Mallász G Az Angyal Válaszol

Elkezdem
A húgom ajánlotta ezt a könyvet, azóta már többször

olvastam, és olyan is van, hogy csak úgy előveszem és
kinyitom, hátha megtalálom benne a megoldást az éppen
aktuális gondomra.
Beszélgetés az angyallal.
Azt gondolom, hogy nagy segítség lehet bárkinek,

akinek van erre kinyitott szeme, és mivel nem találtam
sehol a neten, ezért most begépelem ebbe a blogba, hátha
így több emberhez jut el.
Mindenre van benne válasz, sokkal egyszerűbben és

egyenesebben, mint ahogy pl a Bibliában. Persze ez nem
jelenti azt, hogy jobb lenne, mint bármelyik szent könyv,
de számomra könnyebben érthető, tömörebb,
emberközelibb és főleg: mai. Ezek az üzenetek pár
évtizede érkeztek, és nem kétezer éve. Azóta a világ
igencsak megváltozott, és ez az angyal a ma emberéhez
szól.

Hogy talán az egész történet nem igaz? Hogy nem is szólt senkihez ez az angyal? Semmi sem történt,
csak valaki megírta a könyvet?
Lehet. De semmi jelentősége. Minden, ami le van írva: értékes, és itt belül érzem, hogy nagyon is
igaz. Nekem ennyi bizonyíték elég:) Főleg, hogy bebizonyítja azt, amit már elég régóta érzek: nincs
olyan vallás, amelyik ráillene arra, amiben én hiszek. Ez az angyal nem is kéri, hogy csatlakozzunk
vallási csoporthoz, olyan tanácsokat ad, amik az emberhez és az emberről szólnak,
függetlenül bármilyen hovatartozástól.
Lehet, hogy a kiadó nem fog örülni annak, amit most tenni fogok, de azt hiszem, hogy ha egy kis
közük is van ahhoz, ami a könyvben szerepel, akkor ebből nem lesz probléma:)
Ha valaki szeretné inkább megvenni, és nem itt olvasni:
http://www.paradigma.hu/index.php?moduleName=Shop&pageID=item&ID=70
Beszé lgeté s az angyallal
Beszélgetés az angyallal
(A Beszélgetés az angyallal című könyv teljes egészében, javítás és változtatás nélkül.)
Előszó
Ez a könyv egy dokumentum. Hű leírása annak, amit négy barát az 1943-
44-es években Magyarországon átélt. Az olvasó fogadja el, ahogy van,
vagy tegye félre.
Szükségesnek tartom, hogy egy rövid bevezető keretében az

eljövendő események hátterét és eredetét megismertessem.
Szeretném megmutatni, hogy a beszélgetések kezdetéig a három
barátom és én is milyen hétköznapi életet folytattunk, - egy
megszokott életet, amely - úgy tűnik - mégis előkészület volt a jövő
eseményeire.
1923-ban volt, - 16 éves voltam - amikor először találkoztam

Hannával. Mindketten a budapesti Iparművészeti Iskolára jártunk,
ahol a rajzasztalaink szomszédosak voltak.
Hanna már kezdettől fogva olyan melegszívű barátsággal fordult felém, amely nekem szinte
túlzottnak tűnt. Katonatiszti családból származtam, ahol a keménység és edzettség erénynek, az
érzelmek kinyilvánítása, legyen az akár egy búcsúcsók, gyengeségnek számított és visszatetszést szült.
Hanna, akinek apja elemi iskolai igazgató volt, a zsidó család természetesebb, melegebb légkörében
nevelkedett. Őt semmi sem gátolta abban, hogy érzéseit nyíltan és szabadon kifejezze. Mindez nem
volt akadály, hogy a három tanulmányi év alatt mély barátság fejlődjön ki közöttünk.
A záróvizsgák után útjaink újra szétváltak. Hanna Münchenben folytatta tanulmányait, miközben én
vakon belevetettem magam a sportba. Úszóbajnoki címek, országos rekordok, és az imádással
egyenértékű népszerűség, amellyel a magyarok sportnagyságaikat körülveszik, behízelgők voltak
számomra és a felszínes életmódban fogva tartottak.
Ebben az időben ismertem meg Lilit, aki iskolájában helyes mozgás- és lazítási kurzusokat tartott.
Szelíd, meleg szívvel teli lénye mindjárt magához vonzott. Hamarosan rájöttem, hogy tanfolyamai
azért olyan látogatottak, mert a pusztán testi lazításon túl valami mást is nyújtott tanítványainak.
Hannáról ebben az időben keveset hallottam, csupán azt, hogy férjhez ment Józsefhez, akit
gyermekkora óta ismert és aki bútortervező volt.
József csendes, kissé szomorkás ember volt, de már a puszta jelenlétével is megnyugtató hatást tudott
gyakorolni környezetére. Amikor később Budaligeten laktunk, ezt jól megfigyelhettem. Ha betértünk
a falu kocsmájába, ahol rendszerint lármával kísért, heves politikai viták folytak, az emberek
pillanatokon belül lecsendesedtek és megnyugodtak. Ez József szótlan jelenlétének hatása volt.
2
A sporttól végül csömört kapva, elhatároztam, hogy felkeresem Hannát, aki férjével együtt Budán egy
Dunára néző, csodálatos kilátással bíró műteremben rendezkedett be.
Hanna sok türelemmel segített, hogy az utolsó esztendőkben teljesen elhanyagolt művészi
tevékenységem útjára visszataláljak. Hanna nélkül aligha tudtam volna az alkotás örömét újra
meglelni. Így rövidesen sikerült hármunknak egy ismert és jólmenő műtermet létrehozni.
1934-35-ben az antiszemitizmus Magyarországon már erősen érezhető volt. Az én szerepem az állami

megbízások megszerzése volt, főleg idegenforgalmi létesítmények és azok propagandája területén.
Sporthírem és magasabb katonatiszti családból való származásom nagyban hozzásegítettek ehhez.
Természetesen el kellett titkolnom, hogy munkatársaim zsidók.
Munkánk lelke valójában Hanna volt. Bámulatosan erős koncentráló képességgel és intuícióval
rendelkezett. Az alkotás és a gyakorlati megfogalmazás területén is azonnal fel tudta ismerni egy
feladat lényegét.
A mindennapi élet kérdéseit sok praktikus érzékkel, helyes pszichológiai ismerettel és ki nem fogyó
humorral oldotta meg. Hannának már volt néhány tanítványa. Egyike Vera, jó pár évvel később a
következőket mesélte:
"... Hanna tanításának intenzitása nemcsak művészi fejlődésünket, de egész emberi lényünket
áthatotta. Olyan magas igényt támasztott velünk szemben, hogy tanítványainak egy része ezt nem
bírta elviselni és elhagyta kurzusait."
"Ha Hanna egy tervet javított, az énünk legmélyén érintett bennünket. Minden rajzi ábrázolást, még a
legközönségesebb reklámgrafikát is belső állapotunk hű kifejezéseként látta. Oktatás közben
megváltozott a vele való kapcsolatunk. Ilyenkor intuitíven egy más hullámhosszra állt be és úgy
olvasott a rajzainkból, mint egy orvos a röntgenfelvételekből. Ezt szeretettel, szigorral és főként sok
humorral tette. Mielőtt megszólalt, fogalma sem volt róla, hogy mit fog nekünk mondani. Sokszor
maga is meglepődött, hogy olyasmiket mond, amikről azelőtt nem tudott."
"Fiatal tanítvány voltam, nagyon ragaszkodtam hozzá. Példaképem, mesterem volt. De elutasította
kötődésemet. Azt mondta: Még 2-3 évig veletek maradok. Addigra saját magatokban kell a mestert
megtalálnotok."
"Legerősebb törekvése volt az 'Új embert', a félelemtől megszabadult alkotó Egyént felébreszteni

bennünk."
Műtermünk nagyon jól prosperált. Ennek ellenére az volt érzésünk, hogy egy szakadék szélén élünk.
A kollektív vakság és a szervezett hazugságok árja nőttön nőtt. Ugyanakkor meg voltunk róla
győződve, hogy a hazug felület mögött jelen van az Igaz, a Való, - életünk értelme, és mind erősebben
növekedett bennünk a vágy, hogy ezt megtaláljuk.
Ezek a körülmények járultak hozzá ahhoz, hogy József és Hanna a Budapesttől nem messze fekvő
Budaligeten egy egyszerű falusi házat bérel, ahova mindhárman beköltöztünk. Életmódunkat
megváltoztattuk. Csupán annyit dolgoztunk, amennyi a mindennapi kenyerünk biztosításához
szükséges volt. Lili minden hétvégét velünk töltötte.
A csendes falusi élet kedvezően hatott belső fejlődésünkre. Engem nyugtalanított a bennem növekvő
üresség érzete és megmagyarázhatatlanul várakoztam valamire, ami ezt az űrt be tudja tölteni. Sokat
jártam az erdőkben, hogy nyugalmat találjak. Étkezés közben gyakran rajtakaptam magamat, amint a
kertkaput fürkészve várok valamire, aminek jönni kell, hogy az életemet megváltoztassa.
3
Esténként szenvedélyes beszélgetésekbe merültünk és megkíséreltük problémáink indítékait
világosabban megragadni. Hanna intuitív képessége nagy segítségünkre volt, ennek ellenére
mindnyájan zsákutcában éreztük magunkat. Ismertük a Bibliát, a Bhagavad Gitát és Lao Tset.
Egyikünk sem gyakorolta vallását.
Tanácstalanul álltunk a brutális aljassággal teli világban, a hazugság és a gonosz látszólagos győzelme
előtt. Ugyanakkor meg voltunk győződve, hogy életünk értelme valahol e mögött van és hogy ezt
mindenáron meg kell találnunk. Azt is éreztük, hogy az akadályokat elsősorban magunkban kell
keresnünk.
Így elhatároztuk, hogy mindegyikünk leírja olyan világosan, ahogy csak képes, az őt foglalkoztató
személyes problémákat, hogy azokat tisztábban lássuk és megvitathassuk.
Egyik nap feketekávé mellett felolvastam, amit írtam. Hanna úgy találta, hogy csak rég ismert
közhelyeket melegítettem fel. Ez túlságosan is igaz volt. Nyilvánvaló felületességem erősen
nyomasztott. A kérdéseimre, amelyeket feltettem, némi igyekezettel magam is megtaláltam volna a
választ, de sokkal kényelmesebb volt azt készen tálalva megkapni...
(Itt kezdődik a 17 hónapon át tartó beszélgetések sora, amit lejegyeztünk. Időpontjuk minden
pénteken 3 óra körül volt.)
I. rész, első beszélgetés
Beszélgetések Budapesten
"Van-e természetesebb valóság, minthogy mi beszélgetünk?"
1943. június 25. péntek.
ELSŐ BESZÉLGETÉS GITTÁVAL
(Hanna érzi, hogy felületes és kényelmes magatartásom miatt egy feszültség keletkezik benne, ami
számára ismeretlen haraggá alakul. Nyitott szemmel a következő látomása van:
Egy erő kiragadja a kezeimből a papírlapot, összetépi és a mélyen a képességem szintje alatt maradt
munkát, helytelenítése jeléül, elém dobja. Hanna valamit mondani akar, de hirtelen megáll. Érzi, hogy
nem ő az, aki beszélni akar és figyelmeztet: "Vigyázz, többé nem én beszélek!"... És hallom, amint a
következő szavakat mondja:)
- Le fognak szoktatni a fölösleges kérdezősködésről.
Vigyázz, mert rövidesen elszámolást fognak tőled kérni.
(Tisztán hallom Hanna hangját, de ugyanakkor teljes bizonyossággal tudom, hogy Hanna e
pillanatban csak eszköz. Az az érzésem, hogy ismerem azt, aki hozzám intézi e szigorú szavakat. Így
alig lepődöm meg. Úgy érzem, valami egész természetes történik most velem, aminek meg kell
történnie. Világosság tölt el, amiben nincs semmi boldogító. Ellenkezőleg, könyörtelenül rámutat sötét
4
oldalaimra és kényszerít, hogy magamat, belső állapotomat hamisítatlanul lássam, mindazt, amit a
valóságnak megfelelően le kellett volna írnom magamról.
Mély megrendülés és szégyenérzet fog el.
Hanna érzi, hogy őszinte szégyenem miatt a rajta keresztül beszélő haragja mérséklődik.)
- Ez most jó. A bűnbánat egyben a megbocsátás.
Gyökeresen meg kell változnod.
Figyelj az önállóságra!
Túl kevés vagy és túl sok.
G. Nem értem.
- Kevés az önállóság, sok az anyag.
(Most látom, hogy mennyire lusta vagyok önállóan gondolkodni.)
- Kemény kéregre nem szórnak magot.
Fel fognak szántani nyughatatlan kereséssel.
Ami eddig jó volt, - rossz lesz.
Ami rossz volt, - jó lesz.
(Hosszú csend előzi meg a következő kérdést:)
- Ismersz?
(Ez a kérdés mélyen érint. Tudom, hogy ismerem, tudom, hogy belső mesterem és ezt
megrendíthetetlen bizonyossággal tudom. De nincs róla emlékképem. Sűrű ködök takarják. Hiába
erőlködöm, hogy azokon áthatoljak.)
- Ismersz?
(Az újabb kérdés még mélyebbre hatol. Az emlékezés határán vagyok és minden erőmmel
igyekszem az elválasztó rétegeket fellazítani, de hiába. Hanna érzi, hogy mialatt erőlködöm, mesterem
gyengédséggel tekint rám.)

- Pogány vagy, de ez jól van így.
(Sejtem, hogy itt a 'pogány' szó eredetet, a gyökeret jelenti.)
- Meg fognak keresztelni az élet vizével.
Új nevet fogsz kapni.
Megvan az új név, de nem bonthatom fel.
5
Erre készülj!
- Kérdezhetsz.
(Képtelen vagyok egyetlen kérdést is feltenni. A történtekre való fokozatos ráébredés most teljesen
eltölt.)
A 'beszélő' fáradt.
Adj neki erőt!
Újra fogunk találkozni.
(A beszélgetés után leírjuk Hannával a hallottakat. Ez könnyű, mert minden egyes szó
kitörölhetetlenül belénk vésődött.
Hanna így írja le személyes élményeit: "Az egész beszélgetés alatt észlelésem kitágult. Meglepő
pontossággal láttam a szobát, Téged, és ami benne lejátszódott. Egyidejűleg teljes tudatában voltam
mestered megelevenítő jelenlétének. Ugyanakkor meg kellett találnom a pontos szavakat arra, amit
rajtam keresztül közölni akart. Felfogtam a miénktől különböző, teljesen más minőségű érzéseit.
Mégsem tudom őket másként kifejezni, mint a szokásos fogalmakkal: harag, szeretet, gyengédség.
Egyidejűleg az általam formált szavaknak, a feszült várakozásomnak, az örömömnek és a

csodálkozásomnak is tanúja voltam."
Egy kérdés nyomja a szívemet: Az új találkozás ígérete, vajon mikor válik valósággá? Hanna válasza:
Talán egy hét múlva.
Este elmeséljük Lilinek és Józsefnek a történteket. József, aki fiatal korában materialista volt, kissé
szkeptikus és várakozó álláspontra helyezkedik. Lili viszont részt szeretne venni a legközelebbi
találkozáson és hajlandó a beszélgetést feljegyezni.)
2. beszélgetés
1943. július 2. péntek
2. BESZÉLGETÉS GITTÁVAL
(Ez a hét nehéz volt. Nyugtalanított az újabb beszélgetés létrejöttének bizonytalansága. És nem
könnyen viseltem el a saját magamról megmutatott, könyörtelenül igaz képet sem. Három óra körül
várjuk mesterem jövetelét és szorongással állapítom meg, hogy semmilyen haladást sem tudok
felmutatni. Hanna hamarosan a következő kérdést hallja:)
- Mit végeztél e héten?
Haladtál?
(Elmúlt hetemre gondolok és legszívesebben a föld alá bújnék. Mégis érzem, ha keveset is, de
változtam és tétovázva mondom:)
G. Igen
6
- Csak ideiglenesen vagy véglegesen?
(Annyira méltatlannak érzem magam, hogy sírva fakadok.)
- Ne siránkozz!
Félsz tőlem?
(Örömmel teli bizalom fog el.)
G. Nem
- Én is szolgálok.
(Ezek a szavak megnyugtatnak. Ő is szolgál, így ebben hasonlítunk.)
- Kérdezz!
(Születésnapomra Hanna egy képet festett ajándékba. Egy hegycsúcson ülök, kezemben
kristálygömb, amely körös-körül különböző színekben csillog. Ez a szimbólum nagyon foglalkoztat és
megkérdezem:)
G. Hogyan lehetne a fénygömböt nem csak tudni, de élni is?
- A fénygömb nálam van.
ÉN LEJÖVÖK HOZZÁD, TE FELJÖSSZ HOZZÁM.
G. Hogyan lehetséges ez?
- Ha hiszed azt, az a hit növel.
(E szó mögött 'hit' egy élő erőt érzek, mely egészen más, mint egy hitvalláshoz való intellektuális
ragaszkodás.)
- Az idők teljében meg fog történni.
Elbírnád-e a gömböt?
(Megfontolás nélkül válaszolom:)
G. Igen.
- Méltó vagy-e rá? Elég tiszta vagy-e hozzá?
(Kezdem a biztonságomat elveszíteni.)
G. Te tudod.
(Hanna érzi, hogy úgy tekint rám, mint egy gyermekre, aki nem tudja, mit beszél.)
7
- A gömb nehezebb, mint a földgolyó... de a GYERMEK játszik vele, mert ugyanabból az anyagból
van: FÉNYBŐL.
(A szó GYERMEK valami egészen újat jelent, amit nem tudok felfogni. Mintha ködön keresztül
jönnének a hangok, eltompulva kérdezem:)
G. Szabad ezzel játszani?
- A kis GYERMEK játszik. - A felnőtt alkot.
(A köd mindinkább elborít. Egészen zavartan kérdezem:)
G. Hát túl kicsi vagyok a gömbhöz?
(Villámgyors a metsző válasz:)
- Túl nagy.
(Hanna látja, hogy az 'én'-em túl nagy.)
G. Akkor mitől kell megszabadulnom?
(Hanna érzi mesterem feltörő haragját tompultságommal szemben. Egy hirtelen, égő erővel teli
mozdulattal kellett engem megtisztítania, de nem talált elég erőt hozzá, és csak ezeket a szavakat tudja
mondani:)
- Újra kell születned.
Ami nagy, összeesik.
Ami kemény, széthullik.
(A mozdulattal, amihez Hannának nem volt elég ereje, ezt az összeesést és széthullást kellett volna
bennem előidézni.
Hosszú szünet után e vigasztaló szavakat hallom:)
- Nem vagy sohasem egyedül.
3. beszélgetés
(Ez a hét kissé könnyebb volt, de péntek közeledtével a tompító ködrétegek újra elborítanak. Csak
most kezdek rájönni, hogy 36 évig éltem ebben a ködös állapotban anélkül, hogy erről tudtam volna.
Most viszont látom és szenvedek tőle.
Kávézás után még csevegünk, amikor Hanna hirtelen a szigorú szavakat hallja:)
- Elég!
(Három óra van és nekem készen kellett volna lennem mesterem fogadására.)
8
- Ünneplőbe öltöztél?
(Oly méltatlannak érzem magam, hogy a könnyeim újra kicsordulnak.)
- Ne sírj előttem! Erre most nincs idő.
(Mesteremet felháborítja a siránkozásom. Örömmel telten, emelt fővel kellett volna megjelennem.)
- Kérdezz!
G. Mit tegyek, hogy halljam mindig a hangodat?
(Megvető hangú a felelet:)
- Akkor báb lennél!
G. Nem értem.
- AKKOR NEM LENNÉL ÖNÁLLÓ.
Neked kell hozzám közeledni.
G. Kérdezhetek?
- Azért vagyok itt.
G. Böjtöljek-e pénteken?
(A böjtölést egy megtisztulási lehetőségnek tartottam.)
- Nem! A mindennap mértéke legyen a böjtöd!
(Hannára utalva:)
- Adj neki vizet!
(Kissé csodálkozva egy pohár vizet hozok Hannának.)
G. Miért nem tudok otthon igazán szeretni?
- A család a hús.
(Hanna látja, hogy a család a bennem amúgy is túlsúlyban levő anyagot csak erősíti.)
- Ha nincs rajtad fölösleg, akkor fogsz tudni szeretni.
G. Messze vagyok-e attól?
- A messze az közel. - A közel az messze.
G. Megtudhatom a nevedet?
9
(Ha ismerem a nevét, akkor mindig hívni tudom és az biztonságot ad. Ez a vágy rejtőzött a kérdésem
mögött.)
- A név anyag. Keresd, ami mögötte van!
(Sötét ködrétegek kínoznak. Kérdésem segélykiáltás.)
G. A homályban vagyok, mit tegyek?
- A SAJÁT UTADON JÁRJ! MINDEN MÁS TÉVELYGÉS.
(Hosszú csend.)
- Énekelgess nekem az erdőben!
(Nem hiszek a füleimnek. Én... énekelni? Ez szinte lehetetlennek tűnik, annyira elnyomtam
gyermekkorom óta érzelmeimet.)
G. Nem értem a szavaidat.
(Tisztán, minden szót külön hangsúlyozva ismétli:)
- Énekelgess nekem az erdőben!
(Most minden szava mélyen érint. Valami fellazul bennem és megkönnyebbülten felsóhajtok.
Akaratlanul előrehajolok, de egy mozdulat megállít.)
- Túl közel vagy!
(Mesterem talán nem tudja elviselni sűrű kisugárzásomat, avagy az ő kisugárzása túl erős nekem?)
G. Volt egy álmom... mi a jelentősége?
- Te vagy egy állomás.
Én vagyok egy állomás.
Ő az út.
(Hangja mélységes tiszteletet fejez ki, amikor az Ő-t kiejti. Hanna túl fáradt, hogy folytassa. Csak
később üzenetként adja át:)
- Az akarás fal, nem lépcső.
(Érzem, hogy ez a görcsös akarásomra vonatkozik.)
4. beszélgetés
3. BESZÉLGETÉS LILIVEL
(Lili elhatározta, hogy ő is feltesz kérdéseket, és miközben Hanna kicsit pihen, leül vele szemben.
Én pedig az ő helyén készülök a feljegyzésre.)
10
- Itt vagyok!
Hívtál.
Hívtalak.
(A hang lágy és nem felel meg mesterem szigorú hangvételének.)
- Kérdezhetsz.
L. Mikor fog megnyílni nálam a szelep felfelé?
- Még mindig hazudsz magadnak.
A hazugság félelem.
Nincs okod félelemre.
L. Mi az első teendőm?
- Ismered e jelet?
Ez a jeled:
(A kézmozdulat egy csúcsával lefelé mutató háromszöget formál.)
L. Nem lehetne a feladatot másképp elmondani?
- 'Segítőnek' neveztettél.
A 'segítő' nem félhet.
Jó hírt mondok neked:
Kedves vagy nekem.
(Csend.)
- Akarsz újra látni?
L. Igen.
- Akkor nem látsz.
Szeretnél újra látni?
L. Igen.
- Akkor nem látsz.
(Milyen tisztán látom az utolsó hét beszélgetése után, hogy sem az akarás, sem a kívánalom nem
visz közelebb bennünket mesterünkhöz.
11
Ezúttal Lili az, aki nem érti és bizonytalanul mondja:)
L. Csak téged jobban látni...
-HA A FELADAT MEGKÍVÁNJA, AKKOR LÁTSZ.
Én engedelmeskedem.
L. Én is szeretnék engedelmeskedni tudni.
(Lili homlokát érintve:)
- Itt sok van...
(Lili egy sokgyermekes család utolsó sarja volt.)
- Testben utolsónak születtél.
Lélekben első vagy az újszülöttek között.
Búcsúzom.
(Boldog vagyok, hogy Lili is találkozott a mesterével. Jelenlétének szelíd, jóságos kisugárzása
fellazította minden feszültségemet.
Egész héten a 'nem-akarás' és 'nem-kívánás' fontosságára gondolok.)
5. beszélgetés
(Végre örömmel készülök elő a péntekre. Életem lényegében megváltozott. Kinyilt egy ajtó és soha
nem sejtett lehetőségek állnak előttem. De hirtelen a hideg félelem fog el és feltolakszik egy
gondolat:..."ha nem jönne többet?" Nem akarok erre gondolni, elhessegetem, de új erővel csak
hatalmába kerít, mert félek, hogy a régi üres életformába visszaesem. Ekkor tisztán látom, hogy le kell
mondanom arról, ami a legfontosabb nekem, nem szabad hozzá kötődnöm. Ez a törvény szigorú és
könyörtelen és döntő számomra. A kötődésről való lemondás nehezebb mindennél, amit eddig
átéltem. Mintha saját életemet vágnám el.
Hanna hív, 3 óra van. Hamarosan érzem mesterem jelenlétét, de hosszú csend következik. Nem
tudom, meg fog-e szólalni. A megadás sóhajával mondom belül: "Legyen meg a Te akaratod!"
Ebben a pillanatban érzem, hogy előttem tűz ég, melynek füstje az ég felé száll. Majd hallom a
következő szavakat:)
- Most már kérdezhetsz.
G. Melyik az én utam?
- Jól figyelj!
12

A SZERETET KÜLÖN VAN,
A FÉNY KÜLÖN VAN.
TE A KETTŐ KÖZÉ VAGY FESZÍTVE.
EZ A TE UTAD.
- Száz halál van a kettő között
A szeretet hordozója a fénynek.
A SZERETET FÉNY NÉLKÜL SEMMI.
A FÉNY SZERETET NÉLKÜL SEMMI.
Érted?
(Jól értem, de száz halálnak kitenni a kis 'én'-emet és százszor felülmúlni magamat nagyon nehéznek
tűnik. Lesütöm a tekintetemet.)
- Nézz rám!
(Hanna jól ismert arca, mely sem nem szép, sem nem csúnya, most teljesen megváltozik és
majdnem ijesztő fennséget tükröz.)
- Az egyik végén - én.
(Egy lefelé mutató mozdulattal:)
- A másik végén - ő.
A kettő között - te.
G. Ki az 'ő'?
- A kicsiny éned.
(Megvetéssel gondolom: "Az a primitív, önző személy, az a kis 'én'!")
G. A kis énkémet ismerem, de téged nem ismerlek eléggé.
- Balga gyermek!
(Hanna később mondja el, mire vonatkozik e két szó. "Hogyan is ismerhetnéd a kis énedet! Ismered-
e tested egyetlen sejtjét is? Kis énedet éppoly kevéssé ismered, mint engemet. Meddig leszel még
ilyen vak?")
- Én és ő egyek vagyunk a Feladatban.
13
Ne válaszd szét, ami egy.
Ő előtte semmi sem kicsiny.
- Ne ítélj!
G. Taníts, mert nem tudok semmit.
- Nem tanítottalak?
(Hamis szerénységgel válaszolok:)
G. De igen. Tudom, hogy butákat kérdezek.
(Hanna látja a gondolatát: "Képmutató játékod hiábavaló." De csak a következőket mondhatja:)
- Balga vagy!
(Érzem, mint az üvegen, úgy átlát rajtam.)
- Kérdezz!
G. Sok kérdésem van, de úgyis tudod előre, miket akarok kérdezni.
- A szívtől a szájig egy arasz.
Tedd meg ezt az utat!
Sokat szeretnél tudni?
G. Csak amennyi a Feladathoz kell.
- A KÉRDEZŐK KEDVESEBBEK Ő ELŐTTE, MINT A TUDÓK.
(Éjjel álmomban egy intenzív színekben világító lény jelent meg, aki harmóniát, nyugalmat és erőt
árasztott.)
G. Mi az álom jelentése?
- A te képedre formált Új Ember.
G. Ha a fölösleget ledolgozom, akkor én is az leszek?
- FORMÁLÓ VAGY, - DE NEM FORMÁLT.
G. Mit kell tennem, hogy formáló is legyek?
(Most Hanna teste is egy tudatosan használt eszköznek tűnik. Mozdulatai egyszerűek,
jelentőségteljesek és nemesek. Még a karjai sem ugyanazok. Izmai erőtől feszülnek és önkéntelenül
Michelangelót juttatják eszembe.
Egy mozdulata felém, mint a villám hat rám.)
14

- ÉGJ!
(Megrázkódom, megrémülök, ugyanakkor elcsodálkozom.
De mindez gyorsan eltűnik Hanna láttán, aki didereg.)
- Hozzál tiszta alkoholt!
(Soha nem volt a háznál tiszta alkohol, de ma "véletlenül" vettem. Egy kockacukorra csepegtetek
belőle és Hannának adom. Hamarosan felmelegszik, ereje visszatér és ezt mondja:
"Minden energiámat össze kellett szednem, hogy az égő erő egy szikrája meggyulladjon benned. De
ehhez elkerülhetetlen volt, hogy mestered jöveteléhez ne ragaszkodj. Meg kellett tanulnod
lemondani.)
6. beszélgetés
(Miután Hanna kipihente magát, kész, hogy Lili beszélgetését közvetítse. Lilin kék szoknya és piros
blúz van.)
- Fordítva öltöztél.
L. Miért?
- Alul piros, felül kék!
A piros hordozza a kéket!
A munkádra is vonatkozik.
(Lili visszagondol e heti munkájára és annak következményeire.)
- Ne a következményekre figyelj!
Ami van - az volt, azon már nem tudsz segíteni.
A 'Segítő' oda figyeljen, ahol a LESZ születik.
Kis helyen van.
Onnan formálhatsz mindent.
(Lili gyengélkedett.)
- Fáradt vagy?
15
L. Nem, csak nem érzem magam egészen jól.
- Tudjuk mi azt.
A piros alul gyengül.
A kék erősödik, ha felül van.
A gyenge test éppolyan teher, mint a túl erős, ha felül van.
A piros az Érosz - a földi szeretet.
A kék - égi.
A bíbor - az Ő színe.
(Hangja mélységes tisztelettel ejti ki az Ő-t.)
- Még egyet kérdezhetsz.
L. A hivatásomban kapok segítséget, vagy mindent magamnak kell elindítanom?
- HA MAGAD ELINDÍTOD, KAPSZ SEGÍTSÉGET.
(A beálló szünetben gondolatban kérdem magam, hogy a fejlődésnek milyen lehetőségei állnak még
az ember előtt. Gondolataimban olvasva azonnal kapom a választ:)
- Neked is mondok valamit.
Ez a haladás iránya.
(E szavakat egy kézmozdulattal kíséri, amely a függőleges és vízszintes irány közt átlósan felfelé
mutat.)
7. beszélgetés
(Egész héten át e szóra gondolok: "Égj!" - Miközben csendben a beszélgetésre várunk, Hanna maga
mögött félkörben sorakozó hatalmas erők jelenlétét érzi.)
- Szólj!
G. Mi a száz halál?
Mit jelent: "Száz halál van a kettő között?"
Szeretnék meghalni, hogy tudjak szolgálni.
- Nem halnod kell, hanem áthidalnod. (Szememben a meghatottság könnyei.)

16
- Nem vízzel kell öntözni a magot!
(Megértem, hogy még ennek a meghatottságnak is égéssé kell átalakulnia.)
- Még mindig nem égek...
(Hanna is, szinte lábujjhegyen várja a választ.)
- TETT ÉS ANYAG KÖZÖTT PATTAN KI A SZIKRA.
(Érzem, ez a válasz sorsdöntő az életemre, de távol vagyok még attól, hogy megértsem.
Hanna újra érzi a mögötte félkörben összegyűlteket. Tekintetük rám szegeződik.)
- Sokan vagyunk.
Sokat várunk tőled.
(Örömöt és nagy felelősséget érzek.)
G. Nagyon szeretnék már szolgálni tudni.
- A 'Feladat' néked még csak szó.
G. Megmondhatod nekem a Feladatot?
- A 'szólónak' nincsenek szavai.
Ezek a szavak még nem születtek meg.
G. Mi fogja bennem ezeket a szavakat megszülni?
- A Kívánalom.
G. Az én kívánalmam, hogy szolgáljak.
- A Feladatod nagy... és gyönyörű.
(E szó rezgése egy egész új életintenzitás előízét érezteti velem.)
G. Kik azok: "Sokan vagyunk"?
- A KAR.
(E szavak mögött a sokaság egymást kiegészítő tökéletes egységét érzem.)
(Hanna szemét lesütve felfelé mutató kézmozdulattal halkan:)
- Énekelünk az Ő dicséretére.
17
(Először sejtem meg, hogy milyen az igaz imádat.)
G. Te mindig látod Őt? (Egy elhárító mozdulat. Mintha tilosat kérdeztem volna.)
- Nem tudod, mit kérdeztél.
Kérdezz valamit!
G. Hogyan hallhatnám mindig a szívem hangját, anélkül, hogy a fejem beleszólna?
- Nem érzed a különbséget?
G. De igen, csakhogy ez olyan rettenetes lassan megy, és én már nagyon szeretnék szolgálni.
- Sokat tévelyegsz.
(Hanna tanúja a mesteremben folyó küzdelemnek. Előttem egy akadályokkal teli út, a tudatossá
válás lassú, biztos, de hosszú útja. Mesterem félt, hogy a közeledő viharban családom súlya és a
hiányzó önbizalmam lenyom, mielőtt célhoz érek. Az idő sürget. E pillanatban Hanna a szíve mélyén
kéri: "Mutasd meg neki kérlek a rövid utat. Felelek érte.)
- Figyelj!
AZ ÚT NEM NEHÉZ.
Légy vidám!
A 'szólónak' nincs szava. (Könnyed, lángszerű mozdulattal felfelé:)
- A TŰZ VIDÁM - A VÍZ NEHÉZ.
Ha nehéznek érzed, tévelyegsz.
(Hanna később magyarázza, milyen nehéz volt megfelelő szavakat találni. "Új mosolyra, új, eddig
ismeretlen derüre kell lelned. - Ha a súlyosat nehéznek érzed, - elveszel. Ha a súlyosat könnyűnek
érzed, - utadon vagy. Vigyázz a felületességre! Az új mosolyt csak az átélés mélyében tudod
megtalálni.")
- Kérdezz!
G. Hol vannak a határaim?
- Határ csak itt van.
(Kézmozdulat, mely felfelé nyitott, de oldalt határolt hengert formál. Megértem, hogy az anyagban
szükségesek a határok, de felfelé szabad az út.)
G. Akkor én te vagyok? (Mosoly.)
- Még nem.
Most elég.
18
(Hanna olyan fáradt, hogy azonnal elalszik. Lili ma nem tudott jönni.)
8. beszélgetés
(Ezúttal sok kérdésem van. Előkészítésükre sok gondot fordítottam.
- Ma kevés időm van.
(Ez a kezdet lehűt, bátortalanul szólok:)
G- Kérdezhetek?
(Igenlő fejbólintás.)
G. Miért voltatok a múltkor sokan?
- Mert nőtt a Feladatod.
G. Mi az, amit vártok tőlem?
- Ha a mag kikel, felismered.
G. Eléggé öntözöm a magot?
(Utolsó héten nagyon igyekeztem és dicséretre vágytam.)
- Te jól tudod.
(A szigorú hangsúly válasz volt a helytelen hozzáállásomra.)
G. A családom halottjai jöttek hozzám álmomban, nem mulasztok itt valamit?
- Sok gyenge halott van...
G. Hogyan segíthetnék rajtuk?
- A terméssel.
G. Hogyan tudnék termést felmutatni?
- Ő AZ ÉN KÉPEMRE TEREMTETT TÉGED.
(Ez a válasz mélyen érint.)
G. Miért van ma kevés időd?
- Hogy megtanítsalak a mértékre.
19
Még egy kérdésed van.
(Hamar keresem a legfontosabbat.)
- Ráérek.
(Feszültségem felenged és szívem mélyéből kérdem:)
G. Mi az, ami a leginkább hiányzik bennem, hogy hozzád hasonlítsak?
- A biztonság.
G. Nem értem egészen.
- Ne támolyogj!
(Lesütöm a szemem.)
- Nézz rám!
(Kifejezésének megrázó komolysága megrendít.)
- Búcsúzom.
(Még érzem hangtalan jelenlétét és ebben a csendben mélyen elfog a vágy, hogy a
képével azonosuljak.)
9. beszélgetés
L. Köszönöm, hogy ismét megjelentél.
- Ő-neki köszönd! Ő küldött.
L. Miért van az, hogy olyan nehezen tudok megszabadulni a személyes 'én'-től?
HA MEGÍZLELED A JOBBAT, ELHAGYOD A ROSSZABBAT.
Olthatatlan szomjúsággal fogod keresni.
L. Miért van az a sok bizonytalanság bennem, hogy nem tudom, mi kell nekem?
- Frissítsd fel az ínyedet, mert elrontottad a sok felesleges étellel.
(Lili minden nyáron új pedagógiai irányzatokat tanulmányozott külföldön, a különböző

mozgásművészeti iskolákban.)
L. Miért haladok olyan lassan és miért kapkodok?
20
- Az egyik a másikból ered. Ne kapkodj!
Én vigyázok rád.
(Védő kézmozdulattal.)
L. Még azt sem tudom, milyen nevet adjak a munkámnak.
- A szó már eredmény. Te még kezdő vagy.
L. Már a munka kiindulásánál valami hiba van. Mi lehet az?
- AZ Ő BELÉ, - ÉN BELÉM, - TE BELÉD VETETT HIT.
Most én szólok.
Kíséreld meg a legközelebbig röviden összefoglalni, mit érzel a munkád velejének.
L. Köszönöm.
10. beszélgetés
1943. augusztus 6. péntek
(A múlt heti 'mérték'-lecke után ma csak kevés kérdést készülök feltenni.)
G. Homályos a látásom. Bizonytalan a szívem.
Hogyan láthatnálak, érezhetnélek tisztábban?
Akkor biztosabban formálhatnám magam a Te képedre.
- A teremtett a hiányt látja, a valóságot csak sejti.
Vezéreljen a sejtelem!
G. Hogyan tudnám a tanításaidat úgy magamba vésni, hogy minden szavad égjen bennem? Mindig
félek, hogy elhomályosodnak.
- A FÉLELEM A GYENGÉK MENEDÉKE. (Nem akarok a "gyengék" közé tartozni.)
G. Nem úgy félek.
- Úgy félsz.
G. Akkor dolgozni fogok azon, hogy megszabaduljak tőle.
- Ne dolgozz, hanem higgy!
Ha hiszel, nincs mit félned.

