SZINTÉZIS SZABADEGYETEM – NYOMTATOTT JEGYZETEK, KÉK ÉV

 II. 

EMBERI JÁTSZMÁINK

Csíky Antal

László Ruth

Parádi József

Paulinyi Tamás

Rákos Péter

(Tóth Tibor)

Tükör Színpad

*
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

 KÉK évfolyam / I. szemeszter 

2. szám

Tartalom:

Paulinyi Tamás:   Láthatatlan dimenzióink szerepe és mechanizmusa játszmáinkban

2. old.

László Ruth:   Hatalmi játszmák 4. old.

Tóth Tibor:   Részletek Dr.Yang Jwing-Ming: a „Yang-stílusú Tai Chi Chuan” c.

       könyvéből
6. old.

Dr. Parádi József:   A kölcsönös függéstõl a kölcsönös szabadságig 8. old.

A Tükör Színpad bemutatkozása 10. old.

Dr. Csíky Antal:   Szexuális szerepeink szerveződése

11. old.

Rákos Péter:     Szerepek és játszmák az asztrológia tükrében 19. old.

         (Egy Házassági játszma története)

A jegyzetben található *-gal jelzett rövidítések jelentése:

VF*: videófelvétel eredeti terjedelmû átirata

ESZ*: elôadói szinopszis

ETJ*: elôadás tömörített, stilizált jegyzete

ETI*: elôadás tartalmi ismertetôje

SK*: sajtóban vagy kiadott könyvben megjelent anyag

SZINTÉZIS Szabadegyetem
 levélcím: H–1142 Budapest, Rákospatak park 4.
 tel./fax: (06-1) 220-57-38

1
SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

A jegyzetek a SZINTÉZIS Szabadegyetem teljeskörû hallgatói részére készültek,

másolásuk és terjesztésük csak a szabadegyetem elôzetes, írásbeli hozzájárulásával engedélyezett!

2
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

Paulinyi Tamás  író, parakutató:

Láthatatlan dimenzióink szerepe és mechanizmusa játszmáinkban (ESZ*)

Emberi viszonyainkat nyilvánvalóan határozzák meg tetteink, megnyilvánulásaink. Amit

mondunk, amit teszünk, a másikban, a másikakban nyomot hagynak, választ ébresztenek Azt, hogy
emellett vágyaink és gondolataink is “játszmáink” kinemmondott, de lényeges összetevők lehetnek,
már kevesek számára világos tény. Mind e lehetőségeket pedig a tudományos parapszichológia már
minimálisan is valószínűvé téve komoly, vagy legalábbis elgondolkodtató tanulságokat sejtet. Miről
is lehet itt szó? Arról, hogy lelki tartományaink aktív és alkalmasint megvalósuló szándékokat
tükröznek egymás felé. Ennek valószínűségét az úgynevezett PMIR jelensége teszi elképzelhetővé. A
PMIR angol nyelvű műszó, jelentése kb.: pszi vezérelt eszközös válaszadás. Mindez azt jelenti, hogy
egy ember lelkivilága akaratlanul is “mágikus” –tehát a gondolat magát öntudatlanul is megvalósító”
erőként vesz részt szociális kapcsolataink alakításában. A PMIR fogalma bár egyszerű, mégis
összetett. Nem jelent többet és kevesebbet, mint azt, hogy tudatunk a tudatalatti és a tudattalan
szintjén olyan információkat és hatásokat kezel amik “dacára hogy ezekről fogalmunk sincs” egy
nagyobb tudati átlátás eszközeként működhetnek. Ehhez szükséges, hogy az ESP ill. a Pk rejtélyes
fogalmaival tisztában legyünk.
Az ESP, vagyis az érzékszerveken túli észlelés (Extra Sensory Perception) azt sejteti, hogy
gondolataink, vágyaink nem titkosak. Ez a tudati képesség alkalmas lehet arra, hogy egymás lelkének
mélyebb szándékai szavak nélkül jussanak el lelkünk szavakba nem foglalható, ám tetteinket,
öntudatlan verbális válaszainkat igazgató rétegeibe. Ugyanezen képesség másik faja, vagyis a
pszichokinézis (PK) formálhatja –egyfajta magasabb összefüggéseket látó koreográfusként- azokat a
“véletleneket”, amik sorsunk kardinális eseményeit –legyenek azok bár oly prózai módon
kimondatlanok- emberi rendbe rendezik.
Mindezek a felismerések új dimenziót nyitnak, vagy nyithatnak társi kapcsolatainkban,
abban, ami tán mindnyájunk legfőbb feladatát jelenti. Embernek, “őszinte Embernek” lenni a
legnagyobb dolog lehet.
ƌøÎÎÊèØÊǜøØ@Â@èÊæèÊÖ@ǖìǴìèè@ÊæÊèØÊÎÊæÊÜ@ǘÒèÊôʢ@ÊÜÊäÎÊèÒÖÂÒ@ÐÂǨÂæÞÖ
ǨæØŀÒæ@Â@æôÒÚÄÞØÒÖêæŀìææôÊX@ìÂÎòŀìææôÊ@ÜÊÚ@ÒØǘÒæÊÖèʢØX@ÖÒÚÞÜÈÐÂ
ǨæX@ÐÞÎò@Â@ÌÒôÒÖÂÒØÂÎ@ÒæÚÊäè@ÖÞÚÚêÜÒǖÂÆǒææ@ǦÚÖÞÖÞÜ@ǖÚǬøØ@ǬÒØ
ÐÊèʢÊÜ@ǨìÄÄ@ǘÒÜòÊÎÒØÊÎ@ÚÊÎÐÂǨÂäÞǴæ@ÒÜÌÞäǚÂÆǒææ@ÆæÂèÞäÜÂ@ǖìèÒŀìææô
Ê tudattalanjainkat. Az ember így –vagyis ebben a közelítésben- mágikus lénnyé válik. Mások, tehát a
közösség szempontjaiból tekintve, szereplővé, fő- és mellékszereplővé egyaránt így válunk egy
nagyobb játszmában.
Szerepeink –játszmáink- velejét nyilván emberi vágyaink határozzák meg, úgyis mint a
hagyományokból ismert kapuőrök:, a dolgok felé való vágyakozás, kapzsiság, gyűlölködés és
mohóság. Hogy persze emberi létünkben vigaszt kapjunk, mindezeket saját fejlettségi szintünkön kell
megélnünk. Meg kell találjuk a következő lépcsőjét felfedezett szellemi grádicsunknak, meg kell
találjuk utunkat és helyünket a következő emberi és megbocsájtható lépcsőfokunkon. Nincs két
egyforma ember. Nincs két pontosan egyforma sors. Emberek vagyunk a felejtés és a felfedezés
kegyelmébe vetve. Tudattalanunk feltételezett bölcsessége, saját és bizonyos bölcsességgé válhat
minden pillanatban. Az oly sok és részletező szavak előtt talán a bizonytalanság bölcsességének
legboldogabb üzeneteként a szabad és boldogító emberi akarat tényét érdemes elfogadni, régről és
mostról véve, elévülhetetlenül.
*
(Melléklet: A lélek kristálylapjai)
Sokfélén viselkedünk egymással, mi emberek. Van úgy, hogy valakinek mindig a jobbik,
van, hogy valakinek mindig a rosszabbik arcunkat mutatjuk. Néha mintha a sors különös szeszélye
kényszerítene minket egy-egy szerepre valakivel szemben, s ezt -úgy tûnik- ráadásul következetesen
teszi. Könnyû lenne elütni a feltételezést azzal, hogy nyilván rokonszenvi, vagy ellenszenvi alapon
vállalunk fel különbözô emberekkel különbözô szerepeket. A gyanúsan hasonló helyzetek ismétlôdése

3
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

azonban már a parapszichológiai jelenségek mûködését is sejteti. A következô írás ennek alapján
vizsgálja arcainkat, a lélek kristálylapjait.
Nyilván sokaknak ismerôs az a helyzet, amikor valakivel szemben -akarva-akaratlanul-
mindig ugyanúgy -jól vagy rosszul- sikerül bemutatkozni. Hogy mindezt életszerûbbé és érthetôbbé
tegyem, egy, az életbôl kiragadott példát idézek. Egy hölgyismerôsöm, aki egyébként a legkevésbé
nevezhetô iszákosnak, egy pszichiáter ismerôsömmel mindig akkor futott össze, amikor
megbocsájthatóan ám félreérthetetlenül spicces állapotban volt. Bár ezek az állapotok a hölgynél
évente csak pár alkalommal fordultak elô, a pszichiáter természetesen éppen akkor bukkant fel utcán,
buszon, társaságban. Jómagam is vagyok úgy, hogy valakivel mindig fényes jókedvemben
találkozom, míg mással -mintegy véletlenül- legnagyobb szomorúságaimban. A gondolatot
továbbfûzve kínálkozik a különös feltételezés; -lehet hogy mások sorsának szereplôjeként más és más
arcokat mutatunk, s magunkból más és más üzeneteket továbbítunk nekik?
Bár az elképzelés határozottan misztikus, nem nélkülözi teljes mértékben a tudományos
magyarázat lehetôségét. Ami zavarbaejtô ezekben a helyzetekben, az ugyanis a sorsszerû véletlenek
ilyesfajta egybeesése. A tudományos parapszichológia azonban éppen a véletlenek vizsgálata során
jutott arra a következtetésre, hogy tudatunk rejtett képességei akár sorsformáló erôként is
mûködhetnek. Az érzékszerveken túli észlelések például alkalmasak arra, hogy cselekvéseink
öntudatlan idôzítésével, összehangolásával találkozókat szervezzenek emberek között, csakúgy mint
ahogy az ezekhez szükséges véletlenfolyamatokat is befolyásolni képesek.
Ezekrôl az úgynevezett PSZI képességekrôl ugyanakkor kevesen tudnak, s ha igen, akkor
úgy gondolják, hogy ez a parafenomének ritka kiváltsága. A tudományos kutatások tanulsága szerint
PSZI képességei mindenkinek vannak, csak éppen többnyire tettenérhetetlenül nyilvánulnak meg
döntéseinkben és cselekvéseinkben. Kísérleteket végeztek arra nézve, hogy egy cél tudatos ismerete
nélkül -pl. jutalom a vizsgálat végén- az emberek hogyan mozgósítják önkéntelenül rejtett
képességeiket, mintegy elôre megérezve a szükséges cselekvéseket.
Könnyû belátni azt, hogy ha egy laboratórium falai között a PSZI mûködôképes, akkor az
élet jóval lényegesebb emberi kihívásaiban szintén fontos szerepet játszik. E szerint a látható és
tudatosan felmérhetô valósággal párhuzamosan létezik egy láthatatlan, különös rendezô erô, ami
tudatunk mélyebb rétegei által meghatározottan mûködik. Ebben a felfogásban -mint az élet
shakespeare-i színészei- képesek vagyunk egymás életében különbözô tanulságos szerepeket
felmutatni, mint ahogy egy színész is képes több különbözô karakter eljátszására különbözô
forgatókönyvek szerint. Más kérdés persze, hogy ki is itt igazából a rendezô, vagy ha úgy tetszik,
milyen rendezôerô és miért mûködik ilyen kollektíven sorsainkban.
Bár a tudományos parapszichológia jelenlegi eredményei ugyanúgy nem nyújtanak konkrét
bizonyítékokat a sors mûködésére, mint ahogy a túlvilág létére nézve sem, gondolatkísérleteink
alapjául mégiscsak segítségül szolgálhatnak. Amit bizonyosan tudunk az „csupán“ annyi, hogy az
emberek tudatai között létezik egy olyan kapcsolat, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók
közvetítenek, illetôleg ez a kapcsolat kiterjed a tárgyi környezet és a jövôbeni események észleletére
is. Ezeket az észleléseket telepátiának, távérzékelésnek, illetve jövôérzékelésnek nevezzük. Tudni
érdemes ezenkívül azt is, hogy tudati tartalmaink -vágyaink, elvárásaink- folyamatosan hatni képesek
környezetünk véletlenfolyamataira. Bár a szigorúan tudományos parapszichológia ennél nemigen
merészkedik messzebb kijelentéseiben, némi fantáziával egy új világkép alapjait fedezhetjük fel az
elôbb idézett tényekben is.
Figyeljük csak meg, a tudatok világa egyrészt nem magányos és elszigetelt részek
összessége, hanem élô kapcsolat van -vagy legalábbis lehet- közöttük, másrészt tér-idô határokkal
dacolva, mintha mindig és mindenütt észlelni lenne képes. Az is köztudott a parapszichológiában,
hogy egy adott kísérlet eredménye kollektív elvárásoktól függ, vagyis minden az eredményben érintett
tudat egyaránt résztvesz a jelenség kialakulásában. Különbözô fizikai és pszichológiai elméletek
egyetértenek abban, hogy léteznek olyan mezôk -kollektív tudattalan, PSZI-mezô- amelyek tudati
tevékenységünknek közös színterét alkotják.
Ezt a tudati szférát azonban akár már személyes névmással is leírhatjuk, így aztán a
rendezôerô már nemcsak ami, hanem aki névvel is illethetô. A kollektív tudati tényezôk koreográfiája
ezekután a vallásokból és létfilozófiákból ismert módon újra a sors fogalmával azonosítható. A sors

