Ranschburg Jeno - Szulok Kis Konyve PDF

RansSzulokKis208.
qxp:Layout 1 2/2/09 20:00 Page 1 (Black plate)
Ranschburg Jenô
Szülôk kis könyve

RansSzulokKis208.qxp:Layout 1 2/2/09 20:00 Page 2 (Black plate)
RANSCHBURG JENÔ
Szülôk kis könyve

Sorozatszerkesztô: Popper Péter
Borítóterv: Malum Stúdió
© Ranschburg Jenô – 2009

Illusztrálta: Borsi Vera
ISBN 978-963-248-057-2
HU ISSN 1585-400
Felelôs kiadó: Jenei Tamás

Felelôs szerkesztô: Matolcsi-Papp Zoltán
Tördelôszerkesztô: Jeges Erzsi
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft.
Felelôs vezetô: Pogány Zoltán igazgató
Tartalom
A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

AZ ÁLDOTT ÁLLAPOT . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A méhen belüli fejlôdés . . . . . . . . . . . . . 8
Az anya és a magzat kapcsolata . . . . . . . 14
A SZÜLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
A CSECSEMÔ- ÉS A KISGYERMEKKOR
A JÖVEVÉNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
A MEGISMERÉS KEZDETEI . . . . . . . . . . . . . . 27
Látás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Hallás, szaglás, ízlelés . . . . . . . . . . . . . . 31
A beszéd megértése . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Mozgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
A VILÁG FELFEDEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
A beszéd és a gondolkodás . . . . . . . . . . 49
Az oksági gondolkodás . . . . . . . . . . . . . 60
A BABA MAGÁRA ISMER . . . . . . . . . . . . . . . . 63
Az „én” felfedezése . . . . . . . . . . . . . . . . 66
A LEGFONTOSABB MÁSIK . . . . . . . . . . . . . . . 71
A szeretetteljes viszony . . . . . . . . . . . . . 73
„Ölelj át szorosan!” . . . . . . . . . . . . . . . . 76
AZ ELSÔ HÁROM ÉV
A SZOPTATÁS ÉS AZ ELVÁLASZTÁS . . . . . . . 81
Az elválasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
A cumi és az ujjszopás . . . . . . . . . . . . . 89
A TEMPERAMENTUM . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
A NYÛGÖS CSECSEMÔ . . . . . . . . . . . . . . . . 100
A KÉNYEZTETÉSRÔL . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
A JÁTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
A SZOBATISZTASÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
A SZEPARÁCIÓS FÉLELEM . . . . . . . . . . . . . 123
A KÍVÁNCSISÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
A „HISZTIS” GYEREK . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
AZ ÓVODÁSKOR
A GYERMEKI GONDOLKODÁS . . . . . . . . . . . 143
A GYERMEKI VILÁGKÉP . . . . . . . . . . . . . . . 145
A JUTALMAZÁSRÓL ÉS A BÜNTETÉSRÔL . . . 153
A „BESZOKTATÁSRÓL” . . . . . . . . . . . . . . . 169
AZ EVÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
AZ ALVÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
AZ ÖNÁLLÓSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
A HAZUGSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
ZÁRSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA
AZ ÁLDOTT ÁLLAPOT
A gyermeket váró asszony jelölésére a magyar

nyelv legalább öt – lényegében azonos értékû,
konnotációiban (felhangjaiban, „mellékzöngéi-
ben”) egymástól mégis eltérô – kifejezést alkal-
maz. „Terhes” – mondjuk, amikor az önmaga
számára is idegen, megduzzadt testével nehezen
lépegetô asszonyt látjuk, de a népies jellegû „vi-
selôs” szó lényegében ugyanezt jelenti. A teherre
utal (lehet „édes” teher, de mindenképpen nehe-
zíti a mozgást), amit a nônek hónapokon át ci-
pelnie, „viselnie” kell, míg az „állapotos” jelzô a
„más”-állapotot ragadja meg: a gyermeket váró
nô szokatlan, saját fizikai és lelki konstitúciójától
eltérô állapotát. A gyermek világra hozatalának
testi és lelki várakozását érzékelteti a „várandós”,
kissé talán szintén népies kifejezés, a legszebb
azonban az „áldott állapot”, amely egyszerre jelzi
azt a csodát, ami a terhes nô testében végbemegy
és az új életet, amely a szüléskor megérkezik.
Ebben a fejezetben az áldott állapottal szeretnék
foglalkozni.
8 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA
A méhen belüli fejlôdés
Azt a csodát szeretném most – természetesen csak

nagyon vázlatosan – bemutatni az olvasónak,
amelynek során a terhesség kilenc hónapjában
a mikroszkopikus méretû, megtermékenyített pe-
tesejt felismerhetô, ahogy mondani szokás: ép-
kézláb babává alakul! Az ember nem tud meg-
szabadulni attól az érzéstôl, hogy ez az átalakulás
valami különleges, mesteri terv alapján zajlik: egy-
mástól teljesen eltérô részelemek és funkciók bon-
takoznak nagyjából azonos idôben és mindig –
kivétel nélkül minden terhesség esetén – ugyan-
abban a sorrendben. A sorrendiség és az idôzítés,
ahogyan ezek a struktúrák és funkciók kialakul-
nak, rendkívül fontos a méhen belüli fejlôdés
során! A terhesség kezdeti szakaszában az embrió
különösen sebezhetô, és a károsodás, ami ilyen-
kor következik be, rendszerint visszafordíthatat-
lan. A tény, hogy az újszülöttek többsége mégis
egészségesen jön a világra, azt jelzi, hogy az anya-
méh védelmezi a magzatot: biztosítja a megfelelô
életkörülményeket – elsôsorban a kellemes hô-
mérsékletet és a megfelelô táplálékot – ahhoz,
hogy a fejlôdés lehetôleg zavartalan legyen.
A terhesség kilenc hónapját, melynek során
a megtermékenyített petesejt gyermekké alakul,
három fázisra osztjuk.
Az elsô, az úgynevezett „germinális szakasz”
körülbelül tizennégy napig tart. Ebben az idô-
szakban a megtermékenyített petesejt – vagy zi-
góta – osztódás révén (amit mitózisnak nevezünk)
AZ ÁLDOTT ÁLLAPOT 9
kettô, négy, majd nyolc sejtre bomlik – és így to-

vább. A negyedik napon mintegy száz sejtbôl fo-
lyadékkal telt gömb képzôdik, és néhány nap
múlva a sejtek differenciálódni kezdenek: a na-
gyobbak úgynevezett embrionikus lemezt formál-
nak, amely késôbb embrióvá, majd magzattá ala-
kul. A maradék sejtekbôl fejlôdik ki a placenta
(a magzatburok), ami a köldökzsinór révén köz-
vetlen kapcsolatot biztosít az anyai test és az embrió
között: falán szabadon áramlik át az oxigén és
a tápanyagok sokasága, a káros, ártalmas baktéri-
umok azonban fennakadnak a placenta szûrôjén.
(A vírusok és a drogok sajnos átjutnak ezen a szû-
rôn.) A megtermékenyítés utáni tizenharma-
dik napon az embrionikus lemez embrióvá ala-
kul, amelyen a sejtek három rétegben helyez-
kednek el: a külsô réteget ektodermának nevez-
zük, belôle jön létre a késôbbiek során az agy,
a gerincvelô, az idegsejtek, az érzékszervek és
a bôr. A belsô réteg az endoderma, ami az
emésztôrendszer, a légzôszervek, valamint a máj
és a belsô elválasztású mirigyek kialakulásáért fe-
lelôs, míg a közbeesô réteg – a mezoderma – sejt-
jeibôl bontakozik ki a csontváz, az izmok, a vér-
erek, a szív és a vese.
A második szakaszt, a körülbelül a második
héttôl a második hónapig tartó idôszakot „embri-
onális szakasznak” nevezzük. Ekkor ölt formát az
emberi test. Említettem már: kritikus periódus ez,
mert bármilyen rendkívüli hatás, ami az embriót
ilyenkor éri, visszafordíthatatlan károsodást okoz-
hat. A szív, a szemek, a fülek jelennek meg ebben
a periódusban, a kezek és a lábak emberi végta-

gokká válnak. Az elsô hónap végére a szív már
pumpálja a vért, megjelennek a vesék, és formá-
lódik az emésztôrendszer. Az agy, az idegrendszer
és az érzékszervek alapjai már a huszadik napon
felismerhetôk, és a tizedik hét végén egy megfele-
lôen érzékeny mikroszkóppal akár az embrió
neme is megállapítható. Két hónap elteltével az
embrió ember formájú lény. Arcán már kiformá-
lódott az orr, a szem, az ajak és a fül, kezén felfe-
dezhetjük az ujjakat, lábán a térdet és a lábfejet.
A harmadik szakasz – a tulajdonképpeni
„magzati periódus” – a második hónap végétôl
a születésig tart. Tekintsük át a fejlôdést havi
bontásban.
A harmadik hónapban a magzat néhány centi-
méter hosszú, éppen elfér egy emberi tenyérben,
súlya még a hónap végén sem haladja meg a
három dekagrammot. Olyan, mint egy nagy fejû,
miniatûr játék baba. A szemet szemhéj borítja, az
ajkak zártak, és, ha a magzat fiú, pénisze is vilá-
gosan felismerhetô. Az izmok beidegzése már
megtörtént, így – bár ilyenkor még inkább csak
reflexív módon – a magzat már mozog! A hónap
végére már lábaival rugdalni képes, kezét ökölbe
szorítja, hüvelykét pedig szembe tudja fordítani
többi ujjával. Forgatja a fejét, kinyitja a száját, és
– ami talán a leglátványosabb – nyelni is tud! Le-
nyeli a magzatvizet, és kiválasztja vizeletének elsô
cseppjeit. Eddig minden ingerre egész testével vá-
laszolt, mostantól kezdve reakciói egyre lokalizál-
tabbak.
A negyedik hónap a növekedés és a gyarapo-

