ELÕSZÓ

E kötetbe a jelenkori székelyföldi falusi társadalom gazdasági, társadalmi

jelenségeinek vizsgálata során, az utóbbi tizenhárom évben készült írásaim egy
részét válogattam össze. Jó egy évvel ezelõtt érlelõdött meg a gondolat, hogy
ezt a munkát szükséges elvégeznem. Erre indított az a tapasztalatom, hogy a
kutakodásaim helyszíneihez – zömében a Kishomoród mente településeihez –
hasonló megrekedt kistájak, térségek problémái, súlyosságukhoz képest alig
jelennek meg a nyilvánosság fórumain és a döntéshozó szerepben lévõk hori-
zontján. Úgy látom egyre mélyül a szakadék a vidéki társadalomban „lent” élõk
és a „fent” - a politikai, gazdasági elit - között. A szerencsés fent lévõk - a
deklaratív szinten túl - nem tartják fontosnak ismerni, mi történik lentiek
hétköznapjaiban, a társadalom mélyrétegeiben. Úgy vélem a közgondolkodás-
ban markánsabban kellene jelen lennie a vidéki, zömében mezõgazdaságból élõ
lakosság társadalmi, gazdasági problémáinak. Ne tévesszen meg az a körül-
mény, hogy manapság egyre több fórumon, rendezvényen hallani az elmaradott,
depressziós térségekkel kapcsolatban a vidékfejlesztés, területfejlesztés, fejlesz-
tési prioritások, átalakítási, korszerûsítési programcsomagok, stb. fogalmakat,
kifejezéseket. A fejleszteni kívánt térségekben valóban újszerû nyelvezet for-
galmazói azonban ritkán, vagy egyáltalán nem szállnak alá az itt élõ társadalmi
csoportok mindennapjainak szintjére, holott minden valamirevaló területfej-
lesztési kézikönyvben olvasható, hogy a sikeres munka elengedhetetlen feltéte-
le: meg kell ismerni a fejleszteni kívánt terület gazdasági, társadalmi viszonyait.
Az Ember és föld fejezetbe a kilencvenes évek elejének falusi gazdál-
kodási viszonyait, a családi gazdaságok típusait, a háztartások fenntartásá-
ban mûködtetett kapcsolatokat vizsgáló írásokat válogattam. A szocialista
gazdálkodási, szervezeti formákból a magángazdálkodásra visszatérõ falusi
társadalom kiinduló állapotát, az új helyzetben tapasztalt stratégiakeresése-
ket rögzítõ helyzetképek részben már a tegnap történetének dokumentumai
is. Úgy vélem, az akkori megállapítások, a jelzett tendenciák nagyrészt ma
is érvényesek. Az akkor tapasztalt viszonyok, magatartásmódok részben ma
is tovább élnek. Ugyanakkor a falu társadalma jobbára észrevétlen, de
állandó változási folyamatban alakul. Az azóta bekövetkezett változásokról,
a belsõ szerkezeti differenciálódásról, a piaci viszonyokhoz való alkalmaz-
kodási formákról csak szórványos jelzéseink vannak. Nem ismerjük a csa-
ládi gazdálkodás jelenkori változatait, a növekedés, felhalmozás, stagnálás
vagy elszegényedés folyamatait. A változási folyamatok jelzésére illesztet-
tük e fejezetbe legfrissebb eredményeinket a falusi földhasználatról.
A Kitaszító föld fejezet központi témája a köztudatban jól ismert, de
társadalmi súlyához képest kevéssé kutatott jelenség, a vendégmunka. E
témakörben fõleg a családi gazdaságon kívüli munkavállalás Kishomoród

5
menti változatait kutattuk. Az esettanulmányokban az egyéni és települési
szintû külföldi – döntõen magyarországi - munkavándorlás sajátosságait
igyekeztem bemutatni. Az elõször 1991-ben felfedezett témához az évek
során többször visszatértem, számba venni a szûnni nem akaró folyamat
történeti elõzményeit, újabb tényezõit, személyes sorsokban, települési sa-
játosságokban megragadható változatait.
A Nemcsak dolgozik az ember fejezet írásai a társadalom szimbolikus
szférájának néhány jelenségét tárgyalják, amellett érvelve, hogy a falusi
világ társadalmi szereplõinek cselekvéseiben a gazdasági motívum nem az
egyetlen mozgatóerõ. Vannak az embereknek olyan tevékenységei amelyek
nem kimondottan létfontosságúak, mégis idõt áldoznak ezekre: ünnepelnek,
kapcsolatokat ápolnak vagy éppen - a racionális megfontolásokat is félretéve
- felfüggesztésükön ügyködnek.
Ma úgy látom, hogy a falusi társadalom felkészületlenül sodródik az
elkövetkezõ években elõreláthatóan élesedõ gazdasági verseny feltételei
felé. Hiányzik például a szervezõdési és érdekképviseleti szakértelem, az
együttmûködési készség és bizalom. A fõleg értelmiségi köztudatban élõ
rendtartó székely falu képzetét a „terepen” tapasztalható valóság lépten
nyomon cáfolja: bizony sok településen nagy a „rendetlenség”. Sajnos
ezekrõl az állapotokról nem szisztematikus kutatásokból, hanem a személyes
tapasztalatok mellett, a napilapok riasztó híreibõl szerezhetünk tudomást.
A kérdésre, hogy a politikai irányítással felgyorsuló integrációs folya-
matokban milyen jövõ vár a falusi társadalomra, ma csak deklaratív szinten
vannak válaszok. A falusi társadalom jelenségeit módszerében korszerû,
tárgyilagos elemzések sorozatával kellene feltárni. Ma már nem elég azon-
ban az empirikus adatok halmozása, jogos elvárás a kutatások elméleti
megalapozottsága is. A tényeket, a folyamatok összefüggéseibõl levont
következtetéseket a különbözõ rendû-rangú intézmények fejlesztõi és az
európai uniós retorika bûvkörében leledzõ döntéshozók asztalára kellene
tenni.
A szerzõ
2003. november

6
EMBER ÉS FÖLD

9
10
 „…OLYAN TÖRVÉNYÖKÖT CSINÁLUNK…,
HOGY NEKÜNK JÓ LEGYEN…”

A falu ma társadalmi feszültségek színtere. Naponta különbözõ állás-

pontok, vélemények szembesülnek, konfliktusok születnek az érdekcsopor-
tok között.
A közelmúltban az érdek- és véleménynyilvánítás legváltozatosabb for-
máit tapasztalhattuk: az éjszaka betört ablakoktól a fenyegetõ névtelen
levelekig, verekedésekig – sõt, már halálos áldozata is van a földtulajdon
körüli vitáknak. Mindezek a cselekedetek – amellett, hogy kapcsolatkultú-
ránkról is árulkodnak – jelzik, hogy az eltelt évtizedek alatt felhalmozódott
ellentmondások mára mélyen megosztották a falu társadalmát.
Hogyan lép tovább a falu? Milyen tulajdonviszonyai, termelési formái,
társadalmi kapcsolatai lesznek a jövõben? Vannak-e életképes lokális közös-
ségek, amelyeket kezdeményezõkészség, kockázatvállalás, érdekérvényesí-
tõ képesség jellemez és a helyi társadalmak jövõbeli alakulását meghatároz-
hatják? Mindezek ma még olyan nyitott kérdések, amelyekre vidékenként,
régiónként lehet árnyalt, a helyi valóságból kikövetkeztethetõ válaszokat
adni. Úgy gondoljuk, nincsenek globálisan megválaszolható kérdések és
receptszerûen alkalmazható megoldások, hanem egyéni, családi helyzetek-
bõl, viszonyulásokból szövõdõ bonyolult helyi valóságok.
Az alábbiakban egy dombvidéki székely falu társadalmi életének esemé-
nyeibe próbálunk bepillantani, röviden áttekintve az 1990-es évet. Különö-
sen arra figyelünk, hogyan szervezõdött és mûködött – kezdetben informá-
lisan – az a csoport, mely a helyi társadalomban a helyi hatalommal szemben
saját érdekeit képes volt bizonyos mértékben érvényesíteni. Más szóval: a
civil társadalmi törekvések érvényesülését próbáljuk felvázolni.
Terepmunkánk a kikérdezésbõl, résztvevõ megfigyelésbõl, demográfiai
adatok megismerésébõl áll. Mivel a szóban forgó falu vizsgálódásunk további
terepe, a jövõbeni munkánk eredményessége érdekében a nevek és más „nyomra
vezetõ” adalékok közlésétõl eltekintünk. Következtetéseink érvényességi köré-
nek behatárolásához szükséges a falu néhány természeti-társadalmi jellemzõjét
röviden megemlítenünk. Nagyvárosoktól távol, a téeszesített vidék peremén
helyezkedik el. Szántóhatárának 1/3-a közepesen termõ, lapályos, könnyen
mûvelhetõ, 2/3-a gyenge minõségû, kötött talajú, köves domboldal. A kiterjedt
legelõk, mezei és erdei kaszálók kedveznek az állattenyésztésnek. Az erdõk a
megszûnõben levõ téesz fõ jövedelemforrását jelentették.
A falu lélekszáma az utóbbi harminc évben – fõleg az elvándorlás
következtében – számottevõen csökkent, ma 1337, ebbõl 870 improduktív
(kiskorúak és 65 év felettiek), 457 produktív személy. Az aktív lakosságból
316 személy talál megélhetést a faluban (téesz, szolgáltatások), 141 ingázó
(122 férfi és 19 nõ). Az eljárók a közeli kisvárosokban, bányavidéken

11
dolgoznak. A 870 improduktív személy közül 435 nyugdíjas (300 téesz-, és
135 állami), akiket természetesen nem lehet egyértelmûen a nem termelõk
kategóriájába sorolni, hiszen arra is van példa, nem egy, hogy a 80-85 éves
korukig önmagukat minden külsõ segítség nélkül fenntartják. A nem terme-
lõk kategóriáját még duzzasztja a 161 állandó munkahely nélküli személy
(háztartásbeliek, alkalmi munkából élõk).
A helyi társadalmi életnek középpontjában egész évben egy fontos
kérdés állt: megmarad-e a téesz vagy felszámolódik?
A téesz létéhez való viszonyulás két – egymással szembenálló – érdek-
csoportra osztotta a falut: téesz-pártikra és téesz-ellenzékre. Vizsgálva az
egyik vagy másik csoporthoz való tartozás motivációit, kiderül, hogy nin-
csenek egységesen alkalmazható kritériumok: családi szituációk, egyéni
érdekeltségek vannak, amelyek egyik vagy másik csoporthoz kapcsolják az
egyént. Az indítékok igen különbözõek lehetnek a nyilvánvaló anyagi
haszontól a mentális tényezõkig.
Nézzük elõször a téesz-pártiakat. E csoportba tartozik a téesz vezetõsége,
az aktív téesztagok nagy része, a téesz-nyugdíjasok egy része. A falu
társadalmi hierarchiájának különbözõ szintjein álló emberek találkoznak itt.
Az utóbbi húsz-huszonöt évben ui. végbement egy olyan folyamat, amely-
nek eredményeként az egykori jó gazdák, a téeszesítést ellenzõ családok
tagjai kerültek vezetõ pozíciókba (irodai alkalmazottak, raktárosok, beszer-
zõk). Õk a téesz legelszántabb védelmezõi, megpróbálják valamilyen for-
mában tovább éltetni, átmenteni a közös gazdálkodási formát, és így meg-
õrizni munkahelyüket és az ezzel járó elõnyöket.
Másfelõl a mindvégig rosszul mûködõ, veszteségesen termelõ gazdaság-
ban fõleg alkalmazottként egy olyan réteg dolgozott, amely kevés földdel,
gyenge kaszálókkal állott volt be a közös gazdaságba, most nincs sok
kapnivalója, ezért ellenzi a gazdaság felszámolását. A téesztõl jobb földeket,
kaszálókat kaptak: „a kaszájukat a fûzfabokorra akaszthatták, de most ki
kellene menni a hegyre, a bükkfabokorra akasztani”.
A téesz megmaradása mellett vannak azok az idõsebbek is, akiknek nincs
a közelben támogatójuk, a visszakapható földjeikkel már önerõbõl, igavonó
állatok, munkaerõ és felszerelés hiányában nem tudnak mit kezdeni. Féltik
is a kis nyugdíjukat, nem bíznak abban, hogy a téesz megszûntével az
megmarad – mondhatja ezt nekik akár a faluba ellátogató szenátoruk is.
Az a lehetõség, hogy a visszakapott földjeiket bérbe adhatják fiatalabb,
kevés földdel rendelkezõ gazdáknak, nem népszerû körükben. A mezõ-
gépészek egy része szintén a téesz megmaradása mellett van, annak meg-
szûntével veszélyeztetve érzik a munkahelyüket.
Az évek során megfigyelhettük, hogy külön értékrend vezérli azokat az
embereket, akik maradtak a téeszben, és azokat, akik még ötvenedik életévük
után is képesek voltak az életformaváltásra, és az ipari munkahelyen helyez-
kedtek el.

12
 A maradék férfi – igen kevesen (itt most nem beszélünk a fizetéses
alkalmazottakról, vezetõkrõl) – mentalitásban, életvitelben még õrzi a vala-
mikori archaikus falu emberének a kapitalisztikus gondolkodásmódtól nem
érintett magatartását: csak annyit venni el a természettõl, csak annyit szerezni
meg a javakból, amennyire a „tisztes” élethez szükség van.
Az eljárók a jobban fizetõ ipari – bányaipari, építõipari – munkahelyeken
elért magasabb jövedelmükkel egy puritán-felhalmozó értékrend szellemé-
ben megváltoztatták anyagi-tárgyi környezetüket.
A téesz-ellenzõk csoportjába szintén változatos érdekeltségû, motiváci-
ójú emberek tartoznak. Itt találjuk elõször azokat, akiknek a téesz léte több
kárt okozott, mint hasznot: földjeiket elvette, a kaszálókon csak 30-40%-ban
gyûjthették be a takarmányt állataiknak. Cserébe a téesz vegetáló életmódnál
egyebet nem nyújthatott. A hatvanas évek közepétõl az iparban elhelyezke-
dõk ma állami nyugdíjasok, vagy a nyugdíjkorhatárhoz közelednek; õk
alkotják a téesz-ellenes csoport zömét. De ide tartozik az a néhány magán-
termelõ, az erdész és az a kevés téesz tag is, aki elég erõt érez magában a
gazdálkodás újrakezdéséhez, és helyi viszonylatban jelentékenyebb föld-
mennyiséget kaphat vissza.
Mellettük vannak olyanok is, akik szubjektív okokból állanak a téesz-el-
lenzõk csoportjába („legyen már vége egyszer a gazembörségnek”).
Ellentmondásos helyzet, hogy a falu jövõjét alakító folyamatban éppen
azok nem kapnak egyelõre szót, akiké a holnapi falu lesz: az ingázók, a
közép- és fiatalabb nemzedékek. Õk nem voltak téesztagok, így ki se tudnak
lépni belõle, nincs döntési, szavazati joguk, holott az idényjellegû mezõgaz-
dasági munkákból jelentõsen kiveszik részüket a második mûszakban.
Amellett, hogy folyamatosan információkat gyûjtöttünk az eseményekrõl,
történésekrõl, szükséges volt olyan emberek kikérdezése, akik cselekvõen
alakították az eseményeket. Az alábbiakban bõven idézünk hangszalagra rög-
zített anyagainkból. Kezdetben „jó egyetértés vót a faluba”. Az emberek lelke-
sen fizetnek be a Szabadság folyószámlára, több mint harmincezer lej gyûlt
össze. Mivel több olyan család volt, amelyik maga is segítségre szorult volna,
a pénzgyûjtést úgy szervezték meg, hogy minden utcában kijelöltek egy házat,
ahová, aki akarta – s amennyit akart – odavihette a pénzt.
„Január dereka körül hívtak egy gyûlést, a kollektív vezetõsége, s na, ott
osztán ismertették, hogy megbukott a régi rendszer, s most már a faluba úgy
döntünk a sorsunk felett, s olyan tövényököt csinálunk, itt helybe, hogy
nekünk jó legyen, úgyhogy feljebbrõl nem kell most már várni, hogy ezt
mondják, s ezt kell csinálni. S ezt elég jó hangulattal fogadta az egész gyûlés.
Na, akkor ismertették, hogy 25 ár fõdet adnának mindenkinek, azé
fizessön mindeni 1500 lejt! Na, ott már én is felszólaltam, hogy 25 ár fõdet
jó, hogy kapunk, de akkor szabjunk olyan törvényt, hogy ne fizessünk
semmit, hát mért fizessünk 1500 lejt 25 ár fõdétt, most es, hát akkor a
gazdaságnak olyan árendát fizetünk szinte, mint eddig.

13
 Még vótak embörök, akik felszólaltak, hogy hát nem jó, ezt másképpen
kéne, de a vezetõség azt mondta, hogy ezt már pedig csak így lehet.”
A 42/1990-es törvény megjelenése után fokozódik az ellentét: „ott írta,
hogy a hegy- és dombvidéken a parasztoknak fõdet kell adni, ki mennyit tud
megmûvelni, erre fel osztán már kezdõdött az ellentét, hogy hát ha úgy van,
akkor mért csak 25 ár?
Az ingázó fiatalok és a középkorúak a legelégedetlenebbek, mert azt a
25 árat is csak téesztagoknak akarják adni. Spontán szervezkedés indul:
„Felszegbõl kezdõdött, a felsõ ingázók kezdték, hogy gyûljünk össze, s
tegyük le papírra, hogy mit akarunk. Eppen egy vasárnap vót a gyûlés
meghíva, mentünk le a faluba, s közbe L. S. megérkezett Csíkból, s magya-
rázza, hogy megalakult a Kisgazdapárt, s a programja es eppen nála vót. S
hát pontosan azokat írja, amit mü akarunk kérni, csak nem tudtuk vóna úgy
megfogalmazni.”
„Na, akkor ott mindenki egyetértött, megalakítottuk a Kisgazdapártot,
aki ott vót, mindenki béállott ott azonnal. Vótunk ott egy 150-160-on.”
A következõ vasárnapra gyûlést hirdet a faluba az újonnan alakult párt:
„Igen, de itt már olyan ellenpropaganda lett, hogy vasárnap még annyian se
vótunk, mint azelõtt… Mert akkor már kezdték felhozni azonnal, hogy nem
lesz kollektív-nyugdíj, ha mindenki fõdet veszen ki, s ez erõsen visszaverte
ugye az öregebb tagságot.”
A helyi polgármesteri hivatal nem ellenzi a Kisgazdapárt törekvéseit, de
nem is tudja támogatni egyelõre. A polgármestert, aki a diktatúra utolsó
éveiben volt, leváltották, helyette a nyugdíjkorhatárhoz közeledõ helyettest
választottak rövid idõre, de világos volt, hogy alkatánál, beállítottságánál
fogva nem várható el, hogy az egyéni és magánkezdeményezéseket a téesz
vezetõsége ellenében felvállalja. Kiderült, hogy nincsenek vezetésre alkal-
mas egyének, hiányzik az új garnitúra, amelyik a régi helyébe léphetne.
A tavasz folyamán annyi történt, „hogy még többször es gyûlésöztünk,
úgyhogy olyan nyomást gyakoroltunk a gazdaság vezetõségére, hogy osztán azt
mondták, hogy akkor mindenki, aki a falu területin lakik, kapjon 50 árat, s osztán
az árendáról nem vót szó semmi, mert úgy felzúdult a társaság. De most evvel
se vótunk megelégödve, akkor reavettük, hogy a férje es s a feleség es kapjon,
50-50 árat a kollektivisták s 25-25 árat az ingázók.” Ezek az engedmények azt
jelezték, hogy ha nehezen is, de lehet eredményeket elérni.
Természetesen a téesz vezetõsége folyamatosan akadályozta az egyéni
használatba vett földparcellákon a munkát. Elõször a vetõgépeket nem akarta
az egyéneknek használatra adni, majd az aratógépeket: „mindenki panasz-
kodott, hogy kombájnt sem akarnak adni erre az ötven árakra, mert azt
mondták, hogy amíg a gazdaságnak egy szál gabonája lesz, addig az egyé-
neknek nem szabad kombájnozni.
Sor kerül az elsõ szervezettebb cselekvésre: „eldöntöttük, hogy másnap
az összes tagság átvonulunk a traktorállomásra, s kiköveteljük, hogy adjanak

14
kombájnt. Átal es mentünk, a fõmérnök es ott vót, addig kötték a kereket
erõssen, de osztán meglátták, hogy annyi embör átvonult, akkor nem vót egy
mukk sem, akkor Felszegnek es egyet s Alszegnek es egyet adtak egybõl.”
A szénacsinálás szintén vitákra adott alkalmat. Ez évig a mezei kaszáló-
kon 30%-a, az erdeiken 40%-a volt az egyéné; 70, illetve 60%-ot a téesznek
kellett leadni. Most a téesz vezetõsége annyi engedményt tett, hogy 40%-át
a mezei és 50%-át az erdei szénának az egyéneknek ígérte. De ezt kevesellték
azok, akik megelégelték már ezt a gazdálkodási formát: „odahordtuk eddig
minden esztendõbe a sok takarmányt, s mégse tudtak semmire menni idáig,
hát minek tovább?”
„Mondtam, hogy ilyen marhaságot ne csináljunk, hogy szénát megint
részibe, el kell határozni, hogy mindenki, ahol addig kaszált azelõtt való
esztendõkbe, azt kaszálja meg, amennyi kell az állatjának, azt hagyja meg,
s a többit adja átal a gazdaságnak, csak fizessék meg, adjanak vagy búzát,
vagy ha nem pénzt.” (Ez a vélemény akkor bujtogatásnak minõsült, de fél
év múlva a téesz vezetõsége pontosan így járt el: osztotta a búzát a leadott
szénamennyiségre.)
A téesz vezetõség stratégiájából a megfélemlítés sem hiányzott. Kihívta
a városból a téesz jogászát, aki bírósági eljárással és börtönnel fenyegetõzött:
„Vegyék tudomásul, hogy bujtogassák maguk a népet, hogy ne csináljanak
százalékba szénát, hát mindenki vigye haza, úgy vegyék tudomásul, hogy a
mai naptól megkezdõdik maguk ellen a bírósági eljárás, bé lesznek hozva,
bézáratom!”
A megfélemlítés mellett napirenden volt a rágalmazás, befeketítés: „a
nyáron, ha egy napot késött a kenyérhozás, akkor már lehetött hallani, hogy
azétt nem hozzák, mert a Kisgazdapárt letiltatta, hogy ne hozzanak kenyeret
a faluba. Úgy vót bétáplálva a népnek, hogy mü marhaságot akarunk, a
rosszát akarjuk, hogy nem lesz sem nyugdíj, s olyan adók lesznek a fõdekre,
mint 62 elõtt, s akkor osztán meglássák, hogy mi lesz.”
Idõközben a Kisgazdapárt tajgai megalakították a Gazdakört, amely az
új polgármester személyében jelentõs támogatóra talál. Elérik, hogy a búzát
ne adja el a téesz a faluból: „mikor megtörtént az aratás, akkor hordták a
búzát adni el, idegön falukba, mindenfelé. Osztán rejok mentünk, s olyan
nagy vót a nyomás, hogy le kellett tiltani a búzaeladást.”
Õsszel, a betakarítás végeztével, a gazdakör egyre határozottabban lépett
fel a téesz ellen. A sajtó, rádió, tévé hírei, a Kisgazdapárt biztatásai, másrészt
a téesz vezetõségének az a nyilvánvaló szándéka, hogy minél több pénzt
szerezzen a téesz vagyonából aktivizálta a Gazdakör tevékenységét. Sikerült
elérni, hogy megkezdjék a téeszvagyon felleltározását, és a leltározó bizott-
ságban a gazdakör képviselõi is benne voltak. Kiderült, hogy az állatállo-
mány egy év alatt csaknem a felére csökkent, az 1020 db. szarvasmarha
520-ra, a 6000 juh 3330-ra.

15
 „Amikor a leltározás lejárt, akkor híttunk egy gazdaköri gyûlést, s ott
osztán az lett a társaságnak az álláspontja, hogy aki ki akar állni a kollektív-
bõl, az kártalanítódjék, mert, ugye elvevõdött állat s szerelék s minden. S
számítsuk ki, hadd lám, hogy s mint lehetne hezzafogni.
Mü osztán tárgyaltunk vóna a gazdaság vezetõségivel, de ott nem
lehetött.”
A Gazdakör vezetõi – 4-5 ember – a beállási nyilatkozatok és a leltár-
értékek alapján két hétig tartó munkával kidolgozták: az egész falu milyen
vagyonnal állott be (a földbirtokot kivéve). Elhatározták, hogy a meglevõ
állatállományból a téeszesítéskor beadott értékekért kártalanítják azokat,
akik ki akarnak állani. Kiszámították, hogy a kilépni szándékozók bentlévõ
vagyona az összvagyon harmincöt százaléka, így a ma meglévõ ingó vagyon
harmincöt százalékát követelték a téesz vezetõségétõl. Az idõ sürgetett, a
juhok naponta hullottak el, a szarvasmarhákat adták el.
„Annyira fel vót ez a közösség háborodva, amelyik kilépött, hogy az
állatkiosztást muszáj vót megcsinálni – mert mondtuk azt es, hogy most
hagyjuk el, mert még nincs törvény, s nincs így s nincs úgy – igen, de azt
mondták, hogy egyszer azt bonyolítsuk el, amíg van mibõl! Hát már mire a
juhokhoz értünk, már a mü részünkbõl es hatvan darab elhullás vót.”
Figyelemre méltó, hogy a Gazdakör milyen elvek, eljárások használa-
tával kivitelezte a kártalanítást: a leltározó bizottság a szarvasmarháknál
fülszám szerint minden állatnak megállapította a szabadpiaci árát. Mikor
három istállóval végeztek – három napot vett igénybe – nyilat húztak, hogy
melyik istállóból osztják ki az állatokat.
Hogy kinek melyik állat jut, azt szintén nyílhúzással állapították meg;
a kapott és kapnivaló érték közötti különbözetet pénzzel egyenlítették ki.
Amikor a juhokat osztották, a részrehajlást úgy elõzték meg, hogy azok
elõtt, akik „vették ki” a nyájból a juhokat, eltitkolták, hogy mikor kinek
választják.
„A lovakot, ami jutott, azt elárvereztük, mert ha nem, a lovak felett olyan
vita lett vóna, mindenkinek kellett vóna.”
Arra is gondoltak, hogy azokat a gondozókat és juhászokat, akik a
kiosztott állatok mellett dolgoztak, és „munka nélkül maradtak egyik napról
a másikra, valamivel kisegéljük, kártalanítani akarjuk erre az átmeneti idõre.
Mert a gazdaság nem segétti semmivel, sõt még nyuszítsa reánk.”
A téesz vezetõség igyekszik a maga oldalán tartani az embereket:
„Olyan esztendõ, mint a tavalyi nem es vót, s lehet, hogy nem es lesz! Mert
a búzával s a gabonával s a jóindulattal ölték most meg a népet azé, hogy a
pártjokon álljon. Adtak a kollektivistáknak, mert nem vitték el, nem vót
bészolgáltatás az államnak. Nem vót, ahova eltenni a gabonát. Annyit adtak,
amennyit akartak. Ha most már az egyén maga akarja megtermelni, azé
fizetni kell, dógozni kell, s utána kell járni.”

16
 „A tizenkét esztendõ alatt, amit a kollektívben dógoztam, az összes
gabona, amit kaptam, annyi nem vót, mint amit az idén adtak! A tizenkét
esztendõ alatt!”
A két érdekcsoport naponta szimbolikus harcban áll egymással. A
szomszédságok, családok között kommunikációban ma a fõ rendezõelv a
téeszhez való viszonyulás. Több évtizedes barátságok szûnnek vagy értéke-
lõdnek újra. Arra is van példa, hogy a családon belüli konfliktusnak a
haragtartás a megoldása, máskor haragosak találkoznak, és békülnek ki
ugyanabban az érdekcsoportban. Az intoleráns viselkedésmód legsúlyosabb
formáját a falu szemében a polgármester és két gazdaköri vezetõ ablakainak
betörése jelentette, amit ismeretlen téesz-pártiak követtek el éjszakánként.
A fenti rövid áttekintésbõl nyomon követhetõ a végrehajtó tehetetlen-
ségi állapotából kimozdulni nem tudó, így a hatalomnak alávetett, és az attól
szabadulni akaró csoport önszervezõdésének útja. A felismert közös érdektõl
annak érvényesítéséig hosszú idõ, csaknem egy év telt el. A csoport kiter-
melte magából saját szóvivõit, ügyintézõit, akik a gáncsoskodó, saját pozí-
ciójukhoz ragaszkodó téesz-vezetõség ellen sikerrel vették fel a harcot.
Az éjszakába nyúló, hosszú számvetések, leltározások, tervezések alatt,
a döntéshozatalkor, azok kivitelezésekor az emberek újra megtapasztalhat-
ták, gyakorolhatták az autonómia, az önkormányzat technikáit. Egy vajúdási
idõszak után határozottan, céltudatosan léptek a cselekvés útjára.
Meg kell említeni, hogy a saját sorsát kezébe vevõ csoport munkájában,
törekvéseiben a helyi értelmiség egy-két tagja vesz részt aktívan, a többiek
passzívak, vagy a téesz mellett agitálnak.

17
 EMBER ÉS FÖLD A SZÉKELYFÖLDÖN

Legyen vége a kizsákmányolásnak!!! FÖLDET!!! A fenyegetõ követe-

lést egy székelyföldi falu utcai plakátjáról idézzük: 1989 decemberének
utolsó napjaiban a helyi hatalomváltást sürgetõ csoportok egyelõre még nem
érezték elérkezettnek az idõt, hogy ellenfeleikkel a nyílt konfrontációt
vállalják. Az érdekharc egyik formájaként, éjszaka titkos kezek, a helyi
termelõszövetkezet szemtelenül megtollasodott vezetõirõl, hevenyészett fel-
iratos gúnyrajzokat tûztek a forgalmasabb utcák kapuira, kerítéseire. A
névtelen feliratok lakonikus soraiban a föld mellett demokráciát, egyenlõ-
séget, a „rokonizmus” eltörlését követelték. (A nyilvános helyeken kifüg-
gesztett gúnyrajz, a székely falvakban az ötvenes évek kuláküldözéseinek
idején volt a szimbolikus lefokozás hatalmi eszköze. A rendszer bukásának,
a felépített társadalmi-gazdasági szerkezetek lebontásának kezdetén az em-
berek spontán módon újra használatba vették ezeket az eszközöket).
A földkérdés a fordulat napjaiban nemcsak a forrongó helyi kisvilágok
ügye volt, hamarosan a napilapok címoldalaira került, közügy lett.
Romániában 1991 februárjában lépett érvénybe, az azóta sokat bírált, de
módosításokkal ma is hatályban lévõ földtörvény. A korszerû termelési
technológiákat, üzemszerû mezõgazdasági termelést pártfogoló agrárszak-
emberek a jogszabály fõ hibájának azt a cikkelyt tartják, amely kimondja,
hogy az egykori tulajdonosok vagy örököseik azokon a határrészeken igé-
nyelhetik vissza a parcelláikat, ahol voltak. A törvénynek éppen ez cikkelye
hatott revelációként a kollektivizált székelyföldi falvakban. Hogy mit jelen-
tett az egykor zömében kisbirtokos gazdáknak harminc-negyven év után a
földvisszaadás, föld újbóli birtoklása, nehezen érthetõ meg a társadalomtör-
téneti elõzmények, létviszonyok és az ezekben gyökerezõ mentális beállító-
dások figyelembevétele nélkül.
A székelyföldi régmúltból fennmaradt köznapi írásos anyagból számos
példát lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy e társadalmi formációban
a birtokolt föld nem pusztán csak termelõeszköz volt. A családi tulajdonban
lévõ földterület mennyiségének, - sõt a változatos természeti feltételek
függvényeként a térbeni elhelyezkedésének is - a család társadalmi rangját
jelzõ szerepe volt. A helyi hierarchiákban és viszonyrendszerekben a föld-
birtok az elismert társadalmi pozíció nélkülözhetetlen eleme volt. Ha írásos
formában is rögzítették az egyén társadalmi helyét életközösségében, annak
fontos része az volt, ha a szóban forgó személyrõl le lehetett írni, hogy „bír
szép külsõ szántókat, kaszálókat, melyek egy tisztességes birtokú gazdához
illenek”. E gondolkodásmódban az alany meghatározása a birtokolt javakkal
történik. Az alany az, amit birtokol, a tulajdona alapozza meg identitását.
Amikor a hatalmi erõszak megfosztotta javaitól, pl. földbirtokától a gazdál-
kodót, identitásától fosztotta meg.

18
 A földbirtok az archaikus székelyföldi társadalomban (de a jelen fél-ar-
chaikus székelyföldi falusi világában is) a testvérek, rokonok, szülõk, gyer-
mekek közötti kötelékek, társadalmi biztonságot jelentõ kötelezettségek
hordozója volt. Az õsiségen alapuló szívós családi vagyonközösségek - az
osztatlan õsföld mikroközösségeket integráló intézménye - a XVIII-XIX
századig fennmaradtak. Az örökölt õsföld, a külön családokat alapító örö-
kösökre veszélyek, ellenséges fenyegetések, károk esetén akkor is kölcsönös
kötelezettségeket rótt, ha már megosztoztak és külön gazdálkodtak. Idõvel
változott e kötelezettségek mértéke, tartalma, de a személyközi viszonyok-
ban a mai napig viselkedés- és magatartásszabályozó szerepük van.
A föld birtoklásának, használatának, öröklésének hagyományos szokás-
rendje, az adás-vétel évszázados formái a huszadik század közepéig fenn-
maradtak. Sok faluban századunk negyvenes éveiben számolták fel az
ugarhagyó határhasználatot, de még ma is találkozni eldugott székely fal-
vakban olyan gazdálkodóval, aki a gyomtól zöldellõ szántóföldek láttán a
nyomásrendszerû földmûvelés mellett érvel, mert „a juh apró körmeivel
mind kitapodta a gyomnövényt, a forgatás (csekély mélységû nyári szántás
- O.S.) puhította ezt a szíjas földet, s föld ma úgy is van elég, pihenhetne egy
harmada minden esztendõben” (68 éves földmûves).
Az ötvenes évek elejéig a felfele törekvõ falusi családok legfontosabb
célja a földvásárlás volt. A birtokgyarapítás vágya az egyik legmélyebb
motivációja volt az idegenben vállalt idõszakos pénzkeresõ munkának: azért
dolgoztak városon évekig, évtizedekig cselédként, bolti szolgaként a fiatal
családok, hogy az összespórolt pénzzel növeljék az örökölt birtokocskát. A
közelmúlt történetében a „mezõgazdaság szocialista átalakítása” néven is-
mert társadalmi folyamat egyik következménye az ember-föld viszonyban
az volt, hogy „meggyûlöltette a birtokot, úgy meggyûlöltette, hogy mi
könnyen aláírtuk, amikor elvették, úgy megutáltuk volt” (74 éves falusi
asszony). Az erõszakos kollektivizálás következményeként megszûnt a
„földhóbort”, a birtok gyarapításáért folyó állandó versengés, és elkezdõdött
a „házhóbort”, az új, vagy újjáépített, korszerûsített ház lett a családi
beruházások legfontosabb célpontja: átvette a földbirtok reprezentációs
funkcióit.
A három- helyenként négy évtizedes merev, ideologikus irányítású
termelõszövetkezeti gazdálkodás azzal, hogy nem engedett jelentékeny teret
az önálló gazdálkodásnak, a falun maradt népességet megfosztotta a birtok-
lás, az önálló rendelkezés örömétõl. „Most nem szántunk, s nem vetünk” -
mondta rezignáltan egy bérmunkás státusba kényszerült parasztember a
nyolcvanas évek közepén, s rezignáltsága egy mellékvágányra terelt, zsák-
utcába szorított társadalmi csoport életérzését jelezte. Az önmaguk, és javaik
fölötti rendelkezéstõl, döntési szabadságuktól megfosztott egykori gazdák
nosztalgiával emlékeztek azokra az idõkre, amikor maguk irányították kis

19
gazdaságaikat, határoztak a birtok és a termelõmunka ügyeiben, saját neve-
lésû állataikkal vásárokra jártak. A magánparaszti gazdálkodást fel lehetett
számolni, a földeket el lehetett tulajdonítani, el lehetett venni az állatokat,
gazdasági felszereléseket, de az önálló gazda habitusát, a mélyen megélt
jogosultságok, szabadságok igényét nem sikerült kiirtani. Ez a beállítódás -
ha nem is társadalmi méretekben - búvópatakként túlélte a közös gazdálko-
dás évtizedeit: „nekünk mindenünk volt a kollektív idõ alatt is, mert én
amikor kollektivizáltak s elvitték a szekeremet, leltárba vették, ráfestettek
egy nagy kék K betût és egy nap elvitték, még otthon se voltunk, késõbb
aztán összevágták, s a disznóknak pityókát fõztek vele... De amikor elvitték
én egy hét múlva mentem, ki az erdõre, s vágtam a neki valókat, kerestem
az ágasnak való kétágú fát, s hoztam, s csináltam az új szekeret magamnak.
S akkor mind ijesztgettek, hogy elvesszük-elvesszük. De osztán nem vették
el, úgyhogy nekem minden volt. Tehenet szereltem megint s béfogtam a
szekérbe, mert nem tetszett, hogy várni kellett a fogatosokra...” (80 éves
földmûves).
Az önálló létforma utáni nosztalgia számos jelét tapasztalhattuk nem-
csak a termelõszövetkezetekben dolgozók, de a kisvárosokba segédmunkás-
ként ingázó, vagy néhány hónapos tanfolyamokon szakmunkássá képzett
egykori földmûvesek körében is. Ez a nosztalgia tetten érhetõ volt a verbális
megnyilatkozásokban, a szûkre szabott háztáji parcellákon folytatott gazdál-
kodásban, vagy azokban a titkos próbálkozásokban, ahogy az emberek saját
gazdaságukat informális úton-módon erõsítgetni igyekeztek.
„HOZZÁD SZÓLUNK FÖLDMÛVES NÉP!”

Már a Nemzetmentési Front Tanácsának elsõ közleményében, nyolc-

vankilenc december 24-én megfogalmazódott a mezõgazdaság restruktúrá-
lásának és a paraszti kistermelés támogatásának szándéka. A gondolat
villámgyorsan szétterjedt az országban. „Hozzád szólunk földmûves nép”
hirdette másnap az egyik székelyföldi megyei napilap, majd így folytatta: a
földmûves „legyen ura a földnek, igazi ura és gazdája, legyen termelõ és
haszonélvezõ a szó legigazabb értelmében”1. Néhány nap múlva, a földtu-
lajdon jövõbeni lehetséges formáit latolgatva, napi sajtóban valaki megkoc-
káztatta: „megtörténhet, hogy az tsz földje teljesen szétosztódik, megszûnik
a közös gazdaság...” A falu közvéleményében kilencven tavaszán a terme-
lésszervezés három lehetséges változatáról beszéltek: magángazdálkodás,
szabad gazdasági társulás és nagyüzemi gazdálkodás. Egyelõre azonban még

1 A forrásjelzet nélkül használt idézeteket a Hargita Népe napilap 1990-91-es

évfolyamaiból válogattuk.

20
változatlanul fennmaradtak a termelõszövetkezetek és az állami gazdaságok,
talány volt, hogy melyik termelési forma lesz majd uralkodó. Az új idõk
ígéreteként, földtörvény kidolgozásáig minden termelõszövetkezeti tag, ha
teljesítette a közös gazdaság meghatározta munkavolument, fél hektár földet
kapott használatra. A falu forrongott, néhány helyen a bátrabb gazdák a
kaszálóterületeken is új törvényt szabtak: megtagadták a még termelõszö-
vetkezeti tulajdonban lévõ területeken készített takarmány elosztását a közös
gazdasággal. Jellemzõ az akkori közviszonyokra, hogy a köztudott és tör-
vénytelen cselekedetekért senkit nem vontak felelõsségre.
Talán soha nem követte a falusi világ olyan izgalommal az országos
politikát, mint a földtörvény kidolgozásának idõszakában. Már a törvény
hatályba lépése elõtt nyilvánossá vált, hogy a „parcellákat vissza lehet adni
a tulajdonosnak a régi helyen is, ha erre van lehetõség és igény, de ki lehet
adni tagosítva is”. Az agrár szakemberek, publicisták ez utóbbi változat
mellett érveltek: „Most kínálkozik lehetõség arra, hogy megvalósuljon
mindaz, amire évszázada történtek próbálkozások a Székelyföldön, neveze-
tesen a tagosítás, amely a nadrágszíj földek tömbösítését jelentené... Olyan
alkalom, amit kár lenne elszalasztani”. A jövõ termelés-szervezésének alap-
elveiként a modern technológiákat, hatékony gazdálkodást, magas termés-
hozamokat hirdetõ, agrár szakember kategorikusan fogalmaz: „Hogy mi a
jövõ? Családi farm (20 ha-on felüli), szövetkezeti formák, állami gazdaság”.
A „lenti” valóságban errõl a kérdésrõl azonban másképp vélekedtek.
A médiában megszólalók közül abban mindenki feltétel nélkül egyetér-
tett, hogy a földet vissza kell venni. Az érvelésnek olykor moralizáló,
ideologikus tartalma volt. Felelõs politikus rosszallóan állapította meg, hogy
„vannak máris olyanok, akik nem akarják visszaigényelni az elvett földjüket,
mondván, hogy nincs mit csináljanak vele (mint utóbb kiderült, igazuk volt).
Mindenkinek kötelessége az eltulajdonított földet visszaszerezni, tartozik
ezzel elõdei emlékének, utódai jövõjének... az õsi szülõföld gondozását teljes
mértékben minden faluban meg kell oldani”. A föld birtoklása és használata
ebben az optikában nem gazdasági számításokra alapul, nem a tõke- eszköz-
és munkaerõ függvényében mûködtethetõ termelési tényezõként tételezõ-
dik, hanem morális kérdés. Ezt a földet nem jövedelemtermelésre kell
kényszeríteni, ez a föld õsi szülõföld, ápolását, gondozását kell megoldani.
A „földközeli” realitások fölött lebegõ beszédmód valóságidegenségét azóta
szemléletesen igazolják az évrõl-évre mûveletlenül heverõ szántóterületek.
„MINDEN BARÁZDÁT VISSZASZERZEK...”

Hamarosan kiderült, hogy a földet visszaigénylõk szándékai a legtöbb

faluban eltérnek a szakemberek véleményétõl. A közvéleményre figyelõk-
nek már a törvény hatályba lépése elõtt nyilvánvaló volt, hogy „fõleg az
idõsebb nemzedék az eredeti parcellákat kívánja visszavenni” sõt a modern
termelési eljárásokat szorgalmazóknak azzal is szembesülni kell, hogy „egy-

21
egy félreesõ faluban felvetõdik a nyomásrendszer visszaállításának kérdése
is”. A közhangulatból az is kihallható volt, hogy a közös gazdaságok
fennmaradásának - ha csak nem védi a törvény szigora - kevés az esélye.
Már az mtsz-ek föld- és vagyonfelosztását szabályozó törvény hatályba
lépése elõtt a kormány rendelettel próbálta megfékezni a közös vagyon elleni
támadásokat, mivel „számos törvénytelen cselekedet történt a közös vagyon
felosztására és elidegenítésére, ugyanakkor számos szövetkezetben a veze-
tõség közömbösen viszonyult a gazdaság ügyeihez”. A termelõszövetkezeti
tagság sok helyen szó szerint értette - még a törvényes keretek megalkotása
elõtt - hogy, „véget kell vetni az élõsködésnek, a jogok bitorlásának és legyen
a földnek igazi ura és gazdája a termelõ”.
Az érvénybe lépett földtörvény (1991 február) hatalmas, rég halmozódó
társadalmi energiát szabadított fel, különösen a falu idõsebb nemzedéke
lépett azonnal a tettek mezejére. Sok helyen meg se várták, hogy a helyi
földosztó bizottságok munkába álljanak, maguk az egykori tulajdonosok
cövekelték ki - emlékezetük alapján - a parcellák határait, alig tavaszodott a
határban, már „van olyan aki maga vet, az általa kimért parcellákon”. A
legtöbb településen - különösen azokban a falvakban, ahol gyengén fizetõ
termelõszövetkezetekben dogozott az elöregedett tagság - hiábavaló volt a
szakértelmiség érvelése, a modern termesztési technológiákhoz szükséges
több tíz hektáros parcellák kialakításának szükségességérõl. Az osztott
örökösödési szokás következtében felaprózódott földbirtok tömbösítését
csak nagyon kevés helyen lehetett megvalósítani, általában visszarendezõ-
dött az 1962 elõtti birtokszerkezet. Az egyik nagyközség polgármestere a
földek tagosításának akadályairól sok-sok székelyföldi falu gazdatársadal-
mának belsõ viszonyaira érvényesen fogalmazott: a tagosítást „nem tudtuk
kivitelezni, mert ahhoz, hogy egy 10 hektáros parcellát egyben lehessen
hagyni, az azokra visszakerülõ nagyszámú gazda (esetenként 35) elképzelé-
sei nem egyeztek”. Tegyük hozzá, hogy a polgármester óvatosan fogalma-
zott: az „elképzelések” egyeztethetetlensége szomszéd- és testvérharagot,
veszekedéseket, évekig tartó pereket, verekedéseket, bekötözött fejeket, sõt
földvitákban elkövetett gyilkosságokat is jelent a Székelyföldön.
Hosszú évtizedek kiszolgáltatottságának, paraszti szabadságvesztésének
tapasztalata ugyanazt mondatja az egymástól távol esõ falvak idõs földmû-
veseivel: „Én a földet egyénileg akarom megmûvelni. Mert én a közösséggel
erõsen jól vagyok lakva. Mert én sok olyant láttam, amit nem kellett volna
látni... Én ha egyedül maradok, akkor sem leszek többet kollektivista. A
közösségben egyik nem tud, a másik nem akar, a harmadik huncut, a
negyedik lop... Amíg az én asztalomnál eszek, addig nekem nem parancsol-
nak. Én a tagosításnak nem látom semmi elõnyét. Mert sokan jól járnának,
és másokat megkárosítanának. Azok akarnak tagosítani, akiknek gyenge
birtokaik voltak. Nálunk annyira változik a föld, hogy tíz kategóriába lehet
sorolni” (85 éves földmûves, Homoród mente).

22
 „Én fel vagyok készülve! Idejében számítottam, mert tudtam, hogy
hosszas betegségnek halál lesz a vége. A kollektív gazdaságok nem marad-
hatnak fenn ilyenformán. Egyénileg fogok gazdálkodni, többet még mi-
atyánkot sem mondok közösben! Minden barázdát visszaszerzek, az apám
részeit is! Jól tudom, hol voltak ezek, többet nem ûznek csúfságot belõlem,
még annyira bírom magam, hogy nem vet el az eke szarva.” (70 éves
földmûves, Gagy mente).
Nem nehéz kihallani e beszédmódból a saját kis világában egyéni
döntéseinek szabadságához, jogosultságaihoz, a javai fölötti rendelkezéshez
szokott és ahhoz ragaszkodó, autonóm személyiség szabadságigényét. Az
önálló létforma biztosítéka, legfontosabb bázisa a falusi világban a földbir-
tok. Ezen állhat csak szilárdan a falusi emberek többsége a mai gazdasági
körülmények között, ez a legjelentõsebbnek tartott talapzat annak ellenére,
hogy csak korlátozott anyagi keretek közötti létfenntartásra ad lehetõséget
a jelenlegi mûvelési mód és piaci viszonyok között.
A helyi köznyelvben néhol „új honfoglalás”-ként emlegetett földrepri-
vatizáció bonyodalmas, ellentmondásos, feszültségekkel terhes, még máig
nyugvópontra nem jutott folyamat. A letûnt rendszer területrendezései, a
települések határainak ide-oda tologatása, az építkezésekre kisajátított föl-
dekért ígért kártalanítások lehetetlensége nehezíti a végleges tulajdonrende-
zést. Sok faluban részrehajlással vádolják a földosztó bizottságokat, van
település ahol 78 hektárral kérvényezték túl a meglévõ földterületet. Az
állami gazdaságok továbbra is fennmaradtak, sok esetben az egykori tulaj-
donosok szerint jogtalanul használt földeken gazdálkodnak. Hargita megye
prefektusa ez év tavaszán is közleményben figyelmeztette a súlyos büntetõ-
jogi következményekre azokat az állampolgárokat, akik „hajlamosak a
különbözõ törvényesen mûködõ mezõgazdasági társulások által ügykezelt
területek önkényes birtokbavételére”. Az állampolgárok „hajlandósága” a
földek önkényes birtokbavételére - a kilátásba helyezett fogházbüntetés
ellenére - valószínûleg abból táplálkozik, hogy nincs már türelmük kivárni,
meddig tart földjeik „idõleges ügykezelése”, ugyanis a bürokrácia e szóvi-
rágát úgy fordítják a maguk nyelvére, hogy: bitorlás.
A föld újbóli birtoklása annak a történelmi kapcsolatnak a tartalommal
való újratöltését jelentette, amelyet a mai tulajdonosok a már rég elporladt
elõdeikkel fenntartanak. „Édesanyám nem adna el semmi pénzért egy darab
földet se, pedig már alig tud dolgozni. Az igazság az, hogy én se, pontosan
tudjuk melyik parcellát örökölték, melyiket mikor, milyen pénzkeresetbõl
vásárolták. Eladni, legalábbis míg édesanyám él, errõl szó se lehet” (50 éves
városi értelmiségi). A székelyföldi falusi társadalomban még fennmaradt az
ember föld-viszony személyes jellege, még nem érvényesül az üzleti érdek,
a föld nem lehet a korlátlan elidegenítés, vagy üzlet tárgya. „Õsszel, mikor
az utolsó szekér szalmát hoztam haza, megálltam a föld végénél, s azt

23
mondtam: hát én téged tisztességesen elláttalak, jól megganéztalak, idejében
megszántottalak, jó magágyat készítettem, jó vetõmagot kaptál, de te nagyon
gyengén fizettél ezért! Szégyelld magad!” E szavakat egy hetvennyolc éves
magángazda mondotta egy falugyûlésen, közel száz résztvevõ elõtt. A
földdel való mély személyes kapcsolat nyilvános vallomása nem keltett
megütközést a teremben.
A kilencvenes évek elejének magángazdálkodói eufóriája rövid idõ alatt
szertefoszlott. Az okok fejtegetése nem lehet ennek az írásnak a feladata.
Gyorsan kiderült, hogy a magántulajdonban lévõ föld egymagában még nem
elégséges a termeléshez. Sok családban hiányzik az erõs munkáskéz, az
igaerõ vagy munkagép, esetleg a pénz ezeknek a pótlására. S ahol mindez
együtt volna, kevés a szakértelem. Eredményes, piacra vitt árut is elõállító
mezõgazdasági termelés magánbirtokon csak a nagyüzemi technológiákkal
dolgozó társult gazdaságokban történik. De a piaci bizonytalanság, az érté-
kesítõ-biztosító rendszerek hiánya ezeknek is kedvezõtlen gazdasági kör-
nyezetet jelent. Gyenge a földforgalom, nem indult be a birtokkoncentráció,
ennek egyik oka - a demográfiai, gazdasági, piaci viszonyok mellett - a
földhöz kötõdõ kulturális képzetek magatartásirányító szerepe. A földpiaci
ügyletek zömében feketepiaci tranzakciók: a földtulajdonosok alig néhány
százaléka jutott hozzá a birtoklevelekhez, ezek nélkül még nem a föld
törvényes tulajdonosai, jogilag nem adható-vehetõ a föld. Ez a helyzet
azonban nem akadályozza lényegesen az adás-vételt, mert a tranzakciók a
falu nyilvánossága elõtt, ismerõsök között zajlanak, és ez a feltétel elég
biztosíték arra, hogy a vásárló felek utólag ne változtassák meg az egyszer
megkötött megállapodást.
A visszakapott föld jótékonyan magába szívja a társadalmi feszültsége-
ket: a székelyföldi kisvárosok tönkrement ipari vállalataitól elszámolt mun-
kaerõt leköti, eltartja a falvak népességét, más kérdés, hogy nem a már
kialakult igények és szükségletek szintjén.

24
 1
GAZDÁLKODÁSMÓD ÉS ÉLETVITEL

A gazdálkodásmód és az életvitel összefüggését Homoródalmás,

Karácsonfalva, Oklánd és Homoródújfalu 1052 családi gazdaságában vizsgál-
tuk. Abból a felismerésbõl kiindulva, hogy a legkisebb falusi településen belül
is igen jelentõs eltérések tapasztalhatók az egyes családok gazdasági viselke-
désmódja, a gazdasági tevékenységben tükrözõdõ mentalitások között. Hogy
csak a szélsõséges példákat említsem: egyik családban a szigorú takarékosság,
aszketikus életvitel, a termelés munka-, nyersanyag és idõráfordításainak kal-
kulációja az uralkodó jelenség, míg elõfordulhat, hogy már a szomszéd család-
ban a gazdálkodásban nehezen fedezhetõ fel ésszerûség, pazarlással, a legrövi-
debb elõrelátást is nélkülözõ gazdasági beállítódásokkal találkozunk.
E vidéken nem volt nagybirtok, a naturális gazdálkodást folytató kisbir-
tokosok társadalmi rétegzõdése településenként helyi sajátosságokat mutat,
mellettük egy vékony napszámos réteg is volt, sõt, a törpebirtokosok is néha
elmentek napszámba. Az ugarhagyó gazdálkodásmód egészen a negyvenes
évek végéig fennmaradt, a legelõk, erdõk közbirtokossági kezelése pedig az
ötvenes évek elejéig. A szántóhatár általában gyenge termõképességû (2/3-a
kötött talajú domboldal), ezért általános volt a más erõforrásokra alapuló
jövedelemkiegészítõ tevékenységek folytatása: szén- és mészégetés, só fu-
varozás, fakitermelés. Az eladásra vitt árut gyakran gabonára, ínségesebb
idõkben (például 1946-ban) még kenyérre is cserélték.
A rurális exodus a századfordulótól nyomon követhetõ: amerikai kiván-
dorlás, budapesti szolgálás, óromániai munkavállalás, majd a két világhábo-
rú között fõleg a közeli Brassó a családi gazdaságon kívüli munkavállalás
fõ célpontja (cselédek, bolti szolgák, gyári munkások voltak az elvándorlók).
Ezek a kilépések gazdasági szempontból abban különböztek a késõbbi, a
szocializmus évtizedei alatt lezajlott népmozgásoktól, hogy a megkeresett
jövedelmek megtakarításából, a falvakba hazatérõk otthon teremtettek ma-
guknak egzisztenciát: földeket, kaszálókat, beltelkeket, állatokat vásároltak,
és gazdálkodni kezdtek.
Sokan csak idõszakos városi munkát vállaltak a mezõgazdasági munkák
szüneteiben. A századelõn például téli idõszakban tizenkét homoródújfalvi
férfi rendszeresen egy brassói szalámigyárosnál dolgozott.
A gyakori kilépések a faluból alig érintették az életvitel – és ezen belül
a gazdálkodás – tradicionális formáit. A családi gazdaságokban a munka, a
kialakított termékszerkezet elsõsorban az önellátást szolgálta. A viszonylag
1 1992 tavaszától más kutatótársakkal együtt részt vehettem a Csanády András (a
budapesti MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója) vezette Kishomoród
menti gazdálkodás-vizsgálatban. A tanulmány és a négy alsó Kishomoród menti
falu gazdálkodásának vizsgálata e program keretében született.

25
kedvezõbb természeti adottságokkal rendelkezõ déli falvakban (Oklánd,
Homoródújfalu) beszélhetünk némi piacra termelésrõl: gabonát, fõleg búzát
termeltek eladásra a szegényebbek még a feles földeken is. Újfaluban pedig
a szakgazdaságok csíráit látjuk abban, hogy sokan bikatenyésztéssel foglal-
koztak. A piacra termelt gabona gyakran termékcsere tárgya is; épületfára,
deszkára cserélték a gabonában szegény Hargita alji falvakból dél felé
fuvarozó gazdákkal. A bikákat rendszerint a székelykeresztúri bikavásáron
értékesítették, ahol a környékbeli falvak gazdái gyakran tenyészbikáknak
vásárolták fel a homoródújfalviak piacra vitt állatait.
Az 1962-ben lezárult kollektivizálás a szóban forgó kistáj négy déli
települését egészében a közös gazdálkodás útjára terelte.
A vidék kedvezõtlen természeti adottságai, valamint a szocializmus alatt
mindvégig gyakorolt merev, központosított agrárpolitika fõ következménye
az volt, hogy e falvakban a helyi termelõszövetkezetek kivétel nélkül mind
csak veszteségesen gazdálkodhattak. A kezdeti viszonylagos önállóságukat
a gazdálkodásban (például a termékszerkezet kialakításában és a termények
elosztásában) hamarosan elsorvasztotta a tervutasításos gazdálkodás. A
termelési veszteségeket a téesz évi beszámolóiban el kellett tüntetni, a
könyvelési mérlegekben nem jelenhettek meg. Az egyik téesz volt fõköny-
velõje elmondotta, hogy a 70-es évek elején, amikor a búza állami felvásár-
lási ára 2 lej volt, elõállítási ára elérte a 4-5 lejt. Mivel ezt a helyzetet nem
lehetett papíron rögzíteni, a mérleget úgy billentették egyensúlyba, hogy a
termelés egyes költséges munkafázisait egyszerûen kihagyták a költségel-
számolásokból (például a trágyázást).
A veszteséges szántóföldi növénytermesztésnél alig volt jobb helyzetben
az állattenyésztés. Ennek az ágazatnak megvoltak a kedvezõ természeti
feltételei, de az adminisztratív úton megszabott felvásárlási árak, a szerzõ-
dési kötelezettségek, az alacsony termelékenységû fajtaállomány nem tehet-
ték nyereségessé.
A két ágazat veszteségeit némiképp a beindított melléküzemek jövedel-
meibõl fedezték. E falvak nagy kiterjedésû erdei kaszálói, erdõs legelõinek
nagy része a téesz tulajdona volt. E területek faállományának feldolgozására
a téeszek keretében göngyöleganyagot, szerszámnyeleket készítõ mellék-
üzemek létesültek.
A mezõgazdaság gépesítésében bekövetkezett mûszaki változások egyik
következménye a munkaerõ-felesleg volt. Tömegesen távoztak véglegesen a
falvakból, mások a lakóhelyükrõl ingázással elérhetõ ipari munkahelyeken
keresték megélhetésüket, a közismert kétlaki életformát választották. Az elván-
dorlás következménye a mai demográfiai helyzet: van falu, ahol az 50 éven felüli
lakosság 38,2%-a nyugdíjas, és csak 11,6%-a állami alkalmazott. Almáson
például 1962 és 1977 között ezer fõvel csökkent a lakosság lélekszáma.
A falvakban maradó munkaképes réteg körében általános volt az állami
alkalmazott férj + téesztag feleség családmodell. A téesz minden tagjának

26
15 ár háztáji parcellát juttatott. Emellett a kezdeti idõszakban a beltelkek
zöldséges- és gyümölcsöskertjei is a gazdák tulajdonában maradtak. A
takarmánykészítés lehetõsége a téesz tulajdonú területeken, bár igen kedve-
zõtlen részesedés mellett (harmados és feles részesedés) meghagyta a nagy-
állattartás feltételét.
Az egyre gyengébben fizetõ téeszek mellett a kisgazdaságok a mezõgaz-
daság és az állami szféra jövedelmeibõl – igaz, önsanyargató, megfeszített
munkával – kezdtek talpra állni. Jól jelzi ezt a folyamatot a lóállomány
alakulása: a kollektivizáláskor mindenki köteles volt beadni a lovait a közös
gazdaságba, az állomány egy részét azonnal elkótyavetyélték. A hatvanas
évek közepétõl egy-két vállalkozóbb szellemû gazda lófogatra tett szert
(ezeket gyakran bérbe adták egy-egy napra, kezdetben igen nagy volt a
kereslet), ’89-ig már volt olyan falu, ahol a magánkézen lévõ lóállomány
nagyobb volt, mint a téesz állománya.
A magánszférában végbement újraépítkezés folyamatának eredménye
volt, hogy a családi gazdaságok 25-30%-át felszerelték munkaeszközökkel:
gumiabroncsos szekerek, kaszagépek, motorfûrész stb. Az önálló gazdálko-
dáshoz már csak a legfontosabb termelõeszköz hiányzott: a föld.
1991-ben megtörtént a téeszesített falvakban a közös gazdaságok felszá-
molása. Nem volt ellentmondásmentes folyamat. A kialakult helyi
káderelitek, a mezõgépészek ragaszkodtak a téesz fennmaradásához. A
többség azonban a vagyonelosztás mellett volt. Végül minden faluban
kiosztották az állatokat, az épületek, gépek egy részét elárverezték, a föld-
birtok magánkézbe került.
Mielõtt a mai gazdálkodástípusokat bemutatnók, röviden tekintsük át a
mezõgazdasági termelés mai feltételrendszerét e vidéken.
A családi kisüzemek gazdasági tevékenységeit ma a következõ adottsá-
gok határozzák meg:
1) A családi földbirtok nagyméretû szétaprózottsága, mivel a szántóha-
táron és a kaszálóterületeken az 5-6 árastól a 25-30 árasig terjednek a
parcellanagyságok, ráadásul szétszórtan a határ különbözõ pontjain. Ez a
birtokszerkezet idõigényessé, költségessé teszi a termelést. Csaknem min-
denik faluban felmerült a tagosítás mint lehetõség, de a gazdák között nincs
e kérdésben egyetértés; a fõ ellenérv az, hogy annyira változatos minõségûek
a földterületek, hogy nincs biztosíték rá, hogy ha valaki megválik a jó
minõségû parcellájától, az újraosztáskor majd azonos minõségût kap.
2) Leromlott termelõképességû a szántóhatár: a termelõszövetkezeti gaz-
dálkodás idején az istállótrágyázás nélküli mûtrágyázás, vegyszerezés tönkre-
tette a szántóföldeket, erre a körülményre minden faluban hivatkoznak.
3) További kedvezõtlen feltételt jelent a tõkehiány. A bankok 60-70%-os
kamatra adnak hiteleket a magántermelõknek. A vizsgált falvakban nem
tudunk arra példát, hogy magántermelõ az évi termelési ciklus finanszírozá-
sára bankkölcsönt vett volna fel.

27
 A földek magántulajdonba kerülése után is fennmaradtak az állami mezõ-
gazdasági gépállomások, ezek gépparkja elavult, a felújításra pedig nincs pénz.
A bérleti díjak magasak. Egy hektár gabona learatása és cséplése például
52-54000 lejbe került 1993-ban, ugyanakkor a végzett munka a gazdák elmon-
dása szerint többnyire gyenge: nagy a szemveszteség, szemetes a gabona.
A gépállomások vezetõi igyekeztek több szomszédos parcella kibérlésé-
vel 40-50 hektáros területeket megmûvelni a falvak határaiban. A gazdák
egy része, amikor látta az ígéretes termést, úgy gondolta, hogy kiszakítja a
saját parcelláját, és maga csépelteti a termést. Megtérítve a gépállomásnak
a munkálatok díjait, így is nagyobb volt a jövedelme, mint amit a gépállomás
fizetett azoknak, akik minden munkálatot rábíztak.
A magántermelés mellett létezik egy „társasnak” nevezett közös gazdálko-
dási forma is. A társasban kizárólag gabonatermesztéssel foglalkoznak, a közös
mûvelésre önkéntesen átadott parcellákból egy-egy dûlõben igyekeznek na-
gyobb kiterjedésû területeket kialakítani, ahol búzát, árpát, rozsot termelnek. A
társasba csak a szántóhatár szélein, a falutól távol esõ parcelláikat adják be a
gazdák, ahol a vadkárok miatt kapásnövényeket nem lehet termelni.
A családi gazdaságok szántóföldi termelése nem szakosodott. Az általá-
nos alapelv, ami az egyes kisüzemek termékszerkezetét meghatározza: az
élelmiszer-önellátás biztosítása. “Mindent” megtermelnek, amit az éghajlati
és talajviszonyok lehetõvé tesznek, még ha ez egyes esetekben ráfizetéses
is. A szántóföldi növénytermesztés esetében hiányzik a munkaráfordítás
kalkulációja. A vegyes termékszerkezet a legtöbb családi kisüzemnek vi-
szonylagos stabilitást és autonómiát biztosít, azonban piacra vihetõ termény-
feleslegrõl a szántóföldi növénytermesztés esetében még a legkedvezõbb
természeti adottságú falvak esetében sem beszélhetünk.
A jövedelem megvalósításában megfigyelhetõ stratégiák, magatartás-
módok és mentalitások alapján különbözõ gazdálkodástípusokat különíthet-
tünk el. Hangsúlyozzuk, hogy nem a gazdaságok típusai, hanem a gazdál-
kodásmód beszámolónk tárgya. A családi gazdálkodást ezúttal a lehetõ
legszélesebb értelemben gondoljuk el: a mezõgazdasági termelés jövedel-
meitõl az állami szektorban szerzett pénzjövedelmek felhasználásáig.
I. A háztartások jövedelmeinek ágazati eredetét vizsgálva a következõ
eseteket találtuk: 1. kizárólag a mezõgazdasági termelésbõl élõ családok; 2.
mezõgazdasági termelésbõl és más ágazatok pénzjövedelmeibõl élõk; 3.
csak pénzjövedelmekbõl élõk.
I.1. A vizsgált falvakban a csak mezõgazdasági termelésbõl élõ családok
létszáma alig éri el a 6-7%-ot. Ezek azok a középnemzedékhez tartozó családok,
amelyek a téeszben dolgoztak, és még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, nincs
rendszeres pénzjövedelmük, a gazdaságukból piacra kerülõ áruból fedezik a
háztartás és a gazdaság mûködtetéséhez szükséges pénzt. Vegyes termékszer-
kezetû kisüzemeikbõl tejet, élõállatot visznek piacra, de pénzhez jutnak a családi
gazdaságon kívüli munkavállalásból is, például fuvarozásból, akiknek lófogatuk

28
van, vagy a mezõgazdasági munka által megengedett idõszakokban rövidebb
idõtartamú magyarországi vendégmunkából. Szántóföldi termény közvetlen
piacra nem kerül a termelés már említett feltételrendszerébõl következõen,
de a hízott sertés, bárány, borjú piacra vitelével közvetve értékesítik a
gazdaságok növénytermesztésének feleslegét.
I.2. A mezõgazdasági termelés és más ágazatok pénzjövedelmeit hasz-
nosító gazdaságtípus a legelterjedtebb (80% fölötti a Kishomoród menti
falvakban). A legkülönbözõbb társadalmi kategóriák – a helyi vezetõ beosz-
tású értelmiségiek éppúgy, mint a pénzbérért pásztorkodó szegény családok
– folytatják ezt a gazdálkodásmódot.
A különbözõ eredetû jövedelmek részarányának feltárása a családi gaz-
daságokon belül az újrastrukturálódó helyi társadalmak szociológiai kulcs-
kérdése lehet.
Megfigyeléseink szerint a téeszesítés elõtti társadalmi szerkezet vissza-
rendezõdése csak részben történik meg (igaz, hogy ma még csak a tendenciák
körvonalazhatók), ugyanis ma a pénznek igen fontos szerepe van a mezõ-
gazdasági termelési ciklusban, ami rendkívül aránytalanul jelentkezik, ha e
vegyes jövedelmû gazdaságok összességét nézzük. Arról van szó, hogy e
falvakban, az állami szektorból származó pénzjövedelmeket az alkalmazás-
ban lévõk javadalmazása, az állami nyugdíjak és a termelõszövetkezeti
nyugdíjak jelentik. Közismert, hogy Romániában ma egy szakmunkás havi
javadalmazása legkevesebb tízszerese a legmagasabb téesz-nyugdíjnak. E
különbség igen erõteljesen jelentkezik a mezõgazdasági termelésben. Szá-
mos példa van arra, hogy a magántulajdonba visszakerült szántóföldek
parlagon maradnak, mert nincs pénz a gépi munka megfizetésére.
A fenti helyzet másik következménye, hogy az aktív, munkaképes rétegbõl
saját elhatározásából senki nem hagyja ott állami munkahelyét, hogy gazdál-
kodjék. A birtoknagyság és üzemméret a legtöbb esetben lehetõvé teszi a
részmunkaidõben történõ mûvelést (a legtöbb családban csak az egyik felnõtt
családtag állami alkalmazott), ezzel továbbra is fennmarad a kétlaki életformát
vállalók rétege. Számbeli arányuk azonban körülbelül csak fele a vizsgált
településeken az állami, illetve téesz-nyugdíjasokénak. Többen közülük (fal-
vanként 4-8 család) városi lakhelyeikrõl telepedtek vissza a faluba.
I.3. A kizárólag pénzjövedelmükbõl gazdálkodó családok az
összgazdaságok kb. 8-10%-át jelentik, ide tartoznak az idegenbõl a falvakba
került értelmiségiek, az állami adminisztrációban, az államhatalom helyi szer-
veiben dolgozó személyek családjai, akiknek nincsenek termelõeszközeik. A
legnépesebb csoportot azonban a helyi cigány etnikumok képviselik, akik
egy-két kivételtõl eltekintve nem folytatnak mezõgazdasági termelést, napszá-
mos munkából vagy a külföldi vendégmunkán szerzett pénzbõl, valamint
használati eszközök készítésébõl és eladásából tartják fenn magukat.
II. Hogyan használják fel a megtermelt javakat, illetve a megvalósított
pénzjövedelmeket? E tekintetben, két alapváltozattal találkozunk: az önel-

29
látást, önfenntartást szolgáló gazdálkodással és a szükséglet kielégítés mel-
lett a jövedelem egy hányadát áruként kezelõ gazdaságszervezéssel.
Megfigyeléseink szerint e kétféle beállítódásból következõen további
megkülönböztetések tehetõk a családi gazdálkodásban.
II.1. Megtermelni mindent, amire az önellátáshoz szükség van, ez olyan
társadalmi parancs, amelynek ma nemhogy halványulna felhívó ereje, ha-
nem az utóbbi idõben még erõsödik a jelenlegi romániai gazdasági konjunk-
túrában. Olyan hagyományos eljárások, fogyasztási szokások kerülnek hasz-
nálatba az önellátásra törekvésben, amelyeket bõ három évtizede nem gya-
koroltak. Egyetlen példával jelezném ezt a tendenciát: a háztartásban szük-
séges ecetet a hatvanas évektõl a boltban vásárolták. Ezt megelõzõen a
legtöbb családban almából sajtolt ecetet használtak. Ma ismét több család
nekifogott a házi ecet készítésének.
Az önellátó gazdálkodásmódot alapvetõen az jellemzi, hogy ezekbõl a
gazdaságokból nem kerül áru a piacra. E gazdálkodásmódon belül két
altípust különíthettünk el: önellátó – tartalékoló, és önellátó – vegetáló
gazdálkodásmódot.
II.1.a. Az önellátó – tartalékoló típusú gazdálkodásmódban a gazdaság
termelésébõl a háztartás fogyasztási szükségleteinek fedezése után fennmaradó
javakat szerény készletekben tartalékolják a „nem lehet tudni, mit hoz a holnap”
alapon. E készleteket egy-egy termelési ciklus végén esetleg kicserélik. Nem
csak a javakat, hanem a pénzt is tartalékolják. Figyelemre méltó, hogy e
beállítódáson alig változtatott a jelenlegi inflációs helyzet. A fenti gazdálkodás-
módban a termelés általában stagnál, a jelentéktelen mennyiségi eltérések
egy-egy terményféleségnél inkább a természeti viszonyok évenkénti változása-
ival, mint a termelés bõvítésére irányuló eljárásokkal hozhatók összefüggésbe.
E gazdálkodásmódot folytató családoknál, úgy tûnik, nem az anyagi aspirációk
jelentik a gazdasági tevékenység fõ motivációját, vagy legalábbis nem érvénye-
sülnek olyan mértékben, hogy meghatározók legyenek a gazdasági mentalitás
átalakításában. A nem kockáztató, hanem a termelés – fogyasztás tradicionális
módozatait gyakorló gazdálkodásmóddal biztosítható a gazdaság stabilitása.
Végül is a munkaerõ, a termelõeszközök, a javak és a használatos stratégiák egy
zárt rendszerben állandó körforgást végeznek, anélkül, hogy jelentékeny növe-
kedésrõl lenne szó.
II.1.b. Az önellátó – vegetáló gazdálkodásmód abban különbözik az
elõzõ altípustól, hogy itt nincs szó készletezésrõl, a jövedelmek biztosítják
a családi háztartás és a gazdaság önellátását, de egyik termelési ciklus végétõl
a következõig feléli a család a megtermelt javakat, illetve a befolyó pénzjö-
vedelmeket. A gazdaság termelõeszközei, a rendelkezésre álló munkaerõ a
család önfenntartását biztosítják, de nincs lehetõség tartalékolásra. Óvatos
becsléseink szerint a vegetálás szintjére süllyedõ családok száma növekvõ-
ben van. Fõleg a termelés szempontjából hátrányos családszerkezetû gazda-
ságoknál figyelhetõ meg ez a tendencia (idõs, egyedülálló személyeknél).

30
 II.2. Mielõtt rátérnénk az árutermelõ gazdaságok altípusaira, körvona-
lazzuk, mi minõsül árunak ebben a gazdasági környezetben, ugyanis igen
tág mennyiségi határok között mozog az e típusba tartozó családi gazdaságok
árutermelése. Árut termel az egy-két tehén tejét az államnak eladó gazdaság
ugyanúgy, mint a két-három tonna tejterméket évente a piacra szállító,
nagybani állattenyésztést folytató gazdaság. A kevés mennyiségû friss zöld-
séggel, gyümölccsel piacolók szintén termelésük fölöslegét kezelik áruként.
Áru lehet a fentieken kívül a tojás, hús, állatbõrök, gyapjú, takarmány, tûzifa,
épületfa, kézi készítésû használati cikkek stb.
Bár nagy különbségek lehetnek az egyes gazdaságok árutermelése kö-
zött, nem a piacra vitt árumennyiséget tekintjük osztályozási kritériumnak,
hanem az áru értékesítésébõl származó jövedelmek felhasználásmódját.
Nos, a vizsgálat terepén nem találtunk olyan családi kisüzemeket, ahol a
gazdasági tevékenység szigorúan piacorientált, és a termelést a piaci igé-
nyekhez igazítva a kisüzem termékszerkezetét, a termelés mennyiségét,
minõségét a piaci követelmények függvényében alakítanák.
Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek rendszeresen piacra ter-
melõ gazdaságok, azonban a gazdálkodás nem igazán pénzelvû, a mentali-
tások inkább hagyománykötöttek, a befektetéseket jórészt inkább a mennyi-
ségi növekedés jellemzi, mint a bõvített újratermelés további kedvezõbb
feltételeinek a megteremtése.
Az árutermelõ gazdálkodási módon belül a következõ altípusokat talál-
tuk: árutermelõ – gazdaságfejlesztõ, árutermelõ – beruházó és árutermelõ–
önfenntartó.
II.2.a. Az árutermelõ – gazdaságfejlesztõ típusnál alkalmazott stratégi-
ákban igen fontos szerepe van a racionális kalkulációnak és az elõrelátásnak.
Amellett, hogy a gazdasági tevékenységek részmozzanatai tradicionális
elemeket is tartalmaznak, jellemzõ a piacorientált termelés. E gazdaságok
nagy része végig a letûnt rendszer kedvezõtlen, korlátozott szabadpiaci
konjunktúrájában is árutermeléssel foglalkozott. Abban a pillanatban, ami-
kor lehetõség nyílt a diktatúra éveiben felhalmozódott családi pénzalapok
befektetésére, olyan területekre ruházott be, amelyek a bõvített újratermelés
feltételeit javították. Gépeket, épületeket (istállók, tárolók), haszonállatokat
vásároltak. Többen bankkölcsönöket vettek fel egy-egy kedvezõnek ígérke-
zõ befektetés megvalósításához. Fõleg a nagyobb létszámú állatállománnyal
rendelkezõ családok közül kerül ki az árutermelõ – gazdaságfejlesztõ típus.
Termelésük nagy részét (tej, sajt, orda, hús, gyapjú, bárány) a piacra szállít-
ják, kb. 100 km-es körzetben. Ezekben a gazdaságokban – amellett, hogy
minden munkaképes családtag dolgozik – állandó jelleggel idegen munka-
erõt is alkalmaznak. A munkabért hagyományos módon, a munkaadó és a
munkavállaló közötti alkuban állapítják meg.
A gazdaság jövedelmeinek nagy részét az újratermelésre fordítják: üzem-
anyag- és takarmányvásárlásra, munkabér, adó, taxák kifizetésére, és elsõ-

31
sorban a termelõkapacitás növelésére, esetleg állóalapokba fektetik be;
elõfordul, hogy a kaszáló- vagy földvásárlásra. Évrõl-évre szaporítják állat-
állományukat, munkagépekkel látják el gazdaságukat. A szóban forgó csa-
ládok azonban nem csak állattenyésztésbõl élnek, hanem földmûveléssel is
foglalkoznak. Igyekeznek minden szükséges szántóföldi terménybõl is meg-
termelni a családi szükségletet. Ez a kettõsség gyakran nehezen egyeztethetõ
a családi üzemeken belül, ami az idõbeosztást, munkaerõ-felhasználást illeti.
A gazdaság és a háztartás ügyeit ebben az üzemtípusban alig választják el.
II.2.b. Az árutermelõ – beruházó gazdálkodásmódba azokat az eseteket
soroltuk, amelyeknél 1. a piacra vitt áru évente nem szaporodik, a termelõ-
kapacitás nem bõvül; 2. az áru biztosította jövedelmet fõleg állóalapokba és
nem termelõeszközökbe ruházzák be, illetve tartalékolják, vagy presztízsja-
vak beszerzésére fordítják. Az áru értékesítése többnyire helyben, a faluból
való kilépés nélkül elérhetõ piacokon történik, legtöbbször az állami felvá-
sárlónál, az ott megszabott árakon, vagy a közeli vásárokon, hetipiacokon.
Ebbõl a gazdálkodásmódból hiányoznak a készségek, a beállítódások a
piacra termelés fejlesztéséhez, a jövedelem inkább körülbástyázza a családi
gazdaságot vagyontárgyakkal, de a további termelést nem gyarapítja. Növeke-
dés, gyarapodás nem a termelõeszközök szférájában, hanem a presztízsfogyasz-
tásban, állóalapokban, egyszóval a felhalmozott vagyonban jelentkezik.
II.2.c. Azon kisüzemek, illetve föld nélküli családok gazdálkodásmódját
soroljuk az árutermelõ – önfenntartó típusba, ahonnan a piacra kerülõ,
szerény mennyiségû áruból befolyó pénzt a gazdaság, illetve a háztartás
pénzkiadásainak fedezésére fordítják. Az önellátást némi piacra vitt termék
jövedelmének bekalkulálásával megvalósító kisüzemekben, és a mezõgaz-
dasági termelést nem folytató, használati eszközöket elõállító és részben
ebbõl magukat fenntartó (általában cigány-) családok háztartásaiban nincs
vagyonfelhalmozás, bõvített újratermelés. Az ide tartozó kisüzem piacra
kerülõ áruja lehet egy-két tehéntõl az államnak átadott tejmennyiség, esetleg
az évente eladásra kerülõ disznó.
II.3. Pazarlónak azt a gazdálkodásmódot minõsítjük, ahol a háztartás bevé-
teleivel való gazdálkodásban nem történik elszámolás, a jövedelemelosztásából,
a gyakorolt fogyasztási szokásokból nem olvasható ki semmiféle beosztó
elõrelátás. A pillanatnyi bõséges, olykor hivalkodó fogyasztási szokások devi-
ánsnak minõsülnek a környezetben, e gazdálkodásmódok negatív példáknak
minõsülnek a vizsgált falvak közvéleményében. Létszámuk csekély, de szere-
pük a helyi társadalmak belsõ életében éppen a bevett, általánosan gyakorolt
gazdálkodási szokások szimbolikus megerõsítésében nem elhanyagolható.
Összegezésként elmondható, hogy a szembetûnõ az egyes gazdálkodás-
módokat meghatározó mentalitások, beállítódások társadalmi meghatáro-
zottsága. Az egyes gazdálkodástípusok gyakorisága, szóródása a kérdõíves
vizsgálat eredményeinek feldolgozása után remélhetõen meggyõzõbben
kirajzolódik.

32
 A MUNKAMEGOSZTÁS ÉS INTEGRÁCIÓ SZINTJEI

HOMORÓDALMÁS
Az 1989-es romániai fordulat nem csak az országos politikában, hanem
a helyi társadalmak és az egyes családok életében is változásokat hozott.
Dolgozatunkban a Kishomoród menti falvakban megkezdett kutatás
alapján a falusi székely családok termelõ tevékenységeinek feltételrendsze-
rében tapasztalható változásokat vizsgáljuk, különös tekintettel a termelés
jelenlegi társadalmi feltételeire (a munkamegosztás és integráció).
A vizsgálati módszerek és eljárások: a kutatásra kijelölt életvilágba való
belépés és ottlét, megfigyelés, magnóval készített adatfelvételek, a kutatás
programvezetõje által összeállított kérdõív alapján. (A kérdõívet nem hely-
ben töltöttük ki, hanem a válaszokat hangszalagra rögzítettük és utólag
jegyeztük le. Ezzel az eljárással kiküszöböltük az együttlét szigorú „kérdés-
felelet” formáját, teret engedtünk a „mellébeszélésnek”, amelyekbõl ne-
megyszer fontos adalékokat rögzítettünk a családi gazdaságok mûködésének
rejtettebb oldaláról.)
A kutatás egyik helyszíne Homoródalmás. A falu a Kishomoród men-
tének közepes települése, lélekszáma 1570. A helyi polgármesteri hivatalnál
605 családi gazdaságot tartanak nyilván.
A közelmúlt legfontosabb társadalmi eseménye a településen az 1962
óta létezõ termelõszövetkezet felszámolása (1991).
A feszültségekkel, konfliktusokkal terhes folyamat ma már befejezett
tény, új helyzet elé állította a családi gazdaságok nagy részét. A szántóföldek
kimérése jelen pillanatban is folyik, a tervek szerint az õszre fejezõdne be.
Ehhez az átmeneti állapothoz még hozzáadódik a munkaképes lakosság által
elérhetõ ipari munkahelyek bizonytalanná válása (idõszakos munka beszün-
tetések történtek, autóbuszjáratokat szüntettek meg). Mindezek a változások
igen kemény kihívások a helyi családi gazdaságoknak, e kihívásokra adott
válaszok pedig elõrejelzik az illetõ gazdaságok jövõbeni helyzetét.
A FALUBAN MÛKÖDÕ GAZDASÁGOK FAJTÁI (SZÁMA)
A 605 családi gazdaságból 481-nek rendszeres havi pénzjövedelme van,
állami-szövetkezeti javadalmazás, illetve nyugdíj formájában. Ez a pénzjö-
vedelem az elmúlt 2-2 és fél évtized hozta változás a falu életében, az
országos iparosítás-politikának a helyi következménye. Az állami szaktor-
ból származó pénz egy részét presztízs-fogyasztásra, másrészt a családi
gazdaság mûködtetésére fordítják, alig volt példa arra az elmúlt idõszakban,
hogy a pénzjövedelem életforma-változáshoz is vezetett volna. A rendszeres
havi pénzjövedelem jelentõs változás a termelõszövetkezet megalakítását
megelõzõ korokhoz viszonyítva, amikor „a pénzkereset” csak kiegészítõ

33
foglalkozásokból, városi szolgálásból, mészégetésbõl volt lehetséges. A
jövedelem szempontjából nincsenek „tiszta” családi gazdaságtípusok: a
családi kisüzemben, szakgazdaságban vagy önellátó gazdaságban kombiná-
lódik a különféle ágazatokból származó jövedelem. Például az olyan csalá-
dokban is, ahol mindkét felnõtt keresõ értelmiségi, foglalkoznak kisállattar-
tással, kertmûveléssel és kisebb mértékben takarmánytermesztéssel. Más-
részt a nagy létszámú állatot tartó családok, amelyek fõ jövedelemforrása a
piacra vitt tejtermék, hús, gyapjú, földmûveléssel is foglalkoznak.
A pénzjövedelemmel rendelkezõ 481 család közül 338 egyik vagy
mindkét felnõtt tagja nyugdíjas (termelõszövetkezeti vagy állami) 130 csa-
ládban aktív keresõ (vagy keresõk) felnõtt van; míg 13 családban egyik
családtag nyugdíjas a másik pedig még állami vagy szövetkezeti alkalma-
zásban lévõ. A fenti társadalmi besorolásból a falu lakosságának kor szerinti
szerkezetére is következtethetünk. Az állami vagy szövetkezeti alkalmazás-
ban lévõ személyek (182 a 130 családból) betanított, illetve szakmunkások.
A faluban mûszaki képzettségû; értelmiségi, illetve vezetõ beosztásban
dolgozó, faluból eljáró személyek nincsenek.
Néhány szót a gazdálkodás feltételeirõl a mostani, átmeneti idõszakban.
Csak a fölmérés befejezése után állapítható meg pontosan, mennyi a családi
gazdaságok birtokában lévõ mûvelés alatti föld. Néhány adat a termelõszö-
vetkezet megalakulásakor létezõ helyzetrõl: szántóbirtok összesen 939,45
ha, kaszáló 2463,68 ha, erdõ és legelõ 7362 ha. Akkor egy családra jutó
szántóbirtok átlaga 1,3 ha volt (az akkori 706 családi gazdaságra számolva).
Azóta a lakosság létszáma kb. 1000 lélekkel csökkent.
A földmûvelés fõbb terményfajtái a búza, rozs, árpa, kukorica, zab,
krumpli, zöldségek. Mindezekbõl jelentéktelen mennyiség kerül piacra, a
termelés csak a családi szükségleteket fedezi.
A falu állatállománya 1991-ben: szarvasmarha 657; ló 152; juh 3722;
kecske 557; disznó 469.
Rendszeres piacra termelést néhány juhot tartó család valósít meg. A
gazdaságok a tejtermelés fölöslegét az államnak adják le. A családi kisgaz-
daságokban használt termelési technológiák jórészt a hagyományos földmû-
velõ gazdálkodás körében maradnak.
A következõkben azokat a gazdasági stratégiákat, magatartástípusokat
vesszük számba, amelyek a megváltozott társadalmi feltételekre adott vá-
laszként a falu gazdaságainál tapasztalhattunk, majd e gazdaságok belsõ
viszonyait, a munkamegosztás mûködési mechanizmusát vizsgáljuk.
GAZDASÁGI MAGATARTÁSTÍPUSOK
A termelõszövetkezet helyi felszámolása mint munkahely megszûnésén
kívül, gyakorlatilag azt is jelentette, hogy a családi gazdaságokba, különbözõ
anyagi eszközök áramlottak. Ezek mennyisége két tényezõ függvénye volt:
egyrészt a kiosztásra kerülõ javakat a termelõszövetkezet megalakulásakor

34
beadott termelõeszközök, vagyontárgyak, állatok értékének arányában kap-
ták meg a családok, másrészt a termelõszövetkezet árverezésre kerülõ va-
gyonából vásárolhattak.
E helyzet következményeként az esetenként érvényesülõ stratégiák nyo-
mán különbözõ mentalitások váltak „láthatóvá”. Nyomon követve a meg-
szerzett-megszerezhetõ vagyon kezelését és a családi gazdaságok gazdálko-
dásának látható oldalait („amit mindenki tud a faluban”) a következõ gaz-
dasági magatartástípusokat különítettünk el:
a) beruházó-fejlesztõ családi gazdaságok;
b) felhalmozásra törekvõ családi gazdaságok;
c) önellátó-vegetáló családi gazdaságok;
c) túlfogyasztó családi gazdaságok.
A fenti csoportosításhoz a kutatás jelenlegi szakaszában nem társíthatunk
számszerû mennyiségi mutatókat. Ehhez a faluban lévõ összes családi gazdasá-
gok vizsgálatára lesz majd szükség, a kutatás folyamán; és operacionális fogal-
mak kidolgozására. Amit most elvégezhetünk a kikérdezések, megfigyelések
alapján a tendenciák felvázolása, a mindennapi tapasztalatainkból, beszélés
módokból, viszonyulásokból vontuk le következtetéseinket.

a) Beruházó-fejlesztõ családi gazdaságok

E családtípus gazdasági beállítódásában igen fontos szerepe van a racionális
kalkulációnak és az elõrelátásnak. Abban a pillanatban, amikor lehetõség nyílt
a diktatúra éveiben akkumulálódott családi pénzalapok befektetésére, ez a
családtípus olyan területekre ruházott be, amelyek számításai szerint bõvített
újratermeléssel kecsegtetnek. Haszonállatokat vásárolt fel, termelõeszközöket,
részben gépesítette a családi gazdaságot stb. Volt aki a beruházásokra bankköl-
csönt is vett fel. Hét család közös társaságba tömörült, együttes befektetésbõl
egy kis fûrésztelepet, traktorokat, utánfutót vásároltak, termékfelvásárlással és
forgalmazással is foglalkoznak. Földjeiket továbbra is külön a családi gazdasá-
gok kereteiben mûvelik a közös tulajdonban lévõ gépek igénybevételével. E
családtípusból került ki az a néhány családi gazdaság, amely rendszeresen termel
a piacra is, ezért jövedelme szorosan összefügg a termékek piaci, illetve állami
árának alakulásával.
Jövedelmeik egy részét az újratermelésre (üzemanyag és takarmány
vásárlás, munkabér, adó-taxák) a többletet pedig újabb beruházásokra (esz-
közfelújítás, a termelõ kapacitások növelése) fordítják. A falu viszonylatá-
ban kb. egy tucatnyi családot sorolhatunk ebbe a csoportba. Néhány rugal-
mas gazdasági lépést is megfigyelhettünk a szóban forgó családi gazdasá-
goknál: például tavasszal a tejelési idõszakra felvásárolt juhokat és teheneket
õsszel a piacra vitték.

b) felhalmozásra törekvõ családok

Azokat a családokat soroljuk e csoportba, amelyek az évi termelési
ciklus fogyasztásra nem kerülõ többletét pénzé fordítva (állat-,tej- és takar-

35
mányeladás) a pénzt tartalékolják vagy presztízsfogyasztásra, illetve nem
termelõ állóalapokba, ingatlanokba fektetik.
E családok fogyasztásukat a maguk-termelte javakra alapozzák, pénzt,
ami jórészt nem a családi gazdaság termelésének eredménye, csak a család
kereteiben elõ nem állítható fontosabb élelmezési cikkekre költenek (cukor,
olaj, fûszerek, ruházati cikkek).
A takarékban vagy leggyakrabban a háznál tartalékolt pénzt gyakorlatilag
kivonják a piaci forgalomból. Ezek a családok nem fogékonyak a bõvített
újratermelést biztosító befektetésekre, rugalmasabb gazdasági lépésekre.
A fenti két családtípus között az eltérõ gazdasági mentalitás, a beruhá-
zási stratégiák különbözõségében érhetõ tetten.

c) önellátó-vegetáló gazdaságok
E családok gazdálkodásában érvényesülõ beállítódások egybeesnek a
felhalmozásra törekvõ családok gazdasági magatartásával, azzal a különb-
séggel, hogy az egyes gazdasági ciklusoknak nincs vagy jelentéktelen a
többlettermelése, nincs amit pénzre vagy pénzzel megvehetõ más javakra
átfordítani.
A fogyasztást az „addig húzzuk a takarót amíg ér” elv szabályozza, e
beállítódás következtében, ha alacsony szinten is, de viszonylagos gazdasági
stabilitásról beszélhetünk.
A családi gazdaság termelõ eszközei, anyagi-emberi keretei a család
önfenntartását biztosítják, de beruházásokról, tartalékolásról nem lehet szó.
E családok gazdasági mentalitásban maradt fenn az archaikus falu élet-
szemlélete: annyit venni el a természet javaiból, amennyire szükség van, mert
csak így lehet gondoskodni a mindenkori jövõ nemzedékrõl, a „maradékról”.

d) túlfogyasztó családi gazdaságok

A túlfogyasztást esetünkben kizárólag a családi jövedelem-fogyasztás
viszonylatában értjük.
E családi gazdaságokban a jövedelmek beosztásában, a termelés lehetõsé-
geiben, megszervezésében, munkaerõ kihasználásban, a fogyasztás szabályo-
zásában nem vagy korlátozottan érvényesül a racionális kalkuláció, az elõrelátás.
Ezek a családok az infláció, a sorozatos árliberalizáció körülményei
között már elindultak az anyagi lesüllyedés, az elnyomorodás lejtõjén.
A fenti mentalitástípusok a gazdasági élet fontos társadalmi feltétele-
ként különbözõ kor-nem és foglalkozásszerkezetû családokban érhetõk tet-
ten. Egy-egy típus pontos érvényességi körének feltárása a település egészé-
ben, a további kutatás feladata lehet.

II. Tipológia
Nem igényel különösebb bizonyítást az a tény, hogy az egyes családok
munkamegosztása és integrációja a helyi társadalmi-gazdasági életbe szoro-

36
san összefügg a család gazdasági mentalitásával, foglalkozás-szerkezetével,
szomszédsági-rokonsági kapcsolataival.
Megvizsgálva a falu lakóinak társadalmi helyzetét, a következõ eseteket
találtuk: állami nyugdíjasok, termelõszövetkezeti nyugdíjasok, állami alkal-
mazottak, magántermelõk, a helyi szolgáltatásokban és az adminisztráció-
ban dolgozók, háztartásbeliek, alkalmi munkából élõk, eltartottak.
A fenti társadalmi helyzetû egyének különféle kombinációkban alkotják
a családokat.
Az alábbiakban néhány család gazdasági tevékenységeit mutatjuk be.
A kutatás jelenlegi szakaszában igyekeztünk átfogni a falu gazdaságtípusait,
minden - szerintünk - érvényességgel bíró családtípusban végeztünk megfi-
gyelést, kikérdezést. Elõre kell bocsátanunk, hogy a vizsgálatok konkrét
esetek. Családonkénti hangsúlyeltolódások, gazdaságbeli szakértelem és
mentalitásbeli különbségek, eltérések esetenként megfigyelhetõk. Fontos-
nak tartjuk hangsúlyozni ezt a tényt, a külsõ szemlélõ a faluról alkotott kép
homogenizálására a különbségek egybemosására hajlamos. A
mikroelemzések, az egyes esetekbõl levonható következtetések e szemlélet
ellen szólnak.
II. 1. Elsõnek két szimbiózisban élõ családot mutatunk be (továbbiakban
a) család és b) család)
a) 66 éves mtsz nyugdíjas férfi
65 éves mtsz nyugdíjas asszony
b) 38 éves szakmunkás, állami alkalmazott férfi
34 éves háztartásbeli (volt mtsz tag) asszony
2 gyerek 13, illetve 12 évesek
A két család egy telken közös udvaron, de külön házakban és részben külön
háztartásban él. Új házakat nem építettek, ellenben b) család régit teljesen
felújította, átalakította (fürdõszoba, lakható pincelakás, vezetékes víz stb.).
A részben közös háztartás azt jelenti, hogy a két család a létfenntartáshoz
szükséges anyagi javak családi gazdaságban megtermelhetõ részét közösen
állítja elõ, a földmûvelésben és állattartásban „egy kézre” dolgoznak, az
elosztás a fogyasztási szükségletek arányában történik.
A b) családból a férfi eljáró munkás, ebbõl a foglalkozásból származó
pénzjövedelem, csak ebben a családban marad, hasonlóképpen az a) család-
ban ennek pénzjövedelme, az mtsz nyugdíj.
A család földvagyonát (2 ha szántó, 4 ha kaszáló) közösen mûvelik, az
állatoknak szükséges takarmány mennyiséget közösen termelik.
Az állatállományuk: 2 igásló, 1 csikó, 2 tehén, 3 növendék állat, közösen
takarmányozzák, de külön tulajdonban vannak. Hasonlóképpen a disznók,
juhok és a baromfi is. A külön tulajdon elsõsorban a döntési aktusokban
nyilvánul meg (például melyik állat kerül eladásra, levágásra stb.).
A család termelõeszközei közül a hagyományos eszközök és felszere-
lések (eke, taliga, borona, szekerek, kéziszerszámok) mellett fontos szerepe

37
van a kaszagépnek a takarmánykészítésben. A gépet közösen vásárolta a két
család és a b) családfõ kezeli. Friss szerzemény a motorfûrész (orosz
árusoktól vették), a tûzifa beszerzés megkönnyítésére, ezt azonban csak a b)
családfõ vásárolta.
A hat tagú családi keret munkamegosztásában, a mindennapi munkaszer-
vezésben meghatározó az a helyzet, hogy a) családfõ mindig a faluban
tartózkodik, míg a b) családfõ naponta tíz órát távol van, ingázik a közeli
kisváros üzemébe, csak hétvégén van két teljes napot otthon.
Ez azt jelenti, hogy a) családfõ végzi a hét folyamán a férfimunkák nagy
részét: télidõben az állatok takarmányozását, itatását, favágást, nyáron a
soros mezõgazdasági munkákat: szántás, vetés, takarmánykészítés, ezekben
a munkákban naponta a délután érkezõ b) családfõ is részt vesz. A nagyobb
munkaerõt igénylõ és b) családfõ jelenlétét megkövetelõ munkákat általában
azokra a napokra ütemezik, amikor otthon van. b) családfõ évi pihenõsza-
badságát igyekszik mindig a mezõgazdasági idénymunkák idején kikérni a
munkaadó vállalattól.
Az asszonyok a külön háztartásvezetés mellett (fõzés, étkeztetés, mosás,
takarítás) ellátják a baromfit, disznót, mûvelik a telken lévõ veteményes
kertet. A mezei munkákban fõleg a kapásnövények ápolása a legfontosabb
és legnehezebb munkájuk. Ebben részt vesznek a férfiak is, amíg a kaszálás
megkezdõdne.
Nem elhanyagolható a gyermekmunka a családban: a 12 éves fiú isko-
laidõn kívül a nagyapjával együtt részt vesz az állatok ellátásában; az
igáslovak körül tevékenykedik (a család úgy tartja, hogy a csikó az övé).
A 13 éves leány a házkörüli munkákban az udvar rendben tartásában,
bevásárlásokban kap feladatokat.
A családi gazdaság mûködtetésében idegen munkát munkabérért nem
vesznek igénybe. A nagyobb munkáknál, ahol több munkáskézre van szük-
ség pl. a téli tûzifa felvágása, hazaszállítása, segítségmunkát használnak. A
kölcsönös segítések évtizedek alatt felhalmozott tõkéje a megfelelõ alkal-
makkor mozgósítható.
A b) család egy közelben lakó családdal tart fenn gyakori kölcsönösségen
alapuló munkakapcsolatot, munkacserét. E kapcsolat „eredeténél”, kialaku-
lásánál fontos mozzanat, hogy a családfõk kortársak ugyanakkor egymást
kiegészítõ tevékenység-területeken tudtak mostanig együttmûködni. A tér-
beli távolság „néhány száz méter” a két család telke között, szintén kedvezett
az együttmûködésnek.
A személyes munkavégzés megítélésében, értékelésében a) és b) csalá-
dok között eltérések vannak. Az a) család keretében a férfi és nõi munkael-
osztás a hagyományos rutin szerint történik, rég kialakult, jól körvonalazott
szerepekben valósítják meg. Minden tevékenységnek megvan a megszokott
térhasználata, szereprendje, magától értetõdõen történik, a résztvevõknek
nem okoz problémát, nem jut el a verbális megfogalmazásokig. A b) családban

38
a fiatalasszony nehezményezi, hogy az õ házkörüli munkája „sehol sincs
elismerve, jó, hogy õ havonta nem hoz pénzt a házhoz, de az eladott disznó,
a bárány, a tojás, a megtermelt zöldség, amit nem kell megvenni, az nem
pénz”.
Mindkét család a lehetõ legteljesebb háztartási önellátásra törekszik.
Csaknem teljes egészében megtermelik a kenyérgabonát, burgonyát, vete-
ményt, húsfélét. Tejet nem vásárolnak a tehenek tejelési szüneteiben sem,
hanem adnak egymásnak, és ha a két ellés egybeesik a fiatalasszony szintén
faluban lakó szüleitõl kapnak, és ha sor kerül rá, õk is visszaadják.
A két család eladásra is tenyészt apróállatokat; minden évben disznót,
juhot, bárányt adnak el, ez utóbbiakat általában levágva.
Különbségek vannak a két család fogyasztásában is. Az étkezéshez a b)
család megvásárolja a korai zöldségeket („a gyermekek miatt”) vagy gyü-
mölcsöket és alkalomadtán az édességeket is.
A ruházati cikkekkel, háztartási eszközökkel, a presztízs fogyasztással
(drága szõnyegek, rádiósmagnó) igyekeznek követni a faluban az igényeket,
a divatot diktáló réteg fogyasztásmodelljét.
A b) családfõ szerint azért adnak el a család gazdaságban megtermelt
javakból, hogy tudjanak „lépést tartani”. A legtöbb családi vita, perpatvar
az egyes bolti holmik megvásárlásának eldöntése körül zajlik.
A családok pénzjövedelme között jelentõs különbség van.
Míg az a) családban több hónapos késésekkel jön a kevés mtsz nyugdíj a b)
családban havonta 16-18000 lej az állami fizetésbõl befolyó összeg. Az a) család
fogyasztása élelmi és ruházati cikkekben hagyományos; néhány alapélelmisze-
ren (cukor, olaj, rizs, fûszerek), dohányon kívül alig vásárolnak a boltból.
A helyi gazdaságban bekövetkezett változások a két család életében
annyi változást hoztak, hogy az addig is érvényes önellátás-stratégiát újabb
gyakorlati lépésekkel igyekeztek megerõsíteni. A felszámolt mtsz-tõl igás-
lovakat, lószerszámokat vásároltak, ez volt a legfontosabb családi beruházás
(mivel csak egy ló vásárlására voltak jogosultak a szabályok szerint, azzal a
taktikával jutottak még egyhez, hogy az egyik szomszéddal vásároltatták
meg az árverésen).
Bár a b) családnak lett volna alkalma nagyobb befektetésre is, nem élt
ezzel a lehetõséggel. „Csak annyi kellett volna, hogy mikor a traktorokat
legelõbb olcsón adni kezdték, egyet megvegyek s aharré beállítsam a diófa
alá. Már abban mekkorát nõtt volna a pénz” - mondja a családfõ, de nem
tette. Ezzel a lehetõséggel szemben 1990 tavaszán a család befizetett 70000
lejt gépkocsira. Noha azóta a pénz folyamatosan romlik, és több számukra
ismerõs példa is van arra, hogy a hasonló összegeket a takarékból visszavet-
ték, õk még most is ott tartják, és nincs is szándékuk más célra felhasználni.
A családban lévõ két férfi munkaerõ következménye, hogy kölcsönös
szomszédsági-rokonsági segítségre igen ritkán kerül sor, csak a családi
ünnepek (pl. konfirmálás) elõkészítésénél.

39
 A városhoz a családot kevés szál fûzi. Egy közeli rokonuk van Brassó-
ban, egy család Udvarhelyen, ide a jelentõsebb családi eseményekre (keresz-
telõ, lakodalom, kicsengetés) hivatalosak.
A két család kétféle gazdasági mentalitást képvisel. Az a) család hagyo-
mányos önellátó család, míg a b) család felhalmozásra törekvõ önellátó
család. Mentalitásbeli különbségek a mindennapokban fõleg a munkarit-
musban, az egy idõegység alatt elvégezhetõ munkamennyiség megállapítá-
sában stb. nyilvánulnak meg, de a közös munkaszervezést fenyegetõ feszült-
ségeket nem okoznak a két család között.

II. 2.
Következõ példánk egy kétgenerációs kiscsalád, ahol a férfi eljáró
szakmunkás, 38 éves víz-gázszerelõ, a feleség helyben dolgozó középfokú
végzettségû értelmiségi, 32 éves, a két gyermek iskolás korú. A két család
külön telken él a szülõktõl, amit 10 évvel ezelõtt vásároltak és azóta
folyamatosan tart az épületek feljavítása, bõvítése, belsõ átalakítása.
Havonta a javadalmazásokból, rendszeresen befolyó pénzjövedelmet
kiegészíti a család állattartásból, kert- és földmûvelésbõl származó jövedel-
me. Két tehenet, borjakat, disznókat, kecskét, baromfit tartanak; ezek termé-
keit csak a családi szükségletek kielégítésére használják; „nem adunk el
semmit, azért tartunk s termelünk, hogy ne kelljen megvenni s a pénz
maradjon” mondja a feleség.
Szántóföldeket a szülõktõl kaptak, kaszálót szintén. Ezek egy részét
kölcsönmunkában mûvelik a szülõkkel, ettõl az évtõl, ugyanis nem rég
traktort vásárolt a család, ami valószínû a közeljövõben a szülõkkel az
eddiginél szorosabb gazdasági együttmûködésre ad alkalmat.
A mezõgazdasági termények közül kukoricát, búzát, árpát, burgonyát
termelnek, zöldségfélét csaknem a teljes szükségletet (piacon korai paradi-
csomot, paprikát vásárolnak). A boltban kávét, édességet, fûszereket és az
ital kis részét vásárolják, mivel minden évben gyümölcsbõl pálinkát fõznek
és a szabadpiacon vagy a városi zöldségüzletekben vásárolt szõlõbõl bort
készítenek.
A gazdálkodás mellett a családfõ alkalomadtán feketemunkát is vállal
(fürdõszoba felszerelése, a vezetékes vízhálózat karbantartása) a család
gazdasági magatartását vállalkozó kedv, a törekvés jellemzi. A lakás rend-
betétele mellett, az elmúlt évben a legnagyobb beruházásuk a traktorvásárlás
volt. Tanulságos ezt az ügyletet vázlatosan ismertetni.
K. családfõ a homoródszentmártoni gépállomás felszámolásakor árve-
résen 163,000 lejjel megvásárolt egy trágyarakó gépet, mert már tudomása
volt arról, hogy át lehet építeni traktorrá. Azután zarándokútra indult az
alcsíki falvakba, itt alaposan megnézett néhány ilyen házilag átalakított
traktort. Hazatérve szakembereket fogadott fel napszámra, akikkel együtt-
dolgozva részletezte, hogyan képzeli el az átalakítást. A hiányzó alkatrésze-

40
ket a csíkszeredai traktorgyárnál szerezte be természetesen feketén. Külön
elemzés tárgya lehetne, ahogyan K. ismeretlenül, kapcsolatok nélkül meg-
jelent a gyár kerítésénél és néhány óra múlva a szükséges alkatrészekkel
távozott.)
Kezdeményezõkészségre vall a következõ beszélgetésrészlet is: „Mondtam
eleget a komáimnak, hogy építsünk egy mészégetõ katlant s égessünk meszet.
Még élnek azok az emberek, akiktõl meg lehetne tanulni a mészkõ berakását a
katlanba. Ott az üzemnél a sok samott tégla, amit a kohókból kidobtak, azt csak
el kellene hozni, egyik komám kõmûves, fel is tudná rakni. Mészkõ van, fa van
s a meszet mindig megveszik. De egyikük sem akar nekifogni”.
A család az erejét meghaladó munkákban, inkább a szomszédságra és
a barátokra támaszkodik, mint a távolabb lakó rokonokra. A kölcsönös
segítség „megkerül egymáson”. Minden közös munkaalkalom félliternyi
pálinka vagy egy liter bor elfogyasztásával zárul: ha nagyobb munkáról van
szó, a közös étkezés is elõfordul. Elváláskor az, aki a segítséget igénybe vette
megkérdezi „na, rendbe vagyunk-e?”, ami azt jelenti, hogy az elvégzett
munka a kölcsönös visszasegíthetõ munkák körébe marad.
A családi munkamegosztás hetente változik, ugyanis a férfi három
váltásban dolgozik, távollétében a gazdaság gondja a feleségé, akit igen
megterhel, különösen reggel az állatok ellátása, a gyermekek iskolába ké-
szítése, a munkahelyre indulás elõtt.
Ennek ellenére, amikor K. azt fontolgatta, hogy az egyik tehenet eladja,
a felség így tiltakozott: „Ne add el, mert jövõbe csak fele lesz a ganédomb,
akkor mit viszel ki a földekre?”
A közeljövõben a gyermekmunkának jelentõs szerepe lesz a családi
munkamegosztásban (szükség esetén a 10 éves kislány már most meg tudja
fejni a tehenet).
A férjnek is, a feleségnek is egy-egy fiútestvére Budapestre települt az
elmúlt években, a családfõ évente egyszer tavasszal vagy õsszel három-négy
hétre kilátogat, erre az idõszakra munkát szereznek neki.