4
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

pedig -mint tudjuk- old és köt, tervez és végez is. Egy ember életének sokféle megnyilvánulási
lehetôsége ezáltal sokféle üzenetet rejthet. Ugyanazon szavunknak, gesztusunknak -az aktuális
„olvasóktól” függôen- számtalan, akár egymásnak ellentmondó olvasata lehet. Ha viszont egy-egy
alkalommal ugyanazon ember felé hasonló arcunkat mutatjuk, könnyen lehet, hogy a számára -és
persze számunkra- rendelt tanítás öntudatlan közremûködôi vagyunk.
A tanítás céljaival kapcsolatos támpontokat újfent csak a vallásokban és a létrôl szóló -nem
tudományos- bölcseletekben találhatjuk meg. Közös igazságként talán az emberi kiteljesedést, az építô
tapasztalások nevelô szerepét láthatjuk meg bennük, melynek teljesüléséhez valóban nem mindegy,
hogy egy adott emberi találkozásban ki mit nyújt a másiknak. Felismerhetjük azt is, hogy egy-egy
helyzet mindenkinek -parapszichológus módra fogalmazva minden észlelônek- önálló jelentést
hordoz, vagyis egy olyan történet részei vagyunk, ahol nincsenek fô és mellékszereplôk.
Az események valós okai ebben a felfogásban többnyire önmagunk elôtt is titkosak,
felismerésük, megfejtésük élettapasztalat és tehetség kérdése, a megismert mozgatórugók helyesen
tudatos kezelése pedig a bölcsesség útja lehet. A félreismert és erôltetett szerepvállalás ugyanakkor
rosszabb lehet a spontaneitásnál, ahol a tudatalatti vagy tudattalan vezérlés könnyebben valósíthatja
meg magát tetteinkben.
De hát mit is tehet az ember azért, hogy a helyes szerepet válallja, hogy lénye minél
természetesebben teljesíthesse be küldetését? Úgy gondolom, mindenek elôtt érdemes felvállalnia azt
a bizonytalanságot, ami a rész létének szükségszerû behatároltságából fakad, s egyben felvállalni azt a
bizonyosságot, hogy amit tesz végsôsoron a legtöbb, amit megtehet. Ez a belsô elfogadás tehet
képessé arra, hogy a pózokat bármilyen helyzetben levetkôzhessük, vagy legalábbis a
kényszerességük alól kivonjuk magunkat.
Amikor a harcok játékká válnak, szerepeink -bármiféle szerepeink- feloldozhatóvá,
szerethetôvé lesznek. A legdrámaibban komolynak vett helyzetekben is megmarad a felülemelkedés
derûs lehetôsége, amellyel talán minden emberi pillanat könnyebbé tehetô. A tehetséges színészhez
hasonlóan egy adott helyzetben rengeteg maszk és szó között válogathatunk, végsô megoldásként akár
ôszinte tanácstalanságunkkal üzenve megoldáskeresést társainknak.
Ha pedig úgy érezzük, hogy egyszer a bolond, másszor a bölcs szól rajtunk keresztül, akkor
boldogíthat az, hogy lelkünk a kristályhoz hasonlóan a szivárvány színeire képes bontani lényünk
lehetôségeit. Az emberi viszonyokban mintha egyfajta titkos vegyértékrendszer szabná meg, hogy
kihez milyen arcunkkal, melyik kristálylapunkkal fordulunk.
Természetesen az emberi kapcsolatokat koreografaló -vonzó és taszító- erôk nagyon sok
rendszerben leírhatók. A klasszikus pszichológia fogalmai mellett magyarázóak, és találóak lehetnek
például az asztrológiai meghatározottságok, vagy más már ismert és ismeretlen hatásmechanizmusok.
Lelkünk kristálylapjai láthatóan sokféle úton küldhetnek egymás felé rejtjeleket.
Mai egymástól távolodó világunkban ezeknek a különös találkozásoknak a felismerése
visszakacsintás lehet az útkeresôknek, gondolatébresztô és reménytkeltô lehet a történések értelmét
illetôen. Mint bármi más a láthatatlan világ jeleibôl, lehetôség és felelôsség egy sokkal teljesebb világ
szereplôjeként való létezéshez, vagy egyszerûen játék, ami a legôsibb bölcsességek szerint is a világ
lényege.
***

László Ruth  pszichológus, szakíró:

Hatalmi játszmák (ESZ*)

I.    A hatalom paradox természete

II.   A viselkedés energetikai dinamikája
III.  A hatalmi harc: energianyerési manőver
      negatív energiacsere
IV.  Példák: Igen, de …
Ha te nem lennél …
Az űzött vad

5
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

Én mindent megtettem …
Te vagy a hibás
V.   Miért kell és hogyan lehet kilépni a hatalmi játszámból?
VI. A szeretet hatalma.

I.  A hatalom paradox természete:

A hatalom igen fontos kulcstényező mind az emberek közötti kapcsolatokban, mind a
csoportok, családok életében, mind a szervezetekben, intézményekben.
Igen sok negatív tapasztalat, ellenérzés, ambivalens viszonyulás, naív és cinikus vélekedés
övezi: Pl: a gyengék zsarnoksága,
az autoriter emberek kiszolgáltatottsága a hódolóinak,
az esendőségek,
a hatalom szimmetrikus és asszimmetrikus formái.
Noha igen sok keserűség származik a mások hatalmának kényszerű elviseléséből, tudnunk
kell, hogy a hatalom minden emberben működő képesség. Ám éppen paradox természete miatt
minden hatalmi helyzet csapdalehetőséget rejt magában:
– az alávetett ember szemszögéből nézvén: büntetéstől való félelem ellenállást és
ellenérzéseket szül, ez az attitűd érzékenyít a hatalom megtagadására és elutasítására;
– a hatalom birtokosa pedig deformálódik, elveszti lelki egyensúlyát, önértékelését
megzavarja a tartós „fent-lét”, ön-felnagyításra hajlamosít.
Lényegében ebből alakul ki a mindannyiunk által oly sokszor megtapasztalt ördögi kör: a
beosztottak elvesztik kezdeményezőképességüket, a vezetők kritikátlan, önkontrollt nélkülöző
viselkedése pedig helytelen döntéseket eredményez.

II., (III., IV.)  A viselkedés energetikai dinamikája:

A világmindenség energia, amelybe mi emberek é l ő l e l k ü n k k e l kapcsolódunk be:
a gondolat, az érzelem, a szenvedély, az indulat, az akarat mind-mind energia.
Minden egyszerű szóváltásban, viselekedésben, odafigyelésben, törődésben vagy
letorkolásban, hibáztatásban energiák cseréje történik, hatalmi helyzetek alakulnak ki.
Diszharmónikus kapcsolatban az energianyerés nem kölcsönös, hanem egymás rovására alakul ki. Ha
ez állandósul, a tartós beállítottságban a viselkedést kialakító szerepek rögzülnek:
az egyik aktív lesz, a másik passzív,
a nagybeszélő mellett a hallgatag,
a dicsekvő mellett a szégyenkező,
a fesztelen mellett a görcsös viselkedés hívódik elő.
Ezek a szerepek lényegében szülő-, felnőtt-, és gyerek-én állapotokat őriznek.
• A szülő-én állapot lehet:
– rideg, kritikus, ítélkező, moralizáló,
– vagy túlzottan védelmező, atyáskodó, anyáskodó.
• A gyermek-én állapot ezzel a megfélemlítő, vallató, vádló, kérdőre vonó viselkedéssel
szemben gyakran gyengeséggel, bűntudattal, félelemmel reagál.
– a „szegény én” attitűd azt sugallja: sajnálj, karolj fel, nem bánthatsz,
– a „zárkózott” azt játssza: találd ki, hogy mi a bajom, figyelj rám, foglalkozz velem.
• A felnőtt-én állapot nem érzi magát fenyegetettnek, nem dermed bele az ijedtségekbe, nem
fél a számonkéréstől, felelősségtől, nem akar mindenáron megfelelni, képes adekváltan képviselni
önmagát.

V.  Miért kell és hogyan lehet …:

A hosszú ideig fennálló kötélhúzás, állóharc, hideg- és ideg- háborús kapcsolatok valóságos
életjátszmákká terebélyesednek ki. Az alkoholizmus és a betegségek jó része efféle játszmákban,
hatalmi relációkban gyökereznek.

6
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

Pl. minden alkoholista függőségi szükséglet egy erős, hatalomvágytól függő személyt
választ magának. Az őt megmenteni akarja majd, mialatt ő egyáltalán nem akar változni.
A játszmákban a passzív fél az alárendelődéssel úgy áramoltatja az energiát, hogy
együttérzést erőszakoljon ki. Ez lesz az erőforrása. Ha a gondjai megszűnnének, elvesztené
erőforrásait. Ezért inkább tartósítják gyenge mivoltukat. Márpedig a tartós egyensúlytalanság
megbetegítő.
Két szükséglet munkál a hatalmi harcok kialakításánál:
– biztonságigény, amely a szeretet talaján alalkul ki. A szeretet is energia. Aki nem képes
szeretni és akit nem szeretnek, az lelkileg kiég, elerőtlenedik, elsorvad.
– önazonosságuk, amely az odafigyelések megerősítése kapcsán alakul ki.
Akire senki nem figyel, aki nem mondhatja el önmagát, az lenullázódik, senkinek érzi
magát. Hatástalannak, akin át lehet gázolni. Hiszen a „h a t á s” lényegében maga a hatalom.

