Szent Márton és Benedek nyomában

Tanulmányok Koszta László emlékére

 Fontes et Libri
3.

SZENT MÁRTON ÉS
BENEDEK NYOMÁBAN
TANULMÁNYOK KOSZTA
LÁSZLÓ EMLÉKÉRE

Szerkesztette:

Fedeles Tamás – Hunyadi Zsolt

SZEGED–DEBRECEN
2019
 Fontes et Libri

Sorozatszerkesztő:
Papp Sándor

Az FIKP „Magyarország a középkori Európában” és a Szegedi

Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti
Tanszékének kiadványa

A tanulmányokat lektorálták: Fedeles Tamás, Hunyadi Zsolt, Kiss Gergely,

Polgár Szabolcs, Ribi András, Sudár Balázs, Thoroczkay Gábor

Technikai szerkesztő: Ferwagner Péter Ákos

A borítót tervezte: Koszta Ildikó

ISSN 2676-8666
ISBN 978-963-306-709-3

© 2019, FIKP „Magyarország a középkori Európában” kutatócsoport

© Szerzők

A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás,

terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása
nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek
felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem
sokszorosítható és nem terjeszthető.

Printed in Hungary

Nyomta a Kapitális Kft., Debrecen

Felelős vezető: Kapusi József
 Tartalomjegyzék

Előszó .............................................................................................................................. 7

PERSONALIA ................................................................................................................ 9
Papp Sándor: Búcsú – az utolsó hónapok Koszta Lacival ......................................... 11
Fedeles Tamás: Az „öt egyház” vonzásában: Koszta László Pécs középkori
(egyház)történetére vonatkozó kutatásai ................................................................... 16
Galamb György: Media Aetas ...................................................................................... 23
Hunyadi Zsolt: Koszta László hiteleshelyi kutatásai ................................................ 29
Petrovics István: Bártfától Pécsig: Koszta László várostörténeti kutatásai ............. 35

TANULMÁNYOK ........................................................................................................ 39
Bagi Zoltán Péter: François de Bassompierre a magyarországi hadszíntéren
1603-ban ....................................................................................................................... 43
Barabás Gábor: Egyed pápai káplán. Delegált bíró legátusi szerepben? ................. 57
Bélfenyéri Tamás: Várad egyházi társadalma Károly Róbert korában a pápai
tizedszedők számadásai tükrében ............................................................................... 77
Berend Nóra: Koppány és a szent jobb: Szent István-legendák nemzetközi
keretben ........................................................................................................................ 98
C. Tóth Norbert: Préposti méltóság: pásztorbot a „zsebben”? (Kikből lettek
egyháznagyok a Zsigmond-korban?) ......................................................................... 113
Cevins, Marie-Madeleine de: Gazdaság és kereszténység a középkori
Magyarországon. A koldulórendi konfraternitások tanulságai ............................... 129
Erostyák Zoltán: A Habsburg gazdaságpolitika szerepe Orosháza születésében .. 138
Fedeles Tamás: Magyar szentelendők a Római Kúriában a késő középkorban ..... 152
Ferkov Jakab: Halászati perek a pécsi püspökség mohácsi birtokain .................... 167
Galamb György: Obszerváns ferencesek és a boszniai eretnekek elleni
értekezések a 15. században...................................................................................... 175
Gálffy László: Szent Márton és a korai Anjou .......................................................... 197
Halmágyi Miklós: Sírás és nevetés a korai magyar vonatkozású elbeszélő
forrásokban................................................................................................................. 210
Hunyadi Zsolt: Johannita pecséthasználat a 13–14. században és európai
kontextusa .................................................................................................................. 225
Karbić, Damir: Common cult and religious elements in the history of a noble
kindred. The case study of the Šubići of Bribir ........................................................ 243
Kiss Gergely: Báncsa nb. István prenestei püspök-bíboros mint protector ordinis 266
Kordé Zoltán: A székely ispáni méltóság Lack és utódai korában .......................... 279
Kovács Mihai: „Ut Dei ecclesia in suo statu tuta permaneat et in suis bonis sit
tranquilla.” Monoszló nb. Péter erdélyi püspök birtokszervezői és
egyházkormányzati tevékenysége ............................................................................. 294
Kőfalvi Tamás: A pécsváradi hiteleshely privilégiális oklevelei ............................. 310
Miljan, Sanja – Miljan Suzana: Notes on the education of the Franciscans of
Zadar in the fourteenth century ................................................................................ 327
Papp Sándor: A Képes Krónika, Thuróczy János krónikája és a Tárih-i
Üngürüsz kapcsolata. Volt-e „török fogságban” a Képes Krónika? ......................... 342
Petrovics István: A középkori Temesvár egyházi viszonyai ..................................... 358
Pintér-Nagy Katalin: Megjegyzések a 4–6. századi délorosz steppe nomád
népeinek ostromtechnikájához .................................................................................. 373
Pósán László: Szerzetesrendek a középkori Poroszországban ................................ 386
Révész Éva: Az ezredforduló keleti keresztény püspöksége .................................... 408
Sebők Ferenc: Adalékok I. (Nagy) Lajos király 1349. évi itineráriumához ............. 417
Sroka, Stanisław: Magyar professzorok a krakkói Jagelló Egyetem „Artes
Liberales” karán 1487–1526 között .......................................................................... 431
Szabó Pál: „maradjon meg a görögök hitén”. A Hunyadi fiúk házassági terve,
avagy az egyházi unió a gyakorlatban? .................................................................... 442
Szende László: Piast Erzsébet és az óbudai klarisszák ........................................... 456
Szőcs Tibor: Kirendelt alországbírók. Adatok I. Károly kúriai bíráskodásához .... 480
Teiszler Éva: Luxemburgi Margit magyar királynévá koronázásának
körülményei ................................................................................................................ 499
Thoroczkay Gábor: A magyar Aachen első évszázada: a székesfehérvári
prépostság története az Árpád-korban ..................................................................... 522
Tóth Sándor László: Püspökök és püspökségek 1046-ban. A Vata-féle
pogánylázadás tanúsága ............................................................................................ 540
Vajda Tamás: Középkori bencés szerzeteseink és a vízimalmok – a
garamszentbenedeki apátság példája ....................................................................... 559
Vida Beáta: A szepességi karthauziak a 15. és a 16. században ............................. 582
Z. Karvalics László: Contrarotulare – egy fordulatos szótörténet üzenete a
jelentések titokzatos természetéről ........................................................................... 598
Barabás Gábor