III. 3.
Az alábbiakban egy magántermelõ családi gazdaságot vizsgálunk. A
család fogalma ebben az esetben három kiscsaládot jelent.
A család faluban élõ tagjai a 61 éves családfõ (M.) és 57 éves felesége
(A.). A családi gazdaság mûködtetésében velük együtt dolgozik a két városra
költözött gyermekük családja is. A 25 éves fiú (F.1.) és felesége (F.2.) (a
továbbiakban F. család): a 35 éves leány (L.) és a võ (L. család), ez
utóbbiaknak három gyermekük van.
A családi gazdaságban rendszeres piacra termelés folyik, ennek alapja
az állatállomány: 350 juh, 8 szarvasmarha, 2 igásló, 6-8 disznó.
Az állattartás mellett szántóföldi növénytermesztéssel (búza, árpa, ku-
korica, burgonya, répa) kül- és belterjes takarmánytermesztéssel is foglal-

41
kozik a család. Veteményt saját szükségletre termelnek a faluban, a tulajdo-
nukban lévõ két telken a zöldségeskertekben. A szántóföld összterülete 2 ha,
a kaszálóké 5 ha. Ezeken a területeken kívül még egyik városi rokonuk
kaszálóját is bérlik.
A mezõgazdasági termelés néhány zöldségféle kivételével (kékparadi-
csom, paprika) fedezi a családi szükségletet, a tej, tejtermék, hússzükségletet
hasonlóképpen.
A gazdaság eszközkészletébõl hiányzik a szántó felszerelés, ezt minden
esetben (A.) közelben lakó testvérbátyjától kölcsönzik.
A takarmány készítésében fontos szerepe van a kaszagépnek, ezzel
általában a võ dolgozik, aki az évi szabadságát lehetõség szerint nyáron veszi
ki. Az állatállományt teljes mértékben évtizedek óta nem tudja ellátni a
család saját készítésû takarmánnyal, ezért a szükséges mennyiséget felvásá-
rolja a faluban a kevesebb állatot tartó gazdáktól.
Az F. és L. kiscsaládok dologidõben minden hétvégén rendszeresen
hazautaznak a közeli kisvárosokból és részt vesznek a gazdaság körüli
teendõkben, a soros mezõgazdasági munkákban.
Az állattartáshoz kapcsolódó döntéseket M. hozza, F. véleményét figye-
lembe véve: a földmûvelés szakértõje és irányítója a családban A. Ez a
szerepmegosztás a családi hagyományban gyökerezik: A. szocializációja jó
földmûvelõ családban történt, jó gazda gyermeke, míg M. szülei elsõsorban
állattenyésztõk voltak.
A családi gazdaság termelésébõl piacra a tejtermékek kerülnek: sajt,
orda, ritkábban túró. Ha az állam kedvezõ áron átveszi a sajtot, ordát
május-júniusban néhány mázsát leadnak, ebben az idõszakban még a sza-
badpiac telített. A gyapjút, bõröket szintén az állami begyûjtõknek adják át,
más értékesítési lehetõség egyelõre nincs. Általában a brassói piacra hordják
az árut az L. család gépkocsijával. Tavasszal a bárányokat a közelebbi piacra
is elviszik, Csíkszeredába, Balánbányára. A szállítási költségeket hallgató-
lagos megegyezés szerint minden esetben megtérítik az L. családnak.
A család állandóan alkalmaz fizetett munkaerõt is. Télen két, nyáron
három embert fizetnek, akik az állatokat gondozzák M. részvételével és
felügyelete alatt. Az alkalmazottakat élelemmel és megegyezés szerint do-
hánnyal látják el. A gazdaság zökkenõmentes mûködtetésének gyakori
akadálya a megbízható, állandó fizetett munkaerõ hiánya. Az alkalmazotta-
kat csak szóbeli megegyezés köti a gazdasághoz, elõfordul, hogy továbbáll-
nak, felborítva a munkamegosztás beállított rendjét. Ilyenkor M. kénytelen
új embert keresni, ami nem kevés idõ és energiaveszteséggel jár. Az állandó
fizetett munkaerõn kívül az idénymunkák idején - fõleg takarmánykészítés-
nél - gyakran napszámosokat is fogadnak azokra a napokra, amikor a család
munkaerejét meghaladják az azonnali tennivalók.
Gyakran használnak segítség-munkát, fõleg a közeli rokonokra támasz-
kodnak. A közelben lakik A. két bátyja és azok családja, õk segítenek, ha

42
szükség van rá. Hosszú évek során már kialakult szerepek szerint. Amikor
mészáros munkára (borjú-, disznóvágások, báránynyúzás) vagy ácsmunkára
van szükség, A. kisebbik testvérét hívja, kõmûves vagy egyéb szakmunkákra
(pl. egy ajtózár megjavítása) az idõsebbet. A segítség viszonzása több
formában történhet: pl. fuvarozást végez M. a lovaival, A. rendszeresen segít
a disznóvágáskor a bátyja családjának, friss „esztenai költséget" küld nekik.
A segítségmunka szabályait a következõképpen fogalmazta meg A.
testvére: „A segítséget nem úgy kell visszaadni, hogy azonnal, hamar,
segítsem vissza, ha valaki nekem segített. Akkor kell valakire reászorulni,
amikor szükség van reá, nem úgy, hogy valakin segítettél s már kéred vissza!
Az idõ elhoz mindent! Nem kell sietni. Ha valaki segít rajtad, akkor mikor
annak alkalma van, akkor kell visszasegíteni! Mikor szükség akkor! Ez a jó
oldala.” (64 éves férfi)
F. család együttdolgozásának háttere, hogy F.1.-nek saját állatai is vannak
az említett állatlétszámban. F.2. munkanélküli. F.1. városi munkahelye (2
éve dolgozik a vágóhídon) a fokozatos leépítések miatt bizonytalanná válhat.
Egy bekövetkezõ elbocsátás esetén itt biztosított az F. család egzisztenciája.
L. család másfél évtizede él állandó szimbiózisban a nagycsaláddal.
Munkájukért cserébe alapélelmiszereket kapnak (évente disznót, tejtermé-
ket, ünnepekre kenyeret, kalácsot, italt). Õk használják az egyik telken levõ
zöldségeskertet is.
M. és A. több mint három évtized alatt szaporították állatállományukat
a mai létszámra. A jövedelem utánuk ma számottevõbb, mint a kötelezõ
szerzõdések, beszolgáltatások és a harmadás-feles takarmánykészítés idején.
A családba pénz áprilistól szeptemberig folyik be, az év hátralévõ
részében ebbõl gazdálkodnak.
Az elmúlt évben a haszonból kétirányú befektetést végeztek. Tagjai az
említett hét családot tömörítõ társaságnak, ahol közösen vásároltak gépeket,
eszközöket árverésen. Ezenkívül a család-történetében elõször bankkölcsönt
vett fel és szintén árverésen megvásárolt a termelõszövetkezet vagyonából
egy istállót. Jelenleg a termelés hasznát a kölcsön törlesztésére fordítják.
A családi munkaszervezést a racionalitás, hatékonyság jellemzi, legfõbb
erény az állandó szorgalmas munka és a takarékosság.

II.4.
A családtagok: - 64 éves állami nyugdíjas férfi (F.)
- 57 éves háztartásbeli asszony (A.)
- 31 éves állami alkalmazott férfi (bakter) ( B.)
- 29 éves szolgáltatásokban dolgozó feleség (H.)
- 2 gyerek (5 éven aluliak)
A fenti családszerkezet hasonló a II.1. pontban bemutatotthoz az életke-
retekben több párhuzam van: egy telken két házban laknak, részben közös
háztartásban. Együtt mûvelik az 1,5 ha szántót, takarmányt közösen készí-

43
tenek (2,8 ha). Az állatállomány el van osztva, 1-1 tehén, 1-1 növendék és
1-1 borjú van jelen pillanatban a két kiscsalád tulajdonában. Az apróállatok:
juh, kecske, disznó közösek.
A kenyérgabonának nagy részét megtermelik, piacon vetõmagot szoktak
vásárolni. F. hangsúlyozza, hogy az idõszakonkénti vetõmagcsere igen fontos.
Zöldséget a helyi átlagnál jóval magasabb szakértelemmel termelnek.
Minden évben melegágyban palántákat nevelnek, ebbõl rendszerint a roko-
noknak is adnak kiültetéskor.
A hússzükséglet legnagyobb hányada saját termelés, amit néha vásárol-
nak, azt csak „kévánságból” teszik. F. a rokonság és a szomszédság disznó-
ölõje, e munkáért nem pénzt, hanem bõséges kóstolót kap. Tejet soha nem
vásárolnak: „mindig annyit adunk másnak, mikor nekünk van, hogy két-há-
rom helyrõl is kapunk, ha nem fejünk”.
A ház körül és a csûr mögötti kertben szõlõt termesztenek, ebbõl bort, a
gyümölcsbõl pálinkát készítenek. „Csak sört vásárolunk italfélét” mondja A.
F. kísérletezõ alkat, kertjében termelt dinnyét, kékparadicsomot, cirkot;
foglalkozott seprûkötéssel, kötélveréssel, kárpitozással, elkészíti minden
szükséges gazdasági felszerelés és eszköz famunkáját (legutóbbi ottlétemkor
B.-vel kapálógépet szereltek össze).
A háromgenerációs család közösen étkezik. A termelés fölöslegét ritkán
teszik pénzzé. Állateladásokon kívül piacra nem termelnek, ami fölösleg
van, fõleg gyümölcs és zöldség, abból adnak a rokonoknak és a szomszé-
doknak. A pénzjövedelmeket (nyugdíj és a javadalmazás) külön kezelik, de
egy-egy nagyobb vásárláskor segítik egymást.
A fenti családot azért mutattuk be röviden, hogy bizonyítsuk: közel azonos
korú és szerkezetû családok között a „látható” gazdasági tevékenységek a
hasonló fogyasztás és hasonló elosztás feltételei között is milyen különbségek
fedezhetõk fel mentalitásban. Mindkét családi gazdaság önellátásra törekszik,
egyik sem termel piacra, de míg az elsõ család merev, rugalmatlan a második
mozgékony, alkalmazkodó a lehetõségek kipróbálását elvégzi, de nem kockáz-
tat. Az apró, biztos lépések stratégiáját követi a gazdálkodásban.

II.5.
Utolsó példánkban egy - a már említett értelemben - túlfogyasztó csalá-
dot mutatunk be, megfigyeléseinket közvetett (a szomszédoktól szerzett)
információkkal egészítjük ki. A családtagok közvetlen kikérdezése tapasz-
talataink szerint hasonló helyzetekben nem vezetet eredményre.
A családtagok: - 72 éves állami nyugdíjas férfi (F.)
- 64 éves mtsz nyugdíjas feleség (A.)
- 40 éves alkalmi munkából élõ férfi (F.1.)
- 39 éves háztartásbeli feleség (A.1.)
- két iskolás korú gyerek

44
 A család több mint egy évtizeden keresztül dolgozott a felszámolt
termelõszövetkezet tehenészetében. Innen a havi javadalmazás mellett, ami-
hez még hozzáadódott F. állami nyugdíja, évente családtagonként háztáji
földparcellát is kaptak. Összesen 75 ár földet használhattak úgy, hogy annak
termése teljes egészében a sajátjuk lehetett volna. A faluban ekkora szántó-
területtel rendelkezõ család nem volt a termelõszövetkezet idején. (Ezért is
kísérte a környezet kitüntetett figyelemmel a család gazdálkodását.)
Az egész földterületet sosem mûvelték meg. Bérbe adtak egy-két par-
cellát, vagy kapásnapszámost fogadtak. Saját munkájukat szakértelem és
hozzáértés nélkül végezték „semmit sem csináltak meg idejében”, gyenge
terméseket takarítottak be. A falurészen, ahol laknak, gazdálkodásuk minden
számítást, elõrelátó cselekvést, meggondolást nélkülözõ formája gyakori
beszédtéma. Mint negatív példát említik, hogy „az öt veteményes mellett
pénzzel vett majorságot vágtak le, nem voltak képesek arra, hogy gabonát
termeljenek és baromfit neveljenek”.
A racionális kalkulációt nélkülözõ gazdálkodás következményei a család
tárgyi környezetében is tükrözõdnek: a lakások, gazdasági épületek elhanyagolt,
leromlott állapotban vannak. A család a termelõszövetkezet felszámolása után
F. és A. nyugdíjából él, a boltban vásárolható élelmiszereket fogyasztja.
Szántóbirtokuk és kaszálójuk (0,37, illetve 0,67 ha.) kevés és gyenge
minõségû. A család pénzt, termelõeszközöket pazarló fogyasztásmodellje gya-
kori beszédtéma a szociális környezetben intõ példa arra, hogy elnyomorodás
fenyegeti a hasonló módon élõ családokat. A havonta biztos pénzjövedelemmel
nem tudnak és az említett kedvezõbb körülmények között se tudtak egyebet
kezdeni, mint teljesen felélni. F. bányásznyugdíját több mint másfél évtizede
kapja s ez az összeg mindig jelentõs volt, az mtsz nyugdíjnak többszöröse.
A családban F.1.-en kívül még van három gyermek, õk a szomszédos
megyében telepedtek le, alapítottak családot, haza csak igen ritkán járnak.
* * *
A legsúlyosabb anyagi helyzetû családok a faluban a kevés mtsz nyug-
díjat kapó részben vagy teljesen munkaképtelen öregek, akiknek nincs a
közelben támogató utód vagy rokon.*
Az alkalmi munkából élõk - fõleg cigány családok - napszámban járnak,
seprût kötnek, lábtörlõt fonnak, tûzifát gyûjtenek „felibe” (két szekér levá-
gott fából egyiket a fuvaros kapja szállítási díjként, a másikat eladják).
Az alkalmi munkákból élõ családok között néhány deviáns eset is van.
E családok gazdálkodását a fogyasztás elvei a máról-holnapra élés vezérli,
ezenkívül más perspektívák nincsenek elõttük.
—————————————————
* Újsághír: Kormányunk nagyon megerõltette magát, s február
elsejétõl visszamenõleg 11.1 százalékkal emelte az mtsz-nyugdíjak

45
 összegét. Így a legkisebb „nyögdíj” 700-ról 778-ra, a legnagyobb pedig
1300-ról 1444-re nõ. Azok kellene ennyi pénzbõl megéljenek, akik ezt
az emelést kiokoskodták! (Hargita Népe 1992. április 8.)

(Kiegészítések)
Nem mezõgazdasági tevékenységgel, vagy a mezõgazdasági termelés-
sel párhuzamosan más, kiegészítõ tevékenységekkel foglalkozó családok a
következõk:
- 2 családnál magánkézen lévõ asztalosmûhely van;
- 1 család kötöttáru elõállításával foglalkozik, a csíkszeredai kötõdébõl
vásárolt kötõgépen;
- 3 cigánycsalád kiskereskedéssel foglalkozik (nádseprû, kötött holmik,
textíliák;
- 2 Szentegyházára ingázó vasmunkás, mezõgazdasági kisgépeket javító
mûhelyt nyitott (fõleg kaszálógépeket javítanak);
- 1 férfiszabó, 3 varrónõ;
- 1 család gyógynövény-felvásárlással foglalkozik. A gyógynövényt a
falu határában gyûjtik a cigányok. A felvásárolt mennyiséget a brassói
átvevõ központnál értékesítik.
- 4 kõmûves, alkalomszerûen dolgoznak, nincs állandó elfoglaltságuk
a szakmában.
A falu kereskedelmi egységei kétféle tulajdonban vannak:
- 4 állami (2 élelmiszerüzlet, 1 ipari cikkeket forgalmazó üzlet és egy
kocsma;
- 5 magán (vegyeskereskedés).
A magánkereskedéseket Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában mûkö-
dõ Kft.-k nyitották, áruellátottságuk jóval felülmúlja az állami egységekét.
A faluból autóbusszal naponta Székelyudvarhely, Csíkszereda, Brassó
irányába lehet utazni. A csíkszeredai és székelyudvarhelyi vasútállomások
egyenlõ távolságra vannak a falutól.

Közhivatalok, intézmények
A faluban községi tanács, szövetkezeti iroda, posta, orvosi rendelõ, 8
osztályos iskola, óvoda, állategészségügyi kör, két tejbegyûjtõ pont mûködik.
Ezekben az intézményekben és hivatalokban az alkalmazottak helybe-
liek (1 tanügyi káder és az állatorvos ingázik).
A falu vallási megoszlása: 90% unitárius, 10% katolikus, az utóbbi
egyház tagjainak a homoródkarácsonyfalvi lelkész szolgál be. Az unitárius
nõegylet a mezõgazdasági munkák szünetében, a novembertõl márciusig
terjedõ idõszakban tevékenykedik.

46
NYUGDÍJASOK A CSALÁDBAN (1992. április)
Mindkét Egyik Összesen Nincs nyugdíjas
családtag családtag nyugdíjas
Család 249 102 315 254
% 41,2 16,8 58,0 42,0
ALKALMAZOTTAK A CSALÁDBAN (1992. április)
Mindkét Egyik Összesena Nincsalkalmazott
családtag családtag alkalmazott
Család 39 104 143 111
% 6,4 17,2 23,6 18,3
ÖSSZEFOGLALÁS
A helyi társadalomban az anyagi javak megszerzésében rejtett versen-
gés uralkodik. A megszerzett javakból a többletet általában a presztízs-fo-
gyasztásba ruházzák be, kevés a bõvített újratermelést célzó befektetés,
általános a hagyománykötött önellátó gazdálkodás.
Két társulás mûködik, az egyik a családi földbirtokok közös mûvelésé-
vel foglalkozik, a másik fûrészáru készítésével és áruforgalmazással.
A vállalkozói magatartás idegen e környezetben. Kíváncsian figyelik
annak a helyi születésû, Csíkszeredában lakó vállalkozónak a tevékenységét,
aki bankkölcsönökbõl vállalkozást indított. A termelõszövetkezettõl épüle-
teket vásárolt és téglaégetéssel foglalkozik. Ez a vállalkozás 5-6 napszámos-
nak jelent munkalehetõséget.

47
KARÁCSONFALVA
Az Oklánd községet alkotó három falu közül a legnépesebb, lélekszáma
a hivatalos népszámlálás adatai szerint (1992) 524 fõ. E létszámmal szemben
a mezõgazdasági nyilvántartók kimutatásai és a terepmunka során végzett
kikérdezések alapján 452 személyt azonosítottunk, akiknek állandó lakhelye
a falu. A fennmaradó különbséget (72) feltehetõen a városon, vagy más
településeken állandó lakhellyel nem rendelkezõ, helybeli származású,
idénymunkára hosszabb idõre eltávozók összessége adja.
Mivel közigazgatási-adminisztratív szempontból a falu nem önálló, a
közhivatali intézmények a szomszédos községközpontba, Oklándon érhetõk
el. A helyi közintézmények közül, az I-IV. osztályos iskolát (2 tanerõ, 25
gyerek), az óvodát (20 gyerek, 1 óvónõ), a katolikus és unitárius egyházakat
említjük. A lakosság kb. fele-fele arányban oszlik meg a két felekezet között.
A település közszolgáltatásokat nyújtó hálózatát a szövetkezeti vegyes
üzlet, kocsma, mezõgazdasági gépállomás, tejbegyûjtõ központ és a két
magántulajdonban levõ boltocska jelenti. A többnyire zárt ajtójú kultúrházat
és a közügyek intézésére használt irodahelységet csak ritka alkalmakkor
nyitják meg. A leromlott állapotban lévõ középület felújítása szerepel a
községi tanács tervében, miután befejezik Oklándon a mûvelõdési házon már
folyamatban lévõ tatarozásokat.
Orvosi rendelõ, posta, tanácsi hivatal Oklándon van. Az egészségügyi
káderek szükség szerint hívásra, a posta levélkihordója naponta teljesítenek
szolgálatot. Habár a természeti feltételek (morfológia, víztároló rétegek) kedve-
zõek, a faluban nincs vezetékes víz. Néhány család „házilag” oldotta meg a
vízvezetést: az udvaron levõ kutakból vízpumpával a lakóházak padlásán
elhelyezett tartályokba szívatják a vizet, innen szabadeséssel jut a konyhákba,
fürdõszobákba. Az egész falut behálózó vízvezetésre a közeljövõben nem is lesz
lehetõség, a helyiek véleménye szerint. „A faluhoz mérten lemaradás, hogy csak
ilyen kevés a fürdõszobás ház.” (53 éves férfi véleménye).
A településrõl a közlekedési lehetõségek korlátozottabbak mint a szom-
szédos Oklánd esetében, mivel a Székelyudvarhely, Marosvásárhely irányá-
ból Brassó és Sepsiszentgyörgy felé tartó autóbuszok útvonalától félreesik
a falu. Az úthálózat elhanyagolt, a közlekedés és utazás drága. Karácson-
falváról a legközelebb Székelyudvarhelyen érhetõ el vasútállomás.
A település infrastrukturális ellátottsága, demográfiai arculata, társada-
lomszerkezete és gazdasági potenciálja magán viseli a szocializmus évtize-
deiben a társadalom és gazdaságirányításban követett „irányelvek”, urbánus
központoktól távoli kitelepüléseket sújtó, kedvezõtlen következményeit.
Széthullott a hagyományos szervezõdésû falusi társadalom, az elmúlt három
évtizedben nagyméretû volt az elvándorlás, a falu társadalom- és munkaerõ-
szerkezete drámai változásokon ment át. A helyi társadalom a község
mindhárom falujában „csonka társadalom” (Szelényi Iván fogalma) helyi

48
vezetõk, értelmiségiek nélküli társadalom, hiányzik a közfunkciók ellátására
alkalmas réteg. Különösen a helyhatósági választásokon (1992) hangsúlyo-
zódott ki ez a helyzet.
Mindezeket a jelenségeket tükrözik a falu lakosságának kor- és társadal-
mi összetételére vonatkozó adatok (v.ö. a dolgozathoz mellékelt táblázattal).
Eddigi kutatásunkat összefoglaló rövid jelentésünkben olyan szempontokat
próbáltunk érvényesíteni, amelyek a helyitársadalmon belüli munkamegosztást,
illetve az egyes életstratégiákból kikövetkeztethetõ gazdasági viselkedésmódok
megismerését célozzák. Vizsgálatunk e primer szakaszában a községi tanácsnál
a családi gazdaságokra vonatkozó adatok összegyûjtése után, a szomszéd
falvakban folytatott terepmunkák során szerzett személyes kapcsolatok segítsé-
gével sikerült találunk néhány „helyi szakértõt”, akik több alkalommal történt
kikérdezésével a napi valósághoz igazíthattuk a tanácsi nyilvántartók néhol
pontatlan adatait is. A gazdálkodás, termelés, lakossági fogyasztás kérdésköré-
bõl hasznos információkkal szolgált a mezõgazdasági gépállomás vezetõje, a
szövetkezeti boltos, a tejcsarnok kezelõje, az állati termékek helyi felvásárlója,
az iskola tanítónõje. A családi háztartás és gazdaság mûködésérõl kérdõíves
felméréssel szereztünk ismereteket. Ezeknek az adatoknak egy részét általáno-
sítva foglaltuk bele a jelentésbe.
TÁRSADALMI, DEMOGRÁFIAI HELYZETKÉP
A falu lakossága elöregedett, a 452 személybõl 201-en ötven év fölöt-
tiek. Az elvándorlás a falu kollektivizálását (1959) követõen, a hatvanas évek
elejétõl gyorsult fel, fõleg Brassó, majd a hatvannyolcas közigazgatási
átszervezés után a közelebbi székelyföldi kisvárosok irányába. A fontossági
sorrend: Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda.
Csökkent a gyermeklétszám, 1972-ben felsõbb rendeletre megszûnik az
általános iskola V-VIII. osztálya, ma Oklándra járnak a felsõbb tagozat
tanulói.
A helyben maradó munkaképes lakosság a téeszben dolgozott, az iparba
eljárók Szentegyháza vasüzemébe, a lövétei bányánál, a Barót környéki
szénbányáknál találtak munkát. A nõi munkaerõ foglalkoztatási lehetõségei
korlátozottabbak voltak mint a férfi munkaerõé, ezért többen véglegesen
elhagyták a falut. Ma sok az agglegény a faluban, a 30-35 év közötti
korcsoportban 60 férfi és 43 nõ van.
Az elnéptelenedés üteme ma lelassult, jó néhány háztartás idõszakosan
mûködik, ui. a városon élõ helybeli származású nyugdíjasokból a mezõgaz-
dasági munkák idejére hazaköltöznek, és csak a téli idõszakban tartózkodnak
városon. Azonban így is tucatnyinál több a lakatlan ház a faluban.
Az összlakosság 36%-a nyugdíjas (163), ebbõl 128 személy Téesz és
35 állami nyugdíjat kap. A kétféle nyugdíjak között egyre nagyobb az
értékbeli különbség. Az állami nyugdíjakat többször emelte a kormányzat
az elmúlt években, a Téesz nyugdíjakat is, de sokkal szerényebb mértékben.

49
A leggyakrabban hallható panaszt az idõsebb falusi, volt Téesz tagok köré-
ben a nevetségesen kevés nyugdíjakról hallani.
Az állami alkalmazottak (62) többsége eljáró: betanított munkások, segéd-
munkások, szakmunkások (gépjármûszerelõ, villanyszerelõ, gépkocsivezetõ).
A községi tanács, kisegítõ-iskola, egészségügy, posta, fogyasztási szövetkezet,
gépállomás, erdészet, talajfeljavító vállalat kb. két tucatnyi karácsonfalvinak
biztosít munkahelyet helyben vagy a szomszédos faluban.
Az alkalmi munkákból élõk száma megközelíti az állami alkalmazotta-
két (57), többségüket a helyi cigány lakosság alkotja. Szakmunkát közülük
egy személy végez (szobafestõ).
A falu lakosságának túlnyomó többsége fizikai dolgozó, a helyi intelli-
gencia igen vékony réteget képvisel: 2 lelkész, 1 agrármérnök, 2 tanítónõ, 1
óvónõ, 2 tanácsi alkalmazott.
Az agronómust a megyei Mezõgazdasági Igazgatóság helyezte a faluba,
feladata a mezõgazdasági termelés segítése lenne.
A MEZÕGAZDASÁGI TERMELÉS FELTÉTELEI
A település földbirtokkal rendelkezõ lakossága, függetlenül az állami
munkából, illetve nyugdíjakból származó pénzjövedelmek mennyiségétõl,
szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A föld-
birtokot mûvelési áganként szántó, legelõ, kaszáló, erdõ és a falu belterületén
lévõ kertek alkotják. A szántóföldek, kaszálók és kertek egyéni használatban
magántulajdont képeznek, a legelõ községi, az erdõ községi és állami
kezelésben van. A szántóbirtok összterülete a Téesz idején 520 ha volt, ennek
a területnek ma csak kb. 30%-át mûvelik a családi gazdaságok. A földbir-
tokmegoszlás a családok között a helyiek becslései szerint a következõ volt
a Téesz elõtt: 6-7 családnak volt 14-15 ha mûvelés alatti birtoka (szántó és
kaszáló); a családok kb. felének 4-6 ha volt az átlagos birtoknagysága, akinek
ennél kevesebb volt az már szegényebb családnak számított. Ma még nem
tisztázottak a Téesz felszámolása (1990) után visszakapott földterületek,
errõl még hivatalos nyilvántartás nincs.
A lakosság extenzív jellegû naturális gazdálkodást folytat, a családi gazda-
ságok többségében a növénytermesztésen van a hangsúly. Búzát, kukoricát,
árpát, burgonyát, répát, pillangós takarmányféléket termesztenek a szántóhatá-
ron. A beltelken levõ kertekben csaknem minden családnál a zöldségtermesztés
mellett kukoricát is vetnek, itt a termés védett a vadkároktól.
A faluhatáron 1993-ban a búzával bevetett terület kb. 28-30 hektár. A
vetések nyáreleji állapota után ítélve 18-20 mázsa átlagtermésre lehet szá-
mítani: „Vannak jobbacska parcellák bent a rétben, ahol 25 mázsára is lehet
számítani hektáronként. De kint az oldalakban a gyengébb földeken olyan
hely is van elég, ahol nem lesz meg a 10 mázsa sem, olyan vetés is elég van,
ahol a vetõmag se jön vissza. (56 éves gazdálkodó).

50
 A silány termés okairól érdeklõdve, egy gazda egyik fõ tényezõként a
szakértelemhiányt jelölte meg. Szerinte a gazdák 15%-a ha rendelkezik
alapos ismeretekkel pl. a gabonatermesztés területén: „Sokan késõn szántot-
tak búza alá, már késõ õsszel, amikor mindjárt jöttek az esõs idõk, a
gyomnövények gyökerei nem száradhattak ki vagy nem mûtrágyáznak,
vegyszereznek elég idejében, nem használják a megfelelõ vetésforgót”.
A gyenge parcellákat nem érdemes lekombájnoztatni se, a gépek magas
munkadíja ráfizetésessé teszi a termelést. Ezért a gyenge vetést még érés
elõtt lekaszálják takarmánynak. Az átlagtermelés pl. búzából még így is
magasabb mint a Téesz idején. Emlékeznek olyan évre is, amikor 460 kg
volt az átlag a határon, „csak ezt akkor nem szabadott így lejelenteni”.
Az árpa átlagtermése 20-25 mázsa, a burgonyáé 20 mázsa alatt marad.
A családi kisgazdaságok terményszerkezetének kialakításánál általános
alapelv az, hogy a család minden szükséges terménybõl termelje meg az évi
szükségletet, más szóval lehetõleg önfenntartó legyen. Szántóföldi termény
közvetlenül nem kerül piacra a családi gazdaságokból. A gazdálkodás rendje,
technikája többnyire hagyományos, nincsenek külön terményekre szakosodott
családi gazdaságok. A megtermelt gabonából, burgonyából, takarmányból köz-
vetve lesz piaci áru azokban a gazdaságokban, ahol malacos kocákat tenyészte-
nek, tejet, tejterméket adnak el. A többség azonban csak saját szükségletét és
lehetõleg az évrõl-évre tovább tolható tartalékot termeli meg. Ahhoz, hogy
megvalósuljon pl. egy négytagú családi háztartásban a gazdasági önreproduk-
ció, egyik helyi gazdálkodó szerint, a családnak legalább négy hektár földbir-
tokkal kell rendelkeznie. Ezt a birtokot az adatközlõ a következõképpen osztaná
be: „Egy négytagú családnak egy hektár búzaföld, ha jó a termés, elég, egy hektár
kukorica is, ha jó a termés, bõven elég, a disznótartást is beleszámítva. Akkor
egy hektár jut árpának, zabnak, pityókának és még egy hektár marad pillangós
takarmánynak, ebbõl lehet ötven ár esetleg természetes kaszáló. De több pillan-
góst is lehet termelni, ami a földet felerõsíti, kiöli a gyomot. Fontos a lucernaföld,
hereföld, ha nem forgassa az ember úgy ahogy kell, akkor késõbb nem lesz ahol
gabonát termeljen”.
A helyi gazdálkodói tapasztalat szerint a kenyérgabona jól terem a
pillangósok, cukorrépa, kukorica után. Árpa, burgonya után nem szabad
búzát vetni, mert nem „lesz jó”. A Téesz felszámolása után közmegegyezés-
sel eldöntötték, hogy visszaállítják a forgóhatárt, de csak az elsõ évben
termeltek ilyen határbeosztással. A sok kevés földû családnak ez a rendszer
nem gazdaságos, ha nincs mindhárom határrészben elegendõ nagyságú
földterülete, hogy évenként a birtoka egyharmadát pihentesse. Így aztán a
határon „nagy az összevisszaság, mindenki egyénileg próbálja magának
beosztani valahogy a birtokát”.
A fentebb említett kedvezõtlen körülmények mellett (szakértelemhiány,
tökéletlen vetésforgó) a családi mezõgazdasági termelést még más társadal-

51
mi-gazdasági feltételek is fékezik. Elsõsorban a munkaerõ-szerkezet hátrányos
összetételû a faluban, sok az idõs családtagból álló család, vagy fél-család,
egyedülálló öregek, özvegyek. A családi gazdaságok kb. egynegyedében talál-
ható igaerõ, ideszámítva a 15 magántulajdonban lévõ traktort is. A helybeli
gépállomás szolgáltatásait kevesen veszik igénybe: „A felszántatlan terület
70%-a azért mûveletlen, mert nincs pénz, amivel megdolgoztassák. Például csak
a traktorral történõ szállítás órabére 2500 lej, ha valaki, teszem azt a nyári
idõszakban tíz órára kibérelne egy traktort, mondjuk takarmányhordásra, az
25000 lej, hát azt ki s mibõl tudná megfizetni? A legtöbb kap 1000-2000 lej
nyugdíjat, azt sem tudja fát vegyen-e, kenyeret vegyen-e, a villanyt fizesse vagy
az adóba tegye? Millió helyre kell a pénz”. (60 éves férfi)
A jelenlegi árak alapján 1 ha gabona gépi mûvelése a szántástól a
betakarításig 50-60 ezer lej között van. A magánkézen levõ traktorok egy
része nagykapacitású gép 665 lóerõs, ezek tulajdonosai valósággal menekül-
nek a másnak pénzért végezhetõ munkáktól. Az üzemanyag-fogyasztás és a
drága alkatrészek annyira költségessé teszik a munkát, „hogyha megkérné
az illetõ a valóságos árat, azt mondanák a faluban, hogy gazember”. Ezért
inkább a kisebb traktorok tulajdonosai és az igaerõ nélküli családok között
gyakoribbak a kölcsönmunkák. A gépi munkáért vagy igásfogatért cserébe
általában „tenyeres” munkával fizetnek, a több munkaerõt igénylõ munka-
alkalmakon az igaerõre rászoruló rokonok vagy szomszédok. Más esetek-
ben, ha nincs ilyen kapcsolat, az együttmûködés alapja a pénz.
Ugyancsak a szántóföldi termelést hátráltató tényezõként kell említe-
nünk, hogy a földek termõképessége még mindig alatta van a téeszesítést
megelõzõ idõkben tapasztaltnak. A nagyüzemi gazdálkodásban a szerves
trágyázás nélkül használt mûtrágyázás, vegyszerezés „kisoványította a föl-
det”, idõ kell, amíg helyreáll a termõképessége.
A termeléshez szükséges idõ- és munkaráfordítást növeli az a tény, hogy
a családi birtokállomány elaprózódott, a kis parcellák a határ különbözõ
pontjain szétszórtan találhatók.
Úgy a kapásnövényekben mint a gabonafélékben, a szántóhatáron jelen-
tõs károkat okoznak a termelõknek a vadállatok. (Ez egyébként általános
jelenség a Székelyföldön. Folyó év júniusában a zetelaki polgármesteri
hivatal szervezésében önkormányzati tapasztalatcserére került sor, ahol ki-
lenc havasalji község képviselõi vettek részt és intézkedéseket sürgettek a
vadkárok ellen az illetékes fórumokhoz eljuttatott tiltakozásokban.)
A családi gazdaságok másik fontos jövedelemforrása az állattenyésztés.
A falu legelõterülete 874 ha, a kiterjedt kaszálókon és a felhagyott szántó-
földeken jelentõs takarmánytermesztés folyik. Az állatállomány a tanácsnál
található adatok szerint: szarvasmarha 276 (ez a létszám az utóbbi hónapban
jelentõsen emelkedett); ló 50; juh 1680; kecske 129; disznó 286.
A tenyésztett háziállatok közül a legnagyobb becsülete kétségtelenül a
tejelõ szarvasmarhának van. A tehén mellett szívesen tartják a bivalyt is. A

52
tej a legfontosabb pénzforrás, azokban a családokban, ahol nincs állami
alkalmazott. A 70-80 éves emberek is tartanak a tejelõ állatokat, a 3-4 liter
tejet is naponta leadják a tejcsarnokba, jelenleg literenként 100 lejt fizet az
állam. Vannak gazdaságok, ahonnan naponta 30-35 litert adnak le, ezek havi
jövedelme meghaladja a 100.000 lejt a nyári idényben. A tejtermelésben a
téli és a nyári hozamok között a külterjes állattartás következményeként,
nagy az ingadozás. A tejcsarnok napi bevétele nyáron eléri a 600 litert, télen
lecsökken napi 150 literre is.
Rokon vagy szomszéd családoknál elõfordul, hogy a tejelési idõszak
szüneteiben kölcsönösen segítik egymást. A tejelõ állatot nem tartó családok
csekély mennyiséget vásárolnak fel.
A tejhaszon mellett néhány gazdaságban a szarvasmarhát igára is fog-
ják.
A juhállomány kb. fele 6-7 juhtartó család tulajdonában összpontosul,
ezek a családi gazdaságok piacra viszik a tejterméket vagy az államnak adják
át. Az állami felvásárlási árak alacsonyabbak a szabadpiaci áraknál (pl. 1 kg.
sajtnál 400 lej az árkülönbözet), ezért aki teheti a brassói vagy a
székelyudvarhelyi piacra szállítja termékeit. A gyapjút, állatbõröket helyben
lehet átadni az állami felvásárlónak.
A kevesebb (5-10) juhot tartó családoknál a saját szükséglet fedezése a
szempont.
Néhány lótartó gazdaságban, amellett hogy a szükséges gazdasági
munkákat elvégzik, a lovat rendszeresen fuvarozásra is használják. 5-6
családban, ahol kevés a földbirtok, a jövedelem jelentõs része a lovakkal
végzett fuvarozásokból, pénzért végzett gazdasági munkákból származik.
Az igásló ára évek óta csaknem duplája a szarvasmarháénak.
Az apróállatok száma (disznó, baromfi) a családi gazdaságokban szo-
rosan összefügg a takarmányozásra fordítható gabonamennyiséggel.
A tervgazdálkodás idején jövedelmezõ volt pl. a disznót kenyérrel vagy
a boltban vásárolt liszttel tartani, de ma csak a saját gazdaságban termelt
takarmányra lehet alapozni. Újra érvényesként emlegetik a régi öregektõl
hallott szállóigét, miszerint „egy eke után hét tyúk elég”! A faluban nyolc
család van, amelyek 2-4 anyakocát tartanak és a malacokat rendszeresen
piacra viszik, Lövétére, Udvarhelyre, régebben Barótra is vitték, de az utóbbi
idõben a két elõbbi piac drágább.
PÉNZJÖVEDELMEK A CSALÁDI GAZDASÁGOKBAN
Az alábbiakban a település családjainak vizsgálatát a pénzjövedelem-
források figyelembevételével folytatjuk. Nézzük, hogyan kombinálódnak a
családokon belül a már említett társadalmi kategóriák. E kategóriák azért
irányjelzõk a pénzjövedelmek becslésénél, mert mindenkihez aránylag kis

53
hibaszázalékkal hozzárendelhetõ a családba befolyó pénzjövedelmek
mennyisége is, a magántermelõk és az alkalmi munkákból élõk kivételével.
Elõször nézzük a „tiszta” típusokat:
1) Téesz nyugdíjas családok: a legnagyobb létszámú családtípus, a 184
családi kisgazdaság 39,6%-a, 75 család tartozik ide. Természetesen ide
soroltuk az egyedülálló, külön háztartással rendelkezõ félcsaládokat is.
2) Állami alkalmazottak: 9,7 %, azaz 18 olyan család van a faluban,
ahol mindkét felnõtt családtag állami alkalmazott.
3) Állami nyugdíjasok: 6,5%, 12 család, ezek között vannak, akik
nyugdíjazásuk után költöztek haza városról a faluba.
A fennmaradó 81 családban a következõ vegyes kombinációk fordulnak
elõ:
4) Téesz nyugdíjas - állami nyugdíjas
5) Téesz nyugdíjas - állami alkalmazott
6) Állami alkalmazott - háztartásbeli
7) Állami nyugdíjas - háztartásbeli
8) Magántermelõ - háztartásbeli
9) Magántermelõ - állami alkalmazott
10) Alkalmi munkákból élõ - háztartásbeli
A vegyes családtípusokból csak a 10. típus haladja meg az összes
családok 6%-át, a többi ez alatt az érték alatt marad.
A fenti társadalmi kategóriákhoz rendelhetõ pénzjövedelmek mennyi-
ségérõl elmondható, hogy a legnagyobb jövedelmet az állami alkalmazottak,
az összes családok alig 10 %-a kapja, ha az országos minimális átlagfizetést
vesszük is alapul (45-50.000 lej). A túlnyomó többség kisjövedelmû, külö-
nösen a Téesz nyugdíjasok, akik pénzjövedelme nagyságrendekkel elmarad
az állami nyugdíjasokétól. Például egy nyugdíjas betanított munkás havi
20-25.000 lejes nyugdíja mellett a legmagasabb Téesz nyugdíj 4-5.000 lej
közötti, de legtöbben csak 2-3.000 lej közötti összeget kapnak.
A magántermelõk és az alkalmi munkákból élõk pénzjövedelmeirõl
külön esetelemzések után alkothatunk képet. Eddigi tapasztalataink alapján
csak annyit állapíthatunk meg, hogy e két kategórián belül külön-külön is
igen nagyok a különbségek, amelyek a különbözõ földbirtoknagyság, állat-
létszám, családi munkaerõ- és munkamegosztás viszonyrendszere stb. függ-
vénye lehet. A legnagyobb pénzjövedelmeket a piacra termelõ állattartó
családi gazdaságok valósítják meg.
CSALÁDSZERKEZETEK A FALUBAN
A családi munkamegosztást és háztartásszervezést meghatározó egyik
legfontosabb tényezõ az egyes családok személyi összetétele. A helyi csa-
ládszerkezetek vizsgálatának eredményei bizonyítják a bevezetõben már
említett társadalmi, munkaerõ-szerkezeti állapotokat. A falu népességét a

54
következõ személyi összetételû családtípusok alkotják: (Az alapsokaság
tipizálásánál a családtagok létszámát és a generációs összetételt vettük
figyelembe.)
1) Egy-generációs, kéttagú család: szám szerint 41 van (22 %) a faluban.
Túlnyomó többségük idõs, gyermektelen vagy véglegesen városra költözött
gyermekû család.
2) Félcsaládot azokban a háztartásokban találunk, ahol egyetlen személy
lakik állandó jelleggel a faluban. Számuk igen magas: 50 (27 %), legtöbbjük
idõs, özvegy. A kutatás jelenlegi szakaszában még felderítetlen, hogy hány-
nak van közülük a faluban, más háztartásban élõ gyermeke.
3) Kétgenerációs kéttagú család: 17 (9%), özvegy, idõs szülõ és egy
gyermeke él ezekben a háztartásokban. A második generáció többsége
családot még nem alapított férfi.
4) Kétgenerációs többtagú család: 69 (37,5%), közülük 20 családban egy
gyermek van, 49-ben kettõ vagy annál több.
5) Háromgenerációs család: 7 (3%), ahol egy udvaron élnek szülõk,
nagyszülõk, gyermekek. Elõfordulnak olyan esetek is, amikor a család
három generációja a faluban él, de külön családi házakban. Ezekben a
családokban a családi munkaszervezés, a lehetséges együttmûködések vál-
tozatosak, az ilyen esetek külön helyzetvizsgálatok tárgyai lehetnek.
A családtípusok fenti megoszlásából a családi munkaszervezés és a
munkaerõ családi gazdasági termelésben való integrációját illetõen levon-
ható következtetésünk, hogy a családok jelentõs hányada (az 1. és 2. család-
típus, összesen 49 %) kis teljesítményû mezõgazdasági termelést folytató
gazdaságot képes fenntartani. Különösen azokban az esetekben, amikor a
munkaerõ még a családi gazdaságon kívül is lekötött.
ALKALMI MUNKÁKBÓL ÉLÕK
A társadalmi, demográfiai helyzetkép vázolásánál említettük, hogy a
faluban 57 személy alkalmi munkákból él. Nagyrészük a helybeli cigány
lakosság (12 család), közülük egy családban sincs rendszeres havi pénzjö-
vedelem. E kallódó egzisztenciák közül viszonylagos anyagi biztonság azon
két-három család mögött van, akik pásztorkodást vállalnak a falu vagy a
környezõ falvak csordáinál, vagy elszegõdnek a juhos gazdák mellé egy-egy
legeltetési idényre.
Más családoknál, ahol legalább egy lovat tudnak tartani hetente két nap
az erdõbe mennek a férfiak, az itt gyûjtött száraz fát elszállítják a
Nagyhomoród menti falvakig, vagy a helybeli családoknak adják el. A
seprûkötés szintén gyakori foglakozás a cigánycsaládok körében és fontos
jövedelemforrás. Kétféle seprût kötnek az ingyen szerezhetõ nyersanyagból:
kávás és nyeles nyírfavesszõ seprût, ezt is elszállítják távolabbi falvakba,
Pálosra, Darócra, ahol gabonáért adják el.

55
 Napszámba, földmûves munkára, csak a legutolsó esetben szegõdnek el:
„Télbe s õsszel jövögetnek s igérköznek tavaszra munkára, mikor tudják, hogy
nincs szükség rejok. De mikor kéne jelenközzenek akkor egy se jelönközik,
akkor mindegyiknek másfelé halaszthatatlan dolga van”. (56 éves férfi)
Az asszonyok és gyerekek nyáron vadgyümölcs gyûjtésbõl (szamóca,
málna, gomba, szeder) is pénzhez jutnak.
Az utóbbi két évben nem elhanyagolható a cigány lakosságnak az
alkalmanként az ausztriai testvértelepülésrõl érkezõ segélycsomagokból
származó jövedelme. A segélycsomagok érkezésénél „kicsitõl-nagyig ott
ülnek a kapunál, mert a csomagot nekik hozták (!), úgyhogy muszáj elõre
egy kevés csomagot adni nekik” (53 éves férfi). A kiosztott csomagokból
kapott ruhanemût, cipõt aztán eladják az udvarhelyi és a baróti piacokon.
A cigánycsaládok mellett a helyi szegénységhez sorolják az adatközlõk
a kevés Téesz nyugdíjból élõ idõs, egyedülálló személyeket, akiknek nincs
közeli hozzátartozójuk, akik segíthetnének vagy gyermekeik is nehéz hely-
zetben élõ, többgyermekes családok és szüleiket nem tudják támogatni.
Részben az alkalmi munkákból élõkhöz sorolhatjuk azokat a családokat,
ahol kevés földbirtokkal, állatállománnyal rendelkeznek, ezek alkalmi mun-
kákkal pótolják gazdaságuk szerény jövedelmeit.
Magyarországi vendégmunkán 6-8 személy tartózkodik a faluból, ezek
között szakmunkás (kõmûves) is van, többségük azonban szakképzetlen.
Idõszakosan, fõleg télen jönnek haza. Jövedelmüket a családfenntartásra
fordítják.
GAZDASÁGI MENTALITÁSOK
a) Vállalkozók
Említettük, hogy a családi gazdaságok termelését általában - a felsorolt
kivételektõl eltekintve - nem a piacra termelés, hanem a fogyasztási szükséglet
és a tartalékolás motiválja. Ez a mostani helyzet, azt azonban kevés kockázattal
a szórványos jelekbõl már most megjósolhatjuk, hogy lesznek gazdaságok,
amelyek elindulnak a felhalmozás útján, elõbb-utóbb bõvített újratermeléshez
fognak és számottevõ külsõ munkaerõt is képesek lesznek foglalkoztatni. E
jósláshoz alapot elsõsorban az ad számunkra, hogy Karácsonfalván jó néhány
családnál a vállalkozó-kockázatvállaló szellem olyan megnyilvánulásaival ta-
lálkozhattunk, amelyek összehasonlítva pl. az Oklándon tapasztalt konzervatív
mentalitással, a fent említett állapot felé mutatnak.
Nézzük a konkrét tényeket.
Karácsonfalván 15 magántulajdonban levõ traktor van. Ez a szám egy
452 lelkes Homoród vidéki falu 184 családi gazdaságában manapság igen
magas. Talán csak a kollektivizálástól megkímélt Szentegyháza haladja túl
a környékbeli falvak közül. A traktorokat mind a 89-es változás után
vásárolták a faluban. Ismerve a szomszéd településeken a helyzetet, nyo-

56
mozni kezdtük kik is a mai traktortulajdonosok, induláskor milyen anyagi
háttérrel rendelkeztek. Kiderült, hogy nem voltak tehetõsebbek mint sok más
szomszéd falusi sorstársuk. A legtöbb családnak maximális anyagi megter-
helést jelentett a traktorvásárlás. Volt aki kölcsönkért, hitelt vett fel a banktól,
mások lovat vagy más állatokat adtak el, „letett készpénzbõl alig ketten-hár-
man vásároltak” (56 éves férfi). Néhányan állami alkalmazottak voltak, de
emellett a családi gazdaságot a feleség vagy a szülõk segítségével felfejlesz-
tették már a Téesz ideje alatt, növendékállatokat adtak szerzõdéses alapon
az államnak, disznót neveltek eladásra.
A traktorvásárlásban a döntõ mozzanat a gondolkodásmód volt. Találóan
fogalmazta meg ezt a helyzetet az egyik adatközlõ: „Ha Oklándon is úgy
gondolkodtak volna akkor mint Karácsonfalván, ott legkevesebb harminc
traktor kellene ma legyen, de egy sincs, pedig pénzük volt”.
Fontos jövedelemforrást jelentõ mellékfoglalkozás, amely szintén szer-
vezõkészséget és vállalkozó hajlamot is igényel, az erdõmunka. Rendszere-
sen 5-6 család, de alkalmanként mások is eladásra szánt tûzifa-kitermeléssel
foglalkoznak. A falunak kiterjedt erdõi vannak, a tûzifának állandó piaca
van különösen az erdõvel alig rendelkezõ Nagyhomoród menti falvakban.
Akik „fát készítenek az erdõn kocsiszámra”, hivatalosan (bárcával) pénzzé
teszik. Vannak szállítóeszközzel, motorfûrésszel rendelkezõ fakitermelõk,
ezek gyakran 1-2 napszámost is fogadnak, vagy elhívják kölcsönmunkát
törleszteni valamelyik szomszédjukat, rokonukat és rövid idõ alatt eladásra
kész árut állítanak elõ.
A mozgékonyság, nyitott gondolkodás, nyereségvágy legpregnánsabb
példájával a vizsgálódásunk ideje alatt kibontakozott következõ jelenségben
találkoztunk. Néhány gazda kideríthetetlen csatornákon megtudta, hogy a
Kolozs megyei Bánffyhunyadon jóval olcsóbb a szarvasmarha mint a Szé-
kelyföldön. Összetársultak, teherautót béreltek és két vagy három (ezt nem
lehet tudni) szállítmány fejõs marhát és növendéket hoztak a faluba. Azt
szintén nem lehet megtudni, hogy valójában mennyibe került egy állat a
csaknem 600 km út költségeit is rászámolva, de tény, hogy nem csak egyszer
fordultak meg ezek a gazdák a bánffyhunyadi vásáron.
Feltehetõen ezekbõl a kisbefektetéseket, kockázatokat vállaló, megfelelõ
munkaerõvel rendelkezõ családokból körvonalazódik az elkövetkezõ esz-
tendõk helyi gazdasági elitje.
b) Tartalékolók
Az eszköz- és pénzhasználatban eltérõ gazdasági mentalitástípusok tük-
rözõdnek. A traktoroknál maradva, vannak tulajdonosok, akik csak saját
gazdaságukban dolgoznak, esetleg kölcsönmunkásként ritkán a legközeleb-
bi rokonnak, szomszédnak. Ezek a gazdák úgy kalkulálnak, hogy az üzem-
anyag, pótalkatrészek annyira drágák, hogy nem érdemes másoknak dolgoz-
ni. A traktort olyan eszköznek tekintik, amely a saját gazdaságot kiszolgálja,
„eltart amíg élek” mondják. Ez a jövõbe tekintõ tartalékoló mentalitás

57
tükrözõdik a fogyasztásban is, olyan családok, amelyek elegendõ kenyérga-
bonát termeltek, inkább tartalékolják a búzát és kenyeret vásárolnak a
szövetkezeti boltban, hogy a búza maradjon akkorra, „majd ha nem lesz
kenyér”. Hasonló fogyasztási szokás figyelhetõ meg a száraz tésztafélék
fogyasztásánál is: „nemcsak a szegényebbek vásárolják meg, akiknek nincs
esetleg mibõl elõállítani, hanem a gazdagabbak közül is néhányan, akiknek
van lisztjük, tojásuk”.
c) Fogyasztók
A fenti mentalitás ellentéte a fogyasztói mentalitás, amikor a traktort mint
munkaeszközt bármilyen igénylésre felhasználja a tulajdonos (szántás, ve-
tés, szállítások) pénzért dolgozik vele. Ez a beállítódás olyan tulajdonosok-
nál tapasztalható, ahol kevés a családi gazdaságban a földbirtok, a gép nem
használható ki a gazdaságban, pénzjövedelem más forrásokból kevés szár-
mazik. E fogyasztói mentalitást képviselik a falu azon lumpen vagy félpro-
letár elemei is, akik a napszámból származó jövedelmüket a szövetkezeti
kocsmában fogyasztják el. Egy részük még 1989 elõtt kikopott az állami
munkahelyekrõl (hiányzások miatt), mások azután. Ez a réteg a várhatóan
fellendülõ gazdaságok munkaerõ-szükségletét fogja olcsón fedezni.
FIATALOK A FALUBAN
A községi nyolc osztályos iskolából évente kikerülõ néhány fiatalt (átlagban
6-7 helybeli végzõs van) a falusi élet nem ösztönzi helybennmaradásra. Több-
ségük továbbra is az ipar, a szolgáltatások felé tájékozódna, a földmûvelõ-állat-
tenyésztõ családi gazdaságokba kevesen integrálódnak. Ma is az elmúlt évtize-
dekben érvényes életpálya modellt követnék, a mezõgazdaságon kívüli keresõ
foglalkozásokat kedvelnék. E beállítódásban természetesen a családi indíttatá-
soknak is szerepük van. Egy csoport karácsonyfalvi fiatal (5-6 fiú) pl.
Székelyudvarhelyen gépkocsivezetõi tanfolyamot végez.
Az egyre dráguló városi létfeltételek, a munkanélküliség azonban meg-
nehezítik vagy elzárják a falusi életformából kilépni óhajtók elõtt az utat.
Vannak már példák olyan helyzetekre, amikor a fiatalok munkanélküliként
már fel kellett adják városon az ifjúsági szálláson levõ egyszobás lakásukat
és visszaköltöztek a faluba. Megélhetésüket a családi gazdaságban végzett
munka és a külföldi vendégmunka biztosítja.
ÖSSZEFOGLALÁS
A falu gazdasági termelésének a regionális termékpiacba való integráci-
ója a kis hetipiacokon (Lövéte, Udvarhely), a távolabbi városok piacain
(Brassó) és az állami felvásárló nyújtotta piacokon történik. Ez utóbbiakon
az átvételi feltételeket, a kötött árakat az állam szabja meg, ezek mindig
alacsonyabbak a szabadpiaci áraknál. Ezért az egyéni kisüzemekben elõál-
lított jelentõsebb mennyiségû tejterméket pl. a szabadpiacon értékesítik.
Elõfordul, hogy a nagyobb juhtenyésztõ családok, ahonnan hetente piacra

58
viszik a tejtermékeket, azoktól a családoktól is felvásárolják és az állami
átvevõnél elõnyösebb áron fizetik a terméket, amelyeket a fogyasztási
szükségletükön felül termelnek, de nem olyan mennyiségben, hogy érdemes
lenne nekik is a piacra szállítani.
A kedvezõtlen forgalmi helyzet, a „közösségi” és „magán” infrastruk-
túra fejletlensége mellett a dolgozatban fentebb felsorolt néhány biztató
jelenség arra utal, hogy az elkövetkezõ években jó néhány család piacorien-
tált, vállalkozásjellegû kisgazdasága fellendül. A többség azonban vegyes
termékszerkezetû kisgazdaságaival a gazdasági önreprodukciókon alig lesz
képes túllépni, a termelés jellege továbbra is az önellátásra szorítkozik.
Az egyes családi gazdaságok között ma megfigyelhetõ, többnyire laza
kapcsolódások várhatóan fennmaradnak, ezeket nem a közös termelési
rendszer, hanem a családi kisüzemek idõnkénti szükségletei motiválják.

Demográfiai adatok
A lakosság lélekszáma: 452
Korcsoportok szerinti megoszlás:

Év 0-18 18-30 30-50 50 fölött

férfi nõ férfi nõ férfi nõ
Személy 77 39 32 60 43 92 109
% 17 15,7 22,7 44,4
Társadalmi kategóriák

Téesz nyugdíjas 128 28,3

Állami nyugdíjas 35 7,7
Volt téesz tag (nyugdíjkorhatár alatt) 28 6,1
Állami alkalmazottak 62 13,7
Háztartásbeli 29 6,4
Alkalmi munkákból élõk 57 12,6
Munkanélküli segélyt kap 4 0,8
Gyerekek, eltartottak 109 24,1

Családi gazdaságok száma: 184

Családi házak száma: 237

59
OKLÁND
Oklánd a két szomszédos Kishomoród menti faluval (Karácsonfalva és
Homoródújfalu) együtt alkot községet. A három falu közül Oklánd közepes
nagyságú település, a vidék közigazgatás-történetében kiemelkedõ szerepe
volt az elmúlt évszázadban. 1869-1950 között járásbírósági székhely, a Kis-
és Nagyhomoród menti települések és néhány erdõvidéki falu tartozott ide,
összesen 37 település.
A falu adminisztratív funkciója a helyi néptanácsok megalakulásával
szûnt meg, a hivatalnokréteg és az õt kiszolgáló réteg fokozatosan kivonult
a helyi társadalomból. A falu egykori közigazgatási szerepére ma csak a régi
középületek emlékeztetnek.
A falu belterületén található minden közösségi intézmény, közhivatal:
az említett három település polgármesteri hivatala, rendõrség, VIII osztályos
iskola, posta, orvosi rendelõ, gyógyszertár, kultúrház, állatorvosi kör, mezõ-
gazdasági gépállomás, tejbegyûjtõ központ, szövetkezeti kereskedelmi egy-
ségek (élelmiszerüzlet, ipari cikkeket forgalmazó bolt, kocsma, cukrászda).
E közhivatalok és szolgáltató egységek mellett a faluban mûködik egy
szellemi fogyatékosokat nevelõ„kisegítõ iskola”.
A közlekedési lehetõségek viszonylag kedvezõek: Brassó, Marosvásár-
hely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kõhalom felé autóbuszok halad-
nak át a falun, Csíkszeredába, Szentegyházára helybõl indulnak. A legköze-
lebbi vasútállomás Homoródon vagy Székelyudvarhelyen érhetõ el. A távo-
labbi vidékkel való kapcsolattartás szempontjából különösen a homoródi
állomásnak volt szerepe. (pl. malacot vittek az óromániai piacokra.) A
közszállítási vállalat jármûvei mellett különjárat szállítja az erdõvidéki
szénbányákhoz ingázó munkásokat.
A faluhatár háromnegyed része dombos, kötött talajú terület, kiterjedt
legelõkkel és lombhullató erdõkkel. Mûvelhetõség szempontjából a folyóvíz
melletti terület,„a rét” a legfontosabb termõterület.
DEMOGRÁFIAI HELYZETKÉP, TÁRSADALMI KATEGÓRIÁK
Oklánd összlakossága 440 fõ, ez a lélekszám 189 családi háztartásban
él. A falu lakossága elöregedett, 47%-a ötven év fölötti személy. Feltûnõen
kevés a 18-30 év közötti fiatal (3%), de a középkorúak (30-50 évesek) is
csak a lakosság 21%-át jelentik. (v.ö. a dolgozat végén a táblázattal)
A 189 családi háztartásból 65„egyszemélyes”(!), többségük idõs, öz-
vegy asszony vagy férfi, de akad jó néhány agglegény is.
Az elöregedés, a biológiailag termékeny réteg hiánya az elvándorlás
következménye (például az 1962-ben nyolcadik osztályt végzett 42 fiatalból
ma három él a faluban). A települést elhagyók többsége a székelyföldi
kisvárosokban, néhányan pedig Brassóban telepedtek meg. Akik az ingázás-
sal járó kétlaki életformát választották a hatvanas években, ma állami

60
nyugdíjasok. Többségük a bányákban dolgozott, ahonnan - más ágazatokban
dolgozókhoz képest - korkedvezménnyel jöhettek nyugdíjba.
Az összlakosság 34,1%-a nyugdíjas, 26,6%-a tsz. nyugdíjat, 7,5%-a
állami nyugdíjat kap.
Viszonylag magas (a szomszédos falvakhoz képest) az állami alkalma-
zottak létszáma, ezek a faluban lévõ intézményeknél dolgoznak. Tizenöt
családban van mindkét felnõtt családtagnak állami munkahelye. A kisegítõ
iskolának 55 alkalmazottja van, többségük Oklándon lakik, de ingáznak ide
Udvarhelyrõl (5 személy), Homoródszentmártonról, Homoródalmásról is.
Tizenöt családi háztartásban élnek magántermelõk, akik téesz tagok
voltak és még nem érték el a nyugdíjkorhatárt.
A helyi szolgáltató és közintézményeken kívül nincs a faluban semmi-
lyen gazdasági termelõegység, amely munkaerõt foglalkoztatna.
A HÁZTARTÁSOK JÖVEDELEMFORRÁSAI
Az oklándi háztartásokat fenntartó anyagi bevételi források: a bérbe adott
munkaerõért kapott pénzjövedelmek, a megtermelt mezõgazdasági termé-
nyek és a nyugdíj formájában érkezõ járadékok.
Az állami alkalmazásban lévõk pénzjövedelmei között ágazatonkénti
különbségek vannak. Hasonlóképpen az állami és téesz nyugdíj között is, a
téesz nyugdíj sok esetben csak töredéke az állami nyugdíjnak.
A faluban 246 személynek (165 háztartás) van rendszeres havi pénzjö-
vedelme, javadalmazás vagy nyugdíj formájában. Érdemes röviden meg-
vizsgálni, hogy kb. milyen mennyiségû pénzjövedelemrõl van szó. Legalább
három jövedelemkategóriát kell elkülönítenünk a településen a jelenlegi
bérezési- és nyugdíjrendszert figyelembe véve:
I. állami javadalmazás kb.15.000 - 35.000 lej
II. állami nyugdíj8.000 - 18.000 lej
III. téesz nyugdíj800 - 4.500 lej
Látható, hogy nagyságrendekben mérhetõ jövedelemkülönbségekrõl
van szó. Az említett 165 háztartás csaknem felének (70 háztartás) pénzjöve-
delmét a téesz nyugdíj jelenti. Ehhez természetesen hozzáadódik a családi
gazdaságban megtermelt és pénzzé tett áru, ez a jövedelem azonban a másik
két kategóriánál is létezik. A három jövedelemkategória nyílván keveredik
a családokon belül,„tiszta” típusok még a fent említett téesz nyugdíjas
családok mellett a 15 állami alkalmazott, 10 állami nyugdíjas család, a többi
vegyes (állami alkalmazott - háztartásbeli, állami nyugdíjas - téesz nyugdí-
jas, állami nyugdíjas - háztartásbeli).
Oklándon 2 családi háztartásban nincs nyomon követhetõ pénzjövede-
lem. E családokban 70 személy él. A szóban forgó családok jövedelmei
között jelentõs eltérések vannak, u.i. ide soroltuk a 15 magántermelõ csalá-
dot, négy vendégmunkás, nyolc alkalmi és magyarországi vendégmunkás-
ból élõ cigánycsaládot.

61
 A magántermelõk földjeik és állataik jövedelmeibõl élnek. Vannak
köztük nagyállattartó családok, juhászcsaládok. Néhány alkalmi vendég-
munkás is kikerül körükbõl, az évnek azokban az idõszakaiban, amikor a
mezõgazdasági munka szünetel vagy nélkülözni lehet a családi munkameg-
osztásban a férfi munkaerejét.
További négy család egy kevés kertmûvelés mellett egészében a ven-
dégmunkára alapozza a háztartás fenntartását.
Nyolc háztartásban (cigánycsaládok) alkalmi munkából (seprûkötés, láb-
törlõfonás, fuvarozás,„lopogatás”) és vendégmunkából élnek. Vannak köztük
olyan családfõk is, akik kiléptek az állami munkahelyrõl, ami jelzi, hogy a
családi gazdálkodás vizsgálatában a mentális tényezõk sem hanyagolhatók el.
Bármilyen pénzjövedelmük van, a családok túlnyomó többsége valami-
lyen mértékben mezõgazdasági termeléssel is foglalkozik. (Néhány értelmi-
ségi vagy hivatalnok család kivétel, de közülük is 9 család földet igényelt
volna a polgármesteri hivataltól.)
A gazdaságok többségében gazdasági kényszer a mezõgazdasági terme-
lés. E kényszert a háztartásszervezésben szerepet kapó olyan tényezõk
figyelembevételével bizonyíthatjuk, mint a kereskedelmi hálózat és az áru-
ellátás mai állapota, vagy a pénz vásárlóereje.
A falu kereskedelmi egységei: a szövetkezeti tulajdonban lévõ élelmi-
szerüzlet, cukrászda, az ipari cikkeket forgalmazó üzlet és a kocsma. Két
kiskereskedõ család butikot nyitott, ezek forgalma azonban lakossági fo-
gyasztás szempontjából jelentéktelen.
A szövetkezeti egységek árukínálata enyhén szólva szegényes, az ellátás
a szövetkezet bürokratikus felépítése és a szállítási költségek következtében
egyre rosszabb, az áru viszont egyre drágább.
A pénz vásárlóerejének jelzésére íme néhány közszükségleti cikk helyi
árfolyama: 1 szekér fa 6.000 lej, 1 liter tej 40 lej, 1 tojás 30 lej, 1 kg disznóhús
élõsúlyban 400 lej, 1 kg kenyér 110 lej. A cukor és az olaj ártámogatott
termékek, de hónapszámra nincs az üzletben, továbbra is fejadagra osztják.
A MEZÕGAZDASÁGI TERMELÉS
Elõzmények
Az oklándi határon a termelõszövetkezetek megalakulása (1961) elõtt
a szántóföldi növénytermesztés jelentõs volt. A háromfordulós határhaszná-
lat fennmaradt ugyan a század derekáig, de a harmincas években bevezetett
zöldugar a gazdák emlékezete szerint jól bevált termelési rendszert jelentett:
a harmadik határban - melyet az azelõtti rendszerben legeltetésre használtak
- takarmánynövényeket termesztettek, majd õsszel bevetették búzával. Az
ily módon„pihentetett termõföld megtisztult a gyomtól és szép gabona lett
rajta”. (80 éves gazdálkodó)

62
 A gabonafélék közül leginkább búzát termeltek, piacra is jutott belõle.
Ezenkívül árpát, kukoricát, burgonyát, tököt, zabot, rozsot termeltek a
családi gazdaságok.
A zöldségféléket a beltelken lévõ kertekben termesztették, néhányan
piacra is termeltek.
A növénytermesztés mellett a nagyállattartás volt a családok fõ jövedelem-
forrása. A tejelõ állatokból a környékbeli falvak közül itt tartották a legtöbb
bivalyt. A legelõgazdálkodást, apaállattartást a közbirtokosság szervezte.
A családi gazdaságokban a növénytermesztés és állattenyésztés jöve-
delmeinek aránya estenként változott.
A MEZÕGAZDASÁGI TERMELÉS MAI HELYZETE
A termelõszövetkezeti gazdálkodás ideje alatt a szántóföldek termõké-
pessége leromlott. A határ nagy része évtizedek óta nélkülözte az istállótrá-
gyát. A vegyszerezett, mûtrágyázott szántók feljavítása ma igen nagy terhet
jelent a most induló egyéni gazdaságoknak.
A lakosság tulajdonába lévõ állatállomány a következõ: 308 szarvas-
marha, 31 igásló, 1860 juh, 26 kecske, 316 disznó (1992).
A kevés igás állat szükségessé teszi a földek gépi mûvelését. Magánké-
zen nincs traktor a faluban, a gépállomástól bérelt gépek munkadíja magas.
A gépi mûvelés költségeit növeli a sok elaprózódott parcella. Az 1992-es
évben a tanácsi alkalmazottak becslése szerint a szántóhatárnak kb. 80%-a
mûveletlen maradt. A megmûvelt területeken a termést állandóan a vadkárok
fenyegetik.
Az eredményes gazdasági munkát azonban a fenti kedvezõtlen feltéte-
lek mellett súlyosan gátolják a falu társadalmában gyökerezõ negatív beál-
lítódások is. Az alábbiakban egy rövid kitérõt teszünk ezek ismertetésére.
TÁRSADALMI ÉLET
A falu társadalmi életét az általános regresszió jellemzi. A romló
közállapotoktól az összekuszálódott emberi kapcsolatokig sokféle panaszt
rögzíthet az érdeklõdõ.
A falut elhanyagolt utak, lerobbant utcakép jellemzi. („Sehol egy fát
nem ültetnek, a mellékutcákban a patakmeder partjait befonták ezelõtt
fûzfavesszõvel, azt lemeszelték, hogy szép legyen. Most a kultúrház is dõl
össze, a tornaterembõl ellopták a felszerelést. Ami megvolt arra sem tudunk
vigyázni!”)
Az iskolában nincsenek szaktanárok,„valamikor itt minden tanerõ kép-
zett volt”, a kulturális életben hosszú hónapokig nem történik semmi.„Itt
színjátszó csoport, tánccsoport s dalárda mûködött s mindegyik versenyekre
járt!” (A viszonyítási alap, amihez képest most ilyen áldatlan állapotok
uralkodnak, a hatvanas évek.)

63
 A lelkészt, aki több beszélõ szerint az elmúlt évekbe összefogta az
ifjúságot, megrágalmazták, ezért elment a faluból.
Nincs RMDSZ szervezet.
A helyi tanács választása „kommunista módon”, megfelelõ elõkészítés
és nyilvánosság nélkül történt, nincs tekintélye, képtelen a falut összetartani.
E jelenségek mögötti mentalitást egy helybeli értelmiségi az egykori
járásbírósági székhely örökségeként értelmezi:„Ez a kispolgári mentalitás on-
nan adódik, hogy Oklánd sokáig járásközpont volt, megismerkedtek a falusiak
az értelmiségiekkel, mert nagyon sok hivatalnok volt itt, s ez érzõdik az idõsebb
korúakon, sõt még a középkorúakon is, hogy inkább minden jót maguknak
megszerezni, de akinek nincs az maradjon, annak nem jár. Megvan ez a rossz
dolog bennük. Az idõs generáció inkább olyan magának való. S vannak, akik a
szüleiktõl hallva, belenevelõdtek ebbe a felfogásba.
Ha összehasonlítjuk az oklándi lakosságot az újfalvival, hát ég és föld. Ott
mindent ügyesen meg lehet szervezni, szinte egységesen, nagyon összetartóak.
Itt mindenki széthúz. Például egyesek, akik benne voltak a földosztó bizottságba
nagyobb földet kaptak, mint amennyi nekik volt. S utólag kiderült, hogy talán
megkerült a térkép. Ebbõl aztán vita elég van.” A fentiekhez hasonlóan véle-
ményt nem csak értelmiségiektõl hallottunk, egy intézmény gazdasági vezetõje
is hasonlóképpen fogalmazott:„Önzõ, maguknak való népek, nem vendégsze-
retõk. Itt járásbíróság volt s ez annak a nyoma.”
A falu felemelését, a ma uralkodó állapotok megváltoztatást a tanult
emberektõl várja a falu, akik tekintélyükkel képesek lennének az érvénye-
sülõ, gyakran egymásnak ellentmondó egyéni érdekek egyeztetésére. Ez az
értelmiségi modell és az elvárás, úgy tûnik, nem találkozik még egy ideig.
Az emberek egyelõre képtelenek érdekeik egyeztetésére.
Jól jellemzik ezt az állapotot a földek tagosítása körüli viták, amelyek
a kooperációs készségek alacsony szintjét jelzik.
Íme két, egymásnak ellentmondó vélemény:„Itt a tagosítás csinált egy
nehézségöt. Mert lassan a földjeit mindenki megkereste volna, mert a
kaszálóját mindenki jól megkapta a nyáron. S úgy megkerülnének a földek
is. Mert itt olyan gyenge a határ, hogy nincs egy kétvékás föld egybe, amelyik
legalább háromféle minõségû ne volna. Egyik felibe zabot lehet tenni, a
másikba pityókát ... Ha tagosítunk, a jót nem biztos, hogy megkapom s akkor
miért kockáztassak? Mindenki keresse meg a magáét s akkor békesség lesz!"
(80 éves gazdálkodó)
„Olyan bizonytalanságba vagyunk most is! Láthatta, hogy néz ki a
határunk. Hiába szántok, jön a másik s azt mondja, hogy az övé. Nem lehet
eligazodni! Még most is azt mondom, tagosítani kellett volna. Akinek kell
az övét vegye ki s menjen tovább. Annyi apró darab föld van, traktorral
kellene legalább az õszi mélyszántást megcsinálni.” (67 éves nyugdíjas
gazdálkodó)

64
 A tagosítás hívei az õsz folyamán egy újabb bizottságot alakítottak.
Házról-házra járva összeírták azokat a gazdákat, akik a földjeiket egybemé-
retnék. A jelentkezõknek fele azonban „nem ment arrafelé amikor tettre
került a dolog".
A tagosítás és a közös földmûvelés egymás szinonimáiként él az embe-
rek fejében. Tény, hogy a közös gazdálkodás már a téesz felszámolása után
is kudarcot vallott. 1991 õszén„társast” alakítottak, gabonát vetettek közö-
sen, a vetõmagot s a talajmûvelés díját összeadták. A falu nagy része beállott
a társulásba, de legtöbben csak a vetõmagot kapták vissza, a gépek munka-
díja (családonként kétezer lej fölötti összeg) odaveszett. A gyenge termésért
a megkésett és hanyag munkát okolják a gazdák. („Irtózatos mocsok munkát
végeztek.”)
A földtörvény szerinti földosztás megállott valahol félúton. A jobb
minõségû földeket kimérte a bizottság. Sokan részrehajlással, igazságtalan-
ságokkal vádolják:„Egyesek olyan földeköt követöltek ki, hogy ha ezelõtt
ennyi lett volna, akkor se pakulárnak nem mentek volna, se ide se oda, hanem
a föld mellé állottak volna s ott dolgoztak volna. Többet igényöltek s olyan
is van, hogy akinek volt annak nem jut”. (64 éves nyugdíjas asszony)
A bizottság a gyengébb határrészek kiméréséig nem jutott el, követke-
zésképpen ezek a földek ma is mûveletlenek, burjánt, kórót teremnek.
Van 9 család, állami alkalmazottak, akik évtizedek óta élnek a faluba.
„A földtörvény értelmében a földterületekbõl kértek magán használatra, de
a helyi bizottság nem adott. Azt mondták, nincs! S ott a fél határ kiméretlen,
a nyulak rúgják, kóró s burján termett rajta." (60 éves értelmiségi)
Adatgyûjtésünk idején (1992. november-december) érkezett egy kor-
mányrendelet a helyi tanácsokhoz, amelynek értelmében 60 nap alatt ki kell
mérni a földeket.
HÁZTARTÁS ÉS LÉTFENNTARTÁS
A háztartási munkaszervezést és a családi mezõgazdasági termelést
hátrányosan érintik a helyi társadalom családszerkezeti adottságai is. Az
említett nagyszámú egyszemélyes háztartás mellett a háztartás belsõ mun-
karendjének legkedvezõbb háromgenerációs családtípusból összesen öt van
a faluban.
A mezõgazdasági termelõmunka számos munkafázisa - a technikai
felszereltség, a vonóerõ- és eszközellátottság helyi feltételeibõl következõen
- legtöbb esetben legalább két résztvevõt igénylõ munkafolyamatokból
tevõdik össze. Azokban a háztartásokban, ahol egyik vagy mindkét felnõtt
a családi kisüzemen kívüli munkavállaló is, vagy egyedül vezeti háztartását,
a munkaerõ termelésbeni integrációja elégtelen. Ezeket a nehézségeket
számos helyzetben enyhítené a rokonsági-szomszédsági kooperációs hálózat
gazdag szövete, errõl azonban Oklándon nem beszélhetünk.

65
 A szántóföldi termelés és az állattartás gazdasági-társadalmi szerepét a
helyi társadalomban a háztartásokat fenntartó anyagi bevételi források, a
fogyasztás és család társadalomba való integrálódását jelzõ néhány mutató
vizsgálatával közelítjük meg.
A VIZSGÁLAT SZEMPONTJAI
A kutatás e kezdeti szakaszában az elemzett háztartásokat a tudatos
kiválasztás eljárásával vettük az alapsokaságból. A kiválasztás elsõ fontos
szempontja a tanácsi nyilvántartásokban szereplõ családi jövedelemforrások
ismeretében az volt, hogy a változó mennyiségû pénzjövedelmet megvaló-
sító és mezõgazdasági termelést folytató háztartás az alapmodell a faluban,
ezért ilyen háztartástípust választottunk elemzésre. Továbbá szempont volt,
egy komplexebb szerkezetû családtípus kiválasztása, mivel így a család
társadalmi integrációjának lehetséges változatairól is információkat gyûjt-
hetünk. Figyelembe vettük azt is, hogy legalább az egyik családtagot vala-
milyen mértékben érintette-e az elmúlt évtizedekben e régiókban lezajlott
társadalmi méretû életforma-változás. A fentiek mellett gondot kellett for-
dítanunk az adatfelvételnek megfelelõ nyílt légkör megteremtésére a beszél-
getések alatt, ismerve - az információ szintjén - a helyi társadalomban mások
által tapasztalt zárkózottságot. Ezért eligazítást, tanácsokat kértünk a helyi
tanács alkalmazottaitól az adatgyûjtésre kiválasztott háztartásokat illetõen.
A következõ háztartástípusokban végeztünk kérdõíves felmérést:
1. Téesz nyugdíjból + mezõgazdasági termelésbõl élõ család, egy felnõtt
házas fiúval a faluban, külön háztartással és egy városon élõ szintén házas fiúval.
2. Állami nyugdíjból + téesz nyugdíjból + mezõgazdasági termelésbõl
élõ család, közös háztartásban elhunyt fiúk feleségével (állami alkalmazott)
és 12 éves gyerekével. A család másik két felnõtt, családos gyermeke más
településeken él (Kolozsvár, Udvarhely).
3. Állami nyugdíjból + állami fizetésbõl élõ család, három gyereke a
helységen kívül él.
A kérdõíves felméréseket bevezetõ beszélgetéseken a helyi társadalmi-
gazdasági állapotokról, családtörténetrõl, személyes életutakról kérdeztük a
beszélõket. A kérdõívre adott válaszokat a„mellébeszélésekkel” hangszalag-
ra rögzítettük.
Az alábbiakban az 1. és 2. háztartástípusok közül csak a 2. háztartás
szervezését ismertetjük részletesen, mivel a két család termelési- és fogyasz-
tási szokásai között alig találtunk különbségeket. Eltérések a családok kap-
csolatrendszerei között vannak, azért választottuk a második háztartás be-
mutatását, mert ez komplexebb szerkezetû. (Az 1. családnál készült beszél-
getést a hangszalagról szó szerint lejegyeztük, a kutatáshoz csatolt dokumen-
tációként használható lehet a késõbbiekben, az egyéni gazdálkodást közép-
pontba állító mentalitástípus megértéséhez.)

66
 2. Háztartástípus
Családtagok
(Kiscsalád)
F: állami nyugdíjas (sz. 1926)
A: téesz nyugdíjas (sz. 1928)
M: állami alkalmazott (sz. 1959)
Gy: iskolás (sz. 1981)
(Nagycsalád)
F1: négytagú családja Kolozsváron él
A1: négytagú családja Udvarhelyen él
A két nyugdíjas szülõ (F., A.) egy háztartásban él menyükkel (M.) és
unokájukkal (U.), néhai kisebbik fiúk családjával, aki négy évvel ezelõtt
munkabaleset áldozata lett.
A család a téeszesítés elõtt a saját birtokán gazdálkodott, majd a téeszben
dolgoztak. F. 1970-ben kilépett a téeszbõl:„Télön itthon nem volt amit
dolgozzam. Akinek fogatja volt az még valamit valahova, de akinek nem az
csak álldogált. Így télbe eljártunk favágni. A gazdaságba bedolgoztunk
decemberig s akkor elmentünk februárig-márciusig. Hetvenbe úgy került a
dolog, hogy az IFET az oklándi erdõn dolgozott s az erdõmestör vett fel
munkásokat s én es elmentem.
Eltelt a tél, eljött március, na mondom a mestörnek menyek vissza a
gazdaságba. Azt mondja, hát maga a telet itt végigfagyoskodta, nyárba itt
nem jobb volna? Kérdöm, hát itt lehet maradni? Miért ne lehetne, azt mondja.
Na, osztán maradtam, így kezdtem meg az állami munkát ...
Két évig volt itt az IFET, s akkor indult Szentegyházán a flotáció, oda
munkásokat vettek fel, oda átmentem s ott voltam 1984. decembör 31-ig.
Akkor megállott a flotáció s akkor átjavasoltak a vargyasi bányákhoz, ott
még négy évöt ledolgoztam, 1988. november elsején jöttem nyugdíjba 1.400
lejjel. Most utoljára 9.500 lejt kaptam." (F.)
A. mindvégig a téeszben dolgozott. F. délutánonként és a hétvégeken
besegített a háztáji mûvelésbe. Állatokat tartottak, a takarmánykészítésben
a szülõk mellett a felnövõ fiúk is kivették a részüket.
M. éjszakai felügyelõ a kisegítõ iskolánál, munkahelyét az A. szerezte -
egy pedagógus segített, aki a családtól hordta a tejet - miután a férje meghalt.
Amikor M. szolgálatban van az unokára a nagyszülõk vigyáznak. Közösen
termelnek, közösen fogyasztanak, azonban a földek és az apróállatok külön
tulajdonjogban vannak. A pénzkezelés szintén külön történik.
A családi összbirtok 8 ha, nagyobb része kaszáló és elparlagosodott szántó.
Az állatállomány: 3 fejõstehén, 3 növendék, 3 disznó és három malac, 8
juh (3 darab az M. tulajdona) és baromfi.
Étkezéshez gabonát még nem termeltek a téesz felszámolása óta:„Itt
vesszük a kenyeret, nem volt mibõl termeljünk. Most az õszön vettem búzát, azt
mondtam, ha nem lehet kenyeret kapni, legalább legyen kenyérnek való”. (F.)

67
 Veteményt „azt megtermelünk mindent, ami kell a család szükségire.
Nem veszünk, minden lett szépen: zöldség, törökbúza, káposzta. Pityókánk
szûkön lett, de azt okoljuk, hogy olyan parcellát kaptunk, ahol gyomirtós
volt a föld”. (A.)
A húsfélét megtermeli a család, boltban nem vásárol.„Mindent tartottunk!
Sokkal jobb erõbe levõ családok lemondtak volt a juhtartásról, de mû tartottunk.
Hogy legalább bárány legyen, sajt legyen, gyapjú legyen. Most nekünk van öt
s a menyünknek három. Az elég nekünk báránynak s túrónak.” (A.)
Tejet, amit a szükségleten felül termelnek a csarnokba viszik, de mindig
van olyan is akinek„beszegõdik” és háztól elhordják. A tej szabd ára és az
állami ára egyformán negyven lej literenként.
Tésztafélét nem vásárolnak, készítenek. A tartós ételeket szintén házilag
állítják elõ:„Semmit se veszünk, fõzünk gyümölcsbõl befõttet, disznóból
májpástétomot s õrölt tepertyût csinálunk, most fogyott le. ...” (A.)
Az italok közül a bort az udvaron termõ szõlõbõl készítik, pálinkát az
üzletbõl vásárolnak, dohányt, édességet, fûszereket szintén az üzletbõl.
Vizet a háztartáshoz a kútból használnak, a faluban csak tíz-tizenkét
családnak van vezetékes vize.
A fát vásárolják, most a visszakapott saját kaszálókról viszonylag olcsón
kapják meg, csak a szállítást kell megfizetni.
A disznóvágások után maradt hulladékból szappant fõznek, mosakodás-
hoz és mosogatáshoz vásárolják a tisztítószereket.
A ruhanemûek közül a kötött holmi készül a háznál, gyapjúfonalból
zoknit, kesztyût, pulóvert, szvettert kötnek. Textíliákat, bútorfélét, konyhai
eszközöket, üveget az üzletbõl vásárolnak.
Az állatoknak szükséges takarmányt a család önerõbõl állítja elõ:„Nem-
igen vettünk soha, annyit dolgoztunk örökké, minden rossz helyet megka-
száltunk, amit mindenki otthagyott.” (F.)
A vetõmagot helyben szerezték be, vegyszereket még nem vettek mióta
újrakezdték az egyéni gazdálkodást.
A gazdaságban lévõ kisgépeket (daráló, körfûrész) készen vásárolták
a„maszektõl”.
A nyugdíjak mellett a tej szabad eladásából vagy a szövetkezeti csarnok-
ban való értékesítésébõl van a családban pénzjövedelem. A szövetkezet
rendszertelenül és két részletben fizeti az egy hónap alatt leadott tejmennyi-
séget. Ugyanis a tej ártámogatott termék, a negyven lejes árban 15 lej az
állami szubvenció, ez rendszerint késik, a szövetkezet kifizeti a maga 25
lejes részét, majd késõbb a szubvenciót.
A pénzjövedelmek egy részét az újratermelésre fordítják:„Várjuk a tej-
pénzt, mihelyt megkapnók szántatnónk mindenütt ahol lehet. Elég drága, 90
lej talán árja. Koca nincs, most nem tartunk, a múltkor vettünk három
malacot, 4.400 lej volt darabja, arra rea ment ami kicsi pénzünk volt. Fát es
kellett venni, ami kell, azt nem lehet nélkülözni”. (A.)

68
 Pénzbért munkáért csak a kukoricaföld lókapával való„meghúzatásá-
ért” fizettek.
Szükség esetén rokontól kaptak kölcsön pénzt, banktól soha nem vettek fel.
Az 1958-ban felépített családi házat hosszú évek alatt készítették el,
mindig „addig amíg tartott a pénzük. Nem kölcsönöztünk, nem szerettük az
adósságot”. (A.)
Ajándékot a családon belül a gyermekektõl kapnak a szülõk, õk is a
gyermekeknek adnak a megtermelt javakból:„Hoz a leányom ezt is azt is, s
mondjuk, hogy ide ne hozz, mert még eljöhet az idõ, hogy kell adjatok s
akkor adjatok. Nekik es úgy esik jól, ha adhatnak. De mi is adunk, nem
tudnók megenni se úgy, hogy ne adjunk nekik”. (A.) „Bárányt el nem adtam
soha, adtam a kolozsvári fiamnak kettõt, a leányunknak es adtam, magunk-
nak es vágtunk. Még õköt es így tartsuk. Majorsággal, libát töltünk.” (F.)
Orvoshoz csak nagyobb betegségekkel fordulnak.
Tanítás, tanácselfogadásban rugalmasak: „Egy-egy azt mondja, hogy
nem kérök senkitõl kalácsot se, tanácsot se, de mi ezt nem mondanók. Ha
valami olyant hallunk, azt mérlegeljük s értékeljük ez az igazság. Vissza
emlékszöm, hogy mit, kitõl tanultam. S a könyvekbõl is. Én nagyon szeret-
tem a Falvak Népit. Most es azt olvastam, hogy a káposztát a paradicsomok
közé kell ültetni soronként s a hernyó nem eszi meg. (A.)
Vendégségbe a faluba csak a testvérekhez járnak. Karácsony elõtt
készültek a Kolozsváron élõ fiúkat meglátogatni. Távollétük alatt a gazdaság
dolgait a menyük látja el.
Életüket beárnyékolja a kisebbik fiúk váratlan halála.
Összefoglalva a fenti háztartásban tapasztaltakat elmondható, hogy a
nyugdíjból származó pénzjövedelem egy részét a háztartás és a családi
gazdaság mûködtetésére fordítja a család. Még nem indult be a lehetõség
szerinti szántóföldi növénytermesztés a különbözõ kedvezõtlen feltételek
miatt (kiméretlen földek, pénzhiány). A megtermelt javak bizonyos hánya-
dát a kiköltözött gyermekeik családjainak juttatják, egyféle„biztonsági alap-
ba”, a késõi öregkorra gondolva.
3. háztartástípus
Az állami javadalmazásból élõ családok közül olyan tiszta típust válasz-
tottunk, amelynek nincs a faluban saját tulajdonú földje, vagy más jelentõ-
sebb termelõeszköze. Tapasztalatainkból kiindulva feltételezzük, hogy a
földbirtokkal, állatállománnyal, gazdasági felszerelésekkel és állami mun-
kahelyrõl származó pénzjövedelemmel rendelkezõ családi gazdaságokban a
mezõgazdasági termelés, a jövedelem felhasználás és a fogyasztás hasonló-
ságokat mutat az állami nyugdíjas, illetve téesz nyugdíjas termelõk háztar-
tásával.
Családtagok:
F. sz.1933 nyugdíjas tanár

69
 A. sz.1940 tanító
3 gyermek: 1 diák,
2 férjezett helységen kívül (Magyarországon)
F. és A. több mint három évtizede kerültek Oklándra, itt házasodtak
össze. F. a nyugdíj mellett még betanít a káderhiánnyal küszködõ iskolába.
Bérelt lakásban élnek egy idõs, egyedülálló férfi portáján.
a család az üzletben vásárolt kenyérnél szívesebben fogyasztja a vásárolt
gabonából sütött kenyeret. 3-4 család összetársul (így gazdaságosabb),
összeadják a lisztet és szerre sütnek.
Baromfit szintén vásárolt gabonán tartanak („szégyen egy tojásért ki-
menni a kapun”).
Gabonát a legutóbbi évekig a faluban vásároltak olyan családoktól, akik
osztalékot kaptak a téesztõl és pénzért eladták. A téesz felszámolása után a
szûkös helyi termelésbõl nem jut eladásra, az udvarhelyi piacon vásárolt
gabonán tartott baromfitól lassan meg kell válnia a családnak, jósolta F.
Zöldségfélékbõl a bérelt lakáshoz tartozó konyhakertben megtermelik
a családi szükségletet. A tejet, tejterméket vásárolják. A konyhakertben
termelt zöldségbõl, a régebb nevelt, az utóbbi években a szülõktõl kapott
disznóból tartós ételeket készítenek (zöldségkonzervek, füstölt hús).
Üzletben a tömény szeszes italokat vásárolják, bort a szõlõtermelõ vidéken
lévõ szülõfaluból (Maros- és Küküllõvidék) hozott mustból készítenek.
Fûszert, dohányt, édességet üzletben vásárolnak.
A háztartásban vizet az udvaron lévõ kútból használnak. Tûzifát vásá-
rolnak, amikor a lakást nem kell fûteni, fõzéshez gázpalackot használnak.
Az újratöltött palackok beszerzése igen körülményes, Udvarhelyen szemé-
lyes kapcsolatok igénybevételével történik.
A tisztítószerek közül a mosószappant házilag állítják elõ a disznóhul-
ladékból, a többi üzleti cikk. A ruhák, textíliák, bútorfélék, konyhai eszkö-
zök, kerámia, üveg, háztartási gépek mind bolti áruk.
F. kedvtelésbõl fafaragással foglalkozik, a kertmûveléshez szükséges
kéziszerszámok saját munkái. Készen vásárolták a gabonadarálót és a kör-
fûrészt.
A család fõ jövedelme a nyugdíj és a fizetés. Kölcsönt szükség esetén
(a gyerekek kiházasítása) a más településen élõ rokonoktól kaptak, úgy, hogy
a rokon ajánlotta fel a segítségét.
Ajándékot a családtagoktól és a külföldi rokonoktól kap a család.
Élõmunkát a háztartás mûködtetéséhez nem alkalmaznak, inkább élõmun-
ka„kivitelrõl” van szó. Szerre járnak haza a szüleikhez segíteni a mezei
munkában.
Gyógyteák készítéséhez, tárolásához maguk gyûjtik a gyógynövényeket.
Vendégségbe a szülõi látogatáson kívül évente egyszer Magyarországra
mennek a kitelepült lányaikhoz, néha Bukarestbe F. testvéréhez.

70
 A sajtótermékek közül néhány szaklapot és egy magyar nyelvû országos
napilapot járatnak. A megyei napilapról a sajtótermékek drágulása után
mondtak le az országos lap javára, mert F. öccse ennek vidéki tudósítója.
A faluban ritkán sorra kerülõ nyilvános elõadásokra eljárnak. Régebb
gyakran volt színházi elõadás, szerzõdéseket kötöttek hivatásos színházak-
kal is, ma ezek elmaradtak.
A fenti háztartásszervezés példázza, hogy a csak pénzjövedelemmel
rendelkezõ családok is a fogyasztási javak egy részét igyekeznek megter-
melni vagy a családi kapcsolatokban beszerezni. A szülõkkel való gazdasági
kapcsolattartást, a segíteni hazajárást még más helybeli, szolgáltatásban
dolgozó családnál is tapasztaltuk.
A család szívesen bérelne földet, ahol disznónak, majorságnak gabonát,
krumplit termelhetne. Sérelmezték, hogy a helyi tanács visszautasította ez
irányú kérésüket.
A családnak jelentékenyebb anyagi terhet középiskolás gyermekük
iskoláztatása jelent.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az oklándi gazdálkodás helyzetét érzékletesen tükrözik az egyik helybeli
gazdálkodó szavai: „Csodálkozom az oklándi népön! Az õszön esszejártam a
vidéköt, mert egy árverésön egy gumikerekû szekéraljat vettem meg itt
Oklándon s fel kellett szerelni ... Én láttam, mindenütt széjjelnéztem a határba,
mindenütt érdeklõdtem, hogy csinálják. Mondtam azután itt a Néptanácson egy
alkalommal a bizottságnak, hogy emberek, menjenek ki a faluból, nézzenek
széjjel, hogy más faluban, hogy mûködnek, ne aludjunk itt! Mert most úgy
mondhatom, hogy Oklánd valósággal aluszik! Mert így van!
Én a tegnapelõtt es szántani voltam, tiszta egyedül a határban, a tehe-
nekkel s a vénasszonnyal!" (80 éves gazdálkodó)
Amint már említettük a községben nincs gazdasági termelõegység. A
kisegítõ iskola az 1993-94-es tanévtõl Székelyudvarhelyre költözik, az
adminisztrátor szerint befejezéshez közeledik az épület, amelyben elhelye-
zik a fogyatékos gyermekeket. Az iskola elköltöztetése a helybeli alkalma-
zottaknak megélhetési gondokat fog okozni.
A téesz fennállása idején jövedelemforrást jelentett a gazdaságnak a
fafeldolgozás. Szerszámnyeleket (seprû- és kalapácsnyél), fadugókat készí-
tettek, „a gazdaságok a fából éltek”, a veszteséges mezõgazdasági termelést
a melléküzemek jövedelmébõl pótolták. Most efféle mûhely nem mûködik
a faluban. Az egyetlen a kerekes mûhely, amely meg mûködik, de itt is a
kiöregedett mester azt panaszolja, hogy a saját kárára dolgozik: megemel-
kedett a villanyáram díja, ha reálisan felszámolná a munkavégzést és a
költségeket, akkor falusfelei õt„vén gazember”-nek tartanák. Így legtöbb-
ször a megrendelõkre bízza a munkájáért járó fizetség megállapítását.

71
 Oklánd „testvéri” kapcsolatban áll a franciaországi Cossy várossal, mint
a letûnt rendszer utolsó idõszakában lebontásra ítélt település. E kapcsolat
ajándékcserét (névre szóló ajándékcsomagokat), levélváltást jelent. Kétszer
kirándulócsoport látogatott Franciaországból a faluba. Egyik látogatás al-
kalmával ötletként felmerült, hogy a francia barátok megajándékoznák a
falut egy pékség beindításához szükséges berendezéssel. Gyakorlati lépések
ez irányban azóta sem történtek.
Feltételezzük, hogy a várható gazdasági konjunktúra a mostaninál fo-
kozottabb mértékben fogja rákényszeríteni a családi háztartásokat a mezõ-
gazdasági termelésre.

Demográfiai adatok
A lakosság lélekszáma: 440
Korcsoportok szerinti megoszlás:

Év 0-18 18-30 30-50 50 fölött

Személy 124 15 94 207
% 28 3 21 47
TÁRSADALMI KATEGÓRIÁK
létszám %
Téesz nyugdíjasok 7 26,6
Állami nyugdíjasok 33 7,5
Volt téesz tag (nyugdíjkorhatár alatt) 15 3,4
Állami alkalmazottak 90 20,4
Háztartásbeliek 46 10,4
Alkalmi munkákból élõk 9 2,0
Munkanélküli segélyt kap 6 1,3
Gyerekek, eltartottak (18 év alatt) 124 28,3

Családi gazdaságok száma: 189

Családi házak száma: 212
Lakatlan ház, illetve telek 12 (11 középület)

72
HOMORÓDÚJFALU
Homoródújfalu a Kishomoródmente legkisebb települése, a falu déli
határa egyben Hargita- és Brassó megye határa is. A lakosság lélekszáma
303, a családi gazdaságoké 74. A településen 13 családi ház, illetve telek,
lakatlan. Homoródújfalu közigazgatásilag Oklánd községhez tartozik.
A faluban nincsenek közhivatali- és közigazgatási intézmények. Az
iskola I.-IV. osztályos, az unitárius parókia jelenleg gazdátlan, az Oklándról
beszolgáló lelkész elköltözött. Autóbuszjárat a faluból a Brassó megyei
Kõhalomba indul rendszeresen (26 km.), Szentegyházára alkalomszerûen,
ha a helybeli autóbuszvezetõ a szolgálatos. Az Oklándon áthaladó autóbusz-
ok (Sepsiszentgyörgy-Marosvásárhely, Oklánd-Csíkszereda) irányába az
újfalusiaknak is elérhetõek. (Oklánd és Újfalu között a távolság 2 km.)
Annak ellenére, hogy Oklánd a kistáj közlekedési csomópontja, a
falvakból csak Szentegyházára lehet délelõtti mûszakba ingázni, az autó-
buszok menetrendje csak a városból falura ingázást teszi lehetõvé.
A mészkõvel kövezett utak elhanyagoltak, a mûutak a két szomszédos
megyehatárnál végzõdnek. A legközelebbi vasútállomás a homoródi és a
székelyudvarhelyi; az elõbbinek jelentõs szerepe volt a múltban a falu
távolabbi vidékekkel való gazdasági kapcsolataiban.
A faluban nincs postahivatal, a távbeszélés egy családi háznál lévõ
„falutelefonon” lehetséges, az oklándi postán elõzetesen letétbe helyezett
pénzösszeg ellenében.
Az egyetlen kereskedelmi egység a szövetkezeti vegyesbolt, áruellátott-
sága a környékbeli falvakénál is rosszabb, legnagyobb gond a rendszeres
kenyérellátás hiánya.
Orvosi rendelõ Oklándon van, a vezetékes vízhálózat több mint két
évtizedes, önerõbõl készült.
Ipari termelõtevékenységre vagy kézmûvességre szakosodott családok
nincsenek a faluban, kisiparosként a molnár az egyetlen adófizetõ, de a
malom nem mûködik, kenyérgabonát a falu lakói Homoródon, Homoród-
szentmártonban, Baróton õröltetnek.
A lakosság a mezõgazdasági termelés és az állami munka jövedelmébõl
él. A Baróti - medence szénbányái, Szentegyháza vasüzeme, valamint a
községi szolgáltatások, intézmények 54 újfalusi személynek biztosítanak
munkahelyet. Az állami szektorban foglalkoztatottaknak is fontos kiegészítõ
tevékenysége a mezõgazdasági munka.
A FALU GAZDÁLKODÁSÁNAK NÉHÁNY JELLEMZÕJE A MÚLTBAN
ÉS A MA
1. A múlt
A falu gazdasági életének múltja a helybeliekkel és a szomszéd falusi-
akkal való beszélgetésekbõl körvonalazódott. A múlt, vagy ahogy a helyi

73
köznyelvben használatos, az „ezelõtt”, a téeszesítést megelõzõ idõszakot
jelenti.
A faluval való ismerkedésünk kezdetén meglepetéssel tapasztaltuk,
hogy a Kishomoródmente legkisebb településének van a környékben a
legvárosiasabb temetõje. A díszes síremlékek az egykori tehetõsségrõl, a
szomszédos falvakét felülmúló jómódról tanúskodnak. Honnan volt erre
pénz?
A helyi gazdálkodásban a szántóföldi növénytermesztés és az állatte-
nyésztés volt a két legfontosabb ágazat, és mindkettõt a környék átlagszintje
fölött folytatták.
A mezõgazdasági termelésnek részben a kistáj viszonylatában jónak
mondható talaj- és morfológiai adottságok kedveztek, másrészt a társadalmi
feltételek sem elhanyagolhatóak. Gazdálkodási szokásaikat a szomszédos
Oklándon tömören így jellemezték: „azok szászok”, ezzel a helyiek átlagon
felüli szakértelmét, racionális gazdasági szokásait sejttették.
A termesztett növények közül legfontosabbak voltak a búza, kukorica,
árpa, zab, krumpli. Gabona a jól mûvelt földeken mindig termett. „Vittük
Kõhalomba, de inkább Lövétére. Volt olyan, hogy 50-60 mázsa gabonája lett
... 100 mázsa is. Még a kollektív elõtt is, az ötvenes évekbe. A feles földeken
is gabonát termeltek, a legszegényebbeknek is volt annyi, hogy a piacra
vitte”. (81 éves férfi)
A gabona mellett a belterjes takarmánytermesztés (here, lucerna) is
jelentõs volt. Ugyanis a falu bikatenyésztésre szakosodott. Ma is büszkén
említik, hogy az itt nevelt bikákkal a „kicsi Újfalu versenyre kelt Keresztúr-
ral, amikor ott bikavásár volt. Mind tenyészbikának vették meg a miénket!”
(72 éves férfi)
„Akinek olyan módja volt, ha csak lehetött bikaborjút nevelt, abból jó
pénzököt kapott! Saját tenyésztésbõl mindenki nevelt marhát magának, nem
vett.” (81 éves férfi)
Az állatokat abraktakarmánnyal hizlalták. Összehasonlítva az akkori
szarvasmarha-állományt a mostanival, elmondják, hogy a régiek „jobb
hasznúak voltak, darabosabbak, jobb tejelõk.”
A bikatenyésztés mellett a másik pénzforrás a malacnevelés volt: „Min-
den háznál volt 1-, 2-, 3 malacos disznó, vitték a Regátba s minden felé ...
Most es van, de régebb több volt.” (72 éves férfi)
A mezõgazdasági termelés mellet pénzjövedelmet jelentett az idõszakos
városi munkavállalás is, habár Újfalu esetében nem öltött olyan méreteket
mint a Homoródmente északibb falvaiban.
A falu piackörzete is viszonylag kedvezõ. Déli irányba Kõhalomba, vagy
vasúton távolabbi vidékekre is eljutottak terményeikkel, északra a gabonában
szegényebb falvak voltak a felvásárlók. Árucsere is gyakran elõfordult: „jöttek
a lövétiek, oláhfalviak, deszkát adtak a gabonáért cserébe.” (81 éves férfi)

74
 Számon tartották a baróti- és udvarhelyi piacot is.
A gazdálkodás helyi szocio-ökonómiai adottságai lehetõvé tették - a
helyiek szerint -, hogy egy négyhektáros család (2 ha szántó + 2 ha kaszáló)
„jó gazdálkodással tisztességesen megéljen”.

2. A jelen
1991-ben a téesz a faluban felbomlott. Az egyik tanácsi alkalmazott
szerint csaknem egyöntetû volt a lakosság véleménye akkor, hogy a terme-
lõszövetkezetet fel kell számolni.
1992-ben mûveletlen maradt a községi szántóterület 80 %-a, a kaszálón
a fûtermés 40 %-a maradt betakarítatlan. (A polgármester becslése.)
A szántóterületeket Homoródújfaluban egy tizenöttagú - helybéli lako-
sokból alakult - bizottság osztotta ki. Többen részrehajlással, pontatlanság-
gal vádolják a bizottság tagjait. Nem az egykori magánparcellák elhelyez-
kedése szerint mérték ki a családi földbirtokokat, hanem összesítve, földmi-
nõség szerint.
A családi birtokok pontos nyilvántartásának hiánya visszaélésekre adott
alkalmat, és feszültségekhez vezetett. Akik elégedetlenek a földosztással
abban reménykednek, hogy csak egy ideiglenes földosztás volt, majd jönnek
a szakemberek és újramérik a földet a telekkönyvek adatai szerint.
1992-ben a szántóföldi termelés két formája érvényesült a faluban:
egyes parcellákon a családok magánerõbõl, saját vagy bérelt eszközökkel
végezték a munkát, a búzatermelésre összetársultak, közösen fizették a
közösbe beadott területek mûvelési díját, a termést elosztották. A közös
vetésbõl három mázsa osztalék jutott egy-egy családnak. Általános a panasz,
hogy igen magas a gépállomástól bérelt gépek munkadíja. Egy hektár
gabonaföldön elvégzett munkálatokért ebben az évben 13.000 lejt kellett
fizetni. Viszonyításként: ezt az összeget egy három fejõstehenet tartó családi
gazdaságban, az államnak leadott tejbõl a nyári hónapokban, három hónap
alatt lehetett bevételezni. Hasonlóképpen igen körülményesen és nagyon
drágán lehetett beszerezni a vetõmagokat és a szükséges vegyszereket.
A termelést hátrányosan befolyásoló másik tényezõ a szántóföldek
állapota: „Itt a földek a kollektív alatt mind tönkrementek, nem ganézták, s
most nem lesz semmi.” (80 éves férfi)
A családok többségének nincs gazdasági felszerelése, igavonó állata,
amivel minden mezõgazdasági munkát elvégezhetne. „Most itt vagyunk
minden nélkül! Minden felszerelésünk odaveszett.” (81 éves férfi)
A kis területen vetett kapásnövényeket, fõleg a kukoricát, a vadak
tönkreteszik, augusztus közepétõl már õrizni kell, „vaddisznó õrizni” kell
járni minden éjszaka.
A mezõgazdasági termelés fent vázolt feltételei között természetesen
nem lehet szó a szántóföldi termények piacravitelérõl. Ott jártunkkor el-
mondták az emberek, hogy „a nyár közepe óta nem hoztak kenyeret az

75
üzletbe. Most ebbõl a három mázsából kéne vetni es, sütni es. Nekünk még
a tavalyelõtti osztalékból volt, abból õrlettünk, abból sütünk.” (64 éves
asszony)
Míg földmûveléssel egyelõre csak a családi szükségleteket lehet meg-
termelni, addig az állattenyésztésben valamivel kedvezõbb a helyzet, ami a
többletjövedelmet illeti. Azokban a családokban, hol nincs állandó, állami
alkalmazásból származó jövedelem, a legfontosabb pénzforrást az államnak
leadott tej és hizlalt növedékállat jelenti. A legutóbbi felvásárlási árakkal a
gazdák elégedettek.
A nem mezõgazdaságból élõ családok között a népesebb cigánycsalá-
dokat kell megemlítenünk (9), közülük két család magánkereskedést nyitott
Oklándon (butik, italkimérés).
Néhány szót kell szólnunk a háromszáz lelkes falucska társadalmi
életének a gazdasági szférára is kiható vonatkozásairól.
A helyi társadalmat kiterjedt rokonsági hálózat szövi át. A családi élet
nagy eseményeire megmozdul majdnem az egész falu. A közösségi élet
közérdekû problémáit a falugyûléseken tárgyalják meg. Az itt hozott dönté-
seknek azonban igen nehéz érvényt szerezni ugyanis vannak érdekcsopor-
tok, amelyek megkérdõjelezik vagy megtagadják ezeket a határozatokat.
Egyik ilyen érdekcsoport pl. a mezõgazdasági gépállomás oklándi alegység-
ének újfalusi alkalmazottai (6-7 mezõgépész), akik - lévén termelõeszköz a
kezükön - elõnyös helyzetben vannak, és helyzetüket a közakarat ellenében
is kihasználják. Pl. „Este gyûlés volt itt a kultúrházba, s azt határoztuk, hogy
egyformán vetnek mindenkinek, s hogy a traktoristák nem vethetnek külön
maguknak. Igen, de reggel kimentek a traktoristák s maguknak vettek a
javába, így nekik sokkal több gabona jutott, amennyien õk voltak, s amennyi
területük volt arról.” (80 éves férfi)
Jelenleg nincs olyan hatékony társadalmi ellenõrzés, annyira erõs köz-
vélemény, hogy a fentihez hasonló különutas akciókat megakadályozhatná.
A kistelepülésen a kiterjedt rokonsági-, szomszédsági kapcsolatok, egymás
állandó közelsége, egyszóval a szûk társadalmi tér következményeként jelen
van a mindennapi együttélésben, a kapcsolattartásban egyfajta latens feszült-
ségeket rejtõ, elnézõ tolerancia. Nincsenek éles, kirobbanó konfliktusok
(veszekedések, verekedések).
Úgy tapasztaltuk - beszélgetõpartnereink közül többen elmondták anél-
kül, hogy rákérdeztünk volna -, hogy a közösségi élet mostani, atomizált
állapotában igény van egy vezetõ személyiségre, akinek meglenne a kellõ
tekintélye és szakértelme „faluvezetést csinálni”. A helyi törvényesség és
rend helyreállítását várnák ettõl a személyiségtõl, személyét összeegyeztet-
hetõnek tartják a pap vagy a tanító személyével, ezekbõl azonban egyik sincs
a faluban.