VI.  A szeretet hatalma:

A hatalmi játszmák a szeretet, autonómia és intimitás kérdései körül forognak.
A hatalom mindig a szeretet helyett van. A szeretetben ugyanis egyenrangúak vagyunk. Az
állóharcban rejtve mindkét fél legtitkosabb vágya, hogy a másik szeresse őt. És ha ez nem jön létre,
helyébe jön a zsarolás, szemrehányás, vád, harag, elégedetlenség. Az igazi szeretet szabaddá tesz
bennünket, az igazi szeretetben autonómiánk nem sérül, intimitásunk kiteljesedik.
A hatalmi harcokban polarizálódás van:
szabadság függőség
autonómia kiszolgáltatottság
intimitás titkolózás, hamisság,
szeretet ellenérzések, indulatok, önzés között.
Akit szeretünk, azt nem akarjuk legyőzni, birtokolni, hatalmunkban tartani.
A rögzült hatalmi harcok súlyos pszichés gátakat alakítanak ki, amelyek a lelki-szellemi
fejlődést gátoják. Csak ezek lebontása révén válik lehetővé a magasabb dimenziókba jutásunk.

***

Tóth Tibor  Chi-Gung oktató:

Részletek Dr. Yang Jwing-Ming: a „Yang-stílusú Tai Chi Chuan” c. könyvéből  (SK*)

A Chi és keringése
Ahhoz, hogy megértsük, mitől olyan jótékony hatású a Tai Chi gyakorlása és mitől olyan
hatalmas erejű, mint önvédelmi rendszer, meg kell értenünk, mi is az a Chi. A szó maga „lélegzetet”
jelent, de az „életenergia” pontosabb fordítás. A Chi működését talán a vérkeringésen keresztül tudjuk
a legkönyebben megérteni.
A vért tekinthetjük mindent átható folyékony energiának, amely a testben keringve minden
egyes sejtet ellát táplálékkal. A vért az erek mindent átfogó rendszere szállítja. A rendszerben
bekövetkezett zavar akár meg is ölheti az illetőt, akár a vérkeringés blokkjáról vagy vérveszteségről
van szó. Például egy mély vágás esetén a sérült elvérezhet, vagy az artéria elzáródása trombózist
okozhat.
A Chít összehasonlításképpen tekintsük elektromos energiának, amely szintén a testet
táplálja. Chíre, akárcsak a vérre, minden sejtnek szüksége van, sőt, valójában az életet adó fenntartó
Chi még fontosabb, mint a vér. A Chi minden élet energiaalapja.
A vérhez hasonlóan a Chi is utazik a testben, hogy mindenhova eljuthasson. A Chi
szállítórendszere az idegrendszer, amely legalább olyan kiterjedt, mint az érrendszer. Ha az
idegrendszert zavaró hatás éri, mint például paralízis vagy gerincsérülés esetén, a Chi nem tud eljutani
a megfelelő helyekre. Ha bárhol eltorlaszolódik, az illető az akadály mértékétől függően
megbetegszik.

7
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

Az idegrenszerben a Chi bizonyos körpályák mentén mozog. Ezek a pályák azonban

– a vérkeringéssel ellentétben, amely nagyjából mindig ugyanazon az útvonalon jár –, függenek
a természeti dolgoktól, például az adott naptól, holdállástól, az évszaktól és az évtől is. Sok száz éves
vizsgálódás eredményeként 14 fő vezetéket találtak, melyeken a Chi kering. Ezek 12 meridiánt és két
akupunktúrás vezetéket jelentenek, a Chi ezeken jut el a test minden részébe.
Az akupunktúra szerint minden egyes meridián (beleértve a két vezetéket is, melyek szerepe
az általános működtetés) összeköttetésben van valamelyik belső szervvel. Ha a meridiánban a Chi
akadály nélkül áramlik, a belső szerv megfelelően működik, ha azonban az áramlás valamiért
blokkolt, a szesv nem tud maximális hatékonysággal dolgozni. Emiatt a Chi-áramlás folytonossága
életfontosságú az egészség szempontjából.
Ha egy belső szerv az elégtelen energiaellátás miatt rosszul működik, az akupunktúrával
gyógyító a megfelelő meridián megfelelő pontjába tűt szúr, ami serkenti és helyreállítja az
energiaáramlást. Ezeket a meridiánok mentén található speciális pontokat testüregeknek nevezzük,
vagy még általánosabban akupunktúrás pontoknak. Az emberi testen kb. 700 olyan pont található,
melyek stimulálásával az egészség helyreállítható.
A Tai Chi Chuan és az energia-keringés
Mivel a Tai Chi Chuan rendszere a Chi zavartalan áramlására épül, gyakorlása jó
egészséghez vezet – szabad utat nyit az energiának, aktivizálja, folytonossá teszi keringését az egész
testben. A megerősödött energiaáramlás természetesen erősíti a vérkeringést is, azaz a Tai Chi segíti
mind a folyadékok, mind az elektromos energia útját a testben.
Az egyik legerősebb hatása az, hogy növeli a helyi, nem meridiánok mentén történő
keringést, főleg a végtagokban. Ha a formagyakorlatot elég lazán végezzük, az izmok körüli erek,
idegek ellazulnak, amitől a Chi egyenletesebben és könyebben tud eljutni a megfelelő helyre. A Chi
helyi keringéseinek megerősítése csökkenti a feszültséget a szervekben. Az erős helyi keringés az oka
annak, hogy a Tai Chít gyakorlók bőre olyan egészséges, az energia folyamatosan táplálja a bőrt.
Az előzőek mellett nagyon jó hatással van a belső szervekre a mély légzés is, amelyet a
forma lassú végrehajtása közben végzünk. A mély légzés során a be-, ill. kilégzést az alhasi izmok
végzik, ami az egész alhasi területet, ahol a belső szevek találhatók, átmozgatja. Mély légzés nélkül
nem lehet stimulálni a szerveket. Emiatt magasabb szintű művészet a Tai Chi, mint azok a
mozgásformák, ahol a legtöbb esetben csak a külső izmok erőszakos megerősítése a cél. Pl. a futás
valóban erősíti a láb és a tüdő izmait, de nem sokat segít a májon vagy a vesén. Mély légzés nélkül a
Tai Chi sem képes megerősíteni a szerveket.
A helyi keringés és a mély légzés jótékony hatásait kombinálva a Tai Chi gyakorlói
felismerték, hogy a formagyakorlat lassú végrehajtása számos betegségre gyógyító hatással van
– általában minden olyan betegségre, amely a belső szervekkel van összefüggésben. Pl.a fekély, a
sérv, a magas vérnyomás, a tüdőproblémák, szívbetegségek vagy a tuberkolózis gyógyítható, vagy
legalábbis enyhíthető a Tai Chi segítségével. A bántalmak egy része akár egy év alatt
meggyógyítható. Emellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a Tai Chi az ízületi gyulladás, a krónikus
fejfájás vagy a különféle idegrendszeri problémák esetében is remekül beválik, mint gyógymód.
A másik ok, ami a Tai Chít az egészség javításában olyan hatékonnnyá teszi az, hogy
egyenletessé válik a Chi keringése magukban a meridiánokban és a vezetékekben is. Ugyanakkor a
Tai Chi harci alkalmazásának alapja az energai mozgatása a testben. Ahhoz azonban, hogy az energia
egyre erőteljesebben keringjen, több kell, mint nyugodt, ellazult tudatállapot: meditáció és/vagy a
formagyakorlat sok éven át tartó gyakorlása szükséges hozzá.
A meditáció során az elsődleges cél a Chi tudatos mozgatása a kormányzó és befogadó
vezeték által létrehozott körön. Ennek a körnek a neve Shao Chou Tien, azaz kis (égi) kör, amely a
felsőtest és a fej középvonalán elől, ill. hátul húzódik. Ha ezen a körön a Chi keringetése megfelelően
működik, a keringés kiterjeszthető a végtagokba is – ennek a neve Da Chou Tien, azaz nagy (égi) kör.
Amikor az energia kikerül a kis körből a karba és a lábra is, eljut minden meridiánba, erősítve ezzell
egészségünket.
A másik mód, amivel az áramlás a meridiánokban és a vezetékekben megerősíthető, a
formagyakorlat lassú gyakorlása éveken át. Ha a gyakorló erre a feladatra koncentrál, néhány év alatt

8
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

elérhető a kis körön történő keringetés. Ha ez megvalósult, a keringés kiterjeszthető a végtagokba is, a
nagy körre.
Ha a Tai Chít, mint önvédelmi rendszert tekintjük, a kis körön és a nagy körön történő
keringetés elérése alapvető fontosságú. A Tai Chít a forma puszta gyakorlásával nem lehet küzdelem
során igazán hatákonyan használni – a harchoz, a technikák megfelelő végrehajtásához szükséges erő
a Chíből származik, amit korábban a kis körön történő keringetéssel felébresztettünk,
megmozdítottunk. A Tai Chi művelője olyan speciális módszereket tanul meg, melyek segítségével a
Chít azonnal és hatalmas erőt létrehozva tudja a végtagokba irányítani. Ezt az erőt használja a harci
technikák és a küzdelem során.
Visszatekintve tehát, a Tai Chi, mint harcművészet és testgyakorlás a Chi egész testre
kiterjesztett zavartalan, folyamatos keringésére épül. Ha valakit csak a testmozgás érdekel, a helyi
keringés és a mély légzés elsajátítása a belső szevek megerősítése miatt elegendő ahhoz, hogy
fenntartsa, fejlessze egészségét. Ha azonban harcművészetként foglalkozunk vele, el kell jutni arra a
szintre, ahol a Chít önvédelmi célokra is használni tudjuk. Ennek elérése rengeteg időt és munkát
igényel – legalább tíz év kell ahhoz, hogy igazán jártasnak mondhassuk magunkat benne.

***

Dr. Parádi József  pszichológus:

A kölcsönös függéstől a kölcsönös szabadságig (ESZ*)

A kölcsönös függés – kodependencia – fogalmával saját kapcsolati krízisem keresgélései

során kerültem kapcsolatba. Találtam egy tesztet az Interneten. Íme:
Kodependenciateszt:
1. Kapcsolat nélkül nem tudom, hogy ki vagyok. Igen nem
2. Más emberek teszik az életemet értelmessé. Igen nem
3. Nagyon jól meg tudom ítélni, hogy mi a jó a másik embernek. Igen
nem
4. Az embereket megfogja az, hogy milyen segítőkész vagyok. Igen nem
5. Felveszem a körülöttem lévő emberek jellemvonásait. Igen
nem
6. Számomra a világ közepe egy másik ember. Igen nem
7. Akkor is szeretek segíteni másoknak, ha az én szükségleteim nem elégülnek ki. Igen
nem
8. Ha a másik embernek rossz a hangulata, én is rosszul érzem magam. Igen nem
9. Akkor törődök igazán másokkal, amikor valamilyen versenyben alulmaradnak. Igen nem
10. Elnézem mások hiányosságait, és az erősségeikre figyelek. Igen nem
11. Elvárom magamtól, hogy másokat jól kezeljek. Igen nem
12. Szégyellem magam, és félek, ha kritizálnak. Igen nem
13. Gyakran érzem úgy, hogy alá vagyok vetve az élet követelményeinek, és kevés
reális választási lehetőségem van. Igen nem
14. Hagyom, hogy kihasználjanak az emberek. Igen nem
15. Gyakran vannak katasztrófa-előérzeteim. Igen nem
16. Üresnek érzem magam, ha nem tudok másokat boldoggá tenni. Igen nem
17. Nem vallom be, hogy néha milyen rossz az életem, annak érdekében,
hogy jobban kontrollálni tudjam a dolgokat. Igen nem
A teszt szerzője, Timmen Cermak, azt állítja, hogy ha valaki a fenti tesztben háromnál több
kérdésre válaszol igennel, akkor az kodependensnek mondható, vagyis a másokhoz való kötődés és
a személyiség autonómiájának egyensúlya nála az egyvalakitől való kóros függés irányába tolódott el.
Ennek pedig a mindennapokban az a következménye, hogy ez az egyén nem boldog, alkotó, fejlődő
kapcsolatban él, hanem kapcsolatát elégedetlenség, megkövesedett játszmák és boldogtalanság
jellemzi.

