Grüll Tibor

A Római Birodalom
gazdasága

Gondolat Kiadó
Budapest, 2017
A kötet megjelentetését a Magyar Tudományos Akadémia támogatta

A kézirat korábbi változatát Bezeczky Tamás, a kötet alapjául szolgáló kéziratot

Németh György és Torbágyi Melinda lektorálta.

A címlapon…

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó

rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

© Grüll Tibor, 2017

A kiadó könyvei nagy kedvezménnyel az interneten is megrendelhetők.

www.gondolatkiado.hu
facebook.com/gondolat

A kiadásért felel Bácskai István

Felelős szerkesztő Böröczki Tamás
A borítót tervezte Kismarty-Lechner Zita
Tördelő Lipót Éva

ISBN 978 963 693

ISSN 1788-9553
 TARTALOM

RÖVIDÍTÉSEK 9

BEVEZETÉS 13

1. VITA A RÓMAI GAZDASÁG JELLEGÉRÔL 17

2. A RÓMAI GAZDASÁGTÖRTÉNET FORRÁSAI 25

2.1. Irodalmi szövegek 25
2.2. Feliratok 28
2.3. Viaszos- és fatáblák 32
2.4. Papiruszok és osztrakonok 34
2.5. Pénzek 37
2.6. Régészet 42
2.6.1. Településrégészet 42
2.6.2. Tárgyi régészet 45
2.6.2.1. Amphora 46
2.6.2.2. Terra sigillata 49
2.6.2.3. Bélyeges tégla 50
2.6.2.4. Firmamécses 51
2.6.2.5. Malomkô 53
2.6.3. A búvárrégészet fejlôdése 53
2.6.4. Környezeti régészet 54

3. ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOK 59
3.1. Róma, a mediterrán világbirodalom 59
3.2. Klímaváltozások 64
3.3. Természeti katasztrófák 69
3.3.1. Földrengések 69
3.3.2. Vulkanizmus 73
3.3.3. Cunamik 77
3.3.4. Áradások 80
3.3.5. Eliszaposodás és tengerszint-változás 83
6 TARTALOM

3.4. Antropogén hatások 87

3.4.1. Erdôpusztulás 88
3.4.2. Mocsárlecsapolások 92
3.4.3. Levegô-, víz- és talajszennyezés 94
3.5. Járványok és endemikus betegségek 96

4. TÁRSADALMI KÖRNYEZET 103

4.1. Multietnikus társadalom – multietnikus gazdaság 103
4.2. Egyes társadalmi rétegek szerepe a gazdaságban 107
4.3. Közigazgatás 114
4.3.1. A provinciarendszer 114
4.3.2. Urbanizáció 118
4.4. Demográfiai becslések 122
4.5. Mobilitás és migráció 125
4.6. A lakosság egészségi állapota 128

5. A TERMÉSZETI ERÔFORRÁSOK FELTÁRÁSA

ÉS KIAKNÁZÁSA 135
5.1. Talajfajták 135
5.2. Ásványkincsek 136
5.2.1. Fémek 137
5.2.2. Építési és malomkövek 142
5.2.3. Drága- és féldrágakövek 146
5.3. Sóbányászat és sópárlás 147
5.4. ErdÔk 151
5.5. Energia 154

6. MEZÔGAZDASÁG ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS 159

6.1. A földbirtok 159
6.1.1. A földek tulajdonlása 159
6.1.2. A földbirtokok nagysága 162
6.1.3. Villagazdaságok 164
6.2. Növénytermesztés 171
6.2.1. Gabona 174
6.2.2. Olajfa 180
6.2.3. Szôlô 183
6.2.4. Haszonnövények 187
6.2.5. Gyümölcsfélék 190
6.3. Állattenyésztés 194
6.3.1. A pastio villatica 197
6.3.2. Transzhumáció és nomadizálás 199
6.4. Halászat és vadászat 201
TARTALOM 7

