Folyóirat a lelkipásztor!

és nevelői munka szám éra

Alapította:
RAVASZ LÁSZLÓ

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:
DR. IMRE LAJOS DR. TAVASZY SÁNDOR

XV. ÉVFOLYAM.
1933.
TARTALOMJEGYZÉK
A z Ige tükrében. Lap
Az arany gyertyatartó. (I. L.) . . . . . 4®1
Az istentisztelet — Isten tisztelete. (H. J.) 133
Együtt nőni Isten igéiével. (H. J.) . . 149
„Jertek, menjünk az Úr hegyére!* (Nagy József) 4Ö1
„Jövök U ram ! . . .* (Káli D ) 37

Tudomány és Világnézet;
A protestántizmus és a világnézet problémája. (T. S .) . 53
A protestáns történetírás válsága. (N. G.) 85, 103, 117. 135
A vallásfilozófia lehetősége a theologiában. (Borbáth D.) 9,24,42
Az egyház szociális programmja. (Borbáth D.) . . 150
Homiletikai alapkérdések. (G. L.) . 6, 17, 38

Igehirdetés-kultusz.
„Liturgia Claudiopolitana." (Dr. Incze Gábor) 139

Vallásos nevelés.
A vasárnapi iskolai munka alapelvei. (I. L.) 45, 56, 69, 90, 106
A konfirmációi előkészítés lehetőségei. (I. L ) . 157

Gyülekezeti munka.
Kálvin véleménye és hozzászólása az;, egyházfegyelmi
tervezethez. (Nagy József) 12Í

Egyházi Szemle.
A kolozsvári Theol. Fakultás tanári karának előterjesztése 142
A liturgiái reform bukása. (I. L ) . . . 76
Utazás az egyházfegyelem körül. (I. L ) 51

Megbeszélés.
Az egyházfegyelem. (I. L ) ................................. ........ 13
Hozzászólás a lelkészek önfegyelmezése kérdéséhez.(Káli D.) 161

Külmisszió.
A Külmisszió Barátai munkája. (H. J.) 110
Iro d a lo m *
Barth—Thurneysen—Brunner : Isten és a kenyér. (G. L.) 95
Dielz J. Fr. : Das Dorf als Erziehungsgemeinde. (I. L.) 50
Döbrössy L. : A török misszió története. (H. J.) 145
Draskóczy L. : Az eszkimók apostola. (H. J . ) ............100
Fekete József : A magyar népművelés körvonalai. (I.L.) 50
Frick M.: Reformierter Glaube. (I. L.) 144
Horváth Jenő: A misszió népe. (N. G . ) .............. 129
László Dezső: Akarom, tisztán lássatok; (M. N.O .) . . 79
MakayM. : A gyak. keresztyénség világmozgalma. (I. L.) 116
Tavaszy S. : Református Dogmatika. (Dávid G yula). 28
Sohnrey H. : Wegweiser (1. L .) . 50
The Student World. (L. D . ) ................. 80
Vásárhelyi János: A család élete. (I. L.) . 67

Folyóiratok személye:
Hajnal. (H. J.) . . . 99
Leife and Work. (H. J . ) . .............................................. 66
Revue d ’histoire et phi!, rel. (Dr. Dávid György) . . 83, 131
Zwischen den Zeiten. (M N. O .) . 146
 * ;9 -% vl ^ •

f a Ige
JÓZSrf.y;,^.

kérdések- (G; £ ) , ’\
A vallásfilozófia lehetősége a theolagiá-.
bon.
M egbeszéJ/é^k. A z eg^fázfegyeleai célfa es
az áfödd feiá}etufíi&tőyisszdéfésefCXi. 14

S Z E R K E S Z TI K É S KlAbl ÁK ;I
JDR IMRE LAJOS ; DR; TAVA5ZY SÁNDOR
iíelős szfrkészta: D R Í M R E L A jO S E,L Ö F I ^ E T . É S I j% £
Szerkesztőség ésfeatióhív&alf Egész Ívre ^
uj-KöIozsváTrC. Victöriei 38. Rélílíeolpgía , JEgyesszám áVa
&rJt ':*f
 4 z Ige tü k réb en

„ Jertek, menjünk ex Ú r hegyére f "

— Beköszöntő beszéd. —
.Lészen az utolsó időkben, hogy erősen
fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek
félette és magasabb lészen a halmoknál és
özönleni fognak hozzá minden pogányok; és
eljönnek sok népek, mondván: Jertek, menjünk
fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson minket az O útaira és mi
járjunk az Ő ösvényein, mert tanitás Sionból
jő és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde, ki
ítéletet tesz a pogányok között és bíráskodik
sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből, ka­
pákat és dárdáikból metszökéseket és nép
népre kardot nem emel és hadakozást többé
nem tanul.“ (Ézsaiás 2 : 2 —4.)
Utópia — mondja ez Igét hallva a ma embere és Genfre gondol.
Bizonyosság — mondja a keresztyén ember és az örökkévaló­
ság jut eszébe.
S ebben a két szóban teljességgel el is mondott mindent
magáról mind a kettő: a modern ember, a mai világ materiálista
embere legfeljebb „pjetiletkákat“, ötéves terveket kovácsolhat s
ezekről sem állíthatja, hogy százszázalékosan keresztülvihetők; a
keresztyén ember, abban a pillanatban, mihelyt öntudatosan mondja
e l: keresztyén vagyok, elindul hite mákat, holnapokat és holnap-
utánokat átlépő lépéseivel, hogy útját arrafelé vigye, ahol az urak­
nak Ura keresztje mögé húzódik, hogy Isten kegyelmének minden
áldó súgara a hegyre sereglő pogányokra: emberekre, a megvál-
tottakra hulljon.
Világbékéről beszélni olyan világban, ahol emberek s nem
angyalok a vezetők és a tömegek, bizonyára utópia. Merőben
ábránd. Semmi több és semmi más.
Világbékéről hallgatni olyan világban, ahol az emberek az
istenembernek testvérei, bűn, szörnyű bűn lenne.
S ennél a paradoxonnál megáll az ember s vagy elindul az
Űr hegyére, vagy örökre hátatfordít a felfele vezető útnak.
Mert nem mindenek mennek az Úr hegyére. „Sok népek“,
„mindenféle) pogányok“. Nem minden nép és nem minden pogány.
Sokan.
Kik ezek? azok, akik hitűk világánál meglátták az élet sötét
útvesztőiben, hogy az örökkévalóság felé, az Úr hegyére csak az
Űr nyomában lehet haladni: tehát nem megkerülve a Golgothát,

AZ ÚT 1
 hanem feimenve oda kereszttel a váltunkon. Az örökkévalóságba
csak a Golgothán keresztül vezet az út.
Aki ezt megtapasztalta, aki goigothai hittel tud felelni az Ur
megszólítására, annak nem szörnyűség lesz a kereszt, hanem élet-
principium. Egyetlen feltétele az életnek. Nem annak, melyet a
mai világ embere a születéstől a halálig tartónak vél, hanem annak,
melynek csak nehány pillanata az a sok év, melyet itt földi relá­
ciók között, a világban eltölt. Szemünk, akár a kezdetre, akár a
végre tekint, nem tudja átfúrni a szörnyű távolságokat. Ez a mi
végességünk jele. Legláthatóbb és legkétségbevonhatatlanabb jele.
Mert sem a bölcs, sem a zseni, sem a nép gyermeke, -sem
kékvérű utód nem tud itt tovább menni. Mert arról még senki
sem tudott mondani semmit, hogy milyen az az Élet, mely ez élet
után következik. Itt, ezen a ponton az emberi ész kimondja: nincs
tovább.
Ez az első lépés a goigothai úton. Mert Isten azon a ponton
vár az emberre, ahol az emberi ész azt mondja: nincs tovább.
Amikor az emberi ész alászáll a maga alkotta poklokra és undorral,
csömörrel és diadalmasan jut ki onnan, hogy soha többé ne for­
dítson hátat az Istenembernek, aki mindenkivel mindig szembejön.
Mert Istenember.
De Testvérem azt mondhatnád, hogy Isten országából akkor
ki vannak zárva a tudósok, az eszesek, a bölcsek. Hogy a tudás
bűn. Hogy mindaz, amit a tudással kivívott az ember, pokol,
amitől undorral kell elfordulnod. Hogy az Isten országába csak az
együgyüek, olyanok jutnak, akiknek nincsenek problémáik, akik
nem gondolkoznak, akik kritika nélkül fogadnak el mindeneket s
akiknek egy-egy „élmény“, amikor úgy gondolják, hogy Istennel
találkoztak, többet ér mindennél.
Pedig nem igy van a dolog. Az Úristen világába nem a
bölcsesség vagy butaság, nem az eszesség, vagy naivság szériát
jut az ember.
Az Isten világába csak az jut, aki olyan örömmel tud oda
vágyakozni, mint a gyermek.
Az Isten világába csak az a bölcs jut, aki belátja, hogy semmi
az, amit tud az Isten tudásához képest. Hogy a bölcsesség nem
öncél, hanem eszköz arra, hogy általa annál hatalmasabban és
bizonyságtevőbben tudjuk elmondani: „Jertek,"menjünk fe l az Űr
hegyére. . . “
Mert mi az, amit az ember tud, még akkor is, ha föld
gyomra, a sztratoszféra, csillagvilág, s a laboratóriumok világa
minden titkát is tudja és uralkodik felette?: Láttál-e már Testvérem
tengert, amint sziklára csap s vízöléből néhány cseppet a part
homokjában felejt s e néhány csepp menten eltűnik a parti homok­
ban? Látod, ilyen menten eltűnő néhány csepp az ember tudása
az Isten tudásához képest. Ilyen semmiség. Mert az ember tudását
megkötik a földi relációk, a teremtettség, a végesség, az Isten

2 AZ ÚT
dudását semmi sem köti meg. Mert ö teremti a tudást, ö tudja,
mit hoz a jövendő. Az örökkévaló jövendő.
Amikor a bölcs alázatos szivvel belátja ezt, megérti, hogy
nem utópia, nem ábránd és nem lehetetlenség, hanem bizonyosság
az, amit az Ige itt mond az utolsó időkről.
Amikor ide jut az ember, amikor a „teremtés koronája* jelző
nem gőg számára, hanem alázatos beleilleszkedés az isteni élet
örökkévaló vérkeringésébe, a kereszt gyönyörűséges lesz s a teher
könnyű. Krisztust egy ember segítette a kereszthordozásban a Goi-
gothán. Minket az Istenember segít. Az „ösvényein* kell csak jár­
nunk. De a teremtmény mindig szembeáli a teremtővel. Ebben
van a tragikuma. Ezért van az, hogy alig talál visszhangra a viíág-
khaoszba kiáltott isteni szózat:« Jertek, menjünk az Úr hegyéreiu
íEzért van az, hogy semmi a mai embernek az advent Ezért van
az, hogy szürke á Karácsonya, Nagypéntekje, Husvétje, Pünköstje,
mert nem érzi, nem hallja Krisztus élete hagy lépéseinek dübörgő
ritmusát. Nem érzi, hogy azok a lépések: az örökkévalóságból
indultak el s oda tértek vissza. S céljuk nem az volt, hogy néhány
pásztor meghatódjék, néhány asszony könnyet ejtsen, néhány tanít­
vány elkeseredjék, hogy háromezren megtérjenek, hanem az, hogy
az egész világ, még a pogányok is megértsék a történelem feletti
történeti csodának értelmét s megtapasztalják örömét. Hogy minden
nép, nemcsak „sok népek" az Úr hegyének haladjon. Az emberi
életnek nem az a célja, hogy hangulatokat teremtsen magának,
hanem az, hogy szilárd talajt keressen, melyen megállhat. A technika
nem ilyen talaj mindenféle vívmányával sem, mert ami ma „töké­
letes*, holnap már ócska, nevetséges holmi, amit úgy megmosolyog­
nak, mint ma Stefenson gőzmozdonyát. Az egyetlen ilyen szilárd
talaj: az Úr hegye. Amely magasabb minden halmoknál. „Mert
am int magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én
úlaim útaitoknál, gondolataim gondolataitoknál!“ , (Ézs. 55.9).
Az emberek csak hangulatból indulnak az Úr hegyére. Hogy
úgy mondjam: hitturisztikát űznek. Nincs ennek az elindulásnak
más indító oka, mint a hangulat. S ez a szörnyű benne. Mi em -
berek hangulatból csinálunk mindent. Nem öntudatosan. Csak épen,
mert úgy jön hirtelen, hogy csináljuk. Hangulatból alakítunk férfi -
szövetségeket és leszünk tagjaivá. S ezzel a „grandiózus* ténnyel
mindeneknek elég tétetett. Hangulat és szentimentálizmus minden
női munkánk, melynek hátterében nem az önzetlen segítés, hanem
asszonyi hiúság áll. S a fiatalok ilyen hangulatból űznek balolda­
lizmust. Mindez s minden, amit az ember tesz, hangulat. A mai
ember még mindig nem ébredt reá arra, hogy az Isten mást kiván
■tőle, mint hangulatok sokaságát és sorozatát. Isten világbékét nem
is remél az„ emberektől. De gyermekeitől elvárja, hogy komolyan
vegyék az Ő ügyét és ne diszkreditálják azzal, hogy hangulat-ügyet
csinálnak belőle. Nekünk egészen komolyan kell keresnünk az útat
az Úr hegyére. Ezen az úton nem a lelkipásztor já r előttünk,

AZ ÚT 3
 hanem Krisztus. S ezért kell mindenkinek a maga keresztjét hor­
doznia. Komolyan. Öntudatosan. Boldogan. Királyi nyomban.
Mert ebben van a mi kálvinizmusunk gyönyörűsége, hogjr
nem papi nyomokon, nem a pápai enciklikákkal tapétázott falak
között, nem szektái miszticizmusban, hanem a Király után halad.
A Király után, aki „ítéletet tesz sok nép felett.*
Azon a „helyen“, amelyet mi „Krisztusnak“ nevezünk, eg y
valóság fénye van, mely materiális világ megett áll. Ezen fény-
mögött örökkévaló fényforrás van. Krisztus ebben a világban a
kiapadhatatlan fényesség forrása. A sötétségből bennünket világos­
ságba menekitö szeretet. Nem frázis. Nem hangulat. Irrationális
valóság, mely az engedelmes hit tulajdona. S ebben a Királyba»
nem csak az ítélete királyi. Hanem az különösen, hogy a szeretet
majesztászában jelenik meg mindenki előtt, aki igaz lélekkel keresi.
Mert Isten mindenkit keres. ítéletes kegyelemmel keres. Isten orszá­
gába hívja gyermekeit. Azokat, akik Isten országáról nem azt vall­
ják,* hogy képzelgés, hanem bizonyosak afelöl, hogy az utolsfr
bizonyosság.
S akik ezt vallják, azok a leszerelés kérdésénél nem „Genf*
receptjeire gondolnak, hanem azokra a „tanításokra“, melyek;
„Sionból“ jönnek: a lelki leszerelésre. Nem az akadályozza meg a
világbékét, hogy a különféle nemzetek egyre másra gazdagítják
a municiógyárosokat, nem az a baj, hogy igen sok a fegyver,,
nem is az a baj, hogy egyik nemzetnek több jut belőle, mint a
másiknak, hanem az a mi nagy nyomorúságunk, hogy nem az.
önzés fegyvereit akarjuk leszerelni. Nem akarjuk eldobni a rosz-
májuság és irigység fegyvereit és az összetartás földjén kapát-
ragadnunk helyette. A magyar gőg dárdáit zúdítjuk az ég felé,,
ahelyett, hogy a szeretet metszőkéseivel vágnók szerte azokat a
kötelékeket, melyeket a buta nemzeti tradíció itt Erdély földjén is-
a népek közé kifeszitett. Kardot emelünk egymás ellen mi feleke­
zetek, a Biblia arra jó csak nekünk, hogy egymás fejéhez vágjuk,
csak hadakozást tanulunk belőle, pedig a békesség könyve. Az.
ítéletes békesség van benne és szól belőle.
Hozzánk szól és napiparancsát minden nép és minden fele-
kezet egyformán megtalálhatja benne. S ma ez az Ige utolsd
izenete: az Úristen hadsereget toboroz, amelynek katonái feltétlenül
teljesítik parancsait. E katonákat igazlélküséggel övezi, az igazság
mellvasába öltözteti, a békesség evangéliumának készségével saruzza
fel, s a hitnek paizsát s a Lélek kardját adja kezükbe, az idvesség
sisakját helyezi fejükre. Ezeket a katonákat különböző hadtestekbe
csoportosítja. Az emberek ezeket a hadtesteket: felekezeteknek
nevezik. S mindeniknek más és más feladatot ad, hogy így külön­
böző utjain járva az isteni hadszíntérnek, együtt harcol ák ki a
nagy diadalmat a világ felett. Hogy engedelmeskedve az Istennek
diadalt arathassanak önmaguk felett. Mert csak akkor lehet az
ember számára az, ami az utolsó időkben lészen bizonyosság, ha

4 AZ UT
 teljes engedelmességgel teljesíti a reábizottakat s lemond minden­
féle egyéni vállalkozásairól és kezdeményezéseiről. Mi lenne ha a
elöntő ütközetben az egyik fegyvernemhez- tartozó a másik fegyver­
nemhez tartozóra emelné fegyverét, ahelyett, hogy az ellenséget,
az Isten ellenségét kényszerítené megadásra: az önzés fegyvereinek
letételére? Az lenne, ami ma valóban meg van. Gyűlölettel állunk
szemben egymással s nem vesszük észre, hogy a materialista világ
kiábrándult azokból a papi szólamokból, szeretetfrázisokból, kon­
vencionális hazudozásokból, amelyekkel eddig áltattuk és a tömeg
felénk fordítja még egyszer kérlelhetetlenül kérdését: „Hol van
Isten ? Lehet-e Isten templomaitokban, ha azok körül égig nő a
<nyomorúság ?* (Kutter.)
Utolsó pillanat talán a döntő csata előtt. Lehetetlenség, hogy
■az ember mégegyszer annyira állattá legyen, hogy öklöt emeljen a
golgotái kereszten szenvedőre. $ ha ez megtörténhetik, akkor mi
vagyunk a felelősek, akiket olyan sokszor hívott az Ige: „Jertek
m enjünk fe l az Úr hegyére /“
Utolsó alkalom, amikor a világ még kérdez Isten után. Amikor
még a tömegeknek is szívügyévé lehet. Minden népnek. Erre a
kérdésre nekünk, az Ige hallgatóinak kell személy szerint megfelel­
nünk. S a hívás: , Jertek menjünk fe l az Úr hegyére" nem csak
egyeseket, hanem tömegeket kell megmozgasson. A Golgothára
nem lehet magunkban bandukolnunk. Kollektív, tömeges özönlést
^vár az Isten. Mert az Isten ügye nem privát emberek privát ügye.
Nem sajátítható ki szekták, felekezetek számára. Itt nincs személyi
privilégium. Itt mindenkit hív az Ige, hogy „sokan“ menjenek az
C r hegyére. Az Úr hegyére, mely az óta nyert centrális jelentőséget
különösen, amidőn az „utolsó idők“ első pillanata ott elkezdődött :
amikor Krisztus kiszenvedett a. Golgothán. Mert akkor érte el az
emberi gonoszság a maximumát és akkor hajolt le legmélyebbre
az isteni kegyelem.
Ezért utolsó lehetőség a talajkeresésre és talajtalálásra az Ur
begyére való haladásunk.
Ma kell elindulni 1 Holnap már késő lehet.
Nagy Jó zsef

AZ ÚT 5
 Tudom ány é s V it á g n é z e f

Homlletikai alapkérdések.
A p réd iká ció lényege.

A prédikáció beszéd.
A prédikáció beszéd, azaz a közlésnek ahhoz a fajtájához
tartózik, amely élőszóval történik. A közlésnek ez a módja csak
ott és akkor lehetséges, ahol és amikor a közlő és a közlési
elfogadó közvetlen, személyes kapcsolatba jut egymással. A beszéd
tehát két félnek: a szólónak és a hallgatónak személyes jelenlétét,
találkozását tételezi fel. Csak ott és akkor beszélek, ahol és-
amikor tudom, hogy van valaki, aki képes és kész meghallgatni..
Beszéd és hallgatás szükségképpen összetartozik, mint ugyanannak,
az aktusnak két fele.
A beszéd, az élő szó a közlésnek legtermészetesebb, legköz­
vetlenebb és leghatásosabb módja. Az írás útján való közlés csak
kényszerű pótlék ott, ahol az élő szóval való közlés nem lehet­
séges, mert nincs, aki meghallgassa. A beszéd a közlésnek az-
eredeti. az ősi, éppen ezért legtermészetesebb módja.
És egyúttal a legközvetlenebb módja is. Mig az írásos közlés
esetén mindig lehetséges és feltételezhető, hogy a. közlemény nem
jut el ahhoz, akinek szántam, az élő szóval való közléskor köz­
vetlen bizonyosságom van arról, hogy közlésem célhoz jut, különben
nem is szólanék. Ott van, előttem "van a hallgató, olyan közel­
ségben, hogy képes meghallani beszédemet. Nincs szükségem
senkinek és semminek a közvetítésére.
A természetességgel és a közvetlenséggel függően, abból*
folyik, hogy a beszéd a közlésnek leghatásosabb módja. Általános
tapasztalat az, hogy gondolatainkat, érzéseinket, akaratunkat írásban
soha sem tudjuk olyan hathatósan közölni, mint élőszóval. Az
írás, mint minden mesterkélt eszköz, nemcsak összeköt, hanem el
is választ, mert a leggondosabban megfogalmazott írásbeli közlés
is a félreértésnek és félremagyarázásnak összehasonlíthatatlanul
több és nagyobb veszedelmét rejti magában, mint az élőszó.
Szomorúan tapasztalhattuk ezt nem egyszer, amikor valamely kényes
kérdést, éppen kényességére való tekintettel levél útján akartunk
elintézni. Ennek magyarázata az, hogy az élőszóval való közlés
közvetlenségénél, személyességénél fogva a szóló és a hallgató
között egy olyan benső kontaktust hoz létre, amely nemcsak a
szólót teszi képessé arra, hogy közvetlenül észrevegye azt a hatást,
-amelyet közlése a hallgatóra gyakorol, hanem a hallgatót is olyan

6 AZ ÜT
 megfigyelésre, benyomások birtokába juttatja, amelyek segítségével
a szavakban ki nem fejezett, talán ki nem is fejezhető, a szavak
'm ögött rejtőző szándékról is bizonyosságot nyerhet. A szólónak
és a hallgatónak ez az egymás leikébe való betekintése kölcsönzi
az élőszónak azt a csodálatos, mindnyájunk által tapasztalt hatalmat.
A prédikációnak mivoltához elengedhetetlenül hozzátartozik
az, hogy az élőszó, a beszéd eszköze útján történjék. Más közlési
mód nem áll rendelkezésére. Ez a magyarázata annak, hogy nem­
csak az olvasott, hanem a rádió útján hallgatott prédikáció is
erejéből, hathatóságából sokat veszít.
A prédikáció beszéd. Ebből a tényből szükségképpen követ­
kezik, hogy nem vonhatja ki magát azoknak a törvényeknek és
követelményeknek a hatalma alól, amelyek a beszédre vonatko­
zólag általában fentállanak. Csak az az igehirdetés nevezhető
prédikációnak, amely a beszéd törvényeihez alkalmazkodik.

A prédikáció kultikus beszéd.

A prédikáció helye, ahol végbemegy, a gyülekezeti isten-
tisztelet. Ez a tény formájára és tartalmára nézve olyan döntő
jelentőségű,? annyira hozzátartozik a prédikáció lényegéhez, hogy
a prédikáció névre kizárólag csak az a beszéd tarthat igényi,
amely a gyülekezeti istentisztelet keretében m int az istentiszteletnek
önálló és organikus alkotórésze hangzik el.
Természetesén a prédikációnak vannak egyéb kritériumai is.
Az a körülmény, hogy valamely beszéd az istentisztelet keretében
foglal helyet, még nem teszi azt a beszédet prédikációvá. De
másfelől az a megállapítás, hogy a prédikáció katexokhen kultikus
beszéd,* éles határvonalat von a prédikáció és a más hasonló
tartalmú beszédek között. (Lásd 2. §.)
Ebből először az következik, hogy a prédikáció kizárólag
keresztyén beszéd. Más vallásos közösségekben, a pogány és zsidó
vallásos közösségekben is szerephez jut az élőszó, de mégsem
nevezhető az prédikációnak. Mert a pogány és zsidó istentisztele­
teken a beszéd csak kísérője a centrális kultikus cselekménynek, a
keresztyén istentiszteletben pedig nem mint kisérő, hanem mint
önálló kultikus cselekmény talál helyet a beszéd.
Másodszor pedig az következik, hogy a prédikáció specifikusan
protestáns keresztyén beszéd. A misében is mint önálló alkotőrész-
foglal helyet a prédikáció, de a misének nem organikus része,
hanem csak esetlegesen talál benne helyet, mint annak toldaléka.
A mise akkor is teljes, akkor is befejezett egész, ha nincsen prédi­
káció. Csak nálunk, protestánsoknál szerves és nélkülözhetetlen
alkotó része az istentiszteletnek. Még a szimbolikus istentiszte­
leteinken is az Ige és a hozzája fűződő beszéd az elsődleges, a

* Ravasz: I. m. 240. skv.

AZ ŰT 7
cselekmény, a szakramenfum csak kiábrázolója, látható pecsétje
annak, amit az Ige mond.
A prédikáció tehát protestáns keresztyén kultikus beszéd.
A prédikáció és a kultusz viszonya.
A homiletika az igehirdetésnek csak azzal a fajával foglal­
kozik, mely a gyülekezeti istentisztelet keretei között folyik le,
mint annak’ szerves alkotó része. Ennélfogva a prédikáció is az
istentiszteletnek épen olyan alkotó része, mint a gyülekezeti ének
vagy imádság. Ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert
döntő következményekkel jár úgy az igehirdetés anyagának, mint
formájának kérdésére nézve és egyúttal éles határvonalakkal el­
különíti a prédikációt a más jellemű és tárgyú szónoklatoktól.
Ezért döntő fontosságú annak kihangsúlyozása, hogy a prédikáció
istentiszteleti tényező, a prédikáció is kultusz.
A kultusz az Istennel való személyes találkozás szent alkalma.
Két, egymástól összemérhetetlenül különböző, de egymással lénye­
gileg mégis rokon tény: Isten és embernek személyes, közvetlen
találkozása, érintkezése. Az istentisztelet a maga alkotó részeivel
arra szolgál, hogy ez a találkozás a két fél között végbe mehessen.
Igazi istentisztelet tehát csak ott van, ahol ez a két fé l: Isten és
ember ténylegesen, személyesen jelen van és ezt a jelenlétet cse­
lekvőig, aktíve megbizonyítja. Ennek a jelenlétnek- kifejezésére
szolgáló eszközök az istentisztelet alkotó részei, amelyek aszerint,
hogy általuk Isten vagy ember nyilatkozik meg, két csoportra
különöznek e l : az isteni és emberi oldalra. A mi istentiszteletünk­
ben az isteni oldalra tartozik: az absolucio, az igeolvasás, predi-
dikáció és áldás, az emberi oldalhoz tartoznak: a bűnvallomás,
az imádság, éneklés és hitvallás.
A prédikáció tehát a kultusz isteni oldalához tartozik Ennek
megállapítása azonban még nem elegendő, tisztázni kell, hogy
milyen viszonyban áll a kultusz többi alkotó részeivel ? Két dologra
kell itt figyelnünk. Az egyik az, hogy az istentisztelet egy zárt
egység, ennélfogva alkotó részei nem esetlegesen, hanem szervesen
függnek össze egymással. A másik pedig az, hogy a mi református
istentiszteletünkben a prédikáció a központi helyet foglalja el, mert
az Ige, az isteni kijelentés az, amelynek segítségével Isten és ember
találkozása lehetséges. Istennel csak az találkozhatik, aki veszi az
ő személyes megszólítását az Igében. Az első az isteni megszólítás,
a második az emberi felelet. A prioritás tehát a prédikációé, mert
általa jön létre a gyülekezet, általa lesz a kultusz is. Ez nem jelenti
azt, hogy az istentisztelet többi alkotó része felesleges. Mert úgy
áll a dolog, hogy amiként nincs, nem lehet kultusz az Isten tény­
leges részvétele, az. isteni megszólítás nélkül, épen úgy nincs
kultusz az ember jelenléte, az embernek az isteni megszólításra
adott felelete nélkül. Isten csak azokhoz jön el, akik reá várnak,
azokhoz, akik felelnek az Ö hívására: Hallja a Te szolgád 1

8 AZ ÚT
 Ebből az következik, hogy az istentisztelet alkotórészei egy­
felő l a prédikáció, mint középpont körül helyezkednek el, másfelől
•a prédikációt, mint amellyel elválaszthatatlanul összekapcsolódtak,
meghatározzák. A gyülekezeti ének, imádság, hitvallás, egyszóval
az emberi oldal mind csak arravalók, hogy az Ige elfogadására
előkészítsenek és bennök hálás visszhangot adjunk az isteni üze­
netre. Miként a kerék küllői az agyban, úgy találkoznak az isten­
tisztelet alkotó részei össze és jutnak egymással vonatkozásba és
jutnak egységre a központban álló prédikációval való kapcsolatuk
folytán. Hogy miiyen énekeket válasszunk ki, milyen imádságokat
mondjunk, azt a prédikáció szabja meg, mert ahhoz kell hogy
mindezek alkalmazkodjanak.
Bármilyen központi helyet foglaljon is el azonban a prédi­
káció az istentiszteletekben, nem szabad felednünk, hogy ha a
legfontosabb is, de csak egy alkotó része az istentiszteletnek. A
többi részek sem feleslegesek és esetlegesek, ennélfogva figyelmen
kívül nem hagyhatók. Nélkülük nemcsak hogy hiányos, hanem
-egyenesen lehetetlen az istentisztelet. Ha a gyülekezet nem énekel
és nem imádkozik, ha nem készül fel az Ige fogadására és nem
ujjong annak áldásai miatt, a prédikáció lehet gyönyörű szónoklat,
de nem igehirdetés. És az igehirdetés mindig olyan kell, hogy
legyen, hogy beleüljék abba a felséges keretbe, melyet a gyülekezet
vágyakozásából, áhítatából, Isten felé repeső öröméből felfakadó
ének és imádság ad. G. L.

A vattás filozófia lehetősége

a theologiában.*
Annak a theologusnak, aki ma vallásfilozófiával akar foglal­
kozni, ezzel az egyesek előtt különösnek tetsző problémával kell
mindenek előtt leszámolnia. Az Után a megújulást, áldást hozó
■nagy vihar után, mely a múlt években a theologia mezején végig
tombolt, elpusztítva az ú. n. vallástüdomány-theologiának sok nehéz
erőfeszítéssel készített építményét — a vallásfilozófiára tekintve
kérdésünk az, hogy van-e lehetősége, mert az a vallásfilozófia,
melyet a vallástudomány*theologia fáradságos munkával épített, a
vihar áldozata lett.
E félvetett kérdés fontosságának illusztrálására elég megem­
lítenem azt a tényt, hogy mikor Erdélyben a dialektikai theologia
első tudományos disputációjára került a sor 1930 tavaszán, a nagy-
enyedi konferencián — amint a híradásokból értesülünk — e kér­
dés is vitatott, meglehetős előtérben álló volt. Ez érthető is. A múlt
évtizedek theologiáját a vallásfilozófiai alapon felépülő theologiai
munkásságnak nevezik. Az új* theologia egyik jelentős megállapít
* Theologiai m. tanári habilitáció alkalmával tartott próba-előadás.

AZ UT 9
 fása az volt, hogy erre az alapra egyáltalán nincs szükség, sőt ezen
az alapon nem is lehetséges theologia.
I. Hogyan jött létre a vallásfilozófia, mint modern theologiai
tudomány és hogyan jutott el eme válságához, mely oly nagy, hogy
az irodalma egészen megszűkült?
Joh. Wendland szerint a vallásfilozófia eredetét a 16, és 17..
századbeli vallásháborúk után ébredt ama meggyőződésnek köszön­
heti, hogy az egyes vallások felett van egy olyan közös tulajdon,
melyben e vallások javai együtt vannak. A vallásfilozófia ezt az
ideális vallást kereste*
Mi e vallásfilozófia történetében két periódust különböztetünk
meg. Az első kornak, mely Schleiérmacherig tart vallásfilozófiája:
metafizikai munkálkodás. Metafizikai- utón igyekeznek különböző
rendszerek felállítása közben a vallás javainak: Isten, lélek, halha­
tatlanság valóságát bebizonyítani. E vallásfilozófiái munkálkodás,,
mig az ideális vallást akarta előtárni eredményként a vallás anyagát
feldolgozó élettelen filozófiai rendszereket és hiábavaló bizonyítá­
sokat adott, melyeknek az élő vallással semmi közük nem volt.
így e munkálkodás a metafizikának hozott termést.
A„XIX-ik században Schleiermacherrel jelenik meg a második
típus. Ő félretéve a már Kánt által is hiábavaló és célra nem
vezethetőnek minősített erőlködést, lehetetlennek és szükségtelen--
nek tartja azt, hogy a vallás tárgyainak valóságát az értelem előtt
bebizonyítsa, belátva azt, hogyha a vallás van, akkor a tárgyai is
valóságok. A vallásfilozófia feladata most annak a közös eredőnek
a keresése lesz, mely minden vallást létrehoz. Mi az, ami mindén
vallásban mint a vallás eredője, éltetője benne, van ? M i a vallás
lényege ? Ez a jnodern vallásfilozófiai probléma. Vizsgálva az előt­
tünk levő empirikus vallásokat, ki kell mutatni a vallás lényegét.
Ezen az alapon részben az egyháztól független filozófusok­
nak, részben az egyház theologusainak nagy serege kezdett mun­
kálkodni s nagy halmaza keletkezeit a vallás lényegét kimutató
elméleteknek. Minket a theologusok munkája érdekel. Erre pedig
nagyon jól reá világít Joh. Wendlandnak a Religion in Geschichte
u. Gegenwart I. kiadásában (1613-ban) a vallásfilozófiáról szóló­
fejtegetése.** Vallásfilozófiájuk tényleg azt tette, amit itt Wendland
feladatul kijelöl.
Wendland szerint a vallásfilozófiának először is a vallás-
történet alapos ismeretében kell gyökereznie. Egyes vallástípusokat
egyéni forrástanulmány alapján ismernie kell. össze kell állítania,
az összefüggéseket és az analógiákat.
A második út psziihologiai kutatás. A jelen és a múlt val­
lásos életét pszühologiailag kell vizsgátni. így a vallásos élet lelkit
megnyilvánulásai lesznek ismeretesek.

* Religion in Geschichte u. Gegenwart lexikon I. köt. 2206.

** 2206.
rife-

10 AZ ÚT
 Az összehasonlító históriai és a pszühologiai analizáló munka
szükségszerűen vezet az ismeretelméleti feladathoz, melynek a val­
lásos magatartás lényegét, karakterisztikumát kell kimutatnia az
embernek más életmegnyilvánulásaival (tudományos, művészi stb.)>
szemben s bebizonyítania azt. hogy a vallás az embernek termé­
szetes, szükségszerű tevékenysége.
Ezek után az a végső cél, mely a vallásfilozófiai munkál­
kodás előtt áll a vallás igazságának a kimutatása, vagyis az
ideális normativ vallás megállapítása. Egyesek szerint e kérdés nem
tartozik a vallásfilozófiába. A személyes hitnek kell ezt eldöntenie.
Wendland szerint mégis ez a vallásfilozófia végső munkája. A
vallásfilózófusnak is van ilyen személyes döntése, mely a história
és az egyéni kutatás eredménye. E döntését.bizonyítani kell azáltal,
hogy más vallásokkal összevetve kimutatja sajátjának igazságát,
ideális és normativ jellegét. Hogyan lehetséges ez? Egy út erre a
kijelentés általi bizonyítás. Mindenki azt állítja, hogy saját vallása
isteni kijelentésen áll, ezért az igaz vallás, mig a többi emberi
találmány. Wendland szerint ez az út nem járható,.amikor ma
látjuk, hogy a keresztyénség kijelentése fokozatosan kifejlődött ki­
jelentés. Wendland útja az, hogy a kijelentésfokozatokat elismerve,
vizsgáljuk azokat a hatásokat, melyeket e fokozatok kiváltanak s
e hatások alapján látjuk meg, hogy melyik az igazi vallás. Négy
szempont dönt e vizsgálatnál: 1. az etikai: melyik vallás az, ame­
lyik a legtisztább erkölcsiségggel párosul?; 2. a vallási: mennyi­
ben tud ez a vallás az étet szenvedései és terhei felett úrrá lenni;
3. a történetfilozófiai: ad-e pozitiv célt az ember és a világ szá­
m ára?; 4. a metafizikai: képes- e egy olyan hittant kiépíteni, mely
nem áll ellentétben a modern világismerettel, sőt a nagy kérdé­
seket a lét alapjával és céljával összhangban oldja meg.
Ezt a Wendland által vázolt feladatot töltötte be híven a
vallásfilozófia. Az összehasonlító históriai, analizáló pszihologiai és
ismeretelméleti utón kimutatta a vallásos magatartás karakterét, a
vallás lényegét és az ideális, normativ vallást. A sok vallást egy­
más mellé állítva a felállított mércén megmérve úgy találta, hogy
a keresztyénség az, amelyik az ideális vallás követelményeinek
megfelel.
Ez a vallásfilozófia a múlt theologiának, a vallástudomány­
nak szükséges, nagyon fontos része volt. Annák a theologiának,
mely azt állította magáról, hogy módszerében történeti, lélektani
és filozófiai tudományok eszközével dolgozó oly tudomány,'mély­
nek tárgya a vallás ténye; az emberi szellem vallásos élete, feltét­
lenül szüksége volt egy ilyen alapvető filozófiai tudományra, mely
az emberi szellem életében azt a speciális helyet, mely a vallásé
megjelölje s ennek más helyekkel (tudomány, művészet stb.) való
viszonyát, kapcsolatát kimutassa.
Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a múlt évtizedben ezt a
t^eologiát, — mely a modern természettudományos gondolkozás-

AZ ÜT II
■móddal megalkuva, a vallásos embert vizsgálta s így a históriai,
pszühologiai és filozófiai munkában elveszve, elhagy ti a theolo-
giai feladatot — hogyan váltotta fel, az egyházzal szerves kapcso­
latban élő, a kijelentés theologiája.
Abban a pillanatban, amikor a theologia elindult azon az
úton, melyet Kari Barth „Das Wort Gottes als Aufgabe dér Theo-
logie* c. értekezésében lefektetett, az előbb vázolt vallásfilozófiára
nem volt szükség.
A theologusnak éppen, mint a lelkipásztornak, Istenről kell
beszélnie. Ez a summája Barth értekezésének. Egyedül az ad lét-
jogosultságot nekünk, hogy annak az embernek, aki tehetetlenül
kiált, váltság után, bizonyságot tegyünk arról, aki megválthatja őt.
„Mi nem tudunk Istenről beszélni." írja Barth tovább ha­
ladva. Istenről beszélni a szó igazi értelmében annyi, mint Isten
Igéjét szólni, azt az Igét, mely egyedül csak Istentől jöhet.
„A theologia tárgya Istennek önmagáról szóló kijelentése
ügy, amint az tulajdon Igéjében és Igéjén át hangzik.“ **
Egy hely van, ahol Istennek ez a szava, Igéje hangzik, ahol
0 kijelentette magát: Jézus Krisztus. Jézus Krisztusban mondotta
meg Isten, hogy ki Ő. Itt van az Ö Igéje. Ez az Ige az a fele­
let, mely Barth szavával szólva „oly valóságos transcendenciát bir,
hogy képes az immanencia rejtélyét megszüntetni“.***
Istennek ez az Igéje ma a Szentirásban van. Ezért a Szentirás
és nem a vallásfilozófiai munkálkodás képezi a theologiai munka
alapját.
A theologia tárgyát, alapját igy látva, feladata „Isten Igéje
igazságáról bizonyságot tenni, módszeres, tudományos tormában.****
A theologus tehát nem megy ki históriai, pszühologiai és
filozófiai fegyverekkel arra a nagy empirikus mezőre, melyet vallás­
nak neveznek, hanem egy pontra irányítja alázatos tekintetét: Jézus
Krisztusra, a Róla szóló kanonikus bizonyságtételre s igyekszik
Istenről az Igéből kicsendülő igazságról bizonyságot tenni mód-
szeres tudományos formában. }orbáth D.
(Folytatjuk.)

* „Das Wort Gottes und die Theologie* kötet, 156 oldal. München
1929- es kiadás.
** Dr. Tavaszy S .: Ref. Dogmatika. Kolozsvár, 1932 2 oldal.
*** 1. m. 166 oldal.
**•* Dr. Tavaszy: I. m. 3.

12 AZ ÚT
 M e g b o s z é / é s e k •>

A z egyházfegyelem célja s az ebben

felmerülhető visszaélések.
Az egyházfegyelem kérdése az utóbbi években még élesebben'
lépett előtérbe s most úgy látszik, hogy maguk a gyülekezetek is
mind erőteljesebben követelik, a lelkipásztorok pedig az egyház:,
élete és jövendője egyik nélkülözhetetlen feltételének tekintik. Két
pontban szükséges meglátni azonban azt, hogy az egyházfegyelem'
mit jelent az egyház életére nézve és mit reményihetünk tőle.
1. Tisztában kell lenni vele, hogy az egyházfegyelem tulaj­
donképen nem valami önmagában ható és minden bajt és nehéz­
ségét orvosló varázsszer, mellyel egyszerre egy csapásra meg lehet,
gyógyítani egyházi életünk minden sebét és fájdalmát. Az egyház­
fegyelem az egyház lényegéből származik, hozzátartozik azon jegyek­
hez, melyeket a reformátorok az igazi egyház jellemvonásai gyanánt
ismerlek fel és hangoztatlak. Minden igazi egyházat jellemez az-
Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok helyes kiszolgáltatása és a,
kér. egyházi fegyelem. Megegyeznek a reformátorok abban is, hogy
lehet olyan egyház, melyben e három jegy közül valamelyik töké­
letlenül van meg, mégis, ha ezt magára nézve az egyház elismeri,
nem zárható ki az igazi egyházak sorából s része van a látha­
tatlan egyházban. Ebből azonban következik az is, hogy az egyház
átalakulását, élete, hite és munkája evangéliumibbá, Ige-szerintibbé
válását nem ezek a jegyek produkálják, azaz nem szabad azt vár­
nunk, hogy az igazi egyház jegyeinek valamilyen erőszakos kény­
szerű bevezetésével, az egyházra való ráerőszakolásával az egyház
megelevenedik. A z egyház hitének, életének és munkájának java>
lását az egyház megtérése, bűnei megismerése, és nem bizonyos
intézkedések hozzák létre. Természetes, hogy ehez a megtéréshez
az Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok helyes kiszolgáltatása és
az egyházi fegyelem hozzátartozik, de mégsem szabad ezekben,,
mint külső eszközökben hinni és ezektől várni az egyház meg­
újulását. Semmit sem érnek ezek, ha nem következményei annak,,
hogy az egyház igazán Istenhez akar térni és Isten akaratát igyek­
szik komolyan szolgálni. Ezt a szempontot szem előtt kell tartani
minden olyan véleménnyel szemben, mely az egyházi fegyelemtől
csodadolgokat, az egész egyháznak egy csapásra való megújulását
várja. Ebbe a hibába már többször beleestünk s még többször
fenyegetett bennünket. Egy évtizeddel ezelőtt sokan hitték azt,
hogy a belmisszió az a varázsszer, melytől mindent lehet várni,
mig a belmisszió ezek számára jelszóvá vált, mely lassanként

AZ ÚT 1*.
 kiürült. Óvakodnunk kell tehát itt is a bálványimádástól, vagyis
attól, hogy azokat az eszközöket, melyek által Isten dolgozik a
maga Egyházában, azonosítsuk a munkát végző Szentlélek erejével.
2. Ebből következik a másik, ami különösen a lelkészek
számára tartalmaz figyelmeztetést. Vannak lelkipásztorok, akik,
látva az egyház mai súlyos helyzetét, azt reményük, hogy az
egyházfegyélem arra való, hogy az egyházból műiden ellenkezést,
minden, most a munkát olyan sok helyen meggátló gonosz indu­
latot, egyháziatlanságot, hitetlenséget, azonnal kiírt és az egyházi
fegyelem bevezetése után záros határidő múlva ők egy boldog,
engedelmes, hithű, az egyházi hozzájárulást örömmel fizető gyüle­
kezetben fognak élni. Ez ismét egy tévedésen alapszik, mikor az
egyházfegyelmet akár úgy nézzük, hogy az magától megjavítja az
embereket, akár úgy, hogy az valami rendőri tevékenység lesz az
egyházban, mély az engedetleneket azonnal lokalizálja, az egyházat
tőlük megtisztítja. Itt pedig az a tévedés áll fenn, mely nem tesz
különbséget a polgári rendféntartás és az egyházi fegyelem között,
holott ez a kettő két egészen különböző célú és működési tevé­
kenység. A z egyházi fegyelmezés sohasem veszítheti el leiki jellegét,
sohasem lehet más, mint az Ige hirdetésének egyik módja.
Erre vonatkozólag lássuk meg, hogyan gondolkozott a Heidel-
bergi Káté egyik készítője, Ursinus Zakariás, aki a Heidelbergi
Káté magyarázatában felteszi ezen cikk élén álló kérdést az egyh.
fegyelem céljáról és azon visszaélésekről, melyeket ebben ki kell
kerülni.
„Krisztus adta a maga Egyházának az excommunicatio hatal­
mát, nem a bűnös megsemmisítésére, aki excommunicaltatik, hanem
annak építésére és üdvösségére. Amiért is a fegyelem célja nem
az, hogy a lelkipásztor szuverénitását és zsarnokságát alapozza
m eg: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik . . . de ti nem úgy.
Főképen és elsősorban a lelkipásztoroknak kell ezen fegyelem alá
vetve lenniök s mintegy zabola, különösképen tartja őket hivatásuk
határain belől, mert a kulcsok hatalma nem a lelkipásztorhoz, hanem
az egész egyházhoz tartozik. Még kevésbé célja az egyházi fegye­
lemnek, hogy a nyomorult bűnösöket azzal gyötörjük, elnyomjuk és
kétségbeesésbe űzzük. Ezek azon rágalmak, melyeket az egyházi
fegyelem ellenségei terjesztenek. Hanem az igazi cél az, melyet az
apostol előad és megmutat a következőkben: 1. Hogy a lázongót
ezzel az eszközzel megszégyenítsük és megfélemlítsük, hogy így
meggondolja magát és bűneit megbánja: Átadjuk az ilyet a sátán­
nak, a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr jézusnak
ama napján. (I. Kor. 5 :5 .) 2. Hogy más keresztyének a gonoszok
példája és az azokkal való társalkodás alatt meg ne romoljanak. Mert
egy beteg juh, ha nem gyógyítják és el nem rekesztik, megfertőzi
a többit is és egy kis kovász megerjeszti az egész tésztát. Nem jó
a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász
az egész tésztát megposhasztja. (I. Kor. 5 :6 .) 3. Hogy másokban

14 AZ UT
ti vétkezésre való félelem felébredjen. A vétkeseket mindenek előtt
fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek. (I. Tim, 5 :2 0 .)
4. Hogy az egyház ne szégyenkezzék a botrányok miatt, hogy
kikerüljük a Sákrámentumok meggyalázását s Istennek e miatti
haragját. Tisztítsátok el azért a régi kovászt és legyetek új tész­
tává, aminthogy kovász nélkül valók Vagytok, mert hiszen a mi
húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. (L Kor. 5 :7).
Ezek az egyházi fegyelem vagy excommunicatio céljai és annak
helyes használata.
Azok a visszaélések, melyeket az excomunicationál kerülni
kell, a következők: 1. Hogy a figyelmeztetés fokozatai el ne ha-
nyagoltassanak s hogy ne kezdjük ezt fonákul a végén, hanem az
elején. Először tehát történjék meg a magános figyelmeztetés s aki
vétkezett, azt figyelmeztessük szelíden és udvariasan, a figyelmez­
tetés legyen vétkének az Isten Igéje útján való felmutatása és meg-
feddése s figyelmeztetés arra, hogy javuljon meg. 2. Legyen az
egyházi fegyelem olyan, amilyennek kell, azaz az Isten Igéje sze­
rinti, a testvéri szeretetünk megmutatásával s azzal a vággyal, hogy
megnyerjük azokat, akik vétkeztek s legyen ez az ő üdvösségükre.
Mert Isten nem a más, hanem a sajátmaga ítéletét akarja végre­
hajtani ; ezért a tévedő atyafit nem kell azonnal úgy tekinteni,
mint aki az Egyház ellensége, vagy attól elidegenedett, hanem
figyelmeztetni, mint testvért, az apostol szavai szerint: De ne
tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit. (II. Thess 3:15).
3. Történjék a fegyelmezés igazságos, súlyos és szükséges ese­
tekben s nem hamis, kétséges és jelentéktelen kérdésekben. Nem
lehet minden gyanúra excomunicálni valakit; csak sürgős szükség
esetén, mint az Orvosok, akik csak akkor vágnak, ha a kénysze­
rűség parancsolja. Ez a kényszerűség pedig akkor áll fenn, ha a
vétek a hit alapja ellen, vagy nyilvános gonosztétel esetén maka­
csul fentartatik s az egész gyülekezetét vagy annak egy részét
veszélyezteti. 4. Az okot a presbiterek nagy körültekintéssel mér­
legeljék, a határozatot az egész egyház hagyja helyben, mert nem
történhetik az bárkinek magánembernek tekintélyére, vagy csak a
lelkipásztor szavára. Mert ezt a hatalmat Krisztus nem némelyek­
nek, vagy csak lelkipásztornak adta (bár a végrehajtása kevesek
vagy csak a lelkipásztor által történik is), hanem az egész egy­
háznak. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. A
pogányokon uralkodnak az ő királyaik, de ti nem úgy. (Máté
18:17, Lukács 22:25, 26.) Amiért is az Egyház beleegyezése és
határozata szükséges, a) Először, mert az Isten határozottan pa­
rancsolja. b) Másodszor, hogy senkin igazságtalan sérelem ne
essék, c) Harmadszor, hogy az eljárás hatékonyabb legyen, d) Ne­
gyedszer, hogy az egyházi lelkipásztori szolgálat ne fajuljon el
oligarchiává vagy egyesek pápista uralmává, e) Ötödször, hogy a
lázogó személy kárhoztatása még igazságosabb legyen. Az utolsó
visszaélés, melyet az excomunicatioban ki kell kerülni. 5. Hogy

AZ ÚT 15
ne ápoljunk semmiféle szakadást, se ne adjunk alkalmat botrán-
kózásra és vétekre az Egyházban, amiáltal a kegyesek sokféle
változatosságot látnak maguk között, a nagyobb vétkek egymást
követik és az Egyház megoszlik. Ha a lelkipásztor ilyen bajokat
lát, vagy ilyenektől fél, ne engedje elharapózni őket, hanem intse
mind magánosán, mind nyilvánosan. Ha ez nem használ, akkor
kell a kizáráshoz fordulni, mert „Boldogok, akik éhezik és szomjú-
hozzák az igazságot, mert ő k mégelégíttetnek, mások pedig ma­
kacsságuk büntetését nyerik.“ /. L.

16 AZ ÜT
 M E G JE L E N T !

m § y ^ z f ^ j^ g ü g y k ft e híjén .f é n 6 k ejts ő s or o z a t a*

ta t nia z tizqfegy égykáfí éneket*- sölp 3és duettre»

minderuk,énekhez zongorakiséret is"van adva, meíy har-
í^iim hiorr vagy orgö'Ifn is lejátézhatő;
'• U;./' ‘ * 'v
E lö jp g ^ zjé s i á fa portónjentes küldéssel 60 — L e f
: r5í • i,:Vk>5

||| ^ köztünk
B^liaolyá$ó kalauz; a:2 Í933 év- rninden napjára naptárral

Eröélyí Református naptár

!9 3 3 -r* a .
r
Ara 20 lei.

Megrendelhető az „ I F J Ú E R D É L Y kiadóhivatalában
ÍT*1111_\Zni atqvá r T?^í T h p tiln aiá
 .v ..'/■ •. . / ■ / ' ' i*i;> *■Jyir v.,v -
[IHnlliniHInllwnnllHIHtnl^lM
[ íili U l iilli lin itlilIliliilim ild lU IM I ItfB lH IÍ im m iiiiM Íit im m iiiM im n iiit tll

^ í ^ s ^ g ^ i n á k •:' ^ Gyermekeinknek

Kérésevén itjűságj lá p é it Kére$?iyén gyéíi^ekújság^

:í" r'%
^ Főszerkesztő: v £
Megújított alakban, na^ 1
0 0 tm :X ^ ^ 4 i
F deiöf 5z.erk^szt^ .:::
;^ y ;jÖ Z S Í f ;; Szerkeszti'
D R; ÖÖn £ z Y LAJOS. I
Megjelenik havonként, 1 - •;■'';í< í
ÍZ^sz&n 20 otóáfe«! ... Megjelenik IíáycwtíeL j

Kálvinista 1 Reformátuí
^ Az ’erdélyi
Az öntudatos réförmátús Nőszővetsége lápja.
v i l á g i lapjgL

megnagyöbbitott alakhan ^és ;8 r ; terjedelemben.

nagy óldal terjedelemben. ..
i - Szerkesztik^
SzfTkes^ti Í MAKSAY ALBERT
DR, TAVASZT SÁNDOR. RILDER MÁRIA.

Mm éwm W®’— Ifi

1 , V.
Lapunk kiadóhivatalában Kiadóhivatal Oluj Kolozskái
megrendelhető. Str. Kogálniceanu (Farkas-utca) 2
K á rfé a mu tatv án y szám o t Ujj # U & fM m u m x iw s t& m il
„Guteoberg*1 könyvnyomda, CMj-Kolozsvár CaleaMarechal Foch 38.
 •'T AJ. L O IH s

5 áiheoíogif
" ' " ' őon. ( B p r b á t h J 4J;JJ~V
Irodalom . Tavas® S , . Ketórnátús Keresz­
tyén Dogmatika. (Dáviá- jűíyjiiía^

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
DR IMRÉ LAJOS D R.;fÁV ^SZ^ SÁNDOR
^élelős szerkesztí. DR I M R E L A | 0 S éüó f iz e t é s i
Szerkesztőség 4$' kiadóhivatal: ,J&é8*Avre:J 12Q Lei
^uj-KoIozsvávC.VictpHei^Ref.TheóIogtSi: Í2 Lel
lésünket elhanyagoljuk s ezéjtí&érjük^
 Tudomány és V iié g n é zo t

Homiletikai alapkérdések
A p réd ikáció lényege
A prédikáció tartalma. A prédikáció sok mindenről szólhat,
mert nincsen az emberi életnek egy olyan mozzanata, amelyet a
prédikációból elvi alapon kizárnánk. A rácionálizmus igehirdeté­
sében nem azt kifogásoljuk, hogy a szószékre vitte az életnek
legközönségesebb és legkisebb kérdéseit is, hanem azt a módot
és tendenciát, ahogyan és amellyel ezt cselekedte. A prédikáció
mindenről szólhat: a gyermeknevelésről, a betegápolásról, a poli­
tikáról, a gazdálkodásról, a hitéletről, de azt a legsajátosabb
tartalmát, amelyet a többi csak körülvesz, amelynek a többi csak
szolgál, csapán az írásból merítheti. A prédikáció lényeges tartal­
mát tehát nem veheti sem a prédikátor individuális keresztyén
hittudásából, sem az egyházi tanból, sem a theologiai tudományból,
hanem egyedül csak a Szentírásból, amely mindeneknek alapja és
zsinórmértéke.1
A mi korunk különösen kihangsúlyozza az egyéniség jogát.
A prédikátortól is megköveteli, hogy csak azt hirdesse, amit mint
igazságot önmagára nézve feltétlen érvénnyel elfogadott. Az egyé­
niség jogát nem is akarjuk elvitatni. De az igazi tartalmat nem
merítheti a prédikátor önmagából. A prédikáció igazsága nem
szubjektív, hanem objektív Igazság (I. Ján. 1:1, I. Kor. 11:23).
„Legyetek az én követőim“, „Legyetek hozzám hasonlók“ — így
még az apostol is csak annak hozzátevésével prédikálhat: amint
én is Kr. követője vagyok. Mert egyfelől a prédikátor keresztyén-
sége mindig tökéletlen, bűnökkel és gyarlóságokkal teli, másfelől
a mi individuális keresztyénségünk másokra nézve nem lehet irány­
adó, mert Krisztusra minden lélek más- és másképpen reagál. Ha
az igehirdetés történetének tanúsága szerint megújulás, friss, új
élet támadt is mindannyiszor, amikor az igehirdetésben az elnyo­
mott, háttérbe szorított egyén újból szóhoz jutott (pl. a pietizmus-
ban), ez a fellendülés csak rövid ideig tartott és vagy rajongásba,
szektáskodásba vezetett vagy az igehirdetés megszegényedésére,
mert az individuális predikálási mód nyomán támadt felvirágzás
mindig csak reakció volt egy másik tévedés ellen. A prédikátornak
nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy a maga személyes hite
és tapasztalatának bizonyságát a gyülekezet elé tá rja: én is hiszem,

1 Lásd: F. L. Steinmeyer: Homiletik. Leipzig, 1901. 31. s köv. lap.

Ravasz: A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa, 1915., 294. s köv. lap.

AZ UT 17
 én is tapasztaltam. De ez a személyes bizonyságtétel, ez a szub­
jektívvé lett igazság csak szemléltetője annak az objektív igazság­
nak, amelyről az írás tesz bizonyságot.
Kétségtelen és manapság mind erőteljesebben hangsúlyozzuk,
hogy az igehirdetés nem emáncipálhatja magát az egyház tekinté­
lyétől. Az igehirdető az egyház megbízottja, tehát kötve van az
egyház hitvallása által. Mihelyt a maga individuális hite összeüt­
közésbe kerül az egyház tanításával, le kell szállani a katedráról.
De a prédikációnak sajátos tartalma még sem lehet az egyházi
tan, hanem abból a forrásból kell merítenie, amelyből az egyház
szimbolikus iratai is táplálkoznak, vissza kell mennie arra az alapra,
amelyen az egyházi tan nyugszik.
Bizonyos, hogy a theologiai tudományt nem mellőzheti a
prédikátor. A theologiai tudomány adja meg az igehirdetésnek
a biztosságot és határozottságot. Nemcsak a hitetlen, de a tudo­
mány nélküli igehirdető kezében is bizonytalan zengésű lesz az
igehirdetés trombitája. Ha a szükség úgy kívánja, theologiai kér­
déseket is felvihet a szószékre az igehirdető. De mindez nem jelenti
azt, hogy a prédikáció lényeges tartalmát a theologiai tudományból
merítse. A theologiai tudomány csak eszköz annak a forrásnak, a
Kijelentésnek feltárására, amelyből a prédikáció lényeges tartalmát
meríti. Prédikáció és theologiai tudomány ugyanannak az Igének
más célú és más formájú feldolgozása.
i A prédikáció lényeges tartalmát tehát az írásból veszi. Ez
adja neki azt a sajátos tartalmat, amely által minden másfajta
beszédtől különbözik. Nem elég azt követelni, högy a predikálás
általában az írásra támaszkodjon, hanem minden egyes prédikáció
az írásból kell vegye legsajátosabb tartalmát, mivel a prédikáció
nem egyéb, mint az Igének egy formája, nem egyéb mint írás­
magyarázat
A prédikáció alapja
A prédikáció végső alapja nem emberi, sem egyházi, hanem
isteni rendelés: Istennek félreérthetetlen és visszautastthatatlan örök
akarata. Igaz, hogy nincs és nem lehet igazi prédikáció ott, ahol
nincsenek emberek, akik egy belső kényszertől hajtatva „szólják
az Istennek nagyságos dolgait." Nincs és nem lehet igazi prédi­
káció ott, ahol nincsen egyház, amely elhívja és felhatalmazza az
igehirdetés szolgálatára a predikátárokat. De az igehirdetés végső
alapja mégis nem a prédikátor személyes meggyőződése, nem az
egyház rendelése, meri mindezek ömnagukon túl egy végső és
visszautasíthatatlan parancsra: az Isten akaratára utalnak. Abban
a bizonyosságban állít az egyház igehirdetőket és az igehirdetők
abban a bizonyosságban követik az egyház elhívását, hogy Isten
ma is akarja a maga Igéjét hirdettetni. „Menjetek el és tegyetek
tanítványokká minden népeket“ — ez nem egy egyszerű és csak
az apostolokra vonatkozó parancs, hanem egy örök időkre érvé-

18 AZ ÚT
 «nyes isteni rendelés. Aki meghallotta az Isten szavát, az tovább
■kell. hogy adja. Nem keresztyén az, aki nem misszionárius, aki
nem érzi az igehirdetés kötelezettségét. A prédikáció végső alapja
<ez a régi, de mindig megújuló isteni küldetés.
Az egész anyaszentegyház és annak minden életmegnyilvá­
nulása «zen a bizonyosságon nyugszik, hogy Isten nemcsak szó­
lott régen a próféták és apostolok által, hanem ma és minden
időben újból szólani akar. Az a hely, ahol a „deus dixit“ újra és
tájra „deus dixitM é válik: az egyház és az az eszköz, amelyet
«nnek a csodás eszménynek végbemenetelére Isten a maga végére-
mehetetlen akaratából kiválasztott: á prédikáció.
A prédikáció mindenek fölött való tekintélye és hatalma abból
lakad, hogy erre az isteni alapra, rendelésre támaszkodik. Nemcsak
a próféták és apostolok igehirdetése, hanem általában minden
prédikáció ezen az isteni küldetésen nyugszik. (Róm. 10:15.) Em­
berileg nézve sokszor úgy tetszhetik, hogy a prédikáció idejétmulta,
ócska fegyverré rozsdásodott, 'amelyet jó lenne más, alkalmasabb
•és korszerűbb eszközzel helyettesíteni, de áz anyaszentegyház a
maga létalapját tagadná meg, ha engedve az emberi vélemények­
ének háttérbe szorítaná vagy eldobná a prédikációt
A prédikáció mindenekfelett való méltósága.
A prédikáció úgy a gyakorlatban, mint elvileg különös méltó­
sággal, rendkívüli jelentőséggel bir. Nincs az egyház tevékenységei,
a lelkipásztor munkái között egyetlen egy sem, amely méltóságban,
tekintélyben hozzámérhető lenne.
Az egyház azzal ad eme rendkívüli megbecsülésének kifejezést,
«hogy egyfelől, mint a legfontosabb kötelességet kívánja meg a lelki-
pásztortól, másfelől a legragyogóbb keretbe állítja be a prédikációt.
A paptól sokféle munkát kíván az egyház. A gyakorlati
theológiának tudományágai sem tudják maradék nélkül felsorolni
mindazokat a kötelességeket, melyek a lelkipásztorra várnak és
amelyeket elmellőznie, elhanyagolnia nem szabad. De mindezek
között az igehirdetés a legfontosabb, mert ha munkatorlódás követ­
keztében valamely munkát félre kell tenni, el kell halasztani vagy
másra kell bízni: minden más munkával szemben vagy annak
..róvására az igehirdetést kell végezni. Erre adtak példát az őskeresz­
tyén gyülekezetben az apostolok, amikor egyéb munka végzésére
.diakónusokat választatnak, az igehirdetést azonban maguknak tartják
meg, mert, mint mondják, „nem helyes, hogy mi az Isten igéjét
elhagyjuk és asztalok körül szolgáljunk“. (Ap. csel. 6 : 2 , s. kv.)
Külsőképen azzal a ragyogó kerettel ad az egyház megbecsü­
lésének kifejezést, amelybe a prédikációt állította. Az istentisztelet
középpontjába helyezi, a templomban külön helyet, szószéket állít
számára, a templomokat úgy építi, hogy a prédikáció tartására
legyenek alkalmasak és alkalomról-alkalomra harangzúgással adja
tudtul mindenkinek a prédikáció ünnepélyesen megállapított idejét.

AZ ÚT 19
 A prédikációnak ez a megkülönböztetett becse, ha bizonyom
mértékig öntudatlanul is, ha megszokásból is, ott él a hívek lelké­
ben is. Hétfői-hétre, esztendőről-esztendőre, egy életen keresztül
felgyülemlenek a prédikáció meghallgatására és a liturgiánk törté­
netének tanúsága szerint állandóan küzdeni kell az ellen, hogy a
predikációhallgatás mellett az istentiszteletnek-egyéb alkotó részeit,,
az imádságot és éneklést el hanyagolják.
A prédikációnak ez a gyakorlati nagyrabecsülése elvi alapon
nyugszik. T. i. az a tény, hogy istentiszteletünk középpontja a
.prédikáció, arról tesz bizonyságot, hogy a prédikációban látja az
{egyház azt a pontot, amelyben az istentisztelet céljához ér és-
amellyel szemben minden más cselekvény alárendelt jelentőség­
gel bír.
A prédikáció a i Isten beszéde.
1. Arra a kérdésre: Kinek a beszéde a prédikáció? — a leg­
természetesebbnek látszó felelet, hogy a papé, tehát az emberé:
Azok a szavak, képek, fogalmak, amelyekben mint formában
a prédikáció megjelenik, az én szavaim, képeim, fogalmaim. A
szavak, gondolatok rendje, a prédikáció logikai struktúrája szintén
tőlem van. És enyémek a gondolatok, enyém a téma, amely a
tartalmát adja. Annyira rá van nyomva minden prédikációra for­
mailag és tartalmilag a prédikátor személyiségének bélyege, hogy
minden más prédikációtól határozottan megkülönböztethető'és így
bátran elmondhatja: ez az én beszédem.
A hallgatók egyenesen megkövetelik ezt. Azonnal vége van
az igehirdetés tekintélyének, mihelyt a hallgatók rájönnek arra,
hogy a pap nem a saját, hanem idegen prédikációt mond, még
ha formailag és tartalmilag különb, tetszetősebb lenne is az az.
Idegentől kölcsönzött beszéd.
Sőt a homiletika is megköveteli, hogy a prédikátor mindig
csak a saját beszédét mondja és ne díszelegjen idegen toliakkal.
Mégis az a megállapítás, hogy a prédikáció az ember, a pap beszéde,
nem mutat rá lényegére. Ha a prédikáció csak az ember beszéde,,
akkor teljesen indokolatlan, hogy az istentisztelet középpontja legyen,,
mert nem biztosíthatja az Isten és az ember személyes találkozását,,
mivel az emberi beszéd formailag akármilyen művészi, tartalmilag
akármilyen mély, nem tudja áthidalni az Isten és az ember közötti
végtelen távolságot, nem tudja kikényszeríteni az Isten személyes,
jelenlétének a csodáját. És ha a prédikáció csak a pap beszéde,
akkor igazuk van azoknak, akik vonakodnak istentiszteletre menni,
mert nem kiváncsiak a papnak, ennek a nagyon gyarló embernek,
unalmas, ostoba bölcselkedésére. És ha épen templomba vágya­
koznak, inkább a katholikus templomba mennek. („Sehen Sie, Herr
Pfarrer, ich gehe nicht mehr in die evangelische Kirche. Ich habe
es genugsam erlebt, dass jeder Pfarrer nur seine persönlichen
Ansichten vorträgt, so dass ich am einen Sonntag einen Vortrag

20 AZ ŰT
 41ber Pacifizmus und am anderen über die Notwendigkeit dér
Landesverteidigung, hier eine Rede für den Socializmus und dórt
eine über das Gegenteil davon hören musste.“ Idézve a Kirchen-
blatt für die reformierte Schweiz 1932. szept. szám 292. lap Oscar
Moppert: Gotteswort u. Menschenwort in dér christlichen Predigt
— cimü cikkéből.) Ha a prédikáció csak emberi beszéd, akkor
azoknak van igazuk, akik az istentiszteletből, mint oda nem tarto­
zást, mint az Isten és ember találkozásának akadályát, ki akarják
dobni.
A prédikáció több, más keli, hogy legyen, mint csupán emberi
beszéd. Kell, hogy legyen benne, mögötte valami plusz, ami kiemeli
a többi emberi beszédek közül és föléje helyezi azoknak, ami
indokolttá teszi azt a rendkívüli megbecsültetést, melyben része van.
2 Valamivel tovább vezet, ha kihangsúlyozzuk, hogy az az
ember, aki prédikál, pap, azaz az egyház megbizottja. A prédikátor
nem a maga nevében lép fel a szószékre, nem a maga. nézeteit,
•'vallásos élményeit hirdeti, hanem küldetésben jár. Tehát nem azt,
és úgy hirdeti, amit és ahogyan akarja, hanem amint megbízójától
vette. így a prédikáció nem az ember, hanem az egyház beszéde.
Kétségtelen, hogy ez a megállapítás már inkább kielégít es"
megmagyarázza azt a kitüntető helyet, melyet az egyház a prédi­
kációnak biztosit. Ha a prédikátor nem, mint egyes ember, hanem
mint az egyház orgánuma beszél, prédikációja több figyelmet és
tiszteletet igényelhet, mert az egyház igazsága, mint évezredes küz­
delmek eredménye, több tiszteletet érdemelt, mint bármely indivi­
duális, épen ezért pillanatnyi és esetleges vélemény. Annyival inkább,
mert egyház csak ott van, ahol egy megbízatás van, amelynek
értelme és hatalma nem embertől, hanem Istentől van.
De annak leszögezése, hogy a prédikáció az egyház beszéde,
még miridig nem elegendő ok arra, hogy a prédikáció a kultusz
középpontja legyen, mert a prédikátor megbízatását közvetlenül
az egyháztól és nem Istentől kapja. Az egyház sem tudja az Istennel
való személyes találkozást feltétlenül biztosítani. És mindig lesznek
Olyanok, akik még kevesebbre becsülik a prédikációt, akik szemére
hányják a prédikátornak, hogy épen azért nincs súlya a beszédének,
mert amit hirdet, az nem az övé, hanem az egyházé és csak azért
hirdeti, mert mint az egyház alkalmazottja kötelezve van erre.
3. Kinek a beszéde a prédikáció ? Erre a beszédre az egyetlen i
kielégítő, a prédikáció lényegére rátapintó felelet csak az lehet: I
a j jredikdciá az ih leti beszéde... Isten maga szól a prédikációban
a gyülekezethez. Mindaz, amit mi emberek adunk, csak eszközül
szolgál az Isten élő beszédének hordozására, csak edény arra,
hogy ez a csodálatos tartalom benne kifejezésre jusson.
Ez azt jelenti, hogy a prédikációt sem a prédikátor, sem az
egyház nem tekintheti csak a saját megnyilvánulásának, amelyet
mint más emberi tevékenységet úgy kezelhet, úgy ítélhet meg és
amellyel úgy rendelkezhetik. A prédikáció Isten tulajdon beszéde,

AZ ÚT 21
 mely az Isten beszédének kijáró tiszteletet és engedelmességet kivinjce
m eg a z embertől. A prédikációnak a létjogosultságát a másfajta
beszédek között és fölött csak az adja meg, ha azzal a vakmerő»
igénnyel mondatik és azzal az alázatos engedelmességgel hallgat-
tátik: itt nem ember, hanem Isten beszél. Benne mindaz, ami az-
embertől és az egyháztól van, esetleges, jelentéktelen, csak eszköz-
azzal az isteni tartalommal szemben, amelynek szolgálatában álL
Ez a tartalom mondja, alakítja azt a formát, amelyet a prédikáció­
ban az ember, az egyház ad. A prédikációról, amikor lényegére,,
alapvető, legfontosabb jellemzőjére gondolunk, ezért valljuk a Szent­
írással (Máté 10:20.) a reformátorokkal, hitvallásainkkal (II. Helvét-
hitv. 1. r. 3.) és minden hívő emberrel: Predicatio verbi Dei e s t
verbum Dei.
Ez nem is lehet másképen, mert a prédikáció igehirdetése
az Ige pedig, amely az ember hatalmába adatott, amely nem
őmaga tesz magáról bizonyságot, nem Ige. (Tavaszy: Dogmatika,.
13. §.)
Predicatio verbi Dei est verbum Dei: ez egy olyan tény­
megállapítás, amelynek igazságáról úgy a Szentírás, m int a tapasz­
talat tanúskodik. A Szentírás számtalan helye tesz arról tanúságot,,
hogy Isten maga, személyesen akar beszélni szolgái által. (II. Mó­
zes 4; 10—12., Ézsaiás 6:8., Jer. 23:25—32., Ámos 7:14. s köv.,.
Máté 10:10—20., Luk. 21:14—15., 11. Pét. 1:21.), valamint arról*
is, hogy Isten küldöttei nem a maguk, hanem Isten beszédének:
tekintik azt, amit hirdetnek. (Jer. 20:7—9., Ámos 3:8., I. Kor..
9:16— 17., II. Kor. 4:6., II. Péter 1:16—21.)
A tapasztalat is erről tesz bizonyságot. Hányszor tapasztalja'
az igehirdető, hogy a prédikáció, bár az ő fáradozásából, munká­
jából született, az ő szavai, gondolatai vannak benne, mégsem az
ő prédikációja. Valaki más, nála hatalmasabb' ad ajkaira szót,,
vezeti gondolatának menetét. Hányszor tapasztalja az igehirdető és.
a hallgató, hogy a legegyügyűbb beszéd csodás hatalommal bír,
meglepő mélységeket és magasságokat tár fel.
A prédikáció Isten beszéde, mert csak Isten teheti azzá a
maga Lelke által. Nem függ a hirdetőtől Hiába teszem a legna­
gyobb erőfeszítéseket, semmitérő, üres, erőtelen beszéd marad, ha
Isten a maga Lelke által nem tesz bizonyságot benne, rajta ke­
resztül. (Mt. 10.20., II. Pét. 1:21.) Az igehirdetés emberi oldaláról
nézve mindig egy hallatlan vakmerőség, amely a lehetetlenre vál­
lalkozik. Ezt a hallatlan, lehetetlen és vakmerő vállalkozást lehe­
tővé és megengedhetővé csak a Szentlélek teszi azáltal, hogjr
ugyanaz a Lélek, amely az Igével együtt munkál, a hallgató leiké»
bői visszafelel az Igére és ezáltal az Igét megeleveníti.
4. A prédikáció tehát lényege szerint Isten beszéde. Nem
szabad azonban feledni, hogy „nemcsak az Isten beszéde, hanem
az ember beszéde is, nemcsak isteni adomány, hanem emberi fel­
adat is és épen úgy a második, mint az első, nemcsak részben,

22 AZ ÚT
 hanem egészen.“ (Barth: Dogmátik 113. 1.) Egyszerre Isten be­
széde és az ember beszédeE hhez mint elengedhetetlen harmadik
járul, hogy ugyanakkor az egyház beszéde is. A z ember beszéde
csak mint az egyház beszéde lehet az Isten beszéde. Mert a pré­
dikáció Isten beszédévé csak a kegyelem és hit által lesz. Vagyis
azáltal, ha egyfelől Isten az ő kegyelmével azzá teszi, másfelől ha
az ember, mint hallgató a hit által Isten beszédeként elfogadja.
(II. Kor. 4:3—4.) Ahol a lehajtó kegyelem és a reáfelelő hit ösz-
szetalálkozik, az a hély az anyaszentegyház. Ezért a prédikáció az
egyház beszéde is.
Épen ezért hangsúlyozzuk, hogy a prédikáció nemcsak az
ember, nemcsak az egyház, nemcsak az Isten beszéde, hanem
egyszerre mind a háromé. És mivel egyszerre mind a háromé,
azért lett az istentisztelet csúcspontjává, azaz azzá az aktussá,
amelyben Isten és ember találkozása a legteljesebben végbemehet.
Valahányszor Isten és ember találkozása valóságosan végbemegy,
mindannyiszor Istennek testté kell lennie. Különben Isten az ember
számára örökre megközelíthetetlen. Ezt az igazságot ismerte fel a
katholikus egyház, mikor a misének központjába a transsubstan-
ciációt helyezte. De abban tévedett, hogy ezt a csodát emberi fel­
tételektől tette függővé, amikor azt állította, hogy az egyház képes
ezt a csodát mindannyiszor kikényszeríteni, ahányszor csak akarja.
Tévedett, mert a csoda lényegéhez tartozik az, hogy- mindig Isten­
nek semmi emberi feltételtől nem függő szabad ténye, kegyelmi
ténye. Másfelől, mint minden csoda, úgy a testté létei, a karácsony
csodája is csak arra lélekre bír jelentéssel, amely ezt a csodát,
mint csodát hittel elfogadja. A karácsony csodáját a pünkösd, a
Lélek kitöltésének csodája teszi csodává.
' A prédikációra nézve ez azt jelenti, hogy nem elég az, hogy
Isten a prédikációt a maga beszédének elfogadja, hanem szüksé­
ges, hogy a hallgató is annak tekintse. Nem elég a iranssubstan-
tiatio, hanem a consubstantiatióra, összelényegülésre van szükség,
azaz arra, hogy ugyanaz a Lélek, amely az Igében szól a hallgató
leikéből, az Igére visszafeleljen. (Lásd: Kálvin: Franciaország ref.
egyházainak hitvallása. Kisebb művei: Parocli. könyvtár IX. k.
132. lap.)
A prédikáció, mint Istennek emberi beszédbe öltözött Igéje
lett az Istentisztelet középpontja, Ennek „az Igének a hallgatása
az a forma, amelyben találkozhatik az ember az ő Urával és vele
összekapcsolódhatik.“ „így az unió mistica, az a megfoghatatlan
csoda, hogy az ember Istentől megszólíttatik és neki felel és ebben
valóságosan eggyé lesz vele, a végső értelme minden evangélikus
istentiszteletnek.“ (Das Bermuchener Buch, 109—110 lap.) Ez a
csoda megy végbe a prédikáció által, ezért lett a prédikáció a mi
istentiszteletünk csúcspontja.

