre vette a
hátasokat. - Predociak?
— Azok — bólintott rá a perjel elégedetten.
— Köszönöm, Neren! — ragadta meg a másik férfi al-
karját Tynnen, majd nyeregbe lendült és kiléptetett a
rendház vasalt kapuján. Odakint Maszud várta, ezúttal
közönséges úti ruhában, három lóval. Mindhárom kis ter-
metű, szívós ibarai fajtából származott, de harciasan kap-
tak erős fogaikkal a sokkal nagyobb predoci mén felé,
amikor az a kelleténél közelebb került.
— Idő lesz, amíg összeszoknak — mondta köszönés he-
lyett a fayumi a vezetékszárakkal küszködve.
— Majd a hajón ráérnek.
— Nem értem, miért kell tengerre szállnunk — morog-
ta a dzsad. — Mehetnénk Hat Városba térkapuval, onnan
meg a hegyeket északról kerülve keletnek.
— És véget érne a háború, mire odaérnénk — mondta
Tynnen, miközben komótosan megindultak a Kapuk te-
re felé. — Nem, jobb ez így. Edorlban hajóra szállunk, kis
szerencsével találunk olyan kapitányt, aki elvisz minket
Eronébe, vagy egyenesen Gorvikba.
- U t á l o m a tengert.
— Én is. Majd áldozunk Antohnak, hátha megkímél.
Csendben léptettek tovább a szokásos pyarroni nyüzs-
gésben. A város élte mindennapi életét. Kofák kiáltoztak,
szekerek zörögtek, miközben vitték a különféle portéká-
kat a piacokra, követ, faanyagot, meszet az építkezések-
hez. Serény munka zajlott mindenütt.
- A z a tegnapi... Jó beszéd volt - mondta a fayumi,
amikor az egyik hídról leérve sikerült ismét a viadomói
mellé kerülnie.
-Köszönöm, Maszud.
— Volt benne sok teveszar, de jó beszéd volt.
—Mi volt benne teveszar, te gazember?
— Azon kívül, hogy nem vagy jós? Az egész.
-Miért?
- M e r t ha bármi igaz lenne is belőle, most nem jönnél
amundot ölni.
- A z más.
-Miért?
— Egyrészt a szavamat adtam. Másrészt nem értek más-
hoz, csak a harchoz.
— Harmadrészt?
- M i b ő l gondolod, hogy van harmadik?
— Ismerlek. Mindig van harmadik, legfeljebb nem
mondod ki hangosan.
— Harmadrészt ott akarok lenni Derwan Ragh mellett,
amikor Amhe-Ramun elbukik. Nem élvezheti nélkülem
a piszok kráni!
A fayumi hangosan felnevetett, és szakálla árnyéká-
ban Tynnen is elmosolyodott. Csak magában tette hozzá,
hogy közben pedig igyekszik annyi mindent megtanulni
a krániakról és a krániaktól, amennyit csak lehet. Elvég-
re sose lehet tudni, minek veszi majd hasznát Pyarron, ha
Shackallor országa újra rátámad.
J o h n j .JS h e r w o o ó
ZARÁNDOKLAT
A próféta aznap reggel lépte át Új-Pyarron kapuját. Nem

a térkapuk egyikét, nem is a roppant tengeri kaput, mely a
városba vezető csatorna bejáratánál emelkedett, s az Ál-
lamközösség összes címere díszítette, fölöttük Antoh szi-
gonyos lobogója — nem; ő a délnyugati kapun át jött, ame-
lyet éppen csak megépítettek, még nem volt kész rajta a
festés, és szárnyait is aznap akarták a helyükre tenni.
Senki sem állt az útjába, nem kérdezték, honnan és
miért jött, merre tart. Fel se figyelt rá senki, egyedül az
a kis borzas oroszlán, aki a kapunál kéregetett. A prófé-
ta megállt előtte, ő pedig felnézett rá vizenyős, vaksi sze-
mével; homlokát tűzte a reggeli nap. A próféta lehajolt
hozzá, beletúrt szőke sörényébe, végigsimította az arcát.
Aztán csontos ujjai közé fogta a mancsát, s ő egy pilla-
natra úgy érezte, mintha a próféta a világ minden kin-
csét tette volna bele. Eltűnt a gyomrát mardosó éhség,
a lábában sajgó fájdalom; szagokat és illatokat érzett, a
próféta verejtékét, átizzadt saruja szagát. Maga előtt lát-
ta az arcát, olyan élesen és tisztán, mint még soha sen-
ki másét.
Menj! — intett a próféta, s kezét elengedve felállt. O is
fölemelkedett vele együtt, mintha eloldozták volna min-
den kötelékét, pedig nem egyenesedett ki a lába, nem
forrtak be a sebek a tenyerén és a térdén, nem nőtt meg a
teste, hogy elbírja hatalmas fejét és szőke sörényét.
- K ö s z ö n ö m - suttogta, és meg akarta csókolni a pró-
féta piszkos lábát, ám ő akkor már messze járt, és hiá-
ba kérdezősködött utána: úgy tűnt föl előtte, csak ő lát-
ta egyedül.
* * *
A kaputól a próféta északnak indult, végig a város-

fal mentén. Az is épült még, embermagasra nyúlt csak,
állványok magasodtak körülötte, kötésig meztelenre vet-
kőzött férfiak hordták rá a követ, a habarcsot. Egy sza-
kaszon azonban jó ideje állt már a munka: a próféta
szertehagyott szerszámokat látott, elszakadt kötelet, gaz-
dátlan vödröket és beléjük száradt maltert. A kötél alatt
homokkal szórták be a földet.
A próféta, mint aki hírt kapott, meggyorsította lép-
teit, s hamar elhagyta a fal közelét: keletnek tartva ko-
pott, szűk utcákba jutott, a régi Ternan házai közé. Feje
fölött kifeszített köteleken ruhák száradtak, piszkos gye-
rekek vették körbe, ámultak utána. Néhány felnőtt is
felfigyelt rá, vagy inkább a zsivajra körülötte, s jobb hí-
ján elindultak utána, mert tán jó szórakozás lesz, kevés
akad abból.
Egy háromemeletes ház előtt állt meg, amely semmi-
vel se tűnt ki a többi közül. Akkorra már egész siserehad
gyűlt össze körülötte, négy-öt éves gyerekek, akik sem a
polgárházaknál, sem az építkezéseken, sem a kikötőkben
nem kaphattak még munkát. Nagy hanggal nevették, vi-
songtak mellette, ő viszont ügyet sem vetett rájuk, ha-
nem csak állt, szemben a házzal, némán.
52 • m.A.Q.U.S.
A szülők léptek ki először, aztán a fivérek és a nővérek,
majd a koporsóvivők — bár az inkább csak faláda volt, ak-
kora, hogy egy tízévesforma fiúcska még éppen belefér-
jen. Amikor a gyerekek meglátták, egyszerre elcsönde-
sedtek, s így tettek a bámész férfiak és asszonyok is.
A próféta előbb szótlanul állt, majd megfordult és el-
indult visszafelé, amerről érkezett. Látszólag nem törő-
dött azzal, hogy követik-e: ő csak ment a maga se nem
gyors, se nem lassú lépteivel — a szülők és a gyászolók vi-
szont úgy indultak utána, mintha mindig is így tervez-
ték volna.
A Kegyes Araita temető esett oda a legközelebb, így
a próféta arra indult, mit sem törődve azzal, hogy tán túl
drága az ilyen egyszerű népeknek. Lehet, meg sem for-
dult a fejében, hogy megállítják, s úgy tűnt, másnak sem
jutott ez eszébe a gyászmenetből.
Amikor a próféta elérte a kaput, egyedül az a kispap
vette észre, aki aznap ült először a kapuban. A virágáru-
sok, a kőfaragók, az ácsok és az őrök ügyet se vetettek rá,
mintha nem is látnák. A kispap azonban felállt székéről,
s a próféta elé sietett.
Félúton sem járt, amikor meglátta mögötte a gyászme-
netet, s a rengeteg embert, akik a munkásházaktól odáig
csatlakoztak hozzá. A temető rendje megkövetelte, hogy
Darton papjai vezessék a szertartásokat, ők búcsúztassák
a holtakat, vigasztalják az élőket, s a kispapnak erre a
rendre kellett volna ügyelnie. Elszánhatta volna magát,
elébük állhatott volna, a próféta azonban csak ránézett, s
ő meggondolta magát.
Másnak eszébe sem jutott, hogy megállítsa, a papok-
nak pedig fel sem tűnt, hogy a próféta ott járt. Ok egy
gyászmenetet láttak, a kispappal az élen.
Pedig csak végigállta a néma szertartást.
a h i t v á r o s a • 53
Hogy a próféta utána merre járt és kivel találkozott,
senki sem tudhatja pontosan. Az biztos, hogy továbbra
is északnak tartott, egy ideig még a fal mentén, később
azonban eltérhetett tőle, mert a munkások közül senki
sem látta. Persze meglehet, hogy csak azért, amiért az
őrök, a járókelők, a virágárusok és Darton papjai sem lát-
ták (kivéve a kispapot, természetesen). Van egy ösvény, a
nyugati kaputól indul, a faltól, s egészen az Éneklő kútig
tart - úgy mondják, azon ment végig, s hogy szokatlanul
kemény télen, hogyha hó hull, látni benne a lábnyomait.
Egy közismert dalnok látta, amint vizet merített ma-
gának egy közkútból (de nem az Éneklőből), egy lány pe-
dig azt állítja, ott ment el mellette, amikor festegetett a
parkban, s egy pillanatra meg is állt, megnézte a vász-
nát. Meg is dicsérte valamelyest. (Ami különös dolog vol-
na, hiszen a próféta egészen addig néma maradt, s azután
sem szólt egyetlen szót sem.)
Egy asszony szerint a férje is látta, egy patkolókovács
Gilron negyedében: kenyeret és vizet adott neki, némi
alamizsnát. A próféta megköszönte, de csak egy falatot
tört a kenyérből, s csak egyetlen kortyot ivott. (Ám a ko-
vácsot hiába kérdezi bárki, nem beszél erről, az asszonya
pedig nem először mondana valótlant.)
Hogy a vízen hogyan kelt át, ha egyáltalán átkelt, rej-
tély. Egyesek szerint átgyalogolt fölötte, Antoh segítette;
mások szerint megnyílt neki a tenger, de a hajósok nem
láttak semmi különöset; megint mások azt mondják, az
egyik parton eltűnt, a másikon megjelent.
54 • m.A.Q.U.S.
A nap már magasan járt, amikor a próféta elérte a
Gyönyörök kertjét. Északkelet felől érkezett, a buja gesz-
tenyefák közt, lábát és saruját sebek és a láp sara rondí-
totta. Hayra grófnő pavilonja mellett haladt el a Csillag-
medence felé, léptei csúf nyomokat hagytak a gondozott
pázsiton, a lerakott köveken. Jobbról kerülte a Szerelme-
sek útvesztőjét, átvágott a jegenyeparkban enyelgő párok
hintói közt - egyedül a Lótuszkörnél állt meg, túl a me-
dencén, a hársfák lombja alatt.
Egy kurtizán ült ott, keblét alig fedte ruha, formás ido-
maival kívánatosnak tűnt volna bárki szemében, és ha meg-
tudják, sokan elcsodálkoznak azon, hogy nem tartozik az
életadó Ellana lányai közé, hanem csak egyszerű örömlány;
szajha, ahogy irigyei hívták a háta mögött. O persze tudta,
hogy így nevezik, de ha kérdezték, akkor sem mondta meg
az igazat, elhallgatta féltett titkát mindenki elől.
A próféta kézen fogta, s elhívta magával, elvitte a hárs-
fák árnyai közé. Hűvös és zöld illatú volt a liget, ahol lehe-
veredtek, hideg a föld a derekuk alatt, de a kurtizán észre
sem vette, míg a prófétát magába fogadta. Puhább volt ak-
kor a föld bármi nyoszolyánál, s a lomberdő volt a takaró.
— A t y á m . . . az én m é h e m . . . — szólalt meg, miután felöl-
tötte ruháját, a próféta azonban ajkára tette az ujját, s úgy
tetszett, elmosolyodott; de meglehet, hogy csak a kurtizán
látta így. Bárhogyan is, hasára tette a kezét, s bólintott,
mint aki tudja, érti, s azt mondja, jól van ez így.
Vagy mintha azt mondta volna, bízz, mert meghall-
gat akkor az ég.
* * *
Ellana kertjéből a Sólyomúrnő ligetébe, onnan a Ka-

puk terére vezetett a próféta útja. Dél volt, a nap az Iste-
nek hegye fölött járt, fehéren izzott alatta a város. Akkor
már mindenütt beszélték, kivált az egyszerű népek, hogy
szent ember érkezett a városba, és sokan szerették volna
legalább megpillantani, meghallgatni, egy-két szót válta-
ni vele, vagy megkérni, áldja meg a gyermekeiket, ahogy
az Arel-árvákat a ligetben.
Mégsem látta senki, amikor a Kapuk terére ért, a rop-
pant oszlopcsarnok elé, ahol a nagy Selmo színarany szob-
ra is állt. Betöltötte a teret, gyémánttal kirakott rubintos
stólája szikrázott a napsütésben, szigorú, mégis jóságos
tekintettel nézett az Istenek hegye felé.
A próféta megállt vele szemben, a maga kopott csu-
hájában, durva szakállával, elnyűtt sarujában, s csak néz-
te, nézte messziről, az emeletnyi talapzat szürke tövéből.
Csapzott haját meg-megrántotta a szél.
Egy asszony, aki látta, s aki karjában tartotta csecse-
mőjét, letérdelt a közelében. Letérdelt egy koldus is, azu-
tán az egyik őr az oszlopcsarnok bejáratánál, majd egy
lar-dori úr, egy predoci kalmár.
Egy négyéves fiúcska kivált a tömegből, s a kíváncsi-
ak magabízásával lépett oda elé. Megfordult, felnézett
Selmo szobrára, azután vissza a prófétára.
— N e m hasonlít - mondta, a próféta pedig felnevetett.
Aztán bólintott a fiú felé, de nem úgy, mint aki igazat ad
neki, hanem csak mint aki régi ismerőst lát, s jóváhagyja,
hogy ekkorát változott a világ.
* * *
Úgy tartják, a próféta fél nap alatt járta be az utat a

haláltól a születésig, a káosztól a rendig. Oxim romjaitól
érkezett, Orwella legyőzőinek útján, s felkereste az iste-
56 • m.a.q.u.s.
nek szent helyeit, mindenütt lerótta áldozatát. Még Uwel
rendházában is találtak egy különös sepiát abban a do-
bozban, amelyben a Dúlás áldozatainak megbosszulásá-
ra gyűjtenek. Egyik oldalán Selmo arcmása, a másikon
Elorandé, a harmadikon pedig - mert harmadik oldala is
van, hiába kétoldalú érme - mindig változó arcot látni,
valahányszor fordítják.
Az Igazság csarnokánál csak egy deresedő halántékú
Kyel-pap látta, amint átvágott előtte a téren. Egy pilla-
natra megállt, s felnézett a kétarcú kapura; tekintete ta-
lálkozott a papéval. Ő utóbb úgy mesélte, nem gondolt
semmit, nem érzett semmi különöst, csak odabiccentett
a prófétának. Utána bement a refektóriumba, levetette
páncélját, stóláját, és kiadósan megebédelt, a Dúlás óta
akkor először jó ízzel.
Amikor utóbb kérdezték, visszakérdezett, ugyan mit
kellett volna tennie mást?
* * *
Látták még azután a Magasegyetemnél, ahol összeve-

rődtek a diákok, megszakadtak az órák; járt a Fellegvár-
nál a kikötőben, ahonnan egy vén ladikos vitte tovább a
Városi Színházig; egy álmodó találkozott vele a juharfák
alatt az Istenek hegye tövénél, ott, ahol az Álomkehely
áll. Azt mondta, a próféta leheveredett és megpihent, de
hogy pontosan ki volt és hogy nézett ki, azt nem tudta
megmondani ő sem.
Egyesek szerint Darton prófétája érkezett a városba,
mások tudni vélték, hogy a Mester, az ó-pyarroni kolos-
torerőd tanítója az. Megint mások azt mondták, senkire
sem hasonlít, s hogy nem is ember, hanem inkább angyal
vagy szellem. Vagy éppen csak egy sugallat.
Addigra a főpapoknak is megvitték a hírt, de a legtöb-
ben azt gondolták, csak egy újabb eszelős, rosszabb eset-
ben valami kolduló rend tagja. N e m kedvelték az önje-
lölt prófétákat: Selmo volt az első és az utolsó, s ő is csak
azért, mert elhozta az igaz isteneket.
Amikor elterjedt, hogy az Istenek hegyére tart, az égi-
ek szolgái közül egyedül az aranyúrnő egy vén papja vette
komolyan. Reggel óta ült a Szent Konzílium egyik ablaká-
nál, s amikor meghallotta a tömeg zsivaját, nagy nehezen
lebotorkált a kapuk elé. Reszketeg kezével botra támasz-
kodott, teste szinte elveszett a súlyos papi talárban.
Az emberek addigra elözönlötték az Áldások terét,
felkapaszkodtak az oszlopok és a szobrok talapzataira, s
mintha fürtökben lógtak volna mindenütt, még az áldás-
és adományfalak előtt is. A Konzílium lépcsőitől csak az
Oroszlángárda tartotta vissza őket.
— Nagy a meleg, atyám, megüti a nap. Jöjjön! — hívta
egy templomszolga, de lerázta magáról a kezét, és botjá-
ra támaszkodva elindult. Jól látta a próféta magas, vékony
alakját, ahogy felfelé tartott a lépcsőn. A katonák ügyet
sem vetettek rá, mintha ott sem lett volna - mintha nem is
látnák. A templomszolga is inkább csak a pap után indult,
semmint a próféta elé: - Kérem! — hívta. - Jöjjön, atyám!
A téren mozgolódás támadt, kiáltások hallatszottak, s
a tömeg közelebb nyomakodott a gárdistákhoz, a lépcső-
höz. A templomszolga egy pillanatra megtorpant.
A próféta félúton járt. Sorra szedte a lépcsőfokokat, fe-
jét fölszegve, egyenesen előre nézett; az idős papnak úgy
tűnt, egyenesen őrá.
Mögötte pedig a Diadal útja, a Követek palotája, az
angyalszentek emlékoszlopai — a semmiből épült város,
Új-Pyarron.
Az új Pyarron.
58 • m . a . q . u . s .
A próféta elérte a lépcső tetejét. Csapzott haja őszbe
csavarodott, tépett szakálla akár Elorandé az utolsó na-
pokban, az ostromlott Fellegvár falain. A vén pap ott
volt, látta, hisz a főpapok csak a döntő roham előtt küld-
ték északnak őt és társait a legszentebb tárgyakkal.
Csuhája akár az első térítőké, töredezett körmei alatt
fekete föld. Mégis tisztának tűntek, tisztábbnak, mint a
saját keze. S ahogy előrenyújtotta, a próféta érte nyúlt, és
markába fogta.
Láttam lezuhanni, gondolta, és beleremegett. Egy domb-
háton álltak, ott fordult vissza a csöndre. Egyedül ő.
A próféta nem szólt, nem intett, nem bólintott.
Nem is... zuhant le, gondolta a pap.
A próféta csak fogta a kezét.
* * *
Az arany fény betöltötte a látóterét, mindenkit elva-

kított a téren, az Istenek hegyén. Mintha az emberekből
tört volna elő, felcsapott az égre, a mennybe - aztán ki is
hunyt, szinte azonnal. De csak odalent. Fent az égen má-
sodik napként ragyogott.
A vén pap egyedül állt a lépcső tetején, körülötte sorra
vetették magukat térdre a katonák, a templomszolgák, és
mindenki a téren, a Diadal útján s egyre távolabb is.
Reszkető kézzel rajzolt kört a szíve fölé, s tekintetét az
égre emelve ő is térdre borult. Könnyek futották el a sze-
mét, peregtek végig az arcán, és zokogás rázta.
Feje fölött az Égi Templom ragyogott.
IndyraMyles
Sólyomés lótusz
„Kérdezd meg Arelt, majd ha újra szóba áll veled!"

Ez a mondat minden mást kiürített Vércse elméjéből.
Megszólalni képtelenül, arcán a szégyen pírjával hagyta
el a zömök épületet, amelybe oly büszkén lépett be alig
egy órával ezelőtt. A város hirtelen idegennek tűnt szá-
mára. A frissen vakolt házakból áradó fényűző pompa, a
fodros ruhákba öltözött gazdag polgárasszonyok méreg-
drága dzsadvizei, a Shadonból hozatott fehér liliomok az
utcát szegélyező kő virágtartókban, a peridanból épült,
szikrázó szökőkút a Bank téren...
Micsoda vízpazarlás!
Vércse dühödten rohant végig az utcán, el, minél
messzebb attól a zömök épülettől. Jólesett a levegő, jól-
esett a futás. Lerogyott a szökőkút kávájára, és m e g n e d -
vesítette arcát. Jólesett az is. Szorosra font, őszesfekete
varkocsának vége belelógott a vízbe, de ő nem törődött
vele.
Fájt ez a mondat. Vércse haragudott magára, amiért
hagyta, hogy fájjon. Hiszen volt ideje hozzászokni. Meny-
nyi is? Tizenhat év...?
Mindig is tudta, hogy Nirelle úgy táncol, ahogy fel-
jebbvalói fütyülnek, de maró kegyetlenséget nem várt tő-
le. Azt újonnan tanulta.
Visszanézett az épületre, amelyből szinte kimene-
kült az imént. Az kilógott a környező, hatalmas oszlo-
pokkal díszített, meszelt házak közül. Ternan m a r a d -
ványa volt, a régi városé, amely, akár egy mit sem sejtő
vadászkutya, m a g á b a engedte Pyarron kullancsát. Az
pedig csak hízott, hízott a véren, míg túl nem nőtt a
kutyán, s ki nem szipolyozott mindent belőle. Persze
viszketett sokszor, a végén már fájt is, de a nyájas mo-
solyú városatyák valahogy mindig megmagyarázták,
mi miért szükséges.
Mint Nirelle...
Olyan lett, mint ők.
Vércse sóhajtott.
Mikor először találkoztak, Nirelle alig volt több meg-
szeppent novíciánál; feljebbvalói Viadomo biztonságos
kényelméből az orkok által végigprédált földekre küld-
ték, hogy a háború záróakkordjai közepette férkőzzön a
herceg bizalmába, és vigyázzon a pyar vallásra és eszmére
az épp felszabadított Syburrban.
De egyszerű is volt akkor!
Mikor az ellenség egyértelmű, a harc dicső volt, és
senki nem kérdezett. Mikor az erkölcs még számított, az
emberek odafigyeltek egymásra, és megsegítették egy-
mást a háborús szükségben. Mikor nem voltak hősök,
de minden harcost tiszteltek. Mikor összekovácsolódott
a Dorlan partjainak népe, hogy megvédje a Szent Várost.
Mikor az istenek még nem voltak olyan távol, s a ke-
gyeltjeik az emberek közt jártak. Mikor a vallás még nem
szakadt marakodó ebek által megrágott, tépett rongyda-
62 • m.A.Q.U.S.
rabokra. Mikor Pyarron még egy eszme volt, amiért ér-
demes harcolni... és meghalni.
Most m e g . . .
Vércse megpillantotta saját tükörképét a vízben. Egy
beesett szemű, ráncos nő nézett vissza rá, ferde orral és
zsíros fonatba szorított hajjal. A szikár arcon nem fért el
semmi mosoly, semmi gömbölyded forma. A keserűség
barázdái gyűrték össze.
Ez lettem é n . . . ? Semmi nem maradt belőlem?
Talán az örökéber tekintet és a konok szájtartás. Sem-
mi több.
És Nirelle? Hogy is volt?
Mikor utoljára találkoztak, tizenkét évvel korábban,
haraggal váltak el. Akkor Nirelle már nem novícia volt,
de még mennyire, hogy nem! Syburr hercegének tanács-
adójává hízelegte magát, s az intrika olyan természetes
lett számára, akár a levegővétel.
- Húsz év múlva, amikor majd idősebb leszel - vág-
ta akkor a fejéhez Vércse -, értékelni fogod, amit most
megvetsz.
Nirelle csak kacagott.
- H a találkozunk húsz év múlva, akkor rájössz majd,
hogy csak még szembetűnőbb a különbség köztünk.
Igaza lett, persze. Tizenkét esztendő telt el a húszból,
s Nirelle haja ugyanolyan bársonyos, bőre ugyanolyan fe-
szes maradt; egyfajta érett asszonyi báj áradt belőle, de
öregedni jottányit sem öregedett.
Vércse fáradtan egyenesedett föl, és otthagyta a szökő-
kutat a tükörképével együtt.
„Kérdezd meg Arelt, majd ha újra szóba áll veled."
H á t jó.
Ökölbe szorította a kezét, mint régen, majd elenged-
te megint.
— Nélküled is menni fog - suttogta, még egyszer utol-
jára visszanézett az épületre, aztán elindult azzal a jel-
legzetes járással, amely a lovas emberek sajátja. Kezét a
kardja markolatán nyugtatta, mint a veteránok.
A polgárok inkább kikerülték.
* * *
Nirelle engedélyezett magának egy percnyi pihenőt.

Csak ült, kezébe temetett arccal, és hallgatta saját léleg-
zését.
N e m akarta megsérteni a régi ismerőst, de nem volt
más választása. Vércse egyszer csak felbukkant a múlt
egy árnyaként, és rögtön nekiállt követelőzni, hogy be-
szélhessen a Közösségi Gyűlésen...
Nirelle-t csak sokéves diplomata tapasztalata óvta meg
attól, hogy szólni képtelenül álljon a kérés előtt.
— Mégis miért kérsz ilyesmit? Mit szeretnél mondani?
— fojtotta kérdésbe megdöbbenését. S közben mindvégig
azon gondolkodott, miért pont most bukkant fel Vér-
cse, tizenkét év után? Miért épp az Izek Házába toppant
be hívatlanul? Vajon szándékosan járatta le ezen a fontos
megbeszélésen a többiek előtt, vagy csupán a véletlenek
játéka ez? És egyáltalán, honnan tudta, hogy itt kell ke-
resnie? Mit tudhatott ő erről az egészről...?
Az ízek Háza a legelőkelőbb étterem volt a városban,
kifejezetten arra rendezkedett be, hogy követek és dip-
lomaták vacsoráljanak benne. N e m léphetett be akárki,
azonban a vendégnek minden kényelmet megadtak: kü-
lön terem minden társaság részére, párnázott székek, a fa-
lakon a régi Pyarron festményei és tárgyai, az étel kitű-
nő, a borválaszték a lehető legszélesebb. Mindezt persze
olyan magas árakon, mint a Tűtorony.
64 • m . a . q . u . s .
Vércsét már a bejáratnál megállították az őrök, de ket-
tőt félretaszított, a harmadikat pedig, akit már nem tu-
dott meglepni, úgy gyomron rúgott, hogy az magzatpóz-
ban hanyatlott a földre. Nirelle és négy asztaltársa arra
lett figyelmes, hogy egy idegen asszonyszemély tör be a
bérelt terembe, nyomában az őrséggel, és az ő nevét kiál-
tozza. Igyekezett lecsitítani, s mit kapott érte?
- R é g e n mintha szóba álltál volna egyszerű emberek-
kel is...
Mit tehetett volna? Elküldte az őröket, kért egy másik
termet, és félrehívta.
- H o g y képzeled, hogy csak úgy betörsz az életem-
be? Miért nem a szentélyben kerestél fel? - vonta kérdő-
re azonnal. Majdnem hozzátette, hogy „tönkretettél egy
igen fontos megbeszélést", de sikerült megfékeznie indu-
latait. Vércsének semmi köze ahhoz, mi zajlik itt.
- P o n t o s a n tudod, hogy oda be nem tenném a lábam.
Mi tagadás, elfelejtette ennyi év alatt.
Hirtelen eszébe jutott minden a Dúlás idejéről, a kül-
detés a peremvidékre, fiatalkori hibái és ostoba ballépé-
sei, Vércse még alig több mint harmincévesen... Sok időt
töltöttek együtt akkor, és a nő többször mentette meg az
életét, mint hogy számon tudta volna tartani. Ellana és
Arel hívei általában nem szívelték egymást, de őket vala-
hogy összetartotta a sors. Egy ideig.
Nirelle kislánykora óta betéve tudta a legendát, hiszen
amiatt viselte vállán az apró rózsatövis tetoválást. Mikor
még Krad helyett Kyel uralkodott az Istenek völgyében,
az istenek fiatalok voltak, Arel pedig zabolátlanabb, mint
manapság. Csak a vadászat és a harc érdekelte, s gyak-
ran támasztott pusztító vihart, ha bosszantotta valami.
Egyszer meglátott egy csodaszép, karcsú szarvast, és úr-
rá lett rajta a vérszomj. Addig űzte, hajtotta, míg a sze-
A h i t VáROSA • 65
rencsétlen állat átugrotta Ellana kertjének aranykerítését,
és elbújt a fák között. Arel utána szökkent, végigfutott
az érett gyümölcsök között, majd mikor megpillantot-
ta, megfeszítette íját, hogy megölje. Ellana azonban meg-
látta a vérmes szándékot, felkiáltott, és a szarvas elé ug-
rott, hogy megvédje. Arel féktelen dühében, amiért gátat
szabtak az akaratának, mégis eleresztette mindig célba
találó nyílvesszőjét, és bár az végül nem oltott ki életet,
megsebezte Ellana tökéletes bőrét.
Nirelle fanyar mosolyra húzta a száját, ahogy felidéz-
te a történetet. Vércse persze másképp mesélte, és ez is
tökéletesen példázta a kettejük közti, feloldhatatlan el-
lentéteket.
Amik, mint kiderült az iménti, zaklatott beszélgetés-
ből, még tovább nőttek az elmúlt tizenkét évben.
- M i t akarsz tőlem, ami nem várhat egy személyes
megbeszélésig?
- Sosem értél volna rá egy személyes megbeszélésre, ha
novíciákon keresztül próbállak elérni.
- Ez nem igaz - hazudta Nirelle.
—Juttass be a Közösségi Gyűlésre!
Pillanatnyi dermedt csönd.
-Tessék?!
-Beszélni akarok a Közösségi Gyűlés előtt. Neked
megvan hozzá a befolyásod, hogy bejuttass.
Nirelle bele se akart gondolni, miféle szívességek-
be és utánajárásba kerülne neki mindez... és egyáltalán
nem volt meggyőződve arról, hogy sikerülne. A Közös-
ségi Gyűlés az államközösség legfelsőbb döntési hivata-
la; Antol tha Ernak-Usmar herceg személyes jóindulatára
volna szükség, hogy ő maga bejuthasson egy tanácskozás-
ra. De Vércse...
- Fogalmad sincs, mit kérsz tőlem.
66 • m.A.Q.U.S.
- P o n t o s a n tudom, mit kérek. Annyiszor segítettem
neked, hogy meg sem tudom számolni. M e g m e n t e t t e m
az életedet. Sosem hagytalak cserben. Volt idő, hogy én
fogtam a te kezedet. Most rajtad a sor!
— De itt nem rólad és rólam van szó — hitetlenkedett
Nirelle, és úgy szorította a szék karfáját, hogy belefehére-
dett a keze. — Ez politika...
- N e m érdekelnek a kisstílű csatározásaitok! — köp-
te Vércse. - Az emberek éheznek és meghalnak odakint,
füstös képű dzsadok árasztják el a városunkat, miközben
a pénz elfolyik ostobaságokra! Követelem, hogy hallgas-
son meg a gyűlés!
Követelte. Ha nem ennyire komoly a helyzet, Nirelle
talán még fel is nevetett volna. Hány és hány efféle lázadó
férfit csitított le a női intrikáival? Csakhogy Vércsével két
gond akadt: a Dúlás veteránjaként makacsabb volt, mint
hat öszvér — és nőnek született úgy ötven éve.
— Mégis miért kérsz ilyesmit? Mit szeretnél mondani?
— Be fogok számolni mindenről, ami a ti csillogó Fel-
legváratokon kívül zajlik, mert sajnos nem hallatszik idá-
ig a sok panasz és gúnyvers.
— Azért, mert pár száz menekült éhezik...
— Tízezrek. És az éhezésnél sokkal fontosabb lenne a
tiszta ivóvíz.
Nirelle sóhajtott. Őszintén a másik szemébe nézett.
- N é z d , Alcanna...
— N e m hívhatsz így!
— Régen szeretted...
— Régen te is szeretted az embereket.
— Vércse... A városatyák, a gyűlés, vagy akár a Fehér
Páholy magasabb szinten gondolkodik, mint te. Nekik
nem egyes emberek, hanem egy egész nép sorsáról kell
dönteniük.
Vércse horkantott.
- M a g a s a b b szinten, mi? Könnyű innen a biztonságos
kényelemből eldönteni, ki haljon meg, de amikor látod a
horpadt hasú, nincstelenségben felnőtt gyerekeket, akik-
nek szüleit a Dúlás fosztotta meg mindenétől; amikor
látsz egy idős asszonyt vonaglani a földön, aki szánalmas
könyörgéssel hívja az isteneket, hogy legalább ivóvizet
adjanak neki; amikor látsz egy koldust, aki valaha büsz-
ke harcos lehetett, csak a háborúban elvesztette a lábát,
amint jajveszékel, mert a dzsad tolvajok ellopták még azt
a kevéske pénzét is... akkor már nehezebb hűvösnek ma-
radni. N e m igaz?
Nirelle mozdulatlanul várta ki az áradat végét. Hallga-
tott egy keveset, aztán kisöpörte szeméből a belelógó sző-
ke hajszálakat, és így felelt:
— N a p mint nap halnak meg emberek. N e m menthe-
ted meg mindegyiket.
Fertályórával később, ahogy lehunyt szemmel újra át-
gondolta az egész beszélgetést, úgy érezte, ez volt az a
pont, ahol átvette a beszélgetés irányítását. Mesterinek
találta a saját lélekjelenlétét, ahogyan megoldotta ezt az
ügyet. Másképp sajnos nem lehetett. Vércsének akadt pár
gyenge pontja, de mind közül a leginkább sérülékeny: a
büszkesége. Nirelle tudta ezt... és kegyetlenül szúrt, ami-
kor nem a kedve szerint alakult a beszélgetés.
Kedvelte a másikat, jobban is, mint be merte volna
vallani. Csak tudnia kellett, hogyan fékezze meg a za-
bolátlanságot, amelyet Arel hite kölcsönzött Vércsének.
Nirelle felállt a székből, és magabiztos mosolyba ren-
dezte a vonásait. Aztán elindult, vissza a megbeszélésre,
amelyről oly sietve vonta félre Vércsét. Elvégre egy hete
erre készült, nem hagyhatta, hogy bármi személyes ügy
megzavarja.
68 • m.A.Q.U.S.
- Köszönöm... - rebegte a városi őr, és visszahanyat-
lott a párnára. Szinte azonnal gyógyító álomba zuhant.
Már öt napja feküdt az Eligor kerületbeli ispotályban, de
most először aludt el egészséges arcszínnel. Egy egész nap
küzdelmének eredménye volt ez: a lábán csontig hatolt
egy vágás, s a láz már kikezdte a szervezetét.
— Honnan tudtad, hogy mi a teendő, hölgyem? - kér-
dezte az ispotály inasa, aki a beteget felügyelte. Húszéves-
forma lehetett, tiszta arcú, nyílt tekintetű, a tartása azon-
ban a betegség és halál közelségétől meggörbedt. Vércse
felhorkant a „hölgyem" szó hallatán, de mikor végzett az
utolsó csomóval, fölnézett, és melegen elmosolyodott.
- L e h e t , hogy te sokat tanultál az iskolában a seblázról,
engem viszont az élet tanított.
— N e m jártam iskolába - sütötte le a szemét a fiú. -
Engem csak Ibben mester okított.
- J ó l tette.
Vércse felállt a városi őr mellől, és megcsóválta a fejét.
Azt kívánta, mint már annyiszor, hogy bárcsak kérhetné
Arel segítségét a fickó gyógyulásához, vagy legalább az ál-
dását megadhatná neki. Ezt az embert egy külhoni, egy
idegen késelte meg. Egyre több az erőszak a városban, mi-
óta a hajók okádják a menekülteket a tenger túlpartjáról.
Régen legalább csak a sajátjaink jöttek.
- D e mégis, mikor tanultál ilyesmit? - kíváncsiskodott
a fiú, és ahogy Vércse elindult a maga hosszú, határo-
zott lépteivel, sietve mellé zárkózott. Szinte futnia kellett,
hogy tartani tudja a lépést.
-A legtöbbet a sebgyógyításról egy Ellana-papnőtől
tanultam — jelentette ki Vércse, aztán megtorpant. — Van
nálatok sör? Szomjas vagyok.
- V a - v a n persze - dadogta a fiú, és a kamrára muta-
tott. - Hozzak?
- H a hozol, elmesélem, hogyan tanultam meg.
A fiú eliramodott, Vércse pedig ott maradt a hálóhe-
lyiségben. Minden ágyon feküdtek, de kételkedett benne,
hogy mind igazi betegek. Közkeletűvé vált a nincstelenek
körében krétát vagy sarat enni, hogy egy-két napra le-
gyen hol aludniuk. Már ha volt hely. Amikor minden ágy
foglalt volt, nem hatott sem könyörgés, sem kenőpénz,
sem sárevés. Vércse gyanította, hogy a sarokban fekvő,
kisfiát átölelő, szurtos nőt már korábban is látta itt. Visz-
szajáró „beteg" lehetett.
A fiú megérkezett a sörrel. Egy egész kupányit ho-
zott. Kesernyés szaga nem tett túl jó benyomást, de a
mocsárnegyed lóhúgynak csúfolt ivóvizénél még ez is
jobbnak ígérkezett. Vércse meghúzta a kupát, hagyta,
hogy a keserű íz szétáradjon a szájában, és felszisszent,
ahogy fájós fogához ért.
- Nagyon rossz? — kérdezte a fiú, aki félreértette a han-
got.
- N e m , megteszi.
Csend telepedett közéjük, amit csak néha tört meg egy-
egy fojtott nyögés vagy sutyorgás. A fiú bírta rosszabbul.
- T é n y l e g ismerted Ellana egy papnőjét? - kérdezte,
de a döngölt padlót bámulta zavarában.
- I g e n , még régen. A Dúlás idején.
— A... Dúlás idején is voltak Ellana-papnők? - döbbent
meg a fiú, s ezen a kérdésen utóbb Vércse is.
Felnőtt egy nemzedék, amelynek már fogalma sincs,
mi történt.
Egy nemzedék, amely csak a szülei kényszerű semmit-
tevését látja, a bűnözést, a nélkülözést, a sáros ivóvizet és
a drága kenyeret. A vályogházakat, a halbűzt... Igen, a
7O • m.A.Q.U.S.
halbűz. A legfontosabb különbség. A régi Pyarron sosem
bűzlött, csak a cserzővargák utcájában - de az is a m u n k a
illatát jelentette Vércse számára. Mindenhol máshol tisz-
taság; még a folyóparton is, sehol egy koldus, sehol egy
idegen, aki harsány és tolakodó kultúrájával megfertőzné
a büszke pyarságot. Milyen gyönyörű is volt! Vércse eszé-
be jutott az előző napi beszélgetés Nirelle-lel. Mennyire
nem értette meg, miért rothad a város. Hogy a gondokat
hiába söprik a szőnyeg alá, hiába építik a díszes palotá-
kat, csipkés templomokat, Elfendelbe illő parkokat, hab-
zó szökőkutakat a maguk áltatására - vagy a külhoniak
megtévesztésére —, a mocsok mindig bűzleni kezd előbb-
utóbb.
— Ha egyetlen koldusnak adsz egy rézgarast, azzal nem
segítettél semmit - mondta Nirelle azon a kioktató han-
gon, amivel a felsőbbségét szokta tudatni. - Vagy mind-
egyiknek adnod kell, vagy inkább ne adj egyiküknek sem,
hanem fordítsd olyasmire, amitől a többieknek jobb lesz.
- L e h e t , hogy azzal a rézgarassal megmented az életét!
— vágott vissza Vércse.
- D e meddig? A következő napig, amikor megint kol-
dulni kényszerül?
Vércse nem válaszolt.
-A Papi Széknek egy egész nép a felelőssége.
- Ú g y tudtam, Ellana papnői az egyes emberek kegyét
keresik — m o n d t a Vércse gúnyosan.
— Azt meghagyom a nővéreimnek. Én más utat válasz-
tottam.
- E n y e l e g s z mindenkivel, csak hogy még több hatal-
mat és befolyást szerezz...
-A m a g a m módján igyekszem jobbá tenni ezt a vá-
rost.
— N e m látszik!
A hit VÁROSA • 71
- N e m mindig látszik azonnal valaminek a hatása. Ezt
te tudod a legjobban, Alcanna.
— Ne nevezz így!
Alcannának merte hívni, többször is, mikor a kisujját
se mozdította érte!
Vércse gyűlölte ezt a nevet. Yllinorban született, ab-
ban az esztendőben, amikor Chei király megházasodott,
és az ifjú királyné tiszteletére akkortájt minden kislányt
Alcannának neveztek el. Nem használta, amióta egyszer
megharapta a tanítóját, és az így szólt kedveskedve: „Mi-
csoda kis vércse!"... Nagyon kevesen tudták az igazi ne-
vét, Nirelle azonban visszaélt vele.
- R e n d b e n , bár én még mindig úgy gondolok rád,
mint akkor — mondta, és a hangjába annyi lágyságot sű-
rített, hogy Vércse majdnem elhitte.
- H a úgy gondolsz rám, mint akkor, hát segíts.
— Nem érted, Vércse? Ez nem kettőnk dolga, nem sze-
mélyes ügy. Ha sikerülne is bejuttatnom téged, kinevet-
nének. Te nem értesz a politikához...
- E z a kettőnk dolga, Nirelle - jelentette ki Vércsefa-
gyossá vált hangon. - Én megmentettem az életedet, és
sosem kértem érte semmit cserébe. Hát most kérek.
— Hölgyem...?
Vércse lassan ocsúdott. A kezében ott lógott az üres
kupa, körülötte a betegek áporodott szaga. A fiú ott ült
mellette, arcán tanácstalanság.
— Csak elmerengtem.
— Hölgyem... Azt mondtad, egy Ellana-papnőtől ta-
nultál. De Arel és Ellana... - mutatott a fiú bizonytala-
nul a Vércse nyakában lógó ezüst sólyomholdra.
— Igen, ők nem igazán kedvelik egymást, mióta Ellana
egyszer ostoba módon Arel elé állt vadászat közben.
— Az istenek is vadásznak?
72 •M A.Q.U.S.
— Persze. Az Istenek völgyében is vannak állatok. A va-
dászat pedig nemcsak kitűnő elfoglaltság, de szükséges
is, hogy az erdő egyensúlya fennmaradjon. Ellana ezt
nem érti meg soha: hogy a természet szabályait nem le-
het áthágni. Nem szabad minden nyulat megmenteni.
Vércse elhallgatott egy pillanatra.
Nirelle miért nem tartja fontosabbnak az embereket a
nyulaknál...?
— És mi történt? - kérdezte a fiú zavartan. Nem értet-
te a bonyolult gondolatmenetet.
- A r e l már figyelt egy ideje egy fiatal szarvasbikát -
kezdte Vércse, és elmosolyodott egy pillanatra, mikor
eszébe jutott, hogy Nirelle mennyire másképp mesé-
li ugyanezt a történetet. - Túlságosan kötekedő, harcias
példány volt, veszélyeztette a többi állatot hetvenkedésé-
vel. Ezért az Úrnő úgy döntött, hogy ideje közbeavatkoz-
ni. Három napon át űzte a szarvast, mert az igen óvatos
volt. A harmadik napon a vad bevágtatott Ellana gyü-
mölcsöskertjébe. Arel utána iramodott, de mire utolér-
te, az állat előtt már Ellana állt kitartott kézzel, akár egy
fúria. Arel figyelmeztette a másik istennőt, s aztán biztos
kézzel kilőtte mindig célba találó nyílvesszőjét a szarvas
felé. Ellana persze beleugrott a lövésbe...
— De nem halt m e g . . .
— Nem. Csak egy karcolás volt.
— És... mi lett a szarvassal?
Vércse vállat vont.
- N e m tudom... de remélem, jól tövig rágta Ellana
drágalátos gyümölcsfáit...
A fiú elmosolyodott, és a nő is jókedvűbbnek tűnt,
mint korábban.
— Te tényleg ott voltál a Dúlásnál?
Vércse elkomorodott.
a hit váRosa • 73
- Igen, elég sok helyen. Harcoltam Sempyernél, a Syb
egyik hídjánál, Enysmon pusztáin, és ott voltam Syburr
felszabadításánál is, ahol az angyal leszállt közénk...
És ordítottam, mint mindenki, hogy „Győzelem", de
akkor már üresen csengett ez a szó, mert minden elve-
szett. ..
-Ó...
- O t t szereztem a lábsebemet, amit aztán ápolnom
kellett.
— Hogyan?
- E g y törött agyarú ork nőstény baltája állt a com-
bomba. A város kapuit nem nyithatták meg, ezért csak
a tábori felcserekben bízhattunk, de a sátrak tele voltak
haldokló katonákkal. í g y én a saját sátramban feküdtem,
és imádkoztam, hogy ne kelljen levágni a lábamat. Har-
madnapra jobban lettem, tehát használt, amit akkor csi-
náltam.
A fiú pislogni is elfelejtett, annyira lekötötte a beszá-
moló. Mikor észrevette, hogy vége van, becsukta a száját,
és megvakarta az üstökét.
-A régi Pyarronnál nem harcoltál? - kérdezte réve-
tegen.
- E l é g ebből a mesélősdiből! - csattant fel Vércse. -
Nincs neked dolgod, kölyök?
A fiú meghökkent a hirtelen dühtől, és habogni kez-
dett.
- D e . . . Csak... Nem úgy értettem...
-Eridj, van nekem is dolgom elég!
- I g e n i s , hölgyem.
Vércse felpattant, a sörös kupát a földön hagyta. Négy
lépéssel a bejáratnál termett, s onnan még visszaszólt:
-A fickó túléli, csak cseréljétek a kötést!
Azzal sietve kilépett az ispotályból.
74 • m.A.q.u.s.
Miért menekülök...?
De belül tudta.
Nem harcolt Pyarronnál. Arel papnője volt, a küzde-
lem éltette, de a legfontosabb csatában mégsem vehe-
tett részt. Nem tudott, mert túl későn érkezett. Soha
nem volt képes elfelejteni azt a pillanatot. Felégetett fal-
vak üszkén, holttestek keresztezte úton, erőltetett me-
netben siettek a főváros felé. Mérföldekről látszott a füst
és a kráni hordák fekete hullámzása. A Szent Város égett
már, a hősök meghaltak. Vércse kifulladva futott a vá-
ros felé, dühében megelőzve az egész századot; és ahogy
rohant, tehetetlenül bámulta, ahogy a Gömbszentély fé-
nye megfakul, majd kihuny... aztán a következő pilla-
natban megremeg és aláhull, maga alá temetve a Felleg-
vár épületromjait.
Vércse akkor megtorpant. Állt némán, a kezéből ki-
hullott a kard. Halkan, mintha halottasházban volna, azt
mondta:
- E l h a g y t a k minket az istenek...
Soha többet nem találta meg Arelt a szívében.
* * *
A századforduló közeledett, és a város egyre inkább

méhkashoz hasonlított. Megszaporodtak a pecsenyesütők,
a talizmánárusok és az önjelölt próféták. Ki ünnepre ké-
szült, ki világvégére. A városi őrség már nem győzte a
zsebesek lefülelését, ez mégsem akadályozta meg Pyarron
polgárait abban, hogy kimenjenek este az utcára. Volt is
miért: szemfényvesztők és bábjátékosok, medveidomárok
és kötéltáncosok, igricek és kardnyelők árasztották el a
várost; minden téren, minden forgalmas utcán akadt lát-
nivaló. A várakozás izgalma kézzelfogható változásokat
hozott: a boltok tovább maradtak nyitva, a közbatárok
még a holdváltás után is jártak, az utcalányok pedig egy-
re pimaszabbul vették birtokba az éjszakai utcákat.
Az ablakból csillagoknak tűntek a lampionok, gyönyö-
rű fényhálóba vonták a várost - a hűs északi szél megleb-
bentette Nirelle lenge selyemruháját, s 6 libabőrös lett.
Becsukta a spalettákat.
-A helyzet kezd aggasztóvá válni, úrnőm.
A férfi kölyökképű volt, kék szemű és magas, ám a ro-
konszenves külső mögött a Fehér Páholy egyik legkivá-
lóbb mesterkémje rejtőzött. Állítólag elf ősöktől örökölte
vonásait, de a papnőt ez a tény ugyanúgy hidegen hagy-
ta, mint a város izgalma.
- M i t jelent az „aggasztó" egész pontosan?
-A menekültek negyedében jártam... - kezd-
te a férfi, és Nirelle felidézte magában a gúnynevet:
„mocsárnegyed". Találó. - Eddig is sok volt a lázadó fel-
hang; a munka, a lakhelyek és a rendes ivóvíz hiánya mi-
att gyakorlatilag állati szintre süllyedtek vissza.
- O l y a t mondj, amit nem tudok.
- Csakhogy a korábbi lázongásokat mindig sikerült el-
csitítani ingyen ebédekkel, közmunkával. Most azonban
vezetőre találtak.
-Vezetőre? - kérdezett vissza Nirelle.
Az egyik legfontosabb, amit megtanult Syburrban,
hogy egy csoport - legyen az egy város vagy egy ország
népe, de akár egy vallásos szekta vagy egy színtársulat
- erejét mindig a vezető egyéni értékei határozzák meg.
A vezetőé, akit a közösség igényei mindig megteremte-
nek. Mindig kell legyen valaki, aki magára vállalja az irá-
nyítást, csak ez lehet elindítója bármiféle változásnak. Az
pedig, hogy a változás milyen előjelű, csakis ezen a veze-
tőn múlik.
76 • m.a.q.u.s.
Nirelle egy pillanatra visszagondolt Antol hercegre, és
igazat adott ennek az elméletnek.
- M i f é l e vezetőre? Remélem, nem valami ostoba föld-
műves, aki a Dúláskor vesztette el a földjét, és most hall-
gatóságra talált?
— Ami azt illeti, van köze a Dúláshoz, bár nem földműves-
ként. A nő igazi veterán, túl az ötvenen, de még mindig hi-
hetetlen tettvágy dúl benne. Fogalmam sincs, mi hajthatja.
Nirelle nyelt egyet.
-Nő?
— Igen, úrnőm. És attól olyan sikeres, hogy nem holmi
színpadról beszél, hanem ismeri az embereket és szemé-
lyesen szól hozzájuk. A jelek arra utalnak, h o g y . . .
— Az orra... törött?
A férfi meghökkent.
— Ami azt illeti, igen, úrnőm. Legalábbis ferde.
Alcanna!
Nirelle az ízek Házában zajlott, hetekkel korábbi be-
szélgetésre gondolt.
— Miattad törték be az orromat, miattad veszett el a
lovam! És még csak meg sem köszönted, hogy ott vol-
tam melletted!
-Megköszöntem. De ne várj tőlem többet, mint amit
adni tudok.
- K á b í t s d a dzsad szeretőidet, akiket beengedtetek a
városba! De ne engem! Én régebb óta ismerlek. Láttam,
mire vagy képes.
Nirelle igyekezett megnyugtatóan viselkedni. Ismerte
Vércse kirohanásait, és korábban mindig tudta, hogyan
csitítsa.
- R é g ó t a ismerjük egymást, igen. Ezért kérem, hogy
higgy nekem: ugyanaz a célunk. Csak én máshogy igyek-
szem elérni, mint te.
— Ugyanaz? Ugyanaz?! - förmedt rá Vércse. — A régi
Pyarronban volt ilyen mértékű éhezés? Volt ennyi gyer-
mekhalál? Ez így nem mehet tovább, Nirelle! Tenni kell
valamit! És ha ti nem, akkor ki fog?
Nirelle nem felelt, tudta, hogy ilyenkor végig kell vár-
ni a szóáradatot, mert attól csak rosszabb, ha közbevág.
- R é g e n minden ember számított, mindenkinek meg-
volt a helye a városban. Az volt az igazi Pyarron! Ti csak
egy másolatot csináltok, egy üres héjat, és egy szánalmas
árnyékra ráaggatjátok a nevet! Azt hiszitek, hogy min-
den gond megoldódik, ha újraalkotjátok az ottani utcá-
kat, épületeket? Itt minden talmi, minden bűzlik az ide-
gen befolyástól. A pokolba is, még a Fellegvár sem igazi,
csak egy emberek által összehordott, köves domb!
Vércse kifulladt. Arca a düh pírjába öltözött, és olyan
erősen szorította a keze ügyébe akadt párnás szék támlá-
ját, hogy belefehéredtek a bütykei.
- A z a „köves domb" a reményünk az újrakezdésre -
közölte Nirelle csendesen. Halksága oly szöges ellentét-
ben állt a haragvó kifakadással, hogy Vércse egy pillanat-
ra megszeppenni látszott. De lehet, hogy csak azért, mert
Nirelle ezúttal valóban őszintén beszélt. — A régi Pyarron
nem létezik többé, Vércse. Ezt nekem ugyanolyan nehéz
volt megemésztenem, mint neked. De tovább kell lép-
nünk. Itt a lehetőség, hogy valami még jobbat teremt-
sünk. Nem hagyom elveszni ezt a lehetőséget, ne félj!
— Nem félek egyáltalán, csak szomorú vagyok — csen-
desedett el Vércse is. — Számítottam rád, és te nem segí-
tesz.
— A legjobban akkor tudnék segíteni, ha olyasmibe
fognál, amihez értesz.
— Megint kezded a fellengzős szöveget, hogy...
-Nem.
78 • m . A . Q . U . S .
Nirelle egyenesen a másik szemébe nézett. Már fárasz-
totta a sehová nem vezető beszélgetés, de hangsúlyozni
akarta, hogy ezúttal komolyan és őszintén fogja elmon-
dani a véleményét.
- P é l d á u l taníthatnál a Hadiakadémián. Azt hiszem,
lenne mit. És rengeteg hittársad ment oda.
Vércse fújt egyet.
-A védelmünk ugyanolyan fontos, mint a fejlődésünk
- győzködte tovább. - Nem engedhetjük, hogy megis-
métlődjön a múlt.
- N e k e m ott semmi keresnivalóm. Én már elvesztet-
tem Arel kegyét.
A kijelentés súlyosabb volt, mint hogy válaszolni le-
hessen rá. Mindketten az Izek Házának dús mintájú sző-
nyegére meredtek.
— És különben is - csattant fel Vércse ismét —, még-
is mi a fenét oktassak azoknak az újoncoknak? Miért ta-
nítsak olyasmit, amitől azt hiszik, hősök lehetnek? Mi-
ért tanuljanak meg harcolni, amikor nem a kézzelfogható
ellenség a leghalálosabb? Mit kezdenek a tudományom-
mal, amikor a piszkos ivóvíz miatt kitör egy járvány, vagy
amikor a szüleiket megkéselik az utcán, hogy másnap ne
tudjanak közmunkára jelentkezni?
- N e m tudom - felelte Nirelle, és hideg él költözött a
hangjába. - Kérdezd meg Arelt, majd ha újra szóba áll
veled!
Ez volt a végszó, ekkor látta utoljára. És mi lett belő-
le? Egy zavargás vezetője, épp a századforduló küszöbén.
Épp akkor, amikor minden tárgyalás, minden erőfeszítés
és minden ima a végéhez közeledett.
—Talán ismered azt a nőt, úrnőm? - kérdezte a férfi,
aki azóta is a tiszteletteljes várakozás pózában állt a szo-
ba közepén.
-Nem.
Ez a „nem" volt a legnehezebb. Eszébe jutott, ho-
gyan találkoztak nyolcvanegyben, Syburr ostromgyűrű-
jének feloldása után alig három héttel. Alcanna akkor
még sántított a bal lábára, de a lovat akkor is úgy ül-
te meg, mintha nyeregbe született volna. Az éjjeli erdő
neszei mind ellenségesnek hangzottak Nirelle számára.
Megtámadták a batárt, amellyel Syburrba indult, és őt
is megölték volna, ha nincs a testőre. Mindenét hátra-
hagyta, a ruhája szakadt cafatokban lógott róla, ahogy
menekült. A messzeségben fényt látott, hát arrafelé in-
dult botladozva, zihálva, rémülten. Tábortüzet pillan-
tott meg egy apró tisztáson, s felette bogrács lógott.
A nyúlpaprikás illata olyan ínycsiklandozó volt, hogy
Nirelle egy pillanatra elfelejtette: veszélyben van. Dide-
regve közelebb óvakodott a tűzhöz. Alcanna a semmiből
lépett elő, felhúzott íjjal. Férfias termete, bőrből készült
ruhái és mogorva ábrázata láttán Nirelle fölsikoltott — a
lélekjelenlétét már régen elhagyta addigra -, ám akkor
az idegen nő félrehajtotta a fejét, leeresztette az íját, és
kacagni kezdett.
— Légy a vendégem, gerlice — mutatott a paprikásra. —
Ritka alkalom, hogy nem éhes földművesek vagy eszüket
vesztett katonák találnak rám.
Nirelle sosem felejtette el azt a megkönnyebbülést. De
ez nem befolyásolhatta a döntését.
- F o g j á k el élve, és zárják börtönbe! - adta ki az uta-
sítást. A férfi biccentett, és elindult az ajtó felé. Részé-
ről lezártnak tekintette a beszélgetést. Nirelle kinézett az
ablakon a városra, fáradtan lehunyta a szemét, aztán jól
hallhatóan hozzátette még:
— Bármi áron.
80 • m.A.q.u.s.
Vércse arra riadt, hogy valaki van a szobában.
Mindig éberen aludt, mióta megpróbálták fényes nap-
pal elfogni. Azóta még több támogatója akadt — mi sem
bizonyítja jobban, hogy valaki igazat beszél, mint ha el
akarják hallgattatni —, de még aznap bezárta és berete-
szelte a vályogházat, amelyben addig lakott, és a Kóbor
Macska nevű bérházban nyittatott külön szobát. A föld-
szintes épület leghátsó helyiségét nyitották meg neki,
amely teljesen átvette az istálló szagát. Egyébként az árá-
hoz képest egészen takaros volt: tágas és tűrhetően tiszta,
még egy asztal és egy szék is helyet kapott benne. Már-
már bánta, hogy két hete nem fizette meg a lakbért.
Vércse lassan, hangtalanul a tőre felé nyúlt, amelyet
mindig maga mellett tartott alváskor. A kék hold fénye
halovány csíkokat vetett a padlóra, de a támadó mestere
lehetett a betörésnek, mert mozdulatlanságában láthatat-
lan maradt, tökéletesen kihasználta a fények és árnyékok
játékát. Vércse egészen aprókat lélegzett, hogy ne árulja el
magát. A keze rásimult az ismerős tőrmarkolatra. Ahogy
a tekintete körbevillant, sajnálkozva állapította meg, hogy
korábban talán látta volna az idegent. A szeme öt-hat éve
gyengébben működött... És hirtelen beléhasított, hogy
még soha nem akarták álmában megölni. Mindig tett óv-
intézkedéseket, de sosem volt szükség rájuk.
Az ablak!
Több mint harminc éve mindig egy kis L alakú fém-
darabot tett az ablakzár bütykére, hogy ha azt ki akar-
ják nyitni, a leeső fém hangjára felébredjen. Ám a támadó
valahogy kicselezte ezt az aprócska figyelmeztetést, mert
semmi nem hallatszott. Sőt... meg sem próbált az ajtón
bejönni. Furcsa.
Aztán meglátta.
A férfi magas volt, erőteljes izomzatú és körömhossz-
nyira nyírt hajú. Talpig feketébe öltözött, s még nem
vonta ki a pengéjét, nehogy árulójává váljon a csillogás.
A szoba közepénél tartott, és épp lépett egyet előre. Vér-
cse elméjén hűvös borzongásként futott végig a felisme-
rés: a férfi nem az ágy felé indult, ahol csak az összegyűrt,
ember alakú takaró várta, hanem egyenesen őfelé! Világ-
életében az ajtó előtt aludt pokrócokon; mindig mondo-
gatta, hol viccesen, hol komolyan, hogy az apja tartotta
úgy, mint egy kutyát, s megszokta. Később ezért is szö-
kött el, de a földön alvás megmaradt. A legjobban az er-
dők mohaillatú földjét kedvelte - kivéve télen, mert azt
már nem bírta úgy a háta, mint régen.
A férfi az ajtó felé közeledett, s lassan elővonta fegy-
verét. Vércse fölkészült a támadásra; az összes sebét harc
közben szerezte, nem ilyen gyáva ellenfelek ellen, akik or-
vul akarják megölni. Most volt ideje kiszámítani a tökéle-
tes mozdulatot. Kivárt... kivárt... majd szúrt, alattomo-
san felfelé, meglepetésből.
Aztán ismét megdöbbent, mikor az idegen azonnal
kitért, mintha tudta volna, hogy Vércse balkezes! Nem
elég, hogy tudott a fémdarabról, az ajtónál alvásról, a tőr-
ről és a balkezességről, még arra is számított, hogy hiá-
ba cselezte ki a felállított védelmeket, Vércse mégis felri-
ad - és támad.
Nirelle...
Nem lehetett más. Ennyire csak ő ismerte a beléívó-
dott szokásokat.
Mikor rájött, hogy ki akar az életére törni, hirtelen
egyértelmű lett minden. Nirelle módszere a csendes elné-
mítás, hiszen nem lenne tanácsos mártírt csinálnia belőle
a tömeg előtt. Politika.
82 • m . a . q . u . s .
Elárult, a mocskos kis ribanc, pedig én...
Csak az ő részletekbe menő alapossága készíthet fel
egy bérgyilkost ilyen pontosan ellene.
- E z már nem ugyanaz a város - mondta Nirelle azon
a hetekkel korábbi beszélgetésen, mikor utoljára találkoz-
tak. — Nem ugyanazok az emberek.
- I g e n , mert beengedtétek az idegeneket, akik nem
tisztelik a hagyományainkat! - vágott vissza akkor Vér-
cse felháborodva.
-Tisztelik, de ugyanúgy kell tisztelnünk nekünk az ő
hagyományaikat.
- M i é r t kéne?
— Mert megnyerték nekünk a Dúlást.
Ez a kijelentés annyira egyszerű, annyira tényszerű
volt, hogy Vércse lendülete egy pillanatra megtorpant.
Körbenézett az Izek Házának különtermében, a halvány-
kék selyemmel burkolt falakon, a régi Pyarronból szár-
mazó festményeken és szőtteseken.
-A régi várost próbáljátok feltámasztani, de nem tö-
rődtök a hagyományokkal - szólalt meg merengőn.
- M i az új várost építjük. Új hagyományokkal.
- E z e n fogtok elbukni.
- N e m , Vércse - ingatta fejét Nirelle szomorúan. -
Egyszer a vesztedet fogja okozni a hagyományokhoz való
túlzott ragaszkodás.
A vesztedet fogja okozni...
Vajon már akkor tudta? Már akkor azt tervezte a kis
szajha, hogy orgyilkost küld ellene?
A férfi támadásai elől szinte önkívületben tért ki; ar-
rébb gurult, felállt, küzdő pozícióba helyezkedett. Ú g y
érezte, hogy a másik csupán próbálgatja az erejét... mint-
ha kíváncsi lenne, hogy valóban olyan veterán-e, mint
amilyennek a városban mindenhol suttogják.
—A'frad! - kiáltotta Vércse, majd újra támadott, bele-
adva minden erejét. Egyenes szúrásnak indult, gyomor-
irányba, de mire odaért a tőr az idegenhez, már nyak-
magasságba emelkedett. A férfi azonban erre a cselre is
számított. A támadással egy időben leengedte súlypont-
ját, kissé előredőlt, s Vércse szabadon hagyott combjá-
ra vágott.
A seb nem volt mély, a fájdalmat elnyomta a harc iz-
galma. A méreg azonban, mely Vércse szervezetébe ju-
tott, azonnal hatni kezdett: a végtagjai remegni, majd
rángatózni kezdtek az izomgörcstől. Megszégyenülten
zuhant a földre, a tőrt szorongatta görcsbe rándult kezé-
ben, de használni nem tudta. Tehetetlenül várta a halálos
szúrást. Volt ideje hozzászokni a vég gondolatához, így is-
merősként üdvözölte - a férfi azonban csak megnyomott
egy pontot a nyakán, mintha vigyázna arra, hogy még
a tarkóütéstől se sérüljön m e g . . . és Vércse szeme előtt
fénylő pontok úsztak egyre összébb, ahogy kezdte elve-
szíteni a tudatát.
- A korodhoz képest nem is rossz - hallotta a férfi egy-
szerre elismerő, és mégis kissé gunyoros hangját. Aztán
elájult.
* * *
A hajnal szikrázó napsütése fénynégyzetet rajzolt a

