Pannónia Provincia

Pannónia területe a mai Dunántúlra, a Dráva-Száva közére, a Bécsi-medencére, az alsó-

ausztriai Burgenlandra és a Szávától délre eső sávra – Szlovénia keleti, illetve Horvátország
északi részére - terjed ki.
Lakóinak többségét a kelták és illyrek alkották, akik nem hoztak létre egységes államot,
hanem törzsenként települtek le. A későbbi Pannónia provincia területén a Szávától délre eső
részeket i. e. 12 és i. sz. 8 között elsőként Agustus légiói (egy légió 4-5 ezer emberből átt és
az élükön a legius állt) érték el. Tiberius császár hódításai már a Dráva-Száva közére is
kiterjedtek. Majd Claudius uralkodása idején (41-54) Pannónia Provinciává szerveződött.
Agustus császár önéletrajzában ez szerepel: „A pannóniai törzseket, amelyeket az én
kormányzásom előtt a római nép hadserege sohasem közelített meg. Tiberius Nero révén, aki
mostohafiam és akkor tábornokom volt, a római nép hatalma alá vetettem, és Illyricum
határait előbbre toltam egészen a Duna partjáig. Az a dák sereg, amely az innenső partjára
átkelt, az én legfőbb vezérletem alatt teljes vereséget szenvedett, majd az én seregem kelt át a
Duna túlsó partjára, és a dák törzseket a római nép uralmának elviselésére kényszerítette.
Pannónia jelentőségét Róma számára elsősorban Itália védelme határozta meg: az Alpok
természetes védővonalat jelentett, de az Adriát a Balti-tengerrel összekötő Borostyánkő út
vonaláról támadható volt, ezért fokozatosan a Duna mai magyarországi vonaláig terjesztették
ki fennhatóságukat. Ez a sáv azonban csak a Vespasianus és Traianus császársága közötti
időszakban épült ki úgy, hogy a Birodalom számára határvonalat képezett, ezért a katonai
súlypont áttevődött a délit területekről a Dunához: A Birodalom védhetőségi szempontjából
kulcsfontosságú területen az egyik legerősebb sereg állomásozott. A későbbi provincia a
római hódítást megelőzően nem számított egységes birodalomnak. a provincia nevét a pannon
népcsoportról nyerte a korábbi nagy tartomány, Illyricum kettosztásakor: ekkor jött létre
Pannonia és Dalmatia provincia (Traianus dák királlyal (Deeceballal) vívott véres csatái
nyomán (101-102-ben, majd 105-106-ban) foglalja el a dák területeket és Dacia néven
provinciát szervezett a mai Erdély területén), mindazonáltal a pannonok nagy része inkább
Illyricum déli felében, a későbbi Dalmatiában élt.
A római hódítást követően az ottani lakosságot bennszülött kerületekbe (civitas) osztották,
amelyek általában egy-egy nép által lakott területet foglaltak magukba, és kezdetben katonai
felügyelet alatt tartották ezeket a népeket. A civitasok kijelölésével a földek jelentős része a
hódítóké lett, amely nagyarányú új lakosság megjelenésével járt. A direkt letelepítések
elsősorban a provinciában állomásozó alakulatok veteranusai kaptak jelentős földbirtokokat,
kijelölt helyen, például katonai táborok vagy útcsomópontok közelében és a Balatonnál is.
Az első várost Emonát (Ljubljana) i.sz. 14 előtt, a következő várost Savariát (Szombathely)
csak 50-ben (mindkettőt a Borostyánkőút mentén) alapították meg. Az első városok közé
tartozik Scarbantia is (Sopron). Később a limes (Ripa-folyópart) vonal kiépülésével a Duna
vonala mentén jött létre többek között Vindobona (Bécs) ahogy Aquincum is. Még ennél is
később a belső területek fejlődésének indulásával párhuzamosan megalakult Sopianae (Pécs).
