Preparátumok elkészítése

A tárgylemezre csep­
pentsünk vizet

A tárgyat csipesszel (vagy

preparálótűvel) helyezzük
a vízcseppbe

Növényi részek
metszese
Ha vastagabb anyaggal
dolgozunk, például szárral vagy
fával, helyezzük
a borotvapenge élét
nagyon enyhén
annak sima metszőfelületére,
nyomjuk le, majd
lassú mozdulatokkal ferdén
előre metsszük át

Ha vékonyabb anyaggal van dolgunk, például

levéllel, akkor készítsünk elő segédeszköz
gyanánt egy darabka sárgarépát,

fogjuk bele a levél darab­

káját, és a fenti módon
metsszük
 A fölösleges folyadékot
itassuk fel, s kezdhetjük
a tárgy megfigyelését

Illesszük oda
ferdén a fedő­ Nézőke/kereső
lemezt, majd
óvatosan fektessük rá Tubus
a preparátumra (így nem
képződnek légbuborékok)

A mikroszkóp
részei Állvány
Objektív-forgótár

Objektív (lencse)

Rögzítőcsap

Tárgyasztal

Az élesre
Kondenzor
állítás csavarja
Mikroszkóplámpa
Kondenzorállító
csavar

Mikroszkóptalp
 –1–

Bruno P. Kremer

Varázslatok
mikroszkóppal
kezdőknek és haladóknak

Holló és Társa
 –2–

Tartalom

Az aprók világa
TOLJUK Kl
A MEGISMERÉS HATÁRAIT 4

„Akkora bolhák.
akár egy szopósmalac" 6
Tarka bozót, színpompás őserdő 8
Könnyű szellők langyos fuvallatában 10
Magvak és gyümölcsök
környezetünkben 12

Mindennapok kalandjai
VARÁZSLATOS UTAZÁS
A MAKRO ÉS A MIKRO
VILÁGÁBAN 14
Mintha szivárványsziporkák lennének! Pedig
„csak” egyszerű burgonyakeményítő-szemcsék A zöld levél
- növényi erőmű 16
Gyufaszál méretű
élőhelyek 18
Tövisek, tüskék
és egyéb fegyverek 20
Zuzmók fatönkön
és köveken 22
Fel nem ismert ismerősök
- egészen közeli portrék 24

Még apróbb látványosságok

ELŐRETÖRÉS
A PARÁNYOK VILÁGÁBAN 26

Mély szurdokok, üveghegyek 28

Egészen más fényben nézve 30
Izgalmas pillanatok 31
Körös-körül szőrös dolgok 34

A fokföldi harmatfű csillogó, ragadós végű nyúl­

ványai, melyekkel apró rovarokat zsákmányol
 –3–

A botocskától a pálcikáig
ÉS MÉG NÉHÁNY
REJTÉLYES VILÁG 36

Lyuk hátán lyuk

– kis kocsányismeret 38
Kemény héj, lágy mag 40
Amiből a fák építkeznek 42 A GOMBOSTŰFEJ –
Valami van a levegőben 44 A PARÁNYI ÉLŐLÉNYEK
„MÉTERRÚDJA” 63

Ismeretlen gyönyörűség
A TERMÉSZETES FORMÁK MIKROSZKÓPOS
REJTŐZŐ HARMÓNIÁJA 46 ÖTLETEK 64

Egy mindennapi varázslat 48

Üvegházba zárt sejtek 50
Nyüzsgő világok a víz alatt 52
Nyissuk szemünket még tágabbra 56
A látás határán 58

Ajánlott irodalom 60
Mutató 61

A virágon át – a szívvirág virágának

keresztmetszete
 –4–

Az aprók világa

Toljuk ki
a megismerés
határait!
Harmatcsepp – mintha csak
Ha teljességükben, kerek egészként az ipari optika modellje lenne
szemléljük a dolgokat, tiszta, világos képet
kapunk. Ha közelebb hajolunk a világhoz,
nem járunk rosszabbul.

A virág rendkívül törékeny felépítésével fantasztikus mikrovilágot formál

 –5–

A hétköznap megélhető világ

számtalan „szemlélnivalóval”
szolgál. Tájképet látunk tájkép
hátán, házakat vagy fa­
csoportot, és persze virágokat,
madarakat, pillangót.
Többnyire mindezt csak
körvonalakban vagy
színfoltok képében észleljük,
a formai részletek vagy
a színek „összemosódnak"
a szemünk előtt.
Csak közelebbről ismerhetjük
fel, hogy világunk meg­
számlálhatatlan apróságból
épül fel.
A kis színjátszó lepke föltárja szépségét

Magától értetődik, hogy

a nyári virágpompába
öltözött kert csodás látvány.
Ám ugyanilyen élvezetes, ha
egy finoman tagolt virágot
szemlélünk a benne nyüzsgő
rovarvilággal.
A részletek megfigyelésének
bizonyos határai vannak.
Ha mégoly mélyre süllyeszt­
jük is kíváncsi orrunkat egy
Egy földiméh látogatja a virágot, miközben virágporral
virág kelyhébe, nem látunk
púderozza magát
sokkal többet a növényből.
Ugyanakkor egy csillámló
harmatcsepp felnagyítja a
levél részletét. Íme, a termé­
szet megmutatja, hogyan
pillanthatunk be olyan pöt­
tömnyi világok rejtelmeibe,
amelyek máskülönben
örökre zárva maradnának
tekintetünk elől. Az egyszerű
gyűjtőlencsétől a nagy
teljesítményű mikroszkópig
Felbecsülhetetlen kincs – a kertben nyíló mezei virágok magja azonban elég hosszú utat
és termése kellett végigjárnunk.

„AKKORA BOLHÁK,
AKÁR EGY SZOPÓS
MALAC"
A gyűjtőlencse nagyító
képességét – amely a fényt
megtörő harmatcseppet
utánozza – minden bizonnyal
már a rómaiak is ismerték.
Ennek ellenére csak jóval ké­
sőbb láttak hozzá vállalkozó
szellemű tudósok a nagyobb
teljesítményt nyújtó, tudomá­
nyos megfigyelésre is alkal­
Törpemoly aknázó hernyója
a vérbükk levelében
Levélpusztító rovarok
álcázott petéi
–6–
mas optikai eszközök megépí­
téséhez. Először távcsöveket
építettek, hogy csillagközi
távolságokba pillantva
égitesteket figyelhessenek
meg. A nagyhírű Galileo
Galileitől (1564–1642) isme­
rünk például egy, immár elég
jó felbontóképességű
távcsövet. Ezzel sikerült
felfedeznie a Jupiter holdjait,
ami miatt azután oly sok
támadás érte. Ekkor még alig
volt olyan kíváncsi tudós, aki
tekintetét nem fölfelé, hanem
az alattunk nyüzsgő, parányi
világra fordította volna.
Csak 1590 táján kezdtek hol­
land lencsecsiszolók – neve­
zetesen a middelburgi szem­
üvegkészítő Jansen testvérek
– olyan nagyítókészülék
építésébe, amely immár
megfelelt e célnak.
Az első fénysugarak
A legelső mikroszkópoknál
egyértelműen jobb minőségű
volt a brit fizikus. Robert
Hooke (1635–1703) által
készített többlencsés
mikroszkóp, amely ugyan
még mindig csak százszoros
határig nagyított, a maga
korában mégis szenzációs
teljesítményű volt.
A mikroszkópkészítés egyik
legjelentősebb úttörője
a delfti Antoni van Leeuwen­
hoek, egy holland posztó­
kereskedő. akinek optikai
segédeszközét manapság
nemigen tarthatnánk
egyébnek, mint jó erős kézi
nagyítónak, hiszen mindössze
egyetlenegy lencséből állt.
Leeuwenhoeknak volt némi
gyakorlati tapasztalata
a nagyító üvegekkel – min­
denekelőtt az úgynevezett
szálszámolókkal, amelyek
segítségével, akárcsak
napjainkban, a szőttesek
minőségét ellenőrizték.
Így nem meglepő, hogy tisz­
tán kedvtelésből közvetlen
környezetének sok-sok
tárgyát, szó szerint, górcső alá
vette, és ezenközben meglepő
felfedezéseket tett.
Amikor a mikroszkóppal
végzett megfigyeléseiről szóló
beszámolóit Londonban
a Királyi Tudományos
Akadémia megjelentette,
a szigetországi tudósok hitet­
lenül csóválták fejüket
– pontosabban rizsporos
parókájukat.
A nagyító
mint „bolhaüveg"
Leeuwenhoek nem volt
rendszeresen munkálkodó
tudós, sokkal inkább szenve­
délyes megfigyelő.
Szinte válogatás nélkül
mindent megnézett, ami
nagyító alá kívánkozott
megfigyelésre. Vizsgálta
a foglepedéket és a vízcsep­
pet, növényi részeket, szét­
foszlott izomrostot és szúnyo­
got, tetvet vagy éppen bolhát.
Mindennek hírét vehette
Johannes Amos Comenius
(1592–1670) cseh teológus
és pedagógus.

A pontytetű az apró rákok közé tartozik. Bizarr kitinpáncélja
látványos külsőt eredményez
Mindenesetre a maga
korában igen népszerű
művében, az Orbis sen­
sualium pictusban (Látható
világ, Európa, 1970) rajongva
értekezik a nagyító üvegek
hihetetlen lehetőségeiről,
amelyek nyomán „a bolha
akkora lesz, akár a szopós
malac".
–7–
Ekkor még a nagyító lencsék
– vagy bolhalencsék, ahogy
nemes egyszerűséggel akko­
riban titulálták őket - első­
sorban nem a mikrokozmosz
ismeretlen világába vezető
ajtó kulcsának számítottak,
sokkal inkább valamiféle
hétköznapi, közkedvelt
gondűzőnek tekintették őket.
Még Alexander von Humboldt
idejében sem tartották
udvariatlanságnak,
ha a porosz udvar fényes
dámáit azzal mulattatták,
hogy nagyító üveggel és
preparáló tűvel bolháikra
vadásztak.
TIPP: Amíg nem jutunk
hozzá egy nagyobb sztereo
mikroszkóphoz, addig kielé­
gíthetjük kíváncsiságunkat
a nyitható nagyító segítségé­
vel is. Tartsuk közvetlenül
a szemünk elé. és a tárgyat
olyan messzire távolítsuk el.
ahol az a legélesebbnek tűnik.
Igen praktikus a csukható-
nyitható nagyító is. amelyet
homlokpánton lehet rög­
zíteni. Elsősorban helyszíni
begyűjtésnél lehet
segítségünkre.
A szász darázs fejének feke­
te-sárga színei

A rügy belsejében az egész
virág jelen van – gondosan
összecsomagolva
TARKA BOZÓT,
SZÍNPOMPÁS
ŐSERDŐ
A mezei vagy éppen kerti
virágok olyanok, mint holmi
szép, színes pacák. Ha azon­
Pipacs – sötét színfolt
a virág közepén
–8–
Vörös és fekete – a harsány színek hamarabb magukra vonják
a tekintetet
ban egy kicsit alaposabban
szemügyre vesszük őket,
a színkavalkád sokféle
szerkezetre bomlik. Kívül
helyezkedik el a több
„darabból” álló virágtakaró,
vagyis a sziromlevelek több
sorból összeálló koszorúja,
amely leginkább a rokokó
dámák ruhájára hasonlít.
Befelé haladva találhatók
a porzók degeszre tömött
portokjukkal. Bizonyos
virágok kelyhében kevés
porzót találunk – számuk
a legtöbb növény esetében
kettő és tíz között változik –
megint másoknál szinte
megszámlálhatatlanul sokat.
A madárhúr, a kakukkszegfű,
a harangvirág vagy a vero­
nika megelégszik kevesebb
porzóval is, ám a pipacs, a
rózsák vagy a boglárkafélék
esetében az éhes rovarok
valóságos dzsungelra bukkan­
nak. A virág középpontjában
foglal helyet a termő, csúcsán
a virágport befogadni kész
bibével.
Variációk egy témára
Ezt az alapmintát a természet
játékosan, végtelen sok
változatban rendezte át,
aminek következtében
minden egyes növényfaj
elnyerte a maga sajátos,
mással összetéveszthetetlen
virágformáját. Amikor
az ember virágokat néz
– a muzsikához hasonlóan –

ugyanazt a témát láthatja
minduntalan újabb alakban.
Ez a változatosság jóval
sokrétűbb, mint az akusztikai
szerzemények világa.
A maguk különös eleganciá­
jával a virágok sok embert
szólítanak meg. még akkor is,
ha bőséges szín-, alak- és
illatjeleik nem is nekünk
szólnak. Természetes célpont­
jaik azok az apró élőlények.
amelyek röppenő küldönc
gyanánt virágról virágra
cipelik a pollent, így történik
az elengedhetetlen beporzás.
Hogyan éri el a virág, hogy
rovarokat, vagy más földrajzi
szélességi fokon madarat,
denevért csalogasson ma­
gához, hogy a pollenposta el
ne maradjon?
Kinek-kinek a magáét
A virág mérete, alakja és színe
úgy hat, mint valami hívogató
óriásplakát, amely kifeje­
zetten állati látogatókat vonz.
Ám ezek csak akkor hajlan­
dók elvégezni feladatukat,
ha a leszállás valóban megéri,
vagyis ha a virág nem csupán
követelőző szállítási megbí­
zásokkal igyekszik csalogatni,
hanem azonnal fizet is.
Bizonyos rovarok fehérjében
bővelkedő pollentáplálékhoz
jutnak a virág jóvoltából,
s azt a veszteséget, amit
a rovar elfogyaszt, a virágnak
tömegtermeléssel kell
pótolnia.
Éppen ez a magyarázata
annak, hogy a pipacs vagy
–9–
a boglárkák oly sok porzóval
rendelkeznek. Más virágok
cukros nektárt kínálnak.
Amikor a méh. a poszméh,
a zengőlégy vagy a pillangó
a sokat ígérő mézzel telt
edények után kutat, felkeni
a magával hurcolt pollen­
szállítmányt a ragadós bibére,
miközben óhatatlanul más,
újabb szállítmánnyal keni
össze magát.
Egy boglárka virága sziromlevelek nélkül. Porzói és mézfejtői
bőséges pollen- és nektárkínálatot biztosítanak
Azok a csalafinta módszerek
is fantasztikusan érdekes
látnivalót kínálnak,
amelyekkel a porzók a lá­
togatót pollenbe panírozzák.
Némelyek ehhez hossz­
irányban kinyílnak, mintha
csak cipzárra járnának, míg
mások a sószóró elve alapján
működnek.
TIPP: A virág egyes ré­
szeit alaposabban megfigyel­
hetjük, ha borotvapengével
leválasztjuk, majd tárgyle­
mezre – vagy fekete fotókar­
tonra – helyezzük. Érdemes
a nagyobb méretű virágok
magházából hossz- vagy
keresztmetszetet készíteni és
a különböző érési szakaszokat
tanulmányozni.
TIPP: A látványos apró­
ságokat tudnunk kell ked­
vünk szerint forgatni a (szte­
reo)mikroszkóp lencséje
alatt. A tárgyak feltámasztásá­
ra használjunk parafadugót,
gyufásdobozt vagy hasonló­
kat A preparálótű és a befő­
zőgumi segítségével a tárgya­
kat bármelyik kívánt látó­
szögbe beállíthatjuk.

