Az újszövetségi bevezetéstudom ány mai állásfogla­ szóló evangélium ot m ár kevesebb, m int két évtizeddel az
lásának fényében az azonosítás meglepő, de nem áll
ellentm ondásban a bevezetéstudom ány által felk u ta­
to t t tényekkel. Adolf S chlatter a bibliai herm eneuti­
k áv al kapcsolatban m ondta, hogy m inden dogm át,
am ely a valóság megismerésére prefiguratív hatással
van , m in t a Szentírás fölé em elkedést, el kell vetni. H a
eddig nem is tű n t valószínűnek, nem m ondhatjuk,
hogy egy röviddel K r. u. 50 előtti, de m indenképp 68
előtti qum ráni papirusztöredék nem ta rta lm a z h atja
M árk evangélium ának egy töredékét.
H a elfogadjuk O’Callaghan azonosítását, 7Q5 ese­
téb en olyan töredékről v an szó, am ely feltételezi Márk
evangélium ának elkészültét: a k ét tö rté n e t (Mk 6,45—
52: Jézus a tengeren já r ; Mk 6,53—56: Jézus betege­
k e t gyógyít) találkozása nem egy Márk előtti anyagra,
hanem M árk redakciójára utal.
H a 7Q5 valóban Mk 6,52—53, nem a K r. u. 125 kö­
rűire d a tá lt p52 a legrégebbi újszövetségi töredék, s
egyben az eddig egyetlen nagy ókori irodalm i m ű,
am elyről nem sokkal a keletkezése u tá n i időből k ézirat­
töredék áll rendelkezésünkre. A p52-nél m integy 75
évvel korábbi papirusznak csak az egyik oldalára ír­
ta k , így megdől az a nézet, m iszerint a keresztények
kezdettől fogva kódexet h asználtak. 7Q5 újabb példa a
d-t-m ássalhangzó-eltolódásra, s — h a az azonosítás
helyes — az egyetlen kézirat, am elyik ezen a helyen
nem tartalm azza az ’epi tēn gēn ’ kiegészítést, s esetleg
megegyezik az eredeti verzióval. K érdések m erülnek
föl az ősgyülekezet — ta lá n a jeruzsálem i gyülekezet —
esszénusokhoz való viszonyával kapcsolatban. A he­
ted ik qum ráni barlang ötödik papirusztöredékének
azonosítása M árk evangélium ának k é t versével befolyá­
solja a m ásik k é t szinoptikus evangélium d a tá lá sá t is,
s m indenekelőtt azt jelenti, hogy a Jézus K risztusról
D ISZK U SSZIÓ
Jézus és a törvény
Gondolatok egy megkezdődött diszkusszióhoz és egy befejezhetetlen témához
A Theologiai Szemle szerkesztősége felkért arra, hogy
ism ertessem álláspontom at Szénási J . Sándor és Farkas
József lelkipásztoroknak a folyóirat X X IX . (1986) évf.,
4. és X X X . (1987) évf. 1. szám aiban a fenti címmel meg­
jelent — egym ásnak tö b b tek in tetb en ellentm ondó —
tanulmányairól. Még a m egtisztelő felkérés előtt írtam
a tém áról, felgyülem lett m ondanivalóm at azonban
„ Jé z u s « tö r v é n y e » : az A ranyszabály” címmel abb an
a k ö tetb en fejtettem ki, am ely dr. Tóth K álm án pro­
fesszor 70. születésnapja alkalm ából jelent meg1. M ár
ez alkalom m al is Szénási J . Sándor és F arkas József
fejtegetései a d tá k az ösztönzést ahhoz, hogy Jézus és
a törv én y kérdésében gondolataim at kifejtsem . Ezek
lényege az em lített tan u lm án y b an az, hogy Jézus a
M t 7,12-ben találh ató „A ranyszabályban” egybefogta
a z ószövetségi törv én y sum m áját: a k ettő s szeretet­
tö rv é n y t, az an tik világ legnemesebb etikai hagyom á­
nyaival. Az alábbiak során azonban ezt a té te lt csak
érin ten i fogom, h elyette előbb Szénási J. Sándor és
F a rk a s József diszkussziójához fűzöm megjegyzései­
m e t, m ajd a té m á t néhány új szem pont figyelembevé­
telével kívánom megközelíteni.
286
események után írásba foglalták.
Zay Balázs
A cikk Carsten Peter Thiede „7Q — Eine Rückkehr zu
den neutestamentlichen Papyrusfragmenten in der
siebten Höhle von Qumran” cím ű cikke (Biblica 65,
1984., 538—559. old.) és „Die älteste Evangelien-
H andschrift?” cím ű könyve (R . Brockhaus, W uppertal.
1986) alapján készült.
JE G Y Z E T E K
1. M. Baillet— J . T . M ilik — R . de V a u x : D iscoveries in th e J u ­
d e a n D esert of J o rd a n , I I I : Les P e tite s G rottes de Q um ran . O xford,
1962. — 2. J . A. F itz m y e r: „A Q um ran F ra g m e n t of M a rk ?” , in:
A m erica 126 (1972) — 3. J . O 'Callaghan? Los p apiros griegos de la
cu ev a 7 de Q um ran. M adrid, 1974. — 4. ?„P ap iro s n e o te sta m e n ta ­
rios en la cu ev a 7 de Q u m ra n ? ” , in : B iblica 53 (1972), 91— 100. old.
— 5. F . G. K en yo n : T he P aleo g rap h y of G reek P a p y ri. O xford,
1899., 27. old. — 6. V. Gardthausen: G riechische P aläo g rap h ie II.
L eipzig, 21913., 402— 403. old. — 7. L. G. Fonseca: E p ito m e in tro ­
ductionis in P aleo g rap h iam G raecam (Biblicam ). R ó m a, 21944., 32.
old. — 8. M. M a rtin : T he S cribal C h aracter of th e D ead Sea Scrolls,
vol. I. L ouvain, 1958., 117— 144. old. — 9. N estle-A land: N ovum
T e sta m e n tu m G raece, 26. k iad ás; U n ited B iblie S ocieties: G reek
New T e sta m e n t, 3. k ia d á s; Z ane C. Hodges— A rth u r L. Farstad:
T he G reek N ew T e sta m e n t A ccording to th e M ajority T ex t, 1. kiadás.
— 10. Az itacizm u s elnevezés az e i-k én t való kiejtéséből szárm azik.
A d ik tá lá s u tá n i m ásoláskor g y a k ra n jö tte k létre eltérések, am elyek
néh a az igeidők m eg v álto zását is jelen th ették . Itacizm us nem csak
e, h an em ei, u, ēi, ai esetében is létrejö h et. — 11. J . O’Callaghan:
'"E l cam bio d -t en los papiros biblicos” , in: B iblica 54 (1973), 415—
416. old. — 12. Ch. Clermont-Ganneau: „U n e stèle d u tem p le de
Je ru sa le m ” , in : R e v u e archéologique 23 (1872), 215— 234. old. —
13. S. C. E . Legg: N ov u m T e sta m e n tu m G raece, E van g eliu m secun­
du m M arcum . O xford, 1935. — 14. K . A la n d : Synopsis Q u a ttu o r
E v an g elio ru m . S tu ttg a rt, 1976., 139. old. — 15. F . G. K enyon:
T he C hester B e a tty B iblical P a p y ri. F ase. I I., T he Gospels a n d Acts.
L ondon, 1933 (vol. I), 1934 (vol. II). — 16. L ásd : jeg y zetek 1. —
17. M. B aillet: „L es m an u scrits de la G ro tte 7 de Q u m ran e t le
N o u v eau T e sta m e n t” , in : B iblica 53 (1972). — 18. O. M ontevecchi:
L a P apirologia. T orino, 1973., 322. old. — 19. I. D. A m u szin : A
H o lt-te n g eri tek ercse k és a q u m rán i közösség. B u d a p est, 1986.,
122— 123. old.
I.
