'ü 4k433

osÍrÍs-S zázadvég
 980 Ft

Szimbólumokkal azóta él az emberiség' amióta az ember _

fogalomalkotó lény&ént- megielent itildoo. Ám nen min_
"
denki nrdja egyfornnán használni a szimbólumalkotas és ér-
tés esz.közeit. Tudományok es nrdorrrrányos iskolák sora jött
létre abból a célból, hog5r értelmezzék a kiilönféle szimbólu_
mokat E kötet egnészt izelitőtad a szimbólumokkal foglal_
kozó szakteriiletek sokféIeségéből,s bemutatja néhány, a
szimbólumelemzésben ki.rsó szerePet játsző gondolkodó
munlcássagát is; másrészt megpróbalja énékeltetnia szimbó
| 'rnhgz való viszony változásait a ktilönböző történelmi kor_
szakokban és kultúrákban; harmadrészt egyery konkréq
szimMlumolrrkal körÍi{vett jelenség (a nemzettudaq a temP
lom, a város ) elemzésével igyekszik énékeltetni a gimbólrurr_
értelmezés lehetőségeinek gazdagságát

ISBN 963 379 039 s

,ll(:lrlrll
 Boglár Lajos

SZIMBO tlznuÓ ÉsexrurrunÁcr Ó

Aligha ütatható, hogy xpanziója válság-

ba, legalábbis kritikus helYzetbe rolorta az úgyrrevezett haspma4lo_srársa{alqe\at és
\uLÉú\a!.Y9rytk9{k 9a. -tQ!.pe'k !özö-1t a!q]!{-Óvil.ag_c4-!sp!-tö_rzsi.'kpzosr€ére is' A
társadalomtudományok művelői ezrével sorolhatnak fel elpusztított, eltűnt, kihalt népe-
ket, törzseket, tórzscsoPortokat. Különösen nagyarányű volt ez a ragikus folyamat a
gyarmatbirodalmak kialakulásának idején.
Az etrrológia, a kulturális antropológia és más diszciplínák kutatói gyakran találják
magukat szembe egykor ürágző, organikus kultúrák maradványaival, ,,romjaival'',vagy az
azoknyomán keletkezett új formációkkal. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt évtizede_k
'_e1ns!Ógl4i !.elcp1plnhal*d.Ór1la tQblséslbega\kpltur_ápi-os \ér.dés-ef;9-g-taglal_nak: ezeka
munkák azonban szerencsére nemcsak a kulturális ,,maradványok'' keresése jegyében
születtek, hanem - tudomásul véve a kultúraváltás következményeként világrajött újabb
formációkat _,azonisfáradoznak, hogyvizsgálják a kultúráksorsát, esetenkéntkimutassák
a túlélésmechanizmusait'
Számos példánk van arra, hogy törékeny törzsi közösségek mélyreható szocioökonó-
miai változások korában is fennmaradnak, és részben átalakulva, sajátságos, új arculatú
kultúrákat hoznak létre, bizonfwa az emberi közösségek rendkívüli alkalmazkodóképes-
ségét.Mindez a kérdésektömegét zúdí{aránk hqg'"n maradhat fenn ery hag5l-ományos
törzsi kp$ira-a c!yi!!@9!ó-gz9fl@!\g.|Mily_e^1q k9h9ziós erők mííködnek a kultúraváltas
'-d-iÉ+ kultúrák szép számmal alakultak ki ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban.
,,Uj''
A gyarmattartó hatalmakkal szembekerülő, Európán kívüli népek különböző módon élték
áta,,ta|á|kozást'''. azáIta|amjobban ismertLatin-Amerikavonatkozásában megállapítható,
hogymáskénthatott afelfedezés, hódítás, majd a gyarmatrendszerkiépítése anagymúltú
(intenzív földműveléssel, rétegezett társadalommal, hadsereggel rendelkező, s az állami-
ság fokárajutott) indián civilizációkra, mint akóbor-zsákmányoló (kis létszámú) hordák-
ra, törzscsoportokra.
olyan területeken viszont, ahol nem léteztek archaikus civilizációk, és a partra szálló
felfedezőket/hődítőkatjobbára kezdetleges földművelést folytató népek fogadták, a
,,találkozás" már eredménnyel járt. Az e|lenállásra képtelen embercsoportok jórészt
elpusztultak, maradványaik pedig nehezen megközelíthető vidékekre menekültek. A töré-
keny és laza hordák aligha voltak alkalmasak arra, hogy egy feudális jellegű, Európából
átplántált gyarmati rend munkaerőbázisátjelentsék. Ez indokolta a munkaerő impor{át:
ez esetben rabszolgák millióinak Afrikából való behurcolását'
A kultúraváltás, a kulturális túléléskérdéseit vizsgáltam több dél-amerikai indián
törzsnél. A következótben a brazíliai guararrijndianok'}Özöjt-"tett mggfrgygléseimet
foglalom össze.