EGYED PÁPAI KÁPLÁN

DELEGÁLT BÍRÓ LEGÁTUSI SZEREPBEN?*

Egyed pápai káplán és alszerpap (subdiaconus)1 1228-ban tűnt fel a

Magyar Királyságot is érintő forrásokban, 2 és 1231-ig maradt az országban.
Magyarországi tevékenységével kapcsolatban a források döntő része dele-
gált bírói szerepéről tudósít, de emellett egy más jellegű megbízást is kapott
IX. Gergely pápától (1227–1241): a Csák nb. Ugrin kalocsai érsektől (1219–
1241) érkező kezdeményezésre a Szerémségben alakítandó püspökség ügyé-
ben kellett eljárnia.3 A pápai káplán nem tétlenkedett a Magyar Királyság-
ban eltöltött néhány év alatt, feltehetően bejárta az egész országot, Pan-
nonhalmától Erdélyig.4 Szerteágazó magyarországi tevékenysége ellenére
mégsem tudunk sokat Egyedről. Nem ismert, mikor és hol született, mikor
lett a pápai kápolna tagja, miért érkezett II. András királyságába, illetve
pontosan mikor és hova távozott onnan. 5 Nehezíti a kutatást, hogy a pápai
kápolna tagjainak prozopografikus feldolgozása mindezidáig nem készült

* A tanulmány elkészítését a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal

(NN 109690) támogatása, valamint a DAAD által biztosított tübingeni kutatás tette
lehetővé.
1 A pápai káplánok és a subdiaconusok kapcsolatára l. Reinhard Elze: Die

päpstliche Kapelle im 12. und 13. Jahrhundert. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für
Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 36. (1950) 152–157.; Jochen Johrendt:
Die päpstliche Kapelle als Bindeglied zwischen Kurie und Kirche. In: Legati e
delegati papali: profili, ambiti d’azione e tipologie di intervento nei secoli XII–XIII.
Ed. Maria Pia Alberzoni – Claudia Zey. Milano 2012. 267. A pápai kápolnára álta-
lánosan legutóbb: uo. 264–271. A bíboros-legátusok és a pápai káplánok tevékeny-
ségének összevetésére l. uo. 262–263, 269, 275.
2 August Potthast: Regesta Pontificum Romanorum inde ab anno post

Christum Natum MCXCVIII ad annum MCCCIV. I–II. Berlin, 1874. (a továbbiak-

ban: Potthast) 8183., 8234. sz.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Dip-
lomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 200 629. A pápai káplánok
Rómán kívüli bírói tevékenységére III. Honorius pontifikátusától akadtak példák,
de ekkor is elsősorban a kápolna külső tagjai jelentek meg ilyen szerepben. Elze, R.:
Die päpstliche Kapelle i. m. 183–184.
3 L. Ternovácz Bálint: A szerémi latin püspökség alapításának és korai törté-

netének vitás kérdései. Századok 147. (2013) 460–461.; Uő: A szerémi püspökök
életrajza, valamint a kői, illetve a szenternyei székeskáptalan archontológiája a 14.
század közepéig. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 23. (2011):1–2. 34–35.
4 L. 2. sz. melléklet.
5 Nehezíti a helyzetet, hogy a pápai kápolna tagjai nem minden forrásban

szerepeltek kápláni címükkel. Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 267–268.

58 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

el.6 Az említett magyarországi ügyeken kívül ugyanis nem tudunk meg

sokat Egyed személyéről a fennmaradt pápai oklevelek alapján. A szegé-
nyesen rendelkezésre álló adatok 7 értelmezését megnehezíti, hogy Egyed
nevével kapcsolatban csak pápai kápláni címe szerepel az ismert források-
ban, ami ugyanakkor nagy valószínűséggel arra is utal, hogy ebben az idő-
ben egyedül viselte az Egyed nevet a kápolna tagjai között. A viszonylagos
információhiány ellenére is bizonyosnak tűnik, hogy a Kúriába visszatérve
Egyedből nem lett itáliai püspök, mint a 13. század elején Magyarországon és
a Balkánon járt elődjéből, Johannes de Casamarisból, 8 ahogyan kardinálisi
méltóságra sem emelkedett.9 Távozása egyben azt is jelentette, hogy nem
futott be olyan magyarországi pályafutást sem, mint a szintén pápai kleri-
kus István zágrábi püspök és Primogenitus zágrábi kanonok.10
Tanulmányunkban kísérletet teszünk Egyed életútjának bemutatá-
sára, röviden ismertetve kúriai és magyarországi tevékenységét, illetve
azokat az ügyeket, amelyekben bíróként tevékenykedett. Ezzel összefüg-

