Puszta Adrián, I.

éves fizikus

Filozófiai problémák Stanisław Lem: Kiberiáda című művében

Stanisław Lem (1921-2006) lengyel író 1967-ben írta meg a Kiberiádát. Mint a
szerző legtöbb művét, ezt is számtalan nyelvre lefordították. Első olvasásra egyszerű,
élvezetes mesének tűnik, ám ha jobban elgondolkodunk, érdekes filozófiai
problémákat is találunk benne.

Az egyik ilyen probléma a szabad akarat – determinizmussal kapcsolatos

kérdések. „A hetedik utazás, avagy a tökéletesség bajjal jár” című fejezetben Trurl
utazgatása közben leszáll egy bolygón, ahol egy király uralkodik, alattvalók nélkül. A
király (Kirúgtak király) megkéri a jeles mérnököt, hogy építsen neki egy világot, amin
uralkodhat. Mivel Trurl a világ egyik legjobb mérnöke, egy kevesebb mint fél
köbméteres dobozba belezsúfol egy világot, tele hegyekkel, kastélyokkal,
mulatságokkal, titkosrendőrökkel, hősökkel, és mindennel, amivel egy középkori
világ fel lehet szerelve. Hazaérve Klapanciusz (Trurl barátja) nekitámad, hisz egy
egész világot kiszolgáltatott a hatalomra éhes királynak. Itt felmerül a kérdés: vajon
Trurl tényleg egy valódi világot teremtett, melyben az alattvalók éreznek,
gondolkodnak, szenvednek az esetleges elnyomás alatt, vagy mindez egy tökéletes
modell, melyben az alattvalók csak úgy csinálnak, mintha éreznének,
gondolkodnának, szenvednének. Vagyis az a kérdés, hogy hogyan lehet azt megtudni,
hogy a doboz lakói szabad akaratukból cselekednek úgy, ahogy cselekednek, vagy a
doboz programja irányítja őket. Ez a szabad akarat – determinizmus ellentét egyik
példája. Persze nem csak a dobozban lévőkre igaz ez: előfordulhat, hogy mi, emberek
is egy ilyen világban élünk, a nálunk hatalmasabbaknak „játékszerei” vagyunk. Ezzel
a témakörrel már az ókortól foglalkoznak, többek között Arisztotelész, David Hume,
Kant és Schopenhauer. Ám a filozófusokkal ellentétben Lem megoldja a problémát: a
doboz lakói kitörnek, legyőzik a királyt, és meghódítják a „külső világot”. Nekünk,
embereknek ez a kitörés eddig nem sikerült, tehát vagy nincs hova kitörni, vagy a
külső hatalmak nem engedik, hogy sikerüljön ez a kitörés. Vagy csak rossz helyen
keressük a kijáratot.

A determinizmushoz igen szorosan kapcsolódik a valóság – virtuális valóság

témakör. Erről részletesebben olvashatunk Platón, Descartes és Kant műveiben. A
Wikipédia szerint: „A valóság a természet és az anyagi világ tudatunktól függetlenül
létező része, mindaz, ami megfigyelhető, megérthető és a tudomány, a filozófia vagy
más analitikus rendszerbe sorolható”. Erre szintén találunk több példát a
Kiberiádában. A történeteket Zsenialon király mesélőgépei mondják el. Az egyik
Magafia Majmászról szól, akinek „apja a Véletlen, anyja az Entrópia”, vagyis
létrejövésének esélye végtelenül kicsi. Miután megszűnik és újra létrejön, ez az első
gondolata: „Úgy rémlik, hogy vagyok !”. Mivel érzékszervei az idők folyamán

Puszta Adrián, Filozófiai problémák... 2007. június

1./3
tönkrementek, csak a gondolatai maradnak számára. Arra jut, hogy rajta kívül nem
létezik semmi, vagyis belül kell megkeresnie a világot. Ezt nem találja, ezért teremt
egyet magának. Felépíti belső világát, ahol nincsenek szigorú törvények, és mindenki
elkerülheti a halált, mert nincsenek visszafordíthatatlan dolgok. Majmász számára ez
a valóság, hisz benne, hogy a valóságot látja. Ezt a világot azért nem nevezhetjük
valóságnak, mert nem a tudatától függetlenül létezik, hanem nagyon is erős feltétele a
tudatának létezése a kitalált világ létezésének. Hiszen mikor zárlatos lesz Majmász,
megszűnik vele együtt a saját világa is. Így mondhatjuk, hogy Majmász egy virtuális
világban élt, és nem is tudott a körülötte tőle függetlenül létező igazibb világról.
Legalábbis számunkra az az igazi világ, amit mi látunk, benne Magafia Majmásszal.