A városok fejlődése Vespasianus és Hadrianus császársága idején indult meg a II. század
elején. Kevés város volt még ilyenkor, a lakosság falvakban, villákban és falusias területeken
(vicus) éltek. A II.század végén Marcus Aurelius császár háborúi rettenetes károkat okoztak a
provincia területén, a restauráció csak a III. század elején kezdődött meg. Commodus
majdnem másfél évtizedes uralma alatt javítómunkálatok, kisebb építkezések, katonai
építkezések történtek, s – hála a betelepített hadifoglyoknak – demográfiai növekedés is
történt. A provincia belsejében kevesebb a bennszülött lakosság emlékanyaga, itt a városi
rang is ritka. A Balaton-felvidékre az addig is ott élő itáliaiak nyomán veteranusok is
érkeztek: földbirtokokat kapva építkezésekbe kezdtek, és az így létrejövő villagazdaságokban
római módra gazdálkodtak. Az efféle majorságok nagysága és díszítettsége a tulajdonos
rangjától és anyagi helyzetétől függött, de amíg a Borostyánkőút menti települések gazdasága
a kereskedelemből származott és a limes menti városok jólétét a táboroktól való távolságuk
határozta meg, addig a tartomány belső részének gazdasági élete elsősorban a mezőgazdasági
termelésen alapult.
Pannóniát 103-tól közigazgatási szempontból Traianus kettéosztotta: Pannonia Inferior (Alsó-
Pannónia) és Pannonia Superior (Felső Pannónia). Központjuk Aquincum illetve Carnuntum
volt. Balaton-felvidék és a tó nyugati végét Pannonia Superiorhoz rendelték hozzá. A belső
tartományon elszaporodtak a nagy- és középbirtokok központját alkotó villagazdaságok, a
legjelentősebb a Balaton-felvidéki villa, Baláca is a II-III. században kapta meg mozaik- és
falfestménydíszítéseinek nagy részét.
214-ben Pannonia Inferiort is két légiós tartománnyá szervezték át, módosították a korábbi két
(Inferior és Superior) közötti határokat: Inferiorhoz átcsatolták Brigetio városát, ahogy a mai
Veszprém megye területén levő egyetlen várost Mogentiana municipiumát is. Tehát a Balaton
egész része az Inferior tartomány fennhatósága alá került. A tartomány igazi fellendülése a
III-IV. század idejére tehető, amikor(is) a császárok több időt töltöttek itt, előtérbe került a
gazdasági élet fejlesztése, illetve változott a katonaság szerepe és a provincia elsősorban a
mezőgazdasági termelésre állt rá: a legfontosabb exportcikkek a gabona, gyümölcs és
jószágok voltak. Egy IV. századi forrás szerint: „Pannónia földje bővelkedik mindenféle
erőforrásban, gyümölcsökben, vadállatokban, kereskedelmi cikkekben éppúgy, mint
rabszolgákban. Itt van a császárok állandó tartózkodási helye, és nagyvárosok is találhatók itt,
például Sirmium…” A feljegyzések szerint Pannóniából gabonát, állatbőröket, vadállatokat,
prémeket exportáltak a kereskedők Itáliába. Az amphiteatrumi játékoknál kedvelték a
pannóniai medvét, vadkant és szarvasokat.
Pannónia területén a régészek 25 város nyomaira bukkantak s lakosságát 150 ezer emberre
teszik. A társadalmi összetétel meglehetősen vegyes volt: állomásoztak itt légiók,
betelepedtek itáliaiak is, érkeztek más tartományokból veteránok, s laktak itt kelták (boiusok
és eraviscusok), és a Duna vonalán túl szarmaták.
A III. század végén a kereszténység is megjelent Pannóniában, erre a XX. század óta
folyamatosan feltárt, s ma már részben a nagyközönség számára is látogatható emlékek
utalnak. Ilyenek például a sírkamrák vagy éppenséggel a keresztelőkápolna. A számos
emlékek a közül a legjelentősebbek Pécsett találhatók.