389
 HETKOZNAPOKTARGYAI

Ha kíváncsiak vagyunk a krrlturaváltás előrehaladottságfua, elég, ha megnézziik egy

guarani ház belsejét és környékét' ha végiEekintiink lakói ruházatán, nem utolsósorban
pedig' ha követjtik a lúu, a telepiilés lakóinak hétköznapjait, amelyből messzemenő
következtetéseket vonhatunk le az értékrendre vonatkozólag.
A civilizáció nyújtotta, könnyen beszerezhető és eldobható, s ezáltal csak pillanatn1i
futéketképiselő dolgok az értékrend alján foglalnak helyet' (A portugálul és a spanyolul
beszélők szerint ,,holmi'': coisa, i|letve coroto). Nem véletlen, hogy az udvarokat ellepik a
,,pléh- és műanyagkorszak'' termékei (műanyag zacskók, vödrök, pléhedények és karton-
dobozok) a városi eredetű szerszámok, tépett kosarak, repedt tökhéjak mellett.
Hasonló kép fogrd_a \unyh-ó_ belsetében: a ,,hálóban'' fe-ltűnik*hpgylrianÉk-az
atapyet*ő*ildi4n b9r-91'dg1_eq! tá15l,a frrggfág: he!ye1q9 '{9qzká\b_ó!_Qs9zqt4-ko!'!, p_l_i-.ggqaq,
'rÍ_!e\lrqlysqf_á'!m4!9y-é|-ltiqyáry9!9red9t{p9króc,
Néhányggaladff_bu-sa\p]qsu"q4íe"b'o.rya,,napp4!!]'\[l9*{qaq!ába'} agiviliz-á9jQ!qÚ9's-
frrn43bat"ki-"'rtal9k,_9-z9\ek, padqk, ép_a f4a\"!-3-,,\Ö-telező]]-1ya1o-qi_e|g@ma
sz-imbólumainak tekintett színes naptárak, szentképek, tükrö\. UtQbbla\ry cgg4!Ék a
]<ézművesek új és eladásra szánt termékeiket - a rikítóra festett csörgóket, nyilakat,
le5'ezőkeq' kőbaltákat. S nem véletlen ez a tátgy szimbiózis, hiszen goÁdo'a'' m'erbge-|t
rec)procitásjegyében cseréltek és cserélnek ezek ájavak gazdQt.
Alkalmi fogason (néha szarvasagancs Pótoljal városi éiéáetű runadarabok csüngnek:
a piaci üszonyokhoz alkalmazkodó indiánnak a városi ruha nagyobb biztonságot ad a
viselkedésben, ugyanakkor igazolja a ,,civilizáltak'' előtt, hogy viselője már nem ,,primitív
vadember'' (amit a meztelenség sugall).

vÁsÁru saMlqlqu9K
Mit készítenekeladásra? Az ijak és nflak vadászatÍ41'e]jegen alkalmaüan, dekqr-ac!ó-
_q4k gzánt d4{4b9k (a vásárló teljes kiszolgálásátjelenti a szétcsavarható ij, amelyet a turista
így könnyebben szállíthat), akárcsak a közvetítő kereskedők által inspirált, lilára festett
legyezők, tollas csörgő_k stb.
Egy korábbi dolgozatom sorai a kőbaltáról, mint egy többszörösen is szimbolikus
tárg1ról (Boglár, 1992: 27 .): ,,. . egészen biztos' bogy ezek 4z indiánok ebben a században
.