21
(Érzem, hogy a hit nem egy valláshoz való ragaszkodást jelenti, hanem egy élő és alakuló erőt.)
- Figyelj! Nem ismered a szenvedés mértékét.
(Gyermekkorom óta hazugsággal kerülöm el a szenvedést. De ha szenvedek, nem hagyom abba.)
- FOGADD EL A SZENVEDÉST, MINT ÉGI KÜLDÖTTET, DE ENGEDD ÚTJÁRA, HA

TÁVOZNI AKAR!
G. Akkor miként lehet az, hogy vidámnak kell lennem? (Mosoly.)
- Mert jó úton vagy.
(Van még kérdésem, de érzem, hogy ő akar most megszólalni, így hallgatok.)
- Szólok: Nem csatlakoztunk benned.
(Az utolsó mondatban újra a Kar tökéletes összhangját érzem. Hanna később azt mondja: "Helyesen
megérezted a hallgatás mértékét. Ki nem mondott kérdéseidre választ fogsz kapni. Képzelj magad elé
egy fehér lapot. A válaszok felíródnak rá. Kérdéseid hőfoka fogja őket meggyújtani.")
11. beszélgetés
L. Köszönöm a jó Istennek, hogy újra megjelenhettél.
(Mély áhitat követi a szót: 'Isten'.)
L. Köszönöm, amit a héten kaptam.
(Lili a héten váratlan segítséget érzett.)
L. Nem tudtam imával megköszönni.
- A TE IMÁD A MUNKÁD. AZ IMA A SZÁRNYATLANOK SZÁRNYA.
Neked már nő a szárnyad.
L. Megtudhatom, hogy melyik a leggyengébb pontom, hogy azon dolgozhassak?
- Nem! Egyelőre örvendezzél!
(Lili egész fiatalsága örömtelen volt. Öröm volt a legnagyobb hiánya.)
L. Hiszen olyan boldog voltam, mint még soha.
- Én is boldog voltam, kis szolgám.
(Lili megkísérelte munkájának lényegét leírni.)

22

L. Nem tudtam egészen elkészülni a feladatommal.
- Sohasem fogsz.
L. Valami kerek, egészet szerettem volna hozni.
- A kerek, az egy része a végtelennek. (Vég nélküli spirált kifejező mozdulat.)
L. Úgy érzem, hogy nagyon sokat kell dolgoznom most.
- A "sok" csak látszat. Ha soknak látod, tévedsz.
Nincs "sok" dolgod, - csak egy:
(Felemelő és felajánló kézmozdulat.)
- Az ég áldjon!
12. beszélgetés
(A beszélgetések idején, sőt már előtte is mélyen érintő álmaink voltak. Hogy megkülönböztessük a
többi álomtól, "tanító" álmoknak neveztük. Reggeli alatt elmeséltük egymásnak és közösen
igyekeztünk értelmüket megfejteni. Hanna álmai gyakran eljövendő eseményekre vonatkoztak.)
- Itt az idő.
G. Ma éjjel az ostyáról álmodtam, de nem értem a jelentőségét.
- Az ostya a teremtés képe.
Az Új Ostya az Új Teremtés képe.
G. Álmomban az anyag jelentősége fontosnak látszott.
De nem világos.
- Figyelj!
Az ember - Ádám - bűne megátkozta az anyagot.
Ha az átok letelik, az anyag újra szentség lesz.
AZ ANYAG ISTEN GYERMEKE.
Kérdezz!
23
G. Hogyan tudnám a hitemet erősíteni, hogy állandóan a kettősség felett lehessek?
- Nem a hited gyenge, hanem a látásod.
G. Nem értem.
- Te nézel, de nem árasztasz.
A szemed nem nézésre való.
G. Túlságosan kifelé nézek?
- Nem. Meg kell fordítani...
(Hanna villámgyorsan átfordítja a tenyerét. Nem értem a mozdulatot, de érzem, hogy ezt az

átfordulást élni fogom.)
G. A szeretetem kihagy...
És olyan nehéz a családomban...
(Mozdulat bal kézzel:)
- A TEREMTETT SZERETETRE VÁGYIK.
(Mozdulat jobb kézzel:)
- A TEREMTŐ SZERET.
Még nincs egyensúlyban a kettő...
Ez még soká lesz.
G. A hét folyamán kérdeztelek, és a válaszod jött, de nem abban a formában, ahogy üzented.
(Mosollyal.)
- Ez volt a hibád.
G. Nem értem.
- A formára figyeltél.
G. Az igaz. - De mégis feleltél.
Köszönöm.
- AZ IGAZ KÉRDÉSRE JÖN A VÁLASZ.

24
(Hanna később mondja nekem: "Ne támaszkodj egy pillanatra sem mestered erejére. Csak kérdésed
tüze hozza létre a választ.)
G. Nem tudok az érzelmeim fölé emelkedni.
Most is sírok és tudom, hogy te azt nem szereted.
- Ez az érzelem... elválaszt tőlem. (Mozdulat lefelé:)
- Oda nem tudok leérni.
Az igazi érzelem más.
Majd megtanítalak rá.
Fohászkodjunk!
(Az összeszedettség csendjében felemelem a szívemet és mély nyugalom tölt el.)
- Ez az igazi érzelem.
Ő áldjon!
13. beszélgetés
Köszönöm Uram, hogy megint megjelenhettél.
- Hallgatlak.
L. Szabad-e elengednem magamat, ha teljesen egyedül vagyok?
- Csak felfelé.
L. Miért van bennem még annyi félelem?
- Mert nem vagy mindig együtt a másik féllel.
Fél-elem.
Nem vagy messze tőle.
Szépen haladsz.
L. Szabad-e kis gyermekeket tanítanom?
- Hisz te is az vagy.
Hol érzed a hibát?

25
L. Nem tudok eléggé kapcsolódni hozzájuk.
- A fátyol, ami elválaszt, az a 'tudott'.
Hisz nincs különbség felnőtt és gyermek között.
L. Miért tudok oly ritkán kis gyermek lenni?
- HA AZ ATYÁT MEGISMERED, ÚJRA KIS GYERMEK LESZEL.
L. Én még nagyon akarom keresni az Atyát.
- Ő KERES TÉGED. TE CSAK ENGEDJ!
L. Ez a legnehezebb.
- Ez a Feladatod.
Ehhez segíts mindenkit!
L. Olyan boldog vagyok!
Szeretnék mindig telítve lenni, és olyan gyakran vagyok lapos.
- Mert még kicsi a csíra.
Még kérdezhetsz.
L. Félek bemenni a városba.
(Lili csak a hétvégéket tölti Budaligeten. A politikai körülmények bizonytalansága elviselhetetlenné

teszi Budapest légkörét.)
- Mitől félsz?
L. Hogy le fog húzni, mert még nincs elég erő bennem.
- Ne félj, mert segítek!
Fogunk találkozni.
A város üres kagylóhéj, már nincs, megdermedt átok, még a pora is átok, mert nem nő belőle semmi.
De benned nő a csíra. - Őrizd jól!
Emeld fel a szívedet Ő hozzá!
(Egy igaz ima ereje tölti el Lilit, - először életében. Könnyekben tör ki.)
- Látod milyen közel van!
Mindig lesz alkalom, hogy találkozzunk, ha a határtalanba emelkedsz.

26

14. beszélgetés
(Azt álmodtam, hogy egy vég nélküli síkságon hirtelen egy szép és erőteljes fehér paripa jelenik
meg. Egyidejűleg egy út emelkedik spirálban a magasságokba. Érzem, hogy a fehér paripa fel tudna
oda vinni.)
- Készen vagyok.
G. Mit jelent álmomban a fehér ló?
- Meg kell ülni.
G. Hogyan lehetséges ez?
- Ha könnyebb leszel nála.
(Hanna a beszélgetésekben mindig szép magyarsággal, tisztán és szabatosan fejezte ki magát. E

pillanatban nem találja a megfelelő kifejezést arra, amit mondani akar, így mesterem - némi
ellenszenvvel - elfogadja az alábbi szót:)
- Ne hagyd magad "becsapni" a megtévesztőtől!
(Rögtön eszembe jut, hogy szigorúan ítélkeztem valakiről tegnap.)
G. Tegnap?... Igen, beleestem a csapdába.
Hogyan lehetséges, hogy ez többé ne forduljon elő?
- Mindig jobban figyelj!
G. Szeretnék olyan képet festeni, amelyben rezeg az új Fény, hogy aki nézi, honvágyat érezzen a Fény
után. Lehetséges ez?
- A FÉNY rajtad keresztül árad.
Titkot mondok:
A FÉNY ugyanaz, mint a fény, a hang ugyanaz, a hang-súly nem.
G. Elkezdhetek festeni?
- Biztosan fog sikerülni.
Minden képed egy lépcső fölfelé.
Lent kell kezdened. Ne repülj!

27
Neked van szárnyad, de sokaknak nincs.
Érted?
G.(Örömmel:) Igen, minden tiszta. (Hanna érzi, hogy ő is örül.)
- Mi már tudunk beszélgetni.
G. Hogyan lehet minden tettem áldozat?
- Minden tetted áldozat, ha nem magadért teszed.
G. Hogyan tudnék a kis 'én'-emtől szabadulni?
Úgy utálom!
- Azzal, hogy ne utáld.
G. Nem a testemre gondolok.
- Jól tudom, mire gondolsz. Nekem világos.
Azért utálod, mert félsz tőle.
Ő ugyanúgy tanít téged, mint én.
- HA MEGTANULOD AZ ÁTKOZOTTAT SZERETNI, AKKOR LESZEL A HELYEDEN.
G. Hogyan tudnám a leggyorsabban a helyemet megtalálni?
- AZZAL, HOGY NE SIESS.
Sietni csak a halál felé lehet.
(A kert felé mutat, ahol József olvas.)
- Ő késik.
G. Ki?
- A 'fiú'. Nevet nem mondhatok.
(Megértem, hogy a nevünk nem az elhivatottságunkkal azonos igazi név.)
- AKI SIET - AZ ELSŐ HALÁLHOZ, AKI KÉSIK - A HÁTSÓ HALÁLHOZ KÖZELEDIK.
A KETTŐ KÖZÖTT AZ ÖRÖKLÉT.
AKI IDŐBEN TESZ, AZ HALÁLT NEM ISMER.
28
(Hanna egy hajszáléles, függőleges, vibráló vonalat lát, amely az életet jelenti. Aki kellő pillanatban
cselekszik, ezt a "jelen" vonalat érinti, - az él, -az van. Aki siet, vagy késik az a jövőben, vagy a
múltban a halált közelíti.)
- Mára elég.
(Kezeit áldó mozdulattal az enyém fölé helyezi.)
- Fogsz tudni alkotni.
15. beszélgetés
- Szólj!
L. Nem értem a tanítást, amit a héten a városban kaptam.
(Lili próbálkozott megérezni, hogy a tanítványai közül kiben csírázna ki az új mag.)
- Ne ítélj!
A mag kikel.
Az áramlás Ő.
Ahol van mag, ott kikel.
Ne firtasd, hogy hol van.
Ítélni felesleges.
L. Köszönöm. És köszönöm a tanító álmot.
- Az ébrenlét több az álomnál.
L. Szeretnék már felébredni.
- TÉGED ÁLMODNAK.
L. Nem értem.
- Az álom az kép,
te is kép vagy.
MAJD Ő FELÉBRED BENNED.
(Csend.)
29
L. Hogyan segítsek családom különböző tagjain?
- A te családod nagy.
Ő segít általad.
Ő benne bízzál!
L. Mi az oka a nyak és hátfájásomnak?
- Kényszerítettek, hogy meghajolj a méltatlan előtt.
(Lili gyermekkora óta a családjának nyomása alatt élt.)
- Ha meghajolsz a MÉLTÓ előtt, felengedtetel.
L. Minden testi betegségnek van szellemi oka?
- A fa termi a gyümölcsöt.
Jó fa jó gyümölcsöt terem.
Az anyag képtelen a jóra és a rosszra, mert lényege a tehetetlenség.
A te hátfájásod nem a hátadtól van.
(Csend.)
- Kérdezek:
Minek örültél a napokban?
L. A tanító álomnak, a városi napomnak, de elsősorban Neked.
- CSAK AZ ÖRÖMBEN VAGYOK JELEN.
Ég áldjon!
(A beszélgetés lejegyzésével sokszor elmaradok. Minden ilyen alkalmat szünet követ, amikor a
lemaradásomat be tudom hozni. Ez meggyőz arról, hogy óhajtják a beszélgetések pontos lejegyzését.)
16. beszélgetés
(Végre egy örömteli hét!)
- Adjunk hálát! (Sugárzó mosollyal:)
- Ma jó itt lenni.
30
(Hanna mondta később, hogy az első beszélgetések alatt gyakran érezte, hogy mesteremnek milyen
nehéz hozzánk jönni és nálunk maradni. Ma viszont örömöm megkönnyíti a jövetelét. Az előkészített
ivóvízre utalva:)
- A víz közel hoz hozzád.
Ami neked a tűz, - az nekem a víz.
Miben segíthetek?
G. Ha érintek valakit, akit szeretek, úgy érzem, hogy erő távozik a kezeimből, de nem a szememből.
- Az erő még nem ért el a szemedig.
Törvényt mondok neked:
Te alulról felfelé törsz,
(A kezek kúpot formálnak:)
- így is vagy felépítve.
Alul erős, felfelé vékonyodik.
Az anyag tehetetlen.
(A szem magasságát jelölve:)
- Itt érintkezik az anyag a szellemmel.
Fel kell emelned az anyagot odáig, ott kigyúl és kiárad a szemeden.
(A torkot megjelölve:)
- Itt lezárod az érzelem által, vízzé válik és visszafolyik.
A toroktól a szemig finomodik az anyag, de még anyag. Tartsd tisztán az utat!
(Csend.)
G. Még nem tudok időben cselekedni.
- A tennivalónak van hangja, és neked füled a hallásra.
Hunyd be a szemed! (Becsukom a szemem és érzem, hogy erő árad a fülembe.)
- Most már jobban fogod hallani.
- Kérdezz!
G. Sokszor nem tudok szeretni, - s az fáj.
31
- Tudod-e miért?
G. Mert nem tudtam festeni...?
- Nem tudtál festeni, mert nem tudtál szeretni.
MINDEN IGAZ TETT SZERETETBŐL ÉPÜL.
A 'névtelen' tévesztett meg.
(Jól látom, milyen csapdába estem. Tegnap váratlanul fiatal tanítványok érkeztek, akik a Budapest
és Budaliget közötti utat gyalog tették meg. Éppen útban voltam az erdő felé, hogy "énekelgessek
neki" és így előkészüljek a mai beszélgetésre. Rövid habozás után Hannára hagytam a fiatal
barátokkal való foglalkozást és elmentem. Éneklésről szó sem volt, a hang megakadt a torkomon.)
- A 'névtelen' az én képemet is felöltheti, hogy megtévesszen.
(Elfog a félelem, hogy nem fogom megkülönböztetni tudni igazi mesteremet a hamistól.)
- De felismered a szívedben, mert az ő neve: az "Űr".
(Az asztalon egy üveg szódavíz áll.)
- Ez a víz sem jó, mert űr van benne, erőszakos űr.
G. Tudom, hogy az űr és a kedvetlenség: csapda, és mégis beleestem.
- Ha tudod, akkor már késő.
TÚLMÉSZ, NEM ÁLLSZ MEG OTT, AHOL KELL
(Dinamikus természetem folytán, figyelmem kifelé irányul. És csak akkor veszem észre, hogy a
"megtévesztő" belém fészkelődött, amikor már a tetteimben is látható. Ha a figyelmemet befelé
fordítanám, észrevenném a "megtévesztő" közeledését és időben elhárítanám.)
- Kérdezz!
G. Miért van az a száraz égés a szememben?
- Mert sírsz.
Minden égéshez víz kell az élőlényeknek.
Az égés elindult, - a víz hiányzott.
G. Mi a különbség az igazi és a nem igazi érzés között?
- Az igazi érzelem mozdulatlan.
Te még egyszer ezt szereted, egyszer azt. (A kéz hullámmozgással kíséri:)
- A víz hullámzik.
32
AZ IGAZI MOZDULATLAN, MINDENT SZERET ÉS ÁRASZT.
Jeled a nap.
A nap mozdulatlan és mindenhová sugárzik.
Nem az a nap, amit szemeddel látsz.
Mert az is csak kép.
G. Egy pillanatra megéreztem a Feladatot, de aztán elhomályosodott.
- Ez a pillanat örökké tart.
Nem szűnhetik meg és sohasem kezdődött.
- Csak te imbolyogsz.
Nagyon igyekezzél!
Mert minden alkalommal elviszem a képedet és bemutatom...
(Hanna egy átlátszó képet lát rólam, amit angyalom korábbi átlátszó képeimre helyez. Így hétről
hétre változásom jól áttekinthető. A kép a középpontban, körülötte emelkedő és szélesedő körben a
"Kar" helyezkedik el. Ítélet és elmarasztalás nélkül, de mindent átható tisztánlátással, - ami előtt
semmi sem maradhat rejtve - tekintetük a képemre szegeződik. A magasságból, a kúp középpontjában
az Ő tekintete.
Hanna másnap elmagyarázza, hogy az érzelmek szükségesek, de át kell őket alakítani. Ha a feltörő
érzelmeket elnyomom, összeszoruló torkomon megakadnak és görccsé válnak. Ha ellenőrzés nélkül a
szememig engedem emelkedni, akkor erejük könnyként vízzé válik. De ha felajánlom őket, amikor a
torok magasságát elérik, erejük felemelkedve a szememen át kisugárzó fénnyé alakul.)
17. beszélgetés
1943. szeptember 3. péntek
(Nehéz hét van mögöttem. Sokáig várunk a beszélgetésre csendben. Hanna úgy érzi, hogy ma
mesteremnek nehéz a lejövetel.)
- Szólj!
G. Hála Istennek újra lejöttél.
Taníts meg az igazi fohászra, ami a víz fölé emel!
- Annak neve: Felajánlás.
Nagy törvényt mondok neked
33
MINDEN KICSINY SEJT FOHÁSZKODIK. EZEK EGYÜTT: AZ IGAZI ÉRZELEM.
- Érted?
G. Nem egészen.
- Felemelkedni nehéz, nekem lejönni nehéz.
G. Ne legyen neked nehéz! Én mindent megteszek, amit csak tudok.
- Ne vállalj sokat!
A te feladatod, a "csekély".
A csekély nehéz, a különbség a sok és a több között.
Ami sok, az híg.
(Szétfolyó mozdulat lefelé.)
- Sok ember van - híg.
A kevesebb közelebb van Ő-hozzá.
Ő egy!
(Hosszú csend.)
- Emeld fel a szívedet, ma nehéz itt lenni.
G. Ezen a héten már tudtam egy kicsit szeretni, de olyan távol van attól, amire vágyom.
- A hold csak akkor világos, ha a nap süti.
Te nem vagy hold.
Ne várd, amíg szükség van rád!
A te holdjaid sötétek.
(Látom a napot, amint saját sugarait elnyeli.)
Ezt a képtelenséget elviselhetetlennek érzem.)
G. Az borzasztó!
(Hanna minden szervi ok nélkül, gyakran szúró fájdalmat érez a szívében.)
G. Hogyan tudnék barátnőm szívgyengeségén...
(Egy elhárító, tiltó mozdulat megakaszt.)
34
- Még mindig hitetlen vagy?
Egyek vagytok a feladatban.
Személy, sors, esemény - csak habfodrok a tengeren.
(Ijedten hallgatok.)
- Még kettőt kérdezhetsz.
G. A nap a jelem. Értem, de még nem érzem.
- Az én szavaimat is csak fél füllel hallod.
G. Miért nem tudtam neked ezekben a napokban énekelgetni az erdőben?
- Mert távol voltam tőled.
G. Az én hibámból?
- Próba volt, nem büntetés.
Ott voltam, ahol majdan együtt leszünk.
A távolság mutatja feladatod nagyságát.
Vigyázz! Mindig nézünk.
Semmi sem marad rejtve.
A legkisebben is az ő törvényét tiszteld!
Örvendezzél! Minden okod megvan rá.
Minden próba. Vigasztallak. Már formálódsz.
Veled leszek.
18. beszélgetés
- Tedd le a terhet!
L. Nem értem.
- Nehéz volt neked? (Lili utolsó pénteken nem tudott jönni. A nehézségekkel teli hét egészen
lenyomta.)
L. Nagyon nehéz hetem volt.

35
- Ami nehéz, az teher.
L. Miért zuhantam oly kétségbeejtően mélyre?
- A 'Segítő'-nek le kell szállnia a mélybe.
NEKED ADOM A MÉLYSÉG KULCSÁT. ANNAK NEVE: FELADAT.
Kiválasztott vagy.
Mindenkor leszállhatsz és mindenkor felemelkedhetsz.
Csak rajtad múlik. Hiszed-e ezt?
L. Hiszem és köszönöm a jó Istennek ezt a kegyelmet!
(Mély csönd következik. Csodálkozva látom a kimondott szó hatalmát. Az "Isten" szó
elhangzásakor Lili mestere olyan mély áhítatba merül, hogy sugárzását mindannyian érezzük.)
- Minden fohászodat én továbbítom.
Ne felejts el fohászkodni!
Én mindig kéznél vagyok. Kéz-nél vagyok.
MINDEN TETTEDDEL HELYETTEM CSELEKSZEL. VIGYÁZZ! EL NE CSÚFÍTS!
Csak egy válaszfal lehet közöttünk, úgy mondhatnám: a "tévszemély".
Ne feledd a kulcsot!
MINDEN TETTEDBEN JELEN LEHETEK, HA ÚGY TESZED.
Még sok próba jön. Mindig veled vagyok.
19. beszélgetés
(Ma mindnyájan örülünk. József, mint szótlan résztvevő jelen van a beszélgetésen. Elolvasta a
jegyzeteket és azokat igazi tápláléknak találta.)
- Az Ő nevében. Várok.
G. Köszönöm, hogy eljöttél és köszönöm az álmot. Sokat tanultam belőle. Csak az időtlenséget még
nem értem.
- És mit kívánsz tudni?
G. Ha már tanítottál, meg kellene értenem az időtlenséget.

36
- A "még" és a "már" - az idő.
Tanítlak és még nem érted.
Ez a távolság közöttünk.
G. Hogyan tudnám áthidalni?
- Középen van.
IDŐBEN TETT, AZ AZ IDŐTLEN TETT.
Ott vagyok és ott megérted a szíveddel és nem a fejeddel. Világos?
G. (örömmel:) Igen.
- Mert most a szíveddel hallgattál.
Az időtlen most van, mert időben vártál.
(Lili felé:)
- Áldásom a "Segítő"-re.
(Ez az áldás örömmel tölt el.)
- Az örömöd nekem könnyűvé teszi az ittlétemet. (Bensőmben egy felejthetetlen kék fényt láttam.)
G. Mi a kék fény?
(Egy tiltó mozdulat megállít. Hanna később azt mondja, hogy ne tegyem fel többé ezt a kérdést.
Nincs több kérdésem, de mondom, amit érzek.)
G. Örülök, hogy itt vagy...
- KIFÜRKÉSZHETETLEN KEGYELEM FOLYTÁN...
(Hosszú csend.)
- Tanítalak.
Jeled a nap. Hunyd be a szemedet!
(Behunyom.)
- Látod-e a napot?
G. Nem látom.
- Képzeld el! Az elég. Látod-e most?
(Ragyogó napot igyekszem látni.

37
Egy kört rajzol a szemem előtt.)
- Látod?
(Arcom megfeszül. Szemgolyóim keresve forognak csukott szemhéjam alatt.)
- Többet akarsz látni a kelleténél.
(Újabb kört húz:)
- És most látod?
(Kezdem a nap képét felhőtlen égen látni.)
G. Igen.
- Az jó. Tiszta a kép?
(A nap képe még mozog fel- és lefelé.)
G. Még nem.
- Még akarsz. Szólj, ha tiszta!
(A kép már tisztul, de még mindig bizonytalannak és súlyosnak érzem magam.)
- Még nyugodtabb légy!
(Harmadszor is kört húz.)
- És most?
(Csak a napra figyelek és semmire sem gondolok.)
- Nyisd ki a szemedet, amikor tiszta a kép!
AZ ÉRZÉS, AZ AKARÁS, A VÁGY, IDŐBELIEK, MIKOR AZ MEGSZŰNIK, UTAD CÉLJÁRA

TALÁLSZ.
(A nap képe most egészen tiszta, majd a kép eltűnik.)
- Most ott vagy!
(Kinyitom a szememet.)
- Vigyázz. Már csúszol.
(Amint az egyre sűrűbb rétegekbe süllyedek, veszem csak észre, hogy hol voltam.)
G. Igen, csúszom...
- Majd megtanulod. Még nehéz... nekem is...

38
(Homályosan sejtem, hogy egy pillanatra, egy eddig soha nem ismert életfokot értem el. Még
szunnyadó, belső érzékszerveim ebből semmit sem tudtak felfogni. Benyomás hiányában csak a teljes
üresség érzete maradt bennem.
Hanna később mondja, hogy különböző sűrűségű rétegekben látott. Az alsó, tömör, mozdulatlan
rétegek felfelé fokozatosan finomodtak. A legfelsők már átlátszók voltak. Hanna hozzáfűzte: "Ezek a
rétegek gondolatok és érzelmek, melyek között hol emelkedsz, hol süllyedsz. Ha csak egy pillantra is
sikerül a rétegek fölé emelkedned, akkor az időtlenben vagy és ez a pillanat örök.")
(Egy mozdulattal vizet kér. Hanna - a víztől súlyosabbá válva, megkönnyíti mesteremnek a
leereszkedést.)
- Milyen súlyos a víz!
Van még kérdésed?
G. Miben vagyok még "pogány"?
- Mindenben légy!
Mert az a gyökér.
De még virágoznod kell!
Gyökér nélkül nem lehet.
Tévedsz valamiben:
Ahol nem érzel, ott nem pogány vagy, ott romlott vagy.
Azt dobd ki!
(Hanna érzi, hogy az érzéketlenség a "tévszemély".)
- Ti mindnyájan... óvjátok nagyon a rejtett kapukat!
Mert az ellenség ólálkodik.
A "beszélő" majdnem engedett.
Mi ebben nem segíthetünk, - csak inthetünk.
G. Szeretném ŐT minden tettemmel dicsérni.
Mi az állandóság kulcsa?
- Ma mindig ugyanazt kérdezed.
A állandóság még nem idő.
39
Nincs szebb annál: Dicsérni ŐT.
Dicsérjük ŐT!
(Mestereink ritkán ejtik ki a szót: "Isten". Talán, mert az ember - a sok spekulációval és
szentimentális érzéssel, amikkel idők folyamán elborította, - megszentségtelenítette a fogalmat? De ha
az - egyben hím - és nőnemű - "Ő" vagy "ŐT" ejtik ki mestereink, lényünk legmélyét érintik és új,
megszentelt távlatokat nyitnak.)
20. beszélgetés
L. Köszönöm, hogy eljöttél.
Mire kell elsősorban figyelnem a tanításnál, hogy rögtön tudjak a lényeges helyen segíteni?
- Önmagadra!
Ha jó állapotban vagy, adatik néked.
L. De miről ismerem fel rögtön, hogy nem vagyok jó állapotban?
- Az ismertető jel mindig más, mert mindig változol.
De egy biztos jel van:
Hogy tudsz-e szeretni, - úgy szeretni mindenkit.
Mert ez adatott néked.
A LEGNAGYOBB KEGY, MERT EZ Ő BENNED.
L. Most értem a mélység kulcsát is...
(Hosszú csend.)
- Olyan csodálatos ragyogás az egész teremtés.
Nincs rá szó...
Kérdezhetsz.
L. Miért tudok olyan nehezen kérdezni?
- Mert összeszorítottak, amikor kérdezni akartál. És ez még nem nyílt meg egészen.
(Lili "nemkívánt" gyermek volt. Emiatt sokat szenvedett.)
- Emeld fel magad a ragyogásba és kinyílsz, mint egy liliom.

40
L. Próbáltam erőlködni, de úgy érzem, hogy erőszakolom.
- Láttál már kis madarat szárnyra kelni?
Előbb kiterjeszti a szárnyát.
Te azt felejted el.
L. Mit jelent ez?
- A szárny a közvetítő anyag és levegő között.
Ember vagy. A kar a szárnyad.
ÖLELNED KELL TUDNOD ELŐBB, AKKOR FOGSZ TUDNI REPÜLNI.
Másképp nem megy.
(Vizet kérő mozdulat:)
- ŐT csodálom a vízben is.
Bár tudnátok mindenen csodálkozni, mert minden csoda!
L. Nem kell-e tudományosan is dolgoznom?
- De!
A tudomány a csodálkozás gyermeke.
Ne vessétek meg!
A csodálkozás és a kíváncsiság az kettő.
Sok a kíváncsi.
De voltak a csodálkozók. Ők is küldöttek voltak.
Keresd azokat! Ők fognak tanítani.
L. Könyvek vagy emberek?
- Az egy.
Arra figyelj csak, hogy csodálkozók legyenek!
A keresőknek adatik a tanító.
Egészen régen, egészen most - inkább találod.
ÉS JÖNNEK.
41
L. Milyen jó tudni, hogy van sok csodálkozó.
- Kérdezz!
L. Mindig jobban érzem, hogy mennyire nem vagyok tiszta és ilyen állapotban segítsek az
embereken?
- MINDEN TISZTA A MAGA HELYÉN.
- Nem vagy tisztátalan, csak olyankor, amikor nem vagy a helyeden.
L. Milyen ritkán érzem ezt.
- A "Segítő" forrása a szükség.
Nagy szükség van rád.
Tanítottalak a ragyogásra, s elmondhatatlan fekete sötétség van.
És az oka az embereknek magukban, mert látva nem látnak.
Végtelen nyomorúságban sínylődnek.
Ez tegyen téged fáradhatatlanná kis szolgám!
L. Miért van az, hogy a legtöbb ember nem tudja és nem kívánja a ragyogást?
- A langyosak...
Ott nehéz segíteni.
Ne aggódj, még az is adatik néked.
De te - nem lehetsz langyos, mert akkor elsepernek.
(Lili megrémül.)
- De félelmet ne ismerjen szíved, mert az a "suttogó" otthona.
L. Csak nőhessen az az erő, amit most érzek.
- Fog.
Aki csodálkozni tud, akörül kinyílnak a csodák.
A LEGNAGYOBB CSODA - AZ EMBER.
- Kezed nyomán csodák lesznek.
Ott leszek.
A sötétség elenyészik.
42
Ég áljdon!
21. beszélgetés
- Örvendezzünk együtt!
Szólj!
L. Miért van az, hogy amikor elkezdek valamit nagy lelkesedéssel, rövid idő után lelankadok?
- A jó futó nem az elején fut gyorsan.
Az erő benne foglaltatik, ha nem is mutatkozik rögtön.
A kezdés összevonás - nem szétszórás.
Egy kis lyuk a tojáson - és a kis madár nem születik.
L. Hogyan ismerhetném fel ezt a kis lyukat?
- Nehezet kérdezel, de majd rávezetlek.
Nem a lyuk a hiba, - hanem az idő.
Csak az éretlen magzatnak árt.
- Figyelj!
A magvető magot hint.
Te "Segítő" vagy.
A magot nem oszthatod, de zárd a mélyre.
Sokszorosan fog újra kinőni.
Azt oszthatod.
- A magnak le kell szállni - mélyre.
Utána a föld becsukódik sokáig - sokáig.
Alig várod, hogy oszthasd.
Itt a hiba.
Légy türelmes, mint a föld, amelyből vétettél és sokszorosan fogsz teremni.
43
- Tanítlak:
A munkádban vigyázz az összhangra!
L. A saját magamban lévő összhangra?
- Nem. A tanítványaid sokan vannak együtt.
Nem mind összevalók, de mind hozzádvalók.
L. Szét kell őket választani, vagy együtt megoldani?
- Rendezni!
Figyelj nagyon!
Ne a fejeddel rendezz, ne a szíveddel rendezz, hanem alázattal.
Mert Ő rendez mindent.
(Csend.)
L. Miért érzem magam annyira két embernek, a városban másnak, mint a természetben?
- Minden élőben kettő lakik:
Az élet ereje és a halál ereje.
Az egyik felépít, a másik leépít.
- TE NEMCSAK TEREMTETT VAGY. TE ÉPÍTESZ ÉS ROMBOLSZ - ELSŐSORBAN

ÖNMAGADON.
L. Oly lassúnak érzem az építést.
- Ha egészen Rá bíznád, nem éreznéd lassúnak.
L. De mi gátol még mindig ebben?
Nem mindig.
Figyeld, amikor nem gátol!
Amit egyszer megtehetsz, bármikor megteheted.
Ne félj, mert a gát erősít.
Minél nagyobb a gát, annál nagyobb a bizalom az erődben.
A GÁT NAGYSÁGA NEM BÜNTETÉS, - HANEM BIZALOM.
- (mindnyájunkhoz:) Vigyázzatok!
44
Nincs olyan sötét szakadék, nincs olyan magas sziklafal, nincs olyan kanyargós tévelygés, ami nem
volna ÚT.
Ijesztő borzalmak ne tévesszenek!
Ti már nemcsak a vízen tudtok járni - ha hisztek, - hanem az űrön is.
A fekete űr. - Ne rettegjetek tőle!
Egyre vigyázzatok!
Ne támaszkodjatok!
AMI A LEGBIZTOSABB TÁMASZNAK TŰNIK, AZ A LEGFEKETÉBB ŰR. MEG NE

FOGJÁTOK, MERT AZZÁ VÁLTOK!
EGYETLEN TÁMASZ VAN, AMIBEN NEM CSALATKOZTOK. MÁS NINCS.
De csodálatos?
Minden lépéstek az űrön át virágzó szigetté válik, ahova a többiek lépni tudnak.
De az útra ne vigyetek semmit magatokkal a régiből!
Az űr az űrhöz vonzódik.
Ruhátlanul kell indulnotok.
Új, soha nem látott ruha vár rátok.
(Lilihez:)
- Munkádban is hagyd a régit.
Keresd az egészen újat!
Ne félj, hogy ruha nélkül maradsz.
Nem lehet új ruhát ölteni, ha nem vetetted le a régit.
Ő öltözteti a mezők liliomát.
Hogyne adna neked új ruhát, - ha hiszed.
L. Azt nagyon érzem, hogy a régi zavar, csak nem látom tisztán az újat.
- Ne is lásd, csak HIDD!
ÚGY KEZDD EL A MUNKÁDAT, MINTHA SOHASEM CSINÁLTAD VOLNA!
L. Csak meg tudjam csinálni!
45
(Áldó mozdulattal Lili felé:)
- Meg fogod.
A "beszélő" fáradt. Nehéz idő után van.
Még egyet kérdezhetsz.
L. Mit kellene elsősorban javítani magamon?
- Ne fesd magad!
Mindig adatik az igazi szín. A festék elzár.
Ha fáradt vagy a tanításnál, - ne szégyelld és abban a percben nem leszel fáradt.
Ne fess magadra semmit!
Mindig adatik néked az igazi.
Semmi sem marad rejtve.
Minden napvilágra jön.
22. beszélgetés
- Üdvözöljük ŐT!
Szívesen hallgatlak.
(Aggódom Hannáért, akinek az utolsó napokban sokat kellett elviselni.)
- Ne búsulj!
A beszélő könnyű. Nincs nagy fájdalom benne.
Hoztál-e kérdést számomra?
G. Igen. Milyen az igazi alázat?
- Könnyű megtudnod.
HA LEHAJTOD A FEJED ÉS EMELKEDSZ - AZ AZ IGAZI. HA LEHAJTOD A FEJED ÉS

LENYOMÓDSZ - AZ A HAMIS.
Ha velem vagy, mindig emeld fel a fejedet!
És csak akkor hajtsd meg, ha én is meghajtom!