KÖNNYŰ SZELLŐK
LANGYOS
FUVALLATÁBAN
Mielőtt a madarak meg­
hódították a levegőt és
bizonyos emlősök
– például a denevérek –
megnövekedett mellső
végtagjain kialakult
a repülést szolgáló
bőrvitorla, a rovarok
Átesőfényben (egész fenn) a szitkárok szárnya átlátszó, akár
a kirakatüveg. Csak ráeső fényben (fenn) mutatkoznak
először a szőrzet mellett a pikkelyek
– 10 –
háborítatlanul uralták Tökéletes technika
a légteret. A repülésre képes gerince­
Alig néhány csoportjuk sekkel ellentétben majd
élt a föld színén vagy a föld minden rovar négy szárnya
alatt szárnyak nélkül, kiterjesztésével emelkedik
miközben a szúnyogok a magasba. Ám éppen a le­
milliárdjai, légy-, gyek esetében csupán a mell­
egyenesszárnyú-, ső szárnyak fejlődtek ki töké­
hártyásszárnyú-, szitakötő-, letesen, miközben a hátsók
lepke- és bogárseregek aprócska billérré egyszerű­
szárnyukra vették södtek. Funkcionálisan
a levegőeget. a bogarak is kétszárnyúvá
váltak, hiszen csupán a má­
sodik szárnypárjuk maradt
vékony, hártyás, s repülni is
csak ezzel képesek. Az elülső
szárnyakból lett a vastag,
többnyire szép rajzolatú
fedőszárny (elytrum).
Bármelyikről legyen is szó.
a rovarok szárnya csodálatos,
könnyűszerkezetes mester­
remek. A bábból előbúvó állat
esetében pedig még puhák és
olyanformán gyűrődtek, vagy
csavarodtak fel, ahogy a levél
a rügy belsejében. A követ­
kező néhány óra során
keményednek meg, majd
heteken, sőt hónapokon át
állják az erős igénybevételt.
Technikai értelemben
viszonylag vékony, gyakorta
akár át is látszó kitinrétegből
állnak, amelyet az ellenoldali
szárnyakon szimmetrikus, a
fajra jellemző erezet feszít ki.
A színes szőrzet és pikkely
szintén funkcionális elemek.
Szemünk számára
túl sebes
Másodpercenként hozzá­
vetőleg 200-at verdes szár­

A boglárkalepkék szárnyának hímpora fényesen csillog
a napfényben
nyával a torta körül sündörgő
darázs. Még ennél is gyor­
sabban, mintegy 300-at ver
a szúnyog, melynek kelle­
metlen hangját mind­
annyiunk füle ismeri.
Mikor a kacsafarkú szender
a virág előtt lebegve
pödörnyelvével nektárt szívni
készül, szárnyai 80-at
rezdülnek másodpercenként.
Még ez is túlságosan sebes
ahhoz, hogy szemünk
követhesse a szárnyak
mozgását.
Ugyanakkor a rovarszárny
tömege mindössze 0, 1 g/cm2,
ami mintegy század része
– 11 –
annak, amit a madaraknál
mérnek.
A rovarszárnynak nemcsak
konstrukciós jegyei
ámulatba ejtőek, hanem
fantasztikus a színvilága is.
A valódi pigmentek mellett –
amelynek például Egyelőre nem tudjuk,
a citromlepke vagy hogyan keletkezik
a fecskefarkú lepke a lepkeszárny mintázata
köszönheti színeit – sok
más faj – mint a csinos a szitkárok – teljesen
boglárkalepkék – úgynevezett levetkőzték a lepkékre oly
strukturális színeket is jellemző díszes öltözéket.
felvonultat, amelyek Helyette a méhek és darazsak
kizárólag fénytörés hatására ruhájában pompáznak, amit
jönnek létre. Némely a potrohon látható sárga
lepkék – mint például karikák jeleznek.

MAGVAK
ÉS GYÜMÖLCSÖK
KÖRNYEZETÜNKBEN
A mezei, a kerti és a tele­
pülésen belül lévő földeken
évről évre izgalmas meg­
figyeléseket tehetünk.
Ha egy területen felhagynak
a földműveléssel, vagy éppen
bizonyos időre parlagra kerül,
a természet mégse hagyja
teljességgel magára. Ugyanis
alighogy magára maradna a
földdarabka, máris új élet
mocorog körülötte. A pionír
növények szinte azonnal
nekirugaszkodnak, s igye­
keznek meghódítani
a felszabadult teret.
A martilapu vagy
a gyermekláncfű szinte azon
nyomban megjelenik.
Hamarosan felbukkan az
aggófű és a füzike, alig
valamivel utánuk a bogáncs,
majd legkésőbb egy esztendő
múltán olyan fásszárúak
következnek, mint a fűzfélék,
a nyír és a rezgőnyár.
Ínycsiklandó csalétkek
Hogyan lehetséges, hogy
az elhagyott területen szinte
azonnal megjelenik a nö­
vényzet, ráadásul olyan fajok
ütik fel a fejüket, amelyek ott
korábban talán soha nem
fordultak elő?
Évente kétszer – tavasszal és
nyáron – bizonyos növények
igénybe veszik az állatok
segítségét – a rovarok virágról
virágra viszik át a pollent,
– 12 –
majd később még egyszer,
amikor az állatok a
termést, magot szállítják
a távolba. Ahogy
a virágok megporzásában,
a termések terjesztésében is
jelentős szerep jut a mézes­
madzag módszernek.
A lédús csonthéjas és
bogyótermések igen vonzók
a madarak és emlősök
számára.
Miközben ezen az úton
a gyümölcs húsa elfogy,
annak magja sértetlenül
átvészeli a gyomor-bél túrát.
A „csomaghordó”
hangyák
Ez a módszer nem csupán
madarak és emlősök segít­
ségével „üzemel”.
A hangyák, amelyek a virá­
gok beporzásában alig jutnak
szerephez, hatékonyan
működnek közre a különféle
magvak szállításánál.
Különösen ízletes hangya­
csemege bizonyos magvak
olajtartalmú függeléke
(ez az elaioszóma), amit
a hangyák nagy előszeretettel
fogyasztanak, és lényegében
ezért gyűjtik be e magvakat.
Valójában kertészként
szorgoskodnak, hiszen
az elhagyott magvak
az első adandó alkalommal
szárba szökkennek.
Ez a magyarázata többek
között a rekettyefajok, az ibo­
lyák, a kulyatej és sok más
parlagi pionírnövény gyors
terjedésének.
A tövises rekettye magjain
jól láthatók a feltűnő
olajos függelékek
Kankapoccsal és
kapocsszemmel
Más növények a tollas, szőrös
és bundás gerincesek
segítségére építenek. Ezek
magja és termése a csáklya
elve alapján működik,
ugyanis úgy cipeltetik
magukat, mintha potyautasok
volnának. A kúszógalaj,
a vadmurok vagy az apró
bojtorján ezzel a módszerrel
igen figyelemreméltó
távolságot is képes leküzdeni.
Különösen érdekesek azok
a légi mutatványosnak
számító növények, amelyek
pihekönnyű vitorlásként,
repülő szőnyegként vagy
ejtőernyőst utánozva egészen
messzire jutnak.
Ha nagyítóval vizsgáljuk őket,
azt látjuk, hogy felületüket
különleges módszerekkel
megnövelik, ez által képesek
a levegőben vitorlázni.
 – 13 –
A felületnövelés történhet
hosszú repítőszőrrel – mint
a nyár vagy a fűz esetében
hajszál finomságú ernyőcskék
segítségével – a gyermek­
láncfűnél vagy a füzikénél
– avagy kétoldalt repítő­
szárnyas makkal, ami a nyírre
jellemző.
Az emberi technika csak
keveset vett át és fejlesztett
tovább e lelemények
közül.
A füzike parányi magján ernyő alakú repítőszőr van, amely a felnyíló toktermésből
elröppenve kinyílik
TIPP: A séta közben
is összegyűjthető termések
és magvak formai sokféle­
ségét sötét látóteres vagy
ráeső fénnyel történő
megvilágítás mellett figyel­
hetjük meg.
Helyezzük fekete fotó­
papírra, és felülről, ferdén
világítsuk meg őket.
A kisebb tárgyakat akár dia­
üveg közé is tehetjük.
 – 14 –

Ezt a követ teljesen beborította a zuzmó

Mindennapok kalandjai

Varázslatos utazás
a makro és a mikro
világában
Legyen bár mégoly kevéssé feltűnő
a kőkerítés zuzmó borítása, vagy
a mohapárna a kockaköves út hézagaiban
– a nagyító lencséje alá kerülve mindjárt
Egyszerű kísérlet:
csavar nagyítóval nézve miniatűr tájképpé változik.

E lombosmohafaj spóratartó tokjait mintha csak egy koreo-
gráfus rendezte volna el
Sikeres megfigyeléseink
egyik titka a megfelelő
nagyítás.
Az pedig nem tőlünk, hanem
attól az optikai segédeszköztől
függ, amelyet a megfigye­
léshez használunk.
A szálszámoló vagy a nyit­
ható kézi nagyító és a költ­
séges sztereo mikroszkóp
annál finomabb részletet
mutat a megfigyelt tárgyról,
minél jobb a nagyítása.
– 15 –
Amikor a makro világból
a mikro irányába mozdulunk
el. olyan látványos utazásra
vállalkozunk, amely messzire
vezet bennünket az általunk
jól ismert terepről.
A szőrmoha spóratartó
tokja szőrös hálósipkát
visel
Az egész látványának
elvesztése árán részleteikben
hozzák közel a tárgyakat,
amelyek ezenközben
gyakorta elveszítik jól ismert
tulajdonságaikat.
A megváltozó perspektíva
elidegenítő hatású, hiszen
a szokatlan lépték miatt sok
minden másképp látszik.
Egyetlen csepp víz egészen A szedertüskék nem csupán
másként viselkedik, mint védekezésre jók, hanem
egy egész pohárnyi. segítik a kapaszkodást is

Zöld levél ellenfényben – színanyaga minden más színt
elnyel
A ZÖLD LEVÉL –
NÖVÉNYI ERŐMŰ
A Föld – legalábbis ami
a szárazföldeket illeti – zöld
bolygó. A kontinensek
tájképének arculatát a zöld
növények határozzák meg,
s mégoly kietlen vidékein is,
mint mondjuk az Antarktisz,
akadnak levelet hordozó
növények.
A lomblevelek biológiai
küldetése egyértelmű.
– 16 –
Az a feladatuk, hogy felü­
letükkel a fény felé fordulva
a lehető legtöbb napsugarat
befogják.
A fény és a levegő
adják a dolgok
savát-borsát
A levél a növény nélkü­
lözhetetlen, életfontosságú
szerve, amely a fényenergia
felhasználásával értékes
szerves anyagokat épít.
Leveleinek segítségével él
a zöld növény szó szerint
levegőn és fényen.
Mindkettő az atmoszférából
jut el hozzá, miközben a vizet
– amely az „üzemanyagot”
jelenti – a gyökerein keresztül
veszi fel. és finom
szállítónyalábjain át továb­
bítja. Ezek szerteágazó rend­
szerét nevezzük erezetnek.
Jóllehet, a zöld anyagcsere­
gépezet belül sohasem vál­
tozik, a levél a legkülön­
bözőbb alakot öltheti fel.
Méretük, tagoltságuk,
kontúrjuk és felületük
sajátosságai szerint a lomb­
levelek oly sokfélék, hogy
A levelek ősszel vagy anyag­
cserezavar esetén vörösek
A levélfelek nem teljesen
szimmetrikusak
 – 17 –

a fajok a gyakran már ezen

tulajdonságaikból meghatá­
rozhatók.
Mindenféle méretű meg­
található közöttük az óriási
levelű acsalaputól
a legkisebbekig, például
a zöldhúrig, jóllehet a pa­
rányok esetében még egy
erős nagyítónak is igencsak
erőlködnie kell!

A levélformák
seregszemléje
Még egyazon növényen sem
találhatunk sohasem két,
minden részletében azonos
formájú levelet.
A sok növénynél először
megjelenő sziklevelek alakja
is igencsak eltér a későbbi
lomblevelekétől.
Alulról felfelé haladtunkban
majd minden száron
egyre rövidebb levélnyeleket
vagy a levélkontúr egyszerű­
södését figyelhetjük meg –
s tekintsünk el ezúttal
a leveleknek a virágok
birodalmában betöltött Az apró zöld gömbök egy lombosmoha levélkéjének kloro­
szerepétől. plasztiszai. Ők a fotoszintézis főszereplői
A tágas felületű, teljesen ki­
nyílott lomblevelek csodálatra fogható stabilitással söprű­
méltó konstrukciók, amelyek nyélre erősíteni. TIPP: A levelek
minden körülmények között A növények a szervesanyag­ erezetének finom szép­
megőrzik tartásukat, miköz­ szintézishez szükséges sége és változatossága
ben a szél vagy a nedvesség energiát, a napfényt a levelek leginkább ellenfényben
elől hatásosan térnek ki. fotoszintetizáló alapszöveté­ tárul szemünk elé.
fantasztikus teherbírásuk ben található ún. kloroplasz­ Ősszel ugyanilyen
igazán akkor szembetűnő, tiszok segítségével kötik meg. módszerrel érdemes
ha az ember által kifejlesztett Ezek túl kicsik ahhoz, hogy figyelemmel kísérni
technikával hasonlítjuk össze nagyítóval vizsgálhassuk őket, a levelek különféle szín­
– szinte lehetetlen egy hétköz­ mikroszkóppal azonban már anyagainak fokozatos
napi méretű pajtaajtót ehhez kivehetők. lebomlását.

GYUFASZÁL
MÉRETŰ
ÉLŐHELYEK
A mohaszőnyeg csupán
felületes rápillantásra néz ki
úgy, mintha egyenletes zöld
bársonyszőnyeg vagy
hézagpótló volna a kocka­
kövek fugái között, esetleg
az erdei fák gyökerei közti
teret kellene befoltoznia.
Minden valamirevaló nagyító
azonnal eloszlatja ezt a mél­
tatlanul felületes nézetet.
A sűrű mohaszőnyegen csírázó fenyő küzdi keresztül magát. Álskorpiók (balra fent) és egyéb
apró élőlények népesítik be a puha talajtakarót
– 18 –
Már kis nagyításban is
előtűnik az apró
mohanövényke, amely
száracskából és levélkékből
álló, miniatűr őserdőre
emlékeztet, és átláthatatlan
összevisszaságában éppen úgy
burjánzik, akár a dzsungel –
csakhogy valamivel kisebb
léptékben.
Ha tekintetbe vesszük, hogy
hol telepszik meg a moha,
bizony egyik-másik
termőhellyel kapcsolatban
felmerül a kérdés, vajon
hogyan lehetséges, hogy egy
ennyire jelentéktelennek tűnő
növénycsoport ilyen szélső­
séges körülmények közepette
egyáltalán képes létezni.
A kockakövek közti hézag
vagy egy parányi felület
a foszladozó fakérgen aligha
tűnik vonzó szálláshelynek.
A talajképző moha
Amilyen icipici, oly
mértékben igazolja hatékony
talajképző szerepét a moha
a legvakmerőbb helyen is.
Bárhol telepedjék is meg,
termőhelyén idővel
meghatározó mennyiségű
humusz gyűlik össze, ami

E helyes kis kapszulák számtalan mikroszkopikus méretű spórát állítanak elő, a mohák ezekkel
szaporodnak és terjeszkednek
további növények megtele­
pedését teszi lehetővé.
Ha egy kevés moha már
sikeresen talajt fogott, csak
idő kérdése a szőnyeg további
terebélyesedése.
Minél kiterjedtebb lesz
a mohaszőnyeg, annál több
nedvességet és ásványa
anyagot képes megkötni.
Ez a jelenség az úgynevezett
önerősítés, amely már egy
pénzérményi mohatelepnél
is működik: maga a növény
alakítja saját maga számára
mind kedvezőbbé a környe­
zetét.
Nagyobb ökológiai rend­
szerekben is megfigyelhető
– 19 –
ilyen jelenség, és mindig egy
egyensúlyi állapot felé tart.
Láthatatlan tömegek
A természetben sehol sem
fordul elő. hogy élőhelyek
hosszabb ideig használaton
kívülivé váljanak, ha mégoly
kicsinyek is.
A mohaszőnyeg is teli van
albérlővel. Baktériumok
tízezrei mellett – amelyeket
kizárólag a mikroszkóp
képes megmutatni –
a mohalevélkéken kialakult
vékony vízrétegben parányi
egysejtű szervezetek élnek,
továbbá hihetetlen mennyi­
ségű fonálféreg, amelyek
a levélkék labirintusában
tekeregnek.
Ne feledkezzünk meg
az erősen kapaszkodó
atkákról, néhány szúnyogfaj
lárvájáról és karcsú imágó­
járól, a sajátosan esetlen
medveállatkáról, sőt egyet­
lenegy apró csigáról se.
TIPP: Többféle mohát
nevelhetünk könnyen tálban,
cserépben.
A kiszáradás ellen hatásos
védelmet nyújthat
számukra a fólia vagy
az üvegharang.

