Professional Documents
Culture Documents
Simonfi Rozália Rövid Színdarabok PDF
Simonfi Rozália Rövid Színdarabok PDF
színháza
Jelenetek – játékok
Győjtötte és átdolgozta
Simonfi Rozália óvónı
E mő részleteinek vagy teljes egészének közlése bármilyen
médiában a kiadó írásbeli engedélye nélkül tilos és
bőncselekmény a hatályban levı törvények szerint
2
Néhány gondolat az óvodai színjátszás hasznáról
3
Nagy feladat járul a kis színészre, hiszen egy másik egyént
kell életre keltenie, az ı szemével látni és az ı eszével, gondolkodni.
Meg kell tanulnia a szövegmondás mellett, hogy hogyan
járjon, hová lépjen, üljön vagy álljon. Tehát, emlékezetébe kell,
vésse, hogy milyen szövegrész, milyen mozgással társul, eközben,
figyeljen önmagára és a társaira is. Így fejlesztik mozgás
kultúrájukat és megtanulják okosan megosztani figyelmüket.
A színdarabtanulás kimondottan csapat munka. Elı kell
készíteni a játékteret, be kell rendezni, a kis szék és asztalhordás
sem kis munka az óvódások részére. A sok-sok közös gond,
készülıdés, próba, civódás, harag, kibékülés, mindez óriási
közösségformáló erıt jelent.
Ahhoz, hogy ilyen szintig eljusson a színjátszás, a
tánctanulás, mint a mi óvodánkban, alapvetı követelmény a
folytonosság, minél több lehetıséget biztosítani a gyermekeknek,
ahhoz, hogy kipróbálják tehetségüket. Jó lenne, ha minden gyermek
felfedezné a színjátszás örömét, mert az a fajta játék, nem
akármilyen játék. Egész életre szóló örömforrás, erıforrás is lehet és
ebben nem kevés szerepe, van a pedagógusnak.
Simonfi Rozália
4
Róka és a nyúl
Jelenet
Róka: - Szervusz pajtás, nyuszi pajtás,
Én vagyok a róka.
Nyúl: - Mit köszöngetsz, hisz mi ketten,
Sosem voltunk jóban.
Róka: - Hej, pedig én úgy szeretlek,
Mint az édes mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás,
Mindjárt megennélek.
Nyúl: - Tudom, tudom, de úgy hiszem,
Felkopik az állad,
Elszaladok, utol sem érsz,
Fürgébb vagyok nálad.
5
Piroska és a farkas
6
Farkas: - Hol lakik a nagymamád?
Piroska: - Ahol, két fa árnyékot ád.
Farkas: - Még korai ebédelni,
Nagymamádat hadd pihenni!
Piroska nézd azt a rétet,
Láttál te ilyen szépet?
Csenget a harangvirág,
Mosolyog a szarkaláb,
Tőzd össze mind csokorba,
Örül majd a nagymama.
Piroska: - Anyukám nem így mondta.
Farkas: - Hát ezt nem gondolhatta,
Ma nyíltak ki reggelre,
Te szedhetsz csak belıle.
Piroska: - Megyek, szedek pipacsot,
Csak ne szegjek parancsot.
Farkas: - Dehogy, dehogy! (színpad elé megy)
Piroska és a nagymama
A finom falatot adja. (elmegy)
Piroska (énekel): - Virágot keresek, virágot keresek,
Szedem bokrétába, örül majd a mama,
Örül majd a mama, amikor meglátja.
Illatos a virág, amit én keresek,
Pipacs, szegfő, gyöngyvirág.
Amit érte kapok, amit érte kapok,
A nagymama csókja.
Mesemondó: - Elszaladt a vad ordas,
Hogy nagymamát felfalja.
Piroska nagyon fáradt,
A melegtıl elbágyadt.
Lepihen egy fatörzsre,
Állom szállt a szemére.
Virágos tündérek jönnek,
Víg táncra kerekednek.
Manók: - Régen vártuk Piroskát,
Nagyanyó kicsi unokáját.
7
Virágok: - Virágkelyhünk kitárjuk,
Édes mézzel kínáljuk.
Manók: - Járjatok virágtáncot.
(„Árnyas erdı” dallamára táncolnak a virágok Piroska körül,
amíg alszik.)
Harangvirág: - Giling, galang, én vagyok a harangvirág,
Köss belılem szép bokrétát!
Gyöngyvirág: - Kinyílt a sok gyöngyvirág,
Mosolyog az egész világ.
Gyere kislány, köss belılem,
Szép bokrétát.
Következik a tündérek tánca, az óvónı által választott dallamra.
Piroska (Ébredezik – akik körülvették csöndesen,
kiszaladnak a színrıl.):
- Jaj, de rosszat álmodtam,
Farkas gyomrában voltam.
Mivel nem fogadtam szót,
Álmodtam ily borzasztót.
Nem leszek én rossz soha,
Csak most mehessek haza.
Kosárban már az ebéd,
Alvásból is legyen elég.
Szegény beteg nagymamám,
Az ebédjét várja már.
(A farkas az ágyban fekszik és horkol.)
Piroska (Kopogtat – belép.):
- Mi ez, az ajtó nyitva?
A szoba felfordítva?!
Kezét csókolom nagymama!
Farkas: - Te vagy az Piroska?
Piroska: - Jaj, de vörös a szemed!
Miért olyan nagy a két kezed?
Farkas: - Mert beteg vagyok lányom,
S az ebédet várom.
Piroska: - Nagy a füled, meg a szád,
Nem is ismerek rád.
8
Farkas (Felugrik, és fel akarja falni Piroskát, ı kiszalad.):
- Hám, hám, ez ám a jó falat,
Mely nem minden nap akad!
(Kiveszi a bort a kosárból, iszik, majd visszafekszik az ágyba, alszik.)
Vadász (Bejön, lehúzza a farkast az ágyból és kihúzza a színfal mögé, és
közben mondja.):
- Várj, te ravasz vén jószág,
Elhúzom én a nótád.
Így becsapni a kicsi lányt,
Farkas ravasz mindahány.
Most felvágom az oldalát,
S így mindkettı szabad.
Mesemondó: - Megmenekült nagymama meg a kicsi Piroska,
De a farkas meglakolt, amiért így belakott.
(A szereplık kijönnek a színpadra meghajolni.)
- Függöny -
9
Hamupipıke
1. KÉP
10
Hamupipıke (Utánuk néz, majd újra dolgozni kezd.):
- Csak én maradok egyedül.
Oh, miért nincs velem az édesanyám?
Engem senki sem szeret.(kopogtatás hallatszik)
Ki az?
Egy hang: - Mi vagyunk a kis galambok,
Eljöttünk, hogy kiválogassuk a búzát,
Mert te is tettél velünk jót,
Hányszor adtál nekünk ennivalót.
Nyisd ki majd az ablakot.
Hamupipıke: - Köszönöm a segítségeteket drága
Kis galambok. (megjelenik 2 galamb)
1. galamb: - El akartál menni a bálba,
Fogadd hát a mi ajándékunkat.
2. galamb: - Te leszel a legszebb ebben a szép
Báli ruhában.
1. galamb: - Itt a kis korona és a csillogó cipı.
Hamupipıke: - Elmenjek én is a bálba?
Szépen felöltözve?
Jaj, de boldog vagyok!
1. galamb: - Siess, az aranyhintó vár rád!
Úgy elröpítünk mind a szél.
2. galamb: - Jaj, de szép vagy!
(Hamupipıke megnézi magát a tükörben.)
Hamupipıke: - Csakugyan én vagyok, de az a baj,
Hogy én nem tudok táncolni!
2. galamb: - Megtanítunk mi táncolni.
1. galamb: - Elıször szépen meghajolsz
(A galambok bemutatják.) - Így!
(Hamupipıke fogja a ruháját, meghajol a közönség felé, majd az ”Álom-
álom, édes álom” dallamra fordul néhányat.)
2. galamb: - Gyönyörő vagy, most kezdjük a táncot.
Egyszer az egyik, majd a másik galambbal fordulnak egy néhányat az
ismert valcer dallamára („Táncolnék a boldogságtól szívem lángra gyúl”)
11
2. KÉP
12
Anya és lányai: - Ha lehet becsapjuk a királyfit.
Dobos: - Figyelem, figyelem! Érkezik a király ıfelsége, hogy
megkeresse a menyasszonyát.
Mindenki: - Jön a királyfi!
Királyfi: - Jó napot kívánok!
(Anya és lányai mosolyogva meghajolnak, Hamupipıke hátrahúzódik a
sarokba.)
Anya: - Mosolyogjatok lányaim.(suttogva)
Királyfi (A cipıt kézbe tartja.):
- Én úgy érzem, hogy e házban, megtalálom a cipı
tulajdonosát.
Odaadja a cipıt az egyik tisztjének, aki az egyik lány felé megy, az leül a
székbe és próbálja a cipıt, de elfelejti az anya tanácsát, és jajgatni kezd.
Mind: - Felséges királyom nem jó a cipı.
Anya: - Csak úgy gondolja felséges királyom, a cipı éppen talál.
(A királyfi és a tiszt kacagnak és a másik lány felé, tartanak.)
2. Lány (próbálja a cipıt): - Jaj, mindjárt rosszul leszek a fájdalomtól.
Anya: - Hallgass, ez a cipı a tiéd. A te lábadra készítették.
(Kétségbeesetten tördeli a kezét.)
Királyfi: (Körül néz és meglátja Hamupipıkét.): - Ki az ott?
Mind: - Hamupipıke!
Királyfi: - Hamupipıke?
Anya: - Ne nézz rá felséges királyom,
csúnya és mocskos ez a lány.
Királyfi: - De én látni akarom, meg akarom próbálni
a cipıt az ı lábára is.
Mind: - Hamupipıkének!
(A tisztek balra, az anya és lányai jobbra állnak. Hamupipıke a királyfi elé
közeledik, a színpad közepén vannak.)
Királyfi (Segít neki, hogy üljön le a székre, felpróbálja a cipıt.):
- Te vagy az, aki elvesztette a cipıt.
Te leszel a menyasszonyom!
Hamupipıke leveti magáról a csúnya ruhát, alatta a szép báli ruha van.
Csodálkoznak és a galambok körbe, táncolják Hamupipıkét.
Királyfi és a tisztek: - Milyen szép!
13
Királyfi: - Veled táncoltam három éjszakán át.
Anya és lányai: - Hamupipıkével? (meglepıdve)
Hamupipıke: - Igen felséges királyom, velem táncoltál és ezt a cipıt én
veszítettem el.
(A királyfi kézen fogja és a közönség elé viszi.)
Királyfi: - Íme az én menyasszonyom!
Tisztek: - Éljen, éljen, éljen!
Királyfi: - Hozzátok a lovakat, mindannyian indulunk a királyi
palota elé, esküvıre készülünk.
Tisztek: - Éljen, éljen, éljen!
Testvérek: - És mi? Velünk mi lesz?
Az anya mozdulatlanul áll.
Királyfi és Hamupipıke:
- Most ti fogjátok válogatni a búzát a hamuból.
Anya (Legyezi magát, majd leesik.):
- Jaj, de rosszul vagyok.(elájul)
(A lányok körül veszik és kiabálnak.)
Lányok: - Anyánk, anyánk!
Hamupipıke és a királyfi (integetnek):
- Minden jót!
Elmennek.
- Függöny -
14
Élı képeskönyv
15
3. Álomtündér: - Aludjál csak kislány, álmodjál szépeket,
Szép meseországról, tündérkirály lányokról.
1. Álomtündér: - Kis törpék, galambok játszanak majd veled,
Úgy elröpül az idı, hogy észre sem veszed.
2. Álomtündér: - Tente baba, tente, amott jön egy lepke,
Csillog a szép szárnya, szemecskédre száll ma.
3. Álomtündér: - Tündér királylányokról mesél csodaszépet.
Mind: - Hunyd be szemecskédet.
Mesekirály: - Képeskönyvet, meséskönyvet,
Szeret minden kisgyerek, hol tündérek,
Törpék járnak, Csipkerózsika szendereg,
S amíg nézitek a sok könyvet szívecskétek feldobog.
Mesekirályné: - Bárcsak egyszer igaz lenne,
A sok kedves, szép dolog.
Sok gyermekszív kívánságát teljesítjük mi ma itt,
Mesebotom megnyitja a meseország kapuit.
Mesekirály: - Tarka mese szárnyán,
Tarka mese szálán jöjjetek,
Jöjjetek szép meseországba.
Mesekirályné: - Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egy aranyhajú tündér királylány.
Csipkerózsika (megérkezik):
- Ezer éves állom szállt a szempillámra,
Benıtte palotám a vadrózsa indája,
De jött messzi földrıl egy királyfi értem,
És az óta minden újra éled körülöttem.
Királyfi (bejön): - Szép Csipkerózsikát megkeresni jöttem,
De nehezen tudtam átvágni mindenen,
Fel is ébresztettem száz éves álmából,
A gonosz boszorkány varázslata alól.
Mesekirály: - No, kicsi Piroskám, jöjj elı nyomban,
Hadd lássalak!
Van-e mamáéknak jó omlós kalácsuk?
16
Piroska énekelve bejön:
- Virágot keresek, virágot keresek,
Kötöm bokrétába.
Örül majd a mamám, örül majd a mamám,
Amikor meglátja.
Illatos a virág, amit én keresek,
szegfő, rózsa, gyöngyvirág,
Amit érte kapok, a nagymamám csókja.
Vadász: - Én vagyok a vadász, s az a szerencsés,
Ki segített Piroskának jó barátként.
Most eljöttem én is, hogy megmondjam nektek,
Hogy a kicsi Piroskát mindig szeressétek.
Mesekirályné: - Nosza rajta vígan, gyertek ide nyomban,
Kedves kis gyermekeim Jancsi és Juliska.
Jancsi és Juliska énekelve bejönnek, segítenek a bent lévı szereplık is az
énekben. Jancsi és Juliska az erdı mélyében eltévedt, tél volt és mogorva
hideg, de rátaláltak egy mézeskalácsos kapura. Ki lakja, ki lehet a ház ura?
Jancsi: - Zöld erdıben rızsét szedtünk,
Majd az erdın eltévedtünk.
Sírva, ríva, ázva, fázva,
Rábukkantunk egy kis házra.
Juliska: - Mézeskalács volt a fala,
Csokoládé az ajtaja,
Kockacukor a kéménye,
Illatos füst szállt fel belıle.
Jancsi: - Jaj, de jött a vén boszorka,
Szabadságunk elrabolta.
Megkínzott a gonosz csontja.
No, de aztán meglakolt.
Juliska: - Bedobtuk a kemencébe,
Szürke hamu lett belıle.
Kórus énekelve: - Vén banya a kályhába néz és úgy ırködik,
Ekkor a gyermekek gyorsan belökik.
A boszorka megég s a két gyermek hazatér,
Jancsi és Juliska meséje véget ért.
Mesetündér: - Jöjj elı, te szelíd kis tündér,
Fehér galamboddal kicsi Hamupipıke.
17
Hamupipıke: - Szép selyemruhámmal,
Most jöttem a bálból.
Hozzám szállt a galambom a mogyorófa ágról,
Szóltam hozzá kicsi galambocskám,
Segíts meg a bajban!
Galambok (Röpködve bejönnek, énekelve.):
Tubi-tubi hófehér,
Kendermagot keresgél,
Forrásvize szép tiszta,
Az jól jár, ki megissza.
Királyfi: - Ha minden gyermek szófogadó,
Rendes, otthon és az óvodában,
Mindig engedelmes, Hamupipıke,
Máskor is eljön aranyszivárványon,
S hipp, hopp minden úgy lesz, ahogy kívánjátok.
Mesekirályné: - Gyere te is zöld erdı legszebb éke,
Szép fekete hajú királylány, kicsi Hófehérke.
Énekelve bejön Hófehérke: - „Árnyas erdıben szeretnék élni
nyáron át...”
Hófehérke: - Zöld erdı ékét mind leszedegettem,
Az erdı virágait csokorba kötöttem,
Piciny piros alma megérett jó korán,
Elveszejtene vele a gonosz mostohám.
Királyfi: - Ám, de neki vége, megtört már az átok,
Hófehérke vígan mosolyog rátok.
Mosolygó ajakkal, szívbıl azt kívánja,
Szerencsét teremjen kertünk almafája.
Énekelve jönnek a törpék:
Erdı mélyén ici-pici házikó,
Tetejében fütyörészget a rigó.
Vidám füttye a nagyerdıt bejárja,
Hófehérke törpéinek nincs párja.
1 Törpe: - Zöld erdıben lakunk,
Bányában dolgozunk,
Szorgalmas munkások,
Kicsi törpék vagyunk.
18
2 Törpe: - Jókedvő a törpe, miért is ne volna,
Kincses bányájában mindig akad dolga.
Királynı (beszalad):- Ó, jaj nekem, ó, jaj nekem!
Veszendıben az életem.
Varázstükröm, jó barátom,
Mondd meg nekem, ki a legszebb a világon?
Mesekirály: - Aki most jön hanyagul híres, neves lovag úr.
Csizmás-kandúr:- Én vagyok a csizmás kandúr,
Nincsen nálam nagyobb úr.
Nem szoktam én diskurálni,
Hadd, lám ki mer velem szembeszállni.
Mesekirályné: - Tüzesen süt le a nyári nap sugara,
Az ég tetejérıl a juhászbojtárra.
Fölösleges sütnie oly nagyon,
Mert a juhásznak oly melege vagyon.
Mesekirály: - Mert a pázsit fölött heverészı juhász Kukorica Jancsi, Ki
is lehetne más, ki pedig a vízben a ruhákat tisztálja, Iluska
az, Jancsi szívének gyöngyháza.
Iluska: - Jancsi lelkem mi lelt,
Miért vagy olyan halovány,
Mint az elfogyó Hold, bús ıszi éjszakán?
Jancsi: - Hej Iluskám, hogyne volnék én oly halovány,
Mikor szép orcádat utolszor látom tán!
Iluska: - Jancsikám látásod úgy is megijesztett,
Hadd el az Istenért az ilyen beszédet.
Jancsi: - Utolszor látlak én szívem szép Iluskám,
Utolszor szólt itt furulyám panasza.
Mesekirály: - Most a boldogtalan mindent elbeszéle,
Sok viszontagság jutott az ı életében.
E szép történetet el ne felejtsétek,
Jancsit és Iluskát mindig, szeressétek.
(Jön Babszem Jankó.)
Mindenki énekli: -„Ismeritek Babszem Jankót bizony valahányan,
Ott lakik az erdı szélén, egy picike házban...
Babszem Jankó vagyok én,
Egy pöttömke kis legény,
Ki minden rosszra mindig kész.”
19
Mesekirály: - Íme megjelentek hívásunkra szépen,
Amint ismeritek a régi mesékben.
Mesekirályné: - Ha jó a kisgyerek,
Szereti a könyvet, soha sincs egyedül.
A mesetündér körülötte repül,
Elvezeti szép meseországba,
Törpék és tündérek palotájába.
Ezért kisgyermekek nagyon figyeljetek.
Szeressétek nagyon a könyveket!
Mesekirály: - Édesapák, édesanyák és mindannyian,
Kik örömet akartok szerezni gyermekeiteknek,
Olvassatok nekik sok szép meséket.
Ketten: - Nosza gyermekeim, dalra, táncra vígan,
Derüljön vidám kedv minden gyermek arcra.
Mindenki énekel: „Csendül a harang öreg este már...”
- Függöny -
20
A kényes lány
I. felvonás
II. felvonás
23
Legény (be): - Látom megjött a pokróc esze. Szép rendbe van a ház, ha
jól érzem az ebéd is mindjárt kész. Mégis csak szótfogadott
a pokróc.
Leány: - Azt hiszed? Meg sem moccant,
biz az végig ott hevert az ágyon.
Legény: - És az ebéd? Azt ki fızte? Nem a pokróc?
Leány: - Dehogy is, én fıztem!
Legény: - Hát a lakást, ki takarította ki?
Leány: - Azt is én.
Legény: - Édes lelkem, hát akkor dobd ki azt a haszontalan
pokrócot, nem akarom látni, hogy ott heverészik az ágyon.
Leány: - Ki is dobom, nem akarom, hogy az én hátam fájjon
miatta. Nem fogok szenvedni egy rusnya pokróc helyett.
Öregasszony (feláll): - Én értek mindent. Szóval dolgoztat téged. Tegnap
meg is vert. Hát olyan nincs. Hát illik-e a seprő a te
harmatos kezedbe? Csomagolj, viszlek haza!
Leány: - Hova viszel édesanyám?
