A lokális kultúrák önazonossági elképzelései.

Hagyományőrzés, kulturális örökségvédelem folyamatai és

szerepe.

Kelet-Európa posztszocialista országaiban, a rendszerváltást követően bekövetkezett

változások azt eredményezték, hogy a diktatúra előtti időszakra jellemző társadalmi és kulturális
tevékenységeket egyrészt aktualizálni akarták az emberek1, másrészt pedig lehetőség is adódott
számukra ezt igényelni és megvalósítani, egyrészt.

Másrészt, ha a kulturális örökséget2 a nagy modernista eszmékkel hasonlónak tekintjük, olyan

értelemben, hogy egy globális ideológia, mely nemzeti vagy lokális szinten történik3, akkor
tekinthetjük a kulturális sokszínűség védelmének az igényét, mint a globalizáció által kiváltott
változatosság „halványulására” adott válaszreakcióként4.

A kulturális örökség egyik fontos eleme a hagyomány. A magyar tudományos életben eme
fogalmat többen is tárgyalták. Jelen esetben Kodály Zoltán értelmezését említem meg, aki a
hagyományt a népi kultúraként értelmezi, amely a nyugati kultúrával állandó harcot vív, a magyar
kultúra fennmaradásának érdekében.5

Bevezetésem tűnhet csupán helyzetleírásnak és fogalom meghatározásnak, de az

elkövetkezendőkben bemutatásra kerülő helyszín és az ott folyó munkásság megértéséhez úgy
vélem fontos volt mindezekről említést tennem.

1
Jakab – Vajda 2018: 7-28
2
„A kulturális örökség a közösség számára fontos jelentéssel bíró tárgyak vagy tárgyakkal kifejezett immateriális
dolgok készlete. Ezeket a tárgyakat a megfelelő intézmény összegyűjti, leltározza, megvizsgálja, közszemlére teszi,
megőrzi, restaurálja, ha szükséges, megfejti és megérti a rejtett kódokat és levonja a következtetéseket. E folyamat
során az eredeti tartalom valami újjal, a birtokbavévő értelmezésével gazdagodik. Így az örökség összekapcsolódik az
emlékezettel, mindkettő az identitás része, amit meg kell keresni, elő kell ásni, meg kell őrizni, vagy újra fel kell
fedezni. Ebben az értelemben az örökség valójában nemcsak arra szolgál, hogy feltérképezze a bírt javakat, hanem
arra is, hogy körülírja, meghatározza az örökhagyó/örökös önazonosságát, sokszor anélkül, hogy az ennek tudatában
lenne.” (Sonkoly 2000: 47)
3
Szabó 2018: 119-137
4
Fejős 2005: 41-48.
5
Kodály 1940: 349–418.
 Mindenek előtt Kallós Zoltán nevét érdemes megemlítenek, akinek munkásságáról és
annak hatásairól/következményeiről fogok bővebben beszélni.

Kallós Zoltán 1926-ban született Válaszúton. Pedagógusi oklevelét Kolozsváron szerezte meg. A
népművészet és hagyományok morzsáinak gyűjtését a ‘60-as években kezdte el, azóta számos
kiadvány jelent meg gyűjtéseiből. Az erdélyi népi hagyományok átörökítéséért, a szórvány
magyarság felkarolásáért és oktatásáért dolgozott. Munkájának gyümölcsét jelenleg
Alapítványunk őrzi és adja át a felnövő generációknak. Kallós Zoltán 2018 februárjában hunyt
el.6 Gyűjtő munkásságát már gyermekként elkezdte, főként tanárai bíztatására. Elsődleges célja
már a kezdetekben is az volt, hogy mezőség szellemi és tárgyi kultúráját ismerje és ismertesse meg
széles körben, hiszen ez a tájegység volt talán a legkevésbé ismert, erdélyi vonatkozásban. Bár a
szocializmus időszakában kezdett el a gyűjtéssel foglalkozni (ami miatt a Securitate figyelmébe
került) csak a rendszerváltást követően lett lehetősége gyűjteményének bemutatására,
rendszerezésére, kiállítására. Az 1990-es évek után kapta vissza az egykor elkobzott családi házat,
a vele járó öthektáros telekkel együtt, mely 1992-től (amikor egyszemélyes intézményként
létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt) szórványkollégiumként, múzeumként, illetve különböző
táborok helyszínévé vált.7

