VÍZÖNTŐ-KOR-KÉP

MIREISZ LÁSZLÓ

Pirkadat: Amikor napkelte előtt az ég alja pirosodni kezd.

Lehet, hogy „csak” a szellemi sötétségből való kiemelkedés-vágyunk mondatja:

zűrzavaros, szellemellenes és kali-juga-beli álomvilágunkban megjelenőben van egy gyenge
fény – mint hajnalhasadáskor –, amely még nagyon gyenge, nagyon erőtlen, de mégis,
halványan pirosodik az ég alja.
Annak ellenére mondom ezt, hogy tudjuk: az indiaiak a jelen kort a kali-yuga kezdeti
szakaszának tartják, túl vagyunk a dvápara-juga „szürkületi szakaszán”. S mivel a kali-juga
Kr. e. 3102 februárjában kezdődött, könnyű kiszámítani, hogy „mindössze” már csak 426 906
emberi évig tart. A kor ismérvei is stimmelnek: „az istenség fekete, az emberek többsége
rabszolga, gonoszak, veszekedősek és boldogtalanok, mivel nem érdemlik meg a
boldogságot, alantas dolgokat hajszolnak; tolvajoktól hemzsegő városokban élnek; az
asszonyaik uralkodnak rajtuk, akik szószátyárok és buják; természeti csapások, éhínség,
háborúk sújtják őket; stb. stb;”1
Mindezt tudjuk és látjuk, ám mégis, vajmi csekély mértékben érinti meg mindez a mai
nyugati embert. Nem abban a tradícióban nőtt fel, nem a Mahábháratán nevelkedett,
megelégszik azzal, hogy mindezt bekebelezi, mint annyi mást. Tudottá teszi és kész.
Lényegesen közelebb áll hozzánk a görög-római kultúrkör hermetikus-asztrológus okkult
korszakbeosztása. Ez a precessziós mozgásra épül. Ez is korszakokra osztja az időt. A
tavaszpont – a tropikus zodiákuson visszafelé vánszorogva – 25 920 év alatt ír le egy teljes
kört, ez egy platonikus világév, az istenek egy éve. Az istenek egy hónapja 2160 emberi évig
tart, s ennek megfelelően egy emberélet 72 éve megfelel az istenek egy napjának, egy
világnapnak. A világhónapok – a zodiákust visszafelé olvasva – követik egymást. Egy-egy
világhónap egy-egy nagy korszak az emberiség életében. A vízözön – 10 800 évvel ezelőtt
(Oroszlán-Rák és Vízöntő-Bak közötti világtengelyen kulminált a tavaszpont) – után a Rák-
korszakkal indult az „utolsó hold ideje”, ott vannak a még belátható „gyökerek”. Ebben a
korszakban zajlott az ősi minta alapján való újjáépítés, a hagyományra való homályos
emlékezés szerinti rekonstrukció. Az emlékezés jellege hasonló, mint a magzatvizet éppen
elhagyó gyermek emlékezése. Mert az emberiség éppen annyit mentett át a vízözönön „a
harmadik hold idejéből”, mint amennyit az ember átment előző életéből. Tudja, hogy mit
kellene tennie, és mégsem tudja, legalábbis úgy él, mintha nem tudná. A 2160 évig tartó Rák-
korszakot az Ikrek-korszak követte. Ekkor távoztak az istenek a földről. Az ember látta ezt,
és a korszak embere még félig isten és félig ember. De a kettő csak mennyiségileg és nem
minőségileg több az egynél.
A Bika-korszakban épültek Bábel tornyai. A „masszív-kultúra” égig érő
sziklatemplomaiban az istenekkel társalgó papok hozták az ember számára a földi jólétet. De
nem csak azt, hanem az isteni rendező elvet, hogy az emberiség egyáltalán
fennmaradhasson. Ezt a Kos-korszak követte, az árják kora, a héroszok és hősök kora, akik
1
Veronica Ions, Indiai Mitológia, Corvina.
tudták – mint Buddha vagy Zaratusztra –, hogy az istenné válás képessége az ember
birtokában van. Ha legyőzi a magában lévő rosszat, ha legyőzi magában az emberit, akkor az
ember istenné válhat, és ennek megfelelően az emberiség és emberi társadalom pedig a
„mennyei természet tükörképévé”.