nunhasználtak ilyen eszközt, de már a negyvenes években megjelentek a piacokon [. . . ]

készítőik ezeket atárgyakatlegfeljebb helytörténeti gyűjteményekben láthitták.
Az indiánok azonban tudják: a kőbalta valami ,,vadat",,,ősit'', ,,indiánost'' képvisel.
Erre utal egyébkéntaz árusítás módja is, ugyanis hadonásznak, ütögetnek vele, mintha
igazi harci eszköz lenne: a kőbaltás árus szerepetjátszik, a ,,harcos'' inaian szerepét!
Tudja azt mindenki, eladó és vevő is, hogy ez az eszkőz csak emlókeztel valami ősire,
amit bár indián készített,mégis új (nem használt), tiszta (nem piszkos) , így megfér a
civilizált család egyéb, patina nélküli emléktárgyai között.
Atarka, ,,tipikus'' objektum felidézheti a ,pad'' indiánt' ám tompa élévelbékétáraszt:
aztabizonyságot teszi kézzelfoghatővá,hogy készítőjeszelíd,,rg'rrfídült...,,
A guaranikhoz hasonló adaptációkat másutt is megfigyelhettem. A nambikuarák
szakrális eszközeitmisszionáriusokazza|kívánták profanizáh| hogy több százatrend'eltek
meg beló1ük; az indiánok viszont azzal védekeztek, hogy az eredetitől eltérő formájú,
méretű és ud,ltal rnágikusan hattístalan darabokat gyártottak.

390
 A venezuelai piaroa indiánok pl. eladásra készítettektollkoronákat, de azok forma
és szín szempon{ából alaposan eltértek a törzs által a rítusok során használt koronáktól.
A tudatos profanizáláskor szerepcsere is megflgyelhető: a rituáIis tárg1at frrfi (p|.
sámán) készíti,az eladásra szánt d,arabot asszon)...
A példákat lehetne szaporítani, ugyane jelenség magyarországi előfordulására hír.ja
fel figyelmünket szellemes dolgozatában Albert Réka (1992).
Az eladásra készített termékekről általában elmondható ,hogy formnilag hasonlítanak
az eredeti mintához: tehát az íj olyan, mint az egykor vadászathoz vagy harchozhasznált
eszköz, de technikai kiütele csak a dekoratiütásra törekszik' nem pedig a technikai
tökélyre (ami a,jó'' és ,,szép" tárgyak egyik alapfeltétele). Ide kívánkozik még egy
megjeg1zés, éspedig bogy az eladásra szánt tárgy nale is más, mint a hagyományosé: a
guaranik kicsinltő képzőveljelöIik a nem eredeti tárgyatl.
Mindent összevetve megállapítható, hogy itt szimbolikus tárgyak és üselkedési mó-
dok együttes megjelenéséró-l van szó: brayi11os {kalaq'ztoűq e-z_-qgyld9geníz'lésvilághoz
-ú5l' hogy közben az ere_deti é1!pJ<rgnd4q szenwgdjen csor!át'
Bár a konzervatív muzeológia bizonyára mítoszrombolónak nevezheti ezt a úrgy-
együttest (és vele együtta ,yásári"vtselkedést), de abban az értel'erÍtben késégkívüladaptív
értékektermelődnek,hogy az indián e szimbolikus pajzs védelmébenélheti kultúrájának
,,esti'' arculatát (rítusokkal, mítoszokkal, sámánokkal, guarani nyelvű énekekkel stb.)'
Nyilvánvaló, hogy ezeknek az értékeknek társadalmi töltésük van, mivel egy átadő közös-
ség valamennyi tagja közvetíti őket több egyén felé, és mivel az áwéte| nyilvános helyen
történik, tehát ellenőrizhető, publikus szimbólum. A,,tipikusnak'' tekintett tárgyegyüttes
többszöri szimbolizáción megy keresztül:
a) ,,megsze|idiil]] az'_eg$qq! és trárrykészlgte' (p1. kőbalta, íj-nll)' és
"v4dgg]b-qf
b) proiőlnáválik a hajdan szakrális eszköz (pl. rituális csörgő).
A ,,vásári'' szimbólumokról végul megállapítható, hogy a társadalmi környezethez
való alkalmazkodás egy mérlegelt reciprocitásjegyében történik'

