FI.

né
a hd

(öl ye
á
b vo
. e gimmm z
FA au :
v
át
f loss, please retucn tor
1. 2RAA.

a LÉ kere ém AB,

aaz terlga
nm tm
veszne
zelésag
net gya
egen
4 un Fa

, a ARKI 3 SÖN.
2.3 DA DN 9PETERS tiLLze,
"ögöte slÉt org tautsvez
.. LOKYÜN k £

€ . f
2

. 4e.€ th.
. at
 Ulysses Moore

Az időkapu
A Villa Argo rejtélye

ALEXANDRA
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Ulysses Moore: La Porta del Tempo
EDIZIONI PIEMME Spa. 200-4
15033 Casale Monferrato (AL)
Via del Carmine 5.

Copyrigbi € EDIZIONI PIEMME Spa

Hungariantranslation €. Kotsis Orsolya

Mindenjog fenntartva
Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani. információs rend-
szerbentárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon.a ki-
adóval történi előzetes megállapodás nélkül: tilos továbbá terjeszteni
másféle kötésben. borítóval és tördelésben. mint amilyen formábankí-
adásra került.

Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója. 2006

7630 Pécs. Üszögi-kiserdő u. L.
Telefon: (72) 777-000
E-mail: info-g alexandra.hu
mwuwalexandra hu

Borítótervés illusztrációk: Ilacopo Bruno

ló a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő Krommer Balázs
A kiadvány magyar változatát Hársfai László tördelte Megjelent 14.15
(A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 967 3

Az olvasóhoz

A könyv által elbeszélt történet valóban hihetetlen. Mi ma-

gunkis kíváncsian várjuk, hogyan végződik majd. Minden
egy e-maillel kezdődött, amit egyik kollégánk küldött
Cornwallból.
A továbbiakban döntsétekel ti, mit gondoltok a történ-
tekről...

Gőzhajó Könyvkiadó
 Cornwalli kézirat

mejd lt emezt SZsy

Delete Junk Reply Repiy All Forward Prrat.
e ENNÉL
Feladó: Pierdomenico Baccalano
Tárgy: Cornwajk kézirat
Dátum: 2004 július 20 3:46:01
fmzett" Gózhajó Könyvkiadó -
Pp Í 3csatolt fajl 750KB Ment"

Üdv mindenkinek!
Covc Cotlagc-ból küldömeztaz. c-mailt. ami egy kís. poros szálló Cornwall-
ban. Azért írok. meri úgy gondoltam. feltétlenül el kell mesélnem nektek né-
hány rendkívüli cseményt. amelyeknek az utóbbi napokbanrészese voltam.
Miután említést tettelek nekemarról a bizonyoskéziratról. ami olyan nagyon
felkeltette az érdeklődésetek. én rögtön útnak indultam Angliába. A szerzőről
egyetlen információ volt a birtokomban. nevezetesena lakhelye: egy bizo-
nyos Kilmorc Covc Cornwallban. Amikor Londonba értem. béreltem egy ko-
csit. ámaz ulam nemvezetett tovább Zennornál — ahol most ís vagyoka lér-
kép ugyanis schol semjelöl egyetlen Kilmorc Cove nevű helyet sem, Így hát
feltárcsáztamazt a számot. amit ti hagytatok nekem. Egy kedves hölgy vetle
fel a kagylót. aki az. iránt érdeklődött. hogy melyik hotelben lakom. majd
megkért. hogy másnap reggel várjam meg a recepciónál.
A megbeszélt időpontban azonbana kedves hölgy helyett egy utazóládát
(igen. jól olvastátok: UTAZÓLÁDÁT?) találtamcsak a portán. a következő
levéllel:
Kedves Uram!
Fz a láda tartalmazzaazt a kéziratot, ametvet Ütvsses Moore külön kérésére
továbbítok önnek. Amennyiben a kezébentartott művet kiadásra érdemesnek
találja, egyetlen kérésünkaz volna, hogy a megjelenő könyv címoldalánjól
olvashatóanjelenhessen meg a szerző, Ulysses Moore neve, valamint hogya
kéziratok eredeti sorrendjét szíveskedjenektiszteletbentartani.
zönettel és szívélves üdvözlettel.
Calypso Szigete
4 Tengerből Kimentett Remekművek

A ládában egy nagy halomfényképet. rajzotés térképet találtam. valamint

egy sor számozott füzetet aprólékos gyöngybetűkkelteleírva. melyeknek fe-
kete borítóját rongyosra gyűrte az idő... a szöveg valamilyen érthetetlen
nyelveníródott!
 Először arra gondoltam. valami butatréfa az egész. Amikor azonban elkezd-
i tem átböngészni a rajzokat. a térképeket és a fotókat. rá kellett döbbenem.
, hogy mindegyik egyazontörténet szerves része.
Ez pedig egy olyan különleges történet. amelyet a szerző. hogy megvédjen az
, illetéktelen kiváncsiskodóktól. egészen furcsa kódolt formábanvetett papírra.
, Képzelhetitek. micsoda kíváncsiság vett rajtam erőt! Így hát mivel már
] amúgyis lefoglaltamaszállást egy teljes hétre. nekiláttam. hogy megfejtsem
I cz1 a tilokzalos kézíralot, A továbbiakbanláthatjátok. hogy az első füzet lar-
talmál ímmársikerült átírnom,
Pierdomenico
Ui.: csatoltan küldök továbbá két fényképet és egy térképet. A fényképek
Cove Cottagc-ol és az emlitett ulazóládát ábrázolják. Ha megnézitek a lérké-
lálhatjátok. hogy Kilmorc Covc-ot megtalálni teljesen lehetetlen vállal-
kozás. Egyszerűen nincs schol!

driádóáa fetbátó Koverad

:
! Mtápsenre Coen a ke me
í . MeamdyóeLand ante
a

es K TT
 1
v
Hm
o
AZ IDŐKAPU
első füzet

9
a
10
v
a
wa
kr)
d
5
1

EN E
NNKASZÁTlá
3 A dést

ak at
:

áátn
 egz
verem]
u a€
a spot
: c!
bi : .X ;

vo :
; 1 a:
t o.
I LN ax
4
3
$ 1
a998 kez Me:
993
s§ 53
8Hn e
10 sa bh
;
S a m .
KV As

§ .
a , z
s.

s
ad
A. v
KN Év .
ú
xi
; asd
e.t het
5 bé etremer szarTATE TEaemati ar
 sziklaszirten álló ház hirtelen bukkant elő a ka-
nyar után. A fákkal körülvett kis kötorony élesen
rajzolódott ki a tengerkék háttérből
— A mindenit! — kiáltott fel Covenant asszony a látvány
hatására.
A volán mögött ülő férje csak mosolygott. Áthajtottak a
kovácsoltvas bejárati kapun, és megálltak az udvaron.
Covenant asszonykiszállt a kocsiból. A kavics megcsi-
kordult cipősarka alatt, ő pedig csak állt, és nézett maga
elé döbbenten, mint aki hiszi is meg nem is, amit lát.
A ház egy tenger fölé nyúló sziklára épült. A mélyből
felhallatszott a köveknek csapódó tengervíz morajlása, a
levegőt pedig megtöltötte a sós víz átható illata. Az épület
és a körülötte álló fák a tenger és az ég kékjében úsztak, a
sziklaszirt lábánál pedig a Kilmore Cove-őböőlterült el, né-
hány elszórtan épült házacskával
Covenant asszony még mindig kővé dermedveállt az
udvaron, mikor egyszer csak egy fehér szakállú öregember
lépett oda hozzá, akinek az idő mély barázdákat vésett az
arcára. Élénk és átható tekintete volt. Ahogy bemutatko-
zott, Covenant asszony nagyot ugrott ijedtében
— Nestor vagyok — mondta. — Én vagyok a Villa Argo
kertésze.
Tehátígy hívják, gondolta az asszony: Villa Argo.
Követte férjet és az egyik lábára erősen bicegő kertészt
a tengerre néző oszlopcsarnokig
— Biztos, hogy jó helyre jöttünk? — kérdezte Covenant
asszony, és végighúzta kezéta villa vastag kőfalán, megbi-
zonyosodvaróla, hogy a ház valóban létezik
Ekkora férje kézen fogta és a fülébe suttogott
Tt. A RÉGI AITÓ

— Kitartás, mostjön...
A villa belseje, ha lehet, talán még legnyűgözőbb volt.
Egy sor apró szoba volt benne, melyeket a világ minden
tájáról származó bútorokkal rendeztek be. Tökéletes volt,
mindennek megvolt a maga helye. Életében először Cove-
nant asszony úgy érezte, semmit nem kell elmozdítania
eredeti helyéről.
— Monda, hogyigaz... — suttogta a férjének.
A férje megszorította a kezét
Teháttényleg igaz: valóban megvettékezt a házat.
Covenantasszony hagyta, hogy egy kis szalonba vezes-
sék, melynek boltíves mennyezete és régi, robosztus, még-
is elegáns köfala volt. A szobába egy boltíves ajtón át le-
hetett bejutni, a keleti oldalán pedig egy másik sötét faajtó
nyílt valahová.
— Ez a ház egyik legrégibb szobája... — mondta a ker-
tész elégedetten. — Több mint ezer éve semmit nem változ-

tre 11
at——
tattak rajta. Annak idején csak egy középkorban épült to-
ronyállt itt. Mooreúr, az előző tulajdonos is csupán az ab-
laktáblákatjavíttatta meg, és az elektromos áramot vezette
be ebbe a helyiségbe — mondta, és a mennyezetről lelógó
csillárra mutatott.
— Jason el lesz bűvölve... — állapította meg Covenant
úr,
A felesége nem szólt semmit.
— Vannak gyerekeik, igaz? — kérdezte a kertész.
— Igen. Egy fiú és egy kislány. Tizenegy évesek. Ikrek
— válaszolta Covenant asszony
— Gondolom okosak, vidámak, és teli vannak élettel...
és remélem boldogok lesznek egy ilyen világtól elzárt he-
lyen, ahol nincs internet. ,
Covenant asszony elgondolkozva ráncolta a homlokát.
— Hát... gondolom,igen... — válaszolta az asszony kis-
sé meglepetten. — Talán nem túl szép, hogy pont én mon-
dom, de tudja, nagyon is függetlenek... — Ekkor hirtelen
eszébe jutott a számítógép képernyője előtt kuksoló Jason,
de gyorsan megrázta fejét. — Azt hiszem, internet nélkül
is nagyon boldogok lesznek egy olyan házban, mintez.
— Remek, igazán remek — helyeselt a kertész. — Akkor
tehát, ha ön is úgy véli, asszonyom, megkötöttnek tekint-
hetjük az üzletet.
Ezután Covenant úr elmagyarázta a feleségének, hogy
az előző tulajdonos, Moore úr külön kérése volt, hogy a
ház egy fiatal család tulajdonába kerüljön, akiknek leg-
alább két gyermekük van.
— Azúr azt szerette volna, hogy a ház mindig tele le-
gyen élettel... — tette hozzá a kertész, miközben kivezette
őket a szobából. — Mindig azt mondogatta, hogy egy ház
gyerekek nélkül halott ház csupán

tre 12
at——
— A RÉGI AITÓ
a
— Igaza volt — bólogatott Covenant asszony. Mielőtt ki-
léptek volna a szobából, még egy pillantást vetett a keleti
falon nyíló sötét faajtóra. Észrevette, hogy az ajtó helyen-
kéntszinte teljesen elszenesedett, másutt pedig mély kar-
colások és vésőnyomokborítják
— MIitörtént azzal az ajtóval? — kérdezte.
Nestor megtorpant, az ajtóra meredt, majd megcsóválta
a fejét.
— Jaj elnézést — motyogta. — Vegye úgy, hogy nem is
látta azt az ajtót. Már sok mindentkiállt, mióta elvesztek a
kulcsok, amik nyitották. Látja azt a négy lyukat? Moore úr
úgy vélte, hogy zárak lehettek. Minden elképzelhető esz-
közt bevetett, hogy kinyissa az ajtót, de hiába.
— Mégis, hová vezet?
A kertész megvontaa vállát
— Ki tudja? Réges-rég talán a lenti ciszternához veze-
tett, ami talán ma már nemis létezik...
Covenant asszony végigsimította az elfeketedett, baráz-
dás faajtót, és valami nyugtalanságféle lett úrrá rajta.
— Talán jobb lenne, ha valamit elétolnánk, nehogy a
gyereknekazaz ötletük támadjon, hogy ki akarják nyitni —
fordult a férjéhez.
— Igaza van. — dörmögte a kertész, és kibicegett a szo-
bából. — Ez a legokosabb, amit tehet. A gyerekeknek soha
nem fordulhat meg a fejükben, hogy megpróbálják kinyit-
ni...
Második fejezet
m A HUZAT -
 J ason mozdulatlanulállt a lépcső alján, és hallgatózott.
Egy kósza légáramlat különös, távoli zajokat hozott
felé: bútornyikorgást, szélzúgást, állatok lépteinek za-
ját. Az elmúlt héten Jason már többszöris gondolt rá, hogy
a Villa Argo bútorai bizony önálló életet élnek. Amint az
ember kilép a szobából, egyetlen millimétert mindig ar-
rébb táncolnak. Egyetlenegyet csupán, sohasem többet,
nehogyrajtakapják őket.
Ezúttal azonban valami mást hallott. Nem egy bútor
csusszant arrébb. Nemis sirályok neszeztek, akik fészket
raktak a tető gerendái között, de még csak nem is házfalra
futó borostyán levelei között lakó gyíkok vagy a tetőn ga-
rázdálkodó egerek futkároztak. Nem bizony.
Ezúttal másféle zajt hallott: határozott, gyors léptek
koppanását az emeleten. Kövé dermedve állt hát, és min-
den idegszálát megfeszítve hallgatózott. A kopogás megis-
métlődött.
Jason gondterhelten szorította össze a száját.
— Szóval odafönt vagy... — morogta képzeletbeli ellen-
ségének, mintha csak meg kellene küzdenie vele.
Vajon a családból tényleg senki nem vette még észre
öt? Sem anyának, sem apának, sem a nővérének nem tűnt
mégfel, hogy valaki másis van rajtuk kívül ebben az óriá-
si házban?
Jason rögtön észrevette: abban a pillanatban, mikor az
első bőröndöket kivették a kocsiból az udvaron
A Villa Argo túlontúl nagy volt ahhoz, hogy az ember
minden szegletét megismerje. Az óriási házban rengeteg
szoba volt, egytől egyig tele titkokkal és titokzatos tár-
gyakkal.
AmikorJason először nézett körül a házban, úgy érezte,
minden zugazt suttogja a fülébe: , Semmi sem az, aminek
látszik! Fedezd fela titkaimat, Jason!"

tm 15
at——
 Ő pedig úgy döntött, engedelmeskedik.

Jason csak állt a huzatos folyosón, és némán bámulta a

lépcső mentén lógó arcképeket, amelyek egészen az eme-
leti toronyszoba tükrös ajtajáig sorakoztak a falon. Apja
elmagyarázta neki, hogy azitt látható arcképek mind-mind
a villa előző tulajdonosait ábrázolják, és hogy egy napon
majd nekik is lesz egy portréjuk, amit felakaszthatnak a
többi közé.
— Azt már nem! Én nem fogok pózolni! — vágta rá rög-
tön a nővére, Julia, aki minden egyes alkalommal kétség-
beesett már csak a gondolattól is, hogy tizenöt percnél to-
vább egy helyben kell maradnia
Jasonnek azonbantetszett az ötlet. Ettől olyan... fontos
személyiségnek érezte magát. Egy igazi felfedezőnek.
Vagy szellemvadásznak.
— Oké... bárkiis légy... — motyogta.
Vajon tényleg egy szellem léptei kopognak az emele-
ten?
Előhúzta zsebéből a Rémisztő lények kézikönyvét, a ti-
tokzatos képregényhős, Doktor Mesmero remekművét.
Kinyitotta a megfelelő oldalon, és olvasni kezdett: ,, Ne
gondoljátok, hogy a szellemek némák. Valójában minden-
Jéle zajt képesek keltem(lépések zaját, lánccsörgést, bú-
tortologatást, esitingelést), és gyakran beszélnek is. Mind-
emellett ráadásul testet is ölthetnek."
Jason szíve összeszorult. Egyre inkább beigazolódott
gyanúja a láthatatlan ellenséggel kapcsolatban, ugyanak-
kor a könyv sorai erősen gondolkodóba is ejtették. Már
sokszor feltette magában a kérdést, hogy miért van az,
hogy a kísértetfilmek szellemei ide-oda járnak a csukott
ajtókon keresztül, de soha egyikük sem surran át mondjuk
a padlón vagy a plafonon.

————tr 16
a4f———T
— A HUZAT
a
Majd folytatta az olvasást: ,. Szellemek általában azok-
ban a házakban lakoznak, ahol valamilyen befejezetlen
feladatuk maradt. "
Valami befejezetlen, hát persze
Akkortehát valóban egy szellem lehet, aki körbe-körbe
mászkálaz emeleten, hogy bevégezzen... valamit.
Jason gyorsan átfutotta Doktor Mesmero szellemvadá-
szatra vonatkozó tanácsait, majd visszasüllyesztette zsebé-
be a kézikönyvet.
— Mostaztán elkaplak. . — sziszegte.
Ám épphogyfellépett az első lépcsőfokra, valaki meg-
ragadta a karjánál fogva.
— Jason! — kiáltotta a nővére, és visszarántotta a lépcső-
ről. — Indulnunkkell!
Jason, aki gondolatban még mindig szellemvadászatot
játszott, most igyekezett felidézni magában a való világ
eseményeit.
,Indulni? Hová is?"
Nem nagyonjutott eszébe semmi, de mivel tudta, hogy
teljesen hiábavaló lenne, ha megpróbálná meggyőzni Juli-
át az emeleten lakó szellem létezéséről, inkább követte őt.
Hirtelen eszébe ötlött a délutáni program. A szülei Lon-
donba mennek majd, hogy levezényeljék a költözés utolsó
lépéseit: a törékeny bútordarabok becsomagolását, a papa
dolgozószobájánakátszállítását, a mama képeinek áthozá-
sát... és igy tovább. Csak vasárnap reggel jönnek majd
vissza a kamionnal együtt. Addig Jason és Julia egyedül
maradnak a Villa Argóban,feltéve, ha szó nélkül engedel-
meskednek Nestor úrnak, a kertésznek
 je
Hogylegyen mivelelütni az idejüket, engedélyt kaptak,
hogy meghívják a házba Rick Bannert, az egyik falubeli
fiút, akit nemrég ismertek meg az iskolában
Azikrekkilépteka házelé.
A kert ragyogó napfénybencsillogott, az ég alján lassú
felhők úsztak. A távoli horizonton a tenger kékje felett fe-
hér páracsik húzódott

VILIA ARGO
" pieMoZE COVE 14810
j A, SALToN CUIFF
SD cogNwai (ut)

— Te gondolkodtál már azon, hogy vajon miért fehér az

ég ott, ahol a tengerrel találkozik?
— Még nem válaszolta Julia, és leugrott a bejárat előtti
négy lépcsőfokról, majd elterült a füvön. Jason követte a
példáját, de rögtön hanyatt is fordult, és felnézett az első
emeleti ablakokra

tre 18
at——
— A HUZAT
a
.,Talán meglephetem a szellemet", gondolta. De nem
látott senkit
Nestor türelmesen hallgatta Covenant asszony utasítá-
sait, ám mikor az asszony a nyolcadik ponthozért a felso-
rolásban,a kertész félbeszakította.
— Ide hallgasson asszonyom, én nem vagyok gyerekfel-
ügyelő. Másrészt kétlem, hogy a gyerekek mindazt képe-
sek lennének végigcsinálni, amit ön felsorolt, végtére is
csak egy délutánt lesznektávol!
-És egy éjszakát — pontosított Covenant asszony. — Te-
hát mint mondtam, Nestorúr.
Ekkor Covenantúr úgy döntött, felgyorsítja egy kicsit a
búcsú pillanatait. Dudált egy párat, ezzel azonban csakfel-
paprikázta a feleségét
— Egy perc! — kiabálta az asszony mérgesen.
Nestor gyorsan megragadta az alkalmat, és így szólt: —
Nyugodjon meg, asszonyom, a gyerekek maegész délután
el lesznek foglalva azzal, hogy felfedezzék a házat a kis
barátjukkal. Meglátja, estére olyan fáradtak lesznek majd,
hogy tizenkét órát alszanak egyhuzamban.
— Igen, de ide hallgasson
— Nem, ne haragudjon, ön hallgasson ide. Közeledik a
nyár, és a parkban igen sok a tennivaló... Majd megmon-
dom a gyerekeknek, hogy mit csinálhatnak és mit nem, és
talán megkérem őket, hogy segítsenek egy kicsit az üveg-
házban. Ennél többet azonban nem tehetek. Elég nagyok
már. Meg aztán semmiveszélyes nincsitt
Covenant asszony még egy kísérletet tett, hogy magá-
hoz ragadja a szót, de Nestor nem engedte
— Méga szikla sem veszélyes. Egyetlen gyereknek sem
jutna eszébe, hogy a mélybe vesse magátarról a szikláról.
Lehet, hogy még csak gyerekek, de azért ennyi eszük van.

— 19
at——
 6) at

— Maga nem ismeri Jasont. — mondta erre halkan Co-

venant asszony.
Itt azonban be is fejezték a beszélgetést, mert megér-
keztek a gyerekek, hogy elbúcsúzzanak.
Jason persze hátul kullogott, mint akit sokkal jobban ér-
dekel a ház, mint az indulni készülő szülei. Ahogy így rák
módjára araszolt, hirtelen megbotlott a kerti locsolócső-
ben, és egy majdnem tökéletes piruettet mutatott be, ne-
hogy hanyatt essen a kavicsos ösvényen
— Érti már, mire gondolok? — sóhajtott fel Covenant
asszony.
Nestor megvakarta fehér szakállát: — Ugyes kölyök, be-
levaló.
Julia édesanyja nyakába ugrott, majd behajolt a kocsi
ablakán, hogy puszit adjon édesapjának. Jason sokkal visz-
szafogottabban búcsúzkodott, még mindig beleveszve sa-
ját fantáziavilágába.
— Ide hallgassatok... — kiáltotta Covenant asszony — tes-
sék szót fogadni Nestor úrnak! És nehogy valami veszé-
lyes dolgot műveljetek!
Jason és Julia mosolyogva bólogattak, míg az öreg ker-
tész csak elfintorodott. Az autó elindult, felverve maga
mögött az ösvény kavicsát.

— 20
r
ra v
Tsaszé

ni]
A

e. arbee MutzüBABÉBEN PT.

Harmadik fejezet
- AZ EMELKEDŐ -

. a /
ha EGTÁNV
szele : s sent
E. /
:
egesséfdett,
MA E
az, sagdkz "PB
e
 ick Banner mindenerejétlatba vetve tekert felfelé
a sziklaszírten. Homlokát, ahonnan súlyos izzad-
ságcseppek csöpögtek ingére, összeráncolta az
erőlködéstől. De egyetlen pillanatig sem fordult meg a fe-
jében, hogy hegymenetre váltson a biciklin. A váltó hasz-
nálata lányos dolog. Akkorakár gyalog is mehetne.
A vádlija csak úgytüzelt, de tudta, hogy ez egészséges
fájdalom, ami megedzi az izmokat. , Erős izmok és jó
tüdő. Erre van szükséged az életben" — mondta mindig az
apja, aki egész Angliát bejárta biciklivel, Kilmore Cove-
tól a skóciai Skye-szigetekig és vissza. Neki aztán nem
volt többsebességes mountain bike-ja, ő csak tekert és
kész.
Így hát Rick is tekert, összeszorított fogakkal nyomva
le a pedált újra és újra, és várta, mikor tűnik fel végre a
szeme előtt a Villa Argo kőtornya.
Már a villa gondolatára is megduplázódott az ereje:
évek óta arról álmodott, hogy egy nap beléphet ebbe a
házba. Napokattöltött azzal, hogy apja távcsövén keresz-
tül figyelte a villát, hol a házuk ablakából, hol pedig az
apálykor szárazon maradt, alga borította tengerparti sávról.
Ha ide kimerészkedett, végre más szemszögből is szem-
ügyre vehette a házat.
Ó, a Villa Argo! Az öreg hölgy mindig ott üldögélt a
Kilmore Cove-i fehér sziklák csúcsán, egy sótól csipkézett
szirten, amit a helyi halászok Salton Cliffnek vagyis Sós
Sziklának hívtak. Mennyi történet keringett arról a házról,
a szikláról és a különc háztulajdonosról, Ulysses Moore-
ról, aki több mint negyven évig lakott ott! És milyen keve-
set kell már csak tekernie, hogy odaérjen!

— 22
—— AZ FMFELKEDŐ

TETT
setét SÁATÍKTT at
eve álla ira sei gféna etet MR

Felemelkedett hát a bicikli nyergéből, és nagy lendüle-

tet véve nekiveselkedett az utolsó métereknek.
Rick nyugodt, csendes fiú volt, akit hidegen hagytak
azok a dolgok, amikért osztálytársai bolondultak.
Soha nem volt például számítógépe. Ám amikor Miss
Stella, a tanárnőjük néhány nappal ezelőtt bemutatta a
Kilmore Cove-i iskola egyetlen osztályának Jasontés Juli-
át, Rick majd kiugrott a bőréből örömében
, Micsoda mázli!" — gondolta. Két gyerek, akik nála
csupán egy évvel fiatalabbak, és akik semmit sem tudnak a
faluról, épp álmai házába költöztek. Az öreg Ulysses halá-
la és az ikrek megérkezése új és elképesztő lehetőséget kí-
nált: végre bejuthat a Villa Argo falai közé
Miközbena házfelé tartott, Rick valami fenyegető dol-
got észlelt a levegőben. Egy autó félelmetes sebességgel
közeledett a háta mögött. Rájött, hogy pont az út közepén
kerekezik, de még ideje sem volt, hogy az út szélére kor-
————tr 23
a
mányozzaa biciklit, amikor a sofőr vadul rádudált. Rick
ijedtében balra rántotta a kormányt, majd teljesen elvesz-
tette uralmáta bicikli fölött.
A szeme sarkábóllátta, ahogy az autó krómozott ka-
rosszériája néhány ujjnyira elszáguld a bicikli hátsó kereke
mellett, majd bevetette magát az út menti füves árokba.

Néhány pillanattal később Rick kikászálódott a kerékpár

alól, és mérgesen odébb rúgta a biciklit. Majd dühösen
talpra ugrott az út szélén, és rázni kezdte az öklét a szágul-
dó autó felé.
— Igazán nézhetnéd, hogy merre mész! — kiabálta.
A sofőr, mintha csak meghallotta volna, nagy fékcsi-
korgások közepette megállt az út szélén. Sötétített üvegű,
hatalmas gépkocsi volt, olyasféle, amilyet a gengszterfil-
mekbenlátni.
Ricknek torkán akadt a szó, és gyorsan vizsgálgatni
kezdte a kerékpár állapotát. Semmi nem tört el rajta. Leg-
alábbis úgy tűnt. Megragadta a kormányánál fogva, és ki-
húzta az árokból
— Rettenetesen sajnálom! — kiáltotta ekkor egy női hang
az autó irányából. — Megütötted magad?
Egy elegáns, narancssárga kesztyűbe bújtatott, karkö-
tőkkel ékszerezett kar nyúlt ki a kocsi ablakán, és intett,
hogy lépjen közelebb.
— Jaj kicsikém, annyira sajnálom... — folytatta a hang. —
Minden rendben?
Rick elengedte a füle mellett a , kicsikém" megszólítást,
és közelebb araszolt, épp csak annyira, hogy beleshessen
az autó belsejébe. Két hosszú nőilábatlátott, leomló vörös
hajzuhatagot, egy gyémántokkal és smaragddal kirakott
nyakláncot és egy szempárt végtelenül hosszú szempillák-

tp 24
E AZ FMFELKEDŐ
4
kal. Egy pillanattal később édes parfűmillat lengte be kö-
rülötte a levegőt
— Nem is tudom, hogyan tehetném jóvá... — suttogta a
nő... — Tudod, Manfred néha azt képzeli, hogy még min-
dig a ralin van. Nem igaz, Manfred? Azt hiszem, bocsána-
tot kellene kérneda fiatal barátunktól. Nem gondolod?
Ekkor kinyilt a vezetőülés felőli ajtó, és Manfred ki-
szállt a kocsiból. Zömökfickó volt, banditaarccal. Szürke-
fekete csíkos, elegáns öltönyt viselt. Merev mozdulattal
meghajolt, és valami bocsánatkérésfélét motyogott, ami
Rick számára inkább így hangzott: , Ha kettesben találko-
zunk,kitekerem a nyakad."
— Rendben, Manfred. — dicsérte meg Miss Virágillat a
hátsó ülésről. — Szállj vissza a kocsiba! Még egyszer ezer
bocsánat, édesem...

Agrek, V
A
ve Ég
 A narancssárga kesztyű simogatáshoz hasonlatos moz-
dulattal búcsúzott. Ezután a kocsiablak becsukódott,
Manfred gázt adott, és az autó elszáguldott.
5A. mindenit — álmélkodott Rick, mielőtt újra fel-
szállt volna a bicikli nyergébe — , édesemnekszólított."