Nem csak filozófiai, de erkölcsi probléma is a klónozás kérdése. Trurl, mikor

Legária bolygóra utazik, azt tapasztalja, hogy pár helyi lakos csinál egy robotot, majd
jól összeverik. Pisztolyt fog rájuk, ezért kénytelenek elmesélni, hogy mit is csinálnak.
Minden délben atomokból összerakják Zűrkavarit, majd mivel sokat ártott a
legároknak, megverik. Trurl nem hisz abban, hogy az így létrehozott robot azonos
azzal, aki 300 évvel előbb meghalt. És tényleg: honnan lehet eldönteni, hogy a két
személy azonos-e? Atomonként építik fel, de nem az atomok határozzák meg az
azonosságot. Mint láttuk, a Véletlen képes arra, hogy két, atomról atomra ugyanolyan
lényt hozzon létre, ezeknek mégis különböző a személyiségük, és egyik sem felelős a
másik tetteiért, hiába ugyanaz a felépítésük. Robotoknál viszonylag könnyű ugyanazt
a programot feltölteni két különböző testbe, de arra sem mondjuk, hogy a két lény
azonos. Zűrkavariba például be kéne táplálni a múltját, különben nem emlékezne rá,
hogy mit csinált. Két lény azonosságához a testi és a szellemi azonosságnak együtt
kell járnia. Azonos időben feltétlenül szükséges a térbeli helyzet azonossága. Két
ugyanolyan TV ugyanazt a műsort sugározva még nem azonos, mert a tér két
különböző pontján vannak egy időben. Ha az idő múlik, nehezebb a helyzet. Ez az
eset áll fenn Zűrkavarinál. Volt 300 évvel ezelőtt ott, és most van itt. Közben nem
tudjuk hol volt. Vagyis szükséges a kontinuitás is, folyamatosan kell léteznie, nem
szűnhet meg, nem keletkezhet, ahogy az idő múlik, mert megszűnik az azonosság.
Lem úgy oldja meg a helyzetet, hogy Trurl elengedi Zűrkavarit, az pedig, mintha újra
300 évvel előbb lenne, folytatni akarja újító terveit. Trurl leengedi fegyverét, így
elismeri, hogy valóban Zűrkavarit támasztották fel, és a négy feltámasztó folytathatja
félbeszakított munkáját.

További filozófiai problémák, melyeket most nem részletezek: eredet kérdése:

melyik volt előbb: a robot vagy a sápatag ?; árt-e a korlátlan tudás ?; el lehet-e érni a
tökéletesség állapotát, ha igen, az minden esetben jó-e ?

A történetek legnagyobb része olyan világban játszódik, ami a mi

középkorunkra hasonlít leginkább. Egy ilyen korban könnyebb, akár kicsit eltúlozva
is leírni a szereplők jellemét (vérengző, vagy infantilis király, stb.). Ám ez egyáltalán
nem azt jelenti, hogy csak a középkorban történhetnek a történetek és létezhetnek a
szereplők. A jelenkori világban is találunk vérengző, félős, infantilis, vagy akár
másoknak rosszat akaró embereket. Tehát a történetek időbeli visszahelyezése csak a
leírás megkönnyítését segíti, viszont a hétköznapi emberekről szól.

Puszta Adrián, Filozófiai problémák... 2007. június

2./3
 Az, hogy a szereplők nagyrészt robotok, szintén nem lényeges. Mindegyik
emberi tulajdonságokkal rendelkezik, és néha nincs is megemlítve, illetve nem is lehet
eldönteni, hogy az adott szereplő robot-e. Az emberek (vagy sápatagok) csak külső
megjelenésükben térnek el a robotoktól, viselkedésükben azonban nem különböznek
egymástól. Ezért a Kiberiádát nevezhetnénk Humaniádának, a teljesen emberi
tulajdonságú robotok miatt.

A műben a „rosszaság” több formában is megjelenik. A „rosszra” jellemző a

butaság, telhetetlenség, alattomosság, erőszakosság és hazugság. Ezek általában nem
egyszerre jelennek meg az egyes személyeknél, hanem külön-külön mutatja be a rossz
tulajdonságait. Ezeket azonban iróniával és gúnnyal kíséri, ezért kinevetjük a
„rosszat”. A humor is ehhez járul hozzá. A humor forrásai: a meglepő fordulatok, az
irreális megoldások, és a nyelvezet. Beszédesek a nevek (Hihi király, Elektrubadúr, ...),
rendkívül jók a versfordítások, és szellemesek a különböző fajok nevei (csollány,
mordalag, gyuhánc, ...).

A Nietzsche-idézet („... az ember inkább akarja akarni a Semmit, mintsem hogy

semmit se akarjon...”) szerintem pontosan illik a „Hogyan maradt meg a világ ?” című
részre.

A Kiberiáda egységét abban látom, hogy a történeteknek bár robotok a

szereplői, mégis az emberekről szólnak.

2007. június

Puszta Adrián, Filozófiai problémák... 2007. június

3./3