TÖVISEK, TÜSKÉK
ÉS EGYÉB
FEGYVEREK
Sok növény bizony kézzel­
foghatóan védekezik.
Ha fennakad az ingujjunk
egy szederindán, vagy
elővigyázatlanul nyúlunk a
tövises rekettyéhez,
kellemetlen élményben lesz
részünk. Ennek is megvan az
oka: a természetben a nö­
vények hálátlan feladata,
hogy a növényevő állatokat
élelemmel lássák el. Fárad­
ságosan létrehozott
Ezt a pompás kerti kúszórózsát erős tüskéi segítik a kapasz­
kodásban
– 20 –
hajtásaikat, lédús szöveteiket
a növényevők újból és újból
leharapdálják. Természetesen
senki sem háborodik fel
komolyan ezeken a minden­
napos eseményeken.
Így van ez rendjén: a növény
gyökerétől virágáig sokféle
éhes szájat táplál.
Védekező növények
Bármilyen passzív, mozdu­
latlan egy növény, a törzsfej­
lődés során változatos és
fortélyokban kifogyhatatlan
megoldásokat fejlesztett ki
a rágáskár csökkentésére.
Célszerű ellenintézkedésekkel
megkísérli visszaverni
a korgó gyomrú növényevők
támadását, de legalábbis
megpróbál kitérni előle.
Számtalan növényfaj önvé­
delemből rejti életfontosságú
részeit – például a növekedést
és a raktározást szolgáló
szerveket – a talaj közelébe,
vagy még inkább annak
felszíne alá, nehogy
a növényevők fogai között
A rózsatüske nem más, mint
a bőrszövet helyi burjánzása
végezzék. Mások pedig
különösen kegyetlen
tüskével, tövissel vagy
kifejezetten kemény leve­
lekkel veszik fel
a küzdelmet a rágás ellen.
Ugyancsak hatásos mód­
szernek bizonyul, amikor
a növény a mezei növény­
evők elleni védekezésként
különleges anyagokat termel,
amelyek elveszik az éhes
pára étvágyát, sőt, akadnak,
amelyek az óvatlan
fogyasztóra ható mérget
raktároznak.

A méh fullánkja és méregmirigyei hatékonyabbak minden­
fajta injekciónál
A nagyon termékeny
növények nélkül sem állati,
sem emberi élet nem volna.
A magasabb rendű
növények túlnyomó részét
ma nem is ismernénk,
ha ősidők óta nem
védekeznének
az elfogyasztásukra irányuló
fenyegetéssel szemben.
Jól ismert, hogy
a növényevők az ehető
„zöldséget” alaposan
megtizedelik, ám azok ennek
ellenére sem maradnak
teljességgel védtelenek.
– 21 –
Alaposan
felfegyverkezve
Hadd vágjunk mindjárt
a dolgok elébe. Nem létezik
annyira élvezhetetlen növény,
amelyet a leleményes
növényevők meg ne talál­
nának. Még a leghegyesebb
tövis és a különlegesen
fájdalmasan szúró tüske sem
biztosít tökéletes védelmet –
ahogy a szívós, bőrnemű
levelek vagy a méreganyag­
tartalom sem,
A növények állig felfegyver­
kezhetnek, hasonlíthatnak
bevehetetlen, tövisekkel
kerített erődre, ezzel
legfeljebb a vaktában harapó
kérődzőket sikerülhet jobb
belátásra bírniuk.
A szövetekben aknászó
rovarlárva eközben
legfinomabb zöld csemegéjét
ropogtatva lakmározhat
a legtüskésebb rengeteg kellős
közepén is.
A kaktusz harcias külsejét
nem tüskék, hanem tövisek
borítják, amelyek egy egész
szerv (a levelek) módosu­
lásával alakultak ki.
E módosulás célja inkább
a párolgási felület csökken­
tése lehetett, mint
a védekezés.
Ezzel szemben a rózsák és
a szeder hatékony kapasz­
kodó horgai – melyek
könyörtelenül teszik tönkre
szebbnél szebb homlokza­
tainkat – bizony tüskék.
Ezek a rügyek vagy levelek
külső szöveteinek helyi
burjánzása révén keletkeznek,
és jóval könnyebben
letörhetők, mint a kemény
tövisek.
TIPP: Nagyítóval, ferde
megvilágítással vizsgáljuk
meg a vadrózsa, a szeder
tüskéit, valamint többféle
rekettyét és minden egyéb
fellelhető „szúrós”
növényt.

ZUZMÓK
FATÖNKÖN
ÉS KÖVEKEN
Ahol a virágos növények, de
még az igénytelen mohák
sem képesek megélni, ott
kezdődik a zuzmók világa.
A csikorgó fagy járta magas
hegységben, a naptól perzselt
sziklákon és só áztatta
hullámtörőkön, a homokos,
száraz sivatagban,
vagy a legsötétebb szurdok
mélyén is ott strázsálnak
a zuzmók, a vegetáció
előőrsei.
A krómsárga Caloplaca és
a bársonyfekete Verrucaria
a tengerparton él
A gombafonalak között apró
gömbökként gubbasztanak
az algák
– 22 –
Érdemes megismerni a zuz­
mók és a virágos növények
egymáshoz viszonyított
számarányát. Minél szélső­
ségesebb valamely nagytáj
éghajlata, a mérleg nyelve
annál inkább a zuzmók
irányába mutat:
Skandináviában a fenti arány
még csak 1, 2: 1, Grönlandon
2, 3: 1, az Antarktiszon
azonban már 150: 1.
Akkor is ehhez hasonló ered­
ményt kapunk, ha azokat
a konkrét élőhelyeket vizs­
gáljuk meg. ahol a zuzmók
előszeretettel telepszenek
meg. Sikeres megtelepedé­
sükhöz csupasz talajra,
morzsalékos falhézagra, idő
rágta csontra, rozsda marta
fémre, kilúgozott fakéregre
van szükségük, vagy zsin­
delyre, amit a nap sütő­
kemence hőmérsékletűre is
hevíthet.
Egységben az erő
A zuzmók olyan rendkívül
izgalmas életközösségek,
amelyekben két. egymástól
alapvetően eltérő szervező­
désforma gyakorlatilag egy
életre szóló „működési”
közösséget (szimbiózist) alkot.
A szimbiózis domináns
összetevője a szövedék
majd 95%-át alkotó valami­
lyen gombafaj (mikobiont).
Ám a „gazdálkodás”, kivált­
képp az anyagcsere-folyamat
irányítása a közösség másik
tagjának, az algának
(fikobiont) a feladata.
A mi éghajlati zónánkban
a szimbiózisban többnyire
a tömlősgombák valamelyike
alkotja a gomba partnert,
az alga pedig különböző
csoportokba tartozhat:
mint például a korábban
kékalgának nevezett ciano­
baktériumok, a gömb vagy
lánc alakú zöldalgák vagy
a velük rokon, barnás színű
csoportok.
Hogy azután valamely
gombaszövedékben barnás­
zöld, zöld vagy sárgásbarna
algák telepednek-e meg,
csekély jelentőséggel bír
a zuzmó színére nézve.
Ha kíváncsiak vagyunk, ké­
szítsünk metszetet borotva­
pengével, majd erős nagyí­
tásban vizsgáljuk meg
a vágásfelületet.
Abszolút célszerű
lakóközösség
A zuzmó színéért egészen
más anyagok felelősek,
melyeket egyik fél sem tud
önállóan előállítani.
Miután a zuzmókban
legkevesebb két különböző
szervezet alkot életközösséget,
esetükben aligha használható
a biológiában egyébként
általános „faj" fogalom.
Manapság a zuzmókkal
kapcsolatban már nem
beszélünk növényekről,
hanem táplálkozásfiziológiai
értelemben specializálódott
gombákról, amelyek életük
fenntartása érdekében
fotoszintetizáló algákkal

Szél, eső nem árthat a formagazdag zuzmóbevonatnak –
a mérgező kipufogógázok annál inkább
társulnak. Ám ebből az
együttélésből a szövedékbe
ágyazódó alga is hasznot húz,
hiszen így olyan élőhelyekre
is képes bejutni, ahová
egyébként nem tudna.
Alakváltozatok
Fajgazdagságuk miatt még
hazai zuzmóinkat is lehetetlen
néhány mondattal
– 23 –
összefoglalóan jellemezni.
Segítséget nyújt ehhez
némileg, ha az alakváltozatok
szerint csoportokra osztjuk
őket.
A legegyszerűbb szerveződést
a porszerű zuzmók mutatják.
Ezek úgy festenek, mintha
a fűszertartóból a kéregre,
kőzetre szórtak volna egy-egy
foltot.
A kocsonyás zuzmók
a leginkább talán a népszerű
gumicukorra emlékeztetnek,
amelyből mintha lepényt
készítettek volna.
Határozottabb körvonalat –
köröcskét, recézetet és
hasadékot képeznek a hasa­
dékzuzmók, amelyek szinte
belenőnek az aljzatukba.
A levélzuzmók fára vagy
kőre vetett rongydarabkához
hasonlítanak.
A legösszetettebb képződ­
ményt mégis a bokorszerű
zuzmók alkotják, amelyek
aprócska fásszárúakra
emlékeztetnek – a modell­
építők előszeretettel
használják őket a bokrok
utánzására.
Gyakran előfordul, hogy
valamennyi alakváltozat
ugyanazon az élőhelyen
vagy akár egyazon aljzaton
összefonódva nő, oly
fantáziadús tarkaságban,
mintha csak a legfrissebb
tavaszi textil mintakollekcióra
bukkantunk volna.
TIPP: Gyűjtsünk több­
féle zuzmót, és vizsgáljuk
nedves állapotban.
A borotvapengével készített
metszetben már erősebb
nagyítóval is megfigyel­
hetők az algasejtek vagy
fonalak. Kerekded szapo­
rítószervük sokuknál
a telep felszínén látható
(apothecium).
 – 24 –

FEL NEM ISMERT

ISMERŐSÖK
– EGÉSZEN KÖZELI
PORTRÉK

Életünk során a környeze­

tünkben naponta látott
legtöbb tárgyat többnyire
azonnal, helyesen
fölismerjük.
Ha azonban ugyanezekhez a
hétköznapi tárgyakhoz
nagyítóval közelítünk,
megkérdőjeleződnek
kipróbált ismereteink és
felismerési képességünk.
Ez nem egyszerűen azért van.
mert szemünknek az ismerős,
egyébként gondolkodás
nélkül fölismert tárgyakat
közelebbről és nagyítva kell
azonosítania, hanem mert Futurizmus – A zsebszámológép egy mikrochipjének közelképe
más nagyságrendbe lépünk,
ahol szemünk már nem működik, mint amikor addig alapján eldönthetnénk,
ismeri fel a részletek alapján nem látott vidéken próbálunk hol is van a látott képen
az egészet. A látás és a kíván­ eligazodni: előbb tájékozódási a fenn vagy a lenn, a hátul
csiskodás ilyenkor úgy segédpontok után kell vagy éppen az elöl.
kutatnunk, hogy valahogy A részletében kinagyított
rendezhessük a látottakat. tárgyat igen nehéz azonosí­
A tapasztalatok szerint a tani. ha kiragadtuk hétköz­
magasságot és a távolságot napi összefüggéséből.
bizony gyakorta rosszul Így például erős nagyításban
becsüljük meg, ha se fa, se a jól ismert borotvapenge éle
épület, se más ismert méretű inkább a frissen szántott talaj
tárgy nincs a közelben. felszínére emlékeztet, míg
az eltépett papírszegélyt
A puding próbája inkább gondolhatnánk
Elegendő egyetlen pillantást szárításhoz kiaggatott, össze­
vetnünk egy ismerős, ám kuszálódott halászhálónak.
erősen felnagyított érmére, A háztartásban elegendő
s máris beláthatjuk, hogy olyan tárgy akad, amelyek
A CD-lemezen található ba­ a megváltozott látványnál alaposabb vizsgálata
rázdák teljes hossza hozzá­ nem rendelkezünk semmi­ fantasztikus világokba
vetőleg 20 km! lyen fogódzóval, aminek kalauzol.

Hogy azután tekintetünket
éppen a szemétből kiemelt
anyagba, a legutóbb
megrágcsált keksz sarkába,
vagy valamely elektromos
vezeték keresztmetszetébe,
esetleg a zsebkendőtől
a tüllfüggönyig húzódó
textilskála bármely darab­
jának szövetszerkezetébe
mélyesztjük – mindegy.
Az eredmény így is, úgy is
megdöbbentő lesz.
Látásunk mindennapi szük­
ségleteinknek megfelelő,
A földitök rugalmas kacsa
de az éppen nézett anyag sok­
sok tulajdonsága észrevétlen
marad számunkra. Bizony
nem véletlen, hogy Sherlock
Holmes óta a rendőrnyomo­
– 25 –
zók és a különösen kíváncsi,
a mindent megismerni vágyó
emberek egyik legfontosabb
rekvizítuma éppen a nagyító
lett.
A természet
mint minta
A természetben kialakult
technikai megoldások
nemcsak hogy csodálatra­
méltóan funkcionálisak,
hanem gyakorta elképesztően
egyszerűek és lélegzet­
elállítóan szépek is.
Klasszikus példa erre a pók­
fonal, amely igen rugalmas,
teherbíró, környezetbarát,
és varázslatosan szép
látványt nyújt, amint
harmatcseppek csillognak
rajta.
A biológiai technika vagy
technikai biológia megteste­
sítője a földitök ruganyos
telefonkábelt utánozva fel­
tekeredő levélkacsa, amely
szabályosan kanyarodó ívei­
vel, állandó irányváltozta­
tásával különösen meglepő
látványt nyújt.
Mindezt a szerkezete hatá­
rozza meg: a spirál közepétől
kifelé növekszik és az aljzat
köré csavarodik, miután
hegye azzal érintkezett.
A rugóhoz való hasonlóság
teljesen nyilvánvaló.
Máshol az emberi technika
olyan utakra lépett, amelyek
távol állnak a természettől.
Ilyen például az integrált
áramkörök vagy chipek
alakja, amelyet a zseb­
számológépekből vagy
az órákból is ismerünk.
Elég, ha nagyító alatt tekin­
tünk meg egy hagyományos
óraszerkezetet, és tekin­
tetünk máris elveszíti a
funkcionális összefüggések
látványát, hát még, amikor
egy olyan bonyolult
rendszert vizsgálunk,
amilyen a mikrochip.
Képzeljük csak el, hogy ez
a darabka technikai csoda,
mielőtt felhasználnák,
mikroszkópos minőség­
ellenőrzésen megy
keresztül!
TIPP: A legapróbb
tájakon tett képzeletbeli
utazáshoz valamennyi
hétköznapi használati tárgy
esetében válasszunk
súrlófényt.
Engedjük a megvilágító
fénysugarat a tárgyra 45°-os
vagy ennél is hegyesebb
szögben, mert így kapunk
optimális kontrasztot.
Kíváncsi tekintetünk elé
való a hétköznapi tárgyak
egész sora, mint a csavarok,
golyóstollhegy, írótoll,
az üvegvágóval megkarcolt
tárgylemez, a sodrott
varrócérna, a különböző
textildarabkák, papírok,
a gyufaszál, a tűzkő,
a negatív film, a nyomtatott
újságfénykép vagy
a karóra belső
szerkezete.
 – 26 –