dás ideje. A magzat néhány hét alatt mintegy 15
centi hosszúvá válik, és súlya is megközelíti a
15 dekát; ilyen intenzív növekedést a magzati élet
más periódusaiban nem tapasztalhatunk. Külö-
nösen fontos ez a hónap azért is, mert az anya
ilyenkor kezdi érezni magzata mozgását – elsô-
sorban rúgkapálását! Nyakizmai segítségével a fe-
jét már tartani képes, és finomodik, egyre „em-
berszerûbbé” válik a magzat arca is. A tenyér
kipárnásodik, és az ujjakon megjelennek azok a
barázdák, kanyarulatok, amelyek az emberi ujjle-
nyomatot egyedivé, minden más emberétôl kü-
lönbözôvé teszik. A lánymagzatoknál ilyenkor for-
málódik a méh és a vagina, a szemek – bár
csukottak még – már érzékenyek a fényre.
Az ötödik hónapban a magzat olyan, mint egy
asztronauta: lebeg, forog és rúgkapál a magzat-
vízben. Már van szempillája és szemöldöke is, sôt
egész testét puha, finom szôrzet borítja, amely
a magzati élet végére általában eltûnik. Ebben
a hónapban indul meg a bôrsejtek cseréje is, ami
azután végigkíséri az embert egész életében. A ha-
lott bôrsejtekbôl sajátos, pasztaszerû anyag kép-
zôdik, ami a bôrt védelmezi a magzatvíz esetleges
károsító hatásától.
A hatodik hónapban a magzat végre kinyitja a
szemét, és képes arra, hogy lefelé, fölfelé vagy ol-
dalra nézzen. Fiúmagzatok esetében a herék
ilyenkor szállnak le a hasüregbôl, és elfoglalják
végleges helyüket a herezacskóban. Mivel a mag-
zat már lélegezni is tud, ez az idôszak esetleges
koraszülés esetén már némi esélyt ad a túlélésre.

Természetesen ez az esély – mivel az emésztô-
szervek és a magzat egyéb szervei is nagyon éret-
lenek még – nem túlságosan nagy. A modern or-
vostudomány újszülöttekre szakosodott ága, a
neonatológia azonban hihetetlen gyorsasággal fej-
lôdik, így a magzati élet huszonnegyedik-huszon-
ötödik hetétôl kezdve egyre több a remény arra,
hogy az idô elôtt érkezô újszülöttek életben tart-
hatók. A fetológia, a magzat fejlôdésével foglal-
kozó tudomány az elmúlt évtizedekben egészen
különleges beavatkozásokkal lepte meg a világot.
A hat hónapos magzaton az orvosok sikeresen
hajtanak végre bonyolult mûtéteket a méhen
belül (ahogy mondani szokták: in utero), de nem-
egyszer megtörtént már az is, hogy a magzatot ki-
emelték az anyaméhbôl, elvégezték rajta a mûté-
tet, visszahelyezték az édesanya testébe, ahol még
hónapokat töltött el, majd egészségesen és idô-
ben megszületett.
A hét hónapos magzatnak valamennyi szerve
funkcióképes, így koraszülés esetén túlélési esélye
– természetesen inkubátorban és kellôképpen
védve a fertôzésektôl – már igen számottevô.
Agya készen áll a specifikus funkciókra: a hallásra,
a látásra, a szaglásra, a hangadásra és így tovább.
Ahogy egy kutató írja: „A világ valamennyi kábele
csupán töredéke a magzat agyában fellelhetô kap-
csolatok trillióinak, melyeknek segítségével majd
újszülöttként reagálni képes környezetére.” Az
idegrendszeri kapcsolatok természetesen a tanulás
és a tapasztalatok révén tovább fejlôdnek a szüle-
tés után, de számos reflex (például a szopó- és a

fogóreflex, melyekre ebben a könyvben többször
visszatérek még) már a magzati életnek ebben a
szakaszában is mûködik.
A nyolc hónapos magzat légzôszervei még
nem teljesen készek az oxigén és a szén-dioxid
cseréjére, és emésztôrendszere is érzékenyebb,
éretlenebb még, mint a születéskor. Mégis, az
ilyen korú magzat, ha valamilyen okból idô elôtt
megszületik, és súlya eléri az egy kilót, szinte biz-
tosan életben marad. De már az anyaméhben is
nagyon sok a kapcsolata a külvilággal! Kimutat-
hatóan érzékeny például a külvilágból érkezô han-
gokra. Az anya szívverése vagy ritmikus mozgása
séta közben egyértelmûen nyugtató hatással van
rá, és élénk mozgással reagál a külvilágból érkezô
emberi vagy zenei hangokra is. Érzékeli az anyai
hasfalon átszûrôdô fényt, és szapora szívveréssel –
az ijedtség jellegzetes élettani tüneteivel – reagál a
szokatlan, furcsa zajokra, mint például a mosó-
gép zúgása. Kísérletileg igazolt, hogy a magzat
ilyenkor már tanulásra is képes, de azokkal a drá-
mai felismerésekkel, amelyeket e kérdéskörben a
tudomány az utóbbi években tett, külön alfeje-
zetben szeretnék foglalkozni. Mindemellett a
nyolcadik hónap elsôsorban a gyarapodás idô-
szaka. A szakemberek szerint a bôr alatt felhal-
mozódó zsírréteg elsôsorban attól a hômérséklet-
változástól védi a magzatot, amely a születés
közeledô napján óhatatlanul bekövetkezik.
A kilencedik hónap közepén ez a rohamos gya-
rapodás lelassul. A magzat ilyenkor közel 3 kiló
súlyú és 50 centiméter hosszú. Ha ilyen ütemben

fejlôdne tovább, teste már hat-nyolc hónapos ko-
rára elérné egy átlagos felnôtt ember méreteit.
A méhen belüli élet utolsó napjaiban antitesteket
gyûjt az anyai vérbôl. Ezek a születés után védel-
met nyújtanak majd a gyermek számára a fertôzô
betegségektôl, amelyekre az anya már immúnis.
A terhesség utolsó napjaiban a legtöbb magzat
feje lefelé fordul az anyaméhben (nem minden
magzat teszi ezt; van, akinek a lába születik meg
elôször). Ilyenkor szoktuk azt mondani: már „le-
szállt”. Közeledik a születés pillanata. Kilenc
hónap (pontosabban 266 nap) alatt a megtermé-
kenyített petesejt individuummá, egyedi, senki
mással össze nem téveszthetô emberré vált, aki
készen áll arra, hogy életét az anyaméhen kívül
élje tovább.
Az anya és a magzat kapcsolata
Mindaz, amit a magzat fejlôdésérôl idáig leírtam,

tulajdonképpen azt sugallja, hogy az anya testé-
ben a fogamzást követôen egy sejthalmaz burján-
zásnak indul; külseje egyre meggyôzôbben ha-
sonlít az emberi testre, fokozatosan kialakul az
agya, az idegrendszere, az érzékszervei, de ezek a
méhen belüli életben alig-alig mûködnek még.
A születés pillanata az a cezúra, ami az élô (gon-
dolkodó, érzô, cselekvô) embert minôségileg
megkülönbözteti korábbi, méhen belüli önmagá-
tól. Sokan így véltük ezt annak ellenére, hogy ta-
pasztaltuk: az orvostudomány fejlôdésével egyre

fiatalabb és egyre éretlenebb magzatok tarthatók
életben a koraszülés után, vagyis az „élethez”
nem feltétlenül szükséges a teljes gesztációs idô
(a 266 nap) kitöltése. Mégis ragaszkodtunk ahhoz
az évszázadok során belénk ivódott nézetünkhöz,
hogy az embert – a magzat korától függetlenül –
a megszületés ténye, a külvilágra érkezés teszi em-
berré.
Az elmúlt néhány esztendô kutatásai világosan
bizonyítják, hogy tévedtünk, és bármilyen zavarba
ejtô is, számos, a magzati léthez fûzôdô korábbi
– például a mûvi abortuszra vonatkozó – állás-
pontunk sürgôsen felülvizsgálatra szorul!
Tudjuk például, hogy az embrió már a terhes-
ség hatodik hetében képes a mozgásra, és bizo-
nyítékok vannak arra, hogy a tizedik héten ezek
a mozgások már nem puszta reflexek, hanem belsô
indíttatásra – ki kell mondanom: belsô szándék-

ból – jönnek létre. Mindehhez az olvasónak tud-
nia kell, hogy a terhesség hatodik hetében az agy-
nak még nincs motoros központja, és a gerincagy
fejlôdése is kezdetleges állapotban van. A mozgás
mégis megjelenik, és alig néhány héttel késôbb
szándékossá válik. Az a korábbi, természetesnek
tûnô vélekedésünk tehát, hogy az emberi szer-
veknek elôbb ki kell formálódniuk ahhoz, hogy
mûködôképesek legyenek, minden bizonnyal
téves: szerveink már a formálódás folyamatában is
mûködôképesek!
Az érzékszervek már a 8. gesztációs héten al-
kalmasak arra, hogy az embrió kapcsolatba lép-
jen környezetével; vizsgálatok igazolják, hogy spe-
ciális kísérleti helyzetben arcának simogatására
egyértelmûen és mindig azonos módon – hátát
ívesre görbítve, fejét hátravetve – reagál, és a ne-
gyedik hónapban a magzatnak már egész teste ér-
zékeny az érintésre.
Az anya táplálkozása során számos, ízeket és
illatokat tartalmazó kémiai anyag jut át a placen-
tán, és tudjuk, hogy a magzat már a 14. héten
megkülönbözteti ezeket az ízeket és szagokat!
Tudjuk azt is, hogy a magzat (például felgyor-
sult szívveréssel) a fényre is reagál, tehát lát az
anyaméhben, a legtöbb kutatás azonban a hallás-
hoz kapcsolódik.
A vizsgálatok szerint a 16 hetes magzat – kö-
rülbelül nyolc héttel a hallószervek teljes kifejlô-
dése elôtt – már hall. A kutatók pulzáló hangfor-
rást juttattak az anyaméhbe, és kimutatták, hogy
az ilyen korú magzat egyértelmûen reagál a han-

