Duzzasztós vízerőmű[forrásszöveg szerkesztése]

A vízienergiát leggyakrabban egy gáttal elrekesztett folyó vagy patak a gát mögötti tározóban
felgyűlt vizének felhasználásával vízturbinák és elektromos generátorok nyerik ki és villamos
energia formájában szállítják el. Ebben az esetben a hasznosított energia mennyisége az átömlő
víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a
magasságkülönbséget esésnek nevezik. A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel. A
rendelkezésre álló esés jó kihasználása különleges csővezetékekkel és turbinakonstrukciókkal
oldható meg.

Az ilyen erőmű használható egyenletes üzemmódban, ilyenkor a teljesítménye megegyezik az

említett paraméterei által meghatározott átlagteljesítménnyel. De használható csúcserőműként is,
amikor a felmerülő napi-napszaki energiaigénynek megfelelő mennyiségű vizet engednek át rajta
és így szabályozzák a pillanatnyi teljesítményét.

Szivattyús-tározós erőmű[forrásszöveg szerkesztése]

A szivattyús energiatározó vízerőművek csupán energia tárolására szolgálnak. Az
energiafogyasztási csúcsok folyamán használják energiatermelésre, úgy hogy két különböző
szintmagasságú víztározó között a magasabban fekvőből az alacsonyabban fekvőbe engedik át
a vizet egy vízturbinán keresztül. Amikor kevés a villamosenergia-fogyasztás, a vizet
visszaszivattyúzzák a generátort villanymotorként, a turbinát pedig szivattyúként használva a
felső víztározóba. A rendszer összenergia-mérlege önmagában természetesen veszteséges,
haszon abból származik, hogy csúcsüzemben a hálózatnak eladott villamos energia ára
többszöröse a csúcsidőn kívüli energia árának, az egész energiarendszer összhatásfoka
szempontjából pedig kedvező, hogy a fosszilis tüzelőanyagot elégető alaperőművek és
az atomerőművek jó hatásfokkal, közel állandó terheléssel üzemelhetnek.

Folyóvizes erőmű[forrásszöveg szerkesztése]

A vízerőmű legrégebbi típusa a folyóra, vagy patakra telepített vízkerék. A víz energiáját az
emberiség régóta használja. Kínában, Egyiptomban és Mezopotámiában vízkerekeket
alkalmaztak a víz mechanikus energiájának közvetlen alkalmazására. Vízemelő szerkezetet vagy
malmot hajtottak vele. Az ipari forradalom kezdetén, a gőzgép elterjedése előtt vagy azzal
párhuzamosan fonógépeket, szövőgépeket hajtottak velük az ekkor először épített gyárakban.

A harmadik világban ma is alkalmaznak kisteljesítményű áramfejlesztő erőműveket, amelyek

ehhez a típushoz tartoznak.

Föld alatti vízerőmű[forrásszöveg szerkesztése]

Természetes vízfolyások nagy szintkülönbsége, például vízesések, hegyi tavak esetén alagutat
építhetnek a két szint összekötésére, és ebben vezetik a vizet a benne elhelyezett turbinákon
keresztül. Ezt a megoldást alkalmazni lehet nagy szintkülönbségű hegyi duzzasztásnál is, mint
például a Hoover-gát.

Árapályerőmű[forrásszöveg szerkesztése]

Az árapályerőművek a tenger napi rendszerességgel bekövetkező áradásának-

apadásának szintkülönbségét hasznosítják, ha lehetőség van bizonyos vízmennyiség tározására
is, akkor szintén kihasználható a napi fogyasztási csúcsok enyhítésére.

Hullámerőmű[forrásszöveg szerkesztése]
A tenger hullámzásának energiáját hasznosító erőmű.

Tengeráramlat-erőmű[forrásszöveg szerkesztése]
Kísérleti jelleggel épített erőmű erős tengeráramlatok kinetikus energiájának hasznosítására.