A PÉNZÜGYI

INTÉZMÉNYRENDSZER

MAGYARORSZÁGON

2011
 Lektorálta: Bánfi Tamás

Szerkesztıbizottság:
Tatay Tibor
Vágyi Ferenc Róbert
Varga József

A kötet szerzıi:

Dombi Zsuzsa: 5.4 Polyák Imre: 4.4

Éliás János: 2.4 Seregdi László: 5.1
Gál Veronika: 4.3 Soós Renáta: 2.2
Huszti Ernı: 2.1 Szóka Károly:2.5;
Kovács Róbert: 5.2 és Függelék 2.
Kovács Tamás: Függelék 1. Tatay Tibor: 3.2
Kövér Ágnes: 2.6 Tóth Gergely: 3.1
Madaras Attila: 2.3 Ursprung János: 1.1
Nagy Csaba: 4.5 Varga József: 2.2
Parádi-Dolgos Anett: 4.2 Zatykó Péter: 4.1
Pataki László: 5.3

Borító: Polyák Imre

A kézirat lezárva: 2010. szeptember 30.

A kiadvány szerzıi jogvédelem alatt áll, arról másolat készítése

tilos. A jogosulatlan felhasználás bőncselekmény.

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános

elıadás a fordítás jogát, az egyes részeket illetıen is.

ISBN 978-963-89173-1-7

Megjelent A Soproni Felsıoktatásért Alapítvány kiadásában

Sopron, 2011

2
 TARTALOMJEGYZÉK
Elıszó 9
1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi
intézményrendszerben 10
1.1 Monetáris politika 11
1.1.1 A monetáris politika keretei 12
1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék 15
1.1.3 Árfolyamok 15
1.1.4 Kamatok 16
2. A hazai bankrendszer mőködése 22
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı
tényezık kialakítása 24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése és
tevékenységük kibontakoztatása 25
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27
2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29
2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29
2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30
2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32
2.2 A belföldi fizetési forgalom 34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35
2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37
2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer
szereplıi 54
2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57
2.3 Egyéb banki mőveletek 60
2.3.2 Lízing típusai 62
2.3.3 A lízing szereplıi 66
2.3.4 További lízingtípusok 68
2.3.5 A magyar lízingpiac 69
2.3.6 Követelés - megvásárlás 70
2.3.7 A faktorálás 73
2.3.8 A faktordíj kialakítása 76
2.3.9 A faktoring típusai 78
2.3.10 A magyar faktorpiac 79
2.3.11 A forfetírozás 80

3
 2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83
2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86
2.4.3 A nemzetközi modellek 88
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94
2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100
2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105
2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112
2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113
2.5.2 Német modell 116
2.5.3 Angolszász modell 117
2.5.4 Francia modell 118
2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános jellemzıi
119
2.5.6 Lakáslízing 124
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126
2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató
vállalkozás 127
2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127
2.6.3 Közvetítı 128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok 129
2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó
követelmények 132
2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési
kötelezettségének sajátosságai 143
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151
3. A tıkepiac mőködése 172
3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde 173
3.1.1 A tıkepiacokról röviden 174
3.1.2 A tızsdérıl általánosan 175
3.1.3 A tızsde szereplıi 177
3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) 179
3.1.5 A részvények típusai, fajtái 181
3.1.6 Kereskedési technikák 183
3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások 184
3.1.8 Értékelési módszerek 185
3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete 188

4
 3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdeindexei 190
3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT 191
3.2 Befektetési alapok 200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201
3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206
3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207
4. Biztosítási szektor 210
4.1 Életbiztosítás 212
4.1.1 Életbiztosítás 212
4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás
között? 213
4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe 213
4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban 214
4.1.5 Életbiztosítások története 215
4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? 216
4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi
jövıjének alakításában 219
4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai 223
4.1.9 Kockázatok kezelése 224
4.1.10 Az életbiztosítások díja 225
4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere 226
4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése 226
4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? 229
4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon 232
4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 233
4.2 Vagyonbiztosítás 234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai 236
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241
4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242
4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának eredményei,
jellemzıi 248
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253
4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269
4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274
4.4.1 Bevezetés 275
4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275

5
 4.4.3 Belsı szabályozás 279
4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280
4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási szabályok
282
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290
4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291
4.4.8 Összefoglalás 297
4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299
4.5.2 A nyugdíjreform okai 299
4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302
4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303
4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304
4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305
4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309
4.5.8 Az átlépési díj 312
5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása 314
5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 315
5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása 316
5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok 317
5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 318
5.1.4 Felügyeleti függetlenség 321
5.1.5 Kockázati alapú felügyelés 324
5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés 326
5.1.7 Nemzetközi együttmőködés 327
5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 334
5.2 Jegybanki szabályozás 342
5.2.1 Szabályozási politika 346
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének jellemzıi 350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351
5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356
5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358
5.3.4 Egyéb garancia alapok 359
5.4 A pénzmosás 360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361
5.4.2 A pénzmosás „technológiája” 362
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi életben
367
5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés 368
5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372

6
FÜGGELÉK 1. 376
A hitelintézeti rendszer története 1990-2008 376
A politikai rendszerváltás körüli évek 376
Szabályozási változások 1991-ben 379
Válság és konszolidáció 382
Bankprivatizáció 384
Az 1996-os hitelintézeti törvény és a folyamatos jogharmonizáció
387
Az ezredforduló utáni bankszektor 389
FÜGGELÉK 2. 392
A lakástakarékpénztárak magyarországi kialakulása 392
A lakástakarékpénztárak tevékenysége 393
A lakástakarékpénztárak mőködése 398
IRODALOMJEGYZÉK 400
SZERZİK BEMUTATKOZÁSA 404
Dombi Zsuzsa 405
Éliás János 405
Gál Veronika Alexandra 406
Kovács Róbert 407
Kovács Tamás 407
Kövér Ágnes 408
Parádi-Dolgos Anett 409
Pataki László 410
Seregdi László 411
Soós Renáta 411
Szóka Károly 412
Varga József 414
Vágyi Ferenc Róbert 414

7
8
 Elıszó

Egy újabb mérföldkıhöz érkeztünk, hiszen ilyen jellegő könyv utoljára

Magyarországon 2003-ban jelent meg a Nebuló Kiadó gondozásában. Az
azóta eltelt 8 év alatt a pénzügyi intézményrendszer nagyon komoly
kihívásokon és változásokon ment keresztül. Ezekben az években nagyon
sok és magas szintő jogszabály született a pénzügyi, hitelintézeti körben.
Elég, ha csak az új hitelintézeti törvényre, a PSZÁF-ról szóló törvényre, a
befektetési vállalkozásokról szóló, vagy éppen az új pénzforgalomról
szóló törvényre gondolunk. Ezek mellett megjelentek új jogszabályok a
szavatoló tıkére, a jegybanki tartalékra, a kötelezı tartalékrátára
vonatkozóan is, sıt 2006-ban új törvényünk született a gazdasági
társaságokról is. Közben végigéltük életünk egy világtörténeti eseményét,
az újabb pénügyi-gazdasági világválságot.

Mindezek egyértelmően mutatják, hogy felgyorsult világban élünk, ahol

az információ nagy kincs. Különféle könyvek, jegyzetek jelentek meg
külön a bankrendszerrıl, vagy külön a tızsdérıl, de az egész pénzügyi
intézményrendszer rövid áttekintése és azok összefüggéseinek bemutatása
hiányzik a magyar szakirodalmak körébıl, azonban ezek egy kötetben
való „összehozása” is nagyon célszerőnek és kiváltképp hasznosnak tőnik
a mai világban.
A könyvben – többek között – bemutatásra kerülnek a bankrendszer
szabályai, a monetáris eszköztár, a pénzforgalom szabályozása, a
befektetési vállalkozások, a biztosítók mozgástere.

A felsıfokú oktatásban, az egyetemi képzésben, de a szakirányú

továbbképzések keretei között is hasznosan lehet forgatni a könyvet, s ez
remélhetıen egyfajta iránytőként is használ majd a „pénzügyi dzsungel”
útvesztıjében.
E könyvvel tehát segítséget szeretnénk nyújtani az oktatás és
továbbképzés számára, felhívva a figyelmet a jelzett témák körében való
elmélyülés fontosságára.

Sopron, 2010. október 23.

Vágyi Ferenc Róbert

9
 1.

A pénzügyek szerepe a pénzügyi

intézményrendszerben

10
1.1 Monetáris politika

Tartalomjegyzék

1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi

intézményrendszerben 10
1.1 Monetáris politika 11
1.1.1 A monetáris politika keretei 12
1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék 15
1.1.3 Árfolyamok 15
1.1.4 Kamatok 16

11
1.1.1 A monetáris politika keretei
Gazdaságpolitikának az állam azon gazdasági intézkedéseit nevezzük,
amelyeknek célja a gazdasági problémák megoldása és a jólét növelése. E
célok érdekében a gazdaságpolitika hagyományos megközelítés szerint
alapvetıen két eszközt alkalmaz, másként fogalmazva a
gazdaságpolitikának két ága van, a költségvetési és a monetáris politika.
Mielıtt továbblépünk, érdemes röviden meghatároznunk a
gazdaságpolitikát. (Mint minden fogalom meghatározásunk a
továbbiakban, ez is csak egyfajta megközelítés.) A gazdaságpolitika az
állam nézeteit, elhatározásait, rendszeres döntéseit, cselekedeteit jelenti,
amelyeket az állam társadalmi-politikai céljainak megvalósítása
érdekében a gazdaság befolyásolására alkalmaz. Az adott ország egészére
vonatkozó gazdasági jellegő célok és eszközök összességét tartalmazza. A
legfontosabbnak tartott makrogazdasági célok közé tartozik általában a
teljes vagy csaknem teljes foglalkoztatottság, az infláció szigorú keretek
között tartása, a gazdasági növekedés maximalizálása és az ország fizetési
mérlegének kiegyensúlyozottsága. E célok érdekében tehát általában két
eszközt a fiskális (vagy költségvetési) és a monetáris politikát alkalmazza.
A fiskális politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a
gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a kormányzati
kiadások és az adózás meghatározásán keresztül kíván befolyást
gyakorolni.
A monetáris politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a
gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a pénzkínálat
és/vagy a belföldi kamatláb meghatározásán keresztül kíván befolyást
gyakorolni.
A monetáris politika legfıbb ismérvei a következık: 1. különleges
intézményi kerettel rendelkezik. E politika irányítója az ország központi
bankja, az un. jegybank. Magyarország esetében ez a Magyar Nemzeti
Bank. 2. Különleges feladatot lát el, biztosítja az általa kibocsátott pénz
értékállóságát.
Mivel a monetáris politika, mint az a Tisztelt Olvasó számára kiderült az
elızı bekezdésekbıl, elsısorban a nemzetgazdaság szintjén értelmezhetı,
így jelentıs hasonlóságot tapasztalhatunk az egyes országok monetáris
politikái között. (Tartsuk azonban szem elıtt, hogy nemzetgazdaság
szintjétıl nagyobb keretek között, valuta övezetek, monetáris zónák,
országcsoportok keretében is mőködött, mőködik a gazdaságtörténetben
monetáris politika. Az egyik legnagyobb, legspeciálisabb éppen a

12
Magyarország számára is nagy jelentıséggel bíró Európai Monetáris
Unió, amelyre így külön ki fogunk térni.) A továbbiakban elsısorban a
magyar monetáris politika kérdéseivel foglalkozunk, megadva
természetesen egy általános keretet.

Mint a gazdaságpolitika általában minden monetáris politika is célokat

fogalmaz meg elsısorban, amely célok elérésére eszközrendszert
alkalmaz. A monetáris politika céljait alapvetıen három nagy csoportba
szokás sorolni. Ezek a következık: végsı, közbeesı és operatív
célkitőzések. A jellegzetes végsı célkitőzések a gazdasági növekedés
üteme, az inflációs ráta és a külsı egyensúly, illetve ezekre vonatkozó
irányszámok szoktak lenni. A monetáris politika végsı céljai lényegét
tekintve általában megegyeznek a gazdaságpolitika végsı céljaival.
Általában ezen célok elérésének támogatása a monetáris politika feladata.
(Az általános gazdaságpolitikai célok közé szokták sorolni még a
foglalkoztatottság növelését.)
A monetáris irányítás alapfelfogása alapvetıen függ az elméleti
megközelítéstıl. A monetarista elmélet szerint a monetáris politika végsı
célkitőzése csak az árstabilitás támogatása lehet. A keynesi iskola
számára a monetáris politika végsı célkitőzése elsısorban a gazdasági
növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése. A közbensı célkitőzések olyan
aggregátumok vagy más jelzıszámok, amelyek nincsenek közvetlenül a
monetáris hatóság (jegybank vagy központi bank) ellenırzése alatt.
Alakulásukból az összkereslet változására lehet következtetni. A
közbeesı célkitőzések legjellemzıbben az egyes pénzaggregátumok, a
hitelállomány, a belföldi kamatszint, a valutaárfolyam. Az operatív
célkitőzések közé azok a gazdasági változók tartoznak, amelyek felett a
jegybanknak közvetlen ellenırzési lehetısége van. Általánosságban a
legjellemzıbb operatív célkitőzések a monetáris bázis, a központi bank
által nyújtott hitelek összege vagy a rövidlejáratú pénzpiaci kamatszint.

A monetáris politika eszközei általában két fı csoportba sorolhatók,

mégpedig mőködési mechanizmusuk szerint. A monetáris politika direkt
eszközei közvetlenül a szabályozni kívánt változók nagyságrendjét
szabályozzák. Az indirekt eszközök viszont a szabályozni kívánt
változókra közvetve hatnak, egy feltételezett hatásmechanizmus szerint.
Az indirekt eszközök a monetáris bázis összetevıi iránti keresletre, illetve
kínálatra gyakorolt hatásain keresztül érvényesülnek. A direkt eszközök
csoportjában a két legfontosabb eszköz a hitelplafonok és a
kamatszabályozás alkalmazása. A monetáris politika azonban általában
egyre inkább indirekt eszközöket alkalmaz. Így igaz ez a Magyar Nemzeti

13
Bank monetáris politikai eszköztárára is.

Ha kifejezetten intézményi közelítésben tárgyaljuk a magyarországi

monetáris politikát, akkor a legkiválóbb kiindulópontunk a törvényi
szabályozási háttér. Állami intézményként ugyanis a 2001. évi LVIII.
törvény egyértelmően meghatározza a Magyar Nemzeti Bank szerepét,
helyét a magyar gazdaságpolitikában. Induljunk el tehát a kályhától.
(Természetesen nem a jegybank összes feladatát vesszük számba a
következı fejezetben, hanem csak a monetáris politikára vonatkozóakat.)

A Magyar Nemzeti Bank jogállása, elsıdleges célja és alapvetı

feladata

A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja, egyúttal

a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. Bár még nem az euró a
törvényes fizetési eszköz, hanem a forint, Magyarország így már része az
Európai Unió pénzügyi rendszerének. Az MNB, valamint döntéshozó
szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és
kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem
fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a
Kormánytól, az Európai Unió intézményeitıl és szerveitıl, tagállamainak
kormányaitól vagy bármilyen más szervtıl.

Az MNB alapvetı feladatai

Az MNB meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát. Az MNB

kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által
kibocsátott bankjegy és érme - ideértve az emlékbankjegyet és
emlékérmét is - a Magyar Köztársaság törvényes fizetıeszköze. Az MNB
hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt. Az MNB a
devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával
kapcsolatban devizamőveleteket végez. Az MNB kialakítja a fizetési és
elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket és
figyelemmel kíséri azok tevékenységét e rendszerek biztonságos és
hatékony mőködése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása
érdekében.

14
Ezen feladatok ellátása érdekében az MNB az alábbi eszközöket
alkalmazza:

Számlavezetési körében betétet fogad el és megfelelı biztosíték ellenében

hitelt nyújt. Nyíltpiaci mőveletek és visszavásárlási megállapodások
keretében értékpapírokat vásárol, elad és közvetít az azonnali és
származtatott piacokon, saját értékpapírokat bocsát ki, árfolyamokat és
kamatokat befolyásol és meghatároz, értékpapírokat számítol le
(visszleszámítol), továbbá szabályozza a kötelezı tartalékot. Nos, nézzük
egy kicsit részletesebben, hogy ezen eszközök közül a 3 legfontosabb
alkalmazása milyen lépéseket jelent:

1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék

Az MNB elnöke rendeletében elıírhatja, hogy pénzügyi intézmények és a
befektetési vállalkozások idegen forrásaik meghatározott arányában
(tartalékráta) tartalékot helyezzenek el az MNB-nél. Az MNB pénzügyi
intézmények és befektetési vállalkozások különbözı típusú forrásaira
eltérı mértékő tartalékrátát írhat elı. Az MNB elnöke rendeletben
szabályozza a tartalék kiszámítására, képzésének és elhelyezésének
módjára, valamint a teljesítés elmaradása esetén alkalmazandó
intézkedésekre vonatkozó elıírásokat. A tartalékráta mértékérıl a
monetáris tanács dönt. Az MNB elnöke a tartalékráta mértékét
rendeletében hirdeti ki.

1.1.3 Árfolyamok
Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre
való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz
nyilvánosságra. Az árfolyamrendszerrıl és annak valamennyi
jellemzıjérıl, különösképpen a sávszélességrıl, a középárfolyamról és a
valutakosár összetételérıl a Kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. Az
árfolyamrendszert érintı változtatások nem veszélyeztethetik az MNB
árstabilitás elérésével és fenntartásával kapcsolatos elsıdleges célját. Az
MNB az elızıekben elıírt módon kialakított árfolyamrendszer keretei
között szükség és lehetıség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a
belföldi és a külföldi devizapiacokon. Az árfolyam-politikát a Kormány
és az MNB az Európai Unió tagállamai közös érdekő ügyeként kezeli.

15
1.1.4 Kamatok
Az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. Az
MNB a jegybanki alapkamat mértékét a Magyar Közlönyben közzéteszi.
A pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által elhelyezett
kötelezı tartalékok után az MNB kamatot téríthet. A kamatok a
tartalékráta különbözı típusú forrásai szerint eltérı mértékőek lehetnek.

Valójában mit is jelent például ezeknek az eszközöknek az alkalmazása?

A hivatalos tartalékráta elıírások a bankok számára kötelezıvé teszik,

hogy kihelyezéseik egy részét a jegybank által elıírt formában és helyen
tartsák. Ez eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a bankok megfelelı
likviditással rendelkezzenek a betéteik esetleges visszahívása esetére. Ma
már azonban elsısorban e helyett, a kötelezı tartalékráta változtatásával a
bankok jegybankpénz iránti keresletét és ez által a pénzmultiplikátort
változtatja.

A monetáris politika rendszere Magyarországon

A monetáris politika intézményrendszere ezen eszközök alkalmazásával

az alábbi összetettebb rendszereket mőködtetette, illetve mőködteti
Magyarországon.

Természetesen nem tekinthetünk vissza történeti igényességgel, csupán

egy rövid áttekintést adunk, hogy érzékelhetı legyen, a monetáris politika
is egy gyorsan változó, a körülményekhez alkalmazkodó
gazdaságpolitikai cselekvéssorozat. A rendszerváltás, a piacgazdaságra
való áttérés és a kétszintő bankrendszer kialakítása elsı, egy rövid
idıszakában egészen 1995-ig az un. fix, de idınként kiigazítható
árfolyamok rendszere mőködött Magyarországon. Ezt követıen
Magyarország a közelmúltban, egészen 2001-ig az: un. csúszó
leértékelés árfolyamrendszerét alkalmazta. A Magyar Nemzeti Bank által
1995 és 2001 között követett elıre bejelentett csúszó leértékelés az
árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A csúszó árfolyam rendszer olyan
árfolyam-rögzítési mechanizmus, amelyben az árfolyam-változtatásokra
kismértékő lépésekben kerül sor. Szinte minden csúszó rendszer valaha is
alkalmazó országban napi rendszerességgel történt az árfolyam
kiigazítása. (Magyarországon is.) A kiigazítás leggyakrabban elıre

16
bejelentett mérték alapján vagy bizonyos makrogazdasági
mutatószámokhoz igazítva történik. Hazánk esetében ez az elıbbi módon
történt.

A bevezetés egy nagy, kilenc százalékos egyszeri leértékeléssel, a

Bokros-csomag néven ismertté vált, az azonnali válság veszélyét elhárító
kiigazító intézkedéssorozat részeként történt meg. A csúszó
árfolyamrendszer kiszámíthatóbb volt a korábbi egyszeri leértékelésnél: a
nominális horgony szerepét töltötte be a forint árfolyama számára,
ugyanakkor biztosította a versenyképesség fennmaradásához szükséges
leértékeléseket is. Rögzített árfolyamként hitelesnek bizonyult, amihez az
együttmőködı költségvetési politika is hozzájárult. Mindezek
eredményeképp csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya, évi 4-5%-kal
mérséklıdött az infláció, miközben a szők sávon belül még külsı sokkok
idején is rendkívül stabil volt a forint árfolyama. Ez utóbbit a fejlett piaci
kamatokhoz képest magas hazai jegybanki kamat biztosította. A forintot
valójában szinte a csúszó árfolyamrendszer fenntartásának egész ideje
alatt az árfolyamsáv erıs széléhez nyomta, illetve közelében tartotta a
külföldi tıke beáramlása.
Az ezredfordulóra azonban a csúszó árfolyamrendszer "tartalékai"
kimerültek: a forró tıke beáramlása folyamatosan azzal a veszéllyel járt,
hogy egy külsı vagy belsı sokk esetén kimenekülhet, villámgyorsan a
szők sáv szélére szorítva a forintot és a devizatartalék eladására, vagy az
árfolyamrendszer feladására kényszeríti a magyar gazdaságpolitikai
vezetést. Az ország gazdasága gyorsan növekedett, a versenyképesség
nem szorult a leértékelések segítségére, a sáv erıs széle jelentette
árfolyamkorlát ugyanakkor gátolta a forint felértékelıdését, ami az
infláció további leszorítását tette volna lehetıvé. 2000-re az infláció 10%
körül ragadt be. A magyar pénzügyi piacok ugyanakkor lassan éretté
váltak a külföldi tıkeáramlások teljes liberalizálására, azaz a forint teljes
konvertibilitására, az egy évnél rövidebb távú állampapír befektetéseket
azonban még mindig nem engedélyezték a külföldiek számára és a teljes
nyitáshoz rugalmasabb árfolyamrendszer illett volna. Az
árfolyamrendszer leváltására és a teljes tıkepiaci liberalizációra 2001
tavaszán került sor.

17
A széles árfolyamsáv

Az árfolyamsáv +/-2,25%-ról +/-15%-ra szélesítésérıl 2001. május 3-án

döntött a kormánnyal egyetértésben a Magyar Nemzeti Bank
jegybanktanácsa, másnapi hatállyal. Ez lényegében egy az ERM-2-höz
nagyon hasonló árfolyamsáv alkalmazását jelentette, anélkül azonban,
hogy Magyarország belépett volna az ERM-2-be. A döntés a magyar
tıkepiacok teljes liberalizációjának bevezetı lépése volt. A hazai
monetáris rendszernek egészen 2008. február 25-ig részét képezte egy
árfolyamsáv, ennek nagy szélessége azonban lehetıvé tette, hogy a sávon
belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát
folytasson. 2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen
alapuló monetáris politikát folytat.

A jelen az inflációs célkitőzés rendszere

Az inflációs célkövetés rendszerében a jegybank végsı célja az infláció

alacsony szinten való stabilizálása, az árstabilitás, melyet az inflációra
vonatkozó elırejelzések, várakozások rövid kamatokon keresztüli
kontrolljával ér el. Az inflációs célkövetést folytató jegybankok, így az
MNB is, az infláció egy meghatározott, a fogyasztói árindex éves
százalékos változásában mért számszerő célt un. inflációs célt tőznek ki
maguk elé. Az irányadó kamat szintjét úgy változtatják, hogy az inflációs
cél teljesüljön. Rendszeres idıközönként elırejelzést készítenek a
jövıben várható inflációról, és amennyiben az számottevıen meghaladja
a célértéket, szigorítanak a monetáris kondíciókon, azaz kamatot emelnek,
míg ha a várható infláció alacsonyabb a célnál, akkor lazítanak, azaz
csökkentik a kamatot. Az inflációs célkövetés kulcseleme az elıretekintı
jegybanki viselkedés. Hatékony megvalósításához megbízható inflációs
elırejelzı technikákra, a gazdaság és a monetáris politika
hatásmechanizmusának kellı ismeretére van szükség.

Magyarország azonban, mint az Európai Unió tagja a jövıben köteles

bevezetni az eurót. Így a jövı az ERM-2 árfolyamrendszer és tagság az
Európai Monetáris Unióban. Ennek feltételei az un. maastrichti
konvergencia kritériumok teljesítése. Magyarországon a monetáris
politika jelenlegi legfontosabb stratégiai, hosszú távú célja paradox
módon az önálló monetáris politika megszőntetése, hiszen a forint helyett
az eurónak a bevezetése egyúttal az önálló, nemzetgazdasági szintő

18
monetáris politika megszüntetését jelenti. Nos, mit is jelentenek pontosan
ezek a fogalmak?

A maastrichti konvergencia kritériumok

A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti

szerzıdésének 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-
tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió
harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A
kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok
gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy
monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek. Lényegében egy sok
tekintetben egységes és összehangolt makrogazdasági háttér
megteremtésének feltételei.

A kritériumok a következık:
1. Az infláció rátája nem lehet 1,5%-nál több a három legnagyobb
árstabilitással rendelkezı tagállam inflációs rátájának átlagánál,
és ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni.
2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 %-át (illetve
60% fölötti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és
jelentıs csökkenést kell felmutatni).
3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és
Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelızı két évben
nem lépheti át a második szakaszban megállapított
árfolyamsávot. Ez a gyakorlatban +/- 15%-ot jelentett egy
közösen megállapított valutakosárhoz képest. A gyakorlatban ez
azzal is jár(t), hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai
Árfolyam Mechanizmusba. (Ennek jelenlegi utóda az ERM-2.)
4. A hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2%-kal lehet több
mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkezı tagállam
államkölcsöneinek átlagos kamatlába.

19
ERM-2

Az ERM-2 egy árfolyam-mechanizmus, amelyet gyakran szoktak az euró

elıszobájának is nevezni. Azon országok árfolyamrendszere, amelyek
tagjai az EU-nak, de nem tagjai az Európai Monetáris Uniónak és nem az
euró a fizetıeszközük, hanem a saját nemzeti valuta. Ennek esetében az
ERM-hez hasonló követelményként van elıírva egy +/- 15%-ot nem
meghaladó árfolyamsáv fenntartása. Jelenleg Magyarország még nem
tagja az ERM-2-nek, bár 2001 és 2008 között egy ekkora, az ERM-2-nek
megfelelı szélességő valutasávot tartott fenn.

20
21
 2.

A hazai bankrendszer mőködése

22
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása

Tartalomjegyzék
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató
belsı tényezık kialakítása 24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése
és tevékenységük kibontakoztatása 25
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27
2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29
2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29
2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30
2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32

23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı
tényezık kialakítása
Ahhoz, hogy a létrehozott kereskedelmi bankok funkcióiknak eleget
tudjanak tenni, ki kellett alakítaniuk a passzív és az aktív hitelmőveleteik
lebonyolításának, a hitel- és ezen keresztül a pénzteremtés, valamint az
ügyfelek megfelelı kiszolgálásának belsı szervezetét, valamint rendjét.

Azok az új kereskedelmi bankok, amelyek nem egy korábbi önálló

banktevékenységre épültek rá, elsısorban felülrıl lefelé építkeztek. Ez
azt jelentette, hogy elıbb jött létre a management, mint az
alaptevékenységet kiszolgáló számlavezetés, pénztári szolgálat, könyvelés
és statisztika, számítástechnika, stb. Ezek a kereskedelmi bankok
kezdetben még kevésbé támaszkodtak az elemi bankári tevékenységet
képviselı un. forgalmi területekre, ezért felülrıl menedzseltek voltak. Ez
nemcsak – a már említett – túlzottan centralizált döntési mechanizmusban
mutatkozott meg, hanem a szervezeti felépítés fogyatékosságaiban is. Így
nem jöttek létre a bankokban az un. tevékenységorientált szervezetek,
hátráltatva a kereskedelmi banki funkciók érvényesülését.
Kezdetben a kereskedelmi bankok nem rendelkeztek elegendı
„önismerettel”, amelynek hiányában megfelelı üzletpolitika sem
alakulhatott ki. E nélkül ugyanis nem lehetett valós ismereteket szerezni
a bankoknál elhelyezendı betétek indítékairól, az ügyfelek motivációiról,
a hitelkihelyezések biztonságáról, az értékpapírpiacon és a bankközi
piacon való részvételrıl, stb.

Az „önismerethez” azonban idıre volt szükség, nemcsak a világos,

racionális fogalmak szempontjából, hanem ügyfeleik „átvilágítása”
érdekében is. Forrásaikat ugyanis csak megbízható ügyfeleik betéteibıl
biztosíthatták. Ezek kezdetben elsısorban rövid lejáratú számlabetétek
voltak, tehát kevésbé alkalmasak a tartósabb hitelkihelyezésekre, holott
ezek iránt mutatkozott meg a legerıteljesebb kereslet. Mindez néhány
évig még szükségessé tette a jegybanki refinanszírozási hitelek
szokásosnál nagyobb mértékő igénybevételét, a pénzintézetek – már
említett – idegenkedése ellenére.

24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése
és tevékenységük kibontakoztatása
A kereskedelmi bankok meghatározó funkciói fokozatosan alakultak ki.
Elsıként a közvetítı tevékenységet, azaz a betétek összegyőjtését és
hitelként történı kihelyezését kellett elınyben részesíteni, hogy a
pénzmegtakarítások meghatározott gazdasági célokra konvertálhatók
legyenek. Ezt követıen a pénzintézetekben rejlı szervezıerıt kellett
erıtérbe helyezni, majd fokozatosan pénzteremtı képességük is kezdett
érvényesülni.

A különbözı megközelítések mindegyike a kereskedelmi banki funkciók

egy-egy szegmensét emelte ki. Ily módon a kereskedelmi bankoknak
olyan szervezetekké kellett válniuk, amelyek a társadalmi
munkamegosztásban betéteket győjtenek és azokat hitel formájában
kihelyezik, szervezik ügyfeleik ésszerő pénzgazdálkodását, valamint
sajátos gazdasági szervezetükbıl eredıen pénz teremtésére is fokozatosan
alkalmassá válnak. Az ezeknek a funkcióknak megfelelı tevékenységhez
elsısorban
- a betétgyőjtést,
- a bankszámlák vezetését,
- a számlatulajdonosok pénzforgalmának lebonyolítását,
- a hitelek nyújtását,
- az értékpapírok kibocsátását, vételét és eladását, kezelését és
megırzését,
- a vállalkozásban való részvételt,
- a követelések megvásárlását és eladását,
- külföldi fizetıeszközök vételét és eladását,
- a nemzetközi pénzügyi mőveletek lebonyolítását,
- a készpénzkímélı és -helyettesítı eszközök kibocsátását,
- az ügyfélorientált szolgáltatások nyújtását, stb.
- a biztosító feltételeket kellett fokozatosan megteremteni.

A követelmények tehát meglehetısen „kemények” voltak, még annak

tudatában is, hogy nem mindegyik kereskedelmi bank lesz képes minden
lehetséges üzletággal foglalkozni. Ezért az alapvetı funkciókban való
eligazodás vált a legfontosabbá.

Az egyszintő bankrendszer gyakorlatára épülı merevségek és

beidegzıdések azonban nehezen vagy alig–alig oldódtak. Az az elméleti
alapállás, hogy pénzt csak a jegybank teremthet, természetszerőleg

25
következett az egyszintő bankrendszer gyakorlatából. Bár ez csak annak
ismeretében igaz, hogy a jegybanki és a kereskedelmi banki funkciókat
egyaránt gyakorló Magyar Nemzeti Bankon belül egy sor ellentmondás
volt megfigyelhetı a jegybanki „oldal” és a kereskedelmi banki „oldal”
között. A pénzt a kereskedelmi banki oldal teremtette, s ezt ismerte el
utólag a jegybanki oldal, gyakran sok aggályt felvetve. A kereskedelmi
banki oldal ugyanis túlnyomó fölényre tett szert, maga alá győrte a
jegybanki oldalt, mivel az utóbbinak jóformán semmilyen lehetısége sem
volt, hogy megálljt kiáltson a túlzott hitelkiterjesztésnek, mert ehhez nem
voltak meg a megfelelı eszközei. Ez is hozzájárult a kétszintő
bankrendszer létrehozásához, hiszen a kereskedelmi bankoknak
elsısorban forrásaikból kell hitelezniük, a pénzteremtés jegybanki
szabályozása rendszerint hatékonyabb.
A jegybanki szabályozás azonban nehezen viselte el a változásoknak azt a
következményét, hogy a pénzteremtés jelentıs hányada kikerült közvetlen
hatókörébıl, s nem lehetett direkt utasításokkal befolyásolni, csakis
közvetett módon érvényesülı szabályozás segítségével. Ezért a jegybanki
szabályozáson belül kezdetben még az indokoltnál is több volt a direkt és
kevesebb az indirekt elem.

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a kereskedelmi bankok nagyobb

mértékben terjeszthették ki hitelezési tevékenységüket, mint ahogyan azt
forrásaik és az egyéb feltételek megengedték volna. Saját érdekeiket is
sértették azzal, hogy a kereskedelmi banki magatartás klasszikus
szabályaiból – mint az gyakran szokásos – a fizetıképességet és a
biztonságot nem tartották szem elıtt a jövedelmezıség túlzott, illuzórikus
elıtérbe helyezése érdekében. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a
hitelképesség is fokozatosan romlott, amibıl ugyancsak komoly
problémák adódtak.

Bár a kategóriák tartalma és az ezekkel kapcsolatos felfogás –

természetesen – jelentısen változott, a formálódó magyar
bankrendszerben mégsem lehetett úgy kezelni, mint a fejlett országok
kereskedelmi bankjai esetében. A következıkben – az elızıek figyelembe
vételével – tekintjük át az érintett kategóriákat.

26
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás)
Ami a fizetıképességet illeti, a kereskedelmi bankoknak három dologi
formában, azaz
- készpénzben,
- bankszámlapénzben és
- azonnal értékesíthetı, forgalomképes értékpapírokkal kellett
biztosítaniuk fizetıképességüket.
A fizetıképesség az aktív és a passzív bankmőveletek közötti szükséges
összhang biztosítására pénzintézeteink mőködésük elsı éveiben a
szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak. Ebbıl 1987 végén és 1988
elején komoly problémák jelentkeztek. Kereskedelmi bankjaink
mentségére szolgál azonban az a vitathatatlan tény, hogy gyakorlatilag
kidolgozatlan és statisztikailag verifikálatlan volt a betétek és a hitelek
struktúrája összhangja biztosításának módszertana. Annyit ugyan
ismertek, hogy a passzív bankmőveletek méretei, a betétek lekötésének
feltételei és szerkezete határozzák meg a hitelkihelyezések terjedelmét és
lejárati struktúráját, de azt, hogy ennek azonosságnak kell-e lennie, vagy
milyen mértékben térhet el az egyik a másiktól, erre nem kaptak választ.
A szakkönyvekbıl annyi kiderült, hogy a közép- és a hosszú lejáratú
hitelkihelyezések összege és aránya rendszerint meghaladja a közép- és a
hosszú lejáratú betétek mértékét és súlyát, de hogy a rövid lejáratú
források milyen hányada helyezhetı ki rövid, esetleg közép- és hosszú
lejáratra, azt csak a gyakorlat igazolhatta vissza.
A likviditás különbözı dologi formáit illetıen a megfelelı
készpénzkészlet biztosítása nélkülözhetetlen volt. A kereskedelmi
bankoknak – több szempontból is – elemi érdekük volt készpénzkészletük
optimalizálása:
- azt, hogy fizetési kötelezettségeit milyen arányban teljesíti
bankszámlapénzzel, készpénzzel vagy készpénzkímélı és -helyettesítı
módozatokkal, nem a bank, hanem az ügyfél dönti el. Ennek
befolyásolására azonban a 90-es évtized elején a kereskedelmi bankoknak
kevés lehetıségük volt;
- a készpénzkészlet a kereskedelmi bankoknál nem forrás, hanem
eszköz. Ennek megfelelıen, ha túl magas készpénzkészlettel
rendelkeznek, akkor ennek arányában kevesebb hitelkihelyezésre van
módjuk. Ha viszont túl alacsony készpénzkészletet tartanak, kifizetési
nehézségei keletkezhetnek, ezért közvetlen jegybankpénzért kell
fordulniuk a jegybankhoz, ami ugyancsak a hitelkihelyezési lehetıségeket

27
korlátozza. Az indokoltnál kisebb készpénzkészlet miatt a kereskedelmi
bank központja és hálózata között, illetve hálózatán belül elkerülhetı és
költséges pénzszállítások merülhetnek fel;
- a készpénzkészlet mértékének meghatározásánál nem lehet
eltekinteni az ügyfelek üzleti tevékenységének természetétıl, a jegybanki
pénzhez való jutás rendszerétıl, a helyi adottságoktól, a kereskedelmi
bankok hálózatának területi elrendezıdésétıl, stb. sem.

A bankszámlapénz formájában rendelkezésre álló likviditás biztosítása

részben az ügyfelek általános pénzügyi helyzetétıl, részben a bank saját
üzletpolitikájától függött: a nem kielégítı fizetési morál, az ügyfelek
fizetésképtelensége sok nehézséget okozott a belsı és a külsı
kliringforgalomban egyaránt, ezért a fizetések láncolata gyakran
megszakadt.
A kereskedelmi bankok – már említett – túlzott hitelkihelyezési politikája
miatt gyakran elıfordult, hogy nem rendelkeztek a napi forgalom
lebonyolításához elegendı egyenleggel. Sőrőn került sor a likviditási
tartalékok mozgósítására, melynek keretében:
- intézkedni kellett azon követelések behajtásáról, amelyek
azonnal lejárhatóvá voltak tehetık;
- hitelt kellett felvenni a bankközi kapcsolatokban;
- jegybanki pénzért kellett folyamodni.
Ebben az idıszakban a likviditási nehézségek áthidalását rendszerint a
jegybanktól kért segítséggel oldották meg, mivel a követeléseket nehezen
lehetett behajtani, a bankközi kapcsolatok pedig – mint említettük – még
csak embrionális formában léteztek.
A likviditás harmadik dologi formája, a forgalomképes, azonnal
értékesíthetı értékpapírok birtoklása – az értékpapír piac
kezdetlegessége miatt – még csak marginális szerepet játszott. A kialakult
hazai értékpapír piac inkább kínálati, mint keresleti volt, azaz vásárolni
lehetett, de eladni csak korlátozottan. Márpedig az értékpapír csak úgy
testesíthette volna meg a likviditási funkciót, ha kereslet is van iránta.
Kétségtelen, hogy az akkor még állami tulajdonban lévı kereskedelmi
bankok az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítottak likviditásuk
biztosítására és beépítésére a mindenkori üzletpolitikájukba. Bár a
jegybanki elıírások is erre kötelezték ıket, a likviditás mérésének
bonyolultságára és betarthatatlanságára hivatkozva nem ismerték fel
ennek jelentıségét. Márpedig ez mind halaszthatatlanabbá vált a
nemzetközi pénzügyi mőveletekbe történı fokozatos bekapcsolódásuk
miatt is.

28
Vélelmezhetı az is, hogy valamilyen okból bármikor meginoghat egy
bankba vetett bizalom és ekkor a betétesek és a hitelfelvevık viselkedése
kiszámíthatatlanná válik. A bank nem mindig képes bankközi hitellel
áthidalni a likviditási rést, vagy nem számíthat a jegybank segítségére.
Ezért vált szükségessé a likviditási elıírások kötelezıvé tétele és szigorú
betartatása.

2.1.4 A biztonság (szekuritás)

A likviditás biztosítása volt az elsı lépés az induló kereskedelmi bankok
biztonságának megteremtéséhez, a veszélylehetıségek elkerüléséhez.
Bár soha nem lehet a maximális biztonságot elérni, mert mindig
felmerülhetnek a bank vagyonát, jövedelmezıségét, likviditását és
hitelképességét veszélyeztetı momentumok, az üzletmenettel kapcsolatos
kockázatok. Rövid idın belül nyilvánvalóvá vált, hogy a kereskedelmi
bankok biztonságát a kockázat elfogadható, a kockázati veszteség
kivédhetıségét lehetıvé tevı szintje nyújtja. Mivel a pénzforrások – a
hitelkereslethez képest – különösen az elsı évtizedben korlátozott
mennyiségben álltak rendelkezésre, a legbiztonságosabb
hitelkihelyezéseket kellett elıtérbe helyezni és kielégíteni. Más szóval a
biztonságos kihelyezés érdekében már a hitelnyújtás elıtt egyértelmően
tisztázni kellett a hitel idıbeni, lejáratkor való visszafizetésének
feltételeit.
Valójában ekkor merült fel elıször a bankárok felelısségének a kérdése
döntéseikért. Más szóval a döntés kockázatának haszna, de vesztesége is
azt illesse, aki a döntés felelısségét is vállalja. Mivel a kockázat a
kereskedelmi bankok mőködésének kezdetétıl nyilvánvalóan
elkerülhetetlen tényezı volt, a kockázati nyereség mellett kockázati
veszteséggel is számolni kellett. Így a kétszintő bankrendszer
mőködésének kezdetén a biztonság és a fizetıképesség követelményei
szükségszerően meg kellett, hogy elızzék a jövedelmezıségi
törekvéseket.

2.1.5 A fizetıképesség (bonitás)

Az egyszintő bankrendszerben a hitelképesség fogalma a hitelkeresletet
támasztó gazdálkodó szervezet, intézmény, stb. egyik fontos
tulajdonságát fejezte ki. A bankrendszer vagy egyes tagjai
hitelképességének a kérdése fel sem merült, hiszen az egyszintő

29
bankrendszerben a jegybank technikailag korlátlan, gazdaságilag kevésbé
kötött hitelnyújtási képessége ezt nem tette szükségessé. „Az állam
/költségvetés/ és a jegybank nem mehet tönkre, nem lehet fizetésképtelen”
nézetet a gyakorlati cselekvések igazolták.

A kétszintő bankrendszer kialakításával azonban a hitelképesség a

kereskedelmi banki funkciók egyik olyan jellemvonásává vált, amely az
adott kereskedelmi bank egész mőködését meghatározza. Egyre
nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy a kereskedelmi bankok hitelképessége
elsısorban nem a források, és a kihelyezett hitelek terjedelmétıl, hanem
szerkezetétıl, összetételétıl függ. A rendben megtérülı hitelek ugyanis
újabb kihelyezéseket tesznek lehetıvé, míg a gyakori prolongálások és
késedelmes törlesztések kikezdhetik a bank hírnevét, hitelképességét.

Az elızıekbıl azonban az is következett, hogy a hitelképesség kétarcú

jelenség: a bank hitelképessége nagyban függ azon vállalatok és
szervezetek hitelképességétıl, amelyekkel hitelkapcsolatban áll. Ily
módon bár a bizalom a hitelkapcsolatok kezdeményezésének fontos
tényezıje, de létrejöttében már meghatározó szerepe a hiteladós vagyoni
helyzetének, a hitelcél jellegének, a fizetıképességnek, a fedezetnek vagy
biztosítéknak és a biztonságos megtérülésnek van.

A kereskedelmi bankok hitelképessége akkor került elıtérbe, amikor a

jegybanktól pótlólagos finanszírozási lehetıségeket kértek, a
refinanszírozás különbözıbb módjait igénybe véve. Ezekben az esetekben
a jegybank a kereskedelmi bankok hitelképességét - közvetlenül és
közvetett módon - ugyanúgy bírálja el, mint ahogy ezt a kereskedelmi
bankok teszik bármely ügyfelükkel. A kereskedelmi bankok
hitelképességének a színvonala egyben hitelpolitikájuk minısítését is
jelenti. Ez igaz még akkor is, ha egyes refinanszírozási mőveletek – pl.
váltóviszontleszámítás – esetén nem a kereskedelmi bankok, hanem
adósaik kerülnek górcsı alá.

2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás)

A hazai kereskedelmi bankok létrehozásának egyik fontos kritériuma volt
a nyereségérdekeltség, a jövedelmezı gazdálkodásra való törekvés. E
mögött az a szándék húzódott meg, hogy a jövedelemérdekeltség olyan
motivációkat érvényesít, amelyek a gazdaság strukturális átrendezıdésnek
az érdekeit szolgálják majd, azaz a jövedelmezı gazdálkodást, a piachoz

30
való alkalmazkodást, az exportérdekeltséget, stb. helyezi a hitelnyújtási
politika centrumába.

Már hamar kiderült, hogy a folyamatok nem ebbe az irányba fordultak, a

kereskedelmi bankok – kezdeti - túlzott nyereségérdekeltsége
konzerválólag hatott, illetve kihasználta a kevésbé változó struktúrából
eredı lehetıségeket. Sokan vallották, hogy a mindenáron való nyereségre
törekvés, a lehetıségek maximális kihasználása természetes magatartás
volt. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kereskedelmi
bankok számára elıírt – állami bankfelügyeleti, jegybanki –
játékszabályok sem voltak képesek a helyes irányt kijelölni. A jövıt
meghatározó és befolyásoló nehézséget tehát az okozta, hogy a
jövedelmezıségre való törekvés a kereskedelmi bankok túlnyomó
többségénél a fizetıképesség, a biztonság és a hitelképesség, más szóval a
hosszú távú eredményesség rovására történt.

A kereskedelmi bankok tevékenységét ugyanis akkor lehet

jövedelmezınek, nyereségesnek tekinteni, ha az tartósnak bizonyul. A
kezdeti évek túlzottan elkényeztették a pénzintézeteket, mivel a
hitelkereslet oly mértékben meghaladta a hitelkínálatot, hogy szinte
erıfeszítések nélkül biztosítható volt a jövedelmezı banki
tevékenység. Bár már ekkor felmerültek bizonyos megfontolandó
kérdések:
A legnagyobb kereskedelmi bankok évekig szinte monopolhelyzetben
voltak, mivel viszonylag hosszabb ideig csak kisebb pénzintézetek kaptak
kereskedelmi banki jogosítványokat. Ez a monopolhelyzet az abszolút
járadékhoz hasonló jövedelmet biztosított, amely arra késztette a
kisebb pénzintézeteket, hogy tıkeemeléssel közepes mérető kereskedelmi
bankokká váljanak, hogy újra eloszthassák az abszolút járadékot.
A nagyobb kereskedelmi bankjaink mindegyike létrehozásakor kapott
néhány gazdasági "púpot” is a veszteséges felszámolásra, szanálásra,
visszafejlesztésre ítélt vállalatok és ágazatok formájában. Ezekhez menet
közben további „púpok” is kinıttek (pl. a Budapest Banknál a másodlagos
kötvénypiac fenntartása, az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál az
élelmiszergazdaság túlnyomó hányadának finanszírozása, stb.) A
szanálás, a felszámolás, a visszafejlesztés következetes állami vagy
államigazgatási végrehajtása nagyvolumenő hitelek nyereségbıl történı
leírását vonta maga után. Más szóval nemcsak kimúltak azok a
„fejıstehenek”, amelyek életben tartása, vegetálása nagy
kamatbevételeket biztosított a kereskedelmi bankok számára, de jelentıs
veszteségforrássá módosultak.

31
A „púpok” eltőnése új helyzetet teremtett a bankok közötti versenyben,
megváltoztak a „nagy tortából való részesedés” arányai. Ezen túlmenıen
az újabb kereskedelmi bankok, amelyeket nem terheltek a „púpok”-ból
adódó kötelezettségek, gyorsabb fejlıdéssel növelhették részesedésüket a
hitelpiacon.
A pénz- és tıkepiac formálódásával és kialakulásával a kereskedelmi
bankok közötti verseny – amely több mint fél évtizeden át lappangott –
erısen kiélezıdött azáltal, hogy nem a jegybankban koncentrálódott,
hanem decentralizálódott a hitelforrások kezelése.
Az ügyfélorientált bankszolgáltatások kiépítésében élenjáró bankok
elınyt élveztek a legjobb ügyfelek megszerzésében és megtartásában,
ezáltal jövedelmezıségük biztosításában.
Végül, de nem utolsó sorban az infláció sem érintette azonos módon és
mértékben az egyes kereskedelmi bankokat. Az infláció a bankok között
is újra elosztotta a jövedelmeket, felerısítve vagy tompítva az
elızıekben tárgyalt hatásokat is. Különösen a deviza- és a lakossági
üzletág esetében kellett a kereskedelmi bankoknak megfelelı
gondossággal eljárniuk, miközben tevékenységüket ezekre is fokozatosan
kiterjesztették.

2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások

A modern kereskedelmi banki tevékenység elıbb tárgyalt alapelveihez
egy újabb társult, mégpedig az ügyfélorientált bankszolgáltatások
biztosítása.
Ennek az a magyarázata, hogy a szakemberek a kereskedelmi bankokat
olyan nagy önkiszolgáló áruházakhoz hasonlítják, ahova az ügyfelek
bemennek és azt a szolgáltatást emelik le a „polcról”, amelyikre éppen
szükségük van. Természetesen a hazai pénzintézetek mőködésének elsı
éveiben ez talán túlzásnak tőnt, de már elıre jelezte a kereskedelmi
bankok késıbbi törekvéseit. Rövidesen a bankok közötti verseny egyik
igen fontos eszközévé vált, hogy melyik bank tud majd teljesebb és
hatékonyabb szolgáltatási csomagot nyújtani ügyfeleinek.
A fejlett bankvilág szolgáltatási tevékenysége, az azt kiszolgáló
bankmőveletek már elıre jelezték a hazai kereskedelmi bankok ezirányú
fejlesztésének szükségességét. Csak idı kérdése volt, hogy elektronizálják
a készpénzfeldolgozásait, széles körben elterjesszék a készpénzkímélı és
készpénz helyettesítı módszereket, valamint az elektronikus
bankszolgáltatások különbözı módozatait.

32
Ezek a tevékenységek azonban az egyéb bankári mőveletekbıl kiszakítva
megoldhatatlanok. Az ügyfélorientált bankszolgáltatások komplex
megvalósítása természetesen meglehetısen tıkeigényes, a hazai
bankrendszer még sem térhetett ki túl hosszú ideig a kereskedelmi banki
tevékenységet alapvetıen érintı technológiai kihívás és a bankári
szolgáltatás iránti igény mind erıteljesebb nemzetközi és hazai
térhódítása elıl.
A bank, amely pénzben kifejezett értékekkel, azaz betétekkel, hitelekkel
és szolgáltatásokkal foglalkozik, különösen érzékeny az egységnyi pénz
vásárlóerejében bekövetkezı bármiféle változásra. A magas inflációs ráta
miatt csak azok a kereskedelmi bankok tudtak megbirkózni a
feladataikkal, amelyek elméletileg is felkészültek voltak és
megteremtették a mőködéshez szükséges szervezeti, személyi és dologi
feltételeket.

A kereskedelmi bankok öröklött szervezeti adottságai mellett a külsı

környezet, azaz a gazdasági, a jogi, a társadalmi és az egyéb feltételek
meghatározó módon befolyásolták a pénzintézetek tevékenységét és
fejlıdését. A következı pontban részletesen bemutatjuk a 90-es évtized
azon történéseit, amelyek makro-, mezzo- és mikroszinten egyaránt
determinálták a bankok mőködését és a bankrendszer fejlıdését. Olyan
markáns átalakulási folyamat zajlott le, amely – szinte szakaszonként –
közvetlenül és közvetetten erısen hatott a pénzintézeti rendszerre,
mégpedig esetenként szinte azonnal, máskor viszont késleltetve, annak
ellenére, hogy látszólag igen távolinak is tőnnek az összefüggések.

33
2.2 A belföldi fizetési forgalom

Tartalomjegyzék
2.2 A belföldi fizetési forgalom 34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35
2.2.1.1 Belföldön használható különbözı fizetési formák 35
2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37
2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései,
a rendszer szereplıi 54
2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57

34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései

2.2.1.1 Belföldön használható különbözı fizetési formák

A belföldi fizetési forgalom definícióján azon fizetési mőveletek
összességét értjük, „amelynek keretében mind a fizetı fél pénzforgalmi
szolgáltatója, mind a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a
Magyar Köztársaság határain belül nyújtja pénzforgalmi szolgáltatását”
(MNB elnökének 18/2009. rendelete a pénzforgalom lebonyolításáról).

Közgazdaságilag tekintve, a gazdasági alanyok egymásnak fizetéseket

teljesítenek, azaz pénzbevételeik és pénzkiadásaik keletkeznek. A
pénznek ezt a szakadatlan áramlását, mozgását nevezzük
pénzforgalomnak. A fizetési formákat tekintve a korábbi terminológia
szerint beszélhettünk:
- készpénzfizetésrıl,
- készpénz nélküli fizetésrıl és
- a készpénzkímélı fizetési formákról.

A 2009. november 1. elıtti magyar gyakorlat az alábbi fizetési módokat

engedélyezte Magyarországon:

a) bankszámlák közötti fizetések:

aa) átutalás:
1. egyszerő átutalás,
2. csoportos átutalás,
3. rendszeres átutalás,
4. bankkártyával kezdeményezett átutalás;
ab) beszedés:
1. csoportos beszedés (csoportos inkasszó),
2. azonnali beszedés (azonnali inkasszó),
3. határidıs beszedési megbízás,
4. okmányos beszedés;
ac) okmányos meghitelezés (akkreditív);

b) fizetés készpénz-helyettesítı fizetési eszközzel:
ba) bankkártyával,
bb) elektronikus pénzeszközzel,
bc) csekkel;

c) készpénzfizetés.

35
Hazánkban a könyv elkészítésekor érvényes elıírások 2009. november 1-
tıl több ponton lényegesen megváltoztatták a fizetési forgalom rendjét.
Az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítésének szándéka már
korábban elindult a SEPA (Single Euro Payment Area) keretében. A
SEPA célja az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítése, a
pénzforgalom fejlıdését a nem egységes nemzeti szabályozás keretében
akadályozó korlátok lebontása.

A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény

alapján az alábbi fizetési módokat különböztethetjük meg:

A) készpénzfizetés
B) pénzforgalmi szolgáltatás
a) fizetési számlák közötti fizetés
b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés
c) fizetési számla nélküli fizetés.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a készpénzes fizetés választható fizetési

mód ugyan, de a 2009. évi LXXXV. törvény értelmében nem minısül
pénzforgalmi szolgáltatásnak. A fizetési számlák közötti fizetés esetében
két számla közötti pénzmozgásról, a fizetési számlához kötıdı
készpénzfizetés esetében egy fizetési számlához kötıdı pénzmozgásról,
míg a fizetési számla nélküli fizetés esetében olyan pénzforgalmi
szolgáltatásról beszélünk, amely során nem használunk fizetési számlát.
Ez utóbbira példa a készpénzátutalás.

Az egyes fizetési módokon belül az alábbi altípusokat különböztethetjük

meg:

a) fizetési számlák közötti fizetési módok:

aa) az átutalás,
ab) a beszedés,
ac) a fizetı fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés,
ad) az okmányos meghitelezés (akkreditív);

b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetési módok különösen:

ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása;
bb) a készpénzbefizetés fizetési számlára,
bc) a készpénzkifizetés fizetési számláról;

36
c) fizetési számla nélküli fizetési mód különösen:
ca) a készpénzátutalás.

A pénzforgalom szabályozására szolgáló elıírások meghatározzák

nemcsak a lehetséges fizetési módokat, hanem elıírják a gazdálkodó
szervek számára kötelezı bankszámla-nyitást, valamint szabályozzák a
szabad pénzeszközök bankszámlán tartásának feltételeit is. Már itt is
fontos hangsúlyozni, hogy természetes személyek esetén is létezik
számlahasználati kötelezettség: az általános forgalmi adó alanyai
kötelesek bankszámlán lebonyolítani ÁFA befizetéseiket, illetve
visszaigényléseiket.

A jelenleg érvényes szabályozás egyik alapelve a pénzforgalom

lebonyolításának deregulációja. Egy sor gyakorlati kérdés megoldása
során csupán általános szabályozás részletes szabályozás nélkül mőködik.
A pénzforgalmi szolgáltatók feladata és felelıssége, hogy ezeket a
részleteket szabályozzák. E szabályokat a keretszerzıdésben javasolt
rendezni.

A pénzforgalom szabályozása nem sorolja fel nevesítve és/vagy nem

szabályozza részletesen a jelenleg alkalmazott fizetési módok közül a
fizetést
- bankkártyával,
- elektronikus pénzeszközzel,
- postai készpénz-átutalási megbízással,
- POS terminálon,
- pénzforgalmi betétkönyv útján,
- belföldi postautalvánnyal.
- postai úton kifizetés, kézbesítéssel.
Az ezekre vonatkozó általános szabályokat a pénzforgalmi szolgáltatás
nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) szabályozza, míg a
részletes szabályokat a keretszerzıdésnek célszerő tartalmaznia.

2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata

A 2009. november 1-tıl bevezetett új szabályozás piac szempontjából
lényeges változása a pénzforgalmi szolgáltatók megjelenésének
lehetısége. Az EU-és ezzel a hazai jogalkotók célja volt a pénzforgalmi
szolgáltatások piaci szegmensének „megnyitása”.

37
Az új szabályozás a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél viszonyában
lényeges hangsúlyeltolódást hozott, amennyiben az ügyfél tájékoztatáshoz
főzıdı jogai erısödtek, különösen az ügyfelek elızetes tájékoztatására
vonatkozóan. A pénzforgalmi szolgáltatók számára új kötelezettségek
léptek be: a fizetési mővelet jóváhagyásának biztosítása, a fizetési
mővelet helyesbítése és a visszatérítés kötelezettsége.

Az ügyfél és a pénzforgalmi szolgáltató írásbeli szerzıdése a

keretszerzıdés, melyben a pénzforgalmi szolgáltató kötelezettséget vállal
arra, hogy a számlatulajdonos pénzeszközeit kezeli és a számláról a
tulajdonos utasításainak megfelelıen pénzforgalmi szolgáltatásokat
teljesít. A bankszámlaszerzıdés alapvetı jogviszonya szerint a
pénzintézet köteles a számlát megnyitni, a megbízásokat teljesíteni,
valamint az ügyfelet a számla adatairól bizonyos idıszakonként értesíteni.
A számlatulajdonos köteles a megfelelı fedezetet biztosítani és a
pénzintézet számára a jutalékokat megfizetni.

A keretszerzıdés részeinek pontos tartalmát, a szerzıdés formai és

tartalmi követelményeit a jogszabály (2009. évi LXXXV. törvény 13-14.
§) részletesen szabályozza.

A szerzıdés megkötése elıtt az ügyfélnek lehetısége van a pénzforgalmi

szolgáltató üzletszabályzatának tanulmányozására. A 2009. évi LXXXV.
törvény szabályozása részletesen foglalkozik a pénzforgalmi szolgáltató
ügyfelekkel szembeni tájékoztatási kötelezettségével. Az Üzletszabályzat
legfontosabb feladata a bank felelısségi körének szabályozása, a bank és
az ügyfél együttmőködésének szabályozása (általános eljárási szabályok,
eljárás téves terhelés, ill. jóváírás esetén, határidık ismertetése stb.).
Emellett részletesen tartalmazza a banknál alkalmazott kamatszámítási
módszereket, a pénzintézet által vezetett bankszámlák lehetséges típusait,
a betételhelyezés és hitelügyletek általános szabályait. Fontos körülmény,
hogy a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében a
bizonyítás a pénzforgalmi szolgáltatót terheli.

A szerzıdésben részletesen ki kell fejteni a bankszámla feletti rendelkezés

jogát, vagyis meg kell nevezni azokat a személyeket, akik a bankszámlán
lévı pénzösszeg felett rendelkezhetnek (diszponálás). A pénzintézet a
jogosultságot a megfelelı igazolványok és az aláírások ellenırzésével
biztosítja.

38
A fizetési számla a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél írásbeli
megállapodása alapján megkötött, a fizetési mőveletek teljesítésére
szolgáló számla, melynek egyik legfontosabb típusa a bankszámla.

Fizetési mővelet fogalma nemcsak a fizetı fél (kötelezett) és a

kedvezményezett körére vonatkozik, hanem az új elıírások alapján
fizetési mőveleten a fizetı fél, a kedvezményezett, a hatósági átutalási
megbízás adására jogosult és az átutalási végzést kibocsátó által
kedvezményezett megbízás valamely fizetési mód szerinti lebonyolítását
értjük.

Az új szabályozás másik lényegi változása a pénzforgalmi szolgáltató

fogalmának bevezetése. Ebbe a körbe az alábbi intézmények tartoznak:
- hitelintézetek
- elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetek
- Posta Elszámoló Központot mőködtetı intézmény
- az MNB és
- a kincstár,
- pénzforgalmi intézmény
amennyiben pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységet végeznek (a
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény).

A számlák esetében rendeltetésük szerint beszélhetünk pénzforgalmi

jellegő számlákról (folyószámla) és megtakarítási célú számlákról
((takarék)betétszámla, határidıs betétszámla), valamint a vagyon vagy
elkülönített célú pénzeszköz ırzésére szolgáló számlákról (értékpapír-
letéti számla, fedezeti számla).1

Pénzforgalmi számla a számlatulajdonos rendszeres gazdasági

tevékenység végzését szolgálja, alkalmas valamennyi fizetési mód
lebonyolítására, de nem szolgál meghatározott célt (azaz nem hitelszámla,
lekötött betétszámla stb.) Pénzforgalmi számlát jogi személy, jogi
személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság, az általános forgalmi
adó fizetésére kötelezett természetes személy és egyéni vállalkozó, egyéni
cég nyithat, illetve köteles nyitni.

1
A devizaszámla az ügyfél birtokába jutott konvertibilis deviza, ill. valuta elhelyezésére
szolgál. Speciális jellege miatt a szakirodalom a nemzetközi fizetetéseknél tárgyalja,
ezért ezzel a típussal mi nem foglalkozunk.

39
A folyószámla a fizetési forgalom lebonyolítására, a számlatulajdonos
hitelfelvételére szolgál. A folyószámla lényeges tulajdonsága a Ptk.
szerint, hogy a felek között kölcsönös tartozás vagy követelést
tartalmazhat, vagyis a számla egyenlege negatív is lehet. Ekkor a
számlatulajdonos egy összeghatár alatt automatikusan, külön eseti
hitelkérelem benyújtása nélkül hitelben részesülhet.

A (takarék)betétszámla a megtakarítások kezelésére alkalmas.

Egyenlege csak pozitív lehet.
A határidıs betétszámla szintén a megtakarítások elhelyezésére, a
határidıs betétek lekötésére szolgál. Lényege, hogy a pénzösszeg
meghatározott ideig lekötött betét. Egyenlege szintén nem lehet negatív.
A fedezeti számla azoknak az összegeknek elhelyezésére szolgál,
amelyek feletti rendelkezési jogáról a számlatulajdonos lemondott. A
lemondás oka általában valamilyen cél megvalósítása, mint például
importfedezet, akkreditív fedezete stb.
Az értékpapír-letéti számla az ügyfél értékpapírjainak nyilvántartására
szolgáló számlatípus. Számlakivonatot általában sokkal ritkábban
küldenek e számláról, mint a pénzforgalmi számlák esetében. Az
értékpapír-letéti számlák jelentısége egyre nı, mivel emelkedik azon
értékpapírok köre, melyeket nem nyomtatnak ki, csak számítógépes
nyilvántartásban szerepeltetnek.

A pénzforgalmi kapcsolatok technikai alapja a pénzintézetek és ügyfelek

azonosítására szolgáló kódok, az un. pénzforgalmi jelzıszámok. A
belföldi pénzforgalmi jelzısszámok 16 vagy 24 karakter hosszúságúak és
az alábbiak szerint épülnek fel:

a/ az 1-8. pozíció a hitelintézet azonosító száma, az un. irányító kód (ezen

belül az 1-3. pozíció a hitelintézetet, a 4-7. pozíció a fiókot jelöli, a 8.
pozíció ellenırzı szám2),
b/ I. forma: 9-16. pozíció: számlaszám, a fizetési számla azonosító száma
(ebbıl a 9-15. pozíció a tényleges szám, a 16. helyen ellenırzı szám áll)

2
Az ellenırzı számok az elıttük álló számjegyek ellenırzésére szolgálnak,
melyeket a következı algoritmus szerint kell képezni: külön az 1-7., valamint külön a 9-
15. vagy 9-23. számjegyeket helyi értékük csökkenı sorrendjében meg kell szorozni a
"9, 7, 3, 1 …9, 7, 3,1" számokkal, a szorzatokat össze kell adni, és az eredmény egyes
helyi értékén lévı számot ki kell vonni 10-bıl. A különbség az ellenırzı szám. (Ha a
különbség "10", az ellenırzı szám értéke "0".)

40
vagy forma 9-24. pozíció (9-23. pozíció a számlaszám, 24. pozíció
ellenırzı szám, ekkor a 24 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzıszám
16. számjegye értelemszerően szabadon kialakítható;).

A nemzetközi pénzforgalmi jelzıszámot (IBAN International Bank

Account Number) az alábbi szabályoknak megfelelıen kell kialakítani:
a) az elsı két karakter Magyarország ISO 3166 szabvány szerinti
országkódja: HU;
b) a 3-4. karakter az ellenırzıszám, amelynek algoritmusát az Európai
Banki Szabványügyi Bizottság (European Committee for Banking
Standards (ECBS) IBAN képzésére vonatkozó szabványa tartalmazza;
c) az 5-28. karakter a belföldi pénzforgalmi jelzıszám (16 karakter
hosszúságú pénzforgalmi jelzıszám esetében az IBAN képzésekor az
utolsó 8 karaktert nulla számjeggyel kell feltölteni).

a. Választás a fizetési módok között

A fizetési mód megválasztásában, a legtöbbször a szokások vezérlik a

kötelezettet, természetesen a megállapodás szerinti fizetési feltételeknek
megfelelıen, míg a gazdálkodó szektorban szigorú jogi szabályozás
érvényesül a pénzforgalmi rendet illetıen.

A készpénzfizetést ösztönzı tényezık a következık:

A tranzakció azonnali: az ember tudja, hogyan áll pénzügyileg, nincs
probléma késıbbi ellenırzésekkel vagy az egyenleg túllépésével.
Az elfogadás egyetemleges: készpénzzel bárhol lehet fizetni. Egyes
fizetések nem teszik lehetıvé a számlapénzzel fizetést (borravaló,
automaták.) A pénzt rábízhatjuk valaki másra, hogy hajtsa végre
helyettünk a fizetést.
- készpénzfizetés esetén nem szükséges nyomtatványokat kitölteni,
nincsenek formális elıírások,
- a készpénzfizetés anonim, senkinek sem kell megtudnia, mit és
mennyiért vettünk.

A számlapénzes fizetést, és a készpénzkímélı fizetési formákat

ösztönzı tényezıket a következıkben foglalhatjuk össze:
- biztonság: számlapénzes fizetés esetén nem lép fel a készpénz
elvesztésének vagy ellopásának kockázata. Ekkor nem szükséges
sok pénzt otthon vagy magunknál tartani. További elıny, hogy a
fizetést írásba foglalják, mindig megállapítható, mikor, mennyit és
kinek fizettünk,

41
 - a szabad rendelkezés lehetısége. A modern fizetési módokkal sok
helyen lehet fizetni (sok formával még külföldön is). Lehetséges
hirtelen ötletbıl vásárolni,
- a számlapénzes fizetés a számlatulajdonos részére kényelmes.
Fizetési megbízást ad és a bank magára vállalja a többi mőveletet.
Egyes fizetéseket automatikusan bonyolíthatunk és a bank a
fizetéseket a napi kivonaton írásban igazolja vissza.

A felsoroltakból jól látható, hogy mindkét fizetési módnak megvan a

maga elınye. A döntés attól függ, milyen helyzetben kerül sor a fizetésre,
függ a fizetési feltételektıl, a pénz felvevıje által nyújtott
szolgáltatásoktól és a fizetıt jellemzı személyes tulajdonságoktól. A
készpénzzel fizetés praktikus az üzletekben, a személyszállításban és a
kisösszegő készpénzzel történı vásárlásoknál. A számlapénzes fizetési
mód kerekedik felül akkor, vagy/és amikor az összegek viszonylag
magasak, vagy/és a fizetési forgalom földrajzilag nagy távolságot hidal át.

b. Készpénzes fizetési formák

A készpénzbefizetés az a fizetési mód, amely nem minısül pénzforgalmi

szolgáltatásnak, így nem tartozik a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról
szóló 2009. évi LXXXV. törvény hatálya alá.

Ez a mód a pénzösszeg közvetlen átadásával valósul meg.

Magyarországon a feketegazdaság visszaszorítása, valamint a terrorizmus
elleni harcra hivatkozva többször került törvényi szinten a
készpénzforgalom korlátozására, szigorítására (a bizonyos mennyiséget
meghaladó készpénzforgalom felett gazdasági jellegő bírság kiszabása),
mely jogszabályok rendre visszavonásra kerültek.

A készpénzszállítás módját igen szigorú elıírások szabják meg. Az

összeg nagyságától, a szállítás távolságától és idıpontjától függıen más
az elıírt személyi feltétel (hány fı kísérje a készpénz-szállítmányt, polgári
vagy fegyveres legyen-e a kíséret), illetve tárgyi követelmény (milyen
szállítóeszköz vezetı igénybe stb.).

A készpénzforgalom ellenırzésének szükségessége speciális eljárásokat

igényel az éjszakai trezor kinyitására és a kazetta, tartalmának
leszámolására. Kézi számolás esetén, a számlálás kétszer történik (vagy
többször, ha számolási hibát állapítanak meg). A számlálót mindig valaki

42
ellenırzi. A pénzszámlálásról mindig jegyzıkönyv készül, melyet a
fıpénztáros aláírásával hitelesít.

2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások

A jelenleg belföldön használatos, e fejezetben tárgyalt fizetési módok
közé három típus tartozik

a) fizetési számlák közötti fizetés

b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés
c) fizetési számla nélküli fizetés.

A) fizetési számlák közötti fizetési módok

aa) átutalás

Az átutalás megbízással a számlatulajdonos a számláját vezetı

pénzforgalmi szolgáltató számára megbízást ad, hogy a megbízásban
megjelölt összeget számolja el bankszámlája terhére a feltüntetett
számlatulajdonos bankszámlája javára. Az átutalási megbízás értékhatárra
tekintet nélkül benyújtható. Az átutalás jogi definíciója a pénzforgalmi
szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény szerint: „a fizetı
fél rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás,
amelynek során a fizetı fél számláját a kedvezményezett javára
megterhelik, valamint a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján
történı átutalás”.

Az átutalás -attól eltekintve, hogy a teljesítés vagy a fizetés történt-e

elıbb- a kötelezett számára elınyösebb forma, hiszen a fizetést ı
kezdeményezi. Éppen ezért e fizetési forma feltételezi a partnerek közötti
bizalmat, hosszútávon fennálló szakmai kapcsolatot. Belföldi és
nemzetközi fizetési forgalomban egyaránt használatos, a két forgalmi
viszonylatban lényege megegyezik.

Átutalási megbízás benyújtható késıbbi idıpontra vonatkozóan is.

Amennyiben a számlatulajdonos nem a benyújtási, illetve az azt követı
napon kívánja az átutalást végrehajtatni, az értéknap rovatba be kell írnia
a kívánt teljesítési dátumot.

43
A pénzforgalmi szabályozás csak a különös eseteket, eszerint az átutalás
különösen:
a) csoportos átutalás
b) rendszeres átutalás
c) hatósági átutalás és átutalási végzés.
A szabályozás nem nevesíti, de továbbra is alapesetnek tekinti az
egyszerő átutalást. Szintén nem került szabályozásra a korábban külön
részletezett bankkártyával kezdeményezett átutalás.

Az átutalási megbízásnak az alábbi altípusait különböztethetjük meg:

Csoportos átutalás

Csoportos átutalás esetén a fizetı fél a pénzforgalmi szolgáltatójával

történt megállapodás alapján az azonos jogcímő, különbözı
kedvezményezettek javára szóló átutalási megbízásokat kötegelve,
csoportos formában is nyújtja be. Legjellemzıbb felhasználási területe a
gazdálkodók és állami szervezetek által indított havi bérfizetés. Ekkor a
megbízó az átutalást kötegelve nyújtja be, ezzel jelentısen
automatizálhatja a munkafolyamatot.

Rendszeres átutalás

Rendszeres átutalási megbízással a fizetı fél meghatározott összegnek

meghatározott idıpontokban (ezek az un. terhelési napok) ismétlıdıen
történı átutalására ad megbízást a pénzforgalmi szolgáltatójának.
Jellemzı azokban az esetekben, amikor ismétlıdıen azonos
kedvezményezettnek, azonos összeget kívánunk átutalni.

Hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés

E fizetési formák 2009. november elsejétıl a pénzforgalom új elemei.

A hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés folyamatának lépései:

1. A kedvezményezett saját pénzforgalmi szolgáltatója útján
kezdeményezi a hatósági átutalási megbízást.
2. A kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi
szolgáltató a hatósági átutalási megbízás befogadása elıtt ellenırzi
a kedvezményezettre vonatkozó adatokat:

44
 - a hatósági átutalási megbízásban megjelölt
kedvezményezett számlatulajdonos és a pénzforgalmi jelzıszám
összetartozását
- a rendelkezésre jogosultnak a pénzforgalmi szolgáltatónál
bejelentett aláírását.
3. Ezután a kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi
szolgáltató továbbítja az adatokat a fizetı fél fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz.
Fontos eleme e fizetési altípusnak, hogy a fizetı fél fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízásról és az
átutalási végzésrıl annak teljesítése, részteljesítése, vagy törvényben
meghatározottak szerinti sorbaállítása elıtt nem értesítheti a fizetı felet.
Ezután viszont értesítési kötelezettsége keletkezik, vagyis a
pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás és az átutalási
végzés (rész)teljesítésérıl, illetve sorbaállításáról a teljesítéssel, illetve a
sorbaállítással egyidejőleg a hatósági átutalási megbízás és az átutalási
végzés adattartalmának közlésével haladéktalanul, írásban értesíti a fizetı
fél számlatulajdonost.
ab) beszedési megbízás
Az átutalási mellett e fizetési mód másik lényeges altípusa a beszedési
megbízás. A beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a
fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót, hogy fizetési számlája
javára, a fizetı fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget
szedjen be. A kedvezményezett a beszedési megbízást a fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be. A beszedés definíciója a
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény
szerint: „a kedvezményezett rendelkezése alapján végzett olyan
pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizetı fél fizetési
számlájának a kedvezményezett javára történı megterhelése a fizetı fél
által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatójának vagy a fizetı fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának
adott hozzájárulás alapján történik”.
A pénzforgalom jogi szabályozása szerint beszedés különösen:
a) a felhatalmazó levélen alapuló beszedés,
b) a váltóbeszedés,
c) a csekkbeszedés,
d) a csoportos beszedés,
e) a határidıs beszedés,
f) a okmányos beszedés.

45
Felhatalmazó levélen alapuló beszedés

A felhatalmazáson alapuló beszedés során a fizetı fél számlatulajdonos a

pénzforgalmi szolgáltatójánál bejelentett módon felhatalmazó levélben
engedélyezi a kedvezményezett számára beszedési megbízás benyújtását.

A felhatalmazó levél tartalmazza:

a) a fizetı fél megnevezését és a felhatalmazással érintett fizetési
számlájának pénzforgalmi jelzıszámát,
b) a felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízás benyújtására
felhatalmazott (a kedvezményezett) megnevezését és fizetési számlájának
pénzforgalmi jelzıszámát,
c) a felhatalmazás lejárati idejét,
d) okirat csatolási kötelezettség esetén az okirat pontos megjelölését.
Ezenkívül a felhatalmazó levél tartalmazhatja még a teljesítés felsı
értékhatárát, a benyújtási gyakoriságot, fedezethiány esetén a sorbaállítás
idıtartamát és a visszavonás módját.

Váltóbeszedésen alapuló beszedés

Ha a beszedési megbízás váltón alapuló követelés beszedésére irányul, a

váltó egyenes adósának a felhatalmazását a váltó testesíti meg. Ennek a
típusnak elengedhetetlen feltétele, hogy a váltón alapuló beszedési
megbízáshoz a váltó eredeti példányát csatolja a benyújtó.

Lehetıség van a váltókezesekkel, illetve a megtérítési váltóadósokkal

szemben a váltón alapuló követelésre irányuló beszedési megbízás
benyújtására is, ez külön felhatalmazó levél alapján nyújtható be.

Csekkbeszedés

Ha a beszedési megbízás csekk összegének beszedésére irányul, a csekk

kibocsátójának a felhatalmazását a csekk testesíti meg. A csekkbeszedési
megbízáshoz a benyújtó a csekk eredeti példányát csatolja.

Csoportos beszedés

Csoportos beszedésrıl beszélünk akkor, ha az érintett fizetı felek

felhatalmazása alapján a kedvezményezett a számlavezetı pénzforgalmi
szolgáltatójával történt megállapodás szerint az azonos jogcímő,

46
különbözı fizetı felek fizetési számlái terhére szóló, terhelési nappal
ellátott beszedési megbízásokat kötegelve, csoportos formában nyújtja be.

A fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a fizetı

féltıl átvett, csoportos beszedési megbízás teljesítésére szóló
felhatalmazás alapján az átvételtıl számított hat munkanapon belül a
kedvezményezett számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatója útján értesíti a
kedvezményezettet a felhatalmazás befogadásáról.

A fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a fizetı fél

kérésére a fizetı fél fizetési számláját érintı, csoportos beszedési
megbízásra vonatkozó érvényes felhatalmazásról igazolást ad ki.

A kedvezményezett a csoportos beszedési megbízást a számlavezetı

pénzforgalmi szolgáltatójával megkötött keretszerzıdésben meghatározott
helyen, módon és gyakorisággal (benyújtási határidı) nyújtja be a
beszedési megbízáson megjelölt terhelési napot legalább öt munkanappal
megelızıen. A csoportos beszedési megbízás esetében a
kedvezményezett a vele szerzıdéses viszonyban álló személyt a beszedési
megbízás alapjául szolgáló számla vagy más okmány megküldésével
értesíti. A kedvezményezett a számlát legkésıbb a terhelési napot
legalább hat munkanappal megelızıen elküldi a vele szerzıdéses
viszonyban álló személynek. A kedvezményezett a terhelési napot úgy
határozza meg, hogy biztosított legyen a számlában vagy más okmányban
megjelölt fizetési határidıre történı teljesülés.

A pénzforgalmi szolgáltató a csoportos beszedési megbízásról annak

teljesítése elıtt is értesítheti a fizetı felet. A fizetı fél a terhelési napot
megelızı munkanap végéig a csoportos beszedési megbízás teljesítését
letilthatja a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatónál. A
letiltás csak a letiltást tevı fizetı felet érintı beszedési megbízás teljes
összege ellen tehetı. Letiltás esetén a pénzforgalmi szolgáltató a
letiltásban foglaltak szerint jár el, a letiltás indokoltságát és jogosságát
nem vizsgálja. A letiltás a felhatalmazás érvényességét és feltételeit nem
érinti.

A csoportos beszedési megbízás teljesítésérıl, valamint a nemteljesítésrıl

és annak okáról a fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi
szolgáltató a kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi
szolgáltatót értesíti.

47
Határidıs beszedés

A határidıs beszedési megbízás használati köre korlátozott, mert csak a

kincstárnál számlát vezetı ügyfél terhére alkalmazható fizetési altípus. A
határidıs beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési
számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót, hogy pénzforgalmi számlája
javára, a kincstárnál számlával rendelkezı fizetı fél terhére meghatározott
összeget szedjen be megállapodás alapján.

A kedvezményezett a fizetı fél számára a fizetés teljesítése elleni kifogás

- mely lehet részbeni vagy teljes - megtételére határidıt szabhat, ez az un.
kifogásolási határidı. A kifogásolási határidı idıpontja maximum a
megbízás benyújtását követı tizedik munkanap lehet. A határidıs
beszedési megbízás benyújtásáról annak teljesítése elıtt a kincstár a fizetı
felet elızetesen értesíti, és a megbízást a fizetı fél rendelkezése szerint
teljesíti, azaz a fizetést elindítja, ha a fizetı fél a kifogásolási határidın
belül nem él kifogásolási jogával vagy leállítja, ha az ügyfél él
kifogásolási jogával. Kifogásolás esetén a kincstár a kifogásolásban
foglaltak szerint jár el, a kifogásolás indokoltságát, illetve jogosságát nem
vizsgálja.

Okmányos beszedés

Okmányos beszedés esetében a kedvezményezett fizetési feltételhez köti

az okmányok átadását. Az okmányos beszedésre vonatkozó megbízással
az alapügylet kedvezményezettje a követelés alapjául szolgáló
okmányokat azzal a megbízással adja át a fizetési számláját vezetı
pénzforgalmi szolgáltatónak, hogy azokat csak fizetés, váltóelfogadás
vagy más feltételek teljesítése esetén szolgáltassa ki a fizetı félnek
(címzettnek).

A hatályos szabályozás szerint tehát a korábban alkalmazott beszedés

típusok közül az azonnali inkasszó e néven megszőnt. Szintén
megszőntek a határozaton, illetve jogszabályon alapuló inkasszók, de
azonos tartalommal, csak hatósági átutalásra átnevezve (az átutalás
fizetési módban) él tovább a korábbi végrehajtói inkasszó.

ac) A fizetı fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés

Ide tartozik a bankkártyával lebonyolított fizetési mővelet. A rendelet itt

igen szőkszavúan csak azt szabályozza, hogy a bankkártyával

48
lebonyolított fizetés esetén a terhelés összegének – mely lehet fizetési
számlára terhelt vagy hitelkeret terhére elszámolt összeg – meg kell
egyeznie a bizonylaton szereplı összeggel, vagyis az semmilyen kezelési
stb. költséggel nem csökkenthetı.

ad) Okmányos meghitelezés (akkreditív)

Az akkreditív alapvetıen nemzetközi viszonylatban jellemzı,

Magyarországon belföldi viszonylatban ritka, de létezı fizetési forma. Az
akkreditív tulajdonképpen egy fizetési ígéret:3 a pénzforgalmi szolgáltató
(az un. nyitó pénzforgalmi szolgáltató) – az alapügyletben kötelezett
megbízása alapján – saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy ha a
kedvezményezett meghatározott határidın belül a meghatározott
okmányokat – rendszerint az áru feladását igazoló, és az áru feletti
rendelkezési jogot biztosító okiratot – hozzá benyújtja, akkor az
okmányos meghitelezésben meghatározott összeget a vevı számlája
terhére részére megfizeti.

Az okmányos meghitelezés értékhatárát a nyitó pénzforgalmi szolgáltató

üzletszabályzatában határozza meg. Lakossági bankszámla javára, illetve
terhére e fizetési forma sem alkalmazható. Az okmányos meghitelezés
szabályaira a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamata által kiadott
„Okmányos Meghitelezésre Vonatkozó Egységes Szabályok”-ban
foglaltak érvényesek.

Az akkreditíves ügylet létrejöttéhez legalább három fél szükséges:

- a vevı (importır), aki akkreditívnyitási megbízást ad bankjának;
- a pénzforgalmi szolgáltató (rendszerint a vevı hitelintézete), amely a
feltételek teljesülése esetén fizetését ígéri és
- az eladó (exportır), aki az akkreditív kedvezményezettje.

Az akkreditívben résztvevı partnerek kapcsolatait az alábbi ábra mutatja.

Az akkreditív idırendben elsı jogviszonya a vevı és a nyitó pénzforgalmi
szolgáltató között jön létre a vevı akkreditív nyitási megbízása alapján.
Ettıl független az akkreditív alapvetı jogviszonya, amely a nyitó

3
„Az akkreditív az angol documentary credit, illetve a francia crédit documentaire
kifejezések félrevezetı magyar fordításában: okmányos meghitelezés. Lényegéhez
azonban – a magyar elnevezés ellenére - nem tartozik hitelviszony. A vevınek
gondoskodnia kell a vételár kifizetéséhez szükséges összegrıl.” (Pénzügytan. Saldo,
Budapest 1997. I. kötet 165. oldal)

49
pénzforgalmi szolgáltató és az eladó között jön létre, amikor a
kedvezményezett kézhez kapja az akkreditívet. Ez az eladó számára nem
kötelezettség, hanem annak lehetısége, hogy a feltételek teljesítése után
biztosan hozzájusson az akkreditív összegéhez. Az eladónak általában
nincs kapcsolata a nyitó pénzforgalmi szolgáltatóval (mert nemzetközi
akkreditív esetén az más országban mőködik), ezért az akkreditíves
ügyletbe bekapcsolódik egy (vagy több) az eladóval kapcsolatban álló
másik pénzforgalmi szolgáltató is. A közbeiktatott pénzforgalmi
szolgáltató (k)nak mindig a nyitó pénzforgalmi szolgáltató ad megbízást
vagy felhatalmazást.

Akkreditív nyitásakor a bekapcsolódó pénzforgalmi szolgáltató lehet:

- avizáló (értesítı) pénzforgalmi szolgáltató, amely csak a "postás"

szerepét tölti be a nyitó bank és az eladó között. Feladata mindössze a
pontos, késedelemmentes okmánytovábbítás mindkét irányban.

- igazoló (megerısítı, konfirmáló) pénzforgalmi szolgáltató: a nyitó

pénzforgalmi szolgáltató kötelezettségvállalását erısíti meg azzal, hogy
emellé a saját kötelezettségvállalását is mellékeli.

Akkreditív igénybevétele során a bekapcsolódó pénzforgalmi szolgáltató

lehet:

- fizetı pénzforgalmi szolgáltató, amely a nyitó bank kifejezett

felkérésére teljesít kifizetést az eladó számára

- negociáló pénzforgalmi szolgáltató, amely a saját költségére és

kockázatára megveszi az eladótól az okmányokat (kamatlevonással),
ezzel átvállalja az eladónak az akkreditívbıl eredı kötelezettségeit és
jogait, az adott okmányok értékéig.

B) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetési módok különösen:

A pénzforgalmi szolgáltatások második fı csoportját azok a

szolgáltatások képezik, melyek csupán egy fizetési számlához kötıdnek.
Ezek az alábbi altípusokba sorolhatók:

ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása;

bb) a készpénzbefizetés fizetési számlára,
bc) a készpénzkifizetés fizetési számláról;

50
ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása

A számlatulajdonos készpénzfizetésre szóló csekket abban az esetben

kibocsáthat ki, ha a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatójával
csekkszerzıdést kötött.

A csekk szólhat:
- megnevezett személyre szóló csekk esetén csekk beváltójának
jogosultságát (legitimáció) a pénzforgalmi szolgáltató köteles ellenırizni.

- bemutatóra szóló csekk esetében a csekken nem szerepel

kedvezményezett neve, így a pénzforgalmi szolgáltató részérıl nincs
szükség legitimitás-vizsgálatra. A csekk átruházásának egyszerősége
miatt kedvelt csekktípus.

A pénzforgalmi szolgáltatóhoz eljuttatott készpénzfizetésre szolgáló

csekk terhére a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési számla egyenlege
erejéig teljesít kifizetést. A csekket bemutató személlyel vagy a csekken
megnevezett kedvezményezettel (csekkbirtokos) a pénzforgalmi
szolgáltató a csekk hátlapját az összeg átvételének elismeréseként
aláíratja.

bb) készpénzbefizetés fizetési számlára

E fizetési forma esetén készpénzbefizetés a számlavezetı pénzforgalmi

szolgáltató bármely pénztáránál és egyes, befizetési funkciót ellátó
bankjegykiadó automatáinál teljesíthetı. A számlavezetı pénzforgalmi
szolgáltatón kívül más pénzforgalmi szolgáltató is elfogadhat
készpénzbefizetést. Ennek feltétele, hogy a két pénzforgalmi szolgáltató
között létezzen érvényes megállapodás.

A pénztáraknál készpénzbefizetési célra szolgáló nyomtatvánnyal (pl.

befizetési lappal, készpénzátutalási megbízással) vagy a pénztárbizonylat
aláírásával fizethetı be készpénz a fizetési számlára.

bc) Készpénzkifizetés fizetési számláról

Fizetési számláról készpénz a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatónál,

valamint a vele erre szerzıdött más pénzforgalmi szolgáltatónál vehetı
fel. A számlavezetı pénzforgalmi szolgáltató, valamint más pénzforgalmi
szolgáltató pénztáránál az alábbi módokon történhet készpénz kifizetés:

51
- készpénzkifizetési célra szolgáló nyomtatvánnyal (pl. kifizetési lappal,
kivételi bizonylattal)
- a pénztárbizonylat aláírásával,
- csekk felhasználásával
- készpénzfelvételi utalvánnyal
- kifizetési utalvánnyal postai úton (postai kézbesítéssel)..

Ezek közül a készpénzfelvételi utalvány és a kifizetési utalvány szorul

némi magyarázatra.

Készpénzfelvételi utalvány

A számlatulajdonos a bankszámlája terhére kiállított készpénzfelvételi

utalvány segítségével készpénzt vehet fel a számlavezetı pénzforgalmi
szolgáltató, illetve – külön megállapodás esetén – más pénzforgalmi
szolgáltató pénztáránál.

A készpénzfelvételi utalványt a kiállítás napját követı nyolc naptári

napon belül kell bemutatni a hitelintézet pénztárában, ezután a kifizetés
nem teljesíthetı.

A kifizetés során a bankszerv kétféle módon járhat el:

- ha a készpénzfelvételi utalványon a számlatulajdonos nem határozza
meg konkrét személyt a készpénzfelvétellel, akkor az utalvány
bemutatóra szóló típusú, vagyis a bank az utalvány bemutatójának
fizeti ki a készpénzt.

- ha a megbízó (a számlatulajdonos) megnevezi a készpénzfelvételre

jogosult személyt, akkor a bank csak neki szolgáltathatja ki a
megfelelı összeget.

A pénzforgalmi szolgáltató a készpénzfelvételi utalvány igazolt, illetve az

azt bemutató benyújtójával a készpénzfelvételi utalvány hátlapját az
összeg átvételének elismeréseként aláíratja.

Ennél a fizetési módnál lehetıség van készpénzfelvételi-utalványfüzet

használatára is. Ez az utalvány két részbıl áll: tıszelvény (a füzetben
marad) és utalvány. Bizonyos esetekben használható, illetve a
postahelyeknél és más hitelintézeteknél történı készpénzfelvétel esetében
használandó háromrészes változat is, a harmadik rész a terhelési értesítés
szelvénye.

52
Kifizetési utalvány

A kifizetési utalvány kiállításával a számlatulajdonos megbízza a

hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget postai
úton fizessen ki a címzettnek. A számlatulajdonos a kifizetési
utalványokat feladójegyzékbe foglalva nyújtja be a hitelintézethez, amely
azok postai költséggel növelt összegével megterheli a bankszámlát, és az
utalványokat átadja a székhelyén mőködı postahelynek, postai
érvényesítés és a címzettek lakhelye szerint illetékes postahelyhez való
továbbítás céljából.

C) fizetési számla nélküli fizetés

A fizetési számla nélküli fizetés vizsgálatakor a készpénzátutalás

folyamatát vizsgáljuk. A készpénzátutalás olyan fizetési számla
használata nélküli pénzátutalás, amelynek során a készpénzátutalás
tárgyát képezı összeget a pénzforgalmi szolgáltató

a) a pénztáránál való kifizetéssel,

b) postai úton (kézbesítéssel)
bocsátja a kedvezményezett (címzett) rendelkezésére.

A 2009. november 1-je elıtt alkalmazott pénzforgalmi nyomtatványokat a

pénzforgalmi szolgáltató 2010. december 31-ig fogadhatja be a
számlatulajdonosoktól. Ezután kizárólag az új pénzforgalmi
nyomtatványokon vagy a pénzforgalmi jogszabályokban rögzített
kötelezı tartalmi kritériumoknak megfelelı pénzforgalmi
nyomtatványokon nyújtható be fizetési megbízás.

Fizetés bankkártyával

A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV.

törvény több 2009. november 1. elıtt megszokott fizetési formát nem
nevesít, illetve nem tárgyal részletesen. E körbıl – népszerősége és
elterjedtsége révén - a bankkártyával történı fizetést vizsgáljuk meg.

53
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer
szereplıi
A kártyarendszerek bevezetésének legfıbb nehézsége hazánkban – és
egyúttal Kelet-Európában – az a szemlélet, amely a készpénzt tekinti
valódi pénznek. Emellett az elıbbiekben már említettük azokat az okokat,
melyek a készpénzforgalom csökkenését akadályozzák.

A kártyarendszerek bevezetésének általános bevezetési nehézségét az

elfogadóhelyek megszerzése okozza. A kártyatulajdonosok száma akkor
nı megfelelıen, ha kellı számú elfogadóhely áll rendelkezésre,
ugyanakkor az elfogadóhelyek akkor lépnek be a kártyarendszerbe, ha
megfelelı számú potenciális vásárló, azaz kártyabirtokos tagja a
rendszernek. Ez a probléma minden új kártya bevezetésekor fennáll.

A kártya használatának tömegessé válásához elengedhetetlen, hogy a

lakosság nagy része bankszámlával rendelkezzék. Ez különösen a
hitelkártyák esetében szükséges, s döntıen nem is a technikai háttér miatt,
hanem az ügyfél megítélése érdekében.

A bankkártyával történı fizetés központi kérdése a fizetés engedélyezése,

azaz az autorizációs rendszer kiépítése. Ez annak a kérdésnek eldöntése,
miszerint van-e fedezete a kártyabirtokosnak. A kibocsátó bank állapítja
meg a határértéket, a limitet, amely feletti pénzkivételhez a bank
engedélye szükséges. A limit azt a pénzösszeget takarja, mely a
kártyabirtokos napi rendelkezésére áll. Mindezek rendszerezésére
dolgozták ki a háttérautorizációs rendszert.

A bankkártya szereplıi négy fı csoportba sorolhatók:

1. Kibocsátó
2. Kártyabirtokos
3. Elfogadóhely
4. Elfogadó bank

1. Kibocsátó: A bankkártya tulajdonképpeni feltalálói éttermek, áruházak,

benzinkutak, akik a náluk vásárló, szórakozó ügyfeleknek akartak ezáltal
kényelmet és kedvezményt biztosítani. Idıvel a pénzintézetek bankszámla
tulajdonosainak meghatározott szabvány szerint kártyát bocsátott ki. A
kibocsátó korlátozhatja a felhasználók körét, pl. letilthatja számláját a

54
limithatárt gyakran átlépı ügyfeleitıl, vagy hitelt vissza nem fizetı
ügyfeleitıl megtagadja a kártyakiváltást.

2. Kártyabirtokos: Az a személy, aki elfogadva a bankkártya szerzıdés

feltételeit, használja azt.

3. Elfogadóhely: Akivel a pénzintézet szerzıdést köt, hogy az általa

kibocsátott bankkártyát fizetıeszközként elfogadja.

4. Elfogadó bank: az elfogadóhely hitelintézete.

2.2.5 A kártyák típusai és díjai

A tranzakció terhelése szempontjából a kártya lehet:

1. Használatkor terhelt kártya

E kártya típus a tranzakciókor, vagy röviddel azután terhelt. Ide tartozik
az elektronikus leolvasható kártyák nagy része.

2. Halasztott fizetést lehetıvé tevı kártya

Halasztott terheléses (charge card) kártya, melynek birtokosa egy adott
idıszak alatt bármekkora összeget költhet, tartozását egy bizonyos
periódus letelte után egy összegben kell rendeznie. Ez azt jelenti, hogy
általában 30-45 napig kamatmentes hitelnyújtás történik (a
készpénzfelvételt kivéve).
Klasszikus hitelkártya (credit card). Az ilyen típusú kártyák esetén a
bank és ügyfele a bankkártya szerzıdés megkötésekor egy hitelszerzıdést
is köt, melyben rögzítik a fél hitel visszafizetési, hitelnagyság és
kamatfeltételeit.
Budget card, melynek birtokosa rulírozó hitelkeretet vehet igénybe, a
klasszikus hitelkártyához képest saját ütemezésében.

3. Elıre fizetett kártya

A kártyabirtokos az összeget elıre kifizeti (ilyen a telefonkártya,
parkolási kártya, üzemanyag-kártya).

A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bankkártyák elterjedtségét

nagymértékben növelte a kártyához tartozó hitellehetıség biztosítása. A
hitelkártyák jelentıs elınyöket biztosítanak tulajdonosaik számára. A
kártya kényelmesebb fizetési mód, mint a csekk vagy a készpénz. A
hitelfelvétel a kártya segítségével rendkívül kényelmes, hiszen nem kell a

55
hitelcélt megindokolni, nincsenek a hitelelıterjesztésnek költségei stb. A
költségek tervezését segíti, hogy a tulajdonos határozhatja meg a havi
törlesztırészletek nagyságát. Mindezek az elınyök megsokszorozódnak
azáltal, hogy a kártyákat nemcsak belföldön, hanem nemzetközileg széles
körben is elfogadják.

A hitel igénybevételének lehetısége a pénzintézetek oldaláról is elınyös.

A kártya jövedelmezıségének alapja ugyanis az elfogadóhelyek által
fizetett jutalék és az ügyfél által az igénybevett kártyahitel után fizetett
viszonylag magas kamat.

A kártyatörténet hajnalán és napjainkban is folyamatosan jelennek meg a

bankkártyák mellett a kereskedelmi kártyák, melyeket nem
hitelintézetek, hanem valamely kereskedelmi egység bocsát ki. E
kártyafajták közös jellemzıi, hogy elfogadóhelyük egy üzletlánchoz, egy
hálózathoz kötött, készpénz felvételére nem, csak vásárlásra használható.

Bankkártyák jutalékai

A bankkártyával való fizetés, a számlaszerzıdés megkötése, tranzakciók

lebonyolítása, stb. mind olyan plusz költséget jelentenek a felhasználók
számára, melyek teherként jelentkeznek. Az alábbiakban áttekintjük, hogy
milyen általános költségek merülhetnek fel e fizetési móddal.
• Óvadék: bankszámla szerzıdéskor elhelyezett összeg, mely kamatozik,
s melyet mindig a számlán kell tartani
• Éves díj: évente fizetendı fix összeg
• Társkártya díj: egy bankszámlaszerzıdésre a fı kártya mellé társkártya
is váltható, melyre külön díjat kell fizetni
• ATM-bıl pénzfelvét: fix összeg és/vagy a kivett összeg valamennyi
ezreléke
• Bankkártya soron kívüli elkészítési díj: ügyfél kérésére, mely
többletköltséggel jár
• Számlavezetési díj: mely a bankkártya számla után fizetendı
• Egyenleglekérdezési díj: fix összeg

56
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései
A kártyatípus kiválasztása során a nemcsak finanszírozási, hanem egy sor
technikai kérdést is meg kell válaszolni. A legfontosabb kérdés, hogy
specializált (egy feladat elvégzésére képes) vagy univerzális
(többfunkciójú) kártyát vezessünk-e be.

A bankkártyák méretei meghatározott szabvány szerint készültek, melyet

az ISO 7810 foglalja össze. E szerint: anyaga plasztik, hossza: 85,6 mm;
széle: 54 mm; magassága: 0,76 mm. A címlapon található adatok a
következıek: érvényesség ideje, helye; kártyaszám, a kártyatársaság neve,
emblémája; kibocsátó bank neve, emblémája. A hátoldalon lévı adatok:
kártyabirtokos aláírása, kártyagyártó cég neve, mágnescsík, embléma.

A kártyák technikailag az alábbi típusokba oszthatók:

- dombornyomású
- mágnescsíkos
- chipes
- optikailag leolvasható
- biometrikus és
- érintés nélküli bankkártyás fizetés

A dombornyomású kártya olyan plasztikkártya, amelyen a fontosabb, a

kártya birtokosát azonosító adat karakterei a kártya szintjébıl
kidomborodnak. Egy egyszerő mechanikus szerkezetbe (ezt a
szakzsargonban "vasaló"-nak nevezik) helyezve, önindigós papír és egy
gumihenger segítségével a kártya lenyomata megjelenik a
formanyomtatványon, melynek mezıi viszont az elfogadó hely adatait
tartalmazzák.

A rendszer elınye, hogy kis beruházással megvalósítható. Hátrányai közé

tartozik, hogy a kártya elvesztése esetén a jogosulatlan felhasználás igen
könnyő, hiszen csupán az aláírás utánzását kell megtanulni. Másik nagy
hátránya e kártyarendszernek, hogy a bizonylatokat postai úton kell
továbbítani, és ez – az on-line rendszerekkel ellentétben – nagymértékben
megnyújtja a lebonyolítás fázisának idıszükségletét.

A másnescsíkos kártya nevét onnan kapta, hogy a kártya hátlapján

mágnescsík található. A mágnescsíkon levı adatok az országot, a bankot,

57
az ügyfelet, magát a kártyát és a kártya felhasználását azonosítják.
Minimálisan ezek az adatok szükségesek bármely mővelet elvégzéséhez.

Egy mővelet teljes lebonyolításához szükség van a kártyán a PIN-kód-ra

(Personal Identification Number - személyi azonosító szám), amely
bizonyos értelemben elektronikus aláírás. Ez a kód csak a megbízót
azonosítja. A biztonság elsısorban diszkréciót kíván: csak az ügyfél
ismerheti a belépési kódját. E biztonság céljából általában központosítják
a kódkészítést. A PIN-kód általában egy négyjegyő szám. Jelentısége
különösen akkor lép elıtérbe, ha az ügyfél elveszti a kártyát, hiszen ekkor
a PIN-kód ismerete nélkül igen megnehezül a kártyával való visszaélés.

A kártyák harmadik típusa a chipes kártya. Ez egy olyan memóriát

tartalmaz, melynek segítségével a kártya tartalma írható és olvasható. A
felhasználáskor maga a kártya rögzíti a tranzakció adatait. Ezáltal
lehetıvé válik, hogy a kártyát elıre befizetés esetén egy összeggel
feltöltsék.

E kártyatípus legnagyobb hátránya, hogy – információtartamához képest

– magas az ára. Tovább drágítja e kártyát, hogy egyszerőbb változatainál
a tranzakciók törölhetetlen formában kerülnek rögzítésre, aminek
következtében az elıírt számú tranzakció elvégzése után a kártya
eldobható. Megoldást a bonyolultabb, feltölthetı memóriás chipes kártyák
jelentenek.

A negyedik típusnak, az optikailag leolvasható kártyáknak két típusa a

hologramos és a lézerkártya. Tárolókapacitásuk óriási, áruk ehhez
viszonyítva alacsony. A lézerkártya elınye chipes társával szemben tehát
az, hogy olcsóbb és nagyobb tömegő információt képes hordozni.
Elterjedését viszont hátráltatja, hogy leolvasásához viszonylag költséges
leolvasókészülék szükséges.

Új típus a biometrikus kártya is, mely egyetlen ujjlenyomattal, a szem

fizikai jellemzıivel azonosítja tulajdonosát. A leolvasó rendszer élı,
emberi szövetet azonosít.

Az érintés nélküli bankkártyás fizetés Magyarországon 2009-ben

indított technológiai. Ennek fizetési sebessége a leggyorsabb
készpénzfizetéssel azonos, tehát azzal, amikor a már pontosan elıre
elkészített készpénzt adjuk át a pénztárosnak. Az érintés nélküli (PayPass)
technológiával a kártyát elegendı az elfogadó terminálhoz néhány

58
centiméterre közelíteni, mely kiküszöböli a kártyák véletlen leolvasását és
egy csipogás, valamint a terminál felirata bizonyítja a tranzakció
elfogadását. Az érintésnélküli fizetés során az erre felkészített terminálok
(ezek száma Magyarországon induláskor 350 volt) a hagyományos
bankkártya elfogadás mellett rádiófrekvenciás azonosítással történı
fizetésre (NFC) is alkalmasak a kártyában elhelyezett láthatatlan antenna
segítségével, tehát a hagyományos és az érintésnélküli fizetésre alkalmas
bankkártya fizikailag egyetlen bankkártyában testesül meg.
Ez a fizetési mód Magyarországon 3.000 forint alatti összeg alatt
használható.

Végül megemlítendık még az elıbbi típusok együttes alkalmazásával

létrejött hibridkártyák is. Igen elterjedt a dombornyomású és a
mágnescsíkos, illetve a mágnescsíkos és a chipes kártyák együttes
alkalmazása. Ez egyrészt a kölcsönös elınyök kiaknázására szolgál,
másrészt növeli az adott kártya elfogadottságát, hiszen a kártya mindkét
típusú leolvasóegységgel rendelkezı felhasználási helyen alkalmazható.

A kártyás fizetéssel a bankvilág önkiszolgáló jelleget öltött. Ez elınyt

nyújt az ügyfélnek, akit így a bank nyitvatartási ideje nem korlátoz és a
tranzakció független lehet attól a helytıl, ahol a bankfiók található.
Valójában alapvetıen új fejlıdés következett be, amely jelentıs
módosulásokhoz vezethet a pénzintézetek nyújtotta
szolgáltatástípusokban.