Öregasszony: - Hová? Haza viszlek édes lányom. Majd én gondoskodok
rólad. Tejben, vajban fürösztlek. Nem engedem, hogy itt
törd magad. Megyünk is, gyere.
Legény (be): - Hová viszi a feleségemet?
Öregasszony: - Haza. Itt nincs mit, maradjon.
Egy pillanatot sem hagyom itt.
Legény: - Azt majd ı mondja meg.
(leányhoz) - Jó itt neked?
Leány: - Jó.
Legény: - Haza mennél?
Leány: - Hát, hát...
Legény: - Hallotta-e néném, a lánynak itt jó, csak maga menjen
haza s üljön békén, ne szítson haragot köztünk. és, hogy el
ne felejtsem, hozok valamit. Ezt a szúrós kórót vigye haza
és tegye vázába, hogy el ne felejtsen máskor arra a szúrós
nyelvére vigyázni.
Öregasszony: - No ide a lábam többé nem teszem. Küldöm az uramat
egy bottal, hogy tanítson becsületre.
24
Öregember (bottal): - Jó estét gyermekeim!
Hallottam, hogy valami baj van.
Anyátok nagyon mérgesen jött haza,
aztán elküldött hozzátok.
Legény: - Nincs nekünk semmi bajunk.
De tessék leülni, beszélgetni,
Én kimegyek az istállóba, van egy kis dolgom.
Öregember: - Édes lányom én ezért jöttem, hogy hazavigyelek,
de úgy látom, hogy jobb lesz, ha itt maradsz.
Én is, anyád is öregszünk már.
Maholnap meg is halunk és ki viseli gondod?
Jobb lesz neked itten.
Nehezedre esik a munka?
Leány: - Dehogy esik nehezemre. Hiszen fiatal vagyok és erıs.
Öregember: - Akkor csak dolgozz gyermekem.
Lásd el a férjedet és magadat, nem kell téged kiszolgálni.
Legény: - Igaza van apámuram. Az ilyen beszédet szeretem.
Itt marad-e nálunk estére?
Öregember: - Hát maradni maradnék,
de otthon dolgom is lenne,
mert az asszonynak csak a nyelve jár.
Legény: - Akkor adok valamit. Itt van ez a szép rókaprém.
A télen fogtam a gazdáját a csapdával.
Vigye haza s varrasson gallért a bundájára, így ni.
(ráteríti)
Öregasszony (Ráncigálni kezdi az öreget.):
- Jaj, jaj édes férjem, gyere gyorsan, mit mővelt velünk az
az átkozott.
Nem elég, hogy nekem szamárkórót adott, neked meg a
bırödet is kifordította.
- Függöny -
25
Kéményseprı és a pékinas
Jelenet
Öltözet:
Pékinas – fehér kötény, fehér sapka, karján kosár, benne perec, kifli,
zsemle és egy kevés liszt.
Kéményseprő – régi ruha, az arca kormos, létra és kályhacsı a kezébe.
26
Pék inas: - Nem tágítok.(mérgesebben)
Na várj csak,
Mindjárt egy kis lisztbe mártlak.
(bekeni liszttel)
Kéményseprő: - Ejnye szedte, vette pékje,
Mindjárt más lesz most a képe.
(bekeni korommal)
- Szervusz szurkos, szervusz kormos,
Orrot kigyelmed mikor mos?
Pék inas: - Hát a tiéd az meg fehér,
Liszt fehérlik orrod hegyén.
Mind ketten: - Közönség felé fordulva kezet fognak.
Megjártuk most pajtás csúnyán,
Kinevettek bizony komám,
Máskor legyünk békeséggel,
Mástól mi sem vétessék el.
Pék inas: - Kéményseprő legyen kormos.
Kéményseprő: - Pék inas legyen lisztes.
Együtt: - Mindkettınknek mestersége,
Jóravaló, derék tisztes.
- Függöny -
27
Mind sót az ételben
I. felvonás
Mesemondó: - Volt egyszer, hol nem volt, mert, ha nem lett volna, nem
szólna a mese róla. Volt egyszer egy király és annak három
lánya. A király özvegyen maradt és szíve minden melegével
szeretetét lányaira pazarolta. A lányok is nagyon szerették
az apjukat.
De hadd kezdıdjön a mesejáték, melynek címe:
„Mind sót az ételben”
Király: - Mit csinálnak a lányaim?
Öreg szolga: - Felséges királyom, az arany palást hímzésen dolgoznak.
Király: - Hivasd ide a lányaimat öreg szolgám.
Öreg szolga: - Itt vannak felséges királyom.
Lányok (Bejönnek, meghajolnak.)
Király: - Édes lányaim tudjátok nagyon, szeretlek titeket.
Hát látni akartalak benneteket.
Gyere ide te legnagyobbik lányom.
Hogy szeretsz te engem?
1. Királylány: - Hogy szeresselek édesapám?
Úgy szeretlek, mint a mézet.
Király: - Örül a szívem, hogy ilyen jó lányom van. Adja az ég,
hogy sokáig örülhessek neked édes lányom.
Hát te középsı lányom, hogy szeretsz engem?
2. Királylány: - Mind a cukrot édesapám.
Király: - Adjon Isten neked is minden jót.
Sok örömöm teljen benned.
Hát te legkisebb lányom, hogy szeretsz?
3. Királylány: - Mint a sót az ételben.
Király: - Jössz te közelebb te meggondolatlanja.
Nem hallottad, mint szeretnek engem nénéid?
Miért nem követed példájukat, hogy megmond milyen
édesen, szeretsz te engem.
Takarodj a szemem elıl, sóstól, mindenestıl.
28
3. Királylány: - Bocsáss meg édesapám, nem akartalak megbántani,
csupán arra gondoltam az együgyő eszemmel, hogy az én
szeretetem is ér annyit, mint a nénéimé és ér annyit mind a
cukor és a méz.
Király: - Halljunk oda, még van merszed a nénéid ellen áskálódni?
Takarodj a szemem elıl te szégyentelen teremtés, hogy a
nevedet sem halljam többé. (leül)
1. Királylány: - Nem szégyelled magad így felbosszantani édesapánkat,
aki annyi jót tett velünk.
2. Királylány: - Mint a sót az ételben! Ha-ha-ha! Ki hallott ilyent!
Édesapánk nem ezt érdemelte tıled, te háládatlan teremtés.
(kineveti)
Egy lány: - Szegény királykisasszony hová megy, mi lesz vele?
Hová hajtsa le a fejét éjszakára?
Más: - A sótlan étel bizony nem jó, ízetlen. Nem is mondott
butaságot. Ha jól meggondolom sokkal okosabban
válaszolt, mint a gıgös, büszke nénjei.
Más: - Igaz szívvel csak a legkisebb királykisasszony szereti az
apját.
Más: - Nó, ha olyan okos volt, most mehet, amerre lát.
Le is út, fel is út!
Más: - Szegény kicsi királykisasszony.
Vajon ki fog ételt adni neki?
Más: - Nem kell ıt félteni. Eligazodik magától is.
Aki ilyen bátor és jóságos, annak a sorsa jóra fordul.
II. felvonás
29
Kulcsárné: - Mi járatban vagy kislányom?
Kicsi királylány: - Szegény, árva leány vagyok, szívesen beszegıdnék
szolgálónak, ha volna számomra hely.
Kulcsárné: - Kedves lánynak látszol.
Mit kérsz szolgálatodért?
Királylány: - Most nem kérek semmit.
Majd miután dolgoztam, adjon nekem kulcsárné annyit,
amennyit megérdemlek.
Kulcsárné: - Helyes lány vagy. Tetszik nekem a feleleted. Örömmel
felfogadlak, majd mindent elmondok, hogy mit és hogyan
kell dolgoznod.
(Most felmegy a függöny, bent van a királyné.)
Királyné: - Talált az elment lány helyett másik lány?
Kulcsárné: - Találtam felséges királyné.
Az új lány szófogadó, szorgalmas.
Nagyon gondosan takarít a szobában,
a legapróbb dolgoknak is megtalálja a helyét.
Ért a kenyérdagasztáshoz,
érti a konyhamővészetnek minden csínját-bínját.
Királyné: - Hát még ilyen lányok is vannak?
Hol találtad ezt a kincset?
Kulcsárné: - Itt szomorkodott a kapu elıtt.
Elpanaszolta, hogy ı szegény árva, szívesen beszegıdne
szolgálónak.
Királyné: - Igazán különleges lány lehet.
Kulcsárné: - Ez még nem minden. Senkinek sincs panasza ellene.
Hogyha egy kis ideje van, azt olvasással tölti.
Királyné: - Kezd érdekelni ez a lány.
Kedves kulcsárné küldje be hozzám ezt a lányt!
(Kulcsárné kimegy)
Királylány: - Parancsára megjelentem felséges királynéasszony.
Királyné: - Te vagy hát az új lány.
Sok szépet és jót hallottam rólad.
Királykisasszony: - Csak a feladatomat végzem felséges királynéasszony.
Királyné: - Hol tanultál ilyen szorgalmasan és hozzáértéssel
dolgozni? Hol tanultál meg ilyen szépen beszélni az
emberekkel?
30
Királykisasszony: - A szívem tanított rá.
Királyné: - Nagyon megtetszettél nekem.
A te nyílt szíved, helyes, okos beszéded.
Szeretném, ha a komornám lennél.
Királykisasszony: - Nagyon szívesen, de felséged engedelmével, a házi
munkában is tovább szeretnék dolgozni.
Királyné: - Most elmehetsz lányom, errıl még beszélgetni fogunk.
Királyné csenget. (bejön a király)
Királyné: - Felséges uram, szeretném elmondani, hogy milyen
érdekes lányt fogadott fel a kulcsárné. Szegény, árvának
vallja magát, de okos beszéde, helyes viselkedése
gondolkodásba ejt. Valami titok lappang e lány körül.
Szabad idejét olvasással tölti.
Király: - Örvendek, hogy ilyen rendkívüli lány került a királyi
udvarba. Majd csak kiderül, hogy ki is ez a lány (üres a
színpad – kimennek)
III. felvonás
(függöny elıtt)
Mesemondó: - Egyszer úgy fordult a helyzet, hogy a királynak háborúba
kellett mennie. De hogy szavamat ne felejtsem, volt ennek
a királynak egy fia, híres, bátor dalia, akit szintén magával
vitt a háborúba. A csatában a királyfi súlyosan megsebesült.
Nagyon sokáig feküdt eszméletlenül a palotában, amíg
végre begyógyultak sebei.
Udvarhölgyek:
1. Udvarhölgy: - Mióta a sebesült király meggyógyult, azóta felvidult az
udvar. A királyné szavát alig lehetett hallani, amíg beteg
volt a királyfi.
2. Udvarhölgy: - Senkiben sem bízott meg a királyné csak az új
komornájában. İ váltotta fel a királynét a fia ápolásában,
ha belefáradt.
3. Udvarhölgy (berohan): - A királyfi jobban érzi magát, már tud járni. Azt
mondja, hogy a komornának köszönheti, hogy
begyógyultak sebei.
31
4. Udvarhölgy: - Én még többet is tudok.
Azt suttogják, hogy feleségül akarja venni az új komornát.
5. Udvarhölgy: - Hallatlan, most került a királyi úrvarba és máris királyné
akar lenni. Miért nem engem vesz feleségül a királyfi,
hiszen én sokkal szebb vagyok, mint a kis komorna.
6. Udvarhölgy: - Te mindig a szépségeddel dicsekszel, hol van a te
szépséged az enyém mellett? Még, hogy te! (kineveti)
7. Udvarhölgy: - Ti folyton csak veszekedtek, a szépségetekkel vagytok
elragadtatva, de valamit elfelejtettetek, a jóságot, a
szorgalmat, okosságot. A szép külsıtök gonoszságot,
csúnya lelket takar.
(Bejön a királyné a királyfival, a lányok kiszaladnak.)
Királyfi: - Mondok egyet édesanyám, nagy kedvem lenne
megházasodni.
Királyné: - Jól van fiam, majd találunk számodra egy jóravaló, kedves
királykisasszonyt.
Királyfi: - Én már találtam édesanyám magamnak.
Királyné (csodálkozva): - Ki az édes fiam?
Királyfi: - Attól tartok, hogy megharagszol, ha megmondom. Az
igazat megvallva a felséged komornáját szemeltem ki
magamnak. Ahány királylányt vagy hercegnıt láttam egy
sem tetszett annyira, mint ı.
Királyné: - Mégis csak királylányt kellene elvenned kedves fiam. Az
lenne méltó hozzád. Le kell mondanod errıl a házasságról
édes fiam.
Királyfi: - Nem tudok lemondani édesanyám.
Királyné: - Hát, ami a lányt illeti okos, szelíd, miért is ne egyeznék
bele, hiszen én is nagyon megszerettem ezt a lányt.
Királyfi: - Köszönöm a beleegyezésedet (megcsókolja az édesanyját)
Királyné (leül): - Nem marad más hátra, minthogy a király ıfelségét is
rávegyük erre a házasságra.
(Király bejön)
Királyné: - Épp jó, hogy jött kedves királyuram. A mi fiúnk
házasságáról kell beszéljünk.
32
Király: - Milyen újságot hallok?
Errıl még nem tudtam. Melyik ország királykisasszonyát
kérjük meg boldog menyasszonynak?
Királyfi: - Egyiket sem. Nem kell nekem királykisasszony,
megelégszem felséged komornájával.
Király: - Nem mondom, hogy rossz ízlésed van fiam, Az igazság
az, hogy sok királykisasszony a nyomába sem léphet, így
hát örömmel beleegyezem. Hívjuk ide a menyasszony
jelöltet.
(A királyné csenget.)
Királylány: - Parancsoljon felséges királynéasszony.
Király: - A királyfi feleségül kér édes lányom.
Királylány: - Boldog vagyok, hogy kiérdemeltem a királyfi szeretetét.
Király: - Kit kívánsz meghívni a lakodalomra édes lányom.
Van-e valaki hozzátartózod?
Királylány: - Nem igen van. Mégis megkérem felségedet, szíveskedjen
meghívni a szomszéd ország királyát.
Király: - Renden van lányom.
35
Az évszakok
36
Hópelyhek: - Kint az utcán hull a hó,
Kályha mellett, jaj de jó.
Nósza közbe hópelyhek,
Táncoljatok egy keveset.
Tánc: Jaj, de szép is télen a táj,
A hópehely csendben hulldogál.
://Csengıs szán suhan a réten át,
://Hó fedi, hó fedi a hegyek ormát.
Hóember: - Udvarunkon ablak allatt,
Áldogál egy fura alak.
Hoból van a keze-lába,
Fehér hoból a subája.
Hoból van mindene,
Szénbıl csupán a szeme.
Vesszıseprő hona alatt,
Feje bubján köcsög kalap.
Mikulás (Bejön a Mikulás énekelve.):
Jó estét kivánok, Mikulás vagyok!
Hátamon a puttony,
A szemem ragyog,
Benne a dió, meg a mogyoró.
Gyertek ide gyerekek, csak az, aki jó.
A mikulás
37
Érkezik a kikelet
A három pillangó
38
Sárga tulipán: - A sárgának ajtómat kinyitom,
De a fehérnek, pirosnak,
Adjon szállást a piros tulipán és a fehér liliom.
Sárga pillangó: - Ha nem fogadod be az én testvéreimet,
Maradj meg magadnak, szállást én sem kérek.
Piros pille: - Kis tuli tulipán,
Nyisd ki házikódat,
Nagyon ver az esı.
Piros tulipán: - A pirosnak ajtómat kinyitom,
De a sárgának, fehérnek nem.
Piros pillangó: - Ha nem fogadod be az én jó testvéreimet,
Maradj meg magad.
Fehér pille: - Kis lili liliom,
Itt a három vándor,
Nyisd ki házikódat,
Nagyon ver a zápor.
Fehér liliom: - A fehérnek ajtómat szivesen kinyitom,
De a pirosnak, sárgának nem.
Fehér pille: - Jó testvér, jó tesvért, el nem hagyja soha.
Inkább velük ázom,
S te maradj meg magad.
Mesélı: - Felhık mögül a nap megsajnálta ıket,
Elüzte a záporontó fekete felhıket.
Kisütött sugara főszállra, virágra,
S a három szép pillangó megázott szárnyára.
Ének: „Pille, pille szállj le,
Zöld leveles ágra,
Domb oldalára,
Tarka kis virágra,
Ihol jönnek a gyerekek,
Kati, Piri, Sára.”
39
Érkezik a nyár
Megérkezett az ısz
- Vége -
41
Babás jelenet
42
7. Kislány: - Szunnyadj kis baba
- Vége -
43
Bölcsıdal
Egyszer egy idıben,
Bakonyi erdıben,
Gilice nem alszik,
Sírása elhallszik.
Oda megy a szúnyog,
Haja-haja dunnyog,
A tücsök is fújja,
Haja-haja, huja!
Gilice megunja,
A szemét behunyja,
Sírása nem hallszik,
Csendesen elalszik.
A gyerek is csendes,
Haja, haja kedves.
Muzsikaszó zengedez,
Gyenge szellı lengedez,
A kis gyermek ébredez.
Kukurikú jó reggelt,
Szól a kakas, ha felkelt,
Rajta, rajta gyermekek,
Ágyatokból keljetek.
44
Hova-hova Katika?
(két gyerek párbeszéde)
- Hová-hová Katika?
- Oda, hol a patika.
- Ki a beteg mondd csak?
- Alvó babám, Marika.
- Mi a baja mondd csak?
- Fájt a hasa egész nap.
- Miért te?
- A nagy tortát egy ültében megette.
45
Babatánc
46
Kicsi szakácsok
Mind: - Keverünk, kavarunk, cukrot törünk,
Pecsenyét, kenyeret, tortát sütünk.
Aki a fıztünket megkóstolja,
Tudom a tíz ujját, megnyalja.
Ének: („A juhásznak jól megy dolga” - dallamra)
A szakácsnak jól megy dolga,
Süt, fız, vidáman dalolva.
Kever, kever, kavar,
İ csak parancsolgat,
Minden ételt megkóstolgat.
1. Szakács: - Reggelire kávét fızök,
Ebédre két libát sütök.
Vacsorára habos tortát,
Csokoládét s nagy rántottát.
2. Szakács: - Rétes sül a tepsibe,
Pogácsa és sós pite.
3. Szakács: - Hát a kávédaráló
Tudjátok-e mire jó?
4. Szakács: - Cseng-bong vidáman a mozsár,
Cukrot, diót megtört már.
5. Szakács: - Csíp a torma, reszelem,
Könnyes tıle a szemem.
6. Szakács: - Habverıvel habot verek,
Ezt szeretik a gyerekek.
7. Szakács: - Azt fızök, amit szeretek,
Abból aztán sokat eszek.
Meg is híztam jó kövérre,
Édesanyám örömére.
8. Szakács: - Reggel, este fütyörészek,
Senkivel én nem cserélek.
Ha én rántást kavarok,
Melléje csárdást táncolok.
Ének mind: „Erdı mellett....” dallamra
Túros csuszát én csinálok,
Túrót, tejfelt én nem sajnálok.
Aki abból mégis kétszer vesz,
47
Három hétig attól beteg lesz.
9. Szakács: - Én sütım a halat, vadat,
Borjú fület, malac farkat.
Béka combot, kacsa mellett.
Jól lakik ma minden vendég.
10. Szakács: - Kis kanál, nagy kanál,
Ide-oda addig jár,
Míg elkészül az ebéd,
Megdicsérnek érte még.
11. Szakács: - Sütök húst és fızök levest,
Minden napra eleget.
Finomat és ízletest,
Abból ehetsz eleget.
12. Szakács: - Szeretek én sütni, fızni,
Kevergetni, kavargatni,
Tortát sütök, krémet fızık,
Amitıl oly nagyra növık.
13. Szakács: - Süssünk egy kis palacsintát,
S kínáljuk meg Pannit, Pistát.
Mind: - Ki nem hiszi, jöjjön el,
Megkínáljuk ebéddel.
Senki éhen nem marad,
Éljen a szakács csapat!
Énekelve és a konyhai felszereléseket ütögetve körbe járják a színpadot:
„Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes nagyon jó,
Óvodásoknak való.”
Táncolva, két-két gyerek összekulcsolva karját, éneklik:
„Itt az ünnep, áll a bál,
Keringızik a kanál.
Csárdást jár a habverı,
Bokázik a mákırlı.
Heje-huja vigalom,
Cukros fánk a jutalom.
Mákos patkó babkávé
Értünk van a parádé.”
48
Tavaszi jelenet
(Erdırészlet – pillangók állnak a virágok között.)
49
6. Pillangó: - Kedves tavasz merre repülsz?
Minket ugyan miért kerülsz?