Még apróbb látványosságok

Előretörés
a parányok
világában
Már a nagyító is sok mindent felfed,
ami hétköznapi – felületes – látásunk
előtt rejtve marad A mikroszkóp pedig
dimenziókkal képes kitágítani
az észlelhetőség határait. A homoktövis pikkelyszőre
polarizált fényben

Fénykölcsönhatás laposan növesztett kénkristályokon

 – 27 –

Aligha akad még egy eszköz,

amely oly mértékben befolyá­
solná világnézetünket, mint
a mikroszkóp. Ha ugyanis
nem állna rendelkezésünkre
e nagyteljesítményű szonda,
akkor bizony a kézzelfogha­
tón túli világról napjainkban
is ugyanúgy találgatnánk,
akár a középkorban. Különö­
sen a biológiát és az orvos­
tudományt sikerült forradal­
masítani a mikroszkóp
segítségével. Nélküle hiányos
volna az élőlények felépíté­
séről és fejlődéséről szerzett
tudásunk, nem is beszélve
a sejtekről, vagy azok még
kisebb alkotórészeiről.
Vizsgálódás közben nem csu­
pán a legapróbb részleteket
mutatja meg. hanem igen
gyakran lélegzetelállító struk­
túrákba, a természet miniatűr
művészi formáiba enged
A sugárállatkák kecses törékenysége minden amatőr bepillantanunk.
megfigyelőt lenyűgöz

Likacsoshéjúak vázai Az esti pávaszem bal hátsó szárnyának szemfolt mintázata

 – 28 –
MÉLY SZURDOKOK,
ÜVEGHEGYEK
A tudományos kutatók egyre
inkább ráébrednek, hogy
a természetben nem csupán
rend létezik, melynek sza­
bályai alapján a jelenségek
előre megjövendölhetők.
Jóllehet a természetben nem
kevés szerkezet és folyamat –
mint mondjuk egy zivatar­
felhő jellegzetes alakja – felté­
telez bizonyos, előre megha­
tározott törvényszerűséget,
mégse írható le pontosan
előre, hogy mi fog történni.
Ezek ugyanis köztudomásúan
bonyolult folyamatok.
Még a számunkra a rende­
A vasmeteorit-csiszolat zettség mintaképéül szolgáló
hexagonális mintát mutat ásványok világában is gya­
korta találkozunk a magasan
szervezett rend mellett
a tökéletes káosszal is,
A vizsgálódó ember számára
a fény rendkívül hasznos
szonda, mivel segítségével
megtapasztalhatjuk a formák
és színek világát.
Az egymást feltételező
mikro és makro
A kristályok a rend minta­
képéül szolgálnak az anyagok
rendszerében.
Már a középkorban szemet
szúrt egyenletes felszínű,
szögtartó szerkezetük,
nemcsak a magányos
kristályokban, hanem
a kristályhalmazokban is.
Több százmillió éves Ám csak 1669-ben sikerült
ércszalagok a dán Nicolaus Stenónak
a lapszögek pontos konstans
értékét meghatároznia
(a kvarc kristályaira).
Ennek segítségével írhatjuk
le a kristályformációkat.
Ám azok alapvető térszer­
kezetét csak később sikerült
megérteni. 1800 körül
véletlen felfedezés segítette
a francia ásványkutatót,
René Juste Hauyt ahhoz,
hogy a helyes nyomra
bukkanjon. Éppen egy kollé­
gája ásványgyűjteményével
ismerkedett, amikor egy szép
formájú kalcit kihullott a
kezéből és ripityára tört.
Minden bosszúsága ellenére
korszakalkotó felfedezést tett:
megfigyelte, hogy a körös­
körül heverő darabok
egymáshoz nagyon hasonló
alakot mutatnak, mintha
egytől egyig kicsinyített
képmásai volnának az
eredetinek. Elméleti követ­
keztetéssel jutott el a kristá­
lyok alapszerkezetének
kialakulási törvényszerű­
ségeihez, ezek manapság is
az ásványtan alaptételei közé
tartoznak.
Eszerint a mikroszkóp alatt
megfigyelhető kép, amely
az atomok és molekulák
elrendeződését tükrözi, meg­
határozza az élettelen tárgy
makroképét, és persze for­
dítva is így van.
A kristályszerkezet megmu­
tatja, milyen módon rende­
ződnek térrácsos szerkezetbe
az adott anyagra jellemző
legkisebb alkotórészek is.

Minden
a tengelyen múlik
Az ásványtanban a periodikus
rend szerint ismétlődő épí­
tőkockákat elemi cellának
nevezik.
A konyhasó kristályainak
esetében ez az elemi cella
olyan képződmény, amelyben
minden építőegységnek
mindig csak hat szomszédja
van. A nátrium- és klórionok
eszerint kristályrácsokba
rendeződnek, amelyek
kivétel nélkül függőlegesen
állnak. Éppen ezért a belőlük
építkező makrokristálynak
szabályos kocka alakúnak
kell lennie, amelynek
minden sarka derékszöget
zár be.
HULLÁMTÖRŐK
Bármelyikünk könnyedén
növeszthet kristályokat
például egy kevés kén­
port (tárgylemezre szór­
va, fedőlemezzel letakar­
va) felolvasztva és lehűt­
ve. Egy másik módszer
az, ha meleg, telített ol­
datot (aszkorbinsav- vagy
cukoroldatot) lehűtünk.
Ha az eredményt polari­
zált fényben megnézzük
(l. 30. oldal), gyönyör­
ködhetünk a kristályla­
pok eltérő fénytörése
okozta pazar színkaval­
kádban. Bizarr képeket
láthatunk a kristály­
csiszolatok makro- és
mikroszkópos vizsgá­
latakor is.
– 29 –
1848-ban bizonyította be
Auguste Bravais francia
matematikus, hogy az elemi
celláknak mindössze néhány
változata lehetséges, amelyek
ma is alapját képezik a hét
ismert kristályrendszernek.
Egymástól tengelyük
hossza és irányultsága
alapján különböztetik
meg őket.
Az önszerveződés nagyszerű
példája, ahogyan számtalan
részecske egy oldatban végül
önmagára jellemző rács­
szerkezetbe kerül, kialakítva
a kristályokat. Bonyolult
molekulák vagy több anyag
keveredése esetén – amely
sok ásványnál előfordul –
ez a folyamat szinte Az achát egymás után kris­
átláthatatlan. tályosodó ásványokból áll
Tegyünk egy röpke utazást
a nagyító vagy a mikroszkóp
segítségével az ásványok
világában.
Vizsgálódásunk különösen
izgalmas, ha kicsiny, összenőtt
kristálycsoportokra bukka­
nunk. amelyek különféle
kőzetek üregét töltik ki.
Amennyiben olyan aprók,
hogy a kézi nagyító már
képtelen tovább felbontani
őket, vizsgálódásunkhoz
mikroszkópra van szükség.
Nagyszerű látványt nyújt
a növekedésben lévő kristály
amelyet magunk is könnyen
tenyészthetünk telített
oldatokból, amelyeket
például a konyhában
fellelhető ízesítőszerekből A magányos kristályok sza­
bályos alakúak
is készíthetünk.

A vöröshagyma barna héjának sejtjében lévő kristályok normál áteső fényben (balra)
és polarizált fényben (jobbra)
EGÉSZEN MÁS
FÉNYBEN NÉZVE
A napszemüveg nem rajzolja
át a nyári vagy a hófödte
téli tájat kihalt, világvége táj­
képpé. Jóllehet, feladata
szerint csökkenti a fény
intenzitását, másfelől viszont
erősíti a kontrasztokat,
amivel kézzelfoghatóbbá
varázsolja a világot.
Nem színekre bontja a fényt,
hanem annak rezgésiránya
szerint szűr. Az ilyesfajta
optikai segédeszközt nevez­
zük polarizációs – vagy egy­
szerűbben csak – polárszűrő­
nek. Az ilyen szűrőből kilépő
polarizált fényhullámok
egyazon síkban rezegnek.
Éppen a mikroszkóp az az
eszköz, amelyben polarizált
fényt használva minden
– 30 –
tekintetben színpompás
fényjátékot rendezhetünk
két polárszűrő segítségével.
Abból a kaotikus hullám­
özönből, amit a mikroszkóp­
lámpa bocsát ki magából,
az alsó polárszűrő – vagyis
a polarizátor – minden olyan
hullámot kiszűr, amely eltér
attól a speciális rezgéssíktól,
amelyet a szűrő átenged.
Ha azután az ilyenformán
polarizált fény a mikroszkóp­
ban egy másik polárszűrőbe
ütközik – amelyet analizátor­
nak nevezünk –, akkor
a fény akadálytalanul csakis
abban az esetben jut át ez
utóbbin, ha annak áteresztési
iránya megegyezik a polari­
zátoréval.
Ha pedig az áteresztési irá­
nyok egymáshoz viszonyítva
derékszöget zárnak be
– ezt nevezzük keresztezett
szűrőállásnak –, akkor a fény
útja el van zárva.
Éppen ezért a polárszűrők
pontos keresztezése esetében
a látómező teljesen sötét
marad. Nos, épp ez a helyes
szűrőállás a polarizált fényben
történő megfigyeléshez.
Kétszer törve
Erasmus Bartholin mészpát­
kristályokat vizsgálva 1669­
ben fedezte fel a fény
kettőstörését.
E jelenségre jóval később a
hullámoptika adott
magyarázatot.
A belépő napfényt a kristály
lineárisan polarizált hullá­
mokra bontja.
Amikor a fény ismételten
kilép a kristályból, csupán két,
egymásra merőleges síkban

rezeg. Ha azonban – amint
az a polármikroszkóppal
szokás – lineárisan polarizált
fényt küldünk kettőstörő
tárgyra, akkor a fény eredeti
rezgésiránya megváltozik és
két, a tárgy minősége által
meghatározott rezgéssíkra
oszlik.
Ezáltal a polarizátor felől
érkező fényhullám síkja
megváltozik és a most
következő analizátoron
annál könnyebben halad
át, minél több komponense
esik az analizátor által
áteresztett tartományba.
Mikroszkopikus
tűzijáték
A fénysugarak további
kölcsönhatását – az inter­
ferenciát – használhatjuk
azon fantasztikus színek
előcsalogatásához, amelyek
a víz színén szétterülő olaj
szivárványos csillogására
emlékeztetnek. Ezt a hatást
erősíthetjük egy úgynevezett
EGYSZERŰ ÁTÁLLÍTÁS
A hétköznapi fénymikro­
szkópot egyszerű átállí­
tani polarizációs optikai
megfigyelésre. Mindössze
két darab lineárisan pola­
rizált anyagból készült
szűrőre lesz szükség.
Elkészíthetjük ezeket
a fotó szakkereskedésben
megvásárolt fóliából úgy,
hogy két 15-20 mm átmé­
– 31 –
segédtárgy (például celofán) a fogak (csiszolás után),
segítségével. valamint a növényi sejtek
Ha most akármelyik szűrőt kristályos zárványai.
elfordítjuk, a megfigyelésre Ezeken kívül a növényi
váró tárgy színpompás sejtfalvastagodások is igen
tűzijátékba kezd. látványosak polarizált
A polarizációs mikroszkóp­ fényben.
pal való megfigyelés
manapság nélkülözhetetlen IZGALMAS
és gyakran használt PILLANATOK
alapmódszer például
anyagvizsgálatnál vagy A ragadozó és zsákmánya
az ásványtanban. közötti események nem
Ám a biológia is hasznosít­ mindig a felismerés – üldözés
hatja a polarizációs optikával – elfogás sablonja szerint
előállított fantasztikus fény­ játszódnak le.
játékok hatását.
Különösen olyan tárgyak
alkalmasak ilyen vizsgála­
tokra, amelyek egy megha-
tározott irányba orientálódó
molekulákból építkeznek.
Az ilyen anyagok is kettős­
törő optikai rácsként
viselkednek.
Jól használható többek között
a szaru, a szőr és a bőr, vagy
kemény szerves anyagok,
amilyenek a csont vagy
A C-vitamin-kristályok
kettőstörők
rőjű körlapot vágunk ki.
Az egyik szűrőt polarizá­
torként a tárgy és a fény­
forrás közé, a mikroszkóp
fényútjába helyezzük (a
kondenzor alá), míg a
másodikat, az analizátort
a nézőkébe tesszük, a lá­
tómező blendéjére.
A polarizátor forgatásával
elsötétíthetjük a látóteret. A burgonya keményítő­
szemcséi polarizált fényben

A gatyáskuvik dermesztő tekintetére pánikszerű meneküléssel
reagálnak a lehetséges zsákmányállatok
A kisebb termetű állatok
igyekeznek az ellenséges
ragadozókat testfelépítésük­
kel, színeikkel, félelemkeltő
magatartásukkal távol tartani.
A mimézia olyan csalafinta
szín-, minta- és formai
utánzást takar, amelynek
mindig valamilyen
megtévesztő hadművelet
a célja. Jóllehet, az egyszerű
rejtőzködéssel ebben a tekin­
tetben sok az átfedés.
– 32 –
Ha közelebbről vizsgáljuk
a dolgot, a rejtőzés és
a megtévesztés között alig
van különbség, hiszen
mindkét esetben lényegében
valamilyen jelhamisítás
történik annak érdekében,
hogy a jel „vevőkészülékét”
(a ragadozót) megtévesszék.
Hogy azután valamely
pillangó a maga kifejezetten
álcázó színeivel olyan
benyomást kelt, mint valami
zuzmóval benőtt fadarab
része, vagy hogy a zöld
szöcske nem tűnik fel többé,
ha a lombok közé rejtőzik –
mindegy.
Az eredmény ugyanaz:
a szemlélő, leselkedő vagy
üldöző szem elől téveszti vagy
észre sem veszi az orra előtt
gubbasztó élőlényt, ilyen­
formán nincs is előtte semmi­
féle, hívogató zsákmányállat.
Az állatok majd minden öko­
szisztémában egy sereg kife­
jezetten csalafinta módszert
alkalmaznak a rejtőzködés
érdekében.
Még a nagyító alatt is
számtalan példa figyelhető
meg a fejes salátán megbúvó,
fűzöld levéltetűtől a fenyőtűn
rejtőző, ahhoz hasonló alakú
apró hernyóig.
Többet mutass,
mint ami vagy!
Miközben minden állat
rendelkezik a mimézia
álcázó, a megtévesztésen
alapuló rejtőzködés­
jelrendszerével, addig
a mimikrivel dolgozó élő­
lények éppen ellenkező
stratégiát folytatnak:
más, a támadó számára
veszélyt jelentő fajokat
utánzó, riasztó mintáza­
tukkal egyenesen felhívják
magukra a figyelmet.
Az ő esetükben a jelhamisító
elvárja a jel fogadójától,
hogy az kiszámítható módon
reagáljon, ami jelentheti
az üldözéssel való
 – 33 –

felhagyást, avagy pánikszerű

menekülést.
A lepkék többsége valóságos
megtévesztőművész, illetve
módszeres jelhamisító.
Némelyek egyenesen
valamely gerinces ragadozó
tekintetét választották elret­
tentő minta gyanánt.
Még pontosabban fogal­
mazva: a bagoly vagy
a macska szemeit.
Az egymással közelebbi
rokonságban nem lévő
pávaszemnek nevezett lepkék
ezt a megtévesztő had­
műveletet a tökéletességig
fejlesztették.