Kr. e. 210 körül a tavaszpont a Halak jelébe lépett. A Halak-korszakban nemcsak az ember
égi eredete és isteni valósága kérdőjeleződik meg – mondhatnánk „úszik el” –, hanem az
eredet tudásának elvesztése miatt az emberiség és emberi társadalmak, valamint az ebben a
tudatban élő ember „szorul” megváltásra. A megváltó mozdulat nélkül az ember elveszett.
És megjelenik a megváltó, Jézus vagy Buddha mint bódhiszattva. Az emberiség egy új
kultúra személyiség-jeleit öltötte magára. Ezt történetileg is ismerjük.
A tavaszpont Vízöntőbe való belépésének időpontja vitatott. Chidambaram Iyer – a
jelenkori ind asztrológusok véleményét összefoglalva – ezt 1950-re teszi. Ugyancsak ezt az
időpontot támasztja alá a mul Apin babilóniai agyagtábla, amely egy Hammurápi idejéből
származó „csillagtörvény-könyv” másolata, s amely Kr. e. 750-ben készült, s ekkor a
tavaszpontot Kos 8 fokra teszik. Euktémon Kr. e. 430-ban a Kos egy fokra helyezi, e szerint a
Vízöntőbe 1802 körül lép be a tavaszpont. Valóban, ekkor megjelennek a jelek: a forradalmak,
a technicizmus, de mi már tudjuk, hogy a Vízöntő-korszak igazi „bélyege”: az atom.
A Kr. u. XIX. században Nietzsche – a jézusi megváltó mozdulattal szemben – már azt az
emberi ideát hirdeti, aki számára nincs isten, mert „ha istenek lennének, hogy viselném el,
hogy ne legyek isten”.
Majd az első kísérleti atomrobbantással majdnem egy időben jön Aleister Crowley
„kiáltványa”:
Nincs isten, csak ember.
1. Az embernek joga van, hogy saját törvénye szerint éljen – ...
2. Az embernek joga van, hogy azt tegyen, amit akar – ...
3. Az embernek joga van, hogy azt gondoljon, amit akar – ...
4. Az embernek joga van, hogy úgy szeressen, ahogy akar – …
5. Az embernek joga van, hogy megölje azokat, akik erőszakot tesznek e jogain.
 „A szolgák szolgálni fognak.”
 „A szerelem a törvény, a szerelem, az akarat jármában.”
 „Tégy amit akarsz – ez lesz az egész törvény.”2
Nincs már isten, csak akaró ember és akaró emberiség. Azt, hogy mit kellene akarni, azt
már rég elfeledte. Ma már a hagyomány gyökértelen intellektuális tudás, nem élő emlékezet.
Mert ha az lenne, akkor gyökereit az atom-korba eresztve, „vízöntő-módon” ragadná meg az
ősi eredetet.
Az egyes ember a „tavaszpont lassú vánszorgásából” nem tapasztal szinte semmit. Sokkal
gyorsabban lefutó periódusokat tapasztal. Földcentrikus szemléletének megfelelően Nap-
periódusokat, vagy még gyorsabb Hold-periódusokat. Órákra, percekre és másodpercekre
osztja az időt és minél kisebb egységeket vesz, annál távolabb kerül az időtlenségtől. A
rohanó események áradata zűrzavart, téveszméket, látomásokat okoz az emberben. Ez is
olyan szellemi sötétség, mint a kali-juga-beli, de ez inkább a „sebességbe beleájult” típusú.
Öntudatvesztéses ájultság. Nem véletlenül használja Böhme e szellemi sötétségre a turba
(zűrzavar) szót.
Akarjuk vagy nem: atomvillanással fenyegetett Vízöntő-korszak-tudatunk van. S ahogy az
éjszakába felfénylő villám bevilágít jót s rosszat egyaránt, úgy láttatja meg az atomvillanás
lehetősége azt a szellemi sötétséget, ami most van. Azt, ami itt van.

2
Mágia és okkultizmus. Gondolat, Bp., 1987. Utószó. Az idézet Szőnyi György Endre fordítása.