6 Uo. 266. Jochen Johrendt kutatásai alapján ugyan ismerünk egy bizonyos

Egidius Octavianit, ő azonban a vatikáni Szent Péter-káptalan kanonokja volt az

intézmény necrologiuma szerint, de nevén kívül nem rendelkezünk közelebbi infor-
mációkkal a személyéről. Johrendt a 12. század közepe és a 13. század vége közé
helyezi őt. Jochen Johrendt: Die Diener des Apostelfürsten. Das Kapitel von St.
Peter im Vatikan (11.–13. Jahrhundert). Berlin–New York 2011. 477. A Szent Pé-
ter-káptalan tagjainak kúriai karrierlehetőségeire l. uo. 217–227. A pápai kúriát
tekintve az 1220-as évek végéről ismert Egyed (Aegidius Hispanus) a SS. Cosmae et
Damiani diakónus-bíborosa, vele azonban a pápai káplán semmiképpen sem azono-
sítható. L. Konrad Eubel: Hierarchia catholica medii aevii sive summorum pontificum,
S.R.E. cardinalium, ecclesiarium antistitum series. I. [1198–1431]. Münster, 1913–
1914. 5.; Werner Maleczek: Das Kardinalat von der Mitte des 12. Jahrhunderts bis
zur Mitte des 13. Jahrhunderts (mit besonderer Blickrichtung auf die Iberische
Halbinsel). In: Das begrenzte Papsttum. Spielräume päpstlichen Handelns: Legaten –
delegierte Richter – Grenzen. Hg. Klaus Herbers – Fernando López Alsina – Frank
Engel. Berlin–Boston 2013. 78. Hasonlóan elvethető a Magyarországon járt pápai
káplán és az 1235-től a piacenzai püspöki méltóságot betöltő Egyed azonosítása,
mivel utóbbi ciszterci szerzetes volt. Eubel, K.: Hierarchia catholica i. m. 401.
7 A pápai kápolna tagjairól IV. Ince (1243–1254) pontifikátusától kezdve ren-

delkezünk bővebb adatokkal. Elze, R.: Die päpstliche Kapelle i. m. 191–193.

8 Eubel, K.: Hierarchia catholica i. m. 396.; Vö. Elze, R.: Die päpstliche Ka-

pelle i. m. 181–183.
9 Vö. Eubel, K.: Hierarchia catholica i. m. A pápai káplánok előmeneteli lehe-

tőségeire l. Elze, R.: Die päpstliche Kapelle i. m. 164–168.; Johrendt, J.: Die
päpstliche Kapelle i. m. 270–271. Jochen Johrendt ugyanakkor éppen azt hangsú-
lyozta, hogy a témáról eddig nem készült behatóbb elemzés.
10 L. Barabás Gábor: A pápaság és Magyarország a 13. század első felében.

Pápai hatás – együttműködés – érdekellentét. (Thesaurus Historiae Ecclesiasticae

in Universitate Quinqueecclesiensi 5.) Pécs 2015. 77., 201–203., 207., 248., 296.
 BARABÁS GÁBOR 59

gésben Egyed magyarországi működésének földrajzi és kronológiai ábrázo-

lására is vállalkozunk az érintett perek segítségével. A pápai káplánra vo-
natkozó első adat egy 1224. február 25-én kelt pápai oklevélben található,
amely Egyednek a lucediói Santa Maria ciszterci apátság számára a mode-
nai püspök által adott – és négy erszényben elhelyezett – pénzösszeg lepe-
csételésében játszott szerepéről tudósít. 11 III. Honorius (1216–1227) egy
másik, 1226. június 16-i dátummal kiállított irata szerint káplánja korábban
a casanovai ciszterci apát és konvent, valamint a templomos rend bormiói
preceptoriuma között bizonyos birtokok miatt támadt perben járt el bíró-
ként és hozott ítéletet.12 Ennek foganatosítása azonban nem ment minden
probléma nélkül, legalábbis erre utal, hogy azzal egy másik, Róbert nevű
pápai káplánt bízott meg az egyházfő. Egyed ezen adatok alapján feltehető-
en III. Honorius pontifikátusa alatt került a pápai kápolna tagjai közé.
Magyarországi tartózkodásának kezdetét nem tudjuk pontosan meg-
határozni, megérkezésének terminus ante quemjét IX. Gergely pápa egy
1228. április 29-én kelt oklevele szolgáltatja.13 Egyed ekkor a pannonhalmi
apátság és a veszprémi káptalan közötti tizedperben kapott – némileg rend-
hagyó módon egyedül – bírói megbízást, amely eljárásban egészen az or-
szágból történő távozásáig tevékenyen részt vett. Jól mutatja ezt, hogy Ma-
gyarországon kiállított öt fennmaradt oklevele közül három is ezzel az eset-
tel foglalkozik.14 A pápai megbízás szövege alapján Egyed 1228 áprilisában
már az országban tartózkodott, ennél többet azonban nem tudunk meg be-
lőle, konkrét adat híján csak feltételezhetjük, hogy a 13. század eleji gya-
korlatnak15 megfelelően tengeri út után Dalmácián keresztül érkezett meg
a királyságba. A pápai káplán a medium regni területén, feltehetően nagy-
részt Esztergomban kezdte meg kiküldött bírói tevékenységét és bekapcso-
lódott a pannonhalmi apátság más pereibe is. Két 1228. július 8-i pápai
oklevél szerint Egyed az ugyancsak Pannonhalmához köthető németújvári
(güssingi) bencés monostor védelmének ügyében is megbízást kapott.16 Úgy
tűnik azonban, hogy ezúttal nem, vagy legalábbis nem kizárólag személyesen
vizsgálta ki az ügyet, lévén 1230 áprilisában kelt levele szerint azt tovább
delegálta a tatai és zobori apátoknak, illetve János győri kanonoknak.17

11 Pietro Pressutti: I Regesti del Pontefice Onorio III. Dall’ anno 1216 all’ an-
no 1227. I–II. Roma 1884–1885. (a továbbiakban: Pressutti) 4815. sz.
12 Pressutti 5995. sz.
13 Potthast 8183. sz.
14 Egyed 1230. július 8-án és 24-én, valamint 1231. április 18-án adott ki ok-

levelet a perben. L. 3. sz. melléklet.