59
2.3 Egyéb banki mőveletek

Tartalomjegyzék
2.3 Egyéb banki mőveletek 60
2.3.1 Lízingügyletek 61
2.3.1.1 Lízing története, fogalma 61
2.3.2 Lízing típusai 62
2.3.2.1 Pénzügyi lízing 62
2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing 63
2.3.2.3 Zárt végő pénzügyi lízing 63
2.3.2.4 Operatív lízing 63
2.3.3 A lízing szereplıi 66
2.3.4 További lízingtípusok 68
2.3.4.1 Allízing 68
2.3.4.2 Visszlízing 68
2.3.5 A magyar lízingpiac 69
2.3.6 Követelés - megvásárlás 70
2.3.7 A faktorálás 73
2.3.7.1 Faktorálás fogalma 73
2.3.7.2 A faktorálás szereplıi, menete 74
2.3.8 A faktordíj kialakítása 76
2.3.9 A faktoring típusai 78
2.3.10 A magyar faktorpiac 79
2.3.11 A forfetírozás 80

60
Lízingügyletek

2.3.1.1 Lízing története, fogalma

A lízingügyletek termelıeszközök bérbeadásán alapszanak. Bár nem ezzel
a kifejezéssel illették, de már az ókorban is létezett a termelıeszközök
bérbevétele: a sumér, majd a görög és római parasztok között is voltak,
akik bérbevett földeken gazdálkodtak. A bérbevétel indítéka akkoriban
egyszerő volt: a megvételhez nem rendelkeztek elegendı mennyiségő
pénzzel, és csak a rendszeresen, de kisebb összegekben fizetendı bérleti
díjat tudták állni.
A modern gazdasági rendszerben a második világháború után, az
Egyesült Államokban jelent meg az új funkciókkal rendelkezı lízing. A
lízing során ugyanis a nagy értékő termelıeszközöket nem szükséges
megvásárolni, és a hozzájuk szükséges pénzeket elıteremteni, hanem a
bérbevétel során, kisebb havi díjjal lehet a termelıeszközt üzemeltetni.

A lízing igazi elınye viszont a megvétellel szemben, hogy a teljes

lízingdíj, azaz bérleti díj költségként számolható el. Az elszámolt
költségek pedig csökkentik a vállalati nyereségadó alapját, és vele együtt
a fizetendı nyereségadó nagyságát is.

A lízing egy olyan ügyletfajta, ahol a lízingbe adó és a lízingbe vevı

meghatározott idıre köt szerzıdést. A lízingbe adó vállalja, hogy a
lízingbe vevı által kiválasztott lízingeszközt megvásárolja és átengedi
használati jogát. Ellentételezésként a lízingbe vevı lízingdíjat fizet. A
lízingdíj a vételár kamatokkal növelt értékének adott naptári idıszakára
esı része.
A szerzıdés fontos része, hogy a futamidı lejáratakor a lízingtárgy a
lízingbe vevı tulajdonába kerül, vagy sem.

61
2.3.2 Lízing típusai
Alapvetıen kétféle lízing létezik: a pénzügyi és az operatív lízing. A
pénzügyi lízing a hitelezéshez, az operatív lízing inkább a bérbeadáshoz
áll közelebb. Mindkét esetben a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevı
számára szükséges eszközt és elıre megállapított összeg fejében átadja
használatra.

2.3.2.1 Pénzügyi lízing

A pénzügyi lízing (másképpen: finanszírozási lízing) estén lízingdíj
fejében a lízingbeadó megvásárol a lízingbevevı által szükségesnek
tartott eszközt egy szállítótól. A szerzıdésben rögzítik a lízing tıkerészét,
amely megegyezik a lízingtárgy szerzıdés szerinti értékével, a kamatrészt
és a törlesztés ütemét. Szintén a szerzıdésben rögzítik, hogy a lízing
lejáratakor lízingbe vevı maradvány értéken él e az opciós jogával, tehát
megvásárolhatja ı, illetve az általa megjelölt személy az eszközt. Ez a
maradványérték általában a használt eszköz várható piaci értékével lesz
egyenlı. Elıfordul olyan megállapodás, hogy a lízing lejáratakor az
eszköz könyv szerinti értéke nulla lesz, így automatikusan a lízingbevevı
tulajdonába kerül át. Amennyiben a lízingbe vevı nem él opciós jogával,
úgy a lízingtárgy visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe.

A pénzügyi lízingre jellemzı, hogy a lízingbeadó szerepe befejezıdik az

eszköz bérbeadásával. Az eszköz ugyan továbbra is az ı tulajdona marad,
de az azzal kapcsolatos javítási, karbantartási tevékenységeket a
lízingbevevınek kell ellátnia, illetve a garanciális javításokat, cseréket
pedig a szállítónak. További szolgáltatásokat a lízingbeadó tehát nem
vállal, csak a pénzügyi lehetıséget teremti meg. Az eszköz használatából
eredı minden kockázatot (elromlás, elavulás, stb.) a lízingbevevı vállal.
Az adott futamidı alatt a szerzıdést viszont nem mondhatja fel, akkor
sem, ha az eszköz használhatatlanná válik. Ilyen esetekben csak az eszköz
javítását vagy cseréjét kérheti, de a lízinget folytatnia kell.

62
2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing
A lízingbe adott eszköz a lízingbeadó tulajdonában marad, de a
lízingbevevı könyveibe aktiválják, így amortizációt is ı számolhat el. A
lízing lejáratakor a lízingbevevı a következı döntéseket hozhat:
• Nem kíván tulajdonjogot szerezni a lízingelt eszköz felett,
• Maradványértéken megvásárolja a lízingeszközt,
• A szerzıdés meghosszabbítását kezdeményezi maradványértékrıl.

Az eszköz beszerzési árának ÁFA-ját a lízingbe adó fizeti. A lízingdíjat a

lízingbe vevı a kötelezettségei között tartja nyilván, de költségként csak a
lízingdíj kamatrészét számolhatja el, mivel a tıkerész a tartozást
csökkenti. A lízingdíj tıkerészre esı ÁFA-ját az általános forgalmi adó
elıírásai értelmében vissza lehet igényelni. Illetékfizetési kötelezettsége
csak akkor lesz a lízingbevevınek, ha a lejárat végén tulajdonjogot szerez
az eszközre.

2.3.2.3 Zárt végő pénzügyi lízing

Hasonlóan a nyílt végő pénzügyi lízinghez, a lízingtárgy tulajdonjoga a
lízingbeadónál marad a szerzıdés lejáratáig, de a lízingbe vevı aktiválja
könyveiben és ı számolhat el rá értékcsökkenést. A lízingelés alatt a
lízingdíj kamatrészét a lízingbe vevı a számviteli törvény alapján
költségként elszámolhatja. Az utolsó lízingdíj kifizetésekor viszont az
eszköz tulajdonjoga automatikusan a vevıre száll. Az Áfa teljes összegét
ezért a futamidı elején a lízingbe vevınek kell megfizetnie. Az ÁFA
természetesen visszaigényelhetı.
Gyakorlatilag ez a lízingforma nagyon közel áll a középtávú hitelezéshez,
de a felhasználási cél a lízingnél egy konkrét eszköz.

2.3.2.4 Operatív lízing

Az operatív lízing (másképpen: mőködési lízing) a Hitelintézeti törvény
alapján minden olyan lízing, amely nem pénzügyi lízing.
A bérbeadó különbözı szolgáltatásokat is vállal a bérbe adott eszközzel
kapcsolatban: javítást, karbantartást, sıt például számítógépeknél az újabb
változatokra való kicserélés is a szolgáltatások közé tartozhat. Ez azt
jelenti, hogy a mőködtetéssel kapcsolatos kockázatok többségét is a

63
lízingbeadó vállalja magára. Természetesen emiatt ez a forma drágább,
mint a csak finanszírozást nyújtó lízing.

Számviteli elszámolásban az operatív lízing a tartós bérlethez jobban

hasonlít, mint a pénzügyi lízinghez. A lízingelt eszközt a lízingbeadó
aktiválja könyveiben és ı számol el rá értékcsökkenést. A lízingbe vevı
az eszközt csak analitikusan tartja nyilván, így viszont a teljes lízingdíjat
elszámolhatja költségként.

A mőködési lízing futamideje általában rövidebb, mint amennyi ideig az

eszköz használható, így elképzelhetı, hogy a lízingbeadó többször is
lízingbe tudja ugyanazt az eszközt adni. A lízingszerzıdés éppen ezért
elıbb is felmondható, hiszen más lízingbevevınek újra kilízingelheti az
eszközt. Éppen emiatt a lízing lejárta után az eszköz nem a lízingelı,
hanem a lízingbeadó tulajdona marad. Az operatív lízing esetében is
lehetséges, bár ritkán fordul elı, hogy a lízingbe vevı a szerzıdés
lejáratakor megvásárolja a lízingelt eszközt. Ilyenkor a
maradványértéken, illetve beszerzési értéken kell aktiválni, és utána
értékcsökkenést elszámolni.

64
 1. sz. táblázat: Lízing típusok összehasonlítása
Nyílt végő Zárt végő Operatív lízing
pénzügyi pénzügyi
lízing lízing
Lízingbe adó
Lízingbe adó Lízingbe adó Lízingbe vevı
Szerzıdı felek Lízingbe vevı Lízingbe vevı Szállító (sokszor
szállító szállító megegyezik a
lízingbe adóval)
Közép ill. Közép ill.
hosszútáv, hosszútáv,
Futamidı
határozott határozott
idıtartam idıtartam
Lízingbe Lízingbe
Tulajdonjog Lízingbe adónál
adónál adónál
Tulajdonjog Nincs (ritkán
Opció Automatikus
átszállása elıvásárlási jog)
Lízingtárgy
Lízingbe Lízingbe
könyvszerinti Lízingbe adónál
vevınél vevınél
nyilvántartása
Értékcsökkenés Lízingbe Lízingbe
Lízingbe adónál
elszámolása vevınél vevınél
Értékcsökkenési Szokásos Szokásos
Gyorsított
kulcs mértékő mértékő
Értékcsökkenés Teljes Teljes
Részamortizáció
mértéke amortizáció amortizáció
Szokásos A piaci ár 10-
5-20 % 0
maradványérték 20%-a
Kamatrész,
Kamatrész,
Tıkerész,
Törlesztés Tıkerész
Tıkerész
ÁFA-ja
Kamatrész, Teljes lízingdíj
Lízingdíj
Tıkerész Kamatrész és az ÁFA is
költségelszámolása
ÁFA-ja elszámolható
Tıke: adózott Tıke: adózott
Törlesztés
eredménybıl, eredménybıl, Teljes törlesztés
elszámolása
Kamat: Kamat: a költségbıl
lízingbe vevınél
költségbıl költségbıl

65
 Szállítónak Szállítónak
Lízingbe adó
fizet, fizet,
által fizetett ÁFA
visszaigényli visszaigényli
Futamidı alatt
Lízingbe vevı Futamidı elején
a tıkerészek
által fizetett ÁFA egy összegben
arányában
Finanszírozás és
Lízingbe adó
Finanszírozás Finanszírozás kiegészítı
szolgáltatása
szolgáltatás
Szokásos Szokásos
Biztosítékok hitelfedezet és hitelfedezet és a Lízingtárgy
a lízingtárgy lízingtárgy
Szokásos saját
10-30% 10-30% 10-30%
erı

A liberalizált külkereskedelemnek köszönhetıen most már nemcsak a

belföldi eszközök, hanem a külföldrıl importált eszközök lízingbeadására
is lehetıség van. Ilyenkor az ügyfélnek nem kell rendelkeznie valutával,
forintban is fizetheti a lízingdíjakat.

2.3.3 A lízing szereplıi

A lízingbevevı elınyei az üzletbıl:

• nem kell a vásárláshoz szükséges egész összeggel rendelkeznie,

• viszonylag kiegyensúlyozott nagyságú, rendszeresen jelentkezı
költségei vannak,
• nyereségadót takarít meg,
• nem szükséges devizával rendelkeznie, forintban is fizethet
(importlízing);
• különbözı kiegészítı szolgáltatásokat kaphat (a mőködési lízing
esetén).

66
 A lízingbevevı hátrányai:

• nincs a saját tulajdonában az áru, nincs meg a pszichológiailag oly

fontos tulajdonosi érzete;
• a saját tulajdonú eszköz után amortizációt számolhatna el, vagyis
azzal csökkenthetné a kimutatott nyereségét, és az utána fizetendı
nyereségadót, amit így nem tehet meg,
• a lízing kamatlábai általában elég magasak
• a valutaátváltási kulcsok magasabbak a banki eladási
árfolyamoknál (importlízingnél).

A bérbeadó, lízingelı cég elınyei:

• viszonylag magas kamatot számíthat fel a bérleti díjak kalkulálása

során
• nıhet ügyfélköre, és a lízinggel az adómegtakarítási lehetıségek
miatt olyan pénzeket tud megmozgatni, amelyeket más formában
nem tudott a banki hatáskörbe vonni;
• csak a szolgáltatás, bérbeadás után kell forgalmi adót fizetnie (de
ezt úgyis belekalkulálja a lízingdíjba)
• a lízingbeadott eszköz az ı tulajdonában van, azután amortizációt
ı számolhat el, amivel csökkentheti a kimutatott nyereségét.

A lízingbeadó hátránya:

• nem egybıl kapja meg a vételárat, hanem csak részletekben,

• a kapott bérleti díj nem adómentes, hanem beszámít az
adóalapjába,
• a mőködési lízingnél további kötelezettségeket vállal magára.

67
A szállító szerepe lízingelés esetén:

Az eszköz gyártója, eladója, kereskedıje számára az elıny az, hogy nı a

forgalma, és esetleg olyan eszközt adott el, amelyet más formában a
vásárló nem tudott volna megvásárolni.

A szállítók szerzıdésben vannak lízingcéggel, akiket vásárlás esetében

ajánlani tud. Magyarországon az ügynöki keretszerzıdések a jellemzıek,
amely alapján a szállító minden ügyfél után jutalékot kap a hozzá
irányított lízingcégtıl. Tipikus példa erre a magyar autókereskedés, ahol a
kiélezett versenyhelyzet miatt a kereskedınek minimális az árrés, így a
lízingcégtıl kapott jutalom kárpótolja ıket.

A szállító és a lízingbe adó köthet olyan szoros szerzıdést is, – ez is

elsısorban jármőfinanszírozás esetén jellemzı – amely keretében a
lízingbe vevı válláról lekerül a lízingtárgy karbantartásának,
szervizelésének terhe, de ennek költsége is bekerül a lízingdíjba.

2.3.4 További lízingtípusok

2.3.4.1 Allízing
Allízingrıl akkor beszélhetünk, ha lízingbe vevı a lízingtárgyat tovább
lízingeli. Akkor alkalmazzák ezt a formulát, ha sok kis értékő tárgyat kell
bérbeadni, sok felhasználónak. A végsı felhasználónak viszont fontos
tudni, hogy a tárgy nem a lízingbe adónak a tulajdona. A szerzıdésben
külön rögzíteni szükséges, hogy milyen körülmények esetén történhet a
szerzıdés felmondása abban az esetben is, ha a végsı felhasználó
rendesen fizet is.

2.3.4.2 Visszlízing
A lízing egy továbbfejlesztett változata a visszlízing. Ekkor a
lízingbevevı vállalat már megvette az eszközét, tehát az ı tulajdona az.
Olyan partnert keres, aki megvásárolná tıle az eszközt, és visszaadná neki
lízingbe, vagyis csak a lízing kedvéért venné meg azt. Ezt a típusú
lízinget elsısorban a kis és középvállalatok szeretik felhasználni, mivel
nehezen tudna forráshoz jutni. Így a saját eszközüket, legfıképp
ingatlanjukat eladják és másnap visszalízingelik. Mivel tulajdonváltás
történik, a lízingszerzıdéshez kötıdıen ismét visszterhes vagyonszerzési

68
illetéket kellet fizetnie. 2010-tıl ezt a fajta illetéket eltörölték
Magyarországon, így hasonló finanszírozásúvá vált, mit a jelzálog alapú
hitelezés. Mivel a lízingnél a lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonába kerül,
kedvezıbb elbírálás alá kerül, mint a jelzáloghitel. Ezáltal olyan
vállalkozások is forrásokhoz tudnak jutni, akiket eddig a bankok nem
finanszíroztak.

2.3.5 A magyar lízingpiac

A magyar lízingpiac, a jelenlegi válság ellenére dinamikusan fejlıdı
szereplıje az európai lízingpiacnak. A Magyar Lízingszövetség4 tagja a
Leaseurope-nak, az európai lízingszövetségek érdekképviseleti
szervezetének. A piaci részesedésünk 2000-ben még csupán 0,8% volt a
tagok összes új kihelyezése közül, 2008-ban már majdnem
megduplázódott, és 1,5% lett. A Közép-Kelet-Európai régióban (CEE)
viszont már jelentıs, közel 30%-os részesedésünk volt 2008-ban.
Az európai és magyar lízingpiac között a keresleti oldalon jelentı eltérés
mutatkozik. Magyarországon a lízingpiac iránt a keresletet közel 58%-ban
a fogyasztók alkotják, az ipari és szolgáltató cégek csak 40%-ban. Európa
nyugati felében az utóbbiak jelentik a lízingpiac domináns részét, közel
65%-át. A strukturális különbség abból adódik, hogy hazánkban a
lízingügylet kevésbé ismert és elfogadott, mint a nyugati országokban.
Különbség még a hazai és nyugati lízingpiacon a kihelyezések
futamideje. A magyar piacon jelentısebb összegek történnek a hosszú
távon (6-10 év), míg az európai piacokon a 2-5 éves kihelyezések a
preferáltabbak. Ennek oka, hogy nyugaton a tranzakciók sebessége
gyorsabb, és a jövedelemi helyzet is kedvezıbb.

A magyar lízingpiac 2008-ig folyamatosan növekedett. A lízingcégek

által finanszírozott volumen 1990-ben 5 Mrd Ft volt, 2006-ban 1050 Mrd
Ft, 2008-ban már 1200 Mrd Ft.
A finanszírozási szerkezet szempontjából a magyar piacon még mindig a
hitel a legfontosabb szegmens 85%-al, a pénzügyi lízing 10%, az operatív
lízing pedig 5%.
A lízingpiac keresleti oldala hazánkban: lakosság 58%, közép és
kisvállalkozások 36%, nagyvállalatok 5%, állam 1%.

4
Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Szövetsége: 1991-ben alakult, jelenleg a
tagjai száma meghaladja a 40-et, pártoló tagjaié pedig a 30-at. A magyar lízingpiac több
mint 90%-át fedi le.

69
Jellemzı a hosszú futamidı (6-10év), alacsony önerı, a finanszírozás
98%-ban devizaalapú (elsısorban CHF).
Szerkezeti struktúra5: személygépkocsi 56%, tehergépkocsi 14 %,
ingatlan 14,5%, gépek 14%, mőszaki, IT 1,5 %.
A legjelentısebb kihelyezések az autólízing területén voltak. Az
autólízing mértéke 2006-ban megtorpant, majd folyamatosan csökkeni
kezdet. 2007-ben ez még a teljes lízingpiacot különösebben nem érintette,
mert a lakáslízing területe nagyon dinamikus fejlıdést mutatott.
A 2008-ban jelentıs változás következett be. Az elsı félévi 1-2%-os
növekedés után, a válság hatására az év végére 1,5%-os csökkenés
következett be.
A válság hatása 2009-ben jelent meg: az elsı félévben a piac 70%-os
csökkenést mutatott az elızı év, hasonló idıszakához képest.
A piaci megtorpanás nem csak a magyar, hanem szinte a világ összes
lízingpiacára jellemezı. A válság elmúltával várható, hogy a piacok
megint növekedési pályára fognak állni.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar lízingpiac dinamikusan

fejlıdı szereplıje az európai lízingpiacnak, a közeli régiónak (CEE)
pedig meghatározó része. A magyar lízingpiac struktúrája is kezd egyre
inkább hasonlítani a nyugati piacokéhoz, így ezen a terület is változások
várhatóak.

2.3.6 Követelés - megvásárlás

A bankok egyik üzletága a jövıbeni követelések megelılegezése, illetve
azok teljes mértékő megvásárlása - vagyis a vállalatoknak jövıbeni
követeléseik helyett jelenbeli pénzek nyújtása. Mivel a követelés-
megvásárlás általában az árueladásokkal függ össze, nem érdektelen
megvizsgálni azt, hogy milyen módokon történhet az áru ellenértékének
kifizetése.

Az árut kétféle módon szállíthatja az eladó a vevınek az egyik esetben a

vevı csak akkor kapja meg az árut, ha kifizeti ellenértékét, a második
esetben csak a szóban vagy írásban megkötött szerzıdés a biztosíték arra,
hogy fizetni fog. Az elsı formát, amikor maga az áru a biztosíték arra,
hogy a vevı fizetni fog, hiszen másképp nem kapja meg az árut, zárt

5
2007. évi adatok (Magyar Lízingszövetség)

70
eladásnak nevezzük, ha az árut a fizetés elıtt is megkaphatja, akkor nyílt
eladás történt.

Ha nem találkozik személyesen az eladó és a vevı, és nem fizetik ki

helyben a vételárat, hanem az eladó elszállítja az árut a vevınek, és zárt
eladást szeretne, mindenképp be kell vonnia egy bankot. A bank, az a
semleges fél, aki ezek után az adásvétel, a pénz és áru kicserélésének
technikai részét lebonyolítja. Erre kétféle technikai megoldás létezik.

Az egyik esetben a vevı kezdeményezi a fizetést, azzal, hogy utasítja a

bankot, amennyiben az áru megérkezik hozzá, fizesse ki a megállapodott
összeget. Természetesen a szállítás elıtt az eladó meggyızıdik arról,
hogy ténylegesen megérkezett-e a bankhoz az átutalási megbízás. A bank
feladata megvizsgálni, hogy van-e a vásárló számláján megfelelı
nagyságú összeg. Az áru megérkezésekor az is kötelessége, hogy
ellenırizze, az áru megfelel-e azoknak a minıségi követelményeknek,
amelyeket elızıleg a vevı kikötött. Ha minden rendben, átutalja az eladó
bankjába, annak számlájára a kérdéses összeget. Ez az úgynevezett
akkreditív (fizetési megbízás), aminek lényege tehát, hogy a vevı utasítja
a bankot a fizetésre.

Ennek ellenkezıje az inkasszó, vagy másképpen fizetés-beszedés. Ebben

az esetben az eladó az aktív fél, neki van joga megindítani a fizetést. A
kötött szerzıdés alapján, ha megérkezik utasítása a bankhoz, hogy az
fizesse ki a számára a vevı számlájáról a megegyezett összeget, ha az áru
már megérkezett, annak végre kell azt hajtania. A banktól elızıleg az
eladó persze garanciákat kér, hogy a vevı rendelkezik-e megfelelı
összegekkel a számláján a fizetéshez, és csak utána hajlandó szállítani. A
banknak meg kell vizsgálnia, hogy megérkezett az adott minıségő áru, és
utána az eladója inkasszója alapján teljesítenie kell a kifizetést.

Zárt eladás történhet a bank bevonása nélkül, akkreditívvel (fizetési

meghagyással, amikor a vevı az aktív fél), vagy inkasszóval (fizetés-
beszedéssel, amikor az eladó az aktív fél).
A fizetési forgalomban a zárt eladás nem jelent általában különösebb
problémát, mert az eladó és a vevı pozíciója tökéletesen tisztázva van, és
a semleges harmadik fél, a bank közvetítésével a fizetés rendben
lebonyolódhat. Az egyetlen probléma az áruk minıségébıl eredhet, de ez
még mindig kisebb probléma, mint a nem-fizetés kockázata, vagy a
behajtás nehézségei. Márpedig nyílt eladásnál ezek a problematikus
lehetıségek mind fennállnak.

71
Ha az adásvétel nyílt formában zajlott le, akkor is van lehetıség a bank
bevonására, de ezúttal csak utólag, és a már meglévı követelések
megvásárlására, vagy megelılegezésére. Így mindkét eladási
mechanizmusba be lehet vonni a bankot, de a kétféle eladási
mechanizmusban más és más a bank szerepe.
A zárt eladásnál a bankot elızetesen vonják be, a pénz már elızetesen a
banknál van, és csak a szállítás után fizeti ki. Vagyis a pénz elıbb érkezik
be a bankba, és majd utána fizeti ki azt. A bank szerepe tehát semleges
harmadik személyként csak a közvetítés eladó és vevı között.

A nyílt eladásnál a bankot viszont csak utólag vonják be az adásvételbe,

ha bevonják egyáltalán, a szerzıdést már megkötötték, sıt valószínőleg a
szállítás is lezajlott már. A banknak a szerepe több mint egyszerő
közvetítés: megveszi az eladó pénzkövetelését, amivel a vásárló tartozik
annak, és a késıbbiekben igyekszik a vevın behajtani azt. A banknak
tehát ez esetben elıbb kell fizetnie, mint ahogy hozzá a pénzösszeg
beérkezett, és a szerepe sem semleges: elıbb az eladóval szembeállva kell
alkudnia, hogy mekkora árat fizessen a vevı jövıbeni fizetéséért, majd a
vevıtıl be is kell hajtania a követelését.

A követelések megvásárlásáról vagy megelılegezésérıl tehát csak nyílt

eladásnál lehet szó. Ennek oka igen praktikus: zárt eladásnál az eladót
elızetesen informálták, hogy a vevıje megfelelı pénzügyi helyzetben
van-e, található-e a számláján elegendı összeg a vételhez, és így amint
leszállították az árut, az eladónak joga van lehívni a követélését. Pénzügyi
probléma tehát nem léphet fel, maximum az áru minıségével, vagy a
szállítással van gond, amin a bank sem nem tud segíteni, sem nem
vállalhat olyan dologért felelısséget, ami nem rajta múlik.

Zárt eladásnál a bankot elızetesen vonják be az adásvételbe, semleges

közvetítıként, és a pénz egy idei a bankban hever. Nyílt eladásnál a
bankot utólag vonják be a folyamatba, mindkét féllel szembekerül, és a
forrásokat meg kell elılegeznie.
Nyílt eladásnál a nem-, vagy csak késve fizetés problémái felmerülhetnek,
amikor a bank bevonása segíthet. Alapvetıen kétféle lehetısége van az
eladónak: megvásároltatnia a követelését a bankkal, vagy
megelılegeztetnie azt. A különbség az, hogy ki vállalja azt a kockázatot,
amit a vevı majdani fizetése jelent: túlnyomórészt a bank, vagy marad az
eladó terhe.

72
A követelés megelılegezésénél a bank a követelés várható beérkezési
idejéig kölcsönt ad az eladónak, de a nem-fizetés kockázatát nem vállalja
át. Ha a vevı mégsem fizetne, az eladónak a kölcsönt akkor is vissza kell
fizetnie, hiszen a kockázatot továbbra is ı viseli. Éppen ezért a követelés
megelılegezése viszonylag olcsó forma: a banknak csak a szokásos
hitelek kamatlábait kell figyelembe vennie, belekalkulálva azt is, hogy az
eladó is rossz pénzügyi helyzete is jelenthet fizetési kockázatot számára.

Ha a bank megveszi a követelést, akkor a kockázat nagyobb részét, ha

nem egészét ı viseli. A vevı már neki tartozik, és ha nem sikerül neki
behajtania rajta a követelést, az az ı vesztesége lesz. A követelés
megvásárlása így lényegesen drágább akció, lényegesen kevesebbet fog a
követelés értékéért a bank fizetni, mivel jelentıs kockázatot is vállal
magára.

A követelés megvásárlásánál kerülhet elıtérbe a visszkereset kérdése. A

banknak visszkereseti lehetısége van a követelés eladójával szemben, ha
joga van az eladótól bizonyos kártérítést, visszatérítést követelni akkor, ha
a vevı nem fizet. Attól függıen, hogy mekkora mértékő visszkereseti
lehetısége van a banknak, vállalja át a kockázatot az eladótól, illetve
hagyja rajta. Ha a banknak visszkereseti lehetısége van, ez
értelemszerően olcsóbb lehetıség, kevesebbet von le a megvásárolt
követelésbıl, mint ha az egész kockázatot magára vállalta volna.

A továbbiakban figyelmünket elsısorban a követelések megvásárlására, a

faktorálásra és a forfetírozásra fordítjuk.

2.3.7 A faktorálás

2.3.7.1 Faktorálás fogalma

A faktorálás hosszú múltra visszatekintı pénzügyi tevékenység, amely
Magyarországon a rendszerváltást követıen jelent meg, de csak a 90-es
évek vége felé terjedt el.
A faktoring rövid távú forráshiány és likviditási problémák megoldására
alkalmazható ügylet. Sok vállalkozásnak jelent problémát a követelések
ügyintézése, nyilvántartása, esetleges hátralékok behajtása, jogi lépések
megtétele. Többek között a fogyasztási cikkek szállítói, értékesítıi
találkoznak olyan problémával, hogy az áru leszállítását követıen a
megrendelı csak halasztott fizetést, vagy nyitvaszállítást vállal. Ebben az

73
esetben a fizetési határidı 30-120 nap is lehetséges. Ha közben újabb
megrendelést kapnak, finanszírozási problémájuk keletkezhet, vagyis
likviditási hiánnyal találkozhatnak. Ha a szállító cég nem szeretne
hitelfelvételbe bonyolódni, akkor inkább faktorházhoz fordul, aki
követeléseit megvásárolhatja. A kintlevıségek engedményezésérıl az
adósokat írásban kell értesíteni.

A faktorház az adós fizetıképességét vizsgálja, mert a tartozást tıle kell

megkapnia. Így jön létre egy hárompólusú szerzıdés, ahol a szállító a
követeléseit átruházza egy faktorrae, aki ellátja a követelés
adminisztrációit, esetleg behajtását az adóssal szemben.

A faktorálás kereskedelmi számlákba foglalat pénzkövetelésre szóló

jogosultság engedményezése, amely bankári biztosítékkal nem fedezett. A
követelésszolgáltatásból, áruk szállításából ered és rövid lejáratú.

A faktoráláshoz a faktornak legalább két tevékenységet az alábbiak közül

el kell látnia:

• a szállító megelılegezése (beleértve elıleg folyósítását, illetve

kölcsönt),
• kinnlevıségekkel kapcsolatos nyilvántartás, könyvelés,
számlavezetés,
• kinnlevıségek beszedése,
• vevı cégkockázatának átvállalása.

2.3.7.2 A faktorálás szereplıi, menete

A faktoráló

A faktoráló lehet természetes személy, jogi személy, illetve jogi

személyiséggel nem rendelkezı szervezet, aki az áruügylet eladója, más
néven a faktoring szolgáltatás vevıje, aki megbízza a faktort
követelésének behajtásával, vagy megvásárlásával. A faktorálásból
származó költségeket teljes mértékben neki kell állnia. Az elınye abból
származik, hogy a bizonytalan fizetıképes vevı helyett elsıosztályú
hitelintézettel kerül kapcsolatba.
A faktorálótól elvárja a faktor, hogy legalább 30. millió Ft éves forgalma
legyen, vagy ha kevesebb, akkor dinamikus fejlıdés legyen a
vállalkozásban. Leggyakoribb igénybevevık a fogyasztási cikkek,
iparcikkek, rendszeresen nyújtott szolgáltatások, valamint nagy tıkeerıs

74
cégek besszállítói. Nehezen talál faktorcéget viszont akik szereléssel,
építéssel, illetve más szavatosságvállalással kapcsolatos tevékenységet
végeznek.

A faktor

A faktoring tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak minısül, így csak

pénzügyi intézmények végezhetik. Ez lehet hitelintézet, illetve pénzügyi
vállalkozás.

A faktor a szerzıdésben arra vállal kötelezettséget, hogy négy lehetséges

szolgáltatásból (kinnlevıségek behajtása, követelések nyilvántartása,
vevı cégkockázatának átvállalása, finanszírozás) minimum kettıt átvállal.
A faktorbank természetesen csak olyan vevı esetén vállalja a faktorálást,
akit jól ismer és a fizetıképességében megbízik, tehát a legtöbb esetben a
vevı saját ügyfele. A fizetési kockázatokat visszkereseti joggal tudja
csökkenteni. Ebben az esetben megvásárolja az eladótól a követelést, de
ha a vevı határidıben nem teljesít, akkor az eladótól a már kifizetett
vételárat visszakövetelheti. Az ügyletet a bank magas díjakért végzi.

Az adós

A vevınek különösebb szerepe a faktorálásnál közvetlenül nincs, a

költségeket az eladó állja. Természetese a kereskedelmi ügylet
ellenértékét kötelessége idıben kiegyenlítenie. A faktor az ügyletben
elsısorban az adós bonitását vizsgálja, nem a faktorálójét. Alapvetıen az
ügylet az adós fizetıképességétıl függ.

A faktorálás menete:

1. Az áruügylet eladója (faktoráló) megkeresi a faktorálással foglalkozó

bankot, hogy az áruügylet vevıjével kötött szerzıdésbıl fakadó
követelést vásárolja meg a lejárat elıtt.

2. A faktorbank kedvezı válasza esetén az eladó megköti a kereskedelmi

szerzıdést a vevıvel, a faktor szerzıdést a faktorbankkal

3. A kereskedelmi szerzıdésben foglaltak szerint az eladó teljesít a

vevıvel (adóssal) szemben.

75
4. A vevı igazolja az eladó teljesítését ha az szerzıdéssel összhangban
van. Az eladó az igazolást és az ügylettel kapcsolatos egyéb
okmányokat megküldi a faktorbanknak.

5. A faktorbank a követelést megvásárolja diszkontáron, majd a

költségek levonása után a fennmaradó vételárat kifizeti az eladónak.

6. A faktorbank értesíti a vevıt a faktorálásról, majd a szerzıdésben

meghatározott idıben beszedi a vételárat a vevıtıl.

2.3.8 A faktordíj kialakítása

A faktorálásnál a követelés megvásárlóját faktorháznak, vagy egyszerően
csak faktornak nevezik, és gyakran végzik ezt a mőveletet banki
osztályok is. Ennél a mőveletnél a faktor nem vásárolja meg a teljes
követelés összegét, hanem csak annak 80-90%-át. A vásárlás kiindulási
értéke tehát valamivel kevesebb, mint az az összeg, amivel a vásárló
tartozik.
A bank a követelés megvásárlási árának kiszámításakor, hogy a követelés
általa megvásárolandó értékének hány százalékát hajlandó kifizetni,
alapvetıen három tényezıtıl függ:
• Milyen távoli az az idıpont, amikor a fizetést a vevı várhatóan
végrehajtja, azaz mekkora kamatveszteség éri a bankot, ha egy
adott összeget befektetés helyett követelés-megvásárlásra fordít.
Ez gyakorlatilag egy kamatjellegő rész az árban.
• Mennyire biztos az, hogy a vevı fizetni fog, mennyire kockázatos
a kihelyezés. Ez a vállalt kockázatnak megfelelı rész a kalkulált
árban.
• Mekkora költségei vannak a faktornak, amíg sikerül behajtania
követelését a vevıtıl. Ez függ egyrészt a behajtás, másrészt a
faktorállás adminisztrációs költségeitıl. Mindez tehát egy költség
jellegő rész az árban.

Tételezzük fel például, hogy várhatóan az esetek 10%-ában a vevı

semmit sem fog fizetni, akkor ilyen esetekben a bank az egész vásárlási
összeget elveszti. Ebben az esetben is érdemes lehet a banknak
belemennie a kockázat vállalásába, és megvennie a követelést. Ha
ugyanis igen magas kamatlábat kalkulál a befektetett összege után, akkor
a 90%-ban sikeres visszafizetési akció egészében valószínőleg megéri

76
neki. Másképpen a 90%-nyi esélyben fizetett kamatok elegendıek
kellenek hogy legyenek azért, hogy a 10%-ban bekövetkezı veszteségért,
az egész összeg elvesztéséért kárpótoljanak. Ez másképpen azt jelenti,
hogy a banknak egy ilyen esetben legalább 11% kamatot kell kérnie, hogy
az esetek 90%-ában 11% kamatot, az esetek 10%-ában 100% veszteséget
elkönyvelve várhatóan semleges pozícióba kerüljön.

Értelemszerően a bank nyereségszerzési motívuma, meg az, hogy a bank

a pénze után az átlagos kamatot mindenképp szeretné megkapni, ezt a
kamatlábat jelentısen megemeli. Hiszen a bank nem nullára, semleges
pozícióba akar kerülni, hanem pozitív kamatot akar szerezni.

A bank által vállalt kockázatot csökkenti valamennyire a visszkereset

lehetısége. Tehát elıre megállapodott százalékban a bank megoszthatja a
kockázatot a követelés eladójával. Ha mondjuk 50%-os visszkereseti
lehetısége van, ez azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor nem fizet a
vevı, a bank veszteségének, a követelés összegének felét az eladónak kell
állnia.

Ez azt jelenti elızı példánknál maradva, hogy a 10%-nyi a

valószínőségnél, amikor a vevı nem fizet, a bank vesztesége nem az
összeg 100%-a, hanem csak 50%-a. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a
maradék 90%-kal, mint visszafizetési eséllyel kalkulálva a banknak
elegendı csak 5,5% kamatot kérnie, hogy nullára, és csak efölött
valamekkora százalékot kérnie, hogy pozitív, nyereséges pozícióba
kerüljön.

A szolgáltatás, a faktorálás ára, a faktor jutaléka végül is az a különbség,

amennyivel kevesebbet hajlandó a bank, a faktor fizetni a követelésért
annak értékénél. Tehát a bank elıször kikalkulálja azt, hogy hány
százalékot kér a követelés megvásárlásába fordított összegeiért. Majd úgy
osztja el az eredeti összeget, hogy a megvásárlási ár után fennmaradó
rész, az ı jutaléka pontosan a kalkulált százaléka legyen a vásárlási árnak.

77
2.3.9 A faktoring típusai
Ügynöki faktorálás: A mai faktorálás ebbıl a tevékenységbıl nıtte ki
magát, ma már nem számít igazi faktorálásnak. Ebben az esetben a bank
az eladót rendszeresen értesíti a vevı bonitásáról, figyeli a fizetéseket stb.
Az ügynöki tevékenységhez a késıbbiekben kapcsolódott az
adminisztratív szolgáltatások, majd az újkori faktorálás legfontosabb
része a pénzügyi szolgáltatás és a finanszírozás.

Visszkereset vagy visszkereset nélküli faktorálás: A visszkereset nélküli,

más néven valódi, standard, guaranty, vagy teljes körő faktorálás lényege,
hogy tartalmazza a vevı (adós) nem fizetési kockázatát, vagyis a del
credere kockázat átvállalását és a számlák nyilvántartását. A faktoráló
nem felel az adós hitelképességeiért, csak az követelés tényleges
fennállásáért. A faktor ebben az esetben önmaga védelmében
hitelbiztosítókat vesz igénybe.

A visszkeresetes, vagy más néven nem valódi faktoringnál a faktor nem

vállalja a del credere rizikót, de végzi az adminisztratív nyilvántartást,
finanszírozást nyújt és a követelések beszedését. Amennyiben az adós
nem fizet, akkor a faktor a faktorálótól is követelheti a követelést.

Csendes vagy nyílt faktorálás: a vevı az egész ügylet ideje alatt sem
szerez tudomást a faktorálásról, mert az eladó a bizalmatlanságát nem
szeretné nyilvánossá tenni. Nemzetközi faktoring esetén az UNIDROIT
Egyezményt6 alkalmazó országokban erre nincs lehetıség, mert az
kötelezıen elıírja az adós írásbeli értesítését. Adós értesítése esetén nyílt
faktorálásnak nevezzük az ügyletet.

Finanszírozási vagy lejárati faktorálás: Az elıbbinél a faktor a számlák

keltétıl a vevı fizetésének határidejéig megfinanszírozza a vételárat.
Mindez diszkontáron történik és általában visszkeresettel. Lejárati
faktorálásnál a szerzıdésben szereplı határidıben a vevı fizetésétıl
függetlenül a faktorbank köteles fizetni az eladónak. Mindez általában
finanszírozást jelent, mert a bank a vevıvel késıbbi határidıben szokott

6
Az UNIDROIT Egyezmény a nemzetközi követelésvételrıl 1988. május 28-án
Ottawában fogadták el, és a faktor szerzıdések szabályozását is tartalmazza. A magyar
jogban az 1997. évi LXXXV. Tv. A nemzetközi követelés-vételrıl törvénnyel került be.

78
megállapodni. A lejárati faktorálás leginkább visszkereseti jog nélkül
történik.

A rövid lejáratú követelés-megvásárlás nem jelent alapvetıen faktoring

tevékenységet. Fontos megkülönböztetni a faktoringot a lejárt, többnyire
kétes követelések megvásárlásától. Ez utóbbiak a követeléskezelık,
akiknek nem likviditásjavítás, szállítók piacképességének az erısítése a
célja, hanem a már veszni látszó kinnlevıségek jelképes összegért való
megvásárlása. A faktoring esetében fontos az adós bonitásvizsgálata, míg
ez a követeléskezelık esetében nem tényezı.

2.3.10 A magyar faktorpiac

Az üzleti szemlélető faktoring hazánkban a 90-es évek elején jelent meg,
a külföldi kiskereskedelmi áruházláncok megjelenésével. Az
áruházláncok a beszállítóinak hosszú fizetési határidıket adott. A
beszállítóknak ezért megnıtt a hiteligénye. Ezeket az igényeket elégítette
ki a klasszikus faktoring szolgáltatás. A beszállítók a faktorcégek
szolgáltatásait igénybe véve tudta a cash flow-ját növelni és biztosítani a
folyamatos szállítást.

A hazai faktorpiac átláthatósága érdekében 2003-ban megalakult a

Magyar Faktoring Szövetség. Jelenleg 33 tagvállalata van, beleértve
bankokat és szakosított hitelintézeteket.

Világviszonylatban a Közép, Kelet Európai országok csak a pénzügyi

forgalom 1%-át bonyolítják, a magyar piac folyamatosan fejlıdik.
1997-tıl a faktorált pénzügyi forgalom megnégyszerezıdött 2002-re,
amikor meghaladta 231 Mrd Ft-ot. 2008-ban a forgalom 816 Mrd Ft lett.
2009-ben a válság hatására valamelyest csökkent, ezzel egyidıben a
visszkeresetes forgalom nıtt 68%-ról 71%-ra.

Faktoring szolgáltatást igénybe vevı vállalatok7:

Mikro vállalkozások 24%, kis-vállalkozások 48%, közép-vállalatok
22%, nagy-vállalatok 6%.

7
2008. évi adat (Magyar Faktoring Szövetség)

79
Ágazatok szerint8:
kereskedelem 42 %, Ipar 25%, szolgáltatások 12%, építıipar 10 %,
mezıgazdaság 4%, egyéb 7%.

2.3.11 A forfetírozás
A forfetírozás szó a francia „a forfait” szóból származik, amely bizonyos
dolgokról való lemondást jelent. A forfetírozás (eredeti, még ma is
gyakran használatos angol írásmódjával: forfaitírozás) sok tekintetben
hasonlít a faktoráláshoz, de bizonyos tekintetben szigorúbbak a
megkötései annál. A forfetírozást általában egyébként a külkereskedelmi
áruszállítás, beruházási javak export-import fedezésére szokták
felhasználni. Ilyen esetekben nemzetközi banki kapcsolatok is
szükségesek a fizetések behajtásához, hiszen várhatóan eladó és vevı
különbözı országban tart bankszámlát.

Az ügylet közép- illetve hosszúlejáratú követeléssorozatok visszkereset

nélküli megvásárlását jelenti diszkont áron. A forfetírozás során tehát a
nemfizetés kockázatát teljes egészében a forfetır (a bank) vállalja magára.
Fontos szempont a gyorsaság és az egyszerő okmányolás, ezért a legtöbb
esetben általában váltót forfetíroznak, de elıfordulhat halasztott
akkreditív és bankgarancia is.

Forfetírozásnál két lényeges kitétel van:

• a követelés egészét megvásárolja a bank, tehát az egész követelést

átvállalja
• a banknak nincsen visszakövetelési lehetısége, azaz a kockázat
egészét magára vállalja.

Mindez azt jelenti, hogy a forfetírozás sokkal kockázatosabb, mint a

faktorálás. Emiatt fokozottabb az adós vizsgálata, a hozzá kapcsolódó
kockázatok felmérése. Egyik megoldás sem olcsó forma a követelést
eladó vállalat számára, hiszen a szokásos kamatokon kívül egy
költségrészt és egy kockázati részt is meg kell fizessen a szolgáltatás
árában. De a forfetírozás nagyobb kockázatából az is következik, hogy a
forfetírozás még a faktorálásnál is drágább megoldás a követelést eladó
8
2008. évi adat (Magyar Faktoring Szövetség)

80
vállalat számára, a forfetírozás árában jóval nagyobb a kockázati rész
aránya.

Lényegében a faktorálás megegyezik a forfetírozással, ezért érdemes a

különbségeket megvizsgálni.

2. sz. táblázat: a faktorálás és forfetírozás összehasonlítása

Faktorálás Forfetírozás
1. rövid lejáratú követelések Közép-, hosszú lejáratú követelések
megvásárlása (max. 1 év) megvásárlása (1-7 év)
2. számlakövetelések Számlakövetelések és váltók
megvásárlása megvásárlása
3. kis összegő követelésekre is
Jelentıs összegekrıl van szó
kiterjed
4. visszkereseti jog kikötése
Visszkereseti jog kikötése kizárt
lehetséges
5. költségek az egyéb
A visszkereseti jog nem lehetséges,
szolgáltatások igénybevételének
ezért a biztosítási díj igen magas
függvénye
6. Általában keret megállapodások Egyedi megállapodások
7. A kockázatviselést és a
A két funkció egymástól
finanszírozás egymástól elkülönül
elválaszthatatlan
(részben vagy egészben)
8. Vevı a faktor ügyletrıl Vevı a forfait ügyletrıl nem szerez
tudomást szerez tudomást
Áruügyletbıl származó követelések.
9. Csak áruügylettıl elvált
Zárolás a követelés bizonyos %-ban
követelések, zárolt összeg nélkül
lehetséges
10. Szolgáltató-ügyintézıi funkció Szolgáltató-ügyintézıi funkció nem
idınként jelentıs jelentıs

81
2.4 Jelzáloghitel-intézetek

Tartalomjegyzék

2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83
2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86
2.4.3 A nemzetközi modellek 88
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94
2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100
2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105
2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107

82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma
A jelzáloghitel hosszú lejáratra, ingatlanra bejegyzett jelzálogjog fedezete
mellett nyújtott kölcsön, melyeket általában középtávú vagy hosszú
megtérüléső fejlesztések finanszírozására vesznek igénybe.
A hitelek futamidejét általában a fejlesztési cél határozza meg. Ebbıl a
szempontból középtávúnak tekintjük a 3-15 év futamidejő kölcsönöket,
hosszútávúnak a 20-25 éves futamidejő kölcsönöket, amelyek nemzetközi
gyakorlatban gyakran elıfordulnak.
A jelzáloghiteleket csoportosíthatjuk a hitelfelvevık célja szerint is.
Ebbıl a szempontból megkülönböztetünk lakóház-, illetve lakásvásárlás
célú kölcsönt, amelyek a piacon a leggyakoribbak, valamint egyéb, pl.
kereskedelmi épületek, illetve földvásárlás, hajó, repülıgép beszerzés
finanszírozására irányuló kölcsönt.
A csoportosítás módjától függetlenül valamennyi esetben a kölcsönt
nyújtó olyan hitelt ad a kölcsönt felvevınek, amelyet ingatlan jelzálog
biztosít, ráadásul alacsonyabb áron annál, mintha a hitelhez nem
kapcsolódna ilyen garancia. Annak az oka, hogy a kamatok a piaci szint
alsó sávjában találhatók elsısorban a megfelelı, piacképes, értékelt
biztosítékok miatti alacsonyabb kockázat, másodsorban a jelzálog–
hitelintézetekre általában jellemzı mérsékeltebb mőködési költségszint.
A jelzálogkölcsönök kamatfeltételeinek megállapításakor a pénzintézetek
a gazdasági környezettıl függıen többféle gyakorlatot követnek.
Elképzelhetı fix, változó, illetve ezek kombinációjaként kialakított
kamatfizetés, ahol a változó kamatláb különbözı nyilvános, értékelhetı
indexhez köthetı (ez lehet jegybanki alapkamat, állampapír hozam,
inflációs index stb.)
A kamat- és tıkefizetés figyelembe vételével a hitelterhek törlesztésének
rendkívül széles skálája alakítható ki. A törlesztırészlet lehet pl.:
• a futamidı során lehet konstans érték, ami várhatóan csökkenı
terhet jelent az adós részére,
• lehet akár folyamatosan növekvı érték,
• elképzelhetı folyamatos kamatfizetés különbözı idıpontokhoz
kötıdı tıketörlesztés mellett,
• illetve a hitelekhez esetenként 1-2 éves tıketörlesztési moratórium
is tartozhat.

83
A jelzáloghitel-piac alapvetı szereplıi egyrészt a jelzáloghitel-felvevı,
akinek jelzáloggal terhelhetı ingatlan tulajdona van, valamint a
jelzáloghitelt nyújtó pénzintézet. Ez utóbbi a jelzáloghitelt felvevı
tulajdonára bejegyzett jelzálogjog fedezetére nyújt hitelt, s a hitel
fedezeteként lekötött ingatlanokra alapozva, azok finanszírozására
jelzáloglevelet bocsát ki.

Célszerő megkülönböztetni a jelzálogon alapuló hitelnyújtás két formáját.

Amikor a bank konkrét hitelfelvevınek egyedi ingatlanra nyújt hitelt,
elsıdleges jelzáloghitelrıl van szó. Ha a jelzálog-hitelintézet vesz fel
hitelt záloglevelek formájában, másodlagos jelzáloghitelrıl beszélünk. A
másodlagos jelzáloghitel elszakítja a konkrét zálogjogot a felvett hiteltıl,
mert a jelzálog-hitelintézet fedezete nem egy adott, hanem valamennyi
jelzálog, valamint a pénzintézet vagyona.

Jelzáloglevél (vagy jelzálogkötvény - a jelzáloglevél, illetve a

jelzálogkötvény kifejezést a továbbiakban szinonimaként használjuk)
hosszú lejáratra kibocsátott, speciális kellékekkel rendelkezı értékpapír,
amelynek fedezetét a hitelintézet által zálogbejegyzés mellett kihelyezett
hitelek adják.

Közgazdasági nézıpontból nézve olyan pénzügyi eszköz, amely az

ingatlanbefektetési hiteleket refinanszírozza. Jogi szempontból pedig
olyan kötvény, amelyet a hitelintézet bocsát ki a jelzáloggal biztosított
hitelek bázisán. A jelzálogbank ily módon közvetítıként lép fel a tıkét
kínáló és keresı piaci szereplık között.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi jelzáloglevél mögött

egy konkrét jelzáloghitel áll, hanem azt, hogy az összes, a hitelintézet
által kibocsátott jelzáloglevél fedezete a kihelyezett összes jelzáloghitel
együttesen. A jelzáloglevél tulajdonosa tehát nem a jelzáloghitel adósával
áll szemben, hanem a szigorú szabályok alapján mőködı, tıkeerıs
közvetítıvel, a jelzálogbankkal.

84
Az elsı jelzálogbankok a mezıgazdaság, a házépítés és késıbb a
városfejlesztés, a közösségi infrastruktúra, valamint a hajóvásárlás céljait
szolgáló hiteleket nyújtottak. Ezen értékpapírok nemzeti elnevezései is
tükrözik az eszköz- és forrásoldal szoros kapcsolatát a kötvényekben:

Németország Hypothekenpfandbrief
Franciaország lettre de gage / obligation foncier
USA mortgage bond

Valamennyi európai elnevezés használja a Brief (levél) vagy az

Obligation (kötelezettség) kifejezéseket. Az országok többségében külön
törvény szabályozza a jelzálogkötvények kibocsátását, ugyanis azt –
biztonságosságuk miatt – a kormányok messzemenıen támogatják.

A jelzáloglevelek fıbb jellemzıi:

1. Bármikor eladható, tızsdén forgalmazott értékpapír

A jelzáloglevél hosszú futamideje nem szükségképpen igényli a
befektetık pénzének hosszú távú lekötését, mert a jelzáloglevél bármikor
eladható, tızsdén forgalmazott értékpapír. Ezen értékpapírok lehetnek
névre vagy bemutatóra szólóak, illetve dematerializáltak (amikor nem
nyomtatják ki ıket papírra). Számos országban a másodlagos piacon
élénk kereskedés folyik ezen papírokkal és a kibocsátók jelentıs haladást
értek el a piac likviditásának, valamint áttekinthetıségének javítása terén.
A nagy intézményi befektetık, valamint a kis magánbefektetık számára
egyaránt vonzó befektetési lehetıséget nyújtanak. Jelentıs vásárlói a
nyugdíjalapok, biztosító társaságok és pénzintézetek. A jegybankok is
használják monetáris politikájuk kiegészítéseként e papírokat. Abban az
esetben, ha az állampapírok kínálata csökken, a jelzálogkötvények
helyettesíthetik azokat a változatlan jövedelmő értékpapírok árképzıiként.

2. Biztonság
A jelzáloglevél biztonságát nemcsak a mögötte álló fedezet, hanem a
kibocsátás szigorú feltételrendszere és a hitelintézet mőködésének,
ellenırzésének szabályai is biztosítják, de talán leginkább az, hogy a
jelzáloghitel mögött lévı jelzálogjog gyors, egyszerő módon
érvényesíthetı. Biztonsága alapján az állampapírok után következik a
rangsorban.

85
3. Alacsony kockázat – mérsékelt hozam
A mögötte álló fedezetnek köszönhetıen a kockázata igen alacsony. A
jelzáloglevél biztonságot ad mind a hitelfelvevı, mind a kibocsátó
részére. Ez a többletbiztonság jelentısen csökkenti a kötvénytulajdonos
kockázatát, aki emiatt lemond a magasabb hozamról, amelyet egy
hasonló, de jelzáloghitellel nem fedezett értékpapíron realizálhatna.

2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása

a) A nemzetközi kezdet
A jelzáloghitelezésnek régi hagyományai vannak Európában. A
klasszikus Görögországban i.e. 400-ban már nyújtottak zálog ellenében
hiteleket.
E módszer újraéledése a XVII. századi Ausztriában valósult meg a
földregiszter bevezetésével. 1602-tıl Hollandiában a Holland Kelet-Indiai
Társaság nyújtott tagjainak áruvásárlásra és hajók beszerzésére
jelzáloghiteleket.
Az olaszországi Sienában 1624-ben már jelzálogkötvényeket bocsátottak
ki.
Az elsı jelzálog-hitelintézet II. Frigyes porosz uralkodó hozta létre 1769.
évi rendeletével, amely kimondta, hogy a jelzáloglevelek készpénzként
foroghatnak. A Sziléziai Landschaft Bank 1770-ben jött létre és a késıbbi
jelzálogbankok ısének tekinthetı.
1852-ben II. Napóleon dekrétuma tette lehetıvé a Credit Foncier de
France alapítását. (E dekrétum máig érvényben van.)
A XIX. század elsı felétıl számos európai országban hoztak létre
jelzáloghitelezéssel foglalkozó pénzintézeteket, pl. Hollandiában 1823-
ban, Ausztriában 1841-ben, Oroszországban 1861-ben.

b) A magyar jelzáloghitelezés intézményrendszerének fejlıdése

Magyarországon a reformkorban a piaci termelés általánossá válásával
egyidejőleg erısödött fel a földbirtokok, illetve a mezıgazdaság fokozott
hitelszükséglete, a földhitel intézményes megszervezésének igénye.
Ennek ellenére – alapvetıen az ısiség törvénye miatt – a jelzáloghitelezés
nem tudott meghonosodni.

86
A nagy áttörést 1840. évi XXI. törvénycikk hozta, mely lehetıséget
teremtett az adóssági követelések elsıbbség végetti betáblázására.
Az 1844. évi IV. törvénycikk kimondta, hogy nemesi javakat nem csak
nemesek birtokolhatnak. Ezzel jelentısen lazult az ısiség törvénye és
döntı lépések történtek a szabad tulajdonlás megteremtése érdekében.
Az ısiség 1848. évi eltörlését követıen, fıúri kezdeményezésre kezdıdött
a jelzáloghitelezés rendszerének kialakítása, hiszen így már lehetıvé vált,
hogy a földbirtokosok hitelt vegyenek fel a birtokaikra.
1855-ben került sor az ingatlanok felmérésére és december 15-én kiadott
rendelet elıírta a telekkönyv rendszerének bevezetését.
Az egyre szaporodó jelzálog- és földhitelintézetek a birtokok
nagyságának megfelelıen szakosodtak. 1862-ben a nagybirtokok
hitelszükségletének kielégítésére alakult a Magyar Földhitelintézet. 1860
elejére készült el a Magyar Földhitel Intézet alapszabálya, de
megalakítására csak 1862. szeptember 20-án adták ki az engedélyt,
ténylegesen azonban 1863. áprilisában kezdett el mőködni az intézet.
A kis- és középbirtokokat – többek között – a Kisbirtokosok Országos
Földhitelintézete finanszírozta. 1879-ben létrehozták (uralkodóház,
magyar állam, az egyházak, városok, vármegyék és pénzintézetek) a
Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét, melynek mőködését az 1879.
évi XXXIX. törvénycikk szabályozta.
1911. évi XV. törvény rendelkezik a Magyar Földhitelintézetek Országos
szövetsége létrehozásáról, mely azt a feladatot kapta, hogy a
Földmívelésügyi Minisztérium irányítása mellett bonyolítsa le az
ingatlanok kisebb részekre történı parcellázását, a kis és középbirtokok
számának növelése érdekében.
1936-ban az állam arra az elhatározásra jutott, hogy saját felügyelete alá
kell vonnia a különbözı földhitelintézeteket, ezért létrehozta 1936-ban az
Országos Földhitelintézetet, melynek tevékenysége érdemben a II.
világháborúig terjedt.
A városiasodás és a lakásépítés igénye a telkeket és az építményeket is
bevonta a jelzáloghitelezésbe. Iparvállalatok számára az Országos Magyar
Ipari Jelzáloghitelintézet nyújtott jelzálogkölcsönöket. A Magyar
Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának tevékenysége az
elıbbiektıl különbözött, nem volt közvetlen kapcsolata a kölcsönt
felvevıkkel: hitelintézetektıl győjtött jelzálog-követeléseket, amelyekre
jelzálogleveleket bocsátott ki.

87
A második világháborút követı tervutasításos rendszer, a tızsde
megszőnése (1948), a bankok államosítása nem csak a zálogpiac
fejlıdését fagyasztotta be, de a versenyképes gazdaság fejlıdésének is
gátat szabott.

2.4.3 A nemzetközi modellek

A jelzáloghitelezés terén két alapvetı megközelítési módot figyelhetünk
meg.
A kötött, de a befektetık védelmét jobban szem elıtt tartó német
szabályozási rendszer, ahol a jelzálogbank bocsátja ki a jelzáloglevelet,
amelyekért teljes vagyonával felelısséget vállal, így a jelzáloghitelek
összességükben egységes közös alapot képeznek.
A liberalizált amerikai szabályozás, ahol a jelzáloglevelet nem a
jelzálogbank, hanem egy erre szakosodott külön intézmény bocsátja ki,
így a jelzáloghitel–csomagok elkülöníthetık és mindenfajta garancia
nélkül is értékpapírosíthatók.

a) Jelzáloghitelezés Németországban
Jelzáloghitelezésre specializált pénzintézetek Németországban 1862 óta
mőködnek.
A német jelzáloghitelpiac egy rendkívül szabályozott jelzálogpiac, a
pénzügyi intézmény szintjén nem válik külön a jelzáloghitelezés a
jelzáloglevél kibocsátójától, a jelzáloghitel-intézmény bocsátja ki a
jelzáloglevele, aki egyben teljes vagyonával felel a kibocsátott
jelzáloglevelekért.
A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık:
• Hitelfelvevık
• Jelzáloghitelezık

A bankok törvényi szabályozására 1899-ben került sor, ami kisebb

módosításokkal még ma is hatályban van. A törvény lényegesebb tartalmi
elemei a következık:
- a jelzálogbankok a hitelezık felé teljes vagyonukkal felelnek,
- a befektetık védelmében kötelezı a – bankfelügyelet által fizetett
– vagyonellenır igénybevétele,

88
- a hitelezési tevékenységük korlátozott, csak jelzáloghiteleket
nyújthatnak, melynek egy speciális formája az
önkormányzatoknak nyújtott hitel.

A hitelintézetek mőködését meghatározó törvényi háttér jellemzıje, hogy

a fedezetek és a kibocsátandó jelzáloglevelek biztonságát tartja döntıen
védendınek. Ezt szolgálja a kereskedelmi bankokénál szőkebb
jogosítvány a végezhetı hitelintézeti tevékenységek terén.

A refinanszírozásban a jelzálogkötvények részaránya kiemelkedı,

gyakorlatilag megegyezik a forgalomban lévı állami
kötvényállománnyal. Az 1999. évi német jelzálogkötvény kibocsátás az
ország GDP-jének 49 %-át tette ki.

A jelzálogkötvények elterjedtségének számos oka van, többek között az,

hogy a német bankfelügyelet elıírása alapján a befektetıknek kockázat
szempontjából csupán 10%-os mértéket kell figyelembe venni a
jelzáloglevelek kockázati minısítésénél a befektetési portfóliójukban,
illetve jelentıs elınyökkel bír a kötvény tızsdei jegyzettsége, amely
további biztonságot ad a tızsdére kerülés szigorú prudens elıírásai miatt.

A német modell legfıbb jellemzıje a hosszú lejáratokon és fix

kamatozáson túlmenıen a kiélezett versenybıl adódó szők kamatmarzs.
Németországban, ahol nagyon szigorú törvényi elıírások szabályozzák e
kötvények kibocsátását, a pénzintézeteknek csak három kategóriája vehet
részt e mőveletben. 2001-ben 23 magán jelzálogbank, (amelyek
tevékenysége ezen ügyletre korlátozott), 19 állami hitelintézmény és 2
speciális, (a hajózáshoz kötıdı) magán jelzálogbank rendelkezett
engedéllyel a kibocsátásra.

Az Európai Uniós szabályozás

Hosszú európai hagyományai ellenére máig sincs közös európai

jelzálogkötvény definíció. Elfogadott meghatározásként az Európai
Bizottság 1988-as direktívája (UCITS: Directive on Undertakings for
Collective Investments in Transferable Securities) szolgált. Ennek 22 (4)
cikkelye kimondja, hogy a jelzálogkötvények különbözı típusainak
vannak közös jellemzıik, amelyek biztonságos pénzügyi eszközzé teszik
azokat:

89
Az irányelvek lehetıvé teszik, hogy a befektetési alapok az általános
elıírásoknál nagyobb mértékben vásároljanak jelzálogkötvényeket.

Az Európai Unióban hetvennél több jelzáloglevél-kibocsátó intézmény

mőködik, például Németországban 44, Dániában 10, Svédországban 5,
Franciaországban pedig 3.

A jelzálogkötvény az európai kötvénypiacok egyik legfontosabb

szereplıjeként pl. 1999 végén a teljes kibocsátás összege 1,3 trillió eurót
tett ki, amely az Unió kötvénypiacának 18%-át jelentette a túlnyomó
többséget képviselı államkötvények és a kisebb részarányú pénzügyi
kötvények mellett.

b) Az amerikai jelzáloghitel-rendszer

Jelzálogkölcsön alatt az Egyesült Államokban is ingatlan vagyonnal

fedezett, elıre meghatározott törlesztéső és kamatozású kölcsönt értenek.
A jelzálogkölcsön-piac az egyik legjelentısebb amerikai hitelpiac.

Az amerikai jelzáloghitel piac egy rendkívül liberalizált, kétszintő

jelzálogpiac, hiszen a pénzügyi intézmény szintjén különválik a
jelzáloghitelezés a jelzáloglevél kibocsátójától. Ezt az teszi lehetıvé, hogy
erre szakosodott külön intézmények végzik a jelzáloghitelezık
követeléseinek felvásárlását és az erre alapozott jelzáloglevél-kibocsátást.
Az amerikai szisztéma egységes központi jelzáloghitel intézmény(ek)
létrehozását és mőködését kívánja meg. Az ilyen központi jelzáloghitel
intézmény bármely hitelintézet által nyújtott, elıre pontosan
meghatározott feltételeknek megfelelı hitelt refinanszíroz, de csak ilyen
hiteleket vásárolhat meg a bankoktól. Az amerikai rendszerben a
jelzáloghitelek csak a hozzájuk fedezetként kapcsolódó ingatlanokhoz
kötıdnek. A kihelyezı bank jelzálog követeléseit átruházhatja, így azok
egy liberalizált, másodlagos piacon önálló életre kelnek, ahol az erre
szakosodott cégek a piaci igényeknek megfelelı „csomagokat” állítanak
össze belılük, majd ezeket a „csomagokat” az értékpapír kibocsátásával
eladják a befektetıknek. A jelzáloghitel-piac nagysága miatt az így
finanszírozott magánberuházások meghatározó jelentıséggel bírnak a
gazdasági konjunktúra szempontjából.

90
A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık:
• Hitelfelvevık
• Jelzáloghitelezık
• Jelzálogkölcsön vásárlók
• Jelzálogkölcsön kezelık, jelzálogbrókerek
• Jelzálogkölcsön biztosítók

A jelzáloghitelezı:
A jelzálogkölcsön eredeti folyósítója a jelzáloghitelezı. Ilyen
tevékenységet az USA-ban kereskedelmi bankok, takarékpénztárak
(takarékszövetkezetek), jelzáloghitel – bankok, biztosítópénztárak és
nyugdíjalapok egyaránt végezhetnek. A felsoroltak közül az elsı három
intézménytípus nyújtja a jelzálogkölcsönök túlnyomó többségét.
A jelzáloghitelezı a kölcsön folyósítása után választhat, hogy
• a hitelt saját portfoliójában tartja,
• értékesíti azt egy másik befektetési intézmény részére, amely azt
egyéb hitelekkel együtt egy alapba (pool) helyezi, és ezzel fedezi
értékpapír kibocsátását (mortgage backed securities),
• saját maga bocsát ki a hitelekkel fedezett értékpapírokat.

A jelzálogkölcsön vásárlók:

A jelzálogkölcsön vásárlók között két állami, illetve több magántársaság

is megtalálható. Ez a két állami szervezet: a Government National
Mortgage Association (beceneve „Ginnie Mae”), valamint a Federal
Home Loan Mortgage Corporation („Freddie Mac”), amelynek csak a
saját szabályaikkal megegyezı, vagyis az abban megfogalmazott
feltételeknek megfelelı jelzáloghiteleket vásárolnak meg.
A jelzáloghitelek vásárlásával foglalkozó magántársaságok un. nem
konform jelzáloghiteleket is vásárolnak, de elsısorban azért, hogy
értékpapírosítva továbbadják azokat.

A jelzálogkölcsön kezelık, jelzálogbrókerek

A jelzálogkölcsön kezelık feladata a hitelekkel kapcsolatos pénzügyi

elszámolási feladatok ellátása. Ennek keretében beszedik a havi
adósszolgálati kifizetéseket, továbbítják azt a kölcsön tulajdonosának,
fizetési felhívást küldenek ki, illetve felszólítják az adóst, ha idıben nem

91
teljesít és nyilvántartást vezetnek a tartozások állásáról. A jelzálogkölcsön
kezelık általában kereskedelmi bankokhoz, takarékszövetkezetekhez
kapcsolódó intézmények, de elıfordulhat, hogy maguk a jelzáloghitel-
bankok is végeznek ilyen tevékenységet.

A jelzálogkölcsön biztosítók

A hitelezı intézmény a fizetıképesség és a fedezet alapján bírálja el a

hitelkérelmet, de emellett kikötheti kötelezıen jelzáloghitel biztosítás
megkötését is, amelynek a költségét a hitelfelvevı viseli. Jelzáloghitel-
biztosítással kormányügynökségek és magántársaságok is foglalkoznak.
A hitelfedezeti biztosításokat tekintve lehet élet- vagy betegbiztosítást
kötni a hiteltörlesztést befolyásoló váratlan problémák megelızése
érdekében. A magánbiztosítók törlesztési fedezetet is biztosítanak abban
az esetben, hogyha valaki önhibáján kívül veszíti el a munkáját, vagy
egyéb okból (pl. betegség, elhalálozás) nem tudja hitelét törleszteni.

Az amerikai piac mőködésének máig meghatározó intézményei:

• Federal Housing Administration (FHA, 1936): ez az intézmény
állami garanciát biztosít a „megfelelı” (conforming)
jelzáloghitelek számára.
• Federal National Mortgage Association (rövid nevén Fannie Mae,
1938): A Fannie Mae kezdetben kizárólag az FHA által garantált,
azaz „megfelelı” hiteleket refinanszírozott mint állami intézmény.
A Fannie Mae-t 1968-ban privatizálták.
• Federal Home Loan Bank (FHL, 1932): a takarékszövetkezeti
szektor refinanszírozására hozták létre.
• 1968-ban létrejött a Government National Mortgage Association,
azaz Ginnie Mae, az intézmények közül az egyetlen, amelyik
egyértelmően központi kormányzati, azaz állami tulajdonban van.
Az intézmény létrehozásának egyik célja az volt, hogy a Fannie
Mae korábbi szerepét átvegye.
• A privatizált Fannie Mae versenytársaként 1970-ben létrehozták a
Federal Home Loan Mortgage Corporationt, becenevén Freddie
Macet, amely a Fanniehoz hasonlóan „megfelelı” (conforming)
jelzáloghiteleket értékpapírosító, azaz fıként a másodpiacon
mőködı magánintézmény.

92
2.4.3-1. táblázat: Összehasonlítva az amerikait az európai rendszerrel a
legfontosabb különbségek a következık

Szempontok Amerikai rendszer Európai Uniós

szabályozás

A jelzáloglevél Elsısorban nem Hitelintézetek

kibocsátója bankok, hanem bocsáthatják ki
társaságok bocsátják ki,

Törvényi Kevésbé szigorúak a A hatóságok speciális

elıírások, kibocsátásra felügyeletének tárgyát
felügyelet vonatkozóan és e képezik
tevékenységet a
bankfelügyelet sem
ellenırzi,

Forrásszerzés Az elsıdleges Az elsıdleges

módja hitelnyújtó mérlegébıl hitelnyújtó mérlegében
a követelés kikerül, s a benne marad a hitel is
pénzbevétel lehetıvé és a jelzáloglevél is a
teszi az újabb jelzáloglevél
hitelnyújtást finanszírozza az újabb
hitelnyújtást.

Egyéb A piacra való ki- és

szempontok belépés egyszerőbb és
gyorsabb

A kötvénytulajdonosok
a kibocsátó csıdje
esetén elınyt élveznek.

93
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon
Az 1992-ben létrehozott Földhitelintézet Alapítvány (alapítók: Országos
Takarékszövetkezeti Szövetség, Agrobank, Mezıbank, K&H Bank)
feladata az volt, hogy a magyar mezıgazdaságban a földjelzálog hitelezés
létrehozását (jogi és intézményi hátterét) tudományos és szakmai
kutatómunkákkal elısegítse.

1996-ban a pénzügyminiszter kezdeményezésére öt bank megalapította a

Jelzálog Hitelintézet Elıkészítı Részvénytársaságot azzal a feladattal,
hogy készítse el a második világháború utáni elsı, kizárólag
jelzáloghitelezéssel és annak értékpapír-kibocsátásával történı
refinanszírozásával foglalkozó bank megalapítását és mőködésének
beindítását

1997 áprilisában a Parlament jóváhagyta a jelzálog-hitelintézetrıl és a

jelzáloglevélrıl hozott 1997. évi XXX. törvényt (Jht).

A magyar szabályozás számára elsısorban a német törvényi keretek és az

EU szabályozás szolgáltak mintául, ugyanakkor a magyar jelzálogpiac
fejlıdésével a jövıben feltételezhetı az amerikai (és egyéb nemzetközi)
gyakorlat bizonyos elemeinek átvétele.

A jelzálog-hitelintézetrıl és a jelzáloglevélrıl hozott 1997. évi XXX.

törvény (Jht.) szerint a jelzálog-hitelintézet legalább hárommilliárd forint
jegyzett tıkével alapítható szakosított hitelintézet, amelynek jegyzett
tıkéjében a Magyar Állam tulajdoni hányada meghaladhatja a
hitelintézeti törvényben egyébként meghatározott 15%-os arányt.

Tevékenységi korlátok:
• nem végezhet olyan általános banki tevékenységet, mint például a
betétgyőjtés, számlavezetés, készpénz-helyettesítı fizetési eszköz
kibocsátása, lízing, vagyonkezelés,
• csak jelzálogjoggal vagy állami készfizetı kezesség vállalásával
biztosított fedezet mellett nyújthat hitelt,
• jelzáloglevél visszavásárlására nem vállalhat kötelezettséget,
valamit a hitel elıtörlesztését és a lejárat elıtti végtörlesztését is
megtagadhatja,

94
• bankári kötelezettséget (kezesség, garancia) csak ingatlanfedezet
mellett vállalhat és csak azok részére, akiknek hitelt nyújt.
A jelzálog-hitelintézet a Jht. szerint olyan speciális tevékenységet folytató
hitelintézet, amely elsısorban pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén
lévı ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, s ehhez forrásait
jelzáloglevél kibocsátásával győjti.

A jelzálogtörvényben meghatározott jelzáloglevél bemutatóra vagy névre

szóló, átruházható értékpapír, amelyet kizárólag jelzálog-hitelintézet
bocsáthat ki.

Nem vonatkozik a jelzáloglevél nyilvános forgalomba hozatalára az

értékpapírtörvény azon rendelkezése, amely szerint kötvényt csak akkor
lehet forgalomba hozni, ha a kibocsátó már egy éve mőködik.

A jezáloglevél fıbb kellékeit – amelyek hiányában a kibocsátott okirat

nem minısül jelzáloglevélnek – a fenti törvény az alábbiakban határozza
meg:

- a jelzáloglevél elnevezés,

- a kibocsátó megnevezése, cégszerő aláírás,

- a jelzáloglevél típusának megjelölése (bemutatóra vagy névre szóló),

- a névre szóló jelzáloglevél esetén a tulajdonos megnevezése,

- a jelzáloglevél névértéke,

- a kamat mértéke és számításának módja,

- változó kamatozás esetén az induló kamatláb mértéke, a kamatláb

változásának elvei,

- a jelzáloglevél lejárata,

- a kamatfizetés és a törlesztés idıpontjai, mértéke,

- a kibocsátott sorozat össznévértéke,

- a vagyonellenır igazolása az elıírás szerint rendelkezésre álló fedezetrıl

és annak fedezetnyilvántartásba történı bejegyzésérıl.

95
A jelzáloglevél biztonsága érdekében a törvény igen körültekintı módon
határozza meg a kibocsátás feltételeit. Egy sorozatban csak azonos
jogokat megtestesítı, azonos névértékő jelzáloglevelek bocsáthatók ki. A
jelzáloglevelek nyomdai úton, vagy pedig dematerializált értékpapír
formájában is kibocsáthatóak.

A gyakorlati tapasztalatok és a módosuló piaci viszonyok megkövetelték

az 1997. évi XXX. törvény módosítását. A 2001 közepén történt
törvénymódosítás alapvetıen nem változtatta meg a jelzálog-
hitelintézetek tevékenységét, hanem több könnyítést és pontosítást
tartalmazott. A törvénymódosítás kimondja, hogy:

- önálló zálogjog fedezetével is nyújtható jelzáloghitel, (a jelzálogjoggal

biztosított követelés értékesítése esetén, a fedezet a jelzálogjoggal együtt
kikerül a hitelintézet könyveibıl, míg az önálló zálogjog fedezet nélkül is
forgalomképes a követelés értékesítése esetén, így a fedezet benne marad
a hitelt nyújtó könyveiben az eszköz oldalon, és a vásárló oldalon is
bekerül az eszköz oldalra, melyet felhasználhat további forrás szerzésre),

- elıtörlesztés is lehetséges díjfizetés ellenében,

- a legfontosabb könnyítés a földhivatali soronkívüliség elrendelése,

vagyis a jelzálogszerzıdés aláírását követı nyolc napon belül a
Földhivatal köteles bejegyezni a jelzálogjogot. (Ez jelentısen
meggyorsította a korábbi ügymenetet).

A jelzáloghitelezés elsıdleges garanciáit a biztonságos mőködés

érdekében a jelzálogtörvényben rögzített szigorú szabályok jelentik. A
jelzálog-hitelintézetek kockázatvállalási tevékenységüket a kereskedelmi
bankoktól és az egyéb szakosított hitelintézetektıl eltérı
feltételrendszerben végzik.

A jelzálog-hitelintézetek mőködésének alapvetı követelménye, hogy

teljes hitelállományukon belül a legalább ötéves lejáratú jelzáloghitelek
aránya nem lehet nyolcban százaléknál kevesebb.

A hitelezési tevékenységnél a biztonságos mőködést az a törvényi elıírás

garantálja, amely szerint a nyújtott jelzáloghitelek állománya
összességében nem haladhatja meg a fedezetül szolgáló ingatlanok
hitelbiztosítéki értékének 70%-át. A befektetık külön védelmében pedig
ha a jelzáloghitelbıl eredı tıkekövetelés, illetve visszavásárlási vételár

96
összege a fedezetül lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan
százalékát meghaladja, rendes fedezetként legfeljebb 60% mértékéig
vehetı figyelembe a jelzáloglevél mögött.
A hitelbiztosítéki érték valamely ingatlannak az óvatos becslés elvén
meghatározott értéke, amely döntı jelentıséggel bír a jelzálog alapú
hitelezési tevékenység biztosítéki rendszerében, hiszen egyrészt ez az
érték határolja be a bank lehetséges kötelezettségvállalásának mértékét,
másrészt ez nyújt biztosítékot valamely követelésre és annak járulékaira.
A hitelbiztosítéki érték megállapításának alapja a forgalmi érték, amely
háromféle módszerrel határozható meg:

A piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló értékeléskor más,

hasonló jellegő, adottságú és környezetben elhelyezkedı ingatlanok
forgalmi adatait vetik össze.

A hozamszámításon alapuló értékelés az ingatlannal kapcsolatos üzleti

tevékenység jövedelemtermelı képességét állapítja meg.

A költségalapú értékeléskor az ingatlan elméleti, újbóli létrehozásának

költségeit veszi figyelembe a bank, (ez csak termıföldnek nem minısülı
ingatlan esetén alkalmazható érékelési módszer).

A jelzálogtörvényben rögzített mértékő fedezeti érték mindenkori

biztosításának kötelezettségét rendkívül szigorú kontroll mellett kell a
banknak teljesítenie, hiszen vagyonellenıre – a Felügyelet felé fennálló
külön jelentési kötelezettség felelısségével – rendszeresen vizsgálja az
elıírt fedezetet, illetve a bank köteles teljes körő tájékoztatást adni a
kockázatvállalásai – és egyben a kibocsátott jelzáloglevelei – fedezetérıl
a sajtóban, s éves jelentésén keresztül a nyilvánosság részére is.

A vagyonellenır az a jelzálogbank által megbízott független

könyvvizsgáló társaság vagy devizabelföldi természetes személy, aki
jogosult és köteles folyamatosan ellenırizni az analitikus
nyilvántartásokban rendes, illetve pótfedezetként bejegyzett eszközökre
(zálogtárgyakra) vonatkozó adatok valódiságát, valamint a törvényben
elıírt arányossági követelmények betartását.

Rendes fedezetként a jelzáloghitelek tıke- és kamatkövetelése vehetı

figyelembe a lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értéke 60 százalékának

97
erejéig. Pótfedezet lehet, pl. az állampapír vagy más biztonságos
értékpapír.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a jelzálog-

hitelintézetek felett különleges felügyeletet gyakorol: legalább évenként
átfogó helyszíni ellenırzést végez a jelzálogbankoknál.

A PSZÁF eljárása során kiemelten vizsgálja az elıírt fedezettségi

követelmények betartását, amelyek a jelzálogbankokra vonatkozóan
speciálisak. Az általánosnál szélesebb bírság-kiszabási jogkörrel is
rendelkezik, így többek között akkor, ha a jelzálogbank az elıírt jelentési,
illetve a tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy nem a törvénynek
megfelelıen tesz eleget, ha akadályozza a vagyonellenırt
tevékenységének ellátásában, illetve megsérti a fedezeti elvet.

A jelzálog érvényesíthetısége a jelzálogbank „végsı eszköze”, melyet

akkor vesz igénybe, ha a hitelfelvevınek hátraléka keletkezik, és a
hátralék rendezésére a pénzintézet nem tud fizetési haladékot nyújtani,
mert ennek feltételei nem állnak fenn, vagy a haladék biztosítása a bank
alapvetı üzleti érdekével ellentétes.

A jelzálogbank lejárt és meg nem fizetett követeléseit a javára bejegyzett

jelzálogjog, illetve egyéb fedezetül szolgáló jogok (pl. óvadék)
érvényesítésével tudja biztosítani. Vagyis ha a kölcsönfelvevı nem fizeti
ki adósságát a hitelszerzıdés lejártakor, akkor a jelzálogként felajánlott
ingatlant egy harmadik személy részére értékesíti, vagy ı maga lép be
tulajdonosként. Ha ez „automatikusan” nem valósul meg, az adóssal
szemben felszámolási vagy végrehajtási eljárás indulhat.

Nemzetközi viszonylatban több módszer is ismert a jelzálogjog

érvényesítésére:

- a szigorú végrehajtás, amely lehetıvé teszi a hitelezınek azt, hogy teljes

jogú tulajdonosává váljon az ingatlannak, az ingatlan értékesítése nélkül,

- a bírósági végrehajtás (ez az USA-ban leggyakrabban alkalmazott

módszer),

98
- továbbá a nem bírósági végrehajtás, amely lehetıvé teszi a hitelezı
számára, hogy az ingatlan értékesítését kezdeményezze anélkül, hogy a
bírósági eljárás folyamatát végig kellene járni. (Az USA-ban és
hazánkban is megengedett, ha a szerzıdés tartalmaz erre vonatkozó
megállapítást.)
Magyarországon, amennyiben a hitelszerzıdést közjegyzı által kötötték,
a végrehajtási eljárás a bíróság ítélete nélkül is megkezdıdhet.
Egyértelmő hátrányai e megoldásnak, hogy a közjegyzıi díjak magasak,
és a folyamat idıigényes. A gyakorlatban ezt a módszert alkalmazzák a
bankok, sok esetben a közjegyzıi díjat átvállalják az ügyféltıl.

Felszámolási eljárás, ahol a hitelezık összességét nagy valószínőséggel

veszteség éri, ugyanakkor az eljárás minden fázisában lehetısége van az
érintetteknek arra, hogy egyezséget kötve az adós fizetıképességét
helyreállítsák és a felszámolási eljárást megszőntessék.
A felszámolási eljárásban – egyezség hiányában – a társaság vagyona,
illetve annak eladásából származó bevételek kerülnek felosztásra a
hitelezık között. A kielégítési sorrendben a felszámolás költségei állnak
az elsı helyen, ezután következnek a zálogjoggal, óvadékkal biztosított
követelések – ideértve az önálló zálogjogot is – a zálogtárgy (óvadék)
értékének erejéig.

A gyakorlati tapasztalatok alapján a felszámolás általában alacsonyabb

kielégítést biztosít a hitelezınek, mint a végrehajtási eljárás, költségei
lényegesen magasabbak, a résztvevık nagy száma miatt szükséges
érdekegyeztetés nehézkessé teszi a bank eljárást befolyásoló szerepét.

Egyéb biztosítékok:

Gyakori jelenség, hogy a jelzálog-hitelintézetek harmadik fél (kezes) által

nyújtott garanciák irányába tolják el a kockázatokat. Ezek a kezesek
általában magánszemélyek, akik kötelezettséget vállalnak arra, hogy
teljesítsenek az adós helyett, ha az nem tudna fizetni. A kezeseknek
magas szintő jövedelemmel és alacsony adósságszolgálattal kell
rendelkezniük. A kezes iránti igény azonban számos hiteligénylıt kiszorít
a hitelhez jutásból, így csökkenti a potenciális hitelkeresletet.

A jelzálog-hitelintézet számára a hitelezési tevékenység valóban

nagyfokú biztonságát a kormánygarancia, vagy a jelzálog-biztosítás
jelentheti.

99
Kiegészítı biztosítékot nyújthatnak az állami garanciarendszerek (pl.
Hitelgarancia Rt.), mert az általuk nyújtott, részben állami
kötelezettségvállalást jelentı garancia jól illeszkedik a hitelintézet által
kibocsátott jelzáloglevelek pótfedezetének körébe.

A jelzálogtörvény nyújtotta lehetıség alapján 2001 augusztusáig két

jelzálogbank alakult hazánkban: a Földhitel- és Jelzálogbank Rt.,
valamint a HVB Jelzálogbank Rt.

2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt.

A kétszintő bankrendszer létrehozását követıen még több évig nem
alakultak jelzálog-hitelintézetek Magyarországon. Az egyre növekvı
igény hatására 1996 októberében öt bank 65 millió forint tıkével
megalapította a Jelzáloghitel Intézetet Elıkészítı Rt-t, amelynek célja az
elsı jelzálog-hitelintézet, a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. (FHB)
megszervezése, felállítása volt.

A jelzálogtörvényt 1997 tavaszán fogadta el az Országgyőlés, így

elhárultak a jogi akadályok az új bank alapításának útjából, ugyanennek
az évnek októberében négy bank (a Magyar Befektetési és Fejlesztési
Bank Rt, a Mezıbank Rt, a Postabank és Takarékpénztár Rt, a
Pénzintézeti Központi Bank Rt) és a Pénzügyminisztérium megalapította
a Földhitel- és Jelzálogbank Rt-t. Az ÁPTF (a PSZÁF jogelıdje) az FHB
Rt. részére a mőködési engedélyt 1998 márciusában adta ki, így az FHB
megkezdhette üzleti tevékenységét.

Az FHB jegyzett tıkéjéhez alapításakor a legnagyobb összeggel, 1,45

milliárd forinttal a Magyar Fejlesztési Bank, 1,1 milliárd forinttal pedig a
Pénzügyminisztérium járult hozzá. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. 300,
a Mezıbank 100, a Postabank 50 millió forintot adott. Így az FHB 3
milliárd forintnyi jegyzett tıkéjébıl 2,55 milliárd forintot (85%) közvetve
vagy közvetlenül az állam vállalt magára.

A bank alaptevékenysége az ingatlanon nyugvó jelzálogjog fedezete

mellett nyújtott hosszúlejáratú hitelezés, melynek refinanszírozására
jelzálogleveleket bocsát ki és hoz forgalomba. Tevékenységében jelenleg
a lakásfinanszírozás, s azon belül az állami támogatások közvetítése
dominál.

100
Az alapítástól eltelt idıszakot figyelembe véve az FHB továbbra is
túlnyomó többségben a Magyar Állam tulajdonában van, amely
részesedése közvetlenül 56,1%, közvetve 100%. Résztulajdonos a
Magyar Fejlesztési Bank Rt. 35,4%-kal, valamint az FHB, aki 8,5 % saját
részvényt vásárolt vissza.

A bank tıkehelyzete a tulajdonos tıkeemelési döntéseivel hosszú távra

megnyugtatóan rendezıdött. A tıkeemelések hatására 2000. december
31-én a bank jegyzett tıkéje 4,1 milliárd forint, a saját tıke értéke 5,844
milliárd Ft, a szavatoló tıke értéke 6,059 milliárd Ft volt. A tıke-
megfelelési mutató 60%, ezzel jelentısen túlteljesítette a törvényben
meghatározott minimumot.

A jelentıs üzleti „felfutást”, az állami támogatásban részesülı

lakáshitelek iránti megnövekedett igényeket mutatja, hogy a
mérlegfıösszeg meghaladta a 20,2 Mrd Ft-ot azáltal, hogy 2000-ben 2,3-
szeresére nıtt.

Az eszköznövekedés a hitelportfolió minıségének megırzésével párosult.

Az ügyfelek 86 %-a az öt osztályos besorolásban az elsı három
kategóriába tartozik. A problémás minısítettség a portfolió 6,5%-a alatt
van.

A bank hitelpolitikájának középpontjában a lakáscélú ingatlanok

fejlesztésének és vásárlásának finanszírozása állt. A bank fı tevékenysége
ennek megfelelıen az államilag támogatott lakáshitelek folyósítása, a
vállalkozói lakásépítés hitelezése és a lakáshitel követelésvásárlás volt.

Az FHB 2000. évre elhatározott stratégiai feladatai a következık voltak:

- a piaci részesedés növelése a hazai lakossági lakáshitelezésben és a

lakásépítési célú projektfinanszírozásban, az állami támogatások minél
szélesebb rétegek felé közvetítése,

- a lakossági ügyfélkör bıvítése a középrétegek irányába,

- lakáscélú hitelek felvásárlása (konzorciális hitelezés) a kereskedelmi

bankoktól,

- az FHB hosszú távon nyereségessé tételének megalapozása.

101
Az FHB 2000-ben alapvetıen megváltoztatta értékesítési politikáját, s
fokozatosan építette ki partnerhálózatát. A 142 munkatársból álló banki
létszám mellett az értékesítési politika három fontos összetevıje:

A konzorciális együttmőködési konstrukcióban egyes kereskedelmi

bankok (CIB, Konzumbank, K&H, MKB, Erste Bank, Inter-Európa Bank,
Postabank és Budapest Bank) az FHB Rt.-vel közösen hiteleznek,
megosztva a hitelkockázatokat.

Ügynöki együttmőködés: ennek keretében a biztosító társaságok (pl.

Hungária) és a takarékszövetkezetek az FHB ügynökeiként akvizíciós
(ügyfél-szerzési) és ügyfél-tájékoztatási tevékenységet látnak el.

Az ország nyolc nagyvárosában FHB Területi Koordinációs Irodái

mőködnek, fı tevékenységük az összehangolás és kapcsolattartás.

Az FHB a piaci részesedések növelése és a stratégia minél gyorsabb

megvalósítása érdekében 2000-tıl több új, állami kamattámogatású
termékkel jelent meg a piacon.

A bank hitelportfoliójában 2000 végén összesen 15,6 Mrd Ft

kötelezettségvállalás állt fenn, mintegy 3700 db szerzıdés alapján, amibıl
14,0 Mrd Ft ügyfelekkel szemben fennálló tıkekövetelés. Az FHB
ügyfelei döntı többségükben (84%-ban) magánszemélyek.

A bank fenti kintlévıségeit 41,9 milliárd Ft hitelbiztosítéki értékő

ingatlan fedezte. A fedezettség így átlagosan 269%. A kihelyezések
négyötödénél a hitelbiztosítéki érték meghaladja a fennálló követelések és
kötelezettségvállalások több mint kétszeresét, csupán a portfolió három
százalékánál alacsonyabb a fedezettség, mint 150%. A törvényi
elıírásokat messze túlteljesíti a bank.

A kihelyezések forrásszükségletét az FHB elsısorban a tıkepiacról, a

számára fı forrásszerzési lehetıségként biztosított jelzáloglevél
kibocsátási tevékenységgel biztosítja. A bank mőködésének elsı három
évében tíz zártkörő sorozatot bocsátott ki, 2000 negyedik negyedévétıl
megindult a nagyobb össznévértékő, likvid, nyilvános sorozatok
forgalomba hozatala.

A Bank 2001 augusztusáig négy jelzáloglevelet bocsátott ki, ezek

mindegyikét bevezették a Budapesti Értéktızsdére.

102
Az Európai Jelzálogszövetség 2001. november 29-én megtartott
közgyőlésének döntése nyomán az FHB a szervezet társult tagja lett.

2003 májusában a kormány a részvények egy részének tızsdei úton való

értékesítése mellett döntött, a bank saját tıkéjének 53,2%-a azonban
állami tulajdonban maradt.

2003 júliusában az FHB lebonyolította elsı, 75 millió eurós nemzetközi

kötvénykibocsátását. A forgalombahozatal strukturált finanszírozás
keretében zajlott le. A tranzakció utóbb az Emerging Europe címő neves
pénzügyi szaklap “Legjobb kelet-európai strukturált kibocsátás”
elismerésében részesült.

2003 májusában a kormány döntött az FHB részvényeinek tızsdei úton

történı értékesítésérıl, majd ezt a döntését júliusban tovább konkretizálta:
a részvények 50%-a plusz egy szavazat állami kézben marad és a többi
részvényt kínálja fel még ebben az évben az ÁPV Rt. megvételre.

2003 novemberében bevezették a budapesti tızsdére az FHB részvényeit.

A papír nyitó árfolyama 4300 forint volt.

2006 februárjában a bank igazgatósága új üzleti stratégiát fogadott el. Az

új stratégia részeként az FHB bankcsoporttá alakult. 2006-ban megalakult
az FHB Kereskedelmi Bank Zrt., az FHB Szolgáltató Zrt., az FHB
Ingatlan Zrt. és az FHB Életjáradék Zrt.

2007. augusztus 29-én lezajlott az FHB privatizációjának második

szakasza. Az állam több mint kéttucat hazai és nemzetközi intézményi és
pénzügyi befektetınek értékesítette a bankban meglévı 50% +1
szavazatnyi többségi tulajdoni hányadát.

Az FHB egyre inkább önálló szereplıként jelenik meg a piacon, a korábbi

refinanszírozó szerepe egyre inkább háttérbe szorul.

103
2.4.6 Az UniCredit Jelzálogbank Zrt. (régebben: HVB
Jelzálogbank Rt.)
A HVB Jelzálogbank Rt. Németország második és Európa harmadik
legnagyobb bankjának, a HVB Group-hoz tartozó Hypo Vereinsbank AG.
München-nek a 100%-os magyarországi leányvállalata.

A HVB Group-ba 2000. július végén integrálódott a Bank Austria. Az

ügyletbıl adódóan a HVB bankcsoport közös mérlegfıösszege 2000. év
végén 716,5 milliárd eurót ért el, ezáltal Európa három legnagyobb
bankjához tartozik.

A HVB Jelzálogbankot 1998-ban alapították, mőködését 1999

augusztusában kezdte meg, elsısorban a nem pénzügyi vállalati
jelzáloghitelek finanszírozására hozták létre, a lakossági hitelezés
felfutásával azonban a HVB Jelzálogbank is belépett a lakáshitelek
finanszírozásáért folytatott versenybe, és az anyabankon kívül több
kereskedelmi bankkal is partneri szerzıdést kötött. Jelzáloglevél piaci
részesedése azonban dinamikus növekedési üteme ellenére is csak 5%
körüli.

A 2000. üzleti év végén (az Éves Jelentés adatai szerint) a HVB szavatoló
tıkéje 3,514 millió Ft-ot tett ki, tıkemegfelelési mutatója 95,15% volt, s
ez által magasan a törvényi 8%-os érték fölött áll. A Bank 22 munkatársat
foglalkoztat.

A Bank az alapítása óta eltelt harmadik évben, vagyis 2000-ben is

megırizte eredményességét. A portfolió összetétele az üzletpolitikának és
az óvatos kockázatvállalásoknak köszönhetıen jó minıségőnek
mondható.

A lakásfinanszírozási üzletágban a HVB ügyfélköre gyorsan fejlıdött, az

átlagos hitelösszeg 7 millió forint volt. A Bank további megcélzott
ügyfélkörét jelentik a bel- és külföldi ingatlanbefektetık és
ingatlanfejlesztık. Portfoliója a magánügyfelek részére nyújtott hiteleken
túl kizárólag kereskedelmi célú ingatlanokból tevıdik össze. Több nagy
volumenő ügyletet konzorciális keretek között az anyabankkal, a Hypo
Vereinsbank Hungária Rt-vel közösen valósít meg.

104
A HVB jelzáloglevél-kibocsátásának elıkészítése 2000-ben kezdıdött
meg. Elsı kibocsátásuk 2001. második negyedévében valósult meg. A
HVB Jelzálogbank 2001 augusztusában zárt körben intézményi
befektetıknek 1-1,5 Mrd Ft névértékő, ötéves futamidejő, változó
kamatozású jelzáloglevelet bocsátott ki. A hozam a kibocsátást megelızı
három diszkont-kincstárjegy aukció súlyozott átlaga plusz 80 bázispont
felár.

2005. évet megelızıen az üzleti ingatlanfinanszírozást hazánkban

leginkább csak a HVB gyakorolta.

2005-ben ezen területen nıtt legdinamikusabban a hitelállomány, 2004-

hez képest 50%-kal. Ekkor a hazai jelzálogpiacon a harmadik szereplı
volt, 5,6%-os piaci részesedéssel. A bank teljes jelzálogbanki portfoliója
85,4 Mrd Ft volt 2005. december 31-én.

2005-ben az UniCredit Bank felvásárlási ajánlatot tett a HVB – BA/CA

pénzügyi csoportra, melynek eredményeként 2007-ben a HVB-nek 100%-
os tulajdonosa lett. Ezzel a lépesével az UniCredit Bank kelet, -közép, -
dél európai térség legnagyobb pénzintézeti befektetıjévé vált.

2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt.

Az OTP Jelzálogbank Zrt.-t 2001-ben a forrásoldali támogatású hitelek
nyújtására alapította az OTP Bank annak érdekében, hogy ügyfelei
számára elérhetıvé tegye a lakásszerzéshez kapcsolódó támogatások
teljes körét, és kihasználja a lakástámogatási rendszerbıl adódó üzleti
lehetıségeket.

A hazai jelzálog-hitelezési piacon harmadikként kezdte meg a mőködését

2002. február 1-jén az OTP Bank új, saját jelzáloghitel-intézete, amely
már mőködésének elsı évében piacvezetıvé vált, az általa kibocsátott
jelzáloglevelek összértéke több mint másfélszerese volt a másik két
jelzálogbank által kibocsátott értékpapír állománynak. Az OTP
Jelzálogbankot az OTP Bank alapította, annak érdekében, hogy a
háztartási szektorban elért piacvezetı szerepét erısítse, és egy igen
kedvezı forrásbevonási lehetıség mellett minél egyszerőbben és
olcsóbban jusson hozzá a támogatási rendelet által a jelzáloglevél-
finanszírozáshoz kötött támogatásokhoz. Az OTP Jelzálogbank kizárólag

105
az OTP Bank hálózatán keresztül, konzorciális formában hitelez 2002
áprilisától.

OTP Jelzálogbank esetében az anyabanki finanszírozás fontos szerepet

kap, OTP Jelzálogbank minısítése révén közvetlenül külföldön is bocsát
ki értékpapírokat, a külföldi tulajdonban levı jelzáloglevelek aránya
megduplázódott, 26%-ról (2003. december) 52%-ra (2005. június)
emelkedett.

2004-ben, a lakosságot megcélzó, új konstrukció a piacon az OTP

Jelzálogbank „fordított lakáshitel” jellegő értékpapírja, aminek az a
különlegessége, hogy a tıke visszafizetésére nem egy összegben, a
futamidı végén, hanem annuitásos formában, a kamattal együtt, havonta
kerül sor.

Az OTP Jelzálogbank jelzáloglevelei 2002 decemberében a tızsdére is

bevezetésre kerültek.

2006-tól az OTP Jelzálogbank már saját hatáskörben végzi az ingatlanok

érték-megállapítási folyamatának teljes vertikumát és mára az átalakított,
modern alapokra helyezett ingatlanértékelés a hitelezési tevékenység
hatékony segítıjévé vált.

A Jelzálogbank adózott eredménye 2007-ben meghaladta a 2,9 milliárd

forintot, mérlegfıösszege december 31-én 1.237,5 milliárd forint volt.

Az OTP Jelzálogbank, az OTP Bank és az OTP Lakástakarékpénztár

együttes lakossági hitelállománya 2008. december végén 2.170 milliárd
forint volt. A deviza hitelállomány jelentıs növekedése folyamatosan
szükségessé teszi hosszú távú devizaforrások bevonását. Ennek érdekében
a 2007-ben felállított nemzetközi jelzáloglevél kibocsátási program 2008
év elején megújításra került, 2008 márciusában 1 Mrd EUR névértékő
jelzáloglevél került forgalomba hozatalra. Az év során tovább folytatódott
a lakossági jelzáloglevelek kibocsátása, ami az év végén Bankcsoporton
belüli finanszírozással kiegészülve folyamatosan biztosította a társaság
forint forrás szükségletét. A kibocsátások folyamatosságának biztosítása
érdekében augusztusban új multidevizás hazai jelzáloglevél program
került felállításra.

Az OTP Jelzálogbank adózott eredménye 2008-ban meghaladta a 18

milliárd forintot.

106
A társaság piaci részaránya, a három magyarországi jelzálog-hitelintézet
között, mind a kibocsátott jelzáloglevelek állománya (70%), mind, a
jelzáloghitel-állomány vonatkozásában (67%) nıtt az év végére.

Az OTP Jelzálogbank volt az a speciális hitelintézet a magyar piacon,

amelyik a „semmibıl” 3 év alatt – 2003 végére – az ország 7. legnagyobb
hitelintézetévé nıtte ki magát az akkor nagyon jelentıs, közel 700
milliárdos mérlegfıösszegével, ami az elızı évi eszközállomány
megháromszorozását jelentette. Ennek a „csodának” egyszerő volt a
magyarázata: az OTP Jelzálogbank fokozatosan átvette az OTP Bank
lakossági jelzálog-finanszírozását, sıt, a késıbbiekben az „anya” az általa
korábban kibocsátott jelzáloghiteleket is átszerzıdte a „leányra”. A
jelzáloglevelek valójában csak az állami kamattámogatás realizálására
szolgáltak, ekkoriban a csoportnak még nem volt szüksége ténylegesen
hosszú távú, olcsó finanszírozásra, ezt az OTP Banknál elhelyezett, olcsó
lakossági betétek biztosították.

Átalakult az OTP Bank/OTP Jelzálogbank modell is, ami nem elsısorban

a devizaalapú hitelek elterjedésével, hanem az OTP-csoport dinamikusan
meginduló terjeszkedésével függött össze. A terjeszkedéssel
párhuzamosan, a csoport számára ma már tényleges, hosszú lejáratú, más
külsı forrásnál olcsóbb finanszírozási forrást jelentenek a Jelzálogbank
jelzáloglevelei.

2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi

Az eddigiekben röviden bemutattuk a kizárólag jelzálog-hitelezéssel
foglalkozó három magyar bankot, de a piaci körkép ennél jóval
gazdagabb. Ezen túlmenıen lakás-, továbbá jelzálog-hitelezéssel több
kereskedelmi bank, néhány biztosító saját pénzügyi vállalkozása, számos
takarékszövetkezet, hitelszövetkezet és pénzügyi vállalkozás is
foglalkozik.

A jelzáloghitel-kínálat összehasonlításakor nemcsak a kamattal és a

kezelési költséggel, hanem a hitelbírálati, ingatlanérték-becslési,
ügyintézési és közokiratba foglalási díjjal, valamint a rendelkezésre
tartási, ill. folyósítási jutalékkal kell az ügyfeleknek számolniuk.

A jelzálogbankok szempontjából a 2001. évi támogatási rendelet áttörést

jelentett. A lakossági hitelezés kiaknázatlan lehetıségei, az alacsony

107
eladósodottság, a kedvezı lakáshitel feltételek keresletgeneráló hatása
valamint, az állami forrás oldali támogatásának eredményeként a bankok
figyelmüket a lakossági és ezen belül is az ingatlan célú termékekre
fordították. A támogatási rendelet hatására a jelzálogbankok kiemelkedı
szerephez jutottak a jelzáloghitelezésben, mivel Magyarországon az a
speciális megoldás született, hogy a kormányzat a támogatások egy részét
a jelzáloglevél alapú finanszírozáshoz kötötte (forrásoldali támogatású
hitelek). A támogatások részben jelzáloglevelekhez kapcsolása
következtében a kereskedelmi bankok csak jelzálogbanki refinanszírozás
útján tudtak a forrásoldali kamattámogatásokhoz hozzájutni, ami jelentıs
hatást gyakorol a verseny mértékére is. A saját hitelt is nyújtó
jelzálogbankok, és azok a kereskedelmi bankok, amelyek saját
jelzálogbankkal rendelkeztek, az olcsóbb finanszírozás révén elınybe
kerültek a többi bankkal szemben.

A 2001. évi kormányrendelet meghatározta az állami kamattámogatás

mértékét és formáját, ez szabta meg, hogy a jelzáloglevéllel történı
finanszírozáshoz milyen kamattámogatás járul annak érdekében, hogy az
ügyfélnek nyújtott kamatot alacsonyan lehessen tartani. A
kamattámogatás valójában egy erısen piactorzító monetáris politikai
lépés és egy jövedelemelosztást módosító fiskális lépés együttesének
tekinthetı. A lépés a lakáspiac feléledéséhez vezetett, növelte az új
lakások keresletét, de alapvetıen a használt lakások piacát mélyítette el.
2003 elsı negyedévében a magyar háztartások – talán az egész világon
egyedülállóan – nettó hitelfelvevıvé váltak. Ezzel egy idıben a
kamattámogatásra fordított költségvetési kiadás is radikális növekedésnek
indult, a hitelállomány bıvülésével párhuzamosan évrıl évre
megduplázódott.