1. A diszkusszió nélkülözhetetlen eleme a teológiai fo­
lyóiratoknak. É rdeklődést k elt a tá rg y a lt tém a irán t,
tö b b oldalról világítja meg ugyanazt a kérdést, mivel
h ely t ad az eltérő álláspontok kifejtésének. N em csak
tá jé k o z ta tja az olvasót, hanem sa já t állásfoglalása
kialak ítására ösztönzi. E z t a szerepét a „Szénási—
F ark as v ita ” jól b etöltötte. Ami azonban feltétlenül
kerülendő: az a személyeskedés és a m ásik álláspontja
semmibe vevése. É rdekes jelenség az, hogy az E van­
gelische Theologie legújabb, éppen újszövetségi tém ájú
szám ában arról panaszkodik a ném et újszövetségi
teológia helyzetéről írt beszámoló, hogy m egszakadtak
a kapcsolatok a különböző irányzatok k ö zö tt: az ér­
vek helyébe sértő jelzők és megbélyegző címkék kerül­
te k .2 E bben ne kövessük őket, b ár egyébként igen so­
k a t lehet ta n u ln u n k tőlük. H elyette legyen példánk
Á goston egyházatya, aki am ikor m egkérdezték tőle:
„M it csinált Iste n m ielőtt a világot te re m te tte ? ” , nem
a k a rt azzal az általa ism ert és idézett adom ával felelni,
hogy „P o k lo t k észített azoknak, akik ilyen b u tá t fog­
 n ak kérdezni” , m ert — m int m o n d ta — „M ás az értés m ácsolásában vagy azok nélkül hallhatjuk-e meg) F a r­
és m ás a sértés” . E h ely ett így v álaszait: „ Iste n az időt kas József nézetét osztom. K özvetlenül csak az apos­
a világgal eg y ü tt terem tette, nincs értelm e te h á t meg­ tolok és a fültanúk hallo tták szólni az U rat, mi m ár
kérdezni, hogy m it te tt m ielőtt nem volt világ” .3 Nos, csak az ő — Szentlélek ihlette! — tolm ácsolásukon át
az alábbiakban Ágoston intelm éhez igazodva az „é r­ h allhatjuk. Ez nem baj, ez az inkarnáció csodájának,
tés” -t, azaz a m egértést tűzöm ki célként. Szeretném m isztérium ának logikus következm énye. H a az „Ige
m ind Szénási J. Sándor, m ind F ark as József gondola­ te stté le tt” (Jn 1,14), akkor csak a te ste t ö ltö tt Igével
ta it m egérteni, főként pedig általuk, velük, valam int találkozhattak a kortársak . H a az Ú jszövetséget szent­
az olvasókkal eg y ü tt a té m á t, m elyről a diszkusszió írók írták , akkor csak ra jtu k keresztül hallh atju k az
folyik. V alam ennyire felelősnek is érzem m agam a szó­ Újszövetségben megszólaló K risztust. N agyon tetszik
ban forgó k é t tan u lm án y ért : m indkét szerzőt m eghív­ F arkas József kifejezése: „tükröződés” , biblikusnak
tam A kadém iánkra (a budapesti R eform átus Teológiai (lK o r 13,12a) és szemléletesnek tarto m . Szeretnék
A kadém iára) egy-egy előadás m eg tartására, Szénási m ost mégis egy m ásik fogalm at bevezetni — illetve a
J . S ándort a m últ tanév b en „Jézu s és a tö rv én y ” , m atem atik a területéről kölcsönözni és a herm éneüti­
F arkas Józsefet pedig évekkel ezelőtt „Az én herm é­ kában alkalm azni —, a „helyi érték ” fogalm át. A m a­
n eütikám ” címmel. Az első szerző előadását közölte tem a tik áb a n a szám oknak „abszolút” és „helyi” ér­
aztán a Theologiai Szemle, s m egjelent előadására ref­ ték ü k van. (Pl. a 9-esnek abszolút értéke nagyobb,
le k tá lt m ásik kollégánk. A vendégelőadások éppúgy m in t az 1-esnek, de h a a 9-es m agában áll, az 1-es u tá n
színezik a Teológián folyó rendszeres és „hiv atalos” pedig még k é t m ásik 1-es következik, akkor ez esetben
o k ta tá st és késztetik állásfoglalásra, új szem pontok az első 1-esnek nagyobb a helyi értéke, m int a 9-esnek.
figyelem bevételére a h allgatókat, m in t a Theologiai (Nagyon fontos a jézusi szavak „helyi értéke” = ki,
Szemle olvasóit a m indenki által elfogadott igazságo­ hol, m ilyen összefüggésben idézi azokat. Vagyis az
k a t tartalm azó cikkek m ellett a különleges színeket, evangélista szerkesztői m unkájától sem szabad az
egyéni látásm ódokat felcsillantó diszkussziók. ihletettséget m egtagadni, ugyanakkor tu d n u n k kell,
2. Szerintem a k é t szerző ellentm ondó gondolatai hogy helytől, időtől, alkalom tól, hallgatóságtól függet­
Jézus és a tö rv én y kérdésével kapcso latb an főként len jézusi szavak — ha fennm aradtak volna ilyenek —
herméneütikai (írásm agyarázati elvek) álláspontjuk el­ túlságosan ab sztrak tak , senkihez sem szólóak lenné­
téréséből következik. Az első szerző Jézus szavát m in th a nek. (E ttő l függetlenül lehet, hogy sok esetben az
az evangélisták tolm ácsolása nélkül, közvetlenül hal­ evangélista tolm ácsolásában fennm aradt jézusi szó
laná, a m ásodik kom olyan veszi az evangélisták szere­ betű szerint azonos az eredetivel. Ez azonban nem
pét és azt állítja, hogy Jézu st csak a „ « tü k rö z ő d é se ­ v á lto z tat az elven, hogy a Szentiéleknek úgy tetszett,
k e n » á t közelíthetjük meg” (Theol. Szle X X X ., 38. hogy nekünk Jézus szavát az evangélisták tolm ácsolá­
2. hasáb). M ielőtt e te k in te tb e n állást foglalnék, h a n ­ sában adja.) V an erre E duard Schweizer ny. zürichi
got szeretnék adni annak a szom orúságom nak, hogy professzornak egy igen szép hasonlata. A svájci he­
egyházunkban herm éneütikai tek in te tb e n nagy zűr­ gyekben leesett hó k ristálytiszta, de nem oltja a szom­
zavar, m eghasonlás és elm aradás van. Az exegézissel, já t, csak akkor, h a előbb a talajo n átszivárogva, ann ak
bibliai teológiával hála Isten előbbre ta rtu n k . A milyen h ató an y ag ait m agába olvasztva forrásként buggyan
hézagpótló és jóték o n y h atású volt Tőkés Istv á n nem ­ elő. Ilyen Jézus szava is, akkor oltja szom junkat, ha
rég m egjelent bibliai herm éneütika tö rté n e te 4, annyira történetivé, időhöz, helyhez k ö tö tté válik,6 — b ár tu d ­
to váb b kellene lépnünk és előbb tanulm ányoznunk, ju k , hogy eredete szerint nem a hely és idő „term elte
a zu tá n m egírnunk a jelen (kb. az u tó b b i 50 év) her­ ki” , hanem „az égi magasokból h arm ato zo tt” .
m éneü tik áját, pontosan onnan kezdve, ahol ő a köny­
v ét ab b ah ag y ta. Jó lenne köreinkben m egism erni a
Bultm ann u tán i h erm éneütikát (az övét vajon ismer­ I I.
jük-e?), az „ú j” h erm éneütikát (Ebeling, F uchs),
1. Az elvek fenti tisztázása u tán m ost részletezni
Gadamer, Ricoeur, Stuhlmacher, Weder m unkásságát,
kívánom , hogy m iben értek egyet a szóban forgó t a ­
akik a filozófia, irodalom és nyelvtudom ány felől kö­
nulm ányok íróival, m ajd röviden hangot kívánok adni
zelítették meg a problém át, jó volna vitázn i róluk, kri­
egy-két dologban a különvélem ényem nek.
tikailag értékelni nézeteiket és am i azokban hasznos
a) M ielőtt valaki Szénási J . Sándor szokatlan gondo­
és jó, a z t felhasználni. A „világi” irodalom tudom ányok latm enetű írásán m egbotránkoznék vagy meg akarn a
ebben megelőznek bennünket, a Szegedi E gyetem ál­ botránkozni, azt ajánlom , hogy vegye elő a Theol.
ta l m ost k ia d o tt rem ek herm éneütikai szöveggyűjte­ Szle X X IX . évf. 4. szám ában m egjelent cikkét és
m én y t m indenkinek ajánlom .5 húzza alá ceruzával azokat a példáit, m elyek nem felel­
A reform átori írásm agyarázati elv: a Szentírás hi­ nek meg a tényeknek. Nem sok alkalm a lesz ceruzája
tünk és életünk egyedüli zsinórm értéke („a Szentírás­ használatára! Most viszont az ellenkező m ódszert al­
ban K risztus egyetemes egyháza a legteljesebb m érték­ kalm azom , s felsorolok n éhányat azon tételei közül,
ben k ifejtve ta lá lja m indazt, am i egyrészt az üdvözítő m elyeket az Újszövetséggel megegyezőnek ta rto k . A zt
hitre, m ásrészt am i az Istennek tetsző élet helyes alakí­ állítja, hogy Jézus a „törvény a la tt” született. H ogy
tására vonatkozik” (II. H elvét H itvallás I. fej., 2. be­ így van-e, b árki ellenőrizheti L k 2,21 —24 és Gal 4,4-
kezdés, kiemelés tőlem ). E z a té te l azonban nem terjed ből. Á llítja továbbá, hogy Jézus a „ H a lld Izrael”
ki arra, hogy pl. a társad alo m - vagy term észettudo­ kezdetű im ahitvallást ta rto tta a legfontosabbnak a
m ányok kérdésében is a Szentírás lenne zsinórm érté­ törvényből, akárcsak a k o rtárs írástudók legjobbjai.