15 Vö. Barabás G.: A pápaság és Magyarország i. m. 27–41.
16 Potthast 8233. és 8234. sz.
17 Richard Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I–II. Bratis-

lava 1971–1987. (a továbbiakban: CDS) I. 264–265.; Vö. Barabás Gábor: A pápai

60 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

Egyed első Magyarországon kiállított, 1229. július 6-án kelt okleve-

le18 alapján ismert továbbá, hogy a káplán – bírótársával, Manassesszel
együtt19 – a Pannonhalma és a fehérvári prépostság közötti egyezség létre-
jöttében is komoly szerepet játszott. 20 Az okirat dátuma alapján tehát ez
lehetett a harmadik olyan per, amelynek elintézése Egyedre hárult, aki a
források tanúsága szerint továbbra is a Dunántúl északi részén tevékeny-
kedett. Ez azonban feltehetően megváltozott IX. Gergely pápa 1229. márci-
usi parancsának21 a kézhezvétele után. Talán nem járunk messze a való-
ságtól, amikor éppen a szerémi püspökség ügyében kapott megbízás hatá-
sát látjuk a július eleji egyezségben, illetve esetleg az említett szubdelegá-
lásban,22 lévén Egyed új feladata jelentőségénél és földrajzi vonatkozásánál
fogva sem tette lehetővé további jelenlétét és ezáltal bírói tevékenységét a
medium regni területén.
Egyed működésének térbeli kiszélesedéséhez kapcsolható a váradi
püspök elleni említett eljárás is, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy azzal
mikor bízta meg IX. Gergely. Terminus ante quemként az az 1230. január
27-én az egresi apát és perjel számára küldött pápai levél 23 kínálkozik,
amely a káplán korábbi szerepéről tájékoztat. 24 Egyed említett júliusi okle-

írásbeliség hatása a magyarországi kiküldött bírók okleveles gyakorlatára a 13.

század első felében. Per Aspera Ad Astra 2. (2015) 19–20. A felhatalmazások továb-
badására l. pl. Stephan Weiss: Legatenurkunde und Papsturkunde. In: Hundert
Jahre Papsturkundenforschung. Bilanz – Methoden – Perspektiven. Akten eines
Kolloquiums zum Hundertjährigen Bestehens der Regesta Pontificum Romanorum
von 9.–11. Oktober 1996 in Göttingen. Hg. Rudolf Hiestand. Göttingen 2003. 347.
18 DF 206 901; Árpádkori új okmánytár I–XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv.

Pest–Bp., 1860–1874. (a továbbiakban: ÁÚO) I. 266.

19 L. 1. sz. melléklet.
20 Erről II. András király egy oklevele is tájékoztat. DF 206 903; Regesta

regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I. – Az árpád-házi királyok oklevelei-

nek kritikai jegyzéke. I. Szerk. Szentpétery Imre – Borsa Iván. Bp., 1923. (a továb-
biakban: RA) 451. sz.; Vö. Hegedűs Éva: Uros pannonhalmi apát jogbiztosító és
birtokszerző tevékenysége (1207–1242). Budapest 2014. (Pannonhalmi apátok és
főapátok 2.) 55–56.
21 Potthast 8348. sz.; Les registres de Grégoire IX. Recueil des bulles de ce

pape publiées et analysées d’après les manuscrits originaux du Vatican par Lucien
Auvray. I–IV. Paris 1890–1955. (a továbbiakban: RGIX) 278. sz.
22 Az oklevél kiállításának ideje miatt azonban ezt a továbbadást inkább arra

vezethetjük vissza, hogy 1230-ban, visszatérve a Dunántúlra, Egyed a korábbinál is

több esetben kellett, hogy bíróként eljárjon.
23 Potthast 8487. sz.; RGIX 396. sz.
24 „[…] quas dictus episcopus in elusionem mandati apostolici super his

contra eumdem presbiterum ad dilectum filium magistrum Egidium subdiaconum et

capellanum nostrum dicitur impetrasse […]” – Augustinus Theiner: Vetera
 BARABÁS GÁBOR 61

vele óta mindössze közel fél év telt, így a káplán esetleges váradi utazását
nem tudjuk teljes bizonyossággal 1229 második felére tenni. Legfeljebb
feltételezhetjük, hogy a ma már nem ismert apostoli megbízás a szerémi
püspökség ügyében kiállított oklevéllel közel egy időben kelt, Egyed műkö-
dési területének 1229-es kibővüléséhez kapcsolódva. Valószínűleg ehhez az
időszakhoz köthető az a későbbi adat is, amely a kolozsmonostori apát és az
erdélyi püspök perében való eljárásáról tudósít. 25 Nem tudjuk tehát ponto-
san megállapítani, hogy az országban tevékenykedő pápai káplán híre
megelőzve őt már korábban eljutott-e az ország keleti részébe is, vagy pedig
az 1229-es földrajzi közelséget használták ki megbízásánál, akár pápai,
akár helyi oldalról. Bár az előbbi tűnik valószínűbbnek, feltehetően legin-
kább ezen megfontolások együttes hatásával kell számolnunk.
1230-ban ismét a Dunántúlon találjuk Egyedet. A már említett ápri-
lisi szubdelegálása26 mellett bizonyítékul szolgálnak erre a július 8-án és
24-én a pannonhalmi apátság és a veszprémi káptalan perében kiállított
oklevelei is.27 Összességében tehát a források tanúsága szerint Egyed 1229
második felében és 1230 tavaszán volt távol, ekkorra keltezhetjük a sze-
rémségi püspökség ügyében történő eljárást és az említett kelet-magyar-
országi ügyeket. A medium regnibe való visszatérését erősítik meg továbbá
IX. Gergely március 15-én a pannonhalmi apátság és az esztergomi Becket
Szt. Tamás-prépostság perében,28 míg május 14-én Primogenitus pápai
alszerpap 1223 óta húzódó ügyében kelt megbízásai. 29 A második ügy kü-
lönlegességét egy másik pápai klerikus érintettsége adja, Primogenitus
ugyanis a győri püspök vonakodása miatt nem tudta elfoglalni az észak-
dunántúli székeskáptalanban számára biztosított kanonoki stallumot. 30
Bár csak egy későbbi említésből van róla tudomásunk, hogy Egyed a pan-
nonhalmi apátság és a pilisi ciszterci monostor perében is kapott bírói meg-
bízást,31 nincs okunk kételkedni abban, hogy erre szintén 1230-ban, esetleg
a következő év elején került sor.