Az esti pávaszem hátsó szárnyán „bagolytekintetet” visel,

amellyel támadóját azonnali menekülésre készteti

Az egyébként jellegtelen, nem

A nappali pávaszem szemét
finom hímpor alkotja
Az éjjeli pávaszem szemének
rajzolata teljesen élethű
feltűnő lepke lefelé fordítja
szárnyát, vagy kissé jobban
szétnyitja azt, és a támadónak
rettenetes ragadozóként
mutatkozik be.
Elcsodálkozhatunk, amikor
szárnyát a nagyító alatt szem­
léljük, milyen tökéletes is
az általa alkalmazott szem­
utánzatú smink.
A sötét, körkörösen futó
szemhéj ugyanúgy nem
hiányzik, ahogy a színhelye­
sen felvillanó szivárvány­
hártya, a tág pupilla, vagy
akár a visszatükröződő fény
visszavert apró pöttyei.
Kiváló vizsgálati anyag,
amely nagyító alá vonva
izgalmas pillanatokat
szerezhet számunkra.
TIPP: A padláson majd
mindenütt megtalálhatók
a nappali pávaszem elhullott
példányai, amelyek nem vé­
szeitek át a telet. Talán a kert­
ből is elő-előkerül valamely
énekes madár reggelijéből
maradt lepkeszárny.
Nagyítóüveget alkalmazva
megpillanthatjuk a szárny­
szegletben ülő, tökéletes
szemutánzatot.
Csak nagyobb léptékű mik­
roszkópos felbontásban bon­
takoznak ki az egyes, eltérő
színű pikkelyrétegek. A bal és
a jobb oldali szemek tökéletes
tükörképei egymásnak.
E minták kifejlődése máig
a természet megfejteden
titkainak egyike.

A zsenge csalánlevél nem
más, mint mérges hegyekkel
kivert erődítmény
Az idősebb csalánlevél lát­
hatóan jóval kevesebb
csípős szőrt visel
– 34 –
KÖRÖS-KÖRÜL
SZŐRÖS DOLGOK
Nemcsak kedvenc házi­
állataink viselnek selymes
bundát, hanem bizonyos
növényi szervek, részek is
eléggé szőrösek lehetnek.
A szél által szállított magvak
és termések esetében a hosz­
szú repítőszőr aerodinami­
kailag létfontosságú a levegő
útján való terjedés szem­
pontjából.
Számtalan levél visel
szegélypihéket vagy éppen
vastag szőrtakarót, ami
a víztakarékosságot és
a napsugárzás elleni védel­
met egyaránt szolgálja.
Egy igazán égető
probléma
A csalánnak egészen sajátos
szőrtípusa van. Aligha akad
közöttünk olyan, akinek ne
sikerült volna valaha köze­
lebbi ismeretséget kötnie
az igen finom, de végtelenül
hatásos csalánszőrökkel.
A csípést okozó szőrzet egé­
szen különleges védekező
berendezés, amely teljességgel
egyedülálló, műszaki érte­
lemben pedig megdöbben­
tően működésbiztos konst­
rukciójú képződmény.
Minden egyes csípést okozó
szőrszál egyetlen, hosszú,
megvastagodott alapú,
hosszan elnyúló hegyű sejtből
áll, amelynek csúcsán egy
kissé oldalra álló kerekded
fejecske gubbaszt.
A csalánsejt alapja rugalmas
és az alatta levő kis zöld
szövetduzzanatból ered.
Ezzel szemben a szőr hosszú­
kás, csípős része nem hajlik,
hegytartománya kifejezetten
merev. Véletlenszerű
érintéskor a csalánszőrt
lefejezzük, hiszen a merev
hegy letörik, durva szegélyű
töréshely marad vissza, amely
akadálytalanul behatol
a bőrbe. Ott azután
ugyanazon elv szerint üríti
ki tartalmát, ahogyan a papír
kapillárisai révén kiszívja
a tintát a tollhegyből.
A lefejezett szőrszál többnyire
el is törik. Ilyenkor a felduz­
zadt sejtalap nyomás alá
kerül, amely tovább terjed
a szőr csatornájába, majd
annak teljes tartalmát
a felhasított bőrbe üríti.
Ez a reakció a másodperc
törtrésze alatt játszódik le.
Azonnal megérezzük, amint
„megtámadtuk” a csalánt.
A bőrbe injekciózott anyagok
– például a hisztamin – pilla­
natok alatt vörösödést,
duzzadást, melegségérzetet
és fájdalmat okoznak
– mindez együtt a gyulladás
tipikus reakciója.
Ám ez a barátságtalan fogad­
tatás kizárólag mezítelen
bőrrel szemben hatásos.
A csalánon ugrabugráló
és annak magját falatozó
verebeknek semmilyen
problémát nem okoz.
A csalánlevélen élő kis
rókalepke, vagy a nappali
 – 35 –

pávaszem hernyója sem

elérhetők e mérges, apró sejt­ TIPP: A legjobb, ha a
hegyek számára. növényi szőrt úgy metsszük,
hogy a borotvát a növény
Sokféle szőr felszínével párhuzamosan
A növényi szőrök kivétel ráhelyezzük, és óvatosan
nélkül a bőrszövet kinövései, „lekaszáljuk”, majd nedves
ilyenformán pedig jóval egy­
szerűbben keletkeznek, mint a tárgylemezre.
a bundás-prémes állatok Ugyanígy juthatunk hozzá
szőre. Ennek ellenére nem az érzékeny illóolaj-tartalmú
egységes felépítésűek. mirigyszőrhöz, amit szed­
Leszámítva az egyszerű, hetünk például gólyaorról,
kevés sejtből álló serteszőrt, mályváról vagy ajakos­
amely a csalánon a csalán­ virágúakról. Selyembundába csavarva
szőrök között található, s – a fűz barkája
amely a borágó érdeslevelű­
ségét is okozza, akadnak
csodaszép, az agancsra
emlékeztetően elágazó vagy
pajzsszerűen szétterülő szőrök
is, többek között a puha
gyapjas ökörfarkkórónál,
az olajfűznél és a homok­
tövis esetében (lásd a 26.
oldalon).
Hasonlóan a pázsitfüvekhez
a szőrzet el is kovásodhat és
közben oly merevvé válhat,
akár az üveg, ám különleges
esetekben, különleges céllal
színes is lehet, mint több virág
példája mutatja.
A növény szőrbundáját
megfigyelhetjük közvetlenül
a száron vagy a levélen,
illetve téphetünk egy
aprócska csomót, hogy
a tárgylemezen vizsgáljuk
meg.

A gyapot magjának szőreiből álló vatta

polarizált fényben
 – 36 –

Az acsalapufélék nagy levelei teherbíró levélnyelet igényelnek

A botocskától a pálcikáig
Az acsalapu levélnyelének

És még néhány szilárdító szövete

rejtélyes világ
Mikroszkópos kíváncsiskodásunk
a dolgok mélyére vagy a felszín alá vezetve
olyan élményekben részesíthet, amelyek
méltán ragadtatnak és varázsolnak el
Mogyoróhéj-csiszolat pola­
mindnyájunkat. rizált fényben
 – 37 –

A növények belső világa ötle­

tes és minden tekintetben
célszerű szerkezetekkel lep
meg bennünket. Jóllehet,
esetükben olyan műszaki
szótárból kölcsönvett kifeje­
zésekkel élünk, mint fal vagy
cső. a ház építése és a növé­
nyek fejlődése, növekedése
alapjában véve ellentétes
folyamatok.
Az élő szervezet ugyanis kép­
letesen szólva mindig belülről
kifelé építkezik, míg az építő­
munkások kívülről haladnak
befelé. Ennek ellenére a növé­
nyek adták sok műszaki meg­
oldás alapötletét.
A füvek virágának három sárga pollenzacskó is tartozéka

A platánfa lyuggatott keresztmetszete


Színes metszet a napraforgószár szilárdító szövetéről (szklerenchima)
LYUK HÁTÁN
LYUK - KIS
KOCSÁNYISMERET
A modern építészet eget
ostromló mérnöki csodái
a hajladozó felhőkarcolók,
a tartós hídpillérek, a szédítő
gyárkémények vagy éppen
a nádszálkarcsú televízió­
tornyok. Nádszálkarcsú?
Valójában minden konstruk­
tőr elképedne, ha ismerné
a növények statikai teljesít­
ményét.
Amikor egy építmény teljes
magasságát annak alapátmé­
rőjével együtt megadjuk,
hányadosuk jelzi a karcsúság
mértékét.
– 38 –
A stuttgarti tévétorony ese­
tében – amely a maga
211 méteres magasságával és
11 méteres átmérőjével
egyike a legelső ilyen égre
nyúlóknak – ez az adat eléri
a 19-et. Vele szemben a pálma
60-as karcsúsági mutatóval
büszkélkedhet.
A bambusz esetében ugyanez
már 130-ra, a cukornádnál
200-ra, és az alig 1,5 m magas,
ám mindössze 3 mm vastag
rozskalász esetében kereken
500-ra rúg.
A pázsitfűfélék és egyéb a szél­
ben hajladozó növények e
tekintetben nagyságrendekkel
pipálják le az emberi technika Edénynyaláb a tökszárból,
teljesítményeit. nagyméretű edényekkel

Ellentétben az állati sejtekkel,
a növények szövetei figye­
lemreméltó stabilitással,
tartással rendelkező sejtfallal
bírnak, amely egy bizonyos
határig képes a nyomó-,
húzó- és nyíróerőket
elvezetni.
A növények szívóssága
– vastag sejtfalak
Ahol különleges mechanikai
kihívásoknak kell megfelelni,
ott a növények helyenként
A kukorica szállítónyalábjában a nagyméretű vízszállító
csövek felett látható kisebbek szállítják a cukrot
– 39 –
megerősítik sejtfalaikat. A sejt­
fal túlnyomórészt a cellulóz
nevű anyagból áll, valamint
a műszaki szempontból
szintén figyelemre méltó
ligninből. Mindkettő lehetővé
teszi, hogy a szár oldalszélben
kitérjen alaphelyzetéből,
majd visszatérjen kiindulási
helyzetébe.
Előfordul, hogy a szár szöve­
teiben valamennyi sejtfal
ugyanolyan mértékben
erősödik meg.
A meg nem vastagodott
sejtfalak is felizzanak
a polarizált fényben
Más esetben viszont elegendő,
ha csupán egyes sejtfalak
vagy bizonyos edények
masszívabbak. A szállító­
edényekben a vizet szállító
csövek mindig elfásodnak,
mivel különleges nyomás­
viszonyokat kell elviselniük.
A szerves anyagok távolsági
szállításáért felelős rosta­
csövek viszont sohasem
vastagodnak meg.
Gyakorta a sarkoknak jut
a statikai főszerep, mint
például a négyszögletes
keresztmetszetű szár esetében
– mint az ajakosvirágúak pél­
dájában –, vagy az előugró
lécek veszik át e feladatot,
akár a vadszőlőnél.

KEMÉNY HÉJ,
LÁGY MAG
Hogy hozzájussunk
mindahhoz, amit a finom
termés kínál, olykor igencsak
meg kell dolgoznunk, a
természet sokszor kemény
héjak feltörésére kényszerít
bennünket. Ám nem minden
növényi páncélszekrény
valódi dió. A dió ugyan
klasszikus csonthéjas, nem
véletlenül sorolják ugyanoda,
ahová a cseresznyét, a barac­
kot vagy a szilvát. A külön­
legesen kemény paradió ezzel
szemben toktermés. Tény­
legesen mogyorótermés
A kereskedelemben kapható mogyoró elegendő lapos felületet kínál
a csiszoláshoz
– 40 –
a mogyoró, ám így nevezzük
a földimogyoró termését is.
annak ellenére, hogy rend­
szertani értelemben a pillan­
gósvirágúak családjához
tartozik. Csak a valódi diók
esetében keményedik meg
a termésfal, míg a többi
áldiónak csak a maghéja lesz
páncélos. Az ilyen kopogós
héjú terméseknél a növények
különlegesen kemény sejtfalat
hoztak létre.
A kemény mag
Ebben az esetben nehezebb
a növény mikroszkopikus
képét megfigyelnünk, hiszen
a jól szelhető fával szemben
a cseresznyemag vagy a kó­
kuszdió úgyanúgy ellenáll a
borotvának, mintha sziklát
törnénk fogkefével. Éppen
ezért egy másik, nem annyira
nehézkes, viszont annál
nagyobb türelmet igénylő
preparációs módszerhez
folyamodunk. Amikor a héj
nem enged és a vágóéi
kicsorbul, jöhet a köszörű és
a smirgli (dörzspapír).
Ahogy a csont- vagy fog­
preparátumok esetében, úgy
itt is csak a leheletvékony
növényi anyag megfelelő
ahhoz, hogy a tárgyat átvilá­
gítva szerkezetét vizsgálhas­
suk. Ugyanezt a vékonyra
 – 41 –
csiszolási technikát alkalmaz­
zuk a kőzetek esetében is.
hogy mikrokristályos ásványi
részecskéiket vagy a kis ma­
radványokat profilképben
megfigyelhessük.
Vigyük dűlőre
a dolgot
A csiszolt héjak mikroszkopi­
kus képe különleges benyo­
mást tesz ránk. A gyümölcs-
vagy maghéj kőkemény
burka hiánytalanul össze­
szorult sejteket mutat, külön­
legesen megerősített
sejtfalakkal.
olykor az is megesik, hogy a
A mogyoróhéj tömör, sejt belseje, az amelyből
ún. kősejtekből áll
AZ UTOLSÓ CSISZOLÁS
A fénymikroszkóphoz
használható vékony csi­
szolatokat a kereskede­
lemben beszerezhető 240
320, 400 és 600-as szem­
csézettségű utócsiszoló
papír segítségével készít­
hetünk. Előbb egy lomb­
fűrésszel 3x5 mm mé­
retű, sima darabkát vág­
A cseresznyemag héját is junk ki a dióhéjból.
kősejtek szilárdítják A különlegesen vastag
héjakat némi gyakorlással
1, 5-1 mm vastagra sike­
rülhet szelni. A tárgyat
ujjhegyünkkel lenyomva
körkörös mozgatással
üveg felszínére fektetett,
jól megnedvesített 240-es
vagy 320-as szemcsézett­
ségű csiszolópapíron hú­
zogassuk. Mindkét olda­
lán csiszoljuk meg. Ami­
lényegében a sejtfal anyagát
és lerakódásait létrehozza,
csaknem teljes egészében
befalazódik.
Már a sejtfal kifejlődésének
kezdeti szakaszában,
az elvirágzást követően a még
zöld és rugalmas magkez­
demény fejlődésének
kezdetén is fennáll annak
veszélye, hogy az élő sejt
belseje elveszíti kapcsolatát
a szomszédos sejtekkel és
az anyanövény szállítószö­
veteivel. Annak érdekében,
hogy ezt megelőzzék, még
a legvastagabb sejtfalak is
kialakítanak finom csator­
nákat, csőalagutakat.
kor elértük a 0, 5 mm-es
vastagságot, cseréljük a
csiszolópapírt finomszem­
csésre (400-as) Az ennél
is vékonyabb preparátu­
mot úgy kapjuk, hogy a
tárgyat az elhasznált csi­
szolópapír és egy haszná­
latlan közé fektetjük, majd
az utóbbit egy tárgyleme­
zen erősen húzogatjuk.
Gyakran ellenőrizzük a vas­
tagságot, hátha már meg­
felelő. Szép eredményhez
jutunk az 1/20 mm vastag
csiszolatokkal, polarizált
fényben. Szilárd szerves
anyagok ugyancsak szé­
pen mutatnak, ha súrló­
fénybe helyezzük őket.
Ebben az esetben elegen­
dő, ha azok egyik oldalát
csiszoljuk tükörsimára.