76
 A „ki-ki végzi a maga dolgát” álláspont a gyakorlatban azt jelenti, hogy
a kooperáció a gazdasági tevékenységben alacsony szintû. Feltételezzük,
hogy egy beinduló közösségfejlesztõ tevékenység nyomán elképzelhetõek
olyan változások a helyi társadalomban, amelyek közvetve a gazdasági életre
is jótékonyan hatnának.
TÁRSADALMI, DEMOGRÁFIAI HELYZETKÉP
A helyi társadalom életképességét, jövõjét kutatva, a társadalmi-, de-
mográfiai adatokat is megvizsgáltuk.
Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a faluban 303 a lakosság létszá-
ma. Ebbõl 67 nyugdíjas (21 állami, 46 téesz), 54 állami alkalmazott, akik
csaknem mind ingázók. Az oklándi közintézményeknél, hivatalokban (pos-
ta, tanács, kisegítõ iskola), a szentegyházi vasüzemben, Kõhalomban a
szolgáltatásokban dolgoznak újfalusiak, legtöbben azonban (férfiak) a Barót
környéki szénbányákhoz ingáznak. Azok a volt téesz tagok, akik még nem
jogosultak nyugdíjra (20 személy), magántermelõként gazdálkodnak.
Alkalmi munkákból - akiknek nincsenek termelõeszközeik - 26 személy
él, ezek csak idõszakosan tartózkodnak a településen. Munkanélküli segélyt
három személy kap a faluban.
Homoródújfaluban csak a cigányok között vannak sokgyermekes csa-
ládok (4-7 gyermek). A faluban valószínû, nemzedékekre visszamenõen
érvényesült a születésszabályozás, általános az egy-két gyermek családon-
ként. Ezzel szemben kilenc helybéli cigánycsaládnak ötvenkét gyermeke
van. A biológiai termékenység szempontjából szóba jöhetõ réteg igen vé-
kony: 18 és 30 év között 26 személy van a faluban, 50 év fölött 117. (A
lakosság társadalmi -, demográfiai megoszlásáról a részletesebb táblázatot
lásd a szöveg végén.)
A CSALÁDI GAZDASÁGOK TÍPUSAI
Annak ellenére, hogy Újfaluban vannak olyan családok, amelyek a saját
birtok megmûvelése mellett részmûvelést is vállalnak, nem beszélhetünk
szegény rétegrõl, a szegénységnek abban az értelmében ahol gond a min-
dennapi kenyér. Két családot említettek akik igen gyenge anyagi helyzetben
élnek; egyik egy idõs asszony és nyomorék fia, a másik a falu marginális
alakja, egy agglegény, aki a gazdálkodás bevett szokásaitól eltérõen próbál
boldogulni, emiatt a falu közvéleményének állandó célpontja.
A faluban élõ családok között a létezõ vagyoni különbségek nem
jelentenek nagy eltérést az életmódban, életvitelben. Van két-három család,
amelyek kiemelkednek eszközellátottság és állatállomány tekintetében, a
nagy többség ugyanazon a szinten él, jól tükrözi ezt a helyzetet a lakások
tárgyi felszereltsége, a gazdasági épületek.
A következõkben három családi gazdaságot vizsgálunk:

77
 1. Olyan család, amely képes kiugró teljesítményre, beruházásokra,
gazdálkodásmódjában tõkés elemek fedezhetõk fel.
2. Önellátásra - készlettartalékolásra orientált család, amelynek terme-
lése, termék-szerkezete hagyományos és általános a faluban.
3. Állami pénzjövedelemmel rendelkezõ, mezõgazdasági termelést is
folytató, „fogyasztó” családtípus.
E három családi gazdaságtípus közül a 2. és 3.-nak van szélesebb körû
érvényessége a helyi társadalomban, de fontosnak tartjuk az 1. családi
gazdálkodás bemutatását, úgy gondoljuk a jövõben várhatóan ez a modell
fog elterjedni.
1. Családtagok: Férfi (F1) sz. 1920 Tsz. nyugdíjas
Asszony (A.) sz. 1923 Tsz. nyugdíjas
Férfi (F2) sz. 1948 állami alkalmazott
Unoka (U.) sz. 1975
Férfi (F3) sz. 1931 állami nyugdíjas
F3 nincs vérségi kapcsolatban a családdal, több mint harminc éve itt él,
munkaerõ szempontjából teljes értékû családtagnak számít.
A helyi közvélemény szerint ennek a családnak van a legnagyobb
„gazdasága” a faluban a jelen pillanatban. A 89 -es romániai fordulat után
ez a család, elsõként a faluban beszerezte a legfontosabb mezõgazdasági
gépeket a gazdaságba: traktort, utánfutót, ekét, tárcsát. Ezen kívül rendel-
keznek néhány fontos kisgéppel: kaszálógép, daráló, szelelõrosta. Jelentõs
az állatállománya: 26 db. szarvasmarha, 4 ló, 70 juh, 3 malacos koca. A
szántóbirtok 10 ha, ekkora földterület visszavételét tette lehetõvé a földtör-
vény, a téeszesítéskor elvett 20 ha-ból.
Szükséges néhány szóban vázolni a család közelmúltját: honnan van ez
a nem mindennapi (legalábbis ezen a vidéken) gazdasági potenciál?
Az egykor kulákcsaládot a falu minden más családjával gazdaságilag egy-
forma szintre helyezte a mezõgazdaság szocialista átalakítása. Gazdasági fel-
szerelését, földjeit, állatait elvették, ugyanannyit hagytak mint más családoknál
a faluban. A két idõsebb családtag végig a téeszben dolgozott, hosszú ideig
elviselve a helyi vezetõség diszkriminatív intézkedéseit (pl. nem dolgozhattak
bármilyen munkakörben, nem kaptak elegendõ kaszálóterületet).
A téeszben végzett munka mellett fokozatosan kezdték újra felszaporí-
tani a saját állatállományt. A szükséges takarmánymennyiség nagy részét a
fent említett okok miatt a szomszédos Székelyzsombor határában készítet-
ték. F2 és F3 állandóan besegítettek a takarmánykészítésbe. Növedékállato-
kat hizlaltak és az állami átvevõnek szállították, az állatokért a pénz mellett
kedvezményes áron gabonát is kaptak. Így kocákat is tenyészthettek, a
malacokat piacra vitték.
Állandó túlmunkával, folyamatos önkizsákmányoló életmóddal a pénz-
bevétel újra beruházásával: újabb állatok vásárlása, a termelésben használ-
ható kisgépek beszerzésével megnövelt munkatermelékenységgel sikerült

78
olyan tõkét felhalmozni (pénz + állatállomány), amellyel a fordulat után az
említett termelõeszközöket megvásárolhatták.
A család ma a visszakapott földterületeken önállóan gazdálkodik. A
szántóföldi növények közül búzát, kukoricát, burgonyát, árpát, répát termel.
Zöldséget a család szükségletére a beltelken lévõ kertben termel, gyümölcsöt
szintén.
A kukoricaföldek egy részét kiadták részmûvelésre néhány olyan család-
nak, akiknek kevés s szántóföldjük, mert a kézi kapálásra fordítható idõ
kevés. A család elvégez minden géppel elvégezhetõ mûveletet: szántás,
vetés, sorközök megkapálása lókapával, a termés hazaszállítása. A
részesmûvelõk a megegyezés szerint, kézzel háromszor megkapálják a
területet, leszedik a kukoricát. F3 véleménye szerint, ebben a kooperációban
a részesmûvelõk járnak jobban. Olcsóbban hozzájutnak a kukoricához mint
a földtulajdonos család. A gabonatermés szükségleteken felüli részét az
állatok takarmányozására fordítják; még nem termeltek annyi fölösleget,
hogy a piacra is jusson.
A takarmánykészítés legalább olyan fontos munka, a családi munkabe-
osztásban mint a növénytermesztés. A nagy takarmányszükségletet a saját
kaszálókról takarítják be. Ebben a tevékenységben idegen munkaerõt nem
alkalmaztak. Az említett létszámú állatállományt fenntartani csak a családi
munkaerõt véve igénybe, megterhelõ fizikai munkát és az idõ teljes lekötését
jelenti. Az állatlétszám további gyarapítását akadályozza, hogy az istállóban
nincs elég férõhely. Az eladásra kerülõ hízott állatokat a kedvezõ piaci
lehetõségeket figyelembe véve értékesítik. Pl. az elmúlt évben, nyár elején
a kõhalmi állami átvevõnek szállítottak 5 db. hízott állatot, de csak kará-
csonykor fizették ki, ezalatt a pénz értéke jelentõsen csökkent, ezért ebben
az évben már nem adták az államnak. 4 db. marhát vágtak le, a lövétei
mészárszékben kiárusították, így a pénz azonnal használható, visszafordít-
ható volt. A szarvasmarhák hús és tejhaszna mellett a három malacos koca
is jelentõs pénzjövedelmet hoz. Ott jártunkkor F1 elmondta, hogy a megelõ-
zõ rend malacból 100.000 lejt bevételeztek, a mostaniból 120.000 lejre
számítanak.
A család a pénzjövedelembõl a közeljövõben a gazdasági épületek
bõvítését tervezi.
A termelõmunkában F1; A.; F3 állandóan részt vesz, F2 autóbuszsofõr a
kõhalmi szállítási vállalatnál, az állami munkahely mellett szabadidejében
veszi ki részét a gazdálkodásból. Minden nap hazajár, ez a kapcsolata a
családnak a kisvárossal az apróbb szükségleti cikkek beszerzésének lehetõ-
ségét jelenti. A család kapcsolatrendszerében szerephez jut a távolabbi
helységekkel való kapcsolat, a családi gazdaság piackörzete alkalmanként
tágul a Kõhalom-Lövéte, Udvarhely-Barót négyszögben.
A távolabbi vidékekkel való kapcsolatba-lépésnek elõzményei is vannak
a családban: az ötvenes években a beszolgáltatásokhoz szükséges gabonát,

79
ha nem volt elég a saját termelés, a Regátban vásárolták fel, a krumplit a
Csíki medencében.
F3 a családdal közösen házat is épített. Annak feltárása a kétféle kapcso-
latban (F1 A.-F2 és F1 A.-F3), hogy a közös és egyéni pénzjövedelmeket
(téesznyugdíjak, állami nyugdíj, állami fizetés, a gazdaság pénzjövedelmei)
hogyan kezelik, annyira az intim szférához tartozó kérdés, hogy ismeretsé-
günknek ebben a szakaszában erre még nem kérdezhettünk rá.
A család fogyasztása a saját gazdaságban elõállított terményekre-termé-
kekre alapul; megtermelnek a háztartás szükségletéhez csaknem minden
nyers- és alapanyagot: tejet, tojást, húst, gyapjút, mézet (F3-nak van néhány
család méhe), kenyérgabonát. Italt (pálinka, bor), saját termesztésû gyü-
mölcsbõl készítenek, befõtteket szintén.
A családnak a faluban lévõ többi gazdasághoz viszonyítva elõnye, hogy
talajmûvelésre, szállításra, kaszálásra nem kell pénzt kiadnia. Ezeket a
munkálatokat idõben elvégezheti, szükséglete szerint ütemezheti, a cséplés
kivételével.
A család jövõbeni stratégiái, tervei: tovább fenntartani az állatállományt,
megszerezni F2 részére a még vissza nem kapott földeket, „rendbe hozni”,
helyreállítani termõképességüket, a gazdasági épületek felújítása, bõvítése.
2. Szélesebb társadalmi érvényessége van Újfalun annak a családi gaz-
daságtípusnak, ahol nincs rendszeres pénzjövedelem, illetve ami van annyira
kevés, hogy a megélhetést arra alapozni nem lehet. Ilyen csekély járadék a
téesz nyugdíj, amelynek emelésérõl törvény is született, alkalmazása azon-
ban még mindig késik. A rendszertelenül, több hónapos késésekkel folyósí-
tott nyugdíj a legszerényebb körülmények között élõ falusi családok pénz-
kiadásait alig fedezi, ezért a minél teljesebb önellátásra törekvés e családok
esetében, gazdasági kényszer.
Nézzük egy téesz nyugdíjas család gazdálkodását:
Családtagok: F1 (sz. 1911) Tsz. nyugdíjas
A. (sz. 1928) Tsz. nyugdíjas
Az idõs szülõknek két gyermekük van. Az idõsebb, aki rég családot
alapított, Kõhalomban lakik, ritkán jár haza. Az unokák szoktak segíteni a
nehezebb mezõgazdasági munkákban.
A második gyereknek nincs családja, Szentegyházán lakik. A család 5,5
ha birtokon gazdálkodik, ebbõl 3 ha szántó, a többi kaszáló. Büszkén
emlegetik, hogy a téesz elõtt „az egyéni világban a cukorrépagyártól még
képeslapot is kaptunk azért, hogy mennyi répát termeltünk, a búzánknak is
a legjobb fajsúlya volt.” (A.) Most gyenge termékenységû földeken gazda-
sági felszerelés és a kellõ munkaerõ hiányában a családi termelés fedezi a
szükségleteket, de piacra vihetõ termény a szántóföldi növénytermesztésbõl
nem marad.
Pénzjövedelmet a családban a téesz nyugdíjon kívül a három fejõstehén
hoz. Ebben az évben a következõ összegeket kapta a tej eladásból a család:

80
április 5.000 lej; május 4.000 lej; június 3.500 lej; július 2.540 lej. (A tejpénzt
éppúgy mint a téesz nyugdíjat késve fizetik.)
Kenyérgabona a közösen bevetett földterületrõl 3 mázsa jutott, kukoricát
két 12-12 áras parcellába vetettek, krumplit csak akkora területen ültettek,
hogy a család szükségére elég legyen a termés. Zöldséget szintén a szükség-
let szerint termelnek.
A család lehetõség szerint mindenben maximális önellátásra, takarékos,
beosztó fogyasztásra törekszik, „az üzletbõl csak azt vesszük amit muszáj,
ami kell a ház szükségire, cukor, fûszerek ... (A.)
A talajmûvelést bérelt gépekkel végeztetik, vagy kölcsönkért igával
végzik. A kölcsönkért lófogat rendszerint a szomszéd- és rokoné, segítséggel
fizetnek érte. Az állatok ellátásához még mostanig saját erõvel sikerült
elégséges takarmányt készíteni.
Disznót évente általában kettõt vágnak, majorságot is tartanak saját
fogyasztásra (tyúk, liba). Friss húst mészárszékben egyáltalán nem vásárol-
nak, a faluban nincs ahol; városról nem „hozatunk, mert drága”. Bort,
pálinkát szintén saját gyümölcsbõl készítenek, mértékletesen fogyasztják.
Az elmúlt évben - kivételesen - a két disznó mellett még egy süldõt is
vágtak tavasszal, mert a kisebbik fiúknak, aki akkor Szentegyházára ingázott
„minden nap pakolni kellett”. (A.) Amíg itthon lakott szabadidejében részt
vett a család termelõmunkájában.
Több hasonló helyzetû családnál tapasztaltuk, hogy a kenyérellátás
hiányát úgy tudták áthidalni, hogy még volt tartalék az 1991. évi búzaosz-
talékból, ami lényegesen több volt mint az 1992. évi.
A jövõre kiolvasható tendencia a fenti családnál: amíg munkaerõvel bírják
megmûvelik a földeket, fenntartják az állatállományt. Termékszerkezet váltás,
technológiai újítások, szakosodás nem várható a fenti családtípusnál. Az állati
termékek hasznát nagyrészt ráfordítják a gépállomástól bérelt gépek munkadíj-
ára. Néhány hasonló család, amelynek van igás állata, a szántást-vetést-szállítást
önállóan elvégzi, pénzt az aratásra-cséplésre kell kiadnia.
A bedolgozó gyermekek, unokák tevékenysége fõleg a szabad hétvégek-
re korlátozódik. A segítségért a terményekbõl-termékekbõl õk is kapnak.
Ennek a kölcsönösségnek íratlan szabálya van a családban: a gyermekek
„segítenek mikor mennyit tudnak”, a család lehetõségei szerint viszonozza
a segítséget. Az „adás” az idõs szülõk részérõl a jövõ egyfajta bebiztosítása.
Alaposabb terepmunkával reméljük sikerül feltárnunk ezeknek a kölcsönös-
ségeknek néhány mennyiségi összetevõjét is.
3. A következõ családtípus két felnõtt tagja állami alkalmazott.
Családtagok: F. (sz.1959) gépkocsivezetõ az oklándi kisegítõ iskolában
A. (sz. 1962) könyvelõ a községi tanácsnál
3 gyerek 9, 7 és 5 évesek
A család havi pénzbevétele a két fizetésbõl kb. 35.000 lej, a családi
pótlékkal együtt. Az állami munkahely mellett a család földmûveléssel és

81
állattartással is foglalkozik. A családi összbirtok 8,0 ha, ebbõl 3,7 ha szán-
tóföld, a többi kaszáló.
Az állatállomány: 1 tehén, 3 disznó, majorság.
A család évi kenyérfogyasztásához szükséges gabonának kb. felét ter-
melték meg, a másik felét a felszámolt téesz készletébõl vásárolták az elmúlt
évben.
A zöldség nagy részét megtermelik, amit megvesznek azok a korai, e
vidéken késõn vagy egyáltalán nem termõ zöldség- és gyümölcsfélék, pl.
paprika, kékparadicsom, csemegeszõlõ.
A család a háztartás tej- és hússzükségletét megtermeli, néha „veszünk,
de csak egy-egy pástétomot, mert disznót vágunk, szalámit töltünk”. (A.)
Gyümölcspálinkát szilvából, körtébõl fõznek, bort a beltelken lévõ
szõlõbõl készítenek, amihez néha, ha kevés a termés, még vásárolnak is a
zöldségüzletbõl vagy a piacról.
Üzletbe vásárolják az édességet a gyerekeknek, néha vajat, fûszereket,
dohányt, a mosószer nagy részét („szappant is fõzünk, de mosógép van s
akkor inkább a mosóport használom”. (A.)
Ruhanemût szintén az üzletbõl vásárolnak néhány kötött holmi kivéte-
lével.
A fûtõanyagot szintén pénzért szerzik be. (Közeli erdõkitermeléseknél
a vontatógépekkel dolgozó munkásoktól több újfalusi család „feketén” veszi
a fát.)
A családi gazdaság takarmányszükségletét megtermeli, az „annyi állatot
tartunk, hogy legyen elég a takarmány” elve érvényesül. A család nagyobb
mértékben a múlt évtõl kezdett gazdálkodni. A vetõmagot megvásárolta a
piacon, a vegyszereket Udvarhelyen a növényvédelemtõl.
A kéziszerszámokat a szomszédos falvakból szerezték be: villát
Homoródszentpálról, gereblyét a telekfalviaktól. A család eszközkészleté-
hez tartozik a daráló, kukoricafejtõ és a kaszálógép. Ez utóbbi az állattartó
családi gazdaságok legfontosabb kisgépe, több géptulajdonosnak kereseti
lehetõséget is jelent. (Órabérért vagy terület után szoktak a munkadíjban
megegyezni.)
A mezõgazdasági munkát a család délutánonként és a szabad hétvégeken,
valamint az évi pihenõszabadság alatt végzik. A férj munkahelye nem jelent
naponta kötött, nyolcórás munkaprogramot. Néha korábban érkezik haza,
máskor késõn. Munkaköre lehetõvé teszi, hogy nemcsak a családnak szük-
séges bolti cikkeket vásárolja meg a városon, hanem az õt megkérõ szom-
szédoknak, rokonoknak is bevásárol. Különösen gyakran fordulnak hozzá,
amióta megszûnt a rendszeres szövetkezeti kenyérellátás a faluban. A családi
pénzgazdálkodást most a szükségesnek ítélt kiadások fedezése, nagyobb
befektetések, kölcsönök elkerülése jellemzi. A. elmondja, hogy amikor
építettek a férje egyik rokonától nagyobb pénzösszeget kértek kölcsön, aki
egy idõ után annyi kamatot kért a pénzéért, hogy az nagyobb volt mint a

82
hitelszövetkezeti kölcsönre számított kamat. Ebben a helyzetben a
székelyudvarhelyi hitelszövetkezethez fordult a család kölcsönökért, a ro-
konnak megadták az adósságot, a felvett kölcsönt és a kamatait a fizetésükbõl
részletekben törlesztették. Meg kell jegyeznünk, hogy pénzt kölcsönadni
kamatra, rokonnak, a vizsgált társadalmi környezetben nem egy elfogadott
gyakorlat.
A család idegen munkát nem alkalmaz a gazdaságban és a háztartásban,
csak a házépítéskor fogadtak napszámosokat.
A gazdálkodásban tanácsokat, javaslatokat a szülõktõl kapnak.
* * *
Az alkalmi munkából élõ családok kivétel nélkül cigány családok. Két
kereskedõ családot leszámítva, nincs a tulajdonukban szántóföld, munkaesz-
közök, nincsenek állami alkalmazásban. Amíg a téesz létezett, „egy párat,
kik olyanok voltak, felvették oda, nagy hasznuk nem volt, mert csak elmocs-
kolták a munkát s a földet, amit kaptak. Most Magyarországra járnak s ahogy
vettük észre jól keresnek. Sok pénzzel jõnek haza” - vélekedik egy idõs férfi.
ÖSSZEFOGLALÁS
A családi termelést ma Homoródújfalun elsõsorban az erõteljes önellá-
tásra törekvés jellemzi. A kalkuláció, a beosztás, a lehetõségek szerinti
tartalékolás általános gazdasági magatartásformák.
Az agrárkultúrában a naturális gazdálkodás elemei uralkodóak, a mo-
dern talajmûvelés módszereivel, eljárásaival alig találkozunk a technológi-
ák területén.
Eddig tapasztalataink szerint a gazdasági kooperáció a családok között
nem olyan sokrétû mint a már vizsgált homoródmenti falvakban.
A családi gazdaságok termelésének jövõbeni alakulása több tényezõ
együtthatásának következménye lesz. E tényezõk közül úgy tûnik nem is a
legfontosabb az egyes gazdaságok tulajdonában levõ földbirtokok nagysága
közötti különbség. A megkérdezettek szerint a helyi körülmények között
„ezelõtt” is lehetett kevesebb földbirtokon is (2 ha szántó) eredményesen
gazdálkodni, úgy, hogy a családi gazdaság fizetõképes volt, elbírta az adózás
terheit, s tíz hektáron is lehetett rosszul gazdálkodni, hogy „az adószedõ
kihúzta a párnát a gazda feje alól”. (61 éves férfi)
A hasonló jelenségek a termelés humán összetevõinek fontosságára
hívják fel a figyelmet, a munkaképesség, szorgalom, szakértelem, takarékos-
ság szerepére ugyanabban a környezetben.
Különösen a téeszesítés után a társadalmi méretû egyenlõsítés megvaló-
sítását követõ idõszakban vált nyilvánvalóvá, hogy az emberi tényezõ nem
elhanyagolható szempont a termelés folyamatának vizsgálatában. Amint
kiderült, voltak családi gazdaságok, amelyek a téesz idején talpra álltak,
tõkét halmoztak fel és amikor megnyíltak a lehetõségek befektettek állóalapok-

83
ba, termelõeszközökbe. (Itt nem azokra a családokra gondolok, amelyek olyan
pozicióban voltak, hogy törvénytelen utakon gyarapíthatták vagyonukat.)
A családi gazdaságok életképessége a jövõben attól függ, hogy a mostani
kedvezõtlen termelési konjunktúra elemeit milyen mértékben képesek a
gazdaságok termelékenységével legyõzni, mennyi terményt, terméket tud-
nak a piacra vinni, hogy a gazdálkodás pénzkiadásait fedezzék és újabb
befektetésekre is lehetõségük nyíljon.
Úgy tûnik, hogy a vágómarha-tenyésztés viszonylag gyorsan felfuttat-
ható lenne és a jelenlegi árviszonyok mellett jól jövedelmezne. Egyik gazda
elmondta, hogy egy hízott bikáért 92.000 lejt kapott. Azóta még az állami
átvevõnél újra emelkedtek az árak. Mivel minden családnál a gazdasági
épületek megvannak, az „újraszakosodás” fokozatosan bekövetkezhet. Lát-
ványos, gyors változásokat a mai lehetõségek között - pl. bankkölcsönt 65-70
%-os kamatra lehet felvenni - nem várhatunk.
A falu nyújtotta életforma és létfeltételek egyelõre nem jelentenek vonzerõt
az elmúlt évtizedekben innen elköltözött családoknak. Egy fiatal családról
tudunk mostanig, amely Székelyudvahelyrõl hazaköltözött. A férj magyaror-
szági vendégmunkán tartózkodik, a feleség a kisgyerekkel a szüleinél.

Demográfiai adatok
A lakosság lélekszáma: 303 fõ
KORCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁS
Év 0-18 18-30 30-50 50
Személy 103 26 57 117
% 34 8,6 18,8 38,6
TÁRSADALMI, FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIÁK
Létszám %
Téesz nyugdíjasok 46 15,2
Állami nyugdíjasok 21 6,9
Volt téesz tag (nyugdíjkorhatár alatt) 20 6,6
Állami alkalmazottak 54 17,8
Háztartásbeli 30 9,9
Alkalmi munkából élõk 26 8,6
Munkanélküli segélyt kap 3 1 aktív korúak 3 %-a
Gyerekek, eltartottak 103 34
Családi gazdaságok száma: 74 (a tanácsnál közölt adat)
102 (a mezõgazdasági
nyilvántartók szerint)
Családi házak száma: 115
Lakatlan ház, illetve telek: 13

84
 GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
EGY KISHOMORÓD MENTI CSALÁDBAN

Dolgozatunk esetleírás, egy Kishomoród menti család gazdálkodásának

és társadalmi kapcsolatainak összefüggéseit vizsgálja. Kiindulópontként
elfogadjuk az antropológia felismerését, miszerint egy társadalomban a
gazdasági viszonyok nem vizsgálhatók tisztán önmagukban „mivel ezek
minden esetben valamilyen általános, közvetlen társadalmi kapcsolatok
részét képezik” (Evans Prithard-ot idézi Eric Wolf 1973: 253).
Tárgyunk kifejtéséhez a vizsgált konkrét családot három elõre rögzített
kritérium szerint választottuk ki. E szempontokat az elemzés ökonómiája,
az egyedi esetbõl levonható következtetések társadalmi érvényessége indo-
kolta. Sorrendben a következõk:
1. A társadalmi környezetben legteljesebb családszerkezet
E kritérium érvényességét azért tartottuk hasznosnak, mert feltevésünk
szerint a társadalmi és gazdasági szféra kapcsolódásainak szélesebb lehetõ-
ségeire nyújt alkalmat, mint egy csonka családszerkezetû (például egy
özvegyasszony) családi gazdaság.
2. A család devianciák nélküli illeszkedése mikro-társadalmi környezetébe
E feltételen azt értjük, hogy a család társadalmi kapcsolattartását nem
zavarják a családtagok deviáns viselkedésmódjai (alkoholizálás, tolvajlás
vagy más súlyos erkölcsi vétségek). Így a család külsõ kapcsolatainak, ezen
belül gazdasági kapcsolattartásának nincsenek a társadalmi szférában gyö-
kerezõ korlátai, akadályai, a gazdasági kötelékek a maguk gyakorlatiassá-
gában, a családok érdekei szerint mûködhetnek.
3. A család életvezetési gyakorlatának társadalmi érvényessége
Ez a követelmény magába foglalja az általánosan elfogadott gazdálko-
dásmód gyakorlatát, ami a helyi gazdasági környezetben az együttmûködések,
kölcsönösségek, kapcsolódások lehetõségét biztosítja. A fenti három kritériu-
mot szem elõtt tartva, egy összetett, háromgenerációs családot választottunk
vizsgálódásaink tárgyául. A hattagú család munkaszervezésében az erõforrások,
eszközök használatában, a termelési folyamat ellenõrzésében, irányításában,
külsõ és belsõ gazdasági kapcsolattartásában egységes családi termelõi intéz-
ményként viselkedik. Fogyasztási szokásaikat és társadalmi érintkezéseiket
alapul véve részben tekinthetnõk két elemi családnak is, de a fenti gazdasági
tevékenységek egybeszervezõdése ellentmond az elkülönítésnek.
A dolgozatban idõs és fiatal családról beszélünk: az idõs család kéttagú:
a 68 éves téesz nyugdíjas férfibõl és a 67 éves ugyancsak téesz nyugdíjas
feleségébõl áll. A fiatalabb család négytagú: az öregedõ szülõk 40 éves,
házas fia, 36 éves felesége és 15, illetve 14 éves gyermekeik alkotják.
A gazdasági szereplõk azonosításánál a leszármazási ág szerinti megne-
vezéseket használjuk (apa, fiú, unoka, anya, meny). Ahogy a késõbbiekben
kiderül, a családfõ a 40 éves fiú.

85
A CSALÁD MÚLTJÁRÓL
A ma élõk emlékezetében a múlt század utolsó negyedéig visszamenõen
maradtak fenn emlékek az elõdök életébõl. A megõrzött családi iratokból az
1780-as évek végéig rekonstruálható a család leszármazási ága. Ebbõl a mi
szempontunkból elegendõ néhány jellegzetességet kiemelni: a telken élõ csalá-
dok a két évszázad során végig a földmûvelõ-állattenyésztõ életformát folytat-
ták, a lakótelek elhelyezkedésébõl a falu terében, valamint a ház és a gazdasági
épületek méreteibõl ítélve a család a helyi társadalom felsõ középrétegéhez
tartozott, s a házasságok is minden esetben a falun belül köttettek. A családtagok
földrajzi mobilitása a nõk fiatalkori, házasság elõtti városi szolgálására korláto-
zódott. A családból az egyik férfi felmenõ a századfordulón Amerikát járt. Az
elsõ, aki a helyi általános iskola elvégzése után idegen környezetben mesterséget
tanult a ma 40 éves családfõ (asztalos).
A család mentális képében az Amerikát járt elõd és a családfõ nagyapja
kiemelkedõ fontosságú figurák (fényképeik ott vannak a lakóház falán).
Mindkettõvel kapcsolatban néhány olyan történet él a család emlékezetében,
ami mentalitásukból a szerzésvágyat, a többre törekvést emeli ki: például az
Amerikás elõd az orvosi tanács ellenére tovább dolgozott a porcelángyárban,
hogy több pénzt kereshessen, majd hazatérése után 8 hónappal meghalt. A
családfõ nagyapja, aki 1900 és 1970 között élt, gyakori állatvásárlásokkal
forgatta sikeresen a család pénzét.
Ezeknek az epizódoknak verbális szinten megvan a jól kitapintható
jelentése: a mindennapi élethelyzetekben ugyanis az idõsebb család gazda-
sági mentalitásából hiányzik ez a beállítódás, az anyagi szerzésorientáltság.
Emiatt rejtett feszültségek vannak a két család között. A fiatal családban a
házastársak mindketten szerzésre, gyûjtésre törekvõk. A feleség erõteljesen
vagyongyarapításra beállított családból származik, szüleinek gazdasági
eredményessége állandó vonatkoztatási háttér a fiatal családnak.
A GAZDASÁG ERÕFORRÁSAI, ESZKÖZELLÁTOTTSÁGA, JÖVEDELMEI
A család földbirtokát ma 2,3. ha szántó és 4,0. ha kaszálóterület képezi.
A szántóbirtok a faluhatárban 12 parcellára szétdarabolva fekszik, a kaszálók
7 darabban. Az általánosan gyakorolt osztott örökösödési rendszer miatt az
idõk folyamán nem következhetett be a földkoncentráció. Az apának két
leánytestvére volt, s az ötvenes évek elején a három testvér egyformán
részesült a családi földbirtokból. Ma a családfõ az egyetlen örökös, e
nemzedéken belül nem oszlik tovább a birtok.
A téeszfelszámolás után, a magánbirtok visszavételekor a föld az apa
nevére, az idõsebb család tulajdonába került vissza. A két család közötti
birtokátadás nem merült fel, és a jövõre nézve sincs efféle elképzelés: „a föld
az övék”, vagyis a szülõké, mondja a beköltözött meny.
A gazdaság eszközellátottsága a termelõmunka folytatásához a család-
tagok szerint kielégítõ. A felszerelések, kézi szerszámok egy része örökség

86
vagy a téesztõl megvásárolt munkaeszközök (eke, taliga, borona, vetõgép,
ekekapa, lószerszámok stb.). A gazdaságban a legfontosabb gép a kaszáló-
gép, mely a két család közös szerzeménye.
A gazdaság állatállománya: 2 igásló, 4 tehén, 2 növendék, 13 juh,
kecske. A fiatalabb család évente 2, az idõsebb 1 disznót hizlal. Ezen kívül
libát, tyúkot tartanak a háztartás szükségletére. Az állatállomány 1990 után
gyarapodott.
A szántóföldi termelésben követett termékszerkezet általános a helyi
gazdálkodásban: búzát, kukoricát, árpát, zabot, burgonyát, takarmányrépát
és zöldségféléket termelnek. Ezekbõl a terményekbõl semmit sem adnak el,
ritkán elõfordul, hogy gabonát vásárolnak alkalmi árusoktól a faluban (pél-
dául kukoricát). A legjelentõsebb vetésterületet a búza és a kukorica foglalja
el (kb. 1 ha). Vetõmagjaikat alkalmanként cserélik a falubeli gazdákkal,
szavatolt minõségû fajtákat nem vásárolnak. Az egy termelési ciklusban a
különbözõ terményekbõl elõállítható mennyiségek évenként változnak,
megközelítõen azonos éghajlati-idõjárási viszonyok között is. Ennek oka,
hogy a családi szükségletbõl és a gyakorolt termelési technológia parancsá-
ból („kapás után búzát”) kiinduló tervezésnek néhány társadalmi és termé-
szeti feltétellel, adottsággal is számolnia kell. Így például az összbirtok
jelentõs hányada már eleve csak egy-két meghatározott termény termelésére
alkalmas: a magas domboldalakon, vadkáros helyeken levõ parcellákban
esetleg árpát, zabot lehet termelni, kapásokat nem. A szétdarabolt birtok
kisebb parcelláiba nem érdemes például búzát vetni, a gépi munka magas
költségeit szem elõtt tartva.
A családfõ véleménye szerint a 6 tagú család kenyérgabona szükségle-
tének teljes fedezésére legalább 1 ha területen kellene búzát termelni, de
ennek a területnek általában csak a felét vetik be. Összességében a szántó-
földi munkájuk gazdaságosságáról az a véleményük, hogy minden terményt
a piaci árnál jóval drágábban termelnek meg. Ezért sem érdemes a hozamok
és a termésterületek növelésére erõfeszítéseket tenni.
A szántóföldi termelés célja, hogy a család táplálékát és a vágóállatok
takarmányozását a lehetõ legteljesebb mértékben biztosítsa. Az állattartást
jövedelmezõbbnek ítélik. 1994-ben 3 borjút, 5 bárányt adtak el, az állami
átvevõnél 2 200 liter tejet értékesítettek.
A gazdálkodásban érvényesülõ mentalitáshoz jellemzõ adalék, hogy
amíg a korábbi években a fiatalabb család a két hízott sertés egyikét eladta,
ma a gyermekek felnövésével mindkettõre szükség van, de nem szaporítják
a sertésállományt.
A gazdálkodás jövedelmét csekély mennyiséggel gyarapítja alkalman-
ként az igásfogattal más gazdaságoknak végzett munkákért vagy gépi kaszá-
lásért kapott pénz. Ezekre a munkákra volna kereslet, azonban a gazdaság
szereplõinek értelmezése szerint a ráfordítható idõ korlátokat szab ezeknek

87
a munkáknak. Az idegen gazdaságoknak pénzért végzett munkák jövedelme
„más” pénz, mint amit a családtagok nyugdíjból vagy az állami fizetésbõl
kapnak. Ezeket a pénzösszegeket másképp használják, mint a nyugdíjat vagy
a fizetést; rendszerint a legrövidebb idõ alatt igyekeznek visszacsatolni az
újratermelésbe. Így a kaszálógéppel szerzett pénzbõl benzint, a szántásért,
boronálásért kapott pénzbõl zabot vesznek a lovaknak. De ugyanúgy, amikor
a meny libát adott el, az árából kukoricát vásárolt a majorságnak.
A fentieken kívül az idõsebb családnak a rendszeres pénzjövedelmet a
két téesznyugdíj, a fiatalabbnak az állami fizetés, és az évi egy-két hónapi
vendégmunkán szerzett pénz jelenti.
A KÖZÖSSÉG ÉS SZÉTTAGOLÓDÁS MÉRTÉKEI, HATÁSAI
AZ ÖSSZETETT CSALÁDBAN
Hangsúlyozva, hogy a vizsgált család a termelésben és külsõ kapcsolat-
tartásában egységes intézményként viselkedik, a fogyasztás és elosztás
területén - részben - igen képlékeny, és a külsõ szemlélõnek nehezen felfe-
dezhetõ határok mentén két háztartásra tagolódik szét.
A hattagú család belsõ kapcsolatrendszere hierarchikus férfiközpontú
hatalmi rendszer, olyan termelési szervezet, amely központosítja a termelõ-
eszközöket, az erõforrásokat és a munkaerõt, szabályozza az elosztást, és
elkülönül a fogyasztás, valamint az élet más szféráiban (például társadalmi
érintkezések) követett viselkedésmódokban.
A gazdasági gyakorlatban a nagycsalád a vagyonközösség és vagyon-
megosztás kényes egyensúlyát valósítja meg. Közösen használják a szántó-
és kaszálóbirtokot, gazdasági felszereléseket, eszközöket. A telken levõ
zöldségeskertet az asszonyok elosztották, külön-külön termeli mindenki a
saját családja szükségletét. Az állatoknak szükséges takarmánymennyiséget
közös munkaszervezésben, együttes munkával készítik, a külön tulajdonban
levõ állatok takarmányozása a közös készletbõl közösen történik. A külön
tulajdon az állatok utáni jövedelmek használatában, illetve a további te-
nyésztést, eladást, levágást illetõ döntésekben nyilvánul meg. A disznótartás
módjában megnyilvánul a két család, illetve a két asszony eltérõ beállítódása.
A malacokat (hármat) a következõ évre közösen vásárolják, együtt táplálják,
amíg az idõ kimelegedik tavasszal, ekkor szétválasztják. A meny azzal
magyarázza ezt az eljárást, hogy õ másképp eteti, mint az anyósa, mindig
szebbeket nevel ezért nem közösködik. A majorságot közösen táplálják, de
külön tulajdonban vannak, a napi néhány tojást elosztják.
Az évszakok ritmusához kötõdik a két család közössége vagy elkülö-
nülése a lakóház fizikai terében is. Tavasztól késõ õszig a nappali tartózko-
dás, étkezés és részben a fõzés közösen a nagyobb lakóház pincelakásában
zajlik, az év többi részében külön helyiségekben. Az ételkészítés egy tûzhe-
lyen de külön történik, a reggelihez és a vacsorához a puliszkát közösen
fõzik, de a hozzávalót külön teszik az asztalra.

88
 A mindennapi élet apró, testközeli helyzeteiben ezek az elkülönülések,
határmegvonások a több mint másfél évtizedes együttélés gyakorlatban
csiszolódtak, illeszkedtek egymáshoz. Kisebb súrlódások, feszültségek elõ-
fordultak, de a viszonyokat alapjaikban nem változtatták meg.
A közös munkában az idõsebb család részvételi aránya évrõl évre
csökken, a fiatal családé - a gyermekek munkába nevelõdésével - nõ. Az
idõsebb család azzal, hogy nem engedi ki kezébõl a földbirtok tulajdonjogát,
ellensúlyozza a gazdasági tevékenységekben csökkenõ szerepkörét. A közös
termelõmunkában a fiatalok munkatöbbletét nem számolják el, s ez a beál-
lítódás a jövõben sem változik. Világosan mutatja ezt az elmúlt évi példa: a
legfontosabb munkaidényben az anya lábtörés miatt munkaképtelenné vált.
A nyári növényápolási munkákat a meny és a leányunoka végezték el, a
megszokotthoz képest jelentõs többletmunkával, de a fogyasztás így is
ugyanolyan arányú a két család között, mint amikor közösen dolgozták meg
a földeket. A meny bármennyire neheztel ezért, nem is teszi szóvá. A család
stabilitását szolgáló érdekek erõsebbek, mint a szétbomlást, individualizá-
lódást eredményezõ kezdeményezések. Az összetett család, mint gazdasági
egység fenntartása ebben a formájában mindkét családnak fontos. Nemcsak
az öregedõ, lassan munkaképtelenné váló idõs szülõknek, hanem a fiatal
családnak is. Az átmeneti munkanélküliség idején - erre már volt példa - a
családfõnek is menedéket jelent a családi gazdaság, amelybe több mint egy
évtizede folyamatosan beruházott.
A CSALÁD BELSÕ KAPCSOLATRENDSZERE ÉS A GAZDÁLKODÁS
A hattagú család belsõ viszonyrendjében a hierarchia csúcsán a megfi-
gyelt gyakorlat és a családtagok egyöntetû véleménye szerint a 40 éves
családfõ áll. Õ tartja ellenõrzés alatt a gazdasági folyamatokat, a tevékeny-
ségek munkaszervezését, a szerepek, munkakörök kijelölését naponta õ
határozza el. Eltérõ megfontolásokkal, érvekkel a család többi tagja is
hozzájárulhat az elképzelések, tervek kikristályosításához, de a döntõ szót,
jóváhagyást a családfõ hozza a gazdasági ügyekben. A döntések alkalma és
helye a család mikrovilágában rendszerint az együtt elfogyasztott vacsora
ideje (munkaidényben), ekkor átbeszélik és értékelik a napi teljesítményt, és
szövik a következõ napok terveit.
Ez a családi mikrokozmosz kapcsolatmûködésében, belsõ viszonyaiban
különbözik a hagyományos, a néprajz által megrajzolt hierarchikus, alá-fölé
rendeltségû parasztcsalád-modelltõl. Erdélyi viszonylatban Nagy Olga és
Gazda Klára írta le a parasztcsalád szigorúan hierarchikus modelljét, ahol a
család egy kétpólusú aszimmetrikus alakzat, egyik oldalon a mindenható
szülõi hatalommal, a másikon a mindenben kiszolgáltatott gyermekkel.
Természetesen a vizsgált családot, mint általában a mai életformaváltásban
is érintett falusi családokat, továbbra is túlnyomórészt aszimmetrikus kap-
csolatok jellemzik, és a függõségi viszonyban a gyermeknek rendszerint

89
alárendelt szerep jut, de teret kap a személyi autonómia is, különösen a
fogyasztás és a társadalmi viselkedésmód gyakorlatában. A szülõkkel való
kapcsolattartásban tágultak a megengedhetõség határai. Esetünkben elõfor-
dul, hogy a családfõ gazdasági döntéseit kudarc kíséri: nem valósul meg az
elõzetes kalkuláció, és a termelõmunka egy-egy részmozzanata a megszo-
kottnál nagyobb energiaráfordítással, esetleg veszteséggel jár. (Az idõjárás
például állandó bizonytalansági tényezõ, gyakran keresztezheti a családfõ
számításait.) Ilyen esetekben az esti családi „munkaüléseken” a kamasz
fiúunoka - aki a munkamegosztásban egyre jelentõsebb szerepköröket tölt
be - és nagyapja nem mulasztja el a családfõ szimbolikus legyõzését,
döntéseinek helytelenségét felemlegetve.
Nézzük a továbbiakban a családtagok-, mint gazdasági szereplõk- közti
viszonyokat!
A CSALÁDFÕ ÉS AZ ÖREGEDÕ SZÜLÕK
A termelõmunkát érintõ kérdésekben a szülõk alárendelik magukat fiuk
döntéseinek. Ez a viszonyulás nem mondható általánosnak a helyi társada-
lomban. Jellemzõ, hogy a két-, háromgenerációs családokban az idõsebb
férfi nem engedi ki a kezébõl ilyen korán (például 68 évesen) az irányító-
vezetõ szerepet, s a termelési stratégiákban fontos döntéseket õ maga hozza.
Az esetünkben érvényes helyzetre az apa személyes élettörténete és menta-
litása adhat magyarázatot. A téesz megalakulásakor 36 éves férfi addig a
gazdasági munkákat az apja irányítása alatt végezte. A közös gazdaság
megalakulásától annak felbomlásáig itt dolgozva viszonylag szûk tér nyílott
az egyéni döntéshozatalra a gazdálkodásban: az adott gazdálkodási keretek,
és a szántóföldi termelés a háztáji parcellákon nem igényelt komplexebb
döntéseket, tervezéseket. Az állatállomány fenntartásához szükséges takar-
mány készítésében a kaszálógép vásárlása óta (1984) egyértelmû lett a mai
családfõ irányító szerepe. Mivel csak õ ért a gépkezeléshez, és részmunka-
idõben vesz részt a családi gazdálkodásban, a takarmánykészítés ritmusa, a
határ különbözõ pontjain lévõ parcellák kaszálási sorrendje az õ „szabad
idejében”, a családi gazdaságra fordítható idõben rendezõdik el.
Miután a szántóbirtok magántulajdonba került, a legnagyobb fizikai
erõkifejtést igénylõ munkákat kezdettõl a családfõ végezte. A munkafolya-
matokban a legfontosabb részmozzanatok végzése hatalmat és kiemelt stá-
tust biztosít a családfõnek. Az öregedõ apa szívesen átengedte fiának a fontos
részmunkákat csökkenõ fizikai teljesítõképessége, valamint egyes területe-
ken (például gépkezelésben) hiányzó szakértelme miatt.
A szülõk és a családfõ aszimmetrikus viszonya csak a termelõmunka
szférájában érvényesül maradéktalanul. Fogyasztási szokásaik és társadalmi
érintkezésük-magánviláguk körébe tartozik. E szférák fontos döntéseiben
azonban kikérik és elfogadják a családfõ tanácsait (például fontosabb vásár-
lásoknál).

90
 A szülõk egymással való kapcsolatában - a gazdasági ügyekben - a
mellérendelõ viszony uralkodó. A mindennapi élet rutinjaiban határozottan
körvonalazottak a „férfi” és „asszony”-szféra közötti válaszfalak. Így a
pénzkezelés az asszony szerepköre, a férfi nem is tudja, hogy hol van a pénz
a házban.
A családfõnek és feleségének a viszonya a gazdasági szférában nem
mentes a feszültségektõl. A feleség elismeri alárendeltségét a termelõmunka
szervezésében, irányításában. Jóllehet néha elégedetlen a munkamegosztás
módjával (például nehezményezi, hogy a férje miért nem veszi ki részét a
növényápolási munkákból), de a családi nyilvánosságban általában támo-
gatja a családfõ határozatait. Feszültségekre, nézeteltérésekre a jövedelem-
felhasználás eltérõ elképzelései adnak okot. A család horizontján szükség-
letként megjelenõ javakat - mindazt, amirõl úgy gondolja valamelyik fél,
hogy birtokba kell venni - gyakran külön-külön fontossági sorrendbe rendezi
a férj és a feleség. A családfõ a jövedelembõl beruházásra szánt részt a
legtöbb esetben a gazdasági felszerelésekre, eszközökre, az állatállomány
gyarapítására fordítaná, a felesége inkább lakásberendezési tárgyakra, ruhá-
zati cikkekre stb. A célok hierarchiájának kialakításában végül is mindig
születik valamiféle kompromisszum a két fél között, többnyire sikerül
valamilyen egyensúlyt kialakítani, ezek a nézetkülönbségek nem érintik
alapjaikban a két fél kapcsolatát.
A feleség már a házasságkötéskor elfogadta hallgatólagosan az aláren-
delt szerepkört. Felmondta hajadonkori városi munkahelyét és szakmáját
(ruhagyárban dolgozott), és a környezetben érvényes kulturális mintát kö-
vetve beköltözött férje családjába. Késõbb bátortalan kísérleteket tett koráb-
bi munkaviszonyának felújítására, de ezek eredménytelenek maradtak. En-
nek következménye egy állandó, rejtett frusztrált állapot volt: nehezen
viselte el, hogy a férje keresete a család legfontosabb pénzjövedelme, és az
õ munkájának az eredménye „nem látszik, elvesz a közön”.
Az após/anyós - meny-viszony gazdasági vonatkozásai szintén rejtett
feszültségeket hordoznak. A meny, mint már említettük, erõteljesen vagyon-
gyarapításra, szerzésre beállított családban nõtt fel. Nem tudja elfogadni
apósáék elégedett igénytelenségét, kényelmes munkaritmusát, beletörõdését
a „nincs”-be. Állandóan összehasonlítja szülei és az apósáék stratégiáját,
nemegyszer különféle taktikákkal próbálja lendületbe hozni a közös mun-
kaalkalmakon férje szüleit. Nyílt elégedetlenségére, véleményének hangoz-
tatására azonban nem kerül sor.
SZÜLÕ - GYEREK-VISZONY
A 15 éves leány és a 14 éves fiú korán integrálódott a család gazdasági
tevékenységeibe. Részvételük fizikai teljesítõképességük növekedésével
arányosan fokozódik. Mivel a munkába nevelõdésük a környezet hasonló

91
életvitelû családjaiban is érvényes minták szerint történik, nem tapasztalják
szülõi kényszernek a gazdasági tevékenységeket. A munkakötelesség elfo-
gadott társadalmi viselkedésmódként, szükséges normaként rögzõdik ben-
nük. A szülõk szerepe a gyerekekkel való munkakapcsolatokban az irányí-
tásra, szabályozásra szorítkozik. Ugyanez a viszonyulás érvényes korláto-
zottabban a gyermekeknek a nagyszülõkhöz fûzõdõ kapcsolataiban is; kü-
lönleges, mondhatni partneri kapcsolat alakult ki a nagyapa és a fiúunoka
között. A család életvezetési elrendezettségeibõl következik, hogy köztük a
térbeli-idõbeli együttlét, a személyközi kapcsolatok interakciók alkalmai
jóval gyakoribbak voltak az unoka életútjának eddigi szakaszában, mint a
napi tíz órát hiányzó családfõvel. A gyermek számos szocializációs mintát,
cselekvés- és viselkedésmódot a nagyapjától vett át. Így például a gazdálko-
dásban az állatok gondozásának és igázásának eljárásait a legapróbb részle-
tességgel eltanulta, ma már õ maga is gyakorolja. Vagy a társadalmi érint-
kezésekben (például szópárbajok felnõttekkel) szintén a nagyapja szokásai
jelentették a mintát.
A nagyapa és a fiúunoka kapcsolata több helyzetben egyfajta cinkos-
ságként és érdekszövetségként mûködik a családfõ hatalmával szemben. A
fiú beletanulásával a nagyobb erõkifejtést igénylõ gazdasági munkákba,
felértékelõdött szerepköre és státusa leánytestvérével szemben. A család
szóbeli nyilvánosságában a férfiak gyakran utalnak a fiú gazdasági teljesí-
tõképességre, egybevetve a leánytestvér kisebb teljesítményeivel. Ezekben
a gesztusokban a férfiszféra elsõdlegességének hangsúlyozása és mentális
továbbörökítése folyik.
A szülõk gyerekeik életpályáját a családi gazdaságon kívüli szférákban
szeretnék alakítani. Az általános iskola elvégzése után mindketten Szentegy-
házán tanulnak tovább, líceumban, illetve szakmai iskolában. Ezeknek a
társadalmi ideáloknak a megvalósítására a reális esélyek egyre csökkennek.
Az összetett család gazdasági tevékenységeiben a nem és kor szerinti
munkaszervezés és munkamegosztás érvényesül. A családtagok teljes lét-
számú bekapcsolódása a termelõmunkába a gazdaság mûködtetésnek sok-
rétû igényét képes kielégíteni. Egyetlen napon (november 12-én), amikor
minden családtag otthon volt, a családfõ és a fia szántott, a nagyapa az
állatokat õrizte a mezõn, hogy „ne egyék a kész takarmányt”, a meny és az
anyós a háztartási munkákat végezte, a leány takarított.
A két elemi családot összekötõ elsõdleges gazdasági tényezõ a föld. Bár
a mentalitásbeli különbségek - az elõbbre jutás vágya a fiatal családnál és a
megelégedettség az idõsebbnél - feszültségeket is okoznak, a családi gazda-
ság együttmûködéssel történõ fenntartása fontosabb mindkét családnak,
mint az esetleges külön gazdálkodás, ahol érzékeny veszteséget jelentene
egyiknek a másik hiánya: az idõsnek a fiatal munkaereje, szakértelme, a
fiatalnak a föld hiánya, az apa állandó jelenlétének nélkülözése.

92
 A családfõ részmunkaidõs jelenléte a külön gazdálkodás esetén számos
munkamozzanat elmaradását, körülményessé tételét jelentené. Így az állatok
gondozása télidõben naponta az apa feladatköre (a meny csak fejni megy ki
az istállóba), a kaszálás, a téli tûzifa beszerzése ma kizárólag a családfõ
munkája stb.
Összegezésül elmondható, hogy az összetett család központosított irá-
nyítottsággal, a szerepek, feladatok elosztásával alkalmazkodik a gazdaság
sokoldalúságához, sikeresen integrálja a fogyó munkaerejû, idõs és rész-
munkaidõben bedolgozó tagjait, mindannyiuknak biztonságot nyújtva.
KÜLSÕ KAPCSOLATOK ÉS A GAZDÁLKODÁS
A család külsõ gazdasági kapcsolatai a vérségi és a területi (territoriális)
kapcsolatokhoz kötõdnek. Közülük a területi, azaz szomszédsággal bonyo-
lított gazdasági kapcsolatok vannak számbeli fölényben: összesen hat csa-
láddal kerül sor kisebb-nagyobb gazdasági ügyletekre, kölcsönösségekre. A
hat család közül négy az idõsebb család és kettõ a fiatalabb család kapcsolata,
de mint már a bevezetõben említettük a családi gazdaság külsõ kapcsolata-
iban egységes intézményként mûködik. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy
a fiatalabb család is magától értetõdõen vesz részt az idõsebb család külsõ
kapcsolataiból származó kölcsönös munkában.
Az alábbiakban röviden áttekintjük a szomszédi kapcsolatokban megva-
lósuló gazdasági együttmûködések, tranzakciók néhány esetét (ami a leg-
frissebben él a családtagok emlékezetében).
Fontossági sorrendet a kapcsolatmûködtetésekben a kérdezett családtag-
ok nem állítottak fel.
SZOMSZÉDOK
1. A szemben lakó gyermektelen házaspár és a család gazdasági együtt-
mûködéseinek hosszú elõtörténete van. A ház felújításánál a szomszéd
szakmunkát és szakirányítást szolgáltatott díjmentesen, ezt ma is felemlege-
tik, mint lekötelezettségük alapját. Ebben az évben tavasszal a szomszéd
adott egy véka zabot vetni, ezért a családfõ hazaszállított egy szekér szénát.
Ugyancsak ebben az évben a családfõ géppel kaszált két és fél órát egy
parcellán, ennek munkadíjába két órát a szokásos pénzbérért, míg a fél órát
segítségbe számolta el. Néhány hét múlva csépléskor a szomszéd hívatlanul
jelentkezett segíteni.
2. Az özvegy szomszédasszony „mindjárt, mindjárt fut bé, hogy hova
megyünk, ha takarni készülünk, akkor jön segíteni". Egy-két ilyen segítési
alkalom után „elejti” a mindennapi beszédhelyzetekben, hogy hol van egy
szekér szénája, vagy a kukoricája letörve; „ebbõl kell tudjuk”, hogy azt haza
kell szállítani.
3. Nyugdíjas gazdálkodó házaspár (városról költöztek haza). A gazdasági
kapcsolatfelvétel ebben az évben történt. Az anya lábtörése miatti munka-

93
erõhiány idején a szomszédok önkéntesen ajánlkoztak szénagyûjtéskor,
aratáskor segíteni. A családfõ szintén gépi kaszálással viszonozta munkáju-
kat, ezután a szomszéd egy kosár nyári káposztát hozott. Késõbb egy
felszántott parcellát boronáltak meg szintén segítségbe, majd a munka után
közösen elfogyasztottak egy liter bort.
4. Idõs gazdálkodó család: régebben - a családfõ nõsülése elõtt - a
szomszéd volt a család mészárosa, levágta a disznót, nyúzta a bárányt. Ebben
az évben a családfõ hazafuvarozott egy szekér szénát, a munkadíjért járó
összegbõl kihagyott 1000 lejt a korábbi lekötelezettségekért, de elmondása
szerint, amit elfogadott, azt is szégyellte: „Egy lejt se vettem volna el, ha a
fiam lábából nem fordul ki a cipõ, s nincs nagy szükség a pénzre”.
5. Idõs, egyedül élõ szomszédasszony: együttmûködésük újabb keletû.
Felszántják a szomszédasszony kertjét, ezért cserébe lekaszálhatnak néhány
ár füvet, és részes mûvelésre - felesbe - kapnak 4 ár földet a falu belterületén.
Ezen kívül a férfierõt igénylõ munkáért is hozzájuk fordul a szomszéd-
asszony (például favágás).
6. Állami alkalmazott férj/háztartásbeli feleség: a családfõ kortársa,
kevés földmûveléssel is foglalkozik, legutóbb egy parcella elboronálására
kérte meg a családfõt, viszonzásul önkéntes kezdeményezésre felvágott egy
szekér fát körfûrésszel. A munkák elvégzése után mindkét alkalommal kevés
ital fogyasztására is sor került.
A röviden vázolt gazdasági tranzakciókból néhány következtetés levon-
ható. A család és a szomszédok kapcsolatai olyan gazdasági adottságokon
alapulnak, ami csak a vizsgált családnak sajátja: az igaerõ és a kaszálógép.
Ez a két termelõeszköz az összes többi - velük gazdasági kapcsolatot tartó -
háztartásból hiányzik. A család minden munkacserében e két eszköz vala-
melyikével nyújtott szolgáltatást szomszédainak. A családnak nem kifejezett
célja a külsõ munkaerõ megszerzése. Az esetek többségében a szomszédok
önkéntesen ajánlkoznak munkára, az õ kérésükre került sor gazdasági
együttmûködésekre, vagy olyan finomabb, kommunikatív technikák alkal-
mazása után, amit a második esetben a szomszéd özvegyasszony gyakorol,
amikor arra céloz, hogy alkalom van a viszontsegítségre. Elõfordulnak olyan
helyzetek, amikor a napi munkaráfordítás nem igényelne többletmunkaerõt:
a család egymagában is felgyûjtené a szénát, learatná a gabonát. A hívatlanul
érkezõ segítség - esetleg racionális megfontolásból történõ - elutasítása
azonban fel sem merülhet ebben a társadalmi környezetben: sértõdés, harag,
esetleg kapcsolat megszakítás lenne a következménye. Az ilyen fejlemények
következményeit nem vállalják.
Vizsgálódásainkban elsõsorban arra kerestük volna a választ, hogy mit
jelentenek ezek a cseresorozatok a szomszédokkal, tisztán gazdasági szem-
pontból a szóban forgó családnak. A kérdezett gazdasági szereplõk értelme-
zésében ezekre a cserékre nem lehet alkalmazni a racionális gazdasági
szempontokat: ilyen elszámolás ezekben a kapcsolatokban, a gyakorlatban

94
nem létezik. A családfõ megfogalmazása szerint: „Sohase számolok úgy, hogy
az alatt, amíg a szomszédnak segítek, elmentem volna pénzért másnak dolgozni,
s úgy jobban jártam volna. Nem veszem így aprópénzre, nem tulajdonítom fel,
hogy haszon-e vagy kár-e. Ez se nem kár, se nem haszon, meg kell csinálni, mert
szomszéd vagy rokon, ezzel elé nem haladsz, de tudod, hogy visszasegéttik.”
Nincs pontos nyilvántartás a cserearányok, pillanatnyi egyenlegek tekintetében.
Laza összemérés érvényesül az adott-kapott munkamennyisége, szolgáltatások
számontartásában. A gazdasági elszámolásban egy másfajta, a szigorúan gaz-
daságitól eltérõ logika mûködik. „Meg kell csinálni, el kell végezni” a munkát,
mert a partnerek szomszédok. Más szóval a család társadalmi viszonyaiból, az
érvényes társadalmi szabályozásokból következik a munkavégzés. A hosszú
távú cseresorozatok a társadalmi és gazdasági biztonság egy bizonyos szintjének
fenntartását szolgálják. Kétségtelen, hogy a többi család szempontjából, ahol
hiányoznak az említett gazdasági eszközök - nyilvánvalóbb a gazdasági érdek-
alapúság. Ezt legtisztábban a harmadik eset mutatja, amikor a városról hazaköl-
tözött gazdálkodó család az önkéntes kapcsolatfelvételre kihasználja a „kedvezõ
konjunktúrát” jelentõ munkaerõ-kiesést. Ez a kölcsönösségen keresztüli önzés
azonban rejtve marad a gazdasági szereplõk elõtt, nem vallják be nyíltan.
A munkákat lezáró szimbolikus aktus - a közös italfogyasztás - nem
elhanyagolható, szerepe a kalákamunkákat záró közös rituális étkezések
funkcióival azonos, a kapcsolatok további nyitottságát, az egymáshoz for-
dulás további lehetõségét szentesítõ gesztus.
ROKONOK
Vér szerinti rokonok, akikkel gazdasági kapcsolatokat tart fenn a család,
kevesen élnek a faluban. Az apa két testvére közül az egyik elhalt, ennek
családjával nincsenek gazdasági kooperációk. Az anyának szintén egy test-
vére él a helységben. Mindkét legközelebbi rokon özvegyasszony, ez a
helyzet fokozottabb kötelezettségeket ró a családra. Szántáskor, kaszáláskor
számon tartják, hogy azoknál a parcelláknál, amelyek „egy oszlók” voltak,
kötelességük a rokon földjén is elvégezni a soros munkákat. Ezért cserébe
gyalogmunkával - például szénagyûjtéskor- fizetnek a rokonok, vagy áten-
gedik egy-egy mûveletlen parcella fûtermését. Ezekben a cseresorozatokban
a társadalmi közelség és az ebbõl következõ lekötelezettség a döntõ indíték
a munkavégzésre. A társadalmi kapcsolat fenntartása ez esetben nem kevés
munkát feltételez, azonban a jövõre nézve „a kapcsolatok épségben megõr-
zendõ és rendszeresen ápolandó hálózata, elkötelezettségek és becsületbeli
adósságok örökölt szövevénye, egymást követõ nemzedékek során felhal-
mozódott jogok és kötelességek tõkéje, támasz, amely hatékonyan mozgó-
sítható, valahányszor rendkívüli helyzetek szakítják meg a mindennapok
rutinját” (Bourdieu 1978: 389). E támasz fenntartásáért végzett munka
szintén nem a gazdasági érdekek és célok fénykörében történik, az erõfeszí-
tések társadalmi funkciója fontosabb e beállítódásban, „a számolás, a mél-

95
tányosság-érzés szolgálatában áll és tökéletesen ellentétes a számító gondol-
kodással, mely a nyereség számszerû értékelésére épít.” (Bourdieu i. m. 322).
Gyökeresen más természetû a család viszonya a mûrokonnal, a meny
szüleivel. Az egy településen, sõt térbeli közelségben élõ családok között
gazdasági kapcsolatok szórványosan alakulnak ki. Elõfordul, hogy a fiatal
család valamilyen nagyobb vásárlásnál pénzkölcsönért fordul a meny szü-
leihez, de a lehetõ legrövidebb határidõn belül vissza is fizetik a kért
összeget. Emlékezetük szerint egyszer történt meg másfél évtizedes házas-
ságuk alatt, hogy a kért összeget a kölcsönzõ fél - segítség címén - elengedte,
de meghatározta, hogy mit vásároljanak érte. A pénzkölcsönzések ritka és
kellemetlen aktusok a fiatal családnál. Ilyenkor a meny szerint az apja: „Ha
kérünk ad, de megkérdezi, hogy nekünk miért nincs, miért dolgozunk? Ezért
nem is kérünk, ha csak elkerülhetjük”. A viszonyulásoknak efféle individu-
alizálódó alakulása ma még meglehetõsen ritka a vizsgált társadalmi kör-
nyezetben. Esetünkben, a háttérben egy igen élénk gazdasági tevékenységet
folytató, a nagylelkûséget, jóindulatot a gazdasági kapcsolatokban háttérbe
szorító, erõteljesen vagyongyarapításra irányuló beállítottságú családról van
szó. E beállítódáshoz a gazdálkodásban átlagon felüli szakértelem párosul.
Gyarapodása, termelési stratégiái állandó célképként lebegnek az általunk
vizsgált fiatal család elõtt.
*
Összefoglalásként a vizsgált család külsõ gazdasági kapcsolatairól el-
mondható, hogy át- meg átszövi a viszonosságok és kölcsönösségek elve.
Az egyéni haszonszerzés idegen ezektõl a kapcsolatoktól, a cserearányokat
a gyakorlatban úgy alakítják, hogy „az egyazon közösséghez tartozó egyé-
nek természetes, baráti jó viszonya fennmaradjon” (Polányi 1976: 279). A
rokonság és a szomszédság intézményei úgy irányítják és ellenõrzik a
gazdasági viselkedést, „hogy annak elõre definiált mintáit állítják fel, ame-
lyek egy bizonyos irányba terelik a magatartást, szemben számos más,
elvileg lehetséges iránnyal” (Berger-Luckmann 1984: 335). Ilyen elvileg
lehetséges más irány lehetne a nyereségre törekvés a család külsõ kapcsola-
taiban. E gazdasági gyakorlatban azonban „nincs idõ” a pénzkeresõ szolgál-
tatásokra, ugyanakkor nem számolják fel a társadalmi elkötelezettségekbõl
végzett munkát. A kölcsönös együttmûködések laza elszámolása, az idõ és az
energia nagyvonalú számontartása a méltányosság-érzés szolgálatában áll.
A kapcsolatfenntartás érdeke a vizsgált család esetében mélyen társa-
dalmi érdek: a pozitív szociális identitáskonstruálás eszköze a szomszédság,
rokonság, tágabban a falu, mint vonatkoztatási háttér elõtt. A kapcsolataiban
individualizálódó, vagyonosodásával kiemelkedõ családokat eltávolító
gesztusokkal, negatív vonásokkal felruházó társadalomban széles körû ér-
vényessége van a vizsgált család magatartásmodelljének.

96
 Változást e viselkedésmódban a szükségletközpontú termelésen túllé-
põ, a jelenlegi gyenge piaci részvételt fokozó gazdasági stratégiaváltás
hozhat. Egy ilyen folyamat beindulásának feltételrendszerében a bemutatott
mikrotársadalmi tényezõk nem elhanyagolható akadályok.
IRODALOM
Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas:
A valóság társadalmi felépítése. In: A fenomenológia a társadalomtu-
dományban. Szerkesztette: Hernádi Miklós. Budapest, Gondolat 1984.
321-349.
Bourdieu, Pierre:
A szimbolikus tõke. In: A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése.
Tanulmányok. Budapest, Gondolat 1978. 379-400.
Polányi Károly:
Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Budapest, Gondolat
1976.
Wolf. E. R.:
Parasztok. In: Vadászok, törzsek, parasztok. Budapest, Kossuth Könyv-
kiadó 1973. 317-454.

97
 „A MI MUNKÁNKNAK KICSI AZ ÉRTÉKE...”1

1989 decemberének utolsó napjaiban, a terrorista támadások rémhíreitõl

zaklatott székelyföldi kisvárosból a falusi szülõkhöz hazaérkezõ fiatal családot
örömmel fogadták: „Hála Istennek, hogy épségben megjöttetek! Most már
remény van arra, hogy ezután minden másképpen lesz, minden jobb lesz!”
Akkoriban - a diktátor házaspár kivégzésének napjaiban - sokan gondol-
ták szebbnek, jobbnak a jövõt, a remények virágzása hosszú évtizedek alatt
felgyûlt feszültségekbõl sarjadt. Azóta nyilvánvaló lett, hogy a Székelyföld
társadalmában is az anyagi jólét csak kevesek kiváltsága, általános tendencia
a többség életszintjének lesüllyedése, vagy stagnálása. Ez a vidék - a
„magyarság keleti bástyája”, ahogy egy évszázaddal ezelõtt a Román Ki-
rályságban munkát keresõ székelyeket a végleges letelepedéstõl féltõ köz-
íróink fogalmaztak - ma gazdaságilag súlytalanodó, hátrányos helyzetû,
periferizálódó régió. A hatvanas évek második felétõl ide telepített ipar évek
óta húzódó válsága, az évtizedek alatt felhalmozott társadalmi hátrányok, az
elmaradottság következményei súlyosan terhelik az itt élõ lakosságot. Az
elõzõ rendszer erõforrás-elosztó politikájával sokrétû területi-társadalmi
egyenlõtlenséget hozott létre az infrastrukturális, kommunális ellátottságok
területén éppúgy, mind az emberi erõforrások szférájában a demográfiai
összetétel, szakmai, foglalkoztatási lehetõségek terén valamint a tudás- és
képzettségeloszlásban egyaránt.
Az alábbiakban székelyföldi falusi vidék társadalmi-gazdasági helyze-
tének néhány sajátosságáról beszélünk. Mindvégig az ott élõk tapasztalati
és gondolkodási látószögén belül maradva, gyakran oly mértékig, hogy
mondanivalónk kifejtésére szóbeli megnyilatkozásaikat is idézzük.
FALVAK - SZOCIOLÓGIAI OLVASATBAN
Ma már közhely a letûnt rendszer faluellenes politikájának következmé-
nyeirõl - a redisztributív területgazdálkodással létrehozott településhierar-
chiáról a falusi lakosság városra áramlásáról, elöregedésrõl, infrastrukturális
fejlesztések elhanyagolásáról, jelentõs területi egyenlõtlenségek képzõdésé-
rõl - beszélni. A székelyföldi falvak - a gazdasági-társadalmi jellemzõk:
ökológiai, közlekedési adottságok, a szolgáltatásokkal való ellátottság, hu-
mán erõforrások, a központi jövedelemelosztási rendszerben elfoglalt hely-
zet szempontjából - különbözõ településosztályokba sorolhatók. Nem szük-
séges különösebben hangsúlyozni, hogy eltérõ mértékû és más jellegû

1A Magyar Napló és a Magyar Szemle Társadalmunk öröksége az ezredfordulón

címû pályázatán díjat nyert munka.

98
lokális társadalmi elõnyökrõl és hátrányokról van szó a vasúttól, modernizált
fõútvonalaktól, városoktól félreesõ mikrorégiók falvaiban (pl. a két
Homoród mente, Kászoni medence, a Székelyudvarhely környéki aprófalvas
régió), ahol hiányoznak az alapvetõ szociális, adminisztratív szolgáltatások.
Ez vonatkozik azokra az önálló közigazgatási jogállású falusi településekre,
amelyek ellátják a standard funkciókat és elosztható költségvetési pénzalap-
ok fölött rendelkeznek (ha kevés is ez az összeg). Az agrárvidék települése-
inek hivatalos osztályozás szerinti besorolásából nem következtethetünk az
ott élõ társadalmi csoportok életminõségének, életlehetõségeinek különbsé-
geire. Eltérõ megélhetési alternatívák, szolgáltatási ellátottság, munka- és
életviteli lehetõségek jellemzõek például a város közeli, vonat- és autóbusz-
járattal rendelkezõ kis falvakra és a rossz forgalmi helyzetû, évtizedekkel
ezelõtt kövezett utakon, gödörbõl-gödörbe bukdácsoló jármûvekkel megkö-
zelíthetõ községközpontokra.
A székelyföldi falusi települések rövid bemutatásához alkalmasnak
látszik (Szelényi Iván nyomán) a sorvadó, hanyatló, stagnáló és fejlõdõ falusi
településekrõl beszélni.

A sorvadó település
A sorvadó székelyföldi kistelepüléseket (hegyi tanyák, kis falvak)
évrõl-évre kevesebben lakják. A népszámlálási adatok évtizedekre vissza-
menõen a lakosság folyamatos fogyását dokumentálják. Ezeket a települé-
seket a szocialista iparosítás és városiasodás idõszakában különösen súlyo-
san érintette az elvándorlás. Vannak falvak, kisrégiók, ahol az 1956-1992
közötti népszámlálások adatai szerint 40-70% fölötti a népesség fogyása (pl.
a két Homoród mentén 20 falu közül 11-ben 40% fölötti). A sorvadó
települések évtizedek óta csak kibocsátó helyei a javaknak és az erõforrás-
oknak. Ide csaknem járhatatlan utak vezetnek, hiányoznak az alapvetõ
szolgáltatások, jó esetben van villanyvilágítás, egy falutelefon és esetleg -
összevont osztályokkal, egy-két tanítóval mûködõ - I-IV osztályos elemi
iskola. Az egyetlen rendszeres jármû - ha a település megközelíthetõ - a
kistermelõk gazdaságaiból eladásra kerülõ tejet naponta elszállító gépkocsi.
Olcsó az ingatlan, a faluképet a düledezõ kerítések, málló vakolatú, bedesz-
kázott ablakú házak, üres istállók jellemzik. A település életét néhány tucat,
többnyire idõs gazdaházaspár vagy özvegy próbálja fenntartani.

A hanyatló falu
A székelyföldi hanyatló falvakban még emlékeznek azokra az idõkre
amikor a településnek saját közigazgatási intézményei, szerény kulturális
infrastruktúrája volt. A különbözõ területi átszervezésekkel ezek a települé-
sek elveszítették maradék önállóságukat. A hanyatló falunak még a közel-
múltjára is jellemzõ a nagyarányú elvándorlás, az elöregedés. Nincs munka
lehetõség, általános az értelmiségi- és vezetõhiány, a szolgáltatások gyenge
minõségûek, alacsony színvonalúak. Ez a településtípus is mostohagyermek

99
volt az elmúlt évtizedekben a központi fejlesztési források elosztásánál, s ha
van is ma egy-két képviselõje a községi tanácsban, azok a szûkös pénzalapok
elosztásánál rendszerint csak statiszta szerepre kényszerülnek.
A hanyatló faluban nem épülnek házak, de ide már hazatelepül a városi
nyugdíjas, és itt ragadhat a másutt munkát nem találó, társadalmi helyvál-
toztatást az idõközben már elavult szakmájától hiába remélõ, elvágyódó
fiatal is. És ide költözik vissza a pangó gazdaságú, munkanélküliséggel
sújtott székelyföldi kisvárosokból a lecsúszó társadalmi helyzetû, tömbház
lakásán sikeresen túladó elsõ generációs munkáscsalád. Menedék keresésé-
ben a fõ vonzerõt a hanyatló falu olcsó ingatlanárai jelentik, de rendszeres
jövedelmet biztosító foglalkoztatottságra csak keveseknek van esélye. A
„jövevények” fogadtatásáról sokat elárul, hogy a szomszédos portákon lakók
éjszakára elkezdik bezárni a kapukat, ajtókat. A hanyatló faluban már
megtalálhatók - igaz korlátozott számban - az állami és magántõkéjû keres-
kedelmi egységek. Áruik viszont drágák, ezért a háziasszonyok közül sokan
úgy kalkulálnak, hogy elõnyösebb, ha idõszakos bevásárlásaikat két-három
hetente a közelebbi városok piacain bonyolítják le.
Az egyéni életvezetésre jellemzõ, hogy lehetetlen folytatni az elmúlt
évtizedekben általánossá vált „két mûszakot” (állami alkalmazottak és rész-
munkaidõs mezõgazdasági termelõk. A mai mezõgazdasági termelés ked-
vezõtlen feltételei, a „biztos”, jól jövedelmezõ munkahelyek hiánya a ha-
nyatló falvak családjaiban - és a település helyzetében is - lemaradás érzetet
kelt. Az életlehetõségek gyors beszûkülésének tapasztalása a közelmúlt -
csalóka stabilitást és biztonságot mutató - idõszaka után, ma megrázó
társadalmi élmény. Sok hanyatló falunak a szocializmus idején volt bõ két
évtizedes felívelõ korszaka. Ez különösen azokra a város közeli települések-
re jellemzõ, ahol az ipari munkavállalást nem követte szükségszerûen a
lakóhely-változtatás is. Ahol a fiatal- és középnemzedék jórészt helyben
maradt, ott ebben az idõszakban gyökeresen átalakult a falukép: intenzív
lakásépítés folyt. A lendületes falusi lakásépítés indítékai nemcsak a hasz-
nálati értékhez hanem presztízsszempontokhoz is erõteljesen kapcsolódtak.
Változott, gyarapodott, modernizálódott a lakások tárgyi felszereltsége,
kényelmi foka, komfortossága magasabb színvonalú lett. Az életkörülmé-
nyek kedvezõ változásai a nyolcvanas évek második felétõl lelassultak, majd
fokozatosan leálltak. Az elmúlt évtizedek modernizációs zsákutcájának
hátrányai, a rövid idõ alatt adminisztratív intézkedésekkel, földuzzasztott
kisvárosok társadalma mellett a mai sorvadó s hanyatló települések lakóit is
fokozottan terhelik. Itt a leglátványosabb a leépülési folyamat. A legyõzhe-
tetlennek látszó akadályok a fiatalabb nemzedék társadalmi felemelkedése
elõtt, a személyes perspektívák hiánya, a már kialakult igények és szükség-
letek kényszerû korlátozása ma e települések lakóinak fájdalmas, mentálisan
is nehezen kezelhetõ élethelyzetet jelent.

100
A stagnáló falu
A legtöbb székelyföldi községközpont és kedvezõ forgalmi helyzetû
falu, ahol a háztartások jelentõs hányadának valamilyen speciális foglalko-
zás, mesterség nem hoz számottevõ jövedelmet, stagnáló település. A -
névleges - önkormányzattal rendelkezõ községek évente hozzájutnak a
központi alapokból leosztott pénzeszközökhöz, e forrásokból azonban rend-
szerint csak az adminisztratív, kulturális intézmények szûkös fenntartására,
jó esetben a középületek karbantartására, javítására futja. A stagnáló faluban
vannak szociális és kereskedelmi intézmények: szolgáltatásaik többsége
alacsony színvonalú. Az egyes községközpontok csatornázási munkálatai-
nak állami támogatással történõ megkezdése a legutóbbi évek jelentõs
beruházásának számítanak. A stagnáló falu, hiányos infrastrukturális ellá-
tottsága, városoktól való távolsága, perspektívanélkülisége miatt nem vonz-
za az értelmiségieket és a szakembereket. Ezért kényszerül arra pl. egy ilyen
településen a helyi polgármesteri hivatal, hogy újsághirdetésekkel próbáljon
orvost keresni az újonnan - külföldi adományokból, modern gyógyászati
eszközökkel - felszerelt községi rendelõbe. A stagnáló faluban felnövõ fiatal
nemzedékekbõl egyre kevesebbeknek sikerül az iskola révén az életforma-
váltás. Ami marad: az otthoni munka a családi gazdaság kereteiben, vagy az
alkalmi anyaországi munkavállalás. Magánvállalkozásokkal is próbálkoz-
nak néhányan. A magánszférában nem történik szemmel látható változás:
nem épít, nem gyarapodik látványosan senki. Azokba a háztartásokba áram-
lik a jelentõsebb rendszeres pénzjövedelem, amelyek mindkét családtagja
állami nyugdíjas. E családoknál a gazdasági stratégia alapelve tartalékolás,
biztonságteremtés: általános formája a bankbetét. „Nálunk a faluba az állami
nyugdíjasok 70-80 %- a nyugdíját viszi vissza a bankba, kötik le kamatra -
mondja egy postai alkalmazott. Olyan család is van hogy szinte semmit nem
használ fel a pénzébõl, még jó erõben vannak, fenntartják magukat földje-
ikbõl nyugdíjuk nélkül”. Az idõs, de még termelõmunkát folytató nyugdíja-
sok közül az utóbbi években egyre többen, a méregdrága síremlékekre
fordítják jövedelmük egy részét. „Anyósomék is nekifogtak megcsináltatni
a sírkövet, nemrég fizettek ki a kõfaragónak egy félmillió lejt, s még ki tudja
mennyibe fog kerülni. Sokkal jobb lett volna, ha mi a két család összepóto-
lunk s valahogy megveszünk egy kaszálógépet. De õk így akarták, s ebbe
nem lehet beleszólni (42 éves férfi). Nemcsak a síremlékkészítésre fordított
pénzbõl, de a banki letétbõl se lesz termelõi beruházás. A hagyományos
paraszti beállítódásban a jövedelemgazdálkodás alárendelõdik identitás- és
presztízsszempontoknak is.

A fejlõdõ falu
Néhány falusi település háztartásai képesek abban az esetben elõbbre
lépni, gyarapodni, ha a helyi környezeti erõforrásokhoz szakmai jártasság,
vállalkozó kedv és kedvezõ piaci konjunktúra társul. Ritka azonban termé-

101
szeti-társadalmi feltételek sikeres kombinációja. A sorvadó, hanyatló és stagná-
ló falvak tengerébõl kiemelkedõ néhány fejlõdõ településre (pl. Farkaslaka,
Korond, Gyergyócsomafalva), inkább a magánjólét és a közszegénység jellem-
zõ, mint a település kommunális - infrastrukturális ellátottságának átfogó fejlõ-
dése, korszerûsödése. A családok individuális erõfeszítései, többletmunkájuk,
sikeres piaci orientációjuk eredményeként javul az életszínvonal, általában az
anyagiakkal, vagyontárgyakkal kifejezhetõ önreprezentációs formákban gazda-
godnak, de a közszféra továbbra is szegényes marad.
A HELYI TÁRSADALMAK
A falu harmonikus közösségi életérõl a szóban forgó vidéken még ma is
elavult, hamis sztereotípiák élnek az értelmiségi köztudatban. Ha volt valaha
ilyen szociomentális környezet a székelyföldi falusi társadalomban, az már rég
a múlt ködébe veszett.(De számos bizonyíték szól amellett, hogy nem is volt).
A székely falu ma rivalizációs feszültségek, státusharcok színtere. Ezt csak az
nem veszi észre, aki ünnepnapokon látogatja a falut. Mélyen gyökerezõ történeti
örökség, és magatartásmód: a faluban élõk nehezen viselik a nagymértékû
társadalmi egyenlõtlenségeket. Különösen érvényes ez ma, a szocializmus
évtizedeinek sikertelen egyenlõsítõ kísérletei utáni helyzetben beindult differen-
ciálódási tendenciák társadalmi feldolgozásában. Ha elõfordul, hogy egy idegen
vállalkozó megtelepedik egy faluban, a helyiektõl az irigység, kiközösítés,
kizárás, szimbolikus eltávolítás számos gesztusával szembesül. De nemcsak a
kívülrõl érkezõ idegenre, a helyi származású megerõsödõ, gyarapodni kezdõ
vállalkozóra is vonatkozik ez. „Nekem egy kis pékségem és egy cukrászdám
van a faluban, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire irigyek az emberek
nálunk. Képzelje el, hogy a szomszédaim nem tõlem vásárolják a kenyeret,
nehogy meggazdagodjak.” (40 éves férfi).
A közelmúlt társadalmi folyamatainak (pl. területi mobilitás, foglalko-
zási átrétegzõdés, változatos szakmai életút-lehetõségek, városi értékek
térhódítása) helyi szintû hatásaiként a lokális életvilágokban - ha nem is lehet
markáns rétegzõdésrõl beszélni - szociológiai jellemzõkkel leírható, eltérõ
életviteli alternatívákkal, jövõképpel rendelkezõ társadalmi csoportok kör-
vonalazódtak. Míg a hagyományos falusi közösségében az egyéni magatar-
tások szintjén az életvezetés szabályai, a követendõ alapértékek tekintetében
általános közmegegyezés uralkodott, ma az értékirányultságok, értékfelfo-
gások, a választható életmodellek heterogenitása jellemzõ. Egymás szom-
szédságában - vagy akár egy családban - él a földmûvelõ-állattenyésztõ
családtag, az ipari munkában, szolgáltatói munkakörben vagy hivatalban
alkalmazott személy. Gyakran konfrontálódnak az egyén foglalkozása, idõ-
használata, kapcsolatai, érdekeltségei, életviszonyai a másikétól eltérõ szem-
pontjaival. A különbözõ élethelyzetû emberek között ma igen nehézkes -
egyazon településen belül is - a társadalmi kommunikáció, fõleg annak
égetõen szükséges, hiányzó formái, mint pl. a gazdasági szférában az érdek-

102
egyeztetés, érdekképviselet- és érvényesítés a külsõ, elvonó intézményekkel,
gazdasági szervezetekkel szemben. Az együttmûködés esélyeit csökkenti,
hogy a fentebb említett társadalmi folyamatok következményeként a helyi
életközösségekben, meggyengült a társadalom korábban erõteljes ellenõrzõ,
magatartásirányító szerepe. A mások érdekei ellenére is mindenáron felfele
törekvõket nem béklyózzák a közösség szimbolikus szankciói, tág tere nyílik
az önérdek gyakran gátlástalan, zabolátlan érvényesítésének. De az érdek-
harcnak is megvannak a helyi társadalmi viszonyokba ágyazódó sajátos
változatai. A kisebb falvakban, ahol sûrû rokonsági-szomszédsági háló szövi
át a társadalmat, rejtettebb, burkoltabb a szembenállás. „Nálunk a faluba
nagy harag nincsen a népek között, óvatos a nép! Meghallgassák egymást,
jól van mindenki a másikkal, végzi mindenki a maga dolgát. Becsaptalak,
megcsaltalak, megloptalak, nem számít, a másik megy és másfelõl ugyanazt
csinálja! De egymást nem bántjuk! Itt maga nem hallja azt, hogy az utcán
kettõ összeáll s veszekedik, itt ilyen nincs. Mindenki végzi a maga dolgát,
nem sérti egymást, annyira óvatos a nép. A szomszéd faluban már nem így
van, ott már inkább kitörnek s ott megmondják nyíltan a másiknak ha bajuk
van. Másabb népek. Ott kocsma van, isznak, leisszák magukat, verekednek
is sokszor. Itt mindenkinek bora, itala van háznál, kocsma nincs... (60 éves
férfi). Néhány faluval odébb azonban a konfliktusok kihordása annyira
nyilvános és kegyetlen, hogy a kilencvenes évek elején emberáldozata is volt
már a földvitának. Érdekcsoportok, családok versengenek egymás közt az
újabb javak birtoklásának, megszerzési lehetõségének csökkenésével fordí-
tott arányú intenzitással. És van miért versengeni: ma változatos módon lehet
megmutatkozni a lokalitás színterein, hiszen a bõvülõ árupiac a személyes
és társadalmi fogyasztás síkján egyre gazdagabb választékban kínálja meg-
szerzésre a társadalmi pozíciót, identitást jelzõ javakat.
Településenként eltérõ súllyal jelentkezhet az életvezetési sajátosságok-
ban, életvitelben kimutatható emelkedési igény, feltörekvõ magatartásmód.
Vannak falvak, ahol „iparkodó”, „élelmes” emberek laknak (nemcsak a saját,
hanem a szomszédok értékelése szerint is), az anyagiakra orientáltságban
másokat messze megelõznek. A fokozott gazdasági aspiráció a magántulaj-
donban lévõ traktorok, gépkocsik, parabolaantennák, számában is mérhetõ.
A szomszédos falvakban a gazdasági beállítottságok között tapasztalható
eltérésekbõl következõ teljesítménytöbblet nem magyarázható a kedvezõbb
természeti adottságokkal, jobb forgalmi helyzettel, hanem csakis a tudati
tényezõk különbségeivel. A helyi társadalmi, gazdasági életben megfigyel-
hetõ tendenciák alapján nem túlzás ma az individualizálódás felé tartó
székelyföldi falusi társadalomról beszélni. Ezzel nem azt állítjuk, hogy
megszûnnek a családok közötti kooperációs formák, elveszítik szerepüket a
vérségi, szociális kapcsolatok. De jelentõségük mindenképpen csökkent, a
szükséghelyzetben mozgósítható kapcsolatok köre összeszûkült. Ezt a vál-
tozást az idõsödõ nemzedék tapasztalja. Ez a korcsoport nagyobb fokú

103
egymásra figyelést, mélyebb érdekközösséget tartalmazó kapcsolatkörnye-
zetben szocializálódott. Természetesen az individualizálódás folyamata ma
még az elején tart, és igen jelentõs különbségek tapasztalhatók településen-
ként, mikrorégiónként. Van falu például, ahol élénk közösségi élet zajlik
néhány tevékeny értelmiségi vezetésével (kulturális egyesület mûködik,
testvérkapcsolatokat ápolnak anyaországi településekkel). Itt jelentõs az
együttmûködési készség, míg a néhány kilométerre lévõ szomszédjában a
legcsekélyebb közös akciót is szinte lehetetlen összehozni. Azt aligha kell
hangsúlyoznunk, hogy nem anyagi természetûek az akadályok. Feltehetõen
arról van szó, hogy a két falu lakói eltérõ megnyilvánulási, önreprezentációs
formákat választanak.
TÁRSADALMI KÖZÉRZET
Felfigyelhetünk arra a jelenségre, hogy nem ugyanaz a megkérdezettek
véleménye, ha a település saját korábbi állapotához, adottságaihoz viszonyí-
tanak, mint amikor a referenciapontokat tágabb környezetükben találják meg
(például a szomszédos falvak helyzetéhez, médiumokban forgalmazott fa-
luképekhez, gazdálkodási gyakorlatokhoz viszonyítanak). Az egyéni hely-
zet értékelése szubjektív, életkori, foglalkozási, fogyasztási, mentális ténye-
zõk bonyolult összeszervezõdésébõl létrejött sokváltozós konstrukció. Az
életkörülményekkel, életlehetõségekkel való elégedettség, vagy elégedet-
lenség a kiválasztott referenciacsoportokkal való - gyakran tudattalan -
„összeméretkezés” függvénye.
A személyes beszélgetésekbõl leszûrhetõ, hogy a romániai fordulat utáni
években megrendült falusi létezés kulturális, társadalmi biztonsága. A falun
lakók többsége ma valamiféle társadalmi magárahagyottság, perspektíva- és
jövõkép- nélküliség élményének részese. Ez fõként azok körében tapasztal-
ható, akik a termelõszövetkezetekben dolgoztak és ma azzal szembesülnek,
hogy õk az állami támogatórendszerek legmostohábban kezelt szereplõi.
Romániában a társadalmi juttatások rendszere diszkriminatív a falusi lakos-
ságra nézve. „Miféle dolog az, hogy egy most érettségizett fiatalnak több
munkanélküli segélyt adnak egy hónapra, mint annak a nyugdíja, aki a
harminc esztendõt ledolgozta a kollektívben? Nem tudom, hogy gondolkoz-
nak odafenn!” - mondja felháborodottan egy 70 éves tsz nyugdíjas asszony.
De nem jobb a helyzetük a városi, ipari munkaerõpiacról véglegesen kiszo-
ruló munkaképes falusiaknak se, akiknek a családi gazdaság sok esetben
inkább a menedéket jelenti, mint a vágyott jövõbeni életpályát. A falusi
fiatalok az elmúlt évtizedekben általános életút-minta követésétõl érzik
megfosztottnak magukat: a biztos városi munkahely, a kiutalt, vagy megvá-
sárolt tömbház lakás ma már elérhetetlen álom a falun élõ ifjak nagy többsége
számára.
Az új romániai politikai-hatalmi elit nem vádolható túlzott szociális
érzékenységgel. Az egyik Nagyküküllõ menti faluba látogató parlamenti

104
képviselõk csodálkozva tapasztalták, hogy a fogadásukra összegyûlt falusi-
akat nem az éppen aktuális belpolitikai (romániai magyar) botrány legfris-
sebb fejleményei foglalkoztatták, hanem az alacsony mezõgazdasági nyug-
díjak, a nagy késésekkel fizetõ tejipari vállalat rendszeres fizetésre kénysze-
rítésének lehetõségei, és más, a mindennapok nehézségeinek körébe tartozó
problémák. Sok jel utal arra, hogy „fent” nemigen tudják hogyan gondol-
koznak „lent”, milyen mozgatórugók mûködtetik az alullévõk valóságát. A
legutóbbi parlamenti választások elõtt egy vezetõ politikus az országos
magyar napilapban „népünk fájdalmas közömbössége” fölött kesergett, mert
„a nép” szerinte nem mutatott elég lelkesedést vezetõi mellett a választási
kampány idején. (Szavazni azonban ennek ellenére elment, amibõl az a
következtetés is levonható, hogy a romániai magyar falusi társadalom vá-
lasztói magatartása nincs egyenes összefüggésben azzal, ahogyan a politikai
porondon szereplõk képesek „megszólítani” ezt a társadalmat).
Az átmenet gazdasági-társadalmi költségeinek csökkentésére foganato-
sított szociális segélyezések tervezõi - reális társadalomkép hiányában -
keveset tudnak azokról a viharokról, helyi feszültségekrõl, amelyeket a
hátrányos helyzetû társadalmi csoportok mindennapjainak könnyítését célzó
adminisztratív intézkedések kavarnak. Egy 1995 nyarán hozott törvény a
hátrányos helyzetû családok segélyezésének jogosultságát falun a birtokolt
föld és az állatállomány jövedelmeinek függvényében állapította meg. Né-
hány hónapi központi finanszírozás után a segélyezést a hatalom a helyi
polgármesteri hivatalok hatáskörébe utalta. Miután ehhez pénzalapot nem
adott, így a törvény írott malaszt maradt. A rövid lejáratú támogatás -
amelynek jogosultjai elsõsorban a föld- és termelõeszköz nélküli cigány
lakosság körébõl kerültek ki - a beteljesületlen várakozások mellett szociális
és etnikai feszültségeket okozott: „Aki munkába jár, az is elig tud élni! Az
én uram miután kifizeti a buszra a bérletet, nem hoz annyi fizetést haza, mind
amennyi segélyt kaptak a semmiért ezek a cigányok egy hónapra! Hát hol
az igazság? Itt hiába várjuk, még sokáig nem lesz jó világ, ha egyeseket azért
fizetnek meg, hogy ne dolgozzanak!” (41 éves nõ, tanácsi alkalmazott). A
cigányokkal szembeni ellenérzéseket táplálta, hogy a segélyezés után rögtön
megemelkedtek a falvakban a napszámbérek.
1997 õszén, a gyenge anyagi helyzetû családok iskoláskorú gyermeke-
inek támogatására született kormányhatározat helyi kivitelezésébõl lett bot-
rány sok faluban. A jelentékeny értékû támogatásra jogosultságot (alapélel-
miszerek, ruházati cikkek) a családonként nyilvántartott jövedelmek alapján
állapították meg. Így állhatott elõ az a helyzet, hogy a helyi informális
vagyoni hierarchiákban magasan álló, de adminisztratív úton kevés nyilván-
tartott jövedelemmel (feketén dolgozó kisiparosok, erdészek, stb.) rendelke-
zõ családok gyermekei segélyben részesültek, míg a rosszabb anyagi hely-
zetû, bérbõl élõk gyermekei nem mindig lehettek jogosultak a támogatásra.

105
Az segélyezés áldatlan helyi hatásaként nemcsak az iskolavezetés és a saját
véleményük szerint igazságtalanul hátrányt szenvedett szülõk viszonya rom-
lott meg, de az iskolapadokban egymás mellett ülõ, támogatott és nem
támogatott gyermekek is óriási igazságtalanságként élték át a rosszul célzott,
felemásra sikerült hatalmi gondoskodást.
Felmerül a kérdés, hogy van-e valamilyen változtató-befolyásoló, eset-
leg érdek-képviseleti szerepe a helyi hatalomnak, a falvak mindennapi
életében? A falusi adminisztratív intézmények személyzete többségében
helyi születésû, a középiskolát a közeli székelyföldi kisvárosokban végezte,
majd (esetleg sikertelen egyetemi próbálkozás után) megmaradt a szövetke-
zeti, tanácsi hivatalokban. Két-három évtized eltelte után ez a személyzet
székébe kapaszkodó, kompromisszum-kész alkalmazotti réteggé alakult. A
rendeletek, szabályok, jelentések sûrûjében való eligazodás képességét kö-
telezõ tanfolyamokon, felkészítõkön sajátította el. Mellette ott vannak a
választható pozíciókban, sok esetben a falut rosszul vezetõ - ha egyáltalán
vezetésrõl lehet beszélni - polgármesterek és alpolgármesterek, nem egy
közülük személyes klikkérdekek viszályaiba bonyolódott, szakmailag fel-
készületlen törtetõ. Legutóbb a közbirtokossági erdõk visszaigénylésének
ügyintézésében mutatott magatartásuk kapcsán az egyik székelyföldi megye
napilapjának újságírója okkal háborog: Sajnos, maguk a polgármesterek
akiknek biztatniuk, siettetniük kellene az ügyintézést locsognak úton-útfé-
len: „Úgyes meghosszabbítják”... (a dokumentumok leadásának határidejét.
O.S.). Vannak, polgármesterek, akik nem tudják, hogy a hivatalok ajtaja
merre nyílik! Nem mert felhatalmazásokat írtak tájékozatlan embereknek,
magyarán: bedobták a gyeplõt! És most várják, hogy a zûrzavarból mi alakul
ki. Az én kérésem jogosságát úgy dönthetik el, ha a községi alapdokumen-
tációt birtokolják, egyáltalán szakmailag tisztán látják a kérdést!!! Két és
fél hónapja mászkál a falu a padlásokon, keresi a lajstromokat, a névsorokat.
Jól teszi, csak ez idõ alatt valakinek dolgoznia kellett volna a telekkönyvnél,
az erdészetnél... mert csak így tehetnek szert a kompetenciára, láthatnák
tisztán a helyzetet. Ha többet konzultálnak a szakemberekkel, ha dolgoznak!
Félõs, hogy nálunk a bürokrácia összekeveredik az ostobasággal február
másodikán..." . (Ez a nap volt az erdõ visszaigénylésének határideje).
A fordulat utáni évek zûrzavaros gazdasági-társadalmi viszonyai kö-
zött nincs különösebb vonzereje falun az adminisztratív vezetõi pozíciónak.
Vannak népes - 3000-5000 lélekszámú - székelyföldi falusi települések, ahol
az 1996-os helyhatósági választásokon egyetlen jelölt indult a polgármesteri
székért.
Eddigi ismereteink alapján hajlunk arra a véleményre, hogy a lokális
hatalmaknak nincs legitimitása, társadalmi súlya a helyi életben, és igen szûk
az a felület, ahol a hétköznapi társadalommal érintkeznek. A települések
érdekeit „felfele” képviselõ, ezért sikeresen harcba szálló, a helyi közügye-

106
ket hozzáértéssel kezelõ vezetõk, szakemberek munkájára reális társadalmi
igény és elvárás lenne, különösen az idõsebb nemzedék részérõl. Õk fiatalon
másfajta rendet és önállóságot tapasztaltak a falvak belsõ ügyintézésében,
vagyonkezelésében. „Az a baj itt nálunk, hogy nincs egy ember a faluban,
aki vezetõ embernek jó lenne. Az ilyen vén ember mint én már nem oda való,
s a legnagyobb része itt a faluba már ötvenön fejjel van a legfiatalabb es.
Akik vannak fiatalabbak, azok nem hajlandók a közért tenni, az állami
nyugdíjasok azok meg nem törik magokot a közért. A saját magokéra
ügyelnek, de a közért nem hajlandók tenni... ezelõtt es azt mondták, hogy
minden fa nem szegnek való. Érti maga mit jelent ez? Olyan illetõk vannak,
nemtörõdöm emberek, a gyûlésbe se jönnek el, minden család nem képvi-
selteti magát. 35-40 ember gyûl essze a faluból. A többi fiatal, vagy nemtö-
rõdöm, öreglegény es van egy jó néhány, ami elég szomorú a falura nézve,
mert nem szaporítsa a magyarságot. De a purdék tízenként játszodnak, azok
mikor felnõnek mind nagy cigány lesz belõlük, hova lesznek el? Most
Magyarországra járnak, s ahogy vettük észre jól keresnek... (81 éves férfi,
mellékfalu).
AZ EGZISZTENCIATEREMTÉS MEGVÁLTOZOTT FELTÉTELEI
Romániában a szocializmus idején mindvégig fennmaradt a merev,
ideologikus gazdaságirányítási rendszer. Ismeretes a székelyföldi kisváros-
ok elõször késleltetett, majd a hatvanas évek második felétõl, gyorsított
fejlesztése. Feszített ütemû ipartelepítés, adminisztratív- és kulturális intéz-
mények létrehozása, városépítés zajlott. Az elõzõ történeti korszakból örö-
költ agrármunkaerõ-felesleg a mezõgazdaság szövetkezetesítése után az
alacsony termelékenységû, rosszul fizetõ nagyüzemekbõl a közeli városok
ipari munkahelyeire áramlott. Az addig fõleg agrárjövedelmekbõl élõ falusi
lakosság kereseti, foglalkoztatási viszonyai megváltoztak. Azokban a csalá-
dokban, amelyekben a munkaképes családtagok egyike a termelõszövetke-
zetben maradt, az állami és magántulajdonú gazdálkodás sajátos kombiná-
ciói alakultak ki. A termelõszövetkezeti tagoknak kiutalt kisméretû háztáji
parcellákon a magántermelés csak szûk körû lehetett, de jelentõsége a
családok élelmiszer-ellátásában számottevõ volt. A magyarországihoz ha-
sonló, nagyüzemekkel szimbiózisban élõ háztáji árutermelésrõl, és értéke-
sítési lehetõségekrõl itt nem beszélhetünk. A mezõgazdaságban a szocializ-
mus idõszaka alatt végig csak a nagyüzemi termelés részesült anyagi és
ideológiai támogatásban. 1989 februárjában egyik székelyföldi faluban az
tsz zárszámadó gyûlésén a Vezetõtanács beszámolójában a következõk
hangzottak el: A Román Kommunista Párt 5. országos konferenciája ele-
mezte a román szocialista társadalom fejlõdésének jelenlegi stádiumát és a
8. ötéves terv elõirányzatai megvalósításának módját és megszabja a szük-
séges intézkedéseket a XIII. pártkongresszus történelmi jelentõségõ határo-

107
zatai, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésérõl és Romá-
nia kommunizmus felé haladásáról szóló program töretlen valóra váltása
érdekében.... Pártunk programja jelentõs feladatok megvalósítását tûzi ki
célul a mezõgazdasági termelésben a lakosság jó ellátásának, egyes iparágak
nyersanyag szükségleteinek biztosítása érdekében. A mezõgazdaság fejlesz-
tési tervünkben elõ van irányozva 50-55%-os növekedés". Miután a beszá-
moló felsorolja a megvalósításokat, a termények és állati termékek alacsony
felvásárlási árainál (a felvásárló kizárólag az állam volt) minden esetben
magasabb elõállítási árakat, megállapítja, hogy „nyereségünk volt tervezve
1.500 ezer lej, mellyel szemben 2.455 ezer lej a veszteség”. E helyzet
magyarázatakor a beszámoló készítõi arra hivatkoznak, hogy bár „a kevés
számú és kiöregedett tagság döntõ többsége becsületesen kivette a részét” a
munkából, voltak olyan személyek is akik nem végeztek megfelelõ növény-
ápolási munkálatokat, vagy egyáltalán nem kapálták meg a cikóriából kimért
parcellájukat. Ez azt bizonyítja, hogy a munkafegyelem és a munka program
tiszteletben tartása terén sok hiányosság volt..." A megoldást a jövõre nézve
az tsz vezetõi abban látták, hogy „okulva az elmúlt év hibáiból a Vezetõta-
nács a pártszervek irányításával jobban kell megszervezze az egész gazdaság
tevékenységét... a tagság lelkiismeretes szervezett munkával kell támogassa
a Vezetõtanácsot, különben nem fog eleget tenni a megsokszorozódott
feladatoknak”.
Nem lehet csodálkozni, hogy a szüntelenül „sokszorozódó feladatok”
teljesítésébe belefáradt, gyengén fizetett, bérmunkás státusba kényszerített
tsz tagságban, de még inkább a fenti termelésszervezés kereteibõl az ipari
munkahelyekre menekült „kollektív szökevények”-ben tovább élt az önálló
gazdálkodás utáni nosztalgia. A romániai fordulat után ezek a társadalmi
csoportok türelmetlenül várták a mezõgazdasági tulajdonviszonyok megvál-
toztatását szentesítõ földtörvényt, majd aktív résztvevõi voltak a termelõ-
szövetkezeti vagyon felosztásának (sok helyen még a törvényes keretek
megalkotása elõtt).
A helyi közösségekben a szövetkezeti vagyon felszámolása, az erõfor-
rások újraosztása számos bonyodalmat okozott. Voltak ugyan a termelõszö-
vetkezetek fennmaradásában érdekelt kiscsoportok, de az évtizedek alatt
felhalmozódott feszültségek elsodorták a „kollektív siratók” érdekeit. A
földreprivatizáció a Székelyföldön gyakorlatilag visszaállította az 1962
elõtti kisbirtokrendszert. A közvélemény és a napi sajtó részérõl különösen
sok vád érte a helyi földosztó bizottságok munkáját. (A tisztázatlan tulaj-
donviszonyok tömegét jelzi, hogy még 1997-ben is több mint 700.000
földperes ügy folyt az országban).
A tulajdonjogokkal felruházott agrárnépesség ma egyéni vagy csopor-
tos termelési modellekkel kísérletezik. Aki a nyári vegetációs idõszakban
átutazik a Székelyföldön, a falvak szántóhatárainak látványa alapján már

108
tehet néhány helytálló megállapítást, a mezõgazdasági termelés szervezésé-
rõl, a technológia színvonaláról, esetleg a gazdálkodási stratégiákról is.
Némely falu mûvelés alatti területein több tízhektáros, összefüggõ, táblásí-
tott parcellákon szakszerûen kezelt gabona- és burgonyatáblák, a gépesített
talajmûvelés eredményei láthatók. A legtöbb falu körül azonban a keskeny
„nadrágszíj” parcellákon különféle kultúrák tarkasága váltakozik, gyakran
igen eltérõ fejlõdési állapotban. Ez a tulajdonosok szakértelmének, termelõi
tudásának különbségeire utal. A szántóhatár nyári látványa szemléletesen
jelzi a mai falusi termelésben mûködõ kétféle gazdálkodásformát: a). a közös
termelõszervezetbe társult, földtulajdonosok néhány száz hektáros üzemmé-
retû gazdaságait, és b). a saját birtokon önállóan termelõ családi gazdaságo-
kat. E kétféle termelésszervezés sajátosságai röviden a következõk.
a). - a társult gazdaságokban, közösen megmûvelt földbirtok több,
önkéntesen szövetkezett gazda tulajdona, a munkaszervezést, technológiát
szakemberek irányítják. A munkafolyamatok a hazai nagyüzemi gazdálko-
dásnak megfelelõ szinten gépesítettek. A társult földtulajdonosok a termé-
nyekbõl a közös használatba adott földterületeik arányában részesedést
kapnak.
b). - a termelés a szétaprózódott családi földbirtokon folyik. Jellemzõ
a családok szükséglete szerint alakított vegyes termékszerkezet, a „mindent”
termelés, a nagyarányú élõmunka, a korszerû szakismeretek hiánya, a ter-
melési technológia alacsony színvonala. Sok magántermelõ család tõke-
munkaerõ- és eszközhiánnyal küzd, ezért földjei egy része évrõl-évre mû-
veletlenül marad.
A kis- és nagyobb üzemméretû gazdaságok helyzetét a mai romániai
átmenet kedvezõtlen körülményei egyformán nehezítik. Hiányoznak az
értékesítõ, információs, integrációs- és biztosító rendszerek. A piaci feltéte-
lek elõreláthatatlanok, kiszámíthatatlanok. A terményforgalmazás a kis- és
nagytermelõknél egyaránt kockázatos, alkalomszerû informális alkuköté-
sekkel történik.
Összességében a mûvelés alatti földek nagyobb részét a Székelyföldön
az alacsony termelékenységû családi gazdaságok kereteiben dolgozzák meg.
(A szakemberek becslései szerint a társult gazdaságok csak a termõföld
10-15%-án gazdálkodnak). Kézenfekvõ a kérdés: miért nem alakultak ki
nagyobb területeken, több településen, az összefüggõ parcellákon, kisebb
költséggel, nagyobb hatékonysággal termelõ társult gazdaságok? Hiszen
induláskor minden feltétel adott volt, legalábbis a termelõszövetkezetesített
vidékeken. Megvolt a szükséges géppark, tárolók, agrárszakemberek... A
kimerítõ válasz szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, e helyen csak utalni
kívánunk a mentális tényezõk szerepére a kilencvenes évek elején újraéledt
kisparaszti gazdálkodási gyakorlatban. A kizárólag csak a szigorú gazdasági
kalkulációt ismerõ gondolkodás számára rejtett - mikrotársadalmi - ténye-

109
zõkre, amelyek a falusiak gazdasági beállítódásainak, a cselekvésmódjaik-
nak indítékai. Mert legtöbb helyen hiába volt minden racionális érv a földek
tagosítása, a géppark megõrzése, a táblásított földmûvelés elõnyei mellett.
Az osztott örökösödési szokásjog következtében szétaprózódott birtokon,
saját ellátásra termelõ kisgazdaságok ezrei jöttek létre. Hiába hangoztatták
a szakemberek, hogy a jövõ útja a nagyobb üzemméretû farm, a szövetkezeti
formák, a közös gazdálkodás parancsuralmával „jóllakott” földmûvesek
minden racionális érv ellenére önállóak akartak lenni. Ezt a gazdálkodási
gyakorlatot nem a profitra, a folytonos gazdasági növekedésre koncentráló
gondolkodásmód jellemzi. Itt nem tisztán csak gazdasági törvények, hanem
a társadalmi viszonyok, kapcsolatok, érdekek is jelenthetik a gazdasági
cselekvések motivációit. A föld ebben a környezetben nem csak termelõesz-
köz, az önálló létezés szerény bázisa. A földbirtoklás ténye a falusi ember
társadalmi identitásának egyik legfontosabb komponense is.
Mindenütt visszalépés történt a termelékenység és technológia nagy-
üzemi keretek között elért szintjérõl, ahol kis üzemméretû gazdaságok jöttek
létre. A kezdeti magántermelõi eufória rövid idõ alatt szertefoszlott, de a
közös gazdálkodás termelékenyebb formái továbbra is csak néhány olyan
községben mûködnek, ahol sikerült a termelõszövetkezeti vagyon széthor-
dását megállítani és a fontosabb termelõeszközöket közös tulajdonban meg-
õrizni. Nem véletlen, hogy a szocializmus éveiben néhány jobban gazdálko-
dó - alapos gazdaságtörténeti elemzés tárhatná fel, hogy hatékonyan gazdál-
kodó, vagy kiemelten támogatott? - termelõszövetkezet helyén alakultak
társas gazdaságok. Ezek többnyire a székelyföldi viszonylatban géppel
könnyen mûvelhetõ szántóterületû medencékben (Csíki-, Gyergyói-, Há-
romszéki medence) jöttek létre. De a többségükben rosszul fizetõ közös
gazdaságok utódai csaknem mindenütt a kis magángazdaságok, visszaren-
dezõdött az 1962 elõtti birtokszerkezet és gazdálkodási mód. Ezeken a
településeken mélyen gyökerezõ társadalmi akadályai vannak a társult gaz-
dálkodásnak. „Még a föld is sír, ahol kollektív volt! Tönkre van téve, kivették
a zsírját, legtöbbször arra se voltak képesek, hogy a sok nagy rakás istálló-
trágyát széthordják. Hallott maga olyant, hogy a juhszajvánt lebontották és
új helyre építették, az évek alatt felgyûlt gané kihordását úgy elhanyagolták,
hogy végül drágább lett volna mind az újraépítés? Ettõl arrafelé még ugyan
nem lesz itt gazdálkodás közösbe, nincs amit arról ábrándozzanak a nagyobb
emberek sincs. Nem lesz abból sohasem semmi. Esetleg, ha farmot tudna
csinálni például valaki itt, ha volna annyi pénze, hogy a népet egyszer
kielégítené...De hogy mi esszeálljunk s gazdálkodjunk együtt? Olyan nin-
csen, nem lehet. Mert az egyiknek ez a demokrácia ment az agyára, a
másiknak benne van a régi kommunizmus az agyába, s így esszehozni a
dolgot nem lehet! ... Nagy baj van, itt a nép oda kell érjön, hogy lássa: neköm
itt a járomba be kell tegyem a nyakamat s húznom kell, másképpen nem lehet

110
megélni! Meg kell a nép gyõzze saját magát, hogy nem tudok én sehova
kilépni, ezt kell csináljam! Aztán kéne hogy legyen egy néhány ember, mind
a régi tanító, vagy a pap, akik a falut elirányítsák, hogy volna egy kicsi
törvény, valamilyen törvény, mert törvény semmilyen sincs”! (66 éves férfi,
mellékfalu).
A különbözõ méretû és teljesítményû magángazdaságok csekély mér-
tékben, vagy egyáltalán nem jelentenek piaci tényezõt. Ennek a gazdálkodási
gyakorlatnak egyik következménye, hogy elsorvadnak azok a szálak, ame-
lyek a falut a szélesebb társadalmi munkamegosztás rendszerébe integrálták.
A családközpontú kisléptékû, saját ellátásra, esetleg kevés piaci értékesítésre
termelõ gazdaság költségigényes, alacsony termelékenységû üzemszerve-
zet, ennek ellenére a mai romániai társadalomban van egy igen pozitív
szerepe: levezeti, elnyeli, megemészti az állami (ipari, szolgáltatói) szektor-
ból kiszoruló, jelentõs társadalmi csoportok foglalkozásváltása okozta tár-
sadalomszerkezeti feszültségeket, településszinten leköti a falusi népesség
munkaerejét. Társadalmi szempontból a családi kisgazdaságok keretei kö-
zött folyó kisszerû, korszerûtlen termelés is jobb mint a munkanélküliség.
A termelési, létfenntartási tevékenységek társadalomszervezeti kerete a
család. A falusi családok helyzete, életciklusa, elõtörténetükben kialakított
életviteli szokásaik függvényében, alapvetõ különbségek vannak a magán-
termelõi egzisztencia megélésében. Például más, tudatosítatlan célok, eltérõ
indítékok vezérlik a mindennapi munkában, a visszakapott földjein nagy
lendülettel gazdálkodó hetvenéves állami nyugdíjast (aki alig titkolt büsz-
keséggel meséli, hogy „a nyugdíjra nincs szükségünk, adunk belõle a gyer-
mekeknek, használjanak vele”) a középnemzedék családfenntartóit, akiknek
korábbi két- vagy hárombázisú életformája ma - ismert okokból - nem
folytatható: „Nem tudja az ember, hogy rendezze a gazdaságát, hogy jobb
legyen. Ma az a helyzet, hogy a mi munkánknak kicsi az értéke, ha azoknak
a szükségletöknek az árait nézzük, amit meg kell vásároljunk. Én már
hatodik esztendeje, hogy munkanélküli lettem a gyártól, ezalatt béállítottam
hét fejõstehenet, ezök után élök ötödmagammal. Megélünk, de nem úgy,
ahogy annyi munka után megérdömölné az ember, ez az én véleményöm.
Ott a baj, hogy az állam és a magánvállalkozó is édöstestvérök abban, hogy
a parasztot, ha valamit termel s eladja, meg kell kopasztani! Ne mondja
nekem senki, hogy nem így van, amíg egy liter tej árából csak egy negyed
liter hûsítõt lehet venni! Elmentem a nyáron a magán-tejfelvásárlóhoz, addig
annak hordtam, mert ha keveset is de legalább rendszeresen fizetött. Mon-
dom, neki: uram ez a pénz, amit maga ad, ez csúfság. Ha essze-szervezked-
nénk ebbe a néhány faluba, mi magát rövidesen megbuktatnók, ha nem
emelné a tej árát! Igen, de õ jól tudja s én is tudom, hogy nem szervezkedünk
mi essze, nemhogy néhány faluban, még egy utcában se! Mert az egyik így
gondolja, s a másik másképpen akarja, de egyformán, egyszerre, nem

111
sohasem. S így akkor õ az úr, s ezt tudja, nem is beszélt csúnyán: ez a helyzet,
nem muszáj neki hordjam a tejet, azt mondja. Mehetek akármilyen hivatalhoz,
õ törvénytelen dolgot nem csinál ezzel. S ebben igaza is van, mert én azután egy
ügyvédtõl is érdeklõdtem, de az is azt mondja, ha egyszer nincs szerzõdésben
rögzített ár, akkor, nincs ahogy kötelezni... szóval én azután nem vittem se oda,
se az államnak egy deci tejet se. Most otthon sajtot csinálok, a savóval malacot
tartok. Örökké volt s lesz ezután még több kicsipénzû szegény ember, aki
megveszi a tehénsajtot is”. (40 éves gazdálkodó).
A családi kisgazdaságokat kívülrõl fenyegetõ áru- és pénzviszonyok, az
azonos érdekûek szervezetlensége, fokozott önellátásra, fogyasztás-visszafo-
gásra, önkizsákmányolásra kényszerítik a gazdálkodókat. Ez az életforma nem
túl vonzó a falusi fiatalok számára: számos kilépési, halasztási kísérlet (magyar-
országi vendégmunka, bérmunka a magánszférában) után sokan mégsem talál-
nak más kiutat, arra kényszerülnek, hogy a családi gazdaság kereteiben állapod-
janak meg. Ha rövid, idõszakos munkavállalásra - „pénzkeresetre” - ki lépnek
is innen, csak akkor és annyiidõre, hogy az átmeneti munkaerõhiány ne jelentsen
zavarokat, fennakadást a gazdaság mûködtetésében.
A fiatalok integrációját a családi termelõszervezetbe a társadalmi viszo-
nyokban rejlõ akadályok, taszító tényezõk is gátolják. Az idõsebb nemzedék
és a fiatalok viszonya sok családban feszültségekkel terhes. „A fiatalok
munkakedvérõl és szakértelmérõl az idõsebbek általában lekicsinylõ véle-
ménnyel vannak”- írja egy fiatal néprajzos egy erdõvidéki falu jelenkori
gazdálkodásának elemzésében. Sok helyen mintha másodvirágzását élné a
hagyományos, két-három generációs paraszti családmodellre jellemzõ te-
kintélyelvûség. Mivel a földet jogilag az kapta vissza akitõl elvették (ha
életben volt), vagy annak közvetlen leszármazottja, a családon belül megnõtt
az idõsebbek társadalmi súlya, döntési hatásköre. Õk a hangadók a kis lokális
társadalmakban is, de ennek a restaurációnak eltagadhatatlan a hatása a
családok személyközi viszonyainak alakulására is. „Apám mindjárt nyolc-
van esztendõs, meggyengült, napról-napra kevesebbet tud végezni, de még
mindig irányítani akar. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy õ akarja, vagy
ahogy elgondolja, akkor eszi meg az életemet. Maholnap 45 éves vagyok,
kérdem meddig akar még irányítani? Ameddig élek, fiam, azt mondja”. (44
éves, részidõben gazdálkodó férfi). Sok esetben a két-három évtizede váro-
son megtelepedett család, és a falusi idõs szülõk viszonya sem felhõtlen:
„Meguntuk, hogy állandóan parancs alatt álltunk, ha hazamentünk a férjem
szüleihez. Olyant nem tudsz lépni az öregek szeme elõtt, hogy az helyes
legyen, jó legyen. Ki nem engednének semmit a kezük közül, reád nem
bíznának még egy disznóetetést se, mert azt te nem tudod elvégezni úgy
ahogy kell, csak õk. Hát mi ezt meguntuk, vettünk itt egy közeli faluba egy
gyengébb házat, azt javítgatjuk, rendezgetjük mikor idõnk van. Jól érezzük

112
magunkat ott, nem mondja senki, hogy ezt így kell, azt úgy kell”. (42 éves
városi alkalmazott).
A generációs feszültségek mellett más rejtett akadályai is vannak, a
falusi fiatalok zökkenõmentes beilleszkedésének a családi termelõszervezet-
be. Kutatható kérdés lehetne például, hogy a mai falusi gazdálkodó fiatalnak
milyen identitást nyújt ez az életforma. A szélesebb társadalmi nyilvánosság
hogyan értékeli, hol helyezi el ezt az életmódot? Hajlunk arra a feltételezésre,
hogy más foglalkozások presztízsével szemben a falusi gazdálkodáshoz a
társadalmi köztudatban kevés pozitív érték tapad. Ez is egyik rejtett oka lehet
annak, hogy a fiatalok gyakran vállalnak bérmunkát, ha van erre a lakóhely-
rõl elérhetõ lehetõség, és csak részidõben gazdálkodnak. A falusi környezet-
ben sikeres fiatal a vállalkozó rendszerint a kereskedelemben, vagy a hegy-
vidéki falvakban a fafeldolgozásban tevékenykedik. Kevesebben - váltakozó
sikerrel - fekete kereskedelemmel is próbálkoznak, fõleg ruházati cikkeket
forgalmaznak, Törökországból, Lengyelországból.
A székelyföldi falu nem rendelkezik semmiféle olyan intézménnyel,
amely az agártársadalom modernizációját elõmozdítaná. Kivételt képez az
a két-három külföldi segítséggel mûködõ alapítvány (pl. a sepsiilyefalvi
LAM alapítvány, a gyergyószentmiklósi Agrocaritas), amelyek a fiatal
gazdálkodók képzésében és anyagi támogatásában vállalnak részt. Ezek
tevékenységi hatóköre azonban korlátozott, messze a szükségletek alatt
marad.
A mezõgazdaság fellendítésére tett politikai lépések hatásairól (a föld-
adó bevezetésének elhalasztása 2000-ig, az értékjegyekkel közvetlenül a
földtulajdonosoknak nyújtott támogatás) ma még nem mondható megalapo-
zott vélemény. A birtokolt földterület nagyságának arányában folyósított
anyagi támogatás - üzemanyagra, vegyszerekre, vetõmagra beváltható ér-
tékjegyek - helyenként megerõsítheti a már mûködõ közös és egyéni gazda-
sági szervezeteket. Ez azonban azt jelenti, hogy ezeknek a termelõszerveze-
teknek jelentõsen nõ a termelékenysége, fokozódik piaci integrációja. Nyil-
vánvaló, hogy a kisgazdaságok esetében a földbirtok a termelésnek csak
egyik szükséges feltétele. Ahol hiányzik a többi eszköz, erõforrás, ott a
kormányzati segélybõl nem lesz termelõi célú beruházás. A tõke- és mun-
kaerõhiányos családokban az értékjegyeket terményekre váltják be és a napi
fogyasztásra, vagy a tartalékolt készletek halmozására fordítják. Ettõl pedig
nem nõ, hanem éppen csökkenhet a vetésterület.
A székelyföldi agrárvidéken nem láthatók azoknak az átalakulási folya-
matoknak a kezdeményei, amelyek meggátolhatnák, hogy a forgalomból
kiesõ agrártáj elmaradott gazdasági, társadalmi zárványként évtizedekre
megrekedjen. Nagy valószínûséggel a közeljövõben is munkaerõ-kibocsátó,
a távoli centrumok kínálta lehetõségekre figyelõ, ezekhez is igazodó, belsõ
feszültségeiben szorongó, periférikus régióként tarthatjuk számon.