monumenta historica Hungariam sacram illustrantia. I–II. Romae 1859–1860. (a

továbbiakban: Theiner) I. 163. sz.
25 L. Potthast 9023. sz.; RGIX 935. sz.
26 CDS I. 264–265.
27 DF 200 629 és 206 906. Egyed arbiterek segítségét is igénybe vette az ügy-

ben Ubaldus Esztergom Szent Tamás-i, Éliás hajszentlőrinci prépostok, valamint

Manasses sasvári esperes és esztergomi kanonok személyében. L. 1. sz. melléklet.
28 DF 206 905; Potthast 8497. sz.
29 Potthast 8554. sz.; RGIX 458. sz.; Vö. Potthast 7050. sz.; Pressutti 4424. sz.
30 Vö. Barabás G.: A pápaság és Magyarország i. m. 207.
31 DF 206 914; Potthast 8831. sz.; Vö. Barabás G.: A pápaság és Magyaror-

szág i. m. 264.
62 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

Nem ismert pontosan, hogy Egyed meddig tartózkodott a Magyar Ki-

rályságban. 1231. április 18-án még bizonyosan itt volt, ekkor adta ki
ugyanis utolsó oklevelét, ezúttal is Pannonhalma és Veszprém perében. 32
Feltehetően nem sokkal ezután elhagyta az országot, legalábbis erre követ-
keztethetünk abból, hogy IX. Gergely említett, Pannonhalma és Pilisszent-
kereszt perében a győri püspöknek, prépostnak és kántornak küldött, 1231.
november 11-én kelt levele33 szerint a pápai káplán ekkor már nem tartóz-
kodott a Magyar Királyságban. 34 Az Egyed távozására vonatkozó adatot
erősíti meg egy 1232. október 22-én Pecorari Jakab legátusnak küldött pá-
pai oklevél is, amelyben az előző példához hasonlóan szintén múlt időben
hivatkozott IX. Gergely káplánja tevékenységére.35
Az Egyed életére vonatkozó adatok sorát egy 1234-es pápai oklevéllel
folytathatjuk.36 A Monte Cassino-i apátnak és konventnek küldött levélből
arról értesülünk, hogy egy bizonyos Egyed pápai káplán és testvére, Pandulf
norwichi püspök37 a monostornak általuk tett pápai adományok megerősí-
tésében vett részt. Ez az adat elképzelhető, hogy egy másik Egyedre, Egidio
da Verracclóra38 vonatkozik, nem a korábban a Magyar Királyságban járt
káplánra, azonban nem zárható ki az egyezés sem. IX. Gergely egy 1236-os
oklevelében39 pedig Egyed pápai írnok tevékenységéről értesülünk, akit
azonban nem tudunk egyértelműen azonosítani a korábban Magyarorszá-
gon járt káplánnal, még akkor sem, ha a pápai kápolna tagjainak a szent-
széki írásbeliségben betöltött szerepe vitán felül is áll, sőt egyes elképzelé-

32 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis – A veszprémi püspökség

római oklevéltára. Szerk. Fraknói Vilmos – Lukcsics József. I–IV. Budapest 1896–
1907. (a továbbiakban: MREV) I. 87.
33 Potthast 8831. sz.; DF 206 914.
34 „[…] demum in dilectum filium Egidium subdiaconum et capellanum nost-

rum tunc in Ungaria existentem fuit hinc inde tanquam in arbitrum compromis-
sum, qui equum inter partes arbitrium promulgavit […]” – ÁÚO I. 289.
35 Potthast 9023. sz.; RGIX 935. sz. „Fratre nostro Ultrasylvanorum episcopo,

nos noveris accepisse, quod, cum nos dudum dil. filio Egidio, subdiacono et capellano
nostro tunc in Ungaria existenti, commisissemus causam” – Theiner I. 186. sz.
36 1234. február 15. Potthast 9405. sz.; RGIX 1806. sz.
37 Eubel, K.: Hierarchia catholica i. m. 371.; Vö. Heinrich Zimmermann: Die

päpstliche Legation in der ersten Hälfte des 13. Jahrhunderts. Vom Regierungs-
antritt Innozenz’ III. bis zum Tode Gregors IX. (1198–1941). Paderborn 1913.
(Görres-Gesellschaft zur Pflege der Wissenschaft im katholischen Deutschland.
Sektion für Rechts- und Sozialwissenschaft 17. Heft) 64.; Kyer, C. I.: The Papal
Legate i. m. 89.
38 Augustino Paravicini Bagliani: Cardinali di curia e ‘familiae’ cardinalizie

dal 1227 al 1254 I. (Italia sacra. Studi e documenti di storia ecclesiastica 18–19.)
Padova 1972. 523–524.
39 RGIX 2930. sz.
 BARABÁS GÁBOR 63

sek szerint a notariusok automatikusan káplánnak is számítottak.40 Egyed

ezután nem tűnt fel többé a pápai oklevelekben. Ha előttünk ismeretlen,
elszórt adatok létezését nem is zárhatjuk ki, az azonban bizonyosnak tűnik,
hogy a pápai káplán életének legjobban dokumentált időszaka éppen ma-
gyarországi tartózkodása volt. Nem írható ez teljességgel a véletlen számlá-
jára:41 az Egyed bírói működéséről rendelkezésre álló információk jelentős
része ugyanis éppen a pannonhalmi apátság levéltárában fennmaradt ira-
toknak köszönhető.
Egyed életének homályosnak tekinthető epizódjai, illetve az ezzel
szemben viszonylag jól dokumentált kiküldött bírói tevékenysége mellett
sem egyöntetű magyarországi missziójának a megítélése: delegált bírónak
kell-e őt tekintenünk, legátusnak, vagy alacsonyabb rangú pápai követnek,
azaz nunciusnak?42 Amennyiben megalapozott véleményt kívánunk megfo-
galmazni magyarországi tevékenységével kapcsolatban, elsőként arra kell
választ keresnünk, hogy milyen okból érkezett a királyságba. Ez a kérdés
azonban, lévén sem a pápai megbízások, sem a káplán okleveleinek a szö-
vegében nem található rá utalás, nem könnyen megválaszolható. Nem tű-
nik alaptalannak a feltételezés, hogy IX. Gergely a 13. század elején a pá-
pai delegált bíróság iránti egyre fokozódó igényt 43 kívánta kielégíteni
alszerpapja delegálása révén. A pápai kápolna tagjainak hagyományosnak
mondható feladatai közé tartozott ugyanis a kiküldött bírói tevékenység,
bár ugyanez elmondható a legátusi és nunciusi működésről is, a káplánok
mindegyik területen tevékenykedtek, ezáltal összekötő kapocsként funkcio-
náltak a Kúria és a helyi egyházak között. 44 Első látásra a Szentszék felől
érkező kezdeményezés elméletét támaszthatja alá az a körülmény is, hogy
az Egyeddel kapcsolatos forrásokban nem találunk utalást arra, hogy a
káplán valamely helyi egyház vagy klerikus kérésére kezdett magyarorszá-
gi misszióba. A bírók kiválasztásában hagyományosan a pápai udvar audi-
entiája mellett a peres felek játszottak szerepet,45 ez azonban a delegáltak
megbízóleveleinek szövegében jellemzően nem jelent meg, így Egyed eseté-