9
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

Kíváncsiságból elolvastattam ezt a tesztet néhány emberrel, és azt tapasztaltam, hogy

a legtöbbjük háromnál jóval több kérdésre válaszolt igennel. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen
nálunk csaknem minden második házasság válással végződik, amelyek pedig nem, azokról sem
mondható, hogy alkotó, boldog kapcsolatok lennének. Máig nem találtuk ki igazán, hogy hogyan tud
férfi és nő tartós kapcsolatban boldogan együtt élni.

A kodependens kapcsolatra hajló ember néhány jellemzője:

 Egy vagy több kényszeres késztetés hajtja. Pl.: alkohol- és drogfüggés, pénzmánia,
munkaalkoholizmus, evési kényszerek, mások fizikai gyötrése stb.
 Önértékelése alacsony.
 Meg van győződve arról, hogy boldogsága másoktól függ.
 Túlzott felelősséget érez mások iránt.
 Házastársával vagy életének más fontos személyével való kapcsolatában a függés és
függetlenség viszonya nagyon labilis.
 Hajlik a tagadásra és az elfojtásra.
 Olyan dolgok idegesítik, amelyeket nem tud megváltoztatni.
 Élete feltűnő módon tele van szélsőségekkel.
 Állandóan keres valamit, ami hiányzik vagy kimaradt az életéből.
Milyen kapcsolati minták jelennek meg a kölcsönös függésre alapuló kapcsolatban?
–   A kapcsolat megszállottjai.
–   Biztonságra törekvés, az állandóság ad nyugalmat. Az egymás iránti szükségletek
erőssége a szerelem bizonyítéka.
–   Mögötte valójában félelem, bizonytalanság, magány áll.
–   Teljes bevonódás egymás életébe, korlátozott társasági élet, a régi barátok és érdeklődési
területek elhanyagolása.
–   Állandóan egymás viselkedésével foglalkoznak, félnek egymás változásaitól.
–   Féltékenység, birtoklás, egymás védelme, védő gondoskodás.
–   Hatalmi játszmák, hogy kinek a kezében van a kontroll, vádaskodás, passzív vagy
agresszív manipuláció.
–   Törekvés arra, hogy egymást saját képükre formálják.
–   A kapcsolat a kellemetlen dolgok elkerülésére alapozódik.
–   Az elvárás az, hogy az egyik stabilizálja, megvédje, megmentse a másikat.
–   Összeolvadás (mániákus foglalkozás egymás problémáival, érzéseivel).
–   A félelmek, bizonytalanság és az azonnali gratifikáció igénye miatt feszültségek a szex
körül.
–   A szeparáció, egyedüllét elviselésének képtelensége, lógás egymáson.
–   A fájdalom és a kétségbeesés köre.

Ezzel szemben az egészséges kapcsolatot a következők jellemzik:

–   A két ember fejlődése a legfőbb érték.
–   Van helye a változásnak, növekedésnek, vágynak a másik fejlődésére.
–   Különféle érdeklődési területüket, más barátaikat megtartják. Fontos kapcsolataik
megmaradnak.
–   Egymás változásait támogatják. A saját értékeik stabilak.
–   Megfelelő bizalom, ami azt jelenti, hogy bíznak egymás alapvető természetében.
–   Kompromisszum, egyeztetés, váltott vezetés, közös problémamegoldás.
–   Egymás individualitásának elfogadása.
–   A kapcsolat a realitás minden aspektusával foglalkozik.
–   Mindketten tudnak magukra vigyázni, egyikük érzelmi állapota nem függ a másikuk
hangulatától.
–   Szerető lelki függetlenség (egészséges törődés, de a másik elengedése).

10
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

–   A szex az egymásra figyelésből, barátságból kinövő szabad választáson alapul.

–   Az egyedüllétnek való örülés képessége.
–   A jólét és megelégedettség köre.

Hatalmas feladatra vállalkozik tehát az, aki alkotó, boldog párkapcsolatban akar élni.
Részint mert egész kultúránkat kodependenciát támogató attitűdök hatják át. Elég csak a
feudalizmusból itt maradt, kereszténység által dogmává merevített monogámiára gondolni, amely
egyáltalán nem működik, de kultúránkban a házasság alapkövetelményévé vált. Másrészt
mindannyiunkra szüleink és az előző generációk árnyéka vetül.
Ez ugyanakkor szép feladatot is jelent, hisz nincsenek mintáink. Ki kell találnunk magunkat
és kapcsolatainkat. Nem kicsi a feladat: megszabadulni őseink által ránk rótt meghatározottságainktól,
megtalálni önmagunkban Istent, és Istenként szabadon szeretni.
Egy barátom, K. A. így elmélkedett erről egy álma kapcsán:
„Arra az érzés–gondolatra ébredtem, hogy az Istenszeretet és a szerelem egy és ugyanaz.
Ugyanaz az érzés, hogy tudom, valaki szeret, és valakit nagyon szeretek.
Így érthető az a bibliai gondolat, hogy ahol ketten összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük. Mert ha két ember szereti egymást, ott az Isten, de ha két ember Isten jegyében gyűlik
össze, akkor is ott a szeretet, mert Isten a szeretet maga. A szeretet pedig egy másik dimenziója a
létezésnek, azt jelenti, kapcsolatban lenni magunkkal, a másikkal és a világgal; áramlás, energia. Isten
ebből a szempontból valóban közömbös a létezők iránt, mindegy neki, hogy szeretünk, vagy nem,
van-e gyomorfekélyünk, vagy nincs. Ha akarunk, átkapcsolhatunk erre a rezgésszámra, ami Ő. Ahol
már nincs Ő és Én, csak a szeretet vagy flow. Az pedig nem árthat. Szerb Antal írta: A csillagokat a
szeretet mozgatja, kicsi Litto. És aki nem szeret? Aki nem szeret, az Antikrisztus. Vagy a halál,
függetlenül attól, hogy biológiailag még létezik-e, vagy sem.
Szeretni tényleg azt jelenti, hogy többé válni, mint önmagunk, kiterjedtebbé, talán egészen a
személytelenig. «Kitoltam határaimat, kitoltam a személytelenbe.» Tehát tulajdonképpen mindegy,
hogy egyvalaki felé fordulunk-e, vagy az Isten felé, ugyanoda jutunk el. De előbb egy embert kell
tudni megszeretni. Mindenkit könnyű, de egyet az igazi próbatétel. Lehetőség önmagunk
meghaladására.”

***

A Tükör Színpad bemutatkozása (ESZ*)

(A Tükör Színpad tagjai: Bácsi Tibor, Blaskovics Eszter, Károlyi András, Kende Sándor,
Kürti Jutka, Nagy Zsuzsa, Rubin Eszter, Simoncsics Gábor, Tar János, Trombitás Katalin)

Társulatunk színházi előadásokat, illetve tréningeket tart a playbackszínház területén.

A Tükör Színpad egyike a három magyarországi playbackszínháznak. A playbackszínház mint műfaj
személyes történeteket jelenít meg. Az előadás során a közönség néhány tagjának lehetősége nyílik,
hogy a közönséggel és a színészekkel megosszon egy-egy számára fontos történetet (pl. megtörtént
eseményt, álmot, vágyat), vagy megválaszolandó „iránytűkérdést” tegyen fel a színpadnak. A
színészek azután ezt adják vissza egy rövid improvizált darab keretében. Visszajátsszák, azaz
„playbackelnek”.
A mesélő kívülről láthatja, s ezáltal újra átélheti a történetét, a közönség tagjai pedig
– amely hitünk szerint potenciális és tényleges mesélőkből áll – közelebb kerülnek a mesélőhöz, s
rajta keresztül egymáshoz. A történet, amely elmondva is kacagtató vagy éppen elég keserű, a
színpadon megduzzad, töltései felnagyobbodnak, színei még intenzívebbé válnak, sőt a mesélő
megrendelése szerint akár új véget is érhet, megvalósul benne a vágy, tisztává lesz általa a homályos
emlék, láthatóvá válnak a titkos mozgatók, a szereplők érzései. 1994 óta játszunk együtt Tükör
Színpadként, azóta több mint hetven előadáson fordítottuk képbe és játékba a nézők történeteit,
érzéseit nyitott és egy-egy szűkebb közösség részére szóló előadásainkon.
A műfaj első megalkotója, Moreno számára az akció és a spontaneitás voltak az első fontos
kulcsfogalmak, s ezek teréül a színházat választotta kísérleti terepül. Az ő evolúciójában a

11
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

nemszemélyes, egyéntávoli társadalmi jelenségek tükrözésétől személyes történetek megtekintésén át

vezetett az út a személyes kérdések újra átéléséhez az általa kifejlesztett, a személyes fejlődést
szolgáló pszichodrámában. Jonathan Fox – aki a hetvenes években Morenóról nem tudva szintén
eljutott az, egyébként playbacknek általa elnevezett, műfajig – az ősidők óta létező „tábortüzes”,
kocsmaasztalos történetláncokat létrehozó helyzeteket próbálta dinamizálni. Ma a playback három
színtéren ad egyedülálló értéket: alkalmi vagy létező közösségek izgalmas, misztikus és szórakoztató
együttlétét szolgálja; a mesélők emlékeit rendezi újra; s a játszóknak boldog, felszabadult játékot ad.
A Tükör Színpad, a kő színházakhoz hasonlóan, vegyes közönségű nyitott előadásokat és
egy-egy szűkebb közösségnek szóló fellépéseket is vállal. A playback megkóstoltatására pedig
nyaranta ötnapos táborokat szervezünk, ahol a résztvevők lehetőséget kapnak a mozgás, az akciók
adta felszabadultság, a színészkedés, bohóckodás sikerélményének átélésére, s beavattatnak a
tréningjeinken, próbáinkon használt játékokba, technikákba.