börtöncella hideg kőpadlójára. Csalfa ábrándkép volt ez,
hiszen az ablak rácsait egészen vékony vonallá keske-
nyítette, holott kétujjnyi kovácsoltvasból voltak. Az aj-
tót keresztpántokkal erősítették meg - talán ezt a cellát
használták a legerősebb elítélteknél, nehogy elhajlítsák.
Nirelle szótlanul állt az ajtó előtt, abba a tudatállapot-
ba ringatta magát, amelynek segítségével minden apró
kis részletet megfigyelhetett. A luk a falban valószínű-
84 • m.A.Q.U.S.
leg egéré, az ágytál ép cserépedény, a sarokban szalma-
zsákok, rajta pokróc. Azon pedig Vércse feküdt. Úgy tett,
mintha aludna, de zaklatott légzése elárulta.
Jottányit sem törődött vele, hogy látogatója érkezett -
egészen addig, míg meg nem érezte Nirelle dzsadvizének
illatát. Akkor fölemelte a fejét. Farkasszemet néztek, és
egyikük sem akarta elfordítani a tekintetét.
- M é g van bőr a képeden idejönni?! - kérdezte Vércse
halkan, de annál maróbban.
— Szeretném jóvá tenni, ami történt — felelt Nirelle.
A hangja lágy volt, őszinte. A börtönőr nem maradt a fo-
lyosón, ezért nem kellett alakoskodnia.
— Sosem fogom megbocsátani.
—Tudom.
Nirelle lehajtotta a fejét. Két napja készült erre a be-
szélgetésre, sejtett minden választ és sértést, mégis rosz-
szulesett hallani.
— Csak azt remélem, hogy egyszer majd megérted, mi-
ért tettem.
- B ö r t ö n b e zárattál, mikor én mindig segítettelek a
szükségben!
— Még mindig nem érted, Alcanna...
- M é g egy ilyen, és kitépem a torkod!
— Nem érted... Ennek az egésznek semmi köze ket-
tőnkhöz. Te személyes támadásnak veszed, amire a város
érdekei kényszerítettek.
Vércse felült a zsákon.
- T e a város érdekeit nézed, én az emberekét. Melyi-
künk cselekszik helyesen?
A kérdés a levegőben maradt. Az ablak négyzete egy-
re fényesebb lett a padlón, Vércse hunyorítani kezdett,
s tüntetőleg a fal felé fordult, hogy ne is lássa vesztének
okozóját.
- H o z t a m neked valamit - mondta Nirelle egy idő
után, és a rácsok között becsúsztatott egy lefödött edényt.
A másik szóra sem méltatta. - Nyúlpaprikás, ahogyan tő-
led tanultam. Emlékszel?
Biztos, hogy emlékezett, nem lehetett elfelejteni: a ba-
rátságuk szimbóluma volt. Vércse lassan az ajtó felé for-
dult, ahol az Ellana-papnő állt mélyen kivágott selyemru-
hában. Direkt ezt vette fel, utoljára akkor viselte, mikor
Antol herceg születésnapját ünnepelték. Talán akkor vol-
tak a legközelebb egymáshoz ők ketten, a negyedik pohár
bor után örökké tartó barátságot esküdtek egymásnak, és
elfelejtettek minden apró ellentétet, ami miatt nehezen
viselték egymást.
Mennyi minden történt azóta...
- A m i k o r én adtam neked ezt az ételt, megmentettem
az életed.
- É n is megmentettem a tiédet, hát nem érted? Meg-
öltek volna...
- N e m tudtak volna! Szemtől szemben nem! Csak
ilyen alattomos módon, ami a te módszered!
- J a j , Vércse, csak egyszer, egyetlenegyszer látnál túl
saját magadon!
— Az nem igazán szokott segíteni a megértésben, mi-
kor vérig sértenek, s két héttel később elfogatnak!
Nirelle tudta, mire gondol a másik. Arra a sértésre,
amely éppen fájó igazsága miatt mart annyira, hogy Vér-
cse futva távozott az ízek Házából.
„Kérdezd meg Arelt, majd ha újra szóba áll veled."
Talán Nirelle tudta egyedül, hogy mikor és miért vesz-
tette el istennője kegyét Vércse. Mély és szégyenletes ti-
tok volt ez a harc papnője számára; évek kellettek hozzá,
hogy megnyíljon.
Azóta százszor megbánta.
86 • m . A . q . u . s .
— Az viszont szokott segíteni a megértésben, ha hiszel
benne, hogy a javadat akartam.
- É n már nem hiszek semmiben.
A fénylő négyzet immár oly erősen világított, akár-
ha maga is nap volna. Nirelle is hunyorított már; Vércse
felállt a szalmazsákról, és az ablakhoz lépett, hogy meg-
nézze, mi okozza. Ahogy ott állt, háttal az Ellana-papnő-
nek, először nem is látszott semmi változás. Hosszú ideig
bámult kifelé. Aztán megrázkódott a válla, egyszer, két-
szer. .. s ahogy térdre rogyott, kiszakadt belőle a sírás.
Torokból jövő, nevetéshez hasonló hang volt, érezni lehe-
tett rajta valami felszabadulást. Egyre hangosabb lett, s
utóbb már inkább kacagásnak tetszett. Fáradt, békét lelt
kacagásnak.
Nirelle könnye is kicsordult, ahogy végignézte a jele-
netet. Ám ajkát apró mosolyra húzta, mert ő tudta, mi
fénylik ennyire odakint.
Az új Gömbszentély.
Csaba Tamás
Hadtáp
Kezdetben...
Kezdetben volt a fent és a lent.
Aztán pedig a lent és a fent.
Majd e kettő újra meg újra helyet cserélt egymással, míg az el-
méje pislákolni kezdett, és végül tudatára ébredt annak, hogy ő
most, valami furcsa, nyikorgó hang közepette lassan forog.
Aztán jött a világosság.
Egyelőre csak e g y vékony résen át, mert jobban nem bírta ki-
nyitni a szemét, de még í g y is bántotta a fény. A f e j e úgy f á j t ,
hogy majd' szétrepedt, a tagjai mintha ólomból lettek volna és a
szája cserepesre száradt.
Hangokat hallott; tompán, mintha e g y párnán szűrődtek vol-
na át. Lassan arra fordította fejét - nem lehetek ennyire gyenge,
futott át agyán a gondolat -, és barna bőrű alakokat vett észre
az okkersárga sziklák között.
Fehér ágyékkötős délceg harcosok, halántékig húzódó, kes-
keny, azúrkék szemekkel.
A f é r f i érezte, ahogy e g y könnycsepp gyűlik a szemébe, melyet
aztán semmivé perzsel a sivatagi nap; majd amikor a lent újra
f ö l f e l é perdült, elveszítette az eszméletét.
* * *
Ha Pyarronban - mármint abban, amit mostanában
építgetnek a régi romjaitól csaknem ezermérföldnyire
szóval ha Uj-Pyarronban szükségetek volna valamire,
csak szóljatok Alevonnak. Ha valaki, hát ő meg tudja
szerezni nektek, higgyétek el. Vannak üzlettársai az ösz-
szes városban a Gályák tengerének partján és a Vörös út
mentén, meg persze másutt is - tulajdonképpen minden-
hol, ahol valaki busás haszonnal próbálja elsózni az áru-
ját. Úgyhogy ha kell, tud kapcsolatot szerezni a fekete
határ túloldalán, az óceán túlpartján vagy akárhol más-
hol. Csak mondjátok meg, mi kell: drágakövek? Rabszol-
gák? Ősi kódexek? Mágiával átitatott fegyverek? Nem
gond. Mindenre tud megoldást. Akarjátok tudni, ki pasz-
szolta tovább az el sobirai emír Nirdas-napi turbánjának
tollforgóját egy shadleki műgyűjtőnek? Ezt már mesél-
tem? Jó, akkor azt, hogy kinek köszönheti a Tűtorony
azt a meteoracél csatabárdot, amit az orkok egyik törzs-
főnöke forgatott a litt-mezei csatában? Értem. Szóval ezt
meg mindenki tudja. Persze, mert még valami hivatalos
vállonveregetést is kapott érte. De azt a történetet még
biztos nem ismeritek, amelyikben valaki egyetlen éjszaka
alatt kirakodta és eladta a Nakitoniki bárka teljes porce-
lánkészletét. Hogy ki? Segítek: nem a hajóskapitány, és
nem is a szűke tulajdonos.
Azt persze nem mondanám, hogy rablás volt. Alevon
sokkal okosabb annál, hogy ilyesmibe belemenjen, úgy-
hogy ha megkérdezik, és netán még beszélni is hajlandó
róla, akkor az igazsághoz híven azt fogja mondani - gon-
dolom én hogy a kikötői őrség foglalta le az árut, mert
vámelkerülési szándékra gyanakodtak, és aztán a tulajdo-
nos hiányában és a szűkös raktári kapacitásra tekintettel
törvényes úton, hatósági árverésen értékesítették. Azt már
csak nektek teszem hozzá, hogy emberünk nem sokkal az-
90 • m.a.q.u.s.
előtt szerzett különleges engedélyt, hogy az arzenálnak
hozatott harminc hajórakomány nádat időlegesen a vám-
raktárban helyezze el, és a rakodás befejezését követően a
szervezés fáradalmainak kipihenése céljából a Különleges
Áruk Vámvizsgálati Hatóságába tért be egy régi cimbo-
rájához hörpinteni néhány kortyot. Megjegyzendő továb-
bá, hogy a szűke porcelánkereskedő saját bevallása szerint
ebbe a hivatalba küldött be valamiféle vámáru-nyilatko-
zatot, de ennek utóbb nem találták nyomát az iktatóban,
és természetesen nem tudtak hitelt adni egy olyan idegen
szavának, aki az érkezése utáni teljes első hetet egy áfium-
barlang mélyén, önkívületben tölti. Egy szónak is száz a
vége, az árverés megtörtént - hajnali háromkor, mert a
szervezők szerint a hűs levegő serkenti a vállalkozó szelle-
met — és az egyetlen résztvevő, aki így licit nélkül válha-
tott tulajdonossá, hirtelen támadt szimpátiáját kifejezendő
négy pompás predoci paripát ajándékozott Alevonnak, aki
már aznap túladott kettőn egy warwiki szövetrakomány-
nyal meg valami elásott kinccsel kapcsolatos üzlet során.
Mindezek alapján akik nem ismerik, most talán azt
gondolják: íme egy igazi gátlástalan pofa, aki a saját
anyját is mosolyogva eladná egy marék rézpénzért, né-
mi felárral a kitűnő főztje miatt, de grátisz hozzácsapva
az anyóst a macskáival együtt. Nos, legyen szabad már
most leszögeznem: ez óriási tévedés. Nem azért, mert-
hogy esetleg magasabb lenne a kedves anyuka ára, és még
csak azért sem, merthogy a drága mama jobblétre szen-
derült a Dúlás idején - ami sajnos igaz -, és ekképp elad-
hatatlanná vált, nem. A helyzet az, hogy Alevon számára,
miként azt gyakran mondja is, a családja szent, és ehhez
az elképzeléséhez annak ellenére makacsul ragaszkodik,
hogy a rokonság megsegítését célzó manővereiből több-
nyire bukóban száll ki. Hogy ő ezt nem mondta? Per-
sze hogy nem - sokkal több esze van annál, hogy a po-
fára eséseiről meséljen; nem véletlenül lett az Általános
Katonai Ellátásért Felelős Beszerzési Hivatal kiemelt ta-
nácsadója (továbbá számos egyéb hangzatos poszt és cím
büszke birtokosa, így különösen tiszteletbeli elbratti bor-
lovag és fenyvesnyékvári sörkorcsolyás). De higgyétek el:
akármennyire dörzsölt alak, akadnak olyanok, akiknek
poros nyomába sem érhet, és ha a kedves rokonság miatt
az igazán nagy játékosok útjába kerül... nos, akkor ter-
mészetesen ő húzza a rövidebbet.
Példaként mondok is erről egy történetet.
Hadd kezdjem pontosan ott és akkor, amikor Alevon
egy rövid sóhajtás erejéig megtorpant az Emlék téren - a
Dúlás idejéről egyébként neki is megvan a maga történe-
te, mint annyi másnak majd pedig a szokott módon,
mondhatni egy ártatlan gyermek kíváncsiságától vezérel-
ten indult tovább, annak reményében, hogy esetleg ész-
revesz vagy meghall valamit, amiből egy kis pénzt lehet
csinálni. Sajnos gazdasági szempontból elég sovány volt a
reggel: sehol egy csapat hitébe bolondult idióta, egy el-
veszetten tébláboló idegen, vagy egy űzött arccal tova-
siető helybéli, akinek tanácsra, segítségre vagy valami
másra lenne szüksége, természetesen tisztes ellenérték fe-
jében. Emberünk mindössze pár rosszarcú egyént látott,
de feltételezésem szerint hamarjában nem tudta eldön-
teni, hogy vegyen tőlük valamit egészen jutányos áron,
vagy inkább próbálja megszerezni a kötelességtudó pol-
gárok őszinteségi juttatását, amit az orgazdák és tolvajok
feladása esetén lehet kapni. Végül valószínűleg belátta,
hogy ezekből a szánalmas kis senkikből egy tucatnyi sem
ér annyit, mint az az idő, amit a folyamodványok irkálá-
sával eltöltene, úgyhogy komótosan odasétált egy feltű-
nően tagbaszakadt képviselőjükhöz.
92 • m.a.q.u.s.
Az úr, akit csak Bödönnek neveztek üzlet- és bajtár-
sai, különösebb cél nélkül támasztott egy fekete korom-
mal borított istenszobrot, amelyet Litt romjai közül ka-
partak ki valamelyik kolduló rend szolgái. Alevon olykor
találkozott vele az Arzenál környékén, ahol gyakran se-
gített a bálák, és még gyakrabban a szeszeshordók rako-
dásakor. A felbukkanása és egynémely hordók eltűnése
közti összefüggés mindeddig egyetlen magasabb ran-
gú tisztnek sem szúrt szemet, ami nem is csoda a foly-
ton nyüzsgő és ezernyi torokból üvöltő hadikikötő ese-
tében.
- Ü d v , Bödön!
-A tiedét! - felelt amaz némileg sértetten.
- M o s t mi a bajod? - kérdezte emberünk ártatlan te-
kintettel.
- T u d o d te nagyon jól. Az a fűszeres üzlet, amibe bele-
buktattál - az az én bajom!
- U g y a n , ne csináld már! Emlékszel, mit ígértem ne-
ked? Hogy éjfélkor ott leszek a csónakkal. És aztán pon-
tosan akkor ott is voltam. - Hozzá kell tennem, hogy
Alevon ráadásul nem egy ócska ladik, hanem egy vitorlás
thonner fedélzetén érkezett.
- É s az a nyolc katona?!
- O k is szerettek volna csónakázni. Dobtam vol-
na őket a tengerbe? — A buzgó bólogatást megelőzen-
dő gyorsan hozzátette: - Persze, hogy nem. Azt mond-
tam, hogy megállok, mert fel kell vennem a nagybátyám
másodunokatestvérének volt szomszédját, mivel az én
szememben a család szent. - Ezt ott és akkor pontosan
így mondta. Ahogy már említettem: nemcsak a hitvallá-
sa volt, de a szavajárása is. - Ebben megállapodtunk, it-
tunk is rá egy-két áldomást, és onnantól már simán ment
volna minden, ha el nem rohansz.
a h i t V A R O S A • 93
- D e hát ha kergettek! — Bödön hangjában már ér-
ződött némi kétely, úgyhogy Alevon tovább folytatta a
gyúrást.
- P e r s z e hogy kergettek! Hiszen futottál, vagy nem?
Ha ott maradsz, nemhogy nem bántanak, de még őriznek
is, míg az árut le nem szállítod. Nyolc markos fegyveres
vigyázott volna rád, teljesen ingyen — és ezt én szervez-
tem neked. Az egészet te szúrtad el azzal, hogy elszelel-
tél. Maradjon köztünk, de ennyi a történet.
- E l kellett dobnom a csomagot. És még így is utol-
értek.
- É s gondolom meg is vertek. Sajnálom. — Próbált
együtt érzőnek látszani. - De ne futkorásszon, aki nem
bírja a pofonokat. Ezt sokszor mondta nekem az apám, és
milyen igaza volt!
- K ö s z a jó tanácsot! Legközelebb észben tartom, ha
veled üzletelek.
- M i é r t , van valamid?
- N i n c s , úgyhogy megyek is. De baromi jót beszélget-
tünk. - Úgy tűnt, hogy mindjárt köp is egyet, de végül
meggondolta magát. N e m csodálom: Pyarron sötétebb
sikátoraiban Alevon bizonyította már épp elégszer, hogy
sértődékeny jellem és gyorsan jár a kezében a kés.
- M e r r e mész?
-A dokkokhoz. Most futott be a Pyarron csillaga, és ki
kell pakolni, mielőtt a szárazra húzatják.
- És hozott végre valami érdekeset is az Ibarából, vagy
csak menekülteket és gyászjelentéseket?
- A z t hiszem, a mostani egy különleges szállítmány le-
hetett — felelt Bödön elgondolkodva. — Merthogy lezár-
ták a kikötőt, amikor kipakolták.
-Nocsak-nocsak. - Mint sokat látott városi polgár,
Alevon joggal gyaníthatta, hogy egyszerűen a sivatagi
94 • m . A . Q . U . S .
háború újabb kudarcait próbálják rejtegetni Pyarron ve-
zetői; de azt is tudta, hogy ha esetleg másról van szó, ak-
kor arra érdemes odafigyelnie. - Arra gondoltam, hogy
elkísérlek a hadikikötőbe. Tudom, hogy ez mennyire ked-
ves tőlem, és nem, nem kell megköszönnöd. Számomra az
öröm és a megtiszteltetés.
Biztos akadnak, akik úgy hiszik, Alevon a kikötőbe
érkezve a hajó matrózaival elegyedett szóba, hogy aztán
mindenféle szeszes italok felhasználásával törje át hall-
gatásuk papírvékony falát; mások pedig talán a katonák
nemesfémek iránti legendás vonzalmának kihasználá-
sát feltételezik. Aztán szóba kerülhetnének bűnös, mági-
kus praktikák, vakmerő éjszakai felderítőakciók a raktá-
rak környékén fekete ruhában és kormosra mázolt képpel,
esetleg hínárfonalakból meg halbélből olvasó kikötői jó-
sok vagy akár az istenek által meghallgatott buzgó imák.
Nyilván emberünkben is felmerültek ilyen és hasonló gon-
dolatok, de mivel egyebek mellett alaposságra és rendsze-
retetre is nevelte őt boldogult atyja, mindenekelőtt fel-
kereste a révkalauzi hivatalt, hogy a belépési személylista
helyszíni irattárazásra szánt ötödpéldányából kiderítse,
mégis kik érkeztek a Pyarron csillagának fedélzetén. így
történt, hogy régi kedves ismerőse, a kissé hervadófélben
lévő, ám telt idomainak köszönhetően változatlanul köz-
kedvelt Maiima Ronaz még el sem majszolta a neki vitt
cukormázas rózsaszirmokat, amikor Alevon már döbben-
ten fordult ki a tengerkékre és tajtékfehérre mázolt ajtón.
„Élők". „Holtak". „Betegek és sebesültek". Majd a vé-
gén, az „Egyebek" rovatban, öt másik név között: Dalaner
al Teron.
A sógora.
Tudni kell, hogy Alevon vérei közül egyedül Nira, a
legkisebb húga élte túl a Dúlást, akit majdhogynem neki
a h i t V Á R O S A • 95
kellett fölnevelnie, mivel a lány öt, emberünk pedig húsz
év körül járhatott akkoriban. A gyermekből idővel gyö-
nyörű leány lett, akit feleségül vett egy délceg lovag -
mint a mesékben, igaz-e? —, aki aztán elment csatába tá-
voli földekre, ahonnan végül nem a saját lábán jött vissza.
„Egyebek". Alevonnak nem jelentett különösebb szel-
lemi kihívást, hogy rájöjjön: ez bizony nemigen jelenthet
semmi jót.
* * *
Az idő továbbhaladt. Lett este és lett reggel: elmúlt az első

nap, és talán más napok, hetek is. A fenti vizek leestek, a lenti
vizek háborogtak, majd elcsitultak, és a bárka végül a parti ho-
mokba fúrta az orrát.
Itt felkapták és átcipelték egy ingatag padlón, be egy ablakta-
lan, dohos hodályba; azóta pedig csak feküdt a kövön, az álom és
ébrenlét határán, miközben hallgatta a papok mormogását, ami
mintha egyre távolabbról szólt volna.
Nem érdekelte. Nem várt és vágyott már semmire.
* * *
- M i t gondolsz, Deler mester?

— Azt, hogy pár perc, és lejár a munkaidőm, aztán pe-
dig mehetek haza szundítani egyet. Csak figyelj — tette
hozzá okító hangon -, úgy eldobom a ceruzát, hogy még
holnap reggel is itt pattog majd az asztal mögött.
- Ú g y értem, mit gondolsz az üggyel kapcsolatban.
- Alevon próbálta megőrizni a nyugalmát, mely erő-
feszítést híven tükrözték feszült arcvonásai és asztalon
doboló ujjai. Szakértő szemű megfigyelők ezek alapján
méltán számíthattak volna arra, hogy hamarosan be-
96 • m . A . Q . U . S .
szélgetőtársa fején fog dobolni két törött széklábbal,
kivéve a legnagyobb szaktekintélyeket, akik egyúttal
emberünket is ismerik, s így tudják, hogy a mester csa-
ládtagnak számított Alevon szemében, s ekképp azon
kevés személy közé tartozott, akiért emberünk az éle-
tét adta volna, ha kell. — Emlékszel? A Pyarron csillaga,
amely két napja kötött ki, és azok utasok, akik egyebek-
ként lettek felsorolva.
- N e h é z ügy. Azt javaslom, írd meg az egészet egy egy-
szerű polgár nevében a Különleges Kérdések Előterjeszté-
se nyomtatványon, és egyúttal mint katonai tanácsadó írj
mellé egy hivatalos megvitatási javaslatot. Ha mindén jól
megy, egy-két héten belül összeül egy tengerészeti és si-
vatagi háborús eseti egyeztető bizottság, elkészítenek egy
választervezetet, a Köznyugalom Hivatalából valaki ki-
húzza a kényes és félreérthető részeket, melyek esetleg
megzavarhatják egy egyszerű polgár nyugalmát, illetve a
jövőbe és Pyarronba vetett töretlen és megtörhetetlen hi-
tét, aztán egy héten belül írásba foglalják, postázzák, és
hipp-hopp, már a kezedben is van a válaszod. Adjak egy
tiszta levélpapírt? Vagy többet, arra az esetre, ha az első
egynéhányat elrontanád?
— Köszönöm, de nem hiszem, hogy most ezzel akarnék
bíbelődni — felelt emberünk a száját húzva.
— Ahogy gondolod. Viszont ha azért sündörögsz még
itt, mert valami egyebet akarsz kérni tőlem, akkor nyu-
godtan haza is mehetsz. így is többet segítettem, mint
amennyit megérdemelnél.
— Ugye nem múltkori rongylabdás ügyre célzói? Mert
ha igen, akkor jobb, ha tudod, hogy az Altalános Katonai
Ellátásért Felelős Beszerzési Hivatal fővizsgálói sem talál-
tak kifogásolnivalót abban, hogy a távolban harcoló dicső
csapataink jókedvének fokozása célj...
a h i t v á R o s a • 97
— Tudom. Csak azt nem értem, miért kellett a kato-
náknak fejenként több mint három, dinnye nagyságú
rongylabda.
— Igencsak játékos természetűek a mai fiatalok, Deler
mester - magyarázta Alevon, bár abból a hamiskás mo-
solyából én inkább a kártyára meg a kockázásra gondol-
tam volna.
— Szerintem meg igencsak jól jött a te Muad el Seheb
nevű barátodnak, hogy valaki két nullával többet írt a
megrendelőlapra. Természetesen véletlenül.
- S o s e m volt a barátom. Mindössze tanácsokat ad-
tam neki, hogy mit csináltasson azokból a rossz ruhákból,
amiket az ócskásoktól felvásárol.
-Mielőtt kifejtenéd, hogy a tanácsadás során csak és ki-
zárólag az emberbaráti szeretet vezérelt, emlékeztetnélek
arra, hogy boldogult apádra tekintettel akkor kötöttünk
egy megállapodást, ami nagyjából így szólt: én ez egyszer
eltüntetem a nyomokat és tartom a számat, te pedig tá-
vol tartod magad tőlem és a hadtáp irataitól. Mindörökre.
— Én tartom, amit ígérek! De tudod, a mostani ügy-
ben... Dalaner al Teron is rajta volt azon a listán, Deler
mester.
Az öreg némileg elsápadt.
— Nirának szólt már valaki? — kérdezte halkan.
- M é g senki nem tud róla. Én pedig többet szeretnék
tudni, mielőtt elmondanám neki. Segíthetnél.
Deler korábban, még a Dúlás előtt Alevon szüleinek
ügyeit intézte a régi Ternanban, és a kislány meg a férfi
nála leltek menedéket a nagy menekülés után. Az öreg-
ember özvegy volt és gyermektelen, úgyhogy Nira lett
a mindene - a bátyját viszont nem kedvelte, és renge-
teget vitázott vele, mert a háborút megjárt, koravén if-
jonccal szemben ő a bosszú helyett a béke, a gyors ha-
98 • m . A . q . u . s .
szon helyett a tisztes munka híve volt. így aztán amikor
Alevon egy sikertelen vállalkozása után a család elvesztet-
te szinte minden vagyonát, az öreg az újonnan alapított
hivatalok egyikébe szegődött el számmesternek; majd ott
maradt azután is, hogy Alevon újra megtollasodott, sőt
Nirát is megnyerte a hadtáposoknak azzal, hogy felvillan-
totta előtte egy valóban hasznos élet lehetőségét, és per-
sze hogy összeismertette leendő férjével.
— Ha tehetek valamit érte, meg fogom tenni — mondta
Deler némi töprengés után. — Na, halljam!
— Mit? — kérdezett vissza Alevon ártatlan tekintettel.
— Azt, hogy te mire jutottál idáig. És ne mondd, hogy
semmire, mert sokkal dörzsöltebb csirkefogó vagy an-
nál, hogy mielőtt hozzám jönnél, saját magad ne kezdj el
szaglászni egy kicsit.
— Nem szaglásztam. Mindössze érdeklődtem itt-ott -
felelt a másik kissé megbántottan. — És annyit tudtam
meg, hogy Laroque városában öt embert, köztük a sógoro-
mat behajózták, hogy idehozzák őket. A hajóorvos szerint
a sérüléseik nem voltak súlyosak, viszont mindannyiukon
volt néhány körömnyi billognyom, amit talán tüzes vassal
égettek a bőrükbe. Heteken keresztül utaztak eszméletle-
nül, étlen-szomjan: egy matróz szerint a testükben lobo-
gó lángok táplálták őket.
— Nocsak — szaladt magasba az öreg szemöldöke. —
Láz?
— Annál súlyosabb — rázta a fejét Alevon. — Megérinte-
ni sem nagyon lehetett őket.
— Akkor mágia. És mi történt azóta?
— Lényegében semmi. A kikötő egyik raktárában van-
nak mindannyian, és csak a papok meg a testőreik me-
hettek be hozzájuk. Őket meg ismered: komor tekinte-
tek, fontoskodó arcok, összeszorított ajkak. — Szomorúan
csóválta a fejét. - Eddig feltehetően nem jártak sikerrel,
mert folyton újabb és újabb pofák jönnek, bár főleg éj-
jel, hogy senkinek ne tűnjön fel a sürgés-forgás. Az érke-
zők pedig egyre öregebbek, egyre méltóságteljesebbek és
egyre sűrűbben lógnak rajtuk a nemesfémből vert szent
csingilingik. Annyi a változás, hogy mostanra Antoh fel-
szentelt szolgáin kívül más felekezettől nem látni senkit
még a környéken se, és állítólag feltűnt a Tűtorony egyik
varázslója is. Pedig az ő fajtájához csak akkor fordulnak a
kámzsások, ha végképp nincs más esély.
— Mert nem kellemes szembesülni azzal, hogy a világi
mágia legalább olyan erős és hatásos lehet, mint az iste-
nek adta hatalom. — Deler mester felállt az írópulttól, és
egy iratokkal telezsúfolt szekrényhez sétált. - Megnézem,
nem akad-e valami szokatlan az elmúlt két napban a ha-
dikikötőtől érkező utalványok között.
— Én meg ellenőrzöm valahogy ezt a mágushistóriát,
de persze szólj, ha neked tudok valamiben segíteni —
próbált emberünk kifarolni a hivatali feladatok elől. Ke-
vés dolgot utált annyira, mint hosszú számsorokat bön-
gészni.
— Hozz egy korsó mécsolajat, és aztán ne zavarj hol-
nap délig! — érkezett a felelet a számítolókönyvek irá-
nyából. - Viszont addig légy oly kedves, beszélj Áldott
Demulaturral!
— Megvesztél?! — Demulatur, mint az Általános Kato-
nai Ellátásért Felelős Beszerzési Hivatal nemrég kineve-
zett teljesítési főpatronátora Alevon felett állt a bonyolult
hierarchiában, de erről feltehetően még nem volt tudo-
mása. A tanácsadó mindenesetre gondosan kerülte a vele
való találkozást, amiben nem kis szerepet játszott, hogy
állítása szerint ha csak meglátta, feltámadt benne a vágy,
hogy elkezdje csépelni a fejét egy kötélbontó vassal. — És
100 • m . a . q . u . s .
mégis miről beszélgessek vele? Hogy éppen milyen címet
szerez neki az apja, vagy hogy a címeihez milyen birtokot
harcolnak majd ki a bácsikái?
—Jószívű és igyekvő ifjú, én úgy hallottam.
- T ő l e m meg azt hallhatod, hogy egy ostoba szentfa-
zék, aki szemforgatva törtet felfelé. Egy éve lett beceneve
az Áldott, akkor, amikor a részeg cimborákkal még egy
köpőcsészét is apostollá avattunk. Aztán valahogy elter-
jedt és rajtamaradt.
— Mindegy — fordult vissza az öreg a könyvei felé. — De
ha a papok ügyködéséről akarsz megtudni valamit, akkor
ő a te embered — tette hozzá félvállról.
* * *
Hallotta a homokszemek hangját, érezte a poros percek múlá-

sát, és tudta, hogy közeleg az idő. Mert ami egykor volt, az új-
ra lesz, és aki egykor a föld kérgébe égette pecsétjét, az újra eljön,
hogy körbehordozza lángpallosát. Léptei nyomán pedig ként bö-
fög a föld, háta mögött pernyét kavar a szél, az ég fekete fátyol
mögé bújik, és nem marad utána más, csak füst, üszök és hamu.
Tudta, de nem bánta — csontjaiban érezte az izzást, húsában
a lángok hevét, és hallotta maga mellett társai forró lélegzetét.
Más hang már nem jutott el füleihez.
* * *
Az este már az Emlékek csarnoka előtt találta Alevont,

aki úgy állt egy oszlop mellett, mintha a lábujjainak sut-
togna — vagyis legjobb tudomása szerint próbálta mímel-
ni az ájtatoskodást -, de a szeme sarkából valójában a
tömeget figyelte, amíg csak fel nem tűnt Demulatur nya-
kigláb alakja.
- B é k é s napokat, testvérem! - szegődött mellé a ta-
nácsnok, háta mögé rejtve akaratlanul is ökölbe szoruló
kezeit. Megjegyzem, a nevezett pap lényéből valóban su-
gárzik valami, amitől olykor nekem is kedvem támadna
hosszan szorongatni a gigáját. Azt hiszem, szerencsétlen-
nek elég nehéz iskolásévei lehettek.
— Krad adjon neked bölcsességet - érkezett a válasz a
lassítás nélkül továbbhaladó figurától -, s véle megbocsá-
tást azon vétkekért, amikre... amiknek... szóval melyek
emlékeit ő őrzi meg szívünkben. - A pap kissé összesze-
detlennek tűnt. - Ám ne feledd: Uwelé a bosszú!
- I g a z ! - bólintott ájtatos képpel Alevon, sőt elmor-
molt az orra alatt pár szót arról is, hogy rég hallott; ilyen
szép szavakat.
- M i b e n lehetek testvérem... akarom mondani, illet-
ve, ha jól tudom, hivataltársam szolgálatára? — kérdezte
az ifjú a segítő szándék legcsekélyebb jele nélkül, miköz-
ben csirkenyakát nyújtogatva próbált megpillantani va-
lakit a bosszúisten templomcsarnokának átellenes sarká-
ban. - Már ha valóban fontos és sürgős ügy, mert e szent
helyen nem volna illő zavarni az emlékezést - próbálta le-
rázni Alevont egy tenyérbemászóan udvarias mosoly kí-
séretében.
- Ú g y tudom, egy ideig szolgáltál a hadikikötőben is.
- I g e n , az apám... szóval hála Antoh úrnőnek. Mondd
csak, ööö...
— Alevon! — Emberünk e percben segítőkész volt, és
olyan nyájas, mint egy kóristalányok körül őgyelgő vén
szatír.
- A , igen, bocsáss meg! - mondta gépiesen Demulatur,
de legalább már alaposabban végigmérte a másikat. —
Szóval, mondd csak, kedves Alavon, ugye te sem látod se-
hol Kepton mestert?
102 • m . a . q . u . s .
- A p á d intézőjét? Sajnos nem. - Majd rezzenéstelen
arccal hozzátette: - Nem is tudtam, hogy ő is elveszítette
szeretteit a Dúlás alatt.
- H o g y mi? J a ! - eszmélt fel Demulatur, ahogy körbe-
futtatta tekintetét a dísztelen, nevekkel teleírt kőfalakon.
- Igen, persze. Mármint úgy értem, hogy feltehetőleg.
Khm. Mit mondtál, miben is kéred az én... az istenek
szerény szolgájának segítségét?
- B o c s á s s meg - felelt emberünk kissé neheztelően -,
de szerintem te kéred az én segítségemet.
- M á r m i n t hogy én?
- I g e n . Dalaner al Teron ügyében, aki tegnap érke-
zett haza a Pyarron csillagán. Mint tudod... illetve, mint
ahogy már mindenki tudja, csak a felesége, Nira elől tit-
kolják az átok miatt - nézett Alevon jelentőségteljesen a
pap szemébe.
-Persze, tudom - bólintott a másik üres tekintettel.
- N i r a pedig a hivatalodban szolgál - tette hozzá em-
berünk, de a mondatot lógni hagyta a levegőben.
— Igen? Hát, ha ez így van... Tudod, az én hivatalom az
én nyájam, és mint jó pásztor, nekem kell őrködnöm felet-
tük és persze családjuk felett - mondta egyre inkább erő-
re kapó hangon, ahogy rájött, mit is várnak tőle. - Igazad
van! Ezt kívánják tőlünk az istenek, és ezt mondja az Esz-
me, melyet a Dúlás nemhogy elpusztítani, de meggyengí-
teni sem tudott! Mert tudd m e g . . . - itt hirtelen elhallga-
tott, megszeppenve a feddőn felé forduló arcoktól, majd
némi gondolkodás után, jóval halkabban folytatta. - Csak
épp az a gond, hogy az átokűzés kegyében az égiek más,
nálam hitükben emelkedettebb személyeket részeltettek.
Nem hinném, hogy bármit is tudnék tenni. Sajnálom. —
Egészen őszintének tűnt. - Talán az apám... Beszélek er-
ről is Kepton mesterrel, ha találkozunk, ígérem.
A h i t V A R O S A • 103
— Nézd, én is hős hadaink ellátására tettem fel az éle-
temet és nekem is fontos hivataltársaim sorsa — szólt a
tanácsnok bizalmasan közelebb hajolva. — Esetleg talál-
hatnék módot arra, hogy segíthessek, ha el tudnád ma-
gyarázni nekem az átok mibenlétét.
— H á t . . . az talán sikerülne. Hol van most a lovag?
— A hadikikötőben — felelt Alevon készségesen. — Szi-
gorú őrizet alatt, és ha jól tudom, csak Antoh-papokat
engednek a közelébe.
— Akik nyilván azért járnak hozzá, hogy épen és egész-
ségesen visszahozhassák közénk. Azt hiszem - mosolyo-
dott el magabiztosan az ifjú —, megnyugodhatsz: az ő
hitük és az istenek ereje megtöri majd az átkot a mi se-
gítségünk nélkül is.
— Eddig még nem sikerült nekik. És ha az istenek szol-
gái mindenre képesek lennének, nem építették volna fel
újra a Tűtornyot, hogy megtöltsék varázslókkal, nem
igaz? — kérdezte ártatlanul.
— H á t . . . — Demulatur homloka elfelhősödött. — Sze-
rintem az más miatt történhetett.
-Bizonyára. Mindenesetre én azt mondom, abból biz-
tos nem lehet baj, ha mi is megpróbálunk segíteni. Apám
sokszor mondta, hogy fontos a szándék is, ami nagy igaz-
ság. És neked semmi mást nem kell tenned, csak annyit,
hogy elsétálsz a hadikikötőben hagyott régi cimboráid-
hoz, a Tengerúrnő papjaihoz, és megkérdezed őket, hogy
mégis milyen átokkal küzdenek olyan régóta. Beszélget-
tek, megisztok egy kis bort meg ilyesmi. Szerintem örül-
nének, ha felkeresnéd őket.
- A z t mondod? - kérdezett vissza Áldott Demulatur
bizonytalanul.
— Pontosan — bólintott Alevon, magára öltve az ismert
világ egyik legbecsületesebb arcát.
104 • m.a.q.u.s.
- A k k o r esetleg meglátogatom ma éjjel a kikötői
Antoh-szentélyt, és beszélek néhány ismerősömmel. Mire
holnap felkeresel, talán már bölcsebb leszek...
Nos, mint ahogy azt sejteni lehet, az ifjú pap semmivel
nem lett bölcsebb másnapig, amit mi sem bizonyít job-
ban, mint hogy kissé kásás hangon bár, de mindent el-
mondott emberünknek, amit csak megtudott, majd fej-
fájása ellenére elégedetten dőlt hátra bársonyszékében,
miután Alevon megígérte, hogy a lehető legrövidebb
időn belül megteszi a szükséges lépéseket, és jelentkezik.
Mely utóbbi egyébként be is következett, csak nem ná-
la, hanem Deler mester irodájában, alig pár perc elteltével.
- E g y tűzdémon! - kezdte bevezető nélkül, szinte oda-
vágva a szavakat az asztalra. - A kölyköt egész este az-
zal a mesével traktálták a vízpapok, hogy miután a drá-
ga sógort a társaival együtt foglyul ejtették a sivatagban,
valami szertartáshoz használták fel, aminek a végén meg-
jelenik egy lángoló pokolfajzat és elpusztít mindent. -
Ledobta magát egy székre, és türelmetlenül várta, hogy
az öreg abbahagyja az iratok lapozgatását és rátekintsen
végre.
- D e te ezt nem hiszed, ugye? - Táskás szemek, reked-
tes, fáradt hang, és persze egy tönkrerágott ceruzacsonk:
a volt számvevő feltehetően utalványok tanulmányozásá-
val töltötte az egész éjszakát.
- N e m hát! Majd pont a hadikikötő raktáraiba raknák
a szerencsétleneket. Ha ott egyszer valami meggyullad...
- N e m i g e n fog ott lángra kapni semmi - csóválta fe-
jét a másik. — A szállítólevelek szerint oda, a Languszta-
móló környékére már csak követ, vasat és efféléket rakod-
nak ki; az éghető árut pedig más helyekre szállították át.
Ma reggel épp hozzám hozták be az új raktárak bérutal-
ványait ellenőrzésre.
- B á r m i egyéb, ami szokatlannak tűnt?
- E g y tegnapi átiratában az Arzenál egy érthetetlen
című kódex árának folyósítását kérte. Nehéz elhinnem,
hogy valamelyik flottatisztből épp most tört elő a bibli-
ofil hajlam.
- A z a varázslónak lesz, hidd el. Tegnap este megles-
tem a fickót, mikor kijött egy percre levegőzni, és egyből
felismertem: tényleg a Tűtoronyból jött, de nem a Fehér
Páholy tagja, hanem egy Parleon nevű gianagi vízmágus.
Persze nem kizárt, hogy épp most van e kedves vendég
születésnapja, a flottaparancsnok pedig régi kenyeres paj-
tása — keserű mosolyt csalt elő valahonnan egy pillanat-
r a - , de túl sok itt az érdekes egybecsengés ahhoz, hogy
bármelyikünk erre fogadjon.
- D e miért pont itt, a kikötőben? — tárta szét a kezét
az öreg értetlenül. - Akad kőbánya a környéken épp elég.
- T a l á n nem akartak feltűnést kelteni - vont vállat
Alevon. - Mellesleg sok furcsa mesét hallottam arról a
raktárról, ahova befészkelték magukat a papok. Mágikus
védelem, meg ilyesmi.
- É n annyit tudok, hogy onnan, meg a környékén né-
hány másik épületből le lehet jutni a víztározókhoz - tet-
te hozzá Deler bátortalanul. - Úgy öt évvel ezelőtt volt
alkalmam belepillantani a tervrajzokba, amikor pénzt
kértek a szivárgás kijavítására. Azt meg te is tudod, hogy
az Új-Pyarron alatti ciszternák tulajdonképpen összefüg-
genek, és csak azért raktak közéjük zsilipeket, hogy ost-
rom idején egy döglött kutya miatt ne mehessen tönkre
az összes ivóvíz.
- R e n d b e n , de felteszem, nem tölti az éjszakákat víz
alatt az a csomó pap meg testőr!
- H á t . . . biztos nem. Talán egy olyan teremben van-
nak, amiben épp nincsen semmi - mondta az öreg, majd
106 • M . A . Q . U . S .
némileg céltalanul az iratokat kezdte rendezgetni, olykor
tanácstalanul pillantva a töprengő Alevonra.
— Csak a szomszédos termekben, melyektől ezt néhány
zsilip választja el — fejezte be a gondolatot emberünk, majd
felpattant a székről, és járkálni kezdett az apró szobában. -
Ez mind szép és jó, mert ezek szerint vízbe tudnak fojtani
bármit, ami megjelenik, s ez egy tűzdémonra nézve felte-
hetően súlyosan egészségkárosító. Értem. Tökéletesen ér-
tem. Egyedül azt nem látom tisztán, hogyan szándékoznak
elérni, hogy egyáltalán meg se jelenjen? Nem hiszem, hogy
pont egy tűzdémonnal ne boldogulnának. Gyarló emléke-
zetem szerint a Dúlás alatt bőven szereztek gyakorlatot ab-
ban, hogy kell visszaűzni a fajtájukat a pokolra.
— Mégsem tudták elűzni mostanáig — mutatott rá
Deler mester -, és azt hiszem, immár a reményt is felad-
ták, hogy sikerülhet. Akárhogy nézem, úgy tűnik, min-
den, amit tesznek, arra szolgál, hogy megállítsák, amikor
majd elszabadul.
Komoran néztek össze.
- A z t hiszem, itt az ideje, hogy beszéljek a húgommal.
Elkísérsz?
- H á t , essünk túl rajta - szólt az öreg, aztán nagyot
sóhajtott, és nekivágott folyosók labirintusának. - Mu-
tatom az utat.
Azt tudjátok, hogy az Általános Katonai Ellátásért
Felelős Beszerzési Hivatal miért Kyel negyedében kapott
helyet? Nehogy azt higgyétek, hogy azért, mert ott van
közel az Inkvizíció székházához és az Oroszlánszív lovag-
rend rendházához! Az egyetlen ok: ott lehetett legolcsób-
ban megcsinálni, mert ennek a hivatalnak nem jutott az
új főváros frissiben épült, nagy és csillogó építményeiből.
J o b b híján egy bérkaszárnyákból álló háztömböt építet-
tek össze sebtében tákolt melléképületekkel, szárnyé-
kokkal és függőfolyosókkal, majd vettek körül egy vé-
konyka fallal - ez utóbbinak szerintem egyetlen értelme
az, hogy az omladozó épületeket elrejtsék a világ elől.
A hivatalvezető Kyel-pap már akkor is kemény kézzel
őrködött nemcsak az aranysepiák, de ezüstből és rézből
vert kistestvéreik felett is, és a felújításra, javításra vonat-
kozó kérések elutasításába mindig beleszőtte azt a meg-
jegyzést, hogy „nem herdálhatjuk a pénzt, mikor hős fi-
aink a távoli földeken éheznek".
Nirát azonban mindez láthatóan éppúgy nem zavar-
ta, mint a salétromos falak és a málló vakolat. Teljes szív-
vel vetette bele a munkába, és mindent megtett, hogy az
ibarai sivatagban, a fekete határon, a Gályák tengerének
hajóin, a déli gyepükön és még ki tudja hol harcoló ha-
daknak megszerezze, majd elküldje mindazt a töményte-
len mennyiségű ruhát, köpönyeget, lábbelit, lovat, ösz-
vért, szamarat, fegyvert, vértet, fenőkövet, vágómarhát,
lisztet, burgonyát, húst, zöldségfélét, edényt, sátrat, pok-
rócot, gyógyszert, kötszert, szerszámot, kockát és minden
egyebet, amire csak egy vonuló seregnek szüksége lehet.
- S z i a , bátyus! - viharzott elő, mint egy gömbölyded,
aranyvörös förgeteg, kezében egy széles szövetcsíkkal. —
Tudtad, hogy az arc elé fogva ez megvéd a fulladástól a
homokviharok idején? A, örülök, hogy látlak, Deler mes-
ter! - fordult az öreg felé, majd hitetlenkedőn hozzátette:
- De hogyhogy ti együtt?!
— Beszélnünk kell.
- C s a k nincs valami baj? — tapintott rá Nira, aztán
a komor arcokat látva egy üres szobába vezette őket,
amely a padlón lévő dézsalenyomatok alapján korábban
talán mosókonyha vagy fürdőkamra lehetett, bár ami-
lyen dohosnak és nyirkosnak érződik ott a levegő, befu-
tóra megtenném a titkos gombapincészetet is. — Most
108 • m . A . Q . U . S .
mondjátok. És minél kevesebb szépítgetéssel, ha kér-
hetem. - A tekintete egyszerre volt rémült és dühös.
Alevon nem is állta sokáig, pedig egyébként a freskók
alakjai is elpirultak és félrenéztek, ha összevonta a szem-
öldökét. Hiába, a nők...
- D a l a n e r fogságba esett valahol a sivatagban négy tár-
sával együtt. Szerencsére pár napon belül kiszabadították
mindannyiukat, sőt haza is hozták őket, tudomásom sze-
rint épen és egészségesen, de... szóval az amundok rájuk
raktak valamiféle átkot, amit a papok egyelőre nem vol-
tak képesek megtörni. Illetve ahogy a dolgok állnak, attól
tartok, nem is fogják tudni. - Alevon kifújta a levegőt, fel-
tehetően abban a hiszemben, hogy a nehezén már túl van,
de ahogy Nira kétségbeesett tekintetét észrevette, gyorsan
folytatta, hogy megelőzze a kérdéseket: - Úgy értem, hogy
igazából jelenleg, ebben a pillanatban semmi komolyabb
baja nincs, ép és egészséges, nem kapott sem súlyos sebet,
sem pedig valamiféle betegséget, csak éppen nem lehet
magához téríteni az álmából. Gondolom, az átok miatt.
Csend fogadta a szavait. A nő lesütötte szemét, arcán
fakóvá sápadtak a nyári szeplők, és reszketni látszottak,
ahogy az első könnycseppek átgördültek felettük. Alevon
keze önkéntelenül is megszorult egy csokor virág képzelet-
beli szárán, majd rájött, hogy itt bizony már az se segítene.
- L á t t a d őt? - kérdezte Nira alig hallhatóan.
- N e m . Nagyon erősen őrzik. De találkoztam pár em-
berrel, akik viszont igen, úgyhogy abban biztos vagyok,
hogy csak könnyebb sebeket kapott.
- A k k o r mi a gond? És hogy érted azt, hogy nem le-
het rajta segíteni?
- K h m - köszörülte meg Alevon a torkát. Gondolom,
hirtelen nagyon vonzónak tűnt számára minden olyan
ital, amit erjesztéssel állítanak elő, beleértve a Salumnion
orkjainak pálinkáját is, amit állítólag makkból főznek és
balszerencsés vadkanokkal ízesítenek. - Nézd, a csuhások
biztos megtesznek mindent, amit lehet, de tudod, oly-
kor ők is csak arra képesek, hogy sajnálkozóan széttárják
a kezüket, és megnyugtató hangon meséljenek valamit az
örök fényesség hónáról, meg a...
- N e kezdd te is! - vágott a szavába húga olyan hang-
súllyal, amiért másnak még a családját is elviszi az inkvi-
zíció. - És ne most, főleg úgy, hogy még él! Egyáltalán,
miféle átokról van szó?
- Egy tűzdémon próbál - adagolta emberünk a szava-
kat olyan óvatosan, mint egy anyósán kísérletező patikus
a patkánymérget - megjelenni valahogy... feltehetően az
életerejét felhasználva.
- H o g y mi?! Egy démon? - fulladt el a hangja.
- R á a d á s u l egy a poklok urai közül. Azért is óvják any-
nyira a katonákat: nem tudják, mire számíthatnak. Le-
het, hogy a démonnak már az is elég a kiszabaduláshoz,
ha az egyik ember meghal.
A nő hosszan hallgatott; a férfiak csendben vártak, és a
porszemek táncát figyelték a beeső napfényben. Itt jegy-
zem meg, hogy Alevon elég tehetségesen tud a kezeivel
árnyéknyulat és más csodákat varázsolni a falra, amikkel
percek alatt megnyeri bármelyik gyerek szívét, de nyilván
érezte, hogy a húga már kinőtt abból a korból, amikor ez
a trükk még működik.
- A k k o r nem hiszem el, hogy ne lehetne csinálni va-
lamit - kapta fel végül a fejét Nira. - Itt vagyunk az or-
szág fővárosában, itt a Papi Szék meg egy csomó főpap, a
szent ereklyék, a Tűtorony varázslói... nem lehetnek eny-
nyire tehetetlenek!
- A démont szinte biztosan el fogják tudni pusztítani, ha
majd megjelenik. Csak ez nekünk akkor is kevés, ha sike-
IIO • m . A . Q . U . S .
rül nekik. A rókát nem akkor kell elkapni, mikor már kife-
le jön a tyúkólból. Ezt sokszor megmondta jó atyánk is.
- Ú g y tűnik, lemondtak a lovagról és a többiekről -
tette hozzá Deler halkan. - Sosem fogják bevallani, de
így áll a helyzet.
— És Dalaner... most jól van?
-Feltehetően igen, merthogy pár napja még élt. - Hú-
ga tekintetét látva villámgyorsan hozzátette: - Úgy ér-
tem, szinte biztosan nem történt vele azóta semmi, de ha-
marosan meg fogunk róla győződni. És akkor... - Alevon
e ponton kissé bizonytalannak látszott -, nos, meg fo-
gunk tenni minden tőlünk telhetőt...
- M i t ? ! - perdült elé Nira. Előrefeszített állával meg ösz-
szeszorított szájával mindenre elszántnak tűnt. Olyan fajta
nőnek, akinek a férfiember akkor is megígéri, hogy soha, de
soha többé, ha nem is az ő felesége. - Mégis, mi az, amit te
tenni tudsz? Te, aki mindig azt mondod, hogy számodra a
család az egyetlen, ami szent. Kiénekelsz még néhány friss
pletykát valamelyik szépasszonytól, akinek az ura a kikötő-
ben szolgál? Azt sem tudjuk, él-e, hal-e a férjem, te nem is
láttad, csak hallottál valamit, de azért te megtudsz és meg-
teszel mindent, ugye? Mit tettél eddig, mondd! Addig itat-
tál egy matrózt, amíg az nemcsak a krákról meg az úszó szi-
getről, hanem a sivatagi háborúról is költött neked mesét?
- A z egy minősített hajóorvos volt, és nem holmi ko-
szos matróz - vágott vissza Alevon önérzetesen.
-Csillapodj, Nirácska! - szólt közbe az öreg. - Saj-
nos, amit a bátyád mond, igaz. Nem hallhatsz róla sen-
kitől, de mi megtudtuk; és szerintem ez a legtöbb, amit
megtehettünk. Innentől az istenek kegyelmére kell bíz-
zuk a férjedet.
— Ó-Pyarront is rájuk bíztuk, és mi lett belőle? Salak
és hamu! - Megrázta fürtjeit. - Én ugyan nem fogok ülni
és imádkozni; ha jól értem, amúgy is épp elegen vannak
Dalaner mellett, akiknek ez a dolguk.
Ebben a történetben nem szerepel hallgatózó inkvizí-
tor; ellenkező esetben talán még Alevon boldogult szüle-
it is előássák a sírjukból, pusztán azért, hogy maradékta-
lanul máglyára kerülhessen mindenki.
- H á t akkor mit fogsz csinálni? - kérdezte Alevon.
- N e m tudom! - kiáltott Nira. - De én legalább me-
gyek és megpróbálok tenni valamit, amíg lehet! - Azzal
sarkon fordult, és némán zokogva elsietett.
A két férfi előbb összenézett, majd némileg zavartan a
sivatagi sálra szegezték a tekintetüket, amely immár elár-
vultan hevert a padló csorba kőlapjain.
- T e is valami ilyesmire számítottál, ugye? - kérdez-
te Deler.
A másik csak bólintott, és inkább nem említette a kü-
lönböző repülő üvegtárgyakat.
- É s most, hogy tudjuk, amit tudnunk kell? Mit te-
gyünk?
- I s m e r e k valakit, akitől erre is kaphatnánk választ.
- A k k o r mire vársz?!
- H o g y hátha eszembe jut valami más megoldás —
mondta, és kissé bizonytalan léptekkel elindult visszafelé.
- Bele se merek gondolni, mit kér majd érte cserébe.
- D e hát van elég pénzed, nem? - kérdezte Deler.
- A k a d . De ez a vénember valami egészen mást fog
kérni fizetségül. És könnyen lehet, hogy olyat, ami he-
lyett inkább adnám oda minden vagyonomat.
* * *
Immár semmi nem maradt abból, ami egykor volt, mint ahogy
semmi nem lett abból, ami egyszer lehetett volna. Ott és akkor
112 • m . a . q . u . s .
egyike volt az Öt Lángnak, sem nem több, sem nem kevesebb ennél.
Csak arra várt, hogy egybeolvadhasson tűztestvéreivel, és hogy a
felhőkig lobogó izzásukból előléphessen az Örök Izzás Ura, s te-
kintetével felperzseljen mindent, ami nem méltó a létre.
Nem vágyott rá, de tudta, hogy amikor égre nyílnak a sárga,
narancs és vörös virágok, harc is lesz: mert érezte, ahogy a vi-
zek urai hideg elszántsággal feszültek a zsilipek deszkafalának,
hogy gőzbe fojtsanak mindent, ha erejük engedi.
Régi énje káromkodott, de legalábbis vállat vont volna; de
mára már minden érzelmét, dühét, haragját és közönyét a benne
éledő tűznek adta, hogy szítsa a lobogást.
* * *
Alevon a Kapuk terétől nem messze, egy barátságos

kis tavernában találkozott azzal a barátságos kis ember-
rel, akit Deler mesternek említett. Asztaltársa udvariasan
megkínálta a kissé fanyar, könnyű homoki borral, amiből
egy korsónyit rendelt, majd miután mindkettejüknek töl-
tött, homlokát egy jókora batisztkendővel törölte meg,
amely olyasmi halványsárga volt, mint a saskeselyű feje.
Idősnek tűnt, ha vénnek nem is; tény ugyanakkor, hogy
azzal a fajta arcberendezéssel rendelkezett, amelyről rá-
nézésre nem lehet megállapítani a kort. Alacsony, testes
alakján feszültek a drága és nehéz anyagból varrott ruhák
— nem csoda, hogy melege volt.
Mint ahogy egészen más okokból Alevonnak is.
— Rég nem láttalak, kedves barátom — szólalt meg a
kortalan képű alak, s közben egész arca ragyogott barát-
ságos mosolyától. Leszámítva a szemét. — Igaz, pár hóna-
pig én m a g a m sem voltam itt, mert bokros otthoni teen-
dőim hazaszólítottak. A család, tudod, mindig a család:
gondolom, neked nem kell ecsetelnem — kacsintott em-
berünkre. - Hallottad, mi történt a legidősebb Lornior-fi-
úval, aki szegről-végről rokonom?
- N e m - felelte Alevon. Büntetésül egy történetet kel-
lett végighallgatnia valami szolgálólánytól született balkezi
gyerekről és a lehetséges apákról, akik közt egy lovászmes-
ter és egy vándorénekes mellett két Lornior-fi is szerepelt.
Ez feltehetően nem lepte meg, figyelembe véve a család
közismerten szerteágazó rokonságát; rossz nyelvek szerint
még egyes ork hadurakkal is van dicső, közös ősatyjuk.
Emberünk mindenesetre igyekezett érdeklődést tettetni, s
közben tűkön ülve várta, hogy a lényegre térhessenek. An-
nál azonban több esze volt, hogy közbevágjon.
- B á r megjegyzem, én kifejezetten örülnék annak, ha
gyarapodna a Lornior-família - folytatta asztaltársa, ki
tudja, honnan. - Közülük is hányan, de hányan vesztek
oda a Dúlás alatt! Szörnyű még belegondolni is - m o n d -
ta, de közöny és üresség sütött a szeméből, és valami ré-
mítő hidegség. Alevon az asztalt borító karcolások min-
tázatának tanulmányozásába mélyedt. — Sokan talán azt
hiszik, hogy mi ott, a Salumnion hegyei között békében
átvészeltük a háborút, holott a legjobbjainkat mi is oda-
küldtük, amikor a fekete határ átszakadt. A maradéknak
meg bőven kijutott a harcból, amikor az orkok megne-
szelték a lehetőséget, és megindultak a nyugat felé. Azt
meg ugye te sem hitted, hogy a hideg őszi esők állították
meg őket Zenarda külső városfalainál?
- Nem — felelt immár rövid megfontolás után Alevon.
— Biztosan nem.
- H e l y e s - bólintott a másik, de valahogy érződött a
hangján, hogy a hibás válaszok helytelenítése során nem
ismer irgalmat. Alevon nagyot nyelt. - Rosszulesett vol-
na, ha meg nem is lepne. Rémítő, hogy mennyire nem ér-
tik az itteniek, mit teszünk értük nap mint nap, ott, a ha-
114 • m.A.q.u.s.
tárokon; és az ország erején felül rendelik a legkiválóbb
katonákat mindenféle tengeri meg sivatagi háborúkba.
És nekik jut minden segítség, minden támogatás... tény-
leg, nem azt mondtad múltkoriban, hogy a sógorod is az
Ibarába indult?
— Lehetséges — felelt Alevon óvatosan, noha akár az
életét tette volna rá, hogy ezt nem említette soha senki-
nek. — Mindenesetre most hazajött.
— Remélem, épen és egészségesen — érkezett az udvarias
válasz. N e m lehetett megállapítani, hogy őszinte-e, vagy
már mindent tud, és csak a bolondját járatja a másikkal.
- N e m mondhatnám - rázta meg végül a fejét Alevon,
aztán látva a másik tekintetét, a lényegre tért: — Valami
átkot kapott, meg másik négy katona is, és a papok nem
boldogulnak vele. Ha jól értettem, rajta keresztül akartak
megidézni egy tűzdémont az amundok.
- O ! Én meg hallottam egy történetet öt pyarroni fo-
golyról, akiket egy szélmalom öt lapátkarjára kötözött
az ellenség. Ha ők azok, akkor megértem, miért nem
boldogulnak a szentéletű atyák: a malom karjai per-
cenként újabb és újabb idézőköröket rónak a levegőbe.
Nemcsak erős mágia, de folyamatosan ismétlődő. - Pár
m o n d a t erejéig a joviális úr eltűnt, és egy mágus né-
zett Alevonnal farkasszemet, olyan pillantással, ami sö-
tétebb és mélyebb volt, mint bármi a Kránbérc innen-
ső oldalán. Minden valószínűség szerint ő volt az ősatyja
néhány befolyásos nemesi családnak a keleti végeken,
bár az ehhez szükséges matuzsálemi kort több testben
és több név alatt élte meg; és csak halkan m o n d o m , de
szerintem a kárhozat asszonyának kegyelméből. Ennek
fényében talán érthető, miért kerülte Pyarron városát,
ahol könnyen összefuthatott akár az inkvizítorokkal,
akár a Tűtorony valamelyik varázslójával. Mindeneset-
re most épp itt volt, és emberünk bátorságát mi sem bi-
zonyítja jobban, mint hogy ezt megpróbálta a saját ja-
vára kihasználni...
Más kérdés, hogy ebben a szituációban sajnos nem ő
rendelkezett cirka félezer éves, szükség esetén mágiával
is megtámogatható tapasztalatokkal mások manipulálá-
sa terén.
— N e m lehetne... - Alevon mély lélegzetet vett. Az-
tán még egyet, mielőtt végül megszólalt volna. — N e m
lehetne emberáldozat nélkül megidézni a démont? —
Amíg a másikra várt, a tavernában ülve órákat gondol-
kozhatott ezen, újra és újra felidézve és összevetve azokat
a Dúlás idején szerzett apró tudásszilánkokat, amikhez
számos bajtársa emléke tapadt. — A papok és varázslók
úgyis legyőznék, a foglyokon pedig megtörne az átok.
Végül is, akik most a kikötőt őrzik, megbirkóztak már
épp elég hasonló rémmel, amit mindenféle bolond szek-
tatagok, ostoba varázstudók meg kétbalkezes külhoniak
szabadítottak a városra.
— Talán igen. De ha ezt elárulom, ugye te is elárulsz
nekem ezt-azt? — kacsintott rá a másik.
- H o g y a mogorva életbe ne! - felelt Alevon előreha-
jolva, miközben nem vette észre, hogy ezzel kettejük kö-
zött az üzlet megköttetett. Ismerve őt én azt mondom,
hogy ezzel élete egyik legnagyobb hibáját követte el.
— Nos, akkor elmondanám - halkította le hangját a
másik —, hogy egy sámán képes úgy megidézni a ször-
nyet, hogy az áldozatok nem halnak bele. Szerintem ve-
gyél rá egyet, hogy segítsen. Mihamarabb, mert nincs
sok időd — csóválta szomorúan a fejét.
— Te nem t u d n á d . . .
— N e m akarom. Túl kockázatos lenne. A papok meg
az a nyomorult vízmágus, akik most a sógorod körül sün-
116 • m . A . q . u . s .
dögnek, nem képesek rá. - Gyanakodva nézett a kupá-
jába; nyilván feltűnt neki, hogy az az apró, zümmögő
légy, amelyik beleereszkedett, még mindig nem repült
tovább.
- A z t hiszem, ismerek valakit, aki tudna segíteni - fe-
lelte Alevon megfontoltan. - De szerintem ő még elég tá-
vol van attól, hogy valóban sámán legyen.
- N e k e d tulajdonképpen egy sámáninas is elég. A lé-
nyeg, hogy meg tudja nyitni a kaput, mielőtt átszakad a
fal, amit a papok próbálnak jobbról-balról megtámasz-
tani - m o n d t a a másik, és az utcára löttyintette borát, a
benne evickélő hatlábú szerencsétlennel együtt. - De a
varázslatot a sógorod közelében kell végrehajtania; be tu-
dod juttatni hozzá?
- V a n egy p a p . . . Fiatal még, és nem is egy lángelme,
de az apjának jók a kapcsolatai.
- A z ide kevés lesz - csóválta fejét a másik. - Egy ink-
vizítortól vagy valami főrangú személytől kell egy pasz-
szus, amivel a közelébe férkőzhet.
- L e s z , aki elkészíti nekem - felelt Alevon magabizto-
san. - Azt is, és akármi mást, ami útközben még szüksé-
gesnek tűnhet.
- T u d o m - bólintott a messzi keletről érkezett úr,
mint akinek egy régi ismerősét hozták épp szóba. - Csak
azt nem értem, mi vette rá, hogy elvállalja.
- Deler mestert? - E név hallatán egy pillanatra mintha
felcsillantak volna azok a hátborzongató szemek; de ha így
is volt, Alevonban ez ekkor még biztosan nem tudatosult.
- Niráért ő is hajlandó megtenni sok mindent. Megyek is,
és beszélek vele mielőbb; amúgy is azt mondtad, hogy ke-
vés az időm. - Felemelkedett ültéből.
- K ö s z ö n ö m a jó tanácsokat. De nem szeretnék adósod
maradni, úgyhogy...
- Ó , velem most ne törődj; előbb a sógorodnak segíts!
Ahogy mondani szoktad: a család az első. Minden más rá-
ér később is.
- Ö r ü l ö k , hogy megérted - bólintott emberünk. -
Még egyszer köszönöm. Vigyázzanak rád az égiek!
***
- H o v a megyünk? - kérdezte Nira. Még így, az esti