AZ ÚT 23
 A vallásfilozófia lehetősége
a theologiában.*
A vallás vizsgálata nem adhat semmi lényegest a theologus
centrális feladatához. A j / a l l ^ j m ^ r i j y a ^ ^ • Magán hordozza
azt a nyomorúságot, szükséget, végességet, Istentől való távollevés
vergődését, ami az ember sajátja. A vallásban az embert, de nem
az Istent találja meg az, aki a vallást vizsgálja: a váltságra szorult,
Isten után kiáltó embert, de nem az Istent.
A vallással szemben áll a kijelentés. Amint a valiás az ember
egzisztenciáját tárja elénk, úgy a kijelentés az Isten egzisztenciáját.
Minket magyarokat nagyon meglepnek Kütter, Brunner és
hasonló irók könyveinek olvasásánál az ilyen megállapítások : Re­
ligion oder Gott. Nicht Religion sondern Gott. Nicht Religion
sondern Offenbarung. Nicht Religion sondern christlicher Glaube.
A vallás mint Isten akaratával ellentétes dolog van beállítva. Úgy
írnak Jeremiásról, Pálról, Lutherről, Kierkegaardról, mint akiknek
jelentőségét az adja, hogy a vallás ellen harcoltak. Isten azért
küldte őket, hogy megszabadítsák az embereket a vallástól, amely­
nek berkeiben egyre jobban távolodnak tőle. Ezt azért tették, mert
a vallás diszkredítálja a kijelentést, ahol az Isten megismerhető.
A vallás tehát Kutterék, Brunnerék szerint nem az emberi
szellem legnemesebb terméke — amint azt a megelőző évtizedek
theologusai gyakran mondották, hanem Istentől elszakító, a nyo­
morult ember minden emberiségét magán hordozó emberi élet­
forma. Hogy ki az Isién, a theologus a vallás alapján meg nem
mondhatja. Egy jelentéktelen hely a theologus munkájában az,
amit a kulturtudósok a történeti, pszühologiai és ismeretelméleti
utakon a vallásról, az emberi szellemi élet e darabjáról felmutatnak.
A theologusnak a kijelentésre kell néznie. Rossz theologus — Barth
szerint — aki nem látja ezt a nagy ellentétet, ami az emberi élet­
forma és az Isten önmagát megismertető műve, a kijelentés között
van, akik azt hiszik, hogy sima út vezet a vallásos élmény vizs­
gálata által az Istenhez, vagyis a vallásban megtalálható az Isten.
Ezért mondja Barth : „Schleiermachert élete műve geniálitása
előtti minden respektus mellett egyelőre nem tartom jó theologiai
tanítónak, mert nála, amennyire én látom, legvégzetesebb módon,
homályban marad az, hogy az ember mint ember szükségben és
pedig menthetetlen szükségben van, homályban marad az is, hogy
az u. n. vallásnak, mégha a keresztyén vallás is lenne, egész
alkotmánya részes ebben a szükségben, homályban marad ezért
az is, hogy Istenről beszélni valami m ás, mint valamely magas
hangnemben az emberről beszélni.“ ** ■*'"
A vallás ténye, mely az eddigi theologiai munka központ-

* Theologiai m. tanári habilitáció alkalmával tartott próba-élőadás.

** I. m. 164.

24 az úr
 jában volt s mely a vallástörténeti theologiában a vallásfilozófiának
oly jelentős szerepet adott, nagyon mellékes jelenség lett. A Jézus
Krisztusban adott kijelentés és az általa lehetségesített keresztyén
hit az, amire a theologus néz. A keresztyén hit lényege pedig nem
az, ami a vallás lényege. Nem úgy van, amint Schleiermacher
gondolta, hogy a vallások (buddhizmus, zsidóság, keresztyén s tb )
közös nevezőre hozva, a közös nevező a vallás lényege. Lehet a
vallásokat közös nevezőre hozni s az így talált közös nevező a
lényeg minden vallásban, de a keresztyén hit lényege nem azonos
a vallás lényegével. Speciálisan más. Szemben áll azzal.
Kutter, Barth, Brunner s társaik e gondolatai után előttünk
teljesen szétroncsolva áll az eddigi vallásfilozófia. Egészen meglepő,
hogy e theologusok közül mégis egyik: Emil Brunner 1927- ben kiad
egy könyvet „Religionsphilosophie Evangelischer Theologie“ címen.*
II. Hogyan lehetséges mégis vallásfilozófia? Brunner könyve
első részében épen erről beszél: „Dér Sinn einer protestantischen
»Rel igionsphilosophie «
Megállapítja, hogy csakis „im uneigentlichen Sinn“ („nem
tulajdonképeni értelemben“ ) lehet a protestáns, tehát a keresztyén
theologiában vallásfilozófiáról beszélni.
Hogyan érti ezt ? A filozófia, amikor a mindeneket szigorúan
megalapozó gondolkodás eszközével a létben az összefüggést keresi
s a lét értelmét akarja felmutatni, egy olyan életterülettel találkozik,
mely ugyanazt teszi, amit ő : a lét egészére irányítja tekintetét s
közben felel arra a kérdésre, mely a filozófia kérdése. Ez az' élet­
terület a vallás. A különbség azonban az, hogy míg a filozófia a
feleletet módszeresen gondolkodó, tehát immanens értelmi ráesz-
mélés eredményeként bírja, addig a vallás azt állítja, hogy ezt
kijelentésből nyerte. A filozófiát e tény a legnehezebb probléma
elé állítja s így a filozófia munkáját bekoronázó csúcsa az a része
lenne, melynek ki kellene mutatnia a vallásnak jelentését és jogát
a filozófia által felállított s a lét értelmét kimutató összefüggésben.
Ez a része a vallásfilozófia. Ez lenne a tulajdonképeni értelemben
'vett vallásfilozófia.
Ha azonban a filozófia a vallással komolyan akar megismer­
kedni, meg kell hallgatnia azt, amit a vallás a filozófiáról mond.
Meglehet, hogy a vallás egyszerűen tiltakozik az ellen, hogy be­
sorozzák a filozófiai rendszerbe, azt állítva, hogy ezzel nem értették
őt meg. Épen fordítva áll a helyzet. Nem a filozófia alapozza meg
a vallást, hanem a kijelentés igazsága világítja meg a filozófiának,
mint emberi tevékenységnek a helyét. Ha a vallás egy ilyen meg­
állapítása nem akar szakítani a tudományos, kulturális és filozófiai
tudattal, akkor ez állítását a maga előfeltételeiből meg kell ala­
poznia, e megalapozás módjáról, továbbá a tudomány, kultúra és
filozófia lehetőségéről tiszta képet kell adnia. Ez volna az a mód,

* Oldenbourg Verlag München u. Berlin.

AZ ÚT 25
 amint a vallástól jőve, a filozófiával a megbeszélés lefolyna. Egy
ilyen vállalkozást csak „im uneigentlichen Sírin“, „nem tulajdon-
képeni értelemben vett“ vallásfilozófiának lehet nevezni. A név
ilyen értelemben vett használata, csak a helyet jelöli, meg, ahol
a kulturtudattól jövő filozófia és a vallás között a megbeszélés
lefolyna.
Mindez akkor lesz igazán világos, ha az általános lehetőségből
arra a meghatározott helyzetre tekintünk, amelyben vagyunk. —
Viszi tovább gondolatait Brunner. — Keresztyén, különösen pro­
testáns vallásfilozófiáról két ok miatt csakis ilyen „nem tulajdon-
képeni értelemben“ lehet beszélni.
1. A filozófia a lét értelem-alapját tárja elé az immanens
értelmi megalapozás összefüggései végérvényességének előfeltétele
alatt.
A keresztyén hit pedig ismeret arról, hogy ez az összefüggés
a kijelentés által. széttöretett. Ebben a kijelentésben gyökereznek a
keresztyén hit megállapításai.
A theologia, a keresztyén hit tudományos formája tudomá­
nyosságának qualifikacióját.abban keresheti, hogy egészen világosan
előtárja ezt a minden tudományos fórumtól különböző összefüggés
alapját s kimutassa az ebben az előfeltételben megalapozott ama
pozitív és negatív viszonyt, mely a kijelentés hit és az immanens
értelmi tudomány közt van.
A filozófiával közös benne az, hogy a lét értelmét felmutató
összefüggést ad, de mig amaz ezt az immanens értelmi reflexió
logosa által nyeri, addig a theologia a kijelentés Logosa által.
A keresztyén theologiának tehát soha sem lehet feladata,
hogy a hitet értelmivé, tegye, hanem ellenkezőleg a kijelentés és
az értelem közötti ellentétet állandóan felszínen kell tartania.
2. Másodszor azonban azért sem lehet tulajdonképeni érte­
lembe vett vallásfilozófiáról szó a keresztyén theologia talaján,
mert a theologia nem a vallással, hanem a kijelentéssel foglalkozik.
A vallás emberi életforma, a kijelentés Isten önmagát megismertető
tudtuladása. A vallásfilozófusnak történeti jelenséggel van dolga,
a theologusnak, minden jelenségek alapjával. A vallás sem a
filozófus, sem a theologus számára nem az Utolsó, hanem valami
végsőben gyökerező. A filozófus szerint az értelem, a theologus
szerint a kijelentés ez. Az amire a theologus néz, amire törekszik
az valami egészen más, mint a vallás és egyáltalán nem áll a
vallással közelebbi viszonyban, mint az élet bármely más területével.
Mindez közvetlenül következik a theologia alap-előfeltételéből:
afitheologia alapja, tartalma, normája nem emberi tudat, hanem
Isten önkijelentése.
Miután Brunner így kimutatta azt a két okot, amiért a ke­
resztyén theologiának csaknem tulajdonképpeni értelemben vett
vallásfilozófiája lehet, elénk tárja, hogyan lehetséges ez.
A keresztyén hit, melynek tudományos fogalmi formája a

26 AZ ÚT
theologia, Istennek a Jézus Krisztusban való megjelenéséről való
ismeret és ennek elismerése. A testté lett Ige a keresztyén hit
minden megállapításának alapja, tartalma és normája. Tehát nem
egy általános igazság, sem egy általános vallásos élmény, hanem
éppen ez a meghatározott az, amit a keresztyén hit vall, amely
így minden filozófiával és vallással szemben áll. A keresztyén hit
nem tagadja, hogy van egy általános istenismeret, sőt előfeltételezi,
de vallja, hogy az élő, személyes Isten csakis személyes találkozás'
által ismerhető meg. Cz a nem általános, hanem speciális az,
amire a keresztyén hit néz. Az élő Isten személyes Igéjében ismer­
hető meg, melyről a Biblia bizonyságot tesz s melynek tartalma
jézus Krisztus.
Az értelem logosa helyén, mely általános igazságot közvetít,
ott áll a testté lett Logos, a speciálissal.
Ez a speciális, ez a meghatározott, ez az általános gondol­
kozásra botránkoztató, a kijelentés csodája a keresztyén theologia
előfeltétele. Ezt nem lehet más, egy általános igazsággal megala­
pozni. A „Deus dixit“, a kijelentés felett nincs semmi, ami azt
megalapozza.
(Folytatjuk.)

AZ UT 27
 I r o d a i ont

Református Keresztyén Dogmatika

Irta: Dr. TAVASZY SÁNDOR.
— Kolozsvár 1932. 292 öldal —
Amíg a külföldi theoíogiai irodalom a 20. század folyamán több, nagyon
fontos Dogmatikával ajándékozta meg a theologusokat és egyházat, addig
nálunk félszázad óta egyetlen önálló, s az utolsó esztendőkben is néhány*
fordított dogmatikai munka jelent meg. Az egyháznak eme tudományos vigyázd
helyén mintha arra hivatottak nem tartották volna fontos dolognak, időközi
helyzetviszonyok tisztázását és az adott helyzetben az öntudatosítás munká­
jának elvégzését. Ez a theologiátlanság okozta az egyház hivatalos tudósai
közreműködésével a kimondottan református öntudatnak a nép hittudatában
való nagy töréseit és hiányait, amit már Makkai püspök úr észrevett, mikor
e törést megakadályozó „Öntudatos KálvinizmusáM közrebocsátotta. Ez a kis
munka azonban nem végezhetett több munkát, mint amennyi neki szánva volt
A Hitvallásokhoz való visszatérés a vallásos nevelés munkájában önmagában
még nem jelentett mindent, éppen azért, mert a hitvallások értelmezésében
még a régi theologia nézőpontjai uralkodtak. Az öntudatosításnak ezáltal még
csak a formai része valósult meg, a tartalmi kivánalom pedig éppen egy rend­
szeres Dogmatika hiányában még mindig fennállott. S most, midőn Tavaszy
Sándor Dogmatikáját megírta és kiadta, a jelen feladatai közül a legnagyobbat
és a legnehezebbet végezte el és az egyház minden munkása, aki e könyvet
olvashatja, a legnagyobb hálával tartozik Istennek a Dogmatikáért. E Dogma­
tika eleitől végig teljes tudatában van magas missziójának, állandóan ott van
előtte a felelősség, amivel tárgya iránt viseltetnie kell. Innen van, hogy csak
éppen a-legszükségesebbet mondja el, azt is súlyos szavakkal, tömören. Ez
a tény a mű ismertetését megnehezíti, mert szinte lehetetlen tartalmi ismer­
tetésbe bocsátkozva lépten-nyomon ne érezni, hogy ezt is — azt is el kellett
volna mondani.
Egyébre nem is törekszem, csupán e Dogmatika koncepciójának theolo-
giai vonatkozásban újszerű vonásaira rámutatni, hogy aki ismertetésemet
olvassa, arra a gondolatra jusson, hogy itt éppen az ő megoldatlan theoíogiai
kérdései vannak felvetve s igyekezzék mielőbb a mű személyes ismeretére
szert tenni. Természetesen, mivel a művet kritikai szemmel is olvasom, azt is
meg kell mondanom, amit egy ilyen dogmatikai munka objektivitása megkíván.
Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az újszerűség nem valamelyik divatos,,
modern theoíogiai szellem betolakodását jelenti, hanem a legigazibb, a refor-
mátori szellem és gondolkodás érvényesítését, amint az a diai. theologia által
ismét útat tört magának.
/. A theologia és egyház.
A theologia a múlt század folyamán és századunk elején vallástudo­
mánynak nevezte magát. Nevezhette pedig azért, mert azt vallotta magáról,,
hogy tárgya a vallásos ember. E felfogás és ennek érvényesítése a theol.
tudomány sajátosságának elveszítését eredményezte, mert valamelyik más tudo­
mányba maradék nélkül beleilleszkedhetett. A theologia igazi lényege és fel­
adata már a szó etinológiájából következik. „Az Istenről és az isteni dolgok­
ról való tudományt“ . . . „amit Isten mond önmagáról“ , . . jelenti. Ez a kiin­
dulás határozza meg és köti Tavaszy Sándor dogmatikai vizsgálódásait, ami

28 AZ ÚT
új, de egyben reformátori abban, hogy a theologiát a legmagasabb tekintély
Kijelentés és az Ige alá helyezi. Feladatául pedig azt tűzi ki, hogy Isten
igéje igazságáról, módszeres, tudományos formában bizonyságot tegyen. Ha a
theologia tárgya a minden valóság felett létező abszolutum: a Kijelentés és
Ige, vagy ahol e kettő van: Isten, akkor a módszernek is e tárgyhoz mindea-
ben alkalmazkodnia kell. Szakítania kell a csak bizonyító és rendszerező
autoritativ, az immanens logika útját követő spekulatív, az élményleiró és ki­
jelentést elhumanizáló historiai-pszichologiai módszerrel és amint Tavaszy
Sándor megállapítja, módszere csak a dialektikai lehet. (26.) Mit jelent ez
a theologiai jelentésében egészen új és a theologiában Barth által bevont
kifejezés? Ez a mi emberi ismereteink és megállapításaink relatív, tökéletlen,
befejezetlen voltát jelenti és azt továbá, hogy minden beszédünk csupán ráuta-
lás az Igazságra. Jól értelmezve azt mondhatnék, hogy az alázatosságban áh
a módszer, mely az Istent és az embert, az örökkévalót és az időit, Krisztust
és Ádámot teljes minőségbeli ellenmondásba állítja, úgy azonban, hogy az
ellenmondás csak eszkatológiai. távlatban szünhetik meg, amikor az embert,
az időit, Ádámot az Isten, az Örökkévaló, Krisztus, Ítéletével megszünteti. Ez
a módszer tehát a Kijelentés és Ige követelményének megfelelő módszer.
Hol kell a theologiának a maga bizonyságtevő munkáját végezni? Az
egyházban (10. KK.) Egyház nélkül theologia nem lehet. Az egyház legfőbb
feladata az Ige-hirdetés és az egyház eme alapvető funkciója határozza meg
a theologiát. A theologia feladata alapjában véve nem egyéb, minthogy a maga
prófétai kritikájával megrostálja azt az anyagot, — a Kijelentés és Ige feltétele
alatt — amit az egyház a maga életfolyamatában elébe tár. Az egyház életének
a tudományáról ezért mondja Tavaszy, hogy a „theologiai tudomány exiszten-
ciális tudomány*. (12.) Legnagyobb jelentősége az egyház életében, hogy biz­
tosítja az egyház állandó reformációját.
A theologia és az egyház életének kölcsönhatásáról azt mondja Tavaszy,
hogy „Minél elevenebb evangéliumi élet van az egyházban, annál gazdagabb
és hatékonyabb abenne élő theologia is.“ (11.) Én a theologia és egyház éle­
tének kölcsönhatását másképen látom. Erre Brunner tesz figyelmessé (Theologie
u. Kirche 1930. Zw. d) Z.), amikor épen azt a tételét fejtegeti, hogy a theologia
eredete az evangélium meghamisítása. így mondja: „az egyháznak önmagában
theologiára nem volt szüksége. Egészséges állapotában nincs is rá szüksége.
Az igazi igehirdetés nem theologiai ráeszmélésből támad, hanem Isten igéjéből,
mely élő a gyülekezetben. A tévelygésben azonban, mely a hamisítások, a
keresztyén szavak hamis használata által áll elő, a puszta igehirdetés magá­
ban védetlen. Itt valami másra van szükség: Kritikai vizsgálódásra, elkülönítő
művészetre, reflektáló ráeszmélésre az igaz és hamis igehirdetés közötti
különbségben. Ez a theologia üzlete. Tehát nem az igehirdetés közvetlen cél­
jából ered, nem az egészségéből, hanem a betegségéből az egyháznak. Szár­
mazása tehát nem dicséretesebb, hanem dicstelenebb, nem olyan nagyság,
amire az egyház büszkélkedhetik, mint ahogy egy városnak sem szolgálhat
büszkeségére hatalmas rendőrsége. A theologia kényszerproduktum..." Ez az
idézet sem eredeti elgondolásában, sem idézett mivoltában senkit sem akar
felbátorítani arra, hogy a theologia munkáját lekicsinyelje vagy a maga részé­
ről mellőzze. Csupán a theologia és az egyház életének kölcsönhatását akar­
tam más megvilágításba helyezni, mint van a Tavaszy Dogmatikájában. Inkább
még egy idézetet veszek szintén Brunnertől, ami teljes világosságot vet a
theologia szükségességére és munkájára: (a theologia) „gondoskodás az élet-
forrásának tisztántartásáról“ (u. o.) Ez pedig nem egyéb, mint amit Tavaszy
is erőteljesen hangsúlyoz, amikor a theologiát existenciális tudománynak,
prófétai kritikának, az egyház állandó reformációja biztosítójának mondja.
Az előttünk fekvő Dogmatika szerzője nagy gonddal, felkészültséggel,
de egyben felelősséggel és teljes alázatossággal úgy az általános, mint a rész­
letkérdéseiben azt a forrást-fel találó munkái végzi el, a forrás felé vivő útat
feszi járhatóvá, a forrásba innen-onnan beledobált gazokat szedegeti ki, hogy
tisztán csilloghasson és felelevenítő alapul szolgálhasson annak, ki csakugyan
inni akar a forrásból.

AZ ÜT 29
 2. A protestáns keresztyén vallás jelentése.
„A vallás lényege szerint csak a keresztyénségben, mint az abszolút ki­
jelentésre épülő vallásban ismerhető meg.34 (39.) A különböző történeti vallások:
kutatása csak az egyes vallások lényeges vonásait tudta megállapítani, egy
közös, minden vallásra lényeges definíciót nem tudott alkotni. Miért ? Mert a
vallás lényege nem az emberi szellemben van, hanem a Kijelentésben, histo-
toriailag is a kijelentés akkor vallás, ha létét a Kijelentés biztosítja és hozzád
van kötve.“ A kijelentés tehát ítélet a vallások fölött, de ítélet az ember fölött
is „totális szükségbe“ juttatja földi-emberi exisztenciájában, de megvilágosítja
egyúttal az ő „totális szabadulásáta is. (Most egyszerre a kurzushang ütötte
meg fülemet, amit amikor tanultunk, még az u. n. „élménytheologia“ élte nap­
jait. ,A vallás lélektanilag olyan élmény, melyben a maga örök igényeiben
megtámadott ember élete végtelenségének és tökéletességre hivatottságának
érzetével meggazdagodik.“ Ide csupán a Kijelentés fogalmát kell behelyeznünk,,
mint a támadás és gazdagítás alanyát, s mindjárt zavarba jövünk, hogy vájjon
egyszersmindenkorra elintézettek-e az élmény theologia tanítása ?)
A keresztyénséget mi a protestantizmusban ismerjük (45.), mely a kérész-
tyénségnek nem elszükítése, hanem a „visszaalakítása“, reformációja arra a
képre, amelyet az apostoli egyházban a Lélek adott a keresztyénségnek. (47).
A protestántizmusban ismert evangéliumi^ keresztyénség szíve. . . az evangé­
lium (53.) Az evangélium pedig új élet — életirány, ^melynek az alanya Jézus
Krisztus.
Tavaszy tanítása szerint továbbá a protestáns keresztyénséget a refor­
mátus keresztyénségben kell keresnünk. (56). Ez nem jelent valami újat szem­
ben vagy túl a protestántizmuson, csupán azt, hogy a keresztyénség reformá­
tus minőségében is a protestáns keresztyénség sajátos vonásait viseli magán
és ugyanazokból az alkotójegyekből van felépítve. Ha azt kérdezzük: mi hát
a református keresztyénség sajátos értelme és jelentése, ezt a feleletet kapjuk t
Isten Igéjéhez való viszonya. . . léte alapja, életmértéke kizárólag isten igéje.
Isten Igéje helyébe nem, léphet semmiféle emberi beszéd és emberi gondolat.
Isten ott van, ahol az O Igéje szól és ott, mint személyiség és mint akarat
jelenti ki magát. A református keresztyénség Isten szent személyiségének és
szuverén akaratának a szolgálatára ajánlja fel magát. (63.)

3. A kijelentés értelmezése. (66—93 old.)

Tulajdonképpen ebben a részben áll előttünk a diai. theologia új kon­
cepciója, mely abban áll, hogy a kizárólagosan önmagán nyugvó Kijelentést
— melynek egyetlen létalapja: deus diát — úgy a praktikus, mint a tudo­
mányos theologia feltételévé teszi. Emezeket a Kijelentésnek kell megelőznie.
A Kijelentés nem arra szolgál eszközül, hogy Isten létét, lényegét megismer­
tesse velünk, hanem hogy minket Isten személyes üzenete elé állítson. A Ki­
jelentésnek állandó kísérője a megszólításra adott felelet : a hit. Mennyiben
új ez a tanítás ? Annyiban, hogy az orthodreia, racionalizmus, romanticizmus,.
idealizmus és modern pietizmus felfogásaival áll szemben, melyek mind meg­
egyeznek abban, hogy á maguk módján a Kijelentést kizárólagosságától, ural­
kodó szerepétől megfosztották és az emberi szellem határain belüli jelenséggé
tették, mint supranaturalis inspiráción nyugvó tant (orth.), mint a vallások és
vallásos képzetek történeti problémájának speciális esetét (rác.), mint a.törté­
nelemben jelentkező eredetiség és individualitás valami rendkívüli formáját
(romantic.), mint a szellemi lét fokozatos kibontakozását (ideál.) és végüt
másodrendüségre leszorított és csak hatásaiban mutatkozó kegyeségi okot. (piet.^
Tavaszy, hogy a Kijelentés önmagán nyugvó kizárólagosságát az emberi
szellem és minden emberi megismerő képesség határán fölött és túl eső voltát
minél inkább igazolja, a Kijelentés kizárólagos meghatározójává és hordozó­
jává az Isten Igéjét teszi. Kálvin tanítását is a Kijelentésről arra használja föl,
hogy fenti beállításának minél alkalmasabb beállítására szolgáljon.^
Mit értsünk Isten Igéje alatt ? Az itt következő feleletben szintén azt az

30 AZ ÚT
új feleletet kapjuk, amit a reformátorok nyomán a diai. theologia fedett föl
újra mint elfelejtett igazságot: „Az Ige alatt Istennek személyes szavát, az éló
beszédjét értjük, melyet folytat velünk egy helyen: a Szentirásban, a Szent­
lélek általu Ez az Ige egyrészt a Szentirásban hangzó, másrészt a Krisztusban
megtestesült Ige. Ez Ige nem puszta szó és beszéd, hanem „átminősítő* tett,
az Isten kegyelmében való részesedés, igazzá nyilvánítás". Két dologra kell itt
figyelemmel lenni: egyik, hogy Isten valóságára csak az Igében van felelet*
a másik, hogy az embert bűneinek mélységébe és felismerésébe vezeti bele»
Az ember közössége Istennel a bűneset következtében megszűnt, most Isten az
ő Igéjében az embert megszólítja, ez az Ige hazaviszi őt Istenhez, Isten és a
Tőle elszakadt emberrel a közösséget újra helyreállítja. Tehát mindent Isten
végez el Igéje által. (Nemcsak a dogmatikai, hanem az etikai gondolkozásban
is ez a felfogás egészen új helyzetet teremt.)
Hol található meg az Isten Igéje ? A Szentirásban foglalt kanonikus ira­
tokban. Most jön a további kérdés: a Szentirás mennyiben Isten Igéje ? Itt
találkozunk a verbális inspiráció tanán álló protestáns orthodoxia a Szentirást
a vallások történetébe beállító s a többi vallások mellett a keresztyénséget
igazoló históriai dokumentumnak valló történeti iskola korrekciójával, mind­
kettőt kellő értékére leszállítva. Tavaszy tanítása szerint a kanonikus iratok
Isten szavának kizárólagos tolmácsai; ennek előfeltétele Isten szuverénitása
(hogy szólhat) és kegyelme (hogy szól). Az írás érthetetlen, ellenmondó vagy
látszólag felesleges részeinek egységét a Kijelentés biztosítja. Az írásnak és
Kijelentésnek tehát csak egymáshoz való viszonyukban van értelmük. A refor­
mátus transubstanció csodája pedig, hogy a Kanon Igéje ma is Igévé, azaz
hozzámjövő személyes megszólítássá legyen, erről a Szentlétek gondoskodik.
Nagyon jellegzetes tanítása a diai. theologiának az Isten Igéje hármas
alakjáról szóló tanítás: Kijelentés, Kánon és Prédikáció. Miért találjuk meg
a Tavaszy Dogmatikájában is ezt a bárthi tanítást ? Azért, mert a theologiá­
nak csak a Kijelentés alapján és pedig amint az a Kánonban benne van és
csak az egyházi igehirdetéssel kapcsolatosan van létjogosultsága. E Dogmatika
is alapjában az Igehirdetésért Íródott. Az Igének eszköze: a prédikáció embei^
szava; ezt megerősíti és vezeti: a próféták és apostolok bizonyságtétele á
Szentirásban; ezt közölte Isten eredetileg: közvetlen kijelentése által.

4. A Szentháromság-tan értelmezése. (93—104)

Hogyha Istenről csak a Kijelentés alapján lehet beszélni, akkor á Kije­
lentés a Szentháromság azonnal jelentkező kérdését állítja előtérbe, „mert hiszen
a Kijelentés éppen azt fejezi ki, hogy önmagában nyugvó Isten kilépett önmaga
rendkívüli és ijesztő nagyságából s mint Teremtő—Atya-Isten létet adott a
világnak s mindezeknek, amik abban vannak, mint Megváltó-Isten megtestesült
a Krisztusban s szakadatlanul munkálkodik az ő megszentelő lénye szerint a
Szentlélek Istenben." (100.)
Tavaszy Sándor a Szentháromság-tan tárgyalásánál szakít az újabb
Dogmatikák azon lényegbe vágó módszeri eljárásával, hogy a Szentháromság­
tanát dogmatikai fejtegetésük végére helyezik el azon a logikai alapon, hogy
először az Isten és tulajdonságai kérdésével kell rendbe jönni s csak azután
a Szentháromság-tannal, mint előbbi fejtegetéseiket summázó tannal. Miután
az általános formai és tartalmi kérdéseket tisztázza, a Kijelentés értelmezését
adja, utána tulajdonképpeni dogmatikai fejtegetését a Szentháromság-tannal
kezdi, ezáltal és mintegy kifejezve, amint előbb mondottnnk, hogy Istenről csak
a Kijelentés alapján lehet beszélni.5
5. Isién és a bűn kérdése a Tavaszy Dogmatikájában.
Hogyha Istenről csak a kijelentés alapján lehet beszélni, természetesen
azonnal elesik a régi Dogmatikák Isten-létét bizonyítgató minden eljárása.
(Onthologiai, kosmologiai stb. Isten-bizonyítékok.) Ezeknek az Isten-léti bizo-
nyítékokriak felsorolása és rövid ismertetése, tekintettel a Dogmatika tankönyv

AZ ÚT 31
 jellegére is, nem ártott volna épenúgy, mint ahogy az Isten megismerésének
a régi keresztyén theologia által használt három útját (via eminentiae, negationis,
causalitatis) ismertette, természetesen ezt is azzal a helyénvaló kritikai meg­
jegyzéssel, amivel az utóbbiakat: „ezeknek a módoknak a segítségével csak
egy monisztikus, vagy pántheisztikus Isten eszmét ismerünk meg, de nem á
személyes élő Istent (107). Tavaszy nemcsak, hogy a régi theologiák Isten-
megismerési útjain nem jár, sőt az újakat is (vallásos tudat, tapasztalat, átélés)
gondosan kerüli és határozottan leszögzei azt a nekünk ismét új, de ^meny­
nyiben reformátori, régi tételt, h og y ... „Isten megismerésének elve kétség­
telenül a Szentlélek... a Szentlélek belső bizonyságtétele pedig az Igéhez
van kötve (109). Szakítani igyekszik a régi Dogmatikák eljárásával abban is,
hogy az Isten akaratának, természetének akarata sokféleségének, gazdagságá­
nak tagolási munkájában nem vesz részt, hangoztatván e munkák illuzórikus
voltát és iskolás értéküket, és különösen kihangsúlyozza Isten akaratának és
munkájának még megközelíthetetlenül sokféle volta mellett is az egységét.
Isten akarata teremtő akarat, — Éppen ezért idegenül illeszkedik bele Dog­
matikája ez új koncepciójába az Isten tulajdonságait kilenc vonásban mégis
felsoroló 26 §.
A bűn kérdésének felvetésére a Tavaszy Dogmatikája kapcsán azért van
szükség, mert felfogása e vonatkozásban már Dogmatikája megjelenése előtt
ismeretes volt és itt-ott sok vitára adott okot. Mi okozott gondot a Tavaszy
bűn felfogásában? Az a tanítása, hogy Isten a bűnt nemcsak megengedte,
hanem akarta.
Hogy e kérdésbe — bár vázlatosan — de beletekinthessünk, ismerked­
jünk meg Tavaszy világteremtés-értelmezésével, „...a világot Isten teremtette“...
„a világ nem valamely személytelen ok folytán állott elő, nem valamely ős
anyagból fejlett ki, nem is valami tudatalatti processus formájában emánálódott
az Isten lényegéből, hanem Isten teremtette“... „Isten világteremtését csak
hinni lehet“... „Isten a világot Örök Igéje által teremtette", a Szentírás és
Hitvallásaink szerint „igen jónak“. Az embert pedig szintén a Káté szavaival
elmondva jóvá és a maga hasonlatosságára, azaz valóságos igazságban és
szentségben teremtette. Ideveszi a II. Helv. Hitv. ta n ítá si is, miszerint az
embert „egy személyben, két egymástól különböző valóságokból: t. i. halha­
tatlan lélekből és halandó testből teremtette.* (132 old.)
Miben állott az első ember jósága és hasonlatossága ? Az igazságban
és a szentségben. Azaz azonosította magát Isten akaratával egész lényében és
lényének minden megnyilatkozásában. Honnan van hát a világban a bűn a
világnak Istentől való teremtése és gondviselése dacára ? Onnan — feleli
Tavaszy — hogy „az ember elpártolt Istentől, hűtlenné és engedetlenné vált
Istenhez, ennek következtében a világ és az ember eredeti természete meg­
romlott és így belépett a világ és az ember életébe a bűn rettenetes váló-
sága.“ (138.) Ez a Tavaszy summás felelete. Bár Tavaszy nagyon respektálja
Brunnert, itt mégis inkább Kálvinnal tart; Brunner ugyanis azt mondja, hogy
a bűn kérdése nem a : honnan, hanem a : mi kérdése. Kálvin pedig a honnan
felé is megy, amíg lehet és szabad. Vele megy Tavas2y is, tehát elég jó tár­
saságban jut el ahhoz a megállapításhoz, hogy a bűneset megtörténéséhez
Isten, akaratával hozzájárult. Isten parancsolt az embernek... *ne egyél.“
Ez az engedelmesség próbáratevése volt. (138.) Az ember engedetlen volt. Ez
volt a romlás kezdete. „A bűn egyedüli oka az ember és az emberi természet,
tehát a bűnért való felelősség egyedül az embert terheli s az semmiképpen
nem hárítható át Istenre.“ „De hogyan egyeztethető össze akkor az Isten
* Itt egy pillanatra meg kell állanom a II. Helv. Hitv.-ból vett idézet mellett. Úgy
találom, hogy az idézet helytelen mondatszerkesztése miatt egy nagyon fontos, lényegbe vágó
tévedés csúszott be az első ember teremtés előtti állapotára vonatkozólag. Tavaszy ugyanis a
bűneset előtti állapotra vonatkozó perfectumot a bűneset utáni állapotra vonatkozó beszéd
állítmányává is teszi. Így: teremtette: .halhatatlan lélekből és halandó testből*. Az eredeti
szövegben az idézőjeles rész állítmánya nem: teremtette, hanem „constare hominem... aniraa
immortali... corpore mortali". A tévedésből előállott tanítás megegyezik a pelagianusoknak a
karthagói zsinatra beadott 1. tételükkel: Ádám halandónak teremtetett,... stb.

32 AZ ÚT
 szuverén akaratával“ — veti fel Tavaszy a kérdést? Azt feleli rá: „Amikor
erre a kérdésre feleletet akarunk adni* először is legyünk tisztában azzal,
hogy Isten Teremtő ...az ember pedig teremtmény. “ Mint teremtmény „kor­
látolt, idői, véges“. .. „teremtmény voltában benne volt a megromlás lehető­
sége és Isten ennek a megromlásnak lehetőségét nemcsak előre tudta, hanem
ezt a lehetőséget, ennek a megtörténését megengedte, elfogadta, azaz akara­
tával hozzájárult“« ., s a bűnt „mint egy rettenetes és hatalmas eszközt be­
állította a maga győzelmes világtervébe.“ (142.)
Tavaszynak ez a tanítása a bűnről nem egyéb, mint Isten szuverénítá-
sával és a bűn realitásával való komoly leszámolás. Mi jut kifejezésre e taní­
tásban? A bűn igazi, reformátori értelmezése. Ha csak valahol is a legkisebb
engedményt teszi, azonnal ez, vagy az a történeti bűnfelfogás jelentkezik,
hogy azonosuljon a Tavaszy tanításával. A theologus szem észreveszi, hogy
tanításának minden egyes tétele nem csupán az igazság kifejezése, hanem
szembeállás különböző, nagyon veszedelmes felfogásokkal. így pl. a bűn és
az Isten akarata közötti ellentét hangsúlyozása Ritschllel szemben, aki a helyzet
komolyságát a történelmi fejlődésre való utalással igyekszik eliminálni; a bűn
félelmes positiv voltának hangsúlyozása Schleiermacherrel szemben, akinél a
bűn csupán negatívum, a jóra való képtelenség, a Gottesbewustsein hiánya;
a bűn Istentől való elpártolás, elszakadás természetének hangsúlyozása a
vallásos misztikával szemben, ahol a bűn csupán távoliét Istentől, a közeledés
útja a világtól való elszakadás = etikátlan élet; a bűn Isten akaratán és el­
határozásán nyugvásának hangsúlyozása az egyre visszatérő mannikheizmussal
szemben, tehát a bűn világa alatta áll az Isten hatalmának, neki szolgál és
engedelmeskedik. (Persze ez minket nem ment a felelősség alól.) Milyen fel­
mérhetetlen biztatás a hit harcában, hogy a Sátán fölött is Isten az Úr!
Aki úgy találja, hogy Tavaszy a bűnről való tanításában tovább ment,
mint amennyire a reformátorok és hitvallások és a Szentírás alapján egy
református ttieologusnak szabad volt mennie, annak azt mondom és vállalom
is^ hogy még annyira sem ment el, mint amennyire elmehetett volna még
különösen Kálvinnal. Kálvin ugyanis a bűn kérdésében még azt sem engedi
meg, hogy a helyzet komolyságát (hogy akarta, vagy nem akarta Isten a bűnt}
és Isten eljárását a praestientia Dei vagy a permissio Dei-veI enyhítsék.
Ö mindenütt voluntate Dei-ről, voluerit* ről beszél és nagyon haragszik azokra
a felfuvalkodottakra, akik az ellenkezőjét állítva, azt hiszik, hogy Isten rájuk,
bizta szentségének megőrzését. A II. Helv. Hitv. is azt tanítja, hogy Isten nem
riolens, hanem volens engedi meg a bűnt. Azt sem Kálvin, sem Tavaszy, sem
én nem akarom állítani, hogy a bűn oka (causá) vagy szerzője (author) Isten.
Sőt a II. Helv. Hitv.-al kárhoztatjuk, akik ezt mondják. Itt arról van szó,
hogy a voluntas, az még nem causa, sem nem author.6

6. Jézus Krisztus: a Fiú Isten Személye és műve. (153—207 old.)

A vallástörténeti kutatások Jézus Krisztus személyének relalivizálására
vezettek. Személyét bevonták a történeti viszonyok determinációi körébe. Jézus
Krisztus megismerése a történet problémájává vált .és személye theolögiai
értelmezésében az emberi természet elnyelte az Isteni természetet. Tavaszy
azt tanítja, hogy „Jézus Krisztus megismerésének problémája a hit és történet
problémája“ (156). Történetfelfogásában a modern szellemtörténeti felfogás
megállapításait fogadva el, arra a konklúzióra jut, hogy mivel a történelemben
csak az van meg, ami az emberi szellemben, ezért a hitnek sem forrása, sem
alapja nem lehet, mert a hit minőségében más, mint történet; ennélfogva a
hit határozza meg a történeti megismerést és nem fordítva. A hit alapja nem
Jézus Krisztus történetiségében van, hanem abban a tényben, hogy benne
Isten jelent meg testben.
E tanítás alapján nem fenyeget az a veszedelem, hogy a Jézus Krisztus
két természete domináns viszonyban álljanak egymással, sem pedig, hogy
művében ne lássunk többet a zsenik és kiválóak teljesítőképességénél. Jézus
Krisztus két természete a Tavaszy tanításában elegyíthetetlen és szétválaszt-

AZ UT 33
hatatlan Isten-emberiségében áll mindig előttünk. Istensége az Atya Istenhez
való viszonyában (162) az Atyával való egyenlő és azonos lényegüségében (173),
embersége a bűnös és megváltásra szorult emberhez való viszonyában (162)
van, akiben Isten mint cselekvő akarat belépett ebbe a földi világba, kijelen­
tette magát. (175).
Tavaszynak a Krisztus Személye fejtegetésénél a II. Helv. Hitv., a Heid.
Káté és Kálvin adnak biztos református alapot, annyira, hogy ha kell a diai.
theologia főemberének: Brunhemek a tanítását is elutasítja (166 old. a parthe­
nogenesis tanában.)
A Jézus Krisztus művének kifejtésénél a Dogmatika egyes tételeinek
arányához viszonyítva, most egyre több és súlyosabb mondanivalói vannak
Tavaszynak. A H. K. 31. kérdése, valamint az apostoli hitvallás egyes tételei
találják meg mélyértelmü kifejezésüket azzal a végső summás tétellel, hogy
„Krisztus, mint próféta, főpap és király a világ egyedüli Megváltója és ídve-
zitője, ki kibékítette a haragvó Istent az emberrel, magára vévén az ember
minden bűnét és büntetését. Ezzel a legyőzhetetlen nagy isteni szeretettel
kiváltotta a bűnös embert a kárhozatból és megszabadította az örök haláltól.
A Krisztus által véghezvitt és lefizetett váltság az Istennek az ember meg­
szabadításáért végzett végső tette, mely sem kiegészítésre, sem javításra nem
szorul. (204.)
7. A Szentlélek-léten személye és műve. (208—243 old.)
A református theologia nem mindig érdemelte ki, hogy a Szentlélek
theologiájának nevezzék. Amikor Troeltsch azon tanítása, hogy a Szentlélek
azonos „az egyes ember közvetlen vallásos produktivitásával", amint Tavaszy
megállapítja, a mai keresztyén ember és a mai igehirdetés nem tudatos,
lappangó theologiai gondolkozásának kifejezése, — ekkor a legkevésbbé. Az
előttünk fekvő Dogmatikának pedig egész építményét az Ige és Szentlélek
által biztosított kijelentés hordozza. A Szentiéleknek nemcsak a más tan­
részletek tárgyalásánál van szerepe, e Dogmatika az ilyen irányú Dogmatikák
eljárásával szakít és a Szentlélek-Isten Személyét és müvét, mint egymástól
elválaszthatatlanokat tárgyalja.
A Szentlélek nem személytelen erő, nem „lélek" vagy „szellem", hanem
Szentlélek Isten, a Szentháromság egy örök igaz Isten harmadik személye.
Alanya (az emberi én helyett) a keresztyén életnek (212. mekkora novum ez
a theologiában és a gyak. kér. életben) egyetlen közösségteremtő személy
minden humanisztikus és természeti, — csupán látszólagos, idői, relatív közös­
séget létrehozó erővel szemben (215). A közösség vele jár, hozza magával;
ahol tehát a keresztyén élet alanya a Szentlélek, ott nem maradnak meg
magános kegyességben, ott élő tagjaivá lesznek a kihivottak közösségének, az
Anyaszentegyháznak. (216.)
Az egyháznak legtisztább és erőteljesebb reformátori képe domborodik
ki a Tavaszy Dogmatikájában. A liberalizmus, mint theologiai gondolkozás, a
katholicizmus egyházfelfogásával szemben előttünk áll a reformátorok által
hirdetett Ige és Szentlélek egyháza. Nem társadalmi organizáció, nem nemzeti
vagy kulturális intézmény, nem üdvintézmény, hanem „ekklésiau, az Ige és
Szentlélek által kihivottak közössége; fenntartó ereje nem az emberi erő,
hanem, az Ige, Szakramentumok és egyházi fegyelem. Az egyházról a Hit­
vallással együtt azt mondjuk: hisszük, tehát alapjában idő és térfeletti: tó/-
hatatlan (229). A látható egyház Isten kegyelmének eszköze (217), állandóan
a láthatlan egyház ítélete alatt áll (226), ha elszakítja magát tőle, csupán
szervezet, de nem egyház (227). A látható „igazi" egyház kritériumai: 1. Isten
igéjének tiszta és elegyítetlen hirdetése, 2. a szakramentumok helyes, szabály-
szerű kiszolgáltatása, és 3. az egyházfegyelem (229—230). E kérdések a Tavaszy
Dogmatikájában részletes kifejtésre találnak a 216—243 oldalakon.)
8. A kettős predestináciő. (244—270.)
Tavaszy a kettős predestinációt tanítja, még pedig Kálvin értelmében.
Bár a II. Helv. Hitv.-ból és a Heid. K.-ból csak az elválasztásra kap idézésre

34 AZ ÚT
alkalmas részt, ő azonban — mint mondja — (256) Kálvin és a Hitvallások
igazi intenciói, valamint az Isten igéje alapján vallja, hogy az electionak szűk-
ségképeni korrelatuma a reprobatio (elvettetés). Amikor a predestinációról,
mint electioról beszél, nem tűnik ki, hogy az electionak hitkényszerből fakadó
korrelatuma lenne a reprobatio, jóllehet, hogy a reprobationak is megtaláljuk
Kálvin nyomán az alapozását.
Nem helyeslem, hogy a predestináció tárgyalásánál nem különítette el
a predestinációt — a providenciától (a gondviselés tana). Elismerem, hogy a
kettő között még ha a Dogmatikák nem tanítanák is, megvolna a legszorosabb
kapcsolat, azonban egyes predestinációs érvelésénél, éppen azért, mert inkább
providenciás természetű, az érv elevenítő érvelő erejét. Viszont Isten gond­
viselő munkája ellen emelt vádat intéz el a predestinációban. Úgy hiszem,
-azon a distinkción fordul meg a dolog, hogy a predestinációt az üdvösségre,
a végső kérdésre, a predestinációt az élet mindennapi megnyilvánulására kell
vonatkoztatnunk.
Kissé túlzottnak találom azt az állítást is, hogy a reformátorok vala­
mennyien különös figyelemmel fordultak a predestináció felé. (245) Luther
ugyanis Erasmus elleni kis vitairatában érinti,a kérdést. Zwingli nem tekinti
lőkérdésnek, Melanchtonról pedig egyik nagy ismerője azt mondja, hogy az
-első „Locia-jában ajtóstól rohant a házba a predestináció tanával s később
nem győzte korrigálni elhamarkodását.
Akármit is csináltak a többi reformátorok a predestináció kérdésével,
mi hisszük a gemina predestinációt és hisszük, hogy ennek közvetlen célja az
Isten dicsősége, közvetett célja pedig az ember üdvösségének biztosítása és
bizonyossága. (264.)
A kiválasztottak életének törvényszerű rendje van: megtérés (266), újjá­
születés (267), megigazítás (268), megszentelődés (259) és megdicsőülés (170).
E kérdések, bármennyire szűkre parancsolta a szegénység a Dogmatika mé­
retét, mégis nagyobb helyet érdemeltek volna maguknak. Ez a formai észre­
vételem.
A keresztyén élet törvényszerű, egyik a másikba beletorkoló vonásai
— jóllehet elvi megállapításban minden ízükben „eszkatologikus“-ok (270),
ténylegesen azonban az eszkatologikus nézőpont nem mindenütt érvényesül.
Lehet, hogy csak rövidségük miatt, de éppen ezért kell itt a keresztyén élet
leírásának eszkatologikus kibővítését adni. Azt mondja pl Tavaszy a meg-
szentelődésről, hogy az a keresztyén ember élete, felelet az Isten megigazító
kegyelmére. Barth pedig az egyik theologusról, aki a megszentelődésről, mint
a megigazított bűnös feleletéről beszélt, azt írja (Die L. v. Hl. <j .), hogy el­
esett a diai. theol. pergőtüzében. Vájjon csakugyan elesett? És Tavaszy e
tanításával átszaladhatna e pergőtüzön? Még semmit nem állítok, csupán
kérdezek.
9. A hit. (271-284.)
Tavaszy Dogmatikájának kiindulási részéül a Kijelentést, befejezésül a
hit-et teszi. A hit Isten Kijelentésének visszhangja, Isten Kijelentésére kizáró­
lag Istenre irányulás. (276.)
Pompás kritikai ismertetését találjuk a katholicizmus és modern kritikai
theologia hit-felfogásának.
A Hit magyarázásánál úgy pszühologiai, mint históriai leírását, meg­
állapítását vagy magyarázatát elutasítja, mert a hit transcendens isteni aktus,
minden róla való beszéd paradox, túlutal önmagán. (275) róla direkt meg­
állapításokkal beszélni nem lehet. (U. o.)
Mi a hit ? Ismeret. Isten ismerete és egyben és egyúttal az ember ön­
ismerete. (276) Tehát az Isten és ember találkozásánák egyetlen pontja. (277)
Két bázisa van; a Krisztus keresztje és a Krisztus feltámadása (u. o.) Külön­
böző minden más megismeréstől, nem passzív elfogadás, nem spontán erő­
feszítés, hanem személyes igen-mondás Isten megszólítására. (U. o.) Mivel nem
arra támaszkodik a hitmegismerés, amit az ember maga-magától gondol,

AZ ÚT 35
 hanem arra, amit Isten mond . . . jelenti továbbá az ember! gondolkozás, érze­
lem vagy átélés megtagadását. (278.)
Mi még a hit? Bizalom. Első mozzanata az ismeret, de nyomban je­
lentkezik a bizalom mozzanata is, mely pótolja a hitismeret hiányosságát A.
hit mint bizalom, a keresztyén életnek ama módja, mely által képes az ő
egész életét nyugodt bátorsággal Istennek a Krisztusban megismert akaratára^
helyezni. (279.)
Es végül: Reménység. . . és- a hit, mint reménység vallja, hogy Istennek:
a Krisztusba megjelent tökéletes; akarata és dicsőségének teljessége felett
nincs ereje és hatalma az időnek, ellenkezőleg, Isten szent és tökéletes aka­
rata végleges és örök ítélet minden idői lét és korlát felett. (281.)
A hit „mit“-jétől elválaszthatatlan a végső dolgokban való hit, vagyis
az idői korlátokon túl levő ama pont, amikor Krisztus elrejtett királysága
napfényre jön, az utolsó ítélet végbemegy, Krisztus visszajön ítélni eleveneket
és holtakat, a paradicsom visszatér a főidre. (281. s köv.)
A Tavaszy Dogmatikája koncepciójának, tartalmának kiváltsága mellett
formai sikerének kell tartanunk a rendszert, áttekinthetőségét, tömör, világos
stílust. Az egész mű 69 §-t foglal magában, minden paragrafust a benne elő­
adott kérdés világos, tömör megfogalmazása előz meg nehány sor vezetőgon­
dolatban. Ez nagy használati különbséget jelent nemcsak az olvasónak, hanem;
főképen e művet tankönyvül is használó theologús ifjúságnak.
*
Még egy személyi vallomással tartozóm. Az volt az első gondolatom,
midőn az Erdélyi Tudósító (kath.) 20 + 1 0 oldalas kritikáját a Tavaszy Dog­
matikájáról olvastam, hogy kritikai ismertetésemet az ottan felvetett és támadd*
és lealacsoyító kérdések keretén belül fogom vizsgálni, hogy az ismertetésből
éppen e Dogmatika reformátussága tűnjék ki. Amint a Tavaszy Dogmatikáját
tüzetes áttanulmányozás tárgyává tettem, meggyőződtem, hogy elgondolásomat
megvalósítani éppen az Erdélyi Tudósító teszi lehetetlenné azáltal, hogy kri­
tikai beállítása annyira tendenciózus, felszínes és nem lényegbe vágó, hogy*
mondom/ a mű magas koncepciója egyenesen megtiltotta, hogy a kérdéseknek,
csak éppen perifériális és alacsony tárgyalásába bocsátkozzam. Azt el kell
ismernünk, hogy az Erdélyi Tudósító a Tavaszy Dogmatikája nélkül roppant
megtévesztő, de Dogmatikája koncepciója mellett önmagát megsemmisítő.,
Az egyház lelkipásztorainak és mindazoknak, akik az Igehirdetés mun­
kájában résztvesznek, a Tavaszy Dogmatikája nélkülözhetetlen. Mert refor­
mátus Dogmatika és mert Dogmatika. A mai idők szellemi kuszasága, hit és
tanbeli tájékozódatlansága egyenesen parancsolják, hogy annak a nagy tisztító­
munkának eredményében, melynek elvégzésére Tavaszy vállalkozott, hálát adva
Istennek, részesedjünk. Dávid Gyula-

36 AZ ÚT
 P ©.jÓCÉj'
60V tó Cf»;6r V C/iC/ítft '^w'i'OBívtóí '
N ^ N N ts N ; N , £4 ^
,:£<
*3p 9 S8 í
/,«:
rt
■I:
- tD r .

' &S s •**bJS

m m ş to ş ţi
lllílf£ £ é f1 t * g i

55. ,y. a -g 555 ' pí -Ä- '

£ * | 8 Sg.s-
J ;* | g F lfft^ J h S lg fc :g
V' ®
tóS T
C/>
É í '»
* * & « /&

ififfl^ .
.{f&V''£ •/«*>* .,
~íSST
w,P > r-k>3Ut *
Er- 4 j, "$■-'yí&ti
a.
, *>* '■ ■- * -■- •

wjjt©' ÖjOj.^
III l.ll
 f-v G y e rm e k e in k n e k
y'.<S m 4* o /J4* /í

^ Miçgüjitfitt; :aiäk|)an‘,Cnä-.
■' gy©Öb; teïjëâeâëin beşi-
|>‘t>>.-i;3.^F<3elős'?|í'5:«rfcesztő ■•• ' a-î-Ş^
v ;: ^ ' !W t :.1 ■> Ä S i
\v
„ w ^ 7 ] Î h. ^ ^ y({V^

Z<K, </ ,V ' V

<,?v/•*%$* ,^L?V v: >"-c','f ^^

Rejhtrmăţtis
\ 'Vifn î6 - *,v/

.('l világiak Îàpjâi - o ^ ., Megielenili: minden második

legjetenik havonta kétszer, ^ vasâriiaţi, egy szám 12 oida1
vegnagyobhitoit -ala kba-n-; és 8 - 'í|qédéiem ben;
nagy oldai IçtjédelétnbenZ ■'•li •<>"$'" -
" < ţ ^ y ‘ : j ' - . ; . Szerkesztik
"- '" Szerkeszti- í - ' --“ '
ÖR, TAVASZÉ :• K C7“P l J ^ |k MÁRIA.
S*
g y é rr é lO Q m— Í 9 Í .. ie t
/ -- .<J "
! KiádáííiVá^í C luj Kolozsvár
inég|rendelhetö. 1- '; ^ Str.rîţ^âţ«^|fnu (Farîa8ruţ<^> 21
[érjen mutatványszámotJÎ i
Gutenberg*
 <:'<AÍ:'á p ii:ajf£'a.
X váV FbL ' ^ A U Z $ k $ Z L (jk

'5 :|í:>k ,j-v'= -

hűi?. (B.prbáiji í) ) v -■'" \

Vallásos nevelés« A vásárnapi iskolai munka
Qlapelyei. (í.)r
Irodalom. (I. L.)
Egyházi Szemle* Utazás az égyházfegyétem
JkiittiL (I. L.)

S Z E ^Rv K 1^ S*W- Z
í v .É Aw T 1.V-, É S "K í A t y j u k
í K^
A ,‘A;

DRv IM R E L A JO S C>R. T A V A S Z Y S Á N D ( ) R

Felelős szerkesztő: D R / R E :L^A j O S ’ E L jö F I Z E T É S I ÁRA:

S^erfees^tŐség: és kiadóhivatal Egész évre 1-20 Lei
buj-K?fe)zsváf ■€> V ic t o n é i3 8 ; R ^ ... Egyes s z á t f árá; 12 Lel
 „ Jövök U r a m í..
M áté ev. 1 9 : 2 1 .
„ A d d e l a v á g y o tta d a t, o s z d s z é t —je r
és k ö v e ss en gem 1“
Ha e helyen pl. valami csörtető feltllnésvadász, érvényesülni
vágyó stréber felsüléséről van szó: letagadhatatlan kárörömmel
veszem tudomásul a jézusi döntést. Egy tekintetre végigszaladok a.
gyakorlati Ielkipásztorság érvényesülési lehetőségein és megállapí­
tom, hogy sikerek, babérok itt nem teremnek. Az ambiciózus
nagyratörések kénytelenek visszakullogni a félreismertség, fel nem
fedezettség sovány kosztjára.
Avagy talán valamely „végzettségre“ beállított fiatal ember
jelentkezett ? — Ez a fogások leggyakoribbja: tudással, készült­
séggel helyettesíteni a fő feltételt. Egyéni hatásossággal, kiszámított
ügyességgel, összeköttetésekkel, befolyásokkal jelentékenyülni. Nép­
jóléti ügybuzgalommal, közhasznú kellékességgel tényezővé lenni.
Megkerülni,az egyetlen- kínzó követelményt. Beérni kilencven szá­
zalékos papsággal, — hiszen „faszegek is kellenek az egyház
szekerébe". — Óit, ti nagyra törők, „magasan szárnyalók“ és
„mélyen szántók“ I . . .
De tán tévedtem. Itt'egy neureszténiás tépelődő vagy tán egy
érzelgős rajongó.szerepek bizonyára, — esetleg valamely akció­
képtelen formalista aprólékoskodik? — Leplezetlen örömet érzek
az „ifjú“ felsülésén. Mert formátistának lenni igen discreditáló kis-
méretüség; rajongónak lenni pedig tervszerütlenség. Nem — nem:
sem a hivatalnok- typus, sem a kegyes primitiv nem az az ideái,
amivel érdemes volna szóba ereszkedni. Boldogan lélegzem fel —
látva, hogy a Krisztus követése, a Ielkipásztorság a legalaposabb
előkészületet, szerves agymunkát feltételezi tanulmányban, tudo­
mányban, gyakorlatban, de ezen felül van egy utolsó krisztusi fel­
tétele is még. Egy emberileg ellenőrizhetetlen, de semmikép sem
mellőzhető követelménye. — A Ielkipásztorság nem sancta simpli-
citas, de nem is rutin. Nem opusoperatumok sablonos igazsága,,
nem technikázás, de nem is alanyi lyra. Ezért örülök a természe­
tes és szerzett képességekkel kínálkozó „fiatal“*ra hullott hideg
zuhanynak: mert igazolva látom, hogy a Ielkipásztorság abszolút
érvényű életminőség Nincs oka szégyelnie magát más hivatások
mellett, — jóllehet félszeg és szerény egyéniségek képviselik utols6
előtti divatban. — Mert fönséges eltanulhatatlanság: alkotómunka.
Mert egy örök rejtelem titkos, bár személyes ihletése. De nem
mythologiai Múzsák szuggesztiója, hanem a szakadatlanul való­
suló, egyetlen világértelem, a Krisztus átlényegülése. — Lobot vet
bennem a lélék, mint valami örömtűz, mikor elgondolom, hogy a lelki-
pásztórság csakis a Jézus személyes közvetlenségében mehet végbe.
„Jövök U r a m ,... amint vagyok!“ Káli Dénes.
AZ ÚT 37
 Tudomány é s VUágnéMoi

Homiletikai alapkérdések
A prédikáció célja.
A z eddigi elégtelen célkitűzések.
A történelem folyamán a prédikáció céljára nézve két ellen­
tétes felfogás alakult ki.
Az egyik, mely szerint a prédikáció célja a gyülekezet neve­
lése, misszionálása, gondozása, abból a helyes megállapításból
indult ki, hogy a tapasztalati gyülekezet hem az ideális gyülekezet.
Telve van fogyatkozásokkal, bűnökkel és a prédikáció célja az,
hogy a szükségeket kipótolja, a bűnösöket megtérítse, egyszóval,
hogy a tapasztalati gyülekezetét ideális gyülekezetté tegye.
Az ókortól egészen a mai napig megtaláljuk e felfogás kép­
viselőit. Amikor Augusztinus a prédikáció célját a docere, delec­
tare, flectere-ben látja, amikor az orthodoxia, a rácionalizmus a
tanításban, a pietizmus a térítésben ugyanazt vallja, mint a mai
modern theöfogus, aki a nevelést vagy ami ezzel egy jelentésű
(csak vallásos nyelven fejezve ki), az építést mondja a prédikáció
feladatának.*
A tényleges gyülekezetét, annak hiányait, szükségeit tartja
szem előtt, tehát a tapasztalat fundamentumán «nyugszik a célki­
tűzés. Sőt a Szentírást is maga mellett tanúnak hozhatja fel, mert
az írás is tud az igehirdetésnek nevelő, térítő, lelki gondozó hatá­
sáról. Gondoljunk II. Tim. 3:16—17-re, Róm 15:4-re. Nem tagad­
ható, hogy a prédikációnak a gyülekezethez, az alkalomhoz szabottnak
kell lennie. A keresztyénség nem üres és elvont álmodozás, hanem
életet formáló hatalom. Ennélfogva a templomot és az életet nem
szabad egymástól elválasztani. A mi kultuszunk ethikai jellemű:
azaz az életre kihat, visszahat.
És mégis hibás ez a felfogás, mert az Igét az ember szol­
gálatába állítja, az igehirdető hatalmába adja és ezzel lealacso­
nyítja. E célkitűzés kapuján keresztül a szószékre furakodik az
emberi önzés, ravaszság, pártoskodás, Isten nevében a maga iga­
zát, érdekeit akarván szolgálni. Farczádi tiszteletes (Szabó D .: Az
elsodort falu), aki a templomi szószék tekintélyét használja fel,
amikor már minden kötél szakad, a maga személyének védelmére,
Kölling tiszteletes (Thomas Mann: A Buddenbrook-ház 1. k.,
111—112. lap), aki „összepaktált“ a szülőkkel, hogy a makacs-
kodó leányt belekényszeritse egy üzletileg előnyös házasságba, az
életből vett alakok. Bizonyság rá az a sok méltatlankodás a meg-
* Ez a mai napig uralkodó felfogás. Legkiválóbb képviselője az idén
(1932) elhalt német gyak. theologus : Niebergall. A magyar homilejták Tóth
Ferenctől elkezdve mind ezt a felfogást vallották.

38 AZ ÚT
 szégyen ítő kíprédikálás ellen. Ha az Ige emberi eszközzé lett,
miért nevezzük a prédikációt Isten beszédének és mi alapon merjük
az istentisztelet központjába helyezni?
E felfogás téves voltát mindennél jobban igazolja az az
állandó, soha meg nem szüntethető, konfliktus, amelybe ily célki­
tűzés mellett a prédikáció a kultusszal kerül és amelynek követ-
keztében állandóan vagy a prédikáció vagy a kultusz vagy mind
a kettő reformját sürgeti az elégedetlenség. Ez a prédikáció soha­
sem tud megférni a kultusszal, mert a kultusz nem lehet sem
nevelő, sem térítő intézmény. Más és több ennél.
E felfogásnak hibáját akarja korrigálni a másik, amely sze­
rint a prédikáció célja a gyülekezet vallásos tudattartalmának a
kifejezése * Tehát a prédikációnak éppen úgy, mint a kultusznak,
nincs önmagántúli célja. E felfogás azon a helyes megállapításon
nyugszik, hogy a gyülekezet, ha nem is a tökéletesek gyülekezete,
d e keresztyén gyülekezet. Korrigálja az előbbi felfogást, mely a
gyülekezet tökéletlenségéből indulva ki a prédikáció tárgyává tette
a gyülekezetét, mint nevelendőt és ezzel tökéletes passzivitásra
kárhoztatta. Es e felfogás mellett megszűnik a prédikáció és á
kultusz közötti konfliktus, a kettő békésen megfér egymás mellett,
mivel mind a kettő ugyanazon cél felé halad, lévén a kultusz is
a gyülekezet vallásos tudattartalmának ünnepi kifejezése.
De téves e felfogás is. Összecseréli a gyülekezet hitét (amely­
ről helyesen állapítja meg az előbbi felfogás, hogy hiányos, pót­
lásra, korrigálásra szoruló) az evangéliummal és a gyülekezetét
teszi a prédikáció alanyává. Ily módon itt is az ember nyomul
előtérbe és természetesen felvetődik a kérdés: hogyan nevezhető
a prédikáció, az ilyen prédikáció az Isten beszédének? A végered­
mény pedig az,.hogy a prédikáció háttérbe szorul a kultusz többi
részével szemben és előállanak, erőre kapnak azok a törekvések,
amelyek apránként egészen ki akarják szakítani á prédikációt az
istentiszteletből.
Mind a két felfogás elégtelenül és helytelenül állapítja meg
a prédikáció célját. Gyökérhibájuk az, hogy mindketten az emberre
tekintenek, az emberből indulnak ki. A z egyik az ember hiányából,
a másik az ember birtokából. Mind a kettő az ember beszédévé
teszi a prédikációt: az első a pap, a második a gyülekezet beszé­
dévé. Megfeledkeznek arról, hogy a prédikáció lényege szerint nem
az ember beszéde, mert igehirdetés. Az egyik a prédikáció és a
kultusz harmóniáját nem tudja biztosítani, a másik a prédikációnak
a szükségét és így egyik sem tudja a prédikáció kultikus beszéd­
voltát indokolni, mert nem tudja Isten és az ember személyes
találkozásának fókuszává tenni.

* E felfogásnak Schleiermacher a legnevesebb képviselője. Mindig ki­

sebbségben volt, bár újabban a liturgikus mozgalom hívei hajlanak felé.

AZ ÚT 39
 A prédikáció célja az Igének utat készíteni a gyülekezethez.
A prédikáció a kultusz isteni oldalához tartozik. Az isten*
oldal által a személyesen jelenlevő Isten szól. Isten pedig az fr
Igéje által szól. Az Ige nem Istenről vagy az ő dolgairól szól,
nem is űdvigazságokat közölj hanem az élő Istent magát adja,
mint munkálkodó akaratot. A prédikáció célja az, hogy Isten ar.
Ige által ilyen személyesen jelenlevő Istenné, a deus absconditus
deus revelatussá, az elrejtőzött, a megfoghatatlan és megközelíthe­
tetlen Isten magát kijelentő Istenné legyen. „Prédikálni nem jelent
mást, mint Istennek régi Igéjét számunkra, mai emberek Számára,
mint Isten Igéjét a mi időnkben kimondani." (Thurneysen: Die
Kirche des Wortes 108. 1.) A prédikáció célja az, hogy az Igének
a gyülekezetekhez és a gyülekezeteknek az Igéhez utat készítsen,
amint Kari Barth mondja: „az emberi szavak által Isten tulajdon
szavának útat készíteni." (Dogmatik 73. 1.) Az igehirdető örök
mintája tehát a nagy útkészítő, Keresztelő János.
E z az útkészités abban áll, hogy az Igének az ember felé'
és az embernek az Ige felé haladó Htjából az akadályokat elhá­
rítsuk, amíg az Ige megszólítássá, az ember pedig megszólítottá,,
az Isten szólóvá és az ember hallgatóvá lesz és így közvetlenül,
szemtőlszembe állanak egymással. Ez lényegében egyetlen aktus,
mert az Isten szólóvá akkor lesz, mikor az ember hallgatóvá lett
és az ember akkor lesz hallgatóvá, amikor az Isten ót megszólí­
totta. Szólás és hallgatás elválaszthatatlanok és összetartozók. Mi
itt csak ugyanazon aktusnak kettős aspectusát mutatjuk fel'.
Isten a Szentírásban szól hozzánk. De az Ige nem azono­
sítható a Szentírással. Az írásban bizonyos eseményekbe, emberi
szavakba öltözik az Ige, mert hogy az ember által felfogható
legyen, testté kellett válnia. De nem ezek a szavak, események,
nem ez a földi burok az Ige. Ez a burok, ez a test magán hor­
dozza minden testnek a kötöttségét, korlátoltságát, amely a helyi
és az idői meghatározottságban áll. A prédikáció munkája egyfelől
az, hogy az Igének ezt a földi, múlandó burkát lehámozza, áttörje,
áttetszővé, transparenssé tegye, míg kiragyog belőle az Ige. Addig
ásson, amíg eljut magához a földi formán túllevő, abból kiboruló,
amögött álló, attól nem függő Igéhez. Pld. Dávid és Góliáth har­
cában, Pál megtérésében az Ige szól hozzánk. De ezek a történe­
tek nem azonosak az Igével, hanem annak csak megjelenési for­
mái. A prédikáció munkája éppen az, hogy útat készítsen, amelyen
elénk lépjen az Ige. Azt akarja, hogy Dávid és Góliáth történe­
tében, Pál megtérésében nécsak egy ember vagy emberek jelentős
vagy jelentéktelen életeseményét lássuk, hanem Isten üzenetét,
Igéjét, amely ezekben az eseményekben, ezeken keresztül szólott
és szól az emberhez.
A prédikáció másfelől és egyidejűleg az ember oldaláról is
készíti az útat. Az előbbi munka eredménye annak felmutatása^
hogy Isten szólt és szól azok által az emberek és események által,

40 AZ ÜT
<és hogy mit szólott? Ez a második lépés arra irányul, hogy az
Igét most és itt szólóvá, az akkori emberekhez szólót ahhoz az
-emberekhez szólóvá tegye, aki éppen most hallgatja. Tehát amig
az első arra irányul, hogy elhárítsa az akadályokat az Isten szó­
lása elől, a második arra, hogy elhárítsa az ember hallása elől.
Az akkor és a most között nagy távolság van. Nemcsak Mózes
volt bizonyos tekintetben más, mint az az ember, aki ma ül a
katedra alatt, hanem a filippii börtönőr, a korinthusi vagy efezusi
gyülekezet tagjai is. Nemcsak a múltnak a burkát kell lefejtem,
hanem a máét is. Addig kell ásni, amig megkapom az embert.
Nem azt az embert, akit a földi szem lát, hanem akit Isten lát:
az embert nem e világhoz, hanem Istenhez való viszonyában.
Igyekszem elhárítani az akadályokat, amig az ember alkalmassá
és késszé Úr, hogy az Igét úgy fogadja,- mint személyesen hozzá­
intézett isteni megszólítást.
Azok az akadályok, amelyeket el kell hárítani, különbözők
lehetnek. Lehet a tudatlanság, a közönyösség vagy a bűn. És
aszerint, hogy mi az az akadály, niás és más eszközt kell alkal­
mazni az útkészítőnek. mindig éppen azt, amelyikre szükség van.
A tudatlanságot a tanítással, a közönyt misszionálással, evangeli-
zálással, ar bűnt pedig térítéssel igyekszik elhárítani. Nyilvánvaló
ebből, hogy azok, akik a tanítást, misszionálást, térítést tekintették
a prédikáció céljának, az eszközt összecserélték a céllal. A tanítás,
misszionálás, térítés csak eszköze az útkészítésnek, amellyel azt
az akadályt akarom elhárítani, amely az Ige útjában áll. A cél az,
hogy a gyülekezet az Igében felénk közeledő Istent, mint jelen­
levőt, mint élő valóságot fogadja; ne engem lásson és hallgasson,
de Pál apostolt se, Mózest se, a Bibliát se, hanem rajtam és
azokon túl Azt, aki mögöttem és mögöttük, fölöttem- és fölöttük
áll: az élő Istent. Pál apostol igy adja az igehirdetésnek, mint
útkészítésnek örök törvényét: „Istenből szólunk az Isten előtt
Krisztusban.“ (II. Kor. 2 17.) Ennek, az ilyen igehirdetésnek lesz
aztán az eredménye, hogy a mi beszédünket nem úgy fogadják,
mint ember beszédét, hanem mint Isten beszédét. (I. Thess 2.13.)
és a prédikáció kultikus beszéddé lesz, amelyben Isten és ember
találkozásának a csodája végbemegy.
Sokan féltik e célkitűzéstől a prédikáció hatékonyságát. Azt
mondják, ha egy ilyen általános, minden prédikációnak azonos
célt tüzünk ki, akkor a prédikáció hatás nélkül fog elszállani a
gyülekezet feje fölött, mert nem lesz meg a prédikációnak a gyüle­
kezethez alkalmazottsága, nem lesz benne változatosság, érdekesség.
Ez az aggodalom azonban teljesen alaptalan. Most csak így,
ezzel a célkitűzéssel lehet hatékonnyá tenni a prédikációt. Mert,
ha a gyülekezetét sikerült az élő Ige elé állítani, akkor nyugodtak
lehetünk. Az Ige nem tér üresen vissza, elvégzi a maga munkáját
a lelkekben. Kielégíti a szükséget, megfelel a kérdésekre, eloszlatja
a kételyt, vigaszt, erőt ad, tettekre serkent, egyszóval nevel, épít,
missziónál, térít.

AZ ÚT 41
 Az igehirdetőnek ezután is éber figyelemmel kell kisérnie a
gyülekezetét, annak konkrét helyzetét nem hagyhatja figyélmen
kívül. Meglesz tehát a változatosság, az érdekesség, a gyüleke­
zethez alkalmazottság ezután is a prédikációjában. A különbség
abban van, hogy ezután nem azt kérdezi: m it akarok elérni a-
ptedikációmmal?, mert a cél mindig azonos, hanem azt kérdezi u
hogyan érhetem el?, mert az egy célhoz különböző útak vezetnek.
Látszólag csekély különbség ez; 'valójában világok ásítanak
a két célkitűzés között. A régi célkitűzés mellett a prédikátor, az
etnber állapította meg a célt és akart ahhoz elvezetni. Az új cél­
kitűzés annak a megváltásán nyugszik, hogy nem az én munkám,,
hanem az Ige munkája, a Szentlélek munkája az eredmény. Miénk
a fáradozás, a m unka: az áldás, az eredmény az Istené 1 G. L.