kü n k , egyszerűen azért nem, m ert a Szentírás nem a E z t m egint igazolja az Újszövetség (Mk 12,29k). E m ­
tudom ány, hanem az igaz h it és az Isten n ek tetsző líti, hogy ru h áz ata alsó perem én Jézus im abojtot hor­
helyes élet kérdéseiről ad kijelentést. M agától értetődő, d o tt, akárcsak kegyes kortársai. E rre az Újszövetség
hogy ez nem jelenti azt, m in th a az em beri tu d o m ány több példát em lít (Mt 9,20; Mk 6,56, vö. Mt 15,38).
felette állna a Szentírásnak. De azt sem, hogy tilto tt A ztán szól arról, hogy a zsidó étkezési és páska vacso­
vagy káros dolog volna a Szentírás tudom ányos vizs­ ra i im ák at és zsoltárokat használta. Ez m egint igaz
gálata. E gondolatot fo ly tatv a m egvallom , hogy a fenti (Mk 6,41; 1K or 11,24kk; Mk 14,26). A m egtisztult
kérdés tek in tetéb en (Jézus szavát az evangélisták to l­ leprást a papokhoz küldi (Mt 8,4), ahogy a törvény

287
 előírta (3Móz 17,49). A gazdag ifjúnak úgy felelt az
örök élet elnyerésére vonatkozó kérdésére először,
hogy: „ ta rts d meg a p aran cso lato k at” (Mt 19,17).
E z t m egint nem h ag y h atju k ki az Újszövetségből.
Még az írástudók és farizeusok rendelései tek in tetéb en
(am i jóval Mózes törvénye u tán i időkből való volt) is
úgy rendelkezett, hogy „am it parancsolnak néktek,
m indazt m egtartsáto k és m egcselekedjétek, de az ő
cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. M ert ők m ond­
já k , de nem cselekszik” (Mt 23,3). U gyancsak a farizeu­
sok és írástudók ellen m o n d o tt beszédében, m elyben
a törv én y lényeges és lényegtelen részeit m egkülönböz­
te ti, ta lá lh a tó az a m ondása, hogy „ezeket” (ti. az
ítéletet, irgalm asságot és hűséget) „kellene cselekedni”
és „am azo k at” (tizedfizetés a konyhanövényekből)
„sem elhagyni” (Mt 23,23). A felsorolást fo ly ta th a t­
nám , de ta lá n ennyi is elég an nak bizonyítására, hogy
Szénási J . Sándor cikkében egy egész sereg megcáfolha­
tatlan tény bizonyítja az ember Jézusnak a törvényhez
kötődését. A kérdés azonban az, hogy a részlettények
összessége kiadja-e Jézus és a törvény kapcsolatának lé­
nyegét. Nézetem szerint nem. Mégpedig három — alább
részletesen kifejtendő — okból. Először, m ert Jézus
tö b b volt, m in t em ber. Másodszor, m ert kiem elte a
törv én y lényegét (a k ettő s szeretetparancsolatot) és
m indenki, így a pogányok szám ára is hozzáférhetővé
u g yanakkor kötelező érvényűvé te tte azt. H arm ad ­
szor, m e rt küldetése nem egyedül a tö rvény m agyará­
z a tá ra v o n atk o zo tt, s ennek a más küldetésnek a fé­
nyében a törv én y ügye Jézus szemszögéből m ás meg­
világítást n y ert, elvesztette központi jelentőségét.
b) M ielőtt valaki F ark as József tan u lm án y áb an
általa h asznált tö rtén et-k ritik ai m ódszeren és a m erev
fundam entalizm ust elutasító álláspontján m egbotrán­
koznék, azt ajánlom , vegye elő a szerzőnek a Theolo­
giai Szemle X X X . évf. 1. szám ában m egjelent cikkét
és ne akad jo n fenn egy-egy sa rk íto ttan , élesen meg­
fogalm azott állításrészleten, hanem ehelyett próbálja
m egérteni a szerző teológiai meggyőződése, alapállása
lényegét. H a ezt előítélet nélkül teszi, először is tiszte­
lettel adózik egy hosszú, az Ú jszövetség beható ta n u l­
m ányozásával eltö ltö tt életnek és azoknak a kiérlelt
eredm ényeknek, látásm ódnak, melyek ebből a teológiai
exisztenciából fakadnak. Állítom, hogy Farkas József
a nemzetközi újszövetségi teológia egész sor eredményével
ismertette meg egyházunkat, sőt a magyar protestantiz­
m ust m ár akkor, amikor azok még más csatornákon át
nem érkeztek el hozzánk. A zt is állítom , hogy az általa
képviselt evangélium -m egértés nem „rom bolta szét”
gyülekezetét, hanem összetarto tta, é p ítette és előre­
m u ta tó a n u ta t ta lá lt a fiatal, a nem egyházi környe­
zetből odakerült, v alam in t a m agasabb képzettséggel
rendelkező hallgatóihoz. Amíg te h á t Szénási J . Sán­
dornál az egyes részletm egfigyeléseket ta rto m értékes­
nek, a tém a lényege m egragadása tek in tetéb en viszont
cikke nyom án hiányérzetem tá m a d , addig Farkas
József cikkében éppen a lényeggel értek egyet: helyeslem
a történet-kritikai szemléletmódját, m in t a hívő és egy­
házépítő református teológia legitim módszerét, a témát
illetően pedig azt a megállapítását, hogy Jézus és a tör­
vény korántsem azonosak.
E „tiszteletk o r” m egtétele u tá n azonban adós v a ­
gyok még ann ak a n éhány részletnek megemlítésével,
m elyet F ark as Józseftől eltérőleg látok. A 38. oldalon
a z t állítja, hogy P ál „visszaparancsolta a keresztyéne­
k e t a golgotai kereszthez. Odáig igen, de nem to v áb b !
P éldául: a Hegyi Beszédhez m ár nem. „ Ú gy látom ,
hogy P ál apostol a R óm 12—13-ban többször idézi
szó szerint vagy p arafrázisként a Hegyi Beszédet
(nézzünk u tá n a az eredeti szövegben!), ezenfelül több
288
jézusi logiont m egőrzött és használt (pl. ApCsel
20,35b; Róm 12,14; 1K or 7,10; 1K or 11,23kk). T ehát
a golgota i kereszten tú l is érdekelte a „ tö rté n e ti”
Jézus. — A 40. oldalon az derül ki, hogy a szerző sze­
rin t M áté gyülekezete „m egm aradt” a zsinagógán
belül és így igyekezett a törvénynek eleget tenni. Igaz,
sok m inden jel m u ta t arra, de a legújabb k u ta tá so k 7
a rra az eredm ényre ju to tta k , hogy M áté a zsinagógá­
ból m ár kiközösített zsidókeresztyén gyülekezetnek
ír (ezért szól egyebek közt mindig „az ő zsinagógáik­
ról” (Mt 4,23; 9,35), mely elfogadta a pogánym issziót,
a „nag y ” egyházhoz a k a rt tarto zn i, de vinni a k a rta
m agával a tö rv én y t, m ert azt — Jézus értelm ezésé­
ben — nem nyűgnek, hanem segítségnek érezte.