gokra. Valószínûleg nincs okunk a kételkedésre:
a magzat, melyet (vagy: akit?) sajátos hangfüg-
gönyként ölelnek körbe az anyai test mûködésé-
nek – lélegzésének, szívverésének, emésztésének –
hangjai, komoly figyelmet fordít ezekre a han-
gokra. Sokak szerint a víz csobogásának, a tenger
mormolásának megnyugtató, elringató hatása
ehhez a kollektív, méhen belüli akusztikus ta-
pasztalathoz vezethetô vissza, sôt veleszületett
ritmusérzékünk okát is ezekben a hangeffektu-
sokban kell keresnünk. Ami pedig ennél is izgal-
masabb: egyre több vizsgálat hitelesíti azokat a
feltételezéseket és elsôsorban terhes édesanyáktól
származó anekdotákat, melyek szerint a magzat
meghallja a külvilágból érkezô – az anyai testen
kívül keletkezô – hangokat is, sôt: figyel és emlé-
kezik ezekre, ami azt jelenti, hogy a méhen belüli
élet során a magzat tanulásra képes! Hiszen a ta-
nulás fogalma lényegében annyit jelent, hogy a
tapasztalataink hatására megváltoztatjuk viselke-
désünket. Ahhoz pedig, hogy tanulás valóban lét-
rejöjjön, egyrészt arra van szükség, hogy érzék-
szerveink révén megtapasztalhassuk a külvilág
ingereit, másrészt arra, hogy emlékezetünk révén
raktározni, rögzíteni tudjuk ezeket a tapasztalato-
kat. Ha a magzat érzékszerveivel felfogja környe-
zetének ingereit, és képes arra is, hogy visszaem-
lékezzék ezekre az ingerekre, akkor a magzat
minden kétséget kizáróan tanul – és amit megta-
nult, azt a születése után sem felejti el! A terhes
anyák, akik nem törôdve az „okos emberek”
szkeptikus megjegyzéseivel, rendszeresen simo-

gatják magzatukat (természetesen a saját hasukat
ott, ahol a magzat különbözô testrészeit sejtik) és
beszélnek hozzá, gyakran állítják, hogy képesek a
magzat megnyugtatására: a békés, ritmusos han-
gok és a simogató kéz hatására az anya hullámzó
hasa egyszerre csak elcsendesül. Mi ez, ha nem az
anya és a gyermek interakciója? Mi ez, ha nem
tanulás? Sôt tovább megyek: mi ez, ha nem – a
szó legszebb és legigazabb értelmében vett – ne-
velés?
Ma már többé-kevésbé megbízható (azért
írom: „többé-kevésbé”, mert véleményem szerint
még további ellenôrzésre van szükség) adatok áll-
nak rendelkezésre arról: ha a terhes nô rendsze-
resen hallgatja ugyanazt a dallamos muzsikát – pél-
dául egy szappanopera naponta ismétlôdô zenéjét
–, a néhány hónapos baba, amint a muzsika meg-
szólal a szobában, azonnal abbahagyja a sírást, és
szinte mozdulatlan éberséggel koncentrál az „is-
merôs” hangokra! Pályafutásom során sok édes-
anya számolt be nekem is hasonló tapasztalatok-
ról, de be kell vallanom, szeretetteljes szkepszissel
hallgattam ôket: ilyenek az édesanyák! Még vé-
letlenül sem képesek objektivitásra, ha a saját
gyermekeikrôl van szó. Ma már sokszor felteszem
magamnak a kérdést: nem lehetséges, hogy a bot-
fülûség, illetve a zene veleszületett szeretete arról
is szól: mennyi és milyen muzsikát hallgat egy asz-
szony gesztációs ideje során?
Az emberi hang, fôként az anya hangja, me-
lyet a magzat a leggyakrabban hall, különösen
fontos a fejlôdés szempontjából, hiszen a kom-

munikáció (az emberi beszéd és párbeszéd), il-
letve az „érzelmi kötés” (anya és gyermeke emo-
cionális kapcsolata) alapját teremti meg.
Bármily hihetetlen, a magzatnak érzelmei is
vannak, akár az újszülöttnek! Sokan feltételezik,
hogy méhen belüli életének 16. hetében már érzi
a fájdalmat, sôt…! Magzati transzfúzió esetén
(említettem, hogy a fetológia ilyesmire szükség
esetén már képes) az orvosok az endorfin, vala-
mint az adrenalin és a kortizon (az elsô az úgyne-
vezett „boldogsághormon”, a másik kettô pedig
a stressz: a félelem és a düh hormonális kísérôje)
olyan magas szintjeit mutatták ki egy-egy magzat
vérében, hogy ennek alapján nem zárható ki a fáj-
dalom, a harag, a félelem és az öröm átélésének
képessége sem.
A mikroszkopikus videózás technikája lehetôvé
tette, hogy gyönyörû felvételek készüljenek egy-
petéjû ikrekrôl, akik egymással játszanak a közös
magzatburokban. De tudjuk azt is, hogy a kétpe-
téjû ikrek között is van kapcsolat, és az anyaméh-
ben kialakuló interakciós mintákat a születés után
is alkalmazzák. Az egyik esetben például az iker-
magzatok – az egyik kisfiú, a másik kislány – rend-
szeresen azt játszották, hogy az ôket elválasztó
burok két oldalán összedörzsölgették arcocskáju-
kat. Születésük után egy esztendôvel az volt a leg-
kedvesebb szórakozásuk, hogy egy függöny két ol-
dalán, kuncogva, nevetgélve tapogatták egymást!
Néhány évvel ezelôtt még rezignáltan, csöpp-
nyi szeretetteljes gúnnyal reagáltunk, ha egy ter-
hes asszony beszélt magzatához vagy arról szá-

molt be, hogy kommunikálni képes vele. Ma már
sejtjük, hogy tévedtünk: a magzat lát, hall, érez és
– ami talán a legfontosabb – tanul az anyaméh-
ben, ami azt jelenti: a külvilágból érkezô ingerek
révén az anyaméhben összegyûjtött tapasztalato-
kat felhasználja, alkalmazza a születése után is.
Ezeknek az ingereknek egy része – például az
anyai stressz érzékelése – élettani, kémiai úton, a
placentán áthatolva érkezik célba, más részét vi-
szont a magzat közvetlenül, érzékszervei segítsé-
gével gyûjti be. A magzat nevelése tehát koránt-
sem képtelen, irracionális gondolat. Az a nô, aki
terhessége során megpróbál kapcsolatot tartani
magzatával – simogatja, nyugtatja ôt, ha rúgka-
pál, kedves, a meghitt viszonyt érzékeltetô han-
gon beszél hozzá, valamint a családtagok közötti
békés, jó hangulatú kommunikáció és sok-sok
zene révén ingergazdag környezetet teremt a szá-
mára – minden bizonnyal helyesen cselekszik.
Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy a mag-
zat, ha ilyen „komfortos” körülmények között él
az anyaméhben, a születés után is számos hely-
zeti elônnyel rendelkezik: értelmi fejlôdése gyor-
sabb az átlagosnál, és hamarabb, meggyôzôbben
bontakozik ki az a személyes, érzelmi „kötés” is,
amely a gyermeket környezetének legfontosabb
személyeivel összefûzi.
Ôszintén bevallom, zavarba jönnék, ha most
valaki megkérdezné tôlem: ezek szerint az anyá-
nak ugyanúgy kell szeretnie magzatát, mint meg-
született gyermekét? Valamilyen „hibaként” kell
értékelnünk, ha egy nô azt mondja: terhessége

idején még nem érezte igazán, hogy anya, és ez
az élmény csak akkor bontakozott ki benne, ami-
kor a szemébe nézett gyermekének és magához
szorította ôt? Zavarba jönnék, hiszen a szeretetet
nem írhatjuk elô: vagy érzi valaki, vagy nem, és
valóban nagyon sok anya mondja, hogy ezt az ér-
zést csak gyermeke születése után ismerte fel ön-
magában. (Az egymásnak gyakran ellentmondó
vizsgálatok szerint érdekes módon elsôsorban
az elsô szülô anyák, a primiparák számolnak be
a magzataik iránti „igazi” anyai szeretetrôl. A má-
sodik-harmadik gyermeküket váró nôk inkább a
megszületô babáknak tartják fenn ezt az érzést.)
Magam sem tanácsolom (hiszen úgyis hiába ten-
ném) egyetlen terhes nônek sem, hogy szeresse
magzatát – azt azonban mindenképpen, hogy biz-
tosítsa számára az ingergazdag környezetet, me-
lyet a fentiekben felvázoltam. Más kérdés, hogy
könnyen elôfordulhat: az a nô, aki jó szívvel
ugyan, de nem az anyaság belsô indítékaival pró-
bál kapcsolatba lépni magzatával – beszél hozzá,
simogatja ôt, és figyeli a testében élô gyermek vá-
laszreakcióit –, egyszer csak, mintegy varázsütésre
felfedezi önmagában az anyai érzést.
A SZÜLÉS
Mint korábban említettem már, a terhesség ki-

lencedik hónapjának végén a magzat fejjel lefelé
fordul az anyaméhben – „leszáll” –, és néhány
nap múlva megindul a szülés. A folyamatban a szü-

lészek három szakaszt különböztetnek meg.
1. Az anya hullámokban jelentkezô rosszullétre

