Németország politikai rendszere és gazdasági fejlődése, 1871-1914

Németország alkotmányos rendje:

 Észak-Német Szövetség kibővítése déli tagokkal  az Észak-Német Szövetség
alkotmányának kibővítése új tagok alkotmányainak bevonásával
 a Bundesrat 1871-ben terjesztette a Reichtag elé  április 20-án hirdetik ki
 Poroszország örökös szövetséget köt a déli államok uralkodóival  ez a szövetség a
Német Birodalom  az alkotmány nem népmozgalmakból, hanem egyes területek
uralkodóinak elhatározásából fakad
 Németország nem vált parlamentáris monarchiává, az alkotmány 1918-ig érvényes
 vezető: német császár  a nemzetközi jog képviselője, a fegyveres erők
főparancsnoka, a Bundesrat beleegyezésével háborút indíthat, szerződéseket köthet, ő
nevezi ki a birodalmi kancellárt és menesztheti is, feloszlathatja a Reichstagot és a
Bundesratot
 birodalmi kancellár  a végrehajtó hatalom feje  személye általában megegyezik a
porosz miniszterelnökével  nem felelős a Reichtagnak, de birodalmi támogatás
nélkül nem sok esélye van
 birodalmi hivatalok (minisztériumok)  élükön államtitkárok
 Reichtag (vagy Birodalmi gyűlés)  25 feletti férfiakra kiterjedő választójog útján 3,
később 5 évre választják a tagjait
o a törvényhozást meg kellett osztania Bundesrattal (Szövetségi Tanács),
amelyben a tartományok képviselői ültek
 alkotmánymódosítást Poroszország egyedül is képes lett volna kicsikarni  nem tette
 törvényjavaslatokat a Reichtag és a Bundesrat közös többségi határozattal fogad el, ezt
a császár szentesítette a kancellár ellenjegyzésével
 választások  képviselői körzetekben  nem veszik figyelembe az időközi
urbanizációt  nem egyforma a nyugati és keleti területek képviselete
Politikai paletta:
 1871  első választás a Birodalmi Gyűlésbe  birodalomalapítást támogató pártok
kerülnek be leginkább  liberálisok, szabad konzervatívok és Katolikus Centrumpárt
 Reichstag  elsősorban 3 nagy csoport  1. konzervatív oldal, 2. liberális, 3.
katolikusok (+ lengyel, dán és elzász-lotaringiai képviselők is)
 nincs parlamentáris demokrácia  a pártok alapjai: 1848 és azelőttiek
 liberálisok: Német Haladó Pártból 1867-ben kiváló Német Liberális Párt  egyre
inkább Bismarck támogatói
o követelések: jogegyenlőség, demokratizálás, önkormányzatiság, német egység
 konzervatívok: alapjai  junkerbirtokosok, parasztok, tisztikar, hivatalnokok,
protestáns egyház  Szabad Konzervatív Párt majd Német Konzervatív Párt
o támogatják Bismarckot, főleg a kultúrharc és a szocializmus elleni fellépés
során
 katolikus centrum: liberális és konzervatív erők között  Ausztria kiszorulásával
meggyengültek  Centrum Párt 1870-től
o program: szociális javaslatok elsősorban
 egyebek:
 o Általános Német Munkásegylet  céljuk: általános választójog mindenkire és
a német munkásság képviselete a parlamentben
o Szociáldemokrata Munkáspárt, 1890-től Németország Szociáldemokrata Pártja
 poroszellenes, cél: szociális és társadalmi egyenlőtlenség megszüntetése
o antiszemita szervezetek  kevés képviselő, de vannak
Belpolitikai csaták:
 Bismarck  felülről irányított reformok politikája
 első hajtóvadászat Centrum Párt  félelem a pápa és a püspökök közös erejétől,
félelem a katolikusok Ausztria felé húzása miatt
 Kulturkampf  első Reichtag-választás után a katolikusok erős ellenzéket
alkothatnak  Bismarck megszüntette a porosz kultuszminisztérium katolikus
osztályát
o szószékparagrafus: papoknak megtiltja, hogy munkájuk során az állam
ügyeiről szót ejtsenek
o 1872  iskolák egyházi felügyeletét felváltotta az állami felügyelet
o a jezsuita rendet kitiltják Németországból
o 1873-as májusi törvények: a papok képzését állami felügyelet alá vonták
o 1875: csak a polgári esküvő elismerése, megszűnik a katolikus egyház állami
támogatása
 IX. Pius válasza  újkori egyházüldözés
 a Centrum párt visszaszorítása a cél  sikertelen, egyre több képviselőjük lesz
 Bismarck politikája sikertelen  megbékélés  az új pápát, XIII. Leót Vilmos
táviratban köszönti
 Bismarck néhány intézkedéséről fokozatosan lemondott, de nem mondott le az
iskolákra, az anyakönyvvezetésre és a papok beiktatására vonatkozó törvényeiről, a
szószékparagrafus is érvényben maradt
 liberális törvények  büntetőjog, tőzsdei jog, iparrendtartás és sajtótörvény
 hadsereg  örökös költségvetés megszavazása  a parlament ebbe nem megy bele
 Szocialisták elleni fellépés  a katolikusokban is támogatóra talál
o az új ipari társadalom problémáit Bismarck általában kezelni tudta
o merénylet kísérlet Bismarck ellen  szigorítások az egyesülési szabadságban
 nem megy át a parlamenten
o az első császár elleni merénylet  Bismarck a szociáldemokratákra akarja
hárítani a felelősséget  törvény a szociáldemokraták ellen  nem megy át
o a második császár elleni merénylet  I. Vilmos súlyosan megsérül  a
Reichstag feloszlatás  véget ért a Német Császárság liberális korszaka
o Bismarck  vaskancellár  első szocialista törvény  betiltotta a
pártszervezkedést és egyéb egyesületeket, a baloldali sajtót
o a szociáldemokrata párt földalatti párttá lett  esetleg szabadidős klubok
álcája mögé menekült
o szociálpolitika  ipar és agrárvámok  baleset- és felelősségbiztosítás
(1884), betegbiztosítás (1883), pénztárak az orvosi és táppénz
finanszírozására, 1889-től nyugdíj- és rokkantbiztosítás
o csökkentek a szociális feszültségek, de: pl. a gyerekmunka megmarad
A bismarcki örökség felszámolása:
 I Vilmos halála után fia  III. Frigyes  gégerákban 99 napos uralkodása után
elhunyt  II. Vilmos az új uralkodó  nagyravágyó
 1889  bányász tömegsztrájkok  Bismarck a szocialista törvények szigorítását
akarja, II. Vilmos a megbékélést
 1890: II. Vilmos meneszti Bismarckot
 Leo von Caprivi kancellár  mértékletes politika  szociáldemokratákkal való
tárgyalás, Helgoland-Zanzibár-szerződés, kereskedelmi és vámszövetségek kötése
 1894  Caprivi lemond  elkezdődik az ún. „személyes regiment” kora
 nincs a császárnak ellensúlya  új kancellár: Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingfürst
(1894-1900)  gyengekezű
 előkerül Németország világhatalmi koncepciója:
o angol-német viszony megromlása  flottaépítés  Tirpitz-program 
ugrásszerűen megnőtt a német flotta nagysága
o Berlin-Bagdad-vasút megépítése  technikai fejlettség prezentálása