Segíts rajtunk, gyere gyorsan!
Mert megfagyunk bizony sorban.
7. Pillangó: - Testvéreim, gyertek ide!
Jó szorosan bújjunk össze!
Melegítsük egymást szépen,
Míg felsüt a nap az égen szépen.
Mind: - Igazad van.
8. Pillangó: - Jó napocska süss ki szépen!
Küldj meleget a lepkékre!
Aranysugárt szárnyacskánkra,
Küldj tavaszt már a világra!
1. Szitakötı: - Kis pillangók mit csináltok,
Összebújva miért vártok?
Pillangók mind: - Tavaszt várunk, napsugarat,
Sok éneklı kis madarat,
Ibolyácskát, hóvirágot,
Zöld réteket, szabadságot.
2. Szitakötı: - Mi is bizony azt kerestük,
De hiába, meg nem leltük.
Hegyet, völgyet mind bejártuk,
A szép tavaszt nem találtuk.
Pillangók mind: - Gyertek ide hozzánk hamar,
A szárnyacskánk majd betakar.
(A szitakötık a pillangók közé bújnak és közösen éneklik.)
„Süss fel nap, fényes nap,
Szitakötık kis pillangók,
Jaj, de fáznak, megfagynak!”
1. Pillangó: - Ha, ha, valaki jön, ugyan ki lehet?
(Bejönnek a bogarak.)
1. Katicabogár: - Tarka pettyes a ruhám,
Ha nem tetszik, ne nézz rám.
Jaj, de vidám ma a kedvem,
Halihó, halihó.
Jön a tavasz, jaj, de jó!
50
2. Katicabogár: - Felsütött a nap az égen,
A szép tavasz jön az égen.
Virág nyílik, amerre jár,
Most már biztos ide talál.
3. Katicabogár: - Jön a tavasz,
Felsütött a nap.
Erdı, mezı újruhát kap.
Aranyfényben gyorsan szállunk,
Kergetızünk, vígan játszunk.
Mindenki táncol - mozog énekelve:
Táncolnak a bogarak, jaj de víg majális,
Egyet, kettıt ugrik már, a szarvasbogár is.
És tarka szárnyú pillangó körbe karikázik,
Nagybajuszú cincér úr ugyancsak bokázik.
://Ej, haj dinom-dánom, húzzad muzsikásom.
51
Mind: „Itt a tavasz éljen, éljen!
Felsütött a nap az égen.”
Pillangók mind: - Tarka, lepkék vígan szállnak,
Cifra szöcskék táncot járnak.
Énekelnek mind: - Jaj, de szép a tavasszal a táj,
Sok szép virág csöndben nyildogál.
://Szép pillangók szálnak szerte-szét,
://Zöld főben, zöld főben a tücsök zenél.
2. Gyöngyvirág: - Gyöngyvirágok csilingelnek,
Kis madarak énekelnek.
1. Vadrózsa: - Kisvirágok-nagyvirágok,
Köszöntsétek a tavaszt.
Ébredezzünk, öltözködjünk,
Jó illattal kedveskedjünk.
2. Vadrózsa: - Kinyitom a szirmaimat,
Igazgatóm ruhácskámat,
Így üdvözlöm a szép tavaszt.
Árvácska: - Kinyílt már a sok árvácska,
A zöldellı gyepen
Felsütött a nap az égen,
Ragyogjon fényesen.
1. gomba: - Üdvözöllek szép virág,
Jaj, de szép ma a világ.
Tudjátok-e mi van ma?
A tavasz elsı napja.
2. gomba: - Én és társaim itt vagyunk,
Táncolni és énekelni,
Tudunk mi is nem kell félni.
Gombák énekelnek, kalapjukat megfogva körbe, táncolnak.
„Kicsi gombák mi vagyunk,
Félre áll a kalapunk.
Kalapunk, a kalapunk,
Kicsi pöttyös kalapunk.”
3. Ibolya: - Jaj, de szép volt, jaj, de szép,
Nem hallottunk ilyet még.
52
3. Hóvirág: - Mutassuk meg kispajtások,
Hogy mit tudnak a virágok.
(Virágok táncolnak „Árnyas erdıben szeretnék élni nyáron át”)
2. Pillangó: - Nosza rajta bogár tábor,
Most látjuk meg ki a bátor.
Táncra áll a lábunk,
Lássuk ki a párunk.
(Énekelnek, táncolnak mindannyian.)
„Tarka cifra pillangó,
Ici pici lepke,
Légy hamar szófogadó,
Szállj le a kezemre.
Hopp ide, hopp oda,
A pillangó száll tova,
Messze, messze, messze.
Hi-hi-hi, ha-ha-ha,
A pillangó megfogva,
Itt van a kezemben.”
(Lehet más éneket is felhasználni.)
Mind: - Zöld ágon zeng a madár nóta,
Bárcsak mindig-mindig,
Tavasz volna.
Párt keres mindenki, táncolva énekelnek.
„Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom?
Te engemet, s én tégedet,
Virágom, virágom.”
- Vége –
53
Cica óvoda
Óvodás székeken félkörben ülnek a cica gyerekek.
Ének (felállva)
„Kis cica ül az asztal alatt,
Egy kis egérke arra szalad.
Lesi is csendesen,
Hopp, megfogja ügyesen.
Lábához teszi fel is dobja,
Szájához viszi, ropogtatja.
://A cicának az egér
://Nyáu-nyáu, sokat ér!”
(Belép a cica óvónéni, a cicák köszönnek): Jó napot kívánok!
Cica óvónéni: - Jó napot kívánok! Szépen köszöntetek.
Most tornásszunk!
Énekes torna: - 1. Tornára fel hát kis gyerekek,
Lökni elıre a kis kezeket,
Most fel a légbe,
Most meg le,
Csípıre téve végezd be.
2. Most a jobb lábat mozgatjuk,
Erre a balt is lógatjuk,
Össze a sarkot csinosan,
Ugorjunk egyet magasra.
3. Ha, kicsi vagy lábujjhegyen,
Lássuk milyen gyorsan mehetsz,
Karlengetéssel együtt járj,
Tapsoljunk hármat jó lesz már.
Cica óvónéni: - Ügyesek voltatok, foglaljatok helyet.
Üres helyet látok. Ki hiányzik közületek?
1. cica: - Óvónéni kérem, a kis cirmos,
Nyalakodott a kamrában.
A gazdasszonya kiporolta, ezért nem jött óvodába.
Óvónéni: - Biztos kolbászt kóstolt a kis mohó,
De megkapta büntetését nagyon jól.
2. cica: - A múltkor az én tányéromból,
54
Nyalta ki a friss tejet.
Hamis jószág a kis cirmos,
Nyalakodni nagyon szeret.
3. cica: - Nem sajnálod a kis cirmost?
Árulkodó cica-mica!
Egeret még nem tud fogni.
Hisz ı még kis cicuska.
Óvónéni (csenget): - Figyeljetek! Tudjátok azt a verset,
Amit a tegnap tanultunk?
Mondjátok el szépen!
2 cica gyerek: - Szép állat a kis egér,
Nagyon szeretem.
Ha közel jön, megfogom,
S aztán megeszem.
Szalad, szalad az egér,
Tipi- tipi topp.
Megfogom én meg bizony,
Hippi – hippi – hopp.
Óvónéni: - Ki mondana még egy verset?
(3-4 gyerek jelentkezik)
No, halljuk kisfiam.
1. cica: - Cirmos cica dorombol,
Hallgatja a komondor,
Azt gondolja magában,
Hogy szebb az ı nótája.
Rá is kezdi vau – vau !
Fut a cica nyáu – nyáu!
2. cica: - Cirmos cica kávé kéne!
Fogj egeret a pincébe.
Dorombolj, csak majd kapsz tejet,
Ha megfogod az egeret.
Óvónéni: - Jól van kis cicák,
Szépen elmondtátok a verset,
Velem jösztök egérlesbe.
Sok az egér a kamrában, 10-et
Fogtam tegnap este.
Most énekeljünk egyet!
55
Ciróka, maróka,
Mit fıztél? Kását?
Hová tetted? – A pad alá?
Megették a kiscicák.
(Közben két cica összeverekedik.)
3. cica (sír): - Óvónéni Frici bántott,
Megtépázta farkincámat.
4. cica: - Marci kezdte, morgott, karmolt,
Cibálta a bajuszomat.
5. cica: - Nekem meg a fülem húzta,
Azt gondoltam majd kihúzza.
Pedig a tegnap az egeret én fogtam meg neki.
Óvónéni: - Haszontalan cica-mica,
(Rácsap az asztalra.) Rosszak vagytok mind a ketten.
Mit tanultunk kint a kertben?
6. cica (jelentkezik): - Kint a kertben lombos ágon,
Fészkel a madár,
Ha cicát lát egy kettıre gyorsan, tovaszáll.
Ügyes cica lassan, lábujjhegyen lép,
Így szerzi a pompás madár pecsenyét.
Óvónéni: - Jól elmondtad morgó fiam,
Pecsenyét kapsz vacsorára.
Te dorombolsz cica-baba?
Ejnye gonosz kis cicája!
(Megnézi az alvó cicát.)
7. cica: - Óvónéni dorombolnak mind a ketten,
Haszontalan teremtések.
Óvónéni: - Dorombolni nem szabad az óvodában,
Inkább énekeljünk egyet.
Ének: - Cirmos cica, sétatéren sétál
Bámészkodik,
Bajsza vége szétáll.
Csak ez a bolt szép,
Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép,
Ide hívna valaki, sosem nyávogni.
Óvónéni: - Mivel elszundítottatok,
Verset fogtok mondani.
56
1. Cica: - Tarka, cica, fehér cica, haj,
Meglátta, hogy asztalon a vaj,
Tarka cica, fehér cica,
Nagyot ugrott haj,
S orra hegyén elolvadt a vaj.
2. cica: - A gazdaasszony haragjában,
Seprőt fogott, hej,
S kopogott a tarka cica,
Fehér cica fej.
Óvónéni: - Ügyesen elmondtátok a verset,
most énekeljük el a „Cirmos cica haj” címő éneket:
„Cirmos cica haj,
Hova lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
Most lesz neked, jaj!”
7. Cica: - Tarka cica, tarka cica mosdatja a kisfiát,
A nyelvével jó lenyalja a nyakát,
Fehér szırét simára súrolja,
Olyan szép lesz, mindenki megbámulja.
8. Cica: - Tarka cica mi hozzánk is gyere el,
A sok kis gyerek közt nézz széjjel,
A piszkosnak, mosdd meg fülét és nyakát,
Úgy kell néki hadd, szégyellje meg magát.
A cicák felállva énekelnek:
„Egyszer egy kis cica mica,
Kiszökött a rétre,
Cica mama jaj de nagyon,
Szomorúan nézte.
Jött egy csunya sötét felhı,
A cicák megáztak.
Úgy kellett a gonoszoknak,
Dideregve fáztak.”
Óvónéni: Nagyon ügyesek voltatok ma, szépen tanultatok, most
mehettek egerészni.
(Csenget, a cicák nyávogva szaladgálnak össze-vissza, a függöny legördül)
- Vége -
57
A táncoló királykisasszonyok
58
Jancsi: - Egyet se sírj kicsi királykisasszony. Az én életem
ugysem sokat ér, ha látom, hogy mindig szomorúan
csüggeszted le szép szıke fejecskédet.
Király: - Jól van Jancsi fiam.
Lássam mit csinálsz? Ma éjjel itt ülsz a királyi palotában
és megörzöd az aranycipelıket.
Kintrıl a nép: - Bolond vagy Jancsi. Csak egy életed van. Király akarsz
lenni? A királylány kezére pályázik.
Jancsi: - Mi bajotok velem?
1. Legény: - Aki magasra mászik ,nagyot esik.
Jancsi: - Ugyan mi bajod velem?
2. Legény: - Olyan kevély, hogy alig tud a lábán állni.
Jancsi: - Hát én úgy terítlek a földre,
hogy tizen sem szednek össze.
3. Legény (Fenyegetıen.): - Apró szóval is megjárhatod.
4. Legény (Kitaszitja a többieket.):
- Nyughassatok!
Anya: - Ó, édes fiam, ne fuss a fényes csillagok után. Nem száll
le az égbıl hozzánk.
Jancsi: - Ne búsuljon édesanyám. Ne eméssze magát érettem.
Úgy szeretem a kicsi királykisasszonyt, hogy úgy is
belehalok, ha nem lehet az enyém.
Anya: - Ó, Istenem sosem látom többet.(ki)
Jancsi elhelyezkedik a tron alatt, a lányok lehuzzák a cipellıjüket.
Csillagfény: - Arra kérlek, ha bármivel kínálnak el ne fogadd, mert
elalszol, mint a többiek.
(Két nénje visszajön és elrángatja.)
Jancsi: - Itt van a nyitja a dolognak. Valami csunya turpisság
van e mögött. De hát, ki is kínálna meg engem ebben a
palotában. Hej, pedig de jó volna, ha valaki megkínálna,
mert nagyon éhes vagyok.
1. Királylány: - Jancsi lelkem alszol-e?
Jancsi: - Mit parancsolsz lelkem királykisasszony?
1. Királykisasszony: - Egy kis uzsonát hoztam, finom csirkehús,
gondolom éhes vagy?
Jancsi: - Egyem a lelkét, de jól gondolta. Adja ide.
Hang: - Jaj!
59
Jancsi: - Köszönöm a jóságodat , de nem vagyok éhes.
1. Királylány: - De kényes lettél egyszerre.
Jancsi: - Uram Istenem, egyszer jólakhattam volna, de bolond
vagyok. Hisz nincs itt senki, csak képzelıdım.
2. Királykisasszony: - Mit keresel Jancsi?
Jancsi: - Én a csillagos bicskámat, ejsze elvesztettem itt valahol.
2. Királykisasszony: - Jó lesz, ha megkeresed, mert olyan malacpecsnyét
hoztam, hogy még a királyapám is megnyalhatja a kezét
utána.
Jancsi (ugrik): - Eszem a lekét, de jó, hogy hozta, hol van hát az a
malacpecsenye?
Hang: - Jaj!
2. Királykisasszony: - Mi az, mi bajod? Mi jutott eszedbe?
Jancsi: - Az árva kis malacom. Talán éppen ez volt. Nem tudok
enni belıle.
2. Királykisasszony: - Elment az eszed, megbolondultál, megbánod még,
ha megéhezel.
Jancsi: - Ugrik jobbra-balra, tron alá bujjik.
3. Királykisasszony: - Mit keresel Jancsi?
Jancsi: - Az eszemet. Úgy lehet, hogy elhagytam valahol.
3. Királykisasszony: - Jaj, de jó, hogy itt vagy, mert egy kis borocskát
hoztam, a malacpecsenyére.
Jancsi: - Hát ez már jó lesz .(Lám erre is megszólal halkan.)
Hang: - Jaj!
Jancsi: - Köszönöm. Az Isten áldjon meg nagyon jól esett.
3. Királylány: - Nézd meg csak milyen szépet fogsz majd álmodni tıle.
Jancsi: - Ennek fele sem tréfa. Kezd nem tetszeni a dolog.
(Ahhoz az ajtóhoz ment amerre a három lány ment.)
(Az ellenkezı oldalról jön a 4.,5. lány.)
4. Királykisasszony: - Mit csinálsz Jancsi?
Jancsi: - Én azt hittem, meg akartam nézni, hogy nem jön-e
valaki a cipıkért?
5. Királykisasszony:: - Ó, Jancsi, de kedves, szamár gyerek is vagy te.
Gyere inkább ülj le ide mellém.(Leültetik a trónra.)
4. Királykisasasszony: - Milyen jól fog állni neked a korona!
60
5. Királykisasszony: - Ilyen mélyen fognak meghajolni elıtted.
6. Királylány: - Táncoljak neked Jancsi?
Jancsi: - Táncoljon királykisasszony, ha tetszik.
7. Királykisasszony: - Végy el engem feleségül Jancsi!
Én királlyá teszlek.
Jancsi: - Elveszlek én. (megcsokolni akarja)
Hang: - Jaj! (Úgy elereszti, hogy megtántorodik.)
Lányok: - Szemtelen, komisz, disznópásztor,
buta, paraszt. (elszaladnak)
Jancsi (lerogy): - Nem akartalak megbántani, tudom, hogy a te lelked
örködik fölöttem. Segíts meg engem ma éjszaka.
(Teszi magát, hogy elalszik.)
Lányok (Bejönnek és fölhuzzák a cipellıket.):
- Mégis elaludt a kondás legény.
1. Királylány: - Hol vagy Csillagfény?
3. Királylány: - Tényleg nem jött.
4. Királylány: - Akaratos mind rendesen.
5. Királylány: - Meg kell büntetni.
6. Királylány: - A haját meg kell cibálni.
(Behozzák) Te gyáva, úgye elárultál, a parasztnak feladtál, vakarcs,
kígyó, utálatos kölyök.
(Felhuzzák a cipıket és a balett figurára táncolni kezdenek, Csillagfény
elalél – jaj)
Jancsi a jajra felugrik és az ostorral verni kezdi a királylányokat.
Jancsi (Megöleli Csillagfényt):
- Szegény kicsi báránykám, hát ezért voltál mindig olyan
szomorú. Nyisd fel csillagfény szemed.
Csillagfény: - Hol vagyok? (halk zene)
Király (bejön - mögötte a lányai):
- Mi történik itt? Micsoda zaj van éjnek idején. Csillagfény,
hogy kerültél ide? Ilyenkor még aludni szoktál.
Csillagfény: - Bocsásson meg édesapám (apjához fut és átöleli,
leülnek a tronra)
Lányok: - Meg ne próbálj elárulni!
Vigyázz, ha kedves az életed!
Száz halált halsz, ha nem hallgatsz!
61
Király: - Miért sírsz kis bogaram? Hisz nem tudtsz te még a
légynek sem ártani. Mi történt Jancsi?
Jancsi: - Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom,
már csak megmondom az igazat. Megtudtam, hogy kik
tették tönkre a felséged országát.
Király: - Jancsi fiam, ha igazat mondtál,
az én szavam nem futó szellı.
Jancsi: - Felséged lányai szaggatják szét könnyelmő táncban az
aranycipıket minden éjjel, még ezt a szegény báránykát is
kényszeritették rá, hogy nehogy elárulja ıket.
Király: - Nyerjék el méltó büntetésüket. Világgá kergetem ıket,
nem lányaim többé (Leroskad, a lányok elszaladnak.)
Iródeák: - Uram királyom, Jancsi anyja bebocsátást kér,
aggódik egyetlen fia miatt.
Király: - Jöjjön!
Anya (Be – megöleli fiát.):
- Édes fiam, hát még meg vagy?
Jancsi: - Az igazság elıbb, utóbb gyızni fog.
Király: - Napkeletre, napnyugatra, jégországba, forró délre,
hirnıkık menjenek, tudja meg mindenki: A király szava
nem futó szellı. Jancsi mától fogva a fiam. Neked adom
feleségül lányomat Csillagvirágot.
Készüljenek a lakodalomra.
Hancidától-Boncidáig folyon a bor.
Jancsi: - Aki nem hiszi járjon a végére. Legyenek a királyi pár
vendégei.
- Vége -
62
Gyöngyvirág királykisasszony
1.Kép
(Mikor a függöny felmegy a király tronján ül (egy támlás széken) keze a
térdén – fejét tartva és a fiát nézi, aki az asztal mellett ül törpének öltözve)
Király: - Jaj, Istenem, de megáldott. Mit fog ez a mákszem
csinálni a királysággal? Pillanatok alatt szédszedi, ha
behunyom a szemem. Kire hagyjam az országot?
Palkó: - Édesapám!
Király (Majnem gyülölködı hangon.):
- Mi az, mit akarsz?
Palkó: - Mi van a gyöngyvirággal!
Mikor visszük ki édesanyám sirjára?
Király: - Persze, persze, kihírdetem az országban, hogy hozassák
ide a világ legszebb gyöngyvirágát, azt majd a sirjára
ültessük, utolsó kívánsága szerint. De hát mit segít ez az
én bajomon?
Palkó: - Milyen bajon?
Király: - Jobb lett volna, ha világra sem jössz, hisz akkora vagy,
mint egy babszem. Mihez kezdesz te ebben a világban?
De mit dugod az orrodat mindenbe.? Halgass és tanulj!
(Tapsol – az ajtónálló kinyítja az ajtót, elı jön a
fıkertész, majd a gyönygvirágárusok)
Az enyém a legszebb, nem igaz, az enyém. (Vitatkoznak
egymás között.)
Király: - Csend! Mi van itt? Hol a gyöngyvirág? (Elhallgatnak.)