E zért szól arról a 16,18-ban, hogy Jézus új gyülekeze­
t et fog építeni. — Nem tudom elfogadni a 40. oldalon
(2. hasáb) és a 41. oldalon (1. hasáb) azt a k é t m egálla­
p ítá st, hogy „szöges ellentét” , illetve „k ibékíthetetlen
feszültség” jellemzi a T óra vallásrendszere és Jézus
K risztus evangélium a kapcsolatát. B ár elfogadom
F ark as József szép h asonlatát, hogy Mt evangélium a
„tü k rö zi” és nem közvetlenül a d ja Jézus szavait, pl.
az 5,17-et: „N e gondoljátok, hogy jö tte m a törvény­
nek vagy a p ró féták n ak eltörlésére...”, de azt nem
gondolom, hogy a m átéi „tükrözés” annyira torzítana,
hogy am ikor e tolm ácsolás szerint Jézus nem a k arja
eltörölni (hanem be ak a rja tölteni) a tö rv é n y t, ez közte
és a tö rv én y kö zt a valóságban „szöges ellentétet” és
„kibék íth etetlen feszültséget” jelentene. E gyébként
öröm m el olvashatjuk a szerző írásában a 41. oldal 2.
h asábján, hogy ő sem gondolja így: a „N e gondoljá­
azto k . . . ” intésből — a szöveget nagyon kom olyan
véve — a z t az érdekes k ö vetkeztetést vonja le, hogy
„igenis vo ltak olyan kevesek. . . akik azt gondolták,
hogy Jézus eljövetelével befejeződött a T óra történelm i
id ő s z a k a .. . M áté m ást g o n d o lt.. . Szerinte a törvény
v álto zatlan u l érvényes” . F ark as József, a történész
te h á t m egállapítja, hogy Jézus és a tö rv én y kapcsola­
t á t eltérő m ódon értelm ezték m ár az első keresztyén
nem zedékben. F ark a s József, a keresztyén egyéniség,
önm agát az an tin o m ista értelm ezők közé sorolja a
„szöges ellentét” és „k ibékíthetetlen feszültség” kife­
jezésekkel. Végül F ark as József, a teológus ezt vallja:
„H item szerint m indkét álláspontban” (melyek Jézus
és a tö rv én y elválaszthatatlan, illetve ellentétes k ap ­
csolatára vonatkoznak) „ v a n igazság, de csak kom ple­
m entáris egységben igazak a részigazságok” (41. oldal,
2. bekezdés). F ark a s Józseffel, a történésszel és teoló­
gussal m esszemenően egyetértek. A „kom plem entáris”
kifejezésnek külön örülök, s később még visszatérek rá.
III.
Az eddigiek során eleget te tte m a Theologiai Szemle
felkérése első felének, hogy ti. reflexiókat fűzzek Szé­
nási J. Sándor és F arkas József cikkeihez. Az alábbiak­
ban a felkérés m ásodik felének igyekszem eleget tenni,
m ely „Jézus és a törvény” témája néhány új szemponttal
történő kiegészítésére vonatkozik.
1. E lsőként Jézus törvénymagyarázatával foglalkoz­
zunk. B ár a form akritikai m ódszer azt tanácsolná,
hogy előbb a szentírók sajátos szerkesztői szem pontjait
elemezve haladnánk visszafelé, keresve az eredeti
jézusi gondolatokat, ezú ttal lem ondok erről a sorrend­
ről és ellenkezőleg, előbb arról szólok m it ta n íto tt
Jézus a törvényről és azu tán arról: m iként é rte tté k és
alk alm azták ezt Tőle időben vagy kulturális környe­
zetben távolodva az újszövetségi szerzők. Nézzük elő­
ször a M t 5,17-et, a Hegyi Beszéd főrészének (5,17—
7,12) n y itán y át. E nnek exegéziséről m ind Szénási J.
 Sándor, m ind F ark as József sok értékes és helytálló
m egállapítást írt le. M indezt azzal egészítem ki, hogy
vélem ényem szerint a „betölteni” (p lēroō) ige ebben
az összefüggésben annyi, m in t Isten eredeti szándékát
érvényre ju tta tn i a törvényben, egyszersmind a „krisztoló­
giai többletet” hozzátenni ahhoz.
Az eredeti isteni szándék k ettő s: form ális te k in te t­
ben az, hogy a törv én y által az em beri életet a Vele
k ö tö tt szövetségben lehetségessé tegye és megőrizze.
„ E z t cselekedd és élsz” (Lk 10,28). A tö rv én y eredeti
célja nem az, hogy kirekesszen az életből, az üdvösség­
ből, hanem az, hogy m egtartson ab b an , illetve elsegít­
sen oda. Az isteni szándék ta rta lm i oldala a szeretet
kettős parancsának kiemelése. Mt 22,40 szerint ugyanis
az egész tö rv é n y t a szeretet k ettő s paran csa „ ta r tja ”
(szó szerint: „azon v a n felfüggesztve” ). E z t elm életi­
leg az írástudók szintén tu d tá k . Új az v o lt Jézusnál,
hogy ezt a k ettő s p arancsot elv álaszth atatlan u l össze­
kapcsolta (Mt 22,37—39), am elyek pedig még Mózes­
nél külön-külön szerepeltek (5Móz 6,5 és 3Móz 19,18b);
a k ettő s parancs m ásodik felét: az em berek irá n ti sze­
re te te t pedig a Vele beszélgetőktől sokszor szám on­
k érte (Mt 19,18—19). M inden m ást a lá v e te tt ennek a
törvényben. Ilyen értelem ben exegetálja a plēroō
igét P ál apostol, am ikor a z t állítja, hogy a nomos
(törvény) p lērōm a-ja (a plēroō igéből k ép zett főnév):
a szeretet (R óm 13,10b). A p lēroō és összetételei gyak­
ran valam ilyen hiánnyal összefüggésben szerepelnek,
mely h iá n y t (hüsterem a) be vagy ki kell tölteni
(1K or 16,17; 2K or 9,12; F il 2,30; K ol 1,24). Az a
hiány, am it Jézus b e tö ltö tt a T örvényben: a szeretet-
centrum ra rá m u ta tá s és a „krisztológiai tö b b let” volt.
A betölteni (plēroō) ige egyik értelm e latinul:
compleo, am elyből a — F ark as József által is hasz­
n ált — „kom plem entáris” kifejezés ered. E z azt jelenti,
hogy v alam it kiegészíteni azzal, am i a b b an még nincs
benne! A m ikor te h á t Jézus „ b e tö ltö tte ” a tö rv én y t,
akkor v alam it hozzátett, am i abból addig hiányzott.
E z t a v alam it nevezem „ krisztológiai többlet”-nek vagy
töltetn ek . Miben áll ez? A bban, hogy Jézus „h atalo m ­
m al” (exousia) m agyarázta a tö rv é n y t (Mt 7,29), am i
hallgatóira gyakorolt h a tá sá n kívül ab b an is m egm u­
ta tk o z o tt, hogy az antitézisek (5,21—48) „én pedig
azt m ondom n ék tek ” szokatlan kifejezései nem az
írásm agyarázók egyikének m u ta tjá k be Őt, hanem
egyrészt olyan valakinek, aki m indenki m ásnál több,
különleges istenism erettel rendelkezik (nem csak ószö­
vetségi idézetekkel érvel, hanem Isten terem tői-
gondviselői m a g a ta rtá sát állítja hallgatói elé: 5,45;
6,26—30,32); m ásrészt olyannak, akinek a szava ki­
jelentésforrás, Benne m aga a Törvényadó jö tt el, hogy
a tö rv é n y t érvényre ju tta ssa . E k ét vonás ad ja Jézus
törv én y m ag y arázata „krisztológiai tö b b le té t” , mely
valóban kom plem entáris az addigiak törvényism ere­
tével, m ivel nem „eltörli” , hanem valam i nélkülözhe­
tetlennel kiegészíti azt.
Sokan Jézus antitéziseit ta r tjá k összeegyeztethetet­
lennek a törvénnyel. K étségtelenül igaz, hogy i tt Tör­
vényadóként lép fel, te h á t nem ism ételni, hanem ki­
egészíteni a k a rja a tö rv é n y t a m aga „krisztológiai
többletével” . De a „M egm ondatott a ré g ie k n e k .. . én
pedig azt m ondom n ék tek ” ism étlődő kifejezése nem
ellentm ondás a törvénynek, hanem a szeretettörvény
értelm ében radikalizálása an nak, a „ n em csak . . . h a­
nem is” gondolatszerkezet sém ájára. N em csak ölni
bűn, hanem haragudni is. N em csak ham isan esküdni,
hanem egyáltalán esküdni is stb. A „radikalizálás”
a radix-hoz (gyökérhez) érkező visszavezetést jelent.
Ezzel m egint a z t é rtjü k meg, hogy Jézus a tö rv én y t
Isten eredeti szándéka szerint (ez a tö rv én y „gyökere” )
é rte tte, m agyarázta és v alósította meg. Id e tarto zik a
házassági elválás kérdése (Mt 19,3—9 stb.). Mózes az
elváló levelet teszi kötelezővé. Jézus tiltja a válást.
Ezzel nem egyszerűen az elválólevél ellen szól, hanem
tö b b et kíván an n ál: Isten terem tési rendje és szán­
déka m egértését (Mk 10,9).
