Dürrenmatt: A fizikusok

1. A modern dráma
XIX. század utolsó harmada, XX. század eleje
előzmények: Ibsen és Csehov drámái
háttér: egységes világkép és értékrend felbomlása
egyre nagyobb szerepet kap a tragikomikus, a groteszk, az abszurd, az irónia
a példázatosság

2. Dürrenmatt 20. századi németül író svájci drámaíró, elbeszélő

Hatott rá az egzisztencializmus, Isten jóságát nem tudta összeegyeztetni a földi világ
gonoszságával.
„ A világ abszurd, érthetetlen, mint ahogy Isten akarata sem érthető”
Művei a társadalom szerkezetét, paradox ellentmondásosságát tárják föl.
Megőrzi a hagyományos arisztotelészi formát.
Művei példázatszerűek: modern paraboladrámák, melyekben vmilyen erkölcsi,
történelemfilozófiai probléma a drámai feszültség forrása.
főbb drámái: Angyal szállt le Babilonba
Az öreg hölgy látogatása
A fizikusok
3. A fizikusok
-1962.
-tkp. bűnügyi történet. Ez inkább a szórakoztató irodalomra jellemző műfaj.
Dürrenmatt tudatosan és ironikusan használja a krimi szerkezeti, feszültségkeltő
eszközeit.
- műfaja: tragikomédia
-2 felvonás
- megtartja hely, idő és cselekmény egységét – erre a szerző is utal a helyszínt leíró
szerzői utasításban.
- témája: a tudományos felfedezések veszélyei. A tudósok és a társadalom erkölcsi
felelősségének kérdései.
- a hidegháború és a fenyegető világkatasztrófa ellen emeli fel a szavát az író. A
drámához fűzött 21 pontban olvasható: „ A fizika hatása: mindannyiunk ügye.”
- drámai konfliktus hátterében : a korban meglévő fókuszprobléma áll. Lényege:
a tudomány eredményei már veszélyeztetik az egész civilizácó létét, ugyanakkor a
tudós számára a kutatás, a megismerésvágy elemi kényszer.
Felelős –e a tudós azért, hogy munkássága eredményeit milyen célra használja a
társadalom? Általánosabb szinten: meddig terjed az egyén felelőssége saját
tetteinek következményeivel kapcsolatosan?
Möbius: „Amit az ember egyszer kigondol, annak következményei vannak.”
 Alaphelyzet: már a drámai cselekmény kezdete előtt létrejött. A helyszín( a
bolondokháza) jelképes jelentésű: őrült világunk szimbóluma.
Möbius kivonult a világból, elzárkózott egy elmegyógyintézetbe. Félt, hogy kutatási
eredményei elpusztíthatják a világot, ezért már 15 éve az ószövetségi bölccsel,
Salamonnal társalogva kutat tovább. Eisler Einsteinként, Kilton Newtonként él
ugyanitt, hogy Möbius titkát kifürkésszék.
Az első jelenetben már a második gyilkosság is megtörtént, ennek helyszínelését
láthatjuk. Az alaphelyzet a drámai cselekmény kibontakozásával párhuzamosan válik
rekonstruálhatóvá, a cselekmény előrehaladásával egyre több történetmozaik kerül a
helyére. A szerző folyamatosan, a krimire jellemző módon adagolja a leleplezéseket:
először gyanúnk támad, hogy Möbius nem őrült. Utána a három fizikus leplezi le
magát egymás előtt, végül a doktorkisasszony leplezi le önmagát.

Drámai konfliktus: a világ behatol az elmegyógyintézetbe. Eisler, Kilton és a

szerelmes nővérek is veszélyt jelentenek, de Zahnd doktorkisasszony az igazi
veszélyforrás.
Paradox konfliktushelyzet: Möbius maga teremti meg, épp azzal, hogy meg akarta
akadályozni. teljesen véletlenül „rossz” elmegyógyintézetet választ, így célja pont az
ellentétébe fordul. Kivonulásával meg akarta menteni a világot, s pont így szolgáltatja
ki az emberiséget a legnagyobb veszélynek. Möbius titokban akarta tartani a
világképletet, hogy megőrizze a világ harmóniáját. Zahnd célja, hogy a világképlet
birtokában megszerezze a világ fölötti hatalmat.

A konfliktus tettváltás-sorozatot jelent az elérendő célok érdekében.

Möbius tettei: - bolondnak tetteti magát
- megöli Monika nővért
- meggyőzi Eislert és Kiltont, hogy az intézetben kell maradniuk.

Zahnd: - a betegek bizalmába férkőzik,lehallgatja őket,rájuk uszítja a nővéreket.

A mű hatásának egyik titka, hogy míg Zahnd az elejétől fogva tisztában van az ápoltjai
helyzetével, addig a szereplők és a nézők nem tudják őt helyesen megítélni. Nincsenek a
szükséges információk birtokában. A befogadó nem beavatott, az álarcok nemcsak a
szereplők, hanem a nézők előtt is le kell hulljanak. Ebben eltér a mű a klasszikus
komédiáktól, ahol a néző az elejétől beavatott.

Zahnd alakja: ő képviseli azt a látszatértéket,melynek lelepleződése a klasszikus komédia

szabályai szerint komikus hatást kellene, hogy kiváltson. Megértő, emberséges
lélekgyógyásznak tűnik, még gyermektelenségét is hivatástudatának tulajdoníthatjuk.
Egyedül púpossága, alaki torzsága utalhat lelki torzságára. A lelepleződés hatására mégsem
áll vissza a harmónia, a szereplő ugyanis nem bukik el, sőt, a lehető legrosszabb következik
be- a világ egy őrült kezébe kerül. ( tragikomédia)( 21 pont)
Középpontos dráma műfaji sajátosságai is megfigyelhetők. –

Fókuszprobléma- eszmei középpontja a drámának. Tudomány- hatalom- erkölcs

viszonyrendszere. Erről beszélget a három tudós a végkifejletben, a záró szituáció előtt.

Kilton: elutasít minden felelősséget. A tudomány eredményeinek felhasználásáért az

emberiség felelős. „ Kiszolgálok minden rendszert, amelyik békén hagy.”

Eisler: a tudomány politikai hatalom szolgálatába állítható, a tudomány szabadsága az, hogy
dönthet, hová köteleződik el.

Möbius: egyetlen felelős döntés az őrültekháza, hisz a fizikus felelős a világ biztonságáért.

A dilemma végső megválaszolását D. az olvasóra bízza, bár a 21 pontban állást foglal: a

tudomány hatása mindannyiunk közös felelőssége.