***

Dr. Csíky Antal  pszichológus:

Szexuális szerepeink szerveződése (ESZ*)

Hányszor lerágott csont! És mégis milyen kevesen tudunk higgadtan, tárgyilagosan,

érzelemmentesen beszélni róla! De miért kellene így beszélni a szexről? Miért tagadnánk, hogy
megérint maga a szó is? OSGOOD tanulmánya óta egyébként is tudjuk, hogy minden érzékelés,
észlelés, így a kimondott (vagy leírt) szavak percepciója is, első lépcsőben érzelmi, indulati, hangulati
töltésű. Itt dönti el valami bennünk, hogy számunkra emocionálisan milyen a szó jelentése: pozitív,
biztató, kellemes – vagy éppen az ellentéte…
Nos, figyeljük ezt az alliteráló címet, pontosabban az érzelmi hatását! Irányítsuk
figyelmünket a szavakra külön-külön, majd az együttesükre!
A szexuális mint latin eredetű jelző azt jelenti, hogy nemi, a nemi élettel kapcsolatos, arra
vonatkozó. Jellemző viszont, hogy főnév formájában (szexualitás) a szó teljes alakját csak ritkán,
nagyon hivatalos szövegben használjuk, az élőbeszéd mellett gyakran írásban is a rövidebb, bizalmas
jellegű alakja (szex) szerepel. A jelentését pedig sokan leszűkítik mind a melléknévnek, mind a (teljes
alakú) főnévnek: elsősorban vagy kizárólagosan a nemi aktus jelzésére használják (l. a bizalmasan
szellemeskedő „Ne szexuálj ki velem!” kifejezést). Azért kell hangsúlyozni ezt, mert nem mindegy,
hogy a szó láttán-hallatán a nemi élet vagy az aktus „ugrik be”. És könnyű belátni, hogy ha a főnév
jelentése torzult, akkor valószínűleg a jelző is inkább a nemi aktussal kapcsolatos és nem a nemi
élettel.
A címben a második szó a szerepeink. Ez a szó itt pszichológiai és szociológiai értelemben
van jelen. Részben a freudi orális, anális és (főleg) a fallikus fejlődési szakasz szexuális identitásának
(énazonosságának) kialakulására, részben pedig a pre-, majd az igazi pubertásban, továbbá az
ifjúkorban és a fiatal felnőtt korban lejátszódó nemi azonosulás folyamatára utal.
Néhány szerző – így e sorok írója is – úgy látja, hogy amint a szocializáció is az élet végéig
folytatódik, úgy a szexuális önazonosítás is bármikor változhat, amíg (nemi) életünk tart: bővülhet, új
anyaggal gazdagodhat, vagy szűkülhet, szegényedhet, illetve módosulhat, átstrukturálódhat élmények
hatására vagy a nemiséggel kapcsolatos attitűdjeink változásának következtében. (Igen szélsőséges, de
élő példa a szerep bármikor végbemehető drasztikus változására a transzszexualitás következtében a
nem teljes elutasítása alapján történő átoperálás.)
Végül a szerveződése szó arra utal, hogy e szerepeket nem mások osztják ki ránk, nem is mi
dolgozzuk ki őket tudatosan, akaratlagosan. Ehelyett – nem lebecsülve a velünk született
adottságokat, hajlamokat, képességeket s a tanult, szerzett tulajdonságokat, attitűdöket, végső soron
tehát a külvilág, a „másik”, az „Ő” s a „többiek” jelentőségét sem – végül is részben törvényszerűen,
részben viszont spontán alakulnak ki, jönnek létre, s változnak (mint írtam, hitem szerint életünk
végéig). Ez esetben is igaz tehát az a rubinsteini megállapítás, miszerint a külső okok a belső

12
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

feltételeken keresztül hatnak. Fontosnak tűnik itt az autoreguláció megemlítése: a személyiség

önszerveződését és önszabályozó képességét jelzi ez a kifejezés.
S ha most együtt, egyszerre ízlelgetjük a cím szavait, először talán a „vertikális” jelzőre
asszociálhatunk: szexuális szerepeink szerveződése kézenfekvően arra a folyamatra utal, amely
születésünktől (fogantatásunktól!) kezdődik, s tart (nemi) életünk végéig.
Mégis talán megengedhető, hogy ebben a dolgozatban egy horizontális nézőpontot kínáljak
fel, mely talán kevésbé kidolgozott, s így érdekesebb kirándulásra hívja az Olvasót.

1.  A szex, „elemi ösztön”

Vitathatatlan, hogy eredendően nálunk, embereknél is az. S megdöbbenünk néha, hogy
mennyire az. Hiszen milyen erős késztetés, drive, motiváció!
És ugyanakkor (vagy mégis) a freudi szublimalizáció vagy a több ezer évvel idősebb
„a Kundalini felemelése” folyamat jelzi, hogy nemcsak uralni és irányítani vagyunk képesek, de
transzformálhatjuk: a felismerhetetlenségig átalakíthatjuk. A tájékozatlanok közül ki gondolná, hogy a
művészi teljesítmény vagy akár a szent dühvel, megszállottan végzett bármilyen munka, tevékenység
ebből az ősi, szent erőből, energiából (és információból) táplálkozik a szó szoros értelmében!
És mégis (vagy ugyanakkor) micsoda változásokat hoz létre legtöbbünk viselkedésében egy
kis alkohol vagy más drog! Biztosan ez is szerepet játszik ezért az ún. nemi erkölcs elleni
bűncselekmények (főleg az erőszakos közösülés) elkövetése és az alkohol (vagy más drog)
fogyasztása közötti összefüggésben. De az autoagresszió „csúcsa”, az öngyilkosság elkövetésének
hátterében is hányszor érhető tetten másodlagos okként a szexuális élet ellehetetlenülése vagy súlyos
zavara, amely esetleg önmaga is oka, de következménye is lehet az alkohol- vagy más drogabúzusnak.
2.  A szex endokrinológia (belső elválasztású mirigyekkel foglalkozó tudományterület)
A szervezet három nagy reflektáló része és működési ága az idegrendszer, a belső
elválasztású mirigyek rendszere és az immunrendszer. Leggyorsabban az ideg-, leglassabban az
immunrendszer reagál a külső (vagy éppenséggel belső) hatásra. A belső elválasztású mirigyek
(BEM) rendszere olyan szempontból is „középső”, hogy az információk túlnyomó többségét a másik
két rendszertől kapja. Ez is magyarázza, hogy az idegi vagy az immunállapot változásaira miért reagál
olyan érzékenyen a nemi működés.
A női ciklus, a terhesség, de még a szoptatás is, s végül a menopausa látványosan mutatja a
BEM és a nemiség kapcsolódását. A tüszőrepedés és a nemi vágy alakulásának összefüggése
közismert (ma már egyre több publikáció foglalkozik a „nehéz napokban” tapasztalható
libidónövekedéssel is). A terhesség bizonyos szakaszától tapasztalható aszexuális viselkedésnek is
BEM-alapja van (a felépítményt a következő pont tartalmazza). A szoptatás és a BEM összefüggéseit
mutatja a menses és a szoptatás kapcsolódása (vagy éppenséggel váratlan, meglepetésszerű elválása,
amikor nemkívánt terhesség jöhet létre). A klimax BEM-meghatározottsága gúnyolódás és vicc
szintjén is közismert. Az ilyenkor alkalmazott hormonkezelés sok káros következménye
– hál’istennek – főleg a betegnek beteg által történt „felhomályosítása” során fogalmazódik meg, a
valóságban a szakszerű beavatkozás korántsem olyan veszélyes.
A férfiaknál a látványos problémák (elsősorban az erektilis diszfunkció, vagyis a merevedési
zavar és a korai magömlés) hátterében nem annyira BEM-jellegű tényezők szerepelnek (l. 3. pont).
Észrevehető viszont időskorban a férfi nemi hormonok csökkenésének hatása az agresszivitás szintjére
(a brutális apából gyengéd nagyapa válik) és az érzelmi-hangulati labilitásra (könnyezés, sírás és más
„nőies viselkedés, illetve kitörés”).
3.  A szex pszicho-neurofiziológia (lelki-idegélettan)
A kifejezés fordítása szó szerint nem értelmezhető. Arra a közismert tényre utal csupán ez a
szókapcsolat, hogy az idegi és az élettani folyamatokat (s végső soron az előző pontban ismertetett
BEM-működés is ilyen!) befolyásolják a lelki történések és állapotok. (Vonatkozik ez a harmadik
nagy reflektáló rendszerre és működésre: a belső védekezésre is – így jött létre önálló diszciplínaként
a pszicho-neuroimmunológia.)
Minden megnyilvánulása a szexualitásnak lelki és idegi meghatározottságú is tehát – és
fordítva: minden szexuális megnyilvánulás hatással van a lelki és az idegi állapotra, folyamat(ok)ra is.

13
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

E megállapítás idegi minősítése nem igényel példálózást, hiszen közismert tényekről van szó.
Kevésbé ismert – ezért inkább erről szólok – a szexuális működés zavarainak lelki eredete,
hangsúlyozva, hogy – mint a szóösszetétel jelzi – elválaszthatatlan egymástól a három összetevő.
– Ritkán, de előfordul (és ma már meri vállalni sok érintett), hogy valaki lelkileg nem tud
azonosulni a biológiai/fiziológiai nemével. A közelmúltban volt rá magyar példa, hogy a házaspár
mindkét tagja ezzel a problémával küzdött – szerencsére megtalálták a műtétsorozatot vállaló
kórházat.
– Enyhébb változata e problémának, amikor az illető elfogadja a nemét, de szexuális
izgalmat, vágyat csak homoerotikus ingerekre és homoszexuális társ mellett érez, feltételezve, hogy ő
maga az ellenkező nem tagjaként öltözködhet. (Az ilyen ún. transzvesztita férfi tehát nőnek öltözve éli
ki tulajdonképpen homoszexuális késztetését, miközben ugyancsak férfi partnerének pl. a mensesre
hivatkozva nem „tudja” azt nyújtani, amit az várna. Pl. ezért vállalkozik mintegy kényszeredetten az
egyébként általa nagyon is kívánt orális szexre – természetesen nem kölcsönös /69/ pozícióban –,
hiszen akkor lelepleződne!)
– Ha lehet így „fokozni” a mondanivalót, még enyhébb változata a pszichoszexuális
zavarnak az ellenkező nem ruhadarabjaihoz való kóros vonzódás. Már amennyiben kórosnak
minősíthető, ha a szexuális izgalom és/vagy kielégülés feltétele az ilyen ruhadarabok gyűjtése,
simogatása, viselése, a genitáliák és/vagy az erogén zónák azokkal való ingerlése (fetisizmus).
– Pszichoszexuális probléma húzódhat meg az erektilis diszfunkció és/vagy az ejaculatio
praecox (korai magömlés) hátterében is, ahogy az előző pontban jeleztem. A feltételes mód arra utal,
hogy nem minden esetben pszichoszexuális probléma okozza ezeket a zavarokat – ezért célszerű
andrológushoz fordulni az okok feltárása céljából. Ugyancsak pszichoszexuális eredetű zavar a nőknél
kialakulható ún. másodlagos anorgazmia (ez esetben korábban volt orgazmus, csak elvesztette az
illető ezt a képességét), valamint a vaginizmus (a hüvely, vagy csak a bemenete) oly mérvű görcsös
összehúzódása, amely lehetetlenné teszi a behatolást
– Ugyancsak az előző pontban írtam arról, hogy a terhes nők viselkedése egy bizonyos idő
után aszexuálissá válhat. Ilyenkor gyakran pszichés eredetű a változás: morális, higiéniás vagy más
szempontok (a magzat féltése fertőzéstől stb.) válthatja ki a szexualitás elutasítását (ritkán, de
előfordul a „mór megtette a kötelességét, a mór mehet” attitűd ilyen hatása is a férj közeledtének, sőt
jelenlétének elutasításában).
4.  A szex, nemi élet
A szó szótári jelentésének ez a megközelítés felel meg a legjobban, amely azonosítja a
szexualitást az egész nemi élettel. A nemnek megfelelő viselkedéstől, megjelenéstől, öltözködéstől
kezdve a nemi felvilágosításon keresztül a nemi betegségek gyógyításáig és megelőzéséig minden
belefér ebbe a felfogásba, feltételezve az illető tudatos és aktív jelenlétét.
Már óvodáskortól megfigyelhető, hogy másként viselkednek a gyerekek ellenkező nemű(ek)
jelenlétében, s bizony még a szociális otthonok legidősebb, önmagukkal még törődni képes és
szándékozó lakói is ezt teszik.
Tapasztalhatjuk, hogy a más nemű ember puszta jelenléte motiválhatja a viselkedést, illetve
befolyásolhatja még a szóhasználatot (trágárság kerülése vagy éppenséggel gyakoribb alkalmazása) és
a munka intenzitását is (egyesek mintegy a másiknak, a másikért dolgoznak szebben, jobban vagy
éppenséggel lazábban). Udvariasabb, a nehézségeket jobban tűrő avagy kockázatkereső és -vállaló
viselkedés is gyakrabban tapasztalható ellenkező neműek hatására.
A szabad idő tervezését és eltöltését is áthatja, sokszor meghatározza a szexualitás.
Házaspároknál, együttélőknél, de együttjáróknál is gyakori, hogy a munkaszüneti napokra tervezik
nemcsak a szeretkezés(eke)t, de a nemiséggel áthatott szórakozást is, és ehhez nemcsak
a szórakozóhelyek alkalmazkodnak, de felkészülnek rá pl. a videokölcsönzők, sőt a kábeltévék
műsorszerkesztői is.
A nemi élet minősége, gyakorisága igen nagy szóródást mutat. Jelenleg egyszerre
tapasztalható a promiszkuitás: a nemi partner igen gyakori, különösebb válogatás nélküli cseréje,
a külső kapcsolat(ok) fenntartása, a hármas vagy nagyobb csoportos szex preferálása és a hűség,
a monogám attitűd, valamint a részleges vagy teljes aszexualitás (a „white love”, amelynek a petting