113
114
 A KISHOMORÓD MENTI HÁZTARTÁSKÖZI KAPCSOLATOKRÓL

„Az a tény, hogy gazdálkodni muszáj,

kétségtelenül az egyik legerõsebb
társadalmasító tényezõ. Már csak azért
is, mert folyamatos, tartós kényszerû
kapcsolatot teremt az emberek között."
Mannheim Károly
BEVEZETÉS
Dolgozatunkban a Kishomoród menti települések háztartásainak repro-
dukciós tevékenységeiben a megélhetéshez elérhetõ intézményes szerkezeteket
valamint a kapcsolathálózati tranzakciók fajtáit és szintjeit mutatjuk be.
Vizsgálódásunk területe egy periférikus kisrégió - székelyföldi viszonyok
között is periférikus - ahova a korábbi történeti idõkben éppúgy mint ma, a
társadalmi makrofolyamatok hatásai - társadalomszerkezeti változások, a gaz-
daság kapitalizálódása, a szocialista modernizáció - csak késve, áttételekkel,
gyenge hatásfokkal értek el. Itt csak röviden utalhatunk arra, hogy az 1993-ban
településszinten végzett vizsgálatokban leírt kedvezõtlen gazdasági tendenciák
mára elmélyültek. Fokozódott a munkanélküliség, a jövedelmek reálértékének
zuhanása, csökkent a szociális ellátottság színvonala. A vizsgált kistáj (hat
település, 6642 lakos, 4373 háztartás) egészében hátrányos helyzetû, depresszi-
ós mikrotérség, ahol a kommunális fejlesztés terén, a diszkriminatív területfej-
lesztési politika idején az évtizedek alatt felhalmozódott hátrányok, az elmara-
dottság következményei tapasztalhatók.
A vizsgálat tárgya települések háztartásainak fennmaradásukhoz szük-
séges szolgálatokat, árukat megszerzõ gyakorlata és az a megélhetési szer-
kezet, amelyben a háztartások léteznek és egy speciális részt alkotnak, amely
a közvetlen újratermelés során létrejött mindenkori viszonyokból áll
(Tóth:1974:190).
A tárgymegközelítés módszereként a szóban forgó kistérségben mai
mikrogazdasági folyamatok konkrét helyi jelenségeinek és a háztartások
megélhetési eljárásainak felderítésére egy kérdõívet készítettünk (lásd. Mel-
léklet), ebben a háztartás szociális szolgálatainak; a családtagok egyéni
szükségleteinek; és a háztartás mûködési-ellátási szükségleteinek beszerzé-
si, kielégítési módjára, formáira kérdeztünk rá. A kérdõívet a különbözõ
településeken oly módon kérdeztük le, (falvanként 3-4 esetben), hogy elõ-
zetesen átadtuk a potenciális kérdezetteknek, mint egy, a közeljövõben sorra
kerülõ közös beszélgetés alapját jelentõ problémafelvetést. A kérdezettek-
nek mindig hangsúlyoztuk, hogy nem a saját- hanem településük átlagos
háztartásainak lehetséges kapcsolathálózati tranzakcióiról kívánunk ismere-

115
teket szerezni. A háztartások megélhetési stratégiáinak különbségeire a kutatás
jelenlegi szintjén nem hatoltunk le, de megemlítjük, hogy nyilvánvaló empirikus
tapasztalat még a legkisebb homoródmenti településen is, hogy az egymástól
elkülönülõ, de ugyanakkor szoros gazdasági-társadalmi kölcsönösségek vi-
szonyrendjében gazdálkodó háztartások között különbségek vannak a társadal-
mi munkamegosztásba való beágyazottságukban. E különbségek a háztartások
tevékenységszerkezete, a foglalkoztatottsági képlet, technikai felszereltség, tár-
gyi szervezeti kultúra, az önfenntartó tevékenységkör, szociomentális tényezõk,
stb. következményei. A mai székelyföldi falu - és ezen belül a homoródmenti
is - differenciált társadalmi alakzat, belsõ rétegzettsége, elkülönülõ társadalmi
csoportjainak eltérõ igényszintje, differenciált fogyasztási szokásai mikroelem-
zésekkel kimutathatók. Röviden: a vizsgálat perspektívájában a településszinten
ideáltipikusnak feltételezett háztartások kapcsolathálózati tranzakciói, ezek for-
mái, lehetõségei állanak.
FOGALMI KITÉRÕ
A háztartást Sik Endre elemzései nyomán olyan primér szervezetnek
fogjuk fel, amelyet egy vagy több személy alkot és egy adott idõszakban
változatlan összetételben végzi a mindennapos megélhetéshez szükséges
tevékenységeket (Sik 1989:15). Ez a háztartásfogalom az együttgazdálkodás
tényét hangsúlyozza, az erõforrások (munka, pénz, termelõeszközök) közös
allokációját, és a fogyasztás közös voltát jelenti. A háztartás a környezetétõl
nem elszigetelõdõ, hanem ehhez sok szállal kapcsolódó gazdálkodó szerve-
zet, amely határait folyamatosan változtatja. A háztartások közötti kapcso-
latok hálózatba rendezõdnek és fontos szerepük van ezek erõforrás-ellátásá-
ban (Sik 1984:338-345). A háztartásgazdaságok alapvetõ funkciója, hogy a
rendelkezésre álló erõforrásokat (a család munkaerejét, jövedelmeit, kapcso-
lati tõkéjét, stb.) igénybe vegye és úgy szervezze, hogy a család megélhetését
biztosítsa (Spéder 1994:329).
HÁZTARTÁSOK ÉS GAZDASÁGI SZERVEZETEK TELEPÜLÉSENKÉNT
Homoródújfalu
A kistáj legkisebb településén háztartásoknak a helyi intézményes gaz-
dasági és szociális ellátottsága a legszerényebb. A hivatalos állami szolgá-
latok közül a gyermekfelügyelet- és nevelés terén az óvoda és az I-IV
osztályos elemi iskola ki is meríti a lehetõségeket. Orvosi ellátást - hetente
két alkalommal a községközpontban kaphatnak a rászorulók, a gyógyszert
ugyanitt „írják fel” de a recepttel vagy az ötödik faluig (Homoródszent-
márton) vagy Székelyudvarhelyig kell utazni.
A tanácsi, postai szolgálatokért szintén a községközpontba kell menni.
A temetkezési szolgálatokat (koszorú, koporsó, szemfödél) szintén a távo-
labbi falvakban (Homoródszentmárton, Városfalva) vagy Székelyudvar-
helyen lehet elérni.

116
 Az egyéni szükségletek kielégítésénél a ruházkodásnál általános gyakorlat
az utóbbi öt-hat évben a készruha turkálókból való vásárlása. A szûk helyipiacon
azonban „saját” túrkáló nem tudna megélni, ezt a hiányt pótolják a munkaszüneti
napokon távolabbi városokból (Brassó, Sepsiszentgyörgy) rendszeresen érkezõ
kiskereskedõk, akik portékáikat a helyi kultúrotthonban kínálják. Ruhaanyagot
az újfalviak a székelyudvarhelyi piacon vásárolnak - ez csak a nõk öltözködési
szokása - és a helyi iparengedély nélkül dolgozó varrónõvel varratják meg
pénzért, férfiszabó nincs a faluban. Ruhatisztítást legközelebb Székelyudvar-
helyen lehet végeztetni az állami szövetkezeti egységnél. Cipõt a legritkábban
vásárolnak állami kereskedelmi egységnél (természetesen településen kívül,
helyben ilyen egység nincs): az új lábbelit elsõsorban az udvarhelyi piacon
veszik, de gyakran a turkálókban kapható használt mellett döntenek, ezt az
említett városokból helybe is szállítják, vagy hanem szintén Udvarhelyen, illetve
az oklándi turkálókban. A cipõjavítást ugyancsak a falun kívül, legközelebb
Oklándon lehet végeztetni a feketén dolgozó mesterrel. Más bõrmunkát (érlelés,
szabás-varrás) a Kovászna megyei Vargyason iparengedéllyel dolgozó szûcsök-
nél lehet rendelni.
Olyan idõszakos vagy állandó egyéni szükségleteket kielégítõ szolgá-
latok mint a fényképezés, fodrászat, szemészeti rendelés, szemüvegvásárlás
csak városon érhetõk el. A kozmetikumokat a szomszéd falu üzleti kínálata
mellett kereskedelmi ügynökök is árulják. Az újfalviak a Kishomoród menti
falvak leggyakoribb két városi kapcsolata (Csíkszereda, Székelyudvarhely)
mellett gyakran utaznak a Brassó megyei Kõhalomra, részben szolgáltató-
ként palántákat, virágokat, zöldséget visznek a piacra - ilyen alkalmakkor
nemcsak egyéni bevásárlásaikat, hanem a szomszédok, rokonok megbízásait
is lebonyolítják.
A háztartások és családi gazdaságok mûködési-ellátási szolgálatainak a
saját munkán kívüli tevékenységei, szükségletei nagyrészt a falun kívül érhetõk
el. Így pl. asztalos, kõmûves, szobafestõ, csemperakó, autójavító, kovács leg-
közelebb Oklándon van, ezek a mesteremberek feketén dolgoznak, a munkadíj
általában formális megegyezés eredménye: rendszerint a monopolhelyzetben
lévõ szolgáltatók szabják meg. Az árak megállapítása társadalmilag determinált
oly módon, hogy az igénylõ és szolgáltató - akik csaknem minden esetben
ismerõsök - további kapcsolata nyitott maradhasson.
A háztartási gépek javítására szakosodott mûhely, üvegezõ, vegyszere-
ket, mûtrágyát forgalmazó szakvállalat Udvarhelyen, rádió, tv. javító a
szomszédos Zsomboron és Udvarhelyen érhetõ el, házépítéshez falazó és
tetõanyagot Szentegyházán vásárolhatnak hivatalosan mûködõ magánkeres-
kedelmi egységektõl.
Víz-gáz szerelést, kisebb javításokat a villanyhálózaton alkalmi segít-
ségként, valamilyen formában viszonzásra váró szívességként, vagy ritkáb-
ban pénzfizetésért - ezt az igénylõ és szolgáltató közötti kapcsolat elõtörté-

117
nete esetenként szabályozza - nem feltétlenül az illetõ munka szakemberei,
hanem a faluból eljáró, állami vállalatnál valamely rokon szakmában dolgo-
zó kontárok végzik el.
A megyehatáron lévõ kis falu kapcsolatainak a szomszédos (egykori)
Szászföld felé nemcsak múltja, jelene is van. A kapcsolatok ez irányú
mûködtetését megkönnyíti a naponta a faluból induló távolsági autóbusz;
ezzel lehet szállítani a piacra tavasszal a palántákat, nyáron zöldséget,
virágot.
A kereskedelmi szolgáltatások hiányát külsõ szolgáltatások pótolják, a
hétvégeken használt ruházati cikkeket, cipõt, táskát a faluba szállító magán-
kereskedõk kozmetikumokat, tisztítószereket szintén a hálózatba szervezõ-
dött magánkereskedelmi társaságok ügynökei forgalmazzák.
A fenti külsõ kapcsolatok mellett falun kívüli szolgálatok, árucikkek
megszerzésében fontos szerepük van a faluból rendszeresen eljáróknak. A
kis falu háztartásgazdaságaiban nemcsak személyesen ismerik egymást az
emberek, hanem a családok mindennapi életének eseményeit is számon
tartják. Pl. közismert tény a faluban, hogy az a család, amelynek általános
iskolás gyereke Székelyudvarhelyen a mûvészeti iskolában tanul minden hét
végén a városba utazik, erre lehet számítani és rájuk lehet bízni apróbb
vásárlásokat, a helyi társadalmi szabályok értelmében el lehet várni ügyes-
bajos dolgok elintézését.(„Engem már Udvarhelyen ismer minden patikus,
mikor megjelenek egy köteg recepttel tudják, hogy most a falut szolgálják
ki. Vagy volt olyan helyzet az elmúlt években, hogy itt a faluban nem lehetett
kenyeret kapni, a férjem sofõr, sokszor este negyven-ötven kenyeret hozott
a faluba, listát kellett írjunk, hogy ki, hányat rendelt... Az ilyen dolgokat az
ember szívességbõl teszi, pluszpénzt ezért kérni, vagy elfogadni egyáltalán
nem szokás és nem is lehet. Itt élünk a faluba, ezt meg kell tenni másoknak
szívességbõl.” (36 éves hivatali alkalmazott).
A falu háztartásai a szolgáltatások hiányosságait társadalmi kapcsolatok
téri kiterjesztésével, a településrõl való gyakori többirányú kilépéssel, a
részlegesen specializált helyi szakemberek munkájával pótolja.

Karácsonfalva
Karácsonfalva háztartásainak a szociális ellátottság, egyéni szükségle-
tek, és a háztartás mûködtetéséhez szükséges szolgálatokhoz való hozzáju-
tás, és a beszerzési-megszerzési lehetõség terén hasonló a helyzete az újfalvi
háztartásokéval. A közintézmények, szolgáltató gazdasági kereskedelmi
szervezetek hiányának pótlása terén azonban megfigyelhetõ néhány helyi
sajátosság, ezekre késõbb kitérünk.
A szociális szolgálatok közül helyben a család saját, önszolgáltató
munkája mellett (idõs-és beteggondozás, gyermekfelügyelet, az óvoda és a
szintén I-IV osztályos iskola jelenti a hivatalos állami szociális szolgáltatá-
sok egészét. Orvosi ellátásra hetente két alkalommal van lehetõség a szom-

118
szédos községközpontban (ez sok esetben azonban csak elvi lehetõségük a
helyieknek, mert az „orvos vagy kijön Oklándra, vagy nem”). Fogászati
kezelésre, vagy más szakorvosi vizsgálatra a faluból rendszerint Udvarhely-
re utaznak.
Az egyéni szükségletek közül a ruházati cikkek beszerzésében az elmúlt
években fontos szerepe volt, a település külföldi testvérkapcsolatainak. A
segélycsomagokból készruhát, cipõt lehetett vásárolni olcsóbban mint a
magánkereskedések túrkálóiban, vagy a városi piacokon. Cipõt, készruhát
pl. a helyi állami vegyes üzletbe nem is hoznak, annyira nincs kereslet.
Cipõjavítás helyben lehetséges, egy Bukarestbõl hazaköltözött nyugdíjasnak
„van mindenféle szerszáma és ügyesen megcsinálja, azzal legalább nem kell
kimenni a faluból” (40 éves háziasszony).
Kozmetikumokat a fiatalok városon vásárolják ha a szerény helyi
kínálat igényeiknek nem megfelelõ, fodrász nõknek, férfiaknak helyben egy
„vegyes” van, varrónõ, férfiszabó nincs, azaz volna aki értene ezekhez a
mesterségekhez, de „nem foglalkoznak, nincs akkora igény, hogy megérje”.
A háztartások mûködési-ellátási szükségletei közül az igénylõk helyben
megkapják az asztalosmunkát, a mester „munka után, feketén dolgozik”,
mivel állami alkalmazott, ugyancsak helyi és feketén dolgozik a villanysze-
relõ, szobafestõ, a kovács. Ha kályhamesterre van szükség Oklándról hívják,
a munkadíj szintén informális alku eredménye.
Azokat a szolgáltatásokat amelyeknek nincs helyben vagy a szomszéd
faluban szakembere megpróbálják kontárokkal elvégeztetni. Ha a szükség
úgy hozza, az üzemi esztergályos hozzáfog a vízvezetéshez, az autószerelõ
a parkett csiszolást és csempefelrakást, vízcsapjavítást is elvégzi, a villany-
szerelõ kávédarálót, mosógépet javít, más alkalommal a városon méretre
kivágatott üveget beilleszti az ablakkeretbe. Ez a széleskörû kontárkodás a
háztartásokban lehet saját szükségletre végzett önellátó munka, de elvégzik,
és elvégeztetik kooperatív, segítségmunkában is, ha pedig nincs elég szoros
társadalmi kapcsolat az igénylõ és szolgáltató között, pénzért.
A háztartás és a gazdaság mûködtetéséhez szükséges ellátmányok közül
palántát saját termelésbõl és a piacról, a vetõmagot néhányan Udvarhelyrõl
a szakvállalattól vásárolják - ezek személyes akciók - mások a többet termelõ
helyi háztartásgazdaságoktól kölcsönzik, vagy pénzzel veszik. A növényvé-
delemhez szükséges vegyszert valaki szívességbõl helybe szállítja, „mivel
Udvarhelyen a lerakatnál dolgozik és hétvégeken jön gazdálkodni az anyó-
sához. Ugyanannyiért lehet megvásárolni itt is, mint bent a városba”.
A szállítóeszközökkel nem rendelkezõ családok más helybeli gazdasá-
goknál megkapják ezt a szolgáltatást (sok a magántulajdonban lévõ traktor
és a lófogat) e téren a háztartásközi csereügyletekben az elszámolásban van
pénzért végzett munka és munkacsere - gyalogmunka az igaerõért vagy gépi
munkáért cserébe. Ez utóbbi esetben nincs pontos elszámolás, ahogy a

119
vonatkozó szakirodalomból is ismert, a kapcsolat a kooperatív munkák után
rendszerint „nyitva marad” a jövõben várhatóan elkövetkezõ újabb tranzak-
ciók elõtt.
A háztartások ellátásában Karácsonfalván új keletû - más Homoród
menti falvakban nem tapasztalt - jelenség a bevásárlói ingázás Székelyudvar-
helyre: „Az utóbbi években elterjedt szokás, hogy sok háziasszony legalább
kéthetente egyszer beutazik Udvarhelyre és bevásárol a konyha, a háztartás
szükségére. Kiszámítják, hogy mi olcsóbb, mit érdemesebb egyszerre na-
gyobb mennyiségben is megvenni... például itthon egy kiló cukor ezer lejjel
drágább mint Udvarhelyen és még sok más egyébnél van hasonló árkülön-
bözet. S így akkor érdemes két hétbe egyszer elmenni. Legtöbben keddnap
mennek, Udvarhelyen az a piacnap, sokan a piacon vásárolnak, ugye ott is
az olcsóbb lehetõségeket keresik. S aki nem megy de valamit hozatni akar
mégis, az rábízza a másikra” (38 éves háziasszony). A bevásárolni járók
mellett a településen kívüli beszerzések lebonyolításában fontos szerepük
van a faluból naponta Szentegyházára ingázóknak, fõleg a középiskolás
diákoknak, õket, mint akiknek „több idejük van a busz indulásáig” leggyak-
rabban apró „egyszeri” vásárlásokkal bízzák meg a szomszédok, rokonok.
Karácsonfalván volt a kilencvenes évek elején a környék legjobban ellátott,
legnagyobb forgalmú állami üzlete, a szomszédos falvakból is jártak ide
vásárolni. A fennebb leírt jelenlegi vásárlói magatartás (bevásárlói ingázás)
szemléletesen mutatja az állami kereskedelmi hálózat háttérbe szorulását az
elmúlt években.

Oklánd
Az elõbbi két falu községközpontja a helyben elérhetõ szolgáltatások
színvonalát és mennyiségét tekintve, nincs sokkal kedvezõbb helyzetben
szomszédainál. Infrastrukturális, kommunális ellátottsága ugyanolyan ala-
csony szintû mint az elõbbi két faluban. A szociális szolgáltatások közül
helyben elérhetõ az orvosi rendelõ, tanács, posta, VIII osztályos általános
iskola és az óvoda, de gyógyszer, szakorvosi kezelés, temetkezési szolgál-
tatások csak az említett távolabbi településeken.
Az egyéni szükségletek közül helyben a következõ használati cikkek és
szolgáltatások kaphatók meg: készruhát, cipõt helyben a turkálóból, cipõja-
vítást szintén a faluban, kozmetikumokat az állami üzletbõl. Más egyéni
szükségleteket akárcsak a fentebb bemutatott két falu esetében településen
kívülrõl kell beszerezni, egyéni kilépésekkel vagy megbízásokkal.
A háztartásmûködéshez szükséges szolgáltatások közül helyben van
asztalos, kõmûves, szobafestõ, kályhamester, villanyszerelõ, autójavító, ko-
vács. Az elõbbi két falu esetében felsorolt külsõ szolgáltatásokat az oklándi
háztartások is hasonló módon szerzik be.
A háztartásgazdálkodásra mindhárom faluban - részben a kedvezõbb
ökológiai feltételek következményeként - hangsúlyozottabban mint a kistáj

120
északi településein jellemzõ a minél teljesebb önellátásra törekvés („Mindent
megtermelünk ami kell a család szükségire nem veszünk.... Majorság van,
disznót tartunk, mészárszékbe nem vásárolunk, az nincs is itt a környéken. Libát
töltünk, tésztát sütünk, még semmit nem vettünk a cukrászdába, lekvárt fõzünk
a gyümölcsbõl, a disznóból májpástétomot, õrölt tepertyüt, szappant fõzünk, azt
csak a mosakodáshoz vásároljuk. A kertünkben tárkony, leostyán, sóska, egres,
ribizli van. Tavasszal korán retket termeltem, felvittem a piacra Lövétére, annyi
pénzt kaptam érte, hogy a feleségem vett belõle hat zsákot, ugye most nincs
lehetõség szövésre. Bors, paprika, ecet, rizs, csak ezeket, amit nem tudunk
megtermelni, ezeket vásároljuk” (70 éves férfi).
A háztartás az önkörében végzett tevékenységek fokozásával igyekszik
ellátni önmagát, a saját fogyasztás mellett kisléptékû piaci részvételre is
termel. A pénzügyletek terén összevonja határait, fogyasztása pénzkímélõ.

A három déli település háztartásgazdálkodásának beszerzõi-vásárlói

lehetõségeit a kilencvenes évek eleje óta az egyházi és testvér-települési
kapcsolatok nyomán érkezett támogatások is befolyásolták. Így Homoród-
újfalun traktor van az egyház tulajdonában, a helyi igénylõk pénzbérért
használhatják; Oklándon malom és pékség kezdte meg mûködését (eddig
hiányzott ez a szolgáltatás mindhárom faluból); Karácsonfalván az elmúlt
években több alkalommal került sor segélycsomagokból ruházati cikkek
kiárusítására kedvezményes áron („különösen az idõsebbek úgy ellátták
innen magukat, hogy többet életükbe nem kell ruhanemût vásároljanak”).

Homoródalmás
Homoródalmás háztartásai átmeneti helyzetben vannak a helyi szolgáltató
intézmények fejlettségét tekintve a szolgáltatáshiányos déli falvak és a fejlett
szolgáltatói intézményrendszerrel rendelkezõ északi települések között.
Adminisztratív szolgálatokra helyben van a polgármesteri hivatal, pos-
ta, szociális ellátásra óvoda, VIII osztályos iskola, állandó orvosi szolgálat.
Gyógyszert helyben egy közvetítõtõl lehet vásárolni, aki az egyik udvarhelyi
gyógyszertárnak árusít a faluban (hivatalos engedély nélkül), az árkedvez-
ményes receptekre azonban csak Csíkszeredában vagy Udvarhelyen lehet
kivenni a gyógyszert. Az idõsgondozás, betegellátás rendszerint a család
önszolgáltatása, ritkán elõfordul, hogy a beteg mellé a távoli városokban
megtelepedett hozzátartozói pénzzel fogadnak gondozót. A marginális hely-
zetû, súlyos létfenntartási gondokkal küszködõ cigánycsaládokból faluszin-
ten kb. 10 gyereket állami gondozásban helyeztek el.
Az egyéni szükségletek közül készruhát, cipõt legtöbben a három helyi
turkálóból vásárolnak, újat az állami üzletbõl csak kevesen. A ruhaanyagot
- csaknem kizárólag a nõk - az udvarhelyi piacról veszik és a helyi feketén
dolgozó varrónõkkel varratják meg. Férfiszabó helyben csak idõs nyugdíjas
van, a fiatalok nem velük dolgoztatnak, inkább készen vásárolják a ruházati

121
cikkeket. Ruhatisztító legközelebb Udvarhelyen található, cipõjavító sincs a
faluban, Szentegyházára küldik a diákoktól, vagy a faluból eljáró munkásoktól
a javítanivalót az ottani szövetkezeti mûhelybe. Kozmetikumokat a helyi állami
üzlet forgalmaz, „de a fiatalok azok inkább utaznak és õk városon vásárolnak”.
Egy fodrász van a faluban, aki „vegyes”, férfiakat és nõket egyaránt kiszolgál,
az igényesebbek néhányan városi fodrászhoz járnak.
A háztartás mûködéséhez, ellátásához szükséges szolgálatokra több
tevékenységi területen vannak helyben szakemberek, pl. kõmûves, szoba-
festõ, asztalos, víz-gázszerelõ, autójavító, mészáros, kályhamester de ipar-
engedéllyel csak az elõbbi kettõ rendelkezik, viszont ezek is a munkát
legtöbbször feketén „nyugta nélkül” végzik a helybelieknek. Nincs a faluban
tv. rádió javító szakember csak a szomszédos Lövétén, háztartási gépeket
javító mûhely, e területen a villanyszerelõk végeznek apróbb javításokat, de
komolyabb meghibásodásokkal a gépeket, eszközöket valamelyik közeli
város javító mûhelyébe kell szállítani. Továbbá helyben nincs üvegezõ,
szemüvegjavító, a gázpalackot a polgármesteri hivatal rendelésére Udvar-
helyrõl szállítják a faluba.
A gazdálkodáshoz szavatolt minõségû vetõmagot, vegyszert a tanácsnál
dolgozó agrárszakember segítségével hozatják pénzért Csíkszereda vagy
Székelyudvarhely szakvállalataitól.
A gazdálkodó családok kb. 20%-a képes ellátni saját munkával és
eszközzel gazdasága fuvarszükségletét, e téren leggyakoribb a pénzért vé-
geztetett szállítás (lófogattal, traktorokkal), de a segítség illetve kölcsön-
munka sem ritka, ez a társadalmi kapcsolatok fokozatainak függvénye. Az
eddig tárgyalt három falu 1991-ig egészében kollektivizált falu volt, a
nagyüzemi gazdálkodás felszámolása után jelentõs géppark maradt a falvak-
ban állami tulajdonban, ezek évekig - különbözõ okokból - kihasználatlanul
állottak, majd sorra az állomány nagy részét elárverezték.

Lövéte
Lövéte nagyközség, ez tárgyunk szempontjából azt jelenti, hogy a helyi
szociális és kereskedelmi szolgáltató hálózat itt a legfejlettebb a Kishomoród
menti települések közül. Összesen 38 hivatalosan engedélyezett kisebb-na-
gyobb gazdasági szervezet mûködik a faluban, ezekbõl csak öt termelõegy-
ség, a többi kereskedelmi - szolgáltató intézmény.
Az állami szociális szolgálatok terén minden elérhetõ helyben amivel a
székelyföldi községek társadalma rendelkezik (tanács, posta, VIII osztályos
iskola, óvoda, orvosi ellátás, gyógyszertár „Nagyon ritka eset, hogy vala-
milyen különlegesebb gyógyszerért el kell menni a faluból Csíkba, vagy
Udvarhelyre). Különleges, más falvakban nem tapasztalt szolgálat - a helyi
mozgássérültek külsõ támogatással történõ ápolása. Ez az ellátás úgy szer-
vezõdik, hogy a községi tanács gondozót javasol az ellátásra szoruló személy
mellé és a Mozgássérültek Megyei Szervezete fizeti a gondozó munkabérét.

122
 Temetkezési kellékek helyben vásárolhatók, megkülönbözteti a déli
falvakétól a lövétei mikrotársadalmi viszonyokat, hogy míg az elõbbieknél
pl. a sírgödör kiásása gyakran fizetett munka, itt mindig rokoni, szomszédi
segítség.
A helyi állami és magánkereskedelmi szolgáltatói hálózat az egyéni
szükségleteket gyakorlatilag kielégíti. Készruhát, ruhaanyagot, cipõt, koz-
metikumokat helyben, több állami és magánkereskedésben is lehet vásárol-
ni, 3 hivatalosan engedélyezett fodrász mûködik a faluban. A vásárlásoknál
itt is, mint minden faluban a háztartások többségénél, fõ szempont az olcsóbb
áruk keresése. A használt ruházati cikkeket három turkáló forgalmazza.
Ruhaanyagnak különféle szöveteket a helyi magánkereskedésekben lehet
vásárolni, ha nincs az igénynek megfelelõ választék rendelni is lehet. Hely-
ben több varrónõ és férfiszabó mûködik „nem hivatalosan”. Városi szalo-
nokban, szabómûhelyekben rendelésre helyiek nem dolgoztatnak. A cipõja-
vítást a Szentegyházán szövetkezeti egységnél dolgozó, helybõl ingázó
mesterekre bízzák, ezek falujabelieknek legtöbbször feketén dolgoznak.
A háztartásgazdaság mûködési-ellátási szükségletei csaknem egészé-
ben kielégíthetõk a helyi kereskedelmi, szolgáltatói egységeknél.
Hivatalosan engedélyezett helyi magániparosok az asztalos, kovács,
kõfaragó, üvegezõ, autó-, tv-rádió-, háztartási gépeket javító szakmákban
mûködnek a faluban. Pénzfizetés ellenében, feketén lehet hozzájutni helyben
más olyan szükséges szolgálatokhoz mint szobafestés, csempézés, villany-
szerelés. (Ez utóbbi esetben az állami vállalat szentegyházai kirendeltsége
is megbízható lenne a munkával, de erre az intézményre csak a hálózati
szereléseket bízzák, ugyanis a bekötésekhez a szakvállalat engedélye szük-
séges.) Egy magántõkéjû társaság vágópontot és mészárszéket nyitott a
faluban, ahol a húst „nem úgy mint a maszek mészárosok, hanem szaksze-
rûen osztályozva” kínálják. Három asztalosmûhely mûködik a faluban, ahol
épület- és bútorasztalos munkákat lehet rendelni. Házépítéshez mindenféle
szükséges anyagok (tetõfedõ, falazó anyagok, belsõ burkolatok, vízvezetés-
hez, fürdõszobához szükséges idomok stb.) szintén helyben vásárolhatók: a
szentegyházai építõanyagokat forgalmazó vállalatnak helyi üzlete is van,
igény szerint megrendelésre szállítja a szükséges anyagokat, felszereléseket.
Szükséges röviden kitérni a lövétei magánerõs építkezések mai formá-
jára, ez az egyik olyan gazdasági tevékenység amely szemléletesen mutatja
a háztartások megváltozott külsõ viszonyokhoz való alkalmazkodási formá-
ját. A faluban ahol a 1989 elõtti években több építõcsoport is dolgozott, ma
nincs hivatalos engedéllyel mûködõ kõmûves. Az építõmesterek az itthoni
kereseti viszonyokhoz képest jól fizetõ magyarországi piacon dolgoznak,
ahol „megszokták a sok pénzt, ha itthon munkával kínálják olyan árakat
kérnek, amihez az idevaló emberek hozza se tudnak szólni. Ma már nem úgy
építenek, hogy egy vállalkozó kivállalja a munkát alaptól tetõig, ezt nem

123
lehetne megfizetni. Most megfogadnak egy szakembert, aki az egészet
levezeti, azt pénzzel megfizetik, a többi kalákamunka, segítenek a rokonok,
szomszédok, barátok”. A háztartások válaszként a kedvezõtlen piaci viszo-
nyokra, kooperatív munkával, a háztartásközi kooperációk erõsítésével vé-
dekeznek, csökkentik a pénzbeli ügyletek arányát.
A gazdálkodáshoz vetõmagot, mûtrágyát, vegyszert a faluba egy helyi
vállalkozó szállít. Gabonát az elmúlt években „sokat hozott csereárúként,
innen a gazdáktól átvette a pityókát és elõre rögzített cserearány szerint hozta
a Regátból a gabonát. Ezzel a cserével így mindenki jól járt”.
A szûk területen mûvelt konyhakertészethez palántát, zöldség magvakat
a helyi piacon vásárolják a háziasszonyok, az utóbbi években egy fiatalem-
ber, aki Magyarországon kertészetben dolgozott hozzáfogott palántater-
mesztéshez, áruját azonban nem a piacon forgalmazza, hanem „kiírja a
kapujára mikor mi kapható és onnan háztól elviszik”.
Szállítóeszközökkel, mezõgazdasági gépekkel a falu családjai összes-
ségükben a szükségletnek megfelelõen ellátottak, ezen a területen is a
háztartások között a megkérdezettek becslései szerint több a kapcsolatháló-
zati tranzakciókban végzett kooperatív munka mint a pénzügylet.
A Kishomoród menti falvak közül csak Lövétén megoldott az állandó
háztartási gázellátás. (Egy néhány hónapja beindult magánvállalkozás szol-
gáltatása).

Szentegyháza
Szentegyháza, a szóban forgó kistáj szocialista korszakban született
kisvárosa, háztartásainak helyzete a falusiakhoz képest kétségtelenül elõ-
nyösebb a szükségletkielégítõ szolgáltatások helyi adottságai tekintetében.
Gyakori eset, hogy ugyanazt a szolgáltatást állami és magánvállalkozás is
kínálja. A szocialista korszakban szövetkezeti keretek között mûködött
komplex szolgáltatói hálózat a kilencvenes évek elején egy-két részleg (nõi
szabászat, cipõjavítás) kivételével megszûnt, az itt dolgozó szakemberek
többsége (kb. hatvanan) hivatalosan engedélyezett magániparosként próbál
megélni a piacon.
A szociális szolgálatok a községközpontok ellátottságához képest kie-
gészülnek az egész napos gyermekfelügyelettel, a betegellátásban a kórházi
fektetõvel, a líceumi oktatással és a szakmunkásképzõvel.
Az egyéni szükségletek kielégítésénél a háztartások keresik az olcsóbb
vásárlási lehetõségeket. Pl. a ruházati cikkeket elõször piacon és turkálók-
ban, próbálják beszerezni, ha újat készítetnek azt piacon vásárolt anyagból
feketén varratják meg, „nem lehet a szövetkezeti szabóságba vinni olyan
drágán dolgoznak most” (nyugdíjas háziasszony).
A háztartások mûködési-ellátási szükségletei közül helyben elérhetõk a
szükséges szolgáltatások, részben az iparvároska népes szakemberállomá-
nyának, is köszönhetõen. Állami és magánvállalkozások kínálják szolgálta-

124
tásaikat az asztalos, kõmûves, víz-gázszerelõ, szobafestõ, villanyszerelõ,
mészáros, fényképész szakmákban. Hivatalos engedéllyel mûködõ magán-
vállalkozás az építõanyagokat forgalmazó üzlet, az üvegezõ, fogtechnikus,
az autó-, gumi-, tv-rádió és a háztartási gépeket („külön hûtõs is van”) javító
mester.
Településen kívüli szolgáltatásokért a szentegyházai háztartásnak rit-
kán kell kilépni, néhány speciális ellátást és szükségletet leszámítva. Így pl.
az a közel félezer nyugdíjas, aki tagja a Székelyudvarhelyi Nyugdíjasok
Önsegélyezõ Pénztárának ha kedvezményes kamatú kölcsönt akar felvenni,
vagy ha ugyanitt tagsága jogán árcsökkentett szemüvegkeretet szeretne
vásárolni, vagy pl. ha az udvarhelyi kalaposoknál dolgoztatna. A megkérde-
zettek egybehangzó véleménye, hogy ügyintézõ-beszerzõ útjaikra a
szentegyházaiak szívesebben mennek Udvarhelyre mint Csíkszeredába,
„igaz Udvarhelyre több a buszjárat is”.
A városka háztartásainak szolgáltató intézményrendszere specializáló-
dott, a hivatalosan engedélyezett termelõ-szolgáltató szervezetek szolgálta-
tásaikat azonban sok esetben feketén adják. E köztudott viszonyok mellett
egy megkérdezett így érvelt: „aki tud feketézik, fõleg az ilyen kisebb alkalmi
munkáknál, amit gyorsan le lehet bonyolítani és a felek bíznak is egymásba.
Reá van kényszerítve a mester is hogy feketézzen a nagy adók miatt”.
Egészében a szentegyházai háztartásközi kapcsolatszerkezet településen
belül szervezõdik. Nincs szüksége közvetítõkre, megbízottakra, helyi szintû
kapcsolathálózati transzferekrõl van szó.
ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK
A társadalomtörténeti és szociológiai kutatásokból ismert jelenség,
hogy a fogyasztás-termelés változása régiónként és társadalmi csoporton-
ként eltérõ idõben és módon következik be. A fogyasztási szokások kultu-
rálisan meghatározottak, a történeti generációk között áthagyományozódott
minták érvényesülnek a mindennapi gyakorlatban. A bevezetõben említett
periférikus helyzet csak részleges magyarázó érvénnyel szolgál a háztartások
ma megfigyelhetõ szükségletkielégítõ tranzakcióinak, a háztartásközi cse-
reviszony típusoknak értelmezésében.
A kérdezett szolgálatok, szükségletek megszerzési módja alapján a
szóban forgó falvak és a kisváros lakóinak megélhetési kapcsolathálózata
szerkezetileg és tartalmilag eltérõ konfigurációt mutat.
A szociális, egyéni és háztartásmûködtetési szolgáltatásokhoz való
hozzájutás módjának, az elérhetõség idõ- és költségráfordításainak mérté-
kében jelentõs különbségeket tapasztaltunk a kisebb falvak és a kisváros,
illetve a közvetlen szomszédságukban lévõ nagyközségi háztartások megél-
hetési kapcsolatrendszerének mûködtetésében. A kistelepülések háztartási
kapcsolattartásának morfológiai sajátossága a településen kívüli kapcsolatok

125
gyakorisága, az egyéni szükségletek és háztartások ellátási-mûködési szol-
gáltatásainak beszerzése egyéni kilépésekkel, illetve a faluból naponta vagy
hetente eljáró megbízott személyek közvetítésével. Az ellátatlan települése-
ken általános a kapcsolatok téri kiterjesztése a háztartás szükségleteinek
megszerzésében más szomszédos kisrégiók felé (Szászföld, Erdõvidék). A
helyi szolgáltatásokkal ellátott háztartások kapcsolathálózata kifele gyér, a
helyi csererendszerbe integrálódnak, ezzel szemben az elõbbi falvak háztar-
tásai több szállal, közvetlenül kapcsolódnak a regionális csererendszerbe.
Ugyanezeken a településeken jelennek meg a „kiszálló” szolgáltatások
(ügynökök, kiskereskedõk).
A fejletlen szolgáltatói szektorú településeken az ellátás típusú önszol-
gáltató munka pl. a javító-szerelõ tevékenységek, széles körben elterjedtek.
Ezek a tevékenységek a segítõ kapcsolatrendszerekben is jelentõs részt
foglalnak el. Ugyancsak az ellátatlan települések lokális társadalmaiban a
háztartások külsõ kapcsolatszervezésének fontos motivációja, a hiányzó
ellátó rendszerek pótlására, a személyközi társadalmi kapcsolatokra alapo-
zott beszerzõ-bevásárló típusú ellátási formák. Minden vizsgált településen
tapasztalható, hogy a háztartások közötti tranzakciókban a segítõ, önellátást
célzó munkakooperációk létezése. Eddigi ismereteink alapján úgy látjuk,
hogy az intenzív munkakooperációk teljesen más területeken mûködnek a
szolgáltatásokkal ellátott települések esetében mint a szolgáltatáshiányos
falvakban, ahol elsõsorban munkacsúcsok, a család munkaerejét meghaladó
idényjellegû gazdasági feladatok, rendkívüli helyzetek megoldásakor kerül
sor kapcsolathálózati munkavégzésre. Jóllehet a szolgáltatásokkal ellátott
településeken a szükséges szolgálatok „kéznél vannak” a háztartások a romló
gazdasági körülmények között az olcsóbb megoldásokat keresik, pl. kiter-
jesztik a munkacserét olyan területekre is , ahol az elmúlt években nem volt
szokásos. („A szomszédokkal, rokonokkal, barátokkal végeztetett munka
még most is a legkifizetõdõbb, a kalákázás nem is fog kiveszni ilyen árak
mellett. Igaz most az élelem és az ital is nagyon drága, de ha ebédet és
vacsorát adsz akkor is olcsóbban jössz ki, mintha a drága napszámot megfi-
zeted. Most miután visszaadták a közös erdõrészbõl azt a tizenöt köbmétert,
két három család összeállt, egyiknek volt fogat, a másiknak motorfûrész,
közösen termelték ki, sokkal olcsóbban mintha gépekkel termeltetik ki és
külön minden munkát drágán megfizetnek” (48 éves férfi). A kooperatív
munkaformák tehát nem tûnnek el a különbözõ szintû szolgáltatásokkal
ellátott településekrõl, hanem más területeken szervezõdnek a munkaerõ és
eszközhiányos háztartások között. A nagyközség (Lövéte) és a társadalmi
viszonyaiban ettõl nem sokban különbözõ kisváros szolgáltatói szférájában
megjelenik az állami és a magánszolgáltatók konkurenciája a piacon. Álta-
lános tendencia, hogy az állami- és magánszolgáltatások közül a háztartások
az olcsóbbat részesítik elõnybe, de ahol differenciált, szakosodott szolgála-
tokat kínálnak a háztartásoknak, itt már - igaz korlátozott keretek között - a

126
rétegspecifikus fogyasztás is megfigyelhetõ. Pl. tapasztalható, hogy az anya-
gilag tehetõsebb családok szinte kötelezõen a drágább, nehezebben elérhetõ
szolgáltatások közül válogatnak (ruházati cikkek és más egyéni szükségletek
terén). A kisebb déli falvak szakember hiányának, illetve a részlegesen
képzett szakemberek jelenlétének, a szolgáltatások fejletlenségének egy
másik következménye a virágzó ezermesterkedés, a helyi kontár munka
széleskörû elterjedtsége, sõt a kooperatív kontárkodás (ahogy a karácson-
falvi példából látható volt) gyakorisága. Ezekben a kooperációs formákban
ritkán elõfordulnak a naturális cserék is, de leggyakoribb a segítségmunka
valamint a pénzfizetés.
A Kishomoród mentén a szolgáltatói szféra legfontosabb változása az
elmúlt néhány évben a magánalapú és állami szolgáltatások viszonyában
következett be. Az állam kiszorult néhány olyan tevékenységi területrõl ahol
hosszú évtizedekig monopóliumot élvezett. Így pl. a tej és húsfelvásárlásban
ma egyértelmû a magánvállalkozások uralma. Egyes falvakban az állam
annyira kénytelen volt átengedni a tej- és húsfelvásárlás piacán pozícióit,
hogy - bár mûködteti felvásárló kirendeltségeit a saját helyi alkalmazottain
kívül más termelõ nem oda viszi termékeit (pl. Újfalun és Karácsonfalván).
Egy másik terület, ahonnan az állam csaknem teljesen kivonulni kényszerült,
a mezõgazdasági gépszolgálat. Ma már gyakorlatilag felszámolódtak a
szóban forgó településeken az állami mezõgépészeti állomások.
Ezeket a változásokat azért fontos megemlíteni, mert a háztartások
összességének erõforrás-ellátó döntései nyomán következtek be. A családi
gazdaságok eladásra szánt terményeit drágábban felvásárló, illetve olcsób-
ban szolgáltató gazdasági szervezetek mellett (legyenek ezek magán-
tejfeldogozó kisüzemek, vagy az ekével, traktorral rendelkezõ szomszéd
családi gazdaság) döntõ háztartások százai törték meg az állam monopóliu-
mát a szóban forgó szolgáltatásokban. De ugyanez a jelenség tapasztalható
a fejlettebb szolgáltatói szektorral rendelkezõ településeken is, ahol az
olcsóbb piaci, vagy nem hivatalos magánszolgáltatásokat választják a ház-
tartások. Akár a verbális megnyilvánulásokat, akár a megfigyelhetõ gazda-
sági cselekvések jelentéseit értelmezzük, arra a következtetésre jutunk, hogy
a háztartásgazdaságaikat fenntartók a jelen gazdasági konjunktúrában érvé-
nyes intézményes gazdasági cserearányokat méltánytalannak tartják. Ezért
alapvetõ elv a nem kooperatív kapcsolatokban a külsõ gazdasági szerveze-
tekkel a kiegyenlítések lehetõségeinek keresése. Ennek egyik legkézenfek-
võbb módja a saját termék értékesítésekor a kedvezõbb, vásárláskor az
olcsóbb ajánlatok felkutatása. Ezek azok az elvek amelyek szerint a háztar-
tások a külvilághoz fûzõdõ kapcsolataikat alakítják, ezekbõl az elvekbõl
következnek a településenként bemutatott csereviszonytípusok.
Összességében a vizsgált kistérség társadalmi munkamegosztási szerke-
zetérõl elmondható, hogy az állami szféra szolgáltatásai csökkentek, a
magán- és kisebb mértékben a helyi civil szervezõdések szolgáltatásai

127
kiszorították. A kedvezõtlen gazdasági helyzetben a háztartások csökkentik
pénzügyleteiket, a családi munkaerõ-fogyasztásban nagy volumenû az ön-
foglalkoztatás és a segítségmunka. Arra a kérdésre, hogy az egyes háztartás-
típusok hogyan, milyen mértékben integrálják a helyi illetve a településen
kívül elérhetõ intézmények teljesítményeit, milyen finom distinkciók, vagy
durva eltérések különíthetõk el a háztartástípusok megélhetési eljárásai
között, a kutatás jelenlegi szintjén még nem válaszolhatunk. Az anyaországi
háztartáskutatások eredményei azt mutatják, hogy a külsõ intézményi ellá-
tottság mellett az egyes háztartások erõforrásai, a rokoni kapcsolathálózat
kiterjedtsége és erõssége, a felhalmozott vagyon nagysága és formája, az
életmódbeli szokások, mind a megélhetési eljárásokat meghatározó ténye-
zõk (Spéder 1997:8). Ezeknek a tényezõknek feltehetõen a Kishomoród
menti háztartások megélhetési szerkezeteinek alakításában is jelentõs a
szerepük.
IRODALOM
Sik Endre (1984)
A háztartások egymás közötti kapcsolatai. In: Egy korosztály életútja.
M.T.A. Szociológiai Kutató Intézet. Bp.
Spéder Zsolt(1994)
A család háztartásgazdasága - a háztartásgazdaság mûködése a 90-es
évek elején. In: Demográfia Bp. 3-4 sz.
Spéder Zsolt(1997)
Háztartások egy kistérségben. In: Szociológiai Szemle 1.sz.
Tóth Zoltán (1974)
A munkamegosztás és a társadalmi szerkezet történeti rétegeinek jelen-
léte (A szekszárdi háztartások 1972-ben). Kézirat.
MELLÉKLET
A használt kérdõív a következõ szolgáltatások, egyéni szükségletek
megszerzési módjára és formájára vonatkozó kérdéseket tartalmazta:
1. Szociális szolgálatok: gyermekgondozás, idõsgondozás, betegellátás,
orvosi szolgálat, a helyi iskolai oktatás, adminisztratív és temetkezési szol-
gáltatások.
2. Egyéni szükségletek: ruházati cikkek, cipõ beszerzése, készíttetése,
javíttatása, tisztítása, kozmetikumok, fodrász, borbély, fényképész .
3. A háztartásgazdaság ellátási-mûködési szolgáltatásszükségletei:
asztalos, épületasztalos, kõmûves, szobafestõ, csempézõ, víz-gázszerelõ,
tetõanyag, falazó anyag, vízlevezetõ csatorna, híradástechnikai eszközök
javítása, háztartási készülékek, autó-és gumijavítás, kovács, üvegezõ, kõfa-
ragó, mészáros munka, vetõmag, virágmag, palánta, vegyszer, mûtrágya,
gépi munka, szállítás.

128
 A SZÉKELYFÖLDI AGRÁRTERMELÉS
TÁRSADALMI FELTÉTELEI 1989 UTÁN

Ebben az írásban a posztszocialista korszak székelyföldi agrártermelé-

sének társadalmi feltételeit tárgyaljuk. Az alábbiakban a mezõgazdasági
termelés társadalmi viszonyain a termelõmunka folyamatában érvényesülõ
makro- és mikrotársadalmi tényezõk összességét értjük, a termelõi hitelnyúj-
tás feltételeitõl a piaci árakig, a rokonsági, szomszédsági kapcsolatok gaz-
dasági vonatkozásaitól az egyéni termelõi gyakorlatokban megfigyelhetõ
stratégiák, célok, eszközök és a használt szaktudás sokféle változataiig.
Empirikus tapasztalat, hogy a legkisebb faluban is finom distinkciók, vagy
nyilvánvaló eltérések fedezhetõk fel az egyes családok termelõmunkájában
érvényesülõ gazdasági beállítottságok, mentalitások között, ha például a
termelés jövedelmezõségét, a munka hatékonyságát szervezõ racionalitáso-
kat vizsgáljuk. A székelyföldi falusi gazdálkodás mai sokszínû valóságáról
a jelen keretek között csak szükségszerûen leegyszerûsített absztrakciókban
számolhatunk be. Figyelmünket a gazdasági tevékenységek társadalmi fel-
tételeire fordítva a lokális termelési szektorokban észlelhetõ makrotársa-
dalmi és mikroszintû tényezõkrõl beszélünk. A romániai gazdasági átalaku-
lás folyamatában a falusi világot folyamatos kihívások érik, minden látszat
ellenére az agrárvidék nem változatlan újratermelési rendszer, a falu nem
zárt társadalmi totalitás. Kezdettõl hangsúlyozzuk a mikro-és makroviszo-
nyok folyamat jellegét. Ez a megközelítési szempont szükségessé teszi a
történeti elõzmények rövid áttekintését is, különösen ha tereptapasztalataink
birtokában nem lehet eléggé hangsúlyozni a bourdieu-i gondolat érvényes-
ségét, miszerint „a csoportokat alkotó egyének beállítottságai tartósak, s még
kialakulásuk gazdasági és társadalmi körülményeit is képesek túlélni”
(Bourdieu 1978:240).
TÖRTÉNETIELÕZMÉNYEK
A 20. század elsõ felének romániai magyar falusi gazdálkodásáról
született néhány munkából (szociográfiák, történeti, szociológiai értekezé-
sek, elemzések Bözödi György, Venczel József, Egyed Ákos és mások
tollából) egyértelmûen kiolvasható, hogy az agrártermelésen - különösen a
Székelyföldön - általános üzemforma volt az önfenntartó családi kisgazda-
ság és ennek környezeti erõforrásokhoz alkalmazkodó, biztonságra törekvõ,
szükségletközpontú „mindent termelõ” stratégiája. A tõkés termelési viszo-
nyokat és gazdálkodási formákat a szóban forgó térségben ez idõben a
kamatra hiteleket kínáló bankok, a közerdõket felvásárló és olcsó munka-
bérrel kitermeltetõ tõkés vállalkozók, a vasút, a bõvülõ árupiac, a pénzpiaci
mechanizmusok lassú térhódítása jelentette.

129
 A vasutak, fõbb közlekedési útvonalak mentén lévõ kistájak, a városok,
vagy a nagyobb földbirtokok közelében lévõ falusi települések társadalmát
korábban és mélyebben érintette a „kapitalizmus szelleme”, a piacelvû
termelési gyakorlatok kezdeményeinek meggyökeresedése (és ezzel párhu-
zamosan széles társadalmi rétegek proletarizálódása), mint az elzártabb
vidékek, félreesõ kisrégiók településeinek társadalmát. Ez az idõben eltérõ
hatás a termelési feltételek máig ható differenciálódását eredményezte, a
gazdasági stratégiák és beállítottságok mikroregionális különbségeiben nyil-
vánult meg, annak mértékében, hogy a földet és a munkaerõt mennyiben
sikerült piacképes termelési tényezõvé alakítani, vagy a gazdálkodás meg-
maradt kizárólag az önreprodukció kereteiben. A falusi gazdaságok tízezrei
felhalmozásra is képesek voltak, de az értéktöbblet akkumulációja nem
vezetett jelentékeny gazdasági növekedéshez.
A megtermelt javakból, készletekbõl a felesleget tartalékolásra, presz-
tízsorientált befektetésekre használták, nem a bõvített újratermelést és a
fokozottabb piaci részvételt lehetõvé tevõ termelési feltételek biztosítására
fordították. Ahogy a vonatkozó szakirodalomból ismert, a tradicionális
falusi gazdálkodásban a szerzés, az értéktöbblet megtermelésének motivá-
ciói és a felhasználás mintái mélyen társadalmiak: a jövedelem nagy hányada
a státusz-megerõsítést és pozícióõrzést, a társadalmi kapcsolatok karbantar-
tását, (ünneplés, a ceremoniális alap biztosítása) szolgálta.
Erdélyben a kései feudalizációs folyamat és a gyenge kapitalizálódás
nem számolta fel a hagyományos szabadparaszti falvakra jellemzõ önfenn-
tartó gazdálkodási módot, az ezt éltetõ mentalitást, szokásrendszert. Az
agrártechnikában, eszközkészletben, szakismeretben lassú változások meg-
figyelhetõk, de a kollektivizálásig érintetlen maradt a föld birtoklásának,
használatának, öröklésének szokásrendje, az adás-vétel évszázados formái.
Üzemméretét tekintve uralkodó típus volt a középparaszti mintára szerve-
zett, szántóföldi növénytermesztést és állattenyésztést folytató vegyes gaz-
daság. Ezek a kisgazdaságok saját önállóságuk ethoszából következõen
õrizték függetlenségüket és más akadályozó társadalmi tényezõk mellett a
piaci függõség kiküszöböléséért sem álltak rá a szakosodott termelésre.
„Valamit persze ez a típus is juttat a piacnak, hiszen a pénzre szüksége van.
Valószínû, hogy összességében e szegényes gazdaságokból is tetemes
mennyiségû áru fõleg baromfi, tojás, disznóhús - kerül ki, de igazi áruter-
melés nem folyik, illetve nem ez adja a gazdaságok jellegét. A technika és
termelési-tenyésztési eljárás: hagyományos paraszti kézimunka” (Márkus
1991:249).
Összefoglalásként leszögezhetõ, hogy közvetlenül a kollektivizálást
megelõzõ idõszak székelyföldi gazdálkodására maradéktalanul érvényesek
Márkus István megállapításai a magyar alföld falusi gazdálkodásának múlt
századi (!) üzemformáiról, amelyek sok vidéken megmaradtak abban az

130
állapotban, amelyre a történelmi elõzményekbõl következõen spontánul
elvergõdtek: „A nadrágszíjparcellák rendszere, a tagosítatlan határok esz-
méletlen eldaraboltsága; a két és háromnyomásos gazdálkodás sok helyütt
a XX. századig élõ maradványai. A már készen álló, aránylag könnyen és
olcsón átvehetõ új európai mezõgazdasági technikák és eljárások csigalassú
és egyenetlen terjedése.” (Márkus i.m.:341)
A történeti, néprajzi irodalom a Székelyföld vonatkozásában számos
(idealizált) adalékkal szolgál a családi gazdálkodásnak keretet jelentõ lokális
társadalmi szabályozásokról. A hosszú ideig fennmaradó nyomásrendszer a
szántóföldi termelésben, a természetes erõforrások (legelõk, erdõk, vízener-
gia) közösségi szabályozása, hozzájárultak olyan gazdasági rendszabályok
megalkotásához és tartós fennmaradásához, amelyek jelentõs mértékben
konzerválták a gazdálkodó közösségek struktúráját, az individualizáció és
az egyéni feltörekvés gátjai voltak. A helyi társadalmak belsõ szabályozott-
ságukkal, a hagyományostól eltérõ cselekvések szankcionálásával, intézmé-
nyes kényszert gyakorló közösségekként mûködtek. Ezt a kényszert azonban
a falusi családok, mint egyetlen lehetséges alternatívát élték meg. A tulaj-
donlás, termelés, jövedelemelosztás, fogyasztás közösségi szabályozása a
differenciálódás és vagyoni polarizáció ellenében hatott. Röviden ezek
voltak az agrártermelés mikrotársadalmi feltételei, amikor a negyvenes évek
végén elkezdõdött a mezõgazdaság szocialista átalakítása.
A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI
A szocialista korszak gazdasági elemzõi szerint Romániában a terme-
lõszövetkezeteket csak a korábbi falusi társadalmi és gazdasági szervezet
széttörése nyomán lehetett létrehozni (Hunya 1990:92). A politikai eszkö-
zökkel végrehajtott agrárátalakítás (és az ezzel párhuzamosan propagált
extenzív iparosítási program) fõbb társadalmi következményei a következõk
voltak:
- radikálisan megváltozott a legfontosabb termelõeszköz, a föld társa-
dalmon belüli eloszlása, gyökeresen átalakultak a tulajdonjogok, felszámol-
ták a tulajdonos gazdálkodók kategóriáját;
- a hatalom a tulajdonjogokkal együtt a termelõmunkában a döntési
hatásköröket is kisajátította;
- elkezdõdött a falusi munkaerõ városra vándorlása, a falusi térségek
demográfiai viszonyainak kedvezõtlen alakulása;
- a hatvanas évek közepétõl a vidéki iparosítás a kétlaki életmód
térhódításával járt;
- a fejlesztési erõforrások elosztásában diszkriminatív gazdaságpoliti-
ka érvényesült a mezõgazdaság és általában a falusi térségek hátrányára.
A szocialista román gazdaságpolitikában a mezõgazdaságot az iparoso-
dás forrásának tekintették. Az átrendezett tulajdonviszonyokat a kollektivi-

131
zálás lezárása után is ideológiai rangsorba helyezték, fõleg az állami szek-
torba ruháztak be, a tsz-eket elhanyagolták, a magántermelést korlátozták
(Hunya 1990:92). A szocializmus évtizedeiben a mezõgazdaságban végig
fennmaradt a nagyüzemi termelés kizárólagos ideológiai és anyagi támoga-
tása. Ez azt jelentette, hogy más szerencsésebb történelmû volt szocialista
országokkal ellentétben, Romániában nem jöhetett létre a második gazdaság
az agrárágazatban. A merev, tervmutatókban számoló gazdaságirányítás
csak nagyon szûk teret engedett a családok autonóm gazdasági törekvései-
nek, az önálló kezdeményezéseknek. Ilyen makrogazdasági feltételek között
nem bontakozhatott ki intenzív árutermelõi tevékenység, a kezdetben 0,3
ha-ra, majd 0,15 ha-ra zsugorított háztáji parcellákon erre nem is volt
lehetõség. Ugyanígy nem jöhettek létre a földjeiktõl megfosztott háztartások
és a nagyüzemi termelõszervezetek közötti kooperációs, integrációs szerve-
zeti formák. A nagyüzemi gazdálkodás kivételezett állami támogatásával
párhuzamosan, különféle terményadók formájában elvonták a szûk körû -
fõleg hegyvidéki - magántermelés keretei közötti terménytöbbletet (különö-
sen a nyolcvanas évek második felében jelentett súlyos terhet a családi
gazdaságoknak a kötelezõ terményszerzõdésekkel maximált áron fizetett
szántóföldi termények, állati termékek leadása). Ezek az elvonások világo-
san tükrözték, hogy melyik a kedvezményezett termelési mód és gazdálko-
dási szervezet.
A bérmunkás státusba kényszerített falusi népesség helyzetének máig
ható mentális következményei vannak. Megszûnt a rendelkezés a saját
munkaerõvel, a munka eredményével, „a korábban áttekinthetõ és közvetlen
érdekeltség helyébe közvetítõ érdekeltségi mechanizmusok léptek, amelyek
jobb vagy rosszabb mûködése az egész mezõgazdasági termelés eredményét
nagymértékben befolyásolta. Amíg az egyéni gazda nemcsak fogyasztói, de
termelõi mentalitással is rendelkezett, beruházott, tartalékolt, ápolta földjét,
állatait, ültetvényeit, amit sokszor magánál is elõbbre valóként kezelt, a
tsz-tagot már tipikus bérmunkás mentalitás jellemzi, megfelelõ ösztönzõ és
szankcionáló mechanizmusok hiányában munkáját elhanyagolja... gondos-
kodása visszaszorul a háztájiba (Hunya 1990:112-113). Miközben a rendszer
gazdaságilag csaknem teljesen aláásta és megsemmisítette az önálló gazdál-
kodást, paradox módon ezzel párhuzamosan a falusi társadalomban mentális
síkon rendkívüli módon megerõsítette a családi kisgazdaság ”szimbolikus
értékét", mint a második, rejtett gazdaság központi alapegységét, az önálló
létforma idealizált szigetét (Mihailescu 1996:4). Ennek a társadalom-lélek-
tani folyamatnak egyik következményeként értelmezhetõk az államszo-
cialista rendszer összeomlása után megfigyelt viselkedésmódok - a legszé-
lesebb értelemben vett agrárkérdésben - mind „fent” a politikai intézmények-
ben mind „lent” a falusi termelõk körében. „Fent” legpregnánsabban a
mezõgazdasági tulajdonviszonyok átalakításának jogi kereteként megalko-

132
tott földtörvény szellemében, „lent” pedig a magántermelésre visszatérõ
falusiak kezdeti eufóriájában, az újra életre kelt kistermelõi gazdasági gya-
korlatokban volt tapasztalható az individuális gazdálkodás utáni nosztalgia.
Ma már jól látható, hogy a társadalom mindkét szférájában a gazdasági
hatékonyság, a termelékenység szempontjaitól idegen motivációk mûköd-
tek. Az évtized román agrárgazdaságának átalakulását kutató közgazdászok,
szociológusok, antropológusok egyetértenek abban, hogy a földtörvény
kidolgozói eltekintettek a mezõgazdasági népesség aktuális társadalmi, de-
mográfiai, gazdasági adottságaitól, ideológiai szempontok alapján (politikai
érdekbõl) - egy már csak töredékesen létezõ társadalmi osztálynak szánt
jóvátételként és nem a hatékony gazdálkodás jogi kereteként - alkották meg.
A falu társadalmát differenciálatlan, egységes szociális alakzatként
tételezõ törvény eltekintett a szóban forgó társadalmi mikrokozmosz kis
csoportjainak eltérõ érdekviszonyaitól, különbözõ szocio-ökonómiai, kultu-
rális és regionális sajátosságaitól.
A földtörvény tulajdonba helyezést jelentett, számtalan bonyodalmat
hozott magával. A tulajdonba helyezést azonban nem követte más termelõ-
eszközök gyors privatizációja, az állam tulajdonosi jogokat és nem termelõ-
eszközöket osztott, majd a tulajdonosokat magukra hagyta. A román belpo-
litikában csaknem teljesen hiányzik a következetes, konvergens agrárpoliti-
ka (a földtörvény módosítása 1997 nyarán is aktuál-politikai kérdés, a
kormány új támogatási rendszer bevezetésével kísérletezik). Ilyen körülmé-
nyek között a tulajdonjogokkal felruházott agrárnépesség saját egyéni vagy
csoportos termelési modellekkel kísérletezik (Mihailescu 1996: 4).
A továbbiakban a székelyföldi agrártermelés társadalmi feltételeit rész-
letezzük, a jogi intézményi keretek, kistáji adottságok, családi, egyéni szintû
gazdasági válaszok, viselkedésmódok, stratégiák értelmezésével.
ÜZEMFORMÁK
A romániai szocialista mezõgazdaság összeomlása utáni korszak ag-
rárgazdaságában országosan uralkodó üzemforma a kisparaszti magángaz-
daság (99,2%), a megmûvelt területek 78,5 %-a van magántulajdonban, de
ennek csak 38%-át dolgozzák meg a kisparaszti gazdaságok (Vincze
1995:138). A Székelyföldön a szántóterületek 10-15%-át közösségi gazdál-
kodási szervezetek kereteiben a többit magántermelõ kisparaszti gazdasá-
gokban mûvelik. A családi kisgazdaság tehát a tömbmagyar vidéken is
egyértelmûen uralkodó üzemforma. A közösségi gazdálkodási formák ön-
kéntes termelõi társulások: jogi személyiségû társulások, családi vállalkozá-
sok, agrárágazattal rendelkezõ kft-k. A kétféle üzemforma között azonban
nem húzható éles határvonal. Számos példát ismerünk arra, hogy a családok
jobb minõségû földjeiket maguk mûvelik meg, a birtokuk többi részét a helyi
„társas” gazdaságban mûveltetik - ha van ilyen. Ezekrõl a székelyföldi

133
gazdálkodási szervezetekrõl elsõsorban gazdaságossági, termelékenységi
szempontokat elõtérbe helyezõ leírások, elemzések születtek agrárszakem-
berek részérõl (Tóth 1995; Vincze 1995). De foglalkoznak az említett
munkák a gazdálkodás makrotársadalmi feltételeivel, jogi szervezeti jelleg-
zetességeivel is.
MAKROKÖRNYEZETI JELLEGZETESSÉGEK
A sürgetõ gazdasági átalakulás követelményeivel számot vetõ agrár
szakemberek, közgazdászok mindkét üzemforma esetében a hiányok, gaz-
dasági és társadalmi deficitek sorozatáról beszélnek. A jelentékenyebbek: a
tisztázatlan földtulajdonviszonyok, a szervezet rendszer válsága - ami a
termeltetõ, értékesítõ integrációs rendszerek, információellátás, piackutatás,
biztosítórendszerek hiányát jelenti - a termelés jövedelmezõségéhez képest
drága üzemanyag és gépi munka, az elavult termelési szakismeretek.
A magántermelõ kisgazdaságok esetében különösen súlyosnak tartják
a munkaerõ és tõkehiányt, az elavult termelési technológiát, a piaci szako-
sodásra utaló termékszerkezeti változtatások helyett a kisgazdaságok „min-
dent” termelõ stratégiáját, a hatékony szántóföldi gazdálkodást lehetetlenné
tevõ, irracionálisan elaprózódott földbirtokszerkezetet. Ilyen feltételek kö-
zött az agrár közgazdász úgy látja, hogy Romániában a magas képzettségû,
vállalkozó típusú földmûves társadalom kialakítása több emberöltõt is igé-
nyelhet (Vincze 1994:70).
A Székelyföld kistérségeire a szocialista gazdaságirányítás bukása utáni
idõszakban a gazdasági súlytalanodás, a periferizálódás jellemzõ. A hatva-
nas évek második felétõl ide telepített ipar súlyos válsága az utóbbi években
a foglalkoztatottság jelentõs csökkenését jelentette az állami szférában. Az
állami szektorban dolgozó falusiak végsõkig kitartanak rosszul fizetett mun-
kahelyeiken és a korábbi évtizedekben kialakított kétlaki életforma tovább-
vitelével kísérleteznek. Ezek a családok mezõgazdasági termelést saját
földbirtokon csak részidõs mûvelésben végezhetnek. Egészében a mai szé-
kelyföldi falusi létfenntartási formákról a külsõ szemlélõ megállapítja, hogy
az itt élõk - akárcsak más hasonlóan hátrányos gazdasági helyzetû térségek-
ben - a „bérmunkás lét és a mezõgazdasági önellátás és kistermelés fél-pro-
letár állapot kombinációját kénytelenek folytatni” (Laki 1997:40).
EGY GAZDÁLKODÁSI GYAKORLAT SZIMBOLIKUS URALMA
Ha a falusi gazdasági gyakorlatok mai változatait nézzük, a székelyföldi
az agrártermelésben egyértelmû az önfenntartást, az életkörülmények egy-
szerû újratermelésének újratermelését középpontba állító családi gazdasá-
gok túlsúlya.
A családi kisgazdaságokban ma érvényesülõ gyakorlatok jellegzetessé-
gei röviden a következõk: a család fogyasztási szükséglete szerint alakított

134
termékszerkezet, a hiányzó, vagy gyenge, alárendelt szerepû piaci részvétel,
alacsony technikai szint, a nagyarányú élõmunka, a saját munkaerõ csaknem
kizárólagos használata, illetve a külsõ munkakapcsolatok nem tisztán gaz-
dasági, hanem társadalmi érdek szerinti alakítása. Ha a racionális gazdasági
számítás szempontjai szerint vizsgáljuk a mai székelyföldi individuális
gazdálkodást, ebbõl a perspektívából érthetetlen, megmagyarázhatatlan je-
lenségekkel találkozunk. A korszerû termelési technológiák szempontjából
anakronisztikus, költségtöbbletet okozó földbirtokszerkezet újraéledése
mellett, a mezõgazdasági specializáció hiánya tapasztalható, továbbá a
presztízsorientált befektetések elsõdlegességének irracionalitása a gazdasági
növekedést célzó befektetésekkel szemben. A mentalitások szintjén az újí-
tásokkal, a vállalkozásokkal és a felhalmozással szembeni ellenérzések
tapasztalhatók (ez a beállítódás a társadalmi differenciálódást utasítja el) a
családok személyközi kapcsolataiban gyakoriak a nemzedékek közötti fe-
szültségek.
A székelyföldi agrártermelés magánszektorában a „gazdálkodás a szo-
kások és a hagyomány által megszentelt rendszer” (Hobsbawm 1988:156).
Ebben a rendszerben a termelõ aki egyben fogyasztó is munkája eredményé-
re nem a megtett erõfeszítés vagy a ráfordított idõ terminusaiban számít,
hanem tevékenysége végeztével abban a hitben nyugszik meg, hogy „a
munkát megtettük, a többit Istenre bízzuk”. A mai gazdálkodási gyakorlat-
ban megújuló hagyományos beállítódások azt is bizonyítják, hogy mennyire
sikertelen volt a szocialista modernizáció a tradicionális társadalmak meg-
haladásában, a korábbi kulturális minták (és ennek részeként a gazdasági
gyakorlatok) átalakításában. Ez a gyakorlat nem nélkülözi saját önkörében
az ésszerûséget, de ezt a racionalitást nem a profitra, a folytonos gazdasági
növekedésre koncentráló gondolkodásmód jellemzi, hanem arra irányul,
hogy megõrizze, illetve újra megszerezze azokat a javakat amelyek a lokális
társadalmi térben a család pozíciójának szükséges komponensei. A hagyo-
mányos gondolkodásmód szerint a javak készletében szétválaszthatatlanul
keverednek az anyagi és szimbolikus természetû elemek, amelyeknek az
anyagi javak csupán a kapitalista homo oeconomicus szemében a legszem-
beszökõbb mozzanatai (Bourdieu 1978:395). A hagyományos életvilágot az
anyagi és szimbolikus javak egymásra átválthatósága jellemzi, de ezt a
jellegzetességet a kizárólag gazdasági számítást ismerõ gondolkodás nem
képes felismerni, rejtve maradnak elõtte a gazdasági tranzakciók szimboli-
kus aspektusai, ennélfogva a szimbolikus javakba történõ gazdasági befek-
tetéseket irracionalitásokká fokozza le. Holott a mai székelyföldi önálló
gazdálkodásnak is megvan a maga organikus racionalitása. A gazdasági
cselekvések célja látszólag az egyszerû újratermelés, de a fennmaradást
biztosító javakba szervesen beletartoznak a családi és az egyéni biológiai és
társadalmi újratermeléshez szükséges javak is. A kérdésre, hogy a székely-
földi agrártermelésben három-négy évtizedes nagyüzemi gazdálkodás után

135
a korszerû technológiák, piacelvû termelési eljárások alkalmazása helyett
miért újult fel a szakemberek szerint az elmaradott, korszerûtlen, önellátó
modell, csak az új gazdasági körülményeket figyelembe véve - létezõ
termelõeszközök és erõforráskészletek racionális kihasználásának lehetõsé-
geivel számolva - nem adható kielégítõ magyarázat. Az értelmezésbe szük-
séges bevonni a gyakorlatban érvényesülõ domináns kulturális minták sze-
repének elemzését is, hisz a gazdasági tevékenységekben folyamatosan
tapasztalható, hogy „valójában cselekedetei zömét illetõen, a gazdasági
szereplõ se nem ésszerûen számító lény, aki csak a racionálisan értékelt
esélyeket veszi figyelembe, se nem automata, amelynek mûködését gépiesen
határozzák meg a piac törvényei” (Bourdieu 1978:238). A székelyföldi
individuális családi gazdálkodás mindennapi gyakorlatában a cselekvések,
beállítódások, viselkedésmódok, tervek és kivitelezések szférájában, a gaz-
daságok közötti cseresorozatokban, tranzakciókban a gazdasági és társadal-
mi érdekek, motivációk keverednek. A családi gazdaságok, háztartások
szintjén végzett elemzések egybecsengenek a hagyományos társadalmak
viszonyait kutatók megállapításaival. Ebben az életvilágban a társadalmi
intézmények (rokonság, szomszédság) erõteljesen befolyásolják és ellenõr-
zik a gazdasági viselkedést.
Végezetül felvethetõ, hogy a tradicionális gazdálkodás mintáinak újjáé-
ledése vajon a falusi társadalom változási képtelenségét, vagy a létezõ
fenyegetõ külsõ viszonyokra adott alkalmazkodó viselkedését jelenti-e? Úgy
véljük, a gazdasági szereplõknek a mai helyzet - a magántermelés
makrotársadalmi feltételei - sok szempontból ismerõs gazdasági környezetet
és viszonyrendszert jelent: azokra a történeti idõkre emlékeztet, amikor a
külsõ társadalmi aktor, a hatalom magára hagyta a falusi termelõk társadal-
mát, különösebben nem avatkozott be a lokális kistársadalmak belsõ világá-
ba, fõként nem a gazdasági szféra tevékenységeibe. A kollektivizálást meg-
elõzõ évekbõl ismert kényszerhelyzetekkel összevetve (beszolgáltatások,
kötelezõ terményszerzõdések) a falusi társadalom ma látszólag a relatív
függetlenség állapotában létezik. A termelésben alkalmazható a régi tudás,
és relevanciája van: az ember nem hal éhen, ha sokat dolgozik nem süllyed
le, a család fennmarad. Fokozott önellátással a háztartásban mérsékelhetõ a
pénzhiány, önkizsákmányolással meg lehet tartani a viszonylagos gazdasági
önállóságot, kiküszöbölhetõk a labilis egyensúlyt fenyegetõ áru- és pénzvi-
szonyok. Elmozdulás ezek irányába csak a közlekedési fõútvonalak, vas-
utak, városok közelében lévõ településeken tapasztalható, ahol több
mikrokörzet, kistáj családi gazdaságai specializált kistermelést folytatnak
(burgonya, hagyma, káposztatermelõk). Ez a piacra termelés azonban nem
a szakemberek sürgette piacorientáltság új keletû következménye, hanem az
iparosítás elõtti tradicionális gazdálkodás táji munkamegosztásának öröksé-
ge. A külsõ világ kényszereit a családi gazdaságok jövedelmeihez képest
drága szolgáltatások, a gazdaság mûködtetéséhez szükséges árucikkek

136
(üzemanyag, kisgépek alkatrészei, vegyszerek) - a valós makrogazdasági
viszonyokat világosan tükrözõ - magas árai jelentik. A termelõk gazdasági
függõségét egyértelmûen jelzi a terményfelvásárlói árakat (tej és húsfelvá-
sárlás) saját érdekeik szerint alakító akár magán, akár állami tõkéjû gazda-
sági szervezetekkel szembeni védtelenségük. Amelyekkel a termelõk elége-
detlenek, de ellenükben hatékony érdek-képviseleti szervezõdéseket még
nem tudtak létrehozni. Nincsenek erõs gazdaszervezetek a jó árak kiharco-
lására. Bár indokolt lenne a társadalmi összefogás a gazdaságilag bizonyta-
lan világ ellen, az együttmûködési, érdekegyeztetési készség és képesség
hiányzik. Nem áll módunkban e jelenség okainak részletezése, csak utalha-
tunk a mai romániai falusi társadalom sajátosságára, arra, hogy az erõszakos
szocialista modernizációs törekvésekkel szembeni „kemény, de sikeres,
atomizált egyéni ellenállás hosszú évtizedei után nehéz megtanulni a nyílt,
egyértelmû viselkedést, és másokban megbízva, másokkal együtt összhang-
ban cselekedni” (Rév 1996:155).
ZÁRÓGONDOLATOK
Tereptapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy minden látszat ellenére, a
székelyföldi agrárvidék nem változatlan újratermelési rendszer, a falu nem
hagyományokba merevedett, zárt társadalmi totalitás, hanem differenciált
társadalmi alakzat, amelynek termelõtevékenysége az aktuális feltételrend-
szerben kulturálisan alakított. A gazdasági átalakulás kedvezõtlen körülmé-
nyei közepette, a magántermelõ családi gazdaság ma egyensúlykeresõ,
védekezõ rendszerként mûködik: a külsõ kényszerekre adott válaszként
önkizsákmányolással fokozza önellátását, minimalizálja kiadásait, így csök-
kenti azokat a felületeket, ahol a külsõ világ megtámadhatja. A szocialista
mezõgazdaság csõdje után a falusi társadalom széles rétegeinek nem volt
más választása, csak a hagyományos gazdálkodási mintákhoz nyúlhatott. Az
új helyzetben aktivizálta elérhetõ erõforráskészleteit: a földet, termelõesz-
közeit és termelõi tudását. A termelésben követett mindenoldalúság az adott
szituációban élõk szempontjából racionális stratégia. A család munkaereje,
jövedelmei egy részét éppen a szociális kapcsolatok garantálta védelem
biztosításáért, lokális társadalmi kapcsolathálózatának fenntartására fordítja.
Pierre Bourdieu szavaival: „E társadalom, mely állandóan létében fenyege-
tett, melynek minden energiáját a külvilággal való törékeny egyensúly
fenntartására kell fordítania, melyet a megmaradás gondja nyomaszt, inkább
a megõrzést választja, hogy önmagát megõrizze, mintsem azt, hogy a világ
átalakulása érdekében maga is átalakuljon (Bourdieu 1978:332-333). Ez
nem azt jelenti, hogy a mai székelyföldi falusi életformán belül a családok
szintjén a gazdálkodásban ne jelentkeznének az alkalmazkodás, a korlátozott
mértékû változtatások jelei a mindennapi életben, az örökölt életforma
ésszerûbbé tételére, a strukturális hely megõrzésére, vagy elõnyös megvál-
toztatására. Ezek a változtatási törekvések azonban csak lassan következnek

137
be, mert az érvényes tapasztalati tudás- és a szokásokban gyökerezõ gondol-
kodásmódban a minimális biztonság mindig fontosabb a kecsegtetõ de
kockázatos nyereségnél, az életben maradás a család anyagi, társadalmi és
kulturális fennmaradása mindenek fölött álló értékek: ”a falusi tapasztalati
tudás, a szokásjog, a hagyománytudat súlyosabban esik latba, mint a kívülrõl
eredõ elvont innovációs nyomás" (Kaschuba 1990:63). Ezért korlátozott
hatásúak a különbözõ kommunikációs csatornákon áramló korszerû szakis-
meretek, ezért tapasztalható általános ellenszenv és a szimbolikus kirekesz-
tés gesztusai, a helyi társadalmakban - a hallgatólagos közmegegyezéssel
megállapított - normatív szint fölött teljesítõ többet akarókkal, az elfogadott-
nál többet felhalmozókkal, a vállalkozókkal szemben.
IRODALOM
Biró A. Zoltán - Gagyi József - Oláh Sándor 1994
Gazdálkodási gyakorlat a Székelyföldön. (A paraszti mentalitás mûkö-
dése a gazdálkodásban és korlátozó szerepe a piacgazdaságban). Antro-
pológiai Mûhely 1994/1. 7-40.
Bourdieu, Pierre. 1978
A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése. Gondolat, Budapest.
Bözödi György 1985
Székely bánja. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest.
Egyed Ákos 1981
Falu, város, civilizáció. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Hobsbawm, Eric J. 1988
A forradalmak kora (1789-1848). Kossuth Könyvkiadó, második kiadás.
Budapest.
Hunya Gábor 1990
Az élelmezési válság okai. In: Románia 1944-1990. ATLANTISZ. Med-
vetánc
Kaschuba, Wolfgang 1991
Az agrártársadalom útban a modernség felé: új kutatási távlatok. In: A
német társadalomtörténet új útjai. szerk. Vári András. Budapest, Akadé-
miai Könyvkiadó.
Laki László 1997
A háztájizás tegnap és ma. In: Szociológiai Szemle.1.sz
Márkus István 1991
Az ismeretlen fõszereplõ. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest.
Mihailescu, Vintila 1996
Doua sate in tranzitie. Tipuri strategice dominante in lumea rurala. In:
Revista de cercetari sociale. nr.3.
Oláh Sándor 1994
Gazdálkodásmód és életvitel. In: Korunk 6.sz. 55-60.

138
Rév István 1996
Az atomizáció elõnyei. In: Replika. Társadalomtudományi folyóirat.
23-24 sz. 141-160.
Venczel József 1980
Az önismeret útján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás körébõl.
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Venzcel József 1988
Erdélyi föld - Erdélyi társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
Vincze Mária 1994
Agrárátalakulások a román mezõgazdaságban. In: HITEL Erdélyi Szemle.
1. 66-78.
Vincze Mária 1995
A családi gazdaság helye és szerepe a román agrárátalakulásban. In:
Regio 1-2. 137-144.
Tóth Attila 1995
A közösségi gazdálkodás a Székelyföldön. In: Regio 1995. 1-2 sz.
145-154.

139
 A FIATFALVI FÖLDHASZNÁLAT 2003-BAN2

A HELYI TÁRSADALOMRÓL
A közigazgatásilag 1952-tõl Székelykeresztúr városhoz tartozó, közel
fele-fele arányban református és unitárius vallású faluban az egykori szabad
székely családok utódai mellett az Ugron bárók birtokára betelepített zsel-
lércsaládok leszármazottai és a szocialista mezõgazdaság idõzakában bete-
lepedett bérmunkás családok élnek. A falu gazdálkodási kultúráját a kollek-
tivizálás elõtti idõszakban és még a mezõgazdaság szocialista átalakításának
közel másfél évtizedes (1949-1962) folyamata alatt is, a fejlett állattenyész-
tés, és az ennek az ágazatnak szükségletei függvényében alakuló szántóföldi
termelésszervezés jellemezte. A falu gazdái a húszas-harmincas években
híresek voltak az ökörhízlalásról, késõbb, a kollektivizálás befejezéséig az
apaállat tenyésztésrõl.
A KÖZELMÚLT TERMELÕSZERVEZETEI A FALUBAN
A szocialista termelésszervezés idõszakában Fiatfalva sajátos helyzet-
ben volt, határában több nagyméretû – regionális jelentõségû termelõszer-
vezetet alakított az állam. Az állami gazdaságot az Ugron család bárói
birtokán az államosítás után alakították, a kisbirtokosok földjein a 1950-57
között megszervezték a kollektív gazdaságot. Késõbb nagy beruházással
sertéstenyésztõ telepet, baromfitenyészetet és kertészetet hoztak létre a falu
szántóhatárán. A sertésfarm állománya a csúcsidõszakban közel ötvenezer
volt, a baromfitenyészetben szintén több tízezer állatot neveltek. Ezek a
gazdasági egységek nemcsak munkalehetõséget jelentettek a fiatfalviaknak,
hanem tanulási alkalmat is, ennek a tapasztalatnak a mai gazdasági szakér-
telemben is vannak nyomai (pl. egy disznótartásra szakosodott gazda el-
mondta, hogy az állami farmon tanulta az állatok takarmányozásának,
gyógykezelésének ismereteit).
A szocialista egységek építkezésekkel nagy területeket foglaltak el, ezek
az épületek ma is állnak többnyire leromlott állapotban, hasznosítatlanul. Ez
a helyzet nem tette lehetõvé a földtulajdon egészében történõ visszaszolgál-
tatását: 1991 után a földvisszaméréseket vezetõ bizottság 20%-os terület-
csökkentést alkalmazott, ennyi hiánnyal kapták vissza a gazdák birtokaikat.
Ez a helyzet ma is elégedetlenségek forrása. A földreprivatizáció Fiatfalván
a kollektivizálás elõtti tulajdonviszonyok visszaállítását jelentette. Minden

2 A fiatfalvi földhasználat vizsgálatát az Arany János Közalapítvány támogatásával

végeztem.

140
család ugyanazokat a parcellákat kérte és kapta vissza, amelyeket a mezõ-
gazdaság szocialista átalakítása elõtt birtokolt.
Az 1991 utáni idõszak általános termelõszervezeti formája az önálló
gazdálkodást folytató, saját földjét - esetleg bérelt földet is - mûvelõ családi
kisüzem. Nagyobb területet egy keresztúri mezõgazdasági vállalkozó bérel
a faluhatáron, összesen kb. 25 ha szántóföldet több parcellában.
A falu földvagyonának elhelyezkedése, mûvelési ágak és minõség sze-
rinti megoszlása
A faluhatár domborzati sajátosságát a Nagyküküllõ széles árterülete és két
széles patakvölgy közrefogta nyugati lejtésû domboldalak határozzák meg.
A határ összterülete 1608 ha, ebbõl 70 ha belterület. A külterületen
szántó: 594 ha, 350 ha kaszáló, 106 ha legelõ, 434 ha erdõ, a többi mezõ-
gazdasági termelésre hasznosíthatatlan terület (árkok, utak, csordajárók,
kavicstelep). Közel 40 ha szántó és kaszáló a szomszédos székelykeresztúri
és alsóboldogfalvi telekkönyvekben szerepel. A jelen földhasználatában a
mûvelési ágak közötti arányok azonban másképp alakulnak mint arra a
telekkönyvi nyilvántartásokból következtetni lehetne. (Alább táblázatokban
összesítjük a földnyilvántartások adatait.)
A legkiterjedtebb magánbirtok az Ugron családé volt, 254,66 ha földjük
volt. A legelõterületeket arányjogokra osztva használták: az 1905-ös telek-
könyv szerint az Ugronok részaránya 15,0 %, a Varga család 3,24%, a község
1,19%, az unitárius egyház 1,24%, a református egyház 1,54% és a magán-
gazdák összesen 76,9% arányjoggal bírtak. Az erdõbirtok nagy része köz-
birtokossági tulajdonban volt, de voltak kisebb parcellák magán és községi
tulajdonban is.
VISSZATÉRÉS A MAGÁNGAZDÁLKODÁSRA
A termelõszövetkezeti gazdálkodást elsõként 1990 õszén kezdte bom-
lasztani néhány olyan gazda, akik pontosan ismerték a birtokaik határait.
Ezeket a részben természetes határokkal - utak, tagutak, patakok - körülvett
földeket a téesz vezetõség heves ellenállásával és a közös gazdálkodás
mellett kitartani kívánó tagsággal szembeszállva, magánmûvelésbe vették.
A téesz felbomlása utáni elsõ években újabb közös gazdálkodási keret,
egy társulás alakult. A termelõszervezetet ügyeit egy bizottság rendezte,
vezetõje korábban téesz brigádos volt. A társulás gazdálkodási kerete arra
alapult, hogy a visszakapott földeket a tulajdonosok egy része összeadta
közös mûvelésre. A jövedelemhez úgy jutottak, hogy a termelési költségek
megtérítése után megmaradt terményt szétosztották a tagok között. A társu-
lás nem volt hivatalosan bejegyzett termelõszervezet. Ennek hátrányai vol-
tak, pl. nem vehetett fel kedvezményes kamattal termelési hitelt. Néhány évi
mûködés után a társulás felbomlott, ennek magyarázata az egykori résztve-
võk szerint az volt, hogy folyamatosan emelkedtek a termelési költségek,
ezzel párhuzamosan csökkent a tagságnak juttatható osztalék. A gazdák egy

141
része fokozatosan visszavonta a társasból a jobb minõségû földjeit, arra
hivatkozva, hogy saját mûvelésben nagyobb hozamokat érhet el, mint
amennyi osztalékot kap. Bomlasztó tényezõ volt az is, hogy a beadott földek
különbözõ minõségûek voltak, az osztalékok mennyiségében azonban a
földminõségi különbségek nem fejezõdtek ki. Ebbõl feszültségek, konflik-
tusok születtek a tagok között.
A társulásnak közös vagyona (gépek, épületek) nem volt, bérmunkával
dolgoztatott. A földek sorozatos visszavonásával közel hét évi mûködés után
a társulás megszûnt. Újabb közös termelési formáknak (pl. szövetkezet) a
helyiek véleménye szerint nincs esélye belátható idõn belül: „az emberek jól
laktak a közösködéssel”- mondják a megkérdezett gazdák.
TAPASZTALATI TUDÁS A FÖLDRÕL
A földvagyon szakszerû minõsítését a szocialista mezõgazdaság felbom-
lása utáni idõszakban szakosított hivatalok nem végezték el. A gazdák
tapasztalati tudása alapján a faluhatár mûvelhetõ területe három minõségi
kategóriába sorolható. A legjobb szántók a Küküllõ árterületén terülnek el,
ezek a sárgásbarna réti földek, a második termékenységi kategóriába a
szelídebb domboldalakra fölfutó mezei szántókat minõsítik, ez a föld feke-
tébb helyenként kötöttebb talajú (szivályos), végül a dombetetõkön, domb-
karéjokon lévõ egykor szintén szántóterületek a hegyi földek, amelyek ma
legelõk, esetleg kaszálóként hasznosítják. A régi tapasztalati tudás szerint az
árterületrõl keletre emelkedõ dombok és kisebb völgyek is alkalmasak
földmûvelésre. Az északi völgyben kitûnõ zabtermesztõ területek vannak,
míg a déli völgyoldalak inkább a burgonyának alkalmasabbak. A domboldali
régi szántóhatár nagyobb részét csak kaszálóként, vagy évelõ takarmánynö-
vények termesztésére használják. Az egykori szántóföldek parlagon hagyá-
sát - ahol ma „a dungók birodalma van” - az idõsebb gazdák a régi jó
termésekre emlékezve a gazdálkodás hanyatlásaként értelmezik, de elisme-
rik, hogy e területeken a talajmûvelés költségráfordítása legalább kétszerese
lenne a réti földeken szükségesnek. A magas költségek mellett a sorozatos
- a gazdák eszközeivel gyakorlatilag védhetetlen - vadkárok is elriasztották
az embereket az itteni termeléstõl. A családi gazdaságok birtokszerkezeté-
ben a legjelentõsebb birtokrész a szántóföld. Ennek mûvelése áll a gazdasági
tervezések, középpontjában. Ez a föld hozza a legtöbb jövedelmet és erre
kell a legtöbb költségráfordítás is. A réti területet teljes egészében megmû-
velik. Itt elsõsorban gabonaféléket termesztenek, a krumpli, takarmányrépa,
cirok, napraforgó csak a másodosztályú mezei földekbe kerül, de ritkán
elõfordul, hogy a vetésforgó alkalmazása szempontjából a réti földekbe is.
A termesztett növényeknek is akárcsak a földeknek van egy értékhierarchiája
a gazdasági gondolkodásmódban: a család alapélelmezésében és az állattar-
tásban értékesülõ gabonafélék a legfontosabbak, ezeket termelik a legna-
gyobb vetésarányokban. E gazdálkodási stratégiából következik, hogy a

142
kisüzemek földbirtokának a legjobb minõségû területeit a gabonafélék fog-
lalják el. A mûvelhetõ, a köztudatban még szántóhatárként számon tartott
területnek a megkérdezett gazdák becslései szerint ma kb. csak kétharmadnyi
részén folyik szántóföldi növénytermesztés. A felhagyott szántók természe-
tes fûtermését évente egyszer, a jobb helyeket kétszer kaszálják.
A FÖLD SZEREPE A HÁZTARTÁSOK GAZDÁLKODÁSÁBAN
A föld termelési feltétel, de csak bizonyos viszonyok között, a viszo-
nyok által meghatározott mértékben lesz termelési tényezõ. A földmûvelésre
alapozott családi kisüzemek mellett, Fiatfalván is vannak olyan háztartás-
gazdaságok amelyek földtulajdonukat nem a termelés erõforrásaként hasz-
nosítják, hanem járadékot húznak belõle, bérleti díj, vagy részes mûveltetés
formájában. De vannak olyan esetek is, hogy a családi birtok egyes parcellái
évekig parlagon hevernek a legcsekélyebb haszon nélkül.
A gazdálkodókkal készített interjúkból az derült ki, hogy a gazdaságok
folyó üzemköltségeinek legnagyobb tételû kiadásait a földek megdolgozá-
sára fordított összegek emésztik fel. Az adott gazdasági évben megvalósított
jövedelmek és a termelést legsúlyosabban terhelõ mûvelési költségek aránya
különösen az utóbbi 5-6 évben folyamatosan romlott. A legdrágább a
szalmás gabonával bevetett területek mûvelése. Egy ár búzával bevetett
terület mûvelési költségei a folyó termelési évben következõ tételekbõl
tevõdnek össze: szántás 20 000 lej, tárcsázás 10 000 lej, vetés 10 000 lej,
gyomirtózás 10 000 lej, kombájnozás 20 000 lej. Összesen 70 000 lej, tehát
egy hektár szántó megdolgozásának költsége - a vetõmag nélkül – 7 millió
lej. Ez az ár csak a családi kisüzemekben vezetett technológia keretében
érvényes, a mezõgazdasági vállalkozó szerint egy hektár gabonával bevetett
terület szakszerû mûveléséhez 15 millió lej tõke szükséges. A különbözet
egyrészt abból adódik, hogy a kisgazdák a vetõmagot nem minden évben
cserélik, költségleszorítási megfontolásokból saját termesztésût is használ-
nak, (bár tudják, hogy a hozamok oldalán nagyobb veszteség mutatkozhat
meg, mint a pillanatnyi megtakarítások összege) másrészt a növényvédelmi
kiadásokon spórolnak.
A szalmás gabonák termelési költségeinél alacsonyabb a kukoricater-
mesztéshez szükséges tõke, ennél a növénynél nem szükséges a kombájno-
zás, és a gyomirtózási költséget is inkább a többszöri kézi kapálással
küszöbölik ki. A fiatfalvi határban 25 ha szántón gazdálkodó keresztúri
vállalkozó szerint, a kisgazdaságokban éppen azért lett fõ termény a kuko-
rica, mert alacsonyabb a termelési költsége mint a más gabonaféléknek. A
föld megdolgozásához és a növényápolási munkálatokhoz szükséges forgó-
tõke biztosítása erõteljesen szabályozza a családi pénzgazdálkodást. Az év
folyamán állati termékekbõl bevételezett jövedelmeket a tavaszi és õszi
földmunkálatokra kell tartalékolni.

