1.

Descartes elképzelése szerint a világ, szubsztanciák dualizmusaként létezik, ez a két szubsztancia a test
(kiterjedés) és a lélek (cogito), míg La Mettrie szubsztancia monizmusról beszél, egyfajta gondolkodó
anyagról.

Descartes az emberi testet, mint átszellemített gépet írja le, mely enélkül a szellem/lélek nélkül (mely a
beszéd és a tanulás képességeként nyilvánul meg) állat vagy gép volna, azaz mechanikai módszerekkel
ha csak a kiterjedését vizsgáljuk, elégségesen leírható. Viszont épp Isten adománya: a szellem miatt
sosem lesz állat vagy gép.

La Metrie feleslegesnek tartja az átszellemítés kitételét. Nála az ember, az állat is gép, az ember csupán
nagyon bonyolult szerkezet, aminek “lelki jelenségeit” testi valója elégségesen megmagyarázza. A
mozgás és az érzés egymást kölcsönösen hozzák létre. Mivel nincs szüksége a szellem fogalmára La
Metrie Isten létét is elveti, s javasolja, hogy a Természetet válasszuk helyette imádatunk tárgyául. Az
ember és állat között átjárhatóság van, ezzel a gondolattal, valamint az ember és majom
összahasonlítással Darwin evolúcióról vallott gondolatainak a előfutára. Az állat képes a kommunikációra
és képes a tanulásra.

Mind Descartes, mind La Metrie hisz a természeti törvények létezésében, melyek mozgatják a világot.

A megismerés Descartes-nál a a priori úton képzelhető el a legkételymentesebben (filozófus), míg La

Metrie-nél a posteriori módon (orvos).

La Metrie elismeri Descartes eredményeit, aki La Metrie állítása szerint csak azért nem volt azon az
állásponton, mint ő, mert ez a saját korában teljesen lehetetlen lett volna.

2. Marx arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfordul a gép és az ember viszonya. Bizonyos értelemben
nem a gép van az emberért, hanem az ember a gépért. A gép emelkedik a termelést uraló fél
pozíciójába. Az önmagától elidegenedetett (mert tevékenységével nem azonos) munkás csupán
alkatrésze a gépnek, nincs beleszólása a termelési folyamatba, az csak annyiban függ tőle, hogy a gépek
általa karban legyenek tartva. Nem ő irányítja a gépeket és egyáltalán nem érti, hogy azok hogy
működnek, hiába ő az aki működteti őket. Amiről szó van munkás, mint alkatrész tökéletes
lecserélhetősége. A munka elvégzése nem igényel individuális (különleges) képességeket. Akárki meg
csinálja. Ezt az akárkit termeli ki a gépi folyamat. A gép az embert magát is géppé teszi, uniformizálja,
elpusztítja azáltal, hogy felszámolja az önállóságát. A gép nem csak az egyes munkagép, de a társadalmi
szerveződés, a temelő gépek hálózata is.

4.Az automaták, tulajdonképpen nem csak a technikai fejlődés eredményei, ezzel együtt a társadalmi
tudat változásáé is, azaz annak az elképzelésnek a modelljei, hogy a világ leírható mechnaikus
szerkezetként, s talán maga az ember is az. Isten mint órásmester jelenik meg, s aki automatát épít, az
valamiképp a teremtést ismétli meg. A romantika korára azonban, a természet, mint gép meghatározás
negatív színezetet ölt, a gép mint az indivídum és lélek, (szabadság) ellenében megképződő uniformitás
és lelketlenség (determináltság) jelenik meg.
Az indivídum felértékelődése a polgárosodás folyamatának köszönhető, a felbomló társadalmi rendben
az ember elveszti korábbi szerepét, sok-sok szerep áll a rendelkezésére, melyek egyaránt nem tartoznák
hozzá. A korábban inklúzív társadalmi modell exklúzívvé válik. Ez az önkeresés időszaka, s így érthető,
hogy az én és nem más elképzelése felértékelődik, hiszen a probléma (önelvesztés) láthatóvá,
tapasztalhatóvá válik. Schiller arról beszél, hogy a társadalmi lét kényszerítettségek összjátéka, Rousseau
pedig arról, hogy az ember szabadnak születik, de láncra van verve. A gép ennek az emberi egyediségnek
az antitézisévé válik.