A III-IV. században újra változtattak a közigazgatási felosztáson, ekkor négy új tartományt
hoztak létre: Pannonia Primát Savaria, Valeriát Sopianae, Saviát Siscia, valamint Pannonia
Secundát Sirmium központtal. Balaton és környéke a II. századi felosztáshoz hasonló
határozatokkal rendelkezett: Pannonia Prima és Valeria tartományok határa a tó keleti partja
mentén húzódott. A provincia gazdasági és politikai stabilitásának a III-IV. századi barbár
támadások vetettek véget és Pannonia az Itáliaiak védőbástyájaként szolgált a barbár
támadások ellen, emiatt szükségessé vált a limes késő római kori megerősítése. A IV.
századtól állandósuló háborúskodások ahhoz vezettek, hogy a tartomány végül teljesen
elvesztette politikai és katonai súlyát, ez végül Pannónia vesztét okozta, s a bukásához
vezetett: Az V. században a hunok, 546 után a langobárdok, később 586-tól az avarok lettek a
Dunántúl urai. A történelem eseményei szétzilálták Pannóniát (456-ban földrengés rázta meg
Pannónia egyes részeit, például Savaria ekkor dől romba majd elözönlik a keleti gótok és
szövetségeseik), a provincia területe fokozatosan csökkent, a rómaiak emléke pedig
pusztulásnak indult.
Külön kiválasztottam Szombathelyet (Savaria) Pannónia Provincián belül és írok róla
részletesen:
A Drávától északra a Borostyánút melletti Savaria volt az első kolónia, ezt Claudius létesítette
Kr. u 43-ban az egyik legio kiszolgált katonáiból. Ezzel a Savaria romjain felépült Szombathely
Magyarország legrégibb alapítású városa. Mint római jogú város polgárai, Savaria lakói a római
polgárok teljes körű jogait élvezték, a város fokozatos virágzása az egész környék fejlődésére
jótékonyan hatott.
- Pannonia kettéosztását követően Savaria vált a tartomány civil igazgatásának és a
császárkultusz központjává
- A városnak császári palotája, fürdője, amfiteátruma épült
- A városban székelő tartományi prefektus volt Septimius Severus is, akit a légiók és a
környező tartományok elöljárói itt kiáltottak ki császárrá. A város központi szerepének
köszönhetően több római császárt is vendégül látott falai között.
- A kereszténység terjedése elérte Savariát is. Vélhetően az itteni keresztények elrettentését
szolgálta Szent Quirinus sisciai püspök kivégzése, akit itt dobtak a megáradt Sibaris (ma
Perint) patakba, malomkővel a nyakában. Itt szenvedett vértanúhalált két társával Szent
Rutilus, Szent Iréneusz és sok más névtelen keresztény, akiknek nevét nem jegyezte fel a
történelem.
- A keresztényüldözéseknek Nagy Konstantin császár hatalomra jutása vetett véget, ő egy
hadjárata során hosszabb ideig időzött Savariában is
- Ez az időszak a város ókori virágzásának tetőpontja, népessége jelentősen megnőtt,
nagyszabású középületek, hivatali épületek, közfürdők, színházak, templomok, bazilikák
épültek, melyek közül kiemelkedik a Szent Quirinus bazilika és a pompázatos császári palota.
- Az egész város ekkor egy valóságos kis Róma képét mutatta.
- Szombathelyen született az egész ókori Európa egyik legnagyobb szentje, Szent Márton, aki
később a galliai Tours püspöke lett.
- A császárság hanyatlásakor a hunok csak hosszú ostrom után tudták bevenni a falakkal
körülvett várost.
- A hunok pusztítását a 455-ben bekövetkezett földrengés tetőzte be, amely teljesen lerombolta
a várost. A sok viszontagság ellenére a római kor emlékei Szombathelyen a
legészrevehetőbbek. Az egykori Savaria beleolvadt ugyan a mai városba, de egyes részei
megmenekültek a pusztulástól. Szerencsés módon fennmaradt a székesegyház mögötti parkban
többek között a Borostyánút egy szakasza. Nem messze innen egy hatalmas mozaikpadlós
épület található, amelyet sokáig ókeresztény templomnak tartottak, ezért is hívják Quirinus-
bazilikának Valójában egy 4. századi császári palotáról van szó.
Készítette: Berkes Axel
Források: Száray Miklós: Történelem 9- 107.-111.oldal
Mócsy András: Pannónia története (1972-es könyv)
A múlt-kor újság 2007 áprilisi számának- A Római Birodalom öröksége című cikke
Wikipédia – Pannonia (provincia) [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonia_(provincia)]
 Pannónia Provincia területe 4 részre osztva

Szomathelyi romkert