AMIBŐL A FÁK
ÉPÍTKEZNEK
A tetőgerendától a fogpisz­
kálóig számtalan olyan fo­
gyasztási cikk készül fából,
amelyet mindennapi életünk­
ben felhasználunk.
A fém- és műanyagkorszak­
ban is alig akad olyan terület,
ahol a fa és a fából készített
termékek kiszorulnának a
használatból.
Persze, nemcsak a fa teher­
bíró, építészeti szerepére kell
gondolnunk.
A fa ugyanis az egyetlen olyan
természetes anyag, amely
jelentősebb erőkifejtés nélkül
A tölgy évgyűrűinek határa a
facsövektől balra látható
A radiális hosszmetszeten jól
láthatók a bélsugársejtek
– 42 –
A törzsmetszeten felismerhetők a változó nagyságú
évgyűrűk
is szinte tetszésünk szerint
alakítható.
A fa tipikusan a szárazföldi
növények „találmánya”.
A földtörténet során a legelső
sejtfallal rendelkező növé­
nyek, az első harasztok mint­
egy 400 millió esztendővel
ezelőtt jelentek meg. Töké­
letességre viszont a virágos
növények vitték a fásodás
folyamatát. Jóllehet, a lágy
szárú növények is tar­
talmaznak fás szöveteket,
mégis csak a bokrok és fák
esetében igaz, hogy a növény
nagyobb része elfásodott szö­
vetekből áll. Az ilyen növény
több száz éves, olykor akár
ezeréves kort is megérhet.
A fásodon szövetek stabili­
zálják a növényt, ezért az
függőlegesen felfelé növe­
kedhet, miközben képes
megtartani önmagát.
A fa vízszállító
rendszere
További feladata abban áll,
hogy a gyökerektől vizet
szállítson a koronaszint
leveleihez, s ez az út néha a
100 métert is meghaladhatja.
A fejlődéstörténetileg ősibb
fák esetében – amilyenek
a tűlevelűek – az elfásodott
szövetek egyszerre mindkét
feladatkört ellátják. Éppen
ezért olyan egységes a fenyő­
fa szerkezete. A később kiala­
kult fafajoknál szétválik a
szállítási és a statikai funkció.
A különösen fejlett, kerek
pórusú fák esetében – ami­
lyen többek között a tölgy –
nagyon apró sejtes, tömör
 – 43 –

Egy fa – egyetlen
molekula
Az az anyag, amely a növényi
rostokat elfásítja, nem más.
mint a lignin. Ellentétben
a rostos cellulózzal ennek
nincsen kitüntetett térbeli
alakja. Sokkal inkább úgy
viselkedik, mint az építkezés
során használt beton, amit
a vasalat közé folyatunk.
Minden egyes lignin építő­
kocka egy-egy gyűrű alakú
molekula, amely szomszé­
daival olykor több ponton is
összekapcsolódik olyanfor­
mán, mintha a fa szerkeze­
tében a molekulának egy sok­
sok szemből álló páncélinge
volna. Akár úgy is fogalmaz­
hatnánk. hogy a fa lényegé­
ben egyetlen, óriási lignin­
makromolekula.

TIPP: A mikroszkóp alatt

három nézetben érdemes a
fát megtekinteni. Keresztmet­
szetben. valamint hosszmet­
szeteiben: radiálisan a bélsu­
garak mentén, amelyek a
Egy lombos fa tangenciális metszete a tavaszi nagyméretű központot kötik össze a külső
edényeket mutatja a bélsugaraikkal együtt szövetekkel, illetve tangenciá­
lisan. a felülettel párhuzamos
farostok veszik át a támasztó laza szerkezetű, vékony falú metszetekben. Magától érte­
feladatkört, míg a vízszállítás­ világos korai, majd nyárutón tődik, hogy ajánlatos polari­
ról a jelentős átmérőjű, oly­ a tömörebb, sötét, késői szö­ zált fényben vizsgálni. Ha na­
kor akár szabad szemmel is vetet. A téli nyugalmi állapot gyítóval vizsgálódunk, dör­
látható falcsövek gondoskod­ után a folyamat újra kezdő­ zsöljük be a próbadarabot
nak. A mi éghajlati övünkben dik. A világos és a sötét szö­ krétaporral, hogy a nagymé­
valamennyi fásszárú éves vetréteg együttesen alkot egy retű szállítóedények helyét
periódusú növekedést mutat. évgyűrűt, amelynek vastagsá­ pontosabban megállapíthas­
Tavasszal hozzák létre közvet­ ga az időjárás függvényében suk. Érdekes lehet többféle
lenül a háncsréteg alatt az új, évről évre változik. fafaj összevetése.
 – 44 –

VALAMI VAN apró, könnyű és szállításhoz

A LEVEGŐBEN edződött. A virágpor gyűjtő­
név már magában is megfelel
A magasabb rendű növények mindennek, hisz egyetlen
igazán kifinomult találmá- gombostűfejen akár tízezer
nyainak sorába tartozik pollenszemcse is elfér.
a virágpor, vagyis a pollen­ Hasonlóan a páfrányok
szemcsék. Biológiai feladatuk spóráihoz, a pollenszemek
abban áll, hogy előállítsák a sem egyszerűen csak apró,
hím ivarsejteket, majd azokat simára csiszolt biliárdgo­
eljuttassák a magházban lyócskák.
várakozó petesejthez. Helyénvaló ugyan, hogy –
Az olyan egyszerűbb növé­ akárcsak a pénztárca eseté-
nyek, mint a páfrányok vagy ben – a belbecs fontosabb
a zsurlók, hihetetlen mennyi- a külcsínnél, ennek ellenére Ez a kék pollenrakomány a
ségben nevelnek szaporodási csillagvirág három portokja
célra spórákat, melyekből
kicsiny, de önálló növény
(amit gametofitonnak
nevezünk) csírázik ki.
A virágos növényeknél a fej­
lődésnek ez a szakasza a vég-
telenségig leegyszerűsödött,
a pollenszemcse mindössze
néhány takarékos sejtjében
emlékeztet az egykori, önálló
gametofiton nemzedékre.
Működési veszteség nélkül
dolgozik a legszükségeseb-
bekre korlátozott pollenszem,
éppoly pontosan, célratörő
biztonsággal, mint akár-
melyik nagyobb, többsejtű
gametofiton.

Virágpor Csomagküldő
Szolgálat
A pollenszem az egyetlen
olyan eszköz, amelynek révén
a magasabbrendű növények Gyermekláncfű pollenje pásztázó-elektronmikroszkóp alatt
nagyobb távolságokból is
képesek genetikai információt a. pollenszemcsék hihetetlen csak ellenálló faluk olyan
átadni. Ebből következik, formagazdagsággal lepnek mívesen díszített, hogy bizony
hogy az „adathordozó” legyen meg bennünket. Külső, igen­ amatőrmunkának tűnik
 – 45 –
avagy bordás hálót képeznek,
s olyanok, mint a legfino­
mabb csipkeminta, hol pedig
csapok, táblácskák, bütykök
vagy dudorok alkotnak hihe­
tetlenül finom mintázatot.
A virágos növényeket szinte
kivétel nélkül meg lehet
Kerek csomókban álló (édesgyökerű páfrány, kis képen),
illetve sorba rendeződött (saspáfrány) spóratartók
mellette még a legszebb góti­ határozni egyetlen pollen­
kus mesterművek egyike- szemcséjük alakja, mérete és
másika is. Hol duzzanatos felszíni mintázata alapján.
A páfrányspóra ebben csak
nagyon szerény mértékben
követheti a pollent.
A páfrányspórához hasonlóan
a szélbeporzású növények
pollenjei is nagyon szárazak,
akár a porszemek, és így
könnyedén terjednek
a széllel.
Fényvédelem
a repüléshez
Ahol a rovarok vállalják
a pollenpostás szerepét, ott
a virágporszemcsék ragadó­
sak, ezért könnyen beleta­
padnak a rovarok szőrzetébe.
A szél hordta pollenszemcse
szinte kivétel nélkül sárga, így
megfelelő fényvédelemmel is
rendelkezik. Velük szemben a
rovarbeporzású növények vi­
rágpora tarkabarka.
TIPP: Páfrányspórához
vagy virágporhoz „születésük
helyén”, vagyis a páfránylevé­
len, illetve a porzón juthatunk
hozzá. Kiadós a lakásban
tartott virágok pora, vagy a
különféle eredetű mézekben
található pollen.
Gombaspórákhoz úgy jutha­
tunk, hogy a gomba kalapját
levágjuk és huzatmentes
helyen, lemezes felével egy
száraz fehér papírra vagy
tárgylemezre lefelé fordítjuk.
A spórák olykor keményítőt
is tartalmaznak, ezért kísér­
letezzünk híg jódtinktúrás
festésükkel is!
 – 46 –

Ismeretlen gyönyörűség

A természetes
formák rejtőző
harmóniája
A mikroszkóp kitágítja látásunk természe­
tes határait, varázslatos birodalmak kapui
tárulnak fel előttünk.
Szöges, mint a buzogány:
a papsajt pollenszemcséje

A kovamoszatok leheletfinom törékenységébe csak a mikroszkóp segítségével pillanthatunk be

 – 47 –

A mikroszkóp segítségével
olyan formákat, struktúrákat
ismerhetünk meg, amelyek
egyébként örökre rejtve ma­
radnának tekintetünk elől.
A preparátumok többsége
páratlan esztétikai élményt
nyújt. Miért is bukkanunk
ilyen lenyűgöző szépségre
azokban a (látó)tartományok­
ban, amelyekbe szemünk,
látásunk hétköznapi körülmé­
nyek között képtelen behatol­
ni? Ugyan, miért találunk lá­
tásunk határán túl ilyen fan­
tasztikusan harmonikus ren­
det? Bizony, még sok kérdésre
A petricsészében véletlenül fejlődött ki ez a mikroorganiz­ nem ismerjük a választ.
mus-telep

A Carchesium nevű harangállatka telepe

Kürtállatka (Stentor) a kerti tóból

Az Aspergillus nevű kannapenész a petricsészében fejlődik, táptalajon. A vízcseppek a gomba
anyagcseréje során termelődnek
EGY MINDENNAPI
VARÁZSLAT
Amikor a reggelihez terített
asztalon túl sokáig nyitva­
hagyjuk a lekvárosüveget,
a friss gyümölcsöt vagy akár
csak egy szelet kenyeret is
a zacskóban felejtünk, tönkre­
mennek.
Pusztulásuk látható jele a
fehéres vagy még gyakrabban
szürke árnyalatú penész­
gomba, amely kezdetben
apró, pontszerű telepeket
alkot, majd éjjel nekilát elfog­
lalni új birodalmát.
– 48 –
Lévén, az ilyenformán megtá­
madott élelmiszer nem nyújt
többé vonzó látványt, íze
megváltozik és a gombamér­
gezés miatt akár életveszé­
lyessé is válik, a szemétben
végzi. Ott azután szorgal­
masan, csöndben folytatják
munkájukat a penészgombák.
Szemétszállítás
a természetben
Ami szemünkben méltatlan
alattomosságnak tűnik, és
persze határt szab élelmi­
szereink tartósságának –
kiváltképpen a meleg, nedves
éghajlatú vidékeken –, való­
jában ésszerű, természetes
folyamat.
A természet a penészgombák
és a baktériumok segítségével
bontja le az elhalt élőlények
testét és az így felszabadult
szerves és szervetlen
anyagokat más élőlények
hasznosítják.
Sajnálatos módon a gombák
nem képesek válogatni
az ízletes csemege és a nem
kívánatos hulladék között,
mert különbségtétel nélkül
(csaknem) mindent lebon­
tanak.
 – 49 –

Ugyanakkor a penészgomba A penészgombák kelet­

nem csak válogatás nélkül
„rombol”, hanem hasznos
szervezet is.
Néhány faj például
a számunkra nélkülözhetet­
lenné vált antibiotikumokat
állítja elő.
Másokat ízfokozó hatásme­
chanizmusuk miatt kedve­
lünk annyira, hogy bizonyos
kezését és elterjedését talán
legszemléletesebben
a puhasajtok héján, illetve
a kékpenészes sajtok
segítségével ismerhetjük
meg.
Ehhez fessük meg a gomba­
fonalakat tinta (vagy metilén­
kék) 1: 1 arányban oldott vizes
keverékével.
VIGYÁZAT: A nagyon
elpenészedett darabokat
inkább ne vizsgáljuk, mert
ilyenkor esetleg megfertő­
ződhetünk valamilyen
spórával. Ez okozta több
régész végzetét is, akik
meggondolatlanul nyitották
fel a fáraók elpenészedett
sírkamráit...

Táptalajon fejlődnek
az élesztők és baktériumok
színes telepei

élelmiszereinket egyenesen
oltjuk is velük. így kapjuk
többek között nemes sajt­
jainkat.
A camembert, a brie és
más fajták fehér bevonata
a Penicillium camemberti
penészgomba hatására
alakul ki.
A roquefortban vagy más
kékespenész-sajtokban
látható kékesszürke fészkek
a Penicillium roqueforti
telepei.
A tilsiti vagy ementáli sajtok
élesztőgombák hozzáadásával A sajtpenészgomba spóratartói (metilénkékkel végzett
érlelt sajtok. festés)

Korábban a mikroszkóp megszállottjai nagy gonddal rakosgatták ki a kovamoszatok vázát
különböző alakzatokban
ÜVEGHÁZBA ZÁRT
SEJTEK
Mintegy évszázada használják
a hidrobiológusok a plankton
kifejezést, amely alatt
az óceánok és a belvizek
vizében lebegő parányi élőlé­
nyeket értik, amelyeket
szemünk a legapróbb,
csillámló fénypontként avagy
csupán a vízmintát zavarossá
tevő hordalékként még
megpillanthat.
A planktonban ugyanúgy
találhatók állati szervezetek.
– 50 –
mint ahogy egy- vagy több­
sejtű algák. Az egysejtűség
nem zárja ki a variációk és
a típusok sokféleségének
lehetőségét.
Ezek egyik legszebb példáját
nyújtják a szinte minden vizes
élőhelyen előkerülő diató­
mák, más néven kovamo­
szatok. A szakkönyvek álta­
lában annyit jegyeznek meg
róluk szűkszavúan, hogy
általános jellemzőjük a két­
részes sejtfal, amely amorf
kovasavból áll. Hanem
micsoda fantasztikus formai
gazdagságról hallgatnak
ugyanezek a könyvek!
Eleddig ugyanis mintegy
húszezer különféle fajukat és
ezek különböző környezethez
alkalmazkodott változatait
írták le a szakemberek – és
ebben nincsenek benne
a fosszilis diatómák!
Szinte egytől egyig elbűvö­
lően különlegesek.
A kovamoszatokat plankton­
hálóval gyűjtjük, lemossuk
róluk a rájuk tapadt kavics-
és algabevonatot, vagy vizs­
gálhatók talajmintákból is.

A sajtosdoboz
építkezési elve
A kovamoszatok váza legin­
kább egy petricsészére vagy
egy fedővel zárható dobozra
emlékeztet, ahol egy fedő­
lapba (epitheka) belecsúszik
alulról egy fenéklap (hypo­
Sötét látótérben a kovaváz finom lyukmintája mikro­
prizmaként hat, ezért színes képet ad
A diatómák egyik fontos élőhelye a talaj. Virágföldben is
élnek
– 51 –
theka), és együtt szabályos
belső teret zárnak közre.
Az élő, plazmát, sejtmagot és
további sejtalkotókat is fel­
vonultató sejt a csillogó vázon
belül található, akár a petri­
csészében a táptalaj, a sajtos
dobozban pedig a camem­
bert. A múlt században Ernst
Haeckel, az ismert darwinista
tudós a „Schachtelinge” (azaz
dobozkák) elnevezést hasz­
nálta a diatómák jelölésére,
amivel nagyon találóan jelle­
mezte azok fölépítését. Új el­
nevezésük, a kovamoszat,
ezzel szemben inkább vázuk
alapanyagát veszi tekintetbe.
Hosszúkás és kerekded
A kovamoszatok a Föld min­
den vizében megtalálhatók.
A csaknem kerek, sugaras
szimmetriájú diatómák
(Centrales) viszonylag közeli
rokonok, és főként a tenger­
vízben élnek. A kétoldali szim­
metriát mutató vagy aszim­
metrikus vázzal rendelkező
fajok (Pennales) ugyancsak
közeli rokonságban állnak
egymással. Akad közöttük
hajóorr, hegedűtok vagy
divatos kézitáska formájú,
amelyhez babérlevél,
szélmalomlapát, evezőtoll
vagy heverővánkos alakok
társulnak. Némely fajnál a
héjak tűszerűen megnyúltak,
akár a lázmérő tokja.
Egyébiránt pedig a kovamo­
szatvázak alja és fedele nem
sima, hanem hasítékok, lyu­
kak és pórusok végtelenül
finom, áttört sokasága borítja
mint valami leheletfinom
díszítés. Ennek köszönhetően
nevezik őket a „tenger
ékszereinek” is. Régebben
kovamoszatok segítségével
ellenőrizték a mikroszkópok
felbontóképességét.

