Tóth István: Ancu Sy Ama Saly avagy

a Nagy Ősanya Sarjai

Limitált példányszámú kiadás
Formátum: A/5
Terjedelem: 208 oldal

Személyes átvétellel: 2500 Ft

Belföldi levélküldeményként: 3000 Ft

Egy újabb csontváz a „tudomány” szekrényében: már 1984-ben

bizonyították Móricz János nyelvészeti elméletének
megalapozottságát!

Minderről az MTA „megfelelési kényszerből” hallgat mélyen?

Nem titok, hogy önmagukat a tudományos objektivitás harcosainak valló „tekintélyek” sok
esetben sorvezetőt kapnak bizonyos tények, összefüggések sajátságos „értékeléséhez” – jelen esetben
elhallgatásához, figyelmen kívül hagyásához. Móricz János első hallásra hihetetlen, a Fémkönyvtárral
kapcsolatos bejelentését 1968-ban megelőzte az akkoriban még egyedülálló, sajátságos nyelvelméleti
publikációja: Az európai népek amerikai eredete.

Ebben azon megfigyelése alapján, miszerint Ecuadorban élő törzsek igen sok magyarul is
értelmezhető szót, családnevet és településnevet használnak, arra a következtetésre jutott, hogy innen
terjedt el az a nyelv, amit ma magyarként azonosítunk. Elmélete szerint a dél-amerikai ősnépek ősnyelve
az ősmagyar volt. Tájékozatlanságból, vagy csupán a téma lejáratása érdekében sokan ezt a megfigyelést
még mindig a „magyarul beszélő indián törzsek” fejléccel hirdetik mindazok ellenére, hogy Móricz soha
nem említette, hogy magyar nyelven beszélt volna a bennszülöttekkel.

A publikáció független, más forrásból származó megerősítés nélkül sokáig lehetett gúnyolódások
céltáblája. 1977-ben a párizsi Sorbonne nyelvészei a szavak gyökrendszerének statisztikai vizsgálatából
kimutatták, hogy a magyar nyelv tartalmazza kimagaslóan a legtöbb (67%) ősi gyököt, ezzel
alátámasztható az az elmélet, miszerint a magyar a legősibb ma is beszélt nyelv. A Tamana-kutatások
eredményei alapján a Kárpát-medencében fellelhető, magyar településnevek globálisan kb. 7800 esetben
azonosíthatóak.

Az amerikai kontinens betelepülési elméleteinek bővítéséhez a modern genetikai eredmények

újabb adatokkal szolgáltak. Az egy hullámban történő betelepülés elmélete megdőlt. Egy igen korai, 30
ezer éves hullámot követően 20 ezer éve, majd 10-12 ezer éve a legnagyobb tömegben történt a
bevándorlás. Ezt követően 3-4 ezer éve egy olyan népcsoport vándorolt be az Ob-folyó mentén élő
manysi és osztják nyelvet beszélők közül, akik megalapozták az amerikai kontinens őslakosságának ma is
felismerhető nyelvét. A szibériai népek bevándorlását régóta tanítják a történelemkönyvek, de azt, hogy
mely nyelveket vittek magukkal és hogy ezekből hogyan és milyen változásokkal alakultak ki az amerikai
nyelvek, számunkra eddig ismeretlen volt.

Idézet Tóth István könyvéből (7. oldal): “A nemzetközi nyelvészet által mára jól ismertté vált egy
megfigyelés, hogy az Ob-folyó menti manysi és osztják nyelvek, valamint a magyar és a kaliforniai penuti
között számos nyelvtani egyezés található. A kijelentést Otto von Sadovszky a kaliforniai állami egyetem
fullertoni, magyar származású antropológia professzora több éves kutatás után, 1984-ben tette, miszerint
a kaliforniai penuti nyelvek szoros kapcsolatban vannak a szibériai Ob-folyó menti (manysi és osztják)
nyelvekkel. Az elmélete elsősorban nyelvészeti, antropológiai és kulturális kutatási eredményeken alapult.
Sadovszky hipotézise szerint a kaliforniai törzsek ősei az Ob-folyó delta vidékéről érkeztek, követve a
lazacok vonulását és végül a Bering-szoroson át belépve az amerikai kontinensre 3 ezer évvel ezelőtt
megérkeztek Kaliforniába.”

Azonban Sadovszky 1984-es bejelentését megelőzően A Roland B. Dixon és Alfred L. Kroeber

már 1913-ban bemutatta (New Linguistic families in California) és 1919-ben további tényekkel
(Linguistic families of California) igazolta, hogy a kalifornia penuti nyelvekben sok a közös lexikális
(szavak, fonológia, grammatika) egyezés a mai magyar nyelvvel, így arra a következtetésre jutottak,
hogy egy közös ősnyelvből, egy eredetből származnak! A penuti nyelvekben több mint 300
szóegyezést vagy hasonlóságot (tartalmi vonatkozásban is) találunk a magyar nyelvvel.

Már 1919-ben! 100 éve! Azóta szótárak és nyelvészeti tanulmányok tucatjai erősítik meg az előbb
említett tényt. Mit hallottunk mi erről itthon, Magyarországon? Semmit!!!! Ez kinek a felelőssége?!

Van egy „rossz” hírem. Rés támadt a hallgatás pajzsán.

Egy CIVIL, közpénzből nem támogatott személy a forrásanyagokat összegyűjtve kikereste az

említett szóegyezéseket, azokat a szigorúan vett tudományos elvárásoknak megfelelő módon tálalja az
érdeklődőknek egy megint csak CIVIL, közpénzből nem támogatott egyesület kiadásának segítségével. A
több oldalon felsorolt irodalmi hivatkozást elolvasva bizonyára fel fog tűnni, hogy nem „lilaködös
nagymagyarkodók” lettek forrásként megadva, hanem igen nagynevű amerikai nyelvészek tanulmányai,
szótárai, így nehéz lesz fogást találni az akadékoskodóknak.

Úgy érzem, hogy ez nem a mi dolgunk lett volna! Ugyanis az adónkból igen sok „tekintély” veszi
fel a fizetését, akiknek ez igenis DOLGA LETT VOLNA. De nem tették. A nem cselekvésük, „irányított”
félrenézésük a megfelelési kényszerük újabb bizonyítéka. Aki kíváncsi azokra a tényekre, amelyek
megerősítik az amerikai ősi népek és a magyar nyelv közötti kapcsolatokat, annak ajánlom e kiadványt.

Megrendelhető a proetkontra@freemail.hu címen. A postázások a befizetett összegek

megérkezése után, azok sorrendjében történnek. Számlaigényét már a megrendeléskor jelezze, ellenkező
esetben nyugtát állítok ki. Banki utalás esetén minden esetben számlát állítok ki.

Kérem a postázási cím pontos megadását!

Banki utalás esetén: Móricz János Kulturális Egyesület; Pannon Takarék 63200119-14956739
Postai csekk feladása esetén: Varga Zoltán 2890 Tata; Fekete út 2.

www.juanmoricz.hu
Facebook: A Tayos-barlang kutatása