A jelzáloghitel-piac fejlıdésének elsı szakaszában (2000-2003) a

jellemzı a jelzáloghitelbankok általi refinanszírozás volt. 2001-2003-as
idıszakban a kamattámogatáson osztoztak a jelzálogbank, a kereskedelmi
bankok és az ügyfelek.

A növekedés a földhitelezés területén nem mondható el, melynél a

nagyon alacsony hitelkereslet, a jelzáloghitelek felvételét serkentı állami
támogatások valamint a szektor átfogó korszerősítésének hiánya
mindmáig fennmaradt.

A kereskedelmi bankok refinanszírozása két formában történhetett: az

egyik mód a konzorciális hitelezés, amikor a jelzálogbank a

108
jelzálogfedezet mellett nyújtott hitelt teljes egészében átveszi a
kereskedelmi banktól, a másik megoldás pedig az önálló
zálogjogvásárlás, amikor csak a jelzáloghitel mögött álló zálogjog került
át a jelzálogbankhoz, valójában nem a hitelt, hanem az önálló
jelzálogjogot refinanszírozta a jelzálogbank, mert így a hitel a
kereskedelmi bankok mérlegében maradt.

A támogatási rendszer hatására a jelzálogbankok hitelállományához

igazodva a kibocsátott jelzáloglevelek volumene is látványosan
növekedett, 2005 júniusában a forgalomban levı jelzáloglevelek értéke
már meghaladta az 1260 milliárd forintot.

A támogatási rendeletnek a jelzáloghitel-termékek keresletére és

közvetetten a jelzáloglevél alapú finanszírozásra gyakorolt hatása
következtében a szabályozási környezet változása kiemelt kockázatot
jelent a szektornak. A támogatási rendszert 2003 júniusában, és 2003
decemberében jelentıs mértékben szigorították, a rendelet
hatálybalépésével visszaesett a támogatott (elsısorban a használt lakás
vásárlásához kapcsolódó) lakáshitelek folyósítása.

A 2003. decemberi módosítás hatására a bankok egy új terméket

fejlesztettek ki jövedelmezıségük fenntartása érdekében, a devizaalapú
jelzáloghitelt. Ezeknek a hiteleknek a finanszírozása azonban jellemzıen
nem jelzáloglevél alapú forrásokból, hanem saját vagy bankközi
forrásokból történik, ami csökkentette a jelzálogbankok refinanszírozó
szerepét. Az alacsony, és stabil deviza alapkamatoknak, valamint ez
idıszakban jellemzıen kedvezı devizaárfolyamoknak köszönhetıen
versenyképes konstrukciókat tudtak az ügyfeleknek kínálni a bankok,
nem voltak rászorulva a jelzálogbankok közremőködésére sem, hiszen az
alacsony forrásköltségő devizahiteleken is jelentıs kamatmarzsot tudtak
realizálni.

A banki verseny erısödésével az értékesítési csatornák is bıvültek: a

fiókhálózatra alapozott értékesítés mellett egyre nagyobb teret nyert az
ügynökökön keresztüli értékesítés. Az ügynök ezen a piacon sem igazán
érdekelt a minıség biztosításában, de a végsı hitelminıséget a bank
scoringrendszere biztosítja.

2008. december 31-én a lakáshitelek állománya 3875 milliárd Ft volt –

ami a GDP több mint 14%-ának felel meg –, ennek 61%-át a devizaalapú
lakáshitelek tették ki. 2002-tıl az állomány összege folyamatosan

109
emelkedik. Hat év távlatában a legdinamikusabb növekedés 2002 és 2003
között történt, akkor egy esztendı alatt az állomány megduplázódott. A
bankok által 2004-ben bevezetett devizahitelek száma és összege szintén
jelentısen nıtt: 2004-ben az összes hitelállomány összegének egytizedét
sem érte el, 2008-ra meghaladta a 60%-ot. A 2007. végi állapothoz képest
2008. december végére a teljes hitelállomány összege közel 25%-kal, a
devizaalapú állományé 62%-kal emelkedett. 2005 elején 35 milliárddal,
addig 2008 közepén már 100 milliárd forinttal emelkedett havonta a teljes
jelzáloghitel. Fontos kiemelni azonban, hogy a jelzáloghitelezés
állománya nagyon alacsony szintrıl kezdett gyorsan növekedni, és még
mindig elmarad a fejlett országok hasonló értékétıl. Míg 2003-ban 2%,
addig 2006-ban 13% és 2007-ben 17% volt a jelzáloghitelek GDP-hez
viszonyított aránya Magyarországon. Összehasonlításképpen: a
jelzáloghitelek GDP-hez viszonyított aránya az eurozónában 50%, míg az
Egyesült Államokban 80% körüli volt

A refinanszírozást a legtöbb szereplı számára a 2004 elıtt meghatározóan

a jelzálogbankok jelentették, 2004-tıl a külsı pénz- és tıkepiacok
jelentik. A magyar jelzálogpiacon jelenleg még az európai átlagnál is
sekélyebb a végsı soron hosszú értékpapírokkal finanszírozott piaci
szegmens, a jelzálogkötvények a jelzáloghiteleknek csupán 20%-át
finanszírozzák.

110
111
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk

Tartalomjegyzék
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112
2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113
2.5.2 Német modell 116
2.5.3 Angolszász modell 117
2.5.4 Francia modell 118
2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének
általános jellemzıi 119
2.5.6 Lakáslízing 124

112
A modern állam elengedhetetlen kötelezettsége bizonyos jóléti funkciók
ellátása, így már nagyon régi idıktıl fogva foglalkoznak a kormányok
többek között az adott ország lakásállományával. Ennek okai részben
közgazdaságiak, részben szociálisak. Egyrészt egy ország lakásállománya
a nemzet vagyonának része, ennek bıvítése gazdasági értelemben
multiplikátor-hatású, másrészt e vagyonelem biztosítja a lakhatási
feltételek biztosítását, a társadalmi egyenlıség szolgálatát. Mindenkinek
közös érdeke e vagyonelemek bıvítése és a lakástulajdonhoz,
lakásbérlethez való hozzájutás redisztribúciós eszközökkel történı
támogatása. A modern polgári államok jelentıs összegeket költenek rá, az
Európai Uniós átlag jelenleg kb. a GDP 1,5-2%-a.

A mindenkori kormányoknak el kell dönteniük, hogy milyen formában

támogatják az állampolgárok lakáshoz jutását, ugyanis folyó
bevételeikbıl, és megtakarításaikból a lakásvásárlás egyszeri nagy
költségét kevesen tudják kifizetni. A lakáspolitikai célkitőzések
elérésének eszközei nagyon sokfélék lehetnek, például kamattámogatás,
törlesztési támogatás, banktámogatás, adókedvezmények, garancianyújtás
(pl. fecskeház program), költségek mérséklése (forgalmi adó visszatérítés,
illetékcsökkentés), kedvezmények (pl. gyermekek után,
mozgáskorlátozottaknak).

2.5.1 A magyarországi lakáspiac

Magyarországon az 1960-as évektıl figyelhetı meg a lakáshiány
kialakulása. Ennek megoldására növelték az építésre fordított állami
lakáskiadást, felgyorsult a bérlakásépítés, középpontba került a saját
tulajdonú építés támogatása. A lakások számának mennyiségi növekedése
volt a cél, azaz a lakosság gyors lakáshoz juttatása, de az elkészült
lakások minısége, majd késıbbi korszerősítése, felújítása már nem volt
fontos. A „vélt” megoldást a paneltechnológia megjelenése jelentette. Az
1971-es évben került bevezetésre a szociálpolitikai kedvezmény és a
kamattámogatás mellett nyújtott lakáskölcsön, illetve a kamatmentes
munkáltatói kölcsön. A szociálpolitikai kedvezmény, bár az óta több
változtatáson is keresztülment, napjaink lakástámogatási rendszerének is
egyik alapelemét képezi. Az építési csúcs 1975-ben volt, akkor 99.588 új
lakást építettek. 1989-re a lakásokkal kapcsolatos költségvetési
támogatások már elérték a magyar GDP 6%-át.

113
A rendszerváltás után teljesen más kép alakult ki a lakáspiacon: az állam
kivonult a lakásépítésekbıl, a kamatok piaci alapokra helyezıdtek (magas
kamatszint alakult ki), a támogatási rendszer három pilléren nyugodott: a
vissza nem térítendı támogatásokon, a törlesztési támogatáson és a
kamatmentes hiteleken. A vissza nem térítendı támogatások körébe
tartozott a szociálpolitikai segély, a fiatalok otthonteremtési támogatása,
illetve az önkormányzati- és vállalati hitelek. Az állami kivonulás
világosan látszik abból, hogy az állami lakásépítés részaránya 1991-ben
4,7%, míg 1995-ben már csak 0,7% az össz-lakásberuházásból, a többi
magánberuházás. 1999-ben már csak 19.287 új lakás készült.

A lakásbérlés és a lakástulajdonlás egy egészséges lakásrendszerben,

idıben egymást követı állapotok. A valóságban azonban ez nem mindig
mőködik így. Sajnos Magyarországon sem igazán alakult ki a bérlakás
intézménye, illetve a legkisebb bérlakás-szektorral rendelkezı országok
közé került (nálunk ez az arány kb. 8%). Ennek legnagyobb vesztesei a
saját lakással nem rendelkezı, többnyire pályakezdı fiatalok.

A rendszerváltás után nagyon gyorsan átalakult az ingatlanpiac, a nagy

építıipari vállalatok felbomlottak, privatizálták ıket, liberalizálták az
addig gyakori hiánnyal küszködı építıanyag kereskedelmet, jelentıs
mértékő volt a lakásprivatizáció. Azonban ez az átalakulási folyamat nem
volt gördülékeny, visszaestek a lakásépítések, a lakásállomány állapota

114
romlott, megmaradtak és súlyosbodtak a felújítás problémái. A
válságjelenségek között a legfeltőnıbb a hitelek szerepének a csökkenése
volt. A lakáshitelek szerepe a finanszírozásban az 1990-es években nem
egyszerően alacsony volt, hanem gyakorlatilag a nullára esett vissza. A
lakáshitelezés a kilencvenes években komoly válságba került, ami abból
látszik, hogy a hitel/beruházás arány 22%-ról 3%-ra esett vissza.

Ennek nem túl rózsás helyzetnek a megoldására született 1996-ban a

lakástakarékpénztárakra vonatkozó törvény. A törvény hatályba lépése
után, 1997 tavaszán megalakult az elsı három lakás-takarékpénztár: a
Lakáskassza Elsı Általános Lakástakarék-pénztár (névváltozás után
Lakáskassza-Wüstenrot Rt.), a Fundamenta Magyar-Német Lakás-
takarékpénztár Rt. és az OTP Lakás-takarékpénztár Rt. (Ez a piac mára
kétszereplıssé vált.) 1998-ban a pénztárak mőködését befolyásoló
tényezı volt, hogy az állami támogatás 40%-ról 30%-ra csökkent, ami
megnehezítette a lakáspiac mőködését.

Több mint egy évtizedes szünet után került sor az új hiteltámogatási

forma bevezetésére is, 2000-tıl kamattámogatást lehetett igénybe venni
az új építéső lakásokhoz felvett jelzáloghitelekre. Az elsı kormányzati
lépések – amelyek csak az új építéső lakásokat támogatták – az EU
számos országához hasonló jelzálogpiac kialakulása felé mutattak, a
piacon a hosszú távú, fix kamatperiódusú, nem elıtörleszthetı
jelzáloghitelek váltak meghatározóvá, ezzel együtt megjelent az
ingatlanárak nagymértékő drágulása is. A növekedés további élénkítése
érdekében a kormányzat – bár kisebb mértékben, de – a támogatásokat
kiterjesztette a használt lakásokra is.

A kormányzati lépések, a kedvezı makrogazdasági környezettel együtt a

lakáshitelek fokozatos növekedéséhez vezettek, pl. 2001-ben havonta
átlagosan 15 milliárd forint hitelt folyósítottak a bankok. A kezdıdı
növekedés ellenére azonban az év végére a lakáshitel-állomány nem
haladta meg a GDP 2%-át.

2003-tól szigorították a lakáshitel felvételének és folyósításának

feltételeit. A szigorítás elsıdleges célja a kamattámogatásra fordított
költségvetési kiadások csökkentése volt. Az alacsonyabb támogatásoknak
köszönhetıen egyszerre csökkent a hitelnyújtó bankok profitja, és
emelkedett a háztartások kamatterhe. A szigorítás és a magas
hozamszintek természetes következménye volt, hogy az állami
támogatásos hitelek folyósítása jelentıs mértékben csökkent 2004-ben.

115
Ezzel párhuzamosan azonban új termékként megjelent a piacon a
devizaalapú lakáshitel. A magas forintkamatok miatt egyre több háztartás
választotta az alacsonyabb nominális devizakamatot, a meglévı
árfolyamkockázat ellenére is. A lakástakarékpénztárak, is megjelentek a
devizahitelekkel kombinált elıtakarékossági formákkal.
Magyarországon jelenleg kb. 4 millió lakás található, a lakások
átlagéletkora 100 év, így a 100 év alatti megújuláshoz évente 40 ezer új
otthonnak kellene felépülnie és ezzel még csak a jelenlegi szint tartható
fent.

A lakástakarékpénztárak kialakulása.

A lakástakarékpénztáraknak három fı modellje alakult ki Európában: a

német, az angolszász és a francia modell.

2.5.2 Német modell

A lakástakarékpénztár Németországban már régóta elterjedt finanszírozási
forma. A kollektív elıtakarékosság elvében rejlı lehetıségeket
felismerve, az elsı német lakástakarékpénztárat még 1885-ben (a
magyarországinál 102 évvel korábban) alapították Bielefeld városában,
„Mindenki Építési Takarékpénztára” elnevezés intézményként.
A lakáskölcsön folyósítása más betétes megtakarításából, illetve a már
hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl történik. A közös cél – lakáscél
megvalósítása, finanszírozása – érdekében történı összefogás alapozza
meg a lakástakarékpénztár mőködését. Tehát a német pénztárak un. zárt
rendszerben mőködnek, azaz csak azok kaphatnak hitelt, akik már
korábban betétet (megtakarítást) helyeztek el a lakástakarékpénztárnál. Ez
adja a rendszer biztonságát, és ezzel együtt egy sajátos finanszírozási
körforgás jön létre. Amennyiben a betétekbıl, az állami támogatásból, a
lakáskölcsönök tıketörlesztésébıl álló kiutalási összeg nem elegendı az
összes hiteligénylı kérelmének teljesítésére, a megtakarításaik alapján
sorba állított ügyfelek egy részének várnia kell a kiutalásra. Lakás-
elıtakarékossági konstrukcióval kizárólag az e célra létrehozott
intézmény foglalkozhat.
A napjainkban is mőködı zárt lakástakarékpénztári rendszer elsı formái
azonban „csak” 84 éve, az 1920-as évek elejétıl mőködnek
Németországban.

116
A német lakástakarék-rendszer igyekszik elválasztani a lakáshitel-piacot a
pénzügyi piacok többi részétıl. A rendszer gyakorlatilag zárt, a
kölcsönkért kiutalható összeget a felhalmozott elızetes megtakarítás
függvényében határozzák meg, csak az állami támogatás folyik be a
rendszerbe a megtakarításokon, illetve korábbi hitelek törlesztı részletein
kívül. A zárt rendszer elınye, hogy lehetıvé teszi az infláció, illetve a
pénz- és tıkepiac alakulásától független fix kamatlábak alkalmazását
mind a betéteknél, mind a hiteleknél. A betét- és hitelösszegeket a zárt
rendszer esetében csak lakáscélra lehet felhasználni. Mivel a betéti és
hitelkamat szintje rögzített, egy ilyen rendszer csak stabil gazdasági-
pénzügyi viszonyok között mőködıképes, hiszen bizonytalan, változó
környezetben, ahol a kamatszint folyamatosan változik, csak állandó
magas állami támogatással érhetı el a likviditás alapját képezı betétek
folyamatos elhelyezése. A kialakult lakástakarékpénztári rendszer német
nyelvterületen ma is igen elterjedt, és nagy népszerőségnek örvend, a
hitelek kb. 10%-át nyújtják. Ma már Németországban a
lakástakarékpénztárak szerepe olyannyira megerısödött, hogy
elképzelhetetlen lenne az ingatlanpiac nélkülük.

2.5.3 Angolszász modell

Hasonló intézményi háttér kialakulása Angliában már a XIX. század
közepén megkezdıdött, az úgynevezett „Building Society” (azaz építési
társulás) néven.
Az építési társaságok megtakarítási számlával rendelkezı tagjai, illetve
jelzáloghitel-felvevıi a „közgyőlésen” szavazati joggal rendelkeznek.
Minden tagnak egy szavazata van, függetlenül a befektetett összeg illetve
a hitel nagyságától. Az építési társulás igazgatóságának a felelıssége a
megfelelı mőködés biztosítása, a stratégiák kidolgozása. A társulások
abban különböznek a bankoktól, hogy nem vállalkozási formában
mőködnek, nincsenek bejegyezve a tızsdén, így nem a tulajdonosok
érdekei vezérlik, nincs kinek osztalékot fizetni. Mindez alacsonyabb
költséggel való mőködést tesz lehetıvé számukra, jelzáloghiteleik
olcsóbbak, „betéti” kamataik magasabbak versenytársaikénál.
Az 1990-es évek második felében változás történt az építési társulások
piacán. Több nagytársulás bankká alakult. Ezzel költségesebbé vált
mőködésük, amelynek eredményeképpen kamatlábaik tekintetében
korábbi versenyelınyükbıl veszítettek.
Napjainkban, Nagy Britanniában több mint 60 építési szövetkezet
mőködik, 2100 fiókkal országszerte, 46.000 alkalmazottal, 260 milliárd

117
fontos eszközállománnyal, és 185 milliárd fontos jelzáloghitel
kihelyezéssel rendelkezik, a lakossági betétállomány kb. 20%-át
birtokolják. Körülbelül 15 millió felnıtt rendelkezik számlával és jelenleg
is két és fél millió család épít, vagy vásárol ilyen megtakarítási formában
győjtött pénzbıl lakást.

2.5.4 Francia modell

Eredetileg zárt rendszer volt, de az 1970-es években nyitottá alakították,
annak érdekében, hogy a hosszú távú megtakarítások növekedjenek. Itt,
Németországgal ellentétben, a lakástakarékpénztárak nem szakosított
pénzintézetekként mőködnek. A nyílt rendszerben mőködı francia
modellben a megtakarító lehívhatja a kölcsönét a konkrét megtakarítási
idı lejártakor, ehhez azonban nagyszámú olyan megtakarítóra van
szükség, akik nem szándékoznak lakáscélú hitelt igénybe venni és
betéteiket nem lakáscélra használják fel. A nyitott rendszerek, bár
sikeresek lehetnek a források növelésében, de ugyanakkor jelentıs
támogatást igényelnek.
A lakás-elıtakarékossági konstrukciót kereskedelmi bankok és
takarékpénztárak ajánlják. A nyílt rendszer azt is jelenti, hogy a lakás-
elıtakarékoskodó összegyőjtött pénzét más, a rendszeren kívüli
személyeknek is felkínálhatják lakáscélú hitel formájában. A
megtakarítók a betéti szakasz letelte után azonnal, „sorban állás” nélkül
hozzájuthatnak pénzükhöz, sıt a felvehetı hitel összege magasabb, mint a
többi nyugat-európai lakástakarékpénztárnál: kb. két és félszerese. A
felhasználási kör szőkebb, csak új vagy használt lakás vásárlására vagy
energia-megtakarítást célzó létesítmény létrehozására lehet felhasználni,
lakásfelújításra nem. A lakáscélú megtakarítások más lakáscélú hitelek
forrásául is szolgálnak, tehát nem az önsegélyezés elvére épül ez a
rendszer. Manapság kb. 37 milliárd eurót tartanak ilyen számlákon, az
összes takarékszámla 10%-át, szerepük folyamatosan nı.

A zárt rendszerő kollektív takarékoskodás lehetıvé teszi, hogy a

takarékoskodók megtakarítási céljaikat átlagosan elıbb érjék el, mintha
egyénileg takarékoskodnának. Például ha tíz személy maga győjtene
lakásra, és tíz év kellene mindegyiknek a vételár összegyőjtésére.
Feltételezzük az egyszerőség kedvéért, hogy a vételárak és a félretett
összegek azonosak. Ha a tíz személy kollektíven takarékoskodik, akkor
egyikıjük már az elsı év végén lakáshoz juthat. A következı évben a
második, és így tovább. A tíz év megtakarítási idı mellet, az átlagos

118
várakozási idı tíz évrıl öt és fél évre csökken. Kérdés persze, miként
állíthatók sorba a megtakarítók, amikor el kell dönteni, kik is legyenek
azok, akik az elınyöket korábban élvezni fogják. Régebbi idıkben,
Németországban volt olyan pénztár, ahol egyszerő sorsolással
választották ki az elınyt élvezı személyeket. A mai
lakástakarékpénztárak ennél sokkal kifinomultabb módszereket
alkalmaznak. A sorrend meghatározásának általános alapelve, hogy az
elıtakarékoskodók a megtakarítás ideje alatt mennyiben járultak hozzá a
kollektív megtakarításhoz. A betétek kifizetésének, a kölcsönök
nyújtásának rendje a pénztárak biztonságos mőködését is jelentısen
befolyásolják. Az állami támogatás igénybevétele szintén igényli, hogy
bizonyos kötöttségek érvényesüljenek a kifizetések ütemezésénél.

Általánosan megfigyelhetı tendencia, hogy az építési társaságok

diverzifikálják tevékenységüket, egyre szélesebb termékskálával állnak
tagjaik rendelkezésre, biztosításokat közvetítenek, egyéb befektetési
lehetıségeket biztosítanak, hitelkártyát, utazási csekket bocsátanak ki,
elszámolási betétszámlát vezetnek, ingatlanközvetítéssel foglalkoznak,
pénzfelvevı-automatáikon bármiféle kezelési díj felszámítása nélkül
vehetnek fel pénzt számláikról tagjaik.

2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános

jellemzıi
A kollektív elıtakarékosság elve, zárt rendszerő mőködés
A német modellt követı magyar lakástakarékpénztárak zárt rendszert
alkotnak. A lakáskölcsön folyósítása más betétes megtakarításából, illetve
a már hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl történik. A közös cél –
lakáscél megvalósítása, finanszírozása – érdekében történı összefogás
alapozza meg a lakástakarékpénztár mőködését. Hitelt csak az kaphat, aki
maga is részt vett a kollektív elıtakarékosságban. Ezzel sajátos
finanszírozási körforgás jön létre.

Fix, alacsony kamatlábak

A lakástakarékpénztárak sajátossága az alacsony, illetve a pénzpiac
alakulásától független fix kamatlábak alkalmazása mind a betéteknél,
mind a hiteleknél, amit a zárt, a tıkepiactól elkülönült rendszerük tesz
lehetıvé. A betéti oldalon elszenvedett kamatveszteséget az alacsony
kamattal nyújtott hitel kárpótolja. A magyar lakástakarékpénztáraknál
kialakult meghatározó kamatszint betétnél évi 3%, hitelnél évi 7%.

119
Szigorú mőködési szabályok
A kollektív elıtakarékosság és a zárt rendszerő mőködés miatt
felmerülhetı várakozási és finanszírozási problémák miatt szigorú
mőködési szabályok érvényesülnek. A szabad – hitelezésre idılegesen fel
nem használt – pénzeszközök jelentıs hányadát állampapírban kell
tartani. A szabad pénzeszközök befektetésébıl származó hozamnak a
lakáskölcsönök kamatát meghaladó részét kiegyenlítési céltartalékba kell
helyezni legalább a betétállomány 10%-ának eléréséig. A
lakástakarékpénztár ugyanakkor teljes mértékben mentesül a kötelezı
jegybanki tartalék képzése alól.

Állami támogatás
A lakástakarékpénztári konstrukcióhoz állami támogatási rendszer
tartozik. A betéthez közvetlen – nem SZJA rendszerő – állami támogatás
kapcsolódik, amely ellensúlyozza a betétek alacsony kamat miatti
reálértékvesztését. Ez a fajta támogatás a lakáshozjutáshoz, felújításhoz,
stb. szükséges saját forrás elıteremtésére ösztönöz, tehát azt támogatja,
aki saját lakásproblémája megoldása érdekében képes és hajlandó
erıfeszítéseket tenni.

Szakosított pénzintézeti mőködés

A lakástakarékpénztárak specializálódott pénzintézetek, csak lakás-
elıtakarékossági üzleti tevékenységgel foglalkozhatnak, ugyanakkor a
lakástakarékpénztárakon kívül más pénzintézet nem végezhet ilyen
tevékenységet. A lakáscélú betétgyőjtés és hitelezés zárt körben történı
szervezése ugyanis nagy biztonságot és speciális üzletpolitikát kíván, amit
specializálódott pénzintézetek tudnak igazán biztosítani.
Lakástakarékpénztárt minimum 2 milliárd forint jegyzett tıkével
szakosított pénzintézetként lehet létrehozni, kizárólag részvénytársasági
formában.

Biztonságos mőködés
A lakástakarékpénztárak esetén, más pénzügyi szervezetekhez hasonlóan,
kiemelt jelentıségő a biztonságos mőködés. Ezt a célt számos
szabályozási elem szolgálja. A szabályozás a pénztárak vagyonai
értékének megırzését, fizetıképességük fenntartását célozzák.
A lakástakarékpénztár a törvényben meghatározott szerzıdés szerinti
betétgyőjtésen és hitelnyújtáson, valamint áthidaló kölcsön nyújtásán
kívül kizárólag a következı tevékenységeket végezheti:

120
- a lakástakarékpénztár szavatoló tıkéjének összesen 10%-át meg nem
haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Hpt. szerinti
járulékos vállalkozásokban,
- a lakástakarékpénztár a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete) engedélyével, zárt rendszerő betétgyőjtés és
hitelnyújtás esetén (és csak a betétet elhelyezık részére nyújt
hitelt), a szavatoló tıkéjének összesen 20%-át meg nem haladó
mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Magyar Köztársaság
területén székhellyel rendelkezı lakástakarékpénztárban, vagy
olyan devizakülföldinek minısülı hitelintézetben, amelynek fı
tevékenysége lakás-elıtakarékossági szerzıdés alapján történı
betétgyőjtés és hitelnyújtás,
- lakáscélú finanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódóan más pénzügyi
intézmény, illetve biztosítóintézet részére pénzügyi szolgáltatás
közvetítését (ügynöki tevékenységet) végezhet,
- lakáshitelnyújtáshoz kapcsolódóan ingatlanértékelési tevékenységet
végezhet.

A pénztár szabad eszközeinek legalább 50%-át készpénzben,

számlapénzben, kincstárjegyben, a magyar állam által kibocsátott vagy
garantált kötvényben kell tartani. A bankközi betét belföldi
hitelintézetnél, illetve az áthidaló kölcsön nyújtására szolgáló hányad nem
lehet 20%-nál nagyobb. A lakástakarékpénztár szabad eszközei elızı
hónap utolsó napján meglévı állományának legfeljebb 30%-át fektetheti
be jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevélbe.

A lakástakarékpénztár által felvett kölcsönök, illetve az általa kibocsátott

hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok állománya alapesetben nem
haladhatja meg a folyósított áthidaló kölcsöneinek állományát. A felvett
kölcsönök állománya a kölcsönfelvételkor, illetve a hitelviszonyt
megtestesítı értékpapír kibocsátásakor nem haladhatja meg a
betétállomány 40%-át.
A felvett kölcsönök állományának alakulásáról a lakástakarékpénztárnak
folyamatos adatszolgáltatás körében jelentést kell tennie a PSZÁF-nek.

Továbbá az is egyfajta fékezı erı, hogy a lakás-elıtakarékoskodókkal

kötött, érvényben lévı szerzıdések együttes szerzıdéses összege az új
szerzıdések megkötésének idıpontjában nem haladhatja meg a
lakástakarékpénztár elızı hónap utolsó napján érvényben lévı összes
szerzıdésébıl eredı szerzıdéses összeg 15%-át.

121
A pénztárnak az ügyfelek védelmében egyfajta beépített „fékként” a már
említett kiegyenlítési céltartalékot kell képezni, amennyiben a szabad
eszközök hozama meghaladja a lakáskölcsönök átlagos kamatát. A
tartalék abban a késıbbi kedvezıtlen esetben kerülhet felhasználásra, ha a
pénztár a lakáskölcsönök folyósítására piaci hitelt vesz fel, és ennek
kamata meghaladja az ügyfelek által befizetett lakáskölcsön utáni
kamatot.
A hosszú távú biztonságos mőködés érdekében a
lakástakarékpénztáraknak egyéni és kollektív teljesítménymutatót kell
megállapítani, amelyek elıírt mértékeit a pénztáraknak teljesítenie kell. A
kollektív teljesítménymutató azt fejezi ki, hogy az adott évben az
állományból kikerülı összes szerzıdésre vonatkozóan mekkora az
ügyfelek befizetéseinek és a kölcsönöknek az aránya figyelembe véve a
megtakarítási és a törlesztési idıszakok hosszát is.

A mutató számítása:

ahol
K = a kollektív teljesítménymutató
ai = az állományból kikerülı i. szerzıdésre kifizetett összes betéti kamat,
ami tartalmazza az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is
ri = az i. szerzıdés betéti kamatlába
n = az állományból adott évben kikerülı szerzıdések száma
bj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsöne után fizetendı összes kamat és a
lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség
pj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató
m = azoknak a szerzıdéseknek a száma, amelyekre a szerzıdéses összeget
az adott évben kiutalták.

A kollektív teljesítménymutatónak el kell érnie legalább 1,0 értéket.

Az egyéni teljesítménymutató azt mutatja meg, hogy egy szerzıdés

várható lefutása esetén, miként alakul a vállalt megtakarítás és az igényelt
hitel aránya, szem elıtt tartva a megtakarítási és a törlesztési idı hosszát.
Az egyéni teljesítménymutató számítása:

122
ahol

E = egyéni teljesítménymutató
a = az adott szerzıdésre kifizetendı összes betéti kamat, ami tartalmazza
az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is
r = az adott szerzıdés betéti kamatlába
b = az adott szerzıdés lakáskölcsönére kifizetendı összes hitelkamat és a
lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség
p = az adott szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató

A mutatónak 0,8 és 1,0 érték közé kell esnie. A mutató értékét a

szerzıdéses feltételek megállapításakor tuják a pénztárak befolyásolni.
A lakástakarékpénztárak mőködését a PSZÁF folyamatosan figyelemmel
követi. A lakástakarékpénztáraknak jelentéseket kell készíteni a
Felügyelet számára. A Felügyelet a pénztárakhoz ellenırt nevez ki, aki a
pénztáraknál vizsgálja azok tevékenységét.

Magyarországon a lakástakarékpénztárak az OBA (Országos

Betétbiztosítási Alap) tagsági körébe tartoznak. Közösségi betétek (mint
például lakásszövetkezetek betétei) esetén a kártalanítás összege a
közösséget alkotó személyek száma szerint többszörözıdik. A
kártalanítás független a közösséget alkotó magánszemélyek egyéb
betéteire fizethetı kártalanítástól. Ezáltal megfelelı védelmet élveznek
azok a közösségek, amelyek létrehozásának célja valamely, az állam
számára is fontos érdek.

123
2.5.6 Lakáslízing
Új elemként jelent meg a piacon 2005 novemberében a lakáslízing. Az
autólízinghez hasonlóan akár önerı nélkül is lehet ilyen módon lakáshoz
jutni. A vásárló csak a futamidı végén válik a lakás tulajdonosává. Akár
használt, akár új lakás esetén is igénybe vehetı. A hitelekhez képest
egyszerőbb az elıtörlesztés, lejárat elıtt bármikor kifizethetı a „hátralék”,
és így a lakás tulajdonjoga megszerezhetı. A lízinget általában
gyorsabban bírálják el, mint a hitelt.
Hátránya a konstrukciónak, hogy elég magas összegő részleteket kell
fizetni, így csak azok számára érhetı el, akik hosszú távon magas
jövedelemmel rendelkeznek, egyelıre állami támogatás nem kapcsolódik
hozzá. Azoknak lehet elınyös, akik befektetési céllal vesznek ingatlant,
vagy hamar szeretnének nagyobb lakásba költözni. Az önerı nélküli
lízingelés lehetısége egyelıre még csak Budapesten, megyeszékhelyeken,
és néhány nagyvárosban adott, a többi helyen általában 30-50%-os
önrészt követelnek meg.
Az is hátrányos a konstrukcióban, hogy a lakás tulajdonjoga csak az
utolsó részlet kifizetése után száll a lízingbe vevıre, így ha idıközben
nem tud fizetni az „adós”, akkor felbontják a lízingszerzıdést, és elveszti
a lehetıséget a tulajdonjog megszerzésére. Hazánkban a lakáspiacon a
tulajdonlásnak alakult ki hagyománya, a lakástámogatási rendszer már
több mint ötven éve ennek az irányába hat, így kétséges egy olyan
finanszírozási forma tömeges elterjedése, ahol a tulajdonjog csak a
„lejárat” végén száll át a lízingbe vevıre.
Az ingatlan lízing útján történı megszerzése elsısorban a
vállalkozásoknak, illetve a pénzügyi befektetı magánszemélyeknek
kedvez, akik számára nem a lakhatás, hanem a jövedelemszerzés az
elsıdleges érdek. Az önrészt ezek a vállalkozások, illetve személyek
inkább befektetik más magas hozammal bíró befektetésekbe. Az állomány
a jelzáloghitelek csupán töredékére, néhány 10 milliárd forintra rúg.

124
125
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai
Tartalomjegyzék
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126
2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató
vállalkozás 127
2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127
2.6.3 Közvetítı 128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok 129
2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó
követelmények 132
2.6.5.1 Saját tıke 132
2.6.5.2 Általános tartalékképzés 132
2.6.5.3 Szavatoló tıke 133
2.6.5.4 Kölcsöntıke fogalma, fajtái 135
2.6.5.5 Tıke megfelelés 137
2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés 139
2.6.5.7 Céltartalék képzés alapjául szolgáló
minısítési elvek 139
2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék 141
2.6.5.9 Országos Betétbiztosítási Alap 141
2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési
kötelezettségének sajátosságai 143
2.6.6.1 Éves beszámoló 143
2.6.6.2 Konszolidált éves beszámoló 146
2.6.6.3 Könyvvizsgálat 147
2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége 148
2.6.6.5 Évközi adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség 148
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151
2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások 152
2.6.8.2 Betétügyletekkel kapcsolatos elszámolások 153
2.6.8.3 Bankszámlák fıbb típusai rendelkezésük szerint 153
2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások 155
2.6.8.5 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos elszámolások 156
2.6.8.6 Hitelintézet által nyújtott biztosítékok 157
2.6.8.7 Faktoring elszámolása 159
2.6.8.8 Egyéb, sajátos ügyletek 160

126
A fejezet célja, hogy összefoglalja a hitelintézetek és pénzügyi
vállalkozások, ezen belül a Bankok pénzügyi számvitelének elméleti
hátterét. Az elsı részben bevezetésként érintılegesen áttekintjük a
pénzügyi intézmények tevékenységét, típusait, illetve a mőködésük során
felmerülı fıbb kockázatokat, amelyek együttesen alakítják ki a
hitelintézeti számvitel sajátosságait.

Pénzügyi intézmények rendszere, fogalma, feladatai

Magyarországon „a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról”

szóló, 1996. évi CXII. törvény rendelkezik a pénzügyi intézmények
alapításáról, létesítésérıl, mőködésérıl, megszőnésérıl, a pénzügyi
intézmények mőködési formáiról, felügyeletükrıl, az általuk végezhetı
tevékenységek körével kapcsolatos elıírásokról és engedélyezésükrıl.
A hitelintézeti törvény általános elıírásait kiegészítik Kormány, Pénzügy-
minisztérium, Magyar Nemzeti Bank és Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete által kiadott rendelkezései.

2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató

vállalkozás
A gazdasági szereplık életének természetes velejárója, hogy
finanszírozási vagy megtakarítási igényük keletkezik. Ezeknek az
igényeknek az összehangolását, kielégítését lehetıvé tevı pénzügyi
piacok a pénzügyi közvetítés termékeit és intézményeit foglalják
magukba. A pénzügyi közvetítı szervezetek alapvetı típusát jelentik a
pénzügyi intézmények: a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások,
amelyek számos szolgáltatással – a pénzügyi közvetítés termékeivel –
állnak ügyfeleik rendelkezésére.

2.6.2 Pénzforgalmi intézmény

Pénzforgalmi intézmény olyan vállalkozás, mely a megfelelıen
engedéllyel rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenység
végzésére. Korlátozó rendelkezéseket figyelembe véve kaphat engedélyt
meghatározott letéti szolgáltatási, valamint a meghatározott fizetési
rendszer mőködtetése tevékenység végzésére.
A pénzforgalmi intézmény az általa végzett pénzforgalmi szolgáltatáshoz
kapcsolódóan az ügyfele számára csak saját pénzeszközeibıl valamely

127
fizetési mővelet teljesítéséhez nyújthat hitelt és pénzkölcsönt, legfeljebb
tizenkét hónapra.
Megfelelı feltételek mellett nyújthat a mőködtetésével összefüggı és
egyéb, kapcsolódó kiegészítı szolgáltatásokat, ideértve a fizetési
mőveletek teljesítésének biztosítását, a fizetési mővelet tárgyát képezı
pénz átváltását, valamint az adatok tárolását és feldolgozását is.

2.6.3 Közvetítı9
Gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók – megbízási szerzıdés keretein
belül – a Hitelintézeti törvény szabályozásával végezhetnek pénzügyi
szolgáltatások közvetítését.

A pénzügyi közvetítı szervezetek – az általuk folytatott tevékenységek

alapján – számos gazdálkodási formában mőködhetnek, közéjük
tartoznak:
- a pénzügyi intézményeken kívül a befektetési vállalkozások,
- biztosító társaságok,
- befektetési alapok,
- kockázati tıkealapok, önkéntes biztosító pénztárak stb.

Pénzügyi szolgáltatás vonatkozásában:

- kiemelt- illetve többes kiemelt közvetítı,
- függı- illetve többes függı közvetítı,
- alkusz, illetve független ügynök (közvetítı a pénzügyi szolgáltatás
közvetítését kizárólag a Felügyelet e törvényben meghatározott
engedélyével végezheti).
- Függı-, illetve többes ügynök

A közvetítı köteles az ügyfél által befizetett, a pénzügyi intézményt

megilletı pénzösszegeket elkülönített számlán tartani. Ezek a
pénzösszegek a közvetítı más hitelezıi kielégítésére csıd-, illetve
felszámolási eljárás esetén nem használhatók fel. A közvetítı nem
jogosult az ügyfél nevében a pénzügyi intézménytıl, a pénzforgalmi
intézménytıl az ügyfelet megilletı pénz átvételére.

9
Több törvénymódosítással együtt a 2009. évi CL. Tv. iktatta be. Hatályos 2010.01.01

128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok
Szervezeti forma
1. Bank és szakosított hitelintézet: részvénytársaság vagy fióktelep,
2. Szövetkezeti hitelintézet: szövetkezet,
3. Pénzügyi vállalkozás: részvénytársaság, szövetkezet, alapítvány vagy
fióktelep,
4. Pénzforgalmi intézmény: részvénytársaság, korlátolt felelısségő
társaság, szövetkezet vagy az Európai Unió másik tagállamában
székhellyel rendelkezı pénzforgalmi intézmény fióktelep formájában
mőködhet.

Az induló (jegyzett) tıke legkisebb összege

Bank: 2 milliárd Ft
Szakosított hitelintézet: rá vonatkozó külön törvényben
szabályozzák (pl. Lakástakarékpénztár 2
milliárd Ft)10
Szövetkezeti hitelintézet: 250 millió Ft
Pénzügyi vállalkozás: 50 millió Ft (kivéve a pénzügyi holding
társaság és a pénzforgalmi elszámoló ház)
Pénzügyi holding társaság: 2 milliárd Ft
Pénzforgalmi intézmény11: 6-37,5 millió Ft (tevékenységétıl függıen)
Többes kiemelt közvetítı: 50 millió Ft
Harmadik országbeli
hitelintézet fióktelepe: 2 milliárd Ft forint dotációs tıke

10
1996. évi CXIII. törvény a lakástakarék-pénztárakról, módosította a 2009. évi LXXXV
tv. 94. §-a, hatályos 2009.11.01-tıl.
11
Új fogalom, új jogszabály, a módisított Hpt.-ben 2009.11.01-tıl lépett életbe.

129
Személyi és tárgyi feltételek:
- Jogszabálynak megfelelı számviteli és nyilvántartási rend kialakítása,
- A prudens mőködésnek megfelelı belsı szabályzat,
- Specifikus belsı szabályzat kialakítása,
- Mőködési kockázatokat csökkentı informatikai és információs
rendszer,
- Rendkívüli helyzetek kezelésére vonatkozó terv,
- Áttekinthetı szervezeti felépítés,
- Ellenırzési rendszer kialakítása,
- Vagyonbiztosítás,
- Tevékenység végzésére alkalmas technikai és mőszaki felszerelés,
- Megfelelıen képzett, feddhetetlen munkaerı.

A hitelintézetek alapítási, mőködési engedélyeztetése kétlépcsıs PSZÁF

engedélye szükséges többek között a hitelintézetek alapításához,
módosításához, az MNB engedélye szükséges a kiegészítı pénzügyi
szolgáltatások kérelméhez, tevékenység megkezdéséhez elıírt igazolások
meglétéhez. Jogsértı tevékenység esetén az engedélyt megtagadják,
visszavonják, vagy felfüggesztik.

130
 Pénzügyi intézmények

Hitelintézetek Pénzügyi vállalkozások

Egy vagy több pénzügyi szol-
gáltatást, illetve fizetési rend-
szer mőködtetését végzi.
Külföldi pénzügyi vállalkozás
fióktelepe útján korlátozott
tevékenységet végezhet, ha
székhelye szerinti felügyeleti
hatóságtól engedéllyel rendel-
kezik.

Bankok
Hitelintézeti törvényben meghatározott tevékenységek (pénzügyi
szolgáltatás) teljes körét végezhetik, ügyfélkorlátozás nélkül.

Szakosított hitelintézetek
Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenységü-
ket külön törvény és rendelet szabályozza
- Lakástakarék-pénztár
- jelzáloghitel intézetek
- fejlesztési hitelintézetek

Szövetkezeti hitelintézetek
Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenysé-
güket külön törvény és rendelet szabályozza: betétgyőjtés, finan-
szírozás, természetes személyek körében végzett tevékenység.
- takarékszövetkezetek
- hitelszövetkezetek

Külföldi hitelintézetek fióktelepe

Harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe végezhet korlátozottan
pénzügyi tevékenységet, ha a székhelye szerinti felügyeleti ható-
ságtól engedéllyel rendelkezik.

131
2.6.5 A hitelintézet a prudens12 mőködésre vonatkozó
követelmények
A hitelintézeti tevékenység fokozott kockázatot jelent a rábízott idegen és
saját forrásokkal való gazdálkodásban, mivel köteles folyamatosan
fenntartani az azonnali fizetıképességét (likviditását) és mindenkori
fizetıképességét (szolvenciáját).

2.6.5.1 Saját tıke

+ Jegyzett tıke (alapító okiratban rögzített, cégbíróságon bejegyzett)
- Jegyzett, de még be nem fizetett tıke
+ Tıketartalék
+ Általános tartalék13
± Eredménytartalék
+ Lekötött tartalék
+ Értékelési tartalék
± Mérleg szerinti eredmény
= Saját tıke

Alapvetı szabály, hogy a pénzügyi intézmények saját tıkéjének összege

nem lehet kisebb a Hpt.-ben elıírt legkisebb induló tıkénél.
Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a Felügyelet maximum 18 hónapot
ad a saját tıke feltöltésére (Hpt. 71 §. (2)). A felügyelet kötelezheti az
intézményt a közgyőlés összehívására, amely dönthet jegyzett tıke
leszállításáról (minimum jegyzett tıkéig), vagy minısített befolyással
rendelkezı tulajdonosok14 pótbefizetésérıl.

2.6.5.2 Általános tartalékképzés

A hitelintézetnek az adózott eredményébıl az osztalék, illetve a
részesedés kifizetése elıtt általános tartalékot kell képeznie.
Az általános tartalék képzés mértéke, a hitelintézet a tárgyévi pozitív
adózott eredményének 10% -a.

12
Biztonságos, óvatos, megbízható
13
Speciális tıkeelem, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, mérlegben nem szerepel.
14
Olyan tulajdonos, aki a prudens mőködé veszélyeztetésétıl mentes, jó üzleti hírnévvel
rendelkezik, képes biztosítani az intézmény gondos tulajdonosi irányítást, ellenırzést,
felügyeletet.

132
A hitelintézet a rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános
tartalékba részben vagy egészben átcsoportosíthatja.
A képzés alól mentesség kérhetı a PSZÁF-tól, ha
- a hitelintézet fizetésképességi mutatója meghaladja a 12 %-ot,
- nincs negatív eredménytartalék,
- a szavatoló tıkéje eléri a törvényben meghatározott
tıkekövetelményének a másfélszeresét.

Amennyiben az adózott eredmény negatív, a rendelkezésre álló

tartalékból fel kell használni, legfeljebb a veszteség összegéig, illetve a
rendelkezésre álló tartalék mértékéig.
A hitelintézet az általános tartalékot csak a tevékenységébıl eredı
veszteségek rendezésére használhatja fel.

2.6.5.3 Szavatoló tıke

A hitelintézetnek – mőködıképesség, a mindenkori fizetıképesség
fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetısége érdekében – az általa
végzett tevékenység kockázatának fedezetét mindenkor biztosító
megfelelı nagyságú szavatoló tıkével kell rendelkeznie.

A szavatoló tıke 3 eleme

- alapvetı tıkeelemek: bármikor hozzáférhetıek a mőködés során,
- járulékos tıkeelemek: meghatározott feltételek mellett és
meghatározott arányban képezhetik a szavatoló tıkét csak
korlátozottan vonhatók be a banki tevékenységekbe.
- kiegészítı tıkeelemek

A szavatoló tıke meghatározása

1. Jegyzett tıke
2. Tıke tartalék
3. Lekötött tartalékból a fel nem osztható szövetkezeti vagyon
4. Általános tartalék
5. Általános kockázati céltartalék, ami a súlyozott kitettség 1,25%-a
6. Eredmény tartalék, ha pozitív
7. Alapvetı kölcsöntıke
8. Mérleg szerinti eredmény, ha pozitív (könyvvizsgálóval hitelesített)
9. Alapvetı tıkeelemek pozitív összetevıi (1+2+3+4+5+6+7+8)

133
10. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke
11. Immateriális javak értéke
12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke
13. Eredménytartalék, ha negatív
14. Mérleg szerinti eredmény, ha negatív (könyvvizsgálóval hitelesített)
15. Alapvetı kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (15% feletti rész)
16. Jelentıs veszteséget eredményezı értékelési korrekciók
17. Visszavásárolt saját részvények könyvszerinti értéke
18. Kockázati céltartalék és az értékvesztés hiányának az összege
19. Alapvetı tıkeelemek negatív összetevıi (9+10+11+12+13+14) (-)

20. Alapvetı tıkeelemek (9-19)

21. + Osztalék elsıbbségi részvények névértéke

22. + Értékelési tartalék
23. + Alárendelt kölcsöntıke
24. + Járulékos kölcsöntıke
25. + Alapvetı kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (15% feletti)
26. + Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke
27. – Alárendelt kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (-)
28. Járulékos tıkeelemek (17+18+19+20+21)

29. Szavatoló tıke (16+22)

Év végi szavatoló tıke számításánál az évközi pozitív összetevıket nem

lehet beleszámítani, csak a negatív összegeket.

Hitelintézeti törvény néhány elıírása a szavatoló tıkével elemeire:

1. Jegyzett tıkének az okirat szerint meg kell lennie.

2. Tıke tartalék képzésénél a számviteli törvényt kell figyelembe venni.
3. Lekötött tartalékot csak a szövetkezetnél lehet figyelembe venni.
4. Általános tartaléknál csak a könyvelésben szereplı tételeket lehet
figyelembe venni.
5. Általános kockázati céltartalék mindenkori társasági adó mértékével
csökkentett összeg vehetı figyelembe.
6. Eredménytartalék alapvetı tıkeelemeknél, csak akkor, ha pozitív.
7. Alapvetı kölcsön tıke: Csak a tényleges jóváírt összeg. Szerzıdésben
rögzítik a felhasználását; futamideje határozatlan. A figyelembe

134
 vehetı alapvetı kölcsöntıke összege nem haladhatja meg az alapvetı
tıkeelemek összegének 15%-át.
8. Mérleg szerinti eredmény csak a könyvvizsgáló által jóváhagyott
hitelesített összeg.
12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke: osztalékot biztosít, de
szavazati jogot nem. Az osztalék kifizetés az elsı körben történik.
15. Alapvetı kölcsön tıke: a 7. pontban számolt érték 15% feletti része.
22. Értékelési tartalék: Mérlegben kimutatott összeget lehet figyelembe
venni. Számviteli törvény határozza meg.
26. Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke: alárendelt kölcsöntıke
jellemzıivel, de minimum 2 év a futamidıvel.
27. Alárendelt kölcsöntıke: a szavatoló tıkébe beszámításkor a
visszafizetési idıpontot megelızı 5 évben, − évente fokozatosan −
egyenlı részben csökkenteni kell (figyelembe nem vehetı rész)
28. Járulékos tıkeelemek: a Hpt. 5. számú melléklete elszámolásnak
nagyságára korlátozásakt ír elı, pl. a figyelembe vehetı járulékos
tıke összege nem haladhatja meg az alapvetı tıke összegének 100%-
át.
29. Szavatoló tıke: a Hpt. külön elıírást alkalmaz, hogy a szavatoló tıke
egyes elemeinek milyen arányban kell lennie egymással. Alapvetı
tıkeelemeknek mindig nagyobbnak kell lenni a járulékos
tıkeelemnél.

2.6.5.4 Kölcsöntıke fogalma, fajtái

Alapvetı kölcsöntıke

Alapvetı kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amely

ténylegesen rendelkezésre áll az igénybe vevı hitelintézet számára
azonnal, jogvita vagy sortartási kötelezettség nélkül hozzáférhetı,
hitelviszonyt megtestesítı értékpapír esetén nem került visszavásárlásra,
továbbá az igénybe vevı hitelintézet mérlegében szerepel.
A kölcsönt nyújtó fél tudomásul veszi, hogy az általa nyújtott kölcsön
bevonható a hitelintézet adósságának rendezésébe. A kölcsönt nyújtó
követelése a törlesztések sorrendjében a részvényesek elıtti utolsó helyen
áll.
Tıketörlesztés az eredeti lejárat elıtt vagy a szerzıdésben rögzített
felmondási idı elıtt nem fizethetı vissza. Határozatlan futamidejő,
kizárólag a Felügyelet engedélyével mondható fel 5 év után.
Fix a kamat mértéke és a járulékos költségek (legalább 10 évig).

135
A hitelintézet a kamatfizetést elhalaszthatja, és ha egy adott évben
kamatfizetés nem teljesíthetı, akkor a kölcsönnyújtó az elmaradt összegre
a következı években nem tarthat igényt.
Amennyiben a hitelintézet s kölcsönnel kapcsolatos valamely
kötelezettségének nem tesz eleget, a kölcsönnyújtó felszámolást ellene
nem kezdeményezhet, beszámítási jogot nem érvényesíthet.
Az szavatoló tıke számításában figyelembe vehetı alapvetı kölcsöntıke
összege: nem haladhatja meg az alapvetı tıkeelemek összegének 15%-át.

Járulékos kölcsöntıke

Járulékos kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amely kielégíti

az alapvetı kölcsöntıke adott pontjait, azzal a kiegészítéssel, hogy ha egy
adott évben a meghatározott szabály alapján kamat vagy bármilyen más
jogcímen kifizetés nem teljesíthetı, akkor a következı években a
kölcsönnyújtó erre az elmaradt összegre kizárólag akkor tarthat igényt, ha
a hitelintézetnél az elhalasztott kamatfizetés lehetségessé válik. A
kölcsönnyújtó nem tarthat igényt késedelmi kamatra.

Alárendelt kölcsöntıke

Alárendelt kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amelyre

megfelel az alapvetı kölcsöntıke elıírásai azzal a különbséggel, hogy
- Minimum 5 év lejáratú lehet. Ha nincs lejárata, a szerzıdésben
rögzített felmondási idıtıl, de minimum 5 év múlva fizethetı vissza,
kivéve, ha a Felügyelet engedélyezi a korábbi visszafizetést.
- A szerzıdés kamat- és a járulékfizetést költsége nem emelkedhet,
kivéve a mozgókamatozás esetén.
- Az alárendelt kölcsöntıkének a szavatoló tıkébe történı beszámítását
legalább a visszafizetési idıpontot megelızı öt év során, évente
egyenlı arányban csökkenteni kell.
- Az alárendelt kölcsöntıkét nyújtó bármiféle beszámítási joga kizárt a
kölcsönfelvevıvel szemben.

Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke

Kiegészítı alárendelt kölcsöntıkének minısül minden alárendelt

kölcsöntıke, mely az alárendelt kölcsöntıkére vonatkozó szabályoktól
annyiban tér el, hogy eredeti futamideje minimum 2 év, és a szerzıdésben
rögzítik, hogy lejáratot követıen akkor történik a visszafizetés, ha az
intézmény megfelel a rá vonatkozó követelményeknek.

136
2.6.5.5 Tıke megfelelés
1. A különbözı kockázati elemek mutatóiból (partner-, deviza-,
mőködési-, nagykockázat) számított tıkekövetelmények összege nem
lehet kevesebb, mint az elıírt legkisebb jegyzett tıke összeg.
2. Mőködés során az alapvetı tıkeelemeknek mindig meg kell haladnia
a járulékos tıkeelemek összegét.
3. Szavatoló tıke nem lehet kevesebb a jegyzett tıkénél.

Tıke megfelelést legjobban a fizetıképességi mutatóval lehet kimutatni.

Tıke megfelelési szavatoló tıke

mutató (fizetı = korrigált mérleg fı összeg x 100 ≥ 8
képesség)

1988-ban Baselben az Európai Közösségek konferenciáján a

Nemzetközi Fizetések Bankjának ajánlása alapján került a 8%-os mérték
meghatározásra, ezért BIS15- mutatónak is nevezik (Bázel I).

Újabb pénzügyi eszközök, megjelenése, a szabályozás hiányossága és a

megnövekedett kockázat miatt szükségessé vált a szigorítás.
2004. júniusban közzétettek egy újabb Bázeli ajánlást (Bázel II)
„International Convergence of Capital measurement and Capital
Standards – a Revised Framework”, melyet az Európai Parlament 2005-
ben elfogadott.
2005-ben még önkéntes alapon ment a bevezetése, de 2008-tól kötelezıen
kiterjed minden pénzügyi intézményre.

Bázel II céljai a pénzügyi rendszer stabilitásának növelése, a szabályozói

tıke és a közgazdaságilag szükséges tıke közelítése, a bank minden
lényeges kockázatának tıkével való fedezése, egységes, versenysemleges
szabályozás kialakítása.

A szabályozás három pillérre épül:

1. Pillér: Piaci, mőködési kockázat minimális tıkekövetelménye
- gazdasági és szabályozói tıke megkülönböztetése
- hitelkockázat felmérésének lehetséges módszerei:
hasonlóságok és különbségek az egyes módszerek között
- Kereskedési könyv adatigények a modellek mőködéséhez

15
BIS (Bank of International Settlements)

137
 - mőködési kockázat kezelése, 3 lehetséges módszer
2. Pillér: Felügyeleti ellenırzés
- nagyobb banki rugalmasságból következı szigorúbb
felügyeleti felülvizsgálat
- felügyeleti alapelv: banki saját tıkemérés, ennek felügyeleti
értékelése, minimumnál magasabb tıkeszint megkövetelése,
ha szükséges, gyors korrekciós intézkedések
3. Pillér: Piaci fegyelem
- piaci fegyelmezı erı kikényszeríti a prudens mőködést
- nyilvánosságra hozatali követelmények szigorítása
- nem csak adatok, hanem mőködési leírások is
- negyedéves, féléves, éves adatközlések
- bizalmas információk kivétele
- közzéteendı információk köre

Korrigált mérlegfıösszeg

Egy bank eszközeinek számbavétele oly módon, hogy az eltérı

kockázatok tükrözıdjenek.

Korrigált mérlegfıösszeg: mérlegfıösszeg a banki mérleg

mérlegfıösszege az eszközöknek, valamint a mérlegen kívüli tételeknek a
kockázati súlyokkal korrigált együttes értékét jelenti.

A kockázati súly a korrigált mérlegfıösszeg kiszámításában:

0%-os súllyal: kockázatmentes eszközök (likvid pénzeszközök, állam

és az MNB kötelezettségek, az OECD országok és
központi bankjai, Illetve ezek garanciájával ellátott
fizetési kötelezettségek, kézizáloggal biztosított
követelések)
20%-os súllyal: hazai bankközi kihelyezések, OECD országokba
irányuló bankközi tartozásai illetve kihelyezések, ezek
garanciájával biztosított kinnlevıségek, - stb.
50%-os súllyal: egyes jelzálogkölcsönök, egyes OECD-bankok, nem
OECD országok saját valutájú tartozásai stb.
100%-os súllyal: a még fel nem sorolt ügyfélhitelek, követelések,
amelyeket csökkenteni kell a már bemutatott módon
kiszámított céltartalékok összegével.

138
2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés
A hitelintézet az eszközök körében felmerülı hitelezési, befektetési és
nagykockázatokat az eszközök után elszámolt értékvesztéssel és annak
visszaírásával veszi figyelembe az eredményben.

A felmerült kamat és árfolyamkockázat, valamint a mérlegen kívüli

kötelezettségekhez kapcsolódó kockázat és minden egyéb kockázat
fedezetére kockázati céltartalékot képez. A céltartalék 30%-át likvid
eszközökben kell tartani.

A hitelintézet a kockázatvállalással összefüggı, elıre nem látható,

illetıleg elıre nem meghatározható lehetséges veszteségeinek (pl.:
árfolyamból, befektetésbıl, hitelezésbıl) fedezetére általános kockázati
céltartalékot képezhet, melyet a kockázati céltartalékok között,
elkülönítetten kell nyilvántartani.
Céltartalék a kockázattal súlyozott kitettség16 értékének (korrigált
mérlegfıösszeg) legfeljebb 1,25 %-ig képezhetı.

A hitelintézet a kockázati céltartalékot, ideértve az általános kockázati

céltartalékot is, ráfordításként számolja el. A kockázatvállalásból
származó veszteségre elıször a kockázati céltartalékot, illetıleg az
általános kockázati céltartalékot kell felhasználni.

2.6.5.7 Céltartalék képzés alapjául szolgáló minısítési elvek

A hitelintézetek meghatározott szempontok szerint követelésekre,
kintlévıségekre, mérlegtételen kívüli kötelezettségekre – egyedi
kockázatok felmérésére – köteles minısítést végezni, és ezek fedezetére
céltartalékot képezni. A minısítést kintlévıségnél negyedévente,
befektetéseknél évente kell felülvizsgálni.

16
Kitettség: (adósság) eszköz vagy olyan mérlegen kívüli kötelezettség, amelybıl
eszköz keletkezik.

139
A hitelintézeteknek minısíteni kell többek között:
- Peresített követeléseket,
- Peresített eljárások perszerinti értékét,
- Biztos jövıbeni kötelezettségeket (határidıs adásvételi-, swap
ügyletek miatti kötelezettségek),
- Mérlegen kívüli követeléseket (határidıs opciós-,swap ügyletek
miatti követelés),
- Mérlegen kívüli kötelezettségeket.

Céltartalék képzés mértéke minısítési kategóriák szerint

0 % Problémamentes:
Törlesztési határidıvel rendelkezık kintlévıségek közül azok,
amelyrıl valószínősíthetı a megtérülés, és ezzel kapcsolatban
a pénzintézetnek nem kell veszteséggel számolnia.
A tıke-és kamattörlesztésnél a várható fizetési késedelem
maximum 15 nap (lakossági hitelnél 30 nap). A határidıvel
nem rendelkezı kinnlevıségek és függı kötelezettségek közül
azok tartoznak ide, melyekkel kapcsolatban veszteség nem
várható.
0-10 % Külön figyelendı:
Olyan kintlévıségeket, amelyekkel kapcsolatban a
minısítéskor veszteség nem valószínősíthetı, de a hitelintézet
információ birtokába jutott, amelynek következtében az adott
hitel vagy az adós az általánostól eltérı kezelést igényel.
10-30 % Átlag alattinak:
Olyan kintlévıségek, amelyek a rendelkezésre álló információk
alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minısülnek, illetve a
minısítés idıpontjában bizonytalan mértékő veszteség valószínősíthetı.
30-70 % Kétesnek:
Azok a kintlévıségek, amelyeknél várható, hogy a
hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a
minısítéskor még nem ismert, illetve a törlesztési késedelem
tartós (több mint 90 nap), vagy rendszeres. Azok is, amelyek a
bírósági per tárgyát képezik.
70-100 % Rossznak minısülnek:
Olyan kintlévıségek, amelyek esetében a keletkezı veszteség
elıreláthatóan meghaladja a 70%-ot, és az adós törlesztési
kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget,
illetve felszámolási eljárás indul meg.

140
2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék
A hitelintézetek tevékenységükkel együtt járó kockázatok fedezetére az
adózás elıtti eredmény terhére értékvesztést kell elszámolniuk
ráfordításként, ezzel együtt kockázati céltartalékot kell képezniük.

Minısített kintlévıségek utáni értékvesztés és kockázati céltartalék célja:

- Kockázati szempontból: támpont a tıkemegfelelés számításához
- Számviteli szempontból: megbízható és valós összkép biztosítása

A hitelintézet köteles mindent megtenni lejárt követelései behajtására, a

behajthatatlan követelésekbıl származó veszteségek rendezésére.

A hitelintézetek biztonságos mőködését szolgáló értékvesztés és

céltartalék elszámolás annyiban különbözik a szavatoló tıkétıl – mint
biztonsági elembıl – hogy míg a tıke a nem várható veszteségek
fedezésére, addig az értékvesztés és a céltartalékok a várható veszteségek
fedezésére szolgáló mérlegtételek.

Amennyiben a kintlévıség kockázata, csökken, vagy megszőnik, az

elszámolt értékvesztést és céltartalékot vissza kell írni.

A hitelintézetek a mérlegen kívüli tételeikhez kapcsolódóan is

realizálhatnak veszteséget, elıfordulhat például, hogy a bank garanciát
vállalt, de az érintett, a garanciát kapó vállalat fizetésképtelenné válik, és
a garancia lehívásra kerül. Tehát a banknak ugyanolyan vesztesége
keletkezik ilyen helyzetekben, mintha egy adós nem fizetné vissza a
banktól felvett hitelt.

A mérlegen kívüli tételek várható vesztesége után a bankok a mérlegben

megjelenı céltartalékot különítenek el. Ezen kívül az intézmények
céltartalékot képeznek a nyugdíjakra és a végkielégítésekre is.

2.6.5.9 Országos Betétbiztosítási Alap

Önálló jogi személyiségő szervezet, ellenırzését az Állami Számvevıszék
végzi. Adó és illetékkötelezettsége nincs. OBA saját tıkéje nem osztható
fel. Bevételei az egyszeri és éves befizetésekbıl, PSZÁF által kirótt
bírságok 80%-ból, egyéb bevételekbıl adódik, hitelt vehet fel MNB-tıl.

A hitelintézet – különös tekintettel a betétgyőjtési tevékenységre – köteles

az Országos Betétbiztosítási Alaphoz (OBA) csatlakozni.

141
Feladata
- a vele tagsági jogviszonyban álló hitelintézetnél elhelyezett betét
befagyása esetén a betétes részére kártalanítási összeg kifizetése,
- az állam által egyes betétre vállalt17 kezesség vagy adott biztosítás
teljesítésével kapcsolatos feladatok ellátása az állammal kötött külön
megállapodásban.

Befizetési kötelezettség
- egyszeri csatlakozási díj: a jegyzett tıke 0,5%-a,
- éves befizetési kötelezettség maximum az elızı év alapján az
OBA által biztosított betétek-, ezek elhatárolt kamatállományának
0,02%-a.

Az OBA által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.

Az OBA által nyújtott biztosítás nem terjed ki

- költségvetési szerv,
- száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaság,
- az önkormányzat,
- biztosító, az önkéntes- kölcsönös- biztosító és magánnyugdíjpénztár,
- Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap,
- a befektetési alap,
- befektetési vállalkozás, tızsdetag, árutızsdei szolgáltató,
- elkülönített állami pénzalap,
- a pénzügyi intézmény,
- Magyar Nemzeti Bank,
- kötelezı vagy önkéntes betétbiztosítási, intézményvédelmi, befektetı-
védelmi alap, illetve a Pénztárak Garancia Alapja,
- a kockázati tıketársaság és a kockázati tıkealap betéteire,
- a felsoroltak külföldi megfelelıinek betéteire,
- olyan betétekre, amelyekre a betétes a feltételekhez képest jelentısen
magasabb kamatot vagy más vagyoni elınyt kap,
- olyan betétre, amelyrıl bíróság jogerısen megállapította, hogy
pénzmosásból származik,
- olyan betétre, amelyet nem euróban, vagy az Európai Unió, illetve a
Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet tagállamának
törvényes fizetıeszközében helyeztek el.

17
Az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján

142
 Az OBA által fizetett kártalanítás

Az OBA a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tıke-

és kamatösszegére személyenként és hitelintézetenként összevontan
maximum 50 ezer euró, forintban átszámított összegét fizeti
kártalanításként.

2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési

kötelezettségének sajátosságai
A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 178. §.-a (1) bekezdésének b)
pontjában kapott felhatalmazás alapján – sajátosságaira tekintettel – a
Magyar Nemzeti Bank véleményének kikérésével a kormányrendeletben
szabályozzák a hitelintézetek, valamint a pénzügyi vállalkozások éves
beszámoló készítésének, az azt alátámasztó könyvvezetésnek a pénzügyi
szolgáltatásból, valamint a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások
információszolgáltatási kötelezettségeit.

2.6.6.1 Éves beszámoló

A számviteli törvény elıírásait a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) hatálya alá tartozó
hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások és szakosított hitelintézetek a
rendeletekben foglalt eltérésekkel kötelesek alkalmazni.

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és

könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól a 250/2000. (XII. 24.)
Kormányrendelet rendelkezik.

Speciális típusú pénzügyi intézmények (jelzálog-hitelintézetek, elszámoló

házak takarékszövetkezetek, az önkéntes kölcsönös egészség- és
önsegélyezı pénztárak stb.) esetében a – hitelintézet és pénzügyi
vállalkozás elkülönítésén túlmenıen – a számviteli szabályozás az
általános elıírásokon túl pótlólagos, illetve kiegészítı jellegő
rendelkezéseket állapít meg.

143
Hitelintézeti mérleg sajátossága

A hitelintézeti mérleggel szemben támasztott speciális követelmények

biztosítják, hogy a mérlegtételek olyan tagolásába jussanak kifejezésre,
melybıl közvetve vagy közvetlenül megállapítható:

- saját és az idegen tıke összege,

- saját és idegen tıke aránya,
- eszközök pénzzé tehetıségi foka,
- ügyfélbetétek biztonsága,
- hitelek kihelyezésénél a kockázata,
- eszközök és források likviditási kapcsolata,
- eszközök és források egymással összefüggı ráfordításai és
jövedelmei.

A mérleg tematikus felépítésének jellemzıi

- Eszközök lejárata vagy befektetési idıtartama szerinti kimutatás

- Hitelintézet által nyújtott szolgáltatás típusa (pénzügyi szolgáltatás v.
befektetési szolgáltatás)
- Ügylethez tartozó partner szerinti megosztás
- Forgalmazás helye szerinti tagolódás
- Pénzügyi eszközök sajátossága szerint
- Forgóeszközöknek nincs külön összesítı sora, csak összesítéssel lehet
kimutatni a mérlegben.

Források tematikus felépítési elve ugyanaz, mint az eszközöknél

- Nem jelenik meg rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek valamint a
saját tıke.

Hitelintézeti eredménykimutatás

Az eredménykimutatás kétféle tagolásban készülhet:

- függıleges és
- vízszintes elrendezésben.

Hazai gyakorlat szerint a függıleges tagolást használjuk. Célja, hogy:

- mutassa be az egyes tevékenységek eredményét,
- konkrét szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmény hozzájárulását,
- alapozza meg a jövıbeli vezetık vagy tulajdonosok döntéseit,

144
 - tartalmazza a PSZÁF és MNB felé kiadandó információkat,
- valós összképet mutasson a hitelintézetrıl.

Az eredmény tematikus felépítésének jellemzıi

1. Bank tevékenységbıl származó kamat különbözet

+ Hiteleknél felszámított kamat, egyéb kamat és kamatjellegő
bevételek, folyósítási díj, rendelkezésre tartási díj
- Betétek után fizetett kamat, egyéb kamat és kamatjellegő ráfordítás

2. Egyéb hitelintézeti tevékenység eredménye

+ Befektetett eszközök árfolyam nyeresége
+ Részesedésbıl származó osztalék
+ Egyéb pénzügyi tevékenységek bevételei: garancia, kezesség vállalás
+ Befektetési szolgáltatások bevételei (értékpapír forgalomba
hozatalának a bevétele)
+ Egyéb befektetési szolgáltatások (értékpapír, számlavezetési díj)
+ Követelések után elszámolt értékvesztés visszaírt összege,
- Befektetett eszközök árfolyam vesztesége,
- Egyéb pénzügyi szolgáltatások ráfordítása,
- Befektetési szolgáltatások ráfordítása

3. Nem hitelintézeti tevékenység eredményei

± Nem pénzügyi-, befektetési bevételek és ráfordítások eredménye,
± Egyéb bevételek és ráfordítások eredménye
- Személyi jellegő ráfordítások, és egyéb igazgatási költségek

Mérlegen kívüli tételek

Olyan banki vagy vállalati kötelezettségvállalások illetve követelések,

amelyek a hagyományos számviteli módszerekkel nem írhatók le, a
mérlegben nem tüntethetık fel, azonban jelentıs hatással lehetnek a cég
vagyonának értékére. A mérlegen kívüli tételek közé tartoznak a nyitott
derivatív-pozíciók,18 a garancia-vállalások, az overdraft19 hitelkeret, és az
akkreditívek.

18
Határidıs (ügylet, piac)
19
Hiteltúllépés, túl lehívás

145
Mérlegen kívül vállalt kötelezettségek:
- Függı kötelezettségek
- Opciós ügyletek, garancia-, kezesség vállalás
- Hitelígérvények,
- Biztos (jövıbeni) kötelezettségek
- Határidıs adás-vételi ügyletek, swap ügyletek határidıs ügyletrésze
miatt

Mérlegen kívüli követelések:

- Határidıs és opciós ügyletek, valamint swap ügyletek határidıs része
miatt fennálló forintra szóló (devizában fennálló) követelések

Kiegészítı mellékletek

A hitelintézeti éves beszámolójához az általános jellegő kiegészítéseken

túl (tevékenység rövid bemutatása, értékelési eljárás bemutatása) be kell
mutatni a beszámoló meghatározott sorainak részletes bemutatását,
tartalmát, tételeit, indoklását, értékelését, elemzését.

Bemutatja többek között az ügyfelekkel szembeni aktív és passzív

pénzügyi szolgáltatások elszámolásait, függı tételek elszámolását,
kockázatvállalás és ehhez kapcsolódó értékelések bemutatását és
részletezését, hitelintézetre jellemezı speciális tevékenységek körét és
elszámolásait, vállalt kötelezettségeket, mérlegen kívüli tételek
elszámolásait.

Tartalmaz tájékoztató jellegő kiegészítéseket (pl. kutatás fejlesztés

költsége), és Cash flow kimutatást.

2.6.6.2 Konszolidált éves beszámoló

Az éves beszámoló mellett konszolidált éves beszámolót is kell készítenie
annak a hitelintézetnek, ha:
- meghatározó befolyással rendelkezik legalább egy másik
vállalkozásban. Dönthet az anyavállalat, hogy a konszolidált éves
beszámolót Sztv. szerint, vagy az EU-ban alkalmazott Nemzetközi
Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS)20 alapján készíti.

20
International Financial Reporting Standards (IFRS)

146
 - az általa kibocsátott értékpapírok az EU valamely tagállamának
tızsdéin jegyzettek. Nincs döntési lehetıség, a beszámolót IFRS
alapján kell elkészíteni.

A pénzügyi intézménynek a 2.5-1 (eszközök) 2.5-2 (források) táblázat

szerinti mérleget, a 2.5-3. számú táblázat szerinti eredménykimutatást,
kiegészítı mellékletbıl álló éves beszámolót és üzleti jelentést köteles
készíteni.

Az üzleti jelentés nem része a beszámolónak, de el kell készíteni, és

összhangban kell állnia a beszámolóban foglalt adatokkal

Az éves beszámoló ugyanazon részekbıl áll, mint a vállalkozásoknál,

csak más struktúrával, és más tartalommal kerültek összeállításra.

2.6.6.3 Könyvvizsgálat
A hitelintézeteknek a Sztv. elıírásai szerint mind az éves, mind a
konszolidált éves beszámolójukat auditáltatni (hitelesíttetni) kell.

A könyvvizsgálóval szemben támasztott követelmények:

Hitelintézetnél csak olyan bejegyzett könyvvizsgáló, vagy könyvvizsgáló
társaság lehet, aki
- a Magyar Könyvvizsgáló Kamaránál nyilvántartásában szerepel és
engedéllyel rendelkezik, általában 5 évre választják.
- a könyvvizsgáló (könyvvizsgálói társaság) pénzügyi intézményi
minısítéssel rendelkezik,
- a könyvvizsgáló a hitelintézetben nem rendelkezik közvetlen vagy
közvetett tulajdonnal,
- a könyvvizsgálónak a hitelintézettel szemben nincs fennálló
kölcsöntartozása,
- a minısített befolyással rendelkezı tulajdonos a könyvvizsgáló cégben
közvetlen vagy közvetett nem rendelkezik tulajdonnal,
- Független, hitelintézettel kapcsolatos összeférhetetlenség nem áll fenn.

Amennyiben a könyvvizsgáló nem tud hitelesítı záradékot adni, akkor

korlátozott, vagy elutasító záradékot ad a korlátozás vagy elutasítás
okainak részletes feltüntetésével.

147
2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége
A számviteli törvény elıírásainak megfelelıen, a hitelintézetek is
kötelesek a közgyőlés által jóváhagyott, független könyvvizsgálói
záradékot tartalmazó beszámolót (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítı
melléklet) – legkésıbb a mérleg fordulónapját követı 150 napon belül – a
Cégbíróságnál letétbe helyezni, és az IM Cégnyilvántartási és
Céginformációs Szolgálathoz megküldeni.
A közzétételre szánt beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetérıl és azok változásáról megbízható, valós képet kell
mutatnia.

2009-ben megváltozott a beszámolók beküldési rendje, mely szerint

május 1-tıl csak elektronikus formában lehet a közzétételt megküldeni.

2.6.6.5 Évközi adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség

A pénzügyi intézménynek a belsı számviteli rendjét oly módon kell
kialakítani, hogy annak adataiból év közben is kielégíthesse a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete és az MNB információs igényeit.

A pénzügyi intézmény havonta illetve negyedévente kötelesek a PSZÁF,

és MNB felé adatszolgáltatást, jelentést adni. A hitelintézetek ennek
havonta tesznek eleget.

Az évközi jelentés alátámasztása érdekében, a számviteli nyilvántartások

havi zárása során – a számviteli politikában rögzítettek szerint – legalább
a következı zárlati munkálatokat kell elvégezni a hónap, vagy negyedév
utolsó napján:
- a mérleg- és eredményszámlákat lezárása (technikai zárás),
- fıkönyvi kivonatot, a 0. nyilvántartási számlákon kimutatott mérlegen
kívüli tételekrıl összesítıt elkészítése,
- az aktív és passzív idıbeli elhatárolások elszámolása,
- az analitikus nyilvántartások összesítése és a feladások elkészítése a
fıkönyvi könyvelés részére,
- az analitikus és a fıkönyvi nyilvántartások egyeztetése,
- árfolyam különbözetek elszámolása,
- az értékcsökkenés, értékvesztés és visszaírás elszámolása (¼ évente),

148
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése
A hitelintézet számviteli információs rendszerének kialakulását
nagymértékben befolyásolja, hogy speciális vállalkozásnak tekinthetı,
ugyanakkor a mások pénzének kockáztatása miatt „veszélyes üzemnek”
minısül.
Alapelveiben nem tér el a vállalkozások számviteli rendszerétıl, csak a
pénzmozgások nyomon követésére, és ezzel kapcsolatos kockázatra
helyezıdik a hangsúly.

A bankszámvitel fı feladata

- a banki fıkönyvi számlarend kialakítása, nyilvántartások vezetése,

- a bank befektetett eszközeinek nyilvántartása (immateriális javak,
tárgyi eszközök, beruházások),
- banküzemi beruházások és fenntartási költségek elszámolása,
- értékpapírok nyilvántartási rendszerének kialakítása, mőködtetése,
- bankszámlák számlarendje, számlavezetési rendje, ügyviteli
folyamatok szabályainak kialakítása, mőködtetése forintban és
devizában,
- banküzemi tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások,
kockázatok kezelési rendszerének kialakítása, mőködtetése,
- egyes üzletágak, üzemegységek költség és jövedelmi viszonyainak
figyelése, figyelemmel kísérése,
- költségszámítás alkalmazandó módszerének kialakítása,
- bankjutalék, díj- és költségfelszámítási rendszer kialakítása és
mőködtetése,
- könyvviteli nyilvántartások rendszerének kialakítása, mőködtetése,
- a bank belsı pénzügyi tervezési rendszerével, gazdálkodásával,
kötelezettségvállalással, utalványozásával kapcsolatos szabályok
kialakítása és mőködtetése,
- leltározás, leltárkészítési szabályzatának kialakítása, mőködtetése,
- a pénzforgalom-lebonyolítás szabályainak kialakítása,
- értékvesztések és céltartalékok rendszerének kialakítása, mőködtetése,
- beszámoló- és információs rendszer folyamatos mőködtetése,
- éves beszámoló elkészítése, mérlegének elemzése,
- operatív vezetési információk elıállítása, szolgáltatása,
- statisztikai adatszolgáltatás számviteli adatokkal való alátámasztása
(betétállomány, hitelállomány, készpénz- és bankjegyforgalom, stb.),
- a bank érdekeltségeivel kapcsolatos ellenırzés végrehajtása.

149
Speciális szabályzatok

A számviteli törvényben elıírt szabályzatokon túlmenıen el kell készíteni

a hitelintézet sajátos mőködésére vonatkozó szabályzatokat is:
- Eszközök és források értékelési szabályzatán belül – sajátos értékelési
elıírás címmel – elkülönítetten rendelkezéssel: a kintlévıségek, a
befektetések, követelés fejében kapott, készletként kimutatott
eszközök,
- Mérlegen kívüli kötelezettségek értékelési szabályzata,
- Értékvesztések elszámolása és céltartalék képzési rendje szabályzat,
- Ügyletminısítési és értékelési szabályzat,
- Kockázatvállalási szabályzat,
- Befektetési szabályzat,
- Ügyfél-, illetve partnerminısítési szabályzat,
- Fedezetértékelési szabályzat,
- Határidıs, opciós, és swap ügyletek elszámolása, nyilvántartása,
Fióktelep és a központ közötti elszámolásra, illetve a fióktelepek egymás
közötti elszámolásaira vonatkozó szabályzat.

Könyvvezetés

A közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának

nyilvánossága és ellenırizhetısége érdekében a hitelintézet olyan –
jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelı –
nyilvántartási (könyvvezetési) rendszert köteles kialakítani, amelybıl a
kimutatásokhoz szükséges adatok egyértelmően meghatározhatóak
legyenek.

A pénzügyi intézmény számlarendjének tartalmaznia kell a pénzügyi

intézmény által végzett tevékenységéhez kapcsolódó számla
összefüggéseket, továbbá a 0. nyilvántartási számlák számlaosztályban
kimutatott tételek bemutatását is.
Fıkönyvi számláit a 2.5-5 táblázatban bemutatott számlakeret fıbb
csoportjainak, tevékenységére jellemzı alábontásával alakítja ki.

A pénzügyi intézmény az üzletszerő tevékenységre vonatkozó

nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó
jogszabályok elıírásainak betartásával – a felügyeleti és a jegybanki
ellenırzésre is alkalmas módon kell vezetni.

150
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai
Bankügyletek

Aktív bankügyletek Passzív bankügyletek

Hitel és kölcsön nyújtás, közvetítés Számlanyitás
Bankszámla ügyletek Betétgyőjtés
Bankgarancia nyújtás Értékpapír kibocsátás
Követelések megvásárlása Váltó viszont-leszámíttatása
Értékpapír ügyletek Letétkezelés
Faktoring ügyletek Hitelfelvétel (bankközi, nemzetközi,
Pénzügyi lízing ügyletek refinanszírozási)
Tıkeemelés, alárendelt kölcsöntıke
igénybevétel

Számlaosztályok közötti összefüggés

8. Kamatráforditás, egyéb 9. Kamatbevétel, egyéb
1-4 Eszköz-Forrás
pénzügyi szolgáltatás pénzügyi szolg. bevétele

8. Általános igazgatási
5. Költségnemek
költségek

8. Nem pénzügyi 9. Nem pénzügyi

szolgálattások ráfordítása szolgálattások bevétele

151
2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások
- Hitel folyósítása ügyfélnek (T: 34 – K: 31)
- Hitelfolyósítási jutalék (T: 31 – K: 92)
- Hiteltörlesztés (T: 31 – K: 34)
- Hitel után kapott kamat (T: 31 – K: 91)
- Hitelnyújtás egyéb költsége, ügyfélre hárítva (T: 31 – K: 92)
- Rendelkezésre tartási jutalék (ügyfél elszámolási szla) (T: 41 – K: 91)
- Kamat visszatérítés (ha felmerül) (T: 91 – K: 31)
- Esedékességig be nem folyt kamat évközben, ha nem
indokolt függı tételként kezelni (T: 34 – K: 91)
- Ha 30 napon belül nem folyik be a kamat, visszavezet.(T: 91 – K: 34)
és függı kamatkövetelésként nyilvántartásba (T:031 – K:039)
- Tárgyidıszakra járó, d még be nem folyt kamat (AIE) (T: 39 – K: 91)
- Függı kamat visszavezetés, ha a kamat befolyt (T:039 – K:031)
- Tıkésített, bene nm folyt kamatra céltartalék képzés (T: 86 – K: 43)
- Értékvesztés elszámolása minısített kintlévıségre (T: 86 – K: 34)
- és értékvesztés visszaírása, ha rendezıdik (T: 34 – K: 96)
- Behajthatatlan követelés hitelezési vesztesége (T: 86 – K: 34)

Kötelezettségvállalási hitel

A bank ügyfelének tartozását (szállítói) közvetlenül hitelbıl egyenlíti ki.

Elszámolása függ, hogy a szállító ügyfele-e a banknak, vagy másik
banknál vezeti számláját. Az elıbbi esetben a bankon belül, az ügyfelei
számláin átvezeti az összeget, az utóbbi esetben GIRO rendszeren
keresztül hitelintézetek közötti elszámolási forgalomba kerül.
- Hitel folyósítása ügyfélnek (bankon belüli ügyfelek) (T: 34 – K: 41)
vagy GIRO elszámolással (T: 31 – K: 3.G)
- Hitelfolyósítási jutalék (T: 41 – K: 92)
- Hiteltörlesztés (T: 41 – K: 34)
- Hitel után kapott kamat (T: 41 – K: 91)
- Hitelnyújtás egyéb költsége, ügyfélre hárítva (T: 41 – K: 92)
- Költségtérítés, jutalékhelyesbítés (ha felmerül) (T: 91 – K: 41)

Ügyfelekkel szembeni követelés mérlegértéke

+ Ügyfelekkel szembeni követelés, törlesztésekkel csökkentve

- Követelések értékvesztése-visszaírása (kiegészítı számla 34-en belül)
+ Kamatkövetelés, esedékességtıl számított 30 napig, ha nem realizált.

152
= Mérlegérték

- Értékpapír letéti számla: értékpapír nyilvántartására szolgál,

- Devizaszámla: (valuta, deviza elhelyezésére szolgál),

2.6.8.2 Betétügyletekkel kapcsolatos elszámolások

Betét üzletág külsı források szerzését biztosítja, mely fedezetet nyújt a
hitelintézet tevékenységéhez:
- Betétgyőjtés (számlabetét, lekötött betét, takarékbetét, stb.),
- Értékpapír-kibocsátás,
- Bankközi hitelek, egyéb bankközi források,
- bankközi pénzpiac, bankközi limitek
- Jegybanktól származó források fedezet nélkül, vagy fedezet mellett
(refinanszírozási hitel, konzorcionális hitel, váltóleszámítolás,
értékpapírügylet, swap-, és repó-ügylet).

2.6.8.3 Bankszámlák fıbb típusai rendelkezésük szerint

- Pénzforgalmi bankszámla: fizetések lebonyolítására szolgál, de nem
hitelszámla, és nem lekötött betétszámla,
- Folyószámla: fizetési forgalom lebonyolítására szolgál, egyenlege
negatív is lehet, hitelkeret tartozhat hozzá,
- Határidıs betétszámla: megtakarítások elhelyezésére, lekötött betétek,
- Takarék-, betét- számla: megtakarítások elhelyezésére lekötött betétek,
(látra szóló, felmondásos),
- Fedezeti számla: ilyen az importfedezet, vagy akkreditív,

153
 Betétek elszámolása

41. Ügyfelekkel szembeni 31. Pénzeszközök, GIRO átv. 81. Kamat, és kamatjellegő
46. Kamatadó
kötelezettség (betétszámla) (vagy 41. Ügyfél folyószámla) ráfordítások
Ügyfélnek fizetett kamat utáni adó Ügyfelek, hitelint.ek betételhelyezése Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek
Ügyfeleknek, hitelint.nek betét visszafiz.

Kifizetéstre került kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl

91. Kamat, kamatjell. Bevételek v.
92. Egyéb p.ügyi szolg. bevét
Betétbıl levont jutalék, költség
Megfizetett jutalék, költség
Tıkésítésre kerülı kamatjóváírás ügyfeleknek, hiteint.nek
Tıkésítésre kerülı kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl
Tárgyévben esedékes, de még ki nemfizetett kamat

45. Passzív idıbeli elhatároléás

Kifizetett, de mégnem esedékes kamat

Látra szóló illetve határidıs betétek elszámolása

91. Kamat, kamatjell. Bevételek v. 31. Pénzeszközök, GIROátv. 41. Ügyfelekkel szembeni 81. Kamat, és kamatjellegő
92. Egyéb p.ügyi szolg. bevét (vagy 41. Ügyfél folyószámla) kötelezettség (betétszámla) ráfordítások
Megfizetett jutalék, költség Ügyfél, hitelint.betételhelyezések Tıkésítésre kerülı kamatjóváírás
Ügyfél-, hitelintézeti betétek visszafiz.
Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek

Kifizetéstre került kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl

Tıkésítésre kerülı kamat visszavét
Betétbıl levont jutalék, költség
Tárgyévben esedékes, de
még ki nemfizetett kamat

46. Kamatadó 45. Passzív idıbeli elhatároléás

Ügyfélnek fizetett kamat utáni adó Kifizetett, de még nemesedékes kamat

154
2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások
Az értékpapír olyan forgalomképes okirat, melyben valamilyen
vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg.

Az értékpapíroknak nagyon sok formája van, és folyamatosan újabb

formák jelennek meg. Kibocsátásukra és nyilvántartásukra speciális jogi
szabályok vonatkoznak.

Leggyakrabban elıforduló formái:

- Tulajdonjogot megtestesítı: részvény, üzletrész, vagyonjegy,
- Követelést, illetve kötelezettséget megtestesítı: kincstárjegy, kötvény,
váltó, hozamjegy, letéti jegy, csekk, adósságlevél,
- Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítı: közraktárjegy, zálogjegy

Lejáratuk szerint: rövid-, közép-, hosszú lejáratú, és jelzáloghitel levél.

A számviteli törvény megkülönböztet befektetési céllal vásárolt (tartósan,
1 éven túl szolgál), és forgatási céllal vásárolt (egy éven belül kikerül a
nyilvántartásból).

Részvényekkel kapcsolatos elszámolások

Névérték erejéig tulajdonjogot testesít meg, szavazati jogot biztosít,

osztalékszerzési jogot képvisel.

Nyilvántartásuk bekerülési értéken történik, célja szerint:

16. számla: Részesedések (befektetési cél)
32. számla: Értékpapírok (forgatási cél) pénzeszközökkel (31) vagy
ügyfelekkel szembeni kötelezettség számlával szemben (41).

Közvetlen részesedést biztosító beszerzés esetén el kell számolni az üzleti

vagy cégértéket, amely ha negatív, passzív idıbeli elhatárolásként kell
kimutatni.

Részesedések értékesítése során el kell számolni az árfolyam

különbözetet (82. veszteség, 92. nyereség számlákon), mely az eladási ár
és nyilvántartási ár különbözete.
A részvények után, a közgyőlésen jóváhagyott osztalék összegét
szerepeltetni kell a mérlegben, ha az mérlegkészítés idıpontjáig ismertté
válik.

155
Évvégén, értékelési eljárás keretében a részesedéseket minısíteni kell, és
amennyiben piaci értéke tartósan a nyilvántartási ár alá csökken,
értékvesztést kell számolni, illetve visszaírni, ha az állapot már nem áll
fenn.

Kötvényekkel kapcsolatos elszámolások

Bemutatóra szóló értékpapír, birtokosa hitelezı pozícióban van,

ideiglenes forrást biztosít a kibocsátónak, aki a névérték, és erre számított
kamat összegéig vállal kötelezettséget.

Nyilvántartásuk bekerülési értéken történik befektetett eszközök, vagy

forgóeszközök között. A beszerzési árban elismert kamat összegét
kamatbevétel csökkenéseként kell elszámolni.

A hitelintézet tulajdonában lévı, névérték alatt vásárolt kötvények adott

évre idıarányosan járó – aktív idıbeli elhatárolások között – elszámolt
árfolyamnyereségébıl a még meg nem szüntetett részt lejáratkor,
beváltáskor a nyilvántartásból ki kell vezetni.

Kamatfizetési esedékességtıl mérleg fordulónapjáig számított idıarányos

kamatot az aktív idıbeli elhatárolások között el kell számolni.

Értékesítéskor, beváltáskor keletkezett árfolyam különbözetet el kell

számolni ráfordításként, vagy bevételként.

Minısített értékpapírok után év értékelési szabályzat szerint figyelemmel

kísért értékvesztést és annak visszaírását a mérlegben szerepeltetni kell.

Az értékpapírokkal kapcsolatos számviteli elszámolások szabályai alig

térnek el a vállalkozásoknál történı elszámolástól.

2.6.8.5 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos elszámolások

- A lízingbe adó: a hitelintézet: szerzıdésben szereplı tárgyat
megbízás alapján szerzi meg, majd adja használatba
határozott idıre, az ügyletért lízingíjat számol fel. A
lízingbeadó a pénzügyi lízing miatti követelést
mutat ki, amely nem tartalmazhatja az ÁFA miatti
követelést. A pénzügyi lízing miatti követelés
összegére nem lehet a kamat összegét ráaktiválni. A

156
 hosszú lejáratú követelésként kell kimutatni, a
lízing tárgy értékével megegyezı összegben.

- Lízingbe vevı: a lízing tárgyának, használatba vételtıl viseli

kárkockázatát, feljogosítja hasznok beszedésére.
Vállalja a közvetlen terheket (fenntartási költség,
amortizáció). Lízingbe vevı viseli a kárveszélybıl
származó kockázatot. Fizeti a lízingdíjat, (törlesztés
és kamat), futamidı végén tulajdonjogot szerezhet a
maradványérték megfizetésével. Rendszerint hosszú
lejáratú kötelezettséget jelent, amely az ÁFA
fizetési kötelezettséget nem tartalmazhatja a
lízingbevevınél. Hosszú lejáratú kötelezettségként
kerül kimutatásra.

Pénzügyi lízing elszámolására a hitelintézet két módszer közül választhat.

„A” módszer:
− szállító a lízingbe adó banknak leszámlázza a lízing tárgyát,
− készletek között nyilvántartásba veszi nettó áron, az ÁFA
visszaigényelhetı,
− továbbszámlázza a lízingbe vevınek, nettó + Áfa értéken,
− kivezeti a könyvekbıl nyilvántartási értéken,
− lízingdíj tıketörlesztı részlete csökkenti a követelést,
− lízingdíj kamatrésze: kamatjellegő bevételként kerül elszámolásra.

„B” módszer:
− szállító a lízingbe vevınek állítja ki a számlát, az ı mérlegébe kerül
az eszköz, nem a bankéba,
− bank csak az áfa nélküli vételárat fizeti, ezt kimutatja
követelésként,
− ezt a követelést a lízingbe vevı törleszti.

2.6.8.6 Hitelintézet által nyújtott biztosítékok

A hitelintézet által nyújtott biztosítékok:
− Garancia: a bank egyoldalú nyilatkozata alapján, önálló
kötelezettségvállalást jelent, gyakorlatilag aktív ügylet, és kauciós
hitelkamat tartozik hozzá, egyszeri díjat, majd havi díjat
számítanak fel

157
 − Kezesség (szerzıdés alapján járulékos kötelezettségvállalást jelent,
a bank egyoldalú nyilatkozatával)
− Akkreditív: fizetési módot jelöl, a garancia pedig biztosítéknak
számít.

Garanciavállalás

Bankgarancia lényege, hogy jövıbeni kötelezettséget vállal saját ügyfele

kötelezettségei teljesítéséért. A kötelezettség összege meghatározott
mértékő.

A garanciavállalást a 0-s számlaosztályban függı kötelezettségek

nyilvántartási számlán kell kimutatni, a beszámolóban mérlegen kívüli
tételek között mutatja ki, és a kiegészítı mellékletekben részletesen be
kell mutatni.

Ga ra ncia, kezesség vállalá s

41. Ügyfelekkel szembeni 34. Ü gyfel ekkel sze mbe ni
92. Egyé b p.ügyi szol g. bevét
köt eleze ttség (be tét száml a) követe lés
Jutalék, garan cia díj B ank garancia igényb ev étel

31. Pé nzesz közök, GIR O átv.

Jutalék, garan cia díj B ank garancia igényb ev étel
( igénybevevı nem hitélin t. ü.fél) (ig ény bevevı nem h itélint. ü.fél)

019 F üggı kötele zett ség el lensz la 011 Függı kötel ezett sé g
Függı k ötelezetts ég nyilv ántar tásb a vét
Beváltás miatt függ ı kötel. felo ld ás

43. K oc ké zati c élt artal ék 86 egyé b rá fordít ások

Céltartalék kép zés
Céltartalék képzés f eloldása

Ga ra ncia elszá mo lása

91. Kamat , ka ma tje lle gő 41. Ügyfelekkel szembeni 34. Ü gyfel ekkel sze mbe ni
bevétel Egyéb p.ügyi szolg. bevét köt eleze ttség (be tét száml a) követe lés
K amatfizetés elszámo lása H iteltö rlesztés

T árgyévre esedékes, d e még be nem fo lyt kamat

31. Pé nzesz közök, GIR O átv.

K amatfizetés elszámo lása
( igénybevevı nem hitélin t. ü.fél)
H iteltö rlesztés
(ig ény bevevı nem h itélint. ü.fél)

39. A kt ív idıbeli e lhatá rol éás

T árgyévre esedékes, de
még be nem folyt kamat

158
A kezességet, bankgaranciát vállal díjazás mellett, melyre egyszeri
jutalékot számol szerzıdéskötéskor, garancia díjat kell fizetni a futamidı
alatt, és a garancia igénybevétele után hitelkamat számol fel.

2.6.8.7 Faktoring elszámolása

Olyan ügylet, mely kapcsán a hitelintézet átvállalja az ügyfelektıl a
követelést, megelılegezi, átvállalva a követeléssel kapcsolatos kockázatot
is.
Az áruszállításból és szolgáltatás nyújtásából származó rövid lejáratú
követelések folyamatos megvásárlását és kezelését jelenti.

A faktoring ügyletek fajtái:

− Csendes (értesítés nélküli) faktoring: Nem értesítik az adóst a
faktoring megállapodás létrejöttérıl. A szállító kapja a pénzt, majd
fizeti ki a faktoring céget.
− Nyílt faktoring ügylet: Az adóst (vevı) értesítik az ügylet létrejöttérıl,
sıt annak vállalnia kell, hogy a faktoring cég felé fogja a vételárat
megfizetni.
− Export faktoring: Export esetén sokkal gyakoribb a vevı ismeretének
hiányában, hogy a faktorálás célja a fizetési kockázat kezelése, nem
csupán a pénzhiány.

Faktoring elınyei:
− Csökken a kintlévıség, nı az eszközök forgási sebessége,
− Könnyebbé válik a pénzügyi tervezés,
− Egyszerő és gyors ügyintézés (pár nap alatt pénzhez lehet jutni),
− A társaság forgalmának növeléséhez, új piacok megszerzéséhez
biztosíthatóak a pénzeszközök,
− Bankhitelnél gyorsabb ügyintézés, kezdı vállalkozások, rosszabb
mérleggel rendelkezık is forráshoz juthatnak,
− Nincs szükség biztosítékra, mint a bankhitelnél.

A faktoring ügylet menete

− kap a szállító egy megrendelést, de nem tudja a kapcsolódó
költségeket (anyagbeszerzés, alvállalkozók) finanszírozni,
− keres egy faktoring céget, aki megvizsgálja, hogy a megrendelı
hitelképessége milyen, továbbá nyilatkozik arról, hogy az adott
faktoring ügyletet megvalósítható-e (vevı-szállító közötti ügyletet
vizsgálja),

159
 − megkötik a faktoring keret-megállapodást, tájékoztatják errıl a vevıt,
− megtörténik a szállítás, a vevı visszaigazolja a szerzıdés szerinti
teljesítést a faktoring cég felé, aki a megfelelı nyilvántartást vezeti.
−
Faktorálás elszámolása
41. Ügyfelekkel szembeni faktor 41. Ügyfelekkel szembeni 34. Ügyfelekkel szembeni
kötelezettség kötelezettség (betétszámla) követelés
Faktorált követelés behajtása Faktorált összeg nyilvántartásba vétel

Faktorink, kamattal csökkentett maradványérték

31. Pénzeszközök, GIRO átv.

Faktorált köv.behajtása Faktorált összeg nyilv.tart. vétel
(nem hitélint. ü.fél) (igénybevevı nem hitélint. ü.fél)
Faktorink, kamattal csökk. maradványérték
(nem hitélint. ü.fél)

91. Kamat, kamatjellegő 34. Ügyfelekkel szembeni

bevételEgyéb p.ügyi szolg. faktor követelés
Faktororing díj felszámítás
és kamatkövetelés

39. Aktív idıbeli elhatároléás

Idıarányos kamat elhatárolása

2.6.8.8 Egyéb, sajátos ügyletek

Sajátos szállításos repo ügyletek

Visszavásárlási megállapodás, melynek tárgya:

- meghatározott értékpapírnak, meghatározott idıben, meghatározott
árfolyamon történı eladása, majd
- elıre meghatározott késıbbi idıben, elıre meghatározott árfolyamon
történı visszavásárlása.

Sajátos szállításos repo ügyletnek az a szállításos repo ügylet, mely:

- az értékpapír eladási ára a piaci értékével összhangban kerül
meghatározásra,
- az értékpapír eladási és visszavásárlási ára közötti különbözet megfelel
a kölcsön után reálisan felszámítható kamatnak,
- az ügylet futamideje alatt a repoba vevı által felvett kamat, repoba
adót illeti meg, melyet vagy megfizet, vagy a visszavásárlási árba
kerül beszámításba,
- a futamidı nem lehet több egy évnél.

160
A repoba adónál: a mérlegben az értékpapírok között külön kell kimutatni
értékpapírok értékét.

A repoba vevınél: a futamidı alatt a 0. Nyilvántartási számlák

számlaosztályban elkülönítetten kell nyilvántartani a sajátos szállításos
repoba vett értékpapírokat, az éves beszámoló kiegészítı mellékletében
be kell mutatni.

A futamidı végén: történı visszaszolgáltatás érdekében beszerzett

értékpapírt a repoba adóval szembeni kötelezettség csökkentésével
egyidejőleg kell a könyvekbıl kivezetni és azok értéke között fennálló
különbözetet a kamatbevételek, illetve a kamatráfordítások között kell
elszámolni.

Valódi penziós ügylet

Penziós ügylet: Penzióba vevı lehet hitelintézet, pénzügyi vállalkozás,

gazdálkodó szervezet.

Valódi penziós ügylet: A penzióba adó a tulajdonában lévı vagyontárgyat

átruházza a penzióba vevıre azzal a feltétellel, hogy a penzióba vevı a
vagyontárgyat meghatározott idıpontig meghatározott áron visszaadja.

Jellemzıi:
- eszközök „átszármaztatása” (többnyire értékpapír),
- kvázi hitelfelvétel,
- a fizetendı kamat kvázi jövıbeni kötelezettség,
- határidıs visszavásárlási (visszaszármaztatási) kötelezettség,
- kvázi hitel visszafizetés,
- a kamat idıarányos megosztása kötelezı,
- az eszköz a könyvekben marad.

Nem valódi penziós ügylet: A penzióba vevı nem köteles a vagyontárgyat

visszaadni.

Várhatóan felmerülı fizetési kötelezettségek: Folyamatban lévı

szerzıdéses üzlet, de az esedékesség még bizonytalan:
- garanciális kötelezettségek,
- függı kötelezettségek (opciós, nem valódi penziós ügyletek,
kezességvállalás, le nem zárt peres ügyek),
- biztos (jövıbeni) kötelezettségek, környezetvédelmi kötelezettségek,
- egyéb, pl. korengedményes nyugdíj, végkielégítés, stb.

