Sárosi Zoltán

Beépülsz a re nds zerbe?

Sokszor gondolunk arra, hogy mi ez a szellemi, fizikai, mentális és gondolati sötétség, ami
körbe vesz minket. Miért kell úgy élni az életünket, hogy ha körbe nézünk csak nagyon kevés pozi-
tív dolgot, lélekemelő gondolatot, s jó érzést találunk? Agyon csépelt frázisokat lehet csak már e l-
pufogtatni, hogy ne nézzük a tévét, vigyázzunk Föld anyácskánkra, szeressük egymást stb. De e l-
gondolkodtunk már valaha is azon, mi az oka annak, hogy legtöbbször csak az elle nkező oldal
„igazságát” lehet hallani, csak az a „normális”, amiről tudjuk, hogy nem? Meg kéne fejteni ezeket a
létkérdéseket.
Elsősorban közelítsük meg a kérdést a szimbólumok útján. Legfőbb és egyben legszentebb
ereklyénk a Magyar Szent Korona. Szimbóluma a kerek világnak. Ha ezt a kijelentést elfogadjuk,
akkor feltételeznünk kell azt, hogy megnyilvánul benne, s rajta a jelen világ. Megjelenik az a világ,
amely az emberi tudattól elválaszthatatlan, lényege szerint magába foglalja az ember feletti, s az
ember alatti területeket is. Világunknak azt a formáját kell vizsgálat tárgyává tennünk (ahhoz, hogy
alapkérdésünkre választ kapjunk) amely lényegét tekintve az idővel együtt teremtetik, és az idővel
múlik el, de a keletkezés és elmúlás között korszakokra oszlik. Arany korra, Ezüst korra, Érc korra,
és Vas korra.
Ez utóbbi, a Kali Yuga, a Sötétség Kora. A Kali Yuga Krisztus előtt 3102-ben, csillagászati
pontossággal 3101-ben kezdődött, s a jelenkor, ennek az elsötétedésnek van előrehaladott állapotá-
ban. Figyeljünk fel a 3101-es dátumra! Az Árpád-ház 1301-ben hal ki, valamint Szent Imre herceg
1031-ben veszti életét.
De mit jelent mind ez? Mindenekelőtt azt, hogy az Árpád-ház kihalásával megszűnt minden
esély arra, hogy olyan dinasztiák jöjjenek létre, amelyekben szakrális uralkodók inkarnálódhatnak.
Érthetővé válik Szent királyaink azon cselekedete, mely arra irányul, hogy valamit átmentsenek
ezen a korszakon vagy az, hogy eldugják, lezárják a tudás kútfőit. Hiszen nem lehet hagyni, hogy
egy magasrendű tudás olyan használók kezébe kerüljön, akik vagy nem tudják, vagy nem akarják
célja szerint használni azt.
A Kali Yuga jellegzetes képviselői a lemurok. László András szerint a lemur a halálközeli
széthullottság fantom létformáját hordozó lény. A lemuriai szubsztrátum az emberi tudat felbo m-
lasztását, a létezés teljes elsötétítését, széthullasztását szolgálja. S ezen a ponton valami ismét nyil-
vánvalóvá válik. Mégpedig, hogy a mai „kultúra” honnan, milyen gyökerekből származik. A trad í-
ciók és a vallások felületét, sőt mélységeit is mind erőteljesebben áthatja ez a fajta démonicitás.
Az Árpád-ház kihalásával igen csekély lett az esélye annak, hogy a Korona sérüléseit megfe-
lelő módon pótolják, korrigálják. Az tény, hogy 1301 után keletkeztek, ezek a nem éppen jó szá n-
dékú beavatkozások a koronán. A szándék egyértelműen a Szent Korona szakralitásának megszün-
tetése. Ez addig nem vehette kezdetét, amíg az utolsó dinasztikus szolaritás ki nem halt a vilá gból.