A vallásfilozófia lehetősógo
a theologióban
A keresztyén theologia tudományossága tehát nem abban:
van, hogy ezt egy általános igazsággal megalapozza, hanem ellén-
kézőleg épen abban, hogy ezt a nem általánosat, különöset, metho*
dikusan, szigorúan kifejezésre juttassa.
Ez azt jelenti, hogy a theologia nem előfeltétel nélküli, nett»
szabad, Kötve van egy meghatározott,
speciális valósághoz. Istennek a jézus Krisztusban tett kijelentésé­
hez. E kötöttsége azzal jut kifejezésre, hogy theologia csakis a
keresztyén gyülekezetben, vagyis az egyházban lehetséges, meg van
határozva tartalma és normája: a Biblia. A gondolkodó csak az­
által, ha az írás szaván át Isten Igéjét meghallja s hívővé lesz, a
keresztyén egyház tagja lesz, képes theologiailag gondolkozni.
A theologia helye az egyház, alapja és tartalma a bibliai
kijelentés.
De nemcsak a theologiának, hanem a protestáns vallásfilo­
zófiának is ez a kiindulása. „A vallásfilozófia a nevet tehát a nem
tulajdonképeni értelemben használva — a theologiától s még távo­
labbról: a hittől jön és ném csak hozzá vezet. A keresziyén theo­
logiának egyik része, az a része, melyben a megbeszélés lefolyik
az általános igazságtudattal, a filozófiával. A keresztyén theologiá­
nak az a része, melynek feladata a meghatározott keresztyén elő­
feltételből egyfelől a kijelentés és az értelem, másfelől a kijelentés:
és vallás közti viszonyt megalapozva előadni.“
III. Az előadottak után most már felelnünk kell a kérdésre,
lehetséges-e s ha igen, milyen utakon a vallásfilozófiai munkálkodás.
1. Legelőször is szükséges a Brunner által felvetett „tulaj­
donképeni“ és „nem tulajdonképeni* értelembeh vett valásfilozófiai
munkálkodás kérdésével leszámolni.
Brunner thezise a két igazság, az értelem igazsága és a kije—

42 AZ UT
 lentés igazsága, mint legfőbb fórum kérdését dönti el. Ha valaki
tulajdonképeni értelemben beszél vallásfilozófiáról vallja, hogy az
értelem a legfőbb fórum, ha valaki Brunner értelmében szól vallja,
hogy az értelem igazsága s annak rendszere felett áll még egy
igazság, mely az értelem igazságát s az általa kiépített összefüg­
gést bevonja egy egészen más világba.
Minden filozófusnak el kell jutnia a vallásfilozófiához. Ha
olyan rendszert akar, melyről elmondhatja, hogy benne az emberi
szellem egész élete összefüggésben áll, akkor nem lehet a szel­
lemnek egyetlen területe sem, így a vallás sem, amellyel le nem
számolt, amely felett úrrá nem lett s ki nem jelölte helyét, jelen­
tését és értékéi. Minden komoly filozófus megtette ezt a lépést
s vannak, kiknek rendszerébe** jelentős részt, egy nagy metha-
fizikát termelt ki e törekvés.
Ha a filozófusnak sikerül ez életterülettel leszámolni, akkor
bizonyságot tesz arról, hogy az értelem a legfőbb fórum. Az érte­
lem képes oly összefüggést teremteni, melyben ott a megfelelő
helye a vallásnak s javainak. Ha azonban e vallásfilozófiai mun­
kálkodása közben eljut oda a fiáfeófus, hogy életébe olyan dön­
tően belép Jézus Krisztus által az Isten, amint az a keresztyén
ember életében megtörténik, ha az életét alapjában megrázza a
kijelentés és a váltság, melyet Jézus Krisztusban nyert, akkor nem
fogja céljául azt tekinteni, amit fenn láttunk, belátja, hogy az érte­
lemnél sókkal hatalmasabb fórum van: a kijelentés s így a kijelentés
szolgálatába áll. Bizonyságtevöje lesz ennek az új igazságnak, a
kijelentés igazságának. Ennek a legfőbb fórumnak feltétele alatt
igyekszik az összefüggéseket felállítani. Nem fog elfordulni eddigi
területétől, szükségét érzi, hogy kimutassa, milyen viszonyban van
a két igazság, milyen helye van a kijelentés igazságában az értelem ?
igazságának. Tekintete a valláson marad, mert ez az az életterület, '
melyen az ember életébe á kijelentés belép. Főcélja az lesz, hogy
kimutassa a téves vallás és a kijelentésre adott helyes felelet az
igaz vallás, vagyis a keresztyén hit közötti viszonyt.
Ez a filozófus a kijelentés bizonyságtevője, hívő lélek, többé
nem filozófus, hanem theologus. Az ő vallásfilozófiai munkája már
nem filozófiai, hanem theologiai munka.
Az a vallásfilozófiái munkálkodás, melyet mi theologusok
végzünk, egészen természetes, hogy csak egy ilyen keresztyén
ember vallásfilozófiai munkája lehet, tehát nem filozófiai, hanem
theologiai munka. Amint Brunner mondja: „a vallásfilozófia a theo-
logiától, még távolabbról a keresztyén hittől jön". A mi filozófiai
munkánk bizonyságtétel, keresztyén bizonyságtétel.
2. Ezek után sokan azt mondhatják, hogy meg kell szüntetni a
vallásfilozófia nevet, mert az, amiről itt szó van, nem a vallásról
szól s a munka nem filozófia. Egyszerűen prolegomenának kell
nevezni: prolegomena a theologiához. Tényleg találunk ma vállal?*
kozókat, akik az itt látott feladatot a dogmatika prolegomenájában
végzik el. Mi azonban mégsem tesszük ezt. A theologia itt látott

AZ ÚT 43
 érdeke, részletfeladata sokkal nagyobb, minthogy azt a dogmatika
prolegomenájában elintézhetnék.
Mi mégis vallásfilozófiáról beszélünk. A kijelentés, mint leg­
főbb fórum alatt munkálkodó hívő theologus vallásfilozófiájáról. Nem
tulajdonképeni értelemben vett vallásfilozófiáról, ha a brunneri meg­
határozást szigorúan szemelőtt tartjuk, de mégis vallásfilozófiáról.
Nincs semmi okunk arra, hogy vallás alatt olyan negatív
magatartást értsünk, amint azt Kutter és Brunner teszik. Vallásnak
nevezhetjük Kálvinhoz hűen azt is, amit Kutterék keresztyén hitnek
neveznek. Tényleg váh egy vallás, mely ellen Jeremiás, PáT; Luther
és Kálvin harcoltak, de van egy vallás, melynek Kálvin megírta
az institúcióját.
Vallásnak nevezzük az embernek Isten kijelentésére adott
feleletét. Ahol Isten szól az emberhez, az embert ez a megszólítás
léte alapjában megrázza. Ez a léte alapjában megrázott, Istennel
viszonyba került ember a vallásos ember. Ez vallja azt, amit az
ember semmi kutatással el nem érhet, vallja, hogy életének Ura
van. Ura, aki őt megszólította s kijelentette magát Ez a vallás az
emberben nem részlettevékenység, hanem minden tevékenységét,
az egész életét átszövő egyetemes tevékenység. Az embert mindén
más élőlénytől vallása különbözteti meg.
A theologus akkor, mikor őt Isten Jézus Krisztusban meg­
ragadta s kijelentésének bizonyságtevőjévé tette, feltétlenül szük­
ségét érzi annak, hogy megvizsgálja, miért vannak más feleletek
is az Isten kijelentésére. Miért vannak olyan feleletek, amelyek
ellen a próféták, az apostolok és a reformátorok harcoltak. Mi
lehetségesíti az igaz és mi a torz, a téves vallást.
Ez a theologiai feladat, mely világért sem azonosítható a
theologiai prolegomena feladatával, az, mely a theologiának ezt a
vallással foglalkozó — nem fő, hanem mellékes — ágát létrehozza.
Itt a theologus először is foglalkozik a vallást létrehozó kije­
lentéssel. Nem tartalmi, hanem formai szempontból nézve. Eljut
az általános és speciális kijelentés kérdéséhez. Az általános kije­
lentés alapján álló értelmi logos és a Jézus Krisztusban testté lett
Logos viszonyához. Majd az általános kijelentés által lehetségesitett
vallások és a speciális kijelentés által létrejött vallás viszonyához.
A theologus e nagy munkát csakis filozófiai felkészültséggel
végezheti. Mivel az emberi szellem egész életét kell látnia, mivel
bizonyságot tesz az általános kijelentés alapján álló értelemnek,
a filozófia nyelvén kell beszélnie s a filozófia ura kell legyen.
Szerintünk tehát a vallásfilozófiának ez a lehetősége, ez a
nélkülözhetetlen létezése van. Nem a filozófiától, hanem a theolö-
jgiától jövő tudomány. Nem tulajdonképeni értelemben vett filozófia,
mert a speciális kijelentés feltétele alatt áll. Nem a vallástörténet,
valláspsziihologia és ismeretelmélet az alap, amelyen áll, amint
azt Wendlandnál láttuk, hanem a keresztyén hit, amint ezt Brunner
írta. Tárgya a kijelentés által lehetségesitett vallás egyetemes pro­
blémája. Célja bizonyságot tenni a Jézus Krisztusbán adott kije­
lentésről. Borbáth Dániel.
44 AZ ÚT
 V allásos n övelés

A vasárnapi iskolai munka alapelvei

I. Bevezetés.
L A v asárn ap i iskola célja. Szükséges, hogy mindenki, aki
ebben a munkaágban akar a gyermekekkel foglalkozni, világosan
lássa, mit akarunk elérni a vasárnapi iskolával. Ezért legelőször
tisztában kell lenni vele, hogy ebben a munkában egyetlen feladat
v a n : Isten Igéiének a gyermekek számára való hirdetése. Ez tehát
kizár a munkaooi m m a é f i r ^ i y k i F m é l y ' ' e b b e n a munká­
ban is ott szokott néha kisérteni, hogy a v. iskolát akár ismeret-
terjesztő munkának, akár a gyermekek szórakoztatására, szerepel­
tetésére, akár az egyházhoz való kapcsolására, összetartására való
alkalomnak nézzük. Lehet, hogy a v. iskolá ezeket is végzi, de
ezek csak. mellékesen, az igehirdetés munkája mellett állhatnak ott,
az egyetlen feladat az Ige hirdetése. Ezt az igehirdetést nem ma­
gánvállalkozás gyanánt végezzük, a 'm agunk kezdeményezéséből,
hanem Krisztus megbízásából, aki "mondta f engedjétek hozzám
a gyefmékékeT. Tehat isten akarja és kötelez rá, hogy a gyerme­
keknek az Ö Igéjét hirdessük, mert a gyermekek az övéi.
■Semmiféle emberi erő, vállalkozás vagy megbízás nem elégséges
erre, ha Istennek hozzánk intézett megbízása hiányzik, de ez a
megbízás elég arra, hogy minden akadály, nehézség, kedvetlenség
ellen megvédelmezzen, ha engedelmeskedünk neki.
Isten a vasárnapi iskolában Igéje áltál szól a gyermekhez.
./gé/g 1f?p£~melv ugyanaz az Ige, melvet mindenkihez szól, de
ís® ^D D en a gyermekeket akarja felkeresni, magát a gyermekeknek
akarja megjelenteni. A gyermekekhez szól, akiket Krisztusban ma-
gáéinak ismer s azt akarja,""Hogy- a gyermekek is tudjanak arról a
¥égyelémr317~melyet nekik Krisztusban szerzett. Ez az Ige Isten
megszólítását közvetíti a gyermekhez, tehát benne Isten úgy ismer­
teti meg magát a gyermekkel, mint az ő megváltó Urát és Kirá­
lyát. Ezért a vasárnapi iskola igehirdetése szemében . nem valami
általános eszme, vagy elv, hanem Isten személyes szava a gyer­
mekhez, melynek egyetlen tartalma á kegyelem izenete a bűnös
ember számára. Ez a szó Isten szava, nem a mienk, meghamisít
tani, megmásítani,"helyette bármi mást, valami emberi dolgot hir­
detni, Isten szentségének kigúnyolása. Ezt az Igét tehát semmi
mással felcserélni nem szabad, kötelességünk híven és tisztán hir­
detni. Isten ezt az Igét nem egyenként, külön-külön, hanem egy
közösségben hirdeti, mely az általa elhivottak ki&Ós£ e £ a zÉ g v h á z.
Az igenirdété r a T vasárnapi iskolában. tehát az égyfiázbah történik,
•ákitaníi, az egyház megbízásából, mint ánfiair képviseltéé főglal-

ÁZ ÜT 45
 jkozik a gyermekekkel, tehát olyanokkal, akik az egyházba, Isten
Iháznépéhez tartoznak. Ha akár a vezető önmagát, akár a gyer­
meket az egyház ezen közös hitétől elszakítja, hontalanná teszi, a
saját munkáját pedig emberi magánvállalkozássá. Istennek ez a
megszólítása a vasárnapi iskolában nem arra irányul, hogy a
gyermeket valami ismerettel ruházza fel, vagy kellemes időtöltést
nyújtson neki, hanem arra, hogy ha a gyermek megismerte Isten
elhívó szavát, annak engedelmeskedjék,'az engedelmesség, a meg-
váltáféT tjytfó háládatossáe éledét élje a maga életében, "családfa
jjtöréBen. az egyházban és mindenütt. így a vasárnapi iskola az
''egyházba mint háládatos, Istennek szolgáló lelkeket akarja beállí­
tani a gyermekeket. Ez adja a munka céljának hármas tagozó­
d á s á t; a gyermekek hallják Isten személyes izenetét. mely őket az-.
egyházhoz kápcsoíja~és ebben enge3.ilm.es muhkfira kötéleziTstenT

Jsten Igéjét a Szentírás alapján hirdetjük a gyermekeknek,,

mint aTneTybénTsterTmaga slzóTTToTzthk' és pedig a teljes Szent­
írásban. Biblia nélkül nincs vasárnapi iskola, tehát ennek a mun­
kának feladata, hogy a gyermek a Bibliát mint Isten Igéjét lássa
meg, melyben Istennek éppen hozzá szóló akarata van. A Bibliában,
kijelentett akaratát Istennek az egyház hitvallása kapcsolja össze.,
foglalja rendszerbe, TéfilTegyháYf hitvallás nélkül nmcsenvasárnapi
iskolai munka, az egyháza hitvallását a vezetőnek is ismernie,
tanulmányoznia, a Biblia alapján azokat a gyermek számára élet­
kérdéssé tennie kell s a gyermeket is meg kell vele ismertetni,
ágy, hogy minden tanítás a hitvallásnak megfelelő legyen. Az íg&
a gyermekhez az egyházban szól, tehát az egyház életével, munr
Icájával, az egyháznak szóló igével kell a gyermeket összekap-
CSQliK^Jiogjr^W'áz egyfíázban lefölytátott^ éléf TégyenT'He egy­
úttal személyes, Istennek felelős élet.
2. K apcsolat m ás m unkaágakkal. A vasárnapi iskola nem
egyedüli munka, ahogyan az egyház az Igét a gyermeknek hirdeti.
Még két hasonló munkáága van a gyermekek közötti munkának :
az egyik a vallástanítás, másik a gyermekistentisztelet. Ez a három
munka nem teszFfeleslegessé egymást,” nem’ is “pótolja egyik a
másikat, hanem egymást kiegészítik. Téves és helytelen dolog azt
gondolni, hogy bármelyikkel is pótolhatom a másikat. Mindhárom-
<*, nak önálló feladata van. A gyermekistentisztelet feladata az, . hogy
a gyermeket az istentisztélelOözÖsségbe bevezesse, annak ünne­
pélyesség?^^ aYIgeTiaflgafásiban, imádságban és
éneklésben való együttes részvétellel megmutassa Isten tiszteletének,
gyülekezeti formáját, ezért erre szükség van, úgy is, hogy a gyér-*
mek pl. nagy ünnepeken az egész gyülekezet istentiszteletén vegyen-
részt, úgy is, hogy számára időnként külön gyermekistentisztelete-
ket tartsunk. A vallástanítás meg akarja a gyermeknek epv kisza-
bott anyag ésTBŐdszer útján mutatni Isten akaraténak tartalmát
rendázéréséhrtehát egy rövid, mindenT magában'Töglaló'1anyágTiofr
v f l r t ^ W s égy megháfárbzötr ülbnTiáráa.'^nekhil'Tffinaszéresen
T
 mindazon, amit a gyermek vasárnapi iskolában tanulhatna, sőt tar­
talmaz olyant is, amit a v. iskola nem vehet fel. A v. Mafoanvaga,
. szabadabb, nincs időhöz kötve, főként csak a TSBHára terjed ki,
móHszeré szémSyes, a gyermekéTikél pásztori módon foglalkozik,
nem egy anyag megtanulására, hanem Isten akarata személyes fel­
mutatására törekszik. A gyermekek vallásos nevelése csak úgy
folyik helyesen, ha mindhárom munkaágat egyszerre használjuk s
azok, akik ezek által a gyermekeket gondozzák, együtt kapcsolat­
ban állanak s együtt dolgoznak. Gyermekistentiszteleteket lehet
negyedévente tartani az összes gyermekeknek együtt, ilyenkor ennek
teksztusát a már ismert v. iskolai anyagból vesszük. Emellett nagy
ünnepeken a gyermekek menjenek templomba szüleikkel. így ez a
három munkaág együtt a gyermekek nevelésének három alapvető
ágát meriţi kíT — - —*
------- “X 'A vezető. A v. iskolai vezető megbízását Istentől^ kapja
aki berrne^féíébresztt áz TfSnfa vaIő~MTadaíöss2gB5T™fa’k a3 5 ^zo í-
gálat vágyát. Ezen megbízás nélkül senki munkába nem kezdhet,
mert Isten csak az olyan munkát áldja meg, amit ő parancsolt,
ítélet szól arra, aki magától szól, nem Isten megbízásából. EzU &
Isten által adott megbízást, az esvházon át kaoia a vezetőd tehát
« S é lS T m ű n E ^ fe mint
a gyermekek az egyháznak a tagjai, s Isten az egyházban akarja
hirdettetni vele az Igét.
Ebből a vezető számára kettős feladat áll elő. Egyik az. hogy
‘a rábizott iggfiíHeÍérfnagy.QnTomojvanZvegve s a z t^áEŰCTan^
[igehirdetésnek tekintse, elvessen magától minden hiúságot, emberi
aicsekedést, vagy emoen*lltovázást és panaszkodást, hízzék abban,
hogy ha Isten az Ö Igéjét szólani akarja, akkor Ő erőt is ad
annak minden ellenkező körülmény dacára, de tudja azt is, hogy
az Isten? Igéje s eredménye és sikere nem ember, hanem Isten
munkája. Ezt az Igét a vezetőnek saj át magára nézve is kell hal­
lania, csálT ü k o r hirdetheti, ha maga hallotta.' Ezért fögláTkózAia ■
kell "Isten igéjével, á BibiiáVáT 'mlndennap, igyekeznie kell életét
Isten igéje alá rendelni, hogy mig másnak prédikál, maga mél­
tatlanná ne váljék, imádságban kell hordoznia Isten előtt azt az
ügyet, mely reá van bízva.
A másik feladat az. hogy tudja., hogy őt az egyház bízta meg
az igehirdetéssel, t e h á t ^ I ^ M ^ J ^ t m á M g á k j ^ é l ő , J a n c j f l g "
latban keff állania, ismernie egyháza életét, történetét, hitvallását,
jelen'nélyzetHírTcörülményeit s ebben a maga ismereteit folytonosan
mélyítenie kell, részt kell vennie egyháza minden munkájában,
tusakodnia Isten előtt az egyházért és annak vezetőiért.
Éhez csatlakozik még két feladat: az egyik : ftbgv folytonosan
tovább kell képeznie-tnneAt—olvasnia kell azokat a munkákat,
mélyek bibliái, hitvallás! és egyházra vonatkozó ismereteit növelik,
mert ha önképzésében megáll, idő múlva kiüresedik és munkája
értéktelen lesz. A másik, hogy a gyermekeket igaz testvéri -S2ívvéL
kell szeretnie. sg f y g i n í o r i S
 közelhatolni életükhöz s felvenni őket, testi, lelki, gazdasági és
minden vonatkozásban, mint Krisztus kicsinyeit.
^ vezetőnek saját magának kell a gyermekek és a gyülekezet
többi'tagjáfIíio n jfSrníaT mint akit 'Isién ilyen'”nagy "szolgálatra
t meiia!<%ra~' szeretetben, az istentiszteletek buzgó gya-s
! kottásában, az úrvacsorával való élésben, imádkozásban, szolgálat-
; bán és adakozásban. Ezt a munkát sem hiúságból, sem duzzogás-
ból, sem eredménytelenségből és kedvetlenségből el ne hagyja
mindaddig, mig Isten ki nem veszi a kezéből.
4. A gyerm ek. Láttuk, hogy a vasárnapi iskola feladata az,
hogy az Isten Igéjét a gyermek számára hirdesse. Ez a vonás meg­
határozza azt a különbséget, ami a vasárnapi iskola és más tevé­
kenységek között fennáll, olyanok között, amelyek a felnőttek, vagy
az ifjúság körében dolgoznak. Isten ezen munka által a gyernieke-
keLjakarja magához hívni. E n n S É ^ 'm M I ^ n a ^ á ia ^ F telist az a
váítozhatatlan tény adja, amit isten a s
amivel Igéjébe.! am ag aszám á ra’^ t^ é l^ r'V a n 'S iz o n y sá ^ n E 'a fe -
;iől, hógy a munkánk qem embeiTkezdéménvezésen alapul...hanem
’Isten akaratán. Ez a bizonyosság Islert igéjében található, mely
szerint a keresztsén, melyben a gyermek részesül, bizonysága annak,
hogy a gyermek Isten választottja s részese a kegyelemnek. A ke-
resztségben Isten a kegyelem zálogát és pecsétjét adja a gyermek­
nek. Ebből következik, hogy a munkánk igazolása és biztositéka
nem önmagunkban, vagy annalTlans^ lcŐrurményeiben, nem is a
gyermekben található meg, hanem-lsfen elhívásában, melynek ellen-
állani és azt visszautasítani nem íeíréfT'lt gyermékre tehát az Ige
szempontja alatt nézünk, úgy, ahogyan arrót Isten Igéje beszél. Ez
határozza meg, hogy a vasárnapi iskola hogyan tekinti a gyerme­
ket s a vezetőnek is hogyan kel} arra néznie. Látni kell benne azt,
akit Isten reánk bízott s akikre nézve azt parancsolta, hogy vigyáz­
nunk keli, hogy egy is azok közül el ne vesszen.
I Ez kétoldalú kötelességet ír a vasárnapi iskola munkáia elé;
i Először is kötéíéssége'á vezetőnek
jjcülső vonásai szerint megismerje.
! ményeket, melyek’"közöttá gyermek .él, a viszonyokat, melyekben
el van helyezkedve, a család körülményeit és azokat a kérdéseket,
helyzetet, melyben a gyermek nevelkedik. Ismernie kell a gyer­
mekek életét és lelkivilágát általában, tanulmányoznia kell olyan
müveket, melyek a gyermekkel foglalkoznak, hogy megismerhesse
lelki, értelmi és érzelmi világukat, annak változásait, feleletét az
őt körülvevő világ kérdéseire. Ez azonban nem elég. Nem eléged­
hetünk meg egy általános ismerettel, ismerni kell azokat a voná­
sokat, melyek éppen a reánk bízott gyermekeket meghatározzák.
Más egy falusi, városi, proletár stb. környezetben élő gyermek,
különböznek azok kisértései, nehézségei, életkörülményei. Tehát
meg kell ismerni a magunk csoportját, iskoláját s annak jellegze­
tes vonásait. Végül ezen az oldalon meg kell ismernünk a gyer­
mekeket, akik a csoportunkban vannak egyenként és személyenként.

48 AZ ÚT
 Ismerni kell tanulmányaikat, gondolkozásukat, kisértéseiket, bajai*
,kat egyen-egyen, hordozva mindegyiket; foglalkozva mindegyikkel,
keresve azt, hogy azok külön-külön milyen nehézségek között, mi­
lyen körülmények közt élnek.
' Ez a megismerése a gyermeknek azonban csak felületes lenne,
ha ném ismernénk az Isten Tg^^TWmtdsa a T a ^^''T iíe P O p je líz t
"fiioridjá'H gyónnék TélőT, "högy á bún rabságában és annak ítélete
alatt van, nem azt mondja, amit az emberek szoktak gondolni,
mikor a gyermekeket ártatlanoknak nézik, az Ige megmutatja, hogy
Isten bennük is megítéli a bűnt, hogy ők ezzel küzdenek, ez alatt
nyögnek és szenvednek, s nekünk az a feladatunk, hogy a bűn
alól való szabadulás üzenetét adjuk nekik lsten [géjéb.en'~s "meg-
mondjuk nékikT hogy Krisztusban Isten az"lT'számukra is Meg­
váltót adóit. A vezető tehát úgy néz a gyermekre, mint aki vele
együtt a bűn súlya alatt van, s mint aki vele együtt meg kell,
hogy lássa a Krisztusban lett szabadulást.
Ha igy ismertük meg a gyermeket, igyekszünk ezeket a voná­
sokat részletesen is feltalálni benne, kutatjuk vallásos életének kü
lönböző vonásait és megnyilvánulásait, akkor látni fogjuk, hogy Isten
hogyan kapcsolja közelebD magához a gyermeket Igéje izenete által.,
5. A m unka ágai. A vasárnapi iskolai munka, mint már]
eddig is lehet látni, nem merül ki a vasárnap történő tanításokban,
a gyermekek id ö n k éH fT S ^ ^^ iriiéliw n C ^ in ém 'T gyefínel; égész
életét akarja Isten Igéjének vezetésé alá helyezni. Sőt a tanítás
csak egyik módszere a munkának, mely hiábavaló és haszontalan,
ha nem kapcsolódik a munka egészéhez. Isten nem olyan gyer­
mekeket kíván, akik csak tudják mit kell hinni, nem is, akik bizo­
nyos cselekedetek és szokások által akarják csak őt dicsérni, hanem
olyanokat, akik testüket, értelmüket, lelkűket és másokkal való
viszonyukat egyformán Isten akarata alá állítják. Ezért nehéz és
felelősségteljes a vezető munkája.
így megkülönböztetünk a v. iskola munkájában négy ágat:
a lelki nevelés, testi nevelés, értelmi nevelés és ^szolgálatra. vqló
Tiievéíés áeát. & lelki nevelés munkája arra törekszik, högy á gyer-
^nelmTTelkf életében, hitében, imádságában,- az Igével való viszo­
nyában vezesse; a testi nevelés ága azt akarja, hogy a gyermek
testi életét állítsa Isten szolgálatába, hogy testi életében Isten aka­
rata szerint éljen, lássa azt a felelősséget, amit Isten testi éleiére
ró; az értelmi nevelés feladata, hogy a gyermeknek e világ jelen­
ségeiben, ismereteiben megmutassa Isten hatalmát s segítse a gyer­
meket arra, hogy értelmi életét Isten szolgálatára szentelje; a szol-
\ gáláira való nevelés arra törekszik, hogy felmutassa a gyermeknek
azokat a helyeket, alkalmakat, eszközöket, melyekben és melyek
iáital Isten szolgálatot kiván tőle.
Ez a négy ág egymástól el nem választható, ezeket együtt kell
.művelni s mindegyikre mindig tekintettel kell lenni. Időnként át kell
vizsgálnunk a munkát, hogy nem hanyagoltuk-e el valamelyiket ezek
közül. Ezek végzésében két módszer áll rendelkezésünkre: a tanítás
is a nevelés módszere. Most ezekről kell beszélnünk. /.A
AZ ÚT 49
 I r o d a l o m

Fekete József: A m a g y a r n épm űvelés k ö rv o n a la i Bp. 1930. 176 lap.

J. Fr. D ietz: D a s D o r f a ls E rziehungsgem einde. Weimar. 1927.175 lap.
Heinrich Sohnrey: W egw eiser f ü r ländliche W o h lfa h rtsa rb e it Deutsche
Landbuchhandlung. 1930. 490 lap.

Ez a három könyv a népművelés kérdésének három különféle oldalával

foglalkozik s ma, mikor a falú nevelésének és gondozásának kérdése előtérbe
lépett, mondhatni divattá vált, érdemes velük foglalkozni, hogy rámutathassunk
arra, milyen szempontoknak kell az igazi komoly népnevelést irányítaniok.
F ekete József több előadást és cikket összegyűjtve tartalmazó könyvében
inkább azokkal az elvi alapokkal foglalkozik, melyek a népművelés munkájához
szükségesek. Az ő számára ez a munka elsősorban pedagógiai munka, mely­
ben a nemzeti élet jövőjét látja megalapozva. Hangsúlyozza, hogy ez a munka
tulajdonképen nemzetnevelés, melyet csak úgy lehet végezni, ha a népet meg­
ismeri, a nép leikébe hatol, felkeresi azokat az értékeket, melyek a nép lelké­
ben vannak. Látja azokat a kísértéseket és nehézségeket, melyek ezen munka
előtt állanak s hangoztatja, hogy ezt a munkát csak alapos felkészültséggel és
komoly odaadással lehet végezni. Világosan látja, hogy a népművelést sem
gazdasági, sem politikai célok áldozatául nem szabad odadobni s annak cél­
jául a lélek fe lé b re szté sé t tűzi ki a felületes álkultúra közvetítése helyett. Han­
goztatja, hogy ennek a munkának egységesnek és tervszerűnek kell lennie, de
emellett meg kell őrizni a munka teljes szabadságát és önkéntességét. Fontos
utasításokat ad a munka egyes Oldalainak a keresztülvitelére. A könyv min­
denképen érdemes a tanulmányozásra mindazok számára, akik a népművelést
nem játéknak, ambíciójukat növelő szórakozásnak, hanem komoly feladat­
nak nézik.
Speciálisan a falú kérdésével foglalkozik D i e t z : A fa lú , m in t nevelő -
k ö zö s sé g című munkája. Először keresi a falú életének alapvető jelenségeit,
amint azok az otthoni életkörülmények, a falú társadalmi élete és a falusi
kultúra körében állanak előttünk, majd a falusi emberrel, itt a felnőttekkel,
ifjúsággal és gyermekekkel foglalkozik. A falú nevelése kérdésében rámutat
arra, hogy a fa lú a z ismertetett vonásai szerint ön m a g á b a n is nevelő közösség,
közvetlen nevelés alatt tartja azokat, akik benne élnek Ennek a továbbiejtését
és öntudatosítását kellene szolgálnia a falú iskolázásának, mely azonban leg­
többször nem tartja szem előtt azokat a speciális körülményeket, a falú azon
határozott jellegét, amely nélkül a falusi iskola munkája egyszerűsített mása
lesz a városinak, tehát olyan, mely nem meríti ki és nem használja fel a falusi
nevelés elé irt követelményeket. Az új falunevelésnek egészen a falú viszonyait
és kívánalmait kell figyelemben részesítenie, kiemelve ebben azt, hogy. az
iskolának a falusi életviszonyokhoz alkalmazkodnia, a f a lú életközösségében
r é s z t vennie az egész falusi élet középpontjának kell lennie s így kell bele­
kapcsolódnia a nemzet nevelésének gondolatába. A falusi tanító képzésénél
ezeket a szempontokat érvényesíteni kell. így lehet csak a falú nevelése nem
egy idegen gondolat rákényszerítése, hanem valami olyan, ami a faluból nő
ki, ami annak életéhez hozzátartozik s azt továbbfejleszteni képes. Dietz nagyon
alapos áttekintését adja a falú nevelése legfontosabb szempontjainak; különös
jeleniősége az, hogy az egész nevelési és közoktatási rendszerben akarta érvé­
nyesíteni ezeket a gondolatokat s részletes és gondos tervet ad arra, hogyan
lehet ezeket átvezetni.
A harmadik könyv a népművelés régi vezérférfiának, Heinrich S oh n rey -
nak könyve: Ú tm u ta tá s a f a lu s i n épjóléti m u nkához • Ennél a könyvnél nem­
csak az a nevezetes, hogy valósággal nélkülözhetetlen vezérfonal, hanem maga

v50 AZ ÜT
3z egész szellem* melyben készült Az igazi, komoly értelemben vett népjólét
gondolat? érzik ki minden sorából, az a gondolat, melynek a múlt évben 70.
születésnapját ünneplő Sohnréy egész életét szolgálatába állította s melyet az
általa alapított lapok és vállalatok által ma is szolgál. Foglalkozik itt főleg
azokkal a módokkal, melyek a népjóléti munkában rendelkezésre állanak,
gazdasági téren, nevelő és népművelő munkák terén, népegészségügyi téren,
a szegénygondozás, gyermekek gondozása, a falú közintézményeinek fejlesz­
tése, építkezés, népművészet, zenekultúra, slb. kérdéseiben. Mindenütt rámutat
azokra az eszközökre, melyekkel a nép vezetője élhet, felmutatja azokat az
állami és társadalmi szerveket, melyek ebben segítséget nyújthatnak, de min­
denütt azzal az alapgondolattal, hogy minden népjólétnek alapelve nem a külső
jólét, hanem a lelki és ethikai nevelés munkája. Ez a könyv különösen értékes
azoknak, akik a falú életében minden oldalra kiterjedő munkát akarnak végezni
s akik osztják azt a felfogást, amit a szerző hangsúlyoz, hogy a n épjóléti
m u n kán ak , mely tulajdonképen nem egyesek, hanem a közösség együttes
munkája, erejét és lén yegét a n éppedagogiai g o n d o la t adja meg. /. L.

• Egyházi Szám ié •
Utazás az egyházfegyelem körül
A zsinati bizottság, mint azt a Ref. Szemle egyik legutóbbi
számából olvassuk, nem fogadta el tárgyalási alapul azt á terve­
zetet, melynek az lett volna a sorsa, hogy a zsinat mint.Szabály­
zatot léptesse életbe addig is, mig a törvénykezésről szóló törvény­
cikk elkészül és keresztülmegy. Anélkül, hogy a tervezetnek rész­
leteiben helyességét és helytelenségét vizsgálnék, — utóvégre a
módosítás mindig lehetséges, ha kell — meg kell állapítanunk egy
pár olyan vonását, amely annak lényegét alkotja s egy pár olyan
tényt, mely az elútasításból következett:
1. A tervezet visszaútasítása felmérhetetlen időveszteséget jelent.
Még a legkedvezőbb esetben is, ha a bizottság ma összeül, a tör­
vénykezési törvénycikkel együtt hónapok kellenek ahhoz, hogy a
.munkával elkészülhessen s ezzel a zsinat júniusi ülésszaka elé már
nem kerülhet. De ennél sokkal nagyobb időveszteségről van szó,
mert évek telhetnek bele, mig törvény és szentesített törvény lesz
belőle. Világos, hogy m i addig nem várhatunk, nem szabad vámunk,
ha nem akarunk újabb veszélyek elé harcképtelenül állani.
2. A tervezet mellőzése indokául szolgált az, hogy az egyház-
fegyelmi szabályzatot, illetve törvényt, a törvénykezési részbe bele­
iktatva akarja a bizottság elkészíttetni. Ez a látszólag jelentékte­
lennek látszó szempont alapján véve az egész kérdésre döntő, mert
magában hordozza azt a kisértést, sőt veszedelmet, hogy az egy­
házi fegyelmezést ismét — amint azt a magyarországi helytelen
és elégtelen megoldás érvényesítette — alávessék jo g i szempon­
toknak, komplikált és végétérhetetlen processusoknak, tehát ami
élet, amit az egyház mindennapi követelő életfolyama kiván, ismét
meg legyen kötve apróbb és nagyobb parancsokkal és előírásokkal.

AZ ŰT 51
 Ezt az egyházfegyelem gondolata nem tűri el. Az egyházfegyelent
kérdése csak másodsorban jogi kérdés, de elsősorban a hitnek, az.
egyház életét szabályozó theologidnak a kérdése. Éppen azért, hogy
ne lehessen a jogi formulákkal megkötni, éppen azért, hogy ne
vesszen bele a paragrafusokba, nem lehet és nem szabad megvárni
a törvénykezési törvénycikket, hanem azelőtt már intézkedés alá
kell venni.
3. A tervezet — ismét nem szólva a részletekről — radikális
és komoly egyházfegyelmet követel és annak alapjait akarja lerakni.
Lehet, hogy vannak egyházközségek, vagy egyházi vezetőférfiak,
akik számára ez túlságos szigorúnak tetszik. Itt azonban nincs
középút. Vagy az egyház maga veszi komolyan Isten parancsát,
az evangélium éles követelményeit, vagy otthagyják az alkudozó,
félénk — „jaj, csak nem kell szigorúan venni“ — egyházat azok,
akik ma határozott állásfoglalást, hitvallást, komolyságot várnák
az egyháztól. Nincs fokozatos egyházfegyelem — bár természetesen
van szükség mindenféle pásztori szeretette és bölcsességre a bűn
kiküszöbölése céljából — tehát nincs lehetőség arra, hogy Isten
törvényének apródonként igyekezzünk érvényt szerezni. Ma már
vége kell, hogy legyen annak, Hogy presbiteri, gondnoki székekbe
kerülhessenek esetleg olyanok, akik csak néha reformátusok,
s akiknek azon kivül, hogy egyházi gyűléseken megjelennek, Isten
igéjéhez, templomhoz, úrvacsorához, az egyház lelki feladataihoz,
semmi közük.
Ha az egyház igazi egyház akar lenni, nem jótékonysági
egylet, vagy közkereseti társaság, vagy különféle szövetségeknek
szervezete, ahol mindenki kiélheti a maga érvényesülési vágyát,
hanem Isten választott szentjei közössége, akkor az egyházfegyelem
dolgában döntenie kell. Két útja lehet énnek a döntésnek. Vagy
az, hogy a zsinat legközelebbi ülésszaka elé — amire a Zsinati
Ügyrend 1. §-a módot ad — indítvány terjesztendő be aziránt,
hogy a zsinat rendelje el az egyházfegyelmi tervezetnek tárgyalás
alá vételét, vagy bizottság elé adását, vagy pedig az, hogy az
egyházkerület közgyűlése szuverén jogánál fogva fogadja el és
szabályrendeletileg léptesse életbe az egyházfegyelmi szabályzatot
s igy állítsa a zsinatot döntés elé. Vágy az egyik, vagy a másik,
útat, de követnünk kell. /. L.

52 AZ ÚT
toüVész i féjjegü g y üj tém én y én ék el sö s ö rö z a ta ;
T á r t á l ni a z tizenegy egyházi, éneket,, solö és duettfej
fliimjfnik éhekhe^-z^ngofakiséret i£ van adva, mely har-
möniumbn vagy orgonán is lejátszható.
E l ^ j e g y z é s i ára portömentes küldéssel 60 L ei

K iadják az erdélyi réfo ritiáitó eg yházkerület -kolozsvári theologiai

F aku ltásán ak ta n á ra i ■
MEGJELENTEk:
:k -sz;; DÍr. IM tiézy Lá jd$l A reíc^mkué e j|$ iíii^
S án d o rt A Kijelentés feltétele,alatt
.3/^ bíL - Í ^ Is te n ré s a z ' emberi”lélek' '
4; sz, D r. T avászy S á n d o r: ^A^dialéktikai tliéorGgiá prbbrémáia és £
és problémái •;, ' '
5. $z. M áksay A lb ertrA zexeg esis problém ái. _25W-
6. sz. Dr. Gönczy L ajos: Áz;igehirdetés tényezői , . 25,*—
7. sz. Dr. T avaszy Sándor A theologial irányok átértékelése.' (A dia?
/ lektikai théölogia> mint á IheplögTái irányok körrekciója.) 35’—
8„ sz, D r Im r e L a jp s ; A kijelentés és ar pedagógia 3 5 -r
9i sz. tíáv id Gyula: Kálvin gazdasági ethikájá 20’—
tói sz. EfivvTiaSa|zy S ándor: A szociális gazdasági törekvések theclo- >
g iá iin é g ité lé s é ^ kommuhizmúá) 35*^-
í 1 s z .B o rb á th D á n ie l: A vallástörténeti és a dialektikai íheoíogiáoák
a kijéfentésirőt szóló dogmatikai tanításai 25 —

Megrendelhetők az íF lU E R D É L Y “ kiadóhivatalában
i Glu|-Kölözsyár, Réf. Theoíogia.

Itt az Isten köztünk

Bifeliaolvasó Jcalauz az 1933. év mindén napjára naptárral
 Ifjúságunknak Gyermekeinknek

Keresztyén ifjúsági lap; •f- Kérésfttyén gyertoekújság.

;,vy ^Főszerkesztő
Megújított!' alakban, ria- .
■ DR:’JMgÉ; L7VJ0 S.
/ Felelős szerkesztő '
ig ^o n b ^íl& ael^b éíi^ 3
'. 1fá | k Ás 'J I n ő ! ,_ . - Szerkeszti. .

Megjelenik havonként, yi-. -J I)R. G 0 f e y 0,AJOS. ?

I2 szám 20 oldalon. ^jSlegjelenik hávöhtá.

y évre 26>—
y-H“v ‘'Vi i'W

. ^§^CérjGg^': n u

Református
Az erdélyi refí,egyházkerület
Az öntudatos református Nőszővetsége lápjai
világiakJapja. '
Megjelenik minden második
égjelenik; havöntaí kétszer vasárnap, egy szá% 12 pldal
égnagyóbbitoit, ajakbaníffö '■'terjedelemben^
nagy Öídal terjedeieţnbehJ
;v :
/ Szerkesztik ^
• ^ " S zerk eszti1“ _ J‘ ‘ ; MÂRŞAV ALBÉRT
ÖR TÁVAiSZY SÁNDOR. PlLDER MÁRIA.

g y é v r o t O O ’— la jf E g y é v re BO'— tei
±ái>up$ .0ţâi!foivştafâban Kiadóhivatal Cluj Kolozsvár,
; megrendelhető. 4'- Sto jÉögSltíicéánu (FarkáS-űtca) 21'
érien mutatványszámot!!! Kérjeái m utatványszám ot 1 1
 ^ d ö iijá n y V é s ^ i^ jg iié z e t^ r f/p r tfe s t^ iz --
mus es a vllâgnézêt probtémdja. (T S )
Vallásos nevelés. A vasárnapi iskolai miunka
alapeívei. (I. L )
Folyóiratok szemléje« Lifé qhd Work. (É 1.)

S Z KR K È S Z TI K ÉS KIADJÁK:
D R . IM R E L A JO S DR. TAVASZf SÁNDO R

Éelélős szerkesztő: I AtR E L A J O S E L ö F I Z É T É S ií Á R A , ....

r Szerkésztőség és kiadóhivatala Egész évre 120 Lei
lluj-Kolozsvár, G. Viétotíei ^ Rei.Theolôgià Egyes szám áca 12 Le i
 Tudomány é s

A protestantizmus és a világnézet
problémája .
1. A kérdések beállítását élesebbé, világosabbá, egyszersmind kihívóbbá
és döntőbbé teszi, ha ismerjük azt a szituációt, amelyben azok születtek. A
mi kérdésünk kérdésessé és aktuálissá asért vált, mert újabban már többször
elhangzott az az ítélet, hogy ma csak két világnézet van, a katholikus és a
marxista világnézet, amelyek mint jobb és baloldali világnézetek állanak egy­
mással szemben. Ez az ítélet elvileg és gyakorlatilag is ki akarja semmizni a
világnézeti harcokból a protestántizmust. És meg van ennek a mélyen fekvő
oka. T. i. mind a két fél könnyebbé és kényelmesebbé akarja tenni a harcot
^ azzal, hogy kizár ebből egy olyan harmadik kritikus harcost, amely a kritiká­
jával egyiket is és a másikat is akadályozza és megbénítja erőkifejtésében és
ezzel új frontot alkot a világnézetek nagy háborújában. Az a mi kérdésünk
tehát, vájjon van-e és minő világnézete van a protestántizmusnak és milyen
helyet foglal el a protestántizmus a világnézetek harcában ?
2. Ha ennek a két tényezőnek: a protestántizmusnak és a világnézetnek
a viszonyát 'vizsgáljuk, tisztában kell lennünk mindenekelőtt azzal, hogy a
protestántizmus nem puszta szellemi mozgalom, vagy nem valamely szellem-
történeti irány, hanem a protestántizmus az evangéliumi keresztyénség —
mondjuk alázatosan — egyik létmódja. A protestántizmus ugyanis nem lép fel
azzal az igénnyel, azzal a kizárólagossággal, hogy csak magát tartsa az evan­
géliumi keresztyénség létmódjának, azt azonban így is igényli, hogy önmagát
vallja az evangéliumi keresztyénség igazi létmódjának. A protestántizmus tehát
.nem szakítható el az Evangéliumtól, sem az azon alapuló apostoli-reformátor!
keresztyénségtől. Szellemét, tartalmát, igazságát és a világgal szemben elfog­
lalt álláspontját az evangéliumi keresztyénség adja. A protestáns világnézet
tehát kifejezetten evangéliumi keresztyén világnézet. Ezekben az általános
vonásokban jelezhetjük a kérdés megoldásának irányát, a megoldás azonban
nem ilyen egyszerű, szövevényessé teszi azt úgy a világnézet, mint a protes­
tántizmus jelentése. Szembe kell néznünk mind a kettővel és mind a kettőben
mindazokkal a vonásokkal, amelyek kölcsönösen egymásra utalnak, valamint
azzal a feszültséggel is, amely e két tényező között fennáll.
2. Miután ebben a viszonylatban a hangsúly a világnézeten van, vegyük
először elő a világnézet jelentését. Es miután a „világnézettel“ rokonértelmű
„világképet* rendszerint váltogatva és egymás helyett használják, vizsgáljuk
meg a világnézet jelentését a világképpel való viszonyában. Két fogalomnak
az együttes elemzése azzal az előnnyel jár, hogy a belőlük áradó fény köl­
csönösen világítja egymást, az ellentételezés pedig élesebbé teszi egyiknek is
és a másiknak is az értelmét.
A világkép lehet világnézetté, de önmagában még nem az. Világképet
alkothat magának minden tudomány, különösen a természettudományok és a
történettudományok, amennyiben a saját területükön nyert tapasztalatokat és
ismereteket ideiglenes egységbe szerkesztik. Világkép pl. a Háckel monizmusa,
vagy az Ostwald energetizmusa, vagy az Einstein relátivizmusa, de világkép'
a Spengler históriai naturálizmusa stb. Ezek a bizonyos analitikus ismeretek
területén nyert világ-magyarázatok és értelmezések a világnézet igényével lép­
nek fel, pedig csak kísérletek és pedig sokszor egyenesen erőszakolt kísér­
letek, mert bizonyos szaktudományi módszer segítségével értelmezni akarják
a világot, mint Egészet. A világképek alaphibája a methodologiai monizmus,
az a tudománytalan eljárás, amely egy bizonyos szaktudományi területen al­
kalmazott és érvényes módszert a valóság egész területén érvényesíteni akar.

AZ ÚT sa
 A világnézet-alkotás csak ott lehetséges, ahol világossá vált az a belá­
tás, hogy a világ, mint Egész nem adottság és a világ-egész a tapasztalat
által elérhetetlen. A tapasztalat alapján álló szaktudományok ismernek egyes
jelenségeket, de nem tapasztalják a világot, mint Egészet Mint ilyent csak az
abstrakció útján lehet elérni, úgy, hogy a világ, mint Egész abstraktum, de
nem irreális, hanem reális abstraktum. A világnézet-alkotáshoz bizonyos
radikálizmusra van szükség. Az egyes tapasztalatokkal és az egyes ismeretek­
kel való radikális szakítás és radikális fölébe emelkedés azoknak. A világ­
nézet — igazi értelme szerint — lehetséges magas reflexió-fokot feltételez.
Béka-perspektivából nem lehet világnézetet alkotni, aminthogy a gótikus tor­
nyot közvetlenül a tövében nem lehet szemlélni, még akkor sem, ha ismerjük
is annak valamennyi magassági, szélességi és építési adatait is. A lehetséges
magas reflexió-fokról is azonban csak akkor tudjuk szemlélni a világ egészét,
ha van szemünk és van ítélő és értékelő képességünk ahhoz. A világnézet­
alkotás tehát bizonyos minösültséget feltételez annál, aki azt alkotja, vagy
elsajátítja.
3. A világnézet jelentését azonban csak akkor tudjuk alaposan és mélyen
megismerni, ha ismerjük a világnézet-alkotás szükségét. A 'világnézet-alkotás
az embernek a világban lévő szorongató szükségéből következik. A világnézet
tehát nem luxus, nem valami kulturális fölösleg, henem nagy gyakorlati élet­
ügy. Világnézet nélkül nem lehet élni. Legalább is azoknak nem lehet, akik­
nek kérdéseik vannak és akik érzik az élet esendő-voltát, az esélyek által
megrontott természetét, valamint a világban élő permánens krízist. Akik sze-
mélyszerint részt tudnak venni azokban a lehetséges és a napról-napra jelent­
kező veszélyekben, amelyek legyőzhetetlen alkotórészét képezik a világban
való életnek. Ahol egyszer ilyen szorongató szükségből megindul a kérdezés,
ott a kérdés-feltevéseben megállás nincsen. Ha egyszer kérdésessé vált a lét,
akkor megindul a kérdések dialektikája folytán a végigkérdezés szüksége,
mindaddig, amíg ebben a kérdés rohamban az ember bizonyos biztos bázist
el nem ér, ahol megállhat. A világnézet bizonyos biztos bázisokon épült
szellemi vára az embernek, ahol a szellemi küzdelmek, a szabadatlanul támadó
kérdések és a különböző irányú világnézetek harcai között otthont talál, de
ahonnan viszont harcol és támad azoknak a nagy szellemi érdekeknek és
igazságoknak a védelmére és szolgálatára, amelyek saját személyessé vált
ügyét képezik. A világnézet kiépítése szintétikus ismereteket követel. Épen ezért
a világnézetalkotás csak filozófiai alapokon és csak a filozófia segítségével
lehetséges. Az ügy, az igazság, a szellemi érdek nem filozófiai alkotás* hanem
azon kívül és afelett áll, de a kiépítése, a kifejtése, az igazolása és indokolása
csak a filozófiai reflektálás által történhetik.
Adjunk most már definitiv kifejezést annak, hogy mit értünk világnézet
alatt, szemben a szaktudományi világképpel szemben. A világnézet a világ­
egészről alkotott az az indokolt és igazolt ismereti kép, amely a filozófiai ala­
pon fundamentumul, otthonul szolgál az embernek arra, hogy a különböző
irányú szellemi támadásokkal szemben megvédje és szolgálja azt az igazságot,
amely éleiének alapot és tartalmat ad. Ebből pedig természetesen következik
az, hogy bármely nagy életügy és életérdek, valamint valamely nagy életigaz­
ság és érték szolgálatában és védelmében keletkezhetik világnézet. Keletkezik
is, mert sem egyesek, sem közösségek nem mondhatnak le arról, hogy azt,
ami rájuk nézve igazán nagy, egyfelől ne védelmezzék, másfelől ne propagál­
ják a tudományos-filozófiai gondolkozás segítségével. Világnézete csak a de-
magógikus irányzatoknak nincs, mert azok nem valamely igazságért, hanem a
hatalomért harcolnak. De még ezek is alkotnak maguknak valamely ál-világ-
nézetet, talán helyesebben, valamely doktrínát, vagy ideológiát, amely mögé
elrejtik nyers és ösztönös brutalitásukat.
4. Ezek után természetes, hogy a protestántizmusnak is van világnézete,
bár egész alkatában, jellemében, tehát minőségében más, mint akár a római
egyházé, vagy a marxizmusé. A különbséget elsősorban az határozza meg,
hogy a protestántizmus világnézete nem áll valamely imperiálisztikus hatalom
szolgálatában, hanem az evangélium igazságának a szolgálatában áll. Ebből
már érthető az, hogy a protestántizmus világnézete súlyosabb, türelmesebb,

54 AZ ÚT
 ^helyesebben, várakozóbb és a lá za to sa b b , mint az előbbiek. Ezekből pedig az
következik, hogy a protestántizmus világnézete m egértőbb, de következetesebb
is, mert a megértésből nem a megalkuvás, hanem a h a tá ro zo tt á llá sfo g la lá s
folyik. Igaz, hogy a protestántizmus világnézete nem en ged teret a z a lk a lm a z­
k o d á sn a k és nem ad lehetőséget arra, hogy pillanatnyi sikerek kedvéért le­
száll junk arról a szintről, amely egyedül méltó minden nagy ügyhöz és minden
nagy igazsághoz. Ezekből a jellemvonásokból folynak a protestántizmus világ­
nézetében szüntelenül ható feszültségek és ebből következik az a nehézkesség,
amely a protestántizmus világnézeti küzdelmeit igen sokszor hátrányosan
befolyásolja.
Hogyan nézi a protestántizmus a világot, szemben a római egyház és
marxizmus világnézetével? Feleljünk meg erre a kérdésre, hogy az itt jelzett
jellemvonások tisztán álljanak előttünk.
A protestántizmus világnézete merőben bibliai-evangéliumi alapokon
nyugszik. Vallja, hogy a világ nem misztikus emánáció, de nem is evolúció
után jött létre, hanem a v ilá g o t Isten terem tette , de mindjárt azt is hozzáteszi,
hogy a z em ber m eg ro n to tta ezt az Istentől teremtett világot.
A világ igazi lényege, az igazi Istentől teremtett világ el van rejtve
emögött a világ mögött. Az Istentől teremtett Kosmos elveszett, vagy eltűnt
a Chaosban, csak itt-ott tűnnek ki azok a csodálatos oromfalak, azok a
nagyszerű fundamentumok, amelyek ezt a kozmikus világot hordozzák. A világ
még ebben a bűntől megrorított formájában is csodálatos szépségeket, nagy­
szerű rendezettséget mutat, azonban nem tagadható le, hogy ezen az eszté­
tikailag is szép műalkotáson kétségbeejtő, elcsúfító repedések vannak. A vi­
lágnak az az ábrázata, amelyet Isten teremtett „kezdetben“ és ez az ábrázata,
mely előttünk van, mélyen különbözik egymástól. A protestántizmus ezt a
jelenvaló világot, mint megrontott és mint elmúló világot bizonyos termékeny
- pesszimizmussal szemléli. „Termékenynek“ mondjuk ezt a pesszimizmust
azért,-mert nem vezet világtagadásra és nem vezet passzivitásra a világgal
szemben, miután a hitben birtokolja és a reménység alatt várja azt az új
világot, amely Isten akarata szerint való. A protestántizmus tehát minél elé­
gedetlenebb ezzel a világgal, annál nagyobb aktivitással áll a szolgálatában
annak az új világnak, amely Istennél van.
Ennek az új világnak hite és reménysége teszi a protestántizmus világ­
nézetét igazi értelemben radikálissá, amennyiben nem tud megnyugodni abban,
ami meg van és ez teszi igazi értelemben konzervatívvá, mert az újat nem
emberi utópiáktól és elgondolásoktól várja, hanem mint meglévőt, mint örök
régit és mint örök újat ismeri a Jézus Krisztus által hirdetett Istenországában.
Amint a protestántizmus a világ súlypontját áthelyezte ebből a világból a
láthatatlan Istenországa reménységébe és amint híveit ebben a világban annak
az új világnak a szolgálatába állította, ezzel a legtisztább optimizmusnak és
aktivizmusnak nyitott útat.
A protestántizmus a megrontott világban a létet veszélyeztetettnek
ismeri, azért nem bízik semmiféle emberi biztonsági intézményben, még a
földi egyházban sem, hanem egyedül Isten kegyelmében, amelyet egyedül vall
abszolútnak és függetlennek. A protestáns ember egyedül az Isten kegyelmét
ismeri el magára nézve abszolút tekintélynek. Isten kegyelmét, úgy, amint az
Istennek Kijelentésében előttünk felragyog. A p ro testá n s em ber ezért s z a b a d
a z egész v ilá g tó l , m inden történ eti és f ö l d i tekin télytől. E bben a sza b a d sá g b a n
van a p ro te stá n tizm u s világn ézetén ek és a p ro te stá n s em ber é le tfo lyta tá sá n a k
a gyö k ere .
T. 5.

AZ ÚT 55
 V a l l á s o s n e v e l é s 9-

A vasárnapi iskolai munka alapelvei

II. A tanítás munkája.
1. Nevelés és ta n ítás viszonya a vas. iskolában. Mint
láttuk, a munkának két eljárása v a n : a tanítás és nevelés. A vasár­
napi iskola egyiket sem nélkülözheti. A gyermekekkel való foglal­
kozásunk nem merülhet ki abban, hogy hetenkint egy órára össze­
gyűjtjük őket s ott tanítjuk őket a Bibliából, hanem mint reánk
bízott lelkekkel foglalkoznunk kell velük az órán kívül is, d e
viszont nem elég kedvesen elbeszélgetni a gyermekekkel, reánk az
a kötelesség is vár, hogy őket tanítsuk arra, ami a vasárnapi
iskolai tanítás anyaga gyanánt van előírva. A két munkának szoros
kapcsolatban kell egymással állania. A tanítás adja azt az alkalmat,
mikor a Biblia alapján hirdethetjük a gyermekeknek Isten Igéjét,„
megmutathatjuk nekik azt, mit követel Isten tőlük, hogyan áll
elébük a maga Igéjében Isten azzal az örök felszólítással, melyben
rámutat a bűn feletti ítéletre és arra a váltságra, melyet számunkra
Krisztusban szerzett. Ezekből az órákból a gyermek világosan és
egységesen látja meg Isten elháríthatatlan és kikerülhetetlen aka­
ratát uralkodni maga felett. Emellett azonban arra is van szükség,
hogy a gyermek, akinek élete éppen..olyan sók alkalmat nyújt1;
arra, hogy ezt az Igét kiejtse a leikéből, mint akárkinek, a mtn-j
dennapi életben is meglássa, az ott előforduló kérdésekben Isteni'
éppen akkor előtte álló parancsát, kérdései megoldását, kísérté-j
seiben Isten támogató erejét s egész életének minden eseményében\
a bűn feletti ítéletet és a váltság valóságát Ezt pedig a nevelés^
munkája segít a mindennapi élet kérdéseiben megmutatni.
Az a vezető tehát, aki megelégszik azzal, hogy gyermekeit
hetenként egyszer látja, hogy azokba bibliai igéket, aranymondá­
sokat, énekeket kitűnően tudják, de nem törődik azzal, hogy ezek
a gyermekek mindennapi életükben milyenek, nem foglalkozik
kérdéseikkel, az Ige hirdetésének csak egyik oldalát végzi, csak.
az egyik feladatnak tesz eleget s ezzel megerőtleníti és megcson­
kítja a vasárnapi iskola munkáját. Ennek a két feladatnak egy­
szerre és egységesen kell haladnia, a tanítás óráján kapott és
megtanult parancsnak mindennapi életbe való átvitelét meg kelt
könnyíteni s a mindennapi élet kérdéseire a tanításban hirdetett;
izenete Isten Igéjének ad feleletet. A tapasztalatok felhasználása,.
melyeket a gyermekkel órákon kívüli érintkezésekben szerzünk,
alkalmat adnak arra, hogy az Igének az ő életében mutatkozó*
követelését hirdessük, hogy az Isten Igéjéhez forduljon tanácsért
és segítségért. A vezető tehát a gyermek egész életének gendját

56 AZ ÚT
 fel kell hogy vegye,, törődjék vele, foglalkozzék vele és hordozza
azt gondjaiban és imádságában.
2. .Az anyag. A vasárnapi iskolai tanítás anyaga a Biblia.
Mivel Isten í Bibliában szól hozzánk, ezért féláőlíünk,' nögy-ar
gyermekkel a Bibliát megismertessük, abban mutassuk meg neki
Istennek hozzája szóló szavát. Ez elsősorban is azt jelenti, hogy
a vasárnapi iskolai anyagból ki kell zárnunk mindent, ami nem a
B ib lia ,vagyis, ha más v alam itT sH 6 n Ítu n k lfó ícö f-s« zt''T sak
a Biblia alapján Isten Igéje hirdetésére eszköz gyanánt használ­
hatjuk fel. Sem történeti, sem természetrajzi, vagy egyéb anyagnak
önállóan a vasárnapi iskolában helye nincs, csak ha azzal valamit
szemléltetni, példázni akarunk. Ezért nevezték a v. iskolát régeb­
ben, sőt néhol nevezik még ma is .bibliai iskolának", mert a
Biblia benne a legfontosabb. A Bibliát a vasárnapi iskolából el­
venni, elsikkasztani annyit jelent, mint annak legfontosabb, sőt
egyedüli lényegét venni el s azt közönséges játékká tenni. Szük­
séges, hogy úgy a vezető, mint a gyermek a munka folyamán a
.Bibliára úgy tekintsen mint Isten Igéjére, s az iránt tisztelettel visel­
tessék, azt szerésse és megbecsülje s a vasárnapi iskolai munká­
nak egyik feladata, hogy a gyermeket a Biblia szeretetére neveljük
benne.
A Biblia mégis nem mint valamilyen könyv képezi a tanítás
anyagát., hanem ^ in t lsten lgéie. A Biblia ezt az Igét szavak,
gondolátok, történeti és leíró részek, elbeszélések, énekek és imád­
ságok formájában adja elénk. A Biblia könyv, mint a többi köny­
vek, különböző korokban, különböző emberek Írták, benne van
«gyes embereknek és koroknak felfogása, gondolkozásmódja. Ebben
a tekintetben is van ugyan különbség közötte és más könyv között,
de ez a különbség nem olyan döntő és nem ez a különbség a
döntő. Mint ilyen könyv, a Biblia legfeljebb azért fontos a vasár­
napi iskolai tanításban, mert azokat a külső körülményeket mutatja
tfel, azt a ruhát tárja elénk, melyben Isten Igéje megjelenik s meg­
ismerésével ezeket ismerhetjük meg benne. Tanításunk tárgya, amit
a Bibliából tanítani kell azonban nem ez, hanem Isten Igéje. Azt
kell megmutatnunk a gyermeknek, amit a Bibliában Is en izén
számára s amit Isten éppen az ő számára izén. Ezért mondjuk,
hogy a Biblia mint Isten igéje képezi a tanítás tárgyát, vagyis
őbenne azt akarjuk megmutatni, amivel Isten a gyermeket magához
hívja. Tanításunk arra irányul, hogy a gyermek necsak egy szent
könyvnek, hanem Isten hozzája szóló izenetének tartsa a Bibliát,
levélnek, mely Isten gyermekeihez szól s mely a legkedvesebb
izenetet, a megváltásról szóló izenetet adja át. Ha ezt szem előtt
tartjuk s erre alapítjuk mindig tanításunkat, sem unalmas nem lesz
a biblia, sem pedig attól nem kell félnünk, hogy a gyermek szá­
mára idegen marad, mint ezt a kifogást sokaktól szoktuk hallani.
Természetes, hogy úgy a Bibliának megértéséhez, mint ahoz,
hogy a gyermek Isten Igéjének parancsát a maga életében érvé­
nyesíteni tudja, szükség van bizonyosismeretekre, melyeket a vasár­

A z ÚT 57
 napi iskolának adnia kell. Ilyen ismerétek vonatkoznak a Biblia?
egyes könyveire, annak beosztására, vonatkoznak a bibliai történet
s a bibliai írók életével, munkásságával kapcsolatos eseményekre,
egyháztörténeti dolgokra, a természet és az emberi élet különböző»
kérdéseire. Ezek szintén hozzátartoznak a vasárnapi iskola anya­
gához. Fontos azonban tudni azt, hogy ezek csak arra valók, hogy
Isten parancsát világosabban mutathassuk meg a gyermeknek s
nem arra, hogy ezek bármiképen is kitolják és félrevezessék a taní­
tást s abból Isten Igéjét. Az ilyen ismeretekre, ezzel kapcsolatban
arra, hogy az ige magyarázatát élénkítsük s arra felhasználjuk az
egyház történetének egyes eseményeit, a nemzet életének ese­
ményeit, a természet életét, stb. nagy gondot kell fordítni, mert
ezek mutatják meg a gyermeknek Isten parancsának megjelenését
a saját, egyháza és nemzete életében.
Mivel a Biblia, mint az Isten Igéje anyaga a tanításunknak,
ezért fontos, hogy a gyermek ismerje a Bibliát s az számára ne
maradjon idegen. Igyekezni keli arra, hogy a gyermek megismerje
a B bliának egyes részeit, beosztását, annak izenetét a saját sze­
mélyes életére. Ezért a Biblia tanítása kapcsolatban van azzal,
jhogy a Bibliával együtt, annak magyarázatával, az egyház hit­
vallását, annak a tanítandó leckével kapcsolatos részeit is meg­
ismertetjük, pl: a Dávid bujdosásának történetéhez a Heidelbergi
Káté 27. kérdése kapcsolódik. A tanítási anyag feldolgozásánál-
mindig tisztában kell lennünk azzal, milyen tanítása van arra nézve-
a hitvallásunknak s a leckét eszerint kell magyaráznunk. Hasonló -
képen szükséges a Bibliát kapcsolatba hozni az énekeskönyvvel,
mint tanítási anyaggal is, mint ahogy az előbb említett történethez,
a Dávid bujdosásához a 23. zsoltár (221. ének) megtanítása szük­
séges. A vasárnapi iskolai tanítás anyagát magában foglalja a
munka segítésére kiadott vezérkönyv, vagy lecketerv, tehát azt
mindig az egyház szabj) meg és írja elő.
3. A m ódszer. Most az a kérdés, hogy milyen módon kell"
a tanítást végeznünk ? A tanítás módjának bizonyos pontjai vannak,
melynek minden tanításban meg kell lenniök, mert ezek biztosítják
azt, hogy a tanításunk elejétől végig egy megszabott terv szerint
halad s nem veszít el egyetlen alkalmat sem arra, hogy a gyer­
mekeknek a bibliai részt megmagyarázza. Mégis meg kell jegyez­
nünk, hogy ez a módszer, bár nagyon fontos és annak utasításait
követni kell, mégsem mindenható, vagyis nem szabad azt hinnünk,,
hogy egy szépen kidolgozott tanítás okvetlen el is éri az ered­
ményt. Mivel nekünk nem az csak a célunk, hogy bizonyos leckét'
megtanítsunk, hanem, hogy Isten Igéjét hirdessük, ezt az Igét nem
mi, csak Isten teheti élővé és hatóvá a gyermek lelkében, ez nincs
a mi hatalmunkban. Az itt elmondandó módok csak éppen arra
valók, hogy az Igét helyesen és úgy tudjuk hirdetni, ahogyan
azt kell.
A vasárnapi iskolai tanítás történetekkel dolgozik, tehát a
•tanításunk alapja egy /dré<?«i^r~nMlyét

58 AZ ÚT"
 kérdés tehát most az, hogyan kell elmondanunk a történetet magát.
Ebben fontos tudni azt, hogy a bibliai történet nem önmagáért
van, hátiém az Igéért, amit Isten benne üzen. Szükséges tehát
először tudnunk, mit akar Isten a gyermeknek ezzel a történettel
mondani. Ha ezt nem tudjuk, az elbeszélésünk iránytalan lesz,
csak beszélünk, anélkül, hogy annak valami iránya lenne. Az el­
beszélésnek ezt az irányát az aranymondás mutatja, meg, amely1
arra való, hogy összefoglalja és tartalmazza áz t az igét, aminek
az alapján tanítunk, amit Isten a gyermeknek azon történet útján
mond. A Naámán történeténél az az aranymondás van: A cse­
csemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat. Itt
tehát az egész történetet úgy kell elbeszélnünk, hogy arra helyez­
zük a hangsúlyt, hogy Isten hogyan tudta a kis szolgálóleánykát
felhasználni arra, hogy azáltal a hatalmas Naámán megismerje
Isten erejét és kegyelmét A történet elbeszélésénél egyszerűen, a
Biblia elbeszéléséhez ragaszkodva, csak olyan helyen bővítve azt,
ahol a dolog megértéséhez szükséges, kell eljárnunk. Pl. ebben a
történetben részletesebben írhatjuk le a Naámán reménykedését,
hogy milyen jó lesz, ha csakugyan meggyógyul, csalódását, mikor
a próféta egy egyszerű dolgot mond neki, örömét, a gyógyulás
felett, boldog hazatérését. Tehát olyant is mondhatunk, ami a Bib­
liában nincs, de ennek nem szabad ellenkeznie a Bibliával s
csak arra kell szolgálnia, hogy a gyermekek jobban megértsék az.
eseményeket.
A másik, ami a tanítás módszerénél fontos, az, hogy most
már a történettel rávilágítsunk arja a z Igére,, amit Isten mond.
Ebből a célból vesszük azt az aranymondást, am f "minden taní­
tásnál ott van, és arról beszélgetünk a gyermekekkel, azt megma­
gyarázzuk, kifejezzük, keressük, hogyan látszik az a Biblia többi
részében, hogyan mutat rá arra Isten az egyháztörténetben s az
életben. Pl. ennél a történetnél arról beszélünk, hogy Isten a gyer­
mekeket is fel akarja használni arra, hogy azok az ő hatalmát
hirdessék. Utalunk rá, hogyan használta fel Sámuelt, a gyermek
Dávid által hogyan szabadította meg Izráelt, beszélünk róla, hogy
egy gyermeknek milyen módjai lehetnek arra, hogy Isten hatalmáról
bizonyságot tegyen, hogyan lehet egy gyermek meggyőződve ar­
ról, hogy Isten az egyedüli gyógyító, hogy vigasztalhat ezzel má­
sokat s hogyan mutat Krisztusra, aki az Ő váltsága által ben­
nünket a bűn nyomorúságából kiszabadított. Ezeket a vezető nem
elprédikálja, nem is eltanítja, hanem a gyermekekkel való beszél­
getés útján mondja él, úgy, hogy a gyermekék a saját szavaikkal
és gondolataikkal hozzájáruljanak a gondolat kifejtéséhez. Ennél a
beszélgetésnél nem az a fő, hogy a gyermekek iskolásán felelje­
nek, hanem hogy akarjanak és szeressenek beszélgetni. A feltett
kérdéseink legyenek érthetőek, rövidek, olyanok, amikre a gyermek
tud felelni, a kérdésekkel vigyük tovább a gondolatot, ne csak
egy gondolatkörben maradjunk. így a gyermek előtt világos lesz
az, hogy itt Istennek egy parancsáról van szó: engem is fel akar

AZ ÚT 59
 használni arra, hogy az Ő nevét hirdessem, nekem is meg kell
gyógyulnom a Krisztus vére által, ismernem kell Istent, hogy má­
sokon segíthessek.
A tanítás módszerének harmadik pontja most ezt akarja tovább
vinni, mikor azt mutatja meg, ' hogy épen nekem éjJpjen most, mit
parancsol Isten számomra. Hiába látja meg valaki, hogy Isten
\csakugyan hirdettetni akarja hevét, ha azt nem látja meg, hogy
neki milyen kötelességei vannak ebben s hogy ez a hirdetés ő
általa is akar végbemenni. Tehát ha ez a parancs, amit láttunk,
nem lesz személyes paranccsá a gyermek számára, akkor az egész
tanítás csak valami, aminek igazságát látjuk, de ami rajtunk nem
segít. Azt kell tehát kérdeznünk itt, mit akar Isten ebben a törté­
netben, ebben az Igében épen nekem mondani, hogyan állok én
ezzel, milyen alkalmaim vannak rá, hogy Istennek engedelmes­
kedjem, hogy — ebben a történetben — az Ő nevét én is hirdes­
sem s másoknak megmutassam Krisztust, mint a gyógyulás egyedüli
forrását. Ezt ismét a gyermekekkel való együttes beszélgetéssel
próbáljuk megállapítani, hivatkozva az ő életük eseményeire, tapasz­
talataira, nehézségeire, rámutatva arra, hogy Isten e parancsával
szemben magunk is mennyiszer vagyunk elégedetlenek s hogy mi
vagyunk az elsők, akiknek a Krisztus váltságából gyógyulást kell
meríteni. így jön most az, hogy ebben bűnbocsánatért és kegye­
lemért Istenhez kell fordulnunk imádságban.
A tanítás első pontját elbeszélésnek nevezzük. A második
pontot, ahol az aranymondás magyarázatával foglalkozunk, elmé­
lyítésnek s itt vezetőnk már nem a történet, hanem az ige, az
aránymondás és ha találunk, akkor a káténak valamely, erre alkal­
mas, ezt kifejező mondása, melyet az aranymondással kapcsolatban
mutatunk fel. A harmadik pontot alkalmazásnak nevezzük, mert
Isten Igéje abbán isten Ítéletét és parancsát mireánk alkalmazza.
Ennél használjuk fel az éneket, mely a tanításhoz kapcsolódik,
mely tulajdonképen imádság s lelkünket felindítja Istenhez való
fordulásra. Az óra végén az imádkozás kapcsolatban van az egész
leckével.
Ezeket a pontokat nem csak egymás után lehet alkalmazni,
hanem úgy kell beosztanunk már az elbeszélést, hogy annak egyes
részeinél megállva, ott már rámutatunk az aranymondás egy-egy
vonására s egy-egy olyan dologra, ami épen a gyerekek helyzetére
vonatkozik. így nem történik meg az, hogy mikor az elbeszélést
elvégeztük, a gyermekek elunják a többit és nem érdeklődnek az
elmélyítés és alkalmazás iránt. Ezeknek az egyes leckében való
alkalmazására a Fankauser-féle Vasárnapi Iskolai Tanítások nyújt
irányítást.
4. A ta n ítási ó r a Most ezen ismertetett módszer szerint azt
kell leírnunk, hogyan folyik le egy tanítási óra kezdetétől a végéig.
Magának a tanításnak egyes részei a Fankauser féle Vasárnapi
Iskolai Tanítások c. műből meglátható, itt főként a tanítási óra
berendezésére fordítjuk a figyelmet.