Amikor az út már nem emelkedett tovább, Rick nekilen-

dült, és beszáguldott a Villa Argo kovácsoltvas kapuján.
Az óriásfákkal, nyiló virágokkal és ösvényekkeltarkított
park füvén ott hevertek Nestor kertészkedéshez használt
szerszámai, mintha csak munka közben akadt volna hirte-
len valami dolga. Az udvarbanottállt a fekete autó, amely
kis híján elgázolta.
Rick ereiben egy pillanatra megfagyott a vér. Miss Na-
rancssárgakesztyű ott állt a Villa Argo kertésze előtt, és fe-
nyegető mozdulatokkal gesztikulált, mint aki egy nagyon
hevesvitát folytat. Nestor azonban csakállt szótlanul és a
fejét csóválta, mintha valami olyasmiért kérne elnézést,
ami nem rajta múlik.
Rick megállt egy pillanatra, és csak nézte a jelenetet. A
vita végén a nő,akiszinte tajtékzott, a kertésznek szegezte
mutatóujját, és ezt kiáltotta: — Majd meglátjuk!
Ezután visszaszállt a kocsiba, és becsapta maga mögött
az ajtót. Manfred gázt adott, egy hirtelen mozdulattal meg-
fordult a kocsival, mindenfelé felverve maguk körül a ka-
vicsot, és elhajtott tajtékzó asszonyával
— Még hallani fogsz rólam! — kiáltotta utoljára Miss
Méregzsák, ahogy elszáguldottak Rick biciklije mellett.
Rick egy ideig döbbenten bámult a távolodó autó után,
majd felült a biciklire, és betekert az udvarra. Nestor épp a
járdaszegélyen szétszóródott kavicsot gereblyézte.
— Nagyon mérges asszonyság, igaz? — állapította meg
Rick néhánylépés távolságból
— 26
— AZ FMFELKEDŐ
a
Nestor tekintete szinte villámokat szórt, ahogy felné-
zett, de mikor felismerte, halvány mosoly jelent meg a
száján. — Oblivia Newton? Felejtsd el, fiú! Az lesz a leg-
jobb — válaszolta.
Aztán nagyot sóhajtott: — Te bizonyára Rick Banner
vagy. A gyerekek már várnak. Bent vannak a házban vala-
hol...
Rick bizonytalanul nézett a Villa Argo bejáratára.
— Azért néhaleszállsz arról a bicikliről? — ugratta Nes-
tor... — Ha az ikrekhezjöttél, ott menj be, és kiabálj nekik.
Aztán mérgesen odébbsántikált, és a kocsibehajtón ma-
radt keréknyomokatkezdte vizslatni.
— Rendben, köszönöm! — kiáltotta Rick.
Leszállt a bicikliről, letámasztotta, majd elindult fel a
lépcsőkön, amelyek most első alkalommal bevezették őt a
ház belsejébe. Néhánypillanattal később a bicikli hatalmas
robajjal feldőlt. Rick ijedtében óriásit ugrott, és hátrafor-
dult. Ekkor vette észre, hogy a bicikli kitámasztója elfer-
dült, amikor beleesett az árokba. Felemelte hát a biciklit,
és magában dohogvaa falnak támasztotta.
Már épp mondaniakarta a kertésznek, hogy most már
nekiis jó oka van, hogy mérges legyen Oblivia Newtonra,
ám ahogy körülnézett, semerre sem látta az öregembert.
— Sánta, de gyors... — állapította meg magában, és belé-
pett a házba

kn 27
 Negyedik fejezet
-— A HÁZBAN -

eleg Leégéze,
vege jedlgz
lete eny b fp éz a dt
tágyaz km
Oven ter édátk tén e ge e tát teöánlg an ..

gagéree, rgymetaTemattt

76
edvv feseéyése ő ZER
rre te tát eti a Ta
4 beásgy ZÚGÖr
szib
ÜL et öve tt EÉTR
4
 z első helyiség, ahova Rick belépett, egy tengerre
néző oszlopcsarnok, egy könyvtár és egy szalon
kereszteződése volt. Három nagy üvegablak nyílt
a sziklapart felé. Az ablakokon beáramló fény beragyogta
a szobát. A falon lévő polcokon halmokbanálltak a köny-
vek és a folyóiratok, egy kristálylapú asztalkán pedig újsá-
gok sorakoztak. A szoba közepén egy nő életnagyságú
szobra állt, aki épp egy térdén fekvő halászhálót javított. A
nő álmodozótekintettel nézett a tenger egy távoli pontja
felé.
— Szép, igaz? — szólalt meg Jason Rick háta mögött,
ahogy a szobába lépett.
— Szia.
— Szia.
Megveregették egymásvállát, mintha már évek óta is-
mernék egymást, majd körbejárták a szobrot.
— Anya azt mondta,itt kell maradnia a szoba közepén.
— Miért?
— Mert így akarta az előző tulajdonos... — Jason végig-
simította a bronzból készült hálót, és Rickre nézett. — Azt
mondják, Ulysses Moore egy kicsit furcsa figura volt.
— Igen, azt mondják.
— De hát már meghalt... ha meghalt...
Rick összeráncolta a homlokát. — Hogy érted azt, hogy
ha meghalt?
— Úgy, hogy az én öcsikémszeret fantáziálni — szakítot-
ta meg a beszélgetést Julia. — Szia, Rick. Isten hozott.
Ezúttal a köszönés egy röpkeintegetésre és egy-egy za-
vart mosolyra korlátozódott.
Azt leszámítva, hogy az egyikük fiú, a másikuk lány
volt, Jason és Julia szinte egyformák voltak. Ugyanolyan
világos hajuk volt, ugyanolyan szemük és ugyanolyan
gödröcskék az arcukon

— 29
 Julia csak egy kicsit volt magasabb ésteltebb, mint Ja-
son, mintha csak gyorsabban akarna nőni
Levetette magát a szobor mellett álló egyik fotelba, és
így folytatta: — Ha Jasonre hallgatsz, még azt is megtudha-
tod, hogy a mi öreg kertészünk igazából egy veszélyes s0-
rozatgyilkos, aki azért költözött ide, mert itt senkinek ál-
mában sem jut eszébe keresni
Jason kinyújtotta a nyelvét Julia felé, és egy hiábavaló
próbálkozásttett, hogy témát váltson. Sikertelenül.
— Az Őcsém imádlehetetlen történeteket kreálni — foly-
tatta Julia
— Ez mégelőnyéreis válhat itt Kilmore Cove-ban... —
válaszolta Rick
Julia arcáról lefagyott a mosoly, mert arra a következte-
tésre jutott, hogy ezek szerint Kilmore Cove-ban valóban
soha nem történik semmi.
— Mindenesetre — folytatta Rick — ez valóban ideális bú-
vóhely. Akarom mondani, szerintetek mégis hány szoba
lehet ebben a házban? Száz?
Jason arca felragyogott
—Rád bízhatok egy titkot? Azt hiszem, ebben a
házban...
— Ne kezd már megint! — csattantfel hirtelen Julia.
Dekéső volt, Jason már bogaratültetett Rick fülébe.
— Ebbena házban. . . mi? — kérdezte kíváncsian Rick.
— Azt hiszem, lakik egy szellem — fejezte be elégedetten
a mondatot Jason.
— Te hiszel a szellemekben? — kérdezte Julia, és felhúz-
ta a lábát a fotelban.
Rick rögtön tudta, hogy egy testvérháború közepébe
csöppent. Törte hát a fejét, mi is lehet a legjobb válasz
ilyen esetben, mert nem akarta kiábrándítani Jasont, de
nem is akart hiszékenynektűnni Julia előtt.

tp 30
a——
Tt A HÁZBAN

— Hogy érted azt, hogy egy szellem lakik a házban? —

kérdezte Jasont
— Hallottam, hogy valaki mászkál a fölső szinten, pedig
a házban nincs senkirajtunk kívül. De én hallottam a lép-
telt.
Julia elfintorodott. — Ja, ma este pedig lánccsörgést, ki-
abálást és visító kacagást is fogsz hallani. . .
— Most miért csinálod ezt, Julia? Már megmondtam,
hogy igenis hallottam azokat a lépteket az első emeleten.
Alatta álltam. Te is ott voltál. A többiek pedig kint, és...
— Egy dolgotfeltétlenül tudnod kell, Rick — vágott köz-
be Julia. — Jason egy rakás butaságot olvas. Olyanokat,
mint annak a londoni fickónak a képregényei, aki ször-
nyekre vadászik.
Rick tagadólag rázta a fejét. Soha nem szeretette a SZÖr-
nyes képregényeket.
— Hagyd abba! — kiáltotta Jason felháborodva azon,
hogy Julia közönséges,londoni fickónak" titulálta Doktor
Mesmerót. Majd Rickhez fordult, hogy komoly informáci-
óval szolgáljon a dologgal kapcsolatban, ám úgy tűnt,
hogy a Kilmore Cove-i fiú valóban nem hallott még Dok-
tor Mesmeróról. Hát tényleg létezik olyan angol kamasz,
aki soha nem hallott róla?
— Tehát bárhogy is legyen — folytatta Julia —, egy biz-
tos: Jason feje tele van vámpírokkal, szellemekkel és far-
kasemberekkel, és azt képzeli, hogy a Villa Argóbanis ta-
lál legalább egyet. Olyannyira, hogy mégaztis tudja, ki-
csoda.
— Tényleg?
Jason bólintott: — Igen, az öreg Ulysses szelleme.
Rick hátán végigfutott a hideg
— De... mégis miért jönne vissza a szelleme?

——— 31
at——
 — Mert mikor meghalt,itt hagyott valamit, amit nem fe-
jezett be — válaszolta Jason
Rick Juliára nézett, aki intett, hogy kérdezzen csak bát-
ran az öccsétől
— Valamit nem fejezett be? Mégis mit? — kérdezte erre
Rick.
— Erre még nem sikerült eddig rájönnöm. Túl keveset
tudok róla. Még csak alig egy hete vagyok Kilmore Cove-
ban, és nem nagyon ismeremezta házat
— Persze — bólogatott Rick. — Ez a ház valóban óriási.
— Együtt felfedezhetnénk szobáról szobára... — javasol-
ta Jason. — És készíthetnénk egyrészletes térképetis.
— Jason! — kiáltott fel Julia. — Rick biztos nem azért jött
el idáig, hogy felfedezőutat tegyen a házunkban!
— Szerintem remek ötlet! — csúszott ki Rick száján, akit
teljesen lázba hozott a gondolat. — Őszintén szólva, én
szinte mindennap ezt a házat lestem... kívülről. Úgyhogy
én nagyon is benne vagyok. Hű, már a gondolatra, hogyitt
lehetek ebben a házban, ezzel a szoborral, a könyvekkel
megveletek... — Hosszú, vágyakozópillantást vetett a bel-
ső szobákba vezető ajtókra. — Én a felfedezőút mellett sza-
vazok!
— Toll és papír kell a térképhez! — pattant fel Jason. —
Várjatok megitt!
Otthagyta Juliát és Ricket az oszlopcsarnokban,és elro-
hant, hogy beszerezze a szükséges kellékeket.
Amikor egyedül maradtak, Julia az ablak felé fordult,
és kinézett a fehéren tajtékzó tengerre.
— Még nem mondtad meg, hogy hiszel-e a szellemek-
ben, vagy sem? — kérdezte Ricktől, anélkül hogy ránézett
volna.
Rick nekitámaszkodott a szobornak. Érezte annak hi-
deg, keménytapintását.

tp 32
a——
Tt A HÁZBAN

— Az apám mindig azt mondta, hogy léteznek szellemek

— mondta. — És hogy mindenkinek megvan a magaszelle-
me.
Julia megfordult.
— A tied melyik?
— Az apámé — válaszolta Rick, és a tekintete megkemé-
nyedett. — Két éve halt meg a tengeren
Mindketten hallgattak, míg Jason vissza nem tért.
 Ötödik fejezet
47. - A TÉRKÉP -

CEETKATÁKÉSZAHÉÉ et
seggektámeri végző
MÁ92fé Me;ánapafaeak: Íge
ha ag SESTEL 119 jigeez,rörslé emel :
SZRHEKÉETATM etén szd
2 ng47 betesz
tengette€ Fbe és

A
5 enaégi]
gggtat
 z első emeleten kezdteka felderítést, hátha a szel-
lem nyomára bukkannak, majd lementek a föld-
szintre. A köfalú szobalett a központ, a ház legré-
gebbi része,itt kezdtek neki a térkép megrajzolásának.
— Három kályha van... egy a konyhában, egyitt, és egy
harmadik odakint. Van három fürdőszoba, két ebédlő,
négy szalon, öt hálószoba, egy könyvtár, egy félig könyv-
tár és egy... mit írtál ide, Julia?
— Tudósszoba: az a szoba a fa íróasztallal, a könyvtár
mellett, amelyiknek festett mennyezete van.
—És a udósszoba, ahogy Julia nevezi... — összegezte
Jason.
— Ez az a lépcső, ahol az arcképek vannak? — mutatott
Rick a térkép egy pontjára.
— Nem,ezaza lépcső, ami a pincébe vezet.
Rick figyelmesen bólogatott. A pince igazából egyetlen
hatalmas szoba volt, telis-tele zsúfolva bútorokkal és min-
denféle limlommal, ahol épphogy annyi hely maradt sza-
badon, hogy járni lehessen a sok kacat között. Nem is deri-
tették fel túl részletesen, mert nagyon komornaktűnt. Julia
szerint, ha valaha is létezett a régi tulajdonos szelleme eb-
ben a házban, biztos, hogy esze ágában sem volt odalent
meghúzni magát. Ebben aztán mindannyian egyetértettek,
és otthagyták a pincét.
Jason a toll végét rágcsálva, kellő távolságból vizsgálni
kezdte a térképet.
— Márcsak a kis toronyszoba maradt a lépcső tetején,
és végeztünk.
— Ja, a világítótorony szobája... — motyogta Rick.
— Miért hívod így?
— Mert éjszakánként Ulysses Moore mindig ott tanyá-
zott. Késő éjszakáig égett a villany a szobában, mintha

en 35
a——
 e ÉS) at
csak versenyre akarna kelni az öbölbenálló igazi világító-
torony fényével
— Milyen ember volt ez a régi tulajdonos? — kérdezte
Julia.
Rick megvontaa vállát. — Igazából nem is tudom — vá-
laszolta. — Azt hiszem, Kilmore Cove-ban senki sem tudja.
Azikrek csodálkozva néztek rá
— Nagyon... titokzatos volt, tudjátok? — folytatta a vö-
rös hajú fiú. — És nagyon visszahúzódó... Soha nem ment
le a faluba
— Negyven éven át?
— Igen, negyven éven át
— Az meg hogylehet?
— Ne tölem kérdezzétek! Volt egy felesége. Az anyu-
kám ismerte a feleségét, aki néha bejárt a faluba áruért
vagy halat venni, meg elvinni a postát... és minden olyas-
miért, amit a faluban kellett elintézni. Őt azonban... soha
senki nem látta. Aztán a felesége meghalt...
— Hogy halt meg?
— Nem tudom — csóválta a fejét Rick. — De a feleség ha-
lála után a kertészjárt le a faluba.
— Nestor?
— Igen, ő. Úgy tudom, hogy Nestor már akkor a Villa
Argo szolgálatában állt, amikor még élt a háziasszony, és
a halála után ő csinált mindent. Motorral járt be a faluba,
mert a lába miatt nem tud autót vezetni, és ő vásárolt be
mindent az öreg Moore úrnak
— Aki soha nem mozdult ki innen?
Mára gondolatrais felállt Julia hátán a szőr.
— Nem, soha. Azt beszélik, hogy volt az öregnek egy
csónakja vagy hajója, ami a szikla lábánál horgonyzott egy
üregben.
— A TÉRKÉP

— Tényleg! Láttam a falépcsőket, amik lefelé vezetnek.

Kitudja, ott van-e még a hajó.
Rick megint csak a fejét csóválta. Ha még mindig ott
lenne a csónak, azt a házuktól biztos észrevette volna.
—De mégis miért gubbasztott mindig idefent? Miért
nem ment a faluba? — kérdezte Julia. — És hogy lehet az,
hogy soha senki nem látta?
— Azt mondják, hogy egy éktelen nagy seb csúfította el
az arcát, és ő szégyenében nem akart emberek közé menni.
Ez minden, amit tudok.
Julia hirtelen felvillanyozódott
— Dehiszen ott vannak az arcképek a lépcsőfordulóban!
— kiáltotta, és megragadta Jason karját, aki kis híján le-
nyelte tollat, amit rágcsált. A toll azonbankiesett a kezé-
ből, és begurult az egyik hatalmas szekrény alá.
— Hé, nyugi! — csattantfel
DeJulia teljesen fellelkesedett saját ötletétől. — A lép-
csőfordulóban ott lóg minden ember arcképe, aki valaha
ebben a házban lakott, nézzük meg az öreg Ulysses sebhe-
lyes ábrázatát!
A hátborzongató látvány gondolatától megbabonázva
Rick és Julia kirohant a szobából, Jason pedig lehajolt,
hogy kibányásszaa tollat a szekrény alól
— A mindenit! — kiáltotta hirtelen Julia és Rick kórus-
ban. — Jason, ezt nézd meg! Ezt látnod kell!
Jason egy pillanatra elfeledkezett hát a tollról, és kiro-
hanta folyosóra.
— A mindenségit! — motyogta ő 15 döbbenten
A lépcsőtetején az utolsó kép hiányzott a falról. Csak a
nyomalátszott, egy világosfolt a falon
— Épp az övé hiányzik
— Valaki ellopta
— Vagylevették...

37
a——
 — De ki és miért?
e) at

— Hallottátok?
— Nem. Mit?
- Én igen. De te mit hallottál?
— Nem is tudom. Olyan volt
— Honnanjött?
— Fiúk! — kiáltotta Julia. — Én nem hallottam semmit!
A következőpillanatban ő is meghallotta. Tompa, koc-
canó zaj volt, mintha valaki lépkedne
Lassan mindhármana lépcső tetején lévő tükörajtó felé
fordultak.
Ez az ajtó vezetett fel a világítótorony-szobába.
A zaj onnanjött.

Dermedten hallgatóztak egy ideig, ami számukra egy

örökkévalóságnak tűnt, de a zaj nem ismétlődött. Így hát,
egymást támogatva, elindultak az ajtó felé. A tükörben
meglátták saját képüket: három gyerek, akik bizonytalanul
lépkednek fel az utolsó lépcsőfokokon.
Jason kinyújtotta a karját, megragadta a kilincset, és le-
nyomta. A zár engedett. Az ajtó résnyire kinyílt, és Jason
bekukucskált a szobába.
— Na, mit látsz? — kíváncsiskodott a másik kettő a háta
mögött.
Jason egy rendezett, tiszta szobát látott, hatalmas író-
asztallal a sarokban,a két, tengerre nyíló ablak között, egy
hajómodell-gyűjteményt és néhány újságot a földön. A
többi ablakból lélegzetelállító kilátás nyilt a sziklára,
Kilmore Cove-ra ésa parkra.
— Semmit... — suttogta Jason, és kinyitotta az ajtót,
hogy mindhárman beléphessenek a szobába. — Egyáltalán
semmit.
— Ez meg hogylehet? — hitetlenkedett Julia.
tr 38
at——
— A TÉRKÉP

A léptek zaja ebben a pillanatban újra felhangzott.

Tum-tum, tum-ium.
Csakhogy nem lépések voltak. Az egyik ablak félig
nyitva volt, a huzat olykor-olykor belekapott, az ablakke-
ret pedig ritmikus zaj kíséretében csapódott az ablakfához.
Ezta zajt vélte először Jason, majd Rick és Julia is lépések
Zajának.
— Íme,a titokzatos szellem... — mosolyodottel Julia, ki-
tekintve a lélegzetelállító panorámára
Jason a Villa Argo parkját kezdte fürkészni az ablakból.
Látta a kovácsoltvas kaput, a kavicsos ösvényt és Nestor
különálló kis faházát.
Rickletelepedett az íróasztalhoz, és egy pillanatig elját-
szott a gondolattal, hogy ő a ház ura. Alatta magas szikla-
fal zuhant a mélybe, amelyen hangosrobajjal törtek meg a
tenger hullámai, a feje felett pedig gomolygó felhőhadak
gyülekeztek. Végigsimitotta ujjával az egyik kis hajómo-
dellt. Az aprócska, kézzelépitett hajók úgy sorakoztak egy
láda tetején, mint egy miniatűrflotta.
— Nagyon is meg tudom érteni az öreg Ulyssest... —
mondta. — Nem is olyan rossz dologitt üldögélni, ennél az
asztalnál, venni egy kis ragasztót, fát meg kötelet... és
múlatniaz időt.
Ekkor egy hatalmas hullám csapódott a sziklának dübő-
rögve, szerteszét fröcskölve a vizet a szélrózsa mindenirá-
nyába.
— Menjünk fürödni egyet! — kiáltotta Julia, és meg sem
várva a választ, rohant a szobájába a fürdőruhájáért.
men
ta

Hatodik fejezet
-— A FÜRDÉS -

éz alan tdaríbe ütés vá

KEZRTNRNNENYENE
sárZ TE;
ÚbeNlg Én 7

B sre TÁSTET egg

me védése sétákmismége

A aketggg eljen a éz ággsásémy TŐ

ee KÉT gen tiérzlgeopere ee
s KATE TT Kire. jatee
AGA ááns
Ve
2, Sz 26eg megt
FESTTGKENKoretkkító ÉLBBtar
VALEreét Ssajsza taŐtg,végeTtjgéye ii
. ÉGNEekegaálr ldaetipégaz
lős
Ag
(a Én

mele
td 48 AJ
 int összetalálkoztak Nestorral. Az öreg kertész
szigorú tekintettel meredt rájuk, és megkérdezte:
— Mégis hová készültök?
A kérdés valójában teljesen felesleges volt. A gyerekek
törölközőt szorongattak a kezükben, és mindhárman für-
döruhábanfeszítettek. Rick is kapott Jasontől egy nadrá-
got, ami azonbanláthatóan igen szük volt rá.
Nestor anélkül, hogy megvárta volna a választ, letette a
földre a kapát, amellyel dolgozott, és rájuk parancsolt:
— Itt maradjatok, amig vissza nem jövök!
— De uram! — kiáltottak fel az ikrek kórusban
— Egy lépést sem! — pirított rájuk Nestor, és gyors lép-
tekkel elbicegett a háza felé
Eltűnt a házban, majd néhánypillanattal később megje-
lent egy vászondarabbal a kezében. Amikor a gyerekekhez
ért, odadobta Ricknek. Egy fürdőnadrág volt, ami határo-
zottan jobbanillett rá.
— Veddfel! Jobb lesz — mondta az öreg, majd felvette a
földről a kapát, és folytatta a munkát.
Julia szinte csalódott volt
— Hát semmi mást nem akart mondani? — akadékosko-
dott.
Rick a háta mögött belebújt az új nadrágba.
— Mégis mi a csudát kellene mondanom? — kérdezte a
kertész épp csak egy pillantást vetve Juliára, majd felemelt
a földről egy begóniapalántát, és megforgatta az ujjai kö-
zött, mintha csak valami drágakő lenne.
— Mondjuk valami olyat, hogy: , De vigyázzatok ám a
lépcsőn!" vagy , Evés után három óráig nincs fürdés!"
A kertész szemöldökét felhúzva meredt Juliára.
— Tényleg ezt kellene mondanom?
— Hát... ööö... azt hiszem, igen — dadogta Julia.

— 41
a——
 — Rendben - válaszolta az öreg, és színpadias mozdula-
tot tett. — De vigyázzatok ám a lépcsőkön, nehogy elesse-
tek! Ha pedig ettetek, legalább három óráig tilos a fürdés!
Most pedig, ha nem bánjátok, tűnés! — mondta, a kezébe
vett egy begóniatövet, és még hozzátette: — Szeretnék vé-
gezni ezzel, mielőtt leszakad az ég!
— Dehiszen süta nap! — vitatkozott Jason.
— Ja a harmadik tanács: ha esni kezd, gyertek ki a viz-
ből! Most pedig menjetek! Egy-kettő! Ott kell lemenni.
Nemkellett még egyszer mondani, a három gyerek már
futott is a szikla felé.

— Még életemben nemláttam ilyen felnőttet. — hitetlen-

kedett magában Julia, miközben lefelé óvakodott a partra
vezető lépcsőn.
Nagyonkellett figyelniük, mert valóban veszélyes volt
leereszkedni a sziklafalon. A lépcsőfokok egy részét a
sziklába vájták, ahol azonban nem volt elég széles a fal, fa
és vas lépcsőfokokkal pótolták ki. Ezekről letekintve a
sziklának csapódó hullámokra lehetett látni a mélyben. A
szikla tetején könnyen megszédülhetett az ember, mert
olyan érzés kerítette hatalmába, mintha a levegőben járna.
Lassan, óvatosan kellett haladni, fokról fokra, mindkét
kézzel erősen kapaszkodva a kétoldalt kifeszített kötelek-
be, miközben a széllökések, melyek alga- és iszapszagot
hoztak magukkal, bele-belekaptak az ember hajába. Minél
lejjebb jutottak, annál kevésbé volt ijesztő a mélység, de a
lépcsőfokok annál nedvesebbek és csúszósabbaklettek.
— Szerintem pedig Nestor nagyon nagy... — állapította
meg Jason.
— Egy kicsit azért figyelhetne ránk! — makacskodott Ju-
lia. — Mégis csak gyerekek vagyunk. A gyerekek pedig
néha csinálnak butaságokat
tm 42
a4f———T
— A FÜRDÉS
a
— Te talán igen.
Az ikrek egész úton lefelé vitatkoztak. Rick mögöttük
baktatott, hátra-hátrapillantva, mintha csak rajta akarna
kapni valakit vagy valamit. Az volt az érzése, hogy figye-
lik... Egy alkalommal mintha valami fényeset látott volna
megcsillanni a háta mögött. Ekkor aztán eszébe ötlött,
hogy talán Nestor az, aki egy távcsövön keresztül mégis
csakrajtuktartja a szemét
Megis nyugodott hát, és követte az ikreket.
Végül elérték a szikla alját. Egy kis földnyelvre jutot-
tak, melyet két oldalról sziklák védtek a széltől és a kíván-
csiskodó tekintetektől. A Villa Argo a fejük felett tornyo-
sult a ragyogó napfényben. Sirályok köröztek hangosvij-
jogássalfelettük, a sziklafalba rakott fészkeik körül.
A világ ezen elzárt kis pontján minden ragyogó fehér
volt.
Julia volt az első, aki a fölre hajította a törölközőjét, és
berohanta vízbe. A víz hideg volt, de kellemesen vérpezs-
dítő. Lebukott a víz alá, majd tíz méterrel odébb bukkant
elő a felszínen
— Gyertek! — kiáltotta, hátrasőpörve a haját az arcából.
— Ez fantasztikus!
Valóban az volt. A homokos föveny a víz alatt is foly -
tatódott, és a víz még beljebb is sekély volt. A tengeritt
egészen nyugodtvolt, hiszen a kis öblöt mindenfelől szik-
lák védelmezték, olykor fehér habokban törtek meg a hul-
lámokrajtuk, kis szivárványokat rajzolva a kövek fölé. A
hullámok hangja mágikusan ringató volt.
Rick is bevetette magát a vízbe, és nagy karcsapásokkal
úszott előre, hogy megmutassa, neki aztán van , erős izma
és jó tüdeje". Na meg hogy gyorsan felmelegedjen.
 Jason azonbancsakállt kint a parton összekulcsolt kar-
ral. A víz a lábszárát nyaldosta, és ő elbizonytalanodva bá-
mult a habokba
— Mozgás, te nyámnyila! — kiáltotta Julia, és Rick felé
úszott. — Mindig ilyen volt — magyarázta. — Ha a víz nincs
legalább negyvenfokos,be se teszi a lábát.
Rick csak mosolygott. Julia haján a vízcseppek úgy
csillogtak, mint megannyi gyöngyszem
— Akkorcsak egy dolgot tehetünk. . . — mondta.
A parton Jason megsejtette, hogy valami cselszövés ké-
szül ellene. Megpróbált keménynek látszani, de mikor a
jéghideg víz a hátának csapódott, kétségbeesetten felkiál-
tott.

A sziklaszirt tetején Nestor elmosolyodott.

Amikor meghallotta Jason kétségbeesett kiáltását, majd
Julia és Rick kacagását, tudta, hogy a gyerekek épségben
lejutottak a partra. Jó volt megint gyermekhangokat halla-
ni a házban. Uj feladatotjelentett... Végre megint volt ér-
telme csinosítgatni a kertet, virágokat ültetni, amit azután
majd az egyikük úgyis tönkretesz egy rosszul irányzott
labdával... Jó lesz majd megint új napra ébredni, és meg-
hallgatni a kérdéseiket, a kíváncsiskodásukat.
Ha pedig valóban olyan remek kölykök, amilyennek ő
gondolja őket, akkor... ki tudja!
Most azonban még csak a nevetésüket hallotta a szél-
ben... de már ez a nevetés is sokat jelentett Villa Argóban.
— Soha jobbat... — dörmögte. — Soha jobbat.
Aztán lehajolt, és tovább gyömködte ujjával a földet,
hogy megfelelő helyet készítsen az apró begóniatöveknek.
Nemvolt nála semmilyen távcső.

tr 44
a——
Tt A FÜRDÉS

KésőbbJason, Julia és Rick a parton hasra feküdtek a tö-

rölközőkön,és felsorakoztatták magukelőtt a tengerből ki-
halászott kincseiket: két kék színű kavicsot, öt kerek, fehér
csigát, egy rakás félbetört kagylót és egy ajtódarabkát rig-
livel. Ahhoz, hogy ez utóbbit összegyűjtsék, mélyre kellett
merülniük a sziklákon túl, ahol a víz egészen mély és a
sodrásis igen erős.
Rick vigyázott rá, hogy ne ússzanak be túl messzire, és
az ikrek igazat adtak neki. Végtére is egy pompás, csendes
öböl állt a rendelkezésükre a játékhoz. Jason megfogadta,
hogy a következő alkalommallabdát is hoz majd magával.
Míg Julia napozott, Rick és Jason nekiindultak, hogy
felfedezzék a sziklákat, és nemsokára egy másik kis öbölre
bukkantak, amelynek az egyik végéből kis fastég nyúlt
vízbe. A stéghez valaki hajókötelet erősített. A tartóoszlo-
pok ésa pallók korhadtak voltak, mégis ez a stég volt a bi-
zonyságarra, hogy az öreg Ulyssesitt tartotta a hajóját.
Jason máris fantáziálni kezdett hőstettein, és Rickkel
együtt elindult, hogy beszámoljon az újabb fejleményekről
Juliának, aki szemmelláthatóan megunta már a napozást.
Jason tolmácsolásában a stég megtalálása fantasztikus
hőstörténetté dagadt. Míg azt próbálta elhitetni nővérével,
hogy a fejénél fogva ragadott meg egy kétszer akkora poli-
pot, mint ő maga, Rick hideg vízcseppet érzett az arcára
csöppenni
Felnézett az égre. Egy fekete felhő takarta el a napot.
— Nestor úrnak úgy tűnik,igaza volt — állapította meg. —
Nyakunkonaz eső.
— Énis érzem! — kiáltotta Julia.
Jason abbahagyta annak ecsetelését, hogy miként győz-
te le a hatalmas tengeri szörnyet, és elgondolkodvavizslat-
ta a hosszú lépcsősort, mely a házhozvezetett.
— Menjünkfel? — kérdezte, és nyelt egy nagyot.

en 45
a——
 — Azlesz a legjobb. — válaszolta Julia és Rick egybe-
hangzóan.
Jason ímmel-ámmal feltápászkodott, és a dereka köré
csavarta a törölközőt.