Fıkertész (Elılép, meghajol.):
- Felséges királyom, van itt gyöngyvirág elég, de hogy
melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani
(Az árusok: az enyém, az enyém!)
Király: - Csend! (Fel áll, nézi a virágokat, majd vakarja a fejét).
Bizony igaz, melyik a legszebb? (Nézegeti, majd megakad
a szeme Palkón.)
Gyere ide Palkó, hunyde be a szemed és válaszd ki a
legszebbet a virágok közül.
63
Palkó (Lehajtott fejjel odamegy a kosárhoz, lehunyt szemmel kivesz egy
száll virágot és átnyujtja az édesapjának.)
Király: - Ki hozta ezt a gyöngyvirágot? (Egy öreg anyóka tipeg
elı a sokaságból.)
Anyóka: - Felséges királyom, életem, halálom, kezedbe ajánlóm, a
gyöngyvirág az enyém, én hoztam egyenesen Tündér
Ilona kertjébıl.
Király: - Na, na, nem szükség nagyot mondani, még, ha a tiéd is
a virág (forgatja, nézegeti). Hm, hm, méghogy Tündér
Ilona kertjébıl. Szép, szép. (felkiált). Ni csak, hisz ezek
igazi gyémántszemek. Na, most már elhiszem, hogy
onnan hoztad. De éppen azért itt maradsz a palotában,
elülteted, gondozod és a fejeddel felelsz érte.
Anyó: - Felséges királyom, legyen úgy ahogy akarja. Elültetem,
gondozom ezt a virágot, csak azt az egyet kérem, hogy
Palkó is legyen ott mellettem.
Király: - Bánom is én, ugysem veszem semmi hasznát ennek a
babszemnek. De hallod-e te, Palkó? Neked is a fejedet
vétetem, ha egyetlen gyöngyszem is elvész a virágról.
(Valamennyien kimennek, csak az öregasszony és Palkó marad a szinen.)
Az öregasszony cserepet vesz elı a batyújából és beülteti a gyüngyvirágot.
Palkó kimegy és egy tarisznyát hoz magával. A cipót is a tarisznyába teszi,
beakasztja a nyakába.
Palkó: - Mehetünk öreganyám.
- Függöny -
2. Kép
64
Palkó: - Szundítson csak öreganyám. Minden úgy lesz ahogy
mondta. Majd a szeme közé nézek annak az Ilonának.
(Az öregasszony ledöl aludni. Palkó észreveszi a bokrok
között valaki mozog – egy törpe hosszú szakállal.)
Törpe: - Jó estét Palkó!
Palkó: - Jó estét! Hát te mi járatban vagy erre felé?
Törpe: - Mindjárt megtudod.
Palkó: - Na, erre kiváncsi vagyok.
Törpe: - Tudod ki az akit itt örzöl?
Palkó: - Hogyne tudnám. Édesanyám gyöngyvirága, amit a
halálos ágyán kért, hogy ültessük vázába.
Törpe: - Te valóban csak gyöngyvirágnak látod, de ez a
gyöngyvirág Törpeország királyának legkisebb lánya, aki
olyan szép volt, hogy a napre lehetett nézni, de rá nem.
Palkó: - Hát én akkor megnézem.
Törpe: - Szóval a királykisasszony nagyon szép volt. Egyszer
Tündér Ilona elment hozzájuk a lakásba és addig
könyörgött az apjának, hogy engedje el hozzá pár napra
vendégségbe, míg az ráált. Azóta sem látta. Tündér Ilona
nagyon irigykedett szépségére és agyonkínozta. A dajkája,
aki mindig vele volt az temette el és éjjel nappal ott
sirdogált a sirja mellett. Egyszer csak gyöngyvirág nyílt ki
rajta. Édes dajkám, szólt a gyöngyvirág húzz ki innen és
vigyál el Fehér ország királyához. Palkó fiának adjál oda.
Palkó: - Igérem, nálam nem pusztíthatja el Tündér Ilona.
Törpe: - Hát én megmondtam amit kellett, a többi a te
dolgod.(Lábaközé fogja a szakállát és kiszalad.)
Palkó: - Furcsa történet. De megmutatom édesapámnak, hogy
mégsem vagyok olyan mihaszna, mint ahogy ı gondolja,
megörzöm én még az életem árán is.
(A kenyerét kezdi majszolni, amikor bejönnek a tündérek
és táncolni kezdenek. Tánc után az egyik oda megy
Palkóhoz és cirogatni kezdi)
Tündér: - Gyere velem Palkó nem bánod meg.
Palkó: - Menjen az árnyékod, mert mindjárt mondok valamit,
csak hadj békén!
65
Tündér: - Gyere velem Palkó, olyan jó dolgod lesz milyen soha.
Tejjel- vajjal etetünk, karjaim közt altatlak.
Mind: - Gyere Palkó,gyere!
Tündér: - Ha nem jössz, úgy is elviszünk.
Palkó (Felugrik.): -Eltakarodjatok míg jól van dolgotok. Öregasszony,
öregasszony kelj fel, itt vannak a gyöngyvirágért!
Öreganyó (Felkel, felkapja a guzsajt.):
- Hát ti itt sem hagytok békén, gonosz népség!
(Kiüzi a tündéreket.)
Palkó: - No, ezeket könnyen elüzte.
Örganyó: - Hej, ez volt a kisebb dolog. A te szíved üzte el ıket, de
Tündér Ilonával nem lehet ilyen könnyen elbánni.
Palkó: - Pihenjen csak öreganyám, én majd örködni fogok.
(Az öregasszony elalszik, Palkó háta mögül a bokorból
kilép a királykisasszony.)
Királykisasszony: - Nézz csak hátra Palkó én vagyok a gyöngyvirág. Törpe
király legkisebb lánya.
Palkó (Hátrafordul, nézi a királykisasszonyt.):
- Te-te vagy az? Hő ez már igen! (Magasra ugrik
örömében.) Jöhet most száz Tündér Ilona, mert én
miszklikbe vágom. El nem visz senki tılem.
Királykisasszony: - Hej, Palkó nem ismered te, hogy milyen gonosz
teremtés. Vissza nem tér az nélkülem, ha itt talál. Huj, de
jó lenne, ha itt lenne a pillangó fogatom. (Surrogás-
hurrogás és megjelenik a pillangó fogat.)
Királykisasszony: - Gyere velem Palkó!
Palkó - Felugrik. De bizony megyek én akár a világ végére is.
(Jelképesen felülnek a hintóra és körbe járják a színpadot!
Királykisasszony: - Nézz csak hátra Palkó, mit látsz?
(Hátrafordul.) Valami szörnyeteg jön, tüzet okádva.
Királykisasszony: - Tündér Ilona táltos lova. Csak a Nap és a Hold közé
tudunk elbújni. Nézz csak hátra mit látsz?
Palkó: - Mindjárt utol érnek.
Királykisasszony: - No még egyszer kedves pillangóim, ne hadjatok cserbe.
(A szín két oldalán megjelenik a Hold és a Nap kép.)
Királykisasszony: - Meneküljünk Palkó! - nyakába ugrik.
66
Palkó (A homlokára csap.):- Jaj, ott felejtettük a dajkát!
Királykisasszony:- Tündér Ilona szörnyő halállal bünteti.(Sírni kezd.)
Palkó: - Ne sírj, mert érte megyek, csak te legyél biztonságban.
(Jönnek a törpék, körül veszik.)
Törpe király - No, keresve sem találtam volna különb vıt. Neked
adom a lányom. Ásó, kapa vállaszon el egymástól.
Királynı: - Hát te miért sírsz még mindig?
Királylány: - Csak ezért, hogy addig el nem járom a menyasszonyi
táncot, amig az öreg dajkám elı ne kerül.
(Még keservesebben kezd sírni, valamennyien,
elszomorodnak, Palkó félrehúzódva gubbaszt.)
Törpe: - Mit buslakodol Palkó?
Palkó: - Hogyne buslakodnék, amikor az öreg dajkát lent
felejtettük és a királykisasszony addig el nem járja a
menyasszonyi táncot amig a dajkát vissza nem hozom.
Törpe: - - Csak ez a baj? Egyet se búsulj! Erre való az én
szakállam, hogy elhozzam neked azt a dajkát.(Kiszalad
nyomban, visszatér a dajkával.)
Királykisasszony: (A dajkához szalad.):
- Édes dajkám, csakhogy itt vagy!. Megöleli, megcsokólja,
aztán Palkóhoz szalad, táncra perdülnek valamennyien.
Törpe: - Épp az utolsó minutumban érkeztem. A gonosz
Tündér Ilona már alá gyújtott a mágjának, amin a dajka
volt. No, de hoppon maradt, akkor most menjünk
táncolni.
- Vége -
67
Mesebelei játszótársak
Évike a terem közepén ül egy kis széken, a kezében egy nagy mesekönyvet
tart, azt nézegeti.
Évike: - Édesanyámék elmentek dolgozni. Én itthon maradtam,
vigyázok a házra. Nincs játszótársam, testvérem sincs,
pedig egyedül az idı olyan lassan telik. Mennyivel jobb
lenne most óvodában játszani, Olyan csendes a ház,
unatkozom, álmos vagyok.
Mesetündér: - Ha jó a kisgyerek, szereti a könyvet soha sincs egyedül
(körbe repüli). Ha játszani lesz kedved majd én segitek,
szemedre tündér álmokat hintek. Aludjál kislányka,
álmodjál szépeket, szép meseországról, tündérlányokról,
kistörpék, tünderek játszanak majd veled, úgy elröpül az
idı, hogy észre sem veszed. (Tündérek bejönnek és
táncolnak.)
Tente, kislány tente, amott jön egy lepke,
Csillog a szép szárnya, szemecskédre száll ma,
Szép meseországról, tündérlányokról mesél csoda szépet,
Hunyd be szemecskédet.
(Évike lehatja a fejét, mintha elaludna.)
Piroska: - Évike ébredj fel!
Évike: - Ki az, ki szólt hozzám?
Piroska: - Piros a ruhácskám, mégsem ismersz meg engem?
Évike (Felugrik.): - Piroska! Igazán? Hogyne ismernélek,
Óvodában sokszor láttam már a képed.
Piroska: - Tudom a farkassal brrr!....
Évike: - No, itt ne félj tıle. Seprőnyéllel kergetném el,
Hogyha ide jönne.
Piroska: - Akkor játszunk.
Évike: - De mit?
Piroska: - Hoztam ide valamit, kedves, vidám játék, aranyos
ajándék. Kerek mint az alma, szeme tarka-barka, ugrik
mint a ....
68
Évike: - labda.
Piroska: - Labdázzunk! Itt van ni, kapd el. (labdáznak) De most
már bucsúzom, vár a nagymama.
Évike: - Gyere el máskor is.
Bejön Hamupipıke: - Ki vagyok én?
Évike: - Nem tudom.
Hamupipıke: - Ha nem tudod megmondom,
Mesebeli lány vagyok.
Tőzhely padkán kuporgok,
Borsót, lencsét vállogatok.
Onnan mentem bálba,
Aranycsipkés ruhácskámban.
Évike: - Ó, Hamupipıke! Köszöntelek nálunk.
Hamupipıke: - Azért jöttem, hogy játszodjunk, úgy hallottam
unatkozol.
Galambocskák gyertek, gyertek, játszótársa vár egy
kislány.
Galambok (Beszaladnak.)
1. Galamb: - Jól ismerjük, ez Évike!
2. Galamb: - Igen kedves, jó leányka.
3. Galamb: - Az éhezı kis madarak, nála mindig morzsát kapnak.
4. Galamb: - Játszunk vele vígan, szépen, hadd nevesen örömében.
(Táncolnak.) ”Cickom–cickom....”
Évike: - Milyen jó játék, játsszuk el még egyszer.
Hamupipıke: - Nem lehet Évike, nekem már menni kell.
Évike: - Milyen kár!
Galamb: - Ej, ne légy szomorú, mindjárt lesz vendéged,
S elmulattat majd téged.
Évike: - Szervusz Hamupipıke, szervusztok galambok!
Hófehérke: - Én jövök Évike, én Hófehérke,
Árva kis királylány, a törpék vendége.
Évike: - Drága Hófehérke, tessék foglalj helyet!
Hófehérke: - Gyere, ülj le te is, nézd meg mit hoztam neked.
Évike: - Jaj, de szép baba!
Hófehérke: - Itt a sok ruhája, hamar a legszebbet adjuk fel reája.
69
Évike: - Ezt a szép pirosat a fehér fıkötıvel.
(Átöltöztetik a babát.)
Hófehérke: - Kis törpéim, gyertek, hadd játszunk veletek is.
Törpék dalolva be („Rózsa, rózsa labdarózsa” dallamra) énekelve:
„Erdı mélyén ici-pici házikó
Tetejében, tetejében fütyörészik a rigó.
Vidám füttye a nagy erdıt bejárja,
Hófehérke törpéinek nincs párja.
1. törpe: - Itt vagyunk, ragyogunk!
2. törpe: - Mit kívánsz, parancsolj, hő szolgáid vagyunk!
Hófehérke: - Játszatok most velünk!
1. törpe: - Fogócskát, bújócskát vagy tán karikázzunk?
2. törpe: - Jobb a katonásdi.
5. törpe: - Ugyan eredj, hisz ez nem lányoknak való.
6. törpe: - Csináljunk zenekart.
Hófehérke: - Nincs muzsikátok.
7. törpe: - Nem baj, mi a nélkül is tudunk muzsikálni.
1. törpe: - Én majd hegedülök.
2. törpe: - Én a dobot verem.
3. törpe: - Én fújom a trombitát.
4. törpe: - A nagybıgıs én leszek.
5. törpe: - Én a cimbalmos vagyok.
6. törpe: - Én majd zongorázom.
7. törpe: - Én a karmester, vígan dirigálok.
Mi vagyunk a zenész gyerekek:
Hangszerekkel játszunk veletek,
Állj közénk és zenélj velünk,
És mi együtt énekelünk.
Mi vagyunk a zenész gyerekek.
(Kanalakkal, fedıkkel, faágakkal stb., zenélve körbejárva énekelnek és
zenélnek.)
Hamupipıke: - Ugye, de aranyos kis törpék,
De most már elmegyünk az erdıbe.
Évike: - Jaj, de jól mulattam, köszönöm szépen!
Hamupipıke: - Máskor ne búsulj, amikor egyedül leszel.
70
Csipkerózsika: - Én is megjelentem, hogy elszórakoztassalak.
Évike: - Csipkerózsika köszöntelek téged.
Csipkerózsika: - Segíts legombolyítani az orsóról a fonalat.
Évike: - Szívesen segítek.
Csipkerózsika: - Énekeljünk valamit (énekelnek, dolgoznak).
Most már mennem kell,
S vár a vılegényem a fonókerekem.
Évike: - Viszontlátásra, viszontlátásra!
Mesetündér: - Ha jó a kis gyerek, szereti a könyvet,
Soha sincs egyedül,
A mesetündér körülötte repül.
Elvezeti szép meseországba,
Törpék és tündérek országába.
Ezért kisgyermekek jól figyeljetek,
Szeressétek nagyon a mesekönyveket.
- Vége -
71
Zsuzsó vasárnapja
72
Nagymama (Kis lábost nyújt Zsuzsónak.):
- Indulj lelkem, hozzál gyorsan,
Tejecskét a kiscicáknak,
Lakasd jól a kiscicákat.
Zsuzsó: - És a Cirmos?
Nagymama: - İ sem várhat. Egy falat húst hozz neki,
Mert a Cirmos azt szereti.
Cirmos (Boldogan): - Miau, miau, csudajó,
Lágy szíved van nagyanyó.
Zsuzsó (Hozza a Cirmosnak, cicáknak az ételt.):
- Hoztam húst és friss tejet,
Éppen most fejték meg a kecskét.
Adok nektek eleget,
Cicuskáim egyetek. (esznek)
Baba - Színpad szélén ül, győrött, rongyos ruhában. (feláll):
- Hát a baba mostoha,
Zsuzsó nem gondol rám soha.
Ki gondoz és ki vigyázz rám?
Szennyes lett a tiszta ruhám.
Rongyos rajtam ing és szoknya,
Leszakadt a kötény korca.
Kutya (Kidugja a fejét az ólból.):
Hát én kócos öreg kuvasz,
Mikor is volt? Hej, de régen,
Hogy a Zsuzsó játszott vélem.
Felém sem néz azóta,
Számőztek a kutyaólba.(visszahúzódik)
Itt lapulok, itt csücsülök,
Jó szót, csontot nélkülözök.
Nagymama: - Látod Zsuzsó, munkád volna,
A szorgosnak akad dolga.
Akad dolga egész estig,
S a napja gyorsan telik.
Zsuzsó: (Elindul.)
Nagymama: - Ejnye nem figyelsz rám,
Hová indulsz te lány?
73
Zsuzsó: - Nagyanyókám figyeltem,
Éppen ezért kell sietnem.
A babának igaza van, (felveszi szegénykét)
Ne nézz rám oly panaszosan.
Gyere gyönyörő gyöngyvirágom,
Ne legyen folt a ruhádon.
Kimosom és ki vasalom,
Meg is szárad itt a napon.
Baba: - Ez igazán szép lesz tıled.
Zsuzsó: - Inget adok hófehéret,
Selyemkendıt, égszínkéket.
Baba: - És aztán mit csinálunk?
Zsuzsó: - Nóta szóra táncolunk, (feláll)
De addig még sok a dolgom,
Ha akarod el is, mondom,
Babot fejtek, borsot bontok,
Megnyitom a bababoltot.
Baba: - Oda én is elmegyek,
Lesznek-e ott ékszerek?
Zsuzsó: - Lesz aranylánc gyöngykaláris,
Jaj, de csinos lettél máris!
Baba: - De szép vagyok, de csinos,
A kezem maszatos.
Jaj, de jó, jaj, de jó,
Nézz csak ide nagyanyó!
Zsuzsó: - Most már aztán semmi sírás,
Semmi panasz ne legyen,
Míg felteszem az ebédet,
Míg a rántást keverem.
Kutya: - Hát én velem mi legyen?
Zsuzsó: - Gyere Bundás, gyere kutyám,
Bálba megyünk ebéd után,
De addig is csontot adok,
Finom falat a sonkacsont.
Kutya: - Irgum-burgum, de ízletes.
Jobb, mint az a hamis leves.
74
Zsuzsó: - Míg a Bundás megebédel,
Kimosom a ruhát géppel,
Addig megpirul a rántás,
Elkészül a sóskamártás.
Megfızım a krumplilevest,
Mire dél lesz kész is, leszek.
Ebéd után mosogatok,
Piszkos edény egész rakás,
Rendetlenség a kispolcon,
Jaj, de sok is a dolgom.
Nagymama: - Akad dolog Zsuzsó száz is,
Kis unokám látod már is.
A ház körül van mit tenni,
Nem unatkozik senki.
Sem felnıtt, sem kisgyermek,
Hogyha dolgozni szeret.
Hallgasd, végig várjál még,
Mert a munka is csak játék,
S ha jó kedvvel végzed,
Játék, munka egyre megy.
Zsuzsó: - És a játék csupa öröm,
Nagyanyókám köszönöm.
Okos tanács nem mondom,
Többé nem unatkozom.
Cirmos: - Köszöni a Cirmos mama.
Kutya: - Öreg kutya.
Baba: - Kócos baba.
Mind: - Mindenki ételt, jó bort kap.
Zsuzsó: - Jaj, de szép a vasárnap!
Mind: - Zsuzsó, Zsuzsó drága,
Gyere velünk táncba,
Táncolunk, énekelünk,
Ti is járjátok velünk.
(Tánc.)
- Vége -
75
Jó, hogy jöttél szép tavasz
„A tücsök is húzza,
A vidám nótáját.
Szöcske nagyot ugrik,
Egyet, kettıt, hármat.”
76
2. gyerek: - Minden ember megszeret,
Mikor meglát felnevet.
Vidám kedvét rám szórja,
Én vagyok az ibolya.
Ének: „Zöld erdın ibolya virág,
Elrejt jól a boróka ág.
Miért is rejt el ez az ág,
Kerek tágas a világ,
Zöld erdın ibolya virág.”
Nefelejcs: - Engem el ne felejts.
1. gyermek: - Én vagyok a nefelejcs,
Én is, én is itt lakom,
Hol a patak fut, dalol,
Könnyeim abba hullatom,
Hogyha nagy a bánatom,
2. gyerek: - Szelíd égkék szirmomat,
Melyet szellı simogat,
Szeresd, és el ne felejtsd,
Erre kér a nefelejcs.
Gyöngyvirág: - Kinyílt a sok gyöngyvirág,
Mosolyog az egész világ.