60 AZ ÚT
 Az óra nem akkor kezdődik, mikor a gyermekek összegyűl­
nek, hanem megkezdődik már jóval előbb, a vezető otthoni elő­
készületével.^ Előkésltttet- n ít k ^ ' séhkihék sem szabad vasSrfSipi-
iskcrtai'tanításhoz fognia-, akármilyen gyakorlott vezető vagy tanító
legyen is. Ott nem emberi munkáról van szó, Isten Igéjét kell
hirdetnie, ehez nem foghat előkészület és komoly rákészülés nélkül.
Ez az előkészület, melyre a szombat estét, vagy a vasárnapi reg­
geli órákat fordítjuk, kétirányú. Imádságban és a bibliai rész
tanulmányozásával Istenhez fordulunk és kérjük, hogy tegyen ben­
nünket Igéje igaz hirdetőivé és áldja meg figyelemmel és enge­
delmességgel azokat, akiknek szólni fogunk. Másodszor jól áttanul­
mányozzuk a tanítást, megtanuljuk könyv nélkül az aranymondást,
-éneket, többször is figyelmesen elolvassuk a Bibliából a történetet,
hogy jól ismerjük, aztán az előbb elmondott módszer segítségével
kidolgozzuk, vagy a kidolgozott tanítást jól megtanuljuk, hogy
közben zavarba ne jöjjünk, a fonalat el ne veszítsük s haladhas­
sunk az előre megjelölt úton. Különösen meggondoljuk azt, hogyan
fogjuk megmagyarázni és a gyermekek életéhez közelvinni Isten
ezen izenetét s meggondoljuk, hogy nekünk mit izén Isten ez által,
mert csak akkor tudunk a gyermekeknek Isten parancsáról beszélni,
ha mi a nekünk szóló parancsot látjuk.
A tanítási órára a gyermekek előtt megyünk, ott fogadjak
-őket, a tanítás megkezdéséig az időt az érkező gyermekekkel való
beszélgetéssel töltjük. Magának a tanításnak a lefolyása a követ­
kező pontokban történik: 1. Éneklés. 2. Imádkozás. 3. A történet
elmondása. 4. Elmélyítés, vagyis a történet megbeszélése. 5. Alkal­
mazás, azaz_az_aranymondásnak a gyermek életére való alkalma­
zása/ egyes hirdetések. 7. Imádság. 8. Éneklés.
Ezen pohtokkSzB ra történet elmondása, elmélyítés és alkalmazás
egyszerre is történhetik, a névsorolvasást és hirdetéseket lehet az
utolsó éneklés után is tenni, az utolsó imádság előtt vagy után
jön az adakozás, melyet szintén*egy ének vezet b e s egy imádság
zár. A z első ének gyanánt olyant választottunk, amit a gyermekek
tudnak, ennek az éneknek célja, hogy a lelkeket felelevenítse, Isten
dicséretére elkészítse. Az éneklésnél vigyázzunk arra, hogy mindenki
egyenesen álljon, mindenki énekeljen, az ének eleven, nem nyújtott
és unalmas tempóban menjen. Az első imádság (mindegyik imád­
ság rövid, nehány mondatos) tárgya hálaadás azért, hogy Isten ide
vezetett, kérés, hogy itteni munkánkat áldja meg és tegyen figyel­
messé Igéjére. A tanítás megkezdése előtt figyelnünk kell arra,
hogy a gyermekek rendben üljenek, mindegyiknek meg legyen a
helye s minden a figyelést akadályozó dolgot kiküszöböljünk.
A következő lépés a történet tanítása, elmélyítése és alkalma­
zása. Mivel bibliai történetet tanítunk, a vezető is kezében tartja
a Bibliát s a gyermekek is maguk előtt tartják. A történetet vagy
úgy beszéljük el, hogy először elolvastatjuk a gyermekekkel a
bibliai részt, vigyázva arra, hogy az olvasás helyes legyen, egy
-vagy több vers elolvasása után megkérdezve, hogy mit olvastunk

AZ ÚT 61
 s az elolvasás után a vezető összefoglalja a történetet s részlete­
sebben elmondja. Vagy lehet nigy eljárni, hogy a történetét az
olvasás közben mondjuk el, az olvasásban szünetet tartva egjes
olyan pontokon, melyek a történet fordulópontjai. Az utóbbi eljá­
rásnak az az előnye, hogy a Biblia szövegéből olvasott rész ele­
venebb a gyermek előtt. Ez esetben a történet elmondása végéra-
még egyszer elolvastatjuk a részt a gyermekekkel, közben kérdé­
seket intézünk a történet egyes részeire nézve. Ez a másodszori:
olvasás ad alkalmat aztán arra, hogy a történettel s a bibliai rész­
szel kapcsolatban az elmélyítést és alkalmazást elvégezzük.
Az aranymondást úgy tanítjuk meg, hogy miután megmagya­
ráztuk, saját magunk többször elmondjuk s először egyes vállal­
kozókkal, azután az egésszel karban mondatjuk el, hogy jól meg­
tanulják. Hasonlóképen tanítjuk az éneket is, először két sorát,,
majd a másik kettőt mondatva el karban s végül az egészet
Sem aranymondást, sem éneket nem szabad tanítani magyarázat'
nélkül.
Az adakozás fontos és nélkülözhetetlen része á tanítási órá­
nak. Minden iskolai csoportnak kell, hogy legyen perselye, ezt az
asztal közepére tesszük, akkor elénekelünk egy alkalmas éneket7
(pl. Nem vagyunk mi magunkéi) s felhívjuk a csoportot, hogy aki
a perselybe hozott valamit, tegye bélé. Először a vezető teszi a
perselybe adományát, aztán a gyermekek. E komoly aktus alatt
csendesen kell lennie mindenkinek s ha bevégződött, egy rövid
imádságot mondunk, melyben kérjük Istent, hogy egész életünket
fordítsa az Ő szolgálatára. A tanítási órán fontos dolog a névsor-
olvasás is, számbavesszük a csoport tagjait, az újonnan jelentke­
zőket beírjuk, üdvözöljük, a hiányzókról kérdezősködünk s ekkor
intézzük el az esetleges jutalmazásokat is.
Az imádságot a gyermekek utánunk mondják, azért kell annak
rövidnek, érthetőnek és világosnak lennie. Igyekezzünk rá, hogy
minden gyermek hozza magával az Énekeskönyvét és Bibliáját s
mindegyiknek legyen füzete, melybe aranymondást leírja. Helyes
az is, ha a táblára magunk felírjuk, vagy a gyermekekkel felíratjuk
az aranymondást, az énekszöveget, vagy a tanításban előforduló
egy-egy olyan dolgot, amit meg akarunk jegyeztetni, neveket stb.
Szükséges a gyermekeket az olvasásban, a Biblia és Énekeskönyv
olvastatása által gyakorolni.
A tanítási óra után a gyermekeket rendben bocsátjuk haza.
5. A csoport. Már itt beszélnünk kell a vasárnapi iskolát
csoportról, mert ennek munkája és élete már a tanítási óra alatt s
azzal kapcsolatban érvényesül. Azok a gyermekek, akik vasárnapon­
ként összegyűlnek, hogy az Isten Igéjét hallgassák, nem véletlenül
jöttek össze, hanem tágjai egy közösségnek, az egyháznak, mely
épen Isten Igéje hirdetésének és hallgatásának közössége. Egy­
mással ezek a gyermekek kapcsolatban vannak, mert tagjai ugyan-
egy egyháznak, de kapcsolatban vannak a vezetőivel is, mert az
annak az egyháznak tagja és megbízottja. De ezen a nagyobb és

62 AZ ÚT;
 tágabb kapcsolaton, az egyházán kívül azok, akik vasárnaponként
összegyűlnek, egy szűkebb kapcsolatban is vannak, s együtt alkot­
nak egy vasárnapi iskolai csoportot. A gyermekek itt tehát nem
olyan gyülekezet, mint akik a templomba gyűlnek össze, nem is
egy összeverődött tömeg, nem pajtásság, iskolatársi viszony köti
őket össze, hanem egy csoportot alkotnak együtt.
A vasárnapi iskolai csoport azon a benső közisségm a lap u lj
mely fennáll azok között, akik Isten Igéjét együtt hallgatják s
Istennek--együtt“akarnak engedelmeskedni és szolgálni. A csoport
tehát az ige hallgatására s annak való engedelmességre össze­
gyűltek és együtt levők közössége. Ez az igehallgatás és engedel­
messég nemcsak a tanítási órán folyik, hanem azon kívül is, de a
tanítási óra is egyik alkalom, amikor a csoport együtt van s
amikor épen Isten akaratát hallgatja. Ezért a csoport életében a
tanítási óra fontos szerepet játszik, enélkül nem beszélhetünk va­
sárnapi iskoláról, mert hiányzik az az alap, amely a tagokat össze­
köti, hiányzik az az alkalom, mikor a csoport tagjai együtt merül­
nek el Isten akarata tanulásába és erősítik magukat együttes imád­
sággal és énekléssel Isten tiszteletére. A tanítási órán találkozik a
csoport Isten színe előtt, itt kapja meg azokat az. utasításokat,
melyekkel Isten az egyesek életét át akarja hatni, amiben Isten
parancsot ad a tagoknak, hogyan szolgálhatják Öt a mindennapi
életükben. Ezt a szolgálatot együttesen végezni, egymást ebben
támogatni, ez a csoport feladata.
Most meg kell néznünk, hogyan érvényesül a csoport élete
tanítási órával kapcsolatban.
Először is, mivel egy csoportról van szó, nem közömbös és
mellékes, hogy a csoport tagjai k ö zü l-J^ járnakjrta. vasárnapi
iskolába. Mindenkinek igyekezníé“Téll~eio^ű?%í^^neméSák'lía'fát-
maga lehessen ott mindig a.tanítási órákon, Jianem—felelős~azért—
is, hogy a másik se maradjon el. Ezért a vezető minden órán
rendesen megállapítja, hogy ki hiányzik, miért hiányzik, nem
maradt- e ki egészen, vagy nem merült-e fel olyan akadály, mely
megakadályozza a megjelenésben. Ez a számbavétel feltétlenül
szükséges, mert ez megmutatja a gyermekeknek, hogy együvé tar­
toznak, hogy figyelemmel kíséri a Vezető, hogy ki van jelen és ki
nincs s megmutatja, hogy a vezető nem valaki, aki ott előadást
tart, hanem felelősséget érez minden egyes gyermekért és meg
akarja keresni azokat is, akik elmaradtak. Az elmaradtaknak a
vezető vagy utána küld, ha a csport valamelyik tagját bízza meg
azzal, hogy felkutassa, miért nem jött el az illető, vagy sajátmaga
megy utána, meglátogatva a gyermeket, szüleit és így jár utána,
mi lehet az elmaradás oka.
Másodszor a vezetőnek nem szabad a tanítási órákon való
megjelenésben sem tűrni rendetlenséget. Pontosan ellenőriznie kell,
hogy ki, hányszor volt jelen, feljegyezni minden esetben, kik jelen­
tek meg, inteni a későnjövőket, rendszabályokat léptetni életbe arra,
hogy a gyermekek pontosan járjanak vasárnapi iskolába, buzdítani

AZ ÚT m
és kérni erre őket, nem a külső fegyelmezés, hanem a belső in­
dítás, szeretet és érdeklődéskeltés eszközeivel. Ha a gyermekek
rendetlenül járnak, nem összetartók, vizsgálja meg először saját
magát a vezető, nem benne van-e a hiba?
Azután a csoport élete érvényesül a tanítási órákon abban,
hogy a lecke feldolgozása nem a vezető előadó munkája, hanem
közös munka. A vasárnapi iskola nem olyan értelemben való taní­
tás, mint az a mindennapi iskolában történik, ott a vasárnapi
iskolában Isten akaratát közösen tudakozzák a vezető és a gyer­
mekek, együtt kutatják és együtt hallgatják, mit mond Isten nekik
s együtt akarnak annak engedelmeskedni. Ez a közös beszélgetés,
amit már a tanítás módszerénél is megemlítettünk, fontos arra,
hogy á gyermekek közötti közösséget felébressze. Amikor a gyer­
mekek a saját és egymás életéből vett esetekre hivatkoznak, akkor
a maguk és egymás életét helyezik Isten ítélete alá, abból közösen
látják meg a bűn hatalmát s közösen ismerik meg Isten kegyel­
mes üzenetét.
Közös életet biztosít a csoportnak a tanítási órán az ada­
kozás is, melyben egy közösen megállapított célra adják össze azt, '
ámít hoztak. Adakozni csak közösségben lehet, vagyis csak a má­
sokkal való kapcsolatban látja a gyermek megnövekedni a.m aga
csekély adományát olyanná, hogy az alkalmas egy cél elérésére.
Az adakozás lelke a közösségteremtő Lelke Istennek, mely hálá-
datos engedelmességből akarja a magáét nem megtartani, hanem
a közös feladat szolgálatára adni. A közös persely, egy közösen
megállapított cél, amire adakoznak, ha ezt kiemeljük és megér­
tetjük a gyermekekkel, nagyon emeli a csoport közös összetarto­
zásának tudatát. Ugyanez áll a közös imádságra és együttes ének­
lésre is. így alakul az egyenként feljáró gyermekekből egy csoport,
melyben testvéri szivek hallgatják együtt Istennek hozzájuk szóló
izenetét. I. L.

64 AZ ÚT
m Folyóiratok S zem léje

L IF E AMD W ORK.
The R ecord o f the Church o f S cotlan d . S ze r k e szti: W. P. L IV IN G S T O N E .
1933. / - / / .

Az egyházi élet elevenségének hű tükre ez a folyóirat, melyen ma se

látszik a gazdasági válság. Sőt bízó hangjában, különösen a szerk esztő által
irt januári vezércikkében annál magasabbra emeli az újszövetségi életeszményt,
a roskadó világgal szemben Krisztus keresztjét, mint ami egyedül képes meg­
oldani a világ véresen aktuális problémáit. D r. W. P a te rso n : A jö v ő élet
p ro b lém á i címen ir a D r . M aclean N . nagy port vert, spiritizmus felé hajló
könyvévéi* kapcsolatban. M. N. álláspontja, hogy t. i. a holtakért imádkozni
kell, a r. k. purgatorium kovásza, melyet úgy történelmileg, mint bibliailag
kimutatva, W. F. négy pozitív keresztyén bizonyosságra hivatkozik: 1. Krisz­
tussal legyőzzük a halált, 2. meg nem térve a bűnből, elkerülhetetlenül kár­
hozat vár ránk, 3. Krisztus megszabadít bűntől és haláltól. 4. s övéi örök­
életet nyernek. így a meghalás percében sorsunk eldőlt. Halottak napja tartható,
de a közbenjáró imák teljes kizárásával. In d ia h aladó-szellem ű a sszo n ya iró l
/. E. C opelan d ad érdekes leírást abból az alkalomból, hogy a Delhiben most
lefolyt nőmozgalmi konferencián vallási és törzsi megoszlás nélkül 300 indus
nő vett részt. Az indiai élet legreményteljesebb mozgalma ez, mely a nevelés­
ügyből kiindulva a művelt, egyenrangú és egységes Indiáért küzd. J . C. D ó r-
w a rd : Ú j szellem M a n dzsú riában c. cikke adatokat közöl arra nézve, hogy ez
a külsőleg egyre rosszabb hélyzetbe kerülő ország lelkileg sohasem volt jobb
állapotban. Nyitott ajtó az evangélium számára, mintegy négy év óta. Egy
Moukden melletti kis gyülekezet tagjai egy év alatt megkétszereződtek. Ashihó-
ban naponta kétszer gyűlnek össze imádkozni. Evangélizálások folynak, egyre
több benszülött evangélistával. B u rn s R ó b ert va llá so ssá g á ró l R . M ásson ir.
A legnagyobb skót költő életét végigkísérve igyekszik kimutatni, hogy bár
inkább költészetében mutatkoznak hitének jelei s életében még az is meg­
történt vele, hogy* egy leány megejtése miatt szembekerült (Mossgiel-ben) az
egyházi vezetőséggel, annyit legnagyobb kritikusai is elismernek róla, hogy
őszinte kereső lélek volt. Carlyle szerint B. hite egy nagy „talán*, Shairp
deistának mondja, minden döntően keresztyéni vallás nélkül. A sp a n yo lo rszá g i
m e g v á lto z o tt h elyzetet dr. J . M . W ebster állítja elénk. Az inkvizíció hazájában
út nyílt a bibliás keresztyénsé'g számára. 1932 virágvasárnápján Barcelonában
felszentelték a nagy protestáns templomot. Erre az alkalomra az ország minden
részéből 750 prot. kiküldött gyűlt össze. Az itteni lelkipásztort a skót refor­
mátusok anyagilag segítik, magánakba gyülekezet megalakulásának is volt
skót segítsége, több mint 50 évvel ezelőtt. Az ország kormányférfiai komolyan
érdeklődnek a szentirás iránt. Mivel csak két törvényesen elismert felekezet
van, a r. k. és a prot., ezért most azon vannak a több felekezetet képviselő
protestánsok, hogy egy unióba tömörüljenek. Az ország evangelizálására
nemzetközi bizottság alakult. Van prot. lelkészképző is Madridban. D r. D o n a ld
F raser az őszön elhunyt skót orvosmissziónáriusnő, d r. J a n e t W aterston életét,
m u n k á já t írja le. 66 éven állott a misszió szolgálatában Dél-Afrikában. Úttörő
volt, fáradhatatlan. Rajongásig szerették. A z e g y h á z - és a m értékletességi m o z­
g a lo m ró l írva, D. O. megállapítja, hogy ez a legnépszerütlenebb egyházi munka,
mely nem tud elég erővel jelentkezni s csak kullog a szomorú események:
után, holott az egyháznak e téren is vezetnie kell, mint vezetett Ura is min­
denben. E cikkhez jó a d a to k a t szolgáltat H . S teven son a legújabb statisztika
* DEATH CANNOT SEVER. (A halál nem választhat el.) Londonban jelent meg már
két kiadásban, á neves Hodder és Stoughton cég kiadásában. (1932—33.)

AZ ÚT 6S
 alapján. Utóbbi Írásából tudjuk meg, hogy a törvénytelen házasság ijesztően
növekedik. Wesley skóciai látogatásairól, benyomásairól H. M. Williamson
tanulmányából tudjuk meg, hogy bár W. 22 ízben járt Skóciában és nagyon
sok teremben, templomban hirdette az igét, hatása kisebb volt, mint máshol.
Maga is panaszkodott, hogy a skót hideg, érzéktelen nép. Az óka énnek
abban rejlett, hogy Skóciában nem volt az egyházi élet annyira megdermedve,
mint a W. által bejárt többi helyeken. Egyébként W. azt mondta egyszer,
hogy a skótok a világ legjobb hallgatósága. L. D. M . Wedderburn mandzsukuói
missziónárius azt Írja le, hogy hogyan jutott vissza állomáshelyére otthonról.
Szovjetoroszországon menve keresztül, tanúja volt annak, hogy milyen val­
lásos buzgalommal zarándokol az orosz a Lenin sírjához. Egy halott embert
tisztelnek az élő Isten helyett. Mandzsukuó új fővárosát, Csangcsunt hamar
elérte, innen azonban a hadakozás által elszakított Sancsengcuba csak egy
alkalmi repülőgépen, onnan pedig Hailungba, missziói munkaterére, csak óriási
kerülővel juthatott el. Bennszülött evangélistájukat egy bomba megölte. Mun­
kájuk sok külső háborúság és bizonytalanság közt folyik, de szemmel láthatólag
nem hiábavaló. Az ifjúság egyenruhában ci mén W. Af. Wightman négy ifjú­
sági mozgalmat ismert. A skótok büszkesége a Fiuk Brigádja nevű szervezet,
melyet 50 évvel ezelőtt alapított Sir W. Smith. Katonás berendezésű, de ren­
desen valamelyik gyülekezethez kapcsolt bibliás, sőt evangélizáló mozgalom.
Minden csoportnak bibliaköre van. Jelszava : „Biztos és szilárd !“ Másik moz­
galom a nálunk is közismert fiú- és leánycserkészet. Végül a Lányok Egylete,
melyet 1900-ban alapított Dr. Somerville. jelszava : „Bölcsnek lenni a jóra !*
Az egész mozgalom a Fiuk Brigádjának a megfelelője. Egy északi véghely
cimen R. Morison a Lewis szigeti egyházi helyzetet irja le. 14 egyházközségből
álló kerület ez, ahol még majd mindenütt gaél nyelven folyik az istentisztelet.
Jobbára szegény, központi támogátásra szoruló gyülekezetek vannak itt.
Dr. y. M . Macfie az indiai Ajmer városában levő, ezernél több lelket szám­
láló keresztyén gyülekezetről ir. Saját bennszülött pásztora van, maga választja.
Beletartozik az indus kér. egyházak nagy uniójába, a misszióhoz már nem sok
szál fűzi. Tagjai mind tudnak irni-olvasni. Indiát Krisztusnak nem is fogja
megnyerni a szokásos értelemben vett misszió, hanem Európának meglátott
és megtalált keresztyén élete.
Ezek a két terjedelmes lapszám jelentősebb s általánosabb érdekű
cikkei. Fontosabb egyházi események : a skót ref. egyház és az anglikán egyház
megbízottai 1932 november 22—23-án közös konferenciára gyűltek öszze, hogy
egy eljövendő egyesülésnek a lehetőségeit keressék. Megállapodtak abban,
hogy első teendő biztosítani a közös alapot, egymást segítni pedig már most
is lehet. A szolgálatfenntartó alap (melyből a minimális lelkészi fizetést min­
denkinek biztosítják) nagy deficittel küzd, maga az egyház moderátora teszi
szóvá. Az aberdeeni Szt. Margit Nőszövetség félszázados. Március 3-ikát az
asszonyok világ-imanapjaként Skóciában is megtartják. A glasgowi zsidó­
misszió eredményeként az egyik templomban 14 zsidót kereszteltek meg
egyszerre. Indiában most állítottak be a misszió szolgálatába egy autókórházat
gyógytárral, műasztallal felszerelve. A Donald Frazer által irányított Előre
Mozgalom nagy evangélizációs konferenciára készül 1033. júniusában. A jövőt
illetőleg legbiztatóbb jelenség egyházi téren a Brit Kér. Diákmozgalom edin­
burghi konferenciája volt, az év első hetében. Az átalakított és megnagyob­
bított központi egyházi épületet egy, a moderátor által vezetett rövid isten-
tisztelettel adták át rendeltetésének. Az épületben modern ref. könyvesház is
van. A skót ref. egyház zsidómissziónáriusai 1932 folyamán 30.721 bibliát,
illetve bibliai részt és 31.937 vallásos traktátust adtak el, illetve osztottak
szét. A budapesti misszió a magyar ref. egyházi vezetőkkel karöltve sorozatos
evangélizáló összejöveteleket tartott a télen nagy érdeklődés mellett. Glas-
gowban április 4—15. közt külmissziói világkiállítás lesz, 26 brit missziói
társaság rendezi. A skót külmissziói munkában égető szükség van munkásra,
különösen férfi, éspedig lelkipásztor kell.
Amint e vázlatos feljegyzésekből látszik, a skót ref. egyház teljes ere­
jével azon van, hogy szolgálatát minden téren csorbítatlanul fenntartsa s úgy
a lap, mint az egész egyházi élet, ebben a háborgó világban a biztos egyen­
súlyt, szilárd szigetet jelentse. ' H. L
66 AZ ÚT
 I r o d a l o m

Vásárhelyi Já n o s: A család élete.

A K á ro li G á sp á r ír o d . T árs . H á z i K in cstá ra 1. sz á m . K o lo zsv á r 1932. 127 lap.
A Házi Kincstár sorozat megindításánál valószínűleg, arra gondolt a
K. G. Társaság, hogy olyan olvasmányokat adjon a magyar reformátusok
kezébe, mint azt a Magyar Prot. írod. Társaság próbálta a maga Házi Kincs*
tárában, ahol tényleg a vallásos építő és világnézetnevelő irodalomnak igen
jeles termékeit találhatjuk. Az a kérdés, mellyel szerző ebben a füzetben fog*
lalkozik, ma egyik legégetőbb kérdés. Egyik oldalon a család közönséges,
polgári felfogásának nyomorúságai és kísértései állanak előttünk, melyek miatt
a sokat emlegetett „társadalom őssejtje", Isten országának képe a földön úgy
lealacsonyodott, olyan képmutató, ethikailag elsatnyult formává vált, annyira
sokszor káros és veszedelmes lett éppen az evangélium hirdetése szempont­
jából, hogy félnünk kell tőle, hogy a polgári társadalom többi szerveinek
összeomlásával ez is halálra van ítélve. Másik oldalon ott áll a bolsevista
gondolkozás a család, családi nevelés, szeretet,. testvér és szülők iránti kap­
csolat teljes tagadásával s azok lerombolására való törekvésével.
Tehát szükséges erről beszélni, tisztázni kell, hogy mi igazán a család,
e g y elavult társadalmi rend és elnyomorodott közgóndolkozás úszályhordo-
zója-e, vagy valami olyan, melyet csakugyan fent kell tartani, melyre még van
szükség, melynek megújúlásában csakugyan lehet bízni ? De szükséges be­
szélni erről az Isten Igéje alapján, szükséges megmondani, hogy a család
Isten akaratának egy rendje, melyben Ő az emberi együttélésnek akarata sze­
rinti formáját adta s hogy ez csak akkor van az ő akarata szerint, ha a
kegyelem alapjára helyezkedik.
A szerző ebben a könyvben foglalkozik a család életének minden viszo­
nyával, ,a családi élet válságával, családalapítás, házastársak viszonya, a gyer­
mekek, szülők, testvérek helyzete, a gyermeknélküliség, cselédek kérdésével.
Helyes és szükséges dolog volt ilyen látszólag mellékesnek nézett kérdésekre
is, mint a nagyszülők, gyermeknélküliség, válás, cselédek kérdéseire is rátérni,
mert ezek valójában mind eleven összefüggésben állanak a család válságával.
Ezt a válságot a szerző mindjárt a könyv elején felveti. Ebben is és minden
kérdésben világosan adja meg az evangélium feleletét, utalva a hitvallásban
megadott feleletekre, példákkal és hivatkozásokkal tévén érdekessé és vonzóvá
a fejtegetéseket, melyek mind azt mutatják, hogy a szerző lelkipásztori gya­
korlatában is sok értékes vonást és adatot merített s sok kérdést látott meg,
melyeket most fel tud használni és oda tud tárni olvasói elé. Sőt mivel a
könyv egyenesen azon céllal íratott, hogy vallásos összejöveteleken felolvasá­
sokat lehessen belőle meríteni, szépen és röviden összefoglalva adja elő a
kérdéseket.
Sajnálható azonban, hogy e széleskörű kezelés mellett is magukba a
kérdésekbe, azok legmélyére nem hatol be eléggé, inkább a könnyebben
észrevehető bajok említésénél marad. A családi élet legmélyebb és legsúlyosabb
sebeit, melyek ma mindenkit nyugtalanítanak, pl. a gyermekáldás kerülésének,
a szülők élete súlyos bűneinek, a házasságban az anyagi szempontok érvé­
nyesülésének, a vadházasság és a pajtásházasság jelszóként letűnt, de való­
ságban meglevő tényének, a házaséletben és családi életben fennálló vissza­
éléseknek és erkölcstelenségnek, a házastársak viszonyára az anyagi és társa­
dalmi nehézségek és világnézeti különbségek kihatásának, a cselédkérdés
szociális megvilágításának kérdését nem lenne szabad elhanyagolni, hiszen az,
hogy az evangélium szerint kell berendezni az élet mindenki előtt világos,
de nem világos éppen e legsúlyosabb kérdésekben az evangélium felelete.
Ez a felelet pedig nemcsak a hitvallás egyes állításainak és feleleteinek idé-

AZ ÚT 67
zésében, hanem a megoldás hitvallás által megmutatott szellemében vám
Túlsók helyet vesznek igénybe sokszor a hivatkozások is, melyek önmagukban*
bizonyító, erővélném, rendelkeznek s elveszik a helyét, a mélyebb fejtegeté­
sektől. Éppen igy nem bír önmagában bizonyító erővel a hitvallási idézet
sem, ^mely nem bizonyíték, hanem valami, amihez el kell jutni s aminek szel­
lemét kell érvényesíteni. Lehet ugyan, hogy a súlyosabb kérdések mellőzését
az a gondolat okozta, hogy az előadások inkább egyszerűbb közönség számára
írattak, bár e kérdések között sok van, mely ez egyszerűbb közönség előtt
sem ismeretlen.
A könyv élvezetes és hasznos olvasmány. A szerző annyira szeme előtt
tartja a gyülekezetei, melynek beszél, hogy szavai közvetlensége, előadása
nyugodt menete biztosítja a téma'.megoldásának fölényét és már maga e z
meggyőz szavai igazságáról. Szükséges lenne, hogy minden gyülekezetben
felhasználtassék ez a könyv arra, hogy vezetésével a benne fejtegetett kérdé­
seket a gyülekezet elé tárjuk. Ilyen módon való használatra minden lelki-
pásztornak ajánlható s terjesztése éppen ma igen fontos feladatát kell, hogy
képezze minden lelkipásztornak. /.

68 AZ UT
 MEGJELENT!

ínűvészí "jellegű g y ű j t einééiyének # l s ő s o r ö z a i a .

_:tizenegy egyházi éne^tj aola és duettre,
is; van adva, mely har-

E l ő j e g y z é s i ára portórtientes küldéssel 60 ■ **- :^ T '

K iadják az erdélyi reforjm átüs egyházkerület kolozsvári theologiai

F ak u ltásán ak ta n á ra i

MEGjEtÉNTÉK;
1. sz> Ör. tíSnézyfLájÖ$ > A re f o rm ^ Y%. 20‘—
...r-É'-'s#jÖir T avaézy S á n d d r : ^ ^ " 40*^-
";á í^ s z .D id im re L á jp a : félén \ :? ,^ v ,, "20 ^
4*' ázv' óéi*".f A^iaféfciféái
•és,;öirptíét^iT;.' > ' ’' 2Q>-
;-5. -sz. Málraáy; Á lW "^ :W*Ífe-‘ : , !S25-—
6. sz -Dr> Ööffczy Láíöis. Ai /igettiídé^ , | f
l\ sz. D iv ^ a v a sz y S ándor i A iliebíogiál irApyolc^tért^et^^ ,dia- ^ /
lektikai' jheoJogia; mint ..-a. Iheologiai 35 ^
8. sz. Dr. I m r e L a jp s : A Kijelentés és apedagógla < 35’+-
9. s^v Dávid Gyulát/Kálvini:gáizdaságLetÍijkájá f ÍO^r-7
;IÖ. sz. D l T a v a sz y S á n d ó r: A szociális ^ázdásájgi törekvő
giái niégité!és%, (A szödálizmus, kommüiuzmus.) y 35*^
l;!v s^ Jfó ríá th ^ Dániel;\Ayallá$töriéneti é$ a v^ ^
á Kijelentésről szglö dogmatikai tanításai 25 —

Megrendelhetők az IFJÚ E R D É L Y “ kiadóhivatalában

Cluj-Kolózsvár, Refc Theólógia.

Itt az latén köztünk

Bibliaolvasó kalauz az 1933. év minden napjára naptárral
-y$f ^ if
,^r;W$3zéjlfeztj5:> , -, Æ
>
:-> -•Vriô 4 fA*DC *'I' a.îA£ / •<il*
fr-S^dijrŞrit»
riáív Jt-J^-.j.
*«. g y o ^ ‘9 ^ B â il ^ ^ n! *;l •
,''JS
.‘■»-4^, ’ Szeikeisztj:.'

C a lv in is ta R e fo r n ja tu i

V ilá g v ;
;Â^^iâ<|afosKri$ipîi^wş,> .,’.• a « r
-^îïgi|lfc:;ïi^|5;’;f:-’"
- V -y^' *■^ ,v^
egielenik hayonta kétszeirv vasárnap, egÿszám 12 öfii
>/' l* %0$j$f4Ş&T
Şag^oWâÎ^^^Jeli^ ', . C
/*fc;
. A V 1 \ - 4^ •T'? V v"- •H»x*r-Ÿtiÿ -iT v'■■i
ÿ:. ^ ï v f . . ,-:ÿ'':;,;'.':ï ,^Szefkès|âv v‘/ -'«/
^ K . ţ: S2erkeszji% ' AţAKSţÂY ÂlifeERT'
"■'■: *'.??""■>..*' Wvv-; •;■'>■■■■■ :.•'■• :•• ■&■■:-yV-v-'v .-i.-.-aSr.r
:/,• .,.fÎLD|R;MÂRr/iÇ''^
jiOI^Şr 'Jét* j ÜHy ;I N h ö ®
-. , J , -~y,/ •-•>■' 1 ■> •••■ -'^. ’ •' ,; ’
jLapurçk kiadôhivataiàiîan ^ Kiadóhivatal £ta|Y>')&igş^
. ipegiçfldejhetô. a : Str;{Cogâiniceanu (Earfcàs^t^î
Srj^H mutatványszámot •
( *C. Gţaficâ* kohyvDyotijda,^ Maréchairpoch ^Bl:
 Ala p íto t t a:
XV. ÉVFOLYAM RAVASZ LÁSZLÓ 1933. 5. SZÁM.

T A R T A L O M :

V allásos nevelés. A vasárnapi iskolai munka

alapelvei. (I. L,)
Egyházi Szem le. A liturgiái reform
bukása. (1. L.)
Irodalom . László Dezső: Akarom: tisztán
lássatok. (M. N. O.)
The Student World a keresztyén ember és a
nemzet viszonyának kérdéséről. (L. D.)
Folyóiratok szem léje. Revue d ’historire et
de phil. réligieuses 1932. évi 2 , 3 , 4.
5. száma. (Dr.. D. Gy.)

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:
DR. IMRE LAJOS DR. TAVASZY SÁNDOR
Felelős szerkesztő: DR. I MRE L A J OS E L Ő F I Z E T É S I ÁRA:
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre . . Í20 Lei
Cluj-Kolozsvár, C. Victorjei 38. Ref.Theologia Egyes szám á r a ............... . . . 12 Lei
M egjelentek / M e g je le n te k !
A va sá rn a p it Is k o lá k n ö v e n d é k o l r é s z é r e
a le gú ja bb , m ű v é s z i k iv ite lű

v a sá rn a p i isk o la i

Az „IFJÚ ERDÉLY“ kiadóhivatala egyelőre kéL sorozattál indult

meg. Minden sorozat tíz kópét tartalmaz, amelyek kép-magyaráz6
szöveggel és bibliái mondásokkal vannak ellátva.
Az első sorozatba fel vannak véve: Kálvin János, Luther Márton,
Zwingli Ullrik, I. Rákóczi György, Bethlen Gábor, Károli Gáspár,
Szenei Molnár Albert, Bőd Péter, Bólyai Farkas és Szegedi Kis
István arcképei, míg a második sorozatba a dési, kolozsvári, magyar-
yalkói, marosvásárhelyi, nagyenyedi, ótordai, szemimrei és a sepsi­
szentgyörgyi református templomok, valamint a vajdahunyadi vár
és végül a marosillyei Bethlen-kúria lettek félvévé.
E g y d a ra b k é p á r a 1 Le p . A 2 0 k é p é t ta rta lm a s é
k é t s o r o s a t á r a 2 0 Le k A p o r tó k ü lö n s z á m itta tik .
Megrendelhető az „ If j ú Er dé l y kiadóhivatalában.
Réf. Theologia.

M e g je le n t I M e g je le n t t

Konfirmációi emléklap
„AZ UTOLSÓ VACSORA«• és KÁLVIN JÁNOS
képeivel díszítve.
E g y d a ra b 4 Le u . A p o r tó k ü lö n s x á m itta tik fék.
Megrendelhető az „ I f j ú Er dé l y “ kiadóhivatalában,,
- Kolozsvárt, Református Theologia.

Teljesen új állapotban levő Tóthfalusi-féle

KÉPES SZENT BIBLIA

eladó, — Cím: özv. Falka Károlyné, reformá­
tus lelkész neje, TURDA, STRAD A GH. BA R IJIU $JR. 72,
 • Vallásos nevelés •

A va sárna p i iskolai munka alapelvei

III. Nevelés a vasárnapi iskolában.
1. A vezető, m int nevelő. A másik feladat, mely a vasár-
j napi iskölah munkában--előttünk áll, a tanítás mellett a nevelés
\feladaia. A gyermeket nem szabad úgy tekintenünk, mint aki. csak
a tanítási órán van reánk bízva, akivel szemben csak az a köte­
lességünk, hogy jól-rosszul megtanítsunk neki egy bibliai törté­
netet, mert az a tény, hogy Isten reánk bízta a gyermeket* .kötelez
arra, hogy a tanítási árán kívül is foglalkozzunk vele, hogy töre­
kedjünk arra, hogy annak nemcsak vasárnap délelőtti egy óráját,
hanem egész életét helyezzük Isten Igéjének parancsa alá. Ez a
munka a gyermek állandó gondozásának, Isten Igéjének állandóan
a gyermek elé állításának munkája, a nevelés munkája.
Ahhoz, hogy valaki igazi nevelő lehessen, természetesen elő-
'ször az kell, hogy saját magát helyezze Isten Igéjének parancsa
alá, mert enélkül minden szava erőtelen és hiábavaló lész^ételével
fogja megcáfolni azt, amit a gyermeknek mond. De szükséges
másodsorban az, hogy a gyermekekkel legyen igazi kapcsolata*
ne csak néha találkozzék vele, ne menjenek el akkor egymás mel­
lett, keresse' az - összeköttetést a gyermekkel. Az elsőre vonatko­
zólag fontos, hogy a nevelő ne csak néha gondoljon arra a fele­
lősségre, melyet a gyermekért Isten előtt hordoz, hanem azt szün­
telen a lelkében hordozza. Né szűnjék meg az Isten Igéje tanul­
mányozása és imádságai közben azért tusakodni, hogy Isten őt
tegye alkalmas eszközzé, hogy az ő gyermekeit Isten Igéjével
igazán megismertesse, imádságaiban hordozza Isten előtt a gyer­
mekei ügyét, nehézségeit, kísértéseit, ne maga akarja jókká tenni
a gyermekeket, hanem Isten Lelkének ajándékát kérje számukra,
ne magát akarja megszerettetni velük, hanem arra igyekezzék,
hogy Istent szeressék mindenek felett. A gyermekekkel való kap­
csolatában törekedjék nem lenni egyéb, mint. hirdetője annak a,
kegyelemnek, melyet Krisztusban adott a gyermekeknek Isten, hogy
minden gyermek: ezt a kegyelmet lássa meg s ehez a kegyelemhez
folyamodjék. Ebben a nevelői munkában akár saját személyünk
kiemelése, akár mesterkélt emberi eszközök túlhajtása, gyermekek
színpadi szerepeltetése, külsőleges célok kitűzése mind eltereli a
figyelmet arról az egy szükséges dologról, melynek a vezető a
tanítási órán is, és azonkívül is mint nevelő, hirdetője kell, hogy
legyen: a megtérés szükségéről.
Ilyen módon a vezetőnek a gyermekekkel való kapcsolata
nem időleges, a gyermekek szimpátiáján, rpkonszenvén alapuló

AZ ÚT 69
 tetszés, hanem az az állandó kapcsolat lesz, mely mindazok között
szűkségképen fenáll, akik Isten Igéjében, annak hirdetésében és
hallgatásában egyek, akiket nem külső viszonyok, hanem Krisztus
kegyelmének egysége köt össze. S ilyen módon a nevelés munkája
sem csak abban fog állani, hogy egyes tanácsokat, vagy paran­
csokat ad a gyermeknek, hogy az élete külső vonásait igyekszik
alakítani, hanem igazi igehirdetés lesz, vagyis a gyermek életének
Isten számára való átadásáért folytatott munka.
I 2. A nevelés ág ai. Az Isten Igéje alapján álló és a szerint
I élő ember egész életét bocsátja Isten rendelkezésére. Nem arra
igyekezünk, hogy "a gyermek csak a vasárnap délelőtti egy óráját
adja Istennek, hanem, hogy egész életével Isten szolgálatára álljon.
Nem elégedhetünk meg tehát csak azzal, ha a gyermeknek vannak
kegyes gondolatai Istenről, vagy vannak ismeretei a Bibliáról, ha­
nem az egész életet Isten rendelkezésére kell bocsátania.
Ez elsősorban azt jelenti, hogy Isten az emberi életet a maga
egységében és egészében követeli. Nem lehet kiszakítani egy részt
az életből és csak azt adni Istennek, a többit megtartani magunk­
nak, mert Krisztus az egész ember, a test és lélek, a gondolkozás
és akarat, az egyén és közösség Megváltója. Sem a test, sem a
lélek, sem az anyagi, sem a társadalmi élet nem lehet Krisztus
nélkül. Vagyis: a keresztyén nevelésben az egész ember vesz részt,
testével, leikével, egész éleiével. Tehát a keresztyén nevelésből nem
maradhat ki sem az, hogy a gyermek leikével törődjünk, sem az,
hogy a testével, azokkal a viszonyokkal, melyben él, vagy azzal a
helyzettel, melyben van. Mindenre ki kell terjeszkednie a nevelés­
nek. Ha ezek közül valamelyiket elhanyagolnánk, ha ezt monda­
nánk : Istennek nem fontos, hogy a gyermek testével foglalkozzunk,
neki csak a gyermek lelke kell, akkor Istennek mindenek felett
való uralmát tagadnánk s ezzel a testet kiszolgáltatnánk a Sátán
hatalmának. Isten Igéje ezt m ondja: „Áron vétettetek meg, dicsőít­
sétek azért Istent á ti testetekben és telketekben, melyek Istenéi
Tehát Krisztus váltsága az egész emberre irányul s ezért a testben
és lélekben, mint Isten tulajdonában kell őt dicsőítnünk. (Heidel-
bergi Káté 1. kérdés.)
De másodsorban figyelembe keli' venni azt, hogy mikor az
egész ember neveléséről beszélünk, ezt az embert Krisztus tulaj­
donának tekirdjük, tehát a testi nevelésben éppúgy, mint a lélek
;nevelésébeh ezt a szempontot nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Sem a testi, sem a lelki nevelés nem lehet másnak, mint a Krisztus
váltságának alapján. Mert épen mivel Krisztus a test Megváltója
is, mely az Ő feltámadása által támad fel és dicsőül meg, ha a
test nevelését elszakítanánk tőle és önállóvá tennénk, éppenúgy
megrabolnánk Isten dicsőségét, mint az, előbb láttuk, hogy ezt
tennénk akkor, ha elhanyagolnánk azt. Óvakodni kell tehát attól,
hogy akár a testet, akár a lelket, akár az ember gazdasági vagy
társadalmi életét, akármelyik vonását önmagában állónak tartsuk s
ezzel a Krisztus hatalma alól elszakítani igyekezzünk.

70 AZ ÚT
 Mindkét szempont tehát azt jelenti, hogy sem az az eljárás»
mely a keresztyén nevelést csak a lélekkel való foglalkozásra ter­
jeszti ki, sem az, mely az élet bármely ágát önállónak vallja, nem
felel meg az Isten Igéjének.
Ezen az alapon a vasárnapi iskolai munkának is a nevelés­
ben ki kell terjeszkedni az egész. emberre s annak minden voná­
sára. így különböztetünk meg a vasárnapi iskolai nevelésben négy
ágat: a lelki nevelés, testi nevelés, értelmi nevelés és szolgálatra
való nevelés ágát, aszerint, amint Isten Igéje a testi élet, értelmi
élet, a lelki élet és másokkal való viszony kérdésében ad utasítást.
Ebben a négy ágban lehet összefoglalni mindazt, ami a nevelés
körében e vasárnapi iskolának is feladata. Természetesen ennél
szem előtt kell tartani az előbb mondottakat, és pedig, hogy ezek
közül sem az egyik sem a másik nem lehet önálló cél, nem sza­
bad egyiket a másik fölé emelni, mert ez megcsonkítaná azt, hogy
Isten izenete az egész ember számára adatik az Igében, de épen
olyan kevéssé szabad egyiket vagy másikat elhanyagolni s elfeled­
kezni arról, hogy ezekben mind kifejezést nyer a gyermeknek Isten
igéje iránt való engedelmessége, hogy ezek alapja, fundamentoma
az, hogy Isten Krisztusban megváltott és szolgálatára háládatos-
ságból elkötelez. Most ezeket az ágakat kell egymás után meg­
vizsgálni.
3. A lelki nevelés m unkája. A vasárnapi iskolában a leikő
nevelésnek az a feladata, hogy "a'gyerm ek befogadja Isten Igéjét,[
amint azt neki a bibliai történetek alapján hirdetjük; meglássa?
abban, hogy Isten mit mond neki és saját maga is képes legyen
keresni a Bibliában Isten akaratát és az imádságban felajánlani
magát Istennek. Itt először is a következő dolgokat kell megfi­
gyelnünk: Először, hogy nem az a célunk, hogy a gyermeket
bizonyos külsőleges vallásos gyakorlatokra rászoktassuk, azaz,
hogy kikényszerítsük, hogy a Bibliát olvassa, megtanítsuk imádsá­
gokra, kegyes mondásokat tanítsunk be neki. Ezek a dolgok, a
Biblia olvasása, imádkozás stb. fakadhatnak egy keresztyén éleiből,
de nem azonosak azzal s ha csak ilyen külső dolgokra szoktatjuk,
a gyermek képmutatóvá lesz, mert azt‘hiszi, hogy ezek gyakorlása
által nyer kedvességet Istennél, holott a kegyelem nem szerezhető,
meg ilyen módon. Másodszor tudni kell, hogy a lelki nevelés arra
törekszik, hogy a gyermekben felébredjen az Isten iránti hálddá-
tosság és alázat, mely abból fakad, hogz a gyermek meglátja (nem-
»esik megtanulja), hogy Krisztus őt megváltotta s ezért háládatos-
ságból Neki kell szentelnie életét. Ebből a háládatosságból fakad
minden igazi kegyesség a gyermek életében is s ez nem külsősé­
gek gyakorlása, hanem az igazi engedelmességben nyilvánul.
Harmadszor tudni kell, hogy ezt a háládatosságot nem a mi műnk
kdnk, hanem a mi munkánk felhasználásával a Szentlélek Isteni
ébreszti a gyermekben, tehát nem szabad azt hinnünk, hogy mi?
bárkit is a gyermekek közül el tudunk látni a hitnek az ajándé­
kával, vagy bárkit is megtudunk téríteni. Ha ezt a magunk kez­

AZ ÚT 71
 deményezéséből próbáljuk, abból csak képmutatás lesz, olyan
amilyenről az elébb beszéltünk. Végül meg kell jegyeznünk, hogy
épen ezért, mivel a lelki nevelésben az egész keresztyén élet
alapjáról van szó, ez a lelki nevelés alapja az egész munkának,
ezt semmivel kicserélni nem szabad. A testi nevelésnek, értelmi
nevelésnek és a szolgálat munkájának ezen a lelki nevelésen kell
felépülnie, mert ha ezt elveszti szem elől, akkor ezek elszakadnak
a lélektől és üressé válnak.
Mik most a lelki nevelés eszkcpeh Először is ebben arra
törekszünk, hogy a gyermek személyesen meglássa az Istennek
hozzászóló parancsát. Tehát, hogy az^in'iíüPTifeifT^íSBSM^sifr-
van, amit a vasárnapi iskolában beszélünk, az róla szól, hozzá
;Szól. Az ember kísértése mindig az, hogy Isten parancsát más
dolgokkal helyettesíti, mert így könnyebb azt kikerülni. Isten meg­
térésre hív, de ez nehéz és akkor azt mondja az ember, hogy
ehelyett inkább templomba jár, imádkozik, Bibliát olvas stb., ami
könnyebb, mint megtérés által az egész szívünket átadni Istennek,
így a megtérés követelésével szemben oda áll az ember Isten elé
s így szól: nem vagyok-e én igazán jó, hiszen ezt és ezt teszem,,
hogy kedves legyek előtted? Vagy pedig Isten parancsát mikor
hallja, nem saját magára alkalmazza, hanem szomszédjára, hogy
így kimeneküljön az ítélet alól. Ha Isten azt mondja Igéjében r
nincsen igaz ember egy sem, az ember, megcsóválja a fejét, a
szomszédaira gondol, akik mind rosszak s így szó l: igaz, nincsen
igaz ember, ahelyett, hogy sajátmagát helyezné Isten ítélete alá.
A gyermek is hajlandó ugyanerre és a lelki nevelés első feladata,
hogy Isten parancsát személyessé tegye a gyermeknek, megmu­
tassa, hogy itt róla van szó Erre egyik fontos eszköz a gyerme­
kekkel való személyes beszélgetés, keresni az alkalmakat, hogy a
gyermekekkel a saját kérdéseikről, nehézségeikről személyesen és
külön is beszélgethessünk, feltárni előttük Isten akaratát az ő életük
egyes eseményeire nézve.
A következő módja a lelki nevelésnek a Bibliának a gyermek
életébe való bevitele. A Bibliában Isten szól hozzánk. Nem valami
általános elveket ad, nem erkölcsi parancsokat, hanem bizonyságot
tesz minden egyes léleknek, aki a Bibliát mint Isten Igéjét olvassa,
hogy Ő az övéinek Krisztusban váltságot szerzett és minden egyest
hiv ennek a váltságnak elfogadására. Tehát a Bibliát úgy kell,
hogy tekintse a gyermek, mint egyenesen hozzája intézett levelét
Istennek, melyben Isten neki és hozzája szólja akaratát. Fontos
tehát, hogy a gyermek a Bibliát ne csak vasárnapi iskolai órán
lássa s ne csak akkor foglalkozzék vele, hanem, mihelyt arra
képessé lesz, a Biblia otthoni olvasmánya és naponkénti tápláléka
legyen. Itt is fennállhat az a veszedelem, melyről már beszéltünk,
hogy ezt a bibliatanulmányozást a gyermek kijátszhatja olyan cse­
lekedetnek, mint amellyel már eleget tett Isten parancsának. Ebben
az esetben ismét a képmutatás egyik formájával állunk szemben.
Ez ellen úgy lehet küzdeni, ha mindenütt hangsúlyozzuk a Bibliá­

72 AZ ÚT
 nak személyes izenetét. Emellett buzdítani kell a gyermekeket arra,
liogy a Bibliát otthon is olvassák, hogy gondolkozzanak felette,
hogy egyes igékkel mit mond hozzájuk Isten, a vasárnapi iskolai
órán nagyobb gyermekeknél kijelölhetünk egyes részeket, hogy
arról otthon gondolkozzanak s Írják le gondolataikat stb. Arra kell
törekedni, hogy a Biblia a gyermek életében komoly szerepet
löltsön be. A Biblia nélkül s arra való törekvés nélkül, hogy a
Biblia a gyermek mindennapi tápláléka legyen, nincs igazi vasár*
napi iskola.
A harmadik mód a lelki nevelés előtt az imdíikozás s az
imádkozásra való nevelés. Itt arra kell törekednünk,''hÖgjTlí gyer­
mek életében az imádkozás elfoglalja az igazi helyet. Nem tartjuk
helytelennek, ha a gyermeket kész imádságokra tanítják, különösen
a szülői házban, mert mikor még önállóan nem tud imádkozni,
ezek segítik, de ezek mellett szükséges, hogy önálló imádkozásra
neveljük a gyermeket. Ez sokszor könnyebb a vasárnapi iskolában,
mint otthon. A vasárnapi iskolai tanítás végén, éneklés után, módot
kelj adni a gyermekeknek arra, hogy ők is imádkozhassanak, el­
mondhassák Istennek kérésüket és óhajtásaikat. Lehet ezt úgy is
csinálni, hogy az óra után ott maradunk pár percre azokkal, akik
imádkozni akarnak. Természetesen kényszeríteni senkit sem szabad,
de módunk van rá, hogy egy-egy gyermekkel a személyes beszél­
getés kapcsán megtárgyaljuk art a különleges nehézségeket, amiben
van s buzdítsuk rá, hogy ezt hangosan mondja el Istennek.
Ezenkívül a beszélgetés és tanítás kapcsán felhívhatjuk erre a
figyelmet. Egyáltalában sokat segít a lelki nevelésben, ha a vezető
olyan bizalmas viszonyban van a gyermekekkel; hogy azok nehéz­
ségeit és bajait ismeri. Szükséges, hogy ezeknek utána járjon s
hogy e bajokat, nehézségeket isten előtt a vezető is hordozza
imádságában.
4. T esti nevelés a v asárn ap i iskolában. A testi nevelésnek
feladata, hogy a gyermekeket rávezessük, hogyan kell a testi erőket
Isten szolgálatára bocsátani. Isten nemcsak a lelki, hanem, a testi
'életet is fel akarja használni, azt akarja, hogy dicsőítsük Őt a mi
testünkben, mely szintén az ö tulajdona, melyet Krisztus szintén
megváltott az alól, hogy az a bűnnek szolgája legyen. A vasárnapi
iskolában már fel kell használni az alkalmat arra, hogy a gyerme­
keket figyelmeztessük a felelősségre, mellyel a testükért Istennek
lartoznak. Felhívjuk a figyelmét a gyermekeknek arra, hogy Isten
tőlük követeli, hogy az egészségükre és életükre vigyázzanak, azt
gondozzák és ápolják, hogy egymás egészségét védelmezzék, azt
előmozdítani igyekezzenek. Különösen fontos már a vasárnapi
iskolában a gyermekek elé állítani, nem annyira nyilvánosan, mint
személyes beszélgetésben a tisztaság gondolatát és követelését, és
pedig általában a tisztaságra való törekvést is, de különösen a
lelki tisztaságért való felelősséget. A vezetőnek látnia kell, hogy
a csoportjában már lehetnek gyermekek, akik a nemi élet kérdései
tekintetében támogatásra és lelki nevelésre szorulnak. A csoportban

AZ ÚT 73
 a fiuk és leányok közötti magaviseletét nagyon élesen kell a veze­
tőnek figyelnie, észrevenni mindent, ami itt helytelenségre mutat
a ezt erélyes rendszabályokkal orvosolni és az illetőkkel való sze­
mélyes beszélgetésben tisztázni kell. Az olyan leckéknél, melyek
erre alkalmat adnak, fel kell hívni a figyelmet Isten Igéjében talál­
ható parancsra, megmutatni, hogyan ítéli el Isten, a tisztátalanság
minden formáját.
Mindezekre nézve a vezetőnek tudnia kell, hogy a tisztáta­
lanság, úgy testi, mint lelki értelemben, nem valami rossz szokás,
hanem a bűn és kísértés egy súlyos tonnája, tudnia kell, hogy
ezek ellen nem elég általános elvekkel harcolni, hanem e kísérté­
sekben és küzdelmekben mellette kell állania a gyermeknek, sokszor
kell vele beszélgetni erről és saját magában is a vezetőnek imád­
ságaiban kell hordoznia azt a gyermeket, akikre Isten ilyen súlyos
próbát bocsátott. Nem szabad szemet hunyni semmiféle szennyes
beszéd, frivol magatartás felett, s de szeretettel kell támogatni e
harcban minden gyermeket. A vezető használja fel az alkalmat
arra, hogy ha ilyen kérdések a gyermekek előtt előfordulnak, kelló
előtanulmány után, áttanulmányozva az erre a kérdésre vonatkozó
füzeteket, ne térjen ki a beszélgetés elől, hanem hozza tisztába e
kérdést Isten Igéje alapján.
A testi nevelés munkájára á vezetőnek a következő módok
állanak rendelkezésére. Először is a tanítási órákon az egyes
leckékkel kapcsolatban találhat olyan útalásokat, melyeknél a testi
élet gondozására, az iránti felelősségre a gyermekeket figyelmez­
tetheti. Ilyen útalásokat kaphatunk már a Fankhauser-fcle vezér­
fonalban is, pl. a II. fűz. 42., III. fűz. 20., 22 , 48. stb. tanítá­
sokban. Másodszor ugyancsak a vasárnapi iskolai órán, nyitott
ablak mellett, az óra elején, csináltathat egy pár testgyakorló moz­
dulatot a gyermekekkel, de erre csak rövid és egyszerű karemelés,
vagy lendítés való s ezt csak friss levegőben szabad gyakorolni,
az egész ne tartson tovább két-három percnél. Ez a rend helyre­
állítására, megpihentetésére nagyon jó. A harmadik ilyen eszköz,
amit már említettünk, a gyermekekkel való személyes beszélgetés.
Végül a legjobb és mindenütt szükséges eszköz a testi nevelésre
a játék. A játékot mindig a vezetőnek kell rendeznie, sohasem
szabad a gyermekeket saját magukat engedni. A vasárnapi iskolá­
ban ugyanis a játéknak az a feladata, hogy a testi nevelést elő­
mozdítsa, emellett a fegyelmezésre, a szabályok megtartására,
egymás iránti felelősségre, rendre szoktasson. A játékok kiválasz­
tásánál szükséges, hogy a vezető olyan játékot válasszon, amely
nemcsak a testi erőt, hanem -az ügyességet is fejleszti, abban
érvényesítse azt a gondolatot, hogy minden gyermek résztvegyert
benne, ébressze vele a gyermekek közösségtudatát, őrködjék a
szabályok pontos megtartása felett, ne engedjen semmiféle erő­
szakoskodást és visszaélést. Helyes, ha a vasárnapi iskolában a
tanítási órák előtti, vagy utáni játékon kívül külön játékórákat is
tarthatunk, vagy legalább egy félórát. Az ilyen játékórát is énekkel

.74 AZ ÚT
és imádsággal vezetjük be és énekléssel zárjuk. Ez a játékóra
természetesen csak azon gyermekek számára van, akik a vasárnapi
iskolában résztvesznek, de lehet eszköz arra nézve is, hogy ilyenek
útján több gyermeket is bevonhatunk a munkába.
A testi nevelés munkáját a vezetőnek az által is szolgálnia
kell, hogy tanítványai egészségét, testi állapotát állandóan figye­
lemmel kiséri. Nemcsak a betegeket látogatja még, s ott esetleg,
ha alkalöiiriíyilik, az ápolásra, segítségre tanácsokat adhat, vagy
valami módon résztvehet, hanem figyeli ja gyermekeket, ha látja,
hogy valamelyiknek valami baja van, tatásával, hallásával, vagy
valami más oldalon beteges elváltozást mutat, arra a szülőket is
figyelmeztetheti s ha módja és lehetőség^ nyilik, a gyermek gon­
dozásának, kórházba való felvételének, szegény családoknál a
táplálkozás megjavításának saját maga is utána jár. A vezető ne
feledje el soha, hogy a gyermekeknek a testi életéért is felelős
s annak gondozása is hozzá tartozik feladatához. I. L.

AZ ÚT 75
 E gy házi S z e m le

A litu rg iá i re fo rm bukása .
Ebben a rovatban a múltkor azzal a kérdéssel foglalkoztunk,
hogy az egyházfegyelem kérdésében hogy jutott egyházi törvény­
hozásunk s így egész egyházi életünk is olyan zsákutcába, melyből
ki tudja mikor tudunk megszabadulni. Most egy másik hasonló
kérdésben szemlélhetjük egyházunk legújabb életének ezt a szo­
morú tüneményét: a liturgia kérdésében.
A zsinati törvény két formája közölt engedett választást az
istentiszteleti rendtartásnak, az erdélyi és királyhágómelléki, vagyis
magyarországi forma között. Akik akkor a kérdéshez hozzászóltak
a zsinaton, mind azon gondolattal szóltak hozzá, hogy ha nem is
fog egyhamar a kettő közül a helyesebb és jobb, erdélyi forma
győzni, legalább is azt elérhetjük, hogy az erdélyi forma s vele
az igazi református rendtartás megtartja azokat a helyeket, melye­
ken eddig használták. Tulajdonképen az udvariasság egy ténye
volt ez a másik kerülettel szemben, melyet egy ilyen fontos kér­
désben nem akartunk leszavazás által kényszerhelyzet elé állítani.
A kérdéshez hozzászóló Makkai Sándor püspök is annak a véle-
« ményének adott kifejezést, hogy az erdélyi forma egy idő múlva
győzni fog a másik felelt s általánossá lesz.
Jelenleg azonban a helyzet egészen megváltozott. A zsinati
határozat kihirdetésével sok helyen megújult az a szomorú harc,
ami a liturgia kérdésében már egyszer megvívatoit s ú j állásfog­
lalásra s ezzel újabb izgalmakra kényszeríttettek az egyes egyház-
községek, olyanok is, melyek már egyszer, talán ellenkezve, de
végül is belenyugodtak az új, erdélyi liturgia elfogadásába. S en­
nek az újabb állásfoglalásnak az a szomorú következménye lett,
hogy jelenleg az erdélyi és királyhágómelléki forma legalább is
egyenlő arányban van képviselve az egyházközségekben az erdélyi
kerületben s van egyházmegye, ahol csak három helyen van az
erdélyi forma elfogadva. A királyhágómelléki, vagyis magyaror­
szági, esetlen, félreformátus, megalkúvó forma tehát győzött az
igazi református erdélyi forma felett. Ebben a győzelemben ismét
nem a református, evangéliumi szempontok, hanem a hamis egység
csalóka érve., az a minden komoly dolgot tönkretevő „gyakorlat“
érve győzött, amit olyan gyakran és olyan szívesen állítanak oda
néha vezető egyházi férfiaink is a komoly elvi követelések ellen:
„elismerjük a követelés ideális voltát, de a gyakorlatban . . . “ Itt
legalább láthatjuk, hogy ez a „de a gyakorlatban . . . " mit jelent.
Abban a balsorsban, amit a liturgia kérdése nálunk mutat,
szemlélhetjük világosan az ítéletét egész egyházi életünknek és köz­

76 AZ ÚT
gondolkozásunknak. Láthatjuk az ítéletét annak, hogy féltünk ezt
az egész kérdést élére állítani, féltünk erős kézzel nyúlni hozzá,
megelégedtünk hivatalos gyűlések határozataival, ezt a nagyfontos­
ságú kérdést prédául dobtuk presbitériumok és egyházmegyei gond­
nokok és képviselők vitatkozó vagy ellenzékieskedő kedvének, az
egészet inkább egyházkormányzati, mint hitvallási és theologiai
vonatkozásában néztük. Mindezekkel eljátszottuk most már az
alkalmat, hogy belátható időn belül segíthessünk rajta. Mikor ezt
írom, nem másokat akarok vádolni, én is érzem a felelősség súlyát,
hogy egész mai lelkészt generációnkból azok, akik ez ellen nyi­
latkoztak, vagy akik most az .egyszer bevezetett új liturgiát vissza­
vezették, saját maguk felől állították ki a jövendő előtt a bizonyít­
ványt. Vádolom saját magunkat is, hogy nem tettünk meg még
sokkal többet e kérdés világos beállítására s engedtük, hogy ez
ilyen elintézést nyerjen.
De ebben is, mint az egyházfegyelem kérdésében s mint még
egy pár kérdésben, amit később látni fogunk, szomorú, megdöb­
bentő szimptomája mutatkozik egyházunk jelen élete egy súlyos
veszedelmének, annak, hogy a theologiai, hitvallási szempontok
helyett szervezeti szempontok domborodnak ki, szervezeti szem­
pontok szerint nézzük az egyház életének és munkájának kérdéseit.
Ahelyett a kérdés helyett: mit követel tőlünk Isten Igéje, mit kö­
vetel református theologiai tanításunk, mit követel egyházunk belső,
lelki életének irányítása egész lelkészt s egyházi közgondolkozásunk
számára, a kérdés ez: m it'lehet megvalósítani, m it követel a gya­
korlati élet, s elfeledjük, hogy az Isten követelése mindig az ellen­
kezője annak, amit az úgynevezett gyakorlati, megalkuvó élet
követel. Az egyházfegyelemben ezért ahelyett, hogy az igazi refor­
mátus theologiai szempont lépett volna előtérbe, az a szempont
döntött, hogyan lehet ezt a kérdést összeegyeztetni a törvénykezés
kérdésével, tehát alkalmaztuk a református hit és Isten Igéje
parancsát a mi emberi kérdéseinkhez s ezzel megerőtlenítettük azt,
a liturgia kérdésében ez a szempont úgy hangzik, hogy akármilyen
szép és helyes is az erdélyi forma, mégis meg kell hajolnunk a
nép óhajtása előtt, azon népé előtt, melyet előzőleg könnyelműen
mi magunk állítottunk oda döntő faktornak ebben a kérdésben
s mely előtt mi magunk szóltuk le és tettük előre hitelvesztetté a
helyes formát. Mindenütt, az egész vonalon ez a tény, az igazi
hitvallási és theologiai szempont háttérbe szorulása mutatja szo­
morú eredményeit s el lehetünk készülve arra, hogy ez folytatódni
fog, amire nem csekély befolyással lesz magának a theologiának,
mint az egyházban a theologiai szempont igazi őrének az egyházi
közgondolkozás előtti térvesztése.
A liturgia kérdésében a legtöbb gyülekezet már kimondta a
döntő szót, és pedig úgy mondta ki, hogy azt mindenki, aki ebben
a kérdésben, egészen komolyan egyházunk belső életének és belső
megújulásának egyik lényeges momentumát látta, ezt a döntést
csak nagy szomorúsággal veheti tudomásul. Ezen - már nem lehet

AZ ÚT 77
segíteni. De még megtehetjük azt, hogy megakadályozzuk a további
felbillenését egyházunk élete kérdéseinek s igyekszünk egészen
komolyan és lelkiismeretesen alkalmazkodni mindenütt az Isten
Igéje követeléséhez annak tisztán érvényt szerezni s erre felhasználjuk
a théologiai és hitvallási szempontok szigorú érvényesítését.
Egyházunk elfogadta és törvénybe iktatta a maga hitvallásos
alapját. Ez nagyjelentőségű és fontos dolog, de az igazi harc még
ezután következik. Ne gondoljuk, hogy ha most már e hitvallásra
folytonosan hivatkozunk, lépten-nyomon ezzel hozakodunk elő, ez
elég. Le kell küzdeni a két veszedelmet mely itt fenyeget: azt,
hogy a hitvallást ki/átszuk az Isten Igéje és .egyedüli érv gyanánt,
s azt, hogy belőle olyan írott malasztot csináljunk, melyet mindenki
idéz, de hozzá senki sem igazodik. Ezt pedig egész egyházunk
lelkészeinek és tagjainak munkájában e théologiai szempont fel-
használásával, az igazi hitvallási neveléssel lehet elérni. I. L.
• I r o d a l o m

László Dezsős A k a ro m ! tisztán lássatok.

(Széchenyi István és a m a g y a r jelen .) E rdélyi F iatalok k ia d á sa . K olozsvár,
1933. 92 l.
F őiskolás konferencián e lh a n g zo tt előadást k a p u n k e kötetben. A ta n u l­
m á n y terjedelm e, önálló a la p o zá sa s a z a törekvése, h o g y m a g á t S zéch en yit
szó la lta ssa m eg a m a i ifjú sá g szá m á ra , e g y a rá n t m éltók a legszélesebb körii
érdeklődésre. N em lehet fig yelm en k iv iil h a g y n i a zo k a t a szem élyes term észetű
m eg jeg yzések et sem , am elyek (a z elő - és u tószóban , d e a tan u lm án y szövegében
is ) betekin tést engednek a z író á lta l képviselt ifjú sá g sú lyo s kü zdelm eket látó
lelki m űhelyébe.
A szerző célja egyszerű és term ékeny cél. Széchenyiről, m in t emberről,
látásokat látó prófétáról, tetteket véghez v ivő a lk o tó ró l és tragikus életvégé­
rő l ra jzo lja m eg a z t a képet, am elyet ö igaznak ta rt. A tan u lm án y a z utolsó
fejezetre n éz , am elyben Széchenyinek a mára h a g y o tt örökségét becsüli f e l a z
iró. A zé rt ra jzo lja m eg a k épet és a zé r t á llítja elénk a z örökséget, m ert Széc­
h en yit aktuálisnak lá tja , érdeklődést a k a r irá n ta ébreszten i és el a k a r kö te­
lezn i a vele való fo g la lk o zá sra . E z t a c é ljá t el kell érnie a zo k n á l is, a k ik m eg ­
á lla p ítá sa it esetleg o szta n i nem tu d já k . A la p o s tan u lm án y, a S zéch en yi-iroda-
lom ban való h ig g a d t tájékozódás, a z a n y a g fe le tt va ló ö n tu d a to s uralkodás, a
fe lv á z o lt kép egysége a zo k a tu lajdon ok, am elyek e k ö n y v e t h atékon n yá te szik
nem annyira a készen felkínált g o n d o la ta i révén, h an em in kább a zo k révén,
am elyeket olvasóiban ébreszt«
H a a k ö n y v főcím ét h o zzá n k intézett, á lta lá n o ssá g b a n n ekü n k szó ló
felh ívásn ak tek in tjü k és e zt vissza fo rd ítju k a kön yvre m a g á ra , n ehány kérdés
á ll elénk és in d ít d ö n té s r e E z e k k ö zü l kü lön östn fo n to sn a k látom an n a k tisz­
tá zá sá t, h o g y egy, a jelen szá m á ra m e g szó la lta to tt történ eti szem ély (ez esetben
Széchenyi) m o n dan ivalóját m ilyen sú lyú n a k és m ilyen kötelező erejűnek k e ll
te k in ten ü n k ? L ászló D ezsőn ek é s z r e v e h e tő ig kérdése ez, de bárm ennyire m eg ­
kü lön bözteti is m u n k á já t a nevelői célzatú történ eti m u n k á k tó l, m égsem v ilá g o s
az, h o g y m it éri történelmi interpretálás a la tt. K ifejezései (próféta, látás,
tragédia, örökség, őserő stb .) olyan g o n dolatkörben m ozogn ak, am ely m a n a ­
g y o n h aszn álatos, tetszető s is, a z iro d a lm i fo r m á t n a g y lendülettel a já n d ék o zza
m eg, de — am ennyire én lá to m — ellenőrizhetetlen. C sa k rámutatást a d o tt,
a h o l p o n to s meghatározásokat kellene adn ia. A nem zeti p ró fé ta sá g g o n d o ­
la tá t p l. m egkü lön bözteti a b ib lia i p ró fé ta sá g tó l, de m égsem lá tju k a k ettő e g y ­
m ásh oz való viszon yát. A k ö n y v a zon kifejezései, m elyek m á s g o n d o la tk ö rb ő l
szá rm a zta k , (pl. itt és most) nem k a p n a k elég s ú ly t a szá m u k ra idegen
légkörben.
T u dom , h o g y L ászló D e zső is vallja, h o g v Isten igéjének világossága
nélkül nem lehet megoldani egyetlen kérdést sem* N em lehet teh át a
S zéch en yi-kérdést sem . K ülönösen nem lehet fe lszó lító la g szó ln i a m a ia k n a k
h a g y o tt örökségéről. L á szló D e zső szubjektíve m éri j e l e z t a z örökséget s m e g ­
á llapítja, h o g y e z a z eg ész n em zetet ü jjá terem tő őserő szo lg á la ta . A zon os-e a z
erre a szo lg á la tra való fe lh ív á s Istennek igéjében h o zzá n k in tézett pa ra n csá ­
v a l ? E g y h a n g -e ez a kettő, v a g y k iz á rjá k e g y m á s t? A kön yvben erre nem
k a p u n k feleletet, p e d ig s o k tekin tetben többet ad, m in t am en n yit e d d ig
S zéch en yiről a d ta k . N ek ü n k a zon ban olyan m u n kákra van szü kségü n k, am elyek
nem csa k többet, de mást, a z ig e szerin ti mást, n yú jta n a k , bizo n ysá g tételt
a rró l a felülről eredő vilá g o ssá g ró l, am ely m ellett egyedü l látu n k tisztán«
Irr- Af. N. O. —\

A Z ÚT 79
 The Student World a keresztyén ember
és a nemzet viszonyúnak kérdéséről
A keresztyén em ber és a nem zet kérdésével foglalkozik a K eresztyén Világ
D iá k S z ö v e ts é g negyedéves folyóiratának, a The S tu d en t W orld nak (Diák Világ)
ez évi második száma. Ismertetésemben eltérek a folyóiratok sablonos ismer­
tetési módjától, nem fogom az egyes cikkeket külön ismertetni, hanem elő­
adom azt a gondolati egységet, amit az egész szám cikkei együtt adnak. A
nagyobb tanulmányokat a szerkesztő vezércikke mellett Hanns Lilje, a német
diákszövetség titkára (A keresztyén és a nemzet), Charles Westphal, a francia
diákszövetség titkára (Cézár és Isten); Slotemaker de Bruine, a holland diák-
szövetség titkára (Mit értünk a termelés rendje alatt), F.manuel Radl, prágai
egyetem filozófia tanára (Keresztyénség és nacionálizmus), A. I. Nikitin, az
emigrált oroszok diákszövetségének titkára (A nacionálizmus kérdésének
orthodox megvilágítása), H. C. Balasundarum, indiai bibliaterjesztő vállalat
titkára (A nacionálizmus, amint egy indiai keresztyén látja), André Philip,
lyoni jogi professzor, a francia szociálista párt vezető tagja (A keresztyénség
és háború), M. Poberezski, diákszöv. titkár, a szociálista párt tagja (Európai
nacionálizmus), Mitsukai Kakehi, japán diákszövetségi titkár (A japán nacio­
nálizmus társadalmi vonatkozásai) Írták. A cikkek mellett a kérdéssel foglal­
kozó modern könyvekből vett idézetek világítanak rá a kérdésre: Fr. von
Hügel Essays anct Addresses on the Philosophy of religion c. könyvéből:
Miért van olyan sok nemzet, Brunner* Das Gebot und die Ordnungen c.
könyvéből: Nemzet és állam, A keresztyén ember magatartása az állammal
szemben, Th. Sporerri Nyugat istenei c. könyvéből: Állam istenííés, N. Stuf-
kens: From Faith c. könyvéből: Az én népem között, R. Niebuhr Morál mán
and immoral society c. könyvéből: A hazafiság elhikai paradoxonja.
A cikkek nagy része egységesen mutatja az új existenciális gondolko­
zás szempontjait, éppen ezért könnyű az egész számot egységes képben
ismertetni.
/. H o g y néz k i a m a i E u rópa n acion álizm u sa ? A nacionálizmus Európa
majd minden országában túlteng. Az egész szellemi életet a nacionálista törek­
vések igazolására állítják be. A nacionálizmus minősége szempontjából az
európai országokat négy csopoitba lehet beosztani : /. A s z a b a d s á g n acion á -
lizm u sa. A világháború végéig ez a nacionálizmus jellemezte a kelet-európai
kis népeket. Miután ezzel a nacionálizmussal előkészítették nemzeti felsza­
badulásuk útját, most a második típushoz csatlakoztak. Ezt a nacionálizmust
ma a kisebbségek képviselik, legelsősorban a horvátok és ukránok. A meg­
előzőleg szabadságért küzdő cseh, lengyel, finn naconálizmus nagyon sok
tekintetben kezd hasonlítani az olasz és német nacionálizmushoz. 2 , k iz á r ó la ­
g o s n acion álizm u s jellemzi az olasz fasizmust és á német hitlerizmust. Mind­
kettő katonai alapon szervezi a maga tömegeit. A német, sokkal inkább, mint
az olasz, vallásos színezetet ad a mozgalomnak. Hitler szerint a keresztyénség
ellensége mindaz, aki a nemzeti szociálizmus programját nem írja alá. Az
egész szellemi életet a nemzeti eszme sajátos megfogalmazása védelmére és
propagálására állítják be. Németországban, ahol a mozgalom a fajt, nemzetet
és államot egynek veszi, egy csomó más úton le nem vezethető fizikai szük­
ség áll a mozgalom mögött. Ezt a két mozgalmat joggal illeti a politikai
messiánizmus neve. 3. A spanyol és orosz fo rra d a lm i nacion álizm u s a leg-
konstruktivebb. A spanyol forradalom nacionálizmusa a'nemzeti munkán ke­
resztül akarja Spanyolország létjogát megmutatni. A szovjet nacionálizmusa,
helyesebben nacionálizmusai megoldották az un. nemzetiségi kérdést. A mai
Oroszország területén addig elnyomott népek kapták meg teljes autonómiáju­
kat, persze a kommunista koncepció általánosan elfogadott körén belül. A
tény az, hogy ezen a területen a cári uralom alatt elnyomott népek ma új
nemzeti kultúrákat termeltek ki magukból. 4. Franciaország és Británia az
elern yedt n acion álizm u st képviselik. Mindkét ország fölényesen hirdeti, hogy
semmi köze a mai értelemben vett nacionálizmushoz, de az őket érzékenyen
érintő kérdésekben mindig megmutatják, hogy náluk sem halt ki a nemzeti

80 AZ UT
 érzés. Tény azonban, hogy ebben a két országban a nacionáliznius inkább
reakció, mint akció.
/. A n acionálizm as á lta lá n o s k ritik á ja . Mielőtt rátérnénk azokra az
elvi megállapításokra, amelyekben a szám a nacionálizmus kérdésében a
keresztyén választ leszögez^ egy pár általános tételt kell előrebocsátanunk.
Amikor a tanulmányokban liacionálizmusról van szó, mindig a fentebb jelzett
soviniszta nacionálizmust látják az irók maguk előtt. Ma és Európábaín a
nacionálizmus annyi, mint a második csoportban ismertetett soviniszta nacio­
nalizmus elfogadása. Tényleg ma ez a nacionálizmus jelent veszedelmet az
egyes és az összes népekre nézve. Világosan látja az indiai keresztyén sze­
mével látó cikkíró, hogy ez a más népek leigázásában jelentkező nacionáliz­
mus szemben áll a keresztyénséggel, mert nem tiszteli a személyiséget. A
mai túlzott nacionálizmus, ha egy újabb háborúban robban ki, éppen az igazi
nacionalitást fogja elpusztulással fenyegetni. Érdekes Brunner történet-filozó­
fiai megállapítása, amikor kimondja, hogy ez a nacionálizmus az emberiség
mái igazi érdekeivel szemben áll. Ma az emberiségnek két törekvése van*
Külső, fizikai létét biztosító civilizációja minél teljesebb univerzálizmust kíván.
A technika egységgé tette a világot, a gazdasági kérdések mai állása mutatja,
hogy a világ egységes gazdasági organizmus. Másik oldalon a magasabb kul­
túra, művészet, erkölcs a szeparációt, az azonos gondolkozásuak kisebb egy­
ségekbe való tömörülését kívánja. Az ember külső érdekei egységet, belső
érdekei elkülönülést követelnek. A nemzeti állam koncepciója a nemzetek gaz­
dasági szeparációjával és a kultúrának egyszínű, propaganda kultúrává téte­
lével mindkét törekvést elgátolja. A mai nacionálizmus nem ismeri a tények
közti helyes arányokat, csak így juthat el a nemzeti gondolat abszolutságára
és az állam istenitésére, ami leginkább Mussolini és Hitler gondolkozásában
látszik. „Minden az államért, semmi csak az állam, semmi az állam ellen.“
(Mussolini.) Ez az államkoncepció valójában ellene van annak a népi ségnek,
amelyik az államnak alapja, mert nem a népiségnek önkifejtését, hanem egy
csoportnak az egész népiség felett való uralmát jelenti.
3. A n em zet és a keresztyén em ber helyes viszon yán ak megállapításánál
a nemzet ill. állam Istenhez való viszonyának megállapításából indulnak ki
az egyes cikkek. Ezzel a koncepcióval éles határvonalat vonnak a legmaga­
sabb emberi és a keresztyén megoldás közé. A döntő kérdés az, hogy a nem­
zet beletartozik-e Isten teremtő rendjébe, azaz a teremtés óta van-e meg az
emberben a lehetőség a nemzetté fejlődésre vagy a nemzet a bűn következ­
ménye? Slotemaker adja meg a kérdés elvi megoldását, amikor azt mondja*
hogy általában a társadalmi kategóriákat s köztük a nemzetet csak annyiban
lehet a teremtés rendjéhez tartozóknak tartani, amennyiben ezalatt'a formák
adott voltát, az azok által teremtett itt-et és most-ot értjük. A görögkeleti
felfogás nyíltan kimondja, hogy a nemzet a bűn következménye és kívül áll
Isten kegyelmének rendjén. A protestáns felfogás bizonyos praktikus beállí­
tással azt mondja, hogy a nemzet és állam, amint ma megjelennek, Istentől
adott valóságok. A Bibliában a napi élet kérdései mindig két tekintet sugara
alatt állanak előttünk. Az egyik tekintet a teremtés, a másik az ítélet. Nem­
csak az ember, de a nemzet is egyidőben Isten teremtménye és a bűn pro­
duktuma is. Isten akarja, de ítélet alatt is tartja. Isten parancsa nem mozog
magasabb szinten, mint az emberi élet, mert hisz az az ő parancsa folytán
áll fent. Isten hivott abba a helyzetbe, amelyben vagyunk és ő ítél meg
magatartásunkért. Ez a felfogás komoly, felelősségteljes alapot ad a keresz­
tyén ember nacionálizmusa alá, de három ponton ellene mond az abszolút
nacionálizmusnak. 1. Az egész emberi nemzetség a teremtés által egység, 2.
az Isten gyermekei Krisztusban egységet alkotnak, noha az ökumenizmus
gondolata más, mint a kozmopolitizmus, ami Isten akaratának félreismerésé­
ben gyökerezik, 3. Krisztus visszajövetelével minden földi állampolgárság
megszűnik, a keresztyén embernek nem szabad elfelednie, hogy igazi állam-
polgársága odafent van. A kérdésben tehát a keresztyén ember [sem határo­
zott igent, sem határozott nemet nem mondhat.
Ebből következik egész gyakorlati magatartása. A szektárius határozott
nemet mond s ezzel az Isten által adott helyzetet nem ismeri el a maga szá­

AZ ÚT 81
 mára, kivonja magát az adott helyzetből, ahol neki keresztyénnek kell lennie.
Ezzel a magatartással rokon a kozmopolitizmus és az anarkia. A nacionálista,
vagy nemzeti reformátor keresztyén kimondja a határozott igent s ezzel
teljesen megalkuszik és elfeledkezik az ítéletről, ami alatt tartja Isten a világot.
Brunner szerint a keresztyén néin mondhat igent, mert az állam mindig
abszolutságra törekszik, az állam mindig imperiátista és nem más, mint szer­
vezed egoizmus, de nem mondhat nemét, mert Isten jelölte ki az adott állam­
ban a hivatások helyét. Nem ad igazat Luthernek, aki az állam szükségét csak
a bűnös emberre nézve ismeri el, minden embernek szüksége van az államra.
Minden keresztyén ember felelős és részes az állam jó vagy rossz életnyil-
vánulásaiban. Ma a keresztyén ;embernék tiltakoznia kell minden államabszo-
lutiznius és bürokrácia ellen, de el kell ismernie, hogy az államnak joga van
őt szolgálatra igénybe venni. A keresztyén embernek az államban való életet
áldozatos szolgálatnak kell tekintenie, nincs olyan nemzeti szolgálat, ami egy­
ben nem Istennek való szolgálat is. Végül a keresztyén embernek nem szabad
elfelednie, hogy amikor az államnak szolgál, egy bűnös világban van, tehát
minden tevékenységéért Krisztus bűnbocsánatát kell kérnie. A keresztyén
ember a napi politikai élettel szemben tartózkodó magatartást foglal el, mert
«zen a ponton rontotta meg a bűn a legjobban a nemzeti életet és itt van
a keresztyén ember a legtöbb kísértésnek kitéve.
A nemzetet és államot tehát relatív valóságnak kell tartanunk. Mint
adottságokat el kell ismernünk és vállalnunk kell bennök a nemzeti munkát,
de mindig az ítélet tekintete alatt. Szemben kell államink minden kozmopoli-
tizmussal és olyan törekvéssel, amelyik a nemzetet és államot nem ismeri el
adott munkatérnek, de szembe kell állanunk minden olyan mozgalommal,
amelyik a nemzetet vagy államot abszolúttá akarja tenni.
4. A keresztyén ember és a háború. Ez a részletkérdés az egész kérdés-
csoport legizgalmasabb fejezete. A Szentírás alapján állva két keresztyén
magatartás alakulhat ki a kérdéssel szemben, egyik a prófétai, kritikai, amelyik
Krisztus nevében nemet mond a háború kérdésében, a másik a forradalmár,
reformátori, amelyik azt mondja, tettekkel akadályozom meg, hogy értékek
pusztuljanak el. Mindkettő Isten akarata szerint való, de mindkettő veszélyekkel
jár. Az első kisértése a gőgös dicsekedés és passzivitás, a másiké az önkritika
hiánya és a megalkuvás. E két pólus között az egyháznak mindent el kell
követnie a béke érdekében; a háborúban és forradalomban az egyháznak
mindig a szeretet és a magasabb emberi élet figyelmeztetéseit kell szólania.
A keresztyénségnek minden háborúnak ellene kell mondania, kivéve, ha ellent­
mondása által egy még bűnösebb helyzetbe nem kerül. A jövő háborújának
nemcsak ellene kel! mondania minden keresztyén embernek, de részt sem
szabad abban vennie. Mi az indoka ennek a magatartásnak ? A jövő háborúja
rettenetes pénzbe kerül, a mostani nyomor között vették el a hadi célokra
az adók nagyobb felét az államok és ez minden eddigi háborúnál brutálisabb lesz
<gáz, békés tömegek legyilkolása stb.). Olyan arányú megjelenése ez a bűnnek,
aminél kisebb bűnt az egyéni döntéssel nem lehet'.elkövetni. A két lehetséges
keresztyén magatartásból ma Isten az elsőt: a prófétait kívánja.
Amint előbb is jeleztem, az egész szám az Európában ma adott sovi­
niszta nacionálizmust tartja szem előtt. Ez a nacionálizmus különbözik a mi
erdélyi magyar nacionálizmusunktól, mi az ismertetett típusok közül a szabad­
ság nacionalizmusához állunk legközelebb. De ebben az adott helyzetben sem
hiábavaló a fent vázolt gondolatokkal való szembenézés, mert a kérdés min­
denütt aktuális theologiai alapjait világosan megkapjuk, másfelől a sovén
nacionálizmus megnyilatkozásaival elég gyakran van alkalmunk találkozni. De
tovább menőleg erdélyi speciális helyzetünk nem menthet meg attól, hogy a
nacionálizmus mai fellángolását mintegy páholyból nézzük, minden európai
megoldásnak megvan a kimutatható hatása a mi életünkben is. Az ismerte­
tésben közölt keresztyén felfogás sajátos jellemzője a német talajból kinőtt
új exisztenciális theológiának. Ennek a gondolkozásnak kiváló reprezentánsai
ólnek ma abban a soviniszta nemzeti Németországban, amelyiknek nacionáliz-
musáról az ismertetett éles kritika az ő ajkukról ott ismételten többször el­
hangzott.
L ászló D ezső ,

82 AZ ÚT
 Folyóiratok S zem léje

R e v u e d ’h i s t o r i r c e t d e p h i l r e l i g i e u s e s
1932, évi 2., 3., 4, és 5, száma.