7. FELDOLGOZÓIPAR 209
7.1. Élelmiszeripar 209
7.1.1. Gabonafeldolgozás 209
7.1.1.1. Gabonatárolás 209
7.1.1.2. Gabonaőrlés 211
7.1.1.3. Pékségek 214
7.1.2. Olajfeldolgozás 217
7.1.3. Borkészítés 219
7.1.4. Halszószgyártás 223
7.1.5. Húsfeldolgozás 228
7.2. Kézműipar 229
7.2.1. Textilipar 230
7.2.2. Fémfeldolgozás 235
7.2.2.1. Vasércfeldolgozás 236
7.2.2.2. Réz- és bronzművesség 241
7.2.2.3. Ólomművesség 242
7.2.3. Kerámia építôanyagok 245
7.2.4. Üveggyártás 247
7.2.5. Faipar 250
7.3. Illatszergyártás 255

8. KERESKEDELEM 259
8.1. Kereskedelmi áruk 259
8.2. KereskedÔk és kereskedőcéhek 265
8.3. Kereskedelmi áruk szállítása 271
8.3.2. Kereskedelmi utak 271
8.3.2.1. Szárazföldi útvonalak 271
8.3.2.2. Folyami és tavi szállítási útvonalak 277
8.3.2.3. Tengeri kikötők és szállítási útvonalak 281
8.3.3. Szállítóeszközök 289
8.3.3.1. Szárazföldi szállítóeszközök 289
8.3.3.2. Vízi szállítóeszközök 292
8.4. A kereskedelmi áruk értékesítése 296
8.4.1. Piacok 297
8.4.1.1. Piachelyek 298
8.4.1.2. Városi piacok 298
8.4.1.3. Vidéki piacok 306
8.4.2. Vásárok 307

9. PÉNZÜGYEK 311
9.1. Egy monetizált gazdaság 311
9.1.1. Mi a pénz? 312
9.1.2. Bank- és hitelrendszer 315
8 Tartalom

9.1.3. Pénzügyi válságok 321

9.1.4. A gazdaság monetizáltságának szintje 324
9.2. Adók és vámok 328
9.2.1. Adók 328
9.2.2. Vámok 331
9.3. Az államkincstár és egyéb kincstárak 334
9.4. A Római Birodalom GDP-je 338
 BEVEZETÉS

Iugurtha numida király Rómában megölette egy riválisát, de a gyilkost

elfogták, és kiderült, hogy a gaztett hátterében az uralkodó áll. Csak-
hogy Iugurthát védte diplomáciai mentessége, ezért nem indítottak eljá-
rást ellene, csak kiutasították Rómából. Igaz, a mentességet éppen azok
hangsúlyozták leginkább, akik korábban a király bőkezűségének haszo-
nélvezői voltak. Nem csoda, hogy a történetíró Sallustius szerint az örök
városból távozó numida megjegyezte: Romae omnia venalia esse, vagyis
Rómában minden eladó.
Bár Iugurtha megjegyzése a korrupt római politikusokra vonatkozott,
az is igaz, hogy a városban és két kikötőjében, Ostiában és Portusban az
akkor ismert világ valamennyi áruja megtalálható volt a kínai selyemtől
kezdve a brit ónig, az afrikai elefántcsonttól a jütlandi borostyánig. Az
Indiából származó fűszereknek külön piaca volt Rómában. Vagyis a bi-
rodalom központjában valóban minden kapható volt, és egyben minden
eladó. A rómaiak azonban vitték magukkal az igényeiket a meghódított
provinciákba, például Pannoniába is, ahol a zalalövői ásatáson osztriga-
héjak kerültek elő egy 1. századi katonai táborból. Az osztriga az Alpok
hegyi útjain keresztül érkezett Salla városába, és a hosszú úton biztosí-
tani kellett a folyamatos tengervizes tárolást, különben a kagyló gyor-
san elpusztult és megromlott volna. A birodalom egyik határvárosában,
Aquincumban is kerültek elő osztrigahéjak, noha a Duna túlsó partján
már a szarmaták voltak az urak. Traianus császár korában egy olyan szál-
lítási módszert dolgoztak ki, amely a keleti hadjáratokban, a forró sivatagi
éghajlaton is biztosította a hadsereg számára az osztriga utánpótlását.
Aquincum provinciaközpont volt, Lugio (Dunaszekcső) azonban csak
egy kis határ menti vicus. Az ásatások során előkerült amphoratöredékek
petrographiai vizsgálata azonban bizonyította, hogy a Földközi-tenger
medencéjéből ide is eljutottak a fontosabb bor- és étolajfajták. A 25 du-
naszekcsői amphoratöredék természetesen eltörpül a Róma városi legna-
gyobb amphoralelőhely mellett, ahová a városba érkező, főként baeticai
14 Bevezetés