Bár nem célom az alapítvány munkásságának részletes bemutatása, röviden mégis szót kell
ejtenem annak működéséről és célkitűzéseiről, hiszen a továbbiakban részletesen bemutatott
intézmények működésének megértéséhez szükségszerű nagyvonalakban erről is említést tennem.
A Kallós Zoltán Alapítvány egy széleskörű, több lábon álló intézmény, amelynek három fő
tevékenységi része van: oktatási tevékenység, közművelődési tevékenység, és a névadó néprajzi
gyűjteményének gondozása. Missziónk a magyar népi kultúra továbbörökítése, a
szórványmagyarság összefogása, erősítése, Kallós Zoltán hagyatékának gondozása, és az erdélyi
népi hagyományok megőrzése, ezek átadása a fiatal nemzedékeknek. 8 Az alapítvány
munkásságának két fő területét célzom meg a következőkben: a Nemzetközi Mezőségi Népzene-
és Néptánctábort és a névadó néprajzi gyűjteményét bemutató múzeumot. Azért esett e két

6
Kallós Zoltán Alapítvány honlapja
7
Interjú Kallós Zoltánról
8
Kallós Zoltán Alapítvány honlapja
területre a választásom, mert mindegyik fő célja a paraszti hagyomány tárgyi és szellemi
kultúrájának a megismertetése és továbbadása.

A Kallós Zoltán Alapítvány első felnőtteknek szóló néptánctáborát 1992-ben szervezte

meg Visában9, majd az ezt követő időszakban a táborok helyszínévé Válaszút vált. Célja a
hagyományos népi kultúra átörökítése, továbbadása a fiatal nemzedékek számára10. 2009 és 2018
között rendszeres résztvevője voltam az itt megszervezett Nemzetközi Mezőségi Népzene- és
Néptánctábornak, így ismereteimet megfigyeléseim és részvételem adják.

A néptánctábor arra nyújt lehetőséget az odalátogatóknak, hogy Mezőség különböző falvainak

táncát (Feketelak, Válaszút, Bonchida, Palatka) és énekeit bemutassa és megtanítsa. A tábor egyik
erőssége úgy gondolom abból állt, hogy a mezőségi adatközlők, akiktől Kallós gyűjtött,
személyesen is megjelentek a hét egyik napján (minden délben/este más faluból), bemutatva
énekeiket, táncukat, illetve a hozzá tartozó történeteiket. Mindamellett, hogy ez pozitívan hatott a
táborozok körében (főként az Erdélyen kívüliek között), arra is hatással volt, ahogyan a falu
közössége saját hagyományára tekintett. A külső megerősítés hatására felértékelődött bennük is
ennek fontossága. Ha ezt a folyamatot nézzük, a tábor a lokális kultúra (Mezőség) megőrzésének
törekvésével a szűkebb értelemben vett lokális kultúra (falvakra lebontva) önazonosságára is
hatással van. A tábor következményeként a válaszúti lakosok már öntudatosan vállalják eddig
„elfelejtett” népi hagyományaikat. A tábor idején megpezsdül az egész falu. Az esti táncházakban
megfordulnak azok az idős válaszútiak is, akik az 1965–1970-es években készült felvételeken
adatközlőkként táncoltak11.(Balázs-Bécsi Gyöngyi)

Nem sokkal a táborok és a szórvány kollégium elindulását követően, létrejött a Kallós

Zoltán Néprajzi Gyűjtemény, mely 2010-ben nyílt meg a nagyközönség számára. 2016 őszén
bezárt egy bővítés miatt (az épület javítása, kiállítási tér és a raktárhelyek megnövelése), majd
2017-ben nyerte el ma is látható formáját. A névadó tárgyi hagyatéka több mint 6000 tárgyat foglal
magába (textilek, viselet, fa, fémtárgyak és kerámiák), illetve ugyanennyi fotó is hozzátartozik a

9
Belső- Mezőségen található falu
10
Kallós Zoltán Alapítvány honlapja
11
Balázs-Bécsi 2015: 12-19
gyűjteményhez. Ezek Kallós Zoltán gyűjtőterületeire tehetőek, melyek: Mezőség, Kalotaszeg,
Gyimes és Moldva.12

Az egész kiállítás egyrészt fontosnak tartja Kallós Zoltán munkásságát megőrizze, elérhetővé tegye
mindenki számára aki érdeklődik, és azt a mi nagyszüleinket, dédszüleinket körülvevő tárgyi
világot bemutassa, ami megtalálható volt, s ugye egyrészt a kommunizmusnak köszönhetően és az
egész globális átalakulásnak köszönhetően eltűnő félben van, vagy már nincs is igazán. Úgyhogy
ennek a megörökítése, értékmentése… Tehát amit Kallós Zoltán értéknek tekintett, annak a
bemutatása és továbbiakban is értékként való bemutatása, ez például. (Tar Virág)