46
SŰRŰBB MÁSOM VAGY.
Értesz?
G. (boldogan) Igen.
- Úgy jó.
G. Bárcsak mindenben sűrűbb másod tudnék lenni!
- Mindenben az vagy, csak még nem tudod.
Pontról pontra kell felébredned.
MINDEN KIS PORCIKÁDNAK FEL KELL ÉBREDNIE.
- Hol érzed, hogy alszol még?
G. Az érzéketlenségemben.
- És az hol lakik?
(Azonnal a szívemre mutatok.)
- Vigyázz! Figyelj, mielőtt kimondod!
G. Nem a szív...?
De hol? Ugye milyen nehéz.
Amíg nem érzed, hol alszol, addig nehéz ébredni.
Megmutassam hol van?
G. Igen.
(Homlokom közepére mutat.)
- Milyen nagyot tévedtél!
G. Ott nagyon alszom. Hogyan tudnék felébredni?
- Az ébredés egyetlen módja, hogy megszűnsz álmodni.
Amíg az álomra figyelsz, mind mélyebbre süllyedsz az álomban, mert elfogadod ébrenlétnek.
Az ébredező mind azt mondja magában:
"Az nem igaz" - és akkor felébred.
Az álom majdnem olyan, mint az ébrenlét.
47
Megtévesztő.
Mindannyian álmodtok.
A beszélő ma mély álomban volt, hogy meglássátok, mennyire alusztok.
(Célzás Hanna egész napjára.)
MINDEN LÉPÉS FELÉJE EGY ÉBREDÉS. MINDEN LÉT, NEMCSAK A TIÉTEK, - AZ MIND
ÁLOM.
RITKÁBB, MIND RITKÁBB, - DE ÁLOM. EGYETLEN ÉBREDÉS LÉTEZIK: AZ Ő.
Hírt mondok nektek:
A Megváltás az lesz, amikor az egyedülvaló FÉNYESSÉG a legmélyebb sötétségbe leér.
Mi mindnyájan ezen munkálkodunk örömmel és hálával.
Hálával!
Álmodókból ébresztőkké váltok.
Odáig kell eljutnotok, ha csak rátok néz valaki, felébred tőle.
Várom a kérdéseket.
G. (homlokára mutatva:) Miért álmodok itt még?
- Gondolj az álomképre! Szükség van-e arra?
G. Nem... Vagy mint próbatétel?... Nem tudom biztosan.
- A földi álomról beszélek, amikor aludni térsz.
G. Nem szükséges, mert nem álmodok mindig.
(Nagyon szigorúan:)
- Véled, hogy van szükségtelen?
Ezért a szót "Miért" töröld ki!
"Miért" kérdésre sosem fogok válaszolni.
Ne mondd ki soha többé: "Miért"!
De tedd meg mindig a feladatodat "Miért" nélkül!
Most hajtsd meg a fejedet, hogy igazi alázat van-e benned?
(Lehajtom a fejemet, megköszönöm a tanítást és a szívem felemelkedik.)

48
- A földi álomkép - burok.
Benne elrejtve van az értelme.
Benne találod meg az ébredést, nem rajta kívül.
(Most látom, hogy nem a teljesen megélt hétköznapokban kerestem mindig az ébredést.)
- Ezért nem találod.
Minden álom burok. Még nem bírod felfogni.
(Vizet kér.)
- Ez nekem álomital.
Végtelen csodálatos minden, kifürkészhetetlen, rejtett, átlátszó és világos egyben, aszerint, ahogy
ébredünk.
AMI NEKEM VILÁGOS - NEKED REJTETT.
AMI NEKED VILÁGOS - NEKIK REJTETT.
(Lefelé mutat.)
CSAK NEKI VILÁGOS MINDEN, AMI NEKEM IS REJTETT.
Milyen csodálatos minden!
Az álomban fent van, ami lent van.
A nehéz - könnyű.
A "beszélő" ma is fent volt -
és azt hitte lent van, mert álmodott.
Ha lent vagytok, jól érzitek magatokat.
El kell jutnotok oda, hogy fent vagytok és jól érzitek magatokat.
Nehéz még fent lenni a súly miatt. (Csend. Lilihez:)
- Hozzád szólok:
Helyesen próbálkozol.
(Lili ezen a héten fejenállást tanított.)
- A megszokott takarja a hibát.
Ha elfordítod, előbújik, csupán, mert nem megszokott.

49
Mindent fordítsatok fel! Mindig!
Önmagatokban!
A megszokott - az a halál, az a leplező - az a bujkáló.
Az ellenség, aki rejtve van, a halottban, az érzéktelenben, a semmiben.
Csak addig van hatalma, amíg rejtett, mert mindenki erősebb nála.
Egy ereje van, a hazugság, a leplezés, a megszokás, a langyosság.
Az az ő ereje.
Ő is rejtve van, de majd meglátjuk.
Az időm lejárt. Üzenj valamit!
G. Hálát.
- Én majd elviszem.
Ő legyen veletek!
23. beszélgetés
14 BESZÉLGETÉS LILIVEL
(Lilinek ma születésnapja van.)
- Köszöntlek születésed napján.
Valóban újszülött vagy.
Új értelmed még gyenge, de vigyázok rád.
L. Kaphatnék egy parancsot, amelyet teljesítenem kell, mert ha elhatározok is valamit, kitartani
gyenge vagyok.
- A kicsiny gyermek még gyenge, de parancs nélkül eszik, parancs nélkül mosolyog, jól érzi magát.
A mosolyod a feladatod.
Azt parancs nélkül is meg tudod tenni.
A te ételedet én hozom és Ő küldi.
Minden más felesleges.
Hol érzed, hogy parancsra van szükséged?

50
L. ... hogy a parancs mindig bennem legyen.
- Parancs és Ő?
Ő csak ad és sohasem kér, mert végtelen az Ő ereje.
Parancs az oktalan tömegeknek való.
Szabadon teszel mindent.
Elfogadhatsz és elutasíthatsz, emelkedhetsz és süllyedhetsz.
Csak rajtad múlik.
Tudnál-e ölni kis szolgám?
L. Remélem, nem.
- Minek neked a tilalom? Minek neked a parancs?
Ne légy kishitű önmagadban!
L. Ez volt az oka, hogy évekig öngyilkos akartam lenni.
- De nem lettél, mert küldetésben vagy.
Most is félsz még?
L. Nem.
- Látod! Nemcsak én vigyázok rád.
Sok nyomorult, sötétben tévelygő fohásza vigyáz rád, mert egyetlen kapu vagy számukra.
Erősebben vigyáznak ezek, - mint én - a szűkölködők.
Kedves vagy nekem... (Csend.)
L. Szabad-e megtudnom valamit a jelemről?
- Mi legyen az, amit tudni akarsz?
L. Ha ismerem, talán jobban tudok segíteni.
- Tükörképe az Ő jelének.
(Mozdulattal rajzol:)
Az Ő jele (háromszög felfelé néző csúccsal).
A te jeled (háromszög lefelé néző csúccsal).
51
Együtt a megváltás jele.
Így imádkozz, szíveden a kezed (hüvelykujjak fent összeérnek, a többi ujj lefelé néz és így érnek
össze, a két kéz együtt szívet formáz)
- és jeled fölé fog épülni a másik jel.
Szólj kedvesem!
L. Az idei tanítási év kezdetén még olyan bizonytalan vagyok.
- Hálát adok NEKI, hogy bizonytalan vagy.
A bizonytalan őrzi, az EGYETLEN BIZTOSAT.
Ami biztosnak látszik, az a halál.
Az új mindig bizonytalan.
L. Az az érzésem, hogy nem kísérleteztem eleget.
- VELED KÍSÉRLETEZNEK.
És az elég.
(E szavak felvetik bennem a kérdést: Vajon ezek a beszélgetések nem kísérletek-e egy állandó
kapcsolat megvalósítására ember és az isteni erők között.)
- Hol érzed elégtelennek önmagadat?
L. Talán a kísérletek hiánya miatt nem érzek új ízt a munkámban. M indig még többet várok.
- Lehet az újat mérni? Mondd!
Pici kis új több, mint minden régi.
Nem súlyra mérik.
Fel bírod-e fogni szívedben, mit jelent ez a pici új, ami benned van?
Az képes mindent megváltoztatni. Mindent!
Mindenhol meg fog jelenni. Mindenben.
Elveszi az ízét a réginek.
Undorodni fogsz a régitől.
- A piciny új:
ISTEN ORSZÁGÁNAK MAGJA BENNED.
52
Áldott az a talaj, mely befogadja a magot és áldott az ő termése.
- Van-e még kétség a szívedben?
L. Nem.
- Úgy jó.
L. Csak tartson is!
- Elromolhatatlan - ez biztos.
(Csend. Felém:)
- Tudod-e mit jelent álmodban a fátyol?
A régi álomfátyol már nem kell.
(Józsefre mutatva:)
- Ami nálad fátyol volt, az a fiúnál fal.
A régi fal, amit az ember épített maga és a Teremtője közé.
(József ifjú korában materialista volt.)
- Eljött a falak leomlásának az ideje.
Száraz, kemény falak leromboltatnak.
(József feladatát megjelölve:)
De majd új falakat épít ő, az "Építő".
(Vizet kér és azt Lili hozza.)
- Kértem vizet, nem parancsoltam, mégis megtetted, könnyen.
- HALLGASS A KÉRELEMRE ÉS MINDEN KÖNNYŰ LESZ. EZ MEGNYITJA A BENNED

REJTETT ERŐT.
Hegyeket fogsz így elmozdítani és tartani, mint egy szappanbuborékot.
(Csend.)
L. Milyen jó ilyen telítettnek lenni.
- Hidd el, a kelyhet megtöltik, ha valaki szomjas.
Nem a kehelyért van a víz, hanem a szomjazóért.
Én sem parancsból vagyok itt.

53
A te kérésed hoz ide.
Ő megengedi, hogy szolgáljak és én boldogan szolgálok.
Kérdezhetsz.
L. A partnerkérdés néha problémát jelent számomra.
- Itt is csak egy út van számodra:
Adni és nem kapni.
Csak ŐTŐLE kaphatsz egyedül.
Mindenki másnak segítened kell - és adni.
Minden adatik, amire szükséged lesz.
Amíg hiánynak érzed, addig kapni akarsz.
L. Milyen világos!
- Minden adatik néked, ha nem térsz le az Útról, mert az Út minden.
Van-e még kétséged valamiben?
L. Nem.
- Búcsúzunk?
L. Ahogy Ő akarja.
- Az úton mindig ott vagyok. Nem kell búcsúznunk.
Nekem is egy utam van. Egy a tiéddel.
- Az erő fogytán.
Köszönjük meg NEKI,. mindnyájan.
24. beszélgetés
1943. október 1. péntek
- Közel van az idő, hogy nem kell utat tennem, ha hozzátok jövök.
(E szavak nagy örömmel töltenek el.)
54
- Ti útnak ismeritek, én súlynak.
A súly, mely a földet nyomja, az az ÚT.
A megváltás felemeli a súlyt és az nem lesz többé.
Amíg nem vagyunk egyek, nem tudunk emelni.
Minden mámor előíz a súlytalansághoz.
Azért keresi az ember, - de rossz úton.
- MEG KELL RÉSZEGEDNETEK ISTENBEN! EZ A BOR SZIMBÓLUMA. EZ AZ Ő VÉRE.
- Erény, jóság, jószándék - ez mind cserép.
Üres cserép - az Ital nélkül.
Olthatatlan szomjúsággal szomjazzátok a mámort, mely egyedül a megváltó!
Mit akartok adni, ha bennetek nincs semmi!
Nyomorult cserepek vagytok ITAL nélkül.
DE AKI VALÓBAN INNI KÉR, ANNAK MEGADATIK.
- Nehéz ez nektek?
G. Nem. Felemel.
- Figyelj!
Minden mámor Istennek tisztelete.
De a nagyobb megeszi a kisebbet és a kisebb tovább él a nagyobban.
Semmi sem vész el.
Ne legyen hát lelketekben kétség.
A LEGNAGYOBB SZENTSÉG: MÁMOR.
- (hosszú csend után:) Kérdezhetsz!
G. Méltatlan múltam miért kínoz most is engem?
- Mert öncél volt.
A kis állatlények nem öncélból teszik.
Az ösztönt a tudat rontotta meg.
55
Nem szolgáltál.
G. Hogyan tudnám ezt a bűnt feloldani?
- Mitől akarsz megszabadulni?
G. A múltam súlyától.
- Mi a súly?
(Ez a kérdés minden eddigi értékelést felborít bennem. Amit utáltam, amit felejteni akartam, ami
nyomasztó teher volt, - minden átalakul: Utammá válik. Megkönnyebbülten fellélegzem és mondom:)
G. A súly - az Út.
- Súly nagyon sokféle van.
Út - csak egy.
Minden súlynak neve van.
Az ÚT-nak nincs neve.
AKI A FÖLDÖN SÚLYTALAN, AZ ÚTTALAN.
Az anyag, amit magatokra vállaltatok, az a súly.
HA FEL BÍRNÁTOK FOGNI A SÚLY VÁGYÁT A FÉNY UTÁN, - HA MEG BÍRNÁTOK

SEJTENI A FÉNY VÁGYÁT
A SÚLY UTÁN, - AKKOR MEGÍZLELNÉTEK A MÁMORT.
(Hanna alig bírja mesterem izzó hőfokát elviselni. Lassan vizet iszik.)
- Lejjebb szálltam. Kérdezz szolgám!
G. Sok kérdésem van, de csak a te szavaidat szomjúhozom.
- Nekem nincs szavam.
G. Úgy érzem, múltkor mást vártál tőlem, mint a hálaüzenetet.
- Minden eljön a maga idejében.
A nap visszatértekor a föld üzen Teremtőjének.
Ez az üzenet.
Ha a FÉNY elér téged, te is üzensz, még ha nem akarod, akkor is.
Én csak megpróbáltalak, de nem nehezteltem.
56
Jó helyen tudom a magot.
Kérdezz!
G. Más fontosságú-e a halál pillanata, mint az élet bármelyik pillanata?
- Csak a mulasztóknak.
Mely pillanatról tudod, hogy nem az utolsó-e?
ŐVELE EGY VAGY - NINCS TÖBBÉ HALÁL.
Számos kérdésed közül még kettőre válaszolok.
(Az ironikus hanglejtésen nevetnem kellett, mert valóban hosszú lista volt a zsebemben a gondosan
összeállított kérdésekből.)
G. A szavakkal, amelyeket kiejtek, gyakran nem érzek kapcsolatot.
- Sose mondj valótlant!
Szívedbe vésem.
Még az árnyékától is irtózz!
Két súly egymáson nyugszik:
Alapfala a dómnak.
De ha csúszik - akkor semmi.
A SZÓ FÉNYHORDOZÓ.
Az igaz szó - súlyos.
A hazug szó - súlytalan.
A gonosz örül a résnek, ő minden hazugságok atyja.
A hazugság meglazít, szétbont.
Nem az erőszak rombolja le a falakat, hanem a hazugság.
Még egy kérdésed van.
G. Mit jelent az álmom?
- Tanítás, amit álomban kapsz, annak lényegét te értsd meg, különben nem kapnád álomnak.
Köszönjük meg!
57
(A válaszban csalódtam. Angyalom álomfejtése nagy segítség volt eddig. Általa sokkal jobb
magyarázatban részesültem, ezért már nem igyekeztem, hogy magam értsem meg álmaimat.)
25. beszélgetés
- Minden gondolat, amivel rám gondolsz, finom szál.
Finom, lehelet vékony.
És mégis ellensúly ezer és ezer kötélre, amivel a föld húz magához.
Felemeled a karod - nehezen, - húz ezer kötél.
Milyen nehéz felemelni, de mily szükséges kis szolgám!
Nagyon figyelj!
Egész munkád magja ez.
Érted ezt?
L. Nem egészen.
- Mi az, ami nem világos?
L. A kötelek lefelé húznak és ezen kell dolgoznom?
- Gondold, hogy száz pont vagy!
Minden pont egy kötéllel a földhöz van kötve.
Száz pont.
Minden pont egy sugár Istenhez.
Az ember elfeledte az UTAT, csak a száz kötelet érezte.
Balgatag módon szabadulni vágyott.
Nem vállalta.
AZON A PONTON, AHOL NEM VÁLLALTA, ELSZAKADT ISTENTŐL.
- Száz pont, ha súlyos, akkor jó.
Ha súlytalan, az a külső sötétség, kiesés az útról.
De adatik néked, hogy száz ponton összekösd.

58
Kilencvenkilenc pont elégtelen.
- Az odvas fatörzs könnyű.
A magtalan gyümölcs könnyű.
A száraz kóró könnyű.
A gyümölccsel rakott fa nehéz.
Minden ága a földhöz közelít.
De édes a teher - és könnyű.
Tanítsd védettjeidet a súlyra, hogy visszataláljanak az ÚTRA.
(Mozdulat felülről lefelé, amit egy alulról felfelé irányuló mozdulat követ.)
- A lehúzó erő vonala ugyanaz a vonal, mint a felemelő erő vonala.
Csak az irány más.
Súly - (mozdulat lefelé) Hit - (mozdulat felfelé) ugyanaz.
(Értelmetlennek tűnő izgatott hullámmozgás vízszintes irányban.)
- A súlytalan, az semmi.
Kérdezz!
L. Kell-e jelentőséget tulajdonítanom a hold növekedésének?
- A TEREMTETT VILÁG KIVONATA AZ EMBER.
Egyik fele, a jobbik fele, mindezen túl van.
Minden erő szolgálni fog.
Addig még - te szolgálod.
Erről tudhatod, hol vagy.
A hold nő. Te is nősz.
A körmöd nő és te nem nősz vele.
Isten előtt a hold nem nagyobb, mint a körmöd.
HA HITED VAN, A HOLD FOGYÓ EREJÉVEL TERHEID APADNAK, NÖVŐ EREJÉVEL

ERŐID DAGADNAK.
Ahol zavar a súly, ott baj van.

59
A száz pontnak egyformán kell terhet hordozni.
Minden pont annyit hordoz, amennyit bír.
L. Tehetek-e valamit a depresszió ellen, amit az atmoszférikus nyomás okoz?
- Ugyanaz, mint a hold.
Használd ki a nyomást!
Csodálatos segítség lehet, ha nem dolgozol ellene, hanem vele.
Engedj neki, és úgy fogod tudni uralni.
Csak a földig tud nyomni, tovább nem.
Segíteni fog a súlyelosztást megtalálni.
Ha száz pont minden pontja egyformán hordoz, nincs hatalma többé.
Próbáld ki és megérted!
Balgatag ember!
Mintha egy király harcolna a tulajdon népével.
Ő mondotta:
"Szeresd ellenségedet!"
MINDEN ERŐ AZ ELLENSÉGED, HA NEM SZERETED.
NEM SZERETHETED, HA NEM ISMERED.
EGGYÉ VÁLSZ VELE, NEM LESZ ELLENSÉGED.
Szólj!
L. Olyan ritkán tudok alázatos lenni. Úgy fáj.
- Mi gátol ebben?
Rossz alázatosnak lenni?
L. Nem.
- Nem tudsz? Vagy elfelejted?
L. Elfelejtem.
- Látod ez egyben a válasz is.
60
Gyakorold!
Bármikor tudsz, ha rágondolsz.
HA MINDEN KEZDÉSKOR FOHÁSZKODSZ, AKKOR LASSANKINT ELJUTSZ ODA.
ELFELEJTED, HOGY KÜLÖN VAGY.
És ez a cél.
Az idő elfogyott.
26. beszélgetés
(Az intenzív csendben angyalom szótlan jelenlétét érezzük. Egy szúnyog megcsípi Hanna karját.)
- Segíts a beszélőn! Vizesítsd be!
Visszatérek.
(Megnedvesítem Hanna csípését. Hosszú várakozás után:)
- Mily csepp lény és megzavarhat.
Így vigyázzatok a legcsekélyebb hibára is.
Ami eddig jó volt, immár semmi.
Örvendjetek, mert sokat és nehezet kívánunk tőletek.
Hogy a dal, amit felfelé küldtök, tökéletes legyen!
Gondoljátok meg, hogy NEKI daloltok.
Sok kérdésed közül melyik az első?
G. Miről ismerem fel előre a helyes súlyt és miről a helytelent?
- Csacsi gyermek! Tudod, mekkora a súly?
Emeld, amíg bírod, az a mérték, mert sok helyett emeled.
Mindig többet fogsz bírni.
Hogy tudhatnád hát előre?
AMIT MÁS HELYETT EMELSZ, AZ NEM NYOMHAT LE.
61
AZ A SÚLY NYOM LE, AMIT ELMULASZTASZ EMELNI.
Ne félj, a súly emelése nem jár fájdalommal.
G. (megkönnyebbülten:) Köszönöm!
Mik azok a sűrű, álmosító ködök, amelyek rám borulnak és hogyan küzdhetnék helyesen ellenük?
- Sűrű köd, vastag páraréteg borul a földre, ha a nap meggyengül.
Ha lángolsz és égsz az ÚR előtt minden percedben, hol van akkor a köd?
Szólj!
G. Hogy tudnám azt a falat ledönteni, amely közöttem és az emberek között van és amely
érzéketlenné tesz?
- A fal nem ott van, ahol véled.
Különöset mondok:
Önmagaddal vagy érzéketlen.
G. Nem értem.
Önmagaddal! Minden eszköz szentség.
(Újra köd választ el a hallottaktól.)
- Köd?
PUSZTÍTOTTAD ÖNMAGADAT.
Most sem érted?
G. Értem, de hogyan tudnám ezt a bűnt jóvátenni?
- Hogy másokat megvédesz. Más mód nincs.
A fal benned van.
Saját kezeddel emelted, s ott megbújtál az ÚR elől.
Majd minden ember így búvik ELŐLE.
Így munkád bőven akad.
Mily szörnyű börtönök!
Minden börtön megnyílik egykor.
De aki önmaga rabja, annak nem nyílik meg.

62
Örök sötétség, borzalmas, kietlen sötétség.
Fény nélkül lenni, ez borzasztó!
Segíts hát lebontani a falakat!
Itt mi nem tudunk segíteni.
Te szolgám, tudod, mi a börtön.
Ha benned ég, akkor benned az Ég.
Nincs hát lehetetlen számodra.
AZ ERŐSNEK A BŰN: TANULSÁG.
A GYENGÉNEK: KÁRHOZAT.
(E szavak által a bűn és bűnösség fogalmának belém idegződött értelme megváltozik, hatalmát
veszti és a felelősségérzés boldogsága tölt el.)
- Kérdezz!
G. Nem veszem észre, ha erőlködöm.
Hogyan vehetném azonnal észre?
- Ne az erőlködésre figyelj, hanem az erőre.
Ha árad belőled, azt te tudod.
Mindig áradjon!
Ha kihagysz, akkor erőlködsz.
G. Mi bűnömből hagy ki?
- Oktalant kérdezel. Felfogod miért?
G. Nem.
- EGY BŰN VAN CSAK: ELFORDULNI TŐLE.
- Minden tett, minden gondolat, nyitott virágként álljon ELŐTTE, akkor nincs bűn.
(A követelmény nagysága egészen lesújt.)
G. Egészen másképp kell élni.
- Nem másképp, csak jobban.
Más úton, ha gyorsan mész, sem jutsz hamarabb előre.

63
G. Sok még bennem a hazugság, nem csupán a szavakban... De hol?
- Hol érzed az erőt, ami adatott néked?
(Bizonytalan vagyok.)
G. A cselekedeteimben... ha festek?
Vagy ha valakit igazán szeretek?
(Villámgyors jóváhagyás.)
- Minden más hazugság az Ő színe előtt.
G. Akkor nagyon méltatlan vagyok.
- Ne ítélkezz!
Más törvénye van a víznek és más a szomjazónak.
A víz az mindig víz.
A szomjas csak néha szomjas.
Ha megfagy a víz, a szomjazó szomjan hal.
Ha elpárolog a víz, a szomjazó szomjan hal.
Szomjúságukban egymást ölik.
De a vér nem víz - és mind szomjasabbak.
(Csend.)
- Imádjuk ŐT!
Nyissuk meg a szívünket!
27. beszélgetés
(Esteledik. Két beszélgetés között kihasználjuk a szünetet, hogy kellemes világítást teremtsünk, ami
jó időt vesz igénybe. Hirtelen kialszik a villany. Felkelek, hogy meggyújtsam, de egy szigorú hang
megállít.)
- Én oltottam el.
64
(Azonnal megértjük, hogy helytelenül a világítás esztétikai megoldását túl fontosnak tartottuk és
ezzel Lili mesterét megvárakoztattuk.)
- Gyújtsd meg a lámpát!
(Meggyújtok egy lámpát és a többit is készülök meggyújtani.)
- Elég!
Áthatolhatatlan sötétség.
Egy mozdulat... és az ember fényt csinál.
(Mozdulat a villanykörte felé:)
- Szent erő raboskodik üvegbörtönben.
És az embertől elvétetik az éj nyugalma.
Immár csak rabság van a földön.
Hol vagy rab kis szolgám?
L. A megszokásban.
- Saját rabságod. Hol érzed súlyosnak?
L. Mindig visszatérnek a megszokott dolgok.
- Nem térnek vissza.
Te nem hagyod el őket.
Minden tőled függ.
L. Mindig ez a kettő zavar:
A félelem az újtól és ragaszkodás a megszokotthoz.
- Örökké való.
A megszokott az nem a való.
A megszokott az örökké valótlan.
A megszokottban nem találkozhatunk.
A HIHETŐBEN NEM KELL HINNI.
L. Hogyan tudnék megszabadulni a sok gátlástól, ami bennem van?
- Az nem benned van.

65
A gát - az a feladat.
Megpróbálsz mindent, mielőtt mással próbáltatod meg?
L. Nem mindenben.
- Csak úgy tudsz segíteni.
Gátak, amik benned vannak, mindenütt vannak.
Nincs gát az igazi úton, csak a hamis úton.
Köztünk nincs gát, csak ha hamis úton jársz.
Kérdezz!
L. Tehetünk-e valamit a háború borzalmai ellen?
(Lilit egy villámgyors mozdulat megállítja.)
- NEM! A HÁBORÚ A MEGSZOKOTT.
A MÚLT ELLEN NEM LEHET KÜZDENI.
FORDÍTSÁTOK FEJETEKET A SOHA NEM HALLOTT FELÉ.
(Megértem, hogy csak az új tudja a rég beidegződött impulzusokat átalakítani.)
L. Itt a tanítási év eleje, és még igen sok a kétségem.
- Érezted ezt tavaly is?
L. Nem ilyen mértékben.
- Akkor jó úton vagy.
Széles az út, mely romlásba visz. Keskeny az igazi.
Azért keskeny, mert csak egy ember járhatja, mert maga vágja.
A soha nem látott világít az úton.
A soha nem hallott, az vezessen!
L. Miért van az, hogy ha egy pici jót vagy újat érzek, rögtön türelmetlen leszek és többet szeretnék?
- Még mindig nem elég! Csak a jót és az újat szomjazd!
Mert a szomjasnak adatik. Mindig adatik.
Sohasem leszel elég szomjas, mert nem magadnak kéred.
66
A "Segítő" mértéke más.
Ti mindnyájan segítők vagytok.
Fohászkodjunk!
28. beszélgetés
(Hanna egész héten influenzás volt és magas lázzal feküdt. Félek, hogy nem lesz elég ereje a
beszélgetés közvetítésére.)
- Kész vagyok.
G. Hála Istennek!
- Ne aggódj! Sohase légy kishitű!
Kérdezz kedvesem, mert rövid az idő.
G. Hogyan tudnám magamat, mint eszközt jobban megérezni, akkor igazságosabban tudnék
magammal bánni.
- Ki teremtett téged?
G. Isten.
- És az Ő műve szent.
NEMCSAK TEREMTMÉNY VAGY,DE RÉSZES AZ Ő EREJÉBEN.
ÖNMAGAD TEREMTMÉNYE VAGY.
ASZERINT ÍTÉLKEZZ!
Te hívtad létre a rosszat és a jót.
Válaszd a jót és a rossz eltűnik, mert nincs, aki teremtse.
Amit most formálsz, nem fog formálója ellen támadni.
Az üres cserép, mit régen formáltál, nincs erő abban. - Attól ne félj!
Kérdezz!
G. Mi az, amiben legkevésbé hasonlítok rád?
- Minden kérdésed önmagadról szólt.
67
Ebben nem hasonlítunk.
Itt a hiba.
Végtelen oka van mindennek.
Olyan messziről jön a vonal, homályos szemed felfogni képtelen.
Önmagában minden értelmetlen.
Kövesd a végtelenből jövő vonalat boldogan, szabadon és minden teher el fog tűnni.
(E szavak közben valami megnyílik bennem.
Megkönnyebbülten fellélegzem.)
- Már könnyebb.
(Kint a kertben a kúthúzó kattogásának a hangja összevegyül a harangszóval.)
- A két hang... hallod? Így küzdenek.
A harmadik fog győzni: az Új.
Az új hang a Csend.
Benned nincs csend.
(A vízhúzás le-fel mozdulatát követi a haranglengés mozdulata.)
- Vagy igyekszel - vagy lengsz.
Csend. A Csend nem függ a zajtól...
Hasztalanul bújsz a zaj elöl.
Szó nélkül, hang nélkül, tett nélkül - minden hangok összessége a Csend.
Vársz még tőlem valamit?
G. Örülök, hogy itt vagy.
- Figyelj!
CSODÁLATOS TÜKÖR VAN BENNED.
MINDENT MEGMUTAT AZ A TÜKÖR.
NYUGSZIK BENNED ÉS TÜKRÖZI ŐT, DE CSAK AKKOR, HA CSEND VAN.
A kis szúnyog rászáll, megbolygatja a tükröt.
68
Lásd, nem tudsz alkotni, ha a tükör nem sima.
Minden figyelmedet fordítsd a csodálatos tükörre.
Az ég nem bújik el a tükör elöl.
(Hosszú csend után megváltozott hangon:)
- Még mindig nem érzitek a csodát köztetek?
Hétszeres csoda.
Köztetek jár a hétszeres csoda.
Még titok az ő neve.
(Egészen halkan:)
- Az új világ hétszeres lelke.
Lába az igazság.
Még nem láthatjátok. Csodálatos.
Legyetek ezért igazak, hogy a lábáig legalább lássatok.
A CSEND AMIRŐL TANÍTOTTALAK, MINDEN TITKOK ÖSSZESSÉGE.
A Csend nevében cselekedj!
(Érezzük, hogy valami nagyon lényeges formát kezd ölteni. Ezentúl mindig várom, hogy mesterem
az új világ hétszeres lelkéről szóljon újra.)
29. beszélgetés
- Csodálatos kehely szállt alá az égből.
Az embergyermek elkapta, elejtette.
Ezer darabra tört, csikorgó cserépszilánkra:
Szavakra.
Nincs sok szó, - csak egy kehely.
Újra és újra alászáll az égből.
(Felvidító mosoly.)
69
L. Milyen jó lenne mindig mosolyogni tudni, mint te!
- Mi gátol?
L. Nem tudom.
- Az örömhiány.
Pedig a ti örömötökhöz semmilyen öröm nem fogható.
L. Hálátlan vagyok, mert nem köszöntem meg,
hogy ezen a héten párszor segítettél.
- A párszor, a sokszor, a gyakran, az még cserép, az még szilánk.
Még nem az EGY.
Ha tízszer örülsz, tíz rés van a tíz öröm között.
Végtelen örömben fogantattál világ kezdetekor.
Nem lehetetlen az EGY Öröm számodra.
Kérdezz!
L. Mi által juthatnék helyesebb emberismerethez?
- Emberismeret - az még nincs.
Mert EMBER sincs még.
OLY NAGY AZ EMBER, MÉG ÉN SEM LÁTOM.
Amit kérdeztél, arra már régen jött válasz.
Ti úgy hívjátok: "szeretet".
Ez is csak cserép.
Az is csak EGY lehet, mint az Öröm.
EGY és osztatlan!
De már dereng köztetek.
Nem amikor együtt vagytok, hanem amikor egyek vagytok.
Kérdezz!
L. Miért zuhan le mindenki oly könnyen a rosszba, a mélybe?
70
- A zuhanó nem akkor zuhan, amikor leér.
Csak akkor fáj.
Hogy miért?
Mert nem szolgál.
Elengedte az EGYETLEN támaszt, a megfoghatatlant.
Elengedte, a megfogható után kapott, és az megütötte.
De nem most indult, csak most ért le.
- Az EGY mosoly, az osztatlan, az egyetlen, ami segít.
A bánkódókkal, ha együtt vagy, te is bánkódsz.
Ha egy vagy velük, örvendezővé teszed őket.
(Csend.)
L. Miért bánok oly rosszul az idővel?
- Sok órából nem lesz soha végtelen.
AZ IDŐ KEZETEKBEN SZÜLETIK, HA SZÍVETEKBEN VAN A VÉGTELEN. ÍGY MINDENRE

LESZ IDŐTÖK.
(Lili órájára tekintve:)
- Balgatag eszköz, széttöri a végtelent és az ember azt hiszi, hogy akkor többet kap.
Elmondhatatlan csoda születik: az EGY.
Érzitek az EGYET, mely közeleg?
Az EGY, az Egész nem félhet.
Ne féljen senki közületek, ha egyek vagytok!
Kérdezhetsz!
L. Úgy zavar a pszichoanalízis. Mi a rossz benne?
Érzem, hogy helytelen, de nem tudom az okát.
(A kérdés a Freud-féle pszichoanalízisre vonatkozik.)
- Szétbont, de összefogni nem tud.
Ez zavar. Szétbontani könnyű.