edényeket dobták ki, miután tartalmukat eladták a piacon. A töredékek-

ből 36 méter magas domb keletkezett (ami az ókorban magasabb is le-
hetett), amelynek a tömege 580 000 köbméter, és a becslések szerint 53
millió amphorát rejt magában. A cserepek feldolgozása a római gazdaság-
történetet elképzelhetetlenül sok új adattal látja el.
A gazdaságtörténet azonban – és ez különösen igaz erre a kötetre – nem-
csak a kereskedelmet foglalja magába, hanem az ökológiát, a társadalmi
környezetet, a természeti forrásokat, a feldolgozóipart és a pénzügyeket
is. Ez utóbbiból egy példát szeretnék bemutatni. Augustus császár idős
korában megfogalmazta politikai végrendeletét (Res gestae divi Augusti),
amit végakarata szerint mauzóleuma előtt két hatalmas bronztáblára írva
kellett elhelyezni. A bronztáblák már az ókor folyamán elpusztultak, de
a fontos dokumentumot elküldték minden provinciába, ahol kőbe vésve
sok töredéke fennmaradt. Az ancyrai (ma Ankara) Augustus-templom fa-
lán pedig szinte az egész olvasható görögül. Az első császár így vezeti be
életének mérlegét: „Az isteni Augustus tettei, amelyekkel a földkereksé-
get a római nép hatalma alá hajtotta, és azoknak a kiadásoknak a jegyzé-
ke, amelyeket az állam és a római nép javára fordított.” Ha elképzelnénk,
hogy Nagy Sándor is írt volna ilyesféle végrendeletet, abban a tettek és
a hódítások bizonyára szerepeltek volna, de a kiadások nem. Ez igen tá-
vol állt volna a nagy hódító személyiségétől, de korántsem állt távol Au-
gustusétól. Ő egyáltalán nem volt kiemelkedő hadvezér, legfőbb erénye
szervezőkészségében és embereinek kiválasztásában állt. Ha Augustus
az első mondatban felhívta az olvasók figyelmét a kiadásaira, akkor an-
nak nagyon is fontos oka lehetett. Az építkezések és szórakoztató játé-
kok finanszírozása mellett többször kisegítette az államkasszát és osztott
élelmiszereket. Hat alkalommal azonban pénzt osztott ki a polgároknak,
alkalmanként legalább 2–300 000 embernek.

A római plebs minden tagjának 300–300 sestertiust fizettem ki atyám végren-

delete alapján, ötödik consulságom évében [Kr. e. 29] a magam nevében
400 sestertiust a hadizsákmányból, tizedik consulságom idején [Kr. e. 24]
pedig saját vagyonomról ismét 400–400 sestertius congiariumot fizettem min-
denkinek, majd tizenegyedik consulságom évében [Kr. e. 23], a saját pén-
zemen vásárolt gabonából tizenkét gabonaosztást rendeztem, amikor pedig
tizenkettedszer nyertem el a tribunusi hatalmat [Kr. e. 12], harmadszor is
400–400 sestertiust adtam minden embernek. Ezek az ajándékaim minden
esetben legalább 250 000 személyt érintettek. Mikor tizennyolcadszor
nyertem el a tribunusi hatalmat és tizenkettedszer voltam consul [Kr. e. 5],
a városi plebs 320 000 tagjának adtam fejenként 60–60 denariust. Földhöz
Bevezetés 15

juttatott katonáimnak ötödik consulságom évében [Kr. e. 29] a hadizsák-

mányból 1000–1000 sestertiust adtam fejenként; ebben a diadalmenetem
örömére juttatott ajándékban a coloniák telepesei közül mintegy 120 000-
en részesültek. Tizenharmadik consulságom évében [Kr. e. 2] a plebsnek,
amely akkor államköltségen gabonát kapott, 60–60 denariust adtam; ez is
200 000-nél több embert érintett.