A 2-ik számban tanulmányt olvashatunk A. Caussetól ezen

a cím en: „A próféták és Izrael vallásának szociológiái válsá g a i
Abból indul ki, hogy Izrael vallásos fejlődésének a közép­
pontjában a prófétizmus állotr. A próféták voltak azok, akik a régi
tradíciókat megmentették. E tekintetben több fázist, vagy több
állapotot tekintetbe kell venni, amelyek között állandóan hangoz­
tatták a visszatérést a múlthoz, a tiltakozást a civilizáció ellen,
szakítást a korrumpáló városi szokásokkal és a synkrétikús kultu­
szokkal. Ez az állandó tiltakozás kiváltképen a Kr. e. 9-ik század­
ban volt erős és hathatós az Omridák Uralma alatt, akik a zsidó­
ság civilizálását tűzték ki célul maguk élé. És a prófétáknak a
háta mögött állott a zsidó nép, amelynek lelke állandóan a múlt
felé irányult és szívesebben élte a maga nomád életét. E kor nagy
prófétája, Illés is nomád életet él s az ő életén át a pusztai életet
bizonyos romanlicizmus veszi körül. A pusztai élet körülményei
között adja ki Jahve is a „szövetség törvényiét.
A 8-ik század prófétái ugyanazt hangoztatják, kiváltképen ami­
kor a királyok idejében fény és pompa ver tanyát a zsidó nép
között s ezzel együtt kezd eltérni a nép atyái Istenétől. A század
prófétái Ámos, Hoseás, sőt maga Ézsaiás is, akit nem nomád
életből hívott el az Úr prófétálni, hangoztatják az őseredeti élethez,
szokásokhoz való visszatérést, mert ezáltal tudnak csak hívek
maradni Jahvéhoz. De nemcsak éz a lényeg a próféták prédikálá-
sában, hanem kicsillámlik abból a sociális problémák complexuma
is. Nincs is teljes visszatérés a múltba, bár a próféták erősen ki­
törnek a különböző helyi kultuszok ellen is, kiváltképen az Ézsaiás
iskolájából kikerültek, erősen kihangsúlyozván azt, hogy Jáhve
maga mellett nem tűr meg más istent és hogy Jáhve absolut zsidó
nemzeti isten, amelynek egyetlen népe: Izrael, akivel Jahve szö­
vetséget kötött. Ez a szövetség azonban csak addig áll fenn, amíg
Izrael nem sérti meg isten akaratát; mihelyt megsérti, jön az ítélet.
És ebben rejlik a 8-ik és 7-ik század prófétái vallásos naciona­
lizmusának a krízise, ami kiváltképen Ámosnál tűnik ki. E század
prófétáinak működése azonban válságot jelentett a királyság kor­
szakának kulturális életét illetőleg is.
„Notes et documents“ jelzés alatt Kompasch cseh professzor
foglalkozik tovább az új testamentum retorikai kérdésével. A. Fundt
pedig ismerteti a gloncesteri theol. bizottság ülését a kegyelem
tanáról szóló állásfoglalásával együtt.
A 3-ik szám is értékes tanulmánnyal kezdődik, amit szerzője,
AZ ÚT 83
 M. Goguel párisi professzor Genfben adott elő a párisi protestáns
bibliai társaság gyűlésén. A tanulmány címe : Jézus és a keresztyén
univerzálizmus eredetei. Azt bizonyítja ebben a tudós szerző, hogy
a keresztyénség egyetemességét illetőleg nem István vértanúé, nem
is Pál apostolé az érdem, hanem igenis a Jézus Krisztusé. Mert
bár Jézus hű volt a zsidó particularizmushoz, de csak addig, amíg
meg nem látta, hogy ez a particularizmus az Istenhit és üdvösség
szempontjából akadályozója a hívő lelkek Istenhez való sóvárgá­
sának. Új megnyilatkozást tett tehát az ő evangéliumában, amit
azonban nem tekinthetünk a tradicionális zsidó vallás reformjának,
hanem egészen- új vallásnak, amely által új éra, a mesiási éra
nyilt meg minden vágyódó lélek számára. Hogy Jézusé az érdem,
ezt a szerző a synoptikus evangéliumokból vett idézetekkel tá­
masztja alá.
A következő értekezés a természétfölötti ismeretekről szól
H. Leenhardt professzor tollából. Ózó van benne általában a ter­
mészetfölötti fogalomról, aztán beszél a természetfölöttinek a tudo­
mányos ismeretekkel való összefüggéséről és a csodáról,
Az exegatikai részben Gingsburger az I. Kor. 2:1 —^10 alap­
ján fejtegeti a nő .dicsőségét* és .tekintélyét*.
Igen tartalmas az összevont 4 —5 szám. Ebbén olvashatunk
öt érfekezést^és egy kritikai tanulmányt. Az első értekezés Hermes
görög istenről szól, akit Toutain, a szerző úgy tüntet fel, mint
kiváltképen társadalmi istent, aki az emberi szociális és kollektív
tevékenység minden fázisában ott volt, abban részt vett. A követ­
kező két értekezés tulajdonképen két tanulmány Pál apostolról.
Az elsőnek címe ez : Tanított-e Pál apostol két feltámadásról ?
A másodiknak címe : Pál apostol látomása Korinthusban és Gallion
előtt való megjelenése. Az elsőben j. Hering Pál apostolnak a fel­
támadásról szóló tanításaival foglalkozik, annak a kihangsúlyozá­
sával, hogy Pál csak egy feltámadásról beszél, míg a másodikban
M. Goguel az Ap. Csel. 18:9—11 alapján fejtegeti Pálnak Istentől
vett látomásának jelentőségét és ennek következtében a Gallioni
bíró előtti magatartását.
A negyedik értekezés néhai P. 'Alphandérynek a prófétákról
és a prófétai szolgálatról à latin középkorban című értekezése ;
az ötödik pedig À. Piganiol tollából Nagy Konstantinnak Licinussal
való harcának körülményeit és időpontjait tárgyalja. A kritikai
tanulmányban L. P. Horst foglalkozik kritikai szempontból A. Lods
sorbannei professzornak következő című könyvével : Izrael népe
kezdettől fogva a 8-ik század közepéig.
Mindhárom füzet végén gazdag könyvszemlét, könyvismerte­
tést találunk, ami azt bizonyítja — összehasonlítva a mi hazai
theol. irodalmunkkal — hogy a külföld theol. irodalma sokkal
termékenyebb és emellett a theologiai és bibliai kérdéseknek olyan
részleteit teszik tanulmány tárgyává, amelyekről nálunk egyáltalá­
ban szó sincs, sem most, sem a múlt idők theol. irodalmában.
Dr. D. Gy.

84 AZ ÚT
 MEGJELENT!
AZ „IFJÚ ERDÉLY“ KIADÁSÁBAN
a rr

művészi jellegű g y ű j t e m é n y é n e k e l s ő s o r o z a t a .
T a r t a l m a z : tizenegy egyházi éneket, solo és duettre,
mindenik énekhez zongorakiséret is van adva, mely har-
móniumon vagy orgonán is lejátszható.
Á r a portómentes küldéssel 60* — Lé i .

Kiadják az erdélyi református egyházkerület kolozsvári théologiai

^ Fakultásának tanárai
MEGJELENTEK:
1. sz. Dr. Gonczy L ajos: A református egyház- kultusza . 20*—
2. sz. Dr. Tayaszy Sándor: A Kijelentés feltétele alatt . 40 —
3. sz, D n Imre L ajos: Isten és az emberi lélek . . . . . 20>^
"~4T sz. Dr. Tavaszy Sándor: A dialektikai theologiá problémája és
és problémát , ..................... . . . 20‘—
5. sz. Maksay Albert: Az exegesis problémái . . 25 —
6. sz. Dr. Gonczy Lajos: Az igehirdetés tén yezői................................. 25*—
7. sz. Dr. Tavaszy Sándor: A théologiai irányok átértékelése. (A dia­
lektikai theologiá, mint a théologiai irányok korrekciója.) 35*—
8. sz. Dr.Jm re Lajos: A Kijelentés és a pedagógia . . 35 —
9. sz. Dávid Gyula: Kálvin gazdasági ethikája........................................ 20*—
10. sz. D n Tavaszy Sándor: A szociális gazdasági törekvések theolo-
giai megítélése. (A szociálizmus, kommunizmus.)....................... 35*—
11. sz. Borbáth Dániel: A vallástörténeti és a dialektikai theologiának
a Kijelentésről szóló dogmatikai tanításai 25 —

Megrendelhetők az „ IF J U É RD É LY “ kiadóhivatalában
Clüj-Kolozsvár, Ref. Theologiá.

Itt az Isten köztünk

Bibliaolvasó kalauz az 1933. év minden napjára naptárral
Ara 18 lei.
Megrendelhető az „IFJÚ ERDÉLY" kiadóhivatalában.
 Ifjúságunknak: Gyermekeinknek:

keresztyén ifjúsági lap. Keresztyén gyermekújság.

Főszerkesztő:
Megújított alakban, na­
DR. IMRE LAJOS.
gyobb terjedelemben.
Felelős szerkesztő:
FARKAS JENŐ. Szerkeszti:
DR. GÖNCZY LAJOS.
Megjelenik havonként,
12 szám 20 oldalon. Megjelenik havonta.

ára: éti 100lei.

\
Egy évre 20'— lei.
Megrendelhetők a kiadóhivatalban, Kolozsvár, Ref. Theologia. i
j

Kérjen mutatvány számot í

(álvinista Református
Világ Család
Az erdélyi ref. egyházkerület
Az öntudatos református Nőszövetsége lapja.
világiak lapja.
Megjelenik m inden másodi!
egjelenik hav o n ta kétszer, v asárn ap , egy szám 12 oldí
ígnagyobbitolt alakban és 8 terjedelemben.
nagy oldal terjedelemben.

Szerkesztik:
Szerkeszti: MAKSAY ALBERT
DR. TAVASZY SÁNDOR. " PILDER MÁRIA.

g y évre tOOm
— lei E g y évre BOm— le
iadóhivatala Cluj-Kolozsvár, Kiadóhivatal: Cluj - Kolozsvái
Ref. Theologia Str. Kogálniceanu (Farkas-utca) 21
;rjen mutatványszámot!j! Kérjen mutatványszámot 1
 t A B T /í}„:

T u d o m á a y é s y iíá g n ^

Vallásos itevdeé. vasárnapi isíM á frf ~- *'-

alapeíveL Q. tv) ;V t ; '- j i

Irodalom; Isten és a ken yér (Q: ;L.)

Folyóiratok szemléje. „H ajnal(H. J.)
Draskóczy László Az eszkimók apos-
ÍQlÚ. (H. J.) '• •

S ZERK E S Z T 1K ÉS KI A D j Á K -’:/v V T - # " -i

, DR. IMRE LAJOS P R .:T A V & S Z y ^ ^ ^
Félélps szerkesztő: DR. I M R E L A J O S ' e i ^ ö ^ íz : ^ ^
Szerkesztőség és kiadóhiyatar: . ^É^tó^:éyre^';'
GÍüj-KolozsvájriC.^ictoriei38.Ref.TheDlogia Egyés ázáiíív á^a. /
M eaje lö n it '*r'-~v
i,' ’•■.A'J ■'tes-' •' ■’' 'z fWfflm
Konfirmációi
■' ' ' t ţ i  # r y ¥ » \ î
_ ' T -'10 - .V,’ . ií ' ■T4>:y . . , , - rT 2 ,
ÉjÉíy d á r & 4 L e l . A - « - * * t t á m M o t ik foi&
Meghndeiiißd
 Tudom ány é s V ilágn ézet

A pro te stá n s egyháztörténet válsága .

(Szellemtörténeti vagy theologiai módszer ?)
„E világnak bizonyos értelemmel szíve az Ékklézsia,
az Ekklézsiának szive pedig a kegyes ember, mivelhogy
a világot tartja fenn Isten az Anyaszentegyházért, azt
pedig az istenfélőkért.
Bőd Péter: Szent judás Lebbens.
Thémánk a protestáns egyháztörténetírás módszerének tisztá­
zása. Sajnos, a szaktudósok, laikusok nagy többsége únottan tér
napirendre e kérdés felett. Terméketlen, felesleges pepecselésnek
fogják tekinteni az itt el mondandókat, amik helyett — véleményük
szerint — sürgősebb kötelessége volna a historikusnak magába a
tárgyba elmélyedni s szorgalmas kutatással újabb meg újabb ada­
tokat felszínre hozni a múlt homályából. Valljuk be, hogy ez ítélet­
ben van valami igazság. Ma már még a módszeres kérdések
tárgyalásában túltengő német theol. irodalom is kezdi megsokallni
a prolegomenák, az ismeretelméleti kérdések „életveszélyes élősdi-
növényének“ a tárgy rovására való elhatalmasodását s Barth ezt
egyenesen a tárgy felől való belső bizonytalanság, a gyöngeség
jelének tekinti.1 Ami pedig a személyes álláspontot illeti, nem
tudok elképzelni — magamat sem véve ki — olyan historikust,
aki ne szívesebben foglalkoznék magukkal az őrökké friss, vonzó
történelmi eseményekkel, a porlepte és homályos adatok meg-
elevení lésé vei, mint azzal, hogy visszavonulva- a szellemi világ
műhelyébe, szemlét tartson munkás eszközeinek használhatósága
felett. Pedig a történetírók számára akárcsak a természettudósoknál,
mindig az a legveszedelmesebb kisértés, hogy lekicsinylik munkájuk
módszeres kérdéseit s ezért minden buzgóságuk mellett is ered­
ményeik értéke éppen e miatt egyidő múlva kérdésessé válik.
Ma már csak a legtájékozatlanabb és legelmaradottabb emberek
tekintik a történettudóst csupán adatgyűjtőnek, aki — mint Eötvös
Károly nagyszerűen jellemzi egyik különben módszeresen dolgozó
historikusunknak (Fejérpataky) — „rettenetes tudományának súlyával
majd feldönt bennünket már tízlépésnyiről. Ilyen rengeteg tudo­
mánnyal — sóhajt fel — nem jó egy födél alatt lakni". Ma már
egyenesen a világi tudományosság sürgeti a prof. egyházat, hogy
módszeres mulasztásait e téren pótolja. Szekfü Gyula Magyar Tör­
ténetének V. kötetében* szemére veti a prot. egyháztőrténetíróknak,
hogy az általa most felhasznált adatokat az eddigi kutatás súlyos
1 Dogmaiik. I. Bd., 11—13. 1. München, 1927.
2 Magyar történet a XVII. században. Budapest, 1930, 414. 1.

AZ ÚT 85
 módszeres hibája m iatt nem vették tekintetbe. S hogy elmúlasz-
tották a szellemi történet nagy alapítóinak, a prót. Diltheynek és
Troeltschnek nézeteit a magyar fejlődésre alkalmazni.
A módszer tisztázása tehát akármilyen elvont foglalkozás is,
egyfelől a komoly tudományosság, másfelől a kor követelménye.
Igazoljuk e z te g y pár példával. Ma különös előszeretettel foglal­
kozik mindenki szükebb hazánknak, Erdélynek történetével. S mégis
senki sem gondol arra. hogy megelégedjék a Kőváry László és
Szilágyi Sándor gondos munkáival, ma már mindenki ú j erdélyi
történetírást sürget. Világos dolog, hogy e régebbi müvekben nem
maga az összegyűjtött anyag avult el, arra ma is vissza kell nyúlnia
mindenkinek, aki lelkiismeretes munkát végez, mint inkább a szem­
pont, a módszer. Igazat kell adnunk RiCkertriek3, hogy az uralkodó
kulturérték megvdltoztával megváltozik a történelmi leírás tartalma
is. A régi állampolitikai liberálizmus helyett ma már a neoróman-
ticizmus eszméi: ez emberi szolidaritás és a többi történelmi közös­
ségek (nemzet, egyház, társ. osztály) értékei az uralkodók. Ezeknek
a szempontjai meg fogják változtatni igen sok történelmi ítéletünket,
sőt magát kutatásunknak az irányát is. .Vagy maradjunk az egyház-
történetnél. Még ezelőtt egy pár évtizeddel is, egész természetesnek
vette mindenik felekezét, hogy a keresztyénség múltját szinte kizá­
rólag a maga hitigazságainak védelmezése, illusztrálása szempont­
jából nézte s így eiHélt vagy. leértékelt egyes/önmagukban értékes
eseményeket és személyiségeket. Ma pedig, Emikor ép, mint a török
veszedelem idején, a szervezett hitetlenség az egész: keresztyén-
séget támadja, a kér. testvériség (katholicitás, ökumenikus gondolat)
sokkal megértőbbé teszi egymással szemben a felekezeteket. Ma
már prot. írók is szeretettel írnak Szent Ágostonról, Assisi Ferencről
(Révész), sőt még a „liliomos király fiáról", Imre hercegről is
(Reményik). Viszont a mai r. kath. történetírók (Bíró Vencel, Bitay
Árpád) is tisztelettel hajolnak meg az erdélyi nagy prot. fejedelmek
egyházi és kulturteljesítményei előtt. É Szempontból tehát revízió
alá veendő egész egyháztörténelírásunk, mert megváltozott a kultur­
érték s megváltozik a történelem tartalma is.
A tudomány természete mellett a- módszer kérdésének tisz­
tázását parancsolja az a zűrzavaros helyzet, amiben jelenleg szel­
lemi éktünk sínylődik. Nemcsak az európai kulturértékek kezdenek
ma már veszendőbe menni, hanem ezeknek közös gyökere, a kér.
vallás megbecsülése is. A szovjet hivatalos világnézete, az atheista
bolsevizmus nyíltan hirdeti, hogy a vallás nem egyéb, mint téve­
dések és önellenmondások keveréke4 s elszántan küzd a szerinte
minden bátor kezdeményezést, aktivitást megfojtó hit (szamotek)
ellen. S ha ezzel szemben a nemzeti szocializmus a pozitív keresz-
tyénség álláspontjára helyezkedik, ezt elsősorban akár protestáns,*
* Kulturtudomány és természettudomány. Ford. Posch Árpád. Budapest,
1923. 85. I.
4 Fői et Vie 1924. Ford. ri. Prot. Szemle, Budapest, 1924.

86 AZ ÚT
 akár r. kath. alakjában, mint a népéletnek, kimondottan az árja
népfajnak az „értékes támaszát" értékeli s hallani sem akar ennek
egyetemes jelentőségéről.1 Elmondhatjuk, hogy az utóbbi évek m eg -.
lehetősen kiábrándították a társadalom széles rétegeitaz ideálizmus
csillogó jelszavaiból és ennek eredményekép vagy a lemondó.
,,pesszimizmus, vagy a nagyobb távlatokkal nem törődő erkölcsi
aktudlizmus lesz úrrá a lelkeken. Az első Spenglernek a munkás­
ságában tükröződik vissza, aki az előállás, érés, elmúlás kategó­
riájában szemlélteti a különböző kultúrák történetét s leáldozni
(látja e feltartózhatatlan törvény hatása alatt a nyugateuröpai kér.
kultúra napját is. A vallás, e szomorú filozófia szerinti csak egy
kulturlét ébrenléte, öntudatosítása, ennek termékeny, de illuzoriüs'
.hittel való felékesítése, hasztalan kísérlet a sors megértésére s az
idő őstényének, az elmúlásnak tagadására.\A második irány Kierke-
gaardnak a divatos filozófiájában jelentkezik, amely az ember existen-
ciális valóságát hangsúlyozza s ezt Istenben alapozza meg. A\
keresztyénség, mint tanrendszer (nem mint evangélium), itt épúgy
lomtárba keiül, mint az elvont fogalmakkal dolgozó ideálizmus
Isten aktuális parancsa és az egyéni döntés érdekében. A régi,
biztos értékek megrendüléséből folyik az, hogy ma már a fogal­
maknak sincs meg a biztos jelentése s amit ezelőtt magasztaltunk,
ma már úton útfélen ócsároljuk. A vallás szó pld., amit még' a
reformátorok, mint a kegyesség rokonszavát mindegyre használnak*
egy egész theol. irány előtt ma már élettelen abstrakciót jelent s
ellentétbe állítják magával a kér. élettel is. És ha a fogalmak átala­
kulnak, veszendőbe mennek a régiekkel operáló módszerek is.
Vessünk egy pillantást a módszerek alkalmazásában mutat­
kozó bizonytalan kapkodásra. Már 1910 ben megállapítja Jóéi bázeli
filozófus;* hogy a modern gondolkozást legnagyobb veszély ma
már nem kívülről fenyegeti, mint a középkorban, hanem önmaga
részéről. Ez pedig nem egyéb, minthogy az egyes tudományágak
idegen területek módszereivel kísérleteznek, mikor pld. a történetíró
természettudományi, a fizikus ismeretelméleti, a biológus mecha­
nikai módszerrel dolgozik, „ahelyett, hogy önmagában bízna.“ így
lesz munkája reménytelen, ő maga pedig szkeptikus. Ha valahol,
akkor az egyháztörténetírás s általában a theologia területén álla­
píthatjuk meg ezt a veszélyt. Ennek a tudománynak a „nem e
világszerinti“ gyámoltalanságából folyik az, hogy állandóan újabb
meg újabb tudományos módszerekkel kísérletezik, ahelyett, hogy
lényegére reáeszmélne, saját lábára állana. Istennek hála már úgy
a külföldi, mint a hazai prot. theologiában kezd derengeni a hajnal
s mind általánosabb lesz az ideálista filozofia helyett egy sajátos
theologiai módszer alkalmazása. Még pár évtizeddel ezelőtt egy
olyan nagy tudósunknak, mint Troeltschnek egész munkás­
sága abban merült ki, hogy a theologiát az egész gondolkozásunk
s Zwischen den Zeiten. Jahrgang 1931, München. 524—527. 1.
* Gefahren modernen Denkens. Logos. Tübingen, 1910. 257. s köv. 1.

AZ ÚT 87
alapját képező modern históriai szemlélettel7 kibékítse, ma pedig:
egyik előkelő prot. theologus, Gogarten (Jena) a történetfilozofiát
egyenesen a mai szellemi életet megmérgező pestisnek, istentelen-
ségnek tekinti,8 amitől nemcsak a hit, de a valóság komoly meg­
ismerése érdekében is meg kell szabadulni. S ha ez az extrém',
nézet nem is talál általános elfogadásra, annyi bizonyos, hogy ina
már olyan komoly filozófusok, mint Barth Henrik is, élesen elvá­
lasztják egymástól a történelem ideálista és keresztyén, tehát theo-
logiai magyarázatát.*
Mi még a magyar ugaron nem vagyunk ilyen messze. Tanul­
ságos helyzetkép e tekintetben az a kis vita, amely a budapesti
Prot. Szemle 1931. és 1932-iki évfolyamaiban a magyar prot. tör­
ténetírás veterán bajnoka. Zoványi Jenő és Asztalos Miklós könyv­
tártiszt, illetve RévészTmre debreceni egyet, tanár közt lezajlótt.
A szélsőséges állítások — éppen módszeres tekintetben — csak
úgy röpködtek mindkét oldalon. „Állítom — írja Asztalos —, hogy
a történetírás a szellemtörténeti irány diadalával lett igazán fele­
lősségteljes, ethikus hivatássá.“ „Isten őrizzen meg attól a történet­
írástól — vág vissza Zoványi —, mely adatok helyett szempon­
tokból akar történeti tényeket és igazságokat megállapítni.“ Vegyük
még hozzá, hogy Révész, aki eddig újabban legtöbbször foglal­
kozott az egyháztörténetírás methodikájával, régebbi álláspontját,
melyszerint „ez lényegében szellemtörténet“,10 oda módosítja legújabb-
munkájában,11 hogy a keresztyénség történelme központilag s a
dolog legmélyét tekintve mégis csak nem vallástörténet, hanem egy­
háztörténelem s előttünk áll az, amit a címben jeleztünk, a pro­
testáns s közelebbről a magyar protestáns egyháztörténetírás válsága.
Ennek megoldásában szeretnék jelen alkalommal fáradozni.
I.
Nézzük először a szellemtörténeti módszert. Ez a legtöbb tör­
ténetíró előtt magától értetődő, kikerülhetetlen eljárás. Hiszen a
történelem tárgyai, szemben a természettudománnyal, a szellemi
valóságok. Ahol a szellem, akár az emberi, akár az isteni, meg­
mozgatja a holt vagy élő természetet s abból egy értékes valóságot
formál, ott van csak történelem.12 Nincs történelme az ásványi,
növényi és állatvilágnak, mert itt csak azonos elemek variációiról,
kombinációiról beszélhetünk, de mihelyt ezt a világot a szellem
át akarja alakítni s a maga szolgálatába akarja kényszerítni, rögtön,
előáll a kultúra és a történelem.
7 Die Absolutheit des Christentums und die Religionsgeschichte. Tiibirr-
gen, 1902. 4. 1.
8 E. Reisner: Das Recht auf Qeschichtsphilosophie. Zwischen den
Zeiten, 1928. 127. 1.
. 9 Heinrich Barth: Christliche und idealistische Deutung dér Geschichte
iwischen den Zeiten. 1925, 154—182. I.
10 A magyarországi protestántizmus története. Budapest, 1925. 1. 1.
11 Egyháztörténelem. A magyar történetírás új útjai. Budapest, 1931.148.1.
72 Rickert i. m. 18-22. 1.

88 AZ ÚT
 Ebből szinte természetszerűleg következik már most, hogy a
történet csak szellemtörténet lehet. Csakugyan ezt a tudományt
Dilthey után általában a szellemi tudományok közé sorozzák.13 De
mivel a szellem a maga közönbösségében lehet a természettudo­
mány vizsgálódásának is a tárgya (pszykhologia) és működésében
megállapíthatjuk a természettudományokra annyira jellemző egye­
temes törvényszerűséget is (logika), ezért szívesebben nevezem
Rickert után a históriát kulturtudománynak.1* Ez az elnevezés t. i.
hivebben kifejezi azt, amit már említettem, hogy ez a tudomány
a valóságot egy sajátos szempontból, az őt mozgató értékek szem­
pontjából nézi s e miatt a természettudományoktól eltérő mód­
szerrel is dolgozik.
De meg kell maradnunk ez elnevezés mellett más érdekből
.is. Ha a történet csak szellemtörténet, akkor állandóan az a kisértés
fenyeget, hogy a valóságnak csak egy bizonyos körével, a szellemi
valóságokkal foglalkozzunk behatóbban s a másik kört, az anyagi,
a gazdasági életet figyelmen kívül hagyjuk, vagy jelentőségét lebe­
csüljük. Ez pedig a történelem egyoldalú elszellemiesítésére vezet.
Ez ellen ma már nemcsak a másik véglet, az ökonómiai és mate-
rialisztikus felfogás, hanem a komoly történettudomány is tiltakozik.
Az ú. n. szellemtörténészek táborában pedig éppen Lamprecht az,
aki az egyes kulturkorszakok lelki életének elemzésével együtt a
gazdasági és szociális változásoknak a gondos vizsgálatát is végzi.
Nálunk elég Makkai Ernőnek és S rekfünek a munkásságára hivat­
kozni, akik a szellem önértékének elismerése mellett is alapos vizs­
gálat alá veszik az egyes korszakok kereskedelmi, pénzügyi, agrár-
gazdasági, ipari viszonyait is. A z ökonómiai tőrténetfelfogás tehát
ma már nem áll kiegyenlíthetetlen ellentétben sem a szellem-, sem
az egyháztörténeti felfogással! Az, ami ezeket az irányokat össze­
köti, egy mindenik fölött álló probléma: a valóság kérdése. A való­
ság, tekintet nélkül arra, hogy természeti vagy szellemi, mindenkép
lehet történeti, ha abban feltaláljuk vagy abba belevisszük az élet
gondolatát.

18 Révész Imre: A tudományos egyháztörténetírás. Kolozsvár, 1913.

10-11. I.
** i. m. 5 1-53. 1.

AZ ÚT 89
 • Vallásos nevelés »

A va sá rn a p i iskolai munka alapelvei

III. Nevelés a vasárnapi iskolában
5. Az értelm i nevelés. Mint mondottuk, a vasárnapi iskola»
munkának arra is kell törekednie, hogy a gyermek értelmi képes­
ségeit fejlessze és felhasználja. Mi az értelem mankóját is Isten
szolgálatába akarjuk állítani s azt akarjuk, hogy a gyermek értel­
mével is szolgálja Istent. Hogyan lehet ezeket a célokat szolgálni ?
Először is hangsúlyozni kell itt azt, hogy a vasárnapi iskola
számára, mely a gyermeket a Biblia alapján akarja nevelni s be
akarja vezetni abba, hogy a Bibliát mint Isten hozzája szóló üze­
netét olvassa és használja, nem közömbös az, hogy a gyermekek
ludják-e a Bibliát olvasni, vagy nem. A gyermekekét tehát á
vasárnapi iskolában gyakorolni kell a Biblia olvasásában, ameny-
nyire csak lehet, részben úgy, hogy a bibliai történetet ott a gyer­
mekekkel olvastatjuk el, esetleg többször is, a hibákat kijavítjuk,
a helyes olvasás szabályaira őket figyelmeztetjük, az egyes ismeretlen;
szavakat és kifejezéseket nekik megmagyarázzuk s' ezzel a Szent­
írás olvasását, megértését, az abban előforduló szavak és kifeje­
zések otthonossá válását számukra elősegítjük. Az aranymondást,,
vagy egy-egy bibliai igét, vagy az ének vers egy-egy sorát akár a
füzetükbe, akár ezen kívül egyesekkel a táblára is leíratjuk,,
hogy az írásukat is javítsuk. Ezekre az eljárásokra különösen ptt
van nagy szükség, ahol a gyermekek kevésbé tudnak írni és olvasni.
Hagyhatunk fel otthoni olvasásra is nagyobb gyermekeknek egy-egy
részt s azután annak tartalmát felkérdezzük, ezzel meg a kifeje­
zésük javul.
A másik módja az értelmi nevelésnek, amit használni kell,
az, hogy a gyermekeket a Biblia világába, korába, az ott előfor­
duló szokások stb. ismeretébe bevezetjük. Szükséges megérteni
azt a kort, melyben egy-egy történet lejátszódik. A keleti ház,
halászat, életviszonyok, társadalmi viszonyok megismertetése fel­
tétlenül szükséges a tanítás kapcsán. Ezeket képben, vagy papír­
formában is be lehet mutatni, hogy annál elevenebb legyen, vagy-
le lehet rajzolni a táblán.
, A harmadik feladat, hogy a gyermeket a mai világ kérdéseivel
Is a körülte levő világ jelenségeivel megismertetjük. Itt már nem-
ícsak egyszerű ismeretről van szó, hiszen ilyent az iskola is ad,
hanem arról, hogy Isten Igéje világossága mellett ismerje meg a
gyermek azt a világot, melyben él. A tanítás kapcsán előfordulnak
olyan kérdések, melyek a gyermek körül levő világra vonatkoznak:
természeti, történelmi, vagy egyéb példák, mint a magvető példá­

90 AZ ÚT
 zatában a földmivelés, a gyógyításoknál a betegségek és egészség
ápolása stb. kérdések. Ezenkívül vannak olyan kérdések, melyek a
gyermek vagy környezete helyzetére vonatkoznak, ilyenek a társa­
dalmi kérdések: szegény és gazdag, munkás és munkaadó, a
nyomor, a társadalmi osztályok egymással való viszonya stb. Ezek
mellett a tanításban nem szabad elmenni; megengedhetetlen, hogy
a gyermek pl. a gazdag és Lázár példázata tanításánál ne tudja
meg azt, hogy Isten Igéje elítéli a gonosz és telhetetlen gazdagot,
hogy Krisztus ellensége a kiuzsorázásnak és nyomorúságnak stb.
Az értelmi nevelés eszköze a gyermekekkel való beszélgetés
tanítási óra alatt, úgy, hogy saját maguk mondják el ezekre vonat­
kozólag kérdéseiket. Ezenkívül a tanítónak is kell beszélnie ezekről
a gyermekek előtt. Mindenütt arra igyekszünk, hogy a gyermek
határozottan, Isten Igéje tükrében lássa azt a kérdést, vagy azt a
dolgot, s féképpen, hogy ez számára ne csak ismeret maradjon,
hanem abból lássa meg azt is, hogy Isten tőle közvetlen szolgá­
latot követel azon a téren, ahol van. A vezető saját magát szük­
séges, hogy képezze e kérdések világos látásában,- hogy feleletet
tudjon adni a gyermekeknek és saját maga is tudja, hogyan kell
ezekről az evangélium és hitvallásaink szerint gondolkozni?
6. A szo lg álatra való nevelés ág a. A keresztyén élet szol­
gálat. Az olyan keresztyénség, mely nem szolgál, .melyből a sze­
retet és megújulás nem fakad s környezetre és az egész világra,
nem keresztyénség, akár az egyesek, akár az egyházak, akár az
egész emberiség életében találjuk is ezt. A vasárnapi iskolai neve­
léshez azért szorosan hozzátartozik a szolgálatra való nevelés,
,enélkül az egész munka hiábavaló. Természetesen elsősorban az
fontos, hogy maga a vezető, életével és egész, a gyermekek közötti
munkájával maga adjon példát a szolgálatra, úgy fogja fel egész
feladatát s gyermekek között, hogy azokon keresztül Istennek való
alázatos, türelmes, ki nem fáradó, nem személyválogató szolgála­
tával járjon a gyermekek előtt és vegyen részt életükben. A szol­
gálatra való nevelés úgy a gyermekekre, mint a vezetőszolgálatra
való önnevelése az Isten Igéjén épül fe l s kapcsolatban áll az
Isten Igéje naponkénti tanulmányozásával, mert ebben kapja meg
az ember azt a parancsot a napi és egész életre szóló szolgálatra,
melynek engedelmeskedik, de elválaszthatatlan az imádságtól is,
mert a szolgálat munkájának nehézségeiben erőt, vigasztalást, a
munkáról való beszámolást és annak Isten akarata alá való helye­
zését itt tesszük meg. Ige és imádság nélkül nincsen szolgálat,
mint ahogyan szolgálat nélkül, vagyis az Igének vall: engedel­
messég nélkül az imádság is és a Bibliatanúlmányozás is, kép-
mutatásra és üres emberi tevékenységre vezet. Ezt a gyermekeknek
is és a vezetőnek is nagyon világosan látnia és gyakorolnia kell.
A szolgálatra való nevelés szintén folyik a vasárnapi iskolai
órán is, és azon kívül is. A tanítási órán a gyermekeket arra
neveljük, hogy egymás iránt udvariasak, szolgakészek legyenek, a
legapróbb dolgokra nézve is, segítsenek egymásnak a felsőruhák

AZ ÚT 91
 levetésében és felvételében, elejtett tárgyak felemelésében stb.
Ezekben természetesen a vezetőnek kell elől járnia. A tanítási órán
ezenkívül rámutatunk a szolgálat olyan alkalmaira, melyek a gyermek
előtt nyílnak, a bibliai történetek és aranymondásokkal kapcsolatban
megbeszélünk egyes eseteket, figyelmeztetjük őket a szeretet köve­
telésére, mely minden igazi szolgálat alapja.
Tanítási órákon kívül különböző szQlgálati alkalmak állanak
a gyermekek előtt, melyeknek megbeszélése és irányítása szükséges.
Elsősorban ilyen az otthon, erre kell legnagyobb gondot fordítani,
mert ez a hely az, ahol legnehezebb a gyermeknek szolgálni. Meg
kell mutatni neki, hogy Isten a legközvetlenebb környezetben való
szolgálatot nem engedi el s ez az igazi engedelmesség jele. A
szülőknek és testvéreknek való szolgálat felmerülő eseteit kell meg­
beszélni, a nehézségeket világossá tenni a gyermekek előtt. A
másik ilyen tér, mely a szolgálatát követeli, a vasárnapi iskolai
csoport. A csoportban mindenkinek legyen feladata, kötelessége,
egyiknek a tábla letörlése, másiknak a hiányzók számbavétele,
aztán a persely kikészítése stb. Lehet ezt sorban is beosztani, de
minden gyermek annyival inkább ragaszkodik a csoporthoz, minél
több alkalma nyílik szolgálni abban. így a csoport tulajdonképpen
szolgáló közösség, melyben mindenki a másikon keresztül szolgál
Istennek. Hasonló köre a szolgálatnak az egyház és pedig úgy
a helyi gyülekezet, mint az egyetemes egyház. A helyi gyüleke­
zetben a vasárnapi iskolai csoport vállaljon szolgálatot Újságok
elhordozásával, templomkert rendbentartásával stb. Lehet ez olyan
szolgálat is, mely a csoportnak anyagilag segítséget jelent, egy
kis kert gondozása, melyből a terményeket eladják s melynek gon­
dozásában a csoport minden tagja résztvesz stb. A helyi gyüleke­
zetnek való szolgálat nagyon fontos az egész munkára. A z egye­
temes egyháznak váló szolgálat egyik legfontosabb módja az ada­
kozás, ezzel támogathatjuk az Egyház munkáját, azért ezt a már
ismertetett módon kell vezetni, mindig többször felmutatva azt a
célt, amiért az adakozás történik, eléjük állítva a szükséget és a
követelést, hogy azt telkükön hordozni kötelesek. Rá kell mutatni
az Egyház feladataira, melyeket támogatni szükséges, belmissziói
munkák, külmisszió, intézmények stb., meg kell ezeket ismertetni
a gyermekekkel, érdeklődést kelteni irántuk. Búzdítani kell őket,
hogy ezekért az ügyekért imádkozzanak, hordozzák azt mások előtt is.
A szolgálatra való nevelésnek, mint az egészségszolgálatnak,
egyetlen alapja van, a háládaíosság a megváltásért. Ha ezt nem
hangsúlyozzuk eléggé, ebből a versengés, legjobb esetben a cse­
lekedetekben való gyönyörködés, érdemszerüség, dicsekvés válhátik.
Isten Igéje szerint az a fontos, hogy a mi szivünk mennyire érzi
a háládatosságot azért a kegyeimért, mellyel Isten bennünket
megváltott. Minden szolgálatnak, mely a gyermek életében elő­
fordul, ennek kell az alapjának lennie, az önmagáért és önmagában
való szolgálatot, melyben a cselekedet értékét az adomány vagy
áldozat nagysága határozza meg, az evangélium nem ismeri el.

92 AZ ÚT
 Mégis sok függ itt attól, hogy a gyermekeket a szolgálat alkal-
mainak meglátásába, azok felhasználásában hogyan tudjuk beve­
zetni, eléjük alkalmakat állítani, s magunk szerető szolgálatával
irántuk példával előljárni.
7. A nevelés eszközei. A vasárnapi iskolai munka számára
kínnak nevelői tevékenységére vonatkozólag állanak rendelkezésre
olyan eszközök, melyekkel a fent ismertetett munkát elősegíteni és
elvégezni lehet. Ezekről az ittt felsorolandó eszközökről tudni kelj,
hogy ezek önmagukban még nem jelentenek semmit és nem érnek
el semmit. Két dolog szükséges hozzájuk. Először az, hogy aki
ezeket az eszközöket használja, egész lélekkel használja őket, annak
a megbízatásnak a tudatában, melyet Istentől a vasárnapi iskolai
munkában kapott. Legyen meggyőződve arról, hogy Isten az ő
munkáján keresztül igazán szólani akar a gyermekhez, igazán azt
akarja, hogy ő ahoz a gyermekhez Isten üzenetét elvigye s ezeket
az eszközöket erre a feladatra használja. Ezért másodszor tudnia
kell, hogy az eszközök csak Isten Szentleikének munkája által
lesznek hatékonyakká, azokon keresztül nem az ember, hanem Isten
Szentlelke akar munkálkodni. Mint emberi dolgok nem érnek sem­
mit, csak ha Isten eszközzé teszi őket az Ő munkája szolgálatá­
ban. Ez megment bennünket attól, hogy ezen eszközöket megves­
sük, de megvéd attól is, hogy azokat önmagukban hatóknak,
varázsszereknek gondoljuk.
Az első ilyen eszköz a gyermekek látogatása. Minden vezető­
nek kötelessége évente legaH1fö“ égysz£f~ csoportja minden tagját
végiglátogatni otthonában. E látogatások alkalmával a gyermeket
otthonában, otthoni körülményeit, nehézségeit, hibáit, stb. igyek­
szünk megismerni, hogy ezzel a gyermek világosabban álljon előt­
tünk. Különösen fontos ez a látogatás akkor, ha a gyermek pl.
beteg, vagy valami egyéb nehézség áll fenn, ekkor mindent meg
kell tenni, hogy rajta segítsünk. A látogatások alkalmával van alkal­
munk megismerni a gyermek szüleit és testvéreit is. Meglátjuk
azokat az esetleges kifogásokat, melyeket a vasárnapi iskolával
szemben táplálnak, igyekszünk ezeket eloszlatni, megmagyarázni,
hogy ez a munka mire való, miért fontos az, hogy a gyermek Isten
Igéjét tanulja, mit akar a vasárnapi iskola stb. Sokszor egy ilyen
beszélgetéssel sikerül eloszlatni igen sok félreértést és ellenkezést.
Néha a látogatások alkalmával meglátjuk egy-egy család súlyos
helyzetét, talán segíteni tudunk rajta, talán vigasztalást tudunk vinni
olyan helyekre, ahol erre nagy szükség van.
A másik ilyen eszköz a gyermekekkel való személyes beszél-
-geiés, felhasználása olyan alkalmaknak, melyek nyilnálc árrá,' hogy
a gyermekkel a maga nehézségeit, kisértéseit stb. megbeszélhessük,
ugyanezt használjuk fel arra is, hogy ha a gyermek magaviseleté
ellen valami kifogásunk van, azt a gyermek tudtára adjuk.
Egy harmadik eszköz, mely a vasárnapi iskolában nagyon
fontos, a gyermekek fegyelmezése. A vasárnapi iskolában olyan
eszközök;' mínt á imindennapiban, nem állanak rendelkezésünkre a

AZ ÚT 93
 fegyelmezésre, ezeket nem is kell használni. A fegyelem a gyer­
mekek között nagyban függ a vezető önfegyelmezésétől, akinele
sem hanyagnak, elnézőnek, sem mindenért megsértődőnek, kiabáló­
nak nem szabad lennie. Az órán a rendetlen gyermekeket egy­
mástól külön ültetjük, tanítás alatt a figyelmetleneket először egy
mozdulattal, a hangunk felemelésével, ránézéssel figyelmeztetjük,
úgy, hogy ez a tanítást ne zavarja, ha szükséges, külön intjük
meg a tanítás megszakításával, aztán személyesen beszélünk vele
külön. Ne gondolja a vezető, hogy a gyermekek szeretetét elveszti,
ha a bűn súlyosságára azokat figyelmezteti, nem is szabad- egy
ilyen felületes szeretetre építeni. Az igazi fegyelmet a Szentlélek
tartja fenn az osztályban, aki mindenkit összekapcsol ott az Ige
hallása által. Hasonlóképen járunk el a csoportban is általában, nem
szabad, hogy a vasárnapi iskola a fegyelmetienség és rendetlenség
helyévé legyen.
Ezeket és más eszközöket óvatosan, szeretettel, de Isten igéje
iránti felelősségünk tudatában határozottan kell használni és min-
denekfelett imádságunkban kell hordozni szüntelenül azokat, akik
reánk vannak bízva.
Végül még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a nevelés itt ismer­
tetett négy ága nem egymástól különválasztva, hanem együtt, egy­
ségben használandó, minden ágnál látni kell azt, hogy Isten min­
denre kiterjedő és mindent kormányzó megváltó erejét és hatalmát
hirdetjük mindegyik ág által a gyermekeknek. /. L .

94 AZ ŰT
 I r o d a l o m

Is te n é s a k e n y é r. Barlh Károly, Branner Em il és Thurneysen

Ede válogatott egyházi beszédei. Fordította: Dávid Gyula refor­
mátus lelkész. Árapatak, 1932. 241. 1.
Ez a külsőjében is szép könyv, mely a dialektikai theologia világszerte
ismert három képviselőjének 27 prédikációját és 2 bibliamagyarázatát adja ma­
gyar fordításban, különös érdeklődésünkre tarthat számot*
Hogyan prédikálnak ezek a nyugtalan és nyugtalanító theologusok?'
Azt adják-é, és azt egészen adják-é igehirdetésükben, amit tanítanak? Eddigi
munkálkodásuk teljes csődjét jelentené, ha épen ők, akiknek alapvető meg­
győződésük, hogy a theologiai tudomány az egyház- és elsősorban az igehir­
detés szolgálatában áll, kénytelenek lennének igehirdetésükben eltérni attól,
amit mint professzorok tanítanak. Ha kiderülne, hogy tanításuk az élettől any-
nyira elszakadt elmélet, hogy a gyakorlatba átvinni nem képesek. Vannak
ugyan a kötetben olyan prédikációk is, (1, 7, 13, 18, 21, 23.), amelyek még.
abból az időből valók, amikor Barth és Thurneysen Aargau csöndjében és
ismeretlenségében, mint lelkipásztorok munkálkodtak, de saját vallomásuk sze­
rint1 akkor is vállalták ezekért a felelősséget, amikor a csönből és ismeretlen-
lenségből régen kiléptek a világ szeme elé. Ezért ezek a prédikációk, bár
közöttük 10—12 esztendőnyi távolság is van, mint egyforma mérték szerint
ítélhetők meg.
Érdekes és szükséges lenne beszélni arról, mit prédikálnak? Eléged­
jünk meg most annak megállapításával, hogy a templomi katedrán is azok,
akiknek írásaikból megismertük. Az a kemény, zord hang, az az emberi erő,
az az emberi képességekkel szemben való lemondás zendül meg prédikációik­
ban is, mint amelyet írásaikból ismerünk és amelyért nem egyszer vádolták
meg őket azzal, hogy a vigasztalásra, a megnyugtatásra vágyakozó lelkeket a
templomoktól elriasszák.
Ezért érdekesebb és szükségesebb arról beszélni, hogyan prédikálnak?
Lehet-é, tudják* é ezt a nagyon kemény eledelt úgy adni, hogy a lelkeket az
örökéietre táplálják vele? Csak megriasztani, csak nyugtalanítani tudnák-é,
vagy képesek megragadni, megnyerni, sőt vigasztalni is? fg;az-é, hogy olyan
magasról, olyan felülről beszélnek, hogy szavuk nem ér el á katedra alatt ülő
telkekhez, nem tud kapcsolatba jutni a mindennapi, kicsinyes, szürke élettel ?
Tudnak-é, mernek-é, és hogyan tudnalf és mernek prédikálni ők, akik az ige­
hirdetést vakmerő és reménytelen vállalkozásnak tartják ? 2
Ezek a prédikációk arról tesznek bizonyságot, hogy tudnak, sőt csakis
ők tudnak a mai embernek igazán prédikálni. Ök, akik nem akarnak semmi
mást, mint nyugtalanítani, mint döntés elé állítani, mint ráeszméltetni létünk
tragikus széttörtségére, mélységes nyomorúságára, reménytelen és menthetetlen
voltunk döbbenetes sötétségére; ők tudnak igazán szólani a mai emberhez,
aki az öncsalás, az önszépítés langyos posványából a komor valóság partjára'
akar kivergődni, aki szembe akar nézni azokkal a komor és félelmetes kér­
désekkel, amelyek elől többé elbújni nem lehet. Prédikációikban a ma hangja
szól komoran, félelmetesen ugyan, de igazán. A ma ember és lelkének leg­
mélyéről szóló vallomások jútnak szóhoz: „Isten, ez a jó Isten, aki mindig
barátságos képet vág, mint épen a lelkész úr, vagy a vasárnapi iskolai tanító­
néni, Isten, aki mindenre szemet húny és mindent ráhagy, — nem Isten.“
(126. 1.) „Független a mi elismerésünktől, nem demokratikus uralkodó, aki
1 Suchet Gott, so werdet ihr Leben. Vorwort.
2 K. Barth: Dogmatik. 51 shv.

AZ ÚT 95
 népe akarata szerint uralkodik, hanem Úr-Isten* (128. 1.). „.. . a mélységben
vagyunk mindannyian. Semmi különbség sincs azok között, kik a mélységben
vagy valamilyen emberi magaslaton vannak . . . a mélységben vannak a sze­
rencsések, a sikerben gazdagok is, mindazok, akik emberi megítélés szerint
magaslatra jutottak. A mélységben vagy te is. Mindenki soha meg nem szűnő
aggodalmakat hordoz magában és maga körül. Szenvedés az élettársa mind­
nyájunknak." (104 1,) „Nemcsak szegény, boldogtalan emberek vagyunk, hanem
elveszett emberek. Elveszettek Isten itélőszéke előtt, aki egész életünk, az
elsőtől az utolsó lélekzetvételig.“ (42. 1.) „ ...m e g kell tanulnunk, hogy él­
veszünk és nemcsak veszhetünk, hanem elvesztünk, teljesen, végérvényesen,
Örökre elvesztünk . . „ez azt jelenti, hogy minden, amit te ki tudsz gondolni
és meg tudsz tenni, még ha emberfeletti dolog is az, minden hiábavalóság."
í (33. 1.). „Éppen ma látjuk igazán, hogy minden baj mennyire összefügg a
másikkal. Hogy csupán egy munkanélküli családon segíthessünk, az kellene,
I hogy az európai gazdasági kérdést megoldjuk. A legkisebb baj egyúttal a leg­
nagyobb is. A legkisebb bajnak, talán egy éhes gyermek sírásának is hatal-
Lmas és félelmetes neve van. Kis eszközökkel segíteni már nem lehet. Mindig
és mindenben az egészről van szó." (13. 1.).
A mai embernek, aki ilyen félelmetes úrnak látja Istent, aki ilyen ke­
serű döbbenettel ébredt reá reménytelen nyomorúságára, nem lehet többé
álomvilágot, ábrándos jövendőt festegetni a szeme elé. A mai ember nem riad
attól meg, ha egyenesen, ha brutálisan is megkérdezik tőte: „Miért vinnék
gyermekeid többre, mint te? Miért gondolod, hogy tíz év múlva könnyebb
lesz az élet? Miért gondolod, hogy más hivatásban hamarább békességre
lelsz, mint azon a helyen, ahol most állasz?“ (124. 1.). Sőt éppen arra vár,
hogy leplezetlenül szemébe vágják: „Ismerjétek el ma a ti aggodalmaitokban,
hogy magatokra gondot viselni nem tudtok, hogy életetek súlyos és sötét és
az is marad tíz év múlva is épen úgy, mint m a!“ (125. I.). Nem tud hinni
annak, akinek szavai „csodálatos álmok arról, hogy miképen lesz egykor.“
(124. 1.). És nem kell neki az az Isten, „akit mi állítottunk magunknak, vagy
állítottunk másokkal.“ (98. 1.). A mai ember kétségbeesve szó l: „Vigye el az
ördög a mi szép, kegyes, okos isteneszméinket! Nem az ördögtől vannak ezek
csakugyan? Nem tesznek mást, mint körültetszel égnék pillangók módjára,
csúfot űznek, ámítanak, rászednek, hamis valóságot varázsolnak elénk s a baj
közepette cserben hagynak. Nem eszmékre és nem elméletekre van szük­
ségünk, akármilyen igazak, hanem győzedelmes életre, hatalmas erőre, tényekre
a tényekkel szemben!“ (98—99. 1.).
A reménytelenség, a mélység, a tehetetlenség leplezetlen megmutatása
vezethet rá arra, hogy „az, amit mi gondolunk és nem találjuk, ami hiányzik
és nélkülözzük és mégis sehol sem fedezzük fe l: az az élő Isten.“ (99. 1.).
„Nem gondolat, nem vélemény, hanem életerő, mely legyőz minden halálos
hatalmat olyan reálisan, olyan megfoghatóan, olyan természetesen, mint az
elektromosságnak vagy dinamitnak, pénznek vagy betegségnek az ereje ! Nem
dísze a világnak, hanem mozgatója, aki belenyúl a világba! Nem érzelem,
mellyel játszunk, hanem tény, amit komolyan kell vennünk, amelyen minden
helyzetben szilárdan megállhatunk, amiből táplálkozunk, mint a kenyérből,
ahová visszahúzódunk mint erődítménybe, ahonnan előrohanunk, mint ostrom­
lovak, s ahonnan támadhatunk minden oldalon." (100. 1.). Ez előtt az Isten
előtt hajlandó az ember elismerni: „van itt valaki, aki teljesen az életem s
én szembeszállók vele mindenben, ami vagyok és amit teszek. Nem adom neki
ami az övé: életemet, engedelmességemet. Úgy viselkedem vele szemben,
mint lázadó, ki elesett királyától. Ezért vagyok elveszve!“ (34. 1.). Hajlandó
l elismerni, hogy „Nincsen olyan tartománya az életnek, melyről elmondhatnék,
' hogy ennek semmi köze sincs Istenhez, vagy semmi köze hozzá Istennek.“
(231. 1.). Es teljes mértékben igazat ad annak a megállapításnak, hogy „ha
itt (a templomban) csak olyan istenről hallhatunk, aki körülbelül csak azt
teheti, amit mi is megtehetünk nála nélkül, akkor köszönjük szépen, nem
kérünk belőle . . . Ha a templomban csak egy kevés emberi életbölcsesség­
ben, kevés polgári erényben és kevés vallásos építésben részesítenek, akkor a
templomra nincs többé szükségünk, mert ezt máshol épen ilyen jól, esetleg

96 AZ ÚT
 még jobban megkaphatjuk.0 (188. 1.) Azután az Isten után kérdezősködik, „aki
a hullámokon hozzám jön; Isten: aki csodát tesz; Isten: akinek a járhatatlan
és feneketlen helyeken is van útja; Isten: aki előtt nincs zár, nincs akadály;
Isten: aki a halál birodalmát széttöri és a pokol kínjait lecsendesíti.0
(191-192. 1.).
Az ember és csakis az az ember, aki így látja Istent, így ismeri meg
önmagát és helyzetét, tudja egész lélekkel elfogadni a boldog üzenetet: „a mi
gondolatunk csaló világa egyszérsmindenkorra megsemmisült és elkezdődött
az élet. Isten útja nincs messze. Isten olyan közel jött, amennyire csak lehe­
tett. Isten igazságot ad, Isten segít, Isten a megbocsátás, megváltás és örök
élet. Azért olyan nyilvánvaló ez, mert Krisztus van előttünk. Őt nézzük 1 Meg­
váltó munkája javában folyik. Vele menjünk!“ (168. 1.). „Itt, ahol mindennek,
vége. Itt, ahol az ember sarokba szorul. Itt, ahol az ember csak eltévedt em­
ber. Itt, ahol az ember lóg a levegőben. Itt, ahol elveszítettük a bizalmat az
emberi művészkedésben, a menedéket a kigyóokosságban. Itt, ahol csak Isten
segíthet“ (147. 1.) : lesz nyilvánvalóvá, hogy csak egyetlen kivezető út van:
Jézus Krisztus, csak egyetlen menedék van: a kereszt, csak egyetlen felada­
túnk: a megtérés.
Amíg így a prédikációk a két gyökér kérdéséig nyúlnak, találják meg
az igazi, természetes kapcsolatot az emberrel. „Isten igéje, az evangélium
emlékeztetés az emberben levő örökkévalóságra. Nem valami ismeretlenre,
hanem az ismertre emlékeztet, amit elfelejtettünk és újra fel kell találnunk és
meg kell tanulnunk. Rólunk beszél, amint most itt vagyunk, amint most itt
ülünk, és pedig arról, hogy honnan jöttünk mi ide és hová kell innen men­
nünk. Az életről beszél, az életről az életnek. Azokról a tapasztalatokról, dol­
gokról és viszonyokról beszél, melyekben naponként élünk; és pedig ezeknek
eredetéről és céljáról. A világról beszél, de a világ értelméről, arról a világ­
ról, mely részünkre elveszett, de most ismét a mienk akar lenni. Épen te vág/
az az ember, akihez szól, akinek köze van ehhez és akit megszólít és még;
sem te vagy, hanem a benned levő‘új és más ember, akinek saját születése,
saját élete van.“ (215. 1.) Milyen elszakíthatatlan kapcsolata van ennek az ige­
hirdetésnek az élettel. „A bibliának és magának az Uráak nem az a véle­
ménye, hogy a kenyér, a testi táplálék valami mellékes vagy épen lekicsiny-
lendő dolog volna: a bibliának nem az a véleménye, hogy a gazdasági kér­
dések annyira külsőlegesek, hogy azokaHstennel együtt említeni nem lehetne.
Bárcsak megmaradt volna a keresztyénség a mellett, hogy Istenre és a ke­
nyérre együtt gondoljon ! . . . Ha Istent és a kenyeret nem gondoljuk egymás
mellé, kétfelé szakad az élet; egyik oldalon a mindennapi, gazdasági-üzleti
élet, a kenyérszerzés Isten nélkül; a másik oldalon Isten, a vasárnap Istene,
mint valami csak lelki, de épen azért teljesen valótlan dolog. . . Ha Istent és
a kenyeret elválasztjuk egymástól, akkor az ördögöt és a kenyeret kapcsoljuk
össze.“ (111. 1.).
Sok minden kívánkozik még a toliamra annak igazolására, hogy ezek a..
Jtedikációk igazi prédikációk, hatalmas, élő bizonyságok arról, hogy nem csak:
Íéhet, hanem így is kell prédikálni. De hadd győződjék meg erről mindenki
maga. Megelégszem ezzel á feléje mutatással. Teszem abban a reményben,
hogy mindenki, aki elmélyedve tanulmányozza e prédikációkat, reá döbben
arra, hogy „a mai keresztyénségünknek nem valahol a szélén, vagy a külsején*
talán az egyház organizációjában és technikájában van a hibája; a középen
van a lyuk, az Isten élő, hatalmas, üdvözítő és megbocsátó, megszabadító és
megváltó életigéjében van hiány. Ézt kell keresnünk mindnyájunknak. Epén
ezért nem ékesszólóbb, ügyesebb, képzettebb papokra van szükség, hanem
röviden mondva, alázatosabb papokra, theologusokra, akiknek Istent kell meg­
ismerniük és akik nem sokat törődnek ,vele, ha őket ezért a bátor, gyermekes,
égbenyuló hitéért, melyebből az ismeretből származik, „az emberi társadalom
balgáinak“ hívják is. És nem olyan gyülekezetekre van szükség, akik prédi­
kátoraiktól mindig fokozott teljesítményeket kívánnak, mert soha sem elég az
áhítatból, építésből és lelkes szavakból, hanem olyanokra, kik együtt szen­
vednek a keresztyénség belső baja alatt és együtt reménykednek az Isten
segítségének közeledő napjaiban.“ (150. I.). Gondolom, nem csalóka ez a

AZ ÚT 97
reményem, mert már tett előttem erről vallomást egyik lelkipásztor testvérem,
«ki kezébe vette és nem tudta létenni ezt a könyvet
Végűi megvallom, hogy engem nem az elmondottak miatt érdekelt első­
sorban ez a könyv. Mivel már olvastam eredetiben ezeket a prédikációkat,
tudtam, mit adnak. Engem elsősorban az érdekelt, m ikén t f o g j a v issza a d n i,
v is s z a fo g ja -é a d n i a fo r d ítá s a p ré d ik á ció k s a já to s z a m a té t és e r e jé t? Minden
olvasó velem együtt megállapíthatja, hogy Dávid Gyula nagyon jó munkát
végzett Alig-alig van olyan helye, ahol érezzük, hogy csak fordítás, és ahol
ú g y találjuk, hogy a fordítás nem adja vissza egészen azt, amit az eredeti
mond. Nagyon hálásak vagyunk azért Dávid Gyulának, hogy e z t a m u n k á t
ig y elvégezte.
És a legmelegebben ajánljuk e könyvet minden lelkipásztor testvérünk
és minden öntudatos református testvérünk figyelmébe. Megszerezhető az Ifjú
Erdély kiadóhivatalában. G. L.

98 AZ ÚT
■m Folyóiratok S zem léje

„H a jn a l“ .
A Magy. Ref. Külm. Szövetség lapja. S zerk.: Dr. v. Csia Sándor.
1932. szept.—1933. febr.
E féléven át állandóan csak havi 8 oldalon jelenhetett meg $ az ado­
mányok nyugtázására is csak a két utóbbi hónapban hozhatott borítéklapot
magyarországi ref. testvéreink külm. lapja. De lankadatlan munkáról ad szá­
mot a megszületett terjedelem is.
„A megnyitott kapu“A látja Morvay István társszercesztő a Döbrőssy
keleti missziójában. És a feladat lépéseit igy: megtalálni a mohamedánság
szívéhez az utat, prédikálni, evangélizálni a törökség közt lakó keresztyéneket,
bibliát terjeszteni, szeretetmunkát végezni, az asszonyok közt különleges mun­
kát végezni, iskolákat nyitni, végül keresztelni és gyülekezetté szervezni, ha
lesz kiket. A cikkírónak itthoni levelei is, amellett, hogy beszámolnak vetitett-
képes s más előadásokkal kapcsolatos missziói körutairól, különösen a mo­
hamedán misszióra irányítják a tekintetet. Döbrőssy Lajos, bulgáriai magyar
misszionárius levelei, sok nehézség dacára i$, biztató kezdetről számolnak be
e munkában. A pénzátutalási zavarok miatt egyideig egy jenipazári német
misszionárius farmján volt kénytelen béresmnnkát végezni, hogy magát fenn­
tarthassa. Itt kereste föl, személyesen vive segítséget, a fentemlített utazó
titkár. D. L. munkája s az arra való készülése itt se szünetelt. Szeptember
-végén azonban már visszaköltözhetett Sumenbe, ahova felesége és kislánya is
kimehettek végre itthonról s ettől kezdve ismét egészen a missziói munkának
élhet, leszámítva a cseléd hijján mindegyre adódó házkörüli teendőket, amik
ott számosabbak, mint nálunk (pl. kéményt is kell sepernie). Nagyjelentőségű
dolog, hogy Sumlában előkelő vezető emberek barátságát sikerült megnyernie.
Tanulja az arab, török és bolgár nyelveket és német nyelvtanfolyamot készül
megindítni, ami által több törököt sikerül bizalmába vonni. Résztvesz az ot­
tani Túrán Egyesület munkájában. Módszerileg egyelőre egyénenként igyekszik
utat keresni, általában a Stanley Jones kerekasztal-módszerét tartja szem
előtt. Döbrőssy munkájának a fontosságára hívja fel a figyelmet Morvaynak
egy másik vezércikke (Kitartás), melyben az itthoniak imádságában, áldoza­
tában és felelősségében a magyar ref. külmisszió élet-halál válaszútját látja.
Molnár Mária óceániai misszionáriusnö levelei megritkultak és csak az
1932. VI. 1. és VIII. 25. közötti időről szólnak e félév alatt. Sattelbergi (Űj-
gúinea) üdülőhelyéről, miután még egy kirándulást tett Wareo missziói állo­
mására, több mint egyhónapi út után, július 10-én visszaérkezett pitilui mun­
kahelyére. (Ha rendes hajójárat lenne ott, két nap alatt megtehette volna az
utat.) Madangban várakozva meglátogatja a bélpoklosokat is. Odahaza nagy
szeretettel fogadták a benszülöttek a megerősödve visszatérő wmissziz“-t.
József hűségesen vigyázott a missziói ház (Bethánia-lak) minden értékére, a
templom építése körül is inkább ő buzgólkodik, nem rajta múlik, hogy lassan
halad. Újra feketevízláz fenyegette M. M. egészségét s most a pécsi külmisz-
sziói csoport áldozatos szeretetéből a legmegfelelőbb chinint (plaschomin)
veszi be minden nap. Itt említjük meg, hogy Döfke Frigyes ottani német
misszionárius, ki szabadsága alatt Magyarországon is tartott előadásokat,
most feleségével, Palesztinán keresztül, újra visszatért Mánuszra s szóban is
vihetett M. M.-nek hazai hírt.
A szerkesztő két vezércikke a Külm. Szövetség jelenével és múltjával
foglalkozik. A szövetség 30 éves, mert 1903-ban alakult meg Magyar Evan­
géliumi Keresztyén Missziói Szövetség néven. A jubilálás azonban csak a
mulasztások meglátása lehet, mert nagyon kevés még az eredmény. Jellemző,
hogy míg az első magyar misszionáriusok mind evangélikusok voltak (Kunszt
Irén, Roth Henrik, Hermann Adolf, Pauer Irma, Bőhm Sámuel, Mazsár János),

AZ ÜT 99
 addig az utóbbi időben szolgálatba léptek csupa reformátusok (Molnár Máriái
Döbrőssy Lajos, dr. Horváth Gabriella, Háry Dániel).
Új lelki ébredés küszöbén címen Jones E. Stanleynek „Krisztus mindem
úton“ c. most megjelent könyvéből fordít egy részt Vásárhelyi Dezső társ­
szerkesztő. J. E. S. nagy lelki ébredés jeleit látja a világban. Ilyenek: Meg­
változott a tudománynak az élettel szemben elfoglalt álláspontja. Azelőtt
szembeszállt az evangéliummal, most alapot teremt annak, hogy jogaihoz
jusson. A tapasztalatokat most fontosabbnak tartják. Azután világosan félis­
merhető az egész emberiségben bizonyos vágyakozás szellemi értékek után.
Özv. Misley Sándorné társszerkesztő, aki már 28 éve dolgozik a Lie-
benzelli Misszióval karöltve, most személyesen is kimehetett oda, hogy a Kí­
nába visszautazó Kunszt Irénnel tíz napot ott együtt tölthessen. Megkapó
dolgokat mond el látogatásával kapcsolatban e németországi missziói intézetről..
Aug. 15-én múlt a d éve, hogy Dober Lénárt és Nitschmann Dávid ki­
menetelével a herrnhuti gyülekezet csodálatos szolgálata kapcsán a protestáns*
külmisszió erőteljesen es általánosan megindult. Cs. ezt írja le részletesem
dr. Szabó Aladár Külmissziói Kalauza nyomán.
Dr. Ferenczy Károly vezércikke a keresztyén egyházak egyik baját abbam
látja, hogy sikerre törekszik, nem gyümölcsre. A Magy. .Külm. Szövetségtől
gyümölcsöt vár, mert ez terem, míg a sikert csak csinálják.
A nesztorianus tábla c. cikkében Dőring Hans (ford. Verzár Erik) el­
mondja, hogy Kínában már a VIII. században oly nagy missziót végeztek a
misszionáriusok, mint ezt egy 781-ből fennmaradt kőtábla bizonyítja, hogy
egy uralkodó már azon volt, hogy népével elfogadtatja a keresztyénséget. D e
mert a biblia nem volt lefordítva nyelvükre, ez a munka elveszett a későbbi
nemzedékekre nézve. 1823 óta van kínai nyelvű biblia (Morrison Róbert for­
dította le először).
Dancsházyné Matolcsy Judith érdekes adatokat közöl arról, hogy a
XVII. szóban miként foglálkoztatta egyházi embereinket a pogány- és zsidó­
misszió gondolata. Koltay Józsefné a cigányok, közti missziójáról ad számot.
Dr. Koczogh András elnöki megnyitója megújulást sürget. Vásárhelyi Dezső
német források alapján megdöbbentő híradásokat hoz Oroszországból (a kir­
gizek gyermekeket esznek), de biztató, hogy. a-Krisztus igazi gyermekei ki­
tartanak s a prot. és orthodox lelkipásztorok közt bensőséges kapcsolat
alakult ki.
Ezekben áll előttünk a magyarországi református külmisszió folyóira­
tának egy féléve. A megcsökkent lapterjedelem szolgálatáfa mostmár havonta
megjelenő Külmissziói Füzetek erősítik, nem is szólva missziói sajtójuk többi,,
nem rendszeres kiadványáról. Minden figyelmünket, testvéri imádságunkat és
segítségünket megérdemli ez az áldott szolgálat.
Aninósza, 1933. V. hó 12. H. L

D ra s k ó c z y L á s zló : A z eszkim ók apostola.

Külm. Fűz. 17. sz. Bpesí, 1933. 160 16 oldal.
A Magy. Ref. Külm. Szöv. kiadásában megjelenő füzetek sorában ez
Grönland felé fordítja figyelmünket. Itt még a IX. és X. századból eredő
norvég letelepülés benépesítette a partvidéket (a vörös Erik matróz vállalko­
zása folytán) s e lakosságot a telepítő fia, Leif, meg is nyerte, otthoni ha­
tásra. a keresztyénségnek, de hét évszázadon át, míg az európaiakkal nem ;
érintkeztek, elpogányosodtak. A grönlandi eszkimók Istenhez vezetését aztán
Egede János dán lelkész kezdte meg, miután éveken át küzdött terve kivite­
léért, mert senki, még (később hűséges munkatársává lett) felesége se helye­
selte azt. Munkája csak gyermekeken át lett gyümölcsözővé, az első tizenöt­
évben senkit sem keresztelhetett meg, maga annál többször volt végveszede­
lemben. Munkája a prot. külmisszió történetében is úttörés, amennyiben ennek
folytatásába kapcsolódott bele Zinzendorfék külmissziója.
A szerző, ki egyben a Külm. Füzetek egyik szerkesztője is, mindvégig;
megragadó erővel és élénkséggel mutatja be az eszkimós apostolát. H. /.

100 AZ ÚT
 ;T. A..

MEGJELENT!
A # IP|Ö ERDÉLY“ KIADÁSÁBAN
rr

T a r t á jfír ia z . tizenegy egyházi éjieket, splp és duettre*

véft^ he^izörígöi^séret Js van adva* mély hár-
hiÖniumcin vagy orgonán is lejátszható.
Á r a pprtőmentes küldéssel 6 0

Kiadják áz erdélyi református egyházkerületkolozsvári theologial

Fakultásának tanárai
MEGJELENTIK
-F-szi? Dr • Gonczy Eájos *A réfornrá^ kultusza 20; -
•fesz., D iri'T á v á sfr^ 40*-
:i^ ;tó íjrei;L i|» !i ^ lejéig m-
" / b ;rv®avjasZy Sándor: V,A;;d^íéldíkai^eŐtógia problémája és
és ptóbfémáí .. ‘ "-■ 20:.-
'•í>ÍY,sz«,yMalKáy i^xege$ls: problémák
6; SZi b r v G ö r ic z y i^ ^
7;;;'szírbr; Táyászy Sándor: Atheolögiai irányok átértékelésé. {Adiá-
lektikai tfieölogiá, mint a theologiai irányok korrekctója.) :• 35-
8. sz. Ör. Imre Lajosr A Kijelentés és a pedagógia 35 -
9, sz. Dávid Gyula: Kálvin gazdasági ethikája # 2Q-
ltiUsz . Dr. Taivaszy Sándór: A; szödális gazdasági törekvések theolo­
giai megítélésé; szpriálizmus, kommunizmus.) . 35*-
ifi sz., Borbáth Dániet: A yállástöfténétr és á dialektikái theologiának
á J^M tésröl^szóló dogmatikaitanitásai 25*-
Megrendelhetők áz „ IF j U É R D É L Y “ kiadóhivatalában
’ Cfuj-kolozsyár, Ref. Théologia.

Isten köztünk
Bibliaotyasó kalauz az 1933. év minden napjára naptáirak

Megrendelhető az IFjU ERDÉLY“ kiadóhivatalában.

■^y-:
 ;f Ifjúságunknak Gyermekeinknek
.. '/'V .-'•'C', Ma ,£\

•vTry',
- i ^ ^ g i lap. : ^ Keresztyén gyér^ekájság.

■ Főszerkesztő Megüjitött alakban, n a - .

:;v, L .gypbb téfl^eíémtíen. <...

FARKAS JENŐ! >; Szerkeszti.