Még az ilyen kicsiny tavacska is bőséges, gazdag élőhely; minden egyes vízcseppben akár
egysejtűek százai is élhetnek
NYÜZSGŐ VILÁGOK
A VÍZ ALATT
A víz. mint élőhely, az egysej­
tűek lételeme. Az a meglepő­
en gazdag egysejtű élővilág,
amelynek felfedezését a tü­
relmes delfti posztókereskedő,
Antoni van Leeuwenhoek
vízcseppel tett megfigyelései­
nek köszönhetjük, már nem
egyszer lenyűgözte a mikro­
szkópos vizsgálódókat is.
– 52 –
Mindegy, hogy ezt a cseppnyi
vizet a kerti tóból vagy
a parkban található csónaká­
zótóból, valamelyik pocso­
lyából vagy az esőcsator­
nából, avagy éppenséggel
valamelyik váza megápo­
rodott tartalmából vesszük,
mindegyikben bohókás, fura
élőlényekre bukkanunk, ame­
lyek oly ötletesen sokfélék,
hogy maga Hieronymus
Bosch se találhatott volna ki
náluk különbeket. Átlátszó
lények, amelyeknek nincs
árnyékuk. Csak úgy siklanak
a vízben. Akad közöttük
haragoszöld vagy más színű
golyó, lánc, buzogány, sarló,
bot vagy csillag alakú is. és
persze egy sereg változatosnál
változatosabb formájú is,
amelyek pontos megha­
tározására hétköznapi nyel­
vünk nem is rendelkezik
fogalmakkal.

Ám nemcsak külsejük oly
sokféle, hanem méretük is
igen eltérő, és több nagyság­
rendre kiterjed.
A legkisebbek a pikoplankton
tagjai, amelyek alig egy ezred­
milliméter méretűek.
Ezekből a lényekből több
százat helyezhetnénk el
ennek a lapnak bármelyik
betűjére.
Mások 0, 01- 0, 1 mm-esek,
és csak kivételes esetben érik
el a 0, 5 mm-es nagyságot,
ezek azonban már szabad
szemmel is láthatók
a vízcseppben.
Szabadon úszók
és lebegők
A tavak, a tengerek és az óce­
ánok vizét felhőnyi rajokban
népesítik be az egysejtűek,
méghozzá a vízfelszíntől le
egészen a napfény számára
TIPP: A tavakból,
csónakázótóból vagy po­
csolyából a hidrobiológusok
egyik legfontosabb segéd­
eszközével, a plankton­
hálóval vehetünk legköny­
nyebben vízmintát.
Csúcsosan összefutó háló­
jának végén kis üvegcse
található - minden egyes
húzást követően itt gyűlik
össze a zsákmány, amit
befőttesüvegben vigyünk
haza. Az akváriumban
az ilyen mintát akár tovább
is tenyészthetjük.
– 53 –
alig áthatolható félhomályos
mélységekig.
Akadnak közöttük olyanok,
amelyek nem ragaszkodnak
adott vízmélységhez és nap­
pal más zónában találhatók,
mint az éjszakai sötétség
folyamán.
Mindössze azok az egysejtű
algák pusztulnának el azonnal
a mélység sötétjében, ame­
lyeknek fényre van szükségük
A Trichophyra nevű egysejtű
a fotoszintézishez.
a szívókás csillósok közé
Nem mindegyik elégszik meg
tartozik
azzal, hogy a vízben lebegve
az áramlatok továbbsodorják.
A vízben való szabad mozgás
érdekében sok egysejtű kü­
lönféle mozgató szervecs­
kéket fejlesztett ki, amelyek
segítségével meglepő gyorsa­
sággal képesek tovább­
haladni a vízben.
Egyesek ostort növesztenek,
amely segítségével úgy halad­
nak előre, mintha valamiféle
propeller mozgatná őket. A Phacus olyan egysejtű,
Ezt a csoportot, amely számos amely növényi és állati tulaj­
más csoportot foglal magá­ donságokkal is rendelkezik
ban, ezért nevezték el osto­
rosoknak. Nemcsak zöld és
barnás színű algák, hanem
egy sereg színtelen egysejtű is
idetartozik.
Megint mások gyors csapá­
sokkal eveznek csillószőreik
mozgatásával. Eközben csil­
lóikkal bonyolult műveletsort
kell végrehajtaniuk, máskü­
lönben nem haladnának
előre, s eközben vigyázniuk
kell arra is, hogy a csillók A papucsállatka (Parame­
mozgás közben nehogy cium) sokféle vizsgálat
összekuszálódjanak. alanya

Jóllehet, részleteit tekintve
eléggé pontosan leírható
a műveletsor, a működés
lényegét tekintve még sok
a bizonytalanság.
Ezeket a parányi lényeket,
amelyek úgy mozognak a
vízben, mint egy római légió
kicsinyített mása, csillósoknak
vagy ciliátáknak nevezzük.
Igazán fordulékonyak –
bármikor képesek teljes
sebességről lefékezni, éles
kanyarokat leírni, sőt hátrálni
is. ha éppen valamilyen
akadályba ütköznek. E pará­
nyi lényeknek a mi számunk­
A Micrasterias nevű alga
valóságos csillag a zöld
egysejtűek között
A Stephanosphaera telepe­
ket alkot, míg a Haemato­
coccus magányosan él
– 54 –
ra ideális mozgásközegnek
számító víz igencsak sűrű
anyag. Más szóval e század­
milliméternyi lények számára
a vízben egészen más hidro­
dinamikai törvényszerűségek
érvényesek, mint egy hajó
számára a Balatonon.
Magától értetődik, hogy nem
csupán ostorosok és csillósok
népesítik be szabadtéri
vizeinket, tavainkat. Számos
más élőlénycsoportot is
megtalálunk.
Az apró rákok fajgazdag
közösségéből tanul­
mányozhatjuk például a
vízibolhát, vagy a karcsú,
szökellő kandicsrákot,
melynek nőstényén időnként
petecsomót is megfigyel­
hetünk.
Lehorgonyozva
és fel ültetve
Egzotikumot, izgalmat és
látványosságot ígér az a mik­
roszkopikus utazás, amelyet
a vízinövények víz alatti
szárain vagy leveleinek
fonákján tehetünk.
Ha ujjunkat végighúzzuk
rajtuk, egy egész víz alatti
világ kerül kezünkbe.
Tüzetesebb vizsgálódással
csodás, magával ragadó
életteret pillanthatunk meg.
Itt is megtaláljuk a csillósok
közül a papucsállatkákat és
a kürtállatkákat, amelyek a
baktériumoktól hemzsegő
zugokban nyüzsögnek, ám
még nagyobb számban
láthatunk olyan csillósokat,
amelyek a puha, üveges
szárakon ülnek, és a legkisebb
mozdulatra, mintegy varázs­
ütésre összerándulnak.
Harangállatkáknak nevezzük
őket, bár inkább egy elegáns
borosüvegre emlékeztetnek.
A sejt felső szegélyén levő
csillókoszorúnak fontos
feladata van, ugyanis ennek
segítségével sodorja szájához
igen apró táplálékát.
Folyékony plazma­
cseppek
Ha a növények élő bevonatát
vizsgáljuk, az olyan élmény,
mintha egy expedíció
tagjaként az ismeretlennek
vágnánk neki, korábban soha
nem látott miniatűr világokat
hódíthatunk meg.
Gondos figyelés esetén
további figyelemre méltó
alakok tűnnek fel – nyúlvá­
nyokat eresztő sejtek,
amelyek csigalassúsággal
mozognak, vándorolnak.
Ezek az amőbák, melyek
közül egyesek csupán
mozgásban levő plazma­
hólyagnak tűnnek.
Mások művészi igényű lakást
készítenek maguknak (ők
a házas amőbák) például
elhagyott kovamoszat­
vázakból, mint néhány zo­
máncállatka (l. 63. oldalon;
például D. bacillifera).
A legtöbb zománcállatka
azonban homokszemcsékből
építkezik, ezért főleg a víz­
fenéken, az iszap felszínéről
gyűjthetjük őket, ahol

A Volvox nevű alga telepe több ezer sejtből állhat, melyeket plazmahidak kötnek össze.
A vízben a telep ostorcsapások segítségével forog, úszik
meglehetősen sok fajuk
fordul elő, és igén változatos
alakú vázakat figyelhetünk
meg körükben.
A házas amőbák másik
képviselője a Trinema
enchelys (l. 63. oldalon),
amely saját maga állítja elő
a vázának szabályos mintá­
zatot kölcsönző kovale­
mezkéket.
Nedves mohapárnában és
talajban, sőt, vízinövények
felületén is megél.
Egyébként a diatómák
üvegházuk ellenére is
meglepően mozgékonyak.
– 55 –
Kúsznak, másznak alapjukon,
jóllehet esetünkben inkább
a lánctalpas szerkezetek
meghajtási elvének alkal­
mazásáról van szó.
Annak érdekében, hogy
az egysejtűek ostoros
mozgását alaposabban
megfigyelhessük, vizsgáljuk
őket sűrűbb közegben,
például híg tapétaragasztó
vagy keményítőoldat levében,
hogy lelassuljanak.
(Használhatunk akár élesztős
oldatot is. )
TIPP: Két gumival vagy
ragasztóval összeerősített
tárgylemezt akasszunk egy
nagy parafadarabra vagy
üvegből készített bójára,
és hagyjuk a tóban úszni.
Napok, esetleg hetek
múltával sűrű élő bevonat
látható rajta. A tárgylemezt
fektethetjük szénafőzet
tetejére, vagy alaposan
megnedvesített virágföld
felszínére is, ahol hagyjuk
megtelepedni rajta az
amőbákat és algákat.

NYISSUK
SZEMÜNKET MÉG
TÁGABBRA
Immár több évtizede annak,
hogy látóhatárunk nem
az adott fénymikroszkóp
teljesítőképességének maxi­
mumánál ér véget.
Ernst Abbe fizikus már
1870-ben, Jénában alapo­
sabban, behatóbban kutatta
a mikroszkóp hatékonysá­
gának törvényszerűségeit,
sőt, az optikai rendszerek
tulajdonságait matematikai
formában is képes volt meg­
fogalmazni. Azóta tudjuk
például, hogy valamely tárgy
leképezésének minőségéért
(azaz a felbontóképességért)
többek között a megfigye­
léshez használt fény hullám­
hosszának változása is felelős
lehet. Minél rövidebb ez
a hullámhossz, annál inkább
A pásztázó-elektronmikroszkóp kezelőpultja leginkább egy
sportrepülőgép műszerfalára emlékeztet
– 56 –
képes lesz elektronmikro­
szkópunk darabjaira, elemeire
bontani a tárgyi struktúrákat.
A különlegesen hatékony és
némi rafinériával épített mik­
roszkópok képesek a rövid­
hullámú tartományban akár
a milliméterenként 5000-sze­
res képfelbontást is elérni.
A látható fény hullámhosszát
nem csökkenthetjük akár­
meddig. Egy bizonyos hatá­
ron túl gyorsított elektronok
használatára kerül sor. Ezt
pedig már szemünk nem ér­
zékeli. Képernyő segítségével
azonban valódi, megtekinthe­
tő képpé lehet visszaalakítani
az elektronok által leképezett
valóságot – valahogy ahhoz
hasonlóan, ahogy a sugárzott
adásból a televízió képet
varázsol elénk.
Azokat a készülékeket, ame­
lyek rövidhullámhosszú elekt­
ronsugárzással üzemelnek,
elektronmikroszkópnak
nevezzük. Segítségükkel az
utóbbi néhány évtized során
látóhatárunk kitágult, és
tapasztalataink jelentősen
gazdagodtak.
Felületes látásmód
A nagyító vagy a sztereo­
mikroszkóp lencséje alatt
olyan fénysugárban előállított
képet látunk, amit a meg­
figyelt tárgy felületéről vissza­
ver. Ehhez hasonlóan műkö­
dik a pásztázó-elektronmik­
roszkóp, amelyet röviden
csak REM-nek (vagy SEM-
nek) nevezünk. Jóllehet,
esetében nem a mintát leta­
pogató, energiadús primer
elektronok segítségével tör­
ténik a képalkotás, hanem
azokkal, melyeket a primer
elektronok a tárgy felszínéről
mintegy „kilöknek”. Ezeket
nevezzük szekunder elekt­
ronoknak. Miután a tárgy
felszínéből származnak, hihe­
tetlenül precíz felbontású, a
tárgy felszínére utaló képdo­
kumentumokat kapunk.
Azok a tárgyrészletek,
amelyek különösen nagy
mennyiségű szekunder
elektront sugároznak ki, jó
képet adnak, amelyek viszont
kevesebbre képesek, sötét
vagy halványabb képhez
juttatnak bennünket. Éppen
ez az a képesség, amelynek
segítségével – szemben a
hagyományos mikroszkópok
kétdimenziós, megszokott
képével – ezekben a szerke­

A Stephanodiscus nevű kovamoszat REM-
képes „sajtdoboza”, kovaváza
zetekben különlegesen
hatásos, megdöbbentő
mélységélességgel rendelkező
kép keletkezik.
A szőrös tárgyak
furfangjai
A pásztázó-elektronmikro­
szkóp borotvaéles, képes
dokumentumai magával
ragadóak. Ám ettől még ne
keseredjék el az a kutató
kedvű barátunk, akinek
hagyományos mikroszkópba
kell kukucskálnia.
Akármennyire jelentős is
napjaink kutatásában a REM-
technika, a hagyományos
fénymikroszkópot, de sok
területen még a kézi nagyítót
sem nélkülözhetjük.
A REM-technika például már
az olyan egyszerű feladat
– 57 –
A Cloëon dipterum, egy kérészfaj szőrös
lárvájának potrohvégi nyúlványai
végrehajtásakor csődöt
mond, amilyen egy sűrű
szőrzettel borított tárgy
leképezése.
A sztereomikroszkóppal ez
ugyanakkor semmilyen
gondot nem okozhat, lévén
az ugyancsak lencseközelben
lévő preparátortűvel
könnyedén szabaddá tehetjük
az alatta levő területet a szerv
felületének tanulmányozá­
sához. Rendszerének
megfelelően a pásztázó-
elektronmikroszkóp nem
közvetít színeket, csupán
formát. Ezáltal pedig egy igen
fontos információs elem
hiányzik ezekből a képekből.
A REM-képek utólagos kiszí­
nezésével ugyan pótolhatjuk
ezt a hiányosságot, de hatása
elidegenítő – ez az ilyesfajta
ábrázolás gyengéje. Így aztán
a REM-képek hihetetlenül
pontosak, ami felbontásukat
illeti, ugyanakkor eléggé
természetellenes hatást
keltenek. Megragadó szép­
ségük viszont kétségbe­
vonhatatlan.
Arról sem szabad megfeled­
keznünk, hogy a pásztázó-
elektronmikroszkópos eljárás
igencsak időrabló és nagyon
költséges is.
Ami azt illeti, amennyiben
a jó felbontóképességű, fer­
de-, illetve súrlófényt alkal­
mazó hagyományos nagyítót
vagy mikroszkópot vesszük
alapul, bizony kárpótol
bennünket az általa köz­
vetített látvány, még a REM
utánozhatatlanul éles
kontúrjaiért is.
 – 58 –