161
 2.6-1 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Eszközök)
ESZKÖZÖK (aktívák)
S.sz Megnevezés
01 I Pénzeszközök
02 II. Állampapírok
03 a) forgatási célú
04 b) befektetési célú
05 II/A. Állampapírok értékelési különbözete
06 III. Hitelintézetekkel szembeni követelések
07 a) Látra szóló
08 b) egyéb követelés pénzügyi szolgáltatásból
09 ba) éven belüli lejáratú
10 bb) éven túli lejáratú
11 c) befektetési szolgáltatásból
12 III/A. Hitelintézetekkel szembeni követelések értékelési különbözete
13 IV. Ügyfelekkel szembeni követelések
14 a) pénzügyi szolgáltatásból
15 aa) éven belüli lejáratú
16 ab) éven túli lejáratú
17 b) befektetési szolgáltatásból
18 ba) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó követelés
19 bb) tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékeny. adódó követelés
befektetési szolgáltatási tevékenységbıl eredı, ügyfelekkel szembe
20 bc)
ni követelés
21 bd) elszámoló házi tevékenységet végzı szervezettel szembeni követelés
22 be) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó követelés
23 IV/A. Ügyfelekkel szembeni követelések értékelési különbözete
Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, beleértve a rögzített
24 V.
kamatozásúakat is
helyi önkormányzatok és egyéb államháztartási szervek által kibocsá-
25 a)
tott értékpapírok (ide nem értve az állampapírokat)
26 aa) forgatási célú
27 ab) befektetési célú
28 b) más kibocsátó által kibocsátott értékpapírok
29 ba) forgatási célú
30 bb) befektetési célú
31 V/A. Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok értékelési különbözete
32 VI. Részvények és más változó hozamú értékpapírok
33 a) részvények, részesedések forgatási célra
34 b) változó hozamú értékpapírok
35 ba) forgatási célú
36 bb) befektetési célú

162
 Részvények és más változó hozamú értékpapírok értékelési
37 VI/A.
különbözete
38 VII. Részvények, részesedések befektetési célra
39 a) részvények, részesedések befektetési célra
40 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése
41 VII/A. Befektetési célú részvények, részesedések értékelési különbözete
42 VIII. Részvények, részesedések kapcsolt vállalkozásban
43 a) részvények, részesedések befektetési célra
44 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése
45 IX. Immateriális javak
46 a) immateriális javak
47 b) immateriális javak értékhelyesbítése
48 X. Tárgyi eszközök
49 a) pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi eszközök
50 aa) ingatlanok
51 ab) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek
52 ac) beruházások
53 ad) beruházásra adott elılegek
nem közvetlenül pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi esz
54 b)
közök
55 ba) ingatlanok
56 bb) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek
57 bc) beruházások
58 bd) beruházásra adott elılegek
59 c) tárgyi eszközök értékhelyesbítése
60 XI. Saját részvények
61 XII. Egyéb eszközök
62 a) készletek
63 b) egyéb követelések
64 XII/A. Egyéb követelések értékelési különbözete
65 XII/B. Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete
66 XIII. Aktív idıbeli elhatárolások
67 a) bevételek aktív idıbeli elhatárolása
68 b) költségek, ráfordítások aktív idıbeli elhatárolása
69 c) halasztott ráfordítások
Eszközök összesen
70
(01+02+05+06+12+13+23+24+31+32+37+38+41+42+45+48+60+61+64+65+66)
Ebbıl: - FORGÓESZKÖZÖK [I+II.a) +III.a) +III.ba) +III.c) +IV.aa) +IV.b)
71 +V.aa) + V.ba) +VI.a) +VI.ba) + XI + XII+ a II/A, III/A, IV/A, V/A,
VI/A, XII/A és XII/B tételek elıbbi altételekhez kapcsolódó értékei]
- BEFEKTETETT ESZKÖZÖK [2.b) +3.bb) +4.ab) +5.ab) +5.bb) +6.bb)
72 +7+8+ 9+10+ a 2/A, 3/A, 4/A, 5/A, 6/A, 7/A, 12/A és a 12/B tételek
elıbbi altételekhez, illetve tételhez kapcsolódó értékei]

163
 2.6-2 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Források)
FORRÁSOK (passzívák)
S.sz Megnevezés
73 I. Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek
74 a) látraszóló
meghatározott idıre lekötött, pénzügyi szolgáltatásból adódó kötele-
75 b)
zettség
76 ba) éven belüli lejáratú
77 bb) éven túli lejáratú
78 c) befektetési szolgáltatásból
Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek értékelési külön
79 I/A.
bözete
80 II. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek
81 a) takarékbetétek
82 aa) Látra szóló
83 ab) éven belüli lejáratú
84 ac) éven túli lejáratú
85 b) egyéb kötelezettségek pénzügyi szolgáltatásból
86 ba) Látra szóló
87 bb) éven belüli lejáratú
88 bc) éven túli lejáratú
89 c) befektetési szolgáltatásból
90 ca) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötelezettség
tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötele-
91 cb)
zettség
befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó, ügyfelekkel szembe
92 cc)
ni kötelezettség
elszámolóházi tevékenységet végzı szervezettel szembeni kötelezett
93 cd)
ség
94 ce) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó kötelezettség
95 II/A. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek értékelési különbözete
96 III. Kibocsátott értékpapírok miatt fennálló kötelezettség
97 a) kibocsátott kötvények
98 aa) éven belüli lejáratú
99 ab) éven túli lejáratú
100 b) kibocsátott egyéb hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok
101 ba) éven belüli lejáratú
102 bb) éven túli lejáratú
számviteli szempontból értékpapírként kezelt, de a Tpt. szerint
103 c)
értékpapírnak nem minısülı hitelviszonyt megtestesítı okiratok
104 ca) éven belüli lejáratú
105 cb) éven túli lejáratú
106 IV. Egyéb kötelezettségek
107 a) éven belüli lejáratú
108 b) éven túli lejáratú

164
109 IV/A. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
110 V. Passzív idıbeli elhatárolások
111 a) bevételek passzív idıbeli elhatárolása
112 b) költségek, ráfordítások passzív idıbeli elhatárolása
113 c) halasztott bevételek
114 VI. Céltartalékok
115 a) céltartalék nyugdíjra és végkielégítésre
116 b) kockázati céltartalék függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
117 c) általános kockázati céltartalék
118 d) egyéb céltartalék
119 VII. Hátrasorolt kötelezettségek
120 a) alárendelt kölcsöntıke
szövetkezeti formában mőködı hitelintézetnél a tagok más vagyoni
121 b)
hozzájárulása
122 c) egyéb hátrasorolt kötelezettség
123 VIII. Jegyzett tıke
124 IX. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke (-)
125 X. Tıketartalék
a részvény, részesedés névértéke és kibocsátási értéke közötti
126 a)
különbözet (ázsió)
127 b) egyéb
128 XI. Általános tartalék
129 XII. Eredménytartalék (±)
130 XIII. Lekötött tartalék
131 XIV. Értékelési tartalék
132 a) értékhelyesbítés értékelési tartaléka
133 b) valós értékelés értékelési tartaléka
134 XV. Mérleg szerinti eredmény (±)
Források összesen (73+79+80+95+96+106+109+110+114+119+123-
135 124+125+128±129+130±134
Ebbıl: - RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.a) + I.ba) + I.c) + I/A+
136 II.aa) +II.ab) +II.ba) + II.bb) +II.c) +II/A+III.aa) +III.ba) +III.ca) +IV.a)
+IV/A]
- HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.bb) +II.ac) +II.bc)
137
+III.ab) +III.bb) +III.cb) +IV.b) +VII]
138 - SAJÁT TİKE [VIII-IX+X+XI ± XII+XIII+XIV ± XV]

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlege

A konszolidált mérleg tagolása a következı kiegészítésekkel tér el a 2.6-1

és 2.6-2 számú táblázat szerinti mérleg tagolásától

Eszközök oldalon: VIII. és XII pont kiegészítésével

Forrás oldalon: VII., XVI., XVII., XVIII. pont kiegészítésével.

165
 2.6-3 táblázat: Eredménykimutatás elıírt tagolása
EREDMÉNYKIMUTATÁS I.
(függıleges tagolás)
1. Kapott kamatok és kamatjellegő bevételek
rögzített kamatozású hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok után kapott (járó)
a)
kamatbevételek
b) egyéb kapott kamatok és kamatjellegő bevételek
2. Fizetett kamatok és kamatjellegő ráfordítások
KAMATKÜLÖNBÖZET (1-2)
3. Bevételek értékpapírokból
a) bevételek forgatási célú részvényekbıl, részesedésekbıl (osztalék, részesedés)
b) bevételek kapcsolt vállalkozásban lévı részesedésekbıl (osztalék, részesedés)
c) bevételek egyéb részesedésekbıl (osztalék; részesedés)
4. Kapott (járó) jutalék- és díjbevételek
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl
befektetési szolgáltatások bevételeibıl (kivéve a kereskedési tevékenység
b)
bevételét)
5. Fizetett (fizetendı) jutalék- és díjráfordítások
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból
befektetési szolgáltatások ráfordításaiból (kivéve a kereskedési tevékenység
b)
ráfordításait)
6. Pénzügyi mőveletek nettó eredménye [6. a)- 6. b) + 6. c)-6. d)]
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl
b) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból
c) befektetési szolgáltatás bevételeibıl (kereskedési tevékenység bevétele)

d) befektetési szolgáltatás ráfordításaiból (kereskedési tevékenység ráfordítása)

7. Egyéb bevételek üzleti tevékenységbıl
a) nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételei
b) egyéb bevételek
8. Általános igazgatási költségek
a) személyi jellegő ráfordítások
aa) bérköltség
ab) személyi jellegő egyéb kifizetések
ac) bérjárulékok
b) egyéb igazgatási költségek (anyagjellegő ráfordítások)
9. Értékcsökkenési leírás
10. Egyéb ráfordítások üzleti tevékenységbıl
a) nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai
b) egyéb ráfordítások
Értékvesztés követelések után és kockázati céltartalék képzés a függı és
11.
biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
a) értékvesztés követelések után
b) kockázati céltartalék képzés a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre

166
 Értékvesztés visszaírása követelések után és kockázati céltartalék
12.
felhasználása a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
a) értékvesztés visszaírása követelések után
kockázati céltartalék felhasználása a függı és biztos (jövıbeni)
b)
kötelezettségekre
12/A. Általános kockázati céltartalék képzés és felhasználás különbözete
Értékvesztés a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok,
13. kapcsolt- és egyéb részesedési viszonyban lévı vállalkozásban való
részvények, részesedések után
Értékvesztés visszaírása a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı
14. értékpapírok, kapcsolt- és egyéb részesedési, viszonyban lévı
vállalkozásban való részvények, részesedések után
Szokásos (üzleti) tevékenység eredménye (1-2+3+4-5±6+7-8-9-10-11+12-
15.
13+14)
Ebbıl: - PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS EREDMÉ-
NYE [1-2 + 3 + 4-5 ± 6 + 7. b)--8-9-10. b) -11 + 12-13 + 14]
- NEM PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS
EREDMÉNYE [7. a)-10. a)].
16. Rendkívüli bevételek
17. Rendkívüli ráfordítások
18. Rendkívüli eredmény (16-17)
19. Adózás elıtti eredmény (± 15 ± 18)
20. Adófizetési kötelezettség
21. Adózott eredmény (± 19-20)
22. Általános tartalékképzés, felhasználás (±)
23. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre
24. Jóváhagyott osztalék és részesedés
25. Mérleg szerinti eredmény (± 21-/ + 22 + 23-24)

Eredménykimutatás II. (vízszintes tagolás)

Az eredménykimutatás elkészíthetı vízszintes tagolásban is, melynek

felépítése hasonló a 2000. évi C törvényben meghatározotthoz.

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló eredménykimutatása

A konszolidált eredménykimutatás tagolása a következı kiegészítésekkel

tér el a 2.6-3 számú táblázat szerinti eredménykimutatás tagolásától:

A 3.b) és 3.c) sor neve pontosításra került,

A 7.b), 10.b), és 20. sor kiegészítésre kerül,
A 23. sor: „Eredménytartalék igénybevétele….” nem állítható be.

167
 2.6-4 táblázat: Cash flow kimutatás tagolás „A” változata
01 Kamatbevételek
02 Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei (értékpapír-értékvesztés visszaírása és
+ követelés pozitív értékelési különbözete kivételével)
Egyéb bevételek (céltartalék-felhasználás és céltartalék többlet
03 visszavezetésének és készlet értékvesztés, terven felüli leírás visszaírásának
+ kivételével)
Befektetési szolgáltatás bevételei (értékpapír értékvesztés visszaírás, illetve
04
+ pozitív értékelési különbözet kivételével)
05 + Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételei
06 + Osztalék bevétel
07 + Rendkívüli bevétel -
08 Kamatráfordítások
Egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése és követelés
09
+ negatív értékelési különbözete kivételével)
Egyéb ráfordítások (céltartalék képzés és készlet értékvesztés, terven felüli
10 leírás kivételével) - Befektetési szolgáltatások ráfordítása (értékpapír
- értékvesztés kivételével)
11 Befektetési szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése, illetve negatív
+ értékelési különbözet kivételével)
12 - Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráford. - Általános igazgatási kts.ek
Rendkívüli ráfordítások (ide nem értve a tárgyévi társasági adó fizetési
13
- kötelezettség összegét)
14 - Tárgyévi társasági adó fizetési kötelezettség
15 - Kifizetett osztalék
16 Mőködési pénzáramlás
17 ± Kötelezettség állományváltozása (ha növekedés + , ha csökkenés -)
18 ± Követelés állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
19 ± Készlet állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
Forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha
20
± növekedés -, ha csökkenés + )
Befektetett eszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha
21
± növekedés -, ha csökkenés + )
Beruházások (beleértve az elıleget is) állományának változása (ha növekedés
22
± -, ha csökkenés + )
23 ± Immateriális javak állományának változása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
Tárgyi eszközök (a beruházások és a beruházási elılegek kivételével)
24
± állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
25 ± Aktív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés -, ha csökkenés + )
26 ± Passzív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés + , ha csökkenés.-)
27 ± Részvénykibocsátás az eladási árfolyamon
28 + Jogszabály alapján véglegesen kapott pénzeszközök
29 - Jogszabály alapján véglegesen átadott pénzeszközök
30 - Bevont saját részvény, vagyonjegy névértébe
31 Nettó pénzáramlás

168
2.6-5 táblázat Hitelintézeti számlakeret
0. számlaosztály: NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁK
01. Mérlegem kívüli tételek nyilvántartási számla
02. Megbízásos tevékenységek nyilvántartási számla
03. Hitelígérvények nyilvántartási számla
04. Kibocsátott értékpapírok nyilvántartási számla
05. Követelések nyilvántartási számla
06. Konzorciális hitelek nyilvántartási számla
07. Követelések minısítés szerinti nyilvántartási számla
08. Letéti ırzés nyilvántartási számla
09. Valuta-deviza eszközök és források nyilvántartási számla

1. számlaosztály: BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

11. Immateriális javak
12. Hitelintézeti tevékenység tárgyi eszközei
13. Nem hitelintézeti tevékenység tárgyi eszközei
14. Tenyészállatok
15. Beruházások (hitelintézeti és nem hitelintézeti)
16. Részesedések
17. Tartók hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok

2. számlaosztály: KÉSZLETEK

3. számlaosztály: PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÉS KÖVETELÉSEK

31. Pénzeszközök
32. Értékpapírok
33. Hitelintézetekkel szembeni követelések
34. Ügyfelekkel szembeni követelések
35. Határidıs ügyletekbıl származó követelések
36. Nem hitelintézeti ügyleteken alapuló követelések
37. Pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések
38. Egyéb aktív elszámolások (vállalkozói számlakeret 31-37
számlacsoportja szerinti)
39. Aktív idıbeli elhatárolások

4. számlaosztály: FORRÁSOK
41. Kötelezettségek hitelintézeti tevékenységbıl
42. Kibocsátott kötvények, és más forgalomképes értékpapírok
43. Céltartalékok
44. Egyéb passzív elszámolások
45. Passzív idıbeli elhatárolások

169
 46.-47.Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek (adók, járulékok, stb.)
48. Saját tıke
49. Évi mérlegszámlák

5. számlaosztály: KÖLTSÉGNEMEK
51. Anyagjellegő ráfordítások
52. Személyi jellegő ráfordítások
55. Értékcsökkenési leírás
58. Aktivált saját teljesítmények értéke
59. Költségnem átvezetési számla

8. számlaosztály: BANKÜZEMI KÖLTSÉGEK ÉS RÁFORDÍTÁSOK

81. Kamat és kamatjellegő ráfordítások

82. Egyéb pénzügyi jellegő szolgáltatások
83. Befektetési szolgáltatási tevékenységek ráfordításai
84. Általános költségek (általános banküzemi költségek,
személyi jellegő ráfordítások, egyéb igazgatási költségek,
ráfordítások)
86. Egyéb ráfordítások
88. Rendkívüli ráfordítások
89. Adóelszámolások (társasági adó)

9. számlaosztály: ÁRBEVÉTELEK ÉS BEVÉTELEK

91. Kamat és kamatjellegő bevételek
92. Egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételei
93. Befektetési szolgáltatási tevékenységek bevételei
94. Kapott osztalékok, részesedések
96. Egyéb bevételek
98. Rendkívüli bevételek

170
171
 3.

A tıkepiac mőködése

172
3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde

Tartalomjegyzék

3. A tıkepiac mőködése 172

3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde 173
3.1.1 A tıkepiacokról röviden 174
3.1.2 A tızsdérıl általánosan 175
3.1.2.1 Információáramlás 176
3.1.2.2 Tızsdék csoportosítása 176
3.1.3 A tızsde szereplıi 177
3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) 179
3.1.5 A részvények típusai, fajtái 181
3.1.5.1 Részvényesek jogai 181
3.1.6 Kereskedési technikák 183
3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások 184
3.1.8 Értékelési módszerek 185
3.1.8.1 A technikai elemzés 185
3.1.8.2 A fundamentális elemzés 186
3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete 188
3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdéi 190
3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT 191
3.1.11.1 A BÉT szervezeti felépítése 193
3.1.11.2 A BÉT szekciói 194
3.1.11.3 A BÉT-en szereplı indexek 194
3.1.11.4 Kereskedési szakaszok 195
3.1.11.5 A BÉT kereskedési rendszere 196
3.1.11.6 A tızsdei ügyletek elszámolása 197
3.1.11.7 A BÉT-en jegyzett társaságok tájékoztatási
kötelezettsége 197

173
3.1.1 A tıkepiacokról röviden

Pénzügyi rendszer olyan piacok, egyének és intézmények, törvények,

szabályok és technikák összessége, amelyek lehetıvé teszik a pénz- és
tıkekapcsolatokat a gazdaságban. A pénzügyi eszközökön olyan dolgokat
értünk, mint a részvény és a kötvény, melyek indirekt módon vesznek
részt a gazdaság mőködésében. Ezek az eszközök a jövedelem, illetve a
vagyon felosztását segítik a befektetık között.

Pénzügyi piacok csoportosítása:

A pénzügyi eszközöket pénz- és tıkepiaci eszközökre lehet bontani. A

pénzpiaci eszközök közé a rövid lejáratú, alacsony kockázatú, likvid
hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok sorolhatóak. Ezekkel általában
nagy tételben kereskednek, ezért egyéni befektetık csak nagyon nehezen
férhetnek hozzá. Pénzpiac eszközei közé sorolhatók többek között a váltó,
kincstárjegy, rövid lejáratú bankbetét és bankhitel.
A tıkepiac eszközök közé hosszabb lejáratú, kockázatosabb eszközök
tartoznak. Ezekbıl jóval többféle létezik, mint a pénzpiaci termékekbıl.
Tıkepiac eszközei közé sorolható például a részvény, kötvény, zálogjegy,
hosszú lejáratú bankbetét és bankhitel.
Megkülönböztetünk nyílt és zárt piacot. A nyílt piacon lényegében bárki
részt vehet a tıkebevonásában. Két megjelenési formája van: tızsdei és
tızsdén kívüli. Zárt piac esetén a befektetıi kör egy elıre meghatározott
partnert kíván bevonni.
Az eszközök piacát tekintve elsıdleges és másodlagos piac létezik. Az
elsıdleges piacon az eszközök kibocsátása, elsı eladása történik. A
másodlagos piacon pedig a már korábban kibocsátott papírok
újraeladására kerül sor. Ez biztosítja a befektetés likviditását, képes
összehangolni a különbözı lejáratú megtakarításokat és befektetéseket,
információval szolgál a befektetıknek és kibocsátóknak. Ennek hatékony
mőködési feltétele az aktív elsıdleges piac. Létezik egy tızsdén kívüli
piac is, az úgynevezett OTC piac. Ez nem szabályozott, a brókerek
egymás között, telefonon végzik a kereskedést.
Az ügylet érvényességét tekintve létezik azonnali (prompt) és határidıs
(futures, forward) piac. Az azonnali piac esetében az eladás és a vétel
nem szakad el egymástól Határidıs esetében a jelenben kötött

174
adásvételnél valamilyen jövıbeni idıpontban teljesítendı szállításban
állapodnak meg a befektetık.

3.1.2 A tızsdérıl általánosan

A tızsde a bevezetett értékpapír, áru vagy egyéb termék kereskedelmét

lebonyolító központi piac, legfontosabb funkciója, hogy a kereslet és a
kínálat koncentrációjával nagyobb likviditást és alacsonyabb tranzakciós
költségeket biztosítson. A megfelelı likviditás különösen fontos a
határidıs és az opciós tızsdék esetében, ennek hiánya ugyanis mőködési
nehézségeket és jelentıs költségnövekedést idézhet elı. A likvid piaccal
nem rendelkezı papírok általában népszerőtlenebbek a magasabb
forgalmat lebonyolító társaiknál, hiszen az alacsony forgalmat bonyolító
papírok esetében elıfordulhat, hogy csak lassabban, illetve alacsonyabb
áron cserélnek gazdát.
A tızsde zavartalan mőködése szempontjából meghatározó fontosságú a
homogenitás, azaz hogy a részvények között ne legyen különbség,
minden befektetı ugyanolyan részvényhez jusson.
A piacok koncentrálását és az ügyletek gyors és zavartalan lebonyolítását
akkor lehet elérni, ha az ügyletek és azok elszámolása megfelelıen és
egységesen szabályozott.

Ezeket a szabályokat két modellre lehet szétválasztani:

• német vagy kontinentális modell: a tızsdére vonatkozó szabályokat
az állam határozza meg,
• angolszász modell: a tızsdetagok és az alapítók saját maguk
fogalmazzák meg a szabályokat.

A tızsde gazdasági értelemben kvázi egy non-profit szervezet, mely a

bevételeibıl tartja fenn magát. A belépési-, tagsági, forgalomban tartási és
a jegyzési díjakból, valamint a büntetésekbıl fedezi költségeit. A jól
mőködı tızsde célja, hogy tagjai számára megteremtse a legoptimálisabb
infrastruktúrát a profitszerzéshez. Ezért a befolyt díjakból jellemzıen
technikai fejlesztéseket és továbbképzéseket szerveznek.

Az elmúlt években a tızsdék gazdasági társasággá történı átalakulása vált

tendenciává, ami már egy profitorientáltabb mőködési formát jelent. Ez a
kereskedési és a tulajdonosi jogok szétválasztásával járt együtt. A
gazdasági kérdések, a vezetıség kinevezése a részvénytulajdonosok

175
hatásköre, míg a kereskedéssel kapcsolatos kérdésekben a kereskedési
jogokat birtokló tızsdetagok döntenek.

3.1.2.1 Információáramlás
A tızsdei árfolyamok egyik legfıbb mozgatórugója a hírek és
információk folyamatos áramlása. A piac akkor hatékony, akkor jön
nagyszámban létre üzlet, ha az eladók és a vevık jövıbeni várakozásai
eltérnek a tızsdén szereplı termék árára vonatkozóan. A piaci szereplık
várakozásait elsısorban a termék értékét, a termék piacát befolyásoló
információk alakítják. De egyes esetekben egy jól teljesítı szektor is
eladói nyomás alá kerülhet, például, ha a világgazdasági folyamatok
összességében kedvezıtlenek.
A tızsdén szereplı vállalatok egyik legjelentısebb elınye a
transzparencia, azaz az átláthatóság. Ehhez szükség van az adott
vállalattal kapcsolatos minél szélesebb körő folyamatos
információáramlásra. Ezt a világban a médián kívül több specializált
információs rendszer is segíti, Magyarországon a legelterjedtebb a
Bloomberg és a Reuters. Ezek mellett a kommunikációs rendszerek
mellett fontos információval szolgálhatnak, illetve a prudens mőködést
biztosítják az egyes országok felügyeleti szervei is.
A tızsde tehát egyféle kommunikációs központként is funkcionál. Az
elıbb említett információs csatornákon felül a részvények adás-vételét
lebonyolító brókerek és az elemzık is folyamatosan követik a
fejleményeket és azokat írásban, illetve szóban is értékelik egymás között
és a médiában is.

3.1.2.2 Tızsdék csoportosítása

A tızsdék a kereskedés tárgyát tekintve két csoportra bonthatók:
• értéktızsdék
• árutızsdék

A, Az értéktızsdék általános jellemzıi

Az informatikai és pénzügyi rendszerek fejlıdése, illetve a globalizáció

felértékelte az értékpapír-piacokat, egy modern gazdaság már-már
nélkülözhetetlen elemévé nıtték ki magukat. Vagyonértékelı szerepe
abban mutatkozik meg, hogy folyamatosan nyomon lehet követni egy
adott vállalat teljes piaci értékét. Ezt egy egyszerő szorzattal lehet

176
megkapni, a kapitalizáció (a forgalomba helyezett részvények száma)
megszorozva az aktuális piaci árral.
A piacok akkor hatékonyak, ha a tızsdei társaságok árfolyamai azonnal
reagálnak az információkra, azok szinte mindig minden aktuális
információt magukban hordoznak és így a befektetık is reális képet
kaphatnak a vállalatról. Az árfolyamok véletlenszerően változnak.
A tızsdék elırejelzı funkciója is igen jelentıs szereppel bír. A
reálgazdasági folyamatokat általában 6 hónappal elızik meg a tızsdei
árfolyamok, miután az árakban bekövetkezı változások a piacnak a
jövıre vonatkozó várakozásait tükrözik. A jegyzések változása szoros
összefüggést mutat a vállalat fundamentumaiban bekövetkezı
változásokkal is, de makro- és mikrogazdasági folyamatokra is lehet
következtetni az árfolyamváltozásokból.
A tızsdétıl az átlagbefektetı azt várja, hogy átlag feletti hozamot
realizáljon az adott befektetésén. Az árfolyamok véletlenszerő változása
azonban sok esetben keresztülhúzza ezt a várakozást. Miután közvetlenül
a tızsdére betett pénz nem tıkegarantált, ezért mindenki a befektetett
teljes vagyonával vállalja a kockázatot az extra profit reményében.

B, Az árutızsdék jellemzıi

Az árutızsdék mőködési elve és funkciója nagyon hasonlít az

értéktızsdékhez. Itt homogén ipari és mezıgazdasági termékek,
nyersanyagok kereskedelme folyik, ami gyakran kiegészül nemesfémek
és devizák kereskedelmével is.

3.1.3 A tızsde szereplıi

A legfontosabb piaci szereplık közé lehet sorolni a kibocsátókat (a
tızsdén szereplı vállalatok), a befektetıket és a közvetítıket.

A kibocsátók lehetnek magánkibocsátók, állami és helyi

önkormányzatok. A legjelentısebb mértékben általában a magánszektor
képviselteti magát a tızsdén.
Befektetınek azt nevezik, aki a befektetési eszköz megvásárlását
közvetve finanszírozza. A befektetı lehet magán vagy jogi személy
(intézményi), aki a befektetésre szánt pénzeszközeit a tıkepiac, illetve a
tızsde mozgásaira bízza, így remélve profitot. Az egyes befektetési
formák eltérı kockázatot hordoznak, így a befektetı kvázi maga dönt a

177
viselt kockázat mértékérıl. A tızsdei befektetések általában nem
tıkegarantáltak, így a kellı információ, illetve a befektetési körülmények
részletes megismerése kulcsfontosságú a kívánt siker elérése érdekében.
A magánbefektetık jellemzıen saját tıkéjüket fektetik be, míg az
intézményi befektetık olyan specializált pénzügyi intézmények, amelyek
kollektív módon kezelik a megtakarításokat a magánbefektetık nevében.
Az intézményi befektetık tıkeerejére jellemzı, hogy általában a piaci
forgalom 80-90%-át adják. Az intézményi befektetık általában magasan
képzett szakembereket alkalmaznak, akiknek különféle vizsgákon kell
bizonyítaniuk alkalmasságukat. A kezelt portfolió méretébıl adódóan
nagyobb mértékő diverzifikációt tudnak véghezvinni, így érdemben
tudják csökkenteni a portfolió kockázatát. Elınyük a magánbefektetıkkel
szemben, hogy miután szorosan követik a piaci folyamatokat,
információkat ezért sokkal gyorsabban reagálnak az eseményekre. Ezen
felül méretgazdaságossági elınyük is van, hiszen alacsonyabb tranzakciós
költségek mellett tudnak mőködni.
A pénzügyi közvetítık (bankok, brókercégek, befektetési társaságok
stb.) azok, akik a hidat képezik a kisbefektetık és a tızsdén szereplı
társaságok között. A kisbefektetık nemcsak kicsiny méretük, hanem
általában hiányos szaktudásuk miatt is rászorulnak a közvetítık
segítségére. A kisbefektetık egyenként ugyan igen kicsi tıkével
rendelkeznek a pénzügyi rendszer egészét tekintve, de forrásaik
összegyőjtésével és azok befektetésével – melyet a pénzügyi közvetítık
végeznek - jelentıs piaci szereplıknek számítnak. Ezt jól szimbolizálják a
befektetési alapok, melyek sok kisbefektetı pénzét győjtik össze és
azokat az alapkezelı segítségével különféle befektetésekbe helyezik. Így
sokkal gazdaságosabban tudnak részvényeket és kötvényeket nagy
csomagokban vásárolni, alacsonyabb díjak mellett változatosabb
portfoliót tudnak kialakítani, ami lényegesen csökkenti a befektetés
kockázatát, igaz annak hozamát is mérsékli. A befektetési társaságok
nagybefektetıknek is kialakítanak portfoliókat.
A sikeres tranzakciók után jutalék illeti meg a céget, ennek mértéke az
ügylet értékének jellemzıen 0,25-1%-a.
Az üzletkötést a megfelelı szakvizsgákkal rendelkezı brókerek végzik,
szakmai támogatásukat a technikai és a fundamentális elemzık látják el.

178
3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO)
A tızsdére való bekerülésnek különféle szabályai vannak, melyek a
befektetık bizalmának megteremtését és a biztonságos tızsdei
kereskedést szolgálják.
A piaci szabályozás nem egységes, habár fıbb pontjai között erıs
hasonlóság van. A világ tızsdéinek többségében három fı elıírásnak kell
megfelelni a tızsdére kívánkozó cégnek:

1. Stabil pénzügyi háttér.

2. Transzparencia, azaz a vállalattal kapcsolatos minden fontos
információ könnyen hozzáférhetı legyen.
3. Megfelelı közkézhányad, azaz a tızsdei jegyzésre jelölt papírból
annyit kell kibocsátani, hogy jelentıs piaca lehessen.

A tızsdén szereplı cégeknek folyamatos információnyújtási

kötelezettségük van. A vállalatnak negyedéves rendszerességgel
publikálnia kell gyorsjelentését, amely az eltelt három hónap
gazdálkodási, pénzügyi folyamatait tükrözi. A piac ebbıl tudja leszőrni a
számára releváns információkat, melyek végsı soron jelentıs befolyással
vannak a papír árfolyamára. A fundamentális elemzık pedig
ajánlásaikhoz használják az adathalmazt.
A szabályozás szerte a világon súlyos szankciókat, bírságot vet ki azokra,
akik visszaélnek a birtokukba jutott információkkal, még mielıtt azok
nyilvánosságra kerülnének, ezt nevezik bennfentes kereskedésnek.

A tızsdére való bekerülés természetesen elınyökkel és hátrányokkal

is jár.

A bevezetés elınyei:

1. Gyors és kedvezı lehetıség jelentıs tıkebevonásra.

2. A kibocsátó cég gazdálkodási folyamata állandó kontroll alatt van,
fontos visszajelzéseket kaphat az eredményességgel és jövıbeni
folyamatokkal kapcsolatban.
3. A tızsdei szereplés könnyebbé teszi a vállalat eladását.
4. Az esetleges újabb részvénykibocsátásokkal könnyebben és olcsóbban
friss tıkéhez juthat a cég, valamint a biztosított transzparencia miatt
egyszerőbben lehet banki finanszírozáshoz, állami támogatáshoz jutni.
5. A rendszeres médiaszereplés és a tızsdei jelenlét image-növelı
hatású.

179
6. Napra pontosan folyamatosan nyomon követhetı a vállalat piaci
értéke.
A bevezetés hátrányai:
1. Egy esetleges ellenséges felvásárlás miatt könnyebben kicsúszhat az
irányítás a legnagyobb tulajdonosok kezébıl.
2. Az egyszeri bevezetésen felül folyamatos forgalomban tartási díjat
kell fizetni.
3. A szektortársak átlagánál rosszabb tızsdei szereplés ronthat a papír
megítélésén.

A BÉT-en részvénysorozat bevezetése „A” és „B” kategóriába történhet.

Az egyes kategóriák követelményei:

3.1-1 táblázat
Részvények „A” Részvények „B”
kategória kategória
Árfolyamértéken
Bevezetendı részvény legalább 2,5 milliárd Nincs követelmény
sorozat mérete forint

- a bevezetésre kerülı
sorozat legalább 25
százaléka közkézen
van;
vagy
Bevezetendı részvény - legalább kétmilliárd Csak tájékoztatást kell
sorozat forint árfolyamértékő adni a Tızsdének
közkézhányada részvény közkézen
van; vagy
- az értékpapír-sorozat
bevezetéskor legalább
500 tulajdonos
tulajdonában van.
Csak tájékoztatást kell
Tulajdonosok száma Legalább 100 adni a Tızsdének
tulajdonos
Mőködés elvárt Három teljes, Nincs követelmény
historikája befejezett, auditált év
Forrás: www.bet.hu

180
3.1.5 A részvények típusai, fajtái
A részvény egy részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat
megtestesítı értékpapír. Két részvénytípus létezik, névre- és bemutatóra
szóló részvény.
A bemutatóra szóló részvény a tulajdonos megjelölése nélkül szabadon
átruházható, míg a névre szóló is szabadon átruházható, de ezt egy
zártkörő részvénytársaság alapszabálya korlátozhatja.
Az egyes részvénytípusokon belül megkülönböztetünk törzsrészvényt,
elsıbbségi részvényt, kamatozó és dolgozói részvényt.
Részvénysorozatnak nevezik az azonos típusú, tartalmú és egyenlı
tagsági jogokat megtestesítı részvényeket.
Az elsıbbségi részvény tulajdonosának meghatározott elınyt biztosít
más részvényfajtát birtoklóval szemben. A kibocsátott elsıbbségi
részvények névértéke nem haladhatja meg az alaptıke 50%-át. Az
elsıbbségi jogok az alapszabály meghatározása szerint osztalékra,
szavazatra és likvidációs hányadra vonatkoznak.
Az osztalékelsıbbségi részvény tulajdonosa a más részvényfajtába,
illetve osztályba tartozó részvények birtokosánál kedvezıbb feltételek
mellett jogosult az adózott eredménybıl osztalékra.
A szavazatelsıbbségi részvény az alapszabályban rögzített mértékben
többszörös szavazati jogot biztosít tulajdonosának, a szavazati jog
azonban nem haladhatja meg a részvény névértékéhez kapcsolódó
szavazat tízszeresét.
A kamatozó részvény birtokosát a részvényen feltüntetett módon az
adózott eredménybıl számított kamat illeti meg. Ezt a részvényfajtát az
alaptıke 10%-ig lehet kibocsátani.
A dolgozói részvény a részvénytársaságnál teljes- és részmunkaidıben
foglalkoztatott munkavállalók számára adható ingyenesen vagy
kedvezményes áron. Ezek általában csak korlátozottan forgalomképesek,
miután csak a cégen belül értékesíthetık.

3.1.5.1 Részvényesek jogai

A részvényes tagsági és vagyoni jogokkal rendelkezik az adott
vállalattal kapcsolatban. A részvényes jogosult közgyőlésen részt venni
és ott szavazni. Szavazati aránya a szavazórészvényekbıl meglévı
tulajdoni arányával egyezik meg. A szavazatok minimum 10%-át

181
tulajdonló részvényesek kérhetik a rendkívüli közgyőlés összehívását az
ok és a cél pontos meghatározásával.
A vagyoni jog alapján jogosult a részvényes a közgyőlés által
meghatározott osztalékra. A cég azonban nem fizethet osztalékot abban az
esetben, ha a saját tıkéje nem éri el a jegyzett tıke szintjét.

Az igazgatóság tagjait az éves közgyőlésen a részvényesek választják, aki

nem tud részt venni, az meghatalmazással képviselıre ruházhatja át
szavazati jogát. A közgyőlésnek az általános üzletviteli döntések mellett
lehetısége van a menedzsment eltávolítására. A menedzsmentnek
viszonylag nagy szabadsága van a vállalat irányításában az igazgatóság és
a részvényesek folyamatos kontrolja mellett.

A tızsdei szereplés lehetıséget teremt a vállalatfelvásárlásra, ami lehet

ellenséges vagy szándékos. Az ellenséges felvásárlás célja elıre általában
be nem jelentett tevékenység, cél a részvények többségének, de legalább
az irányítás átvételéhez szükséges részvényszámnak a megszerzése. Ez a
folyamat a részvénymozgásokból viszonylag könnyen nyomon követhetı.
Ennek megakadályozására a menedzsment rendelkezik bizonyos
eszközökkel, de ahhoz a részvényesek többségét maga mellett kell tudnia.
Az egyeztetett felvásárlás során a vállalat nyílt ajánlatot tesz a
felvásárlandó társaságra. A kínált ár nem kell, hogy megfeleljen az
aktuális piaci árnak. Ha a kínált ár magasabb, akkor felértékelıdési
potenciált jelenthet az aktuális piaci árhoz képest, ami kedvez a többi
tulajdonos számára is. A piaci ártól elmaradó ajánlat esetén a piac
kedvezıtlenül fogadhatja a bejelentést, ami a részvény leértékelıdéséhez
vezethet.
A tızsdén szereplı vállalatokat nyílt körően mőködı
részvénytársaságoknak nevezik, míg a tızsdén kívülieket zárt körben
mőködıknek. Ez utóbbi esetében a többségi tulajdonos általában aktív
szerepet vállal a vállalat irányításában, így az esetleges felvásárlás csak
egyeztetett úton következhet be.
A likvidációs jog értelmében a részvényes a társaság jogutód nélküli
megszőnése esetén jogosult a felosztásra kerülı vagyonból tulajdoni
hányada szerint részesedni.

182
3.1.6 Kereskedési technikák
A tızsdék önszabályozó szervezetek, ezért maguk alakítják ki azokat a
rendszereket és szabályokat, melyek a vételi és eladási megbízásokat
párosítják.
A kereskedési technológia alatt azt határozzuk meg, hogy az ügyletek
milyen formában köttetnek meg. A tızsdei kereskedési rendszerek
elsıdleges feladata biztosítani a tızsdén szereplı termékek keresletének
és kínálatának idıben történı koncentrálását.
Az informatika robbanásszerő fejlıdése elıtt az úgynevezett nyílt
kikiáltásos kereskedés volt a meghatározó a tızsdéken. Ekkor a
brókerek egy nagy közös térben (tızsde parkett) bekiabálják ajánlataikat,
és ha azt egy másik bróker elfogadja, akkor lényegében az üzlet
megköttetett. Ezt a fajta kereskedést már csak kevés helyen alkalmazzák,
a tendencia az elektronikus kereskedelem irányába mutat. Napjainkban
már ez a leggyakoribb kereskedési technika.
Ebben az esetben számítógép párosítja az ajánlatokat és a rendszerek
összekötésével már a fejlett és feltörekvı piaci országok tızsdéi
könnyőszerrel elérhetıek. A kereskedés brókercégek, befektetési bankok
irodáin keresztül folyik, de lehetıség van már „otthoni” tızsdézésre is.
A tızsdéket további két szempont alapján is meg lehet különböztetni. A
kereskedési módszerek abban is különböznek, hogy az adott tızsdei
termék árát az ügyletben érdekelt befektetık ajánlatai alakítják ki, vagy
olyan piaci szereplı is jelen van, aki közismert feltételekkel elısegíti a
termék piacának forgalmát. Az elıbbit ajánlatvezérelt, az utóbbit pedig
árvezérelt kereskedésnek nevezik.
Ajánlatvezérelt (order-driven) kereskedés lényege tehát, hogy a
megbízások piaci alku folyamán teljesülnek, mégpedig akkor, ha a vételi
és az eladási oldal meg tud egyezni az árban. Ha nem alakul ki egyezség,
akkor nincs üzlet.
Az árvezérelt kereskedés esetében egy vagy több árjegyzı arra vállal
kötelezettséget a tızsde felé, hogy ha a kereskedés alatt nem alakul ki
olyan kereslet és kínálat, amely a két oldalt egy bizonyos ársávon belül
tartja, akkor a piacvezetı saját ajánlásaival segíti a kereskedést.
A tızsdei termékek ajánlatainak koncentráltsága alapján
megkülönböztetünk folyamatos, szakaszos és egyáras kereskedést.
Folyamatos kereskedés alatt bármikor lehet a kereskedési idın belül
ajánlatot tenni, míg a szakaszos kereskedésnél meghatározott ideig csak
egy termék kereskedése folyhat. Az egyáras kereskedés lényege, hogy a
beérkezett ajánlatok összegzése után meghatározzák azt az egyensúlyi
árat, amely a legnagyobb forgalmat eredményezi.

183
A kereskedési idı alatt elıfordul, hogy az egyes termékek,
termékcsoportok esetében, vagy szélsıséges esetben akár az egész piacon
is, szünetel a kereskedés. Idıtartama néhány perctıl akár napokig is
eltarthat. A felfüggesztés lehet piaci és technikai indíttatású. A technikai
kereskedés alatt elsısorban a kereskedési rendszerek meghibásodását
értjük. Érdekesebb a piaci felfüggesztés, erre akkor kerül sor, ha a tızsde
megítélése szerint a piac szereplıi adott pillanatban eltérı információkkal
rendelkeznek – ami az árat befolyásolhatja – egy termékkel kapcsolatban.
Ilyen típusú felfüggesztést szoktak alkalmazni például a fúziók,
felvásárlások részleteinek nyilvános bejelentése elıtt. Az információs
asszimetria miatti elınyöket és hátrányokat próbálják ezzel mérsékelni.

3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások

Az egy éven belül lejáró mőveleteket pénzpiaci, az egy éven túliakat
pedig tıkepiaci mőveleteknek hívják. Azonnali és határidıs ügyleteket
különböztetünk meg. Az azonnali ügyletek legegyszerőbb fajtája: az
adásvételi szerzıdés és a teljesítés lényegében nem szakad el. Az ügylet
teljesítése pár napon belül történik.
A határidıs ügyletek már jóval szerteágazóbbak lehetnek. A határidıs
piacon az üzlet tárgya olyan kötelezettségvállalás, amely a kontraktus
jövıbeni változásához igazodik. A megbízás lényeges pontja a lejárati
dátum megjelölése, ami az ügylet teljesülésének idıpontját jelenti. A
származékos piacokon a legkisebb kötésegység meg van határozva, ez a
kontraktus. Ez többféle lejáratra is megadható, az egyes lejáratokat pedig
instrumentumoknak nevezik. Három fajta ügyletet lehet
megkülönböztetni:

Forward ügylet:
Tipikus példája a bankközi devizapiac. A kereskedı forward ügyletet köt
a bankjával az esetleges árfolyamváltozások hatása ellen. Bármilyen idıre
köthetı, de általában a bankok bankközi pozíciójuk lefedése miatt 1, 3, 6,
12 hónapos távokra szokták kötni.
Futures:
Jogilag kötelezı tızsdei adásvételi szerzıdés. Mivel tızsdei határidıs
ügylet, ezért standardizált: nem mindenre és nem bármilyen idıpontra
köthetı. Meghatározott kötésegységekre, és azok egész számú
többszöröseire köthetık. Ezek a piaci likviditást hivatottak szolgálni.

184
Opciós ügyletek:
Az opció esetében pedig a termék vételi és eladási jogának megvételére
vagy eladására teszünk ajánlatot. Az opciós piacon a kereskedés lényege,
hogy opciós díj fizetése ellenében az opció vevıje jogot szerez az opció
lehívási áron történı jövıbeni vételére és eladására. Az eladó az opciós
díj ellenében pedig kötelezettséget vállal az adott termék lehívási áron
történı eladására vagy vételére. Az opció típusa ennek megfelelıen lehet
call (vételi) és put (eladási).

A származékos kereskedés összetett, hiszen a megkötött ügyletek

érvényességének nemcsak az üzletkötés a feltétele, hanem a KELER
hozzájárulására is szükség van, hiszen az elszámoló ház csak akkor
vállalja az ügylet teljesítését, ha az ügylet résztvevıinek a nála vezetett
számláján elegendı a fedezet.
A megfelelı likviditást az árjegyzık segítik, akiknek feladata, hogy a
kereskedés szabad szakaszában vételi és eladási árfolyamokat
határozzanak meg, valamint ezen ık maguk is kössenek üzletet.

3.1.8 Értékelési módszerek

A tızsdén szereplı részvényeket, árukat, devizákat folyamatosan
értékelik, minısítik a szakemberek. Kétféle elemzıt szokás
megkülönböztetni, a fundamentálist és a technikait.

3.1.8.1 A technikai elemzés

Ez a fajta elemzés a részvény tızsdei árfolyamának historikus
mozgásából és a legutóbbi elmozdulásokból próbál következtetni a
jövıre.
A technikai elemzık, vagy a piac nyelvén szólva a „chartisták” számára
egyetlen információként az adott termékre (részvény, index, deviza, stb.)
vonatkozó árfolyamdiagram szolgál, szerintük az árfolyam tartalmaz
minden, a céggel kapcsolatos lényegi információt. Módszereikkel a
spekulánsok döntési pszichológiáját modellezik, ennek segítéségével
próbálják meghatározni adott idıszakra az árfolyam irányát. Lényeges
feladatuk a trendforduló eltalálása, ez az árfolyamszint, amikor a
jegyzések irányt váltanak.
A technikai elemzı grafikus eszközöket használ az árfolyamváltozáshoz
rendelt trend meghatározásához, mely idıben lehet néhány napos, hetes
vagy hónapos.

185
3.1.8.2 A fundamentális elemzés
Ezzel a módszerrel egy vállalat eddigi és várható gazdálkodási adatai, az
iparági és általános gazdasági körülmények alapján próbálják
meghatározni a vállalat értékét, és ezen keresztül az egy részvényre jutó
értékét. Feltételezik, hogy hosszabb távon a részvény értéke megegyezik
ezzel az értékkel, vagy legalább közelít hozzá. Az értékelés igyekszik
figyelembe venni minden, a gazdálkodásra és nyereségtermelésre ható
számszerősíthetı tényezıt, mindenekelıtt az eredménykimutatásra,
mérlegre, cash-flow kimutatásra támaszkodva. A fundamentális elemzés
inkább hosszabb távú döntések megalapozásához alkalmas, a piac rövid
távú, hangulati változásait kevésbé képes figyelembe venni, erre a
technikai elemzés használatos.
A fundamentális elemzınek bíznia kell abban, hogy valósághő
információk állnak rendelkezésükre. Bíznak abban, hogy a vállalat
folyamatosan mőködik, hiszen csak ez esetben lehet releváns információt
leszőrni a múltbeli adatokból a jövıbeni folyamatokra vonatkozóan.

186
A Buda-Cash Brókerház elemzése az OTP Bankról
OTP ÁRFOLYAM: 5 640 Ft
Bankszektor RT FELHALMOZÁS - HT VÉTEL P/E: 8,4
pont Ft
KERESKEDÉS 1 HÓNAP 12 HÓNAP 24 000 8 000 ALAPADATOK
Árfolyam 5 640 22 000 Részvényszám 280 000 010
7 000
Minimum 5 222 1 232 20 000 Közkézhányad 72,0 %
Maximum 5 648 5 839 18 000 6 000
Névérték 100 Ft
Átlag BUX Kapitalizáció 1 579 Mrd Ft
5 416 3 784
16 000
Hozam -0,4% 88,3% 5 000
Osztalék (2009) 0 Ft
14 000
Relatív h. -5,5% -6,9% 4 000 TULAJDONOSOK 2009.09.30.
12 000
Napi átlagforg. 8,6 Mrd 14,1 Mrd OTP Külföldi intézményi 70,2%
10 000 3 000
Volatilitás 30,1% 63,0% Belföldi intézményi 15,3%
BUX-korrel. 0,88 0,82 8 000 2 000 Saját rv. 1,5%
Béta 1,42 6 000 Egyéb befektetık 13,0%
P/E ‘10 P/BV ‘08 4 000 1 000
PÜ. ADATOK ‘08/I-IX ‘09/I-IX
'09 .01.

'0 9.02.

'0 9.03.

'09.05 .

'09.06 .

'09.0 7.

'09.0 8.

'09. 09.

'09 .10.

'0 9.11.

'0 9.12.
OTP 8,4 1,5 Mrd Ft '09.04. Összes bev. 744,6 620,1
40
FHB 12,3 2,2 30
Üzleti eredm. 385,5 315,3
Erste 11,6 1,1 20 Nettó eredm. 301,3 130,0
Raiffeisen 24,6 1,0 10 Mérlegfıössz. 9363 9698
0
PKO 17,0 2,7 Saját tıke 1133 1171
Eredmény- Nem kamatj. Nettó Kiadás/bev.
EPS P/E P/BV ROE ROA
növekedés bev. aránya kamatrés arány
2 007 744 11,3% 11,8 2,7 24,7% 2,7% 41,6% 5,8% 59,6%
2 008 859 15,5% 3,3 0,8 24,7% 2,7% 45,9% 4,9% 59,9%
2009E 565 -34,2% 10,0 1,3 14,0% 1,6% 35,5% 6,2% 51,7%
2010E 669 18,4% 8,4 1,1 14,4% 1,8% 34,0% 6,2% 53,6%
ÖSSZES BEVÉTEL (Mrd Ft) A társaság: Az OTP Magyarország legnagyobb bankja, összpiaci részesedése 20-25%. Univerzális
1200 bank, tevékenysége átfogja a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenységek teljes körét. „Retail”
27% 16% jellege továbbra is meghatározó, betétei és hitelei nagyrészt a lakossági ügyfelekhez köthetık. A bank az
1000
27% -14% országban egyedülálló mérető fiókhálózattal rendelkezik, ami kompetitív elınyt jelent - ennek
800 köszönhetıen a bank az egyre élezıdı verseny közepette is viszonylag jól meg tudta ırizni meghatározó
600 piaci pozícióját idehaza. Az elmúlt évek akvizíciói révén az OTP regionális szinten is jelentıs szereplıvé
400 vált, immár az orosz, ukrán, bolgár, román, szlovák, szerb, horvát és montenegrói piacon is aktív.
200 Hírek: Az OTP csoport 45,9 Mrd Ft adózott nyereséggel zárta a harmadik negyedévet, amely 9%-kal
0 nagyobb az elızı negyedévinél, a piaci várakozást pedig 33%-kal múlta felül. Ez azonban jórészt egyszeri
adóhatásnak volt köszönhetı, amely 11,7 Mrd Ft megtakarítást jelentett, ennek kiszőrésével az eredmény
2006 2007 2008 2009E 2010E megfelelt a vártnak. A bevételek negyedéves szinten stabilan alakultak, a nettó kamatbevétel 2%-kal, a
nem kamatjellegő bevétel 1%-kal csökkent. A hitelállomány és a kamatmarzs is mérsékelten zsugorodott.
Negatívum, hogy jelentısen emelkedett a rossz hitelek aránya és az ezzel összefüggı vártnál magasabb
500 céltartalékképzés. E tekintetben az ukrán leánycégnél a vártnál is nagyobb problémák jelentkeztek, így
26% 4% 4%
400 19,2 milliárdos veszteséggel zárta a negyedévet. Ugyanakkor pozitívum az anyavállalat jó teljesítménye,
24% valamint a csoportszinten is szigorú költséggazdálkodás.
300
Lehetıségek, veszélyek: Az elsı három negyedév 131 milliárdos profitja alapján elvileg tartható az
200 OTP által kitőzött 150 milliárdos 2009-es eredménycél, ám a gyorsjelentés után a menedzsment jelezte,
100 hogy az óvatos céltartalékolás miatt nem kizárt a kismértékő negatív eltérés. A legfıbb kockázat továbbra
is a hitelkockázati költségek alakulása - a legkritikusabb helyzet Ukrajnában van. Ugyanakkor az is látszik,
0 hogy a jó üzemi eredmény bıséges fedezetet nyújt a hitelezési veszteségekre, a tıkehelyzet kiemelkedı.
2006 2007 2008 2009E 2010E Hosszabb távon komoly probléma a lanyha hitelezési aktivitás, amely alacsonyabb eredményszintet jelent.
Amennyiben a makrokörnyezet tovább javul, az idei évben lassú pozitív változás indulhat el a fentiek
tekintetében. Frissített modellünkben enyhén csökkenı értékvesztést és a hitelezés valamelyes
300 élénkülését feltételezve 187 Mrd Ft nettó profitot tartunk elérhetınek 2010-ben. Rövid távon továbbra is
15% jelentıs bizonytalanság övezi a nemzetközi gazdasági kilátásokat, az esetleges újabb válsághullám mellett
250 a remélt élénkülés esetén várható globális kamatemelések is veszélyt jelentenek. Idehaza a választások
11% 18%
200 hordoznak többletkockázatot az árfolyamkilátásokat illetıen.
-34%
150 Értékelés: Az OTP árazása történelmi és regionális viszonylatban is egyértelmően kedvezı: az idei
100 várható eredménnyel számított P/E 8,4, amely jócskán elmarad a korábbi 12-13-mas értékelési csúcsoktól,
50 a 15-16 körüli regionális szektorátlaghoz képest pedig még inkább alacsony. A globális gazdasági
kilátások fokozatosan javulnak és az OTP fundamentális teljesítménye is relatíve jónak mondható. A
0
válságból kiérve kedvezı helyzetbıl indulhat a bankcsoport, hosszabb távon pedig a régiós felzárkózásból
2006 2007 2008 2009E 2010E adódóan kiemelkedı növekedési potenciállal rendelkezik. Mindezek alapján ajánlásaink változatlanok,
elsısorban a hosszú távú befektetıknek javasoljuk a részvény vásárlását.

187
A fundamentális elemzés során leggyakrabban használt mutatók:

P/E (price / earning), azaz árfolyamnyereség ráta a részvény

árfolyamának és az egy részvényre jutó nyereségnek a hányadosa. A
mutató tulajdonképpen a vállalat növekedési kilátásaira vonatkozó piaci
optimizmust szemlélteti, értéke iparáganként változik. Az elemzıknek
ajánlásaik során iránymutatásként szolgál a kapott szám, ha ık ennél
optimistábbak, akkor vételre, ha pesszimistábbak, akkor eladásra
ajánlhatják a vizsgált részvényt.
EPS (earnings / share) megmutatja, hogy a vállalat mekkora egy
részvényre jutó eredményt ért el a vizsgált idıszakban. Az adat, ha
negatív, akkor veszteség, ha pozitív, akkor pedig nyereség keletkezett.
P/BV (price / book value), egy részvényre jutó saját tıkét viszonyítja a
részvény árához. Azokban az iparágakban használatos elsısorban, ahol az
éves eredményadatok volatilitása nagy.
P/B ráta (market to book value ratio) a piaci érték /és a könyvszerinti
érték hányadosa. Abban az esetben, ha az egy részvényre jutó saját tıke
mutató alacsony, akkor a befektetés biztonságosnak tekinthetı. Az
elemzık a könyv szerinti értéket a piaci árfolyam alsó határának tartják.
EV/EBITDA mutatót elsısorban a stabil cash-flow-val rendelkezı
iparágaknál (pl: távközlés) alkalmazzák. Ez a vállalat tartós
finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja a korrigált üzemi
eredményhez.

3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete

A világ csaknem valamennyi országában létezik olyan szervezet, melynek
célja a biztosítási, pénztári, pénz- és tıkepiaci területeken mőködı
szervezetek tevékenységének ellenırzése. A felügyeletek legfıbb
feladata a pénzügyi szervezetek ügyfélkörének védelme, valamint a
prudens mőködés és korrekt piaci verseny fenntartása.
A felügyeletek olyan kulcsfontosságú gazdasági szereplıket ellenıriznek,
mint a tızsdék, a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, a befektetési
alapok, a biztosítók vagy éppen a nyugdíjpénztárak. Fı feladatuk a
pénzügyi rendszerek biztonságos mőködésének biztosítása, a pénzügyi
szervezetekre vonatkozó törvények betartása és a piaci szereplık
érdekeinek képviselete. Ezen felül megkövetelik a befektetési döntések
megalapozásához szükséges információk közzétételét is.

188
Hazánkban, a 90-es években három Felügyelet mőködött. Ezek voltak az
Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és
az Állami Pénztárfelügyelet.
3.1-2 ábra

Felügyelt intézmény Felügyeleti módszerek Elıdszervezetek

Hitelintézetek

Bankok

Takarék és Részletes szabályokon nyugvó

hitelszövetkezetek prudenciális felügyelet
Szakosított
hitelintézetek
Korlátozott prudenciális felügyelet
Pénzügyi vállalkozások (minimum tıkekövetelmény)

Befektetési szolgáltatók Piaci tevékenység és magatartás felügyelete, Állami Pénz és

prudenciális szabályok érvényesítése Tıkepiaci felügyelet
Értékpapír- és árutızsde
Közzétételi követelmények
Értékpapír kibocsátók
Közzétételi követelmények és a
Befektetési alapok befektetési portfólió felügyelete
Kockázati tıketársaságok, Közzétételi követelmények és a
tıkealapok befektetési portfólió felügyelete
A közraktár kölcsönnyújátsi tevékenységére
Közraktárak irányuló felügyelet
Nyugdíjpénztárak
Pénztárak
Önkéntes

Önsegélyezı
pénztárak Állami
Prudenciális és fiduciáris követelmények
Pénztárfelügyelet
Egészségpénztárak

Magánnyugdíjpénztárak
Biztosítók, biztosításközvetítık Prudenciális (szolvencia) felügyelet Állami
és biztosítási szaktanácsadók Biztosításfelügyelet

Forrás: www.pszaf.hu
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének létrejöttérıl az
Országgyőlés 1999. évi CXXIV. törvényében rendelkezett. A rendelkezés
értelmében a PSZÁF 2000. április 1-tıl az elıbbiekben említett három
Felügyelet összevonásával kezdte meg mőködését.
Az összevont szervezettel az volt a jogalkotók célja, hogy nıjön a
felügyeleti munka hatékonysága, magyarul a hatóság szeme elıl ne
lehessen elrejteni bizonyos tevékenységeket, kockázatokat azzal, hogy
azokat az egyik mőködési területrıl a másikra teszik át a piaci szereplık.
Összességében hatékonyabbá kívánták tenni a pénzügyi csoportok
felügyeletét.

189
A Felügyelet kidolgozta mőködési alapelveit, s ezekre építette stratégiai
céljait és tevékenységi politikáját. A megelızı jellegő felügyeleti
gondolkodásmód jegyében a PSZÁF racionalizálta a felügyelt
intézmények adatszolgáltatási rendszerét, kialakította a preventív
felügyelést támogató eljárásrendet. Valamennyi felügyelt szektorban
kidolgozta a vizsgálati kézikönyveket. Korszerő kockázatkezelési és
monitoring-rendszer épült ki, amelyek segítségével lehetıvé vált a
nagyobb kockázatok felismerése.

A PSZÁF jogi személyiségő, önállóan gazdálkodó, a kormány irányítása

alatt mőködı országos hatáskörő szerv, felügyeletét a pénzügyminiszter
látja el.

3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdeindexei

A világ tızsdeindexei közül kiemelkedik számos benchmark, melyek
iránymutatásként szolgálnak a többi index számára. A nemzetközi piacok,
befektetık kiemelt figyelemmel követik ezeket, amibıl következtetéseket
vonnak le az aktuális idızónában lévı tızsdék nyitására. A tızsdék zárva
tartása alatt a határidıs index (pl: S&P 500 Futures) mutatja, hogy az
adott piacon a nyitás milyen irányba várható (emelkedés, csökkenés).
Az USA-ban az S&P Composite 500, a Dow Jones Industrial Avarage
(Dow) és a NASDAQ emelkedik ki, közülük is elsısorban az S&P bír
kiemelkedı jelentıséggel. Ez piaci értékkel súlyozott index 500 céget
tartalmaz. Az index számításakor meghatározzák a benne szereplı
vállalatok piaci értékét az adott, illetve a megelızı napon. Az index
változását pedig a piaci érték egyik napról a másikra történı változása
adja.

Európában a vezetı nyugat-európai indexek közül a német DAX, a

francia CAC-40, vagy a londoni FTSE áll a figyelem középpontjában.
Ezek rendszerint a legnagyobb és legfontosabb részvényeket
tartalmazzák. Összefoglaló indexként pedig ott a Stoxx 600, ez a
legjelentısebb európai papírokat tudhatja tagjai között.
Ázsiában a japán NIKKEI 225 és a kínai HANG-SENG index, valamint a
Shanghai Compositi az irányadó.

190
3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT
Magyarországon több mint 150 éves múlttal rendelkezik a tızsde, az elsı
kereskedés 1853-ban indult. Akkoriban a mezıgazdaság jelentıs
térnyerésének köszönhetıen Gabonacsarnok néven árutızsde jött létre,
1864-ben pedig megalakult a Pesti Áru- és Értéktızsde, ahol már
részvényekkel és devizákkal is lehetett kereskedni. Az elsı évben 21
részvényt lehetett megvásárolni. A lassú, de biztos fejlıdést az 1873-as
tızsdekrach némileg visszavetette, de a századfordulóra Európa negyedik
legnagyobb tızsdéjévé vált. A virágkornak rövid idıre az 1919-es
Tanácsköztársaság vetett véget, majd 1948-at követıen a kommunista
rezsim évtizedekre beszüntette a hazai tızsdei kereskedést.
A rezsim gyengülése és a külföld felé történı óvatos nyitás ismét
felélesztette a tızsde iránti igényt. A 80-as évek elejétıl a kötvénypiac
újraélesztése jelentette az elsı lépést. Az évtized végére pedig a
jogszabályi háttér (1988. évi VI. törvény, a Társasági Törvény valamint a
külföldiek magyarországi befektetéseit szabályozó 1988. évi XXIV.
törvény) is biztosítottá vált. A tızsde konkrét szabályozásáról pedig az
1990. évi VI. törvény szólt, melynek elfogadása után nem sokkal 1990.
június 19-én 41 bank, pénzintézet és értékpapír-forgalmazó, valamint a
Magyar Nemzeti Bank megalapította a Budapesti Értéktızsdét. Az
egyetlen bevezetett részvény az IBUSZ volt. A tızsde az eltelt 20 év alatt
rengeteg fejlıdésen, változáson esett át. Nyílt kikiáltásos kereskedés
1995-ig folyt a BÉT-en, ezt követıen 1998-ig a távkereskedési
rendszerrel kibıvítve teljesültek az azonnali piaci megbízások. 1998-tól
pedig teljes mértékben bevezetésre került az azonnali piacon a Multi
Market Trading System-et (MMTS), 1999-tıl a határidıs piac is teljes
egészében áttért az elektronikus kereskedési rendszerre.
Az ezredforduló után 2002-ben a Tızsdetanács döntése értelmében
megszőnt a BÉT önálló jogi státusza és a versenyképesség fokozása
érdekében gazdasági társasággá alakult át. Ezt 2004-ben tulajdonosváltás
követte, osztrák bankok mellett a Wiener Börse és az Österreichische
Kontrollbank AG lett a magyar tızsde többségi tulajdonosa.
A Budapesti Értéktızsde és a Budapesti Árutızsde tevékenységének
integrációja révén, 2005. november 2. óta árupiaci kereskedelem is folyik
a BÉT-en. A Tızsde árupiacán azonnali, határidıs és opciós ügyletek
köthetık gabona termékekre. A tızsdei árutermékek szabványosítottak,
azaz a BÉT meghatározza a termékek minıségi jellemzıit, valamint az
árupiaci ügyletek paramétereit is.

191
Az egykori Budapesti Árutızsde, a BÁT története

A Budapesti Árutızsde múltja 1989. augusztus 15-re nyúlik vissza, ekkor

hívta életre a hat alapító tag (az Agrimpex, a Konzumbank, az Országos
Kereskedelmi és Hitelbank, a Mezıbank, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért
és a Zöldker Egyesülés) a Terménytızsde Kft.-t, melynek célja az
árutızsde alapjainak megteremtése volt. A bekövetkezı rendszerváltás és
a jogi-szabályozási háttér megteremtése lehetıvé tette az árutızsde
elindítását. Az elsı üzletkötésre 1989. november 8-án került sor egy
átmeneti helyszínen, majd 1990 januárjától már az Értéktızsdével egy
fedél alá került az Árutızsde is. Kereskedni heti egy alkalommal lehetett.
Ugyanebben az évben július 18-án 28 alapító tag megalapította a
Budapesti Értéktızsdét és egyben létrehozta a gabonaszekciót. 1991.
június 4-én az élıállat- és a hússzekció, majd 1993. március 16-án a
devizaszekció is megnyitott, mely késıbb pénzügyi szekcióvá alakult.

Szabályozási áttörést az 1994-es év hozott, ekkor megszületett az

árutızsdérıl és az árutızsdei ügyletekrıl szóló törvény. Ez megteremtette
a feltételeket arra, hogy 1994. november 29-én az Árutızsde Kft.
jogutódjaként létrejöjjön egy igazi tızsdei szervezet, a Budapesti
Árutızsde.

Az Árutızsde a kezdeti idıszakban robbanásszerő fejlıdésen esett át, az

elsı évet 570 millió forintos forgalommal zárta, ez 1996-ra már 918
milliárd forintot tett ki. A fejlıdés 1998-ig töretlen maradt, de az orosz
válság rendkívül érzékenyen érintette a BÁT-ot. A forgalom töredékére
esett, fıleg a húzó szekciónak számító pénzügyi részleg esett vissza
drámai mértékben. A felépülés hosszú idıt vett igénybe, ennek hajtóereje
elsısorban a határidıs termékek köre volt. 2005-ben beolvadt a BÉT-be,
ezzel megszőnt, ezzel elveszítette önállóságát.

A Tızsde négy fı tevékenysége:

Kibocsátói szolgáltatások: a BÉT-en lehetıség nyílik a gazdasági élet

szereplıi számára, hogy a növekedésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat
a nemzetközi normáknak megfelelıen szabályozott piacokról biztosítsák
részvénykibocsátással. A Tızsdén keresztül hozzáférhetıek a globális
tıkepiac szereplıi.
Kereskedési szolgáltatások: A Tızsde platformot biztosít a kereskedı
cégek számára, akiknek a befektetık megbízást adhatnak a tızsdei
termékekre.

192
Piaci információk nyújtása: A bevezetett értékpapírok kereskedési
adatairól, fundamentumaiban bekövetkezett változásairól azonnali
információkat nyújt. A piaci adatok mindenki számára hozzáférhetıek.
Befektetési termékek innovációja: A BÉT kereskedési lehetıséget
biztosít a pénzügyi innovációk számára, valamint széles és folyamatosan
bıvülı termékpalettát kínál a határidıs és opciós piacok befektetıinek.

3.1.11.1 A BÉT szervezeti felépítése

A tızsde elsıdleges döntéshozatali fóruma a közgyőlés, melyen a tagok
szavazással döntenek az egyes napirendi pontokról. Itt kerülnek
megválasztásra az Igazgatóság és a Felügyelı Bizottság tagjai is.
A Tızsde alapszabályzata tartalmazza az Igazgatóságra és a Felügyelı
Bizottságra vonatkozó elıírásokat. E szerint az Igazgatóság – mely a
társaság ügyvezetı szerve - 3-7 fıbıl állhat, akik közül a tagok egyszerő
szótöbbséggel választják meg az elnököt és az alelnököt. Az Igazgatóság
tagjainak megbízatása 3 évre szól.
A Felügyelı Bizottság feladata a társaság ügyvezetésének ellenırzése. A
tagok mandátuma ugyancsak 3 évre szól, fontos kitétel, hogy nem
lehetnek a Budapest Értéktızsde Zrt. alkalmazottai. A 3-6 fıbıl álló
Bizottságot a közgyőlés választja meg.
A vezérigazgató látja el a társaság napi mőködését. İ az, aki végrehajtja a
közgyőlés és az Igazgatóság döntéseit. Feladatkörébe tartozik a tızsdei
kereskedés szervezése, felügyelete, a tızsdei információk nyilvánosságra
hozatala is.

A Tıkepiaci törvény lehetıséget biztosít a Tızsdén szereplı társaságok, a

befektetési szolgáltatók, illetve a befektetık számára, hogy a Tızsdével
kapcsolatos döntéshozatalban véleményezési jogkörrel részt vegyenek.
Ezt az érdekképviseleti bizottságokon keresztül látják el, melynek tagjait
a kereskedık és a kibocsátók választják. Tagsági idejük az Igazgatóság
mandátumával megegyezı. Ennek tükrében létezik Kereskedési
Bizottság, Kibocsátói Bizottság.
A Tızsde üzleti döntéseinek megalapozására, támogatására szakmai
bizottságokat is mőködtet. Az Elszámolási Bizottság az elszámolási
rendszerrel kapcsolatos döntésekben vesz részt. Az Index Bizottság
elsıdleges feladata a BÉT indexeinek karbantartása és fejlesztése,
valamint egyéb tızsdei mutatók kidolgozása. Tagjai független piaci
szakemberek közül kerülnek ki. A Delivery Bizottság feladata a gabona
tızsdei ügyletek felügyelete és esetlegesen a végrehajtandó szankciókra
vonatkozó javaslattétel.

193
Mind a három Bizottság esetében a tagokat az Igazgatóság nevezi ki az
érintett szekciótagok, szervezetek, szakemberek, kereskedıcégek ajánlása
alapján.

3.1.11.2 A BÉT szekciói

A Tızsdén a termékek kereskedése szekciókban zajlik. A
termékcsoportok szekciónkénti besorolását az egyes befektetési eszközök
sajátossága határozza meg.

A következı szekciókban folyik a kereskedés a BÉT-en:

Részvény szekció
Ebben a szekcióban tulajdonviszonyt megtestesítı értékpapírokkal
(részvények, befektetési jegyek), strukturált termékekkel (certificate,
ETF) és kárpótlási jegyekkel lehet kereskedni.
Hitelpapír szekció
Ide tartoznak a hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, az
államkötvények, a jelzáloglevelek és a vállalati kötvények.
Származékos szekció
A származékos szekcióban részvény és index hátterő, deviza és kamat
alapú határidıs, valamint opciós termékekkel lehet kereskedni. A
legjelentısebb forgalmat a határidıs részvényindex (BUX) kontraktusban
bonyolítják.
Áruszekció
A BÉT és BÁT 2005-ös összeolvadása óta lehet áru, jellemzıen gabona
alapú termékekkel kereskedni. Különbség a többi szekcióhoz képest,
hogy itt azonnali és származékos ügyleteket is lehet kötni.
Szabadpiac
Az MMTS kereskedési rendszer bevezetése óta lehet OTC, azaz
úgynevezett tızsdén kívüli ügyleteket kötni. Itt folyik a más
értékpapírpiacokra bevezetett értékpapírok kereskedelme.

3.1.11.3 A BÉT-en szereplı indexek

A magyar piacon a legismertebb index a BUX, melyet a BÉT 1990-es
alakulásakor hoztak létre. Az index célja, hogy mutatóján keresztül
nyomon követhetı legyen a magyar részvénypiac összesített mozgása.
A BUX tıkesúlyozású index, azaz az indexkosarában lévı
részvénytársaságok értékének változását tükrözi, kiinduló értéke 1 000
pont volt. Az indexkosár felülvizsgálata, a súlyok változtatása évente

194
kétszer történik az index kézikönyvében meghatározott módon és
rendszerességgel. A kosárba maximum 25 papír kerülhet, a Tızsdetanács
dönt az egyes sorozatok indexbe történı felvételérıl, illetve kivezetésérıl.
A BUX-on kívül még három index van jelen a magyar piacon.
A BUMIX kis és közepes kapitalizációjú papírokat tartalmaz. Kosarába
csak olyan részvénysorozat kerülhet, amelynek közkézhányaddal korrigált
piaci kapitalizációja nem haladja meg a 100 milliárd forintot. Az index-el
kapcsolatos egyéb eljárások megegyeznek a BUX-nál alkalmazottal.
A CETOP20 nevő index a 20 legnagyobb tıkeértékő és tızsdei forgalmat
bonyolító, azaz leglikvidebb közép-európai vállalatot tartalmazza, amely
jól tükrözi a régióban jellemzı mozgásokat.
A RAX indexet a Befektetési Alapkezelık Magyarországi Szövetsége
(BAMOSZ) hívta életre 1999-ben, ezt a befektetési alapok
teljesítménymérése céljából hozták létre. A rögzített súlyozású index egy
elméleti portfolió, mely az alapokra jellemzı értékpapír-struktúrát
feltételez. Alapvetı célja, hogy az elméleti befektetési alapnak a bázis
idıponthoz viszonyított változását mutassa, ami a részvény befektetési
alapok számára az egyetlen hazai benchmark.

3.1.11.4 Kereskedési szakaszok

A tızsdei termékek kereskedése három szakaszban történik:
• nyitó-
• szabad-
• zárószakasz,
• záróáras kereskedési szakasz (csak a részvényszekcióban).

A nyitó- és zárószakasz lényege, hogy meghatározásra kerüljön a tızsdei

termékek nyitó és záró ára. Ez úgy történik, hogy az ajánlatgyőjtési
szakaszban az ajánlatok bekerülnek az úgynevezett Ajánlati Könyvben,
de a kötés még nem történik meg. A rendszer folyamatosan meghatároz
egy indikatív árat, ami alapján alakul ki az egyensúlyi nyitó, illetve
záróár.
A szabad szakaszban folyamatos ajánlatpárosítás mellett jönnek létre a
kötések. Az adott megbízás akkor teljesítésül, ha az Ajánlati Könyvbe van
megfelelı ellenajánlat. Ha nincs, akkor a megadott idıbeli hatály
(maximum 30 nap) lejártáig bekerül az Ajánlati Könyvbe ár és idı
szerinti prioritás szerint és amint van megfelelı ajánlat azonnal teljesül.
A záróáras kereskedési szakaszban az adott napra meghatározott
záróáron az ügyletek folyamatos ajánlatpárosítás mellett jönnek létre.

195
Ajánlatot enne megfelelıen csak záróáron lehet tenni, ha nincs záróár,
akkor ebben a szakaszban nem lehet sikeres ügyletet kötni.

3.1.11.5 A BÉT kereskedési rendszere

A Tızsdei kereskedés elsı igazán fejlett rendszere az MMTS (Multi
Market Trading System) 1998-ben került bevezetésre. A rendszer azóta
folyamatos fejlesztés alatt van, jelenlegi formájában lényegében 2005 óta
mőködik. Ez a fajta elektronikus távkereskedési rendszer megfelelı
technikai háttérrel a világ bármely pontjáról elérhetı. A rendszerben lévı
részvények kötési adataiból számolja a valós idejő indexeket, mint a BUX
vagy a BUMIX.
Az MMTS rendszer elısegítette a még átláthatóbb, még rendezettebb
piaci viszonyok kialakulását és kockázatkezelés terén is nagy biztonságú
kereskedés-technikai eszközként mőködik.

A kereskedési rendszerbe beérkezı ajánlatok típusai:

A limit típusú (limit order) ajánlat a legelterjedtebb típus. Az így beadott

megbízás csak a megadott áron vagy attól kedvezıbb feltételek mellett
teljesülhet.
A piaci ajánlat (market order) megbízás a beadás pillanatában teljesül, ha
valamilyen oknál fogva nem tud teljesülni, akkor visszavonásra kerül az
Ajánlati Könyvbıl.
A küszöbáras ajánlat (stop-loss order) hasonlít a limit típusúhoz, miután
addig nem kell végrehajtani, amíg a részvény ára nem esik a limitár alá. A
részvényt akkor adják el, ha ára a küszöbár alá esik, ennek lényege a
veszteségminimalizálás.
Ennek ellenkezıje a stop-vételi ajánlat (stop-buy order), ami azt jelenti,
hogy az adott részvényt akkor kell megvenni, ha a limitár fölé emelkedik.
Az ajánlatokat idıben is meg kell különböztetni. A most ajánlat csak az
adott idıpontban a kereskedési rendszer ellenoldalán szereplı ajánlattal
párosítható. A napi ajánlat (day order) az adott kereskedési nap végéig
érvényes. A szakasz ajánlat az adott kereskedési szakasz végéig
érvényes. A visszavonásig érvényes ajánlat érvényessége annak
visszavonásáig tart. Adott dátumig érvényes ajánlat maximum 30 napig
maradhat a kereskedési rendszerben, ha ez idı alatt nem teljesül, akkor
törlıdik.
Mennyiségre vonatkozó ajánlatok két részre bonthatók, rész- és mind
ajánlatra. A rész ajánlat esetében a megbízáskor meghatározott

196
mennyiség több részletben is teljesíthetı. A mind ajánlat csak a teljes
mennyiségre vonatkozóan teljesülhet.

3.1.11.6 A tızsdei ügyletek elszámolása

A Tızsdén kötött valamennyi ügylet elszámolását a Központi
Elszámolóház és Értéktár Zrt. (KELER) végzi. A KELER-t az Magyar
Nemzeti Bank alapította 1993-ban értéktári, klíring és elszámolóházi
tevékenységre. Közvetlen partnerei közé tartoznak a bankok,
brókercégek, befektetési szolgáltatók és az értékpapírt kibocsátók.
Az elsı érdemi változást a 2009-es év hozta meg, ekkor funkcionálisan
kettévált a KELER. Ennek értelmében a KELER elszámolóházként végzi
a Tızsdén kötött ügyletek teljesítését. Központi értéktárként pedig
keletkezteti a Magyarországon kibocsátott értékpapírokat és vezeti a
központi értékpapír számlákat. A KELER KSZF pedig, mint központi
szerzıdı fél garanciát vállal az azonnali és a származékos ügyletek
elszámolására. Amennyiben valamelyik fél nem teljesíti kötelezettségét,
akkor a KELER KSZF saját tıkéjébıl köteles a fennálló kötelezettséget
rendezni.

Mőködését a Tıkepiacról szóló törvény (Tpt.) és a Hitelintézetekrıl és

pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.), valamint a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete szabályozza.
A KELER Zrt. 2004. január 1-je óta mőködik szakosított hitelintézetként,
ezért a törvényekben meghatározott feltételek szerint jogosult hitel és
pénzkölcsön nyújtására is.

Elszámolási módozatok
Azonnali ügyletekkel kapcsolatos elszámolások hossza a
részvényszekcióban három nap (T+3), míg a hitelpapír szekcióban (T+2).
A származékos ügyletek esetében napi elszámolással valósul meg. Az
egyedi részvény, az államkötvény alapú termékek és az áruszekció
termékei esetében az elszámolás fizikai szállítással történik. A többi
tızsdén kötött üzletek esetében az elszámolás készpénzben történik.

3.1.11.7 A BÉT-en jegyzett társaságok tájékoztatási

kötelezettsége
A Budapesti Értéktızsdén szereplı társaságoknak rendszeres jelentéstételi
kötelezettsége van, annak érdekében, hogy a befektetık megfelelı

197
információhoz jussanak az egyes részvényekkel kapcsolatosan. Az
elıírásokat a tızsde és tıkepiaci törvény szabályozza részletesen
Az információknak minden befektetı számára elérhetınek kell lenniük,
ennek érdekében kötelességük a BÉT-nek elküldeni, valamint két
országos napilapban közzétenni azokat. Az adatoknak mindenben meg
kell felelniük a valóságnak, mindenkor a vállalat teljes átláthatóságára
kell törekedni.
A tızsdei cégeknek negyedévente publikálni kell gyorsjelentésüket,
amelyben a társaság gazdálkodási környezetérıl, pénzügyi helyzetérıl
kaphatnak a befektetık pontos képet. A menedzsment ezzel együtt
sokszor szokott éves eredményvárakozást közölni, amit a folyó év közben
felfelé és lefelé is módosíthatnak. A jelentésnek tartalmaznia kell a
nemzetközi számviteli standardoknak megfelelı konszolidált mérleget,
eredmény- és cash flow kimutatást.
A gyorsjelentést minden naptári negyedévet követıen 60 napon belül kell
nyilvánosságra hozni.
Éves beszámolót április 30.-ig kell nyilvánosságra hoznia a vállalatnak,
míg a konszolidált beszámolót szeptember 30-ig. Ez lényegesen több
információt tartalmaz, mint a negyedéves jelentés, ezek közül a
leglényegesebbek:
- általános cégadatok
- könyvvizsgálói jelentés
- tulajdonosi struktúra
- foglalkoztatási adatok
- gazdálkodás részletesebb elemzése
- kockázati tényezık kiemelése.
A fundamentumokat részletesen bemutató jelentéseken felül rendkívüli
tájékoztatási kötelezettsége is van a tızsdei társaságoknak. Ez a nem
mindennapi, a szokásos üzletmenettıl eltérı események
bekövetkezésekor kötelezı, abban az esetben, ha ezek közvetve vagy
közvetlenül befolyásolhatják a részvények megítélését (pl. csıd- vagy
felszámolási eljárás, változások a tulajdonosi körben vagy a
menedzsmentben). Ezeket az információkat a piac nyitva tartása alatt 30
percen belül írásban kell tudatni a Tızsdével, a kereskedés vége után
bekövetkezett változásokat pedig másnap reggel 8 óra 30 percig.

198
199
3.2 Befektetési alapok

Tartalomjegyzék
3.2 Befektetési alapok 200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201
3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206
3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207

200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma
A befektetési alapok olyan intézmények, amelyek sok személytıl
győjtenek össze tıkét egy közös vagyonba. A kisebb-nagyobb
megtakarításokat egy pénzalapba koncentrálva, a tıkét hatékonyan
fektetheti be a létrejövı befektetési alap. A kisbefektetık számára az
alapokon keresztül olyan befektetések is elérhetıvé válnak, amelyeket
maguk gazdaságosan nem érnének el. Emellett befektetéseiket több
eszköz között oszthatják meg, ami egyénileg szintén nem volna számukra
hatékonyan megvalósítható.
A befektetési alapok létrehozói speciális szaktudással rendelkezı cégek, a
befektetési alapkezelık. A befektetési alapok kialakításakor a tıke
győjtése befektetési jegyek kibocsátásával valósul meg. Az alapkezelı a
befektetési jegyek tulajdonosainak általános megbízásából jár el. A
befektetési alap kollektív befektetés. A befektetési alapok tıkéjét a
következıkbe fektetik: befektetési eszköz, bankbetét, deviza, ingatlan.
A befektetési alapok kínálta befektetési jegyek közkedvelt megtakarítási
formái a kisbefektetıknek a fejlett pénzügyi piacokkal rendelkezı
országokban. Az 1990-es évek végére a magyar befektetık körében is
ismertté és népszerővé vált ez a megtakarítási forma. Nem kis
volumenben azonban intézményi befektetık, mint a nyugdíjpénztárak,
vagy a biztosítók tartalékai kerülnek befektetésre befektetési alapokban.
A fejlett gazdaságú országokban számos kisbefektetı az alapokon
keresztül kapcsolódik a tıkepiacokhoz. A háztartások megtakarításai a
részvény-, kötvény-, jelzáloglevél-kibocsátóknak közvetett úton, a
befektetési alapok transzformációjával válnak elérhetıvé. Az alapok
napjainkra óriási tıkét összefogó és mozgató pénzügyi közvetítıkké
váltak, így jelentıs szerepet játszanak a világ tıkemozgásaiban.
Hazánkban az 1990-es évek elején jelentek meg a befektetési alapok.
Mőködésüket 1992 januárjától törvény szabályozza. Hamarosan kedvelt
befektetési célpontokká váltak a magyar lakosság körében, amit ekkor a
befektetési jegyekhez kapcsolódó jelentıs adókedvezmények is
elısegítettek. Bár napjainkra az adókedvezmények visszaszorultak, az
alapok népszerőek maradtak. Az alapok értéke 2009. szeptember végén
2682 milliárd forint volt a magyar alapokat lényegében lefedı BAMOSZ
tagok által kezelt vagyont tekintve.
A befektetési alapok létrehívói tehát az alapkezelık. Az alapok rajtuk
kívül a befektetıkhöz, befektetéseiken keresztül értékpapír
kibocsátókhoz, ingatlanokhoz, letétkezelıkhöz kapcsolódnak szorosabban

201
mőködésük során. Tevékenységüket független könyvvizsgáló ellenırzi,
állami oldalról a törvényességet a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete (Felügyelet) vizsgálja.
Az alapkezelı az alapok kezelésére szakosodott szervezet. Az
alapkezelési tevékenységet folytató cégeknek törvényben meghatározott
személyi és tárgyi feltételekkel kell rendelkezniük, a mőködéshez a
Felügyelet engedélye szükséges. Az alapkezelı alakítja ki az alap
befektetési politikáját, határozza meg, mely körben kerülnek a befektetési
jegyek kibocsátásra. Az alap kezelését a befektetési jegyek tulajdonosai
részére úgy látják el, hogy azok elért hozama a lehetıség szerinti
maximális legyen. Az alapkezelı a befektetıket folyamatosan tájékoztatja
az alap mőködésével kapcsolatos fontosabb – és törvényben elıírt –
gazdasági adatokról.
A befektetık azok a személyek, akik az alap befektetési jegyeit
megvásárolják. A befektetési jegyek birtoklása nem jelenti azt, hogy az
alap mőködésébe a befektetık beleszólhatnak. Nélkülük azonban az
alapok mőködésképtelenek volnának, hiszen a befektetéshez szükséges
tıke a jegyek eladásával győjthetı csak össze.
A letétkezelı az alapkezelıtıl elkülönült szervezet, amely az alapkezelı
megbízásából ellátja a letétkezelıi teendıket. Tevékenysége során intézi a
befektetési jegyek eladását és visszavásárlását, kifizeti a hozamokat.
Ellátja az alap befektetéseihez kapcsolódó adásvételekhez kötıdı
technikai teendıket. Ellátja az alap birtokában levı értékpapírok letéti
ırzését, gondoskodik a befektetések hozamainak beszedésérıl. A
letétkezelı állapítja meg az alap nettó eszközértékét. Elısegíti, hogy az
alapkezelı az elıírásoknak megfelelıen végezze feladatát. A független
letétkezelı egyben védi a befektetık érdekeit, hiszen csak olyan
megbízásokat hajt végre, amelyek megfelelnek a jogszabályi
elıírásoknak, az alap meghirdetett elveinek. Ha bármilyen
rendellenességet tapasztal, azt azonnal köteles a Felügyelettel közölni.
Az alapkezelı az alap éves beszámolóját köteles könyvvizsgálóval
auditáltatni. A könyvvizsgálat során a könyvvizsgáló ellenırzi, hogy az
alapkezelı eleget tett-e a jogszabályi elıírásoknak, illetve az alapkezelési
szabályzatban foglaltaknak. Megállapításait könyvvizsgálói jelentésben
rögzíti. Súlyos szabálytalanságok esetén köteles a Felügyeletet
tájékoztatni, de lehetısége van minden ügyben a Felügyelettel
konzultálni. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állami oldalról
látja el a befektetık érdekében a befektetési alapok felügyeletét. A
tevékenység kiterjed az alapok létesítésének, kezelésének, mőködésének
felügyeletére. Lényegét tekintve a Felügyelet munkája az alapok életének
minden szakaszát érinti.

202
A befektetési alapok értékpapír vásárlásaikkal vállalkozások
résztulajdonosaivá, hitelezıivé válnak. Tulajdonosként közvetlenül
szólhatnak bele egy-egy társaság életébe. Kölcsönzıkként nagy hatást
gyakorolnak a kötvény, záloglevél piacokra. Ingatlanok felvásárlásával,
azok jövedelmezı mőködtetésével, szintén a gazdaság reálszférájának
vérkeringésébe kapcsolódnak be.

3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása

A befektetési alapok több szempontból csoportosíthatók. Befektetési
alapot nyíltvégő vagy zártvégő, értékpapír- vagy ingatlanalapként,
nyilvánosan vagy zártkörően lehet létrehozni. Az értékpapíralapokon
belül különleges alapként, európai befektetési alap, alapokba befektetı
befektetési alap, származtatott ügyletekbe befektetı befektetési alap és
indexkövetı befektetési alap is létrehozható.
Csoportosítani lehet az alapokat jegyeik visszaválthatósága alapján.
Eszerint mőködnek nyíltvégő és zártvégő alapok. Ez a csoportosítási
szempont a befektetési jegyek forgalombahozatalával és
visszavásárlásával hozható összefüggésbe. A nyíltvégő alapok
forgalomban levı befektetési jegyeinek száma, így az alap saját tıkéje
változhat. Az alap nemcsak mőködésének megkezdésekor, hanem
bármikor forgalomba hozhat befektetési jegyeket. Amennyiben azonban a
befektetık kívánják, köteles befektetési jegyeit visszavásárolni. A
zártvégő alapok ezzel szemben csak létrejöttükkor hozhatják befektetési
jegyeiket forgalomba, és a mőködésük lezárásáig nem kötelesek azokat
visszavásárolni. A befektetık a piacon persze eladhatják papírjaikat, tehát
a papír tulajdonosa változhat a futamidı alatt. Az alapkezelık
rugalmasságuk miatt a nyíltvégő alapokat preferálják. A zártvégő alapok
elınye az, hogy a piacon kitörı esetleges pánikban az alapnak nem kell
befektetıi felé helytállnia, ami a nyíltvégő alapoknál óhatatlanul oda
vezet, hogy maguk is kénytelenek befektetéseiket részben eladni. Ezért a
zártvégő alapok stabilabban tervezhetik tartós befektetéseiket, a rövid
távú piaci zavarok nem érintik lényegesen az alap tevékenységét.
Az alapok csoportosíthatók a befektetık köre szerint.
Megkülönböztethetünk nyilvános és zártkörő alapokat. A nyilvános
alapok befektetési jegyeit bármely befektetı jegyezheti, vagy a mőködés
alatt megvásárolhatja azokat. A zártkörő alapok esetén elıre
meghatározzák, hogy kik vásárolhatnak befektetési jegyeket. Az alap
indulásakor csak ezek a befektetık jegyezhetnek az alap befektetési

203
jegyeibıl, illetve a késıbbiekben a jegyek csak ezen a körön belül
forgalomképesek.

A befektetés típusa alapján megkülönböztetünk értékpapíralapokat és

ingatlanalapokat. Az alapok tıkéje a következı eszközökben tartható:
a) befektetési eszköz;
b) bankbetét;
c) deviza;
d) ingatlan.

Ingatlant kizárólag az ingatlanalap szerezhet

Az alapok a következı befektetési eszközöket tarthatják:
a)átruházható értékpapírok;
b) pénzpiaci eszközök;
c) értékpapírra, devizára, indexre, illetıleg ezek származtatott termékeire
vonatkozó határidıs ügyletek, ideértve az ezekkel egyenértékő készpénz-
elszámolású eszközöket;
d) határidıs kamatlábügyletek;
e) kamat-, deviza- és tıkecsereügyletek;
f) vételi és eladási opciók értékpapírra, devizára, indexre és kamatlábra,
illetve ezek származtatott termékeire, ideértve az ezekkel egyenértékő
készpénz-elszámolású eszközöket;
g) üvegházhatású gázkibocsátási egységekre és légszennyezı
anyagkibocsátási jogokra vonatkozó opciók, határidıs és egyéb
származtatott ügyletek, amelyek teljesítése készpénzes elszámolással
történik és kereskedése szabályozott piacon zajlik, illetve amely ügyletek
elszámolását elfogadott elszámolóház végzi folyamatos biztosítékadási
kötelezettség mellett.

A jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás további speciális alapokat

nevesít. Ezek nevében is szerepeltetni kell a specialitásukra utaló
megjelölést. A szabályozás szerint ezek az alapok az általános korlátoktól
eltérıen fektethetnek bizonyos befektetési eszközökbe. Ilyen alapok a
befektetési alapokba befektetı befektetési alapok, a származtatott
ügyletekbe befektetı befektetési alapok, az indexkövetı befektetési
alapok. A befektetési alapokba fektetı befektetési alapok más befektetési
alapok befektetési jegyeit szerezhetik meg, illetve más kollektív
befektetési formák értékpapírjai kerülhetnek birtokukba.
A származtatott ügyletekbe befektetı befektetési alapok az általános
korlátoktól eltérıen köthetnek határidıs, opciós ügyleteket értékpapír-,
deviza- vagy árutermékekre, köthetnek repo, vagy swap ügyleteket.

204
Az indexkövetı befektetési alapok úgy alakítják ki portfoliójukat, hogy
azok valamely index változását tükrözzék árfolyamváltozásukban. Az
indexek olyan indexek lehetnek, amelyeket legalább egy évig nyilvánosan
meghirdetnek. Ezek közé sorolhatjuk a tızsdeindexeket.
Az alapok csoportosíthatók befektetési politikájuk szerint. A nemzetközi
gyakorlat alapján a Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége
(BAMOSZ) kidolgozta irányelveit. Eszerint létrehozhatók:
Likviditási alapok: azok az alapok tartoznak ide, amelyeknél a
portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje
nem haladhatja meg a 3 hónapot.
Pénzpiaci alapok: azok az alapok, ahol a portfolióban lévı kötvényjellegő
eszközök átlagos hátralévı futamideje nem haladhatja meg az 1 évet.
Rövid kötvényalapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a
portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje 1-
3 év.
Hosszú kötvény alapok: azok az alapok, amelyeknél a portfolióban lévı
kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje meghaladja a 3
évet.
Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú
eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot.
Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú
eszközök aránya 30-70% közötti.
Részvénytúlsúlyos alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök
aránya 70-90% közötti.
Tiszta részvény alap: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya
meghaladja a 90%-ot.
Garantált alapok: hozamot, illetve tıkemegóvást ígérı, illetve garantáló
alapok.
Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektetı alapok,
amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
Az ingatlanalapok is két kategóriába sorolódnak:
Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés
alatt álló ingatlanok maximális aránya 30%.
Ingatlanfejlesztı alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt
álló ingatlanok maximális aránya 60%.
A befektetési alapokba fektetı alapokat a mögöttes termék kategóriájának
megfelelıen kell kategóriába sorolni.
Az alapok változatosságát mutatja, hogy még a fenti kategorizálás sem
képes teljesen lefedni minden alapot.

205
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök
A befektetési jegyek a magyar háztartások körében is kedvelt
megtakarítási eszközzé váltak. Feltehetı a kérdés, miért is olyan
népszerőek az alapok.
A befektetési alap olyan konstrukció, amely a pénzügyekben kevéssé
járatos személyek számára is hatékony befektetési lehetıséget kínál.
Lehetıvé válik olyan eszközök közvetett elérése, amelyek egyébként
kockázatos és költséges instrumentumok volnának egy kisbefektetı
számára. Természetesen a befektetési jegyek vásárlásának is megvan a
kockázata, érdemes tehát a lehetséges elınyöket és a vállalt kockázatokat
számba venni.
A befektetési alapokat szakemberek kezelik. İk a piacot folyamatosan
figyelik. Folytonos az alapok piaci jelenléte, ezért a változásokra gyorsan
képesek reagálni. Olyan mennyiségő információval rendelkeznek,
amelyeket a kisbefektetık a befektetésükhöz képest magas költséggel
szerezhetnék meg. Piaci súlyuk elınyös ügyletek kötését segíti elı.
A háztartások gyakran csak pár tízezer forintos megtakarításukat kívánják
befektetni. Részvények vásárlásakor a keletkezı hozamot az adásvétel
tranzakciós költségei semlegesítenék. Többféle értékpapír vételére
semmiképpen nem nyílna lehetıség. Természetesen sokan nem
gondolhatnak nagy értékő ingatlanok megszerzésére sem megtakarításaik
befektetésekor. A befektetési alapok ezeknek a személyeknek is
megoldást kínálnak, hiszen az értékpapíralapok befektetési jegyeinek
tulajdonosai áttéttelesen többféle értékpapír tulajdonosává, az
ingatlanalapok befektetıi pedig ingatlanok tulajdonosaivá is válnak. A
megtakarítók kis összegő megtakarításaikat a nekik tetszı formában
helyezhetik el. A befektetési jegyek birtoklásával áttételesen értékpapír
illetve ingatlan portfoliók birtokosai lesznek. Túlmenıen azon, hogy
beállítódásuknak megfelelı befektetési formákhoz jutnak, egyben a
befektetıi kockázatuk is csökken. A befektetési alapokat ugyanis szigorú
szabályok kötik abban, hogy miként fektethetik be az összegyőjtött tıkét.
Befektetéseiket meg kell osztani több értékpapír, illetve ingatlan között.
Ezzel a módszerrel csökkenthetı a befektetett vagyon egészének
kockázata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a befektetési jegyek
árfolyama, hozama ne változna a piaci hullámzásokkal, de a hozamok
alakulása kiegyensúlyozottabbá válik.

206
A befektetési jegyek biztosítják, hogy tulajdonosuk eladva ezeket
bármikor pénzhez juthasson. Emellett viszont a lekötött betétekhez
hasonló magasabb hozamokat lehet elérni. Mindamellett nem kell elıre
meghatározni a befektetés – lekötés – idıtartamát. Akár több részletben is
vásárolhat az alap jegyeibıl a befektetı, nem szóródik szét idıben a
tıkelekötés lejárata.
A letétkezelı, a könyvvizsgáló, a Felügyelet biztonsági garanciát
jelentenek az alapok törvényes mőködésére vonatkozóan.

3.2.4 Az alapok kockázata és hozama

Mint minden megtakarítási forma kiválasztásánál, így a befektetési jegyek
esetén is meg kell vizsgálni a várható hozamokat, és a vállalt
kockázatokat. Csak ezúton tudja a befektetı a neki optimális befektetést
megvalósítani. A befektetési jegyek is magukban hordozzák azt a
lehetıséget – mint az értékpapírok általában – hogy a befektetı nemcsak
nyerhet, de veszíthet is, ha rosszul idızíti a vételt és az eladást. A
veszteség jelentkezhet reálveszteségként, azaz az inflációs ráta alatt
maradt hozamokban. Az sem kizárt azonban, hogy a veszteség
nominálisan is megmutatkozik, azaz a befektetési jegy vásárlásakor
többet fizetett a befektetı, mint amennyit az eladáskor kap. Ezért
körültekintıen kell eljárni a befektetési alapok kiválasztásánál, a
befektetés idızítésénél.
A befektetési jegyek hozamának számításakor külön kell választanunk a
nyíltvégő és a zártvégő alapokat. A zártvégő alapok fizethetnek a
befektetési jegyek tulajdonosainak idıszakonként, például évente
hozamot, amennyiben nyereséget termeltek. Ehhez kell hozzáadni a
befektetési jegyek eladási és vételi árfolyamának különbségét. E két
összetevı adja a befektetı hozamát.
A nyíltvégő alapoknál csak az eladási és a vételi árfolyamok különbözete
jelentkezik hozamként, ezen felüli hozamot ezek az alapok nem fizetnek.
A befektetési jegyek eladása és vétele az egy jegyre jutó nettó
eszközértéken történik. A nettó eszközértéket a letétkezelı állapítja meg.
Az alap bruttó eszközértékét befektetései adott idıpontbeli értékei
határozzák meg. Egy értékpapíralap esetén a birtokában levı értékpapírok
árfolyamértékének, bankszámla követeléseinek összege. Ebbıl a bruttó
vagyon értékbıl a kötelezettségek értékét levonva kapható a nettó
eszközérték. Ezt elosztva a forgalomban levı jegyek számával kapható az
egy jegyre jutó nettó eszközérték, ami a befektetési jegy aktuális
árfolyama.

207
A múltbeli hozamok soha nem jelentenek garanciát a jövıbeli
teljesítményekre. Viszont bizonyos tendenciákra következtetni lehet a
rendelkezésre álló adatsorokból. Az egyes alapok befektetési politikáját és
árfolyam alakulását vizsgálva felfedezhetı, hogy a különbözı portfoliókat
tartó alapok jegyeinek árfolyam ingadozása eltérı. Tapasztalat szerint a
eszközeik között nagyobb hányadban részvényeket tartó alapoknál az
ingadozás mértéke nagyobb, mint azoké, amelyek a
kötvénybefektetéseket részesítik elınyben. A bizonytalanul ingadozó
hozamok jelentik a befektetık számára a kockázatot. A különbözı alapok
tehát eltérı kockázatot hordoznak. A több évtizedes megfigyelés alapján
azonban az is elmondható, hogy a magasabb kockázat hosszabb idıszak
átlagában magasabb hozamot biztosít. A befektetınek ezeket az
összefüggéseket kell értékelni, mérlegelni.
Természetesen egy-egy alap hozama attól is függ, hogy az alapkezelı
milyen hatékonysággal végzi tevékenységét. Az alapok teljesítményének
megítéléséhez rendelkezésre állnak olyan elméleti portfoliók árfolyam
illetve hozam alakulását bemutató indexek, amelyekben állandó
befektetési elvek passzív alkalmazásával alakítanak ki elméleti értékpapír
befektetéseket.
A indexek közül az állampapír befektetések referencia hozamát tükrözik a
MAX, RMAX és a MAX Composite indexek.
A MAX az egy évnél hosszabb hátralevı futamidejő, fix kamatozású,
magyar állampapírok. teljes hozam indexe. Az index az index kosárban
levı értékpapírok értékváltozását követi. A kamatok a kosárnak
megfelelıen újrabefektetésre kerülnek. Azok a papírok, amelyeknek
hátralevı futamideje egy év alá esik, kikerülnek a kosárból. A kikerülı
papírok árfolyamértéke szintén befektetésre kerül.
Az RMAX az egy évnél rövidebb hátralevı futamidejő fix hozamú
állampapírokból álló portfolió teljesítményét mutatja be. A MAX
Composite minden a piacon levı fix hozamú magyar állampapírt
magában foglaló kosár árfolyam alakulását reprezentálja.
A részvényalapok teljesítményének mérésére a BAMOSZ Részvény
Befektetési Alap Portfolió Index, a RAX index áll rendelkezésre. Az
elméleti portfolió összeállításnál a jogszabály által megengedett 85%-os
részvényarányt feltételezik, a maradék 15%-ot pedig könnyen
értékesíthetı (likvid) papírokkal töltik fel. A részvények súlyaránya is
megfelel a befektetési alapok számára elıírtaknak. Az index értékének
számításakor az alapoknál is alkalmazott nettó eszközérték
megállapításának módszerét használják

208
A részvény alapok elsısorban a hosszabb távú befektetésekben
gondolkodó, az átmeneti árfolyamesések miatt nem aggódó befektetıknek
ajánlottak. Az ajánlott befektetési idı ezeknél az alapoknál több év. A
legstabilabb árfolyam alakulást a pénzpiaci alapok mutatják. Itt az ajánlott
legrövidebb befektetési idı csak néhány hónap. A kötvény és vegyes
alapok ajánlott befektetési ideje természetesen e két érték között van.
Annak sincsen akadálya természetesen, hogy egy befektetı akár több alap
jegyeit is megvásárolja, így megtakarításait eltérı kockázattal és várható
hozammal, különbözı szándékolt futamidıre fektesse be.

209
 4.

Biztosítási szektor

210
Tartalomjegyzék

4. Biztosítási szektor 210

4.1 Életbiztosítás 212
4.1.1 Életbiztosítás 212
4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás
és az életbiztosítás között? 213
4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe 213
4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban 214
4.1.5 Életbiztosítások története 215
4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? 216
4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek
pénzügyi jövıjének alakításában 219
4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai 223
4.1.9 Kockázatok kezelése 224
4.1.10 Az életbiztosítások díja 225
4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere 226
4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése 226
4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? 229
4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon 232
4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 233

211
4.1 Életbiztosítás

4.1.1 Életbiztosítás
A biztosítók intézménye a pénzügyi szektor21 meghatározó szereplıje.
2008-ban a magyarországi biztosító társaságok biztosítástechnikai
tartaléka 1755 Mrd Ft volt. A biztosítás azonban nem a modernkor
sajátsága, gyökerei már az ókorban megjelentek. Kezdetben csak a
vagyontárgyakat érintı károk enyhítésére, illetve a társadalom tagjainak
kisebb hozzájárulása által a kárt szenvedık kárának segítségére, és a
kockázatok elkerülésére hoztak létre különbözı társaságokat, a
késıbbiekben azonban egyre fontosabb szerepet kaptak az életrıl szóló
biztosítások. A tengeri hajózás elterjedésével megjelentek az utazási
életbiztosítók elsı formái is a XIV. században. Ezek valójában fogadások
voltak. Ha a tengerész visszatért, akkor elveszítette a befizetett pénzt, ha
viszont nem, a befizetett pénz többszörösét kapta vissza a családja. Így
fejlıdtek ki a kockázati, haláleseti biztosítások.
Az életbiztosítás lényege szőkebb értelemben a biztosított személy
halálának a biztosítás tartama alatti bekövetkezése illetve be nem
következése, valamint kockázatok kezelése és az ahhoz társított pénzügyi
szolgáltatás nyújtása. A modern gyakorlatban azonban az életbiztosítások
nem csupán az életbenléti kockázatok kezelésérıl szólnak, hanem az
ügyfeleket hosszú távú megtakarításra is ösztönzik, illetve egyéb
egészségi kockázatokat fedhetnek le. Napjainkban Magyarországon az
életbiztosítással kombinált megtakarítási programok az ügyfeleket
jellemzıen a hosszú távú megtakarításra ösztönzik. A lakosság idısödése
miatt nagyobb terhet jelent a nyugdíjak fedezése, valamint az egészségrıl
való gondoskodás lehetıségeinek teremtése, ezért az öngondoskodásnak
fontos szerepet kell játszania, ennek lehet hatékony eszköze az
életbiztosítás.

21
Pénzintézet: azon hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, alapkezelık és egyéb
pénzügyi vállalkozások, amelyek elsıdleges (fı-) tevékenységük pénzügyi, és biztosítási
kockázatokat - jellemzıen - nem kezelnek. Biztosító: biztosítási kockázatokat is kezelı
intézmények, így a biztosítók jogi formájuktól függetlenül és a (nyugdíj)pénztárak.
Pénzügyi szolgáltatók (financial providers): a továbbiakban a pénzintézetek és a
biztosítók. Bankbiztosítónak (bankassurer): pénzintézettel bármilyen bankbiztosítási
együttmőködésben álló biztosító.

212
4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás
között?
A személybiztosítások közé soroljuk az életbiztosításokat, a baleset– és
egészségbiztosításokat. Amennyiben önálló kockázati élet-, egészség-
vagy balesetbiztosításokról beszélünk, akkor ezek tisztán kockázati
biztosítások, nincs mellettük megtakarítási program. Az életbiztosításban
a biztosító a biztosított életével kapcsolatos valamely kockázat vagy
esemény (például haláleset, betegség, nyugdíjba menetel, stb.)
bekövetkezésére vállal szolgáltatást, és emellett hosszú távú megtakarítási
forma lehet. Az életbiztosítások bıvíthetıek baleseti- és
egészségbiztosítási kiegészítı elemekkel.