Szép a tavasz üdvözöljük,
Maradj sokáig velünk.
Liliom: - Liliom az én nevem,
Ártatlanok virága.
Fehér, mint a leesı hó,
Illatos a virágja.
Ének: „Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,
Támaszd, meg megadat, két aranypálcával.
Fésülködjél meg, mosakodjál meg,
Töröld meg magad valaki kötényébe.”
Bazsarózsa: - Én vagyok a bazsarózsa,
Hő szeretet hordozója.
A sok szirmom összeborul,
Lágyan egymásra simul.
77
Nincs bennem csúf irigység.
Csak megértı testvériség.
Tanuljon hát tılem mindenki,
Tiszta szívvel, igazán szeretni.
Pipacs: - Piros selyem sapkát visel,
Barátkozik mindenkivel.
Táncba megy a rózsaszállal,
Zúg-búg sok-sok testérével.
A pillangót elaltatja,
Mintha édesanyja volna.
Nézd csak, nézd csak szelíd szemét,
Szinte, szinte repes feléd.
Ének: „Tarka cifra pillangó,
Ici-pici lepke.
Légy hamar szófogadó,
Szállj le a kezemre.
Hopp ide, hopp oda, a pillangó száll tova,
Messe, messze, messze.
Hi-hi-hi, ha-ha-ha,
A pillangó megfogva, itt a tenyeremben.”
78
Közösen énekelnek:
„Pille, pille, szállj le, zöld leveles ágra,
Domb oldalára, tarka kis virágra,
Ni, hol jönnek a gyerekek, Jancsi, Piri, Sára.”
Kertészek énekelve bejönnek:
„Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa, szegfő, liliom és rezedával.
Ki is nyíltak egyenként,
Le szeretném szedni, mint, de most mindjárt.”
1. Kertész: - Kora reggel talpon vagyok,
Kis kertembe kiszaladok.
Várnak rám a virágok,
Szegfők, rózsák, tulipánok.
Hogyha beszélni tudnának,
Jó reggelt kívánnának,
Hangos szóval köszönnének,
Szomszéd kertnek, napnak, szélnek.
2. Kertész: - Kis kertemben, kis virágok, nyíljatok, csak nyíljatok.
Vendégeink fogadjátok, nektek visznek illatot.
3. Kertész: - Csak virágos kertben járok,
Szép virágot ott találok.
Nem is egyet, hanem ezret,
Rózsát, szegfőt, nefelejcset.
Közös ének: „Jaj, de szép is nyáron a rét,
Kis méhecskék szállnak szerte-szét.
://Ringó ágon kis madár dalol
://Nyúl ugrik, nyúl ugrik a bokor alól.”
- Vége -
79
Mese a kis gidáról
80
Farkas: - Aranyos Gidácska!
Eressz be a házba,
Ha az ajtót kitárod,
Adok neked virágot.
Gida: - Fuss tova ízibe!
Nem jöhetsz ide be.
Nem engedlek a házba,
Megtiltotta anyácska.
Farkas: - Teringettét, mit hallok?
Kárát úgy is te vallod.
Összedöntöm a házat,
Mert a farkast gyaláztad.
Gida(énekel):
„Kicsi vagyok én,
Jaj, de félek én,
Ha bejön az ordas farkas,
Hova bújak én?”
Kecske: - Jaj, mit látok?
Az ajtómon ordas farkas zörget.
Elszaladok a vadászért,
Jöjjön el! Mek-mek!
Vadász bácsi! Szépen kérem,
Jöjjön el, mek-mek!
Farkas áll a házam elıtt!
Félek! Remegek!
Fehérszırő kis gidámat,
Megeszi a farkas!
Vadász: - Gyerünk gyorsan! Itt a puskám,
Dirr -durr, piff-puff!
Ez a gonosz farkas,
Többé senkit nem bánthat.
Vidd haza a selyemfüvet,
A kis gidának.
Veled megyek a gidához,
Szegény hátha fél!
81
Kecske: - Kedves vadász megköszönöm,
Hogy segítettél!
Kicsi gidó kitárhatod az ajtót végre.
Selyem füvet, harmat cseppet,
Hoztam ebédre.
Gida(énekel):
„Éhes vagyok én, szomjas vagyok én,
Harmat cseppet reggelizek,
Füvet eszek én.
Gida vagyok én,
Majd megnövök én,
Meglátjátok esztendıre,
Kecske leszek én.”
- Vége -
82
Kis kukták
83
IX. Gyerek: - Sokan leszünk ma ebédre,
Sok levelet tegyél bele.
X. Gyerek: - Tudom jól, engem ne taníts,
1, 2, 3, 4, 5 és kész.
XI. Gyerek: - Tejfölt rája, ánizst bele,
Ettıl lesz szép sárga színe.
XII. Gyerek: - Én a sóskát nem szeretem,
Kedves X. Gy. szépen kérlek,
Tegyél bele egy kis mézet.
X. Gyerek: - Jól van, a te kedvedért,
Megcsinálom.
II. Gyerek: - Palacsintát majd én sütök,
De nem látom a nagy köröket.
Mivel vágjam szép kerekre?
Aki ügyes az segíthetne.
XII. Gyerek: - Ugyan hagyd a palacsintát,
Inkább süssünk egy kis tortát.
Mind: - Tortát csináljunk – éljen!
I. Gyerek: - Az ám, de tortát, csak
Szakácskönyvbıl lehet csinálni.
XII. Gyerek: - Itt a szakácskönyv,
Le van írva, itt a torta.
Ki az, aki elolvassa?
X,x,x.............. melyiketek tud olvasni?
Egy sem, én sem, másik sem,
Én sem.
I. Gyerek: - Mi még nem járunk iskolába,
De én elmondom:
10 deka vaj, 10 deka cukor,
10 deka dió, 1 tábla csokoládé.
XII. Gyerek: - De mi az a deka?
Mit tudom én, azt csak az
Elsı osztályban tanítják.
IV. Gyerek: - Na gyerünk én, már csinálom,
Sok diót és tojást várok.
V. Gyerek: - Itt a tojás kérem szépen,
Te verjed be én, majd nézem.
84
IV. Gyerek: - Bele verek mindent sorba,
Ebbıl lesz a finom torta.
(A tojást mindenestıl beleveri.)
VI. Gyerek: - Hab is kell, hol a hab?
VII. Gyerek: - Itt a finom szappan habja,
Egész friss és jó a szaga.
(Bele teszi a habot.)
IV. Gyerek: - Kérem a csokoládét és a mandulát!
VIII. Gyerek: - Jaj, azt hiszem rosszat tettem,
A mandulát mind megettem.
Mind: - Na hát! Ez nem szép!
Irgu-murgu csalamádé,
Hová lett a csokoládé?
(Maszatos arccal egy gyerek jön be.)
- Én nem láttam, én nem tudom,
Tán kint maradt az udvaron?
Vagy a cica vitte el?
Csokoládé neki is kell.
IX. Gyerek: - Megette a csokoládét,
Azt a táncos lobogóját
Nem süthetjük meg a tortát.
(A kötényt lecsapja.)
X. Gyerek: - Én nem fızök tovább!
Én sem, én sem.............
(A kötényeket mind levetik.)
XI. Gyerek: - Csokoládé nélkül nem érdemes fızni.
XII. Gyerek: - Nem sütünk, nem fızünk,
Menjünk innen!
Sok dió, mogyoró, semmi sincsen.
Mind: - Itt hagyunk pecsenyét,
Kenyeret, cukrot, kávét,
Megették a finom csokoládét!
- Vége -
85
Szabómesterek
86
I. Segéd: - Az életet nálunk senki sem unja,
Gyerünk, gyerünk, készüljön ám a munka.
I.: - Jancsi fiam, keféld le a kabátot!
II.: - Jancsi fiam, vidd haza a nadrágot!
III.: - Jancsi fiam, hamar ide a cérnát!
IV.: - Jancsi fiam, vágjál gyorsan apró fát!
V.: - Jancsi fiam, hová tetted az ollót?
VI.: - Jancsi fiam gyorsan zárd be az ajtót!
Jancsi: - Én Istenem mihez kezdjek?
Most melyiknek segítkezzek?
Mihez fogjak leggyorsabban?
Nagy kár, hogy csak két kezem van.
I.: - Jancsi ugorj, vigyázz az új kabátra!
II.: - Jancsi gyere, mert a füled megbánja!
III.: - Jancsi hallod? Készítem a nyaklevest!
IV.: - Jancsi indulj a sarokba egyenest!
V.: - Jancsi fuss, mert meghúzom a hajadat!
VI.: - Jancsi rohanj, megkötöm a sarkadat!
Jancsi: - Csoda vigye, mérges vagyok,
Inas tovább nem maradok,
Isten áldja munkátokat,
Szidjátok a macskátokat.
(kiindul) Inkább leszek újra gyerek,
Óvodába visszamegyek.
Mind: - Gyere vissza Jancsi!
Jancsi: - Alázatos tiszteletem,
Ebbıl elég volt már nekem.
(elmegy)
I.: - Inas nélkül nem érdemes dolgozni.
II.: - Elmehetünk mi is szépen aludni.
III.: - Mőhelyünket szomorúan bezárjuk,
Amíg az új inast meg nem találjuk.
IV.: - Aki egy jó inast tud számunkra,
Kérjük, küldje gyorsan az óvodánkba.
87
Kézfogó
88
Násznagy: - Madár szállott a bokorra,
Megjöttünk a kézfogóra.
2. Legény: - Megjöttünk a vacsorára,
Jó tepertyüs pogácsára.
Násznagy: - Csend, most én beszélek!
Érje sok jó a házukat,
Adják nekünk a lányukat.
Sárga csikó, arany nyereg,
A vılegény derék gyerek.
Szorgalmas és nagyon dolgos,
Ügyes, vidám és takarékos.
3. Legény: - Nem jár soha a kocsmába,
Szót fogad az óvodában.
4. Legény: - Ügyes legény, nem pazarló,
Van jószága, két hintaló,
Kis szekere, képeskönyve,
Verset is mond már belıle.
5. Legény: - Aztán okos, jó az esze,
Nem válogat az ételbe.
Megeszi a levest, kávét.
Sárgarépát, csokoládét.
Násznagy: - Csapjon bele, itt a kezünk,
Juci lányát adja nekünk.
Apa: - Ne is mondja sógor tovább,
Itt a kezem nem disznóláb.
Tetszik nekem a vılegény,
A faluba elsı legény.
Hogy így történt én nem bánom,
Oda adom Juci lányom.
Mama: - Ez nagy öröm komámasszony,
Juci lányunk, hát mennyasszony.
Tessék addig helyet foglalni,
Rögtön jön a Jucika.
(Kiszól): - Jucika lányom gyere csak be!
(Jucika jön 5 leánnyal, kezükben virág.)
89
1. Leány: - Piros rózsa, kék nefelejcs,
Megérkezett a mennyasszony.
Fehér gyöngy van a nyakában,
Piros szalag a hajában.
2. Leány: - Kék nefelejcs, piros szegfő,
A mennyasszony de gyönyörő.
Tiszta, rendes, dolgos nagyon,
Nem nézeget az ablakon.
3. Leány: - Elmondunk most mindent sorba,
Maga megy el már a boltba.
Bevásárol, kitakarít,
Varráshoz is ért valamit.
4. Leány: - Nagyon jól fız, ügyes leány,
Fehér kötény a derekán.
A kenıcsbıl pogácsát gyúr,
A sajtba szép lyukakat fúr.
5. Leány: - Gazdasszony a javából,
Ki nem jön a konyhából.
A befıttre is van ám gondja,
Nem romlik el, megkóstolja.
Vılegény: - Éppen ilyen leányt kerestem,
A mennyasszony tetszik nekem.
Mama: - Hát neked Juliska teszik-e a vılegény?
Juci: - Nekem nem kell édesanyám,
Mert kinevet minden leány.
Nem való még vılegénynek,
Nincs bajusza még szegénynek.
Vıfély: - Ezen könnyen segíthetünk,
Bajuszt mindig viszünk velünk.
Tessék itt van, fölragasztjuk,
A kézfogót megtarthatjuk.
Juci: - Körül csipkés a kötényem,
Tetszik már a vılegényem.
Karalábé, túrós csusza,
Harcsánál nincs szebb bajusza.
90
Apa: - Na akkor fogjatok kezet!
1. Legény: - Azt kívánjuk most ı nekik,
Vígság legyen az életük.
A házuknál legyen áldás,
A disznójuk legyen mázsás.
Mind: - Éljen a mennyasszony és a vılegény!
Anya: - Na most, tessék besétálni,
Leültetjük vacsorázni.
Egyék, igyék minden vendég,
A kamrába van még elég.
Mind: - Igaza van a katonának.
Menjünk haza enni.
(Énekszóra elmennek.)
„Lakodalom van a mi utcákban....”
- Vége -
91
Malacvásár
92
Mit játszol ?
93
A kis doktor
94
Csipkerózsika
I. Felvonás
96
9. tündér: - A mosoly, a kacaj,
Ne múljon el soha az ajkadról.
10. Tündér: - Boldogság az én ajándékom,
Érdemed szerint ez kísérjen el a sírig.
11. Tündér: - Szeresd az árvákat és boldogítsd a szegényeket,
Szeresd a hazádat és a népedet.
12. Tündér: (Valamit mondani akar, de beszalad a 13. tündér.)
13. Tündér: - Engem nem hívtatok meg,
De azért én is eljöttem és elhoztam az ajándékom.
Azt kívánom, hogy a királyleány 15 éves korban,
Szúrja meg az ujját egy orsóval és halljon meg.
Királyné (felsikít): - Jaj, mit mondott, ne adjátok,
Ne haddjátok!
12. Tündér: - Oh, még nem mondtam el a kívánságom.
Királyné: - Segíts rajtam!
12. Tündér: - De ez a halál ne legyen igazi, hanem,
Csak 100 esztendeig tartó mély állom,
Amely a királyleány szemére száll.
Király: - Fussatok az udvarmesterhez és
Mondjátok meg neki, hogy küldje szét a futárokat,
Azzal a paranccsal, hogy az országban minden orsót
Égessenek el. Halál fia az, aki a parancsot megszegi.
İrök: - Igenis király ıfelsége, elmegyünk, futunk azonnal!
Királyné (Ráborul a bölcsıre és sír.)
Dada (Halkan bölcsıdalt énekel.)
II. Felvonás
Konyha
1. Szolgáló énekel („Szagos a rozmaring dallamra”)
- Dolgozzunk szaporán, dolgozzunk szaporán.
Mossuk fel a konyhát, süssük meg a tésztát,
Aki búslakodik, aki búslakodik,
Meghúzzuk a kontyát.
Mihók: - Oh, ha te is ilyen szép lennél,
Mint ez a vöröshagyma a kezemben,
Meg is ennélek galambom azonnal
Egy jó darab szalonnával,
Hogy azt sem mondanád, hogy mukk!
97
1. Szolgáló: - Bolond lyukból, bolond szél fújj,
Nem olyan szeretnék lenni te,
Hanem olyan, mint Csipkerózsika, a királykisasszony.
Fıszakácsnı (Kintrıl kiáltja):
- Hol vagytok, hol vagytok?
Miért áll a konyhában a munka?
Mihók: - Téged keresnek!
1. Szolgáló (Megnyalja a habot):
- Már folytatom is a habverést,
De el ne áruld, hogy nyalogattam.
Mihók: - Dehogy árullak galambocskám.
Inkább elpróbálom, hogyan fogok meghajolni,
Ha megjön Csipkerózsika. (hajlik ide-oda)
Így jó lesz, vagy így csináljam?
Szakácsnı (be): - Oh, ez a sok léhőtı!
Az egyik itt lustálkodik, a másik meg amott.
Sehogy sem megy a munka.
Sanyi, Feri, Márton ti a libát,
Tyúkot fogjátok kopasztani! Megértettétek?
Ennyi lustát még ki látott?
Kulcsárné: - Micsoda menydörgıs, ördöngös,
Menykıbe ütköztem?
Mihók: - Csak az árnyékom volt,
Kulcsárné asszonyom.
Kulcsárné: - Azt a hétfán fütyölıs főzfáját
Az árnyékodnak, majdnem betörtem
Az oldalamat, mindig ott lábatlankodsz
Ahol nem kellene.
Mihók: - Megint azt mondják, hogy nincs lábam.
Úgy látszik engem csak térdig látnak.
Aztán nekem ilyent ne mondjanak,
Mert nekem csak eszem nincs, de lábam van.
Kulcsárné: - No, ha van, fuss el véle ész nélkül,
Mert ha nem, nem tudom mit csinálok veled.(Fut utána.)
Mihók: - Mindjárt felfal ez a hétfejő sárkány.
(Szaladnak körbe a színpadon, majd ki.)
1. Szakács: - Csak, hogy akadt egy bolond,
Aki a szemébe megmondta az igazat.
98
2. Szakács: - Kora hajnaltól hajkurász bennünket,
Mintha nem tudnánk, hogy mi a dolgunk.
3. Szakács: - Csipkerózsika miatt kell annyit dolgozzunk,
Hogy ellássuk a vendégeit. Ma lett a királykisasszony
15 éves, de még semmit sem tanult meg
A konyhamővészetbıl.
4. Szakács: - Csak a kulcsárné és a fıszakácsné ne volna
A palotában, mert azok megkeserítik az életünket.
Egész nap nem csinálnak mást, csak veszekednek,
És azt mondják, hogy mi nem dolgozunk.
5. Szakács: - Hallottátok a legújabb hírt?
Mind: - Nem, mit, mondjad már!
5. Szakács: - Azt, hogy Csipkerózsika, ma bejárja
Az egész palotát, benézhet minden szobába.
Ezt kérte születésnapi ajándékul.
6. Szakács: - Csak ezt?
7. Szakács: - Hamar csináljunk rendet!
(Futkosnak, ide-oda- rendeznek.)
Mind énekelnek („Szagos a rozmaring dallamra”)
Dolgozzunk szaporán,
Dolgozzunk szaporán,
Rendezzük a konyhát,
Aki ide bejön, aki ide bejön,
Tátsa el a száját.
Rend lesz egy kettıre,
Kész ebédünk fıve,
Aki nagyon éhes, aki nagyon éhes,
Kóstolhat belıle.
Fıszakácsnı (Kintrıl kiabál):
- Megint eltőntek, mind a kámfor!
Bezzeg mind ott vannak, ha enni kell!
Szolgálólány: - Jaj, megint jön ez a hétfejő sárkány
(Énekelnek, dolgoznak.)
Fıszakács: - Csakhogy egyszer dolgozni is látlak!
Készen vagytok? Mert már nyomban
Itt lesz Csipkerózsika királykisasszony.
6. Szakács: - Hát nem jön el mindenikünkhöz?
99
Fıszakácsnı: - Nem, mert nem engedem!
Ide fog jönni és itt üdvözlitek. Punktum!
Most szaladjatok négyen nyolcfelé,
Én is szaladok, futok, kétfelé!
(Szakácsok kimennek.)
Csipkerózsika (Bejön kísérettel): - Itt sem voltam még soha,
Pedig úgy szeretnék ma mindent megnézni.
Szobalány: - Oh, királykisasszony elfáradnak a kicsi lábai.
Csipkerózsika: - Én már nem vagyok kicsi.
Aztán, hogy is fáradna el a lábam.
Tudjátok, ha egész nagy leszek,
Az egész országot fogom járni.
Mihók (bekukkant)
Csipkerózsika: - Csak gyere bátran Mihók bolondunk,
Olyan régen nem láttalak.
Mihók (Bejön bukfencezve.): - Oh, szépséges királykisasszony,
Csókolom a lábad nyomát.
Csipkerózsika: - Egyet se fáradj, különben is jobban örülök,
Ha áldnak, mint csókolnának.
Szolgálólány: - Foglalj helyet királykisasszony,
Mindjárt itt lesz az udvari népség.
Kulcsárné: - Gyertek, gyertek, gyorsan
Táncoljunk egyet a királykisasszonynak.
(2-3 pár székelyruhába öltözve táncol.)
Csipkerózsika: - Jaj, de szép volt! Azt kívánom,
Hogy így táncoljatok végig az életben is.
Mihók: - Csak ne a kulcsárné fütyüljön hozzá,
Mert akkor szedhetitek a lábatokat.
Most rajtunk a sor, Kulcsárné asszony.
Csipkerózsika: - Igazán. Jaj de szeretném látni!
Mihók: - Melyiket méltóztatik parancsolni,
A sárkánykeringıt, vagy a boszorkány csárdást?
Csipkerózsika: - Milyen érdekes lehet, eddig még a nevüket
Sem hallottam. Mihók édes, akár mind a kettıt.
