Egyszerre csak írni kezdtem

éreztem: levegőznék
A ritmus mindig megvan a fülben
Benn dohog, mint egy gőzgép

Hallgatom a kopogást
Akárha együtt
Kézmeleg még lehet, de petyhüdt

Két szakadék kéz

Nekem úgy leng ma
Mint a csomolungma csúcsa
Vagy meggyengült jenga
Szerkezet
Fogd
Vagy engedj el mennem
Tegyünk pontot e megkezdetlen
mondat végére

Két kéz szélén még összebújni akarás

Villog, mint a szem
Az ujjaddal az ujjamat írod, követlek
Hátha a mozdulatbarázdák kivetnek
Nézz fel!
S ekkor mégis összeér
Egy elkallódott kézfej
Meg egy már-hideg tenyér