VALI-A.SI SZIMBOLUMOK

Példámat ismét a guarani indiánoktól veszem' akikró-l köztudott, hogy másfél évszá-
zadon keresztül jezsuita misszionáriusok uralma alatt éltek. A guarani ,,államot'' igen
eltérően értékelték;tekintették utópisztikus kísérletnek, szocialista vagy keresztény-kom-
munista államnak (Lugon' 7977).
Az etnológusok érdeklődésénekközéppon{ában elsősorban az á||t és áll, hogy a
hosszú egyrittélésnek milyenek voltak a kulturális következményei?
Van, aki avallásijelenségek gyökereitfirtatva, a missziós korszak hatásának tul4jdonít
egy sor' a guaranik szerint őshonos kulturális jelenséget, míg mások akeresztény ,,máz"
a|aLtaz ősi, eredeti guarani jelenségek kimutatásán fáradoznak.
Ide kívánkozik a kiváló német-brazil etnológus, Nimuendaju (1914: 300) leírása a
század elejéről: guaraniktól egyáltalán nem lehet rossz néven venni, ha vallásukat,
''...a
amennyire csak lehet, igyekeznek elrejteni, és minden erre irányuló támadást egy|átszat-
kereszténységpajzsával felfogni. Ahogy Heine keresztény lett azért, hogy zavartalanul
zsidó maradhasson, így a guaranik is, amikor csak lehet, megkeresztelkednek. Régi,
szorosan a pogány lallással összenőtt nevüket semmi áron meg nem mondják egy
kereszténynek. Kizárólag portugál vagy spanyol nevet használnak, és kitartóan állítják,
hogy egyáltalán nincs is más nevük. Van egy másik nagyon hatásos eszköz, amellyel a

391
 keresztényeknek a régi vallásra irányuló támadásait el lehet hárítani, ez pedig a keresztre
való hivatkozás; a keresztre, amely magasan és nagy méretben, gyakran több példányban
is ott áll a táncbáz előtt, benne és rajta. A Naruleryquq és Tyayry ikerpár ala$ai * úgy
mondják ezt a kíváncsi keresztényeknek- szentek (santos), és ha a látogatőhítzzaaz orráL,
akkor aztmondogaqják,
"Deus lhe ajude!. (Isten, segíts);ésminden mondatelőtt a "Nossa
Senhorá"-hoz, a Miasszonyunkhoz fohászkodnaak. Igyvégül a látogató szégyenkezve be
kell hogy ismerje, hogy.ezek az átkozott vadak is már hatalmas előrelépést tettek az
emberréválás ú!án.''
*(

A guarani kutatók gyakran leírtak olyan kulturális jelenségeket, amelyeket * a

kultúraváltás termékeiként _ a missziós korszak keresztény maradványainak tekintettek'
Ezek közé tartozik a kereszt, a ,,keresztelés'', a rituális ,,ülésrend'' és még sok egyéb.
Akit egy guarani faluban befogadtak' csakhamar részt vehetett valamilyen rítusban,
s észrevehette, hogy az indiánok az előkészűletek során felállítanak egy
,,keresztet''.
A prumirimi faluban a rituális kunyhó ,,okártala" előtt földbe vertek egy bambuszrudat,
majd kereszt alakban rákötöttek egy másikat; ennek nyitott végeibe tollakat helyeztek, a
vízszintes rúdra pedig méhviaszból bázi|ag előállított gyertyákat tettek. Utána kerűlt a
keresztre több nyaklánc, az énekek közötti szünetekben pedig arra akasztották a rituális
csörgőt.
kereszt központi elhelyezése, arajta levő gyertyák valóban emlékeztetnek a temp-
'lomi +keresztekre. Ez a szimbólum azonban nem érthető puszta megjelenése, tehát keres)t
formája alapján, ahogyan, mint látni fogjuk, az ülÍsrendsem érthető, ha nem összefüggé-
seiben vizsgáljuk: tehát az,,ülésrend'' formai oldala felől kovetkeztetve a tartalomá] a
résztvevők funkcionális szerepére.
Kezdjük a kereszt megnevezésével: általában kuntsthtak hílják (a spanyol-portugál
mlzalapján), holott eredetileg ezt az alakaatot guarani nyelven yaynÍ. d,joásának nevezték,
ami annyitjelent: ,,keresztbe tettfák''. Paraguayi guarani falvakban (Schaden, 1982: 13)
mindkét kifejezést ismerik.