Kulcsárné (De mi?) (Mihókhoz fordulva):
- Te eb, kikaparom mind a két szemedet!
Mihók: - Csak szerénykedik. Mindig ilyen,
Még a szavát is alig lehet hallani.
100
Csipkerózsika: - Kulcsárné a parancs az nem kérés.
Kulcsárné: - Igen is, igen is. (Mihók felé)
Ezt még megkeserülöd!
(Táncoltatja Mihók, ugráltatja, rángatja.)
Csipkerózsika: - Ilyen érdekes táncot életemben nem láttam.
Köszönöm nektek nem fogom soha elfelejteni.
Kulcsárné (nyögve): - De én sem.
Egy tisztes asszonyságot így meg kell hercehurcolni?
Mihók: - Eddig ı táncoltatta az egész palotát,
Most illı, hogy ı táncoljon. Hej az élet elıbb vagy utóbb,
De mindenkit megtáncoltat, még a kulcsárnét is.
Csipkerózsika (kísérıkhöz):
- Elmehettek ti is. Ma szabad napot kaptok.
Végre egyedül lehetek!
Még sosem jártam be a palotát kíséret nélkül,
Most legalább egyedül indulok el.
III. felvonás
- Vége -
103
Székely lakodalom
105
Vıfélyasszony: - Kend csak minket ne áltasson,
Ingyen sose jártasson.
Kiadógazda: - Van itt csonka, sánta, béna,
Hosszú orrú vén boszorka,
Gondoljátok meg kegyelmetek,
Hogyha ezek megfelelnek?
Násznagyasszony: - Nocsak menjen, nézzen körül,
Hátha a lány elıkerül.
Kiadógazda: - Én nem bánom szét nézhetek,
De a hibás ne én legyek.
Öregasszony: - Itt vagyok én az eladó!
Hol van hát a párnak való?
Akár mindjárt hozzá megyek,
Az örömtıl hová legyek.
Násznagy: - Hova legyen, félre kenddel,
Péter esze csak nem ment el.
Menyasszony kell nem dajka,
Ifjú lányt küldjön, hallja!
Kiadógazdáné: - Nicsak magunk válogatunk,
Tudom királylányt, akarnak.
Nincs itt senki olyanforma,
Ki mennyasszonyhoz hasonlítna.
Kiadógazda: - Bizony nincsen itt afféle,
Pedig van itt mindenféle.
Vıfélyasszony: - Kend csak sokat ne papoljon,
Igazi menyasszonyt hozzon.
Olyat, akit ı választott,
Mert csak azzal lehet boldog.
Kicsi lány: - Itt vagyok én, kélem szépen,
Én is megfelelek lemélem.
Ifjabb nálam már nem lehet,
Kélem a vılegényemet.
Násznagyasszony: - Mész el innen te kis csaló,
Nem tudsz te még mást csinálni,
Csak a babákkal játszadozni.
Férjhez pedig csak az mehet,
Ki tud sütni lágy kenyeret.
106
Szakácsnı: - Akkor én hát megfelelek,
Tudok sütni lágy kenyeret,
Úgy totyogok majd jó kövéren,
Mint a liba meg a kacsa,
Bennem ugye nincs nagy hiba.
Násznagy: - Nincs baj, csak az, hogy kövér,
Az ilyen mátka nem sokat ér.
Kendbıl mátka kettı lenne,
Semmi köszönet nincsen benne.
Szebb a lengı nádszál termet,
Az való a vılegénynek,
Ilyen lány kell minekünk,
Mert már fogytán a türelmünk.
Fuss el hamar te bába,
Jöjjön az igazi mátka!
Kiadógazda: - Ugye mondtam, gondolják meg,
Nincs nálunk kit, keresnek.
Násznagyasszony: - Innen addig nem megyünk el,
Míg a széplányt nem visszük el!
Böske: - Szép is vagyok, jó is vagyok,
Ragyogok mind a csillagok.
Vigyázzatok, hogy a nap meg ne süssön,
S hogy a dolog meg ne öljön.
Csak magamat cicomázom,
Vılegényem nagyon várom.
Násznagy: - No csak maradj még egy kicsit,
Várhatsz még vagy ezer évig.
Okos legény, ha párt keres,
Megnézi, hogy kit érdemes.
Okos Panni: - A mennyasszony itt van, ni,
Én vagyok az okos Panni.
Aki férjhez akar menni,
Pedig nem is akár kihez,
Csak ehhez a vılegényhez.
Gondolkozzon meg és végül,
Engem vegyen feleségül.
107
Ne futkosson senki után,
Ilyen okost sosem talál.
Bizony itten annyi az ész,
Hogy még kettınek is elég.
Násznagy: - Gyere te kis álnok fruska,
De nagyon ki vagy okulva.
Tőnj el hamar, dehogy kellesz,
Jó teremtım mátka nem lesz!
Násznagyasszony: - Dehogy nem lesz, kell, hogy legyen!
Fiatal lány: - A menyasszony ki lenne más,
Ki ellen semmi kifogás.
Nálam mindent megtalálhat,
Mit egy vılegény kívánhat.
Okos, szép és ifjú lány,
Fıleg nagy a hozomány.
S hogy ne legyen semmi hiba,
Készen van már a kis baba.
Ha véget ér az esküvı jöhet már a keresztelı.
Násznagy: - No csak ez hiányzik éppen,
Jól beházasodna Péter.
Minél gyorsabban eltőnjél,
Meg ne hallja Péter öcsém.
Vılegény: - A menyasszony jöjjön nyomban,
Repüljön hát a karomba!
Menyasszony: - Itt vagyok hát, felöltöztem,
Édes, kedves vılegényem.
De gyönyörő nap a mai,
El sem tudom én mondani.
Szép és kedves az én párom,
Hogy megtaláltam sosem bánom.
Hozzámegyek én örömmel,
Esküszöm, sosem hagyom el.
Vılegény: - E szép napot alig vártam,
Jaj, de jó, hogy rátaláltam,
Rengı-ringó kis virágom!
108
Násznagy: - Ez aztán a nádszál termet,
Ez már rózsa között termett.
Tőzrıl pattant kis takaros,
Hol bujkáltál te aranyos?
Menyasszony: - Megtréfáltam kigyelmedet,
Kiküldtem a vendégeket.
De most már végre itt vagyok,
Indulhatunk akár gyalog.
Násznagyasszony: - No, most Péter boldog lehetsz,
Megtaláltad, akit szeretsz.
De azért azt el ne felejtsd,
Feleséged, becsüld, szeresd!
Kiadógazdáné: - Úgy lehettek csak boldogok,
Ha szorgalmasan dolgoztok.
Egymást mindig becsülitek,
S a munkában segítitek.
Kukta: - Hogy az öröm teljes legyen,
Együnk együtt egy keveset.
Nem aludtunk egész éjjel,
Hogy az étel el ne égjen.
Gyertek ide kis szakácsok,
Lássatok a kínáláshoz.
1. Szakács: - Falnivaló is akad még,
Aki éhes, tessék egyék.
Ne éhezzen senki nálunk,
Hát a lakomához lássunk.
2. Szakács: - Bent az asztal megterítve,
Elrendezve, feldíszítve.
Minden jóval telerakva,
A sok jótól roskadozva.
Van itt jó bor, jó pecsenye,
Meg a sok finom csemege.
Ilyen torta, olyan torta,
Cifra tornyos tarka-barka.
Remélem, már megízlelik,
A fıztünket megdicsérik.
109
3. Szakács: - Ejnye milyen éhes vagyok,
Mikor ülünk már asztalhoz.
Ezt a napot alig vártuk,
Már a sok jót megkívántuk.
Más: - Ejnye-ejnye te kis torkos,
Más gondod nincs csak a gyomrod.
Láttam amint beosontál,
S az ételbıl nyalogattál.
Más: - Na de ami igaz-igaz,
Csábit a sok finom illat.
Üljünk szépen az asztalhoz,
Lássunk neki a lakomához.
Más: - Én is éhes vagyok nagyon,
Bizony nagy étvágyam vagyon.
Régen ettem utoljára,
Van annak egy félórája.
Öreg: - Várj még pajtás egy keveset,
Ehetsz, ihatsz még eleget.
Nektek én csak annyit mondok,
A házasság komoly dolog.
S mivel, hogy már öreg vagyok,
Egy pár jó tanácsot mondok.
Nem tanácsos elsietni biz azt,
Meg kell jól ismerni,
Ki legyen az ember párja,
Hogy aztán azt meg ne bánja.
Hát én nagyon elsiettem,
A páromat nem ismertem.
Kerek két hetet sem vártam,
Ezért aztán jól megjártam.
Mert ha ellentmondok neki,
Azt az asszony nem szívleli.
Máris rögtön térül-fordul,
S a fakanál nyomban indul.
Asszony: - Kend engem csak ne bíráljon,
Mert megbánthatja nagyon.
110
Öreg: - Jó, jó, hiszen csak tréfáltam,
Lassabban a fakanállal.
Nektek pedig csak annyit mondok,
Hogy mindkettıtök jól választott.
1. Fiú: - Ihaj-csuhaj sokadalom,
Kezdıdjön a lakodalom.
Ne búsuljon senki máma,
Zendítsünk rá a nótára.
(Énekelnek: „ Erdı, erdı, szeredai kerek erdı...”)
Násznagy: - Ráérünk még a nótára,
Ráérünk még a lakomára.
Mielıtt asztalhoz látunk,
Halljátok jó kívánságunk:
Boldogságban és békében,
Az ifjú pár sokká éljen!
Mind: - Éljen, éljen, éljen!
2. Fiú: - Éljetek hát boldogságban,
Bıségben és vidámságban.
Sose érje sírás, bánat,
Ezt a kicsi kedves házat.
3. Fiú: - Én meg kérlek vigyázzatok,
Szorgalmasan dolgozzatok.
Nem lesz mindig ez az asztal,
Telerakva minden jóval.
Násznagy: - Míg egy kicsit hől a leves,
Táncolhatunk egy keveset.
4. Fiú: - Most jön csak a dinom-dánom,
A holnapot már nem várom.
5. Fiú: - Együnk-igyunk gyerekek,
Táncoljunk is eleget.
Hej zenészek, cigánybanda,
Zendítsetek rá a dalra.
Más: - Haj, csuhaj, soká tartson,
Ez a vidám lakodalom.
Szól a nóta, szól a zene,
Most mulatok én kedvemre.
111
Más: - Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát,
Három éjjel, három nap nem elég a lábamnak.
Más: - Én azon gondolkozom,
Hogy milyen szép is a menyasszony.
Hej bizony azt nagyon bánom,
Hogy nem lett ı az én párom.
No de sebaj, ha megnövök,
Azon nyomban megnısülök.
Ide s tova addig járok,
Míg a legszebbre találok.
Kezdıdjön a tánc!
- Kinyílott a piros rózsa bimbója,
Táncra áll a kislányoknak a lába,
Nosza rajta, induljunk hát a táncba,
Ne várjanak a kislányok hiába.
”Rámás csizmát visel a babám...”
- Függöny -
112
Fonóka
(Falusi szoba.)
Kati és anya port törül és énekel:
- Fonóka lesz minálunk,
Gyertek ide lányok.
Legények is jöhetnek,
İk majd aztán az orsóra ügyelnek.
(Kati sepreget, anya rendezget, és tovább énekel.)
Kicsi még a mi lányunk,
Ne járjon kend minálunk.
Majd megnı a mi lányunk,
Akkor aztán eljárhat kend minálunk.
Józsi: - Szervusz Katica! Eljössz velem a bálba?
Katica (Józsihoz megy)
Nagymama (énekel): - Megnıtt már a mi lányunk,
Eljöhet kend minálunk.
Vigye el a mi lányunk,
Mostan akkor lakodalmat csinálunk.
(Kopogás hallatszik. Bejönnek a lányok.)
- Jó estét kívánunk!
Katica: - Jó estét lányok! Foglaljatok helyet.
(A lányok helyet foglalnak, énekelnek):
”Este van már késı este,
Kilencet ütött az óra.
Az én csárdás kis angyalom,
Még sem jött el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg,
Vagy talán nem is szeret.
Így hát csárdás kis angyalom
Nem lehetek én a tiéd.”
Énekszó hallatszik kintrıl, énekelve bejönnek a fiúk:
”Bekecs alatt Nyárád tere,
Ott egy kunyhó zsuppal fedve.
A belseje arany bánya,
Arany benne egy kislányka, tyuhaja.”
113
Fiúk: - Jó estét lányok!
Lányok: - Jó estét legények!
Mama: - Üljetek le itt nálunk,
Milyen jó, hogy megjöttetek,
Remélem nem fogunk unatkozni.
Énekeljetek lányok-legények,
A dal vidítja a szíveteket.
Lányok: „Sárgát virágzik a repce,
Bárcsak mindig szombat lenne.
Bárcsak mindig szombat este lenne,
S hej, hogy a babám mindig nálunk lenne.”
Fiúk, lányokkal közösen újra éneklik végül:
„S hej a babám mindig fonóba lenne.”
Mama: - Meséljetek lányok- legények!
Mind: - Inkább meséljen mama valamit!
Mama: - Hát hallottátok, hogy Kovács Juli készül férjhez?
1. Lány: - Ugyan kihez? Én is hallottam.
2. Lány: - Hát lesz nagy lakodalom?
3. Lány: - Lesz ám, minket már meg is hívtak.
4. Lány: - Azt hallottátok, hogy Juli néniéknél,
Nagy disznótor volt az este.
5. Lány: - Azt hallottam, mert hozzánkig hallatszott a zene
Csak azt nem tudom,
Hogy lette-e sok kolbász és szalonna?
6. Lány: - Úgy hallottam, hogy lett 6 tábla szalonna,
10 száll kolbász, meg 4 nagy sonka.
Hát akkor bizony nagy disznó lehetett.
De nézzük csak meg, hogy vették a malacot?
2 fiú hátukon 1-1 zsák.
- Mit visz szomszéd a bekötött zsákban?
- Kis malacot vettem a vásárban.
- Drága volt-e? Mennyi volt az ára?
- Nem drágállom, mert nagyon jó fajta.
Lesz a hátán araszos szalonna.
Pár év múlva meghízik 2 mázsásra.
- Mutassa csak, oldja ki a zsákot!
114
- Ejnye, ejnye, kutya egye máját!
Én hoztam el a szomszéd poggyászát.
İ vett egy kis pulikutyát máma,
S hogy malac lett belıle biztosan csodálja.
- No hát szomszéd, akármilyen fajta,
Ebbıl ugyan sose lesz szalonna.
1. Lány: - Hagyjuk a pletykát, inkább énekeljünk.
Szól a nóta, zeng a nóta,
Nincsen szebb, mint a fonóka.
Mindenki énekel: „Mindenkinek van babája,
Csak énnekem nincsen.
Kinek kettı, kinek három,
Nekem egy száll, sincsen.
Ha az Isten egyet adna,
Azt én megbecsülném.
Kezét, lábát összekötném,
S a füstbe feltenném.”
Lányok: - Tudok szıni, tudok varrni,
Tudok matolálni.
Tudok az én galambomnak,
Páros csókot adni.
Egy gomolya meg egy ige,
Tudom, van egy pászma.
Ringasd anyám a gyereket,
Hadd menjek a bálba.
Közösen: „Egy gomolya meg egy ige.....”
Mama: - Marika mondj egy mesét,
Hiszen tudjuk szeretsz mesélni!
Marika: - Meséljek? No jó!
Volt egy ember tirárom,
Volt is annak lánya három.
Egyik Böske, másik Panna,
Harmadik meg Hagyjaabba.
Egyszer arra járt a király,
El is vitte Böskét mindjárt.
115
Gazdag herceg jött Pannáért.
Otthon még csak egy lány maradt!
Hogy is hívják?
Hagyjaabba.
Hagyjam abba? Hagyjam abba?
Mind: - Csali mese, csali mese!
Mama: - Énekeljetek még valamit,
Hiszen olyan szép hangotok van.
Lányok: “Ezért a legényért nem adnék egy hagymát,
Aki a lány elıtt eltátja a száját.
://Eltátja a száját, összehúzza magát,
://Fene egye meg, a málészájúját.”
Fiúk: „Nem is az a lány, aki magát tartja,
Csak a ráncos szoknya mutat rajta.
://Nem tudja a rántást megkavarni,
://Mégis a hamis, férjhez akar menni!”
Lányok: „Nem is az a legény, aki magát tartja,
Csak a ráncos csizma mutat rajta.
Nem tudja a rendet lekaszálni
Mégis a hamis hozzám akar jönni.”
Anya: - Hát ez szép volt.
1. Legény: - Mondok egy találós kérdést.
- Melyik fa nem ég el a tőzön? - A tréfa –
Más: - Kint is kukucsi, bent is kukucsi. Mi az? – Ablak -
(Több találós kérdést mondhatnak.)
2 Fiú: - Hol volt hol nem volt
Piripácson volt egy tót.
Annak volt egy tarisznyája,
Tarisznyában furulyája.
Furulyájában a nótája,
S ha tudsz te is, táncolj rája.
Anya: - Most megkínálunk egy kis pogácsával,
Majd, ha ettetek, ittatok, táncolhattok,
Mulassatok!
Páros tánc: ://A malomnak nincsen köve...
:// Szárnya, szárnya...
://Kerek a káposzta...
- Vége -
116
Róka koma kalandjai
I. jelenet
(függöny elıtt)
Nyuszi mama: - Nyuszi Panni, nyuszi Jancsi,
Siessetek, mert elkéstek az óvodából.
Jó kis nyuszik legyetek, ne bámészkodjatok az
útkeresztezıdésnél, ne térjetek le az útról, s ne álljatok
szóba senkivel. Megígéritek?
Nyuszik: - Megígérjük. Senkivel sem állunk szóba, jó kis nyuszik
leszünk. (integetnek)
II. jelenet
IV. jelenet
119
Óvodások jönnek az óvodából.
1. Kislány: - Szervusztok nyuszikák.
Hallottuk, hogy mi történt veletek.
2. Gyerek: - Nagyon vártunk az óvodába titeket, s mivel nem
jöttetek elindultunk, hogy megkeressünk benneteket.
3. Gyerek: - Mi soha sem bámészkodunk az utcán, hanem fürgén
megyünk az óvodába.
4. Gyerek: - Úgy bizony, nem akarunk édesanyánknak ilyen nagy
bánatot okozni.
5. Gyerek: - Hogy még nagyobb legyen az örömünk, táncoljunk,
játszódjunk, énekeljünk közösen valamit.
Körbe állnak és eljátsszák „Egy kíváncsi nyuszi gyerek” címő énekes
játékot.
- Egy kíváncsi nyuszi gyerek,
Egyszer régen elindult,
Hogy a világba széjjelnézzen,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha széjjelnézzen.
Fut a róka a nyúl után, ha elkapja,
Reggelire azon nyomban be is kapja,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha be is kapja.
-- Vége --
120
A gomba alatt
121
Gólya: - Hová bujtatok békák?
Kórus: - Nem láttunk egyet sem!
Gólya: - Megyek, megnézem ıket.
Mesélı: - Egyszer csak beborult az ég,
Süvített a szél, eleredt az esı.
(Utánozza a szél mozgását a cintányérokkal, esıt a fapálcikákkal.)
Figyeljetek csak! Ott menekül, fút valaki!
Katica: - Hová bújjak? Hová bújjak?
Átázott a szárnyacskám,
Nem tudok tovább repülni,
Csak lenne itt valami kis búvóhely.
(Körbe futkos, majd meglátja a gombát.)
- Nini egy gomba!
Éppen elég ahhoz, hogy
Megvédjen az esıtıl.(Alábújik.)
Ének: „Elindult a pettyes, katica bogárka,
Megnézi mi újság a kerek világba.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is, oda is bekukkant egy szóra.”
Mesélı: - Az esı csak tovább esik, dörög, villámlik, fúj a szél.
Nézzétek! Már megint szalad valaki.
Pillangó érkezik szárnyai leengedve ázva.
Ének: „Tarka cifra pillangó,
Ici-pici lepke.
Légy hamar szófogadó,
Szállj le a kezemre.
Hipp ide – hopp oda,
A pillangó száll tova.
Mesze, messze, messze,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha.
A pillangó megfázva,
Elbujt a gombához.
122
Pillangó: - Micsoda idı, micsoda idı,
Átázott a szárnyacskám.
Vizes lett a lábacskám,
Nem tudok repülni. (Meglátja Katicát.)
Eressz a gomba alá száradni,
Pihenni és kivárni az esı végét.
Jaj, de jó, már nem ázom, fázom!
Mesélı: - A vihar újult erıvel kitör. (viharjáték)
Kórus: - Esik az esı, ázik a mezı,
Haragszik a madárka,
Mert megázik a szárnya.
