Italo Calvino:

(Santiago de las Vegas (Cuba) 1923. október 15. – Siena1985. szeptember 19.)
Se una notte d’inverno un viaggiatore
1979. (Ha egy téli éjszakán egy utazó)

Részt vett a fasiszták elleni partizánharcban, később lapoknál dolgozott. 1950-től az Einaudi kiadónál
dolgozik, ott jelennek meg művei is. 1950-ben a CCCP-ba látogat. 1957-ben kilép az olasz kommunista
pártból. 1957-ben az USA-ba látogat, majd Cubában találkozik Ernesto Che Guevarával. Eleinte neorealista
(népi és underground irodalom a példa), később mesei fantasztikum, karoling mondakör mítoszainak
fölhasználása (Eleink). Az Eleink hozza meg a világhírt, az ötletet a népmesék adják. Később a
nagyváros életellenességéről és az olasz értelmiség válságáról ír trilógiát. Kozmomitikus a
Kozmikomédia. Párizsban él a ’60-as évek végén. Megismerkedik Barthes-szal és Lévi-Strauss-szal. A
láthatatlan városok Marco Polója végig egyetlen városról beszél: Velencéről + itt van a tökéletes
térkép, mely önmaga.

Il sentiero dei nidi di ragno (1947.) (A pókfészek ösvénye.)

Ultimo viene il corvo (1949.) (Végül arra száll egy holló. Novellák.)
Fiabe italiane (1956.) (olasz népmesék)
I nostri antenati: Il visconte dimezzato (kettészelt) (1952.), Il barone rampante (famászó) (1957.), Il
cavaliere inesistence (nemlétező) (1959.) (1960.)
La speculazione edilizia (1957.) (építési spekuláció) – La nuvola di smog (1958.) (szmogfelhő) –
La giornata di uno scrutatore (1963.) (egy szavazatszedő egy napja)
Le cosmicomiche (1965.) (kozmikomédia) (novellák)
Le città invisibili. (1972.) (láthatatlan városok)
Il castello dei destini incrociati (1973.) (Az egymást keresztező sorsok kastélya. tarot)
Se una notte d’inverno un viaggiatore (1979.)
Lezioni americane (1984., 1988.)