ébred (érdekes módon a szülés nagyon gyakran
éjszaka indul meg), érzi méhe izomzatának is-
métlôdô összehúzódását. Az izom-összehúzódá-
sok – a „fájások” – ilyenkor 15–20 percenként is-
métlôdnek, és 15–60 másodpercig tartanak.
Késôbb a fájások már 2–5 percenként jelentkez-
nek és egyre intenzívebbekké válnak. A méhnyak
kitágul, és lehetôséget biztosít a magzatnak arra,
hogy elfoglalja helyét a szülôcsatornában. Ez a sza-
kasz elsô szülô nôknél 10–14 órás idôtartamú, a
második szülésnél rendszerint jóval rövidebb.
A SZÜLÉS 23
2. A második szakasz – a gyermek tulajdon-

képpeni világra hozatala – általában 30 perc, de
elôfordul, hogy 100–120 percet is igénybe vesz.
A fájások ilyenkor már egymást érik, kétpercen-
ként, percenként jelentkeznek, és csaknem teljes
egypercnyi hosszúságúak. Az anya ilyenkor hatal-
mas erôfeszítéseket tesz: mélyeket lélegzik, össze-
húzza a hasizmait, és nyomással próbálja elôsegí-
teni a gyermek megszületését. Amint a fej
megjelenik a „kijáratnál”, a baba az oldalára for-
dul, és kicsúszik a válla, majd a teste is. A többi
már a szülészek dolga.
3. Röviddel a baba megszületése után az anya

megszüli a placentát is, és ezzel lezárul a szülés
harmadik, egyben befejezô szakasza.
A CSECSEMÔ-
ÉS A KISGYERMEKKOR
A JÖVEVÉNY
Ha jól emlékszem, Karinthy írja valahol, hogy

megszületésük után a babák három dologra ké-
pesek: esznek, alszanak és hasonlítanak. Nos, az
orvosok négy ilyen „feladatot” írnak elô az újszü-
lött számára. Az egyik valóban az evés és az ürí-
tés (a praktikus orvosok ezt a – a test két, ellen-
kezô oldalán megvalósuló – feladatot egyetlen
kategóriába vonják össze). A születéssel a méhen
belüli élet parazita jellege megszûnik: a babának
az életéért szopnia és nyelnie kell, és el kell in-
dulnia a gyomor meg a belek mûködésének is, hi-
szen szervezetének a táplálékot fel kell dolgoznia,
a salakot pedig el kell távolítania. Vagyis – ahogy
Karinthy írta – ennie és ürítenie kell születése
pillanatától élete végéig. A másik életfontosságú
feladat, amirôl Karinthy megfeledkezett, a lé-
legzés! Amint az újszülött kiszabadul a szülôcsa-
tornából, mellkasán a nyomás megszûnik, képessé
válik a kitágulásra, vagyis arra, hogy a tüdôbe be-
áramló levegô kiszorítsa a maradék magzatvizet.
A babának hatalmas erôfeszítést kell tennie, hogy
a tüdô légzsákjainak ezreit levegôvel töltse meg.
És ezzel függ össze a harmadik feladat: az újfajta
26 A CSECSEMÔ- ÉS A KISGYERMEKKOR
vérkeringés megindítása. Az elsô lélegzetvételtôl

kezdve a tüdônek folyamatosan vérre van szük-
sége ahhoz, hogy a szén-dioxid és az oxigén cse-
réje megvalósulhasson, így amint a baba lélegze-
tet vesz, a vérkeringés iránya megváltozik: a vér
egyenesen a tüdôhöz áramlik, és így a szív bal pit-
varában megnô a nyomás, a magzati vérkeringés
jobb-bal iránya egyszeriben bal-jobb irányúvá
válik, és ilyen is marad, amíg csak élünk. A ne-
gyedik feladat: az anyaméh egyenletes melegéhez
szokott újszülöttnek alkalmazkodnia kell a külvi-
lág hômérséklet-ingadozásaihoz. Születése után
néhány perccel szervezete már érzi, hogy „hideg
van”, a baba hômérséklete csökken, és csak órák
A MEGISMERÉS KEZDETEI 27
múlva éri el ismét a normál szintet. Persze ehhez

arra van szükség, hogy segítsünk szervezetének –
amely önállóan még nem képes stabilan biztosí-
tani az állandó testhômérsékletet – a hideg elleni
küzdelemben, vagyis egyszerûen szólva: tartsuk
jó melegen ôt.
Bizonyára sok szülônek eszébe jutott már,
hogy vajon mi az, amit az újszülött felfog a külvi-
lágból? Lát-e, hall-e, emlékezik-e, gondolkodik-e,
tud-e valamit környezetérôl és önmagáról? Meg-
próbálok ezekre a kérdésekre röviden válaszolni,
hiszen a szülôk számára rendkívül fontos, hogy is-
merjék gyermekük fejlôdésének legfontosabb ál-
lomásait, törvényszerûségeit. Ilyen ismeretek hiá-
nyában átgondolt, eredményes nevelés szinte
elképzelhetetlen.
A MEGISMERÉS KEZDETEI
Látás
Tudjuk, hogy a baba már a méhen belüli életében

is érzékeli a fényt – tehát lát. Ugyanakkor nagyon
nehéz dolga van az orvosnak vagy a pszicholó-
gusnak, amikor szeretné pontosan tudni: van-e
különbség a csecsemô és a felnôtt ember látása
között.
Minden probléma ellenére ma már tudjuk,
hogy az újszülött retinája még nem teszi lehetôvé
az éles látást: a képek, amelyeket rögzít, homá-
lyosak, elmosódottak, olyanok, mint a rosszul si-
került fotók. Hónapoknak kell eltelniük, mire a

fovea – az éleslátás helye a retinán – annyira ki-
fejlôdik, hogy a csecsemô már egyértelmûen meg
tudja különböztetni a fölébe hajló emberi arcok
vonásait.
Sok szülô amikor újszülöttje szemét figyeli,
megrémül attól, hogy gyermeke kancsalít, mert
azt tapasztalja, hogy a két szemgolyó nem mûkö-
dik összehangoltan, és bizony gyakran elôfordul,
hogy – amint az ijedt szülô fogalmaz – a bal sze-
mével mást néz, mint a jobbal! A két szem „ösz-
szetartásának”, konvergenciájának zavara – ami
gyorsan elmúlik, és nem ad okot aggodalomra – a
magyarázata annak, hogy a baba még nem képes
olyan „finoman” követni tekintetével a mozgó ob-
jektumokat, mint a felnôtt. Persze próbálkozik a
picinyke – hiszen a mozgó tárgy jobban érdekli
ôt, mint a mozdulatlan –, de ezt nem folyamatos,
követô szemmozgással teszi, hanem tekintetével
„elkapja” a mozgó objektumot egy bizonyos pon-
ton, aztán elereszti, majd a következô ponton
megint elkapja – és így tovább. Hiszen a fókuszá-
lás mindkét szemével ugyanarra a pontra – úgy,
hogy mindkettôvel ugyanazt lássa! – az elsô he-
tekben még nagyon nehezen megy.
Azt kell mondanom: az újszülött „vizuális ab-
laka”, mindaz, amit szemével a külvilágból felfog,
meglehetôsen korlátozott. Ugyanakkor a külvilág
tárgyainak, személyeinek kontúrjai jól kivehetôk
ezen az „ablakon” keresztül. Például az anya ha-
jának és bôrének kontrasztja jól érzékelhetô. Nem
véletlen, hogy amikor a kutatók bonyolult tech-
nikával felvételeket készítettek az újszülött pupil-

lájának mozgásáról, azt tapasztalták, hogy a baba
elsôsorban ezek felé a kontúrok felé nyitja az ab-
lakot, ezeket „szkenneli”, ahogy a mai, számító-
gépes világban mondanák, és csak egy hónapos
kora táján indul befelé. Vizuális érdeklôdésének
középpontja ekkor már nem a kontúr, hanem az
objektumok belsô struktúrája – például a fölébe
hajló emberi arc szeme!
A pszichológiai vizsgálatok – amelyeket rend-
kívül érzékeny, finom mûszerekkel, nagyon ala-
posan és körültekintôen végeztek el – minden két-
séget kizáróan bizonyítják, hogy az újszülött
nemcsak lát, de néz is. Élete elsô napjaitól kezdve
meghatározott szempont alapján válogat a külvi-
lág ingerei között, mégpedig úgy, hogy két, egy
idôben jelentkezô ingerminta esetén mindig az
összetettebbet, a bonyolultabbat szemléli hosz-
szabb ideig. Persze nem egyszerre, nem hosszan
néz, mint majd néhány hónappal késôbb teszi, de
rebbenô tekintete vissza-visszatér, és minél bo-
nyolultabb a látvány, annál többször tér vissza rá.
Az egyik kísérletben például a kutatók a hatnapos
újszülött látóterében egyszerre helyeztek el egy
sakktáblamintát és egy sima fehér lapot, amelyen
két-három függôleges vonal volt látható. Akár-
hányszor, akárhány gyermekkel végezték el a kí-
sérletet, kivétel nélkül mindig ugyanaz történt: az
egyszerû vonalas mintát a baba két-három oda-
pillantás után teljesen mellôzte, míg a jóval bo-
nyolultabb sakktáblamintához a látszólag céltala-
nul ide-oda röppenô tekintetével igen sokszor
visszatért. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy

milyen ingerek hatnak az újszülöttre: válogat kö-
zöttük, és a bonyolultabb iránt szükségszerûen
nagyobb érdeklôdést tanúsít.
Persze nem valami elôre megfontolt, szándé-
kos és tudatos tevékenységrôl van ekkor még szó:
a csecsemô úgy válogat környezete ingerhalma-
zából, úgy játszik aktív szerepet a külvilággal való
kapcsolatában, olyan önkéntelenül és veleszületett
természetességgel, ahogyan lélegzik, táplálkozik,
egyszóval: ahogyan él. De azok a viselkedések,
amelyekkel a gyermek a születése pillanatától ren-
delkezik – mint az elôbb említett lélegzés vagy
táplálkozás –, igen határozott biológiai célt való-
sítanak meg: a létfenntartást.
Számos izgalmas pszichológiai kísérlet bizo-
nyítja, hogy az újszülött számára az emberi arc
vázlatos rajza egyike a legizgalmasabb „bonyolult
ingermintáknak”, amelynek szemlélésére, felde-
rítésére viszonylag igen sok idôt fordít. A kutatók
egy része ezt veleszületett érdeklôdésnek tartja, és
úgy véli: segítségével válik lehetségessé, hogy a
csecsemô rövid idô alatt megtanulja megkülön-
böztetni az embereket a környezetében levô tárgyi
világtól, majd valamivel késôbb az ismerôsöket az
idegenektôl. Mások szerint az emberi arc nem ve-
leszületetten vonzóbb az újszülött számára a többi
„komplex” ingernél: egyes kísérletek adatai sze-
rint a kerek arcra pötyögtetett „furcsa” ingerek
– a szemek, a száj, az orr – felkeltik a baba figyel-
mét akkor is, ha például a szemek közül az egyik
az ábrázolt arc legalján található, az orr meg va-
lahol a szélén. Tehát a valóságnak megfelelô és az