Mit olvashatunk a keresztről a mítoszokban?

,,Nanderuvusu Napot mellére tűzte. Magával hoztaa legekő összekötözöttfákat
a (l<teme-
lés tőlem, B.L.), és arcunk irányába állította, napkelet r.te. n".j.'t állt, és nekilátott
megteremteni a földet. Ma is e heresztbeki;töttÍákon nyugszik a róta. Ha Nand'eruvusu
kivenné őket, hát a fóld leesne.''
Ugyanebben amítoszban, másfunkciójegyében isméttalálkozunkakeresztbe rakottf;ákkal:
,,Fogta akkor Nanderuvusu a tollas övet, a táncbo$át meg néhán y keresztbe kötiizi;tt dgat.
Tollkoronaj átafejére tette. Kiment, körüljárta a nazai es ritnak eredi. A LegelsőJaguáiok
űtjánál egy foldÉe, hogy Íélrevezesse a nyomaibai jovátlt.''
keresztbe kőtött dgaLszúrt a
A teremtő hérosz, Nanderuvusu késó'bb földdel töltötte ki az ágakkőzötti területeket.
Egy másik guar11l csoport' a pai-tavyterá teremtési mítosza í$' kezdődik:
,,Nane Rntnoi a ülágot (földet?) két keresztbe rakottfiÍra terem;lte... '' A törzs számára
a kereszten nyugszik a kozmikus rend, a kurusú jelképezi az egyensűlyt.
A guarani kifejezés, az ylr1rá djoasa előfordul egy más]t teremtési mítoszban: a
Teremtő a keresztbe te-tt ru_dakra helyezte a világot, és Jzekaz,,örök keresztrudak''.
Ez egy
vízszintes kereszt, amelynek végei az égtájak felé irányulnak'
A guarani kifejezés többféleképpen fordul elő: ,Jégekő összekötözött fák'', ,,keresztbe
kótött fák'', ,,keresztbe kötözött ág''-- ezekből elég üiágos, hogy egy vízszintesen
fekvő
392
 felé irányulnak'
a|akzatrő|van szó, amelyen a föld nyugszik, s amelynek végei az égtájak
Az ágai közötti területet töltötte ki földdel Nanderuvusu'
frimuendajtr (1914) hatáiozottan amellett szállt síkra, hogy az yuyrá d'joasa rekó ypy,
azaz az,,örök ke"resztbe tett fák'' nem azonosíthatók a kereszténység szimbólumával,
utalva
a vízszintes konstrukcióra' Schaden (1982: 1a) úgy véli: a mai guarani koncepciókban
mestaláliuk .,az autochton elemeknek és a keresztény keresztnek a fúziőját" '
"
Évtiieaettel Nimuendaju és Schaden meg{igyelései után én is láthattam a guaranik
kereszqjét ,,működni''. Egyértelműnek tűnt, hogy a hurusú' ez a mitikus szerkezet része a
grr*u'"i kultúrának: ebbén egyetértett minden megkérdezett ,,tanult'' sámán; az egyszer(i
íö.r.og is autentikus g,'u.u.'1 ,,kelléknek'' vélte, még akkor is, ha nem több a funkciója,
mint hogy ,,rá lehessen akasztani a csörgőt'''
ngy-vimtotiklseszköz,akeresztutánlássunkegyszimbolikus csekkmÍrryt,azugyancsak
eredetű'',,keresztelőt''.
"$fanús
A guarani szakértők egyetértenek abban, hogy a törzs életénekegyik legjelentősebb
aktrsaá mongaraí, egy sokfunkciójú rítussoÍoz^t. LéÍ|yegébennévadó rítus: portugálul
beszélő guarinik baii,smőnak,,,keresztelőnek'' nevezik. A portugál keresztény kifejezés,
mint pajis mögött, a guaranik folyta$ák saját, igen komplex névadó szertartásukat. Az