14
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

a csúcsa, és az aktus kerülése, amely együttélőknél, együttjáróknál is jelenthet akár többéves

„kihagyást” a kapcsolat fenntartása mellett).
5.  A szex, örömforrás
Az ezt az elvet vallók számára a szex – szerelemmel vagy „csak úgy”, párral vagy egyedül –
a kellemes, jó érzés, az önfeledt szórakozás, a testi-lelki öröm, a kielégülés, a teljes kikapcsolódás és a
töltekezés, a regenerálódás vagy csak a jó közérzet, a pozitív énkép forrása.
Szexi vagyok, vonzó vagyok, állapítja meg magáról valaki, és ez kellemes, jó, izgató
érzéssel tölti el. És vigyáz magára, a szépségére. Nézegeti, majd simogatja magát az
orgazmusig/magömlésig. (Gyakran akkor is, ha párkapcsolatban él, mert így jobb, vagy mert így is jó,
és legyen így is.)
A szegény ember szórakozása, mert ingyen van, mondták régen (és mondják ma is egyre
többen). Feldob. Fiatalít. Energiát ad. Jót alszom utána. Meghozza az étvágyamat. Jöhet a világ a
hátamra púpnak – mondják, gondolják, érzik. És így van.
6.  A szex, az erotika tudattalanja
Az erotika (mint görög-latin eredetű szó) „az érzékiség, a nemi ösztön lelki
megnyilvánulása” – áll az Idegen szavak szótárában. „Névadójánál”, Erosznál azonban ez is
olvasható: „Vágyódás és törekvés a jó, az igaz és a szép iránt”.
Ezért választottam ezt a címszót: az erotika tudattalanja a szex. Mert az érzékiséget, a nemi
ösztön lelki megnyilvánulását úgy hatja át a szexualitás, mint a tudatot a tudattalan. S úgy irányítja is.
Viszonyuk olyan, mint a jéghegy és a vízből kiemelkedő csúcsa. Az egyik egyáltalán nem látszik. S a
kettő mégis egy és ugyanaz. S bár a nem látszó rész a nagyobb, a súlyosabb, de csak a látszót ítéljük
meg, messziről csak az érzékelhető.
És ezért nem számít még bocsánatos bűnnek sem, hogy nemcsak egy szép virágot, tárgyat,
jelenséget, de egy szép emberi testet is gyönyörködve szemlélünk. Csak tudjunk róla, tudatosuljon
bennünk, hogy ilyenkor – mármint gyönyörködve szemlélve egy szép emberi testet – ott van
letagadhatatlanul a szexualitás is. A tudattalanban, abból kisugározva, de ott van. Miközben
vágyódunk és törekszünk a jóra, az igazra és a szépre. Milyen jó is és milyen gyötrelmes dolog
embernek lenni!
7.  A szex, a szerelem alfája és omegája
Igen, úgy kezdődik a szerelem, hogy a nő vágyat érez a férfi iránt, érzi, hogy ezzel a férfival
jó lenne a szex (hogy ne mindig a férfi aspektusából nézzük a dolgokat), hogy e mellett a férfi mellett
van egy kis szexuális kisugárzás, hogy végre egy férfias férfi – és aztán, majd később valamikor
beteljesülnek a vágyak, és a nő megállapíthatja, hogy ez az, amit ő már akkor érzett, tudott.
A szememre lehet vetni, hogy hány szerelem születik személyes találkozás nélkül (levelezés,
telefon, csak olvasnak-hallanak egymásról). Én meg azt kérdezem, hogy ez bizonyosan szerelem?,
illetve a vágyakozás, az ábrándozás, az álmodozás az ismeretlenről, a még sohasem látottról nélkülözi
a vágyat, a szexualitást? Meg hogy is vagyunk azzal a bizonyos plátói jelzővel? Nincs benne egy kis
pejorativitás?
Szex lehet szerelem nélkül, nagyon jó kis szex is előadható így (nem is kicsi…) – de
szerelem nincs szex nélkül (legfeljebb még vagy már, de arról azt is tudjuk, érezzük, hogy még vagy
már nem az igazi!).
Alfája a szerelemnek a szex, mert a megtetszés, az észrevevés, az odafigyelés a másikra csak
ezen a (mint láttuk, sokáig tudattalan) csatornán indulhat, és omegája, mert elválaszthatatlan a
szerelem a szextől – akkor is torzónak éljük meg az ilyen kapcsolatot, sőt magát az érzést, ha
kényszerű, külső okok miatt nem kapcsolódhatnak össze a testek.
Vigyük ad absurdum a dolgokat: kórház, börtön vagy bármiféle korlátozása, tiltása az
összeérésnek, egymás érintésének! Mi mindent megtesznek, megteszünk azért, hogy titkon, lopva,
súlyos konzekvenciákat kockáztatva, megalázó helyzeteket is felvállalva, de legyen testi kontaktus is!

15
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

8.  A szex, kommunikáció

Pontosítsunk: egy sajátos metakommunikáció a szex. Ismeretes, hogy maga a
metakommunikáció egyrészt a testbeszédet jelenti, másrészt pedig a verbális (a szóbeli)
kommunikáció vokális (itt: hangbeli) kiegészülését.
A szexepil ma már meghonosodott a magyarban is: valakinek a megjelenésében, a
mozgásában, a viselkedésében rejtve jelenlévő olyan sajátosság, amelyet tudatosan nemigen vagyunk
képesek megfogalmazni, de hat, választ vált ki a partnerben, és észleli az azonos nemű potenciális
vetélytárs is.
Az is közismert, hogy a metakommunikáció gyakran ellentétes a szóbeli közléssel, de a
partner ilyenkor mindig a metakommunikatív üzenetet tartja hitelesnek, gyakran tudattalanul.
Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy a szavainkkal képesek vagyunk valótlant állítani,
de a viselkedésünkkel nem (leszámítva néhány csalót, házasságszédelgőt, aki kemény munkával
begyakorolta, hogy ne csak szavai, de gesztusai stb. is hitelesnek tűnjenek). Következésképpen ha
valakinek hazudunk a szavainkkal, leleplezzük magunkat a viselkedésünkkel, s a másik gyakran
tudattalanul fogja fel ezt a diszkrepanciát (itt: meg nem felelést), és a viselkedésünket fogadja el
hitelesnek, arra reagál.
A szexualitást illetően érvényesül ez már egymás mint lehetséges partner észlelése során is,
és a későbbiekben a szexuális együttlét (nemcsak az aktus, hanem az ún. hódítás, udvarlás, csábítás,
elő- és utójáték stb.) folyamán.
És természetesen mindeközben bármit is teszünk, az mind-mind kommunikáció (is), amely
szóbeli választ vagy válaszviselkedést vált ki.
Természetesen az is válaszviselkedés, ha a partner nem viszonozza azt, amit kap tőlünk.
Csak sokan ezzel is úgy vannak, mint a szóbeli kommunikáció során: a dialógus helyett monológot
preferálnak: vagy nem is várnak választ a partner viselkedésnyelvén, vagy a „szavába vágnak”,
„mondják a magukét”… S aztán csodálkoznak, hogy a végső reagálás a számukra „kedvezőtlen” lesz.
9.  A szex: Én és a Másik
A szexről sem lehet úgy beszélni, hogy C. G. JUNG munkásságát ne érintsük. Ebben a
pontban két jungi kategóriát kell említenem: a címben szereplő Másikat és az extro-introverziót.
A Másik, így nagy M-mel, nem a partnert jelenti, hanem a bennem elfojtottan,
megtagadottan élő Árnyékot (ez is jungi szóhasználat), azt a részét a személyiségemnek, amelyet nem
tudok, nem akarok elfogadni, felvállalni. Ebben témánkat illetően egy olyan tabu is benne van, mint
az ellenkező nemű szülő iránti tiltott, meg nem engedett s ezért elfojtott szexuális vágy. Ez a vágy
játszik aztán szerepet abban, hogy a partnert tudattalanul ehhez a szülőhöz hasonló személyben
keressük.
Megnyilvánul a Másik abban is, ahogy néha magunknak is érthetetlenül a partnerrel
viselkedünk. A dolgok jellegénél fogva ez az énidegen viselkedés inkább az aktus közeli tetteinkben
figyelhető meg, s főleg orgazmus előtt, alatt és utána közvetlenül – azokban a percekben vagy
végtelennek tűnő pillanatokban, amikor József Attila szavaival a „kultúra úgy hull le” rólunk, „mint
ruha… a boldog szerelemben”.
Nos, ezért válik frigiddé, anorgazmiássá néhány olyan nő is, aki korábban mindig örömöt
talált a szeretkezésben: fél attól, hogy mi lesz vele, mit tesz, mit sürget vagy enged meg pusztán azért,
mert elvesztette a helyzet és viselkedése felett a kontrollt.
Beszélni kell róla, hogy az Árnyék, a Másik diktálja nemegyszer a furcsa, szokatlan, először
énidegen, néha már a perverzitást vagy a patológiát súroló, illetve meg is valósító viselkedést is.
Kicsit vigasztalásként hadd fejtsem ki – ugyancsak JUNG alapján –, hogy az
individualizáció (itt: felnőtté, érett személyiséggé válás) során bensővé válnak, elfogadottak lesznek
az Árnyék, a Másik normái is. Ezért kiegyensúlyozott az érett személyiség, és ezért éretlen a
szexuálisan aberrált, perverz. Csak néhány utalás a kriminalitásra: Az erőszakos közösülés elkövetője
elsősorban nem a szex által motivált. Neki az okoz örömöt, hogy látja, érzi, átéli a másik félelmét,
megalázódását, s ugyanakkor feldobja az az izgalom, hogy lebukhat, elfoghatják, ha nem elég ügyes
és szerencsés… A pedofil és/vagy a gerontofil – tehát a gyermekekkel, illetőleg az idősebbekkel