Ezt az ellenérzést mutatja be E.T.A Hoffmann A homokember című regénye. A regény főhőse Nathanel
elvakultságában beleszeret Olimpiába, aki nem más, mint egy automata, ez azonban sokáig titokban
marad. (Azt nem szabad elhallgatni, hogy Nathanel sem magától, hanem azért szeret bele Olimpiába,
mert a gép szemei helyén az ő szemei vannak, bizonyos értelemben magába szeret bele). Olimpiát a
közvélemény kellemetlennek tartja (unheimlich) , van benne valami, amitől nem élő. Túlságosan pontos,
nem képes hibázni, merev, túl tökéletes az alakja, olyan, mintha mozgatnák és nem ő mozogna, a
végtagjai hidegek, mint egy halotté, érzéketlen stb. Ezek a jellemzők jól mutatják, hogy mit tartanak a
gépiség negatív tulajdnoságainak, melyek az emberre is átvihetők. Erre utalás a szövegben, mikor
Nathaniel, Clarát a kedvesét gépnek nevezi. Mikor kiderül olimpiáról, hogy egy gép, az emberek
elkezdenek attól félni, hogy más környezetükben élők is talán gépek csak nem tudnak róla. Az ember-
gép viszonyt járja körül Hoffmann az elbeszélésben, s az átjárhatóság és különbözőség kérédéseit teszi
fel. Az olvasóban az is felmerülhet, hogy maga Nathaniel is egy automata, mert a novella elején
Coppelius így bánik vele, de lehet az is egy olyan pillanat, mikor az ember-gép viszony kérdésessé válik.

A huszadik, huszonegyedik században, a tömegesedés és az ipar óriásgépezete miatt a gépektől való

szorongás egyre nő, az ipari forradalom korábbi tapasztalatával (a gép többre képes, mint az ember), a
világháborúkon (mint gépek harca) keresztül a robotokig, majd a mesterséges intelligenciáig terjed.
Mikor fogja átvenni a gép az uralmat az ember felett, győzi őt le, válik intelligensebbé? Ez a félelem a
művészetekben különösen láttató. Például Asimov három robotika törvényében az első rögtön az, hogy
a robot nem okozhat kárt az emberben.

5.Steampunk, Diesel punk és Kiberpunk

Steampunk:

Viktoriánus alternatív valóság, gőzmeghajtás - nincs elektromosság - a mechanika uralja a tudományos

gondolkodást.

Pl: irodalom: H.G Wells művei, Jules Verne művei; film: A szövetség

Dieselpunk:

Második világháború, diesel, benzin, gázmeghajtás

Fajtái:

-Második világháború utáni hidegháborús időszak - az atomháborútól való félelem

-atomháború-posztapokaliptika pl: videójáték: Fallout sorozat; film: Terminátor

-II.világháború utáni alternatív valóság, ahol valamely totalitárius rendszer győzedelmeskedett (központi
hatalmak) - kommunizmus, fasizmus, nácizmus pl: irodalom: Margaret Atwood: A szolgálólány meséje,
George Orwell: 1984

Kiberpunk:

A jövő, árammeghajtás (villamos energia)

A kifejezést Timothy Leary használta először ami alatt az értette, hogy az indivídum a valóság
kormányosa. Ez később nagymértékben átalakul, és inkább egy világnézetet kezdett el jelenteni, ami az
alkotásban sajátos világokat eredményez.

A kiberpunk a gépekkel (számítógépekkel) osztott jövőt mutatja be. Egy olyan jövőképet, ahol ember és
számítógép szimbiózisban élnek. Megváltoznak a határok, ember-gép különség, nemek közti különbség,
megkérdőjeleződik, ha nem eltörlődik. A gép, mint az evolúció következő lépcsőfoka.

Pl: irodalom: William Gibson: Neorománc; film: Blade Runner, Mátrix