Kallós Zoltán több interjúban is hangsúlyozza azt, hogy számára mennyire fontos a saját régiója,
annak széles körben való megismertetése, illetve az ott élő magyar közösség összetartása,
felemelése. Mindez jól tükröződik az intézmény célkitűzéseiben, s ebből következően a különböző
pozíciókat betöltő emberek véleményében, és természetesen a múzeumi kiállítás megtervezésében
is. A régiónkban nem igazán tudunk felmutatni egy olyan múzeumot ami csak magyar anyagot
mutatna be, és magyar anyanyelven fogadnak, stb. stb.(a tárgyaltan kívül)… s ezt mindenkinek kell
tudatosítani. Maga a régió, aki Válaszúton dolgozik, vagy Mezőségen él és rendelkezik mezőségi
öntudattal, azért ezt is igyekszik… hogy ez a vidék van, s igenis vannak magyarok, mert mint ahogy
a negyvenes években sokan kívülről érkezők azt gondolták, hogy ez nincs, ma is azért azt gondolják
akár Székelyföldről legyen szó, vagy bármi, hogy Mi ez a Mezőség?

Én kívülről jövőként13, azt ahogy tekintenek rá (Mezőségre) akár Székelyföldről és stb. nem
feltétlenül érzem megbecsültnek, és akkor ebben én is felelősnek érzem magam, így ami az én
rendelkezésemre álló észközöm van, azzal megpróbáljam ezt a vidéket is szolgálni.

…Székről, Válaszútról, egy Belső- Mezőség vidékéről, és egy Szépkenyerűszentmártonból, tehát

tizenegy kiállítótérből így négy tényleges kiállítótér és egy hosszú folyosó az csakis ezt a mezőségi
régiót igyekszik bemutatni, és tárgyainkból is nagyon sok van, például textíliából, ami ezt a
területet fogja át. (Tar Virág)

Ez a régió leginkább a táncházmozgalom elindulása és népszerűsége következtében került be

a köztudatba. Ennek a világnak az ismerői, résztvevői számára már nem egy ismeretlen terület, bár

12
Interjú részlet Tar Virág Erzsébettel
13
Tar Virág Magyarországról érkezett. Előbb, mint ösztöndíjas került Válaszútra, majd munkatársként folytatja itteni
pályáját.
több személyes beszélgetésem is arra utal, hogy az itt lévő helyzettel (etnikai viszonyok,
szórványság helyzete és mibenléte) még mindig nincsenek eligazodva.

A múzeum olyan szempontból is kulcsfontosságú, hogy azoknak is felkeltse az érdeklődésüket a

magyar paraszti társadalom kultúrájára, akik ettől a ,,táncházas” világtól távol állnak (Azok akik
nincsenek benne a táncházas világban… nem ismerik ezt a régiót. Azok akik laknak Segesváron,
vagy Csíkban, vagy Szatmáron).

A múzeum működtetői nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy széles körben láthatóvá tegyék
magukat, melyeket különböző vándorkiállítások által, kollaborácók segítségével igyekeznek
megvalósítani. Balázs-Bécsi Gyöngyi összefoglalása, mely a 2010 és 2015 időszakot öleli át:
A gyűjtemény megnyitása, 2010 óta a múzeum raktárában lévő néprajzi tárgyakat hat alkalommal
vándorkiállításon mutattuk be – három alkalommal a Maros megyei Mikházán a Csűrszínház
keretén belül, majd Sárospatakon, illetve Budapesten a Hagyományok Házában. Tematikus
kiállításhoz kölcsönöztük a gyűjtemény szász viseletdarabjait, amelyeket Sepsiszentgyörgyön
mutattak be, a mezőségi, illetve kalotaszegi viseleteket Chişinăuban láthatták az érdeklődők.14 Az
ezt követő időszakban is több együttműködés jellemezte a múzeum munkásságát (Szentendrei
Szabadtéri Néprajzi Múzeummal, Székelyudvarhelyen zajló Erdélyi Táncháztalálkozó
szervezőivel…)