16
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

erőszakoskodó (bár nem mindig pontos ez a kifejezés, néha nagyon is gyengéd az elkövető) –
szexuálisan minden esetben éretlen személyiség…
Legalább ekkora „falat” az extro-introverzió kategória és a szex kapcsolata. „Hasonló a
hasonlónak örül”, és „Az ellentétek vonzzák egymást” – de sokat halljuk-olvassuk ezeket az
egymásnak teljesen ellentmondó, latin eredetű közmondásokat!
Témánkat illetően az a dilemma, hogy mire szövetkeznek a pár tagjai. Mert ha valaki
„közönséget” keres, akinek előadhatja gondolatait, megmutathatja magát, akkor helyes, ha
extrovertáltként introvertált társat választ. És fordítva, ha valaki közönség akar lenni introvertáltként,
hogy ő hallgathasson, figyelhessen, akkor keressen extrovertált társat. De! Mindketten tudják, hogy az
ágyban nem lesz béke és örömködés! Hiszen amíg az extrovertált csapongó, hűtlen, nagy étvágyú, ám
gyakran a villámközösülés híve, illetve egy új póz fontosabb, mint az orgazmus, főleg mint a partner
orgazmusa, addig az introvertált éppen az ellentéte ennek!
Meg kell tehát alaposan gondolni és fontolni, hogy mire keresünk társat: inkább beszélgető-
vagy inkább szeretkező partnert akarunk, hiszen láthatjuk, hogy a kettő együtt objektíve nem
fordulhat elő!
Akkor is így van ez, ha egyesek állítják, hogy az extro- és az introvertált között ún.
centrovertáltak is vannak, akik tehát keverék típusúak. Nos, az újabb neurofiziológiai kutatások és
kísérletek kizárják ezt az elegyet: velünk született tulajdonságként vagy inkább extro-, vagy inkább
introvertáltak vagyunk.
Előfordulhat viszont, hogy míg a tudatos énünk extrovertált, addig a Másik, az Árnyék
inkább introvertált. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos esetekben, helyzetekben az extrovertált
személy látszólag introvertált viselkedést tanúsít. Tapasztalható ez néha a szex területén is.
10.  A behatoló és a befogadó a szexben
A klasszikus tao szimbólum a jin és a jang egyensúlyát jelképezi, erre utal a fehér alakban
látható fekete és a feketében ott lévő fehér pont (amelyben ismét az ellenkező szín szunnyad).
Ismerjük a jelzőket is: a jin hűvös, nyirkos, befogadó, passzív, érzelmes, tudattalan, hold jellegű,
nőies, míg a jang meleg, száraz, behatoló, aktív, értelmes, tudatos, nap jellegű, férfias.
Az előző pont alapján természetesen az is világos, hogy a Másik, az Árnyék úgy is
felfogható, mint a jinben lévő jang és a jangban ható jin – íme az ágyban meg-megnyilvánuló
erőszakos, férfias női viselkedés és a passzív, a befogadó férfiattitűd egyik magyarázata!
Itt látom a legcélszerűbbnek megfogalmazni azt a dilemmát, hogy miért akar azonnal
szeretkezni a férfi (és miért van néha érthetetlenül korai magömlése), illetve hogy miért szeret szinte
minden nő sokszor csak összebújni a párjával, szerelmeskedni szeretkezés nélkül, ölelkezni csak úgy.
És miért tud annyira fájni, hogy a társa ezt nem érzi meg, és miért nem képes felfogni sem a férfi,
hogy egyrészt ebben mi a jó, másrészt pedig miért kellene ezt neki megérteni, sőt megérezni?!
Nos, íme egy magyarázat, amely részben magában foglalja a korábban kifejtetteket, részben
új szempontokkal, tényekkel egészíti ki azokat:
A freudi fallikus fázisban (amikor a kisfiú feleségül akarja venni anyját, akinek a
szétfeszített lába közé áll, a kislány viszont széttárt lábakkal ül az ugyancsak házastársnak kinézett apa
ölébe, s mindketten olyan mozdulatokat is végeznek előtte és utána, amelyről a maszturbálás jut a
felnőttek eszébe – tehát a pszichoszexuális fejlődés eme szakaszában) is hatnak a tabuk.
A fiú kettős kötésben áll az anyja lába között: tudja, hogy jól érzi magát, és érzi, hogy ezt
nem szabad. Nem szabad csinálni sem, és az is tilos, hogy közben jól érezze magát. Hogy lehet
feloldani ezt a dilemmát? Úgy, hogy sokszor csinálja (mert csinálni kell, nem lehet nem csinálni), de
mindig rövid ideig, gyorsan. Ez a kettős kötés hatja át később a viselkedését: azonnal a tárgyra térni,
pá, előjáték, és gyorsan befejezni (fiatalkorban gyorsan mind a négyet!).
Az individualizáció (emlékszünk rá: az érett személyiséggé válás, aki vállalja, befogadja
a Másikat, az Árnyékot is), a tudatos odafigyelés, önnevelés, a partnerre való koncentrálás (ami
gyakran úgy valósul meg, hogy a pozitív énkép egyik feltételévé válik, hogy először a partner
elégüljön ki) és
a szexualitással összefüggő attitűdrendszer módosulása, no meg a kor, a szex fiziológiájának változása
mind-mind fontos szerepet játszik (játszhat) a férfi viselkedésének fejlődésében, mint ahogy számtalan
más oka is lehet a dolognak (pl. a villámközösülés kedvelése, korai magömlés stb.).
17
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

A lényeg ettől még ugyanaz: tudattalanul ható tabu törvények is szerepet játszanak a fiatal
férfi ismétlődően is hamar a célra törő, ám mindig (viszonylag) korai magömléssel leálló szexuális
viselkedésében.
És mi váltja ki a nőnél a szeretkezés vágya nélküli összebújás igényét? Nos, a lány nemcsak
az apja felesége akar lenni, de jól érzi magát az anyjánál is. A tabusértés (mindkét esetben a
vérfertőzés ez a tabu), ha nem is tudatosulóan, de lelkiismeret-furdalást ébreszt és jóvátételi szándékot
indukál a lányban, aki emiatt is szívesen bújik oda az anyjához. S ez az összebújás nemcsak a
feszültséget oldja, szünteti meg, de a testmeleg, a fiziológiai folyamatok (légzés, szívdobogás)
érzékelése még külön növeli a komfortérzést. Ennek a sok összetevőjű állapotnak, érzéselegynek van
olyan felszólító jellege, amely felnőttkorban és az ellenkező nemű partner mellett is aktivizálódik, és
arra motiválja az immár szexuálisan érett nőt, hogy – bizonyítottan alfa-théta határon lebegve –
csodálatosan érezze magát partnere karjaiban, testéhez bújva, csak úgy, anélkül, hogy eszébe jutna az.
11.  Az animus és az anima a szexben
Ezek is jungi kategóriák. Az anima a férfiban élő női, az animus pedig a nőben élő férfi
lélek. Természetesen mindkettőben ott van a sajátja is, s csak a mellett, azt kiegészítve és annak
ellenében él ott a másik. Látható, hogy tulajdonképpen ez is a tao útja: könnyen megfeleltethetjük az
animát a jinnek, az animust a jangnak.
Vannak nőies férfiak és férfias nők. Testalkat és -tartás, viselkedés stb. mutatja elég sokszor,
hogy bizony vannak ilyen emberek. Vannak aztán olyanok, akikről nem látszik, nem rí le, hogy
túlsúlyban vannak bennük a másik nem tulajdonságai, stílusjegyei, csak akkor vesszük észre, ha
megszólalnak, vagy más módon megnyilvánulnak. Náluk érhető tetten a túlfejlett anima, illetve
animus.
A szerelem – nemcsak az erotikus, szexuális vonzódás, hanem az ezt magában foglaló, de
meg is haladó összetett érzés – úgy jön létre e felfogás szerint, hogy pl. a férfi az aurikusan,
metakommunikatíve észlelt jelek hatására kibocsátja magából animáját, s ha az illeszkedik az egészet
kiváltó nőre, megtörténik a csoda.
Ennek pszicho-neurofiziológiai következményeként megkezdődik a szerelemendorfinok
termelődése, endokrinológiailag áthangolódik az egész BEM-rendszer, jobbagyfélteke-dominancia jön
létre, majd szinkronizálódik a két félteke, stb., stb.
Szerencsés esetben mindez a nőnél is megtörténik: a kölcsönös vonzódás alapján
viszontszerelem alakul ki.
És boldogan élnek, amíg meg nem halnak, mondanánk, ha mindez mese lenne. Mivel nem
az, tudjuk, hogy ezek a boldogsághormonnak nevezett endorfinok csak 2-3 évig termelődnek – de!
legalább ma már sejtjük egy okát annak, hogy ilyen rövid ideig tart ez az állapot.
A feltevés a következő:
A szerelem sajátossága miatt egyre jobban meg akarunk felelni a partner kimondott vagy
csak általunk vélt igényeinek, elvárásainak (néha ő maga is kéri, kezdeményezi, gyengéden kizsarolja
ezt), s ennek az a szörnyű következménye is lehet, hogy éppen így szűnik meg a nő animusa és a férfi
lelke, illetve a férfi animája és a női lélek egybeesése, összhangja – vagyis maga a szerelem varázsa!
Elképzelhető tehát, hogy a mi túlzott megfelelésigényünk vagy partnerünk kéréseinek
készséges teljesítése gyengíti, majd szünteti meg ezt a varázst! Ezért is adható olyan életvezetési
tanács, hogy:
1. ne vállaljuk olyan kérések teljesítését, amelyek tőlünk idegen viselkedést, normarendszer-
elfogadást stb. tételeznek fel,
2. de mi magunk se kérjük a partnerünktől, hogy (miattunk, a mi kedvünkért, ha tényleg
szeret…) l80 fokot fordítson magán holnaptól (ne igyon, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne
káromkodjon stb.), sőt
3. figyeljünk oda társunk és a magunk spontán (vagy legalábbis annak tűnő) változásaira!
Hogy ez az elképzelés nem csak a költői fantázia terméke, annak „bizonyítására” álljon itt az
egyik legújabb kutatási eredmény:
Az extroverzió – amely egyértelműen pszichés sajátosság, ún. személyiségjegy – fokozott
dopamintermeléssel jár együtt. (A dopamin egy ingerületátvivő anyag, amely az agyban keletkezik, és