Tudjuk, hogy a Magyar Szent Koronán képeket cseréltek. Révay Péter koronaőr 1613-ban
leírja, hogy a korona kerületének hátsó felén a Szent Szűz Mária, valamint keresztény királyok és
császárok képmása található. A Korona mai állapotában nem ez látható. Jogosan merül fel a kérdés,
mit jelent az, ha egy ilyen magasrendű képi utat megbontanak? Elsősorban azt, hogy a világ szelle-
mi arculatában végbemenő változásokat demonstrálják, másfelől pedig azt, hogy ezt a változást
(elsötétedést) elősegítik olyan szellem-ellenes álalakzatok működésével, amelyek elsősorban a tudat
megbontását akarják.
Hiszen a „kép”, önmagában hordozza a „képessé” és a „képtelenné” válás lehetőségét is.
Ezért, ha az embernek nincs hiteles képe önmagáról, akkor előbb-utóbb tehetetlenül sodródó, meg-
határozhatatlan minőségű, pusztán emberszerű, de nem emberi jellemzőket lesz csak képes felmu-
tatni. Pont úgy, mint ma teszik azok, akik a szellembutító televízió műsorokat nézik, a szennylapo-
kat olvassák, s nem veszik észre a szándékot mögöttük.

1
 Vegyük górcső alá Dukász Mihály képét. Mint tudjuk ő került Szűz Mária helyére a Koro-
nán. Mária szimbolikusan megfelel a Fénybe emelt világnak. Aki pedig a világot magához emeli és
uralja, az Krisztus. A Korona homlokzati részén látható Krisztus párja tehát nem lehet más, mint
Szűz Mária. Hiszen Jézus őt emeli a mennybe. Tehát az ő képének lecserélése egy jellegtelen, jele n-
téktelen császárocskára erősen antitradicionális jeleket mutat. Logikus következménye hogy a ké-
pen látható felirat is éppen ellenkező előjellel értendő. „Mihály, a rómaiak Istenben hívő császára a
Duk”. Mivel itt ellenbeavatási műveletről van szó a szöveg lényege a következő: Mihály, aki szel-
lemi romlást, idéz elő azáltal, hogy kioltja a világban a hitet, a transzcendentális bizonyosságot. Ez
röviden annyit jelent, hogy az ember halhatatlanság utáni igényét semmisítik meg.
Megkísérlik eltörölni, kiiktatni a fényt életünkből, s ez által, magát Krisztust kiiktatni. Mert,
ha elvesszük a világból a lélek szakrális erejét (Máriát), s behelyettesítjük hétköznapi impulzusok-
kal, akkor megnyílik a tudat teljes mérgezésére a lehetőség. Ez a tétel azért is hátborzongató, mert
ha széjjelnézünk a világban, a tendenciák azt mutatják, hogy könnyebb, gyorsabb, boldogabb életet
élhetünk, ha minden olyat kiiktatunk az életünkből, ami lelkünknek, szellemünknek épülésére javí-
tására szolgál.
Tehát Dukász Mihály képe a koronán, a lemuriai szubsztrátum alig emberi kategóriájának
felel meg. De vele kapcsolatban még egyet fontos tudni. Az ő képe a Koronán eltakarja Tamás
apostol képét, s ha tudjuk, hogy Tamás keleten, Indiában térített, akkor még egy tényt megállapítha-
tunk. Tamás képviseli a keleti tradíciókat a Koronán, s mivel egy alig emberi minőségű kép szűri az
ő üzenetét, ezért az a jelenség, ami a nyugati társadalmak keleti tradíciókhoz való fordulásában t a-
pasztalható egy démonikus szűrőn megy keresztül.
Ezen gondolatmenet mentén haladva a Geobitzasz-kép felirata is valami hasonló jelentést
hordoz magában, azzal a különbséggel, hogy konkrétan a magyar nemzethez szól. „Geobitzász
Turkia hívő királya.” Mivel itt konkrétan meg van említve Magyarország (Turkia), ezért nekünk
szól az üzenet. Mindazok az értékek, amelyeket a magyar tradíció hordoz, egy szellemellenes táma-
dásnak van kitéve. Ez a hétköznapi életben, a hagyományok elfelejtését hozza magával. S a hagyo-
mányok elfelejtéséhez szorosan hozzátartozik a nemzethalál is. Hiszen: „halott az a nemzet, amely
elfelejti hagyományait, történelmét”. A Geobitzász-képet a lemuriai hármasság halálközeli, kísértet-
szerű, fantom- létformájával kell azonosítanunk.