fényben is sápadtnak tűnt, és szeme vörös volt a sírástól.
— És mi ez a csomag?
-A csomagban ruhák vannak. Álruhák. - Alevon ka-
csintott. - Sietős u t u n k pedig a Lebegő piachoz, majd on-
nan a városfal irányába vezet.
— Gyalog?
- E g y sarokkal feljebb áll egy konflis. N e m mintha
nem kedvelném a sétát, valamint a tiszta hegyi levegőt
és a sok nyers répát, amiket mindig is ajánlott boldogult
apánk, de sajnos az a helyzet, kevés az időnk. - Tudni
kell, hogy emberünk számára valóban sokat jelentettek a
friss zöldségek, értve ezalatt, hogy a hadtáp tanácsnoka-
ként ő tud a legkiválóbb tanácsokat adni arra nézve, hogy
ezekből mennyit kell rakni az ellátmány tetejére, hogy az
adott szekér tartalmát teljes áron lehessen eladni. Mind-
ezt természetesen méltányos ellenérték fejében. Alevon
egyébként szerette a nehéz ételeket, véresen ette a húst,
és a gyümölcsök közül egyedül a tenger gyümölcseit tűr-
te meg az asztalán.
- És minek megyünk a kaptárba? - Nira egyre értet-
lenebbnek tűnt. - Azt mondtad, kitaláltál valamit: de mi
köze a férjem átkának a nomád menekültekhez?
- K i kell hoznunk közülük valakit, aki segíteni tud.
Csak sajnos e n g e m . . . — Alevon úgy feszengett, mint kez-
118 • m . A . Q . U . S .
dő kispap a kuplerájban. - Szóval nekem volt ott egy
ügyem, ami miatt nem látnak szívesen. Pláne épen és sér-
tetlenül. Te viszont tudtommal ismered szinte az összes
őrparancsnokot.
— Igen — bólintott a nő. - A nagyobb rakodásokhoz fő-
leg innen meg a mocsárnegyedből szerezzük a munkáso-
kat. - Tudni kell egyébként, hogy Bödön és a hasonszőrű
egyének messzire elkerülik az ilyen közösségi eseménye-
ket, többnyire hasogató derekukat és megrendült egész-
ségi állapotuk egyéb ékes bizonyítékait emlegetve. A fő
ok persze valójában az, hogy a kaptárból kirendelt nyo-
morultak munkáját árgus szemmel vizsgálja a katonaság,
az a pénz pedig, amit egy-egy nap végén kapnak, még
ahhoz is kevés, hogy egy kikötői keménylegény kibicként
aznap eliszogasson belőle valamelyik játékbarlangban.
— És sikerült megszerezned, amit kértem?
- P e r s z e . Az Arzenál költségvetési tervének negyven-
hetes számú melléklete - mondta, és átnyújtott egy spár-
gával átkötött paksamétát. - Egyébként egy évvel koráb-
ban készült, mint mondtad.
- D e l e r mester is tévedhet - vont vállat Alevon, miu-
tán az iratokat mindenféle kímélet nélkül letömködte az
iszákja torkán.
- T é n y l e g , ő hol van?
—Jött volna ő is, de most épp... - bizonytalan mozdu-
latot tett a kezével — mással van elfoglalva. Engedélyek és
egyéb papírmunkák. A kikötőben fogunk vele találkozni
— remélem, addigra elkészül.
- N e k i legalább elmondtad, mit tervezel? - Nira
hangja bántóan követelőző volt. Valahol persze megér-
tem a felindultságát: ha egy nő férjét elfogják és felhasz-
nálják egy démonidéző szertartáshoz, az biztosan bor-
zasztó érzés. De ez a hangsúly... Én a m a g a m bőrén már
megtapasztaltam, mi jár azért, ha az ember nem beszél
elég tisztelettudóan a Mamával, vagy csak a seggét me-
reszti, ahelyett, hogy segítene, úgyhogy ismerem ezt a
tónust, amitől mindenki kezében reszketni kezd a sö-
röskorsó.
- N e csináld már, Nira! Neked is elmondok mindent,
ami csak érdekel.
- R e n d b e n . - A nő megállt, és csípőre tett kézzel visz-
szafordult. - Hallgatlak.
- N e m lehetne inkább a kocsiban, vagy valami kevés-
bé forgalmas...
-Nem.
- F i g y e l j , előfordult már valaha, hogy rosszat akartam
neked? - vette elő Alevon a legkedvesebb testvér arcát. -
Vagy ne m o n d t a m volna igazat?
- N e m - felelt Nira -, de tudni akarom, mi történik
most, hogy mit teszek éppen, mert különben megbolon-
dulok! - sírós volt a hangja. - Értsd meg: tudnom kell!
- É r t e m . - Alevon sóhajtott, és amennyire ismerem,
alighanem beszakadt körmök meg letört cipősarkak ju-
tottak az eszébe. - Nos, a feladat mindössze annyi, hogy
kihozz onnan egy Benecse nevű embert; az egyetlen olyan
személyt, aki sámán lévén képes megtörni a Dalanert súj-
tó varázslatot. Sajnos, mióta együtt dolgoztunk, az őrök
nem engedik a városba. Sőt, a hivatalos jelentések sze-
rint tulajdonképpen már ki is végezték. Úgyhogy biztos
lehetsz benne, hogy örömmel veled tart, amint kap egy
más nevére kiállított menlevelet.
- D e minek nekünk egy sámán? És most ne gyere az-
zal, hogy a papok tehetetlenek! Én akár a Papi Szék elé is
elmegyek, és ha kell, addig könyörgök...
-Fölösleges - legyintett emberünk nagyvonalúan. -
Már csak napjaink, talán csak óráink vannak hátra. Eny-
120 • m . a . q . u . s .
nyi idő alatt pedig a titkárság küszöbéig sem jutsz el, és
ezt gondolom, nem kell magyaráznom, mert elég jól is-
mered a hivatalokat. Sőt, azt hallottam - tette hozzá gu-
nyorosan -, hogy újabban gyanúsan sokat forgolódsz a
hadtáp környékén.
- N e szórakozz, légy szíves! - kérte Nira meglepően
nyugodt hangon. — Egyébként miből gondolod, hogy ez
a nomád sámán képes arra, amire az istenek szolgái kö-
zül senki?
— T u d t o m m a l az ő fajtája más utat jár. N e m gátat pró-
bálnak vetni az áradatnak, mint a fekete mágiától rettegő
pyarroniak, hanem megpróbálnak irányt szabni neki.
— És ha nem sikerül neki? Mi lesz akkor Dalanerrel?
- G o n d o l o m , a Fátyol túloldalára költözik a társaival
együtt. Éppúgy, mint a papok, a katonák, és persze m a g a
a sámán, akiket feltehetően sokkal kevésbé fogok sirat-
ni. — Biztos vagyok benne, hogy Alevon szándékosan fe-
lejtette le magát a felsorolás végéről, részben azért, hogy
a húgát ne idegesítse feleslegesen, részben pedig mert fel-
tehetően abban bízott, hogy mint eddig mindig, most is
kivágja majd magát valahogy a slamasztikából. — Nézd,
Nira - fogta halkabbra Alevon -, tudom, hogy kocká-
zatos. Viszont akárhonnan nézem, egyedül így van esé-
lyünk. Úgyhogy mindenképp ki kéne hoznod azt a sá-
mánt. Benecse a neve.
Nira erre már nem válaszolt egy szóval sem - megfor-
dult, és a konflisból kiszállva némán, gyalog tette meg
az utolsó pár száz lépést a kaptárnak gúnyolt szegényne-
gyedig, ahol iszonyú zsúfoltságban éltek a főleg délről, az
enysmoni pusztákról érkező menekültek. Emberünk ele-
inte zavartan feszengett mellette, majd néhány kurta biz-
tató szó után lemaradt, amikor az őrtorony látótávolságá-
ba kerültek. Leintett egy konflist a visszaúthoz, és miután
A h i t VÁROSA • I2I
megalkudott vele, leült egy olcsó kocsma utcai padjára —
ha jól emlékszem, a Három Horpadt Hordóhoz címezték,
de az is lehet, hogy a H a t Hájas Hollóhoz és várt.
A sör langyos volt, az idő meleg, a kaptár felől pedig csa-
tornaszagot terelgetett erre a bágyadt szellő. Emberünk ha-
mar átpörgette a húgától kapott paksamétát — egyedül egy
többszintes pince zsiliprendszerének tervét vizsgálta hosz-
szabb ideig —, és onnantól már kínosan lassan vánszorog-
tak a percek, majd miután eltelt annyi, ami alatt Nirának
már végeznie kellett volna, úgy tűnt, hogy végtelen hosz-
szúra nyúlnak. Alevon járkált, késével ábrát karistolt a pad-
ba, csizmája orrával lyukakat rugdosott az út porába, és úgy
érezte, hogy a várakozásnak sosem lesz vége, de sem segítsé-
gért indulni, sem közelebb menni nem mert. Fejében őrült
ötletek rajzottak, lábát pedig megbénította a félelem.
Aztán egyszer csak a távolban felbukkant a húga, a sá-
mán társaságában.
Alevon felpattant, de nem indult feléjük; némán, a sar-
kán ingázva várta, hogy megérkezzenek.
- . M á r aggódtam — kezdte, miközben előzékenyen ki-
nyitotta nekik a konflis ajtaját. — Mi történt?
- M e g a l k u d t u n k - felelt Nira. - Ismerem ezt a tisztet:
a kockázás meg a kurvázás az élete, és mindkettőhöz elég
sok pénzre van szüksége. Úgyhogy kiállítottam neki egy
kötelezvényt a hivatal nevében kétszáztizenöt sepiáról...
- H o g y mennyiről?! - szaladt ki Alevon száján. - Volt
képe elkérni egy fogadalmi kápolna árát egy szőrös ga-
tyájú lótolvajért?
- N e m nagyon volt választásom.
— Rendben! — fújta ki emberünk a levegőt. — Egyéb-
ként ha jól tudom, neked a hivatalban semmiféle jogod
nincs ahhoz, hogy ilyen összegről váltót állíts ki, ugye?
A nő nem szólt, csak lehajtotta a fejét.
122 • m.A.Q.U.S.
- K i t ű n ő - vicsorgott Alevon. — Ezek szerint nekem
kell villámgyorsan előteremtenem annyi pénzt, mint
amennyit tíz év alatt kuporgat össze egy munkájáról és
fösvénységéről is nevezetes céhmester, hogy aztán kivált-
hassam belőle a kötelezvényedet, mielőtt az ügy az Ezer
Szem Hivatalának tudomására jut, és téged tüzes vassal
megbélyegeznek csalásért, hamisításért és ki tudja még
miért. Mennyi időm van?
— Azt mondta, holnap reggel próbálja majd pénzre vál-
tani — felelt a nő halkan, maga elé meredve.
— Ertem. Tulajdonképpen nincs is több kérdésem.
És Alevon, bár távol áll tőle a halak szótlansága, tény-
leg nem kérdezett többet. Segített Benecsének felvenni
az álruhát, és miután ez nem kis nehézségek árán és sú-
lyos káromkodásokkal kísérve sikerült, csak ült a helyén,
összeszorított szájjal bámulva ki az ablakon, és nem szólt
egy szót sem az egész út alatt.
A gondolatok úgy kavarogtak a fejében, mint az őrült
varjak.
* * *
Deler mester időközben, késve bár, de elkészült az irat-

tal, amin egész nap dolgozott. Szép munka volt: egy en-
gedély Demulatur al Lissnek, az Általános Katonai Ellátá-
sért Felelős Beszerzési Hivatal teljesítési főpatronátorának,
hogy két társával megvizsgálhassa a Pyarron csillaga ne-
vű hajón érkezett és a szöveg folytatásában megnevezett
személyeket, hogy Kyel szemével látva őket útmutatást
nyerhessen a megmentésükhöz és a többi, és a többi. Az
alján a hivatalvezető Kyel-pap személyes pecsétje és sa-
ját kezű aláírása. Ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy
az illető tényleg alá is írta volna az okmányt, s e tény ta-
lán magyarázattal szolgál arra, hogy Deler mester hang-
ja miért csengett olyan kimerülten, mikor Alevon meg-
érkezett.
- S z ó l t a m Demulaturnak, hogy menjen a Languszta-
mólóhoz úgy éjközép táján — mondta, miközben átnyúj-
tott neki egy tekercstartót.
- K ö s z ö n ö m ! — bólintott emberünk. - Hazakísérje-
lek?
- A z jólesne - válaszolt az öreg -, csak előbb rendet
kéne raknom az asztalomon. Velem tartasz?
így aztán együtt indultak vissza abba a poros lyukba,
amelyet Deler olykor irodának becézett.
Amikor beléptek, egy férfit láttak nekik háttal az asz-
tal mellett üldögélni; ott, ahova csak a számmesternek
volt szabad bejárása, de ilyen késői éjjelen még őt sem lát-
ták szívesen az őrök, nemhogy egy idegent - aki melles-
leg nem tűnt túlságosan félelmetesnek. Alacsony, testes úr
nehéz anyagból varrott drága ruhákban, amint épp a hom-
lokát törölgette egy jókora szalmasárga batisztkendővel.
- S z é p jó estét, Deler mester! - szólalt meg a betolako-
dó, majd az ajtó felé fordult. - És neked is, Alevon! Ö r ü -
lök, hogy újra találkoztunk. - Az a kissé idősödő úriem-
ber volt, akitől emberünk még a délután folyamán tudott
meg hasznos dolgokat. De akkor még nem volt világos,
hogy mit is kér érte cserébe.
- B é k é s napokat! - felelt az öreg a kései órához mér-
ten a lehető legbarátságosabb hangon. - Miben állhatok
szolgálatodra?
- N o s , hogy rögtön a lényegre térjek, s ne raboljam az
idődet egy átdolgozott nap után, engedd meg, hogy el-
áruljam: valóban a szolgálataidra volna szükségem. Tu-
dod, Zenardától keletre fekszenek a családom birtokai, és
azon a barbár vidéken könnyebb egy ork csipkeverőt ta-
124 • m.A.Q.U.S.
lálni, mint egy tehetséges jegyzőt a kancelláriába. - Fino-
man kuncogott a saját tréfáján, majd amikor látta, hogy
a másik nem akar, vagy talán nem mer megszólalni, ko-
moly tekintettel folytatta: - írnokféle persze akad ezrével,
de nekem olyanra van szükségem, aki valóban előre tudja
lendíteni az ügyeinket; és erre csak az képes, aki pontosan
tudja, mi folyik itt. Hogy a tenger sok arany és áru, ami a
Pyarroni Államközösségből ide érkezik, jórészt a semmi-
re megy el. Értelmetlen háborúkra, amiket a világ végén
vívunk, hadiflottára, amikor a szövetségeseinké a Gályák
tengere, és akkor még nem említettem a hatalmas építke-
zéseket, az ünnepségeket meg a többit. H á t erre jut pénz?
- kérdezte szónokian. - És nekünk, akik közben a keleti
határon éjjel-nappal harcolunk a Salumnion hegyei közül
előtörő hordákkal, nekünk nem járna ki némi segítség?
- D e - találta meg végre a hangját az öreg. - Úgy ér-
tem, természetesen jár. És ha kéred, úgy értem, a legna-
gyobb örömmel megfogalmazok egy... az összes szüksé-
ges kérvényt, és mindent megteszek... - ahogy Alevonra
pillantott, a szavai menthetetlenül egymásba gabalyod-
tak, mint részeg horgászok keresztbe dobált zsinórjai. Ez
valahol érthető: a tanácsnok bénultan, merev tekintettel
állt a helyén - szerintem azért, mert nagyjából ekkor éb-
redt rá arra, milyen árat kért a jó tanácsokért a joviális úr.
Megjegyzem, az alku nem volt minden ízében tisztesség-
telen, sőt: egy démonúr elűzésével kapcsolatos tudásért
cserébe egy okirathamisító neve tulajdonképpen méltá-
nyosnak mondható. Az más kérdés, hogy emberünk nem
ismerte fel a helyzetet, és pont Deler nevét adta ki; bár
megjegyzem, hasonló hibát bárki elkövetne, akit e külö-
nös úriember útjába sodor a balsors.
- K é r v é n y e k ? ! - ragadta magához a szót az ismeret-
len. - Tudod te, hány kérvényt, folyamodványt, előter-
jesztést, megkeresést, kérelmet, javaslatot és hasonlót ír-
tunk már mindenféle hivatalokhoz? Fel lehetne vele itatni
a Dorlan bármelyik holtágát, azt hiszem — akkor legalább
lenne is valami hasznuk.
- Én láttam néhány ilyen iratot - próbálta kisebbíteni
Alevon a hivatal vétkeit, s egyúttal tiszteletre méltó erő-
feszítéssel próbálta helyreállítani nyugalma látszatát —,
és tudomásom szerint még van, ami megvitatás előtt áll.
- V a l ó b a n . Van, amit még a Dúlás előtt nyújtottunk
be, és tényleg, még mindig nem bírálták el. Pedig akkor
még volt néhány közeli barátom a hivatal vezetőségében,
és sokkal jobban mentek a dolgok, de mivel ők időközben
hősi halottak lettek, más utat kell választanom. - Az úr
felállt, és az öreg vállára tette a kezét. - Te fogsz nekünk
segíteni! Itt dolgozol hosszú évek óta: tudod, mit és ki-
től lehet kérni. És az igazán létfontosságú ügyekben meg-
vannak a módszereid, hogy előteremtsd a megfelelő irato-
kat, nem igaz? - kacsintott.
- N e m tudom, mire gondolsz - mondta Alevon azon-
nal, mert látta, hogy Deler elsápad, és a homlokán meg-
jelennek az első verítékcseppek.
- D e h o g y n e m ! - A másik mosolygott, kissé talán gú-
nyosan. - Lám, itt ez a piszkozat, amit az asztalodon talál-
tam: egy, vagy akár több emberéletbe is mernék fogadni,
hogy a hivatal vezetője nem tud az ügyről, amihez készí-
tetted. — A tanácsnok keze e ponton kulcsolódott rá arra a
keskeny pengéjű tőrre, melyet hátul, a dereka fölött szo-
kott hordani, szemérmesen a ruhája alá rejtve. A mozdu-
lat nem volt feltűnő, az idegen mégis észrevehette, mert
a szemébe nézett. Egyetlen pillanat alatt megváltozott az
arca, a tartása, és legfőképpen a tekintete, amely sötét lett,
mély és iszonytató; Alevon ujjai pedig erőtlenül siklottak
le a tőr markolatáról, amelyet az imént megragadott.
126 • m . A . Q . U . S .
- N e m , nem tud az iratról. - Az öreg fél kézzel megtá-
maszkodott az asztalán: kellett most egy biztos pont. Mé-
lyet sóhajtott. - N é z d . . . Nekem N i r a . . .
- T u d o m ! - vágta rá az úr csitítólag, és arca megint
olyan ártatlannak tűnt, mint egy folyóparton ülő vén
posztókereskedőé. - Értem! És hidd el, én is így érzek
az egész népem iránt! Mintha a gyermekeim lennének
mind. N e m tudok elképzelni nemesebb feladatot, mint
segíteni nekik. Vagy te talán igen?
- N e m . . . Én sem - válaszolt Deler lemondóan.
- H e l y e s ! - vágta rá az idegen. - Kint vár egy utazó-
batár és a kíséretem: szedd össze mindazt, amire szük-
séged lehet, hogy mielőbb elindulhassunk Zenarda felé!
Együtt, hogy a túlbuzgó járőrök ne alkalmatlankodjanak
túl sokat.
- D e h á t . . . - kezdte az öreg bátortalanul, ám a má-
sik közbevágott:
- O , a ruháidra meg a többire ne legyen gondod: az
embereim már mindent összecsomagoltak. Tulajdonképp
már csak a búcsúzkodás van hátra, ami sajnos nem tart-
hat soká, mert hőn szeretett tanácsnokunk ideje fogytán.
Úgyhogy várlak a főbejáratnál, úgy tíz perc múlva - fe-
jezte be, majd finoman biccentett, és minden sietség nél-
kül kisétált az ajtón.
- E z . . . ez ki volt? - kérdezte Deler mester Alevontól.
- Olyasvalaki, aki hetedíziglen kiirtatja a családját bár-
kinek, aki nem azt csinálja, amit ő kedvesen mosolyogva
kér - felelt a tanácsnok a homlokát masszírozva. - A régi
nemesi famíliák közül való nagykutya, aki szerintem csak
azért nem költözött át már rég a fekete határ túlsó olda-
lára, mert az aquir énekmondók nem tudnák kielégíteni
a kulturális igényeit.
— T e . . . félsz tőle?
— Hogy a pokolba ne?! — fakadt ki emberünk. - Mit
gondolsz, szép szóval meg a keszkenője lengetésével ve-
ri vissza keleti orkokat? Rendkívül megbízható arcok val-
lották eskü alatt, hogy a vezéri nemzetségekből ejtett
foglyokat saját kezűleg, élve nyúzza meg. És a jelek sze-
rint elég jó kapcsolatai vannak ahhoz, hogy az inkvizíció
folyton elveszítse ezeket az aktákat.
— És velem mit fog csinálni?
- H a szép csendben teszed a dolgod, biztos nem lesz
ártalmadra - mondta Alevon, de ahogy fel-alá járkált a
szobában, látszott, hogy ez a megoldás a legkevésbé sincs
az ínyére. — Elkészíted azokat az okmányokat, amiket
kér, ő meg ad szállást, ételt, pénzt, asszonyokat, pénzt,
meg még pénzt. Úgy tűnik, sokat érsz neki, szóval biztos
úri dolgod lesz. És persze megvéd bárki ellen. Aztán ta-
lán egy idő után elnyered a bizalmát, és ha úgy gondol-
ja, itt többet tudsz segíteni neki, megengedi, hogy vissza-
költözz Új-Pyarronba.
- D e én nem akarok elmenni innen! — csattant fel
Deler. - És nem csak azért, mert itt élek már vagy har-
minc éve, hanem mert eszemben sincs iratokat hamisítani
egy ilyen szörnyeteg kedvéért! Az olyan lenne... azzal el-
árulnám az összes embert, akit ismerek! Érted?
- É r t e m — bólintott emberünk -, úgyhogy az Eszmé-
ről akár el se kezdj szónokolni. Egyetlen dologra gon-
dolj: ha nem leszel pár perc múlva a bejáratnál, Dalaner
meghal, minket pedig megölnek. És ráadásként esetleg
Nirát is.
—Jól van, jól! - morogta az öreg, miközben lázas si-
etséggel próbálta összekapkodni azt a kevéske holmit,
amit az irodájában tartott. A sárcipőket kis gondolkodás
után otthagyta. - De ha megérkezünk, nem tud m a j d ar-
ra kényszeríteni, hogy neki dolgozzak.
128 • m . a . q . u . s .
- D e h o g y n e m - csóválta fejét a tanácsnok ennyi ma-
kacsság láttán. — És nagyon kérlek, ne akard a saját bő-
rödön megtapasztalni a módszereit. - Láthatóan hoz-
zá akart tenni még valamit, talán a tüzes fogókról, vagy
esetleg a patkányvermekről, de végül csak annyit mon-
dott: - Mennem kell. Éjközépig még van egy kis időm ar-
ra, hogy megtudjak ezt-azt a raktár zsiliprendszeréről. Is-
merek valakit, aki segédkezett a felújításuk során. Aztán
ha a ma esti akció sikerrel véget ér - nagy lélegzetet vett
- nos, akkor m a g a m is teszek egy utat Zenarda felé. Ad-
dig is tarts ki, rendben?
Már megfogta a kilincset, amikor Deler utána szólt:
— Alevon!
-Igen?
- É n . . . szóval csak annyit mondj Nirának, hogy min-
den jót kívánok neki. És sajnálom, hogy így alakult.
- Á t a d o m - mondta, de még mindig nem nyitotta ki
az ajtót.
Egy pillanatig habozott, majd visszafordult, és meg-
ölelte az öreget; aztán egyetlen további szó nélkül sarkon
fordult és kilépett a hivatal sötét folyosójára.
H á t így esett, hogy Alevon régi barátja már rég egy
vasalt kerekű batár sötétjében emésztette magát, mire
Áldott Demulatur és emberünk összetalálkozott a hadi-
kikötőben, a Languszta-mólónál.
- M i é r t hívtál ide éjjel? - kérdezte a pap. — És mit
kezdjek ezzel? - nézett álmosan a tekercstartóra, amelyet
a tanácsnok büszkén lóbált meg a szeme előtt.
— Ez egy engedély, ami alapján velem és egy társammal
bejuthatsz Dalaner al Teronhoz - mondta Alevon, majd a
másik párnától gyűrött arcát és kába tekintetét látva hoz-
zátette: — Tudod, a lovag, akit az Ibarából hoztak vissza,
és akiről ma reggel is beszéltünk.
A h i t v á R o s a • 129
— Ó, igen! A tűzdémon, amit a papok megpróbálnak
megállítani. Emlékszem, csak - ásított egyet - kicsit ál-
mos vagyok.
— Mi is — intett emberünk a sötétben várakozó sámán
és Nira felé. - Viszont azt ígértem, hogy segítek neked,
ha tudok.
— És tudsz? — kérdezte Demulatur minden lelkesedés
nélkül.
— Hogyne! Találtam olyan embert, aki ha megvizsgál-
ja a harcosokat, sok hasznos tanáccsal tud szolgálni a pa-
poknak.
—.Remek. Kellek én ehhez?
— Az engedély miatt hármunknak kell lemennie. De
ne aggódj: ha minden jól megy, egy óra múlva már ott-
hon lehetsz.
— De miért nem ért rá reggelig?
— Mert a raktárba csak éjjel lehet ki-be járni - felelt
Alevon. — Tudod, senki nem szeretné, ha az egyszerű nép
száján mindenféle mendemondák kapnának szárnyra.
— Akkor ne húzzuk az időt — szólt Demulatur, aztán
ásítozva bár, de becsülettel az élre állt, arról dörmögve az
orra alatt, hogy igazán elmehetne noszogatás nélkül is a
pokolba az összes odavalósi lény, vagy legalábbis alhat-
na annyit, mint minden rendes ember. Alevon és a sámán
csuklyával fedett arccal követték, Nira pedig távolról fi-
gyelte a kis csapatot, ahogy elérnek egy jellegtelen, kő-
kockához hasonló épületet, és az őrökön túljutva eltűnnek
a kapualjban. Nyugodt volt, vagy inkább úgy monda-
nám: már lecsillapodott, mert egészen addig veszekedett a
bátyjával azon, hogy a tanácsnok is lemenjen-e a többiek-
kel oda, ahol esetleg percek múlva megjelenik és tombol-
ni kezd valami démonúr. Alevon végül azt mondta, hogy
csak addig kíséri el a többieket, amíg Dalanerhez érnek,
130 • m.A.Q.U.S.
aztán egyből visszafordul — rezzenéstelen arccal tudott ha-
zudni —, amit Nira, mivel ismerte épp eléggé, természe-
tesen nem hitt el, és megeskette, hogy vigyáz magára és
egyetlen percig sem kockáztat odalenn.
Az utcára nyíló kapu túloldalán Áldott Demulaturt és
társait félhomály, rohadt hínárszag és fojtott mormogás
fogadta. A raktár üres volt, kissé szemetes, és a bejárattal
szemben egy enyhén lejtő rámpa vezetett az alsóbb szin-
tekre, ahonnan valamicske fény szűrődött fel és tompa
zaj hallatszott. Két fordulóval lejjebb, némi változatos-
ságként furcsa karokat láttak kiállni a falból, majd végül
a legalsó szinten újabb őrposzt és egy láthatóan nemrég
felszerelt vasalt ajtó fogadta őket, amelynek fájába ér-
tő kezek óvó véseteket égettek aprólékos gonddal. A te-
rem egy távolabbi sarkában jó páran álltak egy parázs-
tartó körül - hűvös volt idelenn -, de az érkezők csak
a körvonalaikat tudták kivenni a sötétben. Köztük volt
Parleon is, akit Alevon távolról már látott az előző na-
pon, és aki most, vízmágustól meglehetősen szokatlan
módon aprócska lángörvényeket bűvölt a levegőbe, hogy
azok táncával szórakoztassa a társait. A tanácsnok hasz-
talan próbált más ismerős arcra bukkanni; pár pillanat
múlva pedig már közelebb is lépett két testőr, úgyhogy
újra elő kellett venni a tekercstartóból a Deler által ké-
szített iratot.
Aztán a kapu kitárult, és forróság csapott az arcukba.
A túloldalon öt, ravatalszerű emelvény magasodott, rajtuk
a sivatagot megjárt katonák teste, mellettük pedig vagy
fél tucat áhítatba merült pap, akik közül csak egy fordult
az érkezők felé. Áldott Demulatur szóba elegyedett vele,
és némileg bizonytalanul, elkezdte magyarázni, hogy ki
is ő és milyen nemes szándékok által vezérelten jött ide a
társaival. Alevon eközben közelebb lépett a csont és bőr
Dalanerhez - bár kissé visszahőkölt, mikor megérezte,
micsoda hő árad a testéből —, míg Benecse, a sámán le-
hunyta a szemét és egy helyben állva, sarkain előre-hátra
ingva lassan révülésbe kezdett.
Emberünk talán mindössze pár pillanatig nézte az
előtte fekvő férfit. Nyilván tudta, hogy a helyiek előbb-
utóbb megunják Demulatur locsogását, és kidobják az
egész csapatot — onnantól meg csak a szerencsén múlik,
hogy nem kerül-e az ügy a hamis engedéllyel együtt vala-
mi főpap elé, ők maguk pedig az Ezer Szem Hivatalának
tömlöcébe. Fejét ide-oda kapva kereste a megoldást, mi-
közben tekintete átsiklott társával beszélő pap arcán tük-
röződő értetlenségén, a falikarokban lévő fáklyákon és a
falakon lévő zsilipnyílásokon, a sámán nyakán megfeszü-
lő izmokon, a padló agyagfalú, ujjnyi mély csatornáin és
a föléjük halmokba rakott jégtömbökön, a falakon baljó-
san tekergő jeleken és ábrákon, a ruhákon, az ékszereken,
a harcosok alá terített lepleken. N e m méltatta figyelem-
re magukat a katonákat sem, kivéve azt, akinek bőrén
egy apró, fekete pecsét épp most kezdett el mélyvörös, de
egyre fényesebb és világosabb, színnel izzani.
Feltehetően ekkor jött rá, hogy a sámán elindította a
változást.
A következő pillanatban a vízmágus feltépte a kaput,
berontott, és különös nyelvén hadarva vádlón m u t a t o t t
Benecsére — Alevon ekkor lépte át a kijárat küszöbét -
, aki a révület miatt addigra már vélhetőleg elveszítet-
te kapcsolatát a világgal. Aztán amikor Parleon közelebb
lépett hozzá, a sámán szemei felnyíltak — Alevon már a
rámpa felé rohant —, és lángcsóvák csaptak ki belőlük, a
varázsló pedig üvöltve tűnt el egy gyöngyházszínű gőz-
felhőben; majd egy pillanatra rá az egykor Benecsének
nevezett lénynek már a szájából is előtört a tűz. Alakja
132 • m . a . q . u . s .
a mennyezetig nyúlt, és a termet gonoszul rőt fénnyel és
kacagással töltötte be.
Emberünk eddigre már elérte a raktár következő szint-
jét, ahol a félhomályban mint egy óriás bordái álltak ki a
falból a ciszternák zsilipjeit kezelő karok.
A démon pernyét és parazsat üvöltött, és a termet
szempillantás alatt elárasztotta füsttel; az emberek ho-
mályos árnyaknak tűntek, akik kínzó köhögéstől gyö-
törve keresték a menekülés útját. Aztán ahogy Alevon
sorra megnyitotta a zsilipeket, minden egyéb hangot el-
nyomott a bezúduló víz robaja - az áradat pedig mint egy
milliárd cseppből álló hadsereg rontott a démonra, elbo-
rítva és leverve őt a lábáról, majd részvéttelenül örvény-
lett tovább, hogy végül megnyugodva néma és hideg sö-
tétséggel borítsa el a raktár alatti víztározó termeket.
* * *
Hogy mi történt aztán? Hát, lehet, emiatt most ro-

mantikus lelkű hülyének tűnök, de én akkor is úgy hi-
szem, Alevon volt az, aki kihalászta a vízből a sógora szá-
nalmasan könnyű testét, majd felhozta a felszínre, de
igazság szerint abban a sötét káoszban akár össze is ke-
verhette valakivel. Mindenesetre így vagy úgy, de mind-
ketten kijutottak, míg az őrök többsége és a papok fele
odaveszett — utóbbiak maradéka is csak azért úszta meg,
mert a lángtengert felfogták a jégtömbök, a tengerúrnő
pedig, akinek szolgáltak, nem engedte őket megfulladni.
Dalaner al Teron társai közül egy sem élte túl azt a na-
pot, a sámán pedig nyom nélkül porlott semmivé a tűz és
a víz örök harcában.
A következő napokban Alevon és a húga a gyógyítók
házában helyezték el Dalanert; Áldott Demulatur pedig
kitüntető címet kapott hősies helytállásáért, amit a dé-
mon elszabadulásakor tanúsított. Azt sajnos nem tudom,
hogy szimplán elfelejtette, miért is ment oda, vagy volt
annyi sütnivalója, hogy hallgasson róla, de tény, hogy er-
ről nem mondott semmit a vizsgálóbiztosoknak, ők meg
- talán a gondos atya kérésére - efelől nem kérdezték.
Annál többet faggatták viszont azt az őrparancsnokot,
akinek utasítására hagyták kisétálni a Benecse nevű latort
a kaptár ajtaján, de úgy tűnik, elég magas körben vol-
tak kapcsolatai ahhoz, hogy végül felmentsék. Ezt meg-
ünneplendő még aznap este fel is keresett egy kuplerájt,
majd némi italozás és pajzánkodás után, ledér kibicei által
támogatottan egy kikötői játékbarlangban kötött ki, ahol
Alevon és egy angyali tekintetű ifjú klerikus — művészne-
vén a Kisangyal, jeles hamiskártyás - épp valamiféle koc-
kajátékra próbáltak megtanítani egy gazdag dzsad keres-
kedőt. E jelenet láttán bármely hozzáértő gyanút fogott
volna, felismerve Muad el Sehebet, akinek kezén több ól-
mozott kocka pergett keresztül, mint homok, de az őrpa-
rancsnok nem tartozott e jól értesült személyek közé, és
beállt játszani. Hajnalra, mikorra már egy kisebb kápol-
na árát veszítette el, holmi csalást próbált emlegetni, de
még be sem fejezte a mondatot, máris az asztalhoz sze-
gezte a kezét egy hirtelen előrántott vékony pengéjű tőr.
Megjegyzem, olcsón megúszta az ügyet: egy ilyen helyen
kellő támogatás nélkül vádaskodni olyan súlyos modorta-
lanság, ami bizony akár az ember életébe is kerülhet. Rá-
adásul egyik, a jelek szerint könnyen indulatba jövő part-
nere valóban nem is csalt.
Alevon ezt követően sietve elbúcsúzott barátaitól,
majd, némileg bánkódva az általuk elkért jutalék miatt,
egy kevéssé ismert kijáraton át elhagyta a játékbarlangot.
N e m sokkal ezután érkezett meg Parleon, az addig sokak
134 • m . a . q . u . s .
által halottnak hitt vízmágus is, a kikötői őrség két tagjá-
val, és emberünket keresték; majd miután elmentek, a ki-
kötői őrség újabb tagjai futottak be, akik szintén Alevon
után érdeklődtek, nyilvánvalóan nem tudva az előttük ér-
kezőkről. Mindez a késelésnél jóval nagyobb megdöbbe-
nést váltott ki a jelenlévő józan kevesekben, de másnapra
ők is napirendre tértek az ügy felett.
Alevon szerintem ekkorra már rég elhagyta a várost,
és Zenarda felé indult; de attól tartok, az útja nem járt si-
kerrel, mert pár hét múlva arról érkezett hír, hogy Deler
mester, az Altalános Katonai Ellátásért Felelős Beszer-
zési Hivatal számmestere Lankont városában jobblétre
szenderült. Végül tehát, vagy saját maga, vagy az iste-
nek akaratából, de mégsem állt be írnoknak új gazdájá-
hoz, akit, és ezt ne vegyétek sértésnek, jól felfogott érde-
kemben most, a történet végén sem fogok néven nevezni.
Mindenesetre Alevon azóta sem tért vissza Új-Pyarronba,
de úgy hiszem, hogy bárhol is van, azért a családján tart-
ja az egyik szemét. És ha kell, biztos felbukkan újra, hogy
segítsen, bármivel és bárkivel is kerüljön szembe - mint
mondottam, számára a család szent, és az is fog maradni,
ameddig csak él.
Egyéb jeles tulajdonságairól pedig már beszéltem épp
eleget.
Tessék? Hogy mi lett Dalaner al Teronnal, aki aztán
hónapokon át öntudatlanul feküdt egy csendes ispotály-
ban?
* * *
Egyedül volt a fájdalommal, mert elhagyta őt az Örök Iz-

zás Ura, és nem álltak mellette a Vizek Urai. Súlytalan volt
a teste és a lelke, úgyhogy ha most mérettetett volna meg, min-
den valószínűség szerint könnyűnek találtatott volna, de bár-
hol volt is, az sem a Mennyek Kapuja, sem a Központi Mázsá-
lóház nem lehetett.
Erezte, ahogy az idő továbbhalad; érezte múlását a reggel-
nek, és érezte az estének, érezte múlását a napoknak, és érez-
te a heteknek.
Vágyott valamire; érezte a hiányát, rettegte a nélkülözését, de
hogy mi volt az, homályba veszett, és nem tudta szavakba önteni;
és ez így folyt mindaddig, amíg csalogatni nem kezdte tekintetét
a fény, mert akkor szemét kinyitva meglátta és felismerte és nevén
nevezte, rég nem használt, karcos, gyönge hangján:
— Nira!
Csaba Tamás Hadtáp című novellájának felhasználásával
- Ü d v , Bödön!
N e m emlékszem, ki ez az ember, aki idelép hozzám.
Ismerős az arca, de fogalmam sincs, ki lehet, pedig tud-
nom kéne. Savanyú íz jut róla eszembe, kovászosán maró,
ugyanakkor keserű is, mint a korom. Mivel még mindig
nem tiszta a fejem, ezt majdnem elmondom neki, aztán
eszembe jut, hogy ő kovászt talán igen, kormot azonban
szinte biztosan nem eszik, úgyhogy inkább elharapom
a mondatot.
— A tiedét! — felelem, mert nem jut más eszembe. A sa-
vanyúság és keserűség miatt igyekszem némileg sértett
képet vágni. Nehezen mozog még az arcom, olyan, mint
egy rossz maszk. Zsibbadok, égnek az izmaim. Még min-
dig. N e m szokott ennyi ideig tartani a dolog. Valami
nincs rendjén.
— Ugyan, ne csináld már! — mondja az ember, akinek
továbbra sem tudom a nevét. Az ízek nem csaptak be, lá-
tom rajta, hogy ő, velem ellentétben, érti, miért vagyok
mérges rá. Szabódni kezd: — Mit ígértem neked? Hogy
éjfélkor ott leszek a csónakkal. És aztán pontosan akkor
ott is voltam.
Igen, tényleg ott volt, ugrik be valamiféle homályos,
sötét kép, a vér ízével és további emberi arcokkal együtt.
Nyolc. Nyolc arc? És vér?
- É s az a nyolc katona?! - húzom össze a szemöldö-
köm. A vér íze keserű és savanyú, már-már zavaróan az.
Acélszag, igen, és izzadság, meg saját sebeim íze. Emiatt
az ember miatt.
- O k is szerettek volna csónakázni. Dobtam volna őket
a tengerbe? - kérdezi a névtelen férfi. Bólintanom kéne,
jut eszembe. Csípni kezd a nyelvem, és kissé meg is rez-
zen a fejem. Ő nem hagy szóhoz jutni, folytatja a mondó-
káját, felel saját kérdésére, és én örülök ennek, mert se-
gít emlékezni: - Persze, hogy nem. Azt m o n d t a m , hogy
megállok, mert fel kell vennem a nagybátyám másod-
unokatestvérének volt szomszédját, mivel az én szemem-
ben a család szent. Ebben megállapodtunk, ittunk is rá
egy-két áldomást, és onnantól simán ment volna minden,
ha el nem rohansz.
Igen, elfutottam. Rohantam, és később, a menekü-
lés után nem sokkal jött a kövek nyirkos szaga és a vér
íze. A rémület hideg, karcos zamata. A család szentsége?
Igen, igen! Finom.
- D e hát ha kergettek! - mondom. Megint csak haj-
szálon múlik, hogy nem árulom el magam. Persze az ő
fajtája nem venné észre a megingást, vagy ha mégis, hát
félreértené, de ügyelnem kell. N e m sejtheti meg, hogy
szeretem a rémület ízét.
- P e r s z e , hogy kergettek! - magyarázza. Bolondnak
néz, fűízűnek. Persze az ő szempontjából ez most jogos,
nekem pedig jól jön. - Hiszen futottál, vagy nem? Ha
ott maradsz, nemhogy nem bántanak, de még őriznek
138 • m . A . Q . U . S .
is, míg az árut le nem szállítod. Nyolc markos fegyve-
res vigyázott volna rád, teljesen ingyen, és ezt én szervez-
tem neked. Az egészet te szúrtad el azzal, hogy elszelel-
tél. Maradjon köztünk, de ennyi a történet.
A névtelen férfi jelentőségteljesen félrenéz, én meg ab-
ban a szempillantásban elmosolyodok. Talán még a nyel-
vem is elővillan. Rájövök, hogy amikor idelépett hozzám,
és rám köszönt, azt mondta, „Bödön", és hogy ez az én ne-
vem, legalábbis szerinte. Eddig nem tudtam hová tenni,
miért mondta, hogy Bödön, de már megvan. Bödön, igen.
így ismer ő engem. Húsízű, friss és rémült Bödön, nem túl
sokkal a vér és a korom keserűsége, a kovász előttről. Szá-
momra ezt jelenti Bödön, és a mostani formámat, nevemet.
Elorzott, felfalt szavakat, kifejezéseket és érzéseket - mos-
tani lényem egy részét. A felszínt. Egyre több mindenre
emlékszem. Tisztulóban a fejem. Lassan, de biztosan.
- E l kellett dobnom a csomagot - mondom. T u d o m ,
hogy ő egy másik csomagot ért majd ez alatt, nem azt
a véres, vitorlavászonba csavart tetemet, amit én, de ez
nem baj. így hitelesebb maradok. Sokkal. - És még így is
utolértek - teszem hozzá. Azt már nem mondom ki, hogy
„szerencsére".
- É s gondolom, meg is vertek. Sajnálom. - Az idegen,
aki már nem is annyira idegen, próbál együtt érzőnek lát-
szani. N e m tudja, hogy minden pórusa elárulja. A szagá-
val, amit a nyelvemmel érzek. Szag és íz. Nálam, az én faj-
támnál nincs erős különbség. De most nem vagyok éhes,
még nem. Ha az is lennék, mást keresnék. Egy nőt. A fér-
fiakból most elég volt egy időre. O gyanútlanul folytatja:
- De ne futkorásszon, aki nem bírja a pofonokat. Ezt sok-
szor mondta nekem az apám, és milyen igaza volt!
— Kösz a jó tanácsot! - vágom rá. Magamhoz képest
egyre simábban folynak a számból a szavak. Mint a vér,
de már nem olyan kesernyés, kovászos zöngével. — Legkö-
zelebb észben tartom, ha veled üzletelek.
— Miért, van valamid? — néz rám a férfi kutakodón, én
pedig majdnem rávágom, hogy van, még megvan a fele,
a fél Bödön, de aztán eszembe jut, hogy nem, ő nem tud-
hatja meg.
— Nincs, úgyhogy megyek is — mondom neki. — De ba-
romi jót beszélgettünk. — Eltölt a vér és a hús ízének em-
léke, és bár tényleg nem vagyok éhes, összefut a számban
a nyál. Már-már kiköpöm, aztán ráébredek, hogy nappal
van, és a fekete, füstös, véres nedv elárulna, úgyhogy in-
kább nyelek. A férfi ettől hirtelen megfeszül, ami az em-
beri test egyik jellegzetes válasza. Dühös tűzszaga van, csí-
pős, mint akinek meggyőződése, hogy erősebb a másiknál.
N e m , nem vagyok éhes, és túl sokan vannak a környé-
ken, úgyhogy engedek, alkalmazkodom... de megjegy-
zem magamnak. Felkeltette az érdeklődésem, és nekem
jók a megérzéseim. Szeretem az ilyen embereket. Előbb-
utóbb sort kerítek rá. Finom, igen finom lesz. Csak akkor
majd jobban kell figyelnem, nem úgy, mint Bödönre. Ve-
le kapkodtam, faltam. Túl sokáig voltam abban a ládában,
aminek faíze volt, dohos, odvas, csótányos. Én erőtlenül
kucorogtam a jelek alatt, nem tudtam megtörni őket. Eh-
hez kellett Bödön. Akit aztán megettem. Félig.
— Merre mész? — kérdezi a férfi, akinek továbbra sincs
neve. Nincs, és ez most már zavar. H á t miért nem jut
eszembe? Ennyire tompa lett volna Bödön agya, nem ma-
radt meg benne? Az emberre nézek, az arcvonásait vizs-
latom. T u d n o m kell, hogy hívják! Főleg ha később meg
akarom találni.
— A dokkokhoz — mondom neki, pedig ez egészen
mostanáig nem volt igaz, azt hiszem, nem tartottam se-
hová. Csak vártam, és még mindig várom, hogy telje-
140 • m.A.Q.U.S.
sen kitisztuljon a fejem. De most már oda fogok menni.
Titkok és félelem selymes, zsongó ízét érzem. De miért?
Reggel, igen, akkor hallottam valamit. Kikötői szóbe-
széd a tántorgó homályon keresztül. Biztosan részegnek
nézett, aki látott. Úgy döntök, elmondom az embernek,
mit hallottam, hogy elaltassam a gyanakvását, ha még
van neki. - Most futott be a Pyarron csillaga, és ki kell pa-
kolni, mielőtt a szárazra húzatják.
- É s hozott végre valami érdekeset is az Ibarából, vagy
csak menekülteket és gyászjelentéseket?
- A z t hiszem, a mostani egy különleges szállítmány le-
hetett - felelem neki némi töprengés után. Vajon mi az
az Ibara, és merrefelé van? Nem emlékszem. Megpróbá-
lom Bödön emlékei közt. Valami hely, persze. Homokízű
lenne? Azt nem szeretem. - Merthogy lezárták a kikötőt,
amikor kipakolták.
Nem mondhatok mást, hiszen nem tudok semmit a ra-
kományról. Pedig lehet, hogy az én ládám is azon a ha-
jón volt. N e m jegyeztem meg. Amikor kikerültem a jelek
alól, rettenetesen kába voltam. Csak foltokra emlékszem,
meg gyötrő forróságra. Mintha közel lettem volna vala-
miféle tűzhöz, ami éppcsak nem égetett meg.
Az ember úgy dönt, velem tart. O is kíváncsi. Úgy me-
gyek, hogy közel kerüljünk másokhoz, a kikötői néphez.
Várom, hogy előbb-utóbb ránk, pontosabban rá köszönjön
valaki, és akkor megtudom a nevét. Akkor meglesz a leg-
erősebb nyom, ami alapján később majd megkereshetem.
Ha megint éhes leszek. Ha a Bödön aljára érek, gondo-
lom, és elvigyorodok, mert már egészen emberi vagyok,
még tréfálni is tudok. Már alig szédülök.
Amikor aztán elhangzik az Alevon név - végre kide-
rül, hogy így hívják az útitársam -, gyorsan elköszönök
tőle. A hajó, amit keres, már nem érdekel, mert a kikötő
eszembe juttatta a ládát, a saját ládámat, meg a parázsló
emlékfoszlányokat, és ez elrontja a titok egyébként izgal-
mas ízét. Egészen felfordul tőle a gyomrom.
Alevon nem furcsállja, hogy nem tartok vele. Rám néz,
megkeresi a legemberibb magyarázatot különösen sápadt
arcszínemre, majd megértően hagy elmenni. A m ú g y is
zavartam már. Éreztem. Sós, mégis erjedő szaga lett,
csak úgy dőlt belőle. Szinte mindig ilyen, ha zavarok va-
lakit. Ha éjszaka lenne, vagy éhes volnék, hamar meg-
oldanám, hogy inkább féljen, mert nem szeretem ezt a
bűzt - de most búcsút veszünk, mert jobb így.. Neki is,
nekem is. Főleg neki.
* * *
A lény, akit ránézésre bárki emberfia összetévesztett

volna a néhai Bödönnel, visszagyalogolt a térre, a feke-
te korommal borított istenszoborhoz, ahol Alevonnal ta-
lálkozott.
Sokat kellett még várnia, de ez nem zavarta. Rettentő
türelmes fajtához tartozott: éveket, sőt évszázadokat is el
tudott tölteni egy helyben, összegubózva, mozdulatlanul
— feltéve, hogy eleget evett előtte.
Egészen kora estig ténfergett a szobor körül. Embe-
rek jöttek-mentek körötte, egyesek megszólították, má-
sok az öklüket rázták felé - úgy hitték, Bödönt látják -,
és ő mindenre válaszolt valamit. Odavetett pár szót Bö-
dön emlékei közül, visszaintett, mosolygott (persze csak
óvatosan, lehajtott fejjel, hogy a fogait, amik fölött va-
lamiért még nem nyerte vissza a hatalmát, ne láthassa
meg senki) vagy fintorgott - és az emberek továbbmen-
tek. Még azok is, akik miatta jöttek ide, a térre, akik őt,
vagyis Bödönt keresték. Beszélgetése Alevonnal kijóza-
142 • m . a . q . u . s .
nította: nem akart újabb hibát ejteni, kockáztatni. Most
már odafigyelt, szagokkal, gondolatokkal terelt el ma-
gától mindenkit, akire nem volt kíváncsi. Olyan pedig,
aki érdekelte, csak este érkezett, amikor a nap már égő
aranyba foglalta a házfalakat.
-A nyomomban járnak - mondta neki egy emberi mér-
cével szemrevaló, bár már nem fiatal nő, aki az egyik is-
ten hosszúra nyúlt árnyékából lépett elő. - Rájöttek, hogy
becsaptam őket, hogy nem közéjük tartozom, és tudják,
hogy egyedül nem bírnék velük. Menjünk! Most!
Bödön ránézett, kíváncsian kivillantotta a nyelvét,
majd biccentett.
- E r e z t e m , hogy így lesz. Valójában már vártalak is.
Azért jól vagy? - kérdezte, miközben belekarolt a nőbe és
felvette vele a lépést. - Kitisztult már a fejed?
- L a s s a n . Szokatlanul lassan - felelte a nő. — Valami
van a városban, ami lehúz. Téged is?
- T ú l új - m o n d t a Bödön. - A város. Még fortyog, túl
forró, nehéz megemészteni.
A nő rápillantott, megnyalta az ajkát, majd lopva hát-
ranézett, mielőtt befordultak volna egy kutyaszagú siká-
tor sötétségébe.
- T é g e d hogy hívnak most? - kérdezte a nő. - Én, ha
jól értettem, Maiima vagyok. Maiima Ronaz.
- M á z l i s t a . Az én nevem, úgy tudom, Bödön - vigyo-
rodott el a férfi. - Mennyi időnk van... Maiima?
- N e g y v e n - ö t v e n emberlépte. Merre?
Bödön megtorpant, szemügyre vette a málló vakola-
tú, egyenetlen falakat, a sikátor fölé hajló födémek do-
hos, vizes gerendáit.
- O d a - mondta. - Először te.
A nő az egyik fal mellé lépett, és felnyújtotta a kezét.
Csontjai s húsa embertelen, halk surrogással alakult kö-
télszerűvé. Miközben felhúzta magát az eresz alá, Bödön
az egyelőre kihalt környéket figyelte: feje baltaszerűre
lapult hosszában, miáltal szemei oldalra kerültek, akár
a gyíkoké, így egyszerre látott mindkét irányba.
— Harminc lépés — mondta, amikor a foszló kötélnek
látszó dolog, ami nemrég még a nő volt, abbahagyta oda-
fönt a tekergőzést. — Huszonöt.
Az új Bödön a sikátor másik oldalán simult a falhoz.
Először még vastag volt, akár egy ember, de aztán elrop-
pantak a bordái, majd sorra a többi csontja is. Ruhája, bő-
re felvette a fal mintáját, színét. Hamarosan már csak ha-
lovány vérfolt - az eredeti Bödön maradéka — árulkodott
hollétéről, ám azt csak olyasvalaki láthatta volna meg,
aki fáklyával vagy varázsfénnyel tanulmányozza a sötétbe
burkolózó sikátort, tudván, mit keres.
— Tizenöt lépés - bűzölögte a fal.
— Mind itt vannak — felelt szótlanul a kötél-nő.
— Tíz lépés. Eltűnünk.
A sikátor tökéletes, néma mozdulatlanságba dermedt.
Szellő se rezzent, por, szag se szállt. A fallá vált lény, aki
immár szinte minden képességének újra ura volt, még
annak az emlékét is megpróbálta elnyelni, hogy idejöt-
tek. Csak az árnyak gyűltek, ahogy a nap még mélyebbre
süllyedt valahol a távoli, fekete vizű horizonton.
* * *
— Itt járt — m o n d t a a katona, aki először fordult be

a sarkon. Vértjén éber, vigyázó szemet formázó, csaták-
ban megkopott címer díszelgett. — Még nem juthattak
messze.
— Legszívesebben felgyújtanám ezt az egész negyedet
— morogta mögötte egy ugyanolyan címeres köpönyegbe
144 • m.a.q.u.s.
burkolózott alak. Körbeintett jobbjával. - Egy egyszerű
tűzvarázslattal elintézhetnénk mindent. — Mozdulatai né-
mák voltak, nem vastól zörgők, mint a katonáé.
— Na ja — biccentett a sikátorba harmadikként lépő cí-
meres. — Meg nekünk is annyi lenne. Ha nem halnánk
mi is bele a várostűzbe, a hatóságok csinálnának ki előbb
vagy utóbb. De inkább előbb.
-A hatóságok, amik egy emberbőrbe rejtett tűzdé-
mont se vesznek észre? Vagy ha észreveszik is, hosszan
kell töprengeniük azon, hogyan bánjanak el vele? — kér-
dezte az élen haladó katona, és megtorpant. - Túl nagy
gondolatok foglalják le a friss város vezetőit, túl messze
néznek, nem látják, hol kezdődik a rothadás.
— Nehogy most kezdj nekem bölcselkedni! — horkant
fel a varázsló. — Milyen tűzdémonról beszélsz?
- M i t t o m é n - vonta meg a vállát az első katona. - Hal-
lottam valamit nemrég. Kósza pletyka. Egyelőre.
— És te rögtön következtetéseket vonsz le belőle? Az
egész világra vonatkozóan? — fintorodott el a harmadik.
- Ez annyira jellemző. Ugyanazt csinálod, mint ami mi-
att őket, a város urait megszólod. Nagy gondolatok, nagy
bölcsességek, de a rohadék ládáinkra persze nem bírtál
rendesen vigyázni... Most nézd meg, hová kerültünk! —
kiköpött, és körbejáratta tekintetét a sikátorban. — Nézd
meg! Itt járt...
—Vagy jártak, ugye — szúrta közbe a varázsló.
— .. .vagy jártak, ja - folytatta a harmadik címeres, és
megborzongott. — Sőt, az is lehet, hogy még mindig itt
vannak, hogy rajta állok valamelyiken. Minden kezdődik
elölről, megint. Kezd elegem lenni ebből. És ennek része
az is, hogy te folyton az észlényt játszod.
— Szállj már le rólam! - fortyant fel az első katona. - Mint-
ha én tehetnék mindenről! És különben is, ha itt vannak...
- Na, megpróbálkozzunk mégis a mágikus tűzzel? Kit
érdekelnek a hatóságok? - szólt közbe megint a varázsló.
- K u s s , beszélek! - sziszegte az első katona. — Szóval,
ha itt vannak, akkor megtaláljuk őket! Tudjátok, milyen
rossz húshoz jutottak! És ők is tudják, hogy tudjuk. Ha
itt vannak, és van egy kis eszük, feladják magukat. Jelen
formájukban esélyük sincs ellenünk! - Odalépett az egyik
falhoz, felnézett, majd fennhangon, parancsolón folytat-
ta: - Hallod? Vagy halljátok?! Ha megadjátok magato-
kat, elfogadjuk! Ha nem, nem leszünk könyörületesek!
Előhúzta kardját. Felnyúlt és kutakodón bedöfött ve-
le az árnyak közé.
N e m történt semmi, csak egy rosszul kifeszített kötél
kezdett lengeni.
A varázsló oldalra biccentette a fejét.
- S z e r i n t e d egy ilyen viskó gerendáira miért kell kívül-
ről kötelet csavarni? — kérdezte lassan.
- Aha — biccentett az első katona kárörvendő mosoly-
lyal. — Mondtam én, hogy rosszul ettek, és még nem tér-
tek rendesen magukhoz. - Intett a varázslónak, hogy lép-
jen visszább, majd, mint aki hirtelen megszédült, m a g a
is hátrébb tántorodott. Értetlenül pislogott párat, aztán
végül csak nekiveselkedett: sújtásra húzta a karját, hogy
egy vágással kettészelje a kötelet. Neki is egész jók vol-
tak a megérzései.
De nem eléggé.
* * *
- Én nem tenném — sziszegem, félig kiemelkedve a kö-

vekből. Továbbra is az itt élők nyelvét beszélem, még ha
a feszültség miatt képtelen is vagyok kívülről szemlélni
magam, távolról, múlt időben, ahogy az emberek szokták
146 • m . A . Q . U . S .
saját magukat a történeteikben. A fajtám ilyenkor min-
dig a jelenre összpontosít: az „én" kerül a figyelem köz-
pontjába. Ideiglenesen vége a rejtőzködésnek, amit álta-
lában magunkkal szemben is folytatunk.
A férfi megpördül.
— És m i é r t . . . — vág bele ingerülten a kérdésbe, de az-
tán elhallgat, mert már látja is a választ: amikor ő meg-
tántorodott, észrevétlenül elvesztett néhány szívdobba-
násnyi időt. Pont annyit, amennyi nekem ahhoz kellett,
hogy mindkét társát elkapjam. Neki, a vezérnek vittem
be a legerősebb ütést, a lelkére: ezzel szédítettem meg.
A másik kettő kisebbet kapott, csak annyit, hogy ne ve-
gyenek észre azonnal, ne tudjanak félrelépni előlem. Kér-
ges, tüskés csápjaim most a nyakukat szorítják. Egyet-
len mozdulattal megölhetném őket. Pontosan tudom, hol
van a gyenge pontjuk.
- A h a . . . - nyel egyet a férfi. Sápadt, szinte minden vér
kifut az arcából.
— Csak semmi trükk — teszem hozzá, most már kicsit
érthetőbben, Bödön szavaival. Lassan kiemelem a fejem
a falból, helyrerakom a csontjaimat. Kezdek megint em-
berszerűvé változni. - Megérzem, tudod.
Először kifehérednek ujjai a kardja markolatán, aztán
elernyednek.
— Add meg magad, különben úgy kell majd összeva-
karnod ezeket! — Két túszom némán, pattanásig feszült
izmokkal, lábujjhegyen áll. Még így is föléjük tornyosu-
lok. Gerendák, omladék, törött téglák és a mindezt em-
berformába összefogó, tüskés-fás folyondár. Ez vagyok
most, még nem Bödön.
- É s engem pedig fellógat a . . . kötél, ugye? - kérdezi
a vezetőjük, és leejti a vállát. Látszólag elengedi a kardját
is, de az nem zuhan a földre. Mert nem is kard.
- í g y van - biccentek. A férfi mögött lassan letekere-
dik a kötél a ház ódon favázáról. Az egyik végén egy jóko-
ra csomó egyre inkább hasonlít egy női arcra.
- É s most? Mi lesz? - A férfi nagyot nyel, pedig tud-
ja, mi lesz a válasz.
- E l i s m e r e d a vereséged? - hunyorgok rá, immár Bö-
dön vizenyős tekintetével, de még mindig elnagyolt, szo-
borszerű arccal.
- E l - feleli tétovázás nélkül, halkan, de érthetően.
- A k k o r megbeszélhetjük, mi lesz - mondom, és ellö-
köm magamtól mindkét társát. Keményen, hogy a föld-
re, a mocsokba zuhanjanak, a helyükre, de azért nem úgy,
hogy kárt is tegyek bennük. Végül is a vezérük megadta
magát, és ez őket is köti.
-A rohadt életbe! - köhögi a varázsló a macskaköve-
ken. - En tudtam, hogy itt lesznek, méghozzá mindketten.
- N e m - torkolom le -, nem tudtad. Csak sejtetted.
Nagyon valószínűnek tartottad. De nem tudtad biztosan.
Óriási hiba.
- D e hát pocsék húst találtatok! - fakad ki a harmadik
tápászkodás közben. - Nézz magatokra! Egy... egy her-
vadó szajha és egy senkiházi!
- K é t dologról is megfeledkezel - vonom meg a vál-
lam, immár teljesen emberi formában. - Egy: nekem ju-
tott nyolc katona is. Az, hogy mégis ezt a testet, ezt a
Bödön nevűt választottam, nem véletlen. T u d t a m , hogy
gyengének láttok majd benne. De ott volt az a nyolc is.
Csak belőlük nem hagytam nyomot. Ugye tudod, meny-
nyi testi és lelki erő ez egy este alatt? Ne csodáld, hogy
simán elkaptalak titeket, hogy kijátszottam, elsöpörtem
minden érzéketeket.
- I g e n , tényleg könnyen nyertél - hajtja le fejét a ve-
zér. N e m színlel.
148 • m.A.Q.U.S.
- É s mi a második dolog, amit elfelejtettünk, ó, bölcs
szörnyeteg? — kérdezi morogva, savanyú, mégis elismerő
mosollyal a varázsló, miközben megpróbál annyi koszt le-
verni magáról, amennyit csak lehet.
— Az, hogy sokkal öregebb vagyok nálatok — vigyor-
gok vissza rá sötéten. - Sokkal öregebb és tapasztaltabb.
Test és lélek ura, és, mint láthatjátok, nem csak a sajáto-
mé. Szerezzetek bár ötször olyan jó prédát s vele ötször
olyan jó emberi képességeket, emlékeket, mint én, pár
száz évvel mindig előttetek járok majd.
— És most mi lesz? - ismétli meg nemrég feltett kérdé-
sét megadóan a vezér, aki már nem vezér, és már kardja
sincs, mert az is visszaolvadt a húsába.
— Mi lenne? - sóhajtok fel némileg megkönnyebbül-
ten. — Továbbra is én maradok a falkavezér, és ez jó is így,
mert sokat kell még tanulnotok. Rögtön itt van m o n d j u k
az, hogy túl feltűnő áldozatokat szedtetek. N e m mintha
nem lenne meg az erőtök hozzá, de gondoljatok bele, mi-
tévők lettetek volna, ha valaki az átállás ideje alatt talál
rátok! Ezek a népek, akiknek most látszotok, igen ritkán
részegek, vagy ilyesmi. Feltűnő, ha összevissza beszélnek.
- N a és ha valaki gyanút fog? - ellenkezik a harmadik.
— Elkapnánk azt is, aki leleplez.
- E z egy kis faluban rendben is lenne - biccentek —,
de itt vannak olyanok, akik erősebbek nálunk, ha nyílt
harcra kerül a sor. Óvatosság mindenekfelett, egyensúly
és összeszedettség, kivéve persze közvetlenül evés után.
Hányszor mondjam még el? Óvatosság! Értitek?
- N y o m a s z t ó ez a város - bólint elgondolkozva a va-
rázsló. — Talán túl fiatal még. Túl erősen figyel.
-A város lehet, hogy ifjú - mondom, és kinyúlok fe-
lé, nyugtatóan, de egyben intőn is. - De azok, akik lak-
ják, egy régi rend örökösei, bevett szokásoké, miegymás.
A h i t VÁROSA • 1 4 9
Az új hely persze őket is lendületben tartja még, de min-
ket ez kevésben gátol. Óvatosabbnak kell lennünk a szo-
kottnál, de csak az első pár hónapban. Amíg be nem fész-
keljük magunkat a megfelelő helyekre.
— Olvastam nemrég egy kódexet, amit egy ember tu-
dós írt. — A varázsló felnéz az ég feketeségébe. — Rólunk is
elmélkedik. Arról, hogy a romlás szimbólumai vagyunk,
és valószínűleg nem is létezünk, csak papíron, színdara-
bokban meg rémtörténetekben. Hogy az emberi köpö-
nyegforgatást, álnokságot testesítjük meg, a társadalmat,
az esendő embert belülről rágó bűnt. Hogy úgy találtak
ki minket.
— A bűnt, mi? Marhaság — felelem neki. — Mi tudjuk,
hogy valódiak vagyunk, és egyszerűen csak éljük a ma-
gunk életét. Az emberek persze más szemmel néznek
minket, de hát kérdezd meg a csirkét, amit holnap reg-
gel levág egy parasztasszony ebédre, vajon mit gondol az
emberekről.
— És még én okoskodok sokat... — morogja a volt vezér.
— A lényeg: mi tudjuk, hogy létezünk, és tudjuk, mit
miért teszünk - szól közbe most először, türelmetlen han-
gon Maiima, aki már nem kötél. - Mi lenne, ha inkább
előre tekintenénk?
—Jogos — nyugtázom a felvetést. Magam is pont erre
készülök egy ideje, egy szó elhangzása óta. A volt vezér-
hez, kihívómhoz fordulok. — Mi volt ez az emberben rej-
tőző tűzdémon, amiről beszéltél?
— Nem tudom pontosan — vonja meg a vállát. — Csak
pletyka. Valami hajóról esett szó. Pyarron csillaga? Ilyesmi.
Közelebb lépek hozzá, és a páncélos katona hátrál egy
lépést a toprongyos Bödön elől.
— Azt a tűzdémont valószínűleg utánunk küldte valaki
- mondom. Eszembe jut a forróság megfoghatatlan em-
150 • m.a.q.u.s.
léke, a tűz közelségének rémképe. — Nem először törté-
nik ilyen, bár rég esett meg utoljára. Nagyon rég. Igen,
szerintem ránk kellene, vagy kellett volna vadásznia. Ha
máshogy nem, közvetve. - Jelentőségteljesen avarázsióra
pillantok, mielőtt folytatom: - Ránk gyújthatta volna a
várost. Ha csak úgy tud elkapni. Valakinek nagyon a be-
gyében lehetünk. Emberek, amundok, valaki. Bárki, aki-
vel valahogy elbántunk, vagy elbántam az utóbbi időben.
Az utóbbi évezredben.
— Uhh, ez afféle tűz ellen tűzzel megoldás? — kérde-
zi óvatosan a varázsló. — Mármint emberbe bújtatott va-
dásszal az éppen emberbe bújt vadászok ellen?
— Igen — felelem negédesen. - Csakhogy akik ellenünk
küldték, messze nem olyan óvatosak, mint mi, legyenek
bármilyen jártasak is a varázstudományokban. Valamiért
nem számoltak azzal, hogy egy ilyen veszélyforrásra bárki
könnyen felfigyel. Az emberek is. Persze lehet, hogy aki
ránk küldte, úgy tervezte, hogy két legyet üt egy csapás-
ra. Minket, meg annyi embert a városból, amennyit csak
elvisz a tűz, ha a démon ránk gyújtja a várost Arra va-
lamiért nem számított, hogy az itt élő emberek komoly
akadályt jelenthetnek a fegyverének.
— Még jó, hogy az ellenségeink egymás ellenségei is.
Ha minden prédánk összefogna... - mondja Maiima mo-
solyogva. — Mi volt a hajó neve, mit mondtál?
-Pyarron csillaga - feleli a volt vezér.
- J á r t ma nálam egy férfi - vonja össze a szemöldö-
két Maiima. - Nagyon érdekelte, kit és mit hoztak azon
a hajón.
— Hogy hívják? - kérdezem, gyanakodva.
— Alevon — feleli Maiima. Én pedig a fejemhez kapok.
Hiszen én ismerem ezt az embert! O volt az, aki megszó-
lított reggel. Én magam mondtam meg neki a hajó nevét!
Hiszen én, ébredek rá, én már reggel óta tudom a hajó
nevét! És tudtam, hogy valami nincs rendjén vele! Le-
het, hogy azon jöttünk, csak nem emlékszem, még min-
dig nem? És a forróságot, amit a pecsétek alatt mindvégig
éreztem, a tűzdémon közelsége okozta? Vajon mi történt
a tűzdémonnal azóta? Tudott rólunk? Tényleg u t á n u n k
küldték, ahogy gondolom, vagy pusztán az istenek go-
nosz tréfája, próbatétele lenne a találkozásunk és a sok
egybeesés? Legyőzték végül az emberek? Megölték? El-
űzték? Megtudtak tőle valamit rólunk előtte? Ha igen,
ki és mit?
Válaszokat kell találnunk, hogy felszámolhassunk min-
den bizonytalanságot, minden veszélyforrást. Bármit, ami
leleplezhet. El kell foglalnunk és ki kell bélelnünk a ma-
gunk számára az új fészkünket. Ezt a várost.
Mindent meg kell tudnunk. Alevonnál kezdjük.
— Megkeressük. Most azonnal indulunk! — adom ki a
parancsot ellentmondást nem tűrő hangon a többieknek.
Majd útközben elmondom nekik, miért. Tanulniuk kell,
mindannyiuknak, hogy egy messzi napon végül legyőz-
hessenek és átvehessék a helyem, ahogy én is az ősömét.
Kilépünk, s én menet közben óvatos hálát mormolok
emberi nyelven kimondhatatlan nevű isteneinknek, ami-
ért nem engedték, hogy reggel, még félig magamon kívül
induljak Alevon, az ő különös hajója és a rajta behozott,
azóta talán elpusztított tűzdémon rejtélyének nyomába.
Éjszaka van. Ilyenkor mi vadászunk — még a ránk le-
selkedő veszélyre is. Abból pedig mindig akad. Soha nem
lehet elég óvatos, elég gyanakvó az ember — rólunk, a faj-
támról nem is beszélve.
Éhezem a tudást.
SüLe G y ö r q y
LOVAS
Rogen már nem félt.