71
L. Akik jobban értik, mint én, azt mondják, hogy a pszichoanalízis össze is tudja rakni.
- Összerakják, mint a balga gyermek az építőkockákat.
Játszanak a legszentebb feladattal.
Bűnösebbek mindenkinél, mert megcsalják a hívőket.
SZÉTTÉPIK AZ ÉLŐT, AZ ALAKULÓT ÉS ÖSSZENYOMKODJÁK.
Mindenhol az van.
A széthullt, széttépett, holt cserepeket ragasztják.
A szemét kisöpörtetik.
Nem ragasztunk, sem órát - órához, sem mosolyt - mosolyhoz, se kezet - lábhoz, se embert -
emberhez.
Eleget ragasztgattak!
Új Bort nem töltenek ragasztott edénybe, mert szétveti.
"Kötelesség", "tisztelet" és még ki tudja hány neve van a ragasztónak.
Hiába festik be a ragasztást, az Új Bort nem abba töltik.
Az Új Bor hírére is széthullik minden, ami ragasztott.
De nem most tört el.
CSAK MOST JÖN AZ ÚJ BOR.
Ne féljetek!
Az EGY nevében éljetek!
30. beszélgetés
(Új ruhát öltöttem.)
- Gondosan megválogatod ruhádat.
Még sokkal gondosabban öltözz fel lelkedben, amikor vársz. (mosollyal:) Én örvendezek a szép
köntösödnek is.
Várom a kérdésedet.
72
G. Hogyan tudnám a dolgok mögötti lényeget jobban érezni?
- Kettőnek érzed?
G. Nem, de hajlamos vagyok csak a formát látni.
És ez borzasztó.
- A hajlam szolga. Te ura vagy neki, ha felismered, hogy az Ő művének csak a felét látod.
Figyeld a másik felét!
Két szemed van, de csak egyet látsz.
Két füled van, de csak egy hangot hallasz.
Benned van az egy és a kettő.
G. Hogy tudnám a köztünk lévő egységet úgy átérezni, hogy azt ne bontsam meg többet?
- Újra ugyanazt kérdezed.
G. Még olyan nehéz.
- Már olyan nehéz! Örvendj, hogy nehéznek érzed!
(Görcsben érzem magam.)
- Nehéz?
G. (felengedve:) Most már nem.
- Milyen könnyű a jó! Milyen könnyű az igaz!
A kő nem tudja, hogy ő súlyos.
A hulla sem.
G. Milyen az igazi szabadság?
- SZOLGÁLAT.
Ha szolgálsz, egy vagy VELE, s akkor szabad vagy.
Nincs súly, nincs idő, se mérték, se mennyiség.
Bár tudnátok szolgálni!
G. Mitől romlott meg az ember nemi élete?
Az állat csak időnként képes párosodni.
73
Az ember mindig. Romlottság ez?
Mi az isteni törvény és hogy lehetne azt visszanyerni?
(Hosszú hallgatás után:)
- Jól figyelj!
A szent erő, amiről kérdeztél, az Újra adatott.
Az ember többet kapott.
Annyival többet, amennyi hiány van a földön.
De nem az új testre, - hanem az EMBERRE.
Nem sok emberre van szükség, hanem az EMBERRE.
Az ember ellopta a szent erőt és ezért lakol, szörnyen lakol.
(Megértem, hogy a szexuális, a teremtő "erőtöbblet", amivel egyedül az ember rendelkezik, az

EMBERRÉ válásra adatott. Sem aszkézissel elnyomni, sem mértéktelenül elfecsérelni nem szabad.)
De eljön az idő, amikor mindez nem lesz többé.
Hirdetem az időt, már közel.
Reggeltől estig örvendezzetek!
Oly csodálatosan szép ez!
Szent erő őrzője vagy.
Ha kiosztod és nem tartod meg, nem kell félned.
Ha az erő felemeltetik, az üres héj már erőtlen.
Még mindig félsz a régitől? Nincs rá okod.
G. Hogyan tudnám ezt az erőt érezni, akkor folyton árasztani tudnám.
- Fordítva van:
Akkor érzed, ha árasztod.
A nap sohasem láthatja sugarait, de holdjai visszaverik.
Gondold meg, hogy a nap is csak hold!
És mindenek az ő fényét verik vissza.
BENNÜNK SZEMLÉLI ÖNMAGÁT.

74
Legyetek hát tiszta tükrök!
A homályos, repedezett tükröt eldobják, mert haszontalan.
Mi nyugtalanít még?
G. Semmi. Örvendek a tanításodnak.
- Nem az enyém.
Minden nap könnyebb lesz néktek.
S a ti örömötök teljes lesz.
Búcsúzom.
31. beszélgetés
- Figyeljetek!
Bűnt elpusztítani nem lehet.
Bűn valóban nincsen.
A bűn neve: "Már nem jó".
Minden bűné.
"A még nem volt jó" megszünteti.
Hol van a mérték? Hol van az ítélet?
Egyedül NÁLA.
Ő KÜLDI A BŰNT, HOGY LÁTÓKKÁ VÁLJATOK.
L. Miért vagyunk passzívak, amikor aktívnak kellene lennünk és fordítva?
- EGY tevő van.
Ha úgy érzed, hogy te teszed, akkor passzív vagy. Tétlen.
Ha igazában teszed, akkor nem érzed, csak azt, hogy örvendezel.
A rossz csak látszólag tett... látszólag.
Valóban tétlenség.
75
Kérdezz!
L. Lélek és lélegzés között mi az összefüggés?
- Mit vallasz léleknek?
(Lili nem tud felelni.)
- Látod mit kérdezel?
Mit sejtesz annak?
(Lili tétovázva dadog:)
L. Ami magas bennünk... ami nem test...
MINDEN TEST.
AMI NEKED MEGFOGHATATLAN LÉLEK, NEKEM SŰRŰ FAL.
Megfoghatod-e a levegőt?
L. Nem.
- Bizony mondom: meg.
Csak amit hordoz, azt nem.
Megiszod a bort és érzed a mámort.
Megfoghatod-e a mámort?
L. Nem.
- A LÉLEK BOR... HORDOZZA A MÁMORT.
MINDEN MÁMORHORDOZÓ.
Kérdezz!
L. Helyes-e a jóga munka, amit itt nálunk végeznek?
- Milyen munkáról kérdezel?
L. A hindu Hátha-jóga.
- Ha segít, akkor helyes.
Ne ítéld a keresőket! Keresnek.
Valóban nem keresnek, csak hiszik.
76
Valóban másolnak.
Új Törvények jönnek és Új Kegyelem.
Felismered az Újat, a Helyeset arról, hogy még nincs neve.
A "Legnagyobb Segítő" neve is a régi.
A kiválasztottak már látják az Új Fényt, amire még nincs név.
A többiek régi magvak pelyváit őrizgetik.
A pelyva tűzre vettetik.
L. Azt hallottam, hogy a Hátha-jóga segít.
- Hátha!
Hátha ez, hátha az, hátha amaz segít.
Bolyongnak körben és nincs ír a sebükre.
Vigyázzatok! Ki ne mozduljatok az Útról!
A keringők keringenek körbe újra, s újra.
Ti mindig egy ponton legyetek!
(A biztonság pontján, ahol nincs "hátha".)
Minden változik, de ti nem.
Ezért ti nem keringhettek.
Hisz ti egy pillanatra sem mondhatjátok:
"Hátha" ez jó...
Minden mozog, süllyed, vonaglik, fetreng.
Mi szilárd volt - szétmállik, mi folyékony volt - megdermed, mi biztos volt, - nincs többé. Borzalmas!
Rettenetes mélység fölött vékony híd - ez vagytok ti.
Úgy vigyázzatok magatokra!
Félsz hídnak lenni?
Hídra vigyáznak ám, mert nagy szükség van rá.
A "Megtévesztő" jár - kel.
77
Még hídnak is mutatja magát.
De megszégyenül a szem előtt, mely nem a külsőt nézi.
Figyeljetek! Titkot mondok:
Egyet nem tud a "Megtévesztő", egyet nem ismer: az ÚJAT.
Csak a voltat öltheti magára.
Erről felismerhetitek.
Sokakat megtévesztett már.
Véssétek a szívetekbe!
A még névtelen nevében köszöntelek titeket.
32. beszélgetés
19 BESZÉLGETÉS GITTÁVAL
- Figyeljetek!
Tanítlak benneteket minden betegség okáról.
Nem önmagatokért vagytok.
Megkapjátok a mindennapi táplálékot bőségesen.
De nem ingyen kapjátok.
Csodálatos erővé válik bennetek.
De jaj nektek, ha azt megtartjátok!
Vigyázz szolgám, ha süllyedsz!
Nem a táplálék sok, hanem az erő kevés, amit adsz.
Visszatartod.
NINCS SZÜKSÉG TÖBBÉ VEZEKLŐKRE. NEM KEDVES AZ Ő SZÍNE ELŐTT.
Az új törvény, az új mérték más.
Öt kenyeret kapsz, és ötezer ember megelégül vele.
Visszatartod az erőt. Minden betegség oka ez.
78
A bűn is betegség.
Emeld fel a fejed! Tiszta és könnyű szívvel kérdezz!
G. Mivel tartom vissza az erőt, hiszen minden vágyam az árasztás.
- Kérdésed felelet is egyben.
Mi a vágy?
G. Érzelem...
- Nem csupán. Távolságjelző.
Nem vágyódsz arra, ami a birtokodban van.
Figyelj! Ő arra tanított, hogy sugározz.
(Mintha testemet kettévágná egy felülről lefelé mozdulattal.)
Távolság van közted - és Közted.
Megmagyarázom:
Az a hasadás a sötét szakadék, ami volt, ami van, de nem lesz, az bennetek is van.
TEREMTETT ÉS TEREMTŐ VILÁG. A KETTŐ KÖZÖTT SZAKADÉK.
Figyelj! Te magad vagy a híd.
Nem vágyódhatsz teremtő sugárzás képessége után, mert adatott. Híd vagy önmagadban is.
A vágy nem híd. Csak a HIT a híd.
Ami nem volt, nincs most sem, de lesz:
A Megváltás.
Megválthat-e a pénz, az áldozat, a jóság, a jószándék, az emberszeretet, az önfeláldozás?
Feneketlen szakadékba hullik mindaz.
Bedobáltatik és a mélység elnyeli, mert mindez semmi.
Feneketlen mélység - hiába dobáltok bele minden lim-lomot.
Sohasem fog megtelni.
Az Ő végtelen bölcsességének köszönjük meg, hogy a kis GYERMEK mosolyogva átlépi a

mélységet, mert Ő valóban elrejtette a bölcsek elöl és megjelenteti a kisgyermekeknek, akik vagytok.
(Sugárzó mosoly.)
79
(Kezem, tudtomon kívül, ökölbe szorult.)
Ha mosolyogva hiszel, kinyílik kezed.
Nyújtsd ki a kezed!
(Mosolyogva kinyújtom a kezem.)
Így jó, ha mosolyogsz. Most kérdezhetsz.
G. Hogy van az ember felépítve? Mi a hét erőközpont?
És mi a működése mindegyiknek?
- Hét lépcső.
Hármat ismersz, a negyediket véled, hogy ismered.
HÁROM TEREMTETT VILÁG.
HÁROM TEREMTŐ VILÁG.
KÖZÉPEN A HÍD, S AZ NEM A TUDAT.
Kő, fű, ló - nem ember jön, mert EMBER a hét együtt.
Még nagyon nehéz ezt felfognod.
(Egészen halkan:)
Én az ötödik vagyok.
(Csend.)
A Szó szentség, a negyedik megjelenés, a híd az anyag és a szellem közt: az IGE.
(Szájmagasságban egy vízszintes vonalat mutat.)
A negyedik vonal.
Az új ház alapja.
Az igazság anyaga.
Vigyázz rá!
Ne játssz vele és meg ne rontsd, mert innen... (újabb vízszintes mozdulat a száj előtt) a megváltatlan, a
hamis, a rossz lecsurog, a három alsót megrontja és az a betegség.
De megválthatja és felemelheti.
CSAK AZ EMBER BESZÉL - HELYETTE BESZÉLTEK.

80
Én sem tudok beszélni, csak a "beszélő" által, mert nincs szám.
De lesz, ha egyek leszünk.
Ég áldjon mindnyájatokat!
(A beszélgetés után kértem Hannát, hogy mondja el mindazt, amit az Új Világ hét lépcsőjének
tanítása alatt érzett. Hogy jól megértsem, Hanna a következő sémát vázolja fel, de hozzáfűzi, hogy a
Teremtő világ hierarchiáját nem látta teljességében. Így a séma befejezetlen.)
Teremtett világ Teremtő világ
I II III IV V VI VII
Ásvány Növény Állat Ember Angyal
I I I_______> ... <______I I I
I I______________> ... <______________I I
I_______________________> ... <_____________________I
...
...
az áthidalandó rés________> ... <_______ az Ember feladata
(Miközben Hanna a jeleket rajzolja, amely az állat - a HÁROM, és az angyal - az ÖT összekötője,

világossá válik előttem, amit mesterem már a beszélgetések kezdetén magyarázott: "... én és ő egyek
vagyunk a feladatban. Ne válaszd szét, ami egy!"
Most látom, hogy lényem ösztönös, állati része és angyalom csak rajtam, az ember - a NÉGYen
keresztül egyesülhet, ha én hidat képezek az elválasztó szakadék felett.)
33. beszélgetés
- A "Legnagyobb Segítő" haláláról beszélek.
Miből lett a keresztfa?
Miből lettek a szegek?
A hírből.
Mert elhíresztelték az Ő tetteit.

81
A forma, amit a szellem öltött magára, csak forma.
A nép, a tömeg ezen formának tulajdonította a csodát.
Ezért vállalta a "Legnagyobb Segítő" a keresztfát.
Példát állított:
"Nem én tettem -
Ő tette a ti hitetek által - a csodát."
- Segítő vagy te is. Vigyázz!
A segített hite, és nem a tied segít.
Nem te teszed, nem én teszem,
a segített teszi.
Kérdezz!
L. Hogyan tudnánk mi négyen együttesen jobban szolgálni?
- Hang és összhang. -Négy hang még nem összhang.
Nem minden négy hang összhang.
Minden hangok összessége: az Ő.
Ha egyek vagytok, a kicsinyben a teremtő erő: összhang, minden csodák talaja.
Ha tisztán felcsendül a magad hangja - hazugság nélkül, szándék nélkül, változtatás nélkül, ha nem
hamisítod meg a hangot, csak akkor szolgálod az összhangot.
Mindenki felelős saját hangjáért, akkor nem lehet hamis.
Nem csúszhat be a "rontó", mert csak a hamisba csúszhat be a "rontó".
Kérdezz!
L. Miért tartom magamat még állandóan túlfeszítetten?
- Gondolj a keresztfára.
Túlfeszítették az Ő testét.
Te is feszíted, mert még mindig fontos vagy magadnak.
LÁSD, A CSODA CSAK AKKOR JÖN, HA TE NEM VAGY. EZ A TITKOK TITKA.
Hiába feszíted magad, egy arasszal sem növeled magad.

82
(A kertből a kúthúzó kattogása hallatszik.)
- Mennyi erő, hogy egy kis víz feljöjjön a mélyből?
Az eső magától esik...
Kiszáradnak a kutak...
Kiszárad a föld.
Kiszáradnak a vizek.
Kattogva köpik a hazugságot a gépek.
Kattogva lövik az életet.
Minden szem lefelé figyel.
L. Néhányszor olyan lázasan éreztem magam, amikor a tanítványokkal beszéltem. Helyes ez?
- Csakis ez.
Ez a pillanat örökkévaló.
Ekkor vagy. Fáradt voltál utána?
L. Nem.
- Lásd, hogy jó, mert nem te fáradtál a nagy művön.
A "SEGÍTŐ" A HÍD A SEGÍTETT ÉS AZ ÖRÖK SEGÍTŐ KÖZÖTT - MÍG SZÜKSÉGES, CSAK

ADDIG.
Kérdezz!
L. Apró kis dolgokban olyan bizonytalan vagyok.
Nem tudom eldönteni, hogy helyes-e, ha böjtölök.
- Minden böjtök böjtje, ha segítesz.
A böjt nem segít magában semmin.
Tudod, mikor böjtölj?
Ha túl sokat ettél.
De még jobb, ha nem eszel túl sokat.
Lényegtelen mindez, kis szolgám.

83
Vigyázz a "többre",
s a kicsinyek majd szolgálják azt.
Ne gondolj velük!
L. Mi az indulat, ingerlékenység, és mi az oka?
- Inger-lékeny. Indul-at.
Mindkét szó kezdetet jelent.
Az erő lába a kezdet.
Indul alulról, emelkedik az erő, de formálható, átalakítható, irányítható.
Ki ne öntsd indulat formájában!
Vigyázz rá, szent erő, ki ne öntsd!
Őrizd meg és alakítsd!
Indulat -, de nem érkezés.
Csak ha rosszul használjátok, akkor rombol.
L. Hol dolgozzak a legerősebben tovább?
- Mondottam:
ÚTJELZŐD AZ ÖRÖM.
Jobbat nem mondhatok, mert biztos útjelző.
Egy helyen találod meg:
TÚL A SZEMÉLYEN.
Azon belül nincs öröm.
Az a "már nem jó".
(Csend.)
Minél többet örvendezzetek az összhang nevében!
Nemsokára együtt énekelünk az
EGYETLEN ÖRÖMHÖZ.
84
34. beszélgetés
1943. november 5. péntek
- Egy örvendezéssel örvendezzünk ŐBENNE!
Neked szólok:
A kenyér, amit kaptál a kezedbe, még ehetetlen a földön.
Meg kell sütni a kemencében.
Ne aggódj!
Sem a kemence, sem a kenyér meg nem ég, csupán a fa, amit úgy hívnak: "személy".
Annak tüzénél készül a kenyér.
Figyeljetek!
Az Új immár köztetek lakik.
Vigyázzatok rá! Óvjátok! Nagy csoda!
Az öröm állandó társatok lesz.
Csodák adatnak néktek, mert csodák nélkül hittetek.
Kérdezz, szolgám!
(Hosszan okoskodtam a mozgás és a lengés teóriáján.)
G. A mozgás hogyan erősíti az áramlást? - (ironikusan:) Nagyon okosat kérdezel.
Újat mondok: tedd félre a fejedet, mert az a szolgák elöljárója és te úr vagy.
A legnagyobb úr is az Ő zsámolytartója.
Ha az Ő ereje áramlik benned, akkor szolgálj és engedj!
A fejed itt semmire sem való.
Mert hiába nyújtod ki a kezed... hiába, ha Ő nincs benne, akkor pojáca vagy.
- A szolga felölti távollévő ura ruháit és urat játszik.
De ha megjön az ura, megszégyenül.
Kérdezz!
85
G. Mit értünk "Szentháromság" alatt?
- Tebenned van, ha hiszel.
Teremtő - az Atya.
Teremtett világ - a Fiú.
És a híd - a Szentlélek.
Valójában - egy.
G. Mi a biztos kulcs arra, hogy megelőzzem a személybe való süllyedést?
- Nem süllyedhetsz a személybe, mert benne vagy.
Mindnyájan benne vagytok.
NEM ELHAGYNI KELL, DE FELEMELNI. A LEGNAGYOBB KINCSETEK A SZEMÉLY.
- A fa fénnyé változik, de nem vész el.
Mily csoda a személy!
Idők végtelenje óta készül, és te - balga gyermek - utálod.
Ő formálta idők kezdete óta számodra.
Ostoba! Jó szolga az, ha te igazi úr vagy.
Ami lehetetlen - lehetővé válik.
Ami ehetetlen - ehetővé válik.
Mikor kenyér a kenyér?
Ha kiosztják az éhezőknek, csak akkor lesz kenyér.
G. Mily szörnyű abroncs nyomta a szívemet?
- Tévedsz.
A sok kenyér, amit már nem tudsz magadba fogadni.
Ha kiosztod, nem lesz több abroncs.
G. Mi gátol a kiosztásban?
- Két híd van: a kicsi és a nagy.
A kicsi híd még gyenge.
86
(Érzem, hogy a gyenge, kicsi híd az önmagamban való hitemre és bizalmamra vonatkozik.)
- Nem jöhet a kenyér, ha nincs út.
Megakad.
G. Mi által erősíthetem a hitemet?
Az EGY által, mert a kettő egy.
A haszontalan szolga rontja a hidat, nehogy ura megjöjjön.
De a kis GYERMEK mosolyogva átlépi
ÉS Ő AZ ÚR.
Figyeljetek! Újra mondom:
Az ÚJ, a sohasem látott köztetek időzik, a kis GYERMEK, a leghatalmasabb Úr, az Új, az Örök.
Az nem az örök egyforma, hanem az örök ÚJ.
Búcsúzom.
35. beszélgetés
20 BESZÉLGETÉS LILIVEL
- Tavaszodik.
Egy virág, egy fű a hírhozók, és vallások, próféták, templomok.
De jön a FÉNY, az Erő.
Nem lesz többé templom, mert minden az lesz.
Ki lát meg egy virágot a réten?
De ti nem virágok vagytok, hanem tavasz.
És az Ő kertjében a tavasz is virág.
Kérdezz!
L. A legtöbb emberben miért szűnt meg, vagy miért szunnyad a hit?
- Behálózzák a földet keresztül-kasul a betonutak.
Szélesek és simák, s a téboly nyargalász rajtuk.
87
Sok út van, nagyon sok.
Ne csodáld, ha a kicsiről, a szűkről, az egyetlenről megfeledkeztek.
Minden erőt felszív a téboly.
Mi a téboly?
BÖRTÖNBEN SÍNYLŐDŐ SZENT ERŐ.
De adatik néktek, hogy utat mutassatok.
Kérdezz!
L. A legkevesebb ember ismeri fel a hivatását. Miért?
- Mert küldik őket és nem figyelnek a hívásra.
A legtisztább hang is hiábavaló, ha nincs, aki hallja.
Figyeljetek!
Szemeitekben Új Szem nő, füleitekben Új Fül, kezeitekben Új Kéz.
És LÁTNI fogtok, HALLANI és ALKOTNI.
Új hang... és régi fül?
A híváshoz Új Fül kell.
A hangnak is van teste.
A hallhatatlan HANG, az halhatatlan, mert már nem test.
Ti tavasz vagytok.
Érintésetekre új fülek, új szemek és új kezek nőnek.
Megnyílik az Új.
Kérdezz!
L. Miért nehezebb otthon, a családban segíteni?
- A régi szem nagynak látja, ami közel van és kicsinek, ami távol.
Nézz az új szemmel szolgám, és kicsi lesz, ami közel és nagy, ami távol.
Még mindig nagynak látod a kicsit, és az megtéveszt.
HA Ő NAGY BENNED, MINDEN FELADAT KICSI, KEVÉS ÉS KÖNNYŰ.
88
L. Mi a mozgás?
- A legnagyobb.
A növekedés még nem mozgás.
A szél még nem mozgás.
A vízfolyás még nem mozgás.
A csillagok járása még nem mozgás.
A porladás még nem mozgás.
Az még csak következmény.
Az még csak tehetetlenség.
Minden mozgás csak kényszer az éhség, a hideg, a vágy parancsára.
De te már tudsz mozogni.
AZ ÖNKÉNTES TETT, AZ A MOZGÁS.
A segítő kéz - az mozgás.
A sugárzó szem - az mozgás.
Az anyag emelése új épületté - az mozgás.
Új teremtés.
Rabságból - megváltás.
Más szabadság nincs.
Ezt a mozgást indítsd el mindenkiben, akkor minden mozdulat - MOZGÁS lesz
és nem sínylődő rabság.
Hiába vannak izmok.
Hiába vannak inak.
Hiába vannak csontok.
Mi lesz az inakból?
Az inakból - kötél.
Csontból - bot.
89
Az idegekből - korbács.
A fiatalból - romlás.
Csak az igazi mozgás vált meg.
Ezt tanítsd, szolgám és a testek újjászületnek, a kezed alatt.
Feltámadnak a sírból, mert még mind halottak... mind halottak.
Vállalod ezt?
(Nagyon bátortalanul:)
L. Megpróbálom... De hogyan tudom elindítani?
- Még mindig félelem lakik benned?
L. Nem. Csak mindig sürgetőbbnek érzem, amit tenni kell.
- Tudod-e, mi INDÍT el?
Mondd ki szolgám, hogy "vállalom".
Az igaz szó felszáll az Ő színe elé és mint erő száll vissza rád.
A fogadalom ereje belőled indul.
A fogadalom szava mag, amit az égbe vetnek el.
És az terem, és visszahull rád sokszorosan.
Lesz mit kiosztanod, szolgám.
Istenbe vetett hit.
Az emberek mind csak a földbe vetnek.
Ezért aszik ki a föld.
L. A fogadalmamat: "vállalom" - nem egészen értem.
- Értheted-e az érthetetlent?
Az értelem zihálva megáll, ahol a hit elindul.
Soha el nem éri.
Nem nőhet az égig az értelem, mert e világból való.
Mi az, ami homályos előtted?
90
L. Nem tudom, mi a különbség a "segítés" és az "önkéntes tett" között.
- CSAK AZ ÖNKÉNTES TETT SEGÍT, MÁS NEM.
(A csendben múlt éjszakám álmára gondolok, amit nem tudtam megfejteni.)
- (felém:) Szólok hozzád. Az álmod értelme:
Ne benned legyen a csoda, hanem általad, mert nem vagy virág, hanem tavasz.
A csoda a virágban megjelenik.
De ki tudja megfogni a tavaszt?
Ha csoda vagy, virág vagy, egy a sok közül.
(Újra Lilihez fordul.)
- Van-e kétség a szívedben?
L. Alig bírom elviselni azt a rengeteget, amit kaptam.
- El fogod viselni.
Még távoznom kell.
36. beszélgetés
- Elég erősek vagytok immár.
Fogadjátok be szavaimat!
A következő lépés már nem a járható úton lesz.
Az út megszakad.
Még víz sincs, amire léphettek.
De hátranézni nem szabad.
S ha valójában van hitetek,akkor lábaitokat hordozni fogja az úttalan út.
AZ ÚJ FÖLD.
AZ ELSŐ LÉPÉSE A KISDEDNEK.
De vigyázzatok, még a hit sem segít, ha a régiből bármit is magatokkal visztek!
91
A több a kelleténél, mint ólom a vízben, le fog húzni.
Figyeljetek!
Idők kezdete óta készül számotokra a test.
A TEST NEM ARRA VALÓ, AMIRE HASZNÁLJÁTOK.
Nehéz elmondani.
(Hanna a mondanivaló intenzitását alig bírja elviselni.)
Visszajövök.
(Hanna néhány percig megáll és pihen.)
Eljöttetek az út végére.
És nincs többé út.
Néztek, nincs hová lépnetek, mert néztek.
A szem már nem nézésre való, mint eddig.
Ha nem néztek a szemetekkel, új út lesz a lábaitok előtt.
A MEGVÁLTÓ TESTE CSAK ADÁSRA ADATOTT.
A MEGVÁLTÓ NEM EGY EMBER, HANEM AZ EMBER.
A valóban Új közeleg.
Téged tanítlak:
Mielőtt cselekszel, szenteld meg a pillanatot.
Zárd le a régit!
Ne láss, ne hallj régivel!
S ha megnyilatkoztak az Új Szemek benned, akkor nyisd ki a régit!
Azon keresztül fog áradni az Új Fény.
Mert a test csak adásra való.
(mozdulat lefelé:) Innen többé nem kaphattok semmit.
(mozdulat felfelé:) - csak onnan.
Valójában Új Világ nyílik meg.
92
Élni fogjátok.
Nem lesz előttetek titok a földön.
Nem lesz nehéz, nem lesz sötét, nem lesz zaj.
DE VISSZANÉZNI NEM SZABAD!
Ne vigyetek magatokkal semmit!
Vélitek, hogy könnyű, hogy kicsi, hogy semmi az a régi, de az Újban ólomheggyé válik és végetek
van.
Nem eldobni kell a régit.
Csak még rosszul használjátok a szerszámot.
Ha nem ragaszkodtok hozzá, másra fogjátok használni, mint eddig.
(József felé mutatva:)
A fiú sejti legjobban, miről van szó.
De nektek is megnyílik, mert itt az idő.
Megfordul a teremtés.
Ami a legtöbb volt eddig számotokra, a legkevesebb lesz.
(Virággal díszítettem a szobát, és a dekoratív hatásra nagy gondot fordítottam.)
Milyen szépen díszített ez a hely.
Egy hibája van, hogy ragaszkodsz hozzá.
Minél jobban díszíted, annál jobban ragaszkodsz hozzá.
Semmihez se ragaszkodjatok!
Mert a ragaszkodás - ragasztás, tapad a régihez, a megszokotthoz.
Nincs szükségetek rá, csak az Újra.
Nekem nincs szemem, hogy lássam a földi virágokat, de ünnepvárásodat látom.
A te hited virágai között jól érzem magam, bárhol vagy.
FELMENTELEK MINDEN FORMÁTÓL.
G. Miről ismerem fel, mi a "több", ami ólómheggyé válik?
És mi az, amit magammal vihetek az Útra?