4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe

Amellett, hogy az életbiztosítás a lakosság számára a hosszú távú

pénzügyi tervezést segíti, mert ösztönzi a megtakarításokat és a
kockázatok kezelését, az ország gazdasági életében is jelentıs szerepet
játszik. Egy gazdaság fejlettségének megítélésében meghatározó a
megtakarítások mennyisége és minısége. A lakossági megtakarítások
pótlólagos tıkét jelentenek a gazdaság számára. A termelı szféra
beruházásainak egy részét a lakossági megtakarításokból finanszírozzák,
így a megtakarítások ösztönzése hat a gazdaság fejlıdésére is.
Az életbiztosítással kombinált megtakarítás élénkíti a gazdaság és a
pénzügyi szektor fejlıdését, mert:
• ösztönzi a befektetéseket és innovációt,
• hosszú távú forrást biztosít,
• hozzájárul a pénzügyi szektor fejlıdéséhez, mivel igen jelentıs
intézményi befektetıje a piacnak,
• hozzájárul az egészségügyi és a nyugdíjazási ellátáshoz,
• csökkenti a vállalkozások számára a mőködéshez szükséges tıke
mértékét (nem kell a kezelhetı kockázatokra extra tartalékot
képezniük),
• segíti a kiegyensúlyozott fogyasztást a jövedelem-felhasználás egy
részének késıbbre halasztása révén,
• csökkenti a gazdasági kockázatokat, mind egyéni, mind vállalati
szinten.

213
4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban
Az európai országokban 2008-ban az életbiztosítás GDP-arányos
penetrációja 4,9%-ra (2007-ben 5,94%) esett vissza a 2007-ben elindult
másodlagos jelzálogpiaci válság miatt, míg a nem-élet biztosítás stabil
maradt 3% körül értéken. Az 2. ábrából is jól látható, hogy szoros, pozitív
összefüggés van a biztosítási piac és a makrogazdasági adatok között. A
magyarországi adatok az európai uniós átlagtól eltérıek, hazánkban az
életbiztosítások penetrációja csupán 1,4%.

10
8 3,72 3,23
3,65
6 3,08
4
5,1 5,51 5,94
2 4,41
0
World OECD G7 EU15
Life Non-life
4.1-1. ábra: Teljes díjbevétel aránya a GDP-hez 2007 (%)
(Forrás: CEA)

1000 25%
22%
19% 20%
800 15% 15%
12% 11%
600 9% 8% 9% 10%
7% 7% 5%
400 0%
-1%
-4% -5%
200
-10%
-11%
0 -15%
1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008
CEA nominális növekedés
4.1-2. ábra: Életbiztosítási termékek díjbevétele és növekedése
1996-2008
(Forrás: CEA)

214
Az életbiztosítások díjbevételét és növekedését a 2008-ra reálgazdasági
válsággá terjedt hitelválság döntıen a befektetési egységekhez kötött
életbiztosítások részvénypiacok esését követı zsugorodása fékezte meg.
Az angolszász országok a biztosítási szektor hagyományos motorjai, az
iparág mennyiségi és minıségi vezetıi. A biztosítási innováció legfıbb
éllovasai is egyben. Fejlett pénzügyi kultúrájuknak köszönhetıen, az
életbiztosítás és megtakarítási program már az egyetemrıl kikerülık
életében fontos szerepet játszik. Az USA és Nagy-Britannia díjbevétele
adja a nemzetközi életbiztosítási díjbevétel 41%-át. A közép-kelet-európai
régióban a biztosítási penetráció még alacsony, ezért a
biztosítótársaságoknak komoly piaci potenciált jelent ez a térség. Ebben a
régióban a penetráció értéke a GDP 0-3%-a között mozgott 2008-ban,
míg az Európai Unióban (kizárólag az EU 15-öt tekintve) a teljes
díjbevétel a GDP 8%-a. A penetráció nagyon alacsony értéke miatt a
közép-kelet-európai régióban a biztosítási piac jellemzıen a válság
ellenére is tudott növekedni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a
diszponzibilis jövedelem arányában a biztosítások aránya a GDP-
arányosnál magasabb értéket mutat.

4.1.5 Életbiztosítások története

A 19. század nagy áttörést hozott az életbiztosítások terén. Angliában
megjelentek a baleset-, valamint felelısségbiztosítások az újfajta
munkakörülmények miatt. A magyar biztosítástörténet elsı formái a
„társládák” voltak. A „társládák” a céhek társas alapon létrehozott
pénzkészleteit használták fel a rászorulók megsegítésére, kórházak
fenntartására, rokkantsági, illetve öregségi segélyezésre. Ennek egy
továbbfejlıdött változatai a „bányatársládák” voltak. A munkásoktól
kötelezıen beszedett összegekbıl fizették a juttatásokat, például a
bányaszerencsétlenségeknél a hallottak temetését, illetve járadékot a
családjuknak. A bányászoknál e forma egészen 1950-ig mőködött. Az
Elsı Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben alapult meg, amely
részvénytársaságként mőködött. Több társaság állományának átvételével
javította a piaci helyzetét, illetve széles körő érdekeltséget alakított ki.
Foglalkozott többek között tőz-, jégkárok rendezésével, vízi és szárazföldi
szállítmányok biztosításával és életbiztosítások korai formáival is.
1913-ban 114 vállalat közül 38 külföldi, 13 szövetkezet, 2 állami
balesetbiztosító, 5 nyugdíjpénztár és 30 életbiztosító volt. Az elsı
világháború és a háború utáni események átalakították a piacot.

215
1919-ben megalapult a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége (BIOSZ).
Akkor 63 bejegyzett társaság volt. A húszas években a biztosítási kedv
fellendült, de a harmincas évek gazdasági világválsága visszavetette a
piac fejlıdését. Az Állami Biztosító 1952-ben szerzett teljes
monopóliumot. 1962-ben megjelentek a csoportos élet- és
balesetbiztosítások, közismertebb nevén a CSÉB változatai. 1986-ban
megszőnt monopolhelyzete, és megjelentek a versenytársak.

4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot?

A magyar biztosítási piac új korszaka 1986-ban kezdıdött az Állami
Biztosító monopolhelyzetének megszőnésével. A kilencvenes évek
második felének gazdasága, a fejlıdı szakmai háttér, valamint a lakosság
öngondoskodási igényének és rendelkezésre álló jövedelmének
növekedése lehetıvé tette, hogy az évtized elején elinduló és dinamikusan
fejlıdı életbiztosítási piac egy versenyzıbb szellemő, minden tekintetben
az ügyfelek igényeit kielégítı irányba mozduljon. Külföldi
biztosítótársaságok leányvállalatai jelentek meg, a korábbi
monopolpozíciók erodálódtak, erısödött a konkurenciaharc.

A mai magyar biztosítási piac erısen koncentrált, 2009 harmadik

negyedévében a teljes piac 66,7%-a öt nagy társasághoz tartozik. A
magyar biztosítási piacon 2922 biztosító társaság van jelen, ebbıl 23
zártkörő részvénytársaság, 3 egyesület, 3 pedig fióktelep formában
mőködik. A biztosítási piac 2008-ig folyamatos növekedést tudott elérni.
Az életbiztosítási ügyletek aránya egyre jelentısebb, elérte a teljes piac
55%-át.

22
Forrás: www.mabisz.hu (2010. január)

216
 1 000 113% 107% 115% 120% 107% 104% 150%
800 100%
100%
600
400
50%
200
0 0%
2002 2004 2006 2008
Nem élet biztosítási termékek díjbevétele
Élet biztosítási termékek díjbevétele
Növekedési ütem 2002=100%
4.1-3. ábra: Biztosítási díjbevételek alakulása 2002-2008/mrd Ft

Piaci részedése k 2009

Aegon
Többi piaci szereplı
14%
27%
Allianz
8%

AVIVA
6%

Generali
13%
ING
25% Groupama Garancia
7%

4.1-4. ábra: A hazai biztosítási piac fıbb szereplıi

217
A társaságok nagyrészt külföldi vállalatok érdekeltségei.
Az életbiztosítási piacon továbbra is az ING Biztosító Zrt. a piacvezetı
2009-ben 21,21%-os piaci részesedéssel (25,11% korrigált piaci
részesedés23), második helyen az AEGON Magyarország Általános
Biztosító Zrt. szerepel 11,29%-kal (14,5% korrigált piaci részesedés), a
Generali-Providencia Zrt. a harmadik helyen áll 10,97%-kal (12,73%
korrigált piaci részesedés). Az elsı öt társaság összesen 59,4 %-os piaci
részesedést tudhat magáénak.

A biztosítók befektetéseiben domináns szerepe van az állampapíroknak,

ez az összes befektetés 60%-át teszi ki. Az egyéb befektetési formák
közül az önkormányzatok és más szervek által kibocsátott értékpapírok
aránya 16%. A részvények aránya 2008-ban sem érte el a 10 %-ot. A
bankbetétek és bankok által kibocsátott értékpapírok valamint az
ingatlanok aránya csupán 2%.

4.1-5.. ábra: A biztosítók vagyonának befektetése befektetési fajtánként

(Forrás: Mabisz évkönyv 2009)

23
Korrigált piaci részesedés számítása esetén az egyszeri és eseti vagy rendkívüli díjakat
10%-os értéken veszik figyelembe.

218
4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi
jövıjének alakításában
Az életbiztosítás az egyének számára hosszú távú megtakarítást,
kockázatkezelést tesz lehetıvé.
Az életbiztosítás révén az egyének a kockázatokkal szemben csoportosan
lépnek fel, tehát az életbiztosítás a kockázat elkerülésének intézményes
formája. Az életbiztosítás segítségével az anyagi nehézségek
küszöbölhetık ki egy nem várt esemény következtében. Például, ha egy
családfenntartó halála esetén 15 millió forint szükséges a hátramaradottak
anyagi nehézségeinek áthidalására, ahelyett, hogy ekkora összeget
tartalékolnának, egy kockázati életbiztosítás évi néhány ezer forintért a
szükséges anyagi biztonságot tudja nyújtani.
A közös védekezésben részt vevık alkotják a veszélyközösséget. A
veszélyközösséget a biztosítók szervezik meg, azok tartoznak egy
csoportba, akik ugyanazon kockázatok által fenyegetettek. A
veszélyközösség egy homogén, nagy létszámú csoport, hogy a
kockázatok kiegyenlítıdjenek.
Az életbiztosítás – amennyiben megtakarítási elemet tartalmaz – hosszú
távú megtakarítás, így felmerül vele szemben az értékállóság
követelménye. Az értékállóság az infláció elleni védelmet jelenti, ezért
az ügyfeleknek lehetıségük van kérni biztosításaik értékkövetését évente.
Az életbiztosítás mint befektetési alternatíva jelenik meg a pénzügyi
piacon, tehát versenyeznie kell minden olyan szolgáltatással, amelynek
fizetıképes keresletét a fogyasztók megtakarításai jelentik (banki
megtakarítási termékek, befektetési alapok, államkötvények,
lakáspénztárak, magánnyugdíj- pénztárak). A befektetési döntések
kapcsán a hozam és a kockázat szoros összefüggésben vannak egymással.
A hagyományos életbiztosítások az alacsony kockázatú megtakarítások
közé tartoznak, aminek ára, hogy e termékeknek alacsonyabb az elérhetı
hozama. A hagyományos életbiztosítások azon ügyféligényeket nem
tudják kielégíteni, amely a megtakarítási díjrészre vonatkozóan
(költséglevonás után befektetésre kerülı díjrész) a kockázatosabb
befektetések révén, magas hozamok elérésére irányulnak. Ennek a
hiánynak a megszőntetésére jöttek létre a hazánkban a ’90-es évek közepe
óta népszerőségnek örvendı befektetési egységekhez kötött
életbiztosítások.

219
Az életbiztosítási szerzıdés szereplıi:
• a biztosító,
• a szerzıdı,
• a biztosított,
• a kedvezményezett.
A biztosító a díjfizetési kötelezettség ellenében vállalja, hogy a biztosítási
esemény bekövetkeztekor biztosítási szolgáltatást nyújt.
Szerzıdı az a természetes vagy jogi személy, akinek díjfizetési
kötelezettsége van.
A biztosított az a természetes személy, akinek életével kapcsolatban az
életbiztosítási szerzıdés létrejött, a biztosítás az ı életével kapcsolatos
események bekövetkezése esetén szolgáltat.
A kedvezményezett az, aki a biztosítási szolgáltatásra jogosult.

Fıbb életbiztosítási típusok:

• kockázati,
• megtakarítási.
A megtakarítási életbiztosítások két nagy csoportja:
• a klasszikus, illetve
• a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítások.
A klasszikus életbiztosítások esetén már a szerzıdéskötéskor ismert és
garantált a lejárati kifizetés. A biztosító garantált technikai kamattal
számol, így nincs kitéve az ügyfél befizetése a hozamingadozásoknak. A
klasszikus, vagy hagyományos életbiztosítások esetén a biztosító a
díjtartalékot elıre meghatározott és elıírt módon fekteti be.
A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetén az ügyfél maga
határozhatja meg, hogy a befizetéseit milyen befektetési konstrukcióba –
eszközalapokba – szeretné tenni. Ez rugalmas, az ügyfélnek befektetési
oldalon választási lehetıséget adó biztosítás, a banki, tızsdei
szolgáltatásokkal közvetlenül versenyképes lehet.

Életbiztosítások esetén kétféle biztosítási eseményrıl beszélhetünk:

• a biztosított halála,
- bármely okú,
- baleseti eredető,
• a biztosított életben léte adott idıpontban.
Ezek kiegészíthetık egészségbiztosítási elemekkel, például mőtéti térítés,
biztosítás, kiemelt kockázatú betegségek esetén térítı szolgáltatásokkal.

220
Az életbiztosításokat a következı csoportokban lehet sorolni:
• hagyományos életbiztosítások:
- határozott tartamú és teljes életre szóló haláleseti
biztosítás,
- elérési biztosítás,
- halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás,
- meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás,
- halasztott, még meg nem indult járadékbiztosítás,
- azonnal induló, illetve már megindult
járadékbiztosítás,
- baleseti és betegségi kiegészítı biztosítások,
• házassági biztosítás, születési biztosítás, ahol a házasság vagy a
születés a biztosítási esemény,
• befektetési egységekhez kötött életbiztosítás,
• egyéni és csoportos nyugdíjbiztosítás,
• társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítı járadékbiztosítás.
Haláleseti biztosítás: A szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító
vállalja, hogy a biztosított halála esetén a biztosítási összeget kifizeti. Ha
a tartam lejártakor él a biztosított, akkor a szerzıdés kifizetés nélkül
szőnik meg.
Elérési biztosítás: A biztosító vállalja, ha a biztosított egy adott idıszak
végén életben van, úgy a biztosítási összeget kifizeti.
Járadékbiztosítás esetén a szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító
rendszeres idıközönként pénzt folyósít a megjelölt kedvezményezettnek.
A legelterjedtebb klasszikus biztosítás a vegyes biztosítás, amely az
elérési és haláleseti biztosítás ötvözete. Itt a biztosítási esemény:
• a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
• halála a biztosítási idıtartam alatt.
A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál így a következı:
• ha a biztosított az elıre rögzített tartam lejártakor életben van,
úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes biztosítási összeget,
• ha a biztosított a biztosítási idıtartam alatt meghal, úgy a
biztosító kifizeti a halál idıpontjában érvényes biztosítási
összeget.
A term fix életbiztosítás fix lejárattal rendelkezı életbiztosítás, ami
lejáratkor mindenképpen kifizetéssel jár. A biztosított halála esetén a halál
idıpontjától nincs díjfizetési kötelezettség. Elsısorban a gyermek
számára történı elıtakarékosság motiválja term fix életbiztosítás kötését.
Ilyenkor a biztosított (szülı) halála esetén is garantált összeget kap a
kedvezményezett (gyermek vagy gondviselıje).

221
A unit-linked életbiztosítás fix tartamú, vagy teljes életre szóló
megtakarítás vagy befektetés célú életbiztosítás. Halál esetén vagy
lejáratkor szolgáltat. Ez a legmodernebb megtakarítási jellegő biztosítás,
az ügyfél a megtakarításait a saját maga által választott eszközalapokban
győjtheti, felvállalva azoknak a befektetési kockázatát és élvezve azoknak
minden hasznát és elınyét (elérhetı hozamát) is. A szolgáltatások
bıvülésével a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások
versenyképesek a banki termékekkel, természetesen biztosítási
jellegükbıl adódó szolgáltatásaikat (mint az élettel összefüggı kockázati
kifizetések és ezek költségei) is mérlegelve kiválasztásukkor. A
választható eszközalapok köre folyamatosan bıvül, ezek különbözı
kockázati szinteket fednek le és ennek megfelelıen eltérı várható hozam
elérését teszik lehetıvé. Hazánkban a ’90-es években a tisztán kötvény és
pénzpiaci, illetve hazai részvény alapok voltak elérhetıek. Mára már a
világ különbözı iparágaiból, területeirıl is elérhetıek egzotikus
befektetési eszközök. Olyan területek részvényei is elérhetıvé váltak az
intézményi befektetés által, ami magánszemélyként a magas költség miatt
szinte elérhetetlen, illetve megjelentek a garantált és menedzselt alapok is.
A magasabb hozam reményében az ügyfeleknek magasabb kockázatot is
kell vállalniuk.

A biztosítottak száma szerint az életbiztosítás lehet:

• egyéni,
• csoportos.
Az életbiztosítás tartama szerint lehet:
• fix, határozott tartamra szóló,
• élethosszig tartó.
Díjfizetési gyakoriság szerint:
• egyszeri vagy
• folyamatos díjfizetéső.

222
 4.1-6.ábra: Életbiztosítás típusai (Forrás: Mabisz)

Az életbiztosításokhoz egyre nagyobb számban választhatók kiegészítı

biztosítások, amelyek anyagi segítséget nyújthatnak nem várt
eseményekkor. Ilyen kiegészítı elemek lehetnek:
• kiegészítı kockázati életbiztosítás,
• kiegészítı biztosítás baleseti halál esetére,
• kiegészítı biztosítás baleseti rokkantság esetére,
• díjátvállalás munka- és keresıképtelenség esetére,
• baleseti kórházi napi térítés,
• díjátvállalás rokkantság esetén,
• mőtéti térítés,
• kórházi napi térítés,
• kritikus betegségek kiegészítı biztosítása,
• munkanélküliségi biztosítás.

4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai

Haláleseti kiegészítı (kockázati) biztosítás, mely a biztosítottnak a
szerzıdés lejáratát megelızı halála esetén nyújt szolgáltatást.
Baleseti halálra vonatkozó kiegészítı biztosítás, mely a biztosítottnak a
szerzıdés lejáratát megelızı baleseti eredető halála esetén nyújt
szolgáltatást.

223
Baleseti rokkantságra vonatkozó kiegészítı biztosítás, mely a
biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggésben
lévı, maradandó egészségkárosodása esetén nyújt szolgáltatást.
Baleseti kórházi napi térítést nyújtó kiegészítı biztosítás, mely a
biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggı
kórházi ápolás esetén nyújt szolgáltatást. A kórházi napi térítés
kiegészítı biztosítás esetén nem csupán baleseti, hanem betegségi okú
kórházi ápolás esetén szolgáltatást nyújt a biztosító.
Díjátvállalás munka- és keresıképtelenség esetén kiegészítı
biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı
folyamatos keresıképtelenségének 61. napjától annak 365. napjáig, illetve
egészségkárosodása esetén a teljes hátralévı tartam alatt mentesíti a
szerzıdıt a díjfizetési kötelezettsége alól.
Mőtéti térítés kiegészítı biztosítás a biztosított orvosi szempontból
szükséges mőtétjére nyújt fedezetet a mőtét súlyosságának besorolásától
függıen a biztosítási összeg meghatározott százalékáig a kiegészítı
biztosítás szabályzata szerint.
Kritikus betegségekre szóló kiegészítı biztosítás. Ez a fajta kiegészítı
biztosítás a gyakori súlyos betegségekben történt megbetegedések esetén
nyújt szolgáltatást, például:
• rosszindulatú daganatos megbetegedés diagnosztizálása,
• szívinfarktus,
• agyi érkatasztrófa,
• szívkoszorúér-mőtét,
• szervátültetés,
• krónikus veseelégtelenség.

4.1.9 Kockázatok kezelése

A személybiztosítások kockázata egy személy életét, egészségét, illetve
testi épségét fenyegetı események bekövetkezésének lehetısége. A
biztosító a kockázat átvállalásával arra vállal kötelezettséget, hogy a
biztosítási esemény bekövetkezése esetén egy elıre megállapított
összeget, az un. biztosítási összeget fizeti meg. A kockázat átvállalásának
ellenértéke a biztosítási díj.
A biztosító szolgáltatási kötelezettsége szempontjából igen nagy
jelentısége van a kockázatok minıségének. A vállalt kockázatok
minısége az ajánlatok elfogadásán vagy visszautasításán, azaz a kockázat
megalapozott és kifogástalan elbírálásán alapul.

224
A biztosítással fedezni szándékozott kockázatok miatti kifizetések
valószínő idıpontja, nagysága statisztikai megfigyelések alapján mérhetı
fel. Az átlagos haláleseti kockázatot pl. a Központi Statisztikai Hivatal is
felméri országos szinten, és országos halandósági táblázatokba foglalja
korévenként és nemenként, ezrelékekben kifejezve. A biztosítási árképzés
azonban egyéb nyilvánosan elérhetı, de akár a biztosító tapasztalataira
támaszkodó statisztikákon is alapulhat.
Az életbiztosítások mindig tartalmaznak biometrikus kockázatokat.
Biometrikus kockázatok:
• életkor,
• nem,
• egészségi állapot,
• elızmény-betegségek,
• életviteli szokások közül pl. dohányzás, táplálkozás.
Egyéb kockázatok:
• foglalkozás,
• sporttevékenység,
• pénzügyi (fizetıképesség, megalapozottság),
• hobbi, illetve utazási, egyéb életviteli szokások.

4.1.10 Az életbiztosítások díja

A biztosítási díj a biztosítási védelem ára. Az életbiztosítás díja három
részbıl tevıdik össze:
• kockázati díjrész,
• vállalkozói díjrész,
• biztonsági tartalék.
A kockázati díjrész a kockázatok fedezetéül szolgál. Ezt a
kárvalószínőségbıl számítják ki matematikai statisztikai módszerekkel. A
vállalkozói díjrész a biztosító költségeit a fedezi, valamint a biztosító
nyereségének forrásául szolgál. A biztosítások szervezésével,
lebonyolításával kapcsolatban többféle költség merül fel, például ügynöki
jutalék, kockázatelbírálás, nyilvántartás, díjbeszedés költségei, befektetés
kezelési költségek. Biztonsági tartalékra azért van szükség, mert
elıfordulhatnak bizonyos elıre nem látható eltérések a kárkifizetési
igényekben.

225
4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere
Egyesületek
Biztosítók Felügyelet, hatóságok
(szövetkezetek)
(viszontbiztosítók) (PSZÁF)
(MABISZ)
Ügynökök
Brókerek, dealerek Bankok, hitelintézetek
(egyes-többes)
4.1-7. ábra: Intézményrendszer

Biztosítók: 29 biztosítótársaság van jelen a hazai életbiztosítási piacon.

Tevékenységük szerint lehetnek szakosodott és kompozit biztosítók.
Amennyiben egy biztosító szakosodott intézmény, akkor kizárólag egy
biztosítási ággal foglalkozik. A kompozit biztosítók több biztosítási ágban
is tevékenykednek (pl. élet és nem-élet ágban). Egy új alapítású biztosító
már csak szakosodott biztosítótársaság lehet.
A viszontbiztosító kockázati díj ellenében garantálja, hogy ha a
direktbiztosítónak nem lenne anyagi fedezete a kártérítésre, akkor pótolja
a hiányzó összeget.
A biztosítókat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF)
ellenırzi. Fıbb tevékenységei:
• engedély kiadása, visszavonása,
• a biztosítóknak adatszolgáltatási kötelezettsége van negyed
évente a PSZÁF felé,
• szabályok, elıírások adása pénzügyi intézmények részére.
MABISZ, a Magyar Biztosítók Szövetsége: a biztosítótársaságok érdekei
védelmében mőködı szakmai szövetség. Fı tevékenysége a tagok
érdekvédelme, a biztosítási szakma képviselete, valamint a
tapasztalatcsere.

4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése

A széles termékválaszték miatt szükség van a szakképzett biztosítási
tanácsadóra, aki segít eligazodni az ügyfeleknek, hogy a megfelelı
terméket válassza, felkelti a biztosításkötés iránti igényt.
Az értékesítési csatornák lehetnek:
• külsı illetve belsı értékesítési hálózatok,
• alternatív értékesítési csatornák, mint:
- az Internet,
- telefonos értékesítés,
- ügyfélszolgálat,direkt marketing (DM).

226
Pénzügyi tanácsadók az ügynökök, akik lehetnek:
• egyes és többes ügynökök,
• függı illetve független biztosításközvetítık.
Brókereknek nevezzük azokat a pénzügyi tanácsadókat, akik független
biztosításközvetítık, nem állnak kapcsolatban biztosítótársasággal, az
ügyfeleket képviselik, az ügyfél igényeinek leginkább megfelelı ajánlatot
igyekeznek megtalálni, és ennek alapján segítenek döntést hozni.
Az életbiztosítások értékesítésében is egyre fontosabb szerepet kapnak a
bankok és hitelintézetek. A piacvezetı társaságok között találunk olyat,
amelyik rendelkezik saját bankkal. Így a bankfiókokban is elérhetıek már
az életbiztosítási szolgáltatások.

4.1-8. ábra: Értékesítési csatornák

Hazánkban alapvetıen három közvetítıi típust különböztetünk meg. Az

elsı csoportba az egy biztosító azonos termékcsoportját (pl.:
életbiztosítások) forgalmazó függı ügynökök tartoznak. A második
csoportba a több biztosító több termékét kínáló független, többes

227
ügynökök tartoznak. A harmadik nagy csoportot pedig a biztosítási
alkuszok alkotják.
Az alkuszok is több (lehetıleg a teljes piaci kínálatot) biztosító
termékpalettáját értékesíthetik, azonban a legfontosabb eltérés egy függı
és független ügynök valamint az alkusz között, hogy ez utóbbi az ügyfél
megbízottja nem pedig a pénzintézet képviselıje. Ez azt jelenti, hogy az
alkusz az ügyfél megbízásából, az ı nevében jár el. Ajánlatot kér be a
piaci szereplıktıl, ezeket elemzi, értékeli, javaslatot tesz a termék
kiválasztására és közremőködik a megfelelı fedezetek kialakításában.
Azonban az alkusz munkája nem merül ki az értékesítésben, folyamatosan
nyomon követi és menedzseli az ügyfelei kockázatait, valamint aktívan
közremőködik a kárrendezésben is.

Az európai országokban nagyon eltérı az egyes értékesítési csatornák

megoszlása. A kelet-európai régióban 40-80% között mozog a biztosítási
ügynökök aránya, míg a nyugat-európai régióban megjelenı fogalom, a
bancassurance, aminek aránya egyre magasabb. A bancassurance
tipikusan az élet szegmensben terjed, kimagasló az aránya
Spanyolországban és Franciaországban, míg a legnagyobb piacon, Nagy-
Britanniában egyáltalán nem jellemzı.

228
4.1-9. ábra: Franciaországban és Spanyolországban kiemelkedıen magas
a banki életbiztosítási termék értékesítés, a kelet-európai régióban az
ügynöki értékesítés aránya a legmagasabb

4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı?

A hazai lakosság pénzügyi ismeretei továbbra is hiányosak. A hazai
lakosság körében még mindig a legelterjedtebb befektetési forma a
bankbetét. A pénzügyi szolgáltatók (biztosítók, bankok, alapkezelık)
kínálata ezzel szemben bıséges, termékeik komplexek. Az ügyfeleknek

229
ismereteik hiányában segítségre van szükségük a megfelelı termék
kiválasztásában, ebben segít a pénzügyi tanácsadó.
Az ügyfelek bizonytalansága miatt a tájékoztatóknak hitelesnek kell
lenniük, hogy a döntéseket meg tudják könnyíteni. (2009 óta a biztosítási
tanácsadónak felsıfokú végzettséggel kell rendelkeznie, vagy az elıírt
hatósági vizsgán kell bizonyítania szakmai felkészültségét.) Elindult egy
folyamat, ami nem csupán külsı szabályozás, hanem a biztosítók
önszabályozó tevékenysége is. Ezek a szabályozások az ügyfelek minél
magasabb szintő tájékoztatásáról szólnak, fontosabb elemei:
• a Gender direktíva,
• MiFID szabályzatok,
• a Solvency II,
• IMD,
• TKM.
A Gender direktíva alapján nem lehet hátrányos megkülönböztetést
alkalmazni nemek szerint.
A MiFID szabályzatok a befektetési kockázatfelmérésrıl és az ennek
megfelelı eszközalapok kiválasztásáról, részletesebb befektetési
politikájának bemutatásáról szólnak.
Az IMD (Európai biztosításközvetítési irányelv) a közvetítıkkel
szembeni elvárásokat tartalmazza.
A Solvency (fizetıképesség) II.-nek nevezett jogszabály célja a biztosító
és viszontbiztosító cégek pénzügyi stabilitásának fokozása a
fizetıképességi követelményeknek a kockázatokhoz való hozzáigazítása,
finomítása által.
A Solvency II. három alappillérre épül:
• pénzügyi,
• kockázati és
• közzétételi.
A pénzügyi pillér a minimális tıkekövetelményre és szavatoló
tıkekövetelményre vonatkozó alapvetéseket tartalmazza. A biztosítóknak
a mőködési, piaci és hitelkockázatokkal is számolniuk kell a jövıben. A
második a kockázati pillér, ami szerint a követelések a kockázatkezelésre,
aktuáriusi munkára, compliance és belsı ellenırzési munkára is
vonatkoznak. Minden esetben a felügyeletnek kell meghatároznia, például
hogy az adott biztosító elegendı tıkével rendelkezik-e. A közzétételi
pillér arról szól, hogy a jelenleginél több információt kell közzétenni az
átláthatóság, idıszerőség és megbízhatóság biztosítására.
A pénzügyi piacokon a tömegtermékek a lakossági szolgáltatások. Ezek a
termékek az átlagügyfél igényeinek megfelelıen lettek kialakítva, és

230
ennek megfelelıen célozzák a piacot. Az ügyfeleknek az értékesítési
folyamat alatt és után egyértelmő és teljes körő információt kell kapniuk a
választott szolgáltatásról. A szerzıdés megkötése elıtt az igényfelmérı
nyomtatvány kitöltésével érhetı el, hogy a tanácsadó az ügyfél valós
szükségleteit, jövedelmi helyzetét, megtakarítási szokásait, befektetési
kockázattőrı képességét (MiFID) felmérve ajánljon megfelelı terméket.
Az ajánlat aláírásakor kötelezıen át kell adni azokat a dokumentumokat,
melyekben minden szükséges információ megtalálható a biztosításról,
annak szabályairól (szabályzat), a szerzıdés tartama alatt felmerülı
költségekrıl, módosítási lehetıségekrıl, szolgáltatásokról, a biztosító és
az ügyfél kötelezettségeirıl, stb. A szerzıdés létrejöttekor a biztosító az
ügyfél részére megküldi a kötvényt, a termékismertetı nyomtatványt,
mely utóbbi megküldése és tartalma szintén törvényi kötelezettség. Így
elérhetı, hogy az ügyfél minden lényeges információval rendelkezzen az
adott termékrıl. Ezek a kritériumok a TCF, azaz a treat customer fairly
alapvetı (de nem teljes körő) kritériumai.

A szerzıdés megkötését követıen a biztosítónak törvény által elıírt

kötelezettségeket kell teljesítenie az ügyfelek megfelelı tájékoztatása
érdekében. Ilyen törvényi kötelezettség alapján kerül kiküldésre az éves
elszámoló levél, mely pontosan tartalmazza a biztosítás legfontosabb
adatait (befizetéseket, befektetéseket, árfolyamokat, megtakarítások
alakulását, esetleges szolgáltatásokat, értékkövetés lehetıségét, stb.). Az
ügyfeleket a tartam alatt tájékoztatni kell az új eszközalapok
bevezetésérıl, árfolyamokról, mely tájékoztatások egy részét a biztosító
honlapján keresztül is megteheti. Szintén törvényi kötelezettségként kerül
kiküldésre a szerzıdés megszőnését követı részletes adatokat tartalmazó
elszámoló levél.

2010-ben a biztosítók önszabályozó tevékenységének fontos mérföldköve

a TKM mutató (teljes költség mutató) megjelenése. A TKM mutatót
kizárólag a unit linked biztosítások esetén kell bemutatni, mivel azok
nehezebben érthetı, bonyolultabb struktúrájú termékek a pénzügyi
piacon. 2010. január 4-étıl tették közzé a szerzıdések TKM mutatóit az
ügyfelek számára. A TKM mutató által összehasonlíthatóvá váltak a unit
linked biztosítások költségei. A TKM mutató azt a hozamot adja meg,
amit a szerzıdésnek évente el kell érnie, hogy a szerzıdés költségeit adott
tartam mellett ki tudja termelni (azaz a költségek révén felmerülı
hozamveszteséget egy elméleti költségmentes befektetéshez képest méri).
A TKM mértéke az adott biztosítás költségeitıl függ: a biztosítás
függelékében megjelölt költségek, a kötelezı biztosítási

231
szolgáltatások/elemek kockázati díjai, ezen felül a választható
eszközalapokat terhelı befektetés-kezelési költségek. A költségek
eltérései miatt a TKM mutatók széles skálát mutatnak. A TKM standard
adatokkal (piaci átlagdíj, 35 éves férfi, kötelezı minimális biztosítási
elem) számolt érték.

4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon

Az életbiztosítási piaccal kapcsolatban nem csak a belsı versenytársakat
kell számításba venni, hanem egyéb olyan megtakarításokat,
befektetéseket, amelyek szintén a hosszú távú öngondoskodást szolgálják.
Alapvetıen az életbiztosítás szektoron kívüli konkurenciái a következık:

NYESZ (Nyugdíj-elıtakarékossági számla),

befektetési alapok,

bankbetétek,

TBSZ (Tartós befektetési szerzıdés).
A NYESZ a nyugdíjrendszer negyedik pillére, bevezetésérıl,
mőködésérıl „A nyugdíj-elıtakarékossági számlákról szóló 2005. évi
CLVI. törvény” rendelkezik. Ezen pillér lényege, hogy a számlát nyitó
ügyfelek szabadon dönthetnek arról, hogy a nyugdíjas éveikre szánt
megtakarításaikat milyen értékpapírba – részvénybe, kötvénybe, vagy
befektetési jegybe –, illetve ezek tetszıleges arányába fektessék. A
befizetések összegét elıtakarékossági támogatás is növelheti. Ezen
elıtakarékosság adózási elınyökkel is jár az alábbiak szerint:

Számlatulajdonos adóévi befizetéseinek 30%-a de maximum 100
ezer Ft (kivéve azt a magánszemélyt aki 2020. január 1-je elıtt
tölti be a nyugdíjkorhatárt, ilyen esetekben a határ 130ezer Ft)
kerül jóváírásra az adóból a NYESZ számlán.

A NYESZ számlatulajdonosok mentesülnek az árfolyam
nyereségadótól.

232
4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ)
2010-tıl új lehetıség adódott a közép illetve hosszú távon megtakarítani,
befektetni kívánók számára ez pedig a TBSZ.

A TBSZ nagy elınye jelenleg, hogy ha a megtakarító legalább öt éves

befektetési tartamot választ, akkor az elért nyereség után nem kell adót
fizetnie. A legalább három éves, de öt évnél rövidebb idejő megtakarítás
hozama pedig kedvezményesen adózik: a szokásos 20 százalék helyett 10
százalék az adókulcs.

A számlanyitást és egy minimálisan elıírt összeg befizetését követıen a

számlatulajdonos dönthet arról, hogy befizetéseit milyen részvénybe,
állampapírba, befektetési jegybe vagy bankbetétbe fekteti – azzal a
megkötéssel, hogy csak forintban denominált értékpapírokat vásárolhat,
tehát külföldi részvényt vagy befektetési alap jegyeit nem.

A biztosítóknak nem csupán a történelme tekint vissza hosszú múltra, de

a jövıben is fontos szerepet kell játszaniuk a társadalom és a gazdaság
életében. Legfontosabb tevékenységük a kockázatkezelés, a forrásgyőjtés
és a jelenbeli megtakarítások átcsoportosítása a jövıbeni fogyasztásokra.
A biztosítási termékek innovatív megtakarítási lehetıséget és kockázat-
terítési eszközt biztosítanak. A demográfiai és gazdasági problémák, az
idısödı lakosság, a népességcsökkenés, a felosztó-kirovó rendszer, az
egészségügyi ellátás problémái miatt egyre nagyobb teret kell nyernie az
öngondoskodásnak, melynek hatékony eszköze lehet az életbiztosítás.

233
4.2 Vagyonbiztosítás

Tartalomjegyzék
4.2 Vagyonbiztosítás 234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte,
alanyai 236
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241
4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242
4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának
eredményei, jellemzıi 248

234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja
A modern, közgazdasági és pénzügyi alapokra helyezett biztosítás
történelme csak 200 éves múltra tekint vissza, de a vagyonbiztosítás
alapjait már az ókorban lefektették. A magántulajdon védelmét már ekkor
intézményes formába helyezték, mely segítette a pénz- és reálfolyamatok
fejlıdését. A magántulajdon részét képezı rabszolgák - akik áruként
funkcionáltak a piacon - tulajdonosai pénzt győjtöttek arra az esetre, hogy
a rabszolgák szökésébıl származó veszteségeiket egymás között
felosszák, ezt nevezzük kárfelosztásnak. A görög kereskedelmi hajósok is
gyakran kötöttek „szövetségeket”, így a veszteségek, károk
megosztásával kisebb teher jutott az egyes tulajdonosokra. A X-XII.
században például Angliában, Dániában, Németországban olyan vallási,
gazdasági közösségek alakultak, amelyek tagjaiknak közös teherviselés
alapján természetbeni pótlást, vagy kártérítést nyújtott, tőzvészre,
hajótörésre, szállítmányok elvesztésére. A XIV. századtól Olaszországban
már szállítmánybiztosító vállalkozások mőködtek. Ezek után jelentek meg
az életbiztosítások, melyek ugyanúgy a hajózáshoz kapcsolhatók. A
biztosítás iránti igény növekedésével egyre több biztosítási forma jött
létre, kiszolgálva és alkalmazkodva a gazdaság rohamos fejlıdéséhez. A
hagyományos tőz-, jégverés-, mezıgazdasági állatbiztosítások,
szállítmány-, és életbiztosítás mellett kialakultak már az igényeknek
megfelelı, modern biztosítások, például a baleset-, betegség-,
felelısségbiztosítás különbözı formái, a vagyonbiztosítások szélesebb
körét felölelı biztosítási formák, a betöréses lopás-, géptörés-,
üzemszünet-, értékpapír-, hitel- stb. biztosítások. Hazánk biztosítási
történelmében is az elsı társaságok a vagyonkárok enyhítésére alakultak.
1807-ben létrehozták a Rév - Komárom, Császári Királyi Kiváltságos
Hajózást Bátorságosító Társaságot, mely a gabonakereskedelemhez
biztosította a hajókat. 1931-ben megalakult a Trieszti Általános Biztosító
Társulat, ami a külföldi társaságok képviseletét látta el hazánkban,
valamint 1843-ban jött létre a Jégverés Elleni Kölcsönös Biztosító
Magyar Egyesület. Láthatjuk, hogy a magántulajdon védelme és a
gazdaság fejlıdése jogos igényt támasztott a vagyonbiztosítás
kialakulásához, valamint hogy a biztosítási üzletág fejlıdésének egyik és
talán a legnagyobb alapkövét a vagyon biztosítása jelentette.

235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai
A vagyonbiztosítási szerzıdésekben a biztosító arra vállal kötelezettséget,
hogy az elıre meghatározott jövıbeli esemény bekövetkeztétıl függıen
az eseménybıl eredı kár esetén a biztosított részére szolgáltatást, azaz
kártérítést nyújt, míg a biztosítási szerzıdést megkötı személy díj
fizetésére kötelezi magát.

Kik a vagyonbiztosítás alanyai?

Vagyonbiztosítást csak olyan személy köthet, aki a vagyontárgy

megóvásában érdekelt, vagy aki a biztosítást vagyonra vonatkozóan
érdekelt személy javára köti (1959. évi IV. tv. 548 §). Az érdekeltség nem
szőkíthetı le kizárólag a tulajdonosra, hanem minden olyan személy
érdekeltnek tekintendı, akinek helyzetét a vagyontárgy károsodása,
elpusztulása, eltőnése hátrányosan érintheti. Amennyiben a
vagyonbiztosítási szerzıdést nem a biztosított köti meg, úgy - bár a
szerzıdéskötéshez az ı hozzájárulása nem szükséges - a szerzıdés
fennállása alatt bármikor a szerzıdı fél helyébe léphet. Ehhez a
biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozatra van szükség.

Ennek joghatása az lesz, hogy a továbbiakban:

• ı lesz a szerzıdés fıkötelezettje;

• hozzá kell intézni a jognyilatkozatokat;
• ı köteles azokat megtenni;
• ugyanakkor a folyó biztosítási idıszakban esedékes díjakért a
szerzıdı féllel egyetemlegesen felelıs (1959. évi IV. tv.
550§).

A szerzıdı fél, aki a biztosítási szerzıdést aláírja, általában a saját

vagyonát biztosítja, de lehetıség van arra is, hogy egy harmadik személy
vagyonára kössék a biztosítást. Ezt a harmadik személyt nevezik
biztosítottnak. Az elıbbi két személytıl elkülönülhet a kedvezményezett,
aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a kártérítést, a biztosítási
összeget kapja. Ennek egy speciális példája a lakáshitelek esete. A felvett
lakáshitelek egyik biztosítékaként a bankok biztosítás formájában
kívánják kockázatukat csökkenteni. Az ügyfélnek ezen szerzıdések
esetében a kölcsön és járulékai erejéig a bankot kell kedvezményezettként
megjelölni.

236
Hogyan jöhet létre a vagyonbiztosítás, a biztosítási szerzıdés?

A vagyonbiztosítás megkötése történhet egyrészt úgy, hogy egy kétoldalú

biztosítási szerzıdés kerül aláírásra, létrejöhet azonban úgy is, hogy a
szerzıdni kívánó ügyfél kitölti a biztosító ajánlati őrlapját. A kitöltési
útmutató segítségével az ott feltett kérdésekre válaszol, majd átadja a
társaság részére, tehát ajánlatot tesz a biztosítónak. Az őrlap átvételét a
biztosítási bróker (ügynök), vagy a biztosító társaság alkalmazottja
aláírásával igazolja, majd továbbítja a biztosító szerzıdéskötésre jogosult
igazgatóságához, fiókjához. A biztosító az ajánlat elfogadása esetén
biztosítási kötvényt állít ki, és azt megküldi az ügyfelének, illetve
indoklás nélkül vissza is utasíthatja az ajánlatot. Harmadik esetként
létrejöhet azonban a szerzıdés hallgatólagos elfogadással is, ami azt
jelenti, hogy az ajánlatra a biztosító 15 napon belül nem nyilatkozik, de
ennek ellenére a biztosítási szerzıdés az ajánlat átadása idıpontjára
visszamenıleges hatállyal létrejön.
A törvény 551. § -a a biztosítási szerzıdésre vonatkozóan a
következıképpen szabályoz:
(1) A határozatlan idıre kötött szerzıdést a felek bármikor felmondhatják.
(2) A felek a szerzıdésben a felmondási jogot legfeljebb három évre
kizárhatják.
(3) Ha a szerzıdés három évnél hosszabb idıre szól, és a felek nem
kötötték ki, hogy az a megállapított idıtartam eltelte elıtt is felmondható,
a negyedik évtıl kezdve a szerzıdést bármelyik fél felmondhatja.
Felmondás esetében a biztosító a szabályzat szerint követelheti annak a
díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerzıdés hosszabb tartamára
tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény).
(4) A szerzıdést írásban, a biztosítási idıszak végére kell felmondani. A
felmondási idı harminc nap.

Túlbiztosítás, Alulbiztosítás
Vagyonbiztosítások esetén a biztosítási összegnek - fıszabály szerint -
meg kell egyeznie a vagyontárgy valóságos értékével. Amennyiben a
biztosítási összeg ezt az értéket meghaladja, akkor túlbiztosításról
beszélünk. Ekkor a valóságos értéket meghaladó részében a biztosítási
összegre vonatkozó megállapodás semmis, a díjat pedig megfelelıen le
kell szállítani. Túlbiztosítás az is, ha ugyanarra a vagyontárgyra több
biztosítást kötöttek és a biztosítási összegek együttesen meghaladják a
vagyontárgy értékét. Ilyenkor a szabály ugyanaz (vagyis a valóságos

237
értéket meghaladó megállapodások semmisek), azzal, hogy a korábban
kötött szerzıdéseknek a bírói gyakorlat szerint elsıbbségük van.
A túlbiztosítási tilalom alól vannak kivételek, így köthetı biztosítás:
1. a vagyontárgy várható értékére
2. helyreállításának, vagy új állapotban történı beszerzésének
költségeire (un. új érték biztosítás) (1959. évi IV. tv. 549§).
A gyakorlatban a biztosítási összeg általában alacsonyabb, mint a
vagyontárgy valóságos értéke (alulbiztosítás). Ilyenkor fıszabály szerint a
biztosító a keletkezett kárt csak olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy
a biztosítási összeg aránylik a vagyontárgy értékéhez (1959. évi IV. tv.
553§).
A Ptk megengedi a feleknek, hogy megállapodásukban az alulbiztosítás
ismertetett szabályaitól eltérjenek. Ennek leggyakoribb formája (fıként a
betöréses lopás és rablás biztosításoknál) az un. elsı kockázati biztosítási
összeg meghatározása. Ennek lényege, hogy a felek a biztosítási összeget
vagy a vagyontárgy valóságos értékének bizonyos hányadában, vagy a
valóságos értéktıl teljesen függetlenül, annál alacsonyabb összegben
határozzák meg. Az utóbbi esetben a biztosító nem vizsgálja az
alulbiztosítás tényét, hanem a biztosítási összeg erejéig a teljes kárt
megtéríti.

A biztosító szolgáltatása a vagyonbiztosítási szerzıdés alapján

A vagyonbiztosítás során a biztosító által nyújtott szolgáltatása, hogy
részben vagy egészben mentesíti a biztosítottat a vagyontárgy károsodása
miatt elszenvedett vagyoni kár és hátrány alól. Ennek módja rendszerint,
hogy a keletkezett kárt a biztosító pénzben kifizeti, de a törvény nem zárja
ki azt a lehetıséget sem, hogy a felek természetbeni szolgáltatásban
állapodjanak meg.
A biztosítási esemény bekövetkezése nem feltétlenül szünteti meg a
szerzıdést. Felmerül a kérdés, hogy milyen hatással van ilyenkor a
kifizetett kártérítés a biztosítási összegre. A Ptk szabálya szerint ilyenkor
a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a kifizetett kártérítéssel
csökken, kivéve, ha a szerzıdı fél (biztosított) az éves díjat megfelelıen
kiegészíti (1959. évi IV. tv. 554§). A rendelkezés helyes értelmezése
szerint a biztosítási összeg az adott évben teljesítendı szolgáltatások felsı
határát képezi, kivéve, ha utólagos díjfizetéssel azt feltöltik.
A díjfizetésre vonatkozó szabályozás alapján, ha az esedékes díjnak csak
egy részét fizették meg, a szerzıdés - változatlan biztosítási összeggel - a
kifizetett díjjal arányos idıtartamra marad fenn. Ha a szerzıdés a díj nem

238
fizetése miatt megszőnik, a biztosító a szabályzat szerint követelheti a
tartamengedmény megfizetését ((1959. évi IV. tv. 552. §).

Kárenyhítési kötelezettség
A biztosítási szerzıdéssel a biztosító a kockázat nagy részét átvállalta, de
a biztosított nem viszonyulhat teljesen közömbösen az esetleges
károkhoz. Köteles a bekövetkezett kárt enyhíteni. Errıl a szerzıdésben
külön megállapodhatnak a felek. Emellett azonban a biztosító köteles a
kárenyhítés költségeit akkor is viselni, ha az intézkedések nem vezettek
eredményre. Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy valóságos értékénél
alacsonyabb, akkor e költségekre is alkalmazni kell az alulbiztosítás
korábban ismertetett szabályait. Amennyiben a biztosított a kárenyhítési
vagy kármegelızési kötelezettségét szándékosan vagy súlyosan
gondatlanul megszegi, akkor a biztosító olyan arányban mentesül fizetési
kötelezettsége alól, amilyen arányban a kötelezettségszegés a kár
bekövetkezéséhez, illetıleg súlyosbodásához hozzájárult (1959. évi IV.
tv. 555§).

A változtatási tilalom
A felek együttmőködése körébe tartozó speciális szabály, hogy a
biztosítási esemény bekövetkezése után a károsodott vagyontárgy
állapotában a biztosított a szerzıdésben meghatározott ideig csak
annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges. A
kárrendezés során fontos a károsodott vagyontárgy - esetenként szakértı
által végzett - megvizsgálása. Ennek során lehet megfelelı
következtetéseket levonni a káreset körülményeire és nem utolsó sorban a
vizsgálat alapján lehet megállapítani a bekövetkezett kár mértékét is.
Éppen ezért a változtatási tilalom megszegésének rendkívül súlyos a
szankciója, nevezetesen ha a megengedettnél nagyobb mérvő indokolatlan
változtatás következtében a biztosító fizetési kötelezettségének elbírálása
szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenek maradnak, akkor a
biztosító fizetési kötelezettsége nem áll fenn (1959. évi IV. tv. 557§).

A biztosító mentesülése
A biztosító mentesülésérıl részben már volt szó (kárenyhítési,
kármegelızési kötelezettség, illetve a változtatási tilalom megszegése), a
Ptk azonban még egy fontos esetet említ.
Eszerint mentesül a biztosító, ha a kárt bizonyos személyek vagy szervek:
1. jogellenesen;
2. szándékosan;
3. vagy súlyosan gondatlanul okozzák.

239
A rendelkezés elvi indoka természetesen az, hogy kiküszöbölje a csalárd
magatartások (pl. önlopások, saját vagyontárgy felgyújtása stb.), valamint
a túlzott felelıtlenség káros hatásait. Ugyanakkor a biztosító mentesülési
jogát sem lehet túlzottan szélesre tárni, hiszen azzal éppen a biztosítás
intézményének legfıbb értéke veszne el.
Ennek érdekében mentesülésre csak az alábbi személyek magatartása
esetén van mód:
1. a biztosított, illetve a szerzıdı fél
2. az elıbbiekkel közös háztartásban élı hozzátartozó
3. a biztosítottnak a szerzıdésben meghatározott munkakört betöltı
alkalmazottai, megbízottai illetıleg jogi személy esetén tagjai
vagy szervei (1959. évi IV. tv. 556§) – a biztosító mentesülését
csak vezetı, valamint a biztosított vagyontárgyak kezelésével
együtt járó feladatkört betöltı személyek és szervek
magatartásához lehet főzni.

Kártérítési igény
Elıfordulhat olyan eset, amikor a biztosítási esemény kapcsán keletkezett
kárért valaki kártérítési felelısséggel tartozik. Ilyenkor a kár megtérítését
követıen a biztosított kártérítési igénye és az azzal kapcsolatos minden
joga a törvény erejénél fogva, minden külön jognyilatkozat nélkül a
biztosítóra száll át, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös
háztartásban élı hozzátartozó. Ha kártérítésre irányuló jog csak részben
száll át a biztosítóra (mert pl. a szerzıdés alapján csak a kár egy részét
volt köteles megtéríteni), és az a károkozó ellen keresetet indít vagy
igényét más módon érvényesíti, akkor a biztosított kérésére köteles
egyben az ı igénye iránt is fellépni. Ugyanakkor a biztosító kérheti, hogy
a biztosított az igényérvényesítés költségeit elılegezze meg.
Ha a biztosított és a biztosító egy eljárásban érvényesíti igényét (beleértve
azt az esetet, amikor a biztosító jár el a biztosított képviseletében is), és a
befolyó kártérítés nem elegendı mindkettejük követelésének fedezésére,
akkor a biztosított elsıbbséget élvez (1959. évi IV. tv. 558§). Részben
idetartozó szabály, hogy amennyiben a biztosított vagyontárgy a biztosító
teljesítését követıen megkerül, akkor a biztosított választása szerint
visszafizetheti a felvett kártalanítást és a megkerült vagyontárgyat
visszakapja, vagy megtartja az összeget és a vagyontárgy a biztosító
tulajdonába kerül.

240
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása
1. A szerzıdés tárgya szerint megkülönböztetünk:
• Vagyontárgyra, vagyontárgy csoportra kötött biztosítást – minden
olyan vagyontárgy biztosítható, amelynek pontosan kifejezhetı
pénzbeli értéke van. A szerzıdés szólhat egy bizonyos konkrétan
megnevezett vagyontárgyról, vagy azonos tulajdonsággal
rendelkezı vagyontárgyak összességérıl – vagyontárgy-
csoportról.
• Vagyoni jellegő követelések – nem feltétlenül járnak
vagyontárgyak károsodásával, mégis vagyoni hátrányt jelentenek,
pl. ügyvédi eljárás költségei.
• Többletkiadások, -ráfordítások – közvetetten függnek össze a
vagyontárgyak károsodásával pl. tőz oltási költségeinek
megtérítése vagy ideiglenes lakás bérleti díja.
• Várható nyereség – kiegészítıként köthetı üzemszünet biztosítás.
2. A kockázatvállalás jellege szerint:
• Veszélynemenkénti biztosítások /named perils/ - tételesen felsorolt
kockázatokra,
• All Risk – a biztosított vagyontárgyak bármilyen okból
bekövetkezett károsodását vagy megsemmisülését megtéríti.

3. Alap és kiegészítı biztosítások szerint:

• A nemzetközi gyakorlatban - a veszélynemenkénti
vagyonbiztosítás alapja a FLEXA. A biztosítók egyedileg az
alapbiztosítás részeként, vagy kiegészítı szolgáltatásként pl.
betöréses lopás- és rablásbiztosítás, vagy üvegbiztosítás.
• Kiegészítı biztosítások – vagyoni jellegő elemek mellett lehetnek
felelısség-, vagy személybiztosítások is (az utóbbiak csak
kiegészítıként köthetık).

4. A biztosítási védelem tartama szerint:

• Határozatlan tartamúak
• Határozott tartamra szólók: pl. szállítmány-, utas-,
rendezvénybiztosítások

5. A biztosított személyek szerint:

• Magánszemélynek
• Vállalkozóknak
• Önkormányzatoknak

241
6. A biztosító szolgáltatása biztosítási formák alapján:
• Korlátlan érdekbiztosítás – a kárkifizetés felsı határát
szerzıdésben megjelölt biztosítási összeg nem korlátozza. Ilyen
pl. a casco biztosítás.
• Teljes érték biztosítás – a kárkifizetés alapja: a biztosítási összeg
és a biztosítási érték aránya.
• Alulbiztosítás: ha a biztosítási összeg kisebb a biztosított tárgy
értékénél. Ekkor a kárösszegnek az alulbiztosítás arányának
megfelelı részét téríti meg a biztosító (lásd korábban).
• Elsı kockázatra szóló biztosítás – a teljes vagyonérték bizonyos
részét biztosítják. A szerzıdésben ez lesz a biztosítási összeg.
Abban az esetben alkalmazzák, ha a teljes kár bekövetkezése
valószínőtlen (pl. betöréses lopás biztosítás), ebben az esetben
aránylagos kártérítés nincs.
• Részkár vagy hányadrészre szóló biztosítás – az elızı két
kockázatviselési mód kombinációja.
Ezek figyelembevételével a szerzıdésben mindkét összeg
szerepel. Egyrészt a vagyontárgyak teljes értéke, másrészt a
biztosítási kártérítést behatároló, tényleges biztosítási összeg.

4.2.4 Vagyonbiztosítások formái

• Elemi károk biztosítása
• Elemi károk kiegészítı/mellék kockázatai
• Szállítmány-biztosítások
• Gépjármő-biztosítások
• Technikai-biztosítások
• Felelısség-biztosítások
• Hitelbiztosítások
• Jogvédelem-biztosítások
• Segítségnyújtási- biztosítások
Az elemi károk biztosítási csoportba soroljuk a tőzkárbiztosítást, a vihar
károk elleni biztosítást, jégkár-, fagykár- vízkár-, földrengés-biztosítást

242
valamint a földcsuszamlásra, illetve föld (kı) omlás esetére kötött
szerzıdést. Ezeket az elemi károkat ki lehet egészíteni külön nevesített
kockázati tényezıkkel, melyek a betöréses lopás-rablás, az üvegtörés, a
tőz- üzemszünet és a vezetékes károk.
A szállítmánybiztosítást kétféleképpen is értelmezhetjük. Valódi
gazdasági/kereskedelmi tevékenységként értelmezett szállítás,
szállítmányozás, de ezek közül is az úgynevezett tengeri biztosítások
büszkélkedhetnek a legnagyobb múlttal. A vízi szállítmányozás területén
a szerzıdés tárgyának választható:
a) a szállítóeszköz (casco-hull)
b) az áruszállítmány (cargo)
c) a szállító felelısségbiztosítása
d) az elmaradt jövedelem.
Szélesebb értelmezésben bármilyen áru vagy személy mozgással,
mozgatással kapcsolatos tevékenységet idesorolhatunk. Itt kapnak helyet
az:
a) utas – utazás – poggyász
b) vásárok
c) kiállítások
d) értékbiztosítások
e) szakmai eszközök szállítása.
A gépjármő-biztosítások két nagy eleme a kötelezı gépjármő-
felelısségbiztosítás és a casco. E kettı minden jármőtulajdonosnak és
gépjármővezetınek ismerıs kifejezés, de nézzük melyek a két biztosítási
forma közötti különbségek?
A casco a saját gépjármővünket védı vagyonbiztosítás, amely a
szerzıdésben meghatározott káresemények bekövetkezése esetén nyújt
fedezetet. Sajnos azonban gyakran mások gépjármővében is okozhatunk
kárt, ami jelentıs anyagi következményekkel járna számunkra, ha ennek
fedezetére nem alakult volna ki a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítási
rendszer (KGFB). A biztosítási érdek tehát a casconál a biztosított
vagyonban – a gépjármőben – bekövetkezett értékcsökkenés pótlása, a
KGFB-nél pedig károkozás miatt károkozó vagyoni helyzetében a várható
csökkenés megakadályozása és a károsult jogos kárigényének biztos
fedezete.
A biztosítási szerzıdést a felek jellemzı módon szabad akaratukból kötik,
a cascónál, ezzel ellentétben a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítást
üzembentartója – illetve ha az üzembentartó és a tulajdonos különbözı
személy, akár ez utóbbi – köteles megkötni majd hatályban tartani. Ahogy
az üzembentartónak, illetve a tulajdonosnak kötelessége KGFB-t kötni,
úgy a biztosítónak kötelezı a szerzıdési ajánlatot befogadni és a

243
szolgáltatást teljesíteni. Cascot akkor és annyiban lehet kötni, amennyiben
ez saját érdekünk kívánja, ugyanakkor a biztosító is elzárkózhat a
szerzıdéskötéstıl, ha úgy ítéli meg, hogy az autó túl öreg, rossz mőszaki
állapotú, ezért annak biztosítása túlságosan kockázatos lenne.
A biztosított személyét tekintve a casconál a biztosított személy a
károsult, kára fedezetére szerzıdik a biztosítóval. A KGFB-nél a kár
okozója a biztosított személy, így jön létre egy hárompólusú jogviszony a
biztosított, a károsult és biztosító között. Tényleges szerzıdéses viszony
pedig, csak a KGFB-t kötı biztosított és a biztosító között van, és ez
utóbbi fog helyt állni a jogviszonyba késıbb belépı vétlen károsult
irányában a biztosított helyett, amennyiben az balesetet okoz.
A biztosítási esemény vonatkozásában a casconál a biztosított akaratától
független külsı tényezı – pl. lopás, betörés, tőzkár –, esetleg maga a
biztosított legfeljebb enyhén gondatlan magatartása, a KGFB-nél pedig, a
biztosított vétkes magatartása az az esemény, amelyért a biztosító
megtéríti a kárigényt. Ebbıl illetve a felelısségbiztosítás közös
kockázatfedezeti jellegébıl következik az, hogy a KGFB esetén a
biztosító nem mentesül a károsulttal szemben a megtérítési kötelezettség
alól, arra hivatkozással, hogy a kárt a biztosított szándékos vagy súlyosan
gondatlan magatartása okozta. A casco jogi jellegébıl adódóan a
biztosított – aki saját autóját védi általa – jogellenes magatartásával,
illetve szándékos rongálásával keletkezett károkat a biztosító nem téríti
meg.

Vannak azonban olyan káresemények is, amelyeket a biztosítás körébıl

jogszabály vagy a biztosító eleve kizár, és azokat sem a KGFB, sem a
casco nem fedezi, például a háborús események, tömegzavargás,
terrorcselekménnyel, sugárzó anyagokkal, termékekkel kapcsolatos károk,
illetve a gépjármő természetes elhasználódásából eredı károk.

Kifejezetten a casco biztosítás „sajátossága” az úgynevezett önrész, ami

azt az összeget jelenti, melyet a jármővet ért káresemény kapcsán minden
esetben a biztosított fizet. Az önrészt két módon határozzák meg, egy
százalékos érték- választhatóan a káresemény pl. 10, 20, 30 %-a -, illetve
egy abszolút összeg, amelyek közül a biztosító mindig a magasabbat
vonja le. Minél magasabb az önrész, ahhoz mérten alacsonyabb a
rendszeres díjfizetése mértéke. A casco díjának meghatározásakor a
biztosító – hasonlóan a KGFB-hez – más tényezıket is alapul vesz, így az
autó korát, motornagyságát, az autó kártörténetét, illetve a gépjármőbe
utólag beépített extra tartozékokat.

244
 4.2-1. táblázat: A KGFB és a Casco jellegzetességei
Kötelezı felelısségbiztosítás
Ki a biztosított
személy: károkozó
Kinek a kárát téríti
meg: balesetben vétlen károsult
az üzembentartó/gk.tulajdonos
A károkozás fedezete: által fizetett kötelezı
felelısségbiztosítási díj
ismert, vétkes károkozó által a
Milyen jellegő károkra vétlen károsult gépjármővében
vonatkozik: / személyében okozott károkra,
tekintet nélkül károkozó
jogellenes vagy szándékos
magatartásra
kötelezı a jogszabály –
190/2004, kormányrendelet –
Biztosítás jellege: alapján, KGFB hiánya végsı
soron a gépjármő forgalomból
történı kivonásához is vezethet
határozott vagy határozatlan
idıre, de felmondani csak
írásban a biztosítási év végére
lehet, 30 napos felmondási
Szerzıdéskötés:
idıvel, év közben csak
tulajdonos váltás illetve
forgalomból való kivonás,
esetén szüntethetı meg
károkozásért felelıs
Sikeres kárigénylés
gépjármővezetı
alapja:
felelısségének elismerése
245
Casco
károsult
biztosított vagy szerzıdés
kedvezményezettje
a biztosított / szerzıdést
kötı fél által fizetett casco
díj
a casco konstrukciójától
függıen külsı tényezık
által – lopáskár, töréskár,
elemi kár, üvegkár –
okozott, illetve biztosított
enyhén gondatlan
magatartásával okozott
károkra
önkéntes, a gépjármő
tulajdonosa, illetve akinek a
gépjármő megóvása
érdekében áll, saját belátása
szerint köt biztosítást
Hitelre vásárolt
gépjármőveknél a hitelezı
általában kötelezi a vevıt
casco kötésére
határozott vagy
határozatlan idıre köthetı,
felmondani csak írásban a
biztosítási év végére lehet,
30 napos felmondási idıvel.
Gépjármőlopás,
totálkárossá minısítés
esetén a biztosítási díjat év
végéig kell fizetni.
érvényes biztosítás és a
szerzıdésben
meghatározott kizáró és
mentesítı okok hiánya

azonos idıpontban és okból
Káresemény: bekövetkezı több kár is egy
esemény
biztosító helytállásának
jogszabályban kikötött
maximuma: vagyoni kár 500
millió Ft személyi kár 1250
Kártérítés mértéke:
millió Ft kártérítés teljes, de a
gépjármő, ill. sérült alkatrész
káridıponti érték (avulás)
alapján
biztosító és üzemben tartó (a
konkrét baleseti szituációban a
károkozó), Amennyiben az
Szerzıdı fél: üzemben tartó nem esik egybe
a tulajdonos személyével,
szerzıdı fél lehet a tulajdonos
is
rendszeres kötelezı
felelısségbiztosítási díj, amely
számításba veszi: az
üzembentartó/tulajdonos
nemét, lakóhelyét, életkorát, a
Díjfizetés:
motor méretét, autó típusát,
bonus-malus besorolását.
Határozott idejő szerzıdés
esetén díj elıre, egy összegben
fizetendı
bonus–malus osztályba sorolás
alapján díjkedvezmény vagy
Besorolás:
pótdíjfizetés – besorolás
továbbvihetı
azonos idıpontban, okból
és cselekménybıl
bekövetkezı kár egy
esemény
biztosítási összeget fizet a
cascoval fedezett károkra a
biztosított által éves
szinten igénybevett
összeggel csökkentett
mértékben, avulást és
önrészt a biztosított fizeti.
A fedezeti maximum
mértéke az egyedi
szerzıdésekben határozzák
meg, a vagyon értékétıl és
a szerzıdı fél akaratától
függıen
biztosító és tulajdonos,
illetve akinek érdeke
megóvni az autót, konkrét
baleseti szituációnál ı a
károsult fél
rendszeres casco díj,.
megállapításánál
figyelembe veszik a autó
típusát, átlagárát, mőszaki
állapotát, önrész mértékét,
biztosított lakhelyét, stb.
Határozott idejő szerzıdés
esetén díj elıre, egy
összegben fizetendı
bonus–malus jellegő
besorolás, díjkedvezmény
illetve díjvisszatérítés a
szerzıdés igénybevétele
alapján – a besorolás
továbbvihetı

Forrás: www.pszaf.hu

Ez utóbbit külön kell bejelenteni, mert alapvetıen a casco

szériatartozékokra vonatkozik és az utólag beszerelt extrákra nem, vagy
pótdíjat fizetés feltételével. Casco biztosítás esetén természetesen a
biztosító mindig mérlegelheti, hogy vállalja-e a szerzıdéskötést. A

246
felelısségbiztosításnál (mivel ott kötelezı az ajánlatbefogadás) a biztosító
ugyan nem zárkózhat el az extra kivitelezéső, sportos autók biztosítása
elıl, de a kötelezı felelısségbiztosítási díjba bekalkulálja a magasabb
kockázat mértékét.

Az 4.2-1. számú táblázat a KGFB, illetve a casco szerzıdésre vonatkozó

fıbb jellegzetességeket foglalja össze, a jobb áttekinthetıség végett, de
nem az összehasonlítás célzatával, tekintettel a két konstrukció eltérı jogi
természetére (www.pszaf.hu)
A Technikai biztosítás kategóriába sorolhatjuk a gépekre, berendezésekre
kötött szerzıdéséket, mely nem kizárólag a már meglévı és használatba
vett tárgyakra korlátozódik, hanem például kivitelezés alatt álló
eszközökre is köthetı. Az informatikai eszközök, adatok, azokkal való
visszaélés esetére, vagy akár ezeket kiegészítve üzemszünet okozta károk
enyhítésére szolgál.
Az általános felelısségbiztosítás a biztosított által harmadik személynek
okozott károkkal kapcsolatos, jogszabály által elıírt kártérítési
kötelezettségre és a megalapozatlan, jogtalan igények elhárítására nyújt
fedezetet. Ennek típusai a magán felelısségbiztosítás, szakmai
felelısségbiztosítás, termék felelısségbiztosítás.
(1) Felelısségbiztosítási szerzıdés alapján a biztosított követelheti, hogy
a biztosító a szerzıdésben megállapított mértékben mentesítse ıt olyan
kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelıs. (2) A biztosító a
megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult
azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A
biztosított csak annyiban követelheti, hogy a biztosító az ı kezéhez
fizessen, amennyiben a károsult követelését ı egyenlítette ki. (3) A
biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan
gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a
súlyos gondatlanságnak a szerzıdésben megállapított eseteiben azonban
követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését,
kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt
jogellenes. (4) A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval
szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a
biztosított bírósági elmarasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a
perben részt vett, a biztosított képviseletérıl gondoskodott, vagy ezekrıl
lemondott (1959. évi IV.tv.559.§).
A hitelbiztosítások csoportjába tartozó szerzıdések, a nemzetközi
kereskedelem fontos elemei. Kötheti a hitel nyújtója például egy áruhitel
esetén, vagy a hitel felvevıje kezesi tevékenység biztosítására. Lehetıség
van továbbá politikai kockázatok kivédésre szolgáló szerzıdések kötésére

247
is, melyek például az export támogatások változása, eltörlése esetén
kártalanítják a szerzıdı felet.
A jogvédelem-biztosítás a jog érdekek érvényesítését és védelmét
szolgálja, akár a biztosított által, vagy ellene indított eljárásokban.
Segítségnyújtási (assistance) biztosítás elsısorban a külföldön tartózkodó
biztosított kártalanítását, kárenyhítését szolgálja például gépjármő,
óvadék, vagy egyéb igénybevett szolgáltatás teljesítése esetén (Farkas,
2007).

4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának

eredményei, jellemzıi
A biztosítási intézetek éves adatközlése a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete számára biztosítási típusonként közli a szerzıdésállományra,
eredményre, kárfizetésre vonatkozó adatokat. A biztosítótársaságok
adatközlése teljes körő, míg az egyéb biztosítási tevékenységet folytató
intézményeké nem, ezért az elemzésben kizárólag a biztosító
társaságoknál megkötött és folyó biztosítási szerzıdések, díjak
szerepelnek, ez valójában az összes szerzıdésállomány 98-99%-át teszi
ki.

4.2-2. ábra: Biztosítótársaságok szerzıdésállományának alakulása 1998-

2008 között.
12000000

10000000
szerzıdések száma (db)

8000000

6000000

4000000

2000000

0
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés

A szerzıdések száma 1998-tól 2004 évig folyamatosan emelkedett, ami
ekkor már meghaladta a 10 milliót. 2005-re jelentıs visszaesés majd
stagnálás jellemezte a piacot.

248
Az adatokat általános csoportosítás szerint rendszerezve az életbiztosítási
és a nem életbiztosítási ágra tagolják. Ettıl nem eltérve a
vagyonbiztosításokon túl a baleset és betegségbiztosítások is szerepelnek
az adatsorokban. A 3. táblázatban látható, hogy a jármő felelısség
biztosításokból származik a legmagasabb bevétele a
biztosítótársaságoknak, mely a kötelezı törvényi elıírással magyarázható,
a casco biztosítások díjbevételének szintén jelentıs hányada a közúti
káresemények magas kockázatnak és a magas jármőjavítási költségeknek
köszönhetı, mely magával vonja az igen magas összegő díjtételeket is. Ez
magyarázza az 5. táblázatban a casco kárfizetések magas arányát is.

4.2-3. táblázat: Díjbevételek aránya a nem életbiztosítási ág

kategóriáiban
2009 . III.
2004 2005 2006 2007 2008 név
kumulált
Baleset 2,73% 2,73% 2,85% 3,27% 2,92% 2,81%
Betegség 1,41% 1,64% 1,67% 1,73% 2,01% 2,00%
Casco összesen 27,31% 26,76% 26,64% 25,14% 24,01% 22,03%
Szállítmány 0,98% 0,80% 0,78% 0,80% 0,73% 0,72%
Tőz- és elemi
kockázatok 17,94% 17,62% 17,74% 18,76% 19,40% 20,39%
Egyéb vagyoni
kockázatok 12,16% 12,66% 13,15% 13,54% 14,23% 14,26%
Jármő felelısség
összesen 30,52% 31,00% 30,23% 29,70% 29,54% 30,76%
Általános felelısség 4,75% 4,10% 4,17% 3,96% 4,31% 4,58%
Hitel 0,70% 0,88% 0,94% 0,98% 0,84% 0,63%
Kezesség 0,14% 0,18% 0,21% 0,34% 0,19% 0,18%
Különbözı pénzügyi
veszteségek 0,96% 1,14% 1,10% 1,16% 1,13% 1,01%
Jogvédelem 0,13% 0,16% 0,19% 0,26% 0,31% 0,34%
Segítségnyújtás 0,21% 0,23% 0,24% 0,28% 0,28% 0,20%
Temetkezési biztosítás 0,06% 0,09% 0,09% 0,09% 0,09% 0,09%
Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00%
Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés

A szerzıdésállomány adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a legtöbb

szerzıdés hasonlóan a díjbevételek arányához a jármő felelısség
biztosítások kategóriában kötettek. 16-18%-ot az összes megkötött
szerzıdésbıl a tőz- és elemi kockázatokra kötnek, és hasonló arányban
kötnek az egyéb vagyoni kockázatokra is.

249
4.2.4. táblázat: Biztosítótársaságok szerzıdésállományának aránya a nem
életbiztosítási ágban
2009 III.
2004 2005 2006 2007 2008
név
Baleset 16,59% 10,37% 10,83% 10,08% 9,69% 9,36%
Betegség 0,70% 0,96% 1,44% 2,37% 1,12% 0,99%
Casco összesen 7,65% 9,57% 9,44% 9,49% 9,82% 9,44%
Szállítmány 0,31% 0,18% 0,17% 0,16% 0,16% 0,14%
Tőz- és elemi
kockázatok 17,46% 17,95% 18,02% 18,44% 18,31% 17,96%
Egyéb vagyoni
kockázatok 16,53% 17,07% 16,82% 16,88% 16,86% 17,09%
Jármő felelısség
összesen 33,73% 41,37% 40,75% 40,85% 42,35% 43,30%
Általános felelısség 6,49% 1,71% 1,69% 0,98% 0,96% 0,98%
Hitel 0,03% 0,06% 0,07% 0,07% 0,07% 0,07%
Kezesség 0,10% 0,21% 0,13% 0,13% 0,13% 0,13%
Különbözı
pénzügyi
veszteségek 0,06% 0,13% 0,18% 0,02% 0,00% 0,00%
Jogvédelem 0,20% 0,26% 0,29% 0,33% 0,37% 0,39%
Segítségnyújtás 0,03% 0,03% 0,04% 0,05% 0,04% 0,04%
Temetkezési
biztosítás 0,12% 0,14% 0,13% 0,13% 0,12% 0,12%
Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00%
Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés

250
 4.2-5. táblázat: Biztosítótársaságok kár-és szolgáltatásfizetési aránya
2009. III.
Megnevezés 2004 2005 2006 2007 2008
negyedév
Baleset 1,12% 0,96% 1,38% 1,36% 1,33% 1,76%
Betegség 0,81% 0,85% 1,02% 0,99% 1,24% 1,14%
Casco összesen 30,25% 30,05% 31,00% 29,28% 28,76% 28,33%
Szállítmány 0,68% 0,68% 0,50% 0,44% 0,38% 0,50%
Tőz- és elemi
kockázatok 11,90% 11,42% 11,27% 13,99% 14,79% 14,20%
Egyéb vagyoni
kockázatok 9,86% 10,63% 10,58% 11,61% 12,74% 12,56%
Jármő felelısség
összesen 41,70% 41,79% 39,21% 36,73% 35,91% 35,78%
Általános felelısség 2,26% 2,11% 1,90% 1,83% 1,93% 2,12%
Hitel 0,70% 0,83% 0,97% 2,10% 1,39% 2,10%
Kezesség 0,08% 0,02% 0,02% 0,04% 0,24% 0,01%
Különbözı
pénzügyi
veszteségek 0,55% 0,51% 2,00% 1,47% 1,08% 1,29%
Jogvédelem 0,02% 0,06% 0,04% 0,04% 0,06% 0,08%
Segítségnyújtás 0,02% 0,04% 0,05% 0,06% 0,07% 0,07%
Temetkezési
biztosítás 0,04% 0,06% 0,07% 0,06% 0,06% 0,06%
Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 99,99% 100,00% 100,00%
Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés

251
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak

Tartalomjegyzék
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253
4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon 254
4.3.1.2 Mőködési alapelvek 255
4.3.1.3 Az önkéntes pénztárak alapítása 256
4.3.1.4 A tagsági viszony 257
4.3.1.5 Alapszabály 259
4.3.1.6 Az önkéntes pénztárak szervezetére vonatkozó
szabályok 260
4.3.1.7 A pénztárak gazdálkodása 265
4.3.1.8 Az önkéntes pénztárak átalakulása, megszőnése 267
4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269
4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272

252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak
A foglalkoztatási szerkezet folyamatos változásával mindinkább elıtérbe
kerülnek az öngondoskodás különbözı formái. Az állami nyugdíjrendszer
évrıl évre egyre nagyobb hiányt termel, hiszen egyre kevesebb járulék
befizetésébıl kell egyre több embernek ellátást biztosítania. Napjainkban
4,5 munkaképes korúra jut egy 65 év feletti, ez 2050-re az eddigi
tendenciák alapján két munkaképesre fog csökkenni. A jelenlegi
középkorú és fiatal generáció számára az állami nyugdíjrendszer nem
tudja majd biztosítani a megfelelı nyugdíjat, így a saját erıbıl adódó
megtakarításokra is egyre nagyobb szükség lesz a nyugdíjas éveik
biztonságának megteremtéséhez.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak a társadalombiztosítási

ellátásokat egészítik ki az öngondoskodás elvén alapuló, egyéni
megtakarításokból finanszírozott szolgáltatások segítségével. A jelenlegi
tendenciákat alapul véve az állami ellátórendszer egyre kevésbé képes a
megnövekedett igényekhez alkalmazkodni, így a kiegészítı ellátások
egyre nagyobb jelentıséggel bírnak.

A rendszerváltást követıen 1993 ıszén fogadta el a parlament az 1993.

évi XCVI. törvényt az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról
(továbbiakban Öpt.). E törvény definíciója szerint önkéntes kölcsönös
biztosító pénztár: természetes személyek által a függetlenség,
kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott,
társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítı, pótló, illetve ezeket
helyettesítı szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elısegítı
ellátásokat szervezı és finanszírozó társulás. A pénztár szolgáltatásait
rendszeres tagdíjbefizetésekbıl, egyéni számlavezetés alapján szervezi,
finanszírozza, illetve nyújtja.

A törvény tevékenységüknek megfelelıen háromféle önkéntes kölcsönös

biztosító pénztár alapítására nyújt lehetıséget:
– önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár
– önkéntes kölcsönös önsegélyezı pénztár
– önkéntes kölcsönös egészségpénztár.

253
4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon
Az önkéntes nyugdíjpénztárak az elsı idıkben egymás után alakultak.
Késıbb ez a tendencia lelassult, majd megfordult, s az utóbbi években,
illetve napjainkban a folyamatot már döntıen a felszámolások, az
egybeolvadás és a koncentráció jellemzi. Ettıl eltérı irányú mozgás
érzékelhetı az önkéntes egészség-, illetve önsegélyezı pénztárak körében.
Számuk egyenletesen, bár viszonylag lassú ütemben nıtt. A gyors felfutás
után az utóbbi idıben a taglétszámot az erıteljes csökkenés jellemzi. 1994
végére már 72 önkéntes biztosító pénztár jött létre több mint 10 ezer fıs
taglétszámmal. 1995-ben összesen közel 200 pénztár mőködött, 2003-ban
már csak 159, míg 2009-re a számuk 101-re redukálódott.

A taglétszám növekedését nem jellemezte ilyen gyors felfutás. A kezdeti

idıszakban ez fıként a gyorsan változó törvények és a gazdálkodási
nehézségek hatásának volt köszönhetı. Az 1996-os törvénymódosítás
hatására jóval kedvezıbbé váltak az önkéntes pénztárak alapításának és
mőködésének szabályai, valamint tagdíjtámogatások által ösztönözték a
munkavállalókat a pénztárakba való belépésre. 1995 végén 250 ezer tagot
számláltak az önkéntes pénztárak, és 5 évre volt szükség ahhoz, hogy a
taglétszám elérje az 1 millió fıt. Napjainkban több mint 2 millió fı
rendelkezik önkéntes biztosító pénztári tagsággal. A biztosítók vagyona is
csak lassan gyarapodott, de a 2000-es évet követıen ugrásszerően
megnövekedett. A vagyon piaci értéke 2001-ben érte el a 300 Mrd Ft-ot,
napjainkban már meghaladja a 800 Mrd Ft-ot.

4.3.-1. táblázat: Az önkéntes pénztárak fıbb jellemzıi (2009. III.

negyedév)

Pénztárak
Pénztárak típusai száma Taglétszám Vagyon
db % e fı % Mrd Ft %
Nyugdíjpénztárak 63 62,4% 1 337,8 61,6% 783,4 94,0%
Egészségpénztárak 27 26,7% 805,6 37,1% 48,9 5,9%
Önsegélyezı
pénztárak 11 10,9% 29,7 1,4% 1,4 0,2%
Összesen 101 100,0% 2 173,1 100,0% 833,8 100,0%

Forrás: PSZÁF, 2010

254
A 4.3.-1. táblázat 2009. III. negyedévére vonatkozó statisztikák alapján
összesítve mutatja be az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak
legfontosabb jellemzıit. Mindhárom szemléltetett ismérv alapján
elmondható, hogy a szegmens legnagyobb szereplıi az önkéntes
magánnyugdíj pénztárak. Ez a kiemelkedı szerep alapvetıen
tevékenységük jellegébıl adódik, de mind munkavállalói, mind
munkaadói oldalról fontos szerepe van az adórendszer ösztönzı
hatásainak is. Míg a taglétszám tekintetében az önkéntes
nyugdíjpénztárak részaránya alig haladja meg a 60%-ot, addig a vagyon
tekintetében 94%-os részarányról beszélhetünk.

Az Öpt. törvény közös elıírásokat tartalmaz a pénztárak szervezetére és

mőködésére vonatkozóan és külön fejezetben taglalja az egyes típusokra
vonatkozó speciális szabályokat.

4.3.1.2 Mőködési alapelvek

Az Öpt. törvény az alábbi mőködési alapelveket írja elı az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárak számára:
– Önkormányzati mőködés: kizárólag a pénztártagok jogosultak a
pénztárra vonatkozó döntések meghozatalára, és a döntéshozatal
során azonos jogokkal rendelkeznek.
– Zárt gazdálkodás elve:
a) a pénztár gazdálkodása csak a szolgáltatások szervezésére és
teljesítésére irányulhat;
b) a pénztár alapokat képez és a tagok részére egyéni számlát
vezet;
c) a szolgáltatásokra kizárólag a pénztártagok és azok jogán
közeli hozzátartozóik jogosultak;
d) a pénztár a pénztárvagyon erejéig vállalhat más jogi, illetve
természetes személyekkel szemben kötelezettséget;
e) a pénztár tartozásaiért saját vagyonával felel;
f) tagsági viszony megszőnése, illetve felszámolás esetén a
pénztártag az egyéni számláján levı összeget követelheti;
g) a pénztár szolgáltatásait tagdíjfizetésbıl és egyéb bevételekbıl
a közgyőlés által elfogadott pénzügyi terv alapján
finanszírozza.

255
 – Kölcsönösség: a tagok közösen teremtik elı a szolgáltatások
fedezetét; azonos jogok illetik meg ıket; a pénztártag egyben a
pénztár tulajdonosa is.
– Önkéntesség: a tagok szabad akaratból hozhatnak létre
pénztárakat, az alapszabály szerint csatlakozhatnak, illetve
léphetnek ki azokból.
– Függetlenség: a pénztárak a jogszabályi keretek között szabadon
dönthetnek szolgáltatásaikról, üzletpolitikájukról.
– Szolidaritás: a tagdíj független a tagok egyéni kockázatától, a
tagsági feltételeknek eleget tevı személy felvételi kérelme nem
utasítható el.
– Társulási elv: nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai
meggyızıdés, kor és nem szerinti megkülönböztetés.
– Non-profit mőködés: az pénztár gazdálkodásának eredményét sem
osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, csak az
alaptevékenység érdekében használhatja fel.

4.3.1.3 Az önkéntes pénztárak alapítása

Önkéntes pénztárat kizárólag természetes személyek alapíthatnak és az
alapításhoz legalább 15 tag szükséges. Az alakuló közgyőlés határozza
meg a pénztárak alapítását, továbbá az ı hatáskörükbe tartozik:
– az alapszabály és az induló gazdálkodási terv elfogadása,
– a tisztségviselık és könyvvizsgáló megválasztása,
– a tisztségviselık díjazásának megállapítása,
– valamint döntenek az alapítással kapcsolatos, az alakuló
közgyőlés idıpontjáig felmerülı költségek viselésérıl.

Az alapszabályt, és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd által

ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A pénztár jogi személy, amelyet a
székhelye szerint illetékes megyei (fıvárosi) bíróság vesz nyilvántartásba.
A nyilvántartásba vételi kérelmet az alakuló győlést követıen 30 napon
belül kell benyújtani a bírósághoz. A bíróság dönt a nyilvántartásba
vételrıl és a kérelmezıvel egyidejőleg az illetékes ügyészséget és a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletet (PSZÁF) is értesíti.

A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alakuló

közgyőlés idıpontjára visszaható hatállyal. A nyilvántartásba vételig a
pénztár nevében eljáró személyek egyetemlegesen felelnek a pénztár

256
nevében vállalat kötelezettségekért. Ez a felelısség megszőnik, ha a
közgyőlés a kötelezettségvállalásokat utólag jóváhagyja.

A pénztárak törvényességi felügyeletét a rá irányuló jogszabályok szerint

az ügyészség, állami felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete látja el. Az egészségpénztárak egészségbiztosítási
szolgáltatásokkal összefüggı felügyeletét az Egészségbiztosítási
Felügyelet látja el. A pénztár mőködési alapja terhére felügyeleti díjat
fizet, amely két részbıl tevıdik össze:
– Alapdíj: az alapdíjegység és a pénztárakhoz tartozó szorzószám
szorzataként határozható meg. Az alapdíjegység 50.000Ft, a
pénztárakhoz tartozó szorzószám pedig 2. Azonban azon
pénztárak esetén, melyek fedezeti alapja a tárgyévet megelızı év
végén nem haladja meg az 50 millió forintot, a szorzószám 0,5.
– Változó díj: a pénztár által fizetendı változó díj éves mértéke a
pénztári vagyon piaci értékének 0,25 ezreléke.

Az egészségpénztárak által fizetendı díj az alábbiak szerint meghatározott

összeg 80 százaléka.

4.3.1.4 A tagsági viszony

Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagja az lehet, aki
– 16. életévét betöltötte,
– az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezınek ismeri el,
– tagdíjfizetést vállal.
A 2004. május 01. elıtti, illetve a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó
szabályozástól eltérıen, a belépni kívánó személy állampolgárságának
semmilyen jelentısége nincs, e tekintetben azonos elbírálás alá esnek a
magyar állampolgárok az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági
Térség államainak polgárai, illetve az ezen kívül álló harmadik országok
állampolgárai is. A jogszabály nem magyar állampolgárok esetében utal
ugyan a devizaszabályok betartására, azonban ezeknek manapság szinte
semmilyen szerepe nincsen.

A belépés a pénztárhoz benyújtott belépési nyilatkozattal történik. A

tagsági jogviszony, a tagdíjfizetési kötelezettség, valamint a várakozási
idı a belépési nyilatkozat pénztár általi záradékolásával kezdıdik. A
pénztár a belépési nyilatkozatot a benyújtástól számított 30 napon belül

257
záradékolja, majd annak egy példányát tagsági okiratként az
alapszabállyal együtt a tagnak átadja. Az alapszabály rendelkezhet úgy is,
hogy a pénztártagsági jogviszony az elsı havi tagdíj befizetésével jön
létre. Ekkor az elsı havi tagdíj elmulasztása esetén a belépni kívánót
értesíteni kell a mulasztás jogkövetkezményeirıl. A befizetés pótlására
elıírt határidı eredménytelen elteltét követıen a személy adatait a
nyilvántartásból kivezetik.

Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, vagy gazdasági

társaság, aki a pénztárral kötött szerzıdés alapján munkavállalójának
tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja
(munkáltatói hozzájárulás). A munkáltatói tag a hozzájárulásból egyetlen
olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja
munkaviszonyban áll (a közszolgálati, a közalkalmazotti és a szolgálati
jogviszony is). Minden munkavállaló lehet egyszerre több, azonos vagy
különbözı típusú pénztárnak is tagja. A hozzájárulás mértéke minden
munkavállalóra nézve azonos összegő vagy a munkabér azonos százaléka.
Ez esetben a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és
legnagyobb összegét is. A munkáltatói tag jogosult tanácskozási joggal a
közgyőlésen részt venni. Ha a munkáltatói hozzájárulás eléri vagy
meghaladja a pénztár tagdíjbevételének 50 százalékát, a munkáltató(k)
képviselıje jogosult az ellenırzı bizottságban szavazati joggal részt
venni.
A pénztártag az általa vállalt tagdíj összegét a pénztárnak bejelenti, és
fizetési kötelezettségének határidıre eleget tesz. A tagdíj összege az
egységes tagdíjnál kevesebb nem lehet. A befizetett tagdíjak
szolgáltatásokra fordítandó részét, valamint a tagok javára jóváírt egyéb
összegeket egyénileg, az egyéni számlán kell nyilvántartani a pénztárakra
vonatkozó számviteli és gazdálkodási szabályok szerint. A pénztártag
számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártag hitelezıi, sem
kívülálló harmadik személy hitelezıi nem tarthatnak igényt, kivéve a
pénztártag rendelkezése szerint az egyéni számlán lekötött összeget,
amelyet hitelintézettel kötött szerzıdésében fedezetként felajánl (tagi
lekötés). A pénztár gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetérıl, ideértve a
felügyeleti bírságot is, a pénztártagokat, a munkáltatói tagokat, és a
támogatókat évente egyszer tájékoztatni kell. A pénztártagok
tájékoztatásának tartalmaznia kell az egyéni számla alakulását is.

A pénztártag választhat és - ha az Öpt. törvény vagy az alapszabály

eltérıen nem rendelkezik - választható a pénztár szerveibe.

258
Az alapszabályban rendelkezni kell arról, hogy azon idıszakban, amíg
tagdíjfizetés nem történik, a pénztártag milyen szolgáltatásokra jogosult.
A tagdíjfizetés elmulasztásától a pénztár jogosult a tag egyéni
számlájának befektetésébıl származó hozamát - a mindenkori pénztári
egységes tagdíjnak a mőködési és likviditási alapra jutó hányadnak
megfelelı összeggel, de legfeljebb a hozam összegével - csökkenteni, és
azt a mőködési, illetve likviditási alap javára jóváírni.

A pénztártag tagsági viszonya megszőnik

– halálával;
– kilépésével;
– ha a tag a tagdíjat az alapszabályban megjelölt idıtartamon túl
nem fizeti, és az alapszabály szerint a tagdíjhátralék utólagos
rendezésére nincs lehetıség, vagy a tag e lehetıséget elmulasztja;
– más pénztárba történı átlépéssel;
– kizárással.
A tag halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a
halála esetére az alapszabályban foglaltak szerint természetes személy
kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy
teljes bizonyító erejő magánokiratban (haláleseti kedvezményezett). Ha a
tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse
nincs, akkor az egyéni számlán lévı összeg a pénztárra száll. A
kedvezményezett a tag halálának idıpontjában az egyéni számla
kizárólagos tulajdonosává válik, és jogosultságának igazolását követıen
írásban nyilatkozik, hogy a rá esı részt:
– egy összegben felveszi,
– az alapszabály rendelkezésének megfelelıen saját nevén a
pénztárban hagyja tagdíjfizetés folytatásával vagy anélkül,
– más, azonos típusú pénztárba átutaltatja.
4.3.1.5 Alapszabály
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak legfontosabb dokumentuma az
alapszabály, melyet a közgyőlés hagy jóvá és közokiratba vagy ügyvéd
által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Az alapszabály legfıbb elemei:
– a pénztár elnevezése;
– a pénztár székhelye és telephelyei;

259
 – a pénztár által nyújtott szolgáltatások köre és az igénybevétel
feltételei, az egyes szolgáltatásokra elıírt várakozási idı;
– a tagsági kör meghatározása és a taggá válás feltételei, a tag jogai
a pénztár szerveiben;
– a pénztártagok, a szolgáltatásra jogosult közeli hozzátartozóik, a
kedvezményezettek, illetve örökösök jogai és kötelezettségei;
– a tagsági viszony megszőnésének feltételei, jogkövetkezményei és
a követendı eljárás;
– a pénztári bevételek (tartalékok) közötti megosztás arányai és
elvei, az egységes tagdíj mértéke és a díjfizetésre vonatkozó
szabályok;
– a tagdíjfizetés elmulasztásának joghatásai és az eljárás rendje;
– a pénztárvagyon kezelésének és befektetésének szabályai;
– a pénztári gazdálkodás eredménye felhasználásának alapelvei;
– a pénztár megszőnése esetén a vagyon felosztásának elvei;
– a pénztár szervezete és szerveinek mőködése;
– a pénztár képviseletének módja, a hatáskörök átruházásának
módja;
– a közgyőlés összehívásának módja, a közgyőlés mőködése;
– a minısített többséggel eldöntendı kérdések köre;
– a közgyőlési határozatok közzétételének módja;
– mindaz, amit a törvény vagy a jogszabály a pénztár
alapszabályába utal, vagy amit a közgyőlés szükségesnek tart.

A módosított alapszabályt - a módosítások megjelölésével - a közgyőlés

idıpontját követı 30 napon belül meg kell küldeni a bíróságnak és a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének.

4.3.1.6 Az önkéntes pénztárak szervezetére vonatkozó

szabályok
Az önkéntes pénztárak szervei:
– a közgyőlés, alapszabályban meghatározott esetben küldöttgyőlés,
részközgyőlés
– az igazgatótanács,
– az ellenırzı bizottság,
– szakértıi bizottságok, amelyek létesítését az alapszabály
elıírhatja.

260
Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság létszáma minden esetben
páratlan számú. Általában 3-7 fıbıl állnak, de a taglétszámra tekintettel
az alapszabály ennél nagyobb létszámot is meghatározhat. Tagjaikat a
közgyőlés titkos szavazással választja meg legfeljebb 5 évre. A megbízás
az érintett személy által való elfogadással jön létre. Az igazgatótanács és
az ellenırzı bizottság elnöke a megválasztott igazgatótanácsi, illetve
ellenırzı bizottsági tagok közül titkos szavazás útján kerül
megválasztásra. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság elnökének
csak olyan személy választható meg, aki felsıfokú végzettséggel
rendelkezik.

Az igazgatótanács a folyamatos feladatok ellátására ügyvezetıt

alkalmazhat. Az ügyvezetıt - a személyét érintı kérdések kivételével - az
igazgatótanács üléseire meg kell hívni. Az ügyvezetı az igazgatótanács
ülésein tanácskozási joggal vesz részt.

Az igazgatótanács tagja 18. életévét betöltött, büntetlen elıélető

pénztártag lehet. Az ellenırzı bizottság tagja 18. életévét betöltött,
büntetlen elıélető pénztártag vagy ugyanilyen feltételekkel a
munkáltató(k) képviselıje lehet. Az igazgatótanács és az ellenırzı
bizottság tagjai, ha az alapszabály erre módot ad, díjazásban
részesülhetnek a közgyőlés határozatának megfelelıen. Az ellenırzı
bizottságnak nem lehet tagja a pénztár ügyvezetıje, alkalmazottja, illetve
az igazgatótanács tagja, valamint e személyek közeli hozzátartozója. Az
igazgatótanács és az ellenırzı bizottság tagjaira, valamint az
ügyvezetıkre vonatkozó további összeférhetetlenségi szabályokat az
alapszabályban kell meghatározni.

Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság tagjait az adott testület

döntéseiért egyetemleges felelısség terheli. Nem terheli felelısség azt a
személyt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását
írásban az igazgatótanácsnak és az ellenırzı bizottságnak, igazgatótanácsi
és ellenırzı bizottsági tagság esetében a közgyőlésnek a döntés
meghozatalától vagy tudomására jutásától számított 8 napon belül írásban
bejelentette.

A, A közgyőlés feladata és hatásköre

A pénztár legfıbb szerve a tagok összességébıl álló közgyőlés. Az

alapszabály a nagy létszámra tekintettel elıírhatja a tagok által

261
közvetlenül vagy közvetett úton választott testület, a küldöttközgyőlés
mőködését. Az alapszabály a hatásköri és eljárási szabályok rögzítése
mellett részközgyőlések tartásáról is rendelkezhet. A közgyőlést évente
legalább kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi
terv elfogadására. A közgyőlés összehívásának módjáról az
alapszabályban kell rendelkezni. A hirdetmény közzétételének vagy a
meghívó elküldésének a közgyőlés idıpontja elıtt legalább 15 nappal
meg kell történnie. A közgyőlés összehívásáról szóló értesítésben meg
kell jelölni a közgyőlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez
tartozó iratok hozzáférhetıségét. A közgyőlésre a PSZÁF képviselıjét is
meg kell hívni. A Felügyelet képviselıje a közgyőlésen tanácskozási
joggal vesz részt.

A közgyőlés akkor határozatképes, ha azon a pénztártagok legalább fele

jelen van, vagy képviselete biztosított. A közgyőlésen a tagot
meghatalmazott is képviselheti. Küldöttközgyőlés mőködtetése esetén
minden küldött annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagot képvisel.
Amennyiben a közgyőlés határozatképtelen, úgy az összehívott új
közgyőlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek
számától függetlenül határozatképesnek tekintendı. A közgyőlésen
mindegyik pénztártagnak egy szavazata van. A közgyőlés a határozatait -
ha a törvény vagy az alapszabály eltérıen nem rendelkezik - a jelenlévı
tagok egyszerő szavazattöbbségével hozza.

A közgyőlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

– az alapszabály elfogadása és módosítása;
– az igazgatótanács tagjainak és elnökének megválasztása,
visszahívása, díjazásuk megállapítása;
– az ellenırzı bizottság tagjainak és elnökének megválasztása,
visszahívása, díjazásuk megállapítása;
– az igazgatótanács éves beszámolójának elfogadása, a mérleg
megállapítása, döntés az eredmény felhasználásáról vagy az egyes
alapokban mutatkozó hiány rendezésérıl;
– a pénztár éves és hosszú távú pénzügyi tervének elfogadása;
– az alapszabály által meghatározott körben a munkáltatói taggal
(tagokkal) kötött szerzıdés jóváhagyása;
– a tevékenységi engedély jogerıre emelkedése elıtt kötött
szerzıdések jóváhagyása;
– a tevékenységi engedély jogerıre emelkedése elıtt a pénztár
nevében eljáró személyek, az igazgatótanács és az ellenırzı

262
 bizottság tagjai elleni kártérítési igény érvényesítése, továbbá
intézkedés a pénztár képviseletére jogosultak ellen indított
perekben a pénztár képviseletérıl;
– döntés érdekképviseleti szervhez történı csatlakozásról, illetve az
abból történı kiválásról;
– döntés a pénztár megszőnésérıl, szétválásáról vagy más pénztárral
történı egyesülésérıl;
– a könyvvizsgáló társaság és a könyvvizsgáló természetes személy
megválasztása és felmentése;
– döntés mindazon ügyekben, amelyeket az Öpt. törvény vagy
jogszabály hatáskörébe utal.

A közgyőlésen jelenléti ívet kell felvenni, és jegyzıkönyvet kell vezetni.

A jegyzıkönyvhöz csatolni kell az igazgatótanács és az ellenırzı
bizottság beszámolóját. A jegyzıkönyv egy példányát a csatolt iratokkal
együtt - meg kell küldeni a PSZÁF-nek a közgyőlést követı harminc
napon belül. A közgyőlési határozatok ellen a pénztártagok, illetve a
küldöttek, valamint a Felügyelet a határozat meghozatalától számított 90
napon belül keresetet nyújthatnak be a pénztár székhelye szerint illetékes
megyei bíróságon.

B, Az igazgatótanács feladata és hatásköre

A pénztár ügyvezetı szerve az igazgatótanács. Gondoskodik a közgyőlés

határozatainak végrehajtásáról, a pénztár könyveinek szabályszerő
vezetésérıl, üzletpolitikájának kialakításáról és a zavartalan mőködésérıl.
A munkáltatói jogok gyakorlója az ügyvezetı és - amennyiben a pénztár
ügyvezetıt nem alkalmaz - a pénztár alkalmazottai felett is.

Az igazgatótanács legalább három havonként ülést tart. Az ülés akkor

határozatképes, ha azon a tagoknak legalább a fele jelen van. Határozatait
a jelen lévı igazgatótanácsi tagok szavazatainak egyszerő többségével
hozza. Az elnök szavazata a döntı szavazategyenlıség esetén.

Az igazgatótanács feladata, hogy elkészítse és a közgyőlés elé terjessze a

pénztár:
– éves és hosszú távú pénzügyi tervét; valamint
– mérlegét és éves beszámolóját.

263
A pénztárat képviselheti:
– az igazgatótanács elnöke önállóan;
– az igazgatótanács elnökön kívüli két tagja együttesen;
– a pénztár két képviseleti joggal felruházott alkalmazottja
együttesen;
– amennyiben a pénztár alkalmaz ügyvezetıt, az igazgatótanács által
kijelölt egy igazgatótanácsi tag az ügyvezetıvel együttesen.

Az alapszabályban rögzített módon és mértékben az igazgatótanács

hatáskörének gyakorlását - felelısségének érintetlenül hagyása mellett -
az ügyvezetıre átruházhatja.

C, Az ellenırzı bizottság feladata és hatásköre

Az ellenırzı bizottság feladata, hogy a jogszabályi elıírások, a pénztár

pénzügyi terve, az alapszabályában és szabályzataiban foglaltak
megvalósulása érdekében rendszeresen vizsgálja és ellenırizze:
– a pénztár gazdálkodását,
– számvitelét, ügyvitelét,
– a pénztár fizetıképességét,
– bevételeinek és kiadásainak, eszközeinek és kötelezettség-
vállalásainak összhangját,
– a pénztár mőködését.
Megállapításait évente a közgyőlés elé terjeszti. Ha az ellenırzés során
tapasztaltak szükségessé teszik, kérheti az igazgatótanács vagy a
közgyőlés soron kívüli összehívását. Köteles megvizsgálni a közgyőlés
elé terjesztett valamennyi jelentést és a pénztár éves beszámolóját. Az
ellenırzı bizottság évente ellenırzési tervet készít és gondoskodik annak
végrehajtásáról.

264
D, Az ügyvezetı feladata és hatásköre

A pénztár ügyvezetıje a pénztárral munkaviszonyban álló személy.

Ügyvezetı (helyettes ügyvezetı) lehet, aki büntetlen elıélető, felsıfokú
végzettséggel rendelkezik és legalább 3 éves, a pénztári tevékenységben
hasznosítható szakmai gyakorlattal rendelkezik. A pénztár köteles
ügyvezetıjének alkalmazását 30 napon belül a PSZÁF-nek bejelenteni.
Az ügyvezetı felelıs a határozatok végrehajtásáért, a pénztár eredményes
mőködéséért, folyamatos ügyviteléért, gyakorolja a pénztár alkalmazottai
felett a munkáltatói jogokat. Az igazgatótanács jogsértı határozata, illetve
utasítása esetén az ügyvezetı az ellenırzı bizottsághoz fordulhat, és
kezdeményezheti a közgyőlés összehívását is.

4.3.1.7 A pénztárak gazdálkodása

Az önkéntes pénztárak szolgáltatásaik szervezéséhez, finanszírozásához
és teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi feltételek megteremtése érdekében
jogosultak gazdálkodási tevékenységet folytatni. A pénztárak
gazdálkodása kiterjedhet:
– nyugdíjszolgáltatásra (nyugdíjpénztár);
– kiegészítı ellátásra, valamint a gyógyszer és gyógyászati
segédeszköz árának támogatására és az egészségügyi szolgáltatás
igénybevétele során külön jogszabály alapján fizetendı
vizitdíjhoz, illetve kórházi napidíjhoz való hozzájárulásra
(önsegélyezı pénztár);
– az egészség védelmét szolgáló programok szervezésére és
finanszírozására, egészségügyi szolgáltatások megvásárlására
(egészségpénztár);
– a pénztárvagyon befektetésére és kezelésére, valamint
– kiegészítı vállalkozási tevékenység folytatására (kizárólag a
PSZÁF engedélyével).