A félelem a múltba veszett, sok más dologgal együtt. Fia-
talon megtanulta, hogy a holnap csak egy szó, amely bár-
mikor értelmét vesztheti. Látta ezt éppen elégszer: né-
ha egy pillanat csupán, mikor az ostrom tizedik órájában
már nem veszed észre az íjászok újabb sortüzét, vagy túl
fáradt a karod, hogy időben pajzsot emeljen. Máskor tart-
hat akár napokig is, mire a karddal szétmarcangolt be-
lű testből kiszáll az élet, vagy a sebláz, üszök viszi el egy
hét szenvedés után. Megtanulta ezt a háborúban, s azok
a napok felemésztették, elhasználták félelmének minden
morzsáját.
Az éjszaka sem ijesztette meg. N e m érezte magát ál-
mosnak, hát hanyatt fekve bámulta a csillagokat, hall-
gatta az este neszeit. N e m kísértették a háború képei: ha
el is szunnyadt, álma mély volt és üres. N e m rezzent föl
a legkisebb neszekre, ahogy társai közül sokan; lassan és
kábán ébredt, mintha lelke vonakodott volna visszatérni
a nyugalomból. T u d t a milyen veszélyek leselkedhetnek a
magányosan utazókra, de a halálnál rosszabbat egyik sem
hozhatott; az a gondolat meg már túl régóta volt társa.
Farkas, medve, vagy akár ember, nem számított - ha fel-
riad, harcolni fog, ha meg nem, hát akkor Darton legyen
olyan jó, és hozza el gyorsan a véget.
Évek óta nem mondott más imát.
A csípős leheletű éjszaka ellen két takarót is maga kö-
ré csavart. N e m volt kedve tűzgyújtással vesződni: egy
hete folyamatosan esett az eső, és ő az egész napos lovag-
lás után már túl fáradt volt ahhoz, hogy vizes gallyakkal
kínlódjon. Feküdt, jólesett a nyeregben töltött hosszú idő
után végre kinyújtania lábát, hátának enyhülést jelentett
a föld kemény vánkosa. Késével egy darab sajtból szelete-
ket vágott magának, és falatozni kezdett. A fűszeres za-
mat megült nyelvén, kikergette szájából az ősz avarízét.
Egy fa alatt vert tanyát, a levelekről lepergő vízcseppe-
ket megtűrte: ha elszenderedne, ezek nem ébresztik fel.
Katona volt; mikor aludnia kellett, aludt, ahogy tudott -
nyeregben, ostrom idején a bástyán a pajzsára borulva két
támadás között, a többiekkel összekuporodva olyan hi-
degben, hogy még a folyók is befagytak.
A lovasok közt szolgált a kezdetektől fogva, így egy
helyett neki is mindig kettőnek kellett gondját viselnie.
Ha más nem akadt, állataikat kicsapták a legelőre, más-
kor meg a saját kezével verte be az okoskodó gazda pofá-
ját, mert az nem akarta a jószágainak összehordott abra-
kot nekik adni. Számtalan hátasa volt az évek során, s ha
a ló kibukott alóla, neki a nyerget a nyakába véve kellett
menetelnie a talpasokkal együtt. Ismerte az összes nya-
valyát, kórságot, ami csak lovat megszállhatott, és ma-
ga is túl volt pár leckén a megtaposott lábtól kezdve a
harapásokig. Küszködött megáradt gázlónál, hogy aztán
vacogva kuporogjon a nyeregben, rángatta toporzékoló
hátasát meredek hegyi ösvényeken. Egyik kedvelt dere-
sének maga vágta el a torkát, amikor körülzárták őket
egy szurdoknál, és egy hét után az éhség erősebbnek bi-
154 • m . A . Q . U . S .
zonyult mindennél. A sorshúzásnál neki jutott a legrövi-
debb szál.
Végzett a sajttal, így lehunyta szemét, hátha az álom
mégis rátalál, akár csak egy rövid időre is. Hallgatta az
esőcseppek apró koppanásait a lombokon, a pokrócá-
ra hullok t o m p á b b puffanásait, az arcára érkezők finom
csettintéseit. A takaró alatt meleg volt, a hideg nem talált
utat hozzá a vastag szöveten és ruháján keresztül.
Hosszú út állt mögötte, Darton tudja csak, mennyire
hosszú. A fekete páncélos mellette volt, vezette kezét, és
amolyan ismétlődő tréfaként mindig visszalökte annak az
átjárónak a küszöbéről, ahol egyébként ezreket engedett
át szemrebbenés nélkül. Az ösvényre negyvennégy évvel
korábban lépett rá, hogy gyerekfejjel fogjon fegyvert a
háborúban, ami először kétségbeejtően rövidnek ígérke-
zett, majd úgy tűnt, a világ utolsó napjáig tartani fog,
hogy aztán olyan hirtelen érjen véget, ahogy a gyertya-
láng lobban el.
Azt mondták neki, a Gömbszentély a Fellegvárra hul-
lott, a Próféta elbukott a szörnyeteg tizenhárom fattyával
szemben, és a harc addig folytatódik, míg ember van a
földön. Mindennap felkelt, harcolt, ölt, mert semmi mást
nem tett soha életében, és úgy tűnt, nem is fog többé.
És akkor azt mondták neki, vége van a háborúnak.
* * *
-Hé!
Rogen kinyitotta szemét. Már hajnalodott, a felázott
föld vastag ködöt fújt magából, a felhők mögül a nap
most sem dugta ki arcát: szürkés foltok vették körbe.
A férfi kábán nézett szét.
—Talpra, te!
Szeme ragacsosan tapadt össze, Rogen lassú mozdu-
latokkal dörgölte ki belőle az álom szemcséit. A reggeli
hideg megborzongatta. Félretolta a takarókat, és nehéz-
kesen felült. Fájdalom szúrt a derekába, bal válla nagyot
reccsent, mire kelletlenül szisszent fel. Összeszorította fo-
gát, lehunyt szemmel várta, hogy elmúljon. A válla azóta
gyötörte, hogy Perdenionnál egy buzogánycsapás bele-
préselte vértjének lemezét a húsba, és a vas csak a csont-
jában akadt el.
- S ü k e t vagy, szukafattya? - Oldalába ismét tompa
fájdalom szúrt, mert bottal a bordái közé döftek.
Ertetlenül bámult a körülötte álló három férfira, majd
tekintete a tulajdon lova nyergében ülő negyedikre té-
vedt. Arcukon számára ismeretlen, sunyi cinkosság ült.
A háborúban nem látott ilyet, ott a bajtársak, a földön-
futók, a halottak tekintete más volt. Az öldöklés alatt
némelyiknek a fenevadak dühe húzott vicsort az ar-
cára, másokén a hideg közöny vagy a rettegés maszkja
ült. Fásult tekintetek meredtek üresen az útra, ha men-
tek, már megint mentek valahova, hogy időben vagy ké-
sőn, de megérkezzenek az újabb csatába, erődítményhez,
vagy összeszedjék egy vert sereg maradékát. Nemegy-
szer visszafelé haladt az úton egy-egy elbukott összecsa-
pás után. Ha a szerencse kedvezett neki, akkor vérrel bo-
rított páncélban, kicsorbult fegyverrel, de a lova hátán
ülve futott az erősítésbe. Bajtársai ilyenkor nem kérdez-
tek tőle semmit, csak pár biztató szóval felé nyújtották a
pálinkásbutykost, vagy ennivalóval és pipadohánnyal kí-
nálták meg. Értették: akik felé bólintottak, vagy tiszte-
legtek neki, maguk is jártak már hasonló úton. N é h a el-
pártolt tőle a szerencse, és saroglyán érkezett, a fölébe
hajló felcser egy pillanatra számító kifejezéssel mérte vé-
gig. „Megél" - vetette oda a mellette állóknak, és már in-
156 • m . a . q . u . s .
dult is a következőhöz. Odafent úgy akarták, hogy Rogen
minden alkalommal ezt hallja.
Ez a négy azonban megzavarta: tekintetük újra és új-
ra összevillant, félmosoly ült arcukon, komótosan moz-
dultak, mintha várnának valamire. A jobb kéz felé álló
az ő lándzsáját markolta, annak nyelével noszogatta az
előbb. Haramiáknak gondolta őket, de akkor miért nem
metszették el a torkát álmában? Barát, vagy ellenség? Az
előbbi nem ülne az ő lován, míg az utóbbi nem veszteget-
né az idejét arra, hogy fölébressze.
- M i t akartok? - kérdezte rekedten. A mosolyok széle-
sebbre húzódtak, a szempárok újra röpke üzenetet küld-
tek egymásnak.
- R o s s z helyen jársz, jöttment - vigyorgott felé a lo-
vas.
- A z úton jöttem - intett Rogen a kitaposott földsáv
felé. - Senkinek a földjére nem léptem.
Erre már felnevettek. Fiatalok voltak, a csatában az
ilyeneket az utolsó sorba osztják be, hogy torkon döfjék a
sebesült ellenséget, ha arra már az elöl harcolóknak nem
jut ideje. O t t azok bizonytalanul tekingettek egymásra,
zavaros történetekkel, vagy hangos fogadkozással igye-
keztek leplezni félelmüket. A szokás szerint minden har-
madik ütközetben kerültek egy sorral előrébb, már ha ki-
húzták addig.
Ezek nem féltek: a jobb kéz felé álló úgy támaszkodott
a lándzsa nyelére, mintha sétabot lenne, a lovas keresztbe
vetette lábát a nyergen, a másik kettő csípőre tett kézzel
röhögött Rogen képébe. Egyforma bőrzekét, barna nad-
rágot és bakancsot viseltek, oldalukon széles pengéjű, al-
karnyi kardot hordtak.
- T e nem az úton döglöttéi, csavargó! A lovad sem oda
rakta a szarát, hanem a fa mellé, az meg már a birtokon
van, biza. Ha hoztad, hát viszed is, jöttment. Tedd csak
a tarisznyádba, jó lesz az még neked, ha kifogysz az út-
ravalóból!
A röhögés még az előzőnél is hangosabban csapott fel.
Rogen feltápászkodott, zsigerein újra érezte azt a szorí-
tást. Ugyanazt, mint amikor órákig néztek farkasszemet
a kráni horda arcvonalával, és aztán a lándzsák előredől-
tek, a sorok közt pedig végighullámzott a szó: jönnek.
Szemét egyikről a másikra kapta: ezek pyarok, akár ő
maga, mégis, mégis mintha azt a pillanatot várnák.
- N e m akarok bajt - mondta. A hangja elakadt, mert
odabent húszévnyi háború azt suttogta újra és újra a fe-
jében: jönnek.
— N o . . . — A mellette álló kezében a lándzsa megdőlt,
hegye Rogen felé mutatott. - Te m o s t . . .
Jönnek!
Egy kiáltással megragadta a nyelet, és maga felé rán-
totta a suhancot, ökle kalapácsként zúdult az arcába, vér
fröcskölt az ütés nyomán. Kifordította a fegyvert a má-
sik markából, ugyanazzal a mozdulattal földre döntve el-
lenfelét.
Emlékezett, hogy amikor az erdőként sorakozó fegy-
verek a föld felé hajtják acélból kalapált lombjukat, akkor
ölni kell, ölni, amíg a krániak meg nem futnak, vagy míg
a véres förgetegből túl sok földön heverő bajtárs, túl sok
ork nem lesz mindenfelé, s már csak az újra és újra elbő-
dülő kürt jelzi: fuss, ha még tudsz hova.
- T e kurafi! - Pengék a kézben. Felé indultak, a lovas
lepattant a nyeregből. Rogen szembefordult velük, a té-
tovasága eltűnt: ezt ismerte, itt tudta, mit kell tennie.
Ellenség.
Mozdult, a két kézre kapott fegyvert előrelökte, amed-
dig csak a karja elért. Az első lecke ez minden lándzsás-
158 • m . A . Q . U . S .
nak: az addig kapát markoló vagy ekét toló parasztsuty-
tyók már másnap megtanulták ezt, miután az istállóban
a szalma alól, vagy az udvar hátsó részén ásott kútból elő-
rángatták őket a toborzók. Előrelépni, döfni, ameddig
csak lehet, együtt dőlni a fegyverrel, és a lándzsa hirtelen
megnyúlni látszik. A biztonságosnak tűnő távot egy pil-
lanat alatt áthidalni, és ölni.
Ölni. Ellenség. Ölni!
A hasa aljába döfött, régi tudomány ez is. A hegy nem
akad bele a csontba, ha meg mellvértet visel, a lándzsa le-
csúszik rajta, hogy a vas az ágyékában álljon meg. Meg-
csavarta a nyelet, véres vonalat húzva tépte ki az acélt a
másik beléből. Visszalépett, csizmája sarkával keményen
a szétvert arcú torkára taposott, mire annak szájából vér
fröcskölt szét. A fickó hörögve kapott nyakához, lába ide-
oda kaszált. Reszelős hangokat hallatva küzdött levegőért.
A maradék kettő megtorpant. Rogen arca vigyor-
ba rándult, felismerte a tapasztalatlan katonát, ha látott
egyet. Az ellenség soraiban éppúgy akadt tétován moz-
duló, tátott szájú ork, ahogy a pyar katonák között is ret-
tentek meg pelyhedző állú kölykök, ha először néztek
szembe a halállal.
A harmadik hátrálni kezdett, szeme elkerekedett, de
a rövidkardot hiába emelte maga elé: a lándzsa elsiklott
mellette, hogy a nyakát verje keresztül. A másik futásnak
eredt, a diadal jele ez minden csatában: az első m e g f u t ó
magával ragadja a többit, menekülnek, az arcvonal átsza-
kadt gátként roppan össze. Rogen két ugrással utolérte,
és keresztüldöfte. Az elborult testnek vetette a lábát, ki-
tépte belőle a lándzsát, hogy egy újabb szúrással a föld-
höz szegezze. Otthagyta, majd a fulladozóhoz lépett, és
végzett azzal is.
Benedic leugrott a nyeregből, és az út szélén álló cso-
port felé sietett. Érkeztére az elöljáró körül tébláboló po-
roszlók igyekeztek nagyjából egyenes sorban elhelyezked-
ni, mikor vezetőjük sorakozót kiáltott. A strázsamester,
egy vörös képű, köpcös ember, utálkozva méregette őket,
mintha legalábbis csótányokat nézne, nem pedig a saját
legényeit. A talpasok vigyázzba vágták magukat, mire
parancsnokuk nagyot köpött, és biccentett egyet, az elöl-
járó pedig hajlongva sietett elé, noha Benedic talán csak
feleannyi idős lehetett, mint a sovány, magas férfi.
— Csakhogy megérkezett, uram! Diari vagyok, Pyr meg-
bízott elöljárója, immár negyedik éve. Én nem is tudom,
hogyan... Arel a megmondhatója, de... Az istenekre, a
Dúlás óta nem hallottam ilyesmiről! — hangja elcsuklott.
- M i t láttál te a Dúlásból, elöljáró uram? - fordult felé
Benedic, miután kezét sisakrostélyához érintve viszonozta
a poroszlók üdvözlését. — Még rendházunkban is kevesen
vannak, akik férfiként megélték azokat az éveket, és még
kevesebben, akik harcoltak is a háborúban.
Diari megakadt, aztán egy szuszra hadarni kezdett:
- Én m a g a m is földönfutó voltam azokban az években
uram. Ha nem is harcoltam, d e . . .
- H a d d el, uram! Én csecsszopó voltam még - intet-
te le Benedic. - Ez az? — bökött állával a fa mellett föld-
be döfött pengék felé.
- E z , uram - bólintott az elöljáró. - Az egyházi bir-
tok felügyelői három napja tűntek el Pyr falujából. Keres-
ni kezdtük őket, és ezt találtuk. A földet megbolygatták
ott, vértócsák nyomai mindenfelé, és ezek az ő fegyvere-
ik, uram, hát azt gondoltuk... - megint elfulladt a hang-
ja. - Én nem akarom elhinni, hogy ez...
160 • m.A.Q.U.S.
- M e g ö l t é k őket - vágott közbe Benedic. - O d a te-
mették hulláikat, fegyvereiket jelként szúrták le. Fur-
csa, hogy erre szakítottak időt. Barbárok portyázó csapa-
ta nem juthatott ilyen messzire az ország belsejébe. Talán
valamelyik jöttment karaván zsoldosai lehettek, vagy
egy-két idegen haramia.
Az elöljáró figyelmesen hallgatta Benedicet, minden
szavát egy-egy bólintással megerősítve. A strázsames-
ter hangosan felhorkant, mint aki tréfát hall úri társa-
ságban, hol nem illendő harsányan felröhögni. Diari elsá-
padt, mentegetőzve fordult Benedic felé.
— Megbocsásson, uram, én n e m . . .
UweI lovagja felemelt kézzel hallgattatta el, aztán a
poroszlók sora felé indult, és megállt a vörös arcú előtt.
- M i a neved, strázsamester?
—Torken vagyok, lovag. — A másik nem fordította el a
fejét, a szemébe nézett. Benedic pálinka szagát érezte raj-
ta, a férfi mégis egyenesen állt előtte. A strázsamester ala-
csony volt, széles vállai, vastag karja tekintélyt parancsoló
megjelenést adhattak volna neki, azonban arca, orra vö-
rös volt és püffedt, szeme vizenyős. Benedic nem egyet lá-
tott már ebből a fajtából; Torken kaphatott egy sebet va-
lamikor, ami sosem múlik el igazán, csak a belőle fakadó
kínt lehet némi szesszel csillapítani.
- K o v á c s vagy? Vagy molnár? — méregette a lovag a
poroszlót.
- Világéletemben poroszló voltam, lovag. Ensymonban
és Sempyerben is - húzta vigyorra a száját a másik.
Benedic megakadt, az újabb kérdés az ajkára fagyott.
Becsukta a száját, lassan bólintott egyet.
- M i é r t nem csatlakoztál valamelyik fegyveres rend-
hez, Torken? Szükség van minden katonára, aki valaha is
megfordult igazi ütközetben.
Torken újra elvigyorodott, majd megemelte balját, s
másik kezével megkopogtatta. Fa.
- K ö n y ö k t ő l lefelé Sempyerben maradt, lovag. A to-
borzók meg elzavartak, mert van elég épp gyermeke a
papoknak, akik rangot akarnak a vitézi rendben. Hogy
férne be oda egy közrendű nyomorék?
Benedicet elöntötte a harag, de összeszorította a száját.
Egy darabig eljátszott a gondolattal, hogy ötvenet veret
a strázsamester talpára, de aztán sikerült uralkodnia ma-
gán. N e m ezért jött ide, ráadásul az öt poroszló (való-
színűleg Pyr teljes hadi állománya) kevésnek tűnt ahhoz,
hogy bármit is rákényszerítsenek Torkenre.
- M i t gondolsz erről, poroszló? - bökött ujjával a sír-
halom felé.
Torken újból kiköpött, mire az elöljáró dühösen felszisz-
szent, és már szóra nyitotta a száját, de Benedic leintette.
-Nos?
-Katonaszokás ez, lovag. A dögöt annak idején mi is
elástuk, mert a halotti máglya füstje messzire ellátszik, a
szag meg odavonz mindenféle ocsmány fajzatot. A teme-
tetlen hullák nyomában jön a fekete halál, meg a többi
nyavalya. Külhonit nem nagyon láttam errefelé mosta-
nában, és ha jönnek is, inkább vágynak békességre, mint
hogy a bajt keressék, még ha olyan istentelen lóhágó ku-
rafikkal hozza is össze a sors őket, mint a csuhások kutyái.
— A káromló hazug szádra jöjjön rá a rothadás! Hogy
mersz Uwel lovagja előtt...? - hördült fel Diari, de
Benedic rárivallt.
— Hallgass! — Újra Torken felé fordult. — Beszélj, strá-
zsamester! Mi visz rá téged, hogy mocskold az egyházi
birtok felügyelőit?
— Haramiák voltak ezek, lovag, nem felügyelők. Bele-
kötöttek mindenkibe, aki csak erre járt, és elég nyomo-
162 • m . a . Q . u . s .
rultnak látszott ahhoz, hogy ne legyen kihez panasszal
fordulnia. A faluban meghúzták magukat, mióta az egyik
gazembernek bevertem a pofáját, de az út mentén úgy
jártak-keltek, mint a rókák a tyúkól körül. Rohadjon le a
nyelvem, ha csak egy fél imát mondok értük, lovag.
Benedic végigmérte a paprikavörös fejű Diarit, majd
biccentett.
-Beszélhetsz, elöljáró uram.
—Megvert engem az a rossz isten Torkennel, uram -
dünnyögte Diari. — A vitézi rend valamelyik kiváltságosa
áll jót érte a Papi Szék előtt, így minden káromlását meg-
bocsátják neki.
- S z ú r j a az oldalad a tüske, mi? — röhögött Torken.
- M o s t te hallgatsz, poroszló! - szólt rá Benedic, bár
a strázsamester szemmel láthatóan nem törődött vele. -
Folytasd, Diari uram!
— Nincs mit folytatnom, uram - mondta Diari. — Kö-
tekedő fráter ez, amikor iszik, vagy tisztelendő személy
közelébe kerül, mint azt magad is láthatod. N e m tisztel
ez sem istent, sem embert. Ha nem látnám minden nap és
este a kocsmában, hát azt mondanám, hogy ő tette.
- B á n o m , hogy nem én beleztem ki őket, az biztos —
vetette oda Torken.
A lovag végigmérte mindkettőjüket.
- N e m az én dolgom, hogy a ti marakodásotokban
igazságot tegyek. Ezek az emberek azonban az Államkö-
zösség polgárai voltak, erőszakos haláluk gyilkosságnak
számít, míg a tettes Kyel színe előtt nem igazolja ártat-
lanságát. Jól tettétek, hogy az Ezer Szemhez fordulta-
tok segítségért. Ássátok ki a testeket, majd vigyétek őket
Darton egyházi személyei elé, hogy megvizsgálják sebe-
iket, és méltó módon helyezzék őket nyugalomra! Az én
feladatom, hogy gyilkosukat kézre kerítsem.
A h i t VáROSa • 163
Sisakjához érintette kezét, majd a lova felé indult, noha
legszívesebben Diarit és az arcátlan strázsamestert is kard-
élre hányta volna. N e m tudta eldönteni, hogy Torken pi-
maszsága, vagy az elöljáró hajbókolása dühíti-e jobban.
* * *
Rogen nem emlékezett az utolsó csatára. Sempyer ka-

pujánál harcolt, amikor Praedarmon serege lerohanta a
nomádokat, és visszaszerezték a várost. Ok nem küldték
el a pokolba a Pajzsállamok hősét - ahogy azt a szóbe-
széd szerint egy közönséges paraszt megtette korábban
egy felmentett falu határában — hanem csatlakoztak hoz-
zá, így Rogen egy héttel a Dúlás utolsó jelentős csatája
után újra nyeregben találta magát, hogy a határig a kucs-
mások nyomába lihegjen. Fel-alá vágtattak Pyarron pusz-
táin, le-lecsapva a soraikat rendezni próbáló ellenségre.
Csetepaték, portyák korszaka volt ez, és Rogen nem tud-
ta már, mikor jött el a nap, ami után nem találtak ma-
guknak ölnivalót többé.
Még jó pár évnek kellett eltelnie, hogy a hírnök meg-
érkezzen, és kihirdessék Uj-Pyarron megalapítását. Azt
beszélték, hogy az új Fellegvár fölött ugyanúgy megje-
lent a Gömbszentély, hogy falakat, tornyokat és palo-
tákat emelnek, és márvánnyal borított utcákon lépked-
het mindenki, aki beteszi a lábát a Szent Városba. Mesék
szóltak az Istenek hegyéről, a Fellegvárról, a Tűtorony-
ról, és arról, hogy az összes isten rámosolygott a meggyö-
tört birodalomra.
Rogen nem emlékezett, mikor és hogyan kell áldoz-
ni, milyen szavakat kell elsorolni, hogy bármelyik felsőbb
hatalom kegyét elnyerje. Sejtette, hogy talán csak a feke-
te páncélos lehet elégedett vele, hiszen ontott vért eleget,
164 • m.A.Q.U.S.
a sajátját is hullatta bőségesen, miközben társaival e g y ü t t
D a r t o n nevét üvöltötte valamelyik roham kavalkádjába,
vagy szőtte bele egy vaskos mocskolódásba.
Sok papot ismert, de a katonákhoz hasonlóan ők is
egyre egyformábbak lettek, ahogy peregtek az öldöklés
évei. A csatában kopját vagy szekercét markoltak, m i n t
az egyszerű talpasok. Öltek és haltak m a g u k is, m e r t a
falakon ostrom alatt, a csatában a rohamoknál, vagy a
sebtiben összetákolt hidak építésénél minden ember-
re szükség volt. N é h a látta őket, ahogy szimbólumaikat
szorongatva szavakat súgnak egy-egy halódó fülébe, de
azoknak n e m zárultak össze sebeik, hanem csak valami
megnyugvásféle ült ki az arcukra, mielőtt végleg lehuny-
ták szemüket. A papok sebet kötöztek, vizet h o r d t a k , és
ugyanolyan kimerülten roskadtak össze, ha lehetőségük
adódott pihenni, m i n t az egész napos csatában m e g f á r a d t
közemberek.
Rogen látta Kyel, Arel, Krad, Ellana és a többi isten
papjait-papnőit, de azok nem hoztak ítéletet, n e m f ú j -
ták el forgószéllel az ellenség katonáit, nem jegyezték le
a csaták m e n e t é t , és n e m szolgálták testükkel a férfiné-
pet. Harcoltak, vért o n t o t t a k és adtak, t o m p a h a n g o n
meséltek nekik arról, hogy a csatatéren elhullottak idő-
vel visszatérnek erre a világra. Rogen értette ezt, hiszen
akkor is lesznek háborúk, amelyeket valakinek m e g kell
m a j d vívnia.
B e n j a m m a l valamiféle cimboraság kötötte össze. Az a
jóképű suhanc a háború utolsó előtti évében csapódott
mellé. A kegyetlen tél kikezdte a kölyök testét, és m á r
húszévesen olyan gyenge volt a hangja, mint valami vén-
emberé. G y a k r a n köhögött, néha éjszaka felriadt és hö-
rögve k a p k o d o t t levegő után, hogy aztán Rogen k a r j á b a
kapaszkodva nyugodjon el. Ő mesélt neki Új-Pyarronról,
és esküdött, hogy álmában a Szent Város utcáin lép-
kedett. Látta Arel ligetét, csillogó szemmel követelte
Rogentől, hogy a háború u t á n kísérje el őt oda. M i n d e n
reggel hosszan imádkozott úrnőjéhez, csak időként hagy-
ta abba, amikor fulladozva köhögni kezdett. Rogen m e g -
kedvelte, türelmesen végighallgatta hosszú meséit az Ú r -
nőről, a Mogorváról vagy az igaz hitről.
- M a j d m e g é r t e d - csóválta a fejét a kölyök, m e r t Rogen
csak mosolygott történetein. - Majd Új-Pyarronban m e g -
érted.
Ezt m o n d t a az ispotályban is, miközben Rogen karjá-
ban kiszenvedett. Csöndesen m e n t el, mosolya nem her-
vadt le az arcáról, keze nem szorult m e g a lándzsásén,
csak elernyedt rajta, szája sarkán vér csordult ki. Rogen
m a g a t e m e t t e el, és amikor a nyomában tébláboló Arel-
p a p a sírhoz lépett, hogy beszédet m o n d j o n , úgy vágta
szájon, hogy az két fogát kiköpte.
N e m sokkal azután kifizették a háború alatt elmaradt
zsoldját. A pénzt zsebre vágta, és az évek jogán kilépett
a seregből.
Ú t n a k indult, hogy megtaláljon valamit Ú j - P y a r r o n -
ban, amit elvesztett az első alkalommal, amikor ölt, ami-
kor az első bajtárs a kezei közt halt meg, vagy amikor
lovával elsőnek ért keresztül a Dorlan gázlóján, és ron-
t o t t az ork íjászok közé, akik kétségbeesetten próbálták
a folyóba nyilazni őket. Elveszthette, mikor Sempyer fa-
lán k ö r ü l ö t t e lábon rohadtak el társai a krániak t ö m e g é -
ből felordító d é m o n szavára, és ő m e g m a r a d t h a t o d m a -
gával t a r t o t t a a bástyát naplementéig. Az is lehet, hogy
a Perdenion lábánál m a r a d t , az éjszaka u t á n , amelyen
k e t t e n fagytak halálra mellette, és aki m é g t u d o t t imát,
az csak annyit kért az istenektől: a folyón reggelre ne le-
gyen elég vastag a jég ahhoz, hogy a krániak átkelhes-
166 • m.á.Q.U.S.
senek rajta. Vagy talán Benjam vitte magával, akárho-
va is m e n t .
Talán Új-Pyarronban megtalálja.
* * *
Benedic három napot töltött nyeregben, mire Pyr falu-

jába ért, majd a kurta látogatás végén már vágtatott is visz-
sza Új-Pyarron felé. Felesleges lett volna tovább maradnia:
D a r t o n papjai megtalálják majd a módját, hogy a távol-
ságot áthidalva megüzenjék neki vizsgálatuk eredményét.
A fiatal férfi öt éve ajánlotta fel kardját Uwelnek. Rit-
ka kiváltság volt ez, kevesen léphettek tizennyolc éves fej-
jel a bosszú urának szolgálatába, és nemegyszer hallot-
ta vissza, hogy csak esperes apjának köszönheti a kegyet.
Fogcsikorgatva, vörös arccal nyelte le az efféle szurkáló-
dásokat, és m i n d e n t m e g t e t t , hogy bizonyítsa r á t e r m e t t -
ségét a kétkedők előtt. Minden alkalommal elsőnek érke-
zett a fegyvermester gyakorlótermébe, hogy eleinte csak
az ú j a b b és ú j a b b kudarcokat gyűjtse be tapasztaltabb
társaitól. A délutánokat könyvek és az udvari etikett ok-
tatója mellett töltötte, mégis rendszeresen szégyenteljes
hallgatásra kényszerült a társalkodások alkalmával, vagy
nevetségessé tette m a g á t egy-egy elhibázott tánclépéssel
a bálokon.
N e m adta fel. „A fajtánk elsőként kezdi a harcot, és
utolsóként hagyja abba" - m o n d t a neki apja m i n d u n t a -
lan, a család címerére mutatva, melyet ezek a szavak ölel-
tek körbe. Benedic pedig küzdött, hogy aztán huszonkét
évesen a rendházak közötti tornán végül utolsó ellenfe-
lét is kiüsse a nyeregből, és törött lándzsáját az összegyűlt
p a p o k elismerő pillantása előtt emelhesse magasba. Ez
idő tájt m á r gyakran neki jutott a tisztesség, hogy fogad-
hassa a látogatásra érkező magas rangú egyházfőket, és az
alapítás évfordulójának ünnepén leülni sem volt ideje, ha
nem akarta megbántani a méltóságok érdeklődő leánya-
it figyelmetlenségével.
Életének huszonharmadik évében az Ezer Szem sorai
közé lépett, hogy az államrendet összetartó erő része le-
gyen. Külső ellenség nem marcangolta többé Uj-Pyarron
testét, de a hit ereje, amilyen könnyen elmozdította a he-
gyeket, olyan nehezen boldogult a seregestül érkező be-
vándorlók, Dúlásból megmaradt rablóbandák és elpártolt
zsoldosok, vagy az áruló istennő veszett kutyáinak hadá-
val. Benedic megtanulta, hogy az Államközösségnek a
Dúlás után nem csak fel kell építenie a Kránnal szemben
megállni kész új birodalmat, de saját népét is vasmarok-
kal kell a hit zászlaja alatt összetartania. Kikovácsolni az
egységet, kitaszítani a hibás darabokat az egészből.
Bűn. Túl fiatal volt még, hogy keresse a betű szerint
tilos cselekedetek mögött az okot, mely rendszerint nem
volt több félelemnél, bizonytalanságnál, vagy valamilyen
más érzelemnél, miből túl sokat merít a lélek. A próféta
elhozta Pyarronnak az istenek szavát, majd vértanúságá-
val igazolta azt — Benedic nem kételkedett sem Kyel, sem
Dreina igazságában.
Tudta, mi a bűn, és ki számít bűnösnek. Ám ha a vét-
kes nem hajlandó a bíró elé lépni, alávetni magát a tör-
vénynek, akkor jön el Uwel ítéletének ideje.
* * *
Rogen nem menekült, nem hajszolta a lovát.

Ellenséget nem hagyott maga mögött, rendben el-
temette mindet, lezárta ég felé értetlenül meredő te-
kintetüket, fegyverüket a földbe döfte — az övéik így
168 • m . a . q . u . s .
k ö n n y e n m e g t a l á l j á k őket, aztán m e g a d h a t j á k nekik a
szerintük helyén való végtisztességet. Vért áldozott ele-
get, így m á r csak kulacsából l ö t t y i n t e t t egy nyelet bort
a földre, m a j d kérte D a r t o n t , vezesse az elesettek lelkét
oda, ahová valók.
A kikövezett útról m á r jóval korábban letért. Zavar-
ta az állandóan mellé verődő fuvarosok és egyéb uta-
zók társasága. Folyton azt tudakolták tőle, kiféle-mifé-
le, hova vezet az útja, és mi dolga Új-Pyarronban? Ő csak
m e g v o n t a a vállát, hisz dolga az nem nagyon akadt, és a
seregen kívül sosem tartozott máshova. Ha m e g a belé-
ívódott szokásnak megfelelően borral vagy elemózsiával
kínálta őket, azok csak megvetően végigmérték és fakép-
nél hagyták.
N é h a k a t o n á k b a botlott, legtöbbször valami nehéz-
lovasféle vezette őket. Ezek megállították, és hiába m o n d -
ta nekik, hogy m a g a is pyarroni, megnézték a lándzsáját,
kardját, m a j d kinyittatták vele a zsákját, nyeregtáskáját,
m i n t h a valami tolvaj lenne, lopott holmival a motyójá-
ban. Sosem találtak nála semmit, hát útjára engedték,
miközben ő a bajsza alatt morogva kívánta nekik, hogy
törjék ki a n y a k u k a t a következő kanyarnál. Olykor gaz-
dagon díszített batárok gurultak el mellette, hajtóik m á r
messziről rikoltottak feléje, hogy húzódjon félre az útból,
m e r t a kocsiban ülő nagyságnak sietős dolga van. A fal-
vakban viszont a k u t y a sem törődött vele: a legtöbb fo-
g a d ó b a n n e m k a p o t t szállást, és élelemből is a régebbit
n y o m t á k a kezébe. A szobáknál, asztaloknál pénzes ke-
reskedők, egyházi személyek és kíséretük k a p t a k elsőbb-
séget. A zsivaj m é g éjszaka sem hagyott alább, a fogadók
éjszaka soros személyzete gondoskodott róla, hogy a ké-
sőn érkezők, vagy a korán indulók asztalára is kerüljön
enni-innivaló, lovaiknak jusson friss abrak és víz. Rogen
legtöbbször már csak a fal mellett állva t u d t a ledönteni
a sörét: a cipót és a szalonnát az ablakpárkányra terített
kendőről kellett megennie, néhány napszámos társaságá-
ban, m e r t máshol n e m jutott neki hely. Ráadásul a fővá-
ros felé a népesség egyre szaporodott, míg türelme egy-
re csak fogyott.
Pár nappal Pyr faluja előtt kapta az ú t m u t a t á s t , hogy
kerülhet másfelé: vezet a főúttal párhuzamosan egy m á -
sik ösvény, ahol a m a r h á k a t és egyéb jószágot terelik a
Szent Város óriási piactereire és kikötőjébe. N e m b á n t a ,
az u t a t borító trágya szaga nem zavarta annyira, m i n t az
állandó kérdezősködés m e g az emberáradat. A hajcsárok
is alaposan megnézték m a g u k n a k , de aztán intettek ne-
ki, hogy csatlakozzon m e n e t ü k h ö z egy darabon, vagy te-
lepedjen a tüzük mellé, ha éjszaka hozta össze velük a
sors. Ők megosztották vele ételüket-italukat, és n e m za-
varták álmát sem locsogással. Hallgatag, kérges emberek
voltak, keveset beszéltek, akárcsak Rogen. N e m firtatták
a dolga felől, nem kérdezték hová való, és cserébe a ka-
tona sem hozta szóba, hogy némelyik m a r h á n más billog
n y o m á t látja, m i n t a többién. Ha sokat ittak, néha m e g -
eredt a nyelvük, és összenevetve meséltek neki története-
ket ügyes cselekről, ostoba poroszlókról, szép haszonról a
kockázatosabb u t a k végén.
Rogen a falu h á t á r á b a n vált el tőlük, s azután m á r
egyedül folytatta ú t j á t . Az összecsapást követő estén lát-
ta m e g először azt a fényt, amiről tudta, hogy n e m tarto-
zik sem a holdakhoz, sem a csillagokhoz - a G ö m b s z e n -
tély lámpása világított az égen.
Két nappal később megérkezett Új-Pyarronba.
* * *
170 • m.A.Q.U.S.
- M e g i n t rákezdte... - Onson lemondó sóhajjal ka-
nyarította m a g a köré köpenyét, és a csuklyát is a fejébe
húzta. Felmarkolta pajzsát, majd megpróbált erőt gyűj-
teni az őrszoba sarkában duruzsoló kályha melegéből.
A katonák kelletlenül szedelődzködtek, tudva, hogy az
aznap délutáni őrség ugyanolyan komisz lesz, mint az
előző volt.
Persze, egy kicsit mindegyik rá haragudott, hiszen
Kyel papjaként ő volt az őrszolgálat vezetője. N o h a ne-
ki magának is a kapuban kellett fagyoskodnia az őrökkel,
tudták róla, hogy egy hét múlva már melegben és kénye-
lemben szolgálhatja az Allamközösséget, míg a katonák-
ra újra és újra ez vár. Itt, vagy a falakon, ahol nemcsak a
szelet, de az esőt is el kell majd viselniük. A katonák kö-
zül még a legöregebbek sem emlékeztek rá, hogy az ősz
valaha is ilyen ítéletidőt és hideget hozott volna.
Onson büntetésből került ide, ezzel tisztában volt. Az
az átkozott szenvedélye már megint felülkerekedett raj-
ta, és többet ivott a kelleténél. Egyszerűen képtelen volt
mértéket tartani. N e m reszketett az italért, mint a kül-
ső város hontalan koldusai, de ha mulatott, hát teljes szí-
véből tette. Részegen gyakran szórakoztatta társait vas-
kos tréfákkal, legtöbbször valamelyik elöljárójuk kárára,
és ha éppen akadt haragosa a társaságban, fizetnie kellett
a népszerűségért.
Mint most is. Megigazította csatját, majd a többiek fe-
lé biccentett:
- G y e r ü n k ! - mondta, azzal lenyomta a kilincset.
A szél majd' kiszakította kezéből az ajtót, de Onson
nem eresztette. Kilépett az őrszobából, és intett a kapu
mellett toporgó bakáknak. Azokat nem kellett biztatni,
egymás sarkát taposva indultak meg a szoba meleget és
szárazságot kínáló menedéke felé.
- S e m m i ! - kiabált Onsan felé egy alacsony, vékony
nő, miközben m i n d k é t kezével köpenyét próbálta össze-
fogni m a g á n . A szél újra belekapott, cibálni kezdte a ru-
hadarabot, felfedve a nő nyakában lógó sólyomholdat, és
sejtetve valamit viselőjének könnyen felejthető alakjából.
A szája vékony vonal, arca fehér, ajkai reszketve formál-
ták a szavakat:
— Semmi! Aki teheti, ebben az ítéletidőben szerin-
t e m . . . Szerintem...
O n s a n intett neki, hogy érti, m a j d az ajtóra bökött.
Arel követője hálásan sietett el mellette, m e r t noha úr-
nője nyilván remekül érezte m a g á t a szélviharban gyö-
nyörködve, híveit n e m szerencséltette fagyot tűrő irhával.
Kyel papja eltűnődött, vajon mivel érdemelhette ki a nő a
kapuszolgálat büntetését, és elsőként valami nem helyén-
való románc gondolata ötlött az eszébe. N e m volt ideje
sokat rágódni ezen, m e r t az ú j a b b szélroham és az arcába
vágó jeges esőcseppek elűztek minden gondolatot a fejé-
ből, ami nem forralt borral és egy jól m e g r a k o t t kandal-
lóval volt kapcsolatos. Egye fene, még medvebőr is szóba
jöhet, m á r ha nem sújt le rá Arel haragja a foga közt el-
morzsolt félmondatért.
Legalább a szag elviselhetőbb volt így. A Marhajárót
— ahogy Új-Pyarron ezen kapuját nevezték — állandóan
dögletes bűz lengte körül. A jószágok és az ürülék sza-
gától a hányinger kerülgette Onsant. A trágyát u g y a n
amint idejük engedte rögtön belapátolták a csatornába,
de ott m e g valamilyen építési hiba okán feltorlódott a
szenny, fokozva ezzel az amúgy is gyomorforgató bűzt.
A szélvihar most friss levegőt hozott, de olyan hi-
deget, hogy Kyel papjának a könnye csorgott tőle. Az
őrök vacogva toporogtak, O n s a n n a k a kesztyű ellenére
m a j d ' lefagyott a keze, mellvértje dermesztően hidegre
172 • m.A.Q.U.S.
hűlt, lábujjait jégdaraboknak érezte. Behúzódtak a bolt-
ív alá, hogy legalább az esőből ne jusson több nekik, mint
amennyit a kapun átvágtató szél maga előtt hajtott. N e m
állítottak meg senkit, a fenének sem volt kedve hidegtől
elgémberedve zsákok között turkálni a szekereken, vagy
billogokat silabizálni marhákon, és passzusokat böngész-
ni. A fuvarosok köpenyt, kabátot húztak, sokuk még ta-
karót is csavart maga köré, úgy kuporogtak a bakon, és
hálásan intettek nekik a gyors áthaladásért. Bőrig áztak,
már alig várták, hogy egy raktár vagy kocsiszín mene-
dékébe érve végre melegedjenek egy kicsit. A hajcsárok
kétrét görnyedtek a nyeregben, hogy minél kisebb felüle-
ten kapaszkodhasson beléjük a szél, arcuk sápadt maszk,
kezük reszketett, ahogy a kantárt szorongatták. A gya-
logosan érkezők nehézkesen vonszolták magukat keresz-
tül a kapun, és kérdezték az őröket, merre találnak szál-
lást, ahol akár a fél karjukért cserébe lekuporodhatnak
egy kályha mellé.
A lovas délután érkezett, mikor a város felett a szür-

ke ég még sötétebb árnyalatot öltött. Onsan ekkor már
ötödszörre fogadta meg, hogy életében többet nem nyúl
a kupa után, ha itt most nem fagy meg.
- U - u - u r a m - bökte meg egyik vacogó katonája a kö-
nyökét - , az egy fegyveres.
Onsan követte a poroszló tekintetét, és megpillantot-
ta a kapu felé közeledőt. Intett embereinek, akik felsora-
koztak mellette.
- M e g n é z z ü k magunknak - mondta.
A lovas egyenesen ült hátasán, nem húzta össze magát,
a hajába tépő szélről tudomást sem vett, ahogy az esőről
sem. Onsant furcsa bizonytalanság kerítette hatalmába, s
tétován hátrasandított katonáira. Visszafordult, igyekezett
elhessegetni rossz előérzetét. Hiszen csak egy újabb ágról-
A h i t v á u o s a • 173
szakadt vándor az, még ha lándzsát is hord magával, és úgy
közeledik az őrök felé, mint aki biztos benne, hogy azok
még lelassítani sem lennének képesek, ha úgy adódna...
- Kyelre - motyogta csak úgy magának, majd felemel-
te a kezét, és a férfire kiáltott. - Megállj!
A lovas ugyanúgy léptetett tovább, míg Onsan elé
nem ért, és csak akkor fogta vissza hátasát. N e m volt fia-
tal ember, vastag bajuszába és hajába már legalább annyi
szürke szál jutott, mint fekete. Orrától két mély árok hú-
zódott szája sarkáig, homlokára is redőket húzott a kor.
Szeme hidegen meredt Onsanra, s a pap nagyot nyelt,
amikor tekintetük találkozott, erővel kellett leküzdenie a
késztetést, hogy maga elé emelje pajzsát. A férfi mellvér-
tet, láncinget viselt, köpenye víztől átnehezedve tapadt a
vasra, lándzsájának hegyéről esőcseppeket söpört le a szél.
N e m szólt egy szót sem, csendben méregette az őröket.
- M i já... Mi járatban, errefelé u r . . . zsoldos? - Onsan
elharapta a szót. Csak nem fog Kyel papjaként uramnak
szólítani holmi jöttmentet?
A férfi most felé fordította a tekintetét, mire a pap ön-
kéntelenül hátralépett.
- N e m vagyok zsoldos - mondta. - Új-Pyarronba jöt-
tem. Katona vagyok. Lovas.
Onsan elfeledkezett a hidegről, megnyalta kiszáradt
ajkát, keze ökölbe szorult. Kyelhez kellene fordulnia,
hogy adjon útmutatást ezzel az idegennel kapcsolatban,
vagy talán megérintenie elméjét, meríteni egyet érzései-
ből, gondolataiból... De ahogy belenézett az idegen sze-
mébe, képtelennek érezte magát erre, mintha izzó vasat
kellene marokra kapnia, vagy egy medve szájába dugni
a karját.
- N e m vagyok ellenség - szólt megint a férfi -, és nem
hordok lopott holmit a zsákomban, kölyök.
174 • m . a . q . u . s .
Kölyök! A pap arcába szökött a vér, mégis képtelen
volt megszólalni, mintha torkát láthatatlan kéz szorítot-
ta volna össze. Most parancsot kellene adnia, utasítani az
őröket, hogy szedjék le a nyeregből ezt az arcátlan fickót,
de egy hangot nem tudott kinyögni annak a pillantásnak
a bilincsében. Tudata már ott rezgett a férfié peremén, és
Onsan önkéntelenül kinyúlt, ahogy a kutya veti át magát
a tüzes karikán a mutatványos szavára - az állat ugrik, de
az idomár az úr.
Pár pillanat múlva megremegett, a levegő reszkető só-
hajjal szökött ki tüdejéből.
-Te...
- Á l l j félre az útból, kölyök!
Onsan félrehúzódott előle, emberei követték. Az őr-
ség hátralévő idejében már nem nagyon beszélgettek. Ke-
rülték egymás tekintetét, és inkább csendben maradtak,
vagy csak az időjárás miatt szitkozódtak a bajszuk alatt.
* * *
N e m tudta levenni szemét a házak fölött ragyogó égi-

testről. Hold volt ez is, idegenül világos fényt hintett az
utcákra, az esővel közösen vont ragyogó mázat a tetők
cserepeire, hideg színt festett a falakra, és a vihartól bor-
zolódó pocsolyák felszínén tört szilánkokra. A Marhajá-
rótól vezető út széles sávként kanyarodott a kikötő és a
piacok felé. A csordák, fuvarosok, az emberek százai mos-
tanra már bokáig érő sárrá dagasztották a földet. Itt-ott
pallókat dobtak keresztül kátyúkon, vagy sebtiben ásott
árkokkal terelték a vizet a csatornákba.
Rogen komótosan léptetett a házak között. Későre járt
már, csak egy-két elsiető alakot látott az utcákon, akik
köpenyüket szorosan maguk köré tekerve, szaporán kap-
k o d t á k lábukat, hogy mielőbb menedéket találjanak a
fel-feltámadó szél elől. A házak ablakai sötétek voltak,
csak néhány helyen látta gyertya vagy lámpa fényét az
utcára szökni.
A lovas egy kisebb térre ért. A közepén felállított szö-
k ő k u t a t csak az esővíz töltötte meg, a felszínén szemét
úszkált. J o b b kéz felé egy gazdátlan kordé g u b b a s z t o t t
a sárban, gazdája nyilván erőnek erejével sem t u d t a ki-
rángatni a kátyúból, s végül magára hagyta. A felhalmo-
zott kosarakról m á r leszedték a ponyvát, a szállított gyü-
mölcsök nagy részét elhordták, néhány darab árválkodott
csak a sárba dobálva és a taliga sarkában. O d é b b az út
szélén derékban kettészakított macskadög hevert, b u n -
dáját vastag szálakba fonta a sár, szélesre tátott szájában
úgy meredeztek hegyes fogai, m i n t h a még utoljára be-
le akarna harapni a testét meggyalázó dagonyába. A tér
másik oldalán h a l m o k b a rendezett kövek árulták el, hogy
ebben az ítéletidőben még az útburkoló m u n k á s o k n a k
sem fűlik sok kedve a dologhoz. Az egyik utcában u g y a n
már m e g k e z d t é k az építkezést, ám a deszkasorompót az
út szélére borították, a frissiben lerakott köveket kitapos-
ták a helyükről - talán valamelyik terelő választotta ezt a
megoldást a hosszú kerülőút helyett.
Rogent t ö b b helyen fogadta hasonló kép: állványokat
látott, melyek félig kész házak köré vontak furcsa kerí-
tést, deszkák, téglák halmait; felásott, üres telkeket és
szétvert, régi épületek falmaradványait. Uj-Pyarron egy-
re csak változott, épült, s úgy t ű n t , még m a g a sem t u d j a ,
végül milyen alakot ölt majd.
A Marhajáró környékén nem a kiváltságosok éltek.
Azok kerültek ide, akik két kezükkel és verítékükkel dol-
goztak m i n d e n álomért, mely mérhető távolságban csak
pár utcával, ám a társadalom mércéje szerint egy áthi-
176 • m.A.Q.U.S.
dalhatatlan szakadékkal arrébb tervként, papírra vetett
számként született meg. Ezen a környéken találtak ma-
guknak helyet a külhonból érkező nincstelenek, a szeren-
csétlenebb sorsú pyarok, hajó nélkül maradt tengerészek
és az összes többi hasonló népség: az isteni kegyből nem
jutott mindenkinek.
A lovas nem talált magának fogadót. A cégéres épüle-
tek ablakai már sötétek voltak, és ha látott is némi fényt,
a kopogtatásra vagy nem is válaszoltak, vagy néhány ke-
resetlen szóval hajtották el, hogy keressen magának más-
hol szállást, mert egyetlen szabad szobájuk sincsen.
Végül az egyik ajtónállótól kapott útmutatást: feles-
leges a vendégházak portáinál keresgélnie, mert ha nem
foglaltatott magának időben helyet, akkor reménye sincs
rá, hogy bármelyikben meg tudjon szállni. A kikötőhöz
irányították, mondván, arrafelé a raktárak előtti utcák-
ban néhány rézért akadhat neki egy ágy, vagy ha há-
romszoros pénzt fizet, hát még egyedül is lehet a szobá-
jában. N e m kecsegtették vele, hogy tiszta ágynemű és
friss étel várja majd, hiszen az efféle helyeken a napszá-
mosok meg a többi jobbágynép váltja meg a fedelet ma-
gának éjszakára.
Éjfél körül járhatott már, mikor Rogen végre megér-
kezett a szűk sikátorba, melynek egyik oldalán egy nyi-
tott ajtó sárga foltja hívogatta az utca népét. A fal tövé-
ben itt-ott takarókba csavart testek hevertek. A koldusok
a hideg elől az olcsó lőréhez menekültek, és eltompultan
zuhantak álomba. Néhányuk egymáshoz húzódott, má-
sok pedig az esőgyűjtő hordó mögött, vagy egy kapualj
oltalmában próbálták átvészelni az éjszakát. A menedék-
ház és a szemközti épület falát szárítókötelek fekete vona-
lai kapcsolták össze — esőcseppekkel felgyöngyözött üres
pókháló.
a h i t v á u o s a • 177
Rogen hamar megegyezett a gondnokkal. A félszemű,
szikár ember az asztalra borulva aludt, mikor a lovas belé-
pett az ajtón. Érintésére felrezzent, egy darabig méreget-
te, majd mikor az közölte, mit akar, gyűrött papírost sze-
dett elő. Nehézkesen erőltette egymás mellé a betűket,
mígnem sikerült lejegyeznie Rogen nevét, majd megol-
vasta a tőle kapott érméket is. A lándzsás lovát az udvar-
ban szállásolták el, mert istálló nem volt az épületben.
Nemigen keresett fedelet menedékházban, aki megen-
gedhette magának, hogy lóval járjon
A lovas fáradt léptekkel követte a félszeműt felfelé,
szeme előtt néha összefolyt a lépcsőházban kirakott mé-
csesek fénye. Üres lakrész már nem akadt, így Rogen egy
függönyökkel elválasztott szobában kapott helyet. N e m
többet egy gyékénynél és szalmazsáknál — erre akkor sem
feküdt volna, ha karddal fenyegetik, olyan bűz áradt be-
lőle. Itt-ott mozgolódást hallott a szoba többi részéből, de
már túl fáradt volt ahhoz, hogy lakótársait szemügyre ve-
gye. Lándzsáját a sarokba támasztotta, mert nem tudott
ellenségről a közelben, nem tartott attól, hogy csatazaj-
ra kell ébrednie. Lefeküdt a földre, a nyerget és zsákját fe-
jéhez támasztotta, magára húzta takaróját, majd lehuny-
ta szemét.
Noir kegyébe fogadta: álomtalan, mély feketeségbe
taszította, és hagyta reggelig pihenni.
* * *
Benedic remegő kezét a dézsába merítette, és meg-

mosta arcát. A hideg víztől elgémberedtek ujjai, a sze-
let így még csípősebbnek érezte. Ivott, majd visszament
a fogadóba, és letelepedett az egyik asztalhoz. Zsákja a
szék mellé dobva hevert, pajzsát az asztalnak támasztot-
178 • m . a . q . u . s .
ta, kardja a szomszédos széken feküdt. Magányos gyertya
világított előtte, mellette egy vízzel teli kupa állt. A lo-
vag, ha küldetésben járt, soha nem vett magához egyéb
italt.
A szobájából nem sokkal éjfél előtt menekült ki. Kap-
kodva rángatta magára ruháit - a többi holmit csak fel-
markolta, vállával lökte ki az ajtót, és lerohant az ivóba.
Mire idáig jutott, sikerült annyira megnyugodnia, hogy
az egyik asztalhoz telepedjen, és lehiggadjon. A kezébe
temette arcát, erőnek erejével kényszerítette magát, hogy
lassabban vegye a levegőt. Uwel adjon erőt...
N e m , ezt nem szabad. Ökölbe zárta a kezét, újra meg
újra. A bosszú lovagja nem rettenhet meg, nem fohász-
kodik erőért, hiszen ő maga az erő. A lépcső felé fordí-
totta tekintetét, és nagyot nyelt. N e m mert visszamen-
ni a szobába.
Az ivó esti vendégei furcsállkodva méregették, a fo-
gadós alázatosan lépett mellé, és érdeklődött a baja fe-
lől: talán a tisztelt egyházi személy nem találja megfele-
lőnek a szállását, vagy indulni készül ezen a kései órán?
Benedic mondott neki pár szót rossz gyomráról, gyáva-
sága szégyenét némi hazugsággal is tetézve. A tulaj nem
faggatta tovább, vizet hozott neki, majd a dolga után né-
zett. A lovag idegesen kuporgott az asztalnál. Körülöt-
te lassan elcsendesedett az ivó, eloltották a gyertyákat,
majd a személyzet is nyugovóra tért, miután biztosítot-
ta őket róla, hogy semmire nincs szüksége. Akár útnak
is indulhatott volna, ám az éjszakai sötétség most túl ré-
misztőnek tűnt.
Félt. A szégyen együtt marcangolta ezzel az érzéssel,
nem tudott menekülni egyik elől sem. Egyre csak azt a
négyet látta, ahogy lehajtott fejjel állnak a szobája köze-
pén, mint akik valami szégyenletes dolgot követtek el.
Bőrük fehér, egyiknek a bele kilóg, hangjuk távoli mor-
molás. Föld tapad a hajukra, szemük üres, dermesztő hi-
deg veszi őket körbe. Elmondják, mi történt velük. N é -
ha rápillantanak, beszédük egyre zavarosabb, az egyik
már csak azt hajtogatja, hogy valaki segítsen rajta. A má-
sik fulladozik, levegőért küzdene szétroncsolt torkával,
de hiába már. Ő képtelen mozdulni, szólni, pedig tud-
ja, Darton papjai küldték el hozzá a halottak lelkét, hogy
szavukat vehesse. A hason szúrt még mindig sebét mar-
kolja. „Fáj" - suttogja maga elé.
Meg kellett érintenie az egyiket, hogy láthassa a férfit,
aki végzett velük. Miután pedig megtette, lemenekült az
ivóba, és ott ült hajnalig.
* * *
Rogen nehezen ébredt föl. A padló reccsenésére félig

kinyitotta a szemét, hogy kábán szemügyre vegye a füg-
göny mögé bepillantó gyereket, majd amikor az elriadt,
lassan visszasiklott a tudatlanságba.
— Fegyvere van, anya! — hallotta még az izgatott sut-
togást, de a nő fojtott válasza már csak tompa neszként
jutott el hozzá. Rémlett, páran mozognak a szoba többi
részében is, de a hangok gyorsan elültek, a lakók elmen-
tek, hogy m u n k á j u k után nézzenek. Csendben öltözköd-
tek, egy-két halk szóval köszöntötték egymást, és csak
egy mécsest vagy gyertyát gyújtottak meg, hogy annak
sovány fényénél összepakolják kevés motyójukat. Lépteik
alatt megreccsentek a deszkák, az ajtó nyikorogva jelen-
tette be a távozók hírét, gyerekek hangja szökött néha a
magasba, aztán az idősebbek csendre intették őket.
Az utolsó ablakot nyitott, mielőtt kilépett az ajtón,
hogy az éjszaka elnehezült levegőt frissre cserélje. Ta-
180 • m . a . q . u . s .
Ián nem t u d t a , vagy nem érdekelte, hogy Rogen m é g a
szobában van. A hideg fuvallatra a katona szorosabban
tekerte m a g a köré pokrócát, ám ez csak egy rövid ide-
ig bizonyult elegendőnek a külvilággal szemben. Az ab-
lakon át lassan beszöktek az ébredő város első hangjai,
hogy u t ó b b felbátorodva ostrom alá vegyék a m e n e d é k -
ház erődjét, és a falon felkapaszkodva győzedelmeskedje-
nek a szoba csendje felett.
Szekerek gördültek végig az utcán, fuvarosaik vöröslő
arccal kiabáltak egymásnak a szűkebb kereszteződések-
ben. Kordék zörögtek végig az ablakok alatt, kalapácsok
csaptak m o n o t o n zajt egy állvány vagy tető építése köz-
ben, a sikátorban kóbor kutya vonyított fel, ahogy egy
komisz h a n g u l a t b a n ébredt poroszló félrerúgta az ú t j á -
ból. Az egyik ablakból virágcserép zuhant alá, és csattant
szét az ú t o n , egy koldus ordítva követelte szomszédjától
azt a - talán sosem volt - két rezet, amit este a zsebében
rejtett el, de reggelre lába kélt.
A hangok összekeveredtek. Rogen emlékezett arra a
kevés alkalomra, amikor ugyanígy hallgatta az ostrom
összefolyó zaját a barakkjában fekve. Eleinte nem t u d o t t
aludni tőle, fiatalon egyre csak azt fülelte, nem hallatszik-e
közelebbről a sebesültek ordítása, az egymásnak csapó-
dó fegyverek zaja. Idővel azonban megszokta, s ha azt
m o n d t á k neki, aludjon, amíg újra rá nem kerül a sor a fa-
lakon, hát aludt.
Rogen felkelt, gondosan összeszedte holmiját, és lefe-
lé indult. N e m félt attól, hogy távollétében m e g l o p n á k ,
egyszerűen csak a megszokás miatt vitte magával m i n -
denét. A férfit, aki éjszaka beengedte, az udvaron találta.
Derékig meztelenül állt egy dézsa víz mellett, és mosako-
dott, mit sem törődve a hideggel. Teste inas volt, bőre fe-
hérre sápadt a széltől, bal karja alatt hosszú, vörös sebhely
sötétlett. Mire Rogen felnyergelte hátasát, ő is végzett a
tisztálkodással. Megtörülközött, magára húzta gúnyáját,
egy darabig méregette a lovast, majd amikor az nyeregbe
szállt, odalépett mellé.
— Kell még a hely? - kérdezte a katonát. — Ha nem
jössz vissza, kiadom másnak.
- Kell — biccentett Rogen, és az erszénye felé nyúlt. —
Mennyi?
- E l é g a szavad.
Rogen egy darabig méregette a másikat, majd biccen-
tett.
- T e is megjártad — mondta. - Merre harcoltál?
—Amerre a háború ment, lovas.
Egy darabig álltak egymással szemben, majd a gond-
nok hátat fordított neki, a kapuhoz ballagott. Nekifeszült
a szárnyaknak, és kiengedte Rogent Új-Pyarron utcáira.
Rogen nem tudott úti célt választani magának, lévén

nem ismerte a várost. Találomra indult hát el: igyekezett
úgy fordulni az utcákon, hogy a Gömbszentély mindig
előtte legyen. Ha már felbűvölték az istenek a város fölé,
akkor megnézi magának.
H a m a r egy széles, kövezett útra jutott, mely a kikö-
tő irányából vezetett a város szíve felé. Itt senki sem állt
meg, a hajók és raktárak gyomrából szekerek, kordék
hordták, vagy éppenséggel zsákok és ládák alatt görnye-
dő emberek cipelték az árut valamelyik céh műhelyébe
vagy kereskedő boltjába. Uj-Pyarronban bárki találhatott
m u n k á t magának, az út szélére húzódóknak nem kellett
sokat várniuk, hogy valaki odasiessen hozzájuk, és elvigye
őket néhány rézpénz fejében valamit ki- vagy berakod-
182 • m.A.Q.U.S.
ni. A szállítók, fuvarosok tömegét végül egy óriási piac
nyüzsgő népe váltotta fel - legyen bár rekkenő nyári hő-
ség vagy dermesztő téli fagy, az árusok hajnalban kirak-
ják portékájukat, és kiabálva csalogatják a vevőket, hogy
azok tőlük vásárolják meg az egész piac legfrissebb hús-
áruját, legédesebb gyümölcsét. A várost végigkorbácsoló
szél, a szürke ég, és az újra meg újra nekieredő jeges eső
ezúttal sem zavarta őket. Ha a halak keményre is fagytak
a pulton, az azokat áruló zsugori kofa ugyanolyan szívó-
san alkudozott, mint napsütéses időben, és a többi árus
sem fogta vissza hangját, csak mert a hideg a torkukba
mart. Poroszlók toporogtak fázósan, míg strázsameste-
rük tette a szépet egy helyre posztóárus lánynak, tőlük
nem messze két állig bebugyolált dzsad alkudozott va-
cogva, miközben gyakran húzogatták a lélekmelengető-
vel teli kulacsot. O d é b b egy kövér férfi predoci borokat
árult saját kis udvartartásában, melyet alacsony kerítéssel
választottak el a piac többi részétől. Míves faragású tábo-
ri széken ült, vastag bundája és füles sapkája alól csak vö-
rös képe látszott ki, és uralkodó módján fogadta a sorban
eléje járuló vásárlókat. Mögötte két ember magas halom-
ba állították fel a drága nedűvel teli hordókat, körülöttük
egy tucat fegyveres vigyázta az árut és a tulajdonos pén-
zét, mely a nap végére bizony jókora summát tett ki. Vele
szemközt silány versenytársként drótketrecekkel teli sze-
kér állt. A bezárt tyúkok méltatlankodva rikácsoltak, és
gonosz pillantással méregették gazdájukat, aki egy vásár-
lásra szalajtott cselédnek bizonygatta: ilyen gyönyörű ba-
romfit egész Pyarronban nem talál.
Rogen soha nem látott még ennyi féle-fajta dolgot, ami
a Szent Város piacán gazdát cserélt, némelyikről azt sem
tudta, hogy egyáltalán mire való. A háborúban a fegy-
verén, az ételen és a gúnyán kívül, amit magára húzott,
A h i t VÁROSa • 183
nem volt másra szüksége, vagy ha lett is volna, hát bajo-
san jut hozzá azokban az időkben, mikor még a kenyeret
is szűken mérik. Pénze most akadt, így vásárolt is egy új
fenőkövet meg egy ujjast magának.
Jó időbe telt, mire végül keresztülverekedte magát a
forgatagon. Nemegyszer le kellett szállnia a nyeregből,
hogy lovát kantárszáron vezesse át az embertömeg leg-
sűrűbb részein. A piacon túl a tehetősebb mesterembe-
rek, a céhek és a kereskedők boltjai következtek. Errefe-
lé már drágább holmikat árultak, ékszereket, fűszereket,
finom ruhákat vásárolhatott magának az, kinek eleget
juttatott szerencséből a sors. Ezeken az utcákon megrit-
kult a nép, cselédlányok beszélgettek a sarkon tele kosár-
ral karjukon, kendőjüket szorosan maguk köré csavarták,
és tűrték a szelet a szomszédos ház pletykáiért cserébe.
Az egyik még épülő ház mellett kőműves kompánia sora-
kozott föl fegyelmezetten. Lábukhoz tett szerszámokkal
figyelték vezetőjüket, aki szemöldökét összehúzva hall-
gatta az előtte széles gesztusokkal magyarázó férfit, majd
újra és újra megrázta a fejét, miközben markát előretar-
totta, és ujjait a másik elé emelve mutatta, hogy szerin-
te hány érme hibádzik az előre megbeszélt fizetségből.
A környező boltok tulajdonosai kiléptek üzleteik elé, és
vigyorogva szemlélték a délelőtti órák unalmába némi
színt csempésző eseményt. Errefelé mintha lelassult vol-
na minden, a polgárok komótosan lépkedtek az utcán, di-
ákok dőltek bele a feltámadó szélbe, és jellegzetes fekete
kalapjukat a fejükbe szorítva igyekeztek tanáraikhoz, míg
a korhelyebbje valamelyik kocsma melege felé vette az
irányt. Itt már egyre gyakrabban bukkantak fel lóháton
közlekedők: ruhájuk persze finomabb anyagból készült
és jobb szabású volt, mint Rogené, egyik-másik hossza-
san méregette is őt, mielőtt elléptetett mellettük. Olykor
184 • m.A.Q.U.S.
batárok gördültek el a lovas mellett, címereikkel hirdet-
ve utasaik házát. Az őrjáratok kettős sorban masíroztak
végig az utcán, ők bőrvért és rövidkard helyett láncinget
viseltek, alabárdot fogtak a kezükben. Rogen meg-meg-
állt egy-egy érdekesebb bolt előtt: megcsodált egy trük-
kös szerkezettel működő babát, mely az egyik kirakatból
integetett neki, majd elidőzött egy fegyverbolt előtt is,
hogy kétkedve megszemlélje a kiakasztott vékony pengé-
ket. Két csapásnál nem jósolt volna többet nekik, mielőtt
kettőbe törnek akár a legsilányabb vérten.
Továbbra is a Gömbszentély felé haladt, a széles ú t -
ról nem is kellett letérnie. Kétfelé ágazó hídon kelt át
a Dorlanon, gazdagon vésett kapun keresztül léphetett
rá. A híd a közepén pillérekkel támaszkodott egy kis szi-
getre. Ide templomot is felhúztak, az istennő szobra szi-
gonyát maga elé nyújtva üdvözölte a folyón tucatszámra
úszó ladikokat és folyami hajókat; az államközösség hadi-
tengerészeit éppúgy, mint a semmirekellő dzsad csavar-
gókkal megrakott ócska bárkát.
A híd után kezdődött a városrész, amit az a szeren-
csétlen kölyök évekkel korábban megláthatott lázálmai-
ban. Az istenek, akik eddig csak falra vésett otthonáldá-
sok, kereszteződésekben felhúzott, alig csiszolt szobrok
és vaskos káromkodások formájában fordultak meg a há-
zak között, most nevükhöz méltón jelentek meg az utcá-
kon, tereken. Kyel márványból faragott mása komoran
magasodott a lovas fölé, egyik keze lábához tett pajzsán
támaszkodott, míg a másik buzogányt emelt magasra,
hogy lesújtson a bűnösökre. Az Igazság csarnoka nem
tört tornyokkal a magasba, és nem hivalkodott farag-
ványokkal vagy vízköpőkkel díszített falakkal. Az épü-
let komor, szögletes alakja azt a határozottságot m u t a t -
ta, amivel a Bíró papjai hozták meg a birodalom ítéleteit.
a hit VÁROSA • 185