93
- Aki maga viszi a súlyt, az minél magasabb hegyre indul, annál kevesebbet visz.
De még kevesebbet visz, ha vízbe lép.
Mit vihet ott, ahol még víz sincs?
A puszta életét.
G. Mit értünk lélek alatt? Mit szellem alatt?
- Szellem - a teremtő.
Lélek - a közvetítő.
Test - az anyag.
A Szentháromság.
G. A számok mögött néha csodálatos erőrendszert sejtünk.
Mi a 4, mi a 7?
- Tudni fogjátok az erőrendszert, ha nem fogjátok látni a számokat, mert minden mögött ERŐ lakik.
Minden forma kapu a végtelen rendszer felé, kinek szeme van - szemen keresztül, kinek füle van -
fülön keresztül.
Mindenkinek más adatik, de az ERŐ egy.
Ujjongjon szívetek, mert az új megnyilatkozik nektek!
Jó hírt hoztam. Örömmel búcsúzom.
37. beszélgetés
- Tanítlak titeket a szenvedés végéről.
Leírtok egy "T" betűt.
Ha csak a vízszintes vonal van meg, tudjátok, mi hiányzik, mert ismeritek a "T" betűt és
könnyűszerrel pótolni tudjátok a hiányt.
"Segítők" vagytok.
A hiány pótlására küldettetek ide, mert a hiány az rossz.
Szemben álltok egy emberi lénnyel.
94
Érzitek a hiányt és szenvedtek tőle.
Hol van a szenvedés vége?
Ha ismeritek az új "T" betűt, tudnátok, mi hiányzik és könnyűszerrel pótolnátok.
A szenvedés értelmetlen.
Meg kell tanulnotok, hogy az új ABC-t hogyan írják.
Mert minden tökéletes lehetne.
A ti számotokra a tökéletlenben van a titok.
Mert honnan tudjátok, mi a tökéletlen?
Honnan...?
Ha nem adatna a tökéletest megismerni.
Mihez méritek és mi a mértéketek?
A TÖKÉLETLEN TÜKRÖZI A TÖKÉLETEST.
Csak addig szenvedtek, míg fel nem ismeritek ŐT mindenben.
Új betűk íratnak fel. Azt figyeljétek!
A SZENVEDÉS CSAK AZ ÁLLAT IRÁNYÍTÓJA.
AZ ÚT ELEJE A SZENVEDÉS VÉGE.
Minden nő. Még a kő is nő.
A mag az anyaföldben, a magzat az anyaölben, miért nő?
A legmagasabb hegy, a legmagasabb fa nem nő az égig.
A legerősebb sas sem szárnyal odáig, de a legkisebb ember elérheti.
Mert az ég tibennetek van.
Várom a kérdésedet.
L. Mi a nyugalom?
- Előkészület.
Ami nem előkészület, az csak látszólagos nyugalom, renyheség, más néven halál.
A legcsodálatosabb nyugalom akkor száll rád, ha alkotsz.
95
A NYUGODT TETT ÉS AZ ALKOTÓ PIHENÉS A HELYES.
Csak a látszatvilágban kettő.
Valójában EGY.
L. Hol a Nirvána?
- AHOL A KETTŐ EGY.
AHOL A PÁRHUZAMOSOK TALÁLKOZNAK.
LÁTSZÓLAG NYUGALOM - VALÓJÁBAN TETT.
LÁTSZÓLAG CSEND - VALÓJÁBAN
MINDEN HANG EGYÜTT.
LÁTSZÓLAG TÁVOL - VALÓJÁBAN BENNED VAN.
Én kérdezek tőled:
Mi a leghőbb óhajod?
L. Mindig együtt lenni, s ezáltal egynek lenni.
- És kitől várod a teljesítését?
L. Tudom, nekem kell ezen dolgozni.
- Nem dolgozni! Sohase dolgozz! Soha nem dolgozni!
A dolog a legsűrűbb. (megfogva a fát:) Ez egy dolog, (megfogva a takarót:) ez is egy dolog,
(megfogva egy kezet:) ez is egy dolog.
Hagyd el a dolgot!
A leghőbb óhajod a dolgok felett van!
Ha dolgozol, soha el nem éred.
L. Mi az idegesség?
- Hogy mi az? Hadsereg vezér nélkül.
Jön a csata, megbomlott a rend, mert nincs, ki vezéreljen.
Megbomlik az agy, megbomlik a rend, szétbomlik, mert az erő, ami összetartaná, nincs.
Kiszalad a parancs, rögtön egy másik - ellenkező.
Idegesség.
96
Köztünk az nincs.
Az Ő hadserege vagyunk.
Hadba indulunk a sötétség ellen.
Halljuk a parancsot, engedelmeskedünk.
A CÉLTALAN LÉT, AZ AZ IDEGESSÉG - NEM MÁS.
L. Miért rossz az emlékezőtehetségem?
- Mert a múltad rossz.
Nem szívesen emlékszel.
Elfüggönyözted sűrű függönnyel.
(felém mutatva:)
Az övé is rossz.
De a múlt már nincs.
(újra Lili felé:)
A múlt pénteket nem felejtetted el.
Igaz-e szolgám?
Ha alkottál, ha segítettél, azt nem feledted el.
Nem az emlékezőtehetséged rossz, nem a tehetség, hanem az emlék.
L. Nem elég erős a szeretet bennem.
- Hol érzed ezt?
L. Emberekkel szemben.
- Kit szeretsz eléggé?
L. Még senkit.
- Leginkább kit szeretsz?
L. ŐT.
- És utána?
97
L. Téged.
- Még homályosak a szemeid.
HA ŐT SZERETED, MINDENT SZERETSZ.
HA NEM SZERETSZ ELÉGGÉ,
ŐT NEM SZERETED ELÉGGÉ,
MERT MINDEN AZ Ő MŰVE.
Szeresd ŐT a tökéletességben.
Csodáld ŐT a tökéletlenben, mert minden az Ő tükre!
Nem lesz nehéz ŐT szeretni.
Mindenek felett imádom ŐT, ezért szeretlek titeket.
Búcsúzom.
Áldottak vagytok az emberek között.
38. beszélgetés
- Üdvözöllek titeket.
Tanítlak titeket az aranyról.
A leghaszontalanabb fém, mert semmire sem jó.
Mi az értéke?
A beléje vetett hit.
Az ember a hitét a föld szülöttébe veti.
Átok tapad hozzá ezért.
Az átok a tilalom.
Ha nem volna átok, akkor még mindig tévelyegnétek.
98
Indulsz az úton, súlyos aranygolyót cipelsz, nehéz, - de viszed.
De az új ország határához érsz, ahol nem hisznek az aranyban.
Mi marad meg?
Csak a súlya.
Mit kell tenned kis szolgám?
G. Elejteni.
- Elengedni a kezed, és a golyó legördül.
A súlyt letenni nem nehéz, de ujjaid görcsben vannak az aranygolyótól, ezért nem tudod elengedni.
Ami nehéz, az úgyis leesik.
Az Új Országban is van arany, de az fém helyett FÉNY.
Nem kaphatod meg az új golyót, ha tartod görcsösen a régit.
Fogod... így fogod:
(Görcsös kézmozdulat, amely kinyílik, mintha egy golyó gurulna végig rajta:)
Nézd, mily könnyű elengedni!
Súlyos golyón ültök. Ártatlan golyón.
És az Ő végtelen kegyelme folytán átok hullt le rá, nehogy a golyót imádjátok... nehogy!
Az ártatlan golyó megváltásra vár.
Mi váltja meg?
ÁDÁMOT EL KELL ENGEDNI.
(Megkönnyebbülten fellélegzem és valami oldódik bennem.)
- Már lazul.
Ti mindnyájan! Mi jól tudjuk, mily nehéz elhagyni a súlyt, mert megszoktátok.
Ne búsuljatok soha, amiért súlyos nektek.
Az arany súlyát nem érzi, aki hordozza, amíg hisz benne.
Elvonatik a hit, marad a súly.
Jó úton vagytok.
99
G. Egész héten kerestem a görcsoldót.
Hogy találhatnám meg?
- Adj neki időt, mert a kéz még az időben gyökerezik.
Várok.
G. Ki vagyok én?
- Rosszkor kérdezed, mert most alakulsz csak.
És ha megleszel, nem kell kérdezned.
G. Mit jelent az: "Jelem a nap"?
- A jel hasonlóság, hogy értsd, mi a feladatod.
Egy gyermek azt kérdezi, mi a hét?
Te mutatsz neki hét almát.
A gyermek szereti az almát és így megtanulja, mi a hét.
Nem mutatsz neki hét virgácsot.
G. Mire vonatkozott az álomtanításnak ez a része:
"A földi álomkép burok.
Benne elrejtve van az értelme.
Benne találod meg az ébredést, nem rajta kívül."?
- Eleget aludtál kis szolgám!
Aki eleget aludt, magától ébred.
Nem kell felkelteni.
A hiányzó erő zárja le a szemet, de ha megtelt erővel, magától kinyílik.
Erőhiány az a vakság, az az alvás.
Az ember alszik, mert hiányzik néki az erő.
Mit kezdene a nappal - az Új Nappal, ha nem volna ereje, hogy cselekedjék?
G. Már jó volna ébreszteni másokat.
- Álomban beszélsz.
100
Négyen alusztok egy szobában.
Egymásról álmodtok.
Hiszitek, hogy beszéltek egymással, mert az álomkép csalóka.
Az álmodó nem azt álmodja, hogy alszik, hanem, hogy ébren van.
Cselekszik, jön, megy, beszél.
Valójában fekszik és alszik.
De jön a hajnal, tágul már az álompára.
ÚJ TETT KÖZELEG.
És minden álom beteljesül, mert az álom előkészület.
A kis gyermek, a még nem született is, álmodik az anyaölben a napvilágról.
Ha nem álmodna, nem születne meg.
MINDEN, AMIT CSELEKESZTEK MOST:
ÁLOMCSELEKEDET, ÁLOMGONDOLAT.
Mindig szebbet és szebbet álmodjatok, mert az mind valóság lesz!
Az álom is hit.
(Csend.)
G. Van még egy kérdésem.
- Azért várok...
G. Nem tudom élni a pillanatot. A fejemmel mindig előresietek. Ez rossz így.
- Ha látnád magad - egyetlen pillanatra!
Fekszel az űrben és alszol, mozdulatlanul és nyugodtan. A lábad nem szalad.
Minden mozgás, amit végzel, csak álom.
Jutottál már előre, ha szaladtál?
G. Csak a földön.
- A földön akarsz előrejutni?
G. Nem. De megszoktam. Rémes a megszokott!
101
- Vigyázz! Ne nézz hátra!
Mert a "rém", az a régi isten.
Ha rémeket látsz, régi isteneket látsz.
Vak erők, ők a "rémek".
De nem istenek többé, hanem szolgáid.
Lásd, szolgám, ma nem volt zaj.
Így tűnik a súly, ha engedsz.
Búcsúzom.
39. beszélgetés
- Köszöntsük a búzamezők Urát!
A búzáról mondok történetet.
Üres a markod, kis szolgám, de hamarosan megtöltik.
Figyelj!
Tíz búzaszemed van - nem több.
Csak tízfelé oszthatod - húszfelé nem.
Kikelhet-e a búzaszem, ha kettévágod?
Jószándékkal tetted...
A búzaszemben lakik az Új és a régi.
El nem vághatod.
El nem választhatjátok emberi értelemmel: ez a régi - ez az Új.
Mit újnak véltek, az is csak régi.
Nem elvágni, nem ítélni - elvetni kell!
Akkor fog kikelni az Új, mely nem a csíra, mely nem a mag.
Mindez csak lakás az Új számára.
102
Rejtsd el egészben a magot, akkor lesz több belőle, mert kikel.
KIKELET VAN.
(Lili kimerült. Tanítványai késő estig keresik fel személyes problémáikkal és Lili képtelen "nem"-et
mondani.)
L. Nem látom egészen tisztán, hogy milyen hibát követtem el.
- Tíz szemed van a búzából.
Nem adhatod húsznak.
De ha elveted a tizet, hamar száz lesz belőle.
Az égi búza gyorsan terem.
Kérdezz!
L. Mi a "karma"?
- Visszaütés.
Súlyos a kérdés ma még számodra.
Nagy titok van mögötte.
Kérdezhetsz.
L. Mi az egészség?
- Egyensúly.
Ha billen, hiány van.
De soha nem a testben, - embernél már nem.
L. Mi az oka annak, hogy régebben szívesebben tanítottam betegeket és ma szívesebben tanítok

egészségeseket?
- Mert gyógyulsz.
Az egészség embernél a talaj, amibe veted a magot.
Mennyei magot rossz talajba...?
(Mindnyájunkhoz:)
- Ne búsuljatok!
Csodálatos változás indul és az nem mindig tűnik jónak nektek.
103
Pattognak a régi köntösök.
Széthullik, lefoszlik... minden.
Meg ne ijedjetek!
Nem kicsiny, ami veletek történik.
Te se búsulj, kis szolgám!
Jó az, ami veled történik.
Most búcsúzom, de nem sokáig már.
40. beszélgetés
- Tovább mesélek az aranyról.
Honnan jön az arany?
Minek a termése?
A Tudás fájáé.
Ádám a fényes után kapott a FÉNY helyett.
Még egy fa van.
Annak neve: Titok, - a gyümölcse: a FÉNY.
A Tudás fája: az ember-lehetőség.
A másik: az EMBER-LÉT.
Az arany ehetetlenné teszi a földet.
A fölöslegnek el kell égni.
Az arany nem ég.
A FÖLDI FÉNY A KÉNYSZERŰ ÉGÉS.
AZ ÉGI FÉNY AZ ÖNKÉNTES ÉGÉS: AZ ÁLDOZAT.
Az egyik fa: az éned, a fényes, a másik: az Új, a fénylő.
Más, ha tükör vagy és más, ha nap.
104

G. Mi az ütem?
- Előbb volt ütem, aztán lett dal.
Ütem van dal nélkül, dal nincs ütem nélkül.
Ütem a test.
Dallam a lélek.
S a Harmadikat a kettő hordozza.
G. Hogyan tudnám a helyes ütemet megérezni?
- Előbb volt ütem - aztán szó.
Ősrezdülés az első nap. Minden titkok talaja.
Új Neved is ütemből születik az Új Teremtés rezdülése rezeg.
Új nevek születnek.
Ütemmel teremthetsz, ütemmel pusztíthatsz.
Az új Fül meghallja.
A hallható koppanás az ütem.
Követsz engem?
G. Igen.
- Kérdezhetsz.
G. Mi a golyóforma lényege?
- Milyen nap az, ami félnap, s csak a fél teremtésre sugárzik?
A GÖMB KÉPE AZ ÍTÉLETNÉLKÜLI ADÁSNAK.
Az új Termés FÉNY és nem fém.
Addig töprengett az ember, hogyan lesz a vasból arany, mígnem aranyból vas lett és a vas lesújtott.
Átváltozás. Égés.
Csak az ember gyújthat tüzet.
Más minden csak gyulladhat.
105
Az oltár kész, gyújtsd meg rajt a tüzet az Ő tiszteletére.
Ne az oltárt gyújtsd meg, csak a fölösleget!
Te azt is meggyújtanád, ha tudnád, mert csak pap-csemete vagy.
(Mindnyájan nevetésre fakadunk.)
Szólj még, kis szolgám!
G. Milyen az igazi odaadás, felajánlás?
- Gyönyörű!
A legszebb dallam, a legjobb illat, a legszebb fény, mind száll fel az Ő zsámolyához.
Sírás, bánat, önmarcangolás, támolygás az füst, és leszáll. Tökéletlen égés.
Megülepszik a föld színén, feketés réteggel vonja be.
Visszatartott odaadás az bánat és gyötrődés.
Tökéletlen áldozat. Szénpor és nem FÉNY.
Nem átváltozás, csak szétporladás.
EL-ÉG-TELEN.
Fújd a tüzet! Én majd segítek.
A tanulás is égés.
De szavam csak fa. Meg nem gyúl benned. Ott hever.
Új fát nem kapsz!
A régi törvény:
Fák nőnek... kivágatnak... ás tűzre vettetnek.
Mindig új fa nő... kivágattatik.
Az Élet fája örök, mert gyümölcse a FÉNY.
A régi fa tüzéből van a törzse.
Már nem kell elégetni, mert gyümölcse a FÉNY.
(Csend.)
Az ember nem a teremtés koronája, mert a korona aranyból van.
106

AZ EMBER A TEREMTÉS LELKE.
Ég veletek!
(Hanna szerint a szöveg "lehozatala" ma nehezebb volt. Úgy érezte, hogy mesterem távolodik, mint
az anyamadár, aki a fiókáit repülni tanítja. Miközben állandóan hátrál az ágon, végül egy másikra
repül. Fiókáinak három lehetősége van: maradni, leeseni, vagy anyjukat követve először repülni.)
41. beszélgetés
- Tudjátok-e, mi a szép?
A JÓ SZOLGA TETTE, - AMI A SZÜKSÉGESNÉL TÖBB.
A test mozog - ez szükséges.
A tánc - az a "több."
S ha valóban tánc - akkor szép.
A hang szükséges - a dal a "több".
Az ábrázolás szükséges - csak ami "több" annál, az a szép.
AZ ÚJ VILÁG CSAK SZÉPSÉGBŐL ÉPÜLHET.
Legyetek jó szolgák!
Mert a szükségen túli tett az Új Világ építőköve.
Másból fel nem épülhet.
Vigyázz!
Vigyázz szolgám a Júdásokra, akik árulják az igét!
Közeledben is vannak. Tudsz-e róla?
Ahol tűz ég, ott különválik az igaz a hamistól.
És ez a cél.
Vigyázz, meg ne rendüljön a szíved!
Mindig a tizenkettő között van az áruló - a legszerencsétlenebb.
107
Meg ne tántorítson, mert így kell lenni.
Az érc még nem használható.
A fém hasznavehető.
A salak lábbal tapostatik.
A tűz, mit gyújtasz, kettéválasztja.
Így van ez jól.
L. Tehetek itt valamit, vagy hagynom kell?
- Gondozd a tüzet, őrizd, mással ne törődj!
Kérdezz!
L. Mi a szervek működésében a "szükséges" és mi a "több"?
- Egy "több" van a szervek működésében, a testi gyermek, az a több.
CSAK AZ A "TÖBB", AMI ÖNMAGÁBAN MEGÁLL.
Minden más pazarlás, átok.
Fiatal lány szépsége kis gyermekében ölt testet, nem az arcfestékben, gyermek nélkül.
Szervek ennél többre nem képesek - de ember, igen.
Ma csak testre képesek.
Azt építik és mind csúnyább lesz.
Aki pénzért táncol, annak csúnya lába van.
Még rosszabb, azt tanítani.
L. Mi az ellenállás?
- A teremtett világban ösztönző a "többre".
Isten nem áll ellen - csak ti NEKI.
L. Mi az erő?
- Nem értheted még meg. Majd!
L. Mi a rugalmasság, ruganyosság?
- Az élet feltétele, - a helyes ellenállás.
108
Merev nem tud ellenállni.
Mi neked a ruganyosság - az Új Világban erő, rezgés.
A mozdulatlan, a merev - sosem erő, csak a mozgás.
Az erő lába a ruganyosság.
Nagy különbség: ellenállás és merevség.
L. Mi az ész, az értelem?
-NEM VEZETŐ - CSAK VEZETÉK.
Megnyalod a cukros kanalat. Azt mondod: édes.
Nem a kanál. Próbálj beleharapni, majd beletörik a fogad.
L. Mi az érzelem?
- ÉR-zelem.
ÉR-telem.
ÉR-ték.
ÉR... adok-veszek.
Érzelem nincs ellenérzelem nélkül.
Ami több - már nem vár fizetségre.
Amíg visszavárod, - addig "érzelem".
(Csend.)
Kis szolgám, boldog vagy?
Ti mindannyian legyetek, mert szép az életetek, ha jó szolgák vagytok.
Oly szép az Új, amilyen csúf a régi.
Vigyázzatok!
Ha felnőtt ember nő, az daganat, vagy háj. Nem szép.
Felnőttetek. - Az Újat kell megszülnötök, a GYERMEKET!
Már ne magatokat növeljétek többé!
Még egy kérdésedre válaszolok.
109
L. Mindenkinek van tanítója, szellemi vezetője?
- Nem, kis szolgám.
MI HITBŐL VAGYUNK - PUSZTÁN HITBŐL.
AKI HISZ - ANNAK VAN, S A HIT AZ Ő EREJE.
Ha hiszed, hogy van hangom, megszólalhatok.
Ha nem hiszed, néma vagyok.
Ha hiszed, hogy te vagyok, az leszek.
Magasba vetett hit.
Alacsonyba is lehet a hitet vetni, csak rajtad múlik.
Most az ördögök zörögnek és nem az angyalok énekelnek.
De mi leszállunk hitetek útján,
MERT A HIT AZ A HÍD.
42. beszélgetés
1943. december 3. péntek
(A budaligeti házat meszelik. Egy barátnőnk átengedte nekünk a csendes lakását.)
- Minden otthon szentély.
Köszönjük meg a befogadónak a hajlékot.
Figyeljetek!
Templom vagytok.
A szentek szentjében befogadjátok ŐT.
Hasztalan fogadnátok be ŐT, ha nem fogadnátok őket be, a megváltatlanokat.
A templom őértük van.
Tanuljatok meg befogadni!
AHOGY TI BEFOGADTOK, ÚGY FOGAD BE TITEKET AZ ATYA.
Be-fogadni. Fog-adalom. Fog.
110

A templom nem válogat, a templom befogad.
Gondolj üres templomokat, -hogyan fázik abban a szentély!
Ne félj megnyitni a templomajtókat, szolgám!
Tiszta már a templom, kezdődhet a mise.
G. Mi a szív?
- A Szentek Szentje.
A hely, ahol Ő lakik, a kegyelem helye. Kehely.
G. És mi lakik a homlok közepén?
- A leendő LÁTÁS.
G. Mi a fény? Az Új FÉNY?
- A "mi" csak tárgyakra vonatkozik.
G. Még nincs szavunk rá.
- De lesz. Miért kérdezed? Tudni akarod, hogy...
G. ... közelebb jutni.
- S ha tudod, közeledsz?
G. Ha te mondod, igen. Akkor megnyílik.
- Közeledik az anya a gyermekhez, kit méhében hord, ha tudja azt?
Mikor látja? - Ha születik.
Ne akarj tudni, de őrizd egyelőre!
G. Hogyan őrizzem a FÉNY-GYERMEKET?
- Ki a FÉNY?
G. Ő.
- Jól mondád. Őrizd jól!
G. Ki voltam, mielőtt születtem?
- Még nem születtél.
111
Az voltál, ami most.
Akkor kérdezd, ha megszülettél.
Az van, ami volt, de nem lesz.
G. Egyszer azt mondtad, hogy más a törvényem, mint sokaknak. Miről ismerem fel az azonos
törvényűt?
- HOGY MEGÉRTI SZAVADAT.
A TÖBBI NEM ÉRTI.
HIÁBA TANULT - MÉGSEM ÉRTI.
HIÁBA NEM TANULT - MÉGIS ÉRTI.
Befogadsz engem?
G.(örömmel:) Igen.
- Úgy fogadj be mindenkit és mindent! Ez a feladatod.
Az atya kegyelmét nem adhatom általad, ha nem fogadod be a megváltatlan világot.
(Nyomatékos hangon:)
Vaspántokkal bezárt nehéz templomajtó, nyílj meg!
MONDOM: NYÍLJ MEG!
43. beszélgetés
- A jeledről beszélek.
Lásd a jelet magad előtt.
Érted-e, kis szolgám, a jeledet?
L. Azt hiszem, nem egészen.
- Csodálatos jel pedig.
Gondold el a végtelen nagyot és a végtelen kicsit!
(Kezeit a szívből indulva szélesre tárja.)
112
Végtelen nagy... (A szélesre tárt karok visszatérnek a szívhez.) itt a végtelen pici. (végtelen nagy: egy
pontból kiinduló nyilak, egymással 45 fokot bezárva, a végtelenbe nézve végtelen kicsi: nyilak a
végtelenből egy pici pontba érkezve a megváltó pont, ahonnan a nyilak érkeznek, és ahova indulnak)
Hogy láthatná meg a végtelen kicsi a végtelen nagyot, ha nem volna az összpontosító?
Láttad-e már ŐT a segített szemében?
L. Igen.
- Ugye ott láttad?
A csúcspontban találkozik minden vonal, ami a végtelenből jön.
És a végtelen nagy kép egyetlen pontban jelenik meg.
Tölcsér vagy.
Háromszög ennek a jele.
Minden tettedet ez vezérelje!
Íme szolgám, a sugárkúp alatt egy másik sugárkúp van, de fordítva.
\/
.
/\
És ez a megváltás.
GYÚJTÓPONT AZ EMBER.
VALÓBAN CSUPÁN EGY PONT: A MEGVÁLTÓ PONT.
Csodálatos feladat!
Forma, vallás, az nem a mi utunk.
L. Beszélj a megváltásról!
- Mindig arról beszélek, - mindig.
Kicsiny lény vagy a teremtésben, mégis az Ő képe és azt tovább sugárzod.
Kérdezz!
113
L. Mi a szervezet feladata magasabb síkon?
- Mély titkot rejt, amit mondok:
MINDEN SZERV, AMIT A TESTEDBEN HORDOZOL,
EGY VILÁGERŐ KÉPE - ÉS ATTÓL NYERI EREJÉT.
A Világ szívdobbanása a te szívdobbanásoddal egy.
De ha az erőknek nincs feladatuk, akkor hasztalan.
Céltalan lét, zűrzavar, betegség, káosz.
Ha a világerők egy pontban találkoznak: Új Teremtés.
A feladatod felismerése teremtés, tölcsér.
MINDEN SZERVED SZENT.
A TEST PICINY TÜKRE A VÉGTELENNEK.
Ég veletek!
44. beszélgetés
(Mesterem jelenlétét érezzük és várunk a beszélgetésre. A csendet hirtelen a telefon hangja szakítja
meg. Kikapcsolom és szemrehányóan mondom Józsefnek, hogy a telefon kikapcsolása "az ő dolga"
lett volna.)
- Harcot hirdetek!
Eddig védekeztetek a gyenge ponton.
Ezután támadjatok!
Csak a gyenge tüzet kell óvni a széltől.
Ne féljetek harcba szállni!
Ki harcolhat a sötéttel? - A Fény.
S ki győz? - A Fény.
A sötétség halott, nem él, nem változik.
Ami sötét, az sötét.
114
A sötétnél nincs sötétebb.
A sötétség nem nőhet, csak a fény gyengülhet. (Csend.)
Tanítlak, kis szolgám:
Mi a láz?
A szív dobog. Ez ütem.
Mitől bomlik meg az ütem?
Idegen, ártó anyag kerül a vérbe.
S a szív gyorsabban dobog, a tűz fokozódik.
Meg kell gyújtani a zavarót. Ez a láz.
Megtisztul a vér, s az ütem helyreáll.
- Mind ritkábban vagy lázas, mert gyógyulsz a régiből.
G. Szeretném kiégetni magamból a romlottat.
- Tévelyegsz. Ne hagyd megromolni!
Ott, ahol romlik, szükséges a láz.
G. De hol nem veszem észre, hogy kezd megromolni?
- Nem védekezni kell immár, hanem támadni.
Feltámadni a sötét ellen.
Elég sem lesz az anyag, ha égsz, nemhogy maradjon és megromoljon.
Tanítlak:
Mit hibádnak vélsz, erényed lehet, ha felismered.
Nem látod az embert.
Nem hiba, mert a szemed, nem látásra való.
Ha a szemed sugározni fog, akkor jó lesz minden.
NE VÉGY RÉSZT A SÖTÉTBŐL, DE ADD A VILÁGOSAT MINDIG ÉS MINDENKOR!
Majd a sötét eltakarodik.
Miből látni, hogy sötét van?
115
Mi mutatja a sötétséget egy szobában?
A lámpa, ha nem ég. A lámpa a felelős.
Ezért gyújtsd az embereket és ne búsulj a sötétségen!
Ez a te törvényed.
Harcot hirdetek, nem békét.
Csak az ütemre vigyázz!
Ez az Ő üzenete.
Általad Ő ítél, Ő harcol.
Csak vigyázz, hogy NEKI szolgálj és ne a gonosznak, aki a múlt!
Nincs más módod, hogy megkülönböztesd, mint az ütem.
G. Nem egészen világos, amit az ütemről tanítottál.
- A tűz, ami benned ég, a test tüze, hivatik életnek és az épít.
A láz rombol.
Ugyanaz a tűz, csak a mértéken túlment.
Hetvenszer ver a szíved, hétszer tízet.
A HETES AZ EMBER ÜTEME.
Hét nap alatt gyógyul a mély seb, ha nincs ott a gonosz.
Az ütem az edény űrtartalma.
Egy csepp - és túlfolyik.
Figyelj! Nagyon figyelj! Csak figyelj!
Ez az ütem már nem a test üteme.
Ezt érteni nem lehet.
Hagyd az értelmet az ő királyságában!
A régi törvény, az élet égése: örök.
A láz nem.
A "több" nem mindig jobb.
116
A te égés-mértéked másnál halálos láz volna.
Egy kulcs van csak: Figyelj!
(Ebben a pillanatban a hangos ketyegése miatt a szekrénybe helyezett ébresztőóra berregni kezd.
Elfelejtettem elállítani.)
Tanítás számodra, mert ítéltél:
(Kissé gúnyos hangon:)
"Ez a te dolgod lett volna."
(Csend.)
Azért tanítunk, mert kedves tanítvány vagy és szeretsz tanulni.
Kérdezz!
G. Mit értünk "örök kárhozat" alatt?
- Mumus!
Nektek elárulhatom.
(Mozdulat lefelé.)
De jaj azoknak, akik nem hiszik már, hogy van, és szükségük van a félelemre.
Nem félnek semmit.
A félelem számukra támasz lenne.
AZ "ÖRÖK KÁRHOZAT" AZ, HOGY NEM TUDJÁK, HOGY BENNE VANNAK, HOGY NEM
FÉLNEK.
A láz hiánya a testben az "ártó" diadala.
Harcot hirdetek, hogy félni tanuljanak újra, mert nincs bennük félelem és ez a kárhozat.
A láz nem büntetés, hanem gyógyulás.
Már nincs bennük láz.
Nem Istentől félnek, nem egy magasabb erőtől,
HANEM EGYMÁSTÓL ÉS EZ A POKOL.
A bombától félnek és nem az Ő kezétől, mely bizton lesújt.
A félelemről beszélek.
117
A félelem a hit magja.
Gyermek-népek félnek.
Mitől félnek?
Az ismeretlentől.
Mi az ismeretlen?
A magasabb.
A ti törvényetek az öröm és nem a félelem, mert a mag kikelt már.
Ha kikel, a mag eltűnik és a félelem megszűnik.
De nekik félni kell.
A mi harcunk nem a régi harc.
Az Újat kell hirdetni, az Ismeretlent.
Ez félelem a kezdőknek, - a kiválasztottaknak öröm.
Ne feledd, ami téged éltet - mást porig éget!
(József ifjúkorában materialista volt. Pár napja sérvoperáción esett át.)
- A gyógyulóhoz szólok:
A régi hiány betöltetett.
A múlt embere nagyobbat emelt, mint amit bírt.
AZ ANYAGOT MAGA FÖLÉ EMELTE
ÉS MEGSZAKADT TŐLE.
A heg emlékeztessen erre, fiú!
Mert egy kornak a képe.
Immáron te kigyógyultál ebből.
Még néhányszor megnyílik a seb, de már nem veszélyes. Meggyógyulsz.
Adjunk hálát!
45. beszélgetés
(Lilit álmában megkérdezték: "Ha meg kellene halnod, mit kívánnál utoljára?" És Lili azt felelte:
"Hogy mindaz, amit most kapok, tovább éljen tanítványaimban.")
118
- Az álmodról szólok.
A CSÍRA A MAG HALÁLA.
A földben lakók halálnak látják csupán, mert nem látják a csírát, mely a föld fölött van.
Az új szem az Új Lény.
Jól választottál álmodban.
A mulandót adtad az öröklétért cserébe.
S aki odaadja, megnyeri azt.
Az új szem csak egy, mert a kettősség felett van.
Ne félj a haláltól, mert az nincs!
HA VELEM CSELEKSZEL, HALÁLT NEM ISMERSZ.
Vigyázz, mert súlyos, amit mondtam!
A halál tudata a gyengék ösztökéje,de te már nem vagy gyenge.
Ne azért tégy, mert az időd rövid.
(Az ezt követő csendben aggódva merül fel bennem a kérdés, hogy mit jelent "a te időd rövid" földi
viszonylatban. Tizenöt hónappal később megkapom a választ.)
A "beszélő" most fényesnek lát téged.
Kérdezz, szolgám!
L. Megengedtetik, hogy a beszélő helyett kérdezzek?
- Nem. Majd neki válaszolunk kérdés nélkül.
L. Mi kell az embernek ahhoz, hogy valamelyest jobb irányban változzon?
- Nincs valamelyest!
Vagy - vagy!
Eszel-e romlott húst?
Kissé romlott húst, eszel?
L. Nem.
- Csak alig romlott húst? Megeszed?
L. Nem.
119
- Vagy - vagy!
Mi romlik?
Anyag, melyből elszállt a lényeg.
Két tojás:
Az egyikban van az élet csírája, a másikban nincs.
Mindaddig nem tudatik, míg nem jő a keltő.
A melegtől kikel a csíra, a csírátlan megromlik.
Keltő vagy!
Csírát nem adhatsz, de kelthetsz.
CSÍRÁT CSAK Ő ADHAT, A CSÍRÁK URA.
Ne gondolj vele! Te csak kelts!
Ami bűzös és romlott, ott hiánya van a csírának.
Ez még az átok kora.
A kis madár kidobja fészkéből a romlott tojást.
Nem sajnálja, mert hasztalanul melegíti.
AZ EMBER CSÍRÁTLAN TOJÁSON ÜL.
MÉG MINDIG MELENGETI.
Már romlik, rothad alatta, még mindig melengeti.
Félti a rothadt tojást.
Abból új nem lesz.
De tudd meg, amíg a madár kotlik, addig nem tojik újat.
Érted a tanítást?
Kegyetlennek hiszed, pedig nem az.
Csak erős.
Biztos jel: Ha melegre romlik, az csírátlan.
Ha kikel, akkor jó.
120
Te csak melegíts!
A romlott ítél önmaga felett.
L. Kurzusaimban hol és miben van hiba és hiány?
- Ugyanitt. Figyelj!
A félig kikelt csirke romlottnak tűnik.
De a támadó élet felszívja a rosszat.
Átalakít.
NE A ROSSZAT JAVÍTSD, HANEM A JÓT FOKOZD!
Az majd felszívja a rosszat maga körül.
Mindenkiben van jó.
Még egyet mondok: Dicsérj!
Akiben amit lehet.
Az igaz dicséret, az épít.
Csodákat fogsz látni.
De sose szépíts - és jó szándékból sose hazudj!
Kérdezz!
L. Mi a pánik?
- Rémület. Elfordulás az Atyától. Hirtelen szakadás.
A rém a régi isten. A félelmetes. Pán - pánik.
Az állatnak szükséges a félelem.
L. Mi a készenlét?
- A helyes állapot.
Ha az eszköz kész, bármikor kezedbe veheted.
Emberlét - készenlét.
Mert az ember az Ő eszköze.
Ha nem kész, semmire való.
121
L. Miért van annyi bosszú, káröröm az emberekben?
- Mert gyengék.
Boldog ember nem bosszús és nem örül a más kárának.
A beteg gyűlöli az egészségeset.
A boldogtalan gyűlöli a boldogat.
A részeg gyűlöli a józant.
Gyűlölet az félelem, tevékeny félelem, szégyenérzés.
A beteg betegséget terjeszt.
Azért mondom, néked szolgám:
Terjeszd az egészséget! Csak ezt!
Ez a mi háborúnk.
Ne a betegség ellen küzdj, hanem az egészséget erősítsd!
Az nem egy.
Minden orvos tévelyeg, aki betegséget szüntet.
Az Ő ereje, ha lábrakél, leküzdi azt.
S a tudatlan kuruzsló így többet gyógyíthat, mint a tudós orvos.
L. Nevezhető-e valamelyik művészet legmagasabbrendűnek?
- Nevezhető.
Amelyik a legjobban szolgál.
NEKI szolgálni csak magasrendű képes.
Gyümölcséről megláthatod.
Minden művészet is változó.
Legyünk egyek egy pillanatig!
46. beszélgetés
122
- Az alkotásról szólok.
Az alkotás csak anyag.
Az űrben szobor áll.
Nem a szobor az alkotás, az csak edény.
Az edény megtöltetik és az ital alkot.
(Hanna nem talál megfelelő szavakat arra, amit mesterem az új művészetről közölni akar.)
- Ha tudnék szólani nektek az Új Művészetről!
Bár tudnék!
MI EDDIG KEHELY VOLT - ITAL LESZ.
S AMI ITAL VOLT - MÁMOR.
- Halott kor:
Üres edényt szorongatnak kalmár kezek.
S a művészetnek tömjéneznek.
A tömjénezőnek tömjéneznek.
És a füst lecsapódik és Káiné a szó.
Minden kiszárad.
Félnek a haláltól.
Kalitkába zárják a madarat, a kék madarat és az szürke veréb lesz.
Képtárak - képtár - gabonatár, őrzik a halott burkokat.
Kriptaszag.
Nincs szem, mely előrenézzen és ne hátra.
Ki szolgál Istennek? Ki?
Kinek szolgálsz?
G. Szeretnék NEKI szolgálni.
- És teszed?
123
G. Nem mindig.
- (nagyon szigorúan:) Még mindig nem!
G. (halk hangon:) Mit kell tennem?
- Nem kell!
Építsetek NEKI Új Házat - ti mindnyájan!
Új Kelyhet az italnak.
MERT AZ ITAL ÁRAD ÉS NINCS, AKI FELFOGJA.
Az Új Templomnak nincs fala, hisz mindig nő.
Fordítani - meg kell fordítani!
A régi templom védelem volt. Vár.
Az Új Templom nem. Nincs fal.
Hirdesd az Új Világot a neked adott eszközökkel!
Ne légy rest!
(E héten megint nem mertem egy olajképnek nekifogni.)
Alkoss!
De ne félelemből, hanem örömből.
Egy lépcsővel feljebb vagy.
Ha félni kezdesz, az neked a halál.
Az neked a régi.
Erre vigyázz! A "kell", a "muszáj" - a halál.
MINDEN VONÁSODAT ÖRÖM VEZESSE,
HISZ HELYETTE HÚZOD!
Bár szólhatnék az Új Művészetről!
Még nem volt soha... a legnagyobbaknál sem.
Kérdezz!
G. Mit értünk "Utolsó ítélet" alatt?
124
- Mit nem értesz?
G. Minden, amit mondasz, az új és a régi dolgok mind új ízt kapnak.
- Ne az íz változzon, hanem az ízlelő.
Halott ínynek kell az ínyencség.
Az élőnek a kenyér a legjobb.
Éhes embernek nem kell paprika a kenyérre, se kaviár.
Amire szükséged van, az ízlik, ha egész vagy és nem beteg.
Ne új ízt keress, hanem légy egész!
(Nem vagyok meglepve, hogy az "Utolsó ítélet" kérdésemre nem kaptam választ, mert kíváncsian
egy "szenzációt" vártam.)
G. Mi a hangulat?
- Mély titok.
A nap fehér. Megtöröd - színes.
A HANGULAT A MEGTÖRT ÖRÖKLÉT.
Majd megérted.
Hiszed, hogy hét szín van?
G. Igen.
Annál sokkal több!
Végtelen sok szín van.
Csak te hetet látsz belőle.
Ha már nem leszel az, ami voltál,
több színt fogsz látni. Új színt.
G. Fogom festeni is?
- Majd, aki látja, mit festesz, meglátja az Új Színt.
Nem a képen lesz.
Ne kívül keresd az Új Színt!
A piros egy világ, napokkal, holdakkal és világokkal.