„összekavart” arc egyformán bonyolult inger, ami
ugyanolyan mértékben váltja ki a baba érdeklô-
dését.
Hallás, szaglás, ízlelés
Akárcsak a látás esetén, most is azt kell monda-

nom, hogy a gyerek már a méhen belül – magzati
életében is hall. A mérések alapján úgy látszik,
hogy az újszülött hallási „ingerküszöbe” (a leghal-
kabban szóló hang, amelyre még reagál) 10–25
decibellel magasabban van, mint a felnôtté. Né-
hány nappal a születés után – amikor a baba fü-
lének külsô és középsô része már teljesen meg-
tisztul a hallást némileg befolyásoló magzatvíztôl
a gyermek mind a hangmagasságban, mind a
hangerôben bekövetkezô változásokra reagál –
tehát bizonyíthatóan meghallja ezeket a módosu-
lásokat.
Ugyanez a helyzet az ízlelés és a szaglás terü-
letén. Az anyák legtöbbje számtalanszor tapasz-
talhatta, hogy a baba egyértelmûen megkülön-
bözteti az anyatej ízét más folyadékok ízétôl, és
vizsgálatok is igazolják, hogy a különbözô tö-
ménységû édes, sós és keserû ízek eltérô reakció-
kat váltanak ki a csecsemôkbôl. Nincs is ennél
természetesebb, hiszen minderre már méhen be-
lüli életében is képes volt! A szülôk mellett a pszi-
chológusok is gyakran megfigyelhették, hogyan
cuppognak és hogyan nyalogatják a felsô ajkukat
a babák, amikor édes ízû folyadékot kapnak.

Éppen ezért gyorsan hangsúlyozom: a cukrozott
folyadékok – bármennyire kedvelik a csecsemôk –
nem egészségesek! Hizlalnak, tönkreteszik a ki-
búvó tejfogakat, így a cukrozott teát még az elvá-
lasztás gyakran nehéz idôszakában is ajánlatos el-
kerülnünk az anyatej kiváltására.
Az újszülöttek a szagokra, illatokra is reagál-
nak – ha nem is olyan „kifinomultan”, mint né-
hány esztendôvel késôbb. A kellemes, édes illa-
tok azonnal felkeltik a baba figyelmét: fejét az illat
forrásának irányába fordítja, szívritmusa lelassul,
jelezvén az ébredô érdeklôdést. Mindennek pon-
tosan az ellenkezôje történik a kellemetlen, zavaró
szagok – például az ammónia – hatására.
A beszéd megértése
Vajon az olvasó elgondolkodott már azon: hogyan

tanul meg egy gyerek beszélni? Miért is tenné?
Beszél a gyerekéhez, boldog, amikor meghallja
négy hónapos kislánya vagy kisfia gagyogását, és
még boldogabb, amikor – egyéves kora táján – a
gyerek beszélni kezd. Azt már egészen természe-
tesnek tartja, hogy két-három évvel késôbb
ugyanez a gyerek már bonyolult nyelvi kommu-
nikációra is képes, egyszerûen szólva: szülôvel, is-
merôssel, idegenekkel beszélget, azaz nyelvi úton
információt cserél. Megérti, amit kérdeznek tôle,
válaszol, és maga is kérdéseket tesz fel, állításokat
fogalmaz meg. Hogyan lehetséges az, hogy a gye-
rek ilyen rendkívül rövid idô alatt megbirkózik a

nyelv – szókincsben, grammatikai szabályokban
és ezer más összetevôben egyaránt kimutatható –
hihetetlen gazdagságával? A klasszikus pszicholó-
giai tanuláselméletek szerint a beszéd alapja a
gagyogás: „mamamama” – gagyogja a négy hó-
napos baba, és édesanyja gyönyörûséggel vissza-
gagyogja: „mamamama”. A gyerek, akit anyja
boldogsága és „visszagagyogása” megerôsített,
újra és újra mondja, majd egyszer csak elhangzik
ez is: „mama” – és talán említenem sem kell, a
szülô ilyenkor még nagyobb izgalomba jön: „itt
vagyok kicsim – én vagyok a mama”! Szóval így
jelennek meg az elsô szavak, és így bontakozik ki
a nyelv, a szülôi utánzás és megerôsítés eredmé-
nyeképpen.
Gyakran már kétéves korára nagyon sok szót
ismer, megtanulja ezek jelentését, elhelyezkedési
sorrendjét a mondatban, sôt ezek nyelvtani egyez-
tetését is. És ahogy a hónapok múlnak, megta-
nulja azt is, hogy ugyanazok a szavak más kon-
textusban egészen más jelentéssel bírhatnak:
– Drága volt ez a ruha – mondja anyu, majd fél
órával késôbb: – Milyen drága ez a gyerek! – és ez
a drága gyerek a kontextusból és a tónusból pon-
tosan „kihallja”, hogy ugyanaz a szó itt és ott egé-
szen mást jelent. Sôt képes arra is, hogy felfogja
az elmondott szövegbe csöpögtetett gúnyt, iróniát
vagy éppen az erôltetett, mesterkélt hízelgést is.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a nyelv elsajá-
títása – a beszéd megértésével – a méhen belül és
a korai csecsemôkorban kezdôdik el! A vizsgála-
tokban az újszülöttek olyan szûrôn keresztül hal-

lották a hangokat, amely a magzati élet akuszti-
kus körülményeit utánozta. (A magzat ugyanis –
a magzatvízben lebegve – tompán, a magas frek-
venciák nélkül hallja az anyai hasfalon és a mag-
zatburkon áthatoló hangokat.) A mikrofonra sze-
relt szûrô tehát letompította a hangzást,
ugyanakkor a beszéd egyéb tulajdonságait – hang-
szín, hangmagasság, ritmus, intonáció – érintet-
lenül hagyta, olyannak, amilyennek a magzat
hallja az anyaméhben. A baba, szájában a cumi-
val, felváltva hallgatta anyja, majd egy másik nô
hangját, és a kutatók megrendülten tapasztalták:
bárhogy keverik a két hang sorrendjét, az újszü-
lött mindig sokkal intenzívebben cumizik, amikor
édesanyja hangját hallja, azt a hangot, amit hó-
napokon át hallgatott az anyaméhben.
Aztán kiderült: a fentihez hasonló kísérleti
helyzetben bizonyítható, hogy az újszülött kü-
lönbséget tesz anyanyelve és a számára idegen
nyelv között is! A magzat nemcsak anyja hangját
különbözteti meg más emberek hangjától, de
megtanulja anyanyelvének ritmusát is, és – talán
mondanom sem kell – elônyben részesíti minden
más nyelvvel szemben. Születése után néhány
nappal már képes arra is, hogy a nyelv legkisebb
egységei, a fonémák (az egyes hangok) között kü-
lönbséget tegyen. Az újszülött lelkesen cumizott,
amikor megtanulta, hogy a cumi szívásával a „ba”
hangpárt hallhatja. Csinálta is lelkesen, amíg meg
nem unta. Amikor hozzászokott a ba-hangpár-
hoz, és már nem vonzotta annyira, mint koráb-
ban, egyszer csak a pa hangpár jelentkezett a mik-

rofonon, és az újszülött – felismervén a két hang-
pár közötti különbséget – újra lelkessé vált! Ka-
nadai pszichológusok igazolták, hogy a néhány
hónapos csecsemôk már fonetikai különbségeket
is észrevesznek, például megkülönböztetik a ke-
mény angol da hangpárt a lágy hindi dától, amit
a hinduk úgy képeznek, hogy nyelvük hegyét a
szájpadlásukhoz érintik, és nem a felsô fogsoruk-
hoz nyomják – ahogy egyébként mi, magyarok is
tesszük.
Mire betöltik elsô életévüket, a gyerekek már
nem rendelkeznek ezzel az univerzális képesség-
gel; a saját nyelv hangképzési rendszere elnyomja
a többi lehetôséget.
Mintha a beszéd megértésével kapcsolatos ku-
tatások között egyfajta kompromisszum lenne ki-
alakulóban. Mintha valóban léteznék egy vele-
született tendencia arra, hogy a magzat és az
újszülött az emberi hangot megkülönböztesse
minden más zajtól, és arra, hogy ezeket a hango-
kat – az emberi beszédet – rengeteg szempont
alapján tovább osztályozza, rendszerezze. Ugyan-
akkor a beszédet, tehát azt a pillanatot, amikor a
gyerek maga is megszólal, mint láthattuk, a be-
széd megértésére vonatkozó, hihetetlen mennyi-
ségû tanulás elôzi meg.
Mozgás
A babával számos úgynevezett „feltétlen reflex”