143
BIRTOKSZERKEZET. TÖRTÉNETI ELÕZMÉNYEK.
Sok más székelyföldi falu határhasználati rendszerétõl eltérõen
Fiatfalván az ugarhagyó földhasználat korán, már a XX. század elején
megszûnt. Az 1904-5-ben végrehajtott tagosítás után a teljes mûvelési
rendszer maradt a gyakorlatban. Azonban az osztott örökösödési rendszer
nem változott meg és a század közepére a családi földbirtok részben újra
szétaprózódott. Néhány család e gazdaságilag hátrányos állapotot úgy elõzte
meg, hogy a földet nem darabolták fel az utódok között, hanem parcellánként
elosztották és pénzben egyenlítették ki egymás között az örökösök a földte-
rületek értékkülönbségeit. Így maradhattak meg mára a családok tulajdoná-
ban viszonylag nagyobb,1-1,5 ha kiterjedésû parcellák, még a kisebb föld-
területtel 5-6 ha összbirtokkal rendelkezõ gazdaságokban is.
A kilencvenes évek földreprivatizációjakor az újonnan tulajdonba helye-
zett gazdák ugyanott, ugyanazon kiterjedésû parcellákat igyekeztek vissza-
szerezni, amelyektõl a kollektivizáláskor megfosztották.
A FIATFALVI GAZDASÁGOK BIRTOKKATEGÓRIÁK SZERINTI
MEGOSZLÁSA
Birtokkategóriák Gazdaságok száma és birtokkategóriák szerinti
– ha– megoszlási arányai %-ban
0- 0,5 89 37,5
0,5-1,0 15 6,3
1,0-2,0 31 13,1
2,0-3,0 23 9,7
3,0-4,0 20 8,4
4,0-5,0 17 7,2
5,0-6,0 14 5,9
6,0-7,0 5 2,1
7,0-8,0 5 2,1
8,0-9,0 4 1,7
9,0-10,0 5 2,1
10,0-11,0 5 2,1
11,0-12,0 4 1,7
A földkönyvben nyilvántartott 256 családi háztartásból csak 237 családra
vonatkoznak az adatok. A fennmaradó különbség a birtokmegosztás nélkül
egy telken élõ családok és a belterületen lévõ üres telkek összegébõl adódik.
A fél hektár földbirtok alatti területtel rendelkezõ családok magas száma a
nagyüzemi mezõgazdaság idõszakában a faluba beköltözött népesség cse-

144
kély földvagyonát jelzi. Ebben a birtokkategóriában vannak a teljesen bir-
toknélküliek, ide értve a házhely és az ház melletti zöldségesnek sem
használt 1 ár alatti területtel rendelkezõ családokat is.
A FIATFALVI GAZDASÁGOK SZÁNTÓ ÉS KASZÁLÓTERÜLETEINEK
MEGOSZLÁSA TERÜLETNAGYSÁG SZERINT ÖSSZESÍTVE
Birtokkategóriák Szántóterület Kaszálóterület
mûvelési áganként ha % ha %
0- 0,5 3,72 1,12 7,02 2,83
0,5-1,0 38,38 11,60 24,01 9,69
1,0-2,0 65,01 19,65 65,80 26,57
2,0-3,0 54,17 16,37 58,79 23,74
3,0-4,0 60,22 18,20 40,79 16,47
4,0-5,0 58,61 17,71 25,77 10,40
5,0-6,0 22,38 6,76 10,71 4,32
6,0-7,0 6,12 1,85 – –
7,0-8,0 22,22 6,70 14,73 5,95
Összesen 330,83 100,00 247,62 100,00
A táblázatból látható, hogy a szántóterület több mint 70%-a és a kaszá-
lóterületek 75%-a a 2-5 hektár összbirtokkal rendelkezõ családok tulajdoná-
ban van. A falu klasszikus, kisbirtokrendszerû település, a földtulajdon
alapján körvonalazható társadalomszerkezet polarizáltsága az utóbbi fél
évszázadban történt beköltözések következménye.
A FÖLDHASZNÁLAT JELLEGE.
AZ EMBER-FÖLD VISZONY: A MEGSZEMÉLYESÍTETT FÖLD.
A föld a fiatfalviak gazdasági gondolkodásmódjában nem személytelen
termelési tényezõ. A gazda ha parlagon heverteti a földet, akkor sajnálja, ha
a szántó parlagon marad, akkor szégyenkezik. Õsztõl tavaszig a termést adó
föld pihen, nyugszik akár a fáradt ember: „most a szalmás trágya ki van
hordva a földek végébe, mikor az aratás megtörténik akkor a trágyát ráhord-
juk, elterítjük, megszántassuk s úgy nyugszik az a föld egész tavaszig. Õsztõl
egész tavaszig megtrágyázva, megszántva nyugszik.” (L.M. 59 éves gazda).
A családi földbirtok az elhunyt elõdökkel, a nemzedékekkel köti össze
a mai tulajdonost: az „apám földje, nagyapám földje” kötelez. Ha nem kap
megfelelõ gondozást, ez nemcsak a termelési technológia elégtelensége,
hanem mikrotársadalmi viszonyulás kérdése: szégyen. A föld csak a legvég-
sõbb esetben változik áruvá: a tulajdonosok, örökösök végleges elvándorlá-
sa, kihalása esetén. A gazdák gondolkodásmódja szerint földet eladni az

145
elõdökkel szembeni legnagyobb vétek, „apám megfordulna a sírjában, ha
földet adnék el”- mondta egy 88 éves – még a gazdálkodásban aktívan részt
vevõ – férfi. Ez a gondolkodásmód nem csak fiatfalvi sajátosság, tapaszta-
lataim szerint általános a kisbirtokos családokban, úgy vélem még jó ideig
akadálya lesz a székelyföldi földkoncentráció beindulásának.
A TULAJDONI ÉS A HASZNÁLATI JOGOK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG
A tulajdoni viszonyok szempontjából földek megmûvelésének két for-
mája különíthetõ el: a saját mûvelés és a bérlet. A földbérlet a szántók (csak
szántóterületeket bérelnek) minõségétõl függõen hektáronként 300 és 800
kg gabona értéke között változik. De más értékelszámolások is gyakorlatban
vannak: pl. a munkacsere. A használatra kiadott földért gépi munkával,
szállítással is fizethet a bérlõ. Emellett a részes mûvelésre is vannak példák:
a feles és harmados földhasználatra. A feles mûvelésben a bérlõ az összes
mûvelési munkálatot elvégzi, a költségek egyenlõ arányban oszlanak meg a
földtulajdonos és a bérlõ között, a termést is fele-fele arányban osztják el.
A harmados használatban tulajdonosnak nincsenek költségei, a földet
kiadja a bérlõnek, cserébe a termés harmadát kapja. A családi, rokonsági
kapcsolatokban lévõ személyek között inkább a természetben fizetett bérlet
és nem ennek pénzelvû formái vannak gyakorlatban. Úgy vélem ennek a
fajta tranzakciónak egyik oka az, hogy a kistermelõk igyekeznek pénzkímélõ
gazdálkodást folytatni. Saját mûvelésben a szükséges forgó- és állótõkével
– vagy legalábbis ennek jelentõs részével rendelkezõ családok – hasznosítják
szántóterületeiket. Amely termelési szükségletekre nincs saját gazdasági
kapacitás (gép, munkaerõ, a kemikáliák használatához szükséges szakérte-
lem) azt megfizetik. Például a vegyszerezést agrármérnök-vállalkozó végzi
a kisgazdaságoknak. Ezek a gazdaságok rendszeresen igényelnek gépi mun-
kát, ezt a faluban vagy a szomszédos Keresztúron kapják meg. A még más
falvakban oly gyakori állati igaerõvel történõ szántást itt már nem gyakorol-
ják: a gazdaságok traktorral szántatnak, tárcsáztatnak. A faluban 8 traktor
van magán- és egy egyházi tulajdonban a talajmûveléshez szükséges eszkö-
zökkel, ez a géppark fedezi a helyi igényeket. A helyi géptulajdonosok –
feltehetõen a helyi feszültségek, konfliktusok kerülésére – az egyes termelési
ciklusokban egységesen állapítják meg a mûvelési költségeket. Az évente
emelkedõ munkadíjak legszorosabban az üzemanyagköltségek emelkedésé-
vel függnek össze.
A gépi munka mellett, már a két–három hektár szántón gazdálkodó
családok is napszámos munkát vesznek igénybe. A legfontosabb kultúránál,
a kukoricánál a növényápolás (kézi kapálás) és a betakarítás is sok kézi
munkát igényel. Bármennyire is igyekeznek leszorítani a költségeiket a
kisgazdaságok, a munkacsúcsok idején csak napszámos munkával pótolhat-
ják a családi munkaerõt. Ez szigorú felügyeletet igényel a tulajdonosok
részérõl, a gazdák sok történetet mesélnek a napszámosok felületes munká-

146
járól. A napszámosok a megegyezés szerinti pénzbér mellett ellátást is
igényelnek: napi háromszori étkeztetést, pálinkát és kávét.
A kukorica mellett kisebb területen szalmás gabonát, családi szükségletre
burgonyát (néhány család kisebb mennyiséget el is ad egy magánkereskedõnek),
cukorrépát termesztenek. A vetésterület legnagyobb részét a gabona fogalja el
általában, mégsem kerül piaci eladásra, hanem önfogyasztásra és takarmányo-
zásra használják. Úgy tartják jövedelmezõnek a gazdálkodást, ha állati terméket
adnak el: „gyenge gazda aki gabonát ad el, lábat adj el” – emlegetik a gazdák a
régi szabályt, de a „láb” – állat - helyett az utóbbi évek piaci feltételeihez
igazodva fõleg a tejtermelésre álltak rá a gazdák. Nem ritka a napi 25-30 liter
tejet adó tehén, ezeket nyáron is istállóban takarmányozzák, naponta háromszor
fejik. Hízó marhát most nem tartanak, az alacsony felvásárlói árak, az értékesítési
bizonytalanság kedvét szegték a gazdáknak.
A disznótartás szintén fontos jövedelemforrás, a tejtermelõ gazdaságok-
ban is általában három-öt koca szaporulatát nevelik. Az utóbbi két évben az
olcsó import következtében értékesítési feltételek sokat romlottak, a gazdák
jelentõs jövedelem-kiesésre panaszkodnak.
A jövedelemmegvalósítás szempontjából zömében vegyes - földmûve-
léssel és állattartással foglalkozó - kisüzemeket találunk a faluban. Egy olyan
gazdaság van, amelyben kizárólag disznótartással foglalkoznak (az állo-
mány 50 fõ), a többi nagyállattartásból és apróállatokból (fõleg disznó, kevés
juhot is tartanak, de ezek termékei a család szükségletét szolgálják) jut
pénzjövedelemhez. A földhasználat, a családi birtokon évente kialakított
vetésszerkezet, elsõsorban az állattartás takarmányigényének alárendelt.
Ennek a szükségletnek, a különálló parcellák kiterjedésének és az alkalma-
zott vetésforgónak függvénye, hogy évente mennyi kukoricát, árpát, búzát,
rozsot termesztenek egy gazdaságban. A takarmányozási szükséglet és a ter-
mesztett gabonamennyiség között szükségszerû eltolódások vannak: úgy ta-
pasztaltuk, a megvizsgált gazdaságokban a többletekbõl (egy adott gazdasági
évben elhasználatlanul maradt feleslegekbõl) biztonsági tartalékok halmozód-
nak. Ennek a tartalékolásnak egyik magyarázata, hogy az állatlétszám nem
változtatható az évenként ingadozó, jobb vagy rosszabb termések függvényében
és a gazdák annyi állatot tartanak, hogy az állomány takarmányozása lehetõleg
vásárlás nélkül biztosított legyen a takarmányhiányos években is.
A gabonafélék mellett a mûvelt terület jelentõs részét általában termesz-
tett takarmányok (lucerna, here, takarmányrépa) foglalják el. Legelterjed-
tebb a lucerna, nemcsak abból a megfontolásból, hogy a tejelõ állatokkal jól
hasznosítható, hanem azért is, mert négy-öt évig nem kell újravetni, így a
lucernás területeken a talajmûvelési költség megtakarítható.
Az alkalmazott termesztési technológia régi és új elemeket tartalmaz. A
gazdák a földreprivatizáció után hagyományos termelési ismereteiket akti-
vizálták. A vetésforgót, ápolási munkálatokat a régi magángazdaságban
megtanult minta alapján gyakorolják. Az új vetõmagfajták igényeit most

147
tanulják. A fiatfalvi gazdák nem tudnak korszerû technológiát vezetni -
mondja az agrármérnök vállalkozó. Ennek okai: a vegyi anyagok használa-
tához szükséges szakismeretek elégtelensége és a tõkehiány. Az a tény, hogy
a hiányzó szakismeretet hajlandók megfizetni (vegyszereztetés szakember-
rel), a gazdasági gondolkodásmód olyan rugalmasságát jelzi ami nem mond-
ható általánosnak a székelyföldi kisbirtokosok körében.

Esetbemutatás
Egy háztartásban két generáció él, a szülõk és a fiú három tagú család-
jával. Az idõsebb családfõ 59, felesége 56 éves, a második nemzedék 30 év
alatti. A gazdaság eszköz és földvagyona egészében közös, együtt gazdál-
kodnak, a fiú állami alkalmazott, szabad idejében vesz részt a gazdasági
munkákban. A gazdaság irányítása, a termelési, értékesítési döntések az
idõsebb családfõ hatáskörébe tartoznak, de apa és fia között kölcsönös
egyeztetésekre is gyakran sor kerül. A család földvagyona a külterületeken
összesen 6,16 ha saját birtok, ebbõl 3,30 ha szántó, 2,86 ha kaszáló. A falu
belterületén 25 ár földet (zöldséges kert, gyümölcsös, udvar) birtokol a
család. A saját tulajdonú föld mellett bérelt földön is gazdálkodnak: 1,2 ha
réti földet bérelnek pénzért. Az állatállomány: 5 tehén, 2 igásló, 11 juh, 4
anyakoca, egy kan és ezek változó számú szaporulata. A háztartás szükség-
letére 60-70 darab majorságot is nevelnek, (tyúk, ruca): „volt még százon
fölül is, de leapasztottam, mert az uram haragszik, sok gabonát megesznek”
– mondja a háziasszony. A fentieken kívül gazdasági épületek – ólak istállók,
tároló raktározó felületek - egyszerû kézi munkaeszközök, szerszámok
illetve kisgépek (daráló, kaszagép) vannak a család tulajdonában.
A termelés rendelkezésére álló forgótõke – pénz, áru, készletek –
mennyisége mint termelési feltétel nem oszlik el egyenletesen egy gazdasági
év folyamán: vannak szûkösebb idõszakok, amikor vagy a pénz vagy az áru
kevesebb. Ezeknek az idõszakoknak az áthidalásához tartalékolásra, racio-
nális beosztásra, a kiadási tételek rangsorolására van szükség, hogy a terme-
lési folyamat feltételei biztosítva legyenek.
A gazdaság fõ pénzjövedelmét a tejtermelésbõl és az élõállat eladásából
szerzi, ezt egészíti ki a nyugdíj és a fiatal családapa munkabére. Az idõs
családfõ fontosnak tartja, hogy a fia megõrizze alkalmazotti státusát, mert a
gazdálkodást emellett is folytatni tudják, és a mezõgazdasági jövedelmet
bizonytalanabbnak tartja, mint a rendszeres állami fizetést.
Külsõ, fizetett munkaerõt a növényápolás, betakarítás és takarmányké-
szítés idõszakában vesz igénybe a család, legtöbbet a kapálás idején. Ekkor
olyan nap is van, hogy 10 napszámost fogadnak.
A FÖLDBIRTOK EREDETE
A birtok nagyobb részét a családfõ örökölte. Ketten voltak testvérek, a
birtokmegosztást nem a földek elosztásával, hanem vásárlással oldották

148
meg. A szomszéd faluba férjezett lánytestvérének annak a falunak a határá-
ban vásárolt a családfõ akkora szántót, amellyel kiegyenlítette az örökrészt.
Az utóbbi évben a család földet is vásárolt: 1,5 ha kaszálót. A vásárlásban
fontos szempont volt, hogy ez a terület egy darabban, jó helyen fekszik. Az
1,2 ha földbérletben is az a döntõ szempont, hogy jó minõségû réti szántón
jövedelmezõen lehet termelni.
A földvásárlás és a bérlés jelzi, hogy termelési ciklusonként felhalmozás
történik a gazdaságban. A termesztett növények közül általában a kukorica
foglalja el minden évben a fõ vetésterületet: a legjobb minõségû szántókon,
1,5 – 2 ha területen termesztik. Kisebb, de a szántó szintén jelentõs részén,
1-1,5 hektáron szalmás gabonát: búzát, rozsot, zabot termesztenek. Ezek a
termelvények fontosak az állatok hízlalásához.
A kisebb különálló parcellákon 0,20 ha alatt krumplit, cukorrépát, nap-
raforgót, cirkot is vetetettek az elmúlt években. A cukorrépát a marosvásár-
helyi cukorgyárnak szerzõdéses alapon adták át, cserébe nem pénzt, hanem
cukrot kaptak. A cirkot a seprõkötéssel foglalkozó kisiparosok vásárolták
fel. A vetésforgó meghatározásában a fõbb szempontok: a föld termõképes-
ségének fenntartása, megõrzése, optimális kihasználása.
Ugyanazon parcellába két évben egymást követõen kerül szalmás gabo-
na, búza után általában õszi árpa, rozs, esetleg zab. A szalmások után
következik a kukorica, majd a kapásnövények: „cserélgetöm, az idén van
cukorrépa, jövõben lesz pityóka, akkor azután fordítva. Úgy cserélgessük a
forgót, a pityóka is elmegyen kétször egymás után, de már harmadikszor is
nem lehet ültetni. S a cukorrépa is elmegy kétszer de harmadikszor már nem
lehet a cukorrépát tenni, úgyhogy kell cserélgetni úgy a forgókot. Úgy is
volt, hogy napraforgót is termeltünk. A szalmások után megszántassuk s
akkor tavasszal teszünk töröbúzát belé, ha már kétször termött szalmás
gabonát" - mondja a gazda. A termesztési technológiában a családfõ szerint a
vegyszereket nem lehet nélkülözni: „Oda kerültünk, hogy nem lehet gyomirtó
nélkül termelni. Nem lehet. Az a búza olyan szép, s olyan gyönyörû s ha nem
gyomirtózzuk meg, pontoson arra nyomja le a gyom, amire a kombájn odakerül.
Az utolsó három hétbe, két hétbe a búrján fölkerül a tetejére, s akkor már nem
tud tiszta gabonát csépelni. Neköm a múlt évben volt 60 ár búzám, azt a
mérnökkel gyomirtóztattam. Mert nekem õ gyomirtóz, mert én a vegyszereket
nem ismeröm, neki van vegyszere, minden munkát úgy megcsinál, olyan tiszta
az a föld, hogy ott a burján nem hajt ki. Aztán volna a gyomirtózás a kukoricánál
is, csak mindönt nem lehet meggyõzni pénzzel, hogy a kapásokat is gyomirtózd
be, hogy a szalmásokat is gyomirtózd be, bár csak a szalmásokra jusson, mert
minden olyan drága, hogy hatalmas, hát aztán milliók mennek napirendön mikor
megkezdõdik a tavaszi munka”.
BEVÉTELEK A TERMELÉSBÕL

149
 A termesztett növények közül cukorrépát és ritkán cirkot adnak el,
minden más termelvény önfogyasztásra használódik fel: család élelmiszer-
ellátására a nagy és apróállatok takarmányozására.
A gazdaság legfontosabb árui az élõállat és a tej. Évente három-négy
hízó, több kocaalj malac és a továbbtenyésztésre nem szánt borjak kerülnek
eladásra. A legjobb termelékenységû tejelõ teheneket nyáron is istállóban
takarmányozzák, naponta háromszor fejik. Rendszeres, kiszámítható pénz-
jövedelmet havonta a tejeladás jelent, a helyi piacokon történõ állateladás és
az árviszonyok változó, kiszámíthatatlan tranzakciók.
KIADÁSOK
A legnagyobb összegeket a termelési költségek emésztik fel: „nem tud annyi
pénz bejönni, hogy ki ne vigye a föld”- mondja a családfõ. „Úgyhogy a kiadások
hatalmasak, de muszáj csináljuk, mert még annyira állunk, hogy sajnáljuk a
földet felhagyni. Nincs kiút másfelé, csak a földekkel kell foglalkozzunk.
Eladtam három hízó disznót, azért kaptam húsz millió lejt. Hét milliót, hét milliót
s megint ötmillió valamennyit. De azt nem lehet, hogy ne nyúlj hozza, amíg
egyébbõl bejön megint valami, egy koca alj malacból, vagy valamibõl, addig
már hozza kell nyúlj. Amikor a holt szezonba valamit beveszünk, a kapun belül
bejön egy összeg állatból, az mikor a szezon megkezdõdik, mint mostantól ki
is megy amíg a földeköt bévetöd, akkor jön utána a gyomirtó a szalmásnak,
akkor jönnek a napszámosok, sokszor tíz napszámos kell, amikor elmegyünk
egy hektár földbe kapálni. Úgyhogy sok-sok baj van, nagyon meggondolkoz-
tató, s nagyon ráfizetéses ez a gazdálkodás”.
A gazda értelmezésében a ráfizetés a bevételek és a kiadások egyenlegé-
ben nem a hiányt, hanem a megvalósított haszon mértéke fölötti elégedet-
lenséget jelenti. A költség-haszon mérlegelésben, e kalkulációkról szóló
beszámolókban, véleményekben a kiindulópont mindig a piaci cserevi-
szonyok egyenlõtlensége. A felvásárlási árak (különösen az élõállat eseté-
ben) messze lemaradtak az utóbbi évek piaci konjunktúrájában a vegyszerek,
az üzemanyag, a gépek cserealkatrészei, vetõmag, stb. áraihoz viszonyítva.
Lényegesen emelkedett a napszámbér is. A folyó üzemköltségek – azok a
kiadások amelyek az adott gazdasági évben folytatott termelést terhelik –
évrõl-évre magasabbak E tényezõk nyomása ellen a gazdák a termelési
költségek leszorításával védekeznek. A kevésbé termékeny, több költségrá-
fordítást igénylõ szántókat kaszálónak hagyják fel, a kukoricát nem vegy-
szerezik, a növényápolásnál, betakarításnál élõ munkát használnak.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az elmúlt évtizedet a fiatfalvi gazdálkodásban a kollektivista struktúrák
lebontása, a földmagántulajdon visszaállítása, a családi kisparcellás gazda-
ságok újra alakulása jellemezte. A mai gazdálkodásban tovább élnek a régi
- kollektivizálás idõszaka elõtti - formák, ugyanakkor egy üzemszervezet

150
keretében jelen van a modern vállalkozásszerûen ûzött termelési gyakorlat
is, amely nemcsak termelést, hanem intenzív kereskedelmi részvételt, a piaci
kereslethez igazodó termelési stratégiát jelent. Ebben az üzemvezetésben a
föld mint termelési tényezõ, részben a racionális gazdasági számítások
szerint kap szerepet. Másrészt a föld - mint az elõdökkel összefõzõ, kapcso-
latot teremtõ tényezõ - megdolgozásának morális kötelezettsége is érvénye-
sül, olykor háttérbe szorítva a szigorú gazdasági elszámolást. A több mint
kétszáz háztartásgazdaságban az önellátás/piaci termelés közötti arányok
változatos képet mutatnak. A legintenzívebb, rendszeres piacra termelés a
nagyállattartásra szakosodott gazdaságokban van, ezek közül a legnagyobb
egy 11 fejõstehenet tartó gazdaság, (napi tejtermelése 170-180 liter). Az
értékesítésnek két formáját gyakorolják: a felvásárló hálózaton keresztül és
heti három alkalommal házhoz szállítással Székelykeresztúr tömbháznegye-
débe. Ez az üzemforma úton van kapitalista termelõvé emelkedés felé,
azonban a gazdaságvezetésben, más családi gazdaságokkal való munkakap-
csolataiban számos hagyományos elemet, illetve nem pénzelvû, hanem
társadalmi kapcsolatoknak elsõbbséget engedõ tranzakciót mûködtet (pl.
földbérletek naturális cseréért, munkacsere).
A vegyes termelési szerkezetû kisüzemek termelési stratégiáira szeré-
nyebb piaci részvétel, költségleszorítás, biztonsági tartalékok képzése, koc-
kázatkerülés, a szántóföldi termények közvetett - állattartáson keresztül
történõ - értékesítése jellemzõ.
Megjegyzés
A fiatfalvi földhasználatra vonatkozó ismereteimet 2003 tavaszán hely-
színi terepmunkán, a gazdálkodásra vonatkozó adatokat a Székelykeresztúri
Polgármesteri Hivatal mezõgazdasági nyilvántartóinak vizsgálatával szerez-
tem. Köszönetet mondok szíves segítségükért: Bartha Alpár, Kertész Judit,
Burszán Dénes, id. Varró Lajos, Fazakas Árpád, Derzsi Domokos, Lõrinczi
Mihály, Varró Mihály, Imecs Sándor fiatfalvi lakosoknak és Fazakas Miklós,
Varga Nagy László keresztúri gazdasági mérnököknek.

151
 KITASZÍTÓ FÖLD

152
153
 EGY FALU ÉS A KIVÁNDORLÁS

A Csíki Lapok3 Menni vagy maradni? címmel meghirdetett pályázatára

120 pályázó küldött véleményt, állásfoglalást a kivándorlás kérdésérõl.
Közülük csaknem 100 hazai olvasó. A pályázat kiértékelése szerint a felve-
tett kérdésre érkezett álláspontok „a szülõföldhöz való kötöttség elsöprõ
gyõzelmét” jelzik. A közzétett írásokban a helyben maradás érveit többnyire
allegóriákban, affektív elemekkel tûzdelt képekben sorolják fel a levélírók.
Például: „ez a föld keményen fogja gyökereinket, nem ereszt el minket”, itt
tartanak „õsapáink sírjai”, a „harangok imára hívó hangja”, „a Hargita
fenyvesének zúgása” stb. (a szemelvényeket a Csíki Lapok közölte).
A hazai pályázók többsége városi ember, mindössze 6 személynek lakhelye
a falu, de róluk se tudjuk, melyik falun lakó társadalmi kategóriát képviselik:
földmûvesek, tisztviselõk, értelmiségiek vagy ingázó munkások?
E rövid írásban egy székelyföldi falu kitelepedéséhez való viszonyulását
próbálom bemutatni, személyes tapasztalataim alapján. A szóban forgó falu
Homoródalmás (Hargita megye), ahonnan jelen pillanatig 31 személy távo-
zott véglegesen külföldre a nyolcvanas évek végén és a romániai fordulat
utáni idõszakban. Többségük Magyarországra települt ki, de vannak közülük
Svédországban, Ausztriában is. Közülük 11-en szakmunkások, 3 felsõfokú
végzettséggel rendelkezõ értelmiségi, 2 középkáder, 2 szakképzetlen mun-
kás, 13 kiskorú családtag. Ez a létszám a falu lélekszámához viszonyítva
(1337) elég jelentõs ahhoz, hogy a kitelepülés igen gyakori beszédtéma
legyen a helyi társadalom kommunikációs alkalmain. Különösen az elsõ
„kintmaradásokra” reagált igen élénken a falu, 1988–89-ben egy-egy tiltott,
sikeres határátlépés hetekig fõ beszédtéma volt.
A kivándorlás a helyi társadalom mindennapi életében olyan új inger-
ként jelent meg, amelyhez valamilyen módon viszonyulni kellett.
Ma a nyári szabadságra hazalátogató kitelepültek, valamint a vendég-
munkára kijárók kapcsán marad aktuális téma az említett jelenségkör.
Szükségesnek tûnik a falu természeti-társadalmi környezetének néhány
olyan elemét megemlíteni, melyeknek a vizsgált probléma szempontjából
jelentõségük van.
A falu többszörösen hátrányos helyzetû vidéken fekszik, távol a nagy-
városoktól. A szántóhatár gyenge minõségû, az ide vezetõ közutak elhanya-
goltak, a közlekedési hálózat gyér. Az ingázással naponta elérhetõ munka-

3 Az 1990-es évek elején Csíkszeredában megjelenõ közéleti hetilap.

154
helyek száma jóval a szükségletek alatt van. Nagymértékû a nõi munkanél-
küliség, jellemzõ a lakosság elöregedése.
Az 1337 lélekbõl 880 improduktív (kiskorúak 65 év felettiek), 457
produktív személy, közülük 316-an a faluban találnak megélhetést, 141
ingázó (122 férfi és 19 nõ).
A helyi társadalom értékrendjének központi eleme a munka, a „szerzés”.
Szerezni pedig e környezetben megfeszítet, kemény, önkizsákmányoló
munkával, puritán életvitellel, mértékletes fogyasztással lehet. A megszer-
zett és fel nem élt javak részben a presztízsfogyasztásban jelennek meg.
E beállítódásnak nem kedvezõ, mostoha természeti-társadalmi feltételek a
falu lakóit különbözõ történelmi korokban távoli vidékek felé taszították.
Kereskedtek égetett mésszel a Regátban és a Mezõségen, Amerikát
jártak, városokon (Brassó, Budapest, Kolozsvár) szolgáltak, dolgoztak a
szocialista építõtelepeken (Câmpina), és a román tengerparton. Mindez azt
jelenti, hogy kilépni a falu világából és rövidebb-hosszabb ideig idegen
környezetben élni már nemzedékek leülepedett tapasztalata. „Pestre menni”,
„Pesten lakni” bizonyos értelemben kézzelfoghatóbban, otthonosabban
hangzik a faluban ma is, mintha valamelyik olténiai városba költözne valaki.
Az a helyzet, hogy a faluban otthon vagyok, megkönnyítette a kivándor-
láshoz fûzõdõ vélemények, álláspontok megismerését. A téma annyira az
„utcán hever”, hogy az ide kapcsolódó spontán verbális megnyilatkozások
feljegyzése és a beszédet kísérõ gesztusnyelv megfigyelése nem okozott
problémát, sõt bármikor provokálhattam különbözõ beszédhelyzeteket is
(például: munka közbeni beszélgetéseken vagy az ünneplés ideje alatti
idõtöltésekkor), amelyeken partnereim véleményt mondottak a kitelepedés-
rõl. Például: megkérdeztem egy közeli rokont, akinek a fia vendégmunkás-
ként Magyarországon tartózkodott: „Mit szólna, ha a fia, mikor hazajön, azt
mondaná, hogy tovább nem marad itthon, telepedik ki?”
„Nem fogja azt mondani. Meggondolja Õ is, hogy amíg azt megszerzi,
amije itthon van, odaki, s még a családját is rendözni tudja, addig sok idõ el
kell teljen. Nem könnyû ott sem.” (63 éves nyugdíjas.)
A viszonyulás bemutatásához érkezve sietek leszögezni, hogy tapaszta-
lataim szerint a falu esetében nem beszélhetünk a kivándorláshoz való
egységes viszonyulásról. Inkább a hasonló egyéni életkeretek, az életrajzi
helyzetek szubjektív megélésének következtében a mentalitások egybeesé-
seit, illetve különbözõségeit követhettem nyomon.
Feljegyzéseimbõl a következõ viszonyulási módok kristályosodtak ki:
1. „Miért kell elmenni?” A kérdést a rácsodálkozástól a megdöbbenésig
árnyalják, attól függõen, hogy az elmenõkhöz milyen természetû kapcsolat
fûzi a beszélõket. Nézzünk néhány példát:
„Miért kell elmenni, még soha nem feküdtem le étlen itthon sem, miért
kell elmenni?” (53 éves jómódú asszony.)

155
 „Mit akarnak az olyanok, mint ez a kantinfõnök is, miért mennek el?
Ennek itthon nagy háza s autója, a testvérével közösen traktorja vót, s mégis
elment.” (34 éves szakmunkás.)
„Nem hitten volna, hogy Cs.-ék kint maradnak, mikor itthon mindenük
megvolt.” (54 éves asszony.)
„Apámék, õk mondják most is eleget, hogy miért kellett elmenjünk,
itthon is meg lehetett volna élni, más is megvan, jobb lett volna, ha itthon
maradunk…” (33 éves, 3 éve kitelepült nõ.)
A kivándorlást elutasító beállítódásban azért tér nehezen napirendre egy-
egy eset fölött az egyén, mert értékrendjét alapjaiban kérdõjelezi meg az a
körülmény, hogy az elmenõ olyan értékeket hagy el (legalábbis hagyott a
diktatúra idején), amelyek a beszélõk számára igen fontos jelzésekkel bírnak.
„Mi történhetett Cs-vel – teszik fel a kérdést –, hogy mindent itt
hagyott?” „Pedig milyen szépen gyarapodtak, amióta összeházasodtak.” E
beállítódásban, a világ tapasztalásának e módjában értelmezhetetlen a kite-
lepülõ gesztusa az elmenés pillanatában. Csak szórványos, esetleges infor-
mációk keringenek egyelõre arról a másik világról, amelyre ezt az itthonit
felcserélte. S ha késõbb kiderül, hogy az elmenõk ott kint jobban gyarapod-
nak, mint itthon, akkor sincs semmi baj, „mi se fekszünk le étlen”. A
kihívásra, amelyet a kitelepülõk megváltozott életmódja jelent, az itt mara-
dók mindig megtalálják a saját életvitelüket, életelveiket legitimáló támpon-
tokat, amelyekre felhúzhatják az önvédelem bástyáit. Ezek mögül szemlélik
a világot, semlegesítik a kellemetlen ingereket, hogy elviselhetõbbé váljon
az itteni élet.
„Voltatok Pesten látogatóban komádasszonyéknál?” – kérdeztem a
szomszédasszonyt. „Nem voltunk, s nem is kívánkozunk. Jól vagyunk mi
itthon.”
A szomszédasszony tudja, hogy az egy más, távoli világ. Hírt hozott
róla a hazalátogató család: apró ajándékaik, az almási tájszólást elfelejtõ
gyerekeik, a cigaretta, amit szívnak, az ital, amivel kínálják, egy más világ
jelzései, ahol Õ biztos idegen lenne. Ezért jobb itthon.
2. „Jól tette, hogy elment!” Akiket beállítódásukból következõen szo-
rítanak az itthoni szûkös gazdasági lehetõségek, igen nyomós érveket talál-
nak a kitelepedés mellett egy-egy idegenben sikeresen beilleszkedett haza-
látogatóval beszélgetve:
„Az itthoni munkát s az ott valót nem lehet összehasonlítani. Itthon
többet dolgozol, kevesebb eredménnyel. Odakint más a munkaritmus, job-
bak a munkaeszközeid, s a munkádat jobban megfizetik. Nekem ez az itthoni
örökös mezei munka, amit még a gyárban ledolgozott nyolc óra után
végeznek, most valahogy értelmetlen. Nincs annyi jövedelem utána, hogy
megérje. Így látom most. De amíg itthon voltam, én is ezt csináltam.” (36
éves férfi, 3 éve települt ki.)

156
 A fentiekhez hasonló információkra alapozzák véleményüket azok, akik
az anyagi gyarapodáson túl egy minõségében más életformát szeretnének
maguknak. Ugyancsak helyeslik a kivándorlást azok az idõsebb emberek,
akik úgy gondolják, hogy a befektetett munka nincs összhangban az anyagi
haszonnal.
„Jól tette, hogy elment! Ha dolgozni tud, ott halad, nem úgy, mint itt! Ott
megfizetik! Még valamit küld a szüleinek is. Neked mit ad a gyermeked?
Semmit! (58 éves magántermelõ.)
„Hátrány nekünk, hogy a leányom elment, mert mikor itthon lakott,
Csíkból hazajött, segített, ott volt ahol mi, a mezõn, s ha nem, ment egyedül,
s csinálta, amit kellett. De jól van odaki, jó munkahelye van, s jó fizetése.
Most egy idõs ember, akinek nincs senkije, eltartási szerzõdést akar kötni
vele, jó lenne, ha sikerülne.” (65 éves téesz-nyugdíjas asszony.)
A kivándorlást helyeslõk csoportjának gyakorlati észjárása azonban nem
jelenti azt, hogy õk maguk is készek kitelepülni. Elvben elismerik az
elmenõk döntésének helyességét, de igen változatos okok miatt (alkati,
személyi stb.) nem követik.
Nem ritka az itthon maradók saját helyzetük feletti ironizálása sem. Az
alábbiakban két 37 éves szakmunkásnak egy utcai találkozáson, jelenlétem-
ben lezajlott beszélgetését idézem:
„– Mi már nem megyünk sehova, igaz-e koma?
– Igaz!
– Itt maradunk a sárba, látod-e, milyen sár van itt most?
– Éppen beszélgettünk D.-vel, Õ mondja, hogy van Ausztriába, milyen
élete van. Akkor lett vóna jó neki, ha már a szülei kimentek volna, így vannak
nehézségei is.
– De azért nem jön haza. Mi se megyünk oda se, ejsze máshova se. Itt
maradunk a sárba.”
3. „Akik érdeklõdnek.” A közép- és fiatalabb nemzedék tagjai nem
voltak téesz-tagok, nincs döntési, beleszólási joguk a falut ma érintõ terme-
lési kérdésekbe. Körükbõl került ki a legtöbb kitelepülõ is. Õk azok, akik
egyelõre érdeklõdnek és semleges álláspontra helyezkednek a kivándorlást
illetõen. Akik közülük „megalapozta” az életét saját fogalmai szerint (az
évek során házat épített, befektetett második gazdaságba, termelõeszközöket
vásárolt stb.), ha az állami munkahelye nagy távlatokkal nem kecsegtet is,
még akkor sem gondol a kitelepedésre: megél, ha a szülei által visszakapott
földön termel, és még mellé „kitalál valamit”, ami lehet itthoni szakmunka,
vagy magyarországi vendégmunka is. De akik a második gazdaságra nem
támaszkodhatnak, vagy se kedvük, se tapasztalatuk a földmûvességhez, azok
fontolgatják a kitelepedést.
„A fiatalabbak, legalábbis az a társaság, amelyikbe mi jártunk, inkább
érdeklõdnek, hogy odaki hogy van, milyen az élet, hogy lehet megélni. A
munka, a kereset, ilyesmik érdeklik.” (33 éves kitelepült nõ.)

157
 Van, aki pár hetes vendégmunka tapasztalatairól így nyilatkozik: „Tavaly
õsszel kint voltam én is. Elsõ napokban egy építkezésnél kaptam munkát.
Állítom, életembe sehol, még a katonaságnál se beszéltek úgy velem, mint
ott: gyere ide, te gaz, így szólítottak. Két nap után vissza akartam jönni, de
a rokonaim lebeszéltek. Legalább a gyerekednek hozz valamit, mondták.
Aztán maradtam, kerestem egy más munkahelyet, egy maszeknál dolgoztam
esztergagépen, ott már jobb volt. De az idén nem mentem ki.” (33 éves
esztergályos.)
A vélemények, viszonyulások minden esetben az egyéni szituációkhoz
kötöttek, ezért a három álláspont nem választható el mereven egymástól.
Már jeleztük a kitelepültek foglalkozás és életkorok szerinti megoszlá-
sát. Kik az elmenõk a falu társadalmában?
Közhely, hogy a falu társadalma hierarchizált. Vannak több-kevesebb
presztízzsel bíró családok, nemzetségek, tehetõsebbek, vagy gyengébb anya-
gi helyzetûek. Bár a falu társadalmi rétegzõdése az utóbbi idõben átrende-
zõdött, a családok közötti válaszfalak (amelyek ma inkább tudati, mint
anyagi-gazdasági jelenségek) nem tûntek el. Jól tükrözi a helyzetet egy-egy
olyan párválasztás „átbeszélése”, ahol a házasságkötõ fiatalok a helyi társa-
dalmi hierarchia különbözõ szintjen levõ családokból valók. A kitelepülõk
– egy család kivételével – a helyi társadalom tehetõs, illetve közepes anyagi
helyzetû családjaiból származnak. Olyan családokból, ahol az életmódot a
törekvés jellemzi.
Természetesen a kitelepülésrõl nem kérdezhettem meg a falu minden
lakosát. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb számban olyanok vannak, akikben
nem merül fel lehetséges jövõben lépésként az elmenés.
Ezt a magatartást egy kitelepült férfi az igények szempontjából így
értelmezte:
„Aztán tudod, aki nem jár el sehová Almás gödribõl, csak fel Bányára
munkába, s onnét haza, s akkor futás a mezõre, az valahogy keveset lát a
világból. S annak annyi elég is, nem tudja, hogy egyebütt más dolgok is
vannak.” (36 éves férfi.)
Általános következtetésként elmondható, hogy a kivándorláshoz való vi-
szonyulást túlsúlyban gyakorlati szempontok határozzák meg, melyekre ráte-
võdnek az egyén affektív viszonyulásai. Az azonban határozottan kijelenthetõ,
hogy ebben a szociális környezetben az értelmiség, valamint az említett tollfor-
gatók helybennmaradásra biztató fogalmainak nincs relevanciájuk.
Az élet anyagi feltételeinek gyakori hangoztatása, a „menni vagy ma-
radni” elfedi a környezetváltozással járó olyan problémákat, mint az ottho-
nosság, idegenség, beilleszkedés, emberi kapcsolatok kiépítése és mûködte-
tése stb. E kérdések a kitelepültek problémái már. Egy kitelepült család
felnõtt tagjainak legfõbb panasza, hogy nincsenek ismerõseik, „nincs, akinek
köszönni lehetne” a bérházban, ahol laknak.

158
 A falut érintõ kivándorlás jövõbeni alakulása kétségtelenül szorosan
összefügg a régió gazdasági életének változásaival. Azonban a várható
gazdasági kényszerhelyzet önmagában még nem elégséges magyarázata az
elvándorlás jelenségének. A falusi, földmûveléssel foglalkozó ember sokkal
jobban kötõdik lakóhelyéhez a földhöz annál, hogy könnyen rászánja magát
a kitelepedésre. Megkérdeztem egy közel két évtizede naponta ingázó mun-
kást, jelent-e neki valamit a mindennapi hazaérkezés a faluba?
Így válaszolt: „Mikor elhagyjuk a Kõkeresztet (a szomszéd faluval
közös határt jelzõ, kõbõl faragott kereszt), akkor már valahogy jobban érzem
magam. Ott a déletõ, ahol azelõtt a marhákkal jártunk, s ahogy jövünk a falu
felé, valahogy olyan jó érzés, itthon vagyunk, úgy lehet mondani.” (38 éves
asztalos.)
Az egyéni helyzetértelmezések, cselekvések e rejtett erõvonalak meg-
ismerése nélkül nehezen érthetõk meg, és eléggé kiszámíthatatlanok. Annyit
azonban biztosan megállapíthatunk, hogy döntõ mértékben anyagi, gyakor-
lati motiváltságúak. Következésképpen ha elmarad az annyira remélt gazda-
sági prosperitás, a civil társadalmi mozgások felerõsödése, várható, hogy a
falut is eléri a kitelepedési hullám, amelynek aligha lehet gátat vetni „Õs-
apáink sírjai”-val, „a harangok imára hívó hangjá”-val, a „Hargita fenyve-
seinek zúgásá”-val.
Az emberek újabb mítoszok és igézõ ráolvasások helyett a politikusok-
tól és a vezetõ értelmiségtõl hatékony gazdasági és szociális intézkedéseket
várnak.

159
 „MINDENNAP FRISS KENYÉR”
(Vendégmunkán Magyarországon)

Kilép a férfi a soványhatárú székely falu világából, hogy a kemény

munkával fenntartható, szigorú „megélhetést” néhány hetes magyarországi
vendégmunka jövedelmével pótolja.
Mit lát meg idegenként az új környezetben, ahol elõször jár életében?
Szemlélõdik, csodálkozik, viszonyítási pontokat keres és talál a két világ
között. Az elhagyott otthoni környezet viszonyítási alapja az itteni viselke-
désformáknak, fogyasztási szokásoknak, munkaritmusnak, gazdálkodás-
módnak, szabadidõtöltésnek, stb.
Az idegen világba való bepillantás alkalom az önreflexióra, és a saját
helyzet újradefiniáláshoz is elvezet.
Az alábbiakban egy negyvenéves Hargita megyei kõmûves mondja el,
milyennek látta a Tokaj-vidéki életvilágot, ahol 1991 õszén néhány hétig
vendégmunkán volt. B. J. kõmûves, odahaza egy ipari üzem alkalmazottja,
a napi ingázás mellett szüleivel gazdálkodik a családi birtokon. Élménybe-
számolóját otthonában jegyeztem föl.
Faluhelyen laktunk s városon dolgoztunk, Sátoraljaújhelyen. De ott falun es
olyan a viselkedésük, mint itt nálunk a városi embörnek, olyan mûvelten
beszélnek. Ha a korcsomába vagy, ha… ott dolgoztunk ugye, ott kollégák
kerültek, szombaton s vasárnap… Olyan munkahelyünk vót nekünk tudod, hogy
egy papilaknál dolgoztunk – hét végin nem kellett dolgozni, s akkor vállaltunk
olyan munkákot, hogy azt jól megfizették, s jól elláttak kajával, s ugye ott... még
az olyan négy-öt esztendõs gyermök es olyan udvariasan beszélt az embörrel, a
csuda ölt meg engömöt, errefelé olyant nem hallottam. Öt hetet voltunk odaki,
de nem egy helyen. Három hetet dolgoztunk a papilaknál, s osztán egy vállal-
kozónak dolgoztunk még két hetet.
A munka úgy került, hogy Gábor bátyám kiment vót még a tavasszal, s ott
megismerkedett egy pasival, s osztán a leánya es ment, Gyöngyike, az apjához
látogatóba – korcsomáros az a pasi – osztán ott összeüsmerködtek s avval
megvót a vásár… Osztán a nyáron a pasi közbe eljött Brassóba – kétször es eljárt
– s mü akkor mentünk az õszön. Misi, az öcsém, valami munkát szerelt vót
Szentendrén s avval kimentünk s Misit es elvittük Szentendrére. Igen, de a
munkát elvégezték amíg Misi itthon vót – itthon vót három hétig – s mire
mentünk vissza, a munka el vót végezve. Na, hova legyünk el? Misi elvitt akkor
egy vállalkozóhoz, ahol õ dolgozik – ott beszéltünk, de csak százforintos órabért
ígértek, s azt mondta Gábor bácsim, azért nem ülünk itt, a segédmunkások es
annyit kapnak. Avval bé a kocsiba, gyere – azt mondja – a vejemlévendõhöz!
Akkor felmentünk ide Miskolc felé – ez Pestön vót, ott addig sohasem jártam
vót! Délután 4-5 órára megérköztünk a faluba. Bémentünk oda, a pasi
meglepõdött, hogy mü hol járunk, osztán bé, s elé osztán a bort.

160
 Bortermõ vidék, rengeteg bor van ott!
Gábor bátyám azelõtt három hónapot ott dolgozott. Jó fáén falucska.
Osztán mü elmentünk oda ki, ott a polgármestör innét került ki Kolozsvárról,
abba a faluba, de az nem vót otthon, Pestön vót. Osztán ott valami munkát
ajánlottak, Gábor bátyámat üsmerték. Elmentünk, valami Pali bácsinak
hítták az illetõt: na, jó, hogy jöttetök azt mondja, valami munkát biztosítok
nektök. Vót egy összeomlott borpince ott künn a hegyódalba, abba már
esztendõk óta nem jártak bé abba a pincébe. Azt mondta a bácsi: né, ez a
vejeméké, s azt rendbe kell tenni, és fizetöm a munkadíjat. Elmentünk bé
Sátoraljaújhelyre, megegyeztünk a vejivel. Azt mondja, jó, én nem akartam
azt mondja, de ha apósom meg akarja csináltatni, akkor miért ne?
Másnap reggel menyünk, jött az öreg, a leánya s a korcsmáros, a házigaz-
dánk. Osztán a pincérõl a lakatot levertük – de olyan veszélyes vót bémenni –,
a boltozat le volt omolva, vót legalább 15 méter mély a pince, be a hegyódalba.
Olyan pincék vannak, hogy olyant nálunk felé nem lehet látni!
Bémentünk, de ott rengeteg munka vót, legalább 20 köbmétör fõdet ki
kellett vóna hordani, a se lett vóna baj, de azt a boltozatot újra kellett vóna
rakni, lett vóna egy másfél hónapi munka kettõnknek. Kiszámítottuk, hogy
nekünk ez egy olyan 1500 forint reggeltõl estig… Hát mikor megmondtuk
az árát, az öreg azt mondja, akkor zárjuk vissza, azt mondta, nem dolgozunk,
annyi pénzt nem fektetünk belé – hát ennyi pénzzel lehet új pincét venni!
Eljövünk bé onnat, no hova legyünk el? Kaptunk egy vállalkozót, s mondjuk,
hogy Erdélybõl vagyunk s szeretnénk dolgozni egy pár hetet, tudna-e munkát
biztosítani? Ezt vót csütörtökön, s azt mondja, ide figyeljenek, hétfõtõl tudok
munkát adni. Mondják, mivel tudnak dolgozni. Mi mondtuk, az építészetbe
mindenfélével – ha falazással, ha külsõ-belsõ pucolással.
Na, jó. Hétfõn jöjjenek – mennyiért dolgoznak?
Mondja Gábor bátyám, hogy ott a városba vót egy építészmérnök, s azt
ismerte a vállalkozót, Magyarinak hívták – Magyarinak, s õ 1500 forintot
adott tavasszal, s most es legalább annyit kérünk.
– Na, jó, meglátom, hogy dolgoznak, még az es lehet, több is kijön, azt
mondja. Aztán azon a szombaton megcsináltunk ott a faluba egy lábazatot
a ház körül. Egy sofõr volt a gazda, adok ezer forintot azt mondja, s ételt,
italt, amennyi kell. Nekünk ez es jó vót, ott voltunk helybe, s osztán ott reggel
ugye pálinka, bor s kaja, s délbe szintén, s ozsonnakor szintén. Ozsonna es
vót, úgyhogy minnyá-minnyá híttak bé enni.
Két nap meg es csináltuk, négyezer forintjába került a pasasnak, az ottani
kõmûvesök dolgoztak volna vele egy hétig.
Ezek úgy meg voltak velünk elégedve, hogy! Ugye akkor meglátta a
szembe lakó koma, közvetlen szembe, az es jött akkor – annak es új háza vót
– jó magas lábazat vót, azt ki kellett fugázni. Na, ezt es elvállaltuk a
következõ vasárnapra, annyit õ es igért, mint a szomszédja. Meg vagyunk
akkor élve, gondoltuk. Mert az volt a helyzet, ha nem dolgoztunk, akkor

161
örökké mentünk a korcsomába, a házigazdán ugye korcsomáros vót, az
örökké vitt magával, s akkor kellett menni sörözni s biza pénzt nemigen vette
el, restelltük, hogy feszt ott vagyunk a nyakán s még kõccségbe verjük. Ott
laktunk nála, s akkor még költésbe verjük, hát örvendtünk, ha elmentünk, s
ezer forintot kaptunk, de három-négyszeri étel s a sör feszt ott vót mellettünk,
amikor dolgoztunk. Olyan borral s sörrel kénáltak, hogy! Még reggelre es
fõtt ételt adtak, vasárnap reggelre, mikor hét órára odamentünk. Egy este
ilyen skót viskit vett elõ egy üveggel, én addig hallani hallottam róla, de nem
láttam soha ilyesmit, s ejsze nem es lesz részem mostanába…
Már ismertek ott, mikor jöttünk munkából, minden este a korcsoma elõtt
állottunk meg, bémentünk egy sörre, vagy egy deci pálinkára, s osztán abból
lett négy-öt, még tíz sör es, mert ott jött egyik-másik, ugye, mü ketten
leültünk egy sarokba, jöttek bé, kezeltek le velünk, na, hogy telt el a mai nap,
s ment, hogy vegyen saját magának egy üveg sört, hát nem egy üveggel jött
vissza, hát hárommal jött oda, kettõt letett nekünk, no, igyátok meg…
Egy kisebb falu, olyan száz körüli házszám lehetett ott. De osztán gazdag
falu, bortermõ vidék. Ott nem gazdálkodnak mint nálunk, fel vannak hagyva
a fõdek, földmûveléssel nemigen foglalkoznak. Ha odamenne apám vagy
valaki ezökbõl az üdõsebb embörökbõl, s meglátnák, hogy néz ki az a vidék,
a fõdek, hát kétségbeesnének.
Elmentünk ki a szõlõbe a házigazdával, ott van egy házikó építve, hát olyan
gyümölcsös ott, olyan körték, hogy olyant erre nálunk felé nem lehet látni, s ott
potyognak le a fáról, s rothadnak el! Olyan barackok, hogy… s szilva es ott a
fõdön! Azt mondja Gábor bátyám, hogy essze kell szedjük ezt a sok szilvát. Hát
én nem ölöm avval a derekamot, hogy felszedjem – azt mondja a veje. Csupa
kék volt az egész hely a szilvától. A barack s az alma s a körték ott hullottak le,
s rothadtak el. Kaszálni sem igen tudnak. Egy hitvány kaszát elészerelt neköm,
azt kérdi, tudsz-e kaszálni? Hát én hogyne tudnék, mondom, Lekaszáltam, ott
a házikó körül, olyan sarjú volt, hogy mesés! Lekaszáltam, s ott hánytuk bé egy
rakásra egy marton a finom sarjút. Az ott nem érték, fel vannak hagyva a fõdek,
nem es kaszálják, vajegy szarvasmarha van a faluba, olyan tizenöt-tizenhat darab
lehet, s az es egy gazdáé. Méges a csuda ölt meg, minden háznál egy-két kocsi!
Annyi kocsi vót abban a kicsi faluban, hogy nálunk városon annyit nem látsz.
Másabb világ van ott, mint itt, olyan mintha Amerikába vónál.
Osztán ha ezök a mostani itthoni öregök elmennének oda, csak erre
nincs lehetõség, ezök tudnának még csudálkozni azon hogy mi van, milyen
élet van odaki. S méges… ott es panaszkodnak! Még olyan es vót, aki
irigyködött, hogy megkerestük naponta az ezerötszáz forintot. Azt mondta,
hogy annyiért õ es dolgozna, ezerötszáz forintért, jó szívvel. Mert, biza ennek
a korcsomárosnak es tizenhárom-tizennégyezer forint fizetése vót egy hó-
napba, s abbiza nem olyan sok. Amikor tíz napot ledolgozhattál napi ezer-
ötszáz forintért, akkor megkerested neki a havi fizetését.

162
 Ott nem isznak pálinkát, nem fõznek, mind bort isznak. Ahol laktunk, ott
vót a gazdának pálinkája, boraljból csinálta, de azt mü ittuk, az soha nem ivott
egy cseppet sem. A bort osztán úgy isszák, mint a vizet. Minden este kellett inni.
Osztán ott õzhúst, szarvashúst, ilyensmiket ettünk, vannak ezök az orvva-
dászok, ezök a házigazdánknak jó kollégái, örökké hozzák a húst, egy combot
vagy valamit. Tudták, hogy mü ott vagyunk, erdélyiek, s a házigazdának nem
volt akkor még felesége, s mü ott laktunk nála, s problémás a kajálás, hát osztán
hozták a húsokat! A hütõszekrény örökké teli volt, olyan tokányokot
készítöttünk! Erõsen vendégszeretõ nép! Ott, tudod-e, az a szokás, hogy estén-
ként ülnek ki a pincék eleibe, nincs messze a falutól, mindenkinek van a sziklába
vésve egy pince, s elõtte egy kicsi eresz, ahol nyáron lehet tartózkodni, s oda
mennek szalonna sütni. A pince elõtt mindenkinek tüzelõje van, a bort hozzák
ki a lopóval, szippantsák le, s hozzák ki… ez a Tokaj-vidék.
Ennek a korcsomárosnak, ahol voltunk, a nõvére az piros bort termelt, finom
bor vót az es. Azt mondja, hogyha itt el akarná adni ez a bort, itt nem vennék
meg, el kell vigye le Egerbe, itt nem veszi meg senki. Ott a borból pénzölnek,
adják bé az államnak, el es adnak a városi népnek, a felvásárlóknak.
Szeretnék elmenni még legalább egy hónapra az õszön, a szabadságot
eltõteném ott… már a szórakozásért es megérdömölné, az ember lát s hall,
kimozdul itthonról egy kicsit.
Nem öltük meg magunkot, ott sem dolgoztam többet, mint itthon
amennyit dolgoztam, s méges, ott a segédmunkások, akikkel dolgoztunk, azt
mondták, hogy maguk kötöznivaló bolondok! (Nevet.) Azt kérdik, maguk
mennyi pénzt kapnak napjára, s mondjuk hát – azt mondják – az itteni
kõmûves nem dolgozna ennyit kétezerötszáz forinton alul. Azok nem es
tudnak úgy dolgozni. Magokot, azt mondja a segédmunkás, magokot itt kell
hagyjuk, mi magokkal nem tudunk lépést tartani, megölnek magok ketten!
Nem gyõzték az anyagot készíteni, úgy tettük fel ketten Gábor bátyámmal.
Más munkaritmus ott, valahogy olyan puhák az embörök, kényelmesebbek,
nem hajszolják magokot annyira, reaérnek, nem sietnek. Vannak jó
szakembörök, de nem ölik magokot, kényelömre adnak inkább. S méges jobban
megfizetik mind nálunk. Ott amikor vásároltunk – egy kicsi bót vót – szoktunk
venni szalámit, disznófõsajtot, de száz-százhúsz forintra annyit vásároltam,
hogy kettõnknek bõvön elég volt! Itt ötven lejbõl mit tudsz venni?
Harminckét forint volt egy kenyér, mindennap friss kenyér! Van egy
címke rajta, s írja, hogy hol gyártották, s mikor. Mindennap friss kenyér vót,
s abból még vacsoráztunk es amit reggel vettünk, abból az egy kenyérbõl,
úgyhogy ott nincs ilyen drágaság mint itt nálunk. Osztán ha megszólasz, már
tudják, hogy nem vagy odavaló. A bótba szalámit kértem, már azt kérdözték,
hová való vagyok, nem rosszindulattal, csak megkérdözték.
Jól telt, de azért kívánkoztam haza, utolsó napokban éjjel állandóan
itthon voltam álmomba, már vártam, hogy induljunk.

163
 EGY SZÉKELY FALU VENDÉGMUNKÁS-POTENCIÁLJA
(1990-1993)

Az idõszakos külföldi munkavállalás az 1989-es romániai fordulat után

jelentkezett országszerte, a folyamat máig tart. Miután megszûntek az uta-
zást nehezítõ jogi korlátozások, az állampolgárok otthon tarthatták útleve-
lüket, a hatóságok nem szabályozták az országhatárok átlépésének idõpont-
ját és alkalmait, a külföldi kereseti lehetõségek tízezreket indítottak útnak.
Vizsgálatunk elsõsorban leíró jellegû, a külföldi munkavállalás gazda-
sági, társadalmi vonatkozásait kutatjuk a helyi „kibocsátó” környezetben.
Kitérünk arra, mit jelent ez az egyén, a család és a település társadalmának
életében; következtetésként a székelyföldi rurális régióban várható jövõbeni
tendenciát fogalmazzuk meg. Munkánk két részbõl áll: 1. a külföldi munka-
vállalásra vonatkozó empirikus adatgyûjtés és 2. a kapott adatok rendszere-
zése és értelmezése. A tapasztalati anyagot kikérdezéssel és megfigyeléssel
gyûjtöttük1.
A külföldi munkavállalás kapcsolatkörnyezetének vizsgálatára egy rö-
vid kérdõívet szerkesztettünk, amelynek alapján, 25 vendégmunkán meg-
fordult helybeli lakost kérdeztünk ki. Végül, a kapott adatokat rendszereztük,
értelmezésükhöz felhasználtuk a helyi társadalom életvitelérõl, kulturális
sajátosságairól hosszabb ideje végzett megfigyeléseinket is.
A VIZSGÁLAT TEREPE

Vizsgálatunkhoz olyan települést választottunk, amelynek demográfiai,

társadalmi, ökológiai jellemzõi a Székelyföldön – leszámítva az 1968 után
látványosan iparosított és kiépült kisvárosokat közvetlenül övezõ falusi
településeket, általánosnak mondhatnók. E kiválasztási szempontok hang-
súlyozása azt az elõfeltevésünket jelzi, hogy a vizsgálati eredmények hason-

1 Az empirikus adatgyûjtés a következõ lépésekben történt: a település helyi

tanácsának gazdasági nyilvántartásai alapján elkészítettük a falu összes
háztartásának és a családtagoknak a listáját (házszám szerinti sorrendben),
feltüntetve a családtagok életkorát és foglalkozását. E lista alapján
végigkérdeztünk 7, a falu fizikai területének különbözõ pontjain lakó fiatal és
középkorú személyt az összes családról. Válaszaik nyomán azonosítottuk azokat,
akik az elmúlt három év során, vagy éppen a kérdezés idõpontjában, külföldi
vendégmunkán tartózkodtak. Ezután mindegyikükrõl személyi adatlapot
készítettünk, amelyre esetenként a következõ adatokat vezettük fel: nem, életkor,
családi helyzet, szakképzettség, munkaviszony, családi gazdaság. Mivel a
település lélekszáma 1337, a falu felnõtt lakosságából mindenki ismeri a másik
helyzetét, ezért a személyi adatlapok kitöltéséhez elég volt 11 személy kikérdezése
és néhány utólagos ellenõrzés.

163
ló jellegû települések esetében érvényesek lehetnek. Ezért indokolt a továb-
biakban a vizsgálat terepének szociokulturális jellemzõit röviden ismertetni,
kiemelve a tényezõket, amelyek a munkavállalók döntéseibe közvetlenül
vagy áttételekkel beépülhetnek.
Kutatásunk színhelye a magas dombvidéki Köves2. A faluban a múltban
nagybirtok nem volt. A föld gyenge termõképességû. A családi kisgazda-
ságok – szám szerint 605 – a termelõszövetkezet felszámolása után vissza-
kapott, leromlott minõségû parcellákon külterjes, naturális gazdálkodást
folytatnak. A szántóföldi növénytermesztés közvetlen pénzjövedelmet nem
hoz, csak a fogyasztási szükségleteket (sok esetben még azt sem) fedezi. A
földmûvelés, különösen a saját igaerõvel nem rendelkezõ családok esetében
jelentõs pénzbefektetést is igényel. A szántás, vetés, cséplés, szállítások díja
igen magas a más ágazatokból (állattenyésztés, állami fizetés, nyugdíjak) a
családi háztartásokba befolyó pénzjövedelmekhez képest.
Az állattenyésztésnek viszonylag kedvezõbb természeti feltételeket jelente-
nek a faluhatár kiterjedt legelõi, kaszálói, a fajtaállomány azonban silány, a
takarmányozás többnyire csak a természetes kaszálók termésével történik.
A létfenntartó alapfoglalkozások mellett Köves lakossága az évszázadok
alatt különbözõ jövedelemkiegészítõ tevékenységeket is folytatott. Ilyen volt a
falu határában vagy a környékén lévõ természetes erõforrások felhasználásán
alapuló hamuzsír-készítés, rúdvas elõállítás, só fuvarozás, mészégetés, de a
felesleges munkaerõ faluhatáron kívüli áruba bocsátása is. Ezek a tevékenysé-
gek az egyes családi háztartásokon belüli gazdasági szerepükön túl a falu
életterébõl való egyéni kilépés alkalmait is jelentették. E ténynek kiemelt
jelentõsége van a mai külföldi munkavállalás mentális feldolgozásában.
Néhány szellemi foglalkozású keresõ, illetve földbirtokkal és állatállo-
mánnyal nem rendelkezõ háztartáson kívül a családok, bármilyen pénzjöve-
delmük is van, valamilyen mértékben foglalkoznak mezõgazdasági terme-
léssel. A munkaképes lakosság más gazdasági ágazatokban való foglalkoz-
tatottsága korlátozott. A faluból elérhetõ a közeli (15 km) kisváros nehéz-
ipari üzeme, illetve a 35-40 km-re fekvõ bányavidékek. Mellettük néhány
helybeli, illetve szomszédos településen mûködõ szolgáltató intézmény
nyújt munkalehetõséget.
1990-ben még 141 más településre ingázó személyt (122 férfi, 19 nõ)
tartottak nyilván, mára ez a szám az elbocsátások következtében a felénél is
kevesebbre csökkent. Az egész évi folyamatos munkalehetõség még az
állami vállalatoknál sem minden esetben biztosított. A mûködési zavarokkal
küszködõ gazdasági egységek fizetetlen szabadságra, „technikai” munka-

2 Mivel a falu egy hosszabb távra tervezett kutatómunka terepe, valódi nevét
elhallgatjuk. A „Köves” név a faluhatár egyik természeti adottságára utal. Minden
más adat megfelel a valóságnak.

164
nélkülinek küldik az alkalmazottakat. A kényszerszabadságon lévõk más
ágazatokban otthonról elérhetõ munkahelyeket nem találnak, a vidék fejlet-
len gazdaságszerkezete nem köti le az állami vállalatoknál feleslegessé váló
munkaerõt.
A helyi családi kisgazdaságok mezõgazdasági termelése munkaerõ-igé-
nyes. A faluhatár különbözõ pontjain lévõ szétdarabolt családi földbirtok, a
hagyományos termékszerkezet és termelési technológiák az elért jövedel-
mekhez viszonyítva túl nagy munkaerõ-ráfordítást igényelnek. A különféle
állami munkahelyekrõl kiszoruló munkaképes rétegnek a termelés feltétel-
rendszere nem vonzó. Ez a réteg ingázó alkalmazottként a közismert kétlaki
életformát folytatta: az állami szektorban ledolgozott napi nyolcórás mun-
kaidõ után, részmunkaidõben, a termelõszövetkezet idején a háztáji parcel-
lákon, majd a visszakapott magántulajdonú földeken szerezte meg a család
jövedelmét. Az évtizedek alatt kialakult életszínvonal- és igényszinthez
viszonyítva az új helyzet, amikor megszûnik vagy bizonytalan a havi fix
jövedelem, kétségkívül visszaesést jelent. A családi fogyasztás már elért
szintje és szerkezete egyre nehezebben tartható fenn. Fokozottan érvényes
ez a megállapítás azokra a csoportokra, amelyek nem rendelkeznek családi
gazdaságokkal, illetve e gazdasági háttér szerény.
DEMOGRÁFIAI, TÁRSADALMI HELYZETKÉP

A falu lakóinak száma a téeszesítés (1962) elõestéjén meghaladta a

2500-at, de a következõ évtizedben rohamosan csökkent az elvándorlás, ezen
belül is a biológiailag termékeny réteg elvándorlása következtében. A helyi
népességszám viszonylagos stabilitása a hetvenes évektõl követhetõ nyo-
mon, amikor a késleltetett székelyföldi ipartelepítés és a bõvülõ közlekedési
lehetõségek lehetõvé tették az egyre gyengébben mûködõ termelõszövetke-
zetbõl menekülõ munkaképes lakosságnak és a felnövekvõ nemzedék egy
részének az otthonmaradást.
A mai foglalkoztatottságra jellemzõ, hogy:
– állami alkalmazottakat, eljárókat és helyben munkát találókat 143
családban (23,6 százalék) találunk. Ebbõl 104 családban egy személy keresõ
foglalkozású, 39 családban mindkettõ;
– nincs állami alkalmazott 111 családban (18,5 százalék), ahol munka-
képes felnõttek vannak;
– nyugdíjasok3 351 családban élnek (58 százalék), ebbõl 249 családban
(41,25 százalék) két családtag nyugdíjas, 102 családban (16,8 százalék) csak
egy.

3 A nyugdíjasok többsége (398 fõ) téesznyugdíjat kap, ami nagyságrendekkel

kisebb az állami munkahelyekrõl nyugdíjba kerültek (202) havi járadékánál.

165
 A 143 családban élõ 182 állami alkalmazott a kövesi összlakosság 12,7
százaléka. Ezek az adatok jelzik a helyi munkanélküliséget. A 111 állami
munkahellyel nem rendelkezõ családból magántermelõként alig tucatnyi
család biztosítja saját gazdaságából a létfenntartását, a többibõl a családi
gazdaságon kívüli munkavállalásra kényszerülnek a családfenntartók.
A kövesi lakosság 7,3 százaléka magyar nyelvet beszélõ, a többségi
magyarok által cigánynak tartott lakos, akik azonban az 1992-es népszám-
láláson mindannyian magyarnak vallották magukat.
Mielõtt tovább mennénk, a következõkben elõforduló néhány fogalmat
pontosítanunk kell. Mivel a külföldön munkát vállaló kövesiek csaknem teljes
létszámban Magyarországon árulják munkaerejüket (egy személy dolgozik a
faluból Németországban, „hivataloson”), a továbbiakban vendégmunkáson a
Magyarországon idõszakosan munkát keresõ helyieket értjük. Nem térünk ki a
Magyarországon végleges letelepedési szándékkal tartózkodókra, ezek egy
része már megszerezte az állampolgárságot, mások ügye folyamatban van,
évente csak egyszer-kétszer jönnek haza rövid idõre a faluba.
Vendégmunkás-potenciálon a falu társadalmából a folyamatosan ki- és
visszalépõk csoportját értjük, kilépésen az egyszeri távozás és visszatérés
közötti idõszakot.
KIK A VENDÉGMUNKÁSOK A FALU TÁRSADALMÁBAN?

Nézzük, milyen összetételû az elmúlt három esztendõben vendégmun-

kát vállalók csoportja. Összesen 159 személy fordult meg egy vagy több
alkalommal magyarországi vendégmunkán a faluból. Nem és korcsoportok
szerinti megoszlásukat az 1. táblázat mutatja
1. táblázat
A VENDÉGMUNKÁSOK SZÁMA NEM ÉS KOR SZERINT

15-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60 fölött Összesen

Férfi 15 51 23 19 17 4 129

Nõ 2 9 9 9 9 – 30

Össz. 17 60 32 27 19 4 159

A nõi munkanélküliségnek ellentmondó alacsony nõi munkavállalás

egyik magyarázata, hogy a sok szempontból tradicionális kiscsaládokban a
családfenntartó szerep elsõsorban a férfiaké. A gyermeknevelés, háztartás-
vitel e környezetben érvényes formái inkább megkövetelik a nõi, mint a férfi
munkaerõ helyben maradását.
A vendégmunkásokat a foglalkoztatás, társadalmi helyzetük és a mun-
kavállalás gyakoriságát tekintve több szempont szerint vizsgáltuk.
1. Szakképzettség: szakképzett munkás volt 100, szakképzetlen 59.

166
 2. Munkaviszony: a vendégmunka ideje alatt 30 kövesinek volt munka-
viszonya otthoni állami vállalattal. Õk évi szabadságukat vagy a vállalati
munka idõszakos szüneteit használva vállaltak Magyarországon munkát.
3. Családi helyzet: 159 vendégmunkás közül 106 családos.
4. Családi gazdaság: 101 vendégmunkás mögött áll olyan családi gaz-
daság, ahol a létfenntartáshoz szükséges jövedelmek elérhetõk lennének a
munkaerõ áruba bocsátása nélkül is. Természetesen a családok vagyoni
helyzete különbözõ, ennek elemzésére itt nem térhetünk ki. 58 munkavállaló
esetében nincs jövedelmet hozó saját gazdaság, többségük cigány.
5. A munkavállalás gyakorisága: két esetet különítettünk el, amikor az
egyén egyszer, illetve többször járt külföldön a munkakeresés szándékával.
13 kövesi lakos csak egyszer fordult meg Magyarországon pénzkereset
céljából. Többségük útja sikertelen volt, negatív tapasztalatokkal, ezért
további kilépésekre nem vállalkoztak. 146 esetben többszöri kilépési alka-
lomról van szó.
A munkavállalók fenti mutatók szerinti kategorizálása igen heterogén
társadalmi helyzetû csoportot körvonalaz. Nézzük meg a továbbiakban, kik
a munkavállalók a helyi társadalomban.
Elsõ megállapításunk, hogy a fizikai dolgozók minden kategóriáját
magába foglaló összes családtípust érintette a családon kívüli munkavállalás
jelensége. Az alkalmi munkákból élõ cigánycsaládoktól a kétkeresõs, saját
önellátását is megvalósító családokig, minden típusban találunk példát vendég-
munkás kibocsátásra. Röviden, a fizikai dolgozók körében nem találtunk sem-
miféle korrelációt a külföldi munkavállalás és a család anyagi-vagyoni helyzete
között. (Nem vizsgáljuk, hogy a kövesi szellemi foglalkozásúak miért nem élnek
a vendégmunka lehetõségével. Egy esetrõl tudunk, amikor egy egészségügyi
középkáder huzamosabb ideig dolgozott Magyarországon. Esetükben – amellett
hogy a közeljövõben nem fenyegeti õket munkanélküliség – feltehetõen erõseb-
ben mûködnek a fizikai munkavállalást gátló presztízs-okok, mint városi sors-
társaiknál). Ahogy a család anyagi helyzete irreleváns a munkavállalásban, a
helyi társadalmi hierarchiában birtokolt státussal sem korrelálható a vendég-
munka. A hierarchia csúcsán levõ „rangos” családokban éppen olyan gyakori a
külföldi munkavállalás, mint az alullévõk körében. Jelentõs különbségek a
jövedelem-felhasználásban vannak. Mielõtt azonban erre rátérnénk, nézzük
meg a vendégmunka néhány aspektusát.
HOGYAN ÉS MIKOR VÁLLALNAK MUNKÁT?

Kitõl, honnan szereznek információkat az idõszakos magyarországi

munkavállalók a munkaalkalmakról, a munka- és kereseti feltételekrõl?
Igen változatos, többféle kapcsolat lép mûködésbe, ha valaki elhatározza,
hogy külföldre megy dolgozni. Nemcsak a falubeliektõl, rokonoktól, bará-
toktól, hanem a szomszédos településeken élõ ismerõsöktõl is származhat-

167
nak azok az információk, amelyek alapján döntés születik. A kezdeti idõkben
(1990–1991) sokan indultak el „vaktában”, a jó szerencséjükre bízva magu-
kat. Ma már nagyon ritkák az ilyen esetek, mindenki igyekszik már itthonról
biztos, vagy legalábbis annak tûnõ úti célokat találni. A munkakeresésben a
helybelieknek igen hasznos információkkal szolgálnak azok a volt
falusfeleik, akik már 1989 elõtt elhagyták az országot, és véglegesen Ma-
gyarországon telepedtek le. Nemcsak információkkal, hanem átmeneti idõre
szállással is segítik a kint dolgozókat. A kitelepedettek közül egy fõvárosban
élõ személyrõl köztudott, hogy széles kapcsolathálózatot tart a kezében,
kiterjedt ismeretségi körében mindig talál valamilyen munkát az érdeklõdõ
kövesieknek. Ez a szolgáltatás természetesen díjtalan, a földinek járó segít-
ség.
A magyar fõvárosban dolgozó férfiak többsége az építõiparban, vállal-
kozóknál talál alkalmazást. Egy-egy rövidebb idõszak elteltével (ez egy
hónap azoknál, akik turistaként érkeznek, mivel az útlevelet láttamoztatni
vissza kell jönni legalább a határig) sok esetben a munkaadóval kötött szóbeli
egyezség a következõ kiutazás alapja. A munkavállaló nõk (fiatal leányok
és otthoni kereseti lehetõség nélküli özvegyek) elmondták, hogy újsághir-
detések alapján is kerestek és találtak munkát Budapesten (például kaktusz-
és gombatermesztõknél).
Rákérdezve az elsõ lépésre, kiderült, hogy 25 személybõl senki sem
vágott neki egyedül az ismeretlennek. Többnyire baráttal, rokonnal, közeli
ismerõssel, mások családtaggal (apa a fiával, testvérrel) indultak el. A
cigányok általában családostól mennek Magyarországra, nemcsak munka-
képes, hanem kiskorú gyerekeiket is magukkal viszik. Õk inkább kerülik a
fõvárost, vidéken erdõkitermeléseknél, mezõgazdasági munkáknál dolgoz-
nak, így sikeresebben elkerülik a hatósági zaklatásokat, és ezzel a havonta
kötelezõ útlevél-láttamozástól is megmenekülnek. A vidéki munkahelyekre
is eljutott kövesiek inkább ott élõ rokonok, ismerõsök révén találnak munkát
(Egerben, Kecskeméten, Tokaj vidékén).
A munkaerõpiacon a legsikeresebbek azok, akiknek szakmájukban, vagy
ahhoz közel álló tevékenységekben kerül munkalehetõség.
Láttuk, hogy a kövesi vendégmunkások szociális szempontból heterogén
összetételû csoportot alkotnak. Az anyagi életkörülmények, foglalkozás,
iskolázottság, életciklus, családszerkezet, jövedelmek, megélhetési stratégi-
ák, mentalitások és más dimenziók bonyolult összjátékának eredménye a
munkavállalás egyéni eldöntésének pillanata. Ebbõl feltételezhetõen az is
következik, hogy egy-egy kilépési idõszak és idõtartam is több tényezõ
együttes hatásának következménye, e tényezõk fontossági sorrendje egyé-
nenként változik. A faluból folyamatos a kilépés, állandóan Magyarországon
tartózkodik egy változó létszámú vendégmunkás csoport. Hogy e lüktetõ
mozgás valamiféle törvényszerûségeit rögzíthessük az idõben, vegyünk a
vizsgálat idõegységének egy évet.

168
 Kikérdezésekbõl rekonstruálva az évi munkaerõ-vándorlás képzeletbeli
görbéjét, két csúcsidõszakot rögzíthetünk: a késõ tavasz-nyárelõt és az õszt.
Az évi egyénenkénti kilépések idõtartamát is figyelembe véve a következõ
kép körvonalazható:
1. Egész évben, télen-nyáron az dolgozik folyamatosan Magyarorszá-
gon, akinek
– nincs munkaviszonya, munkanélküliként már nem jogosult a munka-
nélküli segélyre;
– nincs családi gazdasága, vagy ha van is, az otthon maradt házastárs
egyedül vagy valamelyik szülõ segítségével elvégzi a szükséges munkákat;
– sikerült olyan állandó munkahelyet és lakást találni, ahol egész évben
tartózkodhat.
A munkanélküliek népes csoportjából (129) aránylag kevesen, 20–22
személy tartózkodik a téli ünnepek kivételével egész év folyamán Magya-
rországon.
2. Tavasztól-õszig kint tartózkodnak azok a kövesiek, akiknek nincs
családi gazdaságuk, illetve ha van, a munkaerejük nélkülözhetõ. Kinti
munkalehetõséget fõleg a mezõgazdasági munkák jelentenek számukra. A
tavasztól õszig vendégmunkán levõk jelentõs része a kövesi cigány lakos-
ságból kerül ki, néhány család teljes létszámmal felkerekedik tavasszal, és
csak késõ õsszel érkezik haza (kb. 30-35 személy).
3. Többször kilépnek azok a munkaviszony nélküli kövesiek, akik családi
gazdaságukban mezõgazdasági termeléssel foglalkoznak. A tavaszi munká-
latok (szántás, vetés) elvégzése után a takarmánykészítés idõszakáig, majd
a betakarítás után egy-két hónapra „kimennek pénzkeresetre”. Õk nem
vállalják hosszabb idõszakra a távollétet, az elkerülhetetlenül családi gazda-
ság leépülésével járna, s több veszteség érné a családot, mint a vendégmun-
kából származó jövedelem. Ennek a megélhetési stratégiának nemzedékekre
visszamenõ elõtörténete van a helyi társadalomban (errõl késõbb lesz szó).
4. Évente egyszer lépnek ki egy hónapra azok az kövesi állami alkalma-
zottak, kik az évi szabadságuk alatt vállalnak vendégmunkát. Elõfordul,
hogy „rendes” szabadságot sikerül fizetetlen szabadsággal megtoldani.
A kilépõk legnépesebb csoportja a 3. típusba tartozóké, az õ mozgásuk-
kor tartózkodik a legtöbb kövesi vendégmunkás Magyarországon.
KIK NEM MENNEK VENDÉGMUNKÁRA?

Talán nem érdektelen szemügyre venni azokat a helyzeteket sem a fizikai

dolgozók körében, amikor az egyén nem vállalkozik vendégmunkára. Tu-
catnyi ilyen estet leltároztunk fel a munkaképes fizikai dolgozók körében,
és nem találtunk olyan relevanciával bíró mutatókat, amelyeket a vendég-
munka elutasításának motívumaként értelmezhetünk. Általános helyzetkép,
hogy a biztos munkahely és a háttérben a munkaerõ felhasználó családi
gazdaságok hozzátartoznak az otthonmaradók életkörülményeihez, de

169
ugyanezek az életfeltételek megtalálhatók csaknem ugyanannyi munkavál-
lalónál is. Alapos a gyanúnk, hogy a kilépés motivációihoz az egyéni-családi
gazdasági mentalitás, a kockázatvállalás képessége, az idegen környezettel
való megbirkózás kézsége is hozzátartozik.
Az alábbiakban egy konkrét példán látható, hogyan lesz valaki – életében
elõször – 4. típusú munkavállaló 1993 tavaszán. A negyvenéves ingázó
szakmunkás, B. családja (egy udvaron három generáció) hagyományos
földmûvelõ-állattenyésztõ gazdálkodást folytat, ahol a családi munkameg-
osztásban mindenkinek megvan a nagyon jól bejáratott szerepköre. A csa-
ládfõ pénzjövedelmét B. gyári fizetése és a szülõk téesznyugdíja jelenti,
szántóföldi terménybõl és állati termékekbõl teljesen önellátóak, sõt eladásra
is kerül tej, hús. A családi pénzjövedelmet lakásfelújításra és munkaeszköz-
vásárlásra (kaszagép, motorfûrész) fordították az elmúlt évtizedben. Az
újratermelés-beruházás kialakult egyensúlyát súlyos csapás érte ez év tava-
szán, elpusztult az egyik igásló. A család kénytelen volt kölcsönpénzbõl
másikat vásárolni a sürgetõ mezõgazdasági munkák végzésére. A rokontól
kért kölcsön visszafizetésére két lehetõség kínálkozott: vagy szarvasmarhá-
kat adnak el, vagy B. a vendégmunkával szerzi meg a pénzt. A család (s ezen
belül B. is) hagyományos normakövetõ típus, a gazdasági beállítódásukban
a takarékos beosztás, mértékletes fogyasztás, óvatos elõrelátás érvényesül,
kockázatvállalás és vállalkozói készségek nélkül. B. hosszas töprengés után
elhatározta, hogy vendégmunkával próbálkozik. Információkat gyûjtött is-
meretségi körében, és egy biztosnak tûnõ ajánlatra felkerekedett. Egy hóna-
pot dolgozott Budapesten építkezésen, hazaérkezve a megkeresett forintot a
feketepiacon átváltotta lejre, és törlesztette az adósságot. A jövõ évi szabad-
ságot újra vendégmunkára szeretné felhasználni. Saját bevallása szerint, ha
elõzõleg nem kerül a kárvallott adós helyzetébe, nem próbálkozott volna
vendégmunkával ebben az évben sem.
VÁLTOZATOK A JÖVEDELEM FELHASZNÁLÁSÁRA

A vendégmunkával megszerzett pénzjövedelmek felhasználásának

vizsgálatakor a terepkutató kész, a cselekvõk magyarázatára nem szoruló
tényekkel találkozik. A követett eljárásokból, cselekvési stratégiákból neki
kell kikövetkeztetnie az egyéni döntési folyamatok mélyén rejlõ motiváció-
kat. Mielõtt rátérnék a vendégmunka motivációnak vizsgálatára, célszerû
áttekinteni, hogyan használják fel a háztartásokban a családon kívüli mun-
kavállalás pénzjövedelmeit.
Megfigyeléseink alapján a kereset-felhasználásban négyféle stratégiát
különíthetünk el. Természetesen vannak átmeneti, vegyes formák is, de a
pénzhasználat alábbi típusai határozottan érvényesülnek a munkavállalók
körében.
1. Pazarló fogyasztók: esetükben nem fedezhetõk fel a családi háztartás-
szervezésben a racionális kalkuláció ismérvei. Beállítódásuk egészében a

170
jelenre orientált, a cselekvésmódokból nem olvashatók ki a jövõ biztosítá-
sára utaló eljárások. A hazahozott pénzbõl vagy pénzzé tehetõ cikkekbõl
(például ruhanemû) addig él a család, amíg a készlet tart. A következõ
határátlépés útiköltségeit legtöbbször már kölcsönkérik. A pénzhasználat
pazarló-hivalkodó jellegét gyakran megfigyelhettük a falu italboltjaiban. E
családoknak a megkeresett pénz elköltése ünnep, az ünnep addig tart, amíg
a pénz el nem fogy. Az ünnephez természetesen hozzátartozik a nyilvános-
ság, ennek egyik kitüntetett színtere a helyi társadalomban a kocsma.
A kereset egészének azonnali felélése a helyi köztudatban „élhetetlen”-
nek minõsített családokra jellemzõ, akik „régen is gyarlók voltak, s most is
azok” (62 éves férfi). A kereset pazarló fogyasztóinak többsége a helyi
„cigány etnikum” körébõl kerül ki.
2. A kereset beosztó felélését azokban a családi gazdasággal is rendelke-
zõ háztartásokban figyelhettük meg, ahol a mezõgazdasági termelésbõl nem
származik pénzjövedelem, termények nem kerülnek a piacra, sõt a gazdaság
mûködtetéséhez szükség van a gazdaságon kívüli munkavállalásból szerzett
pénzre is. Ezekben a családokban a kétféle jövedelemforrásból sikerül a
családi háztartás kialakult egyensúlyát fenntartani, de gyarapodás nem fe-
dezhetõ fel.
3. Befektetett keresetekkel ott találkozunk, ahol más pénzjövedelmek
(például kétkeresõs családokban a fizetés, a gazdaság pénzjövedelmei tej-
és húseladásból) lehetõvé teszik, hogy a vendégmunkával szerzett pénzt a
családi gazdaság fontosnak ítélt beruházásaira fordítsák. Munkaeszközöket,
kisgépeket vásárolnak, vagy az állatállományt gyarapítják. Ebbe a típusba
soroljuk azokat a nem termelõ pénzberuházásokat, amelyek a háztartás tárgyi
felszereltségét, a lakáskomfort megteremtését célozzák, vagy a presztízsfo-
gyasztásban jelentkeznek (autó, színes televízió, videokészülékek, divatos
ruházati cikkek).
4. Végül néhány családban, ahol nincsenek anyagi gondok, a lakás és a
gazdaság tárgyi felszereltségét már megteremtették, feltehetõen tartalékol-
ják a vendégmunkán szerzett pénzt, mivel nem „látható”, mire költik. Az
ilyen, általában kétkereskedõs családok felnõtt tagjai évtizedek óta állami
munkahelyen dolgoztak. Utóbb a családfõt szaktudásáért (például kõmûve-
sek) átlagon felül megfizették a külföldi munkán. Nem tapasztaltuk, hogy a
tartalékolt pénzt valamilyen család vállalkozásba fektetnék; egy esetrõl
tudunk, amikor a kisiparhoz szükséges gépet (kötõgép) vásároltak.
A VENDÉGMUNKA REJTETT MOTIVÁCIÓI

Kérdésfelvetésünk a következõ: miért vállalnak vendégmunkát a kövesi

és más hasonló falvak lakói? Köznapi értõdéseink perspektívájából teljesen
banális a kérdés, és mindig kész is a válasz: nyilvánvaló, hogy pénzre van
szükségük a családoknak a megélhetésükhöz, s ezt a pénzt kell megkeressék
a családi gazdaságon kívüli munkavállalással. De a dolog nem ilyen egysze-

171
rû, mert gondoljuk csak el: elképzelhetõ lenne az is, hogy például a falu
keresõ rétegei nem a leírt módon viselkednek az 1989-es fordulat után
kialakult helyzetben. Megtehették volna, hogy a romló életkörülményekre
csökkentett igényekkel válaszolnak, átszervezik háztartásukat, maximálisan
kihasználják a családi gazdaságuk nyújtotta jövedelmezõ lehetõségeket stb.,
vagyis egy sor más stratégia is használható lett volna. Elképzelhetõ lehetne,
hogy az otthonuktól távoli munkalehetõségek közömbösen hagyják a mai
vendégmunkásokat, és nem mozdulnak ki a falujukból.
Bátran kijelenthetjük, hogy efféle magatartásmódok képtelenségnek
tûnnek a szóban forgó szociokulturális környezet cselekvõinek. A magyará-
zathoz meg kell találnunk a helyi társadalom mindennapi életében elõforduló
értõdések, rendezõ fogalmak azon nyalábjait, amelyek mûködése következ-
tében külföldi munkavállalás általában elfogadott jelenség. Keressük azokat
a „jelentésteli belsõ mozzanatokat” [4], amelyek a rögzített cselekvésmintá-
kat eredményezték az egyéni döntési folyamatokban.
Értelmezésre az a tapasztalati anyag kínálkozik, amit a vizsgált környe-
zetben eltöltött idõ alatt raktároztunk el: számos apró megfigyelésbõl, inter-
akciók, vélemények, cselekvésminták elemzésébõl próbáljuk leszûrni, mit
is jelent a vendégmunka a helyi társadalom munkavállaló és nem munkavál-
laló tagjai számára.
Fejtegetéseinkkel induljunk ki abból a társadalomtudományokban köz-
ismert felismerésbõl, hogy az egyén mindig történetileg konkrét szociális
térben találja magát. Estünkben ez a szociális tér a kövesi helyi társadalom
mint kommunikatív, interaktív környezet, ahol minden egyénnek saját sze-
repe van a helyi társadalomban. A különbözõ pozíciók között nyilván
értékkülönbségek vannak. Az egyéni családi pozíciók értéke e szerkezetben
többdimenziós jelenség, ennek egyik legfontosabb összetevõje éppen a
birtokolt anyagi javak mennyisége, és e birtoklás elismertsége a közvetlen
környezetben.
A hierarchiában azok a pozíciók vannak magasabban, amelyekhez
pozitív értéktartalmak kapcsolódnak. Mivel „az emberek inkább pozitívan
akarják értékelni magukat, mint negatívan” [5], a hasonló értékelésért társa-
dalmi versengés folyik a pozíciókért, illetve a pozíciókat tételezõ „javakért”.
Az egyén képe a környezetében betöltött pozíciójáról tartalmazza a birtokolt
vagy vágyott pozíciókhoz tartozó „kellékeket”, e kellékekkel rendelkezés
társadalmi parancs az adott környezetben. Mármost ezek a parancsok az
egyén társadalmi azonosságtudatának elemei, ilyenformán a cselekvõ saját
önértékelését biztosítja a parancsok teljesítésével.
E valóság mûködése értelmében az anyagi javak szüntelen szerzése a
társadalmi versengés egyik legfontosabb formája. Ez a parancs itt a közös
értelmezési keret egyik sarkköve, aminek aláveti magát a társadalom minden
„normálisan” szocializált felnõtt tagja.

172
 Fenti értelmezésünktõl eltérõ a helyi cigány lakosság magatartásmódja.
Kulturális sajátosságot látunk abban, hogy a cigány etnikum társadalmi
életében elsõsorban nem a szerzésnek, hanem a már említett nyilvános
fogyasztásnak van érvényessége.
Végkövetkeztetésként megfogalmazhatjuk, hogy a vendégmunka válla-
lása a falu életében a társadalmi versengés egyik formája. A cselekvõket
azonosságtudatukhoz tartozó önértékelésük mozdítja ki a faluból, ahol a
társadalmi együttélésben a másikra figyelés, a „másik is ezt teszi” a minden-
napi viselkedésformák fontos rendezõelve. A munkavállalással megszerez-
hetõ keresetnek a közvetlen felhasználás mellett identitás-fenntartó, identi-
tásteremtõ és társadalomépítõ szerepét emeljük ki.
Természetesen nem állítjuk, hogy a külföldi munkavállalásban a társa-
dalmi versengés az egyetlen hajtóerõ. A Magyarországra vándorlás készsé-
gében valószínû, hogy szerepük van a kulturális mintáknak is. Például alig
akad kövesi család, ahol ne élne az emléke valamelyik családtagnak, rokon-
nak, aki az elsõ világháborút megelõzõ idõben vagy az 1940-44 közötti
idõszakban „Pesten szolgált”, közülük többen oda is telepedtek. De nem
elhanyagolható az a már említett körülmény sem, hogy a rövidebb-hosszabb
ideig tartó kilépés a falu világából már az elõdök tapasztalata is: például a
városi cselédeskedés, a XIX. század végén– XX. század elején a Székely-
földön, az amerikai, óromániai munkavállalás a századforduló idején, ké-
sõbb a két világháború között a fejlõdõ Brassóban dolgozó sok székely
fiatal.4 Ezek az elõtörténetek is okai annak, hogy a kilépést a faluból általános
társadalmi jóváhagyás övezi, nem ütközik mentális akadályokba.
ELÕREJELZÉS

Összegzésként a Kövesen tapasztaltak alapján következtetünk a külföl-

di munkavállalás közeljövõben várható alakulására a székelyföldi rurális
régióban.
A legfontosabb kérdés kétségtelenül a vendégmunkások létszámának
alakulása az elkövetkezõ idõszakban.
Hogyan viszonyul a székelyföldi falusi népesség a külföldi munkavál-
lalás lehetõségéhez, milyen szakképzettségû, életkorú munkaerõ jelentkez-
het a fogadó ország munkaerõpiacán?
Nyilvánvaló, hogy Romániában a makrotársadalmi változásokat még
sokáig nem kísérik gazdasági fellendülés évei. Csaknem bizonyosra vehetõ,
hogy a gazdasági nehézségekkel az életkörülmények romlása tovább foly-
tatódik.

4 Különbözõ korszakokban írók, publicisták is felfigyeltek a székelyföldi migrációs

jelenségekre. Jórészt ideologikus alapállásból, a jelenség negatívumait
hangsúlyozták [1] [2] [3].

173
 Úgy ítéljük meg, hogy a szóban forgó környezetben nem várható a
munkavállalók létszámának emelkedése a bekövetkezhetõ kedvezõtlen gaz-
dasági változásokkal párhuzamosan. Feltételezésünket a következõ megfon-
tolással indokoljuk.
A ’89-es fordulatot követõ három évben a székely falusi régiókból a
külföldi munkalehetõségek irányába megmozdultak a helyi társadalmak
„mobil” elemei. Akik ez alatt az idõszak alatt nem vállalkoztak kilépésre,
azokat nem motiválják majd a tovább fokozódó gazdasági nehézségek sem.
Egyrészt, mert már kiépítettek egy védekezései stratégiát a családi gazda-
ságban a termelés-fogyasztás arányainak szabályozásával, másrészt, mert az
egyéni döntési folyamatokban a helyben maradó munkaképes rétegnél va-
lószínû nincs a kilépés vállalásához elegendõ súlya (egyéni beállítódásokból,
attitûdökbõl következõen) a társadalmi versengésben való részvételnek.
Láttuk, hogy a családi gazdaságon kívüli munkavállalásban a megélhetés
gondja – mint motiváció – nem általános érvényû. Akiknek ez volt a
legfontosabb, azok már rég kimozdultak a faluból. Akik nem vállalkoztak
eddig kilépésre, azok között kevés a jövõbeni vendégmunkás, ez a réteg
kivédi a családi gazdaságra nehezedõ nyomást külsõ munkavállalás nélkül
is. A helyben maradók ma igazolva látják saját stratégiájukat a külföldi
munkaerõ-piaci helyzet kedvezõtlen alakulása hallatán (csökkenõ órabérek,
korlátozott munkalehetõségek, hatósági zaklatások).
Ha nem is várható érezhetõen növekvõ vendégmunkás-hullám a Szé-
kelyföld falusi településeirõl a fogadó ország munkaerõpiacán, az nem
kétséges, hogy a munkavállalók létszáma nem is csökken, mivel a helyi
környezet taszító hatása továbbra is mûködik.
IRODALOM

1. Balogh Edgár:
Szolgálatban. Emlékirat 1935–1944. Kriterion könyvkiadó, Bukarest,
1978. 66. old.
2. Balogh Edgár:
Vargyasi változások. Kriterion könyvkiadó, Bukarest, 1979. 17–19. old.
3. Bözödi György:
A székelyek szétszóródása. In: Agrárszociológiai írások Magyarorszá-
gon 1900–1945. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984.
4. Jack D. Douglas:
A mindennapi élet megértése. In: A fenomenológia a társadalomtudo-
mányban. Gondolat, Budapest, 1984. 385. old.
5. Pataki Ferenc:
Az én és a társadalmi azonosságtudat. Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
1982. 281. old.

174
 KÉT SZÉKELY FALU VENDÉGMUNKÁS-POTENCIÁLJA

A tanulmányunkban két szomszédos székelyföldi község -

Homoródalmás és Lövéte - aktív lakosságának magyarországi munkaválla-
lását vizsgáljuk.
A két Hargita megyei faluban 2001 tavaszán végeztünk helyszíni adat-
gyûjtést a vendégmunka elterjedtségének feltérképezésére.1 Mivel hasonló
vizsgálatokat mindkét településen már az 1990-es évek elején és közepén is
végeztek, a felmérések eredményeit összevetve érvényes megállapítások
tehetõk a Székelyföldrõl Magyarországra irányuló vendégmunka-jelenség
változási trendjeirõl.
A megállapítások székelyföldi érvényessége arra alapozható, hogy bár
két szomszédos község anyaországi munkavállalási gyakorlatát hasonlítjuk
össze, ezek gazdasági, demográfiai jellemzõi lényegesen különböznek:
Homoródalmás (a köznapi szóhasználatban Almás) fogyó népességû elöre-
gedõ lakosságú, közepes méretû falu, míg Lövéte viszonylag stabil népes-
ségû, kiegyensúlyozott demográfiai szerkezetû nagyközség. Noha az utóbbi
településtípusból jóval kevesebb van a Székelyföldön, mint az elöregedõ
népességû falvakból, jelentõségük nagy, hiszen meghatározzák egyes szé-
kelyföldi kistájak arculatát (fõleg a város közeli övezetekben, például a
Csíki- és Gyergyói medencében).
ÁLTALÁNOS HELYZET

A két falu - székelyföldi viszonyok között is - periférikus, rossz közle-

kedési helyzetû, rurális kisrégióban fekszik. A gazdasági, társadalmi fejlõdés
áramlatai ide mindig csak késve, gyenge hatásfokkal értek el.
Az egészében hátrányos helyzetû depressziós kistérséget, a korábbi évtize-
dek diszkriminatív területpolitikájának következményeként elmaradott infrast-
ruktúrájú, fejletlen szolgáltatói szektorú, településfüzér alkotja. Az 1990-es
években központi alapokból tettek ugyan kísérleteket a kommunális fejlesztések
több évtizedes elmaradásából származó hátrányok csökkentésére, de a szûkösen
osztott, majd elapadó forrásokból kevés dologra futotta.
A két faluban a legfõbb megélhetési forrás az agrárium volt. A vidék
agrárgazdasági szempontból kedvezõtlen természeti adottságai, a termelõ-
szervezetek társadalmi gazdasági viszonyai (szétaprózott birtokszerkezet,
elmaradott technológiák, munkaerõ-igényes, alacsony termelékenységû
gazdálkodás) és nem utolsó sorban a népesség demográfiai viselkedése
miatt, a falvak - akárcsak a Székelyföld más tájain - állandó belsõ munka-

1 A dolgozat alapjául szolgáló kutatást a Szociális és Családügyi Minisztérium

támogatta.

175
erõ-fölösleggel küszködtek. A földmûvelés és az állattenyésztés mellett a
megélhetéshez mindig szükség volt más, leginkább természeti erõforrás-
okon alapuló mellékfoglalkozások (például mész- és szénégetés, só fuvaro-
zás, hamuzsír- és rúdvas készítés, deszkametszés, gyapjúványolás) jövedel-
meire is. A jövedelemkiegészítõ mellékfoglalkozások sok háztartásban a
mezõgazdasági termelés a nem túl munkaigényes idõszakaiban fõfoglalko-
zássá léptek elõ (például az almásiak mészégetése és a Mezõségtõl az
Ojtozi-szorosig terjedõ területen való szétfuvarozása, vagy a lövétei só
szállítása Fogarasig, Brassóig).
A túlnépesedés és belsõ munkaerõ-felesleg következményeként másfél
évszázada általános gyakorlat volt a családi gazdaságon kívüli külsõ munkavál-
lalás. Az elsõ világháború elõtt a Monarchia területén Budapest, Brassó, Ko-
lozsvár volt fontos vonzásközpont, de Ó-Románia városaiba, bojári birtokaira,
késõbb Amerikába is elvándorolt a falvakban megélni nem tudó - vagy a helyi
életlehetõségekkel elégedetlen, „obban élni” akaró - népfölösleg. A két világ-
háború között fõleg Brassó, és a közelebbi bányavidékek jelentettek munkale-
hetõséget a lövétei és almási fiataloknak. Általános volt a házasság elõtti
családon kívüli munkavállalás, de fiatal házasok is szereztek pénzt föld, állatok
és gazdasági felszerelések vásárlására városi munkavállalással.
A szocialista korszakban teljessé vált a foglalkoztatás, megnyílt a lehe-
tõség szakmaszerzésre és a lakóhely-változtatásra. Az 1950-60-as években
sokan költöztek Brassóba, bányavidékekre, távoli építõtelepekre, késõbb a
gyorsan fejlesztett székelyföldi kisvárosokba. A napi ingázással elérhetõ
állami munkahelyek (a Szentegyházához közeli településeken, 10-15 km-es
körzetben) a lakóhelyén maradó népességnek is megélhetést nyújtottak,
illetve módot adtak az ipari és a mezõgazdasági munka összehangolására.
Almáson a termelõszövetkezeti gazdálkodás, Lövétén a magángazdaság volt
túlsúlyban. A két faluból az ötvenes-hatvanas években elvándorolt családok
közül sokan hazatértek.
Az 1990-es évek elejétõl romló gazdasági körülmények, a vidék két
húzóágazatának, a bánya- és fémiparnak elmélyülõ válsága, valamint a
tõkehiány következtében az aktív lakosság jelentõs csoportjai kiszorultak a
állami munkaerõpiacról. A közel negyedszázados stabilitás, az életlehetõsé-
gek kiszámíthatósága után jelentõs társadalmi csoportok életérzése újra a
létbizonytalanság lett. A regionális munkaerõpiacról kiszorulók létszáma
csak a szentegyházai üzem alkalmazottai közül meghaladta a kétezer fõt, de
tömeges elbocsátások voltak a hargitafürdõi kaolinbányától, a csíkszeredai,
székelyudvarhelyi vállalatoktól is. Az állami szférában foglalkoztatottak
helyzete is rosszabbodott, csökkent a keresetek reálértéke, megnövekedtek
az ingázók utazási költségei. A beszûkült munkaerõpiac a felnövekvõ gene-
rációknak se kínál a lakóhely közelében vonzó lehetõségeket. A magyaror-
szági vendégmunka kereseti lehetõségei csábítóbbak az ingázással elérhetõ
székelyudvarhelyi, csíkszeredai munkahelyek (fõleg a könnyûipari vállala-

176
tok vettek fel munkaerõt az elmúlt években) bérviszonyainál, nem beszélve az
ingázás nehézségeirõl. Több fiatal egyéni életútját ismerjük, akik pár hónapos
itthoni, magánvállalatoknál tett munkavállalás után elégedetlenek voltak a
munkabérekkel, és inkább választották a magyarországi vendégmunkát.
A VENDÉGMUNKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITÛDÖK

A két falu lakossága nem idegenkedik a vendégmunka gondolatától. A

családtól való huzamosabb távollét nemzedékek leülepedett tapasztalata, a
vendégmunka helyi társadalmi jóváhagyással folytatott jövedelemszerzési
stratégia. Hasonló minta szerint éltek az elõdök: a szülõk, amikor négy- öt
évtizeddel korábban az ország különbözõ építõtelepein, távoli bányavidéke-
ken dolgoztak, a nagyapák, nagyanyák, amikor városi polgári családoknál
szolgálóként, bolti szolgaként kerestek pénzt, amivel a faluba visszatérve
földet, gazdasági eszközöket, „stafírungot” vásároltak.
A magyarországi vendégmunkát ma általános konszenzus övezi, sõt a
vállalására ösztökélõ beállítódás is felbukkan. Egy negyvenéves háztartás-
beli nõ, akinek férje elégedett a családi gazdaság jövedelmével és nem volt
hajlandó külsõ munkavállalásra, ingerülten mondta: „Más összeszedi magát,
elmegy Magyarországra, dolgozik egy-két hónapot s pénzt hoz. S az nem
ezzel az itthoni kicsi tejpénzzel hasonlítható össze. Ha valaki kimegy jól
teszi, ezt az itthoni gazdaságot azután is megkapja.”
Az a tévedés kockázata nélkül kijelenthetõ, hogy a magyarországi munka-
vállalásnak a két faluban visszatartó mentális akadályai nincsenek. Más dolog,
hogy a benne résztvevõk többféle álláspontot képviselhetnek. Vannak, fõleg a
családos 30-50 év közötti férfiak körében, akik évek óta többet tartózkodnak
idegenben, mint a családdal; õk helyzetüket igen hosszúra nyúlt átmeneti
állapotnak tekintik, és szívesen maradnának falujukban, ha volna elfogadható
kereseti lehetõség. A fiatal korosztályok felfele törekvõ, függetlenségre vágyó
tagjai csak a kinti munkalehetõségeket tartják számon.
MÓDSZERTANI KITÉRÕ

Településszintû vizsgálatunk célja a munkaerõ-vándorlásban hátterében

álló törekvések, orientációs minták, kulturálisan közvetített felfogások, gya-
korlatok megismerése.
A mai hivatali ügyvitelben az állami alkalmazásban nem lévõ munkaerõ
területi mozgása semmiféle hivatalos nyilvántartóból nem dokumentálható.
A munkanélküli-segélyre már nem jogosult személyek jövedelemszerzõ
tevékenységeirõl, térbeli mozgásáról nincsenek adatok, mint ahogy az aktív
korba belenövõ, munkaerõ-piaci részvételre már érett, de formális intézmé-
nyekkel munkaviszonyban nem lévõ fiatalokról sincsenek. Ezért elkerülhe-
tetlen volt, hogy a helyi viszonyokat, a személyes életsorsokat ismerõk
tudására támaszkodjunk a vendégmunkások településenkénti alapsokaságá-
nak felderítésében, szociológiai jellemzõik megismerésében.

177
 A községi polgármesteri hivatalok 2000. évi nyilvántartásai alapján a
helyi születésû, itt dolgozó hivatalnokok, értelmiségiek segítségével falvan-
ként azonosítottuk a vendégmunkára járó személyeket.2
A vendégmunka-vállalói kategóriába Almáson 77, Lövétén 440 személy
tartozott. Az így azonosított alapsokaságot kor és nem szerint csoportosítot-
tuk, majd egy 10 kérdést tartalmazó zárt kérdõívvel kerestük meg (Almáson
50-70, Lövétén 20-22 százalékos mintavétellel). A kérdések a munkaválla-
lók családi állapotára, képzettségére, itthoni munkaviszonyaira, a vendég-
munkán töltött idõre, jövedelem-felhasználásra, jövõbeni munkavállalási
stratégiákra, kapcsolathálózatokra terjedtek ki. Vizsgálatunkban a kutatott
jelenség, pontosabban az ebben résztvevõk térbeni szóródása miatt értelem-
szerûen csak a közvetett ismeretszerzésre volt lehetõség (75-80 százalék-
ban): a magyarországi vendégmunkán tartózkodókat nem érhettük el kérdé-
seinkkel, csak az éppen itthon levõket (mivel a felmérésre 2001 húsvétján
került sor, és az ünnepre sok vendégmunkás hazautazott, többekkel szemé-
lyesen is találkozhattunk). A két falu mikrotársadalmi sajátosságai - sûrû
személyközi, családi kapcsolattartás, az egymás szeme elõtt zajló élet - révén
érvényesnek fogadhatjuk el a családtagok, közeli ismerõsök ismereteit a
személyesen nem kérdezhetõ vendégmunkásokról.
MUNKAERÕ-VÁNDORLÁS AZ 1990-ES ÉVEK ELSÕ FELÉBEN

Homoródalmáson 1990-1993-ban az összes lakosság több mint 10 szá-

zaléka, az aktív lakosság közel egynegyede fordult meg vendégmunkán. A
munkavállalók közel ötöde volt nõ.
A vendégmunka ideje alatt harminc fõ munkaviszonyban állt itthoni
vállalattal, õk az évi pihenõszabadságuk alatt, dolgoztak magyarországi
vendégmunkán, amit esetleg fizetetlen szabadsággal is megtoldottak (az
amúgy is munkaerõ-fölösleggel küzdõ vállalatok szívesen hozzájárultak).
Az almási munkavállalók kétharmada szakképzett munkásként, egy
harmad szakképzetlenként próbált szerencsét a magyarországi munkaerõpi-
acon. A szakképzettek - az építõiparban dolgozók kivételével - kint ritkán
dolgoztak tanult szakmájukban.
Az 1990-es évek elsõ felében több alkalommal vizsgáltuk a magyaror-
szági munkavállalás jelenségének részmozzanatait, egyéni és településszin-
ten.3 Megállapitottuk, hogy:

2 Köszönetet mondunk Miklós Ida, Mihály János, Mihály Margit lövétei, és Józsa
Jolán, Nagy Olga, Nagy István, Sorbán Vencel homoródalmási lakosoknak, a
terepmunkánk ideje alatt nyújtott segítségért.
3 Egy falu és a kivándorlás. In: Regio 1991.4 sz.
„Mindennap friss kenyér....” In: Magyar Szemle 1993 március 250-255.
Egy székely falu vendégmunkás potenciálja (1990-1993). In: Jönnek?Mennek? Maradnak?
A MTA PTI Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve. Budapest 1994.

178
 - szociális szempontból heterogén összetételû csoportok fordultak meg
vendégmunkán;
- a külföldi munkavállalás az anyagi körülmények, foglalkozás, iskolá-
zottság, életciklus, családi helyzet, jövedelmek, megélhetési stratégiák, men-
talitás, érvényes kulturális minták bonyolult összjátékának eredménye;
- a munkavállalást lokális szinten általános társadalmi jóváhagyás övezi,
nem ütközik mentális akadályokba;
- a munkavállalásban a fõ cél a létfenntartás de emellett társadalmi
versengés is fontos hajtóerõ, motivációs tényezõ;
- a jövedelem-felhasználásban három típust különíthettük el: a pazarló
fogyasztást, a kereset beosztó felélését illetve tartalékolását valamint a
befektetés célú jövedelemszerzést.
Lövétén 1996-ban a Stúdium Alapítvány Társadalomkutató Mûhelye
Sorbán Angéla vezetésével végzett felmérést. E vizsgálat eredményei sze-
rint ekkor a faluban élõ 1141 család közül 106-ból, azaz a családok 9
százalékából 127 személy járt magyarországi vendégmunkára, az aktív
lakosság mintegy 5 százaléka.4 A munkavállalók 76 százaléka férfi, 24
százaléka nõ volt, képzettség szerint többségük szakiskolát végzett (57
százalék), de jelentõs volt az érettségizettek aránya is (32 százalék).
A vendégmunkások nem, kor és családi állapot szerinti megoszlását a
homoródalmási 1990-93-as, illetve a lövétei 1996-os felmérés adatai alapján
- az 1. táblázatban összesítettük.
1. táblázat : A vendégmunkások megoszlása a két faluban

15-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60 fölött Összesen

Almás
17 60 32 27 19 4 159
1990-93

Lövéte
18 60 24 15 – – 127
1996

férfi nõ családos független

Almás 129 30 106 53

Lövéte 97 30 41 86

„Ott a munkádnak eredménye kell legyen” In: Elvándorlók? Vendégmunka és

életforma a Székelyföldön. Pro Print Csíkszereda.1996.
A vendégmunkások utazási formái Hargita megyébõl Magyarországra. Gagyi
Józseffel közösen. MTA. PTI ... u.o. Budapest 1997.)
4 A felmérés eredményeit felhasználta András Gabriella, az egri Eszterházi Károly
Tanárképzõ Fõiskola szociálpedegógia szakon végzett hallgatója a
Vendégmunkás szülõk gyerekeinek társadalmi beilleszkedése c. dolgozatában.