Alig tettek meg néhánylépéstfelfelé, az eső valóban sza-

kadni kezdett. A vízcseppek olyan hidegek voltak, mint a
jég. A lépcsőfokok egyetlenpillanat alatt rettenetesen csú-
szóssá váltak. Jason nemsokára megelégelte a végeérhetet-
lennek tűnő mászást, nekilendült hát, és futni kezdett felfe-
lé a lépcsőn
— Találkozunk odafönn! — kiáltott vissza csúfondárosan.
Julia hátrafordult, hogy egy kis biztatást találjon a mö-
götte baktató Rick nyugodt tekintetében. A fiú vizes haj-
tincsei, mint megannyi apró kérdőjel kunkorodtak a hom-
lokán. Megrántotta a vállát, mintha csak azt akarná mon-
dani: ,Hagyd őtfutni!"
A következő pillanatban azonban kövé dermedt.
Jason elvesztette az egyensúlyát. Ugyanabban a pilla-
natban egy villám hasította ketté az eget, és mint valami
fehér ökölsújtott le a tengerre.
— NE! - kiáltotta Julia — JASON!
 eetapegeeermiggésiMhz agar vadban egyket: ak A
eper fnarme. akLyár ut heglaahayennf74 eget?
VIDEYÁSERN EN JETILNOSEEE 160 vrakorzánun ia arélkegjk j
drapps
ze
vánjnaség Hetedik fejezet
— A RÉS -
rex
é
gl LÉTÉTKadarjiméssg
3,
elf etóekdpttérSátségéh agáregjéétéreet
plebanos ére Farnélmeki dferren
s YÓlnakárgr ikáen
ÉNegektg By gelgk
mépat seSG KÁEÁtágamongnyese, végét
ay ndozaspazltakanetbas hofgPadyortás fate
Btbe Flza Besbss; szé. amoglí azutanbfős ,€
arts beé ago gehztaéksztárt va

ge
Arago Mg)fénobela

redős

2 PAT EZT
TETeszees
A a é/
cs EN ESSEG EOTTB ta 5)
ére
ad d SZEGTE mát. Z sz
 hogy megcsúszott, Jason látta, ahogy a villám le-
csap, és fehér fénye megvilágítja Salton Cliffet.
Majd zuhannikezdett
Nekicsapódott a sziklafal fehér kövének, és úgy érezte,
ezer karom szánt végig a mellkasán. Kezei a sziklát mar-
kolászták, mig végül, ki tudja hogyan, sikerült megkapasz-
kodnia egy hasadékban.
Ujjaival megragadta a nyílás szélét. Megállt. Nem zu-
hant tovább. Csak lógott a sziklafalon, egy repedésbe ka-
paszkodva,alatta a széditő mélység.
Rick és Julia futásnak eredtek egészen addig a pontig,
ahonnan Jason lezuhant.
— Jason, hallasz engem? — zokogta Julia, aki nem tudta,
örüljön-e, vagy inkább kétségbeessen, hiszen az öccse
életben van, de egy sziklafal szélén lóg teljesen valószí-
nűtlen helyzetben.
Elcsukló hangothallott odalentről.
— Húzzukfel! Húzzukfel! — kiabálta Julia, kisöpörve
arcából egy ázott hajtincset.
— Épp azon vagyok... — kiáltott vissza Rick. — Segits
összecsomóznia törölközőket!
Ekkor Julia rádöbbent, hogy képtelen bármit is tenni.
Gépiesenfelvette a földről Jason törölközőjét, de Ricknek
úgy kellett kitépnie a kezéből. A fiú összecsomózta a tö-
rölközőket úgy, ahogy az apja tanította csomótkötni.
— Mindjárt kész vagyunk, Jason! Tarts ki! Jövünk! — ki-
abált Julia kétségbeesetten, miközben le semvette tekinte-
tét az öccséről.
Jason mondott valamit, a vihar zaja elmosta a hangját.
— Mit mondtál? Tarts ki! Mindjárt felhúzunk!
— .. lami .csa! — mondta ismét Jason, aki úgy lógott a
sziklafalon, mint a kövekhez tapadt kagyló.

48
a——
— A RÉS
a
Ekkor Rick a korláthoz lépett, és a mélybe hajította a
három törölközőből rögtönzött kötél végét. Kitámasztotta
a lábát, és lekiabált: — Kapd el!
Julia meg sem merte kérdezni, hogy ezek a sebtében
kötött csomókelég erősek-e.

Ahogyott lógott húsz méterrel a tengervízfelett a tomboló

viharban, Jason teljesen világos, tiszta fejjel látott min-
dent. Ráadásul furcsán nyugodt volt. Pontosan tudta, mit
kell tennie.
Először is keresett két megfelelő kiszögellést, ahol
megtámaszkodott a lábával, így máris pihentethette kicsit
a karját. Egy idő után sikerült stabilan megállnia a lábán
anélkül, hogy túlzottan nagy erőt kellett volna kifejtenie a
karjával. Amikor egy kis bátorságra tett szert, megpróbált
felnézni.
Látta a nővérét, aki valamit kiabál, de nem értette, mit
mond. Ő igazából meg volt győződve róla, hogy sikerül
egyedül felkapaszkodnia a sziklán, és visszamásznia a lép-
csőre. Csak nyugodtan kell mozognia, mit sem törődve az
esővel, megtalálni a megfelelő kiszögelléseket, pont úgy,
ahogy ráakadta résre is, ami megmentetteaz életét.
A rés... ahogy jobban szemügyre vette, Jason rájött,
hogy nem egyszerű rés csupán, mint amilyenben a sirá-
lyok laknak. A nyílás mind a négy oldala egyforma hosszú
volt, mintha csak... emberi kéz alkotta volna. Mély volt,
mint egy szoborfülke, és szűk, mint egy lőrés
De nem szoborfülke volt. És nem is lőrés.
— Itt van valami furcsa! — kiáltott fel a másik kettőnek
az esőben.
Érezte, hogy a lábujjai megfeszülnek a sziklán.
Tapogatózni kezdett az egyik kezével az üregben, teljes
erőből kapaszkodva a másikkal
—tn 49
 se 6) at
De csak kövekettalált. Köveket és megint csak köve-
ket.
Egyszerre valami mállékony dologhoz ért, ami szét-
morzsolódott az ujjai között, majd egy nehéz tárgyattalált
a kezében. Megpróbáltbelesni a nyílásba, és egy pillanatra
az az érzése támadt, hogya lőrésentúl... üresség van.
Nagytágastér.
Gyorsan kihúzta a kezét a lyukból. Ahogy jobban
szemügyrevettea tárgyat, úgy tűnt, hogy egy puha rongy-
ba csavart téglát tart a kezében
Ekkor egy törölköző vége súrolta az arcát. Jason össze-
rándult ijedtében, és kis hiján kiejtette kezéből a tárgyat.
— Kapdel! — kiáltotta Rick néhány méterrel a feje fö-
lött, egy törölközőkből rögtönzött kötél másik végét szo-
rongatva.
Jason bedugta a tárgyat a fürdőnadrágjába, megragadta
a Rickáltal készített mentőkötelet, és mászni kezdett felfe-
lé.

A felfelé vezető út csupán néhánypillanatig tartott, de Ju-

liának óráknak tűnt. Amikor Rick megragadta Jason kar-
ját, és biztonságos helyre húzta, a kislány majdnem elájult
a boldogságtól
— Jól vagy? — kérdezte alig hallható, elcsukló hangon.
Jason mellkasatele volt sebekkel és horzsolásokkal.
— Igen, persze — válaszolta majdnem közömböshangon.
— Ide nézzetek, mit találtam! — mondta, és előhúzta a für-
dőnadrágjából a különös tárgyat, amit a repedésbentalált.
Egyvillám hasította ketté az eget.
— Miez? — kérdezte Rick kiabálva, hogy túlharsogja a
villám utáni dörgés hangját
— Nem tudom kiáltott vissza Jason. — De érdekes, nem
igaz?
50
a4f———T
— A RÉS
a
Julia érezte, hogy csak úgy gyűlik benne a harag. Az-
után, hogy végtelennek tetsző pillanatokig azt képzelte,
hogy az öccse lezuhan,és halálra zúzza magáta sziklákon,
most hogy végreitt áll előtte tetőtől talpig sebesen, semmi
más nem érdekli, csak az a valami furcsa, amit épp most
talált.
— Márbocs! — kiabálta. — Ne is törődj vele, hogy miitt
halálra aggódtuk magunkat miattad! Pedig ha tudtuk vol-
na, hogy csak azért mentél, hogy begyűjtsd aztaz... izét! —
kiáltotta, és dühösen elindult felfelé a Villa Argóhoz veze-
tő lépcsőn.
— Mi a csuda ütött belé? — kérdezte Jason.
Ricka vállára tette a kezét; — Semmi, csak nagyon örül,
hogy nem esett semmibajod... azon kívül persze... hogy
tele vagy horzsolásokkal
— Horzsolásokkal? Milyen horzsolásokkal...? — Jason a
mellkasára nézett, és a józansága pillanatok alatt elpárol-
gott. — A mindenit! — kiáltotta, és érezte, hogy forogni
kezd a lába alatt a talaj. — Ezeket meg hol szereztem?
Rick azt tanácsolta, hogy inkább menjen most haza, és
majd ott gondolkodjonrajta. Szép lassan felmásztak hát a
lépcsőkön. A csúcson Jason Rick tanácsára maga köré csa-
varta a törölközőt, hogy elrejtse sebeit.
— Ha Nestor megtudja, hogy mitörtént, soha többé nem
enged le minket fürdeni — mondta.
Jason tökéletesen egyetértett barátjával
szet
ERES özéke kárt RA
7 gi
4
8
É
tirtgs TÉSveág enyitt

Nyolcadik fejezet ettek

min — A CSOHAG — erage ai
— Aúúú,ez csip! — visította Jason a konyhában
— Pssszt, maradj csendben! — torkolta le Julia. — Vagy azt
akarod, hogy szóljak Nestornak?
— Ne, de akkor185...
— Maradj nyugton, vagy még jobbanfogfájni!
— Csak azt ne! Ááááá!
Rick csakállt, és magában kuncogvanézte jelenetet.
Jason a konyhaasztalonült, Julia pedig előtte állva egy
vattapamaccsal és hidrogén-peroxiddal fertőtlenítette a se-
beit. Bár a sebek csúnyák voltak, szerencsére egyik sem
volt igazán mély. Csak kisebb karcolások és horzsolások
éktelenkedtek Jason mellkasán, amelyek azonban csak úgy
lángoltak a hidrogén-peroxidtól
Jason összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat, majd
Rickhez fordult: — Te tudod, mi lehet az? — kérdezte elhaló
hangon, és a sziklák között talált titokzatos tárgyra muta-
tott, ami ott feküdt az asztalon
— Kész! — kiáltotta Julia. Jason mellkasa fényesen csil-
logott a fertőtlenítőszertől. — Várj még néhány percig,
hogy megszáradjon, mielőtt
Nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Rick lecsa-
varta a rongyot titokzatos tárgyról, és Jason, akialig birt
a kiváncsiságával, leugrott az asztalról, és magára rántotta
a pólót.
Az anyag beletapadt a sebbe, mintha csak egy felső
bőrréteg lett volna, és Juliát kirázta a hideg, ha arra gon-
dolt, mit érez majd Jason, amikor leveszi magárólazt a pó-
lót.
— Ez egy kötés! — kiáltotta Rick, és tovább csavarta az
anyagot. A kötés lassan engedett. A rongy nedves volt és
szakadozott.
Julia letette a vattapamacsot, és közelebb lépett. Rick
óvatosan bugyolálta ki a csomagot.

en 53
a——
 se 6) at
— Azt hiszem, ez egy doboz — mondta Rick, miután már
majdnem teljesen letekerte az anyagot.
Egy sötét színű fából készült hasáb volt. Mintegy tizen-
öt centi hosszú,hét centi széles és három centi magas.
— Kilehet nyitni... — mondta Rick, ahogy megnyomta,
és elcsúsztatta a felső falapot.
— Mi van benne?
Amikor meglátták a doboz tartalmát, mindhárman cso-
dálkozva húzták fel a szemöldöküket. A ládikában meg-
számlálhatatlanul sok kis sárgolyó feküdt, egy pici perga-
mentekercs társaságában, melyet egy vékony cérnával kö-
töttek össze. Amikor Rick megfogta a cérnaszálat, hogy
kioldozza, az szétmállott az ujjai között.
— Óvatosan. . . — motyogta Jason. — Ki tudja, miaz...
— Lehet, hogy egy középkorból visszamaradt csokolá-
désdobozttaláltál, Jason. .. — ugratta a nővére.
Rick hihetetlen lassan és óvatosankiterítette az asztalra
a pergament.
Furcsajelek és rajzok voltak rajta
ET A CSOMAG

A vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsanel is ült. Bá-

gyadt kis napsugár bukkantelő a felhők közül, fénye meg-
csillant az ágakon és a fűszálakon táncoló vizcseppeken.
Nestor az üvegházba ment, hogy kiválogassa a töveket,
amiket a kert felásott talajába akart ültetni. Ide menekült
az első esőcseppek elől, és élvezettel hallgatta a vízcsep-
pek kopogását az üvegházfalán
Nem aggódott a gyerekek miatt.
, Vizesek már a tengervíztől, hát kicsit vizesek lesznek
az esőtől is57 — gondolta. A legtöbb, ami történhet velük,
hogy megfáznakkicsit
Amikor meglátta, hogy ott ténferegnek az üvegház kö-
rül, tudta, hogy nem merik megzavarni őt. Hagyta, hadd
tébláboljanak még egy kicsit, mielőtt megtörölte kezét fe-
hér kötényében,éskilépett az ajtón.

——— 55
a4f———T
 de E) at
— Mit szeretnétek? — kérdezte. — Összetörtetek valamit?
A gyerekek egy cseppet sem voltak hozzászokva az
ilyen gyakorlatias kérdésekhez. Julia könyökével oldalba
bökte öccsét, mintegy jelezve, rajta a sor, beszeljen.
Jason hebegve-habogva megszólalt: — Nem... csak
hát... szóval... azon gondolkodtunk... mivel maga olyan
régóta... Julia azt mondta
Jason zavara olyan látványos volt, hogy Nestornak erőt
kellett vennie magán, hogy ne nevessen
— Gondolod, hogy még masikerül befejezned a monda-
tot? — kérdezte gonoszkodva. — Csak nyugodtan...
Nestor nem rossz szándékból volt nyers. Pusztán nyers
volt, ennyi az egész, mint minden olyan ember, aki nem
nagyon van hozzászokva másoktársaságához
Jason úgy döntött hát, jobb lesz, ha nem kertel, és az
öreg felé nyújtotta a pergamentekercset.
— Ezt találtuk... — mondta —, és fogalmunksincs, mile-
het. Így hát gondoltuk, megkérdezzük.
Nestor félig kitekerte a pergament, épp csak annyira,
hogy néhányjelláthatóvá váljék.
— Ezt meg holtaláltad? — kérdezte egy levegővétellel,
és az arca hirtelen elkomorodott

Megálltak a lépcsőknél a sziklaszirt szélén, és Jason a

mélybe mutatott, majd elmagyarázta, hogy többé-kevésbé
holis találta a pergament, kihagyva a történetnek azt a ré-
szét, hogy kis híján nyakát szegte a sziklákon.
Nestorcsakállt, és csendben hallgatta.
Amikora fiú a történet végére ért, Nestor még sokáig
állt szótlanul maga elé bámulva, mint aki teljesen belefe-
ledkezett a sziklákon megtörő hullámok hangjába és a si-
rályok rikoltozásába

tm 56
at——
— A CSOMAG
a
Majd hirtelen összerázkódott. Visszaadta a pergament
Jasonnek,és a fejét ingatva csak ennyit mondott: — Nem...
nem tudom, mit mondjak erre. Fogalmam sincs, mi ez.
— Talán valami írás? — folytatta Jason. — Olyasmi, mint
a hieroglifák.
— Ezek nem hieroglifák... — torkollta le Julia. — Én már
láttam hieroglifákat: azok színesek, és az alakjuk is egész
más.
— Meg aztán ez egy pergamentekercs. Az egyiptomiak
papiruszra írtak... — állapította meg Rick. — És különben
is, egy biztos: hogy egyetlen egyiptomi sem járt Cornwall-
ban.
— Honnan tudod? — kérdezte Jason
— Onnan, hogy az egyiptomiak nem voltak valami jó
tengerészek — válaszolta Rick. — Csak nádból eszkábált
csónakjaik voltak, amivel a Níluson közlekedtek. Soha
nem merészkedtek ki a nyilt tengerre. És nem ismerték a
hajókormányt.
Nestor elismerő pillantást vetett a vörös hajú fiúra.
— Akkor hát mégis csak valami vicc... — mondta Julia.
- Én megmondtam, hogy ez csak egy doboz romlott cso-
koládé.
Jason felpattant.
— Mégis milyen vicc az, hogy valaki eldug egy dobozt a
sziklán, ami tele van földgolyókkal? Meg aztán ez... ez
micsoda?
— Kísérőcédula — vágta rá Julia meggyőződéssel. Ki-
kapta a tekercset Jason kezéből, és olvasni kezdte: — /ge-
zán nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogyrészt
vehettem az On által rendezett fantasztikus vacsorán...
blablabla... A mama is mindigilyet ír, miután a papával
meglátogatják a barátaikat

—tn 57
a4f———T
 s ÉS) at
— Szerintem pedig ez nem más, mintegytitkos térkép —
mormolta Jason... — Talán egy régi kalózhajó horgonyzott
Kilmore Cove közelében... és a kalózok ide rejtették a
kincsüket.
— Egyre jobb! — kiáltotta Julia — Először... most meg
kalózok!
Nem mondtakia ,szellem" szót Nestorelőtt, de Jason
és Rick pontosanértették, hogy mire gondol
— A régi tulajdonos. — kezdte a kertész, de nem fejezte
be a mondatot, hanem hirtelen sarkon fordult, és elindult
az üvegházfelé, szinte mérges mozdulattal kapva le magá-
ról a kötényt.
— A régi tulajdonos... mi van vele? — kérdezte Jason, a
kertész nyomába eredt, és megállt az üvegház bejárata
előtt.
— Hagyda csudába, kölyök! Nem fontos — mondta Nes-
tor, és finomaneltolta az útjából
— Áúúúl! — kiáltott fel Jason, mert Nestor hozzáért a se-
beihez.
— Hát téged meg milelt?
— Semmi — válaszolta Jason, keményen összeszorítva a
fogát. Majd csak állt, és úgy bámult Nestorra, mintha
szuggerálná: , Fejezd be, amit mondani akartál!"
Nestor sóhajtott egyet, és megadta magát a szokatlan
makacsságláttán
— Bár nem hiszem, hogy különösebben érdekeslenne...
de a régi tulajdonos megszállottja volt a régi nyelveknek.
Egy sor olyan könyve volt, ami ezekről a holt nyelvekről
szólt. Ősi irásokról és kódokról, meg arról, hogyan kell
őket megfejteni... Talán valamelyikben megtaláljátok a
kulcsot, amelynek segítségével lefordíthatjátok a perga-
menszövegét.
— Köszönöm — mondta hálásan Jason.

— 58
a4f———T
Tt A CSOMAG

— Most azonbanrajtad a sor. Ki vele, fáj valamid? Mi

történt?
— Csak egy kicsit fáj, ha valaki hozzáér a mellkasom-
hoz.
— Miért?
Jason elmosolyodott: — Mert tele van vágásokkal, ami-
ket akkor szereztem, amikor lezuhantam szikláról.
Ekkor Nestor 15 elmosolyodott: — Te lóvá akarsz tenni
engem, mi? — kérdezte, és fel sem tételezve, hogy Jason
igazat mond,elindult az üvegház felé
 ban.ete
Al MKE etet 5

2 EZ Kilencedik fejezet
- A KÖNYVTÁR -

13
KEZEjeHe BSA?
kzt

RL aa
urt
Ka ge

El
 könyvtár az emeletre vezető lépcsőtőlbalra nyílt.
Egy kék és vörös kazettás mennyezetű helyiség
volt, két nagy, széles ablakkal, amelyek a kavi-
csos udvarra és a kertre néztek. A fal mellett mindenütt
könyvespolcok álltak. A berendezéshez tartozott még egy
bivalybőr kanapé és egy zongora, amelyen hegyekbenáll-
tak a régi folyóiratok, valamint két kényelmetlen forgó-
szék. Minden polcon réztábla mutatta a rajta található
könyvek témáját: történelem, orvostudomány, földrajz...
A három gyereknekiállt, hogy megkeresse a Nestor ál-
tal javasolt könyveket
— Ezen a polcon kell lennie — jelentett ki Julia egy kis
idő után.
— Mi van odairva?
— Paleográfia.
— És mégis mi a csudát jelent az, hogy , paleográfia"?
— A görög ,paleo" szó ,ősit" jelent, mint a paleolitikus
ember. A ,gráfia" pedig írást, ha jól tudom.
Rick és Jason elismerően néztek Juliára.
Azután Rick lábujjhegyre emelkedett, és megragadott
egy vaskos kötetet, amelynek a korcán ezállt: Elfeledett
nyelvek szótára. A könyvben számtalanrajz, jel és szim-
bólum volt, amelyek egy-egy ősi nyelv írásos emlékeit
rögzítették: föníciai és indián törzsi ábécék, egyiptomi hie-
roglifák, a titokzatos etruszk nyelv, a görög ábécé, a hús-
vét-szigeti rongo-rongo nyelv ábécéje, és még sok-sok
egyéb nyelvé.
A szótár minden egyes oldala ámulatba ejtő volt: titok-
Zatos jelekkel, rajzokkal és szimbólumokkal volt tele, tit-
kos kódokkal, az idők homályába vesző nyelvekkel, letűnt
szavakkal
Amikor Rick a 197. oldalhozért, Jason felkiáltott:
— ÁIIj! Ez az!
——ó6l
a4f———T
 — Ez épp úgy néz ki
— Mi van alá írva?
Rick fennhangon olvasni kezdte: A képen az úgyneve-
zett , Festo-korong " negyvenöt misztikus figurája látható.
A tárgy magaegyszabálytalan szélű, festett agyagkorong,
amelyet a XX. század elejénkét régész, Halbherr Perni-
er találtak a Festo-szigeteken. A rajta látható irás jelenté-
sét soha nemfejtették meg
— Ez aztán jól kezdődik. — sóhajtotta Julia.

——— 62
a
— A KÖNYVTÁR
a
— A korong mindkét oldalán spirális kigyóvonatban fel-
irat található. Az egyes szimbólumok mellett olvasható be-
tűk egyfordítási kísérlet eredményei, amelyet Elton Carter
paleográfuskezdett el 2003 márciusában...
Az egyesfigurák mellett valóban ottállt azok jelentése,
világosan leírva a mi ábécénkkel
— A sétáló emberke jelöli az 1-es számot. A pöttyös ko-
rong a mi , A" betűnknekfelel meg. — motyogta Jason.
— Próbáljuk meglefordítani a pergament! — kiáltotta Ju-
lia.
Rick fejét csóválta.
— Lehetetlen. Nem elég megfejteni az egyes betűjeleket
ahhoz, hogy egy ősi üzenetet el tudjunk olvasni, a nyelvet
is ismerni kell.
— És ki mondta neked, hogy ez valami ősi nyelven Író-
dott? — csattant fel Jason.
— De hiszen egyértelmű! A Festo-korongon látható je-
leket Krisztus előtt néhányezer évvel használták — olvasta
Rick a könyv ismertetőjét.
Az ikrek azonban egy cseppet sem voltak meggyőzhe-
tők. Fogták a pergament, és elkezdték kikeresni szépen
egymásután az egyes ábráknak megfelelő betűket.
— A bar... — kiabálta Jason az első négy karakter fordi-
tását.
Rick még mindiga fejét csóválta.
— Ez nem jelent semmit — mondta
— A barlang... — kiáltotta Julia.
Azikrek izgatottan pillantottak egymásra. — A barlang!
— kiabálták egyszerre. Mégis csak volt értelme
Ricknek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Hát
mégiscsak lehetséges, hogy a pergamen egy olyan titkos
ábécével kódolt üzenetet tartalmaz, ami az ő nyelvükön
íródott?

tn 63
a——
 Lassankéntegyteljes mondatállt össze a jelekből:

A barlang sötétjében használd...

Ebbena pillanatban azonban kifogyott a tolluk.

— A csudába! — csattant fel Jason, és mérgesen rázogat-
ni kezdte. — Hozz egy másik tollat! — utasította Juliát.
— Hozzte!
— De nem tudom, hol vannak.
— Hovátetted azt, amivela térképet rajzoltuk?
— Amivela térképet rajzoltuk? — Jasonnek eszébe jutott,
hogy azt bizony Julia kiverte a kezéből, és ahogy leesett,
begurult a szekrény alá. — A szekrény alatt! Mindjárt jövök!
Leszáguldott a lépcsőn, míg Rick és Julia folytatta a
szöveg fordítását, betűről betűre hangosan olvasva az
egyes karaktereket. Jason kettesével ugrált lefelé a lépcső-
fokokon, majd rohant a köfalú szobába. Egy pillanatra
megtorpant, mert az az érzése támadt, hogy egy árnyékot
látott maga előtt. Kinyitotta a száját, de egy szó sem jött ki
rajta. A fejében úgy kavarogtak a gondolatok, mint egy
kalickába zárt ijedt madársereg
Fentről, a távolból hallotta, ahogy Rick és a nővére
hangosan ismételgetik a szavakat: — A barlang sötétjében
használd a...
— a fény...
— használd a fénylő. .!
A hirtelen ijedtség lassan elpárolgott Jason lelkéből.
Körülkémlelt, de nem látott senkit. Nem hallott semmilyen
gyanús zajt sem. Talán mégis tévedett, és nem is látott
semmiféle árnyékot, csak azét a rengeteg bútorét, amivel
tele volt a ház
Óvatosan belépett a szobába
64
Tt A KÖNYVTÁR

A földön ott feküdt a térkép, amit nem sokkal azelőtt

készítettek és otthagytak, mikor elrohantak megnézni az
öreg Ulysses képmását. Jason feszülten figyelve keresztül-
vágott a szobán. Letérdelt a szekrény mellett, ahol a toll
elgurult, és tapogatni kezdett a szekrény alatt.
A toll persze begurult a legtávolabbi sarokba, és Jason-
nekteljesen be kellett hasalnia a szekrény alá, hogy elérje.
Amikor végre megtalálta, megpróbálta megfogni, ám
ekkor keze hozzáért a szekrény mögötti falhoz.
Minthafát tapintott volna.
Jason kíváncsianlesett be a szekrényalá.
A hátsó falon egy ajtó volt.

Néhány perc múlvaJasonvisszatért a könyvtárba. Odaadta

a tollat a másik kettőnek, majd csendben, elgondolkodva
megállt egy kicsit távolabb. Csak álldogált gondolataiba
mélyedve, míg Rick és Julia be nem fejezte a fordítást. A
művelet végeztével Julia négy sorba rendezte a szöveget,
mint egy verset, és győzedelmes hangonfelolvasta.
Jasonnek végigfutott a hideg a hátán, ahogy meghallotta:

A barlang sötétjében
Használdafénylőföldet,
Filágítsa meg aflottát,
Melyodavisz, ahova vágysz.