A pénztári vagyon kizárólag a pénztári tagság érdekében fektethetı be. A

pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások
fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve
fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja.
A pénztár köteles pénzforgalmát számlavezetésre feljogosított
pénzintézetnél vezetett számlán bonyolítani. A pénztárnak egy számlája
lehet. Az önsegélyezı pénztárak, illetve az egészségpénztárak pénztári

265
kártyát bocsáthatnak ki, és szolgáltatásaik elszámolását kártyás elszámoló
rendszeren keresztül bonyolíthatják.

A pénztár köteles rövid távú és hosszú távú pénzügyi tervet készíteni. A

pénztár következı évi pénzügyi tervét a tárgy év lejárta elıtti 90 napos
idıszakban kell a közgyőlés elé terjeszteni és elfogadni. Az éves pénzügyi
tervnek kellı részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és
kiadásait meghatározó adatokat (várható taglétszámot, tagdíjbevételeket,
adományokat, mőködési kiadásokat, a befektetéseken elérendı hozamot).
A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó hosszú távú
pénzügyi tervet elıször az alakuló közgyőlés határozza meg, és annak
lejártakor a közgyőlés új hosszú távú tervet állapít meg. A PSZÁF a
tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint az általános ellenırzés során
megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét. A Felügyelet a pénzügyi terv
átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem
tartalmazza az elıírtakat, illetve nem felel meg a pénztár alapszabályában
foglaltaknak.
A pénztárak bevételeikbıl kötelesek fedezeti, mőködési és likviditási
alapot létrehozni, de a pénztártípusok szolgáltatási rendjéhez igazodóan
további alapokat is képezhetnek. A fedezeti alap (egyéni és szolgáltatási
számlák) a szolgáltatások finanszírozására, a mőködési alap, a mőködési
költségek fedezésére, a likviditási alap az idılegesen fel nem használt
pénzeszközök győjtésére és - a másik két alap általános tartalékaként - a
pénztár fizetıképességének biztosítására szolgál. A pénztár bevételeit a
következık szerint kell a gazdálkodási tartalékokba elhelyezni:
– a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag által fizetett
hozzájárulást, a vagyon értékesítésébıl származó összeget és a
tagok egyéb befizetéseit a pénztár mőködési szükségleteinek
megfelelıen a fedezeti, mőködési és likviditási tartalékba,
– a befektetések hozamát abba a tartalékba, amelynek befektetésébıl
származik, azonban a pénztár igazgatótanácsa dönthet úgy, hogy a
fedezeti tartalék javára más tartalék befektetési hozamát jóváírja,
– a rendszeres támogatóktól befolyó összeget, valamint az
adományokat a támogató rendelkezése szerinti tartalékba, ennek
hiányában a likviditási tartalékba,
– a kiegészítı vállalkozási tevékenységbıl származó bevételt,
valamint az egyéb bevételeket a mőködési tartalékba,
– a belépı tagok által hozott egyéni fedezetet, valamint a pénztári
befizetések kedvezményét a fedezeti tartalékba kell helyezni.

266
A kiadások a következık szerint teljesíthetık:
– a szolgáltatási kiadásokat a fedezeti alapból;
– a mőködési kiadásokat, ideértve a tárgyi eszközök beszerzését,
létesítését, felújítását a mőködési alapból;
– a tagoknak visszatérített összeget a fedezeti alapból kell fedezni;
– a befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a
terhére kell elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerült. A
befektetések további költségeit a mőködési alap terhére kell
elszámolni.

A pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírt nem bocsáthat ki

hitelt vagy kölcsönt a fedezeti alap terhére nem vehet fel. A pénztár –
kivéve nyugdíjpénztár – hitelt nem nyújthat, váltót nem fogadhat el,
pénzügyi garanciát és kezességet nem vállalhat. A nyugdíjpénztár a
jogszabályok és a pénztár alapszabálya alapján tagjai részére kölcsönt
nyújthat.

A pénztár sem a pénztárvagyon befektetése, sem adományok révén nem

szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb idıtartamot
meghaladóan olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely
nagyobb, mint a vállalkozás jegyzett, illetve törzstıkéjének 10 százaléka.
Ilyen részesedés átmeneti megszerzésérıl a Felügyeletet 15 napon belül
tájékoztatni kell. A pénztár vagyonának összesen 10 százalékát fektetheti
a munkáltatói tag(ok) vagyonába, illetve azon vagyoni érdekeltségeibe,
amelyekben a munkáltatói tag(ok) részesedése meghaladja a 10
százalékot. A pénztár befektetési üzletmenetét saját maga végezheti vagy
kihelyezheti. Ekkor a pénztár köteles gondoskodni arról, hogy a
befektetési elıírások ellenırzéséhez szükséges információk folyamatosan
a Felügyelet rendelkezésére álljanak.

4.3.1.8 Az önkéntes pénztárak átalakulása, megszőnése

Pénztár átalakulásának minısül a pénztárak egyesülése (összeolvadás,
beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás), továbbá az ágazatok
vegyes pénztárrá alakulása és szétválása.

Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll. A pénztár

közgyőlése az átalakulásról a jelenlévık kétharmados
szavazattöbbségével határoz. Az átalakulás napja a jogutód pénztár
alapszabálya hatálybalépésének idıpontja.

267
Az átalakulás esetei:
– Egyesülés: a közgyőlések döntése alapján azonos típusú pénztárak
egyesülhetnek. Ez két módon történhet:
a) Beolvadás: a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik
pénztárra (átvevı pénztárra), mint általános jogutódra szállnak
át.
b) Összeolvadás: az egyesülı pénztárak megszőnnek, jogaik és
kötelezettségeik a létrejövı új pénztárra, mint jogutódra
szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával.
– Szétválás: a közgyőlés döntése alapján a pénztár több pénztárrá
válhat és a szétválás során új pénztárak jönnek létre saját
alapszabállyal. Ez két módon történhet:
a) Különválás: ekkor a különváló pénztár megszőnik és legalább
két új pénztár jön létre.
b) Kiválás: ekkor az a pénztár, amelybıl a kiválás történik,
fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.
– Ágazatok vegyes nyugdíjpénztárrá alakulása: önkéntes nyugdíj-
pénztár, valamint magánnyugdíjpénztár, magánnyugdíjpénztárat
mőködtetı önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulhat át.
– Ágazatok szétválása: vegyes nyugdíjpénztár ágazatai
szétválhatnak, és az egyes ágazatok külön-külön önálló jogi
személyként mőködhetnek tovább.
A pénztár végelszámolás vagy felszámolás következtében jogutód nélkül
szőnhet meg. A pénztár végelszámolásáról a közgyőlésnek kell
határoznia. A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a PSZÁF-nek
jelenteni kell, ekkor a Felügyelet végelszámolót nevezhet ki. Jogutód
nélküli megszőnés esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt:
– átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, ez esetben a
pénzösszeget a tag e másik pénztárban meglévı egyéni számláján
kell jóváírni, vagy
– egy összegben veheti fel. Felhalmozási idıszakban lévı
pénztártag esetében ez a kifizetés nem minısül pénztári
szolgáltatásnak.

A Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár elleni felszámolási

eljárás megindítását, ha
– a pénztár fizetésképtelen, azaz esedékes kötelezettségeinek
pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt

268
 szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtıl számított 90
napon belül nem tesz eleget;
– a szükséghelyzetben hozott intézkedések hatástalanok voltak, és
ez a megtakarítások vagy a szolgáltatások biztonságát fenyegeti;
– a pénztár mőködésének súlyos szabálytalansága másképp nem
orvosolható;
– a Felügyelet a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonta vagy a
tevékenységi engedély iránti kérelmét elutasította;
– a Felügyelet által kitőzött határidıig a pénztár a végelszámolási
eljárást nem fejezi be;
– a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem lelhetı fel.

A pénztári tartalékok csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi,

hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után
használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére. A tagsági
viszonyból származó kötelezettségeket a felszámolási költségeket
követıen kell kielégíteni.

4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak meghonosítása
Magyarországon a társadalombiztosítás reformjának szerves része volt. A
magyar nyugdíjrendszer harmadik pilléreként az önkéntes
nyugdíjpénztárak lehetıvé teszik tagjaik számára, hogy aktív keresı
idıszakunkban megalapozzák nyugdíjas éveink anyagi biztonságát. Az
önkéntes nyugdíjpénztár célja, hogy kiegészítse a munkavállaló
társadalombiztosítási nyugdíj ellátást.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak bemutatása kapcsán fontos definiálnunk az

alábbi fogalmakat:
– Várakozási idı: a tagsági viszonynak a belépéstıl számított
alapszabály szerinti azon idıszaka, amelynek elteltével az egyéni
számlaköveteléshez, illetve a szolgáltatáshoz a pénztártag
hozzájuthat. Nyugdíjpénztárak esetén ez legalább 10 év.
– Felhalmozási idıszak: a tagsági viszony kezdetétıl a
nyugdíjszolgáltatás megállapításáig terjedı idıszak.

A tagsági viszony a várakozási idı letelte elıtt csak más pénztárba való
átlépés, vagy a pénztár megszőnése esetén szüntethetı meg. A kötelezı

269
várakozási idı letelte után, de még a felhalmozási idıszakban a tag az
egyéni számláján lévı összeghez való hozzáférés tekintetében választhat,
hogy:
– a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,
– a pénztártagságát folytatja, és – legfeljebb háromévente egy
alkalommal – az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét
vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése elıtt felveszi,
– a pénztárból kilép,
– tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévı összeget a
pénztárban hagyja.

A nyugdíjszolgáltatáshoz a pénztártag a nyugdíjkorhatár elérése után

juthat hozzá. A nyugdíjkorhatárt elérı tag nyilatkozik arról, hogy:
– egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a
nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább fizeti, vagy
– az egyéni számláján lévı összeg meghatározott részét egy
összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi
igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
– a tagdíjat fizeti, és nyugdíjszolgáltatást nem vesz igénybe, vagy
– a felhalmozott összeget a pénztárban hagyja és a tagdíjat tovább
nem fizeti.

A tagsági viszony akkor szőnik meg, ha a pénztár a taggal maradéktalanul

elszámolt.

A pénztártag - a várakozási idı letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérése

után - egyéni számlakövetelésének legfeljebb 50%-át a Hpt. hatálya alá
tartozó hitelintézettel kötött szerzıdésben fedezetként felajánlhatja,
amennyiben rendelkezik arról, hogy a pénztár az egyéni
nyugdíjszámlájára tagi lekötést vezessen fel. A tag a nyugdíjpénztártól
kölcsönt is vehet fel.

Amennyiben a nyugdíjpénztár a magánnyugdíjról és a

magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feladatokat is
ellát, a pénztár a két tevékenység ellátásához egy-egy pénzforgalmi
számlával rendelkezik.

A pénztári vagyon piaci értéken történı értékelését negyedévente kell

elvégezni, mindaddig, amíg a pénztár nem mőködtet választható
portfóliós rendszert, és piaci értéken számolt befektetett eszközei a

270
negyedéves jelentés szerint még nem haladták meg az egymilliárd
forintot. Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár
portfóliójában található eszközökrıl, illetve az azon alapuló jogokról.

A nyugdíjpénztár pénztártagok által választható befektetési portfóliót

biztosító rendszert mőködtethet, melyben a pénztár felhalmozási
idıszakban lévı tagjai az egyéni nyugdíjszámlájukon lévı összeget a tag
választása szerinti, a pénztár által kialakított portfóliók valamelyikébe
fektethetik. A választható portfóliós rendszerrel kapcsolatos döntések a
pénztár közgyőlésének kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A tagoknak
lehetıségük van portfólióváltásra is. Az egyedi portfólióváltással
összefüggı, pénztártagra terhelt költségek nem haladhatják meg az egyéni
számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehetnek magasabbak 2000
forintnál. A választható portfóliós rendszer mőködtetése a Felügyelet erre
vonatkozó engedélye birtokában kezdhetı meg, folytatható, illetve
módosítható.

4.3.-2. táblázat: Az önkéntes nyugdíjpénztárak piaca (2009. III.

negyedév)

Pénztárak
Taglétszám száma Taglétszám Vagyon
fı db % e fı % Mrd Ft %
500 fıig 19 30,2% 3,9 0,3% 8,1 1,0%
501-5.000 fı 23 36,5% 51,5 3,9% 54,5 7,0%
5.001-50.000 fı 15 23,8% 346,0 25,9% 259,6 33,1%
50.001 fıtıl 6 9,5% 936,3 70,0% 461,3 58,9%
Összesen 63 100,0% 1 337,8 100,0% 783,4 100,0%

Forrás: PSZÁF, 2010.

A 4..3.-2. táblázat az önkéntes pénztárak piacát mutatja be taglétszám

szerinti csoportokra bontva, összegezve a 2009. harmadik negyedévében
mőködı pénztárakra jellemzı statisztikákat. Látható, hogy 50.000 fıs
taglétszám felett 6 db pénztár mőködik a piacon és ez a 6 pénztár foglalja
magába a tagok 70, valamint a vagyon közel 60 százalékát. A hat
legnagyobb pénztár közül három (OTP, Allianz Hungária, AEGON
Magyarország) taglétszáma már a 200 ezer fıt is meghaladja, az összes
vagyon 40 százalékát e három önkéntes biztosító birtokolja. Az önkéntes

271
nyugdíjpénztárak piacán erıteljes létszám és vagyonkoncentráció
figyelhetı meg, és ez a tendencia várhatóan a jövıben is folytatódik.

4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak

A pénztár célja a tagok szociális helyzetének javítása, az öngondoskodás
támogatása olyan élethelyzetekben, amik többletkiadást igényelnek.

Az önsegélyezı pénztár egyéni szolgáltatásokat és közösségi

szolgáltatásokat nyújthat. A pénztár az egyéni szolgáltatásokat a tag
egyéni számlájának megterhelésével, az egyes közösségi szolgáltatásokat
pedig a fedezeti tartalékon belül létrehozott szolgáltatási tartalék terhére
teljesíti. A tagi befizetés, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, adomány –
néhány kivétellel – a befizetést követı 180 napon belül nem használható
fel egyéni szolgáltatás finanszírozására.

Az önsegélyezı pénztár kiegészítı önsegélyezı pénztári szolgáltatásokat,

valamint életmódjavító önsegélyezı pénztári szolgáltatásokat nyújthat a
pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozók
részére. A kiegészítı önsegélyezı pénztári szolgáltatások igénybe vétele
adómentes, ugyanakkor az életmódjavító önsegélyezı pénztári
szolgáltatások adókötelesek. Az kiegészítı önsegélyezı szolgáltatások
köre a következı:
– gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások;
– munkanélküliségi ellátások;
– tőz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek;
– betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek;
– hátramaradottak segélyezése halál esetén;
– vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz való hozzájárulás;
– tanévkezdési (beiskolázási) támogatás;
– gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
– látássérült személyek életvitelét elısegítı szolgáltatás;
– életvitelt elısegítı szolgáltatás.
Ezeken felül a pénztárak még az egészségpénztárak szolgáltatásai körébe
tartozó szolgáltatásokat is nyújthatnak kiegészítı önsegélyezı
szolgáltatásként.

272
 4.3.-4. táblázat: Önsegélyezı pénztárak összehasonlítása
(2005.,2009. III. negyedév)

Taglétszám Vagyon
Pénztár neve (e fı) (e Ft)
2005. 2009. 2005. 2009.
Vasas Önsegélyezı
Pénztár 19 041 14 178 19 746 23 612
Vasutas Önsegélyezı
Pénztár 17 636 4 824 984 311 445 655
Prémium Önkéntes
Kölcsönös Kiegészítı
Önsegélyezı Pénztár 12 934 1 714 238 613 130 321
Életút Önsegélyezı
Pénztár 3 163 2 446 121 771 234 776
Mobilitás Plusz
Önsegélyezı Pénztár 2 512 1 677 396 604 241 502
Jószív Temetkezési
Segélyt Biztosító
Önsegélyezı Pénztár 2 074 2 794 123 674 244 786

Forrás: PSZÁF, 2010.

A 4.3.-4. táblázat a 2005-ban legtöbb taggal rendelkezı önsegélyezı

pénztárak taglétszámának és vagyonának alakulását mutatja be 2005-re és
2009-re vonatkoztatva. Látható, hogy a két legnagyobb önsegélyezı
pénztár munkáltatói hátterő. Így érthetı a tendencia, hogy a dolgozók
számának csökkenésével párhuzamosan a taglétszám is jelentısen
visszaesett. A Vasutas Önsegélyezı Pénztár esetén a taglétszám közel
egynegyedére esett vissza. Azonban azt is tapasztaljuk, hogy habár a
taglétszám csökken az egy tagra jutó vagyon értéke folyamatosan
növekszik. A 2000-es évek elején a szektorra jellemzı nagy fellendülés
utána az önsegélyezı pénztárak tekintetében napjainkban hatalmas
visszaesés figyelhetı meg, és ez a tendencia tartósnak látszik.

273
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer

Tartalomjegyzék
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274
4.4.1 Bevezetés 275
4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275
4.4.2.1 Jogi szabályozás 275
4.4.3 Belsı szabályozás 279
4.4.3.1 Alapszabály 279
4.4.3.2 Szolgáltatási szabályzat 279
4.4.3.3 Panaszkezelési szabályzat 279
4.4.3.4 Számviteli szabályzatok 280
4.4.3.5 Egyéb szabályzatok 280
4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280
4.4.4.1 Közgyőlés 281
4.4.4.2 Igazgatótanács 281
4.4.4.3 Ellenırzı bizottság 282
4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó
szolgáltatási szabályok 282
4.4.5.1 Nyugdíjpénztárak részletes szabályai 282
4.4.5.2 Kiegészítı önsegélyezı pénztárak 284
4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak 286
4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések 287
4.4.5.5 Szolgáltatások finanszírozása 287
4.4.5.6 Az egészségpénztári szolgáltatások
igénybevétele: 288
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290
4.4.6.1 Vagyonkezelési tevékenység 290
4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység 291
4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291
4.4.7.1 A számviteli rendszer sajátosságai 291
4.4.7.2 Beszámolási/adatszolgáltatási kötelezettség 296
4.4.8 Összefoglalás 297

274
4.4.1 Bevezetés
Az önkéntes pénztári rendszer kiépítésének legfontosabb célja az
öngondoskodás intézményrendszerének kialakítása volt. Meghatározott, a
jogalkotók által is támogatott célokra, olyan szervezeti formák kialakítása
vált lehetıvé, amelyekkel a tagok saját, késıbbi kiadásaikra nyílt
lehetıség forrást teremteni.
A tagokat bizonyos kedvezményekkel ösztönzik a
megtakarításokra. A pénztárak a tagok pénzét befektetik, így gyarapítják,
továbbá, olyan szolgáltatásokat szerveznek, amelyeket a tagok egyénileg
nem tudnának elérni.

A Pénztárak a nyújtott szolgáltatások szerint lehetnek:

- kiegészítı önsegélyezı pénztárak
- kiegészítı nyugdíjpénztárak, és
- kiegészítı egészségpénztárak.

A pénztári, így különösen a nyugdíj- és az egészségpénztári tagság

elınye a cégeknél mőködı cafeteria-rendszerek ismeretében mutatható
meg. A cafeteria rendszerekben a munkáltató olyan béren kívüli
juttatásokat ad, amelyek adómentesek, vagy kedvezményes adózásúak, és
amelyek igazodnak a munkavállalók fogyasztási szokásaihoz. Másrészrıl,
és ez a kormányzati érdek, orientálni is lehet ezeket a fogyasztási
szokásokat, például az egészségpénztárak irányába, amely
egészségtudatosságot eredményez.

4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere

4.4.2.1 Jogi szabályozás
A jogi szabályozás lényegében az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
törvény fogalomrendszere alapján megalkotott, az Önkéntes Pénztárakról
szóló, 1993. évi CXVI. törvényben található. Ez a jogszabály tartalmazza
az önkéntes pénztárakra vonatkozó általános szabályokat: az alapításra, a
szolgáltatásokra, a pénztártagi státuszra, és a pénztárak szervezetére
vonatkozó elıírásokat.

275
Ezen túlmenıen külön jogszabály tartalmazza a pénztártípusok
specifikus, részletes szabályait, és befektetési tevékenységére vonatkozó
elıírásokat.
- önkéntes kölcsönös önsegélyezı és egészségpénztárakra:
268/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet
- önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakra: 281/2001. (XII. 26.)
Kormányrendelet

Szintén külön kormányrendeletben találhatóak a számviteli és könyvviteli

tevékenységre vonatkozó szabályok.
- önkéntes önsegélyezı és egészségpénztárak esetén: 252/2000.
(XII. 24.) Kormányrendelet
- önkéntes nyugdíjpénztárak esetén: 223/2000. (XII. 19.)
Kormányrendelet

Fıszabályként a törvény lefekteti a pénztárak mőködésére és

gazdálkodására vonatkozó általános alapelveket:

1. Önkormányzati mőködés elve

A pénztárra vonatkozó alapvetı döntések meghozatalára kizárólag a

pénztártagok jogosultak. A döntés meghozatala során a pénztártagok
azonos jogokkal rendelkeznek.

2. Zárt gazdálkodás elve

A zárt gazdálkodás elve azt jelenti, hogy a pénztár tevékenysége kizárólag

a meghatározott, alapszabályában lefektetett szolgáltatások szervezésére,
teljesítésére irányulhat. Ez nem jelenti azt, hogy a pénztárnak vállalkozási
tevékenysége nem lehet, viszont ennek a tevékenységnek kapcsolódnia
kell az alapvetı célhoz, az elıre meghatározott szolgáltatásokhoz.
A pénztár mőködése során az egyes pénztártagok részére egyéni
számlát vezet, és a befizetésekbıl alapokat képez.

276
 A pénztár által szervezett és finanszírozott szolgáltatásokat
kizárólag a pénztártagok, és közeli hozzátartozóik vehetik igénybe.24
A pénztár gazdálkodását az alapszabály rendelkezései alapján
szervezi. Az alapszabály felhatalmazást adhat arra, hogy – kizárólag a
pénztárvagyon erejéig – a jogszabályok keretein belül a pénztár
kötelezettséget vállaljon más jogi- vagy természetes személyekkel
szemben.
A pénztár a tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagsági viszony
megszőnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az egyéni
számláján levı összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól.
A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekbıl és egyéb
bevételekbıl, a pénztártípusok sajátosságainak figyelembevételével, a
közgyőlés által elfogadott pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza
és teljesíti.

3. Kölcsönösség elve

A kölcsönösség elve alapján, a pénztár tagjai közösen teremtik meg a

szolgáltatások fedezetét. A pénztárak szolgáltatásaira jogosultakat az
igénybevétel szempontjából azonos jogok illetik meg. Minden pénztártag
egyben tulajdonosa is a pénztárnak.

4. Önkéntesség elve

A pénztárakat természetes személyek, szabad akaratukból alapítják, az

alapszabály által meghatározott módon van lehetıség csatlakozni a
pénztárhoz, vagy kilépni belıle.
Az alapszabályban természetesen korlátozható is a belépés.
Gyakran hoznak létre un. munkáltatói pénztárakat. Ilyenkor a csatlakozás
lehetısége csak az adott munkáltató munkavállalói részére adott.

24
A közeli hozzátartozó fogalmát a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény)
definiálja: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a
mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelıszülı, valamint a
testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett
élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére,
valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa; Az Önkéntes Pénztári törvény az
élettársat (nem bejegyzett) is elfogadja közeli hozzátartozóként.

277
 5. Függetlenség elve

A függetlenség elve kimondja, hogy a pénztárak a jogszabályok keretei

között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabályi kereteken belül
szabadon, minden hatósági megkötés nélkül, szabadon rendelkezhetnek
mőködésükrıl, befektetés-politikájukról, szervezeti felépítésükrıl.

6. Szolidaritás elve

A pénztártagok egységes elvek alapján megállapított tagdíjat fizetnek. A

tagokat diszkriminálni tilos. A pénztárak nem a biztosítási „kockázat-
transzfer” elvén mőködnek, így az egyes pénztártagok egyedi kockázatát
a felvétel elbírálása illetve a tagdíjfizetés során nem szabad figyelembe
venni.

7. Társulási elv

A tagsági kör meghatározásakor nem alkalmazható vallási, faji, etnikai,

politikai meggyızıdés, kor és nem szerinti megkülönböztetés. Ez azt
jelenti, hogy ha egy tag csatlakozni akar a pénztárhoz, és ennek
alapszabályi akadálya nincs, a pénztár nem utasíthatja el a felvételt. (Ilyen
alapszabályi megkötést gyakran találhatunk a korábban említett,
munkáltatói pénztáraknál: ezeknek tagja csak az adott vállalat
munkavállalója lehet. Ez azonban nem korlátozza ezt az elvet: aki a
feltételnek megfelel, az – és csak az – csatlakozhat a pénztárhoz)

8. Non-profit (nem haszonelvő) mőködés

A pénztár gazdálkodási eredményét sem osztalék, sem részesedés

formájában nem fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység érdekében
használhatja fel. Ennek az elvnek az érvényesülése jelenik meg abban,
hogy a pénztáraknak van lehetıségük vállalkozási tevékenységet
folytatni, ennek korlátja azonban, hogy
a.) a vállalkozási tevékenység csak az alaptevékenységet szolgálhatja;
b.) a vállalkozási tevékenység eredménye nem vehetı ki osztalékként.

Vállalkozási tevékenységet a pénztár ugyanakkor csak a Felügyeleti szerv

(a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) engedélyével végezhet.

278
4.4.3 Belsı szabályozás
A külsı, jogi szabályozási rendszer mellett, a pénztárnak ki kell alakítania
az elıbbiekkel harmonizált, belsı szabályozási rendszerét. Ezen belsı
szabályzatok a hatálybalépésüket követıen éppen olyan kötelezı erıvel
bírnak, mint a külsı szabályozás. A pénztárnak két kitüntetett szabályzata
van: az alapszabály és a szolgáltatási szabályzat. Ezeket kizárólag a
közgyőlés / küldöttközgyőlés jogosult elfogadni és módosítani. Ezen
túlmenıen a többi szabályzat az igazgatótanács hatáskörébe tartozik.

4.4.3.1 Alapszabály
Az alapszabály tartalmazza a Pénztár létéhez kapcsolódó legfontosabb
adatokat, szabályokat. Az alapszabályban kell rendelkezni többek között a
pénztár elnevezésérıl, székhelyérıl, tagsági viszonnyal kapcsolatos
szabályokról, stb.
Az alapszabály elfogadása és módosítása – mint korábban említettük – a
tulajdonosi érdeket megtestesítı, közgyőlés / küldöttközgyőlés
kizárólagos hatásköre.

4.4.3.2 Szolgáltatási szabályzat

A pénztár szolgáltatási szabályzatában kell rögzíteni a pénztár által
finanszírozott szolgáltatásokhoz való hozzáférést, igénybevétel feltételeit,
természetesen a tartalmát harmonizálni kell a vonatkozó jogszabályi
elıírásokkal.
A szolgáltatási szabályzatot is csak a közgyőlés / küldöttközgyőlés
jogosult elfogadni vagy módosítani.

4.4.3.3 Panaszkezelési szabályzat

A kötelezıen elkészítendı panaszkezelési szabályzat új, 2010-es
jogszabály-módosítás eredménye. A panaszkezelési szabályzatban kell
tájékoztatni a tagokat a panasz fogadásának módjáról, az elérhetıségekrıl
és az egyes csatornák hozzáférési idejérıl (pl. nyitvatartási idık.).
Elıírás, hogy a panaszt megfelelıen rögzíteni kell: telefonos
üzenetrögzítéssel, jegyzıkönyv felvételével, és ezt három évig meg kell
ırizni.
Új szabályként, elérhetıvé kell tenni a panaszkezelési szabályzatot
a pénztár honlapján is.

279
4.4.3.4 Számviteli szabályzatok
A fentieken túlmenıen – mivel a pénztárakra is vonatkozik a számviteli
törvény –, az ebben a jogszabályban elıírt szabályzatokat is el kell
készíteni.

Ezek:
- pénzkezelési szabályzat
- eszközök-források értékelési szabályzata
- eszközök-források leltározási szabályzata

Önköltségszámítási szabályzatot – mivel a feltételek között szereplı

értékhatárok (eladott áruk beszerzési értéke, közvetített szolgáltatások
értéke) nem értelmezettek, nem kell készíteni.

4.4.3.5 Egyéb szabályzatok

A fentieken túlmenıen még számos szabályzat megalkotása fontos lehet a
tevékenység jellege szerint. A teljesség igénye nélkül:
- vagyonkezelési szabályzat – a befektetési politikát tartalmazza,
- egészségpénztáraknál, kártyás fizetéshez kapcsolódóan lényeges
lehet a kártyahasználati szabályzat, mely a kártyás fizetés
feltételeit szabályozza,
- egyéni számla kezelési szabályzat – a tagok egyéni számlájának
jóváírási és terhelési jogcímeit tartalmazza,
- hozamfelosztási szabályzat – a befektetések hozamának
jóváírásának rendjét szabályozza,
- ügyfélszolgálati szabályzat: az ügyfélszolgálathoz való
hozzáférést szabályozhatja (milyen információs csatornákon lehet
a pénztárat elérni – személyes, fax, telefon, e-mail, WEB),
- stb.

4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése

A pénztárak mőködésének szabályszerőségét a törvény által kötelezıen
elıírt, többszintő ellenırzési struktúra garantálja. Ennek részei:
közgyőlés, igazgatótanács, ellenırzı bizottság. (A pénztáraknak ezen
túlmenıen könyvvizsgálót is kell választaniuk. A könyvvizsgálónak
speciális ismerettel, pénztári minısítéssel is rendelkeznie kell.)

280
4.4.4.1 Közgyőlés
A pénztárak szervezeti felépítésében az általános elv érvényesül: a
legfelsıbb döntéshozó szerv maga a közgyőlés (a tagok, mint
tulajdonosok győlése), melyben minden tag azonos szavazattal
rendelkezik. Természetesen nagyobb pénztárak esetén minden tag
meghívása nem lehetséges, így az alapszabály lehetıséget adhat arra,
hogy közgyőlés helyett az egyes tagok választása alapján mandátumot
szerzı küldöttekbıl álló, un. küldöttközgyőlés képviselje a tagsági
érdekeket.
Ekkor a küldöttek megválasztásához az alapszabály alapján ki kell
alakítani a választási körzeteket. Az adott körzetek tagjainak azonos
mandátumuk van a küldött megválasztása során. Minden küldött annyi
mandátummal rendelkezik a küldöttközgyőlésben, ahányan az illetı
választókörzetben vannak, hiszen ennyi pénztártag képviseletét látja el a
döntések során.

A közgyőlés feladatkörébe tartozik minden, a pénztár létét alapjaiban

érintı döntés meghozatala. Például:
- az alapszabály elfogadása és módosítása;
- igazgatótanács tagjainak megválasztása, díjazásuk meghatározása;
- ellenırzı bizottság tagjainak megválasztása, díjazásuk
meghatározása;
- könyvvizsgáló megválasztása, díjazásának megállapítása;
- döntés a pénztár megszőnésérıl, szétválásáról, más pénztárhoz
való csatlakozásáról;
- döntés érdekvédelmi szervhez való csatlakozásról.

A testületnek legalább évente kétszer, a beszámoló (március-május

idıszakban), illetve a pénzügyi terv (december) elfogadása céljából össze
kell ülnie.

4.4.4.2 Igazgatótanács
Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetı szerve, ez a szerv felelıs a pénztár
folyamatos mőködtetéséért, és ezért a küldöttközgyőlésnek beszámolni
köteles. A küldöttközgyőlésnek van alárendelve.
Az igazgatótanács legalább 90 naponta ülésezik, felelıssége kiterjed a
küldöttközgyőlési döntések végrehajtására, a jogszabályok betartására, és
a pénztár zavartalan mőködtetésére.

281
4.4.4.3 Ellenırzı bizottság
A pénztárnál ellenırzı bizottságnak is mőködnie kell, feladata az
igazgatótanács és az ügyvezetés ellenırzése, a pénztár mőködésének
nyomon követése. Ellenırzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, az
évente készítendı pénzügyi terv megvalósulását, bevételek és kiadások
összhangját.
Megvizsgál minden, a közgyőlés/küldöttközgyőlés elé kerülı
dokumentumot.

4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási

szabályok

4.4.5.1 Nyugdíjpénztárak részletes szabályai

A nyugdíjpénztárak mőködésének célja a nyugdíjas évekre
tartalékolás, és a társadalombiztosítás rendszerébıl származó
nyugdíjszolgáltatás kiegészítése.
Mindezt – a nyugdíj ellátórendszerének hibáját korrigálandó – a
tagok az állam által támogatva tehetik meg.
A pénztárnak alapszabályában rögzítenie kell a kötelezı
várakozási idıt, vagyis, belépéstıl mennyi idınek kell eltelnie a pénztári
szolgáltatásra való jogosultság megnyíltáig. (A kötelezı várakozás idı
minimum tíz év.) Nyugdíjszolgáltatásra viszont csak a nyugdíjkorhatár
betöltését követıen nyílik lehetıség.25
A várakozási idı letelte elıtt alapesetben nem lehet hozzáférni az
egyenleghez. Egy kivétel van: megfelelı igazolás birtokában a pénztártag
nyilatkozhat arról, hogy tartós egészségkárosodást szenvedett. Ilyenkor
lehetıség van egészség- vagy önsegélyezı pénztárba átlépni.
Ha letelt a várakozási idı, de a pénztártag a felhalmozási
idıszakban van (nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt), már hozzáférhet az
egyéni számla keretéhez, de nem nyugdíjszolgáltatásként.

Választhat tehát, hogy

a.) Változatlan formában tag marad a pénztárban;

25
Meg kell tehát különböztetni várakozási idıt, amely a pénztárba való belépéstıl
számított, alapszabályban meghatározott (de minimum tíz) év, és felhalmozási idıt, mely
a nyugdíjkorhatár betöltéséig tart.

282
 b.) Tagja marad a pénztárnak, és felveszi részben vagy egészben
az egyéni számláján lévı összeget;
c.) Kilép a pénztárból;
d.) További tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján hagyja az
összeget.

Amennyiben letelt a várakozási idı, és a pénztártag elérte a

nyugdíjkorhatárt, jogosulttá válik a nyugdíj-szolgáltatásra.

Ekkor az alábbi esetek közül van lehetısége választani:

a.) egyösszegben vagy járadék formájában kéri az egyéni
számlaegyenlegének kifizetését;
b.) folytatja a felhalmozást, tehát nem veszi igénybe a
szolgáltatást, és fizeti tovább a tagdíjat;
c.) nem fizeti a tagdíjat, és az egyéni számla egyenlegét a
pénztárban hagyja.

4.4-1. ábra: nyugdíjpénztárak vagyona és taglétszáma

1995-tıl napjainkig

Önkéntes nyugdíjpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)

900 1600
800 1400
700 1200
600
1000
500
800
400
600
300
200 400
100 200
0 0
1995.12.31

1996.12.31

1997.12.31

1998.12.31

1999.12.31

2000.12.31

2001.12.31

2002.12.31

2003.12.31

2004.12.31

2005.12.31

2006.12.31

2007.12.31

2008.12.31

Vagyon Taglétszám

Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján

283
 A 4.4-1-es ábrán látható az önkéntes nyugdíjpénztári szféra
fejlıdése a pénztári struktúra kialakulásától napjainkig.
A nyugdíjpénztárak hosszú távú befektetésben érdekeltek, így
nagyobb arányt képviselnek a portfóliójukban a rövid távon volatilisebb
pénzügyi eszközök. Emiatt sokkal érzékenyebben reagáltak a 2008-2009-
es év gazdasági válságára. Ez leolvasható a grafikonról: 2008-ra a vagyon
visszaesett, a taglétszám-növekedés megtorpant.
Ez a veszteség az újabb konjunktúrával természetesen
visszatérülhet, ez azonban azon pénztártagokat nem vigasztalhatja, akik
ebben az idıben érték el a nyugdíjkorhatárt, így esetlegesen kénytelenek
voltak realizálni a veszteséget.
Az állam kedvezményes adózással támogatja a nyugdíjpénztári
megtakarításokat: havonta a minimálbér 50%-áig a munkáltató
kedvezményes adózás mellett átvállalhatja a dolgozója nyugdíjpénztári
tagdíját.

4.4.5.2 Kiegészítı önsegélyezı pénztárak

A kiegészítı önsegélyezı pénztárak alapításának célja, olyan
szolidaritáson alapuló rendszer megteremtése, amelyben támogatás
nyújtható a szociális kockázati esemény bekövetkezte esetén, a jogszabály
által elıírt szolgáltatásokon túlmenıen.
Az önkéntes pénztárak a szolgáltatások teljesítése érdekében
képezhetnek az egyéni számlákon (fedezeti tartalék) túl un. szolgáltatási
tartalékot is. Így az önsegélyezı pénztárba befizetett összegekbıl
szociálisan rászoruló személyek támogatását vállalja a pénztár.
A pénztárak mőködésének lényege, hogy a
munkáltatók/támogatók befizetést teljesítenek a pénztárba, majd, a
kötelezı minimum hat hónapos, alapszabályban meghatározott várakozási
idı elteltével meghatározott szociális kifizetést teljesítenek.

A szociális kifizetések az alábbi jogcímeken történhetnek:

1. gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások;
2. munkanélküliségi ellátások;
3. tőz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek;
4. betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek;
5. hátramaradottak segélyezése halál esetén;
6. nevelésiév-kezdési, tanévkezdési támogatás;
7. gyógyszer, gyógyászati segédeszköz árának támogatása.

284
 Az önsegélyezı pénztárak felfutásának oka az adó- és
járulékmentes jövedelemtranszfer volt, ám mára a szolgáltatási kör
beszőkülése miatt az önkéntes pénztárak csaknem teljesen eltőntek a
magyar önkéntes pénztári piacról. (Ld. 4.4-2. ábra)
Az ábráról leolvasható az is, hogy a taglétszámhoz kapcsolódóan
az egyéni számlakövetelések alacsonyak voltak a pénztáraknál. Ennek
oka az volt, hogy az önsegélyezı pénztári tagoknak nem volt céljuk a
hosszú távú tartalékolás: a kötelezı várakozási idıt követıen kérték a
szolgáltatás kiutalását.

4.4-2. ábra: Önsegélyezı pénztárak vagyona és taglétszáma

1995-tıl napjainkig

Önkéntes önsegélyezıpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)

4,5 140
4,0 120
3,5
3,0 100
2,5 80
2,0 60
1,5 40
1,0
0,5 20
0,0 0
1995.12.31

1996.12.31

1997.12.31

1998.12.31

1999.12.31

2000.12.31

2001.12.31

2002.12.31

2003.12.31

2004.12.31

2005.12.31

2006.12.31

2007.12.31

2008.12.31

Vagyon Taglétszám

Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján

285
4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak
A kiegészítı egészségpénztárak feladata, hogy a tagok befizetéseibıl azok
egészségügyi kiadásait finanszírozzák. Ezen túlmenıen a nagyobb
pénztárak a tagsági kör részére ingyenes, vagy kedvezményes
egészségügyi szolgáltatásokat szerveznek a szolgáltatói körön keresztül.
Az egészségpénztárak megjelenésében fontos szerepe volt az
egyéni egészségcélú megtakarítások iránti egyre fokozottabb keresletnek.
Ez át tudja ugyanakkor hidalni az állami finanszírozási réseket.
Az egészségpénztáron keresztüli finanszírozás ugyanakkor
hozzájárul az egészségügyi szektor kifehérítéséhez is, hiszen az
egészségpénztárak csak számla alapján képesek finanszírozni a
szolgáltatásokat.

Az egészségpénztárak hazai múltja 1995-re nyúlik vissza, a taglétszám és

a vagyon azóta töretlenül növekszik, ahogy ez a 4.4-3. ábráról is
leolvasható.

4.4-3. ábra: Önkéntes egészségpénztárak vagyona és taglétszáma

1995-tıl napjainkig

Önkéntes egészségpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)

60 900
800
50
700
40 600
500
30
400
20 300
200
10
100
0 0
1995.12.31

1999.12.31

2000.12.31

2003.12.31

2004.12.31

2005.12.31

2007.12.31

2008.12.31
1996.12.31

1997.12.31

1998.12.31

2001.12.31

2002.12.31

2006.12.31

Vagyon Taglétszám

Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján

286
4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések
Az egészségpénztárak bevétele alapvetıen három forrásból származhat:
- egyéni befizetésként
- munkáltatói tagdíjátvállalásként
- támogatás/adomány formájában.

A befizetésekbıl a pénztár három alapot képez.

1. a fedezeti alapot érintı összegbıl tud a pénztártag
szolgáltatásokat finanszírozni, tehát ezt veheti igénybe a
késıbbiek során.
2. a mőködési alap szolgál a pénztár mőködésének
finanszírozására, ebbıl tudja a pénztári infrastruktúrát
fenntartani és mőködtetni.
3. a likviditási alap mint általános tartalék, a másik két alap
esetleges hiányát hivatott fedezni.
Az egyes alapok közötti megosztási arányokat a pénztár az
alapszabályában köteles meghatározni.

4.4.5.5 Szolgáltatások finanszírozása

Az egészségpénztárakból finanszírozható szolgáltatások széles
palettát alkotnak.
A finanszírozható szolgáltatások között megkülönböztetünk un.
kiegészítı egészségpénztári szolgáltatásokat, valamint életmódjavító
egészségpénztári szolgáltatásokat.
Adómentesség csak a kiegészítı egészségpénztári szolgáltatások esetén
adott.
Ha a tag életmódjavító (adóköteles) szolgáltatást vesz igénybe, ez
után személyi jövedelemadót és adóelıleget kell fizetnie.

A jelenlegi 2010-es szabályozás szerinti, kiegészítı (adómentes)

szolgáltatások:
- a társadalombiztosítási rendszer által nem finanszírozott
egészségügyi szolgáltatások: fogorvosi kezelés, szemészet,
nıgyógyászat, stb. Ez képezi az egyik legkedveltebb szolgáltatási
kört.
- Gyógyszerek, és gyógyászati segédeszközök (lázmérı,
vérnyomásmérı, stb.) árának támogatására is korlátlanul igénybe
vehetı az egészségpénztári keretbıl.

287
 - Gyógyüdülés és egészségügyi üdülés finanszírozására a pénztártag
után 160 ezer forintot, a pénztártag és bejelentett hozzátartozója
után 240 ezer forintot lehet elszámolni évente.
- Pénzbeli szolgáltatásként igénybe vehetı a kiesı jövedelem
pótlása, azaz, ha a pénztártag betegsége, terhessége, stb. esetén
nem képes munkáját ellátni, az emiatt kiesı jövedelmét az
egészségpénztári keretébıl finanszírozhatja.
- Életvitelt segítı szolgáltatásként a látássérült vagy mozgássérült
személyek életének támogatása, lakókörnyezetük kialakítása
finanszírozható.
- Fürdıszolgáltatás finanszírozása,
- Sportszolgáltatások igénybevétele, ennek keretében pálya-,
uszoda-, terembérlet, sporteszközök használati díja
finanszírozható. A sportszolgáltatás legfeljebb személyenként
(pénztártag és bejelentett közeli hozzátartozói) a minimálbér
erejéig vehetı igénybe évente.
- Hátramaradottak segélyezése a pénztártag halála esetén,
- Otthoni gondozás is finanszírozható, megfelelı szolgáltató
igénybevételével.

Az életmódjavító (adóköteles) szolgáltatások:

- természetgyógyászat,
- rekreációs üdülés,
- sporteszköz vásárlásának támogatása,
- életmódjavítást elısegítı kúrák támogatása: méregtelenítı kúra,
léböjtkúra, fogyókúra, preventív kúrák,
- gyógyteák, fog- és szájápolók.

4.4.5.6 Az egészségpénztári szolgáltatások igénybevétele:

A szolgáltatások háromféleképpen finanszírozhatóak:

Készpénzes fizetés
Ekkor un. elıfinanszírozás történik: a pénztártag készpénzben kiegyenlíti
a szolgáltatást, majd a számlát beküldi az egészségpénztárba. A pénztár a
szabályzatában foglaltak szerint, 3-15 napon belül kiutalja a pénztártag
részére a szolgáltatás összegét.
Fontos szabály, hogy ilyenkor a pénztár csak olyan szolgáltatást
fizethet ki a tagjának, amely a finanszírozható szolgáltatási körbe tartozik.

288
Így, ha a fenti, adómentes (kiegészítı egészségpénztári) körbe tartozik a
szolgáltatás, a pénztár a teljes összeget átutalja a pénztártag részére,
adóköteles szolgáltatás igénybevétele esetén viszont a pénztár a
jogszabály szerint „kifizetınek” minısül, így csak az adóval csökkentett
összeget fizeti ki a tagjának, az SZJA összegét az állami költségvetés felé
kell befizetni. A fenti szolgáltatási körbe nem tartozó szolgáltatást tagnak
nem szabad kifizetni.

Egészségkártya használata
Az egészségkártya segítségével a pénztártag úgy fizethet az egyéni
számlája terhére, akár a bankkártyájával, így a szolgáltatásokat
közvetlenül a kártyával is ki lehet fizetni. Az ellenértéket ezek után – a
szolgáltató számlája alapján – a pénztár egyenlíti ki, ezzel párhuzamosan
terhelve a pénztártag egyéni számláját.
Ehhez azonban szükséges, hogy a pénztár és a szolgáltató között
szerzıdés jöjjön létre, így a szolgáltató a pénztár pénzügyi rendezéséig
„hitelezi” a pénztártag részére a szolgáltatás értékét.
Szükséges az igénybevételhez ezen túlmenıen, hogy a
szolgáltatónál un. POS terminál mőködjön, amely a kártyás fizetés
elıfeltétele. Kártyás fizetés esetén viszont elıfordulhat, hogy olyan
szolgáltatást veszünk igénybe, amely nem fér bele a fenti szolgáltatási
palettába. (Nem finanszírozható szolgáltatás.) Ilyenkor a pénztár a
szolgáltatónak általában ki kell hogy fizesse a szolgáltatás ellenértékét, de
a pénztártag ezt köteles a pénztárnak visszafizetni, ellenkezı esetben
személyi jövedelemadó, és egészségügyi hozzájárulás fizetési
kötelezettsége keletkezik.

Telefonos engedélyeztetés

A telefonos engedélyeztetés esetén egyfajta „virtuális terminál” játssza a

fı szerepet. A szolgáltató felhívja a pénztár kártyaközpontját, ahol
azonosítja magát. Ezt követıen a pénztártag azonosítása következik, és
meg kell adni a szolgáltatás összegét. Ennek ismeretében a pénztár a
„virtuális terminál” segítségével megadja a szolgáltató számára az
engedélyszámot. Megterheli a pénztártag számláját. A szolgáltatás
kifizetése szintén a szolgáltató számlájának megküldését követıen
történik. A szolgáltató számláján szerepelteti a kártyaközponttól kapott
engedélyszámot.

289
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége
Mint arról a fejezet elején volt szó, a pénztárak az egyéni, meghatározott
szolgáltatásokra felhasználható megtakarítások hosszabb-rövidebb idıre
történı összegyőjtésére szolgálnak. Ennek megfelelıen gondoskodniuk
kell a rájuk bízott vagyon értékállóságáról. Így fontos szempont, hogy a
pénztáraknak megfelelı befektetéseket kell eszközölniük, és a hozamokat
a pénztártagok egyéni számláján jóvá kell írniuk.
A pénztáraknak a befektetési tevékenységük során külön
jogszabályban meghatározott elıírásoknak kell eleget tenniük, így a
jogalkotó korlátozta, hogy a pénztárak a vagyonukat milyen befektetési
formákban tarthatják.
A befektetési szabályok egymás ellen feszülı két alapelve, hogy a
befektetési politikának egyaránt kell biztosítania a hozamot és a
likviditást.
Ennek megfelelıen a jogszabály a „sávozás” szabályainak
megfelelıen, a rövid távú és a hosszú távú fizetési kötelezettségekhez
igazított befektetési portfóliót írja elı. Ezen túlmenıen elıírás a
diverzifikálás, vagyis, az egyes befektetési elemek hozama minél kevésbé
függjön egymástól.

4.4.6.1 Vagyonkezelési tevékenység

A vagyonkezelési tevékenység a pénztári eszközök befektetési
üzletmenetének vezetésére irányul. Ezt a tevékenységet a pénztár
szervezetén belül is meg lehet oldani, illetve ki is lehet szervezni. A
tevékenység kiszervezése esetén beszélünk külsı vagyonkezelıkrıl.

A pénztárnak több vagyonkezelıje is lehet.

A befektetések között az alábbi elemek szerepelhetnek:
- készpénz;
- bankbetét;
- lekötött betét;
- hitelviszonyt megtestesítı értékpapír (kötvény);
- részvény;
- befektetési jegy;
- jelzáloglevél;
- ingatlan;
- határidıs ügyletek; opciós ügyletek; repo (fordított repo) ügyletek;
- kockázati tıkealapjegy;
- egyéb, tızsdén vagy más szabályozott piacon jegyzett értékpapír.

290
4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység
A pénztár amennyiben készpénzt, bankbetétet és lekötött betétet
meghaladó befektetésekkel rendelkezik, köteles letétkezelıt megbízni.

A pénztárnak egy letétkezelıje lehet.

A letétkezelı legfontosabb feladatai:

- gondoskodni az értékpapírok letéti ırzésérıl;
- értékeli a pénztár értékpapír-állományát;
- beszedi az értékpapírokhoz kapcsolódó hozamokat (kamat,
osztalék);
- ellenırzi a pénztár befektetési üzletmenetének jogszerőségét;
- adatot szolgáltat a pénztár részére a nyilvántartott értékpapírokról.

4.4.7 Egyes számviteli kérdések

4.4.7.1 A számviteli rendszer sajátosságai

A pénztári szektor sajátos számvitele az egészségpénztárak nyilvántartási
kötelezettségein mutatkozik meg leginkább, így ezzel részletesen is
foglalkozunk.
Az egészségpénztárak un. pénzforgalmi szemlélető kettıs
könyvviteli elszámolást alkalmaznak. Ez annyit tesz, hogy a gazdasági
eseményeket a pénzügyi rendezéskor számolják el, de azok
nyilvántartására a kettıs könyvvitel zárt rendszerét alkalmazzák.
A pénzforgalmi elv a tárgyidıszaki teljesítmény kimutatására
vonatkozik, a vagyont ugyanakkor ettıl eltérıen, a teljesítés-szemlélet
szerinti szabályoknak megfelelıen kell kimutatni.
A pénzforgalmi szemléletbıl adódóan nem érvényesül az idıbeli
elhatárolások elve, a jövedelmi helyzetet sem tudjuk kiolvasni a pénztári
beszámolóból. Az eredménykimutatás csak un. pénzforgalmi eredményt
mutat.

291
A mérleg struktúrája az alábbi sémát követi:

Saját tıke
Befektetett eszközök
Tartalékok
Forgóeszközök Kötelezettségek
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
4.4-4. táblázat: Mérlegfıcsoportok az egészségpénztáraknál

Az eszközoldal kategóriái a klasszikus számviteli kategóriákat követik: a

befektetett eszközök között az éven túl a pénztárnál maradó
eszközelemeket mutatjuk ki:
- immateriális javak,
- tárgyi eszközök
- befektetett pénzügyi eszközök.

A forgóeszközök az éven belül kivezetendı eszközöket tartalmazza:

- készletek
- követelések
- értékpapírok
- pénzeszközök
- egyéb aktív pénzügyi elszámolások

A forrás oldalon, a saját tıke elemei között az alábbiakat találjuk:

- induló tıke;
- be nem fizetett alapítói támogatás
- tıkeváltozások

A tartalékokat az alapok szerint kell tovább bontani:

- fedezeti alap tartaléka (a pénztártagok egyéni számláinak összege)
- mőködési alap tartaléka (a pénztár mőködésére rendelkezésre álló
forrás)
- likviditási alap tartaléka

A kötelezettségek sajátos megbontása az alábbi kategóriák szerint

történik:
- rövid lejáratú kötelezettségek
- egyéb passzív pénzügyi elszámolások

292
Látható, hogy a számviteli törvény kategóriáin túlmenıen a
forgóeszközök között további tételként jelennek meg az un. egyéb aktív
pénzügyi elszámolások, valamint, a forrás oldalon, a kötelezettségek
között találjuk az egyéb passzív idıbeli elszámolásokat. Ezek
funkciójához meg kell értenünk az alaphoz rendeltség jelentıségét.

Mint korábbi alfejezetben szóltunk róla, a tartalékok között szerepel

fedezeti alap, mőködési alap és likviditási alap tartaléka. Minden
pénzügyi bevétel és kiadás esetén az elszámolás feltétele, hogy be
lehessen azonosítani, hogy a három alap közül melyiket illeti az adott
bevétel, illetve melyiket terheli az adott kiadás. A fedezeti alapon ezen
túlmenıen azt is meg kell tudnunk határozni, hogy konkrétan melyik
pénztártag egyéni számláján kell elszámolni a pénzmozgást.26

Elıfordul, hogy a pénztárhoz érkezik olyan bevétel, amelyet nem tudunk

a beérkezés pillanatában alaphoz – ill. pénztártaghoz – rendelni (pl. a
munkáltató átutalja a munkáltatói tagdíjat). Amíg nem küldi el a listát,
ami alapján az összeg felosztható a dolgozók egyéni számláján, függı
bevételként kell kimutatni a pénzmozgást.

Ugyanígy, akadnak olyan pénzkiadások, amelyek kifizetésekor nem

tudhatjuk, melyik pénztártag egyéni számláját terheli a kiadás. A „függı”
tételek fontos közös jellemzıje, hogy pénzmozgáshoz kapcsolódnak.

Eltérı a saját tıke szerkezete a pénztáraknál: az induló tıke az alapításkor

meglévı vagyonelemeket tartalmazza, csakúgy, mint a nem teljesített
alapítói hozzájárulás.

A tıkeváltozás ezzel szemben igen lényeges beszámolóelem. A pénztárak

pénzforgalmi szemlélete miatt az alapokon kizárólag pénzforgalmi
bevételek és pénzforgalmi kiadások jelennek meg. Ezen túlmenıen
azonban – ahogy korábban volt róla szó –, ki kell mutatni a pénztár
vagyonát is. A vagyonelemek között a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó
vagyont a tıkeváltozásokkal szemben kell megképezni, és kimutatni.

Így a pénztárak mérlege a korábbi felosztáson túl megbontható

pénzmozgással járó, és pénzmozgással nem járó elemekre, ahogy ezt a
4.4-5. ábra szemlélteti.

26
A fedezeti alap tartaléka forintra meg kell hogy egyezzen a pénztártagok egyéni
számláinak összegével. Ennek kimutatására szolgál az un. fedezeti tartalék leltára.

293
Látható, hogy a pénzforgalmi elemek és a pénzforgalom nélküli elemek
alapvetıen csak egymással szemben változnak. Kivételt csak az ábrán
szaggatott nyíllal jelölt eseményt jelent: amikor portfólióba nem tartozó
vagyonelemet vásárolunk (pl. mőszaki gépek, berendezések vásárlása.). A
fenti egyensúly úgy teremtıdik meg, hogy az eszközök rendezését
követıen a forrásoldalt is korrigálni kell: átvezetjük a „felhasznált”
tartalék értékét a tıkeváltozásokba. (Ilyen csak a mőködési alap esetén
fordulhat elı.)

Portfólióba nem tartozó

vagyonelemek:
- immateriális javak Tıkeváltozások
- tárgyi eszközök az
ingatlanok kivételével
- készletek
- követelések
Kötelezettségek

Portfólióba tartozó
vagyonelemek:
- ingatlanok
- értékpapírok Tartalékok
(pl. részvény, kötvény,
bef.jegy)
- bankszámla
- készpénz

Egyéb aktív pénzügyi Egyéb passzív pénzügyi

elszámolások elszámolások

ESZKÖZÖK FORRÁSOK
4.4-5. ábra: Eszköz- és forráselemek pénzmozgáshoz
kötöttség szerinti bontásban

A pénztárak számviteli rendszerében a mérlegszámlák kezelésében nincs

lényeges különbség. A pénztárak számlatükre egyébként kevésbé keret-
jelleggel definiált, mint az üzleti számvitelben: a könyvviteli
elszámolásról és a beszámolókészítésrıl szóló 252/2000. kormányrendelet
részletesebben szabályozza.

294
A pénztáraknál az alábbi számlaosztályokat találjuk:
1. Befektetett eszközök
2. Készletek
3. Követelések és pénzügyi elszámolások
4. Források
5. Folyó kiadások
6. Általános kiadások
7. Tevékenységek kiadásai
8. – nem használt –
9. Bevételek
Néhány jellemzı pénztárüzemi elszámolás könyvviteli kezelése:

Tagdíjbevétel kezelése:

1. Munkáltató / Tag befizeti az összeget a pénzforgalmi számlára

Bankszámla-egyenleg nı  Függı bevétel nı (passzív függı)
T 3 Bank – K 4 Függı bevétel

2. A felosztási lista alapján hozzárendeljük taghoz, és felosztjuk az

egyes alapok között:

Függı bevétel csökken  Bevétel nı (alapok szerint)

T 4 Függı bevétel – K 911/921 Tagdíjbefizetés (Fedezeti alap)
T 4 Függı bevétel – K 913/923 Tagdíjbefizetés (Mőködési alap)
T 4 Függı bevétel – K 915/925 Tagdíjbefizetés (Likviditási alap)

Látható, hogy a „Passzív elszámolás” mint ütközı számla áll a

pénzmozgás és az alapok közötti felosztás között.

Szolgáltatási kiadások:

A pénztártag bemegy a szolgáltatóhoz, és használja egészségpénztári

kártyáját. A szolgáltatónak a pénztár fizeti ki a szolgáltatás ellenértékét.

295
 1. Az egyenleg terhelése a pénztártag egyéni számláján:
Függı kiadás nı (aktív függı)  Bankszámla csökken
T 38 Aktív függı – K 3 Bank

2. A kiadás elszámolása
Pénztári kiadás nı  Függı kiadás csökken
T 51 Pénztári szolgáltatási kiadások – K 38 Aktív függı

4.4.7.2 Beszámolási/adatszolgáltatási kötelezettség

A pénztár negyedévente köteles könyvviteli zárlatot készíteni, ennek

keretében meg kell állapítani az egyes alapok bevételeit és kiadásait, és
így az alapok záró értékét.
T 39. Függı kiadások K T 34. Bankszámla K T 48. Függı bevételek K
Pénz- 1. Pénz-
bevételek bevétel
Kiadások 3. Szolgáltatási
jóváírása
terhelése Kiadás kiadások
elszámolása Felosztás a
a szolgáltató pénztártagok
számlája egyéni
alapján számláján

4. 2.
T 5. Pénzkiadások K T 9. Pénzbevételek K
Felosztás a Kiadások Felosztás a Pénz-
pénztártagok zárása pénztártagok bevétel
egyéni egyéni jóváírása
számláján számláján

6. T 4. Tartalékok K 5.

Kiadások Bevételek
átvezetése átvezetése
záráskor záráskor

1. Pénztári bevétel elszámolása a banki bevétel elszámolásakor

2. Pénztári bevétel elszámolása a munkáltatótól kapott felosztási lista alapján, a 9-esen megbontva fedezeti, mőködési,
likviditási alapra
3. Pénztári kiadás elszámolása a kifizetéskor
4. Pénztári kiadás elszámolása a szolgáltató számlájának befogadásakor
5. Bevételi számlák átvezetése a negyedéves zárlatkor, alapok szerinti megbontásban
6. Kiadási számlák átvezetése a negyedéves zárlatkor, alapok szerinti megbontásban

4.4-6. ábra: a bevételek, kiadások és a zárás áttekintése

296
 A zárlat részeként meg kell állapítani a befektetések negyedéves
(pénzügyileg realizált) hozamát, és fel kell osztani az egyéni számlák
között.
A pénztár negyedéves teljesítményérıl adatszolgáltatást kell
teljesíteni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé. Ebben az
adatszolgáltatásban szerepelnek a pénztár bevételei és kiadásai
alaponként, a pénztári taglétszám alakulása, a pénztári portfólió
összetétele, stb.
A negyedéves beszámolón túlmenıen éves beszámolót is kell
készíteni, melyet a közgyőlés/küldöttközgyőlés fogad el, és ezt követıen
gondoskodni kell a közzétételérıl: a Felügyelet részére meg kell küldeni,
és a pénztár honlapján – amennyiben rendelkezik ilyennel – mindenki
számára elérhetıvé kell tenni.
Az éves beszámoló részét képezi a Felügyelet által rendelkezésre
bocsátott „beszámoló garnitúra”, és a kiegészítı melléklet. A pénztár ezen
túlmenıen köteles üzleti jelentést is készíteni.
A beszámoló garnitúra részét képezi a mérleg, az egyes alapok
pénzforgalmi eredményének levezetése, az alapok záróértékének
részletezı táblái, az igénybevett szolgáltatásokra vonatkozó statisztikai
adatok táblája, stb. Külön ki kell mutatni, és le kell vezetni a pénztárnál a
kiegészítı vállalkozási tevékenység eredményét. (Ennek szélsıséges
esetben társasági adó vonzata is lehet, amennyiben a kiegészítı
vállalkozás bevétele meghaladja az összes bevétel húsz százalékát.)
A pénztárnál – mint korábban említettük – kötelezı a
könyvvizsgálat, a könyvvizsgáló megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét,
és az éves beszámolóját, ez elıfeltétele a közgyőlési/küldöttközgyőlési
döntésnek.

4.4.8 Összefoglalás
A pénztári rendszer több mint 15 éves múltja igazolja a struktúra
életképességét, és egyfajta hidat képezhet a nagy ellátórendszerek
reformja során. Ami rés a nyugdíjrendszerben van, korrigálható az
önkéntes nyugdíjpénztári rendszer kiszélesítésével.
A másik nagy ellátórendszer – az „egészség-kassza” – hibáját az
önkéntes egészségpénztárak erısítésével lehet ellensúlyozni.
A cafeteria-rendszerek 2010-es adószabályainak szigorítása a
rendszer fejlıdése ellen hat. Tekintettel arra, hogy az egyedüli alternatívát
jelentı állami ellátórendszer több sebbıl vérzik, csak bízhatunk benne,
hogy a kormányzat felismeri a pénztárak kereslet-orientáló szerepét.

297
4.5 A magánnyugdíjpénztárak

Tartalomjegyzék
4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299
4.5.2 A nyugdíjreform okai 299
4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302
4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303
4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304
4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305
4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309
4.5.8 Az átlépési díj 312

298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak
A 20. század második felében végbemenı demográfiai változások
sok országban a nyugdíjrendszerek megváltozását kényszerítették ki,
illetve kényszerítik ki. Magyarországon a foglalkoztatási struktúra is
számottevıen átalakult az 1990-es évek elején, ami jelentıs hatást
gyakorolt a nyugdíjrendszerre és szükségessé tette az átalakítást. Az
Országgyőlés 1997-ben fogadott el új, a nyugdíjrendszert szabályozó
törvényeket. Az akkor elindított nyugdíjreform lényegesen befolyásolta a
magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Az egyéneket elkerülhetetlen
választás elé állította: mindenkinek el kellett döntenie, hogy kihasználja–e
a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer kínálta elınyöket, vagy
kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjellátás szolgáltatásait veszi
igénybe.
Ahhoz azonban, hogy megértsük a magánpénztárak mőködését,
szerepüket a hosszú távú egyéni-, és nemzetgazdasági nyugdíjtervezés
szempontjából, célszerő, ha egy rövid kis kitérıt teszünk, melynek során
áttekintjük azokat az okokat, melyek szükségessé tették, nemcsak
Magyarországon, hanem a világ számos pontján Dél – Amerikától Nyugat
– Európáig az úgynevezett tıkefedezeti rendszer elindítását. Miután
nyugdíjrendszerünk négy pillérre támaszkodik, mindegyik rendszer
elemeit át kell tekinteni a kép teljessé tétele érdekében, hogy miként,
milyen összetevıkbıl alakul ki a nyugdíjkorhatár elérésekor járó járulék,
illetve azok finanszírozásának forrásai.

4.5.2 A nyugdíjreform okai

A demográfiai változások, azaz a társadalom elöregedése
következtében csökken az aktív járulékfizetı dolgozók száma.
Magyarország lakosságának több mint 50%-a inaktív. (A TB rendszerben
az aktív befizetık utáni járulékok, valamint a költségvetési kiegészítés
adja a nyugdíjak összegének fedezetét.)
Napjainkra Magyarországon is megfigyelhetı a nyugati jóléti
társadalmak egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy az újabb generációknak
egyre hosszabb a várható életkoruk, természetesen ezáltal jelentıs
mértékben növekszik a nyugdíjban eltöltött évek száma. Ha
összehasonlítjuk különbözı országok várható életkor elırejelzéseit a

299
hazaival és feltételezzük, hogy a nyugdíjreformhoz hasonlóan elıbb vagy
utóbb az egészségügy reformjára is sor kerül, akkor bizonyosan a magyar
átlagéletkor is jelentısen emelkedik majd.
A fiatalabb generáció körében folyamatosan növekszik a tanulással
eltöltött idı, tehát kevesebb ideig dolgoznak, vagyis egyre rövidebb a
munkával töltött aktív idıszak, azaz a munkaerıpiac átalakul.
A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás között nincsen
közvetlen összefüggés, ami feszültségeket idézhet elı a
nyugdíjrendszerben.
A társadalombiztosítási rendszer finanszírozása meglehetısen
problematikus. A fenti érvek végiggondolása után egyértelmően látszik,
hogy az államnak egyre növekvı mértékben kell az adott évben befolyt
járulékokat kiegészítenie, ha tartani kívánja a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez
nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát.
Azt is érdemes szem elıtt tartani, hogy a most nyugdíjba vonulók a
megállapított nettó átlagkeresetüknél kisebb összeget kapnak meg a
Nyugdíjfolyósító Intézettıl. Ez nyilván nem elegendı az aktív korban
megszokott életszínvonal fenntartására.
A – már korábban említett – négypilléres nyugdíjrendszer alapvetı
vonása, hogy elıtérbe helyezi az öngondoskodás elvét és ezzel a
társadalombiztosítási– és a magánnyugdíj-rendszert. A vegyes
finanszírozású nyugdíjrendszerben (TB rendszer és a
magánnyugdíjpénztárak párhuzamos mőködése) erıteljesebben
érvényesül a biztosítási elv, az elérhetı nyugdíj jobban függ az
életpályától, a megszerzett szolgálati idıtıl és a befizetett járuléktól,
illetve tagdíjtól. Ezzel szemben mérséklıdik – bár azért megmarad - a
szolidaritási elv, vagyis a rendszer kevesebb pénzt fog átcsoportosítani a
magasabb jövedelmőektıl a rosszabbul keresıkhöz.
A kötelezı (társadalombiztosítási) nyugdíjellátás felosztó-kirovó
rendszerő. Ez azt jelenti, hogy egy-egy adott idıszakban az aktív
dolgozók mindenkori járulékbefizetéseibıl fizetik ki az éppen nyugdíjban
lévık aktuális nyugdíját. A magánnyugdíjpénztári-rendszer ezzel
szemben tıkefedezeti elven mőködik. A tagok befizetéseit és a pénztár
befektetéseibıl származó hozamot a pénztár a tag egyéni számláján írja
jóvá. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számlán
akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig
felhalmozott összeg, mint tıke lesz a járadékfedezet. Másképpen

300
fogalmazva: a felhalmozott összeg határozza meg, hogy mekkora lesz a
folyósítható járadék.

1. pillér: Állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer – mindenkinek

kötelezı,
2. pillér: Magánnyugdíjpénztár – pályakezdıknek kötelezı,
3. pillér: Önkéntes kiegészítı nyugdíjpénztár – önkéntes alapon
választható,
4. pillér: Nyugdíj-elıtakarékossági számla.

A négypilléres nyugdíjrendszer elemeit, azaz a négy pillért a következı

ábra jellemzi:

Nyugdíj-elıtakarékossági számla

Önkéntes
nyugdíjpénztár

Magánnyugdíjpénztár

Társadalombiztosítás

301
 A magánnyugdíjrendszerbe a pénztárak indulásakor léphettek be a
tagok. Jelenleg a pályakezdıknek munkába állástól számított 15 napon
belül be kell lépniük egy magánnyugdíjpénztárba. Önkéntes döntéssel
csatlakozhat, aki:

• Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll és nem

töltötte be a 30. életévét.
• Elsı ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyt,
bármely ország bármely korú állampolgára.
• Az a harmadik állam polgára*, illetıleg hontalan természetes
személy, aki Magyarországon biztosítási jogviszonnyal rendelkezik,
vagy megállapodás megkötésével szerzett társadalombiztosítási
nyugellátásra jogosultságot.
Harmadik állam polgára: az EU-tagállamok, Izland, Liechtenstein,
Norvégia, illetve a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális
biztonságról szóló egyezmény hatálya alá tartozó államok kivételével
bármely más állam polgára.

A magánnyugdíjpénztárak között szabadon választhatnak a pénztártagok,

hiszen lehetséges az átlépés egyik helyrıl a másik pénztárba.

A törvény értelmében a bruttó munkabérek után mind a munkáltatónak,

mind a dolgozóknak (biztosítottaknak) társadalombiztosítási járulékot kell
fizetnie. A munkáltató 27%-os mértékő társadalombiztosítási járulékot
fizet, amibıl a nyugdíjbiztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási és
munkaerıpiaci járulék pedig 3%.

4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj

Mielıtt rátérnénk a magánnyugdíjpénztári rendszer, illetve a pénztárak
mőködésére, feltétlenül szükséges, a TB nyugdíj alapvetı fogalmaira
ismét röviden utalni. A társadalombiztosítási (social serurity) nyugdíj
legfontosabb jellemzıje a felosztó-kirovó finanszírozása (pay-as-you-go).
A járulékfizetés mindenki számára kötelezı. A munkáltatókra és
munkavállalókra vonatkozó járulékok mértékét jogszabályok határozzák
meg. A TB alapelve a jövedelmek újraelosztása generációk-, és azonos
generációhoz tartozó személyek között. A TB – tıl a nyugdíjkorhatár
elérésekor egyfajta, un. egyszerő életjáradékot kapnak azok, akik ezt
elérik. A TB nyugdíj nem örökölhetı, viszont számos hozzátartozói

302
ellátást biztosít, mint pl: özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülıi nyugdíj,
baleseti hozzátartozói nyugellátások.

Az öregségi nyugdíj összegét az elismert szolgálati idı és a figyelembe

vehetı havi átlagkereset alapján kell megállapítani.

4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak

A magánnyugdíjpénztárak27 (mandatory pension funds) egyik
legfontosabb sajátossága, hogy az egyes tagok befizetéseit elkülönítve
tartják nyilván, a II. pillérben valamennyi pénztártag egyéni naprakész
számlával rendelkezik. Az egyéni számlán felgyőlt járulék, plusz a
hozamok fogják biztosítani a majdani nyugdíjszolgáltatás fedezetét.
A magánpénztári rendszer alapelve, hogy nem csoportosít át generációk
és tagok között, hanem csak egyfajta halasztott fogyasztást eredményez.
A magánnyugdíjpénztári tagdíj kötelezıen fizetendı a tagok bérjellegő
jövedelme után. Mértékét mindenkor jogszabály állapítja meg. Jelenleg a
bruttó bér 8%-a, amelyet a munkavállaló vagy a munkáltató maximum
10%-ra kiegészíthet. A magánnyugdíjpénztárak 3 tartalék között osztják
fel a befizetett tagdíjakat:
• A fedezeti tartalék az egyéni számlákból áll, a pénztár ebbıl
finanszírozza a tagjainak nyújtott szolgáltatásokat.
• A mőködési tartalék a pénztár mőködési költségeit (például
nyilvántartás, könyvelés, munkáltatói levelek és egyéni
számlaértesítık költsége) fedezi.
• A likviditási tartalék a pénztár fizetıképességének fenntartását és
a befektetési kockázatok kiküszöbölését szolgálja.

2010-ben 19 magánnyugdíjpénztár folytatja tevékenységét, melybıl 10

pénztár hátterében jellemzıen bank vagy biztosító társaság áll. A
magánpénztári rendszerben lévı tagok száma meghaladja a 3 millió fıt. A
pénztárak vagyona eléri a 2.502 milliárd forintot. (Ezen összeg
lényegében a tagdíjjellegő, valamint a befektetésekbıl származó
bevételekkel növekszik, ugyanakkor a mőködési költségekkel és a
befektetésekbıl származó ráfordításokkal csökken). A hazai
magánnyugdíjpénztári piacon – mint már említettük - jelentıs
koncentráció figyelhetı meg. Az öt legnagyobb banki vagy biztosítói

27
A kötelezı magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-tıl jelentısen átalakul

303
háttérrel rendelkezı pénztár uralja a piacot, mind a taglétszám, mind a
vagyon tekintetében.

4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások

A magánpénztárak szolgáltatási tevékenységüket a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által jóváhagyott
szolgáltatási szabályzat alapján kezdhetik meg. A PSZÁF a
szolgáltatási szabályzatot az alábbi feltételek teljesülése esetén fogadja
el:
- saját demográfiai viszonyaira vonatkozó, e törvényben elıírt
statisztika áll rendelkezésünkre,
- saját tevékenységi tartaléka megfelelı,
- biztonsági tartalékot képzett, valamint
- meghatározott képesítéssel rendelkezı aktuárius (biztonsági
matematikust) foglalkoztat.
A törvény a magánnyugdíjpénztárak számára járadékszolgáltatás és
egyösszegő kifizetés nyújtását teszi lehetıvé.
A magánpénztárak 4 különbözı típusú járadékot kínálhatnak:
Elsı: Egyszerő életjáradék (havonta) – a tag élete végéig kapja a
járadékot, nem örökölhetı.
Második: Elején határozott idıtartamos járadék – egy meghatározott
ideig feltétel nélkül folyósítja a pénztár a járadékot. Ha ezen idın belül
meghal a tag, akkor a kedvezményezett kapja a meghatározott idı
végéig, ha a tag ezen idıszak után halálozik el, akkor a
kedvezményezett már nem juthat hozzá a számlán fennmaradó
összeghez.
Harmadik: Határozott idıtartamos járadék – a tag élete végéig kapja a
járadékot, majd halála után a kedvezményezett meghatározott ideig
kap járadékot.
Negyedik: Kettı vagy több életre szóló járadék - a pénztár addig
folyósít járadékot, míg az elıre megjelölt személyek közül bárki él.
Ebben az esetben természetesen a tag és a kedvezményezett(ek)
járadékának összege nagymértékben függ attól, hogy hány
kedvezményezett van, és attól is, hogy a megjelölt személyek nık vagy
férfiak, illetve hány évesek.
Egyösszegő kifizetést az igényelhet, akinek a - különbözı pénztárakban
eltöltött - tagsági jogviszonya nem haladta meg a 180 hónapot.

304
Az egyösszegő kifizetés speciális esete, ha a pénztártag nem éri el a
nyugdíjkorhatárt, hanem már a felhalmozási idıszakban elhalálozik.
Ilyenkor örököseit (kedvezményezetteit) egy összegben illeti meg a
felgyülemlett pénz, hozamaival együtt. A kedvezményezett azonban
ebben az esetben is dönthet úgy, hogy örökölt járandóságát saját egyéni
számlájára visz át. A pénztártag halála esetére kedvezményezettet
jelölhet. Ha a tag nem jelöl meg kedvezményezettet, törvényes örökösét
kell kedvezményezettnek tekinteni (amennyiben az örökös természetes
személy). Örökös hiányában az egyéni számlán lévı összeg a Pénztárra
száll át.
A kedvezményezett
- megváltoztatható,
- bárki lehet,
- bármikor megjelölhetı.
Ha a tag felhalmozási idıszakban hal meg, akkor a
kedvezményezett választhat, hogy a ráesı részt
- egyösszegben veszi fel,
- a hozzátartozói nyugellátás megállapítás esetén átutaltatja a
Nyugdíj-biztosítási Alap részére
- az örökölt összeget átviszi a saját egyéni számlájára.
Ha a pénztártag a szolgáltatási idıszakban hal meg, akkor a
kedvezményezett jogai attól függnek, hogy milyen szolgáltatást választott
a tag. Természetesen a pénztártag járadékának összege is függ attól, hogy
milyen szolgáltatást választott.

4.5.6 Választható portfoliós rendszer

Mind a pénztárba való belépésre kötelezettek, mind az önként belépık
választhatnak a pénztárak között, s a szabad pénztárválasztás a pénztárak
közötti verseny kialakulásához is vezethet. E verseny egyik legfontosabb
tényezıje a hozam, vagyis a tagok azt a pénztárat részesítik elınyben,
amelyik a legmagasabb hozamot tudja számukra a befektetések után
biztosítani.
A hazai magánnyugdíjpénztárak 2008-ig valamennyi pénztártag vagyonát
egységes befektetési stratégia alapján kezelték. A nemzetközi tapasztalat
azonban azt mutatta, hogy eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár
a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és
kockázatvállalási hajlandóságához igazítja. A pénztártagok életkora
azonban eltérı, egyéni elvárásaik különbözıek, így a mindenki számára

305
kedvezı vagyonkezelés egy egységes pénztári portfolió által nem
valósítható meg tökéletesen.

A törvényi szabályozás az önkéntes nyugdíjpénztárak számára 2001-tıl, a

magánnyugdíjpénztárak számára 2007-tıl kezdıdıen tette lehetıvé (a
magánnyugdíjpénztáraknál ez 2009-tıl egyben kötelezı), hogy
pénztártagjaiknak több befektetési portfolió közötti választást
kínálhassanak.

Milyen portfoliók közül választhatunk?

Klasszikus portfolió

A Klasszikus portfolió abban az esetben ajánlott, ha a pénztártagnak 5

vagy annál kevesebb éve van nyugdíjba vonulásáig. A portfolió
befektetéseit szinte kizárólag biztonságos állampapírok alkotják, így a
megtakarításai a nyugdíjjogosultság eléréséig egyenletesen, nagyobb
ingadozások nélkül gyarapodhatnak.

Kiegyensúlyozott portfolió

A Kiegyensúlyozott portfolió abban az esetben ajánlott, ha a

pénztártagnak kevesebb mint 15 éve van nyugdíjba vonulásáig. A
portfolió befektetéseit nagyrészt állampapírok alkotják, amelyek mellett
közel egyharmad részben hazai és nemzetközi részvénybefektetések is
helyet kapnak. A biztonságos állampapírok teljesítményét a kellıen
hosszú idıtávon már jelentısen javítják a részvények, így a pénztártag a
kockázatmentes befektetésekhez képest lényegesen kedvezıbb hozamra
számíthat.

Növekedési portfolió

A Növekedési portfolió elsısorban abban az esetben ajánlott, ha a

pénztártagnak több mint 15 éve van nyugdíjba vonulásáig. A portfolió
befektetéseit több mint felerészt hazai és nemzetközi részvények alkotják,
kiemelkedı hozam elérését ígérve. A várható árfolyam ingadozások
kockázatát állampapírok kiegyensúlyozottabb értéknövekedése csökkenti.
Amennyiben a magasabb hozam elérése érdekében a pénztártag elfogadja
a magasabb kockázatot, a Növekedési portfoliót 15 évnél rövidebb
idıtávra is érdemes választania, mert már 5-10 éves idıhorizonton is
jelentısen növelheti megtakarításának értékét.

306
A magánnyugdíjpénztár esetében törvény írja elı, hogy a portfoliót nem
választó tagokat a nyugdíjkorhatárig hátralévı éveik száma alapján kell
besorolni a három portfolió valamelyikébe.

Elszámolóegység alapú nyilvántartás

Az elszámolóegység alapú nyilvántartás bevezetése jogszabályi

kötelezettségen alapul. Célja a korábbi negyedéves gyakoriságú hozam
számítás felváltása, a tagi elszámolások pontosabbá tétele.
Az egyéni számla mindenkori forintban kifejezett egyenlege az
elszámolóegységek darabszáma és a besorolás szerinti portfoliónapi
árfolyamának szorzataként adódik.

A választható portfoliók befektetési teljesítményét (hozamát) 2008. január

1-jétıl a hozzájuk tartozó elszámolóegység árfolyamok változása fejezi
ki, amelyet – a portfolióban lévı értékpapírok napi piaci értékelésével – a
pénztárak minden munkanapra kiszámolnak.

Az egyéni számlákon lévı elszámolóegységek darabszámát alapvetıen

két fajta mővelet (tranzakció) változtatja:
1. Jóváírások (jellemzıen tagdíjbefizetés, más pénztárból áthozott
egyenleg) és terhelések (esetleges tagdíjkorrekciók, korábbi éveket érintı
hozamkorrekciók, stb.) a korábbi évekhez hasonlóan. Az egyes
tranzakciókhoz tartozó elszámolóegység darabszám és Ft összeg közötti
átszámítás a pénzmozgás napján érvényes elszámolóegység
árfolyamokkal történik.
2. Portfolióváltások, amelyeket a pénztártag kezdeményezett, vagy a
Pénztár hajtott végre, az évenkénti besorolás felülvizsgálat alkalmával.
Ekkor az egyéni számlán a korábbi portfolióban lévı valamennyi
elszámolóegység kicserélıdik (konvertálódik) az újonnan választott
portfolió elszámolóegységeire. Az átváltási árfolyam (keresztárfolyam) a
két portfolió forintban kifejezett árfolyamának hányadosa, a
portfolióváltás fordulónapján érvényes árfolyamértékek alapján. Az
átváltás során az egyéni számla Ft-ban kifejezett egyenlege nem változik.
Ha adott napon nem történik a számlát érintı tranzakció (az elszámoló
egységek darabszáma nem változik), egyéni számla forintban kifejezett
egyenlege az árfolyam miatt akkor is változik, a változás mértéke pedig a
hozam változását mutatja (ez lehet pozitív és negatív irányú is).

307
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján
(www.pszaf.hu) az egyes magánnyugdíjpénztárak elszámolóegység
árfolyamairól összehasonlító adatok találhatók.

Ahhoz, hogy kiválasszuk, melyik a legeredményesebben mőködı

pénztár, természetesen információra van szükségünk. Ezért a
pénztáraknak azonos számítási módszerek alapján be kell mutatni a
tárgyévre vonatkozó nettó hozamrátát, a referenciahozamot, a pénztári
vagyon fordulónapi záró piaci értékét, az elmúlt tíz naptári év átlagos
hozamrátáját és referenciahozamát, valamint az elmúlt tíz évre vonatkozó
vagyonnövekedési mutatót.
A hozamokat és azok egyéni számlákon való jóváírását a tagok
folyamatosan figyelemmel kísérhetik. A hozam számontartása különösen
fontos, hiszen ha egy pénztár az infláció mértékénél lassabb ütemben
gyarapítja a tagok pénzét, akkor a tagok vagyona veszít az értékébıl.
A befektetési tevékenység során két olyan fontos és független
piaci szereplı mőködik együtt a pénztárakkal, melyek felkészültsége és
szaktudása nagymértékben befolyásolhatja a tagok nyugdíját:
A pénztárak vagyonkezelési tevékenységüket részben vagy egészben
kihelyezhetik. Nem bízható meg pénztári vagyonkezeléssel az a gazdasági
társaság
- amelynek befolyásoló részesedéssel rendelkezı tulajdonosa,
vezetı tisztségviselıje vagy ezek közeli hozzátartozója a pénztár
alkalmazottja vagy a pénztár vezetı tisztségviselıje, illetve ezek közeli
hozzátartozója,
- amely ellen csıd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban.
A pénztár vagyonkezelıje/vagyonkezelıi a pénztárral kötött
szerzıdés feltételei szerint, önállóan rendelkezik/rendelkeznek a
kezelésébe átadott pénztári portfolió és a szerzıdés tartama alatt a
szerzıdés szerint átadásra kerülı pénztári eszközök felett, valamint
gondoskodik/gondoskodnak az átvett pénztárvagyon rendeletben
meghatározott elvek és a befektetési politika szerinti hasznosításáról,
illetve újra-befektetésérıl.
A pénztári vagyonkezelı a rábízott vagyon eszközeit és azok forrását
nyilvántartásaiban elkülönítetten mutatja ki, de az így kimutatott pénztári
eszközöket és azok forrását mérlegében nem szerepeltetheti.
A pénztár csak egy letétkezelıt bízhat meg.

308
A pénztári letétkezelı az alábbi feladatokat látja el:
- vagyonkezelınként és portfoliónként befektetési számlákat vezet a
pénztár javára,
- vagyonkezelınként és portfoliónként értékpapírszámlákat és
értékpapír letéti számlákat vezet a pénztár javára,
- ırzi a pénztár eszközeit,
- ellátja a pénztár tulajdonában lévı, nyomdai úton elıállított
értékpapírok letétkezelését,
- beszedi a pénztár értékpapírszámláján, értékpapír letéti számláján
nyilvántartott értékpapírok után járó hozadékot és egyéb járandóságokat,
- elvégzi a befektetett pénztári eszközök piaci értékének
meghatározását,
- ellenırzi a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi elıírások
betartását,
- elszámolja és nyilvántartja az értékpapír ügyleteket, amelynek révén
összeveti a befektetési számlán történt pénzforgalmi mozgásokat az
értékpapír-állomány változásával,
- a pénztár által adott felhatalmazás alapján ellátja a pénztár tulajdonosi
képviseletét a birtokában lévı értékpapírok vonatkozásában,
- a pénztár pénzforgalmi számláját vezetı hitelintézet naponta értesítıt
küld a letétkezelınek a pénztár pénzforgalmi számlájának és alszámláinak
záró egyenlegérıl.

4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai

A jogi-garanciális elemek egyik csoportja a pénztártevékenység
megkezdéséhez, folytatásához, valamint a szükséges tárgyi és személyi
feltételek biztosításához kapcsolódik. Ezek közé tartozik pl. a megfelelı
és biztonságos számítástechnikai háttér, az általános irodatechnikai
berendezések a megfelelı helyiségekkel. De ide tartoznak a törvényben
kötelezıen elıírt személyi feltételek is, miszerint minden pénztár köteles
ügyvezetıt, számviteli rendért felelıs vezetıt (fıkönyvelıt), befektetésért
felelıs vezetıt, biztosítási matematikust (aktuáriust), könyvvizsgálót,
jogászt és belsı ellenırt alkalmazni, illetıleg foglalkoztatni.
A jogi garanciák egy másik csoportja azt határozza meg, hogy a
pénztárak a tagoktól győjtött tagdíjakat milyen módon foglalkoztatják,
szők korlátok közé szorítva a kockázatokat. Ezek a szabályok kockázatuk
szerint rangsorolják az egyes befektetési lehetıségeket és a pénztárak
számára elıírják, hogy bármilyen nagy hozamot ígérı, ámde kockázatos
befektetésekben vagyonuk nagyobb részét tarthatják.

309
 A mőködési szabályok közül a legfontosabb, hogy minden
pénztártag egyben tulajdonosa is az adott pénztárnak, vagyis közvetlenül,
vagy a közgyőléseken az ıt képviselı küldöttek útján beleszólási
lehetısége van az adott pénztár mőködésébe.
A pénztárak jelenleg önkormányzati elven mőködnek, azaz a
legfontosabb döntéseket a tagok által választott küldöttek közgyőlése
hozza meg, ez a testület választja meg a pénztár vezetı tisztségviselıit és
ez fogadja el a pénztár legfontosabb szabályzatait is. A közgyőléseket az
Igazgatótanácsnak évente legalább két alkalommal össze kell hívni.
Általában tavasszal történik meg az elızı évrıl készült éves beszámoló
elfogadása, míg november-decemberben pedig a küldöttek a következı
évre vonatkozó tervet tárgyalják meg az Igazgatótanács és az Ellenırzı
Bizottság elıterjesztésében. Ám, ha szükséges, illetve rendkívüli
események történnek, pénztárfúzióról vagy pénztári szövetséghez való
csatlakozásról van szó, esetleg a PSZÁF kötelezte a pénztárat, akkor
lehetıség van gyakrabban összehívni a közgyőlést.
A pénztárak helyes mőködése elképzelhetetlen megfelelı
szakemberekbıl álló Igazgatótanács és Ellenırzı Bizottság nélkül.
A törvény szigorú elıírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a
pénztár milyen adatokat hozhat nyilvánosságra, és melyeket kell
nyilvánosságra hoznia. Az elıírásoknak köszönhetıen folyamatosan
nyomon követhetı valamennyi nyugdíjpénztár mőködése és egyes
esetekben bizonyos paramétereik össze is hasonlíthatók.
A magánnyugdíjpénztárak felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete látja el. A felügyeleti tevékenység keretében a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete az engedélyezési, ellenırzési és
intézkedési jogkörök gyakorlása mellett mőködteti a pénztárak központi
nyilvántartását. A felügyelet a tartósan rosszul mőködı pénztár élére a
mőködıképesség helyreállítása céljából felügyeleti biztost nevezhet ki.
A pénztárak mőködésük során negyedévente jelentést készítenek a
Felügyelet számára, emellett tevékenységükrıl külön is számot adnak.
Bizonyos esetekben – például összeolvadás, szétválás – a
Pénztárfelügyelet eseti beszámolási kötelezettséget rendelhet el. A
Pénztárfelügyelet a jelentéseket és beszámolókat minden esetben
megvizsgálja, s ha problémát észlel, ellenırzést tart a pénztárnál.
A felügyelet jogosulta pénztárak ellenırzésére. Ennek során vizsgálja a
biztonságos mőködést, valamint azt, hogy a pénztár tevékenysége

310
megfelel-e a jogszabályoknak, a pénztár szabályzatainak és a felügyeleti
határozatoknak.
A nyugdíjrendszernek a törvényben szabályozott új eleme a
Garanciaalap, amely nem kapcsolódik az állami költségvetéshez,
bevételeit és kiadásait maga finanszírozza. A kötelezı pénztárak
szabályszerő mőködését szigorú elıírások és megfelelı garanciák
rendszere biztosítja, annak érdekében, hogy a tagok megkaphassák
összegyőjtött tıkéjüket.
Az egyes kötelezı pénztárak természetesen egymástól eltérı piaci
mőveleteket végezhetnek a hozzájuk befizetett pénzzel, ezért különbség
lesz közöttük aszerint, hogy befektetéseik révén mekkora hozammal
gyarapítják a pénztártagok számláit. Annak érdekében, hogy senki se
járjon rosszabbul, a törvény lehetıvé teszi az egyik pénztárból a másikba
történı átlépést.
A szabad pénztárválasztás elve alapján a tag átléphet másik
pénztárba, legkorábban a tagsági viszony kezdı idıpontjától számított fél
év múlva. A törvény lehetıséget ad 6 havonta pénztárváltásra.

Az átadó pénztár az átlépéssel kapcsolatban költséget számíthat fel,

amelyet az egyéni számla egyenlegébıl kell levonni, az alábbiak szerint:

• ha az átlépésre az átadó pénztárba történı belépést követı 2 éven

túl kerül sor, akkor átlépési költségként a pénztár által megállapított
tényleges indokolt költség, de legfeljebb az egyéni számlakövetelés
egy ezreléke vonható le;
• ha az átlépésre az átadó pénztárba történı belépést követı 2 éven
belül kerül sor és

o a tagsági jogviszony megszőnésével kapcsolatos indokolt

költségek nem haladják meg az egyéni számlakövetelés egy
ezrelékét, akkor átlépési költségként a pénztár által megállapított,
tényleges indokolt költség, de legfeljebb az egyéni
számlakövetelés egy ezreléke vonható le;
o a tagsági jogviszony megszőnésével kapcsolatos indokolt
költségek meghaladják az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét,
akkor az átadó pénztárnak az átlépési költségen felül átlépési díjat
is felkell a tagnak felszámítania.

311
4.5.8 Az átlépési díj
• összege az átlépés indokolt költségeinek egyéni számlakövetelés
egy ezrelékét meghaladó része, de
• legfeljebb 5 ezer forint,
• összegét az átlépı tagnak be kell fizetnie az átadó pénztár részére,
• az átlépı tag részére nem téríthetı meg és az egyéni
számlakövetelésbıl nem vonható le.

312
313
 5.

A pénzügyi intézményrendszer
szabályozása

314
5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

Tartalomjegyzék

5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása 314

5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 315
5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása 316
5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok 317
5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 318
5.1.3.1 A szervezet elhelyezése 318
5.1.3.2 Vezetıi struktúra 320
5.1.4 Felügyeleti függetlenség 321
5.1.5 Kockázati alapú felügyelés 324
5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés 326
5.1.7 Nemzetközi együttmőködés 327
5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 334
5.1.8.1 Engedélyezés 334
5.1.8.2 Felügyeleti ellenırzés 336
5.1.8.3 Jogérvényesítés 337
5.1.8.4 Fogyasztóvédelem 338
5.1.8.5 Piacfelügyeleti eljárás 339
5.1.8.6 Elemzés 340
5.1.8.7 Szabályozás, ajánlások, módszertani útmutatók 340

315
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete autonóm államigazgatási
szerv, tevékenységének célja a PSZÁF törvény szerint:
a) a pénzügyi közvetítırendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony
mőködésének biztosítása,
b) a pénzügyi közvetítırendszer részét képezı személyek és szervezetek
prudens mőködésének elısegítése, a tulajdonosok gondos
joggyakorlásának folyamatos felügyelete,
c) az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes
szektorait fenyegetı, nemkívánatos üzleti, és gazdasági kockázatok
feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektorális kockázatok csökkentése
vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens
mőködésének biztosítása érdekében megelızı intézkedések alkalmazása,
d) együttmőködés a Magyar Nemzeti Bankkal a rendszerszintő
kockázatok kialakulásának megelızésében, a már kialakult rendszerszintő
kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében,
e) a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatások igénybe vevıi
érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítırendszerrel szembeni bizalom
erısítése.

5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása

A PSZÁF olyan integrált pénzügyi felügyeleti hatóság, amely a pénzügyi
piacok összességét, ezen belül különösen a hitelintézeti, a tıkepiaci, a
biztosítói és a pénztári szegmenst felügyeli. Nem minden országban
létezik integrált felügyeleti hatóság, és korábban Magyarországon is
elkülönülten kerültek az egyes pénzügyi felügyeleti szervek létrehozásra.
A 90-es évek elején elıször a Pénzügyminisztérium keretein belül
kerültek kialakításra ezek a szervezetek (Állami Bankfelügyelet, Állami
Biztosításfelügyelet, Állami Értékpapír és Tızsdefelügyelet, Állami
Pénztárfelügyelet).
Ezekbıl az elıdszervezetekbıl a mai PSZÁF két egyesítést követıen jött
létre. Elsıként a bankfelügyelet és a tıkepiaci felügyelet olvadt össze
1997-ben Állami Pénz és Tıkepiaci Felügyelet néven. 2000-ben került
sor a biztosítás- és pénztárfelügyeleti szervek beolvasztására is, és így jött
létre a mai formájában és elnevezésével mőködı PSZÁF.

316
5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok
A PSZÁF mőködését számos különbözı jogszabály érinti, amelyek közül
kiemelkedik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007.
évi CXXXV. törvény. Ez az a jogszabály, amely alapjaiban szabályozza a
Felügyelet mőködésének céljait, a Felügyelet jogállását, vezetési
rendszerét, fıbb tevékenységeit stb.
A Felügyelet egyes részpiacokkal kapcsolatos konkrét feladatait és
eszközeit azonban nem a PSZÁF törvény, hanem az úgynevezett ágazati
törvények határozzák meg. Ezek közül az ágazati törvények közül a
legfontosabbak a következık:
• 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról
• 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról
• 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az
árutızsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhetı
tevékenységek szabályairól
• 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási
tevékenységrıl
• 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíjpénztárakról
• 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító
Pénztárakról
• 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és
intézményeirıl
• 1997. évi XXX. törvény a jelzálog hitelintézetrıl és a
jelzáloglevélrıl
• 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról

A Felügyelet feladatainak és eljárásainak meghatározásában pedig fontos

szerepet kapnak a következı törvények is:
• 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól
• 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus
finanszírozása megelızésérıl és megakadályozásáról
• 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl

317
5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései

5.1.3.1 A szervezet elhelyezése

Korábban a pénzügyi felügyeleti hatóságok alapvetıen kétféle modell
alapján mőködtek, a bankfelügyelettel foglalkozó szervezet vagy a
jegybankon belül vagy önállóan, esetleg valamelyik minisztériumhoz
kötıdve mőködtek, míg a többi szektort felügyelı intézmény valamely
minisztérium irányítása alatt tevékenykedett. A 90-es évektıl kezdıdıen
elıször elsısorban skandináv országokban, majd késıbb egyre több
helyen került sor integrált felügyeleti hatóságok felállítására, amelyekben
az egyes szektorok felügyeletét közösen látják el. Az integrált szervezeti
forma elınyei alapvetıen a következık:
- A pénzügyi piacok domináns szereplıivé a nagy pénzügyi csoportok
váltak, amelyeken belül egyszerre megtalálhatóak a hitelintézeti,
tıkepiaci, biztosítási és nyugdíj-szolgáltatások is. Ezeknek a pénzügyi
csoportoknak a felügyelete már nem látható el hatékonyan, amennyiben a
csoporttagokat a felügyelet külön-külön vizsgálja. A pénzügyi csoportot
egységesen kezelı konszolidált felügyelési tevékenység viszont sokkal
hatékonyabban látható el egy szervezeten belül, mintha négy vagy akár
annál is több különálló hatóságnak kellene folyamatosan konzultálnia
egymással. Integrált felügyeleti szerv létrehozásával könnyebbé válik az
adatokhoz való hozzáférés, csökkennek a titoktartási kötelezettség miatti
felügyeleti nehézségek, sokkal jobban koordinálhatóak a csoport egyes
tagjaival vagy a csoport egészével szemben hozott intézkedések.
- A felügyeleti szervekhez hasonlóan korábban a pénzügyi piacok
szabályozása is különállóan alakult ki, ennek következtében nem csak a
felügyeleti hatóság személyében, hanem a szabályozási elvekben is
komoly eltérések voltak. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy sok olyan
szabályozási témakör van, így különösen például a vállalatirányítási
elvek, a kockázatkezelési eljárások, tıkekövetelmények, amelyek
esetében szektorsemleges szabályozásra van szükség. Ezt nem csak a
pénzügyi csoportok kialakulása tette szükségessé, hanem az is, hogy az
egyes szektorokban kínált termékek mind jellemzıikben, mind
kockázataikban egyre hasonlóbbakká váltak (pl. egyre kisebb a különbség
a unit linked típusú biztosítás és egy befektetési jegy vagy akár általában
a megtakarítási formák között). Egy integrált felügyeleti hatóság
létrehozása egyben azt is jelenti, hogy felszínre kerülnek azok a
szabályozásbeli eltérések, amelyek torzíthatják a versenyt, illetve jobban
felhasználhatóak a más szektorokban szerzett szabályozói tapasztalatok,
új fejlesztések. Jó példa erre az a folyamat, amely jelenleg is zajlik az

318
Európai Unióban, és amelynek keretében például a pénz- és tıkepiacokon
mőködı intézmények tıkekövetelményét meghatározó CRD direktíva
tapasztalatait felhasználva az EU elfogadta a biztosítók és a
nyugdíjszolgáltatók tıkekövetelményét szabályozó Szolvencia II.
direktívát. Mindkét direktíva az adott szektor tıkekövetelményének
szabályozását célozza, ugyanakkor közös alapokra épül, így a pénz- és
tıkepiac szabályozása a korábbiakhoz képest jóval egységesebbé válik.
Az integrált felügyeleti hatóság létrehozása azonban nem csak a
szabályozási háttérben vált ki egységesítést, hanem az egyes szektorokban
alkalmazott felügyelési módszerek és elvek is hasonlóbbakká válnak.
- Mára az EU tagállamaiban dominánssá vált az integrált felügyeleti
forma. Érdekes azonban, hogy több olyan ország is akad, amely esetében
az integrált felügyeleti hatóságot nem önálló szervként, hanem a jegybank
keretein belül hozták létre. Ez elsı ránézésre meglepınek tőnhet, hiszen a
jegybankoknak hagyományos feladataik között nem szerepel a biztosítók
vagy a nyugdíjszolgáltatók felügyelete, az államadósság kezelési
feladataik között pedig akár maguk is fellépnek tıkepiaci szereplıként,
így furcsán hat, ha ebben a szektorban egyben felügyelı hatóságként is
megjelennek. Ezekben az esetekben a jegybankon belüli mőködtetés fı
indoka az, hogy ezáltal a felügyeleti hatóság élvezni tudja a jegybanki
függetlenségbıl származó elınyöket.
Létezik továbbá egy olyan szervezeti forma, amely egyre nagyobb teret
nyer az Európai Unió országaiban is, bár elsı ízben Új-Zéland alkalmazta.
Ezt a modellt a szakirodalomban twin peaksnek nevezik azért, mert abban
a felügyeleti tevékenység két fı eleme csúcsosodik ki: a prudenciális
felügyelés valamint a piacfelügyelés.
A felügyeleti tevékenység kialakulásának elsı idıszakaiban elıször
klasszikusan inkább csak számviteli jellegő volt, amelybıl fokozatosan
alakult ki a prudenciális, az intézmény biztonságos, megbízható
mőködésére, valamint elsısorban annak kockázataira irányuló felügyeleti
tevékenység. Prudenciális felügyelés esetében tehát a hatóság azt
vizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy egy csoport betartja-e a
vonatkozó jogszabályokat, megfelelı nyilvántartási és kockázatkezelési
rendszereket alakított-e ki, elegendı tıkével rendelkezik-e stb.
A piacfelügyelési tevékenység annyiban más, hogy ott a felügyelet nem
elsısorban az adott intézmény vagy csoport mőködésének
megbízhatóságát vizsgálja, hanem azt, hogy maga a pénzügyi piac
megfelelıen mőködik-e. A piacfelügyelet legfontosabb elemei a
fogyasztóvédelem, a tisztességtelen piaci magatartás feltárása, pénzmosás
elleni küzdelem.

319
Nem ritka, hogy a prudenciális felügyelet és a piacfelügyelet érdekei
ütköznek egymással. Ilyen lehet például, ha egy intézményt a
piacfelügyeleti hatóság költséges fogyasztóvédelmi intézkedések
meghozatalára kötelez (pl. a korábbihoz képest hosszabb nyitvatartási idı
biztosítása, vagy ügyfelek számára való kártérítés szükségességének
megítélése). Ezeknek az elvárásoknak a teljesítése költségekkel jár, amely
csökkenti az eredményt illetve ennek következtében a belsı tıkeképzést,
amely hosszabb távon negatívan befolyásolhatja a prudens mőködést.
Mivel a prudenciális felügyeleti és a piacfelügyeleti szándék gyakran
kerül érdekkonfliktusba, ezért ezekre akár elkülönített felügyeleti
szervezetek is létrehozhatóak. Magyarországon ez úgy valósul meg, hogy
az integrált felügyeleti hatóság szervezeti felépítésében a szervezeti
egységek alapvetıen két fı egységbe tagozódnak, a prudenciális illetve
piacfelügyeletibe.

5.1.3.2 Vezetıi struktúra

A nagyobb állami intézmények vezetésére általában egyszemélyi
formában kerül sor, vagyis az intézmény tevékenységéért való teljes
felelısséget a kijelölt elsıszámú vezetı viseli (pl. miniszter, elnök).
Pénzügyi felügyeleti szervek esetében azonban a nemzetközi
gyakorlatban találunk olyan példákat, amikor nem egyszemélyi, hanem
bizottsági vezetés van. Annak indoka, hogy nem egyszemélyi vezetés van
ezekben az intézményekben, általában az, hogy egyrészt a több pénzügyi
szektor felügyeléséhez olyan szakértelemre van szükség, amit egy
személyben nehéz biztosítani, másrészt azért, mert olyan anyagi
következményekkel járó kérdésekben kell döntéseket hozni, ahol célszerő
több személy egységes közös álláspontjára hagyatkozni.
Magyarországon a korábbi pénzügyi felügyeleti szervek mőködését az
egyszemélyi vezetés jellemezte. 2004-tıl 2009-ig azonban a PSZÁF
vezetését a Felügyeleti Tanács látta el, amely egy olyan ötfıs testület volt,
amely a kezdetekben elsısorban stratégiai jellegő döntések
meghozataláért volt felelıs, késıbb azonban lényegében az intézmény
operatív irányítását végezte.
2010-tıl azonban a PSZÁF vezetési struktúrája ismét változott, és
visszaállt a korábban jellemzı egy elnök-két elnökhelyettes rendszer.