Mesélı: - Nézzétek csak, már megint érkezik valaki,
Egy elázott egérke.
Egér: - Cin-cin-cin egészen elázott a bundácskám.
Hová bújjak, hová bújjak? (A kórus útba igazítja.)
A gomba alá? Megyek is!
Itt már sokan vannak.
Engedjetek engem is be a gomba alá,
Hadd szárogassam meg a bundámat.
Mind: - Gyere be kisegér, te is beférsz!
Mesélı: - Az esı még nem állt el, csak csendesedett.
Szép csendesen esik. (Egyenletes kopogás.)
Nézzetek oda, milyen kétségbeesetten szalad valaki.
Egy kis nyúl, biztos a ravasz róka kergeti.
Segítsetek rajta.
Mind: - Bújj a hátunk mögé, itt nem talál meg a róka!
Róka (Szaglászva körbefutkos, majd a gombához megy, az állatokra kiált.):
- Nem látattok erre egy nyulat? Nem rejtızött el?
Itt érzem a szagát.
Gyerekek nem látattok erre egy nyulat?
Mind: - Nem, nem, nem láttuk!
Róka: - Merre ment, erre? Vagy arra?
(Elıször a gomba felé, majd ellenkezı irányba mutat.)
Megkeresem és megeszem.
Mind: - Arra-arra! (Ellenkezı irányba terelik.)
(A gomba már egészen kinyílt és megnıtt.)
123
Mesélı: - Csakhogy elment végre a róka,
Már attól féltem, hogy megtalálja a nyuszit.
Az esı már csak csepereg.
Mind ének: „Süss fel nap, fényes nap,
Az erdıben az állatok megfáznak.”
Mind: - Nézzétek, kisütött a nap!
Katica (kibújik): - Elállt az esı.(röpköd)
Pillangó: - Kisütött a nap! Már tudok repülni! (repked)
Egér: - Megfésülöm a bundácskámat.
Nyúl: - Jó, hogy elment a róka! (az állatokhoz)
Köszönöm, hogy megmentettetek!
Pille: - Szóra sem érdemes.
A gomba mentett meg mindnyájunkat.
Katica: - Valamit nem értek. Elıször még magamnak is szők volt
A hely a gomba alatt, most mindannyian elfértünk.
Egérke: - Cin-cin-cin-cin, hát nem értitek,
Az esıben megnıtt a gomba, cin-cin-cin.
Mind énekelnek, táncolnak.
-Vége -
124
Kérdı – felelı
125
Meseország dinom-dánom
126
9. Királykisasszony: - Mesebeli királylány, büszke, mint a páva.
Korona van a fejemen, ezt minden ember látja.
(A lányok kört alkotnak és éneklik a „Kör-kör ki játszik? Csak egy kislány
hiányzik”.)
Egy kislány bekiáltja: - Én itt vagyok és beáll a körbe.
Énekelnek tovább „Körben áll egy kis lányka” - tovább táncolnak.
Akit bevesz az, bent marad és folytatják a „Kácsa, kácsa” énekes játékkal.
127
2. Királyfi: - Van koronám, éles kardom,
Vitéz legény vagyok, mondom.
Minden sárkányt lenyisszantok,
Szép királylányt így választok.
3. Királyfi: - Király vagyok, nincs országom,
Szép koronám, színaranyból,
Mint ajtón a rézkilincs.
Királylányok figyeljetek!
Párt választok közületek.
4. Királyfi: - Tenger pénzem, sok aranyam,
Koronám és aranyhalam.
A világot körbe jártam,
Szép királylányt itt találtam.
5. Királyfi: - Lovagoltam gyors paripán,
Kergettem a csúf boszorkányt.
Legyıztem a sárkányokat,
Láttam szép királylányokat.
A legszebbet arra kérem,
Legyen az én feleségem.
6. Királyfi: - Szép királylány ne búslakodj,
Nézzél reám, ha lehet,
Én téged úgy szeretlek,
Megkérem a kezed.
Fiúk: - Aki szeret jót mulatni, álljon közénk szépen.
(Sorba – körbe menve kézen fogják a lány párjukat énekelve.)
Most viszi, most viszik Danikáné lányát,
Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.
Királyné énekli: „Nem adom a lányomat,
Arany hintó nélkül.
Abban pedig hat ló legyen,
Mind a hatnak aranyfarka legyen.
(Szembe állnak a párjukkal, elfoglalják a helyüket a tánchoz.)
Lányok: - Szervusz kedves barátom,
Jössz-e velem táncba?
128
Fiúk: - Nem mehetek barátom,
Mert a lovam sánta.
Sánta lovam, paripám,
Hízik a mezıben.
Szép kislány szeretım,
Lakik Debrecenben.
2. tánc: - Gyere kislány velem,
Gyere kislány velem,
Hadd táncoljunk egyet.
Add ide a kezed,
Add ide a kezed,
Hadd forgassalak meg.
Egyet jobbra-balra,
Lépegessünk sorba.
Egymás kezét fogva,
Egymás kezét fogva,
Táncoljunk e dalra.
3. tánc: - Lányok, lányok, szeredai lányok,
Van-e néktek lerakott szoknyátok.
Ha nincs néktek lerakott szoknyátok,
Nem is vagytok szeredai lányok,
Nem is vagytok szeredai lányok.
- Vége -
129
A királyfi orra
(függöny elıtt)
130
Öreganyó: - Királyfi, hogy lehetsz te ilyen neveletlen,
Hogy még az öregkort sem tiszteled meg bennem.
Tanácsommal én a javadat akarom,
De, ha kicsúfoltál,
Halljad hát meg szavam:
Nıjön meg az orrod kétszer akkorára.
Királyfi: - Hi-hi-hi, ha-ha-ha,
Kotródj el vén banya.
Királyfi vagyok én,
Nincsen semmi dolgom,
Azért is piszkálom unalmamban az orrom.
Királyfi vagyok én, akármit tehetek,
Ellenem szólalni sem mernek.
(tapsol) - Táncot akarok!
(Bevonulnak az udvarhölgyek és az inasok,
táncolnak egy választott dallamra)
Mesemondó: - Közhírré tétetik,
Hogy nagy szerencsétlenség szakadt az országra.
Ilyen hosszúra nıtt a királyfi orra,
Aki segít a bajon,
A jutalma egy egész vagyon.
Kinek nagy a tudománya,
Jöjjön fel a palotába.
Orvos: - Felséges királyfi,
Mindent megpróbáltunk,
De hiába való volt minden fáradságunk.
Bevágtuk már kétszer a felséged orrát,
De újra visszanıtt, nincs rá orvosság.
Varázsló: - A híres varázsló,
Cirikiri vagyok,
Jöttem, hogy enyhítsek a szörnyő nagy bajon.
Hókusz-pókusz piripókusz,
Abrakadabra,
Tőnjön el a királyfi nagy orra!
(Kis idı múlva.) - Nem használ a varázsszó erre a nagy bajra.
131
Királyfi: - Jaj, jaj, jaj,
Senkinek sincs másnak,
Ilyen hosszú orra,
Miért is nem hallgattam én,
Az okos szóra.
Hej, ha visszajönne az öregasszony,
Tudom, megbecsülném,
Hallgatok rá nagyon.
Öregasszony: - Hallottam szépséges királyfi óhajod,
Meg is jelentem, hogy enyhítsek e nagy bajon.
Orrodhoz kezeddel nem szabad ám nyúlni.
Csak a zsebkendıbe szabad törülgetni.
Hogyha tisztán tartod, soha el nem hagyod,
Nem lesz az orroddal többé ilyen bajod.
Mesemondó: - Használt az orvosság, Petike bajára,
Olyan szép orra van, mindenki csodálja.
Az okos tanácsot szépen meghallgatta,
Zsebkendıjét magától soha el nem hagyja.
Itt a mese vége, fussatok el véle, ha nem is hiszitek,
De próbáljatok ti is tanulni belıle.
- Vége -
132
Korsós témás tánc
(A kórus is énekel.)
(A lányok székelyruhába öltözve, kis korsót tartanak a kezükbe, és sorba
bevonulnak énekelve a színpadra)
„Ez a kislány megy a kútra,
Nem talál a gyalog útra.
://Hajnalba, hajnal elıtt,
://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.”
(Egymás mellett megállnak, majd imitálva az éneket éneklik.)
„Kis korsómat megmerítem,
Jó friss vízzel meg is töltöm.
://Hajnalba, hajnal elıtt,
://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.”
(Bejönnek a fiúk és megállnak a lányokkal szembe – énekelve.)
Fiúk: - Nézegesd csak magad rózsám,
Ellopom a korsód, el ám.
://Hajnalba, hajnal elıtt
://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.
(A korsókat elveszik, és maguk mögé teszik.)
Lányok: - Korsóinkat, kérjük vissza,
Nem állsz mellénk majd a táncba.
://Hajnalba, hajnal elıtt,
://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.
Fiúk: - Korsótokat megkapjátok,
Ha a szavatoknak álltok.
Ma, holnap és holnap után,
Hiába jársz a korsód után.
Kórus: - Csütörtökön virradóra,
Megy a lányka a folyóra,
Kezét, lábát mossa,
Meg is szappanozza a folyóba.
133
Lányok: - Elvitte a víz a szappant,
Utána küldtem a kappant,
Míg a kappan mászott
A szappan elázott a folyóba.
Kórus: „Meghalja a szomszéd fia, indul,
Hogy meg is vigasztalja.”
Fiú: - Mit adsz, ha megkapom,
És majd visszaadom majd én a szappant?
Lány: - Szegény vagyok, mit adhatok,
Jobb lesz, ha mindjárt meghalok.
Anyámasszony haragja,
Kappanomról, szappanomról
Reám szállna.
Fiú: - Leszaggatom én az ingem,
Megszőröm a folyóvizet.
Folyó visszaadja, hogy a szívedet,
Meg vigasztalja.
Kórus: „ Folyó visszaadja,
Hogy szívedet megvigasztalja.”
Páros tánc: 1. Csütörtökön virradóra.
2. Kútágas gímestıl,
Leszakadt vedrestıl,
Kiveszem a kútból én a vedret,
Csókot adok édes rózsám,
Ezeregyet.
- Vége -
134
Apóka, nyuszi és a farkas
(Sőrő erdıbe öregember mendegél, kezébe kosarat lóbál, és vidáman
dalolgat.): - Városból jövök én,
Erdıben lakom én.
Ajándékom kis Katónak,
Kosárban viszem én.
(Vele szembe az ösvényen szalad egy nyuszi megijedve.)
Nyuszi: - Apóka, apóka, bujtass el engem,
Egy nagy farkas üldöz.
Apóka: - Sose félj nyuszikám, sose félj!
Túljárunk mi a farkas eszén,
Vedd fel csak a bundácskát.
(Az öregember elıvesz a kosárból egy kis bundát, amit az unokájának vett
és reá adja a nyuszira.)
Apóka: - Nó látod, most már nem is ismer rád a farkas.
Nyuszi: - Jaj, dehogy nem, dehogy nem!
Megismer bizony. Hiszen kilátszik a két tapsifülem.
Apóka: - Oda se neki, itt ez a szép kendı,
Tedd a fejedre, takard el vele a füled,
Akkor már biztosan nem ismer meg.
(Nyuszi felteszi a kendıt, de még mindig reszket.)
Nyuszi: - Meglátod, hogy megismer,
Megismer az biztosan,
Hiszen szırıs-bolyhos a lábacskám.
Apóka: - Sose bánd! Vedd föl ezt a posztó csizmácskát.
Most már semmiképpen sem látszol nyuszinak.
(Az öreg apóka segít felhúzni a posztócsizmát.)
Nyuszi (Még most is reszket.):
- Jaj, megismer, majd meglátod.
Hiszen a két mancsom is szırıs-bolyhos.
Apóka: - Annál jobb, olyan mintha kesztyő volna rajta.
Nyuszi: - Igazad van, olyan akár egy kesztyő.
Apóka: - Nó, lám! Most nem nyuszi vagy, hanem Katica,
A kis unokám. No gyere, ne félj semmitıl.
135
Nyuszi: - És, ha ideér a farkas, mitévı legyek?
Apóka: - Mihelyt meglátod nagyot, toppants a lábaddal,
Csapd össze a kezedet jó erısen
És ne szólj egy szót sem.
(Apóka megfogja a nyuszit, és tovább mennek, szembe jön a farkas.)
Farkas: - Hej öreg, nem láttál errefelé egy nyulat?
Apóka: - Ej, dehogy láttam.
Farkas: - Hát ez ki itt melletted?
Apóka: - Ez az unokám Katica.
(A farkas nézi az unokát, de annak eszébe jut a tanítás és nagyot toppant a
lábával és a kezével nagyot tapsol.)
Farkas: - Miért toppant akkorát az unokád?
Apóka: - Haragszik. Nem szereti a farkasokat.
(A farkas hátrálni kezd.)
Farkas: - És miért csapkod úgy a kezével?
Apóka: - Mert verekedni akar.
(A nyuszi felkap egy faágat a földrıl és hadonászik a farkas felé.)
Farkas: - Ej, nem érek én rá veletek társalogni,
Meg kell fognom a nyulat, sietnem kell.
(Hátrál, majd elszalad a fák közé.)
Apóka: - Látod, hogy fél tıled a farkas.
Nyuszi: - Örömében táncol és énekel.
Rászedtük a farkas komát,
Nem eszik ma nyúllakomát,
Gyorsan elhordta magát.
Köszönöm apóka, hogy megmentettél,
Itt van, visszaadom a bundácskát,
A kendıcskét meg a csizmácskát.
Viszontlátásra apóka!
(Kezet ráznak, elmennek.)
- Vége -
136
Esztendıre vagy kettıre
137
Szürkére vagy fakóra,
Igazándi csikóra.
Ez a ló hinta ló,
Kisgyermeknek ez való.
(függöny elıtt)
Néni: - Amikor én néni leszek,
Minden szatyrot tele veszek.
Mogyoróval, mandulával,
Tejszínhabos szamócával.
Mazsolával meg zsemlével,
Mákkal, cukorral, dzsemmel, mézzel.
Kakaóval, porcukorral.
Elindulok a szatyorral.
S akár merre járok kelek,
Kap belıle minden gyerek.
(színpadon)
Traktoros: - Tavasszal már pitymallatkor,
Búg alattam, búg a traktor.
Pöfög, pufog reng az ablak,
Mind a lányok kiszaladnak.
A kapuba mind kiállnak,
Integetnek, kiabálnak,
Én meg tovább vágtatok.
Király: - Király legyek? Nem bánom,
Valameddig kiállom.
Úgy intézem majd a dolgot,
Apu is egyen spenótot.
S ha már mindent rendbetettem,
Habos tortát untig ettem.
Akkor ugyan mit csinálok?
Mit csinálhat egy király?
A koronát és a palástot,
Odaadom valaki másnak,
Aki nem volt még király.
(függöny elıtt) S én meg beállok kohásznak.
138
Földmőves: - Egy tavasz, két tavasz,
Növök még vagy két araszt.
Szántok, vetek, győjtögetek.
S mondja apám: – Né te gyerek,
Ember lesz ez, meglátjátok,
Elbírná-e már a zsákot?
S ha elkongatják már a delet,
A boglya alatt ebédelek.
(színpadon)
Kismama: - Ha nagy leszek mama, leszek.
Csicsije – bubuja, aludj szépen Annuska!
Ezt a babát bepólyálom, de hátra van még három,
Gyurka, Olga, Sanyi,
Nem gyızım számon tartani.
Csicsíja, babuska, aludjál Annuska!
(Kis katona csákóval a fején masírozik a függöny elıtt.)
Kiskatona: - Ha beállok katonának,
Megcsókolom a mamámat.
S elindítom a tankomat,
Mely védi a katonákat.
Ne sírj anyám, ne sírj nagyon,
A hazámat oltalmazom.
Bárki minket megbántana,
Velem győlik meg a baja.
(színpadon)
Kis gazdasszony: - Sütök, fızık minden jót,
Csupa kedvemre valót.
Tudok túrós derelyét,
Receptrıl meg ciberét.
Megkeverem, kavarom,
Egy kendıvel beborítom.
Ugye finom anyuka, ez a papírgaluska.
Tudós: - Tudós leszek, mint a nagyok,
Minden könyvet elolvasok.
Minden gépet megcsodálok,
Minden csudát kitalálok.
139
Fent a napnak nincsen lába,
Mégsem gurul a Dunába.
A tojást meg tapasztalom,
Ott sem áll meg az asztalon.
Mennyi kertet összejártam,
S villanykörte fát se láttam.
S ha az ember megkívánja,
Merre van a cukorbánya?
Hol a limonádé csapja?
A mogyorót ki aratja?
Melyik kútból folyik kávé?
Hol terem a csokoládé?
Nem nagydolog ez az egész,
Kezdjük el a felfedezést.
- Vége -
141
Hogyan tanult meg nyávogni a kis macska?
(Erdei tisztás - háttérben fák - a tisztáson virágok.
A virágok között egy szép kis lepke ide-oda röpköd.
Az erdıbıl egy kis macska jön ki.)
Kismacska: - Ne repülj el innen. Játszunk valamit!
Játsszuk azt, hogy én vagyok a macska és te az egér.
(Nekiiramodik és kergeti a lepkét, de a lepke elröpül, ı egyedül maradt)
- Jaj hová kerültem? Hol a házunk? Hol a mamám?
(Távolról kakaskukorékolás hallatszik, a macska elrejtızik egy fa mögé.)
Kakas (Énekelve bejön nagy peckesen.):
„Virradatkor felkelek,
Nem henyélek emberek!
Kukuri, kukuriku-ú-ú!”
(Hallja, hogy valaki sírdogál.) - Ki-ki-ki van ott?
Macska: - Én vagyok a kismacska.
Kakas: - Mi dolgod van neked itt az erdıben?
Macska: - Sírok. Elvesztettem a mamámat és magam is elvesztem.
Kakas: - Hangosabban nyávogj,
Akkor majd meghalja a mamád, és akkor ide fut.
Macska: - Csakhogy én még nem tudok nyávogni.
Kakas: - Furcsa pedig milyen nagy ki-ki-kis macska vagy,
Aztán mégsem tudsz nyávogni.
Talán lusta voltál, és nem akartál tanulni.
Macska: - Talán egy kicsit lusta voltam, de olyan nehéz nyávogni.
Kakas: - Ostobaság, nagyon is kö-kö-könnyő!
Macska: - Akkor, tessék engem megtanítani!
Kakas: - Nó, jó. Megtanítalak. Nyújsdd ki a nyakad,
Állj lábujjhegyre és most mondd utánam: Kukuriku-u-u!
Macska: - Á, ez nem az, anyukám nem így szokott nyávogni.
Kakas (A kakas mérgesen elment.):
- Én már itt sem vagyok.
Macska: - Jaj, mi lesz most énvelem? (sír)
Bagoly: - Ki az, aki itt sír-rí, háborgat engem?
Nappal minden jóravaló madár alszik.
Te ki vagy?
Macska: - Én egy kis macska vagyok, de nem tudok nyávogni.
142
Bagoly: - Ugye nem tanultál?
Macska: - Honnan tetszik tudni?
Bagoly: - Én mindent tudok.
Macska: - Akkor, tessék engem megtanítani nyávogni.
Bagoly: - Jó. Ide figyelj! Uh-hum, Uh-hum!
Macska: - Ku-ku. Ez nem jó, nem így kell!
Bagoly: - Akkor máskor hallgass az anyukádra
(Mérgesen elmegy.)
Béka: - Hát te mit keresel itt a vadonban?
Macska: - Eltévedtem.
Béka: - Az a te hibád, nyávogj hangosan és
Akkor az anyukád, meghalja.
Macska: - De én nem tudok nyávogni, mutasd, meg hogyan kell.
Béka: - Tátsd ki jó nagyra a szád és mereszd ki a szemed, így ni!
És mond: kvak-kvak!
Macska: - Vág-vág-vág!
Béka: - Ez így nem jó, nem elég nagy a szád.
(Ezzel elmegy a bokrok közé.)
Macska (Sírva fakad - szembe jön vele egy kutyakölyök.)
Kutya nagyot ugrik és elkapja a macskát a lábánál fogva.
Macska (Rémülten tovább ugrik és elkezd nyávogni hangosan.):
- Miau-miau-u-u.
(Az erdıbıl egy mély hang felel.)
- Miau-u-u, miau-u-u.
Macska: - Ez az én anyám és nem fél a kutyától.
Kutya: - De tılem biztosan fog félni.
Macska: - A mamám még a kertész orrát is megkarmolta.
