Sportsérülések és sportártalmak

Sportártalmak :A sportártalmak sporttevékenység hatására létrejövő

egészségkárosodások, melyek lassan, gyakran hónapok, vagy évek alatt, fokozatosan
alakulnak ki. A sportolás során, folyamatosan kialakuló mikrosérülések összegződésének
eredményeként jelennek meg. A kiváltó tényezőre általában következtetni lehet csak. A káros
hatás későn tapasztalható, de bizonyosan kialakul. Ilyenre példa, a kenusok ferde gerince,
mely a féloldalas mozgás hatására alakul ki. Ha ez egy bizonyos mértéket meghalad, akkor az
ilyen deformitással rendelkező sportoló sokáig panaszmentes lehet, de később azonban (évek
múltán) deréktáji, csípő, vagy háti fájdalmakat okozhat a megbomlott statikai helyzet. Ilyen
sportártalomnak tekinthető még a csonthártyagyulladás is, mely az állandóan ismétlődő
terhelések miatt alakul ki. E sportártalom relatíve gyorsan, napok, esetleg hetek alatt alakulhat
ki.

A sportolás okozta károsodásokat kiváltó tényezők

A sérülések, ártalmak okai két nagy csoportba oszthatók. Ezek a külső és a belső okok. Az
egészségkárosodások külső okai olyanok, melyek a sportoló testén, szervezetén kívül
keresendők, míg a belső okok a testen belüli tulajdonságokban, állapotban lelhetők fel.

Külső okok:

1. Egészségkárosodást válthat ki a létesítmény, ahol a sporttevékenység zajlik.

2. Az ártalmat, sérülést gyakran a sporteszköz maga váltja ki.

3. A sportruházat a sportági igényeknek megfelelő legyen.

4. Az időjárás is károsodást kiváltó tényező lehet.

5. A sporttárs is sérülések okozójává válhat akaratlanul, de sajnos szándékosan is.

6. Sérülést kiváltó tényező lehet, maga az edző is. Képzetlen, a szakma szabályait figyelmen
kívül hagyó „edzők”, sok károsodást okozhatnak sportolóiknak.

Belső okok:

1. életkor

2. fáradtság

3. betegség, sérülés megléte

4. pszichés instabilitás

5. bemelegítettség hiánya
6. doppinghasználat

Sportsérülések: A sportsérülések leggyakoribb oka a túlterhelés, mely általában a helytelen

edzési módszereknek következménye: a testedzést végző nem hagy elegendő időt a
regenerálódásra edzés után, vagy nem áll le a tréninggel, ha fájdalmat érez. Minden
alkalommal, ha az izmokat az erőteljes tornagyakorlatok túlterhelik, az izomrostok egy része
megsérül, és más részük elhasználja a rendelkezésére álló energiát, mely egy szénhidrát, a
glikogén formájában raktározódik. Mindemellett sportsérülést eredményez az is, ha nem
történik kellő bemelegítés az edzés előtt.
A sportsérülések további jelentős tényezői a helytelen technikával végzett gyakorlatok. A
leggyakoribb okot azok a gyakorlatok képezik, melyek során az ízületek instabil szögbe
kerülnek, így a lágyrészek terhelését növelik, vagy a szalagokat túlerőltetik Edzés során a túl
gyorsan vagy az igen nagy megterheléssel végzett izomgyakorlatok is sérüléshez vezethetnek.
A leggyakoribb akut sportsérülések közé sorolható a bokaficam, a combizom rándulása,
illetve az izomszakadások. A túlzott megerőltetés, tartós terhelés is okozhat komoly, krónikus
sérüléseket, mint például a fáradásos csonttörés, ízületi kopás, krónikus térdfájdalom,
sarokfájdalom, stb.
Krónikus sérülések akkor alakulnak ki, ha a sportbaleseteket vagy a sportártalmakat nem
ismerik fel, illetőleg rosszul kezelik. Általában gyógyulás helyett hosszantartó gyulladás jöhet
létre, ami olykor visszafordíthatatlan következményekkel járhat.

