NEMERE ISTVÁN

GAGARIN =
KOZMIKUS
HAZUGSÁG?

Danubius Kódex Kiadó.

1990

@ Nemere István, 1990
ISBN 963 02 8494 4
Kiadja a Danubius Kódex magyar-osztrák kiadói kft. Felel s
kiadó: a kft. ügyvezet igazgatója Szedte: Alfa Ipari Vállalat
Fényszed Üzeme Megjelent 6,6 AlS ív terjedelemben Nyomta:
Pécsi Szikra Nyomda 90-1963 Felel s vezet : dr. Farkas
Gábor igazgató Felel s szerkeszt : VéghJúlia Borítóterv: dr.
Végh Oszkár Budapest, 1990
Az el zmények
1961. április 12-én állítólag fell tték a világ rbe Ga-
garint. Nekem ez a nap több okból is nevezetes, és mind ehhez
az rrepüléshez kapcsolódik.
Abban a városban, ahol akkor éltem - egy elég nagy
megyeszékhely volt -, el z este nagyobb társasággal
színházban voltunk. Április 12-e szerdára esett; ekkor tehát
április 11-e, kedd este volt. A darabra már nem emlékszem, arra
azonban igen, hogy mindenki felfigyelt a dologra és futót zként
terjedt el a hír: a két felvonás közti szünetben telefonhoz hívták
a megyei tanács szintén jelen lév akkori elnökét. Az elnök
percek múlva visszajött, és súgva mondott valamit legsz kebb
környezetének. A hír még a felvonás alatt elterjedt. A budapesti
pártközpont értesítette a tanácselnököt, hogy az oroszok embert
l ttek fel a világ rbe!
Ismétlem, még csak 1961. április 11-e, kedd volt. A korabeli
pártállam, szokása szerint, a vezet beosztású elvtársakat
mindig id ben értesítették mindenr l, nehogy az ket
meglepetésként érje, vagy esetleg másoktól (netán a Szabad
Európa Rádióból) kelljen értesülniük valamilyen eseményr l. A
jelek szerint tehát Budapest körtelefonon adta tovább a
Moszkvából kapott hírt. Elképzelem, hogy azon az
5

estén ugyanez játszódott le nemcsak a mi városunkban, és
nyilván nem csupán Magyarországon. Moszkva értesítette
el ször a csatlós országok pártvezéreit, azok saját híveiket
a f városokban, és onnan ment tovább a hír a megyékbe,
tartományokba, alárendelt "köztársaságokba" , annak részletesebben indokolom döbbenetem tárgyát: az
vajdaságokba, körzetekbe stb. Mindenütt természetesen
csak a vezet k kapták meg a hírt, de - miként az nálunk is
történt jólinformáltságukat fitogtatandó elmondták sz kebb
környezetüknek. Nem csoda, ha órákon belül elterjedtek e
hírek a megyeszékhelyeken.
Tehát így történhetett Bulgáriában, Csehszlovákiában,
az akkor még igencsak létez NDK-ban, Len-
gyelországban, Mongóliában, Romániában stb.
Nekem a dolog nem akkor, hanem csak másnap lett
gyanús. Hogyan adhatta le Moszkva a hírt, ha Gagarin
csak másnap délel tt szállt fel? El z este ki merte vállalni
a felel sséget azért, hogy másnap sikerülni fog az
rrepülés? Es különben is, miért múlt id ben szólt az
el z este érkezett hír?
Kés bb, csak sok évvel kés bb tudtam meg, mi más is
történt akkor. A hatvanas évek második felét l
Lengyelországban éltem egy házasságból kifolyólag, és
munkahelyemen, a nagy egyetemi könyvtárban tiszta
kíváncsiságból kikértem az 1961-es lengyel napilapokat.
Döbbenten láttam, hogy az április 12-i újság címlapján
hatalmas bet k hirdetik: Szovjet ember a világ rben...! Es
van ott egy meglehet sen homályos cikk is egy
közelebbr l meg nem nevezett állítólagos szovjet
katonatisztr l, egy repül sr l, aki a Moszkvában terjeng
hírek szerint éppen megjárta a világ rt, és hamarosan
várható az err l szóló közlemény.
6
Ismétlem, ez április 12-i újság volt, amit - csakúgy, mint
a világ egyéb részein - el z este szerkesztettek össze,
zártak le, és éjszaka nyomták ki, hogy hajnalban már a nagy
ország minden városában kapható legyen. Hiszen a Lengyel
párt központi lapjáról van szó. Aki még mindig nem értené,
újságot jóval azel tt kinyomták, elszállították mindenfelé és
árusítani kezdték, miel tt Gagarin egyáltalán elindult volna a
Vosztok rhajón! A világ más napilapjai - kivéve a délutáni
újságokat - csak másnap, április 13-án reggel tudtak
beszámolni a szenzációsnak ható hírr l. Vagyis - a Varsói
pártlap után harminchat órával (ha beszámítjuk a nyomáshoz
szükséges id t is).
A harmadik, számomra roppant gyanús momentum az volt,
hogy pár nappal kés bb a magyar televízió is egyenes, él
adásban közvetítette Gagarin nemzetközi sajtóértekezletét. A
m sor akkoriban még természetesen csak fekete-fehér volt.
Végignéztem az egészet, hisz az rkutatás, az rutazások, a
fantasztikum stb. már az ötvenes évek végét l rettenetesen
érdekelt.
A sajtóértekezlet legmegdöbbent bb mozzanata akkor
következett be, amikor Gagarin még ki sem nyitotta a száját.
,Odahívták a mikrofonhoz, beszéljen a repülésr l. És akkor...
egy cédulát húzott el a zsebéb l és felolvasta, mit látott az
rben.
Kérem, a világ mindig is bizalmatlan volt az oroszokkal
szemben; nekünk magyaroknak meg igazán
sok okunk volt rá, hogy eleve gyanakodva szemléljünk mindent,
ami onnan jött. Addigi egész létünk utolsó tizenhat éve (1945-
1961) annak jegyében telt
7
el, hogy az onnan hozott eszméket t zzel-vassal ter-
jesztették, rovásunkra. Szüleink, fiatal társaink és a
társadalom hatalmas része - ahogy ez 1989-1990ben is
kiderült - nem hitt e propagandának, a felszín alatt mindig
is megvolt a magunk igazi véleménye a kommunizmusról
és mindenr l, ami vörös.
Tehát els reakcióm az volt: nem hiszem, hogy Gagarin
járt a világ rben. A fentebb említett jelek is ezen
okoskodás mellett szóltak, de voltak egyebek is. A szovjet
rkutatás addig kizárólag titkolózásból és nagy hangon
hirdetett állítólagos, nem igazán ellen rizhet
eredményekb l állt. El tte évtizedeken át csak önmagukat
és rendszerüket dicsérték, amir l mindenki tudta, hogy az
emberiség egyik legnagyobb átka. Es akkor hirtelen
bemondja a rádió, hogy ezek arattak ilyen nagy
tudományos sikert?
Tehát nem hittük. Organikus reakciónk volt ez. Kelet-
Európában sokan reagáltak így, azt hiszem. Tudtuk, hogy
az úrkutatásban eltitkolták kudarcaikat, eltúlozták kis
sikereiket. S t, eleve csak azokról számoltak be. Mert
el re sohasem közölték, mikor, milyen kísérletet fognak
végezni, hol, milyen eszközökkel és céllal. Ha nem sikerült
a dolog, hallgattak, és mi csak sokkal kés bb, áttételesen,
nyugati rádiókból értesültünk e kudarcokról. A világ - val-
lom - mindig is bizalmatlan volt a Szovjetunió iránt, és ez
így lesz, amíg az a mesterséges államalakulat létezni fog.
A "Békeharc h sei" - mint már tudjuk - eközben
felhalmozták a világtörténelemben valaha is létezett
legnagyobb fegyverarzenált, és azt habozás nélkül be is
vetették sokfelé, még a nyolcvanas években is.
Negyedszer: - emlékezetemben ennek is maradt
8 9
nyoma, és talán emlékeznek rá akkori jóbarátaim is - még
a repülést követ napon, amikor mi, gimnazisták feszülten,
egymás szavába vágva tárgyaltuk az " rrepülést",
állítottam: nem hiszem el, ez az ember nem repülhetett,
nem járt soha az rben. (Még a sajtóértekezlet el tt
mondtam ezt.) Barátaim egy része osztotta véleményemet,
más része viszont így fakadt ki: "Ekkorát azért az oroszok
sem mernének hazudni." Én mindenesetre így fejeztem be
a beszélgetést:
- Ez az ember nem fog sokáig élni. Aki ilyen titkot tud -
mármint, hogy nem repült és csak propagandafogás az
egész hírneve! -, azt a kormány, a hatalom nem hagyhatja
életben. Amíg él, nagy veszélyt jelent a hatalomra, hiszen
például külföldön egyszer csak kifecsegheti a dolgot. Vagy
valaki a környezetéb l... Nem hagyják majd életben, meg
fogjátok látni.
Mint tudjuk, Gagarin még a hatvanas évek végét sem
élte meg. 1968-ban, nem egészen hét évvel a "repülése"
után "balesetben" elhunyt.
Ötödször: az üggyel tizenegy évvel kés bb ismét
találkoztam. Még Lengyelországban éltem, és egy
feljelentést követ en a lengyel AVH (SB; Biztonsági
Szolgálat - csak 1990-ben számolták fel!) érdekl dni
kezdett irántam. A sokat író, forrásokat kutató külföldi
fiatalember, akit sokféle nemzetközi fórumon láttak felt nni,
ugyanakkor néhány vezet diplomata tolmácsaként is
szerepelt, vidéki albérletében ki tudja, mir l írogat oldalak
ezrein? Naphosszat kopogott írógépem. Az egyik m már
készen is volt, a másikhoz rengeteg adatot szedtem össze
éppen. Lecsaptak hát. 1972. január 25-én távollétemben a
la kást átkutatta az SB három ügynöke, majd elvitték összes akcióba kezdjenek, és mivel id ben visszatértem Ma-
írásomat és jegyzetemet. Ezek javarészét kés bb visszaadták, gyarországra (ahol a "legvidámabb barakkban" azért
még az er sen politikai tartalmú és a két nagyhatalom igen éles mégsem tekintettek oly szigorúan az efféle "csínyek
bírálatával foglalkozó "A félelem és nyomor bolygója" cím , az re"), hát nekik ez csak egy jelzés volt: valakik, valahol
akkori világhelyzetr l írott m vet is. Csak egy másikat tartottak már felfedezték a dolgot nem csak nyugaton, de
meg örökre. Ez volt a Gagarin-szélhámosságról szóló m els , keleten is, sejtik az összefüggéseket...
még igencsak kezdetleges változata, a hozzátartozó De az biztos: a Gagarin-ügyben rengeteg az ellent
jegyzetekkel. Nem kétséges számomra: ez is hozzájárult ahhoz, mondás: márpedig, ha ilyenek vannak, akkor valami
hogy utána hosszú hónapokon át a biztonsági szolgálat figyeljen, nincs rendben. Akik elolvassák most ezt a kis könyvet,
kihallgatásokra citáljon, elutazásomat megakadályozza,
az lesz a benyomásuk: a görcsös titkolódzás valójában
kapcsolataimat összezilálja. Csak néhány befolyásos varsói
görcsös hazudozást jelent.
politikus, kés bbi miniszter (akiket mint tolmácsuk személyesen
ismertem) közbenjárására enyhült valamelyest ez a szigor; 1972
júniusában így is valósággal szöknöm kellett az országból, mert
az SB méginkább érdekl dött irántam, és mindenáron va-
lamilyen kémhistóriába akart keverni. Utána 1979-ig, hét évig
nem mertem visszamenni oda, és az említett évben is csak mint
a lengyel irodalom m fordítóinak
világkongresszusára meghívott vendég merészeltem beutazni
ismét Lengyelországba.
Nincs kizárva, hogy a szovjet biztonsági .er kkel olyannyira
összefonódott kelet-európai rend rök itt is együttm ködtek.
Hiszen meggy z dhettem róla, hogy például a varsói magyar
nagykövetség egyik magas rangú beosztottja a lengyel
titkosrend rség ügynöke volt. A velem folytatott bizalmas,
együttérz beszélgetésekr l jelentéseket küldözgetett a
rend rségnek. Vagyis: nem zárható ki, hogy Moszkvában
tudomást szereztek err l a készül könyvr l. Személyem nyilván
nem volt olyan fontos, hogy

10

Miért akkor és miért így...?
El ször vizsgáljuk meg az állítólagos repülés el zményeit,
méghozzá nemcsak annak rkutatási, hanem szélesebb
politikai körülményeit is.
Az 1961-et megel z években (is) mélységes válságban
volt a Szovjetunió. Ma, amikor már kezdjük mélyebben is
látni az utóbbi hat-hét évtized összefüggéseit, ez a
megállapítás nem jelent szenzációt. A világ legnagyobb
országa 1917-t l, de f leg a húszas évek elején történt
hivatalos megalakulásától kezdve állandó válságokkal
küzd, amelyet maga a rendszer idézett el , majd azt
folyamatosan fenn is tartotta.
Az ötvenes évek végén a Szovjetunióban hihetetlen volt
az elmaradás a civilizált világhoz képest. Ne tévesszen
meg senkit az, hogy a világ onnan csupa jó hírt kapott
folyton, minket Kelet-Európában pedig állandó jelleggel
indoktrináltak. A szocializmus magasabb rend ségér l,
dinamizmusáról, gyors fejl désér l hallottunk folyton. A
valóságban azonban
a hatalmas országban minimum két világ létezett id ben és
térben egyszerre. Az egyik Moszkva, Leningrád és néhány
más nagyváros "csillogása", néhány
iparágban néhány kiemelt (és folyton mutogatott)
gyár és energiatermel berendezés, pár tudományos
intézet is eredmény. Ezenkívül semmi. A
12
másik világ mindezeken kívül esett, a földgolyó
egyhatodán él több száz millió ember még ma is létez
nyomora volt. Az agyaglábú óriás kifejezés soha nem illett
jobban semmilyen államalakulathoz, mint éppen ehhez. A
költségvetés egyharmadát fegyverkezésre fordították, az
ipar elmaradott volt, a mez gazdaság a kolhozosítás miatt
enyhén szólva is tragikusan lemaradt a világ hasonló
éghajlatú tájainak termelékenysége mögött.
A politikai b nök ólomsúlyként nehezedtek a vezetésre.
1956: Magyarország - a világ ezt még egyáltalán nem
felejtette el, öt év múlva is minden nemzetközi fórumon ezt
vágták a szovjetek szemébe. Már készültek Moszkvában a
tudatos kubai provokációra: olyan rakétafegyverek voltak
útban a Castro uralta országba, amelyekkel elérhették az
USA területét is. Pár héttel Gagarin "úrrepülése" után ki is
robbant a karibi válság.
Hruscsov ugyan jól tartotta magát, de és elvbarátai
tudták: ebben az országban nem csak Sztálin, de a cárok
óta (vagyis sok százada) a hatalomváltás csak er szakos
úton ment végbe. E hagyomány feléledését l kellett félnie.
(A hamarosan bekövetkez eltávolításának módja ugyan
cáfolni látszik ezt a tényt, hisz életben hagyták, és
nyugdíjasként, de elhallgattatva halt meg.) A sarkában már
ott toporgott Leonyid Brezsnyev, aki a Gagarin-ügyben is
sürgött-forgott, és Hruscsov árnyékában második ember-
ként aratta le a "dics séget".
A világ tehát miközben tartott a Szovjetuniótól és félt
t le, azonközben az országon belül a nagy hangon
hirdetett reformok valahogy csak nem akartak sikerülni.
Mivel a sz zföldek általa meghirdetett
13
feltörése és a mez gazdasági aranykor sem akart bekövetkezni,
Hruscsov napja leáldozóban volt. Tudta: belpolitikai ellenfelei,
vetélytársai a központi bizottságban már régóta szervezkednek
ellene. Valamit ki kellett találni, ami egyrészt elfordítja a világ
figyelmét a készül kubai kalandtól - vagy legalábbis csökkenti
annak sokkoló hatását - másrészt - és f leg - lecsillapítja a
bels ellenségeskedéseket. Biztosan az is megfordult a fejében:
ez a dolog aztán neki is dics séget hozhat, mindenképpen
megszilárdítja ingatag személyes pozícióját. Valami nagyot és
csillogót kellett kitalálni, amit l szinte eszét veszti a szovjet
átlagpolgár, amivel újra el lehet vele hitetni, amit annyi évtizede
sulykoltak az agyába: egy különleges ország különleges
polgára, neki van a világon a legtöbb joga(!.. .), a csodaszép
jöv t építi, az emberiség legszebb álmainak megtestesít je, a
világ ideológiai élharcosa stb., stb.
Tehát: valami nagy sikerre van szükség, ami lehet leg ne
legyen katonai, mert ez csak növeli a világ rossz érzéseit a
Szovjetunióval szemben. Legyen olyan, ami rövid id alatt
létrehozható, nem igényel túl nagy befektetést, s ami ámulatba
ejti a világot és a Szovjetunió nélkülöz polgárait egyaránt.
Valami, ami a tudományokban gyökerezik - mondotta valaki. A
baj csak az volt, hogy a szovjet tudomány évtizedek óta
semmiben sem tudott élen járni; minden találmány nyugati
minták másolásán alapult, a szovjet tudósok ideológiai és
államvédelmi-éberségi okokból nemhogy személyes, de még
írott kapcsolatokat se nagyon tarthattak a világ fejlett (tehát:
kapitalista) felében él kollégáikkal. A szakfolyóiratok is csak
csurrantak-cseppentek, nem jártak rendszeresen.
14
Ezért az ötvenes-hatvanas-hetvenes években normális
dolognak számított, hogy egyes, f leg vidéki tudományos kutató
intézetekben éveken át nagy pénzek befektetése árán olyan
dolgokat fedeztek fel, amelyek - a szabad világban már régen is-
mertek voltak.
Ám volt egy terület, ahol esély mutatkozott. A követelt
feltételeknek megfelelt az, aminek köze volt a szovjet
haditechnikához. Mivel ez minden támogatást megkapott, hát itt
látszott a legkönnyebbnek elérni valamit. Itt valóban voltak
eredmények.
Tehát a leglátványosabb rész - az rtechnika. A rakéták,
amelyekkel pusztító fegyvereket lehet eljuttatni az ellenfél
területére. De a rakétákra ezúttal nem mint harci eszközökre volt
szükség. A pártvezetésben a beavatottak görcsösen
ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a rakéta ne „olyan” rakéta
legyen. Valamilyen békés látszata legyen a dolognak.
A szovjet rakétatechnika teljesen (és immár bevallottan)
német alapokon nyugodott. Az 1945-ben Peenemündében
(Hitler rakétakísérleti telepén) elfogott kutatóktól és az ott talált
rakétákból indult ki az a fegyvergyártási program, amely kés bb
a mai rtechnikához elvezetett. Az egykori A-4-es (más néven
hírhedt V-2-es) rakétákkal a Moszkva környéki Podlipkiben
1946-ban kezdtek kísérletezni. Az els nagy hatótávolságú
ballisztikus rakétát a szovjetek 1947. október 18-án l tték fel,
ezen semmi szovjet nem volt. Egy német V -2-est neveztek ki
szovjet fegyvernek. A következ , már állítólag nagyobbrészt
szovjet részegységekb l épített ugyanilyen félelmetes rakétát
1948. október 10-én bocsátották fel.
Hadd jegyezzem meg: ezeket az adatokat egy
15
szovjet lapban ("Trud") közölték 1989 végén. Addig err l
sehol egyetlen szó sem jelenhetett meg.
A kés bbiek folytán megépítették azokat a nagy
rakétákat, amelyek azóta is fenyegetik a világot. A
kizárólag presztízs, és nem tudományos eredmények
elérése miatt indított úrkutatás (els szputnyik, Lajka kutya
stb.) nyomán kézenfekv nek látszott, hogy ez az a tér, ahol
el lehet kápráztatni a világot.
Annál is inkább, mert az amerikaiak is ebbe az irányba
haladtak. Nem volt titok, hogy mire készülnek. Ahogy az
normális, szabad világban lenni szokott, az amerikaiak
minden kísérletet el re bejelentettek, és ha az kudarcot
vallott, ezt sem titkolták el. Egy mélyen demokratikus
társadalomban mellesleg az eltitkolásnak semmi esélye
sem lehetett volna. k is készültek az els emberes
kísérletre, és ezt is tudta mindenki. 1961-ben különben
Kennedy elnök bejelentette, hogy az amerikaiak Hold-
programon dolgoznak és 1968-ban az els amerikai leszáll
a Holdra.
(Csak egyetlen évet tévedett, hiszen mint tudjuk, a
program "csúszása" miatt Neil Armstrong 1969 júniusában
ért Holdat.) Tudták azt is, hogy már készül dik Alan
Shepard, az els nek szánt amerikai pilóta, hogy " rugrást"
hajtson végre - 1961 április végén vagy május elején(!).
Ha mégis az els egy szovjet ember lenne...!
Vannak bizonyos jelek, amelyek arra mutatnak,
hogy a szovjetek már az ötvenes évek végén is folytattak
rkísérletet. Bizonyos célzásokra majd még visszatérünk e
könyv más helyén. Biztosat azonban
senki sem tudott, nem tudhatott Nyugaton. Ne feledjük el:
nem volt a történelemben (és a huszadik század második
felében) még egy olyan ország,
16
amely ennyire el lett volna zárva a külvilágtól. A hatalom
volt minden zár, lakat és kulcs egyedüli és kizárólagos
tulajdonosa. A kiépített ellen rzési rendszerek, a sok millió
besúgó, a katonai szervek beteges titkolózása ebben az
országban mindig hagyományos volt, de századunk
végére elérte a csúcsot.
Volt szovjet Hold-program is. Ebb l megtudjuk, hogy
(még magyar források szerint is) ez volt az rkutatás
legnagyobb kudarca... Milliárdokat öltek bele, görcsösen
törekedve, hogy megel zzék az amerikaiakat, mert hisz
mindig is ez volt az igazi és jórészt egyetlen cél, nem a
valódi rkutatás. Egészen a hetvenes évekig - amikor is
rkutatási együttm ködésbe kezdtek az óceánon túli
vetélytársakkal- mindig az amerikaiak legy zése lebegett a
szovjetek szeme el tt. Moszkvában ugyanis a fejükbe
vették, hogy aki ebben az élre tör, az ezzel bizonyítja rend-
szere és ideológiája vezet szerepét, vagy éppenséggel
egyedüli üdvözít voltát. (Akkor most már, 1990-re
legalább világos a helyzet...) Miközben a hivatalos szovjet
propaganda kezdett l egészen 1989ig azt állította szóban
és írásban, hogy k sohasem terveztek Holdra szállást,
mert a Hold anélkül is megismerhet egyéb módokon (pl.
szondákkal)
nemrégen kiderült, ez csak a "savanyú a sz l "
klasszikus esete. A valóságban igen kétségbeesett
versenyfutásban voltak az amerikaiakkal egészen az
utolsó hetekig(!), Armstrongék már említett 1969-es
leszállása el tt!
Mindezt csak azért említettem, hogy lássuk: a
Szovjetunióban, a legfels bb pártvezetés akarata kö-
vetkeztében, a kezdetekt l legalább másfél évtizeden át
17
 a szovjet rkutatás szinte kizárólag a propaganda
eszköze volt, semmi egyéb. Már az els szputnyik
kilövésénél (1957. október 4.) is csak propaganda
effektusokra számítottak, és egyebet valójában nem is
értek el.
És ezt kellett most meglovagolni! Közeledett Shepard
el re bejelentett repülése. Különböz forrásokból tudjuk, Ellentmondások
hogy 1960 végén és 1961 elején milyen nyomás
nehezedett az rkutatókra, különösen Koroljov
akadémikusra, az egész program "lelkére" és több száz
társára. A párt mindenáron sikert, méghozzá világraszóló A repülés
és azonnali sikert követelt - mindenképpen korábban, mint
Tehát menjünk sorjában. Mivel Moszkvában már az el z
ahogy az amerikaiak kilövik az rbe els emberüket! Az is
napokban is furcsa pletykák szálldostak (err l is lesz még szó),
világos most már, hogy a Hold-programot is rögtön
nyilván nemcsak ott, hanem az ún. "baráti" f városokban is
abbahagyták, inkább vesszen a beleölt sok milliárd is -
beszéltek err l az emberek. Ennek legkirívóbb példája a már
amikor az amerikaiak el bb értek célba. Attól kezdve a
említett varsói eset volt; a lengyel újságírók és más elvtársak
dolog nem érdekelte az egypárti vezetést, veszni hagyta
annyira siettek közölni a jó hírt, hogy megel zték vele magát az
az id közben kétségtelenül felhalmozott rengeteg ta-
eseményt!
pasztalatot, találmányt, eredményt is. Így már érthet ,
Szóval Budapesten is err l folyt a szó. Erre maga a magyar
hogy 1961 elején még nagyobb volt a nyomás. Sürg s
pártsajtó adja a bizonyítékot. A Népszabadságban bizonyos V.
szükség volt a sikerre, hisz köröskörül minden düledezett
J. cikkéb l kiderül: kedden délben (tehát huszonnégy órával
és a "tagköztársaságokat" csak a féktelen bels terror, a
Gagarin állítólagos repülése el tt) egész Budapest a szovjet
külvilágot pedig az ország félelmetes hadereje tartotta
rrepülésr l mint már megtörtént tényr l beszélt. Ismerjük a
sakkban.
"szocialista" rendszerek lélektanát, elegend id állt
Tehát - embernek kell a világ rbe mennie! Volt már
rendelkezésünkre, hogy kitanuljuk minden csínját-bínját. Ezek a
szputnyik, voltak fotók a Hold túlsó oldaláról, akadtak már
pletykák nem ok nélkül szoktak elterjedni, ahogyan a
távközlési és kémm holdak, megkezd dött a világ r
cáfolatoknak (amelyek valójában nem azok, hanem csak
katonai hasznosítása, bár mindez persze még
tagadások) is megvan a maguk jelent sége a hazugságok
gyerekcip ben járt. Hruscsov kiadta a bizalmas parancsot:
birodalmaiban. Hitler, Sztálin, Caucescu, Kadhafi stb. óta tudjuk,
mindenáron meg kell el zni az amerikaiakat. Bárhogyan is!
hogy amit ezen rendszerekben nagyon tagadnak, az általában
És emberei engedelmeskedtek.