születik; meghatározott mozdulatok, összehan-
golt mozdulatsorok ezek, amelyek egy-egy külvi-
lágból érkezô inger hatására akaratlanul, nem
szándékosan, mondjuk talán így: automatikusan
megjelennek. Ezeknek a reflexeknek a legnagyobb
része néhány hónapos korban már eltûnik. Hiá-
nyuk a születés után a központi idegrendszer va-
lamilyen fejlôdési rendellenességére utal, de az is
problémát jelezhet, ha valamelyik reflex tartósan
fennmarad. Az orvostudomány legalább húsz
ilyen veleszületett reflexet tart számon, ezek közül
csak néhányat említek meg.
A „keresôreflex” és a „szopóreflex” az újszü-
lött táplálkozását segíti. Amikor ujjunkkal vagy a
cumival az újszülött arcához érünk, a baba szájá-
val az inger irányába fordul, és mindent, ami a
szájához ér, azonnal automatikusan szopni kezd.
A szopóreflex azonban jóval összetettebb, mint
maga a szopás: egy-két próba után a baba ké-
pessé válik a szopás, a légzés és a nyelés össze-
hangolására, és így a táplálkozás nem okoz szá-
mára gondot.
A „fogóreflex” akkor jelenik meg, amikor uj-
junkkal megnyomjuk a baba tenyerét. A két kis
tenyér ilyenkor olyan erôsen összezár (bár nem
igazi markolás ez: a hüvelykujjak nem fordulnak
a tenyér felé), hogy a baba így rövid idôre akár fel
is emelhetô. A fogóreflex az idô múlásával foko-
zatosan gyengül, és a harmadik-negyedik hónapra
teljesen eltûnik. Nem sokkal késôbb a gyerek már

szándékosan ragadja meg a tárgyakat, amelyek
felkeltik érdeklôdését.
Az „átölelôreflex” az újszülött összerezzenési
reakciója, mely a leesés – a zuhanás – érzésekor
vagy hirtelen, hangos zaj hallatára jelenik meg.
A baba ilyenkor kiterjeszti karjait, lábait, majd két
karját egymás felé közelíti, mintha valóban át-
ölelni szeretne valamit. Az ötödik hónapra ez a
reflex teljesen eltûnik.
A „sétálóreflex” akkor jelenik meg, ha a babát
függôleges helyzetben megtámasztjuk úgy, hogy
lábacskái a talajhoz érjenek. A csecsemô mozgá-
sának fejlôdését illetôen mindössze két szabályt
kell megjegyezni. Az egyik az, hogy a motoros
idegpályák érése (mielinizációja) mindig fölülrôl
lefelé, illetve a közelitôl a távoli felé halad, és a
„közeli” természetesen az idegrendszer központ-
ját, az agyat jelenti. Ennek megfelelôen a baba
mindig a fejét emeli fel és a nyakát mozgatja elô-
ször, majd a válla, könyöke, keze, ujjai felett szerzi
meg az uralmat (így halad a közelitôl a távoli
felé), illetve a térdét, bokáját, lábujjait válik ké-
pessé akaratlagosan irányítani, ahogy az ideg-
rendszer érése felülrôl lefelé terjed. A másik sza-
bály: a mozgás fejlôdése mindig a „durva”, nagy
mozgásokkal indul, és a speciális, „finom moz-
gások” a folyamat végén jelennek meg. A gyer-
mek tehát elôbb tanulja meg meglökni, megütni
a tárgyat és csak ezután megfogni azt, amikor
pedig már elegánsan, két ujjal kezeli a ceruzát
vagy a hüvelyk- és mutatóujjával felcsippenti a
padlóra esett szívószálat – ez már a folyamat be-

fejezô része.
Vizsgáljuk meg most idôrendben a mozgás fej-
lôdésének szokásos menetét.
Születésekor a baba már képes a fejét egyik ol-
dalról a másikra fordítani, és hason fekve a fejét
is emelgeti. Egy-kettôre megpróbálja a karjai se-
gítségével ezt a mozdulatot még hatékonyabbá
tenni. Két hónapos korában már a vállát és a
mellkasát is képes emelni, de ha felültetjük ôt,
a feje még lóg vagy ide-oda ingadozik. Három
hónapos korában már – ugyanebben a helyzet-
ben – ha ez nem is megy könnyen, de egyenesen
tartja a fejét. Ha a hasára fordítjuk, térdén, mell-
kasán, hasán fekszik, fejét oldalra fordítja. Ebben
az idôszakban még nem tesz kísérletet a helyvál-
toztatásra!
A négy hónapos baba már gond nélkül tartja
egyenesen a fejét ülôhelyzetben. Törzse már
jóval kevésbé petyhüdt, mint korábban, érezhetô,
hogy izomzata fokozatosan átveszi az ellenôrzést
a teste felett. Ha felültetjük és picit megtámo-
gatjuk, már egy-két percig képes megmaradni
ebben a helyzetben, és hat hónapos korára már
támogatni sem kell. Ami a leglátványosabb: a
négy hónapos baba képes a hasáról az oldalára,
öt hónapos korában pedig minden testhelyzetbôl
a hátára fordulni. A hat hónapos baba fölfelé, le-
felé, oldalirányban szabadon, akaratlagosan moz-
gatja a kezeit.
A hét hónapos csecsemô könnyedén fordul a
hátáról a hasára, és ezt a mozgássort lelkesen gya-
korolja. A bútorokba kapaszkodva állni is tud, és

két hónappal késôbb fel is húzza magát álló hely-
zetbe! Legalább tíz percen keresztül képes egye-
dül ülni, és ha elôredôl, visszahúzza magát ülô
helyzetébe. Amikor a hasán fekszik, nem köny-
nyen, de meg tudja csinálni, hogy ülô helyzetbe
tornássza magát. A legnagyobb örömet azonban
az váltja ki a családból, hogy ilyenkor már helyet
is változtat: a hasán csúszik, karjával és könyöké-
vel húzza, lábával pedig löki magát elôre. Nem
sokkal késôbb pedig felemeli a hasát a padlóról, és
a kezén, valamint a térdein – négykézláb – közle-
kedik.
Az ilyen korú egészséges baba már nagyon
nem szeret a hátán feküdni. Sokat ül, könnyedén
fordul bármilyen irányba, ülô helyzetbôl könnye-
dén a hasára fekszik. Pici szülôi segítséggel vagy
a bútorokba kapaszkodva megteszi elsô lépéseit
is. Tizenegy hónaposan már egyedül áll, és egy
hónappal késôbb kapaszkodás nélkül is eltotyog
anyja kitárt karjaiba.
A legtöbb baba körülbelül ebben az idôben
kezd el egyedül – persze még nagyon bizonytala-
nul, sok-sok apró balesettel – járni. Ekkor még ez
a frissen felfedezett képesség a gyerekeket is nagy
élvezettel tölti el, de rövid idô múlva a járás már
önmagáért nem okoz örömet: egyszerû és termé-
szetes eszköze lesz egyéb célok megvalósításának.
A folyamatos gyakorlás során a járás egyre biz-
tonságosabbá, az egyensúlyérzék egyre kifino-
multabbá válik, és a második életév végére a gye-
rek már szalad!
A mozgás fejlôdése tehát az éréssel – az ideg-

rendszer motoros rostjainak mielinizációjával –
párhuzamosan halad. Engedje meg az olvasó,
hogy a témával kapcsolatban két fontos nevelési
szabályt a lelkére kössek.
1. A korhatárok, amelyeket fentebb az egyes

mozgásformák megjelenéséhez adtam, általában
igazak. Ugyanakkor egyéni eltérések lehetségesek!
Mindig akadnak az átlagosnál gyorsabban vagy
lassabban érô gyerekek, és ennek a fejlôdés to-
vábbi menetére nézve rendszerint semmiféle
hatása nincs. A szülô tehát amikor például azt ta-
pasztalja, hogy egyébként egészséges és mozgé-
kony kilenc hónapos gyermeke még nem tud
egyedül felállni, semmiképpen ne essen kétségbe,
mert egy-két héten belül az önálló felállás menet-
rendszerûen „megérkezik”. A szabály pedig így
hangzik: soha ne erôltessük a gyereket olyan moz-
gások elvégzésére, amelyeket önállóan – saját in-
díttatásból – még nem tud elvégezni! Ha a moto-
ros fejlôdés még nem éri el a megfelelô szintet, az
adott mozgássor siettetése semmiképpen sem
használ a gyereknek.
2. Mindig biztosítsunk megfelelô teret és izgal-

mas ingereket a gyerek mozgásához. Ez a szabály
különösképpen a helyváltoztatás pillanatától – a ha-
todik-hetedik hónaptól – érvényes. Érezze a baba,
hogy mozogni jó, helyet változtatni lehet és érde-
mes, hiszen a tér, amelyben él, telítve van izgal-
mas célpontokkal! Persze az értékes és törékeny
A VILÁG FELFEDEZÉSE 41
tárgyakra nem árt vigyázni – már csak azért sem,

mert a baba is könnyen megsérülhet –, de be kell
vallanom: hét hónapos kortól nem igazán javaslom
a „hempergôt” (vagy a „járókát”, ahogy régebben
nevezték), mert úgy érzem, a gyereket ketrecbe
zárjuk általa. A baba mozogni szeretne, „be-
mászni” a teret, amelyben él, ehelyett rácsokkal
határolt, falatnyi kis területtel kell beérnie. Ter-
mészetesen a hempergôben akkor is biztonságban
van, ha a szülô kevesebbet figyel rá, de a felügye-
letet, a gyerek folyamatos „monitorozását” nem
szabad megtakarítanunk. A baba, aki szabadon
mozoghat, nemcsak ügyesebb, hanem a begyûj-
tött tapasztalatok révén okosabb a többieknél, rá-
adásul kevésbé nyûgös is, ami azt jelenti: amit el-
veszítettünk a vámon, azt visszanyerjük a réven!
A VILÁG FELFEDEZÉSE
A baba, mint láttuk, születése pillanatától érzé-