Itt már nem voltak házak, itt minden a nagyságról
szólt, a Tűtorony eget fenyegető oszlopa még messziről
nézve is szédítően magasnak látszott. A rendházak, a tör-
vény, és az államközösség céljaira épült létesítmények
mind Új-Pyarron és a tizenhárom isten erejét hivatottak
hirdetni. Rogent csak futó pillantásra, vagy még annyira
sem méltatták a dolgukra siető hivatalnokok. Az utcákat
vigyázó lovagok megvetően méregették viseletes felsze-
relését, és még arra sem vették a fáradságot, hogy meg-
állítsák. A lovas tanácstalanul vette sorra az egymással
versengő palotákat, dómokat, hátasának patája kopogva
számolta az utcaköveket. A szentély továbbra is közönyö-
sen gubbasztott az égen, úgy tűnt, Rogen egy jottányival
sem kerül közelebb hozzá. Most, hogy már alaposan meg-
nézhette magának, nem is látszott annyira érdekesnek.
Rogen még bámulta egy darabig a közönyös forgata-
got, majd visszaindult a kikötőbe.
* * *
- L á t t a m hát! Úgy nézett ki, ahogy az úr mondja. Ló-

háton ül, a láncinge meg a vértje is fekete már, lándzsa
van keresztbe fektetve a nyergén. Ősz, bajuszos ember,
a képe meg olyan, mint a csizmatalp. Mégis, a fene t u d -
ja, egyenesen ül azon a gebén, és nem állnék az útjába, az
biztos! De hát én csak egyszerű...
Benedic előrehajolt, és egy kézmozdulattal elhallgat-
tatta a locsogó boltost.
- H a láttad őt, kereskedő uram, hát mondd, hol és mi-
kor?
- N a , hát ott van az a másik félnótás... — m u t a t o t t ki
a üzlete ablakán a férfi, majd keze megakadt a mozdulat
közben. - Illetve most nincs, elment valahova az istenad-
186 • m.A.Q.U.S.
ta. Szóval, ott szemközt, a tér túlsó oldalán szokott állni
az a bolond. Mindig csak néz maga elé, és még arra sem
veszi a fáradságot, hogy a kezét a járókelők felé nyújtsa.
Lóg a haja, a szakálla a mellkasáig ér, de nem törődik az
semmivel. Akár esik, akár fúj, ez támasztja a falat, és bá-
mul ki a fejéből egész nap. Persze, az ilyen féleszűt meg-
sajnálja az ember. Én is viszek ki neki pár falatot, vagy
rézpénzt, ha éppen akad, tudja az úr, hogy van ez... Teg-
nap csak úgy dőlt az égi áldás, úgy rázta a szél az ablakot,
hogy azt hittem, menten a boltba dönti! Én bizony az or-
romat sem dugtam ki innen egész délután, majd' bolond
lettem volna. Aztán kinézek, hát látom, hogy ez a nyo-
morult most sem mozdult el a helyéről, csak áll ott, nya-
kában azzal a táblával, meg a dobozzal a lába előtt.
— Táblával? — kérdezte a lovag.
- A z z a l . Az van neki ráírva, hogy: „Száznagy voltam".
Szóval ugyanott volt, amikor az a lovas megérkezett. És
képzelje az úr, a vértes megállt, és leszállt a nyeregből.
— Aztán mi történt?
- N e m fogja nekem elhinni az úr! Ez a lovas haptákba
kapta magát előtte, a lándzsát tisztelgésre emelte, mint
azokon a parádékon a lovagok. O t t állt előtte a zuhogó
esőben, majd sötétedésig. Aztán a rongyos felnézett, bic-
centett neki, mire amaz visszaült a lovára, és elügetett le-
felé az úton. A fene sem tudja, melyik a nagyobb eszelős
a kettő közül, én már csak azt mondom.
* * *
Noranna sietős léptekkel haladt végig a szentély folyo-

sóján. Beharapta szája szélét, könnyű selyemköntöse su-
hogva követte gyors lépteit, ujjai idegesen markolták a
szövet szegélyét. Most először gondolt arra, hogy talán
nem lett volna szabad gyermekét saját útján nevelnie, az-
tán rögtön összeszorította szívét valami más: a féltés, ta-
lán még ez sem elég indok arra, hogy Ellana egy papnő-
je kételkedjen a hatalomban, amely a szentélyt vigyázza.
Mégis, mégis, ha Irisnek valami baja esett...
Eddig soha nem történt semmi vele. Iris mosolya
olyan volt, akár a nap, a legkomorabb férfi homlokáról
is elűzte a felhőket, s mindig tudta, mit kell mondania
vagy tennie, hogy az álságos együttérzés keserű szájíze
helyett a megnyugvás édesét adja vendégeinek. N y u g -
tató hangon énekelt, mikor haragvó gondolatokat akart
csillapítani, de ha csábos tánccal kellett valamelyik láto-
gatóját szórakoztatnia, hát legtöbbször nem jutott a vé-
gére, mert a férfinép mohón karjába zárta. Olyankor ne-
vetett, és m e g m u t a t t a nekik, hogy milyen hajlékony is a
teste valójában.
O Úrnőm, ne engedd, hogy baja essen!
Kis híján sírva fakadt, mikor a ruhája beleakadt az
egyik kilincsbe, és csak rángatva tudta kiszabadítani a
kelmét a fogságból. N e m bírta tovább, rohanni kezdett,
az egyik szolgát tálcástól-kupástól úgy lökte félre az útjá-
ból, hogy az hanyatt esett. Iris gondolatait bármikor meg
tudta érinteni, a lányában felbuzgó félelem felriasztotta
álmából. Magára kapta köntösét, és mezítláb indult ne-
ki a szentélynek, nem törődve a hüledező vendégekkel, a
rosszalló pillantásokat feléje küldő nővéreivel.
Harag szikrázott fel benne. Ha írisszel bármi történt,
azt a kurafit ló mögé kötve fogják végighúzni a város fa-
la körül! Noranna tudta, hogy hódolói között nem egy
akad, aki ezt a szívességet boldogan megteszi neki.
Ha bármi baja esett... Torka összeszorult, az ajtót szin-
te kitépte a keretből, ahogy berontott lánya szállására.
-Iris!
188 • m.A.Q.U.S.
Tekintete vért keresett a szobában, és szívéről hatal-
mas súly szakadt le, mert egy cseppet sem látott. Iris ágya
sarkán kuporgott, ruhája érintetlen, s rajta sem látszott
sérülés nyoma. Zokogás rázta, karjával átölelte térdét, fe-
kete haja végigomlott a hátán. A szobában minden bútor
a helyén állt, dulakodásnak nyoma sem volt.
- I r i s ! Mi történt? Bántottak, kicsim? - N o r a n n a le-
ült lánya mellé, karjával átölelte vállát. Az rögtön oda-
hajtotta fejét, arcát anyja nyakába fúrta. Szólni próbált,
de hangja elfulladt. - Bántottak? Bántottak, Iris? Az
U r n ő szerelmére, m o n d d már, mi történt? Hívassak ki-
rurgust?
A lány továbbra sem tudott szólni, csak a fejével intett
nemet. Noranna leküzdötte a késztetést, hogy keményen
megrázza gyermekét, inkább magához szorította. Várnia
kell, míg Iris megnyugszik, még ha mindjárt szét is veti
a türelmetlenség.
Iris halkan kezdett beszélni, szavait belesuttogta any-
ja köntösébe. N e m , nem kell az őrökért szalajtani, sem-
mi nem történt, ami a szentélyt meggyalázta volna. Csak
egy ember járt nála, egy komor, ősz-fekete hajú férfi, akin
látszott, hogy igazán nem is testének keres örömöt, ha-
nem lelkének nyugalmat. Irist választották neki, hiszen
a fiatal lány kedvessége mindig tudott egy kis életet le-
helni még a legkérgesebb lélekbe is. A férfi türelmes és
csendes volt, nem sürgette, nem rántotta kapkodva ván-
kosára. Illően megtisztálkodott, s noha sokat nem tett a
lány öröméért, legalább mindvégig gyengéd és udvarias
volt vele. Szemét lehunyva adta át magát a gyönyörnek,
hogy aztán arcára visszaüljön az az üres kifejezés, amivel
megérkezett. Iris nem akarta így útjára engedni, hát mel-
lé fészkelt, és kérdezni kezdte, lassan próbált utat talál-
ni azokhoz a sebekhez, amik ki tudja, mióta kínozták a
férfit, és amikről szemmel láthatólag nem volt kivel be-
szélnie.
Iris elhallgatott, szeme üresen meredt maga elé, ke-
ze megszorult anyjáén. Noranna nem szólt, csak szoro-
sabban ölelte magához, míg végül lányából újra felsza-
kadt a zokogás.
- Az az e m b e r . . . Az az ember öreg volt, anyám. Annyi-
ra, annyira öreg...
* * *
Kezdettől fogva tudta, hogy Új-Pyarronban fogja meg-

találni. Az efféle babona nem volt méltó hozzá, mégsem
tagadhatta maga előtt a megérzést, ami rögtön megszáll-
ta annak a Torken nevű poroszlónak a szavai után. Mióta
megérintette azt a halottat (csak a harmadik éjszaka lett
annyira kimerült, hogy aludni tudjon az emléktől), nem
veszíthette a tettes nyomát. A Szent Város kapujáig vágtá-
ban hajtotta lovait, mert minÜen fogadóban pihentre cse-
rélhette hátasát. Uwel a Marhajáróig vezette, hogy aztán
Kyel vezeklőkápolnájában lelje meg azt a növendéket, aki
kapuszolgálatos volt, mikor a gyilkos elérte a várost.
N e m , a nevét nem jegyezték fel, pedig megállítot-
ták a lándzsást a kapunál. Igen, megérintette azt az em-
bert, Kyel kegyével igyekezett útmutatást szerezni felőle,
de..'. N e m érzett veszélyt, csak valami ürességet, amiről
nem tud a tisztelendő lovagnak beszélni, mert nem tud-
ja elmondani, milyen volt. Félt, és nem mert útjába áll-
ni. Ezért vezekel most is, hogy erőért fohászkodjon és bi-
zonyosságot szerezzen arra nézve, alkalmas-e még a Bíró
szolgálatára.
Az Onsan nevű fiatal férfi nem nézett a szemébe, mia-
latt beszélt hozzá. Benedicnek erőt kellett vennie magán,
190 • m.A.Q.U.S.
mert a növendék ugyanúgy meredt a földre, ahogy az a
négy ott a fogadó szobájában. Uwel lovagja nem szólt,
hisz <5 maga is látta azt az embert annak a halottnak a
szemével, ahogy a vértes lándzsáját a torkába vágja. Azon
az arcon nem volt gyűlölet, harag, vagy félelem, csak az a
közöny, amivel az írnok jegyzi le a sokezredik szót az adó-
lajstromra, vagy amivel a pék nyúl az újabb kenyér után.
Rekedten megköszönte a fiatal férfinak a segítséget,
majd újra elindult a nyomon. Uwelhez imádkozott, és a
Bosszúálló vezette őt, először a kikötőben abba a mene-
dékházba, majd végig Új-Pyarron utcáin, hogy végül ké-
ső este megint a Marhajáró közelében lyukadjon ki. Érez-
te, a gyilkos egyre közelít felé.
Benedic fejébe nyomja sisakját, kezével párszor meg-
szorította lándzsája nyelét, hogy életet pumpáljon még a
kesztyűn át is elgémberedett ujjaiba. Meg fogja állítani a
férfit, s ha az nem hajlandó megadni magát, akkor ennek
a nyomornegyednek a sara issza fel a vérét.
* * *
N e m találta a helyét. Rogen nem sokat tűnődött ezen,

s nem gondolkodott azon sem, hogy merre fog indul-
ni, vagy mihez kezd majd, ha kilépett a város kapuján.
Benjam, az a kölyök boldogult volna itt, ha elegendő időt
ad neki a sors... Ki tudja? Ő maga nem látott semmit,
amiért érdemes lenne maradnia. Új-Pyarron már egy má-
sik világ felé nézett, a jelen és a jövő lebegett a szeme
előtt. N e m kívánt örökségét - a Dúlást, és annak min-
den maradékát - igyekezett maga mögött hagyni, elfe-
ledkezni róla. Hitet harsogott teli szájjal az utcasarkokon,
istenek nevét véste minden látható felületre, márványból
és acélból igyekezett kikovácsolni mindazt, ami szívből
és lélekből született a háború alatt, hogy megállítson egy
olyan sereget, melyet a vas és a kő nem lett volna képes.
Talán vehetné a sivatag felé az irányt... Azt mondják,
ott még dúl egy háború. Beszélik, szörnyetegek vívják,
akiket nem sebez a lándzsa, sem a kard. Erre persze elmo-
solyodott, hiszen annak idején is beszéltek mindenfélét a
krániakról, mégis, ha beléjük vágták a fegyvert, hát azok
is véreztek, és üvöltöttek a fájdalomtól.
Felemelte fejét, mert rémlett, valaki kiáltott neki. Vele
szemközt, a tér másik oldalán egy olyan lovasfélét látott,
tucatnyihoz is volt már szerencséje a városban. Uwel je-
lét hordta tabardján és pajzsán is, sisakjának rostélyát le-
eresztette, lándzsáját az ég felé fordítva tartotta.
- M e g á l l j ! - kiáltott felé a lovag, hangja tompán hallat-
szott a sisak mögül. Rogen visszafogta lovát, és szétnézett:
az éjszaka csendjét más nem zavarta meg, tőle nem messze
a döglött macska teteme ismerősként vigyorgott rá.
- N o ? - kérdezett vissza. - N e m hordok magamnál lo-
pott holmit, és nem járok rosszban. Már megtanulhattá-
tok volna...
- N e m a holmid érdekel, gyilkos! Négy embert öltél
meg Pyr falujának határában, s ezért az ítélőszék előtt
fogsz felelni!
Rogen megrázta a fejét.
— Ellenség volt az.
- A z egyházi birtok felügyelői voltak, katona. Tedd le
a fegyvered, és add meg magad!
Rogen szeme összeszűkült, keze megszorult lándzsá-
ja nyelén.
- E l l e n s é g volt, ha mondom.
A lovag kezében fegyver, pajzsát maga előtt tartja, si-
sakja lezárva. Jönnek?
- T e d d le a fegyvered, lovas!
192 • m . a . q . u . s .
A fegyvert, azt nem lehet, ezt jól a fejébe verték már
újonc korában. A katona soha nem válik meg tőle, nem
hagyja hátra, egyetlen barátja ez, még a halálba is elkí-
séri.
— Tedd le, vagy Uwelre m o n d o m . . . !
Uwel, ez pyarroni isten neve. Ő a Bosszú Ura, de
Sempyer falán vagy a Dorlan gázlójánál senki nem akart
bosszút állni, csak megélni a következő napot, az újabb
csatát, s talán egyszer majd a Dúlás végét is.
N e m , ez a lovas nem lehet ellenség, pyarroni katona,
akár ő maga. Rogen összerándult, ahogy a lándzsa hegye
a föld felé hajolt.
- M e g á l l j ! - kiáltott a lovag felé, de az vágtába ugratta
lovát, fegyverével a lovas szívét célozta meg.
Jönnek!
Tétovázott, s tudta, hogy ez a halál, az ostoba fajta,
amilyet azok a kölykök halnak, akik nem képesek kezü-
ket mozdítani, felemelni pajzsukat, és ölni, mielőtt az el-
lenség lándzsája keresztülveri testüket, vagy buzogányuk
szétzúzza fejüket. N e m , ez sem tudja, ez is csak egy cse-
tepatékat látott kölyök. Szembevágtat vele, mikor nincs
arcvonal, s neki csak meg kell szorítania térdével a lovát,
hogy kitérjen előle, és az'oldalába döfjön...
Csak egy pillanat volt, elmúlt, mielőtt elhatalmasod-
hatott volna rajta. Mire a kölyök megtette a fél távolságot
közöttük, Rogen eldobta a fegyverét, kihajolt a nyereg-
ből, és az útépítők magára hagyott kupacából felmarkolt
egy téglát.
Aztán amikor Benedic közelebb ért, teljes erőből a fe-
jéhez vágta.
* * *
a h i t v á u o s a • 193
Benedic világa szikrázó pontokká robbant szét, nem is
hallotta a kő csattanását sisakján. Megbillent a nyereg-
ben, s ahogy feje hátranyaklott, teste megdőlt. A pajzs
mögött kantárt markoló keze nagyot rántott a száron, lo-
va félrekapta fejét, lába megcsúszott, s a férfi kirepült a
nyeregből.
Lándzsáját elejtette, háta nagyot csattant a földön.
Vértje lapockájára horpadt, pereme lángoló csíkot vágott
a derekára, s úgy hasított a hátába, hogy a lovag azt hitte,
gerince tört. Fejét tompa zúgás töltötte meg, rekedt kiál-
tás szakadt fel ajkáról, de elfulladt, mert a levegő úgy ki-
szorult a tüdejéből, hogy ordítani sem tudott. Az oldalára
fordult, kezével a derekához kapott, ám a fájdalmat nem
tudta enyhíteni. Ugató kiáltások szakadtak fel belőle, ha
levegőhöz jutott. Fel kellene állnia, kardot húzni, akár-
hogy is f á j . . . Térdre küzdötte magát. Alig látott valamit,
mert sisakja is elmozdult a fején, a vas így bal szemét tel-
jesen eltakarta. A világ elmosódott, az ablakok fényei im-
bolyogtak előtte. Megpróbált felállni, de a kíntól össze-
rándult, a sárban megcsúszott a lába, és megint elesett.
Keze támaszt talált a szökőkút káváján, talpra küzdötte
magát, s a kardja után nyúlt.
Megragadták a csuklóját, mielőtt a pengét kihúzhat-
ta volna. Felemelte a fejét, hogy lássa a lovas kezét az ar-
cára zúdulni. A tégla egy roppanással kettétört a sisak-
ján, szemcséi a rostély nyílásán át a szemébe vágódtak.
Benedic önkéntelenül is odakapott, hátratántorodott.
- U w e l . . . — nyögte, de csak eddig jutott, majd felüvöl-
tött.
Ágyékában iszonyú fájdalom lobbant, izzó fehér csóvá-
ban vágott fel agyáig. Kétrét görnyedve esett össze, kezét a
lába közé kapva borult oldalra. Képtelen volt megmozdul-
ni, a kín megbénította. N e m látott, a sár nedvesen folyt be
194 • m.A.Q.U.S.
a sisak szemnyílásán, összekente páncélját, csizmájába öm-
lött. Hörögni sem bírt, zihálva kapkodott levegő után, or-
dított, üvöltött volna, de nem jött ki hang a torkán. Va-
lami meleg ömlött végig az arcán, sós ízt érzett. Egyik
kezével a rostélynál kaparászott, de a sisak mögül képte-
len volt kidörzsölni a szeméből a téglaport; bénán, kiszol-
gáltatottan hevert a földön. N e m gondolt Uwellel, az Ezer
Szemmel, a bosszúval, csak az járt a fejében, hogy múljon
el végre ez a kín, vagy csak egy kicsit enyhüljön legalább.
- N e . . . - nyögött fel, amikor megragadták a sisak-
ját, de a lovas nem bántotta többé. Lerángatta a fejéről
a behorpadt vasat, s Benedicet a kútnak támasztva felül-
tette. A lovag feje feldagadt azon az oldalon, ahol a tég-
la eltalálta. Szeméből ömlött a könny, orra vérzett, s fej-
bőre is felszakadhatott valahol: a vörös lé a homlokán
csurgott végig. - N e . . . - mondta újra, egyik kezét véde-
kezően emelte maga elé, a másikkal még mindig ágyé-
kát szorította. Rogen felállt mellőle, végigmérte a fiút.
- N e m öllek meg, kölyök. Te nem vagy ellenség. -
A szél belekapott a hajába, ide-oda rántotta a tincseket az
arca előtt. - Elmegyek innen. Én már nem kellek ide. Ez
a ti országotok, nem az enyém. Az én országom az ellen-
ség ellen küzdött, nem a saját fajtájával.
Benedic követte szemével a lovast, ahogy az visszasé-
tált hátasához, és a nyeregbe kapaszkodott. A harag, a szé-
gyen és a fájdalom elmosta maradék józanságát, és a férfi
után kiáltott:
- U t á n a d megyek! Uwel a tanúm rá, hogy ha kell,
Kránba is utánad megyek, gyilkos!
A lovas nem fordult hátra a nyeregben. Benedic felka-
paszkodott, és könnyeit nyeldekelve tele torokból ordított.
- L ó g n i fogsz! Az út mellett fogsz lógni a fán, te gyil-
kos! Gyilkos! Utolsó, rohadt gyilkos!
N e m bírt tovább talpon maradni, újra térdre esett a
kút mellett, és azt a szót ismételgette csukladozva, mint
valami elvert gyerek.
* * *
- N e m érnek már be minket a határ előtt — fordult

Torken a lovas felé. - Mi legyen?
Rogen megigazította köpenyének csatját, amely a vág-
tában mellvértje pereme alá szorult, és nyomta a nyakát.
Végigmérte társait, azok szótlanul viszonozták pillantását.
A fákkal borított dombtetőn a maroknyi lovas észrevét-
len maradhatott, ám ők maguk ki tudták venni a síkságon
mozgó apró pontokat: üldözőik tartották a kemény tem-
pót. A poroszlók hajdani strázsamestere lassan masszírozta
karjának maradékát, amelyet a fatoldalék alaposan feltört
a vágtatás során. A menedékház gondoka a száznagyból
lett koldus mellé léptetett lovával, hogy közelebbről hall-
hassa a társalgást. Mind Rogen döntésére vártak.
- H á t . . . - intett a határ felé Rogen - azt mondják ar-
rafelé édes a bor, és a nők is hasonlóan tüzesek.
- . . . é s mindig jut egy marék érme valami karaván
mellett a magunkfajtának... — tódította egy másik.
— .. .mesélnek arról a híres fogadóról, amit azon a flan-
cos hajón nyitottak...
— ...szavamra, megnézném már magamnak azt a vá-
rost. ..
—.. .minek vesztegessük még az időnket?
Uwel rendházainak vasalt nagykönyveibe nem került
bele annak a dicstelen történetnek krónikája, melyben a
Dúlás huszonkét veteránja Új-Pyarron határában bevárta
és úgy verte szét a bosszú atyjának ötvenfős különítmé-
nyét, hogy közülük egy sem maradt hátra a csatatéren.
Jan v a n den Boomen
I s t e n e k é s e m b e r e k
Az ifjú szerzetes egy zöld fűtől bársonyos dombon üldö-

gélt, onnan figyelte, mint hömpölyög lassú méltósággal
a Dorlan. Egyszerű, földszín darócruhát viselt, mellette a
pázsitra fektetett gyűrött kendőn estebédje maradványai:
kis darab morzsáló fekete kenyér, ökölnyi kemény sajt,
amit bicskájával már gömbölyűre farigcsált, és egy kulacs
víz. N e m a folyóból merítette, még maga a Mester áldá-
sa tisztította minden forrásvíznél frissebbre. Egy utolsót
kortyolt a marhabőrbe vont csutorából, azután gondosan
visszadugaszolta. Összehajtogatta a kendőt, és mindent
elsüllyesztett a vándortarisznyájába.
Botjára támaszkodva állt fel - nem mintha bármi baja
lett volna, vagy csúz kínozná, egyszerűen így volt a leg-
kényelmesebb. Jóféle égerfa husáng volt, öt évvel koráb-
ban lelte egy elpusztult falu határában, s az azóta min-
denüvé elkísérte, ha a Város falain kívülre vezették az
istenek. Az itteni szokásoknak megfelelően évente egy-
egy gyűrűforma vésettel ékítette; most megkeményedett
ujjaival végigsimított a faragásokon, és sóhajtva nekiin-
dult a domboldalnak. Hűséges társa volt ez a darab fa
az utóbbi időben, az istenek után talán a legfontosabb
segítője. Hasznára volt, ha az elhagyott kertek almafái-
ról akart leverni vele egy-egy kívánatosabb gyümölcsöt,
mert nem volt kedve a földön rothadok között kotorász-
ni, de a környéken kóborló kutyafalkák is tisztelettel ki-
tértek látására az útjából.
Egy zsoltárt dúdolva vágott neki a lejtőnek. Arelhez
szólt a dal, a kiszámíthatatlan és heves istennőhöz, s a fiú
nagyobb biztonságban érezte magát általa, mintha akár-
mi vértet kötözött volna magára. Húsz tavaszt látott és
rengeteg pusztulást.
Ha most körülnézett, a Dúlásnak csak a nyomait lát-
hatta. A Dorlanból a partra vezető csatornákat már meg-
tisztították, s rendbe hozták a zsilipeket is, amelyek a
környező földekre vitték a hatalmas folyam vizét. Köny-
nyedén maga elé tudta képzelni, milyen is lehetett a táj
annak idején, mielőtt az átkozott sötét birodalom hor-
dái végigperzselték. A néhai majorságok még mindig ki-
égett üszökfoltokként feketélltek a csatornákkal parcel-
lákra osztott földek közepén, a virágkerteket gaz verte
fel, de a vidéket már kipurgálták, s most azzal a türelem-
mel várta az új gazdákat, ami a hamari embernépeknek
nem volt, és nem is lehetett sajátja soha.
A nyugalom és a béke földjei terültek el alant újra,
mióta a Mester és szorgos követői az istenek segedelmé-
vel megtisztították és ismét megszentelték a Dorlan part-
jait. Az egykori kerteket ugyan gyom és dudva uralta,
de a néhai virágok bátortalan sarjai újra erőre kaptak, s
most színfoltos mezők kísérték a régi gyalogutat kétfelől
— mindennél inkább bizonyítva, hogy semmi nem állan-
dó, még a leggonoszabb rontás sem.
„Áldottak az istenek, mert minden jó tőlük szárma-
zik, s örvendezzünk a sanyarúság idején is, mert az is ál-
taluk létezik s a kegyelmükből annak is vége szakad egy-
szer."
198 • m . a . q . u . s .
A Mester is az ő akaratukra került erre a vidékre. A szó-
beszéd szerint angyal volt, de legalábbis valamely földi sze-
ráf. Az ifjú szerzetes néhány évvel korábban, amikor még
csupán kiégett és összezavarodott kölyök volt, alighanem
egy kurta, gunyoros mosollyal fogadta volna az efféle hí-
reszteléseket, de mire végül találkozott vele, már nem vol-
tak többé kételyei.
Addigra ugyanis már látta a Várost, és nem volt oka a
hitetlenkedésre. Elmosolyodott a gondolatra.
Még mindig elég magasan járt a folyó fölött, kedvére bá-
mészkodhatott hát. Előtte, a kanyargó út lassú fordulóval
ereszkedett a Dorlanig, hogy ott csatlakozzon egy másik-
hoz, amely inkább a folyó vonalát követve haladt tovább.
A keresztútnál fehér, újonnan faragott márványszobor állt:
Antoh, minden vizek úrnője vigyázott ott a vidékre, ezt a
fiú még ilyen távolságból is könnyedén meg tudta mondani.
Az ifjú szerzetes mintegy kétszáz mérfölddel lehetett a
Város felett északra, valahol Sauem és Siunames között,
ahol a Dúlás rongyköpönyegének csak a szegélye söpört
végig annak idején, de így is szörnyű állapotokat hagyott
maga után. Nos igen, ezeknek mára - a Mesternek há-
la —, vége.
Ha pillantását kicsit messzebbre vetette, már látta is
úti célját, egy nagyobbacska, épületforma foltot a párás
messzeségben, a folyóparton. Legalábbis bízott benne,
hogy az lesz a hely, ahol este megpihenhet. A Mester sze-
mélyesen igazította útba, amikor elbocsátotta, s pontosan
megadta, milyen helyet kell megkeresnie. A régi fogadó-
épületet, nem messze az egykori révtől. Azt is m o n d t a ne-
ki, hogy nem véletlenül választotta éppen őt, s amikor az
ifjú szerzetes a nap végére közelebb ért, már azt is sejte-
ni vélte, miért. Tehát egy régi ismerősével fog találkozni.
Ám legyen. Elmosolyodott.
Már távolról komoly mozgást látott a folyóparton. N é -
hány paraszt gyülekezett ott - legtöbbjük valószínűleg
nemrégiben a vidékre betelepített hontalan menekült
volt, akik új hazában reménykedtek vagy csupán arra
vártak, hogy a Város új urai, a pyarronita szerzetesek ki-
purgálják az ő néhai otthonuk körüli földeket is.
Ilyen távolságból nem látta pontosan, miben is serény-
kednek, türelmesen várt hát, amíg közelebb ér. Az eddig
párában rejtező épületféle is végre m e g m u t a t t a magát, s
az ifjú elmormolt egy újabb imát a Mester dicsőségére,
amikor látta, hogy valóban a néhai pihenőállomás az.
A környék parcelláit már művelés alá vették, a leron-
tott fogadóra új fedél került, az istállókat újraépítették, s
gondos női kezekre valló virágcserepek és ágyások dísz-
lettek a frissen meszelt falak mellett. A fogadó előtt or-
mótlan, vasalt utazóbatár állt. A lovakat már kifogták
előle, de az istállóba még nem kötötték be őket. Most a
harsányzöld füvön legelésztek az út mellett: erős igáslo-
vak és katonák könnyebb léptű hátasai vegyest.
A fogadó előtti oszlopra két zászlót is felvontak. Az
egyik a ternani ereklyehordozók bíborszínű, a másik egy
ghironai nemes család címerdíszes lobogója volt. Két
aranyfarkas fekete mezőben.
A folyóparton sürgölődő parasztok közül ekkor magas,
éjkék felleghajtóba burkolózó alak vált ki, lelábalt a töl-
tésoldalon, és kényelmes sétában elindult a pár száz lé-
pésre álló fogadó felé. Ha a ruházata színeinek hinni lehe-
tett, Kradnak, a tudományok urának felkentje volt. Szikár
férfialak, hosszú, fekete haját felkapta a könnyű szellő.
A földművesek tiszteletteljes csendben figyelték, amint
távolodott, azután visszatértek foglalatosságukhoz.
Az ifjú szerzetes úgy döntött, hogy még ha ezzel a fér-
fival kell is megküzdenie az este, annyit mindenesetre
200 • m.A.Q.U.S.
várhat a dolog, amíg megnézi, miféle felfordulás t á m a d t
a folyóparton. Mindenféle uszadékfából és a környék to-
polyafáiról lehullott gallyakból raktak ott a parasztok ta-
karos halmot - akár kisebb máglyának is beillett volna.
Jöttére a parasztok elcsendesedtek és abbahagyták a
munkát. Szó nélkül hajoltak meg, és az ifjú illő módon
viszonozta a köszönésüket. Ha kezdetben zavarta is egy
kicsit, később már hozzászokott, miféle magas becsüle-
te van a Város darócgúnyáinak. Végső soron nem is volt
ezen semmi csodálkoznivaló. A szerzetesi csuha azt jelen-
tette, hogy a Mesterrel járt, neki is köze volt a vidék meg-
tisztításához, talán némelyik angyallal maga is találkozott
már, amikor a csodakeltők - ahogy a környéken lakók a
Mestert és társait nevezték - szertartásaikkal megtisztí-
tották a környéket.
A fiú tanítója és gyámja a Város egy papja volt, nem
tisztelt külön egyetlen istent sem, mindig éppen annak a
segítségét kérte, akitől a legtöbbet várhatta. Tömegsíro-
kat áldott meg, ha valamelyikre rábukkantak, bolyongó
lelkeknek hozta el a végső nyugodalmat, földekről vette
le a rontást, s fáradhatatlanul irányította a keze alá ren-
delt vagy éppen neki hűséget esküdött mesterembereket
és a mindenfelől előkerülő hazátlanokat.
Szobrokat emeltetett Pyarron isteneinek, kitisztíttat-
ta a csatornákat, megreparáltatta a zsiliprendszereket, s
kijelölte azokat a parcellákat, ahol ismét megkezdődhe-
tett az élet. Dologvágyó kezekből sosem volt hiány, a
pusztításban elholt emberek helyére máshonnan elüldö-
zöttek kerültek. T ö b b mint tíz esztendeje járta a Dorlan
vidékét, s a Várostól délre fekvő tájra ha lassan is, de is-
mét élet költözött. Itt északabbra még bőven akadt ten-
nivaló, de a Mester munkájának gyümölcse már beérni
látszott. Híre messzire elért, egészen Ternanig, s még a
kevély új város — mely magát Pyarron után nevezte el —
papjainak is el kellett ismernie, hogy valóban csodát tett
a Dorlan partjainál. Úgy lehet, tényleg angyal volt. A
Város angyala.
A töltés tetején, nem messze a hevenyészett máglyá-
tól, csonka szobor állt. Mohos, mára megfeketedett kőből
faragták s a folyó asszonyát, Antohot ábrázolta, ez a ke-
zében tartott szigonyról hamar kiderült. Talán le is dön-
tötték egykor, ezt már nem lehetett megmondani, a fejét
mindenesetre letörték, s most a lábához támasztva figyel-
te moccanatlan szemével a lassan hömpölygő folyót.
A parasztok szétnyíltak az érkező előtt. Az ifjú szerze-
tes lepillantott a partra. Nem tudta volna megmondani,
mi is az, amit lát. Formátlan, bűzhödt test feküdt a töltés-
oldalon, ott, ahová a parasztok a csáklyáikkal végül fel-
rángatták. Fekete és szürke, foszladozó húshalom. Talán
porcos kinövések meg tüskék. Semmire nem emlékeztet-
te, amit eddig látott.
— Mi ez itt? — kérdezte az emberek felé fordulva.
- M i sem tudjuk, fratte - felelte egy kócos szakállú fér-
fi szemlesütve.
- Ú g y alítjuk, talán a gonosz földekről sodorta idáig
az ár.
- Kránból? - kérdezte a szerzetes, s magasra szaladt a
szemöldöke.
A kócos szakállú csak bólogatott, de nem nézett az if-
júra.
- O n n é t — nem vette szájára a nevet.
-Ő mit mondott róla? - intett az ifjú az éjkék felleg-
hajtós férfi irányába.
- H á t ő se épp sokat — ismerte el a férfi. — De a hatal-
mával megtisztította, és kiűzte belőle a gonoszt. Most fát
hordunk reá és felgyújtjuk.
202 • m.A.Q.U.S.
- N o , éppen itt az ideje - biccentett az ifjú. Szinte már
marta a szemét a bűz. - Tegyétek csak a dolgotok.
Lefutott a töltésről, leverte a sarat a bocskoráról, és
maga is a fogadó felé indult. Komótosan alkonyodott. Az
ablakokra szegezett marhahólyagok rózsásan hunyorog-
tak. A vasalt batár komoran tornyosult a bejárat előtt,
mellette két fegyveres strázsált, köpönyegeiken Ternan
címerével. A szerzetes láttára biccentettek, az ifjú pedig
viszonozta a köszönést. Nem értette, hogy ha valamifé-
le ereklyére vigyáznak - mint ahogy az a megfeketedett
rúdra vont zászlóból is nyilvánvaló volt - miért nem vit-
ték be a fogadóba, de végül csak megvonta a vállát és a
bejárat felé indult.
Még elmormolt egy rövid fohászt a vaskos tölgyajtó
előtt, nagyot sóhajtott, és betaszította. Háta mögött, a
magasban meglebbentek a zászlók. A pap bíbora és a két
aranyfarkas fekete mezőben.
* * *
Az ifjú szerzetes a férfi szeme villanásából látta, hogy

az megismerte, de más jelét nem adta ennek. Sem komor
mosoly, sem rosszalló szemöldökráncolás. A pap egy vas-
kos asztal mögött üldögélt egy keskeny lócán, szemben a
bejárattal, hátát a fogadó hátsó falának vetette. Előtte jó-
kora darab hús egy fatányéron, kemencében sült krump-
lik halma egy másikon. Mázas cserépkorsó, egy fakupa és
egy pár fekete, szarvasbőr kesztyű.
Segítőit vagy szolgálóit valahova elküldhette, mert
nyomuk sem volt, de az ifjú hamarost meghallotta őket:
a hátsó teremben beszélgettek. Rajtuk kívül csak egy férfi
volt még az alsó szinten - ügyet sem vetett a jövevényre,
csöndben falatozott a konyhaajtó melletti asztalnál.
Krad papja lerakta a kezében tartott kést, amellyel ad-
dig a sültet szeletelte, és egy fehér kendővel megtörölte
a száját. Keskeny ajkát deresbe hajló, fekete szakáll ke-
retezte, melyet arca két felén katonás szigorral borotvált
le. Hosszú haja a vállára hullott, halántékánál már erő-
sen őszült. Előkelő, rézgombos zekét viselt, mélykék kö-
pönyegét maga mellé rakta a lócára. Nyakában arany-
ból formázott kör lógott egy vékony láncon. Egy darabig
csendben figyelte a szerzetest.
- Krad áldjon, fratte! - mondta végül neki köszönésként.
- T é g e d pedig az összes istenek, derra! - felelte az ifjú.
- Helyet foglalsz az asztalomnál?
-Megtisztelsz - bólintott a szerzetes. Megemelte da-
rócgúnyáját, és átemelte útmocskos lábát a felé eső lócán,
úgy ereszkedett le.
A pap hosszan, szótlanul vizsgálgatta. Végül ismét a
fanyelű késhez nyúlt és újabb szelet húst kezdett lenyi-
szálni a sültről.
- É h e s vagy-e?
- Köszönöm, de nem is oly rég ettem - felelte az ifjú.
Nagyot sóhajtott, hogy leplezze idegességet. A pap meg-
vonta a vállát.
- T a l á n egy kis bort, hogy leöblítsd az út porát?
- Csak vizet iszom - ütögette meg kulacsát az ifjú -, a
bor elveszi az ember eszét.
- Ha úgy gondolod...
Lassan rágta meg a húst, majd egy krumplit szúrt a kése
hegyére, és komótosan nekilátott lehámozni róla a kemen-
cehamus héjat. Szúrós tekintettel méregette a másikat.
- E g y csodakeltővel jársz - jelentette ki végül.
-A Mesterrel - bólintott büszkén az ifjú. Egy darabig
habozni tűnt, majd mindenféle kertelést mellőzve a pap-
nak szegezte a kérdést:
204 • m . a . q . u . s .
- T u d o d - e , mit találtál?
A szakállas férfi kimérten bólogatott, de csak akkor
szólalt meg, amikor már lenyelte a falatot.
-Természetesen tudom. De te tudod-e vajon?
-A Mester megmondta, mi az - felelte konok maga-
biztossággal. - Egy csontereklye, aminek a Városban a
helye és nem Ternanban.
- K i kell igazítsalak. Khm. Ez egy Élő Könyv. Tisztá-
ban vagy vele, hogy mit jelent ez?
Az ifjú szerzetes arcán bizonytalan fintor futott át, de
dacosan csak azt mondta:
- H a lenne rá ideje, maga jött volna érte.
- M á r úgy érted, a mestered - kuncogott a pap. -
Viszont inkább téged küldött, mert úgy gondolja, ré-
gi ismeretségünk okán talán te lehetsz az, aki engem
jobb belátásra térít. Nos, ezúttal tévedett. Még egy-
szer megkérdem, tudod-e egyáltalán, mit akarsz elkér-
ni tőlem?
- B á r m i is az, a Városban a helye! - csapott hevesen az
asztalra a fiú, hogy felnyögött bele a gyalulatlan deszka.
- E b b e n , nos, nem egyezik a véleményünk - ingat-
ta fejét a pap. - A hebehurgyaságoddal pedig nem mész
semmire. Mint azt már máskor is láttuk... Az Élő Köny-
vek igazi ritkaságok - folytatta némi hallgatás után; talán
arra várt, hogy a másik lehiggadjon. - Legtöbbjük együtt
pusztult Pyarronnal és a Kódextárral. Amiről most beszé-
lünk, valódi kincs. A bölcsesség urának egy igen magas
rangú papja köthető hozzá, még az is lehet, hogy Elorand
maga. Az ő kulcscsontjáról van szó. Ezt, nos, természe-
tesen még meg kell vizsgálnunk, de biztosíthatlak, hogy
nekem már sikerült szót váltanom vele, és hamarosan be-
szélgetni is tudunk majd.
- A kulcscsonttal?
a hit vArosa • 205

- A z Élő Könyvek már csak ilyenek, fratte. A szó ha-
gyományos értelmében persze nem könyvek, ám lehet
bennük olvasni bizonyos, k h m . . . mentális módozatok-
kal. Azt hittem, ezt legalább tudod - mosolygott fejcsó-
válva.
Az ifjú szerzetesnek már a nyelve hegyén volt a csípős
válasz, de lenyelte hirtelen mérgét. Nem az a tizenöt éves
suhanc volt már, aki annak idején legszívesebben kime-
nekült volna a világból. Immár fratte Gaesnek nevezték,
bebocsátást nyert a Szent Városba, a két kezével segített
azt újjáépíteni a romokból, látta a Sírokat, látta a Gömb-
szentély szilánkjait és látta Selmo Aranykörét. A Mester
mellett dolgozott majd' öt éve.
- N e m lehet Elorand ereklyéje - mondta végül dac-
cal. - Őt maga alá temette a Gömbszentély a Fellegvár-
ral együtt.
- V a n n a k még csodák - mondta cinikus hangsúllyal a
pap. - Neked kell legjobban tudnod, hogy mi minden ke-
rült elő a romok alól, s mit hordtak szét a népek az első
időkben, mielőtt a pyarroniták megtiltották, hogy bárki
hívatlanul belépjen oda.
-Sírrablók - mordult az ifjú.
A férfi, aki a konyhába vezető ajtó melletti asztalnál
falatozott, most először fordult feléjük. Mintha tanako-
dott volna, hogy felálljon-e, végül mégis maradt a va-
csorája mellett, s nem lépett közelebb. A két másik a te-
kintetét egymásnak feszítette, a fiatalabb, aki háttal ült,
a lócát markolta maga mellett. A magányos férfi úgy
döntött, tán jobb is ez így. Visszafordult a tányérjához,
mint akinek más dolga sincs, de immáron minden ér-
zékével a háta mögött zajló vitára figyelt. Nagyot kor-
tyolt a kupájából, és hátradőlt székében, hogy mindent
halljon.
206 • .
-A ti szemszögetekből kétségtelenül sírrablók azok,
akik Pyarron emlékeit összegyűjtik - nyúlt Krad papja
a mázas korsó felé. Csendben hallgatta, hogy csordogál
a vörös bor a kupába. - Ám amíg ti itt eltemetkeztetek a
múltban, addig északon megépült az Új Város, s most ott
lobog Pyarron lobogója. Ott a helye mindennek, amit hi-
tünk az évezredek alatt felfedett előttünk!
Fratte Gaes összeszorított szájjal figyelte. Pontosan
tudta, miről beszél a másik. Látott ő már máskor is bí-
borszín papi lobogókat, porral lepett páncélú paplovago-
kat csatakos hátasaikon - vasalt batárokkal vagy anél-
kül. A Dúlás által szerteszórt ereklyéket gyűjtötték össze
szorgos hangyák gyanánt, s a Dorlan torkolatánál épülő
új város kincseskamráiba és templomaiba hordták azokat.
A Mester szerint a földeket gyengítették meg így, akarva-
akaratlan megnehezítve a pusztulás hordalékának eltisz-
tításán fáradozók dolgát.
-A Város Pyarron - mondta kurtán az ifjú. Állta a fér-
fi tekintetét. - A ti városotokat Ternannak hívják - szin-
te köpte a régi nevet.
- V a l a h a csakugyan ez volt a neve - értett egyet kellet-
lenül a pap. - Am azt hiszem, abban megegyezik a véle-
ményünk, hogy a Dúlás - finoman fogalmazva is - meg-
változtatta a dolgokat.
- E z volt a rendelése - bólintott fratte Gaes, és felemel-
kedett, úgy folytatta. - Jelzés volt. Intés. Csakhogy ti ott
északon semmit nem tanultatok ebből!
A pap kényelmesen kortyolt a fakupából, s intett a
szerzetesnek, hogy nyugodtan leülhet.
- T ö b b e t tanultunk belőle, mint gondolnád - szólt,
miután az asztalra eresztette poharát.
- N e m úgy tűnik - mondta morcosan az ifjú, de visz-
szaereszkedett. - Ugyanazt akarjátok felépíteni még egy-
a h i t v A r o s a • 207
szer, csak pompásabban s gazdagabban, mint azelőtt.
Pyarront Selmo építette, és romjaiban is Pyarron maradt.
Nem kell másik!
- A z t hiszem, értem, mit akarsz mondani - mélázott a
pap mesterkélt nyugalommal, és ismét a hús felé fordítot-
ta tekintetét. - De a ti Városotok immár képtelen ellátni
azokat a feladatokat, amiket az istenek ruháztak rá, múló
dicsőségével együtt. Az Államszövetségnek bástyákra is
szüksége van, nem csupán templomokra. Irányításra. Mit
tennétek ti, ha Krán újra előtörne a Fekete Határ mögül?
Te magad is láthattad - intett a késsel az ajtón túlra, a
Dorlan irányába - mi mindent sodornak még manapság
is erre a földre a gonoszabb helyekről érkező vizek. Ké-
pes lenne a te városod bármit is tenni az efféle fajzatok
ellenében? Tudjuk jól, hogy egyszer már nem sikerült.
- Lassan, megfontoltan, keményen beszélt. - Pyarron el-
bukott. Minden tiszteletem és sajnálatom mellett mégis-
csak elbukott.
- A z a Pyarron, amiről te beszélsz, gőgös volt és nagy-
ravágyó! - csattant fel a fiú. - Most azonban tiszta. Egy-
szerű és makulátlan. Az istenek megvédenék Krán elle-
nében!
Az ifjú szerzetes kemény tekintettel méregette a fér-
fit. Krad papjának kétsége sem volt felőle, hogy mély
meggyőződésből beszél. Talán igazat is adott volna neki,
ha máskor, más körülmények között találkoznak, most
azonban inkább arra ügyelt, hogy ő maga ne veszítse el
a fejét. Hogy ne hagyja magát kizökkenteni a nyugalmá-
ból. Kényelmesen megrágta a falatot, próbálta minden
ízében kiélvezni a porhanyós, fűszeres marhát. Leöblítette
a borral, mielőtt válaszolt volna.
- M e g e n g e d e m , még az is előfordulhat, hogy az is-
tenek valóban elfordítanák a városod alól a fekete hor-
208 • m.A.Q.U.S.
dákat, fratte. Talán éppen azért, mert azok ezúttal már
Új-Pyarron felé vonulnának. Ugyanakkor ki kell igazítsa-
lak. - Krumplit aprított a hús melletti pecsenyelébe las-
sú, megfontolt mozdulatokkal. - Pyarron nem volt sem
gőgös, sem nagyravágyó. Én ott voltam és láttam, te pe-
dig már csak azután, hogy rommá lett. Pyarron nagysze-
rű volt és túlságosan is messze világított. Túl messzire. -
Tűnődve piszkálta a zsírt a krumplival.
A szerzetes elgondolkodva figyelte.
- Pyarron volt a Fény - mondta a pap, s tekintetét az
ifjúra emelte. - Új-Pyarronnak is fárosznak kell lennie.
Ezért viszem oda az Élő Könyvet. Mégpedig Krad akara-
tából, nem másért.
- K r a d akaratából? - szusszant fratte Gaes, s minden-
tudó mosoly suhant át az arcán. - De mi van akkor, ha az
istened valami mást akar? - kérdezte. - Ha ti értelmezi-
tek rosszul a szavait?
- U g y gondolod, fratte, hogy más tervei lennének? -
A pap halkan felnevetett. - Alighanem tudnánk róla. Os-
tobaságot beszélsz.
- V a n jó pár dolog, amiről tudomásotok van és még-
sem tesztek semmit! - dőlt előre a szerzetes.
- Kemény szavak - ingatta a fejét a pap, és újabb darab
krumplit cserkészett be kése hegyével. - Mire is gondolsz
pontosan? - szemöldökráncolva kereste a fiú tekintetét.
-A vidéket a Város szolgálói tisztították meg - fújt
egyet az ifjú, mint aki végre ismerős terepre ért. - A Mes-
ter és a Szentikrek. Ternan tudván tudta, hogy mi a hely-
zet Pyarrontól délre, mégsem tett semmit. Maradhatott
volna a Tanáccsal együtt Viadomóban. Semmi szükség
nem volt új város építésére.
- N o s , engedd meg, fratte, hogy több részletben vá-
laszoljak. - A kést, akár valami kardot emelte kettejük
a h i t v A r o s a • 209
közé, miközben könyöke az asztalon maradt. Nem volt
fenyegető a mozdulat, de a másik akár akként is értel-
mezhette volna. A pap bízott benne, hogy így tesz, ő
mindenesetre tanítópálcaként intett vele, ahogy beszélt.
— Előszörre: Új-Pyarron tudja, mi mindent köszönhet a
csodakeltőknek.
- N e m úgy tűnik - vágott közbe a szerzetes, ám a fér-
fit látszólag nem zavarta a dolog.
- M é g ha nem is akarsz tudomást venni róla, igenis
küldtünk segítséget, alkalmasint erőnkön felül. Darton
papjai már akkor járták a holtvidékeket, amikor te meg-
születtél. Dreina paplovagjai elsőként jelentek meg azo-
kon a helyeken, melyek rendért és törvényért kiáltottak.
Gilron papjai a mai napig a gátrendszerek megreparálásá-
val és a szél hajtotta szivattyúk életre keltésével áldoznak
istenüknek. Krad papjai pedig... nos, a szertehullott tudás
összegyűjtése mindennél fontosabb számunkra. — Újabb
lendületet vett, és intőn megemelte a kést. - Új-Pyarron
szervezte meg, hogy a menekültek rendben térhessenek
vissza a felprédált vidékekre. Még a manifesztáció elől fu-
tóknak is juttattunk földeket. És biztosíthatlak, ott fenn, a
tengerparton is akad tennivaló, több mint elég.
Letette a kést és megtörölte a száját.
-Másodjára: Viadomo ugyan erős bástyája a szövet-
ségnek, de helyzeténél fogva alkalmatlan például a mani-
fesztáció elleni küzdelem irányítására.
A szerzetes gúnyos mosollyal szólt közbe: — A ma-
nifesztáció még semmilyen formában nem jelentkezett,
de a Papi Szék már régen lerakatta az új város alapkö-
vét. Sőt már egy jó évvel a manifesztáció előtt nekilátott
Viadomóból kiköltözni. Ne mondd, hogy ez csupán bölcs
előrelátás! Kapzsi, bírhatnék nagyravágyás, semmi több!
Bástyákra, elismerem, szükség lehet, de palotákra sem-
210 • m.A.Q.U.S.
miképp! - A szerzetes egészen belepirult, olyan lendület-
tel szállt vitába a férfival.
- Pyarron többet tudott a manifesztációról, mint te azt
gondolnád, de talán nem az én tisztem lenne erről téged
kiokosítani, gyermek - mondta elnéző mosollyal Krad
papja, majd folytatta: - Harmadjára: az istenek kegyét
továbbra is élvezi a tervünk. Magyarázhatnád-e mással,
hogy egy új Gömbszentéllyel ajándékozták meg a váro-
sunkat?
- V a n azonban egy nagyon fontos különbség - emelte
fel intőn ujját fratte Gaes. — Pyarron Gömbszentélye Selmo
lakhelye volt. A tiétekben nincs senki és semmi! Üres!
A szakállas férfi szórakozni tűnt.
- E z t akár a mestered is mondhatta volna - mosolygott
elnézően. - Sőt alighanem ő is mondta, a városotok szo-
kásos hebehurgya vádjai, semmi több. Ámbátor szerintem
fogalmatok sincs, mi van a Gömbszentélyben. Ezt az újat
még csak nem is láttátok. Ellenben például velem.
Az ifjú szája megrándult egy pillanatra, de uralkodott
magán.
Nyikorgó léptek közeledtek a padlaton. A fogadós je-
lent meg, kezében két olajméccsel. Az egyiket a magá-
nyosan üldögélő férfi asztalára tette, majd a két egyház-
fi felé indult.
- Ezeket elviheted - intett a vacsora maradványaira a
pap, miközben a ráncos képű fogadós elhelyezte az aszta-
lon a mécsfényt. - Köszönöm. Nagyon ízletes volt.
- V á l j é k egészségére, derra! - vigyorgott fogatlan mo-
sollyal a fickó, majd bátortalan mozdulattal a szerzetes fe-
lé fordult. - Fratte, kinyittassak egy szobát neked?
-Ó, nem — intett az ifjú. — Nem tudnám megfizetni.
Viszont, ha meghúzhatnám magam az istálló végében,
hálás lennék érte.
A hit VÁROSA • 211