— A mindenit! — dörmögte Rick. — Majdnem értehetetle-

nebb, mint korábban!
— Vannakbarlangoka közelben? — kérdezte Julia.
Rick megvonta a vállát, mintegy jelezve: ,Gondolom,
igen. Mindenütt vannak barlangok." Majd így szólt: —

—tn 65
a4f———T
Nem véletlenül Kilmore Cove ennek a helynek a neve,
gondolom. A cove öblöt jelent, de akár barlang is lehet.
Egy helyi történet szerint az ősi druidák Kilmore Cove-nál
egy tengerre néző barlangban gyűltek össze a tavaszi nap-
éjegyenlőség idején... ami azonban beomlott, vagy lerom-
bolták a római megszállás idején
— Hallottad, Jason! Druidák! — kiáltotta Julia. — Azt a
mindenit... ezer meg ezer évvelezelőtt!
Miután lefordította a szöveget, Julia úgy érezte magát,
mint akit megbabonáztak, hogy részese lehet egy ilyen ti-
tok megfejtésének
Rick felidézte emlékezetében az összes olyan helybéli
történetet és legendát, ami barlangról, szurdokról és hajók-
ról szólt, és hasztalan igyekezettel próbált valami értelmet
keresni a ,fénylő föld" szókapcsolatban. Jason azonban,
aki máskor kifulladásig ontotta magábóla rejtélyek és tit-
kos szófordulatok megoldásait, csak állt szótlanul a háttér-
ben, a zongorának támaszkodva
— Jason? Jól vagy? Fájnak a sebeid? — kérdezte a növé-
re.
Dea fiú csak bámult a semmibe, mintha egy távoli pon-
tot fürkészne Rick és Julia között.
— Jason, elvarázsoltak? Mi van veled? — erőszakosko-
dott tovább Julia, és meglökdöste.
Jason szeme ekkorújra felcsillant, mint az üveggolyó a
napon. Juliára pillantott: — Tessék? — kérdezte.
— Alszol? — heccelte Julia... — Most, hogyitt állunk egy
valódi rejtély előtt, az én öcsikém szundikál. ÉBRESZTŐ!
— kiáltotta, és kicsit rosszindulatúan Jason mellkasáhozért.
Jason ugrott egy nagyot a fájdalomtól
— Isten hozott újra a földön! — kiáltotta Julia. — Hallot-
tad, amit a druidákról beszéltünk?

tn 66
at——
— A KÖNYVTÁR
a
— Igen... hogyne... — motyogta Jason, a pólóját simo-
gatva. — Azt, hogy a druidák
— Rick azt mondja, hogy valahol Kilmore Cove-nál van
egy barlang, ahol a druidák gyűlésekettartottak, és hogy a
barlangot beomlasztották a római megszállás idején. . .
— Nem, nem omlasztották be — rázta mega fejét Jason.
— Ezt meg honnan veszed?
— Mert én ma... mikor benéztem azon a lyukon... ott
fenn a sziklán,láttam.
 Tizedik fejezet
- A SZEKRÉNY MÖGÖTT -
 J ason vezetésével mindhárman lementek a kőfalú szo-
bába. Magukkalvitték a szótárat, a sárgolyókkalteli
dobozt, a pergament és a lefordított szöveget, vala-
mint az egyetlen működőtollat
— Nyílt teret láttam odabent, értitek? — magyarázta Ja-
son. — Olyan volt, mintha a szikla mögött űr lenne.
— Úgyérted, hogya szikla belül... üreges?
Jason bólintott.
— Ez megmagyarázná azt is, hogy találtad a dobozt —
mondta Rick. — Belenyúltál a lyukba, és bent megtaláltad,
amit találtál
Julia fennhangon újraolvasta a szöveget: — 4 barlang
sötétjében... világítsa meg aflottát... Nézd! Nézd! — kiál-
tott. — Az üzenetflottáról beszél. A hajók mindig a tenger
mellett vannak. Vajon ki irta ezt az üzenetet?
— A régi háztulajdonos — szólalt meg Jason
— Ezt hogy érted?
— Az üzenetet Villa Argo régi tulajdonosa írta. Ki más
írhatta volna? A szöveget a mi nyelvünkönírták, az öreg
Ulysses Moore egyszerűen csak a Festo-korong jeleit
használta a megírásához, hogy titokzatosabbá tegye.
— Azért, hogy ne lehessen megérteni... de vajon mire
volt ez jó?
— Ha, mondom, ha a sziklában valóban van egy bar-
lang, akkor mégazis lehet, hogy a barlangban kincs van —
mondtaJulia. — És Aa mondom Aa a barlangban kincs van,
az is elképzelhető, hogy az öreg Ulysses Moore egyfajta
kincsvadászatot szervezett néhány kiválasztott számára.
Egy kicsit úgy, ahogy a kalózok tették, nem? Akik keres-
tek egy kevéssé ismert helyet, ahováelrejtették, amittalál-
tak, majd készítettek egy kódolt térképet a kincsvadászok-
nak.
 — A kalózok nem /aláítak kincseket, hanem raboltak —
pontosított Rick
Julia felcsattant.
— Akkoris egy flottáról szól az üzenet, vagy nem? Ah-
hoz pedig, hogy flottád legyen, vagy egy nagyon nagy ha-
lásznak kell lenned, vagy kalóznak. És kincsednekis kell
lennie.
Rick csak grimaszolt egyet, mert egyáltalán nem volt
meggyőződvearról, hogy amit Julia mond, az valóban úgy
van, de eldöntötte, hogy nem vitatkozik
Julia tovább szőtte a történetet: — Tehát te azt állítod,
hogy az üzenetet a régi háztulajdonosírta. Akkor én meg
azt mondom, hogy mindeztazért tette, hogy a kincs nyo-
mára vezessen minket. Vagyis két dolog biztos: a régi tu-
lajdonos és a kincs. Tegyük fel, hogy a kincs a sziklában
van. Akkor tehát már csak egy dolgot kell megfejtenünk:
miaz a fénylő föld? — Ahogy ezt kimondta, egy pillantást
vetett a dobozban lévő golyókra. — És azt, hogyan jutha-
tunk be a barlangba?
-— Ó, ennél mi sem egyszerűbb — mosolyodon el Jason.
— Ha az üzenetet az öreg Ulyssesírta, és ő hagyta a bar-
langban, az azt jelenti, hogy nagyon könnyen belehet jutni
oda.
— Így igaz
— Vagyis egész pontosan ez annyit jelent, hogy a házból
mentle a barlangba. a Villa Argóbál.
— Igen.
— És én azt is tudom, hogyan
— Kivele, mire vársz?
Jason fal mellett álló szekrényre mutatott
— Van egy ajtó a szekrény mögött. Ha segítetek elhúzni
a szekrényt, meglátjátok

70
a4f———T
— A SZEKRÉNY MÖGÖTT
a
Azajtó ijesztő volt
Nem volt nagyobb, mint a többi ajtó a házban, de sok-
kal-sokkal régebbinek tűnt. Sokkal régebbinek, mint azt
ők el tudták képzelni.
A fa sok helyütt meg volt rongálva. Telis-tele volt kar-
colásokkal, bevésésekkel, mintha valaki ezer meg ezer
ütést mért volna rá. Egy része pedig mintha megégett vol-
na.
A gyerekekleültek a földre, és hosszasan bámulták az
ajtót. Jól elfáradtak, mig sikerült a szekrényt annyira el-
mozdítaniuk, hogy az egész ajtót szemügyre vehessék.
A bútordarabotláthatóan pont azért helyezték ide, hogy
eltakarja az ajtót. Most, hogy ez kiderült, az ajtó még na-
gyobb jelentőséget kapott
— Azt mondod,ez az? — kérdezte Julia.
Jason a kezébevette a ház térképét, amit délután rajzol-
tak. Egy X-etrajzolt arra a helyre, ahol az ajtó volt, és így
válaszolt: — Persze, hogy ez az. Ez itt az egyike azoknak a
titkos ajtóknak, amelyeken keresztül az öreg Ulysses kibe
járkál.
— De Jason! — kiáltott fel Julia. — Ulysses Moore HA-
LOTT!
— Honnan tudod? Ez a ház olyan hatalmas, hogy köny-
nyen lehet, hogy észre sem vesszük. Meg aztán... én lát-
tam őt!
Rick és Julia egymásrapillantott.
— Mi a csudátjelent az, hogyte láttad?
— Amikorlejöttem tollért ma délután... egy pillanatra
mintha egy árnyékotláttam volna... aztán, HUSS! Eltűnt
valamerre, mielőtt még megleshettem volna,kiaz...
Jason először Rickre, majd a nővérére pillantott, és ki-
olvasta a tekintetükből, hogy nem igazán hisznekneki.
— Nem hiszitek, igaz? — kérdezte.

— 71
a4f———T
 s ÉS) at
— A barlangotis így láttad? — kérdezte hirtelen kétkedő
hangon Julia.
— Ez meg hogy jön ide?
Julia felállt
— Milyen naiv voltam... — mondta. — És én még hittem
neked: barlang, rés a sziklában meg átjáró az ajtó
mögött... Teljesen elfelejtettem, milyen vagy. Ez is csak
egyike a fantáziád szüleményeinek, igaz? Nemis láttál te
semmilyen barlangot! Csakkitaláltad!
— Nem igaz! Igenis láttam!
— Jason! Esküdj meg! Esküdj meg, hogy ma délután lát-
tál egy barlangota sziklában!
Jason érezte, hogy ereiben megfagy a vér. Pontosan
emlékezett rá, mit is látott a résen keresztül
Egyűrt látott
Nem.
Érzékelte, hogy egy űrt lát
Nem.
Neki csak úgy tűnt, mintha egy űrt látott volna. Falójá-
ban azonban nemlátott barlangot. Nemlátott semálló,
sem lógó cseppköveket, sem semmit, ami egy barlangban
lenni szokott. Ugyanúgy, ahogy az árnyékot sem látta va-
lójában. Mégis...
— Jason...?!
Jason elkeseredett pillantással nézett körül: — Én...
nem, nem esküdhetek meg,de... Rick... mondd megneki,
hogy...
Rick bólintott. — Valójában nemis annyira fontos, hogy
mit látott, és mit nem... — mondta. — Végtére is a doboz
tényleg létezik, és itt van a kezünkben. Es létezik az üze-
net is, bármi legyen is az értelme. Es a csudába is... ez az
ajtó is létezik!
jé 3 A SZEKRÉNY MÖGÖTT

— Akkor nyissuk ki! — vágta rá Julia, és újra fellelkese-

dett.
Mivel az ajtón nem volt kilincs, bedugta az ujját egy
zárnak kinéző lyukba, és rángatni kezdte az ajtót. De az
egyetlen millimétert sem mozdult
— Zárva! — nyafogta. — És különbenis, az is lehet, hogy
nem vezet sehova...
Rick végigsimította az ajtó megrongált fafelületét, majd
letérdelt a zár elé, ahová Julia az imént bedugta az ujját.
— Valóban zárva, de ha nem vezet sehová, ugyan miért
van rajta egy helyett égy külön zár?
Julia tüzetesebben megvizsgálta az ajtót
Egy, kettő, három és négy
Azajtó bal oldalán valóban négy kulcslyuk volt, egy-
mástól nem messze, rombusz alakban.

A gyerekek tanakodni kezdtek, egyre bonyolultabb elmé-

leteket gyártva.
Sok apró részletet ismertek már, de egyszerűen nemta-
lálták az összefüggést a részletek között. Két megoldás
volt: vagy megint Nestorhoz fordulnak segítségért, vagy
újra átkutatják a házat töviről hegyire, fiókról fiókra, hogy
megtalálják a zárakbaillő kulcsokat.
Vagy...
Ekkorhirtelen mintha könnyű fuvallat söpört volna vé-
gig a házon,ésa felső szintről tompa koppanáshallatszott.
— Ő az! — kiáltotta Jason, és talpra ugrott
De nem ővolt az: csak az ablak nyílt ki újra a torony-
szobában, és csapódott neki megint az ablakfának.
A gyerekekfelrohantaka lépcsőn,és be a szobába.
Rick megpróbálta végleg becsukni a szófogadatlan ab-
lakot: — Meglazult a zár... — mondta, kritikus szemmel

tn 73
a——
vizsgálgatva a keretet. — Azt hiszem, hívnotok kell majd
egy szakembert, aki megjavítja
— Nem véletlenül nyilt ki... — dörmögte Jason, és kör-
bekémlelt a szobában
Ahogy kinézett az ablakon, senkit sem látott a Villa
Argo még mindig esőcseppektől nedves kertjében.
Azután tekintete az utazóláda tetején álló hajómodel-
lekre tévedt
— Ez mindigígyállt? — kérdezte a többieket
— Hogy? — fordult felé Julia
A kicsiny flotta egyik kis vitorlása egy sötét bőrkötésű
könyvtetejénállt.
Azapró hajómodell hosszú és keskeny volt, a hajótestet
sok vékony nádszálból építették, melyeket spárgával kö-
töztek össze aprólékos munkával.
Rick és Julia gyanakvóan rázta meg a fejét: egyikük
sem figyelt fel a könyvre, amikor legutóbb a szobábanjár-
tak. Bár az 15 igaz, hogy egyikük sem esküdött volna meg
rá, hogy nem volt ott.
Jason óvatos mozdulattal felemelte a hajót, és Rick ke-
zébe nyomta.
A modell alaplapján található rézlapocska szerint a hajó
neve Nefertiti"s Eye, vagyis Nefertiti Szeme.
— Biztos egy egyiptomi hajó modellje — mondta Rick, a
kezébenforgatva a hajót. — Egész hajókat készítettek nád-
ból és papiruszból. .
— De hiszen a papiruszírásra szolgál! — vágott vissza
Julia.
Rick megvontaa vállát.
— Én úgy tudom, hogy az egyiptomiak sok minden más-
ra is használták papiruszsást
Jason kinyitotta az állványzatként használt könyvet.
Nem is könyv volt, hanem egy napló. Valaki aprólékos,

tp 74
a——
— A SZEKRÉNY MÖGÖTT
a
alig olvasható kézírással feljegyzéseket és jegyzeteket ké-
szített újságkivágások, rajzok és fényképek mellé, amiket
gondosan a lapokhoz tűzött
— Egyiptom... — szólalt meg Jason kissé csalódottan. —
Ez egy egyiptomi utazás naplója. Sőt... — Gyorsan átla-
pozta a könyvet: hieroglifák, Tutanhamon aranymaszkjá-
nak reprodukciója, a gyerekfáraó anyjának, Nefertitinek
faragott fejszobra, a Királyok Völgyének térképe, ahol a
fáraó kincsét megtalálták... — Nagyrészt Tutanhamonról
szól a napló. Tele van újságkivágásokkal, jegyzetekkel,
aláhúzásokkal és piros körökkel... — Kinyitotta a naplót a
középső oldalon. — Úgy tűnik, az öreg Ulysses ebbe a nap-
lóba gyűjtött össze minden anyagot az egyiptomi kutatása-
iról.
— Pompás dokumentumegy ilyen hajó elkészítéséhez. . .
— állapította meg Rick, még mindig a kezébentartva a Ne-
fertiti Szemét
— Igen. Nagyon precíz ember lehetett az öreg Ulysses,
ha a hajókrólvolt szó
Rick bólintott.
— Talán eza flotta... — suttogta Julia. — A flotta az üze-
netből, a flotta, ami... oda visz, ahova vágysz. Lehet, hogy
ez csak egy szép hasonlat arra, hogy az öreg Ulysses úgy
képzelte, hogy ezeknek a kis hajóknak a segítségével kép-
zeletben távoli helyeken járhat,és...
— Elképzelhető, de mitjelenta ,fénylő föld"?
— Talán ezeketa kis fölgolyókat ra kell tenni a hajókra,
ÉS...
Ekkor egy papírdarab csúszott ki a napló lapjai közül,
és halk surrogással esett a földre. Jason lehajolt, és felvet-
te.
— Ide nézzetek! — kiáltotta.
— Mi az?

tn 75
a4f———T
 — Olyan, mint egy postai értesítő: Kilmore Cove-i Pos-
tahivatal. — Jason megfordította a papírt, és olvasni kezdte:

TŐ ZÁMA
KÜLDEMÉNYÉRTESÍ
a. s
€Zodső fedvíázát7 énlnatlé
.27éa, go
címzett"
ezet herajatas..
mee. eleve

— Azt hiszem, ez elég bizonyíték arra, hogy Ulysses

Moorehalott... — mondta Julia az öccsének. — Meg a cso-
magját sem vettefel.
De Jason meggyőződését még ez az egyértelmű tény
sem tudta megingatni. — Honnan tudod, hogy nem nekünk
hagyta ott a csomagot? A nyitott ablak, a napló, az értesítő
a naplóban... szerinted ez mind véletlen egybeesés?
— De hát te is nagyon jól tudod, hogy a napló már ré-
gebbenis ott lehetett. Egyikünk sem figyelte
—- Én azonban azt mondom, hogy fel kell vennünk a
csomagot.
jé 3 A SZEKRÉNY MÖGÖTT

— Haez így van, akkorez a szellem nemcsak láthatat-

lan, de elég buta is. Ma szombat van, és a postahivatalok
szombat délután zárva vannak
— Ez igaz — bólogatott Rick. — De aki Kilmore Cove-
ban él, az tudja, hogy bizonyos sürgős esetekben Calypso
kisasszonyhoz lehet fordulni a könyvesboltban. Ő kinyit-
hatja a postát.
— És te ismered őt?
— Persze. A faluban mindenki ismer mindenkit vala-
mennyire.
— Szerinted kinyitná nekünk a postát?
— Megkérdezhetjük
EkkorJulia megállt, és csípőre tette a kezét.
— Ne kapkodjatok már össze-vissza. Mielőtt az ablak
kinyílt volna, teljesen mást csináltunk. Meg kell találnunk
egy titkos barlang bejáratát, van egy ajtónk, amihez négy
kulcsotkell szereznünk, és egy kódolt mondatunk, aminek
megkell fejtenünk a jelentését. Nem hinném, hogyjó ötlet
lenne...
De be sem fejezhette a mondatot, mert a fiúk mára lép-
csősorfelénél jártak.
 3
út
8
Tele Eg
(ga [;
eg
fi sataes gye retdepgésés7 Ayáretepar elenére
me aeue bedjlkegeyk seg
.
a ..
gói
b regt, Tizenegyedik fejezet
4.szüegoó — KILHORE CÖVE-BAN - dgiség,ő

vegégjós vének
e
eg
277A4.gh
úgésétbagjén7edz BG

e;
Tatgyepegéővdtírés
mény e
377
edsvae1 t Fldüyn6,gyi
A ÉGEennsé
egy
az s polg4 Ag E ÉGNI§" ejre dl
vedi BGÉp fe 44
TERET Te? eti
agreedetet fé ai AGSZ llégezése serte
1 fs 1 MANGA
vő
Tag

éz het kes gye eget 6.dnaggtej 4

27 randaygázt kehire
enn

eszremígéjegeéb arte, Kegfllshveyeranf ésegelenek

.

ke
E pfnatáe TIgöLAEANEOGEédi 24) ESez
fovzgine
2 Krá
 ste hat óra körül járhatott, amikor a két fiú kinyit-
tatta Nestorral a Villa Argo garázsának ajtaját. A
vasajtó éktelen csikorgással emelkedett fel, és ők
egy poros helyiségbe léptek, amelyet a mennyezetről lógó
egyetlen villanykörte világított meg gyéren. A garázs nagy
részét egy fehér lepedővel letakart automobil foglalta el.
Egyrégi spider volt az ötvenes évekből
— Működik még? — kérdezte Rick, miután kíváncsiság-
ból bekukkantott a lepedő alá
— Nem hiszem. Túl sok idő telt el azóta, hogy utoljára
használták — válaszolta Nestor, miközben megkerülte a ko-
csit,
— Itt van, ni... — dörmögte témát váltva. Fellebbentett
egy másik lepedőt, amely két egymásnak támasztott régi
kerékpárt rejtett magaalatt. — Tudtam, hogy meg megvan-
nak. Gyerünk,kapjátokel őket!
Rick megragadta az egyik bicikli kormányát, Jason a
másikét, és kitolták őket a garázsból
— Hűha! kiáltott fel Rick, mikor a napfénynél jobban
szemügyre vette a biciklit. Régi darabok voltak, sebváltó
nélkül, nehéz, fekete öntöttvas vázzal.
— A gumiknak mégjónakkell lenniük — mondta Nestor,
és egy pumpát nyomott a kezükbe. — Egy kis izommunka,
és már működnek15!
Azutánelőkerített egy olajospalackot és egy rongyot.
— Kenjétek be vele a láncot és a féket. Először töröljé-
tek le a port, aztán mehet az olaj, majd megint a rongy,
egészen addig, amíg a lánc simán nem fut. De ne spórolja-
tok ám az olajjal, mert ha a lánc akad, elszakad
— Biztos, hogy eljutunk ezekkela faluig? — kérdezte ag-
godalmasan Jason, mikor meghallotta a lánc nyikorgását.
— Legalább egy mázsát nyomnak

tn 79
at——
 6) at

— A faluba biztos... — válaszolta a kertész. — Régi, meg-

bízható biciklik ezek. Ami azonban a visszafelé utat
illeti... na az már a tüdőtöktől is függ. Meg a lábatoktól.
Mindenesetre Ulysses Mooreésa felesége is ezeket hasz-
nálta.
Rick gyorsan felfordította a biciklit, és pumpálni kezdte
a kerekeket. Nestor elismerő pillantást vetett a fiúra: sze-
rette a határozott embereket
— Megtudhatnám, mi a csudát akartok Kilmore Cove-
ban ilyenkor? — kérdezte a gyerekektől.
Jason arca hirtelen kifejezéstelenné vált, annak egyér-
telmű jeleként, hogy füllenteni készül, majd egy olyan bi-
zarr történettel rukkolt elő, hogy az márszinte hihető volt.
— Ha lehet, próbáljatok meg nem butaságot csinálni! —
mondta Nestor. — És vacsorára itt legyetek! A szüleitek
megkértek, hogy készítsek nektek vacsorát, és nem szere-
tek feleslegesen dolgozni — mondta, majd hátat fordított,
és magukra hagyta fiúkat.

Negyedórával később Rick és Jason felpattant a két öreg

csotrogány nyergébe.Julia is felszállt Rick biciklijére, ami
könnyebbéskisebb volt, és miután lejjebb engedte a nyer-
get, ő is készen állt az útra
Elköszönteka kertésztől, és kitekertek az udvarról. Ne-
kivágtak a sziklaszirten futó, lejtős útnak, lefelé a Kilmore
Cove-i öbölfelé.
Julia ment legelöl, haja lobogott a szélben, és az első
kanyar bevételekor nagyot sikkantott örömében. Mögötte
Jason tekert, félhangosan dühöngve valamin, majd Rick
zárta a sort, aki még egyszer hátrafordult, és visszaintege-
tett Nestornak.
Az öreg kertész szemellenzőt formálva kezével nézte,
ahogy a gyerekek eltűnneka falu felé vezető úton.
80
a4f———T
— KILMORF COVF-BAN
a
—Kitudja... — dörmögte magában. — Kitudja, talán a
gyerekekneksikerül

A lejtő meredekvolt, a kerekek őrült sebességgel forogtak,

és nemsokára a dombok mögül előbukkantak a falucska
házai. Kilmore Cove egy tucat színesre festett kis házból
állt, az öböl védettebb sarkában. A parti útba számtalan a
szárazföld belsejéből érkező út csatlakozott merőlegesen,
egy sor T betűt rajzolva a tengerparti sávra.
Mint minden szombaton, mostis sok autó körözött a ki-
kötő környékén parkolóhelyet keresve, a sétálóutcán pedig
vidám embertömeg hömpölygött.
Julia érkezett meg elsőnek, lepattant a kerékpárról, amit
egy útjelzőtáblának támasztott. A tábla arra figyelmeztette
az autósokat, hogy ne parkoljanak túl közel a parthoz,
mert a dagály elsodorhatja a kocsikat
— Hé! Lustaságok! — kiáltotta oda a két fiúnak, mikor
azok végre utolértékőt.
— Ezt a vacakot... — dühöngött Jason. — Ezen csak két
sebesség van: vagy áll, vagy száguld, mint a veszedelem.
Ha meghúzod a féket, lecövekel, ha meg hagyod, többé
meg nem áll
— Csak rosszul van beállítva. Meg aztán nehézis... —
magyarázta Rick.
A vörös hajú fiú ismét otthonosan érezte magát. Ez volt
az ő világa: a sétálóutca bódéi, a strand a futkározó ku-
tyákkal és gyerekekkel és a színes virágokkal díszített,
tengerre néző fateraszos vendéglők.
— Hol van ez a Calypso? — kérdezte Julia, miközben
boldogan nézte az utcán sétáló embereket.
Rick elindult, maga mellett tolva a biciklit. Felkaptattak
egy kis utcán, amely a szárazföld belseje felé vezetett. Ma-
guk mögött hagyták egy férfi szobrát, aki egyik lábát egy
—— 8]
horgonyon pihentette, és elértek egy kis térre, amelynek
közepén egy régi megalitikus kőből faragott szökőkútállt.
Benne halkan csobogott a víz
— Itt, ni — mondta Rick, és egy kis bolt felett lógó fatáb-
lára mutatott, amelyen a következőfeliratállt

Calypso Szigete
A Tengerből Kimentett Remekművek

Letámasztottáka bicikliket
Rick kinyitotta az ajtót, és belépett. Az ajtófélfára
akasztott csengettyű fémes hangoncsilingelt
Calypso Szigete különleges hangulatot árasztott. A kör-
nyezet barátságos volt, a levegő várakozással és titkokkal
teli. Könyvek sorakoztak a földön és az alacsony polco-
kon, egyfajta labirintusfélét hozva létre, melynek ösvényei
magukra vonták a figyelmet
— Jövök már! — kiáltotta a tulajdonos, amikor beléptek.

Calypso aprócska hölgy volt, csillogó szemekkel és bizal-

mat ébresztő mosollyal. Virágos selyemsálat és térdig érő
kék ruhát viselt. Egy alacsony sarkú, mandulaszín cipő
egészítette ki az öltözékét
— Rick Banner, micsoda megtiszteltetés! — kiáltott, mi-
kor meglátta a fiút, majd hozzátette: — Elhoztad a barátai-
dat is? Pompás! Nem, nem... hadd találjam ki. Fogadok,
hogyti vagytok a fondoni gyerekek.
— Julia
— Jason.
Calypso kézfogása nagyon meggyőző volt: erős, de
nem bántó, barátságos, de nem nyájaskodó.

—tn 82
a4f———T
— KILMORF COVF-BAN
a
— Jó jel, hogy ilyen korán betévedtek a könyvesboltom-
ba. Hány napja is érkeztetek Kilmore Cove-ba? Nem,
nem... hadd találjam ki
— Egy hete, Calypso kisasszony — válaszolta Jason.
— Hát igen. Egy hete — ismételte meg Calypso kisasz-
szony. — Na és hogy tetszik Kilmore Cove? Kicsi, igaz?
Eldugott? El van zárvaa civilizációtól?
— Dehogy — válaszolta Julia. — Igazából azt gondoljuk,
hogy...
— Persze, persze... — vágott közbe Calypso kisasszony.
— Nagy megrázkódtatás lehetett a Picadilly Circusról hirte-
len a sós sziklákra csöppenni. A Big Ben mellől a mi kis
nyamvadtkilátónkhoz. De hát végtére is a Villa Argóban
laktok. Ha valaki egy ilyen villában élhet... hát bizony, az
magaa paradicsom. Ki is akarna elmenni onnét? A tenger,
a kék ég, fák... mi másis kellhetne?
— Valójában... szóval, mi... — szólalt meg Rick.
— Persze, persze... tudom én, nem kell lángésznek len-
ni, hogy az emberkitalálja. — kiáltott fel Calypso kisasz-
szony —, hogy miért is jöttetek. Mi hiányozhat? Egyszerű.
Néhány jó könyv! Bravó, Rick Banner! Majd meglátod,
hogy néhány okosan gondolkodó városlakó társasága a te
fejedet is a helyére teszi — mondta, majd az ikrekhez for-
dult. — Nem tudom,tudjátok-e, de az ifjú Banner épp any-
nyira szeret iskolába járni, mint egy szamár.
Julia és Jason elmosolyodott, mert látta, hogy Rick el-
vörösödik, és a keze ökölbe szorul a tréfa hallatán. Úgy
tűnt, hogy a bőbeszédű boltos kisasszony befejezte mon-
dókáját, mert elhallgatott, és meredten nézett a gyerekekre.
— Nostehát? Milyen könyvetis kerestek?
A három gyerek összenézett, mert látszólag mindhár-
man azon tanakodtak, ki is válaszoljon közülük. Julia érez-

tn 83
a——
te, hogy most rajta a sor, és megszólalt: — Igazából mi
most nem a könyvek miatt jöttünk, Calypso kisasszony.
— Nem? Akkor mégis mit szeretnétek? — kérdezte a tu-
lajdonos hölgy megrökönyödve, és hangja élessé vált,
mint a borotva. Jason gyorsan közbelépett, hogy meg-
mentse a helyzetet: — A nővérem azt akarta mondani, hogy
nemcsak a könyvek miatt.
— Azigazi ok valóban a könyv, de lenne egy másik ké-
résünk15.
Elmagyarázta hát a postahivatal ügyét, majd Calypso
kisasszony kezébe nyomta azértesítőt, amit a naplóban ta-
láltak.
Calypso figyelmesen szemügyre vette a papírdarabot,
majd megkérdezte: — Ki adta neked ezt?
— Nestor — füllentette Jason hihetetlen gyorsasággal. —
És azt mondta, magát keressük.
Calypso egy pillanatig mérlegelte magában a választ,
majd így szólt: — De ma szombatvan. A postahivatal zár-
va.
— Igen, de... — kiáltotta Jason —, ha megtenné nekünk
azt a szívességet, hogy kinyitja egy pillanatra, csak annyi
ideig, míg felvesszük a csomagot, és
— Mégis honnan tudod, hogy ez egy csomag?
— Hát... igazából nem tudom, csak gondoltam. .. — vála-
szolta elbizonytalanodva Jason
— Mindenesetre akár csomag, akár nem, ha a posta nyit-
va is lenne, akkor sem adhatnám oda nektek. Világosan
ide van írva: a Villa Argo tulajdonosának. Én pedig nem
látok mást, csak három gyereket, akik szétdobálták a bi-
ciklijeiket a boltom kirakata előtt.
Ekkor Julia és Jason magyarázni kezdték, hogy igazá-
ból az ő szüleik Villa Argo tulajdonosai, tehát ez a külde-
ményvalójábanőketilleti

84
a——
Tt KILMORF COVF-BAN

— Most éppen nagyonel vannak foglalva a költözéssel,

ezért nem tudtak eljönni személyesen. . .
— Nestor azt mondta, hogy meg fogja érteni
Calypso kisasszony legyintett egyet: — Hát persze! Ez
jellemző a Villa Argo tulajdonosaira: mindig valaki mást
küldeneka faluba, ahelyett hogy maguk jönnének.
— Akkorki tudja nyitni nekünk a postahivatalt?
— Nem, drágáim, szombat van. Szombat délután a posta
zárvatart.
— Három könyv — mondta erre Jason, és kihívóan tett
egy lépést Calypso kisasszony felé
— Mit mondtál?
— Azt mondtam, három könyv. Ha kinyitja nekünk a
postát, és megkaphatjuk a küldeményt, elviszünk három
könyvet. Választhat, melyiket. És megígérjük, hogy egy
héten belül elolvassuk
Ekkor megszólalt az ajtó felett lógó csengettyű. Egy tu-
rista kukkantott be az ajtón, aki azonban amikor meglátta,
hogy egy könyvesboltba tévedt, elnézést kért, és becsukta
maga mögött az ajtót. Azt hitte, egy romantikus kisven-
déglőttalált
Calypso Szigetére csend telepedett. A tulajdonosnő ti-
tokzatos arcán azonban egy mosoly jelent meg
— Három könyvegy hétalatt, azt mondtad? Éskiis kér-
dezhetlek, hogy lássam, valóban elolvastátok-e?
— Természetesen — válaszolta Jason.
— Rendben, áll az alku! — egyezett bele Calypso kisasz-
szony, és kezet nyújtott. — Három könyv a csomagért cse-
rébe.
— Hé! Honnan tudja, hogy csomag? kiáltott fel Julia,
de rögtön el is hallgatott, mert az öccse belerúgott a lábá-
ba.
 Calypso kisasszony eltűnt a pult mögött, magához vett
egy hatalmas kulcscsomót, bezárta maga mögött a köny-
vesbolt ajtaját, és átvágott a kis téren.
A postahivatala bolttal szembenállt.

Egy negyedóra múlva a gyerekek a tengerparton álltak.

Maguk mögött hagyták a hétvégézőturisták hadát, és egy
magányos mólóra vonultak. A sziklaszirt tőlük balra emel-
kedett. A kikötőa sok kis hajóval a jobbjukonterült el.
Egy cipősdoboz nagyságú csomagot szorongattak a ke-
zükben, amelyet több rétegben barna ragasztószalaggyal te-
kertek körbe, és három fakó kötésű, szomorúnak tűnő
könyvet.
— Te meg azoka remekötleteid! — dohogott Julia. — Ezt
a borzalmasvastagotte olvasodel!
Calypso az [völtő szeleket választotta ki neki Emily
Brontétól. Rick a Rejfelmes szigetet kapta Jules Vernétől,
míg Jasonnek volt egy hete, hogy átrágja magát Christian
Jacg monumentális Ramszeszén
Jason azonban elengedte a füle mellett Julia méltatlan-
kodását, és nekilátott, hogy kiszabadítsa a csomagot a ra-
gasztószalagból. Rick letelepedett mellé, és nagyon ügyelt,
nehogy a doboztartalma a kicsomagolás hevében a tenger-
ben kössön ki
Néhányperccel később ott volt a kezükben a ragasztó-
szalagtól megszabadított csomag: egy igencsak megtépá-
zott mentolos-csokoládés bonbon doboza
— Reméljük, hogy ez legalább ehető... — jegyezte meg
Julia.
Kinyitották a dobozt.
— Nézzétek! — kiáltotta Jason
A dobozban egy halom újságpapír közé csomagolva
négy kulcs feküdt.
————tn 86
a4f———T
Tt KILMORF COVF-BAN

Régi kulcsok voltak, helyenként rozsdafoltok éktelen-

kedtek rajtuk. Minden kulcs feje finoman kidolgozott volt,
más-más mintával. Rick véletlenszerűen kivette az egyiket
a dobozból, és a fény felé tartotta, hogy jobbanlássa.
— Olyan, minthaegyállat lenne rajta — motyogta.
Julia leguggolt mellé, és így szólt: — Tényleg. Olyan,
mint egy leguán. Vagy iguána
Valóban leginkább egy nyitott szájú leguánra emlékez-
tetett.
Jason is kivett egy kulcsot a dobozból.
— Ez meg mintha egy szamár... vagy inkább ló lenne.
Megmutatta a kulcsot a barátainak, akik tökéletesen
egyetértettek vele.
Julia kezében egy nyulat ábrázoló kulcs volt, és rögtön
megis kapta az öccsétől, hogy mindenki a hozza hasonlót
választja.
— Még mindig jobb, mint egy olyan állat, ami inkább
szamár, mint ló — vágott vissza Julia.
Azutolsó kulcs egy jaguárt ábrázolt.
 — Ló, leguán, nyúl és jaguár... — mormolta Rick, me-
redten bámulva a négy kulcsot. — Milyen összefüggés le-
het a négy állat között?
— Az egyik ragadozó, a másik patás, a harmadik nö-
vényevő, a negyedik meghüllő... — összegezte Julia.
— Az összefüggés rendkivül egyszerű: a Villa Argóban
van egy ajtó, amelyiken négy kuülcslyuk van. Íme a négy
kulcs. Egyszerűbb, mint
— Nincs semmi más a dobozban?
— Semmi — rázta meg Jason a dobozt, hogy megmutas-
sa, nincs benne más
Újságpapírdarabok hullottak a földre, és végül egy ösz-
szetekert pergamen, amit Rick gyorsan felkapott a földről.
— Nyertem! — kiáltotta. Ezt a pergament is ugyanazok-
kal a hieroglifákkal írták, mint a másikat.