179
 Jól láthatók az azonosságok és a különbségek: a 30 év alattiak szinte
megegyezõ arányú vándorlása és a középkorosztályok, de különösen az
idõsebbek (az 50 év fölöttiek) részvételének eltérései.
A MUNKAERÕ-VÁNDORLÁS NAPJAINKBAN

Az 1990-es években végzett vizsgálatok óta Homoródalmásról 13 fiatal

telepedett ki Magyarországra, Lövétérõl 48-50 fõ, többségükben fiatalok
(két családban 40 év fölöttiek a kitelepedett szülõk).
A két faluban a vendégmunkára járók száma ellentétes irányban válto-
zott: 2000-2001-re Almáson felére csökkent a magyarországi vendégmun-
kát vállalók száma az 1990-es évek elsõ feléhez viszonyítva, Lövétén viszont
az 1996. évi több mint négyszeresére emelkedett (2. táblázat).
A munkaerõ-piaci részvételt az aktív lakossághoz viszonyítva megálla-
píthatjuk, hogy az almásiak 12, míg a lövéteiek 24 százaléka dolgozik
Magyarországon vendégmunkásként.
2.táblázat

15-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60 fölött Összesen

Almás
17 60 32 27 19 4 159
1990-93
3 24 21 16 7 6 77
2001

Lövéte
18 60 24 15 – – 127
1996
32 197 136 48 23 4 440
2001

A nõi munkavállalás mértéke a két faluban megközelítõen azonos ará-

nyú: 22,5 százalék Lövéte, 24,6 százalék Almás esetében. A vendégmunkán
lévõ nõk többsége fiatal, családot még nem lapítottak.
A Magyarországon vendégmunkát vállalók többsége a fiatal középkor-
osztályból kerül ki: az almási munkavállalók 63 százaléka, a lövéteiek közel
83 százaléka 40 év alatti. Az almásiak között feltûnõen kevés a munkavállaló
a 15-20 éves korosztályból, és a 21-51 év közöttiek korcsoportjaiban meg-
közelítõen felére csökkent a vendégmunkások száma.
A munkaerõ-piaci részvétel adatainak összevetése azt mutatja, hogy a
két település eltérõ kibocsátás-politikával reagál helyzetére. Ezek persze
nemcsak a helyi életlehetõségek és beállítódások, hanem a magyarországi
munkaerõ-piaci feltételek és a kinti létezés (étkezés, szállás, hatósági ellen-
õrzések) körülményeinek változásaiból is adódnak.
Tereptapasztalataink alapján úgy véljük, hogy a jelenlegi székelyföldi
munkavállalási gyakorlat mértékének településszintû változataiban (hon-
nan, milyen létszámú munkaerõ-migráns csoportok vállalnak külföldi ven-
dégmunkát ), a két falu különbözõ vendégmunkás gyakorlata az összes helyi

180
változatokat magába foglaló képzeletbeli skála két szélsõ végpontján helyezhe-
tõ el. Továbbra is vannak települések ahol az aktív lakosság jelentõs, esetenként
évrõl évre növekvõ aránya gyakorolja a vendégmunkát, mint az életvitel szinten
tartásának, esetenként a túlélésnek, vagy az anyagi gyarapodásnak egyik lehet-
séges eszközét. Más településeken csökkenõ tendenciát mutat a külföldi
munkavállalás mértéke. Egy munkavállalói vélemény szerint:
„…sokan kíváncsiságból is kimentek, kipróbálták ezt a kereseti lehetõ-
séget, aztán egy-két próbálkozás után abbahagyták. Ugye, ha nincs tartóz-
kodásija akkor kockáztatni kell, ki van téve a veszélynek, hogy bepecsétel-
nek az útlevelébe, olyan is elõfordult, hogy a rendõrnek fizetni kellett, hogy
elengedjék, ha elkapták.” (46 éves kõmûves).
Véleményünket, miszerint sok településen alábbhagyott a kezdeti évek
munkavállalási lendülete, a két Homoród menti, Székelyudvarhely,
Székelykeresztúr, Kõhalom környéki falvak viszonyainak részleges isme-
retére alapozzuk. Más falvakban, mint ahogy Lövéte példája is igazolja, az
utóbbi években növekedett a munkavállalók aránya. Azt pedig, hogy e
változási folyamatok végsõ összegzõdése milyen részvételt jelent az anya-
országi munkaerõpiacon, a jelenleginél jóval nagyobb léptékû kutatás tisz-
tázhatná.
A két falu ellentétes munkavállalási tendenciái és gyakorlata minden-
képpen indokolttá teszik - településszinten is - a háttértényezõk vizsgálatát.
A külsõ munkavállalás mértékének jövõbeni alakulása, a következõ évek
várható székelyföldi migrációs potenciálja nem jósolható meg a helyi
gazdasági, társadalmi viszonyokban gyökerezõ taszító illetve visszatartó
tényezõk hatásainak ismerete nélkül.
Akárcsak az országban, a szóban forgó vidéken is romlottak a gazdasági
körülmények az 1990-es évek közepe óta. Sokaknak az is itthon marasztaló
tényezõ, hogy az anyaországi munkahelyeken kialkudható munkabérek pl.
építõiparban nem emelkedtek a kiutazás és kint tartózkodás költségeivel
arányos mértékben. Sokan azért is választották a vendégmunka helyett az
itthoni szerény jövedelmet nyújtó bérmunkát, mert mellette a családi gazda-
ságban saját szükségletre termelnek.
A munkavállalási hajlandóság csökkenésének megértéséhez megvizs-
gáltuk, hogy a már évek óta vendégmunkát nem vállaló almásiak hol
helyezkedtek el a hazai munkaerõpiacon.
Az 1990-es évek elsõ felében rendszeresen vendégmunkát vállalók
közül 82 személy hagyott fel a magyarországi munkavállalással. Közülük
63-nak sikerült azonosítani a mai munkaerõ-piaci helyzetét:
- állami munkahelyen alkalmazott: 9 fõ, többségüknek a vendégmunka
idején is volt munkaviszonya
- saját vállalkozást indított: 9 fõ, többségük kiskereskedelmi tevékeny-
séget folytat;

181
 - magánvállalkozásnál alkalmazott, bérmunkás a faluban, vagy szom-
szédos településeken: 10 fõ;
- az 1990-es évek közepétõl 15 fõ telepedett ki a faluból, közülük 11 fõ
volt vendégmunkás az elsõ vizsgálatunk idején.
- saját családi gazdaságban gazdálkodik 7 fõ.
- már nem munkaerõ-piaci szereplõk 17 fõ (kiöregedettek, betegek,
elhunytak, családot alapított nõk a háztartásban).
A MUNKAVÁLLALÁS OKAI

A vendégmunka célja a jövedelemszerzés. A két faluban tapasztalható

eltérõ munkavállalói beállítódás megértéshez a befolyásoló tényezõk egy
csoportját a települési háttér erõforrás-különbségeiben véltük megtalálni: a
kibocsátó környezet elrendezettségei, eltérõ társadalmi gazdasági feltétel-
rendszere ugyanis mást életvitelt tesz lehetõvé a két faluban élõknek. De
hangsúlyozzuk, hogy nem kizárólagosan az anyagi feltételrendszernek van
szerepe. A helyi társadalmi viszonyokban - a belsõ hierarchizáltságban,
presztízsharcokban, versengésekben - gyökerezõ motivációk is fontos ténye-
zõi a munkaerõ-vándorlásnak.
Tehát azt állítjuk, hogy a külföldi munkavállalás nem egyszerûen a
lakókörnyezetben elérhetõ jövedelemszerzési lehetõségek szûkösségébõl érte-
lemszerûen következõ magatartásmód. Vannak szegény, vagy éppen elszegé-
nyedõ falvak, ahonnan alig egy-két vendégmunkás jár Magyarországra.
A székelyföldi munkavállalásról eddigi kutatásainkban megfogalmazott
sajátosság, hogy e szociokulturális környezetben az egyéni döntésekre rend-
kívül erõteljesen hat a környezet: a döntések a családi, rokoni, baráti kap-
csolatok közegében születnek.
A saját életvilágból való idõszakos kilépés elhatározása valójában kö-
zösségi szintû jelenség.
A szóban forgó két falu vendégmunkás-potenciáljának változásait össze-
vetve elsõsorban azokat a tényezõket kell röviden áttekintenünk, amelyek a
családok otthoni jövedelemszerzésében töltenek be szerepet: a helyi erõfor-
rásokat, az ezekhez való hozzájutás esélyeit, az elosztásukból való családi,
egyéni részesedés mértékét jelzik. Feltételezzük, hogy a létfenntartáshoz, a
családi életvitel szinten tartásához használható helyi erõforrások mennyiségi
különbségei fontos tényezõi az eltérõ migrációs viselkedésnek. A két tele-
pülés társadalmi, gazdasági feltételrendszerének összehasonlításában csak
azokat a sajátosságokat említjük, amelyeknek hipotézisünk szerint a telepü-
lésrõl való munkavándorlásban szerepük van.
DEMOGRÁFIAI TÉNYEZÕK

Homoródalmás a XVII század elsõ felétõl unitárius felekezetû falu,

Lövéte népessége viszont katolikus. Feltehetõen a felekezeti különbség volt
az egyik jelentõs tényezõ a két falu eltérõ gyermekvállalási hajlandóságának

182
alakulásában: Almáson már a XX. század húszas-harmincas éveitõl a csalá-
donkénti két-három gyermek volt az elfogadott modell, míg Lövétén a
nagycsaládos modell, a négy-hat gyermekes családok a közelmúltig általá-
nosak voltak. (A beköltözések következményeként ma az almási lakosság
kb.10 százaléka katolikus vallású.)
A két község lélekszáma a XX. században5

1900 1910 1920 1930 1941 1956 1966 1977 1992

Almás 2217 2381 2436 2149 2672 2490 2202 1781 1535

Lövéte 3146 3434 3520 3581 3801 3961 4267 4283 3841

(Az 1930. és1941. évi népszámlálás közötti nagy szaporulat mindkét

faluban az akkori munkaerõ-vándorlást is jelzi: a bécsi döntés után a dél-er-
délyi és regáti városokban dolgozók hazakényszerültek, majd a helyi mun-
kaerõ-fölösleg a trianoni terület - elsõsorban Budapest - felé vette útját).
Homoródalmáson 1941-1956 között kezdett csökkenni a lakosság lélek-
száma, Lövétén ez a folyamat valamikor 1977-1992 között következett be.
(Kutatásunkban nem térhettünk ki természetes szaporulat csökkenésének, illet-
ve a vándorlási veszteség mértékének településenkénti vizsgálatára.)
TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK

Lövéte - a gyerekvállalási hajlandóság csökkenése ellenére - déli szom-

szédjával ellentétben, még mindig kiegyensúlyozott korszerkezetû település.
Az idõsebb nemzedék társadalmi viselkedést szabályozó kontrollja a közel-
múltig jóval szigorúbb volt, mint Almáson. Ez a kontroll azonban az 1990-es
években - éppen a vendégmunka egyik következményeként - látványosan
meggyengült. Felnõtt a jórészt családon kívül nevelõdött nemzedék, amely-
nek jelentõs csoportjai ma már csak fogyasztani járnak haza a faluba -
magukkal hozva az idegen világ fogyasztási, szórakozási, kapcsolattartási
formáit. A hagyományos értékrend bomlása, nemzedékek közötti konflik-
tusokban, feszültségekben mutatkozik. Az idõsebb nemzedék a társadalmi
viselkedés új normáit (a fogyasztásban a meg növekedett igényeket, kétgye-
rekes családmodellt, a fiatalok függetlenedési törekvéseit, a párválasztást
övezõ tabuk megsértését) nehezen fogadja el.
Lövétén sûrûbb a település társadalmát behálózó kapcsolatok, kötelékek,
kölcsönösségek szövete, a lokális társadalmi kohézió, mint a szomszédos
Almáson (vizsgálatunk idején gyûjtöttek a faluban egy tûzkárt szenvedett de

5 Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Teleki László

Alapítvány, Pro-Print Könyvkiadó, Budapest, Csíkszereda.1998. 196 és 207 p.

183
a faluból évtizedekkel korábban városra költözött családnak). A társadalmi
kötelékek e sajátossága a vendégmunkán tartózkodóknak egyik haza vonzó
tényezõ: biztonságos otthoni bázis.
A GAZDASÁGI ERÕFORRÁSOK KÜLÖNBSÉGEI

A sûrû népességû Lövétén a természeti erõforrásokból egy lakosra

természetesen kevesebb jut, mint Almáson, így a lövéteieket már egy jó
évszázada nagyobb térbeli mobilitásra kényszerültek mint az almásiak.
A közelmúlt társadalmi, gazdasági viszonyainak fontos különbsége,
hogy míg Almás egészében kollektivizált falu volt, Lövétén csak a családi
gazdaságok 3-4 százalékát tudták bekényszeríteni a közös termelõszervezet-
be. Almásról nagyobb arányú volt a helyi lakosság végleges elvándorlása,
míg a lövéteiek a magánbirtokokon folytatott mezõgazdasági termeléssel
kiegészíthették a napi ingázással elérhetõ ipari munkahelyeken szerzett
jövedelmüket.
Az alábbi táblázat a községi és családi vagyon jövedelemtermelésre
hasznosítható javait, illetve néhány termelési mutatót tartalmaz.
3. táblázat
A fontosabb gazdasági mutatók és az egy fõre jutó javak aránya a két faluban

Gazdasági javak Almás / egy fõ Lövéte / egy fõ

Mezõgazdasági terület 6475 ha 4,40 ha 6784 ha 1,79 ha

Szántóterület 909 ha 0,61 ha 688 ha 0,18 ha

Kaszáló 2385 ha 1,62 ha 9861 ha 1,28 ha

Erdõ 3976 ha 2,70 ha 2500 ha 0,66 ha

Szarvasmarha 870 0,59 752 0,19

Fejõstehén 240 0,16 350 0,09

Sertés 500 0,34 650 0,17

Juh 2500 1,70 1240 0,32

Baromfi 4000 2,72 5500 1,45

Termelt tej 4910 hl 3,34 hl 1660 hl 0,44 hl

Tojás 550.000 db 137 db 60.000 db 15,8 db

Hústermelés piacra 107 t 72,8 kg 68 t 17,9 kg

Hústermelés saját
68 t 46,2 kg 67 t 17,7 kg
fogyasztásra

Forrás: A községek gazdasági regisztereinek 2000. évi adatai

184
 Látható, hogy az almási családoknak az agrártermelés kedvezõbb fel-
tételei adottak, mivel a falu lélekszáma alig 39 százaléka a lövéteinek és a
mezõgazdasági területe majdnem ugyanakkora kiterjedésû. Ez azt jelenti,
hogy egy fõre több mezõgazdasági terület, erdõvagyon, takarmányozható
haszonállat és mezõgazdasági termék juthat. Látszólag nem kevés a mezõ-
gazdasági terület, ha arra gondolunk, hogy a negyvenes évek elején Vencel
József számításai szerint a székelyföldi viszonyok között egy termelõnek
legkevesebb két katasztrális hold szükséges a megélhetéshez6. De e terület-
bõl csak kevés a szántó és az is gyenge termõképességû, szétdarabolt
kisbirtok. Más kérdés, hogy a földhöz és más természeti javakhoz való
hozzájutásban a falvak családjainak nem egyenlõk az esélyei, nem egyenlõ
részesedés illeti õket.
A létfenntartásra, jövedelemszerzésre használható javak mennyiségé-
bõl megállapítható, hogy a két falu között a gazdasági feltételrendszer,
erõforrások, tekintetében jelentõs különbségek vannak. Emiatt az 1990-es
években az állami munkaerõpiacról kiszoruló munkaerõnek Lövétén súlyo-
sabb taszító tényezõkkel kellett szembesülnie, mint Almáson.
A megkérdezettek válaszaiból, illetve a jövedelem-felhasználásból,
pénzköltési formákból kiderül, hogy lakóhelyen kívüli jövedelemszerzés
kiemelkedõ motivációs tényezõje, a tartós fogyasztási javak megszerzésé-
nek vágya. A fontosabb megszerzendõ javak: a ház és az autó. Lövétén nem
jut minden családnak saját ház. A családok 11 százalékában több generáció,
két, három nemzedék él együtt egy telken, egy házban. Az utóbbi évtizedben
lakást csaknem kizárólag a magyarországi vendégmunkán szerzett pénzbõl
építettek. Az egy fõre jutó lakófelület szintén a lövéteiek esetében alacso-
nyabb.
4. táblázat: Tartós fogyasztási javakkal való ellátottság a két faluban

Almás Lövéte

Lakóház/család 1,0 0,89

2 2
Lakófelület/fõ 28,78 m 11,19 m

Személygépkocsi/család 0,08 0,12

Telefon/család 0,15 0,01

Kábel TV/család 0,33 0,53

Forrás: A polgármesteri hivatalok 2000. évi adatai.

6 Venczel József: A székely kérdés lényege. In: Ellenzék, 1942. október 24.

185
 A lövétei családok személygépkocsi és kábel tv ellátottsága viszont
jobb, mint az almásiaké. Ezek kiemelten fontos vagyontárgyak, használati
értékük mellett presztízsértéküknek is szerepe van a birtoklásukra törekvés-
ben. A javak jelentõs részét szintén az elmúlt évek vendégmunkával szerzett
jövedelmébõl vásárolták a lövétei családok, sokan nem is itthon, hanem
Magyarországon szerezték meg (pl. autót a használtautó-kereskedésben). A
vágyott javak megszerzésének igénye vendégmunka vállalására sarkalló, a
lakóhelyrõl hosszabb, rövidebb idõszakra kimozdító tényezõ.
FOGLALKOZTATOTTSÁG

Az aktív lakosság helyi és regionális munkaerõ-piaci részvételérõl a

hivatalos statisztikák egyformán alacsony foglalkoztatottságot jeleznek
mindkét faluban. A kedvezõbb közlekedési helyzetû Lövétén - innen napi
ingázással székelyudvarhelyi, csíkszeredai munkahelyekre lehet bejárni - az
aktív lakosság alig 15 százalékának van állami vagy magánvállalatokkal
munkaviszonya. Almáson a rosszabb közlekedési körülmények, a helyi
munkalehetõségeket nyújtó intézmények kisebb száma, szûkösebb keretei
következtében 10 százalék alatti az aktív lakosságon belül a foglalkoztatot-
tak aránya.
5. táblázat
Foglalkoztatottság, szociális juttatások aktív lakosságon belüli arányai

Almás százalék Lövéte százalék

Aktív lakosság 650 44,21 1963 49,2*

Összes foglalkoztatott 60 9,23 278 14,82

A településen foglalkoztatott 25 3,84 118 6,33

Ingázó 35 5,38 160 8,58

Nyugdíjas 550 37,4 826 21,85*

Munkanélküli segélyen 35 2,38 112 6,01

*Az aktív lakosság és a nyugdíjasok arányát az összlakosságon belül

számoltuk.
Forrás: A polgármesteri hivatalok 2001. évi nyilvántartói
TÁRSADALMI KÖTELÉKEK ÉS KAPCSOLATI HÁLÓZATOK
A MUNKAVÁLLALÁSBAN

A lakóhely elhagyásáról meghozott egyéni döntésben kétségtelenül

szerepe van a kortársi, baráti, falutársi kapcsolatoknak. Nyilvánvaló, hogy
ha a közvetlen kapcsolatkörnyezetben általános egy társadalmi viselkedési
minta, szokás, magatartásmód, - esetünkben a magyarországi munkavállalás

186
- ennek hatása beépül az egyéni döntésekbe is. Ma már Lövétén az általános
iskola felsõ tagozatain tanulóknak is követendõ orientációs minta a „kimenni
magyarba” olyannyira, hogy a jövõtervezésben emellett eljelentéktelenedik
sokak szemében a továbbtanulás, esetleg fõiskolára, egyetemre készülés célja.
A kezdeti idõkhöz képest a munkavállalás szervezésének, az idegen
környezetben létezés feltételei megteremtésének ma megvannak a kialakult,
jól bejáratott formái. Az utazástól kezdve a szállás- és munkalehetõségek
megtalálásáig, kapcsolatláncolatok segítik a vendégmunkára kiutazókat. Azt
mondhatjuk, hogy az 1990-es évek elejének munkakeresõ gyakorlatához
képest ma egyáltalán nem fordul elõ cél nélküli kilépés (a lövétei és almási
munkakeresõk nincsenek a Moszkva téren jó szerencséjüket várók között).
Az elõször kiutazók is ismerõssel, vagy az anyaországban általuk korábban
megszerzett kapcsolatok támogatásával jutnak munkához és szálláshoz. Az
is elõfordul, hogy a magyarországi vállalkozók érkeznek Erdélybe és szer-
vezik, utaztatják a szükséges munkaerõt, vagy munkacsoportokat toboroz-
tatnak itthoni megbízottaikkal.
A munkahely keresésében a kapcsolathálózati aktorok a mintában sze-
replõk esetében az alábbiak voltak:
6. táblázat

Informálók a munkalehetõségekrõl Almás n:37 Lövéte n: 97

Falubeli ismerõs 17 49

Kitelepedett itthoni ismerõs 4 12

Kinti ismerõs 10 36

A táblázatból látható, hogy a munkalehetõségek keresésében legfonto-

sabb szerepe az itthoni kapcsolatoknak, ismeretségi körnek van. A munka-
vállalók több mint fele itthoni ismerõstõl szerzett információkat a kinti
munkalehetõségrõl. De nagy szerepe van a korábbi években kint szerzett
ismeretségi körnek is. Különösen a lakáskarbantartás, kertmûvelés, felügye-
leti munkakörökbe adják „kézrõl-kézre” a már ismerõs munkavállalókat.
Az információszerzés mellett a munkakeresés és -vállalás többnyire
falubeli társsal, vagy csoportosan valósul meg, nem egyéni „akciózgatás”
folyik, hanem valójában csoportos együttvándorlás. Az egyszerû lakóhelyi
kapcsolat lehet információforrás, támogató segélyforrás az idegen környe-
zetben. Nem elhanyagolható az anyaországi ismeretségi kör közvetítõ sze-
repe a munkalehetõségek közvetítésében. Akik falutársak nélkül dolgoznak,
azok rendszerint olyan állandó felügyeleti munkakörük van (házvezetõk,
felügyelnek családi házra, kertre, állatokra), ahova évek óta visszajárnak, és
e munkahelyeken korlátozott a foglalkoztatás.

187
 Nem csak a munka megszerzésében, a munkavégzés idõszaka alatt, a
szabad idõ eltöltésében is fontos szerepe van az itthoni személyközi kapcso-
latoknak. A helyi kapcsolatszerkezet, az itthonról vitt társadalmi kötelékek
támogató erõt jelentenek az idegen környezetben.
7. táblázat
A munkavégzés ideje alatti kapcsolatok

Van-e falubeli munkatársa? Almás n: 46 Lövéte n: 94

Mindig 31 79

Néha 8 11

Soha 7 4

Almás esetében a vendégmunkán lévõk magas együttes kapcsolattartási

arányát némiképp torzítja, hogy a falu összlakosságán belül kb. 10-11száza-
lékos cigány lakosság a vendégmunkára járók arányában jóval felülrepre-
zentált: közel 50 százalékos. Ez a magas arány elfedi az almási individuali-
záltabb lokális csoportviszonyokat, lazább társadalmi kapcsolatkötéseket.
KAPCSOLATOK A KIBOCSÁTÓ KÖRNYEZETTEL

Az egyéni kilépés-visszatérés szüntelen, folyamatos, idõbeni pulzáló

mozgás, az egyénre egyszerre hatnak a szülõhelyrõl taszító és bizonyos idõ
elteltével haza vonzó tényezõk. A munkavállalás idõtartamát tekintve há-
romféle kilépési modell különíthetõ el: vannak akik havonta, mások két-há-
rom havonta egy alkalommal utaznak haza. Ennél hosszabb idõszakok a fél
éves, vagy ennél is hosszabb kint tartózkodások. Több tényezõ szabályozza
a távollét és hazatérés váltakozását, így pl. a kinti munkavállalási körülmé-
nyek: van-e a munkavállalónak tartózkodási engedélye, a végzett munka
jellege (pl. évszakokhoz kötött mezõgazdasági munkák esetében), ágazati,
települési jellemzõi. A vidéki mezõgazdasági munkán dolgozók nagyobb
eséllyel kockáztathatják az engedély nélküli tartózkodást mint például azok
akik fõvárosi építkezésen dolgoznak. A családi állapot fontos szabályozó
tényezõ: a kint dolgozó családfenntartók két-három hónapnál hosszabb idõt
ritka esetben maradnak távol folyamatosan a családtól.
A hazatérések idõzítésében fontos szerepe van a helyi társadalmi élet
eseményeinek vagy a hagyományos ünnepeknek: karácsony, húsvét, halot-
tak napja elõtt a kint dolgozók nagy többsége hazatér a faluba. Családi,
rokonsági események (lakodalmak, keresztelõk, katonabúcsúztatók) szin-
tén meghatározzák a hazatérések idõzítését.
A lövétei mintában vannak legtöbben (83 százalék) a három hónapnál
rövidebb idõszakra kilépõk. A helyi kapcsolatrendszer, a családi kötelékek,
a már említett társadalmi kohézió rövidebb távú kinttartózkodási idõszako-

188
kat szab meg, mint az almási kint tartózkodók esetében. A ma már viszonylag
kényelmes utazási körülmények, a járatok sûrûsége - hetente háromszor menet-
térti járat indul a faluból Budapestre - megkönnyíti a falu és a magyarországi
munkahelyek közötti ingázást. Az almási vendégmunkások között nagy eset-
számban fordulnak elõ a 4-12 hónapot kint töltõ munkavállalók (53 százalék),
ez szintén a roma lakosság magas munkavállalási arányát tükrözi. E csoport
többségét a három népes, egymás közt rokonságban lévõ család alkotja, akik
évek óta dolgoznak mezõgazdasági munkán Kecskemét környékén.
A VENDÉGMUNKÁSOK KÉPZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA

A lövétei mintában szereplõk többsége a kilencvenes évek közepének

viszonyaihoz hasonlóan továbbra is szakmunkás (54 százalék), de a líceumot
végzett, szakma nélküli fiatalok aránya is hasonlóan magas (31 százalék).
Ezek többsége a közeli Szentegyházán érettségizett, felsõfokú tanintézetek-
ben nem jelentkezõ, az itthoni munkaerõpiacon elhelyezkedni nem tudó
fiatal. A szakiskolát végzettek többsége korábban már állami vállalatoknál
munkaviszonyban lévõ, az itthoni munkaerõpiacról kiszoruló csoport tagja.
Egyáltalán nincsenek értelmiségi vendégmunkások - a kilencvenes évek
elején néhány középfokú képzettségû egyén, pl. egészségügyben alkalma-
zott (technikusok is) szabadságidõ alatt dolgozott Magyarországon. Ezek a
kategóriák ma már nem járnak vendégmunkára.
8. táblázat

Képzettség Almás n: 44 Lövéte n: 97

8 osztály 14 3

10 osztály 7 12

szakiskola 18 52

érettségi 5 30

technikum – –

egyetem – –

A kilencvenes évek elsõ felének munkavállalási gyakorlatához képest

fontos változás, hogy az utóbbi években már nem, vagy nagyon ritkán
vállalnak magyarországi vendégmunkát az itthon munkaadói viszonyban
lévõ személyek. Míg korábban általános volt a pihenõszabadság alatti mun-
kavállalás - sõt ezt még lehetõség szerint megtoldották fizetetlen szabadság-
gal - a vendégmunkának ezzel a formájával felhagytak.
Ennek oka részben az, hogy akiknek az itthoni munkahelyeken sikerült
munkaviszonyban maradni a faluból elérhetõ munkahelyeken, azok igyekeznek
ezt a pozíciót megõrizni. A vállalatok munkaerõ-politikája is szigorodott.

189
HOL DOLGOZNAK A VENDÉGMUNKÁSOK?

A munkavállalási esetek összességét tekintve ennek ágazati megoszlá-

sában az építõipar áll elsõ helyen, de a mezõgazdasági munkavállalás is
jelentõs arányú. Az építõiparban munkát vállalók közül sokan tartózkodási
engedéllyel dolgoznak, de ebben az ágazatban is vannak - különösen vidéken
- olyanok, akik engedély nélkül kockáztatnak. A mezõgazdasági munkavál-
lalók egy része rövidebb idõszakokra utazik ki, közöttük még gyakoribbak
a tartózkodási engedély nélkül kockázatot vállalók. Az utóbbi években a
lövéteiek közül egyre többen, fõleg az érettségizett fiatalok találnak munka-
lehetõséget a szolgáltatásokban: kereskedelemben, vendéglátásban.
9. táblázat
A munkavállalók ágazati elhelyezkedése

Ágazatok Almás n: 43 Lövéte n: 97

Ipar 4 5

Építõipar 24 42

Mezõgazdaság 13 30

Szolgáltatás 2 20

A vendégmunkások itthoni szakképzettsége ritkán hasznosítható a ma-

gyarországi munkahelyeken. Ez a helyzet a szocialista korszakban kialakult
foglakoztatási szerkezet öröksége, az állami vállalatoknál alkalmazottak
körében a fémipari, bányaipari szakmák voltak túlsúlyban. A képzési szer-
kezet késve alakult a megváltozott piaci viszonyokhoz.
Az építõipari szakmákban képesítettek mesterségükben dolgoznak (más
kérdés, hogy új ismereteket, kell elsajátítaniuk, hiszen az itthoni gyakorla-
tukban ismeretlen munkaeszközökkel, építõanyagokkal dolgoznak).
JÖVEDELEM-FELHASZNÁLÁS

Nyilvánvaló, hogy a magyarországi munkavállalás célja a pénzkeresés.

A jövedelem-felhasználás formáit tekintve, a vendégmunkások differenciált
társadalmi csoportjáról beszélhetünk. Legalább három kereset-felhasználási
stratégia különíthetõ el a napi gyakorlatban. Vannak, akik kizárólag egyéni,
családi fogyasztásra fordítják keresetük egészét: a család élelmiszerszükség-
letére, ruházkodásra, a következõ kiutazás költségeire. Ez a stratégia egészé-
ben a jelenre orientált, a jövedelem-felhasználásban nincsenek a jövõ bebiz-
tosítására utaló elemek. E családoknak nincs, vagy nagyon szerény a háztar-
tásgazdasága, csaknem kizárólag a migráns munkaerõ az egyetlen létezõ
jövedelemforrás. A pénzhasználat, pazarló-hivalkodó jellege is megfigyel-
hetõ (például a községek italboltjaiban). Különbözõ személyi, családi, vagy

190
kulturális okok, motivációk érvényesülhetnek ebben a jövedelem-felhasz-
nálási formában, például az eltartottak száma, más jövedelmek lehetõsége,
pénzkezelési szokások. Speciális eset a roma lakosság eltérõ kulturális
gyakorlata a pénzkezelésben, fogyasztásban.
Egy másik jövedelem-felhasználási mód a kereset beosztó felélése és a
tartalékolás. Ennek mértékérõl csak sejthetõ, hogy szerényebb összegek
megtakarításáról, családi biztonsági tartalékokról van szó, amelyek átmeneti
jövedelem-kiesés idejére biztosíthatják a család életvitelének szinten tartá-
sát, hogy megkíméljék a családot a váratlan nehézségektõl.
Végül vannak akik a Magyarországon szerzett pénzt a létfenntartás
mellett befektetésekre is használják. A befektetések azonban legtöbb esetben
nem a termelésbe, hanem holt tõkébe áramlanak. Ebbõl a kategóriából
legtöbben házat építettek (vagy bõvítettek) és autót vásároltak. Néhányan az
1990-es évek elsõ felének vendégmunkásaiból vállalkozásokba fektették
magyarországi keresetüket: van aki szállítási vállalkozást indított, mások
kiskereskedelmi cégeket, fafeldolgozó egységet mûködtetnek, húsboltot,
kocsmát autóalkatrész- üzletet nyitottak. Az utóbbi években egy lövétei
fiatalember, aki Magyarországon kertészetben dolgozott, hozzáfogott a pa-
lántatermesztéshez, áruját azonban nem a piacon forgalmazza, „hanem kiírja
a kapujára mikor mi kapható és onnan háztól elviszik.” (Az eladásnak ez a
módja összefügg azzal a helyi beállítódással, hogy a szombati hetipiacon
lövétei ember soha semmit nem árusít, ez szégyen lenne).
10. táblázat
A vendégmunka jövedelmét a két községbõl a mintában szereplõk
az alábbiakra használják:

Jövedelem-felhasználás Almás n: 31 Lövéte n: 96

Létfenntartás 23 28

Létfenntartás és tartalékolás 3 34

Létfenntartás és befektetése 5 34

Befektetésen autóvásárlást, házépítést értünk. Lövétén magas a jövedel-

müket házépítésre, vagy felújításra, bõvítésre fordítók aránya, ezt a beállí-
tódást a két falu között az egy fõre jutó lakófelület közötti különbség is
magyarázza.
A VENDÉGMUNKA LOKÁLIS HATÁSAI

Természetszerûen Lövétén tapasztalhatók a magyarországi munkavál-

lalás markánsabb hatásai, Almáson a kisebb mértékû kijárásnak nincs a
lövéteihez mérhetõ társadalmi súlya. A sokrétû hatásokra a mikroviszonyok
szintjén (például családi szerepek, pozíciók változásai, a nemzedékek viszo-

191
nyának alakulása, stb.) nem fordíthattunk figyelmet. András Gabriella 1997-ben
38 lövétei családban vizsgálta a vendégmunka hatásait a családi életre. Követ-
keztetései árnyalt képet mutatnak: nincsenek egyértelmûen negatív és pozitív
hatások. A szülõk véleménye szerint a jobb anyagi helyzet mellett a gyerekne-
velésben hátrányos az egyik szülõ távolléte. A gyerekek viselkedését követõ
pedagógusok viszont a vendégmunka pozitív hatásait emelik ki, mint például a
magabiztosság, önállóság, az idegen világban szerzett jártasságok.7
A vendégmunka hatásait a fiatalok és idõsek viszonyában már említettük.
Az új viselkedési minták, szórakozási formák, öltözködési szokások az
idõsebb nemzedék társadalmi ellenõrzõ szerepének térvesztésére utalnak.
A vendégmunka egyik következménye, hogy a helyi munkaerõpiacon
éppen az a szakmunka drágult, amire a vendégmunkáspiacon a legnagyobb
a kereslet.
Lövétén az 1989 elõtti években több helyi szakmunkásból verbuválódott
építõcsoport is dolgozott. Ma hivatalos engedéllyel mûködõ kõmûves nincs
a faluban. Az építõmesterek az itthoni kereseti viszonyokhoz képest jobban
fizetõ anyaországi piacon dolgoznak: „…ahol megszokták a sok pénzt, s ha
itthon munkával kínálják, olyan árakat kérnek, amihez az idevaló emberek
hozzá se tudnak szólni. Ma már nem úgy építenek, hogy egy vállalkozó
kivállalja a munkát alaptól tetõig - ezt nem lehetne megfizetni. Most meg-
fogadnak egy szakembert aki az egészet levezeti, azt pénzzel megfizetik. A
többi kalákamunka. Segítenek a rokonok, szomszédok, barátok.” (44 éves
hivatalnok).
ELÕREJELZÉS

A két székely falu vendégmunkás-potenciáljának a közeljövõben vár-

ható alakulása több változótól függõ társadalmi jelenség. Az aktív lakosság
választásainak alakulásában szerepe lehet a vidék gazdasági szerkezetében
bekövetkezhetõ változásoknak, az állami és magánszféra gazdasági szerve-
zeteiben a munkaerõigény esetleges növekedésének. Nincs kizárva, hogy
erre valamiféle esély is adódhat a szentegyházai vasüzem várható privatizá-
ciója után. De ma nem láthatók jelei annak, hogy a napjainkban ingázókat
(a két faluból több mint ötszáz fõ) itthon tarthatnák a kedvezõen alakuló
munkaerõ-piaci viszonyok.
A vágyott gazdasági fellendülés egyelõre nem körvonalazódik, a helyi
környezetben a taszító tényezõk hatása továbbra is változatlanul érvényesül.
Bár sokakban az „elég volt” hangulata érzékelhetõ, vélhetõen nem változ-
tatnak a közeljövõben életformájukon. A jelen nem kínál vonzóbb perspek-
tívát, a jövõ bizonytalanságokkal teli. „Itthon volna jó” - mondta egy
hazaérkezett vendégmunkás - „most úgy lehet az életet egyensúlyban tartani,
7 András Gabriella i.m. 45 p.

192
ha kint keresünk és itthon költünk. Itt alacsonyak a fizetések. A spórolt
pénzzel sincs nagyon mit kezdeni, mibe lehetne fektetni. Nincs jövõ. Ma-
gyarországon a megbecsülés munka szerint van, nem tapasztalok megkülön-
böztetést.” (29 éves férfi).
Az nagy valószínûséggel mondható, hogy a két falu jelenlegi vendég-
munkás-potenciáljának alakulásában az elmúlt néhány évben elkezdõdött
folyamatok trendjei még nem állapodtak meg. Homoródalmás esetében
további csökkenés várható, igaz jóval kisebb ütemû, mint az elmúlt öt évben.
Lövétén a következõ években sem csökken a magyarországi vendég-
munka jelentõsége, elképzelhetõ, hogy a kint dolgozók létszáma még növe-
kedni fog. Újabb korosztályok lépnek az aktív munkavállalási korba, akik
továbbra se találnak otthoni környezetben foglalkoztatást. Pontosabban: a
munkaerõ-piaci elhelyezkedésben az erõs mintakövetõ viselkedés jellemzõ
és ez a kortárs csoportokban érvényesülõ norma szabályozza a vendégmunka
melletti döntést.
A vendégmunka folytatására vonatkozó kérdésünkre az alábbi válaszo-
kat kaptuk:
11. táblázat

Folytatja? Almás n: 31 Lövéte n: 95

Igen 30 90

Nem 1 3

Nem tudja – 2

Egy másik lehetséges jövõbeni alternatíva a vendégmunkások végleges

kitelepedése. Nehéz pontosan meghatározni, hogy egyéni szinten milyen
feltételek, motivációk vezetnek a végleges kitelepedés eldöntéséhez. Úgy
véljük legfontosabb visszafogó tényezõként a szülõhely szociális kötelékeit
kell említenünk.
A ma vendégmunkát vállalók jövõbeni munkaerõ-piaci stratégiáiról és
a végleges kitelepedés esélyérõl a mintában szereplõk, vagy a róluk beszé-
lõk a következõ válaszokat adták, vagy valószínûsítették:
12. táblázat

Kitelepedne? Almás n: 31 Lövéte n: 92

Igen – 4

Nem 26 61

Mérlegeli 5 27

193
ÖSSZEFOGLALÁS

Az utóbbi fél évtizedben a két falu eltérõ munkavállalási stratégiája

tapasztalható. A két lokális változatot a családi/egyéni életvezetés stabilizá-
lására törekvõ kétféle stratégia eredményezi. Igyekeztünk megvilágítani az
eltérõ stratégiák környezeti, gazdasági-társadalmi sajátosságokban gyökere-
zõ motivációit. A taszító tényezõk közül kiemeltük a gazdasági erõforrások
közötti különbségeket, a demográfiai tényezõk sajátosságait.
A vendégmunkások többsége az itthoni munkaerõpiacokról kiszorulók
közül kerül ki, de Lövéte esetében jelentõs - és növekvõ - azok aránya is
akiknek nem volt itthoni munkaviszonya. A munkaerõpiacra most kilépõ
nemzedékeknek erõteljes vonzerõ, orientációs minta a magyarországi mun-
kavállalás.
A vendégmunka jövedelem-felhasználási formáiból megállapítható,
hogy a döntõ többség létfenntartásra fordítja. Jelentõs azok száma akik a
romló gazdasági körülmények között a korábbi évtizedekben - a szocialista
termelési viszonyok idején megszerzett - a helyi vonatkoztatási környezet-
ben értékelt családi egyéni pozíciók megõrzéséért, a szinten maradásért
vállalnak vendégmunkát. A családok többsége mindkét faluban rendelkezik
valamekkora földterülettel, élelmiszer szükségletének egy részét ezen meg-
termeli, azonban a naturális önellátás szintje átlagosan alacsony. A „mindent
termelés, mindent tartás” még az átlag fölötti földbirtokkal, állatlétszámmal
rendelkezõ családi gazdaságoknak is csak szûkös pénzbeli lehetõségeket
biztosít, az igényeket, szükségleteket nem elégíti ki.
Homoródalmáson a vendégmunkát az utóbbi években abbahagyók a
otthonról elérhetõ bérmunkából és a családi gazdálkodásból megszerezhetõ
jövedelmek kombinációjával próbálják kivédeni a nehéz gazdasági helyzet
következményeit. A stabilitást a szerényebb életvitellel, a visszafogott fo-
gyasztásban vélik megtalálni. Ugyanakkor nincs belsõ demográfiai taszító
tényezõ: az évente csökkenõ lakosságú településen a fiatal nemzedéknek
nagyobb esélye van a helyben maradásra.
A Székelyföld változó természeti, társadalmi, gazdasági, közlekedési
viszonyaiból következõen, kistájanként, mikrorégiónként változnak a mun-
kaerõ-piaci feltételek, jövedelmi viszonyok.
Úgy gondoljuk, hogy munkavállalási gyakorlat e tanulmányban bemu-
tatott változatainak székelyföldi léptékû társadalmi súlya van. A munkavál-
lalói beállítódások érvényességi hatókörét, földrajzi társadalmi, gazdasági,
települési tényezõk szerepét, a következõ években várhatóan vendégmunkát
vállalók létszámát további kutatások alapján lehetne felbecsülni.
2001, április- május.

194
 VENDÉGMUNKÁSOK UTAZÁSI FORMÁI HARGITA MEGYÉBÕL
MAGYARORSZÁGRA (Gagyi Józseffel)

A vendégmunkások életének három helyszíne van: a családi-otthoni

kibocsátóhely; a munkahely; valamint a kettõ közötti kapcsolatot megterem-
tõ utazás helyszíne, alkalma. A vendégmunkás a másik kettõhöz viszonyítva
természetesen igen kevés idõt tölt életének ezen harmadik „helyszínén”. Fel
kell figyelnünk azonban arra, hogy a helyváltoztatás minden egyes esetben
intenzív rákészüléssel, emocionális feszültséggel jár, különösen akkor, ha 1.
periodikusan ismétlõdik, 2. csoportos. Ilyenkor az egyéni szférára korláto-
zódó, alkalmi, csupán „technikai részletkérdésnek” tûnõ esemény kiemelke-
dõ jelentõséget kap, intézményesül.
A Romániából, ezen belül a Székelyföldrõl, még pontosabban: a Hargita
megyébõl Magyarországra munkavállalási szándékkal indulók esetében
mindkét fenti feltétel teljesül. Közismert, hogy a munkavállalók legnagyobb
részének nincs munkavállalói engedélye, ezért a Magyarországon való egy-
szeri tartózkodásuk ideje a turistáknak engedélyezett harminc nap; minden
hónapban egyszer tehát át kell lépniük a határt. Ez az adminisztratív szabá-
lyozás a mi esetünkben összhangban van a kibocsátó társadalomra jellemzõ
belsõ korlátozással, vagyis azzal, hogy a vendégmunkás családtag mennyi
ideig tartó távollétét képes különösebb megrázkódtatások nélkül elviselni a
család, a közösség. A kettõs, belsõ és külsõ restrikciós elv az, amely
szabályozza a kilépési gyakorlat általános ritmusát.1 Akik egy nap indultak
el, azoknak harminc nap múlva „kitelik az ideje”, és a visszaúton ismét együtt
vannak – az autóbuszban. Az egyfalusiak, az azonos munkahelyen dolgozók
kiscsoportja szervezõdik egybe idõszakonként az egyazon autóbuszban
utazók nagycsoportjává. Úgy tûnik ugyanis - és ez az, amit tanulmányunkban
részletesen vizsgálunk –, hogy
1. a vendégmunkások periodikus, csoportos, ily módon szervezett moz-
gásának legfontosabb eszköze az autóbusz;
2. az autóbuszos személyszállítást végzõ cégek megalakulásával, a járat-
szerkezet kialakulásával stabilizálódott a székelyföldi vendégmunkások Ma-
gyarországra irányuló mozgásának legfontosabb formája;

1 Lásd ezzel kapcsolatban a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások

Központjában végzett kutatás záró tanulmányának idevonatkozó megállapításait.
„A kibocsátó közegre gyakorolt hatást befolyásoló tényezõk” címû fejezet c)
pontjában.
Bõvebben pedig: Biró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor, Túros
Endre: Vándormunka otthonról nézve. A Székelyföldrõl Magyarországra irányuló
vendégmunka hatásai a kibocsátó közegre. In: Elvándorlók? Vendégmunka és
életforma a Székelyföldön. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996.

195
 3. elvben tehát felbecsülhetõ akár az idõegységek (hónap, év) alatt
vendégmunkát vállalók száma is.
Úgy gondoljuk, hogy mielõtt a vendégmunkásoknak 1996. tavaszi,
pontosabban a vizsgált 1996. áprilisi utazásáról beszélnénk, át kell tekinte-
nünk azokat a jelenségeket, amelyek általában a Romániából Magyarország-
ra utazás, speciálisan a vendégmunkások utazásával kapcsolatban 1989
végétõl máig végbementek; ezen belül bõvebben térünk ki az autóbuszos
személyszállítási szerkezet kialakulására. Ezután a mai helyzetet ismertetjük
részletesen; szólunk arról is, hogy milyen országos keretekbe ágyazódik a
megyei, Magyarországra irányuló személyszállítás. Végül röviden megem-
lítünk egy általunk fontosnak tartott, az értelmezést segítõ, a kulturális
viselkedésmódot meghatározó viselkedésmintát.
A MAI UTAZÁSI FELTÉTELEK KIALAKULÁSÁRÓL

1989 december 22-én este Románia új vezetése, más egyebek mellett,

eltörölte a román állampolgárok utazását szabályozó, addig érvényben lévõ
rendeleteket. Megszûnt a korlátozás, miszerint román állampolgár turisztikai
utazás céljából csak minden két évben egy alkalommal, harminc napos kinttar-
tózkodásra kaphat útlevelet és vízumot; hogy az útlevél kiadásához hármas,
munkahelyi, párt- és szekuritátés jóváhagyás szükséges. 1989 december 23-án
az azonnal utazni vágyók megrohanták a rendõrségek útlevél-osztályait; sokáig
eltartott, amíg rendezõdtek a viszonyok: az épületbõl az utcára kiszórt útlevele-
ket visszavitték, osztályozták; az elégetett, ellopott okmányok helyett újakat
nyomtattak; az „elmenekült” hivatalnokokat elõbb alkalmi bedolgozókkal,
nyugdíjasokkal, majd újakkal helyettesítették. A kezdeti kaotikus állapot sza-
bályozása több hónapot vett igénybe. Ami a fontos: viszonylag rövid idõ alatt
bárki hozzájuthatott az útleveléhez, és a továbbiakban azt magánál tartva,
korlátlan számú külföldi utazásra indulhatott.
A Ceausescu-diktatúra idején mindazokra, akik megkapták az útlevelet,
egy újabb erõpróba vált: a határon való átkelés, az útlevél- és vámvizsgálat.
Az „állambiztonság védelmét” szolgáló szerkezet része volt a határõrség, a
vámhatóságok - bár ezt nyíltan csak a legutolsó pillanatban vállalta a
diktatúra, amikor 1989 õszén a hadsereg kötelékébõl a belügy kötelékébe
rendelték át a határõrséget. 1989 december 22-e után egészen a választások
után beiktatott új kormány vámrendelkezéseiig, melyek 1990 augusztus
1-én léptek életbe, a „kísérletezések ideje” következett: utasként, autósként
milyen árut, milyen mennyiségekben, mennyi haszonnal lehet kivinni az
országból, vagy behozni az országba. Természetesen, efféle üzleteléssel nem
lehetett nagy haszonra szert tenni2, de a nyereség megközelítõleg ugyanaz,

2 Ezeknek az üzleteléseknek olyan áruk képezték az alapját, melyek minimális áron

való értékesítése is nyereséget hozott. Például: ha az illetõ árut Romániában a

196
vagy nagyobb volt, mint amennyit a Magyarországon vállalt szakképzetlen
feketemunkákkal lehetett keresni.
1990 augusztus 1-e után igen megszigorodtak a román kiviteli, behozatali
elõírások - és ami legalább ilyen fontos, újra „nyeregbe kerültek” a hatóság
emberei, akik az utasítások alkalmazásának ürügyén kényük-kedvükre „garáz-
dálkodtak”. Mint egykor, a régi szép idõkben, leszállították, visszaküldték
azokat, akiket „gyanúsaknak” tartottak (és aki nem tudta vagy nem akarta
megvesztegetni õket). Ugyanakkor a magyar oldalon is fokozatosan korlátozá-
sokat vezettek be (például a tartózkodáshoz szükséges napi valutamennyiség
felmutatásának megkövetelésével); hogy az áruval üzletelõket kiszûrjék a ható-
ságok. Azokat, akik 1990 elejétõl csak munkavállalóként indultak Magyaror-
szágra, mindezek az intézkedések kevésbé érintették; azoknak azonban, akik
kereskedni utaztak, fel kellett ismerniük, hogy túl nagy már a kockázat, túl kevés
a nyereség; így hát nagyobb részük felhagyott a kísérletezéssel, és terepismeret-
ét, kapcsolatait kihasználva feketemunkát keresett.
Véleményünk szerint 1992 nyarától a következõ helyzet alakult ki: 1990
óta a Romániából Magyarországra utazók döntõ többségét az üzletelni és
(fekete)munkát vállalni szándékozók alkották (és alkotják változatlanul ma
is), és ezek egyaránt indulhattak a határhoz közeli vagy távoli, székelyföldi
helységekbõl - ekkorra már bekövetkezett egyfajta „specializálódás”. Egy-
részt a Székelyföldrõl már igen kevés és jól meghatározható szociális
helyzetû személy vállalkozott üzletelésre. Õk olyan magyar asszonyok
voltak, akik azelõtt is „piacoztak” (falusi településenként 2-3-nál nem akadt
több belõlük); valamint magyar anyanyelvû cigány férfiak, nõk nagyobb
számban. Ugyanakkor a határ menti településeken az üzletelõk románok,
magyarok, cigányok (inkább nõk) egyaránt voltak.
Másrészt erre az idõre a Székelyföldrõl vendégmunkára utazók, Ma-
gyarországon lakó rokonok, barátok, ismerõsök, magyarországi munkaadók
között kialakultak azok a hálózatok, amelyeknek leírására, tudtunkkal, mind-
eddig nem vállalkoztak társadalomkutatók. A hálózatok legfontosabb sajá-
tossága: információk keringnek bennük; annak aki belép ezekbe a hálóza-
tokba, nem kell többet kísérleteznie, hiszen otthon már kiszámíthatja, hogy
mi az, amit nyerhet, és mit kell nyújtania, hogy az elvárásoknak megfeleljen,
a nyereség biztos legyen. Miután racionális döntések, praktikus cselekedetek
sorozata, az ilyenfajta munkavállalás igen gazdaságos3. 1992 nyarától már

gyárból lopták ki, ha igen olcsón adták, akkor is nyertek rajta; ha Magyarországon
rokonoktól, ismerõsöktõl, jóakaróktól ingyen vagy szimbolikus árért kapták a
használt tárgyakat - például autó, tv, hûtõ, mosógép - valamint használt ruhákat,
akkor szintén sokat nyerhettek rajta.
3 Természetesen, ezen nem azt értjük, hogy mindig jövedelmezõ is. A szó, amit a
vendégmunkások ebben az esetben használnak: (akkor mennek csak el dolgozni,

197
a Romániából Magyarországra utazók között három jól megkülönböztethetõ
réteget különíthetünk el: a hatalmas batyukkal utazó üzletelõ nõket, a
családos turistákat, valamint az utazótáskás, farmerkosztümös-adidasos,
kérges tenyerû4 fiatal-középkorú férfi idõszaki munkavállalókat.

Személyautó, vonat
Már 1992-ben tapasztalható az utazási eszköz szerinti elkülönülés,
amely ma már annyira jellemzõ a kiutazásra. A jugoszláv-román határon
nagyságrendekkel nagyobb mértékû volt a benzincsempészet, mint a román-
magyar határon; mégis, a román hatóságok a csomagtartóban levõ egy teli
benzineskanna miatt is felelõsségre vonták (ha akarták) a („magyar megye”
rendszámáról „felismert”) autóst. 1994-ben született az a román kormány-
rendelet, miszerint - mivel Romániában olcsóbb az üzemanyag, mint nyugati
szomszédainál - a határon átkelõ autósoknak minden alkalommal még egy
tele tanknyi üzemanyag árát ki kellett fizetni, ha abban az évben egyszer már
átlépték a határt; ennek hatására igen lecsökkent azoknak a száma, akik
üzletelni, munkát vállalni személykocsival mennek. Azt mondhatjuk, hogy
jelenleg az üzletemberek és turisták azok, akik - nemzetközi biztosítás
megkötése, benzin-adó megfizetése után - személykocsival kelnek át a
határon. Kivételek persze vannak - például azok a gyergyóremetei munka-
vállalók, akik azért mennek Magyarországra személygépkocsival, hogy ott
ezzel is pénzt keressenek: ugyanis a munkaadójuk fizeti õket, mert reggel
gépkocsival szállítják munkába kollégáikat.
1991-ben indították azt a nemzetközi vonatjáratot, amely a székelyföldi
helységeket (Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Brassó)
közvetlenül összekötötte Budapesttel; eddig mindazoknak, akik Hargita
megyébõl vonattal akartak Magyarországra utazni, át kellett szállniuk Bras-
sóban az ott áthaladó nemzetközi vonatokra. Ez a vonat az elsõ idõszaktól
kezdve zsúfolt volt5. Az indítás évében a nemzetközi vonatjegy ára még
összemérhetõ volt a nemzetközi autóbuszjegy árával; igaz, az érvénybe lévõ
ha) „kijövedelmezi” - azt jelenti, hogy a helyi közösségben eredményesként
elkönyvelhetõ, a megvalósított gyarapodás szemmel látható. Hogy milyen
önkizsákmányolással, embertelen helyzetek vállalásával történik mindez - az nem
számít.
4 Szemtanúi voltunk: a magyar hatósági emberek az utasok tenyerét is
megvizsgálták, és annak alapján szállítottak le vonatról és küldtek vissza
Romániába „vendégmunkás-gyanús” magyar férfiakat, hogy milyen kérges volt a
tenyerük.
5 A helyiek igen hamar belehelyezték saját világukba az új közlekedési eszközt: bár
a hivatalos neve Corona expressz, mert Budapest és Brassó között közlekedik, és
Brassó középkori latin neve a Corona - a népnyelv „Hargita-expressznek” nevezi,
ugyanis 1942-1944 között, a „ kicsi magyar világ” idején volt még egy ilyen vonat,
amely a Székelyföldet a fõvárossal, Budapesttel összekötötte.

198
szabályozók szerint román állampolgár egy évben csak egyszer vásárolhatott
olcsó nemzetközi vonat-menetjegyet6. 1992-tõl már mindenki annyiszor utaz-
hatott, ahányszor akart; ugyanakkor emelkedni kezdett a nemzetközi jegy ára,
és ma már kb. kétszer többe kerül egy másodosztályú Csíkszereda-Budapest-
Csíkszereda vonatjegy, mint az autóbuszjegy7. A vendégmunkával pénzt kere-
sõk, a vonatjegyet ki tudták és ki tudják fizetni. Véleményünk szerint nem csak
pénzügyi okok miatt pártoltak el a vendégmunkások a vonatozástól. Annak,
hogy 1994 végétõl-1995 elejétõl kezdve már a Corona expresszen kevesen
utaztak olyanok, akiket a vendégmunkások közé sorolhatnánk, más szociológiai
okai vannak, amirõl a továbbiakban bõven lesz szó.

A mai, autóbuszos szállítási hálózat kialakulása

1993 végéig tartotta magát az autóbusszal történõ személyszállításban
az állami monopólium. Már 1990 áprilisában volt egy egyeztetés a két ország
szállításügy minisztériumainak államtitkárai között; majd megszületett az
egyezség a Volánbusz és kilenc romániai, állami tõkéjû autószállítási társa-
ság (az egykori országos vállalat helyi utódai) között az utas szállítás
feltételeirõl. Az is benne volt az egyezményben, hogy új partnereket csak
konszenzussal fogadnak be.
1993 októberében Kolozsváron tanácskoztak újból „a tízek”, és ekkor
jelentette ki a román szállítási államtitkárság képviselõje, a magáncégek
nyomására, hogy õk a magáncégeket is támogatják, nekik is adnak nemzet-
közi menetlevelet, hadd legyen verseny - csak a járat-sûrûségrõl, indulás-ér-
kezés egymáshoz igazításáról, az autóbusz-pályaudvarok használatáról kell
a „tízeknek” és a magáncégeknek megegyezniük. Az igazsághoz hozzátar-
tozik, hogy addigra már majdnem kezelhetetlenné vált a „kalózkodás”: a
magáncégek autóbuszai, turista-buszoknak, különjáratoknak álcázva, rend-
szeresen járták az útvonalakat, olcsóbb jegyárakkal, javuló szolgáltatásokkal
próbálták elhódítani az utasokat. Elvileg az a busz, amelyik különjáratként
indul, nem vehet fel utasokat, hanem „ zárt csoporttal” közlekedik a célál-
lomásig, és csak a határon áll meg. Az ellenõrzés módjait, a büntetési

6 Ami természetesen nem azt jelenti, hogy csak egyszer vásároltak: például
lefizették a menetjegyiroda jegyárusító nõjét, hogy „ne pecsételjen” az útlevélbe;
külföldiek útlevelével vásárolták meg a jegyet; csak a román határállomásig vettek
jegyet, és a magyar határállomástól új - belföldi - jegyet vettek; vagy egyszerûen
nem is vettek jegyet, hanem lefizették a kalauzt; stb.
7 Éppen ezért továbbra is használatos módszer, hogy csak a határig vesznek jegyet,
Nagyváradon leszállnak, és onnan autóbusszal mennek tovább; ez azonban csak
azokra jellemzõ, akik nagyon akarnak spórolni; akiknek például biztos
munkahelyük, éves tartózkodási engedélyük van Magyarországon, azok
megváltják a jegyüket a teljes útvonalra; ez így is csak mintegy fele annyiba kerül,
mintha forintért vásárolnák.

199
esélyeket és összegeket, valamint a lehetséges jövedelmet ismerve sokan
vállalták a kockázatot remélve, hogy rövidesen hivatalosan menetrend sze-
rinti járatként közlekedhetnek. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy megérte
nekik.
Az elsõ Hargita megyei személyszállítási magán vállalatok, érdekes
módon, Székelyudvarhely környéki falvakban alakultak: Korondon és
Farkaslakán. A környéket ismerõk számára egyszerû a magyarázat. Mindkét
falu gazdasága hagyományosan valamilyen kisiparra épül: a korondié a
fazekasságra, a farkaslakié a szénégetésre. Az elmúlt évtizedekben az itte-
niek nemcsak megvagyonosodtak (helyi léptékkel mérve), hanem életfor-
májukká vált a jövés-menés-üzletelés. Természetes tehát, hogy 1989 után
kihasználták a már említett lehetõséget; sokan nagyobb jövedelemre tehettek
szert; többet utazhattak, a helyi közösség önmaga képes volt egy személy-
szállító magánvállalatot eltartani. És ebben nem voltak egyedül: a megyében
még három olyan, nagy népességszámú, mobilis lakosságú falu van, amely-
ben napjainkban helyi személyszállító vállalkozás mûködik: Lövéte,
Gyergyóditró, Gyergyóremete.
1993 végén megtört a jég: a Hargita megyei, korondi Korond Trans elsõ
magáncégként bekerült a tízek közé; majd õt követték a többiek; 1994 végére
már nagyjából kialakult a ma is tapasztalható állapot: húsz, autóbusszal
személyszállítást végzõ magánvállalat volt Hargita megyében; 1995-ben
még egy újabb is megszerezte a szükséges engedélyeket; tehát 1996 áprili-
sában a Volánbusz mellett a megyében a három állami (csíkszeredai,
székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi) autószállítási vállalat mellett hu-
szonegy magánvállalat - jó néhányuk több járattal - mûködött hivatalosan,
szállította az utasokat Budapestre és vissza.
Magyarországról a Székelyföldre - Csíkszereda, Gyergyószentmiklós,
Kézdivásárhely célállomásokra - már 1990-tõl indított járatokat a Volán-
busz; arról, hogy magyarországi magáncég menetrendszerû járatot tartott
volna vagy tartana fenn, nincs tudomásunk. Ezekre a járatokra elvben csak
forinttal lehetett jegyet venni; a gyakorlatban a kezdetekkor a helyi jegyiro-
dák lejért is adtak, korlátozott számban, menetjegyeket; a Volánbusz sofõr-
jeivel azonban nem lehetett „üzletelni”. Ezenkívül a szállítási díj a helybõl
induló járatok díjainál jóval nagyobb (több, mint másfélszerese). 1991-1993-
ban még ezeket a járatokat is tömegesen vették igénybe vendégmunkások;
de miután a helyi személyszállító szerkezet kialakult, már ennek az autóbu-
szait részesítik elõnyben. 1995-1996 telén, utas hiány miatt, a Volánbusznak
több járatát fel kellett függesztenie.
Szó esett már arról, hogy a magánvállalkozók kezdetben „kalóz-járato-
kat” mûködtettek. Ezek a járatok különjáratokként indultak; nem használ-
hatták az útvonal nagyobb városainak autóbusz-pályaudvarait; Budapesten
oda érkeztek és onnan indultak, ahonnan a kiránduló-buszok: a Keleti- és a

200
Nyugati-pályaudvaroktól. Véleményünk szerint csakis azért maradhattak
fenn, válhattak nyereségessé, mert a székelyföldi helyi társadalom mûködési
módja ezt lehetõvé tette. Indulásuk idejét, helyét, menetrendjüket, a jegy árát
sehol nyilvánosan meg nem hirdették - de nem is volt erre szükség: mind-
azok, akik utazni akartak, megérdeklõdték a tudnivalókat azoktól, akik már
utaztak, vagy akiknek valakije már utazott, és természetesnek tartották, hogy
így jussanak hozzá az információkhoz, sõt, csakis az ilyen, rokon, barát,
ismerõs, falubeli szállította információkat kezelték valóságként. Azt mond-
hatjuk, hogy a szóbeliség hitelére építettek ezek a vállalkozók8. No meg arra,
hogy tudták: nem egyének, hanem olyan közösségek utaznak az autóbusza-
ikon, akiknek természetesen az a praktikus szempont is számít, hogy „kapu-
tól kapuig” (azaz például a faluból, a háza elõl a magyarországi, budapesti
munkásszállásig) szállítják õket. Legalább ugyanilyen fontos, hogy „isme-
rõs, megbízható” a sofõr, aki elnézi, ha isznak és énekelnek útközben; hogy
(majdnem) mindenki (majdnem) mindenkit ismer; hogy bajban (a határnál)
számíthatnak egymás segítségére. Kétségtelen: az ilyen „közösségekben
utazás” miatt mondhatjuk, hogy a kezdetekkor, de még ma is van ezeknek a
járatoknak „munkásjárat-jellegük”, noha hivatalosan soha sehol nem beszél-
tek munkásjáratokról. Nyilvánvaló azonban, hogy ezeken a buszokon leg-
nagyobb számban otthonról elinduló vagy hazatérõ vendégmunkások utaz-
nak. Vannak továbbá olyan alkalmi járatok, amelyeket egy-egy Magyaror-
szágon - hivatalosan - dolgozó csoport rendel meg, például amikor húsvétra
hazajön; ezeken kizárólag csak munkások utaznak.
A MAI HELYZET

A következõkben a Hargita megyébõl Magyarországra járó munkavál-

lalók utazási formáiról lesz szó, a technikai részletek leírása után becsléseket
teszünk a magyarországi vendégmunkán tartózkodók létszámát illetõen.

Néhány módszertani szempont

Hargita megye 1968-ban létrehozott közigazgatási egység, lélekszáma
az 1992-es népszámlálás szerint 348 335 fõ. A megye nagy vonalakban

8 Ha már szóbeli, akkor mitikus is: ezek a vállalkozók nem menetrend szerint
induló, szolgáltatást végzõ autóbuszokat mûködtettek - hanem a helyi
közösségben szimbolikusan felértékelt, a helyi magyar közösséget a nagyobb
„magyar világgal” összekötõ „csodálatos masinákat”. „Magyarba (azaz:
Magyarországra) utazni” - ez azokban a falvakban, ahol 1989-ben már a diktátori
rögeszme, a falubontás veszélyét közvetlenül érzékelték, az itteni családokban
még évek múlva is különleges, a közérdeklõdésre számot tartó esemény volt,
-ünnep - és idõnek kellett eltelnie, amíg megkopott a varázs, mindennapivá vált
az utazás.

201
három kisrégió egybecsatolásából jött létre: a Csíki és Gyergyói medence,
valamint az Udvarhelyi medence településeinek közös adminisztráció alá
helyezésével. A három kisrégió nemcsak földrajzilag, hanem társadalmilag
is elkülönül egymástól.
A tanulmányban felhasznált információk több forrásból származnak.
Elsõsorban az utaztatással foglalkozó cégek alkalmazottaival (cégvezetõk,
autóbusz-tulajdonosok, gépkocsivezetõk) készített mélyinterjú-típusú be-
szélgetéseket használtuk fel. Mivel a jelenségre irányuló kutatásaink óta
folyamatos kapcsolatban vagyunk az ismeretségi körünkhöz tartozó, ven-
dégmunkára kijáró emberekkel, a velük folytatott idõszakos beszélgetések,
a „sorsukról” való folyamatos tájékozódás is igen hasznosnak bizonyult a
vendégmunkára kiutazásra való kép alkotásunkban. Figyelembe véve, hogy
a megyében egy állami szakhivatal foglalkozik a közúti forgalom felügye-
letével, nyilvántartásával (a szakminisztériumnak alárendelt Oficiul Rutier
al judetului Harghita, azaz Hargita megyei Útügyi Hivatal), a hivatal veze-
tõjét is megkerestük. Segítségével bepillantást nyerhettünk az országos és
megyei személyszállítási feltételekbe, viszonyokba, és többek között a ven-
dégmunkásság (Magyarországra való periodikus kijárás) és a szállító ma-
gánvállalkozások olyan érdekösszefüggéseire is felhívta a figyelmünket,
amelyek addig rejtve maradtak elõttünk.
A KÜLÖNBÖZÕ KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK IGÉNYBEVÉTELÉNEK
SZEMPONTJAI

Hargita megyébõl 1996 áprilisában hetente 45 autóbuszjárat indult

menetrend szerint Magyarországra. A járatok mikrorégiók szerinti megosz-
lása a táblázatban látható.
Hargita megyei menetrend szerinti autóbuszjáratok Magyarországra

Mikrorégió Utaztató cégek Járatok hetente

Csíki medence ITAS 4
Autotransport 3
Polgár Tours 2
Tusnád 1
Összesen 10
Gyergyói medence Cambus 2
Turul 1
Pálcomix 1
Panorama Tours 1
Remetei cég 1
Ditrói cég 1
Összesen 7

202
 Mikrorégió Utaztató cégek Járatok hetente
Udvarhelyi medence Farkaslaki cég 4
és környéke Corond Tours 4
(Szentegyháza, Szentegyháza ITAS 1
Keresztúr, Sz. Keresztúr 1
Farkaslaka ) Lövéte 1
Autotrans 3
Csáky Trans 2
Egy járatot mûködtetõk 8
Transcompany
Albert
Scorpion electronics
BT Trans
stb. (még 4 db.)
Volánbusz 4
Összesen 28
Összesen a megyébõl 45 járat

Ez a járatszám a Románia területérõl Magyarországra induló országos

járatok számának közel fele. A Hargita megyei járatok - egy kivételével,
amelynek célállomása Gyõr - Budapestre érkeznek.
Ez nem azt jelenti, hogy hetente 45 autóbusz érkezik Magyarországra és
indul vissza a megyébe. Az autóbuszok száma lehet ennek többszöröse is, mivel
egy járat útvonalán érvényes útengedéllyel ugyanaz a cég annyi autóbuszt
indíthat, ahányat gazdaságosnak gondol. Így elõfordul, hogy csúcsidényben,
ünnepek elõtt vagy után három-négy buszt is indítanak a nagyobb cégek
ugyanazon a járaton, igény szerint megnövelve az utaztató kapacitást. Mindezek
a közlekedési eszközök - ezt hangsúlyozzuk - menetrend szerint közlekedõ
utasszállító jármûvek: „tudomásunk szerint nincsen a megyében külön ”mun-
kásjárat", csak menetrend szerint közlekedõ utasszállító autóbuszok vannak".
(25 éves mérnök, egy utaztató cég alkalmazottja).
A buszjáratok mellett a megyén áthalad a már említett Corona expressz,
három megállója van a megye területén. A vendégmunkára indulók a fenti
két közlekedési eszköz mellett még utazhatnak személygépkocsival is.
Mivel a Corona expressz átszeli a Gyergyói és a Csíki medencét,
miközben az Udvarhelyi medencébõl nincs közvetlen vasútvonal Magyaror-
szágra, valamint figyelembe véve, hogy az utóbbi kisrégióban inkább
tapasztalható a többféle úti céllal utazók jelenléte, a szállítóeszközök igény-
bevételének leírásánál együtt nézzük a két elõbbi régió utasainak gyakorlatát
és külön az utóbbiét.

203
GYERGYÓ ÉS CSÍK

Az összes megkérdezettek becsléseit egybevetve a két medencébõl ven-

dégmunkára kiutazók kb. 90%-a autóbusszal utazik, 10%-ra tehetõ a vonat-
tal és személygépkocsival munkavállalási célból útnak indulók aránya.
Több tényezõ magyarázza a busszal utazás elterjedtségét, térhódítását a
vonattal utazás rovására. Elsõként említhetõ az utazás költségeinek jelentõs
különbsége. Az érvényben lévõ vasúti személyszállítás díjszabása a nemzet-
közi járatokon ma, mint már említettük, kb. duplája a busszal utazás költsé-
geinek, miközben az utazás idõtartama között nincs jelentõs különbség. De
nemcsak ez a két tényezõ dönti el, hogy a kiutazók többsége az autóbuszokat
választja. Amíg a vonatok az állomásról indulnak és oda is érkeznek, az
autóbuszok esetében ez távolról sincs így. Különösen nincs így az utaztató
cégek többségét jelentõ magánvállalkozók esetében (a két medence 17,
hetente Magyarországra induló járata közül 5 állami és 12 magánjárat).
Minden magánjárat hasonló gyakorlatot követ, az utasok „megnyerése”
céljából. Az utasok a menetjegyet megválthatják már harminc nappal az
indulás tervezett idõpontja elõtt. A jegyeladáskor kialakuló listáról kiderül,
hogy melyek azok a városon kívüli települések, ahonnan felszálló utasok
lesznek, a jegyeladók már elõzetesen „szólnak az utasoknak, hogy a csoma-
gokkal álljanak csak ki a kapu elé, mert elmegyünk utánuk.” (egy jegyiroda
alkalmazottja). A városoktól (Gyergyószentmiklós és Csíkszereda) 6-8 km-
es körzetben lévõ falvak érintése kívül esik a jóváhagyott menetrendben
rögzített útvonalon, ezt a szolgáltatást - a Közúti Hivatal elnézõ tekintete
mellett - a magáncégek önkéntesen, saját jól felfogott érdekükben végzik.
Az említett felügyelõ hivatal fõtisztviselõje szerint „ez a kedvezés az uta-
soknak törvénytelen, az hogy kaputól-kapuig megy a busz az emberek után
és érkezéskor is hazaviszi, nincs benne a menetlevélben, törvénytelen, de az
embereket megnyerik így, mert a csomafalviaknak nem kell például felmen-
niük az állomásra, tudják, hogy utánuk fognak menni. És ez a kiszolgálása
az utasoknak nem is gond, nem kötünk mi bele ebbe, mert végül is nem zavar
senkit, az indulási idõ úgy van beosztva, hogy a járatok nem keresztezhetik
egymás útvonalát, nincs efféle reklamáció”.
A magáncégek autóbuszvezetõi hazaérkezéskor is igyekeznek kiszolgál-
ni az utasokat: „körbevisszük minden faluban, ki ahol kéri ott rakjuk le”,
mondta az egyik megkérdezett autóbuszvezetõ. Arra is volt már példa, hogy
a budapesti szálláshelyrõl nagyobb csoportban hazaindulókért a gyergyóre-
metei járat autóbusza a külvárosi munkásszállásról indult. Egy másik busz-
vezetõ elmondta, hogy kérésre Magyarország területén is megtesznek né-
hány kilométeres kitérõket, ha pl. vonatra való átszállásra, vagy valamilyen
csatlakozás elérésére igyekeznek az utasok.
A szolgáltatók elõzékenységét jelzik a televízióval, videóval ellátott
buszok is („három filmet mire megnéz az utas, már ott is vagyunk a
határnál”). Székelyföldi viszonylatban, más hasonló jellegû szolgáltatások

204
minõségét is figyelembe véve, még ma is meglehetõsen szokatlan jelenség
az átlagfogyasztó kedvének keresése, ebben a környezetben az utaztató
cégek gesztusainak társadalmi hatása éppen ezért fokozottan felértékelõdik.
A vonattal utazókról általában elmondják, hogy õk inkább fiatalok, a
drága menetjegy miatt csak Nagyváradig utaznak, itt átszállnak a Magyaror-
szágra induló autóbuszok valamelyikére, így lényegesen csökkenthetik a
kiutazás költségeit.
Személyautóval az összeszokott négy-öt fõs munkacsoportok utaznak
abban az esetben, ha a gépkocsi tulajdonos a kinttartózkodás idején is tudja
használni a jármûvét. Vannak helyzetek ugyanis, mint már említettük, amikor a
munkaadó cég megfizeti, ha embereit naponta a munkahelyre szállítja a gépko-
csival is rendelkezõ munkavállaló. Az ilyen lehetõségek azonban meglehetõsen
ritkák, a személyautóval kiutazók létszáma ezért nem jelentékeny.
SZÉKELYUDVARHELY ÉS KÖRNYÉKE

A megye külföldi autóbuszjáratainak többsége - összesen 28 járat -

Székelyudvarhelyrõl és a vonzáskörébe esõ nagyobb településekrõl (Lövéte,
Szentegyháza, Székelykeresztúr, egy-egy járat), indul Magyarországra. Az
Udvarhelyi medencén nem halad át nemzetközi vonatjárat, és a személyau-
tóval vendégmunkára kiutazók létszáma - ha elõfordulhatnak is szórványos
esetek - jelentéktelen, legalábbis a megkérdezettek egyetlen esetrõl sem
tudtak beszámolni. Személyautóval utaznak a román-magyar vegyes válla-
latok, vállalkozások képviselõi, üzletkötõi - de nem a vendégmunkások
A járatszerkezet szempontjai a Székelyudvarhely környéki vendégmun-
kás utazóközönségnek az állami utaztató vállalat és a magáncégek járatainak
választásakor merülnek fel. Az állami vállalat 1996-ban mindössze három
külföldi járatot indít. A nagyszámú magánjáratot fenntartó cégek létrejöttét
és fennmaradását a régió demográfiai és munkaerõ-piaci helyzete tette
lehetõvé. Ma az Udvarhelyi medencébõl Magyarországra utazókat, ezen
belül a magyarországi munkavállalókat legnagyobb létszámban a város -
Székelyudvarhely - bocsátja ki. Ezt a helyzetet a közelmúlt társadalomtör-
téneti folyamatainak (iparosítás, mobilitás) az aprófalvas mikrorégiókra
gyakorolt hatása magyarázza.
A járatok városon belüli útvonalai az utazók választásaiban lényeges
szempontként merülnek fel. Az állami járat az állomásról indul és oda is
érkezik, nem tesz kitérõket, soron kívüli megállókat az utasok igényei
szerint. Ezzel szemben az székelyudvarhelyi magánjáratok a város külsõ
negyedeibõl indulnak, és ide is érkeznek, útközben a megállóhelyek közötti
távolságokat az utasok kívánságainak megfelelõen alakítva. A csomagokkal
utazóknak „ez lényeges szempont, szívesebben megfizetik azt a négy-ötezer
lejes árkülönbözetet, ami az állami és a magánbuszok között van, azt úgyis
a taxira kellene fizessék, ha a buszállomásról, ahova az állami járat érkezik
csomaggal haza akarnak jutni például a Bethlen negyedbe” (42 éves autó-

205
buszvezetõ). Ezen kívül más apró elõnyök is járhatnak azzal, ha magánbu-
szon utazik a vendégmunkás. Ha pl. néhány nappal többet tartózkodik
vendégmunkán, és lejár a jegy érvényességének határideje, a magánjáraton
a buszvezetõk ezt elnézik, az utast hazahozzák. A határnál a buszvezetõ és
a vámhivatalnokok kapcsolata a gyakrabban, esetenként egy héten kétszer
is utazó magánfuvarozók esetében bejáratottabb, lényegesen nagyobb isme-
retségi, kölcsönösségi, „korrumpálási” múlttal; ez azt jelenti, hogy a vám-
kezelõk „megpuhításának” jóval nagyobb az esélye a magánjáratokon. A
szigorú vámkezelés elkerülése még akkor is az utas érdeke, ha nem hoz be
az országba tiltott árut: nincs idõveszteség a határnál.
A fentiek mellett fontos választási szempont a jármûvek kényelmi foka,
komfortossága közötti különbség. Mindezek oda vezettek, „hogy a nép
megismerte a járatokat, mindenki velünk akar utazni. Például, most a leg-
utolsó alkalomkor is a Budapest-Székelyudvarhely útvonalon az állami járat
hazajött hét utassal, ugyanakkor a magánjárat két busszal ötvenkét utassal.
Ilyen különbségek vannak. Aki már tudja s járt mindkét járaton, az ha olyan
idõpontban érkezik a Népstadion melletti buszállomásra, hogy csak az állami
járat indul, inkább vár néhány órát, nem indul el azzal. Az állami járatok
autóbuszain még mindig azok a merev székek vannak, az utas nem tud
azokon kényelmesen elhelyezkedni, amíg hazaérkezik úgy elfárad, mintha
gyalog jött volna. A mi buszainkon kényelmesen hátradõlhet, alhatik is,
olyan hõmérséklet van télen is, hogy ingre vetkõzve utazhatnak” (egy
magáncég autóbuszvezetõje).
AZ ÚTI CÉLOK, ÚTVONALAK

A magyarországi egyéni munkalehetõségeket és esélyeket tekintve a ko-

rábbi évekhez képest annyiban változott a helyzet, hogy a mai munkavállalók
már biztos (vagy legalábbis annak tartott) munkahelyek fele igyekeznek: „senkit
se hallottam mostanában, aki csak úgy vaktában, ismeretlenül nekivágna az
útnak, a legtöbbnek megvan a munkahelye, ahova megy, vagy valaki olyan
ismerõssel megy, aki viszi magával” (autóbuszvezetõ). Az erõs egyéni kapcso-
lathálók mûködése a székelyföldi munkavállalók esetében azt jelenti, hogy õk
ma nem résztvevõi a Moszkva téri „emberpiacnak”, vagy legalábbis a „székely
munkavállalói volumenhez” képest elenyészõ arányban.
A megye három régiója között a kiutazók úti céljait tekintve is különb-
ségeket találtunk. A Gyergyói és a Csíki medencébõl kilépõkrõl elmondható,
hogy kizárólag munkavállalási céllal indulnak útnak. Ezzel szemben a
Székelyudvarhely környéki kiutazók kb. 10 százaléka nem munkát vállalni,
hanem „adni-venni” megy Magyarországra. A degeszre tömött batyukkal ki
és visszautazók kelet-magyarországi piacokon árulják portékáikat, és ha
sikeresen túladnak rajta vásárolják fel az otthon kelendõ árut. Köztük sok a
városi munkanélküli, vagy falusi háztartásbeli nõ; általában kéthetente utaz-
nak ki, fordulási idejük 3-4 nap.

206
 A Hargita megyei járatok többsége a borsi határátlépõnél hagyja el az
ország területét. Két csíkszeredai és három udvarhelyi járat az Arad-nagylaki
átkelõhelynél lépi át a határt. Ezek közül négy járat útvonala a Gyula-Buda-
pest, (egyik közülük Gyõrig közlekedik), az ötödik Kecskemét érintésével
érkezik Budapestre.
A munkavállalási célú határátlépõk közül csak a vonattal utazók váltanak
közlekedési eszközt Románia területén: Nagyváradon ülnek át a Volánbusz
vagy a helyi utasszállító cégek járataira. A busszal utazók közül a bors-
ártándi határátkelõnél átlépõk közül általában néhányan Püspökladányban
szállnak át vonatra, mások Törökszentmiklósig, Szolnokig utaznak, vagy a
ceglédi eltérõig, Monorig. A hazafele tartó buszokra is nagyjából ezekben a
helységekben szállnak fel utasok. A többség, egy-egy járat utasainak kb. 80
százaléka azonban az autóbuszsofõrök véleménye szerint Budapestig utazik,
és visszafele is kb. ilyen arányban innen telnek fel a buszok.
Azok a munkavállalók, akiknek nincs tartózkodási engedélyük és szakkép-
zettségük valamelyik keresett szakmában, inkább a vidéki mezõgazdasági
övezetek felé tájékozódnak, itt a hatósági zaklatások elõl nagyobb eséllyel lehet
meghúzódni. Az „állandósok”, a munkavállalói engedéllyel rendelkezõk, túl-
nyomó többsége Budapesten, vagy a fõváros környékén dolgozik.
A gyergyói járatok folyamatosan töltõdnek fel a medence településein,
a csíki járatokra azonban csaknem teljes létszámban Csíkszeredában ülnek
fel az utasok, mivel a medence más településeit nem érinti ezek útvonala.
Általában elmondható, hogy a Székelyföldet elhagyó buszokra már jelentõ-
sebb utas tömeg nem száll fel Erdély más településein. De pl. a Maros megyei
(Szováta, Erdõszentgyörgy, Kelementelke, Balavásár) és a kalotaszegi
(Körösfõ, Bánffihunyad) érintett településeken sokan élnek azzal a lehetõ-
séggel, hogy a székelyudvarhelyi magáncégek jegyirodánál telefonon is
megrendelhetõk a jegyek. („Mi már tudjuk, hol lesz felszálló utas, visszük
a jegyeket és hazaérkezéskor elszámoljuk”- mondja egy autóbuszvezetõ).

A járatok kapacitáskihasználtsága
Az autóbuszok kapacitáskihasználtságáról gyûjtött információink alap-
ján a tényezõk két csoportját különíthettünk el, amelyek az utaslétszám
idõbeni (pulzáló) változásait meghatározzák (egy ciklusnak egy naptári évet
tekintve): társadalmi és természeti tényezõket.
A társadalmi tényezõk közül elsõként az adminisztratív szabályozások
említhetõk. A vendégmunkán illegálisan tartózkodóknak a havonta meg kell
újítaniuk a magyar határ átlépését engedélyezõ útlevél-láttamozást. A román
határt átlépõk közel fele (autóbuszvezetõk becslései) fordulna is vissza, újra
dolgozna egy hónapot, ha sikerül „pecsételtetni”. Ez azonban gyakran
sikertelen vállalkozás, a határon eltöltött néha reménytelen várakozást sokan
feladják és hazautaznak

207
 A munkavállalói engedéllyel kinttartózkodók más ritmus szerint szabá-
lyozzák a hazatéréseket: az itthoni családi, szociális kötelékek a döntõek a
hazatérés idõpontjának elhatározásában. Elsõsorban az egyházi ünnepekre
térnek haza (Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Halottak napja), de a családi
események, valamint a családi gazdaságok munkaerõ-szükséglete is megha-
tározó tényezõ („Ha jön a tavaszi mezei munkák ideje, azt gondolja az illetõ,
hogy hazajön, mert neki itthon dolga van, két hét alatt elrendezi s akkor
visszamegy, megint marad két-három hónapot” - mondja egy cégvezetõ).
A buszjáratok utaslétszáma az évszakok váltakozásával is összefügg: „az
egyes járatok kapacitáskihasználtsága a téli idõszak idején kb. 50 százalékos, a
nyári idõszak idején pedig kb. 90 százalékos”, mondja egy négy járatot mûköd-
tetõ cég vezetõje. Ezt a becslést több más utaztató cégnél dolgozó kikérdezettek
véleményével egybevetve, hogy általánosítható legyen a járatok összességére,
némileg lefele korrigáltuk. A téli létszámcsökkenést a külsõ építkezési munká-
latok szünetelése magyarázza, de feltehetõ, hogy szerepe van ebben a vendég-
munkások tradicionális idõhasználatának is.
A Hargita megyei külföldi járatok többsége - kivétel néhány állami járat
- 46-48 személyes Ikarus autóbuszokkal szállít. Zsúfoltság ezeken a buszo-
kon nincs, egyfelõl mert tiltott a jármûvek férõhelyeinél több utas szállítása,
másfelõl mert a kialakult szállítási szerkezet válogatási lehetõségeket kínál
(például: ugyanaznap, más idõpontban is indul, vagy áthalad egy máshonnan
induló autóbusz). Csúcsidõszakokban mind a romániai cégek mind a ma-
gyarországiak egy-egy járaton több autóbuszt indítanak. („Karácsony elõtt
olyan helyzet is volt a tavaly, hogy a Volánbusz 12 buszt tett be azonos órába,
mert annyi utas volt. S ez nem kicsi! Most Húsvét elõtt meg más nagy
ünnepekkor olyan is volt, hogy négy buszt indított hazafelé a Korond Trans,
a farkaslaki cég is hármasával ment...” (a Közúti Hivatal vezetõje).
Az autóbuszok menetrendszerinti fordulási ideje az érkezéstõl számított
36-48 óra.
Az utas-szállításban különbözõen érintett személyek becsléseit egybe-
vetve elmondható, hogy a kialakult utasszállító szerkezet évente néhány
hónapot kihasználatlanul mûködik, (50 százalékos vagy ennél kisebb kihasz-
náltság mellett). Teljes kapacitáskihasználtságról csak a nagy ünnepek elõtti
és utáni csúcsidõszakokban beszélhetünk, az év többi idõszakában 70-80
százalékos a jármûkihasználtság9.

9 Nem volt feladatunk az utaztatás gazdaságosságára vonatkozó információk

gyûjtése, erre kifejezetten nem is kérdeztünk rá, nehezítette volna a más természetû
adatokhoz való hozzájutást. Néhány „kérdezetlen” véleménybõl az a megállapítás
tehetõ, hogy a jelenlegi kapacitáskihasználtság mellett is gazdaságos vállalkozás
az utaztatás, jóllehet azok az utak- módok ahogy gazdaságossá tehetõ, rejtve
maradtak elõttünk.

208
ROMÁNIÁBÓL MAGYARORSZÁGRA UTAZÁS AUTÓBUSSZAL
– ÁTFOGÓ KÉP

Szó esett már róla: a hivatalos szerv statisztikája szerint Hargita megyé-
bõl indul Magyarországra a Romániából arrafele közlekedõ járatok közel
fele. Természetesen a bejegyzett, közlekedési engedéllyel rendelkezõ jára-
tokról van szó; azt, hogy hány „kalózjárat” mûködik ma is, véleményünk
szerint lehetetlen megállapítani. Ami valószínû: ahogy közeledünk a magyar
határhoz, úgy csökken a román hatóságok ellenõrzési lehetõsége, és ezzel
egyenes arányban nõ a helyi szállítási vállalkozók „bátorsága”.10 Ebbõl a
szempontból, véleményünk szerint igen hasznos lenne alaposabban szem-
ügyre venni a nagyváradi viszonyokat. Tudomásunk szerint ott manapság
sem szûnt meg az évekkel ezelõtt még gyakori „taxizás”11: mikrobusszal,
autóbusszal a vonatállomástól a határon túlra, Berettyóújfaluig, esetleg
Budapestig való alkalmi, tehát nem menetrendszerû személyszállítás.
A rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint 1996 tavaszán Romániából
hetente 94 hivatalos személyszállító autóbuszjárat indult Magyarországra.
A részadatok összegzése azonban mást mond; vegyük sorra! Hargita megyé-
bõl hetente 45 járatról van szó. A szomszédos Kovászna megyébõl hetente
13 járat indul: Sepsiszentgyörgyrõl hét (ebbõl kettõ állami), Kézdivásár-
helyrõl öt (kettõ állami), Kovásznáról egy járat. A Maros megyei személy-
szállítás a megyeközpontra, Marosvásárhelyre koncentrálódik: az itteni cé-
geknek vannak olyan járataik, amelyek más városokból (Régen, Szováta)
Marosvásárhelyt érintve indulnak Magyarország felé. A nyilvános (a helyi
sajtóban idõnként, esetünkben 1996 áprilisában közölt) menetrend szerint
nyolc cég 46 (ebbõl kettõ állami!) járata indul hetente; van olyan nap, hogy
8 járat indul; ezek néhány kivétellel délután-este induló éjszakai járatok.
Leginkább Budapest a cél, de van két Tatabányára, egy Miskolcra, két
Kecskemétre, két Szegedre induló járat is. Az Útügyi Hivatal munkatársa
szerint a mai napig „zavaros” a helyzet Marosvásárhelyen: a hivatalos
járatok között is vannak olyanok, amelyek nem tartják magukat a megegye-
zett árakhoz, hanem olcsóbban szállítanak – így veszik fel a versenyt a
Hargita megyei cégek Maros megyén is áthaladó járataival. Különösebb

10 A megkérdezett magánvállalkozók közül néhányan nyíltan kimondták: az, hogy

a megye az ország belsejében, a határ olyan messze (több, mint négyszáz
kilométerre) van, igen nagy hátrány; sok az ellenõrzési lehetõség, nagy a tettenérés
kockázata. A jobbik stratégia, ha minden hivatalosan, törvényesen történik, de
nyilvánvalóan nem az a kifizetõdõbb. Aki az itteniek közül kockáztat, nagyobbat
veszít.
11 Így nevezték 1989 elõtt Romániában azt a jelenséget, amikor magánszemélyek,
kihasználva a taxis szolgáltatás lehetetlen állapotát, minden törvénynek,
veszélynek fittyet hányva, az állomásoknál várakozva utas szállítással
foglalkoztak.

209
vizsgálódás nélkül is megállapítható annyi, hogy ezek a járatok legalább
annyira a mintegy kilencven ezres marosvásárhelyi magyarságból a rokon-
látogatás, tanulás, kereskedés vagy turistaút céljából utazókat szolgálják ki,
mint a városból és környékérõl (Felsõ-Marosmente, Nyárádmente, Köküllõ-
mente – mintegy kilencvenezer, kisvárosban és falvakban élõ magyar)
Magyarországra induló vendégmunkásokat.
Összesítve: a három megyébõl – vagyis a történelmi Székelyföldrõl –
hetente száz járat indul Magyarországra; már ez több, mint amit a hivatalos
statisztika állít. Ehhez hozzá kellene adni azoknak a járatoknak a számát,
amelyeket más erdélyi, magyarok lakta megyékbõl, városokból, valamint
azokét, amelyeket a Kárpátokon kívüli területekrõl (beszélgetõtársunk
tirgovist-i példát említett) indítanak; de amelyekrõl csak a helyszíni vizsgá-
lat után lehetne beszélni.
AZ AUTÓBUSSZAL UTAZÁS MINT KULTURÁLIS HELYZET

Említettük már, hogy a megyei Útügyi Hivatal vezetõje többek között a

vendégmunkásság (Magyarországra való periodikus kijárás) és az ezekre épülõ
szállító magánvállalkozások olyan érdek-összefonódásaira is felhívta a figyel-
münket, amelyekre külön is ki kell térnünk. Az Útügyi Hivatal vezetõjének
felismerése meglepõ: milyen fontos a vállalkozók (és alkalmazottak: a sofõrök)
és klienseik kapcsolatának szimbolikus oldala; mennyire igyekszik mindkét fél
azt játszani, hogy számára a szolgáltatás végzése és a szolgáltatás elfogadása
nem csupán üzleti viszonyt jelent; mennyire társadalom- és kultúrafüggõen, a
szocializmus hatvanas-hetvenes évekbeli modernizációs nekifutása során a
régió mikroközösségeiben kialakult gazdasági és kulturális viselkedésmódra
épülve mûködik az „autóbusszal Magyarországra utazás” néhány év alatt kör-
vonalazódott, megerõsödött székelyföldi intézménye.
Az 1968. évben a megye létrehozása a helyi, regionális közszállítás
átszervezését is hozta. Falusi települések számára tulajdonképpen ekkor
váltak jelentõs mértékben elérhetõvé az ipari alkalmazás, a képzés, a napi
bevásárlás, a fogyasztás városi lehetõségei. Ebben a régióban mindenütt (és
különösen Székelyudvarhely környékén, ahol a vasúti szállításnak kisebb
volt a jelentõsége) az autóbusszal való napi ingázás fiatal kortól kezdve a
modernizálódó életforma részévé vált. A személyautók száma csak lassan
gyarapodott; azt lehet mondani, hogy ezt a vidéket még ma, a változás utáni
hetedik évben sem érintette igazában a motorizáció; ugyanígy a telefon-há-
lózat ma is az ötvenes évek színvonalán van; a helyi üzletek ma sem látják
el megfelelõen a lakosságot - 1989 elõtt pedig nemhogy falun, de városon
is az akadozott a napi alap-élelmiszerellátás.
A városok és a falvak között közlekedõ autóbusz járatok elsõ pillanattól
a helyi társadalmak számára a legfontosabb, ha nem éppen az egyetlen, a
helyit a regionálissal összekötõ láncszemmé váltak. Munkaerõ, mezõgazda-
sági termékek - üzletekben vásárolt élelem, anyagi javak, fogyasztási cikkek,

210
és nem utolsó sorban a helyi közösségek számára fontos információk áram-
lottak ezen a „csatornán”. Falusi fiúk számára az egyik legjobbnak számító
karrier: ha gépkocsivezetõk, majd idõvel autóbuszvezetõk lesznek; az hely-
beli buszsofõrök feleségei külön társaságot alkottak, csak egymáshoz jártak.
A szocializmus idõszakában helyi járaton sofõrnek lenni anyagilag is igen
kifizetõdõ volt: rokonok, ismerõsök, egy falusiak általában nem vettek
jegyet, hanem „letették” a pénzt a jegytömb mellé. Viszonzásul a sofõr
nagyobb csomagjaikat akár a házukig szállította; helyet tartott fenn nekik a
zsúfolt buszon; a városban bevásárolt nekik, vagy akár naponta hazahozta,
amit a városra elszármazott rokonok küldtek az itthoniaknak. A sofõrrel
kellett és lehetett alkudni: mi az, amit a „csatornán” átenged, elõírásokat
megszegve szállít. A sofõr volt az, aki az állami szállítóeszközt saját anyagi,
szimbolikus és kapcsolati tõkéjének felhalmozására használta fel; a minden-
kori utasok pedig megtanulták, hogy milyen fizetséggel érhetik el céljukat,
alakíthatnak ki, mûködtethetnek tartósan jó kapcsolatokat. Azt mondhatjuk,
hogy a „helyi ingázó járat” intézménye ezekben a mikrotársadalmakban a
napi szükségletek kielégítésének jól használható eszköze volt; a sofõr pedig
a társadalmi élet egyik kulcsszereplõje. Az intézmény mûködésének íratlan,
kulturálisnak nevezhetõ szabályozására hívnánk fel a figyelmet: a segítés és
visszasegítés mindennapi, kölcsönös elõnyöket biztosító alkui köttettek
meg, majd váltak ismertté, elfogadottá - legitimmé - a mikroközösségek
szóbeli nyilvánosságában.
Hipotézisünk szerint a megyébõl Magyarországra induló járatoknak
gazdasági érvekkel kielégítõen nem magyarázható nagy számára, a „falusi”
környezetbõl induló járatok életképességére vonatkozó kérdésre a kulturális
viselkedésmód ismeretében nyújthatunk érvényes magyarázatot. Ezek az
autóbuszok - ismerõsek. Nem arra gondolunk elsõsorban, hogy ugyanazok
a valóban ismert, vagy ha ismeretlen, de ugyanolyan habitusú emberek a
buszvezetõk, a vállalkozók; hanem a strukturális azonosságra. Ezek az
autóbuszok adott mikroközösségeket ugyanúgy egyetlen - vagy legalábbis:
a „csatornát” uraló - láncszemként kötnek össze azzal a világgal, ahova
pénzért-javakért-információkért mennek, ahol már ismerõsök, segítõk, jó-
akarók vannak, mint egykor a városba szállító buszok.
Az autóbuszokon ugyanúgy kell és lehet alkudni, hogy a sofõrtõl
„extrákat” kapjanak, mint az általános üzleti életben. Van egy olyan speciális
esemény, olyan „közös ellenség”, amely igen szoros kooperációt diktál: a
határon való átkelés. Az a nyereség, ami az eredményes alkuból mindkét fél
számára származhat, igen jelentõs is lehet.
A más szélhámos utasokkal, bûnözõkkel, a magyar hatóságokkal szem-
ben is védettebb, aki jó alkut köt. Ugyanakkor: az utazás során igen sok
információ kerül „középre”; a sofõrök sokat láttak, hallottak; amelyik „al-
kalmasabb”, az már címeket, helyeket is tud, közvetítésre is vállalkozik. Ez
mintegy a helyzetbõl következik: a szállítási vállalkozóknak érdekük, hogy

211
újabb munkavállaláshoz segítsék azokat az embereket, akiket utóbb munka-
vállalókként õk fognak szállítani.
Az ismerõsséget igen gyakran szó szerint kell érteni: a sofõr ismeri azt a
személyt vagy annak a családját, aki vele utazik; tudja, hogy szükség esetén
itthon kiket, hol keressen meg az utas megbízásából – vagy, adódó alkalommal,
saját érdektõl hajtva. Az itthoniak, tudva, hogy hozzátartozójuk a sofõr, vagy
éppen az autóbuszon tartózkodó vállalkozó segítségére szorulhat – szívesen
„adnak”, egyféleképpen elõre le is kenyerezik õket. Az utasszállító vállalkozók
és sofõrjeik, helyzetükbõl adódóan, olyan társadalmi, hálózati tõkével rendel-
keznek, amelyet ha felbecsülünk, és gazdaságilag mérhetõ jövedelem mellé
állítunk, kiderül: az elõzõek megközelítõen ugyanolyan értéket képviselnek,
mint az utóbbiak. Azt lehet mondani, hogy ezekben a kvázi-archaikus közössé-
gekben ez a normális: tisztán gazdasági tranzakciók itt még nem mûködhetnek.
Végül van egy gazdaságpolitikai, régiófejlesztési szempontból – úgy
hisszük – figyelemre méltó jelenséggel kapcsolatos észrevételünk. Az autóbu-
szos személyszállítást végzõk (ha eltekintünk a még létezõ, de igen kis százalé-
kot képezõ állami szállítóktól): a székelyföldi magánvállalkozók, a magánszfé-
rában dolgozók egy igen vékony rétege; a tulajdonosok, sofõrök (egy autóbu-
szon ketten vannak) száma becslésünk szerint alig haladhatja meg a kétszázat.
Vannak kísérletezõk meg olyanok is, akik más üzletágak mellett, kiegészítésként
foglalkoznak személyszállítással. Mindenképpen figyelemre méltó azonban az
effajta vállalkozások dinamizmusa. A vállalkozók tisztában vannak vele, hogy
az, amire az „üzletük” induláskor és jelenleg is épített és épül: a tömeges,
periodikus vendégmunka (feketemunka) konjunkturális dolog; mint ilyen, po-
litikai döntésekkel, adminisztratív korlátozások bevezetésével egyik napról a
másikra megszüntethetõ. Éppen ezért terjeszkedni próbálnak: konkurálnak a
városi, helységközi személyszállításban az önkormányzati és a még létezõ
állami vállalatokkal; ennek köszönhetõen az elmúlt évben jelentõs mértékben
javult Hargita megye közszállítása; olyan, a városoktól távolabb esõ helységek-
ben indult újra a rendszeres autóbuszjárat, amelyek az 1980-as években beve-
zetett korlátozások vagy az 1989 után kialakult átmeneti helyzet nyomán
„elszakadtak” a külvilágtól. A cégek saját javítómûhelyeket, esetenként benzin-
kutat hoznak létre. Van olyan tulajdonos, aki motel (motelhálózat) létrehozására
gondol. Számítanak a volt Jugoszlávia országaiban beinduló konjunktúrára: ha
lehetõség, igény mutatkozna, járatokat indítanának Boszniába, Horvátországba.
Amennyiben beindul a sokat emlegetett székelyföldi falusi turizmus, vagy újra
fellendül az üdülés, a kezdeményezõk és haszonélvezõk között ott lesznek ezek
a cégek is.
Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a „vendégmunkás-forgalmat” meg-
lovagoló vállalkozások – nem utolsósorban az utazások során szerzett társa-
dalmi, hálózati tõkére építve – már most egy székelyföldi „iparág” megala-
pozói, idõvel pedig kifejlesztõi lehetnek.

212
 EGY SZÉKELY FALU NÉPMOZGALMA
A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A Karl Ulrich Mayer - Walter Müller szerzõpáros a társadalmi mobilitás

kutatásának kritikai elemzésében elmarasztalja a pusztán mobilitási rátákkal,
foglalkozás és lakóhelyváltások változó adatainak bemutatásával leírt társa-
dalmi folyamatábrázolást. Szemléletükben a mobilitás nem a statikus osztá-
lyozási sémák (pl. az apa és fiú foglalkozása, a falusi és városi lakóhely)
közötti átmenet, hanem szubjektíven megélt társadalmi helyváltoztatás,
amelynek vizsgálata során nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni élet-
pályák folyamán jelentkezõ hatásokra. A társadalmi mobilitás vagy
imobilitás mértékének jelzõszámai a fenti szerzõk szerint „nem nyújtanak
betekintést ugyanis a társadalmi kiválasztás folyamatainak minõségébe és
morális legitimációjába, minthogy semmiféle információt nem tartalmaznak
sem a társadalmi igazságosság kollektív normáiról, sem pedig a számba vett
egyéni elmozdulások kiváltásában szerepet játszó kényszerek mértékérõl”
(Mayer -Müller 1997:157).
A nemzedékek közötti vagy nemzedéken belüli foglalkozásbeli és
iskolázottságbeli átrendezõdéssel mért mozgás (ami önmagában még nem
feltétlenül jelent társadalmi felemelkedést, vagy lesüllyedést) nem teszi
lehetõvé a társadalmi távolságok, presztízshatárok jelzését, az egyéni mobi-
litási lehetõségek megismerését, a változó foglalkozási pályaívek során
érvényesülõ hatáselemek elkülönítését. „Míg makroszociológiai szinten a
mobilitás a társadalmi kényszerekre adott funkcionális válasznak és a válto-
zásokhoz való alkalmazkodásnak tûnik, addig ugyanaz a folyamat az érintett
egyének oldaláról szemlélve társadalmilag meghatározott egyéni tapaszta-
lat- és élmény-együttest jelent, amely korábbi mozgásokból, a jelen helyzet
értékelésébõl, és a jövõvel kapcsolatos törekvésekbõl fakad” (i.m.161.).
A fenti szemléleti alapállással egyetértve, ebben az írásban egy székely
falu (Homoródalmás, Hargita megye, Románia) migráns lakosságának az
elmúlt ötven évben lezajlott társadalmi mobilitását vizsgáljuk. Az egyéni
életutakról a kutatók megállapítják, hogy rendszerint túlságosan sokfélék
ahhoz, hogy kevés számú típushoz lehetne hozzárendelni õket. A vizsgálat
színhelyén több lokális és külsõ, elsõsorban makrogazdasági tényezõ együt-
tes hatásaként létrejött mobilitás típusokat, hasonló foglalkozási pályarajzo-
kat, életútszakaszokat különíthettünk el.
AZ ADATGYÛJTÉS MÓDSZEREI ÉS CÉLJA

A falu lakosságának a vizsgált idõhatárok közötti területi mozgásáról és

a társadalmi státusváltozásokról a legtöbb információt a helyi polgármesteri
hivatal és az általános iskola irattárának nyilvántartóiból gyûjthettük. Ezek-
bõl a bejegyzésekbõl kideríthetõk voltak az egyéni és családi mozgások

213
irányai, (el- és visszavándorlás), a mobil személyek neme, kora, a kilépõk
céltelepülései, a foglalkozásbeli, iskolázottságbeli változások az egyéni
pályaíveken. Megjegyezzük, hogy ezeket az adatokat sok esetben hiányosan
rögzítették a hivatalnokok, arra is van példa, hogy az ötvenes - hatvanas
években egész családok nyomtalanul tûntek el a faluból: kideríthetetlen volt,
hová és mikor költöztek el, nem is szólva az új környezetben gyakorolt
foglalkozásukról. A hivatalos dokumentumokban fellelhetõ adatok felhasz-
nálása mellett a faluból elköltözõk területi - társadalmi mobilitásáról infor-
mációinkat az egyéni életutak fontosabb fordulataira vonatkozó személyes
kikérdezésekkel egészítettük ki. A mobil személyek faluban maradt rokona-
itól, szomszédaitól kapott információk az egyéni mobilitás-történetek, váz-
latos életút-elbeszélések hozzásegítettek a társadalmi helyváltoztatásokban
mûködõ aspirációk, orientációs minták a mobilitással bekövetkezett társa-
dalmi differenciálódás, a személyes és családi stratégiák megismeréséhez.
Ezekkel az eszközökkel az 1945-1995 közötti idõszakból 1139 mobil almási
személyrõl gyûjtöttünk adatokat. Vizsgálatunk végsõ kérdése az volt, hogy
hol, a státusok, rétegzõdések milyen fokozatain, a társadalmi gazdasági
intézményrendszerbe mennyire integrálódva létezik a falut elhagyó, (esetleg
évtizedek múltán oda újra visszatérõ) népesség és vannak-e, s ha igen milyen
tartalmú kapcsolatai a származási hellyel.
A TEREP

Ahogy a mobil személyek számából is sejthetõ a vizsgált falu a szóban

forgó ötven évben az itt születettek egy részének kibocsátó hely volt. Alább
a falu természeti-társadalmi adottságainak azokat a sajátosságait említjük
röviden, amelyek a népesség elvándorlásában közvetlen, vagy közvetett
hatótényezõként értelmezhetõk.
A Székelyföld egyik várostalan, rossz közlekedéshálózatú, periférikus
kistáján, a domb- és hegyvidék határvonalán (550 - 1000 m magasságok
között) elterülõ faluhatár 11 225 ha kiterjedésû, ebbõl mûvelhetõ szántóhatár
kb. 900 ha. Az összes családi gazdaságokra számított átlagos birtoknagyság
a kollektivizálás elõtt (1962) hozzávetõlegesen 1,3 ha, sok volt a kisbirtokos
szegény család (a gazdaságok 37,6%-ának 1 ha alatt volt a szántóbirtoka,
50,6%-ának 2 ha alatt a kaszálóbirtoka). Az elaprózódott birtokszerkezet a
század elsõ negyedéig gyakori sokgyermekes családok és az osztott örökö-
södési rendszer következménye volt. A termelési technológiáról elég ha e
helyen csak annyit említünk meg, hogy a háromfordulós határhasználat
századunk közepéig fennmaradt. A sovány, kötött talajú szántóhatár a
kiterjedt legelõk, kaszálóterületek sose tartották el az ötvenes évekig folya-
matosan gyarapodó lakosságot. A földmûvelésbõl és állattenyésztésbõl sze-
rezhetõ jövedelmek legalább másfél évszázadra visszamenõen szûköseknek
bizonyultak, következésképp a más jövedelemszerzõ foglalkozások is min-
dig nagyarányúak voltak a lakosság tevékenységszerkezetében: századok

214
óta a mészégetés, mésszel való kereskedés Erdély-szerte, valamint a múlt
század második felétõl a rendszeres, a helyi kontextusban tömegesnek
mondható idõszakos városi munkavállalás és az amerikai kivándorlás kötöt-
ték le a helyi munkaerõ-fölösleget. E társadalomtörténeti tényezõknek vizs-
gálatunk korszakára is vonatkozó mentális következménye, hogy idegen
környezetben az egyéni, vagy családi munkavállalás, az idõszakos, vagy
végleges kilépés a faluból elfogadott, sõt pozitívan értékelt magatartásmód,
magatartásirányító kulturális örökség volt. Századunkban a helyiek - a ma
élõk emlékezete szerint - nagy jelentõséget tulajdonítottak az iskola útján
való felemelkedésnek is. A két világháború közötti és az azt követõ idõszak-
ban is viszonylag nagy számban kerültek ki a faluból értelmiségiek, hivatal-
nokok, szakemberek.
DEMOGRÁFIAI ADATOK

A hivatalos népszámlálások bevezetése óta a falu lakosságlétszáma a

következõképpen alakult:
1784-1787 . . . . . . . . 1155
1850 . . . . . . . . . . . 1714
1857 . . . . . . . . . . . 1891
1869 . . . . . . . . . . . 1976
1880 . . . . . . . . . . . 1921
1890 . . . . . . . . . . . 2041
1900 . . . . . . . . . . . 2217
1910 . . . . . . . . . . . 2381
1930 . . . . . . . . . . . 2149
1941 . . . . . . . . . . . 2672
1956 . . . . . . . . . . . 2490
1966 . . . . . . . . . . . 2202
1977 . . . . . . . . . . . 1781
1992 . . . . . . . . . . . 1534
Az 1910 - 1930 közötti létszámcsökkenés a falu háborús vérvesztesége
(77 személy) és a végleges kivándorlás mellett a nagyarányú idõszakos
városi munkavállalást jelzi. Ugyanez a jelenség magyarázza az 1941 évi
„csúcsot” is: 1940 õszén az ismert történelmi fordulópont hazakényszerítette
az óromániai és dél-erdélyi városokban dolgozó homoródalmásiakat. A
hazakényszerült népesség hamarosan nyugat felé, az új országhatárok kö-
zötti nagyvárosokba indult munkát keresni.
A lakosság korcsoportok szerinti megoszlása az 1992 évi népszámlálási
adatok alapján a következõ volt:

életkor: 0-9 10-19 20-39 40-59 60-69 70-79 80 fölött

létszám: 183 180 168 139 269 179 82

215
 A családi háztartások száma 1992-ben 605 volt. A családtagok száma
szerint a következõ csoportokba sorolhatók:
a családtagok létszáma: 1 2 3 4 5 vagy több fõ
háztartások száma: 155 208 102 82 57
Látható, hogy a háztartások több mint felében (60%) egy vagy két fõ él,
ezek többségükben magukra maradt idõsek, sok az egyedül maradt özvegy.
A korábbi történeti idõszakokhoz viszonyított mai alacsony lélekszám,
valamint a fenti adatokból látható elöregedés és az elmúlt évtizedekben
lezajlott gazdasági, társadalmi változások következményei. A természetes
szaporulat alakulása az utóbbi ötven évben szintén ezeknek a társadalmi
folyamatoknak a hatásait tükrözi.