3 DR. GÖNGZY LA/OS;
í Megjelenik havonként*
jií?;-; 12 ^zára ;20; pljdadón.- . Alegjelenik havonta;
[•/'n|rr£» ^Yr- • / r' -v'^r • jnA i ; , m
g ^ y évre- 20’— tel.
.;• -.Pv ;.; - ’.• • í . ' ■
I M fegrenűelhei^im ^hivat#^: Kolozsvár; t e

iiíiiíiiililllj

* ií . /-/Református
Család
Az erdélyi ref/,egyházkerület
Az öntiiciatos református Nőszövetsége/lapja. '7
világiak lapjai Megjeienik mindén második
íegjeíenik havonta kétszer, vasárnap, egy szám 12 oldal
tégnagyobbitoltalakban és 8 ; / 7 tórjeaelémben.
nagy oldal terjedelemben.
\ f' / v v " Szerkesztik ■*■,
Szerkeszti. ; : , MAKSAY AEBÉRT
DR. TAVAiSZY SÁNDOR. PILDER MÁRIA.
tffy évré WOm
— léi *Egy . . . é r r é ' 3 0 m
— léi
<iadóhivataiá Cluj-Kolpzsvár Kiadóhivatal.. Citij,. Kolozsvár
Ref.KTfieologia Sír. Kogálniceanu (Farkas-utca) 2 |
érjen m utatváúyszám pt IR Kérjen mutatványszámot!.
C. Cjr^fieá“ könyvnyomda* püt-RplpzSváf, Galea iVlarechal Foch 38/
 Folyóirat alelkipásztori és nevelői munkaszáinára
A la p it ott a
x y ÉVROLyAiyi; R A V A SZ LÁ SZLÓ , 1933; 7 sz á m .,

T lt IIJT A L O 1W

Az Ig etü k ré b en . Az
T ad o m án y és Világnézet; Á protestáns egy-
hdztörténetirás válsága, { p í Nagy GéiiaU)
V allásos nevelés; A vasárnapi iskolái m unka
alapélvei. (I. L.)
KOlmisszló. A Rülmisszió Barátai munkája.
(H J.)
Irodalom . Makay Miklós A gyakorlati ke-
résztyénség világmozgalma. (I. L:)

S Z E R K E S Z T IK ÉS k i a d j ;l K :
DR. IMRE LAJOS DR. TAVÁSZY S)ÁNDO r ,-i.
Felelőd szerkesztő: DR. IM R E L A J O S É L Ő F IZ ÉTÉ: s i Áü a f
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 120 Lei
Cluj-Kolozsvár, G. Victorier^ReLThéQlogia ÍEgyeá szám ári\\ 12 Lei
‘'wyg<‘ "'Ä-r
 A z Ig e tü k réb en

A z arany gyertyatartó.
(Megnyitó áhitat az 1933 aug. 24-én tartott külmissziői konferencián.)
Zakariás 4 : 1 —6.
Mikor itt összegyűltünk, hogy elmélkedjünk a feladatok felett,
melyekét Isten a külmisszió munkájában egyházunknak adott, fel­
ragyog elöltünk a Zakariás látomása a merő arany gyertyatartóról.
A templomépítés küzdelmei és csalódásai között annak a templom­
nak jelképe ez, melyet a Krisztus dicsőséges eljövetele tesz szentté,
melyben Isten hatalma világossá lesz minden népek előtt s ragyo­
gásával betölti a világot. Ez az arany gyertyatartó az, ami most a
mi szemünkben is ragyog, aminek szolgálatára egyházunkat Isten
a külmisszió munkájában elkötelezte.
Ez az Ige figyelmeztet arra, hogy az egyház akkor és addig
egyház, míg Isten Igéje világosságát látni és ragyogtatni akarja.
Ebben a mai sötét világban csak az Ige világít s az egyháznak
nem szabad más fényt keresni, másban hinni, másról tenni bizony­
ságot, mint erről a világosságról. A misszió parancsával Isten arra
neveli az egyházat, hogy a reábizott világosságot még önzetleneb­
ből, még hűségesebben, még nagyobb áldozatokkal lobogtassa.
Meg akarja élesíteni látását azon ország iránt, melyet szolgál, a
reménységét mélyebbé, munkáját kitartóbbá, szeretetét tűrőbbé, alá­
zatosabbá akarja tenni, reá akarja segíteni arra, hogy megfeled­
kezzék magáról s rábízza önmagát a közeledő Krisztusra. Ezt a
látomást akkor látta Zakariás, mikor legjobban megapadt a temp­
lomépítés buzgalma s régi templomra viszzatekintő emlékek meg­
bénították a lelkeket, mintahogy mindig olyan időkben ragyog az
arany gyertyatartó az egyház kezében, mikor elvész minden em­
beri reménység és lehetetlenné válik minden emberi akarat és
számítás.
Erre a feladatra, az eljövendő országról a pogányok közötti
bizonyságtételre úgy kelt fel bennünket is Isten, mint Zakariást,
„mintegy álomból“. Hogyan szól hozzánk ebben a tényben az éb­
resztő trombita hangja, hol szelíden, hol szigorúan: keljetek felt
Isten világossága vagytok! Fel akar rázni abból, amire mi annyi
erőt' szoktunk fordítani s amin úgy el szoktunk szenderedni, a
magunk mindennapi nyomorúságai, bajai, bűnei, hibái feletti bo­
rongásból, vagy sikereink, egyházunk nagyszerű előhaladása, mun­
káink látható eredményei csodálatának dícsőségvágyó álmaiból.
Nem, ez nem a valóság, ez csak álom. A valóság az, hogy Isten
parancsa szól, hogy a mi küzdelmeink másodranguak a sürgető
parancs ténye mellett, hogy sikereink rózsaszínű ragyogása csak

AZ ÚT 1Ó1
 félrevezető ábrándvilág ahoz. hogy Isten valóságos, határozott pa­
rancsa szól. A próféta sem értette meg először a látomást, az
arany gyertyatartó titkát. Csak azt tudta, hogy ez a templombán
szokott ragyogni s ha ez itt van, akkor jelen van Isten háza, je­
len van maga az Ur. Sok mindent nem kell nekünk tudni és ér­
teni. Nem szükséges tudni, csak azt, hogy az Ur a világban van,
hatalma nyilvánvalóvá lett, hogy ébredésre hív, hogy a mi egyhá­
zunk által is szólani akar a népekhez s hogy nekünk ezt a meg­
bízást fel kell vennünk.
A titka pedig ennek a látomásnak ez: „nem erővel, nem
hatalommal, hanem az én Lelkémmel, ezt mondja a Seregek Ural"
Az erő és a hatalom nekünk nincsenek kezeink között. Emberi
erőkben mi nem bízhatunk, ilyen nekünk nincs. A hatalom nem
adatott a mi részünkre. Mindaz, ami más népek számára kisértés
a misszió munkájában, a mi Számunkra nem az. De a Lélek, az
a Lélek, aki ma itt összegyűjtött bennünket, aki ébresztgeti ben­
nünk a felelősséget, annak az ajándéka velünk van. Erre a Lé­
lekre kell bíznunk önmagunkat, egyházunkat, jövendőnket. Ez a
Lélek a bizonyságtétel Lelke, mely itt ma szól hozzánk s amely a
mi bizonyságtételünk szavát elviszi azokhoz, akik ezt a szót még
nem hallották. Ez a Lélek az, akinek ajándékai meg akarnak nyu­
godni rajtunk és egyházunkon. Erre a Lélekre kell bíznunk á
munkát, mely nekünk adatott. 7. L,

102 AZ ÚT
* Tudom ány é s V ilá g n ézet •

A protestáns egyháztörténetírás válsága

(Szellemtörténeti vagy theologiai módszer?)

A történettudomány ilyenformán nemcsak szellemi tudomány,

hanem ennél tö b b : kulturtudomány, mert a kultúra is több, maga-
sabbrendíi valóságot jelent, mint egyszerűen lelkiséget vagy
szellemi életet. Következik ebből az, hogy a történetnek nemcsak
egyszerűen és minden körülmények közt szellemtudományi mód­
szerrel kell dolgoznia, ilyen egységes módszer Rickert szerint
képtelenség,1819 hanem a kulturtudományok módszerével. Ez pedig,
amint említettem, csak a szellem elsőségének elismerését, de nem
kizárólagosságát is jelenti. Ki vonhatja ma már kétségbe, hogy a
a szellemi élet önértéke mellett relativ értékek is vannak, ame­
lyeknek elhanyagolása az egész szellemi világon bosszulja meg
magát ?
A kultúrtörténeti módszer első jellemvonása tehát az, hogy
á valóságnak a szellem értékadó, értékképző munkája által alakított
részét figyeli s e fölött értékítéletet mond. A történész az egyete­
mes törvények szerint végbemenő fizikai és biológiai eseményekkel
nem foglalkozik, csak a fontos, jelentős, érdekes, egyszóval valami
tekintetben értékes eseményekkel és személyiségekkel.18 Nincs le­
ső jtóbb ítélet egy történetíróra, mintha ezt mondják a m unkájára:
élettelen, színtelen, unalm as! Ez mindig annak a jele, hogy az
illető csak félmunkát végzett: adatokat gyűjtött s azokat jól, rósz-
szül csoportosította, de azokban nem találta meg, és azokba nem
vitte bele a szellem életét, vonzó, lebilincselő, értékelő munkáját.
Világos, hogy ezt csak akkor teheti, ha őmaga is nemcsak adat­
gyűjtő, hanem a szó igazi értelmében személyiség is. Ezért ma
már általánosan elismert igazság minden komoly historikus és
gondolkozó előtt, hogy a személyes tényező, a megélés, együttérzés
szerepe nélkül nincs igazi történetírás.20 Legfennebb csak arról
van itt szó, hogy e megítélő munka ne a kapkodó szeszély Vagy
valami világi haszonból származó elfogultság, gyűlölség, ellenszenv
vagy rajongás alapján menjen végbe, hanem komoly, alapos, visz-
szaható beleélés, reduktiv intuíció alapján. Nemcsak tudás szüksé­
ges tehát hozzá, hanem az életegységet megragadó, kiszámitha-
18 I. m. 95. 1.
19 Rickert i. m. 81 1. Es — teszi hozzá — megvetéssel fog tekinteni
arra, aki örül, hogyha gilisztát talál.
20 U. o. 62, 79, 80 1. Kornis Gyula történetfilozófia, Budapest, 1924.
45 s kőv. 1.

AZ ÚT 103
 latlan (irracionális) természetű fantázia is.21 Ebből természetesnek:
látszik már most az a következtetés, hogy a kultúrtörténeti mód­
szer tk. az egyszer megtörtént események és a személyiségek,
konstrukcióját, művészi átalakítását űzi. Ez ellen azonban méltán
tiltakoznak a komoly történetírók. Szerintem helyesebb itt a re­
konstrukció kifejezést alkalmazni. Rickert nagyon helyesen és élesen
vonja meg e tekintetben a történelem és a művészét közti határ­
vonalat.22 Mindkettő, szerinte, a természettudománytól eltérőleg az
általános példányok helyett az egyedi (individuális) és szemléletes
léttel foglalkozik, de amíg a művészet az egyediséget az esztétika
törvényei szerint általános szemléletté, mindenki által élvezhető­
műalkotássá teszi, addig a történetíró megmarad a művészet által
sokszor lenézett egyéni vonások mellett és — a valóság érdekében.
Egészen más tehát egy nagy történelmi személyiségnek Luthernek,
Bethlen Gábornak vagy Wallensteinnak a művészet által konstruált
és a történetíró által rekonstruált képe. A közvélemény — sajnos —
inkább az elsőnek a hatása alatt áll s tiltakozik minden az &
ideá'ját látszólag megkárosító feldolgozás ellen, de erről már a
történelíró nem tehet. Őt tudományos lelkiismerete nemcsak az
intuícióra, hanem annak a valóság adataival való ellenőrzésére is
kényszeríti s ezért igyekszik megőrizni nem személytelenségét —
ez lehetetlen! — hanem pártatlanságát. így nyerjük meg a kultúr­
történeti módszer második fontos jellemvonását: a valóságot igyek­
szik rekonstruálni a reduktív intuíció alapján. Ez a módszer tehát
nemhogy megvetné a történelmi segédtudományokat, (oklevéltan,
címertan, felirattan, földrajz, néprajz stb.), hanem egy magasabb'
érdekből még intenzívebben fordul ezeknek vizsgálata felé s még
gyümölcsözőbben akarja felhasználni ezeknek eredményeit.
Röviden térjünk ki annak a kérdésnek a tisztázására, hogy
ez a megélésen alapuló, értékelő történetírás alkalmazhat-e ítélé-
teinél abszolút normákat vagy pedig meg kell maradnia az egyes
események és személyek viszonylagos megítélése mellett. Hétköz­
napi nyelven szólva: szabad- e gáncsolni vagy dicsérni a történet­
írónak az ő tárgyilagosságának kára nélkül? Igaza van Kornisnak
midőn kijelenti, hogy ha az értékelméléti idealizmussal szemben a
relativizmus áliáspontjára helyezkedünk, akkor egyáltalában érték­
telenné válik minden elmélkedés az emberiség életének céljáról s
veié kapcsolatban a haladásról.23 Nemcsak az ideálista, 'hanem
mindenfajta történetírásban a fejlődés elméletét helyesen kell alkal­
mazni, mert e nélkül az egyes mozgalmak, korok és maga áz
egész történelem csak széteső adathalmaz, nem pedig a szellem
fokozatos érvényesülése, bukása és felemeltetése. Csak arra vigyáz­
zunk s itt van igaza azoknak, akik a gáncsoskodás és magasz-
ai Kornis i. m, 50—51. Révész I. A történettudomány új útjai és a pro­
testantizmus. Prot. Szemle 1931. 509 1. Makkai Sándor: Az „új utak*. Prot»
Szemle 1932. 7—8 1.
28 I. m. 69 köv. I.
« I. m. 102 1.

104 ÁZ ÚT
 dalás ellen tiltakoznak, hogy a feltétlen érték mellett ismerjük el a
viszonylagos értékeket is s ne igyekezzünk valakit tüzön-vizeii
keresztül ideálizálni vagy kárhoztatni. Ma már ez az eljárás még
ott sem szokásos, ahol erre a legnagyobb a kísértés, az egyház­
történelemben,94 miután sem a r. kath., sem a prot. egyházak nem
féltik hőseiket a történelmi kritikától.
A kultúrtörténeti módszer harmadik jellemvonása tehát az,
hogy a feltétlen érték mellett relatív értékeket is elismer s így a
történelmi eseményeket ezeknek a szempontjából is vizsgálja. Tehát
nemcsak a célhoz való eljutást, hanem a törekvést is honorálja s
így távoltartja magát az útszéli szidalmázástól és dicsőítéstől, En­
nek hitbeli alapjaira a következő fejezetben utalunk.
Mielőtt most már az utolsó jellemvonásra rátérnénk, éppen
ennek tisztázása érdekében vessünk egy rövid pillantást a kultúr­
történeti módszer fokozatos kitisztulására. Ennek három mozza­
natát különböztethetjük m eg: a Hegel-féle ideális történetszemlé­
letet, a Ranke-Rickert-féle historizmust és a Troeltsch-féle reális
idealizmust,2425 E három irány ismertetése egyúttal rámutat azokra
a fogyatkozásokra is, amelyeket kiegészíteni csak egy más szem­
pontú történetírás képes.
Hegel hatalmas történetkompoziciója nagyjában mindnyájunk
előtt ismeretes. Ennek lényege az, hogy az ész (Vernunft) uralja a
világot, tehát a világtörténelemben is minden észszerűleg ment
végbe. Ez a tétel röviden azt fejezi ki, hogy a szellem a világnak
nemcsak alapja és mozgató elve, hnnem egyúttal célja és törvény­
adója is. A szellem tehát nemcsak egy történelmi tényező, hanem
hatalom, mégpedig a legfőbb, az abszolút hatalom a világban és
a világ felett. Ez az igazság látszólag ugyanazt az igazságot hir­
deti, mint a Szentírás: ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak
mindenek. (Római levél 11. r. 36 v.) S Hegel csakngyan vallja,
«hogy „a kér. vallásban Isten kijelentette magát, azaz az emberek­
nek tudtára adta, hogy mi ő, úgyhogy ő többé nem elzárkózott,
titokzatos előttünk".26 Csak éppen abban tér el a „közönséges kér.
4iitlől“, hogy nem áll meg az egyes események titokzatosságánál
s nem folyamodik azok magyarázatánál a „gondviselés szatócs­
kereskedéséhez (Kleinkráuzerei)", hanem a filozófia segítségével
megállapítja, hogy „a valódi világ olyan, amilyennek lennie kell,
hogy az értelmes akarat, a konkrét jó a leghatalmasabb, az ab­
szolút hatalom, amely teljesül." Amint tudjuk, e monista szemlélet
alapján állapítja meg a világtörténet három törvényét, a thezist,
antithezist és szinthezist, amely a szellem életének örök rhytmusát
■fejezi ki. Dr. Nagy Géza.
(Folyt, köv.)

24 L. ennek indokolását Révész I. Egyháztörténelem 1931. 174, 175 1.

sä Nagyjában ugyanezen kategóriát használja H. Barth i. m. 158—171 1.
se Idézve u. o. Die Vernunft in der Geschichte c. művéből.
 • Vallásos növelés •

A vasárnapi iskolai munka alapelvei

IV. A vasárnapi iskola szervezete.

1. A m unka m egkezdése és továbbvitele. Minden mun­

kának első kérdése, hogyan kezdünk a munkához, mert a kezdéstől,,
annak komolyságától függ sók tekintetben annak’ további sorsa is*
Mivel az előbbiekben már említettük,^hogy a vasárnapi iskolai
munka Isten megbízása a gyermekeknek az Ő Igéje hirdetésére s mivel
ez az igehirdetés, mint láttuk, az egyházban megy végbej ahhoz,
hogy valaki ebben a munkában részt vegyen, két megbízásra vau-
szüksége: Istentől, aki Szentlelke által felébreszti benne a kény­
szerűséget, hogy szolgáljon, a felelősséget azok iránt, akiket rá ak ar
bízni, ez adja az önkéntesség, a háládatosságból folyó munka gon­
dolatát ; és az egyháztól, mély az Istentől kapott megbízás alapján
felhatalmazást ad arra, hogy dolgozzunk a gyermekek 'között. Az
első megbízás a mi belső életünk tapasztalata, a másik az egy­
háztól, annak hivatalos hatóságától, lelkésztől, presbitériumtól
kapott engedély. Mindkettő okvetlen szükséges és nélkülözhetetlen^
de mindkettőt állandóan szemünk előtt kell tartani. Isten meg­
bízását úgy, hogy folytonosan készítjük rá magunkat az Ige és.-
imádság által, az egyházét úgy, hogy folytonosan keressük, hogyan­
felelhetünk meg ennek legjobban, az egyház hitvallása és mun­
kája tanulmányozásával.
\ A munka kezdéséhez a gyermekeket egy alkalommal össze?
\gyüjt[ük és egy tanítást tartva nekik, ezen mutatjuk meg, ífiit akar
la vasárnapi iskola. Kiemeljük, hogy a világon és a mi egyházunk­
éban mennyi gyermek gyűl össze időnként az Ige körül. Ha sokan-
Vannak és több vezető is van, akkor csoportokba osztjuk őket,
iskolai osztályok szerint, egy csoportba 20—30 gyermek mehet.
A következő vasárnapokon (esetleg a létszám apadni kezd, mig;
kialakul a csoport állandó létszáma. Természetesen az elmaradókat
1felkeressük s tovább is igyekézifiik bevonni. Hasonlóképén szüSP
| séges a szülőknek is állandóan ismertetni a munkát, ezt a vasár­
n a p i iskolai ünnepélyeken tesszük, ahol a gyermekek éneke, bib­
liai versek mondatása mellett a vezető mindig egy előadásban?-
ismerteti a vasárnapi iskola jelentőségét. A látogatás szintén sokat:
tehet a munka megismertetésére, épen így röpivek osztása stb.
Óvakodunk a gyermekek jutalmazásától, csalogatásától; kivéve a
látogatást bizonyító képecskéket, ínért az ilyen folytonos zavarokra.
,vezet. Állandóan gondoskodni kell arról, hogy a gyermekek érdek*
jlödését a munka iránt ébren tartsuk. Szükséges, hogy a vasárnapi'
L -
106 AZ ÚT
 Iskola ne csak téli, vagy nyári munka legyen, hanem egész évben
tartson. Iskolai év elején az újonnan jöttékét felvesszük, az isko­
lából kikerültekkel pedig, — mert a vasárnapi iskola a gyermek
,7—14. évét foglalja magában, — az érintkezést fenntartjuk a munka
•továbbvitele céljából. •
( Nem elég csak a vasárnapi iskolára gondolni és csak ebben
a korban foglalkozni a gyermekekkel, hanem ezen ko ru iá n isfén n
kell tartani á kapcsolatot, különben a munkánknak semmi további
folytatása nem fesz. Évégből a vasárnapi iskolákból kikerült gyér-
mekeket egy hetenkénti másik összejövetelre gyűjtjük össze, így
lalakul meg az ifjúsági munka első csoportja, a serdülő csoporti.
itt a munka még nagyjában vasárnapi iskolai módszerrel folyik,
de több helyet engedve a gyermekek kérdéseinek s szélesebb körbe
vezetve azokat, felölelve a személyes élet és a világnézet kérdéseit
is. Ez a munkaág már nem tartozik a vasárnapi iskolai munkához,
ezért részletesen nem is szólunk róla, bár a vasárnapi iskolai
vezető jól teszi, ha ezt a munkát is megismeri és ezzel is foglal­
kozik. Az ifjúsági munkával n gyülekezetben állandó kapcsolatot
kell tartani. Ez a kapcsolat részben szervezeti, úgy, hogy a vasár­
napi iskolából kikerülteket átvisszük az ifjúsági munkához s viszont
az ifjúsági munkából keresünk segítőket a vasárnapi iskolába;
részben lelki, úgy, hogy a vasárnapi iskola és az ifjúsági munka
vezetői gyakran összejönnek, megbeszélik tapasztalataikat, mindkét
munkában az egymás iránti felelősséget felébresztik és ébrentartják,
összejöveteleket tartanak együtt, hogy minden vasárnapi iskolás és
minden ifjú előtt legyen világos, hogy a másik munka nem mel­
lékes, hanem kiegészítő része annak, amiben ő vesz részt. Az egy­
másért való imádkozás itt is elengedhetetlen.
A vezetőnek azt is kell látnia, hogy az egyháznak más
munkái is vannak, amellyel szemben a vasárnapi iskola ügyét
képviselni és támogatnia kell. Ilyen munka a nőszövetségi és férfi-
szövetségi munka, melyek szintén a vasárnapi Iskolával kapcsolat­
ban- állának. Ezért először is fontos, hogy a két említett szövet?
ségben a vezető használja fel az alkalmakat, hogy a vasárnapi
iskolai munkát ismertesse, a szülők figyelmét a munka és a gyer­
mekekért való felelősség iránt felkeltse, a munka folyásáról ott és
raz egész egyházban őket tájékoztassa, a gyermekek látogatása,
szülőknek a vasárnapi iskolai órákra való hívása és vasárnapi
iskolai ünnepélyek útján. Másik oldalról a gyermekeket buzdítsa,
hogy szüleiket a nőszövetségi és férfiszövetségi összejövetelekre
hívják. így lehet az egész család egy kapcsolatban az Ige hall^
gatása által s ezt a kapcsolatot a vasárnapi iskolának is segíteni
és előmozdítania kell.
2. A v asárn ap i iskola szervezete. A munka nem áll egye­
dül sem a gyülekezetben, sem az egyházban, sem a világon, ezért
beszélni kell arról a szervezetről, mely a munka egyes csoportjait
összekapcsolja.
E szervezet látható a gyülekezetben, mert ez a gyülekezet

AZ ÚT 157
fmunkája nem egyeseké. A vasárnapi iskola felett a felügyeletet
a presbitérinm és a lelkész gyakorolja. Ez a hivatalos kapcsolat,
melyet fenntartunk, úgy, hogy a vezető félévente jelentést tesz a
Jelkésznek a munkáról, nehézségek esetén tőle kér tanácsot és segít­
séget, utasításainak mindenben engedelmeskedik. Emellett a lelki
kapcsolat is fennáll a gyülekezetben. Egy helyen levő vasárnapi
iskolák vezetői hetenként közös bibliaórára és elkészületre gyűlnek
össze, melyet a lelkész vagy megbízottja vezet, itt megbeszélik a
tanítás anyagát, esetleges szükségeket, egymást segítik, tanáccsal
támogatják, a csoportok egymással testveri kapcsolatban vannak,
közös összejöveteleket tartanak. Ide tartozik a már említett kap­
csolat a gyülekezet többi munkájával, ahová az iratterjesztés, szór­
ványmunka, szegénygondozás stb. is tartozik, melyben a vasárnapi
iskolások is segítnek. A vasárnapi iskolának a gyülekezetben kell
élnie, annak életében résztvennie, annak szolgálni, igyekezni, hogy
annak egész életébe belekapcsolódjék. így fentartható a kapcsolat
a környékbeli gyülekezetek vasárnapi iskoláival is, együttes össze­
jövetelek, vagy távolabbiakkal, levelezés stb. útján.
A gyülekezeten kívül kapcsolatban van a vasárnapi iskola
az egész egyház vasárnapi iskoláival• Ezt a kapcsolatot a Refor­
mátus Vasárnapi Iskolai Szövetség tartja fenn, melynek minden
vasárnapi iskola tagja. Világosan meg kell érteni, hogy erre a kap­
csolatra szükség van, különben az egész munka elnyomorodik. Ez
a szövetség tart vezető-tanfolyamokat, konferenciákat, ennek szol­
gál a Vezetők Lapja, melyet minden vezető kap, a Vezetők sze­
mináriuma, melyet minden vezetőnek végeznie kell stb. A Szö­
vetség ezen munkáira vasárnapi iskola évente beküld egy tetszés
szerinti összeget a központi alapra. Évenként egyszer minden vezető
pontosan kitölti és beküldi a jelentőivet, mély szükséges az egész
egyház vasárnapi iskolai munkája nyilvántartásához, ezt a dolgot
nagyon pontosan és lelkiismeretesen kell végezni. A vezetőnek
el kell járnia a konferenciákra és kurzusokra, fel kell használni
minden eszközt, hogy magát művelje és a munkában erősítse.
Űj vasárnapi iskolák azonnal jelentsék be magukat a Szövetség­
nél. A romániai református egyházban jelenleg a két egyházkerü­
letben összesen 549 vasárnapi iskola van, 784 csoportban, 626
vezetővel és 25.572 gyermekkel.
A vasárnapi iskolai munka azonban nemcsak nálunk van
elterjedve, hanem az egész világon, s ennek a munkának segíté­
sére áll fenn a Vasárnapi Iskolai Világszövetség, mely évente kon­
ferenciákat tart, kiadja a' vasárnapi iskolák Világhelyzetéről szóló
kimutatást, lapokat és könyveket ad ki stb. Két osztálya van, egy
az európai, egy a többi országok számára. Beletartoznak a leg­
különbözőbb és legtávolabbi országok és egyházak Vasárnapi iskolái
s fenntartja ezek közt a kapcsolatot, úgy, hogy tudhatjuk, hogy az
egész világon mindenütt vannak gyermekek, akik vasárnaponként
az Igét hallgatják, akik így egyek a Krisztusról szóló bizonyság-
tétel hallgatásában és a neki való engedelmességben. Ebbe a sző-

108 AZ ÖT
vétségbe minden vasárnapi iskolát fenntartó evangéliumi egy­
ház beletartozik, csak a nem evangéliumi egyházak nem, beletar­
toznak a külmissziói területek egyházai is. A Szövetség legújabb sta­
tisztikája 1932-ben készült, mely az egész világon van 361.145
vasárnapi iskola, 3,301.784 vezetővel és 36,546.829 gyermekkel.
Ezelőtt három évvel készült kimutatás óta a vasárnapi iskolás
gyermekek száma három és félmillióval növekedett. A Vasárnapi
Iskolai Világszövetségnek országunkban is van egy tagozata, mely­
ben a református, evangélikus, román és magyar baptista egyházak
kiküldöttei vesznek részt s időnként találkoznak a vasárnapi isko­
lai munka erősítésére és előmozdítására vonatkozó tanácskozásban.
Ez is szokott kimutatást készíteni a romániai vasárnapi iskolákról,
a legújabb ilyen kimutatás szerint ván összesen 1556 vasárnapi
iskola, 1827 csoportban, 3166 vezető és 50.757 gyermekkel. Ezek
közül a ref. egyháznak 514, 25.572 gyermek, az evangélikusoknak
24.360 gyermek, a román baptistáknak 712, 15.640 gyermek,
magyar baptistáknak 150, 4500 gyermek, orosz baptistáknak 109,
3810 gyermek, német baptistáknak 45, 725 gyermekkel s az Ev.
C. E. munkásoknak 2 v. isk. 150 gyermekkel. Az összesek közül
a gyermekek 62%-a magyar anyanyelvű.
Mi a feladata most itt a vezetőknek? Először az, hogy a
mások buzgóságát látva, igyekezzék a munkában kitartani és növe­
kedni. Másodszor, hogy a gyermekeknek mutassa meg és a szülők­
nek is, hogy ez a munka nem a mi találmányunk, hanem ezáltal az
egész világon munkálkodik Isten a gyermekek közt. Harmadszor,
hogy saját maga is, a gyermekekkel együtt is imádságban tüsá-
kodjék Isten előtt azért, hogy a bűn és nyomorúság ezen világá­
ban minél több gyermek hallhassa Isten megváltó izenetét s hogy
ezek a vasárnapi iskolák mind egyek legyenek a vezetők és gyer­
mekek, Isten országa eljöveteléért való imádkozásban és Krisztus
szolgálatában. Adjon hálát Istennek, aki őt erre a munkára kivá­
lasztotta és ebben a munkában meggyarapítja és szentelje egész
életét Isten igaz szolgálatára. /. L.

AZ ÚT JQ9
m K ü im is s z ió *

A Küimisszió Barátai munkája.

— Bevezető előadás a kolozsvári külmissziól konferencián. —
E világ egyik (s nem a legkisebb) átka, hogy az egyes népele
országuk határait, egymás rovására, minél jobban ki ákarják ter­
jeszteni. Csodálatos: a baj orvossága is országhatár-terjesztés^
Csak nem földi országnak, hanem istenországának kiterjesztése.
A mustármag növekedése, a küimisszió, melyben senki meg nem
rövidül, csak a sátán hatalma.
Látnivaló, hogy milyen végtelenül fontos dolog a küimisszió;
minden népek üdve függ tőle. E meglátás világosságában egy
csapásra hazuggá dermed a küimisszió köznapi felfogása, mely
azt mellékes és távoli feladatnak fogja fel. A küimisszió Krisztus
minden őszinte tanítványának szívügye. Minden keresztyénnek a
küimisszió barátjává kell lennie.
De „mindenekfölött Isten ügye ez, melyet O akar és Szentr
leikével O is végez. Honnan van mégis az a letagadhatatlan lát­
szat, hogy a misszionáriusok végzik a missziói munkát? Az
téveszti meg az embert, hogy ami látható ebben a munkában,
azt tényleg emberek viszik véghez. Ám senki sem vonhatja kétségbe,
hogy a misszióban éppen a munka láthatatlan része a döntő, ezt
pedig a Lélek végzi. Isten végezhetné ezt nélkülünk is, de őrölt
végzése, hogy e földön a láthatatlant a látható hordozza. A kül-
misszió munkájában tehát, mint minden földi munkában, részt ad
az embernek is. A különbség csak az, hogy mig a legtöbb földi
munkában (mint pl. a földmivelés, ipar stb. terén) minden ember­
nek ad osztályrészt, addig a küimisszió ügyének hordozását csak
az ő választottainak seregére, az ő egyházára bizta.
A küimisszió barátait tehát ott kell keresnünk a Krisztus
egyházában. Rokonszenvezhet egy pogány is ezzel a munkával,
ha látja, hogy általa művelődik, vagy az önző „keresztyén“ is, ha
azt nézi, hogy maga vagy egyháza így előbbre jut. Ilyen hazug
barátságjgal azonban nem lehet missziót végezni. Áz igazi barátság
először is nem a hasznot, nem az érdeket nézi, sőt éppen áldo­
zatot hoz, másodszor — mint minden barátság — ez is személyes:
dolog. A küimisszió barátságát Krisztus e szavai határozzák meg:
„Ti az én barátaim vagytok.“ S akiknek ezt mondotta, azokért
életét adta.
Tehát a küimisszió barátai azok, akik Krisztusnak is barátai.
S amiként nem a maguk jószántából leltek a tanítványok barátai
az Úrnak, hanem Ő fogadta azokká övéit, úgy a külmissziónak
se mi szegődünk barátaivá, hanem az 6 elhívása folytán vesznek

1ÍÖ AZ Ú T
részt Isten világhódító munkájában az ö megváltott gyermekei, nem
a maguk javát, hanem egyedül Isten dicsőségét nézve s erre ct
szolgálatra, ha kell, életüket is áldozatul adva. Ez a külmisszió
barátsága s minden missziói munkának az alapja.
Akik e szolgálatban egyek, megfogják egymás kezét, hogy
senki el ne csüggedjen, el ne lankadjon, el ne maradjon, el ne
bukjék a teher alatt, sőt hogy külön-külön mindenki s együtt az
egész közösség, az egyház, a rábízott missziót betöltse, feladatot
elvégezze. Mivel a külmisszió nem egyéni vállalkozás, hanem a z
egész egyházra bízott feladat, a Külmisszió Barátainak munkája
nem képzelhető el másképp, mint a legszorosabb munkaközös­
ségben.
Lássuk most e munkát, miből is áll az.
1. Legelső feladat s egyben minden külmissziói munka alfája
és Omegája az imádkozás. Annál is inkább ezen kell kezdenünk,
mert az imádság utján tudjuk meg Isten akaratát, imádság utján
tudjuk meg, hogy mi bizatott ránk ebben a munkában.
Az imádságunk ezen fúl is mindvégig hordozója munkánknak.
Ott, ahol a Szentlélek végzi s mi csak eszközök vagyunk, nem is
lehet ez másképpen.
Ami most már az imádkozás módját illeti, talán nem lesz-
fefesleges egy-két dolgot szemelőtt tartani. Az egyik az, hogy ne
engedjük üres formasággá sekélyesedni ezt az imádságot, ezért
igyekezzünk a tényleges szükségért imádkozni s nem csak úgy
általánosságban, hogy „imádkozom a külmisszióért“. Imádkozzunk
a sötétségben levőkért, a misszionáriusokért és a rhunkáért, külö­
nösen a mieinkért. A külmisszió imanapja kedd, ám ez nem azt
jelenti, hogy ezért máskor nem lehet, vagy nem kell imádkozni.
Kedd egyszerűen emlékeztet rá, hogy erről a legfontosabb dologról
meg ne feledkezzünk.
2. A Külmisszió Barátainak ismerniök kell a külmisszió jelen
állapotát, a kint folyó tulajdonképpeni munka egyes lépéseit, sőt
legalább altalános vonásaiban, a külmisszió történetét is. Erre
különben természetszerűleg ébred a Külmisszió Barátaiban érdek­
lődés. E megismerést szolgálja a mai napról-napra gyarapodó
missziói irodalmunk: a külmissziói lapjaink, itt az „Egyház és
Misszió“, magyarországi ref. testvéreink közt a „Hajnal“, (egy
évre 60 lej, megrendelhető: Bp., VIII., Gyulai P.-u. 9., II, 21.),
továbbá a missziói tárgyú, szellemi könyveink, traktátusaink (pl.
I. K. E. SZ. 0 .: Mi a külmisszió?, Livingstone—Roda: Okoyong
fehér királynője, stb.)
Közvetlenebb hiegismerési mód, ha levelezünk kint dolgozó,
misszionáriusokkal. Ezzel egyben testvéri támogatást is nyújtunk
a kint szolgáló, többnyire egyedülálló magyar társunknak. Imád­
ságunk mellett az ő számára ez a legerősebb lelki segítésünké
Ezért ha valakinek közülünk kapcsolata van kint működő misszió*
náriussal, ennek a kapcsolatnak fenntartása és ápolása mindkét
félre nézve többet jelent az átlagos levelezésnél. A mi most mun­

AZ ÚT 111
 kába álló misszionáriusunkat is minél többen keressük fel majd
sorainkkal, ne csak az első hónapokbeli föllángolással, hanem ki­
tartó szeretettel és együttérzéssel. A címét kis lapunk időfől-időre
közölni fogja.
A külmissziót igazán természetesen az fogja megismerni, aki
beáll az aratók közé a missziói mezőn, de ez nem adatik meg
mindenkinek.
3. A szolgálat másik úlja: ismerteim a külmisszió ügyét
mások előtt. 4íálunk, ahol a legelső, erdélyi misszionárius most
indul útnak, ugyancsak sok alkalom és tér van erre az ismerte­
tésre. Szolgálhatjuk ezt azzal, ha külmissziói lapjainkat, könyveinket
továbbadjuk, de a legtöbbünknek alkalma van arra is, hogy élő­
szóval tegyen bizonyságot a missziói parancs kötelezéséről. Lelki-
pásztorok, tanárok, tanítok elsősorban hivatottak arra, hogy gyüle­
kezeti vagy missziói ünnepélyt rendezzenek, felolvasásokat, elő­
adásokat tartsanak a külmisszióról. Az utóbbi pedig mindenki előtt
nyitva áll, különösen családi körben és a társadalmi életben.
A külmisszió ügyének megismertetésében különösén gyer­
mekeinkkel szemben nagy a terünk és a felelősségünk. A jövő
nemzedékének nem szabad tájékozatlanul felnőnie: -a munka halad
és tőlük már többet fog követelni.
íme egy kis program az egyházi csoportok számára a most
induló munkaévre: Vasárnapi iskolánk körében tartsunk két össze­
jövetelt, a külmisszió munkájából vett képeket mutatva be. Forrásul
szolgálhatnak traktátusaink és missziói lápunk. Ifjúsági biblia­
köreinkben, a Külmissziói Füzetek, vagy Szabó Külmissziói Kalauza
alapján (kaphatók a „Hajnal“ kiadóhivatalában) egyes misszioná­
riusok életét ismertessük, minden hónap első keddjén. Ugyan­
ezeken a napokon foglalkoznánk férfi- és nőszövetségünk körében
a külmisszió lényegének, történetének, területeinek stb. kérdésével
az IKESZO által összeállított „Mi a külmisszió?“ c. könyv tanul­
mányozása rendjén. Végül az egész gyülekezettel, a külmissziói
nap keretében és máskor is, igyekezzünk ez év folyamán meg­
ismertetni általában azt, amit a külmisszióról mindenkinek tudnia
kell. Kitűnő forrás erre Ravasz füzete („Mi a külmisszió?“) vagy
Virágh Külmissziói Kátéja.
Szükség van arra is, hogy akik megfelelő képzettséggel ren­
delkeznek, foglalkozzanak tudományos téren is a misszióval, az
-elvi kérdések tisztázása végett. E nélkül az iskolai képzésbe szer­
vesen nem is illeszthető bele a misszió ismertetése. Csaknem
teljes mértékben úttörő munka vár ebben a mai vezető nemzedékre.
Megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet e téren az, aki egyik­
másik idegen nyelvet bírja, a gazdag angol, német, holland és
francia missziói irodalom legjobbjainak átültetésével.
Munkatársakra van szüksége kis lapunknak is. Ezzel össze­
függ más két feladat, az egyik r meg kell szerveznünk magunk
közt egyházi és világi s íjtónk tájékoztatását a külmisszió s éppen
a mi egyházunk külmissziói munkája felől. Ezt úgy képzetem

112 AZ ÚT
kivihetőnek, hogy egyikünk a „Református Szemle“, másikunk á
„Kálvinista Világ“ stb. rendszeres informálását vállalja magára.
Végül németül és angolul beszélő munkatársakra van szükség,,
akik egyes külföldi missziói lapok rendszeres ismertetését, vagy
egyes cikkek fordítását vállalnák.
4. Mivel a Külmisszió Barátai egy közösséget alkotnak, ima;-
és munkaközösséget, e közösség kifejezésére és az egység ápolá­
sára szükség van köztünk az összejövetelre, találkozásra, együttes
imádkozásra s az ügy közös tanulmányozására — amennyire erre
lehetőség van. Ilyen alkalom ez a külmissziói konferencia, mely a
legelső ugyan, de bizonyára nem a legutolsó. Ezt az egy-két
napos külmissziói konferenciát minden évben meg kellene rendez*
nünk aug. 24-én vagy a nagyhét egy napján. Gyakrabban is talál­
kozhatnak azonban az egy városban lakók, vagy egy intézet köte­
lékébe tartozók a Külmisszió Barátai közül. Kívánatos, hogy ahol
így többen vannak együtt, alakítsanak külmissziói csoportod tanul­
mányi kört a helyi lelkipásztor, vagy egy megbízott vezetésével. E
csoport minden kedden, vagy ha rendes bibliakörük van, minden
hónap első keddjén összegyűlne s közös imádkozás és éneklés
mellett ismernék meg és ismertetnék a külmisszió ügyét. Az ilyen,
tanulmányozás vezérfonalául használható kis missziói lapunk mel­
lett Virágh Sándor Külmissziói Kátéja vagy a mi különböző-
missziói kiadványaink.
Az egymásközti kapcsolatot igyekszünk ápolni az egész „Egy­
ház és M isszióival is, de különösen annak „Üzenetek“ rovatával.
Már ez is jelzi a lapocska személyes levél-jellegét, de kifejezetten,
is ott áll a lap homlokán: körlevél. Ha tehát levél, arra válaszolni,
is kell. A legegyszerűbb válasz, hogy postára teszek egy kis ado­
mányt a külmisszióra. De sokszor lehet kérdésem, javaslatom vagy
kételyem is. írjuk meg az ilyet a szerkesztőségnek, beszélgessünk
meg együtt mindent. Az egyes levelek közérdekű részeit a lapban
is közöljük, különösen áll ez természetesen a misszionáriusunk
leveleire.
5. A külmisszió ügyének megismerése és ismertetése végett
nemcsak jónak látjuk, hanem igyekszünk is megszervezni a vidéki
Csoportokat, az általános érdeklődés felkeltését és a Külmisszió-
Baratai táborának a kiterjesztését. Ebben a munkában az egyház-
kerületünk vezetősége által alkalmazott külmissziói utazólitkárnak
van nagy és fontos feladata. Kétségtelen, hogy a sűrű személyes,
érintkezés révén az utazótitkárnak van a legtöbb alkalma a kül-
mísszió ügyét széles körben ismertetni és új barátokat az ügy szá­
mára megnyerni. A vetítőgép s a missziói filmek nemcsak köny-
nyebbséget, hanem kísértést is jelentenek számára: szakadatlanul
küzdenie kell az ellen a tévelygés ellen, hogy akár más, akár ő
maga csak egy „mozist“, valami lelki vagy egyházi mozist lásson
az utazótitkárságban. Ám a legjobb utazótitkár sem végezhet ered­
ményes munkát, ha nincs érdeklődés a munkája iránt. Ne res-
teljük hívni őt, annál is inkább, mert útiköltségét egyházunk fe-

AZ ÚT 113
<lezi. A hívás sohasem történhet máskép, mint a helybeli lelki-
pásztor útján vagy megbízásából. Az utazótitkár a perselypénzén
kívül fel van hatalmazva bármely külmissziói megajánlás vagy.
adomány átvételére, nála, vagy a missziós újság szerkesztőjénél
kell bejelenteni a belépést a Külmisszió Barátai közé, ami akár
■évi adomány megajánlásával, befizetésével, akár persely-kérés által
történik.
6. A Külmisszió Barátai önkéntes adományukból tartják fenn
egész külmissziói munkánkat Erre az áldozatkészségre eddig nem
lehetett panasz, de annak igazi próbája most következik, amikor a
tényleges külmissziónk megindul. Ugyanis az elkerülhetetlen itthoni
kiadásokat nem számítva, fedeznie "kell az adományoknak első
misszionáriusunk évi összes kiadásainak felét, ami 60,000 lejre
rúg. (A kiadások másik felét a skót református egyház váltatta el
egyelőre.)
Jelenleg a helyzet a következő: van a Külmisszió Barátai
sorában 161 egyén, ill. család és 20 gyülekezet, fii. csoport, ösz-
szesen 181, akik meghatározott évi összeget ajánlottak fel. Van
148 egyén, ill. család és 66 gyülekezet, ill. csoport, összesen 214,
akik perselybe gyűjtenek. Végül van 7 egyén és 1 csoport, ösz-
szesen 8, akik megajánlást és perselyt is vállaltak. A 181 meg­
ajánlás évi 19,265 lejt biztosítana ígéret-összegben. A 222 per­
selyből, átlag 50 lejt számítva, remélhető 11,000 lej évi összeg.
Ez összesen csak felét tenné ki a tulajdonképpeni külmissziói
munkára szükséges összegnek. A feladat tehát ezen a téren: meg­
kétszerezni az adományokat, vagy az adományozókat. Van ugyan
még egy jelentős bevételi forrásunk: az okt. 31-iki persely pénznek
fele minden egyházközségből, ez azonban, nézetem szerint, okvet­
lenül szükséges az ithoni kiadásokra, különösen, _ba az utazótitkár
javadalmazását és útiköltségét nincs miből fedezni másból. Az
ezidőszerint várható összbevételről fogalmat nyújt az. hogy meg­
mozdulásunk első évében 1931. decemberétől 1932. decemberig
53,254 lej adományt nyugtázhattunk kis lapunkban.
Missziói lapunk, a mai terjedelemben, évente kb. 5500 lejbe
kerül. Ezt eddig az összbevételből fedeztük, most azonban jó
lenne, ha a lapra külön küldenők be adományainkat; 10—20 lej
külön adomány (250 előfizető esetén 20, 500 előfizető esetén 10
lej) beküldése elegendő lenne e célra. Ilyen, a lapnak szóló külön
adományra volt eset eddig is. Később gondolnunk kell persze a
lap bővítésére is.
Minden mozgalom életképességét az érte hozott áldozat jelzi.
Van más áldozat is, nemcsak az anyagi, de az tagadhatatlanul
fontos és sokat mondó: a pénzt szorító kéz minden áldozata na­
gyon kétes értékű.
Igazi adakozó csak a sáfárkodó lélek, aki tudja, hogy mindéi!
Istené. Az tud Isten ügyére adni, nemcsak felbuzdulva egy-egy
alkalomkor,, hanem rendszeresen, hűségesen.
Szükség van erre, láttuk, számokkal kifejezett szükség.

114 AZ ÜT
Mandzsúriái munkánk is csak úgy indulhat meg, hogy a régebbi
évekből van egy kis tartaléka külmissziéi alapunknak, de a munkát
nem elég beindítani, azt fenn is kell tártani. S abban, azt hiszem,
mindnyájan egyetértünk, hogy a mindenképpen nagyon terhes fel*
adatot vállaló misszionáriusunkat az anyagi zavaroktól meg kell
óvnunk, mig őrhelyén áll.
7. Anyagilag is, szellemileg is, lelkileg is szükség van a
külmisszió mindenirányu munkája szempontjából, hogy legyen
évente egy kiilmissziói napunk, egy vasárnap, vagy pünkösd má­
sodnapja, egyházkerületi vezetőségünk vagy a zsinat által csak erre
a célra kijelölve 1
Első misszionáriusunk útra készen. Isten úgy akarta, hogy
sem apja, sem anyja nem érhette meg ezt a napot. Nincs fele­
sége, nincsenek gyermekei. Csak testvérei vannak, — vérszerint
és lélek szerint. Egyenként a Külmisszió Barátai. És nekünk most
úgy kell mögéje állanunk imára kulcsolt kezekkel, mint áttörhe-
tetetlen élő lánc. Mert az ő munkája a mi tulajdonképeni kül-
missziónk. És ő is a miénk. Úgy kell mellette állnunk, hogy meg­
pihent szülői helyett szülői, családja helyett családja legyünk. A
kegyelmes Isten így ad áldást erre a szeretetben fogant munkára.
H. J.

AZ ÚT 115
 i r o d a l o m

M akay M iklós: A gyakorlati keresztyénség világmozgalma.

Budapest, 1932. 101 1. Ára 1 30 pengő.
Makay Miklós helyes1és szükséges munkát végzett, mikor ezt
a könyvet megírta, mert az egész magyar reformátusságnak nagy
szüksége van arra, hogy a figyelmét a saját helyi nehézségei mel­
lett az egyetemes keresztyénség nagy törekvéseire is fordítsa. Az.
a tény, hogy legnagyobb gyülekezeteink is alig tudnak és akarnak
tudni a szomszédjukban levőről is, hogy Isten országa nagy ügyéért
elszigetelten küzd egy-egy gyülekezet, vagy egyház, hogy önálló­
ságra való törekvésünk háta mögött sokszor nem áll más, mint
üres gőg és megvetés más egyházakkal szemben, hogy a mellet­
tünk levő keresztyén egyházakról csak hallomásból és azt is rosz-
szul, tudunk valamit: mind azt bizonyítja, hogy nagyon szükségünk,
van olyan kitekintésre, mély egyházainkat és gyülekezeteinket az
egyetemes keresztyénség harcába és az egyetemes ügy tudatába
beállítsa. Bár helytelenítünk és elútasítunk minden olyan pan-
christianizmust, mely a hitvallásban való alkudozásra, az emberi
erő és munka diadalára, a keresztyénség társadalmi formáira az
evangélium helyett akar támaszkodni, mely eredmények és sikerek
kivívására tör, annál inkább kell méltányolni minden olyan törek­
vést, amely által a keresztyén egyházak a rettenthetetlen és meg­
alkuvás nélküli harcba az Isten ügyéért akarnak beállani. S ebbeír
a tekintetben sok feladat áll épen az itt ismertetett világmozga­
lom előtt.
A munka, mint címe is mutatja, a stockholmi mozgalommal
foglalkozik. Ismerteti a konferencia történetét, lefolyását, pro­
gramját, közli azt az üzenetet, melyet az az egyetemes keresz-
tyénséghez intézett, ismerteti a munka folytatására kiküldött bizott­
ság feladatát és azokat a hatásokat, melyeket az egyházakra ez a
munka gyakorolt. Az ismertetés alapos és forrásszerü előadásán
kívül szívesen vettük volna a könyvben az egész mozgalom theolo-
giai értékelését és megítélését is, hogy az ne csak egyszerű is­
mertetés, hanem jelentőségének, irányának, nehézségeinek, hibái­
nak s jövendő feladatainak theologiai kritikáját is adja. Ismerteté­
sében igen alapos és jó felkészültségről tesz tanúságot. A munka
előszavát Ravasz László írta, melyben két előítélet ellen küzd, az
egyik, hogy ez a munka nem magyar, a másik, hogy theologiai
szinkretizmust termel. Az egész könyv a mozgalom nagy kezde­
ményezőjének, a keresztyénség egységét mélységes hittel látó „XX.
századi egyházatyának", Söderblom Náthán upsalai érsek emléke­
zetének van szentelve. A könyv megszerzését és olvasását melegen;
ajánljuk mindenkinek. /. L.

116 AZ ŰT
 MEGJELENT!
A z ijlFJÜ ERDÉLY“ KIADÁSÁBAN'
A ■iL .■

művészi jellegű g y ű j t e m é n y i é n e k e l s ő s o r o z a t a
T ar t aj m a z tizenegy egyházi; énekét, solö és duettre,
mindenik énekhez zongorakisére| is ván adva,. mély har
möniumon vagy orgonán is lejátszható. >
Á ra portőmentes küldéssel 6 0 ’ — L e i

ÉÉÉ
Kiadják az érdélyl református egyházkerület k olozsváritheologíal
Fakultásának tanárai

-l;i , s z í íJ h Göriczy ^áJÖs A jri&ifor^^ iffiifÜMa: ^ ;2Ó*

Dr. Tava szyS á íid ö r ■-Á^Kijel enté sfeJtétél e ájátt 40f-
Dr. Imre Lajos Isten é$ Sz emberi lélek. 20
;4.'áz;- Dr. Táyászy Sándor : Á\ dialektikai theológiá projWémájá és
és problémái ; f v -V- ;2Ö*-
5. sz. Maksay Alberti Áz e^egésis problémái 25-
6; sz. DívGönfczyLajps: Az igehírdétés tényezői , . 25‘-
7 sz.. D h.T avászy SándorrAtheologiáiirányok átert|kéIéséA (A dia­
lektikái théologiá, mint a theológiái irányok korrekciója.) 35-
8. sz, Dr. Ijhfé' Lajos: Á Kijelentés és a pedagógia, ■■ 35 -
9 sz. Dávid Gyula: Kálvin gazdaságí ethikája ; 2tí-
10: -sz: :DíV t& yaszySándor : A szociális gazdásági törekvések thédlb«? .
W i niégítéíese.y (Aö^cíálizmus, kommunizmus.); 35*-
U , éz. Borbáth Dániel: A^yáiíáátörténéti és a diáíektikái théológiánák
a Kijelentésről szótó dogmatikai tanitásái 25-

Megrendelhetők az ,f IFJ U É R D É LY “ kiadőhivafáíában.

Cluj-Kolozsvár, Ref. Theolögiá.

Előkészület alatt
Itt az isten köztiink
Bibiiaolváső kalauz az 1034; év minden napjára naptárral
Mégténdeihető át „IFJÚ ERÖÉLY kiadóhiyátálábáji.
 Gyermekeinknek

lanW'í
Keresztyén^ ?|yé^i^i(űj|ág.

r S fy ^ kPR. ;JMRE LAJOS. AS^jitoR.vál^báSíjc^#^

gyöbb terjedelemben., A
í'; " 'felelős szerkesztő: í^,, :■
p lj |g '; :? ^Szerkeszti
‘r ■ - ' . •*'• ,si&'i'f- : DR. dÖNCZY LAJOS, |

v12.-száTO 20 -öldátón;?^ "

■ '\M e ^ ^ d le Q i0 ^ a ^ < ló h ^ ^ ^ i> Kolozsvár Ref. Theologia.''

Kálvinista
r y i m u %
aa
Az erdélyi ref. egyházkerület
\J ki öntudatos református
vpgialM apja. j- Nőszövetsége lapja.
: Megjelenik minden m & odik
legjelenik ftavpinta
legnagyobbitQtt áíakbán
tiaCT►
éif
oldal tef iédelémbten; ’>%
8
~ vasárnap, e ^ ,szám l2 oldal
terjedelemben.
* " * % /./
•■•A'" ' "-/■/*'''
Szerkesztik;
-&L* ;? Szerkeszti. ,-K MAKSÁY ALBERT
D & TWASZY S Á ^ Ö R /. .... r il d e r Mária :

É0Í } E gy é v ro 8 0 -— le l

(iadóhivátaláP^ A kiadóhivatal ♦ Gluj Kolozsvári

Ref, Tbeöfogiá ^ •_ Str. KogSlnleeánü ,:<Farka8-utca) 21.
éi^enm utatvA nyszániotlli ■ Kérjen m utatványszám ot!!
r-: ÍG; <^áfiC3^könyynyomda;Pujr^ 38.
 háztörténetírás - -v á |5 ^ a ;/.^ i^ t^ g i|i^ ? c |-
Gyülekezeti Munka;
hozzászólása az egymz-fegyeirhi ter­
vezethez. (Nagy József )
Irodalom . Horváth Jenő A misszió népé.
; (N. g .)
Folyóiratok Szem léje. A Revue éhistoire
et de. Philosophie Religiuses. (Dávid Gy.)

S Z E R R É S Z T I R ÉS R / t A P j Á K
DR. IMRE LAJOS DR: TÁVASZY SÁNDOR
ff II

Iőb-s^ jéí^t$;.DR> 1M R£ L Aj OS E L Ő F I Z E T É S I ÁRA ,

Szegéi ztQ^géfkiád^hiyatallí ... Egészé*«« 120 Lei
Rolozsvár,C.VietóÜei3&Ref.TÍteológia 12 Lei
 • Tudomány é s Vllágnéxet •

A p ro te stá n s e gyh á ztö rté n e tírá s válsága

(Szellemtörténeti vagy theologiai módszer?)

Találóan mutat reá Barth Henrik, hogy a történetfilozofia

minden nagyszerűsége mellett is hdjótörést szenvedett a tényeken !
A teljes gőzzel vitorlázó liberálizmus, amelynek ez volt á hivatása,
nemsokára be kellett, hogy lássa a marxizmus és pesszimizmus
prófétáinak kitartó tanítása alapján azt, amit a keresztyénségböl
nem akart elfogadni : ezen a világon mégis sok észszerűden, meg-
megmagyarázhatatlan tény van, amiket nem léhet még sem egy­
szerűen az isteni élet mozzanatainak tekinteni. Alig van érdeknsebb
jelensége az ájabb történetnek, mint az, hogy a filozofia, a társa­
dalomtudomány és a keresztyénség is milyen egyértelmüleg emelték
fel tiltakozó szavukat ez elszintelenitő determinizmus ellen. Ilyen
körülmények közt kezdi hatalmába ejteni a lelkeket egy olyan
világnézet, amelyik látszólag az érdekeket mind kielégíti. Ez pedig
a történeti gondolkozás vagy a historizmus. A mult század utolsó
évtizedeinek legünnepeltebb szellemei nem a filozófusok, hanem a
historikusok. Egy Ranke, aki megelégszik történetírásában az egyes
korszakok uralkodó eszméjének tisztázásával, egy Burçhard Jakab,
aki rámutat a renaissance csillogó szellemisége alatt á vakon tob­
zódó ösztönéletre és egy Carlyle, aki,, hőseiben az örök, kiszámít­
hatatlan egyéni erők csodás összetételeit állítja olvasói élé. A
theologiában, illetve az egyháztörténetben pedig Bauernek merész
bibliai és históriai konstrukciói helyét elfoglalja a józan, a tények
szerint igazodó történetkriiikai irány, amely a keresztyénséget fő­
ként önmagából, tehát evangéliumból és az őt körülölelő antik
kulturális és vallási életből ákarja megérteni. (Harnack, Jüllcher,
Joh. Weisz.)
E korszaknak azonban minden komolysága és valóságérzéke
mellett is megvan az a hibája, hogy most már a világszemlélet
egysége, rendszeressége kezd veszendőbe menni.39 Mindenki értékek
után kutat s azok hatását fedezi fel a történeti korokban és sze­
mélyiségekben, de hiányzik most már ezeknek rendszerezése, a
magasabbrendű történeti felfogás. Ezen a hiányon akár segíteni a
reális ideálizmus, Troeltschnek, a nagy prot. történetírónak és törté­
netfilozófusnak e munkássága.81 Feleleveníti a skholasztikus theo-
logiának (Duns Scotus) feledésbe ment tanát a történet kontin-
genciájáról, esetleges elemeiről s tiltakozik a keresztyénségnek és
Jézus Krisztus személyének eszmévé finomítása, a történet ráció-
«o H. Barth i. d. 171. I.
31 Die Absolutheit stb. Dér Historismus und seine Probleme. Tübingen
1922. és más művei.

AZ ÚT 117
 nális magyarázata ellen. De másfelől erősen sürgeti a történelem
dynamikájának tisztázását s így az empirikus történet fölé egy
kuUurfilozöflai felépítmény létesítését. Ez volna szerinte most már
az az egyetemes tudomány, amelyik az emberi étet különböző
területein megállapítná egy felsőbbrendü szellemi élet kétségtelen
hatását s ezekből a hatásokból megkonstruálná az' emberiség
jövőjének körvonalait, azt a bizonyos kulturszynthezist, amely felé
szerinte halad a világtörténelem. Itt tehát ép mint Hegelnél a szel*
lem, mégpedig az egyetemes szellem lesz a történet hordozója és
célja, de ennek útja és célja a földön már nem olyan egyszerű
és észszerű, mint ott, hanem amint ezt a vallás hőseinél látjuk,
sokszor érthetetlen s csak egy felsőbb világ létezéséből magya­
rázható. Az egyháztörténet itt vallástörténet lesz a szó igazi,
mély, modem értelmében, áz ő fokozatosan önállósuló folyamatába
beleszakadnak á kultúrának a többi ágai s ragadja tovább az em­
beriséget „ismeretlen magasságok felé.“*8 E magaslatokra felnézni
azonban szerinte a hitnek a dolga, a tudománynak meg kell ma­
radnia a históriai módszer relativizáló eljárása mellett (kritika,
analógia, korreláció) s legfennebb az eddigi fejlődés irányát álla­
píthatja meg, de azt, hogy ez az irányzat tartós lesz-e vagy más­
felé tolódik el a történet menete, arról csak valószínűségi Ítéleteket
mondhat. így lesz előtte a keresztyénség az eddigi vallási fejlő­
désnek tetőpontja, de nem az utolsó kijelentés. Ez az irányzat
éppen a vallás természetének a megértése miatt nagyon értékes
monográfiákat termelt (Deiszmann, Werúle, Troeltsch), de épen törté­
netszemléletének fogyatkozásai miatt a valóságot nem tudta a maga
mélységeiben megragadni s így nemcsak a theologiában, hanem
az általános tudományosságban is bizonytalan helyzetet teremtett.
Rickert például készségesen elismeri, hogy Troeltsch-
nek a munkássága „hálára kötelező módon“ egészíti ki az övét s
habár ő metafizikaellenes, mégis az érvényes értékeken kívül egy
harmadik ország elfogadását nélkülözhetetlennek tartja.38 Ám —
veti fel a nehéz kérdést — fölfogható-e valamely érzékfölötti világ
időbeli gyanánt ? Van e, ha az érzéki világon túlra akarunk el­
jutni, ennek más útja, mint az, amely az értékek időtelen érvényén
vezet á t?
Erre a kérdésre, sajnos, Troeltsch sem tud határozott fele­
letet adni. Ö maga csak annyit hajlandó tudományosan megálla-
pítni, hogy az Isten-gondolat vagy pedig egy hozzá hasonló eszmé
(Analógon) nélkül nincs semmi értékképzés,84 tehát hogy értékeink
egy felsőbb világ egységes középpontjában gyökereznek, de ennek
a hatását egyszerűen az ő földi, emberi kibontakozásában szemléli.
A szupranaturalizmust, mint tudományellenes felfogást nem­
csak a világi, hanem az egyháztörténetből is kizárja í 32*

32 Fr. G ogarten Historismus. Zwischen der Zeiten 1924, 7—25 1.

33 I. m. 131, 132. 1.
3* Fr. Gogarten i. d. 15, 16. 1.

118 AZ ÚT
 Helyesen vetik fel most már véle szemben régi és újabb
bírálói, hogy megérti-e ilyenformán a maga sajátosságában a k§-
resztyénséget, amely egy világfeletti hatalomnak, az élő Istennek
az emberre való hatását, közlekedését hirdeti ? Nem lesz-e a tót-
lénél mi emberiség előtte egy fokozatosan megvilágosodó sereg,
amelyiknek azonban nincs vezetője s csak a saját inspirációira,
erőire, erre a gyönge, bizonytalan támaszra van utalva?
E kérdésekre csak a történet keresztyén magyarázata tud
■feleletet adni. Itt fog kitűnni az, aminek a bizonyságát a filozófiai
próbálkozások nem tudták szolgáltatni, hogy t. i. a világtörténet
csak akkor lesz a maga mélységeiben magyarázható, érthető, ha
az azt vezető szellem valóság, hatalom. Viszont ez nemhogy ki­
zárná, hanem egyenesen megköveteli, hogy mi is reális léttel bú­
ju n k s egyéni életünket a felettünk uralkodó hatalom ne semmi­
sítse meg, hanem meggazdagítsa, igazán értékessé tegye.
így a kultúrtörténeti módszer utolsó jellemvonása az lesz,
hogy az eseményeket, személyiségeket, korszakokat egy legfőbb
szellemi hatalom vezetésének előfeltétele alatt vizsgálja. E z azonban
■a valóság kára nélkül csak a kér. theologia vagy egyháztörténéti
módszer segítségül hívásával lehetséges.
II.
Az egyháztörténetnek nem lehet panasza amiatt, hogy az
eddig ismertetett ideális irányzatok véle szemben ellenséges maga­
tartást tanúsítottak volna. Sőt készségesen, megértéssel bocsátották
rendelkezésére azokat az eszközöket, módszeres szempontokát,
amelyeknek segítségével a keresztyénség történetét komoly tudo­
mánnyá lehett tenni. Sajnos azonban ez az idegen segítség, épp
mint mikor Izrael Egyiptom felé nyújtotta ki kezeit, a Jehová
helyett, a szó igazi értelmében vett egyháztörténetirásnak sokszór
kárára volt. Bauerről pld., aki a hegeli rendszer szempontjai sze­
rint dolgozik, megállapítja Révész, minden elismerése mellett is,85
hogy hiányzik nála a történetírás egyik legelső követelménye, a
M séé. Harnack, mint tudjuk, már a valóság és a történeti tények
'szerint igazodik, de azzal az állításával, hogy a dogma az ő meg­
fogalmazásában és kiépítésében a görög szellem műve az -evan­
gélium talaján, félreismeri a kér. tanfejlődésU®
Végül Troeltsch, aki sajátos módszerét a kér. egyház szociális
tanításainak történetében mutatja be, amint Wernle írja róla, pom­
pás rajzát adja a kálvinizmusnak, de sajnos, szerinte, van ebben
a rajzban sok erőltetett és konstruált rész is.87 A kálvinizmusnak
pld, legfőbb jgllemvonása jieiiL a praedestináció, hanem-az.lslen
felséges akaratának való.. engedelmesség.s_az . 6 ...megdicsőitése.
Ennek a hitfelfogásnak, Wernle szerint, nincs semmi köze á
Troeltsch által annyira kiemelt szektagondolkozáshoz, inkább a
85 A tud. egyh. történetírás 140. I.
88 H. Franck. Grützwecker i. m. 135 skőv. 1.
M Zu Fr, s Sociallehren Zeitschrift für theol und Kirche 1913, 36 I.

AZ ÚT 119
katholikus egyháziasság megtisztításának lehet tekinteni, mert Iste»
egyetemes, örök akaratát akarja az élet minden vonalán győze­
lemre segítni. Isten és az ő szövetsége a prius $ nem az egyes-
ember, mint a szektáknál.
Ezek a példák mutatják, hogy mi lesz az egyháztörténelem­
ből, ha kritika s öüráeszmélés nélkül szellem ill. kultúrtörténeti
módszerrel' dolgozik. Az első esetben veszendőbe megy nála az,,
ami nélkül nincs történet, az ember, a második esetben az egy­
háztörténet jellegzetes előfeltétele, az élő Isten, a harmadik esetben-
a hit szociális ereje. Egyszóval a vallás vagy élő kegyesség, ami
Zwingli szerint két végpontot köt összehoz egyik végpont az Isten,
a másik végpont az ember, aki a hit világánál Isten felé közeledik
e módszerek mellett annyira elsatnyul, hogy nem adja még az
az egyháztörténetnek sem a színezetét, sem az őt megillető helyét
a tudományok közt. Ez az cgyháztörténetirás még mindig magán
viseli a naturálizmus jellegét. Minden közelebbi vizsgálódás nélkül
megállapítja, hogy a vallás tény, az ember szellemi életének egyik
önálló megnyilvánulása,. de hogy mi e ténynek á tartalma, értéke,
indokolása és mii következik most már ebből az általa meghatá­
rozandó tudományágakra nézve, azzal nem foglalkozik. így lesz á
theologiából vallástudomány és az egyháztörténetből a kultúrtör­
ténet egyik ága, ami egészen esetleges, egyesek szerint felesleges
Szerepet tölt be a politikai, gazdasági és filozófiai történet mellett.3*
Nem tagadhatjuk le azonban, hogy a theologia ösztönszerü-
leg már ezelőtt évtizedekkel megérezte az ö eltévelyedését s aggo­
dalmasan kereste az ó sajátos módszerét, amivel az elszíntelenítő
vallástörténeti módszerrel szemben tényeit magyarázhatja. Reischle
hallei professzor Theologie und Religionsgeschichte c. müvében
már 1904 ben383940 kijelenti, hogy a keresztyénség történeti kutatása
különbözik az általános vallási és irodalomtörténeti kutatástól,
amennyiben ezt nem magántermészetű, hanem az egyház élete
iránti belső érdeklődés mozgatja. Tehát anyaga nemcsak antiqua-
riumi aktahalmaz, hanem a jelenre nézve is gyümölcsöztetendő*
Módszere nemcsak az egyszerű, profán oknyomozás, hanem a kér*
értékelésen alapuló célkitűzés is (teleologia). Végül az egész munka
hordozója egy hit aktus, de nem egy általános természetű vallásos
hit, hanem a keresztyénség igazságáról, abszolút voltáról való
meggyőződés, aminek forrása csak Jézus Krisztus személyes élete
é$ lelkének hatása lehet. Úgy látom, hogy ez az a felfogás, amely
módszertani tekintetben mint egy hid összeköti a régebbi történet­
kritikai irányt a legújabb proL theologiával, a dialektikával. A
kettő közül kétségkívül az utóbbi az öntudatosabb.
(Folyt, köv.)

