Professional Documents
Culture Documents
A legtöbb sporttevékenység intenzív mozgással jár, melynek kapcsán a sportoló gyakran fizikai
teljesítőképessége határait feszegeti. Így könnyen létrejöhet sérülés. A sportágakat többféle szempont alapján fel
lehet osztani (pl. labdajátékok, atlétika, küzdősportok, technikai sportok stb.), Gyakorlati jelentősége azonban
sportsebészeti szempontból elsősorban annak van, hogy a tevékenység mekkora energia behatással jár, illetve
A nagy energiájú sérülések (technikai sportok, magasból esés veszélyével járó tevékenységek), mindig nagyon
komolyan veendők. Ilyenkor a hirtelen bekövetkező lassulás olyan belső szervi sérüléseket okozhat (pl.:
deceleráció, vagy contrecoup agysérülés), amely az adott testtájék direkt, látható érintettsége nélkül is akár
A kis energiájú sérüléseknél ilyen általános, hatással általában nem kell számolni. A sérülés a beható erőnek
Az energia tovaterjedésének megfelelően persze ilyenkor is kell a behatási ponttól távolabbi, indirekt sérülésre is
gondolni (pl. torziós bokasérülési mechanizmusból kialakult magas fibula, vagy akár komplett lábszártörés). Az
ilyen károsodások azonban kis energiahatás esetén általában az érintett szervrendszerre lokalizálódnak.
Akut sérülés úgy jön létre, ha az aktuális beható erő meghaladja a lokális szöveti ellenállást, és észlelhető
roncsolódást okoz. Az érintett területen a struktúra felbomlik, az itt futó kiserek elszakadnak, vérömleny alakul ki.
A fájdalomérző receptorok ingerületbe jönnek, védekező reflexeket indítanak be, hogy megakadályozzák a
további sérülést.
Ha az erőbehatás nem akkora, hogy kiterjedtebb szöveti károsodást okozzon, csak esetleg néhány sejtre
kiterjedő mikrosérüléseket, akkor nem jön létre észlelhető vérömleny és a fájdalomérzés is csak elhanyagolható,
A legtöbben pillanatnyi húzódást, átmeneti kellemetlenség érzést észlelnek csak, ami, ha az erőkifejtés
egyébként intenzív vagy tartós, sokszor nem is igazán tudatosul. Az ilyen mikrosérülések, ha utána van megfelelő
regenerációs idő, nyom nélkül gyógyulnak. Probléma akkor van, ha a szervezet nem kap esélyt regenerációra.
Túl korán megismételt hasonló, vagy akár gyengébb terhelés a kezdetben minimálisan károsodott szöveteken
A meginduló sejtszintű regeneráció nem képes helyreállítani a mikrostrukturát, az ismétlődő erőbehatás újabb és
újabb szöveti károsodásokat okoz. A párhuzamosan zajló reparációs folyamatok mintegy steril gyulladásos
sejtválasz képét öltik, ami nem képes uralni a problémát, sőt egy idő után a felszabaduló enzimek és szöveti
faktorok még fokozzák is a nekrózist. Így a túlterhelt terület krónikus duzzanata, fájdalma, és funkciózavara jön
létre.
Egy idő után a jelentősen meggyengült terület akár banális erőbehatásra is elszenvedhet akut jellegű
makrosérülést, törést vagy szakadást. Ilyenkor a lokálisan degenerált szövetek gyógyhajlama természetesen
sokkal rosszabb, mintha egyébként ép struktúrán jött volna létre a sérülés. Ezért a sportártalom talaján létrejött
szegmentumon belül gondolkozunk, érthető, miért jelentkezhet egy bizonyos irányú túlterhelés számos eltérő
kórkép formájában.
Ha pl.: a térd extensor apparátusának túlterhelése az ok, a panasz jelentkezhet krónikus quadriceps fájdalom
(myositis) a patella feletti ínszakasz gyulladása (quadriceps tendinitis) a patella csúcs környéki periostitis
(ugrótérd) és a patella alatti ínszakasz érintettsége (patelláris tendinits) formájában egyaránt. A fájdalom és a
krónikus gyulladás olyan izomtónus fokozódást tarthat fenn, ami aztán circulus vitiosusként fokozza a tüneteket.