A LÁTÁS HATÁRÁN

Aminthogy némi túlzással

a kézi nagyítónak valójában
nagyfelbontású „javított
változata” lehet a pásztázó-
elektronmikroszkóp, ugyan­
így továbbfejlesztették a ha­
gyományos fénymikro­
szkópot is. A transzmissziós
elektronmikroszkóp (TEM)
elektronsugarai keresztülha­
tolnak az ultravékony pre­
parátum felszínén. A TEM
belsejében a fénytörő lencsék
helyett elektromágneseket
alkalmaznak. A berlini fizikus,
Ernst Ruska már az 1930-as
években megteremtette az
elektronmikroszkópos kutatás
alapjait. Az általa kifejlesztett
TEM már 1939-ben készen állt
a sorozatgyártásra. Jóllehet,
csak 7 nm (1 nanométer = a
milliméter egymilliomod
része! ) felbontású volt.
A ma használatos ilyen ké­
szülékekkel akár a 0,2 nm
értéket is elérhetik, ami A Pseudomicrothorax dubius nevű csillós egysejtű varsa­
egyetlen aranyatom kéthar­ készülékének metszete. TEM-felvétel
mad részével egyenlő.
Ernst Ruskát 1986-ban az Észlelés új határok az ember némi műszaki
elektronmikroszkópiában között segédlettel olyan miniatűr
végzett kutatásaiért fizikai Az utóbbi tény egy további világokba, dimenziókba
Nobel-díjban részesítették. problémára világít rá. pillanthat be, amelyekben
Egyelőre nemigen várhatunk Vajon így éljük-e meg a természet rendjének
a még nagyobb felbontó­ a valóságban a Természetet, felépítésére kaphat választ,
képességre irányuló további avagy olyanformán, s amelyek beláthatatlan
kísérleteket, hiszen az atomok ahogyan azt érzékszerveink távolságban vannak
és alkotórészeik ilyen mód­ közvetítik? a hétköznapi érzékelés
szerrel láthatatlanok. Már a kérdés sem egyszerű, határaitól.
Tulajdonságaikat legjobb hát még a válasz! Vizsgálódásaink során har­
esetben matematikai képletek Különösen olyan körül­ monikus, elragadó rendre
segítségével mutathatjuk be. mények között, amikor bukkantunk, olyanra, amelyet

nem a kíváncsiskodó tekintet
számára szántak.
A modern technika a nagy
felbontóképesség alkalmazá­
sával lehetővé teszi, hogy
az anyag szerveződését
A Codium fragile tengeri zöldalga kloroplasztiszának
metszete
a legkülönbözőbb mikroszko­
pikus szinteken tanulmá­
nyozzuk. Ezzel ugyanakkor
megváltoztatja, kitolja a
megismerhető világ határait
és annak nagyságrendjét.
Ahhoz segít hozzá bennünket,
hogy rácsodálkozzunk a hét­
köznapi látás számára rejté­
lyes világ szokatlan formáira
és szerveződéseire. Az élet
mikro- és nano-világának
szépsége minden várakozást
– 59 –
felülmúl. Nincs a természet­
ben olyan látószerv, melynek
felbontóképessége elegendő
ahhoz, hogy ezekbe a hihe­
tetlenül parányi világokba
behatoljon.
Ám a mikroszkóppal végzett
vizsgálódás nyilvánvalóan
nem kizárólag azért olyan
magával ragadó, mert
bizonyos formákat sokkal
részletesebben tanulmá­
nyozhatunk.
Igen gyakran megesik, hogy
a mikroszkópba tekintve
olyan, a színek birodalmába
vezető utazásban lesz részünk,
mintha valamelyik képtárba
mentünk volna.
Ahol pedig a részlet és
a formatervezés, érzékelés
és valóság, fantázia és
gyönyörködés, szerkezet és
szépség többé elválasztha­
tatlanul összeforrt egymással,
ott természetes tere nyílik
az esztétikai élményszer­
zésnek, a rácsodálkozásnak.
Ezért aztán maradjon a kér­
dés megválaszolatlan, miért is
történik mindez pont így.
Értelmünk mellett szólíttas­
sanak meg érzelmeink is, és
bátran csodálkozzunk rá
rejtélyes csodákat rejtő
világunkra.
Modern transzmissziós
elektronmikroszkóp (TEM)

AJÁNLOTT
IRODALOM
Aliverti, M. G., Ciccioli, M.,
Laudi, G.: Élet a mikroszkóp
alatt. Móra Könyvkiadó,
Budapest, 1976.
Bernolák K., Szabó D.,
Szilas L.: A mikroszkóp.
Műszaki könyvkiadó,
Budapest, 1979.
Kótai I.: A mikroszkóp
használata. Natúra, 1979.
Lovas B.: Édesvízi parányok
I. -II. Búvár Zsebkönyvek,
Budapest, 1990, 1991.
Lovas B.: Mikroszkóp –
Mikrokozmosz. Gondolat,
Budapest, 1984, 1995
(2., bővített kiadás)
Nachtigall, W.: Mikrosko­
pieren. Technik und Objekte.
BLV, München 1994.
A házi galamb evezőtolla polarizált fényben
– 60 –
Öveges J.: A mikroszkóp és
használata. 1960.
Streble, H., Krauter, D.:
Das Leben im Wasser-
tropfen. Franckh-Kosmos,
Stuttgart 1988.
MIKROKOSMOS
Világszerte az egyetlen
olyan amatőrök és szakem­
berek számára készülő
folyóirat, amely kifejezetten
a szabadidős és iskolai mik­
roszkópos vizsgálatokkal,
valamint a mikroszkopikus
technika tárgykörével foglal­
kozik. Évente 6, képekkel
gazdagon illusztrált füzet,
rengeteg gyakorlati tanács­
csal. A Gustav Fischer Verlag
adja ki Stuttgartban.
KÉPEK JEGYZÉKE
Színes fényképek forrása:
H. Bellmann (11f, 15jf, 18k,
19b, j), K. Hausmann (1 k,
53a), H. E. Laux (13a), E.
Offermann (29f, a), M. Pforr
(5f, k, 16a, 33f, 34a, 36f,
40), H. Reinhard (16f, 18a,
20b, 32, 52), H. Schneider
(1j, 47ba, ja, 53f, k, 54a, 55),
J. Vogt (4k, a, 42f), munka­
fotó a Carl Zeisstől, Ober­
kochen (56, 59ba).
Fekete-fehér felvételek: B.
Curth (440, 46f), K. Haus­
mann (58), N. Hülsmann
(27f), W. Wichard (57jf).
Az 57. o. REM-fotóját
Wichard et al.: „Atlas zur
Wildbiologie und Wasserin­
sekten” c. kötetéből vettük
át, a stuttgarti Gustav
Fischer Verlag szíves
engedelmével.
Minden más felvétel a
szerző tulajdona.
A színes ábrákat Johannes-
Christian Rost készítette.
 – 61 –

MUTATÓ éjjeli pávaszem 33 keménylombúság 20

elektronmikroszkóp 56, 59 kénkristályok 26
élesztők, kolóniák 49 késői fagyűrű 43
Achát 29 elterjedésbiológia 12 kettőstörés 30
acsalapufélék 36 elytrum = szárnyfedő 10 kézi nagyító 6, 18, 25
algák zuzmóban: Entamoeba histolytica kihajtható nagyító 7, 15
fikobionta 22 vérhasamőba 63 kis színjátszó lepke 5
algapartner 22 epitheka 51 kloroplasztiszok 17
álskorpió 18 ércszalagok 28 konyhasókristály 29
amőba 55, 63 Escherichia coli 63 korai fagyűrű 43
Amoeba proteus 63 esti pávaszem, kovamoszatok
analizátor 30 hátsó szárny 27, 33 – preparálása 50
antibiotikumok 49 Euglena gracilis kőzetcsiszolás 29
apothecium 23 zöld szemes, ostoros 63 kristályok 28
apró rákok 54 évgyűrű 42 kristályok hagymahéjban 30
Aspergillus – kannapenész 48 kristálytenyésztés 29
ásványok 28 Fa 42 kukorica 39
áteső fénnyel működő fedőlemezek kürtállatka 47, 54, 63
mikroszkóp 58 – felbakolása 9, 64
áteső fény 10, 64 – leemelése 64 Leeuwenhoek, Antoni Van 6, 52
átesőfényes technika 64 fedőszárny 10 lepkeszárny 33
felbontóképesség 56 levélformák 17
Baktériumok 19, 63 fényenergia 16 lignin 39, 43
barka 35 fikobionta 22 lomblevelek 16
bélsugársejt 42 földiméh 5 lombos fák 43
beporzás 9 földitök 25 lombosmoha 15, 17
boglárka lepke, szárnyhímpor 11 fonálférgek 19
boglárka 9 foraminiferák = likacsoshéjúak, Medveállatka 19
bokorszerű zuzmók 23 mészváz 27 Metachaos laureata 63
burgonya-keményítő szemcsék 2, 31 fotoszintézis 17 Metacineta mystacina 63
földimogyoró 40 metilénkék 49, 64
Caloplaca 22 fullánk, méh 21 metszet, tangenciális 43
Carchesium telepes harang­ futórózsa 20 mikobionta 22
állatka faj 47 füzike 13 Micrasterias 54
cellulóz 39 Microcystis aeruginosa 63
Chlamydomonas sp. 63 Galilei, Galileo 6 mikrochip 24
Chlorella vulgaris gombaspórák 45 mikroszkóp 6, 17, 19, 27, 30, 43,
egysejtű zöldmoszat 63 gombatárs 22 46, 56
cianobaktériumok 22 gyapot, magszőr 35 mimézia 32
Cloëon dipterum, kérész 57 gyermekláncfű, pollenszem 44 mimikri 32
Codium fragile mogyoró, szeletmetszet 36
zöldmoszat 59 Haeckel, Ernst 51 mogyorómetszet, kősejtek 41
csalánlevél 34 Haematococcus moha spóratartó tok 19
csalánszőr 34 (vérvörös ostoros) 54
cseresznyemag, kősejtek 41 hangyák 12 Nagyító 33
csigák 19 harangállatka 47, 54, 63 nagyítóüveg 7
csillagvirág 44 harmat 2 nappali pávaszem 33
csillósok, ciliáták 54 harmatcseppnagyító 4 napraforgószár 38
csírázott fenyőpalánták 18 hasadékzúzmók 23 növényi szőr preparálása 35
csőalagút 41 homoktövis 26
csonthéjas 40 hullámhossz 56 Olajos függelékek = elaioszóma 12
C-vitamin 31 hullámoptika 30 ostorosok 53
hypotheka 51
Diatómák 50 Papucsállatka 1, 53
Dinamoeba mirabilis Interferencia 31 - közönséges 63
csipkés amőba 63 - zöld 63
dió 40 Jelhamisítás 32 Paramecium 53
dobozkák 51 - bursaria 63
Kagylóállatka Stylonychia - caudatum 63
Édesgyökerű páfrány 45 = egy csillós egysejtű 63 pásztázó-elektronmikroszkóp 56
egysejtű 52 karcsúsági mutató 38 penészgomba, spóratok 49
 – 62 –

penészgombák 48 sötét látóteres technika 64 Térháló 29

Penicillium camemberti 49 Spirostomum ambiguum 63 tökszár 38
- roquefortii 49 spóratok 15 toktermés 40
Phacus, egy zöld szemes Stentor coeruleus kürtállatka 47, 63 tölgyfa 42
ostoros faj 53 Stephanodiscus kovamoszat fajok 57 tömlősgombák 22
pikoplankton 53 Stephanosphaera 54 tövisek 20
pipacs 8 Strombidium viride 63 tövises rekettye magja 12
plankton 50 Stylonychia mytilus 63 transzmissziós
planktonháló 53 sugárállatkák 27 elektronmikroszkóp 58
polarizációs mikroszkóp 31 súrlófény 10, 25, 29, 64 Trichophyra 53
polarizátor 30 Synechococcus sp. 63 Trinema enchelys 63
polárszűrő 30 szálszámoló 6, 15 tüskék 20
pollenszem 44 szárnyminta 11
Polychaos fasciculata 63 szász darázs 7 Vadszőlőmag 1
pontytetű 7 szedertüske 15, 21 vasmeteorit, metszet 28
porszerű zuzmók 23 szilárdító szövet 38 vékony metszet, kőzeté 29
porzó 8 szimbiózis 22 - szeletek 41
preparátum festése 64 szitkár 10 vérhasamőba 63
Pseudomicrothorax dubius 58 szívvirág 3 Verrucaria 22
szklerenchima virágpor 8, 44
Radiális hosszmetszet 42 = szilárdító szövet 36, 38 virágtakaró 8
rend és káosz 28 szökellő kandicsrákok 54 virágzó fű 37
repítőszőr 13 szőrmoha 15 vízcseppek, élet bennük 52
rovarok 10 szövedék 14, 22 vízibolha 1, 54
rovarszárny 11 sztereonagyító 7, 9, 57 vízszállító csövek 42
sztereomikroszkóp 15, 56 Volvox 55
Saspáfrány, spóratartó 45 szúnyog 19 Vorticella campanula 63
sejtfal, megvastagodott 39

IMPRESSZUM

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Kremer, Bruno P.: Mikroskopieren leichtgemacht
Stuttgart: Franckh-Kosmos, 1996 • A borítón: a körte
© 1998, Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co., Stuttgart gyümölcskocsánya,
metszet (Kremer)
Magyarországon kiadja: Holló és Társa Könyvkiadó • Hátsó borítón: pettyes
© Holló és Társa Könyvkiadó, 1998 árvacsalán, portokok
Felelős kiadó: Holló és Társa Könyvkiadó ügyvezetője (Kremer), zöldalga
Fordította: Winkler Ferenc Micrasterias denticulata
Szakmailag ellenőrizte: Török Júlia (Kremer)
Szerkesztette: Karádi Ilona • 109 színes fényképpel,
7 fekete-fehér fényképpel
és 8 színes rajzzal.
ISBN 963 8380 97 2 • Az első oldal fényképein
a közönséges vadszőlő
magja, egy papucsállatka
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 180790 és egy vízibolha látható
Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató (balról jobbra)
 A GOMBOSTŰFEJ - A PARÁNYI ÉLŐLÉNYEK „MÉTERRÚDJA”

1 amőba (Amoeba proteus), 2 kürtállatka (Stentor coeruleus), 3 óriás féregcsillós (Spiro­

stomum ambiguum), 4 csipkés amőba (Dinamoeba mirabilis), 5 gyökéramőba (Polychaos
fasciculata), 6 közönséges papucsállatka (Paramecium caudatum), 7 harangállatka (Vorticella
campanula), 8 zöld papucsállatka (Paramecium bursaria), 9 szívókás egysejtű (csillós) (Meta­
cineta mystacina), 10 nyálkaamőba (Metachaos laureata), 11 házas amőba (Trinema enche­
lys), 12 rezgőállatka (Strombidium viride), 13 kagylóállatka (Stylonychia mytilus), 14 vérhas­
amőba (Entamoeba histolytica), 15 zöld gömbalga (Chlorella vulgaris), 16 lepelostoros (Chla­
mydomonas sp. ), 17 szemes ostoros (Euglena gracilis), 18 ovális kékalga faj (Synechococcus
sp. ), 19 kékalga faj (Microcystis aeruginosa), 20 baktériumok (Escherichia coli).
FEDŐLEMEZ FELEMELÉSE
Nyomásra érzékeny parányok (például amőba) vizsgálatát felbakolt fedőlemezek
(másik fedőlemez vagy
fedőlemezdarabkák)
alatt végezzük.

SZÍNTELEN PREPARÁTUMOK FESTÉSE

(a) a festéket (például eozin, metilénkék)
cseppentsük oldalt a fedőlemez mellé
(b) szűrőpapírral szívassuk át
a fedőlemez alatt
(c) várjuk meg a színreakciót,
és kezdjünk a vizsgálathoz

MEGFIGYELÉSI ELJÁRÁSOK

Sötét látóteres módszer (súrlófényes

technika): Oldalra helyezett lámpa
Világos látóteres vizsgálat (átesőfényes technika): (L) fénye vetül a tárgyra: itt csupán
A mikroszkóplámpa (M) fénye átvilágítja a visszavert fény szolgál forrásként
a tárgyat, láthatóvá téve annak szerkezetét. a megfigyeléshez.