2
 A szellem emberének tudnia kell: csak az láthatja pirosodni az ég alját, aki átéli, átlátja az
azt megelőző sötét éjszakát is. Aki tudatosan van abban, amiben van, az tud abból
kiemelkedni. Ezt a sötétséggel való szembenézést korábban – a hermetikus operációk
szempontjából – nigredónak nevezték, de lényegében mondhatjuk, hogy a „nembeavatott”
ember is találkozhat olyan szemponttal, amely számára kikerülhetetlen szembesülést jelent a
(szellemi) sötétség állapotával.
Na persze a ma embere óvatos. Ha sötét van, lámpát gyújt. Keze ösztönösen nyúl a
kapcsoló felé. Mit érdekli őt a szellemi sötétség vagy az, hogy mit jelent a kali-jugában vagy a
Vízöntő korban élni! Meg egyáltalán, honnan tudhatná a jelen kor kihívásai által eltompított,
elkábult ember, hogy pl. mit jelent a „Boldogok országában” élni, amikor erről még az óind
Mahábhárata hősei is, mint hajdani titokról szólnak. Azok, akik mágikus képességekkel
bírtak, gondolatot olvastak, levegőbe emelkedtek stb...
A ma embere számára nem kis feladatot jelent azokat az ingerhatásokat közömbösíteni,
amelyek az érzékszervi csatornákon áradnak a tudatba – tudattalanul. A technika, a
kultúrsikkek, a rádió, a televízió, reklámok: „kapcsolók” – lehet ezekre fölényes
magabiztossággal legyinteni vagy tartózkodással elutasítani, de figyelmen kívül hagyni nem,
mert ezek hordozzák az ember kortudatát. Ezek pontosan úgy jellemzői e kornak, mint a
pálmaág, vagy a bárány az ezt megelőző Halak korszakának. A korszaktudatunk az, ami
ezeken az ingerhatásokon létezik.
(Tudom: a kor-szak szó a kór = betegség szó „testvére”: s mindkettő az or gyökből
származik. Ebből nő ki az óra szó (görög megfelelője a hora = időszak, évszak, óra). Az
egészség pedig éppen ebből a kor-betegségből való kilábalást jelenti.)
De éppen azért, mert van korszak-tudatunk, éppen azért kellene, hogy legyen egy olyan
tudatunk is, amely ehhez hozzátartozik: a korszakot megváltó „megváltó”-é vagy/és ennek
meglétekor a teremtő-é, aki teremti a megváltót és megváltandót egyszerre. Ahol van
megváltandó, ott van megváltó is. Ahol van korszak, ott van módszer arra is, hogy a
„Korszak Embere” kigyógyuljon a „korszak-betegségéből”. Az azonban biztos: a módszer
nem az, hogy a „Korszak Embere” – akármilyen szempontból – elidegenedik attól a kortól,
amelyben él és az ahhoz tartozó ingerhatásoktól. A megváltónak nem lehet idegen a
megváltandó, hiszen – végső soron – önmaga az, a megváltandó megváltó.
Minden korábbi korszaknak megvolt a maga „megváltója”. Például a buddhizmuson
belül is: minden periódusnak megvan a maga Buddhája, minden korban megjelenik egy
Buddha: Krakucchanda, Kanakamuni, Kasyapa, Sákjamuni vagy Padmaszambhava,
Maitreja. Ez pedig azt jelenti, hogy mindig kell lennie egy Felébredettnek, egy
Megvilágosodottnak, mert általa van egyáltalán fény és világosság.
Szükségszerű, hogy minden kornak meglegyen a megváltója. A szellemi sötétség éppen
abból áll, hogy az ember nem ismer rá magában erre. Nem ismeri magát olyan mértékben,
hogy belássa: csak önmagam lehetek az, aki a világ minden dolgát, így az ingerhatásokban
jelenlévőket is teszi, akarja, érzi. De miért? És meddig? Nos, ezt tudja a „Korszak Embere”.
S ez az a pont, ahol azt a bizonyos gyenge fényt látom. A korszak-képünk teljes. A
korszak-tudat tiszta. Nem úgy tiszta, hogy nincs benne tisztátalan, hiszen rengeteg van
benne, láthatjuk, hanem ez a tisztaság a viszonylagosság abszolutizálásából fakad, a tiszta
szabadságból, az akarat szabadságából. Abból, hogy mindenki akkor nyomja meg a gombot,
amikor akarja. Ekkora sötétség csak pirkadat előtt van.