40 Elze, R.: Die päpstliche Kapelle i. m. 176–177.; Johrendt, J.: Die päpstliche

Kapelle i. m. 267., 275.

41 A források fennmaradásának esetlegességére l. Arnold Esch: Überlieferungs-

Chance und Überlieferungs-Zufall als methodisches Problem des Historikers. Histo-

rische Zeitschrift 240. (1985) 529–570.
42 A pápai káplánok nunciusi tevékenységére legutóbb l. Johrendt, J.: Die

päpstliche Kapelle i. m. 275.

43 L. Barabás Gábor: A pápai kiküldött bíráskodás Magyarországon a kezde-

tektől a 13. század közepéig. Történelmi Szemle 55. (2013) 187–188.

44 Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 261., 269., 274., 275.
45 L. Barabás G.: A pápai kiküldött i. m. 179–180.
64 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

ben sem dönthető el egyértelműen, hogy milyen indíttatásból érkezett elő-

ször a királyságba.
A pápai káplán, amint azt fentebb bemutattuk, kezdetben egyértel-
műen delegált bíróként tűnt fel a forrásokban.46 A tevékenységével kapcso-
latban kétségtelenül fennálló bizonytalanság oka IX. Gergely többször emlí-
tett, 1229. március 3-án kelt levelében47 keresendő. A pápai káplán a ko-
rábbiaktól eltérően ugyanis nem bírói felhatalmazást kapott, hanem egy
egyházkormányzati kérdés elintézése hárult rá, a szerémségi püspökség
ügye. Ugrin kalocsai érsek 1229 előtt fordult a római Szentszékhez és kért
felhatalmazást a pápától, hogy a boszniai térítést segítendő a Szerémség-
ben püspökséget létesíthessen. IX. Gergely ezzel a tervvel kapcsolatban
kereste meg az ekkor Magyarországon tevékenykedő Egyedet, akinek fela-
data az új püspökség felállításában, illetve a korábban a területen műkö-
dött görög egyházak Róma alá rendelésében volt meghatározható. 48 A pápai
küldöttekkel kapcsolatos hagyományos felfogás ehhez a megbízáshoz kap-
csolja Egyed legátusi tevékenységét, de legalábbis követségét, valószínűleg
az ügy nem tagadható jelentősége miatt. 49 Hasonló okok vezethették Lucien

46 A legátusok és delegált bírók közötti különbségre l. Claudia Zey: Gleiches

Recht für alle? Konfliktlösung und Rechtsprechung durch päpstliche Legaten im 11.
und 12. Jahrhundert. In: Rechtsverständnis und Konfliktbewältigung. Gerichtliche
und außergerichtliche Strategien im Mittelalter. (Internationales Kolloquium zu
Ehren von Hanna Vollrath im Juni 2004 an der Ruhr-Universität Bochum) Hg.
Stefan Esders. Köln–Weimar–Wien 2007. 102–112.
47 Potthast 8348. sz.; RGIX I. 278. sz.; Vö. Zimmermann, H.: Die päpstliche

Legation i. m. 116.; Bónis György: Egyházi bíráskodás a középkori Magyarországon.

In: Uő: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori
Magyarországon. Szerk. Balogh Elemér. Szeged 1997. 631.
48 „Quocirca discretioni tue per apostolica scripta mandamus, quatenus, si in

ecclesia illa sit episcopus, et sub ecclesie Romane obedientia esse voluerit eum sine
preiudicio iuris alieni recipere non postponas quod si non sit episcopus in eadem, vel
si existat ibidem et noluerit Sedi Apostolice obedire predicto novo episcopatui,
auctoritate nostra suffultus, adiicias ecclesiam memoratam” – Theiner I. 159. sz.;
Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-
székkel. I. Bp., 1901. 51–52.; Kiss Gergely: A püspökség határai. In: A pécsi egy-
házmegye története I. A középkor évszázadai (1009–1543). Szerk. Fedeles Tamás –
Sarbak Gábor – Sümegi József. Pécs 2009. 49–51.; Ternovácz B.: A szerémi latin
püspökség i. m. 460–461.
49 Vö. Fraknói V.: Magyarország i. m. 52.; Zimmermann, H.: Die päpstliche

Legation i. m. 116.; Bónis Gy.: Egyházi bíráskodás i. m. 631.; Kiss Gergely: Pápai
legátusok a XI–XIII. századi Magyarországon (diplomácia, egyházkormányzat és
egyházjog). In: Fons, skepsis, lex. Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc
tiszteletére. Szerk. Almási Tibor – Révész Éva – Szabados György. Szeged 2010.
197.; Thoroczkay Gábor: A messziről jött királyné prépostsága. A hajszentlőrinci
társaskáptalan korai története (1342-ig). In: Arcana tabularii. Tanulmányok Soly-
 BARABÁS GÁBOR 65