-Megtiszteltetésnek venném, de én pénz nélkül is
elkvártélyollak, fratte. Csodakeltővel jársz. Van üres szo-
bám, több is, mint szeretném. - Fancsali arccal intett kör-
be. - Nem nagy a forgalom, láthatod.-
- A k k o r sem szükséges, köszönöm — fordult vissza az
ifjú asztaltársa felé. - A nyugodt álomhoz tiszta lélek kell,
nem puha derékalj - mondta, ezúttal már a szakállas fér-
finak.
- A h o g y gondolod - felelte a fogadós, és elsomfordált.
A'magányos alak a konyhaajtó melletti asztalnál óvato-
san újból hörbölt a borából, mintha ugyan ez a csepp zaj
ráirányíthatná a figyelmet. Ettől azonban nem kellett tar-
tania, tudta jól. A beszélgetés érdekes irányt vett, s bár
Pyarron és az Új Város vitája soha nem érdekelte különö-
sebben, bizonyos volt benne, hogy előbb-utóbb elhangzik
majd olyasmi is, ami a hasznára lehet. Mindaz, amit ed-
dig az ereklyéről — vagy Elő Könyvről, bárhogy nevezte
is a pap - elhangzott, érdekesnek tűnt. Sajnos azonban is-
merte az efféle szócsépléseket, s így azt is tudta, türelem-
mel kell lennie, hátha hirtelen felindulásában ez a két fickó
valamit kikottyant. Az idősebbik a tudás istenének papja
volt, túl büszke ahhoz, hogy valóban tanítson is, a fiú meg-
gondolatlan ábrándozónak látszott, akit a romváros meg-
szállottjainak sikerült teljesen megbolondítaniuk. Mégis
benne bízott inkább: talán az ifjonti hév feldühíti annyira
a vén prédikátort, hogy mást is kikotyogjon az ereklyéről.
Az események hamarabb fordultak a kedvező irányba,
mint azt gondolta volna, bár az is igaz, hogy ha utólag
megkérdik, elismeri, hogy végül nem pontosan az sült ki
a dologból, mint azt tervezte.
Az ifjú leplezetlenül méregette a papot.
— Párbajt ajánlok — mondta végül.
A pap elmosolyodott.
212 • m . a . q . u . s .
- N o c s a k . Remélem, nem botvívásra gondoltál, fratte
- intett az asztal mellé támasztott égerfaágra. - Abban
alighanem legyőznél.
— Korántsem. Ha meggyőzlek az igazamról, visszafor-
dulsz az ereklyével a Városba. Ahol a helye van. Ellenke-
ző esetben viheted, ahova akarod.
— Ohhohhóó... Ez igen magabízón hangzik - mondta a
pap. - Mintha ugyan bármi mást el tudnál képzelni, mint
hogy fölém kerekedsz. Ugyanakkor kíváncsivá tesz, mivel
gondolod alátámasztani az érveidet. Nem hiszem, hogy
bármit tudnál mondani, amiről ne lenne tudomásom...
de hátha mégis. Ám legyen. Az a legkevesebb, hogy vé-
gighallgatlak, mielőtt nyugovóra térnék.
- E z igen magabízón hangzik - nézett rá az asztal
túlfeléről keskeny mosollyal a szerzetes.
- T a l á n igen - nevette el magát Krad szolgája. - Még
az is lehet, hogy nem alaptalanul. Ám egy dologra figyel-
meztetlek előtte. Már melegítik a fürdővizemet. Én pedig
forrón szeretem az olyasmit.
— Nem tartalak fel sokáig. Nem a szószátyárságomról va-
gyok híres. Amit pedig mondani fogok, az még egy magad-
fajtának is könnyedén átlátható és tiszta lesz. Hamar meg-
hozhatod a döntésedet. Szóval: elfogadod az ajánlatomat?
Áll az alku? - Különös fény csillogott az ifjú szemében.
A szakállas férfi gondolkodni látszott, de csupán egy
pillanatig. Azok magabiztosságával csapott a felé nyúj-
tott tenyérbe, akik tudják, hogy nem tévedhetnek.
-Áll.
A szerzetes elvigyorodott, mint a vadász, ha meglátja a
lépbe ragadt madarat.
- C s a k arra kérlek, ne dacból és konokságból dönts,
hanem az érzelmeid és az értelmed szerint. Vagy nagy ké-
rés lenne ez?
A pap csendben ingatta a fejét.
- Ennyit megígérhetek. Az elme érvei előtt hiba lenne
nem meghajolnom, bár kétlem, hogy akármi újat tudnál
hozni a mi ügyünkben. Lássuk hát!
-Elöljáróban csak egy kérdés: hol találtad az erek-
lyét?
- N e m hiszem ugyan, hogy ennek bármi köze lenne
a beszélgetésünkhöz - dőlt hátra a pap, kezét összefon-
va a mellkasán, a vékony láncon csüngő aranykör alatt. -
De hogy lásd, komolyan veszlek, hát elárulom. Lahadnak
hívják a helyet. Valaha komoly erődítés volt, ma csupán
néhány lerontott torony a Csendmély nevű tó partján, Vil
Fyalastól északkeletre.
- I s m e r e m - bólintott fratte Gaes.
- O t t találta befalazva egy elhagyott romkápolnában
az Aranykör egy lovagja. Egy kisebb szekta élhetett még
ott néhány éve, mára valami ragály vagy az éhség el-
vitte valamennyit. Az Aranykör lovagja megvárta, amíg
megfelelő módon elszállíthattuk, s most itt hátul issza
jól megérdemelt borát a többiekkel - intett a pap a hát-
só terem, a dünnyögő beszélgetésfoszlányok felé. A foga-
dós éppen oda tartott, kezében két másik mécsfénnyel.
- Miért kérded?
- Csak tudni akartam - vont vállat az ifjú.
- N e m vagyunk sírrablók, ha erre akartál kilyukadni -
húzta el a száját a pap. - Csak nem gondoltad, hogy a vá-
rosodból oroztuk el? Oda bejutni sem egyszerű, ezt neked
kell tudnod a legjobban.
- J á r t á l már odabent? — kérdezte kíváncsi félmosollyal
a szerzetes.
- N e m - ismerte el a pap. - Nem akadt hozzá megfe-
lelő passzusom, de beszéltem olyanokkal, akik látták Ko-
lostorvárat.
214 • m . A . Q . U . S .
- A h , szóval nem - húzta ki magát elégedetten az if-
jú. Merengeni tűnt.
- M i n gondolkodsz?
- C s u p á n azon, hogy a ti Pyarronotok parancsolatai
szerint nem tilos a tolvajlás. Ugyanakkor kötelező gaz-
dagságra törekedni. Pénzhalmozásra.
- U g y a n nem tudom, miként kerül ez ide, de a tisz-
tánlátásod kedvéért: a parancsolatok a lelki gazdagság-
ra vonatkoznak.
— No hiszen — intett a szerzetes.
- S e l m o hirdette ki a parancsolatokat.
- Á l l í t j á t o k ti! - dőlt előre nekipirult arccal fratte
Gaes. - A Mester szerint, ha valóban Selmo hirdette vol-
na ki azokat, másként fogalmaz. Erősebben.
— Ha el akarod kezdeni a vádaskodást a meghamisított
tételekről, meg a többi eszelős ostobaságot, hát most fi-
gyelmeztetlek, hogy akár bele se fogj! Hallottam már ép-
pen elégszer, s ezúttal sincs kedvem többet foglalkozni vele,
mint eddig. - A pap felemelkedett a lócáról, mintegy jelez-
ve, hogy komolytalan vitában nem hajlandó részt venni, de
végül engedett az ifjú pillantásának, és egyelőre visszaült.
- N e m . Épphogy másfelől próbálkoznék, mert tudom,
hogy a magatokféle mindent tagad, amihez egy kicsit el
kellene gondolkodnia.
—Újfent erős és tiszteletlen szavak, ifjú fratte - csóvál-
ta fejét a férfi. - Ne kockáztasd, hogy már most itt hagy-
jalak a fürdőm kedvéért!
-Bocsáss meg — mondta az ifjú, de cseppet sem lát-
szott bűnbánónak.
A pap végül csak legyintett.
— Folytasd inkább!
-A régi pyarroni eszme elbukott! - Az ifjú szinte kiál-
tott. - Az istenek lesújtottak rá a kevélységért és a gőgért.
- V a l ó b a n súlyos csapást szenvedett, de bukásnak azért
nem nevezném — ingatta fejét higgadtabban a szakállas
férfi. - Végül pedig mégis felülkerekedett és kisöpörte az
orkokat meg a nomádokat is az Államszövetség területé-
ről. Sőt soha nem engedte a Hat Város vagy akár Predoc
területére. Ezt te magad sem tagadhatod.
- D e az nem az eszme diadala volt, hanem az itt élők
élni vágyása - csapott a levegőbe a szerzetes. - A gyengék
megerősödése. Nogren vagy a Szentikrek. Ternan azóta is
csak a sebeit nyalogatja. A hatalmatok meggyengült.
-Érdekes, hogy ezt mondod. Miért is? — nézett
furcsállkodva az ifjúra a pap.
- É s a két zsinat? - horkantott a szerzetes. - Viado-
móban egyként szavazta meg mindenki, hogy maga fö-
lé emeli az Inkvizíciót. Olyan hatalmat adtatok a kezébe,
mint soha azelőtt!
- Ám ezzel arra érdemes személyek bölcsen sáfárkodnak.
— O, igen, természetesen, hiszen láttunk már effélét
nem igaz? Innen már csak egy lépés a zsarnokság — mond-
ta csendesen az ifjú, és komoran pillantott a másikra.
- Hm - morrant a pap. - így is lehet nézni, de te rossz
szemekkel és rossz irányból teszed, és még csak nem is
először. Ez nem fordulhat elő. Nem becstelen senkiháziak
kapták kézbe ezt az erőt.
- M é g s e m értetek el vele mást, mint felfokoztátok az
ellenségeskedést mindenütt. Ha hivatásos gyanakvókat és
kétkedőket helyezünk az igaz hittel gondolkodók helyé-
be, az nem szül jó vért. Csak aggályokat és félelmeket.
— Én nem így látom.
- K á r - csóválta a fejét az ifjú. - És a másik zsinat.
Syburr. Szerinted az a Papi Szék erejét mutatta vajon?
- O t t voltam Syburrban - mondta a pap. — Ott a Szék
igenis megmutatta az erejét. Egyben tartottuk az egyhá-
216 • m . A . Q . U . S .
zat, s erősebbé tettük. A tévtanítások nem feszíthetik szét
sem most, sem később! Hibásak lesznek a végkövetkezte-
téseid, ha így fogsz neki az okoskodásnak.
- Pyarronról is azt gondoltátok, hogy örökké állni fog.
És akkor is hibázol, ha csupán okoskodásnak véled a sza-
vaimat.
- T é n y , hogy az északi egyházatyák Syburrban elve-
tették a sulykot - dőlt előre a szakállas férfi. - De úgy
hiszem, a selmovita tanok ereje és igazsága végül mégis
jobb belátásra térítette őket. Félretettük az ellentéteket,
hogy közös jövőnket erősíthessük.
- O , igen a közös jövő! Amit hárman négyféleképpen
képzelnek, miközben maga a hit az, amely leghátrébb
szorult! A Mester úgy tanítja, hogy Syburrban megro-
gyott a hit. Én úgy vélem, az sem lehetetlen, hogy va-
lamiféle egyházszakadás van készülőben. Nem választ el
bennünket sok attól, hogy legközelebb a Sheralon túliak
bejelentsék, kívánatos lenne egy északi Papi Szék felállí-
tása is Erigow központtal - természetesen a könnyebb-
ség kedvéért.
- É s még azt mondják, a pyarroniták nem foglalkoz-
nak politikával - mosolyodott el keserűen a pap. Bort töl-
tött magának.
- Ok nem is - felelte az ifjú. - Az én néhai családom
azonban mindig körültekintően helyezkedett és ügyesen
elemzett. Talán nekem is a véremben van, hogy odafigye-
lek a külvilág apróságaira. Habár a Mester szerint nem ez
lenne a dolgom, s túl sok időt elvon más cselekedetektől.
Alighanem igaza is van.
-Kétségtelen. No és talán még fiatal is vagy az ilyes-
mihez. ..
- V a n n a k , akik így gondolhatják, valóban. - Daco-
san húzta ki magát ültében - Én megfordítanám a dol-
got. Akkor születtem, amikor Pyarron romjain megkez-
dődött a Város felépítése, az új időkkel jöttem a világra
egy szétesett és meghasonlott korban. Amikor mást sem
lehetett látni, csak zűrzavart és fejetlenséget. Családom
révén lehettek volna kapcsolataim, hogy egészen magasra
emelkedhessek, ha a papi pályát választom és elfogadom
Ternan szavát irányadónak. Akadtak mások körülöttem,
akik ügyesen tudtak helyezkedni, ám én ezt gyűlölni va-
lónak és hazugnak gondoltam.
— Ó igen, a magasabb erkölcsök és szempontok — gú-
nyolódott a férfi. Az ifjú ezúttal ügyet sem vetett rá.
- M o s t érzem, hogy van életem. A magam ura vagyok.
Olyan tanítóm van, aki igaz és aki tesz is az igazáért. Volt
egyszer egy ember - hunyorított a férfira—, aki azt mond-
ta, csak akkor élhetek igaz életet, ha a szívem vezet.
- E z t most értsem vádbeszédként? - tárta szét karját
a pap.
— Ú g y érted, ahogy akarod — intett az ifjú és egy idő-
re elhallgatott, talán, hogy a másiknak legyen ideje meg-
emészteni az elhangzottakat. — Igazából csupán azt akar-
tam vele mondani, hogy a Dúlás óta más idők járnak,
és nem feltétlenül kellene a régi hibákat újfent elkövetni.
— Ha hiszed, ha nem, ezt magam is így gondolom —
húzta fanyar mosolyra a száját Krad szolgája.
- Á m az új időknek nem feltétlenül a katonáknak vagy
az inkvizítoroknak kellene irányt szabnia — vélte az ifjú.
Elégedetten fonta össze karjait maga előtt.
- T e g y ü k fel, még ebben is egyetértek veled - mond-
ta mély sóhajjal a pap —, de ez sem jelenti azt, hogy eddig
meggyőztél volna az ereklyével kapcsolatban. Valóban,
Pyarronnak fényoszlopnak kell lennie, nem kalapácsnak.
Meg kell tudnia védeni magát, de soha nem lenne szabad
először ütnie.
218 • m.A.Q.U.S.
- Ezt tudják az Oroszlánszív lovagjai is? - csóválta a fe-
jét fratte Gaes. - A megveszett dartonita próféta seregei-
ről ne is beszéljünk...
- I s m é t szólok, nem ezzel fogsz rávenni, hogy megfor-
díttassam a határomat - már ha egyáltalán képes lennél
rá. Próbálj inkább az ereklyéről beszelni, vagy ha más már
nem jut eszedbe, engedj a fürdővizemhez, eleget melegí-
tettem a csizmáimat!
- N o s , igen - vett újfent nagy levegőt az ifjú. - Azt
mondtad az imént, hogy még nem jártál a Városban.
- í g y igaz, s nem akarok neked valótlant állítani to-
vábbra sem - vetette hátát türelmetlenül a meszelt fal-
nak Krad papja.
- P e d i g talán segítene megvédeni az igazamat, ha már
legalább egyszer bejutottál volna a falak mögé. Akkor
tudnád, hogy nem a levegőbe beszélek, s nem gondolnál
ostoba hencegőnek.
- I g y e k s z e m nem a koruk, hanem a tetteik alapján
megítélni az embereket, s ha hiszed, ha nem, nagyra tar-
tom az erőfeszítéseiteket, amit a Délvidék helyreállításá-
ra tesztek.
- M é g az is lehet - bólintott megengedőn, s némiképp
elégedett hangon az ifjú. - S talán az is elegendő, ha a Vá-
rosról és Krad terveiről beszélek neked.
-Kíváncsivá teszel - mosolygott finoman a pap. - Mi
olyasmit tudhatsz Pyarron romjairól és istenemről, amiről
ne lenne tudomásom?
Az ifjú szerzetes nagyot sóhajtott. Pyarron képe me-
rült fel benne, s valahogy tökéletes nyugalom szállta
meg egy pillanat alatt. Lelki szemei előtt a Város öles fa-
lai jelentek meg, a kettős csúcsú tanúhegy a Dorlan part-
ján, a mérhetetlen törmelékmező, mely lassan eltűnt, s
mindenféle épületté alakult a szerzetesek kitartó mu'n-
kája nyomán. Ha létezett Új-Pyarron, hát a Város volt
az, mely elfeledte a pompát és a hivalkodást. A leron-
tott paloták köveiből szerény szerzetesi lakásokat építet-
tek, szűk, dísztelen utcákat, melyek vékony járatokként
kúsztak fel a domboldalon, mely egykor a Fellegvárat
tartotta a hátán. Apró, szerény lakok voltak ezek, szür-
ke és fehér kőből emelt hajlékok, lépcsőkkel és agyagte-
tőkkel, vízelvezető csatornákkal és kicsiny belső udva-
rokkal. A számukat megbecsülni is lehetetlen volt, a mai
napig egyre újabbak épültek a rompaloták és kereske-
dőraktárak csarnokaiból kialakított templomok körül.
A szövevényes utcalabirintus csomópontjain, a hegyol-
dalról kis terecskékre aláfutó kanyargós lépcsők lábainál
szobrok vigyáztak az itt lakókra. A törmelék alól kerül-
tek elő ezek, csakúgy, mint a házak szemöldökfái vagy
néhány apróbb faragás, amit újfent beépítettek az egy-
re növekvő városba. Óvja és védelmezze az odaérkezőket,
akik mindent a vaskos falakon kívül akartak felejteni.
Az elmúlt éveket, a Dúlás borzalmait, az istenek csapá-
sát. A csalódásokat.
A Város a remény lakhelye volt, s egyként befogadott
mindenkit, aki ezt a bizonyosságot választotta, az odakint
döglődő káosz és halál helyett. S míg idővel a kinti világ is
lassan visszanyerte rég elfeledett arcát, a Város ismét az-
zá lett, ami régen volt - hatalmas és erős menedék — még
ha megváltozott formában is.
A Város befogadott és védelmezett. Szerzetesi közös-
sége, kolostorai vigaszt nyújtottak a háborúban meg-
csömörlötteknek, katonákat fogadott falai mögé, akik a
megtisztult eszményeket akarták megóvni, papokat, akik
új tűzzel a lelkükben fordultak a kivagyi világot meg-
rendszabályozó istenek felé. Dolgos kezeket, akik új és új
tárgyakat ástak elő a romok alól.
2 2 0 • m.A.Q.U.S.
Az ifjú szerzetes előtt a hegytetőn újjáépült nagy-
templom csarnokai rémlettek fel a közös imákkal, ahol
ezrek zsolozmázták a bűnbánás verseit. A vezető szerze-
tesek lakhelyéül szánt szerény szállások, a hatalmas pusz-
ta tér a néhai Fellegvár déli falai helyén, ahol jelképes
sírt emeltek minden hősnek, aki a Dúlásban adta életét
Pyarronért. A kertek, ahol már ismét fák álltak - húszesz-
tendős gyümölcsös - a reménység és az istenekbe vetett
bizalom jelképei. Az Aranykör, mindaz, ami megmaradt
a néhai Gömbszentélyből, amit azután a két kezükkel ka-
partak elő a romok alól, ahol sértetlenül pihent éveken
át. Tökéletes ívben feküdt most ott, ahová valaha zuhant,
rézsút megdőlve a hegyoldalon egy lejtős térség közepén.
Oszlopos kerengőt építettek az embermagas aranyszalag
mellé, lépcsős kapukat, hogy belülre léphessenek a nyu-
galomra és reményre vágyakozók. A Kör határolta teret
kőlapokkal fedték le, közepére templomot emeltek száz
imafülkével, hogy a csendet és igazságot keresők elvonul-
hassanak a legszentebb helyre, amit a Város ismert.
A kicsiny szentélyek jutottak eszébe, mélyükön csont-
ereklyékkel és a szentek szobraival, a templomtornyok,
melyek a lerontott paloták helyett nyúltak most az ég-
re városszerte. A romok alá vezető kőfolyosók és kaver-
na-kápolnák, a hatalmas osszáriumok, melyek sötét já-
ratainak falát az évtizedek alatt összegyűjtött csontokkal
borították. A koponyacsarnokok mélyen a Város alatt a
sárgán mosolygó holtak fejeivel.
- N o s ? - nézett az ifjú szerzetesre Krad papja. Ujjai-
val elmélázón simogatta szakállát. Az ifjú mely lélegze-
tet vett, mintha ugyan a végső érveit szeretne elősorolni.
A magányos férfi a túlsó asztalnál nyelt egyet.
- M a g a d mondtad, hogy Ternannak fáklyává kell vál-
nia, ha azt akarjuk, hogy túlélje és értőn uralja az elkö-
vetkezendő éveket. Ezért akarod magad is odavinni az
ereklyét.
- í g y igaz - bólintott a pap.
-A Város már most is az. Tiszta fénnyel világló köz-
pontja a tudásnak és a hitnek - szikra gyúlt az ifjú szemé-
ben. - N e m csupán templom, de erős bástya is, ha kell.
Mégpedig olyan menedék, amit az istenek támogatnak -
bármit is mondasz a te Ternanodról.
- Azt hiszem, az isteneknek végső soron mindegy, mi-
lyen eszközökkel segítjük elő a hit védelmét - felelte a
pap. - Úgy lehet, egyként kedves nekik mindaz, ami Új-
Pyarronban és ami a Városodban történik. Semmi mással
nem tudom magyarázni az új Gömbszentélyt, sem a vi-
tathatatlan segítséget, amit a csodakeltők - vagy akár a
Kolostorváros papjai és szerzetesei kapnak. Elismerem és
tisztelem a városod tisztaságát, de nem hiszem, hogy az
Élő Könyvnek ott lenne a helye.
- M e g l e h e t . Ám mivel sosem jártál a falakon belül,
nem vagy birtokában az olyan tapasztalásnak, mint én
m a g a m , soha nem érezted azt a kegyet és erőt, ami a Vá-
rost védelmezi. - Fratte Gaes összekulcsolt kezeit az asz-
talra ejtette, úgy nézett a másikra. - N e m hazudok, ha
azt állítom, más ott a lét. Mindig védtelennek érzem ma-
gam, ha el kell hagynom. Másra sem tudok gondolni,
mint hogy visszatérhessek. Ha csak egyszer belélegeznéd
a levegőjét, alig hiszem, hogy valaha ismét kedved len-
ne elhagyni.
- T a l á n igen, talán nem - felelte a p a p fejcsóválva.
- Mivel sosem j u t o t t a m be, erről nehezen állíthatnék
bármit, de nem kételkedem benne, hogy te valóban így
érzel.
- M i n d a z , amit ti Krad és a Tudás nevében összegyűj-
tőtök és eloroztok a Város elől, csupán megosztja a hit ere-
222 • m.A.Q.U.S.
jét. Minden, amit Ternanban akartok felhalmozni, csupán
a töredéke annak, ami már most a Városban van — akár el-
temették a romok, akár előkerültek onnan. Látnod kellene
mindezt, mielőtt végleg elvesznél Pyarron számára!
— A fiatalságodnak tudom be, hogy így vélekedsz - va-
lamint annak, hogy te pedig északon nem jártál soha.
— De ne tagadd, szívesen belépnél a Városba — mondta
az ifjú. — N e m lehetnél Krad papja, ha nem vonzana az a
tudás, amit azok a falak óvnak.
- M é g ha így is lenne, alig hiszem, hogy erre hamarost
sor kerülhetne - ingatta fejét némiképp békülékenyeb-
ben a férfi.
Az ifjú szerzetes szeme felcsillant.
- H a az ereklyével visszafordulsz és a Várost válasz-
tod, személyesen léphetnél be a kapuján. Erre a szava-
m a t adom.
- A r r ó l volt szó, hogy meggyőzöl, nem pedig arról,
hogy megvesztegetsz - mondta a pap. Szándékosan fo-
galmazott erősebben, s a hatás nem is maradt el. Az if-
jú szemöldöke összeszaladt egy pillanatra, de inkább böl-
csen hallgatott egy darabig.
— Vannak ott dolgok, amelyek eleddig nem kerültek a
külvilág tudomására — kezdte halkan, amikor ismét meg-
szólalt.
- N o c s a k . - N e m lehetett eldönteni, a pap tréfál-e,
vagy valóban felkeltette az érdeklődését amit hallott.
— Én pedig felhatalmazást kaptam a Mestertől, hogy ha
kell, téged is beavathatlak. Ha ezen az áron tudlak csak
megfordítani.
Cinkos tekintettel méregette a papot, akárha valamely
összeesküvésbe vonná be.
— Beavatás... Mondjuk úgy, kíváncsivá tettél — nézett
rá töprengve Krad szolgája.
— Az Aranykörről bizonyosan tudsz már. — Az ifjú las-
san, óvatosan beszélt. Egészen halkra fordította a szót.
A magányos férfi a szomszédos asztalnál azon kapta ma-
gát, hogy már nem is érti őket. A sercegő mécsfényt bá-
multa maga előtt, majd egy rövid mentális gyakorlattal
megélesítette érzékeit. Lehunyta a szemét.
— Igen, néhány éve eljutott ez a hír hozzánk — felelte az
ifjúnak a szakállas férfi.
- A k k o r azt is tudod, hogy jóllehet a Gömbszentély
megsemmisült, de mindazon figyelmeztetések, melyeket
az istenek az Aranykör makulátlan falán időnként meg-
jelenítenek, továbbra is olvashatók a hozzáértők számára.
— Hallani ilyesmit - felelte a pap. - Sőt, úgy tudom,
maga Selmo figyelmeztetett elsőként a manifesztáció le-
hetséges eljövetelére.
- í g y igaz - mondta az ifjú. - Mostanában a Kör új
dolgokról beszél. Sötét korról. Pusztulásról és halálról. Új
csillagokról és új holdról.
— Valóban? - A pap most először tűnt valóban érdek-
lődőnek. — És mikorra várható mindez?
— Pontosan persze nem tudni - tárta szét karját az if-
jú szerzetes -, de nemsokára. Talán hamarabb, mint azt
bárki gondolná.
— K h m — mormogott a férfi.
- E b b e n a sötétben lesz igazi fáklya a Város. N e k ü n k
jutott az a feladat, hogy megvédelmezzük a tudást és a
hitet az új kor hajnalán. A nyolcadikban, az istenek ren-
delése szerint.
-A nyolcadkor eljövetele még meglehetősen bizonyta-
lan — vélte a pap. - Két egyforma jövendölést nem hal-
lani róla.
— Viszont megállíthatatlanul közelít ez az idő. Mi más-
ról szólna a Dúlás vagy a manifesztáció? Mi mást jelezhetne
224 • m . a . q . u . s .
Északfölde legutóbbi nagy háborúja? Közel az idő, ám Krad
maga gondoskodott róla, hogy jobban felkészülhessünk rá.
Ez az a terv, amiről már beszéltem neked, de te kinevettél.
— Ha valakinek, hát nekem tudomásom lenne a dolog-
ról — húzta ki magát a pap.
— Talán engem küldött, hogy megvilágosítson - nézett
rá fratte Gaes.
— Hírt hoztál volna az én uramtól? - kétkedő mosoly
játszott a pap arcán.
- N e v e z d így, ha jónak látod - bólintott a szerzetes.
Óvatosan nyelt egyet, mielőtt belevágott volna. - A felső
kolostor apátja egy titkos kavernára bukkant a múlt hó-
napban a néhai Fellegvár alatt.
Krad papja összekulcsolt kezeire támasztotta az állát.
— Ez a járat valaha a Fellegvárhoz tartozott, elfeledett
és rejtett lépcsőkkel, talán soha nem bukkan rá senki, ha
maga az erődítés nem omlik darabjaira a vég óráiban.
— Mit talált az apátotok?
— Egy sötét járatot, a végén kicsiny fülkékkel és ap-
rócska termekkel. Úgy gondolja, az ostrom első napja-
iban használták, ám végül sem idejük, sem erejük nem
volt már a védőknek, hogy foglalkozzanak vele. Ládák-
kal zsúfolták tele ezeket, zsákokkal és kötegekbe fogott
kéziratokkal.
— Azt akarod mondani...
- I g e n . A Kódextár egy részét menekítették ide Krad
szolgái az ostrom kezdetén. A töredékét csupán, ám ez is
sokkal több, mint amit bárki remélhetett ez idáig. Igazi
csoda. És a Város rendeltetett arra, hogy továbbra is oltal-
mazza. Annak az ereklyének is ott a helye, amit te akarsz
most északra vinni.
- K r a d nevére... - A pap valóban meglepettnek tűnt.
— N e m tévedsz?
a h i t váROsa • 225
— Aligha. - A szerzetes arcán széles mosoly játszott. -
Nos?
Csend ült közéjük. A szakállas férfi a mécsfényen me-
rengett, kezei öntudatlan táncot jártak egymáson.
— Meg kell fontoljam a szavaid - felelte aztán óvatosan.
- Meglehet, tanácsot kell kérnem Pyarrontól.
- M i n d e n t megkaptál már Pyarrontól, amit tudnod
kell - m o n d t a az ifjú. - Ternantól csak tétovázást és halo-
gatást nyernél. És elfogadtad a párbajt.
A szakállas férfi hosszan hallgatott. Talán meg is köny-
nyebbült, amikor a háta mögötti lépcsőről léptek zaját
hallották.
Amikor a recsegés felé fordultak, vastag derekú, mo-
solygós szolgáló állt a fagrádics alján, a kezében lobogó
lángú gyertya.
— Kész a fürdőd, derra - mondta tisztelettel.
Krad szolgája felemelkedett a lócáról, és lassú mozdu-
latokkal összeszedte a holmiját. A szarvasbőr kesztyűt, az
éjkék felleghajtót.
— Köszönöm, kedves - nézett a lányra. - Azonnal me-
gyek.
A lány térdet hajtott és a szerzetes felé fordult.
- A k a d még forró víz, fratte - mosolygott az ifjúra. -
Ha gondolod, egy másik dézsát is megtöltők, s m a g a m
csutakolom le rólad az út porát. Bizonyosan rád férne.
- N e m , köszönöm - válaszolt gyorsan az ifjú, s arcát
pír f u t o t t a el. - Inkább térj nyugovóra te is! - intett.
A lány kivillantotta fogait, ismét pukedlizett és fene-
két riszálva eltűnt a hátsó helyiség felé.
— Parázna nőszemély — morogta a szerzetes.
- O , nem — nevetett könnyedén a pap, talán csupán
azért, mert nem kellett hirtelen Kraddal és a Kódextárral
gondolnia. - Csupán játszik veled, hisz tudja, hogy eré-
226 • m.A.Q.U.S.
nyesnek kell lenned. Ha pedig mégis leszedi valahogy ró-
lad a csuhát, hát legfeljebb eldicsekedhet a környéken,
hogy a szépsége még a pyarroniták fejét is megzavarja.
- A z enyémet ugyan nem - felelte dacosan az ifjú, de a
pír csak nem tűnt az arcáról.
- V a l ó b a n ? - nézett rá a pap félmosollyal. - Talán
mégis...
- Ne akard másra terelni a szót - nézett rá dacosan az
ifjú. - Nos, miként döntöttél?
- Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem késztetsz gon-
dolkodásra, fratte. A csodakeltőd elégedett lehet veled.
Magam mondanám meg neki, ha találkoztunk volna.
- É s ? - Az ifjú tekintete izgatottan csillant.
- A l s z o m egyet a mondandódra - válaszolt a pap. -
Holnap reggel megkapod a választ.
- Rendben - biccentett a szerzetes. Elégedettnek, biza-
kodónak tűnt. Ő maga is felállt az asztaltól és a férfi elé
állt búcsúzásképpen.
Csend ereszkedett közéjük, csupán a fogadó hátsó ré-
széről hallatszott a ternaniak beszélgetése. A férfi szólalt
meg előbb.
- E m b e r lett belőled. - A pap hosszasan fürkészte, vé-
gül jobbjával tanácstalanul megpaskolta a fiú vállát. -
Noir hozzon pihentető álmokat, öcsém!
- C s a k ú g y neked is, bátyám! - nézett rá vissza a szer-
zetes.
Krad szolgája megfordult és kényelmesen felsétált a
nyikorgó lépcsőn az emeletre. Az olajmécs fénye halvány
folttal maszatolta mellette a meszelt falat, míg fel nem
ért. Fratte Gaes szótlanul megfordult, felkapta a botját és
jókedvűen megforgatta a levegőben. Kilépett a fogadóból
a tücsökzenés éjszakába, és elindult az istálló felé.
Csönd szállt a vendégházra, A magányos férfi, aki a
konyhaajtó melletti asztalnál üldögélt, kitöltötte kancsó-
jából a maradék bort, és székén hátradőlve morfondíro-
zott. Kisvártatva előkerült a fogadós, és megkérdezte mi-
re lenne még szüksége. A férfi biztosította, hogy minden
a legnagyobb rendben van, s megtalálja majd a szobáját.
A mécsfény csendben pislákolt az asztalán, a férfi egy da-
rabig azt bámulta, míg a fogadós eltűnt valahol hátul.
Hamarosan a ternaniak is a végére értek mondandó-
juknak a hátsó helyiségben, és nyugovóra tértek. Ket-
ten kimentek a vasalt batár mellé, és leváltották az addig
k ü n n strázsálókat. Behallatszott a tücskök cirregése.
A férfi az elhangzottakon gondolkodott. A Sólyomúr-
nő papja volt, s több mindent látott már a földön, mint a
legtöbb halandó, ha mégoly hosszú élettel ajándékozták
is meg az istenek. Pontosan tudta hát, mi súlya van a ki-
hallgatott beszédnek, s áldotta az eszét, hogy nem szólt
közbe egyszer sem - pedig Arel látja, néhányszor nagyon
közel járt ahhoz, hogy a két tudálékost félbeszakítsa.
Megtehette volna jó párszor, hiszen - ha tudatlanul
is -, de amazok gyakorta pengettek olyan húrokat, me-
lyekhez megfelelő dalt tudott volna maga is. Épp elég
időt töltött az Államszövetség területén, s azon is túl,
hogy meglegyen a saját véleménye a Délvidék gondja-
iról. Látta a Dúlást, a rommá lett, füstölgő Pyarronnal,
szolgált Nogren Praedarmon alatt és Airun al Marem
szabadcsapataiban, ott volt, amikor Viadomóból elindul-
tak a Papi Szék batárj ai észak, az új főváros felé, megjárta
a homokpuszták peremvidékét - még ha a manifesztáció-
ból csak a Mélysivatag zavart szemű dzsadjait, és két-
ségbeesett menekülteket látott is. Syburrban is ott volt
228 • m.A.Q.U.S.
- Arel főpapjának kíséretében - s látta a gyalázatot, az
északi egyházatyák elvetélt kísérletét, hogy megosszák a
hit védelmezőit.
Mindebből annyit szűrt le , hogy bizony nagy a vesze-
delem, és bármit is papolnak a nagyokosok, itt már egy-
szerű diplomáciával és türelmes taktikázással nem sokra
juthatnak. Rendben, világoljon csak mindennél messzebb
Új-Pyarron, de igenis legyen ereje és bátorsága először üt-
ni, ha kell. Sőt, a belső ellenségeken célszerű kezdeni - az
olyasféle puhányokon, mint ez a Krad-szolga itt a foga-
dóban, aki megértésről és a tudásról papolt, miközben a
kráni határ mögött talán már az új Dúlás seregei mozgo-
lódnak.
D ü h ö d t e n szusszant, mikor az jutott eszébe, hogy ez
az agyalágyult talán mégis felül a suhanc beszédének, és
képes a romváros felé vinni az ereklyét, amire az istenek
kegyelméből bukkant. Ismerte a fajtáját: hajlamosak né-
hány nyavalyás kódex miatt bármit elfeledni, s megre-
megnek, ha egy félnótás valami titokzatos papírdarab-
ról beszél nekik.
Még ha igaz is amit a kölyök állított, s valami régi
raktárra bukkantak a romok között, bizonyos volt ben-
ne, hogy nem néhány könyv fogja megmenteni az Állam-
szövetséget, ha karddal és fekete varázzsal rontanak rá.
Ugyanúgy nem fog az védelmet nyújtani az eretnekekkel
és eltévelyedettekkel szemben sem, s nincs helye a meg-
ingásnak olyankor, ha magának a szentegyháznak a sor-
sa a tét.
Pedig azt hitte, végre lesz egy nyugodt éjszakája. D ü -
hösen fújt egyet.
Elorand ereklyéje - csendben fontolgatta a hallotta-
kat. Élő Könyv. Az igazat megvallva, még kíváncsi is
• lett, miként nézhet ki egy efféle dolog. Ha igaz, amit a
pap mondott és tényleg beszélgetni lehet azzal a csonttal,
akkor mindenképp olyan dologra bukkant, ami előrébb
viheti az egyház ügyeit. Ha valóban a nagymester erek-
lyéjéről volt szó és helyesen ítélte meg a dolgot, hát vé-
tek lenne veszni hagyni! Elorand valóban hasznára lehet
a hit védelmének, s nem volt kétsége afelől, hogy olyan
tanácsokkal szolgálhatná az Államszövetséget, amit nem
csupán a Papi Szék, de a generálisok és stratégák is siker-
rel használhatnának, ha eljönnek a nehéz idők.
Márpedig azok el fognak jönni, efelől szemernyi két-
sége sem volt.
Az igazán nehéz idők.
Most örült annak, hogy volt olyan lusta, és a szobájá-
ig sem vitte fel a holmiját. A nyeregtáska és a kis bőrzsák
ott hevert a földön, a falnak támasztott kard mellett. Leg-
alább megvacsorázott. Pár rézpénzt rázott ki az övére ag-
gatott erszényből, s a boroskupa mellé dobta. Felmarkol-
ta a holmiját és kilépett az éjszakába.
A vasalt batár mellett álló katonák egy pillanatra ab-
bahagyták a halk beszélgetést, és a jövevény felé fordul-
tak.
- K e r ü l g e t az álom? - kérdezte az egyik. - Én bizony
tudnám, melyik oldalamra kellene feküdni.
- Kipihentem magam, a dolgom pedig sürgetős - ve-
tette oda az Arel-pap, s az istálló felé indult. Bízott ben-
ne, hogy a kölyök már elaludt, de ha nem, hát akkor sem
valószínű, hogy gondot jelentene. Ha csak tehette, min-
dig az istálló bejáratához legközelebb eső állásba vitte a
lovát, s ez most sem volt másként. Az edorli herélt óvatos
prüszköléssel fogadta.
- É n sem örülök, hidd el - ütögette meg a nyakát a
férfi, s nekilátott, hogy felszerszámozza a méltatlankodó
hátast. Hogy a nyerget is feltehesse rá, kivezette a hold-
2 3 0 • m.A.Q.U.S.
fényre, bár nem örült, hogy a katonák így szemügyre ve-
hetik, de már régen eldöntötte a dolgot. Még hálát is ad-
hatott Arelnek, amiért a pap jobban megbízott a vasalt
batárjában, hogysem a szobájába vitette volna az erek-
lyét. N e m hibáztatta különösebben. Alighanem maga
is úgy gondolta volna, hogy errefelé biztonságban van, s
a két fegyveres no meg az ujjnyi vastag gyalult deszkák
jobban megóvják, mint a fogadó lécajtajai vagy a marha-
hólyagos ablakok.
Miután végzett a lóval, végigsimította a homlokát, és
kimért léptekkel a katonák felé indult. Mély levegőt vett,
s gyakorlott mozdulatokkal rendezte maga köré a min-
denség energiáit.
A fogadó bejárata mellett halovány lámpás pislákolt, a
Dorlan csobogása kellemes zeneként úszott a háttérben.
- Hová indulsz ilyen időben? - kérdezte az egyik kato-
na. H á t á t a batárnak vetette, a másik az út kavicsait pró-
bálta minél messzebb rugdosni.
- D é l n e k - felelte szűkszavúan a Sólyomasszony szol-
gája, miközben az ébredező varázs ereje sárgás fénnyel de-
rengte be makacs állát. A nyakába akasztott sólyomhold
kelt életre. - Ti pedig aludni fogtok! - mondta erővel telt
hangon.
A két fegyveres lassan rogyott össze, akár a szalmabá-
buk. N e m sokat törődött velük ezután, inkább a batár aj-
tajának vasalását és a méretes lakatot vette szemügyre,
amely a gyerekkarnyi reteszen lógott.
Hitvány munka, nem igazán méltó egy efféle ereklyé-
hez. A tőre is elegendő volt hozzá, hogy a zárnyelvet ki-
pattintsa.
- Igazad volt, kölyök - szuszogta vigyorogva, amikor
kitárta a nehéz ajtót. - A tolvajlást valóban nem tiltják a
parancsolatok.
A bársonnyal bélelt kocsi belsejében tökéletes sötét fo-
gadta - a vaskos ablakokat belülről elreteszelt falapok-
kal zárták le. Ha nem Krad egy szolgálója kísérte volna
az ereklyét, akár valamely ravasz védőmágiától is tartha-
tott volna, de a bölcsesség urának szolgái nem a trükkös
csapdákról és mágikus kelepcékről híresültek el. Ugyan-
csak bársonyba bugyolálták azt a kemény valamit is, amit
egyhamar kitapogatott az egyik ülésen. Kiemelte. Nehe-
zebb volt, mint amire számított.
A holdfénynél futólag szemügyre vette — bőséggel lesz
majd rá ideje, ha egy kicsit messzebbre kerül. Feketének
tűnt a bársony a félhomályban, s ezüsttel vert ládikának,
amit benne talált. Óvatosan megrázta. Valami halkan
csörömpölt odabent.
Fennhangon elnézést kért Elorandtól vagy bárkitől,
akinek a csontja odabent zörgött, azután a zsákocskát el-
tüntette a bőriszákjában és a hátára vetette. Felkapott a
lovára és körülnézett.
— Merre vagy? — kérdezte halkan, de tudta, hogy az a
másik mindenképp meghallja. - Dolgunk van.
Halk vijjogást hallott, szárnyak suhogását, s egy só-
lyom érkezett csapkodva hamarosan. Megült a batár te-
tején, onnan figyelte a papot oldalra fordított fejjel. Fe-
kete kis árny volt a fogadó lámpásának gyenge fényében,
semmi több.
- A r e l , segíts! - fohászkodott a férfi, és lépésre nógat-
ta a lovát. A sólyom felrúgta magát a csillagfényes égre és
eltűnt odafent. A pap csak jóval később ugratott vágtá-
ba, amikor úgy vélte, már senki nem hallhatja meg a fo-
gadóban.
Ismét csend borult a környékre, csak a tücskök zenél-
tek fáradhatatlan. Ezüstfényekkel a hátán, csendben sut-
togott a Dorlan.
Süle G y ö r q y
Rokon Lelkek
Gyilkos jár a városban.

Az egyik nap a piacon mesélték, hogy a Fáklya fedélzet-
mesterét leszúrták a Korsó mögötti sikátorban, két nap
múlva meg arról lehetett hallani, hogy a kicsi Lillát a fa-
zekasok utcájának végén találták meg felakasztva egy cé-
gérre, összevagdalt arccal.
„Merre jársz, merre jársz édes kis Lillám?

— Itt vagyok jó anyám, ahol a szél himbál."
Gyermeknóta. Egy hónap múlva a kölykök már ezt ki-

abálták az utcán fogócska közben, hiába osztottak jóko-
ra nyakleveseket az ilyen játékért a felnőttek. A kocsmák-
ban minden asztalnál szóba került ez a dolog, mígnem
a fogadós a beszélgetők elé csapta a kupákat, és rossz-
kedvűen rájuk mordult, hogy azt az átkozott gyilkost
csak abban a házban emlegessék, amelyikre balszerencsét
akarnak hozni.
Hiányzott valakinek a Marhajáró mellett a csatornába
lökött koldus, vagy a piactéren, a pultjánál szíven szúrt
kofa? N e m tudom. A vén Gordichivel, azzal az északról
jött mesteremberrel az ágyában végeztek; míg Mariettát,
a könnyű véréről ismert cselédlányt Arel ligetében mér-
gezték meg. Úgy találtak rá: feje hátranyaklott a pad tám-
lájára, tekintete a fák koronáját kutatta.
„Szép álmokat, öreg mogorva!

Kapod a pengét te is a torkodba!"
Kölykök. A műhelyem körül is állandóan itt lófrál-

nak. Ismerem az összes mondókájukat, játékukat. N é h a
elnézem őket az ajtóból, ha egy kicsit kedvem támad ki-
szellőztetni a fejemből a merített papiros savanyú szagát.
A legfőbben csak nevetnek a gyerekeken, de szemközt az
a rosszindulatú, sánta cipész ordítozni szokott velük az
ablakból, ha a talpalás nemes művészetét - ki tudja, ho-
gyan — megzavarja a visongó kavalkád.
Szép nap van. Barátságtalan, szürke tél után jött a
tavasz, hogy meleget, friss szagokat és új színeket hoz-
zon. Az utcákra ontott vér most élénkpiros, később pe-
dig rozsdás-bordóvá érik, ha nem takarítják el. Pár hét-
tel korábban még zavaros színű tócsákban keveredett el
a latyakkal.
Szőke kislány szökdécsel titkos formula szerint kőről
kőre, jobb lábával szigorú rítus szerint érinti meg a kapu,
az út, a kikötő, a piac és a templom jeleit, miközben bal-
ját ügyesen helyezi a strázsa, a vándor, a matróz, a kofa
vagy a püspök képére.
„Kapuban strázsa, úton a vándor,

a kikötőben matróz táncol."
Régi varázsige, a kis sámán varkocsai ide-oda csapkod-

nak az ugrás ütemére. J a j neki, ha a boszorkány jelére lép,
vagy elvéti az ütemet! Társai árgus szemekkel lesik, hogy
234 • m.A.Q.U.S.
botlásakor a helyébe lépjenek, és ők is próbát tehessenek
ezzel a bonyolult szertartással.
„ Templomba ment a kofa, piacra a strázsa,

a püspök a kapuban a sültgalambot várja."
Játék. A gyerek úgy kapkodja a lábát, ahogy a fegy-

veresek a fejüket, mikor a gyilkost keresik. Mostanában
gyakrabban csapják rá a cellaajtót az éjszakai utcán kó-
borlókra, vagy azokra, akiknél elrejtett fegyvert találnak.
Az őrök idegesen pillantgatnak a sikátorokba, nyugtalan
szemmel fürkészik a tömeget, mintha azt hinnék, hogy
talpig feketében, véres fegyverrel a kezében jár az, aki a
népet ritkítja. Papok tüsténkednek a frissen előkerült tes-
tek körül, hogy útmutatást találjanak, szóra bírják a hol-
tat, vagy csak elmondjanak egy imát a lelki üdvéért.
Szép nap van. Karel nem veszi le a kötényét, csak kibal-
lag mellém egy pogácsát majszolva. Kérdőn néz rám, én
intek neki: telepedjen csak le a lépcsőre, nem bánom, ha
rövid pihenőt tart. N e m tud beszélni az istenadta, csupán
huhogó hangok tellenek tőle, mint a háztetőn megtele-
pedett galamboktól. Sokáig nem talált mestert, aki maga
mellé vette volna, pedig nem egy esetlen legény. Volt, aki
babonából, más meg egyszerű ostobaságból hajtotta el.
Én örülök neki, hogy nem beszél: szeretem azt a csendet,
amit csak a műhelyben nyikorgó prés hangja tör meg és
a padlódeszkák reccsenései, miközben felakasztjuk a lapo-
kat száradni, vagy keverjük a pépet a következő adaghoz.
A kölykök is kedvelik Karéit, rögtön köré gyűlnek. El-
kunyerálják tőle a pogácsát, és ráveszik, hogy ügyes ke-
zű segédem furcsa mintájú fonatokba rendezze hajukat,
vagy masnit csavarjon nekik szalagból, esetleg figurákat
néhány darab drótból.
Déltájban csendesebb a környék. Mindenki nekilát az
ebédnek, az a nagydarab pék meg ilyenkör telepszik ki
székével az ajtó mellé, hogy a falnak dőlve rövid ideig szu-
nyókáljon az épület árnyékában. A műhelyemben halk
puffanással vízcsepp hullik az egyik száradó lapról a föld-
re, szellő zörrenti meg a függöny karikáit, a csizmám sarka
alatt homok serceg. Jó ez a neszekkel teli nyugalom.
Szép nap van.
* * *
Este, miután befejezzük a takarítást, hazaküldöm Ka-

relt. Kioldom a hajamból a madzagot, köpenyemet a
szekrénybe akasztom, és az emeletre megyek. Holnap
Mincet mester látogat meg, hogy átvegye tőlem a meg-
rendelt száz darab lapot, összefűzve, ahogy megbeszéltük.
Fehér kesztyűt húzok, asztalomra kikészítem a fúrótűt és
a fonalat, majd magam elé veszem a lapokat. Elgondolko-
zom: kezem már magától végezi az ezerszer begyakorolt
mozdulatokat. A fonal ma is könnyedén szalad át a lyuka-
kon, a szorítólapok felfeküdnek a helyükre, és sehol nem
sértem meg a papirost. Mincet megérdemeli a jó m u n -
kát, mindig idejében fizetett, tisztán és érthetően mond-
ja el igényét, pontosan megnevezi a szükséges darabszá-
mot. N e m olyan, mint Harrad, az a hangoskodó kupec,
aki barátocskámnak szólít, és mindig „sokat" vagy „ren-
geteget" rendel, miközben úgy veregeti a vállamat, mint-
ha régi barátok lennénk.
Még alig kezd sötétedni, amikor a futár megérkezik.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam, léptei-
nek zajára megdobban a szívem.
Félretolom a kötetet, és lassan az asztalra hajtom a fe-
jem, fülemet a fára szorítom. Becsukom a szemem. Hall-
236 • m.A.Q.U.S.
gatom a lépteit, és motoszkál bennem némi kis félelem,
hogy talán csak egy esti járókelő az, aki megállt a boltom
előtt a ruháját igazítani, vagy lekaparni a csizmájára ta-
padt mocskot. Fülelek, az asztal fáján, a lábain, a padlón,
a ház falán és az utca kövén keresztül. Még egyet lép az
ajtó felé: már biztos, hogy hozzám jött. Lenyomja a kilin-
cset, óvatosan lépked a néma műhelyen keresztül. Elmo-
solyodom.
Próbára tesz? Mit tudhat rólam, mennyit mondtak ne-
ki, mikor a levelet a kezébe nyomták? Megbízható, kipró-
bált ember lehet, különben nem őt küldték volna. Milyen
csendes, nesztelen léptekkel veszi a lépcső fokait! Iga-
zán ügyes, el kell ismerjem. Beles a nyitva hagyott ajtón:
most csak annyit láthat belőlem, hogy az asztalra borulva
ülök a székemen, lélegzetem egyenletes és lassú. Elalud-
tam, minden jel erre utal. Tanácstalanul ácsorog, majd
belép a szobába és finoman köhint egyet.
N e m mozdulok, már hetek óta arra várok, hogy meg-
kapjam azt a bizonyos üzenetet, hát most legyen türel-
mes egy darabig a hírhozó. Érzem a friss papirosok illatát,
az asztal lakkozott fája sima érintés az arcomon, fülem-
ben lágy zúgássá vegyül a világ ezer apró hangja. Megint
köhint, ezúttal hangosabban. Elég volt a játékból: össze-
rezzenek, és úgy egyenesedem fel, mintha álmomból ri-
adnék.
- M e g b o c s á s s . . . - mondja csendesen. - Az ajtó nyit-
va volt, és én fontos dologban járok. Papírra lenne szük-
ségem, arannyal fizetek érte.
Azt gondolja, sikerült meglepnie. N e m erre számított,
azt hitte, hogy a személy, akihez üzenettel küldik, sokkal
éberebb, különlegesebb. N e m baj. Biccentek neki, mire
három aranypénzt vesz elő, és írással felfelé az asztalra te-
szi őket. Megint bólintok, ez így szokás.
- E z rendben van. Miben lehetek szolgálatodra?
Fiatal férfi. Szemügyre veszem a ruháját: egyszerű,
könnyű zekét visel, alatta kissé bő inget, világos nadrág-
ját fekete öv fogja a derekánál. Elfér két-három tőr ebben
az öltözékben, de éppenséggel lehet fegyvertelen is, ha
valamelyik titkos iskolában megtanították neki, hogyan
törjön puszta kézzel bármit szilánkokra. Ha egyház vagy
varázslóiskola képviselője, akkor nincs szüksége acélra és
pusztító ökölre, hogy halálos legyen. N e m lehet akárki,
ha ilyen fontos feladattal bízták meg. A zsebébe nyúl és
papírt vesz elő, jó minőségű, fehér lapot. Megismerem a
kezem munkáját. Elém helyezi: a szabályos sorokba ren-
dezett fekete jelek, a pecsét, és az aláírás is ismerős. T u d -
tam, hogy végül hozzám fordulnak majd.
- E z az üzenet. És most távozom - lép egyet hátra, de
kézmozdulatomra megtorpan.
- M é g egy pillanatra a segítségemre lehetnél, barátom
- mutatok a szövegre.
-Igen?
- N e m tudok olvasni. Megtennéd, hogy felolvasod ne-
kem a levelet?
* * *
Mit gondolhat rólam? Lendületesen kezd bele a szö-

vegbe, hogy aztán hangja egyre csendesüljön, majd meg-
akadjon valahol a hetedik mondatnál. N e m nézek rá, az
asztalon könyöklök, s miközben olvas, ujjammal követem
a fa vonalait, az íves hajlatokat az erezet szem formájú
mintáinál. T u d o m , hogy engem figyel, homlokán verí-
tékcseppek ütnek ki, először a gyanú, majd a félelem tölti
el. Vajon megremegett a keze? N e m számít, hiszen ott, a
bútorlap a sarokrészénél olyan érdekesen barázdált...
238 • m.A.Q.U.S.
- F o l y t a s d csak! - mondom.
Ne félj, fiú! Majd megszokod a gondolatot, hogy van-
nak eszközök, amiket gondosan rejtegetni kell, amíg
szükség nem lesz rájuk. Tedd a dolgod, olvass tovább,
és mutasd meg uraidnak, hogy még ezt a titkot is ké-
pes vagy megőrizni. Téged is próbára tesznek, gondolom,
már tudod.
- A r e l nevére... - Berekedt ettől a pár szótól?
- A z övére - bólintok.
N e m nézek fel, elismeréssel adózom neki, hogy foly-
tatni tudja. A levél nem hagy kétséget afelől, ki is va-
gyok én. Pontosan megfogalmazták, hogy mit várnak
tőlem és mit tehetek majd meg büntetlenül. Befejezi,
azután nem szól többé, én is hallgatok. Szeretem a csen-
det, ennek most félelemszaga van, mert a küldönc há-
tat fordítani nem mer, s mozdulni, szólni sem. M u t a -
tóujj, repedés, a kötet széle szigorú határt húz a kezem
előtt: ne tovább.
- T e d d csak az asztalra, és menj! - Elvégezte a dolgát,
minek tartóztatnám? Persze, nyilván azt hiszi, hogy egy
vadállat ketrece előtt áll, melynek ajtaját most nyitotta
fel szavaival. N e m , ez nem így működik. Volt egy megál-
lapodás. — Menj csak!
Fonál a kezemben, a régi szokás szerint ötször vezetem
át a lyukakon a szálat, végül megkötöm azzal a szabályos
csomóval. Siet lefelé a lépcsőn, és még az utcán sem ered
futásnak, pedig hallom, hogy majd' kiugrik a mellkasából
a szíve, tüdeje szaporán veszi a levegőt.
H á t , eljött az idő. Megpróbáltak mindent: a poroszlók
összeszedték a suhancokat, koldusokat és a piacok ismer-
tebb zsebmetszőit, hogy egy félreeső utcában kiverjenek
belőlük pár szót. Papok kerestek sugallatokat, bűbáj-
jal fertőzött lelkeket, fekete mágiától szagló odúkat Új-
Pyarron falai közt, hogy vasba csomagolt mészárosokat
küldjenek oda. Sokarcú kémek csengettek aranyat és jár-
tak nyitott füllel mindenfelé, hogy a magasabb körökben
találják nyomát a gonosznak, majd ügyes fürkészek vizs-
gálták a gyanúba kevertek elméjét, igyekeztek az álarcok
mögé pillantani.
Hiába.
Rossz idő volt ez mindenkinek, aki nem járt tisztes-
séges úton a Szent Város falai között. Evekig zavartala-
nul ügyködő csalók, csempészek buktak le néhány nap
alatt, méregkeverőket hurcoltak Kyel színe elé titkosnak
hitt műhelyükből, és a rossz isten négy híve is előkerült.
Gyorsan, csendben végeztek velük, hulláikat kemencében
égették el még naplemente előtt. Néha azt gondolták, a
tisztogatás eredményes volt, és a vallatok kezében meg-
tört nyomorult tényleg elkövette a fejére olvasott vétke-
ket. Háromszor hirdették ki, hogy többé már nem kell az
utca népének a Hóhértól rettegnie. A Hóhér pedig min-
den alkalommal visszatért.
Aztán valaki végül úgy döntött, eljött az ideje annak
az üzenetnek, amit megkaptam. Van még valaki más
azután is, ha én kudarcot vallok? Mikor fogynak ki Új-
Pyarron nagyjai a lehetőségekből? N e m tudom, nem tud-
hatom, de megszállt az a furcsa lelkesedés, vagy boldog-
ság talán, mert annyi év után megint szükség van rám.
Emlékszem, lassan felébredt bennem először csak az ér-
deklődés, aztán az egyre erősödő remény... Mindig várni,
izgalommal, hogy újra és újra felbukkanjon egy áldozat,
szembenézni a fojtogató csalódottsággal, amikor arról be-
szélnek: elkapták a Hóhért. Megkönnyebbülni, miután
kiderül, hogy mégsem.
Most eljött az én időm. A Hóhér, ez a remek gyilkos,
méltó ellenfél, Új-Pyarron újabb sötét kis titka, akárcsak
240 • m.a.q.u.s.
én. Végül engem választottak hát, mert én képes vagyok
megtalálni őt.
Hiszen tudok mindent, amit a gyilkolásról tudni le-
het.
* * *
Más így, mennyire más így az utcára lépni! Felszaba-

dultan, könnyedén tenni egyik lábamat a másik után, és
végre, végre, megint úgy szippantani a levegőt! Szago-
kat keresek, illatokat, sokáig nézem az arcokat, az előke-
lő hölgyek kecses mozdulatait, a zsákokat cipelő m u n k á -
sok darabos lépteit, görnyedt alakjukat. Az ismerőseim
rám néznek, köszöntenek. Most szóba elegyedek velük,
meghallgatom történeteiket, kimondom azokat az udva-
rias szavakat, amiket máskor hiába várnak tőlem. Köny-
nyebben húzódik mosolyra az ajkam, csillog a szemem,
fánkot veszek az utcán tébláboló öregasszonytól, virágot
attól a vak kislánytól a híd mellett.
Szerelmes ez - mondják, és összekacsintanak a hátam
mögött. Nohát, a szótlan papírmerítőnek is van szíve, ő
is csak ember. Megnyugszanak a gondolattól, így jobban
elfogadnak, így én is egy vagyok közülük. Titkon már
azt a napot várják, amikor a véget ért románc bánatával
vánszorgok végig ugyanezen az úton, és visszahúzódom a
műhelyembe, hogy hallgatagabb legyek, mint előtte. Ta-
lálgatják, ki lehet a kedvesem?
N e m jönnek rá úgysem. Persze, ha az üzenet előtt jár-
tam volna így a várost, akkor talán nem jutottam volna el
a piactérig sem. Hiszen volt egy megállapodás, és bizony
figyelik, betartom-e a magam részét az alkuból? Mert ha
nem, jaj nekem. J a j nekem. Nevetek.
„Jaj neked, jaj neked,
te csöpp kis lányka!
A holló már a szemedet vájja."
Ma azonban minden más lett, a szükség megint tör-

vényt bontott — komisz szokása ez. Most megnézhetem
magamnak a falat támasztó dologtalan rakodót, követ-
hetem hazáig a komor feketét viselő Kyel-papot. O t t h o -
na kapujában megtorpan, hátrafordul és a szemembe néz.
Rámosolygok, látom, hogy rossz előérzete van, de elhes-
segeti magától a hirtelen jött gyanú gondolatát. Maga
sem érti, hogy a látványomtól miért szorult össze a torka?
Mi ártalmára lehetne egy ilyen finom kezű, szép arcú fér-
fi, kinek vonásait nem torzítja indulat, és nem hord fegy-
vert? Látom karikás szemén, hogy sokáig fent volt. Va-
lami bűnéért vezekelhetett a kápolnában, vagy a Szent
Város urainak egy fontos feladatát helyezte az alvás elé.
Ma pihenjen csak - én tudom, rosszat fog álmodni.
N e m , nem ő az, akire most szükségem van. N e k e m
azt kell megtalálnom, akit a Hóhér is kiválasztana magá-
nak. Belemerülök a tömegbe, megízlelem a testek levegő-
ben úszó illatát, magamba szippantom hangjait, kezemet
hozzáérintem a mellettem elsietők bőréhez, és udvariasan
elnézést kérek, ha hüledezve rám néznek — csak megbot-
lottam, méltóságos uram; az a fajankó taszított neked,
szépszemű galambom. Jobban összerezzennek az érintés-
re, hamarabb kapják fejüket a hangok felé, bizalmatla-
nabbak, éberebbek.
N e m csoda — hiszen gyilkos jár a városban.
* * *
242 • m.A.Q.U.S.
Megvárom, amíg besötétedik. A korai tavasz melege
napközben nyugalommal tölt el, lecsendesít, megbékít.
N e m , nekem most nem ez kell, nekem arra a furcsa izga-
lomra van szükségem, amit a hűvös esték hoznak el, mi-
kor már nem kell a hideg ellen köpenyt vagy kabátot öl-
teni. Friss, tiszta zamata van minden lélegzetvételnek, az
égen fényesen ragyognak a csillagok, a tenger finoman
fodrozódik haragos hullámok helyett. A kocsmákban
hangosabb az énekszó, az összekapaszkodó diákok teljes
széltében elfoglalják az utcát, és noha tele torokból ordít-
ják trágár nótáikat, még a poroszlók és a felvert polgárok
is csak nevetnek rajtuk. Az ölelések tovább tartanak a ka-
pualjakban, most gyakrabban fröccsen a párbajtőr nyo-
mán fakadt vér azoknak a tereknek, hátsó kerteknek a
kövére, ahol ritkábban fordulnak meg a városőrök. A nők
ilyenkor nyújtják ajkukat az első csókra kitartó hódoló-
juknak.
A gyermekek engedelmesen ágyukba fekszenek, de
nem alszanak, hanem nyitott szemmel figyelik a szo-
ba furcsa árnyait, hallgatják az utcán végigzörgő szekér
hangját, a poroszlók egyszerre dobbanó lépteit, a lovak
patkóinak kopogását a kövön.
„A takaróm alá bújok, j a Hóhér nem talál engemet.

Elviszi inkább kistestvéremet."
Teletömöm m a g a m az éjszaka csodájával, egészen,

amíg nincs már tovább. Úgy érzem, az utcán minden
lépés az én szívemmel dobban együtt, minden szó az
én fülemet keresi, a szememnek világítanak az ablakok
m ö g ö t t a gyertyalángok, utcai lámpások, a Gömbszen-
tély ezüstös fénye. Már érzem az éhséget, terített asz-
tal, lakoma előtt állok, már csak ki kell választanom
a h i t VÁROSA • 2 4 3
m a g a m n a k a legfinomabb falatot. N e m szabad téko-
zolnom, nem szabad kevéssel megelégednem, a legal-
kalmasabbat kell megtalálnom. Üzenni fogok így, igazi
hangorkánban kell megszólaltatnom azt a tiszta hangot,
ami kiemelkedik a zűrzavarból, és felkelti annak a véres
kezű zenésznek az érdeklődését. Kérdezősködjek utcai
gazembereknél, keressek a pyarroni istenek orra előtt
megbúvó eszement fanatikusokat vagy sötét varázsla-
tot? Ugyan, ezeket a módszereket mind próbálták már.
Én azon a nyelven fogom megszólítani a H ó h é r t , amit
csak a m a g u n k f a j t á k ismernek. Érteni fogja, jobban fel-
ingereli, összezavarja majd, mint a nyomát kereső tisz-
talelkűek tucatjai.
Megvan... Jó vágású diák, fiatal, iskolaéveinek első fe-
lében lehet. N e m részeg, sietős léptekkel halad, lendüle-
tesen. Az egyik lámpa fényénél megnézhetem magamnak
az arcát is: mosolyog, kipirult, ebben biztosan asszony ke-
ze van. N y o m á b a eredek, érzem a bor, a fűszerezett hús,
a parfüm illatát. Biztosan cselédlány a kedvese, aki enni
és inni is szerzett neki gazdái konyhájából, mielőtt ágyá-
ba húzta. Kicsiny szolgaszálláson lehetett légyottjuk: a
gyertya olyan közel állt a vánkoshoz, hogy a viaszcsep-
pek a fiú földre dobott ujjasán ültek meg, szaga beleivó-
dott hajába. Gondos leány lehet, még a legény csizmáját
is kipucolta.
N e m bujkálok, ostoba kis játékom ez, de nem tudok
lemondani róla. Egészen közelről követem, egyetlen hang
nélkül. Ha most hátrasandítana, a szíve kiugrana a ré-
mülettől, mert egy fehér arcú, mosolygós kísértet jár a
nyomában, olyan szorosan, hogy szinte a tarkójához ér
az orra. Érzem, mindent érzek rajta, a lépteimet az övé-
hez igazítom, egyszerre veszem a levegőt, lendítem a ka-
rom az övével. Bal, jobb, mintha egy kétszemélyes jár-
244 • m . a . q . u . s .
1
őrcsapat lennénk, igaz, kedves barátom, jóvágású, szép

legénykém? Segíts most nekem, legyél a hangom, mely
a Hóhér fülébe jut!
A hely, a hely nagyon fontos, akárhol nem hagyhatom
az üzenetemet. A nyílt utcán az őrség túl hamar rátalálna,
és eltüntetné, mielőtt híre mehetne a dolognak. N e m csa-
lódom, kis barátom a kikötő irányába, az olcsó szállások
negyede felé veszi az irányt. Együtt fordulunk be egy var-
ga boltja mögötti sikátorba: a diákom megtorpan, ahogy
egy fekete macska körmeit kimeresztve nagyot fúj felénk,
majd szökkenve eltűnik egy pinceablakban
A fiú felhasított torkából vastag sugárban szökken a
vér a frissen meszelt falra, félkör alakú napfelkeltét festve
erre a behavazott síkság-tájképre. A nap sugarai párhuza-
mos csíkokban csordulnak lefelé rögtönzött vásznamon,
én meg együtt fordulok a megtántorodó legénnyel, hogy
a szétfröccsenő vörös ne a ruhámat színezze, hanem a fa-
lat és az utcaköveket. Arccal előre zuhan a földre, s én ki-
várom a végét. Azután óvatosan felültetem, a megfestett
kép alá támasztom. Kezét összekulcsolom ölében, szemét
lezárom - megpihent csupán, a háta mögött felkelő nap
sem ébresztette fel.
Pár pillanatig szemlélem csak a művemet. Jól válasz-
tottam, a reggel ébredők megtalálják majd a testet, óbé-
gatásuk felveri a környező házak lakóit, de időbe fog tel-
ni, mire az őrök ideérnek. Tudni fogod, igaz, gyilkosom?
N e m értek a betűvetéshez, hát lustán terjedő tócsával,
üvegszemekkel és vérszínű hajnallal mondom el neked,
hogy a nyomodban vagyok.
* * *
A h i t VáROSA • 2 4 5
Álmodom.
M é g mindig emlékszem rá, hogy az éjszaka milyen
mesét m o n d o t t nekem. N é h a hideg van, és akkor egy ve-
lem egykorú kislánnyal bújunk össze, suttogunk egymás-
nak a közös takaró alatt. Van, amikor véresek a kezeim,
de olyan furcsán fut végig a tenyeremen az a kövér csepp,
kanyarodik ide-oda a bőröm redői között, m i n t h a egy je-
let rajzolna rám. Aztán ott vannak azok az emberek, vagy
talán csak egyetlenegy ember, sok arccal. Ok (ő?) is rú-
nákat m u t a t n a k nekem, vetnek körém, írnokai a sorsom-
nak, elhajított betűik az én történetem magjai az idő ba-
rázdájában. Sosem t u d t a m olvasni.
N y u g o d t a n alszom — ezeket a képeket ismerem, gyor-
san peregnek le előttem, néha már csak egy-egy villanás-
ra látom a lányka barna szemét, takarónkon a szürke cér-
nával varrt szegélyt, a vörös cseppet és a végtelenbe f u t ó
mondatokat.
Most a várost is látom, az egészet egyszerre. Falak,
tornyok, bástyák és templomok. Díszletek, játékok
ezek, körülöttük nyüzsög a házak népe, mert azt hiszik,
hogy minden, ami erősebb anyagból épült, m i n t tulaj-
don húsuk, és m é r e t b e n sokkal nagyobb náluk, m á r fon-
tos lehet. O t t , látom azt az alakot. Nincsen szeme, szá-
ja, vonásai, csak egy üres lap, amilyet százával csíptetek
a szárítókötélre m i n d e n n a p . Ahogy figyelem, fekete csí-
kok jelennek m e g rajta, tintával hasítanak sebeket azon
az arcon. A vágások összekapcsolódnak, tekeregnek, szá-
m o m r a érthetetlen jelek sokaságával írják le a H ó h é r ne-
vét. H a é r t e n é m . . .
De nem, nem! A m o t t a gyilkos, az az ájtatosan m o -
solygó, angyalarcú férfi I Hiába leplezi magát, véresek a
lábnyomai, fehér palástján foltokat hagyott legutóbbi
m u n k á j a . Állj meg, te!
246 • m . a . q . u . s .
Vagy talán az a macskaszemű szépség az, méregtől zöl-
den gőzölgő ajkával? Esetleg a fekete ruhás, otromba ar-
cú férfi, aki tömpe ujjaival fojtóhurkot csomóz? Bármer-
re nézek, gyilkosok, hóhérok vesznek körbe, egyik sem
jobb a másiknál.
Kinyitom a szemem. Szép nap van.
* * *
- P o n t o s a n száz darab, hibátlan lap. Persze, mi mást

vártam volna?
- M e g t i s z t e l - hajolok meg Mincet mester előtt. N e m
számolja le az érméket, és én sem nyitom ki azonnal az er-
szényt, amint elém teszi az asztalomra. Mindig megkap-
tam tőle a járandóságomat, sokszor többet is a kialkudott
összegnél, ha a határidő előtt végeztem a kiadott m u n -
kával. Mosolyog, ő is észrevette az alakpárkányon a vá-
zában helyet kapott tulipánokat. Megakad rajta a szeme,
hiszen műhelyemben rendszerint nem tartok semmi mást
a szükséges szerszámokon és alapanyagokon kívül. Most
különlegesek a napjaim, Mincet mester, de fájdalom, nem
oszthatom meg veled örömömet.
O is komorabb mostanában, és pár szó után már arról
beszélünk, hogy átvágott torokkal találták meg azt a fia-
tal fiút a Macska közben. Csak lakni járt oda, egyébként
inkább az alsóváros környékén ismerték. Jóravaló legény
volt, szerették, mert mindig vigyorgott, és gyakran do-
bott rézpénzt a koldusoknak meg az utcakölyköknek, ha
azok elmés tréfával, vagy zaftos pletykával lepték meg.
Az után a tenyeres-talpas cselédlány után lófrált, a fene se
tudja, mi tetszett neki annyira rajta. Állítólag most lát-
ták is a Hóhért, de nem ember az, hanem valami Kránból
szabadult szörnyeteg; a nyelvével lefetyelte fel annak a
szerencsétlen kölyöknek a vérét, miközben sárga szemé-
vel az utcát leste!
Elhiszem, Mincet mester. Az ember nem is gondolná,
hányféle szörnyeteg jár ebben a városban. Miért ne le-
hetne köztük olyan, aki villás nyelvet öltöget és nagyobb
szarva van, mint a Kosfejűnek a határ másik oldalán?
Elköszön tőlem, nem bánom, hogy dolga van. Az ajtót
becsukja maga után, lezárja a kaput a papírmerítő és Uj-
Pyarron között. Visszahúzódhatok a nyikorgó, csepegő
csendbe, hogy intésekkel, fejmozdulatokkal, szavak nél-
kül irányítsam néma segédemet. N e m pihenünk, ma sok
dolgunk van, a ház előtt játszó aprónép hangja most csak
foszlányokban jut el hozzám.
Türelmesnek kell lennem, nem várhatom el, hogy ti-
tokzatos barátom első szavamra felbukkanjon. A tegna-
pi éjszaka épp csak arra lehet elég, hogy egy pillanatra
felkeltse a figyelmét, majd meg is feledkezzen az esetről.
Egy diáknak is lehet ellensége, vagy közönséges haramiá-
val is összefuthatott.
* * *
Nem, még nem érzem azt a vibrálást a levegőben. A vá-

ros továbbra is a lant megfeszített húrja, de elpattani úgy-
sem fog, viszont a pengető kézhez sem jutottam közelebb.
Reggel megmosakodtam, és közben szemügyre vettem a
testemre rajzolt jeleket. Már kivehető halvány, szürke kör-
vonaluk a bőröm alatt, de még nem bizseregnek, csak las-
san fordulnak feketébe. Közel fogok jutni ehhez az ügyes
gyilkoshoz, majd amikor már szót váltunk egymással, ami-
kor érzem a Hóhér szagát az utcaköveken, értem a testbe
szúrt titkokat, a kettétört csont és szétzúzott koponya be-
szédét. Csontzene, haláltánc, mennyire találó szavak ezek!
248 • m . a . q . u . s .
Vízcseppek futnak végig mellkasomon: ott is hordok
egy villás ágú jelet, fülem mögött apró rovátkák sorakoz-
nak, szemem körül és orrom alatt is. Nem félek, mert nem
árulnak el, közönséges ember számára láthatatlanok, de
mostantól óvatosabbnak kell lennem. Jutott belőlük a ka-
romra, lábamra, s ki tudja, talán a nyelvemen is vannak, a
szívembe is véshettek szavakat. Azért kalapál annyira han-
gosan, ha arra a gyilkosra gondolok, vagy a fiúra tegnapról?
N e m akarok várni, kell nekem a következő, megint
rákaptam erre a sokáig nélkülözött mákonyra. Még alig
sötétedik, de már muszáj újra az utcán lennem. Akarom
az embereket, az arcokat: megnézni őket, hozzájuk érni,
szavakat váltani velük, bár a beszédnek nincs értelme, hi-
szen tudnom semmit nem kell róluk. Erezni őket, a kö-
zelükben lenni, válogatni közülük. Egy pohár víz is elég
a szomjúság ellen, mégis, ki nem szeret elmerülni benne?
Mosolyogva lépek az utcára.
Ü n n e p van ma, de nem az a fajta, amikor kifényesí-
tett vértű lovasok vonulnak fel virágeső közepette, vagy
feketébe öltözött gyászhuszárok járnak körbe, mialatt
a mécsesvirágok kinyitják szirmaikat az este sötét gye-
pén és a folyó felszínén. Most nincsenek szószólók, nem
a templomok padjában ül mindenki összekulcsolt kéz-
zel, miközben szinte üresek a terek és kocsmák. Ezen este
nem jelölik ki, hova gyűljön össze a pórnép, és nem ácsol-
nak lelátókat a nemes egyházfők kényelmére.
Másmilyen mulatság ez! Ma a házak elé mindenki ki-
hordja az asztalát, az asszonyok süteményekkel, gyümöl-
csökkel pakolják tele őket. A kobzosok, csepűrágók, fes-
tők és egyéb mihaszna népek napja ez; akinek bármilyen
zeneszerszáma van otthon, az most a kezébe kapja, és a
háza elé ül, a megrakott tányérok közelébe. Ha valaki hoz
valamit, annak a házigazda énekel egy nótát, és elvenni is
lehet, hasonló fizetségért cserébe. Ahol kancsó is akad az
asztalon, ott az áldomásnak is helye van. Minden utcasar-
kon énekmondó vagy mutatványos áll, a tereken féláron
festenek arcképet a piktorok. Mestereik uralkodóként jár-
nak közöttük még ilyenkor is, és nem fukarkodnak az epés
megjegyzésekkel a két utcával lejjebb dolgozó másik isko-
la kétbalkezes kontárairól. Új-Pyarron ma színes és han-
gos, meglazítja inge nyakát, felteszi lábát az asztalra.
Az első egy részeg volt: értetlenül kapta fel a fejét,
ahogy belém botlott a sikátorban, majd a döbbenet ült ki
az arcára a mellkasába hasító fájdalomtól. Szólni, mozdul-
ni nem tudott, a szíve még háromszor is rászorult a pen-
gére, mielőtt a lába megroggyant, és a test a földre bo-
rult. Mosolyogtam rá, lezártam a szemét.
Édes, vidám éjszaka!
Azzal a csúnyácska lánnyal együtt figyeltük a hídon
a korlátra támaszkodva a Dorlan zavaros fodrain tánco-
ló fényeket, melyeket lámpások, fáklyák hajítottak vízbe,
hogy az aranyszínű foltok széttöredezzenek a habokon.
Gyors voltam, a torkát zúztam össze, és már léptem is be
a tömeg sodrába. Az első kiáltást még hallottam, de már
azt is csak távolról. Tovább, tovább az utcákon, kalapáló
szívvel, izgalomtól remegő gyomorral, tágra nyílt szem-
mel, tele tüdővel szívni magamba mindent! Magányos lo-
vászfiú támasztja a falat egy fogadó istállójának végében,
szalmaszál a foga között, unalom az arcán. Reggelig nem
akad dolga, a mulatozók nem fognak az ő kedvéért haj-
nal előtt hazaindulni.
A vére forró, átmelegíti a kezem, de aztán belemosom
az itatóba.
A piactéren a hordóra telepedett bohóc fehér arcfes-
téke nyomot hagy ingemen, amikor reccsenésig rántom
hátra a fejét. A dokk közelében ócska vánkosán megpi-
250 • m.a.q.u.s.
henő kurtizán nem ébred fel, mert némán lépek be abla-
kán, és ugyanolyan csendben távozom ravatalává neme-
sedett ágya mellől.
A forgatag nem csillapodik, mit neki az a néhány lé-
lek, hiszen százak mulatnak ma minden talpalatnyi he-
lyen! Még, m é g . . . !
— Túl messzire mész.
Ha! N e m feledkeztek meg rólam, igaz? Most az a jel
éget, a szívem fölé rajzolt szavak a kohó nyelvén beszél-
nek. N e m keresem az arcát, nem kell látnom, ki beszél
hozzám, talán hiába is forgatnám a fejem. Egy fának tá-
maszkodom: ezen az úri környéken szép rendben sora-
koznak egymás mellett, árnyat vetnek a padokra, lomb-
juk a széllel susog.
Verítékcsepp gördül a homlokomon, lecsúszik az orro-
mon, hogy a szemem sarkából továbbindulva könnynek
hazudhassa magát. A jelek forró, merev vasak most, bék-
lyóba vernek, kínt csepegtetnek belém.
— Akkor hívjatok vissza! - N e m fogtok, hiszen tudjá-
tok, hogy én el merek menni olyan messzire, ahol ti még
nem is jártatok.
—Volt egy egyezség.
Én ne emlékeznék? Vigyort húzok a kínból.
-Volt.
Mit mond most? Hogy túl sokat gyilkoltam, hogy
nem így gondolták, nem tudták? Felesleges, nekem iga-
zán felesleges hazudni.
— Eleget öltél.
Nevetek, rázkódom a röhögéstől, le kell térdelnem bi-
lincseim súlya alatt. Eleget? Engem néhány szóval a föld-
re lehet kényszeríteni, hát velem megteszik. Persze, az a
másik nem ilyen engedelmes, ő nem hord betűket az irhá-
ján, igaz? O, neki sem lesz elég, de nem ám!
- T e d d végre a dolgod!
Elenged, egyedül hagy. A dolgom? Hiszen azt teszem.
Gyilkos utána kutatok, ahogy megállapodtunk. Legyen,
akkor elég mára. Holnap meglátjuk, egy nyelvet beszé-
lek-e a Hóhérral?
Hajnalodik. A város elcsendesedett, langyos eső mossa

le a kint hagyott asztalokat, eláztatja a térítőkét. Sokan
az utcán térnek nyugovóra: van, akivel nincs aki törőd-
ne, némelyiket meg hiába keltegette a felesége, és aztán
egy szitokkal otthagyta emberét az asztalra borulva. Van,
aki többé már nem is nyitja ki a szemét... Eldobált asz-
talkendők, elgurult kupák, csonkig égett gyertyák jelzik,
milyen csata dúlt a városban. Aki még fent van, az lassú
mozdulatokkal próbál rendet teremteni háza táján, fájó
szemét dörzsölgeti, vagy éppenséggel öklendezik egy si-
kátorban attól a bortól, amit a Vargabetűben olyan gya-
núsan olcsón adtak.
Én sem sietek, engem az éjszaka nem merített ki, sőt.
Még messzire jártok a műhelytől, amikor megérzem.
Ösztön ez, a jeleim sötét fekélyekké válnak, és tudom,
hogy nyomon vagyok. Figyelem, óvatosan követem ezt
a távoli sugallatot - hiénaként a mérföldről megérzett
dögszagot —, noha legszívesebben mohón kapnék utána.
N e m , most nincs jelen, a vér szaga nem mozdul, a halál
hangja most nem éles, csak halk suttogás csupán. A Hó-
hér itt járt, itt hagyta keze nyomát.
Mincet mestert kettétört gerinccel találtam műhelyem
ajtaja előtt az utcára terítve, szétszóródott fehér lapjai kö-
zött. Lába a gyermekek ugróiskoláján, mintha csak az
egyik szökkenést elvétve esett volna hanyatt.
252 • m.A.Q.U.S.
N e m tudtam nyugovóra térni: ami idő még volt Karel
érkeztéig, azt munkával töltöttem. Kedvem t á m a d t min-
denhez, elmostam a szerszámokat, lekapartam a minden-
hova odatapadt pépet, kiszellőztettem a műhelyt. N e m
találtam a helyem, mosolyognom kellett, újra és újra az
ablakhoz léptem, hogy végignézzek az utcán, bent a m ű -
helyben meg állandóan az ajtót lestem. N e m t u d t a m , mi-
re várok.
Megértette az üzenetemet, és válaszolt is rá. N e m csak
vaktában kiabálta szavait, nekem üzent, tudta, hol keres-
sen. Az ünneplő kavalkádban látott meg, vagy már a fi-
únál felfigyelt rám? Akárhogy is, óvatos volt - nem állt
lesben, nem engem vett célba, nem tudhatta, képes-e
fölém kerekedni. Persze, micsoda dolog lenne siettetni
az elkerülhetetlent, elkapkodni a kettőnk dolgát! Végül
megölöm, de rossz lenne ilyen ostoba módon. A saját há-
zam előtt állítana nekem kelepcét, hogy kitörjem a nya-
kát, amikor egy késsel rám veti magát az árnyékból? Na
hiszen... Sajnálom Mincet mestert, de örülök, hogy őt
választotta, nem valami idegent terített ki elém, akihez
semmi közöm.
Egy nyelvet beszélünk, szavak, hangok nélkül is ért-
jük egymást.
* * *
- T á v o l leszek egy darabig. Talán néhány hétig is, eset-

leg kicsit többet. Tudod a dolgod, igaz?
Karel bólint, nem akadékoskodik, persze hogyan is
tenné a néma ajkával? Rá merem hagyni a műhelyt arra
a rövid időre. Tudja a dolgát, ő magának le is jegyzi vevő-
ink nevét, igényeiket. N o h a én nem tudom elolvasni, tőle
megkövetelem ezt. Karel, velem ellentétben, még hasz-
nát veheti ennek a tudománynak.
N e m féltem Karéit, nem hiszem, hogy a Hóhér őt is
megölné, hiszen tudja, hogy rám ezzel nem lenne hatás-
sal. Felesleges is volna, már értjük egymást. Én sem fogok
újabb áldozatot szedni.
Talán csak még egyet, vagy kettőt, az emlékek ked-
véért. ..
A Hóhér szerencsésebb volt, ő vett észre engem előbb,
no, nem mintha megnehezítettem volna a dolgát. Igazá-
ból minden rendben ment, leszámítva azt az apróságot,
hogy észre kellett volna vennem. Megéreztem, amikor
hazatértem, de csak akkor. Képes lehet rá, hogy ellep-
lezze magát előlem, ugyanakkor tudjon minden lépésem-
ről? Játszik velem? Mit tudhat, milyen meglepetést tar-
togat még a tarsolyában? Itt az ideje, hogy mutassak neki
én is valamit...
Előző este elég vért ontottam, a rám ütött billogok
körvonala most már éles, tisztán látom őket. A bőröm
merített papíros, fekete jelekkel teleróva, s ezek azok a
szavak, amiket még én is képes vagyok elolvasni.
Felnyitom a szemem. Látom a jeleket, táncot járnak
előttem, a fülem mögé rótt szavakat egy távoli hang újra
és újra elmondja nekem. N e m mozdulok, egy régóta la-
katlan szegényház padlásán húztam meg magam, itt hall-
gatom a betűk suttogását.
Újra látom Mincet mestert magam előtt, fehér arcát,
hátrafelé hajlott derekát, görcsbe rándult kezét. Ujjamat
száraz ajkára tettem, beletúrtam hajába, végigsimítottam
gerincének kiálló csonkján. Ember ilyen erővel nem bír-
hat, még nekem is nehéz lenne...
Mosolygott. Ez az egész csak játék.
254 • m.A.Q.U.S.
Rajtam nevettél, Hóhér? Én is mosolygok. Ez tény-
leg egy torokszorítóan izgalmas, érdekes játszma mind-
kettőnknek. A gyermekek is így bújócskáznak a házak
udvarában, a Kis utcában meg a leégett kocsiszín rom-
jainál.
„Egy-kettő-három-négy - Meglátlak, ha most nem mégy!