New Age és Tradicionalitás. Az „Új kor”-iak és a hagyomány-követők. A nyugati
Guénon- és Evola-körök joggal támadják az „Új Kor”-iakat, mondván: csak a hagyomány
„vonalán” lehet a tudatos kezdetbe visszaemelkedni. Csak az archaikus tudás alapján lehet
az ősi állapotot rekonstruálni. Igen ám, de mit kezd egy hagyomány-követő pl. a video-
3
buddhával? Vagy azzal a sok szellemi és álszellemi irányzattal, vallással, amelynek
plakátjairól, prospektusairól, könyvkiadóiból ordítanak a „titkos tanítások”, ősi
bölcsességek? Értelemszerűen vagy inkább reflexszerűen védekezik, visszavonul vagy
erőteljes támadásokkal próbál túllépni az „Új Eszme” hirdetőin.
De az Új Kor-iak is szembefordulnak a hagyománnyal, s bár a hagyományos eszközöket
„használják”, azt tartják, hogy a tradíció antitradícióba fordul – akármilyen magas
szellemiség képviselje is –, ha elszakad a saját világától, az ún. „valóságtól”. Vagy más
szempontból megközelítve: a tradíció antitradícióba fordul, ha nem képes az általa hordozott
erővel „érvényesíteni” jelen világunkban a hagyomány tanításait – a kihívó erőkkel szemben.
Amikor a Hold a hetedik házban van és a Mars belép a Vízöntőbe – éneklik a Hair c.
filmben az Új Kor „kezdetén” – akkor köszöntött be a Vízöntő korszaka. Hold-világ és
szabad-akarat, ezek az Új Korszak jellemzői. De ők nem tudják: volt már ilyen az emberiség
„történetében”. S akkor is megjelent egy erő, amely képes volt a korszakot magába emelve
átlendíteni az életet minden megsemmisítő ellenerőn. Volt már ilyen, de ki emlékszik arra?
Pedig bizony anélkül nincs megszabadulás az atommáglya korában.
Márpedig az Új Kor és a Hagyomány szintézise még nem történt meg. Már ugyan – a
korszakkal együtt – megszületett a megváltó, de a módszer még csak nagyon halványan
látható. S hogy ez a megváltó sötét-e, mint a sátánisták vagy a kali-juga istene? Vagy fehér
lovon vágtatva pusztítja el a világot, mint Visnu Kalkin? 3 Vagy bölcs szeretettel hatja át a
világot, mint Maitreja? Vagy mindegyik megjelenik egyidőben? Ezt bizony meg nem
mondhatom.
Meg egyébként is: ki fogja tudni megkülönböztetni a Kalkin vágtató Visnu kezében lévő
„üstökösként villogó, kivont kardot” az atomvillanástól? Vagy a sátánisták isten(nő)-jét
Kálitól?
A Hagyomány és Új Kor szintézisének most kell megtörténnie. Most kell a módszernek
ismert lennie. Mert most már mindkettő egyaránt élő.
S ezért: érdemes a látóhatárt fürkészni, mert a vízöntőkori pirkadat atomvillanásnyi-gyors
lesz.

3
Visnu, fehér lován, Kalkin, akkor jelenik meg: „Amikor a társadalmi és szellemi élet a mélypontra süllyed; az
uralkodók rossz szándékúak, és korlátozott hatalmúak lesznek, de rövid uralmuk alatt ezt a hatalmat legnagyobb
mértékben kihasználják, amikor semmi sem számít majd, csak a látszat. Nem lesz többé sem igazság, sem szeretet
a földön, a társadalmi lét általános értékmérője a csalárdság lesz, és az érzékiség marad az egyetlen kötelék a
férfiak és az asszonyok között. El fognak tűnni a megszentelt rítusok: nem megtisztulni akarnak ez emberek,
hanem csupán mosakodni, a tanulást biflázás helyettesíti, és a hivatalok köntöse csak uralkodásvágyat takar majd
stb.” V. Ions, Indiai Mitológia, 69. o.
4