18
19
maga a színtiszta valóság. Nos, a szóban forgó cikkben is
tagadják, hogy ilyesmi történt volna a Szovjetunióban,
mindez csak "imperialista kitaláció" stb. De arra a kérdésre
nincs válasz, hogy akkor hogyan keletkezett a hír, hogyan
terjedhetett el nemcsak Moszkvában, hanem fél
Európában - még miel tt az állítólagos repülésre sor került
volna?
Mint már írtam: közvetett bizonyítékok alapján azt
állítjuk, hogy Gagarin sohasem járt a világ rben.
Propagandacélokból egy elsietett kísérletet hajtottak végre
a Szovjetunióban, amely rosszul sült el, és csak akkor, a
már elterjedt hírek nyomására (és a közelg amerikai
kísérletek miatt) kellett el rántani a semmib l egy embert,
akit kinevezhetnek rhajósnak, és elhitethetik a világgal,
hogy ez az ember már meg is járta a nagy utat.
Megbízható emberre volt szükség. Nos, Jurij Gagarin
hadnagyban, f hadnagyban, majd rnagyban igencsak
megbízhattak, hiszen a repülés el tti életének
legfontosabb eseménye - mint kés bb közölte az volt,
amikor felvették a pártba...
De menjünk sorjában. Tehát akkor, amikor már
mindenki a szovjet rrepülésr l beszélt, szerdán, április 12-
én délel tt a T ASZSZ adta ki a hírt, amelyet az MTI 9.30-
kor vett át. Az jd különbség miatt Moszkvában ekkor már
11.30-at mutattak az órák.
Ekkor kezd dött az rkorszak - közölték diadalmasan
Moszkvában. Már hajlamosak voltak elfeledkezni az els ,
1957-es kis szputnyikjukról is. Az emberes rhajózás új
távlatokat nyitott az emberiség történetében, harsogták.
Azt azonban nem lehetett vitatni,
Hogy itt egy nagy versenyr l van szó. Tudták ezt sokan
Amerikában és Nyugaton is. Nem árt, ha felidézzük:
20
Gagarin "repüléséig" az Egyesült Államok összesen
42, míg a Szovjetunió csupán tizenkett mesterséges
égitestet, vagyis m holdat bocsátott Föld körüli pályára.
Már csak ezért is rosszul állt a szénájuk. Mindenképpen
szükség volt a nagy sikerre.
De ki utazott valójában az rben és mikor?
Érdekes módon némi segítséget nyújthat itt a tény-
megállapításban az akkori moszkvai magyar tudósító.
Hogy valami nem volt rendben, arról els , április 13-i
tudósításában számol be. Félreértés ne legyen: mindez
megjelent nyomtatásban is. Megemlíti, hogy a szenzációs
bejelentésre hogyan reagált a nemzetközi sajtó összes
Moszkvába akkreditált tudósítója. Ebben van két mondat,
ami ma már nem furcsaságnak t nik, hanem szinte
bizonyítéknak. Idézem: "Így indult meg az ádáz harc a
nagy nyugati hírügynökségek között a másodpercekért.
Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal kábelt kaptak? Úgy,
hogy a nemzetközi hírügynökségek már negyedik napja,
súlyos dollárezreket áldozva, állandó kapcsolatot tartottak
a moszkvai tudósítókkal…
Valami oka kellett, hogy legyen, nem? Tehát április 8-
ától kezdve nemcsak Moszkvában, hanem külföldön, f leg
Nyugaton is tudták már, hogy valami készül. Vagy – állít
juk mi - valami már meg is történt . A Szovjetunióban 1961-
ben a külföldi tudósítók helyzetét rendkívüli mértékben
megnehezítette az állam és a titkosrend rség. Arról szó
sem lehetett, hogy elhagyják Moszkvát és a saját
szakállukra próbáljanak meg híreket szerezni. Egy ilyen
lépés a jól
21
 rzött városban valóságos szakmai öngyilkossággal
ért volna fel, a legenyhébb esetben is kiutasítás ve-
szélyét hordozta magában. Vagy - a kémkedés vád-
ját… (E szabályok a nyolcvanas évekig voltak ér-
vényben.) Tehát a külföldi újságírók helyi informá-
torokra és pletykákra voltak utalva, ha végezni
akarták munkájukat. A hivatalos szervekt l valós in-
formációk helyett csak propagandaszólamokat vagy
hazugságokat kaptak; ebben az esetben sem volt
másképpen. A városban azt beszélték, hogy volt egy
rkísérlet, de az kudarcba fulladt. Vagy nem is volt?!
Mindenesetre jelentették ezt haza, és a nyugati
távirati irodák felkészültek: hamarosan hivatalos
forrásból is meger sítik a szállongó híreket. Április
8-ától kezdve vártak és ez valóban nem kevés
pénzükbe kerülhetett.
Mondhatná valaki: az ilyen nagy horderej ese-
ményeknél elkerülhetetlen, hogy pletykáljanak az
emberek, hogy el re kiszivárogjon néhány hír. Én
meg azt mondom: a szovjet birodalom titoktartásból
jelesre vizsgázott (lásd az egyik következ külön fe-
jezetet!), és nem voltak ilyen gondjai a vezetésnek.
Másrészt: az 1957-es els szputnyik fellövése még
nagyobb esemény volt a maga idejében, arról még-
sem szivárgott ki semmi egészen az utolsó percig!
A rádiókapcsolatról
Az imént említett szputnyik esetében közölték azt a
hullámhosszot, amelyen bárki meghallgathatta az
els m hold rádiójeleit. Emlékszünk rá: gyakran a
m sorszóró rádiók is sugározták a bip-bip jeleket.
22
Most, amikor egy ilyen fontos esemény történt,
mint az állítólagos Gagarin-repülés, ezeket az
adatokat nem adták meg el re, így senki sem
foghatta a jeleket. Viszont a Frankfurter
Allgemeine Zeitung azokban a napokban közölt
egy eldugott kis hírt, amib l kiderül: napokkal
korábban a nyugati rádiós megfigyel k (minden
bizonnyal katonai elektronikai felderít kr l van
szó) már hallottak egy orosz nyelv párbeszédet
a Föld és az r között. Bár ez utóbbi tényben -
hogy ti. az egyik beszél a világ rb l szólt - nem
lehettek teljesen bizonyosak.
A Gagarin-repülés után a szovjetek
hivatalosan közzétették azokat a
hullámhosszokat, amelyeket a repülés folyamán
használtak. (Miért csak utána?) Ezek: a
rövidhullámú adók a 9,019 és 20,006 mega-
hertzes frekvencián, míg az ultrarövidhullám-
sávban m köd adójuk a 143,625-ös
megahertzen szólt.
Mivel a dolog post factum történt, a hír
vételének pillanatától már senki sem
ellen rizhette, valóban ott beszéltek-e az
oroszok, és az Gagarin hangja volt-. e. Az egész
valóban április 12-én délel
A repülés - tt hivatalos
zajlott-e le? Vagy
máskor? Vagy... sohasem?
A TASZSZváltozat
közzétette, hogy Jurij Alekszejevics
Gagarin, született 1934-ben (tehát a repülés
pillanatában huszonhetedik életévében volt)
1961. április 12-én délel tt az emberiség
történetében els ként rrepülést végzett a Föld
körül. Útja 89,1 percig tartott, egy Vosztok
típusú egyszemélyes rhajóval tette meg az
23
utat, majd sikeresen földet ért az el re kijelölt körzetben, a
Szovjetunió területén.
Az rhajó azon a napon moszkvai id szerint 9 óra 07
perckor startolt Bajkonurról (err l is lesz szó...). 9 óra 22
perckor Dél-Amerika, 10 óra 11 perckor Afrika fölött haladt
el. 10 óra 25-kor földi rádiójelre bekapcsolódott a
fékez rendszer és az rkabin egy földkörüli fordulatot
megtéve Szaratov közelében, egy falu mellett földet ért 10
óra 55 perckor.
Az id tartam: el ször napokon keresztül a 89,1 perces
id t emlegették. Kés bb éveken át 108 percre taksálták az
rrepülés idejét. Persze ez attól is függött, hogy melyik
részét számítják annak. A felszállás és leszállás idejét
nyilván levonták bel le, így lett 89 perces, a másik esetben
hozzáadták azt a két id t is, így lett 108 perces.
Egy fontos megjegyzés: a T ASZSZ az rrepülés tényét
annak megtörténte után hozta nyilvánosságra. Nem el tte,
nem alatta, és nem egy perccel a földretérés után, hanem
valamivel kés bb. Pontosan 35 perccel azután, hogy az
rhajós állítólag földet ért Szaratov közelében. Ennek még
lesz jelent sége a kés bbiek során.
Az els fotók
Két fotó jelent meg a másnapi lapokban. Az egyik az azóta
is jól ismert b r repül sapkás, mosolygós kép. És egy
másik, ahol az rrepül más személyek között áll, miután
kilépett a szerkezetéb l. A magyar sajtóban is ez jelent
meg, leggyakrabban a következ
24
aláírással: "Gagarin rnagy újra a Földön a sikeres
rrepülés után."
Csakhogy ez nem ! Egészen más arctípus, ki tudja,
mikor és hol készült? Már egy felületes pillantás is
ellenérzéseket szül bennünk. Ez az ember nem nagyon
hasonlít a másik képen szemt l szembe mosolygó
rhajóshoz. Hát senki sem vette észre? - kérdezhetnénk
joggal. A válasz: azon a napon els ízben kerültek a világ
elé Gagarin-fényképek, és mivel az oroszok még nem
rendelkeztek más fotókkal, hát egy ilyent adtak el a
nemzetközi sajtónak, hírközlésnek. Akkor még senki sem
ismerte az állítólagos rhajós igazi arcát, nem t nt fel a
dolog. A kép különben sem túl jó min ség , de ezt már
megszoktuk az akkori id k szovjet technikáját figyelembe
véve.
"Tagja és fia vagyok a Kommunista Pártnak"
(Gagarin)
'
Az els napon igazi anyag nagyon kevés volt. Valójában
alig tudhattunk meg részleteket. Egyes lapok - és nemcsak
Nyugaton - egymással ellentétes híreket és hírrészleteket
közöltek. Úgy is mondhatnánk: teljes volt a z rzavar. De
nemcsak a hírközlésben, hanem a kulisszák mögött is. A
rendez knek kevés idejük maradt megrendezni az egész
színjátékot, tehát törvényszer , hogy hibákat követtek el.
Az els a már említett fotóval történt, de volt nyilván más is.
Ezekben az órákban néhány józan hang is megszólalt a
világban - kár, hogy kés bb elhallgatták, s t csatlakoztak
az általános dics ít kórushoz. Néhányan szóvá tették,
hogy "kérem, itt pár nappal
25
ezel tt történt valami, ami mintha egy rutazás lett volna...
Akkor most honnan került el ez a Gagarin és miért állítják
róla, hogy az, aki repült, és csak április 12-én, szerdán?
Hiszen mi úgy tudjuk, hogy szombaton vagy vasárnap már
repült egy másik szovjet rhajós...
Ki lehetett az igazi els rhajós?
A pletykák, találgatások nevet is mondtak: a legtöbben az
ifjabb lljusinra tippeltek. lljusin repül géptervez , a híres
IL-gépek atyjának fiára. Érdekes, hogy amikor nyugati
tudósítók kés bb próbáltak utána
járni a dolognak, mindig falakba ütköztek. Hosszú
id n keresztül senkinek sem sikerült találkoznia az ifjabb
lljusinnal. Valamikor 1963 vagy 1964 táján egy magyar
hetilap - emlékezetem szerint talán az Ország-Világ vagy
a N k Lapja? - a szovjet sajtóból átvett egy rövid riportot,
ami állítólag akkoriban készült ifjabb Iljusinnal. Ebb l a
következ "tények"
derültek ki: az átkos kapitalista sajtó alaptalanul
gyanúsította ezt a feddhetetlen szovjet állampolgárt
azzal, hogy rhajós lett volna. Ez természetesen csak
kitalálás. Ifjabb lljusin elvtárs 1961-ben súlyos autó-
balesetet szenvedett - állítja a riport -, majd ezt követ en
Kínában gyógykezelték két évig! Itt éppen Kína említése a
gyanús jel. Akik egy kicsit is foglalkoztak a világpolitika
kínai-szovjet ellentétével, azok nagyon jól tudják: a két
nagy ország a hatvanas évek elején nagyon összeveszett
és ez az állapot a .hetvenes évekig érvényben volt.
26
A szovjet orvostudomány oly rossz lett volna, hogy egy
fontos ember fiát nem képes meggyógyítani? Hogy az
illet t az akkor éppen ellenséges Kínába kell szállítani
gyógykezeltetésre? Az akkori viszonyok ismeretében ez
tökéletesen abszurdnak t nik.
Már önmagukban ezek az állítások is bizonyítják, hogy
valami nincs rendben a Gagarin-repülés körül. Ugyanis: a
moszkvai mendemondák szerint ifjabb Iljusin ült a Vosztok-
rhajóban 1961. április 8-án vagy 9-én, esetleg 10-én.
lett volna az els szovjet rhajós, a pártállam
megkülönböztetett figyelme és hálája jeleként az apja
érdemeiért. Nem tudni, hogy a szintén pilóta Iljusint milyen
mértékben készítették föl a repülésre. Azonban az akkor
Moszkvában terjeng hírek szerint a repülés kudarccal járt,
Iljusinnak nem sikerült megkerülnie a Földet, már a repülés
kezdeti szakaszában történt valami, így a Vosztokot vissza
kellett hozni a Földre. Ez a kényszerleszállás sem mehetett
simán, ugyanis lljusint állítólag - szörny állapotban
szedték ki az rkabinból és szóba sem jöhetett, hogy t
mint sikeres rrepül t mutassák be a világnak. Mert nyilván
felmerült ez a változat is. Hiszen nem az igazság számított,
hanem az, sikerül-e bemesélni a világnak, hogy
megel zték az amerikaiakat. Iljusin azonban olyan
állapotban volt, hogy a rendez k tudták: jobb t senkinek
sem mutogatni, el kell zárni a világtól is, évekre, vagy talán
egész életére... Más rhajós után kellett nézni, csak az volt
a bökken , hogy a kísérletet nem lehetett megismételni.
Nem volt több Vosztok rhajó, és mivel az ügy híre
kiszivárgott, nem várhattak hetekig, hogy felkészüljenek
még egy repülésre. Hiszen az amerikaiak már a sarkukban
lihegtek. Az egyik változat szerint tehát ezért kényszerültek
27
a szovjetek eljátszatni egy másik emberrel Iljusin szerepét,
elhitetni a világgal, hogy csak április 12-én indult el az els
ember, aki vissza is jött épségben; és t Gagarinnak
hívják.
Érdekes lenne felkutatni a mai Szovjetunióban ifjabb
Iljusint. Bár ha valóban repült 1961 áprilisában,
kétséges, hogy megtalálható-e és egyáltalán él-e még.
Gagarin hazugságai
Nem az " rhajós" hibája, hogy hazudnia kellett. Illetve csak
annyiban, hogy mint h párttag és Hruscsov bámulója,
vállalta ezt a hálásnak t n szerepet. Nem hiszem, hogy
ilyesmire kényszeríthették volna. És talán nem is akarták
kényszeríteni. Ilyen különleges esetben sokkal jobb, ha
egy ember bizonyos mértékig hiszi is, amit állít. Ha hiszi,
hogy ezzel hazájának tesz felbecsülhetetlen szolgálatot.
És könny volt t erre rávenni, azt hiszem. Mert Jurij
Gagarin rnagy, aki köztudottan elvakultan hitt a Kommu-
nista Pártban és annak akkor éppen aktuális vezet iben,
ilyen ember volt. A vezet ség is óriási kockázatot vállalt,
amikor megbízott benne, de nem volt más kiútja. Az is
biztos, hogy voltak más jelöltek is. Csupán id maradt
kevés, hogy felkészítsék ezt az embert a lehetséges sok
ezer kérdésre, amire majd a következ napokban,
hetekben, s t talán években válaszolnia kell! És nemcsak
otthoni, tehát szovjet vagyis jól ellen rizhet és ellen rzött
- körülmények között, hanem szaporodó külföldi utazások
során Nyugaton is...!
28
Ismétlem, az id hiány is oka lehetett, hogy nem tudták
ezt a bábút jól felkészíteni. De maradjunk még id rendben.
Tehát április 12-én a "repülés" után a TASZSZ-nak nem
volt el re elkészített fotógy jteménye, amit kioszthatott
volna az újságíróknak, televíziós tudósítóknak. Ez hiba, de
szerintünk több is annál: árulkodó jel. Ugyanis, ha m sor a
tervek szerint történik, akkor Gagarin rhajóst már hónapok
óta ész nélkül fotózzák gyakorlás, repülés közben, családja
körében, tömérdek "Gagarin és traktorosok", "Gagarin
kedvenc városai", "Gagarin kiránduláson", "Gagarin
anyjával, apjával, fivéreivel, sógoraival, gyerekekkel,
pionírokkal, pártmunkásokkal" stb. aláírású és témájú fotó
lett volna raktáron, mire eljön április 12-e. A valóságban
azonban... egyetlen ilyen kép sem létezett! Mindezeket
napokkal, hetekkel, s t hónapokkal kés bb készítették el,
óriási késéssel!
Kivéve természetesen az id rendi-logikai sorrendben
már akkor is készen lév fotókat. Néhány gyenge
min ség kép volt Gagarin repül klubbeli idejér l, családi
képek fiatalabb korából stb. Minden más fotó az állítólagos
repülés után készült, ismét bizonyítva közvetett módon,
hogy a rendez k (kénytelenek vagyunk ezt a szót
használni, hisz még nem ismerjük nevüket) az id
csapdájába kerültek. Gagarint az utolsó órákban vagy
maximum 48-72 órában rántották el , csak ennyi idejük
maradt felkészítésére. Akkor persze mással kellett
foglalkozniuk, és az " rhajósnak" is másra kellett
használnia megmaradt kevés idejét: a világ rt és soha át
nem élt repülését kellett "bemagolnia". Nem voltak hát
fotók.
29
 Más sem volt...
Gagarin azt állította életrajzában,s hogy még az indulás
el tt interjút adott a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak, mely
magnószalagra került, és kés bb sugározták. Ez nem
bizonyítható, f leg akkor, ha komoly kétségeink vannak azzal
kapcsolatban, hogy az rnagy elvtárs nem is indult el a
világ rbe... Bár némi kis álcázással a két újságírót (amennyiben
valóban léteztek) megtéveszthették a katonai hatóságok. Ne
feledjük ugyanis: az rkísérletek akkor is és még sok éven
keresztül a katonai titoktartás és szervezetek keretein belül
zajlottak!
Az els napokban valójában semmilyen bizonyító anyag nem
volt arról, hogy Gagarin tényleg járt az rben. Nem készült
filmfelvétel a leszállásról. Csak jóval kés bb mutattak egy
rövidke filmrészletet arról, hogy száll be a Vosztokba. Mindez
csak egyetlen esetben lenne hiteles bizonyíték: amennyiben már
április 12-én este a tévéhíradóban, vagy legkés bb esetleg 13-
án délel tt bemutatták volna. Kés bb már fabatkát sem ért, hisz
az állítólagos "repülés" után készülhetett (és mi állítjuk: akkor
készült, hogy utólagosan megtámogassanak egy eléggé gyenge
lábon álló érvelést).
"Gagarin repülése: a szovjet nép
világraszóló diadala!" (Szovjet sajtó, 1961.
április)
Gagarin egyik nyilatkozata nem nélkülözte a humoros
elemeket sem - az persze akaratlan humorforrás volt. Azt
nyilatkozta ugyanis:
"Jól tudtam, hogy barátaim, az egész szovjet nép
30
figyelemmel kíséri rutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a
párt és a kormány mindig készen áll, hogy segítsen rajtam,
ha bonyolult helyzetbe kerülnék"
No, hiszen! Már szinte látjuk, amint "a párt és a
kormány", vagyis maga Nyikita Szergejevics Hruscsov és
méginkább a h s Leonyid Brezsnyev repülnek utána egy
másik rhajón, hogy megmentsék a szovjet nép bátor
fiát!... Arról nem is beszélve, hogy Gagarin már az els
mondatban is eltér az igazságtól. Hogyan kísérhette volna
figyelemmel utazását a szovjet nép, amikor azt csak
földretérése után értesítették az egész eseményr l?
"Az embert szállító rhajó felbocsátása a szocialista
tudomány fényes sikere." (Szovjet sajtó, 1961.)
A fenti idézetet természetesen szolgaian átvették a
magyar sajtóban is. Senkinek sem jutott eszébe pár héttel
és hónappal kés bb: akkor viszont az amerikai rhajók a
kapitalista tudomány fényes sikereit jelentik-e?
A leszállás. Újabb hazugságok
Gagarin rhajója a kés bbi, már józanabb szakért i
értékelések szerint a következ képpen nézett ki:
A Vosztok l-et az el z - állatokkal folytatott rutazások
során kísérletezték ki, és ezt a típust a világ rben többször
kipróbálták Emberrel ez volt az els útja. A Vosztok hajók két
részb l álltak: egy gömb alakú kabinból (ebben foglalt helyet a
pilóta) és egy kett s csonka kúp alakú m szaki egységb l.
31
 A két részt kábelek tartották össze. Súlya körülbelül 4,7
tonna, hossza a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt
7,35 méter. A gömbkabin maximális átmér je
2-3 méter körül lehetett. (Mindmáig nincs róla pontos
adatunk!) A kabinban egy katapultülésen ült, illetve félig a
hátán feküdt az rhajós a repülés id tartama alatt.
(Kivéve a súlytalanság állapotát, amelyben azért
lebeghetett egy kicsit. No nem sokat, mert a kabin igen
sz k volt.) Baj esetén a hajó tíz
napig keringhetett volna az rben, irányítását - különösen
földreszállását - küls rádióparancsra is- elvégezhették, de
azt állítólag a pilóta a kabinból is
irányíthatta. Három ablaka is volt, rengeteg m szer
stb.
A leszállás kés bbi szakaszában a pilóta válaszút elé
került. Dönthetett ugyanis a leszállás technikai
módozatai között. Benne maradhatott a gömbben, és
ekkor azt küls , földi rádióparancsra leválasztották
a többi részr l, azután a gömböt nagy ejt erny kön
"lágyan" eresztették a földre. A másik változat szerint a
pilóta bajba jutott vadászrepül khöz hasonló
an katapultált az rhajóból, és akkor saját ejt erny vel
kellett leereszkednie. A döntésre maximum 7000 méteres
magasságban kellett sort kerítenie. Ha addig nem
katapultált, már csak a gömbben érhetett talajt.
Gyanús, hogy Gagarin állítólag a gömbös megoldást
választotta, tehát a pilótakabinban ért földet.
Bár emlékirataiból nem t nik ki, hogy túlságosan
habozott volna, vagy hogy egyáltalán rábízták volna a
választást. Lehet, ezt is a földiek döntötték el. Minden
esetre az ilyen fontos részletek nagyvonalú elkerülése
egyértelm en alapjában gyanússá teszi a dolgot. És
32
még valami: mi van akkor, ha lljusin (vagy, ha nem volt,
hát az a bizonyos mindmáig ismeretlen szovjet rhajós "X
elvtárs") maradt a gömbben, és ez okozta a csaknem
tragikus véget? Gagarin az imént emIített emlékirataiban
legalábbis annak els kiadásában - ha figyelmesen
olvassuk - észrevétlenül megkerüli a kérdést és egyetlen
szót sem ír a kétféle leszállási módról. Mindössze néhány
mondattal intézi el a repülés utolsó szakaszát (kevesebb,
mint fél oldalon, ezen is inkább azt meséli, milyen dalt éne-
kelt féktelen jókedvében!), megemlíti viszont azt, hogy
egyszercsak a hajó váratlanul pörögni kezdett, de
megállították a pergést. .
Hadd kérdezzem meg: mi van akkor, ha napokkal
korábban "X elvtárs" repülése során éppen ezt a pörgést
nem tudták megfékezni, és ez okozta a katasztrofális
földretérést? Hiszen azt sem zárhatjuk ki, hogy "lljusin"
vagy "X elvtárs" megkerülte ugyan a Földet egy Vosztok
típusú rhajóban, csak a végén jött a szerencsétlenség,
ami miatt nem volt már mivel dicsekednie a szovjet
propagandának.
.
Ugyanis szerfölött gyanús, amit megtudtunk szakért k
köréb l. A Vosztok hajókkal összesen hatan szálltak az
rben, vagyis Gagarin után még öten: Vosztok-2: G. Tyitov,
1961. augusztus 6-án; Vosztok-3: A. Nyikolajev, 1962.
augusztus l1-én; Vosztok-4: P. Popovics, 1962. augusztus
12-én; Vosztok5: V. Bikovszkij, 1963. június 14-én;
Vosztok-6: V. Tyereskova, 1963. június 16-án. Nos -
Gagarint kivéve az összes többi Vosztok-hajós a
katapultálós földretérési módszert választotta! Egyikük sem
maradt a gömbkabinban, nem abban ért földet!
Persze valószín bb, hogy nem k választottak,
33
 hanem a szerkezeti-konstrukciós hibától félve már
eleve ezt a módot parancsolták meg nekik. Felmerül
tehát a gyanú, ismétlem, hogy "lljusin" vagy "X elv
társ" katasztrófáját a kabinos leszállás okozta, ezért
kerülték el a kés bbiek folyamán ezt a módszert.
De nézzük tovább a leszállással kapcsolatos furcsaságokat.
A sajtóbeszámolók szerint tehát Gagarin
Szaratov (illetve más források Engelsz várost említenek)
körzetében, egy Szmelovka nev falu mellett,
az ottani kolhoz ("Lenini út" - hogy is hívhatnák
másképpen!) földjén érkezett ismét vissza jó öreg
bolygónkra.
Kezd dnek a bajok. A sajtóban úgy írták (például
másnap a Szovjetszkaja Russzijában), hogy Gagarin a
földretéréskor kék szín kezeslábast viselt. Maga az
rnagy elvtárs emlékirataiban viszont narancsszín
rhajós öltözetet említ, és a kett t aligha lehet össze-
téveszteni. A hajóban nem volt alkalma átöltözni
(már ha egyáltalán repült). Tévedés tehát, ismét csak
a rendez k tévedése, kapkodása. A Szovjetszkaja
Russzija már említett cikke szerint els nek egyszer
mez gazdasági gépészekkel találkozott, akik feltehet en
traktorokat javítottak kint a mez n.
Ezzel szemben az els két napban egy másik változatot
olvashatunk a korabeli szovjet (és ebb l kifolyólag
a más nyelv ) sajtóban is. Április 13-án és
l4-én az els változat értelmében Gagarin kabinja a
mez n ért földet, és az rhajós segítség nélkül szállt
ki bel le. (Nagy kérdés, hogy ez technikailag egyáltalán
lehetséges volt-e? Ugyanis a kabin küls burka a visszatérés, a
légkörön való áthaladás során - a
h véd rétegek ellenére - eléggé összeéghetett. Gondoljuk
csak el: 10 000 Celsius fokra hevül fel ilyen
34
kor a repül tárgy! Valahogy sehol nincs szó err l a
. dologról, és ez is gyanús. Maga az rnagy elvtárs is
elegánsan megkerüli a kérdést. Nem derül ki könyvéb l,
hogyan is volt a földreszállás, mikor döccent a kabin a
földre, mi volt a hatalmas ejt erny kkel, hogyan hagyta el
a járm vet.) Egyszercsak sétál a mez n és találkozik...
kivel is? Az egyik változatban "mez gazdasági gépészekkel"
. A másik változatot április lS-t l kezdve olvashatjuk a
sajtóban: eszerint Szmelovka falu közepén egy id s
parasztasszony felnézett az égre és - idézem - "valami
szokatlant vett észre". Kifutott az utcára (hol van már a me-
z !...), és "meglátta, hogy egy furcsa ruhába öltözött ember
integet neki" (Szovjetszkaja Rosszija).
Egy másik lap ugyanekkor a leszállással kapcsolatban
eléggé homályosan emleget valamilyen "ejt erny s
expedíciót", vagyis olyan kiképzett emberek csapatát,
akiket a leszálláskor repül vel visznek a kabin
földretérésének helyszínére, ott ledobják ket, és azok
segítenek az rhajósnak kijönni a kabinból. (Kés bbi
szovjet úrleszállásokról készült filmekben már láttunk
ilyesmit.) Kés bb ezekr l a "segít kr l" már nem esett szó.
Gagarin különben a könyvében megint másképpen írja
le, kikkel is találkozott els nek. Egy biztos: fura lett volna,
ha egy szovjet ember mondjuk egy ortodox pópával vagy
egy... értelmiségivel találkozik els nek. Az ideológiától
átitatott propaganda megkövetelte, hogy a nép egyszer
fia a nép egyszer fiaival fusson össze e történelmi
pillanatban... Talán ezért is hangzott el annyi, egymásnak
is ellentmondó változat. A rendez knek ismét id re lett vol-
na szükségük az egyeztetéshez, de hát éppen ebb l
35
állt a rendelkezésükre a legkevesebb. "Amint szilárd talajra
léptem (Honnan? Mib l? Milyen felszereléssel? - N.I.)
körülnéztem, és észrevettem egy asszonyt meg egy
kislányt; ott álltak egy tarka borjú mellett, s kíváncsian
néztek engem. Elindultam feléjük, k pedig elém jöttek. De
minél közelebb értünk egymáshoz, annál lassabban
lépkedtek. Nem csoda, én még mindig az élénk
narancsszín rhajós ruhában voltam, és a furcsa látvány
megijesztette ezeket az embereket. Ilyet még sohasem
láttak.
- Orosz vagyok... elvtársak... idevalósi! - kiáltottam,
miután levettem sisakornat, de izgalmamban nekem is
végigfutott hátamon a hideg. (Tekintsünk el attól az
apróságtól, hogy egy n nek és egy gyereknek az
"elvtársak!" szót kiáltja - N. I.)
Anna Akimovna Tahtarova, egy erd r felesége
volt az asszony Rita nev , hatéves unokájával.
- Csak nem az rb l? - kérdezte egy kicsit bizonytalanul.
- Képzelje csak, onnét! - válaszoltam.
N -Jurij Gagarin! Jurij Gagarin! - kiáltozták [...] Ok voltak
hát az els emberek, akikkel az rb l visszatérve
találkoztam itt a Földön. Egyszer , szovjet emberek, a
kolhozföldek m vel i..."
Hát kérem, a dolog kicsit hasonlít egy rossz vicchez.
Ugyanis a rendez k - akik az els napokban ugyanezt a
történetet, csak kissé más szerepl kkel, leadták a sajtónak
is - megfeledkeztek egy apróságról: a kolhozföldek derék
m vel i miért kiáltozták Gagarin nevét? Hiszen a
repülésr l csak a derék rnagy elvtárs. földretérése után
35 perccel adtak ki közleményt, addig az egész ügy
mélységes titok volt úgy a Szovjetunió lakói, mint a külföld
el tt! Óriási hiba
36
volt ezt a részt benne hagyni [Beleírni? Beleíratni?] az
rnagy elvtárs "emlékirataiba".
Gagarin a könyvében úgy veszi a dolgokat, mintha azok
a legnagyobb nyilvánosság el tt zajlottak volna le. A m
els sorban a külföld felé készült, le is fordították sok
nyelvre, és a szerz [szerz k...] igyekezett a legnagyobb
nyilvánosság és demokrácia látszatát kelteni. Mintha
természetesen mindenki tudta volna, hogy szovjet ember van
a világ rben, még a legtávolabbi falusi erd r tehénpásztor
felesége is. Az a gyanúm: még ha be is mondják a hírt Gagarin
"földretérése" el tt tizenöt vagy húsz perccel, a mez n legeltet
asszony err l semmiképpen vagy igen
kis valószín séggel sem értesülhet. Nem voltak még
zsebrádiók a Szovjetunióban. De ismétlem, a szovjet
propaganda az addigi és a kés bbi hagyományok
nak megfelel en mindig csak az állítólagos sikeres
rkísérletekr l számolt be. Menet közben, egészen a hetvenes
évek második feléig, soha nem adtak ki közleményt a rövid ideig
tartó rkísérletekr l. Ebben az esetben sem.
Nem zárható ki tehát, hogy ez a jelenet lezajlott, csak nem
így. Gagarin nem az rb l érkezett, hanem - ha egyáltalán járt
aznap arrafelé! - egyszer en ejt erny vel ledobták egy gépr l
Szmelovka falu határában, és kész. Lehet, oda vitték az