—tn 88
a4f———T
— KILMORF COVF-BAN
a
— Most már hisztek nekem? — sziszegte Jason, hosszan
vizsgálgatva az immár ismerős írásjeleket. — Az öreg
ulysses igenis titkokat őrzött, és mi kideríthetjük őket.
A tenger felett megint felhők tornyosultak. Úgy tűnt,
újra vihar készülődik.
Tizenkettedik fejezet
-— A VILLÁNOK -
 eljes erőből tekerni kezdtek. Rick és Julia már az
első kanyar után messze maguk mögött hagyták Ja-
sont. Julia Rick új biciklijével szinte könnyedén
hajtott fel az emelkedőn. Ricknek, aki edzésben volt, szin-
tén sikerül feltekernie, Jason azonban képtelen volt hajtani
a súlyos vázat, így hátleszállt a nyeregből.
— Menjetek csak tovább! — kiáltott utánuk, és tolni
kezdte a biciklit.
— Gyerünk már, te anyámasszony katonája! — kiabált
vissza Julia.
Rick mellette pedálozott, kiemelkedve a nyeregből. —
Nagyon nehéz? — kérdezte a fiútól
Rick arca vörös volt az erőlködéstől, és lihegve vála-
szolt: — Nem... nem olyan nagyon!
— Azt hiszem, az öcsém ma másodszoris meg fog ázni.
— Menj... te menj csak haza... majd én megvárom — li-
hegte Rick.
Julia beleegyezett. Fogta a négy kulcsot és a pergament,
és gyorsan tekerni kezdett hazafelé. Pillanatok alatt eltünt
a két fiú szeme elől
Alighogy Julia eltűnt, Rick a földre vetette magát. Az-
zal a biciklivel haladni olyan volt, mintha egy elefántot
húzna maga után. Megvárta, amíg Jason utoléri, majd fel-
tápászkodott, és elindult mellette gyalogosan.
— Vicces vagy... — szuszogta Jason
Rick érezte, hogy Jason megsértette biciklis önérzetét.
— Az apám egyszer. — kezdte, de Jasonleintette.
— Ne szólj egy szót se, mert még a végén belehalsz az
erőlködésbe.
Rick tudta, hogy igazából ma már mindketten közel
voltak ehhez a sorshoz: öt majdnem elgázolta a titokzatos,
illatos nő, Jason pedig kis híján nyakát szegte a sziklákon.

— 91
at——
 Csöndbentolták hát tovább a bicikliket, szótlanul hall-
gatva a küllők ritmikus surrogását.
— A nagyján túl vagyunk... — szólalt meg Jason egy kis
idő után. Ahogy ezt kimondta, esni kezdett. — Minden
szombatilyen Comwallban?
A vörös hajú fiú nem válaszolt. Néhány pillanattal ké-
sőbb azonbanfojtott nevetés bukott ki belőle.
— Miolyan vicces? — kérdezte Jason, pedig igazság sze-
rint neki is nevethetnékje támadt.
Rick csaka fejét rázta, és tovább nevetett.
Így aztán együtt nevettek egészen a Villa Argo bejára-
táig, ahol Nestor már várta őket a kapuban.
Bentről kihallatszott a kandallóban égő fahasábok pat-
togása.
A nap lebukott az esőfelhők közé. A gyerekek harmad-
szor is átöltöztek. Rick kölcsön kapta Covenant úr egyik
pulóverét, és egy farmert, ami igencsak nagy volt rá.
Nestor a konyhábantett-vett: zöldséglevest készített pi-
rított zsemlekockával. Remekillata volt.
Az eső kopogott az ablaktáblákon. A kandalló tüze
nemcsaka helyiséget, de a lelkeket is felmelegítette. A tűz
vidáman lobogott, vibráló árnyakat rajzolt a falra, az égő
fahasábok pattogása pedig egy öreg óra ketyegésére emlé-
keztetett.
Nestor fütyörészett, miközben a levest kevergette. A
három gyerek szárazan, meleg ruhában ült a konyhaasztal
körül, és szó nélkülfigyelte a kertészt.
— Telefon — szólalt meg hirtelen Nestor.
Megki sem mondta, amikora Villa Argo telefonja va-
lóban megcsörrent
Julia és Jason szülei akartak megbizonyosodni arról,
hogy mindena legnagyobb rendben van.

— 92
at——
Tt A VILLÁMOK

— Igen, igen... minden rendben... — füllentette Jason. —

Nem. Miért?
Az édesanyja Nestorralszeretett volna beszélni.
— Három kis angyal — füllentett az öreg kertész is. —
Észre sem vettem, hogy itt vannak, olyan jók voltak. Ter-
mészetesen. Igen, igen, igen. Nem mentek ki a kertből.
Még csak az kellene! Nem! Semmi gond. Bablevest.
Rendben. Igen, megmondom neki. — Ezzel letette a kagy-
lót.
— Jól tennéd, ha hazatelefonálnál, Rick — mondta, és
visszamenta tűzhelyhez. — Mondd mega szüleidnek, hogy
itt maradsz vacsorára, és hogyitt alszol, ha márígy állunk.
Ilyen esőben nem kellene hazabiciklizned.
— Komolyan? Hiszez fantasztikus! — kiáltotta Rick.
Micsoda nap! Nem csupánaz egész délutánt, de még az
éjszakátis a Villa Argóbantöltheti!
Jasonelkísérte őt a telefonhoz.

Az ég nagyot dörrent, és a lámpák egypillanatra pislákolni

kezdtek. Nestor szórakozottan nézett fel a villanykörtére,
amely egy pillanatra kialudt, majd újra felgyulladt.
— Én nem szeretem a babot... — mondta Julia a konyhá-
ban.
Az asztalfőn kuporgott, és nyakát nyújtogatva igyeke-
Zett belelesni a fazékba
— Tudom. Mondtaaz édesanyja.
— És mit válaszolt neki?
— Azt, hogy akkor ma este nem eszik — mosolyodott el
Nestor.
Egy utolsó pillantást vetett a fazék tartalmára, majd be-
csúsztatta a zsemlekockát a sütőbe, hogy meleg maradjon.
Levette a kötényét, és elindult az ajtó felé.
— Hova megy? — kérdezte Julia gyanakvóan
tr 93
a4f———T
 Nestora kilincsre tette a kezét, és egy határozott moz-
dulattal lenyomta. A zár méltóságteljesen kattant egyet.
— Haza. Készítek valamit magamnakis. Otta leves, alul
meg a kenyér. Egy óráig még meleg. Egyetek, amikor
akartok. A tányérok a szekrényben vannak, a poharak pe-
dig a mosogató felett. Evőeszközt keressetek a fiókban.
Használhatjátok ezt az asztalt is, de ehettek az étkezőben
is. Ha befejeztétek, mindent tegyetek a mosogatóba. Vagy
hagyjátok ott, de akkor holnap kell elpakolnotok. A mosó-
szer ott van alul.
— De... nem...
— Mit nem? — A félig nyitott ajtón keresztül hűvös szél
csapott be, esőcseppeket fröccsentve a konyha kövére.
— Nem hagyhatitt minket egyedül! Mi még csak gyere-
kek vagyunk!
Nestor becsuktaazajtót.
— Ide hallgass, Julia! Ti még csak gyerekek vagytok, ez
igaz. De én nem vagyok nevelőnő. Én egy öreg, zsémbes
kertész vagyok. Főztem nektek vacsorát, mert megígértem
a szüleiteknek, és mert ez az első alkalom, hogy egyedül
vagyunk. Ha ez neked így megfelel, akkor minden rend-
ben. Ha nem... — Másodszor is kinyitotta az ajtót, be-
eresztve a süvöltő szelet. — Itt vagyok a szomszédban pár
száz méterre. Csak szólj!
Azzalkilépett az esőbe.
 hét TT

ge
CL
TEA

a.
0
Na
9 É4
ra
2Aa
Hz
4 0 4
aa0
b
349
ERR
H
ása
AM
a 4
A a
E4

A j 4
f his
ci Than
ü
a gol
e

4
Et 3 9. 7: 06— ks KA
 J ulia felnézett a plafonra. — Mégilyet! — kiáltotta, miu-
tán egyedül maradt a konyhában. Pontosan olyan,
amilyennek képzelte: egy házsártos, sánta vadember.
Persze, hogy egyedül él. Ki tudna ezt elviselni?
Felállt a székről, és odament a tűzhelyhez. Felemelte a
fazék tetejét, és minden ellenszenve ellenére el kellett is-
mernie, hogy a levesnek jó illata van. Megkordult a gyom-
ra, mintegy jelezve, hogyitt az ideje enni
Mégcsakeste hét óra volt, de a felfedezőút, a fürdés, a
biciklizés és a sok izgalmas dolog után mi sem volt csábí-
tóbb egy falat levesbe áztatott kenyérkockánál.
— Mégilyet! — kiáltott fel újra, megrázva a fejét, inkább
csak megszokásból, mint felháborodásában
— Mitörtént? — kérdezte Jason, amikor belépett a kony-
hába, kezében az £/feledett nyelvek szótárával és a perga-
mennel, amit a kulcsokkal együtt találtak.
Letett mindent a konyhaasztalra, és felkiáltott: — Hűha!
Micsodaillat! Miért nem eszünk máris?
Rick is belépett a konyhába, és elújságolta nekik, hogy
Villa Argóban maradhat éjszakára. Julia elmosolyodott,
mert ennek nagyon örült.
Jason odaadta neki a szótárat
— Először fejtsük meg ezt, utána eszünk.

Nestorcsakállt, és nézte a Villa Argo kivilágított konyha-

ablakát. Ezerféle gondolat cikázott át az agyán.
Hallgatta, ahogy a gyerekek nevetgélnek, beszélgetnek
és kiabálnak egymásnak.
Majd hallotta a tányér- és evőeszköz-csörömpölést. Az
öreg házbanfelgyúltak és kialudtak a fények.
A kertész mosolygott magában. A Villa Argo újjászüle-
tett.
— Minta régi szép időkben. — mondta magában.
tr 96
jé ko A KI NEM MONDOTT DOLGOK

A sok egyedüllét során megszokta, hogy hangosan ki-

mondja gondolatait
Igazából azt remélte, hogy a gyerekekkel talán még
azoknál a régi időknél is jobb lesz. Eszébe jutott a kora
délutáni találkozása Oblivia Newtonnal, és hirtelen úgy
érezte, dühében törni-zúzni tudna
— Soha nemlesza tied ez a ház, Oblivia. — sziszegte a
fogai között.
A fiatal és nagyon gazdag üzletasszony egy hatalmas
ingatlanközvetítő céget vezetett. Nestor nem tudta, ponto-
san mivel is foglalkozik, csak annyit tudott, hogy házakat
vásárolés ad el. Szakszóval,ingatlanközvetítőnek" nevez-
te magát. Több pénzt keresett a házak eladásával, mint az
építész, aki tervezte, és a kőművesek,akik építették őket.
"A modernvilág rejtélyei" — gondolta Nestor
Oblivia csak a pénzttisztelte, Nestor viszont nem.
Ez a különbség volt az, ami Obliviát oly nagyon bosz-
szantotta. Megpróbálta Nestort elhalmozni pénzzel, luxus-
lakást ígért neki bárhol, ahol csak Nestor akarta. Bármire
képes lett volna, bármit megadott volna, hogy megkapa-
rintsa magánaka Villa Argót
— Kérj, amit csak akarsz, megkapod — mondta aznap
délutánis.
— Rendben. Azt kérem, hogy tűnjön el! — válaszolta
Nestor dühtől remegve.
Azeső egyre erősebben zuhogott.
Nestorfelállt a félig kihűlt vacsorája mellől, és leakasz-
totta a fogasról fekete esőkabátját.
— Biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek megértik
majd, miért olyan értékes ez a ház... — dörmögte, és elin-
dult az ajtó felé.
Az egyre erősödő viharban a Villa Argo recsegni-ropogni
kezdett. A konyhábanaz utolsó kanállevesis elfogyott. A
három gyerek összebújva olvasta fennhangon a második
üzenet szövegét. Ha az első üzenetet titokzatosnak talál-
ták, ez a második egyenesenérthetetlen volt

Néggyel egy nyílj ki sorsszerűen,

A mottót négyből hárombanleld meg,
A négyközül kettő a halálba vezet,
§ csak egy a négybőlvisz oda le.

Jason megpróbálkozott néhány gyenge lábon álló elmé-

letet gyártani, miközben újraolvasta az első üzenetet ís, de
mindenérvelése legalább két helyen logikai buktatóba tor-
kollott.
— Az igazság az — állapította meg Rick —, hogy egyálta-
lán nem biztos, hogy az első üzenet valóban az első üze-
net. Akarom mondani... sokkal valószínűbb volt, hogy ezt
a másodikattaláljuk meg először, mint az, hogy azt, ami a
sziklában volt. Még ha helyes is az elmélet, hogy egy
kincsvadászjátékban veszünk részt, nem biztos, hogy jó
irányban haladunk
— Mindenesetre a kezünkben van a négy kulcs — össze-
gezte a helyzetet Julia —, és itt az áll, hogy néggyel egy
nyílj ki sorsszerűen... blablabla. Az egy, szerintem, az aj-
tót jelenti.
— Lehet éppen az egyik kulcs is — vágott vissza Rick. —
A sorsszerűen pedig véletlenszerűségetjelent. Szerencsét.
— Feltéve, ha nem azt, hogy az a sorsunk, hogy kinyis-
suk — mondta Jason. — A sorsszerű jelenthet. végzetet is.
Jason nem hitte, hogy pusztán véletlen volt, hogy fenn-
maradta sziklán. Vagy szerencse.
tp 98
jé ko A KI NEM MONDOTT DOLGOK

Jason, barátait hátrahagyva, elindult a kőfalú szoba felé.

Nem gyújtott lámpát. Keresztülmenta két sötétbe burkoló-
zó szalonon, amelyek most még komorabbnak tűntek: a
nehéz, régi bútorok mintha alvó lények lettek volna. A
szél és az eső egyre vadabbul verte az ablakokat, néha
mintha az egész ház le akart volna csúszni a szikláról. A
kis torony nyöszörgött a viharos szélben, a lépcsőforduló-
ban pedig hűvös légáramlat söpört végig
Jason magávalvitte a négy kulcsot. Érezte a súlyukat a
zsebében. Gépiesen benyúlt a nadrágzsebébe, és megra-
gadta őket. Belépett a szobába, és a villanykapcsoló felé
tapogatózott. Vaksőtét volt odabent.
Egy pillanatra egy villám fénye hasította ketté az eget,
és nappali világossággal árasztotta el a szobát. Jason kiné-
zett az ablakon.
Egy arcot pillantott meg, aki őt figyelte.
Kiabálni kezdett.
 tonad ft azá s
út

gi
vegenn

Tizennegyedik fejezet
— A SORSSZERŰSÉG -
b.
Tu-kr
£
 mikor Rick és Julia meghallották Jason kiáltozá-
sát, berohantak a szobába, és villanyt gyújtottak.
Jason a földön ült, összekucorodva, mintha meg-
verték volna. A kulcsok kiestek a zsebéből, és szanaszét
hevertek a földön.
— Itt van! Itt van! — kiabálta, és zokogva mutatott az ab-
lak felé.
— Ki? Hol? Ki vanitt? — kérdezte Julia, miközben meg-
próbálta megnyugtatni
De ő magais ideges volt. Bármit látott vagy hallott
maga körül, összerezzent.
— Mit láttál, Jason? — kérdezte Rick.
Fejük felett a lámpa fénye elhalványult
—-A villám... a villám... — dadogta Jason. Ahogy ott
kuporgott a földön, még kisebbnektűnt a koránál. — Egy...
egy emberállt az ablaknál! Láttam! Hosszú köpenyt... fe-
kete köpenytviselt, és nézett befelé!
Jason szemébenolyanrettegés és félelem ült, hogy Ju-
lia kénytelen volt hinni neki
— Egy ember, Jason?
— Igen — motyogta. — Egy férfi.
— Be vannakzárvaaz ajtók? — kérdezte Rick irigylésre
méltó józansággal
Julia ellenőrizte a bejárati ajtót, felkapcsolt maga körül
mindenlétező lámpát.
Szerencsére mindenajtót bezártak.
Visszament hát a köőfalú szobába, ahol közben Jason
többé-kevésbé megnyugodott.
— A régi tulajdonos szelleme volt... — mondta, épp mi-
kor Julia belépett. — Hinned kell nekem, Rick. Förtelmes
volt, egy óriási sebhely húzódott végig az arcán...

—te 101
 — Mindenzárva — szólalt meg Julia. — Egy lélek sem tud
bejönni. És ha kint jár is valaki, annak Nestorral gyűlik
mega baja
Leült a földre, és maga köré gyűjtötte a kulcsokat.
Nyúl, jaguár, iguána, ló.
— És odafent? — kérdezte Jason alig hallhatóan. — Mi
van odafent?
A lámpa fénye még haloványabbá vált, majd néhány
másodperccel később a fények végleg kialudtak. Elment
az áram.
— Jaj, ne... — sóhajtotta Julia
— Mindjárt visszatér — bizonygatta Rick.
— Halljátok? Halljátok? — kezdte újra Jason
Julia hátán végigfutott a hideg, amikor megérezte a szo-
bán végigfutó jeges fuvallatot, A sötétben tapogatózva
megragadta előbb Rick, majd Jasonkarját.
— Mit... mit kellene hallanunk, Jason? — kérdezte da-
dogva.
Jason hallgatott.
EkkorJulia is meghallotta.
A szelet.
Azesőt. Az éjjeli vihart.
A toronyszoba ablakát, amint hangos puffanásokkal
csapódott a keretnek. Mintha csak léptek zaja lenne.
Julia összeszorította a száját. Nem akart sírni. De félt,
olyan rettenetesen félt, hogy most kivételesen igazán örült
volna, ha a szüleik itt vannak velük a házban.

Rick arca hirtelen felragyogott a sötétben.

— Az öngyújtó — szólalt meg. — Apám szerint mindig jó,
ha van az embernélegy.
Kiszabadította magát Julia szorításából, és felállt: —
Megyek, becsukomazablakot.
— 102
— A SORSSZERŰSÉG
a
— NE! — visította Julia.
— Miért ne?
— Maradjitt! — utasította a lány. — Mindenki itt marad,
amíg vissza nem tér az áram
— Nincs véletlenül gyertyátok? Vagy elemlámpátok? —
kérdezte Rick
Eloltotta az öngyújtót.
— Mi van? Miért oltottad el? — rezzent össze Jason.
— Mert megégettem az ujjam — magyarázta Rick.
Újra meggyűjtotta.
— Úgy emlékszem, a konyhában volt néhány gyertya.
Az egyik gerendán láttam őket — mondta Julia.
— Oké, akkor megyek, és
— NEM! - kiáltott fel másodszoris Julia, és megragadta
a fiú karját.
Aztán úgy döntöttek, együttesen indulnak el megkeres-
ni a gyertyákat. Rick mentelöl, fel-fellobbantva az ön-
gyújtó lángját, épp annyi időre, hogy tájékozódni tudjanak
a szobábólkilépve.
Amikor a konyhábaértek, hirtelen visszatért az áram.
A Villa Argo minden szeglete újra fényárban úszott, de
ez a fény pislákoló volt, mintha bármely pillanatban ki-
aludhatna megint. Magukhoz vették hát a három gyertyát,
felmerészkedtek a toronyszobába, és aznap harmadjára is
becsukták az ablakot
Amikorlefelé tartottak az emeletről, Rick hirtelen meg-
jegyezte: — Megfigyeltétek, hány ablaka van a toronyszo-
bának?
— Nem. Hány?
— Minden oldalon egy, vagyis összesen négy — mondta,
majd hozzátette: — Néggyel egy nyilj ki sorsszerűen... ez
akár az ablakokra is vonatkozhat.

— 103
 Jason elgondolkodott egy pillanatra, majd megrázta a
fejét: — Nem. Nem hinném. A négy a kulcsokra vonatko-
zik. Az egy pedig... hát
— Magaa sors — fejezte be a mondatot Julia Jason he-
lyett.
Csak a köfalú szoba lámpáját hagyták égve, és bezár-
kóztak a szobába. Jason továbbrais ki-kitekingetett az ab-
lakon.
Felbátorodva egymás közelségétől a három gyerek
vizsgálni kezdte az ajtón található négy kulcslyukat.
Négy kis kerek lyuk volt, tökéletesen egyformák, és a
következő módonhelyezkedtekel

Semminem utalt rá, milyen logika szerint kellene hasz-

nálni a négy kulcsot.
— Azt javasolom, először próbáljuk meg csak úgy talá-
lomra. .. — mondta Julia.
— Nem lehet találomra csinálni — ellenkezett Rick. —
Kell lenni valamilyen sorrendnek. Kombinációnak. Jaguár,
nyúl, leguán és ló... milyen összefüggés van ezek között
az állatok között?
— Semmilyen: az üzenet 15 azt mondja: sorsszerűen —
emlékeztette Jason
— Értem, mit mond az üzenet — vágott vissza Rick türel-
metlenül —, de legalább nekünk kell, hogy legyen valami
elméletünk.

— 104
Tt A SORSSZERŰSÉG

— Próbáljuk ki a kulcsokat. Ha elfordulnak, minden

rendben. Ha nem, valamit rosszul csinálunk. Ez maris le-
het egy elmélet. Mit szóltok?
— És ha elrontjuk a zárat? — ellenkezett Rick. — Talán
csak egy próbálkozásunk van, hogy eljussunk a kincshez.
— Próbáljuk mega jaguárt a legfelső lyukba dugni — ja-
vasolta Jason.
— Miért?
— ,JT", mint jaguár. Ábécésorrendbenezazelsőállat.
— És a leguánt hová tesszük? Jobbra vagy balra? — kér-
dezte Rick
Jason nem tudta, mit válaszoljon.
— Meg aztán lehet, hogy nem is leguánnak hívják, ha-
nem iguánának.
— Nem is tudtam, hogy ilyen szakértője vagy az állatvi-
lágnak — csodálkozott Julia
— És a többi? Ez meg miféle ló?
— Ló ló. — válaszolta Rick. — Ez ló és kész
Jason kezébe vette a jaguáros kulcsot
— Mi van akkor, ha ez nem is jaguár, hanem mondjuk
gepárd? Bár nem,ez határozottan olyan, mint egy jaguár.
A nyúl maradtutoljára, amit semmi mással nem lehetett
összetéveszteni nem volt. A nyúl egyértelműen nyúl volt.
— Rendben... tehát a jaguár megeszi a nyulat. — próbál-
kozott Jason
— Igen, de a nyúl nem eszi meg sem lovat, sem a legu-
ánt.
— A jaguár mindet megeszi, még haa ló egy kicsit nagy
falat is — viccelődött Jason
Be kellett látniuk, hogy az állatok táplálékláncban el-
foglalt helyével semmire sem mennek, így hát megpróbál-
ták földrajzi elhelyezkedésük szerint csoportosítani őket.
A legfelső lyuk jelentette északot, az alsó pedig délt.

—— 105
 — A leguán jobbára Amerikában honos, vagyis nyugat,
tehát a bal oldali lyuk
— Igen, de nyulak mindenhol vannak! Meg lovak is! —
nyafogta Julia.
Ezután a méretük következett, majd a színük. De bár-
hogy csűrték-csavarták is a dolgot, nem sikerült semmi-
lyen logikus kapcsolatot találniuk a négy kulcs között.
Végül Julia megelégelte a hiábavalónak tűnő találga-
tást, és türelmetlenül felpattant. Megragadta a nyulas kul-
csot, és beillesztette a legfelső kulcslyukba.
Elfordította a kulcsot, és... klakk.
— Fordul! — kiáltotta.

Rick és Jason egy pillanat alatt mellette termett a másik

három kulccsal.
— Hogy csináltad? — kérdezte Jason.
— Megfogtam a kulcsot, bedugtam a zárba, és elfordítot-
tam. Add a többit!
— Melyiket kéred?
— A lovat — döntötte el gyorsan Julia.
Fogta kulcsot, bedugta a bal oldali kulcslyukba, és el-
fordította.
Klakk.
— A jaguárt! — rendelkezett Julia.
Klakk.
— És végül... a leguánt!
Julia kezébe vette az utolsó kulcsot, beillesztette a leg-
alsó zárba. A kulcs könnyedén elfordult
Klakk.

— Kész! — mondta Julia, le sem véve szemétazajtóról.

— Mi van kész? — kérdezett vissza Jason

— 106
— A SORSSZERŰSÉG
a
— Az összes kulcsotelfordítottam
Rick egyik kezét nekitámasztotta az ajtónak, és meg-
lökte. Aztán megragadta az egyik kulcsot, és megrángatta
kicsit.
— Hát ennél zártabb már nemis lehetne
Julia csalódottan magába roskadt. Rick másodszor,
majd harmadszoris elfordította a nyulas kulcsot a zárban.
Klakk. Klakk.
— Üresen forognak. . . — állapította meg.
Mindetelfordították négyszer. Majd még kétszer.
Az ajtó azonban nem nyilt.
Rick elmosolyodott: — Látod, mégis csak van valami-
lyen szabály!
— Nyílj ki! Nyilj márki! — kiabálta Jason, az öklével pü-
fölve a vastag faajtót. Az ütések fenyegetően visszhangoz-
tak.
— Hallottátok? — kérdezte, és az ajtóra tapasztotta a fü-
lét. — Űr van mögötte. ..

Amíg Julia és Jason a kulcsokat cserélgették a zárban, és

forgatták őket mindhiába, Rick újra az üzeneteket kezdte
böngészni, sorról sorra olvasva őket.
A mottót a négyből hárombanleld meg... Miféle mot-
tót? A négy közül kettő a halálba vezet... Melyik két állat
ölhet ezek közül? És melyik visz le?
Amíg Rick fejét törte, Jason megpróbálta egyenként
elforgatni a kulcsokat mind a négy zárban. Bedugott egy
kulcsot, elfordította, hallotta, hogy a zár kattan, majd ki-
húzta, és a következő zárba illesztette
Miden próbálkozása ellenére az ajtó hermetikusan zár-
va maradt
Amikor elegük lett, Julia és Jason letelepedett Rick
mellé.
— 107
 Ezen a ponton Julia már meg volt győződve róla, hogy
a kezükben lévő négy kulcs nem is nyitja az ajtót. — Talán
valami varázsige kellene. Mondjuk: Szezám, tárulj! Sze-
zám, nyilj ki!
— Vagy: Mondd. jóbarát, és lépj be! — idézte Jason a
Gyűrűk Urából
— Mit is mondtál? — ugrott fel hirtelen Rick, halálra ré-
mítve a másik kettöt
— Mondd, jóbarát, és lépi be! — ismételte meg Jason tü-
relmetlenül... — Az egy tündenyelven írt mondat, amit
Gandalf olvas Moria ajtaján
— Nem. Nemte. Julia, mit mondtál?
— Azt mondtam: Szezám, tárulj! Vagy: Szezám, nyilj ki!
— Nyílj ki! — ismételte Rick, majd újraolvasta a fordítá-
sukelső sorát, és felkiáltott: — Lehetséges?
— Milehetséges?
Rick minden eddiginél lelkesebben fogta a négy kul-
csot, és lerakta őket egymás mellé. — ,!, mint Iguána,
aL7, mint Ló, ,J7, mint Jaguár
— És ,NY", mint Nyúl? — fejezte be a sort Julia. — Ez
így micsoda?
—Í... L... J. . és egy Ny — morfondírozott Jason.
— Nem, Nem ílj!"!
Rick hirtelen talpra ugrott, fogta a nyulas kulcsot, és a
legfelső zárba dugta.
Klakk.
— Az óramutató járásával megegyező irányba kell be-
dugni őket — mondta, majd a jobb oldali lyukba illesztette
az iguánát, a bal oldaliba pedig a jaguárt.
Klakk. Klakk.
— Nem, nem álj és egy ny", Jason! Hiszen az üzenet is
azt mondja: Néggyel... sorsszerűen... NYÍLJ!

—— 108
Tt A SORSSZERÜSÉG
ak
Bedugta a lovas kulcsot a legalsó kulcslyukba. Egy pil-
lanatra megállt, és elgondolkodva vizsgálgatta az ered-
ményt.

NY

Elfordította az utolsó kulcsot is

Klakk, kattant a zár, és az ajtó félig kinyilt.

——tr 109
 pre ró
t
Tizenötödik fejeze
- KEZDET És VÉG -

4 Ve
kíJEga

.
Ay se
(dr tb cim
TILbEe Tr LLh-i
u gr
R: hátralépett néhány lépést, majd a földre rogyott
izgalmában
— Megcsináltad! Sikerült! Kinyitottad! — kiabálta egyszerre
Jason és Julia.
A szívük a torkukban dobogott, ahogy az ajtóhoz lép-
tek. Vaskos, nehéz faajtó volt, erős ajtófélfába illesztve.
A túloldalán egy szoba körvonalai sejlettek fel a Villa
Argo halovány, beszüremlő fényénél
— Mit csináljunk? — kérdezte Julia kíváncsi tekintettel.
Jason nyelt egy nagyot. A vihar hangosan tombolt oda-
kint.
— Menjünk... — mondta
Rick még mindig a földön ülve, hitetlenkedve bámulta
az ajtót, mint aki maga sem érti, hogyan sikerülhetett ki-
nyitnia. Amikor meglátta, hogy Jason az ajtó felé lép,
megállította
— Nem mehetünkbe csakígy. — mondta. — Gondoljuk
csak át, mire lehet szükségünk. Először is gyertyára. A két
pergamenre. A szótárra.
— Mégis mi a csudánakkell ide a szótár? — kérdezte Ju-
lia.
Rickfelállt, és kézbe vette az Z/feledett nyelvek szótá-
rát.
— Lehet, hogy további üzeneteket találunk odabent.
Azokat pedig valahogy le kell fordítani.
Jason magához vette a golyókkal teli dobozt és az
egyiptomi naplót, amiben a postai értesítőttalálták.
Rick ellenőrizte, hogy működik-e az öngyújtója, majd
kirohant a konyhába,és elővett egy kést. Végül így szólt:
— Márcsak egy kötél hiányzik. Van köteletek valahol?
— Minek eza felhajtás? — csattant fel Julia. — Nem az
őserdőbe készülünk! Csak bemegyünk, körülnézünk, és
kész!