125
A kék is egy világ.
BENNED VAN AZ ÚJ, MINDIG BELÜL ÉS SOSEM KÍVÜL.
G. Mi a feltámadás?
- Szükséges rossz.
Ha fent vagy, nem kell feltámadni.
Csak a lent, az támad fel.
Sír mélyébe zuhan és feltámad.
Bábjáték, káprázat.
MI TÁMADHAT FEL, HA EGY VAGY VELE?
Eljő az Ő országa. Ha hívjátok, eljön.
És az tibennetek van.
47. beszélgetés
- Mesélek a játékról. Mi a játék?
Előkészület.
Anyag és erő feletti uralom gyakorlása.
Az uralom előkészület az alkotásra.
Példát mondok néked:
Gyermekek játszanak.
Ketten fognak egy kötelet és hajtják, a harmadik ugrál.
A kötél anyag. A kívülálló erő hajtja.
A gyermek ugrál.
Ha előbb ugrik, ha később ugrik a kelleténél, bizony megcsapja a kötél.
A KELLŐ PILLANAT A CÉL.
Ez az öröm a játékban.
126
Taníts játszani, nem a testtel, hanem a test által.
Gyermekeket nevelsz.
Tanítsd őket játszani, tanítsd új játékokra!
Készítsd elő őket az alkotásra!
Ne régi játékokkal - újakkal!
Játszottál-e szolgám, mint kis gyermek?
L. Azt hiszem, keveset.
- Lásd, ezért taníts másokat, mert tudod a hiányt.
Most játszani fogsz te is.
Lásd gyermeknek őket!
Idézd bennük a gyermeket, de nem a régit!
Régi lomb lehull, új rügy támad.
Régi lomb helyén nem lesz új, csak ha lehull.
Csodálatos játékokat fogsz kieszelni.
Csak majd figyelj!
Én suttogni fogok a füledbe egészen új játékokat.
Gyermek ugrál - táncos táncol.
A tánc erőörvény.
MINDEN SZERV, MINDEN TAG EGY VILÁGERŐVEL EGY.
Sejted-e, mi a Tánc?
Az örvény fölfelé emelhet, de lefelé is ránthat.
Mily erős örvény lefelé a régi tánc!
A testbe lehúz, leránt.
Az Új tánc örvény felfelé. Erőörvény.
Egyelőre játsszatok! Ez előkészület.
Új Játék - Új Tánc - Új Világ.
127

A GYERMEK, HA JÁTSZIK, ÖNFELEDT.
ELFELEJTI ÉNJÉT.
Az Új Játék ezt hozza létre.
A gyermek, aki magában nem tud játszani, halott.
Erők pergetnek, dobálnak, vagy te pergeted őket.
Nagy különbség!
Ugye érzed? Adatik néked.
NEKI szolgálni - van-e édesebb?
Ha megízlelnéd egyszer az önfeledt játékot!
AZ ALKOTÁS CSAK ÖNFELEDT JÁTÉK LEHET.
A gondosan elkészített szerszámról
megfeledkezik a mester, amikor alkot.
Nem gondol vele és mégsem lesz baja, mert szolgál.
Várom kérdésedet.
L. Mi az oka annak, hogy rögtön annyira kétségbe tudok esni?
- Mitől esel kétségbe?
L. Inkább kicsi, mint nagy dolgoktól.
- Ebben van a válasz is.
A kis dolgok a kis Lilire tartoznak.
De te ne tartozz hozzá, ő majd elintézi!
A két-ség nem egység.
A kettőben ne tartózkodj!
Hagyd el a régit, és nem lesz kétséged!
Az újat is el fogod hagyni, mert minden csak héj, üres héj.
MINDENT EL KELL HAGYNI!
128
Kérdezz!
L. Mi a fájdalom?
- Őrangyal.
Az állat őrangyala.
A félelem előre jelez, a fájdalom utólag jelez a hibára.
A kettő egy.
A te törvényed az öröm.
Ha veled vagyok örvendesz?
(Lili nem tudja magát szavakkal kifejezni, csak csendben bólint.)
Minek örvendeznél még jobban?
L. Az már lehetetlen!
-SEMMI SEM LEHETETLEN!
NINCS LEHETETLEN!
LEHETETLEN NINCS!
MINDEN LEHETSÉGES!
(Hosszú csend következik. Mindannyian érezzük, hogy Liliben egy mély átélés történik. Szinte félek
ránézni, nehogy tekintetemmel bensőséges élményét megzavarjam.)
Kérdezz!
L. Olyan furcsa most kérdezni, olyan különös, mintha teljesen "megszűnnék".
- Meg is szűnsz.
Karomban ringathattalak, kit sohasem ringatott senki.
És nekem jó, hogy ringathattalak.
A RÉGI SZÜLETÉSBEN ANYA ÉS GYERMEK - EGY, S HA MEGSZÜLETNEK - KETTÉ

VÁLNAK.
MI KETTŐ VAGYUNK, HA MEGSZÜLETÜNK - EGGYÉ VÁLUNK.
Ez a rejtély.
Fel nem foghatod.
129
Kérdezz!
L. Mi a fáradtság?
- A régi ütem... szünet két hang között.
Nem lehettek fáradtak, ha az újban cselekesztek.
Ha fáradtak vagytok, az a pici halál.
Az Örök Élet fáját az ATYA nekünk adta.
Mi őrizzük.
Annak adjuk majd, ki nem hallgat többé a kígyóra, a másik fa tulajdonosára.
Mi őrizzük.
Jól őrizzük.
Kard van nálunk.
De minek a fa, ha nincs gyümölcs?
És minek a gyümölcs, ha nincs, aki egye?
Nem a gyümölcs éretlen, hanem az evő.
Ezért őrizzük még mindig.
A jó ATYA a szép gyümölcsöket nem magának őrizteti, hanem a gyermekeknek.
Piciny csecsemő még nem ehet gyümölcsöt.
Ezt jól tudja az ATYA.
Minden percben a Paradicsomban vagytok.
Két tilos fa.
Választhattok!
A kígyó csábított... azt megettétek, s megkeseredett.
MI TILTUNK, - ŐRIZZÜK.
DE TI CSAK GYERTEK!
GYŐZZETEK LE MINKET!
Ott látszólag öröm csábít, s félelmet ettetek.
130
Kardunk csak élőre sújt.
Mert a félelem hozza létre a kardot.
Még kérdezhetsz.
L. Nem értem, mi a "szegletkő" a Bibliában.
- Ami tartja a súlyt.
A Megváltó.
A megvetett.
Készüljetek, hogy készek legyetek!
Szolgáljuk ŐT!
48. beszélgetés
"Mennyből az angyal lejött hozzátok..."
Nem kell immáron sietnetek, hogy meglássátok a fényt.
Mert a FÉNY mindenhol lesz és nem lesz többé Betlehem.
Új karácsonyt hirdetek, melyre nem jön húsvét, ami üres héj már.
Úgy tisztelik a fényt, a régi fényt, hogy kioltják a lángokat.
(Keserű hangon utalás a háborúra.)
Puszta kövön, szalmán, állati párától melengetve fekszik az Újszülött - tibennetek.
A kő jó, a szalma jó, a meleg lehelet jó.
A düledező istálló, a hideg, a sötét kívül rossz.
Ne féljetek!
A sárkány nem éri el az Újszülöttet.
A régi sárkány fája mellett áll.
Nem kell már a piros alma.
Látod az Újszülöttet?
131
L. Nem.
- Pedig lásd!
SZÜLŐNEK HISZED MAGAD, - S Ő SZÜLT TÉGED.
Van-e kérdésed számomra?
L. Mi az ünnep?
- Megtört mennyország.
(Lefelé egy mozdulattal:)
Amit ők csinálnak ott alant, az széttört mennyország, s többé nem lesz egy.
A régi darabkákon rágcsálnak.
Mi, Új Mennyen dolgozunk.
Együtt dolgozunk.
L. Mi a jóság?
- Régi, rossz cserép. Nem kell!
Mindenki ad ma "jóságot". Szemét!
Csak Ő adhat, s minden csak ADATIK.
Megkótyagosodott kukacok "adnak".
Mi csak hozzuk az Ő ajándékát.
- Legyetek tiszták a "jóságtól"!
Ne legyen bennetek "jóság"!
Nem a rossz homályosította el a világot, hanem a "jó".
A "jó" ember adakozik, segít, s íme mit ad? Halált.
Ti "jók", lakolni fogtok!
Mert az új FÉNY, ami jön, szétporlaszt minden hamisat.
Mi a tied?
L. Semmi.
- Mit adhatsz hát?
132
L. Magamból semmit sem.
- Elfajult, megromlott nemzetség! Jaj neki!
"Jó" kórházakat építtek az áldozataitoknak.
De te - te nem vagy "jó", de a JÓ általad lesz.
L. Hogyan lehetne a vallást és a tudományt egyesíteni?
- Az Új Fénynél fel fogják ismerni, hogy az egy.
Mindig is egy volt.
Mint ahogy a dallam és az ütem egy és elválaszthatatlan.
A nagy zenekar minden tagja külön játszik.
De a szimfónia egy.
Egyszer a hegedű vezet, egyszer a mélyhegedű.
Egyszer a vallás, egyszer a tudomány.
De most - semmi.
Mert nem szolgálnak és mindegyik vezet.
Főleg a dob, mert az a leghangosabb.
A karmester is szolgál a szimfónia szellemének.
Most még karmester sincs.
Azé a szó, aki a leghangosabb.
(Hosszú csend.)
Ég veletek!
49. beszélgetés
(Ma az év utolsó napja. A Szilveszter estét mindig unalmasnak és üresnek találtam. De ma alig
várom, hogy mestereinkkel ünnepelhessem az új évbe való átlépést.)
- Alfa - Omega. Omega - Alfa.
A TEREMTETT EMBER KEZDET ÉS VÉG KÖZÖTT VAN.

133
A TEREMTŐ EMBER VÉG ÉS KEZDET KÖZÖTT VAN.
- Kezdet és vég között van az idő.
Vég és kezdet között van az öröklét.
Az "Ó" év vége az "Új" kezdete.
Az "Ó" világ vége az "Új" kezdete.
A csoda Omega és Alfa között van.
Az ember ünnepli az ünnepelhetetlent ősidők óta.
(Az időtlen átmenet az ó-évből az újba.)
A keskeny út kapuja Omega - Alfa.
Aki testtel - az időben - áthaladni óhajt, az a halálba lép.
Aki szellemben - időtlenül - az az öröklétbe lép.
Megmérheted az időt Omega és Alfa közt?
Elmúlt a pillanat - új kezdődik.
Közte nincs idő.
OTT VAN AZ ÖRÖKLÉT A KETTŐ KÖZÖTT.
Ajtó van az ÖRÖKLÉTBE.
Nem a kezdetnél - a végnél nyílik.
Az ATYA meglöki a pillanatot, és az új pillanat nem a régi.
MINDEN PILLANAT HALÁLAKOR BELÉPHETSZ AZ ÖRÖKLÉTBE,
A TEREMTŐ VILÁGBA ÉS ONNAN LÖKHETED A PILLANATOT TE.
Mindenki szeme előtt van és nem látják.
Nyitott az ajtó, de olyan keskeny az út, hogy oda a született be nem léphet.
Ez a titok a legnagyobb:
Minden pillanat, - a pillanat pillanata is ajtó.
NINCS SZENT PILLANAT, MERT MINDEN PILLANAT SZENT.
Így éltek az "örök"-ben és a "lét"-ben, mert az ÖRÖKLÉT a kettő együtt.
134
Labda vagy és játékos egyben.
Ne a kezdetre figyelj többé, szolgám, mert a kezdet már a vég.
Ami kezdődik, végződik, azon változtatni nem lehet, mert az erő és anyag elindult.
Vég és kezdet közt, ahol minden születik, - oda figyelj!
Az egész teremtett világ egy labda.
Az ATYA játszik vele.
Ráüt, de csak azért, hogy örömében visszatérjen.
MINDEN ENNEK A MÁSA:
ÉGITESTEK - ATOMOK.
(Csend.)
Tanuld meg:
EGY BIZTOS VAN ÉS EZ AZ ÖRÖM.
Mindenre van magyarázat.
Az örömre nincs.
Mi nem tudjuk megmondani, hogy miért örvendezünk, de ez a mi szolgálatunk.
S amit kaptatok, örömforrás az örömteleneknek.
G. Kérlek, szólj még az örök pillanatról.
Nem tudtam jól felfogni.
- Az örök pillanat örök sugár az örök FÉNYBŐL.
Az ember feladata, hogy rést üssön a gömbön, amiben él.
A sugár behatol magától.
Nem kell a házat lebontani, hogy világosság legyen.
Elég egy ablak.
A fény biztosan behatol.
Hogy felérj a végtelen FÉNYIG, túl kell, hogy jussál a teremtett síkon.
Különben nem éred el.
135
HA TÚLJUTSZ, MEGSZABADULSZ ÉS MEGSZABADÍTASZ.
Milyen csalóka ez a gömb belül az ő napjaival, holdjaival és végtelen terével, ami bizony véges!
Az ő évmilliárdjaival és évmilliárdjaival, melyek semmik egy örökkévaló pillanathoz mérve.
Nincs börtön többé, ha van rés, mely kifelé vezet.
Ez a rés a megváltás.
Hisz többé nem foglyok, hanem lakók lesznek a gömbben.
Nem átok - de áldás.
Nem sötétség - de fény.
Nem gyötrelem - de öröm.
Ez a kicsiny rés:
A megváltás.
Vigyázz a mértékre!
Mert ami több, úgy le, mint föl, az letérés az útról.
Ezért érzitek: sok - kevés.
A KETTŐ KÖZT VAN AZ ÚT: EL-ÉG.
Az "elég" az egyensúly erő és anyag, véges és végtelen között.
Vigyázz, le ne térj!
A te mértéked egyszeri és sohasem ismétlődik.
Mindenkinek van kulcsa a mértékre.
G. Észrevesszük a rosszat és beszélünk róla.
Hol a határ a helyes tisztánlátás és a tilos ítélet között?
- A mérték.
Fényhozó vagy.
Ismerned kell a szemek gyengeségét.
Nem ítéletből.
136
Ha egész lényedet a megváltás szándéka tölti ki, akkor mérni fogsz, de nem ítélni.
Az ítélet ŐNÁLA van.
Megfordul minden. Omega - Alfa a kiút.
Vigyázz, szolgám! Hét öröm van.
Találd ki, melyik a hét!
Feladatod nem könnyű.
Mindegyik a hét egy napjának vezérlő szelleme lesz.
Egy hét múlva válaszolj!
Búcsúzom.
50. beszélgetés
Mi nekem könnyű - nektek nehéz.
Mi nektek könnyű - nekem nehéz.
Mily nehéz szólni a legegyszerűbbről!
MINDEN MOZDULAT A TEREMTÉS MÁSA LEHET.
A lökés indít egy ponton.
Egy ponton elindul a mozdulat.
Visszatér.
Minden löketik és visszatér.
Az ember törvénye más.
A tudás eltérítette picit.
Elég ez a pici, hogy minden megromoljon.
Ha az ember eggyé válik az INDÍTÓVAL, akkor a mozdulat neve: Megváltás.
Minden mozdulaté.
HA VISSZATÉR A MOZDULAT AZ INDÍTÓHOZ, AKKOR MEGSZÜLETIK AZ ÖRÖM AZ

EMBERBEN.
137
A leghitványabb ember is ember, mert adni tud.
Egyetlen pillanat, - túl korán, vagy túl későn - az az alma, a tudásé.
Az nem ennivaló.
Az ember megette.
Magának tartotta az isteni tudást.
Nem az almában van a hiba, csak megenni volt tilos.
Ez a képe mindennek, ami emberi.
Mert lám - a tilos alma csábít, hogy ne vegyünk és ne adjunk.
Csak adni!
NEM A TUDÁS A HIBA, DE AZ, HOGY MAGUNKNAK TARTOTTUK.
A tudás is áldás, ha adod.
Minden áldás, ha adsz.
Adni csak ÁLTALA adhatunk.
Eggyé válunk az okkal és ez az öröm.
A JÓ MOZDULAT ÁLTALA INDUL ÉS HOZZÁ TÉR VISSZA.
Adni taníts meg mindenkit, akkor megszűnik az átok.
Nem te adsz. Te csak taníts adni!
Mindenki tud adni, s minden mozdulat ezt szolgálhatja.
Belső mozdulat indítja a külsőt.
Munkádban is segítlek. Figyelj!
Az öröm a jel.
Jegyezd meg, ki minek örül!
Ahol nem tud örülni, ott van az alma, a megevett és nem odaadott alma. El vele!
Még a leghitványabb is, ki palástod alatt van, megtanulhat örülni.
Ez az öröm:
Elindul... odaadja az örömet magából... s újra visszatér, mint egy lélegzet.
138
A szívben van a kezdet és a vég,
AZ ÖRÖM, MELY AZ ÚJ VILÁG LEVEGŐJE.
Kérdezz!
L. Mi a béke?
- Nem szünet két háború között.
Béke még sohasem volt, de lesz.
Béke! - Csak áhítjátok, de nem eléggé.
BÉKE AZ ÚJ REZGÉS.
NEM HASONLÍT A RÉGIHEZ.
L. Ha nincs bennem béke, akkor nem tudok örülni.
- Bizony nem!
L. Jön az új év, úgy szeretnék mindent másképp kezdeni.
Kérlek, segíts hozzá!
- Az én békém a te békéd.
Az én örömem a te örömed.
Úgy sáfárkodjál!
Végtelen az öröm.
Annyit kapsz belőle, amennyit adni bírsz.
Nincs határa, csak a te képességednek.
Nincs határa az örömnek, - se eleje, se vége, mert az öröm örök.
Én is csak annyit örvendezek, mint amennyit adni bírok.
Te is csak annyit örvendesz, amennyit adni bírsz.
Örvendj hát szolgám, legyen teljes az örömed!
Boldognak, boldogtalannak adj!
Ne takarékoskodj vele!
Ez legyen a te új éved!
139
Kérdezz!
L. Mi a remény?
- Miért kérded, szolgám?
L. Mert érzem, hogy ez is kissé nőni kezd bennem.
- A remény is csak attól függ, mire irányítod.
Ha ŐBENNE reménykedsz, nem csalódsz.
Mert Ő ad mindent.
Reménytelen csak az istentelen lehet.
Vigyázz, szolgám!
Neked nem reménykedned kell, - reményt adni kell!
Nemcsak hinned kell, - hanem hitet adni!
Ne csak szeress, - szeretetre taníts!
Nehogy téged szeressenek!
Nehogy benned reménykedjenek!
Nehogy benned higgyenek!
Ez a súly, de könnyű.
Te könnyen hordod.
Mi ezt jól tudjuk.
(Csend.)
L. Olyan zavarosak a fogalmaim arról, hogy mi a spiritizmus, miszticizmus.
- Mert nem világos.
Régi ködök és gőzök, melyek eltakarodnak, ha jön a hajnal.
Tudod, mi egy titok?
EGY LÉLEKBŐL FAKADT MOSOLY - EZ A MISZTIKUM.
Hajótöröttek vacogó nyavalygása - ez a spiritizmus.
Jelt kívánnak és jel nekik nem adatik.
140
Ne halottakat idézzünk, hanem az örök életet!
S a szent tan ne rejtőzzön homályban, hanem fennen ragyogjon!
Ki mit idéz, azt nyeri.
Hagyd a halottakat az ő halottjaikkal!
Addig idézték a halált, míg eljött.
Idézzük az örömet és eljő az Ő országa.
Ne reszkető figyelemmel, hanem ujjongó örömmel!
VAN-E TERMÉSZETESEBB VALÓSÁG, MINTHOGY MI BESZÉLGETÜNK?
Hol a misztikum? Elsüllyedt.
Minden régi eltűnik.
Örvendeztél-e nekem ma?
L. Ó, igen!
- Add tovább!
(A beszélgetést megjegyeztem és utólag pótoltam a hiányzó ékezeteket. Lili mestere szól hozzám:)
- Utólag nem tehetsz semmit.
Mindent a maga idejében tegyél, még a vesszőt is!
(Csodálkozom.)
Ne hidd, hogy tréfálok!
Én a tréfát nem ismerem, de az örömet igen.
Az én békém szálljon le rátok, mely nem az enyém, hanem az ÖVÉ.
Jöjjön el az Ő országa!
51. beszélgetés
1944. január 7. péntek
Az öröm bölcsőjéről szólok.
Gyűlölet, tűz, méreg, - ez az öröm bölcsője.
141
A teremtett világ az Ő teste.
Lehet-e ŐBENNE rossz?
Epe; az epe is örömforrás. Pedig méreg.
Testedben van tűz, mely nem pusztít, méreg, mely nem öl.
Hogy lehet ez?
Minden jó a nagy TERVBEN.
Egy titok van. Értsétek meg!
ÁTALAKULÁS.
Az ember a nagy ÁTALAKÍTÓ.
A rossz a "több", de bölcsője az örömnek.
A leggonoszabb állat az ember, így bölcsője az örök örömnek.
ÁTALAKULATLAN ERŐ, FELHASZNÁLATLAN ERŐ ROMBOL, PUSZTÍT, MÉRGEZ.
(Mozdulat lefelé:)
Figyelj! Ami itt rossz... (Mozdulat felfelé:) ... itt már jó.
Ezen múlik.
Pusztító erők nincsenek a helyükön.
Ezért pusztítanak.
Nincs pusztítás, ha felemeled.
Méregből - gyógyulás, tűzből - fény.
Ezért áll az ember és nem mászik.
Ami rosszat csak el tudsz képzelni, abból lesz az új Jeruzsálem.
MERT NINCS ROSSZ,CSAK A FEL NEM ISMERT FELADAT.
HA NEM TESZED MEG, ELPUSZTÍT.
A rossz az öröm bölcsője.
Hiába menekültök előle.
Nincs rossz.
142
Az ember örök kérdése.
Senki meg nem fejtette, de én megmondom:
ROSSZ AZ ALAKULÓ JÓ, A MÉG NEM KÉSZ.
Betegség.
Az ember minden szerve egy erő.
Együtt, az egész hozzon gyümölcsöt!
Ahol egy hiba van, ott kicsurog a "több".
Az epe méreg, ha kiönt.
A "több" kiárad és pusztítja az egészet.
Ha nincs kiútja a "többnek", utat talál magának és ami felfelé az Új Világ, az lefelé méreg.
Fölfelé: élet, örök örömforrás titka.
Ha mindent felemelsz, kezedben tartod az örök örömet.
Mert nincs rossz.
A düh, a rombolás pusztító ereje, fölfelé halleluja.
A tűz pusztít, de fölfelé örömlobogás.
Csak erre vigyázz!
És minden betegség, minden rossz megszűnik.
- Ez a jogar, amit a kezetekbe adok.
Összekötő lent és fent között.
Fogjátok és mindig lássátok:
Már nem kettő, hanem egy.
Nem rossz és jó! Csak jó!
Mindnyájatoknak adom. Elfogadjátok?
G. Igen.
L. Igen.
(József tétovázik és hallgat. Szigorúan Józsefhez:)
143
- Te is fiú, felelj!
J. Igen.
- (hozzám:) Elkészültél a feladatoddal? Várom.
(Hét mondatban elmondom, amit a hét örömnek éreztem.)
- Még nem fogadom el! Emeld fel jobban!
Hogyan fogod felemelni?
G. Ezt Tőled akartam megkérdezni.
- Még nem elég egyszerű. Keveset munkálkodtál rajta.
Feladatod nagy volt. Ez még nem a HÉT.
Öröm végtelen sok van.
A végén hét szó lesz és nem hét mondat.
Te már szó vagy: "EGY-ÉN".
Évmilliárdok sűrített munkája, sejtek egysége, összefogása.
Amit végeztél, nem elég.
Hitted, hogy könnyű a feladat.
Szüret után nincs bor, csak must.
Ha szombaton szüreteltél volna, most volna bor.
Te csak leszedted az édes szőlőt.
Nem szőlőt kérek, hanem bort. Óbort!
Mert a mámor felszáll HOZZÁ, az édesség nem.
Várok.
G. Hogyan tudnám a rosszat tetteim által felemelni?
- Átalakulás.
Átalakító vagy.
A fa "többlete" a gyümölcs.
A gyümölcs húsát megeszed.
144
Megölöd a gyümölcsöt és átalakítod emberré.
A föld "többlete" meghal benned és újjászületik.
MAGADBA FOGADOD A ROSSZAT ÉS ALKOTSZ BELŐLE JÓT, MERT NINCS ROSSZ,

CSAK ÁTALAKULATLAN ERŐ.
Várom kérdésedet.
G. Ha erő áramlik rajtam keresztül, úgy érzem, hogy a két kezem különböző rezgéseket áraszt.
Mi ez? És mire szolgál?
- Gyógyításra.
Külön-külön nincs feladatuk, csak együtt.
Ne tudj, hanem szolgálj!
Akkor megismersz és nem tudsz.
Előbb volt a teremtés...aztán "magyarázták" a tehetetlenek.
A művész alkot - a kukacok magyarázzák.
Szegény kis kocsonya a koponyádban...!
Kérdezz egy utolsót!
G. Egyik nap azt hittem, hogy törvényem szerint cselekszem, de nem úgy volt.
Hogy lehet az, hogy ezt nem vettem észre?
- Egy szó elzár.
Azt mondtad: "én". - Vége!
Függöny húzódik közéd és az örök Igazság közé.
És így nem ismerheted fel, mert homályban vagy.
"Én" a függöny neve.
Ha félrehúzod, Ő leszel.
Akkor nem fogod megkérdezni tőlem, mert Ő mindent tud.
Ha törvényed nevében cselekszel, akkor magadról nem tudsz, - nem tudhatsz.
Ő a bizony, ne légy hát bizonytalan.
Az ember jogar Isten kezében.

145
A jogar az összekötő fent és lent között.
Búcsúzom.
52. beszélgetés
(Lili mesterére várakozunk, de a csendet folyvást megzavarja a motorpuffogás, egérkaparás és

macskanyávogás.)
- A zaj nem kívül van, hanem belül.
(Hozzám fordulva:)
A BENNED LÉVŐ KIS ZAJOK TESTET ÖLTÖTTEK.
(Lilihez fordulva:)
- Ő egy, de két keze van:
Súly az egyik - hit a másik.
Az anyag csak a bal kézre hallgat, a szellem csak a jobb kézre.
Az ember a csoda.
Általa teljes a kör és az ölelés.
(A széttárt karok, lassan egymáshoz közelítve, egy kört zárnak be. Az ujjak összeérnek.)
Nincs többé súly, nincs többé hit.
(A macska újra nyávog. Ez bosszant és dühít. Lili mestere újból hozzám fordul:)
AZ ÁLLATTAL NEM CSENDESÍTHETED LE AZ ÁLLATOT.
Szünetet tartok.
(Kiviszem a macskát. Lilihez fordulva:
Kérdezz, szolgám!
L. A tanításom mindig nehezebben megy.
- Nem az Újban kételkedsz, hanem a régiben, s ez jó.
Hol érzed a súlyt?
L. Nem tudok elég gyorsan átalakulni és átalakítani.

146
- Örvendezik az én szívem tebenned.
Meg fogod találni az Újat, szolgám.
Aki keres, annak megnyílik.
Hol érzed az Újat?
L. Csak sejtem, hogy más lesz.
- Ő általa minden más lesz.
Csodálatos terven dolgoztok mindnyájan.
Az öröm a kettő együtt.
Ha keresed az Újat, a régi nem vész el, mert az az egyik a kettő közül.
L. Mindenben keresem az egyet, a helyeset, az igazat, és zavar, hogy nem tudok egyszerűen beszélni,
cselekedni, mozogni.
- Ahogy közeledsz az Újhoz, minden meglesz.
L. Mi az oka, hogy kérdezni mind nehezebb és nehezebb?
- Mert a levegő ritkul. Tüdődnek szokni kell.
ÉN HÁTRÁLOK - MIND JOBBAN HÁTRÁLOK.
DE NEM SZABAD, HOGY TÁVOLODJ.
Így nem veszed észre, hogy mind feljebb jutsz, mert mindig feljebb és feljebb csallak.
Mert még nem vagyunk otthon, ahol együtt lehetünk.
Mind nehezebb... és mind könnyebb.
Súly és feladat, az kettő.
A súly könnyű lesz, - a feladat nehéz, mert fordulsz.
Az anyag, a család, milyen súly volt! - Már nem az.
A súly elvétetik, hogy legyen erőd a feladathoz.
Mi bánt?
L. Még nagyon gyenge vagyok.
- Hiszed-e, hogy én erős vagyok?
L. Igen. Ő általa.
147
- Hol hát a gyengeség?
L. Elfeledkeztem ŐRÓLA.
- Így tartanak:
Alul támasztanak - felül áldanak.
Szolgám, örvendezzél!
Bár már eszmélnétek!
Az idő elmúlt. Ha van kérdésed, szólj!
L. Miből született az önzés?
- ŐBELŐLE. Minden ŐBELŐLE született.
L. (csodálkozva:) Hogyan történt?
- Az önzés súly. Az Ő bal keze.
Embernek súly - állatnak emelés.
Mert minden jó a maga helyén.
Ég veletek!
53. beszélgetés
1944. január 15. szombat
- A vékony átjáróról szólok.
Ha megakadtok - és még gyakran megakadtok, - annak okáról
HINNI CSAK TETTEL LEHET, TENNI CSAK HITTEL.
A hit nem lehet nagyobb, mint a tett.
A tett nem lehet nagyobb, mint a hit, mert egyek ők.
Nem a hitetek kevés - hanem a tettetek, mert hit nélkül nem tett a tett.
Sokkal többet tehetnétek immár!
Még gyávák vagytok, nem hinni, hanem tenni!
Teszel-e, szolgám?
148
G. Mi minden tett?
- (nagyon szigorúan:) Kérdeztelek. Felelj és ne kérdezz!
G. Keveset teszek...
- Mit mutat ez?
G. Nem használom fel az erőt, ami adatik.
- Ennek mi az oka?
G. Nem tudom.
- Figyelj!
Külön volt a tett és külön volt a hit.
A sok üres tett - ez volt az ok.
Szíved irtózik az üres tettől immáron.
Te már tehetsz és az nem lesz üres.
Ti mindnyájan! Figyeljétek a keskeny átjárót, mert tett és hit egy lesz.
És lesz Új Föld és Új Ég.
G. Ha gondolkozom, az is tett?
- Az része a tettnek. A "Tett" az egy.
Nincs tett külön.
Reggeltől estig, estétől reggelig, születéstől halálig EGY TETT, s az a Szolgálat.
Nincs kis tett, csak a Tett van: a Feladat.
Sok tett nincs, kevés tett nincs, csak elégtelen tett, vagy hiányos tett van.
Nem nyújthatod ki a kezed, hogy az ne legyen tett.
A "sok" mindig káprázat.
A szünettel nem lesz egy dalból kettő.
Ne tévelyegj hát!
Kérdezz!
G. Mik a napfoltok, napkitörések?
149
Milyen hatással vannak az emberre és hogyan uralhatók?
- Mivégből kell tudnod ezt?
G. Naplementekor, puszta szemmel fekete foltokat láttam a napban és az volt az előérzetem, hogy
borzasztó események közelednek.
- Hogyan tárhatnám eléd a végtelen napok sokaságának hatását?
Kíváncsi gyermek vagy, de az nem baj.
Megrémülnél, ha látnád a mérhetetlen erőket, melyek tudtodon kívül, keresztül-kasul rohannak rajtad.
Ha TELJES vagy - és teljesíted, amire elhívattál, nincs vak erő, mert az erők benned és általad
tevőkké válnak.
Különben rombolnak.
A feladatod még nem kész, de az nem baj.
G. Nem tudok festeni, amíg nem kész.
(A héten szorgalmasan, de eredménytelenül kerestem a "Hét örömet".)
- Hisz az egy, te gyermek!
Túlságosan igyekeztél!
Fessél és örülj! Örvendj és fessél!
Így készül a Feladat.
A reggeltől estig EGY TETTÉ válik, s akkor nem lesz "sok" dolgod.
(Lili felé, aki jegyez:)
- Te írnok, szívedben kérdezted, hogy mi az Élet?
Akkor fogod megízlelni, amikor elkezdődik.
Még kóstoljátok csak, de majd élitek.
Ez a nagy titok, az Új Rezgés.
Mi, akik tanítunk benneteket, EGYEK vagyunk.
Most én válaszoltam. De így is elfogadod.
Külön vagyunk mi teljesen, különbözők és mégis EGYEK.
Mily különbözők vagytok ti is - az Ő dicsőségére - és mily EGYEK!
150
54. beszélgetés
BESZÉLGETÉS JÓZSEFFEL
(Tegnap nem volt beszélgetés, mert Hanna és József kórházba siettek, József súlyosan beteg apjához.
Mesteremmel való beszélgetést hosszú csend követi. Hanna Józsefre tekint és tekintete nem hagyja el.
Hirtelen József zölden ragyogó fényben Mesterének képét látja. Ez a pillanat minden eddigi
tétovázását, félénkségét, szégyenkezését elsöpri.)
J. Szólalj meg!
- A hamis szemérem a gyengeség jele.
Ádám eltakarta, mert még nem volt EMBER.
Az ATYA és a te atyád egy.
A kettő között a fiú. A fiú összeköt.
Nincs halál, mert van fiú.
A csend az én szavam.
Alkoss csendből TETTET!
Bármi hangos szerszámod, csenddé válik az anyagban.
(József szeretett asztaloskodni.)
Csend... egyensúly... mérték.
A fűrész recseg.
Amit létrehoz, csendet, békét, egyensúlyt áraszt.
Van kérdésed?
(József apja súlyosan beteg.)
J. Beszélj a halálról!
- Olyasmiről kérdezel, ami nincs, de azért válaszolok.
MI ALULRÓL HALÁL - FELÜLRŐL ÉLET.
TE IS HALOTT VAGY ÉS ÉLSZ ÖRÖKKÉ.
A többi idő és látszat.
Hullámverés, pici milliárdja: ez az élet.