keli a körülötte gomolygó világot, és mozdulatai-
val, viselkedésével reagál az ingerekre, amelyek
érik ôt. A fentiekben tehát hosszadalmasan bi-
zonygattam valamit, amit valójában minden szülô
tud: a gyermek felfogja – látja, hallja, ízleli, sza-
golja – környezetét, és a rá jellemzô cselekvések-
kel válaszol is a „provokációkra”. Ezek szerint be-
széltem az ingerekrôl, és beszámoltam a gyermek
reakcióiról.
De mi van, egyáltalán: van-e valami a kettô
között? A külvilág, amikor fényeivel, zajaival,
hangjaival, ízeivel, illataival ezerféle módon ha-

tást gyakorol a babára, keletkezik-e ezeknek a ta-
pasztalatoknak valamilyen „lenyomata” a gyer-
mek fejében?
A kérdést „szakszerûbben” úgy fogalmazhat-
nám meg: létrejön-e a külvilágnak valamilyen
belsô reprezentációja?
Hozzánk, felnôttekhez hasonlóan: látja a tár-
gyakat akkor is, amikor éppen nincsenek a látóte-
rében, és fel tudja idézni azokat az eseményeket,
amelyek nem éppen most zajlanak, hanem koráb-
ban történtek meg? Olyannak érzékeli a világot,
mint mi, tapasztalt földlakók, és számára is ugyan-
úgy érzékelhetô a múlt, a jelen és a jövô, mint a
felnôtt ember számára? Fel tudja használni múlt-
beli tapasztalatait a jelenben, és észleli a térben és

idôben egymást követô oksági kapcsolatokat?
Egyszóval: emlékezik-e és gondolkodik-e az
ember a születését követô hónapokban?
Piaget szerint az élet elsô hónapjaiban a külvi-
lágnak nincs belsô reprezentációja, ami azt jelenti,
hogy a csecsemô érzékeli a külvilágból érkezô in-
gereket, és mozgásával reagál is ezekre, de az
inger érzékelése és a motoros reakció között nin-
csen semmi! A külvilág sem képekben, sem fo-
galmakban – semmiféle módon! – nem jelenik
meg a gyermek fejében, így azután az élet legelsô
hónapjaiban számára csak érzékelés (szenzoros
tapasztalás) és mozgásos (motoros) reakció léte-
zik, semmi más. Ez a magyarázata annak, hogy
Piaget a születést követô két esztendôt a „szenzo-
motoros intelligencia” szakaszának nevezte.
Az újszülött és a felnôtt látása között talán a
leglényegesebb különbség az, hogy az újszülött
nem érzékeli a teret, vagyis a személyi és tárgyi vi-
lágot, amely körülveszi ôt, síkban látja. Amint te-
kintete ide-oda rebben, újabb és újabb síkok je-
lennek meg elôtte, amelyek nincsenek egymással
semmiféle kapcsolatban.
Képzeljünk el egy kísérletet. A csörgôt, amit a
gyerek éppen figyel, lassan, fokozatosan egy ken-
dô mögé húzzuk. Vajon hogyan látja ezt a gyer-
mek? Mivel a térbeli „mögötte” és „elôtte” szá-
mára nem észlelhetô, nyilvánvalóan úgy, hogy a
csörgô centiméterrôl centiméterre felszívódik,
semmivé válik. Az élet elsô hónapjaiban a tárgy,
amely kikerül a látótérbôl, megszûnik létezni a cse-
csemô számára. A három hónapos csecsemô nagy

érdeklôdéssel követi tekintetével az elôtte mozgó
tárgyat. De ha hirtelen mozdulattal kirántjuk lá-
tóterébôl, viselkedése igazán meglepô: hosszú
másodpercekig mereven nézi a pontot, ahol a tár-
gyat eltûnni látta, de esze ágában sincs keresni,
vajon hol lehet. Miért is keresné, hiszen meg-
szûnt, nem létezik többé!
Életének ötödik-hatodik hónapja táján kezdi a
gyermek elôször keresni azt a tárgyat, amely va-
lamilyen okból kikerült a látóterébôl. A szülôk
talán észre sem veszik ezt a pillanatot, pedig a cse-
csemô ekkor teszi meg legnagyobb felfedezését,
amely további fejlôdéséhez nélkülözhetetlen: a
tárgy akkor is van valahol, amikor éppen nem lát-
szik! Ez pedig csak úgy lehetséges – mondja Pia-
get –, hogy ebben az életkorban indul el az a fo-
lyamat, amelynek eredményeként a külvilág
tárgyai, eseményei – mint valamilyen különleges
technikával elôállított mentális fotók – képek for-
májában rögzülnek, vagyis a gyermek megôrzi a
„belsô másolatokat” akkor is, amikor a tárgyak
már nincsenek jelen, illetve az események már
régen lezajlottak! A világ, amely eddig bizonyta-
lan volt és kiszámíthatatlan, amelynek létezése
attól függött, hogy ô, a gyermek, látja-e, hallja-e,
vagyis cselekvô kapcsolatban van-e vele, lassan a
„lábára áll”: állandóvá válik, függetlenné a sze-
mélytôl, aki benne él. Ha a hét-nyolc hónapos
csecsemônek szép, izgalmasan csillogó tárgyat
mutatunk és a szeme láttára elrejtjük, mondjuk, a
párna alá, már tudja, hogy a tárgy nem semmi-
sült meg: habozás nélkül a párna alá nyúl, és ki-

veszi onnan.
A világ függetlenedése, az objektív valóság kü-
lönválása a szubjektumoktól, a gyermek szemé-
lyétôl, cselekvésétôl – a kereséssel még korántsem
lezárult folyamat. Ha kétszer-háromszor megis-
mételjük, hogy a tárgyat a hét-nyolc hónapos gye-
rek szeme láttára a párna alá rejtjük, ô mindany-
nyiszor vidáman, pillanatnyi gondolkodás nélkül
elôveszi onnan, mintha pontosan tudná, hogy
a tárgyat mindig ott kell keresnie, ahol eltûnni
látta. De ha negyedszer – ismét a gyermek szeme
elôtt – a tárgyat nem a párna, hanem a takaró alá
tesszük, csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy a gyer-
mek ismét a párna alatt keresi. „Azt hiszem, amit
látok” – mondja a kételkedésre hajlamos ember.
A csecsemônél másképpen áll a dolog: kilenc-tíz
hónapos koráig jobban hisz a sikeres mozdula-
toknak, az elôzôleg már bevált cselekvéseknek,
mint a saját szemének, és a mentális kép csak
másfél éves kora után veszi át teljes mértékben az
uralmat a viselkedése fölött. Nem véletlen, hogy
a gyermek csak két-három éves korában kezd el
álmodni (hiszen korábban nincsenek álomképek
sem), és az sem véletlen, hogy a felnôtt ember
legkorábbi emlékképei szintén két-három éves ko-
rából származnak!
Tárgy. Olyan sokszor leírtam már ebben a fe-
jezetben ezt a szót. Vajon olyannak látja az újszü-
lött a tárgyakat, mint mi, felnôttek? Nézzük két,
elôzô megállapításunkat: a születést követô elsô
hónapokban a gyermek síkban lát, és a tekintet
által befogott egyes síkoknak egymással semmi

kapcsolatuk sincs. Ebbôl következik, hogy ha egy
tárgyat elölrôl, oldalról vagy hátulról néz, nem
ugyanazt látja különbözô szemszögbôl. Külön-
bözô tárgyakat lát, amelyeknek nincs egymáshoz
semmi közük.
A kismama, aki valamilyen okból nem mell-
bôl táplálja gyermekét, rendszeresen megfigyel-
heti, hogy a két-három hónapos csecsemô a
cumisüveg láttára azonnal felélénkül, mert pon-
tosan tudja, mi következik. Ugyanezt az üveget
azonban alulnézetbôl már nem ismeri meg! Ha
egy tárgy közelebb van hozzánk vagy távolabb tô-
lünk, vagy ha más megvilágításban szemléljük,
mi, felnôttek tévedhetetlenül tudjuk, hogy ugyan-
azt a tárgyat látjuk. A csecsemô a tárgy minden
elmozdulásakor valami teljesen újat lát, aminek
mérete, formája, színe jelentôs mértékben kü-
lönbözik az elôzôétôl.
Kétféle emlékezés létezik: az egyiket úgy ne-
vezzük: ráismerô, a másikat pedig úgy: megeleve-
nítô emlékezés. A „ráismerô emlékezés” már a
magzati életben is létezik. Azt jelenti, hogy a baba
már a születése elôtt is képes arra – hát még a szü-
letése után! –, hogy felismerje azokat az ingereket
(hangokat, tárgyakat, személyeket), amelyekkel
korábban már többször is találkozott, és felisme-
rését megváltozott magatartásával jelzi. (Úgy
szoktuk ezt mondani: tanul a tapasztalatokból.)
A négy hónapos csecsemô valóban felismeri any-
ját minden alkalommal, amikor találkozik vele, de
a két találkozás között nem tudja megôrizni anyja
képét a fejében. Erre csak a „megelevenítô emlé-