18
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

felelős többek között az ún. megismerő tevékenység: érzékelés, észlelés, gondolkodás stb.
minőségéért is.) Az extroverzió ugyan velünk született tulajdonságunk, szociális, interperszonális
„tempónk” jelzője, melynek ma már nemcsak natív diszpozíciós (veleszületett hajlam)
meghatározottsága ismert, de kialakulásának idegrendszeri konstitúciós (itt: alkati) alapja is –
mindazonáltal torokszorító a kutatási eredmény.
Mert nem kevesebbre hívja fel ez az eredmény a figyelmet, mint arra, hogy a
személyiségjegyek hatnak az agyműködésre (tehát nem csak fordítva járható ez az út!). Azt
tapasztalták ugyanis, hogy ha céltudatos pszichoterápia, személyiségfejlesztés és/vagy -korrekció
következtében gyengül vagy erősödik az illető személy extrovertáltsága, csökken vagy nő a
dopamintermelés is!
Ennek analógiájaként viszont az is elképzelhető, hogy nemcsak az endorfin táplálja a
szerelmet, de a szerelem intenzitásának megőrzése is kiválthatja az endorfintermelés csökkenésének,
sőt leállásának elmaradását.
Így válik érthetővé, hogy miért élnek egyesek évtizedek múltán is mások által is elismert
„boldog szerelemben”! Például azért, mert mindketten megőrzik identitásukat, társukkal együtt élő, de
független, autonóm személyiségüket, s így változatlanul megmarad a férfi lélek és női társ
animusának, illetőleg a nő lelke és párja animájának fedése, szinkronitása, harmonikus összhangja.
Íme, így kapcsolódhat a szex, az animus–anima és az „örök” szerelem!
12.  A szex és a tantra
A jógának ez az ága több ezer éves megfogalmazása az európai unio mysticának, a
titokzatos egyesülésnek. Megértésének – pontosabban a helytelen értelmezés elkerülésének –
érdekében egészen az eredendő bűnig, illetve az androgün állapotig kell visszamennünk.
Az eredendő bűn lényege, hogy az ember evett a tudás almájából, más szavakkal elkezdte
megismerni, vagyis polarizálta az addig egy, egész világot. DETHLEFSEN és TEPPERWEIN
foglalja össze napjainkban, hogy mennyire ugyanarról szól az ún. keleti, kiemelten az indiai jóga, a
kabbala, a görög, a latin, valamint a keresztény teremtéstan és evolúciós elképzelés.
Mindegyiknek az a lényege, hogy az ős egy, a bontatlan egész, a teljes és tökéletes világ
azzal sérült meg, hogy az ember a megismerő tevékenységével polarizálta – sarkította a szó eredeti
értelmében –, vagyis szétszedte, szembeállítva az egymást feltételező és kizáró részeket, elveket.
Ennek az ára, büntetése lett a korábban ugyancsak ős egy, bontatlan egész, androgün (egyszerre férfi
és női nemű) ember szétválása-választása férfivá és nővé.
(Gondoljunk csak a hermafroditákra, a spontán génmutáció és/vagy a fejlődési
rendellenesség áldozataira, akik rendelkeznek mindkét nem genitáliáival, nemi szerveivel. Az ő
nevükben Hermész és Aphrodité, a szerelem férfi és női istenének neve szerepel.)
Minden nagy teremtéseposzban találkozhatunk ezzel az alapvető tragikus történettel: az
elválasztott és a másik fél után sóvárgó, azt kereső, tökéletes párját soha meg nem találó, eredetileg
egylényű ember kálváriájával.
Nos, a tantra egyfajta megoldást kínál erre a fájdalmas helyzetre: a testi, lelki és szellemi
egyesülés folyamatát. Nyilvánvaló, hogy a szex csak egy része ennek a folyamatnak, de fontos,
elengedhetetlen része. A tantrát ezért csak akkor tudjuk megérteni és az eredeti szent iratok
szellemében gyakorolni, ha minden érzésünket, gondolatunkat és tettünket az eddig kifejtettek hatják
át, irányítják és minősítik.
A bevezetőben ígértek szerint egy horizontális pásztázással törekedtem feltárni szexuális
szerepeink szerveződését. A vázlatosan megfogalmazott pontok természetesen szűkíthetők néhány
téma összevonásával vagy elhagyásával, de bővíthetők is pl. pszichopatológiai vagy
szociálpszichológiai, szociológiai kitekintés révén. Vállalt célom annak érzékeltetése volt, hogy a
bővített holisztikus szemlélet (környezet – test – lélek – szellem) mint rendezőelv segíthet e téma
megközelítésében is.

***
Rákos Péter  író, asztrológus:

19
 SZINTÉZIS SZABADEGYETEM II. Emberi játszmáink

Szerepek és játszmák az asztrológia tükrében (ESZ*)

Egy Házassági játszma története

Történetünk főszereplője egy fordítóként otthonában dolgozó férfi és egy Aerobic-oktató nő.
A férfi Bak Aszcendensű, Szűz Napú, a nő Napja, Holdja egyaránt a Mérlegben a jövés-menés,
beszélgetés, kapcsolatok ápolásának kedvez, ezt erősíti a zsúfolt 3. ház. A férfival ellentétben ő tehát
nem ül otthon, sokat van távol.
A férfi nem bánja, hogy párja sokat van távol, de tudni szeretné, mikor jön haza. Hiába
beszélik meg azonban, a feleség ígérete ellenére sem tud hazaérni a megbeszélt időre. Ahogy múlik az
idő, a férfi idegeskedik, aggódik, hiszen a Szűz minőség erre nagyonis hajlamosítja. Telefonkártyát
vásárol a feleségnek, hogy késés esetén haza tudjon szólni, de ez a módszer sem hoz megoldást.
Újabb kísérletként a férfi olyan irreális időpontot beszél meg házastársával, amikorra a nő saját
véleménye szerint mindenképpen hazaér. Hiába minden, a megbeszélthez képest a nő mindig késik.
Hat éven keresztül játszódik a történet, külső szemlélő számára érthetetlen, banális, szinte nevetséges
módon. A vég akkor következik be, amikor a nő meghívásra Svédországba utozik a tervek szerint egy
hétre. Az egy hét elteltével azonban telefonál férjének, hogy még maradna egy hétig és így
megállpodnak, hogy a külföldi tartózkodást megnyújtják. Az újabb egy hét elteltével azonban sem a
feleség, sem újabb telefonhívás nem érkezik. Mire a nő hazatér az elutazást követő 4. héten, a férfi
már átesett egy terápiás kezelésen és beadta a válópert.
Az asztrológiában két ember pszichodinamikájának összehasonlítását nevezzük
szinasztriának. Házasságkötés előtti tanácsadáskor a szakember megvizsgálhatja a két ember pszichés
erőközpontjainak kapcsolódását, valamint azt, hogy a házasságkötést követően az energiastruktúrák
változása milyen hatással lesz a kapcsolatra. A jogi keretek nélküli együttélés bármilyen időtartamú
legyen is, dinamikáját tekintve a házastársi kapcsolattól eltérő.
Az együttélésben a férfi elvárását a barátnővel szemben a Vénusza tükrözi. Jelen esetben a
férfi Vénusza az Oroszlánban található. Ezt a minőséget meg is találjuk a nőnél, mivel Oroszlán
Aszcendensű. A férfi Vénusza együttáll az Uránusszal, jelezvén valamiféle önállósági törekvést, a nő
képletében Nap-Uránusz-együttállást találunk, ami tehát beleillik a férfi barátnőjéről alkotott képébe.
Hogyha a nő képét vizsgáljuk a férfiról, amíg az nem férj, hanem barát, a Marsot vizsgáljuk.
A női horoszkópban egy Mars-Merkúr-együttállást találunk a Szűzben. A férfi, mint tudjuk, Szűz
Napú, tehát jól illik a nő férfiról alkotott elképzelésébe. Mivel ez az együttállás a 3. házban található,
egy kis mozgékonyság is vegyül a képbe, ezt pedig kiváltja a férfi fordítói működése, mely szintén a
3. ház analógiasorába tartozik. A nő 10. házában lévő Szaturnusz trigont alkot saját Mars-Merkúr-
együttállásával, vagyis a világ előtti kép egybevág a nő elképzelésével, hiszen a férfi ráadásul Bak
Aszcendensű.
Amikor ez a két ember házasságot köt, változik vizsgálódásunk tárgya: a Mars helyett a
Napot és a Vénusz helyett a Holdat tanulmányozzuk.
A férfi Holdja a 2. házban mutatja a stabilitás iránti igényt a feleséggel szemben, aki
azonban, mint már láttuk, kifejezetten izgő-mozgó természetű. A Halak jegy érzelmi színezetet
feltételez, Víz-energia szerinti működést, a lány esetében pedig egy mindenek előtt Levegő-energiával
működő személlyel állunk szemben.
A nő férjjelző planétája, a Nap a Mérleg jegyben található, együttáll az Uránusszal, vagyis
jelzi a nő férjével szembeni igényét a mozgékonyságra, levegősségre. Ez a minőség a férfinek nem
sajátja és itt megszületik egyfajta hiányérzet. A házastársak nem tudják megadni egymásnak azt,
amire szükségük van, ebből adódóan feszültségek támadnak.
A Humaniszatikus Asztrológia felhasználva a Tranzakcióanalízis felismeréseit az energetikai
szemlélet szerint vizsgálódik. James Redfield „Mennyei Prófécia” c. könyve szerint Univerzális
Energia vesz minket körül, melynek különböző formáihoz karakterstruktúránktól függően férünk
hozzá. Amikor energiahiány lép fel, nem kozmikus szintről, hanem egymás által igyekszünk pótolni
azt.
Ez a nézet közel áll E. Berne „Stroke”-teóriájához. Berne szerint az ember valamilyen ingert,
impulzust akar megszerezni a környezetétől. Ingerszegény környezetben a kísérleti patkányok is
elpusztulnak.

20
 II. Emberi játszmáink SZINTÉZIS SZABADEGYETEM

„Emberi játszmák” c. könyvében a tranzakciók céljaként az energiaszerzést nevezi meg, melynek

legegyszerűbb formája az intimitás, vagyis amikor közöljük egymással, hogy mire van szükségünk.
Amikor ez nem sikerül, valamilyen csellel igyekszünk mégis hozzájutni. Ezt a cselt nevezi E. Berne
„játszmának”.
A rendelkezésre álló Univerzális Energia átalakítása és felhasználása mindenkiben egyéni módon
zajlik. Vizsgálata az asztrológiában az ún. pontszámítás segítségével történik.
Az energiafajták megkülönböztetése az asztrológiában:
TŰZ: elsődleges alapenergia, nagy erejű, sugárzó, bármilyen spektrumra
szétbontható, bármire használható, differenciálatlan, a gyökércsakrához kapcsolódik
FÖLD: az anyagba kötött energia, pl. a táplálék
LEVEGŐ: információs, kommunikációs, könnyed energia, nagyon tartós, a szülői
programozások egész életünket végigkísérik
VÍZ: lelki energia, emóciók, érzések, fájdalom kötődik hozzá,
természettudományok nem foglalkoznak vele, de a lélektan igen
Példánkban a férj energiatöbblettel rendelkezik befelé forduló, vizes energiából, és hiánya
van levegős kapcsolati energiából, amit a nő Mérleg alapműködése remekül ellensúlyoz. A probléma
a nő tűzenergia-hiányából keletkezik. Az eddigiek értelmében igyekszik a férfitól megszerezni azt.
A férfi horoszkópjában a Vénuszt találjuk tüzes jegyben, a 7. , ún. projekciós házban, a férfi
tehát a társ által akarja megélni. A másik tüzes jegyben lévő planéta a Szaturnusz a 12. házban, ez sem
alkalmas arra, hogy tűzenergiát nyerjen belőle a feleség, hiszen inkább befelé forduló, összehúzó,
struktúráló, szigorú, nem kiáradó princípiumról és pozícióról van szó.
Tovább keresve a nő energiaszerzési lehetőségeit a két képlet összevetítésénél azt látjuk,
hogy a nő Szaturnusza és a férfi Marsa a Bika jegyében együttáll. A Szaturnusz a feleség 10. házának
ura, melyet tehát külső fegyelmezésként, határok, korlátok formájában is megélhet. A férfi Marsa a
4. házban jelzi, hogy az agresszió aktív, vagy passzív megélése mintegy belső programozásként
az otthonon belül történik. A lány a Szaturnuszt elutasítja magától, provokálva ezzel a férfi Marsát,
aki úgy érzi, hogy az időkorlátok figyelmen kívül hagyásával őt agresszálják. A Bikában lévő Mars
sokáig tűr, de mint ahogy azt a bikaviadalokon is megfigyelhetjük, előbb-utóbb kitör. Amikor a nő
késve érkezik haza, megkapja az általa tudattalanul gerjesztett tűzenergiát.
Ha ez a játszma korábban tudatosul, lehetőség nyílik a konfliktus megoldására, hiszen éppen
ehhez kínál segítséget az asztrológia gazdag analógiás tárháza.

*****

21