A sportsérülések kialakulásának 3 lépcsőfoka:

 1. szint – a tenziós zóna: a sportoló tartós feszülést érez az adott terület/végtag

használata során
 2. szint – az overload (túlterhelési) zóna: ha már elérte a tenziós zónát, mégis tovább
adagolja ugyanazt a terhelést, a sportoló átcsúszik a túlterhelt zónába
 3. szint - a sérülés zóna: a tartós túlterhelés hatására egyszer csak megtörténik a
véletlen balesetnek vélt sérülés
Sportsérülések osztályozása:

1. KÖNNYŰ SÉRÜLÉSEK

Ide tartoznak a kültakaró felületes sérülései (horzsolás, zúzódás, éles szélű, összefekvő
bőrsebek), az izmok, inak, és izületek rándulása, húzódása, kisebb kiterjedésű zúzódása. Ezek
közös jellemzője, hogy lényegében spontán, pár napon belül gyógyulnak. A sebzések
esetében természetesen a sebellátás szabályait kell betartani, egyébként tüneti kezelés (lokális
hűtés, nyugalomba helyezés, esetleg fájdalomcsillapítók használata). 

2. KÖZÉPSÚLYOS SÉRÜLÉSEK

Minden olyan sérülés ide sorolható, mely aktív orvosi tevékenységet igényel a gyógyuláshoz
(aktív funkcionális, konzervatív, vagy műtéti jellegű kezelést), de normál lefolyás szerint
teljes funkciójú gyógyulás várható. Ilyenek a nagyobb, mélyebb kültakaró sérülések, kisebb
izomszakadások, a legtöbb szalagsérülés, egyszerű, izületi felszínt nem érintő csonttörések.

Súlyos sérülések

Alapvetően két csoportra oszthatók: végtagfunkciót, vagy életet veszélyeztető sérülésekre.

II.2.3.1. Végtagfunkciót veszélyeztető sérülések

Minden olyan sérülés, ami ugyan életveszélyes állapotot nem okoz, de a végtag funkciója még
aktív orvosi tevékenység mellett is súlyosan károsodhat. Ide tartoznak a csöves csontok nyílt,
darabos törései, izületi felszíneket érintő törések, vagy porcfelszíni károsodások, rossz
gyógyhajlamú szalagsérülések (pl. keresztszalagok) egyes érsérülések, idegsérülések, kiterjedt
izomsérülések.  Ezen sérülések esetén fontos a mielőbbi felismerés és az adekvát kezelés.
Nyílt törések, ér és idegsérülések esetében a megfelelő ellátásnak órákon belül el kell
kezdődni, különben maradandó szövődmények jöhetnek létre. Izületi felszínt érintő
károsodások esetén nem ilyen sürgős a végleges ellátás, a későbbi posttraumás arthrosis
megelőzésére elsősorban precíz anatómiai helyreállításra kell törekedni. Sokszor minden
erőfeszítés dacára egy ilyen sérülés maga után vonja a későbbi súlyos izületi elváltozás
kialakulását. Főleg terhelő izületek instabilitással járó szalagsérülései szintén hosszabb távon
okoznak károsodásokat, bár az instabil állapot éppen a sportolóknál a jó izomkompenzáció
miatt néha nehezen felismerhető.

II.2.3.2. Életet veszélyeztető sérülések

A mellkasi és hasi szervek sérüléseinek többsége, neurológiai érintettséggel járó gerinc

sérülések, nagy energiájú medencegyürü törések valamint a koponyaűrben kialakult térfoglaló
folyamatok tartoznak ide elsősorban. Ellátás nélkül végtagi nagyérsérülés is járhat akut
életveszéllyel. A sérülések egy része hamar fenyegető tünetekkel jár, néha azonban a
panaszok csak lassan, atípusosan alakulnak ki (pl.: kétszakaszos lépsérülés). Éppen ezért
nagyon fontos, hogy a torzót és a koponyát, valamint a gerincoszlopot érintő behatások
esetén, főleg ha az áthatoló vagy nagy energiájú volt, mindig gondolni kell az esetleges súlyos
következményekre, s a sérültet mielőbb szakintézetbe kell szállítani. Az akut életveszélyes
állapot észlelésekor természetesen már a helyszínen mindent el kell követni a sürgősségi
alapelveknek megfelelően a légút biztosítására, szükség esetén lélegeztetés és szívmasszázs
végzésére, a látható nagyérsérülések elsődleges ellátására (nyomókötés) a gerincoszlop és a
láthatóan sérült végtagok preventív rögzítésére. E tevékenység mellet azonban nagyon fontos
a transzport megszervezése (elsősorban a mentőszolgálat riasztása révén) mert súlyos sérültek
ellátásakor az első óra történései döntő fontosságúak.