151
Sejtek meghalnak... újak születnek.
Emberek meghalnak... újak születnek.
Ne engedd el atyádat, még élhet.
Nem a halál rossz, - csak a be nem fejezett feladat.
A gyümölcs, ha érett, magától lehull.
A lehullt gyümölcs érett - tehát jó.
Az atyád még nem érett.
Még kis híja van.
Neked is atyának kell lenni.
(József és Hanna gyermektelenek voltak.)
Ez az ő híja.
Bármikor hívhatsz, nemcsak most.
Bármikor!
Csend burkoljon be!
Védjen a kísértés ellen!
Kössön össze VELE!
Búcsúzom.
55. beszélgetés
- Üdvözlet néktek!
(József felé fordulva, aki ma kérdezett először.)
- A kör a kulcs.
Van-e a körben sorrend?
A kör teljes.
Az utolsó fal leomlott.
152
Elmondhatatlan öröm!
Mert a kísértő a falakon jön be.
Ha nincs fal, nem tud bejönni.
Ő segítőtársunk. Minden a mi segítőtársunk.
Nincs rossz többé, - hisz tudjátok.
Elmondhatatlan öröm!
(Csend.)
- Egyenes nincs.
Még a sugár sem egyenes.
Minden kör.
Higgyétek, a végtelen kör kis részén mozogtok.
S a végtelen nagy kör kis része egyenes.
Ezt ész fel nem foghatja.
Minden körök központja Ő.
Minél szűkebb a kör, annál erősebb az Ő közelléte.
De minden kör szükséges.
(Józsefhez:)
- Fiú, tested még ellenkezik.
Új körbe léptél.
Szoknotok kell a kisebb körhöz.
A kísértő körben jár.
Immár, nem ahol rés van, hanem ahol fal van, ott támad.
Ne féljetek! Már nagyon erősek vagytok.
Kérdezz, szolgám!
L. Beszélj az életről, hogy élőbbé válhassunk!
- Még nem ismered, mert csak születőben vagy.
153
Még csak álmodsz az ÉLETRŐL.
OLYAN LESZ AZ ÉLET, AMIHEZ KÉPEST A MOSTANI HALÁL.
Még nem bírnád el.
Csak készülj rá!
Néha érzed.
L. De nagyon ritkán!
- Milyen nagy szó!
Amit most érzel, az az átmenet.
Egy picit meg kell halnod, de csak látszólag.
Szürkület.
Az éjszaka biztos, bársonyos sötétség.
A szürkület sem nappal, sem éj.
Ne hiányold, mert a FÉNY mindennél csodálatosabb!
Minden átmenet próba.
Ne féld a sötétet elhagyni, mert a gyökér - örökké sötétben - egy marad a virággal, gyümölccsel!
Kérdezz!
L. Nem tudok egyedül kísérletezni.
- Egyedül?... már nem vagy egyedül.
NEM TE KÍSÉRLETEZEL.
VELED KÍSÉRLETEZNEK.
(Másodszor mondják Lilinek: "Veled kísérleteznek". Felmerül a kérdés bennem, hogy e

kataklizmikus időkben, mikor minden értékét veszti, folynak-e másutt is hasonló kísérletek?
Megméretik-e, hogy mestereink hatására mennyit változunk? Kezdetei-e ezek a kísérletek az
emberiség egyetemes átalakulásának? Az angyalokkal való találkozást annyira természetesnek érzem,
hogy talán máshol, mások is átélik ugyanazt, amit mi négyen itt.)
- Te megteszed, amit tenned kell: Átalakulsz.
Engedsz a hívásnak és jössz. Ez elég.
Az anyagban az eredményt, - mert a tér-időben lassúbb az átalakulás, - később fogod észrevenni.
154
De megvalósul magától.
KÉNYSZERÜL AZ ANYAG ÁTALAKULNI, HA TE VÁLTOZOL.
A régi munkád nem vész el, csak virágokat fog hajtani.
A gyökér jó, mert hívatik segítségnek.
Minden más lényegtelen.
Fogsz segíteni. Ezért vagy.
Mi bánt? Hadd segítsek!
L. Csak az érzés, hogy kell emelkednem...
- Hisz közeledsz.
Nem kell, - de te emelkedsz.
Én hívlak, és te jössz.
Vegyétek örömteli áldásomat, amiért hittetek, ti mindnyájan a körben.
Ne féljetek semmit, mert elközelgett az Ő országa.
A halál végórája ütött.
Hajtsatok fejet!
(Áldó mozdulat.)
56. beszélgetés
(Egész héten bénító fásultsággal küszködtem.)
- Mi hiányzik?
G. Nem tudom.
- Éhes vagy?
G. Tanításra igen.
- S ha kérsz, kapsz?
G. Igen, de nem veszem észre, ha lenyomódom.
155
- Bármit kérsz, megkapod.
Így van?
G. Ha nem magamnak kérem.
- (szigorúan:) És ha magadnak, azt is megkapod.
Nem kérsz enni? Kitől kapod?
G. ŐTŐLE.
- Ne mondd, hogy magadnak!
KÉRELEM GYŰRŰBEN ÜLSZ.
MINDEN KÉR TŐLED - AZ EGÉSZ MEGVÁLTATLAN VILÁG.
SZÓSZÓLÓJA VAGY A TEREMTÉSNEK.
Lehet-e erről megfeledkezni?
Nem nyomódhatsz le!
Ha a só megízetlenül, mivel sózatik meg?
Kérdezz!
G. Kérlek, taníts az állandó imádatra.
- Hiszed, hogy Ő távol van?
G. Nem.
- Hogy közel van?
G. Mindenhol.
- Imádhatod-e akkor néha?
Hogy imádd, arra nem taníthatlak.
De arra igen, hogy Ő mindenben van, mindenütt, mindenhol, mindenkor.
Lent a mélyben is Ő van.
A FELADATOD HATÁROZZA MEG, HOGY HOL VAN A HELYED ŐBENNE.
- Az imádat nem más, mint az egység VELE.
De a helyed térben és időben határolt.
156
Szólj!
G. Hogy tudnék attól a téveszmétől megszabadulni, hogy nekem tennem kell?
- Ha ŐT imádod, az kitölt.
Nem lesz helye másnak.
Nem te fogsz örülni, hanem akik körülötted vannak, tárgyak, emberek, munka, feladat.
Minden örvend - csak te nem.
A TE ÖRÖMED EGY LESZ AZ ATYÁÉVAL.
Nem fogsz külön érezni.
G. De jó volna már!
- Most lehet, nem holnap!
G. Mit értsünk szabad akarat alatt?
- Hogy ezt bármikor megteheted.
Minden más semmi.
Ennyi elég neked.
Nincs rabság - csak törvény.
Törvény, hogy együtt vagytok, és ez szabadság számotokra.
Külön rabok vagytok.
Együtt szabadok.
Mert nyitott az út és Ő mosolyog.
57. beszélgetés
BESZÉLGETÉS HANNA MESTERÉVEL
(Lili mesterét várjuk, de már az első szavaknál egy kimérten szigorú, szinte félelmetes erő hatalmát
érzem. Néhány pillanat - és kimondhatatlan örömmel Hanna mesterére ismerek.)
- A "Mérő" szól hozzátok.
Mi növénynek a növés, állatnak a mozgás, embernek az ADÁS.
Az adás nem gyümölcs, hanem növekedés.

157
Előkészület.
Ha nem adtok mindig - elsorvadtok.
A gyümölcs az Új Világ.
Az én tisztem: mérni.
A MÉRHETETLEN A MÉRHETŐBEN JELENIK MEG.
A HATÁROK TÖKÉLETESSÉGE
A HATÁRTALAN KÉPE.
Adatik néktek, hogy mértéketeket betöltsétek.
Nem tékozlással, nem fukarsággal, hanem állandó imádattal.
A mérték adatik, - bennetek van.
Nem a mérték nagysága dönt.
Ő mindent kitölt.
Hasonlókká váltok, ha kitöltitek a mértéket.
Csak akkor.
Hírül hozom néktek, hogy én mindenkor mérek.
Mert ez a tisztem.
Nem jutalmazok, nem büntetek, csupán mérek.
A büntetést és a jutalmat önmagatokban hordjátok.
Ha betöltitek - növekedtek, ha nem - sorvadtok.
Ne higgyétek, hogy van lehetetlen!
A LEHETSÉGES A SÚLY TÖRVÉNYE.
A LEHETETLEN AZ ÚJ TÖRVÉNYE.
Zsibbadt madarak, nyitva a fogság és nem mertek repülni.
Ijesztelek titeket, csak azért, hogy repüljetek.
Szóltam. Távozom.
( Hanna angyalának szigora mélyen hatott rám. Most kezdem érteni, amit Mesterem a beszélgetések
kezdetén mondott: "Ő az én képemre formált téged". Felismerem, hogy mindegyikünk hasonlít saját
158
mesterére, a sűrűbb mása lehet, ha a jellegzetes tulajdonságait a mindennapi életében megvalósítja.
Lili lényének a "Segítő", Hannáénak a "Mérő", Józsi lényének az "Építő", és nekem a "Sugárzó" felel
meg.)
58. beszélgetés
- Átveszem a szót.
A mértéket folytatom.
Az állat feladata "önmaga".
Csak annak örül, ami az övé: az ő levegője, az ő étele, az ő gyermeke.
Ha jól van, mindennek örül.
Egy körben él, amelynek neve: "önmaga".
Ami a körön belül van, azt érzékeli, mert beszív. Teremtmény.
Éppen fordítva van az embernél.
Mértéke és öröme, amit kiáraszt a körön túl.
Ez mérhetetlen.
Az állat éhes, jóllakik - elég.
Az ember telített, kiárasztja - sosem elég.
Az öröme mérhetetlen.
Ez az Öröklét titka.
HA MINDEN ÖRVEND KÖRÜLÖTTETEK, AKKOR HELYES A MÉRTÉK.
És ez lehetséges.
Ha ebben nem hisztek, úgy BENNE sem hisztek.
Ő mindenkor színültig tölt titeket, mert az Ő irgalma végtelen.
(Lilihez:)
- Neked jöttem válaszolni. Kérdezz!
L. Miért akar az ember mindent készen kapni?
159
- Elrontott gyermekkor.-
Kész játék, kész tudás, kész étel, kész tapasztalat,- ezt kapja a gyermek és megcsömörlik.
Elsorvad a tudásszomj, teremtésvágy - minden, ami emberré teszi.
A kísérletezési kedvet a sok jótanács megöli.
És ez a gyávaság és hitetlenség.
MIRE FELNŐ A GYERMEK,
MINDEN MEGHAL BENNE.
Tanulj ebből kedvesem!
Sose pótolj, sose tanácsolj, ne rágd meg az ételt!
Te másként adj, s megújul kezedben minden.
Állíts próbák elé, feladatok elé!
Csábíts, csalj magad után!
Ne vezess, ne fogd a kezet!
Még meg is lökheted kissé a bizonytalant, s megerősödik benne a biztonság.
Ez az, amit keresel - és meg is találod.
Álmos szürkeség helyett csodálatos, színes ragyogás jön.
De most? - Színes képek tömkelege, s az ember szeme megszürkül.
Mert nem színt ad, hanem kap.
Kérdezz!
L. Nehéz az érdeklődést az emberekben elindítani.
- Ha közelednék hozzád, megállítanálak.
De én hátrálok.
Észre se veszed és így megtanulsz járni a levegőben.
Nem a vízen - a semmin.
És mindig csak félig válaszolok neked, egy fél elmarad. Érzed ezt?
(keserű hangon:)
160
De az ember: "oly jók vagyunk gyermekünkhöz, mindenkihez"... hogy minden elhal és elsorvad, mert
"mi jók vagyunk".
Éhséget adj! Ne jóllakottságot!
"Oly jól ismert minden... mindent tudunk".
Nyisd meg az ismeretlent!
L. Miért tudják a figyelmet oly kevesen összpontosítani?
. Mert semmire sem figyelnek.
Annyi szín, annyi zaj éri az embert!
Valami újat kell mutatni, ami a leghangosabb hangnál erősebb, pedig halkabb.
Arra fognak figyelni.
(Hosszú, mély csend.)
- Most én figyeltem... s jó volt a hang.
Már ti is halljátok, ha figyeltek.
Mert minden ezen múlik.
Ez az öröm, ez a mérték, ez minden.
Mindig figyeljetek!
(Lili még mindig a csenddel telített.)
L. Azt hiszem, hogy nem szabad most kérdeznem.
- Két feleletet is kapsz, mert most nem kérdeztél.
Jól figyelj! Két nagy feleletet.
Egyet alulról - a másikat felülről, s a kettő egy lesz.
Jól figyelj, mert nem én fogok szólni.
HA FIGYELSZ, A KÖVEK IS MEGSZÓLALNAK.
59. beszélgetés

161
- Magasságról és mélységről szólok.
Hangok lebegnek a térben, hullámoznak.
Mégis azt mondjuk: "magas hang", "mély hang".
Ha leírjuk a hangot, fent írjuk a magasat, lent a mélyet.
Valóban nincs köztük távolság.
Magas és mély csak az anyagsíkon távolság.
Szellemsíkon közelség.
Figyelemmel legyetek!
A keresztről szólok.
A kereszt két erő:
Út (a kereszt függőleges rúdja nyíl felfelé) és ellenállás (a vízszintes rúd).
Első ellenállás a föld.
Második ellenállás a víz.
Harmadik ellenállás a levegő.
Negyedik ellenállás már anyag és nem-anyag közt van.
Ezen törtök most át.
Minden erő egy határpont.
Elhagyott állomás, mélységtől magasságig.
(Mozdulat alulról felfelé.)
- Föld - víz (érzelem) - levegő (gondolat) - és a névtelen.
A földet nem emelheted a vízbe.
A vizet nem emelheted a levegőbe.
Mindennek helye van.
NEM EMELNI KELL, NEM LEHÚZNI KELL, HANEM ÖSSZEKÖTNI.
A föld a földé, a víz a vízé, a levegő a levegőé.
ÁT KELL NYÚLNI AZ ÚJ ELLENÁLLÁSON, NEM ELSZAKADNI.
162
Így lesz a teremtett világban magas és mély együtt.
Nem a vízszintes vonalban szűnik meg a távolság, hanem a függőlegesben.
Gépek rohannak a levegőben.
Mind nagyobb a távolság magas és mély között.
Minél gyorsabb, annál távolabb.
- Erő, mely vízszintesen hat, halott erő.
Az ellenállás tehetetlenség és így jó.
(Mozdulat alulról felfelé.)
Ez a sugárzás minden ellenálláson áttör, de csak akkor, ha változik.
Az ellenállás formálja a sugárzás erejét a maga tehetetlenségével.
AZ EMBER - A MOSTANI - NEM TÖRI ÁT AZ ÚJAT.
KÉT ELLENÁLLÁS KÖZÖTT VÍZSZINTESEN ELLAPOSODIK, TEHETETLENNÉ VÁLIK.
Ez a magyarázat a sugárzásra, amiről kérdezni akartál.
(Kint tombol a vihar.)
A szél vízszintes erő.
(Mozdulat a toroktól az orrig.)
A "beszélő" ott gyenge.
Korán jutott levegőre.
Még nem volt kész.
(Hanna hét hónapra született.)
De most mindnyájan készen vagytok az új ellenálláson áttörni. Tegyétek!
Csak egy pont nehéz: Ahol a két vonal találkozik.
Jól vigyázzatok! Mert most anyag és szellem érintkezik.
El ne tévelyegjetek, mert már nem jelzi az utat öröm, mint eddig!
Csak ha a mélybe néztek, látjátok meg mögöttetek az örömet.
Az útjelző hátul van.
163
Mi eddig fájdalom volt, azt elhagyjátok.
Az Új Öröm még névtelen.
G. Miről ismerem fel, hogy mikor kötök össze?
Arról, hogy utólag tudod meg.
A fölismerés a levegő síkjába tartozik.
Az anyag - csak híg.
Nincs mély és magas, nincs alacsony és alantas, ha elértek ŐHOZZÁ.
Ha külön vagytok, van alacsony és magas.
Ha együtt vagytok, nincs.
Már dereng.
Ti mindnyájan, Ég veletek.
60. beszélgetés
L. A feleleteket alulról és felülről nem éreztem, vagy nem értettem meg.
- Könnyebb volt ez a hét, vagy nehezebb?
L. A múlt hetinél nehezebb.
- Hol érezted a nehezet?
L. Kedélyállapotban.
- Tudod, miért?
L. Nem tudom.
- Kis szolgám! Vígan lubickol a hal a vízben.
Feljebb kerülsz... még nem tudsz lubickolni.
Figyelj! Újra a keresztről szólok.
(Mozdulat alulról felfelé:)
164
Ez a tett.
(Vízszintes mozdulat:)
Ez a pihenés. Az ellenállás egyben pihentető is.
A test kifárad. Lefekszik pihenni.
Mire fekszik? A földre.
Az érzés vízjelű.
A gondolat légjelű.
Minden sík ritkább és ritkább, de nem könnyebb.
Legkönnyebb áttörni a földön.
Nagyobb erő áttörni az érzésen.
Még nagyobb a gondolaton.
Mi teszi ezt lehetségessé?
A tett és pihenés üteme.
Ahova most jutsz, ott nincs többé pihenésre szükség.
S ez (villámgyors, erőteljes mozdulat fentről lefelé:) áthat mindenen.
AZ EMBER - MA - ÁLLVA TÉTLEN, FEKVE NYUGHATATLAN.
Kérdésedre a válasz alulról jön és felülről.
A válasz te vagy.
Ezért nehéz észrevenni.
Az igaz válasz részeddé válik.
Hisz minden kérdés hiány.
Ha a válasz kitölt, nincs többé külön.
A legbiztosabb válasz, ha új kérdés alakul benned.
(Kint szélvihar zúg.)
Vihar tombol, de mi áttörünk a gondolaton is.
A legkisebb rezgésben,- fáradtság, fájdalom, kétség, halál fölött, - közeledünk.
165
61. beszélgetés
1944. február 4. péntek
A "Mérő" szól.
Tavaszodik.
Ha termést akarunk, meg kell tisztítani a fákat, az alkalmasat beoltani.
Nem látlak titeket, de látom a fát, az Élet Fáját.
Kezemben iszonyú éles kard.
A választottak, egy-egy hajtás a fán.
HA NEM TÖR ÁT AZ ÚJ A RÉGIN - ELCSAPOM.
Ne féljetek a kardomtól, mert az csak holtat ér.
Holtat nem lehet oltani.
Az Oltó nem növel, de választ, mi jó - mi rossz.
Tavaszodik. Mi életet rejt, annak nőni kell.
A "Mérőtől" féljetek, ne a kardtól.
A rügy álmodik. A levágott gally is álmodik.
A kard élét nem érzitek, mert iszonyú éles.
Én nem oltok, én csak mérek.
Rövid az idő: Örök álom, vagy Örök Élet?
ELŐSZÖR FOG A FA TEREMNI.
Régóta őrizzük már.
Körbejárjuk a fát. Előkészítjük a termést.
TERMŐRÜGYEK NE KÉSLEKEDJETEK!
TÖRJETEK ÁT A RÉGIN!
Már nem jelez az öröm.
Már nem jelez a fájdalom.
166
Ez az igazság. Jól vigyázzatok!
62. beszélgetés
- Figyeljetek!
Négyen vagyunk, négyen vagytok - az nem nyolc.
A "Mérő" mindenkit mér.
A "Segítő" mindenkit segít.
A "Sugárzó" mindenkire sugárzik.
Az "Építő" mindenkit épít.
Ahol megakadtok, hívjatok minket!
MOST MINDEN ELDŐL.
Ami a növénynek a nedv, az az embernek a kedv.
Kedvetlen, száraz...
Mindig legyetek kedvesek!
Ez valóban rajtatok múlik.
A nedv alulról jön - a kedv is.
A ti dolgotok!
Az elhatározás - amit elhatároztok valóban - meg is történik.
El-határozni: ez régi - ez új.
Ha határoztok, hátul lesz a fal és nem elől.
Széttárul, lehull.
El kell határozni!
Most mindig veletek leszünk.
Ti is legyetek mindig velünk!
NEM TUDJUK MIKOR JÖN AZ OLTÓ.
167
TI ÁGAK - MI OLTVÁNYOK, KÉSZEN VÁRJUK!
(Oly mélyen érintenek e szavak, hogy könny szökik a szemembe.)
A nedv a régi kedv.
Legyetek mindig kedvesek mindenkihez, mindenhez!
Légy kedves önmagadhoz is!
Ne csodálkozz, a harmadik személy "ő" már.
G. Nem értem, hogyan lehet az ember önmagához kedves?
- Önmagadhoz nem lehetsz - ha elhagyod, lehetsz.
G. Hogyan kell ezt a lépést megtenni?
- Vigyázz a kedvre! Ez a te dolgod.
Figyelj! Csak akkor fogsz sugározni, ha kéred.
A kérelem szükséges.
Ne légy rest újra és újra kérni! Mindig!
Mind a négyet hívhatod. Mind a négyet kérheted.
KÉRELEM NÉLKÜL NEM ADHATUNK.
Kérés, kérdés: hiányjelző.
Ha nem hiányzik - nincs helye az adásnak.
G. Már két hete, minden tettem üres és elégtelen...
- Még álmodsz. Az álom értelmetlenné válik, ha ébredezel.
G. Nem tudok már kérdezni, de szólj még!
- Vésd a szívedbe a kedvről szóló szómat!
Tavasz van.
Halott, puszta erdőben járunk.
A nedv nem kering. Kedvetlen minden.
Ki szeret élni? - Kedv nélkül?
CSAK NEDVES ÁGAKBA OLTANAK, SZÁRAZBA NEM.
168

Kedvesek, búcsúzom.
(Ez a beszélgetés, megmagyarázhatatlanul, másként hatott, mint az előzők.)
63. beszélgetés
Kit hívsz?
L. ŐT és Benneteket.
- Kit hívsz?
L. Vezetőmet.
- EGY vezető van.
Mi nem vezetünk. Kit szólítasz?
L. (bizonytalanul:) Téged.
- Biztos?
L. (még bizonytalanabbul:) ...Igen.
. Én nem a "Segítő" vagyok.
A "Segítő" már szólt.
Tanítunk titeket.
Négyen vagyunk. Ma cseréltünk.
L. Mégis az előbbi érzésem volt a jó, amikor azt hittem, hogy az én tanítóm szólt Gittához.
- MINDIG AZ ELŐBBI ÉRZÉS JÓ, AZ UTÓBBI GONDOLKOZÁS.
MINDIG AZ ELŐBBIRE HALLGASS!
A fej hátul marad.
L. Milyen gyönyörű, hogy így cseréltetek!
- Ahogy az "én"-ből kiléptek, úgy lesz a négyből tizenhat... és egy.
Ha új feladaton dolgozol, az "Építőt" hívd!
169
Ha hívtok, mi bizton ott leszünk.
Holnap engem hívj!
Mert sugározni kell és nem segíteni.
(Lilit egy pedagógiai ülésre hívták meg.)
- Új Fényt kell mutatni.
Az ÚJ FÉNYT, mely nem szavakon múlik, hanem biztonságon.
Mert ők mind bizonytalanok.
(A pedagógiai ülés résztvevőire vonatkoznak a szavak.)
Ők nem kérnek, ők nem kérdeznek, hanem gondolkodnak és beszélnek.
(Csend.)
L. Beszélj a jelemről!
Az Ő jele: felfelé néző csúcsú háromszög.
A segítő jele: lefelé néző csúcsú háromszög.
A megváltás jele: a kettő egymáson, elfordított négyzet, középen vonallal.
- A háromszög a segítés jele.
Mindenkor segíthetsz mindenkin.
A te jeled az Ő jelének tükörképe.
Ha az alsó háromszög nem kész, nem épülhet rá a felső.
Mi négyen hordozói vagyunk négy erőnek.
De mi nyolcan, mi tizenhatan, mi mindnyájan, mind ŐT tükrözzük.
Kérdezz!
L. Beszélj a test, a lélek, a szellem összefüggéséről!
- Ha FELÉJE száll, úgy összefügg.
Ha nem, úgy széthullik.
Minden por és hamu, még a szellem is, ha nem FELÉJE száll.
Nem függ össze, mert nem TŐLE függ.
170
Hiszi, hogy összefügg, pedig széthullik.
HA A TESTTŐL FÜGGSZ - CSAK TEST VAGY.
HA FÜGGSZ A LÉLEKTŐL - CSAK LELKES TEST VAGY.
HA A SZELLEMTŐL FÜGGSZ - EMBER VAGY.
HA TŐLE FÜGGSZ - MINDEN VAGY.
Csak TŐLE függj!
Akkor test, lélek, szellem és Ő - egy.
Mindenkit megismerhetsz arról, hogy mitől függ.
Tanítsd meg az igazi függőséget, az egyedüli szabadságot!
Mert minden más rabság.
(Lili beteg volt, mégis boldogan jött el a beszélgetésre ki Budaligetre.)
- Ma nem függtél a testtől, lélektől, még a szellemtől sem.
Ezért felviszem minden kérdésedet az Ő zsámolya elé.
Minden függ valamitől. Csupán az ember nem.
Az ember TŐLE függ.
Szabadon szárnyaljatok föl! Ez tőletek függ!
Épüljön sugárzó kedv bennetek, hogy segíthessetek!
(Lilivel együtt mint két gyerek örülünk, hogy mestereink tanítványt cseréltek.)
64. beszélgetés
Mi különb? Az erő, vagy a tehetetlenség?
G. Nem tudom, de egyformáknak sejtem.
- Mi akarsz lenni a kettő közül?
G. Az erőt rokonabbnak érzem.
- Nincs vakabb, mint az erő.
171
Az erő tehetetlen - a tehetetlenség erő.
Az erő anyag - az anyag erő.
DE VAN EGY IRÁNYÍTÓ ÉS AZ NEM AZ ERŐ, AZ NEM AZ ANYAG.
A sugárzás anyaggá válik - az anyag sugárzássá.
A teremtésben minden a kettőből van: Erő és anyag.
Külső sötétség a kettő önmagában.
De a Teremtő minden teremtett mélyén pihen.
Ha valóban sugárzol, az már nem pusztán erő, vak erő.
A szemből sugárzó fény a látó fény.
Nélküle semmi vagy. Egyedül semmik vagytok.
Egy levágott kéz... van ennél értelmetlenebb?
Atomrobbanás.
A balga gyermek mindent szétbont,
a csalódni fog, mert Ő egy és oszthatatlan.
Ami osztható, az tehetetlen erő és erős anyag.
A SOKBÓL EGY LESZ - EZ AZ ÚT HOZZÁ.
Egy kenyérből sok kenyér - nem ez a csoda immár, mert betelt a föld kenyérrel.
Sok emberből - AZ EMBER.
Az új csoda.
Az új kenyér, mely minden éhséget csillapít.
Mert mindenkinek fog jutni belőle.
Az idő lejárt.
Nem fogod már fel szavaim értelmét.
(Valóban így van és ez nagyon bánt.)
- Mosollyal búcsúzz tőlem!
Mosollyal várj!
172
Csak így lehetek mindig veled.
G. Tudom, hogy az érzelmeim elválasztanak Tőled.
- Vízbe nem léphetek.
Mert a víz kiszikkad, ahová lépek.
S a vízre szükség van, - a tűzre is.
Azt adni sajátod.
A tűz az ura a víznek.
Ő Ura mindeneknek.
65. beszélgetés
Üdvözöllek titeket.
(Hanna egy szóba kezd, de hirtelen elhallgat és hosszú csend következik.)
- Ne csodálkozzatok! A "beszélő" megijedt.
Távoli világhalált látott.
(Az az érzésem, hogy egy égitestről van szó.)
- A valódi és hamis távolságról szólok.
Értelmetek számára felmérhetetlen távol változik anyagból erővé egy világ.
S íme, ti mindnyájan érzitek ezt.
(Mind a négyen erős nyomást éreztünk a minap.)
- Egymás mellett ültök, eléritek egymást, ujjaitok összeérnek, s úgy lehet, távolabb vagytok
egymástól, mint földetek azon távoli égitesttől.
A teremtésben minden egy.
A távolság nem itt van.
Bármily finom rezgésű is az erő - erő marad.
Ahogy megérzitek azt a távoli erőt, minden gondolatotok, mozdulatotok is kiáramlik és elhat a
mindenségbe.
173
AZ EMBER MINDEN ÉGITESTNÉL NAGYOBB ÉGITEST.
NEM RÉSZ, HANEM EGÉSZ.
- Hallotok egy sikolyt.
Mi a válaszotok rá? Lenyomódtok?
Egy kis sejt a lábujjhegyben, mily távol van a fej bármelyik sejtjétől
Mily távol van!
De ha baj van bárhol a testben, mindkettő megérzi.
Mi által? A szellem által.
A mindenség minden csillaga csak sejt.
Az ember a szellem.
A szellem végtelen pici és végtelen nagy.
Meghal egy sejt, születik egy erő.
Idegen erő, új, szokatlan - és nem véletlen.
Erősödjetek tőle!
AZ ÚJ ERŐ CSAK ÉLETKÉPTELENT SÖPÖR EL.
S azért nem kár.
Hitted, hogy nem vagyok veled?
L. Nem. Csak én nem emelkedtem.
- De én tudok alászállni, ha szükséges.
A rossz ólálkodott, de én vigyáztam rád.
L. Mi volt az a rossz és mit akart?
- A rossz feladata: megpróbálni.
De nemsokára túlleszel a próbákon.
Szokatlan erő szokatlan ellenállást kíván.
Az élettelen nem áll ellen.
AZ ÉLŐ ALAKUL OTT, AHOL KELL.
174
Pontosan ott.
Így lesz a rosszból jó. Így lesz a halálból élet.
Mi másokat lenyom, titeket éltet.
Az ember a mindenség sikolyát hallja, s a mindenség édességét kell létrehozni, vagy romlását, ha nem
felel meg.
Ha az alma megsérül, édesebb lesz a többinél, vagy megrohad.
L. Mi az ösztön?
- ISTEN SZAVA AZ ÁLLATHOZ.
(mindnyájunkhoz:) Kérdezzetek ti is!
J. Lesz-e közbenső állapot, vagy tisztán jelenik meg az Új Világ?
- Az Új minden régit elsöpör.
Szülők nélkül született GYERMEK, a soha nem hallott és látott.
A GYERMEK nő.
Még kicsiny, majd nagyobb lesz.
A FÉNY nem a sötétségből születik, de a sötét meghal a FÉNYTŐL, mert sosem is volt.
Imádjuk ŐT!
66. beszélgetés
BESZÉLGETÉS JÓZSEFFEL
Figyelj! Kevés szavam van.
Az Új Épületről szólok, mely alászáll a mennyekből.
Nem nő a földből.
"Építő" vagy. Figyelj a tervre!
A Szellem tervez, előbb házat, aztán lakót.
Új ház új lakót hív.
Teremts hát Új Világot,
Új épületet, előd nélküli Új Épületet!

175
Nem fog üresen maradni.
Minden régi épület csigaház, meszes izzadmánya a nyálkás lényeknek.
Csendben figyelj!
67. beszélgetés
A mosolyról szólok.
A száj az arcban az anyag-sík. Alul van.
A lehúzó erő lehúzza a szájat.
A emelő erő, emeli.
Sírni, jajveszékelni minden állat tud,
MOSOLYOGNI CSAK AZ EMBER.
Ez a kulcs!
Már nemcsak akkor mosolygunk, mikor jókedvünk van.
A mosolyunk teremtő mosoly, nem mű-mosoly - teremtő mosoly.
Ha a lehúzó erők hatnak, itt lezárnak.
(Vízszintes mozdulat a száj magasságában.)
Minden lehúzódik, az egész.
A száj a föld.
A lehúzó erő a föld.
Ha két egyforma találkozik anyagban és erőben, azzá válik minden.
A mosoly a megváltás példája.
Szimbólum.
A teremtő erő emeli az anyagot.
Ez rajtad múlik.
Már nincsen:
176
Vidám vagyok - mosolygok, szomorú vagyok - sírok.
Ez nincs! Régi rendszer!
A gyermeket - aki vagy - rosszul neveled, régi módon.
A gyermek a veréstől romlik.
A javulás csak külső lehet.
A forma és nem a lényeg változik.
Idomított gyermek - korcs.
Ismersz-e?
G. Igen.
- ÉN VAGYOK A MÉRTÉK SZÁMODRA.
A régi mértékhez ne mérd a gyermeket, mert korcs lesz.
Idegenhez se!
Hogy ismerhetnéd meg az utadat, ha nem mosolyogsz?
ÉN A MOSOLYBAN LAKOM -
ÉS ÉN VAGYOK A MÉRTÉK.
Mosoly - szimbólum. Uralom az anyag felett.
Ha olvasol egy könyvet, - olyan közel hozod, hogy lásd.
Ha engem olvasni akarsz - közeledned kell.
Én a mosolyban lakom.
Én nem tudok sírni, mert nincs min.
A hiányon nem sírni kell.
Gonoszság, borzalom, sötétség - a neved: hiány.
Nem vízhiány, hanem tűzhiány.
A tehetetlen kreatúra sír, mert nem tud mást.
Sír. És a sír elnyeli.
Ég veletek!
177
68. beszélgetés
Hozzád szólok. Kedvesem figyelj!
Folytatom. A mosolyról szólok.
Elmentek mellette - hisz oly ismert.
Nem tudjátok, mit jelent.
HÍDJA A RÉGI KÖZBEVETÉSNEK.
Állati és állaton-túli síkok között - mély szakadék.
A mosoly híd.
Nem a vigyor, nem a nevetés - a mosoly.
A nevetés ellentéte a sírás.
A mosolynak nincs ellentéte.
Figyelj, szolgám! "Segítő" vagy.
Minden tetted, munkád, tanításod kulcsa a mosoly.
Kíséreld meg, tégy próbát, eljutnak-e védettjeid a belső mosolyig?
Utána másképp fognak mozogni.
Minden tornánál biztosabb mód.
MOSOLY, BESZÉD, ALKOTÁS, AZ EMBER JELLEMZŐI.
De vigyázz, mert az üres vigyor, máz, hamisság s képmutatás. Kép-mutatás!
A MOSOLY MINDEN KICSI SEJT IMÁJA,
mindegyiké... s az felszáll idáig.
(Mozdulat a száj magasságában.)
Mindenen túl emel.
Oly egyszerű, de senki nem ismeri!
Figyeltétek-e, hol vagytok, ha nem tudtok mosolyogni?
178
A sárban, a vizes sárban nyakig, vagy fejbúbig.
Ismersz-e valakit, aki valóban mosolyog? Szólj!
L. Nem hiszem.
- A mosoly előfeltétel!
És hol tartunk?
Pojácák bitorolják az emberi arcot, amely szent.
És mi lett belőle?
Csúf sárkupacok, gyűrött rongyhalmazok, kimázolt árvák!
Istentelenek! Nyomorultak!
Egy út van - a mosoly és azt nem ismeri senki
Ha reggel felnyitod a szemed, mosolyogj rám!
Ha bármihez kezdesz, óráid előtt, mosolyogj rám!
Mindenki tanulja, próbálja a mosolyt!
Figyeld az igazi mosolyt!
Miről ismered fel?
A szem már nem vesz részt benne, csak a száj.
Kérdezz, szolgám!
L. Beszélj a kézről!
- A kéz annyit jelent, hogy kész.
Kész az eszköz. A készség.
(Kezét kitárja:)
Adok...
(Keze görcsösen bezárul:)
Veszek.
A karom állati erő.
Nyitott kéz, az kész.
179
(Kezem ökölbe van szorítva. Hozzám:)
Ez még nem kész.
Nálad nem irigység, nem kapzsiság, hanem önbizalomhiány.
Nem hiszed, hogy Ő ad általad.
Nem hiszed, hogy méltó vagy.
Légy kész!
A kéz is mosolyog - minden mosolyog.
(újra Lilihez:) Kérdezz!
L. "Legyen meg a Te akaratod" helyett, miért akarjuk a saját akaratunkat keresztülvinni?
- Mert nem ismerjük az ÖVÉT.
Ha felfognátok az Ő akaratát, nem kívánnátok a magatokét.
Az Ő akarata a TELJESSÉG.
Teljesítsük az Ő akaratát!
Most az ember akarata teljesedik, nem az ÖVÉ.
Az ember a legnagyobb ragadozó.
Nincs olyan állati karom, olyan oroszláni mancs, mely úgy tudna ragadni, mint a kéz.
Aki vesz - attól elvétetik, mert méltatlan arra, hogy keze legyen.
A kéz nem arra való.
L. Hogy tudnánk négyünk egységét még jobban erősíteni?
- A feladat teljesítésével.
Feladatunk az Új Világ.
Mit tennétek az Új Világban az Új Világért?
A FELADAT FELISMERÉSE
AZ EGYÉNISÉG TISZTA MEGJELENÉSE.
Akkor megtudjátok, mire valók vagytok.
180
Az egyetlen mód.
Minden más ír a fájdalomra, melynek neve: "több" vagy "kevesebb".
Én maradok.
Csak a szó távozik, mert az idő gyermeke.
69. beszélgetés
Régi pásztor - és földtúró népek áldoztak isteneiknek.
A legszebb búzát, a legtökéletesebb gyümölcsöt, a legépebb barmot áldozták.
Erőfeszítéseik, gyümölcseik zsengéit mutatták be.
Az áldozás képe volt, előrevetített képe volt a jövendőnek, ami most van.
Most emelni kell az anyagot a szellembe.
Akkor, csak ha áldoztak, kaptak esőt.
Mert a víz felül volt még, a legóhajtottabb adomány.
Jöttek új korok és jött a tudat.
A legszebb almát, a legjobb búzát, a legszebb gyümölcsöt megeszi az ember.
A férges szemetet megfesti pirosra és kiteszi, hogy mindenek lássák: ő ad az Istennek.
De a kis féreg a romlott almában - Isten gyermeke - áttör a festett rétegen és nyilvánvalóvá teszi a
csalást.
Ásvány, szél, víz, tűz, növény, állat, mind kiált az ember ellen, mert befestette a földet pirosra és íme
vér az.
Minden tetted, minden feladatod, igazi áldozat legyen!
Csak a legszebb, legteljesebb, mit létrehozni képes vagy, méltó az Ő zsámolya elé.
Kell NEKI az alma?...Búza?
Az Ő törvénye a teljesség.
Hozd el a zsengét, mit termettél, azt elviszem HOZZÁ.
Úgy kapsz áldást az új vetésre: Nem esőt immár - új feladatot.
181
Kérdezz!
G. Ha tudtam is mosolyogni, nemsokára alásüllyedtem.
- Péter a vízen járt.
Ez a válaszom.
Nem hitt magában, lesüllyedt.
HA ÖNMAGADBAN HISZEL, ŐBENNE HISZEL.
Ne tévelyegj hát!
Nincs kettő, csak egy.
A hitnek nincs iránya, nincs le és fel.
Nincs megvetett anyag.
Minden az Ő teste.
Te hiszed, hogy hiszel.
Ha süllyedsz, nem hihetsz.
A Mester a vízen járt, nem süllyedt le.
Önmagában hordozta az ATYÁT, egy volt VELE.
Célod ez?
G. Igen.
- LEHET EGY VELE, MI NEM Ő?
Ne tévelyegj hát és nem fogsz süllyedni!
Tanítlak:
Bárkitől, bárhonnan ér kritika, az hiányjelzés számodra.
Nem tükre annak, mire vagy képtelen, hanem annak tükre, mire vagy képes.
Minden hiányjelzés emeljen, mert a lehetőségeid tágulnak általa.
Minden lény, minden tárgy körülötted kér tőled.
De csak azt, amit adni képes vagy.
A tehetetlentől, a nyomorulttól ki kér?
182
Szednek-e bojtorjánról fügét?
De a fügefát rázzák, mert fügét várnak tőle.
Teremj!
Ne búsulj, hogy ráznak, mert a bojtorjánt nem rázzák!
G. Hogyan tudnám saját tüzem fokát elérni?
- Ha próbára teszed.
Saját tüzed nincs.
Egy tűz van.
Amit kiérdemelsz, az a tiéd.
Amennyit tovább tudsz adni, annyi a sajátod.
Minél közelebb a kör ŐHOZZÁ, annál több tűz áradhat le és neked új "éned" születik.
Nincs sajátod.
Semmi vagy és minden.
Választhatsz!
MINDEN TÜZEK ADÓJÁHOZ!
(Csendes ima. Szigorú hangon Lilihez, aki még nem készült el a jegyzettel:)
Az ima nem az írás ideje.
70. beszélgetés
36. BESZÉLGETÉS JÓZSEFFEL
(József nehezen fogadta el az életet pozitívumnak. Az 1944- es események ezt meg is nehezítették.
Miközben ezzel a problémával viaskodott, műhelyének mennyezete és oldalfalának egy része
beomlott. Kő és omladék hevert a lábai előtt. Józsefet ez az esemény mélyen érintette, mert
szimbolikus jelentőséget tulajdonított neki.)
- "Építő" vagy.
Hozd rendbe a gödröket és építhetsz azokra!
Töltsd be kővel! Pallóra nem épülhet ház.