összevissza
égett rkabint is, a nagyobb hitelesség kedvéért. De
az sincs kizárva, hogy az egész földretérési jelenetet
(annak többi változatát is...) csak az ujjukból szopták.
A történet verziói ezt követ en ismét eltérnek egymástól. Az
egyik szerint kolhozparasztok, a másik szerint katonák jöttek, és
egy autón elszállították Gagarint.
37
 Ami nagy fegyelmezetlenségre vall, ugyanis az a
minimum, hogy ilyenkor az rhajós várja meg, míg
rhajózási szakemberek érkeznek a hajóhoz és hozzá. Ezt
a rendez k is észrevehették, így kés bb a könyvében már
kijavítja ezt a hibát, és ott olybá t nik, hogy megvárta a
helikopterrel érkez fogadóbizottságot. Ezek után a közeli
katonai parancsnokságra vitték, hogy onnan tegyen
jelentést Moszkvának
Nyikita Szergejevics Hruscsov éppen Szocsiban nyaralt.
Kés bb megszakította nyaralását, éppen azért, hogy
fogadhassa Gagarint Moszkvában. Na ja, igencsak
szüksége volt egy kis dicsfényre! De még oda lent délen
vagyunk, és néhány órával az állítólagos repülés után
telefonbeszélgetés zajlik a h s rhajós és a nem kevésbé
h s pártf titkár között. Gagarin könyve szerint a
beszélgetés során ilyen szép mondatok hangzanak el:
"Gagarin: ... Boldog vagyok, hogy jelenthetem önnek,
sikeresen végrehajtottam az els rrepülést.
Hruscsov: ... Ön a világon az els , aki fölrepült a
világ rbe. H stettével dics séget szerzett hazánknak,
bátorságot és h siességet tanúsított nagyon fontos
feladatának teljesítésében. H stettével halhatatlanná vált,
'mert ön az els ember, aki kijutott a világ rbe."
A beszélgetés ilyen üres közhelyekkel folytatódik.
Hruscsov kétszer is "örül, hogy hallja Gagarin hangját", aki
viszont biztosítja a f titkárt affel l, hogy nagyon boldog és
remekül érzi magát. Aztán ismét Hruscsov:
.. "Örömmel találkozom majd önnel Moszkvában. Önnel
és egész népünkkel együtt megünnepeljük
38
majd az r meghódításában végrehajtott nagy h s
tettét. Lássa az egész világ, mire képes hazánk, nagy
népünk, szovjet tudományunk" (Megláttuk - teszem
hozzá én 1990-ben.)
Hasonló kölcsönös tiszteletkörök után a beszélgetés
váratlanul így folytatódik:
"Hruscsov: Mondja, Jurij Alekszejevics, n s maga,
van gyermeke?
Gagarin: Igen, n s vagyok, feleségem: Valentyina
Ivanovna, és ,két kislányom is van: Lena és Gálja.
Hruscsov: Es a felesége tudta, hogy ön felrepül a
világ rbe?
Gagarin: Igen, tudta, Nyikita Szergejevics.
(.. .)
Hruscsov: És a szülei, édesanyja, édesapja élnek,
hol laknak jelenleg, mivel foglalkoznak?
Gagarin: Apám és anyám is él, Szmolenszk vidékén
laknak"
Ezekután Hruscsov kijelenti, hogy a szül k büszkék
lehetnek a fiukra, mire Gagarin sietve közli:
"Örülni fognak, és nagyon hálásak lesznek önnek,
pártunknak és szovjet kormányunknak" Figyelték a
sorrendet? Elöl Nyikita Szergejevics, aztán a párt,
végül a kormány. Az ország és a nép valahogy lemaradt…
De még nincs vége...
"Gagarin: ... Még egyszer köszönöm önnek, a szeretett
kommunista pártnak, szovjet kormányunknak
azt a nagy bizalmat, amelyet irántam tanúsítottak, és
ígérem, a jöv ben is híven teljesítek bármilyen feladatot,
amellyel szovjet hazám megbíz. Viszontlátásra, kedves
Nyikita Szergejevics.
Hát kérem, e szavak magukért beszélnek. Ha
azzal a gyanúval olvassuk ket, amelyekr l ez a kis
39
könyv szól, minden szónak van egy mögöttes, másik
jelentése is. Az rnagy elvtárs nem buta ember (hisz
akkor nem t választották volna). Az rnagy elvtárs
tudja, hogy gyanúba kerülhet, de amíg kitart a párt
és a kormány mellett, addig azok megvédik, bármilyen
kellemetlen helyzetbe kerül; amíg azok is ugyanazt állítják, amit
- nem érheti nagyobb baj.
Kisebb baj persze érheti, ha ismét hibát követ el. És erre
már aznap nem lesz lehet sége, hiszen elnyeli
a rendez k serege. Elviszik valahová - máig
sem tudjuk, igazából hová t nt el akkor Gagarin.
Tény, hogy április 12-e délel ttje és 14-e délel ttje, a
Moszkvába érkezés és ünnepélyes fogadtatás közötti körülbelül
48 óráról nem sokat tudunk. Maga az
rnagy elvtárs eléggé hihetetlen kis történetet ad el :
találkozott a "kettes számú rhajóssal" (kés bbi azonosítás
szerint feltehet en German Tyitovval), sétáltak a folyóparton
(Volga), vacsoráztak, billiárdoztak,
majd egy szobában aludtak, ahogyan a kiképzés
alatt is. Másnap találkozott azokkal, akik felkészítették
az útra. Kérem az olvasót, ne csodálkozzon,
hogy nem írok neveket. Gagarin sem írt - az egész
könyvben alig vannak nevek! Viszont ilyen "szerepl kkel"
találkozunk e lapokon: F tervez , az rrepülés
Teoretikusa stb. A könyv emiatt nyomokban
egy kém emlékirataira emlékeztet. Szóval az rnagy
elvtárs szerint másnap beszámolt ezen embereknek
tapasztalatairól, majd az "els részletes beszámolót
adta a szovjet sajtónak", vagyis természetesen a Pravda és az
Izvesztyija tudósítóinak. Ezt nagyon fontosnak tartotta, mert
"szerettem volna minél el bb számot adni a világ rben
látottakról a szovjet
népnek és a sajtó útján szívemb l megköszönni a
40
pártnak és kormánynak az irántam tanúsított bizalmát". Itt
ebben a közelebbr l meg nem határozott "katonai
üdül ben", valahol a Volga partján kapta meg a másnapi
újságokat is. Már második napja volt elzárva a külvilágtól.
Aztán eljött a harmadik nap, vagyis április 14-e péntek,
amikor is Moszkvából egy IL-18-as különgépet küldtek
érte. Es jött a fogadás. Hruscsov félbeszakította nyaralását
Szocsiban, mint már említettem, és maga fogadta az
rnagyot a moszkvai repül téren.
Vajon Hruscsov tudta-e az igazat?
Ez bizony fogas kérdés. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy a
rendez k nem avatták be a részletekbe. Igaz ugyan, hogy
államf ként sok gyanús ügyet kellett patronálnia (mint
minden politikusnak), de nincs kizárva, hogy "nem untatták
a részletekkel". Kiadta a parancsot - még valamikor az év
elején vagy korábban? -, hogy meg kell el zni az
amerikaiakat, hogy szovjet embernek kell els nek lennie a
világ rben, és talán maga is elhitte, amikor közölték vele,
hogy íme, sikerült az rrepülés. Az el z lapokon idéztük a
közte és Gagarin között lefolyt állítólagos telefon-
beszélgetést. Nem véletlenül közöltem azokat a rész-
leteket, amelyek az rnagy családjára vonatkoztak.
Ezekb l ugyanis az derül ki, hogy a pártf titkárnak halvány
fogalma sem volt róla, ki is ez a Gagarin rnagy; csak
annyit tudott, hogy "repült az rben". Ha ez valóban így
volt, ismét csak elméletünket igazolja: a rendez k az
utolsó pillanatban rántották el Gagarint, akár a b vész a
nyulat a kalapból, még az
41
adatait sem tudták id ben közölni a f titkárral. Ugyanis, ha
Hruscsov valóban figyelemmel kísérte az rkutatás ügyét (mint
állították attól kezdve folyamatosan minden fórumon), a szovjet
szokásoknak megfelel en már hónapokkal korábban gondosan
kiválasztották, ki is fog repülni és err l tájékoztatják a f titkárt.
Az ilyen leend rhajós életrajzának makulátlannak kellett lennie
- természetesen ideológiai szempontból. Szülei vagy nagyszülei
között nem lehettek volt kulákok, netán polgári származásúak
(„burzsujok"), de úgy igazán még értelmiségiek sem. A nép
egyszer ” fiának kellett lennie. Hogy ez alapkövetelmény
lehetett, arra nézve hadd idézzem itt Gagarin könyvének els
mondatait: „A család, amelyben születtem, egyszer szovjet
család, semmiben sem különbözik szocialista hazám többi, sok
millió dolgozó családjától. Szüleim egyszer orosz emberek:
el ttük is - mint egész népünk el tt - az Októberi Szocialista
Forradalom nyitott kaput és vágott széles utat az életbe... Apám,
Alekszej Ivanovics Gagarin szmolenszki szegényparaszt fia.
Legszívesebben asztalos- és ácsmesterséggel foglalkozott.
Anyám, Anna Tyimofejevna apja fúrós volt Pétervárott, a
Putyilov gyárban."
Hát kell-e ennél jobb családfa? Visszatérve a kiválasztásra:
akkoriban bizony az is feltétel volt, hogy az úrhajósok (de az
els k mindenképpen) orosz nemzetiség ek legyenek. A párt,
amely teljesen a központi orosz akarat befolyása alatt állt, nem
tudta volna elviselni, hogy az els rhajós mondjuk man-
dulaszem kirgíz, kalmük vagy ukrán, netán valamilyen balti
köztársaságbeli, esetleg zsidó legyen. A szovjet kommunista
mozgalom története egyben a
42
nagy orosz sovinizmus és az orosz fels bbrend ség
kiterjesztésének története is. Az els rhajósok - és valóban, így
volt ez aztán több mint tíz évig! - nem
lehettek mások, csak igazi oroszok. Más nemzetiség
szóba sem jöhetett. Ezt nem engedhették meg
tehát el tte ellen rizték ket. Ha Hruscsov valóban
"rajta tartotta kezét a pulzuson" és olyannyira irányította
az rkutatást, ahogyan ezt állították (hiszen nem sokkal kés bb
óriási kitüntetést is kapott e címen!),
régt l fogva ismernie kellett legalább az els
kett szóba jöhet jelölt adatait. Ismétlem: az a tény,
hogy mégsem ismerte ket, csak egy újabb gyanús
jel, és persze még messze nem az utolsó.
A propaganda szerint régt l eldöntött dolog volt,
hogy Gagarin vagy - valami hirtelen jött betegség
esetén - dubl rje, a "kettes számú rhajós" fog repülni.
Ha senki másról szó sem volt legalább fél éve,
akkor miért e tudatlanság?
Volt-e felkészülés?
Mert ez sem olyan biztos. Az nem kétséges, hogy
1957-ben repül tisztté avattak egy Jurij Gagarin nev
pilótát, aki aztán kés bb különböz repül s feladatokat
látott el. 1960-ban került (állítólag) az rrepül sképz be,
és már 1961 áprilisában az rbe jutott... Nos, a kés bb éppen
róla elnevezett rentrpodgotovki
Kozmonavtov im. Gagarina (Gagarin rhajósképz 43
Központ; székhelye Csillagváros) tanrendje
szerint - mint megtudtuk - az rhajósok kiképzése
minimum két évig tart. És ezt egyes esetekben a felére
rövidíthetik. Kérdés, ez milyen esetekben következik be, és
 miért volt erre szükség éppen az els rhajósnál? A laikus azt
hinné, éppen neki kell a legtöbbet tanulnia és tudnia, hiszen
minden lehetséges, az rutazás közben el forduló helyzetre fel
kellett t készíteni. Senki sem tudhatta, mi vár ott rá, neki
valóságos szuperembernek kellett lennie, márpedig a
szükséges tudást egy rövidített tanfolyamon sajátította el! Ez
eléggé hihetetlenül hangzik.
A legf bb teend jük most az volt: belekódolni a világ
tudatába, hogy megtörtént az els rrepülés, hogy ez az
els rpilóta szovjet ember volt, ezáltal akár direkt módon -
belesulykolni a világba, hogy a szovjet tudomány és
természetesen a rendszer diadaláról van szó. Mindenkinek meg
kell értenie, hogy ami történt, csak egyet bizonyít: a
szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. A harmadik világ felé
ennek jelent sége a Szovjetunió kés bbi hódító tervei
szempontjából hatalmas lehet.
"Dics ség a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a párt lenini
központi bizottságának, élén Nyikita Szergejevics
Hruscsovvalf" - mondta Jurij Gagarin 1961. április 14-én az
ünnepélyes moszkvai fogadtatás során a Vörös téren.
Számunkra talán meglep , de ott és akkor ezen senki
sem csodálkozott: Gagarin könyvének vége felé különben
Hruscsov némelyik beszédét is részletesen közli. Nem
csoda, hogy Brezsnyevék uralma alatt aztán a könyv
további kiadásaiból elt ntek ezek a részek. Közismert
annak a fotónak az esete, amely t és Hruscsovot
közvetlenül egy nagy ölelkezés (és csókolódzás...) el tti
másodpercben ábrázolja.
44
Ez annak idején bejárta a világsajtót, különösen persze Keleten
népszer sítették. Brezsnyevék idején is megjelent sokfelé ez a
fotó, csak éppen... Nyikita Szergejevics t nt el róla retusálás
okán; attól kezdve Gagarin a képeken csak a puszta leveg t
ölelgette.
De lássuk a sajtóértekezletet. Itt történt az az emlékezetes
jelenet, amelyet már e könyv bevezet jében is említettem:
Gagarin el állt, és felolvasta mit látott az rben... Utána végre
kérdezhettek az újságírók is. A nyílt arcú, magát
rokonszenvesnek mutató fiatalember készségesen
válaszolgatott. Azt hiszem, a falak mögött a rendez k az ök!üket
rágták idegességükben. Kedvencük bármikor hibát követhetett
el.
Es éppen ez történt.
"A súlytalanság állapotában ettem is és ittam is,
és mindez úgy ment végbe, ahogy a Földön."
(Gagarin)
- A súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre -
jelentette ki itt is. Egy másik kérdésre még egyszer
meger sítette: "A súlytalanság nincs hatással az élettani
funkciók teljesítésére."
Nos, ez volt az els hiba. Mivel volt az els , de
valójában nem járt az rben (és gyanítjuk, "IljusintóI" vagy
"X elvtárstól" annak idején állapota miatt err l semmit sem
tudhattak meg), és nem voltak valódi információi, hát
blöffölnie kellett. A legkézenfekv bb megoldást
választották a rendez k: azt parancsolták, vegye semmibe
a súlytalanságot, mondja, hogy minden ugyanúgy zajlik,
mint a Földön. Azt hitték, így nem kaphatják rajta Gagarint
semmi ellentmondáson, és nem kényszeríthetik arra, hogy
elmesélje, mit élt át odafönt. A baj csak az, hogy a
45
kés bbi rutazások - a szovjetek is! - eléggé megcáfolták ezt az
állítást.
Más forrásokból ugyanis tudjuk, hogy Tyitov például- aki
valóban repült! - a súlytalanság állapotának bekövetkeztekor
elvesztette egyensúlyérzékét, és rosszul is látott. Kés bb
órákon keresztül rosszul érezte magát, hányingere volt,
szédült, leszálláskor pedig a kés bb mások által is tapasztalt
"szürke köd" ereszkedett a szemére. A kés bbi szovjet és
amerikai rhajósoknak sem ment olyan könnyen a dolog; de
mivel azok már tízegynéhány órát, s t több napot, esetleg
heteket töltöttek odafönt, mintegy megszokták az ilyen
állapottal járó kellemetlenségeket. Az azonban semmiképpen
sem igaz, hogy a súlytalanság állapotában minden ugyanolyan,
mint a Földön.
Talán nem árt, ha néhány adatot közlünk err l. A
szakért k szerint a súlytalanság állapotában els sorban az
érzékszervek m ködésében állnak be bizonyos zavarok.
Különösen a test térbeli elhelyezkedésér l tájékoztató
érzékszervek m ködése válik zavarossá. Az érzékszervek
közötti egyensúly felborulása mozgásbetegséget
eredményezhet (ez persze nem egyetlen rövid rutazásnál
jelentkezhet, hanem jóval hosszabb ottani tartózkodás
esetében). Bajok lehetnek viszont -a legrövidebb úton is! - az
rhajós szívének munkájával, pl. szívritmuszavarok lépnek fel.
Es nem ezek az egyetlen jelenségek és folyamatok, amelyek a
súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt káros
hatásaként nyilvánulnak meg.
46
A Dél-Amerika-ügy
Gagarin elragadtatta magát, és furcsa, hogy akkoriban ezt
kevesen vették észre. Amikor azt közölte: "Meg tudtam
különböztetni a Szovjetunió fölött repülve a szántóföldeket a
mez kt l", elhitték neki. Hiszen valóban láthatta, bár mondjuk
~
kétszáz-háromszáz kilométer magasból azért ez sem olyan biz-
tos. Ma már körülbelül ugyanilyen magasságból készülnek a
m holdas felvételek is, de ezeket úgynevezett "hamis színezési
módszerrel" kell el bb ellátni, hogy egyértelm en
megkülönböztethessük rajtuk a szántóföldeket és a mez ket.
Sokkal érdekesebb volt Gagarin másik mondata.
"Láttam Dél-Amerikát és az nagyon szép!"
Ez is egy bomba volt. A rendez k talán felszisszentek a
kulisszák mögött, talán nem. Talán abban reménykedtek, senki
sem figyel fel a dologra.
Képzeljük csak magunk elé a Földet. Azt a gömböt, amely
huszonnégy óránként egyszer megfordul,
a tengelye körül. Értelemszer en mindig csak az éppen a Nap
felé es részét világítja meg életadó központi csillagunk fénye.
A másik oldalon éjszaka van. A fény és a fekete folt a bolygó
forgása következtében folyamatosan vándorol végig a gömb
egész felszínén, huszonnégy óránként mindenütt
van egyszer nappal és egyszer éjszaka.
Ez eddig világos. Most képzeljük el: amikor a Szovjetunió
nyugati felén, a moszkvai id zónában mondjuk déli tizenkét óra
van, a t le nyugatra es dél-amerikai kontinensen 6-7-8 órával
el bb (azért szerepel itt több szám, mert Dél-Amerika is több
id zónára oszlik). Ha pedig Moszkvában mondjuk
47
éjjel kett t mutatnak az órák, Dél-Amerikában még csak este
nyolc van. Ha viszont Moszkvában van mondjuk reggel nyolc
óra, Dél-Amerika fölött még éjszakai sötétség terjeng, hisz az
órák éjfél után egy órát mutatnak!
Nos, nyilván sejtik már, mire céloztam. Gagarin repülése
"idején a Szovjetunióban kora reggel volt; helyi id szerint 9 óra
után pár perccel indult az rhajó Bajkonurból, vagyis a moszkvai
id zónából. A közzétett adatok szerint 9 óra 07 perckor volt a
start és 9 óra 22 perckor haladt el Dél-Amerika fölött. Vagyis
amikor az említett földrészen mindenki az igazak álmát aludta,
lévén éppen éjszaka. Brazília keleti felében hajnali 4, ett l
valamivel nyugatabbra hajnali 3, és Chile vidékén éjjel 2 óra!
A földrész tehát éjszakai sötétségbe burkolózott, a felette
elrepül ember semmit sem láthatott bel le. Vagyis: Gagarin
hazudott. Akkoriban hallottunk is hangokat (csak nyugati
rádióadókon keresztül, természetesen), miszerint Dél-
Amerikában meglehet s derültséget keltett a "h s szovjet
rhajós" idézett kijelentése.
A furcsa rhajó esete
A nemzetközi megfigyel knek már akkor felt nt egy dolog, bár
kés bb aztán err l is kevés szó esett. Idézzük csak vissza, mit
mondtak a hivatalos szovjet szervek (a TASZSZ jelentésében
máig olvasható az akkori újságok hasábjain): az rhajó 9.07-kor
indult, természetesen a Szovjetunió területér l, Bajkonurról,
vagyis az ország középs vidékér l. 9.22-kor haladt el
48
Dél-Amerika fölött, és 10.15-kor Afrika fölött. Ennyi.
Most vessünk egy pillantást a földgömbre. A rendez k
óriási hibájából újra van egy bizonyítékunk arra, hogy
valami enyhén szólva nem volt rendben Gagarin repülése
körül. Az a rakétameghajtású test, amely Közép-
Szovjetunióból indul 9.07-kor, semmiképpen sem kerülheti
meg a fél földgolyót 15 perc alatt! Mert ha ez igaz lenne,
az útja az égitest körül nem 89 percig, hanem alig 30
percig tartott volna.
De ezzel nincs vége a furcsaságoknak. A következ
adattal is baj van. Ha a fél földgolyót 15 perc alatt kerülte
meg, hogyan lehetséges, hogy a Dél-AmerikátóI Afrikáig
tartó kis "ugrásra" - valóban csak pár ezer kilométer a
távolság a két földrész között - viszont 53 percre volt
szüksége? (9.22-tól O.15-ig?) Hát hogyan repült a
Vosztok-l-es - el ször iszonyú gyorsan száguldott, aztán
ellustult és csak alig vánszorgott, ha a sebessége az
el z nek a negyedére csökkent... ?
Krónikus fotóhiány
A sajtóértekezleten felállt egy újságíró és megkérdezte: mikor
teszik közzé azokat a fotókat, amelyeket Gagarin útközben az
rhajóból készített.
Az rnagy elvtárs válasza megdöbbent volt. Egyszer en
néma csönd támadt utána. Nincs kizárva, ez volt az els
pillanat, amikor egyesekben már halványan megfogalmazódtak
a kétségek. Gagarin ugyanis egyszer en közölte: Az
rhajón egyetlen fényképez berendezés sem volt, így
felvételek sem készültek. Tehát: nincs mit közzétenni.
49
 Ez is egy bomba, gondoljunk csak bele. Logikus lenne, hogy
ha a szovjetek mindenáron akartak világszenzációt - és azóta
már tudjuk, ez és csak ez volt az egész akció célja! -, a
legelemibb dolog lett volna, ha az rhajóban száguldó férfi, ha
nem is rengeteg (mert sok ideje nem volt rá), de legalább tíz-
húsz fotót készít abból a magasságból, amit annak el tte soha
senki nem ért el, ahol az els . Már csak azért is, hogy
bizonyítékként mutogathassák. Ne feledjük el: Gagarin
állítólagos repülése sport - repül sport - szempontból is
rekordok halmazát döntötte meg, és bele is került minden
repülési aranykönyvbe. Ha nem vesszük figyelembe a politikai
és ideológiai propaganda céljait, akkor sem képzelhet el, hogy
egy ilyen, a világtörténelemben egyedülálló útra az rhajós ne
vigyen magával gépet. Fels bb utasításra, természetesen.
Hiszen évekkel korábban, amikor az amerikaiak és a szovjetek
a Hold irányába lövöldözték ki különböz m szereiket, azokban
bezzeg volt fényképez berendezés, és el is készítették az els
fotókat még a Hold túlsó oldaláról is!...
Itt viszont nem volt, állították. A döbbenet leírhatatlan.
Egyáltalán, ki hiszi el az egészet? Felmerül hát ismét az el bb
már ismertetett változat nyomán: az igazi rrepül nél volt
fényképez gép. Csak azon a repülésen nem Gagarin rnagy,
hanem "Iljusin" vagy "X. elvtárs" vett részt, és biztosan
használta is a gépet (ha maradt rá ideje a katasztrófa
bekövetkezte el tt). Ha pedig készültek fotók, azok talán meg-
semmisültek a szerencsétlenség során. Mert gyanítom: a
rendez k az "Iljusin" által készített ép fotókat is Gagarin kezébe
adták volna, ha rendelkeztek volna ilyesmivel.
50
Egyéb észrevételek
Mint már önök is biztosan észrevették: azt a játszmát csak 1961-
ben lehetett így megrendezni, így eljátszani. A gigantikus csalást
a kés bbi években, az rkutatás kés bbi szakaszában már
senki sem követhette volna el. De 1961 erre kivételesen
alkalmas id szak volt. Az amerikaiak még semmivel sem
cáfoIhatták Gagarin rnagy kijelentéseit, a szovjet szervez k pe-
dig valóságos propagandatobzódást végezhettek, fürödve a
világsajtó által teremtett (hamis) dics ségben. A sajtóértekezlet
alatt, de szintúgy a következ hónapokban az egész Gagarin-
ügyet minden alkalommal leöntötték egy politikai és ideológiai
propagandaszósszal; 1961. április 12-e után a keleti országok
sajtójában folyton a szovjet tudomány, a szocializmus, a
kommunista ideológia magasabb rend ségét bizonygat ja
mindenki, különösen a f szerepl Gagarin. (Ami nem csoda, ez
a szerepe, ezért van az egész komédia.) "Egyszer szovjet
ember vagyok", hajtogatja minden lehetséges alkalommal és
folyton Hruscsovot, Brezsnyevet dicséri (ez utóbbiról akkor még
senki sem sejtette, hogy hamarosan els emberré válik és
kisajátítja magának... Gagarint is). Mai szemmel olvasva az
akkori szovjet, magyar és más nyelv beszámolókat,
egyszer en hihetetlennek t nik, hogy a világ akkor mindezt
elhitte, hogy mai szóval élve egyszer en "bevette".
De lássuk tovább a gyanús momentumokat. Még mindig
ugyanazon a sajtóértekezleten valaki - nem írták meg, kicsoda,
de a kérdésb l következ en biztosan szabad, nyugati újságíró -
feltette Gagarinnak
51
a kérdést: Repült-e el z leg is ballisztikus rakéta segítségével?
Megint csak bizonyíték arra, hogy Moszkvában már jó ideje
valamelyes sejtések uralkodtak, terjedtek. A kérdez arról
akarta tájékoztatni olvasóit, vajon maga Gagarin repült-e
el z leg sikertelenül, vagy netán valamelyik másik, névtelen
szovjet rhajós? Aki esetleg nem is élte túl a kudarcot?
, Gagarin természetesen nemmel felelt a kérdésre. És akkor
biztosan nem hazudott. csakugyan nem repült semmiféle
ballisztikus rakéta segítségével!... Sem el tte, sem kés bb.
Jellemz kérdés volt a következ is: Mennyi a fizetése? De
azt hiszem, még jellemz bb a válasz: "Az én fizetésem
csakúgy, mint minden szovjet emberé teljesen elegend
szükségleteim kielégítéséhez." (Biz' így volt ez, mint már
tudjuk... - N. I.)
Gagarin különben nemcsak a sajtóértekezleten, hanem a
kés bbi napokban is - amikor számtalan intézménybe hívták el
vendégségbe, kitüntetéseket akasztottak a mellére és is
kitüntetéseket osztogatott - szüntelenül azt hangoztatta:
hamarosan elrepülünk a Holdra is! A mai napig, bár közel
harminc év telt el azóta, nem járt szovjet rhajós a Holdon. És
hadd tegyem hozzá: mint szovjet, már nem is fog...
A sajtóértekezleten a sok kérdésre adott válaszából
bizonyos fokig mégis egy meglehet sen korlátolt ember
rajzolódik ki el ttünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagy
ország lakosságát az állampárt
tökéletesen .elszigetelte;il külvilágtól, azonfelül a markában
tartotta: másképpen is. Például a nevelés által. Gagarin
is már ahhoz a nem is els nemzedékhez tartozik, amely szovjet
iskolákban ,szovjet' tananyag szerint tanulta a történelmet és a
52
technika történetet. Szóval az ott adott egyik válaszából
kiderül: Gagarin úgy tudta, a világ els repül gépét is a
Szovjetunióban alkották meg, így merész párhuzamot
vont az els repül gép és az repülése között, amelyek
ugyebár ezek szerint a drága szovjet haza szellemi
termékei voltak. Fogalma sem volt arról, hogy "szeretett
hazája" még nem is létezett, amikor 1903-ban már felszállt
az els ember a leveg be egy korabeli géppel. Ja persze,
ez Amerikában történt... Így viszont arról sem tudott ez a
remek és h sies szovjet ember, hogy az els
világháborúban - amikor is a Szovjetunió még mindig nem
létezett! - katonai pilóták harci gépekkel már légicsatákat
vívtak.
A sajtóértekezlet érdekessége és szovjet sajátossága
volt az is, hogy nevével ellentétben nem csak új-
ságíróknak rendezték és nem is csak azok kérdezhették a
h st. Talán hogy nekik kevesebb idejük maradjon,
odaültettek szovjet akadémikusokat és másokat is, akik
szintén kérdezgették Gagarint vagy éppenséggel helyette
válaszolták meg némelyik kérdést! Utólag belegondolva
ez is egy áruló jel; hiszen egy ilyen fontos esemény után
az akadémikusoknak nyilván lett volna alkalmuk külön is
leülni és beszélgetni Gagarinnal. De nem, a rendez k
döntése volt ez is: elvenni az élét a sajtóértekezlet nyugati
újságírói által felteend esetleges "er s" kérdéseknek, és
ahogy említettem az imént: lerövidíteni azt az id t, amit a
nyugatiak kérdezéssel tölthetnének. Vagy, ha Gagarin
nem tud valamire válaszolni, tegyék ezt meg helyette,
miként fentebb írtat.. És valóban el fordult ez is jószerével,
. . ,
amikor valaki azt kérdezte: Miért éppen
53
a Szovjetunióban l tték fel az els úrhajóst?" - Gagarin helyett
teljes bevonásával zajlott le. Rengeteg egyidej felvétel, tv-
egy akadémikus adta meg a választ a kíváncsi újságírónak (aki
közvetítés látott napvilágot, s t még azt is láthatták az
holtbiztosan valamelyik csatlós államból érkezett): "Mert a
érdekl d k, hogyan viseli el Shepard magát a repülést -
szocialista államban lényegesen jobbak a tudományos munka
tévékamera közvetítette arca látványát az " rugrás" közepette.
feltételei, mint a kapitalistáknál..." (Ez mostanában már
Ez azt jelenti, hogy a technika már akkor is lehet vé tette volna
különösen jól látható, tehetjük hozzá 1990-ben...)
a közvetítést az rb l, no és persze meg lehetett volna mutatni,
Még ezen a sajtóértekezleten sem derül fény arra, vajon
hogyan száll be valaki a hajóba, repül el, majd jön
Gagarin a kabinnal együtt ért-e földet, vagy hétkilométeres
vissza. Az amerikaiak természetesen így is tettek. A szovjeteknek
magasságban katapultált és ejt erny vel szállt le? Ismétlem,
meg még arra sem tellett, hogy egy nyomorult Zorkij
1961. április 15-én vagyunk, három nappal az állítólagos
fényképez gépet adjanak indulás
repülés után és számtalan részletr l nem beszéltek. Mindkét
módszert csak említik - de ugyanez volt a helyzet egy másik
el tt Gagarin kezébe?
értekezleten április 24-én, vagyis 12 nappal a "repülés" után is.
Mindez persze csak egyet bizonyít. És tudjuk, mit.
Június 17-én aztán eleredt az aranyes . Aznap a T ASZSZ
jelentette, hogy számos díjat osztottak ki az rrepülés
"megvalósításában szerzett érdemekért" . Hogy kik kapták? Hát
például egy bizonyos Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak
is leesett (még) egy Lenin-rend, mivelhogy annyira szívén
viselte a szovjet rkutatást.
No és különféle díjat kapott még pontosan 6924 ember (a
szám nem tévedés!). Közben azonban, pontosabban 1961.
május 5-én, 23 nappal Gagarin után az amerikai tengerészet 38
éves tisztje, aki el tte két évig tanulta az rhajózást, egy 15
perces " rugrást" hajtott végre. O volt az els amerikai, aki
kijutott a világ rbe, ha csak rövid id re is. Shepard 184 kilo-
méterig emelkedett és útja összesen 483 kilométert tett ki.
Mondanom sem kell: Shepard rútja a nyilvánosság