Miau-miau, miau-u-u.
Kutya: - Elhallgass már. Csak azt szeretném megtudni,
Ki tanított meg ilyen csúful nyávogni?
Macska: - Te tanítottál meg. Hová sietsz?
Talán félsz a mamámtól.
Kutya: - Nem félek én. - Elszalad.
(Megérkezik a kismacska mamája.)
Kismacska: - Mama, mama, én egyedül is megtanultam nyávogni.
Hallgasd csak: miau-miau-u-u!
- Vége -
143
A tojás
144
Marica: - Jaj, nekem te ember! Aztán miféle tojást?
Tyúktojást?
Nekuláj: - Nem, nagyobbat, pettyeset. Mint a pulykáé!
Itt van lá! (mutatja)
Marica: - Óóóóóóó! Ó jaj! Nekuláj,
A disznók már az ajtót döfködik, mennem kell etetni!
Nekuláj: - Menj csak. (A gyerekekhez.)
No, most figyeljetek! (Kimegy.)
(Marica bejön mintha dolgozna, közben a szomszéd lányt figyeli,
aki szintén bejön a színre s kapálgat.)
Marica (súgva): - Katinka!
(hangosabban) - Katinka! Katika! Gyere ide gyorsan a kerítéshez!
(Eljátsszák, hogy a kerítésre támaszkodnak.)
Katinka: - Jó napot, szomszédasszony! Mi újság?
Marica: - Katinka, képzeld... a Nekuláj... az éjszaka... tojt!
Katinka: - Micsoda?
Marica: - A Nekuláj az éjszaka tojást tojt!
Kettıt!
Katinka: - Kicsoda?
Marica: - Kicsoda, kicsoda, hát Nekuláj, a férjem!
Katinka: - Ugyan ne beszélj bolondokat!
Marica: - Katinka, Isten bizony, és még kotlik rajta,
Mert még nem kelt ki.
Katinka: - Istenem, Istenem ilyet én még soha életemben...
Marica: - De, nehogy elmond valakinek,
Mert Nekuláj engem megöl!
Katinka: - Dehogy mondom, dehogy mondom!
(Marica kimegy, Katinka suttogva.): - Anyuka!
(Hangosabban.) - Anyuka!
Anyuka: - Micsoda?
Katinka: - A Marica Nekulája az éjjel tojást tojt. Ke... Hármat!
De el ne mondd senkinek, mert Maricát megöli a férje.
Anyuka: - Dehogy mondom, dehogy mondom!
Te, Katinka, jajajaj, úgy ég a gyomrom,
El kell mennem a kocsmába egy kis pálinkáért!
De te addig itthon maradj!
145
Katinka: - Menjen csak, menjen!
(İ megy ki a játéktérrıl, bejön a kocsmáros.)
Anyuka: - Kocsmáros úr!
Képzelje el, a Marica Nekulája.... (hörpint) az
éjjel.....(hörpint) tojt öt tojást!
Kocsmáros (hörpint): - Ötöt?
Anyuka: - Hatot! És most kotlik és kárál,
Meg karicsál, mint akármelyik tyúk.
Mindketten (kimennek a gyerekek közé):
- Képzeljétek gyerekek a Marica Nekulája az éjszaka.....
stb. 10, 20, 100.
(A többi szereplı is kimegy, kivéve Maricát és Nekulájt és kérdezik a
gyerekeket, ki mit hallott, hány tojásról is van szó, tódítják a hazugságot)
Mikor elhangzik a bővös „száz tojást” felkiáltanak hitetlenkedve:
- Száz tojást tojt?
Kikiáltó: (Bejön és egy hosszú slejfnirıl olvassa.)
- Közhírré tétetik és kidoboltatik,
És tudja meg az ország-világ, hogy a Marica Nekulája
Kereken száz tojást tojt. Kotlani kezdett és ki is költötte
Mind a százat. Ötven jérce kelt ki, negyven kakas,
Huszonkilenc gatyás, tizenhat csórényakú, a többi ahány
Annyiféle. A Marica Nekulája most egész nap a
Szomszédban kapirgál, és olyan hangosan karicsál, hogy
Hangzik tıle az egész falu (Indul, de visszafordul.)
De el ne mondjátok senkinek, mert jaj lesz szegény
Maricának! Megöli a férje!
Nekuláj (Maricát kergetve berohan):
- Jaj neked Marica. Elárultad a titkomat.
Most már soha sem fogod megtudni,
Hogy az út menti árokban egy láda kincset találtam!
Marica (megtorpan): - A Nekuláj kincset talált!
- Függöny -
146
Farsangi dáridó
147
(Ez a néhány gyerek volt a színen és távolról énekszó hallatszik. „Adjon
Isten.....” énekkel vonul be a sok farsangoló.)
Közös ének 1: „Adjon Isten minden jót,
Az újesztendıben.
Drága jó bort korsóstól,
Az újesztendıben.
Bı aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet,
Az újesztendıben.”
Közös ének 2: „Adjon Isten minden jót,
Az újesztendıben.
Zsíros esıt, kövér hót,
Az újesztendıben.
Jó kenyeret, szalonnát,
Tizenkét hónapon át,
Az újesztendıben!”
Közös ének 3: „Adjon Isten minden jót,
Az újesztendıben.
Vegye el mind a nem jót,
Az újesztendıben.
Amit kértünk legyen meg,
Mitıl féltünk mentsen meg,
Az újesztendıben.”
1. Farsangoló: - Pulyka melle, malac körme,
Liba lába, csıre,
Mit kívánjak mindnyájunknak,
Az újesztendıbe?
2. Farsangoló: - A fiúknak pléh harisnyát,
Ördögbır nadrágot.
A lányoknak tőt és cérnát,
Ha mégis kivásott.
3. Farsangoló: - Zene-bona babona,
Huzavona vesszen.
Visszavonás-levonás,
Minket ne epesszen.
Adjon Isten, ami nincs,
Az újesztendıbe.
148
4. Farsangoló: - Hétköznapra erıt, munkát,
Ünnepre parádét.
Kéményfüstbe disznó sonkát,
Zsebbe csokoládét.
5. Farsangoló: - Fehér kenyér dagadjon,
Főzfa tekenıbe.
Bor, búza, kolbász,
Legyen mindig bıven.
Közös ének 1: Szép jó napot nénik, bácsik,
Gyerekek, gyerekek,
Egytıl egyik jó kedvőek legyetek, legyetek!
://Csim-hum haja-hó
://Itt a farsang, jaj de jó!
Közös ének 2: Tegnap óta nem ettem én,
Egyebet, egyebet,
Csak egy kicsi, csak egy falat
Kenyeret, kenyeret
://Csim-hum haja-hó,
://Fánkot enni volna jó.
6. Farsangoló: - Mókázzunk egy keveset,
Farsangoltunk egy hetet,
Hogy előzzük a telet!
7. Farsangoló: - Ezután hát mulassunk,
Énekeljünk, táncoljunk.
A zenészek muzsikálnak,
Fürge lábak táncot járnak.
(Szembefordulnak a lányok a fiúkkal, közben mondják.)
Mind: „Sürög, forog a sok népség,
Reggelig tart a vendégség.
Pörög a sok táncos pár
Három napig áll a bál.”
8. Farsangoló: - Farsangon ez így szokás
Megtréfáljuk jól egymást.
(Kislányok csúfondárosan integetnek a fiúknak és énekelnek.)
Lányok: - Nem is az a legény, aki magát tartja,
Csak a ráncos csizma mutat rajta.
Nem tudja a rendet lekaszálni,
Mégis a hamis, hozzám akar jönni.
149
Fiúk: - Nem is az a lány, aki magát tartja,
Csak a ráncos szoknya mutat rajta.
Nem tudja a rántást megkavarni,
Mégis a hamis férjhez akar menni.
Fiúk éneklik: „Száraz tónak nedves partján,
Döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember,
Ki a vízben lubickol.
Közösen: ://Sej, haj denevér,
://Benned van a kutyavér.”
Lányok: - Vak meglátja, hogy kiugrik,
Sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi,
A néma meg óbégat.
Közösen: ://Sej, haj denevér
://Benned van a kutyavér.
1. Farsangoló: - Énekeltünk eleget,
Most mókázzunk egy keveset.
1. Fiúk: - Volt egy dongó meg egy méh,
Tovább is van, mondjam még?
Mind: - Mondjad!
2. Fiú: - Volt egy molnár meg egy pék,
Tovább is van, mondjam még?
Mind: - Mondjad!
3. Fiú: - Volt egy kantár meg egy fék,
Tovább is van, mondjam még?
Mind: - Ha ez neked nem elég,
Öleld meg a kemencét, bum!
Fiúk éneklik: „A csetneki csikós,
Nem itat a Tiszán.
Tizenhárom ezüstcsengı,
Cseng a csikó nyakán.
A szeretım Julis kint, lakik a tanyán,
Tizenhárom fodros szoknya,
Reng a derekán.
Tizenhárom fodros szoknya,
Gyere Julis a fonóba.
150
A csetneki csikós,
Nem itat a Tiszán.
Tizenhárom ezüst csengı,
Cseng a csikó nyakán.”
Fiúk éneklik: „Mindenkinek van babája,
Csak én nekem nincsen.
Kinek kettı, kinek három,
Nékem egy száll, sincsen.
Ha az Isten egyet adna,
Azt én megbecsülném.
Kezét, lábát összekötném,
A füstre feltenném.”
Lányok: - Tudok szıni, tudok varrni,
Tudok matolálni.
Tudok az én galambomnak,
Páros csókot adni.
Egy gomolya meg egy ige,
Tudom, van egy pászma.
Ringasd anyám a gyermeket,
Hadd menjek a bálba.
Fiúk éneke: „A te fejed akkora,
A te fejed akkora,
Sallárom hopp, hopp, hopp,
Sallárom, hopp,
://Mint egy szılı bokrocska.
Sallárom hopp, hopp, hopp,
Sallárom hopp.”
Lányok: - A te orrod akkora,
A te orrod akkora,
Sallárom hopp, hopp, hopp,
Sallárom hopp, hopp, hopp.
://Mint egy nagy sós uborka,
Sallárom, hopp, hopp, hopp.
Sallárom, hopp.
Fiúk: - A te szájad akkora,
Mint a kemence szája,
Sallárom, hopp, hopp, hopp.
151
Egy farsangoló: - Húshagyó kedd, farsang van,
Ropjuk a táncot gyorsabban.
Muzsikaszó áll a bál,
Még a ház is táncot jár.
2. Farsangoló: - Csörögefánk, derelye,
Ettıl nı meg az ereje.
Jóska, Pista, Jani táncol,
Még a szamár is viháncol.
Mind: - Fruzskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járjátok a bolondját.
Dinom-dánom vigalom,
Nincs a táncra tilalom.
Maskarások bolondok,
Rázzátok a kolompot.
Takarodjon el a tél,
Örvendezzen, aki él!
4. Farsangoló: - Belebújunk maskarába,
Úgy megyünk a jelmezbálba.
Farsangolunk, vigadunk,
Reggelig csak táncolunk.
5. Farsangoló: - Maskarát ölt ma apraja, nagyja,
Szekéren járnak, erre meg arra.
Indul az agyaras, madaras, szamaras,
Minden házba beköszönt egy lovas.
Közös ének: „Itt a farsang, áll a bál.”
(Ezután minden gyerek átöltözik a jelmezébe
és felvonulnak, a végén tánc.)
Bohóc: - Bojtos sapka, tarka köntös,
A porondon bohóc szökdös.
Akár sírok, akár nem,
Te csak nevess énvelem!
Babszem Jankó ”Ismeritek Babszem Jankót” énekre, érkezik:
- Babszem Jankó vagyok én,
Egy pöttömke kis legény.
Bejártam a világot,
Átugrottam egy nagy árkot.
Mégsem nıttem nagyobbra,
Nem vagyok csak ekkora.
152
Varázsló: - Hókusz-pókusz, hipp és hopp!
Varázspálcám kippi-kopp!
Itt egy tojás, itt egy másik,
Kalapomban macska ásít,
Csiri-biri, kriksz és kraksz,
Lesz itt bizony, ne mulass!
Jancsi és Juliska énekelve vonulnak be.
Jancsi: - Zöld erdıben gombát szedtünk,
Tarka lepkét is kergettünk.
Nagy az erdı és eltévedtünk,
Jaj, de nagyon megijedtünk.
Juliska: - Aztán másnapvirradóra,
Rábukkantunk egy kis házra.
Mézeskalács volt a fala,
Csokoládé az ajtaja.
Jaj, de jött a vén boszorka,
Megkínzott a gonosz csontja.
Jancsi és Juliska: - De nem kell ám félni tıle,
Bedobtuk a kemencébe.
Csipkerózsika: - Száz éves állom szállt a szempillámra,
Benıtte palotám a vadrózsa ága.
De jött messzi földrıl egy királyfi értem,
És az óta minden él körülöttem.
Királyfi: - A szép Csipkerózsikát megkeresni jöttem,
De nehezen tudtam átvágni mindenen.
Fel is ébresztettem száz éves álmából,
A gonosz boszorkány varázslata alól.
Piroska (Énekszóra vonul be.):
- Virágot keresek, virágot keresek,
Kötöm bokrocskába.
Örül majd a mamám,
Örül majd a mamám, amikor meglátja.
Illatos a virág, amit én keresek,
Szegfő, rózsa, gyöngyvirág.
Amit érte kapok, amit érte kapok,
A nagymamám csókja.
Én vagyok Piroska,
Bort viszek a kosaramban.
153
Szóba nem állok a farkassal,
Mert bekap a nagy szájával.
Vadász: - Vadász gyerek vagyok én,
Nagyon bátor kislegény.
A puskámat fölveszem,
A farkast megkergetem.
Ibolya: - Én vagyok a kis ibolya,
Kora tavasz, víg mosolya.
Bokor alján megtalálhatsz,
Büszkélkedni sosem láthatsz.
Hóvirág: - Csingi-lingi hóvirág az én nevem,
Csingi-lingi a szép tavaszt én hirdetem.
Tulipán: - Tulipán az én nevem,
A szép tavaszt hirdetem.
Szirmaim, ahogy pompáznak,
Sok kis méhet csalogatnak.
Doktor: - Én vagyok a doktor néni,
Ki a beteg lássam!
Meggyógyítok én mindenkit,
Gyertek, gyertek bátran!
Fiúk, lányok ne féljetek,
Engem mindig szeressetek!
Bálna: - Ha tudná a bálna,
Milyen jó a málna,
Csak málnát zabálna.
Nyuszi: - Szürke bundás kicsi nyúl,
Tapsifüle lekonyul.
Meglapul a szalmába,
Meg se mozdul négy lába.
Más: - Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri.
Répát eszik rop-rop-rop,
Nagyot ugrik hopp-hopp-hopp!
Téltündér: - Az én ruhám hófehér,
Egészen a földig ér.
Hozok nektek jégcsapot,
Jégvirágos ablakot.
Hópihéim szerteszórom,
154
Hideg télben táncoltatom.
Jégcsap: - Fagyos télen eresz alatt,
Hosszú jégcsap díszeleg.
Könnyezik a szemecskéje,
Mikor a Nap megjelent.
Hamupipıke: - Gyönyörő szép ruhámmal,
Most jöttem a bálból.
Rám szálltak a galambok,
A mogyorófa ágról.
Manó: - Hallja minden erdı s hegylakó,
Én vagyok a kópé kismanó.
Erdı csendjét elkergetem,
Az éjszakát felébresztem.
Hallja minden erdı s hegylakó,
Én vagyok a kópé kis manó.
Semmitıl nem félek,
Ha kell meg is, verekszem,
Suhataggal, fergeteggel.
Minden egyéb szörnyeteggel!
Kikió: - Én vagyok a szent égkı ırzıszentje,
Közel hozzám nem engedlek,
Nyílvesszımmel megsebezlek.
(Énekszóra vonul be.)
Indián: - János bácsi a csatába,
János bácsi a csatában,
Megbotlott egy főszálban.
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
A szívébe lándzsát szúrt.
Kéményseprı: - Volt egy ember fekete,
Feje, lába, tenyere.
Kéményt seper egész nap,
Estére már elfáradt.
Akkor ı is hazament,
De mielıtt lepihent.
Jól megmosdott úgy, mint te.
Nem is maradt fekete.
155
Szakácsnı: Sütök fızık minden jót,
Csupa kedvemre valót.
Tudok túros derelyét,
Borjúfület málnamézzel.
Libamájat majonézzel,
Megkeverem, kavarintom,
Egy födıvel betakarom.
Közös ének: A szakácsnak jól megy dolga,
Süt, fız vidáman dalolva.
Kever, kever, kavar,
İ csak parancsolgat,
Minden ételt megkóstolgat.
Robot: - Nézzétek csak egy robotot,
Csuda szerkezet.
Robot Robi én vagyok,
Hát figyeljetek.
Nem eszem én tejet, túrót,
Sem salátát, sem spenótot.
Programokkal etetnek,
Robotolok eleget.
Papagáj: - Papagáj, papagáj,
Csıröcskéje be nem áll.
Fényes tolla tarka-barka,
Jancsi, Julcsi a gazdája.
Vigyáznak is nagyon rája,
Papagáj, papagáj,
Csıröcskéje be nem áll!
Medve: - Brummog a medve,
Nincs neki jókedve.
Tánchelyet, ı málnát szedne,
Két köcsöggel lépes mézet,
Akkor járna táncot, szépet!
Sárkány: - Én vagyok a félelmetes sárkány,
A fejemben ész, erı és ármány.
Hadakozik minden vitéz ellen,
Le is gyızöm egy kettıre,
Vagy inkább ık engem.
156
Dinoszaurusz: - Én vagyok a kis Dinó,
Jó kedvem van, halihó.
Szeretem a gyerekeket,
Öregeket, felnıtteket.
Ne féljetek, nem bántalak,
Csak egy kicsit megkóstollak.
Hamm!
Csizmás Kandúr :- Egy kis tejföl jó lenne,
Bajszom fürdetem benne.
Egérkés a hangulat,
Csizmás Kandúr jól mulat.
Tavasz Tündér: - Én vagyok a szép kikelet,
Én hintem be a ligetet.
Patyolatszín hóvirággal,
Vígan játszó napsugárral.
Csörgedeznek a patakok,
Odafönn a kék ég ragyog.
Madár ének szól a fán,
A szép tavasz megjött már!
Befejezıben a „Tavaszváró„ énekkel zárjuk be felvonulást.
Ének: „Gyere, gyere szép kikelet,
Búcsúztassuk a vén telet.
Hóvirág és kék ibolya,
Készül már a tavaszra.”
- Vége -
157
TARTALOM
Elıszó........................................ .............................................................1
Róka és a nyúl........................................................................................5
Piroska és a farkas.................................................................................6
Hamupipıke ........................................................................................10
Élı képeskönyv...................................................................................15
A kényes lány.......................................................................................21
Kéményseprı és a pékinas ................................................................26
Mind sót az ételben ............................................................................28
Az évszakok.........................................................................................36
A mikulás.........................................................................................37
Érkezik a kikelet .............................................................................38
A három pillangó............................................................................38
Érkezik a nyár .................................................................................40
Megérkezett az ısz.........................................................................40
Babás jelenet ........................................................................................42
Bölcsıdal..............................................................................................44
Hova-hova Katika?.............................................................................45
Babatánc...............................................................................................46
Kicsi szakácsok ...................................................................................47
Tavaszi jelenet .....................................................................................49
Cica óvoda ...........................................................................................54
A táncoló királykisasszonyok ............................................................58
Gyöngyvirág királykisasszony ...........................................................63
Mesebelei játszótársak ........................................................................68
Zsuzsó vasárnapja...............................................................................72
Jó, hogy jöttél szép tavasz..................................................................76
Mese a kis gidáról................................................................................80
Kis kukták ............................................................................................83
159
Szabómesterek.....................................................................................86
Kézfogó................................................................................................88
Malacvásár............................................................................................92
Mit játszol ?..........................................................................................93
A kis doktor .........................................................................................94
Csipkerózsika.......................................................................................95
Székely lakodalom............................................................................ 104
Fonóka............................................................................................... 113
Róka koma kalandjai ....................................................................... 117
A gomba alatt ................................................................................... 121
Kérdı – felelı .................................................................................. 125
Meseország dinom-dánom ............................................................. 126
A királyfi orra.................................................................................... 130
Korsós Témás tánc.......................................................................... 133
Apóka, nyuszi és a farkas................................................................ 135
Esztendıre vagy kettıre ................................................................. 137
Hogyan tanult meg nyávogni a kis macska?................................. 142
A tojás................................................................................................ 144
Farsangi dáridó................................................................................. 147
160