Vegyük a szombatnapi konfliktusokat és egyéb (kéz­
mosás, böjtölés) konfliktusait a tö rv én y értelm ezésé­
vel meg a szertartásokkal kapcsolatban. K étségtelen,
hogy sok ilyen tö rté n t Jézus nyilvános m űködése ide­
jén (Mk 2,23—28; 3 ,1 —6; Mt 12,9—14; Lk 6,1—11;
13,10—17; 14,1—6 stb.). Sokszor k e rü lt összeütkö­
zésbe azokkal, akik a tö rvény b etű jét vagy későbbi
értelm ezéseit elébe helyezték Iste n eredeti szándéká­
nak. De legism ertebb és legélesebb idevonatkozó
m ondásában: „A szom bat v a n az em berért, nem az
em ber a szom batért” (Mk 2,27) sem m ondta azt, hogy
az ünnep rossz, az em ber ellen v a n , hanem azt, hogy
az ünnep v an az em ber ja v á ra s nem az em bert kell
alávetni egy elv m erev értelm ezése alap ján a n n ak m in­
denáron m egtörténő teljesítésére. Vagyis a tö rv én y lé­
nyegét: a szeretetet, a tö rv én y részletei fölébe he­
lyezte.
Végül vessünk egy p illan tást a H egyi Beszéd főrésze
végén található Aranyszabályra: „A m it ak arto k azért,
hogy az em berek veletek cselekedjenek, m indazt ti is
cselekedjétek azokkal, m ert ez a törvény és a prófé­
tá k ” (Mt 7,12). Meglevő ősi távol-keleti, an tik görög­
róm ai és zsidó an y a g felhasználásával olyan egyedül­
állóan m esteri fogalm azás ez, mely egybefogja a tö r­
v én y t a szeretetparanccsal, de úgy, hogy a m éltányos­
ság vagy kölcsönösség „szekuláris” form ájában az t
m indenki szám ára k ö zelvalóvá teg y e.9
Sum m ázzuk tehát Jézus törvénymagyarázatát: a)
Felülről n y e rt hatalom m al m agyarázta a tö rv é n y t;
b) M eglátta és fe lm u ta tta a lényegét: a k ettő s sze retet­
parancsot, Isten eredeti szándékát a tö rv é n n y el;
c) Ő több volt m int a tö rv én y in terp retáló ja: k ijelen ­
tésforrás és az akiben m aga a Törvényadó jö tt el;
d ) A tö rvény ném ely részletét radikalizálta (pl. ne
ölj = ne gyűlölj), ezzel v ez ette vissza az isteni gyöke­
rekig; e) A tö rv én y m á s részleteit relativizálta, h á t­
térb e szoríto tta (szo m b atn ap i kalásztépés), h a a sze­
retetp aran cs g y a k o rlá sá t ak ad ály o zták ; f) A tö rv é n y t
nem arra haszn álta, hogy kirekessze általa Isten szö­
vetségéből a bűnösöket, szegényeket, hanem arra,
hogy a szövetségen kívülállókat is b ev o n ja a szövet­
ségbe az isteni szeretet velük szembeni gyakorlásával.
2. Jézus és a tö rv én y kapcsolatára azonban nem ­
csak törv én y m ag y arázata v e t fényt, hanem az a meg­
figyelés is, hogy életét-gondolkodását a törvényen kívü l
valami más töltötte be.
a) E z a „m ás” elsősorban az elközelített Isten
Országa, m ely egyszerre volt ítélet és kegyelem , m in­
denképpen a krízis,10 az eszkhaton idejét h o zta el. Ez
az Ország az Ő személyében jelent meg. A kiket köve­
tésére hívott el, azokat ebbe az Országba h ív ta. E z az
elhívás oly ellenállhatatlan erejű volt, hogy szem be­
k e rü lh e tett a tö rvény betűjével. Pl. a M t 8,21kk és
Lk 9,60-ban annak az em bernek, a k it elhívott, de aki
előbb a p já t a k a rta eltem etni, ezt válaszolta: „ H ad d
tem essék el a h alo tta k az ő h a lo tta ik a t, te pedig el­
m envén, hirdesd Iste n O rszágát.” E z betű szerint el­
lenkezett az V. p aran csolattal („Tiszteld a p á d a t .. . ” )
és an nak korabeli m agyarázatával. De példa arra,
hogy Jézus elhívó szavánál, Iste n Országa hirdetésénél
a tö rvény nem lehet fontosabb.11 T alán itt em lítjük
meg a gazdag ifjú tö rté n e té t (Mt 19,16—30), aki k o ra
ifjúságától m e g ta rto tta a tö rv én y t. Jézus ezt nem is
nehezm ényezte, de az Ő követéséhez még v ala m it
289
szükségesnek ta r to tt. E n n ek az ifjúnak a törvény fel — G aláciában m o n d ta volna el ugyanazokat a gon­
m eg tartásán felül m indenét elhagyva k ellett volna Őt dolato k at egy m ásik hallgatóságnak (vö. Gal 3,1).
követnie. M indkét esetben Jézus u g y anazt m ondja: „ne erő­
b) Még egy lényeges m ozzanatra figyeljünk Jézus szakkal feleljetek az erőszakra” , de ez a parancsa nem
és a tö rv én y kérdésével kapcsolatban. Ez az argum en­ a b etű k egym ásutánjában, nem az illusztrációként le­
tu m ē silentiō (a hallgatásból levonható érvelés) te rü ­ írt esetek v álto zh atatlanságában (fundam entalista ál­
letére tarto zik . Azok közt a vádpontok közt, melyek láspont), hanem a bennük rejlő üzenetben érvényesül.
m iatt Jézust halálra ítélték vallási és politikai perében Második példa. Az ellenség szeretetéről szóló peri­
(istenkárom lás, Istennel te tte m ag át egyenlővé, fenye­ kópák ab ban térn ek el M t-nál és Lk-nál, hogy az
getés a tem plom lerontásával, k irály ak ar lenni) előbbinél (Mt 5,46) a negatív utalás („ha csak azokat
egyáltalán nem szerepelt a törvény megrontása vagy a szeretitek, akik tite k e t szeretnek” ) a vámszedőkről,
tö rv én y elleni izgatás. E z olyan szem pont, mely to ­ míg az utóbbinál (Lk 6,32) általánosabb kifejezéssel:
váb b i gondos m érlegelést igényelne.12 A zt m ondhatná a bűnösökről szól. É rth e tő ez: M áté gyülekezetének
v alak i: dehogynem , hiszen az istenkárom lás v ád ja a lépten-nyom on találkoznia k ellett a vám szedőkkel,
I I I . parancsolat „Az Ú rn ak , a te Istenednek nevét Lukács gyülekezetének viszont nem.
h iáb a fel ne vedd” (2Móz 20,7) elleni vétkezést rója H arm adik példa. Az erőszaknak ellent-nem -állás
föl, de éppen M t 26. fejezete m ondja el, hogy Jézus tém akörében csak M t hozza az „ak i téged egy m ért­
elkerülte az Isten-név h aszn álatát és ah ely ett a „ H a ­ földre kényszerít, menj el vele k ettő re” (Mt 5,41)
talm as” szót haszn álta (64b), m ag át pedig nem ne­ parancsát, Lukács kihagyja. M ért? M ert M áté a róm ai
vezte Isten-fiának, hanem E m ber-fiának, legfeljebb a megszállás a la tt élő P alesztinában (vagy Szíriában)
főpap kérdésére, hogy Ő-e a Magasságos Fia, felelt élt, ahol m indenki köteles volt a róm ai k a to n ák hol­
a n n y it „Te m ondád” (64a). m iját egy mérföld ú tra elvinni — Lukács hallgatóinak
viszont a szabad hellén városokban ez a példa erőlte­
t e t t és távoleső le tt volna.
IV. A példák szaporítása h elyett vonjuk le belőlük azt
a következtetést, hogy bizony Jézus szavai „ tü k rö ­
1. H ogyan érvényesül Jézus és a törvény kapcso­ ződnek” az evangélium ok előadásában, azoknak „helyi
la ta M áténál és Lukácsnál? Az elvi m egállapítások értékük” is v a n — s ebben éppen úgy üzenet, evangé­
elő tt lássunk 3 p éld át a rra nézve, hogy nem idézik lium rejlik, m in th a a szentírók tolm ácsolása nélkül,
b e tű szerint egyform án Jézu s szavait, hanem m ind­ közvetlenül h allo ttu k volna azokat. A zt is m egállapít­
k e tte n a m aguk gyülekezete helyzetének (Sitz im h a tju k , hogy M áténál Jézus és a tö rv én y kérdése kb.
