Pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban

hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával

dolgokat lehet megvásárolni, illetve adósságokat törleszteni. A pénz attól fizetési eszköz,
mert a csereeszköz használata jogilag érvényes tranzakciót hoz létre. Ezen kívül a stabil
értékű pénz elszámolási egység és értékőrző funkciót is képes betölteni. A pénz értékének
csökkenését inflációnak, növekedését pedig deflációnak nevezzük.

A szó eredete és kultúrtörténete

A magyar „pénz” szó eredete egyelőre vitatott, talán szláv,de az angol penny szó pence
formájához is köze lehet.
A világ legrégebbi pénzérméit Kis-Ázsiában, majd az ókori Görögországban verték, és innen
terjedt el máshová is. A rómaiak, mint mindent ami görög, a pénz használatát is átvették
tőlük, az első denariusokat i. e. 269-ben verték Rómában. Érdekessége abban állt, hogy az
érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének (Juno Moneta) a „vezetéknevét” (Moneta)
verték. Mivel más nyelvekben a pénzre szó nem létezett, jobb híján „monetának” hívták az
érméket. Innen eredeztethető a latin monetáris kifejezés, illetve a sok nyelvben mon- vagy
man- kezdetű 'pénz' jelentésű szó (például az angol money). Később más népek más nevet
adtak neki.

Pénz előtt: önellátó gazdálkodás

Az emberi történelemben a legtávolibb időkre vissza menve az emberek szűkebb vér szerinti
kapcsolat alapján rendeződött közösségekben (nagy családok, nemzetségek) éltek, ezért
mindent megosztottak egymás között. Pénzre mint csereeszközre nem volt szükség. Az
egyszerű gazdálkodási rendszerükben (halászó-vadászó-gyűjtögetőtől az egyszerűbb őskori
mezőgazdasági és kezdetleges „ipari” munkákig) képesek voltak a teljes önellátásra. A
szükségleteket kielégítő javak előállítása a technológiai szint alacsony volta miatt nem
igényelt specializálódott szaktudást, így kereskedelmet sem.