Konstantin képére viszont elég csak rápillantanunk. Ha kicsit figyelmesebben vizsgáljuk az
itt megjelenő arcot, akkor láthatjuk, hogy egyre inkább elveszíti emberi jellemzőit, s egy leírhatatlan
féregszerű ábrázat néz velünk szembe. Konstantin tehát a lemuriai létállapot állatszerűségének a
hordozója.
S végül vizsgáljuk meg azt a zafírt is, amely Dukász Mihály alatt, Geobitzász és Konstantin
között található. A követ eredetileg II. Mátyás utasítására tették erre a helyre, eltávolítva onnan egy
állítólagosan sérült követ. Ez a zafír a legszorosabban függ össze a lemuriai hármassággal. Kicsit
talán a mesékből vett hasonlattal élve, azt is mondhatnánk, hogy Dukász Mihálynak, Geobitzásznak
és Konstantinnak ebben a kőben van az ereje. S az, hogy Geobitzász tulajdonképpen erre a kőre
tekint, ezt messzemenően igazolja.
Nem olyan régen a filmszínházakban vetítettek egy filmet, Mátrix címmel. A film története
egy számítógépes program körül bonyolódott, amely képes volt rekonstruálni egy teljes világot úgy,
hogy a benne élők, még csak nem is sejtették, hogy létezésük csupán virtuális valóság. Feltételezé-
sem szerint a Magyar Szent Koronán lévő cserélt képek manifesztálódott lemuriai szubsztrátumok,
melyek programja szerint folyik ma a világ sorsa. Gyilkoljuk Föld anyánkat, pedig tudjuk, hogy
mennyire káros, irtjuk egymást, véget nem érő háborúkban. Szellemi sötétségben tartanak minket,
hogy még véletlenül se legyen szabad akaratunk, mert akkor azonnal felismernénk összes hibáinkat,
s teljes lélekkel fordulhatnánk a Fényhez. A cél, pont ennek az ellenkezője. Sötétben, félelemben
tartani mindenkit, hogy könnyen manipulálhatóak legyünk.

2
 Elhitetik velünk, hogy nincs Isten. Hiszen már „teremteni” is tudunk. Csakhogy van ezzel
egy kis probléma, mint a Képes Krónikában lévő egyik miniatúrán, úgy itt is kilóg a lóláb! Minden
klónozott teremtmény születése után szinte azo nnal rohamosan öregedni kezd, mert a DNS, amiből
replikálják, egy idősebb „teremtmény” DNS-e. Tehát ez a módszer érdekes módon nem működik.
Talán azért, mert hiányzik belőle a teremtéskor elemi erővel feltörő fény? Vagy azért, mert a söté t-
ség nem bírja a világosságot? De egyáltalán kinek jut eszébe „teremteni”, azon kívül, Aki ezt teljes
hatékonysággal, joggal műveli?
A válasz nem túl bonyolult. Természetesen minden olyan erőnek, amely az élet ellen dolgo-
zik. Ha úgy tetszik: a másik oldalnak. Miért akarnak beavatkozni az eredendő rendbe? Mert ezek az
erők léteznek, s éppen az a feladatuk, hogy a transzcendentalitást elsorvasszák. Amennyiben felis-
merjük, megnevezzük ezt a folyamatot és a végrehajtóit, úgy hatásuk egyre kevésbé tud érvénye-
sülni világunkban. Ha nem, úgy részesei leszünk az általuk működtetett mátrixnak, s létünk valóban
csak látszat- lét marad. Ez a mi Mátrixunk. Amíg az emberi tudat ki nem tör ebből, amíg a Koronán
nem történik meg a képrend, s egyben a világrendjének visszaállítása, addig működ ik a Mátrix.