Leben) megfelelően, am i nem zárja k i a hűséges hagyo­ ezt je len te tte zsidókeresztyén olvasóinak: Teljesítsé­
m ányozást. tek a tö rvényt, de Jézus szellemében és példája sze­
Első példa. M t 5,40 szerint — ez az ellent-nem - rint, eltérően azoktól, akik elvetik a „krisztológiai
állásról szóló antitézis (5,38—42) része —, aki el tö b b le tet” és ezért kirekesztettek tite k e t m aguk közül.
a k a rja venni „az alsó ru h á d a t (chitōn), engedd neki a Ti értitek Iste n eredeti a k a ra tá t. Mózes a hegyen
felsőt (him ation) is” . V iszont Lk 6,29-ben a sorrend (2Móz 19,20) volt az első törvényadó. Jézus a hegyen
m egfordul: „ a ttó l, aki elveszi tőled a felső ru h á d a t (Mt 5,1—2) a m ásodik, a végső. Lukács pogánykeresz­
(him ation), ne ta g a d d meg az alsót (chitōn) sem .” ty én olvasóit a hellén társadalom ban nem foglalkoz­
T együk fel a k érd ést: m iért té r el a k é t szöveg és me­ ta ttá k ilyen kérdések. Ő úgy m u ta tta be nekik Jézus
lyik közelíti meg jo b b an Jézus eredeti szavait. M t-nál és a tö rv én y kapcsolatát, hogy a m aga sajátos teológiai
egy palesztinai zsidó helyi bíróság v a lak it (valószínű­ koncepciójának megfelelően az Ó- és Újszövetség
leg egy adóst), alsó ru h á ja o d aad ására kötelez. H ogy k o n tin u itá sá t hangsúlyozta.13 Ők az Újszövetség által
bíróságról v a n szó, a z t a k o rtö rtén eti helyzet m ellett (nem a kánon, hanem a szövetség újsága értelm ében)
a szövegben szereplő krin ein = „ítélni” ige erősíti léptek kapcsolatba az Ószövetséggel.
meg. A felső ru h a elvételére senkit sem k ö telezhetett 2. Pál és a törvény kapcsolata gyakori és kim eríthe­
a bíróság: ez ellenkezett a törv én n y el (2Móz 22,26) tetlen tém á ja az újszövetségi k u ta tá so k n a k .14 A „ tö r­
és m egalázó volt. Jézus i t t a z t a já n lo tta ta n ítv á n y a i­ vény és az evangélium ” , m ásképpen a „ h it és cseleke­
nak , hogyha alsó ru h á ju k a t a k a rn á elvenni ítéletkép­ detek” kérdésében látszólag kibék íth etetlen az ellentét
pen a bíróság, akk o r ne ellenkezzenek (ne kérjenek egyfelől a tö rté n e ti Jézus, M áté és Ja k a b , másfelől P ál
perújrafelvételt), ink áb b legyenek hajlandók odaadni apostol felfogása között. E ttő l eltérő vélem ényünket
a felsőt is. Lukács olvasói azonban nem P alesztinában előbb Ja k a b és P ál, azu tán a M áté tolm ácsolásában
lak tak , nem k erü ltek zsidó bíróság elé. L k 6,29 egy hallható jézusi tö rv énym agyarázat szembesítésével,
rab ló tám ad ást ta r t szem elő tt valahol a R óm ai B iro­ m ajd P ál teológiai fejlődésével, végül pedig a törvény
dalom ban. A rablók a m eg tám ad o ttak felső ru h á it és evangélium „közös nevezőjével” : a szövetség fogal­
szokták elvenni. Jézus szava itt, L ukácsnál a rra biz­ m ával igyekszünk indokolni.
ta tja ta n ítv á n y a it, hogy ilyenkor ink ább még az alsó a) P ál és Jakab. Nehéz kérdés, különösen a protes­
ru h á ju k a t is legyenek készek odaadni, m intsem a fel­ táns teológiában, hogyan lehet „összeegyeztetni” Pál
sőt m egtagadni, azaz ellene állni az erőszaknak. (Hogy kijelentését: „az em ber nem igazul meg a tö rv é n y cse­
az em lített k é t p éld át m ennyire k ellett szó szerint ér­ lekedeteiből, hanem a Jézus K risztusban való h it ál­
ten iü k a tan ítv á n y o k n a k és m ennyire k ellett egy elv: tal” (Gal 2,16a), J a k a b ellentétesnek tű n ő vélem ényé­
a szeretettörvény és az ellent-nem -állás hiperbolikus vel: „ L á tjá to k , hogy cselekedetekből igazul meg az
szem léltetésének felfogniuk, azzal m ost ne foglalkoz­ em ber, és nem csupán hitből” (Ja k 2,24). R áadásul
zunk.) N yilván Jézus eredeti szavaihoz a Máté-féle m indketten Á brahám példájára hivatkoznak, egyikük
válto zat áll közelebb, m e rt az tük rö zi a palesztinai Á brahám engedelmességére, m ásikuk pedig a hitére!
viszonyokat. D eh át ak k o r L ukács „ e lto rzíto tta ” vagy M inderre a következőket feleljük: (a) A „hit” szó P ál­
„m eg h am isíto tta” volna Jézu s szavait? Dehogyis! nál a Jézus K risztus evangélium ára való ráhagyatko­
In k áb b zseniális hűséggel és m egértéssel alkalm azta zást jelöli, mely az egész em beri életet m egváltoztatja
s a já t hallgatói társad alm a, környezete hasznára. Úgy (pl. Gal 3,26). Ja k a b n á l a „ h it” szó puszta „igaznak-
idézte a G alileában beszélő Jézu st, m in th a — tegyük tartást” jelent, ez a dém onoknál is m egtalálható, nem

290
 m un k álja az istengyerm ekséget, ellenkezőleg: a re t­
tegést (Ja k 2,19). (b) A „ cselekedet” szó P áln ál mindig
„a tö rv én y cseleketeit” jelenti, m elyeket az em ber
képtelen teljesíteni (R óm 3,20; Gal 2,16). J a k a b n á l a
„cselekedet” = diakóniai értelm ű, a szeretet te tte
(Ja k 1,27; 2,14—17), m ely nélkül a h it h alo tt, (c)
Ja k a b nem állítja, hogy h itre nincs szükség a meg­
igazuláshoz, hanem a z t írja, hogy az em ber nem csu­
pá n hitből igazul meg (Ja k 2,24b). M ert ez a cselekede­
te k nélküli h it h a lo tt (J a k 2,17). (d) Á brahám szemé­
lye közös ugyan érvelésükben, de m in d k etten m ás­
m ás tö rtén etére hivatkoznak. P ál az 1Móz 15-re u tal,
ahol az tu la jd o n ítta to tt igazságul Á brahám nak, hogy
ráb ízta m ag át Isten ígéretére (1Móz 15,6); Ja k a b ellen­
ben az 1Móz 22-ből idézi Á brahám engedelmességét,
mellyel hajlandó v o lt egyetlen fiá t feláldozni és ez az
engedelmesség tu la jd o n ítta to tt neki igazságként (1Móz
22,9—10,22; J a k 2,21).15
b) P ál és Jézus törvénymagyarázata M áténál. A H e­
gyi Beszéd m in th a a tö rv én y cselekedeteit, P á l m intha
a h ite t hangsúlyozná csupán. De figyeljük meg, hogy
M t 7,17-ben, a fákról szóló p éld ázatb an Jézus ki­
m ondja, hogy „nem terem h et jó fa rossz gyüm ölcsöt;
rom lo tt fa sem terem h et jó gyüm ölcsöt” . E lőbb v a n
te h á t az új élet, a z tá n jönnek ann ak következm ényei,
a jócselekedetek. P ál és Jézus törvénym agyarázata
m egegyeznek ab ban, hogy a tö rv é n y t csak krisztoló­
giailag és egyedül a szeretet-ad ta szabadságban lehet
m egérteni és betölteni (Mt 5,22; 28; 32; 34; 39; 44;
7,24; R óm 8 , 2 - 4 ; 1 4 - 1 5 ; 1 2 ,9 -2 1 ). Sem P ál, sem
Jézus nem ism ert el olyan h ite t, m elynek ne volnának
etikai következm ényei (Mt 7,21; R óm 12,1).
c) Pál, a tö rv én y értékelése te k in tetéb en teológiai
fejlődést m utat. K orai leveleiben: 1 —2Thessz, 1 —2K or
a tö rv én y kérdése elvileg egyáltalán nem , gyakorlati­
lag alig szerepel. Más a helyzet a G alata levélnél. E z
P ál legantinom istább, leginkább tö rv é n y t ellenző írása.