54

További hazugságok
A hamis vagy félreérthet információk áramlása tovább tartott.
Nagyon érdekes kérdés, hogy kés bb az els hetek euforikus
lázának elmúltával- nálunk senki sem tért vissza arra, mit is
mondott Gagarin az els napokban. Nálunk, értve alatta az
egész úgynevezett szocialista tömböt, senki nem is térhetett
vissza rá, hisz ebb l komoly baja származhatott volna. A
világnak ebben a sajnos rosszabbik felében Jurij Gagarint attól
kezdve félistenként kellett tisztelni, nem szabadott kétségbe
vonni egyetlen állítását sem. Hát még azt kutatni, hol mondott
ellent önmagának vagy a logikának, a fizikának. . . !
"A Vosztok rhajó kigyújtotta azt a csillagot, amely elvezeti
az emberiséget egy jobb világba." (Idézet a korabeli magyar
sajtóból.)
Helyesbítés
Április 24-én, hétf n este, tizenkét nappal Gagarin állítólagos
repülése után két esemény is történt. Az els : helyesbítették a
13-án közölt adatokat. Akkor ugyanis -' mint emlékezetes - az
jelent meg a rendez k
által irányított sajtóban, hogy Gagarin rhajójának,
a Vosztoknak repülési pályája 175 és 302 kilométeres
ívet írt le (a legközelebbi és legtávolabbi
pontokat értve ezalatt), a d lésszöge pedig az Egyenlít vel 65
fok 4 percet zárt be. Most, április 24-én újabb adatok t nnek el .
Ezek szerint a pálya
földközeli pontja 181, a legtávolabbi pontja 327 kilométerre
volt a Földt l, a hajlásszög pedig 64 fok 57
perc volt. A különbség ha nem is jelent s, de azért
mutat valamit. Nem valószín , hogy hetekkel kés bb
sikerült nekik pontosan bemérniük azt, amit
repüléskor nem tudtak. Sokkal inkább fennáll a gyanú - aminek
akkoriban Nyugaton többen hangot is
adtak -, hogy az els változat adatai alapján nem
képzelhet el a Vosztok repülése úgy, ahogyan azt a
rendez k állították.
Volt másféle helyesbítés is. Az els napokban hivatalosan
azt állították, hogy mindent a Földr l, az rközpontból
irányítottak, Gagarinnak erre nem
volt lehet sége. Valójában a Vosztok csak egy kil tt
golyóként repült pár száz kilométerre a Földt l, még
a fékez rakétáit is a Földr l jött rádióparancs révén
kapcsolták be. E napon azonban meglepetésszer en
közölték, hogy ha akarta volna, az rhajós maga is
irányíthatta volna a hajót, s t le is szállhatott volna
önállóan, tetszése szerint kiválasztott helyen! Nyilvánvalóan
id közben annak a belátásra jutottak a rendez k:
nem vet jó fényt a szovjet rkutatás "magas m szaki
színvonalára", ha tovább tartják magukat
az els verzióhoz. Ha már úgyis hazudnak, hát miért
ne hazudjanak még nagyobbat...? És egyszer en
megmásították saját korábbi állításukat, közölték az
~
újat: a Vosztok olyan csodálatosan fejlett szerkezet, amely
mindkét módon irányítható.
Ugyanazon az április 24-én megjelenik egy moszkvai
újságban az "els rrepülésr l" szóló képes beszámoló.
Ne feledjük el, mennyi sok id tellett el az állítólagos repülés
óta. Volt hát id , hogy most aztán rengeteg képet csináljanak
Gagarinról mindenféle öltözetekben, helyszíneken; földön
hever összeégett Vosztok-kabin mellett, családjával, erd n-
mez n, folyóparton, iskolapadban (katonaiskolában,
természetesen). Az azt megel z öt-hat napban különben
láthatóan esett a nyilvános megjelenések száma, biztosan a
sürg s fotózás foglalta le az "úrhajós" ideje javát.
Nem világos, volt-e, és ha igen, akkor milyen rádiókapcsolat
az rhajó és a Föld között? Szovjet tudósok hivatalos
nyilatkozatai szerint az rrepülés id tartama alatt állandó
kétoldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn Gagarinnal Ezzel
szemben más tudósok azt mondták (hej, az egyeztetés hiánya!),
hogy a Vosztok rádióadói olyan sok energiát igényeltek volna,
amennyi... nem is volt az rhajóban, ezért Gagarin a repülés
alatt mindössze pár mondatot váltott a Földdel
"Alan Shepard amerikai rakétautas" - így nevezte a
szovjet sajtó Gagarin követ jét azért, nehogy vele
kapcsolatban is használnia kelljen az rutas vagy rhajós
kifejezést." .
Ugyanezekben a napokban, tehát még 1961 áprilisában
éppen Firenzében tartottak egy nemzetközi rkutatási
tanácskozást. Ezen az amerikai résztvev k
nagyon részletesen tették közzé, hogy az USA-ban még abban
az évben mennyi és pontosan miféle rkísérletet
fognak végrehajtani, mikor, és milyen eszközökkel.
A világot meglephette ez a nyíltság. Különösen, ha
szembeállítjuk a totalitárius rezsimek legnagyobbika,
a Szovjetunió beteges titkolózásával.
Gagarin nyilatkozata
Mint emlékszünk rá, Gagarin a könyvében azt írta:
indulás el tt magnóra mondott egy rövid nyilatkozatot
a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak jelenlétében.
Mint kés bb hangsúlyozták: ez a dolog" percekkel
az rbe indulása el tt" történt. A szöveg különben
telis-tele van szólamokkal, olyasfélékkel,
amiket egyetlen épesz ember sem mond ilyenkor.
(Idézek néhány részletet: "Az rhajó pár perc múlva
ismeretlen, messzi térségekbe fog vinni", a rajtam nyugvó
kolosszális felel sség", "elvállaltam a repülést,
mert kommunista vagyok" és mert a kommunista
párt és a szovjet nép megbízott ezzel a feladattal”.
Megint csak egy baj van: ha ez a beszéd már az
indulás el tt készen volt, miért nem sugározták
. azonnal? Együtt a hírrel, hogy egy bizonyos Jurij
Gagarin f hadnagy az imént szállt le az rb l! Miért
nem sugározták legalább másnap...? Csak április 17
én, öt nappal az állítólagos repülés után került végre
el ez a hangszalag! Az öt perc helyet ötnapos késés
eleve hiteltelenné teszi az egészet. Kétségtelen, hogy
a sebtében beszervezett, rábeszélt és kiokított fiatal
repül tisztnek sok mindenre nem maradt ideje, hisz
azt kellett tanulnia, mit fog mondani és hogyan fog
majd viselkedni a világ el tt, mint az "els rhajós", az
"emberiség közös h se" stb. Akkor nem maradt id a
beszéd felvételére. Ezt pár nappal kés bb pótolták.. .
Ki tudott el re a "repülésr l"?
Ez is egy fontos kérdés. Abban az állítólagos beszél-
getésben, amelyet április 12-én déltájban Gagarin
Hruscsovval folytatott, a pártf titkár megkérdezte t le: a
felesége tudott-e el re arról, hogy Gagarin a Kozmoszba
készül. (Most ismét egy zárójeles észrevétel: ez a kérdés
egy demokratikus társadalomban eleve el sem hangzik,
érthetetlen is lenne. Hiszen ott mindenki ismeri el re az
rhajósok személyét, tudja, mikor repülnek ki az rbe,
milyen eszközzel és milyen céllal. Így természetesen az
rhajós felesége is tudja ezt, sok millió honfitársával
együtt.)
Csak a Szovjetunióban hangozhatott el ez a kérdés. Ott
az rrepülés katonai téma és hadititok. Gagarin
repülésér l senki sem tudhatott el re. Nem igaz, hogy oly
sokan tudták volna, ahogyan azt kés bb a rendez k
megpróbálták beállítani. Például él még egy állítás -
nyomtatásban is megjelent sok helyütt -, hogy a repülés
alatt újságírók lebzseltek Gagarin 'feleségénél és lesték,
miket mond, fotózták, hogyan éli át az eseményeket.
Hadd kérdezzem meg: milyen eseményeket? Ahogy a
népnek, úgy a sajtónak vagy Gagarinova asszonynak
sem mondtak egy árva szót sem a
Rádióban, sem a tévében arról,
hol van most és mit csinál éppen a férje, A
Komszomolszkaja Pravda nagy buzgalmában egyenesen
azt.
60
állítja, hogy Gagarin repülésének órájában újságírók
voltak a feleségénél és "együtt lesték a rádió és a
televízió híreit". Akik ismerik a hátteret, tudhatják:
minderre csak az események után kerülhetett sor.
Már amennyiben egyáltalán lett volna rrepülés,
amiben Gagarin részt vett. De ilyesmi nem volt. Menet
közben, mint már írtuk, semmiféle rádió- és tévéközvetítés nem
volt.'
Míg eredetileg az energiahiányra panaszkodtak
(lásd fentebb a rádiózással kapcsolatban), április 24
én büszkén bejelentették: totális tévérendszer is
m ködött egész id alatt a kabinban, például egy kamera
szemb l, egy pedig profilból filmezte Gagarint.
Egy kérdés: miért nem láttuk soha ezeket a felvételeket?
Talán azért, mert mindebb l egy szó sem
igaz?
A ma Magyarországon elérhet szakanyagban
pl. az rhajózási lexikonban - sok oldalon keresztül
sorolják a Vosztok- rhajók m szaki leírását,
felszerelésük,
berendezésük ismertetését. Talán mondanom
sem kell, hogy sehol egy árva szó nincs a Vosztokokba
épített állítólagos tévékamerákról. ..
Aztán történt még egy esemény, amely nagyon is
jellemz az akkori id k szellemére, az elragadtatott
hangulatra. Mármint azoknak a hangulatára, akiket
teljesen elvakított a nagy siker. Bizonyos fokig persze
érthet , hiszen nagyon sok egyszer , megtévesztett
szovjet polgár még azt hitte, hogy valóban a szocialista
tudomány és a rendszer fels bbrend ségét bizonyítja
Gagarin repülése. Az már enyhén szólva is
furcsa viszont, ha egy kutatás lép el valamilyen
ostobasággal. Mert a Gagarin-láz kapcsán ez is
el fordult…
61
 A világsajtó pár nappal Gagarin repülése után közölte
ezt az anyagot. Aki nem hiszi, maga is utána
nézhet. "A világ rbe tett utazás megfiatalít" címmel
egy szovjet tudós, az orvosakadémia tagja(!)
nyilatkozta, hogy szerinte a világ rben lényegesen
lassabban
telik az id , mint a Földön, így ott nem fenyeget
majd a gyors öregedés veszélye. A világ rben tehát
- javasolja a Nobel-díj várományosa - szanatóriumokat
kell majd építeni, ahová kiküldhetik a munkában
megfáradt dolgozókat, és azok onnan megfiatalodva
térnek vissza...
Felmerül a kérdés: lehet-e ennyire ostoba egy orvos,
egy akadémikus a Szovjetunióban 1961-ben? Tudtuk,
persze, hogy a szovjet orvosok tananyaguk, tanultságuk
alapján nálunk maximum felcsernek felelnének
meg (latint sem tanultak soha, sem más
idegen nyelvet, tehát eleve el voltak zárva a világ
orvostudományának fejl dését l), de azért ezt nem
hittük volna. Ha ilyen véleményekkel álltak el komoly
kutatók, mit várhattunk volna az ún. egyszer
emberekt l? Hát persze, hogy elhitték a Gagarinmesét,
hiszen úgy vágytak már egy modem h sre, és valamire,
csak egyetlen dologra, amiben végre
jobbnak bizonyulhatnak, mint azok az átkozott amerikai
kapitalisták. ..
A szovjet rkutatás egyéb sajátosságai:
Abban a nagyon furcsa, de lassan megszokottá váló
helyzetben vagyunk, hogy a szovjet rkutatásról (és
nem csak arról) igen bíráló cikkeket olvashatunk már a szovjet
sajtóban is. Természetesen ezek az
62
anyagok csak 1988-tól fedezhet k fel a sajtóban. Ezekb l-
visszamen leg is - rengeteg érdekes adatra derül fény.
Itt van például a Kommunyiszt cikke J. Golovanov
"Glasznoszty a világ rben" címmel teszi bírálat tárgyává azokat
az éveket, amikor - idézem - "nem tudtuk legy zni a kellemes
érzést, a sikerek láttán örömmámorban úsztunk, és túlzó
gondolatokra ragadtattuk magunkat, kitaláltuk például a
»csillaghajógyárakat« és olyan fogalmakat, mint a »Világmin-
denség partján«". is említi: a legtöbben úgy vélték, a Hold
túloldalának lefényképezése és Gagarin repülése egyenesen a
szocialista rendszer fels bbrend ségéb l fakadnak - ahogyan
én is írtam pár oldallal el bb. A szovjet szerz ott volt Gagarin
mellett kés bb, és bár feltétlenül hiszi, hogy az rnagy megjárta
a kozmoszt - említ egy elgondolkoztató részletet. Hadd idézzem
ezt is szó szerint: "Gagarin mesélte nekem kés bb: alig
emlékszik vissza, ami 1961. április 14-én történt vele attól a
perct l kezdve, hogy harsonaszó közben ment a piros
sz nyegen a repül téren, és miután feleségével együtt a
Kremlben rendezett fogadásról elvitték egy Lenin-hegyi tiszta és
üres villába, a nagy tükörben boldogan pillantotta meg önmagát
rnagyi egyenruhában a Nagy Aranycsillag Renddel a mellén."
Hát bizony a szaratovi kis repül tisztnek ez megrázó élmény
lehetett. És mit kellett mindezért cserébe adnia? Csupán csak
részt vállalnia egy hazugságsorozatban. Elvállalta, megcsinálta.
De most nem ez a lényeg. Miért volt szükség Gagarin
repülésére? A szovjet szerz is pontosan látja az igazságot (ha
nem is ismeri a kulisszatitkokat): ,,1945. május 9-e (a II.
63