38 Commenlarius ford. Tüdős I. és Pruzsinszky P. Budapest, 1905, 23 L

39 Már 1913-ban rámutattam erre a Ref. Szemle 555—560 lapjain.
40 Tübingen und Leipzig. Mohr Verlag 1904. 47—63 1.

120 AZ ÚT
s G y ü lek ezeti M unka n

K á lvin vélem énye és hozzászólása

a z e gyh á z-fe gye lm i tervezethez .
Kálvinnak is sok gondot okozott Strassburgban is, Genfben
is, hogy az egyházfegyelem kérdésében milyen állásponton legyen.
Gondot okozott azért, mert a szituáció a mi helyzetűnkhöz hasonló
volt úgy Strassbourgban, mint Genfben. Farelnek írott leveleiben
sokszor panaszkodik arról, hogy milyen kínos pénzzavarban van.
Mintha a mai lelkészek az ő szájából tanulták volna ezeket a
szavakat: „ . . . amivel még tartozom — írja Farelnek, midőn kisebb
összeggel igyekszik nála lévő adósságát törleszteni — fizetem,
mihelyt lehet. Mert ebben a pillanatban olyan helyzetben vagyok,
hogy képtelen vagyok egy fillérrel többet fizetni“. (1939 márciusá­
ban kelt levele Strassburgból.) Azért vezetjük be ezekkel a szavak­
kal Kálvin az egyházfegyelemre vonatkozó véleményét, melyet le­
veleiből, tehát legspontánabb megnyilatkozásaiból veszünk, mert
már itt előre hangsúlyozni akarjuk, hogy az egyházfegyelem kér­
désénél lehetetlen folyton annak hangsúlyozása, hogy az anyagi
okok miatt nem hajtható végre. Abból az okból kifolyólag ugyanis,
amelyet több egyházmegyei értekezlet alkalmával, majd lelkészi-
értekezleten hangsúlyozni hallottunk: amíg a lelkészek fizetése
nem lesz olyan, hogy az számukra teljes finánciális függetlenséget
biztosít a gyülekezettől, nem lehet az egyházfegyelem kérdését
megoldani s ha meg is oldjuk, csak theoretikus megoldás lesz s
az életben keresztül vihetetlen. Hadd feleljenek erre az elképesztő
beállításra Kálvinnak sokkal kétségbeejtőbb helyzetben irt azon le­
velei, melyek az egyházfegyelemre vonatkoznak.
1538-ban irt levelét, melyet Farelnek irt Neiichatelbe, említ­
jük meg itt elsősorban, mielőtt a sorosan vett egyházfegyelmi kér­
désre vonatkozó sorait idéznök. Azért igen érdekes a levél, mert
két olyan lelkész kérdésében ir Farelnek (Claude de Galantis és
Alexandre de Bel), akiket a francia Schweifzban rossz magavise-
létük miatt felfüggesztették állásukból. Faréi véleményt kér Kálvin­
tól. „Minél alaposabban nézek mindent, minél messzebbre terjesz­
tem ki szemlélődésemet, annál inkább kell arra a meggyőződésre
Jutnom, hogy sok olyat kell megtűrnünk, amit legszívesebben ki­
vetnénk. Ezen nyomorúság alatt azonban nemcsak az egyház fog
mindig szenvedni, hanem az egyháznak azon osztálya (Stand),
melynek a legtisztábbnak kell lennie! Ha természetesen meg kell,
«zfket a papokat tűrnünk, vagy még mindertféb kedveskedésekkel
vissza kell tartani az egyház szolgálatában (úgy látszik akkor lel­
készhiány volt!) még akkor, sem ajánlom a határtalan elnézést,
csak addig a határig lehetünk elnézők, ameddig az elnézésünk kór
vetkezménye a megtérés, a javulás, lehet l Azonban az ilyerf embe­
rek esetében mindenképen szükséges az, ha tiszta egyházat aka-

AZ ÚT 121
ríink, hogy nemcsak állásuktól fosszuk meg őket, hanem, mint a r
egyház kélevényeit teljesen zárjuk ki az egyháztágok sorából. , ;
Azokat ellenben, akik gyógyulása felöl még lehet reménységünk^
mint tagjainkat kell gyógyitgatnunk, ápolgatnunk. Általában nem
árt addig várakozni, mig gonoszságuk, mint a felfakadt fekély-
gennye kifakad. . . “
Nemcsak Schweitz az azonban, ahol az egyházfegyelem hiánya
miatt egyre több fekélye van az egyháznak, hiszen Melanchtonnal
folytatott beszélgetéséről így ir Kálvin egy későbbi levelében*
Farelnek: „Sok mindenről beszéltem Philippussal (Melanchton). . »
s amidőn a beszéd fonala az egyházi fegyelem kérdéséhez ért, fel­
sóhajtott az erkölcsökre gondolva. Ebben a kérdésben cseppet sincz
tovább a lutheri egyház, mint a mienk. Nemcsak nektek van tehát
(Neuchatelben) ilyen nyomorúságotok. Itt, vagy ott, de minden nap
akadnak események, amelyek joggal késztetnek bennünket arra,
hogy javulásért imádkozzunk.“
S az egyház vezetői nem értik meg a fegyelem szükségessé-
gét, hiszen. . .* nem is olyan régen Ulmban azért űztek el a fel-
sőbbségek egy papot, mert nem akarta elnézéssel tűrni azokat az-
erkölcsi defektusokat, melyek ott dúltak s nem örvendetesebb a z
sem, amit Augsburgburgból jelentenek; nemsokára játék lesz &
viiági és „egyházi“ felsöbbségek számára valamely lelkészt állá­
sából elmozdítani. S azért nem lehet látszólag ebben a pillanatban:
ezen a nagy nyomorúságon segíteni, mert sem a nép, sem a feje­
delmek nem tudják megkülönböztetni a Krisztus igáját a pápai
tiránizmustól. Philippusnak az a véleménye, hogy legjobb, ha a z
ember enged egy kicsit ezeknek a dühöngő szeleknek s azt rem élj
hogy ha a külső ellenség békében hagyja az egyházat, lehet alkal­
mat találni arra is, hogy a belső bajokra fordítsa a figyelmét.
(Mintha csupa Melanchtonista pap élne ma az erdélyi kálvinista
világban!) Capito ezzel szemben Istenre, emberre esküszik, hogy
az egyház elveszett, ha nem talál kiutat ebből a kétségbeejtő,
züllött, fegyelmezetlen állapotból. Jelenben azért imádkozik, hogy
szólítsa őt el á halál, mert képtelen kiutat találni ebből a helyzet­
ből. Én azonban azt hiszem, ho^y ha bennünket Isten elválasztott
s ebben nem is kételkedünk, úgy Isten áldását fogja adni ott éz
akkor, ahol és amidőn minden ellenáll. Épen ezért minden segítő­
eszközt meg kell ragadnunk és ki kell próbálnunk. Ha nem segí­
tenek: tovább kell küzdenünk: utolsó lehelletünkig.. . “
Kálvin sokat tépelödik a fegyelem kérdésén. Qenfből is egyre
szomorú híreket hall azokról a túlkapásakról, melyek csak a fegye­
lem hiánya, vagy lazasága miatt következhettek be. Felejthetetlenül
szép az a levele, melyet 1539 junius 25-én ir Strassburgból a genfi
híveinek, akik sehogy sincsenek kibékülve azzal a rendszerrel, mely
eltávozása óta Genfben dúl. Az Igehirdető tisztének tekintélyéről ír
itt s kitér arra a kérdésre, mely különösen Farelnek 1540 májusá­
ban Írott levelében bontakozik ki. Farelnek az úrvacsora-próbádról
ir (Abendmahlsprüfüng) a fegyelem kérdésével kapcsolatosam:

Í22 AZ ÚT
 „ . . . nem csodálkozom, hogy az „úrvacsora-próba“, melyet utolsó
levelemben említettem (ez a levél sajnos nem áll rendelkezésünkre)*,
gondot okozott az én jó Barátomnak. Hiszen nem] ’új dolog az,
ha jó lelkek félelemmel telnek el, hogy valamelyes babonás útra
tévélyedtü'nk, ha hallják, hogy valamit „behozunk“, aminek valami
hasonlósága van, vagy ami rokonságot mutat a pápai kitalálások­
kal, Egyáltalán nem akarom az ilyen aggodalmaskodást elűzni szi­
vükből, csak arra kérem az ilyen aggodalmaskodókat, hogy legye­
nek óvatosabbak annak megítélésében, hogy mi a jó búza s mi a
konkoly s a gyom. (Kálvin előbbi levele bizonyára azt tartalmazta,
hogy bevezette Genfben az „úrvacsora-próbát“ ; úgy látszik azon­
ban a neuchateliek előtt nem volt eléggé világos ez s emiatt is ir
Faréi aggodalmas hangú levelet Kálvinnak, bizonyára tolmácsolva
azok aggodalmait is, akikkel Faréi az „urvacsora-próba“ bevezeté­
séről tárgyalt. Ezekre az aggodalmakra válaszol Kálvin, amikor azt
mondja tovább): Többször beszéltem már Neked arról, mennyire
nem tetszik nekem az, hogy az egyházak eltörlik a fülbegyönást
anélkül, hogy azt tennék helyébe, amit én mostanában vezettem be.
Hogy jobban megérts, gyorsan el is mondom, hogy miről is
van tulajdonképen s z ó : mihelyt az urvacsoraosztási nap közeleg,
kihirdetem, hogy azok, akik részesülni akarnak az urvacsoraosztás-
ban, jelentkezzenek nálam s mindjárt ázt is tudtukra adom, hogy
milyen okból; azért t. i., hogy alaposabban oktathassam ez alka­
lommal azokat, akik a vallás és hit dolgaiban és kérdéseiben járat­
lanok ; akik intést érdemelnek, hallják meg az én intésemet; vég­
eredményben arról van itt szó, hogy nyugalmat és vigasztalást
találjanak az ily alkalmakkor azok, akiknek lelkiismerete addig
nem tudott nyugalmat találni. S mivel itt igen könnyen fenyeget
az a veszedelem, hogy a hívek, nem tudyán különbséget tenni
Krisztus igája és az antikrisztus tirannizmusa között, könnyen azt
hihetik, hogy újabb szolgaságba akarják őket kényszeríteni, mind­
járt az elején igyekszem ezen tévhitüknek elejét venni: Nemcsak
arról beszélek nekik, hogy a pápai gyónást ellenzem] és helytele­
nítem, de felmutatom azokat az okokat is, melyek miatt ezt elve-
tendőnek tartom s azt is kifejtem, hogy nemcsak a gyónás körüli,
de mindenféle szabályt el kell vetnünk, mely a lelkiismereti sza­
badságot béklyóba akarja kényszeríteni. Krisztus az egyetlen tör­
vényadónk, akivel szemben mi engedelmességgel tartozunk. S az
egyház sem akar egyebet, csak mit Krisztus parancsolt s épen ezért
nagy arcátlanság lenne azt az egyházról állítani, hogy nincs joga
arra, hogy megvizsgálja a hívei hitét, hiszen az egyház úrvacsora-
közösségét áhitozzák azok! És az egyháznak milyen szomorú
helyzete lenne, ha az úrvacsora szent sakramentumának közössé­
gébe olyanokat is felvenne, akiket nem is ismer, vagy akikről azt
állapítja meg, hogy életükkel magukat e sakramentumra méltatla­
nokká tették. Azonban, ha eltekintve az egyháztól a lelkipásztor
személyét nézzük, akire rá van bízva e kegyelmi jegyek kiosztása,
azon feltétellel, hogy ne ossza szét kutyák és disznók között, hogy

AZ ÚT 123
 tegyen különbséget arra méltók s arra méltatlanok között, — ho­
gyan gyakorolhatja ezen hivatását, ha nincs megfelelő eszköze
arra, hogy méltók és méltatlanok között különbséget tehesse­
n e k ? . . . „később Nicolas Parentnek strassburgi segédlelkészének is
említi levelében ezt a kérdést: .. félek, ha elhagyjuk az úrvacsora-
vizsgát, sok minden visszaélésre és félreértésre fog ez vezetni. Ha
csak lehet, nem szabad elhagynotok e z t . . . Egyház sem élhet
azon fegyelem gyakorlása nélkül, melyet az Ige parancsol számára..,“
Az egyházi fegyelmezést teljesen külön kell választani a pol­
gári fegyelmezéstől, — írja egy ismeretlen barátjának 1542 január­
jában. Így elérem azt, hogy Genfben újra alkalmazásba jöhetett az
úrvacsorától való eltiltás, ami az egyházfegyelem egyik ethikai
alapját képezi. . .
Kálvinnak igen sokszor szemére vetették, hogy úgy prédikál
cióiban, valamint az egyházfegyelmet sürgető intézkedéseiben tul-
szigorú, hiszen még ma is úgy áll előttünk, mint a szigorú er­
kölcsű reformátor. Igen érdekes e tárgyban Írott levele, melyet
1548. év március 19.-én írt Géniből Faréinak Neuchatelbe:
. . az a párt, melyet ismersz, du Pinet vezetésével intrikált
a tanácsban ellenünk, hogyha prédikációszabadságunkat az meg­
nyirbálja, vagy béklyóba kösse. Genfben ugyanis az a vélemény
kezdett lábrakapni, hogy a tanács figyelmeztesse a papokat arra,
hogy ne mondjanak szidalmazó, ostorozó prédikációkat s ez az ál­
láspont győzelmet is aratott volna, ha nem állunk a sarkunkra s
egy egész délelőtt folyó vitában nem győztük volna le ellenfeleinket.
Urunk, a Jézus Krisztus vezetésével úgy vezettük a harcot, hogy
végül egyenesen szégyelték magukat ellenfeleink . . . “
Évek múlva írja egyik legérdekesebb e tárgyú levelét (15Ö1)
Géniből Menso Poppius maastirchti lelkésznek: . . . a r r a a kér­
désedre, hogy az olyan lelkészeket, akik lusták ahhoz, hogy tanul­
mányaik hiányait utólagos stúdiummal pótolják, és akik tisztátalan
életükkel beszennyezik Isten egyházát, és többszöri figyelmeztetés
dacára sem javulnak meg, eltiltsuk-e az úrvacsorától, veled együtt
azon az állásponton vagyok, hogy igenis el kell tiltani az ilyen
életű embereket, még ha papok is az illetők, ső t! Hogyha a leg­
szigorúbban alkalmazott eszközök nem használnak, úgy tanácsko­
zásra kell összeülnöd több barátoddal, akik szivében az igazi rend
uralkodik, hogy ezekkel együtt határozzátok el azt, hogy Isten
szent dolgait ne szennyezhessék be tisztátalan kezű papok. Erre
azonban nem elegendő csak papok véleménye és ítélete, hanem
világiaké is (szóról szóra: fejedelmek által az egyházfegyelem gya­
korlására megbízottaké is.) Ha valóban van még remény a javu­
lásra, úgy imádkozó szeretettel kell várnotok; ha azonban meg-
átalkodottságuk téged továbbhaladni kényszerít, úgy fel kell kér­
ned azon tisztviselőket, kiknek tisztük az egyházfegyelem felett
őrködni,' hogy néhányat a renitenskedők közül fosszanak meg ál­
lásától, hogy a többi tanulhasson a példákból és észretérjen. Hogy
azonban a szigor- ne tűnjék túlságosnak, vádpontokat kell fel­

124 AZ ÚT
 sorolni, melyekből világosan kitűnik, hogy olyan, már régebben
fennálló s gyógyíthatatlan hibák és bűnök forognak fenn, melyek
űz illető lelkészt, vagy lelkészeket állásukra alkalmatlanná teszik. . .
általában az legyen a főgondod, hogy a világi hatóságok által gya­
korolt kiátkozds az egyház számára-is biztosíttassák. A bátor lel­
készek törekednek is erre. S még ha a felsőbbségek nem is al­
kalmaznák, vagy meg is tiltanák ennek alkalmazását, akkor sem
szabad abból az álláspontjukból engedniük, hogy nem részesül­
hetnek a szakrameníumok kiszolgáltatásában. Annál is inkább,
mert lehetetlen az, hogy az Úr asztalához kutyákat és disznókat
engedjünk. Az istentelen emberek gyermekeit is csak előzetes vizs­
gálat után lehet, ha arra érdemeseknek bizonyulnak, az Úr aszta­
lához engedni. Az igazi egyházfegyelemnek kell hatalma legyen
arra, hogy a méltatlanokat mindaddig eltiltsa a sakramentumoktól,
m ig életükben javulás nem áll bé.
Túlságosan erősnek tűnik azonban előttem az, hogy szülőket,
akik gyermekeik nevelését elhanyagolják, az úrvacsorától való el­
tiltással büntessük. Az intelem minden eszközével kell őket figyel­
meztetni, ahol -azonban kézzelfogható istentelenség, vagy isten-
káromlás nem észlelhető, vagy hasonló súlyos bűn nem nyil­
vánvaló, inkább szelídséggel, mint szigorral kell fegyelmezni. Az
egyházfegyelem minden részében mindenek felett annak a szabály­
nak kell érvényesülnie, hogy a szigor sohasem az emberiesség fe ­
letti diadalt szolgálja l (Nie den Sieg über die Menshlichkeit da-
vontragen soll).
Ami a fiatalságot illeti, mindenkép azonos a tiedével a véle­
ményem. Szilajságukat meg kell fékezni. Ha megházasodnak, csak
úgy esketed őket meg, ha megígérik, hogy ezután nem élnek többé
kicsapongó életet. Ha visszaesnének bűneikbe, kétszeres szigorral
.kell bűneiket megítélned. . .
. . . úgy látom, hogy azok közül, akikről irod, hogy az egyház
szigorú fegyelme előtt meghátrálnak, vannak némelyek, akik csak
azért hátrálnak meg, mért félénkek. Ebben a kérdésben Krisztusnak
mint példaképnek kell előttünk állania, amint Máté 12:20. az
Ézsaiás 42:3. alapján mondja: „A megrepedezett nádat nem töri
el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra
viszi az Ítéletet.“ Ha ellenben olyanokról van szó, akik nyíltan
eltávolodtak az egyháztól, mert „szégyenük Krisztus evangéliumát“,
úgy ezeket semmi szín alatt nem szabad az úrasztalához bocsáj-
tani. S mindazokat, akik többszöri figyelmeztetés, intés dacára
hibáikba visszaesnek, sőt az egyházból gúnyt űznek hiú Ígérge­
téseikkel, véleményem szerint szigorúan meg kell büntetni s nem
•elegendő itt a rábeszélést alkalmazni csupán, hiszen nyilvánvaló,
hogy ezek könnyelmű javulási Ígéreteikkel csak szavakat csépel­
nek. Ha az ilyen könnyelműség büntetlen marad, úgy szemtelen­
séggé és „csakazértis“-sé lesz az egyház életében.
A tudatlan népről nehéz végérvényes szabályt felállítani a
fegyelmezés kérdésében. A lelkésznek itt különös éleslátásra van

AZ ÚT 125
 szüksége, hogy különbséget tudjon tenni született tudatlanság, é s
a szellemi közönyösség között, melyet közönségesen „akarattal
való oktalanságnak" neveznek. Mert igen sokan vannak az emberek:
között olyanok, akiknek nagyszerűen vág az eszük, ha valamelyes,
nyereség eléréséről, vagy valamely veszteség kikerüléséről van szó,
de képtelenek arra, hogy hitüket bár szavakkal kifejezésre juttassák.
Ha tehát olyanokkal akad dolgunk, akik semmit sem akarnak:
tanulni, inkább közönyösségből és tiszteletlenségből, mint tudatlan­
ságból, úgy gondolkozás nélkül kizárnám őket az úrvacsorái közös*
ségből, amíg szégyenükben magukhoz nem térnek és szorgalmasan
nem tanulnak. A félighülyéknél (halbblöd) azt az eljárást találom
leginkább célravezetőnek, ha ezeket csak akkor engedjük az úr­
vacsorához, ha hitünk legelemibb és nélkülözhetetlen elemeit: a
Miatyánkot, a Hitvallást, a Tízparancsolatot, ismerik, s megvallják,
hogy egész váltságuk Jézus Krisztus áldozatában van s hogy ő az
egyedüli közbenjáró, s akiknek valamelyes fogalmuk van a kereszt-
ségük célja és az úrvacsora fontossága felől.
Azt, aki kizárva az úrvacsorái közösségből, az egyház eme-
ítéletével szemben tiszteletlen magatartást tanúsít, az egyházból
kizártnak kell tekinteni, s a presbitériumnak itt nincs más teém
dője, mint felhívni a felsőbb hatóságok figyelmét arra, hogy az
ilyen megátalkodottat szigorúan büntesse meg. Mert az egyházi *}
büntetések közül a legszigorúbb az úrvacsorától való eltiltás. Ami
pedig a fegyelmezést illeti, erre vonatkozólag ismeretesek Pál
szavai: mert mi közöm ahoz, hogy a kivülvalókról is ítéletet
tegyek?! (I. Kor. 12, 5.)
Igen kívánatos lenne, hogy a vasárnapon kívül kevés ünnep;
tartassák meg, hogy a babona maradványai ezáltal is kiirtassanak.
Az emberek ugyan nagyon szívesen ünnepelnek, mégis a protes­
tánsok körében egyre jobban érvényesül az a felfogás, hogy a
sok ünnep a pápistaság sajátja. Azonban nehogy vétsünk a egy­
ségnek, vigyáznunk kell arra, hogy ne a magunk szakállára tart­
sunk, vagy ne tartsunk ünnepeket, hanem az, aki meglátja a sok
ünnep tartásának nehézségeit, üljön össze paptársaival és egysé­
gesen állapodjanak meg, hogy az ünnepék közül melyeket tartsák,
melyeket ne tartsák meg.
Azokat a szegényeket pedig, akiket az egyháztól kapott ala­
mizsnák munkakerülővé tesznek, nem szabad többé segélyben
részesíteni, ezt mondja az emberi értelem, de Pál is világosan,
hiszen megparancsolja, hogy a gyülekezetből ki kell tiltani a
lusta és dologkerülőket és hozzáteszi: „valaki nem akar dolgozni,
ne is egyék!“ (II. Thess. 3:10.)
1559 ben írja a francia protestánsoknak, akik a párisi szino-
duson tanegységet alkottak, azonban az egyházfegyelem kérdésében
nem tudtak megegyezni, a következő igen érdekes levelet:
„ . . . hallom, hogy többen vannak közületek, akik nem veszik
szívesen azt, ha hitükben megvizsgálják őket s azért, hogy nem
*) egyházközségi

126 AZ ÚT
engednek mindaddig az úrasztalához, amíg előmenetelt nem tudtok
felmutatni. Isten nevében kérlek mindannyiotokat, akik nehezteltek
ezen szabályok miatt, ne hízelegjetek önmagátoknak saját hibái­
tokkal s ne engedjétek, hogy más hizelkedjék nektek, szemei
hunyva hibáitok fölött; ez saját vesztetek lenne. Ismernetek kelt
Pál szavait: aki méltatlanul eszik, kárhozatot eszik magának; ki­
mutatja itt tovább az apostol, hogy aki képtelen arra, hogy meg­
vizsgálja önmagát, méltatlan arra is, hogy a szent asztalhoz járul­
jon. Aki tehát tudatlanul és könnyelműen vesz úrvacsorát, anélkül,
hogy hitének kérdésévé tenné azt, Isten haragját hívja ki. Akiket
tehát óvnak attól, hogy a vesztükbe rohanjanak, azoknak nem
zugolódniok kell, hanem hálásaknak kell lenniök. Ha mindenki
tudna magára vigyázni, úgy nem lenne szükség arra, hogy mások;
ítéljenek, elegendő lenne a saját lelkiismeretük is; mivel azonban
ilyenek kevesen vannak, szükség van az egyházi fegyelemre. Minden
időben így volt ez elsősorban azért, hogy távoltartassék a sakra-
mentumoktól minden szentségtelenítés. Mert ha mindenkit, kivétek
nélkül az úrasztalához engedünk, úgy ez az Isten ajándékának a
meg nem becsülésével lenne egyenlő. Tudnotok kell azt, hogy az
Úrvacsorát Krisztus a tanítványai között osztotta szét s aki az.
evangélium tanításait nem ismeri, nem részesülhet az úrvacsorában.
Ezért senki se panaszkodjék és zúgolódjék, ha keresztyénségét
megvizsgálják, mielőtt az úrvacsorához engedik.
S így van ez általában az egész egyházfegyelemben, hogy
ezáltal a méltatlanokat meg lehessen fékezni. Bizonyos, hogy azok
számára, akik nem tudják megkülönböztetni a pápai tiránnizmust
Krisztus igájától, nehéz megérteni a fegyelmezést. Azonban első­
sorban Isten parancsának kell engedelmeskednünk a magunk aka­
ratával szemben. Maguk a pogányok is megszégyenítettek ebből a
szempontból bennünket, hiszen nem engedik azokat a szent lako­
máikon résztvenni, akiket tisztátalanoknak tartanak. Ha valakit
azért eltiltanak az úrvacsorától, ne tekintse ezt egyszersmindenkorra:
való eltiltásnak, s nem szabad kétségbeesnie, de legyen ez számára
intelem az alázatosságra, a többieknek pedig okulásul. S mivel1
mindez Isten Igéjében van előírva, mely semmiféle ellentmondást
nem tűr, kérünk titeket Isten nevében, ne resteljétek magatokat
ezen intézkedéseknek alávetni..."
Hosszúra nyúlna itt Kálvint tovább kísérnünk fejtegetéseiben.
Nézzük Olevianus Gáspárnak, a Káté szerkesztőjének írott levelét*
mely 1560 november 25 én kelt Genfben. Oliveanus ebben az
időben miután a trieri érsek elküldötte, Heidelbergben tanítós-
kodott. Kálvintól a genfi egyházi rend és fegyelem felől érdeklődik
s e levélben kérdéseire felel Kálvin:
„ . . . a gyermekeket csak a nyilvános istentiszteleten keresz­
teljük meg, miután észszerütlennek látszik néhány tanú előtt az
egész gyülekezet közösségébe felvenni a keresztség által a gyer­
meket. Az apáknak meg kell jelenniük a keresztelőn (I!) s a kereszt­
atyával (!!) együtt kell felelniök a lelkész által feltett kérdésekre.

AZ ÚT 12?
 Senki sem lehet keresztapa, aki nem a mi hitünk követője, s azok
Sem részesülhetnek ebben a tisztségben, akik egyházi átok alatt
vannak 1 (Nálunk annyira nincs rendezve ez a kérdés, hogy refor­
mátus gyermeknek lehet nem keresztyén „kereszt“ szülője isi)
Az Úrvacsorában senkisem részesülhet addig, mig hite meg
nem vizsgáltatott. E célból évente négy vizsgálatot tartunk, ame­
lyeken gyermekek kérdezletnek ki. A felnőtteknél évenként leg­
alább egyszer a családjukban inspekciót végzünk; magunk között
beosztottuk a gyülekezetei, hogy az egyes kerületeket évente egy­
szer egymásután meg tudjuk látogatni; a lelkészt a kerületben lakó
egyik legidősebb férfi kiséri útján; a hozzánk áttértek is ez alka­
lommal vizsgáltatnak meg abból a szempontból, hogy ismerik- e
hitünk szabályait. A többieknek ez elengedtetik ; a vizsgálat itt
arra terjed ki, hogy milyen életet folytatnak családjukban, van-e
veszekedés köztük és szomszédjaik között, előfordul-e a részegség
körükben s járnak-e szorgalmasan az istentiszteletre?
A fegyelmezés a következő módon történik: évről-évre a leg­
idősebb férfiak közül tizenkettő választatik a fegyelmező tanácsba.
A mandátumok évente meghosszabbíthatók. Ide csak azt idézik,
akinek megidézését egyhangúan kívánja a bíróság. E bíróság
hatáskörébe tartozik a káromlók, iszákosok, fajtalánkodók, verekedők,
vásári táncosok és hasonlók erkölcsi defektusai felülvizsgálása. Aki
könnyebben vétkezett, azt barátságos szavakkal intik itt meg. A
súlyosabban vétkezőket szigorúbban büntetik. A lelkész, ha rövid
időre is, kiátkozza őket Ezáltal kizáratnak az úrvacsorái közös­
ségből mindaddig, amig bocsánatot nsm kérnek és ugyanazon
lelkész közöttük és a gyülekezet között a békét helyre nem állítja
ünnepélyes istentisztelet alkalmával. Ha valaki ezen határozattal
szemben dacol s egy év leforgása alatt meg nem tér, úgy az
egyháztanács egy évre kiátkozza. Ha megtér, a szószékről kihir-
dettetik a dolog (die Saché, itt Kálvin arra céloz, hogy az egész
eljárást, annak okait és folyományait hirdeti ki a lelkész a szó­
székről), a megtérő térdre borul és alázatosan megbocsájtásért
esedezik. S hogy a nép ne panaszkodjék a túlságos szigor miatt,
a papokra is állanak ugyanezek a szabályok azzal a súlyosbítással,
hogy bármilyen kiátkozás egyszersmind hivatalvesztéssel is j á r . . . “
Otiveanusnak 1562 ben ír még egy levelet e kérdésről s így
fejezi b e : „ . .. Nehéz ez a munka és bosszúságot okozó, meg­
engedem, sőt megutáltatja az embert, aki végzi. Ha azonban
Krisztus a vezéred, úgy nem szabad csüggedned. Ha a jogászokkal
kell harcolnod, úgy tudd meg, hogy az emberiség eme osztálya
legtöbb esetben Isten szolgái ellen munkálkodik, mert azt hiszi,
hogy nem tudja kellőképen megőrizni tekintélyét, ha az egyház
tekintélye hatalmas és erős. Te azonban ne hátrálj meg, menj
csak a megkezdett úton tovább. Annál könnyebb lesz a munkád,
ha nemcsak hűséges, de bátor és erélyes munkatársakra találsz...“
S végül idézzünk néhány mondatot Ferrarai Renátának írott
leveléből: . . . Biztosítom Önt asszonyom, hogy ilyen eszköz

128 AZ ÚT
nélkül (a fegyelemre céloz), az egyházban fékezhetetlen szabadság
kapna lábra, mely kétségbeejtő összevisszaságra vezetne. Tartha­
tatlan, egészen szertetépett lenne az evangélium fegyelem nélkül.
Hiszen naponként látjuk, mennyire a maguk vágyai után rohannak
az emberek, még a hit kérdéseiben is. Igazán csodálatos, hogy
ugyanazok az emberek, akik a pápai tiránnizmust szó' nélkül eltűr­
ték, most az ellen küzdenek, hogy Jézus Krisztus az ő jóságos,,
szelíd uralmával legyen úr felettük. Épen ezért, Madamme, nél­
külözhetetlen az, hogy az egyházban legyenek emberek, testületek^
akik a jó rendre vigyázzanak. Hogy azonban senki se beszélhessen
igazságtalanságról, ezeket az embereket maga a gyülekezet válassza
meg az öregek közül. . .*
S hadd fejezzük be ezt a fegyelmi kaleidoszkópot Kálvinnak
az Institúció IV. könyve XII. fejezetében írt soraival: „ . . . ha
egyetlen társadalom, sőt egyetlen hajlék, ha még oly kis család
is lakik benne, helyes állapotában fegyelem nélkül meg nem tart*
ható, sokkal inkább szükséges az az egyházban, amelynek álla-
potjához a legnagyobb rend illik . . . ennélfogva mindazok, akik a
fegyelem megsemmisítését kívánják,- vagy annak visszaállítását
gátolják — tegyék azt akár szántszándékkól, akár meggondolat­
lanságból — bizonyára az egyház végső szétzüllését mozdítják
elő . . . Mikor tehát látjuk, hogy az egyházban szörnyű pusztulás­
nak némely előjelei fenyegetnek amiatt, hogy a nép fékentartására
semmi gond és mód nincs, maga a kényszerűség kiáltja, hogy
orvoslásra van szükség . .
Ide igazán nem kell kommentár!
Nagy József.
WHHHitiw iHWiwHiHHHiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiim m BniMiiiiiiiMiiiiiim m iim imm inHiHHimHHiHiHn iniiiiiiiu w iiH m BiMa iiiiH iiu u w ü iu iiu n iH E

• I r o d a l o m •
H orváth J e n ő : A misszió népe. Skócia és a Skótokk. Szerző kiadása.
Aninósza 1933. 90. 1.
Örömmel vettem kezembe ezt a füzetet, ami — bármilyen
különösen hangzik — nemcsak hézagpótló, hanem egyenesen fel­
tűnő jelenség mindinkább elnémuló egyházi irodalmunkban. Végre
akad valaki külföldön járt diákjaink közül, aki odakinn gyűjtött
tálentumait nemcsak elméleti téren gyümölcsöztek*, sem nem téko-
zolja el különleges próbálkozásokban vagy meddő, fölényes kriti-
zálásban, hanem gondosan feltárja tapasztalatait az ottani egyházi
életről s ezzel igyekszik új színt, új indításokat vinni mindennapi
életünkbe. Hasonló ismertetésekre volna szükségünk a német, a
svájci, a francia és holland egyházi életről, ahol theologusaink év-
ről-évre megfordulnak s ahol bizonyosan feledhetetlen s á köz­
egyház számára is értékes - élményeket gyűjtöttek 2—3 év alatt.
Csak ezeknek a feldolgozása és — ha kell — áldozatos közre­
bocsátása által tudják némileg törleszteni azt a szeretetet, mely

AZ ÚT 12»
 «őket útjaikban elkísérte s egy ideig a mi szomorú viszonyaink kö­
zül kiemelve, az egyetemes protestántizmus sodrába állította be.
Horváth Jenő könyve nem lép elénk tudományos igényekkel
« mégis előszavából, de e mellett minden sorából kitűnik előtanul-
mányozásának lelkiismeretessége. Egy általános jellegű, figyelmet
ébresztő ismertetés után Skócia egyháztörténetének vázlatát adja,
majd a ref. egyház jelenlegi életét minden vonatkozásban, végül
azokat az értékeket sorolja tel, melyek ezt az egyházat, illetve en­
nek tagjait előttünk követésre méltókká teszik. Nem akarom az
imént jelzett örömöt magamban professzoros zsörtölődéssel elfoj­
tani, csak éppen futólag, mások okulására jelzem, hogy egy törté­
neti bevezetésben sokkal szívesebben vesszük az igazán értékes és
döntő jelentőségű események, személyiségek rajzát, mint a lényeg­
telen részletekre is kiterjedő tört áttekintést. Nem ártott volna a
belső szakadásoknak, ennek a skót egyházi életre annyira jelleg­
zetes tünetnek az okaival bővebben is foglalkozni, (a legelső alig
van indokolva, a következők is csak a patronátussal és az állami
túlkapásokkal), azt meg éppen sajnáljuk, hogy Chalmers jellem­
zése, Knoxtól való különbözősége nincs kiemelve. Ez azért is szük­
séges lett volna, mert ő a mai skót ref.-egyház egyik legfeltűnőbb
jellemvonásának, az önkéntes egyházi tagságnak a leglelkesebb
propagálója és így közvetve egyúttal a nagytömegű egyháziatlan-
ságnak (35%) a történelmi beindítója. Meggyőződésem szerint ez
a vonása a skót ref. egyháznak épolyan dekadencia visszaesés az
eredeti reformátori programmtól, mint pl. az egyetemes hitvallások
-(apostolicum, heid. káté) kicsibe vevése. A reformátoroknál éppen
a kegyelem primátusából szükségképen következik a kötelező s
s nemcsak a fakultatív egyházi tagság az ő összes terhes és fele­
lősségteljes következményeivel a lelkipásztorok számára.
Az egyházi élet rajzában kifogásolom az egyházi hatóságok
felépítését. A presbitérium náluk ugyanaz, mint a hollandusoknál:
az egyházmegyei hatóság. Következőleg a Provinciái Synod, a tar­
tományi gyűlés nálunk nem az egyházmegyei, hanem az egyház­
kerületi közgyűlésnek felel meg, a General Assembly pedig a zsi­
natunk. Érdekes, hogy régebben nálunk és a svájciaknál ma is
egyházmegyei gyűlést szintén zsinatnak hívják. Ezek a jelenségek
mutatják, mennyire szabadon választják az egyes nemzeti ref. egy­
házak az egyházalkotmányi elnevezéseket hatóságaik megjelölésére.
Ezért jó az ilyen párhuzamokra vigyázni. — A hitvallási alap in­
gadozásának oka pedig nemcsak a sok szakadás, kisebb egyhá­
zakra való tagozódás, hanem a modern német theologia nagy ha­
tása is a nálánál kisebb értékű skót theologiai gondolkozásra. Már
ezelőtt kb. 20 évvel Jüngst az ottani theologiát pietistá liberáliz-
musnak jelezte s úgy látszik, azóta sem sokat változott. Egyik leg­
kiválóbb theologusuk, a nálunk most vendégként megforduló
Mackintosh is pl. a ritschlianus Herrman buzgó követője. Reméljük
azonban, hogy ott is fogja éreztetni ‘ nemsokára az újabb, refor­
mátori theologia!

130 AZ ÚT
 Kiemelem Horváth Jenő könyvében azt a tárgyilagosságra való
törekvést, ami minden kópia iránti szeretete és lelkesedése mellett
is lépten-nyomon megnyilvánul nála. Belmissziónk, ha nem is olyan
művésziesen felépített, de sokkal természetesebb és őszintébb, mint
az övék ! Viszont kitartást, céltudatosságot és rendszerességet bő­
ségesen tanulhatunk tőlük. Ez a tény mutatja, hogy a két egyház
{Erdély és Skócia) minden geográfiai távolság mellett is kölcsö­
nösen adhat egymásnak valamit. A zsidó s újabban a külmisszió
terén pedig határozottan közös munkálkodásra vagyunk útalva.
Nemcsak papjainknak, hanem theol. hallgatóinknak, sőt világi
híveinknek a kezében is szeretném mindenütt ott látni ezt a kis
könyvet. Az ismeret gyarapodás mellett velünk egy hitközösségben
■élő, egy közös célért küzdő egyház képét fogják meglátni benn e.
Dibelius nagy, rendszeres munkáját a német nyelv fokozatos hát­
térbe szorulása miatt úgy sem olvashatja mindenki. Ebben peditg
megtaláljuk azt, amit a „misszió népéről" minden jó magyar refor-
mátusnak tudni kell. JV. G

• F oly óira tok S z e m lé je •

A Revue d’histoire et de philösophie religiuses,
1933 1. és 2. száma.
Három tanulmányt és egy könyvismertetést olvastunk az első számban.
A tanúlmányok a következők: A. Caasse: A szövetség fogalmának transfor-
máclója és a régi szokások racionalizációja a deuteronomtkus reformban. —
A tanúlmány írója abból indul ki, hogy a deteronomium bizonyság és leg­
modernebb elemeiben visszhangja a 7-ik század reformista prédikációjának.
Alapelvét pedig az képezi, hogy a 7-ik század vége felé Juda népe egy tö­
megben elhelyezkedett nép a földön, tehát nem diaspora. És ennek a népnek
vannak politikai intézményei, királya, hadserege vezérekkel és a polgári tör­
vények végrehajtására választott bírákkal. Tehát nemcsak zsidó egyház hie­
rarchikus klérussal, valamint pompás és áldozati törvényekkel komplikált rí­
tusokkal. Egy nép ez, amelyik átszenvedett már egy súlyos társadalmi válsá­
got, de amelynél minden mozgalom élén a próféták állottak. A Józsi ás király
idejében megtalált törvénykönyv intézkedéseinek életbeléptetése után új világ
állt elő. És e körülmények között a deuteronomium szerzője úgy jelenik meg,
mint az új idők embere, aki azért jött, hogy adjon választ a nép aspirációira,
miután megértette az idők válságát. Magyarázatot ad és bármennyire tiszteli
a régi szokást, nem habozik azt kimagyarázni és átformálni a maga reformista
eszméinek megfelelőig, ami által kialakul a fennálló törvénynek és társadalmi
intézményeknek egészen más koncepciója és ugyancsak a szövetség fogalmá­
nak a racionalizációja. A Deuteronomium megjelenésével aztán egy új vallá­
sos felfogás inaugurálódott le a zsidó nép életébe, a thóra vallása. Az isteni
szózat írott szövegbe kezdett belefixirozódni, ami nemcsak a jelen, de a jövő
számára is szól. De felcsillámlik benne az új törvényhozás szelleme is.
Ezután olvasható Dibelius heidelbergi professzornak na passió evan­
géliumi elbeszéléseinek vallásos értelmezése• c. tanúlmánya, amit a párisi prot.
theol. fakultáson adott elő. E tanúlmány szerint a passióról való felfogásban
3 elem van: a prot. közösség öntudata, az evangéliumi choral és a pietizmus
individualista kegyessége. Kiindulópont a Márk evangéliuma, mint amelyben
legelőbb van szó a passió elbeszéléseiről. Ezzel azonban párhuzamba állítja
a többi evangélisták leírásait a passióról; azzal fejezvén be a tanúlmány a

AZ UT 131
 passióra vonatkozó legfőbb értelíhezést, megtaláljuk a hitben, amely felragyo­
gott a kereszt felett és diadalmáí nyert a húsvéti feltámadásban.,:
Theophartus Paracelsustó} szól a harmadik tanulmány, a Í9 ik század­
nak egz tudósáról, A. Koyrének a tollából. Feltűnteti benne munkásságát é s
tudományos felfogását az orvosi/ theologiai és jogi tudományok terén.
Úgy az első tanulmány, mint a harmadik folytatódni fog,, e számban
még befejezve nincs.
A könyvismertetés M. Goguelnek következő könyvéről szól: A Jézus
feltámadásába vetett hit az őskeíesztyénségben.
Ami pedig a folyóirat 2. számának a tartalmát illeti, abban elsőnek ol­
vashatjuk Baddensperger strasburgi theol. professzornak „Az üres sira cím
aiatt megkezdett értekezésének a folytatását. Ebben a részben a Krisztus fel­
támadásával kapcsolatosan kialakult legendákról van szó az őskeresztyén egy­
házban. És olvashatjuk a különböző felfogásokat, értelmezéseket a következő^
taglalásokban: A keresztyén missio és a judaizmus. Jézus és az ökumérikus
missio. Pál apóstól míssioja a zsidók között. Pál . és a zsidó prozelitizmus*
A zsidó elIenmis8io. Az apostolok missioi igehirdetése és a Jézus feltámadása»
A páll igehirdetés a Jézus feltámadásáról stb. Végűi a különböző felfogások
szemelőtt tartásával összefoglalja a lényeget.
Másodiknak olvashatjuk A. Koyrénak Paraceísusról megkezdett tanul­
mányának a folytatását, amelyben a nevezett tudós munkáinak az idézésével
szerző továbbfejtegeti azokat az élveket, amelyek reávilágítának Paracelsusnak
gondolkozására és munkásságára egyaránt.
Jegyzetek és dokumentumok cím alatt J. Courvoisien ismerteti Bucemek
Máté evangéliumáról szóló kommentárjának egy francia fordítását.
Úgy az első, mint a második számnak a végén találunk még gazdag
könyvszemlét is az újabban megjelent francia és angol, de főleg német theo-
lögiai munkákról. Dr. D. Gy+

132 AZ ÚT
 A v a s á rn a p i is k o lá k n ö ve n d ó k o l r é s z é r e
a fe g u ja b b , m ű v é s z i k iv ite lű
v a sá r n a p i isk o la i
szo r g a lm i képek*
Az „IFJŰ; ERDÉLY“ kiadóhivatala egyelőre két sorozattal indult
m eg.M indensprozát tíz 'képet tártaiimaz, amelyék kép-magyaráző-
V í szöveggel és bibliai mondásokkal Vannak ellátva.
. A z:ejső sőrdzátba fel vannák véye>. Kálvin János; Luther Márton,
Rákóczi György Bethlen Gábor Károli Gáspár,
Szenti Molnár Albert, Bód Péter, Bólyái Farkas és Szégédi Kis
f8tván árc)|cépei, m igajnáspdik sorozatba 3 dési, kolozsvári, magyar­
jaikéig márósvásárhelyi, nagyenyedi, ótordai, szentimrei 'és a sepsi­
szentgyörgyi református tempiomok, valamint a vajdahunyadi ./vár
r és végfal a marosilíyei Bethlen-kúria lettek felvéve.'
E g y d a ra b k é p á ra 1 L o u . A 2 0 k é p e t ta rta lm a z ó
U é t 9 0 r o z a iá r a 2 0 L e i. A p o rtó k ü lö n s z á m itta tik .
Megrendelhető az Ifjú Erdély* kiadóhivatalában.

Kiadják az erdélyi református egyházkerfilet kolozsyári theologlal

\ ^ P a tó l^ sá n ^ tanárai f
*L D f iMonozy: L^ps: Á refp™ "' ,20*t—
2. síé t)r iTkyaszy Sátijfor: 4 Kijelentéi feltételeíálátt :
3; szí. D n lmipé Lajos 2 literi és az emberi lélek 20*^
A sz. Ör; TTavaszy Sándor: A dialektikai theplógia problémája;1é$y
és problémái . f v 20*—
5. sz. Maksay Albert : Az exegesis problémái . 25*—
6. sz. DrJ Gonczy Lajos: Az igehirdetés tényezői 25w
7. sz. Dr; Tavaszy Sándor: Atheölogiai irányok átértékelésé. {A dia- ^
lektikai theoJogiáí mint á theologiai irányok korrekciója.) 35*—
8. sz. D r/Im re/L ajos: A Kijelentés és; a pedagógia ;;:35W
9. $z.; Dávid íOyulai KálVín gazdásági éthikája 20*^
10. sz. Dr. Tavaszy Sándor: A szociális gazdasági törekvések theolo­
giai megítélése. (Á szociálizmus, kommunizmus.) • 35
11; sz. B orbáthD ániel: A vallástörténeti és á dialekíikai iheologiának
á Kijéléíitésről szóló dogmatikai? tanításai . 25
12. sz.. Dr Imre L ajos: A protestántizmuB és á proletariátus 25*—
Megrendelhetők az »IFJÚ E R D É L Y “ kiadóhivatalában

Előkészület alatt.
Itt az Isten főztünk
Bibliaolvasó kalauz az 1934. év minden napjára naptárral
Megrendelhető az , IFJÚ ERDÉLY“ kiadóhivatalában.
 Szèrkçsztl; *,
V ^ © ^ Y ÎU jQ Ş ; J
t i‘f--I S ^ y ‘k^ ‘ , ^
.^2/ szám - ^>Qi4átón-;tó; •V MegjeJenikíBaVönta.

f |y i w e 120’’

-áf( _____ ...._______

•jí «>’. >>" -■*' i \ tw ( K« _
m H m iiiiiiiiiiiii o f t iiii iiiiiiiiiiriiiii.u n m im iiiB iiiiiitu m iit t t f M i r " ' “ " "

vaivinisia '' ' I # ' a t / v f* t r i o 1 1 1 c

ív v i u r n i d i u o

Világ ... ë
À ÿ.erdélyi ref. egyházkerület
A zöntudatos református <’/ Ş ^ v ^szövetségé lápja.
Megjelenik m inden ^násodik
ègjelenik havonta 'RétszçjV i y lp títiáp ,, egy Istáin | 2 oldal
^paf^oblÉiQb'if1^biBUF^}à ’'^' terjedelemben^
Itiàgy pldâl teiirjèdëiphibefl; -
'' V; '
Á ' ' ~ -^ V “ -:'
k ' ï*'Ùhî
•; . ■Szerkesztik ‘
Szerkeszti.— * - MAKSAY AÙ0ÊRT
DR. TAVÁSZY SÁNDOR. .« ■V, Piţ-pER f^ R tÁ ,

. w l ,m l

[iadóhivatala ;Guj-Kolozsvájv 1 a;^jadáhíyiiíaj <seiuj Kplpzsvâţ,

V; ,.-Rieft t^ atö g iai v .,-i ' . ;í$Jlr. kögálníceanü; (Fatkáí-útcaj ^i.
Ş fentaivádyszátiipi I j
A~
„S%r>' - v . ^ y - - -<-v^ J " "" ""
»y \ y-J •»•• ■•. -vy • • * .'Y. * i. ^ •' j ——— -

• g : Grafică“ könyvnyomda. eiui-Kolozsvár, Cate* Maréchal Foch -38.-

 A lá p itp tiw

XV ÉVFOLYAM RAVASZ LÁSZLÓ ......, 19^3 9. SZÁM.

f Á T Á t o mi b

vAá Ige tü k réb en . A z isieHtiszíéiél <— ísien

tiszteleté. (H. J.j ... Kí \ ' ,.n r
T u d ó m á n y é s Világnézet: A ptciié&dns egy-
háztőriénetirds válsága, (Dk h(agy Géia.)
Igehirdetés Kultúra. „Liturgia Claúdiopo-
lifaná“ (Dr. Incze G ábor)
Egyházi Szemle. A kolozsvári theol. Fakultás
tanári karának előterjésztése.
Irodalom . Fricic Max: Reförmierer Olaubén. (í. L )
Döbrössy Lajos • A török misszió törté
riete. (H. J.)
F olyóiratok Szem léje; Zwischen; den Zei
^ « te rtT iV Ik lfe ö .)

S Z E R KE S Z T I K É S :1C;Í:ÍÉ0:|# ? K
DR. IMRE L.AJOS DR. TAVASZY SÁNDOR
Felelős, szerkesztő/ DR> ’I M R E L A JÓ S E L Ő F I Z E T É S I ÁRÁ:
Szerkesztőség és kiadóhivatal: 4 4 ’. .|^ é sz /^ re; .J|20 Lei
CIui-Kok>zsvár,C.^Vidpriéí38,ReÍf^Theo^ Égyeá szám ára 12 Lei
 • A z ig e tü k réb en

A z istentisztelet — Isten tisztelete.

Prédikátor 5 :1 —7.
Istennel szemben nemcsak a pogány lehet tiszteletlen. Éppen
a legbuzgóbb imádkozók, legszorgalmasabb templomjárók esnek
bele sokszór abba a tiszteletlenségbe, amitől a Prédikátor fenti
szavaiban óv minket az Úr. Mi ez a tiszteletlenség, amit a Prédi­
kátor nem habozik bűnnek nevezni (6. v .)? A könyelmű imádság.
Az imádság Istennel váló társalkodás $ így ennek is, mint
más beszélgetésnek, eszköze a beszéd, a szavak. S míg egyrészt
áldás, hogy az Úristen iránti hálánkat, szeretetünket, kívánságain­
kat, érzelmeinket kifejezhetjük, másrészt nem szabad felednünk,
hogy á beszéd kísértései, a nyelv bűnei (Jakab lev. 3. r.) az imád­
ságunkban is fenyegetnek csakúgy, mint az emberekkel való be-
Szélgetéséink során. A különbség csak az, hogyha másoknak rosz-
szat mondunk, azt hamar észrevesszük abból, hogy az illető meg­
sértődik, megharagszik vagy éppen vissza bánt, míg Isten színe
előtti hiábavaló, hazug, könnyelmű szavainkról sokszor nem is
gondoljuk, mennyire helytelenek. Ahogy a Prédikátor m ondja:
„ . v ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekszenek."
% Mint ahogy „álóm szokott következni a sok foglalatosságból,
a sok beszédből bolond beszéd" lesz előbb vagy utóbb. S vájjon
megváltoznak-e a mi szavaink, beszédünk, ha a templomban, imád­
ságban mondjuk azokat ? Nem, mi nem lehetünk ott se mások, ott
is csak a földön vagyunk. Ne higyje azt senki* aki megpróbál
kétféle lenni, hogy ez sikerül neki. Egészen bizonyos, hogy akinek
a mindennapi életben mondott, emberekhez intézett szavai sok
bűnnel, bajjal járnak, az Isten színe előtt is sokat vétkezik be­
szédjével. Lehet, hogy meg tudja fékezni annyira magát, hogy nem
szól káromló, csúnya szavakat a templomban, de „bolond mód­
jára áldoz" hiábavaló beszéddel. Annak meg igazán csak a jó Is­
ten a megmondhatója, hogy mit váltunk be abból, amit Isten színe
előtt nyíltan vagy titokban fogadunk! Pedig »jobb, hogy ne fo­
gadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be".
Egyáltalában nagyon is könnyen vesszük mi a templomba -
menést, az istentiszteletet. Mutatja már az a tény, hogy otthonról
a legtöbben éppen úgy indulnak oda, mintha a boltba vagy ba­
rátjukhoz mennének. Miért tudja azt csak egy szektáskodó meg­
tenni, hogy gyülekezetbe-menés előtt térdreborulva imádkozik?
Olyan könnyen belépünk az istenházába, olyan könnyen készek
vagyunk harsogva énekelni. . . Akármilyen kevesen is vagyunk,
minket is meg kellene állítani, megdöbbenteni s a fülünkbe —

AZ ÚT 133
n em : a szívünkbe kiáltani: »őrizd meg lábaidat, mikor Istennek
házához mégy, mert hallgatás ^végett közeledned j o b b . . .“ Olyan
könnyen és felületesen imádkozunk sokszor, hogy lehetetlen, hogy
az Úristen a »beszédünk miatt fel ne háborodjék* 1 Csodálatos,
hogy csakúgy ömlik az imádság kiapadhatatlan folyama, különö­
sen a papok ajkáról. Az embernek az az érzése, hogy nagyon ré­
gen kezdődött már s ha nem lenne ez az egy s z ó : ámen, tán na­
pokig is eltartana a szavak e zuhatagja. És a hasonlatnak meg­
felelően olyan egyhangú is némelyik imádság, mintha szakadat­
lanul úgyanazt mondanók benne. Sietünk is szólni, szinte futunk
az ijesztő csendtől, igyekszünk szólni, kioltani, mintha attól fél­
nénk, hogy mindjárt magunkra hagy az Úr. És méltóságosan, a
tekintélyünkhöz szabott zengő-dörgő hangon úgy el tudjuk dik-
ciózni imádságainkat, hogy az emberek lelkesedésükben kedvét
kapnak a megtapSolásra, de aki igazán imádkozni akart, annak a
szíve elfacsarodik . . . Hallgassunk csak az Ige intésére : »Ne gyor-
salkodjál a te száddal és a te elméd ne siessen Valamit szólni Is­
ten előtt, mert az Isten mennyben van, te pedig e földön. . . “
Igen, nagyonis bátrak, bőbeszédűek és biztosak vagyunk Is­
ten előtt, sietünk és készek vagyunk szavainkkal, áldozatunkkal,
szivünkkel (?) elébe menni. Pedig hiábavaló iparkodás, üres sza­
valás minden amig — Ö nem szól hozzánk. Ne siess hát valamit
szólni az Úrnak t
. . . »hanem az Istent féljed.* Milyen jól látta á Prédikátor az
imádkozásnak nemcsak kisértéseit, hanem helyes útját is. Az az
egyetlen baj, hogy nincs igazi istenfélelem az imádkozókban. ;Pe-
dig a mi magyar nyelvünk még a név által is szüntelen emlékez­
tet és tanít minket, hogy az istentisztelet — Isten tisztelete!

Most mint egy alagút fénylő nyílásán át a szabad, napfényes

világba, nézzünk a Prédikátor messzi szavain át Krisztus Urunk­
nak az imádságról szóló tanításaiba, imádsággal teljes életébe. . .
és hajtsuk le fejünket szótlanúl. . .
Milyen üres és szegény minden szó l
H .J.

134 AZ ÚT
 * Tudomány é s VUágnézot •

A p ro te stá n s e g yh á ztö rté n e tírá s válsága

Szellemtörténeti vagy theologiai módszer ?

Mindenféle filozófiai, ériékelméleti indokolás nélkül egyszerűen

az Igét, Isten örökkévaló kijelentését teszi a theologia fundamen­
tumává. Hiszen csak ez, úgy amint Krisztusban megtestesült hidal­
hatja át azt az óriási szakadékot, ami a bűnbe esett ember és a
szent, felséges Isten között van. Ez az ige azonban nemcsak idő­
feletti, hanem idői is. Célt, értelmet úgy a theologiának, mint áz
egyházi élet fejlődésének tehát egyedül az ige ad. Még pedig az,
aki testté lett és lakozott mi közöttünk s aki által vagyon mene­
telünk újra az Atyához.41
A theologiai módszernek ez az új formulázása magába fog­
lalja az imént említett jellemvonásokat is, de helyes sorrendben
<a döntő szempont az Ige) és konkretizálva. Ennek az eljárásnak
nemcsak elméleti értéke van, hanem messzemenő gyakorlati követ­
kezménye is. Mindenek előtt el van ismerve benne az, amitől az
eddigi theologia ösztönszerűleg idegenkedett, amit félt kimondani,
hogy az ige testté létele csoda, tehát az egyház történetét egy szupra-
naturális tényező felfoghatatlan tette nélkül senki sem tudja meg­
sérteni. Másfelől az, hogy e csodáról úgy az első, mint a későbbi
és a mostani tanuk, csak gyarló, töredezett szavakban tudunk be­
számolni s Így az ők tudósításuk, bár annak tartalma örök értékű,
mégis a Szent Lélek mai bizonyságtétele és a valóság komoly
kutatása alapján megítélhető. A történelemben tehát nemcsak Isten
szól, hanem — gondoljunk Zwinglire! — a hit fényénél feléje
közeledő ember is. S amilyen csodálattal állunk meg az első előtt,
époly kegyeletes, de szükséges kritikát gyakorlunk az utóbbi felett.
Ez a felfogás — bármilyen különösen hangzik — még modernebb,
még radikálisabb, mint a Troeltschéké. Ott legalább a keresztyén-
séget elismerték az eddigi vall. fejlődés tetőpontjának, itt Barth
nyugodtan kijelenti, hogy a keresztyénség abszolutságának állítá­
sára semmi ok sincs. Abszolút egyedül a kijelentés.42 S mégis
biblikusabb, hívőbb, mint Troeltsch, mert a kijelentés itt nem
.eschatologikus fogalom, hanem egy már megtörtént isteni tett, ami
mint örök fundamentum, hordozza az egész történetet. Az ő földi
jelentkezése, a történet többi tényezőivel való összefonódása^ mindig
alávethető annak a bírálatnak, amit ép mint az első tanultat, Isten*4
41 Barth Dogmatik 6 ,9 —21 §§. Das Wort Qottes und die Tlíeologie
-München 1925, 175 I.
44 Dogmatik 250 I.

AZ ÚT 135
Lelke mozgat. Az egyháztörténet így nem egy tisztán földi
metafizikai kategóriákkal, relációkkal dolgozó tudomány lesz, m ini
a kultúrtörténet, vagy a kulturfilozófia, hanem magasabb rendű és
több ezeknél. Egyetemes, mert minden emberi próbálkozás és válság:
megoldását nyújtja, a valóságban gyökerező, mert Isten igéje nem­
csak felséges látomás, hanem konkrét tény is. Azok a kérdések,,
amiket Rjckert felvetett, itt megoldódnak. Az érzékfeletti világ idő­
beli lett a Krisztusban s az értékek előtti meghódolás mellett meg­
van adva az út a harmadik országba való eljutásra is az ő vált*
ságába vetett hit által.
Ennek a világmagyarázatnak a filozófiai indokolásával (hiszem
ez is van I) itt nem foglalkozom, csak azzal, ami tárgyamhoz tar­
tozik, hogy t. i. mennyiben felel ez meg a történeti gondolkozásnak.
Ha erre a kérdésre megfelelünk, akkor kapjuk meg a theologiai
módszernek a kultúrtörténethez való viszonyát.
„A valódi történet — mondja Gogarten48 — egy olyan cse­
lekvés, amely egy kettős, kétirányú találkozásból, egy másik ember­
rel és Istennel való találkozásból áll elő. S egyik találkozás sem
lehetséges a másik nélkül. Mert egy emberrel való találkozás, amely
nem egyszersmind Istennel való találkozás is, csak egy természeti;
a természet törvényeit és parancsait követő folyamat-volna, tehát
nem egy emberrel való valódi találkozás. Történet tehát mindig egy
olyan cselekmény, amelyben három résztvevő van: Isten, té és én“I
Ha valamelyik e tényező közül kiesik — gondoljunk csak a kul­
túrtörténeti módszer túltengőkére — vagy egy személytelen élet-
folyamatot vagy az isteni széliéin megvalósulását vagy végül con-
templatiot kapunk történet helyett. így az igazi történet mindigr
három dimenziója. Ide jut Barth Henrik is, amikor az ideális vagy
szellemi történetmagyarázatot fogyatékosnak látja a keresztyéni
mellett. Filozófus létére kezébe veszi a Szentirást és a Zsidókhoz
Írott levél 11. és 12. részének exegézise alapján kifejti a hivő kér.
történetírásnak a jellemvonásait Ezek szerinte a Logos világfeletti­
ségének, az Ige hatásának, a hit cselekedetének, végül a lét cél­
szerűségének elismerése. Csakis ezek által világíthatunk reá á
történelem paradox, kúsza, érthetetlen eseményeire.41 Oda jut tehát
ma a tudomány, ahol valamikor az egyszerű magyarigeni ref. pap*
(Bőd. P.) állott: e világnak bizonyos értelemmel szive az Ekkléí*
zsia, az Ekklézsiának szive pedig a kegyes ember, mivelhogy a
világot tartja fenn Isten az Anyaszentegyházért, azt pedig az isten­
félőkért. A történelmi kutatás betetőzése az lesz, mikor abban elis­
merjük Isten hatásának központi folyamatát, a láthatatlan, egyete­
mes, kér. Anyaszentegyházat s földi értékeléseinket kiegészítjük a
kér. hit értékelő, magyarázó munkájával. Ez a tudomány tehát
ismét egyháztörténet lesz, amely a kultuitörténeti módszer fö lö tt
kér. theologiai szempontok szerint igazodik.
Meg vagyok győződve arról, hogy kér. theologiai álláspont
« i. d. 23 1.
« i. d. 171—182 I.

136 AZ ÚT
«és módszer nélkül sohasem fogjuk sem a keresztyénségnék, sem
az emberiségnek az igazi történetét megérteni, megírni. Hiszen
eddig is azok voltak az igazi nagy történetírók, akik tudatosan
vagy öntudatlanul e feltétel több-kevesebb elismerése mellett dől-
goztak. Ki tudná megérteni pld. az ókort a próféták vagy Pál
ípostol ítélete nélkül, ki tudná megbecsülni egy Athanasius, Augus­
tinus vagy Clairvauxi Bernát személyisége nélkül a kér. középkort,
ki tudná megírni az újkor történetét a reformátorokkal való beható,
megértő foglalkozás nélkül? Egy profán történetíró, még ha szel­
lemtörténésznek nevezi is magát, értetlenül fog megállani Gerhard
Pálnak Istenben újjongó lelkülete előtt, aki a 30 éves háború bor­
zalmai és súlyos családi veszteségei közt így énekel:
Utad van számtalan sok Művednek akadálya
Uram és eszközöd Szünete nincs soha
Bőséggel hull áldásod, Ügy tész, amint kívánja
Amerre öntözöd. Gyermekeid java.*46*
S amint ezt rajongásnak, épúgy a mi Bethlen Gáborunk
ismételt kitámadásait felesleges okvetetlenkedésnek vagy éppen
«dinasztikus önzésnek fogja minősíteni, mert véges okokból magya­
rázva, mindkét viselkedés paradox, érthetetlen. A hit birtokában
dolgozó egyháztörténész élő t azonban ez az lesz, ami tényleg
volt: Isten előtti meghódolás s az ebből születő bátor, értékes
cselekedet.
Végül feleljünk meg arra a kérdésre is, hogy nem fogja* e ez
a szempont megkárositni a iőrténetirás szigorúan tudományos állo­
mányát. Más szóval kultúrtörténeti és egyháztörténeti'módszer mint
egymást kizáró vagy egymást kiegészítő szempontok állanak-e egy*
más mellett ? És itt a legnagyobb jóakarattal sem tudom magamévá
lenni sem a Gogaten, sem a Barth Károly véleményét, midőn az
első a történetfílozofiát, tehát az ebből születő kultúrtörténeti mód­
szert is pestisnek, istentelenségnek tekinti, a második pedig az
ú. n. őstörténetet, a kér. egyház és igehirdetés előállását túlságo­
san izolálja az általános emberi történettől.48 Már reámutattunk arra,
hogy a kulturiörténeti szempont bizonyos értékes szellemi jelen­
ségek megértésére mindig alkalmas eszköz s a véges viszonylatok
kuta'ása nem hogy ellenkeznék a kér, hittel, hanem egy lelkiisme­
retűnkben beleirt parancs az igazság őszinte keresése mindig elénk
írja azt. (Elsőrendű források használata pld. szent kötelesség.)
Mindig voltak és lesznek emberek, akik Lessinggel inkább választ­
ják az igazság keresését, mint annak teljes birtokát s ha mi
komolyan vesszük a kijelentés elfogadásának viszonylagos voltát,
akkor nem fogunk visszariadni attól sem, hogy a Lélek segítségé­
vel az Isten mélységeit is vizsgálat alá vegyük. Barth maga is
«lismeri, hogy az egyház nem egyéb, mint a Jézus Krisztusban
egyszersmindenkorra megalapozott s Istennek a történetben minden
egyéb történetet felülmúló (tehát nem kizáró I) története a földön*1
« Sántha Károly fordítása.
46 Dogmatik 230 s köv. 1.
« U. o. 240 1.
amiből természetszerűleg következik, hogy e világ történetét nent>
egyoldalú exkluzivitással, hanem protestáns tágszivQSéggel, "meg­
értéssel fogjuk kezelni.4*
Az egész kérdés különben azon fordul meg, hogy mit tekin­
tünk az ember lényegének s így minek nézzük a történelem folya­
matát. A hit a kijelentés fényénél meglátja az emberi életben s &*
világban a kegyelem munkáját is és azt, hogy a világnak nemcsak
birája, hanem célja, magyarázó elve is a Jézus Krisztus. 49
Jézus Krisztus pedig a kér. hit szerint örökkévaló. Tegnap»
és ma és örökké ugyanaz (Zsid. 13. r. 8. v.) 0 részt vész a világ
életében már az ö testté léteie előtt, mint a reménység tárgya s a
történelemnek az ő megjelenésére való előkészítője. Inkarnációja
után pedig Isten országa már nemcsak világfeletti, hanem közöt­
tünk, mi bennünk is lakozik. Az ő teljességéből vettünk mind­
nyájan kegyelmet is kegyelemért. (Ján. 1. r. 16. v.) A* ember
tehát, aki hisz benne, már nemcsak elvetett bűnös, hanem egy fel­
sőbb világ mennyei erőivel fokozatosan meggazdagodó ember is
s az ő világa nemcsak az Ítélet és a kárhozat' felé rohan, hanem
Isten országának megvalósulása felé is. Vallom, hogy ez, épúgy~
mint a Krisztus testté létele és a hit, nem a magunk fáradozásának»
hanem Isten kegyelmének lesz a gyümölcse, de époly határozottan
hirdetem azt is, hogy Isten már e jelenvaló világban is Krisztus
által átvette az ő uralmát s így a történeti fejlődésnek nemcsak
negativ célja van (teljes csőd, teljes krízis), hanem pozitív is: az
ö végleges uralmában kiteljesedő.
Tudomány lesz-e ilyen „előfeltétel“ alatt az egyháztörténelem ?
Ha elfogadjuk Grotenfeldnek a meghatározását, hogy t. i. tudomány-
az, amely biztos, összefüggő egységes tudást közvetít,80 látjuk,
hogy e követelmények itt is épúgy feltalálhatók, megvalósíthatók,
mint egyebütt. Csak a biztosság gyökere, fundamentuma más itt,
mint a természettudományoknál. Ez utóbbiakban az alap a jelen­
ségvilágban mutatkozó általános törvényszerűség, az egyháztörté­
netben pedig egy láthatatlan világnak a Krisztusban, .a Krisztus
által kijelentett rendje, törvényszerűsége. S ha a természet tudo­
mánya a maga biztosságát újabb meg újabb kísérletekkel, jelen­
ségekkel bizonyítja, előttünk is nyitva áll a lehetőség a mi biztos­
ságunk igazolására. A tudományos igazságokat az exakt kísérletek,
a hitigazságokat, az egyháztörténeti ítéleteket maga az élet fogjat
igazolni. A múltban úgy, amint a történelmi fejlődés előttünk áll,
a jelenben pedig úgy, amint az egyház és az egyes ember e fel­
sőbb rendnek engedelmeskedik. így lett az egyház régebbi és m ai
története az, ami a kér. élet célja i s : egy felsőbb, mennyei világ
szemmel látható igazolása. Természetesen erre a látásra csak az
Isten szférájában élő ember képes. Dr. N,agy Géza.
48 Éppen ez a sajátos jellemvonása a prot egyh. történetírásnak 1.
Révész Egyh. történet 149—151 1.
49 L. Barth theológiájáról szóló tanulmányom (Debrecen 1931) 20., 2 4 ^
26. stb. lapjait.
*° Idézve Révész A Tud. egyháztörténetírás c. művében, 22. I.
138 AZ~ÚT
 igeh irdetés - Kultúra

„ L itu rg ia Ciaudiopoiiiana“ ,
A református íiturgiatörténetnek érdekes és ér­
tékes darabja á marosvásárhelyi református kollé­
gium tulajdonában lévő hét nyomtatott oldalnyi uni­
kumszöveg, mely Liturgia Ciaudiopoiiiana cím alatt
a kolozsvári ref. egyház közönséges és sakramen-
tumos istentiszteleti rendjét adja, úgy, ahogy’ az a
XVII. század derekán, vagy hetvenes éveiben folyt.
A könyvecskének első hét oldalán Summa agendorum
összefoglaló fejezetben látjuk a legprecízebben ki­
dolgozott gyakorlatot és itt-ott elvi magyarázatát is
a gyakorlatnak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy
nagy vonalaiban a mi istentiszteleti rendünk és az
őseinké között alig van elhajlás, hogy a konfirmá­
ciónak halvány nyomai már kétszázötven esztendő­
vel ezelőtt feltűnnek „a leányzók catechizálásában".
— Érdekes rend volt, hogy még a hétköznapi isten­
tiszteleten is mind a három lelkésznek fungálnia
kellett. — A könyvecské :ek többi részében, 30 ol­
dalon imádságok vannak. Címlapján nincsen meg­
adva megjelenésének esztendeje, de nyomdai kiállí­
tása után feltétlenül a XVII. századnak terméke, sőt
tintával kézzel beírta valaki mindjárt a cím mellé a
gyanított évszámot is: 1678.

Summa agendorum :
I. Minden napokon kétszer: reggel és este kántor és deákok
a gyülekezetben énekelni tudókkal, prédikációk és könyörgések előtt
s után is, énekszóval dicsérik az Istent.
II. Hetedszaka két prédikációk lesznek: kedden és pénteken
reggelenként mind a két templomban.
III. Köznapokon, kedden és pénteken kivül, reggelenként a
könyörgések előtt Biblia olvastatik ilyen renddel: a prédikátorok
közül egyik az ótestamentomi históriás könyveket, mások a pró­
féták Írásait, harmadik az Újtestamentomot olvassa, rövid magya­
rázatokkal világosítja és alkalmaztatja.
IV. A délesti (estéli) könyörgések előtt az elénekeltetett zsol­
tár alkalmaztatásával készíttetik a gyülekezet a buzgóságosabb imád­
kozásra.
V. Vasárnapokon s innepnapokon is reggel, minekelőtte a
kántor és deákok bémennek a gyülekezetbe, a bégyülekezett ifjú­
ság és népség psalmusokkal etc. dicsérik az Istent. Azután a kán­
tor fog a publicus cultushoz.
VI. Vasárnapokon a reggeli prédikációk gyakrabban alkalmaz­
tatnak az eklézsiának jelenvaló állapotához és abban fennforgó
dolgoknak kívánságához s nemzetünk közönséges sorsához.

AZ ÚT 139
 VII. Vasárnapokon délesti minekelőtte két órakor harangoz*
nának, a templomok ajtai megnyíttatnak és a bégyűlekező nép
egyik tanító által (mint a rend hozza) katechizáltatik mind a.diák­
ságnak bétakarodásáig. Azután a kántor deákokkal, gyermekekkel
és énekelnitudó néppel az éneklési dicséretekben szolgálják az
Istent.
VIII. Ugyan vasárnapokon délest catechética contiok vannak,
(hanem ha a dolog valaha másképpen kívánná), hogy a hitnek
ágazataiban gyarapodjék a szegény község, a cátechisatic és pré­
dikáció azonegy matériáról lévén.
IX. A prédikációk előtt és után való könyörgések alkalmaz­
tatnak rész szerint a prédikációhoz, rész szerint az alkalmatosság­
hoz és a gyülekezetnek állapotújához.
X. A leányzók vasárnapokon délestir prédikációk után télben*,
nyárban egyaránt catechizáltatnak és az Úr vacsorájával való élés
előtt harmad vagy negyed nappal, bizonyos órát adván nékik a
templomba való felgyülekezésre, minden alkalmatossággal prae-
paráltassanak,
XI. A prédikátorok közül mindenik rendesen bizonyos formát
tart a hetedszakai könyörgésekben, mivel a gyülekezet úgy kívánja,
de a rendkívül való alkalmatosságoknak mivoltok szerint könyör­
géseket alkalmaztatni el nem múlatják, sőt a szokott könyörgésnek
formáját is ilyen circumstántiáknak kívánsága szerint szabadoson
váriálják.
XII. Az innepekben azokhoz illendő énekekkel, psalmusokkal
dicsérik az Istent s a prédikációkban is azokhoz alkalmaztatott
matériák traktáltatnak.
XIII. A népnek a publicus cultusről való eloszlásában ez a
rend tartatik: A cultust egészlen elvégezik, még a prédikációt vagy
könyörgést követő éneklést is, mindaddig a tanító a prédikáló
székben fennmaradván és úgy áldják meg a népet, külömb-külömb
formát tartván a megáldásban és ezzel bocsátják el az isteni szol­
gálatról.
XIV. A keresztelés a templomban mégyen véghez ilyen rend­
del : (1) A prédikátor előáll az asztalhoz. (2) A komák, vagy ke­
resztatyák és anyák körülállanak, a gyermek is jelenlévén. (3) A
tanító segítségül hívja az Istent. (4) Azon tanító rövid tanítást té-
szen a keresztségröl és ahhoz járulandó dolgokról. (5) Imádkoz­
nak .ahhoz alkalmaztatott könyörgéssel. (6) A gyermeket elővítet-
vén, megkérdik ki lészen neve. (7) A gyermek fejére töltik a vizet,
mondogálván im ez igéket: Én tégedet keresztellek (mosogatlak)
Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. (8) Megáldják a kisde­
deket s elbocsátják előliük.
XV. Az Úr vacsorája publikáltatik egy héttel osztogatása
előtt és hetedszaka ahhoz illendő tanítások lésznek, a hallgatók a
jó készületre intetnek s arról is assecuráltatnak, hogyha valami
akadékjuk lenne lelkek ismeretiben, melyet maguktól el nem igazít­
hatnának, a tanítójukat keressék meg és mint atyák minden sze*

140 AZ ÚT
lidséggel útban igazítják, sőt akiket tudnak olyaténokat, azokat
hivatják vagy házuknál meglátogatják és informálják.
XVI. Az Úr vacsorájának kiszolgáltatásában ez a rend tar-
tatik: (1) Végződvén a prédikáció, emlékeztetnek a hallgatók a
publikációra. (2) A készülethez való dolgok summásan előszám-
láltatnak. (3) A katedrában vallástétel lészen a bűnről. (4) A keresz­
tyéni igaz hitről is vallást tésznek bizonyos kérdések ,szerint. (5) A
jó készülettel lévők bűnük bocsánatjárói assecuráltatván invitáltat-
nak a kommunióra, a készülettenek pedig az ő bűnükben meg­
maradókkal és botránkoztató életet élőkkel arceáltatnak. (6) Az
asztalnál a kenyér felfedeztetik és a bor a pohárba töltetik és a
szerzésnek igéje elmondatik s rövideden megmagyaráztad. (7)
Könyörgéssel és hálaadással a kenyér és bor megszenteltetik.
(8) A hallgatók rendesen előjárulván, nékiek a kenyér és bor
osztogattad. (9) Az osztogatás és vevés közben, ahhoz illendő
igék pronunciáltatnak. (10) Az Úr vacsorája osztogatása közben
ahhoz illendő zsoltárok és énekek énekeltetnek. (11) Véghez men­
yén a kommunió, hálaadó dicsérettel bérekesztetik és a nép
áldással elbocsáttatik.
XVII. A rendkívül való solennitásokban, minémű a közönséges
böjtölés, egész napot szoktanak eltölteni, éneklésekben, könyörgé­
sekben, prédikáció hallgatásokban, caputok olvasásaiban és azoknak
magyarázatukban lévén foglalatosak a templomban.
©

Közli: Dr. Incze Gábor.

AZ ÚT 141
 E g y h á zi S z e m le I . • "5

A k o lo zs v á ri theol. Fakultás tanárt

ka rának előterjesztése
a z é rd , r e f . e g y h á z k e rü le t k ö z g y ű lé s é h e z
a litu rg ia ü g yé b e n .
(A tanári Kar 1933 juttus 1-én tartott gyűlése 123. jkv. sz. határozata.)
A zsinat 1932. évi 378. számú határozatával látszólag vég­
legesen elintézte a liturgia reformjának és egységesítésének régótá
vajúdó kérdését.
Nem akarjuk most felemlegetni azokat a hibákat, melyek e
kérdés előkészítése közben történtek. Hiszen ismeri azokat min­
denki és úgy is hiábavaló lenne minden utólagos rekrimináció.
De látva azt a tarthatatlan és veszedelmes helyzetet, mely
a békesség hamis jelszavától irányított eljárásból és ennek követ-
kezményeképen szükségszerűleg felburjánzott, megingathatatlan
meggyőződésünk, hogyha még súlyosabb és veszedelmesebb hely­
zetbe nem akarunk jutni, sürgősen és radikálisan segíteni kelt
a helyzeten.
Az új istentiszteleti rendtartás sem egységet, sem egységes
reformot nem hozott. Egység helyett olyan zűrzavart törvényesített,
hogy nemcsak a püspökök, hanem az esperesek sem tudnak eliga­
zodni a kormányzatuk alatt levő gyülekezetek istentiszteleti rend­
tartásán. Sőt mi több, az egészséges reform is kútba esett. A gyüle­
kezetek nagyrésze nem a magyarországi ágendáskönyv által is
eszményinek, hitvallásilag és theologilag helyesnek elismert rend­
tartást, hanem a megalkuvásból született félmegoldást vezette be.
Az egységnek a reform, a reformnak az egység így esett áldozatul.
Önmagában is elég ok ez arra,' hogy mi, akik több mint
egy évtized óta szivünkön hordjuk a liturgia reformjának nagy
kérdését, feljajjdúljunk ennek a szomorú és visszás helyzetnek
a láttára.
Pedig az igazi és nagyobb baj ezeken túl, azokban a már
mutatkozó és még ezután kibontakozó lelkiveszedelmekben rejtőzik,
amelyek ezt a reformot és az így végrehajtott reformot nyomon
kisérik és romboló, egység- és fegyelembontó, minden tekintélyt
aláásó munkájukat egyházunkban elkezdették.
Azáltal, hogy a liturgiái kérdésekben tájékozatlan gyülekeze­
tekre bízatott a két istentiszteleti tipus közötti választás, kormányz6
hatóságaink súlya és tekintélye o yan csorbát szenvedett, hogy a
fegyelmezetlenségre, engedetlenségre amúgy is hajlamos gyüleke-
' zetekben még nehezebb lesz ezután a rendnek még látszatát is

142 AZ ÚT
megőrizni. Ki és milyen érvekkel fogja megmagyarázni egy egyszerű
gyülekezetnek, mely egyéni kezdeményezésből ismét változtatni
akarna, istentiszteleti rendtartásán, hogy nincs többé joga ahhoz»
ami tegnap az ő jog- és hatáskörébe utaltatott ? A válogatás alkal­
mat adott arra, hogy egyesek és gyülekezetek oda nem illő indu­
latokból táplálkozó kritikában részesítsék istentiszteletünket és imád-
ságosnak nem mondható párttusában döntsenek fölötte. Ez a válo­
gatás nemcsak azt eredményezte, hogy egyes gyülekezetek, sőt
egyházmegyék belső békéje felkavartatott, nemcsak azt, hogy máshol
a fegyelmezetlenségre és engedetlenségre adott alkalmat, hanem
azt is, hogy istentiszteletünk érinthetetlen méltóságát és szent­
ségét a hívek előtt kikezdette.
Ha legszentebb kérdés az istentisztelet kérdése, zsinaton»
egyházmegyékben, gyülekezetekben a megalkuvás, a nem az elvekre,
hanem a puszta gyakorlatra néző adminisztráció és a kíméletlen
párttusa prédájául jutott, mit várhatunk a többi, a mindennapi élettel
szorosabb kapcsolatban álló kérdések (egyházfegyelem, iskoláügy
stb.) elintézésénél? Várhatunk-e mást, mint további megalkuvást,
a gyakorlatnak az elvek rovására való további érvényesítését és
még elszomoiítóbb pártharcokat és ezek nyomán még fenyegetőbb
elszíntelenedést és pusztitóbb fegyelmezetlenséget?
Ezek a tapasztalatok kézzelfoghatóan megbizonyították, hogy
nem lehet és nem szabad a mai időkben félmegoldásokkal kísér­
letezni és nem lehet és nem szabad a határozatok ünnepi egyhan­
gúsága kedvéért a harcok mérgét kényelmesen a gyülekezetekre
szabadítani. Nyilvánvaló lett, hogy vagy egész komolyan, meg­
alkuvás nélkül leszámolunk azzal, mi a követelménye a mi refor­
mátus hitünknek, vagy jobb nem bolygatni a kérdéseket. Ahol
életről és halálról van szó, ott csak az emberi tekintetekre nem
néző, az élő Isten színe előtt halálos komolysággal vívott harc
adhatja meg a lelkiismeretnek azt a nyugalmát, amely még vesztés
esetén is több reménységet nyújt a jövendő felől, mint a meg­
alkuvások árán nyert félgyőzelem, adhatja meg a végrehajtáshoz
azt az erkölcsi alapot és bátor elszántságot, amelyet a mai idő
tőlünk megkövetel.
Mély szomorúsággal az eddig történtek, komoly aggodalom­
mal az ezután következendők miatt, fordulunk a méltóságos Igaz­
gatótanács útján egyházkerületünk közgyűléséhez, próbálja meg
legalább a mi kerületünkben a zsinat által is megengedett hatás­
körön belül radikálisan és véglegesen rendezni a liturgia kérdését.
Az egyházi törvények K. melléklete által biztosított jogával élve
rendelje el a méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés egyházkerüle­
tünk összes gyülekezeteinek az új istentiszteleti rendtartás első­
számú, a lelkész által vezetett formájának kötelező bevezetését.
Felelősségünk kényszere alatt szántuk magunkat erre a kérésre.
Mert más kivezető útat nem látunk és a helyzet odáig romlott,
ahol már nem lehet válogatni az eszközökben. Vagy radikálisan
és az ezzel járó keménységgel nyúl bele kerületünk ebbe a meg-
_ _ _ _ _ __
romlott és elmérgesedett helyzetbe és ezzel úlat nyit arra, hogy
a többi kérdésben kálvinista bátorsággal, nyíltsággal és. erővel
foglalhasson állást, vagy feltartóztathatatlanul tovább halad a meg
alkuvás kényelmes, de romlásba vezető ú'ján.
Tanárkarunk szükségesnek tartotta ezt a lépést megtenni,
mert úgy érzi, hogy abból a rendeltetésből, amelyre a theologia
az egyház életében hivatott, folyik az az állandó és elutasíthatatlan
kötelessége, hogy mindannyiszor felemelje szavát, valahányszor
hitvallási és theologiai érdekék forognak kockán.
* *
*
Az Igazgatótanács e félterjesztésre értesítette a tanári Kart,
hogy a püspöki szék véleménye szerint ez indítvány közgyűlés elé
vitele nem időszerű E határozat értelmében a Fakultás tanári Kara
1933. nov. 21-én tartott gyűlésén úgy határozott, hogy esetleges
ki nem számítható nehézségeket elkerülendő, a fenti Indítványt
visszavonja, de egyúttal kéri ‘ az Igazgatótanácsot, hogy erélyesen
és sürgősen tegyen megfelelő intézkedéseket a liturgia ügyében*
jelenleg fennforgó zűrzavar eloszlatására.

