Professional Documents
Culture Documents
Ha egy másik személyhez szólunk, az informális, családias alakot használjuk: ‘tú’ egyes
számban és ‘vosotros’ (hímnem) vagy ‘vosotras’ (nőnem) többesben.
Az udvarias, magázó alak az ‘usted’ egyesben, és ‘ustedes’ többes számban. Ezt a két alakot
általában Vd. és Vds. formájában rövidítik és az igék harmadik személyű alakjával
használják. Általában a névmások alanyi esetét nem használják, hiszen az igék ragozása
magában foglalja a vonatkozó személyt.
¿Dónde vives?’ – ‘Vivo en Avilés y trabajo en Gijón.’ – Hol laksz? – Avilésben lakom
és Gijónban dolgozom.
Egyes számban az első és második személy alakjai változnak meg, a többi személyben a
névmások alakjai változatlanok. Elöljárószók után (a, para, de, por stb.) a ‘mí’ és ‘ti’ alakokat
használjuk:
yo → mí
tú → ti
Például:
Esta carta es para tí. – Ez a levél a tied.
El jefe habla muy bien de tí. – A főnök nagyon jókat mondott rólad.
Viszont:
Esta carta es para él/ella/Vd.
El jefe habla muy bien de nosotros, -as/vosotros, -as/ellos/ellas/Vds.
Például tárgyesetben:
¿Quién es Alberto? – No sé. No lo conozco. – Ki Alberto? Nem tudom, nem ismerem
őt.
¿Quién es María? – No sé. No la conozco. – Ki María? Nem tudom, nem ismerem őt.
¿Quiénes son Alberto y María? – No sé. No los conozco. – Kik Alberto és Maria?
Nem tudom, nem ismerem őket
¿Dónde están mis libros? – No los encuentro. – Hol vannak a könyveim? Nem találom
őket.
¿Dónde están mis gafas? – No las encuentro. – Hol van a szemüvegem? Nem találom.
a. A főnévi igenév végén, azzal egybeírva (vagy olyan igék végén, mint ‘poder’,
‘querer’, amelyeket főnévi igenév követ):
No puedo hacerlo. – No lo puedo hacer. – Nem tudom ezt megtenni.
El jefe quiere verte. – El jefe te quiere ver. – A főnök látni akar Téged.
b. A határozói igenév (gerundium) végén (vagy az ‘estar’ igét követő gerundium után):
Estoy pensándolo. Lo estoy pensando. – Ezt még meggondolom.
Ha egy mondaton belül egyaránt van részeshatározói valamint tárgyas névmás, akkor először
mindig a részeshatározóit helyezzük. Ebben az esetben a ‘le’ vagy ‘les’ ‘se’-re változik.
Például:
¿Te gusta este libro? Te lo regalo. – Tetszik neked ez a könyv? Odaajándékozom
neked.
¿Le gusta este libro? Se lo regalo. – Tetszik önnek ez a könyv? Odaajándékozom
önnek.
Este jersey es muy bonito. Me lo ha regalado mi mujer. – Ez a pulcsi nagyon szép. A
feleségem ajándékozta nekem (azt).
¿Has dado el libro a Jaime? – Sí, se lo he dado. – Odaadtad Jaimenek a könyvet? Igen,
odaadtam neki.
Nos lo dirán mañana. – Holnap azt majd megmondják nekünk.
A VISSZAHATÓ NÉVMÁS
Például:
Me llamo Pepe. – Engem Pepének hívnak.
¿Cómo te llamas? – Hogy hívnak téged?
¿Cómo se llama tu amigo? – Hogy hívják a barátodat?
¿Dónde podemos sentarnos? – Hova ülhetünk le?
¿Dónde nos podemos sentar? – Hova ülhetünk le?
¿Tu hermana no se ha levantado todavía? – A testvéred még nem kelt fel?
¡Siéntate! – Foglalj helyet!
¡Siéntese Vd.! – Foglaljon helyet!
¡No te vayas! – Ne menj el!
María y Pepe van a casarse en mayo. – María és Pepe májusban megházasodnak.
María y Pepe se van a casar en mayo. – María és Pepe májusban megházasodnak.
BIRTOKOS NÉVMÁSOK
Amikor már világos, miről beszélünk, és nem akarjuk a főnevet megismételni, akkor
használhatjuk a birtokos névmást. A birtokos névmások hangsúlyos alakját azzal a főnévvel
egyeztetjük számban és nemben, amelyik helyett a mondatban szerepel.
(el) mío (la) mía enyém (los) míos (las) mías enyémek
(el) tuyo (la) tuya tied (los) tuyos (las) tuyas tieid
(el) suyo (la) suya övé (los) suyos (las) suyas övéi
(el) nuestro (la) nuestra mienk (los) nuestros (las) nuestras mieink
(el) vuestro (la) vuestra tietek (los) vuestros (las) vuestras tieitek
(el) suyo (la) suya övék (los) suyos (las) suyas övéik
Például:
¿De quién es esta casa? – Es mía. – Kié ez a ház? Az enyém.
Mi padre tiene más dinero que el tuyo. – Az én apámnak több pénze van, mint a
tiednek.
¿Es vuestro este dinero? – Sí, es nuestro. – Tietek ez a pénz. Igen, a mienk.
¿Estas cosas son vuestras? – No, no son nuestras. Son suyas. – Tieitek ezek a dolgok?
Nem, nem a mieink, hanem az övéik.
Mivel a ‘suyo’ alak több személy esetében ugyanaz, ezért helyette használható a: de él, de
ella, de Vd., de ellos, de ellas, de Vds. összetett forma.
Például:
¿Estas cosas son vuestras? – No, no son nuestras. Son de ellos. – Ezek a dolgok a
tieitek? Nem, nem a mieink. Az övékéi.
¿Estos zapatos son tuyos? – No, son de él. – Az a cipő a tied? Nem, az övé.
Például:
un amigo mío – egy barátom
la profesora nuestra – a mi tanárnőnk
unas amigas suyas – az ő barátnői
cuatro alumnos suyos – az ő négy tanítványa
A MUTATÓ NÉVMÁS
Hímnem este, estos ez, ezek ese, esos az, azok aquel, aquellos amaz, amazok
Például:
Este tren va a Madrid. – Ez a vonat Madridba megy.
Estos libros son míos. – Ezek az én könyveim.
Esta habitación es muy bonita. – Ez a szoba nagyon szép.
Estas gafas son mías. – Ez az én szemüvegem.
Ese hombre se llama Paco. – Azt az embert Paconak hívják.
Esa puerta no abre bien. – Az az ajtó nem jól nyílik.
Például:
¿Qué color prefieres? ¿Éste o ése? – Melyik színt részesíted előnyben? Ezt vagy azt?
¿Te gustan estas flores, o prefieres aquéllas? – Ezek a virágok tetszenek neked vagy
amazok?
Léteznek olyan mutató névmások is, amelyek alakja mindkét nemben ugyanaz, ill. semleges
nemű (se nem hímnemű, sem pedig nőnemű):
‘esto’ megfelelője ‘esta cosa’, ez a dolog
‘eso’ megfelelője ‘esa cosa’, az a dolog
‘aquello’ megfelelője ‘aquella cosa’ amaz a dolog
Például:
¿Qué es esto? Esto es un teléfono. – Mi ez? Ez egy telefon.
No me gusta eso. – Az nem tetszik nekem.
Eso es imposible. – Az lehetetlen.
Aquello es una iglesia. – Amaz egy templom.