Idõszakok Születések Elhalálozások Szaporulat

1945 - 1965 861 582 279
1966 - 1984 448 464 -16
1985 - 1995 166 224 -58

Összesítve, a vizsgált idõhatárok között a természetes szaporodás 205

személy volt.
A lakosság vándorlási mérlegét (Vm) a két szélsõ idõpont (ezekbõl az
évekbõl nem volt adat így a legközelebbi, az 1941. és 1992 évi népszámlálási
adatokkal dolgoztunk) és a természetes szaporodás értékének figyelembe-
vételével határoztuk meg (a számítás módszerérõl lásd. Dr. Hoóz 1988:242).
Vm = P1 - Po - E,
vagyis a késõbbi idõpont (P1) népességszámából kivonva a korábbit (Po)
és a természetes szaporodást (E), a falu lakosságának hiánya az ötven év
elõtti lélekszámhoz viszonyítva 1343 személy.
Az alábbiakban részletezzük, hogy a változó történeti viszonyrendszer-
hez hogyan, milyen kollektív viszonyulásmódokkal alkalmazkodott a falu
lakossága.
MIGRÁCIÓ ÉS MOBILITÁS SZÁMOKBAN

Az 1945-1995 között általunk azonosított teljes mobil népesség 1139

személy, 562 féri és 577 nõ. Ez a (bruttó) vándormozgalom 120 esetben teljes
családi és 574 egyéni kilépésbõl áll össze: a fenti idõhatárok között elköltözõ
és beköltözõ személyek összessége. A területi-társadalmi mozgás a település
467 családját érintette közvetlenül (családtagok, vagy teljes családok ván-
doroltak el). A mobil családok közül igen változó idõtartamú távollét után
(évek, évtizedek) különbözõ idõpontokban vissza is költözött a faluba 39
család. Ugyanebben az idõszakban más településrõl 7 idegen család is
beköltözött. Bár a nyilvántartók bejegyzései nem minden esetben rögzítik
az elköltözés idõpontját, a földrajzi mobilitás idõbeni fluxusáról a létezõ
adatok megközelítõen pontos képet nyújtanak.

216
 A faluból elköltözöttek
teljes családok egyének
1945 - 1950 - 14
1951 - 1955 6 59
1956 - 1960 37 163
1961 - 1965 29 65
1966 - 1970 18 106
1971 - 1975 3 68
1976 - 1980 14 49
1981 - 1985 3 28
1986 - 1990 4 17
1991 - 1995 1 5

A lakosság a legmozgékonyabb az ismert társadalomtörténeti változások

idején az ötvenes-hatvanas években volt (súlyos beszolgáltatási kötelezett-
ségek, erõszakos kollektivizálás, erõltetett iparosítás).
Az elvándorlás, elsõsorban a kedvezõtlen makrogazdasági változások
hatására a nyolcvanas évektõl fékezõdött le. A folyamatosan romló gazda-
sági körülmények, a munkahely-létesítések ütemének csökkenése, a városra
költözéseket nehezítõ adminisztratív intézkedések a helyi munkaerõmozgást
is korlátozták. A kilencvenes évek területi-társadalmi folyamatai a helyi
nyilvántartókból azonban nem dokumentálhatók.
A CSALÁDI - TÁRSADALMI HÁTTÉR ÉS A MOBILITÁS

A falu a benne élõknek egy hierarchizált, finoman differenciált társadal-

mi alakzat, státusharcok, rivalizációs feszültségek színtere. Ha a mobilitási
perspektívák szempontjából, mint az egyéni mobilitási lehetõségeket meg-
határozó származási hátteret vizsgáljuk a makrotársadalmi viszonyrendszer-
ben durván homogén származási háttérnek is nevezhetõ: strukturális szem-
pontból egyenlõ pozíciókból indulhattak a falut elhagyók. Mindez nem igaz
egyéni síkon, ahol a képzettség, tehetség, a mozgósítható kapcsolatrendsze-
rek különbözõ esélyeket jelenthettek a kilépõknek. A társadalmi szerkezet-
ben felfele indító normatív orientációk, beállítódások, értékek minden mobil
egyénnek befolyásoló tényezõk. A szóban forgó származási háttérben jelen-
tõs mobilitásra szocializáló tényezõk hatottak. A kulturálisan közvetített
felfogások és gyakorlatok a városi munkát, az ottani „pénzkereset”-et az
örökölt esélyegyenlõtlenségek kiegyenlítésének egyik legfontosabb módja-
ként, eszközeként értelmezték nemzedékek emlékezete óta. Mint fennebb
utaltunk rá, a rövidebb-hosszabb ideig tartó munkavállalói célú kilépés a
falusi életkeretekbõl általános gyakorlat volt a XIX. század második felétõl:
elterjedt volt a cselédeskedés városi, polgári háztartásokban, de nem volt
ritka az alkalmazotti munkakör szolgáltatásokban, mûhelyekben, gyárak-
ban. A származási hely állandó taszítóerejének fõ összetevõi az örökölt

217
mikrotársadalmi egyenlõtlenségekben keresendõk, de természetesen hatott
a vonatkoztatási csoport, a „más is ezt teszi” beállítódás, mint cselekvésve-
zérlõ indíték is.
TERÜLETI MOZGÁS ÉS SZOCIÁLIS HÁLÓZATOK

Szociális hálózaton az egyének közötti szociális kapcsolatok sorozatait

értjük. A népesség területi mozgását vizsgáló társadalomkutatók felismerték
a szociális hálózatok cselekvés és magatartásirányító szerepét a származási
és a letelepedési hely közötti mozgásokban. A rokonság- barátság- közösség
alapú kapcsolathálózatok biztonságot jelentenek a származási helyükrõl
elvándorlóknak, megkönnyítik a beilleszkedést az idegen környezetben,
információs csatornákként, támogató segélyforrásokként mûködnek.
A történeti - néprajzi irodalom feltárta, hogy a székely falu életvilágára (is,
mint általában az archaikus falura) jellemzõ az igen sûrû szociális kapcsolatháló.
A falun szocializálódott egyén rokonsági, szomszédsági, kortársi, baráti kap-
csolatokban él, teljesít kötelezettségeket, és viszont, kap szolgálatokat. Az
idegen környezetbe beilleszkedõ személynek az egyszerû lakóhelyi kapcsolat,
a közös származási hely kölcsönös elkötelezettségeket, illetve szilárd támoga-
tottságot jelent. A szociális kapcsolathálók szerepére figyelve földrajzi mobi-
litásban, vizsgálatunk terepén feltártuk, hogy a faluból elvándorló családok és
egyének milyen arányban választották ugyanazt a letelepedési helyet.
A falusi családon belüli aszimmetrikus viszonyokból következik, hogy
lakóhely és foglalkozásváltásnál a döntés a családfõ vagy a szülõk joga, az
eltartott gyermeknek, fiatalnak kötelessége követni a szülõket.
Mobil kétgenerációs család a vizsgált idõszakban 120 volt. Az együtt
vándorlás gyakorlata alól alig találtunk kivételt: általában a kétgenerációs
családok együtt vándoroltak városra. Azonban szokás volt, hogy a román
környezetbe csak rövid idõszakra (néhány évre) tervezett kivándorlásra a
családok iskoláskorú gyermekeiket a faluban maradt nagyszülõkre bízták,
hogy megkíméljék az idegen nyelvi környezetben élés nehézségeitõl.
Aprólékos, nagyobb volumenû vizsgálattal (életútfelvételek sokaságá-
val) lehetne feltárni a különbözõ kapcsolattípusok jelentõségét a mobil
egyének döntéseiben. A tanácsi nyilvántartókban fellelhetõ bejegyzések
elemzésébõl következtethetünk a testvéri kapcsolatok szerepére a letelepe-
dési hely megválasztásában. Ezekbõl az adalékokból kiderül, hogy a jelzett
idõhatárok között a 347, csak egyéni migránsokat kibocsátó családból 115
esetben a testvérek (kettõ, vagy több, például van eset rá, hogy hat testvér
költözik sorra, ahogy felnõnek és munkaképessé lesznek Brassóba) ugyan-
abban a városban telepedtek le.
Néhány oral history módszerrel készített életútfelvétel tartalmi elemzése
bizonyítja, hogy az egyéni kilépések idõpontjának, irányának eldöntésében
a rokoni, szomszédi, kortársi kapcsolatoknak is fontos szerepe volt. Ezek
mennyiségi jelzésére azonban nincsenek adataink.

218
VÁNDORLÁSI FÕIRÁNYOK

A falut elhagyó mobil személyek letelepedési helyeirõl, vándorlási

útvonalairól is gyûjtöttünk adatokat. Az 1139 elvándorlóból a vizsgált
idõhatárok között 926 esetben sikerült megállapítanunk a kilépés utáni elsõ
letelepedés helyét. Az említett esetszámból 852 személy telepedett le váro-
son, 74-en szomszédos vagy távoli faluban (ezek többsége házassági mobi-
litás). A vándorlási célpontokat számba véve, az összesen 55 város- és ipari
telephely nevet tartalmazó településlistán a mobil személyek elsõ lakóhelye-
it a következõ táblázat tartalmazza:

Település letelepedett egyének távolság a falutól

száma km
Brassó 303 100
Székelyudvarhely 133 28
Csíkszereda 86 44
Szentegyháza 42 15
Hargitafürdõ 38 35
Sepsiszentgyörgy 32 112
Kolozsvár 16 222
Szatmár 13 400
Marosvásárhely 12 125
Bukarest 11 270
Olthévíz 10 39
Botfalu 10 88

A további 33 letelepedési hely, ahová 10 egykori almási lakosnál keveseb-

ben költöztek az ország legkülönbözõbb pontjain található, Konstancától-Nagy-
bányáig, Galactól- Temesvárig.
Az elvándorlók térbeli szétszóródásáról azonban megállapítható hogy,
többségük (kb. 700 személy) a származási hely közelében a Csíkszereda,
Sepsiszentgyörgy, Brassó, Székelyudvarhely, Szentegyháza által bezárt kör-
ben telepedett le.
A kilépési fõirányok idõbeni változásokat mutatnak. A városok változó
intenzitású vonzereje, térerõssége, a gazdasági szerkezetváltás, az iparosítás
idõbeni sorrendje, a származási hely taszító tényezõinek erõsödése és más
konjunkturális tényezõk függvénye volt. A negyvenes évek második felétõl
a hatvanas évek elsõ feléig egyértelmûen a legfontosabb letelepedési hely
volt az iparosodó Brassó. E város erõs vonzerejét a közeli székelyföldi
kistájakra nemcsak a kedvezõ gazdasági, munkavállalási feltételek magya-
rázzák, hanem a fennebb említett kulturális örökség, nemzedékek óta élõ
hagyomány hatása is, amit csak a zûrzavaros történeti idõk bizonytalanságai
zavartak meg idõnként.

219
 A hatvanas évek második felétõl az ismert gazdaságpolitikai változások
(a Székelyföld elõbb késleltetett, majd gyorsított iparosítása) következmé-
nyeként születõ közelebbi városi munkahelyek és lakónegyedek lettek az új
vándorlási célpontok. E városok elszívó hatása továbbra is érvényesülhetett,
a származási környezetben a taszító tényezõk folyamatosan fennmaradtak
(alacsony infrastrukturális ellátottság, rosszul fizetõ termelõszövetkezet,
mezõgazdasági munkaerõ-fölösleg). Kikérdezésekkel kiegészítve a hivata-
los nyilvántartók adatait megállapíthattuk, hogy több esetben a végleges
letelepedés az egyéni mobilitás-pályán többlépcsõs folyamat volt. Az elsõ
letelepedési helyrõl sokan tovább vándoroltak: a belsõ vándorlási irányok a
településhierarchiában alacsonyabb rangú lakóhelyekrõl a magasabb kate-
góriák felé tartanak. Azok az értelmiségiek akiknek kötelezõen a Kárpáton-
túli területeken kellet elfoglalniuk elsõ munkahelyeiket, igyekeztek vissza-
vándorolni a Székelyföldre.
Az elsõ lakóhelyükrõl tovább vándorlók közül 53 személy külföldre
telepedett, legtöbben Magyarországra (25 személy), majd Svédország,
Ausztria, Németország a letelepedések fontossági sorrendje, hét almási
család átkelt az amerikai kontinensre is.
AZ ELVÁNDORLÓK TÁRSADALMI DIFFERENCIÁLÓDÁSA

Nyilvánvaló, hogy a faluból döntõ többségében városokba települõ

mobil népesség a társadalmi rétegváltás folyamatába került: a lakóhely és
foglalkozásváltás társadalmi helyváltoztatást is jelentett. Az elvándoroltak
életpályáinak, az egyéni életutak fontos határpontjainak, az elért státuspozí-
cióknak, a szignifikáns státusváltozásoknak összehasonlítása, differenciált
mobilitás-mintákat mutat. Az egyéni mobilitási lehetõségek a vizsgált fél-
évszázad különbözõ idõszakaiban külsõ, konjunkturális, strukturális ténye-
zõk, és személyes, családi kontextus (kulturális kapcsolatrendszerek, anyagi
örökség, stb.) függvényeiként változtak.
A különbözõ mobilitás-mintákkal a mobil egyén életében bekövetkezett
strukturális pozícióváltást jelezzük. A vizsgálatnak ezen a szintjén nem állt
módunkban az egyéni társadalmi helyzetváltoztatás vertikumára vonatkozó
megállapításokat tenni. Pl. csak individuális életútelemzéssel volna kiderít-
hetõ, hogy a lakóhely-változtatás elõtt a faluban önállóan gazdálkodó mobil
személy a gyári segéd- vagy betanított munkás státust lesüllyedésként, vagy
felemelkedésként értékeli-e? Empirikus anyagunkból az elvándorlók mobi-
litás-pályáinak számbavételénél a kilépési státust és az aktív egyéni életút
legmagasabb foglalkozási presztízsû státusát vettük figyelembe. A mobil
személy pályakezdési pozíciójában a kilépési státus legfontosabb indikáto-
rának az elsõ keresõ foglalkozás idején birtokolt iskolázottságot tekintettük.
Az egyéni kiindulási helyzetben az általános iskolai végzettséggel rendelke-
zõket az elkövetkezõ munkahelyi, foglalkozási besorolás szempontjából
szakképzetleneknek tekintettük. Nem vehettük figyelembe a rövid, átmeneti,

220
a származási helyen kívüli képzési idõszakokat. Bár úgy tûnik a szóbeli
közlésekbõl, hogy ezek a helyzetek gyakoriak voltak, adatok hiányában csak
az elsõ keresõ pozíciókat rögzíthettük. A képzési idõszakok alatti mobil
személyek lakóhelyi, társadalmi státusának meghatározásánál szintén az
elsõ keresõi státust vettük figyelembe.

Az elvándorlók társadalmi rétegzõdése személyek száma

szakképzetlen 776
szakmunkás 131
középfokú képzettség 65
(érettségizettek, tanfolyamokat, technikumokat végzettek)
felsõfokú képzettség 48
(értelmiségiek, vezetõ beosztásúak)

Az 1139 elvándorolt személybõl a fentieken kívül a családok területi

mobilitása idõpontjában 119 eltartott kiskorú volt.
A szakképzetlenekként kilépõk zöme az ötvenes években hagyta el a
falut, a hatvanas évek elejétõl egyre többen voltak az ipari iskolák, inasis-
kolák végzettjei, majd a hatvanas évek közepétõl a középkáderek, felsõfokú
képzettségû szellemi foglalkozásúak száma is növekedni kezdett.
KAPCSOLATOK A FALUVAL

Az elvándorlók kapcsolattartását a faluban maradókkal az egyéni, csa-

ládi életvezetésbe ágyazódó stratégiának, az életgyakorlatba gyökerezõdõ,
anyagi és szimbolikus érdekekbõl következõ viszonyulásmódnak értelmez-
zük. A kikérdezések és megfigyeléseink alapján a faluból elvándorlókat a
kapcsolattartási formák alapján (az idõbeni gyakoriságot és a kapcsolatok
felfedhetõ tartalmát figyelembe véve) az alábbi három típusba soroltuk.

Intenzív kapcsolattartók
Fõ sajátosságuk, hogy folyamatos gazdasági tartalmuk van.
Intenzív kapcsolatot tartanak az otthoni családdal, a faluban élõ szülõk-
kel, testvérekkel, azok a közeli városokban (Szentegyháza, Csíkszereda,
Székelyudvarhely) megtelepedett elvándorlók, akik egy- kéthetente hazajár-
nak, és rendszeresen részt vesznek a család gazdasági tevékenységeiben.
Csak elmélyült esettanulmányok tárhatnák fel, hogy milyen indítékok, érde-
kek, objektív és szubjektív feltételek összhatása, eredménye az intenzív
kapcsolattartás. Megfigyelhetõ empirikus tény, hogy a közeli kisvárosokban
élõ elvándoroltak között is nagy arányban vannak azok, akik a térbeli
közelség ellenére felszámolták gazdasági kapcsolataikat a faluval, az otthon
maradottakkal. Jelenlétük a faluban csak ritka, alkalomszerû. Az intenzív
kapcsolatokban a kölcsönösségek egyensúlyának megteremtésében, a társa-
dalmi jó viszony fenntartásának módozataiban jelentõs különbségek lehet-

221
nek. Legtöbb esetben intergenerációs kapcsolattartásról is szó van: a szülõk
és családos gyermekeik között a közös akciókat össze kell hangolni, néze-
teket, hatásköröket egyeztetni kell. A két generáció között az eltérõ élethely-
zetek, igények nézõpontok különbözõsége gyakran vezet feszültségekhez.
Társadalmi helyzetüket, státusukat illetõen az intenzív kapcsolattartók
néhány kivétellel az elsõgenerációs tömbházlakó városi munkás-alkalma-
zotti réteghez tartoznak, esetükben a stabilabbnak tõnõ városi életkeretek (a
89 elõtti biztos munkahelyek, kiutalt lakások) korszakában is a hétvégi
hazajárás az életforma része volt, a létfenntartásukban akkor is (ma is)
rendszeres jövedelmet jelentett.
Vannak példák arra is, hogy 1990 után helyi születésû városiak vállalko-
zásokat indítottak a faluban, ezek közül kettõt ma bérletként mûködtetnek a
tulajdonosok (a bérlõk helyben élõk). E típusból leggyakrabban hazajáró az
a Csíkszeredában élõ vállalkozó, aki naponta kijár üzleti ügyeit intézni a
faluba: itt nyitott kiskereskedelmi- és termelõ egységeket (3 kisüzlet, egy
téglaégetõ telephely és egy kb. száz fõs disznófarm). Megfigyeléseinkbõl
arra következtetünk, hogy az intenzív kapcsolattartók élettervében a jövõben
is fontos a falusi életkeretek fenntartása, használata: a lakásvásárlás, az
örökölt, vagy örökölhetõ lakások felújítása esetükben a városi keresõ tevé-
kenység befejezése utáni végleges visszatérés idõszakát vetíti elõre.
Rendszeres hazajárók: évente négy-hat alkalommal látogatnak a faluba.
Az alkalom lehet a pihenõszabadság, vagy hétvégi szabadnap éppúgy mint
családi, vallási ünnep, vagy a falu ünnepe (a falu napja, búcsú). E kapcso-
lattartási forma fõ tartalma a családi, személyközi viszonyok ápolása, fenn-
tartása, de gazdasági dimenziója is lehet, pl. az évi pihenõszabadságra, vagy
hétvégére hazalátogató városi lakos részt vesz a családi termelõmunkában,
viszonzásként kaphat a terményekbõl, alapélelmiszerekbõl. Ezekben a tranz-
akciókban nincsenek pontosan nyilvántartott elszámolások. A szoros sze-
mélyközi kapcsolattartásból, a falun maradt idõs nemzedék jövõt bebiztosító
stratégiájából következhet, hogy ha városi családtag nem vesz részt a gaz-
dálkodásban, akkor is részesül a termelvényekbõl.
A rendszeres és intenzív kapcsolattartók idõnként szimbolikus gesztu-
sokkal is kifejezik a származási helyhez fõzõdõ érdekeltségeiket: anyagiak-
kal támogatják a helyi rendezvényeket, tevékenységeket, közintézményeket.
Ezekben az akciókban mindig gondoskodás történik, hogy a támogatók
neve, a támogatás mértéke is bekerüljön a helyi nyilvánosságba. Az elszár-
mazottak adományozó gesztusai az egyéni identitáserõsítés, a saját pozitív
kép építésének stratégiájaként is értelmezhetõk.
Az anyagi támogatás, mint kapcsolattartási forma néha nagy téri távol-
ságokon keresztül is érvényesül. A külföldre települtek közül több család
szimbolikus megnyilvánulásokkal is megerõsíti kapcsolatát a származási
hellyel. Az elmúlt években hazalátogatók (pl. kortársi találkozókra, gyerme-
keik konfirmáltatására) a helyi szokásrendet megsértve, mértéken felül

222
adományoztak pénzt pl. az egyháznak. A helyben élõk részérõl nem mindig
találnak osztatlan elismerésre a hasonló „lehengerlõ” gesztusok.
Ritkán hazajárók: anyagi és szimbolikus érdekek már nagyon vékony
szálakkal fûzik a születési helyhez, csak a családi kötelezettségek vezérlik
haza ritkán és alkalomszerûen a faluba. Ilyen fontos családi események a
lakodalmak, temetések. E kapcsolattartási formának a családi kötelezettsé-
gek lerovásán túl gyakorlatilag nincs más (például gazdasági) tartalma.

Véglegesen elszakadtak
Olyan családok, egyének, akik teljesen felszámolták a faluval és a még
itt élõ rokonokkal egzisztenciális és személyközi kapcsolataikat. Ezek a
faluban egykor élt marginális (általában földnélküli, vagy kevés birtokú)
családok ma nem tartanak semmiféle kapcsolatot régi lakóhelyükkel.

Végül meg kell említeni a városokból a faluba részben visszavándorolt

családokat, számuk a következõ években még gyarapodhat. Részben vissza-
vándorolt családok többsége a keresõtevékenységgel felhagyó, a faluba
visszatérõ nyugdíjas család, akiknek a már városon családot alapított gyer-
mekeik városi lakosok maradnak. A különbözõ idõpontokban visszatelepült
családok idõs tagjai, ha munkaképesek életformájukban is visszailleszked-
nek a faluba, gazdálkodással foglalkoznak. A helyben maradtak és elszár-
mazottak, majd késõbb visszatérõk között - a verbális megnyilatkozásokban
megfigyelhetõ - rejtett feszültségekre is van példa.
A visszatelepült idõs családokon kívül néhány fiatal, a munkanélküliség
elõl hazamenekült család is visszaköltözött a faluba.
ÚJ TÁRSADALMI MOZGÁSOK

Az 1990 után beindult társadalmi rétegváltás, a megváltozott munkaerõ-

piaci helyzet, új mobilitási lépéseket, státusváltást jelentett több, a faluból
elszármazott egyén életútján. Vannak a munkaerõpiacról kiszorulók, pálya-
elhagyók, pályamódosítók. Ez utóbbiak közül jelentõs társadalmi figyelem
övezi az új vállalkozókat.
Kik a mai almási származású vállalkozók, a korábbi munkaerõpiacon
milyen állásokat töltöttek be, milyen gazdasági intézményekbõl jöttek a
vállalkozói szférába? Társadalmi súlyukat tekintve, az elvándorlók összes-
ségén belül egy nagyon kis létszámú csoportról van szó: 11 személyrõl
tudjuk, hogy 1990 után vállalkozásba fogott.
A faluból korábban elvándorolt vállalkozók társadalmi származás szem-
pontjából a szakmunkás - középkáder rétegbõl verbuválódtak. Csak egyéni
esetelemzésekkel lehetne kideríteni, hogy a pályamódosítás indítékai között
milyen súlyuk volt az elõzõ munkahelyek kényszerítõ tényezõinek (fenye-
getõ munkanélküliség, alacsony bérek), vagy az individuális vállalkozókész-
ségnek.

223
 Az egyetemet, fõiskolát végzettek közül nem került ki egyetlen vállal-
kozó (a helyi vállalkozók szintén nagyon vékony rétegében egyetlen ilyen
eset van, de ez is beköltözõ). A szellemi pályán lévõk továbbra is oktatási,
egészségügyi, adminisztratív intézményekben, vállalatoknál dolgoznak.
A vállalkozások tevékenységi területeinek gazdasági szektoronkénti
megoszlása: kereskedelem, élelmiszeripar, fakitermelés, fafeldolgozás, szál-
lítás, állattenyésztés, szórakoztatóipari egység üzemeltetése, könyvkiadás.
E vállalkozások nagy része a család önfoglalkoztató munkájára vagy kevés
külsõ alkalmazottra alapul.
ÖSSZEFOGLALÁS

A falu a vizsgált történeti korszakban népességleadó település volt. A

nagyarányú elvándorlást a külsõ, kedvezõnek ítélt konjunkturális változások
szívóhatása mellett elõsegítették a természeti, gazdasági, demográfiai feltétel-
rendszerben gyökerezõ taszító tényezõk és a helyi kulturális hagyomány is. A
végbement területi mozgások következményeként a falut ma elöregedett kor-
struktúra jellemzi. A természetes szaporodás mértéke csökkenõ tendenciát
mutat, a legutóbbi évek adatai azonban stabilitást jeleznek, ennek magyarázata
elsõsorban az elvándorlás lefékezõdése, a mobilitás, a társadalmi rétegváltás
lehetõségeinek beszûkülése. Ezek a tényezõk a faluban tartják a biológiailag
produktív réteget. A gyakori idõszakos vendégmunka a helyben maradó csalá-
dok stabilitását, társadalmi pozíciójának erõsítését szolgálja.
IRODALOM

Dr. Hoóz István:

Demográfia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
Karl Ulrich Mayer - Walter Müller:
Elõrelépés a társadalmi mobilitás kutatásában? In: A társadalmi mobi-
litás: hagyományos és új megközelítések. Új Mandátum Könyvkiadó,
Budapest, 1997.

224
NEM CSAK DOLGOZIK AZ EMBER

225
226
 CIGÁNYOK ÉS MAGYAROK EGY SZÉKELY FALUBAN

Ez az írás látlelet a cigányok és magyarok közötti interetnikus kapcso-

latokról egy székelyföldi falusi kistársadalomban. A két etnikum közötti
viszonyokat, viszonyulásokat - néhány már elvégzett mikroszintû elemzés1
következtetéseit is felhasználva - csoportszinten, az életvilágok érintkezési,
találkozási felületeit számba véve mutatjuk be. A jelen etnikumközi jelen-
ségeinek, interetnikus kommunikációs formáinak megértéséhez különösen
fontosnak tartjuk a ma élõ személyek közvetlen vagy „közvetett” emlékeze-
tével átfogható idõszak rövid történeti-szociológiai szempontú vizsgálatát.
Vizsgálatunk színhelye egy közepes nagyságú (másfélezer lelkes) szé-
kely falu, Homoródalmás (Hargita megye, Románia), ahol ma a lélekszám
14%-át képviseli a cigány etnikum. Ez az arány az utóbbi negyedszázadban
növekvõ tendenciát mutatott, (az ötvenes években még 5% körüli volt), a
változás helyi társadalmi következményeire késõbb kitérünk. A szóban
forgó település legnépesebb a negyvenes évek elején volt (2672 fõ az 1941-es
népszámlálás szerint).
A lokális társadalom azon színtereit vizsgálva, ahol az interetnikus
kapcsolatok leginkább megmutatkoznak, a gazdasági és társadalmi szféra
interakcióit kutattuk. Mielõtt a két etnikum között a mindennapi életben
érvényesülõ magatartásmódokról tapasztalatainkat összefoglalnók szüksé-
ges néhány, az egyéni személyközi és gazdasági viselkedést a kelet-európai
falusi társadalmakban meghatározó tradicionális kulturális sajátosságot fel-
említenünk. Vizsgálatunk terepén a társadalmi viselkedést alapvetõen meg-
határozó kulturális mintákról van szó.
Más diszciplínák már feltárták, hogy az archaikus falu világában az egyén
köteles volt egész élete folyamán különbözõ mintákat szabályokat elfogadni,
utánozni, vagy azokhoz alkalmazkodni, amelyeket a társadalom hagyományos
formák között részére felajánlott, elébe tárt, vagy rákényszerített" (Tárkány
Szücs 1981:208). A családban a háztartásfõ kezében széles körû patriarchális
hatalom összpontosult. A gyerekek felett az idõsebbek abszolút hatalommal
bírtak" (Macfarlane 1993:51). Ez a társadalmi környezet a mindennapi praxis-
ban „kiskorától fogva inkább ahhoz szoktatta az egyént, hogy rendelje alá magát
másoknak, külsõ parancsoknak” (Elias 1987:786).
Az aszimmetrikus alapviszonyok létezése nemcsak a családi élet falain
belül volt általános, ugyanilyen természetû viszonyok uralkodtak általában
a nemek között, vagy a társadalmi hierarchia különbözõ szintjein.
A kapcsolatokban és viszonyokban e kulturális minta a társadalmi érint-
kezések belsõ rendjét jelentette. Ez a rend öltött testet a cigány - magyar
kapcsolatokban is. A termelési-gazdálkodási gyakorlat a kutatott terepen -
leszámítva az államilag szervezett termelõszövetkezeti gazdálkodás három
évtizedét (1962-1991) - önálló családi törpegazdaságokban folyik. A vidé-

227
ken nem volt nagybirtok, a családi kisgazdaságok (az átlagos birtoknagyság
2,5 ha), a teljes önellátást célzó naturális gazdálkodást folytatták. Ebben a
gazdasági gyakorlatban a család a tulajdonlás, fogyasztás és termelés alap-
egysége. Minden gazdálkodó család igyekszik a fennmaradásához szükséges
összes megtermelhetõ mezõgazdasági terményt elõállítani. A keskeny sza-
lagparcellákon az elmaradott technológiával (a mezei munkáknál pl. a
növényápolásnál, takarmánykészítésnél a mai napig nagyarányú a kézi
munka) folytatott gazdálkodásban nem beszélhetünk piaci integrációról. Bár
a századelõn végrehajtott tagosítás három birtoktestbe rendezte a családi
szántóbirtokokat a háromfordulós határrendtartásnak megfelelõen, az örö-
kösödési szokások, valamint a föld piaci forgalma következtében a kollek-
tivizálást megelõzõ években egy közepes családi birtok újra 10-15 parcellá-
ban feküdt a határ különbözõ pontjain. A termelõszövetkezeti gazdálkodás
felszámolása után ez a családi birtokszerkezet restaurálódott. Az önellátás
étoszát középponti eszményként maguk elé állító gazdaságokban a termelõ-
kapacitás legjelentõsebb részét lefoglaló gabonatermelésbõl még a legna-
gyobb szántóbirtokokkal rendelkezõ gazdaságokból (8-10 ha) se vitték, és
ma se viszik piacra a terményt. A követett termelési technológiák és a
kedvezõtlen ökológiai feltételrendszer, de mindenekelõtt az érvényesülõ
gazdasági mentalitás ezt nem teszik lehetõvé. A háztartások piaci szükség-
leteinek fedezéséhez szükséges pénzt a tehetõsebb családok állateladásból,
a közepesek és a szegényebbek a családi gazdaságon kívüli idõszakos
munkavállalásból (városi szolgálás, idénymunkák idegen környezetben)
valamint a mezõgazdasági termelés mellett folyamatosan gyakorolt kiegé-
szítõ tevékenység (mészégetés, erdõvágás, szekeresség) jövedelmeibõl sze-
rezték meg. Ebben a gazdasági gyakorlatban a döntéseket az önmagukra
beállított háztartási egységek hozzák" (Sahlins 1973:255), a családi kisgaz-
daságok mûködtetéséhez minden munkaképes családtag hozzájárul. A ter-
melés munkaszervezeti egységét a család képezte és képezi, amelyen belül
mindenki együttmûködik a gazdaság mûvelésében és amelyen belül min-
denki elfogadja azt a tényt, hogy a családi birtok mindannyiuk közös
megélhetését biztosítja" (Macfarlane 1994:110). Az önálló kisgazdaságok
termelési tevékenységét századunk közepéig a helyi közbirtokosság intéz-
ménye integrálta egységes termelési szervezetbe.
A továbbiakban arra keressük a választ, hogy a fent vázolt társadalmi-
gazdasági környezetbe hogyan illeszkedett egzisztenciális szempontból a
helyi cigány lakosság és egyáltalán hogyan maradhatott fenn.
A HELYI CIGÁNY TÁRSADALOM

A XIX. század elsõ felébõl ránk maradt helyi vonatkozású gazdasági

összeírásokban a nemesek, lófõk, gyalogok, libertinusok, jobbágyok és más
társadalmi kategóriák háztartásainak, szántó és kaszálóbirtokainak számba-
vételekor a „cigány” mint külön társadalmi kategória jelenik meg. Egy

228
1818-ból fennmaradt összeírás adatai szerint a faluban 7 gazdálkodó cigány
családnak összesen 3 1/4 köböl szántója, 11 1/4 szekér kaszálója volt. Egy
másik összeírás 1828-ból 3 cigány családról tudósít, ezeknek már csak 1
köböl szántó és két szekér kaszáló volt a birtokukban (Hermann 1993).
A helyi cigány lakosságról az állami anyakönyvvezetés megkezdése után
(1895 okt.1.) maradtak fenn rendszeresebben nyomon követhetõ adatok. A
születési, házasságkötési és halotti anyakönyvekbõl kibányászható információk
a századforduló cigány lakosságáról, mint zömében nemzedékek óta megtele-
pedett népességrõl beszélnek, amelyhez a más vidékekrõl beköltözõk folyama-
tosan csatlakoztak. A többségi magyarokkal fenntartott társadalmi-gazdasági
kapcsolatokról fennmaradt adatok egy integrációs folyamatot jeleznek. Nem-
csak a helyi társadalomba, hanem a nagytársadalmi intézményekbe is integrá-
lódó cigány népességrõl van szó (pl. az 1895-1917 közötti idõszakban kötött
törvényes házasságokban a frigyre lépõ felek közel fele a helyitöbbségi unitárius
vallás rítusa szerint kötött házasságot és kb. ilyen arányú volt körükben az
írni-olvasni tudás is). Különlegesen értékes jelzés a cigány-magyar kapcsolatok
társadalmi dimenzióiról, hogy a fent említett idõszakban a cigány személyek
között létrejött 26 házasságkötéskor az esetenként kötelezõ két tanú etnikai
hovatartozása a következõ volt: 2 cigány tanú 5 esetben; 1 cigány és 1 magyar
tanú 16 esetben; 2 magyar tanú 5 esetben. A magyar tanuk jelenléte feltehetõen
társadalmi presztízst jelentett a cigány családoknak. Nincsenek információink
arról, hogy a házasságkötési ceremóniában való részvétel a magyaroknak
valamiféle további kötelezettséget is jelentett volna. Az anyakönyvi bejegyzé-
sekbõl körvonalazódó foglalkozásszerkezet (napszámos, kovács, zenész, csiz-
madia, rostakészítõ, sármunkás, kosárkötõ) vélhetõen leegyszerûsített képet
nyújt a cigány lakosság létfenntartási tevékenységeirõl. A legidõsebb cigány
visszaemlékezõk (1906, 1909, 1914-ben születettek) elmondották, hogy a kéz-
mûvességgel foglalkozó családjaik nemcsak ezeknek a mesterségeknek a jöve-
delmeibõl éltek, hanem saját kisbirtokaik is voltak, ezeket megmûvelték, sõt a
népes, fõleg férfimunkaerõvel rendelkezõ családok még részesmûvelésre is
„fogadtak” szántóföldeket, kaszálókat a nagyobb birtokos helybeli magyar
gazdáktól.
Az anyakönyvi nyilvántartások szerint a „különféle mezõgazdasági ág-
ban napszámos” státusban lévõ cigány családok tagjai egész évben folyama-
tosan nem jutottak munkához. Amellett, hogy a magyar gazdáknál általános
volt a családtagok teljes körû részvétele a termelõmunkában, mindig akadtak
olyan családi gazdaságok a faluban, ahol a rendelkezésére álló munkaerõ
elégtelen volt a saját birtok megmûveléséhez. Ilyen esetekben magyar vagy
cigány napszámosokkal dolgoztattak a gazdák, vagy részesmûvelésre adták
ki birtokaik egy részét.
A homoródalmási cigány lakosság gazdasági potenciálját csak száza-
dunk közepétõl, a községi tanács gazdasági lajstromának (1956-1958) adatai
alapján rekonstruálhattuk. Ebben az idõszakban 21 cigánycsaládnak volt (a

229
43-ból) a falu belterületén kívül, a szántó- és kaszálóhatáron földbirtoka. (A
legkisebb, 20 ár alatt 3, a legnagyobb 2 ha fölött egy családnak.)
Az említett nyilvántartókban a cigány családok neve után szereplõ
földbirtokok azonban egészükben nem képezték ezek tulajdonát. A kommu-
nista hatalmi berendezkedés után a paraszti kisbirtokokra nehezedõ gazda-
sági nyomás miatt a helyi nagyobb birtokosok - hogy beszolgáltatási köte-
lezettségeiket csökkentsék - földjeiket „szétíratták” nagykorú gyermekeikre,
szegényebb rokonaikra vagy megbízható ismerõseikre. Csak a legutóbbi
években a termelõszövetkezet felszámolása utáni földtulajdonjogi tisztázá-
sok során derült ki, hogy hasonló ügyletek magyar és cigány családok között
is létrejöttek. Ezek a kooperációk a korábban már gazdasági kapcsolatban
(részesmûvelés) lévõ egyének között születtek, és az illetõ családok közötti
bizalmas társadalmi kapcsolatok bizonyítékai.
A földvagyon mellett az ötvenes évek közepén a faluban élõ 43 cigány
család állatállománya 7 ló, 35 szarvasmarha, 29 juh, 5 disznó; gazdasági
felszerelésként 4 ekét, 7 szekeret vettek nyilvántartásba.
A cigányok helyben maradásának kedveztek a faluhatár ökológiai adott-
ságai is. A kiterjedt erdõs legelõk, kaszálók bõvelkedtek puhafában. A nyír,
éger- és juharfát nyersanyagként használhatták a kosár- és seprõkötõk,
teknõvájók. A helyi cigány lakosság társtulajdonosként vagy csekély ellen-
szolgáltatásért minden idõben részesedhetett a faluhatár természeti erõfor-
rásaiból. A feldolgozás utáni kész termékek (orsó, teknõ, fakanál, a juhászat-
ban a tejfeldolgozásnál használt faedények) értékesítési lehetõségét nemcsak
a lakóhely, hanem a nem túl távoli, fában szegényebb határú falvak jelentet-
ték, ahol gabonára cserélhették a használati cikkeket.
A fentiek mellett jövedelemforrást jelentettek a falu erdõs területein bõsé-
gesen termõ vadgyümölcsök (szamóca, málna, szeder, gomba). Ezek gyûjtöge-
tése, árusításai mai napig a helyi cigányok idényjellegû elfoglaltsága.
Amennyire a mai tapasztalatok és az idõsek emlékezetanyagának értel-
mezése alapján elmondható a helyi cigány társadalom mindig (legalábbis
ebben a században biztosan), erõteljesen tagolt, pozíció és presztízshierar-
chiáktól szabdalt mikrotársadalmi képzõdmény volt. A különbözõ korszak-
okban, különbözõ településekrõl és nagy valószínûség szerint különbözõ
kulturális környezetbõl a faluba beköltözõ cigány lakosság életvitelében
mindmáig figyelemreméltó eltérések tapasztalhatók. A hierarchiában fent
lévõ, az önálló létfenntartás kereteit fenntartó, a helyi társadalomban érvé-
nyes morális rend szabályait betartó cigány mikrotársadalmi csoport a
köznapi praxis minden szférájában változatos szimbolikus eljárásokkal ha-
tárolta el magát a lent levõk (kéregetésbõl, alkalmi munkákból tengõdõk)
csoportjától. Vizsgálódásaink egyik kérdése az volt, hogy vajon a magyarok
cigányokkal szembeni beállítódásaiban megjelenítõdnek-e a helyi cigány
társadalmon belüli éles társadalmi határok. Azon színtereket keresve, ahol
az interetnikus kapcsolatokban uralkodó viszonyulások természete megmu-

230
tatkozik a gazdasági és társadalmi szféra érintkezési felületeit vizsgáltuk.
Ebben az írásban csak rövid összefoglalót közölhetünk a helyi életvilágok
találkozási helyzeteiben tapasztalt viszonyulásmódokról.
GAZDASÁGI KÖLCSÖNÖSSÉGEK

A gazdasági szférában arra figyelve, hogy a háztartások között milyen

belsõ kapcsolatokat teremt a termelés folyamata2, egy meghatározó mikro-
és makroszintû tényezõcsoportot kell kiemelnünk.
Mikroszinten a külsõ környezethez kapcsolódás szerint a háztartások két
típusát különíthettük el: önálló és függõ háztartásokat.
Az önálló háztartások esetében a család ellátása anélkül is megvalósít-
ható, hogy a gazdasági szereplõk külsõ függõségi viszonyokba bonyolódná-
nak. De ez nem azt jelenti, hogy ezek a háztartások környezetükben elszige-
telten léteznek és nem bocsátkoznak együttmûködésekbe, kooperációkba
más háztartásokkal a termelés folyamatában. A függõ háztartások csak más
háztartásokhoz, vagy más gazdasági egységek termelési folyamataihoz kap-
csolódva képesek fenntartani magukat.
A makrotársadalmi tényezõk közül, amelyek számottevõen befolyásol-
ták a háztartások közötti, sõt a személyközi kapcsolatokat meg kell említe-
nünk a nagyüzemi gazdálkodás erõszakos bevezetését, az erõltetett iparosí-
tást, majd késõbb a közelmúlt törvénykezésének néhány elhibázott lépését.
Külön tárgyalunk három korszakot: (1) a tradicionális termelés, (2) a nagy-
üzemi gazdálkodás és (3) az 1991 utáni magántermelés idõszakát.
1. A tradicionális gazdálkodási gyakorlat idején a mezõgazdasági ter-
melõmunkából, kézmûvességbõl vagy valamilyen szolgáltatás jövedelmei-
bõl élõ önálló cigány háztartások gazdasági stratégiája (önfenntartás és
haszonszerzés) ugyanaz mint a legtöbb helyi magyar háztartásé, amely saját
birtokon saját termelõeszközökkel termelt, és emellett jövedelemkiegészítõ
tevékenységeket is folytatott. Ez a gazdasági stratégia a háztartás fenntartó-
inak biztosította az autonóm társadalmi cselekvés feltételeit. Az informális
gazdasági együttmûködések kötelékei hosszú éveken keresztül viszonossági
hálózatként mûködtek. Az önálló cigány háztartás széles keresztmetszetû
kölcsönösségi, kooperációs kötelékhálóval kapcsolódhatott (társtermelõ-
ként, szolgáltatóként, részes mûvelõként) a helyi magyar társadalomhoz.
Emellett azonban elõfordulhattak az aszimmetrikusnak tekinthetõ, diszkrét
patrónus-kliens kötelékek is.
A termelõeszközök nélküli függõ háztartások tagjai munka- és életlehe-
tõségeket önálló keretek híján csak a környezetükben élõ más (rendszerint
magyar) háztartásokhoz kapcsolódva találtak. A háztartások közötti gazda-
sági tranzakciók nagyrészt a pénz- vagy természetbeni elszámolású bérmun-
kára korlátozódtak: a tehetõsebb magyar családok cigány napszámosokkal
is dolgoztattak. A résztvevõk egyenlõtlen gazdasági pozícióiból következõ-
en (általános a munkaerõ túlkínálat) a tranzakciókban a patrónus-kliens

231
típusú aszimmetrikus kapcsolatok uralkodtak. Az együttmûködések többsé-
ge tünékeny, de találtunk példákat a tartósabb kapcsolatokra is. A szóban
forgó cigány háztartások szociálisan és morálisan perifériális helyzetet fog-
laltak el a helyi cigány társadalomban is.3
2. A nagyüzemi gazdálkodás idõszakában a korábbi intézményesült
gazdasági kötelékek szociokulturális kontextusa gyökeresen megváltozott.
Az új makrogazdasági gyakorlat megszüntette, illetve a kis háztáji parcellá-
kon szûk keretek közé szorította a háztartások termelési önállóságát. Ez a
termelési forma már nem igényelt külsõ munkaerõt. A hagyományos cigány
foglalkozások némelyike szintén létalapját veszítette (pl. a kézmûvesség a
bolti cikkek elterjedésével, a kovácsmesterség a lovak létszámának rohamos
csökkenésével és a gépi eszközök térhódításával). A gazdasági szférában
egyszerre beszûkültek korábban spontán együttmûködési formákat kialakító
érintkezési felületek. Ehelyett a makrogazdasági egységekhez, intézmé-
nyekhez fõzõdõ kapcsolatok kerültek elõtérbe. Néhány területen, ahol mégis
fennmaradtak a cigányok és magyarok közötti gazdasági tranzakciók (hasz-
nálati cikkek, fogyasztási javak forgalmazása), a kiegyensúlyozott kölcsö-
nösség elve érvényesült.
A redisztributív termelési folyamatban a cigány és magyar háztartások a
gazdasági szférában inkább egymás mellett, egymástól függetlenül léteztek.
3. A helyi termelési gyakorlatot ma erõteljes restaurációs tendenciák
uralják: újra életre keltek a tradicionális gazdálkodás idõszakában használt
stratégiák, beállítottságok, technológiák. Továbbra is érvényes modell az
önellátásra termelõ naturális gazdálkodásmód. A családi gazdaságok birtok-
szerkezete ugyanaz mint a téeszesítést megelõzõ idõkben: tagosításra, a
szétaprózódott családi birtokok összevonására nem került sor. A szocializ-
mus évtizedei alatt megváltozott a falu társadalmi- demográfiai szerkezete.
A munkaképes réteg nagyarányú elvándorlása következtében a lakosság
elöregedett, több mint fele idõs nyugdíjas. A családi gazdaságok többségé-
ben hiányzik a gazdálkodást folytató fiatalabb nemzedék. A termelõtevé-
kenységet folytató magyar háztartások munkaerõigénye ma lényegesen
kisebb, mint a tradicionális gazdálkodásmód idején. (Nem elhanyagolható
körülmény, a mai munkaerõigény alakulásában, hogy a gazdaságok egyhar-
madát kisgépekkel szerelték fel.) Általában elmondható, hogy a magyar
háztartások szûkös megélhetési forrásként jöhetnek számításba a megszapo-
rodott cigány lakosság számára. Kézenfekvõ volt, hogy a romániai fordulat
után a helyi cigány lakosság a magyarországi vendégmunka felé tájékozó-
dott. Ez a lehetõség az utóbbi két évben az adminisztratív korlátozások miatt
egyre nagyobb akadályokba ütközött. Ma alig két három családból dolgoz-
nak rendszeresen Magyarországon.
Az utóbbi években jóval kevesebb háztartás között léteznek kölcsönkap-
csolatok mint a megelõzõ korszakokban. Ennek egyik magyarázata a fentiek
mellett a cigány lakosság rétegzõdésének átalakulása: ma alig találunk

232
körükben önálló háztartások fenntartására képes családokat. Akik önállóak,
azok legtöbb esetben nem mezõgazdasági termelésbõl tartják fenn háztartá-
sukat, hanem más jövedelmekbõl (nyugdíj, szociális segély, kereskedés a
településen kívül).
A cigányok szorongatott gazdasági helyzete ellenére a negatív recipro-
citás tranzakcióira (csalások, lopások) kevés esetet találunk a mai cigány-
magyar együttélésben. (A közszájon forgó esetekben ennek többszörösét
jelentik a magyar háztartások negatív reciprocitású tranzakciói.)
Összefoglalva a gazdasági szféra kölcsönösségeit elmondható, hogy a
cigány-magyar együttmûködésekben a gazdasági kötelékek idõbeni átala-
kulásának folyamata követhetõ nyomon. A tradicionális termelési mód
idején gyakori és erõs kötések jöttek létre az életformában, gazdálkodási
stratégiákban hasonló gyakorlatot követõ önálló cigány és magyar háztartá-
sok között. A függõ háztartások létfenntartási tevékenységeikkel a munka-
erõt igénylõ magyar háztartásokhoz kapcsolódhattak. Az állami gazdasági
intézmények fokozott behatolása a helyi társadalomba beszûkítette a cigány-
magyar kapcsolatok gazdasági profilját. Az önálló gazdálkodásra való
visszatérés után az együttmûködések, kölcsönös kapcsolatok gyér hálózatá-
ról beszélhetünk. A gazdasági kölcsönösségek, spontán együttmûködési
formák hiánya a cigány-magyar viszony társadalmi aspektusát is befolyá-
solta. Az interetnikus találkozásokban az elõítéletesség és a feszültségek
fokozódása tapasztalható.
Elfogadva az antropológia felismerését, miszerint egy társadalomban a
gazdasági viszonyok nem vizsgálhatók tisztán önmagukban, ezek minden
esetben valamilyen általános, közvetlen társadalmi kapcsolatok részét képe-
zik, továbbiakban a bemutatott gazdasági kooperációk társadalmi környeze-
térõl lesz szó.
TÁRSADALMI TÁVOLSÁGOK

A cigány - magyar viszony antropológiai szempontú kutatása feltárta a

magyarok diszkriminatív beállítódását a cigányokkal szemben (Stewart
1994:54-58). Tereptapasztalataink arról gyõztek meg, hogy a homoródalmási
cigány-magyar egymás mellett élés valóságának alapstruktúráját is az aszimmet-
rikus természetû viszonyok, viszonyulások jellemzik. Az aszimmetrián esetünk-
ben azt értjük, hogy a csoportközi viszonyokban születõ attitûdök lényegi
vonása a többségi magyarság cigány etnikummal szembeni beállítódásában a
lefokozás, eltávolítás, a saját csoport másik fölé helyezése, a másik rutinszerû
leértékelése. Ez a kulturális minta a szocializációban nemzedékrõl nemzedékre
öröklõdik. A cigányokkal szembeni negatív attitûd leggyakrabban a verbális
kommunikációban nyilvánul meg. A magyarok köznyelvében a „cigányko-
dás”, a „cigány munka” minden esetben a negatívan értékelt viselkedés és
cselekvésmódok címkézése. A „cigány a templomban is cigány”, a „cigány
éjjel is cigány, nappal is cigány”, „a cigánnyal kicsit s jót” és más hasonló,

233
közmondásszerûen fogalmazott vélekedések a másik etnikumról a nemze-
dékek óta gyakorolt határmegvonás kifejezõdései, a két világ különbözõsé-
gére, a köztük lévõ határ átjárhatatlanságára utalnak. A legszigorúbb a
társadalmi ellenõrzés és felügyelet a párválasztás és a nemi kapcsolatok terén.
Vizsgálatunk terepén a magyarok részére „az alacsony társadalmi rang vagy
rangatlanság végsõkig menõ tudatosítása, ha egy falusit azzal vádolnak, hogy
cigány származású” (Steward idézi Bellt 1994:57). A közösségi emlékezet nem-
zedékekre visszamenõen számon tartja azokat a családokat, amelyekbe valamikor
„cigány vér” keveredett, ennek felemlegetése a legnagyobb sértések közé tartozik
(szemtõl szembe aligha tehetõ meg a sértõ és a sértett felek közötti fizikai agresszió
bekövetkezése nélkül) még akkor is amikor a „vétkezõ” elõdök már rég elporlad-
tak. A nagyon ritkán elõforduló vegyes házasságokban élõkkel szemben - ezek a
helyi társadalomban marginalizált magyar családok tagjai és életvitelükben a
többségimagyar családokévalazonosulócigánycsaládoktagjaiközöttjönneklétre
- annyira erõs a közösségi szegregáció a magyarok részérõl, hogy a vegyes család
rövidesen elhagyja a települést, idegen környezetbe (városba) menekül.
A távolságtartás, az aszimmetrikus alapviszony a térbeli, fizikai elkülönü-
lésben is megnyilvánul. A magyarok nem nézik jó szemmel, ha a cigányok abból
a szimbolikusan leértékelt falurészbõl ahol nagy számban laktak „beköltöznek”
a faluba. Volt példa arra is, hogy a magyar gazda a szomszédságában eladó
lakóházat jelentõs anyagi áldozattal megvásárolta, „nehogy cigány szomszédja
legyen”.
A helyi magyarság a mindennapi társadalmi érintkezésekben rögzült
sztereotípiák használatával, leggyakrabban megkülönböztetés nélkül, rutin-
szerûen stigmatizálja a helyi cigányokat. Bármennyire nyilvánvaló, hogy
vannak kivételek, a diszkriminatív viselkedést, negatív beállítódást nem
indokló egyéni viselkedésmódok a cigányok részérõl, de ezek a magyar oldal
szerint „erõsen ritkák”, a kialakult csoportattitûdön nem változtatnak. A
magyaroknak ez a beállítódása folyamatos megfelelési - igazodási kényszert
idéz elõ a cigány mikrotársadalomban a hierarchia felsõbb szintjein lévõk
részérõl az életforma és a társadalmi magatartás síkján, ugyanakkor állandó
elhatárolódási igyekezetet a „lent” lévõ cigányokkal szemben.
Az együttélésben kialakult, intézményesült viselkedés- és magatartás-
módok megszegése esetén az egyén saját etnikai csoportjának szankcióival
szembesül.
Összefoglalva vizsgálatunk terepén az interetnikus kapcsolatokban ural-
kodó viszonyokról tapasztaltakat, levonható néhány következtetés. A cigá-
nyok és magyarok közötti hosszas együttélésben a gazdasági termelõmunka
számos együttmûködésre adott alkalmat. Ezekben a komplementaritás, a
gazdasági szimbiózis elve érvényesült mindaddig, míg a makrotársadalmi
intézmények behatolása szétrombolta az együttmûködések lokális intézmé-
nyi kereteit, leszûkítve vagy megszüntetve a lehetséges találkozási felületeket.
A kooperációs formák még a több nemzedéknyi együttélés után sem
terjedtek ki a társadalmi szférára. A mindennapi életben itt a távolságtartás

234
érvényesül. Ebben a viszonyban a másik etnikumhoz tartozó személlyel „a
kooperáció lehetséges, adott esetben szükséges is a másik féllel, de a saját világot
nem alakíthatja, a saját világ alkotóeleme nem lehet” (Biró 1996: 260).
J E G Y Z E T E K:

1. A cigány-magyar kapcsolatok vizsgálatát Homoródalmáson 1992 óta

folytatjuk módszeresen. Használt eszközeink a résztvevõ megfigyelés, a
mélyinterjú jellegû kikérdezések és a községi irattárban található dokumen-
tumokból (gazdasági lajstromok, anyakönyvek) történõ adatgyûjtés. Kuta-
tásaink eddigi eredményeibõl az Egy más mellett élés. A magyar-román,
magyar-cigány kapcsolatokról c. kötetben (Pro-Print Könyvkiadó Csíksze-
reda, 1996) közöltünk négy írást.
2. E dolgozatban terjedelmi korlátok miatt nem térhetünk ki a cigány és
magyar háztartások közötti gazdasági tranzakciók részletezésére. A megkér-
dezett idõs cigány emlékezõk a gazdasági kölcsönösségek, piaci cserék,
változatos formáiról számoltak be. Részletesebben kifejtettük ezt a kérdés-
kört az említett kötet „Gazdasági kapcsolatok...” c. írásában.
3. A helyi cigány társadalom belsõ tagoltságát, a mikrotársadalmi csoportok
közötti szociális távolságok létrehozásának és fenntartásának szimbolikus for-
máit a „Szimbolikus elhatárolódás...” c. dolgozatban elemeztük.

IRODALOM:

Biró A. Zoltán:
A megmutatkozás kényszere és módszertana. In: Egy más mellett élés.
A magyar román, magyar cigány kapcsolatokról. Pro-Print Könyvki-
adó, Csíkszereda, 1996.
Elias, Norbert:
A civilizáció folyamata. Szociogenetikus és pszichogenetikus vizsgá-
lódások. Gondolat, Budapest, 1987.
Hermann Gusztáv Mihály:
Kishomoródmente. Gazdaságtörténeti dolgozat. Kézirat, 1993.
Macfarlane, Alan:
Az angol individualizmus eredete. Századvég Kiadó - Hajnal István
Kör, Budapest, 1993.
Sahlins, M. D.
Törzsek. In: Vadászok, törzsek, parasztok. Kossuth Könyvkiadó, Buda-
pest, 1973.
Stewart, Michael Sinclair:
Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szoci-
alista Magyarországon. Szociálpolitikai Értesítõ. 2. T-Twins Kiadó,
MTA Szociológiai Intézet, Max Weber Alapítvány, 1994.

235
Tárkány Szücs Ernõ:
Magyar jogi népszokások. Gondolat, Budapest, 1981.
Wolf, Eric R.:
Parasztok. In: Vadászok, törzsek.....1973.

236
 TÖRTÉNETI HAGYOMÁNY ÉS LOKÁLIS IDENTITÁS
SZÉKELYZSOMBORON

Ez az írás a szelektív múltkonstrukció egy esetét mutatja be egy kis

erdélyi falu példáján. 2000 nyarán Székelyzsomboron (Románia, Brassó
megye) végzett terepmunkám idején1 a hétköznapi kommunikációs helyze-
tekben felfigyeltem a múltbeli történetek elbeszélésének fontosságára. A
múlt mélységes kútjából - a különbözõ idõszintekrõl - kiemelt elemek
(fókuszok) köré szõtt emlékezések uralják a többrésztvevõs személyközi
interakciókban a társalgást, legyen az családi ünnep, a kapuk elõtti kispad-
okon a délutáni kiülés, vagy más, olyan szituáció, ahol erre a falubeliek
között került sor. A más lakókörnyezetekben szocializálódott, évek, évtize-
dek óta a faluba beköltözött zsomboriak furcsállják a gyakori, múltat idézõ
narratívákat: „állandóan arról beszélnek, ami volt ezelõtt ötven- száz, vagy
ki tudja hány évvel, de arról alig esik szó, hogy mi lesz itt, mit lehetne tenni,
hogy holnap jobb legyen (egy „jövevény” értelmiségi véleménye - O. S.).
Alább áttekintjük melyek azok a lokális fókuszok, amelyek köré Szé-
kelyzsomboron a múltról szóló csoport-narratívumok szövõdnek, majd a
szelektív történelemkonstrukcióra - mint a múlt tulajdonba vételének egy
esetére - mutatunk be egy példát, végül a történeti hagyomány szerepét
értelmezzük a lokális identitáskonstrukciókban.
A HELYI TÖRTÉNETI HAGYOMÁNY
A hagyományt az emlékezet folytonosságaként értelmezzük ami „nél-
külözhetetlen az identitás megteremtéséhez és fenntartásához. Az
énazonosság a hagyomány talaján, a hagyomány által megszentelt világ
körülményei között eleve biztosított. Jóval kétségesebb viszont, hogy ha-
gyomány híján is megteremthetõ-e bármiféle identitás, és megszilárdítható-e
az énazonosság tudata.”2
A faluban töltött idõ alatt családi, lokális és nemzeti hagyományokra
utaló zsombori példák sokaságát láthattuk, tapasztalhattuk. Miközben az
emlékezõk régi történeteit hallgattuk az elõdökrõl, személyes tárgyak,
kéziratos emlékek, a múlt század közepén elkezdett verses, énekes könyvek,
családi fényképek kerültek elõ szekrényekbõl, fiókok mélyérõl. A
mikroviszonyok szintjén élõ családi tradíciót jellemzi, hogy az emlékezõk a

1 A székelyzsombori terepmunkámat 2000 nyarán a MTA Kisebbségkutató

Intézetének interetnikus kapcsolatokat kutató projektje támogatta. A kutatásról
készült tanulmány megjelenés elõtt.
2 Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. NapvilágKiadó.
Budapest. 2000. 83 p.

237
múlt század elsõ felében született elõdökig visszamenõen ismerik azok
személyes sorsát, a legtöbb esetben születési-halálozási idõpontokat is. De
õrzik - rendszerint a lakásbelsõk reprezentatív terében - a nemzet nagyjait,
a nemzeti történelem eseményeit megjelenítõ festményeket, a tiszta szoba
falán függõ képeket (Kossuth-kép, Petõfi csatába indulása, Ferenc József
megkoronázása), és nemzeti jelképekkel díszített, szintén reprezentatív te-
rekben „kiállított” tárgyakat is (pl. díszes kerámia tárgyak).
Bár izgalmas feladat lenne a zsombori történeti hagyományt rétegzett-
ségében feltárni, ezúttal csak a település történeti hagyományának közép-
szintjét, a „zsomboriság” sajátos minõségének tartalmait illetve e tartalom
létrehozásának egy esetét vizsgáljuk. Meg kell említenünk, hogy bõ két
évtizedes terepen kutakodás tapasztalatával, ismerve néhány szomszédos
falu (egy esetben részletesen, néhányban részlegesen) társadalmi kommuni-
kációjában a múlt, a történelem elbeszélésének, mint értékminõségnek sze-
repét a lokális értékrendek szférájában, a székelyzsombori gyakorlat külön-
leges figyelmet érdemel. Itt a lokális történeti tradíciót elsõsorban a kollektív
emlékezés keretében kidolgozott, újra és újra elõadott csoport-narratívumok
jelentik. De a történeti hagyományba bele érthetõ a múlt eseményeinek
gyakori szóbeli felidézései mellett a múlt század elején épült házak külsõ,
homlokzati részének gondos karbantartása, vagy a negyvenes évek végétõl
1990-ig nem gyakorolt, az utóbbi években rendszeresen megszervezett
pünkösdi szokás, a kakaslövés, vagy a rég elporladt elõdök személyes
tárgyainak kegyelet teljes õrzése. Késõbb kifejtjük, hogy nem minden zsom-
bori lakos részese a helyi történet hagyománynak, sõt egyeseket rejtett
gesztusokkal kirekesztnek e hagyományból.
A TÖRTÉNETI EMLÉKEZET LEGFONTOSABB FÓKUSZAI
A fizikai tér elemei
A zsomboriak történeti emlékezetük szerkesztésében, a múlt megalko-
tásában a falu, a táj térelemeit éppúgy eszközként használják mint morális,
kulturális, mûvelõdéstörténeti értékeket.
A múltkonstrukcióban kéznél lévõ térelemek, topográfiai helyek közül
a legfontosabb a falu fölé magasodó Várhegy és az itt álló, tisztázatlan
építési idejû (XV-XVI. század) parasztvár. A helyi történeti hagyomány
romantikus, képzeletet megragadó komponense a vár feltételezett 1421. évi
ostromához kapcsolódó történeti monda. Orbán Balázs szerint „ezen gyön-
gyét a népköltészetnek” a 19. század elején „írta le Zsombornak egyik
lelkésze, úgy miként neki egy öreg zsombori gazda elbeszélte.”3 E regérõl

3 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s

népismei szempontból. Elsõ kötet. Pest. 1868. 190 p.

238
minden nemzedék körében ismert a faluban, hogy „Jókai Mór írói fantáziáját
megragadta a feljegyzett legenda, és romantikus történetté formálva beépí-
tette Minden poklokon keresztül címû regényébe.”4
A vár környéke mai idõsebb nemzedék fiatalkori szórakozásainak szín-
helye volt, a jelen egyik legfontosabb, évente megszervezett faluünnepét, a
pünkösdi kakaslövést, szintén közelében szervezik meg.
Az történeti emlékezet fókuszai a falu régi épületei, elsõsorban a
domboldalba épített templom. A meghasadó kõfalakat gyakran meg kellett
erõsíteni, volt idõ amikor egy része leégett, újra ki kellett javítani. Az
emlékezések kapcsolódnak a XVII. század végétõl álló lakóházakhoz, csa-
ládtörténetek mozzanatait, örökségek, osztozkodások emlékeit mesélik az
idõsebbek. A kollektív emlékezet spontán megnyilvánulásaiban a közös
összefogással épített középületekhez - malom, községháza, jegyzõi lakás -
fûzõdõ történetek viszonyulások is: a valamikor népes község gazdasági
ereje utáni nosztalgia, és a jelen viszonyainak kritikája szólal meg bennük.
A faluhatár kiemelt tájelemei Várhegy, Õrhegy, a határ körvonalának
földrajzi magaslatai, a történelem homályába veszõ egykori védelmi sze-
repük is az emlékezetanyag része. De ahogy egy alábbi példában (tavaszi
határkerülés) látni fogjuk, a faluhatár egésze lehet identitásképzõ tényezõ.
Különösen, ha ezt az idegenbõl érkezõk is értékelik: „nagyon szép a Csere,
láthatta, olyan vadgyümölcsfák vannak, azt mondták a brassaiak, jöttek ki ezelõtt
az urak, hogy nem is láttunk ilyen legelõt. Nem olyan csúf, hegyes, vajegy árok
van, de nem is olyan nagy árkok azok.” (76 éves magyar asszony)

Mentális elemek
Az eredet, a lakosság származásának kérdése, olyan probléma amihez
Zsomboron viszonyulni kell: a falu határhelyzete az interetnikus térben, a
szász eredtre utaló családnevek, építészeti motívumok, a helyi román lakos-
ság álláspontja a falu népességének eredetérõl olyan kihívó tényezõk, ame-
lyekre válaszként a hétköznapi beszédben újra és újra aktivizálódik az
eredettörténet (így van ez a helyi románság esetében is). Úgy tapasztaltuk a
helyiek származás-hagyományának változatai fontos identitásképzõ ténye-
zõk. Alább e tényezõk mûködését több interjúrészletben mutatjuk be.
Jelen voltunk két idõs magyar asszony (háztartásbeliek földmûves
családban) vitáján, ahol az volt eldöntendõ, hogy a XIII. században betele-
pülõ szászok elõtt voltak-e a faluban magyarok is, vagy csak jóval késõbb
költöztek be az északi székely falvakból magyar családok. A kérdésben az
egyik változat a következõ volt: „A nagyanyám õ olvasta, hogy hogy lett

4 Idézet az 1993. május 28-30. közötti falunapokra készített „Falutörténeti

forgatókönyv”-bõl. Fülöp Károly helytörténész, a forgatókönyv egyik
összeállítója bocsátotta rendelkezésünkre, ezúton is köszönjük.

239
Zsomborból Székelyzsombor. Elõzõleg is Zsombor magyar volt, nem volt
szász, csak azután, hogy a pestisjárvány volt, s úgy kihalt a falu, hogy nem
maradt egyáltalán benne senki. S akkor volt egy asszony, aki itt maradt s
akkor a szászok úgy akarták, hogy csatolják Homoródhoz s Mirkavásárhoz
ezt a falut. S akkor ez az asszony felment a székelyekhez, hogy ez a falu
magyar volt s ne engedjék, hogy a szászok oda csatolják. S akkor férjhez
ment egy Zsombor nevezetû férfihoz, az volt a keresztneve s úgy tették
hozzá, mikor idejött ez a Zsombor úgy lett a falunkból Székelyzsombor. A
férfi székely volt, s Zsombor nevezetû volt .. De megelõzõleg is magyar volt,
azért nem csatoltak minket a szászokhoz. De aztán a szászok jöttek ide
többségbe lettek, õk is építettek ide sokat a szászok, azelõtt ilyen vályoghá-
zak voltak, nem voltak ezek a nagy szász típusra épült házak. Szászok
építötték a falut, ez sokáig szász falu volt. Ide települtek, aztán õk is kihaltak
Annak idején anyósomék is mind szászos viseletbe konfirmáltak. (71 éves
magyar asszony).
A helyi románok a falut és a magyarokat is szász eredetûeknek tartják:
„Ez a falu szász falu volt .... én még emlékszem, hogy itt ennek a Molnár
Istvánnak, amelyiknek cséplõgépje is volt, ilyen hatalmas nagykarimájú
kalapja volt, úgyhogy ez a falu szász volt valamikor. Ezek a magyarok itt
nem olyanok mint azok ott felfelé... bosszúállók, nem igazi magyarok, õk a
szászoktól származnak és a szász rosszfélébb, fösvényebb, nem olyan mint
a magyarok”.(78 éves román férfi).
„Csak azt szeretném mondani, hogy a dédapám elbeszéléseibõl tudom,
hogy õ Amerikában is volt, egyik legjobb gazda volt itt az utcában és õ mesélte,
hogy ez a falu valamikor szász eredetû volt, nem magyar volt, hanem német. Itt
ez a vár, ennek is a neve valamikor Sommenberg volt, de milyen csodák folytán,
hogy történt ami megtörtént azt nem lehet tudni, a férfiak elhaltak, az asszonyok
magukra maradtak és fentrõl a magyarok, a székelyek leereszkedtek a völgyön
a hegyekrõl és összeházasodtak az itteni szász asszonyokkal, szolgák voltak de
összeházasodtak. S így lett magyar falu. Viszont a templom az megmaradt
evangélikus templomnak". (67 éves román férfi )

Interjúrészlet:
Kérdezõ: Az elõdök, a nagyapák õk, hogy tartották, hogy székelyek,
vagy szász eredetûek?
M. A.: Hát ez nagy kérdés, nagy kérdés...
K.: Mi volt errõl a véleményük?
M. A.: Hát mi a nagyapáinktól számítva, mi inkább székelyeknek tartsuk
magunkat, szinte, tudja isten, nem is akarnók elismerni, hogy elõdeink
mások lettek volna, szászok lettek volna. Az apák, anyák belénk nem
nevelték azt, hogy szász, na de ugye, egy a vallásunk, ugye evangélikusok
vagyunk, de hogy neveltek volna másra, nem, mi a gyermekkorunktól úgy
tudjuk, hogy székelyek vagyunk. Magyar székelyek vagyunk...

240
 K.: De azért volt valamilyen kölcsönhatás, mert például a régi fényké-
pek, amiket itt a faluban láttam azokon a viselet az hasonlít....
M. A: Hát igen, itt is vannak régi fényképek, s mi is lássuk, ugye voltunk
mi lenn az alföldön, pontosan ott is az a viselet, Ugra községben, az is ugye
hetven százalékba szász község volt, s ott is a viselet az volt, amit mi csak
képön látunk itteni viszonylatba...
M. R.: Azért, mert az evangélikus egyház a szebeni szász egyházhoz
tartozott, s így vallás szerint voltak elszászosodva inkább, mert ugye evan-
gélikusok voltak, a viselet, másképpen magyarok voltak. .
M. A.: A történelöm szerint, s ahogy mi is tudjuk, mert mi is a nyolc
osztályt elvégeztük, ide nem volt szász bételepülés, hanem összeházasodás-
sal történt...
M. R.: Nem volt szász-magyar vegyes házasság, Zsomboron nem...
M. A.: Hát akkor hogy kerültek ide a Lõrincök, a Halászok...
No azt se hallottam soha, pedig voltam a presbitériumba is - hogy
valamikor is beszélgettek volna szászul elõdeink.
(Beszélõk: M. A: 73 éves férfi és M. R. 71 éves nõ, házastársak )
K.: Azt mondta egy idõs magyar ember itt a faluba, hogy „szászok
voltunk”...
H. R.: Hát ha azok voltunk, mü már abból vagyunk egészen. Mert azt
mondják, volt valami nagy betegség, pestis, olyan sokan meghaltak, hogy a
dombra vitték a koporsókot, s ott prédikálták el. S azután jöttek bé még sokan
ide népek, sokan: Antalok, Rigók, Szitások, Zólyák... mind azután jöttek.
De mü már csak idevalók voltunk, mert ha Molnárok vagyunk a szászoknál
Müllerek voltunk. A nagyapámék tartották az alsók a homoródiakkal es a
rokonságot, s osztán a Jakabok, azok es, a szászok között most es sok van
Jákob, s a Halászok, azok a Fischerbõl... Neköm mindenütt azt es mondják,
hogy szász vagyok, neköm azt mondják, hogy a Jakab Kata nannyám formája
vagyok, olyan rég meghalt, még huszonkilencbe, én csak ötéves voltam.
Mü abból vagyunk, (a szász nemzetiségbõl - O. S.), neköm a Traktorba
es azt mondták, jött egy szász, Szászhermányból, szászul köszönt. Este volt,
mondom románul neki, hogy eu nu stiu (én nem tudok szászul), hát hogy, tu
nu esti ... (te nem vagy...), nem mondom, eu ungur sunt (én magyar vagyok).
Csudálkozott. S még más is mondta egyszer, hogy én szász vagyok, hát
mondom én nem csak az elõdeim. De már dédnagyapámék se folytatták,
habár dédnagyapám tudott jól némötül, mert jegyzõ volt, tanólta.
Lássa-e a szászok, hogy kimentek. Ezelõtt nekünk sok jó ismerõsünk
volt, tudtak magyarul es, azt mondták, hogy õket Géza hozta, s most úgy
kimentek. Hát itt Mirkavásár szász volt s román, de inkább nagyobb része
szász, Homoród szász, Kõhalom szász, azok lefelé, azok a faluk mind
szászok voltak, a románok csak olyan küssebség volt, nálunk es azok voltak,
s ott es a szászok között. A szászok voltak a fõk! Nem a románok, a románok

241
ott a hegyen es laknak odaki. A templomuk es, a temetõjük es odaki van, s
a tánctermük, minden ott van. Most használják esetleg a szászokét, de a
szászoknak idebé iskola, s minden volt, a templom ... Mü a szászokkal jól
voltunk, a szászok ezelõtt tudtak magyarul, nagyobb része tudott, ugye
magyar iskola volt, az öregök, ritka, volt, hogy ne tudjon. Szolgákat tartottak
magyarokat, s még azoktól es megtanultak, még olyan is volt hogy jöttek
ide magyarul tanólni, anyámnitt es volt, s apámnitt es, olyan szász legényök,
hogy tanuljanak magyarul. Dolgozgattak is, de inkább nem, azok olyan jobb
szászok voltak, tudja. Aztán, most utóbbszor, volt nekünk szász szolgánk.
Volt zsiberti es kettõ, s kacai es volt, de most csak a háború után. Ezelõtt a
szászok nem szolgáltak, de most igen a háború után, de ezelõtt nem. De most
õköt es erõsen leszerelték a háború után. Feljöttek ezelõtt ide a táncra es a
szászok, nálunk nagy divat ez a hammazó szereda. Mü azt beszéltük örökké,
úgy mondtuk, hogy „felfelé” vannak a magyarok. Pedig mü es magyarok
vagyunk, de mü mindörökké azt mondtuk, hogy felfelé vannak a magyarok.
Az oklándiak, s az újfaliak azt mondják nekünk, hogy mü olyan szászok
vagyunk. Egy jött ide Oklándról férjhez, mert vajegy van amelyik idejött,
nincs sok, de van egy pár. Mész azt mondja „a szászokhoz”, pedig nem
vagyunk mü se szászok, csak én nem tudom, de hát méges, a vallásunk es
az, valamikor kellett legyenek. Magyarok vagyunk, csak Magyarországhoz
nem szakadunk.” (76 éves magyar asszony)

A zsombori magyarok, ahogy az elõbbi kérdezett is említette, tudni

vélik, hogy melyik családbokor õsei honnan települtek a faluba: „Almásról
jöttek ide a Rigók, nagy pestisjárvány volt a faluba, kihaltak, nagyon kevesen
maradtak meg és akkor úgy telepedtek be más falukból jöttek ide ... A
Szitások Keresztúrról, az Antalok Alsórákosról, úgy telepedtek ide be, hogy
a falu újranépesedjen. Volt nekem egy könyvem Binder Páltól, na abba említi
Zsombort, hogy Zsomboron a királyföldiek hogy éltek, meg hogy léteztek
és ír egy Rigó György nevezetûrõl 1640-bõl, van egy táblázat benne, hogy
akkor kik lakták a falut, abba ír egy Rigó Györgyrõl, akinek volt két igavonó
marhája s két gyermeke. Hát abból kellett mü származzunk errefelé, amíg
idáig értünk, de most már kezdtünk kifogyni. Sokféle Rigó volt, ötféle Rigó
volt a faluba, úgy hogy nem voltak rokonok. A mü fajta Rigók Almásról
származtak”. (64 éves magyar asszony). (Ez a családtörténeti adalék való-
ban szerepel Binder Pál könyvében - O. S.).
Egy másik kérdezett úgy tudja, hogy „a Rigók voltak a legelsõk akik
jöttek bé a faluba, s akkor a Mátyások, s a Lõrinczök, s a Pétörök. Itt úgy
történt, hogy volt egy pestisjárvány olyan, hogy ötöt-hatot temettek egy nap.
Úgyhogy egy pár ember maradt meg csak a faluba, azok magyarok voltak.
No de osztán, hogy annyira kipusztult akkor kezdtek béjönni a szászok, mert
lakatlanná vált a falu majdnem.” (61 éves magyar férfi).

242
 Azt is számon tartja a helyi hagyomány melyek az elmagyarosodott szász
családnevek.
E kérdésben a falu történetével foglakozó hivatásos történész is források
hiányában csak a helyi hagyományra támaszkodhatott. „A helyi hagyomány
szerint a Halász, Molnár, Mátyás, Jakab, Lõrincz, Szász, és Tamás szász
eredetûek, a Fényes és Rigó család õsei Homoródalmásról, a Fûziek Kará-
csonyfalváról, az Antalok Alsórákosról költöztek Zsomborra.”5
A történeti emlékezet a falu feudalizmus kori sajátos helyzetérõl is
tartalmaz adalékokat: ugyanis a falu belterületét közigazgatási határ osztotta
két részre. A szabadparasztok lakta rész a szász Kõhalomszékhez tartozott,
a jobbágyok lakta falurész vármegyei közigazgatás alatt állott: „Zsombor
két részre volt szakadva. Ott fenn ahol van a Dodo mellette van egy kert,
alább volt egy kõház, addig volt Királyföldi Zsombor s attól felfelé azok
jobbágyok voltak. Azok jártak Maksára a grófnak dolgozni Háromszékre, a
Buccov grófnak dolgoztak.
A királyföldiek onnantól lefele voltak, azoknak aztán volt földjük s volt
gazdaságuk, de nem valami nagyjába.” (64 éves magyar asszony)
KULTURÁLIS ÉRTÉKEK A MÚLTKONSTRUKCIÓBAN
Különös értéknek tartják a helyiek, hogy Jókai Mór Zsomboron is
megfordult, és az említett regét regénybe foglalta. Fájlalják, hogy a nagy
író keze írása más értékes régi iratokkal együtt elveszett az egyházi levéltár-
ból: „A papok váltották egymást, egyik rend ment, a másik rend jött, volt
valami eldugva, ki tudja, hogy mennyi idõ óta ott fent a toronygombba el
volt dugva és azt onnan - volt egy olyan papunk, hogy az egy szekuristának
volt a gyereke - innét el is rendezte a kutyabõrös írást s a régi vizsolyi Bibliát,
hogy az egyház maradt a nagy kárral. Azt aztán bevitték a brassói levéltárba
s azt mondják, hogy ott van, mint régiség õrzik, de hát ki tudja, hogy igaz-e?
S akkor Jókai leutazott ide Zsomborra, amikor azt a Minden poklokon
keresztül címû regényét megírta Zsomborról, hát ugye ide leutazott, s keze
írását hagyta itt az egyháznak, de az is aztán elveszett innen az is... Úgy hogy
az egyházunkat mindig ilyen károk érték”(65 éves magyar asszony).
A másik, a faluból Kolozsvárra elvitt mûvészettörténeti érték - XVI.
században készült szárnyas oltár - sorsa is a köztudat része.
Az is büszkeségre és elmesélésre méltó, hogy több mint száz éve van a
faluban fúvós zenekar, a ma is használt hangszereket még a Monarchia
idején, Csehországból vásárolták és az 1896-os nemzeti ünnepségek idején
már használták.

5 Binder Pál: Közös múltunk. Románok, magyarok, németek és délszlávok

feudalizmus kori falusi és városi együttélésérõl. Kriterion Könyvkiadó.
Bukarest.1982. 81 p.

243
 A felekezetek között (evangélikusok, katolikusok, unitáriusok, ortodo-
xok élnek a faluban) domináns szerepe van kulturális, gazdasági tevékeny-
ség szervezésében, az evangélikus egyháznak. A köztudat része, hogy az
egyház a szászkézdi, majd a Nagyszebeni Egyházkörhöz tartozott, de a több
évszázados másnyelvû egyházvezetés mellett is megõrizték a falu lakói
magyarságukat, és végül többszöri próbálkozás után 1941-ben sikerült a
magyar ev. egyházhoz csatlakozni.
A helyi történeti tudás része az is, hogy 1889-ben itt született Nyírõ
József, két világháború közötti erdélyi író.
A közeli falvak közül csak Zsomboron szokás a kakaslövés, az ünneprõl
beszélõknek fontos, hogy 1990 után évente minden Pünkösdkor megrende-
zik: „Itt nálunk megvolt egy ünnep, a kakaslövés, mü úgy mondjuk, az egy
olyan szokásos ünnep volt, kakasokot vittek ki a vadászok a Várhegy
oldalába, megkötték, lõtték, amikor én kicsi gyermök voltam ez megvolt.
Osztán jött a kommunizmus, az osztán letörölte az ilyen ünnepököt, s akkor
kilencvenbe újból kezdõdött s ez máig is folytatódik. Mert ezök a kommu-
nisták osztán átaltették volt május egyre, az ünnepöt, hogy munkásünnepnek
számítson.” (61 éves magyar férfi).
A „JÓ GAZDÁLKODÁS” EMLÉKEZETE,
Az öregek nosztalgiával mesélnek egykor a szép legelõkön tartott
csordákról, a lovakkal, bivalyakkal, ökrökkel tele pajtákról, jó gabonater-
mésekrõl. A közös erõforrások használatában (erdõk, legelõk) a régi idõkben
szigorú rend, tisztesség volt: a vezetés, döntés közös és nyilvános volt.
Nemcsak az idõsek, a fiatalok is úgy tudják, hogy Zsombor volt
Udvarhely vármegye egyik leggazdagabb faluja az elsõ világháború elõtti
idõkben. A közös erdõk hasznaiból a községnek annyi tõkéje volt a bankban,
hogy a kamatból fedezték a lakosság adóját: „Azt mondták anyámék, az elsõ
világháború elõtt Zsombor annyira gazdag volt, hogy annyi pénze volt a
falunak a bankba, hogy a falu népének mindenféle adósságát kifizették.
Úgyhogy senki nem kellett adót fizessen, vagy nem tudom még mit, mert a
kamat mindent fedezett. De aztán odaadták volt hadikölcsönbe s akkor
elveszött az ország s pénz s minden elveszött akkor. Jó kemény község volt.”
(78 éves magyar férfi)
„Ezelõtt mi voltunk az elsõ falu itt, esetleg még Szentpál volt olyan.
Nekünk itt nagy erdõ volt itt, adtak el egy-egy erdõt a község, s a pénzt
bétették a bankba. Azt mondták 1914 elõtt senki se fizetött adót, mert ütte a
kamatja a pénznek. Aztán a háború alatt az elveszött ugye. Aztán csináltak
az erdõbõl malmot, csináltak iskolát, ezt-azt. Nagy erdõ volt erõsen, mi el
egészen Köpeccel is határosok voltunk s itt kilenc faluval kerekön. Nagy
erdõ volt... de most már nekünk is drágán adják a fát.” (76 éves magyar
asszony)

244
 „4300 hold erdõje volt Zsombornak, a falué volt az erdõ azt vették az
alsórákosi, vargyasi, felsõrákosi uraktól, a nép vette meg, hogy legyen. S
ebbõl a tûzifát úgy osztották, hogy hány füttõ van, mekkora a család, s akkor
azt csak két lejes bonnal hozta, egy részt, mert része volt az erdõben...” ( 61
éves magyar férfi )
A közelmúlt történetébõl kollektivizálást elõkészítõ politikai viszo-
nyok idején a falu tehetõsebb gazdálkodó rétege sokat szenvedett: „ötvenkét
kulák volt ebben a kicsi faluban” ezt azzal is magyarázzák, hogy „nyomták
mert egyedüli magyar falu volt a rajonban” (73 éves magyar férfi).
Az „ötvenkét kulák volt a faluban” olyan toposz a kollektív emlékezet-
ben, amelyet nemcsak azok az idõsek használnak akiknek ez az idõszak
megélt tapasztalat, hanem a középnemzedék tagjai is.
MORÁLIS ÉRTÉKEK
A morális értékekrõl mondott régi példázatok, történetek rendszerint
válaszok a jelen állapotaira. „Régen Zsomboron becsületes emberek laktak”
- mondja egy 54 éves férfi, e kijelentés utalás a jelen morális válságára, a
tulajdon bizonytalanságára, a zûrzavaros földbirtoklási viszonyokra. (Az
1991 utáni földtulajdonba helyezés bonyodalmairól, durva érdekharcokról
szóló történetekkel ismerkedtünk meg a faluban.)
A morális értékek közül a kommunikációs helyzetekben verbalizált
„magyar becsület” olyan fókusz, amelynek jelentõs szerepe van a magyarok
identitás-konstrukciójában. Ez a morális toposz, a történeti-politikai erõk
külsõ nyomására adott lokális válaszokban gyökerezik. A köznapi beszéd-
ben gyakran felbukkanó, a legkülönbözõbb helyzetek, viszonyok értelme-
zésére használt „magyar becsület” fogalma feltehetõen nem helyi, hanem a
nemzeti diskurzusból átkerült értelmiségi konstrukció. Eredetét az egyházi
Emlékkönyvben véltük felfedezni: „noha idegen egyházi fennhatóság alatt
testvértelenül kellett is éljünk, nem szennyeztük be sem a magyar becsületet,
sem nem szégyenítettük meg a mi hitünket. Megmaradtunk mindnyájan
magyaroknak és evangélikusoknak”- jegyzi fel az evangélikus lelkész ami-
kor az egyházközség 1941 júl. 1-én a tiszai Evangélikus Egyházkerület
kötelékébe került.
A fenti elemek és az ezek köré szõtt történetek a faluban szocializálódott
felnõtt lakosság tudásának részei a lokális identitás építésében. Ismeretük a
lokalitás-élménynek része, elmondásuk nemcsak a lokális identitásképzés-
ben fontos, hanem a társadalmi identitás kifejezésének eszköze is. A vélet-
lenszerûen fennmaradt írott források, tárgyak, mûkincsek valamint a föld-
rajzi tér mint referencia tényezõ azonban szelektíven használhatók fel.
Elõfordulnak olyan elemek, elemkészletek, amelyek bár megtörténtek, vagy
léteznek, nem részei a közösségi emlékezetnek. Pontosabban nem kerülnek
az emlékezet fókuszába, sok esetben a múlt emlékei között válogatók
szelektáló munkája következményeként.

245
A MÚLT SZELEKTÍV MEGSZERKESZTÉSE
A továbbiakban a zsombori múlt szelektív megszerkesztésének egy pél-
dáját mutatjuk be. Az eseményre a Székelyzsombori Falunapok keretében került
sor 1993 májusában. Egy elõzõ írásunkban részletesebben beszámoltunk a
három napos rendezvény forgatókönyvérõl. Az ünnepi események sorozata
május 28-án ökumenikus istentisztelettel kezdõdött, 29-én határkerüléssel, em-
léktábla avatással (Nyírõ József emlékére) és a falutörténeti forgatókönyv
bemutatásával folytatódott, majd a harmadik nap ünnepi istentisztelet, Úrvacso-
ra osztás és délután a kakaslövés és majálisolás következett.6
A történeti emlékezet és a lokális identitástartalmak felfrissítése, gaz-
dagodása szempontjából a három nap alatt két fontos eseményre került sor.
Az elsõ nap délelõttjén egy régi szokás, a tavaszi határkerülés szimbo-
likus felidézését szervezték meg. A határkerülés felidézése sematizált,
expresszív aktus volt. Többségében a faluba hazalátogatók kis csapata
kereste fel a faluhatár szimbolikus jelentésû helyeit, a Várhegyen a várat és
az Õrhegyet, itt van a határ legmagasabb topográfiai pontja, a régi idõkben
innen kémlelték az ellenséget. A helyi történelem szakértõje, a megyeszék-
helyen élõ tanító (a továbbiakban: Narrátor) a várudvaron elõadást rögtön-
zött a vár történetérõl. A határkerülés a Narrátor elmondása szerint „nem
hasonlított teljességében a hagyományos határkerülõhöz, mivel ezt nem
lehetett olyan formában megszervezni. Az teljesen más formában zajlott le
annak idején, két ökrös szekérre fölcsomagoltak ételt, italt, és a falu elöljárói
elindultak körüljárni a határt: ahonnan elindultak, két nap múlva ugyanoda
jutottak vissza. Minden határhalomhoz eljutottak, és ugyanannyi elöljáró
lévén, ahány határhalom volt, minden elöljárót ráfektettek egy-egy
határhalomra, és talán jelképesen elfenekelték, mindezzel azt célozva, hogy
az illetõ elöljáró vigyázzon, és emlékezzen arra a határhalomra, amelyiken
õt jól elfenekelték”.
Aznap délután az emléktábla avatás következett, majd az ünneplõ tömeg
a kultúrotthonba vonult, ahol a falutörténet felidézésére került sor. Ez a
többszereplõs konstrukció (a Narrátor és nyolc fiatal elõadása volt a régi
bútorokkal berendezett színpadon) kb. másfél órát tartott. A Narrátor a
bevezetõt és a dokumentumrészleteket összekötõ szöveget olvasta, a fiatalok
az írott történeti forrásokból válogatott részleteket. A 30 gépelt oldal terje-
delmû szöveg válogatása, összeállítása jórészt a Narrátor munkája volt.
A Narrátor falutörténeti visszapillantó céljának definiálásával indította
mondandóját: „olyan személyeket próbálunk jelképesen felidézni, akik tag-

6 A faluünnepen 1993-ban nem voltam jelen. Az eseményekrõl az ekkor készült

videofilm, a felolvasásra került falutörténeti forgatókönyv szövege, valamint
néhány résztvevõ kikérdezése alapján tudok.

246
jai voltak az egykori faluközösségnek, és mulandó életükkel tettek Sombor,
Sommerburg, Szászzsombor, Jimbor vagy Székelyzsombor megmaradásá-
ért... Értük és általuk, magunknak és magunkért próbálunk egy olyan hidat
teremteni a múlt és jövõ között, amely a biztonság, az egymásra találás és
az együvé tartozás jelképeként magasodjon jelenünk fölött.”
A felolvasott szövegben megszólaló elsõ õs, egy öreg esküdt 1453 május
31-én a Szebeni Tanácsban képviselte a falut, majd 1488-ból egy káplán és
oskolamester vallomása következett.
Dokumentumrészletek hangzottak el még XV-XVII. századi határperek-
rõl, a szabadparasztok mellé betelepített jobbágyokkal folyt földvitákról, a
falu társadalmi gazdasági életét - a gyermeknevelés, házastársi kötelessé-
gek, viselkedési szabályok, tiltások, szankciók, rokoni kapcsolatok, ünnepek
rendjét - szabályozó egyházi artikulusokból és a széki fõtisztek rendeleteibõl
az 1559, 1667 és 1720. évekbõl.
Adalékokat tudhatott meg a hallgatóság a családnevek eredetérõl, az
egykori folnagyok (faluvezetõk) vallomásai alapján adatokat a falu vagyo-
náról, a gazdálkodásról (az 1713-as összeírás, az 1765-ben püspöki rende-
letre végzett népszámlálás adatait).
Majd idõben nagyot lépve következtek a XIX. század második felétõl a
lelkipásztorok feljegyzései: 1877-ben elkezdett, az egyházi irattárban ma is
megtalálható Emlékkönyvbõl, amelyet a XX. század közepéig vezettek.7
Elhangzott teljes terjedelmében az 1838-ban feljegyzett XV. századi rege
„a vért szomjuhozó ragadozó pogánycsordá”-ról, a vitéz székely fõemberrõl
akit „bár oroszlán módjára harcolt... számba nem vévén a testébõl csordogáló
vért” a „csecsszopónak sem kedvezõ ellenség” fogságba hurcolta, ahonnan
„kellemetes szép” mátkája szabadította ki kalandos körülmények között.
A várral kapcsolatos rege után adalékok következtek a XIX. század
végének zsombori oktatásáról, helyi építkezésekrõl, felolvasásra került az
egyik középítkezést támogató családok listája. Majd egy másik névsor
következett, a két háborúban elesetteké, mert: „Zsombor népe, éppúgy mint
bármely más helység, nemcsak a közjót elõmozdító jószívû adakozók név-
jegyzékét tartja tiszteletben, hanem szíve mélyén õrzi azoknak a nevét is,
kiket az elsõ és második világháború magával ragadott. A hõsi halált halt
falusfelek tiszteletére emléktáblát állíttatott az evangélikus templom oltára elé.”

7 Jövõbeni kutatási kérdés lehet, hogy miért éppen a XIX. század második felében
érkezett el a falusi parókiákon a múlt dokumentálásának igénye. A zsombori
lelkészígy indítja az Emlékkönyvet„JelenEmlékkönyvnekcélja, hogy a Zsombor
egyházi és politikai községére vonatkozó és feljegyzésre méltó minden nevezetes
történetek és adatok a régibb idõktõl fogva a legújabb idõkig, tárgyilag és kor
szerint rendezve, benne feljegyeztetvén - a feledékenységtõl megóvassanak, s
egyszersmind mindenkitõl, ki az ily régiségek iránt érdeklõdéssel viseltetik,
könnyen megtaláltassanak.”

247
 Majd a falu kulturális értékeirõl, sajátos építkezési stílusról, a már
említett szárnyas oltárról született írásokból következett rövid válogatás: „A
magas homlokú házak lénia egyenesen sorakoznak. Egyéni, de a vidékre
jellemzõ építészeti stílusuk bámulatra méltók. A homlokzati ornamentáció,
az építés idejét jelölõ évszámok, az építtetõ neve, a tetõzeti kakasok és más
építészeti díszítõelemek már egymagukban turisztikai érdekességnek számí-
tanak... falunk büszkeségét jelenti az a mûtörténeti szempontból ritka alko-
tás, mely „a székelyzsombori szárnyas oltár” néven vonult be a szakiroda-
lomba. A XVI. században készült mûvelõdéstörténeti és mûvészi értékû oltár
a kolozsvári Bánfi Palotában van kiállítva.”
Végül részlet következett a századfordulón a falu nyelvjárásáról írt
cikkbõl (Horger Antal: Magyar Nyelvõr 1904. október.), és a falu díszítõ-
mûvészetérõl.
A több mint öt évszázadot átfogó emlékeztetõben a forrásokból kiraga-
dott részletek alapján, az idõben egymástól távoli eseményeket idézõ falu-
történeti epizódokat narrátori szövegek kapcsolták össze. Befejezésként
elhangzott, hogy falu megmaradásáért cselekvõ nagyszerû elõdök példáját
a jelen zsombori népének tettei - vagyis 1993-ban jelenként értelmezett
idõszak, az 1989-es kultúrház építés - méltó módon koronázzák meg: „És
akkor jött a hír: valakik, valahol halára ítélték a falut, a mi szülõfalunkat.
Talán ez volt az a döbbenet, amely a kezdeti kétségbeesést konoksággá, a
megsemmisülés érzését a megmaradás ösztönévé változtatta. Az emberek
keze újra egybefonódott, hitük visszatért, egymásba vetett bizalmuk felerõ-
södött. Ismét összedobták garasaikat, és akkor, amikor mások és máshol
romboltak, akkor õk itt építettek, mintegy megcáfolva a rombolók szándékát.
Házat építettek, a kultúra házát. Azt a házat, amelybe egybe gyûlve, itt és
most, itthon maradottak és hazatértek egymásra találunk. Jelképnek kell
tekintenünk ezt a házat: az örök mécsesként lobogó székelyzsombori szellem
jelképének.”
A fenti narratívum többszereplõs konstrukció volt: ünneplõbe öltözött
fiatalok személyesítették meg az egykori elõdöket, a régi korok hangulatát
felidézõ zene, bútorok, félhomály gyertyafény és más expresszív aktusok
keltették a múlt méltóságát, nagyszerûségét. A szimbolikus konstrukcióban
adaptációkra is szükség volt: a négy-ötszázéves forrásokból idézett részle-
teket, neveket a résztvevõknek érthetõ nyelven kellett megfogalmazni, idõ-
ben elrendezni.
1993 május 29- én a kultúrotthon nézõterén helyett foglalók egy bemu-
tatott kultuszt láthattak, a múltnak egy megszerkesztett képét. Közösségi
produkció volt, az elõadók ugyan úgy részesei voltak mint a hallgatók. Olyan
múltat mutatott fel, amivel lehetett azonosulni, aminek a folytonosságát a
faluban élõk és elszármazottak egyaránt vállalhatták, és amelynek részesei
is lettek.

248
FELEJTÉSRE ÍTÉLT TÖRTÉNETEK
Az alábbiakban arra hozunk fel bizonyítékokat, hogy a fenti, szelektíven
szerkesztett, pozitív szemantikájú események válogatásából komponált múlt
mellett, egy másik múltról is lehetne beszélni. Terepmunkánk idején felfi-
gyeltünk arra, hogy miközben a helyi történeti narratívákban a település
történetérõl a XV-XVI. századig visszautaló múlt-konstrukciók beszélnek,
nem találtunk az 1848-49-es eseményekre utaló egyetlen adalékot sem. Noha
ekkor a falutól nem messze is hadi események zajlottak, 1848-49. vonatko-
zásában teljes helyi amnéziát tapasztaltunk. Ennek magyarázatát akkor
értettük meg, amikor az evangélikus egyház Emlékkönyvében az alábbi
feljegyzésre bukkantunk: „A legutolsó Nemzeti függetlenség harca alatt
1848 és 1849-dik években azonban Zsombornak - már fekvésénél fogva is
- nagyon súlyos volt a helyzete, az egymás ellen életre halálra küzdõ felek
közé lévén ékelve. Nagyon sokat is féltek és aggódtak a szegény lakosok,
hogy falujuk végképpen elpusztul, mivel Kõhalomszékhez tartozván, az
ottani széktisztségtõl vett parancs folytán, kénytelenek voltak a magyarok
ellen õk is táborba szállani, miáltal a szomszéd székely atyafiaknak felette
nagy haragjukat vonták magukra. Azonban az Isteni gondviselés megõrizte
a falut e nagyon veszélyes idõkben is a pusztulástól. Midõn 1848-ban
Karácson elõtt a Rika tetején vívott csatában a magyar sereg megverte Haite
osztr. csász. csapatvezérnek legnagyobb részben lándzsásokból álló seregét
és azt szétoszlatván bevonult Zsomborra, a falunak és a lakosságnak semmi
baja nem lett, de hadisarczul 1004 (:ezernégy) forintot és 13 darab ökröt
kellett fizetnie. Isten óvja a községet és az egész hazát több oly szomorú
idõktõl, minõk e forradalmi két év alatt voltak!8
A múltnak ez az epizódja késõbb nem volt alkalmas a lokális identitást
erõsítõ szimbólum képzésére. Nem lehet a történteket ünnepelni, emlékhe-
lyet avatni, kopjafát állítani, évente megemlékezõ szertartásokat végezni.
1877-ben még feljegyezte a helyi lelkész, mint közelmúltnak, a saját, vagy
a helyiek emlékezetében 18 év múltán még élõ emlékét.9 De olyan idõszak
következett, amikor a nemzeti „történelmi emlékezet szimbólumainak foly-
tonos sulykolása az élet megannyi területén a századforduló évtizedeiben
vált általánossá és túlontúl megszokottá.”10 Ekkor a zsomboriak 1848-as
szereplése nem volt pozitív történet, el kellett felejteni.
8 : A sombori ágostai hitvallású evangélikus egyház Emlék-Könyve, a régibb
idõktõl fogva a legújabb idõkig. Elkezdetett 1877-ben. Egyh.Lvt. Kézirat. (a
továbbiakban: Emlékkönyv) 252-253 p.
9 A történetet leíró Rozsondai József 1832-ben született Apácán. Elõbb görög- és
német nyelvtanár a Nagyenyedi Kollégiumban, majd a lipcsei és jénai
egyetemeken tanul. Hazatérése után a Kolozsvári Református Kollégiumban
német nyelvtanár volt. 1858-ban zsombori evangélikus lelkésznek választották.
10 Gyáni Gábor: i.m. 108 p.

249
 Ugyancsak feledésbe merült, hogy a lelkészek feljegyzései szerint bi-
zony voltak a faluban akik loptak, sõt az Emlékkönyvben olvashatóan az a
példátlan eset is elõfordult, hogy az egyház javaiból: a templom falainak
megszilárdítására vásárolt, vasrudakat emelték el, „nevük említésére is
méltatlan” de kétségkívül helyi lakosok.
Azt se volt értelme a pozitívnak szánt múltkonstrukcióba beleszõni, hogy
az Emlékkönyvben lévõ feljegyzések szerint a XIX. század végén Monar-
chia különbözõ börtöneiben egy idõben több zsombori lótolvaj is sínylõdött.
Továbblépve az idõben, 1915-bõl az alábbi feljegyzés olvasható: „A régi
erkölcs sokban hanyatlott, vallásosság, templombajárás csökkent. Többé
nem az a szíves nép, ki volt régente. Önzés irigykedés vett erõt rajta.
Gyakoriak a lopások is, kisebb kerti lopást és majorságlopást kell érteni. A
szülõk kevés gondot fordítanak gyermekeik vallás erkölcsi nevelésére. Az
ifjuság nagy mértékben látogatja a kocsmákat, táncmulatságait is ott tartja.
A papnak valamit ajándékba vinni, mi ez elõtt annyira szokásos volt, ritka
mind a fehér holló ... ” Elképzelhetõ, hogy e szokás elmaradása is befolyá-
solta a falu lakóinak erkölcseit a századelõn ily sötéten látó lelkész vélemé-
nyét. „Nagyon szomorú dolog azonban a kocsmázás irtózatos szokása, mely
valósággal átka e népnek” - olvasható a folytatásban. „Mértéktelenül isznak
és ez sokszor a munkától is elvonja, másrészt óriási anyagi kárt is okoz.”
A mai emlékezõk szerint is Zsomboron a kocsma a társadalmi élet fontos
színtere volt a XX. század elsõ felében. Egy 55 éves férfi elmondotta, hogy
gyerekkorában még szokás volt a férfiak reggeltõl estig tartó kocsmázása,
ez annyira elfogadott idõtöltés volt, hogy a feleségek ebédet is odavitték a
kocsmában - az egyik legfontosabb helyi fórumon - társalgó férjeknek. De
az idõs emlékezõk - a jelen tapasztalataihoz viszonyítva - kiemelik, hogy az
akkori kocsmázásokban a társalgás volt fontos, az alkoholfogyasztás mér-
tékletesebb volt mint ma, és egyenlõ korrekt viszonyok voltak „szerre
vásárolták a féldeciket, mindenki, amikor rákerült a sor.”
A lelkészek kritikus feljegyzései a falu társadalmi életérõl a század
közepéig folytatódtak
1956-ban: „Szinte irtózattal kell megállapítanunk, hogy a gyülekezet
közerkölcs szempontjából egyre jobban hanyatlik. A szívek megkövesedtek,
a nemes tiszta érzelem mind jobban elvegyül a kíméletlenség, az egymás
iránti irigykedés posványában s - borzalom - ez természetesnek mondatik.”
A fennebb idézett történetek, társadalmi viszonyokról írott feljegyzések
természetesen nem kerültek be a faluünnepen felolvasott történeti forgató-
könyvbe. A forgatókönyvet összeállító helyi elit tagjai - akárcsak a hivatásos
történészek - válogattak forrásaik közül, szempontjuk az elképzelt múlt
dokumentálása volt. A töredékesen fennmaradt forrásokban megtalálták az
ehhez szükséges eszközöket. A falutörténeti forgatókönyv a múlt és jövõ, a
rég elporladt zsomboriak és a jelenlevõk közötti kapcsolat megteremtéséért
született, a Narrátor szövege szerint: „értük és általuk, magunknak és ma-

250
gunkért próbálunk egy olyan hidat teremteni a múlt és jövõ között, mely a
biztonság egymásra találás jelképeként magasodjon jelenünk fölé. Három
pilléres ez az építmény: egyik pillére legyen anno 1453, közbeesõ pillére
legyen 1993, a harmadik pillére legyen az a tartóoszlop, amelynek alapját a
jövõ nemzedék talán itt és most rakja le.”
A Narrátor a falunapok céljáról és eredményeirõl az ünneplés után a
brassói tv magyar adásában a következõket mondotta: „A Zsomboron szü-
letett, ott élõ, vagy eltávozott falusfelek találkozása ez a három nap. Egy
olyan találkozás, amely az egyûvé-tartozás, és az egymásra találás érzését
és annak örömét tolmácsolná mindenki számára. Egy olyan találkozás,
amely a szórakozáson túl valami lényegeset is nyújt a jelenlévõk számára,
éspedig kulturális vonatkozásút. Ha már egy kultúrháznak az avatóünnep-
ségére is egybegyûlt a közösség, akkor természetesen fontosnak tartottuk,
hogy végigvezessük ezt az egybegyûlt közösséget, végigvezessük a székely-
zsombori szülötteket a falutörténeten. Ez egy fordulópontot jelentett min-
denképp a falu életében, éspedig az önismeret útján, ugyanis megismerni
önmagunkat, ez nagyon lényeges, felismerni magunkban a másságot, meg-
ismerni mindazt a jegyet, ami tulajdonképpen ezt a másságot szolgáltatja, ez
is nagyon fontos. Reméljük, hogy a Székelyzsombori Napok egy olyan
folyamatnak az elindítását jelentette, amelyet megismételve, természetesen
nem ugyanebben a formában, hanem változatosabb formában, mindenképp
nagyon sokat nyújthatunk a faluközösségnek. Talán ennek a folyamatnak a
második pontja lenne, a nyár folyamán Székelyzsomboron megszervezendõ
diákmunkatábor létrehozása. Egy olyan munkatábor létrehozása, ami tulaj-
donképpen a falu mûemlék értékû épületeinek a megtisztítását, a vár udva-
rának, környékének megtisztítását célozná. Aztán hogy mi következne ez-
után, arról talán az elkövetkezõkben többet tudnánk mesélni”.
Bár azóta többször megfogalmazódott a szándék, 1993 óta nem rendez-
tek Székelyzsombori Falunapokat.
ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTELMEZÉS
Mielõtt a fennebb elmondottakat értelmezni próbálom szükséges né-
hány szociológiai tényre és mentális sajátosságra utalnom, amelyeknek
megítélésem szerint szerepe van a zsomboriak emlékezési gyakorlatában:
az emlékezet anyagának kiválasztásában, megformálásában, aktualizálódá-
sában. A mai valóság: a társadalmi viszonyok, morális értékek, gazdasági
helyzet és a történeti hagyomány közvetítette virtuális valóság között mély
szakadékot tapasztalnak a zsomboriak. A ma emlékezõknek a „régi” falu -
amelyhez részben élettapasztalatukkal, másrészt mások emlékezete, (bele-
értve most az írott emlékeket is ) alapján kapcsolódnak - és a település mai
gazdasági, foglalkoztatottsági, demográfiai viszonyai között nagy különb-
ségek vannak. Ez röviden szólva azt jelenti, hogy megszakadt a múlttal való
folyamatosság.

251
 Székelyzsombor leszegényedõ, depressziós térségben fekszik. A telepü-
lés1968 óta elveszítette önálló községi státusát, a román többségû Homoród
községhez tartozó egyik falu. Az aktív lakosság körében nagy a munkanél-
küliség. A fiatalok között - vannak köztük városról hazaköltözöttek is - sok
a kényszer-gazdálkodó. A mezõgazdasági termelés a családok többségének
nagyon szerény jövedelmet jelent. Az 1941. évi népszámlálás óta a lakosság
kb. 60%-kal csökkent. Különösen a kollektivizálás (1950) után változtak a
demográfiai viszonyok, elindult a városra vándorlás. A falu 500 fõ körüli
lakosának 13,5%-a más településekrõl költözött Zsomborra. A beköltözõk
között van néhány román nemzetiségû személy is. Az utóbbi években a
cigány lakosság - ezek többsége szintén beköltözõ - gyors szaporodása is
nyugtalanságot kelt a magyarok körében.
A helyiek a beköltözõket nehezen fogadják be. Évtizedek múltán is
„Megjegyzik, meg, hogy nem tõsgyökeres zsombori...” A földek visszaadá-
sakor különösen élesen merült föl, hogy ki a „valódi” zsombori és ki nem.
Volt akitõl gyûlésen a földigénylést (amit törvény szabályozott) azzal az
érvvel tagadták meg - hiába élt évtizede a faluban - hogy „Te hallgass, mert
te nem vagy zsombori....Hogyne volna neked földed, te hoztad Oklándról a
hátadon, ilyent is mondtak. Te el akarod venni az én földemöt, hát olyan
jövevény nem jött be a faluba senki mint Te...” (66 éves asszony).
A faluba költözött értelmiségiek szerint a gondolkodásmódot, beállító-
dásokat konzervativizmus jellemzi. Nehezen fogadják el a változásokat: pl.
sok rábeszélésbe került a vízhálózat építésekor a lakossági támogatás (nem
is az anyagi) megszerzése.11
A szokás hatalma a késõbbi években sokat veszített erejébõl. Mint
általában a kelet-európai falusi társadalmakban Székelyzsomboron is az
utóbbi évtizedekben „megszûnt a vérségi viszonyok, a patriarchális függés-

11Úgy véljük a „jövevény” zsomboriaknak ez a vélekedése nem egészen alaptalan.

A hagyományok, a társadalmi normák magatartásirányító szerepére példaként
megemlítjük, hogy az egyházi anyakönyvekben elemezve a névadási szokásokat
meglepõ eredményekre jutottunk.
1898 és 1957 között a megkeresztelt gyermekek az alábbi néhány nevet viselték a
következõ arányokban.
Fiúgyermeket összesen 217-et kereszteltek:
András János Mihály István Márton
33,6% 25,8% 13,8% 13,4% 3,6%
A fennmaradó kb. 10% további tíz név között oszlott meg.
Leányok esetében 231 keresztelés volt bejegyezve. A névarányok a következõk
voltak:
Anna Kata Róza Sára Ilona Irén és Irma együtt
29,0% 23,4 17,.7% 9,1% 6,0% 5,6%
A fennmaradó kb. 9%- további 15 név között oszlott.