320
5.1.4 Felügyeleti függetlenség
A felügyeleti mőködés egyik legfontosabb alappillére a függetlenség. Egy
ország felügyeleti szervének a minıségét a szakmai munka minısége
mellett egyik legjobban a függetlenség mértéke jellemez. A felügyeleti
függetlenség kérdésköre hasonló a jegybankok függetlenségéhez, és
egyszerre több aspektusból nézve is érvényesíteni kell.

a) Vezetık kinevezése, eltávolítása

Egy intézmény mőködésére nézve alapvetı befolyással bír az, hogy ki
nevezheti ki, illetve ki válthatja le az adott intézmény csúcsvezetıit. A
felügyeleti intézményeket szabályozó jogszabályok ezért már régóta
részletesen szabályozzák ezeket az eljárásokat. A felügyeleti vezetık
kinevezésére és eltávolítására való szabályok mindig is tartalmaztak olyan
elemeket, amelyek azt voltak hívatottak szolgálni, hogy egyes felügyeleti
döntések meghozatala során az intézmény vezetıinek ne kelljen attól
tartaniuk, hogy amennyiben egy döntésük szakmailag jól megalapozott
ugyan, de politikai vagy gazdasági érdekeket sért, akkor ennek
meghozatala az esetleges leváltásukkal járhat.
A felügyeleti függetlenség esetében alapelvárás, hogy minden egyes
döntésnek kizárólag szakmai alapokon kell megszülessen, kizárva minden
politikai befolyásolás lehetıségét. Ehhez az szükséges, hogy a felügyelet
vezetıjét a legmagasabb szinten nevezzék ki és csak a legmagasabb szint
döntése alapján lehessen elmozdítani. 2010-tıl kezdıdıen alapvetı
változás történt a hazai jogszabályokban és a PSZÁF ennek
következtében teljes mértékben kikerült a Kormány hatásköre alól és a
felügyeletét az Országgyőlés látja el. Az Országgyőlés felügyeleti szerepe
elsısorban abban nyilvánul meg, hogy a PSZÁF elnöke a Felügyelet
tevékenységérıl a tárgyévet követı év május 31. napjáig beszámol az
Országgyőlésnek, illetve külön felkérésre tájékoztatást ad az
Országgyőlés feladatkörrel rendelkezı bizottságának. A Felügyelet
elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi
ki. A Felügyelet két alelnökét a Felügyelet elnökének javaslatára a
miniszterelnök hat évre nevezi ki. A PSZÁF törvény szigorúan
szabályozza az idı elıtti felmentés lehetıségét is.

A Felügyelet elnökét a köztársasági elnök a miniszterelnök

elıterjesztésére, illetve a Felügyelet alelnökét a Felügyelet elnöke
felmenti, ha
- kilencven napon túl nem képes eleget tenni a megbízatásából eredı
feladatainak,

321
 - a közszolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges, a köztisztviselık
jogállásáról szóló törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg,
vagy
- vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítését megtagadja, a
teljesítést elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt
valótlanul közöl, illetve
A Felügyelet elnökét a köztársasági elnök a miniszterelnök
elıterjesztésére, illetve a Felügyelet alelnökét a Felügyelet elnöke
felmentheti (ebben az esetben tehát a döntéshozónak mérlegelnie kell a
felmerült tényeket), ha
- vele szemben - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló
vádindítványa alapján indult eljárást - büntetıeljárás van folyamatban,
vagy
- olyan magatartást tanúsított, amely a Felügyelet rendeltetésszerő
mőködését akadályozta.
A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségének kimondására vagy a
felmentésre vonatkozó elıterjesztést a köztársasági elnöknek való
továbbítást megelızıen meg kell küldeni a Felügyelet elnöke részére, aki
a köztisztviselık jogállásáról szóló törvénynek a közszolgálati jogvitára
vonatkozó rendelkezései szerint öt munkanapon belül munkaügyi
bírósághoz fordulhat. A bíróság által érkeztetett keresetlevelet a
Felügyelet elnöke a miniszterelnöknek haladéktalanul megküldi.
A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségnek kimondására vagy a
felmentésére vonatkozó kezdeményezés a bírósághoz fordulási határidı
lejártát vagy - bírósághoz fordulás esetén - a bíróság döntésének jogerıre
emelkedését követıen küldhetı meg a köztársasági elnöknek. A
köztársasági elnök határozatával szemben jogorvoslatnak vagy
közszolgálati jogvita kezdeményezésének nincs helye. A foglalkoztatást
kizáró okok vizsgálatával kapcsolatos, az igazolásra való felhívással
összefüggı jogkör gyakorlója a Felügyelet elnöke tekintetében a
miniszterelnök.

b) Döntéshozói függetlenség
A PSZÁF törvény egyik legfontosabb, a PSZÁF függetlenségét biztosító
szabálya kimondja, hogy felügyeleti jogkörben a Felügyelet döntését
megváltoztatni vagy megsemmisíteni, illetve a Felügyeletet eljárás
lefolytatására kötelezni nem lehet. Ennek következtében sem az
Országgyőlés, sem a Kormány nem változtathatja meg a Felügyelet által
hozott döntéseket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Felügyelet
által hozott döntések ellen nem lenne megfelelı jogorvoslati lehetıség, de
ez nem az államigazgatási eljárásokon keresztül, hanem a bírósági

322
eljárásokban valósul meg. A PSZÁF döntéseit ugyanis az érintettek
bíróságon megtámadhatják és a bíróság kötelezheti a Felügyeletet a
döntése megváltoztatására. Az Országgyőlésnek vagy a Kormánynak
azonban ilyen joga nincs, így biztosítható, hogy a Felügyelet döntései
politikai vagy gazdasági érdekek befolyásától függetlenül születhessenek
meg.
A döntéshozói függetlenség egy speciális kérdése a felügyeleti
szabályozó eszközök biztosítása. Külföldi szakértık (elsısorban az IMF
és a Világbank) már több éve a felügyeleti függetlenség csorbulásaként
jelzik azt, hogy a PSZÁF-nak nincs rendelet alkotási jogosítványa. Ennek
következtében a Felügyelet valamennyi érdemi döntését az Országgyőlés,
a Kormány vagy a Pénzügyminisztérium által elfogadott jogszabályokra
alapozva hozza meg, de saját maga jogalkotói szereppel nem rendelkezik.
Többször történt már kísérlet arra, hogy a Felügyelet ilyen szerepet is
kapjon, de mivel ez kétharmados döntést igényel, ezért ezt az
Országgyőlésben még nem sikerült elfogadtatni.

c) Finanszírozási függetlenség
Szintén nem lebecsülendı eleme a függetlenségnek a felügyeleti
intézmény finanszírozási módja. Amennyiben ugyanis a Kormány vagy
annak valamelyik szerve hozza meg a döntéseket a felügyeleti hatóság
finanszírozásáról, akkor az adott intézmény befolyásolhatóvá válik. Több
országban ezért a pénzügyi felügyeleti hatóságok saját bevétellel
rendelkeznek vagy a jegybank finanszírozza ıket.
Magyarországon a PSZÁF költségvetése része ugyan a központi
költségvetésnek, de a Felügyelet saját bevételekkel rendelkezik és maga
dönt azok felhasználásáról. A Felügyelet fejezeti jogosítványokkal
felhatalmazott, önállóan mőködı és gazdálkodó közhatalmi költségvetési
szerv, amelynek költségvetése az Országgyőlés költségvetési fejezetén
belül önálló címet képez. A Felügyelet költségvetésének kiadási és
bevételi fıösszegei kizárólag az Országgyőlés által csökkenthetıek.
A PSZÁF bevételeinek döntı forrása a felügyelt intézmények által fizetett
felügyeleti díjak, amelyeket az intézmények a tıkekövetelményük, az
általuk kezelt vagyon vagy a mérlegfıösszegük arányában fizetnek. Ilyen
értelemben tehát közvetett módon nem az adófizetık, hanem a pénzügyi
szervezetek ügyfelei fizetik meg a felügyeleti munka költségeit.

323
d) Felügyelt szektortól való függetlenség
Az elızıekben elsısorban a Kormánytól, a politika és gazdasági
érdekektıl való függetlenségrıl volt szó, de nem lebecsülendı probléma
az a tény, hogy a Felügyelet vezetıi és munkatársai általában korábban
pénzügyi szervezeteknél dolgoztak, illetve felügyeleti munkaviszonyukat
követıen újra pénzügyi szervezeteknél fognak dolgozni. 2010-tıl annak
érdekében, hogy ez a függetlenségi követelmény is minél jobban
érvényesüljön, új szabályként lépett életbe, hogy a Felügyelettel
közszolgálati jogviszonyban álló személy e megbízatásának megszőnése
után vezetıi megbízással vagy kinevezéssel rendelkezı személy esetében
egy éven át, egyéb személy esetében hat hónapon át
- nem létesíthet munka-, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt
olyan vállalkozással,
- nem létesíthet rendszeres gazdasági kapcsolatot vállalkozás vezetı
tisztségviselıjeként vagy tulajdonosaként olyan vállalkozással,
- nem létesíthet számára vagyoni elınyt biztosító jogviszonyt olyan
vállalkozással, illetve
- nyilvánosan mőködı részvénytársaság kivételével nem szerezhet
részesedést olyan vállalkozásban,
amelynek jogát vagy jogos érdekét a Felügyelet döntése a megbízatás
megszőnését megelızı három évben érintette.
A Felügyelet vezetıire és alkalmazottaira nézve a PSZÁF törvény további
szigorú titoktartási és összeférhetetlenségi szabályokat is tartalmaz.

5.1.5 Kockázati alapú felügyelés

Amint az korábban már említésre került, a pénzügyi felügyeletek
tevékenysége a kialakításuk kezdeti idıszakában elsısorban számviteli
alapú volt, amely azonban a szabályozás mind részletesebbé válásával
átalakult úgynevezett compliance típusú felügyeletté, amelyben a
felügyeleti hatóság már nem csak a számviteli elıírásoknak való
megfelelést vizsgálja, hanem a jogszabályok sokkal szélesebb körével
való összhangot is.
A 90-es évektıl kezdıdıen azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a
pénzügyi felügyeleti hatóságoknak ez a fajta szerepe nem elégséges, és
nem tudja biztosítani a pénzügyi közvetítırendszer stabil és megbízható
mőködését. A jogszabályoknak való megfelelés vizsgálata ugyanis
alkalmas arra, hogy feltárja azokat az eseteket, amikor az adott

324
intézménnyel szemben felügyeleti intézkedésre van szükség, de az esetek
többségében ez már csak a problémák végsı stádiumát mutatja. Ahhoz,
hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok ne csak feltárni tudják, hanem
képesek legyenek meg is elızni a pénzügyi problémák kialakulását egy
felügyelt intézménynél, egy ennél átfogóbb, szélesebb körő
megközelítésre van szükség. A compliance alapú felügyelés mellett ezért
fokozatosan elıtérbe került a kockázati alapú felügyelés, amelynek a
következı fıbb jellemzıi vannak:
- A felügyeleti hatóság rendszeres és nagyon részletes
adatszolgáltatásokat követel meg a felügyelt intézményektıl, azok alapján
vizsgálja, elemzi az intézmény kockázati pozíciót, azok alakulását,
fedezettségét, makrogazdasági kockázatokhoz, trendekhez, a többi
pénzügyi szervezet pozícióihoz való viszonyát.
- Helyszíni ellenırzései során a felügyelet megvizsgálja az adott
intézmény kockázatkezelési módszereit, azok belsı szabályozottságát,
kockázati kontrolljait, különös tekintettel a felelıs vállalatirányítás és a
megfelelı belsı ellenırzési rendszer kérdéseire.
- A felügyelet vizsgálja az intézmény vezetıinek szakmai és erkölcsi
alkalmasságát, probléma esetén közbeavatkozik és kezdeményezi a nem
kompetens vezetık leváltását.
- A felügyelet olyan iránymutatásokat tesz közzé, amelyekben leírja a
kockázatkezelési és belsı ellenırzési rendszerekkel szembeni elvárásait
és vizsgálja, hogy az intézmények megfelelnek-e ezeknek az
elvárásoknak. A felügyelet kezdeményezi továbbá a jogszabályok olyan
irányú módosításait, amelyek magasabb színvonalú kockázatkezelési,
irányítási és ellenırzési rendszerek kialakítására késztetik a pénzügyi
szervezeteket.
- A felügyeleti hatóság helyszíni ellenırzései és elemzései során maga is
kockázati alapú megközelítést alkalmaz és munkája során több energiát
fordít azoknak a pénzügyi szervezeteknek a felügyelésére, amelyek az
ügyfelekre és a pénzügyi piacok stabilitására nézve nagyobb veszélyeket
jelentenek, akár méretük, akár kockázati pozícióik alapján.

A kockázati alapú felügyelés sem képes arra, hogy minden egyes

pénzügyi szervezet esetében garantálni lehetne, hogy az ügyfelek pénze
nem kerül veszélybe, de alkalmas arra, hogy a felügyeleti hatóság már
korai stádiumban feltárhassa a problémákat és megfelelı intézkedésekkel
megelızhesse a nagyobb veszélyhelyzetek kialakulását.
Mindenképpen le kell szögezni azonban azt a tényt is, hogy amennyiben
egy pénzügyi szervezet válsághelyzetbe vagy felszámolás alá kerül, azért

325
elsıdlegesen mindig az adott intézmény vezetése és tulajdonosai felelısek
elsıdlegesen, hiszen ık azok, akik mind az alapvetı stratégia mind a napi
operatív döntéseket hozzák.
A kockázati alapú felügyelés egyben magával hozott egy szabályozási
szemléletbeli változást is. Míg korábban egyértelmő volt, hogy minden
egyes pénzügyi szervezetre teljesen azonos követelményrendszer
vonatkozik, addig a kockázati alapú felügyelésbıl az következik, hogy a
nagyobb, komplexebb tevékenységet folytató intézmények belsı
rendszereinek fejlettebbeknek kell lenniük az egyszerőbb intézményekhez
képest. Mivel nem lehetett már teljesen ugyanazokat a szabályokat
alkalmazni minden felügyelt szervezetre nézve, ezért a tételes, részletes
szabályozás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az elvi szintő
szabályozás. Ennek keretében elsısorban annak a rögzítése fontos, hogy
milyen fı elvnek való megfelelés szükséges, de az adott intézmény már
nagyobb szabadságot kap abban, hogy a rögzített célt pontosan milyen
eszközökkel fogja elérni.
Mivel az elvi szintő szabályozás gyakran ad lehetıséget mérlegelésre és
magas szintő szakmai tapasztalatokat igényel, ezért az elvi szintő
szabályozásban a pénzügyi felügyeleti szervek kontroll funkciója még
nagyobb szerepet kap. Ha megnézzük az Európai Unió pénzügyi szektorra
vonatkozó direktíváit, akkor az látható, hogy a direktíva sok esetben csak
egy fı elvet rögzít, és annak gyakorlati alkalmazását rábízza a
tagállamokra vagy magukra a pénzügyi szervezetekre.
Az elvi szabályozás esetében kulcsfontosságúvá válik az arányosság
elvének megfelelı alkalmazása. Ha például az az elvi szintő szabály, hogy
egy intézmény kockázatkezelési rendszerének összhangban kell lennie az
általa vállalt kockázatok mértékével és bonyolultságával, akkor ennek
megítélése szubjektív véleményen alapuló szakértıi megfontolást igényel.
A felügyeleti hatóságok ezért kiemelt szerepet kapnak abban, hogy egy
általánosságban rögzített szabály esetében hogyan lehet az arányosság
elvét megfelelıen alkalmazni.

5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés

Az elmúlt idıszakban jelentısen növekedett az az igény, hogy ne csak a
pénzügyi szervezetek tevékenysége, hanem a Felügyelet munkája is
nyilvánosabbá, átláthatóbbá váljon. A Felügyeletet a PSZÁF törvény is
kötelezi arra, hogy egyes felügyeleti módszertanairól, eljárási
gyakorlatáról információkat hozzon nyilvánosságra. A felügyeleti

326
határozatok túlnyomó része is nyilvános, a Felügyelet honlapján
megtekinthetı.
A PSZÁF a határozatokon túl számos egyéb információt is megjelentet a
honlapján, többek között a következıket:
- az általa kiadott tevékenységi engedéllyel rendelkezı, illetve
nyilvántartásba vett szervezetek és személyek jegyzékét, ideértve az
engedély típusát,
- azon külföldi pénzügyi felügyeleti hatóságok jegyzékét, amelyekkel
kölcsönös elismerésen alapuló együttmőködési megállapodást kötött,
- a döntése ellen indított jogorvoslati eljárás tényét,
- a döntése elleni jogorvoslati eljárás során hozott jogerıs ítéletet,
- a pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által alkalmazandó
hatályos jogszabályok szövegét,
- a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés során alkalmazott feltételeket és
módszereket,
- a hitelintézetek és befektetési vállalkozások mőködése, a tıkemegfelelés
és a prudenciális elıírások tekintetében a külön jogszabályokban foglaltak
alkalmazására vonatkozó összesített statisztikai adatokat és kapcsolódó
elemzést,
- a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapját ismertetı ajánlásait,
- az Országgyőlés által jóváhagyott beszámolóját,
- a pénzügyi intézmények ügyfeleinek tájékoztatását az egyes hitel- és
lízingtermékek összehasonlításáról,
- a negyedéves kockázati jelentését.

5.1.7 Nemzetközi együttmőködés

Az eddigiekben nem esett még szó a pénzügyi felügyeleti munka egy
speciális vetületérıl, a nemzetközi együttmőködésrıl. A pénzügyi
csoportok elıtérbe kerülése ugyanis nem csak a konszolidált felügyelés
jelentıségét növelte, de a globalizációs változások miatt egyben a
pénzügyi felügyeleti munka nemzetközivé válását is eredményezte. Már a
90-es éveket megelızıen is voltak nemzetközi szinten is jelentıs
pénzügyi szervezetek, azonban a 90-es évektıl kezdıdött el fokozatosan
annak felismerése, hogy a nemzetközi együttmőködés hiányosságai
könnyen kihasználhatóak és visszaélésekhez vezethetnek.
Talán a nemzetközi együttmőködés fontosságát az jelzi legjobban, ha
megvizsgáljuk, hogy a hazai pénzügyi rendszerre nézve jelenleg mi jelenti
a legnagyobb veszélyt. A globális pénzügyi válság hatásait Magyarország
sem tudta kikerülni, de a hazai pénzügyi szervezetek a stabil külföldi

327
hátterük és a megfelelı tıkeellátottságuk következtében úgy tőnik,
képesek átvészelni a hazai pénzügyi piac nehézségeit (pl. rossz minıségő
adósok arányának jelentıs növekedése, megtakarítások visszaesése stb.).
A tényleges kockázat tehát úgy tőnik nem az, hogy mennyiben képesek
ezek az intézmények kezelni a hazai piacon fennálló válságot, hanem
sokkal inkább az, hogy a saját tulajdonosaik mennyire képesek kezelni a
globális pénzügyi válság hatásait. Mivel a magyar pénzügyi piacon egy
lényeges piaci szereplıt leszámítva valamennyi jelentıs szereplı
meghatározó külföldi tulajdonossal rendelkezik, ezért az igazi kockázat
abban rejlik, hogy stabil tud-e maradni az az adott globális pénzügyi
csoport, válság esetén az adott ország kormánya megsegíti-e a csoportot,
képes-e a csoport egészét felügyelı hatóság megfelelıen betölteni
szerepét stb. Jól látható, hogy ezekre a problémákra a magyar
kormánynak vagy pénzügyi felügyeletnek meglehetısen kevés ráhatása
van.
Mivel a globalizáció következtében a pénzügyi felügyeleti hatóságok
egyre inkább rászorultak arra, hogy támaszkodjanak egymásra, ezért a
felügyeleti együttmőködésnek számos formája alakult ki. Ezek közül a
legfontosabbak a következık:

a) Közös szakmai szervezetek

A bankszektorban már a 70-es években megtörténtek a kezdeti lépések
egy olyan szakmai szervezet felállítására, amelynek célja, hogy segítse a
felügyeleti hatóságok közötti információ-áramlást és hozzájáruljon egy
hasonló alapokon nyugvó szabályozási háttér és felügyeleti módszertan
kialakításához. A Herstatt bankház 1974-es csıdjét követıen került
felállításra a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, amelynek akkoriban a fı
célja egy olyan korai elırejelzı rendszer megalkotása volt, amely képes
elıre jelezni egy bank bukását. A végsı eredmény azonban nem egészen
egy ilyen rendszer lett, hanem a Bázel I. néven elhíresült banki
tıkekövetelmény számítási rendszer, amely a világ több mint 100
országában alkalmazásra is került. A Bázeli Bizottság azóta már több
mint 100 ajánlást vagy sztenderdet tett közzé, amelyek lényegében
átfogják a teljes bankfelügyeleti tevékenységet. Egyértelmő, hogy a
Bázeli Bizottság nagyban hozzájárult a pénzügyi felügyeleti munka
egységesítéséhez, és ezzel az egyenlı versenyfeltételek megteremtéséhez.
A Bázeli Bizottsághoz hasonlóan a biztosítási szektorban (IAIS) valamint
a tıkepiacon (IOSCO) is sor került hasonló célból nemzetközi szakmai
szervezet létrehozására.

328
b) Együttmőködési megállapodások
A pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti nemzetközi kapcsolatok
alapjául sokáig szinte kizárólag a két vagy többoldalú együttmőködési
megállapodások (Memorandum of Understanding) szolgáltak. A kezdeti
idıszakban ezek elsısorban kétoldalú megállapodások voltak és többnyire
csak általános együttmőködési elveket, információcserére, rendszeres
találkozók megtartására irányultak. A globalizáció erısödésével
egyértelmővé vált, hogy az együttmőködési megállapodásoknak
részletesebbekké és konkrétabbakká kell válniuk.
Az együttmőködési megállapodások két fı szempontból fejlıdtek tovább.
Egyrészt az újabb megállapodások már nem annyira általános
együttmőködésrıl, hanem egy vagy több konkrét pénzügyi csoport
felügyelésében való együttmőködésrıl szólnak. A megállapodás így
kitérhet már kapcsolattartó személyek megnevezésére, közös vizsgálatok
megtartására, konkrétan rögzített információk cseréjére is. Másrészt a
csoport felügyelés jellegébıl következıen elıtérbe kerültek a többoldalú
megállapodások, amelyek már konkrét pénzügyi csoportok felügyelésérıl
szólnak, és amelyhez valamennyi olyan pénzügyi felügyeleti hatóság
csatlakozhat, amely országában az adott csoport releváns szerepet játszik.

c) Konglomerátum felügyelet
Az Európai Unió felismerve a pénzügyi csoportok felügyeletének
fontosságát, külön direktívát adott ki a pénzügyi konglomerátumok
felügyeletérıl. Pénzügyi konglomerátumnak azok a pénzügyi csoportok
minısülnek, amelyek tevékenységében mind a hitelintézeti/tıkepiaci
mind a biztosítási szektor jelentıs szerepet játszik. Magyarországon
sokáig az OTP minısült a direktíva értelmezésében pénzügyi
konglomerátumnak, azonban a biztosítási üzletágának eladása miatt ma
már nem pénzügyi konglomerátum.
A pénzügyi konglomerátummá való minısítés azért fontos lépés, mert a
direktíva részletesen leírja, hogy hogyan kell az ilyen csoportok
tıkekövetelményét számítani. További fontos elıírás a direktívában, hogy
a pénzügyi konglomerátum egyes tagjait felügyelı hatóságoknak együtt
kell mőködniük egymással. A direktíva megkülönbözteti az érintett és a
releváns felügyeleti hatóságokat. Érintett hatóságnak minısül minden
olyan pénzügyi felügyelet, amely valamely konglomerátum tag
mőködését engedélyezte és felügyeli. Releváns hatóságnak azok
minısülnek ezek közül, amelyek országában az adott konglomerátum tag
jelentıs tevékenységet végez.
A releváns pénzügyi felügyeleti hatóságok maguk közül koordinátort
választanak, amely általában az a hatóság, amely a konglomerátum

329
irányítását végzı anyaintézmény felügyeletéért felelıs. A koordinátor
gondoskodik a rendszeres találkozók megtartásáért és az információ
elosztás megszervezéséért. Fontos újítás volt, hogy a direktíva
egyértelmővé tette, hogy az információáramlásnak kétirányúnak kell
lennie, vagyis nem csak arról van szó, hogy az érintett felügyeleti
hatóságok ellátják a koordinátort a konszolidált felügyeléshez szükséges
információkkal, hanem a koordinátor is átadja a saját vizsgálatai alapján
feltárt, az adott ország felügyelete által hasznosítható információkat.
A konglomerátum felügyelés egy hasznos lépés volt az EU felügyeleti
hatóságok közötti együttmőködés javításában, ugyanakkor ez sem volt
képes átlépni bizonyos korlátokat és csak pénzügyi csoportok egy
viszonylag szők körére vonatkozott.

d) Egységes szabályozói rendszer és felügyeleti módszertan

A pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti együttmőködésnek alapvetıen
két fı korlátja volt. Az egyik a titoktartási követelmények betartása,
amely jelentısen megnehezítette az érdemi, egyedi intézményekre
vonatkozó részletes információk átadását. Az egyes EU tagállamokban
fokozatosan csökkentek az üzleti titkok átadására vonatkozó korlátok és
ma már a pénzügyi felügyeleti hatóságok lényegében különösebb
akadályok nélkül oszthatnak meg információkat egymással.
A másik fontos akadály annak felismerése volt, hogy az egyes
országokban a pénzügyi szervezetek szabályozása és felügyelési
módszertana lényeges eltérésekkel mőködik. Nem lehet összehangoltan
fellépni például egy olyan kockázat ellen, amely vállalása az egyik
országban kifejezetten tiltott, egy másik országban viszont semmilyen
szabályozás nem vonatkozik rá. A szabályozásban és a felügyelési
módszertanban fennálló eltérések ráadásul az egységes EU belsı piac
szellemébıl következı egységes versenyfeltételek felállításának
igényével is ütköztek.
Az EU már a 80-as években is törekedett arra, hogy egységesítse a
tagállamokban a pénzügyi szervezetek mőködésére vonatkozó
szabályokat, ez a folyamat azonban nagyon lassú volt, elsısorban az EU
nagyon bürokratikus jogalkotása miatt (a hitelintézetek felszámolására és
reorganizációjára vonatkozó direktíva megalkotása például több mint tíz
évet is igénybe vett, ráadásul a végsı változat már olyan
kompromisszumokat tartalmazott, hogy a direktíva nem tudta
megfelelıen betölteni a neki szánt szerepet). A pénzügyi szektor
ugyanakkor már ezekben az idıkben is egy nagyon gyors, innovatív
fejlıdésen ment keresztül, amihez a szabályozási hátteret is gyorsan

330
kellett volna hozzáigazítani. Az EU vezetıi ezért létrehoztak egy Bölcsek
Tanácsa elnevezéső bizottságot Alexander Lámfalussy vezetésével,
amelynek az volt a célja, hogy javaslatokat tegyen a direktívák
megalkotási folyamatának felgyorsítására.
A javaslatokat elıször a tıkepiaci szektorra nézve tették meg, de aztán a
tapasztalatokat gyorsan felhasználták a banki és a biztosítási szektorban
is. A javaslatok lényege az volt, hogy a direktívák megalkotásának a
folyamatát három szintre kell osztani. A legalsó (harmadik) szint a
felügyeleti hatóságok vezetıibıl áll, amelyek egyrészt javaslatokat
tesznek a direktívák szövegére, másrészt közös felügyeleti
módszertanokat dolgoznak ki. A középsı (második) szinten a
Pénzügyminisztériumok képviselıibıl álló bizottság áll, amely
lényegében politikai-gazdasági szempontból is megvizsgálja, és
jóváhagyásra elıterjeszti ezeket a javaslatokat. A legfelsı szinten pedig az
EU Tanács és a Parlament áll, amelyek egy úgynevezett együttdöntési
folyamat keretében jóváhagyják az adott témakört szabályozó
direktívákat.
A javaslatokat felhasználva a következı harmadik szintő bizottságok
kerültek felállításra:
- CESR - Committee of European Securities Regulators
- CEBS - Committee of European Banking Supervisors
- CEIOPS - Committee os European Insurance and Occupational Pension
Supervisors.
A harmadik szintő bizottságok létrehozása az azóta eltelt tapasztalatok
alapján nem is annyira a folyamat felgyorsításában volt jelentıs, mivel
egy direktíva megalkotása és módosítása manapság is éveket vehet
igénybe. A fı elırelépés abban nyilvánult meg, hogy a direktívák szakmai
elıkészítése feljavult és a részletek kidolgozását alapos szakmai
tapasztalatokkal rendelkezı szakemberek végzik.
A harmadik szintő bizottságok a közös szabályozási háttér kialakítása
mellett érdemi elırelépést jelentettek a közös felügyeleti módszertan
kialakítása felé. Számos olyan sztenderdet dolgoztak ki, amelyek
részletesen leírják az egyes felügyeleti tevékenységek (pl. nemzetközi
együttmőködés, kockázatkezelési rendszerekkel szembeni elvárások,
belsı modellek tıkekövetelmény számításra való felhasználhatósága)
tekintetében a közösen alkalmazandó gyakorlatot. A harmadik szintő
bizottságok sztenderdjei elviekben nem kötelezı érvényőek, de a tagok a
comply or explain elvet követve csak akkor térhetnek el egy sztenderd
alkalmazásától, ha az eltérést írásban, konkrét érvekkel megindokolják.
A harmadik szintő bizottságok mőködése abban is jelentıs, hogy
létrehozásra került egy olyan koordináló szerv is, amely a három

331
harmadik szintő bizottság (CESR, CEBS, CEIOPS) tevékenységének
összehangolását végzi. Számos szabályozási és módszertani kérdésben
így sikerült valamennyi pénzügyi szektorban egységes kezelést elérni.

e) Felügyeleti kollégiumok
Ahogyan az már korábban is említésre került, az együttmőködési
megállapodások, a pénzügyi konglomerátum felügyelését összehangoló
koordinátor kinevezése jelentıs lépések voltak a pénzügyi csoport
felügyelésének nemzetközi szintő kialakítása terén. Több olyan jelentıs
pénzügyi csoport is létezik azonban az EU-ban, amelyek nem minısülnek
konglomerátumnak, ugyanakkor rendszerszintő kockázatot jelentenek az
egyes tagállamokban. Ezeknek a felügyelésére alakultak ki az
úgynevezett felügyeleti kollégiumok.
A felügyeleti kollégiumok lényegében hasonló elvek alapján mőködnek
mint a pénzügyi konglomerátum esetében a felügyeleti hatóságok
csoportja. Bár a felügyeleti kollégiumok lényegében nem döntéshozó
szervezetek, hiszen a konkrét döntéseket mindig maguk az érintett
felügyeleti hatóságok hozzák, de jelentıs szerepet játszanak az
információk megosztásában és a felügyeleti lépések összehangolásában.
A felügyeleti kollégiumok esetében is érvényesül a két vagy többirányú
információ áramlás elve, vagyis a csoport tagjait felügyelı hatóságok is
érdemi információhoz juthatnak a csoport egészének a mőködésérıl. A
PSZÁF munkatársai számos felügyeleti kollégiumban tagok, illetve a
PSZÁF maga mőködteti az OTP csoport felügyeletére szolgáló
kollégiumot.

f) EU- szintő felügyeleti hatóságok terve

A harmadik szintő bizottságok hatékony mőködését felismerve az EU már
meghozta a döntéseket a felügyeleti rendszer jövıbeni továbbfejlesztését
illetıen. A három harmadik szintő bizottság ennek megfelelıen átalakul
EU-szintő felügyeleti hatósággá. Bár az egyes pénzügyi csoportokkal
kapcsolatos érdemi döntéseket továbbra is a nemzeti felügyeleti
hatóságok fogják hozni, az EU-szintő felügyeletnek jelentıs szerepe lesz
a döntések koordinálásában, vitás kérdések esetében a problémák
feloldásában. Az EU-szintő felügyeleti hatóságok továbbá immár
kötelezı erıvel bíró felügyeleti módszertanokat fognak kidolgozni, ezáltal
még jobban harmonizálttá válik majd a tagállamok felügyeleti
tevékenysége.
A globális pénzügyi válság egyik fontos felügyeleti tapasztalata az volt,
hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok szerepükbıl fakadóan elsısorban

332
az egyedi intézményekkel vagy csoportokkal foglalkoznak és kevesebb
figyelmet szenteltek a makrogazdasági jellegő kockázatokra (pl.
Magyarországon a devizahitelek túl gyors elterjedésének). Az EU ezért az
Európai Központi Bank keretein belül létrehozta az EFRS-t, amely a
jegybankok és a felügyeleti hatóságok képviselıibıl áll és amelynek
feladata, hogy feltárja a makro szintő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetı
kockázatokat és tegyen javaslatot a szükséges lépésekre.
A legtöbb EU tagállamban már történtek lépések arra nézve, hogy
javuljon a pénzügyi felügyeleti hatóság és a jegybank kapcsolata.
Magyarországon 2010-tıl került felállításra a Pénzügyi Stabilitási Tanács,
amelynek fı feladata, hogy a pénzügyi stabilitási célok érdekében:
- folyamatosan értékelje a pénz-, tıke-, biztosítási és pénztári piac
stabilitását,
- megtárgyalja a PSZÁF által a pénzügyi piacok és a pénzügyi
közvetítırendszer mőködésérıl negyedévente készített kockázati jelentést,
ahhoz szükség esetén észrevételeket főzhet, közleményt tehet közzé,
- szükség esetén javaslatot tegyen a Kormánynak jogszabály
megalkotására vagy törvényalkotás kezdeményezésére, illetve a Kormány
tagjának jogszabály megalkotására,
- szükség esetén javaslatot tesz a Felügyelet elnökének ajánlás kiadására,
közigazgatási hatósági eljárás megindítására vagy más intézkedés
megtételére,
- az Országgyőlés elé terjesztés elıtt megtárgyalja a Felügyelet éves
beszámolóját,
- elızetesen megtárgyalja a Felügyelet által a tevékenységek végzését, e
tevékenységek körébe tartozó szolgáltatások nyújtását, ügyletek kötését,
termékek forgalmazását legfeljebb kilencven napra megtiltó, korlátozó,
vagy feltételekhez kötı határozatának tervezetét.
- folyamatosan figyelemmel kíséri a Felügyelet jogalkalmazó
tevékenységét.
A Pénzügyi Stabilitási Tanács tagjai a PSZÁF elnöke, a pénzügyminiszter
valamint a jegybankelnök.

333
5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei

5.1.8.1 Engedélyezés
A PSZÁF egyik legjelentısebb eszköze, hogy a pénzügyi szervezetek
által végezhetı tevékenységek csak engedéllyel végezhetıek, így az
engedély megadásával vagy elutasításával a Felügyeletnek ráhatása van
arra, hogy milyen szereplık léphetnek be szolgáltatóként a pénzügyi
piacokra. A törvények a felügyeleti engedély megadását általában szigorú
feltételekhez kötik, amelyek teljesítését a Felügyelet a bekért
dokumentumok alapján vagy helyszínen ellenırzi. A Felügyelet
engedélyezési tevékenysége általában a következı területekre terjed ki:
- Alapítás engedélyezése: mielıtt egy új szolgáltató megjelenne a piacon,
már az alapítás elıtt a Felügyelet engedélyét kell kérnie. A jelentısebb
pénzügyi szolgáltatók esetében az engedélyezés kétlépcsıs, elválik
egymástól az alapítás és a tevékenység megkezdésének engedélyezése.
Az alapítási engedély megszerzése egyszerőbb, ebben az esetben még
nem kell igazolni a szükséges teljes tıke meglétét és a becsatolandó
dokumentumok listája is szőkebb. Alapítási engedély birtokában azonban
még nem lehet a tevékenységet megkezdeni, ahhoz egy tevékenységi
engedélyre is szükség van, amely részletesen tartalmazza, hogy az adott
pénzügyi szervezet milyen szolgáltatásokat végezhet. Tevékenységi
engedély megadása elıtt a Felügyelet ellenırzi, hogy a teljes induló tıke
elhelyezésre került-e, rendelkezik-e az adott szervezet a szükséges belsı
szabályzatokkal és eljárásrendekkel, megfelel-e a jogszabályokban foglalt
személyi és tárgyi feltételeknek, különös tekintettel a kötelezı
végzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkezı vezetı állású
személyekre.

- Minısített befolyás megszerzésének engedélyezése: létezik egy mondás a

felügyeleti hatóságok között, bankot tulajdonolni nem jog, hanem
privilégium. A jelentıs kockázatot hordozó pénzügyi szervezetetek
(hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosító társaságok) jelentıs
(általában 10%-ot meghaladó) tulajdonosi részesedéssel rendelkezı
személyei csak olyanok lehetnek, akiknek ezt a tulajdonszerzést a
Felügyelet engedélyezi, és megfelelnek a törvényben rögzített
feltételeknek (pl. a tulajdonrész szerzés törvényes eredető
pénzeszközökbıl származik, megfelel a fit and proper követelményeknek
stb.). A felügyeleti engedély nem csak a tulajdonrész szerzéshez, hanem

334
egyes tulajdonosi részarányok túllépéséhez (20, 33, 50%), illetve a
tulajdonrész elidegenítéséhez is szükséges.

- Egyesülés, összeolvadás, szétválás engedélyezése: pénzügyi szervezetek

esetében ehhez felügyeleti engedélyre is szükség van, amely nem jelenti
azt, hogy bizonyos egyesülésekhez ne lenne szükség a Gazdasági
Versenyhivatal engedélyére is. A Felügyelet ezekben az esetekben
elsısorban azt vizsgálja, hogy az egyesülés, összeolvadás vagy szétválás
nem veszélyezteti-e a létrejövı új intézmény prudens mőködését, illetve
hogy a pénzügyi szervezet ügyfeleinek pénze továbbra is biztonságban
van-e.

- Vezetı állású személy kinevezésének engedélyezése: az, hogy az

intézmény megfelelı képzettségő és szakmai gyakorlattal rendelkezı
vezetıkkel rendelkezzen, alapítási követelmény is, ugyanakkor ennek a
feltételnek folyamatosan meg kell felelni. Mielıtt egy személyt Felügyelı
Bizottsági vagy igazgatósági taggá neveznek ki, a Felügyelet engedélyét
szükséges kérni. A Felügyelet az engedélyezési eljárásban megvizsgálja,
hogy az adott személy megfelel-e a vonatkozó jogszabály feltételeinek
(általában iskolai végzettségre, vezetıi szakmai tapasztalatokra, büntetlen
elıéletre van szükség). Jogszabályok ezeken a személyeken túli körben is
írnak elı engedélyezési kötelezettséget pl. vezetı aktuárius esetében.

- Belsı módszer tıkekövetelmény számítási célokra való engedélyezése:

hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében már jelenleg is,
biztosító intézmények esetében pedig hamarosan lehetıvé válik az, hogy
felügyeleti engedéllyel a tıkekövetelményét saját maga által kifejlesztett
módszer alapján számítsa. A felügyeleti engedély megszerzéséhez
természetesen sok dokumentum csatolására van szükség és az
intézménynek bizonyítania kell, hogy a módszere megfelelıen mőködik
és része a mindennapi kockázatkezelési tevékenységének. Ez az
engedélyezési eljárás azért is speciális, mert a nemzetközi pénzügyi
csoportok esetében a PSZÁF a döntését nem egyedül, hanem valamennyi
érintett külföldi pénzügyi felügyeleti hatósággal közösen hozza meg.

- Üzletszabályzatok, belsı eljárások engedélyezése: a jogszabályok egyes

belsı szabályzatok esetében azok alkalmazását felügyeleti jóváhagyáshoz
kötik.

335
5.1.8.2 Felügyeleti ellenırzés
A felügyeleti ellenırzésnek alapvetıen két fı eleme van, az elsıdlegesen
a beérkezett adatok elemzésére, feldolgozására irányuló (nem helyszíni)
valamint a helyszíni ellenırzés.
A PSZÁF felé szolgáltatandó adatok körét és rendszerességét PM
rendeletek szabályozzák. Az adatok többsége a negyedéves illetve a havi
adatszolgáltatás keretében érkezik be a Felügyeletre, de létezik napi
adatszolgáltatási kötelezettség is. A Felügyelet az adatokat elektronikus
formában kapja és azokból automatizált számítógépes elemzések
készülnek, külön jelezve a felügyelık számára amennyiben valamilyen
jogszabályi kötelezettség megsértése állapítható meg az adatokból vagy
jelentıs elmozdulás következett be az elızı adatszolgáltatáshoz képest.
Mivel az adatszolgáltatás során az adatok valódisága nem ellenırizhetı,
ezért a helyszíni ellenırzések során mindig sor kerül a korábbi
idıszakban jelentett adatok helyességének ellenırzésére.
A helyszíni ellenırzéseknek több fajtája létezik, az átfogó, a
témavizsgálat valamint a célvizsgálat. Átfogó ellenırzés esetében az adott
intézményt vagy pénzügyi csoportot részleteiben is átvilágítanak,
megvizsgálják a fıbb kockázati típusoknak való kitettségét, a
nyilvántartások pontosságát, a kockázatkezelési, vállalatirányítási és belsı
ellenırzési rendszerek megfelelı mőködését. Az átfogó ellenırzés minden
esetben részletes vizsgálati jelentéssel zárul, amelyhez az érintett
intézmény is észrevételt tehet. Az átfogó vizsgálatot határozat zárja le,
amelyben a Felügyelet rögzíti a feltárt hiányosságokat és az azok miatt
meghozott felügyeleti szankciókat.
A PSZÁF törvény rendelkezik az átfogó ellenırzések gyakoriságáról is. A
Felügyelet legalább háromévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le
banknál, szakosított hitelintézetnél, biztosítónál és viszontbiztosítónál. A
Felügyelet legalább ötévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le
szövetkezeti hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál, pénzforgalmi
intézménynél, befektetési vállalkozásnál, árutızsdei szolgáltatónál,
kockázati tıkealap-kezelınél, befektetési alapkezelınél, magánnyugdíj-
pénztárnál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál és a foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltató intézménynél.
Témavizsgálat esetében a Felügyelet egyszerre több intézmény esetében
vizsgálja egy adott üzletágra vagy termékre vonatkozó körülményeket (pl.
ügynökök alkalmazásának kockázatai, ügyfelek tájékoztatásának
megfelelısége stb.). Ezekben az esetekben a Felügyelet a vizsgálat
alapján általában az egyedi intézményre vonatkozó következtetéseken túl

336
egyéb konzekvenciákat is levon, szükség esetén ajánlást tesz közzé vagy
javaslatot tesz jogszabály módosításra.
Célvizsgálatra általában akkor kerül sor, ha a Felügyelet egy konkrét
eseményt kíván megvizsgálni egy adott intézménynél. Ebben az esetben
nem az intézmény egészét, hanem csak az adott eseményt, például egy
termék forgalmazásával kapcsolatos panaszt vizsgálnak meg.

5.1.8.3 Jogérvényesítés
A Felügyelet a helyszíni ellenırzései, a rendszeres adatszolgáltatások
illetve az egyéb, a Felügyelet számára rendelkezésre álló információkat
mérlegelve dönt az esetleges szankciók meghozatalának szükségességérıl
és mértékérıl. A PSZÁF által alkalmazható szankciók köre az ágazati
törvényekben kerül felsorolásra, ezért szektoronként különbözik, de a
leggyakrabban alkalmazott szankciók a következık:
- az intézménynek vagy annak vezetıinek írásbeli figyelmeztetése,
- az intézmény kötelezése belsı szabályzatainak, eljárásrendjeinek
megváltoztatására,
- felügyeleti bírság kiszabása az intézményre (ez 2010-tıl már akár 2
milliárd forint is lehet) vagy az intézmény vezetı állású személyére,
- többlet tartalék vagy többlet tıkekövetelmény megképzésének elıírása,
- vezetı állású személy alkalmazására kiadott engedély visszavonása,
- helyszíni ellenır vagy felügyeleti biztos kirendelése,
- tevékenységre vonatkozó felügyeleti engedély felfüggesztése vagy
visszavonása,
- felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése.

A Felügyelet által alkalmazható intézkedések egyes szektorokban (pl.

hitelintézeti) szorosan kapcsolódnak a fennálló helyzet veszélyességének
mértékéhez, míg például a biztosítási szektorban a Felügyeletnek nagyobb
intézkedési szabadsága van.
Speciális intézkedési lehetıség a felügyeleti biztos kirendelésének
lehetısége. A felügyeleti biztos a kirendelésének idıtartama alatt
lényegében átveszi a teljes korábbi vezetés funkcióját, egyszemélyben
hoz meg olyan döntéseket, amelyek normál körülmények között az
igazgatóság hatáskörébe tartoznának.
Magyarországon jelenleg még nincs arra lehetıség, hogy a Felügyelet ne
csak menedzsment, hanem tulajdonosi jogosítványokat is átvegyen. Sok
országban léteznek olyan mechanizmusok, amelyek azt a célt szolgálják,
hogy a Felügyelet akár a tulajdonosok jóváhagyása nélkül is dönthessen

337
bizonyos kérdésekben (pl. a pénzügyi szervezet egészének vagy
leányvállalatainak eladásáról, a saját tıke leszállításáról és újra
felemelésérıl stb.). A globális pénzügyi válság azonban felszínre hozta
azokat a jogi problémákat, amelyek rendezése egy válságba került bank
helyzetének rendezése érdekében hozandó gyors kormányzati lépések
érdekében feltétlenül szükséges. Elképzelhetı ezért, hogy hamarosan
Magyarországon is meghozhatóak lesznek ilyen intézkedések,
amennyiben sikerül az ezzel kapcsolatos alkotmányossági aggályokat
megoldani.

5.1.8.4 Fogyasztóvédelem
A PSZÁF 2000-ben történı létrehozásakor a fogyasztóvédelem még
viszonylag kis részt képviselt a Felügyelet munkájában, de az azóta eltelt
idıszakban ennek a tevékenységnek a jelentısége fokozatosan
növekedett. A PSZÁF törvény 2010-tıl kifejezetten rendelkezik arról,
hogy a Felügyelet egyik alelnökét a miniszterelnök a Felügyelet
elnökének javaslatára megbízza a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos
feladatok ellátásával.
A PSZÁF fogyasztóvédelmi tevékenységének keretében az ágazati
törvényekben meghatározott fogyasztóvédelmi elıírások valamint az
alábbi törvények alapján jár el:
- a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló törvény,
- a gazdasági reklámtevékenység alapvetı feltételeirıl és egyes korlátairól
szóló törvény, továbbá
- az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggı szolgáltatások egyes kérdéseirıl szóló törvény.

A fogyasztóvédelmi vizsgálatok általában az ügyfél megfelelı elızetes és

folyamatos tájékoztatását, a pénzügyi szervezet valamint az ügyfél között
szerzıdéses jogviszony egyes pontjainak betartását, a jogszabályokban
foglalt fogyasztóvédelmi elıírások (pl. THM számítás, elállási jog,
elıtörlesztés joga, egyoldalú szerzıdésmódosítás szabályai)
rendelkezéseinek való megfelelés vizsgálatát célozzák. A Felügyelet
vizsgálatai során próbaügyletet is köthet.
A PSZÁF a fogyasztóvédelmi elıírások megsértése esetén a következı
szankciókat alkalmazhatja:
- elrendeli a jogsértı állapot megszüntetését,
- megtiltja a jogsértı magatartás további folytatását,

338
- határidı tőzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére
kötelezheti a jogsértı szolgáltatót azzal, hogy az a hibák, hiányosságok
megszüntetése érdekében tett intézkedésérıl köteles értesíteni a
Felügyeletet,
- a jogszerő állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a
jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását, és
- fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.

Speciális megoldása lehet a fogyasztóvédelmi problémáknak a hatósági

szerzıdés kötése. Hatósági szerzıdést a Felügyelet azzal a személlyel
köthet, aki vállalja, hogy felhagy a jogsértı magatartással és magatartását
a hatósági szerzıdésben meghatározott módon hozza összhangba a
vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel. Sok esetben a hatósági
szerzıdés megkötése kevésbé hátrányos a szolgáltató ügyfelei számára,
mintha az eredeti állapotot próbálnák meg visszaállítani. Erre jó példa a
fogyasztói csoportokkal kötött hatósági szerzıdés, ahol az eredeti állapot
visszaállítása az ügyfelek számára jelentıs költségekkel járt volna,
viszont a hatósági szerzıdés megkötésével a jogszerő mőködés
kikényszeríthetı volt.

5.1.8.5 Piacfelügyeleti eljárás

Piacfelügyeleti eljárásnak minısülnek a következık:
- felügyeleti engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzett,
egyébként felügyeleti engedélyhez vagy bejelentéshez kötött
tevékenységek,
- bennfentes kereskedelem vagy piacbefolyásolás észlelése,
- vállalatfelvásárlásra vonatkozó szabályok ellenırzése.

Az engedély nélkül végzett tevékenység egyben büntetıjogi kategória is,

ezért az ilyen esetek észlelése esetén a Felügyelet a nyomozó hatósággal
is felveszi a kapcsolatot. Engedély nélkül végzett tevékenységrıl a
Felügyelet általában a megjelentetett hirdetések figyelésébıl vagy ügyfél
panasz alapján értesül. Ha egy személy olyan tevékenységet végez
engedély nélkül, amelyet egyébként csak a szigorú szabályoknak
megfelelı pénzügyi szervezetek végezhetnének, az rendkívül veszélyes
lehet a piac számára, egyrészt azért mert az ilyen módon átadott
pénzeszközök nincsenek megfelelı biztonságban, másrészt pedig
megrendítheti a piac biztonságos mőködésébe vetett bizalmat.

339
Bennfentes kereskedelem vagy piacbefolyásolás észlelése érdekében a
Felügyelet rendszeresen figyelemmel kíséri a tızsdei kereskedést, az
árfolyamok alakulását, nyomon követi a vállalatokra illetve a bennfentes
személyekre vonatkozó nyilvánosságra hozatali kötelezettségek
teljesítését illetve az ilyen személyek által folytatott kereskedéseket.

5.1.8.6 Elemzés
A Felügyelet a számára beküldött adatokat feldolgozza és azokat
összesített formában a piac rendelkezésére bocsátja. A PSZÁF
negyedévente tesz közzé a honlapján a piac részletes folyamatait
bemutató elemzéseket.

5.1.8.7 Szabályozás, ajánlások, módszertani útmutatók

Amint az már korábban említésre került, a PSZÁF-nak magának önálló
szabályozói jogosítványa nincs. A Felügyelet mégis aktív szerepet tölt be
a szabályozás kialakításában és a felügyelt szervezetek tevékenységének
befolyásolásában.
Egyrészt a Felügyelet a saját szakmai tapasztalatai alapján javaslatokat
tesz jogszabályok módosítására illetve részt vesz a más intézmény által
készített javaslatok véleményezésében. A PSZÁF törvény szerint a
Felügyelet véleményezési joggal rendelkezik a pénzügyi rendszert, a
felügyelt intézményeket és személyeket, valamint a feladat- és hatáskörét
érintı döntések és jogszabályok elıkészítése során, valamint javaslatot
tehet jogszabályok megalkotására.
Másrészt a Felügyelet 2000-tıl kezdıdıen ajánlások és módszertani
útmutatók közzétételével gyakorol ráhatást a felügyelt intézmények
tevékenységére. Ezek a szakmai anyagok általában a nemzetközi
tapasztalatokat is felhasználva rögzítik a Felügyeletnek egy adott
témakörrel kapcsolatos elvárásait. Az ajánlások betartása ugyan nem
kötelezı a felügyelt szervezetek számára, de a Felügyelet a helyszíni
ellenırzései során vizsgálja az azoknak való megfelelést. Szankcionálni
egy intézményt ugyan nem lehet egy ajánlás be nem tartása miatt, de
amennyiben a Felügyelet olyan jogszabálysértést tapasztal, amely az
ajánlás betartásával elkerülhetı lett volna, akkor azt a szankció
megállapítása során súlyosbító tényezıként veszi figyelembe. Az
ajánlások, módszertani útmutatók általában a pénzügyi szervezetek
kockázatkezelésére, vállalatirányítási gyakorlatára vonatkoznak.

340
Szervezeti ábra:

341
5.2 Jegybanki szabályozás

Tartalomjegyzék

5.2 Jegybanki szabályozás 342

5.2.1 Szabályozási politika 346

342
A monetáris politika elsısorban a bankokon keresztül érvényesül, ezért a
jegybanknak – hasonlóan a modern külföldi társintézményekhez –
ırködnie kell a pénzügyi közvetítı rendszer stabilitása, szabályos és
zökkenımentes mőködése felett, szükség esetén pedig a végsı hitelezıi
szerepkört is be kell töltenie. E feladatát az MNB a pénzügyi közvetítı
rendszert szabályozó, illetve felügyelı hatóságokkal együttmőködve
végzi. A jegybank és a felügyelet között kialakult és mára letisztult
munkamegosztásban az MNB a pénzügyi közvetítı rendszer egészének
kiegyensúlyozott mőködését figyeli, míg a felügyelet az egyes bankok
(pénzügyi közvetítık) prudenciális szabálykövetését, kockázatát ellenırzi.
A jegybank – az egyes hitelintézetek tevékenységének továbbra is
szükséges szintő ellenırzése, figyelemmel követése és elemzése mellett –
mindinkább a pénzügyi közvetítı rendszer egészét vizsgálja, elemzi,
különös tekintettel a rendszerkockázatot rejtı, a pénzügyi stabilitást
veszélyeztetı tényezıkre.28

A Magyar Nemzeti Bank a következıképpen definiálja a pénzügyi

stabilitást: A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi
rendszer, azaz a kulcsfontosságú pénzügyi piacok és a pénzügyi
intézményrendszer képes ellenállni a gazdasági sokkoknak, és
zökkenımentesen tudja ellátni alapvetı funkcióit: a pénzügyi források
közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását.

Ma már világszerte általánosan elfogadott, hogy a rendszerstabilitási

felelısség – a monetáris hatósági szerepvállalás mellett – kiemelten
fontos célokat és feladatokat jelöl ki a jegybankok számára, függetlenül
attól, hogy a hagyományos pénz és tıkepiaci felügyeleti jogkört gyakorló
szervezet a jegybanki szervezeten belül, vagy attól leválasztva mőködik.
A Magyar Nemzeti Bank a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és
erısíti a pénzügyi stabilitást, valamint szükség esetén kezeli a pénzügyi
rendszert érı sokkok hatásait. Ezen tevékenysége részeként az MNB
átfogóan és rendszeresen elemzi a makrogazdasági környezetet, a
pénzügyi piacok, a hazai pénzügyi közvetítık és a pénzügyi infrastruktúra
mőködését. Továbbá feltárja azokat a kockázatokat, melyek a pénzügyi
rendszer stabilitását veszélyeztethetik, és azonosítja a pénzügyi rendszer
törékenységét okozó elemeket, folyamatokat.

28
Az MNB tevékenységének átalakulása 1995–2000, MNB, 2001

343
A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos jegybanki felelısség és
feladatkör hagyományosan 3 fontos pilléren nyugszik:

1. a makroprudenciális elemzés, rendszerkockázati monitoring a banki és

nem-banki közvetítıkre vonatkoztatva és esetenként beavatkozás (lender
of last resort). Ennek a feladatnak kíván megfelelni az MNB a
makroprudenciális szempontú stabilitási jelentésével, amelyet a világ
országai közül az elsık között kezdett el publikálni. A 2000 augusztusa
óta félévente, majd 2005 után évente megjelenı, „Jelentés a pénzügyi
stabilitásról“ címő kiadvány fı célja az, hogy tájékoztassa a pénzügyi
rendszer mőködtetıit és használóit a pénzügyi stabilitást érintı aktuális
kérdésekrıl, és ezzel növelje az érintettek kockázati tudatosságát,
fenntartsa és erısítse a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat.
A jegybank a piaci szereplık lépéseinek koordinálásával, valamint a
végsı hitelezéssel („lender of last resort“) a már kialakult válsághelyzetet
kezeli, megakadályozva a krízis továbbterjedését a pénzügyi rendszer más
szereplıire, illetve a reálgazdasági költségek további emelkedését. Ebben
az esetben a jegybank a piaci szereplık között közvetítıként léphet fel, a
saját reputációjának felhasználásával elısegítheti a rendszer stabilitásának
mielıbbi helyreállítását. A jegybanktörvény alapján „amennyiben olyan
körülmény áll fenn, amely miatt egy hitelintézet mőködése a pénzügyi
rendszer stabilitását veszélyezteti, az MNB a hitelintézetnek rendkívüli
hitelt nyújthat“.

2. a szabályozási politika, a jogszabályalkotásban való részvétel, a

makroprudenciális és a piac mőködését feleslegesen korlátozó
szabályozás modernizálása, hatékonnyá tétele. A szabályozási
tevékenységének fontos jellemzıje, amely a MNB intézményi
függetlenséget erısíti, az MNB elnökének alkotmányban biztosított, és a
jegybanktörvényben meghatározott rendeletalkotási jogköre. Ennek
értelmében az alapvetı jegybanki feladatok ellátásának biztosításához az
MNB elnöke rendeletet adhat ki, vagyis jogszabályt alkothat (például az
alapkamat és a kötelezı tartalékráta mértékérıl, a bankjegyek és érmék
kibocsátásáról, a fizetési megbízások és az elszámolásforgalom
lebonyolításáról, a statisztikai információgyőjtésrıl stb.).29 (bıvebben
lásd késıbb)

29
Monetáris politika Magyarországon, MNB, 2006.

344
3. a fizetési és elszámolási rendszerek, valamint a pénzforgalom
mőködése, intézményei, hatékonysága és biztonsága miatti felelısség. A
biztonságos és szilárd fizetési és elszámolási rendszer kialakítása,
megfelelı szabályozása és prudenciális felügyelete garantálhatja a gyors
és akadálymentes pénzforgalmat, egyben csökkentheti az egyedi
intézmények nem fizetése esetén fellépı „fertızés“ veszélyét.
Az e rendszereket mőködtetı hitelintézeti és tıkepiaci elszámolóházak,
értéktárak alapításának és tevékenységének engedélyezési feltételeit,
mőködésük prudenciális szabályait a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló törvény, valamint a tıkepiacról szóló törvény
határozza meg. Az e jogszabályokban foglaltak kiegészítéséül azonban az
MNB is jogosult arra, hogy elnöki rendelettel a rendszereket mőködtetı
elszámolóházakkal szemben további, elsısorban a rendszerkockázatok
kivédését célzó követelményeket támasszon, pl. pénzforgalmi
szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában - a mőködési terv
vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolításával
kapcsolatos kérdésekben - az MNB szakhatóságként vesz részt. Továbbá
a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény (Hpt.) 3. § (2) c) pontjában kiegészítı pénzügyi szolgáltatásként
megnevezett pénzfeldolgozási tevékenység üzletszerő végzéséhez a
Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges. Az e tevékenység végzésére
kiadott engedély visszavonásának jogát is a Magyar Nemzeti Bank
gyakorolja. Az engedélyezési eljárás során az MNB megvizsgálja, hogy a
rendelkezésére álló okiratok és információk alapján az engedély kiadása
nem ütközik-e jogszabályba, valamint ellenırzi a tevékenység ellátásához
szükséges feltételek meglétét.

5.2.-1. ábra: A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitási funkciójának

keretrendszere

Forrás: MNB, 2006.

345
A Magyar Nemzeti Banknak alapvetı érdeke és – más állami
intézményekkel közös – felelıssége a hazai pénzügyi rendszer
stabilitásának fenntartása és erısítése. Az MNB szerepét a pénzügyi
stabilitás fenntartásában egyrészt a Jegybanktörvény, másrészt a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a Pénzügyminisztérium és a
Magyar Nemzeti Bank között született háromoldalú együttmőködési
megállapodás rögzíti.

5.2.1 Szabályozási politika

A pénzügyi közvetítés intézményrendszerének és környezeti feltételeinek
megfelelı szabályozása alapvetıen szükséges a közvetítırendszer
stabilitásának a biztosításához. Ezért az MNB mind a mai napig
meghatározó szerepet tölt be – az elsıdlegesen a Pénzügyminisztérium
felelısségi körébe tartozó – a pénzügyi közvetítési rendszert érintı
jogszabály- és rendeletalkotásban.

Szabályozói tevékenységének legfontosabb alapelve a pénzügyi közvetítı

rendszer rendszerkockázatainak felderítése és kiküszöbölése. Az elmúlt
idıszak szabályozási reformfolyamatában a rendszer biztonsága
szempontjából kiemelendı volt a felügyeleti szabályozás kérdése. A
pénzügyi intézményrendszer felügyeleti gyakorlatában az MNB
következetesen képviselt elve a felügyeleti és a jegybanki tevékenység
szigorú elválasztása.

A pénzügyi stabilitásról szóló szakirodalom leginkább kidolgozott és

legtöbbet elemzett része a bankszektor. Ennek oka egyrészt az, hogy
történelmileg a bankok töltötték be a leginkább domináns szerepet a
legtöbb ország pénzügyi közvetítı rendszerében, és a fizetési rendszer
mőködtetésében, másrészt ezen intézmények körében fordult elı a
legtöbb és a legnagyobb társadalmi költségekkel járó válság. Így
természetes, hogy a figyelem fókuszában ezek az intézmények állnak, és a
prudenciális elıírások éppen a bankok esetében a legkiterjedtebbek és
nemzetközi szinten a leginkább egységesek.
A bankrendszer problémái számos okra vezethetık vissza, melyek közül a
fentebb már említett általános okokon túlmenıen a magas tıkeáttétel, az
eszközök és források eltérı lejárata, az információs aszimmetriák, a
bankcsoportok szintjén felmerülı komplex kockázatok, a döntéshozók
kockázati tudatosságának változásai, a pénzügyi buborékok valamint a

346
morális kockázat emelhetık ki. E bank-specifikus okok a hagyományos
kockázati tipológia szerint a bankmőködésben az alábbi kockázati
kitettségeket okozhatják:
− hitelkockázat, partnerkockázat (ide értve az országkockázatot is),
− piaci kockázatok, melyek között megkülönböztetünk
devizaárfolyam kockázatot, részvényárfolyam kockázatot,
kamatláb kockázatot, és árukockázat, továbbá
− a mőködési kockázat.
Hitelintézet alapításához és tevékenységének megkezdéséhez a Felügyelet
engedélye szükséges. A határozat meghozatala elıtt a Felügyelet - bank,
illetve szakosított hitelintézet alapítása esetén - elızetesen kikéri az MNB
véleményét.

A nem-banki pénzügyi közvetítık világszerte növekvı súlyának és az

elmúlt évek tıkepiaci válságaiban játszott szerepüknek tükrében egyre
nagyobb figyelmet kap ezen intézményeknek a pénzügyi stabilitásra
gyakorolt hatása. A pénzügyi konvergencia illetve az univerzalizálódás
miatt ugyanis a pénzügyi intézmények bármely típusának problémái
hatással lehetnek a pénzügyi szektor többi szereplıjére, illetve a szektor
egészére. Mindezek miatt a hitelintézetek mellett a nem-banki pénzügyi
közvetítık tevékenységét is folyamatosan nyomon kell követni,
válsághelyzetekben döntéshozatalkor pedig egyre inkább figyelembe kell
venni a nem-banki közvetítık szempontjait is.
Különös figyelmet érdemelnek a pénzügyi konglomerátumok, melyekkel
kapcsolatban a leggyakoribb kockázat a többszörös tıkeáttétel veszélye,
vagyis hogy a csoportok számára rendelkezésre álló tıkéhez többszörös
kockázatot rendelnek. A konglomerátumok létének kényes eleme a
kockázat szétterjedéseként emlegetett jelenség, ismertebb nevén a
„fertızésveszély” (risk of contagion) is. Veszély forrása lehet az
átláthatatlan szervezeti struktúrák kialakítása is, mert ez lehetıséget
teremt a konglomerátum számára kockázatos tevékenységeinek egy olyan
intézményhez történı transzferálására, amelyik kevésbé szigorú
követelményeknek van alárendelve. Szabályozóknak és felügyelıknek
egyaránt komoly feladatot jelent annak megakadályozása, hogy a
kockázatok elrejthetıek legyenek a csoportok különbözı, a bankoknál
kevésbé szigorúan szabályozott tagjainál (szabályozási arbitrázs), illetve,
hogy a csoport egyes intézményeinél kialakuló problémák átterjedjenek a
csoport más tagjaihoz, a tagok közötti ügyletek, tranzakciókon keresztül
(csoporton belüli fertızés).

347
A nem-banki pénzügyi közvetítık a tıkepiacokra is hatással vannak.
Normális piaci körülmények között az intézményi befektetık
hozzájárulnak a piac mélyüléséhez, hatékonyságának növekedéséhez és
stabilizálásához. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben, így éppen a piaci
stresszhelyzetek esetében az intézmények ráerısíthetnek például az
árfolyamok ingadozására, ami stabilitási szempontból kedvezıtlen
jelenség.30

Az MNB részt vesz a pénz- és tıkepiaci szabályokhoz kapcsolódó egyéb

jogszabályok elıkészítı munkálataiban is (a hazai pénzmosási,
versenyjogi szabályok mellett kiemelendı a fogyasztóvédelem területe).
Az MNB két fı célja a nem szakmabeli ügyfél számára is érthetı, az ıt
döntési helyzetbe hozó információ biztosítása a tisztességtelen reklám
tiltásával, valamint az ügyfelek pénzének lehetı legnagyobb védelmét
garantáló szükséghelyzeti eljárások kötelezıvé tétele.
A Magyar Nemzeti Bank igyekszik kezdeményezı szerepet betölteni a
hazai pénz- és tıkepiaci szabályozások meghozatalakor. Ilyen jellegő
szabályozási kihívások a következı idıszakban többek között a határon
átnyúló szolgáltatások szabályozása – melyek immár tevékenységi
szabályozást igényelnek – az új hitelkockázat-kezelési eljárások és az
univerzálódás további lehetséges irányainak kérdései.

30
www.mnb.hu

348
349
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének
jellemzıi

Tartalomjegyzék
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének
jellemzıi 350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351
5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356
5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358
5.3.4 Egyéb garancia alapok 359

350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi
Az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) 1993-ban hozták létre,
jórészt az Ybl Bank csıdjének tanulságai alapján.
Létrehozásának alapvetı célja az volt, hogy a pénzügyi intézmények
esetlegesen felmerülı megoldhatatlan likviditási problémái esetén a
betétesek pénze – legalábbis bizonyos összeghatárig – biztosított legyen, s
ezen keresztül a pénzügyi rendszer stabilitása biztosíthatóvá váljon.

1993-ig a lakossági betéteket és a devizabetéteket az állam garantálta.

Az OBA mőködésével kapcsolatos elıírásokat a többször módosított

1996 évi CXII. Törvény (a „hitelintézeti törvény”) tartalmazza. (Az Alap
létrehozásáról az 1993. évi XXIV. törvény rendelkezett)
Az OBA egy olyan kötelezı jellegő, nonprofit módon gazdálkodó
betétbiztosítási alap, amelyhez valamennyi betétgyőjtési engedéllyel
rendelkezı hitelintézet köteles csatlakozni, s a csatlakozáskor egyszeri, a
tagsági idıszak idıtartama alatt pedig folyamatos díjat fizetni.

Betétgyőjtési engedéllyel rendelkezı hitelintézetek a bankok, a lakás-

takarékpénztárak, a takarékszövetkezetek illetve a hitelszövetkezetek.(A
továbbiakban bankok) Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy
hazánkban nem csak az OBA hatálya alá tartozó hitelintézet győjthet
betétet. Például egy Ausztriában, vagy Németországban bejegyzett bank
magyarországi fiókja (fióktelepe) is győjthet betétet, ezeket viszont az
osztrák vagy a német betétbiztosító intézet biztosítja.

Ugyanakkor egy Magyarországon bejegyzett bank ausztriai, vagy

németországi fiókja által győjtött betéteket az OBA biztosítja.
Megjegyezzük, hogy az Európai Unión belül a betétbiztosítás kötelezı
szolgáltatási minimumát Uniós elıírás rögzíti.

Az OBA legfontosabb feladata, hogy bankcsıd esetén a felhalmozott

vagyonából kártalanítsa a betéteseket, s ezáltal megakadályozza, hogy a
bankrendszerrel szembeni bizalmatlanság bankcsıdök sorozatához
vezessen. Emellett az OBA feladata a betétek „befagyásának”
megelızésére szolgáló intézkedések megtétele is.

351
Az Országos Betétbiztosítási Alapot egy független igazgatótanács
irányítja. Gazdálkodásának ellenırzését az Állami Számvevıszék végzi,
amely megállapításairól a Parlamentnek számol be.

A csatlakozási díj mellett az OBA tagjai rendszeresen kötelesek

befizetéseket eszközölni az Alapba. Az Alap az összegyőlt vagyonból és
annak hozamából látja el a feladatait. Az Alap a rendszeres befizetéseken
túl – a betétesek kártalanítása céljából – rendkívüli befizetési
kötelezettséget is elıírhat a tagjai számára, s ezen túlmenıen
kormánygaranciával biztosított hitelt is felvehet.

Az OBA mőködésének lényege a következıképpen foglalható össze:

A hitelintézetek fizetésképtelensége esetén kártalanítást fizet a névre

szóló betétek után. (Névre szólónak azok a betétek tekinthetık, amelyek
tartalmazzák a betétes adatait.) Fontos azonban tudni, hogy nem minden
névre szóló befektetésre vonatkozik az OBA garanciája. Például a
részvények is lehetnek névre szólók, még sincs rájuk garancia

A Törvény a kifizetés (kártalanítás) felsı határát jelenleg 50.000

euróban határozza meg. Mivel a kifizetés Magyarországon Ft-ban
történik, így az átszámítást a kártalanítás kezdı idıpontját megelızı
napon érvényes devizaárfolyamon kell elvégezni. A devizabetétesek
kártalanítása is hazai fizetıeszközben történik, az elızıekben ismertetett
árfolyamon. A kifizetés maximált összege a banknál elhelyezett betétekre
és azok kamataira együttesen vonatkozik. Ha tehát például a betétesnek az
adott hitelintézetnél elhelyezett folyószámlájának, lekötött betéteinek,
illetve bank által kibocsátott kötvényeinek együttes összege eléri, vagy
meghaladja az 50.000 eurót (illetve annak Ft-ra átszámított értékét), akkor
már az idıarányos kamat nem kerülhet kifizetése. (Természetesen az
50.000 euró Ft értékét meghaladó betéti összeg sem). A
betétbiztosításnál jelenleg önrészt nem kötnek ki. A betétesek
ugyanazon hitelintézetnél elhelyezett forint és devizabetétei összevonásra
kerülnek s együttesen vonatkozik rájuk a kifizetési összeghatár.

A kártalanítási összeghatár egyébként az OBA létrehozását követıen

hosszú idın keresztül csak 1 millió Ft volt, amelyet késıbb 3 millió Ft-ra
emeltek. Az Európai Uniós csatlakozással egy idıben, tehát 2004. május
1-tıl ez a kártalanítási összeghatár 6 millió Ft-ra emelkedett. Ugyanettıl
az idıponttól kezdıdıen került bevezetésre a betétesi önrész intézménye.
Egy esetleges betétbefagyás esetében végbemenı kártalanítás esetében ez

352
a következıt jelentette: 1 millió Ft-os összeghatárig a befagyott betét
összegének 100 százalékát, afölött viszont csak 90 százalékát fizette volna
ki az OBA, de maximum betétesenként és hitelintézetenként 6 millió
forintot.
2008 októberében – a pénzügyi-gazdasági válság hatására - a
kártalanítási összeghatárt 13 millió Ft-ra emelték, s ezzel
párhuzamosan megszüntették a betétesi önrészt is. 2009-ben a
kártalanítási összeghatárt – mint korábban említettük – 50 000
eurónak megfelelı forint összegre módosították.

• A biztosítás minden hitelintézetre külön-külön érvényes. Ha tehát

egy betétes több hitelintézetnél helyez el betéteket, akkor
mindenhol biztosítottá válik az elızıekben említett összeghatárig.

A következıkben tekintsük át, hogy kikre vonatkozik az OBA garanciája.

Néhány kivételtıl eltekintve az OBA által nyújtott védettség mindenkire
vonatkozik, aki Magyarországon bankban, névre szólóan betétet helyez
el, illetve 2003. január 1-et követıen bank által kibocsátott kötvényt, vagy
letéti jegyet vásárol. (Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nem banki
kibocsátású kötvényekre az OBA garanciája nem vonatkozik.) A garancia
kiterjed például a magánszemélyekre, a vállalkozásokra, az egyesületekre,
az alapítványokra és az ügyvédi letéti számlákra is. Nagyon fontos
azonban hogy csak a névre szóló betétekre vonatkozik a garancia.
Hazánkban 2001. december 19. óta már csak névre szólóan helyezhetı el
betét, a korábban bemutatásra szólóan elhelyezett – és még fennálló –
betétek döntı részének névre szólóvá történı átalakítása már megtörtént.

Ugyanakkor nem vonatkozik OBA védettség például az

önkormányzatok, a biztosító társaságok, illetve a befektetési alapok
által elhelyezett betétekre.

Az OBA által nyújtott védettség mindig a betét tulajdonosára vonatkozik,

tehát a meghatalmazott nem élhet vele.

A bankok rendszeresen kínálnak olyan megtakarítási formákat is,

amelyekre nem vonatkozik az OBA általi védettség. Ebbe a körbe
sorolhatók például a zártvégő és a nyílt végő befektetési alapok
befektetési jegyei, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások. A
megtakarítások elhelyezése elıtt a megtakarítóknak éppen ezért
tájékozódniuk szükséges a megtakarítás védettségével kapcsolatban.

353
E tekintetben segítséget jelent a Betétregiszter felhasználása. A
Betétregiszter tartalmazza az OBA tagintézetek által forgalmazott (vagy
korábban forgalmazott, de még visszaváltható), az Alap általi biztosítási
védelemben részesülı valamennyi betéti konstrukciót.
A Betétregisztert a betétgyőjtés helyén jól látható módon ki kell
függeszteni, illetve szóróanyagként is lehet terjeszteni.

Ha egy betétes kevesellné az 50.000 eurónak megfelelı védettséget, akkor

a következı megoldások közül választhat:
Betéteit nem egy hitelintézetnél helyezi el, hanem több hitelintézetnél, így
hitelintézetenként külön-külön érvényesíthetı az 50.000 eurós
kifizetési határ.
A másik lehetıség, hogy egy hitelintézetnél helyeznek el betétet, nyitnak
számlát, de több tulajdonos nevén (ezt nevezik közös betétnek). Ilyen
esetben tulajdonosonként érvényesíthetı a garancia felsı összege. Mint
korábban már említettük, a garanciát csak a betét tulajdonosa élvezheti, a
számla felett csak rendelkezési jogosultsággal bíró személy nem.
• Ha egy magánszemély egy hitelintézetnél saját nevében s egy
gazdasági társaság nevében is elhelyez betéteket, ezekre –
tulajdonosonként – külön-külön érvényes az OBA garanciája.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az egyéni vállalkozók
esetében a magánszemélyként elhelyezett betétek és a
vállalkozóként elhelyezett betétek nem különíthetık el egymástól
ezekre összességében érvényesíthetı csak az kifizetési korlát.

Az Alap a betétek befagyását, a hitelintézet tevékenységi engedélyének

visszavonását, vagy a hitelintézet felszámolásának közzétételét követı 15
napon belül köteles megkezdeni a betétek kifizetését, a kártalanítást. A
kártalanítási eljárásban minden kártalanításra jogosult betétes személyre
szóló „Elszámolási bizonylatot” kap, amelyen betétenként részletezve
vannak feltüntetve a kártalanítás összegei. A kártalanítási összeget a
betétes többféle módon kaphatja meg: banki úton (átutalással, banki
készpénzfelvétellel, OBA betétbiztosítási kártyával), vagy postai
átutalással.

Az OBA betétbiztosítási kártya alkalmazását 1998-ban kezdték el. Ez a

kifizetési eszköz csökkenti a várakozási idıt. A Postahivatalokban
elhelyezett POS terminálok (POSTAMAT) és az OTP Bank Nyrt. POS és
bankjegykiadó automatái révén rugalmasabb készpénzfelvételt tesz
lehetıvé. Kártalanítás esetén az ügyfelek kézhez kapják az OBA
Betétbiztosítási kártyát, külön levélben a kártyához tartozó PIN kódot

354
tartalmazó borítékot, valamint egy elszámolást a kártalanítás összegérıl.
A kártya átvételét és aktiválását követıen kártyájukkal felvehetik a
számukra jóváírt összeget az elızıekben említett helyeken.

Fizetésképtelenné válás esetén a hitelintézet mellett az Alapnak is

kötelessége a betétesek tájékoztatása (napi sajtó, hirdetmények). Ezek
alapján a kártalanítási igényt a betétesnek kell bejelentenie az arra
kijelölt helyen. A bejelentést az Alap egyezteti a hitelintézet
nyilvántartásával, majd értesíti a betétest arról, hogy mikor, s hol juthat a
pénzéhez.
Az Alap a kifizetéseket legkésıbb a betétek befagyását, a hitelintézet
tevékenységi engedélyének visszavonását, vagy a felszámolás
közzétételét követı 15 napon belül kezdi el és három hónapon belül fejezi
be. Indokolt esetben a kártalanítás ideje két alkalommal, további három-
három hónapra meghosszabbítható. Az Alappal szembeni követelés
mindaddig igényelhetı, amíg az eredeti követelés a hitelintézettel
szemben érvényesíthetı lett volna.

Betéti jelegő követelések esetén fıszabályként az elévülés 5 év múlva

következik be, de például a takarékbetétek, vagy a kötényeken alapuló
követelések nem évülnek el, a letéti jegyeken alapuló követelések
esetében pedig az elévülési idı 10 év.

Az Alap a betétesek hitelintézetekkel szembeni bizalmának erısítése

céljából az „internetre” építve létrehozta a „Betétvédelmi ombudsman”
intézményét. A „Betétbiztosítási ombudsman” nem jelenik meg létezı
személyként, hanem a betétesek az ombudsman@oba.hu címre
elektronikus, illetve az 1535 Budapest 114., Postafiók 793 levélcímre
hagyományos levelet küldhetnek, amelyet az Alap munkatársai dolgoznak
fel, s segítenek a problémák megoldásában.

Az OBA „virtuális ombudsmanjához” akkor érdemes fordulni, ha a

betétes nem kapott a hitelintézettıl kielégítı tájékoztatást a
betétbiztosítással kapcsolatos kérdéseire.
A következı ügyekben ugyanakkor nem illetékes a betétbiztosítási
ombudsman:
 Nem vállalkozhat részletes vizsgálatok elvégzésére.
 Nem illetékes azokban a kérdésekben, amelyek a
hitelintézetek vezetıinek hatáskörébe tartoznak.
 Nem illetékes eljárni a már kialakult válsághelyzetben illetve
betétbefagyás esetén.

355
  Olyan ügyekben sem illetékes, amelyekben peres eljárás van
folyamatban, illetve már végrehajtás alatt álnak.

5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi

Mint korábban említettük, részvényekre, befektetési jegyekre, vállalati
kötvényekre nem terjed ki az OBA garanciája. Azokat az OBA-hoz
hasonlóan mőködı Befektetés-védelmi Alap (BEVA) az OBA-tól
függetlenül garantálja.

Ez az intézmény hivatott mérsékelni azokat a károkat, amelyek a

befektetıket amiatt érhetik, hogy a BEVA tagjánál értékpapírt vagy pénzt
helyeztek el, s az nem képes kiadni (kifizetni) jogos követelésüket.
A BEVA kártalanítási kötelezettségét a tıkepiacról szóló 2001. évi
CXX. törvény szabályozza.
A BEVA kártalanítására azok a befektetık számíthatnak, akik a BEVA
tagjával a biztosított befektetési szolgáltatási tevékenységek illetve
kiegészítı szolgáltatások valamelyikére érvénye szerzıdést kötöttek, és a
szerzıdés alapján a befektetési szolgáltató birtokába került, és a nevükön
nyilvántartott vagyont (értékpapír, pénz), a befektetési szolgáltató nem
tudja kiadni számukra.

A BEVA által nyújtott biztosítás a megbízási, a kereskedelmi és a

portfoliókezelési tevékenységre, valamint az értékpapír letéti ırzési,
letétkezelési, valamint értékpapír-számla és ügyfélszámla vezetési
szolgáltatásokra terjed ki.

A befektetési vállalkozások és a portfoliókezelést végzı befektetési

alapkezelık jogszabály alapján kötelesek csatlakozni a BEVA-hoz. A
csatlakozási díj mértéke a jegyzett tıke nagyságával arányos (fél százalék,
de minimum ötszázezer és maximum három millió forint). Emellett a
BEVA tagjai évente rendszeres díjfizetésre kötelezettek.

A BEVA biztosítás hatálya alól a jogszabály kizárja a jogi személyek

bizonyos körét (pl. az állam, a költségvetési szerv, a tartósan 100
százalékban állami tulajdonban lévı gazdasági társaság, az elkülönített
állami pénzalap, az MNB, az intézményi befektetık, a helyi
önkormányzatok stb.) és a magánszemélyek közül az érintett tag
munkavállalóit, tulajdonosait és ezek közeli hozzátartozóit.

356
A kártalanítás megállapítására a befektetı kérelme alapján kerülhet sor,
amelyet formanyomtatványon kell benyújtani, s mellékelni kell hozzá a
követelés alapjául szolgáló szerzıdést. A kérelmet a befektetı az
igényérvényesítés elsı napjától számított egy éven belül terjesztheti elı.
A BEVA legkésıbb a kérelem benyújtásától számított 90 napion belül
köteles elbírálni a kártalanítási kérelmet, s a döntés eredményérıl a
befektetıt tájékoztatja. Ezt követıen a BEVA köteles gondoskodni a
jogosultnak járó összeg haladéktalan, de legfeljebb az elbírálástól
számított 90 napin belüli kifizetésérıl. A kifizetési határidı – különösen
indokolt esetben – egy alkalommal, legfeljebb 90 nappal
meghosszabbítható.

A kártalanítás során esetlegesen meg nem térült követeléseket, a

felszámolási eljárás során lehet érvényesíteni. A felszámolási vagyonból
az ügyfelek a többi hitelezıt megelızıen részesednek.

A befektetı szerzıdéssel alátámasztott követelésének és a BEVA tagja

által vezetett nyilvántartás adatainak megegyezése esetén, az egyezıség
erejéig a BEVA kártalanítást állapít meg. A BEVA a kártalanítást
mindig pénzben nyújtja. Ha a kártalanítás értékpapír után jár, összege az
értékpapírnak a felszámolás kezdı idıpontját megelızı 180 nap
átlagárfolyama alapján kerül meghatározásra. Tızsdei, vagy tızsdén
kívüli árfolyam hiányában a kártalanítás alapjául szolgáló árat a BEVA
igazgatósága állapítja meg, s ehhez a tevékenységhez akár szakértıt is
igénybe vehet.

A BEVA – befektetınként és Alap tagonként összevontan – legfeljebb

20.000 euró összeghatárig fizet kártalanítást. (Ez az összeghatár 2009.
november elsejétıl érvényes).
Az euróban meghatározott összeghatárnak Ft-ra történı átszámítása a
felszámolás kezdı idıpontjának napján érvényes MNB devizaárfolyamon
történik. A kártalanítás mértéke 1 millió Ft összeghatárig száz
százalék, az e fölötti részre pedig 90 százalék (10 százalékos önrész
érvényesül).

A BEVA bizonyos esetekben nem fizet kártalanítást. Ezek közé tartozik

például, amikor a követelés alapja a befektetés értékvesztése, vagy ha a
befektetı nem rendelkezik biztosított szerzıdéssel. Kizárólag
méltányossági alapon sem fizethet a BEVA kártalanítást.

357
Az Alap forrásai a következı elemekbıl tevıdnek össze:
 A csatlakozási díj
 Az éves díj
 Az esetlegesen elıírásra kerülı rendkívüli befizetés
 Az Alap vagyonának a hozama
 Az Alap által felvett kölcsön,
 A Felügyelet által kiszabott bírság meghatározott része, valamint
 Egyéb bevételek.
A BEVA gazdálkodását is az Állami Számvevıszék ellenırzi.

5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi

Az Országos Takarékszövetkezeti és Intézményvédelmi Alapot
(OTIVA) 1993-ban a Magyar Állam és 222 takarékszövetkezet alapította.
Induláskori alaptıkéje, 3,4 milliárd Ft volt, amelybıl 2,7 milliárd Ft-ot
nyújtott az állam kötvények formájában. Az OTIVA a legnagyobb hazai
önkéntes intézményvédelmi alap a szövetkezeti hitelintézeti szektorban.

Társadalmi szervezetként bejegyzett önálló jogi személy. Az 1990-es

évek közepén központi szerepet töltött be a szövetkezeti hitelintézeti
szektor konszolidációjában. A konszolidációs folyamatban az OTIVA a
takarékszövetkezeteknél határozatlan futamidejő tulajdonosi befektetést
eszközölt lejárati idıhöz kötött kölcsönforrásból. Napjainkban is a
Takarékszövetkezeti Integráció egyik vezetı szerve. Szorosan
együttmőködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, a Magyar
Nemzeti Bankkal és az OBA-val is.

Az OTIVA tagjai mérlegfıösszegük arányában teljesítenek befizetéseket

az Alapba.

Az OTIVA egy olyan többfunkciós integrációs együttmőködési –

fejlesztési szervezet, amelynek célja a takarékszövetkezetek mőködését
akadályozó problémák feltárása, a szakmai segítségnyújtás,a biztonságos
és korszerő mőködés elısegítése, az esetleges válsághelyzetek megoldása,
továbbá az érdekvédelem.
Bár az OTIVA önkéntes intézményvédelmi alap, ennek ellenére a
takarékszövetkezetek nagy része csatlakozott hozzá, pedig a
takarékszövetkezetekben elhelyezett betéteket természetesen az OBA is
kötelezıen biztosítja.

358
AZ OTIVA által kezelt Biztonsági Tartalék Alap az OBA garanciáján
túl tovább növeli a tagintézmények ügyfeleinek biztonságát. Az OTIVA
tagjainak piaci és gazdálkodási helyzetét folyamatosan figyelemmel
kíséri, helyszíni és helyszínen kívüli ellenırzéseket tart náluk általános és
célvizsgálatok formájában.
.
Az OTIVA jelenlegi feladatait az alábbiakban lehet összefoglalni:
 A rendelkezésre álló pénzalappal és ellenırzéssel növeli a
takarékszövetkezetek mőködésének biztonságát
 Ellenırzi, hogy a takarékszövetkezetek megfelelnek-e a
biztonságos és jövedelmezı gazdálkodás követelményeinek, a
törvényes elıírásoknak és az integráció belsı szabályainak
 Válságelhárítás céljából ellátja a veszélyeztetett
takarékszövetkezet reorganizációját, kölcsön, kezesség vagy
juttatás formájában pénzügyi segítséget nyújt
 Ellátja a takarékszövetkezetek belsı ellenırzésének az irányítását.
 Részt vesz az egységes szabályzatok és ügyrendek kialakításában
 Javaslatot alakít ki az integráció stratégiájára és üzletpolitikájára
 Szolgáltatást nyújt az integrációs célok megvalósítása és az
eredményes mőködés érdekében.

Feladatköre tehát szerteágazóbb, mint a korábbiakban tárgyalt kötelezı

Védelmi Alapoknak.

5.3.4 Egyéb garancia alapok

Az OTIVA-hoz nem csatlakozott takarékszövetkezetek (13
takarékszövetkezet) 2000-ben létrehozták a TAKIVA nevő szintén
önkéntes Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot. Jogállása és
céljai nagyon hasonlóak az OTIVA-hoz.

Az elızıkben tárgyalt betétvédelmi Alapokon túl létezik még a

Hitelszövetkezetek Elsı Hazai Önkéntes Betétbiztosítási és
Intézményvédelmi Alapja, valamint a Pénztárak Garancia Alapja. Ez
utóbbiak a hitelszövetkezetek ügyfeleinek illetve a magán-
nyugdíjpénztárak tagjainak a befektetéseit hivatottak biztosítani.
Részletes bemutatásukra nem térünk ki.

359
5.4 A pénzmosás

Tartalomjegyzék
5.4 A pénzmosás 360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361
5.4.2 A pénzmosás ’technológiája’ 362
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi
pénzügyi életben 367
5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi
fellépés 368
5.4.4.1 A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi
szervezetek 370
5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372

360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége
A pénzmosás az egyik legveszélyesebb gazdasági bőncselekmény, hiszen
ezer szállal kötıdik a szervezett bőnözéshez. USA-beli kialakulása az
1920-1933 között bevezetett alkoholtilalom idejére esett. A gengszterek
gyakran mosodákban rejtették el az alkoholt, és itt is „forgatták” meg az
érte kapott illegális pénzt. Ebbıl a történelmi hagyományból származhat a
pénzmosás kifejezés, amely írott formában elıször a Watergate ügyben
merült fel, ahol is ez volt a vezérfonal: „Kövesd a pénzt!”

A pénzmosás a bőncselekmény útján szerzett vagyon illegális eredetének

elleplezésére irányuló eljárás.

Nemzetközileg elfogadott definíciója:

• illegális úton szerzett vagyon átalakítása, átadása vagy átutalása

azzal a céllal, hogy a vagyon törvénytelen eredetét palástolják, továbbá
segítségnyújtás bárkinek, aki ilyen cselekmény elkövetésében részt vett,

• a vagyoni érték forrásának, elhelyezésének eltitkolása, feltéve,

hogy az elkövetı tudta, hogy az bőncselekménybıl származik,

• olyan vagyoni érték megszerzése, birtoklása vagy használata,

amelyrıl tudták, hogy bőncselekménybıl származik.

A fenti jogi definícióból következik, hogy a pénzmosás mindig

származékos bőncselekmény. Az alapbőncselekmény gyakran kábítószer-
kereskedelem, illegális fegyverkereskedelem és általában a szervezett
bőnözés különbözı fajtái.

A pénzmosás alapvetı ismérvei:

• elleplezi a pénz valódi eredetét és tulajdonosát,

• megváltoztatja a pénz megjelenési formáját,
• csak a pénz valódi tulajdonosa tudja folyamatosan nyomon
követni a pénzt vagy pénz-helyettesítı útját.

361
Egyes becslések szerint évente 3000-5000 Mrd dollárt „mosnak tisztára”
világszerte: ez a világ GDP 2-5 százalékának felel meg.

A pénzmosásnak nem célja a profit realizálás, hanem a pénz illegális

eredetének eltitkolása, így a pénzmosás során 20-50 százalékos veszteség
keletkezik az eredeti összeghez képest.

A pénzmosás azért jelent nagy veszélyt, mert hosszú távon gyengíti a

legális gazdaságot, a pénzügyi rendszert. A bőnözéssel és a korrupcióval
való összefonódása alááshatja a demokratikus jogrendet.

Az angolszász országokban azért tartják kiemelkedıen fontosnak a

pénzmosás felszámolását, mert azt hatékonyabbnak ítélik a bőnözı
tevékenység elleni közvetlen támadásnál. Az illegális kábítószer-
kereskedelemben a profitráta elérheti az 1000 százalékot is, s ezzel a
börtönbe kerülés veszélye ellenére is nagy vonzerıt jelent a bőnözık
számára. A hatóságok azt tartják, hogy ha az ily módon szerzett pénzt és
az ahhoz való hozzáférést megnehezítik, a bőnözési hajlam csökkenni
fog.

5.4.2 A pénzmosás „technológiája”

Számtalan pénzmosási módszer létezik, ezeket egymást követıen vagy
egyidejőleg is alkalmazzák.

Több modellt is felállítottak a pénzmosás leírására: az Ackermann -

modell a pénzmosás céljain alapul, vagyis azt vizsgálja, hogy mihez
kezdenek a bőncselekménybıl származó pénzzel. E szerint a cél lehet: a
pénz integrációja, az adócsatás, beruházás, bőnözés finanszírozása. A
Zünd - modell a pénzmosás folyamatát a víz körforgásához hasonlítja.

Az általánosan elfogadott modell szerint a pénzmosás három lépcsıbıl

tevıdik össze: elhelyezés, bújtatás (mosás), integrálás (legalizálás).

Az elsı elhelyezı szakaszban a bőnözésbıl származó készpénz

összegeket „fizikailag” elhelyezik a pénzügyi rendszerben, pl. az illegális
kábítószer-kereskedelem bevétele viszonylag kis névértékő
bankjegyekbıl tevıdik össze, ezek elhelyezésére a nagy pénzforgalmat
lebonyolító üzletek, pl. éttermek, kaszinók, autómosók alkalmasak. A
bejelentési határ alatti összegeket betétként vagy számlapénzként helyezik

362
el a bőnözık megbízottjai a bankrendszerbe. A készpénz kicsempészése,
csekkre váltása, továbbá hamis dokumentumok készítése is a módszerek
közé tartozik. Az 1940-es évektıl a közelmúltig a kaszinók is alkalmasak
voltak a pénzek elhelyezésére, ma már a szabályozás ezt megnehezíti.

Az un. bújtatási vagy mosási szakaszban a pénzmosó megpróbálja

elrejteni a bőnözı tevékenységhez vezetı szálakat, és ehhez komplex
pénzügyi tranzakciókat hajt végre. A bőnözık gyakran alapítanak
fedıvállalkozásokat olyan országokban, amelyek híresek a banktitok
védelmérıl, vagy pedig a pénzmosás elleni elıírások laza voltáról. Az
elrejteni szándékozott összegeket idılegesen ezekhez a
fedıvállalkozásokhoz utalják. Ezek a tranzakciók gyakran elvesznek a
napi többmilliárd dolláros legitim pénzügyi mőveletek között, pl. olyan
módon, hogy dupla számlázást hajtanak végre. Ez azt jelenti, hogy
túlszámlázzák a szigorú szabályozással rendelkezı országokban mőködı
vállalataik költségeit.

Másik megoldás, ha az offshore vállalatoknak látszólag hitelt nyújtanak,

amelyet azok „visszafizetnek” az anyavállalatnak. A nagy összegő
beruházások, pl. részvények, autók, repülıgépek vásárlása egy ismerıs
nevére szintén a pénzmosási technika lehet. A pénzmosók kedvelik az
aukciókat, valamint a nyereményjátékokat (illegális lottó). Az
uzsorakamatra (amely elérheti az 500 %-ot is) hitelbe adott pénzek is

Az un. integrációs szakaszban a bőnözı visszakapja a korábban

megforgatott összegeket, és azokat legális üzleti tevékenységbe, pl. üzleti
befektetésekbe, ingatlanvásárlásba vagy luxusjavak vételére fordítja. A
folyamat végén már jó nevő pénzintézetektıl származó vagy általuk
kezelt vagyonként szerepel a bőnözı vagyona, megtörtént a bőnös úton
szerzett vagyon legalizálása.

A pénzmosás fıbb „hagyományos” elkövetési típusai

Leggyakoribb módszer a készpénz tranzakciók révén végrehajtott

pénzmosás, amelyre jó példa, hogyha az ügyfelek több, viszonylag
kisösszegő, a törvényes határértéket el nem érı készpénz betétet
helyeznek el egy bankba úgy, hogy a betétek teljes összege nagyon
jelentıs mértékő, ezt a megoldást a nemzetközi szakirodalom
smurfölésnek, („törpésítésnek”) nevezi. A határon átvitt vagy a
bankrendszerbe elhelyezett összegekre és a pénz útjának eltitkolásában

363
résztvevı személyekre, azoknak a bőnözık által irányított szervezetére
egyaránt használják a „törpe” kifejezést.

Gyakran elıfordul a készpénz átváltása egyéb valutanemre, külföldre

nagy összegő készpénzutalás, továbbá a pénz banki széfben való
elhelyezése.

A bankszámlán keresztül történı tranzakciók esetén gyakori, hogy az

ügyfelek megtévesztı információkat adnak a banki alkalmazottaknak
számlanyitás esetén, valamint több számlát kívánnak egyidejőleg
fenntartani. Gyanús lehet a nagy összegő, ismeretlen személytıl származó
csekk, a váratlan külföldi átutalás és a nagy összegő betét után járó magas
kamatokról való önkéntes lemondás.

Az offshore pénzügyi központokat általában adózási elınyök biztosítására

hoznak létre. Az adócsalási rendszerek és a pénzmosási mőveletek
gyakran hasonló technikákat alkalmaznak, de egy jelentıs különbség
mutatkozik az offshore helyszín adózási elınyeinek kihasználása és a
bőncselekménybıl származó pénz mosása között. Az elıbbi esetben a
pénzek csak egy offshore helyszínre mozognak, ahol meghúzódnak a
hazai adófelügyelet elıl. Az utóbbi esetben arról van szó, hogy a
pénzalapok, beleértve a bőncselekménnyel szerzett pénzeket, gyorsan
mozognak több offshore helyszínen keresztül.

Hawala/hundi alternatív átutalási rendszer és az arany: a „hawala” szó

„trösztöt” vagy „átváltást”; a „hundi” „váltót” jelent. Egy olyan,
évszázados hagyománnyal rendelkezı alternatív átutalási rendszerrıl van
szó, amely lehetıvé teszi a pénzátutalást annak tényleges fizikai mozgása
és hagyományos pénzintézetek bekapcsolása nélkül. A szoros üzleti
kapcsolatok rendszerére épülı hawala Dél-Ázsiából származik; ma már
azonban az egész világon alkalmazzák mint átutalási rendszert. Az ehhez
a rendszerhez kapcsolódó pénzmosásban gyakran az arany játssza a
legfontosabb csereeszköz szerepét, mivel Dél-Ázsiában az arany az
elsıdleges eszköz a vagyon megırzésére és védelmére.

Az egyik megoldás szerint egy aranykereskedı az adott régióban mint a

különbözı ékszerboltok ‘bankára’ is tevékenykedik. Ezek az ékszerboltok
olyan csekkeket és készpénzt adnak át neki, amelyeket az értékesítés
során kapnak; a kereskedı ezeket saját bankszámláján vezeti át. Ennek
fejében ellátja a boltokat arany ékszerrel. ‘Szolgáltatása’ fejében
(valamint azért a jogi kockázatért, amelyet vállal) néhány százalékpontot

364
megtart abból a pénzbıl, amelyet a boltoktól kap. A boltok
tulajdonosainak így nem kell a banki bürokráciával foglalkozniuk, mivel
papíron szinte egyáltalán nincs nyoma eladásaiknak, és így jelentısen
csökken adókötelezettségük is.

Egy másik módszer szerint a pénzt a hawala rendszeren keresztül lehet

mozgatni egyik országból a másikba. A „hawaladar” (a hawala bróker)
ezt a mozgást úgy segíti elı, hogy a kifizetéseket helyi valutában kapja.
Ezután, kapcsolatba lép egy hawaladarral Dél-Ázsiában és utasítja, hogy
teljesítsen fizetést egy meghatározott kedvezményezettnek helyi
valutában. Annak érdekében, hogy számláját rendezze a dél-ázsiai
hawaladarral az elsı országbeli hawaladar postai pénzes utalványt vagy
egyéb hitelokmányt küld egy nemesfém kereskedıházba a Perzsa-öbölbe.
Ez a nemesfém kereskedıház fizet a dél-ázsiai hawaladarnak aranyban,
vagy egy a nevén lévı „biztos” számlára vagy úgy, hogy az aranyat
közvetlenül a dél-ázsiai helyszínre exportálják.

A hawala módszer elképesztı hatékonyságát jól szemlélteti az Origo

internetes hírportál 2009. december 13-ai tudósítása:

„Indiában fogták el azt a férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy a világ öt

kontinensén tevékenykedı bőnbandák és terroristák piszkos pénzeit mosta
tisztára. Az indiai Naresh Jain szervezete, amelynek megbízói között
albán heroinkereskedık és afgán tálibok is voltak állítólag, évente 2
milliárd dollárt forgatott át, becsületszóra.

A hatóságok szerint drogkartellek és különbözı terrorista csoportok

számára végzett pénzmosást öt kontinensen az az indiai üzletember, akit a
múlt hétvégén tartóztattak le Delhiben. Az amerikai és az olasz hatóságok
fél éve a Khyber-hágó hadmővelet fedınevő akcióban igyekeztek
feltérképezni az üzleti ügyeit eredetileg Dubaiból intézı Naresh Jain vagy
más néven Naresh Patel üzelmeit.

Azzal gyanúsítják, hogy a világ egyik legjelentısebb illegális bankáraként

drogkereskedık és terroristák pénzét mosta tisztára. Egy éve próbálják
elfogni, miután elmenekült Dubaiból, ahol óvadék ellenében volt
feltételes szabadlábon. Ügyleteihez elıszeretettel alkalmazta a középkori
eredető iszlám pénzügyi rendszert, a hawalát.

365
A piszkos pénzeket hamis nyersanyag-kereskedelmi ügyletekkel
tisztította meg, amelyeken látszólag veszített, miközben így juttatta vissza
a pénzt ügyfeleinek.

Az USA idén több mint 4,3 millió dollárnyi összeget foglalt le összesen
16 hozzá köthetı bankszámlán, továbbá világszerte további másfél millió
dollárt fagyasztottak be Naresh különbözı cégeinél.

A férfi 1995-ben telepedett le Dubaiban, ahol egy fémhulladék-

kereskedéssel és élelmiszerekkel foglalkozó társaságot alapított. A gyanú
szerint ez adta banki tevékenységének alapjait. Az általa mőködtetett
pénzmosó rendszer évente állítólag 2,2 milliárd dollár átforgatására volt
képes. Ügyfeleit dubai cégén keresztül látta el pénzügyi forrásokkal
bármelyik általuk kiválasztott országban.”

Szakmai szolgáltatók: a könyvelık, ügyvédek és cégalapítási ügynökök

szerepe sem elhanyagolható. Egy bőnözıi csoport pl. kiválasztott egy jogi
céget és megbízta azzal, hogy a nevükben vásároljanak meg egy
vállalatot. A vásárláshoz szükséges pénzalapot az ügyvédek készpénzben
kapták meg, s amikor késıbb a vásárlás meghiúsult, a pénzt – a költségek
levonása után – csekk formájában visszakapta a bőnözıi csoport.
Valójában a csoport tulajdonában volt már az illetı vállalat, mielıtt
vásárlási szándékuknak hangot adtak volna, és a vásárlás meghiúsulásáról
ık gondoskodtak, hiszen a cél pusztán az volt, hogy a bőncselekménybıl
származó jövedelmet egy tiszteletreméltó jogi cég csekkére váltsák át. Ezt
a sémát az érintett jogi cég gyanús tranzakciókról szóló bejelentése tárta
fel.

Pénzmosási módszerek lehetnek a fentieken kívül: biztosítási ügyletek;

bankképviseletek felhasználása; adó túlfizetése; ingatlan befektetés;
garantált kölcsönök, az un. „holland szendvics”; fiktív külkereskedelmi
ügyletek, (esetenként akkreditív felhasználásával); radikális túlszámlázás;
árumozgással nem járó külkereskedelmi ügyletek; ékszerek és egyéb nagy
értékő cikkek vásárlása; legális vagy illegális szerencsejátékban való
részvétel; fedıvállalkozások és fantomcégek; apport alul-, illetve
felülszámlázása; alapítványok felhasználása; hamis választott bíráskodás;
részvény-, illetve deviza tranzakciók; pénzintézetek megszerzése, stb.

366
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi
életben
Hálózaton hozzáférhetı banki szolgáltatások (On-line Banking): a bankok
számára - annak ellenére, hogy az ügyfelek tevékenységét egy bizonyos, a
nevükre létrehozott számlához kötik-, nincsen arra mód, hogy
ellenırizzék az interneten tranzakciót végzı személy kilétét, ha a számlát
már megnyitották. Amennyiben a pénzintézet olyan országban található,
ahol köztudomásúlag erıs a banktitok, a pénzmosó elvileg számítógépe
termináljáról kedvére mozgathatja pénzeit. A technológia gyorsan fejlıdik
és így fokozott éberség szükséges a felügyeletek és a pénzintézetek
részérıl.

E-készpénz: az elektronikus készpénz arra próbál módot biztosítani, hogy

az árukért és a szolgáltatásokért az interneten lehessen fizetni. Elméletben
az e-készpénz helyettesítené a bankjegyeket és pénzérméket a szokásos
internet tranzakciók esetében; ez azonban olyan elınnyel jár, hogy a
legkisebb címlető pénzérmét is törtrészeire lehet osztani, hogy
alkalmazható legyen a „mikro fizetés”-nek (micropayment) nevezett
eljárás. Ezek a kisösszegő kifizetések pl. a hálózaton hozzáférhetı
újságok bizonyos rovatainak olvasásáért számíthatók fel. Mivel csak az
elsı beszerzés és a végsı fizetés történik bankokon keresztül, fennáll
annak veszélye, hogy nem lesz mód nyomon követni azokat az e-
készpénzben végzett tranzakciókat, amelyek az elsı beszerzés és az
ellenérték kiskereskedı számlájára történı végsı jóváírása között
történnek. Az e-készpénz anonimitása, a pénzérmékhez és a
bankjegyekhez hasonlóan, gátolja a pénzintézeteket bejelentési
kötelezettségükben, azaz egy e-készpénz tranzakció végsı forrásának
meghatározásában.

Derivatív ügylet és értékpapír piacok: a pénzmosás elsıdleges lehetıségét

a komplex derivatív ügyletek piaca kínálja. A derivatívák olyan
értékpapírok, amelyek értéküket egy másik kapcsolódó hitelokmányból
vagy eszközbıl származtatják; saját belsı értékkel nem rendelkeznek. A
derivatív szerzıdéseknek három alapvetı típusa van: a határidıs
értékpapír ügyletek, a termin ügyletek (futures) és az opciók. Ezek az
értékpapírok egyszerő megfogalmazásban olyan szerzıdések, amelyeket
az áru árában bekövetkezı ingadozás, az idı különbségek, a kamatok, az
adókulcsok, a devizaárfolyamok stb. jövıbeni kockázata elleni
fedezetként értékesítenek.