aktusi tabben megfigyelték és leírták, ígyjómagam is (1987)'
A névadásna[ .'é* egyszerűen az a cé|ja, hogy valakit nevén nevezzenek, hiszen arra
megfelelnek Brazíliában a portugál nyelvű - profán - nevek is, a guaranik szemében a
kapott név alapvető fontosságú:
1. A név ,"hordoz egy darabot az ember lelkéből'', így elválaszthatatlanul azonosul a
szeméIyiségel;
{. Á személy ta$a a tőnsnek, így a név a törzzse| való identifikációt' magát a
,, * aranis á gol'' is j elen ti.
gu
A kuliúra kettős arculata ez esetben is kimutatható: a környék fehér embereinek a
falu lakói csak egyszerűen Altino,José vagy Geraldo néwe hallgató indiánok. Az eredeti,
a személyiséghez kötődő guarani nevet nem ismerhetik.
A névadó rítus során (1984-ben) megÍigyelhettem a - ,,templomi ülésrendnek'' vélt
_ rituális tér szerepét, pontosabban, a kognitív ismereteknek térbeli kivetítését.Nyilván-
valóvá vált, hogy a neváaas szereplőinek elhelyezkedése a rítus színhelyén nem véletlen-
szerű, hanem meghat-ározott rendet követ, és bizonyos funkcióknak felel meg; az is
kidertilt, hogy ez á struktúra egyúttal kifejezi kognitív ismeretek, így a rituális ',tudás''
_Ö'*'.gJ^. i'. Á- ennek részletekbe menő taglalására itt nincsen
rétegezettséget módom.
a ,yásári'' és vallási szimbólumokról írottakat, a következőket állapíthatjuk
meg:
A szimbólumok megállapításakor elsődlegesen a fizikai jelentés (a hajdani vadem-
1.
ber átadja megszelídített kőbaltáit a fehér embernek: azaz ,,e|ássa a csatabárdot''), amit
követ a iársadálml vagy vallási jelentés. Ez pedig arra utal, hogy a szimbólumok ideák
objekúv rendszerét jelentik.
2. Ebből arra is következtethetünk, hogy nemcsak a piaci kapcsolatok miatt alakult
ki egy új értékrendszer. Az is nyilvánvaló, hogy a nem piaci termékkéntkezelt közösségi
köziiü a pregnárrs vallási szimbólumok hatásosabbak, mivel társadalmi
j""i*úai11*ok
elentéseket közvetítenek.
3' Mivel a fent elemzett szimbólumok a kulturális túlélésérdekébenkialakított
adaptív értékrend szerint műktidnek, jelentéstik a kontextusnak megfelelően változik (a
guaiani keresztjelentése csak a guarani kultúra ismeretében értelmezhető).

393
 IRODALOM

Amnnr Réka: Mit adnak-vesznek a széki asszonyok? ELTE Kulturális Antropolí>gia, Budapest,
l992.
Szimbiózis l: 7-l l. tl.
B<lc;tÁx' Lai<ls: A guarani kultúra két arca. MTA orientalisztikai Munkaköztisség, Buclapest, l9t}7.
Ttirtene.l'em és kultúra 3: 1|r-21. o.
Btlt;rÁr Lajos: A túlélésmechaniz-musaihoz: adaptív értékek.ELTE Kulturális Antropolílgia,
Buda-
pest' l992. Szimbiózis 7: 27_28. cl.
L'ur;<lN' Cltlvis: A República ,'cristá'' communista dtls Guarani, l6l ()-l768.
Rio de.|aneir o, l9??.
ScNao'uN, Egon: A rcligiáo guarani e tl cristianismo. Sáo Paulo, UsP, l982.
Reuista ie Antropologia25:
l-24. <t.

394