Bár a bemutatott alapítvány minden szegmense a hagyomány fontosságát, annak

továbbadását és megismertetését hangsúlyozza, a szórvány magyarság fennmaradásának egyik
fontos tényezőjeként15, ki kell térnem ennek a hálózatnak a piaccal való kapcsolatára, gazdasági
aspektusaira. Szabó Á. Töhötöm arra hívja fel a figyelmet Regina Bendix megfogalmazását idézve,
hogy a kulturális örökség, a politika és a piac szorosan összetartoznak, még akkor is, ha a kulturális
örökség és a gazdasági szempontok egy helyen tárgyalva nem tűnnek kompatibiliseknek. Arra is
felhívja a figyelmet, hogy a kulturális örökség komponensei részévé válnak a turizmusnak és a
szabadidő eltöltésének, melyek máris megemlíteni kívánják a fogyasztást, mely egyik
elengedhetetlen része a gazdaságnak.16 Elég csak a különböző kiadványok (cédék, könyvek,
játékok, az alapítvány lógóját viselő szatyrok) múzeumban való vásárlási lehetőségét nézni. Vagy

14
Balázs-Bécsi 2015: 12-19
15
Témám szempontjából én is erre fókuszáltam leginkább.
16
Szabó 2018: 119-137
ha a táborok gazdasági aspektusait vizsgáljuk, fontos szerepet játszik a zenészek az oktatók
„reklámozásában”, akik ezeken az eseményen való részvételük által ismeretséget, kapcsolatokat
szereznek, melyek további kollaborációkhoz vezetnek. Bár példákból többet is fel lehetne mutatni,
úgy érzem e kettő fentebb említett, jól mutatja azt a kapcsolatot, amit bemutatni szándékoztam.

A Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett tábor, illetve múzeum legkiemelkedőbb

közös vonásai tehát, hogy a lokális kultúrát (Mezőséget) ismertetik meg szűk és széles körben
egyaránt. Az utóbbi főként a régió tárgyi kultúráját tárja az érdeklődő elé, előbbi pedig szellemi
kultúráját, mert fontos számukra a magyar népi kultúra megőrzése, továbbörökítése… (aminek)
célja a kultúránkban rejlő értékek tudatosítása, az anyanyelv ápolása, a szórványmagyarság
összefogása, megtartása.17

Visszacsatolva Kodály Zoltán értelmezéséhez a hagyomány fogalmáról. Úgy gondolom, ez a

meghatározás tükrözi leginkább a Kallós Zoltán Alapítvány elképzelését is a hagyományról, és az
azzal való foglalkozás fontosságáról.

17
Balázs-Bécsi 2015: 12-19
Felhasznált irodalom:

BALÁZS- Bécsi Gyöngyi

2015 A Kallós Zoltán Alapítvány közművelődési tevékenységei. Művelődés. LXVIII. évf. 1. sz.
12-19 https://muvelodes.net/a-kallos-zoltan-alapitvany-kozmuvelodesi-tevekenysegei (Utolsó
megtekintés: 2019.11.16)

FEJŐS Zoltán

2005 Néprajz, antropológia–a kulturális örökség és az emlékezet

kategóriái. Iskolakultúra, 15(3), 41-48.
http://real.mtak.hu/60191/1/EPA00011_iskolakultura_2005_03_041-048.pdf (Utolsó
megtekintés: 2019.11.16)

JAKAB Albert Zsolt – VAJDA András

2018 Örökség: etnicitás, regionális identitás és territorialitás. In. JAKAB Albert Zsolt – VAJDA
András (szerk.): A néprajzi örökség új kontextusai. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 7–
28. http://kjnt.ro/szovegtar/pdf/KKonyvek_43_2018_JAZs-VA_szerk_A-neprajzi-
orokseg_01_JakabAZs-VajdaA (Utolsó megtekintés: 2019.11.16)

KODÁLY Zoltán

1940 Magyarság a zenében In.: Szekfű Gyula (Szerk.): Mi a magyar? Budapest. 349-418

SONKOLY Gábor

2000 A kulturális örökség fogalmának értelmezési és alkalmazási szintjei. Regio 11.(4) 45-66

SZABÓ Á. Töhötöm

2018 A népi kultúrától a kulturális örökségig: néhány általános tanulság erdélyi példákon
keresztül. In. JAKAB Albert Zsolt – VAJDA András (szerk.): A néprajzi örökség új kontextusai.
Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 119-137
http://kjnt.ro/szovegtar/pdf/KKonyvek_43_2018_JAZs-VA_szerk_A-neprajzi-
orokseg_05_SzaboAT (Utolsó megtekintés: 2019.11.16)
Forrásanyag

Intejú Tar Virág Erzsébettel, a Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum munkatársával

Interjú Kallós Zoltánról https://www.youtube.com/watch?v=JFbxRhmwOqY&t=2505s (Utolsó

megtekintés: 2019.11.16)
Kallós Zoltán Alapítvány honlapja