A felirat végén, mintegy összegzésképp, Augustus megadja, hogy ural-

kodása alatt mennyit is költött pénzosztásokra: „Annak a pénznek az
összege, amelyet vagy a kincstárnak, vagy a római plebsnek, vagy az elbo-
csátott katonáknak adott: 600 000 000 denarius.”1 A hatszázmillió dena­rius
2700 tonna ezüstnek felelt meg. Ha egy polgár minden pénzosztásból
részesült, élete során összesen 10,8 kg ezüsttel lett gazdagabb. Mi került
ennyibe Augustusnak? Ezt Tacitus a következő szavakkal foglalja össze:

Amikor Brutus és Cassius pusztulása után már nem volt köztársasági had-
erő, Sextus Pompeiust Sicilia mellett leverték, és Lepidus kiforgatása, An-
tonius öngyilkossága után a Iulius-pártnak is csak Caesar2 maradt vezérül, s
lemondott triumviri címéről, mintha consulként járna el és a nép védelmé-
re beérné a tribunusi joggal, miután a katonaságot ajándékokkal, a népet
gabonával, az egész államot a béke édességével lekenyerezte, lassanként
magasabbra tört: magához ragadta a senatus, a magistratusok, a törvények
jogkörét, s ennek senki sem szegült ellene, hiszen a legderekabbak a hábo-
rúkban vagy a proskribálás során elhullottak, a többi előkelő pedig, minél
jobban hajlott a szolgaságra, annál nagyobb gazdagsághoz és kitüntetések-
hez juthatott, és az új helyzetből hasznot húzva inkább a biztosat és megle-
vőt, semmint a régit és kockázatosat választotta.3

Ha megfigyeljük, hogy a császár milyen közvetlen belpolitikai hasznot

húzott minden egyes pénzosztásából, láthatjuk, hogy újabb tisztségeit,
újabb jogköreit megelőzte a szabadság fokozatos elvesztését enyhítő
pénzeső.

1  Borzsák István fordítása.

2  Ti. Octavianus.
3  Borzsák István fordítása.
16 Bevezetés

pénzosztások belpolitika
Kr. e. 44/43 imperium propraetore
Kr. e. 29/28 princeps senatus
Kr. e. 24/23 tribunicia potestas, imperium proconsulare maius
Kr. e. 12 pontifex maximus
Kr. e. 2 pater patriae
Kr. u. 13 végrendeletét hajtsák végre

Nem kell gazdaságtörténésznek lenni ahhoz, hogy belássuk, ami a csá-

szárnak politikai haszon volt, az a gazdaságnak valóságos sokk. Nem le-
het büntetlenül 2700 tonna ezüstöt szétosztani! A pénz mennyiségének
hirtelen növekedése ugyanis a pénz értékvesztését vonja maga után. Ez
természetesen így is történt. Suetonius írja Augustus életrajzában: „Ha
alkalma adódott, gyakran megmutatta bőkezűségét minden rend iránt.
Amikor az alexandriai diadalmenet idején Rómába hozta a királyi kincse-
ket, annyi pénz került forgalomba a városban, hogy a kamatláb csökkené-
sével magasra szökött a föld ára.”4
Augustus pénzosztása tehát gazdaságilag inkább káros volt, mint hasz-
nos, politikailag azonban igen jó befektetésnek bizonyult. 2700 tonna
ezüst kirívóan nagy összeg (a karthágói állam Kr. e. 241-ben a 262 tonna
ezüst hadisarcba valósággal belerokkant), de kiadása értelmet nyert az-
zal, amit a császár megkapott érte: a res publicával, a köztársasággal. A ró-
mai népnek ennyibe került a szabadsága. És ekkor nyernek új értelmet
Iugurtha, a numida király szavai: Romae omnia venalia esse. Rómában min-
den eladó. Az osztriga, a selyem és a szabadság is. Csak jó árat kell adni
érte.
Németh György

4   41, 1; Kis Ferencné fordítása.