É rth e tő , hiszen a g alaták közé Jeruzsálem ből érkezett
ham is ta n ító k azt k ív á n tá k , hogy a gyülekezet vegye
m agára „tö b b le tk é n t” az evangélium hoz képest a tö r­
vény rendelkezéseit. P ál szenvedélyesen harcol ellenük
s k im u ta tja , hogy pogánykeresztyén em bernek az
evangélium tól a tö rv én y irán y áb a lépni nem előre­
lépés, hanem visszaesés (2,2; 6,12 stb.). Végül a R óm ai
levél m ár k iegyenlített, m egállapodott felfogást m u­
ta t. R óm ában nem fenyegetett a rejudaizálás veszélye,
az apostol a tö rv é n y t jó n ak , szentnek nevezi, am it, ha
teljesíteni tu d n á n a k , élhetnének általa. Ilyen em ber
azonban nincs — ezért egyetlen ú t m arad az üdvös­
ségre: az evangélium . A tö rv én y viszont segítség lehet
még a hívő életében is, m in t ú tm u ta tá s, tan ács, főként
pedig m in t Jézus értelm ezésében a szeretettörvény
(Róm 13,10).
V.
Törvény, szövetség, evangélium. Az eddig felsoroltak
nem azt jelentik, hogy nincsen különbség Jézusnak
M áté-tolm ácsolta törvény-értelm ezése és P ál ta n ítá sa
között. A „szövetség” fogalm a, am iről eddig nem esett
szó: „közös nevező” , egybekötő kapocs, eg y ú ttal k ü ­
lönbséget adó tényező a k é t felfogás között. Ezzel k a p ­
csolatban Pákozdy László M árton17 és E . P. Sanders18
k u ta tá sa ira hivakozom . P ákozdy László M árton bebi­
zonyítja, hogy a cödáká = dikaiosünē = igazságosság
fogalm at csak a szövetségi teológia keretében lehet
m egérteni. Isten oldaláról a szövetség a szabad kegye­
lem dolga, mégis kétoldalú, m ert a szövetség m ásik
ta g já tó l (a néptől, az egyéntől) szövetségi hűséget
(heszed) kíván. A szövetségi hűség gyakorlása a cödá­
k á = igazságosság. A szövetségi hűség m egtörése a bűn,
a lázadás, m elynek egyik következm énye, hogy a v é t­
kes elveszti „igaz” -ságát, kiesik az általa m eg tö rt szö­
vetségből. Igen, de a szövetség m ásik ta g ja: Iste n .
Ő pedig m indvégig hűséges m arad szövetségéhez, s ez
a hűség (heszed) úgy is m egnyilvánul, m in t a bűnöst
a szövetségbe ú jra befogadó, azaz „m egigazító” , a
szövetségi állapotba visszaiktató kegyelem. Igazságos­
ság, hűség és irgalm asság eszerint nem is állnak olyan
táv o l egym ástól a szövetségi teológia keretében: a szö­
vetségi m a g a tartá st, az aszerinti cselekedeteket és
életm ódot, v alam int az ebből kieső bűnös(ök) helyre-
állítását jelentik. Pál evangélium a éppen a b b an áll,
hogy Isten hűsége és irgalm assága, m ely Jézus K risz­
tu sb a n m egjelent, vissza- vagy m egadja a B enne hí­
vőknek (az Ő szövetségi hűségére hagyatkozóknak) az
elvesztett vagy soha el sem é rt igazságosságot, m eg-
igazulást.18
M áté inkább a szövetségben élőknek tá rja fel a szö­
vetség feltételeit (a tö rv én y t), m elyet meg kell ta rta n i
an n ak , aki a szövetségben meg a k a r m aradni. E z t ne­
vezi E . P. Sanders „szövetségi nom izm usnak” , am i
m ás, m in t a törvényeskedő legalizmus. P ál viszont a
szövetségbe hívja az azon kívül élőket, és az az evangé­
lium a, öröm híre, hogy ebbe a szövetségbe be szabad
lépnie azoknak, akik eddig azon kívül éltek, vagyis a
pogányoknak, éppen a Jézus K risztusban m egjelent
isteni kegyelem , ószövetségi nyelven Iste n rá ju k is k i­
terjedő (És 49,6) szövetségi hűsége alapján.
K i állt közelebb mindezek alapján Jézus törvényma­
gyarázatához: M áté vagy Pál? Ami Jézus szavai vissza­
adását, „ tü k rö z te tését” illeti: Máté. De am i a tö rv é n y ­
nek Jézus egész küldetése fényében m eg értett helyét
illeti: okvetlenül Pál. Ő ugyanis a hellén-róm ai világ­
ban ugyanazt te tte , am it Jézus a palesztinai zsidóság
körében: nem az „igazak” igazságát ( = önigazságát)
erősítgette, nem a kegyeseket b iz ta tta „csúcsteljesít­
m ényekre” , hanem am int Jézus a bűnösök, vám sze­
dők, betegek és parázn ák — te h á t a törvényen és szö­
vetségen kívül levők elő tt n y ito tt a kegyelem által
u ta t a törvényhez és a szövetséghez — ő, ti. Pál,
ugyanezt te tte a tö rv é n y t és szövetséget addig nem
ismerő pogányoknak, hirdetve, hogy Jézus K risztus­
ba v e te tt h itü k által ők is részesei lehetnek Iste n szö­
vetségének, s a Szentlélek által képesek Iste n szeretet­
törvénye szerint élni.
Befejezést nehéz írni tém ánkhoz, m ert az befejezhe­
tetlen . F ejtegetéseinket viszont azzal hagyjuk abba,
hogy teológiailag hasznos és szükséges az egyes szer­
zők eltérő gondolatainak, pluralitásának megismerése
a tö rtén e t-k ritik a i (analitikai-elem ző) eljárás segítségé­
vel, ezen belül an nak megismerése, hogy melyik
szerző ( = szentíró) hogyan „ tü k rö z te ti” Jézus eredeti
ta n ítá s á t a törvényről és m a g a ta rtá sát a törvénnyel
kapcsolatban. M ásrészt viszont az analízis u tá n okvetlen
szükség van a szintézisre (összesítésre), hogy meghall­
ju k a sokszólamú Újszövetség egybecsengését (szüm­
foniáját), összhangját. Az olvasókat pedig a rra b izta­
tom , hogy ha elolvasták m indhárom tan u lm á n y t
„Jézu s és a tö rv én y ” tárgyköréből és azt állap íto tták
meg, hogy „H iába, kiki a m aga n ó tá já t ( = szólam át)
fú jja!” : p róbáljanak az eltérő szólamok azonos alap­
han g jára és vezérdallam ára figyelni.
B olyki János
JE G Y Z E T E K
1. Szószék és k a te d ra . T a n u lm á n y o k dr. Tóth K álm án 70. születés­
n a p ja alkalm ából. B pest, 1987. R á d a y K ollégium Sokszorosító. —
2. D ieter Sä n g er: D er V erlust a n V erm ittlung. V erm utungen zu
gegenw ärtigen T endenzen in d e r d eu tsch er n eu testam en tlic h en W is ­
291
 sen sch aft. Ε ν . Theol. 47 (1987), 245— 259. — 3. A ugustinus: V allo­
m ásai, X I. könyv. 12— 13. fejezetek. — 4. Tőkés Is tv á n : A bibliai
h erm én eü tik a tö rté n e te . K olozsvár, 1985. — 5. F abiny Tibor (Ifj.)
sz e rk .: A h erm en eu tik a elm élete I— II. rész. Szeged, 1987. Szöveg-
g y ű jte m é n y és bevezetés. S okszorosított k iad v án y . — 6. E d . Schw ei­
zer: A négy ev angélista K risztu s képe. Előszó, B u d a p est, 1987. R á ­
d a y Kollégium Sokszorosító. — 7. U. L u z : D as E vangelium nach
M a tth ä u s. E K K , I /1. 65 k k . — 8. E sorok író já tó l: „Jé z u s törvénye:
a z A ran y sza b ály ” , in : Szószék és k a te d ra , vö. 1. p o n t. 5.5.3.2. pont.