III
 Belépett az ajtón.

Jason követte.
A ikreket elnyelte a szoba sötétje.
— Rick, add az öngyújtót! — kiabálta Julia. — Nem látunk
semmit!
— Jövök! Legyetek óvatosak! Lehet, hogy egy gödör
van odabent, vagy valami egyéb
A két ikerben hirtelen tudatosult ez a lehetőség, és ijed-
ten összerezzentek
— dadogta hirtelen Jason. — Hozd mááár az
öngyűúújtóóóót!
Ekkor Rick végleg letett arról, hogy kötelet keressen.
Fogta a négy kulcsot, és meggyújtotta az egyik gyertyát.
Belépett. Egy kör alakú, meglehetősen kicsi szobában
álltak, amelynek mindenfala terméskőből épült. Négy ajtó
nyílt a szobából, azzal együtt, amelyen beleptek. A padló
egymás mellé illesztett kőlapokkal volt kirakva. Mintha
csak egy középkori torony belsejébentalálták volna magu-
kat.
Rick a saját gyertyájáról meggyújtotta a másik kettőt,
és az ikreknek adta. Majd a gyertyák és külső lámpa halo-
vány fényénél elkezdték felderíteni a szobát
— Négy kijárat... — mondta Rick. — Pontosan úgy,
ahogy az üzenetirja.
— A mottót négyből hárombanleld meg. . .
— Csak egy a négybőlvisz odale. . .
— A négy közülkettő a halálba vezet...
Azajtók egyszerű, fordított U alakú sötét nyílások vol-
tak, amelyeket három vaskos kőoszlop alkotott
— Aúúúl! — kiáltott fel Jason, mert a kezére csöppent a
gyertya olvadt viasza.
Mindenfelső, vizszintes kövönstilizált ábrák volt.

— 112
Tt KEZDFT ÉS VÉG

— Jaj, ne... — sóhajtotta Julia. — Újabb állatok!

Az előtte lévő ajtó szemöldökfáján egy csapat bika
képe volt látható.
— Ezekitt bőlények vagy bikák, nem tudom pontosan...
olyanok, amilyenek az őskori rajzokon láthatók — mondta.
— Ezen pedig itt halak vannak... sok-sok kis hal —
mondta Jason.
— Pillangók... — tette hozzá Rick — Vagy inkább éjjeli
lepkék.
— Éjjeli lepkék?
— Igen, olyan lepke, ami éjszaka él
Julia elfintorodott, és ez utolsó ajtóhoz lépett, ahhoz,
amelyiken beléptek.
— Ez itt a madarak ajtaja — mondta, a magasba emelve a
gyertyát.
— Milyen madarak?
Rick odalépett mellé, és szemügyre vette a faragott
szemöldökfát
— Albatroszok. Vijjogó albatroszok.
Amikor észrevette, hogy az ikrek értetlenül bámulnak
rá, hozzátette: — Az albatroszok tengeri madarak. Vándor-
ló életet élnek. Azért hívják vijjogónak őket, mert mikor a
hajók felett köröznek, vijjogó hangot adnak.
— Hű de remek
Kintről hangos égzengés hallatszott. A Villa Argo fé-
nyei megint pislákolni kezdtek, elhalványultak, majd ki-
aludtak.
— Óriási
— Sötétben maradtunk.
Rick, Jason és Julia ösztönösen a gyertyáik lángja elé
tették a kezüket, és egymáshoz bújtak a sötétben

Jason vette észre a betűket.

7 $w 113
 A Villa Argóban még mindig sötétség uralkodott, és a
huzatos szobában a légáramlat fenyegetően rebegtette a
gyertyák fényét. A gyerekeknek nagyonlassan kellett mo-
zogniuk. Ahogy azajtókat vizsgálgatták, körbe-körbe jár-
va a szobában, Jason észrevette, hogy a fal mellett körben
betűket véstek a kőpadlóba.
— Megtaláltam a mottót! — kiáltotta izgatottan. — Nézzé-
tek!
Rickés Julia odalépett mellé. Jason letérdelt a földre, és
végighúzta kezét a faragott betűkön. Az egymástól egyen-
lő távolságra vésett betűk egyetlen hosszú mondatot alkot-
tak a földön
-0...M... E... M.O... T... — olvasta hangosan Jason,
boldogan a felismeréstől. Szerencsére rendes betűk voltak.
— Végre nincs szükség a szótárra. . . — mondta.
Detévedett.
Az egész szobát körbejárta, végigtapogatva a betüket,
de egyetlen szót sem értett abból, amit olvasott. Az üzenet
teljes kört alkotott a fal mentén, ám sehol nem volt sem
eleje, sem vége.
Egyetlen érthetetlen betűhalmaz volt csupán
— Ez semmit sem jelent! — nyafogta.
Julia is végigolvasta, eredmény nélkül. Rick azonban
csak mosolygott.
— A mottó csak egy újabb próba... — mondta. — Egy kó-
dolt üzenet, amit megkell fejteni. Mint a négy kulcsrejté-
lyét vagy a hieroglifákét
— ,,, ABIUSROMEMOT"? — kiáltott fel Jason dühösen,
mikor továbbolvasta a betüket
Ahogy Jasonre nézett, Julia arcán is mosoly jelent meg.
— Hát nem remek? Itt állunk a sötétben, egy szikla tete-
jén álló ház titkos szobájában, kint tombola vihar, és van

— 114
Tt KEZDFT ÉS VÉG

egy rejtélyes üzenetünk, amit meg kell fejteni. Ki is mond-

ta, hogy unatkozni fogunk Kilmore Cove-ban?
Rickleült a földre, lecsöpögtetett néhány csepp viaszt a
padlóra, és beletapasztotta a gyertyát. Ezután fogta a pa-
pírt, amire az üzenetek fordítását írták és az egyetlen mű-
ködőtollat. Megkérte Jasont, hogy diktálja neki a padlóra
írt betűket. .
— Julia, te maradj ott. Igy legalább Jason tudni fogja,
mikorért körbe a szobában!
— Én nem akarok meghalni. — mondtaJulia.
— Nem is fogsz meghalni — válaszolta Rick. — Az ajtó,
amelyiken bejöttünk, ott van és nyitva áll. Akár vissza is
mehetünk. Nem kell mindenáron követnünk az utasításo-
kat.
— Biztos vagy benne?
— Persze. Bármikor visszamehetünk.
—M... 0... R... 5... U... — kezdte diktálni Jason.
Rick kétszer is körbejáratta Jasont a szobában, hogy
biztos legyen benne, mindenbetűtjól jegyzett le.
Végül ez állt a papíron

MORSUIBAABIUSROMEMOTOTEPSEESPÉTOME,

— Remek... — suttogta. — Ez teljesen érthetetlen.

— Mutasd! — mondta Jason, és lekuporodott Rick mellé
a padlóra. Ahogy jobban szemügyre vette a betűket, észre-
vette, hogy egy helyen két , A" betű van egymás mellett.
— Próbáld megfelosztania sort!

MORSUIBA ABUISROMEMOTEPSEESPETŐOME

115
 Felolvasta: — MORSUIBA... Emlékeztet valamire... —
tette hozzá
— Most viccelsz, ugye?
— Nem... ezt a szót... MORSUIBA... már láttam vala-
hol a szótárban
Jason majd kiugrott a bőréből: — Komolyan mondod?
— Lehet. Nézzük csak meg!
Rickfeltérdelt, és fellapozta a szótárt a legrégebbi nyel-
veknél. Az ikrek a régmúlt idők hangulatától megbabonáz-
va bámulták. Szívük a torkukban dobogott.
— Megvan! — kiáltotta Rick, és a Aold népének nyelve
címet viselő fejezetre mutatott. — Ide nézzetek! A suiba
szó annyitjelent ,gyorsan"
Lehet, hogytaláltak egy értelmes szót az üzenetben?
— Próbáljuk meg lefordítani a többit!
— Hé! - kiáltotta Jason. — Hiszen ez mindkétirányból el
lehet olvasni! Nézzétek! Ugyanazok a betűk!
A második A-tól kiindulva, balról jobbra, ez állt a papí-
ron ABIUSROME. Azelső A-tól visszafelé, vagyis jobbról
balra szintén ez a szó jött ki. Söt. Ha egyszer elért az em-
ber a mondat végére, a másik irányba indulva jobbra is és
balra is újraolvashatta ugyanazt a mondatot. Mintha csak
egy gyűrű lenne.
Körkörös szöveg volt, mindkét irányból olvasható.
Nemvolt sem eleje, sem vége. Egy igazi mágikus mondat.
Egy mondat, ami nem jelentett semmit, legalábbis ab-
ban pillanatban.

A gyerekek belemerültek hát a Hold népének nyelvén író-

dott szöveg fordításába. Olyan nép nyelve volt ez, amely-
ről egyetlen iskolai tankönyv sem írt soha. Szerencsére
azonban az Elfeledett nyelvek szótára pompás segítség
volt a számukra. A könyvnekhála sikerült azonosítaniuk a
—— 116
— KEZDET ÉS VÉG
ak
mondategyesszavait, és megalkotnia teljes körkörös szö-
veget.
Azeredeti, felosztott üzenet valahogy így hangzott:

ES PET OMEMORSUIBA ABIUS ROMEMOT EPSE

Ebbena pillanatban az £/feledett nyelvek szótára valódi

csodát művelt: kevesebb mint negyed óra leforgása alatt
minden egyesszó jelentését megmutatta.

A mondatígy szólt

GYORSAN MOZGUNK ÉJSZAKÁNKÉNT, PERZSELŐ

TŰZ EL NE: EMÉSSZEN

Amikor a fordítás elkészült, Rick becsukta a szótárat. A

gyerekek csendben bámultak egy pillanatig, elgondolkod-
va a mondatjelentésén. Julia szólalt meg elsőnek:
— Nos? — kérdezte, és úgy érezte, mindjárt szétrobban a
feje. Mindig is jobban szeretett cselekedni, mint a fejét
törni, tenni a dolgokat, és nem gondolkodnirajtuk.
Ez a sok rejtély egymás után fárasztotta. Ugyanakkor
csodálta Rick rátermettségét, és büszke volt az öccsére re-
mek megérzései miatt
Jason csaka fejét ingatta
Egyszer csak Rick kibökte: — Tudom már, melyik ajtó
visz odale.
Azikrek követték
Rick ahhoz az ajtóhoz lépett, amelyiken bejöttek, és
amely fölött az albatroszok voltak
— 117
 — Mint már mondtam, ezek vándormadarak. Éjszakán-
ként a hullámok hátán pihennek, vagy a sziklákon, vagy
épp a hajók árbocán. Vagyis nem mozognak sehova éjsza-
ka.
Továbbmenta halas ajtóhoz
— Ezekitt a víz alatt élnek. tehát Hem sok közük van a
tűzhöz.
A bikák előtt így szólt
— Ezek már inkább mozognakéjjel, és a tűztől is lehet,
hogy félnek. Az ősi vadászokis a tüzet használták, amikor
vadásztak rájuk, sőt akkor is, amikor megsütötték őket.
Mégsem hiszem, hogy a mottó rájuk vonatkozna. Nem
hinném, hogy különösebben gyorsak lennének
Ekkor Rick az utolsó ajtóhoz lépett. A másik oldalon
áthatolhatatlan sötétség látszott
A magasba emelte a gyertyát, hogy megvilágítsa a
szemöldökfába vésett éjjeli lepkéket.
— A mottó ezekre a lepkékre utal. Éjszakánként gyorsan
mozognak, és félnek a tűz lángjától, mert a láng vonzza
ök, de ha beleesnek, megégnek
Ekkor azonban Julia az egyik faragott lepke hátán egy
elég jól kivehető mintára lett figyelmes. Mintha csak egy
halálfej lett volna. — De... ha ez a helyes ajtó... — jegyezte
meg — akkor vajon miért van egy halálfej ennek a lepké-
nek a hátán? A halálfej a halálra utal...
— Ez nem halálfej — ellenkezett Rick. — Csak egy folt az
állat potrohán, ami halálfejnek tűnik. Optikai csalódás.
— Mindenesetre azt hiszem, Ricknek igaza van... — he-
lyeselt Jason, és közelebb lépett az ajtóhoz, hogy bevilá-
gítson rajta. — Az üzenet azt mondja: ,.a mottót négyből
hárombanleld meg... ", és három lepke van. Erre kell hát
menni.

— 118
Tt KEZDFT ÉS VÉG

— Senki nem mondta, hogy most rögtön be kell men-

nünk.. . — ellenkezett Rick
— Dehogyisnem kell! — csattant fel erre Jason. — Nem
véletlenül vagyunk itt. Ha máridáig eljutottunk, a végére
kell járnunk.

—— 119
Tizenhatodik fejezet
— A SÖTÉT LÉPCSŐ -
 küszöböntúl egy lépcső vezetett lefelé. Jason le-
világított a gyertyával, hogy jobban lássa a mere-
deken ereszkedő lépcsősort.
— Ez jó irány! — kiabálta. — Az üzenet is megmondta,
lefelé kell menni! Mire vártok hát?
RickésJulia elbizonytalanodva követték.
A lépcsőfokokat a sziklába vésték, ahogy a folyosó fa-
lait is. Ahogy lefelé haladtak, a hideg légáramlatokban
egyre erősebben érezték a tengervíz áthatóillatát. Sós lera-
kódáscsillogott a nedves falakon.
Jason mentelöl. Mintegy öt lépcsőfokkaljárt a többiek
előtt. Gyertyájának lángja reszkető fényt vetett a szabály-
talan sziklafalra.
A sötétség egyre sűrűbbé vált körülöttük, és a gyertyák
fénye egyre haloványabbnaktűnt
— Jason... — szólalt meg panaszos hangon Julia, amikor
látta, hogy a lépcsősor csak nem akar véget érni, és a lég-
áramlatok egyre erősödnek. — Menjünkinkább vissza. ..!
Jason, ha hallotta is, nemreagált.
— Gyertek! — kiáltotta. — Gyertek, nézzétek!
Julia megragadta Rick karját, és egészen hozzásímult.
Egyszer csak a lépcső véget ért. A mennyezetalig volt
magasabbnáluk,és a folyosó tovább ereszkedett.
Néhány méter múlva Jason lehajolt, és arrébb tett né-
hány követ, amelyek keresztezték útjukat. Ahogy elmozdí-
totta őket, hirtelen jeges szél sűvitett végig a folyosón, fel
a lépcsősoron.
— Jason... — visította Julia
Az öccse hátrafordult, és intett, hogy maradjon csend-
ben. Elmozdiította az utolsó követ is, majd intett, hogy
hallgassák csak. Ekkor a távolban meghallották a tenger
semmivel össze nem téveszthető morajlását.

—— 121
a4——
 6) at

— A barlang... — suttogta Jason. — Itt van a közelben...

Itt mögötte
— És ha rossz ajtót választottunk? — kérdezte magában
Julia. Már a gondolatra is, hogy tovább kell mennie abban
a komoréssötétjáratban,kirázta a hideg.
De Jason nem hagyott neki időt az ellenkezésre. Négy-
kézlábra ereszkedett, és felemelte a gyertyát, hogy megvi-
lágítsa magaelőtt a járatot
Habozásnélküleltűnt a lyukban

Rick és Julia hallották zihálását. Néhány másodperccel ké-

sőbb pedig Jason felkiáltott: — Gyertek! Itt megint fel lehet
állni!
— Mit látsz? — kérdezte Rick, és intett Juliának, hogy
menjen csakelőre.
— A folyosó itt magasabb, mint az előbb, és ugyanúgy
folytatódik tovább. Aztán, azt hiszem, elfordul balra... —
válaszolta Jason.
Julia letérdelt a földre. A szikla hideg és nedves volt.
Becsukta a szemét, és bemászott a lyukba, ahol nem sok-
kal azelőtt Jason eltűnt. Ezegyszer az öccse igazat mon-
dott, néhány méterrel később újra lábra lehetett állni. Hát-
rafordult és megnézte a lyukat, ahonnét kimászott, miköz-
ben azon morfondírozott, miért válik az alagút ezen a pon-
ton ilyen szűkké. Ha ők hárman nem volnánakilyen sová-
nyak, nem nagyontudtak volna átmászni a lyukon.
A járat után tehát valamivel jobb volt a terep. Ebben a
pillanatban Julia végre nem érezte azt a fojtogató érzést,
amit korábban, mert hűvösebb volt. Ám a lentről érkező
légáramlat fenyegetően lobogtatta a gyertya lángját.
A kislány kisimított egy szemébe lógó hajtincset, amely
a hideg verejtékben úszó homlokához tapadt, és körbené-
zett. Nem sokkal később Rick is előmászott a járatból,

e 122
Tt A SÖTÉT LÉPCSŐ

magaelé dobva az £/felederi nyelvek szótárát, mintha meg

akarna szabadulnitőle
— Kellett volna szereznünk elemlámpát... — állapította
meg,kezével takargatva a gyertya lángját.
Jason hősiesen mutatta az utat a folyosóban. Julia ment
mögötte, kezével Jason vállába kapaszkodva. Rick zárta a
sort.
Ahogy Jason mondta, a folyosó néhány méter múlva
valóban elfordult. A kanyar után azonban olyan hirtelen
légáramlat söpört végig a folyosón, hogy eloltotta a gyer-
tyáikat. Sötétben maradtak. Julia üvöltött egyet, és maga
felé rántotta Jasont.
A jéghideg fuvallat süvítve száguldott végig a sziklák
között, fel a lépcsőn, be a kerek szobába, ahonnan indul-
tak. A távolból határozott, száraz puffanás hallatszott.
— Jaj, ne! — kiáltott fel Rick, és megfordult a sötétben.
— Mi történt, Rick? — fordult felé Julia. — Jason?
Jason... itt vagy?
— Itt vagyok! — válaszolta az öccse a sor elejéről. — Mi
történt?
— Azt hiszem... a huzat... becsapta az ajtót! — mondta
Rick.
— Milyen ajtót? — kérdezte Julia rémülten
— Az egyetlen ajtót, amit be lehetett csukni. Azt, ame-
lyiken bejöttünk. Nem hallottad a csapódást?
Ekkor valami nyálkás dolog hozzáért Julia karjához, és
ő hatalmasatsikoltott.
 — Csak én vagyok! — szólalt meg Jason. — Nyugalom!
Nem történt semmi. Rick, újra meg kellene gyújtanunk a
gyertyákat
A sötétben tapogatózva közelebb léptek egymáshoz.
Rick kivette zsebéből az öngyújtót, és megpróbált tüzet
csiholni, ám abban a pillanatban, hogy fellobbant a tűzkő-
ből pattant apró lángocska, a folyosó hideg fuvallata azon-
nal eloltotta.
— Ebben a huzatban lehetetlen meggyújtani! — panasz-
kodott Rick néhány hasztalan kísérlet után
Megpróbáltak szorosan körbe állni, de az öngyújtóból
csak a szikrák pattogtak. Letettek hát róla, hogy világossá-
got gyújtanak.
— Menjünk vissza! — erősködött Julia, aki immártelje-
sen meg volt győződve róla, hogy tovább merészkedni a
járatban kész őrültség.
— Hova vissza? — kérdezte Jason. — Nem hallottad, mit
mondott Rick? A Villa Argo ajtaja becsapódott!
— Hát majd kinyitjuk! Van kulcsunk, vagy nem? Rick
elhozta őket
— És belül is vannak kulcslyukak?
— Persze, hogy vannak... — válaszolta Julia, majd gon-
dolkodóba esett. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy
valóban vannak. — Látta valaki közülünk?
Egy hosszúpillanatig csend telepedett rájuk. Csak a hu-
zat fütyülése hallatszott a folyosóban, és a tenger távoli
morajlása.
— Én nem
— Én sem
— Rick?
Most még a máskoroly precíz és pontos Rick sem tudta
a biztos választ.
— Várjatok megitt! Visszamegyek és megnézem.

tp 124
Tt A SÖTÉT LÉPCSŐ

— NEM! - kiáltotta Julia. — Itt maradunk!

— Itt? Hol? A folyosó folytatódik.
A gyerekek körbetapogatták a falakat, és megpróbálták
feltérképezni a terepet az öngyújtó fel-fellobbanó lángjá-
nál.
— Amikor befordultunk, jött egy hirtelen fuvallat...
mintha elmozdítva a köveket egyfajta kürtőt képeztünk
volna, amin keresztül a huzat szabadon járva becsapta a
Villa Argo ajtaját. . .
— De a légáramlat nem akkorjött, amikor Jason elmoz-
dította a köveket, hanem csak akkor, amikor erre a pontra
értünk. A levegő nagyon közelről jön. De vajon honnan?
— Jaj ne! — nyöszörgött Jason, mert rájött. - Nem mehe-
tünk előre sem...
— Hogy érted azt, hogy nem mehetünk előre? — kérdezte
Julia.
— Úgy, hogy a folyosó egy lyukban végződik — állapí-
totta meg Jason. — Itt valami kútféleség van. Innen jön a
hideg levegő
Néhány lépéssel előttük a folyosó padlója egyszer csak
eltűnt a lábuk elől. Ott, ahol sziklának kellett volna lennie,
hatalmasűrtátongott.
— Lehet, hogy ez valami csapda? — kérdezte Julia.
— Ezt hogy érted?
— Hát úgy, hogy egy hirtelen légáramlat eloltja a gyer-
tyákat... és miitt ragadunk. Azután a sötétben botorkálva
belezuhanunk a lyukba. ,.4 négy közül kettő a halalba ve-
zet..."

125
a4——
 — Én meg, hate, Julia... — mondta Jason —, nem kia-
bálsz, és nem rántasz magadfelé, beleestem volna. Nem...
nem sok hiányzott
— Nem ellenkezett Rick. — Kell lennie valami ésszerű
magyarázatnak. A levegő nem odalentről jött. Hanem
mintha fentről szippantották volna ki
— Az ablak! — kiáltotta Jason. — Lehet, hogy megint ki-
nyílt az ablak a szobában
Rick bólintott.
— Igen. Az ablak kinyílt, huzatot csinált a kerek szobá-
ban, a lépcsőn... te kinyitottad az átjárót és most... itt ál-
lunk bezárvaezelőtt a lyukelőtt!
— Be kellett volna támasztanunk azt az ablakot! — szólt
közbeJulia. — És venni legalább egy zseblámpát. ..
Jason teljesen elmerült a gondolataiban. Amikor meg-
szólalt, mintha még mindig valahol másholjárt volna.
— Szerintetek... ha valahogy átugranánk ezt a lyukat...
meg tudnánk gyújtaniújra a gyertyákat?
— És mégis hogy akarod átugrani? — érdeklődött Julia. —
Sem azt nem tudjuk, hogy milyen mély, sem azt, hogy mi-
lyen széles... Nincs semmink, amivel világíthatnánk, fel-
téve, ha nem gyújtjukfel a szótárat.
-— Én megmondtam, hogy hozzunkkötelet... — morogta
Rick.
Julia úgy döntött, itt az ideje, hogy érvényesítse az aka-
ratát. — Az egyetlen megoldás az, ha visszamegyünk. Ha
felértünk, meglátjuk, ki lehet-e nyitni az ajtót belülről. Ha
nem, majd addig kiabálunk, míg Nestor ki nem szabadít
bennünket
— És ha megsehallja?
— Akkor megvizsgáljuk a szoba másik kétkijáratát. . .
— De az üzenetben azáll, hogy a másik kettő a halálba
vezet...

— 126
Tt A SÖTÉT LÉPCSŐ

A folyosó sötétjében Julia hisztérikus nevetése úgy ha-

tott, mint a krétacsikorgás a táblán: — Miért? Te ezt minek
nevezed, Rick? Egy gödörelőtt állunk, sötétben, fény nél-
kül, tapogatózva közlekedünk, és másodpercenként meg-
érintjük a másikat, hogy megvan-e még. . .
Hogy meggyőzőbblegyenazállítása, kinyújtotta a ke-
zét... de csak a levegőt markolta ott, ahol az öccse karját
kellett volna találnia. — Jason? Hol vagy? — kérdezte.
Eltűnt.

e 127
Tizenhetedik fejezet
- A KIS KAPITÁNY -
 alójában Jason csak néhány lépésnyire állt tőle.
Deolyan volt, mintha fényévekre lett volna. Hal-
lotta a távolban, ahogy Rick és Julia vitatkozik, de
nem értett velük egyet. Jason biztos volt benne, hogy ez a
helyes út. Akkor sem kételkedett benne, amikor becsusz-
szant a járatba, és most sem, hogy eltűnt a padló a lába
elől.
Lassan, a lábával tapogatózva a földön, odaóvakodott a
gödör széléhez. Cipőjének orra a semmibe lógott. Enyhe
szédülés fogta el. A mélyből érkező hideg levegő végigsi-
mította bőrét, mint egy hideg, tengerillatú kéz.
Szakadék... Jason fejében visszhangzott a rémisztő szó,
amely számára egy feneketlen mély, sötét lyukat jelentett.
Egy hatalmasűrt, melyneknincsalja
Valójában egyáltalán nemvolt biztos benne, hogy tény-
leg így van. Az egyetlen fényforrásuk is megszűnt, mielőtt
még megnézhették volna, mi is van előttük.
Bárcsaknejött volna az a légáramlat, bárcsak lenne va-
lami másvilágítóeszközük a gyertyán kívül!
Valami más, ami világít! Talán mégis van valami!
Jason megszorította a zsebében lévő fadobozt. A ,fény-
lő földet" tartalmazó doboz.
A barlang sötétjében használd a fénylő földet, világítsa
meg aflottát, mely odavisz, ahova vágysz.
Lassan kihúzta a dobozt a zsebéből. Kinyitotta. Néhány
krétagolyó gurult a kezébe, egy-kettő pedig leesett a föld-
re.
Egy, kettő, három
A golyók nekiütődtek valaminek, összetörtek, és a da-
rabkák tovább hullottak a mélybe.
Csak estek lefelé.
Jason hallotta Julia hangját a háta mögött, de valójában
sokkal inkább a golyók hangjárafigyelt.

e 129
 Valamineknekiütődtek. Pattogtak.
Jason eldobott még egy golyót.
Egy pillanatnyi csönd, majd fokk, tökk, fokk... majd
megint csönd.
Nem lehet szakadék. A golyók nekicsapódtak a gödör
szemközti falának, ami nem is lehetett nagyon messze at-
tól a szélétől, ahol ő állt.
Ekkoregykicsit nagyobbat dobott.
Pillanatnyi csönd, majd fokk, tokk, tokk... majd megint
csönd.
Harmadszoris eldobott egy golyót.
Tokk.
A krétagolyó nem esettle. Földet ért a túloldalon.
Tehát biztos, hogy nem szakadék volt. Csak egy lyuk.
Egy lyuk, ami kettészelte a folyosót, és ami nem lehetett
szélesebb... mint mennyi? Egy méter?
Talán még annyi sem.
Egy pillanatig Jason azt hitte, halovány fényt lát felvil-
lanni azon a ponton, ahová a krétagolyót dobta.
Egy aprócska fényjelzést, ami épphogy felvillant, már
ki is aludt
, Hogy lehetséges?" — kérdezte magában
— Jason! Jason! — kiabált Julia a háta mögött.
Fényévekretőle.
Jason kifújta a levegőt, amennyire csak tudta. Aztán
hagyta, hogy a doboz kicsússzon a kezéből, és a mélybe
zuhanjon.
Majd ugrott

Egyetlen ugrás volt a semmibe,a rejtélybe.

A teste a levegőben repült, míg alatta fénylő földgo-
lyócskák tűntekel a feneketlen mélységben.

—— 130
a4——
— A KIS KAPITÁNY
a
Jason ugrott, mert biztos volt benne, hogy ez az egyet-
len helyes dolog, amit tehet. Mert tudta, hogy ezitt a he-
lyes út, ami oda levisz. Ugrott, mert néha, mint mondta,
bátornak kell lenni: ugrani kell, és kész. Még akkoris, ha
az egyetlen biztosíték az, hogy te tudod, hogy jó úton
jársz.
Ugrott, mert bátor volt, elszánt, és egy kicsit talán őrült
is.
Senki nem dönthet úgy, hogy hős akar lenni. Hősnek
születni kell
Jason ugrása váratlan véget ért
Keménysziklára esett
Megérkezett a túloldalra.
És végre, mintha csak évszázadokteltek volna el, végre
megkönnyebbülten felsóhajtott.

Rick és Julia hallotta az apró golyók pattogását a sziklafa-

lon, de a sötétben nem tudták kivenni, miis történik való-
jában.
A szájuk is tátva maradt a döbbenettől, mikor meghal-
lották Jason hangos kacagását.
— Dehiszenezkicsi! — kiabálta — Ez a legkisebb szaka-
dék, amit valaha láttam!
— Jason?
— Átugrottam! Röhejes! Egy méter széles sincs! Elég
odaállni a szélére, előrenyújtani a lábatokat, és lépni egy
jó nagyot. Rick? Julia? Halljátok, amit mondok?
— Hogyérted azt, hogy átugrottad? — visította Julia.
— Mielőtt ugrottam volna, eldobáltam a krétagolyókat,
hogy meghallgassam, hányat pattannak. Sokat pattantak.
Így hát tudtam, hogy a lyuk átmérője nem lehet túl nagy.
Ezért...
— Te megőrültél?!
131
a$F———T
 Jason nem válaszolt. Nem nagyon tudta volna megma-
gyarázni azt az érzést, ami az ugrás előtt hatalmába keri-
tette. Mint ahogy arra is nehezen tudott volna magyaráza-
tot adni, miért is dobta az egész dobozt a mélybe
— Megtettem, és kész! Ne haragudj!
— Ne haragudjak?! Én... én... jöjjenek csak vissza
anyáék,én...
Rick megpróbálta megnyugtatniJuliát, majd odalépett a
szakadék széléhez, és megkérdezte Jasont, hogy azon az
oldalon 15 érzi-e a huzatot.
— Nem. Sokkal kevésbé — válaszolta Jason
— Remek.
Ezután Rick nagyon óvatosan átugrott Jason mellé, és
néhány próbálkozás után sikerül meggyújtania a gyertyát.
A fénye épp elegendő volt, hogy lássák egymást. Rick és
Jasonállt az egyik oldalon, Julia a másikon
— Oda nézz! — mutatott Jason a lábuk elé.
A , szakadék" valójában alig volt nagyobb, mit egy csa-
tornafedő. Méglátszottak a sziklából kétoldalt kiálló rozs-
dás vasdarabok
— Régebbenle is lehetett fedve... egy ráccsal — mondta
Rick.
Jason kinyújtotta a kezét Julia felé. Ő azonban, tudo-
mást sem véve Jason lovagias felajánlásáról, egyetlen lé-
péssel átugrotta a lyukat, anélkül hogy lenézett volna.
— Menjünk! — mondta, majd megfogta az egyik gyer-
tyát, és elindult a fiuk előtt. — Akkor menjünkelőre!