kezés” alkalmas, amelynek – mint említettem –
elsô jelei az ötödik-hatodik hónapban mutatkoz-
nak, amikor a baba agya elkezdi „lefényképezni”
környezetét, és így a jól ismert külsô világ a baba
fejecskéjében – kezdetben gyengén és bizonytala-
nul, késôbb egyre pontosabban – bármikor fel-
eleveníthetô! Csak ez a „felelevenítô emlékezés”
teszi lehetôvé, hogy a múlt, a jelen és a jövô a
gyermek számára egységes folyamattá álljon
össze, hogy a darabjaiban létezô filmkockák való-
ban mozgóképpé váljanak és az objektív, létezé-
sünktôl független világról lassanként leváljék a
gyermek szubjektív világa – a személyisége!
A három hónapos csecsemô például emlékszik
a paraván mögött eltûnt objektum várható he-
lyére – arra, hogy hol kellene elôbújnia –, és em-
lékszik az objektum alaki jellemzôire is, de a ket-
tôt (a helyet és a formát) egységgé kombinálni
már képtelen. A hasonló korú csecsemôk szem-
mozgását követô, bonyolult technikájú kísérletek
pedig azt mutatják, hogy az ilyen korú gyermek
a tárgyból csak azt látja, ami a szemével valósá-
gosan érzékelhetô. Ha a hosszúkás tárgy közepét
eltakarjuk, és így az objektumnak csak az alsó és
a felsô vége látszik ki a takaró alól, a baba képte-
len a perceptív kiegészítésre, vagyis, egyszerûen
fogalmazva, fogalma sincs arról, hogy ugyanazt
a tárgyat látja mint az elôbb, amelynek pusztán
– jó vicc! – letakarták a közepét!
A világgal való ismerkedés ebben az életkor-
ban elsôsorban a száj segítségével történik, azt is
mondhatnánk: a csecsemô legfontosabb érzék-

szerve a száj. Engedjük tehát, hogy az elsô egy-
két évben a gyermek a szájába vehesse a tárgya-
kat, hogy a maga módján ismerkedhessen velük.
Persze vigyázzunk, hogy éles, piszkos vagy túl
apró dolgok ne kerüljenek a szájába, de túlságo-
san szigorúnak sem szabad lennünk. Mindeneke-
lôtt tudnunk kell, hogy a gyermek nem azért veszi
a szájába a csörgôt vagy éppen a merôkanalat,
mert éhes és meg akarja enni.
A gyerek azért veszi a szájába a tárgyat, mert
ismerkedik vele. A tárgy aztán lassanként levá-
lik a cselekvésrôl, és kifelé húzódik, mint valami,
ami a külvilág, az objektív valóság része. Ugyan-
akkor a cselekvés befelé tart, mint valami, ami az
egyes szám elsô személyhez, az „én”-hez tartozik.
Mindehhez azonban a gyereknek még egy ha-
talmas felfedezést kell tennie: az érzékszervei által
tapasztalt teret egységessé, összehangolttá alakí-
tani! Magyarul ez azt jelenti: a babának fel kell is-
mernie, hogy amit hall, amit lát és amit tapint, az
a térben összekapcsolható és lokalizálható. Két-
három hónapos, amikor fejét elôször a hang irá-
nyába fordítja („aha – üzeni ez a mozdulat – a
szememmel képes vagyok megkeresni a hang for-
rását!”), és négy-öt hónapos, amikor a tárgyat, ha
az a kezével közös látótérben van, bizonytalanul,
néhányszor mellé nyúlva megfogja.(„Aha! – szól
az újabb üzenet –, amit látok, azt meg is lehet
fogni!”) Ettôl kezdve egyre biztosabban és egyre
gyakrabban nyúl a tárgyak után! A tér, amelyben
mozog, egyre megnyugtatóbban válik objektív va-
lósággá, és a benne létezô tárgyak egyre egyér-

telmûbben rendelkeznek önálló, a cselekvéstôl
független tulajdonságokkal. A foghatóság, a néz-
hetôség, a hallhatóság lassanként a tárgy, az ob-
jektum állandó tulajdonságává válik, és nem a pil-
lanatnyi cselekvés függvénye!
És ezzel kezdetét veszi a külvilággal való is-
merkedés új, magasabb szintû formája, a mani-
puláció.
A beszéd és a gondolkodás
A csecsemô körülbelül három hónapos, amikor a

hangadásnak új formája jelenik meg: gôgicsélni
kezd. Érdekes, hogy a gôgicsélés, amely formáját
tekintve meglehetôsen hasonlít az emberi be-
szédhez – hiszen többé-kevésbé kivehetô hangso-
rokból áll – semmiféle információt nem tartal-
maz. Puszta izomjáték csupán, a funkció öröme,
amit éppen ezért a gyerek elsô játékai között szok-
tunk számon tartani.
A gôgicsélés kezdetben néhány magánhangzó-
ból és valami torokhangfélébôl áll, de négy-öt hó-
napos korban már megjelennek a mássalhangzók
is. Ettôl kezdve a csecsemô „beszédét” gagyogás-
nak nevezzük, amely formailag egyre jobban ha-
sonlít a valódi beszédhez: egy mássalhangzóból és
egy magánhangzóból álló szótag végtelenbe nyúló
ismételgetése: ba-ba-ba, pe-pe-pe, ma-ma-ma stb.
A beszéd megértése – a passzív beszéd – meg-
elôzi az aktív beszéd megjelenését. A nyolc hóna-
pos csecsemô, ha sokat foglalkoznak vele, már

megérti az egyszerû, néhány szóból álló felszólí-
tásokat, kérdéseket. („Add ide a labdát! – Hol a
baba?”) Ezzel kapcsolatban két dolgot kell feltét-
lenül megjegyeznem. Az egyik az, hogy ilyen kér-
dések, felszólítások megértése „globális megér-
tés”. A csecsemô tehát nem bontja szavakra a
kérdést, nem tudja, hogy ha a „hol?” kérdôszócs-
kát hallja, akkor valaminek a helye után érdek-
lôdnek, és azt sem, hogy a „labda” annak a göm-
bölyû, piros játékszernek a neve, ami ott van a
kiságyában. Csak azt tudja, hogy ha elhangzik a
„hol a labda?” hangsor, akkor neki elô kell vennie
– illetve keresnie kell – azt a gömbölyû pirosat.
Bizonyára észrevették, hogy a zárójelbe tett két
példamondat fôneveit összekevertem: „Add ide a
labdát!” és „Hol a baba?” szerepelt, utána pedig
a „Hol a labda?” kérdést elemeztem. Nekünk, fel-
nôtteknek ez tökéletesen mindegy, a gyerek szá-
mára azonban egyáltalában nem. A globális meg-
értés lényege éppen az, hogy a csecsemô
megtanul reagálni a „Hol a baba?” kérdésre és az
„Add ide a labdát!” felszólításra úgy, hogy a két
fônév nem keverhetô össze, nem cserélhetô fel.
A szülô gyakran meg van lepve, ha gyereke, aki a
„Hol a baba?” kérdésre és az „Add ide a labdát!”
felszólításra pontosan reagál, rendszeresen hibá-
zik, ha a két mondat tárgyait felcserélik. Vagyis: a
„Hol a labda?” kérdésre a babát mutatja, és az
„Add ide a babát!” felszólításra a labdát adja oda.
Pedig ez nagyon is természetes jelenség. Az ana-
lizáló, elemzô megértés lassan, fokozatosan ala-

Ranschburg Jeno - Szulok Kis Konyve PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ranschburg Jeno - Szulok Kis Konyve PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

RansSzulokKis208.

qxp:Layout 1 2/2/09 20:00 Page 1 (Black plate)

Szülôk kis könyve

Szülôk kis könyve

Sorozatszerkesztô: Popper Péter

Borítóterv: Malum Stúdió

© Ranschburg Jenô – 2009

Felelôs kiadó: Jenei Tamás

A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

A gyermeket váró asszony jelölésére a magyar

8 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

A méhen belüli fejlôdés

Azt a csodát szeretném most – természetesen csak

kettô, négy, majd nyolc sejtre bomlik – és így to-

10 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

a periódusban, a kezek és a lábak emberi végta-

A negyedik hónap a növekedés és a gyarapo-

12 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

koraszülés esetén már némi esélyt ad a túlélésre.

tés után, de számos reflex (például a szopó- és a

14 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

súlyú és 50 centiméter hosszú. Ha ilyen ütemben

Az anya és a magzat kapcsolata

Mindaz, amit a magzat fejlôdésérôl idáig leírtam,

pasztaltuk: az orvostudomány fejlôdésével egyre

16 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

indíttatásra – ki kell mondanom: belsô szándék-

az ilyen korú magzat egyértelmûen reagál a han-

18 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

szkeptikus megjegyzéseivel, rendszeresen simo-

fontos a fejlôdés szempontjából, hiszen a kom-

20 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

hes asszony beszélt magzatához vagy arról szá-

értékelnünk, ha egy nô azt mondja: terhessége

Mint korábban említettem már, a terhesség ki-

22 A TERHESSÉG KILENC HÓNAPJA

nap múlva megindul a szülés. A folyamatban a szü-

1. Az anya hullámokban jelentkezô rosszullétre

2. A második szakasz – a gyermek tulajdon-

3. Röviddel a baba megszületése után az anya

Ha jól emlékszem, Karinthy írja valahol, hogy

vérkeringés megindítása. Az elsô lélegzetvételtôl

múlva éri el ismét a normál szintet. Persze ehhez

Tudjuk, hogy a baba már a méhen belüli életében

került fotók. Hónapoknak kell eltelniük, mire a

nikával felvételeket készítettek az újszülött pupil-

visszatért. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy

lahol a szélén. Tehát a valóságnak megfelelô és az

Hallás, szaglás, ízlelés

Akárcsak a látás esetén, most is azt kell monda-

a babák, amikor édes ízû folyadékot kapnak.

Vajon az olvasó elgondolkodott már azon: hogyan

rek ilyen rendkívül rövid idô alatt megbirkózik a

tokban az újszülöttek olyan szûrôn keresztül hal-

ban, egyszer csak a pa hangpár jelentkezett a mik-

A babával számos úgynevezett „feltétlen reflex”

teljesen eltûnik. Nem sokkal késôbb a gyerek már

padlóra esett szívószálat – ez már a folyamat be-

korolja. A bútorokba kapaszkodva állni is tud, és

A mozgás fejlôdése tehát az éréssel – az ideg-

1. A korhatárok, amelyeket fentebb az egyes

2. Mindig biztosítsunk megfelelô teret és izgal-