világháború gy ztes befejezése - N. I.) óta nem volt
egyetlen olyan szinte, az egész nemzetre kiterjed
hazafias lendület, olyan igazi lelkesedés, a hazafias
optimizmus ilyen valódi demonstrációja, mint Gagarin
sikerének napjaiban."
Ezután következnek a "de"-k.
Golovanov arról Ír, hogy a szovjet sajtó - nyilván
fels bb utasításra - minden rhajósból h st kreált, akár
rászolgált, akár nem. Egyszer en ez is része volt a
rendszernek, és a dolog ízére Hruscsovék jöttek rá, éppen
a Gagarin-eset kapcsán. Mennyi hiányt pótolhattak ezzel!
A szovjet polgárok sem akkor, sem évtizedekkel kés bb
sem mozoghattak szabadon saját országukban, a
legtöbben - pl. a parasztok - lakóhelyüket egyáltalán nem
hagyhatták el, mert nem adtak nekik erre a célra szolgáló
igazolványt (bels útlevelet). A boltokban üres polcok, az
élelmiszerpiacon jegyrendszer stb., stb.; nem is szólva az
állampolgári jogok szinte teljes hiányáról. Ezt a komor,
általános hangulatot mint egy fényl csillag, úgy
világosította fel olykor egy-egy rhajós repülése.
Golovanov mindjárt közli is a receptet, hisz korabeli
újságíróként maga is ott bábáskodott e kreációk
bölcs jénél: "Az rhajósnak piros arcúnak és szép
termet nek kellett lennie, akár egy viaszalmának. Ha volt
rajta valami folt, azt eltüntették." "Ha egy rhajós már
felszállt, egyszer en nem lehetett nem csinálni bel le h st"
- írja. De kés bb ennek ellenére csökkent a társadalom
érdekl dése. Pedig valóban történtek h stettek; ám azokat
éppenséggel elhallgatták. Amikor a V oszhod-2 rhajón
(figyelem, ne keverjük össze a korábbi Vosztok-típusú,
jóval primitívebb hajókkal!) Alekszej Leonov mint
másodpilóta
64
1965-ben a világon els nek (igen, valóban!) kilépett
rruhájában a hajóból, és úgynevezett " rsétát" hajtott
végre -/ a navigációs berendezések totális cs dje arra
késztette a hajó parancsnokát, Pável Beljajevet, hogy kézi
irányítással hozza le a hajót. Mind
két rhajós remekül viselkedett a nehéz helyzetben.
Perm közelében a téli tajgán értek földet, ami önmagában
is nehéz lehetett. Nos, a hivatalos közleményben is
megjelent a szokásos mondat: "Az rhajó
összes berendezése az egész repülés alatt hibátlanul
m ködött." Márpedig a Szovjetunióban még a kis
gyerekek is tudták, írja Golovanov, hogy a téli tajga
nem igazán ideális leszállóhely rhajónak, és hogy
eredetileg ennek a hajónak is a kazahsztáni sztyeppéken
kellett volna földet érnie. A hazugságok tehát
- mondom én, nem Golovanov - kezdett l fogva kísérték a
szovjet rkutatást, amint erre példákat
még látunk majd ebben a fejezetben.
Az efféle hamis információk a szovjet szerz szerint
ellenkez hatást értek el, az emberek a lelkük mélyén már
nem nagyon hittek a hivatalos közleményeknek. Kés bb ez
természetesen odáig fejl dött, hogy az igazi híreket sem
hitték el, s t, kételkedni
kezdtek az egész vállalkozássorozat - az rkutatás mint
olyan - célszer ségében és értelmében. A hatóságok
abból a hamis feltételezésb l indultak ki, hogy
semmilyen hibát nem szabad beismerni, mert az
csökkentené a szovjet tudomány és technika hitelét. Holott
- érvel Golovanov - éppen a meghibásodott m szerek
helyébe lép ember vizsgázott jól, és ha
ezt bevallják, ismét megn tt volna az úrhajósok és a
mögöttük álló szakemberek tekintélye. De ez nem
következett be.
65
 "Az egyik hazugság szülte a többit, ahogyan az rendszerint
történni szokott. Például amikor 1985 nyarán a Szaljut-7-es
rállomás elvesztette kormányozhatóságát, Dzsanyibekov és
Szavinih rhajósok ritka ügyes fogásokkal és igaz bátorsággal
szüntették meg .a hibát - minderr l hivatalosan egyetlen szóval
sem emlékeztek meg. Csak jóval kés bb jelentek meg a
sajtóban az els homályos cikkek, ezekben ködös célzásokat
olvashattunk arról, ~ilyen bátor fiú is az a Dzsanyibekov és
Szavinih." Es további példák: "Nem Tyitov és Szerebrjov hibája,
hogy startjuk pillanatában a technika felmondta a szolgálatot.
M ködésbe lépett a ment rendszer, a pilóták túlélték a dolgot,
de persze rögtön pletykák keletkeztek, és a külföldi
rádióállomások is azonnal jelentették a dolgot - miközben mi
csak hallgatunk. .."
Ezekután felemlegeti 1961 júniusát, amikor is az emlékezetes
"aranyes " hullott sok ezer rkutatással
kapcsolatos dolgozóra. Golovanov nagy hibának tartja, hogy
már akkor nem hozták nyilvánosságra a f konstrukt r, Korolov
nevét, és a többiekét is, akik valóban nehéz munkát végeztek.
Mindenért a mániákus titoktartást hibáztatja. "Nem esett szó
azokról, akik soha nem repültek el és nem is fognak elrepülni az
rbe, akik az ismeretlen hadnagyok után becsavarozzák az
rhajók ajtaját. A hadnagyok nevét fél óra múlva az egész világ
megtanulja, ám
k még érdemjeleiket sem hordhatják, amiket egy soha közzé
nem tett rendelet parancsára kaptak."
Golovanov azt sem érti (amir l még lesz szó), hogyan és
miért tartották titokban annyi évtizeden át az rhajósok
kilöv helyének földrajzi koordinátáit (amit az "ellenség"
m holdas megfigyelése révén
66
szinte kezdett l jól ismert...).A szerz maró gúnnyal ír err l
a titoktartási mániáról és. annak fura eredményeir l. Aztán
olyan témákat 'vesz sorra, amelyekr l már,.én is írtam e
könyvben. Miért titkolóztak annyit az rkutatás tényeivel
kapcsolatban is? Idézzük: "A korabeli vezetés mindent
rózsaszín szemüvegen át nézett, és úgy akarta láttatni a
néppel is. Folyton azzal tör dtek, nehogy rossz híreket
kapjon a lakosság. A titokzatosság nem is annyira
szükségszer , mint inkább kényelmes volt. (Kiemelés
t lem N. I.) Ha el re közölted a start id pontját - akkor
repülj is el a jelzett napon! Ha mégsem - az emberek
megkérdik: mi történt? De ha nincs dátum, nem kér-
dezhetnek semmit. Közölted, mikor ér véget a kísérlet -
méltóztass biztosítani, hogy a m szaki eszközök és az
emberek éppen arra a napra legyenek felkészítve. És ha
meghibásodik valami? Megint csak magyarázkodni kell,
hogy ki a hibás, miért és így tovább. Hát minek ez a sok
fölösleges baj, ha egyszer en lehet nem közölni el re
semmiféle dátumot?"
Számtalanszor el fordult - írja Golovanov -, hogy valójában
hülyének nézték a világot azok, akiket én az eddigi
fejezetekben egyszer en rendez knek neveztem.
Mert ez a fajta a totalitárius rendszerekben egyszer en
hallhatatlan és az élet minden területén ügyködik. A
szovjet rkutatásban a nyolcvanas évekig tevékenykedtek
ezek a hivatalos hazudozók. Golovanov leírja:
nemegyszer elromlott egy-egy szovjet reszköz odakünn.
a Kozmoszban. Például olyan pályán, amelyr l a
gyerekek is tudták, arra szolgál,
. .hogy onnan továbbinduljanak más égitestek felé. Ha
elromlott, és nem állt pályára, azt mondták a hivatalosak:
ez csak egy Föld körül kering egyszer
67
szputnyik lett volna. A külföld természetesen nem
adott hitelt e magyarázatoknak, de ki világosította fel
a szovjet embereket? "És mindez 1959 januárjában
kezd dött, amikor a Luna-1-es rállomás nem
teljesítette a feladatát, nem találta el a Holdat." Meg-
jegyzem: annak idején err l a sajtóban »Lunyik« né-
ven írtak és ma már a szakforrások Sem említik (ter-
mészetesen csak Kelet-Európában), hogy az eredeti
célja egy Holdra szállás megvalósítása lett volna.
Eufémikusan csak annyit olvashatunk ezen anya-
gokban, hogya Luna-1 vagy Lunyik-1 ,,»az els Hold
felé indított rrakéta«, amely végül is »5-6000
kilométer magasságban elrepült a Hold felszíne fe-
lett«". Vagyis: mellette, merthogy ennyivel tévesz-
tették el a célt a szovjet szakemberek De menjünk
tovább. Golovanov ezekután már. "ideológiai ro-
hamcsapatokról" ír, akik terrorizálták az rkutatási
információkat is. "Egyszer en nem akarták megérte-
ni - panaszolja -, hogy akár az élet többi területein, itt
is lehet hibákat elkövetni, s t - hogy ezek szerves
részei a kutatásnak Az állítólagos titoktartás mögé
rejt ztek, a valóságban önmagukat akarták megóvni
a kritikától, hogy nyugodt életet,biztosíthassanak
maguknak" - írja.
Golovanov azt is szemére veti ezen embereknek,
hogy az amerikai kísérletekr l folyton csak a hibákat
írták meg, a határid k eltolását, s t - elhallgatták az
"ellenfél" sikereit. Ehhez csak annyit: az els ember
holdra szállásáról szóló filmet Moszkvában, tehát a
szovjet embereknek, éppen annak huszadik évfor-
dulóján mutatták be el ször... Ezt szerz nk is
fájlalja: "Amikor az emberek nálunk 1969 július 20-
án bekapcsolták a tévét, hogy megnézzék az
amerikaiak
68
Holdra szállását - egy régi filmvígjátékot
mutattak nekik"
Eszembe jut a valóban megtörtént anekdota.
Michael Collins amerikai úrhajós, aki az els
leszállásnál a harmadik ember volt (aki el sem
hagyta az id közben folyton a Hold körül kering
rhajót) rádión át így panaszkodott a Földnek
(milliárd ember füle hallatára): "En vagyok
hozzájuk a legközelebb, mégsem látom, mi
történik velük." A Földr l, Houstonból így
vigasztalták: "Ne bánkódj, Michael, az oroszok
és a kínaiak sem látják!..."
A szovjet sajtó még Neil Armstrong fényképét
sem hozta le akkoriban. Ennyit err l.
Az utóbbi néhány évben azonban
megváltozott a helyzet, no persze, nem olyan
gyökeresen, mint az élet többi területén. A
titoktartási mánia még mindig kiterjesztve tartja
fekete szárnyait a szovjet rkutatás fölött.
Golovanov: "Nagyon jó, hogy él közvetítést
adott a televízió Romanyenko és Lavejkin
indulásáról; de odáig már nem terjedt a
bátorság, hogy közöljék velünk: ezek ketten a
»peches« Tyitov és Szerebrjov helyett mennek
az rbe. Azt sem, hogy a legénység egyik tagját
az orvosok az utolsó pillanatban szedték le a
hajóról; az indulást közvetít Grecskó
úrhajósnak megtiltották, hogy err l beszámoljon
a néz knek És amikor Grecskó kés bb
döbbenten kérdezte az illetékeseket, miért nem
említhette mindezt, amazok is csodálkozó
kérdéssel válaszoltak:
»Hát minek kellett volna említeni?« Ebb l is lát-
ni, mennyi nehéz, de fontos munka áll még
el ttünk”
- fejezi be cikkét Golovanov. Teljes
mértékben egyetértünk vele.
Most már annyival jobb a helyzet - gondolok
például
69

1989-90-re -,hogy a szovjet lakosság többfelé a közeli
rleszállóhelyek és indítóállomások felszámolását követeli,
számos közvetlen vagy közvetett veszélyre és
kellemetlenségre hivatkozva. Ma már számos cikket
olvashatunk a szovjet és külföldi sajtóban arról, hogy
maradt le a nagy versenyben az amerikaiak mögött a
Szovjetunió ezen a téren (is). Amikor 1981-ben repkedni
kezdtek az amerikai rkompok, a második csapást mérték
ezzel a szinte kizárólag propagandacélokat szolgáló
szovjet " rkutatásra". Az els emberrel folytatott repülések
óta eltelt csaknem harminc évben óvatos becslések szerint
is, évente hatmilliárd rubelt adtak ki minderre a
Szovjetunióban, ami igen nagy összeg. Ne feledkezzünk
meg közben arról, hogy ebben a programban nyilván sok
nagytudású ember vett részt, akiknek a vetélytárs
nyugatiakkal szemben - nemcsak az rrel, a fizika
törvényeivel és talán id nként a pénzhiánnyal kellett
megküzdeniük, hanem az ideológiai irányítás bl d
ellenkezésével, zsákutcáival és olykor teljesíthetetlen
követelményeivel is. Ma már a szovjet szerz k sem
titkolják, hogy az elmúlt évtizedekben ez az irányítás
mondta -meg, mikor milyen kísérletet vagy rutazást kell
végezniük.. Párt- és állami évfordulókra úgy "rendeltek
meg rutazásokat, mint. a mulatós vendég a
cigányprírnásnál egy-egy nótát... Amikor. 1987:-ben
közölték;.hogy k is építenek rkompot, és létre is hozták a
Huránt, amelyebben- minden hozzáért -megegyezik - szinte
hajszálpontos mása volt az amerikai kompoknak; valójában
a nagy beismerés id szaka jött el. A Szovjetunió egyszer s
mindenkórra elvesztette a versenyt, éppen azért, mert nem
a tudomány iránti elkötelezettség,
70
, hanem egy kolosszális téveszmét l hajtva szállt be a
ringbe.
Ma már olvashatjuk azt is, amit azel tt eltagadtak: hogy
a Burán holdkompok használata 20-40-szer annyiba kerül,
mint a régi, de ugyanezen célt szolgáló, egyszer
használható Szojuz és Proton rakétáké. Az rb l készített
fotókkal is fura dolgok történnek,
általában nem használják fel ket rendeltetésüknek
megfelel en. Tehát a ma már évi tizennégy milliárdra n tt
rkutatási költségvetés valójában nem hoz a konyhára
semmit, csak nyeli a pénzt. A már említett Grecskó rhajós
által készített több száz fotót például három évvel
visszaérkezése után még el sem hívták...! Ezzel szemben
egyre több jele van annak, hogy a Szovjetunió más
országok rkutatási eredményeit használja fel,
természetesen ellenszolgáltatás
fejében. Hát ide süllyedt mindez, ami 1961-ben egy nagy
hazugsággal kezd dött.
"A h sök kora lejárt"
- állítja a nyugati sajtó, de megjegyzik a szerz k,
hogy balesetek mindig is voltak és lesznek is. Régen
kemény legényekre volt szükség, akik az akkor még
nagyon primitív rhajókban jól bírták a fizikai meg-
próbáltatásokat... Más sajtótermékek is megírnak minden
rosszat a szovjet rkutatásról, még a külföld
számára kiadott idegen nyelv szovjet újságok is.
Most már ott tartanak, hogy a rendelkezésre álló technikát,
a begyakorlott személyzetet inkább kiadnák bérbe nyugati
vagy harmadik világbeli országok
71
céljaira, például készen állnak azok m holdjainak
fellövésére.
Balesetek tehát voltak és lesznek. A " voltak" , vagyis a
múlt id azért is fontos, mert a Szovjetunióban is voltak,
csak most hull le a fátyol sok régi esetr l. A magyar
sajtóban is közölték annak idején azt a balesetet, amely
állítólag még Gagarin rrepülése el tt, 1961. március 23-
án történt egy Valentyin
Bondarenko nev rhajósjelölttel. Érdemes szó
szerint idézni az Izvesztyija leírását, ugyanis erre alig
több mint 25 évvel az eset után került sor!
"Aznap fejez dött be Bondarenko tíznapos edzése a
kamrában. [Hangszigetelt nyomáskamráról van szó - N. L]
Neki is, akárcsak a többi úrhajósnak huzamosabb id t
kellett próbaképpen eltöltenie egye
dül, a külvilág zajától elzártan. A kamra nyomása
alacsony volt, s ennek ellensúlyozására a leveg
oxigéntartalma magas. Bondarenko, miután levette ma
gáról az orvosi ellen rzéshez szükséges érzékel ket,
azok helyét alkoholos vattával törölte le, s az elhasznált
vattát figyelmetlenül egy bekapcsolt villanyf z lapjára
dobta. A sz k kamra oxigéndús leveg jében a vatta
hirtelen lángra lobbant és Bondarenko gyapjú
tréningruhája kigyulladt. Az ifjú rhajósjelölt nem adott
vészjelzést, hanem maga próbálta eloltani a lángokat. Az
ügyeletes orvos a kamra ajtaját a nyomáskülönbség miatt
nem tudta azonnal kinyitni.
Bondarenko még eszméleténél volt, amikor a nyo-
máskamrából kihozták, és azt ismételgette: »Én vagyok
a hibás.« Az orvosok nyolc órán át küzdöttek
életéért, hiába."
Nos, kérem, itt is van néhány gyanús momentum.
72
rhajózási szakért kkel konzultáltam, és azok a kö-
vetkez kre hívták fel a figyelmet:
1. Az adott körülmények között mind az alkohol
használata, mind a villanyrezsó hihetetlen! Ha ugyanis az
oxigén részaránya a légkörben a szokásos 21 % helyett
például nem is túlságosan, mondjuk 25%-ra n , úgy a
száraz éghet anyagok körében a legkisebb t z is
elolthatatlan t zvésszé dagad. Sót, még a 10%-os
nedvességtartalmú anyagok (fa, szövet stb.) is 80%-os
valószín séggel égnek el. Err l minden t zoltótiszti
tanfolyamon szó van, a dolog közismert. Tehát nehezen
hihet , hogy éppen azok ne ismerték volna, akik ilyen
fontos kísérleteket végeztek, végeztettek.
2. Talán még ennél is meglep bb a szakért k számára
a csökkent nyomású, ám megnövelt oxigénarányú
kamralégkör állítólagos szovjet alkalmazása. Az rhajózási
technikákat jól ismer szakemberek mindeddig (a fent
említett Izvesztyija-cikk megjelenéséig) úgy tudták, hogy a
szovjet úrkutatásban ilyet sohasem alkalmaztak. Mi több,
amikor egyszer ilyen légkörben amerikai rhajósok
pusztultak el, az esetet kommentáló szovjet szakemberek
nagyon büszkén közölték, hogy náluk ez nem fordulhat el ,
mert ilyen szakszer tlen megoldásokat k nem al-
kalmaznak... .
3. A cikkb l ugyan nem, de más forrásokból tudjuk: a
Kreml falaiban a szovjet állam nagyjai között fekszik egy
Bondarenko nev rhajós.
No már most - ki hiszi el, hogy odakerült egy teljesen
jelentéktelen, állítólag 24 éves könnyelm fiatalember, aki
nem volt még a "Szovjetunió H se"-' sem, nem járt a
világ rben, Bajkonurnak még a közelébe sem jutott?
73
 Aki ráadásul a saját ostobasága folytán vesztette életét,
miel tt bármivel is elnyerhette a hírnevet
és a nagy tisztességet, amiért olyan "magas helyen"
temették el.. . ?
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy most felmerüljön
bennünk a nyugtalanító gondolat: nem Bondarenko-e
az, akit keresünk? Nem lehetett az a
rejtélyes "X. elvtárs", vagy "Iljusin" névvel aposztrofált
ismeretlen rhajós? Aki a valóságban Gagarin
el tt és helyett repült, de belehalt a kísérletbe? Ha
igaz az Izvesztyija által közölt dátum (nota bene annak
szerz je ugyanaz a Golovanov, aki pár évvel
kés bb a fejezet elején idézett, már sokkal kevésbé
harcias, s t szkeptikus cikket írta a szovjet rhajózás
~ titkairól), akkor ez a bizonyos ügyetlen Bondarenko
1961. március 23-án halt meg. Könnyen meglehet,
hogy a dátum nem pontos; Bondarenko is lehetett
éppenséggel az ismeretlen rhajós valamikor 1961.
április elején. És akkor már érthet , miért temették a
Kreml falába!
Újabb "cáfolatok"
A Gagarin-"repülés" huszonötödik évfordulóján, 1986
áprilisában a szovjet sajtó végre reagált néhány
Gagarinnal kapcsolatos vádpontra. E cikksorozatot
rövidítve a magyar sajtó is ismertette. A Magyar Nemzet
például szükségesnek tartotta azzal a címmel
- közölni az err l szóló igen rövid beszámolót,
hogy: "Gagarin el tt nem járt rhajós a Kozmoszban!”
A rövid "cáfolatnak" nevezett érvtelen állítás
nem nyugtat meg bennünket és nem zheti el komoly
74
moly kétségeinket. 'Mert mit is mond az akkor még
mindenképpen nagyon is hivatalosan kézben tartott szovjet
sajtó minderró1?
"A nyugati sajtóban vissza-visszatér állítás, hogy 1961
áprilisáig, Gagarin sikeres repüléséig több sikertelen
kísérlet is volt Neveket, s t id pontokat is említenek,
részletes leírásokat közölnek az állítólagos tragédiákról.
1960 nyarán például a híres repül gép-tervez fia,
Vlagyimir lljusin pilóta autóbalesetet szenvedett, és
súlyosan megsérült. Több amerikai újság rögtön azt
bizonygatta, hogy Iljusin egy kudarcba fulladt rakétakilövés
áldozata. Röviddel Gagarin repülése el tt 1961
februárjában is azt írta több nyugati lap, hogy újabb szovjet
rhajós »t nt el« a Kozmoszban. Ennek el zménye az volt,
hogy néhány nappal korábban egy Vénusz rszondát l t-
tek fel Bajkonurban, amely m szereinek hibája miatt
valóban letért pályájáról. E szondának azonban semmi
köze sem volt az emberi rrepülést célzó Vosztok-
programhoz."
Kés bb, Gagarin visszatérése után a szovjet tudomány
világraszóló eredményének befeketítésére további cikkek
sorozata jelent meg az állítólagos sikertelen szovjet
rkísérletekr l. Az olasz Continental cím lap három, a The
Washington Post öt, a Space Flight amerikai folyóirat
nyolc, az olasz Corriere della Sera pedig tizennégy szovjet
pilóta haláláról írt. "Az egyiknek is, másiknak is
ellentmondó rágalmakkal szemben az igazság az -
szögezték le többször is a szovjet rhajósok -, hogy
Gagarin repülése el tt egyetlen szovjet
. pilóta sem kísérelt meg felszállni a világ rbe."
Nézzük csak meg a fenti szöveget közelebbr l.
75
Nem árt egy kis elemzés; menjünk pontról pontra, állításról
állításra.
1. A nyugati források tehát neveket is emlegetnek és
részletes leírásokat közölnek az "állítólagos" tragédiákról.
Nem ártana talán utánanézni ezeknek az állításoknak. Bár
tudjuk: ha a Szovjetunióban valakit el akarnak tüntetni, ezt
megtehették úgy, hogy legyen bár világszerte ismert és
keresett ember, évtizedekig nem is juthatnak a nyomára
(pl. Raoul Wallenberg, de nem csak ). Harminc év
távlatából kinyomozni, milyen, szinte névtelen fiatal szovjet
pilóták pusztultak el repül gépes repülés közben, vagy
soha be nem vallott és mindig mindenütt eltagadott
rkísérleteknél- a körülmények ismeretében majdnem
reménytelen próbálkozás lenne. A majdnem szó azért ad
némi reményt, hisz élhetnek szemtanúk, egykori technikai,
orvosi és egyéb segédszemélyzet tagjai, akik láthattak-
tudhattak ezt-azt. Most már talán nem félnek annyira...
2. Az autóbalesetet szenvedett Vlagyimir Iljusinról már
volt szó. Mi lenne, ha ma keresnék meg t, ha ma
kérdeznék ki? Ma is azt állítaná, hogy autóbalesete volt? A
külföldi sajtó Moszkvába akkreditált képvisel i, de a
moszkvaiak pletykái is rendelkezhettek valami alappal.
3. A cikkben azt állítják, hogy az oroszok "néhány
nappal korábban", vagyis Gagarin április 12-i rrepülése
el tt egy Vénusz (Venyera) rszondát l ttek fel
Bajkonurban, amely meghibásodás miatt letért pályájáról...
Nos, kérem, a szakirodalom nem ismer ilyen esetet! A
nemzetközi indítási almanachokban fel van jegyezve
minden sikeres és sikertelen kísérlet (ebben különbözik a-
szovjet listáktól, amelyben csak a sikeres
76
indítások szerepelnek...). A Venyera-kísérletek során,
mint a név is mutatja, az rszondákat a Vénusz bolygó
felé indították, összesen tizenkett ilyen volt, amelyek
indítása sikeresnek nevezhet , hiszen valóban kijutottak
az rbe. Egy biztos: 1961. április 1-je és 12-e között
- vagyis abban az id szakban, amelyre az Izvesztyija
cikksorozata hivatkozik - nem indult semmiféle Venyera
Bajkonurból. Nagyon könnyen elképzelhet te
hát, hogy mégis igaz a nyugati sajtó állítása: április elején
volt egy rkísérlet, amely katasztrófával végz dött, és
ehelyett "dobták be" az rben sohasem járt
Gagarint. Hogy ezt az igazi, bár peches rhajóst
Bondarenkónak, lljusinnak vagy másnak hívták, ma még
nem világos.
4. Nem világos az sem, mi közük van a mostani
vagy régebbi rhajósoknak az egész ügyhöz. Hiszen
a szóban forgó cikksorozat szerint k állítják: Gagarin
el tt senki sem járt az rben. Honnan tudhatják
k? A fentebb ismertetett beteges titoktartási mánia miatt
még a beavatottak egy része sem tudta, mi
történik valójában. A Csillagvárosban edzett rhajó
soknak nem volt tudomásuk a Kazahsztánban zajló
eseményekr l, a szerte Szovjetunióban, eldugott és
jól rzött bázisgyárakban és -intézetekben dolgozó
rakétatervez k és konstrukt rök nem tudhattak a
sorozatos balesetekr l. A bajkonuriak nem tudhat
ták, kik lesznek a holnapi vagy holnaputáni rhajó
sok, hisz azok mindig csak egy nappal korábban érkeztek
a kilövés helyszínére. Minden csoport el volt szigetelve a
többit l. Azoknak kellene most megszólalniuk, akik
harminc évvel ezel tt, és még utána is a
szovjet rkutatást irányították (ahogyan Gagarin
esetében én neveztem ket: a rendez k)! k és csak
77
 /'