Néhány percig szótlanul haladtak előre, ám a folyosónak

egyszer csak megint vége szakadt
— Már megint! — csattant fel Julia
Rick és Jason 15 belépett Julia után a sziklába vájt, csu-
pasz falú szobába, amelyneklátszólag egyetlen más kijára-
e 132
a$F———T
— A KIS KAPITÁNY
a
ta sem volt. A barlangszerű helyiség padlója ugyanolyan
kölapokkal volt kirakva, mint azé szobáé, ahonnan elin-
dultak. Csak a méretük volt jóval kisebb. A mennyezeten
vastag kőből faragott boltív futott végig, hasonló ahhoz,
amilyet a gótikus katedrálisokban látni
— Azt hiszem, itt a vége... — mondta Julia, miután kör-
benézett.
Mint már szokásukkávált, a gyerekek itt is elkezdték
fürkésznia falakat, a földet és a mennyezetet, minden zu-
got bevilágítva a gyertyák pislákoló fényével. Figyelme-
sen végigpásztázták a falakat, ügyelve arra, hogy egyetlen
apró részletet se hagyjanak ki. Bárki építette is a szobát,
biztos, hogy újabb próba elé akartaállítani öket.
— Jaj ne! — csattant fel Julia az első hiábavalónak tűnő
kutatás után. — Én aztán vissza nem megyek!
Megállt a szoba közepén, és újra körbenézett.
— Nincs egyetlen kijárat sem. . — motyogta Rick, végig-
tapogatva az enyhe ívben görbülő falakat. A természetes
sziklafal úgy illeszkedett a boltívhez, mint a hajódeszkák a
gerinchez. Miután ez a gondolat szöget ütött Rick fejében,
egyre inkább az az érzése volt, hogy egy felfordított hajó-
test alatt állnak. Eszébe jutottak azok a napok, amikor a
strandon a partra vont, száradó csónakok alá bújt, hogy el-
rejtőzzön.
— Olyan, mintha egy felfordított hajó belsejében len-
nénk - mondta, és a mennyezeten végigfutó
a hajógerinere" és a boltíves falakra mutatott
— És hogylehetkijutni egy lefordított hajó alól? — kér-
dezte Jason.
— Kétféleképpen. .. — mosolyodott el Rick — vagy futva,
ha a tulajdonos észreveszi, hogy ott vagy, vagy... fel kell
emelni a csónakszélét, és kicsusszannialóla.
 A gyerekeka helyiség széléhez léptek, és centiméterről
centiméterre végigtapogatták a padlót a fal és a kőlapok
találkozásánál
— Kő,kő és kő...
Julia a szoba közepén a magasba emelte a gyertyát.
— Egy... kettő... három... négy. — számolt hangosan.
Jason és Rick csalódottan fejezték be a tapogatózást.
— Csak kő van mindenütt. Kemény és áthatolhatatlan
kó.
TILAKK — hallatszott hirtelen valami nehéz tárgy hangja
a sziklán.
Jason és Rick Julia felé fordult, aki a szoba közepén
guggolt.
Valamia lábánál újra ezt a hangot adta: 7LAKK!
Majd megint: 7U-TU-TU-TLAKK!
— Azt hiszem, találtam valamit... — mondta elégedetten.
Tizennyolcadik
iejezet
- ODAFENT -
 estor a toronyszoba ablakáhozlépett, és egy hirtelen
mozdulattal becsukta.
— Előbb-utóbb megjavítalak ám... — dörmögte, miközben
körbenézett.
Miután Nestor becsukta az ablakot, a lépcsősoron süví-
tő huzat hamarosanelült.
Nestor hosszanelnézte az asztal mellett álló hajómodel-
leket, és elégedetten állapította meg, hogy a Nefertíti Sze-
mealól eltűnt a napló
Elmosolyodott, kiment a szobából, és becsukta maga
után a tükrösajtót.
A ház sötétjében meglátta a férfi árnyékát, félig elmo-
sódva a homályos folyosón. Hosszúideig állt szótlanul.
— A gyerekek lementek... — suttogta aztán
A vihar tombolt odakint
— Reméltem, hogy megteszik — mondtaa ferfi.
Valójában Nestor is remélte. De már réges-régen meg-
tanulta, milyen nagy különbség van remény és valóság kö-
zött.
— Az ajtó becsukódott
— Bölcs dolog,
Nestor zavartan körülnézett, és elindultlefelé.
Erősen koncentrált, hogy ne rohanjon le a lépcsőn, me-
redten nézett maga elé, és így szólt: — Ügyesek voltak.
Ügyesek és szerencsések, de legfőképp mégis csak ügye-
sek. Megérdemelték, hogy megpróbálhassák.
— Semmire nem kaptak magyarázatot, sem tanácsot. Le-
het, hogy bajuk esett. Elképzelhető. Lehet, hogy nem ju-
tottak le. Vagy lehet, hogy sikerült nekik, és... eljutottak
az ajtóhoz. És ott?
— Ott... nem tudom.
— Ki fogják nyitni. Borzasztó lesz.

— 136
a4——
— te ODAFENT
a
— Talán nem. Belevaló gyerekek. Hagytam nekik... —
Nestor kijavította magát. — Hagytam Jasonnek egyjelet,
amit követhet.
Újabb hosszú csend következett.
— Vajon egy tizenegy éves gyerek felismeri a jeleket, és
képes követni őket?
— Talán igen. Körültekintően választottam ki őket.
Egy pillanatnyi gondolkodás után a férfi megrázta a fe-
jét.
— Nem. Valójában véletlen volt, hogy éppenőklettek.
Nestor nem válaszolt. Gyors léptekkel lement a lép-
csőn. Belépett a köfalú szobába, és ránézett az eltolt szek-
rényre, majd a csukottajtóra.
A gyerekekelvitték a kulcsokat, és csak néhány papír-
darabot hagytak a padlón maguk után.
Nestor fájdalmas képet vágott, elindult a bejárati ajtó
felé, de útközben finoman megsimíitotta a halászlány szob-
ránaktalapzatát, majd felvette a földről az esőkabátját.
Kinyitotta az ajtót. Zuhogott.
Az iménti szavak visszhangzottak a fejében. Ő is pon-
tosan tudta, hogy a gyerekeket a véletlen sodorta ide. De
nem is volt sok választása. Vagy ők, vagy Newton kisasz-
szony.
— A véletlen olykor a legjobb segítőtárs — dörmögte az
öreg kertész, és kilépett a Villa Argo ajtaján
 vész mizenkilencedik
fejezet
— ODALERT -
k. megt

gt

d
gt
Ps: a szoba közepén négy kockakővolt a pad-
lóba ágyazva egymás mellett. Julia rájött, hogy eny-
he nyomásra mind a négy kilencven fokkal elfordít-
ható a saját tengelye körül. A kövek forgatása olyan han-
got adott, mintha egy gépezet jött volna működésbe.
— Biztos vagyok benne, hogy itt a megoldás, ebben a
négy köben — mondta Julia mosolyogva. — Halljátok, mi-
lyen hangot adnak, amikor elfordítom őket?
TILAKK! TIAKK!
— Azt hiszem, igazad lehet — helyeselt Rick. — De mi-
lyen iránybakell elfordítani őket? És mi van utána?
— Nem,ez lehetetlen... végtelen számú variáció létezik
— sopánkodott Jason.
Julia határozott mozdulattal forgatni kezdte a köveket.
— Te most tudod is, hogy mit csinálsz, vagy csak úgy
forgatod őket? — kérdezte az öccse.
— Fogalmam sincs — válaszolta Julia anélkül, hogy ab-
bahagyta volna a kövek forgatását. — De semmi kedvem
órákat eltölteni azzal, hogy megpróbáljam kiagyalni, ho-
gyanis kell elfordítani ezeketaz izéket. . .
Hirtelen földrengéshez hasonlatos robaj rázta meg a he-
lyiséget.
— Julia! Vigyázz! — kiáltott fel Jason.
A kislány megvárta, míg elül a zaj, majd újra rángatni
kezdte a köveket a szoba közepén.
— Csak egy a négyből visz oda le, nem igaz? — mondta
hangosan gondolkodva. — Hát akkor hajrá! Forogjatok, kö-
vek!
Jasonlátta, hogy a nővére kissé elbizonytalanodik.
— Azt mondod, hogyaz egyik ilyen kő visz le?
ILAKK! ILAKK! ILAKK!
— Persze. — válaszolta Julia

— 139
a4——
 Ekkora szoba padlója remegni kezdett, és fémes hang
hallatszott, mintha régi fogaskerekek fordulnánakel.
— Ez az! — kiáltotta Julia, és talpra ugrott
Egy száraz koppanássala jobb szélső kő hirtelen felpat-
tant.
— A mindenit! Egy csapóajtó! — álmélkodott Jason, elis-
merő pillantást vetve a nővérére
— Ezt mégis hogy a csudábacsináltad? — kérdezte Rick,
öszinte rémülettel a hangjában

A gyertyák ijesztően fogyatkozni kezdtek, így hát a gyere-

kek úgy döntöttek, hogy csak egyet hagynak égve, nehogy
később sötétben maradjanak. Az egyetlen gyertya fényénél
Jason, Julia és Rick bekukucskált a negyedik kőalatt lévő
lyukba.
— Mi az? Egy lépcső?
Rick tapogatózni kezdett a sötétben, miközben Jason
megpróbált világítani neki a gyertyacsonkkal.
— Nem. Ez sima. sőt... azt hiszem, egy csúszda — kiál-
tott fel a fiú kétségbeesetten
A háromgyerek tanácstalanul kuporodott le a padlóra.
A gyertya lángja egyre kisebb és reszketőbblett. Ahogy a
sötétség nőtt körülöttük, úgy nőtt bennük az aggodalom.
Lepillantottak a lyukra a lábuk előtt, amely szemmel látha-
tóan elég nagy volt ahhoz, hogy bármelyikük beférjen raj-
ta, és megnézze, hová vezet a csúszda. De egyikük sem
mert beleugrani, hogy lecsússzon. ki tudja, hova?
— Bárcsak lenne egy kötelünk! — sóhajtotta sokadszorra
Rick.
— Jason, van egy ötletem! — mondta Julia, és megragad-
ta a szótárat. Meregetni kezdte a tekintetével. — Gyertek,
hallgassátok csak! — mondta, majd odakucorodott a csapó-
ajtó széléhez, és lecsúsztatta a könyvet a csúszdán.
— 140
— te ODALENT
a
A szótárpillanatokalatt eltűnt a sötétben.
Rick kővé dermedten bámult Juliára.
Julia azonban közelebb hajolt a lyukhoz, és hallgató-
zott. Hallotta, ahogy a szótár csúszik lefelé a lejtőn. Csú-
szik, csúszik és csúszik. Végül nem hallott semmit.
— Megtudhatnám, mit értél el ezzel azon kívül, hogy el-
vesztettük az egyetlen hasznos tárgyat, amink volt? — kér-
dezte dühösen Rick.
Julia elgondolkodva vakargatta a fejét. — Fogalmam
sincs. Azt gondoltam... hallunk majd valamit. Például,
hogy vízbe esik.
— Hogy VÍZBE ESIK?! — Rick hangja idegesen csat-
tant.
— Igen, akkor megtudtuk volna, hogy víz van odalent.
— És lett volna egy tökéletesen használhatatlan szótá-
runk, ami... — Rick a lejáratra mutatott, és megrántotta a
vállát.
— Most már mindegy, leesett — szólalt meg ekkor Jason.
— Valóban leesett! — kiabálta Rick. — Mégis a földnek
melyik nyavalyás csücskébőljöttök ti pontosan? Te, ha sö-
tétben egy gödörelőtt találod magad, nekiállsz átugrani. A
nővéred meg, amint talál egy titkos lejárót, beledob egy
szótárat, csak hogy hallja, hogy szól... Mégis hogy az ör-
dögbe jut ilyesmi az eszetekbe? Az apám mindig mondta,
hogy nem szabad megbizni a városiakban, de... a csudába
is! Ti olyan gyorsan valósítjátok meg az ostoba ötleteite-
ket, hogy az embernekarra sincs ideje, hogy azt mondja:
.,Ne! Várj!" vagy valami hasonlót!
Felállt, és dúlva-fúlva arrébb ment
JasonésJulia hosszúbajtársi pillantást vetett egymásra.
— Azt hiszem, nagyon felhúztad... — súgta oda a nővé-
rének.
— Aha — bólintott Julia mosollyal a szája sarkában.

— ét 141
 Valójában, még ha nehezére is esett beismerni, tudta,
hogy Ricknek tökéletesen igaza van. Julia egész nap kor-
holta az öccsét az ötletetért, most pedig épp ő követett el
egy teljesen értelmetlen dolgot. Pont azok után, hogy sike-
rült egyedül kinyitnia a csapóajtót
— Majd én kibékítem. — mondta Jason, és a Kilmore
Cove-i fiúhozlépett, aki a háttérben dühöngött
Árnyékukaz egyetlen gyertya fényénél mint két óriás
körvonala vetült a falra
Julia nézte a lejtőt a lába előtt, majd Ricket, ahogy le-
rázza magáról Jason békítő kezét
Mindkétlábát belógatta a csapóajtón. A cipőtalpa hoz-
záért a csúszda síkos kövéhez
— Ha a szótárnak ment... — suttogta, hogy bátorságot
gyűjtsön —, nekem is menni fog
Aztán ellökte magát, és félig belecsúszott a lejáróba.
— Fiúk! — kiáltotta, mielőtt végleg eltűnt volna. — Gyer-
tek, hallgassátok!
Jason és Rick hátrafordult.
— Julia, ne! — üvöltötte Jason
Rick csakállt sóbálvánnyá váltan
Julia rámosolygott, csakis őrá, mintha azt akarná mon-
dani: , Ne haragudj, Rick, ezt elszúrtam, de most mindent
Jjóváteszek", és azzal eltűnt a lyukban.

tal később: — A444400000000-HUUUU!

Aztán semmi.
— Julia! — kiabálta Jason, amikor már nem hallotta a nő-
vére hangját. — JULIA! JULIA AA!
Volt valami egészen abszurd abban, hogy a nővére ne-
vét kiabálta egy lyukba a padlón

— 142
— te ODALENT
a
Rick elrángatta őt a csapóajtótól, mondván, ha nem ma-
rad legalább egy másodpercre csöndben, soha nem fogja
meghallani, ha Julia válaszol
És valóban. Ahogy Jason elhallgatott, a távolból meg-
hallották Julia hangját: — De hisz ez hihetetlen! Fantaszti-
kus! Fiúk! Ez elképesztő!
— Azt hiszem, jól van — állapította meg Rick
— És a csúszda nem vízbenér véget. . . — nevetett Jason.
Ezután ők maguk is becsusszantak a lejáróba, nem fe-
cséreltek több időt a beszédre.
A csúszdában sötétség uralkodott. Amíg hanyatt fekve
csúszott lefelé, Jason úgy érezte, hol tágas tereken, hol
meg rovarok járataihoz hasonló szűk réseken csúszik ke-
resztül. Őrült sebességgel száguldott lefelé, neki-nekiütve
a hátát a sziklafalnak. Zökkenőmentesen siklott lefelé a
köveken. A járat nyálkás és csúszós volt
Néhány másodpercnyirettegés után a kisfiút részegítő
érzés kerítette hatalmába: — HÚÚUÚÚT! - kiáltotta az első
kanyarnálő is, Julia példáját követve. Majd a másodiknál:
- AÁAÁÁÁAÁÁÁ!
A háta mögött, odafent hallotta Rick hangját
Minéllejjebb ért, a csúszda annál kevésbé lejtett, bár
még mindig eszeveszett sebességgel száguldott. Végül
többé-kevésbé lágyan egy homokospartra pottyant.
Pördült egyet-kettőt a tengelye körül, majd kinyitotta a
szemét. Csak akkor vette észre, hogy mindeddig csukott
szemmel csúszott lefelé.
Az első, amit meglátott, az Elfeledett nyelvek szótára
volt.
Majd észrevette a barlangot és a nővérét.
Julia néhány lépésnyireállt tőle, és csodálkozó tekintet-
tel nézett körbe

— 143
 Lágy tengeni hullámok mosták egy homokos partsza-
kasz föővenyét, amelyet minden oldalról óriási sziklafalak
határoltak. A fejük felett ezer meg ezer apró fénypontocs-
ka villódzott. Lassanként további fények gyúltak egyen-
kénta barlang falán.
Jason felállt.
— A fénylő föld... — motyogta hitetlenkedve, le nem
vévetekintetét a táncoló fénypontokról
— Nem szólalt meg Julia. Egy krétagolyóttartott a ke-
zében, amely egyetlen érintésére szétmállott. A belsejében
egy kis állat teste feküdt.
— Szentjánosbogarak, Jason
— Szentjánosbogarak — motyogta Jasonis.
— Oo00o0oh! - kiáltotta egy hang a hátuk mögött.
Jason másodszor is a homokba zuhant egy hatalmas lö-
kés erejétől
Rick megérkezett.

144
6. Or

1. ő

Huszadik fejezet
— A BARLANG -
AA
E
 J ason, Julia és Rick megálltak a parton, és végre körül-
néztek a barlangban. Körülöttük ezer meg ezer szent-
jánosbogár táncolt, apró fénylő pontok, amelyek
mintha mostkeltek volna életre. Fényük halványan bevilá-
gította a barlangot, nyári hajnalok félhomályát vonva köré-
jük. A barlang mennyezete azonban sötétbe veszett. A fa-
lakat tengerviz mosta mindenirányból. A víz felszíne tű-
körként csillogott, csak egy-két kisebb hullám nyaldosta
lábuk előtt a finom homokot. Nagyobb hullámok robaja
hallatszott a falakon túlról, ahol a nyílt víz a vihartól fel-
korbácsolva csapódott neki a szikláknak
A kis strandon, ahol a gyerekek álltak, mintegy tíz-ti-
zenöt emberfért volna el kényelmesen. Egyik végében kis
famóló nyúlt a vízbe, amelyhez egy hajót kötöttek.
Jason, Julia és Rick csak álltak döbbenten a csodálattól.
Egyszerre voltak lenyűgözve és megilletődve a látottaktól.
Büszke, kecses kis hajó volt, masszív fából készítették
magasfarral és hajóorral. Evezők hosszúsoraállt vigyázz-
állásban a hajó két oldalán. A hajó törzse hol felemelke-
dett, hol leereszkedett, követve a tengervíz mozgását, és
halkan csörgetve egy láncot, amely a hajó farából futott a
vízbe.
— Még soha nem láttam ehhez foghatót... — motyogta
Rick évezredeknek tűnő hallgatás után. Teljesen eltelt a
hajó látványával
— Az öreg Ulysses Moore-é lehetett? — szólalt meg Ju-
lia.
— A nyakamatrá, növérkém
— Szerintem inkább egy viking hajóra emlékeztet — je-
gyezte meg Rick.
— Azonbannemlátok egyetlenkijáratot sem — állapítot-
ta meg Jason, miközben a bogarakröptét figyelte.

— 146
— A BARLANG
a
Valóban úgy tünt, hogy a barlangnak nincs kijárata a
nyílt vizek felé. Ott állt benne a hajó a tükörsima vízfelszí-
nen, mintha csak egy óriás méretű uszodában lenne. Min-
den alkalommal, amikor a barlang tetejéről vízcseppek
hullottak a tengerbe, a felszínen apró, koncentrikus körök
jelentek meg
— A kérdés most már csak az, miként került a barlang
belsejébe egy viking hajó? És hol vagyunk egyáltalán? Az
ösi druidák barlangjában?
Senki nem válaszolt.
— Azt hiszem, a hajóttalánitt bent építették. — találga-
tott Rick. — Talán ugyanazokcsinálták, akik az átjárót.
Rick változata, mint mindig, most is sokkal ésszerűbb-
nek tünt.
— Milyen nagy lehet?
— Legalább húsz méter — válaszolta Rick.
— Úgyértem,a barlang?
A Kilmore Cove-i fiú megrántotta a vállát. A barlang
hatalmas volt, és ő úgy tudta, hogy akár az egész Salton
Cliff alatt elterülhet.
— Miféle helyre csöppentünk, Jason? — kérdezte Julia
újabb hosszas hallgatás után
— Hát, így elsőre azt mondanám... ez itt Villa Argo ma-
gánstrandja! — válaszolta az öccse. — Talán egy kicsit bo-
nyolult ide lejutni, de meg kell hagyni... igazán szép: ter-
mészetes szentjánosbogárfény, egy viking hajócska, privát
partszakasz. egy kicsit árnyékos persze,de...
— Nem,ezt a helyet régóta nem látogatta senki — állapi-
totta meg Julia.
— Honnan tudod?
— Nem láttad, milyen állapotban van az átjáró? Köveket
kellett odébb tolni, meg a lyuk a folyosón... és nem látod
a szentjánosbogarakat?

— 147
 "úg at

— Mi van velük?
— EI tudod képzelni, hogy Kilmore Cove-ban soha sen-
ki nem szúrta ki, hogy fény szüremlik ki a szikla résein?
Hogya szikla éjszakánkéntvilágít?
— Sokan látták — szólt közbe Rick —, csak senki sem
tudta elképzelni... ezt
— Akkor mégis mit gondoltak?
— Azt, hogy a házak fénye tükröződik a fehér sziklán,
vagy a világítótoronyé. Vagy valami sokkal fenyegetőb-
bet, azt, hogy maga Salton CNifr világít. Fények, árnyékok,
helyek, amik feltűnnek, majd a semmibe vesznek, minden
tengerparti város tele van ilyen történetekkel, ahogy min-
den tengerész beszél a tenger fölött és alatt megjelenő ti-
tokzatos fényekről
— Lefogadom, hogy az apádis...
Rick ridegen félbeszakította: — Az apám soha nem be-
szélt olyan hajókról, mint ez. Ezért hát úgy gondolom, ez
soha nem ment ki innen. Különben valaki biztosan látta
volna, és már keringene róla valami történet. Ez a hajó en-
nek a helynekazigazititka... nem a fények.
A gyerekek felmentek a mólóra. A korhadó pallók
vészjóslóan nyikorogtaka talpukalatt, és a hajó ringatózni
kezdett a vízen.
Jason hosszasan nézte az üres evezőszögeket a hajó ol-
dalán, és a szép sorban felállított evezőket, amelyek úgy
sorakoztak, mint az ólomkatonák. Julia le sem vette tekin-
tetét a főárbocról, ami mintegy négyszer olyan magas volt,
mint az evezők,és erős, mint egy évszázadosfa.
Ahogy ott billegett, követve a hajó mozgását, olyan
volt, mint egy hatalmas, az égre mutató ujj.
Rick odaért a hajóorrhoz
— Tökéletes, nem gondoljátok? — mondta, és megsimo-
gatta a fát. Biztonságosnak tűnt, és mivel az ikrek nem vá-

e 148
— A BARLANG
a
laszoltak, igy folytatta: — Csak azt akarom mondani, hogy
ha egy tökéletes hajót kellene rajzolnom, épp ilyet rajzol-
nék. Ilyen formájút, ilyen főárboccal és evezőkkel, pont,
minta régi hajóké
— Van neve ennek a hajónak? — kérdezte Jason.
— Énis pont azt kerestem
A hajógerincenezállt:

METIZ

— Meti...e — olvasta Rick

— Mi?
— Metie. A hajót úgy hívják Mefie. Ez aztán igazán ron-
da egy név — állapította meg Jason
— Az utolsó betű nem pont olyan, mint egy , E" — je-
gyezte meg Rick. — Talán nem is a mi nyelvünkönírták. . .
— Hát ez nagyon valószinű! Hallottad már a Metie szót
ezelőtt?
— Talán megkereshetnénk a mi pompás szótárunkat,
hátha a segítségünkre lehet — vetette fel Julia. -— Remekál-
lapotban van az esés ellenére — mondta, és olyan grimaszt
vágott, mint Rick, amikor mérges.
— Felmegyünk a fedélzetre? — kérdezte Jason, mit sem
törődve Juliával
A hajó oldala nem volt magasabb, mint egy méter, és a
mólón volt egy palló, amit kapaszkodóként használhattak.
Jason szeme felcsillant.
Rick felemelte a deszkát,és az ikrek segítségével a hajó
oldalának támasztotta. Majd egy mulatságos mozdulattal
meghajolt, és feltessékelte Jasont a hajóra.
— Jason kapitány, csak ön után.

— 149
 Jason a vállára tette a kezét, és hasonlóképpen vála-
szolt: — Köszönöm, Rick kapitány
Majd a nővére felé fordult, aki közben elszaladt a szótá-
rért. — Julia kapitány, az új hajónk fedélzetén várok önre!
Ezután gyors mozdulatokkal felmászott a deszkán, és a
fedélzetre ugrott.

A hajó az utolsó szögig fából készült. Egyetlen fedélzeti

hídja volt, amely a hajó gyomrábantalálható rakteret fed-
te. Kétoldalt fából készült padok sorakoztak a felállított
evezőknek megfelelően. Minden evező az evezőszöghöz
volt rögzítve.
-— Így biztos nem áll fenn annak a veszélye, hogy bele-
esnek a tengerbe — magyarázta Rick.
— Jól mondja, Rick kapitány — helyeselt Jason, mellette
sétálgatva.
— Metis! — kiáltotta Julia, aki időközben fellapozta az
Elfeledett nyelvek szótárat. — A hajót Merisnek hívják.
Ógörögül van
— Hát igen... — állapította meg Jason. — a Mefis sokkal
jobban hangzik, mint a Metie.
— Jelent valamit? — kérdezte Rick
- Mmm... igen. Metis, annyit tesz: , megfontoltság".
Zeusz első feleségét hívták így, a bölcsesség istennőjét.
Hatalmasés okos asszony volt... mint minden nő, termé-
szetesen.
Julia becsukta a szótárat, a rakteret kezdte vizslatni, és
kissé csalódottan állapította meg: — Teljesen üres! Itt bent
semminincs...
A lelke mélyén még mostís arról álmodott, hogy vala-
mi nagy kincset fognaktalálni a szikla belsejében.
A hajó azonban csupánegyüreshéj volt

— 150
— A BARLANG
a
A hajó közepén magasodó főárbocon nem volt vitorla,
csupán négy vastag kötél lógott le róla, amelyeket vasta-
gon lerakódott sóréteg borított. A kötelek az árboc csúcsá-
ról indultak, a végüket pedig a hajó orrához és farához kö-
tötték.
— Sehol egy vitorla. . . — dörmögte magában Rick. — Ez a
hajó soha nem szállt tengerre. De legalábbis hosszú ideje
vesztegel itt. A hajótest épnek tűnik. Kicsit piszkos és al-
gás, de ép. Nem láttam hajóférget sem
— Hajó... micsodát?
— Hajóférget. Olyan féreg, ami szétrágja a fát. Lyukat
váj a fába, belebújik, és szép lassan az egészetfelfalja.
Jason legörbítette a szája szélét, mintegy azt fejezve ki:
5 A mindenit!"
A két kis kapitány elsétált majdnem a hajó végéig. Ott
aztán a hajótest két oldalán két, a többinél szélesebb és la-
posabb lapátottaláltak, ezek közvetlenül a hajókorlát két
oldala alatt nyugodtak.
— Ezek itt a kormánylapátok — mondta Rick. — A hajó
két oldaláról lógnak a vízbe, ezekkel lehet irányítani a ha-
jót.
Elmagyarázta Jasonnek, hogy minden kormánylapát
.L7 alakú falécből készül, és hála markolatának, könnyen
kezelhető a fedélzet közepén állva.
— Az mi? — kérdezte Jason egy ajtószerűséghezlépve.
A kabin bejáratát régi, nedvességtől kikezdett jutafüg-
göny takarta el. Rick kicsit félve mozdította el, és bené-
zett. Meg kellett gyújtania az öngyújtót, hogy lásson.
A kapitány fülkéje határozottan üres volt. Régi rongy-
darabok lógtak a falakról és a mennyezetről, még lehango-
lóbbá és szomorúbbátévea szobát.
Az egyik sarokbanrideg tábori agy állt, két utazóláda
közé szorítva. A szemközti falhoz deszkalapoterősítettek,

— 151
amely valószínűleg asztalként szolgálhatott. Az asztalon
háromkarú gyertyatartó állt, három gyertyacsonkkal. A
gyertyatartó mellett egy csukott könyv feküdtaz asztalon.
Rick az asztalhoz lépett, meggyújtotta a gyertyacsonko-
kat, és remegő kézzel megérintette a könyvet.
— Ez lehet, hogy az utolsó kapitány naplója. . . — suttogta
Julia a háta mögött.
Rick felemelte a könyv fekete bőrkötésű fedelét, és be-
lelapozott
Odakint, a nyilt tengeren hatalmasvillám hasította ketté
az eget.

— 152
 ht:

B
Huszonegyedik fejezet
-— AZ UTOLSÓ NAPLÓ -
A: első oldalra valaki elegáns betűkkel a következőket
írta:

Az utolsó év szeptemberének 17. napja

Mindenvalószínűség szerint ez lesz et Metisnek, a mi böles

világjáró asszonyunknak utolsó útja. Miután minden ál-
munkat hűségesenteljesítette, elvitt bárhová, ahová vágy-
tunk, nincs már miért újra útra kelnie. A kormánylapátot
irányító kezek nembírják már a nehéz munkát. Mert keze-
im immárgyengék, izmaim ellanyhultak. Azok, kik engem
kísértek, nincsenek többé. Az idő véget vetett kalandozása-
inknak, Most, hogy a horgonyszilárdan kapaszkodik az
aljzatba, e titokzatos tenger iszapjába, már csak az emlé-
kek maradtak nekem. Emléke mindannak, amit láttunk és
átéltünk, megtapasztaltunk és megismertünk, És maradnak
még az álmok, álmok azokról a helyekről, ahol soha nem
jártam. Álmok és emlékek, valójában sok a közös bennük.
Sokákell őket éltetm, táplálni kell őket kitartóan, hogyvi-
gaszt nyújthassanak öreg napjainkra.
Mert megöregedtem, ahogy megöregedett szeretett ha-
Jónk is, bár ő képes legyőzmi minden akadályt, mit az idő
emel, követve kapitánya minden parancsát. Ó, kedvesem,
állj meg!
Te, kinek törzsét a szent tölgyfának törzsébőlfaragták,
kérlek: hagyd megpihemni evezőidet!
Nincstöbbé kapitányod. És nincs többé a Tolvajok ASz-
szonya sem, ki ellen küzdenünk kellene a tomboló vihar-
ban.
Álmodlegyenhát édes, drága Metis, lám, most magad-
ra hagylak.