Külsődleges olvasói szokások imitációja a regénykezdet. Az Olvasó (O.) kicsit Calvino: „Te
tudod, hogy a legjobb, amit az ember várhat: megúszni a legrosszabbat.” (6.) → könyvek világa kiút?
Fontos O-nak, hogy visszaállítson, helyreállítson valamit, valami eredetit. (15-16., 24-25., 30.) A
Ha egy téli éjszakán egy utazó önreflexív, csalafinta szöveg. A fejezetek világa az elbeszélő
által behatol a könyvekébe. A fejezetek elbeszélése E. szám 2. személy (151., 157-158.), a
könyveké E. szám 1. személy. Szerelmi együttlétük idejére O. és Onő. T. szám 2. személlyé
válnak. (165.) Az olvasó és O. ironikus(nak tűnő) dicsérete észrevétlenül vezet a
bonyodalomhoz: az olvasás megakad, ellenáll neki a szöveg. A könyvesboltban jelenik meg
Onő. (32.) A szerzőség kérdése fontos O. és Onő. számára (32-33.) O. & Onő.: „Ketten nagyobb
valószínűséggel hozhatunk össze egy teljes példányt.” (35.) – családalapítás, szerelmi viszony? A történeten
belül O. és Onő. története → eszközzé, kommunikációs csatornává válik a könyv. „A
félbeszakadt olvasmány utáni hajsza (…) most a lány utáni hajszával lett azonos.” (162.) Irnerio nem olvas,
azért jár az egyetemre, mert szeret találkozni az emberekkel és beszélgetni velük →
Σωκρατης. Irnerio könyvszobrász, de a szakkönyvek tekintetében (melyek a művészetéről szólnak majd),
mintha ő is áldozatul esne a könyvek hatalmának, mely nemcsak az olvasásban, hanem a szekvenciák
alkalmazásában is jelentkezhet. (159-160.) Kimmer-kimber = finnugor nyelvek? A meteorológia az ősi
időjárásistenek (Διως!) hatalmát jelzi vagy csak megfigyelések krónikája (-napló)? A harmadik könyv
befogadása hallgatás, nem olvasás: szöveg=víz, olvasó=hal. A könyv határ élők és holtak
birodalma között (76.) Onő. a központi, teremtő, eszményi olvasó, akinek az elvárása
teremti a művet. (77., 198.) Szigorúan meg akar maradni Onőnek. (99-100.) Az elbeszélő
elhiteti O-val, hogy ő a főszereplő, pedig valóban Onő. az, s O. csak eszköz, egy balek. (253-256.) „Valójában
olvasóval egyre ritkábban találkozom.” (104.) + olvasói szokások → gyermekkori emlékek. (Uo.) Egyetemek:
a szociológiai-pszichológiai olvasói stratégiák paródiája Lotariáék olvasóköre (81., 97.) Lotaria
olvasása komputerizált, mechanikus, szólajstromokon alapul. (199-200.) Ennek a módszernek ellenállnak az
olyan művek, mint Joyce Ulyssese. Mintha az elbeszélőt kisebb mértékben vonzaná az
irodalomelmélet (ez csak látszat), s nagyobban az olvasásszociológia-pszichológia, melyeket
arra használ, hogy következtetéseket vonhasson le belőlük a szereplőkre vonatkozóan. A
jegyzetelés nevetségessé tétele (103.) Ermes Marana a 106. lapon bukkan föl, s megkérdőjelezi a szerzőiség
fontosságának kérdését. (108.) → legyen személytelen a szerző, csak egy név, s akkor újra lehet
ártatlanul olvasni! (108-109., 123.) → Borges Pierre Ménard – problematikájára is utal. De itt
összemosódik, sőt összefügg az író, az írás aktusa, az olvasás aktusa és az olvasó! Ahhoz,
hogy egy történetet elmondhassuk nagyon sok történetet kell elmondani (116-117.) Fölbukkan
Dél-Amerika, mint az irodalom XX. sz-i bölcsője (124.) → Borges? Llosa (El Habrador)? (125-126.)
„Amaranta” (264.) → Marquez? Marana levelei újabb műfajt hoznak az elbeszélésbe: levélregény.
Az egymásban folytatódó történetek közel-keleti csapdája Marana ötlete → Ezeregyéjszaka.
(133.) → Flannery csupa kezdés művet szeretne írni, benne is fölmerül az Ezeregyéjszaka
ötlete, valamint a vendégszöveg, konkrétan a bemásolás hagyománya → Dosztojevszkij: Bűn
és bűnhődés. (189-191.) O. problémája annak a műnek megírására készteti Flanneryt,
melynek ő is szereplője → metatörténet (210-211.) → A tökéletes kiüresedésben a valósághoz
fordul az író → a végső válság a valóság. → „Amit én keresek (…) az a könyv a világvége utáni
világnak adja meg az értelmét, azt, hogy a világ mindannak a vége, ami a világon van, hogy a világon nincs is
más, csak a világvége.” (258.) → Derrida, Baudrillard, Lyotard. A két radikális szárnyra oszlott Apokrif
Hatalom Borges Bábeli könyvtárának szektáira emlékeztet. (138-139.) Marana a fikció pszeudó voltát
szeretné hangsúlyozni, lehetetlenné téve a verifikációs aktusokat. (171.) Tökéletes hamisítót