k ismerik a teljes igazságot, bár elképzelhet , hogy k

sem a teljes- igazságot. Az rhajósokra hivatkozni itt - akik
maguk is szenved alanyai voltak ennek a
hazugságrendszernek - teljesen megtéveszt .
. Érdekes lenne megtudni, mit mondanak az egészr l az els
csoport tagjai? Mindig a következ neveket említik: Gagarin,
Beljajev, Komarov, Leonov, Nyikolajev, Popovics és Tyitov. Egyéb titkok
illetve, ezek közül már nem mindenki nyilatkozhat: Beljajev
(született 1925ben) 1970-ben elhalálozott. A lexikonok nem
közlik a halál okát. Gagarin, mint tudjuk, szintén nem él már. Most egy kis id re búcsúzzunk el Gagarintól, mi
Pedig sem volt éppen öreg. Komarov negyvenévesen 1967- el tt ismét visszatérnénk hozzá és a további eseményekhez.
ben állítólag egy leszállás során vesztette életét. A többiek élnek Ebben a fejezetben arról lesz szó, hogy
- úgy tudjuk. Különösen érdekes lenne, mit mond Tyitov a vele igenis, lehetséges volt titokban tartani az igazságot a
csaknem egykorú, és Gagarin emlékiratai szerint szinte hamis repülés körülményeir l. Ezzel a kicsit körülményes, talán
elválaszthatatlan jóbarátjáról? Látta-e saját szemével, hogyan nem szokványos módszerrel szeretném bizonyítani, hogy
repült el és érkezett vissza testi-lelki jóbarátja, akivel mindig egy elképzelhet , s t megvalósít ható volt egy ilyen hatalmas
szobában aludt, még azon az ominózus 1961. április 12-ének méret , szinte már kozmikusnak nevezhet gigantikus csalás is
estéjén is, Gagarin állítólagos visszatérése után? - az akkori, ottani viszonyok között. Egy hatalmas hazugság
Elgondolkoztató mindenképpen, hogy Bondarenko halálának építmény, ami egy szabad és demokratikus berendezkedés
indoklása ilyen gyerekesre sikeredett. Az elmúlt évtizedek alatt a országban öt perc után összeomlana, ott
rendez k és mai utódaik, úgy látszik,- nagyon keveset tanultak. még évtizedeken át funkcionál, és megtévesztheti a
Még mindig azt hiszik, hogy illogikus mesékkel el lehet kábítani világot. A politikusokat, a szakembereket, a közvéleményt.
bennünket, vagyis a világ közvéleményét. .
. . !Megtörtént eset: amikor Gagarin kés bb Afrikában járt,
egyiptomi újságírók megkérdezték t le, repülése alatt volt-e nála
valamilyen talizmán? A válasz: "Igen, a szkafanderem zsebében
igazolás volt arról,. hogy én szovjet állampolgár vagyok. Ez a
legmegbízhatóbb talizmán.") Atomhalál a Szovjetunióban

A dologról Szaharov professzor külföldön megjelent

emlékirataiban is szó esett. Szaharov maga is jelen

volt egynémely ilyen robbantásnál, hiszen nem ok

78
nélkül nevezték a szovjet hidrogénbomba atyjának.

A Der SpiegeIben egy dán újságíró nyomozásának

79
. eredményér l számol be, amit a Szovjetunióban folytatott. Az
eset lényege: 1953-ban már javában folytak a szovjet
hidrogénbombát kipróbáló robban
tások Szemipalatyinszktól alig száz kilométerre. A
szovjet hadsereg egységei az arrafelé megszokott és valójában
sem csodálkozást, sem ellenkezést nem ébreszt módon
közölték Karaul falu lakóival, hogy másnapra kiürítik a falut.
Embereknek, állatoknak távozniuk kellett, kivéve 40 f nek.
Ezeket szándékosan otthagyták, hogy majd rajtuk
tanulmányozhassák a hidrogénbomba robbantásának
hatását.
A negyven emberb l kevesen élték túl a dolgot. A robbanás
szörny élmény volt nekik, bár fogalmuk sem volt róla, mi
történik. Valamilyen katonai kísérletre gyanakodtak - és
tulajdonképpen igazuk is volt. A "kísérleti nyulakért" aztán
hamarosan eljöttek a katonák, akik véd öltözetet viseltek.
Sugárzásmér vel vizsgálták meg a szerencsétleneket, majd két
deci vodkát itattak velük. Nem derül ki, hogy ezt vigaszdíjnak
szánták-e, avagy ez egy szovjet sugárvédelmi kezelés
részeként értelmezhet ... Pár hetes karantén után vért vettek
t lük. Többek esetében ez a megfigyelés 45 napra
hosszabbodott és egy máig
titkos egészségügyi intézményben zajlott le. A nyolcvanas évek
végére a szóban forgó negyven emberb l már csak heten
éltek, ezek nagyrésze is évtizedek óta bénán, nyomorékon. A
többiek ötvenedik életévük el tt leukémiában, különféle rákos
kórokban haltak meg.
A cikkb l kiderül más is. Például az, hogy az ötvenes
években ez arrafelé teljesen megszokott dolog volt. Ötszáz(!)
kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, ebb l 161 teljesen
nyílt, vagyis légköri robbantás volt,
80
amely jelent s nagyságú területen fert zhette (és fert zte) meg
a lakosságot. A nyolcvanas évek végéig természetesen(?) senki
sem merte kinyitni a száját. Az emberek rettent en meg voltak
félemlítve. A dolog odáig fejl dött, hogy 1989 februárjában a
hatóságok kénytelenek voltak m ködési engedélyt adni egy
állampolgári mozgalomnak is, amely a nyugat- és kelet-európai
környezetvéd mozgalmakhoz hasonlóan a kazahsztáni
atommentes . környezetért és az egykori áldozatok, a
túlél k kártérítéséért küzd.
Az egykori kísérleti terepek közelében azóta is nagyon
sok a rákos megbetegedés. Az áldozatokat negyven éven
át vizsgálták (sok ezer személyr l van szól) a hírhedt
Berija, Sztálin titkosrend rségének f nöke korától kezdve
egészen a nyolcvanas évekig - ám végs soron a "kísérlet"
eredményeit sohasem hozták nyilvánosságra, s t, a
közelmúltig állam titkoknak min sültek.
De nem ez volt az egyetlen ilyen folyamat. Mint azt
körülbelül ugyanakkor a Trud is megírta: 1954ben él
hadgyakorlatot folytattak atombombával, ahol ismét
szándékosan áldoztak fel embereket - ez esetben
katonákat. 1954. szeptember I8-án történt. Reggel 9 óra
34 perckor egy több ezer kilométer távolságról csak ezért
odavezényelt baltikumi ezred katonáit a nyílt terepre
küldték és ott érte ket az atomrobbanás. Rengetegen
szenvedtek sugárfert zést, beleértve a tiszteket is. Ezek
némelyike még évtizedekkel kés bb is szörny
betegségekkel kínlódott, majd aránylag fiatalon haltak meg
lényegében orvosi segítség nélkül. Ugyanis a szovjet
orvosok semmi támpontot nem kaptak e kórok igazi
eredeté
81
 re vonatkozóan, ellenkez leg: még az áldozatoknak
. és családjuknak is megtiltották, hogy az orvosokkal
közöljék az igazi okot... Harmincévesen infarktusok, kéz-
és lábbetegségek, vakság, rákos áttételek... Mindebben
része lett annak a több ezer katonának, akiket az ötvenes
évek (már Sztálin halála után voltak) kegyetlen katonai
vezet i erre ítéltek. A cikkb l fény derül arra is, hogy az
efféle esetek nemcsak akkor történtek; egészen 1963-ig,
amikor a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia aláírta a
légköri atomrobbantásokat tiltó egyezményt, Kazahsztán-
ban és talán másutt is voltak ilyen szadista emberkí-
sérletek 1958-ban meg bizonyosan, hisz arról túlél k
számoltak be.
Egy másik, katonai céllal elvégzett atomrobbantásról is
beszámolt a szovjet sajtó 1989-ben.16 Igaz, a
két esemény között ezúttal is legalább 35 év telt el. Ez
majdnem ugyanakkor, pontosan 1954. szeptember 14-én
történt, eléggé s r n lakott területen, az
Urál déli vidékén, Orenburg és Kujbisev között. Egy
nagyméret katonai gyakorlótéren már 1954 februárjában
elkezd dtek az el készületek. A katonák lefoglalták a
gyakorlótér 30 kilométeres körzetét is. Minden úgy nézett
ki, mintha háborúra készülnének. Új épületeket,
parancsnoki állásokat építettek, állatokat tereltek a
robbanási körzetbe. Számos katonai járm vet, tankot és
ágyút vittek oda. A környez falvak lakóit ekkor kivételesen
kitelepítették külön e célból távolabb felépített ideiglenes
városokba. A "bombázást" repül gépekr l már el tte is
gyakorolták, persze még nukleáris töltet nélkül. Majd
megérkezett Zsukov marsall, Peng Te Huai kínai védelmi
82
miniszter, Kurcsatov akadémikus, az atomprogram egyik
feje, és más vezet k is.
A robbanásnál - állítják - nem voltak emberáldozatok De
hiszen ezt állították a kazahsztáni hasonló akciók
alkalmával is... Az tény, hogy a hadvezetés így
tanulmányozta, milyen hatásai lehetnek egy ledobott
atombombának. A polgári lakosság a szükséges
felvilágosítás hiánya miatt hamarosan engedély nélkül
visszaszivárgott lakhelyére, feltehet , hogy így számosan
lettek sugárbetegek. A robbanás vidékén évekig tartott,
míg ismét megjelentek a növények és n ni kezdtek a fák
Megjegyzés: a Gagarin-ügyhöz csak annyi a kapcsolata,
amennyit a fejezet elején már említettem. Ezt harmincöt
évig tudták titkolni. Gagarin csak harminc éve repült.
Persze, vannak kés bbi keltezés titkok is.
Atombaleset
Bár e fejezetben ilyenr l is lesz még szó, talán nem árt külön is
megemlíteni egy szintén régen történt esetet. Ismeretes, hogy
nagyorosz ideológiai és nacionalista okokból a Szovjetunió nem
hadászati nukleáris berendezéseit és eszközeit szintén
kizárólag az Orosz SZSZK területén, az ország közepe táján
telepítették. Ennek voltak persze stratégiai indokai is: háború
esetén bármilyen irányból behatoló ellenség nem érhette el
ket.
Ebb l kifolyólag kés bb a balesetek miatt is, e középs
területek lakosai szenvedtek legtöbbet. Például 1957-ben a
Perm körzetében lév Kaszi városban
83
volt baj. Itt a fenti stratégia értelmében öt plutóniumot
(atomfegyverek nélkülözhetetlen nukleáris alkatrésze) termel
reaktor épült. 1957 szeptemberében vegyi robbanás
következtében mintegy 14 000 négyzetkilométernyi területen
sugárszennyezés történt. Radioaktív anyagok szóródtak szét a
környék légterében, Magyarország területének mintegy ötöd-
része nagyságú földön. A hírek szerint 14 falu lakosságát kellett
kitelepíteni. Ma már ugyan kevesebb reaktor üzemel, de még
korántsem állították le mindegyiket. Elképzelhetjük a környék
lakosságának félelmeit! Mindmáig a Szovjetunióban nem volt
olyan fórum, ahová panaszra mehettek volna (egy stratégiai
érdekekb l m köd hadiipari üzem ellen???), de olyan er sem,
amely kiállt vagy kiállhatott volna védelmükben.
A világ err l az esetr l is csak évtizedekkel kés bb értesült.
Lázadás egy hadihajón
Err l az esetr l a sajtó csak 1990-ben számolt be. A dolog 1975
novemberében történt. A balti-tengeri szovjet hadiflotta egyik
Rigában állomásozó egységén, a Sztorozsevoj tengeralattjáró-
elhárító hajón lázadás tört ki. A magyar sajtó csak átvette a
szovjet eredeti cikket. Az Izvesztyija érdekes módon javarészt
nem is tudott saját forrásokra támaszkodni, kénytelen volt
amerikai elemzéseket segítségül hívni (1990-ben, a glasznoszty
és peresztrojka ötödik évében... !), és emellé helyezte a KGB
katonai ügyészének véleményét.
84
A Sztorozsevoj hajón a lázadást Valerij Szablin, a parancsnok
helyettese szervezte. Letartóztatta és elzáratta a kapitányt s a
többi tisztet, majd a legénység megtévesztésével átvette a hajón
a hatalmat". Ez eddig úgy hangzik, mint egy jóval korábbi
kalóztörténet. De a folytatása nem az. A kalózok ugyanis
szerfölött ritkán lázadtak fel azért, hogy hajójukon szabad
vizekre, más országba menekülhessenek... Itt ez történt. A
hadihajó elindult Rigából és Svédország
felé vette útját. A szovjet flotta más egységei és így a
parancsnokság is felfigyelt az eseményre. A Sztorozsevojnak
sikerült nemcsak elhagynia a parti vizeket - tehát a
Szovjetunió felségterületét -, hanem körülbelül 90 kilométerre
volt már a svéd területi vizekt l - vagyis a megmenekülést l -
amikor "sikerült megállítani". A légier a saját hadihajóját
bombázta (bár tagadták, hogy "figyelmeztették bombázáson"
kívül más is történt volna). A hajót megállították és elfogták.
Szablint árulásért kivégezték, mások börtönbüntetéssel
megúszták. Állítólag. Mert hiszen hogyan is volt a valóságban,
azt úgyis csak újabb évtizedek múlva fogjuk megtudni, azt
hiszem.
Még egy atombaleset
A szovjet típusú és ottani berendezésekkel ellátott
atomer m vek köztudottan nem tartoznak a túlságosan
biztonságosak közé. (Nincs is bel lük sehol az ún.
szocialista táboron és Finnországon kívül.) Szintén 1975-
ös eseményr l van szó, amelyre csak 1990 júniusában
derült fény.
A leningrádi atomer m r l van szó. Ennek reaktora
85
 Csernobil-típusú szerkezet. 1975-ben a legújabb hírek szerint
3-as fokozatú, tehát súlyosnak mondható nukleáris baleset
történt. A részletekr l még nem sokat tudunk.
Talán érdemes megjegyezni, hogy a hírt nem Moszkvában,
hanem Helsinkiben tették közzé.
Hol van Bajkonur?
Témánkba vágó kérdés ez is. Mióta a magyar sajtóban is
megjelentek remek összehasonlító fényképek a szovjet és
magyar Moszkva-térképekr l (pl. Reform hetilap hasábjain),
azóta tudjuk, hogy a szovjet f városról hitelesebb képet adnak a
külföldi térképészek, mint az ottaniak. Keleti szomszédunknál hi-
vatalosan is beismerték, hogy a második világháború óta
minden közhasználatú térképet eleve gyárilag meghamisítottak,
a méretarányokat eltorzították, hamis helyen tüntettek fel
városokat, vasútvonalakat, repül tereket stb. Minderre állítólag
éberségi és stratégiai okokból került sor... Ilyenkor ismét
eszünkbe jutnak a rendkívül pontos fotókat készít kémm -
holdak, amelyek több mint húsz éve végzik dolgukat odafenn.
Hasonló okokból, a kémek és diverzánsok esetleges munkáját
és tájékozódását, kapcsolatfelvételeit megnehezítend , nem
létezett a nyolcvanas évek második feléig telefonkönyv sem
Moszkvában, amely a magán-el fizet k számait tartalmazta
volna.
Az éberség egyik csúcspontját jelentette, hogy Bajkonur
rkísérleti kilöv hely pontos földrajzi adatait is évtizedeken
keresztül hamisan adták meg. 1989
86
végén került el ször a köztudatba a Moszkovszkije Novosztyi
révén, hogy Bajkonur sem ott van, ahol a
. térképeken ábrázolják.
Az robjektumot már az amerikaiak U-2-es kém-
repül gépe is lefényképezte 1956-ban, és attól kezdve
folyamatosan kémlelték. 1962-ben már m holdakkal igen
pontos fotókat készítettek róla, melyeket Nyugaton
hamarosan pénzért árultak... A titokzatoskodás teljesen
lI fölöslegesnek bizonyult, mégis folytatták. Olyannyira, hogy
1 például a terület legfontosabb városa, Leninszk nem is
került bele a helységnévtárakba, lexikonokba; mintha nem
is létezne, 30000 lakosa ellenére. Amit addig "bajkonuri
kozmodromnak", rrepül térnek neveztek, az valójában egy 160
kilométer hosszú és 90 kilométer széles terület Kazahsztánban
a Szír-darja folyótól északra. Ám ott csak repül terek találhatók,
rkiköt nek, kilöv helynek nyoma sincs. Az igazi Bajkonur - mint
azt Nyugaton végül is megállapították, és most a Szovjetunióban
beismerték – Leninszkt l 375 kilométerre északkeletre terül el!
Hát ez elég nagy távolság, még a Szovjetunióban is.
Van ezenfelül Moszkvától északra 750 kilométerre, már a
sarkkörön túl egy második kilöv telep (Pleszeck városa
közelében), és egy harmadik Kapusztyin Jar mellett. Ez utóbbi
Volgográdtól 100 kilométerre keletre, a Volga bal partján
található. A háború után innen indították a németekt l zsákmá-
nyolt rakétákat. Minderr l elég részletesen olvashattunk a
népszer ismeretterjeszt magyar sajtóban is.19 Egy másik
napilapunk már így tette fel a kérdést: "Ha nem igaz Bajkonur,
honnan l tték fel Farkas Bertalant?,, Ebben már úgy szerepel
az állítás,
87
hogy Bajkonur nev város a valóságban soha nem is
létezett. A kérdésre Kubászov szovjet rhajós meg-
lehet sen kitér választ adott ("Az rrepül tér nem is
Bajkonurban és nem is Leninszkben van, hanem a két
város között..."), majd váratlanul említ egy negyediket is,
bizonyos Poliszetszk nev várost, de ennek közelebbi
földrajzi helyér l hallgat. Feltehetjük a kérdést: ha ez még
mindig ilyen zavaros és "titokzatos" volt 1989 végén is,
akkor mennyi egyéb titok lehetett az egész szovjet
rkutatásban az .ötvenes évekt l napjainkig?
Azt a bizonyos másik kérdést, amely majd el kerül még
e könyv végén is, már ekkor feltette egy magyar publicista.
Azt írta ugyanis Megyesi Gusztáv:
"A bajkonuri hírben mindazonáltal nem az az érdekes,
hogy nem is létezett. A bajkonuri hírben kizárólag az az
érdekes, hogy a világ fejlettebbik része tudott róla,
mégsem szólt a blöffr l. Már évekkel
ezel tt m hold pásztázta a vidéket...
Igaz is. A Nyugat, ha tud valamit - és kétségkívül sokat
tudott minderr l és a hasonló ügyekr l is miért hallgatott,
miért hallgat ma is? Gagarin ügyében is? Visszatérünk még
erre.
88
Gagarin halála
Ha életében ennyi volt a rejtély, talán nem csoda, hogy a
halála is b velkedik titkokban és megmagyarázatlan
mozzanatokban. Mégis kezdjük Gagarin születésével.
Önéletrajzában, a már említett könyvben, Valentyin
bátyjáról megjegyzi ( írta kés bb a róla szóló "Moj brat,
Jurij" - Fivérem, Jurij - cím könyvet), hogy az 1924-ben,
tehát Lenin halálának évében született - de azt elfelejti
közölni, hogy valójában maga hol is látta meg a
napvilágot. Könyvében
egy teljes oldalt szentel faluja szépségének - de .
a község neve sehol sem szerepel. Enyhén szólva
,?
gyanús, nem.
Élete többi rejtélyér l már írtunk. Ezek után nem
csoda, ha a halála körülményei is gyanúsak .
S t már maga az a tény is, hogy nem egészen hét
évvel a "repülése" után balesetben veszik oda. Minden
gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy egy ilyen
értéket, amit személyévei képviselt a szovjet birodalom
propagandája számára, nem szabad veszni hagyni. Ez
azt jelenti, hogy miután "elvégezte a világ els
rrepülését" / úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére.
Magyarul: még egy biciklire sem engedhetik felülni,
nemhogy vadászrepül gépet vezetgessen! A vadász
repülés köztudottan - különösen
89
 szovjet gyártmányú gépekkel - nem tartozik a kifejezett
életbiztosítási módok közé... Tehát ez a "baleseti halál" is sokat
hajósok - ezek már igaziak voltak, akik valóban repültek a
mondhat már a maga puszta tényével is.
világ rben - tettei és nyilatkozatai elvonták a világ
Hogy egy rhajós mit tesz kés bb, az csak demokratikus
figyelmét. Akkor már a kívülállók számára is világosan
országban függ kizárólag t le magától. Ismeretes a leghíresebb
kirajzolódtak az amerikai-szovjet vetélkedés körvonalai,
amerikai rhajósok olykor bizony eléggé "megcsavarodott" útja -
érthet vé vált, melyik miért siet annyira. Nálunk Kelet-
életük kés bbi szakaszában. Bármit tettek, csak t lük függött,
Európában megszoktuk, hogy különösen a nagy szovjet
még ha katonák voltak, akkor is. A keleti rhajós él emlékm vé
évfordulók el tt repültek az rhajósok, vagy akkor, ha az
válik, akár akarja, akár nem. Ez alól kevés a kivétel (ha
amerikaiak el re bejelentettek egy-egy,fontosabb
egyáltalán akad). Hogy mennyire vigyáznak rá, arra példa lehet
kísérletet. Még mindig létezett a nagy szovjet titoktartás,
a magyar rhajós, Farkas Bertalan esete is. Egykori társa,
minden rkísérletr l csak utólag értesültünk. Például
Magyari Béla (akit egy valamikor döntéssel örök másodiknak,
amikor az els rhajósn , Tyereskova repült (akit kés bb
örök sikertelennek ítélt egy bizottság: végül is nem t, hanem a
feltehet en akarata ellenére férjhez adtak egy másik
másik magyar repül t választván rhajósnak) így nyilatkozott
szovjet rhajóshoz, csupáncsak azért, hogy a propaganda
err l egy újságnak: "Berci már tíz éve nem repülhetett
ismét szárnyakat kapjon, és hirdethesse az "els rhajós
szuperszónikus ,gépen, úgymond hatalmi szóval ett l eltiltották.
házaspár" dics ségét) a délel tti órákban, a moszkvai,
Évek óta próbálkozik, nem kap rá engedélyt.,,22
budapesti stb. rádiókban már aznap délután és este
Egyértelm tehát, hogy a világ "els számú rhajósának"
nagyméret zenedarabokat mutattak be tiszteletére. Aki
tökéletes biztonságot kellett nyújtani. Ez volt a birodalom
egy kicsit is ért ezekhez a dolgokhoz tudja, hogy egy
érdeke. És tudtuk, hogy ezt Gagarin meg is kapta; a hatvanas
zenedarabot nem lehet pár óra alatt megkomponálni és
évek elején még utazgatott ide-oda, vagyis utaztatták a világ
betanítani egy nagy szimfonikus zenekarnak... Tehát a
minden részébe, és szorgosan aratta le az "els rhajós"
további rutak körül is lebegett valami titokzatoskodás,
babérjait. Valósággal fürdött a dics ségben. Számtalan interjút
illogikus dolgok és az általános gyanakvás borított rájuk ár-
és nyilatkozatot adott, de ha ezek szövegét figyelmesen
nyat.
elolvassuk, alig találunk bennük valamilyen konkrétumot a
Tehát mit tudunk Gagarinról? Egy repüléssel kap-
repülésr l, annak körülményeir l és hátterér l, a saját
csolatos iskolát végzett el az " rrepülése" után, és valahol
személyér l. Ahogy múlt az id , egyre kevesebbet olvashattunk
vidéken ezzel kapcsolatban többek között vadászgépeken
róla. A következ r
is repült. Aztán 1968 tavaszán egy napon bemondták a
hírt, hogy repül balesetben életét vesztette. A részletekkel
- a jól bevált módszer szerint - most is takarékoskodtak. Az
biztos - és
err l a magyar sajtó is írt, no persze már er sen a