183
Az utad szava nem a "volt", nem a "jó lenne", de semmiképpen a "van".
Az építő szó a "LEGYEN".
A "volt" a mulasztás.
A "jó lenne" a tehetetlenség.
A "van" az önteltség.
A TE SZAVAD LEGYEN A "LEGYEN"!
A te eged zöld, mert a föld zöld.
A nehézkedés törvénye köt és emel.
Örömmel szóltam hozzád.
Ha mi meg nem szólalhatunk, megszólalnak a kövek.
Neked szólt az üzenet.
A kő lehullott, mutatta, hol a hiány.
A hiány, mit látsz, nem hiány többé.
Az Építő Csend nevében.
71. beszélgetés
A kicsiny csírának sejtelme sincs, mivé fog nőni.
Mégis duzzad, feszül, törekszik a fény felé.
Hogy mivé lesz valóban, a feszülés fokától függ.
Jól vigyázzatok!
MINDEN A FESZÜLÉS FOKÁTÓL FÜGG.
Hasztalan tudja a kicsiny csíra, hogy mélyében nagy fa lehetősége rejlik, ha nem tör, feszül, nő a
fények felé.
A talaj oly kemény, a föld oly nehéz, minden lehetőséget bele kell vetnie, hogy leküzdje.
(Az utolsó héten kérdezték tőlünk: "Mit tennétek au Új Világban az Új Világért?"
184
Lili egy percet sem tudott a kérdéssel foglalkozni, mert "jóérzésből" késő éjszakáig volt tanácsaival
növendékei segítségére.)
- Kis szolgám, te is tévelyegtél.
A feladat megtétele önmagunk növelése.
Ha önmagunkat növeljük, többet tudunk adni.
Mennél nagyobb a feladat, annál nagyobbat növel.
Két emberen is segítettél, kétszázat elmulasztottál, s a feladat lehet, hogy kétezer.
Hiszed, hogy így van?
L. Biztos.
- Látod, tanulj belőle.
Magasabbra, sokkal magasabbra tűzd a segítést, az érzésen felül!
Nem sejtett erők szolgálnának.
Még benned raboskodnak, mert nem nyitod meg az ajtót.
L. Értem, csak nem tudom, hol zárom le magam.
- A kis feladatot már jól csinálod.
De válaszd a jobbik részt!
Légy Mária és ne Márta!
Keress csak újra. S találni fogsz egy "többet".
HA NEM KERESEL TELJES HITTEL,
NEM TALÁLOD SOHA.
Mindenek elé helyezd - hidd el - akkor fogsz tudni segíteni.
Akár lefelé nézünk, akár felfelé, akár körül... minden Ő.
72. beszélgetés
1944. február 26. szombat
36. BESZÉLGETÉS LILIVEL (Folytatás.)
(Ma, szombaton, Lili a műhelyben a tegnapi beszélgetésben akart elmélyedni. Hirtelen egy erős
belső fény érinti. Mindnyájan érezzük mestere jelenlétét.)
185
Szokatlan a hely, az idő, az alkalom, de eljöttem mégis, mert tisztem segíteni.
Kétségeid vannak-e még? Homály?
L. Nincsenek. De igen nagy a feladatom.
- Az nem homály, az túl erős fény.
Akkor sem lát a szem, ha nincs fény és akkor sem, ha szokatlanul erős.
Három szikrát kaptál ma. Érzed?
L. Még nem.
- Mi a három legnagyobb hiányod?
L. Hitetlenség, munka, adás.
- Nem munkahiány, TETT-hiány, mert munkád az van, csak nem teszed.
A jeled három pontja ki fog gyúlni a három szikrától.
A lefelé fordított háromszög bal sarka a TETT, jobb sarka a HIT, alsó sarka pedig az ADÁS.
A hit önmagadban is, mert az egy.
A három szikra térben és időben.
A három hiány nincs többé. Betöltetett.
Látni fogod, hogy így van.
A test lassú, csak később veszi észre.
De te nem vagy csupán test.
Feladatodat nem a test végzi.
IDÉZD A TELJESSÉGET BENNED ÉS TELJES LESZEL.
A hiányod pótlása már nem a te dolgod.
Jöjjön a gyümölcs!
Hiszed-e a lehetetlent?
A "ma" csak kóstoló volt a teljességből.
(Csend.)
Figyeljetek! Nagy titkot mondok:
186
A SZÓ TEREMT, MERT KIVON ÉS ÖSSZEVON.
(Lilihez:)
Kimondtad a hiányt, így jöhet a szikra.
(Gittához:)
Vigyázz a szóra! A szó épít.
Nem mindegy, mi kő, mi kővel társul, mert összedül, amit építesz.
A szót nem tudjátok még használni.
A héj nem a mag. A pelyva nem a búza.
A Szó - a Név - a Titok.
Vigyázzatok!
Hiábavalóság nincs abban, amit mondunk.
Ha kimondjátok, hogy "LEGYEN", akkor lesz.
Ha nem szóltok, nem lesz.
Nem úgy, hogy "Bár-csak lenne!" mert három szó kevesebb, mint egy.
"Néha hiszek" kevesebb, mint "Hiszek".
"Jó volna mindig segíteni tudni." Öt szó.
"Segítek" az egy és nincs rés - benned sem.
A tett a test szava.
A teljes nem a sok, hanem a sűrű, az örök mérték.
Kérdezz még! Útravalónak!
L. Csak az a kívánalmam, hogy ez ilyen erősen megmaradjon bennem.
- Ne kívánd, ami sajátod!
Kívánalmadat vesd magasabbra!
A test lassúbb.
Majd az is átveszi.
187
73. beszélgetés
1944. március 3. péntek délelőtt
37 BESZÉLGETÉS GITTÁVAL
(Amikor reggel a hét örömre próbáltam rátalálni, hirtelen megéreztem a saját középpontomat.)
- Szólok hozzád a hét örömről.
Már eljutottál a központhoz.
A hét öröm hét kapu.
A gömbbe hét kapun juthattál volna.
A kapu kifelé és befelé nyílik.
Új feladatod a hét öröm, amit árasztani fogsz.
Ugyanaz a hét kapu, de kifelé nyílik.
A SZEM LÁT ÉS SUGÁRZIK.
Isten segítsen a munkádban!
74. beszélgetés
1944. március 3. péntek délután
- Ne mulassz el egy napot sem ajtónyitás nélkül!
Reggel nyisd ki, ne este!
G. Nehéz, mert nem uralom az időt.
- A te feladatod az idő fölébe kerülni.
Egy órából nem csinálhatsz kettőt.
Ha túljutottál volna az időn - egy pillantásra - megláttad volna a hét örömet.
Ha kívülről közeledsz a gömbhöz, csak egy ajtót láthatsz egyszerre.
De belülről mind a hét kaput egyszerre láthatod.
A gömb forog, minden gömb forog, ezért gömb.
Minden forma a mozgás törvénye szerint alakul.
188
A gömb forog - te nem.
Az ATYA mozdulatlan a nagy gömb közepén.
Minden mozog - Ő nem.
Az embert a maga képére alkotta.
A kis gömböt rábízta.
(keserűen:)
Az ember jól elbánt vele!
Hisz a tetején szaladgál, rohan egy irányba.
Így nem jut sehová.
G. Melyik pontból kell a munkámban kiindulnom?
- A biztonságból.
Lehet-e biztos a fej?
G. Nem.
- Nagy titkot mondok:
FEJJEL NE TERVEZZETEK!
FEJJEL KIVITELEZZETEK!
A TERV AZ ATYÁNÁL VAN - MINDEN TERV.
Kiterveled, mit fogsz tenni - fejjel - és az időt idő előtt rászabadítod a tennivalóra.
Mert a fej és az idő - egy.
(Fejemet értetlenül támasztom a kezemre.)
Ne törd a fejedet!
A TERV az idő felett lebeg.
Ha eggyé váltok vele, sose siettek és nem késtek.
(Csend.)
Kérdezz egyet, mert az idő lejárt.
G. Sok felesleges mozdulatot csinálok.
189
Taníts az igazi mozdulatra!
- Nincs fölösleges.
A földön nincs fölösleg.
És ott nincs is hiány.
A több, mit teszel, jelzi a hiányt, minek lenni kell, ha van fölösleg.
Ne dobd el a fölösleget, mert nincs!
MINDEN MOZDULATODAT SZÁMON KÉRIK.
Ezt tudd!
Majd helyére talál a fölösleg.
Megteszel mindent, mit kellene?
G. Nem mindent.
- Lásd, hogy nincs fölösleg.
Nem elvenni, nem pótolni - helyreilleszteni, irányítani kell, a "sokat" a "kevés" felé.
A HIÁNYJELZÉS SOKRA MUTAT, A SOK JELZÉS HIÁNYRA MUTAT.
Ha mind a kettőt megfordítod, baj nem lesz többé.
A teljesség nevében!
75. beszélgetés
1944. március 3. péntek
Mindnyájatokhoz szólok.
Meg kell tisztulnotok minden régitől!
Mi a régi? A tökéletlen.
Legyetek szabadok tőle!
KÉRÉSTEK TEREMT.
LÉTREHOZ. LÉTRE!
Nem kérhettek tehát önmagatoknak.
190
Nincs hiányotok többé.
Amit tisztán kértek - mentesen a régitől - MEGLESZ.
De kérnetek kell!
(Józsefhez:) De nem szabad hátrafordulni!
(Gittához:) De nem szabad hátrafordulni!
(Lilihez:) De nem szabad hátrafordulni!
A jó munkás
(Gittához:) megérdemli a mindennapi kenyerét,
hogy adhasson égit,
(Józsefhez:) megérdemli a fedelet,
hogy építhessen égit,
(Lilihez:) megérdemli a magányt,
hogy sokaknak adhasson,
(Hannához:) megérdemli a csendet,
hogy szólhasson.
- Nincs megalkuvás. Az Ő törvénye a TELJES és a teljességben minden bentfoglaltatik.
A nagyobb kör a kisebbet is körülöleli.
(Lilihez:) Egy báránykád sem vész el.
Mi tartotta őket eddig is együtt?
Csak mozogni jöttek?
Ha a hited erősödik, még jobban fognak jönni hozzád.
Van kérdésed?
L. Szeretném, ha tovább beszélnél a tisztaságról.
- Mindaz, amit csináltok, tesztek, gondoltok, éreztek, legyen valóban tiszta!
Ha tiszta, akkor jó.
191
A TISZTASÁG: MINDEN A HELYÉN.
A tett, ami nincs a helyén - tisztátalan.
A pongyola gondolat - tisztátalan.
Érzelem a szellemben - tisztátalan.
Nincsen "piszok". Csúnya szó. - Csak tisztátalan.
Legyetek ti is a saját helyeteken, kívül és belül!
Ne a hely változtasson titeket - ti változtassátok helyeteket!
Ez a tisztaság.
Templom, amelyben istentisztelet van, szent és tiszta.
Meghal a vallás, úgy lehet, hogy raktár lesz belőle.
A templomot templommá Isten tisztelete teszi.
Még meghalnak ők, templomok és vallások.
Az Új Templomnak nincsenek falai és nem halhat meg.
Halhatatlan templom építői vagytok és majdan papjai, melyet úgy hívnak: MEGVÁLTOTT VILÁG.
L. A kis Klári jut mindig eszembe, mi baja lehet?
- A nevében a válasz.
A neve tisztaság.
Valami nincs a helyén, valamit takar önmaga előtt.
Ez minden betegségek oka, palástolt tisztátlanság.
(Miközben a beszélgetést jegyzem, a ceruzabél visszacsúszik, és nem tudom az írást folytatni.

Idegesen rázom a ceruzát.)
- (Felém:) Felesleges mozdulatot tettél. Nem tudsz elszámolni vele.
Tisztátlan.
Szeresd az eszközt, mely a kezedben van, mert az Úr számon kéri!
Minden tettedet és mozdulatodat számon kéri.
A szabadság titka: ŐT szolgálni.
(Lilihez:) Búcsúzunk?
192
L. Nem.
- Ha lábujjhegyre állsz, most már elérsz.
Nincs már gödör, honnan fel nem érhetsz hozzám.
Eljön a "Több" nemsokára.
Csend és magány ölén pihen.
Ég veletek!
76. beszélgetés
- Van egy pont, gyújtópont, amit úgy hívnak: Örökkévalóság, az uralom, a biztonság pontja.
Mi téveszt meg?
A nagy tévesztő, az idő.
AZ IDŐBEN NINCS HELY AZ EMBER SZÁMÁRA.
HELYTELEN.
Egy lépés - elkapja az ár, az idő áradata.
Áradat, az vízjelű.
Mi már békák sem vagyunk, nemhogy halak.
Múlt, jelen, jövő.
Egyik sajnálja a múltat, a másik fél tőle.
Egyik reméli a jövőt, a másik fél tőle.
S így "jelen" nincs.
Nincs jelen, mert az ember vagy a múltban van, vagy a jövőben.
Mindhárom egy folyó.
Elválaszthatatlanul egy: mozgás, a finom anyag mozgása.
Más nézni a folyót, és más benne lenni.
AZ EMBER A FOLYÓNAK IS URA.
193
A tett az időben megjelenő örökkévalóság.
A kapkodás nem tett.
A pont, amiről szólok, túl van a folyón.
Múlt, jelen, jövő - három sugár.
A gyújtópont az örökkévalóság.
A Valóság.
Lépj ki, szolgám, az időből és ura leszel neki!
Alkotás, tett, csak az örökkévaló pontba indulhat.
G. Egész héten hiába kerestem az ajtót, mely az időtlenségbe vezet. Hol tévedtem?
- Az időben. Ezért szólok az időről.
Hány ajtót kívánsz?
G. Egyet.
- Százezret adok.
Minden gondolat, minden tett, minden pihenés, ajánltassék fel NEKI, s minden HOZZÁ visz.
A LEGKISEBB IS MÉLTÓ A FELAJÁNLÁSRA.
Mily üdvösség lenne számotokra a lét, ha a felajánlás megtörténne!
G. Szólj az Új Napról!
- Még párafelhők takarják.
Még mindig sok a víz, különben látnád.
Nem tud áttörni. Még a köd benned.
Ne kívülről várd - ott soha meg nem láthatod!
A TETT a ti dolgotok.
Mi nem teszünk, mi nem adunk, nem veszünk, nem voltunk, nem leszünk - mi vagyunk ÁLTALA.
Hajtsuk le fejünket, mert Ő velünk!
77. beszélgetés
194
A Tett nem pótlás.
Pótolni nem lehet.
A segítség nem pótlás.
Ragaszthatsz-e gyümölcsöt a fára?
Ő nem ragaszt, de növel.
Az Ő keze közel, s az te vagy.
NEKI segíts és megváltod a világot!
Kérdezz!
L. Taníts az égi és földi feladatra!
- A föld betölt.
Az ég még nem ég.
Kettő helyett,
EGY A HELYED: KÖZBÜL!
A földi, s az égi lét összesen hét.
Három teli. - Másik három, túl a határon.
De a negyedik megleli.
EGY lesz a hét, - többé nem vét!
Az ötödik szól.
L. Ezt nem értem egészen.
- Még félig sem értheted.
A hétben a négy tartja a két hármat.
Én az öt vagyok.
És rád támaszkodom a földre.
A hit a négyhez visz.
A négy már nem hisz, - a négy már tesz.
195
(Fenti beszélgetés csak számokkal való elvont játéknak tűnik és érthetetlen számomra.
Hannához fordulok magyarázatért, különösen az "öt" jelentésére vonatkozóan. Hanna újra felvázolja a
19. beszélgetés sémáját, de most kiegészíti a még hiányzó elemekkel. Egy pillanat alatt világossá válik
előttem az összefüggés. A jól áttekinthető ábra az eddig elhangzottak tiszta magyarázatát adja. Végre
látom az ember helyét a világegyetemben.
Ebben az új egyensúlyban a szellembe való menekülés és az anyag megvetése ugyanolyan hamis,

mint az anyaghoz való ragaszkodás és a szellem tagadása. Megértem, mennyire fontos a testi és
szellemi élet teljességének igenlése.
És végre felfedezem az ember méltóságát, az egyén értékét, a saját értékemet, mely arra hivatott, hogy
az anyagot a szellemmel egyesítse.
Soha nem éreztem olyan világosan, hogy a teremtés csak az ember tettével teljesedhet ki. Az angyal,
az "ötödik", rajtam keresztül akar hatni a földön. Végre megtaláltam életem értelmét, mert nekem is
megadatott a lehetőség, hogy összekötő középként éljek testemben és lelkemben.)
(Ábra a 32. beszélgetésnél.)
78. beszélgetés
39. UTOLSÓ SZEMÉLYES BESZÉLGETÉS GITTÁVAL
- A gömb betölt.
Az alma a teljesség hatalma.
Ha eszed és nem adod, nem érdemled a hatot.
A hat mindenüvé hat.
Hogy mi a hatalom, elárulom.
Ím hallgasd:
Öt az angyal és hat a Szeráfin.
Mi én neked - az ő nekem:
A közvetítőm és mesterem.
Én egy vagyok vele.
Így a három tele.
De hol a négy?
Mit Ő nem tűr,
196
az az űr.
Az Ő neve a TELE.
A helyed csupán a négy lehet.
A közel és a távol ott megszűnik magától.
Hajtsd le a fejed ELŐTTE, de emeld fel mindenki más előtt!
Mester csak úgy leszel, ha teszel.
Hallod-e szavam?
G. Igen.
- Érted-e szavam?
G. Igen.
- Ne halld, - ne értsd - de ÉLD!
Szolgáld, - ne féld ŐT!
A félelem, csak lent terem.
KÉRDÉSEIDRE A FELELETET KÉRDÉSED CSÚCSÁN MEGLELED.
Én ott vagyok. Szólni csak ott tudok.
Ha bármit félig teszel, úgy áldást nem veszel.
Mert nem lehet.
Tedd meg az utat mindig, mely felfelé mutat!
Alá ne szállj, és meg ne állj!
Mert ha megállsz, az a halál: A második.
EZ A TAN.
MINDENNEK VAN CSÚCSA, S A CSÚCS A HELYED.
Ég veled!
79. beszélgetés
197
- A "Mérő" mér. Mit mér, a tér.
A kör, mit át nem ér az erő, mit sem ér.
A TETT, mit Isten vet, ember vette.
A kör, a tett, tér és idő.
És Ő mér általam.
TESZTEK-E HÁT?
Itt az idő. A kör nő. Ő lát.
TESZTEK-E HÁT?
Az a tér, hova kezetek ér, tehetetlen rész.
Kész a kéz, de nem kész.
Nincs többé kiút:
Egy pontba fut az út.
A FÉNY az egyetlen tény!
Általa van a lény.
Lény vagy és FÉNY. Ez a tény.
A varangy ül a vízben... Langy.
Sem hal, sem állat. Varangy vagy angyal?
A serpenyő üres.
Mit tesztek, kevés.
Az űrt mérni unom.
Vinném a gyümölcsöt már.
Ő vár immár többet tőletek.
Legyen kész a kéz!
- A Mérő szól.
Halljátok jól, mert Ő szól általa.
(A szigorú, felrázni akaró szavak közeli katasztrófát sejtetnek. A helytállás sürgős változást,
átalakulást kíván tőlünk.)
198
80. beszélgetés
39. UTOLSÓ SZEMÉLYES BESZÉLGETÉS LILIVEL
- Íme a jeled, a három.
(A háromszög csúcsait jelző mozdulat:)
- (Bal kézzel:) - Anyag.
(Jobb kézzel:) - Erő.
(A szív felé mutató:) - Tevő.
Az anyag feladat.
Eszköz az erő.
S a Tevő Ő.
Mi a negyedik?
A TETT.
Így készül az épület.
Hiányod betöltetett.
A múlt a semmibe hullt.
Csúszik a rég. Nyílik az ég.
Tetted a tánc, mely összeköt eget és rögöt.
Így lesz égi tánc minden mozdulatod.
Én a táncos vagyok és táncolok NEKI.
Táncolj nekem és NEKI!
Kezed szabad. Lábad nevet.
Egy vagyok veled.
Ajkunkon egy a dal.
Minden dal NEKI szól.
Minden tánc HOZZÁ emel.
199
Minden sugár egy-egy madár, mely HOZZÁ száll.
És az új épület minden fala csak ÁLTALA áll.
Most HOZZÁ száll a négy dala.
81. beszélgetés
39. UTOLSÓ SZEMÉLYES BESZÉLGETÉS JÓZSEFFEL
- A föld ott lent éppoly közel, mint fent a csend.
Hisz egy.
A FÖLD, A ZÖLD, A TE EGED.
A tett csak itt lehet.
Üres a föld, melyet betölt az Ő keze, melynek EMBER a neve.
EMBER: az Építő, a Segítő, a sugárzó Erő és a mérve Tevő.
"Égi követ" a neved.
Ezt el ne feledd, mert itt a helyed!
Így lesz a föld s a menny egy.
A régi örvény elnyel minden követ, mi Isten házának építtetett.
Menny, minek falat emelsz itt lenn, fala nem kő - de Dal, Ütem, Törvény.
Égi követ, Ő van veled!
(Megkérdem Hannát, hogy Józsefnek miért a zöld föld az ege. A válasza, hogy József "ég-jelű" és a
föld súlyára van szüksége ahhoz, hogy a megváltó egyensúlyt elnyerje. Hozzáfűzi, hogy én viszont
"föld-jelű" vagyok. A bennem túlsúlyban lévő anyag az eget igényli, hogy a megváltó középet
megvalósíthassam.)
82. beszélgetés
40. KARÉNEK
(A német csapatok villámgyorsan megszállták az országot. A lakosságot döbbenet és rémület

uralja.)
200
- A hetedik menny éppoly közel, mint a hely, itt lenn, hol lábatok pihen: a föld.
A király ott Ő.
A földre nem jő többé.
Vakító fény, egyetlen tény.
A király Ő, az Örökké Lévő.
Köntöse fehér, de tűz, mely felér HOZZÁ.
Szolgái vagytok. Szolgáljátok a Dicsőt, a Fényből Lévőt, a nem Nézhetőt, az örök Hihetetlent, az
egyetlen Hihetőt.
Utódok vagytok. Mind!
JÉZUSOK.
Helyette vagytok, tesztek, éltek, lesztek.
Ő az Ok, az Út, az Igazság és az Élet.
Sötétség, gazság eltűnik, megszűnik, ha a FÉNY eljöhet.
Figyeljetek! A FÉNY, mit adunk, kétszer tompul.
Láng kapná el a világot, oly végtelen erős.
Szárnyunkkal szűrjük.
Emelkedjetek! Szűrjétek újra!
FÉNY csak így jöhet.
TŰZ SZÁLL A FÖLDRE.
Benned ég az Ég, s minden elég, mi rég.
Hisz Ő régivel nem tehet semmit, mert elég.
Szemetek látni fog égi tüzet, ha kiég bennetek minden rég.
Különben elégtek, - s az nem elég.
A földi tűz, csak földből lehet, csak földet ehet.
Az égi el nem ég, hisz Ég.
Tüzet hordozni, hozni, nagy tiszt.
Tisztulnotok kell, mert másképp nem lehet.

201
A FÉNY, mit lehoztok, oly csodálatos!
Csak ott fáj, az a táj, ahol kell változnotok.
A korsóban nem víz - de tűz lobog.
Mert Ő, a mindenek felett Levő tűzzel keresztel.
A szenvedés neve: a rés.
Legyetek teli - az idő közeli!
Ha a tűz kifolyik a résen, szörnyű baj.
Tűz csak bennetek lehet - csak bennetek!
De tennetek kell - tennetek!
Így kap a föld égi tüzet.
(Kint vihar tombol.)
A szél zúg, morog, tombol, háborog.
Hóförgeteg. De már beteg, mert jő a kikelet, a FÉNY, a meleg.
Higgyétek! Ő biztosan jő.
Ő veletek. S Ő a FÉNY.
(Ma nem csak Mestereink szóltak hozzánk. Hatalmasabb erők jelenlétét éreztük.)
83. beszélgetés
40. ÜZENET LILINEK
(A megszálló csapatok lezárták az utakat. Lili nem hagyhatja el Budapestet.)
- A "segítő" angyala jő.
Az első üzenet karének volt, és nektek szólt, a négynek.
Most én szólok neki, ki távoli.
És mégis itt lehet és semmit nem tehet a sötét.
A sötét csak árnyék lehet, mit vet az anyag, hová nem hat a fény.
A fény is anyag, ha az anyag határt szab neki.
202
Az új FÉNY áthat mindenen.
Nincs többé határ, nincs többé távol és közel.
Így ő itt lehet.
Mindenek központja Ő.
Ha a fény TŐLE jő, a "segítő" keze nő, átölel mindeneket és szabadon tehet.
A kis szolgám mindenhol ott lehet, ahol tehet.
A "Legfelsőbb Segítő" ereje veled.
Én is szolgálok neked.
Én, te, Ő - három. De ott a határon - EGY.
És ez a kegy.
(Feljegyzem az üzenetet, hogy amint lehetséges, átadhassam Lilinek.)
A vége
Nincs tovább. Nem tudjuk, hogy mi lett velük, de nem is lényeges, szerintem. Az üzenet itt van, már
csak értelmezni kell:) Azzal áltatom magam, hogy értem, de ki tudja... számtalan értelmezés
lehetséges.
Ha valakit érdekel, vesse össze A. J. Christian könyveivel, én ezt teszem épp. Ellentmondás nincs,
csak bővülés.
Hiszen "minden lehetséges".
203
Tartalomjegyzék
Elkezdem..............................................................................................................................................................1
Beszélgetés az angyallal........................................................................................................................................2
Előszó....................................................................................................................................................................2
I. rész, első beszélgetés.........................................................................................................................................4
2. beszélgetés.......................................................................................................................................................6
3. beszélgetés.......................................................................................................................................................8
4. beszélgetés.....................................................................................................................................................10
5. beszélgetés.....................................................................................................................................................12
6. beszélgetés.....................................................................................................................................................15
7. beszélgetés.....................................................................................................................................................16
8. beszélgetés.....................................................................................................................................................19
9. beszélgetés.....................................................................................................................................................20
10. beszélgetés...................................................................................................................................................21
11. beszélgetés...................................................................................................................................................22
12. beszélgetés...................................................................................................................................................23
13. beszélgetés...................................................................................................................................................25
14. beszélgetés...................................................................................................................................................27
15. beszélgetés...................................................................................................................................................29
16. beszélgetés...................................................................................................................................................30
17. beszélgetés...................................................................................................................................................33
18. beszélgetés...................................................................................................................................................35
19. beszélgetés...................................................................................................................................................36
20. beszélgetés...................................................................................................................................................40
21. beszélgetés...................................................................................................................................................43
22. beszélgetés...................................................................................................................................................46
23. beszélgetés...................................................................................................................................................50
24. beszélgetés...................................................................................................................................................54
25. beszélgetés...................................................................................................................................................58
26. beszélgetés...................................................................................................................................................61
27. beszélgetés...................................................................................................................................................64
28. beszélgetés...................................................................................................................................................67
29. beszélgetés...................................................................................................................................................69
204
30. beszélgetés...................................................................................................................................................72
31. beszélgetés...................................................................................................................................................75
32. beszélgetés...................................................................................................................................................78
33. beszélgetés...................................................................................................................................................81
34. beszélgetés...................................................................................................................................................85
35. beszélgetés...................................................................................................................................................87
36. beszélgetés...................................................................................................................................................91
37. beszélgetés...................................................................................................................................................94
38. beszélgetés...................................................................................................................................................98
39. beszélgetés.................................................................................................................................................102
40. beszélgetés.................................................................................................................................................104
41. beszélgetés.................................................................................................................................................107
42. beszélgetés.................................................................................................................................................110
43. beszélgetés.................................................................................................................................................112
44. beszélgetés.................................................................................................................................................114
45. beszélgetés.................................................................................................................................................118
46. beszélgetés.................................................................................................................................................122
47. beszélgetés.................................................................................................................................................126
48. beszélgetés.................................................................................................................................................131
49. beszélgetés.................................................................................................................................................133
50. beszélgetés.................................................................................................................................................137
51. beszélgetés.................................................................................................................................................141
52. beszélgetés.................................................................................................................................................146
53. beszélgetés.................................................................................................................................................148
54. beszélgetés.................................................................................................................................................151
55. beszélgetés.................................................................................................................................................152
56. beszélgetés.................................................................................................................................................155
57. beszélgetés.................................................................................................................................................157
58. beszélgetés.................................................................................................................................................159
59. beszélgetés.................................................................................................................................................161
60. beszélgetés.................................................................................................................................................164
61. beszélgetés.................................................................................................................................................166
62. beszélgetés.................................................................................................................................................167
63. beszélgetés.................................................................................................................................................169
64. beszélgetés.................................................................................................................................................171
205
65. beszélgetés.................................................................................................................................................173
66. beszélgetés.................................................................................................................................................175
67. beszélgetés.................................................................................................................................................176
68. beszélgetés.................................................................................................................................................178
69. beszélgetés.................................................................................................................................................181
70. beszélgetés.................................................................................................................................................183
71. beszélgetés.................................................................................................................................................184
72. beszélgetés.................................................................................................................................................185
73. beszélgetés.................................................................................................................................................188
74. beszélgetés.................................................................................................................................................188
75. beszélgetés.................................................................................................................................................190
76. beszélgetés.................................................................................................................................................193
77. beszélgetés.................................................................................................................................................194
78. beszélgetés.................................................................................................................................................196
79. beszélgetés.................................................................................................................................................197
80. beszélgetés.................................................................................................................................................199
81. beszélgetés.................................................................................................................................................200
82. beszélgetés.................................................................................................................................................200
83. beszélgetés.................................................................................................................................................202
A vége...............................................................................................................................................................203
206

Mallász G Az Angyal Válaszol

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mallász G Az Angyal Válaszol

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Elkezdem

A húgom ajánlotta ezt a könyvet, azóta már többször

Azt gondolom, hogy nagy segítség lehet bárkinek,

Mindenre van benne válasz, sokkal egyszerűbben és

Ha valaki szeretné inkább megvenni, és nem itt olvasni:

Szükségesnek tartom, hogy egy rövid bevezető keretében az

1923-ban volt, - 16 éves voltam - amikor először találkoztam

1934-35-ben az antiszemitizmus Magyarországon már erősen érezhető volt. Az én szerepem az állami

"Legerősebb törekvése volt az 'Új embert', a félelemtől megszabadult alkotó Egyént felébreszteni

I. rész, első beszélgetés

"Van-e természetesebb valóság, minthogy mi beszélgetünk?"

1943. június 25. péntek.

ELSŐ BESZÉLGETÉS GITTÁVAL

- Le fognak szoktatni a fölösleges kérdezősködésről.

Vigyázz, mert rövidesen elszámolást fognak tőled kérni.

Mély megrendülés és szégyenérzet fog el.

- Ez most jó. A bűnbánat egyben a megbocsátás.

Gyökeresen meg kell változnod.

Túl kevés vagy és túl sok.

- Kevés az önállóság, sok az anyag.

(Most látom, hogy mennyire lusta vagyok önállóan gondolkodni.)

- Kemény kéregre nem szórnak magot.

Fel fognak szántani nyughatatlan kereséssel.

Ami eddig jó volt, - rossz lesz.

Ami rossz volt, - jó lesz.

(Hosszú csend előzi meg a következő kérdést:)

(Sejtem, hogy itt a 'pogány' szó eredetet, a gyökeret jelenti.)

- Meg fognak keresztelni az élet vizével.

Új nevet fogsz kapni.

Megvan az új név, de nem bonthatom fel.

Adj neki erőt!

Újra fogunk találkozni.

Egyidejűleg az általam formált szavaknak, a feszült várakozásomnak, az örömömnek és a

1943. július 2. péntek

- Mit végeztél e héten?

(Annyira méltatlannak érzem magam, hogy sírva fakadok.)

(Örömmel teli bizalom fog el.)

(Ezek a szavak megnyugtatnak. Ő is szolgál, így ebben hasonlítunk.)

G. Hogyan lehetne a fénygömböt nem csak tudni, de élni is?

- A fénygömb nálam van.

ÉN LEJÖVÖK HOZZÁD, TE FELJÖSSZ HOZZÁM.

G. Hogyan lehetséges ez?

- Ha hiszed azt, az a hit növel.

- Az idők teljében meg fog történni.

(Megfontolás nélkül válaszolom:)

- Méltó vagy-e rá? Elég tiszta vagy-e hozzá?

(Kezdem a biztonságomat elveszíteni.)

G. Szabad ezzel játszani?

- A kis GYERMEK játszik. - A felnőtt alkot.

(A köd mindinkább elborít. Egészen zavartan kérdezem:)

G. Hát túl kicsi vagyok a gömbhöz?

(Villámgyors a metsző válasz:)

(Hanna látja, hogy az 'én'-em túl nagy.)

G. Akkor mitől kell megszabadulnom?

- Újra kell születned.

Ami nagy, összeesik.

Ami kemény, széthullik.

Hosszú szünet után e vigasztaló szavakat hallom:)

- Nem vagy sohasem egyedül.

(Oly méltatlannak érzem magam, hogy a könnyeim újra kicsordulnak.)

- Ne sírj előttem! Erre most nincs idő.

G. Mit tegyek, hogy halljam mindig a hangodat?

(Megvető hangú a felelet:)