és hamisítványt keres, Flanneryt is befolyásolja (192-193.) → Borges: mű és művész +
szöveg & író & olvasó viszonya. Flannery átlátja: a teljesség-alkotáshoz vagy egyetlen
könyvet vagy egy totális könyvtárat kell létrehozni → Borges: Homokkönyv – Bábeli könyvtár. →
„Szétesett, szétmorzsolódott a könyv, többé össze nem rakható – homokpad, melyet elfújt a szél.” (234.) A
Korán keletkezését ismerjük a szent könyvek közül a legjobban. (194-195.) A hamisítás aktusa, az
apokrifitás az ösztönösség illúzióját adhatja a szövegnek. (206.) A hamisítás állami, szervezett
méreteket ölt (225.) → cenzúra → diktatúra → szervezett (hamisított) káosz. (228., 250-251.) Ahol működik
a cenzúra, ott az emberek többet olvasnak, mint másutt (257.) Silas Flannery naplójával a naplóregény is
megidéződik, habár már a 3. könyvben is fölbukkan a műfaj. Az író nem olvashat ösztönösen,
szeretne nem lenni, hogy jobban írhasson (183.) → Mészöly, de amikor Ludmilla valóban megkettőzi
Flanneryt, elszemélytelenítve ezzel az írót, az meghökken (204-205.) Természeti, ösztönös cselekvéssé,
történéssé szeretné tenni az író az olvasást és az írást (188.) Flannery bölcsebb, mint egy
ponyvaregényíró → blöff. De mi a blöff, hogy bölcsebb vagy, hogy ponyvaregényíró? Irkánia
(249): =írás? irkálás?, de Hirkánia – Hyrkania is lehet (a Kaspi- és a Fekete-tenger közti terület, az indoeurópai
népek és mítoszaik bölcsője.) Arkadian Porphyritch (Porfiríj vizsgálóbíró a Bűn és bűnhődésből?) Hegel A
szellem fenomenológiájának ideáját látja megvalósulni a fölülvezérelt olvasási aktusban: a
szellem párbeszédet folytat önmagával → poroszok → Παλλας Αθηνη baglya + a homály → horror
metaphysicæ! (252-253.) Olaszos-operás-romantikus vonás a „minden egy nő miatt” (254.) A könyvtár az
utolsó előtti stáció, ahol továbbra is hozzáférhetetlenek a könyvek. (269.) Itt hét olvasói
stratégiával szembesül O. (270-275.), valamint az Ezeregyéjszaka egy apokrif szövegének (273-
274.) segítségével fény derül a tíz könyv rejtélyére: „’ Ha egy téli éjszakán egy utazó Malbrok
városperemén Fölébe hajolván a meredélynek Nem félvén szélvésztől s szédülettől Letekint a mélybe, hol homály
sűrűsödik Egymásba futó vonalak hálójában Egymást keresztező vonalak hálójában Lehullott levelek holdfényes
szőnyegén Egy üres gödör körül Hogyan végződik? – kérdezi, és türelmetlenül várja, hogy hallhassa a
történetet.’” (274-275.) A befejezés shakespeare-i: vagy pusztulás vagy nász. Ezúttal ez utóbbi, s
a befejezés egyúttal a meta-szövegből is sikeresen kilép. (276.)
1. Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó = Italo Calvino (neorealista-partizán)
Összeesküvés, kaland.
2. Tazio Bazakbal: Malbrok városperemén = Günter Grass. Helyettes személyiség, megkettőzött
személyiség.
3. Ukko Ahti: Fölébe hajolván a meredélynek = Thomas Mann. Visszatér az összeesküvés, de
ironizálódik, s a jelelmélet, nyelvfilozófia van az előtérben + naplóforma.
4. Vorts Viljandi: Nem félvén szélvésztől s szédülettől. = Folyamatos összeesküvés, forradalom,
nemiség, káosz.
5. Bertrand Vandervelde: Letekint a mélybe, hol homály sűrűsödik. = Georges Bataille vagy
Julio Cortázar? Alvilági sztori. A történet elmesélhetőségének útjába további történetek állnak → Diderot?
6. Silas Flannery: Egymásba futó vonalak hálójában = Szorongásos-kényszeres paranoiás
skizofrénia. Beteges bűnök története.
7. Sila Flannery (pszeudo?): Egymást keresztező vonalak hálójában. = Tükrözés, trükkök, tükrök
csalás, paranoia. (175-177.), visszatér az összeesküvés. riflessione: ol. visszaverődés, tükrözés,
elmélkedés. „engem minden szellemi tevékenység tükrözéshez utal.” (173.) Az idézés is a tükrözés része
(177.)
8. Takakumi Ikoka: Lehullott levelek holdfényes szőnyegén. = Párnakönyv? Japán környezetű
erotikus regény, egzisztenciális csapdákkal és kifinomult esztétikai eszmefuttatásokkal.
9. Calixto Bandera: Egy üres gödör körül. = Jorge Luis Borges: A találkozás. A belső udvarok és
kapubejárók labirintusa Borgesre utal, aki ezzel Kafka A perének labirintikusságára utalt. (238-239.)
10. Anatoly Anatolin: Hogyan végződik? = Franz Kafka tükrök egy kávéházban (266-268.)
Szürreális, abszurd, groteszk látomás.
Michel Butor paródia valamelyik.