Gazdasági hatalom és belpolitikai megosztottság:

 századforduló  pozitívan változik az alsóbb rétegek helyzete  de: magas a
szegénység aránya, rosszak helyenként a lakáskörülmények
 vegyipar előretörése  szintetikus anyagok gyártása
 acéltermelésben Nagy-Britannia előtt
 a tradicionális iparágakban még Nagy-Britannia az első, az újakban már Németország
 1890-es évek  német gazdaság konjunktúrája  mélyül az agrárszektor helyzete
 1900: Bernhard von Bülow lesz a kancellár karrierista  új, a mezőgazdaságnak
kedvező vámtarifát fogadtat el a Reichtaggal
 növekszik a hadsereg és a flotta, a pénzügyekhez Bismarck óta nem nyúltak  a
vámok, fogyasztási adók, a posta és a vasút bevételei nem fedezik ezeket már  évről
évre nő az államadósság  új adókat csak nehezen lehetett keresztülvinni
A „szabad kéz” külpolitikája:
 Angliával való gazdasági kapcsolatok kiválóak, a külpolitika egyre elmérgesedőbb
 1904: angol francia szerződés, Oroszországgal meg nem hosszabbított
viszontbiztosítási szerződés  Németország egyre elszigeteltebb
 1905: Schliffen terv  kétfrontos háborúra való készülődés
 1907: angol-orosz megállapodás
 1908: a londoni Daily Telegraph egy II. Vilmossal készített interjút közölt  Vilmos
biztosítja a briteket rokonszenvéről, felemlegeti a német támogatást az angol-búr
háborúban  az angolok felháborodnak Vilmos olcsó békülési tervein, az angol
hadsereg katonái úgy érzik, hogy Vilmos megsértette a becsületüket, addig a németek
a császár előzékenységét bírálta a britekkel szemben
A kiigazítás kísérlete:
 a Daily Telegraph affér miatt megromlott a császár és Bülow kapcsolata  új
kancellár és porosz miniszterelnök: Theobald von Bethmann-Hollweg közgazdász
 rossz külpolitika ellensúlyozása  kell egy belpolitikai megbékélés  belátta, hogy
középtávon nem lehet mellőzni a szociáldemokratákat  Bethmann-Hollweg célja 
a választójog reformja  vagyoni korlátok enyhítése  sikertelen
 1912-es választások előtt  recesszió, tömegesebb munkanélküliség, a közép és
baloldali pártok programjai közelítenek a szociáldemokratákéhoz
 1912-es választás  magas részvételi arány  a szociáldemokratáké a legtöbb hely a
Reichtagban
 békülékeny, de elkésett külpolitika:
o Angliával  flottaépítés lelassítása  nem győzi meg az angolokat
o Franciaország  marokkói válságok
o Oroszország  nem enyhít rajta az 1911-es potsdami egyezmény
o a háború kitörése már nem illúzió, csak ideje kérdéses
 Tirpitz sürgeti a flottaépítést  az angol külügyminiszter Berlinbe megy 
megállapodás az angolokkal  flottaépítés lelassításáért cserébe egy kontinentális
háború esetén az angolok semlegesek maradnának  végül a németek visszautasítják
 1912  újabb flottaépítési hullám
 1912  összeül Tirpitz, Moltke vezérkari főnök és Müller haditengerészeti
kabinetfőnök  haditanács háború koncepciója  Ausztriának Oroszországgal, a
németeknek a franciákkal és az angolokkal kell összecsapnia
 Moltke „sürgeti” a háborút  az ellenfelek egyre erőteljesebb fegyverkezése miatt
 1913  Schliffen terv pontosítása  Belgiumon keresztül
 „Németország, amely állítólag senkit nem akart árnyékba kényszeríteni, mindössze
helyet követelt magának a nap alatt, nem vett észre, hogy ha túl közel megy hozzá,
meg is égetheti magát. S a láng fel is lobbant, több mint négy évig lobogott, több
áldozatot követelt, mint bármely háború korábban, s mélyrehatóbb következményei
voltak, mint azt a háború alatt vagy akárcsak 1918-19-ben hinni vélték.”