— 9. Uo. 7.4.5. pont. — 10. E . P . Sanders: Jesus and Ju d a ism ,
Kálvini tanítás a Szentírás ihletettségéről
Jelen tan u lm án y m egírására k ét ok k észtetett. Az
egyik: a Szentírás ihletettségéről szóló kálvini ta n ítá s
b em u tatásáv al szeretnénk hozzájárulni ahhoz a k ép ­
hez, m ely a közelm últban m egjelent sok kiváló ta n u l­
m ány és előadás nyom án egyre szebben kibontakozik
a nagyszerű teológus K álvinról. A m ásik okom egészen
szubjektív: ezúton szeretnék tisztelegni 80. születés­
n a p já t ünneplő édesapám : Dr. Sipos Istv á n tudós-
lelkipásztor elő tt, aki m in t az 1936-ban m egalakult
K álvin János Társaság fő titk ára, igen sokat t e t t K ál­
vin ta n ítá sa in a k m agyarországi népszerűsítéséért, s
akinek 1938-ban B p.-en m egjelent „A Református
Theológia Védelme” c. könyvében a kálvini inspiráció­
ta n nagyszerű kom pendium át is m egtaláljuk m agyar
nyelven.
É rdekes, hogy az eddig m egjelent K álv in-tanulm á­
nyok — jóllehet egyiknek sem ez v o lt a főtém ája
igen szűkszavúan és nem is egyértelm űen szóltak K ál­
vin inspiráció-tanáról, pedig ez a kálvini herm eneütika
(írásm agyarázat-elm élet) egyik alappillére. H a viszont
keressük — m ert keresnünk kell — református identi­
tásunkat, m indenképpen fel kell tá rn u n k K álvinnak a
Szentírás ihletettségéről v allo tt felfogását is! E z annál
inkább is szükségesnek tű n ik , mivel a szentírásm agya­
rá z a t elm élete egyre nagyobb ellentm ondásokba és
szélsőségekbe torkollik éppen a reform átori egyházak­
ban. E z a nézetbeli szétszóródás pedig éppen a Szent­
írás ihletettségéről v allo tt reform átori tan o k elvetésé­
vel, ill. mellőzésével kezd ő d ö tt el a 18. sz.-ban. É rde­
mes h á t a reform átori inspiráció (ihletettség)-tan bib­
liai gyökeréig leásni és lá tn i: m ilyen is a reform átus
írásszem lélet és m i az, am i ehhez képest szektás!?
Mivel is foglalkozik az inspiráció-tan? Vizsgálja a
Szentírás isteni eredetét, isteni k ijelentésvoltának h á t­
te ré t és alap jait. Vizsgálja, hogy ki a Szentírás tu la j­
donképpeni szerzője, m ennyiben isteni és m ennyiben
em beri, s m ilyen a k é t fak to r egym áshoz való viszo­
nya. Van-e benne tévedés v agy tév ed h etetlen? Stb.
stb .
K álvin inspiráció-tana
Milyen válaszokat a d o tt a fenti kérdésekre K álvin?
M int tu d ju k , K álvin nem írt külön h erm eneütikát, de
k om m entárjaiban, azok előszavában, az In stitu tió b an
és egyéb írásaiban bőven találu n k any agot ahhoz,
hogy a Szentírás ihletettségéről v allo tt felfogását és
ta n ítá s á t világosan m eghatározhassuk.
T an ításáb an egyértelm űen felismerhető a kontinui­
tá s azokkal az egyházatyákkal, akik v a llo tták a teljes
Szentírás isteni eredetét, Szentlélektől való ih le te tt­
ségét, a szó szerinti ihletettséget és a Szentírás tév ed ­
hetetlenségét. A ugustinus ezt írja : „A k ánoni iratok
egyetlen írója sem té v e d e tt egyetlen p o n ton sem !”
Irenaeusnál ezt olvassuk: „Scripturae quidem perfectae
sunt” — „az Írások tökéletesek.” „A szentírók azt ír­
ták le, am it Isten Igéje és Lelke diktált nekik” (Contra
H aereses) Origenes vallja, hogy „a Szentírásban nincs
292
P h ilad elp h ia, 1985. 245 k k. — 11. Uo. 252 k. — 12. Uo. 246 kk. —
13. H . C onzelm ann: Die M itte d e r Zeit. T übingen, 1954. — 14.
J u d a ic a 43 (1987), 3. sz. „ P a u lu s un d das G esetz tém áról: E . Stege­
m an n , H . W eder, D. F lusser cikkei. — 15. B udai G ergely : J a k a b le ­
velének exegézise. B pest, 1951. K ézirat, 39— 40. — 16. G. Eichholz:
A uslegung d e r B ergpredigt, N eukirchen-V luyn. 19824, 162 k. — 17.
P ákozdy László M árton: GPM , 1961, 213 k. Mt 6,16— 18-ról. — 18.
E . P . Sanders: P a u l an d P alestin ian Ju d a ism , L ondon, 19812, 419
kk. C ovenant an d law. — 19. U. W ilckens: D er B rief a n die R ö m er,
E K K , V I/1. 1978, 127 kk.
semmi fölösleges olyannyira, hogy egyetlen pontocska
sincs, am i hiábavaló volna”. (Selecta im Jerem iam
MPG. X III. k. 286. p.)
Tertulliánus úgy te k in t a Szentírásra, „m int amelyet
a Szentlélek diktált, minélfogva kozmogoniája, antropoló­
giája és históriája isteni inspiráció eredménye”. (F arrar:
H istory of Interp retatio n , 177. o.) E zeket v allo tta
Róm ai Kelemen, Ignatius, Hieronymus és még sokan
mások. — E bbe a keréknyom ba té rt te h á t vissza a re­
formáció, am ikor kim ondta a Sola S cripturát és a T ota
S cripturát!
1. A Szentírás eredetének kérdését tárg y alv a K álvin
k é t m ozzanat k ö zött t e t t különbséget. Az egyik a k i­
jelentés, m elyben Isten a m aga titk á t és titk a it feltárta,
k in y ila tk o z ta tta az em beri értelem szám ára. A m ásik
az írásbafoglalás, am ikor a szentírók a kijelen tett
igazságokat, titk o k a t Isten parancsára leírták. K álvin
m indkét esemény m ögött a Szentlélek inspirációját
lá tta . A kijelentés különböző korokban és többféle­
képpen tö rté n t: jelek, álmok, jelenések, m ajd később
prófétai ihletettség ú tjá n . A k a p o tt kijelentés nem
mindig kerü lt azonnal leírásra, m ert pl. a p atr iarkák
„kézről kézre ad ták u tó d aik n ak ” (K álvin) és Isten
csak később fo glaltatta azokat írásba. A fundam en­
tu m , am ire az írás épült, a kijelentés volt. Az Írás-
inspiráció te h á t a K ijelentés-inspirációval szemben
szelekciós m unka volt, de ez a szelekció nem korrek­
ciót! K álvin szerint sem a próféták, sem az apostolok,
sem Jézus beszédei nem teljes terjedelm ükben vannak
leírva, hanem azok összefoglalása. E z azonban nem
mond ellent az Í rás-inspirációnak! K álvin szerint aztán
van olyan eset is, am ikor a k ettő s inspiráció egybe­
esik, pl. Zsoltárok, apostoli levelek, Jelenések könyve.
2. A Szentírás isteni szerzőségét teljes határo zo ttság ­
gal ta n íto tta és v allo tta K álvin. A K ijelentés a Szent­
három ság Isten m unkája, s egyetlen forrása a Fiú
(Já n 1,18). A F iú az A ty a titk a in a k egyetlen ismerője.
M inden inspiráció H ozzá vezet vissza. A kálvini inspi­
ráció-tan szerint ezért a Biblia autoritása (tekintélye)
Krisztus autoritásának kérdése. Csak ennek ism ereté­
ben lesznek érthetőek K álvinnak a Szentírás ih lete tt­
ségéről leírt radikális kijelentései.
Amíg a K ijelentés forrása a Fiú, m inden kijelentés
speciális szerzője a Szentlélek. K álvin a Szentlelket a
Szentírás m inden része abszolút szerzőjének ta rto tta
annyira, hogy ezt még az átok-zsoltároktól és m ás h a­
sonló részektől sem ta g a d ta meg! (CR L IX . 647. CR
LX . 148.) A Szentlélek szerzőségét vallja a Szentírás
olyan részeivel kapcsolatban is, melyek semmiféle
tannal nem álltak közvetlen összefüggésben. Nem ta ­
lá lt K álvin az Írásban egyetlen olyan helyet sem, m e­
lyet a Szentiélekhez m éltatlannak ta r to tt volna. K ál­
vin a Szentlélek szerzőségét nem csak a tárgyi ta r ta ­
lom ra, hanem a formára is v o n atk o ztatta , azaz a sza­
vakra és a stílusra is! K om m entárjaiban ilyeneket ol­
vasu n k : „Figyelmeztetem az olvasókat, hogy a Szentlélek
az, aki Jóbnak, a szent férfiúnak a hitvallást diktálta
(D ictavit!) — vagy: „a négy evangélistának d ik tálta