90
91
"glasznoszty" korában (1987-ben), hogy Gagarin esetleg nem is
repül gép-szerencsétlenség, hanem egy másik rkísérlet
vagy közúti baleset áldozata lett, de a Szovjetunióban terjeng
pletykák szerint az ittas vezetést sem zárták ki. Azt mondani
sem kell: a haláláról készült harminckötetes jegyz könyvet(!)
nem tették közzé.
Az biztos, hogy csak az ún. glasznoszty korában kezdett err l
cikkezni a szovjet sajtó is. Hadd jegyezzük meg: abban a nagy
országban a nyíltság még ma, 1990-ben sem érte el azt a
szintet, mely a köz számára hozzáférhet vé tette volna a
Gagarin halálát boncolgató jegyz könyv összes adatát. Nem
kétséges: azért, mert ennek adatai (is) ellentmondanak
egymásnak és f leg a hivatalos változatnak, amellyel akkor az
" rhajós" halálát indokolták. Az egyetlen gyenge kis próbálkozás
Leonov úrhajós és Belocerkovszkij akadémikus Pravda-beli
cikke volt a baleset évfordulója táján.23 Ebben k ketten
természetesen tisztára mosnának mindenkit: Gagarinon kívül
annak környezetét, kollégáit, a kormányt és így tovább. Senki
sem volt hibás, még kevésbé b nös - állították.
Ók is érezték, nagyon furcsa, hogy Gagarin tovább repdesett
és végül így érte baleset. Idézem: "Az els kérdés: miért kellett
Gagarinnak repülnie? A válasz: mert úrhajós volt." A további
indoklás a demagógia csúcspontját jelenti: a szerz k szerint Ga-
garin megtagadta volna önmagát, ha nem repül tovább, ha nem
törekszik arra, hogy formában maradjon, és így tovább... A baj
csak az, hogy 1. Az rrepül edzését aligha földközeli katonai
vadászgépeken kell végezni; 2. Miért kellett volna
92
neki továbbra is megjátszani az rhajóst? A cikk azt sugallja,
hogy Gagarin önmagát és környezete t ezután is úrhajósnak
akarta látni, és emiatt komoly el készületek folytak egy kés bbi
"második" rutazás megrendezésére. Akkor természetesen err l
egyetlen szót sem hallottunk - 1987-ben viszont a Pravda
révén arról szerettek volna meggy zni bennünket, hogy
igenis tervbe volt véve Gagarin újabb utazása. Azt állították:
volt a Szojuz-l-es utazása során Kornarov tartaléka, dubl re.
Arról a Szojuz-1esr l van szó, amely 1967. április 23-24-én
repült, és amely szerencsétlenül járt: Komarov odaveszett a
hajóban, földretérés után holtan szedték ki bel le. Talán nem árt
megjegyezni, hogy a mi rhajózással foglalkozó kiadványaink
átvéve a szovjet terminológiát, a Szojuz-1-esr l azt írják: ez csak
a Szojuz-típusú hajók "kipróbálása" volt, és a repülési
táblázatokban egy szót sem ejtenek arról, hogy a kísérlet balul
ütött ki.
Szóval állítólag Gagarin továbbra is kacérkodott az
rrepüléssel, és a hatóságok 'ebben teljes mértékben
támogatták t. Itt felmerülhet egy lélektani indoklás is: a
rendez k talán Gagarin nyomásának engedtek? Lehet, hogy a
harmincas éveiben járó férfi szerette volna legalább önmagának
bebizonyítani, hogy mégis képes az rrepülésre? Mi tudjuk, hogy
sohasem járt az rben, és félt, hogy ez kiderülhet. A
rendez k körében, és talán azon a körön kívül is pl. a politikusok
egyes másodrend vezet i körében - sokan tudták az igazságot.
Ha maga hallgat is a sírig - nem lehetett biztos benne, hogy
mások is hallgatnak-e majd. Egy rrepülés mindenképpen meg-
nyugtatta volna els sorban az lelkiismeretét, másodsorban
93
talán örökre betömte volna azok száját, akik kimondhatták volna
az igazságot.
Ettól függetlenül gyanús a dolog. Gagarin a hatvanas évek
közepén a Zsukovszkij repül akadémia hallgatója volt, ahol
repül mérnöki képesítést szerzett, és diplomamunkáját
(természetesen kit n fokozattal! - mondta Leonov...) 1968.
február 7-én védte meg.
Hadd mondjam meg: ismerve a birodalmi viszonyokat, a
propagandának alárendelt valós világot, még azt is
megkockáztathatom: lehet, mindebb l egy árva szó sem igaz.
Lehet, hogy Gagarin a közelében sem járt soha a
repül akadémiának! Lehet, egy félrees villában élt a
családjával, és nem hagyták, hogy bármivel is foglalkozzon, s t,
hogy egyáltalán részt vegyen a normális életben. Brezsnyevék
alatt nem csak ilyen dolgok történtek - mint már tudjuk.
Leonov és Belocerkovszkij azt állították 1987-ben: Gagarin a
Szojuz-sorozat következ repülésére készült, ahol is már lett
volna az l-es számú rhajós. Nem tartalék, hanem valóban az,
aki repülhet. Komarov halála "mélyen megrázta", állítják.
Februárban diplomamunka, márciusban pedig - állítólag -
megkezdte az edzéseket, amelyek felkészítették ót a repül útra
a Kozmoszban.
Eltekintve attól az apróságtól, hogy a hatvanas évek végére
az amerikaiak bebizonyították: nem csak volt pilóták
repülhetnek az rben, a felkészülési id is kevésnek t nik. A
Szojuz-sorozat következ repülésére 1968 októberében, majd
1969 januárjában került sor. Elég lett volna a márciustól
rendelkezésre álló id ?
94
Említettem, nem csak katonai pilóták repültek akkor már.
Miel tt Gagarin meghalt volna, 1961 és 1968 között a Gemini-
programok keretében számos amerikai rhajós vágott neki a
nehéz útnak. Ki csak néhány órát, ki pedig heteket töltött az
rben. Es amíg Glenn, Gordon, Young és McDivitt mind bere-
pül pilóták voltak, Cernan repül gép-szerkeszt , vagy a
szakmában ismertebb néven konstrukt r. Borman egy
katonaiskolai el adó(!), Schirra a haditengerészet tisztje,
Schrnitt geológus, Schweickart csillagász... Anders nukleáris
mérnök, Aldrin pedig (aki kés bb a Holdra is eljutott, az Apolló-
ll-esen Arrnstronggal együtt volt a második ember, aki erre az
égitestre tette a lábát) egészen egyszer en mérnök volt, aki
elméleti rhajózásból doktorált és csak kés bb lett bel le
rhajós!
Ezzel arra céloztam, hogy meglehet sen besz kült álláspont
az, amely szerint Gagarin csak úgy folytathatta volna (meg nem
kezdett) rhajós karrierjét, ha berepül pilótaként hosszú
éveken át különböz nagysebesség katonai vadászgépeken
repül. Ez a hatvanas évek vége felé már régen túlhaladott állás-
pont volt. Más kérdés persze, hogy a szovjet rpilóták között
akkoriban még másféle nem nagyon akadt. Ha végignézzük az
életrajzaikat, szinte kísérteties hasonlóságot fedezünk fel
abban, ami az rrepülést megel z en történt Tyitovval,
Nyikolajevvel, Popoviccsal, Tyereskovával, Bikovszkijjal és a
többiekkel. Kivétel nélkül mindegyik a hadsereg repül tisztje
volt, aztán egy vagy két rrepülés után általában a Zsukovszkij
f iskolán szereztek diplomát, majd igen magas rangra
emelkedtek a szovjet hadseregben (altábornagy, vezér rnagy
stb.). Azonkívül,
95
mint erre már céloztam, pár év után teljesen elt ntek a
szemünk el l. Ki hallott az utóbbi tizenöt évben például
Tyereskova rhajósn r l, Tyitovról, hogy a régebbiekr l
ne is beszéljünk?
De menjünk vissza a szovjet hivatalos állításokhoz 1987-
b l. Ekkor a már említett hosszú cikk két szerz je amellett
kardoskodott, hogy amilyen életutat Gagarin választott
magának a repülés után, az teljesen logikus és érthet volt,
szinte sugallják, hogy az egyetlen helyes úton járt az "els
rhajós". Mindenképpen tökéletes megértésükr l
biztosították döntését, posztumusz módon, persze.
A következ kben azért más forrásokat is idézek majd.
Szovjet, magyar, lengyel és nyugati újságokban pár
mondatos rövid hírekt l és állításoktól kezdve hatalmas
nagy cikkek is napvilágot láttak err l a témáról. A
legérdekesebb és - bár a szerz akaratától függetlenül- a
legtöbb leleplez anyagot Georgij Beregovoj rhajós
(született 1921-ben, a légier altábornagya, pszichológus,
1968-ban a Szojuz-3-as rpilótája. Kés bb a Gagarinról
elnevezett rhajóskiképz központ parancsnoka) adta
közre a Szovjetunióban. A beszámolók egymással nem túl
pontosan egyeznek.
Ami körülbelül azonos, az a Gagarin halálát követ
nyomozás eredménye. Viszont nem egészen egyformán
írták le a baleset körülményeit, és az abból levont
következtetések sem esengenek össze. Id rendi
sorrendben el ször Beregovoj 1984-es cikkéb l idézünk
fel gondolatokat.
Gagarin a következ kozmikus útra készül dött,
amelyben - mint biztosították - lesz az els jelölt, tehát
nagy valószín séggel fog repülni. Nagy
96
kedvvel látott munkához, bár a februári diplomavédés után csak
március közepén, pontosan 1968. március 13-án kezdett el
ismét repülni. A következ 8 nap alatt összesen 7 órát repült,
ezt 18 felszállásból hozta össze. Kétüléses MIG-15-ös
gyakorlógépet adtak alája, egyik esetben sem repült egyedül.
Az ominózus március 27-én kétszer is ugyanazzal az oktatóval
kellett repülnie, bizonyos Szerjoginnal (a források nem
mulasztják el megjegyezni, hogy kit n repül volt, a Honvéd
Háború H se kitüntetés büszke tulajdonosa).
Beregovoj szerint az utólagos nyomozás során percr l percre
ellen rizték Gagarin utolsó két napjának minden percét. Kikkel
találkozott, kikkel beszélt stb. Nem kell nagy fantázia ahhoz,
hogy megértsük: szabotázsra is gyanakodtak. Bár ezt Beregovoj
nem mondja ki kereken, és kevéssé valószín is, ismerve a
Szovjetunió akkori reális viszonyait. A Csillagváros ("Zvezdnij
Gorodok") Moszkvától kelet-északkeletre körülbelül 40
kilométerre terül el (vagy nem is arrafelé és nem is olyan távol?
A hamis térképeket ismerve ez is lehetséges...), és az
rhajózási központ személyzete, kiszolgálói, valamint rhajósok
élnek ott. Természetesen, ahogy a Szovjetunió városainak több
mint 90%-a, úgy ez is zártnak min sült, és oda külföldiek csak
kivételes alkalmakkor és engedéllyel, máshol lakó hazai
polgárok pedig soha nem léphettek be. Idegenek, kémek tehát
nem juthattak be a szigorúan rzött központba. Egyetlen forrás
sem közli, hogy is végezte Gagarin a repüléseit 1968 tavaszán?
Annyi t nik bizonyosnak - ha igazat Írnak a források -, hogy a
gyakorló-repül tér nem lehetett túl messze Csillagvárostól, és
Így Moszkvától
97
sem. Hisz Gagarin ott lakott, és naponta onnan indult a
repülésekre. Feltehet , hogy egy aránylag közeli katonai
repül térr l folytak a felszállások. Annál is inkább, mert a
szövegekb l kiderül: nem volt az egyetlen, aki akkoriban
rendszeresen repült. Az éppen felkészített következ
rhajóscsoport is
repült id nként. Elejtett megjegyzésekb l világosan
kiderül: Csillagvárosból külön autóbuszokkal szállították
naponta többször is az iskola hallgatóit a gyakorló
repülésekre.
1968. március 27-én délel tt 9.15-kor jelentkezett
Szerjoginnal együtt, aláírták az ilyenkor szokásos
papírokat, tudatták vele, hogy aznap mi lesz a repülési
terv, milyen feladatokat kell végrehajtania. De csak 10.19-
kor engedélyezték a startot, legalábbis ez így szerepel a
repül téri naplóban. Gyakorlatilag tíz perc múlva már be is
fejezte a gyakorlatot (holott aznapra két 30 perces repülés
volt el írva!) és 10.30kor a 625-ös számon jelentkez
Gagarinnal közölték, térjen vissza. Leonovék jelentése
szerint ez úgy történt, hogy maga Gagarin kért engedélyt
a 320-as irányra térni (a folyamatos amerikai lehallgatás
miatt ilyen számokkal például a hazatérés m veletét
próbálták álcázni). "Ezután a rádiókapcsolat megszakadt",
írja Leonov és Belocerkovszkij akadémikus. Beregevoj
rhajós szerint azonban a dolog egy kicsit másképpen
történt: "Gagarin: Itt a 625-ös, a feladatot végrehajtottam.
Magasság 5200..." "A földr l a repülés parancsnoka:
Ellen rizd a magasságot."
De erre már nem érkezett válasz, az éter hallgatott.
Nos, miért? Miért nem válaszolt, ha még több mit
98
ötezer méter magasan volt, és a gép elkezdett zuhanni?
Két szóra még maradt volna ideje. Az is gyanús, miért
ellen riztették vele a földr l a magasságát? Feltehet en
volt némi különbség az általa megadott érték és a
radarokon bemért valós magassága között. Ezért lett
volna szükség még egy ellen rzésre. Ha Gagarin olyan
remek pilóta volt, amilyennek kés bb beállították, ráadásul
az egyik legjobb instruktor ül mögötte, aki a MIG-15-ös
gyakorlógépeket ismerve bármikor segíthetett neki?
Ezeken a gépeken ugyanis a pilóta mögött ül
instruktornál is megvannak ugyanazok a m szerek, mint a
pilótánál, a kormányzáshoz szükséges felszerelés dupláz-
va van - az egész kissé hasonlít a gépkocsivezet
tanulóautóihoz, ahol is az újdonsült vezet jelölt mellett ül
oktató a maga pedáljaival bármikor kontrollálni tudja a
vezet t, s t felülbírálva akár a járm vet meg is állíthatja,
gyorsíthatja, fékezheti stb. Nos, a MIG-15-ösön
Szerjoginnak minderre megvolt a lehet sége. Mégsem tett
semmit?..
Gyanús persze az is: Leonov és társa miért nem idézik
ezt a részletet a harminckötetes jelentésb l? Miért
próbálják elhallgatni?
"Az elemzések szerint egy perccel kés bb Gagarin
repül gépe a földbe fúródott." Hát igen, a helyszín
kés bbi elemzése arra enged következtetni, hogy valóban
így történhetett. A gép akkor már csak egyetlen darab
irányíthatatlan fémtömeg volt, hatalmas sebességénél fogva
lövedékként fúródott a földbe, jókora krátert ütve.
A MIG-15-ös súlya körülbelül 6,5 tonna (felsze-
reltségét l függ en), és ha egy ilyen tárgy a maga nagy
sebességévei 5000 méterr l, körülbelül 60-70
99
fokos szögben csapódik a földbe, hát ott bizony csak egy
kráter marad a helyén. Méghozzá olyan, amelybe a gép motorja
valósággal belefúródik, és elt nik a föld alatt. Állítólag ennek a
gyakorlógépnek a motorját is úgy kellett aztán a kráter talajából
el ásni.
Az egyik cikk a tények sz kszavú felsorolásában merül ki, a
másik valósággal drámai eposznak hat. Ezt utóbbi (Beregovoj
változata) leírja, mi történt Csillagvárosban azután, hogy hírt
kaptak Gagarin katasztrófájáról. A rádióadások szövegében is
eltéréseket tapasztalunk. Leonovék mindenképpen olyan
embernek akarták mutatni Gagarint, aki végig tisztán, h shöz ill
nyugalommal cselekedett. Gyanús, hogy míg Beregovoj a
hazatérési irányvonalat-kódszót 320-asnak nevezi, Leonovék
ugyanezt 620-asnak. Beregovoj szerint, ahogyan fentebb már
írtuk, az utolsó ellen rzést parancsoló szavakra már nem jött
válasz Gagarintól. Leonov szerint viszont szép gömböly
párbeszéd zajlott le, amely minden vadászpilóta és
repülésirányító szívét megörvendezteti: "Gagarin: Itt 625, a
feladatot a 20-as zónában teljesítettem, kérek engedélyt, hogy a,
620-as irányba forduljak." ,,625, engedélyezem." "Értettem,
végre hajtom!", és hosszáteszik a szerz k: "Ezek voltak Gagarin
utolsó szavai."
Ezek szerint többféle utolsó szavai lehettek, attól függ en,
melyik szerz t olvassuk...
Beregovoj mintegy saját élményeként írja le, hogy Nyikolaj
Kuznyecov, az rhajósképz intézet parancsnoka és Nyikolaj
Kamanyin (közelebbr l meg nem határozott rangú és rend
parancsnokféle) az els órában nem akarták elhinni a hírt,
aminthogy Gagarin barátai és köztük természetesen az
100
ezt leíró Beregovoj sem. Ez feltehet en 27-én délben vagy
délután volt, bár erre nincs pontos utalás a szövegben. Csak
annyi volt a hír, hogy Szerjogin és Gagarin gyakorló repülés
közben elt ntek, és nem kerültek el . Csillagváros felbolydult -
vagy mégsem? Hiszen kiderül a szövegb l, hogy néhány
beavatotton kívül senki sem hallotta a hírt, az a bizonyos
Kamanyin pedig még azt is megtiltotta, hogy Gagarin feleségét
értesítsék... Persze, még reménykedtek, hogy a hír nem igaz.
De múltak az órák. Akkor már állítólag helikopterek keresték a
gépet, de aznap kés délután bukkantak csak a
-kráterre. Márciusban azon az éghajlaton hamar sötétedik.
Másnap folytatták tehát, amint ismét világosodott. Nem igaz hát,
amit Leonovék írtak ("a ment osztagok azonnal biztosították a
helyszínt"). Beregovoj szerint a kutatásban nemcsak helikopte-
rek vettek részt (50-100 méter magasságban), hanem 300
méterre a földt l IL-14-es repül gépek is bejárták az egész
gyakorlóterületet. Miközben ez a kutatás folyt, máris kiadták a
parancsot: mindenkit l megkérdezni, találkozott-e Gagarinnal az
utóbbi két napban, és ha igen, mir l beszélgettek? Egyesek
ugyanis nemcsak szabotázsra, hanem öngyilkossági szándékra
is gyanakodtak, bár ezt sem olvashatjuk ki feketén-fehéren
ebb l a cikkb l. Még volt remény, hogy a gép összeütközött
valamivel, a pilóták katapultáltak, és valahol, a hideg puszta
földön vagy erd kben várják a segítséget.
Aznap délután 16 óra körül olybá t nt, megtalálták a
katasztrófa helyszínét, a krátert, de már besötétedett, és
fáklyafénynél nem sokat láttak. (Egy megjegyzés: a szovjet
repül sök még 1968-ban sem is
101
merték a zseblámpákat?) Hideg volt, fagyott azon az éjszakán
is. A ment k a krátert l kiindulva gyalog járták be a közelebbi
környéket, a pilótákat keresve, de senkit sem találtak.
Ám még folytatták a kutatásokat, és már kés éjjel volt,
amikor el bb egy térképtartót, majd a gazdáját is megtalálták.
Szerjogin holtteste került el . Kissé különösnek t nik, hogy azon
az éjszakán pedig már meglelték a krátert! - a szovjet katonai
rádiósok órákon keresztül hívják Gagarint az éterben (,,625,
625!"), de az nem jelentkezik. Éjjel fél egykor kezd dött a.
sebtében összehívott különleges bizottság ülése; a szovjet
légier f nöke és marsallja maga intézkedett emiatt. Látszott,
Gagarin halála nagy ügynek ígérkezik; azon az éjszakán a
felel sök aligha aludtak. Még éjfél el tt megkezd dött mindazok
kihallgatása, akik az elmúlt napokban akár, csak egyetlen szót is
váltottak az " rhajóssal". (Érdekes, a jelek szerint az senkit sem
érdekelt, vajon nem Szerjogin akart-e öngyilkosságot elkövetni?
Beregovoj nem írja, de nyilvánvaló: ezek
b l a beszélgetésekb l az égvilágon semmi sem derül ki.)
Gagarin állítólag olyan volt, mint máskor, hisz nem sejthette, mi
készül. Az emberek általában
(és talán: szerencsére) nem ismerik sorsukat. Az éjszaka
folyamán el készítettek négy IL-14-es gépet, sítalpakon
ment csoportokat, és döntés született arról is, hogy amint
kivilágosodik, megkezdik a kráternél a földmunkákat. Mivel csak
Szerjogin holttestét találták meg, még remélték, Gagarinnak
sikerült katapultálnia és életben lesz.
Hajnali ötre el készítettek egy ment csapatot, amelyet
Novszelovo község környékére akartak küldeni.
102
Reggelre a kráterb l kiszedték a gép több, iszonyúan
elcsavarodott, eltorzult alkatrészét. A kráterb l kiszivattyúzták a
vizet és nekiálltak kiásni bel le a földet, hogy eljussanak a
motorhoz.
Megtalálják Gagarint
Talán mondanom sem kell, hogy itt sem egyeznek a
beszámolók. Leonov-Belocerkovszkij alapvet en mást írnak,
mint Beregovoj, aki pedig közelebb volt az eseményekhez,
szinte szemtanúként kezelhet . Ezenfelül els kézb l értesült
mindenr l. Más kérdés, hogy valóban az igazat írja-e minden
részletben? Hiszen nagyon könnyen elképzelhet , s t eleve
figyelembe kell venni, hogy a rendez k Gagarin utolsó nagy
fellépését - a halálát! - is igyekeztek megrendezni, hogy az
megfeleljen a propaganda és a kormány érdekeinek. Így nincs ""
kizárva, hogy az rhajós bajtársat is megtévesztették, és
bizonyos látszatokat ténynek fogadott el, majd írt le.
Lássuk hát az ellentmondást. Beregovoj: 7 óra 25 perckor
(reggel - N. L) Kamanyin és a bizottság ismét a kráter körül
kutatott. A jellegzetes középoroszországi vegyeserd fáinak
csúcsait az érkez (zuhanó) gép, 60-70 fokos szögben metszette
le. Az egyik fán körülbelül 10 méter magasan észrevették
valamilyen tárgyat. Leszedték és kiderült: az egy repül s
zubbony els része. Volt rajta egy zseb is, és
abban Gagarin névre szóló étkezési jegyeket találtak. Ekkor már
nem lehetettek kétségeik. Beregovoj csak érezteti, hogy a
pilótából szinte semmit sem találtak. Míg Szerjogin holtteste
felismerhet volt, Gagarinnak
103
csak néhány darabja került el . Ezeket kés bb krematóriumban
hamvasztották el. Nincs adat arról, hogy e maradványokat
megmutatták volna a családjának. Csak annyit tudunk, hogy a
krematóriumban jelen voltak Szerjogin és Gagarin családtagjai
és az összes rhajós. A szovjet hírközl szervek csak ezek
után, március 29-én - tehát csaknem két nappal a katasztrófa
után! - adták ki az els hírt az eseményr l. Nem árt
megjegyezni: vajon miért e nagy "sietség"? Gondoljuk csak
végig: a krematóriumi égetésre este 21 óra után kerül sor! Vajon
a Szovjetunióban a krematóriumok két vagy három m szakban
dolgoznak?.. Nem valószín . Mindenesetre újabb gyanús jel:
miért kellett a Szovjetunió H se, a "világ els rhajósa" stb. stb.
földi maradványait ilyen középkort idéz id pontban eltüntetni?
Nem zárható ki, hogy ez is része az utolsó akciónak, amely
Gagarinnal kapcsolatos. A rendez k kívánsága ez. Ne
maradjon fenn a holttest, ne legyen többé lehet sége senkinek
megvizsgálni azt és esetleg kényelmetlen következtetéseket
levonni bel le.
És most lássuk, mit ír a holttestr l Leonov és akadémikus
társa. Szerintük a dolog egészen másként zajlott le.
Felismerhetetlen maradványok? Ugyan, kérem!.Minden
tökéletesen érthet és világos! "Nem mutattak rendellenességet
a testmaradványok sem. A lábak a pedálokon, Gagarin bal keze
a gázkaron. Az ujjak nyoma a m szerfalon azt mutatta: munka-
helyzetben voltak a pilóták. Katapultálásra nem történt kísérlet."
Az utolsó mondat kivételével valami nagy csalás érz dik. Ha
Gagarin teljes holttestét viszonylagos
104
egységben találták a gépben, akkor Kamanyin miféle
pilótazubbonyt talált egy fa tetején? Vagy a szörny
földretéréskor Gagarin csak a zubbonya mells részét
vesztette el, amúgy szépen ült a gépben, kezei, lábai
az,el írt helyzetben? Ne felejtsük el, iszonyú er vel
csapódott a gép a földbe, olyannyira, hogy a hét méter
mély kráter fenekébe, a földbe mélyedve találták csak meg
egyes nehezebb alkatrészeit, például a motort.
Lehetséges-e, hogy ezek után a pilóta - csak az egyik,
mert a másikat mint tudjuk jóval odébb a gépen kívül lelték
fel- holtan ugyan, de viszonylagos épségben hever a
gépben úgy, hogy végtagjai helyzetéb l ennyi mindenre
lehessen következtetni? Felmerül sajnos a gondolat, hogy
Leonovék egyszer sítenek és szeretnék elkenni a gyanús
dolgokat.
A szovjet vizsgálat három, illetve négy lehetséges
baleseti okot adott meg. El re kell bocsátanom: nem
sikerült kideríteni,. mi okozta a katasztrófát. Az egyik
elmélet szerint a gép madárral vagy meteorológiai
léggömbbel ütközött össze. Mindkét dolog lehetséges,
történtek már ilyen katasztrófák sokfelé a világban. A másik
változat szerint talán egy arrafelé gyakorlatozó gép
örvényáramába kerültek, és ez okozhatta a bajt. (Furcsa
különben, hogy ugyanazon a gyakorlótéren a leveg ben
egymástól függetlenül irányított több gép repdes
egyid ben...) A szakért k harmadikként nem zárták ki azt
sem, hogy egy váratlanul felbukkanó melegáramlat,
úgynevezett termik kijavíthatatlan repülési irányváltozást
okozott az alacsonyan szálló .gépnél (erre is voltak már
példák a repülés történetében, és a gép "átbukott", majd a
105
pilóták már nem tudták,visszanyerni az eredeti haladási
irányt. . általánosan elfogadott tétellel. .
Negyedikként felmerült az is, hogy mindez egyszerre
történt. Termik; más gép örvényárama és ütközés
valamivel, madárral vagy. léggömbbel. De egyikre sincs
bizonyíték.
Senki sem érti, miért nem katapultáltak. Ezt egymástól
függetlenül is megtehették volna mindketten. A
feltételezések szerint becsapódáskor a túlterhelés
elérhette a 11 g-t. Az emberek a gyakorlatok során
maximum 8 g terhelést viselnek el, a repül gépek pedig
ennél már darabokra esnek szét.
Következtetés
A konkrét adatok ijeszt hiánya miatt ennek a résznek a
"Találgatások" címet is adhattam volna. Ugyanis mélységes a
hallgatás kútja a birodalomban. Pontos adatokra nem lehet
szert tenni, ami pedig megjelent és megjelenik a sajtóban, azt
szemmel látható módon ellen rizték már. Olykor érezhet ek a
húzások, logikus részek hiányoznak, mások jellemz en
hamisak. A rendez k még mindig markukban tartják Gagarint,
idestova harminc évvel "repülése" és huszonkét évvel halála
után is.
Egy biztos: az összes hivatalos forrásban azt olvashatjuk
mind a mai napig, hogy Gagarin volt az els rhajós, és ehhez
nem férhet kétség. Ezt olyan axiómaként, alap tételként kezelik,
amely mintegy magától értet d igazság, és amelyt l eltérni
nyomokban sem lehet. Néhány "színesnek" tartott részletet
dobnak be id nként valamelyik sajtótermék útján
106
a köztudatba, de ezek sem ellenkezhetnek ezzel az
Márpedig én arra a következtetésre jutottam, hogy Gagarin
furcsa halála is bizonyíték. Közvetett módon bizonyítja
tételünk helyességét: annak idején nem járt az rben. És hogy
ez a titok most már sohase derülhessen ki - meg kellett halnia.
És elég volt, ha csak hal meg, hisz sem az rhajósok, sem
családja körében senki sem ismerte azt a bizonyos terhel
tényt. A legtöbben szintén hitték és hiszik mind a mai napig,
hogy ez a férfi valóban megkerülte a Földet egy rhajóban 1961.
április l2-én.
Nem csupán arról van szó, hogy én 1961. április 13-án, egy
nappal az eset után bizonyíthatóan megjósoltam a halálát. Azt
mondtam: "Ez az ember nem fog sokáig élni." Az én
jóslatomnak természetesen semmi köze az ügyhöz. Ez egy
nagypolitikai játszma volt, és csak az.. Már az el bbi
fejezetekben is láthattuk, hogy a szovjet rkutatás akkori
korszakában a kutatásnak szinte semmilyen valós szerep
nem jutott. Minden, amit " rkutatásnak" neveztek, a hivatalos
állami ideológia és propaganda eszközeként funkcionált és nem
másképpen. Ez a hatalmas gépezet mindent ennek a célnak
rendelt alá, legyen az technika, m szaki találmány, egy-egy új
gondolat vagy maga az ember. Sok tízezren dolgoztak akkor
ebben
. az "iparban" anélkül, hogy valóban tudták volna, mit is
cselekszenek, és miért. Az utolsó, fagyban szenved bajkonuri
technikustói felfelé, tehát a nyilvánosság reflektorai elé állított
rhajósokig mindenki a propagandagépezet szolgája volt,
csak az.
Azt állítjuk tehát, hogy Gagarin:
1. 1961-ben nem járt az rben; és
107
 2. ezért egy id után el kellett t nnie.
A logikus "türelmi id " kivárása után ez az elt nés, vagy
inkább eltüntetés be is következett. Csak
a halál jöhetett számításba. A rendez k és politikai
megbízóik így elsimítják majd az ,utolsó nyomokat is.
Hiszen ne feledjük: soha nem fog kiderülni, hányan
haltak már meg el tte - miatta? Ugyanazon kozmikus
hazugság miatt? Ahogy lenyilazták mindazokat a
rabszolgákat, akik Attila sírját ásták (és így ismerték az
oda elásott, a nagy királlyal együtt eltemetett kincsek
helyét is!), Úgy veszhettek oda a következ években
mindazok (még tán az akkori rendez k is), akik ismerték
az ügyet. A hatalmas méret birodalomban néhány jól
célzott, ártatlannak tetsz áthelyezéssel, kinevezéssel
hamar szét lehetett szórni a titok ismer it, aztán e távoli
helyeken egyenként likvidálni ' ket. Ne feledjük: ahol
dolgoztak, azok kivétel nélkül a tökéletes titoktartásra
berendezkedett katonai objektumok voltak. Akkor is, ha
azokat hivatalosan, rkutatási intézeteknek, gyáraknak,
kísérleti telepeknek stb. nevezték. Ott és akkor minden
ember sorsa egy sz k pártcsoport érdekeit l és
szeszélyeit l függött. Bizánc, középkor, diktatúra -
mindegy, mivel hasonlítjuk össze. Egyszerre volt ez
mindegyik, és egy olyan különleges rendszer, amely
azel tt sohasem létezett és reméljük: hozzá hasonló már
nem is jön létre soha.
108
Néhány ötlet, hogyan tegyünk el láb alól egy híres
pilótát?
A legegyszer bb természetesen, ha valami betegségben
hal meg. De ismét közbeszólt a propaganda: Gagarin a
sport, az er , az egészség és ezzel együtt természetesen a
szovjet szuperember szimbóluma! Autó sem ütheti el az
úton - az közönséges és kicsinyes lenne. A világ rbe nem
mehet ki, hisz ehhez nem igazán ért - de mint pilóta,
repülhet. El kell tehát érni, hogy annyi éves kihagyás után
ismét gépre kerüljön.
A rendez k a kezüket dörzsölték: ez igen! Ez az!
Pilótahalál! Repül s halál! Halál a leveg ben, ahol
. egykori h stettét is végrehajtotta! Szinte hallom, amint
élvezettel tárgyalják egymás között ezt a formát, és
természetesen rögtön emellett döntenek. Senkit sem
érdekelt, hogy ehhez fel kell áldozni még egy embert. S t,
talán kapóra is jött a dolog. Ha ketten együtt vesznek oda,
kevésbé fognak gyanakodni. Mert hiszen számolniuk kellett
azzal is, hogy legalábbis külföldön - enyhén szólva felt n
lesz a dolog. rhajósok Amerikában és másutt nem szok-
tak csak úgy odaveszni holmi balesetekben, legalábbis
1968 el tt ez nem volt "szokás".
Úgy tudjuk, Gagarin már 1961 el tt katonai pilóta,
vadászrepül volt. 1955-t l repült, 1957-ben avatták
pilótává, és attól kezdve még Újabb négy évig repdesett,
miel tt elkövetkezett volna az a bizonyos esemény,
amelyr l e könyv nagy része szólt. Szóval, hatéves
pilótamúlttal a háta mögött 1968-ban, pár év kihagyással,
ismét repülni kezd? Méghozzá olyan iskolás fokon, hogy
csak kétszemélyes gépen szállhat
109
fel instruktorral a háta mögött, aki folyton a körmére néz, nem
követ-e el hibákat? . Moszkvától nem túl távoli katonai gyakorlórepül tér
A rendez k a véletlenre nem számíthattak és a jelek szerint
cselekedtek is. Emlékezzünk csak vissza a baleset fentebb
ismertetett körülményeire. A gép minden ok nélkül lezuhant. A
laboratóriumi vizsgálatok az anyagfáradtságnak semmilyen jelét
nem állapították meg. Nem sikerült bebizonyítani egyik
feltételezett baleseti ok reális bekövetkezését sem. Akkor
hát...?
Szerjogin holtteste felismerhet állapotban, szinte egészben
került el . Gagariné nem. Pedig egyikük sem katapultált a
gépb l. Mit bizonyít ez? Azt, hogy
a "világ els rhajósát" valami megakadályozta a gép
elhagyásában. A testét egy kisebb detonáció is darabokra
téphette nem a katasztrófa során, hanem egy perccel
korábban - és ezért következett be a szerencsétlenség?! Az
ilyesmit - tudják jól korunk titkosszolgálatai - manapság már
szinte egy férfiujj vagy akár körömmérer semtex nevezet
szerrel is el lehet érni. Ez a terroristák kedvenc robbanóanyaga,
egy képlékeny plasztik, amelyb l pár deka elég egy híd
leveg be röpítésére. Nem állíthatjuk persze, hogy pontosan ez
történt. Az viszont biztosnak t nik, hogy a baleset körülményeit
vizsgáló bizottság tagjait a kormány nevezte ki, így k azt
szolgálták. Tehát bármilyen jegyz könyvet aláírtak, amit eléjük
tettek. Másrészt a baleset körülményeit a rendez k is
befolyásolhatták. Ne feledjük: mire az érdemi vizsgálat
elkezd dött, sokan jártak a helyszínen, de a legels emberek
is csak öt és fél órával az eset után értek a helyszínre! Mert
nem tudták, hogy azt hol keressék. Ám lehet, voltak ott mások
is. Talán már napok
110
óta várakozott egy kis csoport a soha meg nem nevezett,
környékén, felfegyverkezve a legmagasabb titkosszolgálati
er k irataival - így aztán senki sem merte ket háborgatni. k
tudhatták, mikor és hol következik be a baleset, hisz
nyilvánvalóan kapcsolatban álltak azokkal a
parancsnokokkal, akik napról napra el készítették a
repülési terveket, akik kijelölték többek között Gagarinnak
is, melyik óra hány perckor merre repülve milyen
gyakorlatot végezzen el. k tehát nagyon jó információkkal
rendelkeztek, és gondolom, a technikai eszközeik sem
hiányoztak. Azt is elintézhették, hogy a repül téri, t lük
független és be nem avatott er k segítségnyújtási,
keresési kísérleteit késleltessék, amíg az embereik fel
nem lelik a roncsot és el nem távolítják onnan az árulkodó
jeleket, amelyekb l kés bb valaki esetleg azt a
következtetést vonhatná le, hogy itt merénylet történt. Ezek
lehettek m szaki berendezések, a semtexrobbantástól
eltorzult fémtárgyak, a repül gép részei - de éppen úgy
lehettek Gagarin testrészei, amelyek túl egyértelm ek
lettek volna a boncolók és más vizsgálódó szakért k számára.
,
Ismétlem, öt és fél óra b ven elég ehhez. És az a
gyanúm: valahogy így történhetett.
111