367
Mivel ezeknek a termékeknek rugalmas a természetük, a derivatívák piaca
különösen vonzó az olyan gazdasági szereplık számára, akik hajlandóak a
nagy veszteséget is megkockáztatni. A likviditás magas fokának
biztosításához elengedhetetlen a nagy mértékő piaci tevékenység. A
derivatívákkal folytatott kereskedelem módja és a piacon jelenlévı
gazdasági szereplık nagy száma azt jelenti, hogy fennáll az egyes
résztvevık és az eredeti kereskedelmi tevékenység közötti kapcsolat
elfedésének lehetısége. A tranzakciók sorozatában nincsen egyetlen olyan
láncszem sem, amelyik tudná, ki áll a mögött a tranzakció mögött,
amelyikben közvetlenül részt vesz.

A határidıs ügyletek piacai hagyományosan nem esnek szigorú

szabályozási felügyelet alá, mivel a szigorúbb ellenırzés bevezetése
szükségszerően azzal járna, hogy a befektetık máshol keresnének ilyen
piacokat. A befektetık elijesztése miatti félelem a piacon jelenlévı
kereskedıket sem ösztönzi túl sok kérdés feltevésére. A szigorú
kormányzati ellenırzés hiánya még vonzóbbá teszi a határidıs ügyletek
piacát egy pénzmosó szemszögébıl.

Az egyre jobban terjedı internetes adathalászat, az on-line fogadások,

csaló on-line vállalkozások, bankkártyával való visszaélések nagy
veszélyt jelentenek a vállalatok és bankok, valamint ügyfeleik számára.

5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés

A fent leírt pénzmosási módszerek veszélye eltörpül a 2001. szeptember
11-ei terrortámadás súlyához képest. A terroristák pénzforrásainak
felkutatása és zárolása nemzetközi és hazai téren egyaránt elıtérbe
helyezte a pénzmosás elleni küzdelmet, amely 2001 elıtt elsısorban a
kábítószer kereskedelem visszaszorítására tett erıfeszítésekhez
kapcsolódott.

Az ENSZ, az EU, az Európa Tanács összehangolt, a korábbiakhoz képest

megerısített kampányt indított a pénzmosás ellen a terrorizmus elleni
harc részeként.

368
Fıbb nemzetközi egyezmények a pénzmosás ellen

ENSZ Konvenció az Illegális Kábítószer- és Pszichotrop-anyag

Kereskedelem Ellen

Az ENSZ 67 tagországa írta alá 1988-ban az un. Bécsi Konvenciót, amely

a kábítószer kereskedelem problémái mellett kitér a pénzmosás kérdésére
is, és azt bőncselekménnyé nyilvánítja. A konvenció elıírja a banktitok-
szabályok enyhítését is annak érdekében, hogy a bíróságok
betekinthessenek a pénzintézetek nyilvántartásaiba.

Az ENSZ 2000. évi Konvenciója a nemzetközi szervezetek hatékonyabb

együttmőködést szorgalmazza a nemzetközi szervezett bőnözés elleni
harc terén. A terrorizmus megfékezése érdekében több ENSZ határozat
született.

Az ENSZ és az érintett nemzetközi szervezetek https://www.imolin.org

néven közös honlapot hoztak létre, amely valamennyi egyezményt, a
világ országainak pénzmosás elleni jogi szabályozását, a teljes
szakirodalmat foglalja magába.

Az Európa Tanács Konvenciója

Az 1990. évi Strasbourgi Konvenció egyik legfontosabb alapelve, hogy a

bőncselekmények minél szélesebb körébıl származó jövedelmek
kerüljenek az elkobzás hatálya alá, valamint, hogy minden állam
jogrendszere nyilvánítsa bőncselekménnyé a pénzmosást.

A fenti egyezményeket, valamint az OECD 1998-ban hozott Korrupció-

ellenes Konvencióját Magyarország is aláírta.

A pénzmosás megelızésérıl szóló EU-Direktívák

A tagállamok által 1991-ben elfogadott Direktíva az EU pénzmosással

kapcsolatos alapelveit rögzítı kötelezı erejő jogszabály, amely a késıbb
csatlakozó tagállamokra is érvényes.

369
A Direktíva legfontosabb specifikus szabályai:
• nem nyithatók anonim számlák és letétek,
• nem válthatók jeligés betétkönyvek,
• az alkalmi ügyfelek, akiknek egy-egy tranzakciója a 15.000 ECU-t
meghaladja, csak önmaguk igazolása után léphetnek a pénzintézettel
üzleti kapcsolatba,
• a számlatulajdonos azonosítását túl kötelezı a kedvezményezettek
megnevezése, amennyiben az ügyfél nem saját nevében, hanem más
javára jár el.

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követıen az EU szigorította a

Direktívákat. Eddig összesen három direktívát fogadott el az Európai
Unió. A harmadik, a 2005/60/EK Direktíva képezi a legújabb, 2007. évi
magyar pénzmosási törvény (Pmt.) alapjait, azért a Pmt. részletes
bemutatása során ismertetjük a Direktíva alapelveit és szigorításait is.

Az ENSZ és az érintett nemzetközi szervezetek https://www.imolin.org

néven közös honlapot hoztak létre, amely valamennyi egyezményt, a
világ országainak pénzmosás elleni jogi szabályozását, a teljes
szakirodalmat foglalja magába.

5.4.4.1 A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi

szervezetek
A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi szervezetek az USA-ból
származó szemléletet képviselik, hogy hiába erıteljes a pénzmosás elleni
fellépés egyes országokban, ha a bőnözık ’gyenge láncszemekre’
találhatnak más térségekben. A nemzetközi pénzmosás elleni szigorú
elıírásokat visszautasító államokat megfigyelés alá kell vonni és
szankciókat alkalmazni ellenük. Ezen álláspontot az Európai Unió is
elfogadta.

A szervezett bőnözés, a terrorizmus és a pénzmosás nemzetközi

méretekben zajlik, ezért az ellenük való fellépést is nemzetközi síkra
kellett helyezni. Ezt a szemléletet az Egyesült Államok képviselte a
legerıteljesebben, azzal érvelve, hogy hiába erıteljes a pénzmosás elleni
fellépés egyes országokban, ha a bőnözık „gyenge láncszemekre”
találhatnak más térségekben.

370
A nemzetközi pénzmosás elleni standardeket visszautasító államokat
megfigyelés alá kell vonni és szankciókat alkalmazni ellenük. Ezen
álláspontot az Európai Unió is elfogadta.

A pénzmosás és különösen a terrorizmus finanszírozásának veszélyeivel

szinte minden magas szintő nemzetközi fórum foglalkozik. Kiemelt
témaként szerepel az INTERPOL, az ENSZ az EU, az Európa Tanács
tevékenységében.

Financial Action Task Force on Money Laundering (FATF)

A Pénzmosás Elleni Pénzügyi Akciócsoportot (FATF) a legfejlettebb

államok G-7 csoportja 1989-ben hívta életre azzal a céllal, hogy
elısegítse a nemzetközi fellépést a pénzmosás megakadályozására. A
jelenleg 34 országból és két nemzetközi szervezetbıl álló FATF-nek
hazánk nem tagja, bár felvételi kérelmünket benyújtottuk. Európában,
Ázsiában, Afrikában, a Karib-térségben és Latin-Amerikában társult
tagként regionális szervezetek mőködnek az FATF mintájára.

A korábbi „nem-együttmőködı országok és térségek” listát az FATF már

nem alkalmazza, hanem rendszeres értékelést készít és publikál az egyes
országok, valamint térségek pénzmosás elleni fellépésének
hatékonyságáról, illetve hiányosságairól.

Az FATF nem ad ki „hivatalos” becslést a pénzmosás volumenérıl, de

jelzi, hogy az világ GDP 2-5 százaléka között mozoghat.

Honlapján egy 1996. évi becsült összeget közöl, amely évi 590 milliárd és
1,5 billió USD nagyságrendet valószínősít, az alsó határ egy
Spanyolország mérető gazdaság éves termeléséhez hasonlítható.

Az FATF 40+9 pontban dolgozta ki a pénzmosás elleni fellépésre

vonatkozó ajánlásait, amelyet minden nemzetközi szervezet elfogad
alapelvként:
 a pénzmosás bőncselekménnyé nyilvánítása,
 a titokszabályok nem képezhetik akadályát a pénzmosás elleni harcnak;
 a pénzmosásból származó vagyoni értékek lefoglalása és elkobzása,
 jeligés és anonim betétek tilalma
 szokatlan tranzakciók jelentése
 + 9 különleges ajánlás: a terrorizmus finanszírozása ellen

371
Az ajánlások kiemelik továbbá a multilaterális együttmőködés
fontosságát, a nemzeti jogrendszerek megerısítésének szükségességét, a
pénzintézetek és pénzügyi felügyeletek teendıit, valamint a nemzetközi
információcsere fontosságát.

Az Európa Tanács szakértıi bizottsága (PC-R-EV, majd MONEYVAL

néven) 1997-ben alakult 22 olyan résztvevıvel, köztük hazánkkal,
amelyek nem tagjai az FATF-nek. E bizottság kétévente értékeli minden
egyes tagjának pénzmosás elleni fellépését. A MONEYVAL is az FATF
társult tagja.

Magyarország elsı, 1998. évi helyszíni értékelése alapvetıen

megfelelınek tartotta a magyar pénzmosás elleni törvénykezést és
fellépést és a kétévente megismétlıdı helyszíni ellenırzések nem tártak
fel alapvetı hiányosságokat, amely eredmény annak is köszönhetı, hogy
hazánk az EU tagjaként megfelelı módon követi a nemzetközi
elıírásokat.

5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen

Az 1990-es évek elején Magyarország élenjárt a kelet-európai térségben a
pénzmosás törvényi szabályozása terén. A Büntetı Törvénykönyv 1994.
évi módosítása során a 303.§ bevezette a pénzmosást mint bőntettet:

„Aki más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendı cselekménybıl

származó dolog ezen eredetének leplezése céljából

a. a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység

gyakorlása során felhasználja,
b. a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett
változásokat, illetve azt a helyet, ahol a dolog található
eltitkolja vagy elleplezi,
c. a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi
tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz
igénybe, bőntettet követ el, és öt évig terjedı
szabadságvesztéssel büntetendı. „

A Btk. egyaránt bünteti a saját bőncselekménybıl, valamint a más

illegális cselekményébıl származó vagyon eredetének eltitkolását,
továbbá a gondatlan elkövetést, a bejelentés elmulasztását.

372
Az elsı magyar törvény a pénzmosás megelızésérıl és
megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (Pmt.) volt, amely az
ügyfelek azonosítását írta elı a két millió forintot elérı vagy meghaladó
összegő, forintban vagy külföldi pénznemben történı
készpénzbefizetéssel vagy kifizetéssel járó ügyletek lebonyolítása esetén.

Hazánk a FATF „nem-együttmőködı listáján”

Az FATF értékeli az egyes országok pénzmosás elleni fellépésének

hatékonyságát, s ehhez az értékeléshez 25 pontból álló negatív
kritériumrendszert dolgozott ki. E rendszer alapján elıször 2000 nyarán
adott ki az FATF egy un. feketelistát a nem kellıen együttmőködı
országokról és térségekrıl. 2001 júniusában Magyarország is felkerült
erre a listára az alábbi indoklással:

• hazánkban akkor még lehetett anonim, vagyis bemutatóra

szóló takarékbetétkönyvet nyitni,

• a bankok és egyéb pénzügyi intézmények nem ismerték

minden esetben a náluk elhelyezett pénzek valódi tulajdonosát;

• a nem-bank pénzügyi intézményeknél nem mőködött hatékony

rendszer a gyanús ügyletek referálására.

A fenti hiányosságokat a 2001. évi LXXXIII. törvény felszámolta,

valamint bevezette a vagyon elkobzás szankcióját is. Így 2002 júniusában
az FATF közgyőlése megszüntette hazánk ’megbélyegzését’.

E törvény szerint már nem lehet hazánkban anonim takarékbetétkönyvet

nyitni és a régebbi anonim betéteket az ügyfeleknek nevesíteniük
ajánlatos, (ez két millió forint feletti összeg esetén az ORFK értesítése
mellett történhet). Az anonim betétek 2002. évi 450 milliárd forintos
összértéke és 5,2 milliós darabszáma fokozatosan csökkent. 2009 végére a
betétesek által továbbra is megırzött, (esetleg elfelejtett) 2 millió
darabszámú anonim betét összértéke 11 milliárd forintot tett ki

A 2003-ban és 2007-ben módosított és szigorított pénzmosás elleni

törvény szerint az összeghatártól függetlenül bármilyen, a pénzmosásra
utaló körülmény felmerülése esetén a pénzintézet, biztosító, kaszinó,
brókercég, stb. köteles azonosítani az ügyfelet és a pénzmosás gyanújáról
bejelentést tenni az Országos Rendır Fıkapitányság Pénzmosás Elleni
Osztályának. Ez az osztály látta el a pénzügyi nyomozó egység szerepét

373
Magyarországon 2007 év végéig, szerepét 2008-tól a Vám- és
Pénzügyırség Központi Bőnüldözési Parancsnokság Pénzügyi
Információs Osztálya vette át.

A legújabb pénzmosási törvény: 2007. novemberében fogadta el az

Országgyőlés a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelızésérıl
és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényt, amely –
követve az Európai Unió 3. Direktíváját - a pénzmosás megelızését célzó
kötelezı intézkedéseket a szakmák széles körére kiterjesztette, többek
között:

 pénzforgalmi szolgáltatók (2009. nov. 1-tıl),

 ingatlanügylettel foglalkozók,
 könyvvizsgálói, könyvviteli (könyvelıi), adószakértıi, okleveles
adószakértıi, adótanácsadói tevékenységet folytatók,
 játékkaszinót vagy elektronikus kaszinót mőködtetık;
 nemesfémmel vagy az ezekbıl készült tárgyakkal kereskedık;
 aki árukereskedelmi tevékenysége folytatása során hárommillió-
hatszázezer forintot elérı vagy meghaladó összegő készpénzfizetést fogad
el;
 önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként mőködik;
 ügyvédi, közjegyzıi tevékenységet végez, valamint
 mindezek ügyfele és a szolgáltató vezetıje, alkalmazottja, illetıleg
segítı családtagja.

E törvény szerint a szolgáltató a 3,6 millió forintot elérı vagy meghaladó

ügyletek (pénzváltáskor 500 ezer Ft) esetén köteles azonosítani az
ügyfelét és minden gyanús tranzakció esetén bejelentést kell tennie.

A pénzmosás elsısorban a bankokat érinti, ezért nekik fokozottan kell

ügyelniük az un. szokatlan tranzakciók felismerésére:

- szokatlanul nagy készpénzbetét elhelyezése, felvétele természetes

személy által, fıleg ha az nem egyeztethetı össze az ügyfél
foglalkozásával,
- akár magánszemély, akár cég esetében készpénzbefizetések /
kifizetések hirtelen, jelentıs megnövekedése,
- ügyfelek, akik több, de viszonylag kisösszegő betéttel
rendelkeznek, amely betétek azonban teljes összegükben jelentıs
értékőek,
- készpénz gyakori váltása egyéb valutanemre,
- jelentıs összegő pénzmozgás egy elızıleg inaktív számlán, stb.

374
A szolgáltatókat szokatlan tranzakciók esetén bejelentési kötelezettség
terheli, amely nem azonos a feljelentéssel. A bejelentıt akkor sem terheli
felelısség, ha megalapozatlan volt a bejelentés. Sem a bejelentést tevı
szolgáltató, sem a nyomozó hatóság a bejelentésrıl, a bejelentı
személyérıl, az ügyleti megbízás felfüggesztésérıl az érintett ügyfélnek
tájékoztatást nem adhat.
A szolgáltató a kötelezıen elıírt ügyfél-átvilágítási intézkedések
terjedelmét kockázatérzékenységi alapon jogosult meghatározni az
ügyfél, a tényleges tulajdonos, az üzleti kapcsolat, a termék vagy az
ügylet típusától függıen.
Az új törvény szerint kockázatérzékenységi alapon kétféle ügyfél-
átvilágítás lehetséges:
- egyszerősített ügyfél-átvilágítás elégséges, ha az ügyfél más pénzügyi
szolgáltató, tızsdén jegyzett társaság, közigazgatási szerv, EU-intézmény,
vagy például életbiztosítást kötnek.
- fokozott ügyfél-átvilágítás szükséges, ha az ügyfél nem jelenik meg
személyes azonosítás céljából, kiemelt közszereplı, levelezı bank,
valamint 500 ezer Ft-ot elérı pénzváltás esetén.
A fenti szabályok betartását több hatóság is ellenırzi:
A PSZÁF felügyeli és mintaszabályzattal látja el a bankokat,
takarékszövetkezeteket, nyugdíj- és egészségpénztárakat, biztosítókat,
pénzváltókat, zálogházakat, befektetési- és valamennyi egyéb pénzügyi
szolgáltatót.
A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal ellenırzi a kereskedıket,
ékszerészeket. A Vám- és Pénzügyırség Központi Bőnüldözési
Parancsnoksága felügyeli a könyvelıket, adószakértıket és az ingatlan-
forgalmazókat. Az APEH ellenırzi a kaszinókat. A Magyar Nemzeti
Bank felelıs a pénzforgalom szabályozásáért. A Könyvvizsgáló Kamara
pénzmosási mintaszabályzatot készít tagjai számára.
Diákként, magánemberként a fent leírt szigorú szabályozás annyiban
érinthet minket, hogy a bankok, biztosítók, a posta és a többi szolgáltató a
korábbinál több adatot rögzít rólunk a pénzügyi mőveletek jobb
átláthatósága és követhetısége érdekében.

375
 FÜGGELÉK 1.

A hitelintézeti rendszer története 1990-2008

A gazdasági rendszer átalakításának jelentıs lépése, a kétszintő

bankrendszer létrehozása óta már több mint két évtized telt el. A
hitelintézetek fejlıdése mennyiségi és minıségi szempontból is látványos
utat járt be.
A kétszintő bankrendszer kialakulása sikeresen zajlott, a 90-es évek eleji,
közepi nehézségek ellenére megteremtette a fejlıdés további lehetıségeit.
A volt szocialista országok közül Magyarországnak sikerült leghamarabb
áttérni a fejlett nyugati országok által elınyben részesített rendszerre. Az
uniós követelményeknek megfelelı szabályozási környezet
kialakításának, a szigorú költséggazdálkodás és kockázatkezelési
módszerek bevezetésének, valamint az információ- és ellenırzési
rendszerek fejlesztésének eredményeként elmondható, hogy már az
ezredfordulót követı években a hitelintézetek – nyugati mércéknek is –
megfelelı hatékonysággal valósították meg a megtakarítások közvetítését.
A piacon kialakult versenyhelyzet nem csak újabb és jobb minıségő
termékek kialakítását kényszerítette ki a pénzpiaci szereplıktıl, hanem új
szolgáltatások megjelenését is, amelyek az ügyfelek (megtakarítók és
forráskeresık) kényelmének biztosítását szolgálják.

A politikai rendszerváltás körüli évek

A kezdeti idıszakban a piacot az MNB-bıl kivált három nagy
kereskedelmi bank uralta, mellettük tevékenykedett még a korábban is
önálló, a külkereskedelem finanszírozásában résztvevı Magyar
Külkereskedelmi Bank Rt., az eleinte csak lakossági bankként
funkcionáló Országos Takarékpénztár, valamint néhány kisebb
pénzintézet. A tulajdonosi szerkezetre az állami tulajdon volt a
meghatározó, csekély számú pénzintézetben elıfordult külföldi
részesedés, de kizárólag jegybanki társrészesedéssel együtt (vegyes
bankok). A takarékszövetkezetek a kisebb településeken voltak jelen és
lakossági ügyfelekkel foglalkoztak.

376
Bár a bankreform célja az volt, hogy a kereskedelmi bankok
létrehozásával verseny alakuljon ki, és ezáltal sikerüljön a pénzügyi
erıforrások hatékonyabb elosztása, ez csak fokozatosan valósult meg.
Eleinte nem volt jellemzı a verseny, hiszen a nagybankok
megalakulásukkor ágazati hovatartozástól függıen kapták meg az MNB
ügyfélállományát. A versenyt nem ösztönözte az sem, hogy kezdetben
külön volt választva a vállalati és a lakossági banktevékenység, valamint
bankválasztási és számlavezetési korlátozások voltak érvényben.
A kötöttségeket folyamatosan szüntették meg. 1987 közepétıl a vállalatok
szabadon választhattak bankot, 1989-tıl pedig több hitelintézetnél is
rendelkezhettek folyószámlával. Ennek ellenére a három utódbank ágazati
specializálódása csak lassan szőnt meg, ami hozzájárult a 90-es évek eleji
nehéz helyzetükhöz. A kisebb és újonnan alakult bankok ügyfeleivé
jellemzıen a kisebb, illetve új társaságok váltak, valamint a nagy
kereskedelmi bankok mellett a nagyvállalatok második, harmadik
számlavezetı, hitelezı bankjai lettek.
1988-89-ben megszőntették a lakossági és a vállalati tevékenységek
elválasztását, ami többek között lehetıvé tette a késıbbiekben a lakossági
betéti és hitelkamatoknak a piaci viszonyoknak megfelelı alakulását. Az
OTP 1989-ben kereskedelmi banki jogosítványokat szerzett. 1988-ban a
lakosságra fókuszálva megalakult az állam, a Magyar Posta, a Hungária
Biztosító és kisebb magáncégek részvételével a Postabank és
Takarékpénztár Rt., 1989-ben pedig a takarékszövetkezetek a mőködésük
hatékonyabbá tétele érdekében – jogi önállóságukat megtartva –
létrehozták a Magyar Takarékszövetkezeti Bankot. Ennek ellenére a
lakossági banktevékenységek terén továbbra is egyeduralkodó maradt az
OTP. A lakossági piacon a verseny még lassabban alakult ki, mint a
vállalatin, amelynek okai többek között a következık:
A lakossági bankszektor decentralizálása, az OTP-nek a jegybankhoz
hasonló részleges szétbontása nem történt meg a 80-as évek végén.
A takarékszövetkezetek bár széles fiókhálózattal rendelkeztek,
mőködésük, technikai színvonaluk versenyképességüket nem segítette.
Az állam saját bankjainál sem serkentette a lakossági üzletágak
kifejlesztését.
A piacra való belépés költségesebb, lassabban térülnek meg a
befektetések, így a külföldi befektetık sem tolongtak a lakossági piacon.
A bankok egy része a lakossági források fontosságát csak késıbb ismerte
fel.

377
A megváltozott külkereskedelmi és banki kapcsolatok szükségessé tették
a devizamőveletek területén történı decentralizációt is. 1988-tól
kezdıdıen a bankok fokozatosan kaptak engedélyt devizamőveletekre.
Végül 1990-ben valósult meg – majdnem teljes körően – a
devizadecentralizáció, amikor is az arra jogot kapó kereskedelmi bankok
átvették a jegybanktól a külkereskedelmi ügyletek operatív lebonyolítását.

A nagybankok mellett részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonú

kis- és középbankok mőködtek, amelyek az anyavállalat szakmai
hátterére és tıkeerejére alapozva igyekeztek egyre nagyobb szeletet vágni
a bankpiac tortájából. Számuk 1990-1991-ben ugrott meg jelentısen.
A belföldi alapítású bankok száma is már a 80-as évek végén tíz fölött
volt. Egy csoportját maguk az utódbankok hozták létre:

A Magyar Hitelbank 1987-ben alapította a Befektetési és Forgalmi

Leánybankot, amely 1989-ben alakult át kereskedelmi bankká és
Dunabank néven vált ismerté. Ezen kívül ismertebb leánybankjai: a
Daewoo Bank Magyarország és a Leumi Hitel Bank. Elıbbi 2002
júliusában került a Koreai Fejlesztési Bank (KDB) tulajdonába. Utóbbit
1990-ben az izraeli Leumi Bankkal alapította közösen az MHB, azonban
rossz hitelkihelyezései miatt 1995-ben felszámolás alá került.
Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank is alapított leánybankot: a
Merkantil Bank szakosított pénzintézetként váltóleszámítolással,
faktoringgal és lízinggel foglalkozott, 1991-ben lépett a gépjármő-
finanszírozási piacra. 1996-ban az OTP vette meg és máig az OTP-
csoport tagjaként mőködik.
A Budapest Bank sem maradhatott ki a bankalapítási tevékenységbıl:
1989-ben hozta létre a Realbankot, amelynek késıbb az Országos
Betétbiztosítási Alap lett a fı tulajdonosa. Mőködése során milliárdos
veszteségeket halmozott fel, az Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet
kezdeményezésére 1999 januárjában indult meg a felszámolási eljárás.

A 90-es évek elején a piacot a bankok számának növekedése, a

koncentráció csökkenése jellemezte (1. táblázat). A trend az évtized
második felére változott: a bankcsıdöknek és a konszolidáció idıszaka
után a privatizált bankszektorban végbement felvásárlásoknak, fúzióknak
köszönhetıen egy kevesebb szereplıbıl álló, de egészséges és stabil piac
alakult ki.

378
 Megnevezés 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
Kereskedelmi
bankok 15 16 16 23 32 32 37 37 36
31
- ebbıl külföldi 3 3 5 12 14 17 19 22 21
Szakosított
pénzintézet 6 8 8 8 5 4 4 6 6
Befektetési bank 0 0 0 0 0 0 1 1 1
Bankok összesen 21 24 24 31 37 36 42 44 43
-külföldiek összesen 3 3 8 9 15 16 20 24 23
Takarék- és
hitelszövetkezetek 260 260 260 260 259 257 255 258 249

F.1-1. táblázat: A hitelintézetek számának alakulása 1987 és 1995 között

Forrás: Ábel – Szakadát (1997)
A hitelintézetek történetében az elsı jelentıs fordulópontot az 1991-es év
jelentette. Az addigi szabályozási hiányosságok, rendszerbeli adottságok
és az átalakuló gazdaság problémái a bankok gondjait is egyre
nyilvánvalóbbá tették. Ugyanakkor a parlament számos területen
módosította a jogszabályi környezetet, szigorúbb, nemzetközi normáknak
is megfelelı törvényeket fogadott el, megteremtve a bankrendszer további
fejlıdésének lehetıségét.

Szabályozási változások 1991-ben

A 80-as évek végére, 90-es évek elejére a reálgazdaság problémái óriási
méreteket öltöttek. Megnıtt a vállalatközi körbetartozások
(kényszerhitelezések) értéke, alacsony volt a pénzügyi fegyelem. A
bankok egy részében (fıleg, amelyekben az állami tulajdon volt a
meghatározó) felduzzadt a rossz hitelek állománya. Ugyanakkor
likviditási problémái a nagybankoknak sem volt, és az akkori
szabályozásnak megfelelıen magas nyereségeket mutattak ki, annak
ellenére, hogy a GDP jelentıs mértékben visszaesett. Ráadásul a kialakult
tulajdonosi kör (többnyire az állam, illetve állami tulajdonú
nagyvállalatok) osztalék formájában ki is vonta a bankrendszerbıl a
képzıdött nyereséget. Többek között a következı okok takarták el
ideiglenesen a bankrendszer problémáit:

31
Többségi és kisebbségi külföldi tulajdonban lévık együtt.

379
A korábbi csıdszabályozás a gyakorlatban minimális számú, s fıleg nem
állami vállalatot érintı csıd- és felszámolási eljárást eredményezett.

A számviteli elıírások kevésbé megbízható, a valós vagyoni, pénzügyi

helyzetet felszínesen feltáró kimutatások készítésére kötelezték a
hitelintézeteket. (Például bevételként lehetett elszámolni a be nem folyt
kamatokat is mindenféle céltartalék-képzés nélkül.)
A bankok portfóliójuk értékelését nem megfelelıen végezték el.
A hitelintézeteknek nem volt céltartalék-képzési kötelezettségük a kétessé
és be nem hajtható követelések leírására.

1991-ben a gazdasági jogalkotás jelentısen meggyorsult. A parlament

elfogadta a bázeli ajánlásokat alapul vevı pénzintézeti törvényt, és még
decemberben hatályba is helyezte.32 Ezen kívül számos egyéb, a
nemzetközi normáknak megfelelı, de természetesen sok esetben a magyar
viszonyokhoz igazított jogszabály született meg: új csıdtörvény,
jegybanktörvény, számviteli törvény, befektetési alapokról szóló törvény.
Újraszabályozták a külföldiek beruházásait is.
A pénzintézetekrıl és a pénzintézeti tevékenységrıl szóló 1991. évi
LXIX. törvény céljai a pénzintézetek iránti bizalom növelése, a
biztonságos mőködés megteremtése, a magyar pénzintézeti rendszer
fokozatos nemzetközi integrációja és az állami bankfelügyeleti rendszer
továbbfejlesztése voltak. Késıbb a változó gazdasági helyzet, illetve a
nemzetközi sztenderdekhez való további igazítás miatt többször
módosították. A törvény meghatározta:

a pénzügyi tevékenységeket és a törvény hatálya alá tartozó pénzintézetek

típusait;
a pénzintézetek alapításának, engedélyezésének szabályait (kereskedelmi
bank mőködésének megkezdéséhez egymilliárd forint, szakosított
pénzintézet és befektetési bank mőködésének megkezdéséhez
legkevesebb ötszázmillió forint, részvénytársasági formában mőködı
takarékpénztár alapításához legkevesebb százmillió forint jegyzett tıke
kellett);
az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályokat (pl. banktitok,
üzletszabályzat, ügyfelek tájékoztatása).

A törvény számos, a bankok biztonságos mőködését biztosító elemet

tartalmazott. Bevezették a tıkemegfelelési mutatót, amelynek 8%-os

32
Korábban a bankok tevékenységének legfıbb jogszabálya rendeleti szintő volt.

380
értékét 1994-re kellett elérniük a hitelintézeteknek. Kötelezıvé vált a
céltartalékképzés bizonyos kintlévıségek iránt.
Fontos szabályok fogalmazódtak meg a tulajdonosi struktúrára is. A nem
pénzintézeti tulajdonosok által birtokolható maximális tulajdoni hányadot
25%-ban határozták meg. Késıbb a privatizáció megakadása és a
konszolidáció miatt e rendelkezés alól az állam mentességet kapott.
Univerzális bankok nem mőködhettek, de leányvállalatokon keresztül a
bankok kezelhettek befektetési alapokat és foglalkozhattak biztosítási
tevékenységgel.

A csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló

törvény elfogadásakor a jogalkotók a pénzügyi fegyelem helyreállítását,
és a sorban állás problémájának megoldását kívánták elérni. A jogszabály
tisztázta a bankok és ügyfeleiknek kapcsolatát, a kielégítési sorrendet, és
bevezette a kötelezı öncsıd intézményét.33

Az 1991-es törvények megteremtették a prudens banki mőködés

feltételeit, elhelyezték a bankrendszer további fejlıdésének alapjait. A
következı években a bankrendszerhez kapcsolódó egyéb intézmények
kiépítése is megkezdıdött: 1992-ben létrejött a Hitelgarancia Rt. és a
bankközi devizapiac, 1993-ban az Országos Betétvédelmi Alap, az
Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap, 1994-ben a
Magyar Export-Import Bank Rt., valamint a Magyar Exporthitel Biztosító
Rt.
Ugyanakkor 1991 végére, 1992-re a szabályozási környezet változása
nyilvánvalóvá tette a bankrendszer gondjait, amit a gazdasági visszaesés
1992-ben tovább fokozott. A legtöbb kereskedelmi bank nem tudott a
tartalékolási követelményeknek megfelelni és a tıkemegfelelési mutató is
tartósan az elıírt érték alatt maradt. Legkritikusabb helyzetbe a
nagybankok kerültek. A vállalati hitelkínálat csökkentése, a hitelek
drágulása még jobban visszafogta a gazdaságot és megjelent a lakossági
bizalomvesztés rémképe is.

33
A kötelezı öncsıd egy 1993-as törvénymódosítással szőnt meg.

381
Válság és konszolidáció
1992-re a bankrendszer komoly válsággal találta magát szembe.34 Az
okok között számos egymásból kiinduló, illetve egymást erısítı tényezıt,
gazdasági folyamatot találunk.

A gazdasági transzformáció, a reálgazdasági recesszió következtében a

vállalatok között és a bankokkal szemben óriási adósságállományok
alakultak ki.
Az utódbankok rossz portfóliójuk egy részét eleve „megörökölték” az
MNB-tıl. Alultıkésítettségük és az ágazati diverzifikáció elmaradása
tovább súlyosbította ezt a körülményt.
A szabályozási rendszer 1991 elıtti gyengeségei (céltartalékképzés és
megfelelı minısítési követelmények hiánya) szintén hozzájárultak a
problémák kialakulásához. Elégtelenek voltak a banki belsı szabályzatok,
továbbá a döntési mechanizmusok és a szervezeti-irányítási rendszerek is.
A pénzintézeti törvénynek viszont a bankok már nem tudtak megfelelni,
valamint beindult a csıdtörvény mechanizmusa.
A belföldi tulajdonú hitelintézetek egy részénél meglehetısen rossz
tulajdonosi struktúra alakult ki. A nagybankoknál a 90-es évek elején kb.
50%-ra csökkent a közvetlen állami tulajdon, de a politikai
nyomásgyakorlás jelentıs maradt és a korábbi osztalékkifizetések az
alultıkésítettséget mélyítették el. Ugyanakkor nagy adósok váltak a
pénzintézetek részvényeseivé, akik számukra kedvezı módon próbálták a
bankok hitelpolitikáját alakítani.

A jobb helyzetben lévı vállalatokat a többnyire külföldi tulajdonú

középbankok egyre inkább elcsábították, illetve e vállalatok beruházásaik
finanszírozását ritkábban oldották meg hitelfelvétellel, ami hozzájárult a
nagybankoknál lévı rosszabb adósok arányának emelkedéséhez. A nagy
állami társaságok ellen a bankok viszont nem kezdeményeztek

34
Valójában már 1991-ben 3 pénzintézet (az Ingatlanbank és két takarékszövetkezet)
került válsághelyzetbe. Az évek során több csıd, csıd közeli helyzet, illetve csendes
kivonulás volt a piacon. Néhány eset a teljesség igénye nélkül: Az Iparbankház elıször
1992 végén rogyott meg, a gyors konszolidációt követıen sem vált sikeressé, végül
1996-ban vezették ki a piacról. 1992 nyarán az Ybl Bank esete keltett nagy visszhangot,
az Állami Bankfelügyelet kezdeményezte a felszámolást, a bankvezetık ellen pedig
büntetıeljárás indult. Hasonlóan nagy vihart kavart az Agrobank ügye. Az Agrobank
végül 1996-ban beolvadt a Mezıbankba, majd a privatizációjára kiírt pályázatot az Erste
Bank AG nyerte meg 1997-ben.

382
felszámolási eljárást, hiszen ezzel sokszor saját maguk kerültek volna
csıdhelyzetbe.
Végül meg kell jegyezni, hogy néhány hitelintézet esetében a
bankvezetık kapzsisága és hozzá nem értése vezetett válsághelyzethez.
A fenti okok hatására a bankrendszer kulcsfontosságú bankjai közel
kerültek a fizetésképtelenséghez. A bankrendszer összeomlásának és
annak a gazdaságra gyakorolt visszahatásából fakadó felmérhetetlen
következményeinek megakadályozása céljából a kormány közbelépett.
Intézkedései során csökkentette a súlyos helyzetben lévı vállalatok és
bankok pénzügyi terheit, azokat az államadósság növelésén keresztül
szétosztva a gazdaság összes szereplıjére.
A bankok megerısítése, konszolidációja több lépésben történt meg. Az
elsı – a késıbbi szerepvállalásoktól még eltérı célú és jellegő – lépés
csak az MNB három utódbankját érintette, melynek során a kormány az
1987 elıtt nyújtott hitelekre 50% erejéig garanciát vállalt. Ez akkor
valamivel több, mint 10 milliárd forint értékő garanciavállalást jelentett.
Az 1992-ben megszervezett hitelkonszolidáció során a kereskedelmi
bankok és takarékszövetkezetek elıre meghatározott köre a belföldi,
rossznak minısített követeléseinek egy részét eladhatta az államnak 20
éves futamidejő konszolidációs kötvényekért cserébe. Összesen 98,5
milliárd forint névértékő kötvény kibocsátására került sor ekkor,
amelynek kamatterhei 1994-ben terhelték elıször a költségvetést.35
Az 1993 végén végrehajtott adóskonszolidáció célja a nagyvállalatok
pénzügyi helyzetének könnyítése volt. Emellett az állami privatizációs
szervezetek az állami részesedések könnyebb, gyorsabb értékesítését
várták az intézkedéscsomagtól. A folyamat során elsı lépésben a
kiválasztott vállalatok állammal szembeni kötelezettségeik egy részét
engedték el, majd pedig az állam konszolidációs kötvényekért36 cserébe a
vállalatok banki adósságainak is egy részét megvette, amit késıbb –
különbözı úton-módon – elengedett.
Az 1993 végén, illetve 1994-ben végrehajtott bankkonszolidáció lényege
a bankok újratıkésítése volt. A módszert 1993 tavaszán már a Világbank
javasolta. Lényege a következı volt: a hitelintézeteknek a nemzetközi
normáknak megfelelı módon újra kellett minısíteniük a
hitelállományukat, majd pedig a minısítés eredményének megfelelı
céltartalékot képezniük. A tıkehiány pótlására az állam tıkét emelt, hogy
a bankok elérjék a tıkemegfelelési mutató 8%-os határértékét. Ez három
szakaszban történt meg. Az elsı „akció” 1993 decemberében zajlott,

35
A nettó kamatteher 1994-ben a GDP 1,4%-át, 1995-ben a GDP 1,7%-át tette ki.
36
A konszolidációs kötvények névértéke 56,9 milliárd forint volt.

383
amikor a negatív tıkéjő bankokban a 0% fölötti mutató eléréséhez
szükséges mértékben emelt tıkét az állam. A következıre 1994
májusában került sor, a terveknek megfelelıen a 4%-os értéket érték el a
tıkeinjekcióval. Végül a harmadik lépcsıben alárendelt kölcsöntıke
nyújtásával37 – már csak a nagybankok esetében – a 8%-os határértékre
emelték a tıkemegfelelési mutatót. Az újratıkésítések feltétele a
következı volt: a bankoknak részt kellett vállalniuk az adóskonszolidáció
második hullámában.
A bankrendszer megerısítése során ideiglenesen ismét nıtt az állami
tulajdon aránya az érintett hitelintézetekben. Azonban a konszolidáció
végül is sikeres volt38, s ez megteremtette a lehetıségét a privatizációs
folyamatoknak.

Bankprivatizáció
A konszolidáció hatása egyre érzékelhetıbbé vált: az újra jelentıs állami
befolyás alá került bankok elérték a tıkemegfelelési mutató határértékét
(néhány kivétellel), fokozódott a verseny, és javult a jövedelmezıség.
Ennek köszönhetıen külföldi szakmai befektetık, neves bankok mutattak
érdeklıdést a hazai bankrendszer iránt. Megérett a helyzet egy tudatos
stratégia mentén végigvitt privatizációra. Igaz, a Magyar Hitelbank és az
Országos Kereskedelmi és Hitelbank részvényei iránt már 1989-ben
érdeklıdtek, el is kezdıdtek a tárgyalások, de a rendszerváltás
félbeszakította a folyamatot. Azonban a ’80-as évek végén néhány kisebb
bank (részleges) privatizációja mégis lezajlott:

Inter-Európa Bank: 1989-ben az olasz Istituto Bancario San Paolo di

Torino 10 millió USD értékő, újonnan kibocsátott részvény
megvásárlásával a bank 22,51%-os részvényesévé vált.
Általános Értékforgalmi Bank: 1990-ben 50%-ban a Közép-európai
Fejlesztési társaság (CEDC) tulajdonába került.
Postabank: három osztrák bank 16%-os részesedést szerzett 1990-ben.

A külföldi bankok magyarországi megjelenésének másik fı formája az új

bank alapítása volt. A fellazuló szocializmus nyitottságát jelzendı, már

37
Ennek értéke kb. 30 milliárd forint volt és nem jelentett tényleges kamatterhet az
állam számára.
38
Természetesen szakemberek és politikusok a mai napig felvetik a kérdést, hogy
lehetett-e volna alacsonyabb költséggel végrehajtani a konszolidációt. Ennek elemzése
és a témában való állásfoglalás viszont nem célja könyvünknek.

384
1987 elıtt az MNB részvételével három vegyes bank alakult meg: a
Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB), a Citibank és a Unicbank. A
zöldmezıs bankalapítások voltak túlsúlyban – többek között a törvényi
szabályozásnak köszönhetıen – a 90-es évek elején is.

1979– 1990– 1996–

Megnevezés 1989 1995 2000 Összesen
1. Piacra lépés bankvásárlás útján 1 6 4 11
ebbıl: többségi tulajdonnak járó 0 3 3 6
2. Piacra lépés zöldmezıs
beruházással 4 13 8 25
ebbıl: többségi tulajdonnal járó 2 9 7 18
3. Összes piacra lépés (1+2) 5 19 12 36
4. Kilépés a piacról 0 0 2 2

F.1-2. táblázat: Külföldi bankok piacra lépéseinek száma és módja39

Forrás: Várhegyi (2001)

A privatizációt eleinte sok szakértı és politikus ellenezték. Többek között

nem tartották jónak a külföldi szakmai befektetık térnyerését a hazai
piacon. Ez leginkább a nagybankok tekintetében merült fel, mivel a
külföldi vezetés akadályozhatja a hazai monetáris politikát, megszőnne
egy stratégiailag fontos szektor feletti hazai ellenırzés, valamint a banki
nyereség így kikerülne az országból.
Végül 1994-ben született döntés a bankprivatizációs stratégiáról. A fı
modell szerint szakmai befektetıket kell keresni, akik többségi vagy
kizárólagos tulajdont szereznek az állami bank értékesítése során.40 Még
ebben az évben sor került a Magyar Külkereskedelmi Bank
privatizációjának elsı lépésére, melynek során tıkeemelés és állami
tulajdonban lévı részvények eladásával az Európai Újjáépítési és
Fejlesztési Bank (EBRD) és a német Bayerische Landesbank (BLB)
megszerezte az MKB részvénypakettjének 16,7, illetve 25%-át.
1995-ben folytatódott a bankok magánosításának folyamata. A Német
Befektetési és Fejlesztési Társaság 1995 elején 8,3%-os részesedésre tett

39
Takarékszövetkezetek, hitelszövetkezetek és lakástakarék-pénztárak nélkül.
40
A másik privatizációs modell szerint szórt tulajdonba kerül a bank (tızsdei
bevezetéssel).

385
szert az MKB-ban. Sikerült részben értékesíteni a Budapest Bankot, az
amerikai General Electric Capital és az EBRD a Budapest Bank
részvényeinek 32,5, illetve 27,5%-át 12 milliárd forintért vásárolta meg.
A Dunabank lakossági ügyfelei és kártyaügyletei az ING-hez kerültek.
Az OTP volt az egyetlen, amely a bankszektorban egyedülálló és sikeres
tızsdei bevezetéssel egybekötött privatizációt valósított meg41 (és azóta is
a tızsde egyik legeredményesebb részvényét mondhatja magáénak).
Az igazi elırelépés 1996-ban történt, amikor is Magyarország
csatlakozott az OECD országaihoz, illetve az elızı évek válságkezelési
eredményei már jelentıs mértékben megmutatkoztak. A külföldi
befektetık számára egyre inkább vonzó területté vált hazánk. A
privatizáció fıbb állomásai a teljesség igénye nélkül:

A BLB megvásárolta az ÁPV Rt. portfóliójában még meglevı 25,8%-os

MKB részvénycsomagot.
Az orosz Gazprombank lett a 100%-os tulajdonosa az Általános
Értékforgalmi Banknak.
A holland ABN Amro Bank 89%-os részesedést szerzett az MHB-ban,
egy évvel késıbb összeolvadt a magyar leánybankjával, majd három évre
rá a K&H Bankkal.
1997-ben történt a Takarékbank értékesítése a német DG Bank és a
Hungária Biztosító Rt. számára.
A Mezıbank 84%-át az osztrák Erste Bank vette meg.
Szintén 1997-ben történt a K&H Bank privatizálása, amelyet a belga
Kreditbank és az Irish Life Biztosító vett meg. A konzorcium egyben
tıkeemelést is vállalt, amelynek következtében duplájára emelkedett a
bank tıkéje. A folyamat során még az EBRD szerzett 18,2%-os tulajdoni
hányadot.
Az MNB az évek folyamán szintén eladta a Citibankban és az
Unicbankban lévı részesedéseit. 1997-ben a CIB Hungária
érdekeltségétıl 30 milliárd forintért vált meg.

A magyar bankrendszer privatizációjának jelentıs része 1997-re

befejezıdött, csak néhány kisbank maradt ki belıle: a Konzumbank és a

41
Az OTP privatizációja 1994-tıl kezdıdıen 1999-ig több lépésben, fokozatosan
valósult meg. A részvényeket 1995-ben vezették be a Budapesti Részvénytızsdére, de
jelen van a bank a luxemburgi és a londoni tızsdén is. Továbbá fontos megjegyezni,
hogy nem az OTP volt az elsı bank a pesti börzén, az Inter-Európa Bank részvényeinek
bevezetése már 1994-ben megtörtént.

386
Corvinbank, amelyek késıbb összeolvadtak.42 A privatizáció segítségével
sikerült az államnak „megszabadulnia” a bankoktól, elérték a
bankrendszer stabilizálódását és biztosították a tartós mőködıképességet.

Az 1996-os hitelintézeti törvény és a folyamatos

jogharmonizáció
Az 1991-es pénzintézeti törvény mérföldkövet jelentett a hazai gazdasági
jog történetében, de a bankrendszer fejlıdése, állapota, illetve a
nemzetközi sztenderdekhez való igazodás miatt többször módosításra
került. Az intézményrendszer változása és az uniós joggyakorlat átvétele
végül szükségessé tette a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) megalkotását.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk elengedhetetlen követelménye
volt, hogy jogrendszerünket az uniós szabályozáshoz igazítsuk.43 Az
Európai Unió a tagországaira vonatkozó egységes bankszabályozás
kialakítását többnyire irányelvek (direktívák) elfogadásával kívánja
elérni. Az egységes szabályozás az egységes belsı piac, a tıke és a
szolgáltatások szabad áramlásának elve miatt szükséges. Az integráció
mélyülésével a pénzügyi rendszer biztonsági követelményeit csak uniós
szinten lehet elérni. A bankok biztonságos mőködése szoros kapcsolatban
van jövedelmezıségükkel, így a tagországok jogrendjébe beépítendı
irányelvek kiterjednek az egyenlı versenyfeltételek és a konszolidált
alapú felügyelet megteremtésére is. A bankrendszer, a nemzetközi
gyakorlat folyamatosan változik, új intézményi struktúrák alakulnak ki, új
termékek és szolgáltatások jönnek létre a piacon. Mindezek
következtében az irányelvek folyamatos módosítására, illetve újak
alkotására van szükség, ami magával hordozza a hazai jogrend – és persze
ezen belül az 1996-os hitelintézeti törvény – változtatását is.

42
A magyar banktörténetben még egy nagy privatizációs esemény volt. A korábban
sikeresnek mondható Postabank 1996-ra elvesztette tıkéjét. 1997 elején bankpánik tört
ki és emberek tízezrei rohanták meg a bankot, hogy kivegyék a betéteiket. Az állam
végül konszolidálta és megmentette a hitelintézetet. Tulajdonrészének eladására 2003-
ban került sor, az osztrák Erste Bank a kitisztított bankot 101 milliárd forintért vette
meg.
43
A jogharmonizáció természetesen már önmagában is kívánatos folyamat volt, hiszen
az tulajdonképpen a nyugati modern bankszabályozás hazai átvételét, meghonosítását
jelentette.

387
A hitelintézeti törvény az 1991-es törvényhez képest részben átalakítja,
illetve újradefiniálja a pénzügyi intézménytípusok44 és pénzügyi
szolgáltatások fogalmát. Változtak az induló tıke legkisebb összegére
vonatkozó paragrafusok is. Hitelintézet kétmilliárd forint induló tıkével
alapítható. A szövetkezeti hitelintézetek tıkekövetelményét elıször 100
millió Ft-ban határozták meg, jelenleg a minimum érték 250 millió Ft. Az
induló tıke megemelése mellett szigorodtak az engedélyezési eljárások,
bıvültek a Felügyelet jogosítványai és eszközei. A Felügyelet engedélye
szükséges alapításhoz, egyesüléshez, szétváláshoz, alapszabály
módosításhoz, a részvények befolyásoló részesedést biztosító hányadának
megszerzéséhez, vezetı állású személyek megválasztásához,
kinevezéshez, tevékenységi kör megkezdéséhez, módosításához,
megszőntetéséhez.
A folyamatosan módosított Hpt. meghatározza a fióktelepek létesítésének
és a határon átnyúló szolgáltatások végzésének szabályait is.
A biztonságos mőködést és ellenırzést segítik a tulajdonjog
gyakorlásának szabályai, valamint a tulajdonosokra, a vezetı testületek
tagjaira és a vezetı állású személyekre vonatkozó elıírások.
Az új jogszabály a szélesebb körő értékpapír-befektetések végzésére
vonatkozó jogosítványok megadásával lehetıvé tette a bankok univerzális
bankként való tevékenységét. Az univerzális bankrendszer viszont
megköveteli a pénz- és tıkepiacok együttes felügyeletét, így 1997. január
1-jén az Állami Bankfelügyelet és az Állami Értékpapír- és
Tızsdefelügyelet összevonásával létrejött az Állami Pénz- és Tıkepiaci
Felügyelet. 2001-tıl ezt a feladatot a biztosítási szektor felügyeletével
kiegészítve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el.
A törvény nagy hangsúlyt helyez az ügyfelek tájékoztatására és az
üzletszabályzat készítésére.
A betétesek védelme érdekében bıvült az Országos Betétvédelmi Alap
hatásköre és eszközrendszere. Az intézményrıl, illetve tevékenységérıl
szóló korábbi törvény hatályon kívül került, szabályozása a hitelintézeti
törvénybe került bele. Az Országos Betétvédelmi Alapra nem
vonatkoznak tulajdonosi korlátozások, baj esetén tulajdonjogot szerezhet
a hitelintézetekben és azok irányítását is átveheti.
Az uniós bankszabályozás folyamatos fejlıdését jól nyomon lehet követni
az elfogadott irányelvek megismerésével. Fontos kiemelni a Bázel II.
néven emlegetett, 2004-ben elfogadott nemzetközi tıkeegyezményt,
amelyet a kapcsolódó direktívák módosításával az Európai Unió is

44
Pénzügyi intézmény a pénzügyi vállalkozás és a hitelintézet. Utóbbi bank, szakosított
hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet.

388
átültetett a jogszabályaiba. A Bázel II. tıkeegyezmény a hitelintézeteket
és befektetési vállalatokat a fejlettebb kockázatkezelésre, a kockázati
tudatosság erısítésére ösztönzi. Az irányelvek módosítása a tıkefogalom
és piaci kockázat szabályai kivételével a Bázel I-es szabályozást váltotta
fel.

Az ezredforduló utáni bankszektor

A magyar bankrendszer reformja és stabilizálása összességében sikeresen
lezajlott a 90-es évek derekára. Mivel Magyarország kis, nyitott,
exportorientált gazdaság, a globalizáció hatásai nálunk is
megmutatkoznak. A világ pénz- és tıkepiacain megugrott a felvásárlások
és összeolvadások száma, ami hazánk bankszektorát sem hagyta
érintetlenül. A bank-, a biztosítási és a befektetési szektorok közötti
fúziók motivációja sok esetben az, hogy a létrejövı pénzügyi
konglomerátummal az ügyfelek számára integrált szolgáltatásokat
tudjanak nyújtani. Az ügyletek átnyúlnak az országhatárokon, így érve el
az ügyfélkör bıvítését és a méretgazdaságos mőködést.45
A magyarországi fúziók és felvásárlások46 hátterében különbözı tényezık
húzódtak meg. A konszolidáció után közvetlenül belföldi bankok
egyesülésének motivációja lehetett az, hogy versenyképes
szolgáltatásokat nyújtsanak és költségtakarékosan mőködjenek. 1997-ben
a növekedési lendületét elvesztı Corvinbank a Konzumbankba olvadt.
Egy másik fúziós példa az MHB és az ABN Amro esete. Az 1993-ban
alapított ABN Amro Magyarország anyavállalata 1996 végén privatizálta
az MHB-t, majd azt a leányvállalatába olvasztotta. Beolvadás történt
amiatt, mert a külföldi anyavállalatok fuzionáltak, de úgy is végbement
már hazai egyesülés, hogy az anyavállalatok fúziója nem történt meg.
Elıbbit példázza a CIB Bank és az Inter-Európa Bank erejének egyesítése
2008. január 1-jével. Utóbbi eset a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel és
az ABN Amro (Magyar) Bank Rt.-vel történt meg. A holland és a belga
anyavállalatok 2000. évi megállapodását követıen 2001-ben az ABN
Amro Magyarország beolvadt a K&H Bankba.
Néhány további fúzió az ezredfordulót követıen:

45
Hazai példa is van az aktív felvásárló szerepére: a magyar érdekeltségő OTP térségbeli
expanziója 2002-ben indult egy szlovákiai bankvásárlással, amelyet közép- és kelet-
európai bankakvizíciók sora követett: Bulgáriában 2003-ban, Romániában 2004-ben,
Horvátországban 2005-ben, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Montenegróban
2006-ban jelent meg.
46
Angolul mergers and acquisitions (M&A).

389
2000-ben a Citibank megvásárolja az ING Bank Rt. magyarországi
lakossági üzletágát és fiókhálózatát, melynek révén jelentısen nıtt
ügyfélbázisuk, és kialakult országos fiókhálózatuk.
Az MKB Bank 2003-ban a bankprivatizációs folyamat egyik utolsó
lehetıségeként megvásárolta az államtól az elsısorban kis- és
középvállalati, valamint lakossági ügyfelekkel rendelkezı
Konzumbankot, ami a következı évben teljes mértékben beolvadt az
MKB-ba, növelve ezzel az ügyfeleinek a számát, piaci súlyát és a
fiókhálózatát.
2003-ban került sor a Postabank és Takarékpénztár Rt. eladására. A
gyıztes Erste Bank Hungary Rt.-be 2004 elején olvadt be a hitelintézet.

Az új évezredben a vállalati piac mellett intenzívebb lett a verseny a

lakossági szegmensben is, ami új és magasabb színvonalú szolgáltatások
megjelenését kényszerítette ki. Bıvültek a kártya-szolgáltatások, a
telefon-banking lehetıségei, valamint a számítógép-használat
növekedésével emelkedett az internetes szolgáltatások iránti kereslet.
2008-ra a netbankot használók száma elérte az 1,9 milliót. A
fejlesztéseknek köszönhetıen az ügyfelek – banktól függıen – sok
mindent intézhetnek interneten keresztül: átutalások indítása, betétlekötés,
tranzakciók ellenırzése, számlainformációk lekérdezése, befektetési
jegyek vétele/eladása… stb. Az elektronikus szolgáltatások fejlıdésének
következı lépcsıfokát az internetkapcsolattal rendelkezı mobiltelefonok
tömeges elterjedése jelenti, s bár lassúbb ütemben, de növekszik a csak
neten használható webkártyák száma is.

Az évezred elején a verseny fokozódása ellenére fıleg a mőködési

hatékonyság javulásának, a jutalékjövedelmek és az aktivitás
növekedésének következtében emelkedett a bankrendszer
jövedelmezısége. Nıtt a mérlegfıösszeg/GDP arány, amelynek oka a
hitelállomány bıvülése volt. Szerkezetileg a hitelek GDP-arányos
állományának növekedése gyorsabb volt a lakossági hitelek esetében, és
mérsékeltebb a vállalkozások hitelezése tekintetében. A lakossági
hiteleken belül a lakáshitel-állomány bıvülését 2002 nyaráig a
kedvezményes lakástámogatási rendszer, míg utána a bankok devizaalapú
konstrukciói ösztönözték. A folyamat makrogazdasági kockázatai végül a
pénzügyi válság miatt realizálódtak, nehéz helyzetbe hozva a
bankrendszert és a lakosságot. Ennek elemzése viszont már túlmutat e
könyvfejezet céljain.

390
 % %
70 94
60 92
50 90
88
40
86
30
84
20 82
10 80
0 78
2000.júl.

2001.júl.

2002.júl.

2003.júl.

2004.júl.

2005.júl.

2006.júl.

2007.júl.

2008.júl.
2000.jan.

2001.jan.

2002.jan.

2003.jan.

2004.jan.

2005.jan.

2006.jan.

2007.jan.

2008.jan.

2009.jan.
Devizahitelek részaránya (teljes állományon belül)
Lakossági hitelállomány a GDP arányában
Lakossági hitelállomány a rendelkezésre álló jövedelem arányában
Fogyasztási ráta (jobb skála)

F.1-3. ábra: A lakosság hitelállományának és fogyasztási rátájának

alakulása
Forrás: MNB (2009)

391
 FÜGGELÉK 2.

A lakástakarékpénztárak magyarországi
kialakulása

Törvényi háttér:
1996. évi CXII. tv. a Hitelintézetekrıl és a Pénzügyi
vállalkozásokról
1996. évi CXIII. tv. a Lakástakarékpénztárakról
215/1996 (XII. 23.) kormányrendelet a lakás-elıtakarékosság állami
támogatásáról
47/1997 (III. 12.) kormányrendelet a lakástakarékpénztár általános
szerzıdési feltételeirıl

A „lakástakarékpénztár” elnevezést a törvény (1996., évi CXIII. tv.) védi,

a 4. bekezdés szerint: „A „lakástakarékpénztár elnevezést, e fogalom
jelzıs alakját, továbbá rokon értelmő vagy idegen nyelvő megfelelıjét
csak az e törvényben elıírtaknak megfelelıen alapított és mőködtetett
szakosított hitelintézet használhatja.”

Hazánkban bı egy évtizede jelentek meg a lakástakarékpénztárak, melyek

a kollektív elıtakarékosság elve alapján mőködnek. A
lakástakarékpénztári rendszer létrehozásának célja az volt, hogy
létrejöjjön egy olyan intézményi keret, amely ösztönzi a lakáscélok
megvalósítását saját tıkébıl elısegítı elıtakarékosságot, elısegítse a
lakásvagyon állomány értékének megırzését, megteremtse a lakás-
elıtakarékosság zárt és elkülönült rendszerben, biztonságos keretek
között, állami támogatással történı lebonyolításának feltételeit. A
pénztárak tulajdonképpen egy kölcsönalapból nyújtanak kölcsönöket,
ennek az alapnak egy része a pénztártagok elıtakarékossági
befizetéseibıl, másik része a betétek után felgyülemlett kamatokból,
harmadrésze pedig az állami támogatásokból áll (és ezek után jár majd az
olcsóbb lakáshitel).
A lakástakarékpénztári modell lényege, hogy a pénztári tagok egy része
befizet, másik része pedig hitelt vesz fel, vagyis az egyik finanszírozza a
másikat. Abban az esetben, ha az új tagok belépése folyamatosan

392
biztosított, az alap önfenntartóvá válik. A szerzıdés aláírásakor rögzítik,
hogy az ügyfelek a jövıbeni felvehetı kölcsönösszegük hány százalékát
kötelesek elıtakarékossággal kifizetni. A forma elınye, hogy lehetıvé
teszi, hogy mind a betétek, mind pedig a kölcsönök fix kamatúak
legyenek, azaz a szerzıdık számára a betéti és hitelkamatlábak is
rögzítettek, azaz a tıkepiac változásainak nincsenek kitéve.
A magyar rendszer a német mintát követve alakult ki, zárt rendszert, tehát
a lakáskölcsönök folyósítását a betétesek megtakarításból, illetve a már
hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl valósítják meg. Így egy sajátos
finanszírozási körforgás jön létre.

A magyar pénztárak már 2000-ben 55 Mrd Ft értékő megtakarítást és 13

Mrd Ft állami támogatást kezeltek. Az ezredfordulón bevezetett új
lakástámogatási rendszer visszaesést okozott számukra, a lakásárak
folyamatos növekedése következtében a nyújtott állami támogatással
igénybe vehetı hitellehetıség értéke lecsökkent. Mindezek következtében
a pénztárak veszítettek versenyképességükbıl. Késıbb, a támogatás
mértékének megemelése segített valamelyest megerısíteni piaci
helyzetüket. A piacon eredetileg négy pénztár tevékenykedett, de 2004-re
az integrációk következtében két szereplı maradt a piacon (OTP
Lakástakarék Zrt., Fundamenta Lakáskassza Zrt.). A 2004-es év végén
Magyarországon közel egymillió embernek volt lakástakarékpénztári
szerzıdése.

A 2008. év során az OTP Lakástakarék Zrt., közel 106 ezer szerzıdést

kötött 195,8 milliárd Ft szerzıdéses összeggel. Az ügyfelek által
elhelyezett betétállomány 2008. december 31-én elérte a 154 milliárd Ft-
ot.
A Fundamenta Lakáskassza Zrt-nél a betéttel rendelkezı ügyfelek száma
2008-ban 535 ezerrıl 577 ezerre bıvült, a betétállomány 36,5 milliárd Ft-
tal, 28,2 százalékkal 165 milliárd Ft fölé emelkedett,
Jelenleg a hazai lakástakarék termékek penetrációja 10 százalék körüli.
(Ez Németországban 40%, Ausztriában 65%, Csehországban 45%,
Szlovákiában 20%, a magyarországi reális cél a 20-30%.)

A lakástakarékpénztárak tevékenysége
A lakástakarékpénztárak alaptevékenysége tehát a lakás-elıtakarékossági
szerzıdés alapján végzett betétgyőjtés és hitelnyújtás. A megtakarítók a
pénztárakon keresztül állami támogatáshoz jutnak. A megtakarítási

393
idıszakban részösszeget kivenni nem lehet, felmondáskor az állami
támogatás nem jár. Természetesen a szerzıdık számára a betéti és
hitelkamatlábak is rögzítettek, így a tıkepiac változásainak nincsenek
kitéve.
A lakástakarékpénztár lakás-elıtakarékossági szerzıdést köt ügyfelével.
Szerzıdéskötéssel lakás-elıtakarékoskodóvá válhat magánszemély
(természetes személy), lakásszövetkezet, társasházi közösség. A
szerzıdés egyrészt betéti szerzıdés, másrészt hitelígérvényt tartalmaz,
egy meghatározott összegre, a szerzıdéses összegre szól. A szerzıdéses
összeg a betétbefizetésbıl, a betéti kamatokból, az állami támogatásból,
valamint a lakáskölcsönbıl tevıdik össze. A betéti és hitelkamatokat a
szerzıdéskötéskor rögzítik, megállapítják a kölcsönhöz kapcsolódó
hiteldíj mutatót is.
Az állami támogatás mértékét jogszabály határozza meg. A támogatás
mértékének esetleges késıbbi változtatása a már megkötött szerzıdéssel
rendelkezık támogatását nem érinti. A támogatás mértéke a rendszer
indulásának évében a befizetések 40%-a volt, 1998-tól a befizetések 30%-
a. Természetesen csak az állami támogatás összege korlátozott nagyságú,
a szerzıdéses összeg nem. Az állami támogatás csak akkor illeti meg az
elıtakarékoskodót, ha a megtakarítását lakáscélra használja fel, azaz
lakás-, ház-, tanya-vásárlásra, felújításra, bıvítésre, közüzem
kialakítására, szerelésére stb. (bıvebb felsorolást lásd a törvényben).

Magyarországon ma a lakástakarékpénztári konstrukció mindenki

számára elérhetı, államilag támogatott lakáscélú megtakarítási lehetıség.
Négy részbıl áll: az ügyfél rendszeres megtakarításaiból, az adott évben
befizetett betétekre évente jóváírt 30%-os, maximum évi 72.000 Ft-os
(adó és járulékmentes támogatás) állami támogatásból és az ezekre jóváírt
kamatból, valamint a megtakarítási idı lejártát követıen a rendkívül
olcsó, fix kamatozású forint alapú lakáshitelbıl. (Kivételek a társasházak,
illetve lakóközösségek, ahol 241-nél több lakásos épület esetén a
maximális állami támogatás értéke 324.000 Ft/év.) Az állami támogatás
kizárólag lakáscélú felhasználás, továbbá minimum 4 éves
elıtakarékosság esetén vehetı igénybe és maximum 8 évig jár.

Az elıtakarékoskodó befizetési kötelezettségét teljesítheti egy összegben,

vagy részletekben. A kedvezményes kölcsön igénybe vételéhez a
megtakarítási idıszaknak legalább négy évnek kell lennie. Az
elıtakarékoskodó bizonyos esetekben szüneteltetheti a befizetéseket,
például, ha az ügyfél munkanélkülivé válik, de a szüneteltetés ideje nem
tartozik bele a megtakarítási idıbe.

394
A lakástakarékpénztár üzletszabályzatában köteles a szerzıdés szerinti
betétgyőjtési és hitelnyújtási tevékenység és az áthidaló kölcsön
nyújtásának általános szerzıdési feltételeit meghatározni úgy, hogy az
legalább a következıket tartalmazza: a lakás-elıtakarékoskodó és a
lakástakarékpénztár által teljesítendı szolgáltatások mértéke és
gyakorisága, a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei, a szerzıdés
alapján teljesítendı betételhelyezés után járó kamat mértéke, a
lakáskölcsön igénybevételének feltételei, a minimális megtakarítási
hányad, a minimális értékszám, a hitelképesség vizsgálata során
figyelembe vett szempontok, a lakáskölcsön megtagadásának esetei, a
lakáskölcsön kamatozása, illetve a teljes hiteldíj mértéke, a lakáskölcsönt
igénylık között felállított sorrend meghatározásának módja, a kiutalásra
kerülı szerzıdések meghatározása, a lakáskölcsön esedékessége és
folyósításának lebonyolítása, a szerzıdés módosításának, különösen a
szerzıdéses összeg felemelésének vagy csökkentésének, illetve a
rendkívüli betételhelyezés feltételei és jogkövetkezményei, a szerzıdés
felmondásának esetei és jogkövetkezményei, a betételhelyezés
szüneteltetésének feltételei és maximális idıtartama, valamint a betét
átruházásának feltételei, az áthidaló kölcsön igénybevételének
lehetıségei, illetve a lakáscélú felhasználás bizonyításának okiratai.

A lakástakarékpénztár köteles általános szerzıdési feltételeit oly módon

meghatározni, hogy azok hosszú távon biztosítsák a lakás-
elıtakarékoskodók és a lakástakarékpénztár által vállalt kötelezettségek
összhangját. (Az általános szerzıdési feltételek módosításához a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye szükséges.)

Léteznek olyan konstrukciók is, melyekkel az elıtakarékoskodás és a

várakozási idı kiküszöbölhetı. Ha a banki lakáshiteleknél alacsonyabb
törlesztı részletekre vágyunk, akkor érdemes lehet a lakástakarékpénztári
és a "rendes" banki szisztéma ötvözetét kipróbálni, az ilyen kombinált
ajánlatok mindkét hazai takarékpénztár és partnerbankjaik palettáján
megtalálhatók. Ebben az esetben ugyanis az ügyfél azonnal hitelt kap a
banktól, és közben elkezd elıtakarékoskodni a lakástakarékpénztári
szerzıdése értelmében, majd 4 év után a pénztár törleszti a banki hitelt az
ügyfél helyett. A lakástakarékpénztárból ugyanis elvileg csak
leghamarabb négy év elıtakarékoskodás után juthatunk hitelhez (illetve
két év elteltével úgynevezett áthidaló kölcsönhöz). A konstrukció elınye,
hogy vissza nem térítendı állami támogatás is jár hozzá. Az állami
támogatás családon belül ráadásul megtöbbszörözhetı, tehát érdemesebb
mondjuk négy, 20-20 ezer Ft-os havi betétösszegő szerzıdést kötni, mint

395
egy havi 80.000 Ft-os lekötést, akkor ugyanis négyszer 72.000 Ft kerül
pluszban a család számlájára. Ebben az esetben persze a lakáscélú
betétekhez hasonló adókedvezmény már nem jár, ahogyan a
lakástakarékpénztártól felvett hitelek után sem.

Az Országgyőlés 2009. július 1-jével módosította a

lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvényt. A módosítás
értelmében a 2009. június 30-a után kötött lakás-elıtakarékossági
szerzıdéseknél megszőnik a 8 éves futamidejő konstrukció szabad
felhasználásának lehetısége. A változás várható hatása, hogy – bár
megszőnik a szabad felhasználás lehetısége – megerısödik a
lakástakarékpénztáron keresztül nyújtott lakáscélú támogatási forma. Az
ügyfelek továbbra is élvezhetik a lakástakarékpénztárak nyújtotta
elınyöket: állami támogatás, kiemelkedı hozam, az egész futamidıre
rögzített, kiszámítható feltételek, kedvezı hitelkamatok és a kamatadó-
mentesség.

Az ügyfél a szerzıdésesben rögzített feltételek teljesítésével jogosulttá

válik kedvezményes hitel felvételére. A hitel kiutalása azonban nem
történik meg automatikusan. A lakástakarékpénztár kiutalási idıpontokat
állapít meg. Kiutalási idıpont lehet például minden negyedév elsı
munkanapja. Ezekben az idıpontokban a pénztár meghatározza, mely
ügyfeleknek lehet a szerzıdéses összeget kifizetni, tehát a pénztár
kiszámítja a rendelkezésére álló kiutalási összeget. Ez a betétbefizetések,
az állami támogatások, ezek hozamai, a korábbi hitelekbıl visszakapott
törlesztések összegeként kapható meg. A kiutalási összeg nagyságától
függ, hogy a lakástakarékpénztár mennyi hiteligényt tud kielégíteni.
Természetesen a kiutalási összegbıl kell kifizetni a felhalmozást követıen
a betéteket, ezek kamatait, az elıtakarékoskodókat illetı állami
támogatást, valamint ezek kamatait, a tıkepiacról felvett kölcsön
törlesztését, és ezek kamatait. A fennmaradó rész szolgál fedezetül a
kedvezményes kölcsönök folyósítására. Mivel a kiutalási összeg
nagyságát a pénztár nem tudja elıre pontosan meghatározni, így nem
vállalhat kötelezettséget arra, hogy mikor folyósítja egyes ügyfeleinek a
kölcsönt. Ezért csak azt az idıpontot közlik, amikor optimális esetben
kapná az ügyfél a lakáskölcsönt.
A lakáskölcsön folyósításának feltételeit is teljesítenie kell az
elıtakarékoskodónak. Az elıtakarékoskodónak meg kell takarítania a
szerzıdésben rögzített összeget, a betétesnek el kell érnie a minimális
megtakarítási idıt, a szerzızınek el kell érnie az elıírt minimális
értékszámot és az ügyfélnek hitelképesnek kell lennie. (A hitelképesség

396
vizsgálat a banki hitelezésnél szokványos szempontokra terjed ki, mint a
jövedelem, fedezet, kezesek, stb.)
Azok között a kölcsönigénylık között, akik az alapfeltételeknek
megfelelnek, sorrendet állapítanak meg. A sorrend megállapításának
alapja az egyes ügyfelekhez rendelt „értékszám”. Az alkalmazott
értékszám számítási módját az egyes lakástakarékpénztárak maguk
határozzák meg. A pénztárak azonban nem részesítik elınyben azokat,
akik nagyobb összeget takarítanak meg. Az értékszám számításánál
alapvetıen az jelent elınyt, hogy a szerzıdı a szerzıdéses összeg minél
magasabb hányadát takarítsa meg, illetve a szerzıdéskötést követıen,
minél elıbb fizesse be a vállalt megtakarítást. A pénztár meghatározza a
különbözı konstrukcióinál érvényesítendı minimális értékszámot. Ennek
az adott konstrukcióhoz kell illeszkednie, úgy, hogy biztosítsa a várható
befizetések és kifizetések egyensúlyát.
Amennyiben a kiutalási összeg nagysága elegendı, minden az
alapkövetelményeket kielégítı hiteligénylı számára folyósítják a
kölcsönt. Elıfordulhat azonban az a helyzet, amikor a kiutalási összeg
nem teszi lehetıvé minden igény kifizetését. Ekkor játszik szerepet az
értékszám által meghatározott sorrend. A pénztár megállapítja azt az
értékszámot, amely teljesülése esetén (vagy az ezt meghaladó érték
felett), kielégíti az ügyfelek hiteligényét. Ez az értékszám a célértékszám.
(A lakástakarékpénztárnak felróható késedelem miatt a jegybanki
alapkamatnak megfelelı kamatot kell jóváírni.)
A lakástakarékpénztárak nyújthatnak áthidaló hitelt is ügyfeleiknek. Az
áthidaló hitel nyújtására akkor kerül sor, amikor az ügyfél még nem érte
el a megtakarítási idıt, de számára szükséges a hitelfelvétel. (Például
kedvezı lehetısége nyílik lakásvásárlásra.) Az áthidaló kölcsön akkor
nyújtható, ha a megtakarítási idıszakból legalább két év eltelt, a szerzıdı
a szerzıdéses összeg 25%-át megtakarította, az eddigiekben a szerzıdéses
kötelezettségeinek eleget tett, és hitelképes. Az áthidaló kölcsön piaci
kamatozású. A kölcsönt a pénztár folyósíthatja szabad eszközei terhére,
vagy a tıkepiacról felvett forrásból. Az ügyfél a hitelfelvételt követıen
tovább folytatja a megtakarítást, törleszti a hitelt és fizeti annak kamatait.
A késıbbiekben, amikor jogosulttá válik a kedvezményes lakáskölcsön
felvételére, ezzel kiválthatja piaci kamatozású hitelét.

397
A lakástakarékpénztárak mőködése
Létrehozásuk elsıdleges célja az volt, hogy megteremtsék a lakás-
elıtakarékosság zárt, biztonságos rendszerben, állami támogatással
történı lebonyolításának feltételeit. A lakástakarékpénztárak a hatályos
szabályozás szerint legalább kétmilliárd forint induló jegyzett tıkével
alapíthatók kizárólag részvénytársasági formában, alaptevékenységként
pedig betétgyőjtést és hitelnyújtást végezhetnek.
A lakástakarékpénztárak specializálódott pénzintézetek, csak lakás-
elıtakarékossági üzleti tevékenységgel foglalkozhatnak, ugyanakkor a
lakástakarékpénztárakon kívül más pénzintézet nem végezhet ilyen
tevékenységet. A lakáscélú betétgyőjtés és hitelezés zárt körben történı
szervezése ugyanis nagy biztonságot és speciális üzletpolitikát kíván, amit
specializálódott pénzintézetek tudnak igazán biztosítani.

398
399
 IRODALOMJEGYZÉK

• A pénzügyi intézményrendszer Magyarországon. Nebuló 2001

Kiadó, Budapest, 2003.
• Ábel István – Szakadát László (1997): A bankrendszer átalakulása
Magyarországon 1987-1996 között. Közgazdasági Szemle, XLIV.
évf., 1997. július-augusztus, 635-652. o.
• Bank- és biztosítástan (szerk.: Novotny Ádám); EKF,
Gazdaságtudományi Intézet, 2006.
• Bidie/Kane/Marcus: Befektetések I-II., Aula Kiadó 2005.
• Bozsik Sándor (2007.): A magyar bankrendszer fejlıdése 2000 és
2004 között. In: Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején
(szerk.: Lentner Csaba). Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Farkas Szilveszter: Biztosítás. Universitas-Gyır Kht. Gyır, 2007.
• Dr. Ferencz Iván: A lakáscélú hitelezés és a lakás-
takarékpénztárak; Pázmány Péter Tudományegyetem, Heller
Farkas Közgazdaságtudományi Intézet 2008. március 31.
• Gál, I. 2004. A pénzmosás, KJK.
• Huszár Lilla: Jelzáloghitelezési rendszerek és a lakáspolitika
kapcsolatának bemutatása, nemzetközi összehasonlítás, Doktori
(PhD) értekezés, NYME-KTK, 2006.
• Huszti Ernı – Lentner Csaba – Seregdi László – Tarpataki László
(2002): Bankszabályozás. Kiadó: A „Soproni Pénzügy Szakos
Egyetemi Hallgatók Szakkollégiuma” Alapítvány, Sopron.
• Jelentés a pénzügyi stabilitásról. Magyar Nemzeti Bank, 2009.
november.
• Kiss Gergely-Vadas Gábor: A lakáspiac szerepe a monetáris
transzmisszióban, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. május.
• Kiss Kornélia: A lakáselıtakarékosság új rendszere (Bankszemle
1996., XL. évf. 5. szám)
• Kiss Kornélia: A lakástakarékpénztárakról szóló törvény és a
kapcsolódó rendeletek (Bankszemle 1996., XL. évf. 11-12. szám)
• Lajtai György – Vanicsek Mária (1999): Adóskonszolidáció –
Számadás a Talentumról. ÁPV Rt.

400
 • Lentner Csaba – Tóth Gergely – Polyák Imre (2005): Bankfúziók
hatásai Közép-Európa gazdasági felzárkózására. Átalakulási
folyamatok Közép-Európában, Széchenyi István Egyetem, Jog-és
Gazdaságtudományi Kar, Gyır, 43-52. o.
• Lilley, P. 2001. Piszkos ügyletek, Perfekt Kiadó.
• Lırincné Istvánffy Hajna (1999): Nemzetközi pénzügyek. Aula
Kiadó.
• May R. (szerk.) (2003) Vagyon-, Alap-, és Portfóliókezelés
(BAMOSZ - Nemzetközi Bankárképzı Központ, Budapest.
• Robinson, J. 1996. Pénzmosoda, Park Könyvkiadó.
• Szabó L. (2004): Befektetés (SALDO, Budapest)
• Szalkai István (1995): A monetáris irányítás Nemzetközi
Bankárképzı Központ, Budapest.
• Szegediné dr. Sebestyén K. (szerk.) (1997): Értékpapírok
kézikönyve (Agrocent Kiadó, Budapest)
• Ursprung János [1996]: A kétszintő bankrendszer fejlıdése
Magyarországon 1987-1995. Kézirat.
• Vagyon-, alap- és portfóliókezelés, Aula Kiadó 2003.
• Dr. Vágyi Ferenc Róbert: Adósminısítés – hitelminısítés – banki
kockázat (2001)Pénzügyi szilánkok Szerk.: Dr. Lentner Csaba.
• Várhegyi Éva (2001): Külföldi tulajdon a magyar
bankrendszerben. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001.
július–augusztus, 581–598. o.
• Veress József (szerk.) 1999. Gazdaságpolitika. Aula Kiadó.
• Wachtel, Paul (1997): A külföldi bankok szerepe a közép-európai
átmeneti gazdaságokban II. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf.,
1997. február, 124-141. o.

Fontosabb felhasznált jogszabályok jegyzéke:

• 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról.

• 215/1996. Kormányrendelet a lakáselıtakarékosság állami
támogatásáról.
• A hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi
CXII. törvény.
• 2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról.
• 4/1997. Kormányrendelet a lakástakarékpénztár általános
szerzıdési feltételeirıl.

401
• A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény.
• A tıkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény.
• A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
• A hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi
CXII. törvény, valamint egyes szakosított hitelintézetekrıl szóló
törvények módosításáról szóló 2007. évi LI. törvény.
• A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007. évi
CXXXV. törvény.
• A befektetési vállalkozásokról és az árutızsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhetı tevékenységek szabályairól szóló
2007. évi CXXXVIII. törvény.
• A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV.
törvény.
• A biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól 192/2000. (XI. 24.)
Kormányrendelet.
• A befektetési alapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló 215/2000. (XII. 11.)
Kormányrendelet.
• A kockázati tıketársaságok és a kockázati tıkealapok éves
beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságairól szóló 216/2000. (XII. 11.) Kormányrendelet.
• A Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 221/2000.
(XII. 19.) Kormányrendelet.
• A magánnyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló 222/2000. (XII. 19.)
Kormányrendelet.
• Az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 223/2000.
(XII. 19.) Kormányrendelet.
• A hitelintézetek nyilvánosságra hozatali követelményének
teljesítésérıl szóló 234/2007. (IX. 4.) Kormányrendelet.
• A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló
készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, szóló
250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet.
• A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000.
(XII. 24.) Kormányrendelet.

402
 • Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezı pénztárak
beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságairól szóló 252/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet.
• A hitelezési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló
196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet.
• A mőködési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló
200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet.
• A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények éves beszámoló
készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló
399/2007. (XII. 27.) Kormányrendelet.
• 1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekrıl és a pénzintézeti
tevékenységrıl.
• 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról.
• A hitelintézetek befektetési szabályzatáról szóló 21/2007. (IX.
15.) PM rendelet.
• Összevont alapú szavatoló tıke és összevont alapon számított
tıkekövetelmény számításáról szóló 27/2007. (XII. 20.) PM
rendelet.
• A kötelezı jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének
és elhelyezésének módjáról szóló – többször módosított - 10/2005.
(VI.11.) MNB rendelettel (tartalékrendelet.
• A kötelezı tartalékráta mértékérıl szóló 15/2008. (XI.24.) MNB
rendelet.
• A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB
rendelet.
• 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról.
• 1959. évi IV. törvény.

Honlapok:

www.fogyasztovedelem.com
www.pszaf.hu
www.mnb.hu
www.bet.hu
www.pba.hu
www.magyarorszag.hu
www.bamosz.hu

403
SZERZİK BEMUTATKOZÁSA

404
Dombi Zsuzsa
A Magyar Nemzeti Bankban, kereskedelmi
bankokban, a Pénzügyminisztériumban, valamint
a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél
dolgoztam. A két utóbbi szervezetnél a pénzügyi
visszaélésekkel, ezen belül a pénzmosással
foglalkoztam, ennek kapcsán nemzetközi
tárgyalásokon és hazai egyeztetéseken vettem
részt.
1993 óta tanítok pénzügyeket, bankszakmai
ismereteket és üzleti kommunikációt.

Éliás János
Egyetemi tanulmányaimat a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen végezetem, itt
kaptam meg az elsı diplomámat, mint okleveles
közgazdász-tanár. A második diplomámat is ezen
az egyetemen szereztem meg, elvégeztem a
szociológiai szakot is.
Pár év egyetemi oktatás után a „bankvilágban”
kezdtem el dolgozni, kezdetben piaci
elemzésekkel, termékfejlesztéssel, hitelezési
kockázatokkal és hitelfolyamatokkal foglalkoztam, majd 1997-tıl a
jelzálog hitelezés lett a fı profilom. Részt vettem a Földhitel- és
Jelzálogbank Rt. elıkészítésében, létrehozásában és a mőködésének elsı
pár évében. A további munkáim is a jelzálog hitelezés kialakítása és
mőködtetése körül forogtak-forognak jelenleg is.
A munkáim mellett részt vettem 1997-2000. között a Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem Ph.D. programjában, 2000-ben védtem
meg és kaptam meg a Ph.D. doktori címemet, amelynek témája a jelzálog
hitelezés volt.
A doktori fokozat megszerzésétıl kezdve, a munkám mellett,
folyamatosan tanítok a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékén
jelzálog hitelezést.

405
2006-tól Címzetes egyetemi docens vagyok a Budapesti Corvinus
Egyetem Pénzügy Tanszékén.
A hazai szakmai sajtóban megjelent publikációim fıleg a jelzálog
hitelezéssel, a hitelezési kockázatokkal foglalkoznak.

Gál Veronika Alexandra

Dombóváron születtem 1985. április 23-án.
2003-ban érettségiztem a tamási Béri Balogh
Ádám Gimnázium nyolcosztályos
képzésében. Ezután nyertem felvételt a
Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi
Karára közgazdász-gazdálkodási szakra,
ahol akkor indult ez a képzés elsı ízben.
Egyetemi éveim alatt többször kaptam
köztársasági ösztöndíjat és IV-V. éves
hallgatóként demonstrátorként vettem részt a
Gazdaságtudományi Kar Pénzügy- és
Közgazdaságtan Tanszékének munkájában.
2008-ban kaptam okleveles közgazdász
diplomát, pénzügy szakirányon. Ezután
nyertem felvételt a Kaposvári Egyetem Gazdálkodás- és
Szervezéstudományok Doktori Iskolájába nappali tagozatra. Kutatási
területem a kis- és középvállalkozások tıkeszerkezetének sajátosságai
Magyarországon. Azóta PhD hallgatóként az oktatásban is aktívan részt
veszek. Legfontosabb oktatott tárgyaim: Gazdasági ismeretek, Vállalati
pénzügyek, Vállalati pénzügyi tervezés, Pénzügyi számítások és pénzügyi
piacok, Mikroökonómia, Makroökonómia.

406
Kovács Róbert
Egyetemi alapoklevelét 2003. júliusában
szerezte az NYME-KTK Gazdálkodási
Szakán, Pénzügyi fıszakirányon, Európai
Uniós pénzügyek mellékszakirányon.
Tanulmányait másoddiplomás képzésen
folytatta biztosítási posztgraduális
képzésben, szakirányú másoddiplomával
2006 februárja óta rendelkezik. 2005 ıszétıl
esti tagozatos PhD hallgató. Fıként a
pénzügyi (monetáris és fiskális) folyamatok tanulmányozásával és
oktatásával foglalkozik, többek közt a nemzetközi pénzügyi, biztosítási és
banki vonatkozásban.

Kovács Tamás
Körmenden született 1981-ben. A város Kölcsey
Ferenc Gimnáziumában megszerzett érettségi
bizonyítványa után felsıfokú tanulmányait 2000-ben
kezdte meg a Nyugat-magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Karán gazdálkodási szakon.
2002-tıl az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagja,
2004-ben Köztársasági ösztöndíjas.
Egyetemi diplomáját 2005-ben szerezte meg Alma
Mater kitüntetéssel pénzügy fıszakirányon. 2006-
ban nemzetközi kontroller, 2008-ban adótanácsadó
képesítést szerzett.
A diploma megszerzése után kutatási tevékenységét a
Közgazdaságtudományi Kar Széchenyi István Doktori Iskola pénzügyi
alprogramjában kezdte el, a kockázati- és magántıke-befektetések
gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgálja. Kutatási területéhez szorosan
kapcsolódva 2007 februárjában „A kockázati tıkebefektetés szerepe és
lehetıségei a regionális gazdaságfejlesztésben” címmel Gyırben
szervezett konferenciát, nyáron pedig az INNOSTART Nemzeti Üzleti és

407
Innovációs Központnál bıvítette szakmai ismereteit, s segítette az
intézmény munkáját.
2006 óta oktat az egyetemen. Fı tárgyai: vállalati pénzügyek, ellenırzés,
pénzügyi számítások és pénzügyi piacok, pénztörténet, EU-s ismeretek.
Magánemberként uniós pályázatok és üzleti projektek pénzügyi
tervezésével, valamint belsı ellenırzéssel foglalkozik.

Kövér Ágnes
Két, rövid idejő munkahely után 1974-tıl 10 évet
dolgoztam a Csepel Mővek ipari víztisztító és
vízellátó üzemében. Ez idı alatt kaptam
szakképesítést 1977-ben: víztermelı,
szennyvíztisztító és méregtelenítı, 1978-ban:
gépszerelı géplakatos szakmában. 1980-ban
felvettek a Mőszaki egyetem gépészmérnöki
karára1982-ben megszületett a kislányom. A
körülmények úgy hozták, hogy nem tudtam
befejezni az egyetemet.
Gimnáziumi idıszak alatt kezdtem el a vitorlázó repülést, melyet 1972-tıl
az 1985-ben bekövetkezett balesetemig intenzíven, versenyszerően
végeztem. Ezen a területen szereztem 1983-ban korlátozott rádió-
távbeszélı kezelıi, 1985-ben közforgalmon kívüli repülésirányítói
képesítéseket.
Baleset után 1990-ig (MHSZ megszőnéséig) a Hármas-határhegyi
repülıtéren voltam gazdasági vezetı, innen a Garancia Biztosítóhoz
kerültem a díjkönyvelésre.
Számvitel területén 1992-tıl –pénzügyi ügyintézı, képesített könyvelı
szakérettségi megszerzése után– kezdtem dolgozni.
Államháztartási számviteli gyakorlatomat 1992 és 1995 között az OTSH
által fenntartott Budai Edzıtáborban, valamint a magyar Öttusa
Szövetségnél, és annak Alapítványánál szereztem.
PSZF képzésben 1996-ban szereztem meg a mérlegképes könyvelıi
képesítést, s ezt használom a mai napig is a sikeresen mőködı
könyvelıirodámban.
Okleveles közgazdász diplomámat a Nyugat-Magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Ka Gazdálkodási szak pénzügy szakágazatán
szereztem 2001-ben.

408
Sajátos számviteli ismereteket a MÁV Biztosító egyesületnél tanultam ,
ahol fıkönyvelıként dolgoztam. Jelenleg a Kondor Béla Közösségi Ház
gazdasági vezetıje vagyok.
Az A+Euro-Pay SzKI (késıbb SZIGMA + Gimnázium és Szakképzı
Iskola), valamint az IQSTAR Oktatási Centrum által szervezett
mérlegképes-, egyéb OKJ-s tanfolyamokon 2001-tıl oktatok, legfıképpen
számvitelt.
Két félévet tanítottam számvitelt a Nyugat-Magyarországi Egyetem
posztgraduális képzésén, Budapesten. .
2008. szeptemberétıl a Kaposvári Egyetemen PhD képzésében veszek
részt.

Parádi-Dolgos Anett
Kaposváron születtem 1979. július 2-án. A
somogyi megyeszékhelyen végeztem
szakközépiskolai tanulmányaimat, a Noszlopy
Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában,
majd a Pannon Agrártudományi Egyetem
Állattudományi Karára nyertem felvétel és
2003-ban a Kaposvári Egyetem Állattudományi
Karán végeztem okleveles gazdasági
agrármérnökként vidékfejlesztési szakirányon.
A Kaposvári Egyetem Gazdálkodás és
Szervezéstudományok Doktori Iskolájának
2003-2006 között nappali tagozatos
doktorandusz hallgatója voltam. Ebben az idıszakban az egyetem
Számvitel és Statisztika Tanszékén oktatattam számvitel, gépi könyvelés
tantárgyakat, valamint részmunkaidıs könyvelıként dolgoztam egy
könyvelı és tanácsadó irodánál. 2003-ban mérlegképes könyvelı
oklevelet szereztem. 2006 szeptemberétıl a Pénzügy és Közgazdaságtan
Tanszéken dolgozom jelenleg egyetemi adjunktusként. Oktatott
tantárgyaim makro-, mikroökonómia, adózási ismeretek, vállalati
pénzügyek, költségvetési pénzügyek stb. 2007-ben doktori (Ph.D) címet
szereztem, amely dolgozatának címe „A gazdasági versenyképesség és az
adózás összefüggései az Európai Unióban”.

409
Pataki László
Sopronban született. Nıs, két fiúgyermek
édesapja. Általános és középiskoláit
Sopronban végezte.
Elsı oklevelét a Gödöllıi Agrártudományi
Egyetemen szerezte üzemszervezı szakon
1987-ben. Ugyanebben az évben
mérlegképes könyvelıi szakképesítést
szerzett mezıgazdasági szakon. 1990-ben
vállalatgazdasági - gazdaságelemzı
szakmérnöki oklevél birtokosa lett. 1992-
ben mérlegképes könyvelı lett pénzintézeti szakon is. Egyetemi doktori
értekezését 1993-ban védte meg. PhD fokozatot 2003-ban szerzett a Szent
István Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori
Iskolájában.
1987 és 1998 között a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és
Társadalomtudományi Karának Számviteli és Pénzügyi Tanszékén
dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként. 1998 és 2007 között a
Károly Róbert Fıiskola Számviteli és Pénzügyi Tanszékén oktatott
fıiskolai docensként. 2008-óta dolgozik a Nyugat-magyarországi
Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Pénzügyi és Számviteli
Intézetében. Számos posztgraduális és tanfolyami jellegő képzésben
tartott konzultációkat. Jelenleg is oktat a Szent István Egyetem MBA
programjában. Rendszeresen oktat mérlegképes könyvelık
továbbképzésein. Szakterületei: a vállalati pénzügyek,
vállalkozásfinanszírozás, általános pénzügyek, nemzetközi pénzügyek.
Oktatói tevékenysége mellett könyveléssel és pénzügyi tanácsadással is
foglalkozott(ik). 5 éven keresztül volt ügyvezetıje a gödöllıi székhelyő
Kontír Plusz Kft-nek. Emellett több cégnél végzett szakértıi
tevékenységet (Agroconsult Kft, Földmíves Kft, stb.). Bejegyzett bírálója
a TEMPUS Közalapítványnak. 2005 óta szakmai szerkesztıje a RAABE
Kiadó Agrártámogatások-, hitelek, pályázatok címő cserélhetı lapos
kézikönyvének. 5 évig volt elnöke egy KHT Felügyelı Bizottságának. 12
évig volt Gödöllı Város Önkormányzata Pénzügyi Bizottságának külsı
tagja.
Publikációinak száma eléri a százat, amelyek között tankönyvrészletek,
egyetemi és fıiskolai jegyzetek, szakcikkek, konferencia kiadványok
egyaránt találhatók.

410
Seregdi László
Seregdi László a Pénzügyi és Számviteli Fıiskola
elvégzését követıen 1991-ben kezdett az Állami
Bankfelügyeleten dolgozni. Az azóta eltelt
idıszakban elsısorban a pénzügyi szektor
szabályozási kérdéseivel foglalkozott, de részt vett
felügyeleti módszertanok kidolgozásában,
felügyeleti ajánlások és módszertani útmutatók
elıkészítésében is. A szabályozási kérdések közül
kiemelten foglakozott a szavatoló tıkéhez,
tıkemegfeleléshez, kereskedési könyvhöz,
követelések minısítéséhez kapcsolódó jogszabályok kialakításával.
Tagja a CEBS egyik fontos munkacsoportjának az EGPR-nek (Expert
Group on Prudential Requirements). Jelenleg a PSZÁF Szabályozási
Osztályát vezeti fıosztályvezetı helyettesi beosztásban.

Soós Renáta
A közgazdasági ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
KE pénzügy fıszakirányán szerezte 1995-ben, Köztársasági
ösztöndíjasként. Ezt követıen nagyobb vállalatoknál dolgozott pénzügyi
elemzıként, kontrollerként kontrolling vezetıként (Középület Építı Rt.,
MAHART Rt.) Mindeközben PhD kutatásokkal is foglalkozott „A
számviteli információs rendszer korszerősítésének kérdései a folyami
áruszállítás vezetıi információs rendszerében - „eljutni a fuvarszintő
fedezetig” – „ témakörben. 2004-tıl a bank szektorban helyezkedett el,
elıbb a hitelkockázati fıosztály osztályvezetıjeként (KH Bank Rt), majd
kontrolling vezetıként az IC Bankban. 2009-tıl a BCE egyetemi
adjunktusa.
Az egyetemi Modern vállalati pénzügyek, valamint Pénzügytan oktatása
mellett a bankárképzı és a brókerképzı központokban is vezetett
kurzusokat a Banki tanácsadó képzés keretében valamint a Befektetések
és az Értékpapír számtan témakörökben. Publikációi jellemzıen pénzügyi
számítások és a vállalati pénzügyi számítások témakörébe esnek.

411
Szóka Károly
Sopronban született, ott folytatta tanulmányait.
Egyetemi tanulmányait a soproni - akkori nevén –
Erdészeti és Faipari Egyetemen kezdte, majd
2001-ben Pro Patria és Alma Mater kitüntetéssel
végzett – az új nevén – Nyugat-magyarországi
Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, Pénzügyi
és Számviteli fıszakirányon.
Egyetemi tanulmányai alatt öt alkalommal vett
részt Tudományos Diákköri versenyen, legjobb
eredménye, regionális TDK versenyen elsı
helyezés.
2002-ben Okleveles adótanácsadói végzettséget szerzett.
2003 óta szervezi a Közgazdaságtudományi Karon folyó Pénzügyi
felsıfokú Szakképzést, részt vett a NYME-KTK-n 2009-ben beinduló
Pénzügyi BSC képzés kidolgozásában.
2006-ban Nemzetközi controller végzettséget szerzett, rákövetkezı
évektıl a képzés Pénzügy és számvitel blokkját oktatja.
Doktori képzését a Nyugat-magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Karának Széchenyi István Gazdasági folyamatok
elmélete és gyakorlat Doktori Iskolájában kezdte 2002 szeptemberében.
Témája: „A pénzügyi-számviteli tervezés és a controlling összefüggései
és gyakorlata”. A doktori disszertációját 2007. novemberében védte volt.
Fıbb oktatott tárgyai: Gazdasági elemzés, Pénzügyi Piacok, Pénzügyi
elemzés, Vállalkozásfinanszírozás, Vállalkozások pénzügyi kontrollingja.
Magánemberként egyéni vállalkozóként is dolgozik, pénzügyi és
számviteli témában tart elıadásokat, tanfolyamokat, üzleti-pénzügyi
tervezéssel és kontrollinggal foglalkozik, mely szervesen illeszkedik
kutatási területéhez.
Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen
elıadásokat, jó néhány publikációja jelent már meg hazai és nemzetközi
konferenciákon, magyar és angol nyelven.

412
Zatykó Péter

1990-ben szerez diplomát a Gödöllıi

Agrártudományi Egyetem Közgazdasági és
Társadalomtudományi Karán, ahol fı érdeklıdési
területe a vezetéstudomány. Diplomamunkáját
projektmenedzsment témakörben írja. 1994-ben a
budapesti Nemzetközi Bankárképzı Központban
szerez posztgraduális számviteli és pénzügyi
ACCA (Chartered Association of Certified
Accountants [Glasgow, UK]) diplomát. Ezen
kívül számos külföldi intézménynél vett részt
szakmai továbbképzéseken, fıként vezetıképzı
kurzusokon, többek között, Svájcban,
Franciaországban és az Egyesült Államokban. Folyékonyan beszél
angolul, valamint alapfokú német nyelvtudással is rendelkezik.
Az 1993 és 1999 között az ÁB-AEGON Biztosítótársaságnál dolgozik.
Az elsı évben – a budapesti régió kontrolling csoportjának vezetıjeként –
részt vesz a régió reorganizációjában, pénzügyi elemzések és döntések
elıkészítésében, felel a nemzetközi standardoknak megfelelı tervezési,
ellenırzési és beszámolási rendszer kidolgozásáért és mőködtetéséért.
1994-1995-ben a tervezési és ellenırzési terület vezetıje, az ÁB-AEGON
Nyugdíjalap felügyelı bizottságának is elnöke. 1997-tıl 1999-ig a
társaság vállalati ügyfélkörért felelıs vezérigazgató-helyettese, valamint
az AEGON Nyugdíjpénztárszervezı és Szolgáltató Rt. vezérigazgatója és
a Monéta felügyelı bizottságának elnöke.
1999 októberétıl 2005 augusztusáig a Citibanknál tevékenykedik. A kis-
és középvállalatokra összpontosító üzletág vezetıje. Felügyeli és vezeti az
üzletág értékesítési és termékpolitikáját, a kockázatkezelést és a
marketinget. Késıbb a lakossági üzletág értékesítési vezetıje, felel az
üzletág valamennyi értékesítési csatornájáért, beleértve az ügynökhálózat,
a fiókhálózat és az értékesítési központok fejlesztését, bıvítését.
2005. augusztus 1-jétıl a Budapest Bank Lakossági Üzletágat irányító
vezérigazgató-helyettese, az Igazgatóság tagja. A bank lakossági
értékesítési, autófinanszírozási, alapkezelıi, jelzálog-hitelezési és
fedezetlen hitelekkel kapcsolatos tevékenységét felügyeli.
Az AEGON Magyarország Zrt. Igazgatótanácsa 2006. október 15-i
hatállyal a biztosítótársaság vezérigazgatójává nevezi ki, majd 2009.
január 1-tıl irányítja a magyarországi cégcsoportot.

413
Varga József
Tanulmányait a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügy
Szakán végezte 1983 és 1987 között. 1992-ig
ugyanitt tudományos aspiráns, azóta is e
tanszéken dolgozik. 1992-ben egyetemi doktori
fokozatot, 2003-ban Ph.-D.- fokozatot szerzett.
Különbözı hazai, szlovákiai és erdélyi
felsıoktatási intézményben tanított pénzügytan,
banküzemtan, számvitel és pénzügypolitika
tárgyakat, ezenkívül oktatott a Nemzetközi
Bankárképzı és az ELTE Jogi Továbbképzı
Intézet tanfolyamain, számtalan okleveles könyvvizsgáló és mérlegképes
könyvelı képzésen.
Jelenleg a Budapeti Corvinus Egyetemen fıállású, a Kaposvári
Egyetemen félállású egyetemi docens. Néhány pénzügyi, banki és
számviteli szakkönyv szerzıje, illetve társszerzıje.

Vágyi Ferenc Róbert

Elıször a Marx Károly Közgazdaságtudományi
Egyetemen szerzett okleveles közgazda (1988)
diplomát, majd ugyanott egyetemi doktori címet.
Szakmai továbbképzés keretében megszerezte az
adótanácsadói (1989), az okleveles
könyvvizsgálói (1997), majd az okleveles
adószakértıi (2003) képesítést, végzettséget. PhD-
fokozatot 2005-ben szerzett. 1993 óta folytat
oktatási tevékenységet, 2001 óta az NYME KTK
Pénzügyi és Számviteli Intézete keretében, majd
2003-tól óraadóként az ELTE JTI-ben. 2001-ben
az akkori dékán hívására jött Sopronba oktatni. Elıtte dolgozott a
bankszektorban, a közigazgatásban és a vállalati szektorban is. Több
cégnek volt a gazdasági vezetıje vagy tanácsadója (pl. HEKA Rt.,
Bábolna Rt.). A Magyar Okleveles Adószakértık Egyesülete alelnökeként
szakmai érdekképviseletet lát el egyes adózási képzések jogszabályi
hátterének megteremtésében, valamint szervezi az egyesület nemzetközi
kapcsolatait és rendezvényeit. Alelnökként és kutatóként is foglalkozik az

414
adórendszer változásával, az egyes adóreformok közgazdasági és
társadalmi hatásaival, nemzetközi adózási kérdésekkel, a nemzetközi
eredmények és fejlıdési irányok feltárásával, a nemzetközi és a hazai
adótervezési technikák és módszerek alkalmazásával, valamint az
összehasonlító adótan kidolgozásával. Szakmai kompetenciájáról számos
más szakmai és civil szervezetben való tagsága tanúskodik.
Tanácsadói- és felsıoktatási kulcsterületei: nemzetközi adótervezés
(vállalkozásalapítás, holdingtervezés), belföldi adótervezés, számviteli
tanácsadás, kontrollingrendszerek tervezése és kidolgozása, az üzletviteli
tanácsadás több területe, így: üzleti tervek, pályázatok, adóinformatika,
innovációmenedzsment.
Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen
elıadásokat. Számos publikáció és szakkönyv szerzıje, illetve
társszerzıje.

415
416
 A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM
KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
által meghirdetett mesterszakok

1. KÖZGAZDÁLKODÁS ÉS KÖZPOLITIKA MESTERSZAK

Szakirányok és specializációk
A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Közintézményi menedzsment
− Egészségügyi ágazati szakértı
− Hivatalos statisztika (Officiel Statistics)

2. NEMZETKÖZI GAZDASÁG ÉS GAZDÁLKODÁS MESTERSZAK

Szakirányok és specializációk
A hallgatók az 1. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Európai integráció és globalizáció
− Nemzetközi pénzügyi, számviteli és controlling
− Nemzetközi menedzsment (német nyelven)

3. REGIONÁLIS ÉS KÖRNYEZETI GAZDASÁGTAN MESTERSZAK

4. VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉS MESTERSZAK

5. VEZETÉS ÉS SZERVEZÉS MESTERSZAK

Szakirányok és specializációk
A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Emberi erıforrás menedzsment és szervezetfejlesztés
− Információ-menedzsment

6. KÖZGAZDÁSZTANÁR MESTERSZAK
( A NymE Benedek Elek Pedagógiai Kar által meghirdetett képzések között)

Szakirányok és specializációk:
A hallgatók a kereskedelem és marketing szakirányra kerülnek felvételre.

417
 SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK

1. Egészségügyi képzések:

- Orvos-közgazdász szak
- Gyógyszerész-közgazdász
- Egészségügyi menedzsment szak
- Egészségturisztikai szakközgazdász és szakidegenvezetı szak
- Egészségügyi minıségbiztosítási tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi controller tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi közigazgatási tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi szóvivı és kommunikációs tanácsadó/szakközgazdász szak

2. Hivatalos statisztika
3. Mérnök közgazdász
4. Jogász közgazdász
5. Executive MBA
6. Vállalatgazdasági tanácsadó

SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK
(akkreditálás alatt)

7. Nemzetközi adózás
8. Pénzügyi és informatikai folyamatszervezı
9. Pénzügyi, adó, illeték vám szaktanácsadó

További információ: www.ktk.nyme.hu és www.spek.hu

418