I r o d a l o m
F rick Max. Reformierer Glauben. Eine Darstellung dér biblischen
Lehre an dér Hand des Heidelberger Katechismus. Zürich, 1932. 178.1.
A Heidelbergi Káténak, — ellentétben a Luther féle kátéval,
melynek magyarázatát és tanítás szánára való felhasználását igen
sokan feldolgozták — kevés magyarázója akadt. Az újabb időben,
kapcsolatban azzal, hogy a káté minden egyházban kezdte igazi
helyét visszanyerni, és azzal, hogy a református egyházak mind
jobban ébredtek rá a saját hitük megváltásának fontosságára, ezen
a téren is haladást látunk. A: Senden-féle könyv után ez a máso­
dik, mely ezzel foglalkozik, ez is elsősorban a lelkésznek és ifjú­
ságnak akar első sorban segítségére lenni. A könyv írója a svájci
„Jungreformierf-ekhez tartozik, akik épen a református hit igaz­
ságai kidomborításáért harcolnak.
A kátét a kezünk alatt levő könyv 47 fejezetben tárgyalja,
-a káté három főrésze szerinti szakaszokban. Tárgyalási módja az,
hogy egyes — vagy összefoglalt — kérdéseket magyaráz meg,
sokszor idézve magát a kérdést is. Néhol több kérdést egy prob­
léma alá foglal, mint a 3—5. Az ember igazi arculata, 12—14.
Hiábavaló kísérletek* stb. címén. A hitvallás magyarázatában igyek­
szik elég kimerítő lenni, bár ez a kis terjedelem miatt nem min­
dig sikerül, sokszor kénytelen nagy kérdésekét röviden futni át,
ezért sokszor egy-egy kérdés összes vonatkozásbiban nem lesz
világossá. A magyarázat mellett zárjelben említi azokat a szemlél­
tető példákat, melyek a kérdés megvilágosítására felhasználhatók,

144 AZ ÚT
bár e példák sokszor frappánsak és találók, sok olyan példát is
találunk, mely a kérdésnek csak egyik, nem is legfontosabb részét,
világfija meg. Nem volt a szerző célja az, hogy a H. K. kérdései
alapján a kér. élet és vilá«aéz alapvető kérdéseire adjon választ,
holott ez nagyon fontos volna azért, hogy a káté életteljességét:
mutassa meg s azt ne csak elvont hitvallás, hanem az egész éle­
tet szabályozó református hit oldaláról is megvilágosítsa. Ebben
a tekintetben Rauh : Deutsches Christentum, című, felfogásában már
elavúlt, de módszerében elsőrangú könyvével nem versenyezhetik.
Mindenesetre a Frick könyve nagyon használható és alapoa
könyv, bőséges bibliai hivatkozásai világossá teszik a káté és a
biblia viszonyát, fejtegetései sok gondolatra ébresztenek s igen alkal­
masak arra, hogy segítségül használjuk a káté tanításánál /. L.
D öbrőssy Lajos : A törökmisszió története.
A Magy. Ref. Külm. Szöv. kiadása, Bp. 1933.
A Virágh Sándor és Draskóczy László szerkesztésében most
már havonta megjelenő Külm. Füzetek e 18 ik száma igazán
hiánypótló: a külm. és mohamedánmisszióból kiemelve, igyekszik,
á missziói munkának ezt az ágát egészen közelhozni a magyar
reformátussághoz. A törökmisszió úttörője a reformáció idejéből
való Ungnad János, aki 25600 példányban nyomatta ki balkánt
nyelven és vitte szét a bibliát, így remélvén, a törökökre hatni.
Tardai Gyula Zsigmond, Fejérlói János és Derzsi András fenn­
maradt írásaiból arra lehet.következtetni, hogy foglalkoztak török -
misszióval. Szegedi Picus Ferencről meg bizonyosan tudjuk, hogy
törökországi fogsága idején nagy tömegek előtt hirdette az evan­
géliumot. Tehát magyar reformátusoké a kezdeményezés. Száz
évvel ezelőtt az amerikaiak kezdtek missziói munkát Törökország­
ban, majd ezek támogatásával Pfänder Gottlieb és dr. Koelle^
A ma is meglevő munka, a Brit és külföldi Bibliatársulat konstanti­
nápolyi állomásával karöltve hősies, sok áldozatot, de annál ke­
vesebb eredményt felmutató munkával küzdött a mindig ellenséges­
környezetben istenországának terjedéséért. A munka súlypontja át­
helyeződött a két és félmilliónyi mohamedánt magába foglaló többi
balkáni államokra. A Krisztus elfogadása miatt török földről ki­
üldözött Mohamed Sükri, akit Avetaraniánnak, azaz Evangélium
Fiának neveztek el, a bulgáriai Várnában, Sum'ában és Plovdiv-
ban munkálkodott e század elején. Munkáját ma Nazifoff Natanael
folytatja. A frankfurti misszió, mely eredetileg az 1896.* iki török-
országi örmény mészárlás idején örmény gyermekek .védelmére
küldötte ki munkásait, ma a bulgáriai mohamedánok közt három
emberével szolgál. Ebbe a munkába kapcsolódott bele három éve
a magyar ref. egyház, melynek itt van igazi missziói feladata.
Döbrőssy céltudatos munkájába szervesen illeszkedik bele ez
a kis tanulmány. A kérdést a mi kis misszió lapunk, az „Egyház
és misszió* most hozta szőnyegre, (meg is emlékszik róla a borí­
ték lapja) A felolvasásra is alkalmas füzet ezért nálunk szintén
érdeklődésre tarthat számot és inin Jenképpen méltán. H. / .
AZ ÚT 145.
 Folyóiratok S z e m lé je

Zwischen den Zeiten.

Felelős kiadó: Mert György, lelkipásztor. Állandó munkatársak : D.
Barth Károly, D. Gogarten professzorok és D. Thurneysen Ede lelkipásztor.
1932 (X.) évfolyam. 1—2 fűzet.
Az 1. füzetet Bírák 8:23. v. alapígéjű áhítat vezeti be. Gedeon az Úr
uralkodását akarta. A világ álhatalmai helyett ma is Krisztusé a hatalom. —
Gogarten Fr. tanulmánya jézus Krisztus embervolta és istensége kérdését
tárgyalja. Jézus embervolta egyrészt az Atya örök fiának emberi természete,
másrészt valódi emberi természet. Az a thsologia, mely szerint az isteni min­
den emberben megvan, Jézusban pedig erősebben, mint másban, nem bibliai.
Jézus ember, mert felvette a mi, isten töfvénye alá urtozó és az engedetlen­
ség miatt átok alá jutott természetünket. De ahogy felvette, ez a természet
egészen más lett, mert míg az ember nem akarja alávetni magát Istennek (ez
a bűn I), Krisztus éppen szerétéiből ésr az Atya iránti engedelmességből vette
fel a bűnös emberi létet, ezért neki nincs bűne. Jézus Krisztus istensége egy­
felől Krisztus istensége, másfelől az örök Isten igazi természete. Krisztus te­
hát nem a kegyes ember példája, istenségét nem földi életével szerezte. Krisz­
tus Isten ítéletétől szabadító, bűnbocsátó, az emberiség bírája. Isten, az örök
Atya örök fia ő. Igazi Isten, az egy, örök igaz Isten, nincs más kívüle, tehát
preexistens is. jézus isteni és emberi természete titkát a Szentháromság titka
alapozza meg. (Az enhypostasia kérdésében elutasítja Hirsch E. felfogását.) —
Vischer Vilmos az ószövetség és a történelem viszonyáról ír. Az ószövetség
történetisége épolyan botránkoztató, mint az Igének Jézus Krisztusban való
testté létele. Csak kegyelemből, hit által képes valaki elfogadni. Az ószövetség
iratai emberi voltuknál fogva csak a tört. kutatás eredményeinek (kritikával
való) felhasználása mellett érthetők meg. A történetírás mindig válogatás egy
nézet alapján. Izrael történetíróinak nézete ez: Izrael elbukott Istennel szembe­
kerülve, de feltámadhat. Az ószövetségi történetírásnak három sajátossága van:
1. A történelem Isten szavára áll elő. A próféták pl. Isten történelmet teremtő
szavát hozzák. 2. Minden idő kegyelmi idő, Isten ajándéka. Isten szövetségei
határozzák meg a korokat. Az ember az örökkévalóság által megkötött időben
áll Isten előtt, a ma minden pillanata döntési idő számára. A héber nyelv
(igék) sajátságai és a bibliai chronologia is erősítik ezt 3. A történelem célja
és vége a Messiás-Krisztus. A zsidóság egész története egy nagy jövendölés
róla. Nemcsak az u. n. messiási helyek, hanem az összes tört. könyvek a
messiási trónnak a Dávid házában való felállításáról szólnak. Még a tanító­
könyvek is Dávid és fia nevéhez fűződnek. Az ószövetség ellenmondásai, hibái
emberi eredetűek. A valódi tényállást csak Isten ismeri. Az ószövetség Krisz­
tusra mutat. Jézust az ószőv. alapján ítélték el. A két szövetség az egyház
számára élő egységet alkot. — Diem Hermannak az 1931 III. 2-i aaraui diák-
konferencián tartott előadása az öröklés és a vétek kérdését öleli fel. A II.
Kor. 5:17. versével kezdi. Leszögezi, hogy e kérdést a kér. egyházon belül
tárgyalja, hitből, hogy hitet ébresszen. Az evangélium mutatja, hogy a hit ha ­
tása az egész emberre vonatkozik. A bűn és betegség közt nincsenek szilárd
határok, állandó a kérdés: van-e hát felelősség ? A mindennapi élet állás­
pontján vizsgálja az öröklés és vétek viszonyát* Az ember másokkal együtt
éli a közös történelmet, ezért van öröklés é3 vétek. Az egyén konkrét felada­
tait egy társadalom szokásai, erkölcsisége és jogrendje közt tölti be. A jog
nem ismer abszolút vétket, ezért változó a határvonal a betegség és bűntett
közt (beszámíthatóság kérdése). Az erkölcsiség az idealitásra néz, szigorúbb,
de hisz a fejlődésben. A görög tragédia (Oedipus) fenntartja az ellentmondást

146 AZ ÚT
 az öröklés és vétek közt Nietsche esztét kus megoldása pedig nem választja
el a kettőt. Az ember szerinte magától guruló kerék, tehát nem kérdés többé
az öröklés és a vétek. Pál ezzel szemben Isten újjátevő tettét hirdeti. A ki­
jelentés szerint az ember egész állapota bűny azonban az eredendő bűn nem
1természeti baj. Az ember kénytelen vétkezni, mégis a saját tette a bűn. Min­
den egyén a saját történetében nemének történetét kezdi újra, ezért minden
egyénnek meg van a bibliai bűnesethez hasonló saját bűnesete. A bűnt nem
lehet levezetni, egyszerűen meg van, úgy áll elő minden embernél, mint Adám-
nál. Csak a későbbi embernél mennyiségileg többlet-hajlamosság áll fenn a
bűnt illetőleg. A keresztyénség is tud az öröklés és bűn összefüggéséről, de
azt is tudja, hogy ha a többlet-hajlamosságból bűn lesz, az már saját tett.
£Krisztusnak, mint Istenembernek nincs története, Ő új kezdet A Krisztus tet­
tében való részvétel, a hit állal szakít az ember a történelemmel. Minden
újjálesz, de ez csak növeli a felelősséget. Mindenki mindenben bűnös, én
mindenért felelős vagyok, ami történik. A bűnnel egyszerre megismeri a kér.
ember a bünbocsánatot is. Egy útószó röviden ismerteti dr. Jung C. G. (Zü­
rich) előadását a psychotherapiáról és a lelkigondozástól, amely az idegorvos
>és a lelkipásztor magatartásával, működési körük elhatárolásával és esetleges
kapcsolatával foglalkozott. Schempo Pál aBün és megszentelödés* címmel Dlem
előbbi előadásához fűz más felfogáson alapuló megjegyzéseket. Rámutat az
előadás kevésbbé világos pontjaira. Egészen fheologiai szempontból fogva fel
a kérdést, kiemeli a törvény szerepét, a Krisztusban való kibékülést, a ke­
gyelmet, a hit által teremtett változást, az új kezdetet. A szám záró közlemé­
nyeiben Kutter H , Blumhardt Kristóf újabban megjelent műveiről, a nemzeti-
szocialista párttal a népiség és az egyház kérdésében támadt vitáról, az 1931.
évi egyházi évkönyvről s annak a reformátort theologia jelentőségéről való
elismeréséről, valamint a Dehn Günther előadása körül felkavart harcról ka­
punk tájékoztatást
A folyóirat 2. számát Barth Károlynak a Máté 19:27—20:16. v. alap­
ján készült nA szölőbeli munkások* c. beszéde nyitja meg. 1. A hit az ember
müve. Jézus a mi Urunk, a hit az iránta való engedelmesség műve. Csakugyan
ilyen a mi hitünk? Csakugyan Krisztuz hívott el munkára? 2. A hitnek ju­
talma van. Amit a hit nehéz útján itt el kell veszíteni, azt sokszorosan vissza­
kapják, a tulajdonképen! nyilvánvalóvá lesz. A hit ezért orom. 3. Az elsők és
utolsók egyenlők, mindenik egyforma jutalmat kap. Az Űr Űr, aki ajándékul
adja a mi lettünket. Isten és hívő között egyedül a hála lehetséges. Szégyel-
jük meg magunkat, ha hitünket a másokéhoz hasonlítjuk. A zúgolódás Urunk­
tól való elszakadást jelent, hitetlenségünket mutatja meg. — Barth Henrik
.Zürichben tartott előadása a filozófia, theologia és az existencia probléma
viszonyát tárgyalja. Kiindulásul leszögezi, hogy mi, emberek, nem vagyunk a
megismerésre képesek. A filozófia és a theologia közt tehát nincs ellentét,
legfeljebb egy meghatározott gondolatrendszer kerülhet szembe a theologiával.
Ismerteti saját exisiencidlis filozófiai rendszerét. Az existencia számunkra csak
a reflexióban lehet tárggyá. Az existencia konkrét döntés egy lehetőség mel­
lett, amely ebben a döntésben éri el megvalósulását. Az existencia a mi egy­
szeri életvalóságunk maga, mindig kérdés és a döntés a felelet (dialektika).
Az existencia méri a lehetőségeket, a döntés valamire nézve történik. Ez
a transcendens kritérium a krízis, a határ, maga is existenciális jelentésű.
Megkülönböztethető az existencia a valóságban, a tehetőségben és a krízisben.
A filozófia és theologia vitájában sokan Heidegger M. existenciális filozófiájá­
ból indulnak ki. Ezen a filozófián azonban theologiai reménységek nem épül­
hetnek fel, mert benne az existencia önmagában gyökerezik. A szerző eltérő
felfogása : m az existencia és hűtárolása“ nem ad ugyan Istenismeretet, csak
egy analógiát arra.. E filozófia számára termékeny lehetőségek vannak, hogy
a theologiai kérdések fölött gondolkozzék.
A kijelentés történelmében ugyanis a hívő emberben existencia igazsága
egyedülálló módon jelentkezik, a rég vei szemben paradox módon, mint új
existencia. A hívő benne van ebben az igazságban, a filozófus pedig megjele­
níti és utánagondol. A filozófus saját existenciáját teszi a gondolkodása alap­
jává, a theologus a bibliai kijelentésben levő „új“ existencrát. A kettő között

AZ ÚT 147
 tehát helytelen különbséget tenni a címfogalmak szerint. A filozófia és theo-
logia egysége az existenciális kérdés egyetlenségében van, az elhatárolás csak
az elrendezés dolga, viszonylagos. Kölcsön viszony van köztük, nem absolut
ellentét, ha a valódi problémákhoz térünk vissza. — Brunner Péter: „A poli­
tikai felelősség és a keresztyén döntés" c. tanulmányának főbb tételei: 1. Az
általános bizonytalanság miatt az egyház nem tud általános érvényű tant adni*
Egyénenként kell felelni. Különben is Isten igéjével szemben állva az egyén
dönt, ő a felelős. Bibliai felelősségünk a polisban való együttléten nyugszik.
A „polis* nyilvános közösség, szélesebb értelemben politikai tett tehát min­
den olyan cselekedet, amely döntés elé állít, még pedig olyan döntés elé^
mely az embereknek az államban, népben, társadalomban, hivatásban stb«
való tényleges együttléte által határozódik meg. Amit egész magánügynek tar­
tunk, lehet nagyon is politikai tett. Politikailag tehát mindenki felelős, nem*
lehet a világból menekülni. Aki ném-et mond, negative politikus. A kér. dön­
tés az, mikor Jézus Krisztushoz, mint az existenciát egyedül meghatározó ha­
talomhoz (eschaton) igent mondok II. A politikai történésnek nincs külön tör­
vényszerűsége, ami a politikai felelősséget semlegesítené Az existencia escha-
tonját nem szabad pol. felelősségünk konkrét tartalma miatt relatívvá tenni.
A kér. ember Krisztusban új világhoz tartozik, a politika tényezői e kicseré­
lésre váró régi világhoz, köztük ti hát végtelen distancia van. A kér. ember
itt idegen útban Isten országa felé,. Nem veszhet el a politikába, közönyösek
számára kérdései, de azért nem véti meg azokat, mert hisz minden dolog
végső beteljesedésében. Itt él, konkrét ember ő, Isten akarata is konkrét^
minden döntésben neki kell engedelmeskedni. Krisztus testté létele, kereszten
való szenvedése és feltámadása is meghatározzák a keresztyén ember pol*
magatartását. Az ő tűrő, szeretettel és eschatologíkus előretekintéssel teljes
harca is az isten ellenes hatalmak élleni bizonyság, előremutató fel. Hí. A kér-
egyházon belül nincs a felebarátot feltétlenül kötelező pol parancs (mindenki
önmaga áll az Úr előtt), de van ajjiásikat is feltétlenül kötelező tilalom. Nem.
lehet azt tenni, ami a Krisztussal Váló reális közösséget szétvágja. Az állam
sem lehet abszolút, mert akkor istenellenes, ami éllen nem lázadni, de tilta^
kozni kell. (Polit. eretnekség.) A lelki gondozás erre is vessen gondot. Az*
egyház adhat politikai útmutatást; tanácsot az evangélium felől. A világ várja,
mert a parancs az egyházhoz van legközelebb. — Reisner Erwin (Nagyszeben)*
„A történetfilozófia problémája és a kijelentés" címmel nemrég megjelent
könyvének (A történelem, mint bűnbeesés és út az ítélethez") e folyóiratban
Krilger G. által való ismertetésére válaszol. A fogalom és á valóság meta­
fizikai viszonyából kiindulva vázolja fenomenálisztikus tört. filozóf áját, mely
egyedül egyeztethető össze szerinte a kijelentéssel. — Von Wiese Benno „A
keresztyénség és a német ideálizmus" viszonyát vette vizsgálat alá három szem­
pontból is. A számot könyvismertetések zárják le. A kér. államférfiú címmel is­
mertetésre kerül a báró Steinró\ írt három különböző szempontú mbileumi
életrajz. Barth H.. Krüger G.-nek „Filozófia és murái a kanri krit kában® c„
művét méltatja. AL N.

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS!
Megfelelő számú előfizető jelentkezése esetén Isten segítségével a folyók
iskolai évben, január folyamán megjelentetném „Pál apostol megtérése" című.
munkámat. A munka számon tartja a kérdésbe vágó vallástörténeti és vallás­
lélektani kutatásokat, de különös figyelemre méltatja á dialektika theólógia
legújabb kutatásait, még pedig Barth Károly és Bultmann Rudolf e kérdéssel
kapcsolatos gondolatait is. A könyv főbb fejezeteinek címéi: 1. Bevezetés*
2. A szülőföld. 3. Az istenkereső. :4. A „Szent város“ vallásos világa. 5. A
körülmetélkedést hirdető. 6. Krisztus egyházának üldözője. 7. Látások útján.
8. A kijelentés világa. 9. Az új teremtés. 10. A világmindenség drámája. 11. A
pogány misszionárius. 12. Ellentétes világok között. 13. Az örökkévalóság:
kapujában. 14. A világ vége. — A körülbelül 15 ívnyi terjedelmű könyv elő­
fizetési ára: 120 lei, Bolti ára jóval magasabb lesz. A pénz előzetes bekül­
dése esetén portómentesen küldöm a könyvet. Előfizetéseket, megrendeléseket,
elfogad az „Ifjú Erdély“ kiadóhivatala, Kolozsvár, Ref. Theologia.
Sárospatak, 1933 november. Dr. Mátyás Ernő, theol. akad. ig«_
148 AZ ÚT
M ogjolent!
B a r th K á r o ly , B r u n n e r E m il á s T h u rn o y s o n £ i^
válogatott beszédei D Á V ltyQ Y Ü L Á árapatoki fefóttpuúús r
V #í , ' lelkész főfáitásdiban.

£ zen 2 41 oldalt M^évő és több mini 29 béstóáet tartalmazó köny^

A kfilm isszióra teszés^ | U mégksphatjáaz E gyház

szerintiá dpó nyán y é r t '* Misszió b havonta
megjeiénő kis m is^iói lapot (körteveiet), Akik perselyt vagy évi
rendszeres adbínáriyt válíalnák é s i m á d k o z n á k a misszióért, vázok
a Kíilmisszió Barátaid Mutatványszámod készséggel küld és minden
megkeresésre; válaszol Horváth Jébölelk. Aninoasa, j,. Hunedoará.

M ost je le n t m eg

Egym ásterhet hordozzatok

cim alatt»a „Kálvinista Világ- kiadásában'
wAz Űr csodásán működik“"cipíü v e z é r ió n a l^ ^
g éliam szociális jDzenetét tárja fel a társadalmi; családi, erkölcsi
és vallásos életre valóvonatkozásában.
Férfi-, nőszövetségi és ifjúsági bibliakörök, valamtot magánosok
használatára különösen ajánlható. w y

Á ra 8 leu.
Megrendelhető az ,ylfjú Erdély“ kiadóhivatalánál ‘ Cluj^-Kolozsvár,
Református Theologia.

M e g fo lo n í I M o g jo le n t I

DR. IMRE L&fOS

A ra 8 tét.
Megrendelhető az I f j ú Erdély * kiadóhivatalában,
Kolozsvárt, Református Theologia.
 GyermeKelnkiïek

-wt-.'S
_ . . . „ r. ^ " Xy,ir
I Ker<és3çi^éflf. ^y^i^iní^Rújs4g? V
Füszerkeszfo
*’ Mégíjitótt .alakban^ flá-
!>;
- THelősv^szeirkesztő "y

HAR^ÁSjENÖ.' \ * t L- . Szerkeszti:..
., Q;. i;l r t)R , GCttíCW LAJOS,
Megjelenik iievGptóaL ;g
K 12 „siátn 20 ^1daión.r " Ù ţ. Megjelenik halonia.

. J:
^ e L ^ è o Io g ia . *
-' M i i r / B n i M u M i r ^ n v « 7 4 m a / f *. •. '

kálvinista Református
Az
egjelenik havontakéiszer,
egnagyöbbiióit alakban éeíS'-'
-nâ^ioldal terjedelemben; î
Család
Az erdáyi tej. egyházkerület
J •' .. MôszÔvçfa^eJiipja.
Megjelenik midden másodil
vásárnáp, egy száínl2 olda
terjedelemben.

Szerkejsziiké
MAKSÄY ALBERT
g R £ # Á ^ ^ Y '^ Á N Ó Ő á ,., • • P1LDÈR.
. fr.,MÁRIA.
ÿ-
ftjfc TrffejftÉ-. ÏÜ O ’-rr tà t #©

[iadöhivátalaCluj-Kolozsvár, Riaáóhivatal; Çliij - Kolozsvár

\^ '- R e L '^ j^ f e g ia :' 'H)- %r;,Kc!gáinfcéana (Eárj^s^utca) 21
érjen m utatvànÿS^M otlÎ! Iclrjén rrtutátványszámot I
 Á l tf p i ío y t a : , '
XV ÉVFOLYAM RAVASZ LÁSZLÓ 1933. ÍOi ^ZÁM.,
"•v - ■-

' v ^ 7 r:-." ' '

T A R T i A L Q RÍ

A z Ig e tü k réb en . EEgyütt nőni Isten; igéj’é-

jévél. (ti. j ); '
T udom ány és Világ:riézet. Az egyház ézo-
tidlis nróarnlfnth ia j ( Rorhátíi n á h ip í V
V allásos nevelés. A konfirmációi előkészí­
tés lehetőségei.
M egbeszélések. Hozzászólás a lelkészek
önfegyelmezésének kérdéséhez. {Káli D ) ;

■e

SZERKESZTIK ÉS K 1A DJ Á K :
E>R. IMRE LAJOS DR. TAVÁSZY SÁNDOF
Felelős szerkesztő: DK I M R E L A J O S ELŐ FIZ ÉTÉ! s r A r a ;
Szerkesztőség és kiadóhivatal. Egész; évre , 12Ó Lei
Cluj- Koloz$várrC. Victorieí 38. Réf.Theöiögia Egyes szám ára 12 Lei
l -"T ~
:€i?ès
blason- állŐ; ^fcűá€lroéS: ifeBjjÿëjB
"vívódások ,', és,

, 4äffi=4s>ezfräta^
"t>eá m mátíkásdkv thé^gia^. <

/^zejkes-?töj£,?4 ä ^ d o ^ l ^ | u ^ p ^ b ^ ^ '

_ jr_

'K*'~-•■■v.->'ajiifâfcyţi
 A m Ige tükrében
Együtt nőni Isten igéjével.
„Eképpen az Úrnak igéje erősen növekedik
és hatalmat vesz vala.“ Ap. Csel. 19:20.
Pál apostol sok helyen szolgálta Isten ügyét, de sehol se oly
huzamos ideig és olyan csodálatos módon, mint Efézusban. Volt
is szükség r á : sehol nem támadtak annyian ellene az evangélium*
nak, mint itt. Elég csak egy példára hivatkozni, mikor Demeter
efézusi ötvös fellázította ötvöstársait az apostol ellen. Maga Pál is
borzongva emlékszik vissza az efézusi harcra és fenevadakkal való
viaskodásnak nevezi. (I. Kor. 15:32.)
De ö már nem csak ezt látja, A hívő szem mást is lát. íme
erről a küzdelmes efézusi munkáról szólva mondja Lukács, az
Apostolok Cselekedeteinek krónikása, hogy „eképpen az Úrnak
igéje erősen növekedik és hatalmat vesz valaa.
A felületes szemlélő csak a zavart látta. Az ellenséges csak Pált.
És kevesen látták az események mögőttazUrat. Hogy milyen erősen nö­
vekedik az Ő igéje s hogy vesz egyre inkább hatalmat a szivek fölött.
Ma is ugyanígy állunk a világ dolgával. A felületesek csak
zavart látnak benne. Mások csak az embereket látják, akik a za­
vart csinálják, (akár úgy, mint Pál, akár másképen). De boldog
az a szem, amelyik a mai zűrzavarban is látja, hogy hogyan erő­
södik és nő Isten országai
Sok és sokféle zavar van egyházi életünkben is, akár az egyes
egyházközségeinket, akár egyetemes református egyházunkat néz­
zük. Ha ezeket a zavarokat csak a Demeter ötvös-féle, nem oda­
való elemek csinálják, úgy valóban nagyon szomorú a Krisztus
egyházának képe közöttünk. De ha vannak hősies, egyedül Isten
ügyét tekintő páli lelkek köztünk, ha épen abból támad a zavar,
hogy valaki görcsösen és esztelenül ragaszkodik a tiszta evangé­
lium követeléséhez, akkor csak hadd boruljon fel a hazug békéi
A felületes, sopánkodó zavartlátók és felbujtott pártoskodók mögött
bizonyára lesznek ma is, akiknek Isten tisztább látást ad, akik
meglátják, hogy ma is eképpen növekedik az Urnák igéje, ma is
csak harc árán terjed Isten országa.
Honnan van ez a csodálatos látás? Hogy képes egyáltalán erre va­
laki,, mikor a zavar és ellenségeskedés természetszerűleg épen elhomá­
lyosítja az ember tiszta látását — azt a kicsit is, ami talán megvan ?
Nagyon egyszerűen: Isten választottai együtt nőnek az ő igé­
jével, országa terjedésével. Szivükben érzik, hogy miként vesz ha­
talmat az ige minden emberi gonoszság, harc és gyűlölködés
felett. Ez az isteni kegyelem gondoskodása az ő életükben. A leg­
erősebb hajót is gyengíti a nagy vihar — de Istennek az Ő Lei­
kétől vértezett anyaszentegyháza olyan hajó, amely annál erősebb,,
minél jobban verik az élet viharos hullámai.
Az igazán hivő lélek együtt nő a szüntelenül gyarapodó
istenországával. Ezért tud a vílágzavarbán is jót látni, ezért tud
gonosz emberek minden hálátlansága közt is hálát adnt Istennek,
győzhetetlen Urának. H. J.

AZ ÚT 14»
 é s Világnézet

A z egyház szociális programmja.*

Az egyház nem lehet szociális tevékenység nélkül. Egyház
alatt nem azt a meghamisított fogalmat értjük, mellyel útféleken
még ma is találkozunk, mely szerint az egyház az embereknek
vallási eszméik és érzelmeik ápolására létre jött olyan egyesü­
lése, mely egyben a tagok nemes eszmék irányába való fejlő­
dését, a kultúrát és népjólétet szolgálja. Az egyház bibliai és
reformátori értelemben: ekkelzsia. Az Úristen által kihívott hatal­
mas sereg. Minden népből, nyelvből és nemzetségből gyüjtetvén
Jézus Krisztus által. A sötétségből az Ige és Szentlélek munkája
által az Úristenhez kihivott sereg, az Úristen drága tulajdona,
melyet magának az örökkévalóságra készített, melyért nagy áldo­
zatot hozott Szent Fia által s melyért Szentlelke által csodásán
munkálkodik. Ezt az egyetlen, szent, közönséges, keresztyén egy­
házat értjük, amikor egyházról szólunk. Ennek tagjait a Megváltó
a bűn minden hatalmától megszabadította. Szentlelke által újjá­
szüli, hogy szívSzerint készek és hajlandók legyenek Istennek élni,
imádván és szeretvén Őt és szeretvén a felebarátot, a testvért, aki­
vel együtt az Isten népe, a kiválasztott sereg.
Ezért aki az egyház tagja, az szociális is. Szociálisnak
lenni annyit jelent, mint az emberiség nagy családjának, külö­
nösen e család gyenge és szenvedő tagjainak szellemi és anyagi
jólétéért élni. Szociálisnak lenni jelenti a testvéri szeretet áldozatos
erejének, hősiességének szolgáló tettei által a testvér testi és lelki
existenciájának biztosításáért élni. Bátran és kitartóan harcolni az
emberiség életében a bűn által okozott nyomorúság, igazságtalan­
ság ellen, legyen az az alkoholizmus, a testi betegségek baciliusai-
nak terjedése, a betegek, árvák, elaggottak elhagyatottsága, az
anyagi javakkal való igazságtalan sáfárkodás, az emberi jogok
megfosztása, vagy bármi hasonló. Akit életében megrázott az a
tény, hogy öt Isten egyháza tagjává tette, annak életében szükség-
szerüek ezek a szociális tevékenységek.
Amint világunk folyását figyeljük, azt tapasztaljuk, hogy ezt
a szociális munkát nemcsak az egyház végzi. Jézus Krisztus egy­
házán kívül olyanok is, akik nem vallják magukat az ő megvál­
tott tulajdonainak, végeznek szociális munkát. Ezektől megkülön­
böztetően mi az egyházunk szociális programmja, hogyan tekin­
tünk azokra a konkrét szociális feladatokra, melyek előttünk állanak?
(Az egyház szociális tevékenységét, mint minden munkáját
* Részlet a kolozsvári theologiai konferencián tartott előadásból.

150 AZ ÚT
 Isten Igéje határozza meg. Isten Igéje és nem a humanizmus szel-i
leme lehetségesei és kötelezi ezt a tevékenységet s az egész szó-'
ciális tevékenység az Igének való engedelmes szolgálat, annak,
hirdetése egy sajátos módon.
Melyek azok a speciális vonások, melyek ezt az Igéből jövő
szociális tevékenységet meghatározzák, vagyis mi az egyház szo­
ciális programmja?
Az egyház szociális programmját az Igének Isten három nagy
tettéről' szóló üzeneté határozza meg : 1. "a teremtés, 2. á vdttsdg,
3. az utolsó Ítélet ezek a tettek.
E három tett az életnek egy meghatározott rendjét jelenti. Ez
a rend jut kifejezésre az egyház szociális programmjában s ebben
különbözik minden ilyen más programúitól.
Sajnos ma olyan belső szövetségben van az egyház Isten
Igéjétől távol eső forrásokkal, hogy ez az életrend ismeretlen, ennek
a merőben idegen, más voltát gyakran maguk az egyház munkásai
sem látva, szociális programrajuk és tevékenységük, — ha lehet
ilyenről beszélni — határozatlan, bizonytalan, egyáltalán nem a z
egyház tevékenysége.
Isten három tettébe vetett hit közül a sorrendben második­
nak említett az elsődleges. A váltságban való hit nélkül nincs a
teremtésben és az utolsó ítéletben való hit. Mivel a keresztyénség
elvesztette a váltságban való hitet, elvesztette azt az életrendet,
melyet Isten váltságtette' határoz meg, azért nincs meg az Isten
másik két tettébe vetett hit s az azokból következő rend az életé­
ben. „Az a gondolat, hogy a Szemháromság Istenben való hitnek
a nagyvárosi nyomorral, a keresztyén megbékélíetési tannak (kegye­
lemből hit által való megigazíttatás) a nacionalizmus problémájá­
val valami köze lehetne, nem pusztán a keresztyénségtől távol
állóknak, hanem a keresztyéneknek s a theologusoknak is majdnem
abszurdumnak tűnik.“ *
Ez a helyzet. Az egyház akar szociális tevékenységet, beszél
^azokról a jogokról, melyek minden embert mint Isten ugyanolyan
■teremtményét megilletik, akar azért az országért munkálkodni,
melyben igazság lakozik, anélkül, hogy birná a focus tüzét és
világosságát. Az egyház minden tevékenységének tüze és fénye
a váltság-tett focusából jön, melyet a Szentháromság — Isten
hitében és a kegyelemből való megigazíttatás hitében birtokolunk.
■Ezért a theologiai antropológiának, a theologiai ethikának, a theolo-
giai szociológiának focusa a Szentháromság Istenben s a kegye­
lemből való megigazittatásban való hit által felfogott vállság-tette
Istennek.
Az Igének Isten első nagy tettéről a teremtésről szóló üzenete
^határozza meg egyfelől az egyház szociális programmját. A terem­
tőben s a teremtésben való hit nem olyan egyszerű, amint azt
sokan elgondolják. Ha a természet világa, az ember léte felett el­

* Brunner: Gott und Mensch. Tübingen 1930 24. old.

AZ ÚT 151
gondolkodunk, hamar reá jövünk a teremtésről szóló tanra. Ezzefe
az emberi értelemmel és felfedezhető teremtéstannal megelégedhe­
tett az a theologia, melyet felfertőzött a humánumba bízó, az emberi
személyiség szabdságát valló filozófia, de ma, amikor a theologia.
a filozófiával való házassági szövetségét felmondotta s Isten Igéjé­
hez fordult, látja, hogy mennyire nem egyszerű s a természetes­
ember gondolkozására, számításaira és tevékenységeire nézve bot-
ránkoztató és idegen az Igének Isten teremtő tettéről szóló üzenete.
Az Igének a teremtésről szóló üzenete szerint az ember nem
független, nem önmagában bírja létét. Nem az ember a központ.
Az embernek Ura van. Mindent az Úrtól kap, igy teljesen az Űr
törvényei s nem öntörvényei határozzák meg.
A dialektikai ~ theólögiá az Ige alapján álló teremtés-hitnek
— a szociális programm szempontjából is jelentős — két sajátos­
ságára mutatott reá.
Először élesen reá világított arra a nagy. minőségbelLkülönb-
ségre, mely a teremtő és a. ..teremtmény között van. A teremtő»
teremtő, a teremtmény csak teremtmény. Ennek éles hangsúlyozá­
sával az ideálizmus által elhomályosított előbb említett igazságnak,
ismét érvényt szerzett. Az embernek feltétlenül bele kell illeszked­
nie abba a rendbe, melyet a teremtő akarata meghatározott. A
dialektikai theologia először ilyen értelemben beszél „Schöpfungs-
ordung“-róI.
Másodszor kifejezésre juttatta azt az igazságot, hogy .a terem­
tésben levő rend szerint az ember léte., .nemcsak. Istenhez. .kötött,
tőle függő, hanem az embertársához is kötött. A teremtésben való
hit az embert nem egyésségében, független önállóságában látja,
hanem mindig kettőségében, mindig úgy, mint aki egy vagy több-
emberre nézve pl. a_férj_a feleségére, az apa a gyermekére és
viszont felelősségteljes függésben él. KülönösenQogárlen hangsú­
lyozza azt, hogy az ember kicsoda, a teremtésben való hit alapján
nem az ő személyiségéből, abból, amit individualitásának nevez­
nek, tudjuk meg, hanem az mutatja, ami ő a más emberre nézve.
Hogy az ember ki, azt ez a más emberrel szembeni felelőssége
határozza meg. Gogarten szerint nem létezik az, amit Schleier­
macher mond „die unendliche Menscheit, die da war ehe sie die
Hülle der Männlichkeit und der Weiblichkeit annahm** („A vég­
telen emberség, mely azelőtt is létezett, mielőtt a férfiúság és
nőiség korlátáit felvette*). Nincs „az ember", a puszta ember, mely
minden meghatározottság előtt létezne, amelyik csak ember volna,
hanem csakis ilyen meghatározottságokban, mint férfiú és asszony,
ifjú és öreg, úr és szolga. Minden embernek ilyen meghatározott
állása van. Nincs állás, melyben az ember csak magára nézve
lenne, hanem épen valaki másra nézve van. (Standverantworlliche
Gehörichkeit). így az atya az atya állásában nem önmagára nézve
van, nem önmaga határozza meg az atyaságát, mintha létezne atya.

* Gogarten: Die Schuld der Kirche gegen die Welt. Jena 1930. 34. old.

152 AZ UT
 önmagában és önmagára nézve, ő mint atya atya a gyermekre,
<e gyermekére nézve. A gyermeke gyermeke az atyának nem a bir­
tokolt tulajdon értelmében, hanem oly értelemben, hogy ő mint
atya épen e gyermeke által és e gyermekére nézve.
Brunner, akinek antropológiája ugyan ezen az utón halad
»Von den Ordnungen Gottes„ c. füzetében* a teremtésben adott
rendről elmondottakat a teremtett világból vett megvilágosító pél­
dákkal hozza közelebb. így a sejtről beszél. A sejt a másikkal való
kapcsolata által lesz élővé. A sejt elkülönülése beteges jelenség,
a halál kezdete. Az ember a sejthez hasonló. Épen úgy nem létez­
hetik magára, nem jelenthet életet önmagában, amint egy mag vagy
egy tojás nem jelenthet életet. Az ember önmagának elégsége,
önállósága a halálát jelenti. Emberré a másikhoz való kötöttsége
-Által lesz. Az önálló személyiség kultusza, a közösségi élet meg­
bomlását, halálát hozta magával. A teremtésben levő eme törvény,
mely nemcsak azt mondja: minden sejtnek bele kell kapcsolódnia
az egészbe, a nagy összefüggésbe, hanem azt is, hogy minden
sejtnek a maga helyén s meghatározott módján kell a másikkal
összekapcsolódnia s így az egészet alkotnia. így van az emberi
test is. A teremtésben adott törvény azt mutatja, hogy a test tag­
jai, a kéz, szem stb. nem önmagára nézve, hanem.a másik tagra
nézve van, az erre való szolgálata betöltése által lesz a test egésszé.
. Az egyes embernek ez az állása a teremtő akaratából van.
‘O fundálta ezeket az állásokat, melyekbe az ember belép.
Gogarten és Brunner e fejtegetéseit** igazolhatjuk a Biblia
teremtésről szóló ama kifejezésével, melyet az ember teremtésekor
d. Mózes 1:27 . így fejez k i: „férfiúvá és asszonnyá teremté őket*‘
Végül meg kell említenünk a teremtés hitnek ~ aszo ciá lis
programúira nézve ama jelentős sajátságát is, melyet főleg a pla­
tonizmus rombolásaival szemben kell ismét érvényesítenünk, azt,
hogy ezt a világot a maga természeti adottságában Isten nem meg­
veti, hanem igenli, mert magának teremtette, az Ő tulajdona, ame­
lyet ezért jóvá teremtett s jó és szent világként akar birtokolni.
A teremtésben adott eme rendet csak az látja, illetve csak
az birtokolja a teremtésben való hitet, aki a váltságban való hitnek
részesévé lelt. Isten vájtság tette, ennek az eredeti, de,megromlott
rendnek a helyreállítása/Tatén válfság tétté mánifestácíó és demon­
stráció a maga Úr volta mellett. Bizonyság amellett, hogy az ő
akarata, melyben mint teremtő akaratban a teremtésben adott rend
is az alapját bírja, minden körülmények között és mindenek dacára
érvényesül.
/ A Heidelbergi Káté Isten váltság-tettét abban fejezi ki, ami
az embernek egyetlen vigasztalása is, hogy mind testestől, mind
lelkestől, akár él, akár hal, nem önmagáé, hanem hűséges Urának
* Bern. Gotthelf. Verlag. 1929. 8 old. s köv.
** Gogartennek majdnem minden újabb írásában, Brunnernek „Goit
■ und Mensch* c. könyvében találhatjuk ezeket a teremtésről és az emberről
-szóló fejtegetéseiket.

AZ ÜT 153
és Megváltójának, a Jézus Krisztusnak tulajdona. Ezt jelenti először
a váltság-tett, hogy az ember az l6len tulajdona. De nemcsak ezt
tudja az ember, hanem tapasztalja azt is, h?gy „szív szerint haj­
landóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek", vagyis a
teremtés rendjében megnyilvánult akaratnak engedelmeskedjem. így
van, dacára annak, hogy a teremtés rendje megzavartatott. A vált­
ság-tett nyomába fakadt hit látja azt, hogy a teremtésben adott
rend megzavarása miatt, Ő maga képtelen rend szerint élni s a
váltság-tett következtében mégis képes. A váltság-hit látja, hogy-
miért olyan a világ amilyen, vagyis miért van a teremtésben adott
rend megzavarva. A_ teremtés rendjét az zavarla meg, ami a
válíság-tetíet szükségessé gétté: a bűn. A bűn á teremtő akarat
ellen'való felkelés, az általa adott'rend elleni lázadás. Az Istentől
és felebaráttól való elzárkózás. A váltság-tett nyomában az ember
megtapasztalja, hogy ő, aki természet szerint hajlandó • Isten és
felebarátja gyülölésére, nem vesz el a teremtő akarat elleni e vétke=
miatt, hanem kegyelemből él. Él pedig úgy, hogy Szív szerint kész
és hajlandó a teremtő akaratnak élni.
A váltság- hit nyomában tehát az ember kétszeres kötöttséget
érez a teremtésben adott rendnek való engedelmességre. A parancsra^
és a kegyelemre nemcsak az engedelmesség, hanem a^Jjálajs-ielel.
A dialektikai theoíogia a váltság-hitnek a szociális pro­
gramúira nézve szintén egy jelentős vonására mutatott reá. .A bűn
mindig a felebaráLellen is irányul, mert mindig abban az állásban
követjük el, melybe a teremtő akarat a felebarátra nézve helyezett-
A teremtés e világában tehát csak ez az egy bűn van, mely egy­
ben a teremtő akarat és a felebarát ellen irányul.*
így a hálás szeretet, melyet az ember Istennek áldoz, nem
valahová a magasságba szálló, hanem a mélységbe, oda, ahová
az Isten szeretete jött. Hogy hálásan szeretjük az Istent azt az
mutatja, ha az embertársunkat szeretjük. Brunner e gondolattal
kapcsolatban idézí ezt a lutheri megállapítást: „Tu ama Deum in
creaturis, non vult ut eum in majestate ames.“ „Mensch ich bin
dir zu hoch, du kannst mich nicht begreifen, ich habe mich dir
in deinem Nächsten gegeben, den liebe und du wirst mich lieben.
A váltság hit nyomában az embertársunkhoz való szolgáld
szeretet tehát kétszeres.
Isten harmadik tette, mely a szociális programmot meghatá­
rozza : az utolsó ítélet Ez a világ az Isten tulajdona: A kezdete,
váltsága és vége az Ő kezében van. E világnak isten keze által
végrehajtott végé lesz. É világ utolsó' Ítéletben megjelenő teljes
üdve Krisztusban lesz. Az új ég és az új föld, mely teljes lesz
igazsággal és szeretettel, csak akkor valósul meg. Ahol más szo­
ciális programnak az emberben bízó önmegelégedettsége van, ott
az egyház szociális programmjában az eschatalogia áll.
Csak a Bebel-ek írhatnak így: „A szöciálizmus megszünteti
* Gogarten I. m. 36—37. old.
** Gott und Mensch. 59. old.

154 AZ ÚT
az embereknek az emberek feletti uralmát. Csak most érkezik el
az emberiség a maga legmagasabb kifejlődéséhez. Az „Aranykor­
szak", melyről az emberiség évezredek óta álmodott s mely után
vágyakoznak, végre eljö tt. . . Úgy harcolunk, hogy ilyen harcot
ez a világ másodszor nem fog látni. Mert az az utolsó szociális
harc . . . Az örök béke nem álom“.*
Isten Igéje alapján ez csak akkor lesz meg, amikor megjele­
nik az, aki ezt mondja: .Im e^in mindent újjá teszek.--(Jel- 2 1 :5.)
Egyedül általa, aki által .'Kelyreállíttatott a teremtésben adott rend,
általa lesz a világban az „Aranykorszak“-bán, melyben tökéletesen
egy lesz ezzel a renddel. így kapcsolódik ez a hit is, mint a
teremtésben való hit a váltság hithez. Csak aki hisz a váltságban,
annak van. meg ez az eschatalogikús váradalma.
Ez az eschatalogikús reménység azonban az Ítéletre vonat­
kozik s nem egy olyan álom-országra, mely az embert itt a földön
tétlenségre vezetné. Az Ige szerint ez az eschatalogikús reménység
súlyos szociális tevékenységhez kötött.
Theologiai fejtegetések helyett mondja el ezt maga az Ige,
amint szól Máté ev. 2 5 :3 1 —46. versekben: „Mikor pedig eljő az
embernek Fia az ő dicsőségében és ő vele mind a szent angya­
lok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe
gyüjtetnek mind a népek és elválasztja őket egymástól, miként a
pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze
felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja
a király a jobb keze felől-állóknak: Jertek én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ meg­
alapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és
innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem ; mezítelen
voltam és megruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly
voltam és eljöttetek hozzám. Akkor feleinek majd neki az igazak,
mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél és tápláltunk volna?
vagy szomjuhoztál és innod adtunk volna? Mikor láttuk, hogy
jövevény voltál és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál és
felruháztunk volna ? Mikor láttuk, hogy beteg vagy, fogoly voltál
és hozzád mentünk volna? És feielvén a király, azt mondja majd
nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egy-
gyei az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Akkor szól majd az ő balkeze felől állókhoz i s : Távozzatok tőlem
ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalai­
nak készíttetett. Mert éheztem és nem adtatok ennem ; szomjuhoz-
tam és nem adtatok innom ; jövevény voltam és nem fogadtatok
be engem; mezítelen voltam és nem ruháztatok meg engem;
beteg és fogoly voltam és nem látogattatok meg engem. Akkor
ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy
éheztél, vagy szomjuhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen,
vagy beteg, vagy fogoly voltál és nem szolgáltunk volna néked?
Bebel: Die Frau 27., 435., 438. old.

AZ ÚT 155
 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, ameny-
nyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én
velem sem cselekediétek meg. És ezek elmennek majd az örök
gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre."
Azt a sereget, amely az egyház, mely az utolsó ítéletkor
Jézus Krisztus jobb keze felől vonul be az Isten országába, ezek
a szociális tevékenységek követik. Ez a sereg ott felmutatja a
teremtő akarat által megkövetelj de csak a Krisztus váltsága által
lehetségessé lett, tehát hálaaldözati szociális tevékenységeket.
Ez az aktív és nem tétlen eschatalogikus hit határozza meg
az egyház szociális programmját, harmadik oldalról.
Végül még egyszer gondoljunk a Máté ev. 2 5 :3 1 —46-bán
levő Igére, mert ez igazolja és húzza alá azt, am it'a teremtésben
adott rendről és a váltság hit hálaadásáról mondottunk..
E három tettről szóló Igére felelő hitben birtokoljuk azt a
rendet^ az életnek azt a rendjét, mely a szociális programm gerince:
Áz ember az Isten tulajdona, az iránta való szeretetem és a neki
való engedelmességem, a hozzám kapcsolt ember-társamon végre­
hajtott szociális tevékenységemben nyilvánul meg.
Borbáth Dániel.

156 AZ ÚT
•m Vallásos n ev elés

M konfirmációi előkészítős lehetőségeim

A téli hónapok különösen alkalmasok arra, hogy mint sok
j helyen szokásos is, ilyenkor kezdjük meg a konfirmációra való elő-
\'készítés munkáját. Ennek egyik előnye az, hogy sokkal több idő­
h ö z jutunk ennek a fontos munkának végzésére, mert, ha novem­
ber közepén, vagy december elején kezdjük is, csak heti három
-'órával is, sokkal több órát tarthatunk mint a szokásos hat heti idő
alatt, ezenkívül az órák között több ideje van az ifjúságnak meg-
tanúlni a káté kérdéseit, mint a régi rendszer mellett egyik napról
a másikra, továbbá, az idő is megfelelőbb ennek most, mint a sok
munkával megterhelt tavaszi időben, a gyermekek nem fognak any-
nyit elmaradozni a mezei és egyéb munka ürügye alatt, a család
i s több hatást kaphat, mert a felhagyott és megmagyarázott káté-
kérdéseket otthon is inkább megbeszélhetik, végül, sokkal több idő
alatt az ifjúságot hosszabb ideig tartjuk a kezünknél, több alkal­
munk van megismerni s a konfirmáció utáni munkának megnyerni.
Az egyetlen, vagy legnagyobb nehézsége ennek a városi gyü­
lekezetekben áll elő, ahol a cselédeket és iparosfiúkat nem lehet
ilyen hosszú időn át rendszeres tanításban részesíteni a mai rend­
szer mellett. De ennek is meg lehet idővel találni a módját a pres­
bitérium, férfiszövetség és nőszövetség által s a hathetes rendszer
nemsokára már a múlt emlékei közé fog tartozni.
Most az a kérdés, hogy ahol a presbitérium megértése és tá­
mogatása biztosítható egy ilyen korán kezdett konfirmációi előké­
szítés számára, aminek a helyességét igen sok helyen már is be­
látta és sok gyülekezetben magyarázatra szintén be fogja látni a nép,
az a kérdés: hogyan osszuk be ezt a munkát. Magától látszik,
hogy e kedvező alkalmat fel kell és fel lehet használnunk arra,
hogy magán a szoros kátétanításon kívül olyan irányban is igye­
kezzünk az ifjúság nevelésén, amilyenre eddig nem volt idő.
Az első kérdés itt az idő beosztása. Legalkalmasabb erre, ha
{hetenként háromszor tártunk órát legalább, ami az ifjúságot nem
{terheli túl s időt enged másnemű elfoglaltságainak, vagy szórako­
zásainak is. Ha sikerül ezeket az órákat igazán kedves, vonzó al­
kalmakká tenni, akkor szívesen fognak jönni még máskor is. A
heti három órát úgy lehetne legjobban beosztani, hogy ezek közül
kettőt fordítanánk arra, hogy a káté magyarázatára és azzal kap­
csolatos kérdések megbeszélésére szolgáljon. A káté 92 kérdése
beosztható úgy, hogy az előkészítés ideje alatt egy-egy órán több,
összefüggő kérdés végigtárgyalható, ezek mellett olyan kérdések,
amelyek az illető kérdéshez a kér. hit és kér. élet kérdései gya­
nánt kapcsolódnak. A. harmadik órát bibliaórának használjuk fel,

AZ ÚT 157
 azonkívül itt tárgyalunk meg olyan kérdéseket, amelyek a káté és
a Biblia kapcsolatában állanak elő, ezt az órát szánjuk még a ké­
sőbben részletezendő feladatra a konfirmándus csoport belső kér­
déseinek megtárgyalására.
Nézzük most közelebbről, milyen módon lehet ezt az anya­
got beosztani. A káté anyagánál nemcsak a megtanításra és ma­
gyarázatra kell a figyelmet fordítani, hanem amellett, hogy a káté*
kérdései magyarázatát adjuk, gondolnunk kell arra is, hogy ezek
ne holt anyag, hanem igazán a keresztyén hit és élet kérdései le­
gyenek. Mindenütt keresünk kapcsolatokat a személyes tapasztala­
tokkal, anrtket z.a. . gyermekek -eddig tettekr^gF^atkalmunknffyitik
olyánícérdesekkel is foglalkozni, amelyek a gyermekeket hallomás,.,
vagy személyes tapasztalat ú:ján foglalkoztatják. A jóra vajó tehe­
tetlenség, az önmegváltás lehetetlensége, a hit, gondviselés és
szenvedés, az egyház létjogosultsága, stb. olyan kérdések, ame­
lyek közül sok érdekli az ifjúságot, anélkül, hogy ez az érdeklődé­
sét elárulná, de ha sikerül ezt kiváltani, alkalmunk nyílik e kér­
dések tisztázására. Ha a káté kérdéseit így fogjuk fel, nem kelt
félnünk, hogy azok unalmasok lesznek a gyermekek számára..
Egy-egy ilyen kérdés feleit megindul a kérdezősködés, ellen­
vetések hangzanak el s helyes módszerrel nem egy kész anyagot
adunk hanem a gyermekekkel együttes beszélgetés útján jutunk el
arra, mit mond e kérdésről s az erről szóló helyes állásfoglalásról
Isten Igéje. Ha igyekszünk a kátét így élővé tenni s belekapcsolni
azt a gyermekek életébe, akkor nemcsak jobban megértik, hanem'
jobban meg is tanúlják azt.
i A bibliaórákon tárgyalandó anyagot ismét úgy kell megvá­
lasztanunk, hogy az kapcsolatban legyen a kátéval is és az élettel-
is. Fontos, hogy ez az anyag oiyan legyen, amely az ifjúságot ér­
dekli és lehetőséget ad arra, hogy a szivek és nyelvek megnyíl­
janak. Itt van a helye annak, hogy megmutassuk, hogy a Biblia-
az élet könyve, vagyis olyan, amelyben Isten hozzánk, e mi éle­
tünk kérdéseihez szól, azért az ilyen kérdéseket keresni kell. Itt’
alkalom van rá, hogy személyessé tegyük az Ige feleleteit, hogy
foglalkozzunk lelki kérdésekkel, hogy rámutassunk arra, hogy ke­
res Isten bennünket az Igén át és hogyan szólít feleletre az imád­
ságban. A Biblia és imádság itt juthat el a gyermekek számára
oda, hogy mindennapi táplálékuk lehet, némcsak valami olyan
anyag, amivel néha néha foglalkoznak. Itt lehet előkészíteni azt,
hogy a falusi ifjú is ne csak hallgassa a bibliaórán előadottakat,
hanem az ő szíve és ajka is megnyíljék s feltárja azokat, amik őt>
háborgatják. Ezeket a kérdéseket nekünk kell kiváltani a lélekből,
amely sokkal félénkebb és zárkozottabb, mintsem magától könnyen
megnyíljék előttünk. Ezek az órák nagyban hozzá fognak járúlni
ahhoz, hogy az ifjúság a lelkészt közelebb érezze magához.
A harmadik része az anyagnak, amivel foglalkoznunk kell,
az, hogy az ifjúságot igyekezzünk bevezetni azokba az ismeretekbe
is, amelyek a Biblia olvasásához s a kérdések megtárgyalásához

158 AZ ÜT
 szükségesek. Ilyenek elsősorban, hogy az írás és olvasás tudomá­
nyában kell őket gyakorolnunk, az egyes kérdések kapcsán a ref.'egy­
ház történetével meg kell őket ismertetnünk, illusztráló anyag gya­
nánt felhasználunk verseket és elbeszéléseket, amelyeket nekik fel­
olvasunk, vagy velük felolvastatunk, beszélünk nekik a természet és a
népek életének egyes jelenségeiről, szóval felhasználjuk az alkalmakat,
hogy ismereteiket egyrészt növeljük, másrészt a világ és az élet jelen­
ségeit az Isten Igéje alapján mutassuk be előttük. Sok esetben
épen az a nehézsége a falusi ifjúságnak is, hogy az egyház által
hirdetett tanítást a mindennapi élet kérdéseitől és az azok felől
hallottaktól távolállóknak látja, ezt a nehézséget így el lehet osz­
latni. így lassanként elérjük azt, hogy megismerjük és irányítani
tudjuk gondolkozásukat, olyan ismereteket és szempontokat köz­
lünk velük, amelyek megmaradnak, sőt a kátéval és Bibliával ele­
ven kapcsolatban maradnak meg a lelkekben.
, A negyedik kör, amivel a konfirmációi előkészítés kapcsán a
konfirmándusok csoportjában foglalkozunk, az, hogy megismertet­
jük őket azokkal az alkalmakkal, ahol a keresztyén életből folyó
\szolgálatot lehet gyakorolni. A csoportot arra kell buzdítani, hogy
’keresse a szolgálat alkalmait s meg kell szervezni úgy, hogy mi­
alatt az előkészítés folyik, egy kis munkaközösséget képezzen a
gyülekezetben. Minden órán, minden Igével és kátékérdéssej kap­
csolatban rá kell mutatni arra, hogy ebből milyen szolgálat lehe­
tősége következik, fel kell. keresni velük e szolgálat alkalmait, ame­
lyek otthon, a gyülekezetben, az egész egyházban, a nemzeti élet­
ben stb. várnak rájuk. Jelenleg a konfirmációi előkészítés egyik
súlyos hibája az, hogy a gyermeknek általános vallási ismereteket
ad, de nem eszmél rá a gyermek, hogy ezek a saját egyházának,
a saját gyülekezetének kérdései és hitének alapja. Azt mondhatnánk,
hogy az egyetemes református egyház számára neveljük őket, de
a saját gyülekezetünk számára nem, holott ez van hozzájuk leg­
közelebb és csak a saját gyülekezetén át éli meg és látja meg az
egyetemes egyházat. A helyi gyülekezet feladatait megismertetni,
annak munkájában részvételre, szolgálatra nevelni, ez a célja en­
nek a negyedik körnek.
A konfirmándusokat sohase tekintsük, úgy mint egy ad hoc
összegyűlt társaságot, vagy mint egy iskolai osztályt, hanem úgy
nézzük, mint egy szervezett csoportot, egy kicsiny gyülekezetét. E
gyülekezetnek egymásra utalt, egymással kapcsolatban levő tagjai
vannak, tehát a csoport tagjai közötti viszony helyes megtartására
gondolnunk kell. A léikész óvakodjék minden kothurnustól, hiva­
talos gőgtől, barátja és testvére akarjon lenni konfirmandusainak,
szeresse őket, bi2zék bennük, ne prédikáljon nekik, hanem velük
együtt keresse Isten akaratát. De emellett Isten Igéjének fegyelme
alatt tartsa őket, mert az egyházi fegyelem itt kezdődik, nem az
öreg presbitereknél, ne tűrjön léhaságot, itt igyekezzék bevezetni a
fegyelem módjait. A csoportot igyekezzék úgy vezetni, hogy tagjai
összetartsanak, keressen módokat, amelyekkel ezt kifejlesztheti, kö­

AZ ÚT 159
 zös munka, közös állásfoglalás által, bízzon a csoportra egyes mun­
kákat, mint lapok széthordását, összejövetelek előkészítését, vasár­
napi iskolások felügyeletét stb. Ha ezt a csoportszellemet sikerül
felébreszteni, akkor az előkészítés igazán áldott munkát végzett.
I Végül az egész előkészítés úgy végezzük, hogy a konfirmá­
ció után is össze lehessen tartani a csoportot s az előkészítés mun­
kája belevezessen az ifjúsági munkába. A nagyobbakkal szemben
való tartózkodást le lehet győzni, ha már az előkészítés alatt ke-'
résünk alkalmat, ahol ezek együtt legyenek mindnyájan, de ha ez
nem sikerül, akkor inkább külön foglalkozzunk velük aztán. A mint
látható, az előkészítés munkáját már úgy rajzoltuk meg, hogy az
tulajdonképen az ifjúsági munka egyik fázisa legyen. Ha ezen az
úton haladunk talán le lehet győzni azt a most olyan gyakori ne­
hézséget, hogy a konfirmált ifjúság azonnal ki is került a lelkész
vezetése alól s az egymásútán felnövő nemzedékek felett hatásta­
lanul halad át a konfirmáció jelentős időszaka.
*
A munkában felhasználható könyvek:
Stehelin: Katechizmusi Házi Kints. 1752. (Heidelbergi Káté Magyarázata,
sok lelkészi hivatalban megvan, nagyon használható könyv. — Tavaszy S.
Református Dogmatika. Ezenkívül Kálvin: A kér. vallás rendszere I —II. (A
Káté magyarázatával kapcsolatban felmerült kérdésekre). Németül: Senden:
Heidelb. Katech. im Unterricht és Af. Frick: Reformierter Qlaube e. könyvei.
Az Ú r'cso d ú sa n m ű k ödik, bibliai vezérfonal kérdésekkel, I—V. füzet.
Nagy O. : Van reménységünk; Á íanh— N a g y O. t Érettség és tisztaság; Érte­
lem, erő, a k a ra t, vezérfonal megbeszéléshez. K ese— Mózes: A magyarok törté­
nete; (Az Ifjú Erdély kiadványai) Im re L . A vezető könyve, Ifjúsági játékok,
Bibliai és történelmi lottójáték. (Ezek a bibliaórákra, megbeszélésekre adnak
anyagot és utasítást.)

160 AZ ÚT
 M egbeszélések

Hozzászólás a lelkészok önfegyelmezé­

sének kérdéséhez .
A problémából csak egyik altételét szándékszom
megfigyelés alá venni. A sok és jelentékeny közül
tán a legkényesebbet: A sexualitás, szerelem, há­
zasság kérdését. Ebből is csak annyit, amennyi egy-
„hozzászólás*-bán elfér a közhelyek mellőzésével.
Az I. Tim. 6 :1 0 . szerint „minden rossznak gyökere a pénz
szerelme". Kétségtelen, hogy a sárga ördög manipulációinak ren­
geteg hajótöröttje van s nem egy lelkész háta mögött ott ül az
„atra cura“. Mégis túlzás nélkül mondható, hogy a pénz és szer­
zési vágy mohóságával szemben felfegyverzettebb, hősiesebben
eltökélt a lelkészek kharaktere, mint „Gros“-sál szemben.
A klasszikus mythologia bájos istenkéje a maga gyermekesen
ártatlan kinézésű alakjával gyanusítatlanul szállhatott virágról-
virágra. A mamáktól képviselt közmorál és nemiségen szinte felül-
álló üdesége következtében. — Áhitozó és szuggesztiv tekintete
azonban kialudt a keresztyén morál ászkéta aszályában. A hajnal
és szerelem egykori istenét a reneszánsz és humanizmus ébresztette
fel százados álmából. A reformáció a humanizmus kulturhistoriai
párhuzamában tűnik föl. Gyanítani merem, hogy ez a szándéktalan
ölelkezés részes lehet abban, hogy a reformáció a papi nőtlenség,
pápás kodifikációjával szemben rohamának élét inkább annalr
egyházpolitikai tendenciája ellen irányította. Szabadelvűbb volt
semmint dogmatikus. És így a coelibátusban a szentségre törekvés-
hasonlíthatatlan kísérlete elhalványult előtte. A látszat az, hogy a
reformáció nem emelte meg a kérdés egész súlyát.
Hildebrandot nem illik oly kicsire szabni, mintha a coelibátus
drákói keresztülhajszolásában idői célok, közvetlen politikum ve­
zették volna. A hatalom e professzóriusan következetes, zseniálisan
éleslátásu mániákusa előtt az abszolút egyház ideálja izzott, amely­
nek elengedhetetlen attribútuma a nőtlen papság. A bűnt látó,
Ítélő Isten — vagy ami egyet jelent — az „Egyház“ képében
manifesztáló papot szabaddá akarta tenni a simonia és învestitura
alól nem kevésbé, mint az érzékiség vad és elsöprő uralma alól.
A borzalommal szemben, ami a castracióban fenyegetett, nincs
más választás, mint az abstinens szentség. A materiálisán ható
szentségek rendszerében egészen egyensúlyban vagyunk. Azonban
a doktrinér logika hajthatatlanságán kívül az élet és emberismeret
oly aggodalmas tömege állhatott a coelibátus bölcsőjénél, amit a
fiák szabadságát involváló protestantizmus nem nagyolhat el.
Távol vagyok attól, mintha a reformáció defektjét sejtetném.

AZ ÚT 161
Sőt arra vállalkozom, hogy bizonyítsam a coelibátusét: nem meg­
oldás az érzékiség és szerelem, szerelem és házasság, házasság és
nemiség contra a pap esetében. Látni és láttatni akarom, hogy a
reformáció akarta a nagyobbat.
Krisztus mindenekben megkisértetett, hozzánk hasonlóan, —
kivéve a bűnt. (Zsid. 4:15) Az ördög mindent felkínált neki, amit
csak nyújthatott az anyag. (Máté 4.8.) Nem maradt fönn csáb,
inger, epedés, amire képtelen lett volna. Győzelme az erő diadala
és nem a tehetetlenség kivétele. A r megváltás az egész, az egész­
séges, a vérpiros emberre szól. És nemcsak a „nazirok“-ra. Az
evangéliumi értelemben vett pap tehát nem imposszibilis, hanem
immunis. (Bizonyos ez, amiképen nem akadhat senki, aki feltéte­
lezné, hogy Jézus „nazir* volt. Ezzel semmit sem bizonyított biz­
tosabban, mint a saját alacsonyrendűségét és azt, hogy fogalma
se lehet a dologról.)
A coelibatus az ordinációval fölébe kerekedettnek nyilvánít -
tátik a bűnnek. Holott azon a lényegen fordul, hogy Krisztus csak
moderátor. Gyakorlati oldalról pedig nem egyéb, mint drótkerítés
a felek között. Erőszakosan preparált szivekre rákényszerített böjt
és járom. Nem közli, hanem kivonja az erőt.
A reformáció papságának választania kellett a „nem tehetem"
coelibátusa és á „tudom nem akarni" autonóm szabadsága között.
A határozás épp oly éles szemet kívánt, mint amily éles logika
kellett a coelibátushoz annak idején. És ha a pápaság reákockáz­
tatta papjait az embertől kitelő „elfojtás" lehetőségére, akkor a
reformáció számára nem maradhatott más hátra, mint magát a
szenvedélyt szentelni meg. Mert egy olyan megváltás, ami kény­
telen a kérdés éiét kikerülni, nem megváltás, hanem csak javítás,
moderálás. Krisztus pedig nem moderátor, hanem „szótér“.
*

Az eddigi fejtegetés voltaképp csak itt csatlakozik a gyakor­

lati kérdésnek tekintett önfegyelmezés problémájához.
A r. kath. papot elhatározódása első percétől kezdve igában
tartja a ráereszkedő tekintély súlya. Minden vulkánikus lázadozása
szétfröccsen az Egyház gránit alkotmányán. Mint állandó memento
szerepel a reverendája, ami elvben nem kicsinyelhető fegyelmező
eszköz. És aztán a kultusz grandiózus transcendenciája, ami mint
valami kozmikus számum szippantja föl azt a parányi tócsát, az
ö emberi kis szivét. (Az egész mellékes dolog, hogy „tényleg“
másképpen van. Nem megtisztelő azonban ezzel a tudomással
árgumentálni. Az eszméket nem a rosszul sikerült, hanem a jól
sikerült kísérletek igazolják. Ilyen egy is elég, amolyan akárhány
se számít.) Szigorúan véve a r. kath. állásponton nincs is helye
önfegyelmezésnek. Ahol az „ön“ nem létezik, ott mindenért helyt
áll az Egyház személytelen tökélye.
A református pap azonban úgy nő fel, szinte embriókora óta,
hogy neki lehet, szabad, megvan engedve a szerelem, a házasság.
Kezében a fiák szabadságlevelével életterve önálló fejezetét látja,

162 AZ ÚT
készíti elő benne. Úgy, ahogy a mindennapi társadalmi úzus és
morál megengedi. Sablonosán, — sajnos. Mert az „ízlés“ en kívül
ugyan miben is mutathatna önállóságot ? Tehát kísérletezik, játszik,
fán sportol is egy kissé a szerelemmel. Lucifer nem őrről a plá­
giumért : „Szerettél — megcsaltak; szerettek — most te csaltál.“
Elfogadja az alkalmakat, amiket ez a sexualitásra beállított mai
„társasillem“ hengerít eléje. Kritika nélkül veszi, ami „adva
van" a divatban. Szóval „készül" a házasságra.
Ha valahol szó lehet önfegyelmezésről, mint az' „alkalmassá
létei" emberi beváltásáról, a reformáció papságánál tehető, ahol
-elfelejthetetlen, hogy „mi is emberek vagyunk". A theologus évek
tartama alatt azonban, évekre terjedő belső átformálódás közben
miben nyilvánult meg a thémával összefüggő, tervszerű önfegye­
lem, a tradicióhűség, félelemképzetek időnkénti vészjelzésein kivül ?
A rászentelődésnek minő momentumait őrzi magában a lelkész ? —
Micsoda vékonypénzü célgondolat lebegett előtte fiatalsága pazar
kockáravetése közben? — Hacsak a „Damokles kardja" nem a
félelmetes következményű fiziológia részéről. — Es ma már eléggé
megalázott-e hozzá, hogy őszinte tudjon lenni, midőn ellebbent
fiatalsága arcára tekint?
Kényes dolgok ezek. Érthető felszisszenés kell, hogy kövesse
szóvátételüket. Gavallér-önérzet növekedett fel bennünk a „szeny-
nyes-szellőztetés" ellen. De ez alázatosság hijja, a nyíltság halála
volna, légüres tér a Szentlélek közöltetése ellen. Segíthet-e a hall­
gatás?, a „fátyolt a múltra"?
El lehet-e hallgatni tekintélyeskedő prüdériából, hogy mint
pillanatnyi inspiráció, ott settenkedik az álorcás ördög a kathedra
mögött, érzelmes regisztert csal elő a pap szegényes készletéből
és a modulált csín micsoda trükkjeire indítja szegényt ? (így ké­
szülnek az „aranyszáju szentjánosok“.) Mi maradna a lelkészi,
nyilvános produkciókból, ha valami eddig még fel nem fedezett
választó vízzel kimaratnák belőlük a női mosoly szugesztióját ?
V agy: meg nem történtté teheti-e a még oly földsüket hallgatás
is a kínnak, szégyennek azt a bődületét, amikor úgy kell állnia a
kathedrán, mint önmaga eleven cáfolata és a gyülekezet bűnének
szentesítése ?
A kérdésnek ilyen kiteregetése kényes dolog lehet, kímélet­
len, méltóságon aluli dolog lehet. De mit se változtat a száraz
tényen, hogy a papot, — kath. és református papot egyformán —
az érzékiség, közelebbről a sexuálitás ördöge kéri ki és rostálja
meg a leggonoszabb raffinériával. Amint lehetetlen nem látnom,
hogy igen sok lelkész külső karrierjének, úgyszintén belső meg-
szentelődésének fölfelé hajtó ereje a házasságának kivételesen tiszta
légköre: nem kevésbé látnom kell azok számát is, akiknek életé­
ben a lealázott házasság a végzet.
Látnivaló, hogy a református pap részére elengedhetetlen
létfeltétel tisztába jönni az „önfegyelmezéssel*. Szinte speciálisan
az ő kritériuma. Az ordinált papot nem érheti baleset, mert kívül

AZ ÚT 163
 áll rajta. De mi csak emberek vagyunk. Nekünk teljesen beszá-
mittatik a „szemek vétke“ s az „élet kérkedése". Le lehet-er-
szokni? Hol kell elkezdeni? Van-e és mi a mefhodusa?
Nem és nincs 1 Sehol se látszik jobban, hogy csak stoikusok :
reménykedhetnek a tökélyremenetelben — reménytelenül. Keresz­
tyének csakis csüggedéssel beszélhetnek a „kiképzésről". Senkinek
nem adatott, hogy apostollá dolgozhassa fel magát.
És most. az a tétova tekintet, amit feltételezek, meg kell
akadjon az * Úron". Közelében a hétszeresen megbélyegzett nő is-
istenlátásra tisztulhatott, mert szeme nem találhatott támaszpontot,
ahol sóvárgása megtapadhasson. — Péter alakjára révedezek. A
papi vizsga őrök kérdését ő kapta először: „szeretsz-e engem?"
— És ezóta nem találom oly céltalan dolognak az „önfegyelme­
zésről" beszélni.
Igen, a ref. lelkésszel valami rendkívüli kell, hogy történjék,
mielőtt „megszületne". Odakényszerül, hogy a történeti reformáció
zajlik le benne s friss felfedezéssel revelálódik benne a lutheri'
„hit" minden megoldó árkánuma. Lelkendező bizalommal bele­
karol a Jézus „hü barátságába". Olyan bizalommal, ami édesebb -
a szerelemnél. És ekkor megtud valami meglepően új dolgot:
hogy ezer „öröm van a mennyben", olyan tiszta szép öröm, ami­
nek csak halvány utánzata a „jó Ielkiismeret", ami ellen „nem
tanácsos cselekedni". — Aztán többé nem kell félnie önmagától.
Tudni fog gondolni azokkal, „amik csak tiszták, jóhirüek, tisztes­
ségesek és valami csak erény".
Boldogok a rajongók 1 Káli Dénes.,

164 AZ ÚT
 Áz wl£jÜ feí^ÖELYr kiádőhivatala egyelőre két söfói&ttái indult
ineg. Minden sorozat tíz képét tartalmaz, amelyek kép-mágyaráii
%/;' vaflnak^JlitVai.
Áz első s b r ^ tb a / fel Várinak véire ^.Kálvin -János,: LüthSí Mártott*
Zwinglí jLJlirik, I. Rákóczi György Bethlen Gábor*. Károli Gáspá|,
Szenei Molnár Álbért, Bód Péter, Bólyai Fátkas é6 Szegedi Kis
.István arcképét föig a második sorozatba a dési, kolozsvári, magyaír
kaikéi, marosvásárhelyi, nagyenyedi, ótordai, szentimfei és a sepSÍV
fezentgyörgyi református templomok, valamint a vajdahütiyádi Vár
és végül a marosillyei Bethlen-kúria lettek felvéve.
E g y i/ a ,r a U k é p á r a í Le u . A 2 0 k é p e t ta rta lm a z ó
k é t s o r o z a t á r a 2 0 L e i. A p o r tó k ü lö * s z á h H U a iik .
Megrendelhető az If j ú Erdél y kiadóhivatalában,

Éli
K iadjákazbi'idélyireform átus e g y h á z k e r ü le tk o lo z sv á r it^

1; síz. prív Gönczy* Lajos .^ ré fö ím á l^ /.20^

2. sz. p r Tayászy Sándor ■■A Kíj^jentés teltételé alatt; ;i ,4 0 ^
3. sz. P h lmrö Lajos: Isten és az éiriben Jéiék 'T ;;^ _ 2Q ^
4. sz. D r/T avaszy Sándor: A dialektikai theolögia prbbíéniája és J
és problémái V■ > 20\—
5; sz. M aksayA lbert: Az exégesis problémái 25 —
6. $z. P r ; GSíiézy Lajos: Az igehjHéiés léhyézöi . 25*—
7. sz. Dr* Távaszy Sándor: A theologiai irányok átértékelése. (A diá-
léktikái theoiogia, mint a théólbgíai irányokkorrekciója.) 35 —
ÉL sz; Pr. Lmre Lajos: A Kijelentés és a pedagógia 35*—
9. sz. Dáyid Gyülá. Kálvin gazdasági ethikája 2Q-—
10. sz.'Dr. Tavaszy Sándor: A szociális gazdásági törekvések theplor
giai megítélése. (A szociálizmus, kommunizmus.)
Í L sz. Bbrbáth Dánielt A vallástörténeti; és, ;a dialektikai theolpgiának
^ IX Kijelentésről' szóló dogmatikai taniíásái 25 —
12.. SZ. p r; Imre- L ajos. .A;;:protesíáhbziiiüsrés: %proletánátusT 25*—
Megrendelhetők az IFJÚ E R D É L Y “ kiadóhivatalában

LíókésZuíet alatt:
Itt az Isten köztünk
Bibíiaolvasókalauz az 1934 év mindennapjáranaptárral
Megrendelhető áz „IFJÚ ERDÉLY kiadóhivatalában.