Öt-hat-hét-nyolc - Fuss, ha még tudsz!
Kilenc-tíz — Forró víz!"
Már elszámoltam tízig, gyilkosom, indulok. Merre ke-

resselek? Hol bújsz meg, amikor nem Új-Pyarron utcakö-
veit fested vörösre egy szerencsétlen vérével? Kitekintek
a foghíjas cserepezés résén, az előttem örvénylő jelek vé-
gigsimítják az utca sarkán beszélgető négy férfit, majd el-
siklanak mellőlük. Nincs közöttük, akit én keresek. N e m
fogtam szagot, nem hallok sikolyt sem közelről, sem tá-
volról. Várnom kell, mozdulnom sem szabad, csak figye-
lem a rúnák hangját, míg a Hóhér újra ölni fog. Ha kell,
hetekig állok lesben.
Ne várass sokáig, gyilkosom!
* * *
N e m tudom, mennyi idő telik el.

Rejtőzöm most, szívem a villás minta ölelésében pihen,
lustán hajtja keresztül a vért testemen. Levegőt alig ve-
szek, karom, lábam, minden porcikám mozdulatlan. Te-
kintetem üres, szemem nem a tető korhadt gerendáját
látja, hanem az utcákat, a házak között végigsiető em-
bertömeget. Álom ez, arcok, alakok lódulnak el előttem,
tompán, színtelenül, hogy végigkutassam őket tekinte-
temmel. Messziről hallgatom hangjukat, mégis, ha aka-
rom, ki tudom venni azokat a szavakat, melyek számom-
ra fontosak lehetnek.
N e m élek, lelkem alszik, csak a tudatom figyel - ne-
héz, nagyon nehéz a dolga annak, aki most rám akar buk-
kanni: még azok, akik béklyót aggattak rám, sem talál-
nak meg egykönnyen ilyenkor. Nincs fájdalom, semmi
nem zavar meg, talán ha lassan kést nyomnának a mell-
kasomba, arra sem élednék fel. Milyen lenne? Lassan sö-
tétbe fordulna minden, vagy megmaradnék örökké a vá-
rost figyelve? N a p követ éjszakát, majd újra eljön az este.
N e m szomjazom, ennem sem kell.
Vérbe borul előttem a világ, sikolyra tátott száj harap
felém. Az egyik szemfoga csorba, ajka vékony, tágra nyílt
szemmel ordít a világba. Kezem megrándul, mintha meg
akarnám ragadni a képet, fogam összeszorul, ráharapok
a nyelvemre. Fémes íz árad szét a számban, a fájdalom
majdnem kirángat bódulatomból.
N e m , nem, maradnom kell! Ölt, de túl messze van,
mire innen odaérek, már nyomát sem találom az én ügyes
kis mészárosomnak. Várnom kell, várnom, amíg köze-
lebb ér. Még nem mozdulhatok.
Hideg, éjszakai szellő, és aztán újra ébredő házak
nyújtják ki ajtójukon embernyelveiket. Ma nem öl, és a
következő nap sem. Kivár, engem keres, mert nem érti,
hova tűnhettem. A kocsijáról rakodó fuvaros torkát nyíl
veri keresztül, halálhörgése furcsán összecseng a jelek da-
lával. Közelebb...
Még két napfelkelte, még két éjszaka.
* * *
A hátamhoz tapasztott pókháló szálai elszakadnak, a

mellettem talpát nyalogató kóbor macska helyből két öl-
256 • m.A.Q.U.S.
nyit ugrik, amikor felpattanok mellette. Végigrohanok a
mestergerendán, a földre döntött ajtón taposok.
A deszkáknak itt vége, a padlás három emelet magas-
ból bukik alá, a szűk, néma sötétség sapkáját óriás kéz
rántja le: fáj a fény, az utca zaja megsüketít, a mélység
biztat: ugorj!
Ugrom.
A szemközti ház kicsiny erkélyén pozdorjává törik az
ócska zsámoly, amire érkezem. Valaki felkiált az utcán -
ugyan mit láttál, cimbora? A szobában épphogy felnézni
van ideje az asztalánál reggelije előtt ülő vékonydongá-
jú szőke férfinak, mielőtt a szemébe vágom a kést, olyan
erővel, hogy a hegy a feje hátsó részén üti ki a csontot. Lá-
tok, a jelek elmondják nekem, hogy a két szomszédos lak-
ban megdermednek az ottaniak, de nem mozdulnak. Él-
hetnek még.
Kilököm az ajtót, berontok a szemköztin, a szobában
körbe sem nézek, az ablakot látom magam előtt, amin
át lejuthatok a Rongykorzóra. Kivetem magam, másfél
emeletet zuhanok, hogy a Vándor süvegébe kapaszkod-
jak, talpamat vállának vessem - régi szobor, mindenki
mást mond arról, melyik istent ábrázolja. Lent vagyok, a
Kétkanyar előtt futok el, keresztül a Harangok terén. Az-
tán jön a Hattyú-köz, a Forduló, és a kerékgyártó ikrek
műhelyének hátsó udvarán keresztül eljuthatok a...
, Jobbra lépek,
Balra járok,
Én ma rosszban sántikálok."
Észrevett. Nincs egyedül. Tudja hogy jövök, a rúnák

életre kelnek, ide-oda röppennek. Egy a kapualjból kilépő
férfi mellé kerül, a fal mellől talpra szökkenő koldusnak
is jut, az utca végén futva érkező kese hajút az az íves ka-
lapú, keskeny betű választja magának. A Hóhér nyakán
vagyok: a semmiből b u k k a n t a m elő, le kell dobnia álcá-
ját, csak így menekülhet.
Gyorsak, de őket nem segítik a jelek - az elsőnek ak-
kor vágom át a torkát, mikor még félig sem húzta elő
kardját, a másikat csuklón kapom, és a kezében szoron-
g a t o t t tőrt fordítom felé, azzal döföm keresztül a szívét.
A kese számszeríjat emel, de becsapja a szeme, a betű ere-
je leplez előle. Vége van, a vaktában kilőtt vessző az egyik
házfalba fúródik.
El az utamból!
Pillanatokat, lépteket szerezhettek csak az én kis ba-
rátomnak. A Fordulónál kettő áll lesben, hibátlan össz-
hangban változnak kordét rakodó fuvarosból keskeny
pengét markoló gyilkosokká. Már két házzal arrébb t u d -
tam, kik ők és mire készülnek.
A kerékgyártók udvara mögötti vértes az utca végében
kuporodott le, nekem háttal. Gyorsan vége van.
Még egy utca: az előttem álló alacsony szabólegény ke-
zéből villám csap felém, és fröccsen szét mellkasom két-
ágú jelén, ruhámból parázsló cafatok repülnek minden-
felé. Égiháború ez, ujjaiból újra és újra kitörnek a vakító,
kék ívek, hogy a tőlem balra álló hordót verjék szét, az
ablakpárkányra tett virágcserepet robbantsák szilánkok-
ra. A legény felhasított gyomrához kapva esik össze, vére
forró cseppekben hullik a karomra. Éget.
Utolsó szavával azt a rossz istent szólítja, csak a tor-
kába szúrt acél némítja el. Rajta már nem segít a Kita-
szított, ahogy a Hóhéron sem, őt már senki nem rejtheti
el a szemem elől. Közel van, a Halak terén fogok szem-
benézni vele.
258 • m . a . q . u . s .
* * *
„ Útra kelt a püspök, nyomában a strázsa,

a vándor a kapuban az ingét váltja."
Ide-oda szökken, kis szoknyájából kikandikáló lábai

könnyedén követik a vers által diktált mintát. Ajka for-
málja a sorokat, vékony hangja magányos madárdal az
üres sikátorban. A mellette álló két nő - egy csontsovány,
sápadt leány és egy hajlott hátú vénség - szembefordul
velem. Az a rossz isten még mindig az asszonyokra bízza
az igazán fontos dolgokat. N e m kell szót váltanunk, hi-
szen felismerik bennem egy hozzájuk hasonló keze m u n -
káját: ők látják az igazi arcomat, megfestett testemet,
s talán még értik is különös jeleimet. Meglepődtek va-
jon? Csak kevesen tudnak róla, hogy a Szent Város nagy-
jai nem riadnak vissza az olyan eszközöktől sem, amilyen
én vagyok.
Az öregasszony teste szinte kettészakad a derekára
mért csapástól. Szájából egy hördüléssel fekete hab bukik
fel. A másik némber még elsikoltja átkát, mielőtt félre-
csúszott vágásom felhasítja az arcát; s a világ vérbe borul,
a fülemben valami nagyot pattan, forróság ömlik végig az
államon. Próbálok talpon maradni, de a kövek kifordul-
nak lábam alól, a házfalak felém dőlnek, s a gyermek és
a szuka tucatnyi szellemalakot öltve táncol körbe. Az ar-
comhoz kapok, mert a szemeim mintha tűzben égnének,
mégis látom a tenyerembe karcolt rúnát, az ujjaimon so-
rakozó apró betűket.
A kard kifordul a markomból, távoli nesz csak, ahogy
a penge megszólítja az utcakövet. Egy pillanatra megint
látok, kezem a megszabdalt nő köpenyébe akad. Beleka-
paszkodom a szövetbe, az anyag reccsenve enged, valamit
kitépek az övéből és a vállába vágom, majd teljes erővel
előrerántom a fejem, homlokon nekicsattan az övének.
A szemem előtt sziporkázó fények táncolnak, tompa zú-
gás mos el minden más zajt. Hallom, hogy a boszorkány
kiált valamit, keze az oldalamba mar, érintése feketére
perzseli a húsom. Lángok villannak előttem, az arcom-
ba csapnak. Ordítok, a tűz a nyakamat is végigperzseli,
ahogy lerántom a kezét magamról. A feje felé kapok, ki-
szakítok egy marék hajat, az arcába sújtok.
Megtántorodik, végre elő tudom rántani a tőrömet, a
gyomra felé döfök. A penge hegye megakadt valamiben,
egy g o m b kettéroppan a döféstől, de én szúrok, újra és új-
ra, míg végre érzem a kezemre ömlő vért. Eltaszítom, a
lábam összeakad, és én is végigvágódom a kövön.
N e m látok, az arcom megégett, az oldalamon ugyan-
úgy tenyérnyi fekete folt. Felkelni...
„Egyet lépett, kettőt ugrott,

s lám végül hova jutott?"
Vékonyka a hangja, már ebből is csak cincogást hallok.

Lassan fordulok felé, szédülök, de még van fegyverem, még
látok pár homályos foltot, még tudok ölni. Szökken még
egyet, majd lecövekel. A boszorkány képén áll meg, persze,
az a rossz isten... Törékeny, finom kis gyermek, kecses ci-
pőt, fodros ruhát visel. Haja barna és hosszú, szeme nagyra
nyílva fürkész engem, mosolyog. Tudom ám, min mulatsz,
kis gyilkosom. A mi közös titkunkon, amit a te pajtása-
id ugyanúgy nem értettek, ahogy az én uraim sem. A tie-
id? Vedd számba őket, van még talpon közülük? Van még
társad, aki ennél a lángoló kezű némbernél is többet tud?
-Megöljelek? - Mosolyog, ujjával felém mutat, a keze
beleakad a mellette köröző jelbe, mire az szilánkokra esik
2 6 0 • m.A.Q.U.S.
szét. Nocsak. N e m látja, értetlenül mered fehér szegélyű
körmére, csak annyit érez ebből, mint amikor az ember az
ökörnyálat simítja le arcáról. - Meg tudlak ölni.
Nevet. Ha nem lennének a testembe égetett bélyegek,
nem is látnám, olyan sebesen mozdul. Félreugrom elő-
le, a kezével a levegőbe rajzolt jel láttán fájdalom hasít
a fejembe, a betűk égetnek most, tompa zúgást hallok,
mintha letaglóztak volna. Felrántom a kezem, az ujjaimat
alig érzem, így nem sikerül az álla alá szúrnom a pengét.
A keresztvas csap az arcába, ledönti a lábáról. N e m tudok
megállni, elejtem a fegyvert, fordulnom, ugranom kéne,
de a házfal meglódul felém, a kövek hideg pofonnal hűtik
a bőrömet. Nekitámaszkodom, levegőt kell vennem, ösz-
sze kell szednem magam, csak látnom kellene, csak egy
pillanatra ura kell hogy legyek a testemnek.
- Megöljelek? - Én is mosolyogni próbálok, de nem
tudom mozdítani az ajkamat, az is megégett. Fáj.
- Ügyes vagy. - Félig fekve néz felém, felszakadt szá-
ja furcsa mosoly az arcán. Feltérdel, a lecseppenő vörös-
ből húz jeleket a földön.
Megint rám mosolyog, és én nem tudok a földre ve-
tett betűkre nézni, már a látványuktól is kiráz a hideg.
Mit mondhattak neki, hogyan nevelhették, ha gyermek-
korára ennyire részévé vált a halál? A romlás úrnőjének
szépséges műve, a lélegzetem is elakad tőle. Fegyver a Ki-
taszított kezében, titkos odúk és rejtett szentélyek mérge-
zett pengéje, ahogy én a katedrálisok és paloták urainak
vagyok (nem, nem a fenséges pallosa, dehogy) köpeny alá
rejtett gyilkoló szerszáma.
- T e is ügyes vagy - suttogom. Karel jut eszembe, meg
a műhelyem előtt játszadozó többi közönséges gyermek.
- Öld meg! Öld meg végre! - Az én türelmetlen uraim is
szólnak hozzám.
- M i n d j á r t . - Mindjárt. Mindjárt mozdulok, Mindjárt
mellé szökkenek, elvágom a nyakát, összetöröm azt a ki-
csi koponyáját, a mellkasába taposok. Mindjárt, mindjárt
újra képes leszek mozogni, a következő kísérletre a kezem
nem hullik majd vissza az oldalam mellé, nem fogok térd-
re esni a lépés közben.
- F á j ? - kérdezi. Hogy került ilyen gyorsan mellém?
Most, most elkapom, a ruhájába markolok, homlokom-
ra tett ujja nem fogja tudni befejezni a mozdulatot, már
csak egy pillanat! N e m hagyom, nem hagyhatom, hogy
a jelei szétroppantsák a koponyámat, kifordítsanak a bő-
römből. Közel van, felhasított arca az enyém előtt, érezhe-
ti a megégett húsom, az orromból folyó vér szagát.
— Bilincsben vagy. - Fürkész, szeme ide-oda mozdul, a
jeleimet kutatja.
-Öld meg! Most!
Rekedten felhördülök, elkapom a nyakát. Végeznem
kell vele, ez a hang, ez a szó kényszerít. N e m tiltakozha-
tok, madzagon rángatott bábu vagyok, fegyver, amit az
azt markoló kéz irányít. Volt egy egyezség. Össze fogják
zárni az ujjaimat, és vége.
Alig érint, de a bőröm alá karcolt jelek széthullanak,
és én felordítok, mert kezemet mintha levágták, letépték
volna a karomról. Látom, hogy megvan, de a tenyerem
rúnája nincs többé, a csuklóm jelei fekete bogarakként
rágják ki magukat a húsomból és foszlanak semmivé.
Térdre esek, de szét tudom nyitni az ujjaimat, saját aka-
ratomból mozdítom őket. A sürgető szó hiába dörömböl
odabent, a kezemnek többé nem parancsol.
— Látod? — nevet a gyermek.
Látom. Értem. És tudom, hogy azok ott, a pórázom
másik végén is értik, hogy mi történik, s mit jelent, ha a
fegyver kicsúszik a kezükből. Egy olyan fegyver, mint én.
2 6 2 • m.A.Q.U.S.
- Pusztulj! Pusztulj akkor!
Vége. Az a villás jel befúrja szárait a bőröm alá, és ma-
rokra kapja a szívemet. A gyermek nevet, míg engem az
agónia görcsbe ránt, odabent hatalmas kés hasít fel min-
dent. A levegőbe markolok, hátha láthatatlan, elérhetet-
len gyilkosomat torkon tudom ragadni. Hideget érzek,
jeges kútba löktek, a napsugár utoljára villan a szemem-
be, egyre halványodó fénymaszat lesz, ahogy alásüllyedek
ebbe a dermesztő sötétbe.
* * *
Csak pár pillanatig tarthatott.

A hasamon pihen a keze, de nem fordította ki a belei-
met azokkal a furcsa rajzokkal, melyekkel oly könnyedén
osztja a halált. Mosolyogva guggol mellettem, cinkosán
néz rám. A ruhát leperzselték rólam, tétován megérintem
a gyilkos pecsét helyét a szívem fölött.
- E l v e t t e m - mondja.
Felülök, köhögnöm kell. Valami felszakad bent, feke-
tét köpök, ocsmány íz tölti meg a számat. Szétnézek a ke-
zem által mészárszékké lett téren, már amennyit a meg-
maradt szememmel még látok.
— Bántottak - súgja a fülembe. - Azok bántottak — int
a vénasszony annak a némbernek a teste felé.
Bólintok, majd feltápászkodom. Ki tudja, milyen cél ve-
zette a rossz isten kutyáit, miért azokat küldték a pokolra,
akiket az én kis gyilkosommal végeztettek ki? Majd egy-
szer megkérdezem tőle, mit sutyorogtak állandóan a fülé-
be, mire tanították, hogyan tették őt ilyenné? Talán csen-
gő aranyakért gyilkoltak, talán valami eszement, szentnek
mondott célért, talán csak az ölésért magáért, mit számít
ez már nekem? Valamelyik hatalmas most biztosan röhög
a markába odafent, hiszen a feldobott érem ezúttal az élé-
re esett - fegyverekként estünk egymásnak, de úgy adó-
dott, hogy egymás bilincseit metéltük el.
A műhelyemet már nem lenne okos dolog felkeresnem
- pláne az én kis új barátom társaságában nem - de az
biztos, hogy Új-Pyarront nem hagyjuk el még egy dara-
big. N e k e m legalábbis van még némi adósságom. Mos-
tantól megint úgy léphetek az utcákra, ahogy a bilin-
cseim miatt évekig nem tehettem. A fájdalom ellenére
elmosolyodom.
Gyilkos jár a városban.
Malcolm J. Hunt
Tárgyalások
Regnore Shedlim, Dreina istennő Hűségese az utóbbi idő-

ben minden hajnalban felgyalogolt a Papi Szék impozáns
épületegyüttesének nyugati tornyába, hogy gyönyör-
ködhessen a napkelte fényében tündöklő Gömbszentély
látványában. A városra ugyan jobb kilátás nyílt a saját
lakosztályából, de mivel az épp az Égi Templom alatt he-
lyezkedett el, tulajdonképpen csak onnan nem lehetett
látni az istenek adományát.
Úgyhogy naponta megmászta a végtelennek tűnő lép-
csősorokat, amelyek levezettek a lakosztályából a belső
udvarok szintjére, hogy onnan felkapaszkodjanak a nyu-
gati torony tetejéig. Egy magafajta öregember számára ez
bizony felért egy zarándoklattal. Pár napja már meg kel-
lett igazíttatnia a szabójával a pantallóit, mert szinte ki-
fogyott belőlük.
Fújtatva lökte ki a torony körerkélyére vezető ajtót.
A szíve úgy dörömbölt, mintha kitörni készülne a mell-
kasából, hallotta a vére lüktetését. Dereka és térde sajog-
va emlékeztette, hogy nem fiatal már.
Kisétált a keskeny párkányra, élvezte, ahogy a ten-
ger felől érkező hűvös hajnali szél simogatja izzadt hom-
lokát, majd kelet felé fordult. Időben érkezett, a nap
sugarai még csupán a távoli felhők alját festették hal-
vány rózsaszínre. Lenézett Új-Pyarronra, de a város még
álmosan sötétbe burkolózott, nyomát sem lehetett lát-
ni a szokásos nyüzsgésnek. Csupán a folyó torkolatánál
és a kikötőben látszott némi mozgás, ahogy a halászok
az apállyal kieveztek a tengerre, hogy reggelre a város
piacai friss halakkal és rákokkal teljenek meg, etetve a
számtalan éhes szájat.
Lassan, szinte szertartásosan nézett fel a Gömbszen-
télyre. A kék hold - az átkos sivatagi isten, Amhe-Ramun
arca - már rég nyugodni tért, a hajnalhasadás előtti sötét-
ségben,az Égi Templom csupán vak korongként lebegett
a város központja fölött.
Aztán, ahogy minden reggel, beköszöntött a csoda.
A nap első sugarai elérték az istenek ajándékát, mire
annak fala ezer színben szikrázott fel. Kékek és piro-
sak, sárgák és zöldek, fehérek és ibolyák szaladtak ke-
resztül tökéletes felszínén, tünékeny mintákat és ábrá-
kat hoztak létre, hogy aztán tiszta fehérré olvadjanak
össze, és a g ö m b második napként felragyogva ébresz-
sze a várost.
Regnore Shedlim a korlátba kapaszkodva, lehunyt
szemmel élvezte az arcát fürdető mennyei fényt.
- G y ö n y ö r k ö d s z a művedben, Hűséges?
A főpap összerezzent az ismerős hangra, de gyorsan
erőt vett magán, és nem fordult hátra.
- M i r ő l beszélsz?
- E z a legújabb a városban, hogy a Gömbszentéiy nem
is igazi, nem az istenek ajándéka, hanem csak káprázat,
délibáb, amit ti találtatok ki.
- O , Dreina, az emberi ostobaságnak tényleg nincs ha-
tára! - sóhajtott fel a Hűséges. - Miért kell nekem min-
dig efféle siiletlenségekkel foglalkoznom?
'266 • m . A . Q . U . S .
- N e m kell — emlékeztette a Hűségest hívatlan láto-
gatója. - Te akarsz mindenről tudni, te akarsz mindent
kézben tartani.
—Valakinek muszáj — vont vállat Shedlim.
— És ki más lenne nálad alkalmasabb? Elvégre nélkü-
led a fű se nő!
— Ne dühíts fel, Gana!
Nevének említésére az idősödő, de a maga módján
még mindig vonzó nő előbújt a toronysisak árnyékából,
és kilépett a hajnali fényben fürdő párkányra. Szürkébe
forduló haját hátradobva fordította arcát ő is a magasban
lebegő Égi Templom felé.
- E s z e m b e sem jutna, Hűséges!
- E h ! - legyintett a főpap. - Inkább azt mondd, mire
jutottál az ordaniakkal, álomjáró!
- A t t ó l függ, mire gondolsz...
— Gana! — csattant fel Shedlim.
- R e n d b e n . N e m sokra, elsősorban azért, mert vigyáz-
nom kellett arra, hogy ne keltsek gyanút — válaszolt fin-
torogva.
— Ez mindennél fontosabb! - emelte fel mutatóujját fi-
gyelmeztetően a Hűséges. - Eljátszanánk azt a kevés bi-
zalmat, amit talán sikerült ébresztenem bennük.
- T u d o m , nem kell rá emlékeztetned, Regnore! - vá-
gott vissza a nő haragosan. - Én sem mondom meg ne-
ked, hogyan vezesd az egyházadat, te se üsd az orrodat az
én munkámba!
A főpap mély levegőt vett, aztán lassan kifújta. Ú j r a
emlékeztetnie kellett magát arra, hogy az álomjáró sem-
milyen szempontból nem az alárendeltje, de még csak
nem is a tisztelője. Óvatosan kell vele bánnia, ha to-
vábbra is igényt tart a szolgálataira. És még inkább a
hallgatására.
- I g a z a d van Gana, kérlek, bocsáss meg - mondta, mi-
közben erőt vett magán, és nem tette szóvá, hogy leg-
utóbb a nő kudarcot vallott, amikor egy gyilkost kellett
volna megtalálnia.
— Látod, ez egészen őszintének hangzott — dicsérte meg
gunyorosan Gana, majd feltartott kézzel megállította a
készülő tiltakozást. — Túl régóta ismerlek, úgyhogy hagy-
juk. N e m sikerült beférkőznöm az álmaikba — folytatta az
álomjáró. — Csupán felszínesen érintik az Antisst, akkor is
jókora lángfalakkal veszik körül magukat.
- E z azért várható is egy maroknyi tűzvarázslótól!
— N e m hiszem, hogy mind tűzvarázslók lennének —
csóválta a fejét a nő -, bár nincs sok tapasztalatom a faj-
tájukkal. Ilyen álmokat még nem láttam: a különbségek
általában többet mondanak, mint a hasonlóságok, de az ő
esetükben mindenütt ott tombol a tűz. Nagy ritkán buk-
kan csak fel egy hatalmas t ó . . .
— Az Ordani-tó.
— Biztos — vont vállat Gana. - Hatalmas tengerszem,
fenyőkkel a partjain, fürge csónakokkal a felszínén. Még
azt sem sikerült megállapítanom az álmaik alapján, hogy
melyikük a vezető. Mind nagyon... erős személyiség.
Rendkívül fegyelmezettek és ugyanakkor nagyra törők.
— Ez furcsa. Szerintem nagyon is egyértelmű.
— Talán csak hiszed, hogy valóban az vezeti őket, aki
a szószólójuk.
— O, nagyon jól tudom én azt, hogy nem a szószóló a
küldöttség feje. Kétségkívül jól beszél, minden bizonnyal
gyakorlott követ, de a valódi hatalom azé az alacsony fér-
fié, aki tőle jobbra szokott elhelyezkedni.
— Lehet — vont újra vállat az álomjáró. - Még nem lát-
tam őket, csak álmaikban, és azokat is nehezen találtam
meg. Egyetlen éjszaka alapján nem tudnám m e g m o n -
268 • m.A.Q.U.S.
dani, mi a rangsorrend közöttük. Úgy tűnik, mindegyi-
kük meggyőződése, hogy legalább olyan nagyra hivatott,
mint a többiek, ha nem többre. Öntelt, akaratos gazem-
berek, ha engem kérdezel.
- T u d o m , hogy azok, de azt igazán nem várhattuk,
hogy az Ordani Tűzvarázslórend majd engedékeny köly-
köket küld tárgyalni velünk.
— De hogy mind a hatan...
- T e s s é k ? - vágott közbe megdöbbenve Shedlim.
- M o n d o m : mind a hatan olyan...
- C s a k öten vannak! - szakította ismét félbe az álomjá-
rót a Hűséges, mire a nő szemöldöke magasra szaladt.
- M i n d i g a „hatok"-ként gondolnak magukra, vagy
alkalmanként „keresők"-ként, ennyit sikerült kideríte-
nem. Es annyian is érkeztek a városba, legalábbis az ál-
maik szerint.
- K i a hatodik?
- F o g a l m a m sincs! - vetette oda ingerülten az álom-
járó. - Azt se tudom, melyik ötöt látod vendégül. Van,
amelyik főnixmadárként gondol magára álmaiban!
-A Kárhozat sivatagára! - szaladt ki a főpap száján. -
Hol lehet a hatodik társuk?
- E z nem így működik Regnore, tudod jól — csóvál-
ta meg a fejét Gana. - Ha valamelyikük álmodna arról,
hogy hol fekszik, a szobáról, vagy az épületről, akkor ta-
lán meg tudnám találni, de akkor sem lenne egyszerű.
Különösen úgy, hogy a lángfalak az utamat állják.
— Gana, ez fontos!
- M i l y meglepő! Eddig minden, amit kértél tőlem,
fontos volt.
— N e m pazarlom semmiségekre a tehetségedet.
- M e g t i s z t e l ő - felelte olyan hangon a nő, amiből egy-
értelműen kiderült, hogy nem ért egyet.
-A valóságban nagyon is jól látszik közöttük a szigorú
hierarchia - morfondírozott Shedlim.
-A valóságban? - kérdezett vissza a nő. - Hány éve is-
mersz, Regnore?
- K y e l első havában lesz tizenhét éve - felelte rövid
utánaszámolást követően a főpap, amivel sikerült meg-
hökkentenie Ganát.
- M á r ennyi? Na mindegy. Felnőtt egy nemzedék, mi-
óta megismerkedtünk, és számodra még mindig valósá-
gosabb az álmoknál ez - intett széles ívben, amivel fel-
ölelte az erkélyt, a magasban lebegő Gömbszentélyt és az
alant elterülő várost.
— H á t persze - felelte szemöldökét összevonva a Hűsé-
ges. - Az álmok ugyan hasznosak lehetnek, ezt már több-
ször bebizonyítottad, de nem igazak. Tünékenyek és vál-
tozékonyak.
- N e k e d , Regnore - mosolygott a nő. - Csak neked.
— Mit akarsz ezzel mondani?
- C s a k annyit, hogy ideje felébredned - m o n d t a az
álomjáró, mire a Hűséges szeme felpattant.
Az ágyában feküdt, könnyű selyemtakarója alatt. H á -
lószobája nyitott ablakain besütött a kék hold, valószí-
nűtlen fénybe vonva a bútorokat.
— Dreina, miért műveli mindig ezt velem az az átko-
zott némber? - kérdezte a félhomálytól, de választ persze
nem kapott sehonnan.
* * *
Az álomjáró túl sok gondolkodnivalót adott neki, úgy-

hogy inkább nem is próbált visszaaludni, hanem kimá-
szott az ágynemű marasztaló öleléséből, és munkához
látott. Mielőtt megtette szokásos zarándoklatát a nyuga-
270 • m.A.q.u.s.
ti toronyba - Gana természetesen nem várta ott, hogy
is juthatott volna túl a Papi Szék őrségén! - egy sereg
munkáját elvégezte. Mindenekelőtt parancsba adta, hogy
azonnal járjanak utána a rejtélyes hatodik ordaninak,
majd átnézte a Papi Szék és Dreina egyházának jövedel-
meiről szóló jelentéseket, aláírt számos javaslatot, ame-
lyek hídépítésről, csatornaásásról, templomemelésről és a
hozzájuk szükséges pénzekről szóltak.
O-Pyarron kérdésével már csak napkelte után tudott
foglalkozni. Az ezzel kapcsolatos levelek mindig egy kü-
lön kupacot alkottak, mert többségük az egész egyházat
kényesen érintette. A szent város romjain megtelepedő
szerzetesek rendszeresen fordultak hozzá világtól elvo-
nult emberektől szokatlan hevességgel. N é h a képesek
voltak ugyanabban a levélben segítséget követelni a vá-
rost fosztogató ereklyevadászokkal és közönséges rablók-
kal szemben, kioktatni az új-pyarroniakat arról, mennyi-
re rossz úton járnak, illetve felszólítani őket, hogy azonnal
szállítsák vissza a romok közé a kimenekített ereklyéket,
vagyontárgyakat! Az, hogy az új város lakóit következe-
tesen ternaniakak nevezték, és leveleiket is a régi elneve-
zés szerint címezték, már rég nem dühítette a Hűségest,
most viszont ereklyekeresői révén sikerült az egészbe be-
lebonyolódnia Krad egyházának is.
Shedlim ezek után szinte szívesen foglalkozott az Ink-
vizíció ügyeivel. Áttanulmányozta az élve elfogott eret-
nekek, orwellánusok és ranagoliták vallatásáról készült
legutóbbi jegyzőkönyveket, majd pár utasítás révén át-
csoportosított némi vagyont az inkvizítorok tevékenysé-
gének megerősítésére. Végül pihenésképpen udvariasan
visszautasított néhány meghívást, és a levelekre rákanya-
rította azoknak a papoknak, papnőknek a nevét, akik-
nek képviselniük kell az egyházat a különféle alkalmak
során, legyen az Predoc trónörökösének nagykorúvá válá-
sa, vagy az új erioni templom felszentelése.
Fiatalabb korában szívesen tett eleget az efféle m e g -
hívásoknak, mert szerette a változatosságot és az ün-
nepségeket, még a sokszor fárasztó utazás sem retten-
tette vissza, de az utóbbi években igyekezett háttérbe
húzódni, hogy a számos tehetséges ifjú is lehetőséghez
jusson, ő pedig szeretett Uj-Pyarronjának szentelhesse
az idejét.
A régi város egyértelműen Selmo próféta és Elorand
nagymester, rajtuk keresztül pedig Krad Pyarronja volt.
Shedlim régen, még jóval a Dúlás esztendői előtt m a g a is
találkozott mindkettejükkel, és őszintén hiányolta őket.
Bölcsességük, tartásuk és határtalan egyenességük lenyű-
gözte őt, és titokban - így két és fél évtizeddel a haláluk
után — beismerte, hogy mindig is hozzájuk mérte magát.
Példát m u t a t t a k számára, hogy milyennek kell lennie
egy vezetőnek, egy államférfinak, egy egyházfőnek. Egy
pyarroninak.
Ma már tudta, hogy sosem válhat hozzájuk hasonlóvá,
de nincs is rá szüksége, anélkül is méltón szolgálhatja is-
tennőjét és népét. Ráadásul felismerte azt is, hogy távozá-
sukkal Dreina egyháza lehetőséget kapott arra, hogy mél-
tó helyére kerüljön. Új-Pyarron az istennő városa lehet!
Ahhoz azonban meg kell mutatnia, hogy erős, és nem
üres másolata csupán a Dúlás során elpusztított régi vá-
rosnak. A Gömbszentély megjelenése mindennél ékeseb-
ben — és ami fő, mindenki számára jól láthatóan — bizo-
nyította, hogy az új város bírja az istenek áldását. Talán
ennek köszönhette az ordaniak látogatását is.
-A sogroniták megérkeztek már, Larin? - kérdezte if-
jú titoknokát, miközben díszköntösét nézegette az öltö-
zőszobája állótükrében. Az arannyal szegett kék bársony
272 • m.A.Q.U.S.
kellően előkelőnek tűnt Dreina főpapjához, ugyanakkor
nem volt túl hivalkodó. Arra számított, ezzel ellenpon-
tozni fogja az ordaniak tűzszínű ruházatát. És a szemé-
hez is illett.
- I g e n , Hűséges. Ahogy sejtette, ellenőrizték a csarnok
mágikus védműveit. Kiegészítették néhány átmeneti raj-
zolattal, de alapvetően nem bolygatták meg.
— Milyen kedves tőlük — morogta gúnyosan Shedlim. —
Az északát hogy töltötték?
— A két idősebb... — kezdte Larin.
— Hyalcon D a r m o n és Seren Prae - vetette közbe a fő-
pap.
— Valóban, Hűséges. Ok csupán egy rövid sétát tet-
tek a közelben, a többiek azonban felkeresték a Gyönyö-
rök Házát.
—Jellemző - csóválta meg a fejét Shedlim. - Idejönnek
Pyarronba, de nem egy Ellana-szentélyt keresnek fel, ha-
nem inkább egy dzsad bordélyba mennek. Tűzimádók -
morogta megvetően. - Mikorra érnek ide a többiek?
— A khuryak már a nyári kertben várakozik, és úgy
hallottam, már exellissar Harranbullas is megérkezett,
csak még áldozatot mutat be az egyik szentélyben, mie-
lőtt csatlakozik önökhöz, Hűséges.
— Remek - bólintott Shedlim, miközben eligazgatta
nyakában a súlyos aranyláncot, amelyen istennője szent
szimbóluma függött, az aranytenyér közepén a mindent
látó női szemmel. Lesimította szemöldökét, fejét félrefor-
dítva mindkét oldalról megszemlélte frissen nyírt szakál-
lát, majd elégedetten biccentett.
— Uram?
— Igen, Larin?
- M á r tegnap is szerettem volna kérdezni, hogy miért
pont őket kellett idehívnom? Se Krad, se Ellana...
— Ordannal tárgyalunk, fiam - felelte Regnore. - N e m
Shadonnal vagy Yllinorral. Erőt kell mutatnunk. Még ak-
kor is, ha fogalmunk sincs, hogy mit akarnak tőlünk épp
most. - Előző nap ugyan az ordaniakkal való találkozás
után azonnal üzent az álomjárónak, de azon kívül, hogy
eggyel több sogronita érkezett a városba a követekkel,
ő sem tudott semmi használhatót kideríteni. Legalább-
is egyelőre.
- D e miért épp a három pyarroni igazság? - kérdezte
a fiatal pap, mire a Hűséges egy pillanatra összevonta a
szemöldökét, majd elmosolyodott.
- L á t o d , ez meg sem fordult a fejemben, amikor ideké-
rettem őket. Viszont abban igazad van, hogy az ordaniak
biztos erre fognak gondolni. N e m baj, hadd higgyék azt,
hogy igazságot akarunk szolgáltatni! Lenne épp miért.
-Uram?
- Igen? - biztatta türelmesen a főpap, miközben elin-
dult kifelé a szobából.
- N e m fogják azt hinni, hogy az Inkvizícióval fenye-
getőzünk?
Shedlim elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna. Uwel
és Kyel egyháza Dreináéhoz hasonlóan felettébb tevéke-
nyen kivette a részét az Inkvizíció munkájából, és ezt va-
lószínűleg tudták a tűzvarázslók is, hiszen épp a napok-
ban keltett riadalmat szerte a városban egy ámokfutó,
akinek gyilkosságai mögött, mint utólag kiderült, lénye-
gében Orwella hívei rejtőztek. Minden bizonnyal számos
szörnyűségnek elejét vehették volna, ha a testvéregyhá-
zak szorosabban együttműködnek, ahogy arra, főleg az ő
nyomására, végül is sor került.
Ezúttal nem szorult az Inkvizíció támogatására, pusz-
tán azért kért udvariasan segítséget a tárgyaláshoz a test-
véregyházaktól, nehogy úgy tűnjön, a Dreina-hívők a
274 * m.A.Q.U.S.
többiek háta mögött kötnek különalkukat, és épp azért
esett a választása Uwel és Kyel egyházának komor veze-
tőire, mert ugyan távol áll tőlük a diplomácia számos fi-
nom módszere, ám a hirtelenség és a meggondolatlanság
sem jellemző rájuk. Neki pedig most épp ilyen támoga-
tók kellettek.
Kiértek a lakrészéből, átvágtak egy aprócska belső ker-
ten, majd elindultak a Papi Szék központi épületében rej-
lő számtalan folyosó egyikén a nyári kert felé.
— N e m hiszem. Hozzánk hasonlóan ők is elszántan
harcolnak azért, hogy a befolyásuk alá tartozó területe-
ken ne leljenek nyugtot a különféle sötét rendek — vála-
szolta végül titoknoka kérdésére. - Legalábbis az övéké-
nél sötétebb — tette hozzá halkabban. Ordan sosem érezte
szükségét annak, hogy megcáfolja azokat a híresztelése-
ket, miszerint alkalmanként eleven embereket áldoznak
a tűznek.
A nyári kertben fiatal, öles termetű férfi szagolgatta
a pompás rózsákat. A léptek zajára lassan megfordult és
enyhén meghajolt Shedlim felé.
— Hűséges.
— Khuryak — viszonozta az üdvözlést Dreina főpapja.
- I g a z , hogy ezeket Abu Baldekből kaptuk? - intett
Uwel lovagja a rózsabokrok felé, amelyek a falakon meg-
támaszkodva egészen magasra nőttek, és csodálatos vörös-
zöld növényerdőt varázsoltak a palota kellős közepébe.
— Igaz, bár nem az emír kertjéből - bólintott Shedlim.
- Úgy hallottam, azok elpusztultak az amund támadás
során.
— Igazán nagy kár lenne értük — mondta őszinte sajnál-
kozással a hangjában a khuryak. A Hűséges eleinte fur-
csának találta, hogy egy bosszúangyal szenvedélyes ker-
tész legyen, de végül hozzászokott a gondolathoz. Látott
már rosszabbat is. Uwel legutóbbi, a Dúlás során odave-
szett kegyeltjét, Sorquas Devastort például mindig is köz-
veszélyes őrültnek tartotta. Hozzá képest az új-pyarroni
rendház hatvárosi származású vezetője egészen kedvelhe-
tő fiatalembernek tűnt.
- S a j n á l a t t a l hallottam a rendházát ért veszteségről -
m o n d t a a főpap. Pár hónapja, a szokatlanul hideg esős év-
szak idején történt, hogy Uwel-hívek egész csapatát mé-
szárolta le a Dúlás veteránjainak egy csoportja.
- Egy bosszúangyal és számos beavatásra váró veszett
oda, Uwel legyen a lelkükkel! - bólintott komoran a
khuryak, miközben elindultak a tárgyalásra kijelölt csar-
nok felé. - Két társam azóta is a gyilkosok nyomában
van. Előbb-utóbb számot kell adniuk tetteikről.
- Úgy legyen — felelte a Hűséges, aki hálásan vette ész-
re a kert túlsó vége felől érkező Sirthan Harranbullast.
A Kyel-pap udvariasan biccentett a Uwel-lovagnak, de a
Hűségest széles vigyorral fogadta. Barátságuk még O-Pyar-
ronban kezdődött, és bár szögesen eltérő életutat jártak be,
minden nehézség ellenére kitartott.
— Regnore!
- S i r t h a n ! - mosolygott vissza S h e d l i m . - J ó l nézel ki,
végre szedtél magadra némi húst.
A Kyel-pap a Gömbszentély visszatértét követően föl-
hagyott az aszkéta életmóddal, és már nem csak tisztál-
kodáshoz vette le a vértjét, amelyet a Dúlás óta folyama-
tosan hordott. Nehéz páncélja helyett ezúttal egyszerű
barna köntöst viselt, egyetlen éke istene szent jelképe,
a nyakában lógó ikerkör volt, amelyet félig elfedett sza-
kálla.
— Köszönöm - bólintott Sirthan, majd szokása szerint
gyorsan komolyabb témára fordította a szót. - Hallottál
az ámokfutóról?
276 • m.á.Q.U.S.
— Igen, értesültem róla, hogy megszökött - bólintott a
Hűséges. — Úgy tudom, nyugatra menekült. Más egyéb?
— Róla nincs - rázta meg a fejét a Kyel-pap. — Elfog-
tunk viszont pár orwellánust, őket már vallatják a testvé-
reim. Minden felelős megkapta méltó büntetését — foly-
tatta némileg kétértelműén, majd inkább témát váltott.
— Vajon miért épp most jöttek a sogroniták?
Shedlim értette, mire gondol a barátja. Pyarron las-
san nyolc éve, a manifesztációs háború kitörése óta folya-
matosan próbált egyezkedni a tűzvarázslók városával, de
mindeddig nem kapott választ. Erre egyszer csak a sem-
miből megjelenik öt követ egy évekkel korábbi meghí-
vót lobogtatva!
- M é g nem t u d o m biztosan - vallotta be a Hűséges. —
Ordani embereink szerint a sogroniták O-Pyarron pusz-
tulására, és különösen a Gömbszentély lezuhanására
úgy tekintettek, mint annak biztos jelére, hogy elvesz-
t e t t ü k isteneink támogatását. Most, hogy újra megje-
lent az Égi T e m p l o m , ésszerűnek tűnik, hogy ide jön-
nek körülnézni.
— Korcs fattyúnép! — legyintett a bosszúangyal. —
A vallásuk kyr, a nyelvük pyar, a mágiájuk godoni.
— Legalábbis ők azt állítják - pontosított Sirthan, majd
barátja felé fordult. — Vajon mit akarhatnak?
— Még utána kell járnom pár dolognak - felelt kitérő-
en Shedlim. Említhette volna a rejtélyes hatodik ordanit,
de végül inkább hallgatott róla.
— Akkor annyit tudunk, mint tegnap este — m o n d -
ta bosszúsan a Uwel-lovag. Előző nap már egyeztettek a
sogronitákkal, de akkor nem jutottak túl a másnapi tár-
gyalás feltételeinek megbeszélésén, illetve az óvatos, ta-
pogatózó kérdéseken és a kölcsönösen semmitmondó vá-
laszokon.
- A n n y i azért kiderült, hogy valóban ordaniak, és va-
lóban a tűzvarázslórendet képviselik — mondott némileg
ellent a khuryaknak Dreina főpapja. A másik kettő kér-
dőn nézett rá, de ő nem érezte szükségét bővebb magya-
rázatnak. Úgy vélte, igazán semmi közük ahhoz, hogy a
sogroniták pecsétjét a saját emberein kívül Adron papja-
ival is megvizsgáltatta, ahogy Ganáról sem kell tudniuk.
- B á r tudnám, hogy örülnünk kell-e ennek! - sóhaj-
tott Kyel papja, miközben az ajtóhoz fordult és azt széles-
re tárva belépett a csarnokba.
Bár a megbeszéltekhez képest a pyarroniak egy pillana-
tot sem késtek, odabenn a hosszú asztalnál már várta őket
az ordani rend küldöttsége, körülvéve a szolgálatukra ren-
delt tucatnyi szerpappal, írnokkal és szolgával. Amikor a
pyarroni egyházfik beléptek, a követek egyként hajoltak
meg. Arcukon udvarias mosoly, szemükben kihívás.
- Remélem, kellemesen töltötték az éjszakát - mondta
Shedlim a köszöntések után.
- S e m m i r e nem lehet panaszunk, Hűséges - felelte
udvariasan Hyalcon. A vállas ordani nemcsak arcát, de
a fejét is simára borotváltatta, így szeplőkkel pettyezett
bőre miatt úgy nézett ki, mint egy ráncos pulykatojás.
Társaihoz hasonlóan tűzszínű köntöst viselt, amelynek
színe és mintázata világosan árulkodott a rendben betöl-
tött szerepéről. A fekete-vörös ruházat a mellkasra hím-
zett arany tűzkobrával a tűz harcosainak hagyományos
viselete volt, és a kopasz ordani széles vállával, vaskos
alkarjával a kora ellenére is inkább tűnt fegyverforga-
tónak, mint varázshasználónak. - Pyarron igazán nagy-
lelkű vendéglátó, és a város is csodás. Ennyi mindent fel-
építeni ilyen rövid idő alatt!
- M e g t e s z ü n k mindent, ami tőlünk telik - fogadta a
kétértelmű bókot Shedlim, miközben intett, hogy foglal-
278 • m.A.Q.U.S.
janak helyet. Bármibe lefogadta volna, hogy a tűzvarázsló
arra akarta emlékeztetni, az ő városuk története csaknem
kétszer olyan messzire nyúlik vissza az időben, mint a régi
Pyarroné. Mintha a kor érdem, lenne! — Talán foglaljunk
helyet! — intett az asztalok mellett sorakozó székek felé.
Ahogy leültek, a hosszú, csodálatos intarziával díszí-
tett asztal hirtelen határvonallá vált, amely elválasztotta
a csarnok pyarroni és ordani felét. Ahogy tegnap, úgy ma
sem ült le mindegyik sogronita. A tűz szolgálóinak egyi-
ke őrt állt a túlsó falon nyíló bejárat mellett, míg társa
tollat és papirost vett maga elé, hogy megörökítse a meg-
beszélésen történteket.
A pyarroni részen a három pap helyet foglalt. Egy ír-
nok telepedett melléjük, míg egy szerpap állt őrt az ajta-
juk mellett, mindenki más elhagyta a helységet, ahogy
ahhoz az ordaniak tegnap ragaszkodtak.
- A z istenek áldása legyen e beszélgetésen, adjanak ne-
künk bölcsességet, türelmet és megértést! - kérte szertar-
tásosan Shedlim, jelezve a tárgyalás kezdetét. A két írnok
azonnal papirosai fölé hajolt és jegyzetelni kezdett.
- A Tűzkobra fénye világítsa meg számunkra a helyes
utat, és az ő tüze eméssze el mindazokat, akik vesztünkre
törnek! — csatlakozott hozzá a Hyalcon balján ülő ordani,
akinek köntöse a tűz táplálóinak vörös, fekete és sárga szí-
neiben pompázott. Vad, erőszakos arcvonásaival inkább
tűnt útonállónak, mint diplomatának, de Shedlim bármi-
be lefogadta volna, hogy a férfi valójában Sogron papja.
A különös áldás hallatán Dreina főpapja nyugodtan
biccentett, Sirthan kissé összevonta a szemöldökét, míg
a khuryak nyájasan a sogronitára mosolygott. A Hűséges
arra gondolt, a T o r m á k nevezett ordani helyében kezde-
ne aggódni. A tűzvarázslók városának számos ok miatt
kellett tartania a bosszú atyjának híveitől.
- B e kell vallanom - ragadta magához a szót Dreina
főpapja Pyarront meglepte az Ordani Tűzvarázslórend
követeinek váratlan, ugyanakkor felettébb időszerű érke-
zése. Régóta számos félreértés terheli országaink kapcso-
latát, amelyeket mihamarabb tisztázni szükséges.
- í g y van - bólintott Hyalcon. - Magunk is úgy vél-
jük, csupán félreértés lehet a pyarroni hit agresszív ter-
jesztése az Ordani Tűzvarázslórend érdekkörébe tartozó
területeken.
- T e s s é k ? - kérdezte megütközve Sirthan, de a H ű -
séges az asztal takarásában nyugalomra intette. Kíváncsi
volt, mire akarnak kilyukadni a tűzimádók.
- Ordan, mint a kyr kultúra első számú örököse a Dél-
vidéken - szólt közbe nyugodtan a jobb oldalon ülő ap-
ró termetű Seren Prae, aki társai közt egyedüliként a tűz
hordozóinak sárga-vörös köntösét öltötte magára - év-
ezredek óta aggódva szemléli a pyar vallás térnyerését.
Előbb Kie-Lyron államai, majd Godora népének többsé-
ge tért át az új hitre, de azt elfogadtuk.
- K i e - L y r o n városai közül még H a t Város is hétszáz
évvel azelőtt pyar hitre tért, hogy Ordanban átvette volna
a hatalmat a tűzvarázslók rendje - vetette ellen Shedlim.
- És a hatalomátvétel előtt lehetett más isteneket is tisz-
telni Ordanban. N e m csak a Tűzkobrát.
- Sogron és a rend megvédte a várost minden viszon-
tagsággal szemben — felelte kitérően Hyalcon. - De nem
azért jöttünk, hogy a múltról beszéljünk.
- N e m mi vetettük fel Kie-Lyront, és a háromezer év-
vel ezelőtti eseményeket - mutatott rá gúnyosan moso-
lyogva a hatvárosi bosszúangyal, mire Hyalcon arca meg-
rándult, de Seren Prae gördülékenyen vette át a szót.
Shedlim elégedetten nyugtázta, hogy jól gondolta, való-
ban az apró termetű ordani a követek igazi vezetője.
2 8 0 • m.A.Q.U.S.
— Nehezünkre esik szembesülni azzal, hogy a pyarroni
isteneknek egyre több temploma, szentélye és kegyhe-
lye emelkedik szinte a városunk tövében — szólt Prae. -
Dayrakban, Mezrudban és Kotariában már csaknem any-
nyian követik az új isteneket, mint a Tűzkobrát! - intett,
ami ruhájának kavargó hímzései miatt olyan hatást kel-
tett, mintha futótűz perzselt volna végig az említett ál-
lamokon.
— Senkit nem kényszerítünk arra, hogy a mi vallásunkat
kövesse - felelte egyszerűen Dreina főpapja, de közben egé-
szen máson járt az esze. Ha valóban vallási vitáinkat akar-
játok rendezni, gondolta, miért nem csupa Sogron-papot
küldtetek? Miért nem ő vezeti a követséget? — nézett egy
pillanatra a Torr nevű sogronitára. Egyre erősödött benne
a gyanú, hogy az ordaniak valójában nem tárgyalni jöttek.
De akkor miért? Mit vagy kit keresnek a hatok?
— Fegyverrel talán nem, de minden mással, pénzzel
és politikával igen — mutatott rá Hyalcon. — Ráadásul a
pyarroni térítők rossz hírét keltik Sogron vallásának és az
ordani rendnek. Mindenekelőtt ezt a problémát kell meg-
oldanunk, ha rendezni akarjuk végre országaink viszo-
nyát - szögezte le a kopasz. A három pyarroni pap szótla-
nul meredt a tűzvarázslókra. Shedlim továbbra is udvarias
érdeklődéssel figyelt a követekre, társai azonban nem lep-
lezték ilyen jól megdöbbenésüket. A bosszúangyal arcán
jól látszott a harag, Kyel papja pedig önkéntelenül is hát-
radőlt székében, és karba fonta a kezét. A két írnok vára-
kozásteljesen nézett a pyarroniakra.
— Értem — törte meg az egyre kényelmetlenebbé vá-
ló csendet a Hűséges. - Mindezt valóban figyelembe kell
vennünk, amikor megbeszéljük egyéb ügyeinket.
— Egyéb ügyeinket? — kérdezett vissza Hyalcon, össze-
vonva ritkás szemöldökét.
- Például a tűzvarázslórend részvételét a manifesztáció
elleni harcban — vetette fel Dreina főpapja.
- V a g y a menekülők megsarcolását a hágókon — tet-
te hozzá Sirthan.
- És ne felejtsük el Ordan szerepvállalását a Dúlásban
— emlékeztetett a kínos esetre Uwel lovagja.
- Ordan nem vett részt a Dúlásban - jelentette ki el-
lentmondást nem tűrő hangon a kopasz sogronita, de a
khuryak nem szeppent meg.
- O l y a n n y i r a nem, hogy a térkapuk lezárása után még
a szövetséges északi seregeket sem engedte át.
- Idegen sereg nem lépheti át városunk határait.
- É r d e k e s . Amikor az erigowi hercegi bankház megvál-
totta az átkelést, akkor a tűzvarázslórend nem t ű n t eny-
nyire... érzékenynek - szólt hozzá visszafogottan a H ű -
séges.
- H o g y merészeled... - pattant fel Torr, és talán foly-
tatta volna, ha Prae fel nem emeli figyelmeztetően a m u -
tatóujját. Erre a nagydarab Sogron-pap tiltakozását mint-
ha elvágták volna, és bocsánatkérést dünnyögve visszaült
a tárgyalóasztal mellé.
- P y a r r o n n a k meg kell értenie - kezdte nyugodtabb
hangon a kopasz tűzvarázsló -, hogy Ordan legfonto-
sabb bevételi forrása a hágókon áthaladó kereskede-
lem megvámolása. Amikor Pyarron csatlakozott a nagy
térkapuhálóhoz, az, nos... igen kellemetlenül érintette
városunkat. N e m csoda, hogy azt követően mindmáig
fokozottan odafigyelünk a megmaradt kereskedelemre.
- U g y a n a k k o r némileg érthetetlen számunkra, hogy
miért emelte kétszeresére a vámot Ordan épp akkor, ami-
kor az amundok miatt tömegével menekülnek az embe-
rek nyugatra - vetette fel Shedlim. - így ahelyett, hogy
a menekülők Erionon keresztül hamar biztonságba jutná-
2 8 2 • m.A.Q.U.S.
nak, inkább H a t Város és Pyarron felé fordulnak. Holott
még a Dúlást sem hevertük ki teljesen.
— Ordan és a tűzvarázslórend nem érintett a manifesz-
tációs háborúban.
— Csak hasznot húz belőle — szólt közbe a khuryak épp
annyira halkan, hogy mindenki hallja, de a sogroniták, ha
akarják, elereszthessék a fülük mellett.
— Történelmünk folyamán — folytatta Hyalcon, mint-
ha mi sem történt volna - mindig a függetlenségre töre-
kedtünk. N e m álltunk sem Pyarron, sem Krán oldalára,
ahogy nem támogattuk sohasem az egyik dzsad államot
a másik ellenében.
— Talán eljött az ideje annak, hogy Ordan tevéke-
nyebb részt vállaljon Dél-Ynev politikájában. Vagy ha
nem a tűzvarázslók rendje, akkor Sogron egyháza - fe-
lelte Shedlim, és jelentőségteljesen a Hyalcon balján ülő
Sogron-papra nézett. Torr erőszakos arcán értetlenség su-
hant át, majd társaira nézett.
— Hogy érti ezt?- kérdezte óvatosan Seren Prae.
-A tűzvarázslók az Ordan körüli városállamokon kí-
vül valóban nem mutattak komolyabb érdeklődést a
nagyvilág eseményei iránt. Ugyanakkor a Tűzkobra egy-
házát sosem arról ismerték, hogy fél megtenni azt, amit a
szükség parancsol — mondta a Hűséges, aki szokásával el-
lentétben kockázatos játékba kezdett. Arra épített, amit
Gana mondott neki álmában: mindegyik ordani erős sze-
mélyiség. Ha nem tévedett, és az álomjáró általában jól
ítélte meg az embereket, akkor Torrnak már minden bi-
zonnyal elege van abból, hogy folyamatosan rendre intik.
Öt, a Tűzkobra papját! Shedlim látta, hogy Seren gyana-
kodva néz rá, de nem tudta megakadályozni, hogy Torr
előrehajolva meg ne kérdezze:
— Mire gondol?
- C s a k arra, hogy ahogy most Amhe-Ramun, úgy ko-
rábban Orwella játszotta ki az Ősi Egyezményt és teste-
sült meg Yneven. Akkor Sogron papjai nem haboztak,
istenük tüzével sújtottak le rá és űzték el. Akkoriban...
- A z o k a Tűzkobra anyrjai voltak! - vágott közbe éle-
sen Prae, mert már látta, mit akar elérni a Dreina-pap.
- É s Sogron papjainak hatalma csakugyan ennyire cse-
kéllyé vált volna? Hogy már meg sem kísérlik azt, amire
őseik még képesek voltak?
- Csak egy ostoba ember becsülné le a Tűzkobra hatal-
mát - felelte fenyegető hangon Torr.
- S o s e m becsülnék le egy istent - rázta meg a fejét
Shedlim. — És ha Sogron papjai segítenének legyőzni a
kék hold urát úgy, ahogy annak idején a kárhozat asszo-
nyát, akkor minden bizonnyal az emberek sem fordulná-
nak tömegével olyan új vallásokhoz, mint a pyarroni is-
teneké.
- H a n e m új hívekre tenne szert — fejezte be a gondo-
latot elmerengve Torr. A Hűséges látta, hogy Seren Prae
szemében harag gyullad, úgyhogy ártatlanul rámosoly-
gott. Te akartál hitről vitatkozni, kicsi ordani! - m o n d -
ta magában némi kárörömmel. Miért nem mondod el in-
kább, miért jöttetek valójában?
Szinte hallotta, ahogy az ordaniban egymás után fogal-
mazódnak meg a kifogások, és kerülnek elvetésre. Még
azt sem mondhatja, hogy ők a tűzvarázslók rendjét kép-
viselik, és nem a Tűzkobra egyházát, mert éppen ők hoz-
ták fel a hit kérdését, ők jöttek a Papi Székhez.
- M e g l e h e t - ismerte el kelletlenül Hyalcon, újra ma-
gához ragadva a szószóló szerepét. - És mégis milyen
feltételek mellett képzelné el Pyarron az ordani rend...
h m m - kereste a megfelelő szavakat - tevékenyebb sze-
repvállalását?
284 • m.A.Q.U.S.
- A z t hiszem, kezdetnek megtenné, ha a város m e g -
nyitná a hágókat Erion felé. N e m a kereskedők előtt,
de legalább a menekülők számára. U t á n a pedig beszél-
hetnénk arról, hogy milyen segítséget tud nyújtani az
Ordani Tűzvarázslórend Amhe-Ramunnal és a m u n d -
jaival szemben.
— És cserébe...
- C s e r é b e Pyarron vállalja, hogy nem támogatja az
Ordannal szomszédos városállamokban újabb templo-
mok építését, és nem folytat térítő tevékenységet.
Regnore Shedlim érzékelte, hogy társai egy pillanat-
ra megmerevednek, de végül nem szóltak semmit. A H ű -
séges ezúttal ismét úgy érezte, hogy jól válogatta meg a
társait ehhez a tárgyaláshoz. Bíztak benne annyira, hogy
feltételezzék, tudja, mit beszél. Velük ellentétben ő már
tudta, hogy tét nélkül ígérget. Az ordaniak nem azért jöt-
tek, hogy bármit is megtárgyaljanak. Se felhatalmazásuk,
se szándékuk nincs rá, csupán figyelemelterelésre szolgál-
nak a megbeszélések. A valódi feladatot hatodik társuk
kapta. N e m hagyta, hogy a gondolatai kiüljenek az arcá-
ra, várakozásteljesen nézett a sogronitákra.
- M e n n y i időre... - kérdezte Torr, de Seren Prae gyor-
san leintette. A Sogron-pap szemmel látható erőfeszítés-
sel lett úrrá haragján, de végül engedelmeskedett.
- A z ajánlata, el kell ismernem, elgondolkodtató -
mondta lassan, megfontoltan a Hyalcon. - Attól tartok
azonban, egy efféle döntés meghozatala meghaladja meg-
bízatásunk kereteit. Minél előbb kapcsolatba kell lépnünk
a rendünkkel, hogy megfelelő választ adhassunk.
- M i sem természetesebb - bólintott megértően
Dreina istennő főpapja. Az ordaniaknak időre volt szük-
ségük, hogy rendezzék soraikat. - Tudunk esetleg bár-
miben segíteni?
a hit VáROSA • 285