Utószó, avagy miért hallgat a
világ?
Mondhatnám: mindaz, amit eddig leírtam, csupáncsak vázlat.
Néhány jól tájékozott ember ennél sokkal többet is
összeszedhetne. Az egész világsajtót át kellene böngészni, sok
könyvet elolvasni - többet, mint ahányhoz én hozzájutottam.
Elgondolkozhatnánk azon is, hogy a világ titkosszolgálatai, a
nagy lehallgatók, a nagy kémked k mi mindent tudnak még a
Gagarin-ügyr l, ami eddig soha nem került nyilvánosságra? És
mennyi apró, de jellemz kis dolgot rejthetnek az olyan egyéb
szovjet munkák, amelyek ugyanezzel a témával foglalkoznak?
Például Gagarin egy másik könyve, amely jeszty plamja! (Van
t z, van láng, vagyis ég a hajtóm , el re! - így lehet lefordítani a
címét.) Itt is találhatunk furcsa
dolgokat.25 Egyike azon kés bbi (úgy értem: már
Brezsnyev-kori) kiadványoknak, amelyekb l teljesen eltüntették
Nyikita Szergejevics Hruscsovot, és
sok egyebet is... Nem ártana átforgatni még egyszer
Lidija Obuhova könyvét sem. Gagarin fivérének
könyvlistája tartalmazhat még meglepetéseket, nem is beszélve
számos, az én kezemben is megfordult m vér l.
A feszty Plamjaban van egy jellemz részlet,
112
utolsóként hadd idézzem hát magát a halottat. "Április 12-
én kora reggel felkészítették az rhajóst és az rhajó
kabinját. El tte orvosi ellen rzés volt, az orvosok semmi
eltérést vagy zavart nem találtak a szervezetben. Azután
következett a szkafander felvétele. (...) ezután történt a
startra való beállás és a búcsúzkodás, majd utána a beülés
a rakétába."
Tudják, kir l és mir l ír így Gagarin? Saját magáról és
az rutazása kezdetér l. Elhinnék-e, hogy valaki, aki
mindezt személyesen átélte, ezekr l az eseményekr l így
beszéljen?
Gondolom, felmerült már önökben is a kérdés: miért
gazsulált a Nyugat mindehhez? Mi érdeke volt, hogy
hallgasson? Néhány igazán rövid és semmitmondó
cikkecskén kívül (amelyekre már céloztam e könyv más
helyén) legjobb tudásom szerint sehol sem jelent meg
olyasmi 1961 áprilisát követ en, amelyben komolyan
kétségbe vonták volna, hogy Gagarin valóban járt az
rben. Egyértelm bizonyítékokról nem is szólva.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy hallatszottak
hangok, amelyek ezt kétségbe vonták - de ezek gyengék
voltak, és hamar elhallgattak. Csak jóval kés bb, több mint
egy évtizeddel a repülés után elszórtan jelengettek meg a
világsajtóban bizonytalan "értesülések". Ezek egyrészt
arról szóltak, hogy Gagarin el tt mások is repültek, és
rosszul jártak, másrészt halványan pedzették, hogy talán
nem is úgy zajlott le mindez 1961 március-áprilisában,
ahogyan azt a hivatalos szovjet propaganda el adta. Ilyen
áttételesen hangoztatták
csak Gagarin repülésévei kapcsolatos gyanújukat.
.
John F. Kennedy elnök kijelentette:
,
"Ez a legnagyszer bb
113
tudományos eredmény, és mindnyájan, mint az emberiség
tagjai, a legnagyobb elragadtatással adózunk az
oroszoknak." Közben az íróasztalán feküdt már biztosan a
CIA .jelentése a Gagarin-ügy körüli homályos pontokról,
az éterben hallgatózók fura beszámolóiról stb.
Azért a diplomáciai hozsánna nem volt egyértelm en
kedvez az oroszoknak. Sokaknak fel is t nt, hogy például
az NSZK kormánya nem rögtön csatlakozott a dicsér
kórushoz. k egészen április 13-a délutánjáig hallgattak,
csak utána adták át a szokványos gratuláció szövegét. Mit
tudhattak, és miért haboztak?
Ugyanazt tudták-e, amit a New Yorkban megjelen
Daily News, a londoni Daily Skatch és Daily Telegraph
kifogásolt? E lapokban olyan vélemények jelentek meg,
amelyek nem kifejezetten támasztották alá
a moszkvai ideológiai propaganda állításait.
Daily Skatch: Gagarin nem április 12-én, hanem április 7
-én repült.
Daily Telegraph: szakért ik szerint a szovjetek által
hivatalosan közölt pályán Gagarin nem érhetett 15
perccel a fellövés után Dél-Amerika fölé. Ha így lett
volna, akkor az útja másik, s t immár rövidebb felét
is körülbelül ugyanennyi id alatt kellett volna megtennie,
vagyis az egész nem másfél óráig, hanem
harminc percig sem tarthatott volna, ami viszont fizikai
lehetetlenség.
Akadtak akik példaként egy, talán nem is annyira
eltér analógiát hoztak fel. Byrd kapitányról, a híres
pilótáról tudjuk, hogy a két világháború között
mindkét sarkon rekordokat állított fel. Am egyetlen
kísér je, halála el tt, bevallotta, hogy a nagy északi
114
sarki repülés a valóságban hazugság volt, egy félrees
lakatlan hely fölött köröztek órákon át, majd visszarepültek
a starthelyre, és, közölték, hogy ledobták az amerikai
lobogót az Északi-sarkon. Byrd kapitánya leleplezés idején
már halott volt, de "rekordja" ma is szerepel a
lexikonokban. ..
A politikai hallgatásnak sok oka lehet. Ebb l is van saját
tapasztalatom. 1968 júliusában Dél-Lengyelországban
több hetes autóstoppos körutazást tettem. Minduntalan
forgalom elterelésekbe botlottam, mert szovjet és lengyel
hadi egységek vonultak délre, Csehszlovákia irányába. Ez
egy hónappal az augusztus 20-i invázió el tt volt (az ún.
"baráti segítségnyújtás" esete forgott fenn, mint valamivel
kés bb kiderült). Mégis, amikor az öt megszálló ország
csapatai bevonultak Csehszlovákiába, a nyugati
kormányok "óriási meglep désükr l" biztosították a világot
és jelezték: semmit sem tudtak err l el re, kész tények elé
kerültek, azért nem reagálhatnak. Hol voltak akkor a
m holdak? A felderít k, a kémek... ? Nos, ahogyan az
egyszer emberek a saját szemükkel is látták, mi készül -'"
úgy tudniuk kellett szerintem 1961-ben is arról, mi játszódik
le a kulisszák mögött Hruscsov udvarában. Talán egynéhány
"rendez t" is jól ismertek.
Akkor viszont miért hallgatnak ma is? Talán azért, hogy ne
nehezítsék meg az amúgy is rengeteg bajjal küzd szovjet
reformpárti vezetés életét? A legtöbb újságolvasó és -író ember
fejébe pedig olyannyira belekódolódott, hogy "Gagarin = els
rhajós", hogy már nem is töpreng rajta, és persze nem is
kételkedik. El fordul, hogy népszer nyugati napilapok
115
kis rovatukban közlik: ma van Jurij Gagarin (1934-1968)
születésnapja.
Jó lenne, ha mindenki megszólalna. Keleten és Nyugaton
elmondanák, mit tudnak azokról a hetekr l, mi történt azon
(vagy nem is azon) a napon, hol volt, mit tett Gagarin, amikor
állítólag repült, és ki volt az igazi rhajós, akir l mindmáig
egyetlen szó sem esett? A dolog még korántsem világos, sok
benne a homályos folt. .
A végs következtetés csak annyi: Gagarin állítólagos
rrepülés évei kapcsolatban komoly kétségek merültek fel. Ki
oszlathatja el ket? E könyv számos állítását fogják a
Szovjetunióban, és talán nem csak ott, tagadni. Nem cáfolni -
ne keverjük össze a szavak igazi jelentését. Cáfolni annyi, mint
bizonyítékokat hozni fel, hogy egy állítás nem igaz. k tagadni
fognak, tagadni körömszakadtáig, és remélhet leg
összezavarodva, akaratlanul is újabb adatokat szolgáltatva. E
könyv csak kis próbálkozás, hogy fellebbentsük a fátylakat,
idestova harminc év után. Még sokkal több egyértelm
bizonyítékra van szükség.
A szerz köszönetet mond azoknak a szovjet, magyar
és más nemzetiség munkatársainak – érhet módon
nevük kinyomtatása nélkül - azért a nagy segítségért,
amit e könyv megírásához nyújtottak.
116
Irodalomjegyzék
1 Magyarul is olvasható: Világújság, 1990. 1. sz. 21. oldal:
"A rakétaközpont feltárja titkait"
2 Élet és Tudomány, 1990-es évf. 660-662. old. "A szovjet
Hold-program"
3 Népszabadság, 1961. április 13. 9. oldal
4 Népszabadság, 1961. április 13.
5 Gagarin, Jurij: "Doroga v koszmosz". Izd. Pravda, 1961.
Moszkva. Ugyanaz magyarul: "Utazás a világ rben. Az els rhajós
pilóta feljegyzései." Bp. 1962. Táncsics
Kiadó, 208 oldal
6 TASZSZ, 1%1. április 13.
7 Krasznaja Zvezda (" Vörös Csillag"), a szovjet had~reg
napilapja
8 Izvesztyija, Moszkva, 1961. április 24.
9 Népszabadság, 1961. április 16:
10 Kommunyiszt, Moszkva, 1988. 16. sz.
11 Neue Züricher Zeitung; magyarul olvasható volt a Világújság 1990.
8. szám 20. oldalán
12 Például az angol nyelv Moscow News, 1989. szeptember
13 Magyar Nemzet, 1986. április 6.
14 Népszabadság, 1986. április 9. "Hosszú út az els útig"
15 Magyarul a Világújság közölte 1990 elején. "A szovjet
atomrobbantások áldozatai. Emberek mint kísérleti nyulak" címmel.
117
16 Szovjetszkij Péltriot. (Moszkva), 1989. szeptember 13.
Mihail Bobiljev cikke
17 Dátum (Szekszárd-Budapest), 1990. február 28.
18Izvesztyija, 1990. február 27.
12 Élet és Tudomány, 1990. 7. sz.
20 Ma gy ar Nemzet, 19 89. december 18.
.

Élet és Irodalom, 1989. december 15.

22 Tér-Kép, 1990. április 19. Megtalálható még a Tallózó
1990. április 27-i számában is.
23 Pravda, 1987. március 23.
24 Novij Mir (Moszkva), 1984. 4. sz.
25 Gagarin, Jurij: Jeszty plamja! (Van láng!) Moszkva,
1968. Molodaja Gvardija, 128. oldal
260buhova, Ligyija: Gagarin, ljubimec veka (Gagarin, az
évszázad kedvence). Regényes emlékiratok. Moszkva,
1979. Molodaja Gvardija, 189. oldal
27 Gagarin, Valentin: Moj brat Jurij (Fivérem Jurij)
Regény. Minszk, 1982. Junasztva Kiadó, 430 oldal+illusztrációk
28 "A+Z", osztrák napilap, Bécs, 1990. március 9-én

118