—— 154
— Az UTOLSÓ NAPLÓ
a
Rick végighúzta ujját a papíron, lapozott egyet, de látnia
kellett, hogy a napló többi oldala üres
— Mit szóltok ehhez? — kérdezte.
— Felismertem — válaszolta Jason, majd fogta a torony-
szobábantalált naplót, és a hajónapló mellé helyezte. Talá-
lomra felütötte az egyik oldalon, és összehasonlította a két
írást. Ugyanaz az emberírta mindkettőt
— Ez itt az öreg Ulysses utolsó naplója, a búcsúüzenete.
— Távoli vidékekről és messzi partokról beszél... —
szolalt meg Julia. — Nagy dolgokat vihetett véghez ezzel a
hajóval. Az ő Merisével.
— Vagy legalábbis úgy képzelte... — helyesbített Rick. —
Nem hinném, hogyezzel a hajóval valaha is kievezett vol-
na a nyílt tengerre.
Jason tovább lapozgatta az egyiptomi naplót.
— Itt mégis úgy beszél Egyiptomról, minthaott járt vol-
na — motyogta.
— De biztos, hogy nem ezzel az evezős hajóval! — kiál-
tott fel Rick... — Ennekitt nincs se motorja, se kazánja, de
mégvitorlái sincsenek!
— Evezői viszont vannak!
— És szerinted van olyan épeszű ember, aki nekiáll át-
evezni Angliából Egyiptomba? Én kétlem. Arról nem is
beszélve, hogy ha véletlenül létezne is ilyen őrült, biztos,
hogyezzela hírrel mindentelevízió tele lenne
Rick hangja keserű volt. Míg az utolsó napló sorait ol-
vasta, egyre az apja járt az eszében, akinek nem adatott
meg, hogy a tengert járva megöregedjen. Nem volt ideje,
hogy összegyűjtse és ápolgassa az emlékeit és álmait. Még
arra sem, hogy búcsút vegyen a hajójától. A tenger egy
nap elragadta őt a hajóval együtt, és úgy döntött, többé
nem adja vissza

e 155
 De mivelezt túlságosan nehéz lett volna mind kimon-
dani, inkább bocsánatot kért Jasontől, majd idegesen fel-a-
lá kezdett mászkálni a kabinban
— Most mitcsináljunk? — kérdezte Julia egy idő után.
— Menjünk- válaszolta Rick.
Kilépett a fedélzetre a szentjánosbogarak fényébe, ami
lassanként megnyugtatta a lelkét.
— Rick?
JasonésJulia a kabin ajtajából nézték őt
Rick elmosolyodott. Majd körülnézett, és így szólt: —
Merre kell mennünk szerintetek, hogy kijussunk ebből a
barlangból?
A fedélzetről jobban szemügyre tudták venni a barlang
belsejét.
A partszakasznak, ahová a hajót kikötötték, a csúszdán
kívül semmilyen máskijárata nem volt. A tengervíz min-
denütt kitöltötte az üreget, egy picike száraz partszakaszt
hagyva csak szabadon, az ellenkező oldalon. Ez a szem-
közti kis strand semmiben sem különbözött attól, amelyik-
re ők érkeztek. Ott is volt egy kis famóló, pontosan olyan,
mint amelyikhez a hajót kötötték. Ám a csúszda helyett a
falban szűk lépcsősor vezetett felfelé egy kőboltozatos aj-
tóhoz, amely kísértetiesen hasonlított a kerek szoba ajtói-
ra.
— Valamiazt súgja nekem, hogy ahhoza lépcsőhözkell
eljutnunk. És be kell mennünk azon az ajtón — szólalt meg
Julia.
— De mégis, hogy jutunk oda?
Bárhogyis szerették volna, úgy tűnt, semmilyen össze-
kötő út nincsa két partszakasz között
A tengert leszámítva természetesen.

— 156
— Az UTOLSÓ NAPLÓ
a
Rick kihajolt a korláton, és a sötét, petróleumszínű vi-
zet bámultaa lába alatt. Felmérte a távolságot, ami a part-
tól elválasztotta őket, majd megrázta a fejét
— Hát... jó sokat kellene úszni. — mondta — És remény-
kedhetnénk, hogy nincsenek örvények a vízben
— Te el akarsz úszni a másik partig? — kérdezte Jason
döbbenten
— Van másbriliáns ötleted?
— Megpróbálhatnánk keresni valami ösvényt a part
mentén. Csak kell lennie. valahol.
Julia elgondolkozva mászkált a fedélzeten
— Talán megpróbálhatnánk használni a hajót — mondta
egy kis idő elteltével. — Szerintetek nehéz lenne?

róla elképzelésed, mi kell ahhoz, hogy ez a hajó elmozdul-

jon innét? Mégis ki fog evezni? És kormányozni?
— Talán elég csak felhúzni a horgonyt, és
Rick hirtelen elvörösödött, és egész testében reszketni
kezdett:
— Ne gyertek megint az ostoba városi ötleteitekkel! A
hajó nem játékszer! Azzal tudni kell bánni, ismerni kell.
Erő kell hozzá, rátermettség és szerencse, hogy valaki irá-
nyítani tudja. Mi pedig egyikkel sem rendelkezünk ezek
közül.
— Alábecsülöd magad, Rick — mondta Jason. — Tévedsz.
Mindegyik megvan bennünk. Te ismered a tengert. És sok
mindenhez értesz. Hány órája bolyongunk már sötétben,
csak azért, hogy megtudjuk, mi van előttünk? El akartunk
jutni ide. És sikerült. Itt vagyunk. Törtük a fejünket, hogy
megoldjuka rejtélyeket: titokzatos írásokat fejtettünk meg,
rejtett értelmet kerestünk, zárat nyitottunk ki, köveket
mozdítottunk el... ezt én rátermettségnek nevezem. Per-
sze... te azt mondod, erő is kell hozzá. Egyedül egyikünk

— 157
sem erős. Hiszen csak gyerekek vagyunk. De együtt, hár-
masban, talán meg tudjuk csinálni. Ha te megmondod, mit
tegyünk és hogyan, megpróbálhatjuk. Meg aztán... én sze-
rencsés is vagyok. Ma márkétszertettem kockáraaz élete-
met. Julia is legalább olyan szerencsés, mint én.
Julia kíváncsian nézett rá. Jason pedig így folytatta:
— Igen, szerencsések vagyunk, mert egy héttel ezelőtt
még otthon ültünk a szobánkban, és a számítógéppel ját-
szottunk, mint minden más gyerek Londonban... most
megitt vagyunk, egy hihetetlen barlangban, egy mágikus
hajó fedélzetén a barátunkkal, aki... aki éppoly varázsla-
tos, mint minden, ami körülöttünk van. Ez nem lehet más,
mint szerencse... Hihetetlen szerencse, amit nem dobha-
tunk csak úgy sutba.
— Jól mondtad! — kiáltott fel Julia, és ez egyszer tökéle-
tesen egyetértett öccsével
Jason odalépett Rickhez, és hozzátette
— Nézd azt a partot, Rick. Nincs nagyon messze. Én
megszeretném próbálni, oda szeretnék érni ennek a fada-
rabnak a hátán. Inkább igy, mint a sötét vízen úszva. Ha
mégis beleesnénk a vizbe, akkor majd úszunk. De addig is
én azt hiszem...
— ...hogy nem véletlenül jutottunk el idáig — fejezte be
a mondatot Julia
— Igen. Én is azt hiszem, nem véletlen jutottunk el idá-
ig. Nem halljátok magatok körül? Egy hang azt mondja:
Megtaláltátok. A tiétek. Húzzátok hát fel a horgonyt! Le-
gyetek ti ennek a hajónak a kapitányai! A Mefis kapitányai
egyetlen napig!" Bátorság, Rick! Mondd megaz igazat!
Mondd, hogy megpróbáljuk elnavigálni ezt a hajót
innen... oda!
Jason előszörarra a strandra mutatott, amelyikenálltak,
majd a szemközti partszakaszra bökött. Az ujja egy pilla-

—— 158
— Az UTOLSÓ NAPLÓ
a
natra megállt a levegőben,és az izgalomtól remegve muta-
tott a távolba
Amikor leengedte a karját, látta, hogy Rick szeme csil-
log.
— Mit válaszolsz hát, Rick kapitány? — kérdezte kissé
érces hangon, mint egy filmbeli kalóz. — Megmozdítjuk
ezt a ladikot?
Rick ökölbe szorította a kezét. Mérges volt, meghatott,
hitetlen és egy kicsit esztelen is
Egy pillanatnyi belső küzdelem után azonban így vála-
szolt:
— Rendben. Induljunk, Jason kapitány! Próbáljuk meg!
Julia a vállára tette a kezét
— Julia kapitány — mondta Rick anélkül, hogy felé for-
dult volna -, ígérem, hogy kijutunk ebből a barlangból, és
nem lépünk be addig újra, míg meg nem fejtettük az ösz-
szestitkát!
Ezután ugrott egy nagyot, ésígy kiáltott: — Hajrá! Indu-
lás!
Egyszerre indultak neki, mintha mindhárman pontosan
tudnák, mit is kell tenniük
Rick kiadta az első parancsot: mindent tegyenek a kapi-
tányfülkébe, amire az út során szükség lehet
Jason szalutált neki.
— Parancsára, Rick kapitány!

— 159
rad

Huszonkettedik fejezet
- AZ ÁLMOK KIKÖTŐI FELÉ -

catÍ
pu

"hTRYemma ető
 ick megpróbált felmászni a főárbocra, egyenként
lépegetve a fába vésett bevágásokba. Az volt a
élja, hogy leakassza legalább az egyik, csúcsról
induló kötelet, és másképp próbálja hasznát venni.
Zsebébe dugta a Villa Argo konyhájából hozott kést,
összeszorította a fogát, és elindult felfelé az árbocrúdon.
Amikorfélútonlehetett, ott, ahol tudta, minden pillanatban
az életét kockáztatja, ha visszazuhan a fedélzetre, Julia lé-
pett ki nevetve a hajókabinból
— Ide nézzetek! — kiáltotta. — Az utazóládák tele vannak
kötelekkel!
Rick bosszúsan csettintett nyelvével. Nem értette, hogy
nem jutott ez előbb az eszébe, majd óvatosan elindult lefe-
lé.
— Mia csudát kezdünkezzela rengeteg kötéllel? — kér-
deztéktőle az ikrek kíváncsian
Rick szemügyre vette a köteleket. Nagy részük a vitor-
lák rögzítésére szolgált. Néhány már elhasználódott, de
néhány mégjó volt. Kivitte a fedélzetre, és titokzatos arc-
cal a földre tette őket, majd a csörlőhöz vezette az ikreket,
ahhoz, ami arra szolgált, hogy felhúzzák a horgonyt. Úgy
tünt, a csörlő működőképes. Egy nagy fadobbólállt, ame-
lyet egy , L7 alakú fogantyú segítségével lehetett forgatni,
hogy felcsévélje a horgony láncát.
A fogantyú azonban nem akart elfordulni. Berozsdá-
sodhatott az idők során. A gyerekek együttes erővel pró-
bálták megmozgatni, hol magukfelé rántva, hol meg eltol-
va kicsit.
— Gyerünk!
— Erősen!
— Hajrá!
Márépp feladni készültek, amikor a kar nyikordult egy
nagyot, és engedett. Óriási erőfeszítések árán sikerült el-

—— 1l6l
forgatniuk a dobot először csak egy negyedfordulatnyit,
majd felet, végül pedig egy egészet
Egy rövidke láncdarab tekeredett fel a dobra.
Lassan, nyögve, lihegve és fújtatva a gyerekek felhúz-
ták a horgonyt a mélyből. A vasmacska legalább olyan sú-
lyú volt, mint ők hárman együtt
Amíg Rick és Jason a horgonnyal bajmolódtak, Julia
kihajolt a korláton, hogy megnézze, a vasmacska nem
tesz-e kárt a hajó oldalában
— Márlátom! — kiáltotta hirtelen. — Sikerült! Felhúztuk!
Abbana pillanatban megmozdultak.
A hajó lassan siklani kezdett a zárt tengerőből tükörsi -
mavízén.
Rick otthagyta a csörlőt, és kiadta a parancsot
— Jason, a kormányhoz! Julia, te eressz le egy pár eve-
zőt, egyet a jobb, egyet meg a bal oldalon
Julia csak állt, és bámult rá meredten, mint aki nem tud-
ja, mit 15 kell tennie.
— Menj már! Ereszdle az evezőket. Egyetitt, egyet meg
ott.
Jason odaért a kormánylapátokhoz, megragadta a nye-
let, és vörös hajú barátjára nézett, várta a következő paran-
csot.
— Engeddle! — kiáltotta Rick.
Jason egyetlen mozdulattal leengedte az egyiket. A la-
pos falapát hatalmas csobbanással merült el a vízben, kis
híján magával rántva Jasont.
— Ne így! Megkell tartanod őket a hajónak támasztva!
Tartsd erősen! Ne mozgasd!
Jason szeme kidülledt az erőfeszítéstől, és legszíveseb-
ben visszakiabált volna: , Könnyű azt mondani! Gyere, és
csináld te, ha tudod!"

— 162
Em ÁZ ÁLMOK KIKÖTŐI FELÉ

— Elindultunk! — kiabálta Julia. — Nem! Nem is! Fordu-

lunk!
És valóban. Egy pár méternyi előresiklás után a hajó le-
cövekelt, és mintha egy örvénybe került volna, először a
part, majd az öböl közepe felé fordult. Végül pedig meg-
állt.
Rick dühödten leengedte a másik lapátot azon az olda-
lon, aholállt, és újabb parancsot adott Jasonnek:
— Jason, gyere ide! Valahogy meg kell fognod mindkét
kormányrudat. Julia és én megpróbálunk evezni. Te csak
tartsd egyenesben ezeket! Először az egyiket, aztán a má-
sikat, oké? A hajó orra nézzen mindigazajtó felé!
— De Rick!
— Próbáld meg! Először az egyikkel, majd a másikkal!
— Oké, megpróbálom! — válaszolta Jason, és erősen
megragadta a lapát nyelét
Rick Juliához szaladt, és utasította, hogy fogja meg az
evezőt, ő maga pedig megragadta a szemközti lapát nyelét.
— Tudsz evezni, Julia?
— Nem! — nyöszörögte a kislány.
— Ó a csudába! — kiáltotta Rick kétségbeesetten, és hát-
ranézett. Rögtön tudta, ha nem kezdenekel rögtön evezni,
a Metis bármelyik irányba elfordulhat. Még az is lehet,
hogy zátonyra fut a parton. — Akkor helyet kell cserélne-
tek! Te mész a kormányhoz, Jason pedig evez! Gyerünk! —
üvöltötte.
— Jason, megyek kormányozni! — kiabálta Julia.
Jason kissé elbizonytalanodva és félve bólintott. A két
kormánylapát között állt a hajó farában, és hol az egyik,
hol a másik lapátot igyekezett kézben tartani
Gyorsan helyet cserélt hát nővérével, és lehuppant az
evező mögé.
— Te legalább tudsz evezni, Jason? — kérdezte Rick.

—— 163
 Ő)
— Persze! — hazudta Jason
at

— Akkor jó! — vágta rá Rick. — Háromra húzunk! Evező-

ket a vízbe! Bemerít, húz, felemel, bemerít. Érthető?
— Igen — válaszolta Jason, bár egy szót sem értett az
egészből.
— Egy, kettő... három! — kiáltotta Rick.
Leengedte az evezőt, teljes testsúlyával nekifeszült, és
húzta. Majd kiemelte a vízből. Jason megpróbálta utánoz-
ni. Hallotta, ahogy az evező a vízbe csobban, húzott egyet,
majd kiemelte.
— Újra!
Megismételték a mozdulatsort.
— Újra! — kiabálta Rick
Jason óriásit húzott a lapáttal, és hatalmas vízsugarat
fröcskölt a levegőbe.
A hajó meg sem mozdult
— Valami nem engedi! — kiabálta Julia. — Nem mozdu-
lunk!
— Az lehetetlen! — csattant fel Rick, negyedszer is fel-
emelve az evezőt. — Lehetetlen!
De nem tudott mást mondani. Juliának igaza volt. A
hajó egy centit sem haladt semerre, még a rossz irányba
sem. El sem fordult.
— Csak állunk!
— Nem találgatott Rick. — Valami máshoz vagyunk ki-
kötve!
Valóban olyan volt, mintha egy másik horgony tartaná
a hajót a móló mellett.
— Meg kell keresnünk a másik horgonyt! — mondta
Rick.

Mig a fedélzeten bolyongott, Jason agyában furcsa gondo-

lat ütött szöget. Elkergette, de az újra meg újra visszatért.
— 164
Em ÁZ ÁLMOK KIKÖTŐI FELÉ
ENNNÉNN
Talán nincs is semmilyen második horgony. Talán a Meris
készen áll az indulásra, csak hiányzik valami... egy cél.
Az útmutatás. Valami eszköz, talán a fedélzeten, ami segit
a tájolásban, olyasmi, mint a radar a repülőgépeken. Talán
azt kellene inkább keresni
Deaz is lehet, hogy valami új keletű motorrejtőzik a
hajó belsejében. Még akkoris, ha a raktér üres
Jasonnek az az érzése támadt, hogy a hajó egész egy-
szerűen arra vár, hogy megtudja, hováis kell mennie. Mert
talán ez a hajó nem közönséges hajó. Talán varázshajó. ..
A naplóbanazállt, hogy törzsét a szent tölgyből faragták.
Ez tehát azt jelenti, hogy valamilyen formában maga a
hajó is szent
Gondolataiba merülve, Jason elért a kormányrudakhoz,
ahol korábbanállt.
Automatikusan megragadta
— Mit csinálsz, Jason? — kiáltotta szinte abban a pilla-
natban a nővére
Jason épphogyfelnézett.
— Megpróbálom mozgatni! — válaszolta, és rángatni
kezdte a lapátot a vizben
A hajó nem csinált semmit, mintha csak valami vissza-
tartotta volna.
— Ez a hajó soha nem mozdulel innen! — kiabálta Jason,
újra nekifeszülve a lapátnak
Megpróbált megnyugodni. Hagyta, hogy gondolatai
újra szárnyra kapjanak. Látta magát, Jason kapitányt a vi-
haros tengeren hajózni ismeretlen földek felé. A barlang
falai szélesen szétnyiltak, a vitorlák pedig, mint egy va-
rázsütésre, maguktól kifeszültek.
— Talán eveznünk kellene megint! — kiáltotta Rick.
— Nem. Ez nem az evezésen múlik. — válaszolta Jason
kapitány a kormánylapátot mozgatva, hogy eltolja magu-

—— 165
kat egy jéghegytől, amelynek gondolatban nekiütköztek. —
Ez a hajó szerintem nem evezőkkel megy!
— Akkor mégis hogy? Vitorlákkal? Motorral? Álmod-
bantalán igen!
Jason a sötétben repkedő szentjánosbogarakat nézte.
, Lehetséges?" — kérdezte magától. — ,Lehetséges,
hogy... csak úgy lehet elmozdítaniezt a hajót, ha..."
Jason a kapitány naplójára gondolt. Abbanle volt írva,
hogy ez hajó bárhováelvisz, ahová akarod.
Egyiptom...
Az öreg Ulyssesjárt ott. Járt ott, méghozzá ennek a ha-
jónaka fedélzetén. Jason olyan biztos volt ebben, mint ab-
ban, hogy mi van a zsebében. Hogy még biztosabb legyen,
benyúlt a zsebébe.
Elővette az egyiptomi naplót, amelyen korábban a Ne-
fertiti Szemeállt
— Egyiptom... -— mondta magában
Ahogy ezt kimondta, érezte, hogy a kormányrúd re-
megni kezd a kezében
Egy fuvallat megzavarta a szentjánosbogarakat, és azok
körözni kezdtek a levegőben
— Mi történt? Mi eza szél? — kiáltotta Rick a fedélzeten.
— Egyiptom... — suttogta Jason, egy kicsit hangosabban.
A kormányrúd megint megremegett, és a szentjánosbo-
garak szétrebbentek. Mintha csak sejtettek volna valamit,
a barlang fala felé vették az irányt.
— Jason! Sőtétedik! — kiabálta Julia. — Valami készül!
Jason bólintott. Falóban, valami készült. A hajó vála-
szolt neki. Visszatette zsebébe a naplót, és mindkét kezé-
vel megragadta a kormányt.
— Kapaszkodjatok! — kiabálta minden megmagyarázha-
tó ok nélkül. — Most!
— Vigyél minket Egyiptomba! - kiáltott fel hangosan.

— 166
Em ÁZ ÁLMOK KIKÖTŐI FELÉ

— Jason, mia csudát művelsz? — kérdezte Julia

Egy harmadik szélroham söpört végig a hajón, amely
olyan erős volt, hogy hanyatt lökte Juliát a fedélzeten.
— Mondtam, hogy kapaszkodj! — kiáltotta Jason. A kor-
mányrúd táncolni kezdett a kezében, őrülten forgott min-
denfelé.
— Igen, Egyiptomba! — kiáltotta újra Jason. — Vigyél
minket Nefertitihez, és Tutanhamon kincséhez!
Rettenetes szél kerekedett, és a tenger óriási hullámokat
vetett.
A szentjánosbogarak eltűntek, és a barlangra teljes ső-
tétség borult

— 167
HE

Huszonharmadik fejezet
-— A KAPU ŐRE -
 blivia Newton gyors léptekkel járt fel s alá házá-
nak márványpadlóján. Bűünözőképű sofőrje, Manf-
red, akielvitte őt a Villa Argóba, hirtelen belépett
az oldalsó ajtón.
— Manfred! — visított fel Oblivia, halálra rémülve a hir-
telen belépőtől.
A sofőr bűnbánó ábrázatot vágott, mintegy bocsánatot
kérve, amiért megijesztette.
— Newton kisasszony... mondanom kell önnek valamit
— motyogta.
Halkan, rekedt hangonbeszélt.
Oblivia azonban elment mellette, és a folyosó végén
álló kék ajtó felé indult, jelezve, hogy nem kívánja, hogy
megint megzavarják.
Manfred a nyomába szegődött.
— Figyeltem a gyerekeket, ahogy meghagyta nekem.
Lemásztak a sziklafalon, hogy fürödjenek. Még az eső
előtt...
— Aha.
Oblivia cipősarkai egyre gyorsabban kopogtak a már-
ványlapokon.
— Amikorfelfelé jöttek, az egyikük lezuhant.
— Remek. És túlélte?
— Sajnos igen... Megkapaszkodott egy repedésben, a
másik kettő pedig felhúzta, és hazavitte.
— Nagy kár. Majd legközelebb.
— Még nincs vége. Fél órával később bementek bicikli-
vel Kilmore Cove-ba. Könyvekkeljöttek vissza.
— Hát olvasnak is! Méghogy a mai gyerekek nem olvas-
nak! Olvassanak csak, addig sem csinálnak semmi rosszat!
— Hát épp erről van szó.
Oblivia hirtelen megtorpant.
— Ezt meg hogy érted?

—— 169
 — Nem tudom hogyan,de... ma éjjel, mielőtt visszajöt-
tem volna, fényeket láttam a barlangban.
Oblivia szép arcát éktelen harag torzította el.
— Fényeket? Az meghogylehet?
— Nem tudom, Newton kisasszony. Az igazság az,
hogy...
— Mégis hogy jutottak le? Mi az ördögöt merészel az a
vén bolond? Nestor nem állíthat meg engem! Most már
aztán végképp nem!
Oblivia megragadta Manfred vállát, belemélyesztve hú-
sába mind a tíz körmét. Manfred beharapta a száját a fáj-
dalomtól.
— Mi mindent úgy csinálunk, mint eddig! — sziszegte
Oblivia. — Mintha nem történt volna semmi. Folytatjuk.
Világos? Számítok rád, Manfred
— Igenis, kisasszony... — dadogta a sofőr.
Csak akkor mert lélegzetet venni, mikor Oblivia elen-
gedte a vállát, megfordult, és kinyitotta a folyosó végén a
kék ajtót.
— Rám számithat— suttogta, amikor az ajtó becsukódott,
és egyedül maradt a folyosón az átható parfümillatban.
Majd megtapogatta a vállát, és hozzátette: — Tolvajok ASz-
szonya...

Eközbena szikla belsejében, a barlang falai között hatal-

mas vihar kerekedett. Mintha a gyerekek egy óriási, sós
vízzel teli kő mosógép belsejébe kerültek volna centrifu-
gálás közben. A hajó fel-alá hánykolódott a hullámokon, a
tengervíz átcsapott a fedélzeten
A kötelekbe és az evezőpadokba kapaszkodva Rick és
Julia megpróbálták a fedélzeten tartani magukat, de a harc
kilátástalannak tűnt.

170
— A KAPU ŐRE
a
Jason a kormányrúdnálállt, és minden erejét arra össz-
pontosította, hogy megzabolázza a lapátot, mely úgy ug-
rált a keze között, mint egy megvadult csődör.
— Sikerülni fog! — kiabálta. — Kapaszkodjatok!
Amikor úgytűnt, hogy pillanatok múlva a fejükre om-
lik a barlang, és örökre maga alá temeti őket, a vihar egy-
szerre elült.
A hajó, mely néhány pillanattal korábban még olyan
magas hullámokkal küzdött, mint a főárboc, most nyugod-
tan ringatózott a sima vizfelszínen. A hullámokelcsitultak,
és a hajó lassan a szemközti móló felé siklott.
Jason leroskadt a kormányrúd mellé. Julia a jéghideg
tengervíztől csuromvizesen kimászott az egyik evező pad
alól, amely alatt megkapaszkodott. Rick is elengedte a kö-
telet, amelyre az életét bízta, és dörzsölgetni kezdte fájó
kezét.
Egyiküknek sem volt se kedve, se ereje ahhoz, hogy
megszólaljon. Minden, ami velük történt, teljesen elkép-
zelhetetlen volt. Elképzelhetetlen és félelmetes. A vihar
nemtartott tovább három percnél, de ez volt a leghosszabb
és leghihetetlenebb három perc, amit valahais átéltek.
— Jason, minden rendben? — kérdezte Julia, amikor fel-
tápászkodtak a fedélzeten
Mindhárman tetőtől-talpig vizesek voltak, és majd
megfagytak. A hajó fedélzeténés a raktérbenállt a víz.
— Mitörtént? — kérdezte Jason, és nagy nehezenfelállt.
Rick és Julia azonban csaka fejüket rázták.
— Nem tudjuk. Csak úgy történt, és kész.
— A túlparton vagyunk, Jason
A kisfiú megdörgölte a szemét, és körülnézett. Való-
ban. A hajó átszelte a belső tengert, és most nyugodtan
ringatózott a másik kis móló mellett.
— Nem... ez nem lehet — mosolyodottel.

—— 171
 — De, mondom, hogy a másik parton vagyunk. Nézz
csak oda! — Julia a lépcsősorra mutatott, amely az ajtóhoz
vezetett, és amit előtte csak távolról láttak.
Rick közben megpróbálta levetni magáról a vizes ruha-
darabokat
— Később kiderítjük, mi is történt. De most meg kell
szárítkoznunk, csuromvizesek vagyunk
— A kapitány utazóládájában voltak ruhák... — emléke-
zett vissza Julia.
— Nézzük meg! — mondta Jason
A kapitány kabinjában valóban találtak ruhákat, amik
legalább háromszáz évesnek tűntek, olyan porosak voltak.
Szerencsére a vihar megkimélte az utazóládákat, és a tar-
talmuk száraz maradt. Negyedszeris átöltöztek hát aznap.
Magukra húzták a kinyúlt nadrágokat, a rongyos ingeket
és egy-egy pár kemény, fatalpú szandált. Arra sem volt
erejük, hogy a kinézetükkel vicceljenek, csak fogták a szó-
tárat és azt a pár dolgot, amijük volt, és partra szálltak.
Lehajtott fejjel, még mindig összezavarodva a történ-
tektől, keresztülvágtak a kis strandon, és felmentek a töre-
dezett kőlépcsőkön.
— Én csak azt kívánom, hogy ne valami újabb furcsa
meglepetés várjon ránk az ajtó mögött. . . — sóhajtotta Julia,
amikorazajtó elé értek. — Nem hinném, hogy képes len-
nék mégegyetelviselni
Az ajtó kőboltozatába három teknősbékát véstek. Rick
felmutatott az állatokra, és elmosolyodott:
— Lassanjárj, tovább érsz. és tovább élsz.
Azajtó látszólag zárva volt, de szerencsére semmilyen
bonyolult zárrendszer nem volt rajta
Jason megérintette. Egyetlen kicsi lökésre az ajtó rés-
nyire kinyílt.
A kisfiú megfordult, a barátaira nézett, és megkérdezte:

172
— A KAPU ŐRE
a
— Megyünk? ,
RickésJulia bólintott. Igy hát kinyitották az ajtót.

Folytatjuk

——— 173
 — TARTALOL —

1. A régiajtó. 9

2.4 hirzat [4
3.Az emelkedő. 21
4.A házban. 28
3.A térkép. 34
6.A fürdés. 41
7A rés. 48
8.A csomag. 34
9. A könyvtár. 62
10.A szekrény mögött 70
be

1. Kilmore Cove-ban. 80
ha

12.A villámok. 92
13.A ki nem mondott dolgok. 97
44.A sorsszerűség. 102

—te 174
15.Kezdet és vég. 112
16.A sötét lépcső. 122
17.A kis kapítány. 130
18.Odafent 137
19.Odalent 140

20.A barlang. 147

21.Az utolsó napló, 1535
22.Az álmokkikötőifelé. 162
23.A kapu őre. 170
 Nyomitaés kötötte a Kinizsi Nyomda
Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató
 lg
VI
MA TIKCGREAN TABLE.
edez
—— edes a 5]
és ed 718 [9 elder
hrojt
ada folahole lm ii6 [18 120h
Z 8-6 F.O f.I2h464 48 h21] 94 1.27 501
uh Ad 8 12 [16 24.] 29 1 32] 30 ( 40
ATS 40 [154 20. [. 90 $85.] 40 [45 50
A 8-Fa2 [18 [.24 ).3024 38 42. 454. 54) 60.
drb a ha) 28] 35 ).42 49 h56 [63 1770
ENE EN ESETET E GYEN E
9 18. 27430) 45] 54 [63] 72181
10.4.20.). 30.) 409] 50 [69 7919
: ném

set
kes

kaverjartet
44
4: ses mog
et gp£- Re
ez pa
s - té, : zahofAA)

4 SON,
TTERS HILL
3aTi SEA NEON VANL 3
LOK UDN