— Elég, ha gyújthatunk egy máglyát — felelte halvány
mosollyal Seren Prae. — Távol a Papi Szék és a pyar iste-
nek épületeitől.
* * *
A tárgyalás nemhogy kimerítette volna, inkább új len-

dületet adott Dreina Hűségesének. Most már biztosan
tudta, hogy mire kell figyelnie, úgyhogy alig várta, hogy
meghallgathassa a titoknoka beszámolóját.
— Larin! Mire jutottak az embereid a hatodik ordani
ügyében?
- V a l ó b a n létezik, Hűséges - felelte a fiatalember. Ha
meg is akarta kérdezni, honnan tudott róla Dreina fő-
papja, az arcán nem látszott nyoma a kíváncsiságnak. —
A követek egy eronei hajóval érkeztek H a t Város felől, és
a matrózok szerint valóban utazott velük egy hatodik sze-
mély is. Azt mondták, átlagos termetű, kopaszra borot-
vált fejű, de szakállas alak, seszínű szemekkel.
—Valahogy csak meg fogjuk tudni találni. Intézkedj!
— Már bátorkodtam, Hűséges - hajolt meg a titok-
nok. — Az ordani egy kocsmában szerzett magának szo-
bát. Dzsad veretű arannyal fizetett egy szűk kis lyukért az
Óvárosban, de nem árulta el, meddig marad. Azt m o n d t a
magáról, hogy zarándok H a t Városból, és valóban meg-
fordult pár szent helyen, illetve templomban.
- R e m e k ! - bólintott elégedetten Shedlim. — Mindig
legyen valaki a nyomában! Egyelőre ne fogasd el, de min-
den lépéséről tudni akarok! Kivel találkozik, mit mond és
mit kérdez, mit eszik és merre jár. Mindent.
- E r t e m , uram - hajolt meg Larin, majd magára hagy-
ta a főpapot.
Regnore Shedlim pár kurta percig még foglalkozott az
ordani követek kérdésével, majd belátta, hogy egyelőre
286 • m . A . Q . U . S .
nem tud mit tenni, úgyhogy inkább más ügyeket vett
elő. Ö n m a g á b a n a személyesen neki érkező levelek, je-
lentések és beszámolók átfutása is komoly teljesítményt
jelentett.
A legnagyobb és legjobban szervezett pyarroni egyház
fejeként számos kérdés igényelte a figyelmét Ynev-szerte.
Paptársai és a Larinhoz hasonló titoknokok néhány gon-
dot levettek ugyan a válláról, de bizonyos ügyekben kizá-
rólag ő dönthetett, másokon pedig egyszerűen csak sze-
rette rajta tartani a szemét.
A manifesztációs háború önmagában is elég nagy fel-
adatot jelentett, folyamatos mozgásban tartotta a Gályák
tengerének északi részét, így a hadi események napról
napra változtatták a kereskedelmi és utánpótlási útvo-
nalakat, amik viszont kihatottak gyakorlatilag az egész
Délvidék gazdaságára. Mindemellett még foglalkoz-
nia kellett az északi egyházak elszakadásának megaka-
dályozásával, a krániakkal kötött érdekszövetség miatt
folyton aggódó Shadon nyugtatgatásával, a megművel-
hető földek területének növelésével és betelepítésével,
Ó-Pyarron státuszának rendezésével, az ereklyetolvajok
felelősségre vonásával, az új város felépítésével, és álta-
lában az Államszövetség gazdasági, politikai és katonai
megerősítésével is. Mindezt úgy, hogy közben Pyarron
megőrizze méltóságát és tekintélyét. N e m csoda, hogy
kétóránként meg kellett állnia, hogy egy-egy imával
megtisztítsa elméjét, visszanyerje szokásos éleslátását,
türelmét és néha - ha a kérdés súlya indokolta - istennő-
je segítségét kérje.
- U r a m ? - nyitott be az ajtón titoknoka.
- I g e n , Larin? - kérdezte fel sem nézve abból a levél-
ből, amelyet Haonwell hercege írt neki.
— Hoztam némi ennivalót.
A hit VáROSA • 287

-Ó - kapta fel a fejét a Hűséges. Elfelejtett enni, és
most érezte, hogy az éhség belemar a gyomrába. - Re-
mek!
A titoknok letett egy élelemmel bőségesen megrakott
tálcát Shedlim asztalára, aki jó étvággyal hozzálátott, míg
Larin elvitte az elkészült leveleket és utasításokat. Szoká-
sához híven percre akkor tért vissza, amikor a Hűséges
befejezte az evést.
- E z jólesett - m o n d t a elégedetten a főpap, m i u t á n
megtörölte száját a damasztkendőben. - Köszönöm,
fiam.
- N i n c s mit, Hűséges.
- M i hír a titokzatos ordaninkról?
- T o v á b b járja a kegyhelyeket, de azóta megfordult a
Lebegő piacon, a kikötőben és Kis-Viadomóban is.
- M i t kereshetett Kis-Viadomóban? - kérdezte meg-
lepődve Shedlim, mire a titoknok előkapott egy ív sűrűn
teleírt papirost, és onnan bogarászta ki a választ.
-Felkeresett egy Maliq el Khut nevű uzsorást nem
messze az Oroszlánszív rendháztól.
- M a l i q el K h u t , Maliq el Khut - ismételgette a Hűsé-
ges. - Honnan ilyen ismerős nekem ez a név?
- K i s s t í l ű gazember Mugafféből. Időnként „énekel".
Az uzsoráskodás mellett pénzváltással és orgazdasággal
foglalkozik- segített készségesen Larin.
- O r g a z d a - mormolta Shedlim. - H á t persze!
Már emlékezett. A hajdani ügy kapcsán m a j d n e m ösz-
szeveszett Sirthan barátjával. Maliqot Kyel papjai fog-
ták el, mert gyanús körülmények között megszerzett
ó-pyarroni kegytárgyakkal kereskedett. Példásan meg
akarták büntetni, néhány Dreina-hitű inkvizítor azonban
meggyőzte őket arról, hogy többet ér, ha inkább ráveszik,
hogy beszéljen a vásárlóiról.
288 • m . a . q . u . s .
- M i r e kellhetnek az ordaniaknak ó-pyarroni kegytár-
gyak? - dünnyögte maga elé. A sogroniták nem vallá-
si okok miatt érkeztek, ezt már tudta. Mit akarhatnak?
Elárulták-e magukat a megbeszélések során? A Hűséges
felidézte magában a mai és tegnapi eseményeket, és meg-
lepő módon a bosszúangyal szavaiban találta meg a lehet-
séges megoldást. „Korcs fattyúnép", mondta a khuryak
nem is olyan rég az ordaniakról. „A vallásuk kyr, a nyel-
vük pyar, a mágiájuk godoni."
- G o d o n ! - mosolyodott el Dreina főpapja.
- T e s s é k , uram? - kérdezte Larin kissé összezavaro-
dottan.
- A z ordaniak Godonból eredeztetik a mágiájukat,
ahogy a Próféta és a társai is onnan érkeztek. Godoni
ereklyékre vadásznak a gazemberek! Ezért keresték meg
Maliqot.
- É s nála lenne valamilyen ereklye? - kérdezte kétked-
ve Larin.
- N e m lennék meglepve - felelte a főpap. - A napok-
ban Krad ereklyekeresői elveszítettek egyet nem messze
Siunamestől. Állítólag egy Arel-pap lopta meg őket, akit
aztán holtan találtak Leuseuránál.
- A gyilkosság nem vall Maliqra, de ha a bűnösök való-
ban találtak az Arel-papnál bármi értékeset, az könnyen
a kezébe kerülhet - értette meg a Hűséges gondolatme-
netét a titoknok.
- V a g y csak tudja, kinél kell keresni! Küldj hozzá pár
embert, hogy szorongassák meg! Ha igazam van, az ink-
vizítorok álljanak készen, hogy bármikor elfoghassák az
ordanit! Lehetőleg élve. Amint felbukkan az ereklye,
azonnal le kell csapniuk.
- É r t e t t e m , Hűséges - hajolt meg Larin, majd az est-
ebéd romjait őrző tálcát felmarkolva ismét magára hagy-
ta Dreina istennő főpapját, aki tiszta ív papirost vett elő,
és új levélbe kezdett.
* * *
- S z ó v a l ez lenne az Élő Könyv - járta körül másnap a

kis asztalra helyezett ereklyetartót Shedlim. Jelentőségé-
hez képest aprócska, ám ezüsttel kivert és mívesen fara-
gott fadoboz volt.
- I g e n , Hűséges.
- H o g y ment?
- K é t inkvizítor elhunyt az összecsapásban, Hűséges.
- D a r t o n legyen hozzájuk kegyes! A költségemre gon-
doskodj a temetésükről!
- N e m sok maradt belőlük, uram. Szinte csak h a m u -
felelte a titoknok, mire a főpap felsóhajtott.
- I m á d k o z o m majd értük. És kapjanak névtáblát az
Inkvizítorok Csarnokában! Más?
- A tüzet sikerült idejében megfékeznünk, mindössze
az uzsorás háza égett le.
- R e m é l j ü k , hogy a hitellevelek is odalettek. Bizonyá-
ra sokan alszanak majd ma nyugodtabban, hogy el K h u t
nincs többé.
-Bizonyára, Hűséges - helyeselt színtelen hangon
Larin.
— A hatodik ordani?
- A gyógyítók szerint életben marad. Adron papjai
gondoskodtak a cellája mágikus védelméről. Azt m o n d -
ják, nem fog tudni varázsolni.
—Jó. Hogy fogadta a meghívásomat az ordani?
- A h o g y jósoltad, Hűséges. Gyanakvón és értetlenül,
de végül azt mondta, elmegy a Nery'da-kertbe. A másik
vendéged már ott vár.
290 • m . a . q . u . s .
—Nagyszerű! - mosolygott Shedlim, majd íróasztala
fiókjából előhúzott egy viaszosvászonba burkolt csoma-
got. — Akkor ne várassuk!
Shedlim előszeretettel költötte el reggelijét Nery'da-
kertben, mivel olyankor a nap éppen oda sütött, és a kel-
lemes meleg jólesett öreg testének, ezúttal azonban azért
választotta, mert a szobrok és az orgonabokrok számos jó
rejtekhelyet nyújtottak, vendége pedig ragaszkodott ah-
hoz, hogy észrevétlen maradhasson. Keveset kellett vár-
niuk, nemsokára megérkezett az ordani. A Sogron-pap
gyanakvón nézett körül, végül a Hűséges mögött m e g -
húzódó Larinra esett a pillantása.
- A z t mondta, hogy egyedül leszünk - m o n d t a vád-
ló hangon.
- V a l ó b a n , Torr mester - bólintott halvány mosollyal
Shedlim, és egy intéssel elküldte titoknokát. — Most már
beszélhetünk? — kérdezte, mire az ordani rövid habozás
után rábólintott.
—Miről van szó?
-Mindössze egy ajándékot szerettem volna átadni —
mosolygott Dreina főpapja, és elővette a csomagot. — N e m
szeretném, ha az Ordani Tűzvarázslórend követei üres kéz-
zel távoznának.
Torr erőszakos arcán jól láthatóan keveredett a gyanú
a vágyakozással és az értetlenséggel. Lassan nyúlt a cso-
mag felé, mintha kígyót sejtene benne, de amikor félre-
hajtotta a vásznat, csak egy könyv lapult benne. A kor-
tól sötét borító repedezett bőrén jól láthatóan rajzolódtak
ki Sogron rúnái.
— N e m erre a könyvre számított? — kérdezte ártat-
lanul a Hűséges, miközben a másik arcát fürkészte. Az
ordaninak finoman megrándult az ajka, mire Shedlim elé-
gedetten biccentett.
- T e s s é k ? - kérdezte a Sogron-pap éppcsak leheletnyi-
vel elkésve.
- Ezt a könyvet H a t Városból kaptuk - tért ki a kér-
dés elől Shedlim. - Állítólag még azok a kyrek hozták
magukkal a Délvidékre, akik Rualanból menekültek
Orwella elől. N e m értek igazán a Tűzkobra vallásához,
de nekem azt mondták, igen ritka imádságoskönyv.
- A k k o r ez legalább hétezer éves! - felelte áhítatosan
Torr.
- A k ö r ü l — bólintott a Hűséges. - Krad papjai gondos-
kodtak az épségéről, és ahogy őket ismerem, le is másol-
ták, de Ordanban minden bizonnyal könnyedén meggyő-
ződhetnek arról, valódi-e.
- Igen. Igen, úgy van — mondta a Sogron-pap, miköz-
ben a borítóra perzselt rúnákat simogatta ujjai hegyével.
- Hogyan köszönhetnénk meg? Mit vár az új város cse-
rébe? - kérdezte élesebben, ahogy a gyanakvás újra erőt
vett rajta. Talán észre sem vette, hogy az ősöreg köny-
vet a mellkasához szorította, mintha attól tartana, hogy a
Hűséges erővel akarja majd visszavenni.
- P y a r r o n nem vár semmit, de ha adósnak érzi magát,
biztos vagyok benne, hogy a Tűzkobra egyháza megta-
lálja majd a módját a viszonzásnak — mosolygott Shedlim
jóindulatúan.
- I g e n . Minden bizonnyal - felelte Torr összevont
szemöldökkel, amitől egyébként sem bizalomgerjesztő
ábrázata kifejezetten félelmetessé vált.
- K ö s z ö n ö m , hogy meglátogatott, és remélem, meg-
érti, hogy egy ilyen apróság miatt nem akartam követ-
társait zavarni. Attól tartok, nekik nem tudnék olyan
ajándékot nyújtani, amit annyira értékelnének, mint
Torr mester ezt - intett az imádságoskönyv felé a H ű -
séges.
292 • m.A.Q.U.S.
Az ordani annyira próbálta megfejteni a Dreina-pap sza-
vainak összes jelentését, hogy szinte észre sem vette, hogy
elbocsátották. Amikor ráeszmélt, zavartan meghajolt, majd
sarkon fordult, és kisietett az orgonaillatú kertből. Amikor
már messze járt, a Hűséges csak akkor fordult hátra.
— Most már előbújhatsz, Gana!
Az idősödő nő beesett, karikás szemekkel lépett elő az
egyik szobor ravasz rejtekéből.
— Igen, ő az — felelte a férfi kérdő tekintetére. - Olyan
élénken álmodik arról, hogy lecsap a tüzével a sivatagi is-
tenre, hogy még a lángfalakon keresztül is látszik.
— Akkor tegnap sikerült megmozgatnom a képzeletét
- biccentett elégedetten Shedlim.
— Úgy tűnik — vont vállat a nő. — Ugye tudod, hogy
most megy, és mindenről beszámol a társainak?
- H á t persze! De szükségszerűen nem pontosan úgy
fogja elmondani, ahogy történt. Bizonyos dolgokat hang-
súlyozni fog, míg másokat elhallgat.
— Gondolod, hogy sikerült éket verned közéjük? - kér-
dezte kétkedve Gana, mire a férfi vállat vont.
— Hacsak nem jobb színészek, mint azt gondolom, ak-
kor a tegnap elhangzottakkal együtt már az bizalmatlan-
ságot szül, hogy ma egyedül találkoztam Torral. - Azt
már csak magában tette hozzá, hogy: „Ahogy Sirthan ta-
lálkozott Hyalconnal és a khuryak Seren Prae-vel." Elvégre
Ganának sem kell tudnia mindenről. — Ordan sem egysé-
ges, és ha nem köthetünk az egésszel szövetséget, legalább
egy részét megpróbálhatjuk magunk felé hajlítani.
—Te egy számító gazember vagy, ugye tudod?
- S a j n á l o m , hogy így gondolod - vont vállat Shedlim.
— Mit sikerült kiderítened a fogolyról?
— Az embereid hatékony munkát végeztek, álmában
már nem őrzik a lángfalak.
— És boldogulsz velük?
- N e m rosszabbak az orwellánusok álmainál, Regnore
— felelte apró fintor kíséretében a nő. — Hamarosan min-
den fontosat tudni fogok róla, hacsak meg nem őrül ko-
rábban a hóhéraid kezében.
- N e m az én embereim, de mindegy. Majd gondosko-
dok róla, hogy ne bomoljon meg idejekorán az elméje.
Mire jutottál?
- F ő l e g azzal foglalkoztam, amit kértél. Tényleg az
ereklyéért jöttek, és eszük ágában sincs tárgyalni. Van va-
lami főnixes kódexük, amelyben titkok rejlenek, és azo-
kat akarják megfejteni.
- A z ordani varázslótanács, a főtanács, vagy valamelyik
hatalmasság önállóan küldte őket?
- H o n n a n tudjam? Ha azt mondom, hogy a foglyot
olyasvalaki küldte, akire álmaiban fekete tűzzel égő med-
veként gondol, az segít?
— N e m igazán — rázta meg a fejét a Hűséges. — Próbáld
meg azért pontosabban kideríteni!
- J ó - bólintott a nő fáradtan. - Az hiszem, megyek is
haza aludni.
— Mindig csak a munka? - élcelődött finoman a Hűsé-
ges, és sikerült is mosolyt csalnia a nő arcára.
- Ú g y valahogy. Noir legyen veled, Regnore!
- É s Dreina veled, Gana! — búcsúzott el a Hűséges,
majd megvárta, amíg a nő távozik, hogy utána Larin is-
mét felbukkanjon. A tűzvarázslókkal egyelőre végzett,
ideje volt más feladatokra összepontosítania.
- E l k ü l d t e d a levelemet Syennel rektornak?
— Személyesen a kezébe adtam, Hűséges. Szó szerint a
következőket felelte: „Kedves a fiatal Shedlimtől, hogy
nem akar fárasztani, de szívesen ellátogatok hozzá a nap
folyamán."
294 • m . a . q . u . s .
— A „fiatal Shedlim" — mosolyodott el Dreina főpapja,
végigsimítva őszbe fordult szakállán.
— Uram?
— Igen?
— N e m értem, miért épp Syennel rektor.
— Krad egyházának a Dúlás óta sokkal súlyosabb prob-
lémákkal kell szembenéznie, mint nekünk, vagy bárme-
lyik más pyarroni egyháznak. Hozzászoktak, hogy olya-
nok vezetik őket, mint Selmo próféta, vagy a kegyelt
Elorand. Hogy is találhatnának olyasvalakit, aki a nyo-
m u k b a léphetne? Ezért nem választott még az Aranykör
sem új nagymestert. Rand Syennel ugyanakkor olyan fér-
fiú, akit mindannyian becsülnek és tisztelnek, hiszen tu-
dós, tanító és katona egy személyben. Azt senki nem sé-
relmezheti Krad hívei közül, hogy vele beszélek. Tudtad,
hogy ifjúkorában ő is azon Aranykör-lovagok közé tar-
tozott, akik annak idején kimenekítették Igrain Révait
Kránból?
— De h á t . . . annak már több mint száz éve!
— N e m véletlenül nevez „fiatal Shedlimnek". Már akkor
meglett ember volt, amikor paptanoncként megismertem.
Milyen kár, hogy nem akar az egyháza élére állni!
— Miért nem? — kérdezte Larin, mire a Hűséges vál-
lat vont.
— Sose szerette a politikát, mindig is olyan távol ma-
radt tőle, amennyire csak tudott. Hogy miért ő jön ide,
nem tudom. Talán azután a sültbolond Tynnen után már
nem akar több Dreina-papot a Hadiakadémia falai kö-
zött tudni. Most menj és gondoskodj a fogadásáról, ha
megérkezik!
A főpapnak számos halaszthatatlan tennivalója lett
volna, mégis miután visszatért a lakosztályába, egysze-
rűen csak leült, szemben az ezüstös dobozzal, és próbál-
ta felmérni a jelentőségét. Milyen változásokat hoz ma-
gával, ha valóban a ritka Elő Könyvek egyike? És ha
valóban Elorand ereklyéje? Micsoda hihetetlen tudás rej-
tőzhet benne: négyezer esztendő eleven történelme a Vá-
ros alapításáig és még tovább, egészen Godon fénykorá-
ig! N e m csoda, hogy a tűzvarázslók rendje megkísérelte
megszerezni.
Úgy elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette,
hogy időközben beesteledett, csak amikor a titoknoka be-
kopogott, majd benyitott.
- M e g é r k e z e t t Syennel rektor, Hűséges - szólt Larin.
- P o m p á s - biccentett zavartan Shedlim, majd össze-
szedte magát. — Vezesd be!
Rand Syennel lassan lépkedett, hogy jókora botjával
kényelmesen meg tudjon támaszkodni, de nem csoszo-
gott és derekát, hátát sem hajtotta meg. Mozgásán, tar-
tásán egyaránt látszott, hogy az idő megviselte, ám m e g -
törni nem tudta.
Dreina főpapja mélyen meghajolva üdvözölte, amit az
öreg Krad-pap biccentve fogadott, majd miután Larin
magukra hagyta őket, udvariasan visszautasította a fel-
kínált frissítőket
A Hűséges ahhoz a székhez vezette az aggastyánt,
amelyikben tegnap Sirthan is ült, majd közelebb tolta
az asztalon az ereklyetartót, hogy Syennel akkor vehesse
magához, amikor csak akarja.
A rektor kicsit kifújta magát, majd közelebb hajolt a
fadobozhoz, de egyelőre nem ért hozzá. Inkább hunyo-
rogva gondosan végigtanulmányozta a fedélen és az olda-
lakon kanyargó apró óvó jeleket és faragásokat.
296 • m.A.Q.U.S.
— Miért adod nekünk, ifjú Shedlim? — fordult a Hűsé-
geshez.
- M e r t Krad egyházát illeti.
— N e m vitás — biccentett az aggastyán. — De miért
adod vissza nekünk? Mit kérsz cserébe?
A Hűséges szárazon elmosolyodott. Hogy is lehetnék
teljesen önzetlen? - tette fel magában a költői kérdést,
majd felülkerekedett hirtelen támadt keserűségén.
— Túl sokan vádolják Dreina egyházát és személyesen
engem is azzal, hogy több hatalmat akarunk saját ma-
gunknak, mint amennyire jussunk lenne. Talán igaz, talán
nem, ezt nem az én tisztem eldönteni. Azt azonban tudom,
hogy nem nélkülözhetjük a testvéregyházak jóindulatát.
— Ez lenne tehát? A jóindulat jele?
- R é s z b e n - felelte a Hűséges. - Meg viszonzás is a
sogronita imádságoskönyvért.
Magát is meglepte, hogy némileg zavarban érzi ma-
gát, mintha még mindig az a majd' fél évszázaddal ez-
előtti, éretlen kölyök lenne, aki a Kránt megjárt hős lo-
vaggal beszél.
- M o n d d csak, ifjú Shedlim! — biztatta finoman az
öreg, mire Shedlim mélyet sóhajtott.
- N i n c s miért titkolnom, remélem, hogy a segítségé-
vel — biccentett az ereklyetartó felé - Krad egyháza túl-
juthat azon a kátyún, amiből immár negyedszázada nem
képes kilábalni.
— Azt hiszed, ezzel nagymester csinálhatsz belőlem? —
kérdezte elnéző mosollyal Rand Syennel.
- N e m - rázta meg a fejét a Hűséges. - Azt azonban
hiszem, hogy segíthet kijelölni az utat, ami a Próféta utá-
ni első Krad-főpap megválasztásához vezet. És természe-
tesen örülnék annak is, ha az Aranykör végre új nagymes-
terre találna.
- H a ez valóban Elorand kulcscsontja - vette magához
a dobozt a rektor, de nem nyitotta ki.
— Ki tudjátok deríteni?
- K i - felelte egyszerűen az aggastyán, majd furcsa fin-
tor torzította el ráncos ábrázatát. - Tudod, a nagymester
ritka kellemetlen alak tudott lenni, ha olyankor zavarták,
amikor ő nem akarta.
— Ismerted?
- A m e n n y i r e csak hagyta - bólintott a rektor. - Va-
lamiért jó tréfának tartotta, hogy a szüleim róla nevez-
> tek el.
- M i l y e n volt? Úgy értem, párszor találkozhattam ve-
le, d e . . .
— Az nem elég — mondta megértően az öreg. — Külö-
nösen nem egy olyan személy esetében, mint amilyen ő
volt. Hogy milyen? Leginkább fáradt.
-Fáradt?
— Az. Tudod, a teste nem tűnt többnek negyvenesz-
tendősnél, de a szelleme megöregedett. Néha megláttam
a mosoly és a tettrekészség mögött a lelki fáradtságot.
A vérvonala már több mint kétezer éve kihalt, és azután
már nem is akart újabb családot. Volt ugyan egy egész
rendje, amelyik őt legalább annyira istenítette, mint
Kradot magát, az egyetlen társa mégis Selmo maradt. Ki
más érthette volna meg? Hiszem, hogy nem azért halt
meg, mert a Gömbszentély rázuhant a Fellegvárra, ha-
nem mert nem akart már tovább élni. Pihenni vágyott,
amit nála jobban senki nem érdemelt ki.
— Ertem - m o n d t a lassan, kimérten Dreina főpapja. —
Akkor nem fogjátok használni?
— Ha rajtam múlik, nem, fiatal Shedlim - felelte a rek-
tor, miközben botjára támaszkodva felállt székéből. - Ez
azonban nem olyan kérdés, amiben egyedül dönthetnék.
298 •M.A.Q.U.S.
Meg fogom kérdezni a hittestvéreimet. Sikerült kideríte-
ni, mit akartak vele a sogroniták?
- N a g y o n úgy tűnik, hogy a godoni tudásra fájt a fo-
guk. A mágiájuk állítólag Godonból ered.
- Á l l í t ó l a g - bólintott rá Syennel. - Azt hiszem, igazad
van. Régóta sejtjük, hogy számos ó-pyarroni ereklye eltű-
nése mögött Ordan áll. Úgy látszik, különösen két kor-
szak érdekli őket: az alapításé, meg a godoni menekültek
befogadásának ideje.
— Ostoba tűzimádók — morogta maga elé Shedlim, mi-
közben felállt, hogy kikísérje vendégét, de az megállította.
— Azt áruld még el, hogy miért segít Dreina Hűsége-
se megerősíteni Krad egyházát. A Dúlás előtt mindent
megtettetek, hogy a helyünkre kerüljetek.
— Az nem én voltam, hanem Gaude Nery'da, Dreina
legyen kegyes a lelkéhez! — rázta meg a fejét Shedlim.
— Bölcs asszony volt, de néha elvetette a sulykot, ráadá-
sul a Dúlás mindent megváltoztatott. Már nem kell ver-
sengenünk Krad egyházával. Most arra van szükségünk,
hogy olyan erős szövetségesünk legyen, mint mi voltunk
neki azelőtt.
— Úgy hiszed, eljött Dreina ideje? - kérdezte minden-
tudó mosollyal Rand Syennel.
— Egyesek erre következtetnek abból, hogy az új
Gömbszentély az istennőm első havában jelent meg —
adott kitérő választ a Hűséges.
- M á s o k pedig azt mondják, hogy mindig is ott lebe-
gett a város felett, csak mi nem láttuk, ifjú Shedlim —
mondta az aggastyán, majd az ereklyetartót a hóna alá
szorítva, magasra emelt fejjel kivonult a teremből.
F ü q q e l é k
Ú j - p y a r r o n
P Y A R R O N HITE
Pyarron legendás alapítója, a Városok Városának pusztu-

lásakor mártírhalált halt Selmo próféta a Hetedkor hajna-
lán - a hagyomány szerint az Égi Fény 17. esztendejében
- az alábbiakban foglalta össze az új istenek tanításait:
1. Tisztelda náladnál idősebbeket és bölcsebbeket!

2. Tisztelda rangban fölötted állókat!
3. Hajts fejet elöljáróidnak!
4. Az élet szent; kioltására csak a védelmében vetemedj!
5. Kerüld a viszályt, de ne túrd, hogy jámbor tétlenségedben
megalázzanak!
6. Légy gazdag, de ha nem vagy az, élj úgy, hogy gyermekeid
azok lehessenek!
7. Élvezd az élet szépségeit, s szaporítsd őket legjobb tudásod
szerint!
8. Légy türelmes más hitűekkel, ha ők is türelmesek veled!
9. Hagyj másokat akaratuk szerint élni, ha ők is hagynak téged!
10. A tudás szent; minden formáját óvni és védeni kell!
11. Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellensé-
ged ő; aki szolgálatának adja magát, nincs helye az élők vi-
lágában!
Pyarronban - mely a kontinens hatalmai közt viszony-
lag fiatalnak számít - magasan szervezett és igen har-
monikus társadalom alakult ki az alapítás óta eltelt négy
évezred során. A pyarroni átlagpolgár mindennapjait át-
hatja a meggyőződés, hogy cselekedeteivel kell megszol-
gálnia az istenek bizodalmát; a jótéteményeket, melyek
őseit démonok rabszolgáiból a világ teljes jogú lakóivá
tették. Fáradhatatlanul munkálkodik tehát önmaga job-
bításán, és sem dolgozni, sem harcolni nem rest az ember-
fajért - a közösségért, melyet eszmélése első pillanatától
a magáénak ismer.
Pyarron lakóinak nem erőssége az önmegtartóztatás:
a legnagyobb nehézségek közepette is igyekeznek derűt
és élvezetet találni a létezésben. Úgy tartják, a javak bő-
sége csak addig érték, míg nem vezet önös mohósághoz,
és el nem homályosítja a magasabb rendű célokat. A va-
gyonra a másokkal megosztható öröm forrásaként tekin-
tenek; körükben mindennaposnak számít a jótékony ado-
mányozás.
A pyarroni vallás tiltja az ember- és állatáldozatot, el-
ítéli és üldözi a rabszolgatartás minden formáját. Az ér-
zelmeket, különösképp a vágyakat, nem szégyellni- és
elfojtanivaló gyarlóságnak, hanem a létezés természe-
tes velejárójának tekinti. Katekizmusa szerint a lelkek
Darton színe eiőtt megítéltetnek ugyan, de - néhány
szélsőséges kivételtől eltekintve - tüstént vissza is térnek
az örök körforgásba. Az újjászületés jogát a lélek csak a
maga akaratából, esetleg tisztátalan praktikák következ-
tében veszítheti el. Előbbi esetben végleg megpihenhet az
Istenek völgyében, utóbbiban - a közvélekedés szerint —
a Kárhozat sivataga, Orwella pokla vár rá, melynek rop-
pant kapui csak a kilencedik kor alkonyán, a világot öle-
lő szférákkal együtt porlanak semmivé.
3 0 2 • m.A.Q.U.S.
Mivel a panteon főistene Krad, minden titkok ismerő-
je, a hívők a világ és önmaguk megértését, az ismeretek
megszerzését és továbbadását szent kötelességüknek te-
kintik. A különféle bölcseleti irányzatoknak számos köve-
tője van; a teológusok és más gondolkodók eszméit széles
körben vitatják és értelmezik.
A pyarroni vallás - más kultuszokkal ellentétben -
nem hirdeti, hogy csak egy igaz isten létezik, és nem állít-
ja, hogy az összes többi árny, démon vagy szilánk csupán.
Elismeri a halhatatlanok sokféleséget, s nem győzködi a
hívőket azzal sem, hogy a mindenséget - vagy akár az
otthonukul szolgáló világot - a pyarroni istenek terem-
tették: rég megbékélt a tudattal, hogy felsőbb lényei épp-
úgy bérlői a valóságnak, mint a hatalmuk körében felvi-
rágzott embernépek.
A pyarroni hitnek mindazonáltal fontos részét képe-
zi a meggyőződés, hogy a hívő a neki rendelt úton jut-
hat a legmagasabbra a tökéletesedés grádicsán. Min-
den pyarroninak istenek által elrendelt feladata hirdetni
az igazságot, de sosem feledkezhet meg arról, hogy tü-
relmetlenséggel és erőszakkal nem érhet el nekik tetsző
eredményt. Más vallásúak és azok istenei iránt a pyarroni
panteon hívei mindaddig toleránsak, amíg azok nem sér-
tik a pyarroni alapvetéseket... különös tekintettel az em-
beráldozat ősi, minden gátlásnál mélyebben gyökerező ti-
lalmára.
A pyarroni panteon tág teret biztosít az ősibb erede-
tű helyi kultuszok számára. A pyarroniak meggyőződése,
hogy a sokféle néven, alakban és módon tisztelt istenek
valójában azonosak; így sem a helyi kultuszok befoga-
dása, sem a pyarroni katekizmus egyes észak-ynevi álla-
mokban tapasztalható torzulásai nem jelentenek számuk-
ra problémát.
N o h a a vallásosság a társadalom minden szintjét át-
hatja, és a kisebb csodatételek sem mennek ritkaság-
számba, a papok zöme nem rendelkezik számottevő
bűvhatalommal. Burjánkórt gyógyítani, lemetszett vég-
tagokat visszailleszteni, égiháborút elcsitítani csak a leg-
kiválóbbak képesek, ők azonban ritkán kaphatók ilyes-
mire: a pyarroni szemléletnek - puritán godoni gyökerei
okán — a létezés törvényeinek tiszteletben tartása is ré-
szét képezi.
PYARRON ISTENEI
Adron
A fény és a mágia ura; zárkózott és emelkedett enti-

tás. Ritkán avatkozik az anyagi sík eseményeibe, pap-
jai azonban felkészült és odaadó munkásai Pyarron és
az embernem ügyének. Többre tartják a szellemi táp-
lálékot a test puszta szükségleteinél, s szívesebben él-
nek a jövőnek, mint az adott pillanatnak. Jeles építészek,
geomanták, csillagászok és filozófusok akadnak köztük,
sokuk a lar-dori varázslóiskolát is kijárta. Kolostora-
ik biztonságában felülemelkednek a hétköznapok apró-
cseprő ügyein; életüket szinte teljes egészében az Állam-
közösséget behálózó mágikus erővonalak és a jelentősebb
mana-gócpontok felügyeletének szentelik. A közéletben
tevékenykedő kis számú Adron-pap a Fehér Páholyt vagy
az Inkvizíciót segíti, esetleg a térkapuhálózatot vigyázza.
Halk szavú, fegyelmezett emberek, akiket skarlát szegé-
lyű fehér köntösükről lehet felismerni. Szent szimbólu-
m u k a rubinkő.
3 0 4 • m.A.Q.U.S.
Alborne
A pyarroni panteon e halhatatlanját sokan - és helytelenül

- a bárdok istenének tartják. Ez már csak azért sem felel-
het meg a valóságnak, mert bár a dal mesterei nagy szám-
ban kóborolnak Ynev térségein, az ő hitük révén Alborne
sosem emelkedett volna a pantheon jelentős alakjai közé,
s aligha tett volna szert arra a befolyásra, aminek manap-
ság, a hetedkor utolsó harmadában örvend.
Alborne - vagy ahogy hívei emlegetik, a harmónia őre
- mindazok istene, akik a szabad művészetek gyakorlásá-
val, dallal, tánccal, széphistóriák és poémák írásával, vá-
szonnal és festékkel, vésővel és márvánnyal keresik kenye-
rüket. Kedvére való minden, ami gyönyörködtet, legyen
az műtárgy vagy eleven test, ember vagy más fajú, mági-
kus vagy természeti jelenség. Szent szimbóluma a csillag-
lant. N e m követeli meg híveitől, hogy tiszteletére impo-
záns templomokat emeljenek: szent helye lehet bármely
nagy művész otthona, oltárai majd' minden ynevi színház
fedele alatt megtalálhatók, papjai és papnői pedig - akik
kivétel nélkül egy vagy több szabad művészet gyakor-
lásában jeleskednek - gyakorta emelkednek a közösség
szellemi vezetőivé olyan településeken is, ahol más hal-
hatatlanok kultusza éppoly elfogadott, mint saját uruké.
A meleg évszak első harmada kontinensszerte a dal-
versenyek, költői megmérettetések ideje. A harmónia
őrének ünnepeit, a közös fohászokat rendszerint csilla-
gos ég - Alborne kupolája - alatt tartják; az isten, aki a
hagyomány szerint a világot ölelő kristályszférákon túl
lakozik, ilyenkor juttat hatalmából az arra érdemesek-
nek, s a szükséghez képest nyers manával, ihlettel vagy
sugallattal támogatja a hozzá fordulókat. Felkentjei oly-
kor akaratának közvetítőivé válnak, leghíresebb követői
A h i t VAROSA • 3 0 5
(innen a közkeletű félreértés) mégis a bárdok, akiknek
legkiválóbbjai - Enika Gwon, Iriogo Orel és Lirian vil
Sineas — hosszú vagy épp örök életet nyerhetnek a ke-
zéből.
Antoh
A vizek és viharok istennője. Szeszélyes és kiszámít-

hatatlan, akár az általa uralt tenger, s vad, mint a sze-
lek, melyekkel a hullámokat korbácsolja. Időnként sze-
líd és megbocsátó, máskor haragos és engesztelhetetlen.
Templomegyüttesei minden nagyobb folyó- és állóvíz
partján megtalálhatók a Lar-Dortól a Gályák tengeré-
ig. Az Antoh-papok többsége megbecsült hivatali, oly-
kor katonai tisztségeket tölt be; időjósok, vízmérnökök
és tengerészek is szép számmal akadnak köztük. Általá-
nos tiszteletnek örvendenek, hiszen Pyarron élelmezése és
biztonsága az ő vállukon is nyugszik. Ruházatuk tarto-
mányonként más és más; többnyire kék és zöld árnyala-
tú. Szent jelképük a viharkagyló.
Arel
A természet és a harc istennője; a vakmerők közismert

patrónusa. Kedveli az egyedi hőstetteket, különösen azo-
kat, amelyeket puszta virtusból, az ő kedvéért hajtanak
végre. Hívei közt sok a kalandozó; kegyeltjei esztelen vál-
lalkozásaikról, öngyilkos hőstetteikről nevezetesek. Kul-
tusza a Dúlásig kevésbé volt népszerű a békés és rende-
zett Pyarronban, ahol jobbára az asszonyi féktelenség
megtestesítőjét látták benne. Uj-Pyarronban számtalan
3 0 6 • m.A.Q.U.S.
Arelnek szentelt erdőfolt, vadaskert és liget szolgál a fi-
atalság gyülekezőhelyéül. Arel hívei megtelepedni ritkán
hajlandóak, hivatali méltóságot pedig szinte sosem vál-
lalnak - rendszerint képzettségük is hiányzik az ilyesmi-
hez. A Dúlást követő zűrzavaros időkben nőtt a megbe-
csülésük; többnyire tanácsadók a hadsereg mellett, vagy
utasokat kalauzolnak az elnéptelenedett földeken. Szent
szimbólumuk a sólyomhold.
Darton
A halál és az újjászületés ura, a lelkek kalauza; közis-

mert tréfamester. Papjai általában akkor kerülnek elő-
térbe, ha gyászeset történik - ilyenkor gondoskodnak a
temetésről és a lélek további sorsáról. Akkor is rendel-
kezésre állnak, ha valaki idős korára vissza kíván vonul-
ni a világ zajától, hogy felkészülhessen a nagy utazásra.
Ekkor o t t h o n t nyújtanak számára kolostoraik egyiké-
ben, melyek a temetővel és a szentéllyel együtt min-
den nagyobb településen megtalálhatók. D a r t o n papjai
boncnokokként és halottkémekként segítik az orvoslást
és a bűnüldözést. Méltóságteljes, cinikus h u m o r ú embe-
rek, akiket ezüstszállal hímzett fekete köpönyegük mel-
lett istenük szent szimbólumáról, a varjúszárnyról lehet
megismerni.
Darton bevett kultusza nem rendelkezik paplovag-
renddel. A maremita paplovagok hivatalosan nemkívá-
natos személynek számítanak az Államközösség orszá-
gaiban, legfőbb vezetőiket, köztük a sötét prófétaként
emlegetett Airun al Maremet pedig kiátkozta a Papi
Szék. A kultusz reformációja mind a mai napig tart.
Della
A fátylak takarta arcú hölgy; az istencsalád megnyilat-

kozása idején a művészetek patrónusaként tiszteltek. A
vallástörténészek körében a mai napig vita dúl arról, mi
okozta háttérbe szorulását - a legelterjedtebb nézet sze-
rint túlontúl megfoghatatlan a kontinens lakói számá-
ra, akik magukhoz közelebb állónak érzik a szenvedé-
lyes Arelt vagy a szikáran megbízható Kradot. Dellának
csak az Államszövetség ideológiai hátsó udvarának számí-
tó Városállamokban és Erionban van számottevő kultu-
sza. Lar-dorban temploma is áll, szertartásainak irodalma
könyvtárnyi, akár a többi halhatatlané, saját ünnepnap-
okkal azonban az utóbbi félezer évben - mióta szerepkör-
ét Alborne vette át - már nem rendelkezik, s papjait sem
képes felruházni a szakrális mágia minimumát meghala-
dó képességekkel. Szent szimbóluma két egymást keresz-
tező fénykéve.
Dreina
A hatalom és a rend istenasszonya; a panteon legátlátha-

tóbb és leggyakorlatiasabb istensége. Papjai elismert tu-
dósok; közülük kerülnek ki a legnagyobb tekintélynek
örvendő politikusok, udvari tanácsnokok. Egyetemeik a
legjobb hírű iskoláknak számítanak szerte Yneven, temp-
lomaik szépség dolgában Krad katedrálisaival is felveszik
a versenyt. Dreina beavatottjai tisztük szerint más és más
jelképet hordoznak: a bírák jogart, a politikusok körbe
zárt férfitenyeret, közepén a mindent látó női szemmel, a
gazdasági életben tevékenykedők leggyakrabban bőség-
szarut'vagy aranyserpenyőt. Téved azonban, aki Dreina
308 • m.A.Q.U.S.
kultuszát puszta üzleti vállalkozásnak véli: szerzetesrend-
jei és zárdái számos sorsüldözött, megkeseredett ember-
nek nyújtanak menedéket.
Ellana
A testi szerelem és a szépség patrónusa. Papnői hivatásos

kurtizánok; gyönyöroltárokkal ékes szentélyei Ynev leg-
ismertebb — és legdrágább — bordélyházai közé tartoz-
nak. Szent szimbóluma a lótuszvirág, papnőit rendszerint
a Lótusz Leányaiként emlegetik. Kalandozni ritkán jár-
nak — nem is nekik való foglalatosság —, ám hírszolgála-
tuk kiváló, s jó pénzért nemcsak a test örömeit bocsátják
áruba, hanem a legkülönfélébb forrásokból összegyűjtött
információkat is, melyek szerfölött ritkán bizonyulnak hi-
teltelennek.
Hírével ellentétben Ellana korántsem felelőtlen isten-
ség; hiú és kacér ugyan, de a néki kedveseket — különö-
sen a szerelmeseket és a szépség letéteményeseit - min-
den körülmények között megsegíti.
Gilron
A fémművesek és fegyverkovácsok patrónusa; szent szim-

bóluma az acélpöröly. Templomai nincsenek; akik őt vá-
lasztják uruknak, a kultusz kazamatáiban esnek át a be-
avatási szertartáson, melyet a szóbeszéd szerint embernél
ősibb fajzatok szerencséltetnek jelenlétükkel. A legkivá-
lóbb fegyverkovácsok művészként bánnak a vassal és az
acéllal, némelyek tűzfegyverek és önjáró gépezetek elő-
állítására is képesek. Titkaikat szigorúan őrzik, minden
eszközzel megakadályozzák az avatatlanokat azok felfe-
désében. Az újításokat nem kedvelik; a holt anyagban m e g -
testesülő tökéletesség, a mindenek felett való hasznosság
az eszményképük. N o h a szerte Yneven, így Pyarronban
is megbecsülés övezi őket, számuk csekély: csak néhány új
tagot fogadnak soraikba minden esztendőben.
Krad
A panteon főistene, a tudományok patrónusa. Az ortodox

hagypmány Kyel legidősebb fiának tartja, a hetedkor utol-
só századában azonban már illetlenségnek számít felemle-
getni ezt a hiedelmet. Ideje legjavát elmélkedéssel tölti,
a halandók és világuk dolgaival ritkán, akkor is csak el-
méleti szinten foglalkozik. N e m kíván áldozatokat és bo-
nyolult szertartásokat, megelégszik akár sebtében elsutto-
gott, ám szívből jövő imákkal is. Paplovagjainak rendje, az
Aranykör — mely szent szimbólumáról kapta nevét — egé-
szen Pyarron alapításáig vezeti vissza eredetét. Végigkísér-
ték a hírvivők térítőútjait, és eljutottak Ynev minden zu-
gába, hogy új ismeretekkel térjenek meg a Szent Városba.
Fegyveres védelmezők, éles szemű nyomozók és hírszerzők
egyben, akik a legalantasabb feladatokat is zokszó nélkül
vállalják, ha így gyarapíthatják a kultusz befolyását.
Kyel
A teremtés és pusztítás kétarcú ura, az egyensúly őre.

Hívei a nagyobb városokban kéttornyú katedrálisokat
emelnek. E katedrálisok mindegyikének két bejárata van
— az elsőt az élet, a másikat a halál szertartásai alkalmá-
val használják, és az alkalomnak megfelelően szólaltatják
310 • m.A.Q.U.S.
meg a tornyokban a kürtöket, illetve a harangokat. Uru-
kat kétlényegű, egy testű entitásként ábrázolják; a szob-
rok, falfestmények jobb arcfele kortalan és derűs, szemük
aranyfüsttel futtatott, a bal ráncos, üres szemgödrű és
kérlelhetetlen, akár az elmúlás maga. Kyel felkentjei ki-
zárólag férfiak, s szakrális mágiájukon túl nem egy kü-
lönleges képességgel rendelkeznek: ha úgy látják jónak,
egyetlen napra még az idő folyását is megakaszthatják — a
szóbeszéd szerint ezzel a módszerrel késleltették Pyarron
végzetét. A bölcsek tudni vélik, hogy az e napon fogant
gyermekek mindegyike — köztük a Fellegvárat védelme-
ző Elorand fia — isteni kegyelemben részesült, és átvészel-
te a Dúlás esztendeit.
A hideg évszak első négy hónapja - Kyel Két Párja
— a kontinens pyarroni hitű államaiban a praktikus szer-
tartások ideje. Az emberek ilyenkor mondanak köszöne-
tet az előző év jótéteményeiért, ilyenkor szentelik újra ol-
táraikat, ilyenkor búcsúztatják halottaikat, köszöntik az
új jövevényeket, és megemlékeznek mindazon szentek-
ről és hősökről, akik Kyel szándékainak megvalósítása
közben áldozták életüket. A Harag havában előcitálják
rosszakaróik és ellenségeik nevét — az előbbiek számára
megvilágosodást, az utóbbiakra gyors halált kérnek, a rí-
tusláncolat záróakkordjaként, a Végítélet havának utol-
só napján pedig uruk kegyelmébe ajánlják otthonukat, a
széles nagyvilágot.
Noir
Az álmok és a szerencse istene; bizonytalan nemiségű,

rejtelmekben és ellentmondásokban bővelkedő szemé-
lyiség. A panteon többi tagjához nem fűzik rokoni szá-
a hit váROsa • 311

lak; feltehetően valamely rég letűnt nép istenségei kö-
zül került a pyarroni hitvilágba, kultuszára utaló elszórt
jelek már a crantai korszakban kimutathatók. Szent jel-
képével, a félig lehunyt udzs-szemmel, gyakrabban talál-
kozhatunk omlatag rommezőkön, mint a ma álló város-
ok szentélynegyedében. Rendszeresen csak a hivatásos
hazárdjátékosok fohászkodnak hozzá, de az álombéli je-
let vagy útmutatást kérők mind őt keresik az imáikkal,
bármelyik pyarroni istent is imádják máskülönben. Pap-
jai álomutazók, áfiumkereskedők és titkos fogadóirodák
üzemeltetői, az ynevi alvilág prominens alakjai; sok kö-
zöttük a homoszexuális.
Orwella
Másként a Kitaszított, az ortodox hagyomány szerint

Dreina és Uwel nászából született, valójában azonban
sokkal ősibb erőt testesít meg. Selmo próféta Titkos Fóli-
ánsa a Nagyok viszályának túlélőjeként említi; úgy tartja,
egy negatív elemi síkról származik, és fegyverként használ-
ták a korok előtti háborúban, mely az egész világot rom-
ba döntötte. Igaz vagy sem, csillapíthatatlan gyűlölet lo-
bog benne a harmónia minden formája iránt. Eónokon át
rejtőzködött a valóság fonákján, mielőtt Kyria nagyjai-
nak elbizakodottságát kihasználva utat tört a kontinens
anyagi síkjára... s ezzel az ötödkor leghatalmasabb északi
birodalmának vesztét okozta. Ezredéveken át nyalogat-
ta kyr hatalmasoktól kapott sebeit a nemlét mezsgyéjén,
ahonnét csak álmok és sugallatok formájában szólhatott
Yneven megbújt híveihez. A pyarroni istencsaládba egy
hatodkori káosz-entitás alakját elbitorolva sikerült befér-
kőznie. Mikor megmutatkozott valódi természete, az új
312 • M.A.Q.U.S.
istenek kitaszították maguk közül — a Pyarron alapítá-
sa idején fogant legendák legsötétebbjei e rövid, de an-
nál hevesebb küzdelem emlékét őrzik. Egyes apokri-
fok szerint bosszút esküdött a pyarroni panteon ellen, és
csak az alkalomra vár, hogy beteljesítse. Szent szimbólu-
ma, a rémtörténetek sokaságában megénekelt kígyószív
elsorvasztja és halálba taszítja hordozóját, ha az nem tar-
tozik Orwella hívei közé.
Uwel
A pyarroni istencsalád egyik legellentmondásosabb figu-

rája; az igazságos bosszú istene, közkeletű nevén a bosz-
szúállás atyja. Szent szimbóluma a lesújtani készülő, páros
ököl. Papjai egyben lovagok is, akik Ynev-szerte magá-
nyosan álló erődítményekben, várakban élnek, a környező
lakosság adományaiból, illetve megbízásaik szerény béré-
ből tartják fenn magukat. Uwel papjait bárki felkereshe-
ti: ha bosszúját igazságosnak ítélik, s nyilvánvaló, hogy
nem tudja maga beteljesíteni, akkor minimális, sok eset-
ben névleges ellenszolgáltatás fejében bevégzik azt. Félel-
metes harcosok hírében állnak, s azt tartják róluk, amíg
egy ügyet le nem tudtak, nem nyughatnak. Ha valame-
lyikük odavész, menten egy társa áll a helyére. Darton
mellett Uwel a másik pyarroni istenség, akinek állásfog-
lalása az anyagi síkon zajló eseményekben nem egyértel-
mű; több ízben előfordult, hogy kegyelmét kiterjesztette
az Északi Szövetség és Pyarron ellenségeire, mert az adott
esetben az ő ügyüket ítélte igazságosnak.
Ú J - P Y A R R O N NEVEZETESSÉGEI
• Általános Katonai Ellátásért Felelős Beszerzési

Hivatal
Egy bérkaszárnyákból álló háztömb ad helyet e külö-
nös néven annak a hivatalnak, amelyik a központi terüle-
tek védelméről, a hadiflottáról és az inváziós csapatokról
gondoskodik. Maga az épület finoman szólva rogyado-
zik, dacára a sok toldás-foldásnak, s ezért kevesen tudják
akár csak megbecsülni is, milyen elképesztően nagy ösz-
szegek elosztásáról és elköltéséről hoznak döntéseket ezen
a helyen.
• Antoh főtemploma
A kikötő vizébe az Istenek hegye felől nyúló mester-
séges szigeten őrzik a Viharkagylót, az istennő legszen-
tebb ereklyéjét.
• Arel ligete
Alig tíz év alatt sűrű vadonná nőtt park a város délke-
leti szélén, melyben több szabadtéri áldozóhely, meditáci-
óra szolgáló tisztás akad. A ligetben számos vad tanyázik,
melyek nem félnek az embertől — nincs is rá okuk, mert
ezen a szent helyen tilos az állatokra kezet emelni.
• Corbey-liget
Egy predoci gróf adományából kialakított közkert az
Istenek hegyének lejtőjén, ahol Ynev ritkábbnál ritkább
növényféléi kaptak helyet, szemet gyönyörködtető sokfé-
leségben. Állítólag nem egy különösen mérgező akad kö-
zöttük.
314 • m.a.Q.U.S.
• Dreina főtemploma
Három, oszlopos árkádsorokkal övezett udvar és arany-
kupolás szentélyek félkész együttese, melyet jeles főpap-
ok és kegyeltek hatalmas bronzszobrai díszítenek.
• Emlékek csarnoka
Uwel ezen új templomában a Dúlás során elszenvedett
veszteségekről és áldozatokról gyűjtenek adatot a bosszú-
isten hívei, hogy mindenkiért elégtételt vehessenek. Fe-
kete márványfalain apró betűkkel száz- és százezer áldo-
zat nevét őrzik, gondosan gereblyézett kavicskertjeiben
örökmécsesek lobognak. Az előtte lévő téren körbe az el-
pusztult városok romjai közt talált, lángoktól megfekete-
dett istenszobrokat állították fel a templom papjai.
• Égi T e m p l o m emlékének tere

O-Pyarron makettje látható itt, és csupa jeles középü-
let veszi körül. Még a ternani városi tanács kezdte építtet-
ni a régi városrész egyik rangos negyedében.
• Fellegvár
Az Aranykör lovagrend eredeti tervek felhasználásá-
val épített, ám gonddal korszerűsített központi rendhá-
za, ahová javában folyik a beköltözés.
• Gömbszentély
Hivatalos források szerint az Égi Fény 3700. eszten-
dejében jelent meg ismét, ám sokak már a századfordu-
ló előtt látni vélték — innét a közkeletű hiedelem, hogy
az első Gömbszentély nem pusztult együtt O-Pyarronnal,
hanem csupán átköltözött az új főváros egeibe. A Felleg-
várból nézve a delelő nap előtt látszik, éjjel pedig harma-
dik hold gyanánt tündököl a tetők rengetege felett.
• Gyönyörök kertje
N e m egyedi intézmény, de talán a legszebb mind kö-
zül: árnyas liget, kis pavilonok és rejtett zugok együtte-
se, nagyvilági találkahely és szentély egyben, ahol Ellana-
papnők szórakoztatják a betérőket.
• Hadiakadémia
Egy régi Krad-templom kibővítésével létrehozott im-
pozáns épületegyüttes a város nyugati részén, amely
- Pyarron sok más közintézményéhez hasonlóan — tu-
lajdonképpen még mindig épül. Oktatói jobbára tapasz-
talt Krad-lovagok, de szinte minden jelentősebb lovagi
és paplovagi rend képviselteti magát közöttük. Az in-
tézmény tanítványokat csak a Pyarronnal szövetséges ál-
lamok lakói közül fogad, megfelelő ajánlólevél és tan-
díj lerovása ellenében. A hadi tudományokon kívül nagy
hangsúlyt kap a világnézeti oktatás is — az intézmény ve-
zetői így gondoskodnak arról, hogy az akadémiáról ki-
kerülő stratégák és hadvezérek hűségesek maradjanak a
pyarroni eszméhez.
• Igazság csarnoka
Kyel papságának, a büntetőbírák testületének legfőbb
ítélkezőhelye.
• Istenek hegye
E helyen épülnek a tizenhárom isten templomai, de je-
lenleg még egyik sincsen befejezve.
• Kaptár
Szegénynegyed, ahol a Dúlás évei alatt elsősorban
enysmoni származású menekültek húzták meg magukat.
Nevével ellentétben nem mondható különösebben zsú-
316 • m . a . q . u . s .
foltnak, bár nem vitás, hogy első lakói annak érezhették.
Ma az otthonaikba visszatérő nastik helyébe főleg nomád
dzsadok érkeztek, így a hely hangulata nem változott: ve-
szélyes, hirtelen haragú emberekkel és gyorsan előugró
pengékkel zsúfolt városrész ez, amit a katonaság inkább
a köré épített fal tetejéről figyel, és még az akasztaniva-
ló gazemberek elfogása miatt sem szívesen merészkedik
be oda.
• Kapuk tere
Az Államközösség belső hálózatának központja és a
nagy térkapuháló leágazása nem egy épületben van, de
egymás közelében. Az előbbi épült a Kapuk terén: át-
látszó boltívek sokasága egy oszlopcsarnokkal körülvéve.
Bejáratánál magas oszlopon Selmo atya aranyozott szob-
ra áll.
• Katedrális
A ternani tanács kezdte építtetni a Dúlás minden is-
tennek szentelt, tizennégy tornyú emléktemplomát, mely
befejezetlenül áll az Uwel-rendházzal szemben. Ennek ta-
lán oka az is, hogy a túlzottan pyarronita eszmeiséget su-
galló épület zavarja az Államközösség selmovita vezetőit.
• Kegyes Araita temető

A város másik temetőjét három évezrede, a település
alapításakor szentelték egy mártírhalált halt Ellana-pap-
nőnek. Mindmáig ez Ternan legelőkelőbb sírkertje, mely
sűrűn teleépült pompázatos kriptákkal. A hozzá kapcso-
lódó Darton-templomban több száz pap és szerzetes tel-
jesít szolgálatot.
• Kettőshíd
Ó-Ternanból az új városrészbe átvezető, néhány éve
átadott híd egy régebbi átkelő helyén, amelyet a folyó-
ág közepén kis sziget szakít meg. Itt Antoh-templom áll,
melyet a folyamistennő aspektusának szenteltek. A híd
nyugat felé kettéágazik, így Y alakot formáz. Három híd-
főjénél magas díszkapuk állnak.
• Kis-Viadomo
Miután az Ó-Pyarronból Viadomóba menekült Papi
Szék áttette székhelyét az új fővárosba, számos viadomói
is követte a példát. Az általuk létrehozott városrész építé-
szeti szempontból is szülőföldjük mintáit követi.
• Krad főtemploma
A Nagyvilág Bibliotékával szemben épült templom,
homlokzatát karcsú tornyok ékesítik.
• Kódextár
Selmo próféta által alapított Krad-szentély; erede-
ti rendeltetése a kontinensen élt népek ismereteinek ösz-
szegyűjtése, megőrzése és rendszerezése volt. Az idők
során Ynev egyik legnagyobb könyvtárává nőtte ki ma-
gát, amelyben mérhetetlen mennyiségű kódexet, köny-
vet, tekercset és egyéb, a tudás megőrzésére szolgáló for-
rást gyűjtöttek össze. A Dúlás során a Fellegvárral együtt
pusztult el, a termeiben őrzött tudás egyes - az egészhez
képest szilánknyi - részeit azonban sikerült megmenteni.
Manapság az Aranykör lovagrend erigowi templomerőd-
jének lakói új Kódextár létrehozásán fáradoznak, kiváltva
ezzel számos délvidéki lovagtársuk rosszallását.
318 • m . A . Q . U . S .
• Követek palotája
A Közösségi Gyűlés évente ülésezik a palotában, ame-
lyet hivatalok sokasága és a Papi Szék vendégházai vesz-
nek körül. Itt szállnak meg a követek, akik a vendégjogot
tiszteletben tartva elvben nem tehetnek vendéglátójuk
ellenére. Az O-Pyarronban még elszórt intézményeket
itt egy negyedben összpontosították. A gyűlések közöt-
ti időszakban is állandó az előszobázás a különféle rendű-
rangú hivataloknál, ezért mindig népes követségek tar-
tózkodnak a városban.
• Labdatér
A Pyarron-szerte kedvelt pedim nevű ügyességi labda-
játék olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy a kibőví-
tett ó-ternani labdatér mindig zsúfolásig tele van. A ve-
télkedő csapatokat általában az egyes városrészek vagy
céhek állítják ki, díjmérkőzéseiket rangos egyházi ünne-
peken űzik.
• Lebegő piac
Ternanban régi hagyománya van kikötött sajkákból
való árusításnak. Az egymáshoz kötött bárkák alkotta,
gyékénytetővel és ponyvákkal fedett bolhapiac a Dorlan
egyik rossz hírű mellékágán úszik. Itt olcsón lehet élelem-
hez és iparcikkekhez jutni, ráadásul tele van a Dúlás előtti
időkből származó antik tárgyakkal.
• Mocsárnegyed
A mocsarak melletti terület, ahova a Dúlást követően
a Dorlan-medencéből érkezett, családfőt elveszített nő-
ket és gyerekeket szállásolták el. Egy részük ma is itt él:
haza már nem mehetnek, és félnek elindulni az ismeret-
len felé.
a hit VáROSA • 319

• Művészetek Hét Tornya
Della központi szentélye, egyben a Dúlásból megme-
nekített műkincsek tárháza
• Nagyvilág B i b l i o t é k a
A Krad-egyház által fenntartott központi könyvtár,
melynek állománya a Dúlás miatt eléggé foghíjas, ám
messze földön így is a legteljesebb tudástárnak tekinthető.
• Néma Ház
Az Inkvizítorok Szövetségének új rendháza három-
szor akkora, mint ó-pyarroni elődje volt. Valóságos erő-
dítmény, ahol a különféle egyházi vizsgálóbírák hivatalai
mellett irattár, tömlöc és siralomház is működik.
• Szent K o n z í l i u m
Szerény méretű, kupolás épület az Istenek hegyének kö-
zepén; a környező templomok jócskán fölébe magasodnak,
holott ezüstveretes kapujához tizenhárom lépcsőfok vezet
fel. Híján van minden hivalkodásnak, falait szent szövegek
idézetei és szakrális jelképek díszítik, megjelenése azonban
csalóka - ez a Pyarroni Államszövetség voltaképpeni köz-
pontja, a Papi Szék üléseinek helyszíne.
• Tűtorony
A Fehér Páholy székháza, amely teljes egészében az
eredeti tervek szerint épült újjá. Jelenleg a város legma-
gasabb épülete, és a katedrálisok elkészültéig minden bi-
zonnyal az is marad.
• Uwel rendháza
A hajdani ternani köztemetőre épült épületegyüttes
nem a „legfőbb" rendház, mert az autonóm egységek-
320 • m.A.Q.U.S.
re épülő Uwel-hit ilyet nem ismer, hanem az ó-pyarroni
rendház jogi és szellemi örököse. Ennek khuryakja pilla-
natnyilag a Papi Szék tagja.
• vándorarénák
Bár az állatviadalt törvény tiltja Pyarronban, a dzsad
bevándorlók igénylik a szórakozás ezen formáját. A ha-
tóságok időről időre lecsapnak a törvénytelenül működő
arénákra, amelyek éppen ezért folyamatosan költöznek —
a bennfentesek természetesen tudják, hol és mikor lesz a
legközelebbi összecsapás.
• Városi Színház
A főváros legnagyobb teátruma, egyben Alborne fő-
papjának székhelye. Az épületegyüttes egyben kiterjedt
művészkolónia is, ahol a legtöbb művészeti ág alkotómű-
helye megtalálható.
• Vászonváros
Olcsó szórakozónegyed a hadikikötő szomszédságában,
ahol a rengeteg kocsma és kupleráj szomszédságában fá-
ból és vitorlavászonból összetákolt alkalmi színpadokon
vándorszínészek szórakoztatják az erre járó matrózokat.
A szűk sikátorok egyszerre szolgálnak színhelyül a halpi-
acnak, a zsibvásár és a részeg tengerészkatonák újra és új-
ra fellángoló csetepatéinak, melyeknek csak az elhaladó -
egyébként elég sűrű - őrjáratok vetnek időlegesen véget.
• Vörös Rák Fogadó

Jó nevű, patinás fogadó O-Ternan patríciusnegyedében.
t a r t a l o m j e g y z é k
Malcolm J. H u n t : Ellenségem ellensége 5
John J. Sherwood: Zarándoklat 51
I n d i r a Myles: Sólyom és lótusz 61
Csaba Tamás: H a d t á p 89
Csigás G á b o r : Belülről rág 137
Süle György: l o v a s 153
J a n van den B o o m e n : Istenek és emberek 197
Süle G y ö r g y : Rokon lelkek 233
Malcolm J. Hunt: Tárgyalások 265
Függelék:
Új-Pyarron 300
Ynevi szavak és kifejezések 323

Antologia A Hit Városa PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Antologia A Hit Városa PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

M.A.G.U.S.

Irodalmi szerkesztő: Borús Hella

Borítófestmény: © Zsilvölgyi Csaba (Max), 2 0 0 8

Derra T y n n e n saját kiáltására riadt megint. Zihálva ült

Páros napokon, immár harmadik esztendeje, előadá-

Sejtette, hogy a hírek gyorsan terjednek majd, de ar-

Másnap kora reggel dörömbölés szakította félbe szo-

A viadomói Tynnen Beranon és a pyarroni Regnore

A rákövetkező hajnalon hosszabbra nyúlt szokásos

— Nem tudlak lebeszélni róla, igaz? - kérdezte Neren

A próféta aznap reggel lépte át Új-Pyarron kapuját. Nem

A kaputól a próféta északnak indult, végig a város-

Ellana kertjéből a Sólyomúrnő ligetébe, onnan a Ka-

Úgy tartják, a próféta fél nap alatt járta be az utat a

Látták még azután a Magasegyetemnél, ahol összeve-

Az arany fény betöltötte a látóterét, mindenkit elva-

„Kérdezd meg Arelt, majd ha újra szóba áll veled!"

Nirelle engedélyezett magának egy percnyi pihenőt.

A századforduló közeledett, és a város egyre inkább

A hajnal szikrázó napsütése fénynégyzetet rajzolt a

Az idő továbbhaladt. Lett este és lett reggel: elmúlt az első

- M i t gondolsz, Deler mester?

Hallotta a homokszemek hangját, érezte a poros percek múlá-

Az este már az Emlékek csarnoka előtt találta Alevont,

Alevon a Kapuk terétől nem messze, egy barátságos

- H o v a megyünk? - kérdezte Nira. Még így, az esti

Deler mester időközben, késve bár, de elkészült az irat-

Hogy mi történt aztán? Hát, lehet, emiatt most ro-

Egyedül volt a fájdalommal, mert elhagyta őt az Örök Iz-

A lény, akit ránézésre bárki emberfia összetévesztett

— Itt járt — m o n d t a a katona, aki először fordult be

- Én nem tenném — sziszegem, félig kiemelkedve a kö-

Rogen már nem félt.

Rogen nem emlékezett az utolsó csatára. Sempyer ka-

Benedic három napot töltött nyeregben, mire Pyr falu-

Rogen nem menekült, nem hajszolta a lovát.

A lovas délután érkezett, mikor a város felett a szür-

N e m tudta levenni szemét a házak fölött ragyogó égi-

Benedic remegő kezét a dézsába merítette, és meg-

Rogen nehezen ébredt föl. A padló reccsenésére félig

Rogen nem tudott úti célt választani magának, lévén

a hit VÁROSA • 185

- L á t t a m hát! Úgy nézett ki, ahogy az úr mondja. Ló-

Noranna sietős léptekkel haladt végig a szentély folyo-

Kezdettől fogva tudta, hogy Új-Pyarronban fogja meg-

N e m találta a helyét. Rogen nem sokat tűnődött ezen,

- N e m érnek már be minket a határ előtt — fordult

Az ifjú szerzetes egy zöld fűtől bársonyos dombon üldö-

Az ifjú szerzetes a férfi szeme villanásából látta, hogy

a hit vArosa • 205

A hit VÁROSA • 211

Gyilkos jár a városban.

„Merre jársz, merre jársz édes kis Lillám?

Gyermeknóta. Egy hónap múlva a kölykök már ezt ki-

„Szép álmokat, öreg mogorva!

Kölykök. A műhelyem körül is állandóan itt lófrál-

„Kapuban strázsa, úton a vándor,

Régi varázsige, a kis sámán varkocsai ide-oda csapkod-

„ Templomba ment a kofa, piacra a strázsa,

Játék. A gyerek úgy kapkodja a lábát, ahogy a fegy-

Este, miután befejezzük a takarítást, hazaküldöm Ka-

Mit gondolhat rólam? Lendületesen kezd bele a szö-

Más így, mennyire más így az utcára lépni! Felszaba-