252
rend, a konzisztens erkölcsi törvény szabályozó hatása, és megbomlott a
települések közös érdekmotívumainak hajdanvolt relatív egysége is.”12
A jelen viszonyait az idõsebb nemzedék morális válságként értelmezi:
„Sokat változott a világ a mi fiatal korunk óta, de nem jó felé. Annyi
tolvaj-gazemberséget mint most én soha nem hallottam. Egy-két mezei
tolvaj volt ezelõtt is, de a nép becsületes volt”- mondta egy 80 éves férfi.
A fenti tényezõk összhatása, hogy a lakosság jelentõs csoportjaiban
állandósult a bizonytalanság, veszélyeztetettség érzése.
A belsõ szociális feszültségek, érdekviszonyok, az etnikai megosztott-
ság ellenére a falu társadalmát kollektív alakzatként értelmezzük. Nemcsak
lakóközösség, hanem önszervezõdésre is képes, ha nem is oly mértékben
mint az emlékezetben élõ régi falu idején. 1990 óta közmunkával építkeztek,
önerõbõl megszervezték a kábel tv hálózatot, közösen mezõgazdasági gé-
peket vásároltak. Veszélyeztetett helyzetben, külsõ kényszerekkel szemben
néha még egységesen is képes fellépni a lakosság többsége.13
A szocálpszihológia megállapította, hogy mindenfajta kollektív alak-
zat, „csoport, közösség sajátos jellemzõje, hogy szüntelenül az adott csoport
létére és történetére reflektáló narratívumokat alkot, majd a folyamatos
felidézések és újraközlések során variálja-stilizálja õket, tartósan rögzítvén
az elbeszéléseket a kollektív emlékezetben és a hagyományban.”14
Akárcsak az egyén, a kollektív alakzatok, vagy az ezekbe szervezõdött
csoportok is szükségét érzik, hogy felidézzék, aktualizálják a jellegzetes,
identitás - minõsítõ, csoport-elbeszéléseket. Újra és újra el kell mondani az
eredettörténeteket, a régi dicsõség egyes epizódjait. E történetek funkciója
a csoport határainak, - a csoporthoz tartozó személyek körének - kijelölése.
„Az elbeszélések érvényességi köre - vagyis a megosztás társadalmi határai
- egyúttal a csoport határait is kijelölik”.15
Az elbizonytalanodó helyzetû csoport belsõ kényszere identitásának
újra - és újra definiálása. Ennek eszközei a szimbolikus tartalmakkal, utalá-
sokkal telített narratívumok. Aminek nem részese a jövevény mert nincs
lokális múltja, ki van zárva ebbõl a hagyományból.
De a múltból bármit nem lehet elmesélni. A pozitív önképre vágyó
ember, a sikeres identitásépítésre törekvõ csoport nem azonosulhat lótolvaj-

12 A. Gergely András: Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. Scientia

Humana. MTA PTI. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1993. 41 p.
13 Erre felhozható példa, hogy 2000. évi legeltetési idényre a községvezetés egyik
szomszéd község állami gazdaság marhacsordáját a zsombori legelõn próbálta
elhelyezni. Az akciót a gazdák megakadályozták.
14Pataki Ferenc: Kollektív narratívumok és a csoportidentitás. In: Kollektív, társas,
társadalmi. Akadémiai Kiadó . Budapest. 1999. 578 p.
15 Pataki i.m. 578 p.

253
okkal, az ellenség mellett harcolókkal, hadisarcra kötelezettekkel, vagy a
naponta kocsmázókkal.
Ezért amikor „az elbeszélések szelektálásával és megformálásával,
majd újabb és újabb felidézésével mintegy szüntelenül életre beszélik és
elevenen tartják a csoportidentitást, s betáplálják a kollektív emlékezetbe”16
a csoport tagjai természetesen elfelejtik a múlt kellemetlen epizódjait.
Ugyanígy felejt a pozitív múlt megszerkesztését morális kötelezettségbõl
vállaló elit is. Olyan konstrukcióval akarja helyreállítani a múlttal megsza-
kadt folyamatosságot - és saját viszonyát a csoporttal - amellyel egyaránt
azonosulhat az identitásépítõ csoport és a múltszerkesztõ elit.
Alapvetõ eszménye a folytonosság, az azonosulás a vállalható múlttal,
eszközei változatosak, lehetnek kulturális értékek, kiválogatható dokumen-
tumrészletek, vagy a földrajzi táj elemei.

16Pataki i.m 578 p.

254
 HARAG-ESEMÉNYEK

A haragnak mint érzelmi síkon keletkezõ jelenségnek a vizsgálata

elsõsorban a pszichológia tárgykörébe tartozik. De csak születése pillanatá-
ig. Miután „életre kelt”, és az egyének „külsõvé”, felismerhetõvé tették, már
társadalmi jelenséggé is válik, az illetõ mikrovilág társadalmi tényévé,
amelyhez valamilyen módon nemcsak a haragos felek viszonyulnak, hanem
a szûkebb emberi környezet is. Következésképp a harag-események vizsgá-
latára a társadalomtudomány is igényt tarthat, elsõsorban olyan új ágazatai
révén, mint a szemiotika, kommunikációelmélet, antropológia.
Feltevõdhet a kérdés: mi teszi indokolttá egy ilyen, látszólag képlékeny,
megfoghatatlan, ám az empirikus tapasztalatban gyakori jelenség vizsgála-
tát. Alaphipotézisünk az, hogy a haragnak mint folyamatosan fenntartott
mikrotársadalmi jelenségnek a szóban forgó emberi közösségben jól meg-
határozott szociális funkciója van.
Feltevésünk bizonyításához a jelenség „miért”-jére kell rávilágítani, de
ez aligha tehetõ meg néhány elõmunkálat elvégzése nélkül. Elsõsorban a
hasonló témájú vizsgálatok eredményeit kellene számba venni, azonban a
társadalomnéprajz figyelmét mindeddig elkerülte ez a jelenség. A tárgyi
világ kutatásához hasonlítható leírások, számbavételek nem születtek, éppen
ezért a következõ lépésekben közelítem meg a témát:
a. mi az a jelenség, amit harag-eseménynek nevezünk a vizsgált közös-
ségre vonatkoztatva,
b. a harag-eseményeket a közösségben hogyan jelenítik meg, illetve
milyen cselekvéssorozatokat, stratégiákat, gesztusokat használnak a közös-
ség tagjai,
c. végül: melyek a jelenséget generáló, éltetõ feltételek, miért kel életre
a harag.
Talán nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy a harag-eseményeket
vizsgálva kommunikatív cselekvések sokaságával találjuk szembe magun-
kat, amelyek arról az emberi közösségrõl közölnek információkat, amelyben
születtek. Arról is meggyõz a tapasztalati valóság, hogy harag csak egymást
ismerõ emberek között, valamilyen emberi közösségben születhet. Bevallott
célom, hogy a harag-események vizsgálatával a közösség mûködésérõl,
idõbeni változásairól ismereteket szerezzek. Közelebbrõl a vizsgált társadal-
mi környezet kapcsolathálózatára fordítok nagyobb figyelmet, mivel a ha-
rag-események e hálózatban „teremnek”.
A VIZSGÁLAT SZÍNHELYE ÉS MÓDSZERE
A harag az emberi interakciók világában születik. Olyan környezetben,
amelyben intenzív szociális élet zajlik, az interakciók (kölcsönös viszonyok,

255
kölcsönös ráhatások) gyakran ismétlõdnek, az egyének között megvan annak
a feltétele, hogy a vizsgált jelenség kifussa magát: megszületik, kifejlõdik
és széthull. Természetesen ez a három fokozat a jelenség modellszerû váza,
a valóságban többféle átmeneti állapot létezik. A kedvezõ feltételeket a
szociális alkalmak ismétlõdésében és a résztvevõk korlátozott számában
láthatjuk. Ebbõl a meggondolásból a vizsgálat terepéül a falut választottuk.
Belátható kiterjedésû, differenciált társadalmi környezetként a falu sûrítet-
tebben tartalmazza a fenti feltételeket, mint a városi környezet. Kutatási
módszerként a résztvevõ megfigyelést és a kikérdezést használtuk. Az
adatközlõkhöz és a megfigyelt egyénekhez több évtizedes folyamatos kap-
csolat fõzött, a terepmunkát megkönnyítette ez a viszony. A résztvevõk
érintkezéseit számos alkalommal módunkban állt megfigyelni, tapasztalata-
ink alapján megfejthettük az interakciókban álló felek gesztusainak jelenté-
seit. A gyakori közvetlen jelenlét azzal a haszonnal járt, hogy sikerült
„eltûnni” az illetõ helyzetekben, a résztvevõk számára pusztán egy ott lévõ
közömbös személyt jelentettünk, így a kutató jelenléte nem befolyásolta a
viselkedésüket.
A társadalomkutatás új diszciplínái fokozott figyelmet fordítanak a
kutató - vizsgált környezet viszonyának ismertetésére. A megfigyelõ hely-
zete döntõ módon befolyásolja azoknak az adatoknak a valós értékét, ame-
lyeket elemzés céljából birtokba vesz. Az adat fogalma tág jelentésû: adatnak
foghatunk fel egy pillanatnyi gesztust, egy arckifejezést éppen úgy, mint egy
önéletrajzi visszaemlékezést.
Adataink valóságértékét az biztosította, hogy a megfigyelt szociális
alkalmakon nem mint megfigyelõ, hanem mint másokkal egyenrangúan
cselekvõ személy vettünk részt. Ez az állapot megõrizte az interakciók
lefutásának természetességét, s így a jelenségek integritását megóvó alapve-
tõ követelmény valósult meg. Ez a vizsgálat elsõ két lépésénél biztosított
elõnyöket.
Végsõ célként, ahogy Alfred Schütz mondja, „mindenekelõtt nem a
mások nyílt magatartása érdekel, sem pedig az: hogy hajtanak végre gesz-
tusokat és testi mozdulatokat, hanem intencióik, és amit ez jelent: azok a
motívumok, melyekbõl kiindulva és amelyekre alapozva õk (mások) úgy
cselekszenek, ahogyan cselekszenek” (idézi Aron Cicourel 1984. 254).
A falu - amely e vizsgálat terepe - egy magas dombvidéki tájegység
kisvárosának vonzáskörébe esik, a lakosság foglalkoztatásában az iparnak
(fém- és bányaipar), a helybeli termelõszövetkezetnek, valamint a szolgál-
tatásoknak van szerepük. Az egyéni kapcsolathálók alakulását meghatározó
egyik legfontosabb társadalmi tényezõ a helyi foglalkozásszerkezet. A ha-
gyományosan intenzívnek számító szomszédsági, rokonsági kötelékek le-
épülõben vannak, sokat veszítettek jelentõségükbõl. Új típusú kapcsolatok
szövõdnek a munkatársak, szaktársak, az ugyanazzal az autóbusszal ingá-
zók, az ugyanabba a váltásba járók között. Az olyan intézmények, mint a

256
komaság, régebb a falu finoman hierarchizált világában az azonos szinten
levõk között kötõdtek, ma fõleg az említett új tényezõk függvényében
épülnek.
Bár a század elsõ negyedében nem volt ritka a nagy család (öt-hat
gyermek), mára az ideáltípus a kétgyermekes család. A régebbi természetes
szaporulat több hullámban rajzott ki az ipari övezetek felé, ennek folytán
alig van család, amelynek ne lenne rokonsága valamelyik nagyvárosban. A
lakodalmakra, temetésekre, halottak napjára az elszármazottak többsége
hazautazik a faluba.
Az emberi kapcsolatok minõségi változásokon mentek keresztül, ezt
csak az idõsebb nemzedék érzékeli. „...Ezelõtt nagyobb körbe volt a jóindu-
lat egymással szembe kifejezve. De nem hogy csak szóilag kifejezték, hát
ilyen kalákaszerûségök, az építésnél annyi mindent hordtak díjmentesen,
úgy kalákába, jó szántukból, hogy szinte egy házra való anyagot. Most? Most
építhetsz egész nyugodtan a kapun belül, mert senki sem lát, senki sem
törõdik veled.” (60 éves férfi). Egyféle kalákaszellem azért fennmaradt, erre
két példát hozhatunk fel: a kiskorú árvák részére pénzt szoktak gyûjteni, a
közelmúltban a termelõszövetkezetnek figyelmetlenségbõl tetemes kárt
okozó fiatalember megsegítésére a faluban gyûjtést szerveztek, és a kárt
megtérítették. (Mindenki adakozott, két személy kivételével, s mivel té-
mánkhoz tartozik, megemlítjük: két haragos jómódú testvér, egymástól
függetlenül, nem adott semmit).
A falu „szóbeli hírfogalmának” (Biró, Tett. 1986) témáira figyelve
megállapíthatjuk, hogy az emberek közti kapcsolatokról való beszélés elõ-
kelõ helyet foglal el. A spontánul szervezõdõ beszélési alkalmakon fõleg a
fiatalok közti, esetleg házassággal végzõdõ párkapcsolatok szövõdését kíséri
a legnagyobb figyelem. Ennek egyik, bennünket érdeklõ magyarázata, hogy
a házasságkötés új viselkedésmódokat követel meg nemcsak a házasfelektõl,
hanem az addig esetleg csak kölcsönös ismeretségben lévõ felektõl is. Ezek
az új kapcsolatok pedig nem mindig harmonikusak; súrlódásra, konfliktusra
is akad bõven példa, harag-események születnek, friss híranyaggal látva el
a falu kommunikációs rendszerét.
A KAPCSOLATTÍPUSOKRÓL
Már említettük, hogy a vizsgálatra kiválasztott jelenség a személyközi
interakciók világának terméke. Ezekre a társas kölcsönhatásokra az emberi
kapcsolatok biztosítanak keretet. Az elemzés érdekében meg kell néznünk,
milyen is ez a közeg, az a kapcsolatvilág, amelyben vizsgálódunk. Viszonyí-
tási pontokra van szükségünk ezen az egyelõre ismeretlen terepen, hogy
harag-eseményeinket elhelyezhessük.
Az antropológusok az emberi kapcsolatokat többféleképpen rangsorol-
ják, nézzünk ezúttal egy hasznosíthatónak látszó osztályozást:

257
 a. genealógiai (vérségi) kapcsolatok (pl. rokonság)
b. területi (territoriális) kapcsolatok (pl. szomszédság)
c. választható kapcsolatok (pl. barátság, közeli ismeretség folyamatos
ápolása)
d. kényszerkapcsolatok (azok a kapcsolattípusok, amelyek az egyik
résztvevõ nyilvánvaló elõnyét szolgálják, és ezért éltetik. Az egyik résztvevõ
a kölcsönös kapcsolatban az adó, a másik a haszonélvezõ, nyilván ez utóbbi
az aktívabb a kapcsolattartásban).
Ezekben a kapcsolatokban a résztvevõk (a továbbiakban a kapcsolatvég-
pontok kifejezést használjuk) az interakciók páros helyzeteiben különféle
szerepekben jelennek meg. (pl. testvér, szomszéd). Ha a szerepek (és nem a
kapcsolatvégpontok) közti viszony szempontjából nézzük ezeket a kapcso-
lattípusokat, akkor észrevehetjük, hogy a, b, c esetekben a szerepek mellé-
rendelõ, szimmetrikus viszonyban vannak. A d. esetben az interakciókat az
adó szerep uralja. E szerepviszonyok nyomán szimmetrikus (a, b, c) és
aszimmetrikus (d) kapcsolatokat különböztetünk meg.
A vizsgált társadalmi környezetet a fenti négy kapcsolattípus szövevé-
nyes hálózata jellemzi. Az egyén e hálózatban olyan csomópontnak képzel-
hetõ el, ahonnan a társadalmi tér legkülönbözõbb pontjai felé (ahol szintén
más csomópontok helyezkednek el) futnak szálak. A kapcsolatok természe-
tétõl függõen változik az összekötõszálak „szakítószilárdsága”. De nemcsak
erõsségük, hanem „színük” is különféle aszerint, hogy az intimitások, köl-
csönösségek milyen fokozatai áramlanak ezeken a vezetékeken egyéntõl
egyénig. E kapcsolatok mikrovilágának elemei nem mindig különíthetõk el,
csak akkor, ha ismerjük a hátteret, azokat az elemeket, amelyeknek a
kapcsolatszervezésben, kapcsolatfenntartásban szerepük van.
Hogy szemléletesebbé tegyük a kapcsolatok mûködését, az interakciók
kapcsolattípusok általi meghatározottságát, egy folyamatában megfigyelt
interakció-sorozatot mutatunk be.
Színhely: a falu fõutcájának körülbelül hétszáz méter hosszú szakasza.
Résztvevõk: 1. negyvenöt éves férfi, akit ezen az útvonalon végigkísértünk,
2. szembejövõ más egyének (szám szerint hatan). Abban a rövid idõmetszet-
ben, mialatt emberünk (a továbbiakban E) mögött haladtunk, a szembejövõ
egyénekkel való találkozás az õ számára öt interakcióban való részvételt
jelentett. A használt viselkedéselemek, gesztusok megfejthetõ jelentései
esetenként különböztek egymástól, természetesen különbözött az interakci-
ók lefutása és hangulata is. Ha nem lennénk tájékozottak ebben a környezet-
ben, a gesztusnyelvbõl akkor is megállapíthatnók, hogy E a szembejövõkkel
már e találkozást megelõzõen kapcsolatokat alakított ki, és a szemünk elõtt
a kapcsolatok újrafelvétele játszódott le.
Íme az interakciók résztvevõi:
1. E - rokon (idõs asszony)
2. E - azonos szociális helyzetû kortárs egyén

258
 3. E - szomszéd
4. E - 2 gyerek, 8-10 évesek, akik közül az egyik közeli rokon
5. E - ismerõs (akivel laza a kapcsolata).
Megfigyelésünk szerint E az interakciók során a másik résztvevõhöz
fõzõdõ kapcsolata függvényében változtatta az olyan viselkedéselemeket,
mint a gesztusok, arcmimika, hangszín, intonáció stb. A környezet részérõl
létezik egy általánosan elfogadott elvárás (szerep), amely szerint egyféle-
képpen kell viselkedni a szomszéddal, másféleképpen az idõs rokonnal stb.
De megfigyelhetõ volt - az elvárások ismeretében -, hogy E a szokásosnál
hidegebben viselkedett az 1. találkozáson, és a megszokottnál szívélyeseb-
ben az 5. esetben. Az egyén szerepmegvalósítása tehát ebben a két esetben
nem felelt meg a szerep közösségi elõírásainak. A különbség oka a helyzet
különlegessége lehet, amit csak akkor tudunk megmagyarázni, ha ismerjük
a kapcsolat elõtörténetét, vagy a két személy között várhatóan bekövetkezõ
eseményeket, amelyek az egyéni viselkedést befolyásolták.
A szerepmegvalósítás eltérései az egyén jelenbeni vagy jövõbeni hely-
zetének - a társakhoz fõzõdõ kapcsolatoknak - értékelésébõl származnak. A
saját helyzetrõl való tudás tulajdonképpen tükrözõdése az egyénben annak
az önmagáról alkotott képnek, amit a társak világában betölt. Ez a kép, az
„én-kép” nagymértékben a társas környezet közvetítésével, a környezet
visszajelzéseibõl alakul ki, és nagy szerepe van az interperszonális kapcso-
latok szervezésében. A kialakulás folyamatát olyan szociálpszichológiai
jelenségek vezérlik, mint az interiorizáció, azonosulás, hasonlóság stb.
Visszatérve példánkra: a találkozások alkalmával a személyközi viszo-
nyok tartalma rövid idõre felvillan a szóbeli interakciókban és a metakom-
munikációs jelekben. Egy következõ találkozásig megerõsíthetik vagy két-
ségessé tehetik az eddigi kapcsolatot. A kapcsolatvégpontok mikrovilágát
az a közös háttértudás szervezi, amit egymásról eddig elraktároztak a szem-
tõl-szembeni interakciókban vagy más személyek közvetítésével.
A következõkben bemutatjuk egy egyéni kapcsolathálózat vázlatát
azzal a céllal, hogy a késõbbiekben vizsgálandó harag-eseményeket elhe-
lyezhessük a kapcsolathálók egészének terében (lásd az ábrát). A kapcsolat-
egész grafikus felosztásához nem tartottuk fontosnak mellékelni a mennyi-
ségi mutatókat (milyen típusú kapcsolatból hány van), és az idõbeni válto-
zásoktól is eltekintünk. Pusztán egy egyén (52 éves falusi asszony) kap-
csolategészének szinkron metszetérõl van szó. A már említett négy kapcso-
lattípust (a, b, c, d) további két szférába csoportosítottuk: az „egyént” a
kapcsolatokban „fogvatartó” viszonyok természete szerint:
1. Imobil szféra: az adott kapcsolatokat foglalja magába, amelyekbe az
egyén beleszületik, és amelyekbe élete során beletartozik, függetlenül attól,
hogy elhanyagolja vagy ápolja ezeket a kötõdéseket.

259
 2. Mobil szféra: azok a kapcsolatok, amelyeket az egyén saját maga
létesít, õ választja meg kapcsolatai végpontjait, idõtartamát.
Jelen írásnak nem célja, hogy részletesebben foglalkozzék az emberi
kapcsolatok morfológiai problémáival, de szeretnénk utalni arra, hogy az
ember mindennapi társadalmi létezésének megismerésében az egyéni kap-
csolathálózatok vizsgálata, különféle összehasonlító elemzésekkel kombi-
nálva (pl. generációk, státuszok szerinti változásai stb.), a kutatás sokat ígérõ
ágazata lehet (vö. Mitchell, 1969).
MI A HARAG?
Az elõbbi elõkészítõ lépések után most felvethetjük az elsõ megvála-
szolásra váró kérdést: mi a harag, mit jelent a vizsgált környezetben?
A mindennapi életben a harag fordulatot jelent két egyén viszonyában.
Az õket eddig összekötõ kapcsolat valamiért átminõsül, az egymás irányá-
ban addig használt viselkedés-együttest, amivel a kapcsolatokat ápolták,
mostantól (a harag beálltától) felfüggesztik, az ezután esedékes interakciókat
másképp (más „töltetû” gesztusnyelven) oldják meg. Nem állíthatjuk, hogy
megszûnik mindennemû kapcsolat közöttük, de most már új szerepekben,
haragos felekként állnak egymással szemben.

260
 Ezeknek a személyközi változásoknak a megjelenítése mindig szociális
alkalmak keretében történik, az illetõ alkalom kínálta feltételek és lehetõsé-
gek igénybevételével. Mielõtt rátérnénk a haragviselés „hogyan”-jának le-
írására, bemutatjuk a rendelkezésre álló anyagot. A felkutatott harag-esemé-
nyekrõl nem állítható, hogy a vizsgált társadalmi környezet teljes készletét
kimerítenék. Ennek objektív okai vannak: egyrészt az illetõ emberi környe-
zet létszáma (kb. 1500 lélek), másrészt az egyszemélyes kutatói „apparátus”.
A bevezetõben említett feltevések bizonyítására (a haragviselésnek szociális
funkciói vannak, amit sarkítva úgy is fogalmazhatnánk, hogy a harag szük-
ségszerû jelensége a vizsgált kulturális környezetnek) az elemzésre kiválasz-
tott anyagmennyiség elegendõnek látszik.
Többféle csoportosítási szempont kínálkozik, osztályozhatunk a résztve-
võk közt a harag-eseményt megelõzõ kapcsolat, az idõtartam, az intenzitás,
a kiváltó okok szerint. Abból kiindulva, hogy harag csak ott születhetik, ahol
a felek közt már elõzõleg kiépült valamilyen kapcsolat, helyesnek látszik,
ha harag-eseményeinket azok szerint az emberi kapcsolattípusok szerint
csoportosítjuk, amelyekben „megteremnek”. Ugyanakkor nem lehet elha-
nyagolni az adatközlõk megjelölte, haragot kiváltó okokat sem. Az más
kérdés, hogy az elemzés során ezeknek az okoknak majd milyen jelentést
tulajdonítunk.
Táblázat a harag-események osztályozásával

OKOK Geneológiai Territoriális Választható

kapcsolatok kapcsolatok kapcsolatok
Kényszer Összesen
kapcsolatok
Anyagi 16 5 4 3 28
javak
Szimbo-
likus 3 12 5 – 20
javak
Amint a táblázatból látható, a harag-események háromnegyed része az
imobil szféra két kapcsolattípusába sûrûsödik, és csak egynegyede a mobil
szférába. E megoszlást a két szféra kapcsolattípusainak eltérõ jellege részben
megmagyarázza. A mobil szféra kötelékeibõl ki lehet lépni, ezeket a kap-
csolatokat meg lehet szakítani anélkül, hogy sor kerülne a haragviselésre,
egyszóval lehetõség van alternatívákra. Az imobil szférában az adott kap-
csolatrendszerben kell élni, itt az érdekek gyakran keresztezhetik egymást,
„testközeli” kapcsolatokról van szó. Itt húzódik a háttérben az anyagi bázis,
ami fölött az egyének „megosztoznak”, ebbõl születik a legtöbb konfliktus.
Ugyanakkor a társadalmi szabályozások arra kötelezik az egyént, hogy
szociális életének egy részét ebben a kapcsolatkörnyezetben valósítsa meg.
A rokonság és a szomszédsági kapcsolatháló mentén fõleg a létfenntartás

261
körébe tartozó események szervezõdnek, amelyek az illetõ életforma „köte-
lezõ” tevékenységei (pl. a kölcsönös segítségnyújtás alkalmai). Gyakran
kerülhet sor a kapcsolatvégpontok között olyan „nem kívánt” interakciókra,
ahol az egymásnak ellentmondó egyéni nézetek, attitûdök konfliktusforrá-
sokká válhatnak.
Szembetûnõ az imobil szféra két kapcsolattípusában a harag-események
okok szerinti megoszlásának fordított polarizáltsága. Mielõtt ennek lehetsé-
ges magyarázatára kitérnénk, körvonalaznunk kell, mit értünk szimbolikus
javakon. E fogalommal azokat a pozitív viselkedés- és magatartásformákat
jelöljük, amelyekbõl az egészséges egyéni identitástudat építkezik. Például
ilyen pozitív értékek: becsületesség, õszinteség, szorgalom, munkaszeretet,
segítõkészség stb. Megkérdõjelezésük presztízsrontó aktusnak minõsül, és
identitászavarhoz vezethet. Az egyensúly helyrebillentésének egyik straté-
giája a haragviselés. A fordított polarizáltság arra enged következtetni, hogy
a geneológiai kapcsolatokban ritkább a presztízsrontó tevékenység, a konf-
liktusok okai inkább anyagi természetûek. A territoriális kapcsolatokban az
anyagi bázis egy keskeny szelete lehet közös, a térbeli közelségbõl követke-
zõ gyakori interakciók konfliktusforrásai a szimbolikus javak birtoklása
körül csoportosulnak.
A legkevesebb a harag-esemény a kényszerkapcsolatokban. Itt a két
interaktor között annyira aszimmetrikus viszonyok uralkodnak, hogy ritkán
kerül sor haragra, a felmerülõ érdekkonfliktusok megoldásának valószínûleg
más módozatai léteznek. A szembenálló felek egyike (aki a kapcsolatokban
alárendelt) ritkán vállalja a haragot, ha fontosak számára az illetõ kapcsolat-
ban kielégíthetõ érdekei.
A fentiekbõl az a következtetés körvonalazódik, hogy a harag-esemé-
nyek a „szimmetrikus” kapcsolatok sajátosságai, ahol az egyének egyenlõ
felekként nézhetnek szembe egymással.
HOGYAN KEL ÉLETRE A HARAG?
Ahogyan már jeleztük, a harag nyomán elsõsorban az interaktorok
szemtõl-szembeni helyzeteiben áll be gyökeres fordulat. Többféle, egymás-
hoz illeszkedõ jelekbõl álló viselkedési idióma szervezõdik abból a célból,
hogy felmutassák és minden alkalommal konszolidálják az új állapotot.
A haragos felek nem keresik, sõt kerülik (ez is egy gesztus) az interak-
ciókat, de a falu világában nem lehet elkerülni a találkozásokat. Az elsõ és
legszembetûnõbb jel a külsõ szemlélõ számára az, hogy a felek beszüntetik
a szóbeli interakciókat. Nem gyakorolják a szokásos üdvözlésformákat,
„nem beszélgetnek” egymással. Ezzel párhuzamosan haragra utaló, haragot
jelentõ gesztusokat kezdenek használni. (Indokolt lenne a haragot jelzõ
gesztushasználat alaposabb elemzésénél a nemek szerinti differenciálás. A
vizsgált környezetben a férfiak mértéktartóbbak, a haragot hirdetõ gesztus-
készletüket nem mozgósítják olyan vehemensen, mint a nõk.)

262
 Nézzünk néhány esetet. Hogyan történik például egy utcai találkozás?
A felek igyekeznek a másikat nem létezõnek tekinteni: mereven elõrenézve
mennek el egymás mellett, szélsõséges esetben enyhén az ellenkezõ oldalra
fordítva fejüket, megspórolva az idegennek is kijáró, a köszönõtávolságon
belüli pár másodpercnyi oldalpillantást. Rendszerint szokás gondterhelt
arcot ölteni, de a színlelt vidámság vagy az elmélyült társalgás is elõfordul
olyan helyzetekben, amikor az egyik fél nem egyedül, hanem ismerõsével
közeledik haragosa felé. Az elmélyült társalgó szerepének felöltésével le-
foglalható az ismerõs, eltakarható, kisebbíthetõ a szembejövõ másik.
Bonyolódik a helyzet, ha a haragosok más jelenlévõkkel együtt hosszabb
lefolyású esemény résztvevõi, és ez idõ alatt arra kényszerülnek, hogy egymás
jelenlétében cselekedjenek. Ilyen alkalmak az olyan nyíltszíni gyülekezetek,
mint a bevásárlás, autóbuszra várakozás, gyülekezés lakodalomra, temetésre stb.
Az ilyen esetekben érvényesülõ szociális kontroll következetes viselkedést vár
el a két féltõl. Kerülni kell a félreértelmezhetõ gesztusokat. A környezetnek ez
az elvárása pszichikai terhet is ró az egyénre. A szemtõl-szembeni helyzeteket
kerülni kell, át kell nézni a másikon. Állandóan szabályozni kell a térbeli
helyzetet. Ez az egyik legfontosabb módja a megszakított kapcsolat hírüladásá-
nak. Más esetekben, amikor az egyénnek olyan rituális üdvözlõ gesztusokat kell
tennie, mint a kézfogás, akkor - ha a jelenlévõk között az érkezõ haragosa is ott
van - a hallgatólagos megegyezés szerint a haragosak nem fognak kezet. Ez
egyértelmûen jelzi a jelenlévõ másoknak, hogy az ellenséges viszony továbbra
is fennáll közöttük.
Olyan találkozási alkalmakkor, amelyek elõre megtervezettek, és az
esemény résztvevõi ismertek (pl. lakodalom), ha két haragos fél is van
köztük, akkor gyakori stratégia, hogy az a fél, amelyiknek az alkalomhoz
fõzõdõ elkötelezettsége lazább, megtagadja a részvételt. Ezt a lépést általá-
ban akkor teszik meg, ha az illetõ szociális alkalom nem tartogat kellõ
„rejtekhelyet”, a felek nem tudnak elvegyülni a társaságban, és egymás
közeli jelenlétét nehezen viselik el. A haragos felek kizárják egymást saját
szociális életükbõl. Az olyan intézményesült kapcsolatformák, mint például
a kölcsönös segítségnyújtás, megszûnnek.
Nem nehéz észrevenni, hogy a fent felsorolt magatartásmódok, visel-
kedésminták egyik szervezõelve a másik fél tagadása. Ha az egyén a köz-
vetlen környezetében felfedezi a haragosát, akkor egész gesztuskészletével
azt adja a környezet értésére, hogy eltekint a másik jelenlététõl, cselekvése-
itõl, egyszóval tagadja a másik létét. Ugyanakkor a fenti viselkedéselemek
másik lényeges funkciója az ellenséges viszonyban álló felek védekezõ
stratégiájának megvalósítása. Azáltal, hogy minden kínálkozó alkalommal
elhatárolják magukat, tulajdonképpen hozzáférhetetlenné teszik saját vilá-
gukat, minimálisra csökkentik azokat a támadható felületeket, amelyek a
másik fél számára további célpontul szolgálhatnak.

263
 A haragos felek viselkedésmódja nemcsak szemtõl-szembeni helyze-
tekben változik meg. A felek közvetlen környezetükhöz fõzõdõ viszonyában
is új elemek jelentkezhetnek. Nézzünk egy idevágó példát: „Van egy bogaras
szomszédunk, aki a tõle harmadik házban lakó szomszédjával haragban van
a kert felett, ami ma már egyiküknek sem tulajdona. Ennek a szomszédnak
a kertjén kell minden õsszel egyszer szekérrel áthajtsunk, hogy hazahozzuk
a feleségem után kapott parcelláról a termést. Mindig apám szokta megkérni
annak rendje-módja szerint, hogy nem engedné-e meg, mert máshol nem
lehet elhozni. Most legutoljára hátrajön az öreg is a kertbe, s kezdi szidni a
haragos szomszédját, hogy ”nézzétek meg, ez a vak hátracsapta a tehenét
legelni, s az én kertemet mind összetapodta". Na, mondja apám, hát mi is
elég kárt teszünk, a kerekek is belevágnak a parlagba, a lovak is tapodják.
„Az nem számít fiam, az más, de ez a vak, ez a tehenével...”(30 éves férfi).
Mi történik itt? Az egyik haragos a stratégiáját - a környezete pártfogását
keresõ stratégiáját - nyilvánítja ki önkéntelenül. Tõle szokatlan engedmé-
nyekre is képes, nagylelkûségével azt próbálja sugallni, hogy az ilyen
emberre, mint õ, nem lehet rosszat mondani, s a haragért a másik felet, a
„vakot” (mondanunk sem kell, az illetõ nem vak) terheli a felelõsség. Az
önmagáról forgalmazott képpel - a haragos féllel való rivalizálásban -
környezete értékelését igyekszik a maga javára fordítani.
Más esetekben a haragos felek közvetlen hozzátartozói a mikrotár-
sadalmi környezet elõtt nyomatékosítják elkötelezettségüket egyik vagy
másik irányba. Ez történik például olyan helyzetekben, amikor két család
egy-egy tagja haragban van, de mindkét oldalon az azonos pozíciójú egyének
(pl. a férjek) úgy döntenek, hogy nem azonosulnak a beállott helyzettel, és
tovább ápolják egymás között az addig létezõ kapcsolatot. Ekkor gondosan
vigyáznak arra - gondosabban, mint addig -, nehogy valamely cselekedetük
félreértelmezhetõ, szándékukkal ellentétes jelentésû legyen. Ilyenkor kerül
sor az enyhén túlzott figyelmességre, elõkészített, érdeklõdõ kérdésekre, az
addig megszokottnál szívélyesebb köszönésekre és más olyan gesztusokra,
amelyek elsikkadtak volna, ha nincs a háttérben a hozzátartozók közötti
harag. Hogy ily módon elhatárolják magukat a közvetlen környezetükben
beállott állapottól, annak elsõsorban kifele, a szociális környezet fele van
jelentõsége, amely értékel, képet formál az egyénrõl. A haragot kifejezõ
jeleket, gesztusokat a szocializációs folyamatokban tanulja meg és gyako-
rolja be az egyén. Megfigyeléseim szerint a harag-eseményeket minõsítik,
legalább két kategóriába sorolják. A szóhasználat is tükrözi ezt a megkülön-
böztetést: más üzenete van annak a kijelentésnek, ha valakikrõl megállapít-
ják, hogy (a) „haragban vannak”, vagy ha azt mondják, hogy (b) „na, megvan
a nagy harag”. Az (a) ponthoz tartozó esetek mondhatni köznapiak, elfoga-
dottak, „nem vernek fel nagy port”. A haragos felek nem álltak közvetlen,
szoros kapcsolatban a környezet bonyolult kapcsolathálózatában, még sok

264
kötõdési lehetõségük marad, a pozíciókat, amelyeket a felek egymás számára
betöltöttek, mások is elfoglalhatják, és több-kevesebb sikerrel birtokolhatják
a továbbiakban.
A második típus (b) a „nagy harag”. A környezetnek az e típus iránti
általános érdeklõdését megfigyeléseink szerint a következõ mozzanatok
magyarázzák: a haragnak ez a típusa az egymással intenzív kapcsolatban álló
egyének között születik. Kölcsönösen részt vesznek egymás életében, a
köztük kiépülõ szoros kapcsolat következményeként személyiségük több
rétegét fedik fel a másik fél elõtt, árnyaltabb mikrovilág épül ki kettejük
között. Közös világukat külsõvé is teszik, a különféle szociális alkalmakon
más résztvevõk is értesülhetnek róla.
Ha ilyen kapcsolatban következik be az „átfordulás”, a harag, akkor a
felek addig kiépített külön világa összeomlik. De nem is ez a fontos a
környezet számára, hanem az, hogy külön-külön a felekhez fõzõdõ viszo-
nyában hallgatólagosan benne foglaltatott a másikhoz való viszony is: a
környezet például arra is figyelt, hogy az egyik kapcsolatvégponttal (A) való
interakcióiban ne kövessen el sértéseket a másik kapcsolatvégpont (B)
címére. Röviden: úgy viszonyult A-hoz, mintha B is jelen lenne.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a harag megjelenítése társadal-
milag szabályozott viselkedésmintákból áll. Az adódó helyzetekben az
egyének személyközi (ellentétes) kapcsolataik pillanatnyi állapotát kifejez-
hetik az érvényes szabályozásokat betartva úgy, hogy ezzel ne zavarják meg
az illetõ szociális alkalom menetét. Természetesen e cselekvésekben az
egyén valódi indítéka nemcsak a szociális alkalom épségének megõrzése,
hanem a társak ráirányuló tekintetére való figyelés is. E tekintetek formálnak
véleményt róla, helyezik el, értékelik az egyént.
MIÉRT ÉL A HARAG?
Amint láttuk, a haragot kiváltó változatos okok két szférából verbuvá-
lódnak: 1. az anyagi, tárgyi javak és 2. a szimbolikus javak világából. Észre
kell vennünk, hogy az okként megjelölt javak tulajdonképpen a harag tárgyát
jelentik, azt az önálló entitást, amely felett a harag megszületik.
Ha esetenként összehasonlítjuk a haragot kiváltó javak értékét és azok-
nak az elõnyöknek az értékét, amitõl a harag megszületése folytán az egyén
elesik, az esetek döntõ hányada azt mutatja, hogy a harag mindig veszteség-
gel jár. Jó példa erre az a három évtizedes szomszéd-harag, amelyben a
hajdani konfliktusforrás egy összecserélt vagy eltulajdonított üres zsák. Ha
csupán a kölcsönös segítségnyújtási alkalmak elmaradt hasznát számoljuk
fel, már e mögött is eltörpül a harag tárgyának értéke.
Látható, hogy a fenti szempontok nem magyarázzák a harag létét. Az
eddig szórványosan felhozott példák alapján is kijelenthetjük, hogy a haragot
elindító indulatot a különféle javakhoz való viszonyok megkérdõjelezése

265
váltja ki. Mindaz, amirõl az egyén úgy gondolja, hogy õt megilleti (rendkívül
széles ez a skála, az örökségbõl való részesedéstõl a társak értékeléséig), a
másokkal való kapcsolataiban mint elvárás jelenik meg: kifejezetten vagy
hallgatólagosan elvárja, hogy a számára jelentõs személyek elismerjék a
javakból õt megilletõ részt, vagyis az õ viszonyulásának az érvényességét.
A probléma akkor kezdõdik, amikor azt tapasztalja, hogy mások nem úgy
értelmezik ezt a viszonyt, mint õ. Akadályokat gördítenek e viszony gyakor-
lásának útjába. Ezek az akadályok igen változatosak lehetnek, kezdve az
eltulajdonítástól a presztízsrontásig.
Milyen akciókra vállalkozik az egyén az akadályok elhárítása céljából?
A kapcsolat természetének függvényében vagy nyílt harcot indít az akadályt
támasztó fél meggyõzésére, hogy a saját értékelõ szempontjait a másikkal
elfogadtassa, vagy elnapolja a meggyõzést, ha számára a kapcsolat további
fenntartása elõnyösebb, mint a konfliktus vállalása. Egyik megoldás sem
veszélytelen a további kommunikációs praxis szempontjából.
A fent elmondottakból az a kézenfekvõ következtetés adódik, hogy a
harag megszületése ott esedékes, ahol az egyének egymásra vonatkoztatott
elvárásai nem harmonizálnak, nem esnek egybe. Közelebbrõl meg kell
néznünk tehát, hogy mibõl áll össze a másokkal szemben tanúsított elvárás.
Kanyarodjunk vissza empirikus tapasztalatainkhoz. A haragról való beszé-
lésben elõfordulnak olyan közszájon forgó sztereotip szókapcsolatok, ame-
lyekbõl a bennünket érdeklõ mögöttes elemekre lehet következtetni. (a)
„Majd megmutatom én neki!”, (b) „Ki vagyok én mellette!”, (c) „Nem állok
le vele vitatkozni.”, (d) „Nem kértem én magától se tanácsot, se kalácsot!”,
(e) „Nem vártam volna ezt tõle!”, (f) „Hát ezt érdemeltem én azok után, amit
érte tettem?” és más hasonló tartalmú kijelentésekrõl van szó.
Kérdésfelvetésünk szempontjából legalább két fontos dolog derül ki a
fenti megfogalmazásokból. Egyrészt az, hogy az elsõ négy kijelentést meg-
fogalmazó egyén (E) saját magát és a másikat (M) összehasonlítja, ebben a
mûveletben pedig mindig igyekszik önmagát elhatárolni, értékben, fontos-
ságban a másik fölé helyezni. Másrészt a két utolsó kijelentésben E csaló-
dottsága az M-mel szemben támasztott elvárások be nem teljesülését, vagy
olyan akciók bekövetkeztét jelenti, amelyekre E nem számított M részérõl.
E gesztusa, amellyel saját értékskáláján önmagát M elé helyezi, azokra a
szubjektív folyamatokra utal, amelyeknek végeredménye az önmagáról
alkotott kép. E azonosul ezzel a képpel, hisz abban, hogy õ olyan, amilyennek
önmagát elgondolja, interakcióiban ennek függvényében cselekszik.
Ugyanakkor abból következõen, hogy E és M kortársak, egyazon szo-
ciális környezetnek a tagjai, lehetõvé válik, hogy egymásról kölcsönösen,
folyamatosan tapasztalatokat szerezzenek, tehát külön-külön a másikról is
kialakítsanak egy képet. Ez a tapasztalás egy állandóan változó dinamikájú
folyamat az egymás irányából érkezõ ingerek hatására, úgyhogy a kialakult

266
kép nem statikus. Az elvárások e két kép eredõje mentén csoportosulnak az
illetõ környezet társadalmi jóváhagyása szerint.
Amint láttuk, a harag-események születésekor a személyes kapcsola-
tokban „nem jönnek be” a másiktól elvárt viselkedésminták, cselekvésmód-
ok. Ennek a ténynek legalább két oka van:
1. Hamis „én-kép” alakul ki az egyénben önmagáról, ami nem vág egybe
azzal a képpel, amit a vele interakcióba kerülõ társai formáltak róla. Saját
képességének, teljesítményeinek értékelésében az igényszintje rendszerint
alacsonyabb, mint amivel a társai teljesítményeit értékeli. E hamis én-képbõl
indul ki, amikor magatartásmódokat, igényeket támaszt másokkal szemben,
más szóval a hamis én-képbõl kiindulva értelmezi a saját szituációját. Az
értékelésbeli összhang hiánya az egyén és a társak között az elvárások (mint
a viszonyulások kifejezõi) szintjén kel életre.
2. Hamis „õ-kép” - nevezzük így az interaktorról, a másik személyrõl
(M) formált képet, amely akkor jön létre, amikor az egyén különbözõ
indítékokat, szándékokat, attitûdöket tulajdonít interakciós partnerének, és
ezek M cselekvéseiben, viszonyulásaiban nem következnek be. Fõleg affek-
tív módon viszonyul hozzá, olyan vonásokkal ruházza fel, amelyek M-nek
nem sajátjai, és amelynek említett nem kívánatos következményei szintén a
szemtõl-szembeni helyzetekben bukkannak fel.
Az alábbi példában a két hamis kép mûködésébõl születõ zárlatos
kommunikációs eseményt szemléltetjük:
„Jó pár évvel ezelõtt hazamentem a falumba, hogy szüleimnek segítsek
az õszi betakarodásban. A cukorrépával dolgoztunk, a parcellánk szomszé-
dos volt az M. bácsiéval, aki a faluban tõlünk a negyedik házban lakik. Akkor
olyan volt a szabály, hogy a megtisztított répát le kellett adni, a lapit
hazavihettük az állatoknak. Jön egyszer az öreg szekérrel, se szó se beszéd,
állítsa oda a lovakot a mi parcellánkra, s kezdi etetni a mi rakásainkból.
Kérdem édesanyámat, ez miféle dolog? - Hadd el fiam, ne állj elébe, tudod
jól, kivel van dolgod - mondja. Az igaz, hogy az öreg M. gõgös, erõs ember
volt életibe, s jó gazda, az én szüleim szerények is, szegények is mellette.
Nem is mertek szólni. Na, mondom, várjanak. Odamegyek M-hez: Figyeljen
ide, a dolog úgy áll, hogy a földeket egyformán mérték ki, s ezen a parcellán
semmi keresnivalója. Vigye el a lovakot, mert baj lehet belõle! Azóta nem
köszönünk.” (36 éves városi munkás)
Ha az eseményt M. szempontjából nézzük, cselekvését két elõfeltétele-
zéssel magyarázhatjuk. Megítélése szerint õ olyan ember, hogy ezt a gesztust
a szomszédai szeme láttára megteheti (1), a szomszédai pedig olyanok, hogy
velük ezt meg lehet tenni (2).
Természetesen fontos lenne ezeket az értékelési zavarokat alaposabban
elemezni. Milyen motivációk mûködnek az egyénben, amikor önmagát
felértékeli, illetve másokat leértékel? (A továbbiakban csak erre az esetre

267
figyelünk, mivel a jelenség közvetlenül a témánkhoz kapcsolódik). A prob-
léma megválaszolása a személyiség-lélektan kérdésköre lenne, amennyiben
a pszichológiai mechanizmusok megismerését tõznõk ki célul. Egy ilyen
jellegû elemzés nem tekinthet el - ez az írás meg semmiképpen sem - attól
a sarkalatos ténytõl, hogy „az emberi létezés szituacionális természetének
megértése sorsdöntõ az emberrõl szóló bármely tudomány kifejlesztése
szempontjából” (Schütz 1984. 399). Bõvebben szólva: a konkrét emberi
események, történések valamilyen mértékben mindig annak a szituacionális
kontextusnak a függvényei, amelyben elõfordulnak, és csak ennek a
szituacionális kontextusnak a megismerésével, figyelembevételével adható
rájuk megfelelõ magyarázat.
Hogy megértsük, miért gyakori a testvér-harag, miért lesz apró ügyek-
bõl évekig tartó kapcsolat-megszakítás, miért termelõdhet az interaktorok
között hamis kép egymásról, utalnunk kell a szociális környezet néhány
sajátosságára. A jelenkori szociálpszichológia olyan személyiségfogalomra
épít, amely egyszerre meghatározott pszichológiai és szociológai tényezõk
által. E tényezõk azokat a történeti, társadalmi szerkezeteket jelentik, ame-
lyek a mindennapi élet legbanálisabb tényei mögött húzódnak.
A kapitalizmuskori faluról a történeti szociológia megállapítja, hogy
lakóinak munkahelyi, települési, mûvelõdési, közigazgatási közössége volt
(Egyed 1981. 250). Ez az egység belülrõl azonban erõteljesen hierarchizált
(u.o. 255). A hierarchizáltság nem annyira az anyagi kultúrára, az életmódra
vonatkozik, hanem a szûkebb társadalomban létezõ presztízs-hierarchiákra.
Egyrészt még erõteljesen tovább élnek a feudalizmuskori falu rendi tagozó-
dásának tudati maradványai, másrészt az új korszakban „a verseny és a
versengés, az új társadalmi rangsorolás fokozatosan áthatotta a közösségek
magatartását, amennyiben az egyénnek s a vezetõ csoportnak nagyobb
érvényesülési teret biztosított (u.o. 255). Ezek a történeti tények szempon-
tunkból azért fontosak, mert társadalomlélektani következményeik ismere-
tében közelebb kerülünk az emberek közti történések megértéséhez.
A hierarchizáltság két pólusa között több közbeesõ szintvonal húzódott,
elválasztva az egymástól csak árnyalatokban különbözõ pozíciókat. A pozí-
ciók rendszerében az egyén elfoglal egy helyet, amelyet a státus fogalommal
jelölünk. A státus betöltéséhez szükséges feltételeket nem részletezzük, sok
minden tartozott ide, az öltözéktõl kezdve a más státusokhoz kapcsolódó
kölcsönös kötelékek, kötelezettségek betartásáig. Az egyén e szerepeket
felölti, és több-kevesebb elkötelezettséggel alakítja.
Normák, szabályozások, megegyezéses elvárások nyalábjai alkotják
azokat a viselkedésmintákat, amelyek kötelezõ érvényûek bizonyos státusú
egyének számára. Be nem tartásuk - amellett, hogy a környezet szankcióit
váltja ki - rontja az egyén presztízsét is. Az említett szabályozások fennma-
radása, újratermelése a szocializációs folyamatokban valósul meg. A családi

268
életet az aszimmetrikus viszonyok jellemzik (alá- és fölérendeltségek, vö.:
Gazda K. 1980. 67-69, Gazda J. 1980. 296.). Ennek az intézményes elren-
dezettségnek a következménye a tekintélyelvûség - mint személyiségjegy -
nagy gyakorisága.
A tekintélyelvû (autoriter) személyiségtípusról a társadalomlélektan
megállapítja, hogy érzelmi-gondolati világát a merevség, a sztereotípiák
képzésére való fokozott hajlam jellemzi. Elõítéletek rabja olyan társadalmi
ingerekkel szemben, amelyek elfogadása gondolati erõfeszítést igényel.
Ugyanakkor túlzottan azonosul társadalmi szerepével, önmagát igyekszik
kedvezõ színben feltüntetni stb.
Végezetül fontosnak tartjuk hangsúlyozni e személyiségtípus gyakori
elõfordulását vizsgálatunk színhelyén. Erre egyébként a néprajzi és a szép-
irodalmi munkák is bõven kínálnak bizonyító anyagot. A hagyományos,
önellátó falu - mint differenciált társadalmi alakzat - kedvezett az autoriter
személyiségjegyek kialakulásának.
BIBLIOGRÁFIA
Biró A. Zoltán 1986
Mondja már, szomszédasszony drága...” In: TETT 3.
Cicourel, A. 1984
Interpretatív eljárások és normatív szabályok a státussal és a szereppel
való megbirkózásban. In. A fenomenológia a társadalomtudományban.
Gondolat. Budapest.
Gazda József 1980
Így tudom, így mondom. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.
Gazda Klára 1980
Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.
Egyed Ákos 1981
Falu, város, civilizáció. Tanulmányok a jobbágyfelszabadítás és a kapita-
lizmus történetébõl Erdélyben, 1848-1914. Kriterion Könyvkiadó. Buka-
rest.
Mitchell, J.C. 1969
„The concept and use of social networks” pp. 1-50 in J. Clyde Mitchell
(ed.) Social Networks in Urban Situations. Manchester. England: Man-
chester University Press.

269
270
 RITUÁLIS BESZÉD A HOMORÓDALMÁSI TEMETÉSEN

(Témamegjelölés)
Az alábbi dolgozat célkitûzése a temetésen nyilvánosan elhangzó ritu-
ális beszéd jelentéseinek vizsgálata. A beszéd jelentéseit három dimenzióban
próbálom nyomon követni:
1. a rituális beszéd a temetés mint keretesemény menetében
2. a rituális beszéd jelentése az esemény résztvevõinek
3. a rituális beszéd jelentése magának a beszélõnek.
Célkitûzéseimnek módszertani következményei vannak: az 1. ponthoz
empirikus leírás, a 2., és 3. pontokhoz az empirikus leírás mellett az elemzõ
értelmezés is szükséges.
A KUTATÁS SZÍNHELYE

A vizsgálat helyszíne Homoródalmás (Románia, Hargita megye). A falu

nevét elõször az 1332-es pápai tizedjegyzék említi, 17 kapuval, lakói bizo-
nyíthatóan a XVII. század közepétõl unitárius hitre tértek. Utólag a századok
folyamán idegenbõl beköltözött családok egy katolikus parókiát is létrehoz-
tak és fenntartanak, a szomszéd faluból beszolgáló plébánossal.
A település egy hozzávetõlegesen É–D irányú folyóvölgyben fekszik,
középsõ része halmazfalu, szélein útifalu jellegû, a fõbb útvonalak a folyó-
vízzel és a beletorkolló két kisebb patakkal párhuzamosak.

Kapcsolatunk a település társadalmával és az anyaggyûjtés menete

Mivel a kérdezõ és felesége a szóban forgó lakói voltak és rokonaik ma
is ott élnek, az elmúlt években igen gyakori kötelezettségük volt a temeté-
seken való részvétel. Különösen 1985-1986-ben volt több temetés a rokon-
ságban (6). Ezeken a temetéseken a kapcsolatok természetétõl, jellegétõl
függõen különféle szerepekben vettünk részt, ám sohasem a megfigyelõ
vagy kutató szerepében. Nem merülhetett fel tehát a jelenség valamiféle
befolyásolásának lehetõsége. Az esemény menetét közvetlenül megfigyel-
hettük, „végigalakíthattunk” különféle szerepeket, a közeli hozzátartozótól
a sírgödörásóéig.
A közvetlen, résztvevõ megfigyelés mellett a rituális beszéd vizsgálatát
a „beszélõ emberek” kikérdezésével folytattuk. Szám szerint négy emberrel
készítettünk hangfelvételt, rögzítve a különféle alkalmaknak megfelelõ be-
szédváltozatokat és a rituális szöveghez kapcsolódó más aspektusokat (a
tudásuk eredete, a beszélésmód, a beszélõ személye stb.). A beszélgetéseket
elõkészítettük, az adatközlõket otthonukban kerestük fel, (mindenkihez
elõzetes személyes ismeretség is fûzött) megbeszéltük, hogy miért akarjuk
lejegyezni a beszédek szövegét – (az indoklás az volt, hogy olyan szokásról
van szó, amit sok helyen nem ismernek, és le akarjuk írni) –, mikor kerülhet

271
sor a beszélgetésre, a pontos rögzítéshez kell a magnetofon stb. Minden
hangfelvétel a beszélõk otthonában készült. Volt olyan eset is, ahol a beszélõ
vonakodott, fáradtságra hivatkozott, ilyenkor elhalasztottuk egy késõbbi
idõpontra az újabb találkozást.
A beszélõk kikérdezése mellett más, a temetéseken nem beszélõ részt-
vevõkkel olyan magánbeszélgetéseket „provokáltunk”, amelyekkel vélemé-
nyüket, értékeléseiket nyomoztuk a rituális beszédrõl.
A TEMETÉS A FALU ÉLETÉBEN

Homoródalmáson az utóbbi tíz évben1 a temetések száma a következõ-

képpen alakult:
1980: 39; 1981: 21; 1982: 19; 1983: 34; 1984: 35; 1985: 24; 1986: 26;
1987: 24; 1988: 34; 1989: 41.
Az esetenkénti résztvevõk száma igen tág határok között mozog: volt
olyan temetés, amelyen 150-200-an vették részt, de olyan is elõfordult, hogy
a templomba a gyászszertartásra bevonuló férfiak létszáma 776 volt (a
lelkész közlése), az asszonyoké is körülbelül ennyi. Természetesen az ilyen
határesetek nem általánosíthatók, az átlagos részvétel kb. 200 személy. A
legutóbbi temetésen – 1990. július – 250 személy volt hivatalos a torra, rajtuk
kívül még 150-en lehettek, akiket nem hívtak.
A temetésen való részvétel lehetséges motivációit késõbb részletezzük.
A halál híre két egymás kiegészítõ csatornán kerül be a falu kommuni-
kációs világába. Az elhunyt családtagjainak, rokonságának és szomszédsá-
gának informális kommunikációs alkalmain, valamit az egyház formális
hírvivõ tevékenysége révén. Az elsõre az egyének szemtõl szembeni inter-
akcióiban kerül sor (a véletlen utcai találkozások, látogatások stb.).
Az egyház formális hírvivõ akciója a harangozás. A valamikor közmeg-
egyezésen vagy az egyház belsõ rendszabályain alapuló harangozás-módból
minden, a faluban szocializált felnõtt egyén megállapíthat három dolgot: a)
haláleset van a faluban, b) halott neme, c) kb. mikor állt be a halál. Ezeket
az információkat a halált jelzõ harangozásmód, a „szaggatás” közvetíti a
templom két harangjával. Ha férfi a halott, akkor nagyharanggal kezdik a
harangozást, majd „közbe húzzák” a kicsivel, és a végén a naggyal fejezi be.
Az asszonyoknál fordított a sorrend.
Hogy vizsgálatunk tárgyát, a rituális beszédet elhelyezhessük saját
kontextusában, szükséges röviden leírni az esemény menetét. Nem egy
konkrét eseményt írunk le, hanem azokat az általános szabályokat, amelyek
szerint az esemény minden alkalommal megvalósul, tehát az esemény rövid
forgatókönyvét.

1 A tanulmány 1990-ben készült.

272
Az elsõ nap
A halál beállta után rögtön, ahogy végigfut a hír a szomszédságon,
összegyûlnek a szomszédok, a közeli rokonok, a holttestet megmossák és
felöltöztetik. A szobában, ahol majd felravatalozzák, a földön elnyújtják a
testet egy gyolcslepedõben.
Olyan esetekben, amikor más helységbõl hozzák haza a halottat (pl. a
kórházból), fogadására harangoznak, és a rokonok, szomszédok összegyûl-
nek „a halottas háznál”.
Megkezdõdik a – rendszerint három napos – esemény lebonyolításához
szükséges gyakorlati teendõk megbeszélése: a más helységekben élõ roko-
nok, családtagok értesítése, a koporsó, a halotti torra szükséges élelmiszerek
és ital beszerzésének lehetõségei. Egy rokon bejelenti a lelkésznek és a
harangozónak a halálesetet, egy másik megfogadja a szakácsnét.
Ha délelõtt kilenc óráig bejelentik a halottat, akkor még tíz óráig
kiszaggatják. Tíz és tizenkettõ között nem szaggatnak, hogy a harangszó ne
legyen összetéveszthetõ a déli harangszóval. Hasonlóképpen este tíz után
sem harangoznak a halottnak, mert a harangszó a falu szélein félreértelmez-
hetõ a késõi órákban (pl. tûzvész).
A halott közeli hozzátartozói, a „keservesek”, nem vehetnek részt
közvetlenül a gyakorlati teendõk intézésében, az önkéntes segítõk (rokonok,
szomszédok), végeznek mindent. Elsõ nap csak ezek tartózkodnak a halottas
háznál.

Második nap
A halottas ház mozgalmas része a konyha és környéke, ahol a másnapi
halotti torra folynak az elõkészületek (zöldségtisztítás, laskacsinálás).
Orvost általában nem hívnak a halál tényének megállapítására, az
orvostól kapott igazolvánnyal valaki a közeli hozzátartozók közül kiváltja
az anyakönyvvezetõtõl a halotti bizonyítványt.
A déli harangszóval hozzák a rokon férfiak a koporsót és a szemfödelet,
felravatalozzák, a nyújtópadra tett födetlen koporsóba helyezik a halottat, az
„elsõ házba” a nagyobb szobába, fejjel az ablak, lábbal az ajtó felé. Padokat
helyeznek a ravatal mellé, a szomszédos szobában, vagy ha elég nagy, abba
ahol a ravatal van, egy asztalt leterítenek a gyászlepellel, amit az egyháztól
hoznak el, amikor a lelkésznek bejelentették a halálesetet. Az asszonyok
kosarakban elhozzák a „közös edényt”, a torra szükséges abroszokat, evõ-
eszközöket. A faluban három háznál van közösen vásárolt edénykészlet, amit
temetéseken, lakodalmakon, keresztelõkön használnak.
A második nap estéje a virrasztó este. Az évszaktól függõen 6–9 óra
között gyûlnek össze a halottas háznál a közeli-távol rokonok, szomszédok,
ismerõsök és az éneklõk. Mielõtt a virrasztók gyûlni kezdenének, a keser-
vesek helyet foglalnak a koporsó mellé tett padokon: a halott balján a férfiak,
jobbján az asszonyok, az elhunythoz fûzõdõ kapcsolatfokozatok sorrendjé-

273
ben. A kapcsolat természete, mely a virrasztókat a gyászoló családhoz fûzi,
az érkezési sorrendben is tükrözõdik: „aki közelinek érzi magát az egy kicsit
hamarább megy”, és ha „szótehetsége” van, fogadja többnyire egyszerre,
nagyobb (8–10) csoportban érkezõ éneklõket, akik közül egy idõsebb férfi
beköszöntõ beszédet mond, amire a fogadónak is egy válaszbeszédet kell
mondani (ez az elsõ rituális beszélési alkalom). Az éneklõk (idõs férfiak)
helyet foglalnak az asztal mellett, „egy kicsi beszélgetés” után egy gyakor-
lottabb a magukkal hozott egyházi énekeskönyvbõl soronként diktálja az
énekeket. Az éneklésbe bekapcsolódnak más, az énekeket ismerõ és jól
éneklõ jelenlevõk is. A keservesek nem énekelnek. Amikor elhangzik, rövid
szünetekkel négy-öt ének, akkor „béadják a jóakaratot”: pálinkát és kenyeret
tesznek az asztalra. Ha hely van, akkor a „fiatalembör aki hozza a pálinkát
megtõti a poharakot, de legtöbbször úgy van, hogy aki az asztalnál közél ül
s jól lát az megtõti”. (B. J.)
Régebben a kenyeret megszelve tették az asztalra s mindenki vágott
magának egy szeletet, ma a konyhán elõre felszeletelik. Amikor a poharakat
megtöltötték, akkor egy idõs ember feláll és „béköszönti az asztalt”, majd
két pohár pálinka és egy szelet kenyér elfogyasztása után ugyanaz aki
beköszöntötte vagy másvalaki (szintén idõs férfi), megköszöni a jóakaratot.
(Második beszélési alkalom.)
Ezután még elénekelnek két-három éneket, majd elszélednek. Utolsók-
nak maradnak a „közelebbiek”, akik a családtagokkal közösen megfogal-
mazzák, és egy írásban gyakorlottabb személynek lediktálják a halott feletti
búcsúztatót, amelyet másnap a templomi prédikáció végeztével a szószékbõl
olvas fel a lelkész a gyászszertartáson résztvevõ gyülekezetnek.
Ugyancsak visszamaradnak azok a rokonok és szomszédok, akik más-
napra gödör ásni és a koporsót szállítani jelentkeznek. Ha nem kerül elég
jelentkezõ, akkor pénzzel fogadnak 4-6 embert. Ezer lej, háromszori étkezés
és pálinka a gödörásás jelenlegi díja.
A búcsúztató megírása után elszéled mindenki, csak a családtagok ma-
radnak a gyászháznál.

Harmadik nap
Reggel korán szintén a konyha körül kezdõdik a tevékenység: „teszik
oda fõni a levest”, a gödörásóknak reggelit adnak. A reggeli harangszókor
veszik ki a két gyászzászlót a templomból és a rúdra felcsavarva viszik a
gyászházhoz, ahol kibontva kiteszik a két kapuláb mellé.
Az egyházi szertartás általában délután két órakor kezdõdik. Elõfordul-
nak olyan esetek, amikor egy nap két temetés is van, ilyenkor az egyik egy
órakor, a másik négy órakor kezdõdik.
Déli két órakor harangozzák mindkét haranggal a készülõt, utána egy
rövidet, ekkor indul a lelkész, és az énekvezér a parókiáról. A résztvevõk a
gyászháznál gyülekeznek, az asszonyok fekete, a férfiak is a lehetõségek
szerint sötét, ünneplõ ruhában.

274
 A gyászházhoz érkezõ lelkészt felállással és kalaplevevéssel fogadják,
aki rövid beköszöntõt mond, (idõben 3-4 perc). A lelkészi beköszöntõt egy
idõsebb ember, aki a lelkésszel szemben áll, egy válaszbeszéddel fogadja.
(A harmadik rituális beszéd alkalma.) A fogadó beszéd elhangzása után a
kántor diktálja az éneket soronként, ezalatt bent a házban 4-6 férfi lezárja a
koporsót. (Ha valaki meg akarná rajzolni a temetés érzelmi görbéjét, ez a
mozzanat lehetne a görbe egyik csúcspontja.)
Az éneklés befejezése után a lelkész és a kántor kimegy az udvarról az
utcára és a kaputól olyan távolságra megállnak, hogy mögéjük felsorakoz-
hasson a temetési menet: a gyászkocsi elõtt a férfiak, mögötte az asszonyok.
Amikor a koporsót és a koszorúkat a gyászkocsin elhelyezték, akkor indul
a temetési menet a templom felé, egyházi énekeket énekelve. Ha az elhunyt
családja a temetésre megfogadta a helyi fúvószenekart, akkor felváltva szól
a gyászzene és az ének a menet élén, a templom majd a temetõ felé vezetõ
úton. (A templom a falu közepén van, a temetõ a déli, „alsó” faluvégen. Csak
a temetõhöz közel levõ falurészrõl nem viszik „fel” a temetõbe a halottat és
prédikálja el a háznál a lelkész.)
A két gyászzászlót a koporsó elõtt az elhunyt nemétõl függõen férfiak
vagy asszonyok viszik. A templomba a zenészek és a gyászkocsis kivételével
mindenki bemegy. A falu fõutcáján alszegben és felszegben van egy-egy
meghatározott pont (a „Mester dombja”, a „Falu malma”), amelyeket ha elért
a templom felé közeledõ temetési menet, a harangozó „húzni kezdi” addig,
míg a menet bevonul a templomba.
A templomi gyászszertartást temetési énekek, a prédikáció és a búcsúz-
tató felolvasása jelentik (kb. 30 perc).
A templomból kivonuló gyászmenetben a résztvevõk a fentebb leírt
sorrendben sorakoznak fel, akik nem szándékoznak elmenni a temetõbe
(idõsebbek) félreállnak a templomkerítés mellé. A gyászmenetet harangszó
kíséri míg leérkezik a temetõig (kb. 15 perc).
A temetõ kapuján belül a férfiak leveszik a gyászkocsiról a koporsót és
rudakon kiviszik a sírgödörhöz. Itt a gödör felett átfektetett rudakra teszik,
amíg a leeresztõ köteleket a koporsó alatt elhelyezik.
Ha az elhunytnak külön búcsúztatót írattak a kortársai (a fiatalon
elhunytaknak szokás íratni a helybeli rigmusfaragóval), amíg azt egy kortárs
felolvassa, a koporsó a rudakon marad, majd óvatosan leengedik a két méter
mély gödörbe.
Mialatt a gödörásók a koporsót betakarják, a résztvevõk az énekvezér
diktálása után énekelnek. Az elhantolás végeztével egy idõs férfi (többnyire
az, aki a lelkész gyászházi beköszöntõjét fogadta, de lehet másvalaki is)
mond egy rövid köszönõ beszédet a keservesek nevében az egyház szolgá-
inak (negyedik rituális beszélési alkalom). Ezután a lelkész is mond egy pár
mondatos búcsúbeszédet, majd az énekvezérrel együtt elköszönnek. Lassan

275
a gyülekezet is széledni kezd, a frissen hantolt sírnál utolsóknak a keservesek
maradnak.
A temetõ kapuján kívül két férfi a férfiakat, két asszony az asszonyokat a
gyászoló családtól elõzetesen kézhez kapott lista alapján, meghívja a torba. A
halottas házhoz visszaérkezõk beülnek a terített asztalok mellé. Az önkéntes
segítõk nem vettek részt az egyház szertartáson, ezalatt elõkészítették a tort.
Mikor a levest az asztalra teszik, egy idõsebb férfi feláll és „béköszönti
az asztalt”, majd miután az étkezést befejezték az asztalnál ülõk, az elõbbi
beszélõ „megköszöni az asztalt.” Ezután minden asztalnál ülõnek illik
felállni, elköszönni a keservesektõl és távozni. Csak a gödörásók és a
konyhán segítkezõk maradnak, a gödörásóknak külön asztalnál terítenek és
bõségesebb ellátásban részesülnek.
A fentiekben a temetés forgatókönyvének rövid vázlatát írtuk le, amely
jelent pillanatban érvényes gyakorlat a faluban. „Érvényes”-en azt értjük,
hogy a temetés mint több napos, komplex keret-esemény a bemutatott
forgatókönyv elõírásai szerint valósul meg. Az egyén, aki résztvevõ az
eseményen, a forgatókönyv szabályozásainak megfelelõ szokáscselekvések,
sztereotip viselkedésformák együttesét valósítja meg. E viselkedésmódok az
elõdöktõl örökölt, készen kapott mintaként jelennek meg az egyén horizont-
ján a szocializáció folyamatában.

Résztvevõk és távolmaradók
A következõ kérdésünk: kik, milyen parancsoknak engedelmeskedve
vesznek részt a temetésen?
A temetésen való részvétel motivációinak feltárásánál célszerûnek tûnik
megvizsgálnunk, hogy a résztvevõket milyen kapcsolatok fûzik az elhunyt-
hoz vagy annak a családjához. Azért tételezhetõ vonatkoztatási pontnak az
elhunyt és családja, mert igen gyakori tapasztalatunk, hogy az elhunyt közeli
hozzátartozóinak (pl. gyermekeinek) kapcsolatai is mûködésbe lépnek a
temetésen résztvevõk létszámának alakulásában. Nem egy esetben olyan
résztvevõk jelentek meg az eseményen, akikrõl tudtuk, hogy személyesen
soha nem találkoztak az elhunyttal.
A vizsgált környezet fizikai és szociális elrendezõdéseibõl (a lakosság
létszáma, társadalmi kapcsolatok) következik, hogy minden ebben a környe-
zetben szocializált egyén valamilyen kapcsolatban van a társadalmi szintéren
jelenlévõ másokkal. Az ismerõsségtõl, ami jelentheti csupán a másik fizikai
azonosítását, az elsõ- másod-, és harmadfokú vérségi kapcsolatokig, továbbá
a munkahelyi, szakmai, szomszédságai stb. viszonyokig minden egyén egy
kapcsolathálóban él, amelyet a társakkal folytatott interakcióba épít ki és tart
fenn folyamatosan.
Az érvényes társadalmi szabályozások a kapcsolattípusoktól függõen
kötelezettségeket rónak az egyénre, e kötelezettségek a szûkebb társadalmi
környezet elvárásaiként jelentkeznek az egyéni cselekvésstratégiák elterve-

276
zésénél. Általános elvárás például, hogy geneológiai, territoriális (szomszéd-
ság) és választott kapcsolatokban kötelezõ a temetésen való részvételével.
Az egyént erõs társadalmi szabályozás kényszeríti erre a cselekvésre,
amit azonban nem kényszerként él meg, hanem mint egyetlen lehetséges
alternatívát. Ez az õt körülvevõ társadalom rendje és másoknak is ez akik
ebben a világban élnek. Ugyanezt, ugyanígy tudják, ez a magától értetõdés
az egész forgatókönyv elõírta cselekvés-együttesre vonatkozik. Abból, hogy
mindenki ugyanígy tudja, következik, hogy elõreláthatóak mind a résztve-
võk, mind az esemény menete (például a halotti torra hivatalos személyek
listáját már azelõtt megírják, mielõtt látnák, hogy kik vesznek részt a
temetésen).
E közösen birtokolt és használt tudás nélkül, elképzelhetetlen lenne, az
esemény folyamatos, zökkenõmentes lebonyolítása.
Nevezzük a fenti kapcsolatokból – a résztvevõk logikája szerint – termé-
szetesen következõ jelenlétet az „elkötelezett” résztvevõk jelenlétének.
Az elkötelezett egyén csak abban az esetben maradhat távol az esemény-
tõl, ha az elhunyttal vagy családjával konfliktusba keveredett, és ez a
konfliktus a temetés idején is „él”.
Megfigyelhettük azonban, hogy egy-egy temetésen az elkötelezetteken
kívül igen nagy számban jelennek meg résztvevõk – fõleg az idõsebb nemze-
dékbõl – kik irányában nem mûködött a részvételük iránti elvárás. Ha távol
maradnak, abból nem származhat hátrányuk, nem követnek el semmiféle sza-
bályszegést. Az esemény menetében a gyakorlati teendõket, ügyintézéseket
mind az elkötelezett résztvevõk bonyolítják le. Az el nem kötelezettekre nem
várnak feladatok. A jelenlévõk két külön kategóriáját szemléletesen tükrözi a
torba hívás mozzanata: ekkor különül el, hogy kinek várták el a jelenlétét, és
kinek nem. Akinek ott kellett lenni, azt a torba is meg kellett hívni.
Az el nem kötelezettek részvételének indítékait viselkedésük megfigye-
lésével próbáltuk megérteni.
A temetésre a szóban forgó kategória mindig csoportosan (2-5 személy)
gyülekezik, lassú, sétáló lépésekkel, az asszonyok egymásba karolva és
társalogva. A szomszédok gyakran elõre megbeszélik, hogy mennek-e a
temetésre, s ha igen, megegyeznek, hogy együtt fognak indulni. A halottas
ház udvarán gyülekezõ résztvevõk kisebb csoportokban (3-6 személy, külön
a férfiak, külön az asszonyok) beszélgetnek, amíg a lelkész érkezésére
várnak. Mindenütt halk társalgás folyik a legváltozatosabb témákról: egy
részük a mindennapok világának rutinjai körül forog – idõjárás, gazdálko-
dás, az asszonyok a ház körüli teendõkrõl –, de hallani lehet emlékezéseket
– fogság, katonaság élményeit – éppúgy, mint a legfrissebb rádióhírek tovább
beszélését.
A beszélgetések a lelkész megérkezésével félbeszakadnak és szünetel-
nek, míg az induló temetési menet felsorakozik az utcán és a templom felé

277
indul. A menet négy-öttagú sorai jórészt az elõbbi beszélgetõ csoportok
összetétele szerint szervezõdnek, és itt is folytatódhat a társalgás. Általában
csak az elsõ öt-nyolc sorban lévõ férfiak éneklik a temetési éneket a kántor
diktálása után, mások nem.
A templomi szertartás után a temetõ felé megint alkalom van társalgásra.
Mindvégig visszafogott intonáció, mérsékelt gesztushasználat jellemzi
a társalgást, ám a temetõbõl – a gyülekezéshez hasonló ütemben – hazafelé
tartó csoportokban már a mindennapi, megszokott hangerõvel és gesztuskí-
sérettel folyik a beszélgetés. Hangsúlyozom, hogy a beszélgetés csak az el
nem kötelezettekre vonatkozik, a koporsó melletti közeli hozzátartozók
sohasem társalognak.
Mi ez az állandó társalgás, miért ismétlõdik minden adódó alkalommal?
A társalgásnak kitüntetett szerepe van az ember életében. Ezt mondja a
társadalomtudós éppúgy, mint az idõs földmûves házaspár:

„A világ valóságát azáltal tartjuk fenn, hogy jelentõs másikokkal társal-

gunk. A társadalmi kapcsolatok valóságteremtõ ereje közelségük fokától
függ, minél inkább szemtõl-szembeni helyzetekben fordulnak elõ, és minél
elsõdlegesebb jelentõséget tulajdonít neki az egyén.2
„Társalogni kell, a barátok szükségösök, a társaság kell!”
(R. A. Cs. A.)

„Én nem azé mentem soha a társaságba, hogy igyam, mert én nem vótam
nagyivó embör fiatal koromba sem. Hánytam, s olyan beteg vótam,
nyúlottam el. Csak a társaságé mentem, nem lehet visszavonulva élni…”
(R. A.)

A valóság megtartásának legszükségesebb eszköze a beszélgetés. Az em-

berek mindennapi élete olyan mint egy beszélgetõgép kattogása, amely az ember
szubjektív valóságát állandóan garantálja, befolyásolja és újratermeli.3

A beszélgetések egy mindenki által hallgatólagosan elismert és meg-

kérdõjelezetlen valóság elõtt zajlanak. Ez az érvényes valóság a háttérben
marad, csak burkoltan jelentkezik a beszélgetésekben, amelyek a valóság-
képre rávetítve nyerik el értelmüket.

2 Alfred Schütz gondolatát idézik Peter Berger–Hansfried Kellner: Valóságfelépítés

a házasságban. In: A fenomenológia a társadalomtudományban. Gondolat,

Budapest, 1984.

3 Mindkét hivatkozás helye: Peter Berger–Thomas Luckmann: A valóság társadalmi

megformálása. Tudásszociológiai tanulmány, a Tömegkommunikációs

Kutatóközpont módszertani kiadványa, 1974. 204., illetve 206.

278
 „Ahhoz, hogy a szubjektív valóság sértetlen maradjon, a beszélgetõ
gépet jól kell olajozni és állandóan mûködtetni kell.” (206)
Ilyen olajozási és mûködtetési alkalom az el nem kötelezett résztvevõk-
nek a megjelenés a temetéseken. Az egyén színre lép a társadalomban,
állandóan helyzetben van, interakciókat bonyolít le, szemtõl szembe tapasz-
talja társait, számára õk a »jelentõs másikok«, akik elõtt az élet zajlik s akik
a valóságot naponta megerõsítik.
Az eddigi gondolatmenetbõl következik, hogy: a temetést a résztvevõk
szempontjából valóságteremtõ intézménynek tekinthetjük.
Az esemény azonban mint az intézményesült viselkedésformák összes-
sége nemcsak a résztvevõknek a viselkedését szabályozza, hanem távolma-
radókét is. Igen szigorú szabályozások övezik az eseményt: például a halottas
ház környékén tilos a hangoskodás; a falu utcáin amikor a temetési menet a
templom, majd a temetõ fele halad, minden távolmaradónak tilos az utcán
mutatkozni. Tehát aki távolmaradó az tevékenységeit, ügyes-bajos dolgait
úgy intézi, hogy útvonalai az illetõ idõ intervallumban elkerüljék az esetleges
találkozást a temetési menettel. Emellett a távolmaradók cselekvéseinek
megszervezésébe a legváltozatosabb és legváratlanabb módon léphet be a
temetés ténye. Például 1988 õszén a faluban nagy temetés volt (kb. 800
résztvevõ), amikor elõre tudott dolog volt, hogy az m. t. sz. vezetõsége is
résztvevõ lesz. Voltak távolmaradók, akik a temetés idejét használták fel arra,
hogy az m. t. sz. földjén saját hasznukra a burgonya tiltott másodszedését
elvégezzék.
A résztvevõk létszámát befolyásolja a temetés idõpontja is. Ha munka-
szüneti napon kerül rá sor, több a résztvevõ, mint a munkanapokon.
A RITUÁLIS BESZÉD ÉS AZ ESEMÉNY

A következõkben sorra bemutatjuk a temetés forgatókönyvében már

jelzett rituális beszédeseményeket, majd megnézzük, mit jelentenek az
esemény menetében.
Minden beszédhelyzet bemutatásánál egy konkrét esetre vonatkozó
szöveget mutatok be úgy, ahogy a hangfelvételen rögzítettem a beszélõk
kikérdezésekor. A folyamatos bemutatást zavarná az egyéni változatok
felsorolása.
I. Az elsõ nyilvános beszélési alkalom a virrasztó esti beköszöntõ a halottas
házhoz, amikor a nagyobb csoportban érkezõ éneklõk közül elõzetes egymás-
közti megegyezés szerint egy, a beszélésben gyakorlottabb férfi elsõnek lép be
az ajtón, és a köszönés után az alábbihoz hasonló szöveget mondja el:
„Adjon Isten, jó estét! Megdöbbent lélekkel léptük át ennek a gyászház-
nak a küszöbét, ahonnat elszólíttatott a halál által egy drága jó édesanya.
Kívánunk neki csendes békés pihenést majd a temetõ birodalmába a földnek
hantjai között, s lelke nyerjön üdvösségöt a menny honába s az érte fájó

279
szíveköt vigasztalja, õrizze, s oltalmazza több szomorúságtól s magokat s
mindnyájukat segítsön meg a ma esti szolgálattételre.” (B. J.)
A gyászháznál már korábban ott levõ idõsebb férfi – aki lehet rokon vagy
szomszéd – végig szemben áll a beszélõvel, majd a következõ rövid válasz-
beszédet mondja:
„Isten hallgassa meg a szép beköszöntõt. Kívánjuk, hogy az elhunyt édes-
anya pihenése legyen csendes, Isten segéljön meg a ma esti szolgálattételre.”
Ezután kezet fognak, elõször a beszélõk, majd a fogadó a többi érkezõvel
és az éneklõk helyet foglalnak a gyászlepellel letakart asztal mellett.
II. A második beszélési alkalom szintén a virrasztó estén a közös ivás és
étkezés (két pohár pálinka és egy szelet kenyér) „beköszöntése” és „az asztal
megköszöntése”. Példának nézzünk egy asszony ravatalánál elhangzott be-
szédet:
„Halotti gyülekezet, kedves atyámfiai!
Szomorú alkalomra jöttünk ide, ehhöz a házhoz, amidõn ennek a háznak
gazdasszonya Mihály Andrásné Sándor Irén életének hatvanegyedik évében
elszólíttatott az élõk sorából. Mü eljöttünk, hogy tisztösségöt tegyünk ezön
az utolsó búcsú estén, virjasztó estén, egy utolsó istenhozzádot mondjunk
neki, hogy örökre megpihenjön. Ezért az alkalomért a keserves atyafiak itt
étel-italbéli jóakarattal kívánnak nekünk gazdálkodni, ebbõl s Isten áldásá-
ból csekély szolgálatunk után részt fogunk venni.” (P. J.)
A beszélõ leül és a jelenlevõk – a ravatal körül ülõ keservesek és a
fennjárók kivételével – elfogyasztják a szelet kenyeret és a két pohár
pálinkát. Ezután ugyanaz a férfi, aki a beköszöntõt mondta, vagy ha többen
vannak beszélõk, akkor egymás közti megegyezés szerint másvalaki, egy
rövidebb szöveget mond:
„Megköszönjük a gyászoló családnak a hezzánkvaló szivességöt, kinek
az emlékire adták, nyugtassa meg a Jóisten, s ki mit elhasznált adja egész-
ségire, s az éjszakát áldja meg csendes pihenéssel, s a hónapi napra adjon jó
felvirjadást.” (B. J.)
A beszélõ leül, még elénekelnek 2-3 éneket, majd lassan elszélednek. A
koporsó körül ülõ gyászolók ezt végigvárják, csak ezután állanak fel a ravatal
mellõl és kezdik a búcsúztató megszövegezését.
Másnap a halottas háznál a temetésre gyülekezõ résztvevõknek elõkészí-
tett padok közül az elsõre az idõs férfiak ülnek, akik potenciális beszélõk.
Ha többen vannak, egymás között megegyezhetnek, elõfordult, hogy egyi-
kük mondja a beköszöntõ lelkészt fogadó beszédet, a másik a temetõben az
egyházi szertartást megköszönõ beszédet.
Az érkezõ lelkészt és kántort fogadó gyülekezet térbeli elhelyezkedésé-
vel az egyház szolgái körül kialakít egy „szent” teret, (kb. 6-8 m2) ide más
nem lép be, csak a beszélõ, aki 2-3 m-re kilép a mögötte állók közül és a
lelkésszel szemben helyezkedik el. Ez a térbeli elrendezõdés jelzi, hogy ki
fogadja válaszbeszéddel a lelkészi beköszöntõt (3-4 perc).

280
 III. Példa e beszédhelyzetben elhangzó szövegre:
„A Jóisten hallgassa meg a tiszteletös úrnak ezt a szép gyászbeköszön-
tést. Azt mondja a zsoltár, hogy megáll egyszer minden munkás, mindenki-
nek egyszer valaki sírt ás! Így történt e háznál is, ennek a háznak gazdája is
eltávozott, egy jó munkásembör itt hagyta családját, itt hagyta szeretteit, itt
hagyta szép otthonját s eltávozott a temetõ birodalmába, oda az örökös
otthonba, ahonnat nem tér vissza soha. Kívánom, hogy a Jóisten nyugosztalja
meg abba a sírba s abba a koporsóba, lelke találja meg a megérdömölt
jutalmat s keservesöknek adjon vigasztalást.
Megérköztek a tiszteletös urak es erre a szomorú alkalomra, hozták
magokkal a hitnek erejét, kéröm a Jóistent segélje meg a tisztöletös urakot
s adjon lelkierõt, hogy ezt a gyász-istentisztöletöt végbevihessék.” (R. M.)
A lelkész válasza: „Isten hallgassa meg”, majd egyet-egyet lépnek elõre
és kezet fognak.
A következõ nyilvános beszélés helyszíne a temetõ. A sírnál a temetési
gyülekezet térbeli elhelyezkedése a következõ: mivel a temetõ domborzata
kelet felé meredeken lejt, és a halottat fejjel napnyugat felé helyezik (a sír
kelet–nyugat irányú), a lelkész mindig a sír napnyugati felén áll meg,
kiemelkedve a gyülekezetbõl. Mellette a kántor és jobbra tõlük 3-4 m-re a
beszélõ. A keservesek a halott lábai felõli részen állnak meg, a többi
jelenlevõ a sír körül rendszertelenül szétoszolva.
A koporsó elhantolása után a beszélõ enyhén a lelkész felé fordulva, de
a gyülekezetnek beszélve elmondja a köszöntõ beszédet:
IV. Pl. „Mélyen tisztelt végtisztességtevõ gyülekezet!
Mihály Andrásnét, Sándor Irént késértük ki ide, ebbe a csendes, békés,
nyugalmas temetõbe, ahol a koporsóját az édös anyaföld bétakarta, hogy
örökre megpihenjön. Az õ élete hatvanegy esztendõre terjedt ezen a földön,
amibõl kilenc évöt a késõbbi férjével töltött el, s az õ halála békövetközött
egy olyan betegség által, hogy nem lehetött meggyógyítani, csak a halál vót
a meggyógyítója. Kívánjuk, hogy az Úristen adjon csendes, békés nyugo-
dalmat ez eltemetett hitvestársnak, édösanyának s a keservesöknek adjon
vigasztalást szent lelke által.
A tisztöletös uraknak a keservesök neviben igen szépön megköszönöm,
hogy megtették a végtisztességtételt megboldogult atyánkfia koporsója fe-
lett, s az Úristen segélje meg, hogy minden szentséges dolgokba elvégezhes-
sék kötelességököt, s az isten éltesse sokáig.” (P. J.)
A fent bemutatott beszélési alkalmak az esemény menetében minden
esetben megvalósulnak. Legalábbis a tanulmány megírásának idõpontjáig
nem fordult elõ az utóbbi harmincegy évben (a lelkipásztor közlése) olyan
eset, hogy elmaradtak volna.
Az alább következõ két beszédhelyzet a halotti toron szintén ilyen
rendszeresen megvalósuló jelenség volt, kb. a hetvenes évek közepéig, ma
azonban gyakran elmaradozik. (A kérdésre még visszatérek.)

281
 A gyászházhoz visszaérkezõk, miután helyet foglaltak az asztaloknál, egy
idõsebb férfi, aki nem kötelezõen az eddig beszélõ, feláll, és „hangot csinál”, ha
szükséges (a hangcsinálás egy tányér vagy pohár „megkocogtatása” egy evõ-
eszközzel a figyelem felkeltésére), majd egy rövid beszédet mond.
V. Példa az elhangzó beszédre:
„Mélyen tisztelt gyülekezet, ha meghallgatnak, egy pár szót mondanék,
hogy miért seröglöttünk essze ehhöz a tisztes házhoz. Sajnos, egy szomorú
alkalom vezérölt essze minket, mert mind ahogy a költõ mondja »hiányzik
valaki közülünk«, hiányzik egy hitvestárs, akit elkésértünk temetõ birodal-
mába, abba az örökös otthonába, abba a titokzatosságba, ahonnan nem tér
vissza már soha.
Itt a gyászoló család megköszöni önöknek, hogy nem sajnálva fáradtsá-
got, eljöttek, talán osztoztak a fájdalomban, talán részvéttel voltak, ezért a
gyászoló család most itt étel-italbéli jóakarattal fog gazdálkodni. Ebbõl s
Isten áldásából, a gyászoló család jóakaratából tessenek részt venni.” (R. M.)
Ezután következik a közös étkezés, amelynek befejezésével az elõbbi
elbeszélõ, vagy ha többen vannak, megegyeznek egymás között: „felköszön-
töm, de te osztán köszönd meg”, „essze szoktak beszélgetni” (B. J.) és valaki
megköszöni a torba hívást Pl.:
„Megköszönjük a gyászoló családnak a bõséges ellátást, aki emlékire
adták, annak kívánunk csendes nyugodalmat, s gyászoló családnak Isten
akaratában megnyugvást. A Jóisten pótolja ki reánk való kõltésököt, ki mit
elhasznált, adja egészségire, a hónapi napra adjon jó felvirradást, jóéjszakát
kívánok. (B. J)
Eddig tartott a temetésen elhangzó nyilvános beszédesemények szöve-
geinek bemutatása.
Könnyen észrevehetõ, hogy e szövegeknek tartalmi és szerkezeti elemei
között átfedések, hasonlóságok, párhuzamosságok vannak. Kiemelve e kö-
zös elemeket, közelebb jutunk e beszédek jelentéseinek megfejtéséhez. Ezek
megértéséhez a következõ fontosabb jelzéseket emeljük ki:
– Ismétlõdnek az esemény egészére vonatkozó szövegrészek: pl. „szo-
morú alkalomra jöttünk ide”, „elszólíttatott az élõk sorából”, „így történt ez
háznál is”, „az õ halála békövetközött”.
– A jelenlevõk viszonyulását tükrözõ szövegrészek az elhunythoz és
családjához: „mü eljöttünk, hogy tisztösségöt tegyünk”, „megköszönöm a
gyászoló családnak a jóakaratot”, „kívánom, hogy a Jóisten nyugosztalja”,
„adjon csendes, békés nyugodalmat”, „a keservesöknek vigasztalást”.
– Az esemény menetében pillanatnyi helyzetre reflektáló szövegrésze-
ket: „ezért az alkalomért… kívánnak gazdálkodni”, „megérköztek a
tiszteletös urak”, „megköszönöm, hogy megtették a végtisztösség tételt”.
– Az esemény következõ mozzanatára utaló részeket: „csekély szolgá-
latunk után részt fogunk venni”, „ezt a gyász istentisztöletöt végbevihessék”,
„a gyászoló család jóakaratából tessenek részt venni”.

282
 A fentiekbõl több következtetés is levonható. Elõször is, a rituális
beszélés az esemény folyamatában az egyes szakaszok lezárása, elhatárolása
a nyelv és gesztuskészlet segítségével megvalósítható beszédcselekvés.
Tömören összegzi az esemény megvalósult mozzanatait, elõrejelzi, beinti a
következõ pillanatokban megvalósuló cselekvéseket. Ugyanakkor egy pil-
lanatnyi helyzet nyelvi objektivációja, amely nem köznapi, hanem az ese-
mény hangulatának megfelelõen szertartásos, ünnepi nyelven felépített ob-
jektiváció. Mintája, formája elõre elkészített, a beszélõ tudása, tapasztalata
szerint tölti ki.
Az esemény résztvevõinek helyzetébõl következõen a beszélésrõl való
tudásnak legalább két pólusát lehet elkülöníteni: a beszélõk tudása a beszé-
lésrõl és a nem beszélõ résztvevõk tudása a beszélésrõl.
Ezt utóbbiak tudják – feltételezve, hogy az illetõ környezetben szociali-
zált felnõtt egyének – mikor fog az esemény menetében elhangzani nyilvá-
nos beszéd s azt is, hogy körülbelül mit fog mondani a beszélõ. Számukra
egy jelzés a beszéd, jelzi, hogy a következõ pillanatban mi következik. A
résztvevõk cselekvéseit szabályozó jelzés.
Az a résztvevõ, aki potenciális beszélõ, nem csak azt tudja, hogy mit kell
mondani, hanem azt is tudja, hogyan kell beszélni.
A következõkben a beszélõt és tudását állítjuk figyelmünk központjába.
A BESZÉLÕ ÉS A BESZÉLÉS

A beszélõ minden esetben férfi, soha nem fordul elõ, hogy asszonyok
beszélnek. A beszélés a férfiak, mégpedig az idõsebb férfiak tiszte: „Általá-
ban mind az öregebbek vállalkoznak, mert ugye, azt mondjuk, hogy az
üdõsebbet illeti a szó s a beszéd” (B. J.). Mint kivételes esetet számon tartják,
hogy egy cigánytemetésen, ahol nem volt idõsebb gyakorlott beszélõ, egy
fiatalember önkéntesen vállalta a beszélõ szerepet és igen jól meg is oldotta.
Ugyanez a beszélõ nem beszélhet olyan temetésen, ahol idõsebb beszélõk is
jelen vannak.
Ma a faluban 12 beszélõ van (névsorokat lásd a függelékben), akik közül
mindig valaki, de legtöbbször többen is részt vesznek egy-egy temetésen. A
beszélõk névsorát többszöri kikérdezés után állítottuk össze.
Mivel a beszélést társadalmi jóváhagyás övezi, a beszélõ szerep presz-
tízst is jelent. Azért fordult elõ a forgatókönyven többször említett helyzet,
amikor a beszélõk egymás között megegyeznek, hogy ki, hol fog beszélni.
„Például, ha ott vagyunk hárman es, különösen Gyulával ha ott va-
gyunk, már nem egyszer vót, hogy (megegyeztek - O.S.): né, akkor te állasz
elé, vaj én mondom, te itt mondod el (a háznál), s én elmondom a temetõbe.
Ennyit amikor leülünk (a gyászháznál a lelkész érkezése elõtt) egymás között
megegyezünk.” (R. M.)
A presztízs mellett azonban a beszélés feladatot is jelent, van, akinek
már nincs szüksége presztízse növelésére (például elismerten jó beszélõ),

283
szívesen másnak engedi át a beszélés lehetõségét. Ez az átengedés proxemi-
kai jelekkel is kifejezhetõ:
„…van eset rea, hogy egyet kiszemelnek s a másik kettõ visszahúzódik,
hogy Õ ne számítson senkire, hogy Õ fogadja (a lelkészt)”. (B. J.)
A másik véglet az, amikor a beszélõk közül egyvalaki magának követeli
a beszélés jogát:
„…nem mindenki tüzel, hogy Õ (beszéljen), van olyan es, amelyik…
például B. komám, Õ már úgy vót, hogy: én mondom most!” (R. A.)
Általában, ha többen vannak, a megegyezés egy kölcsönös, (gyakran
ál-) udvariaskodás. (A temetési rituális beszéléssel rokon helyzet a templomi
rituális beszéd.) Minden vasárnap az istentisztelet befejezéseként, amikor a
lelkész kiindul a templomból, az ajtón belül megáll, és mond egy rövid
köszöntõt. A férfiak, amíg a lelkész az ajtóig ér, a padokból szintén az ajtó
felé sorakoznak. A jelenlévõ beszélõk között többször megfigyelhetõ egy
diszkrét versengés: ki kerül elõre a sorban, hogy a lelkésszel szemben
elfoglalja a „beszélõ helyét”.
A beszélõk szociális helyzetérõl megállapítható, hogy a falu társadal-
mának „középrétegeibõl” kerülnek ki. Senki sem emlékszik olyan esetre,
amikor a beszélõ a falu értelmisége, hivatalnokai, vagy elesettjei közül került
volna ki. Az egyén szilárd közösségi pozíciót kell birtokoljon ahhoz, hogy
potenciális beszélõ lehessen.
A BESZÉLÕ TUDÁSÁNAK EREDETE

Rákérdezve a beszélõk tudásának eredetére, mindenki a nála idõsebb,

már elhalt beszélõktõl hallottakra hivatkozik, akiktõl tanult. „Hallás után
szedegettem vót essze, s osztán apránként mondogatni kezdtem s osztán úgy
szaporodott”, „hallogattam s megjegyöztem” – mondják a megkérdezettek.
A beszélés indítékai között is vannak különbségek:
„Ugye, éröztem, a korral, hogy mahónap sor kerülhet arra, hogy belékerü-
lök (a potenciális beszélõk sorába - O.S.). Osztán ugye, vótam többször szószóló
így lakodalmakba, s arra gondoltam, hogy ha a szükség megkívánja
béköszönteni a halottas házhoz, hát mért ne. Osztán így lassanként…” (B. J.)
„Neköm úgy jõ örökké, én úgy szólhatnám, én úgy beszélhetném,
valóságos akaratom, vágyam neköm, mert ha ez nem vóna, akkor én nem
tudnék beszélgetni. Ez valóságos vágyam neköm, megteremtette az Isten
bennem, hogy olyan szókimondó vágyam van, hogy nyilvánosságra akarom
hozni, s az jó es töllem ilyen esetökbe.” (P. J.)
Egyik felõl a külsõ világ szükségszerûségeként fogják fel a beszélést,
másfelõl mély személyes vágyak, amelyek egybeesnek a közösségi elvárá-
sokkal.
Nem találtam senkit, aki ezeket a hallásból megismert szövegeket írott
formában is rögzítette volna.

284
 „Úgyhogy ez külön leírva nincsen neköm sincs s másnak sincs, mert aki
íratlan nem tudja elmondani, vaj nem tud, az elé sem áll.” (S. M.)
A memóriában tárolt szövegrepertoárból válogatja, szerkeszti meg a
beszélõ az alkalomnak megfelelõ változatokat.
A beszélni tudás megtanulására bõséges idõt biztosít a társadalom. Az
egyén, amíg a beszélõ-korba jut, igen nagyszámú temetésen vehet részt, ahol
megfigyelheti, rögzítheti, értékelheti az elhangzott beszédeket.
A beszélõk között ha szigorú hierarchiáról nem is, de megkülönbözte-
tésekrõl beszélhetünk: „Nálamnál vannak jobb szónokok es, mint például
Sándor Mózes” – mondja az egyik adatközlõ.
A rég elhunyt, jó beszélõkre sokáig emlékeznek:
„Õ beszélt a legtöbbet, mikor ott vót a temetésön, akkor más nem kellett
hogy beszéljen. Osztán Õ még kibõvítötte, idézött a bibliából es, belé foglalta
a beszédibe.” (B. J.)
„Papp János, Veres Laji, s a vén Kenyeres Ferenc, ugye azok mind nagy
beszélõk vótak, azok mondogatták elõttem, Bence József, nyugogyék csen-
desen, az osztán ugyan nagy mondó vót, azok osztán fennebb mentek, mert
konfirmációkor, esperes fogadáskor, ugye akkor es vótak beszédök.” (R. M.)
De nemcsak az idõsebbektõl tanul a beszélõ, hanem beszélõ társai
szövegeit is megfigyelheti: „Osztán, ugye az embör még egyik a másén es
tanól, hogy mondtam, vaj te hogy mondtad.” (B. J.)
Amit mond a beszélõ, annak az eseményhez szorosan kapcsolódó
aktualitása kell legyen: „örökké nem egyformán kezdöm a beszédömöt én
sem, az alkalom megmutassa”; „minden esetre minden halottnál, hogy
mennyi üdõs vót, vagy milyen vót, vagy ki vót az embör, asszerint vesszük
fel a tárgyat, a témát”. (P. J.)
Felelõsséggel és kockázattal jár a beszélés, aki téved, azt hosszú idõre
megbélyegezheti a hallgatóság. (például egy toron egy kezdõ beszélõ a
következõ szövegrészt mondta: „…a Jóisten adjon a holtaknak vigasztalást,
s az élõknek nyugodalmat”. A beszélõ szomszédja rögtön replikázott: „Jó
van István, leülhetsz". Az eset közel három évtizede történt, de ma is
felemlegetik. Az illetõbõl nem is lett beszélõ ember soha.
A beszélés vállalása „meggondolkoztató dolog, igaz, mert ugye sokan
hallják s csak egy szót vétsön el az embör, ugye, vagy nem jól mondja, azt
már mindenki észreveszi.” (B. J.)
Leírni ahogyan kell beszélni, a külsõ megfigyelõnek igen nehéz feladat.
Bármilyen éles a szeme és „beleérzõ” az okfejtése, a beszéd mint teljesít-
mény és megvalósítás pragmatikus szabályairól kevesebbet tud mondani,
mint egy gyakorló beszélõ. A kutatónak munkája e szakaszában az a gondja,
hogy megtalálja az adatközlõt, aki ezeket a szabályokat meg is tudja fogal-
mazni. Tapasztalatom szerint e feladatra nem mindenki alkalmas, a gyakor-
lott beszélõk közül sem. A következõkben egy beszélõ embernek (Rigó

285
Mihály, sz. 1907) a beszélés-módról való tudását mutatom be a magnósza-
lagra rögzített hangfelvételrõl. (A kérdezõt az adatközlõvel folytatott beszél-
getésen egy szerencsés véletlen segítette: a beszélgetõpartnerem érdeklõdé-
semet hallgatólagosan úgy értelmezte, hogy én azért szeretnék minél többet
megtudni a beszélésrõl, mert majd magam is beszélni szeretnék a temetésen.
Erre a félreértésre csak akkor jöttem rá, mikor a beszélgetésünk végén
megkért, hogy próbáljak az általa elmondott szabályok szerint egy szöveget
elmondani.)
A szükséges figyelem összpontosítás feltételezi, hogy:
„az embör mikor úgy akar, hogy felálljon a közönség elejibe, akkor ne
láss meg senkit a papon kívül, a papot nezzed, de a többit ne, ha ezören vannak,
akkor sem! Ha nézögetni kezdesz, a közönség szemeibe, akkor megállasz! S
nyuguttan! Nem kell hogy jaj hamar (sietni) nem kerget senki! Béfejezöd
nyuguttan, s ha mondjuk vajegy szó nem es pászol úgy, ahogy kéne, ha
nyugutság van, akkor kapsz helyibe mást, de ha idegösködöl, s pontosan csak
azt akarod (mondani) ami mintha le vóna írva vers formába, akkor nehéz. Nem
szabad megijedni, ha egyik szót nem kapod meg olyan hamar, egy másik szóval
kell egy kicsit egészíteni. Úgyhogy a nyuguttság a legfõbb.
Jobb egy kicsi rövid mint, hogy sokat mondjál. Rövidön! Nem baj, ha
három szó es csak ne kelljen megismétölni, újrakezdeni. Ha újrakezdöd, meg
vagy állva.
Az embör, aki fel akar állni, egy kicsit magába készül, hogy csak
eccer-kéccör sikerüljön röviddel már sokkal könnyebb harmadikszor, de
mondom csak nyugodtság! Ha kapkodni kell a szók után, akkor abba kell
járni, hogy két-három szóval béfejezni…
Ugye, olyan helyt ahol eltávozott egy fiatal édesanya, jõni kell (a
beszédnek), hogy egymás után mennyen… még azt mondom, hogy ilyen
helyt a legrövidebben bé kell fejezni, attól függ, hogy az idegrendszered
milyen es. Például Kusztoránitt, mikor odáig elmondtam, hogy: jó édösanya,
kire még nagy szükség lett vóna, (az elhunyt fiatal édesanya volt) úgy
kezdtek ordítani ott hátul, hogy így (mutatja) nezett a pap, hogy valahogy
fejezzem bé. Úgy felfutott valami (a torka felé int), így nezett a pap, még a
szemivel es intött, hogy valahogy fejezzem bé!
Az ilyensmikkel számolni kell, osztán béfejeztem én, nem mondtam el
mindent, amit kellett vóna…
Úgyhogy egy kicsit erõsnek kell lenni, ha egy olyan érzékönyebb vagy
felfut a torkodba, s akkor meg kell állni. Csak, mondom, nezni senkire sem
kell a papon kívül. Ha a népnek a szeme közi kezdesz nezni, vége.
A pappal, pedig avval szembenezhetsz, mert az olyan õszinte, hogy ha
tudna, segítene szavakkal, ugye, úgy néz szembe veled. De másra nem kell
nézni…
Ezt osztán, valahogy nem úgy kell mondani, mind a versöt. Nem mind
a versöt, ugye olyan megnyomott szókkal kell kiemelni, megnyomni a szót.

286
Nemcsak úgy egymás után mind a versöt, inkább még szusszanni es egyet-
egyet. Nem kell sietni, ez a legfontosabb. Inkább legyen rövid, csak legyen
olyan értelmes egy kicsit.
Ez most nem azt jelönti, hogy minden olyan cakkra (pontosan) legyen,
mikor már kéccör-háromszor elmondod, akkor már te es fogsz szavakat
kapni, már ragad hezza valami. Ha egy olyan alkalmas szót kapsz azt még
hezza lehet tenni, mert ugye, ha mü elmenyünk a temetésre, azt mü elészed-
jük, de másikra, harmadikra már nem jó, ki tudja milyen lesz egymás után;
mindegyiköt le kell szûrni. Mü meg es pótoljuk osztán.
Úgy vóna szép, hogy minden szó pászoljon az alkalomhoz. Arról a
trágyról, mind ahogy szokták mondani, arról a tárgyról, hogy pászoljon a
szó. Ahol nem pászol, oda még kitalálsz valamit, egy odavágó szavat, me
ugyes van, hogy nem tudod eppen, hogy rimöljön egymás után, arra kell
erõsen ügyelni, hogy egy kicsit találjon. Például: munkás kezek szorgalma
már véget ért, fáradt testöd örök nyugalomra tért.
Két sor, egyik hozza a másik értelmét.
Nem baj, ha ezök a szavak… ha például, amit elmondtál a háznál abból
a temetõbe vajegy beléesik, csak ne eppen azon a sablonon mennyen, egy
kicsit másképpen. Még az es jelönt valamit.”

A beszélõ a következõképpen értékeli saját teljesítményét:

„A tiszteletös úr sem várja, hogy sokat mondj, mert õ annyit elmond,
hogy az elég. Akármit mondj, úgysem tudunk olyant mondani mind az övék.
Úgysem tudunk olyant mondani, mint õ.
De a miénk ez az egyszerû mondat ugyes megvet (mérhetõ a lelkészé-
hez). Ugye, mü csak egyszerûen mondjuk… mert ugye, mü kicsi embörök
vagyunk a tanólt emberek között… ilyen szavakon ki tudjuk fejezni.”

A beszélõ emberek névsora (1990):

Baczó Zsigmond, Benczõ József, Benczõ Gyula, Bencze Mózes, Bodor
Sándor, Csáka Albert, Kenyeres Gyula, Pálfi Albert, Rigó Mihály, Sándor
Mózes, Sós Mihály, Sorbán György.

Adatközlõk:
(B. J.) – Benczõ József (sz. 1914)
(P. J.) – Papp János (1893–1981)
(R. A.) – Rigó András (1903–1985)
(R. A. Cs. A.) – Rigó Andrásné, Csíki Anikó (sz. 1909)
(R. M.) – Rigó Mihály (sz. 1907)
(S. M.) – Sándor Mózes (sz. 1914)
Itt mondok köszönetet Benczõ Dénes (sz. 1929) homoródalmási unitá-
rius lelkésznek, aki a gyászszertartás részmozzanatainak idõbeni pontosítá-
sánál volt segítségemre.

287
 A KÖTET ÍRÁSAINAK ELSÕ MEGJELENÉSI HELYEI

„Olyan törvényököt csinálunk, hogy nekünk jó legyen…”

Korunk 1991.6.
Ember és föld a Székelyföldön.
Ökotáj 1998.18-19.
Gazdálkodásmód és életvitel.
Korunk 1994.6.
Homoródalmás, Karácsonfalva, Oklánd, Homoródújfalu:
MTA Politikai Tudományok Intézete. Etnoregionális Kutatóközpont.
Munkafüzetek 81. Budapest, 2001.
Gazdálkodás és társadalmi kapcsolatok egy Kishomoród menti családban.
REGIO 1995. 1-2 sz.
„A mi munkánknak kicsi az értéke”
Magyar Szemle 1999 április.
A Kishomoród menti települések háztartásközi kapcsolatairól.
Társadalmi Szemle 1998. 5 sz.
A székelyföldi agrártermelés társadalmi feltételei 1989 után.
Székelyföld 1997. 1 sz.
A fiatfalvi földhasználat 2003-ban
Székelyföld 2003. 10 sz.
Egy falu és a kivándorlás.
REGIO 1991. 4 sz.
„Mindennap friss kenyér…”
Magyar Szemle. 1993 március
Egy székely falu vendégmunkás-potenciálja. Jönnek? Mennek? Maradnak?
MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócso-
port Évkönyve - 1993,(Sorozatszerkesztõ: Sik Endre) Budapest 1994..
Két székely falu vendégmunkás-potenciálja Menni vagy maradni.
Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. (Sorozatszerkesztõ:
Sik Endre) Budapest 2003.
Vendégmunkások utazási formái Hargita megyébõl Magyarországra.
Migráció és politika MTA Politikai Tudományok Intézete. Nemzetközi
Migráció Kutatócsoport Évkönyve - 1996, (Sorozatszerkesztõ:Sik End-
re). Budapest 1997.
Egy székely falu népmozgalma a II. világháború után.
REGIO 1999. 3-4 sz.
Cigányok és magyarok egy székely faluban.
Magyar Tudomány. A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata.
1997. 6 sz.

289
Történeti hagyomány és lokális identitás Székelyzsomboron.
Kisebbségkutatás. 11. Évf. 2002. 2 sz.
Harag-események.
Antropológiai Mûhely 1997. 2. (10.)
Rituális beszéd a homoródalmási temetésen.
Néprajzi Látóhatár. 1996. 3-4 sz.

290