Auvray-t, IX. Gergely regisztrumának a kiadóját, amikor az oklevél szöve-

gében nem szereplő kiegészítésében boszniai legátusként aposztrofálta
Egyedet.50
Ha a felületesnek mondható megállapításoknál mélyebbre kívánunk
ásni, és Egyed 1229-es megbízását a pápai képviselet jogi-tipológiai elméle-
te és gyakorlata alapján elemezzük, akkor jóval összetettebb helyzet tárul
elénk. Már kezdésként nehézségekbe ütközünk a legátusi – akár teljes jogú,
akár eseti – megbízásoknál megszokott elemekkel kapcsolatban. Nem ta-
lálható ugyanis a szövegben konkrét utalás legátusi felhatalmazásra,51 az
apostoli hatalom pedig egészen sajátosan került megnevezésre, 52 holott
főleg ez utóbbi elengedhetetlen részét alkotta a legátusi felhatalmazások-
nak.53 Bonyolítja a helyzetet, hogy az oklevél sokkal inkább egy a delegált
bírói parancslevekkel rokon megfogalmazást tartalmaz, 54 ami Egyed eseti
jellegű, szokatlan, de legátusi rangot nem szükségszerűen feltételező kiren-
delését látszik alátámasztani. Ennek ellenére az ügy jelentősége miatt,
továbbá Egyed pápai tekintély alapján (auctoritate nostra suffultus) történő
megbízása indokolttá teszi, hogy a káplán szereplését ebben az ügyben
többnek tekintsük egyszerű küldöttbíráskodásnál.
Mindennek látszólag ellentmond, hogy a káplán fennmaradt oklevele-
iben sohasem nevezte magát legátusnak, de ez nem is volt gyakorlat a legá-

mosi László tiszteletére. Szerk. Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél.
Budapest–Debrecen, 2014. 326.
50 „apud Bosnenses legato” – RGIX. 278. sz.
51 Ez utóbbi kritérium azonban nem zárja ki legátusságát, bár hiánya sem

magától értetődő, mivel a plenitudo potestatis alacsonyabb rangú megbízottak szá-

mára is elérhető volt. L. Richard A. Schmutz: Medieval Papal Representatives:
Legates, Nuncios and Judges-delegate. In: Post scripta. Essays on Medieval Law
and the Emergence of the European State in Honor of Gaines Post. Studia Gratiana
15. Ed. Joseph R. Strayer – Donald E. Queller. Rome 1972. 456.
52 „[…] predicto novo episcopatui, auctoritate nostra suffultus, adiicias

ecclesiam memoratam […]” – Theiner I. 159. sz.

53 Schmutz, R. A.: Medieval Papal i. m. 445., 450., 456.; Stephan Weiss: Die

Urkunden der päpstlichen Legaten von Leo IX. bis Coelestin III. (1049–1198). Köln–
Weimar–Wien 1995. 346–347.; Vö. Kriston R. Rennie: The Foundation of Medieval
Papal Legation. New York 2013. 15–16., 98. Egyed 1229. július 6-án a pannonhalmi
apátság és a székesfehérvári prépostság perében kelt levelében saját bírói szerepét a
különleges apostoli mandátumra és autoritásra alapozta: „Cum de speciali mandato
et auctoritate Sedis Apostolice inter V(riam) abbatem et conuentum Sancti Martini
de Pannonia ex una parte et C. prepositum et capitulum Albensis ecclesie ex altera
[…]” – ÁÚO I. 266.
54 Theiner I. 159. sz.; Vö. Peter Herde: Audientia litterarum contradictarum.

Untersuchungen über die päpstlichen Justizbriefe und die päpstliche Delegations

gerichtsbarkeit vom 13. bis zum Beginn des 16. Jahrhunderts. Band I. Tübingen
1970. 11.
66 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

tusi oklevelekben,55 valamint saját iratai mind kiküldött bírói eljárás kere-
tében keltek.56 Érdemes bevonni a vizsgálatba Pecorari Jakab prenestei
bíboros-püspök, tehát egy néhány hónappal Egyed után Magyarországon
járt bíboros-legátus57 egy későbbi oklevelét, amelyben a pápai káplánt „a
római egyház ügyében Magyarországon tartózkodó” személyként ábrázolta,
anélkül, hogy a legátus szót megemlítette volna.58 Jakabot pedig aligha
vádolhatjuk azzal, hogy ne ismerte volna a legátusok, valamint a delegált
bírók – és nunciusok – közötti különbséget. Tovább nehezíti a tisztánlátást
II. András egy 1229-es oklevele, amelyben a király pápai káplánként és
legátusként mutatja be Egyedet.59 Tekintve, hogy a királyi oklevél ugya-
nabban az ügyben kelt, amelyben a káplán 1229. július 6-án maga is ki-
adott egyet, a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári prépostság peré-
ben, joggal tehetjük fel, hogy II. András megfogalmazására már hatással
lehetett az Egyednek a Szerémség ügyében március 3-án küldött, ekkor
valószínűleg már kézhez vett pápai parancs.
A rendelkezésre álló adatok alapján Egyed a korszak fogalmai és a
pápai legátusok osztályozása szerint legfeljebb kiküldött követnek (legatus
missus) tekinthető, legatus a laterének, azaz pápai oldalkövetnek semmi-

55 L. Claudia Zey: Zum Verhältnis zwischen Päpsten und Kardinallegaten im

11. und 12. Jahrhundert. In: Die Kardinäle des Mittelalters und der frühen Renais-
sance. Hg. Jürgen Dendorfer – Ralf Lützelschwab. Firenze 2013. 140.
56 A legátusok bírói szerepére átfogóan l. Zey, C.: Gleiches Recht i. m. 102–119.
57 Jakabra l. Almási Tibor: Egy ciszterci bíboros a pápai világhatalom szolgá-

latában. Pecorari Jakab magyarországi legációja. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok

5. (1993) 129–141.
58 „[…] prudenti et discreto viro magistro Egidio domini pape subdiacono et

capellano, tunc in Ungaria pro negotiis Romane ecclesie existenti” – ÁÚO I. 323.; DF
206 932. Ellenpéldaként felhozható János (Johannes de Casamaris) pápai familiáris
és káplán, az ő esetében ugyanis konkrét adat áll rendelkezésre legátusi méltóságá-
ról.; Vö. Elze, R.: Die päpstliche Kapelle i. m. 181–182.; Clifford Ian Kyer: The Papal
Legate and the ’Solemn’ Papal Nuncio 1243–1378: The Changing Pattern of Papal
Representation. PhD Dissertation, University of Toronto, 1979. 84–85.
59 „[…] et maxime mediante viro venerabili magistro Egidio, subdiacono et

capellano domini pape et Apostolice Sedis legato […]” – Fejér Georgius: Codex
diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Buda, 1829–1844. III/2. 182.;
RA 451. sz. Elképzelhető, hogy a címzésben tetten érhető következetlenség talán
éppen a legátusi hivatal és fajtái körül megtapasztalható, Magyarországon, de Nyu-
gat-Európában is érezhető korabeli bizonytalanság lenyomata volt. Robert C.
Figueira: The Canon Law of Medieval Papal Legation. PhD Dissertation. Ann
Arbor, 1980. 43–50., 83., 114–116.; Ma Tapio Salminen: In the Pope’s Clothes:
Legatine Representation and Apostolical Insignia in High Medieval Europe. In:
Roma, magistra mundi. Itineraria culturae medievalis: Mélanges offerts au Père L.
E. Boyle à l’occasion de son 75e anniversaire. Eds. Jacqueline Hamesse – R. James
Long – Timothy B. Noone. Turnhout 1998. 344.
 BARABÁS GÁBOR 67

képp.60 A legátusi hivatal a pápai felhatalmazás szövegében tapasztalható

hiánya miatt a konkrét esetre azonban sokkal inkább tűnik jellemzőnek az
alább részletesen bemutatandó nuntiusi szerepkör,61 mivel egy pápa által
rábízott egyházkormányzati feladatot hajtott végre, a pápai akarat eszkö-
zeként, nem pedig saját jogon, hivatalból eljárva.62
Az egymásnak ellentmondó adatok és a hiányzó konkrét megneve-
zés63 miatt a források további elemzése által ennél közelebb nem juthatunk
Egyed felhatalmazásának értékelésében, így a rá bízott feladat értelmezése,
és különböző analógiák segítségével kell folytatnunk az elemzést. A megfo-
galmazott feltevés igazolásához elsőként arra a kérdésre kell választ keres-
nünk, hogy mit is értettek pontosan a 13. században a pápai nuncius sze-
repkör alatt, illetve az miben különbözött a legátusi felhatalmazástól, va-
lamint annak osztályaitól. Nem állítjuk ugyanakkor, hogy egyszerű diffe-
renciálással van dolgunk, a kiküldött követek (legati missi) és a nunciusok
között számos hasonlóságot találhatunk, de maga a legátusi megnevezés és
hivatal, valamint az ehhez kapcsolódó megbízás alapvető specifikuma az
előbbinek.64
Vizsgálatunk szempontjából is fontos ez az elkülönítés, nem pusztán
formális jogi gondolkodás kérdése, mivel a különböző esetek vizsgálatánál
félrevezető lehet a terminológia téves használata. A Szentszék egyházkor-
mányzati és diplomáciai tevékenységének vizsgálata szempontjából sem
mindegy ugyanis,65 hogy egy pápai oldalkövettel van-e dolgunk, aki az
egész provincia ügyei felett általános és rendes joghatósággal rendelkezik,
vagy egy kiküldött követ, esetleg nuncius tevékenykedik bizonyos ügyek-
ben, akinek csak az adott esetre vonatkozó, delegált joghatósága van. A
pápai reprezentációs rendszer66 e két közeli eleme, vagyis a küldöttek utób-
bi két típusa között néhol nehezíti a különbségtételt a kevert fogalomhasz-

60 A pápai legátusok különböző fajtáira l. Kiss G.: Pápai legátusok i. m. 195–196.

61 Vö. Schmutz, R. A.: Medieval Papal i. m. 457–460.
62 Annak ellenére valószínűsítjük ezt, hogy a forrásokban a legatus mellett a

nuntius címzés sem található meg, az csak VIII. Bonifác (1295–1303) pontifikátusa
óta volt gyakorlatban. Vö. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 2–5., 41–42.
63 A legátusokhoz hasonlóan a nunciusok esetében is a megbízólevél az egyik leg-

fontosabb indikátor a megbízás jellegét illetően. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 15.
64 Vö. Hans Ollendiek: Die päpstlichen Legaten im deutschen Reichsgebiet

von 1261 bis zum Ende des Interregnums. Freiburg (Schweiz) 1976. 27.; Kyer, C. I.:
The Papal Legate i. m. 56–60., 75.
65 Vö. Ollendiek, H.: Die päpstlichen Legaten i. m. 28–36.; Kyer, C. I.: The

Papal Legate i. m. 56–58. A pápai kápolna tagjainak diplomáciai szerepére l. még

Elze, R.: Die päpstliche Kapelle i. m. 180–184.; Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle
i. m. 269., 274–275.
66 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 75.
68 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

nálat,67 a források hiánya pedig egyenesen lehetetlenné is teheti az azonosí-

tást. Attól a gyakorlattól azonban kétségkívül el kell szakadnunk, amely
alapján minden pápai küldöttet, tekintet nélkül annak felhatalmazására és
tevékenységére, legátusnak nevezünk, mivel ez nemcsak zavaró, de egyene-
sen félrevezető is lehet.
A legátus-nuncius elkülönítés egyik fontos eleme abban a körül-
ményben keresendő, hogy a nuncius csak abban az ügyben intézkedhet,
amely a megbízásában konkrétan szerepelt. 68 A legátusi cím ellenben olyan
hivatalt jelölt, amelynek betöltője a pápa helyetteseként gyakorolta az ah-
hoz tartozó jogosítványokat. A nuncius nem viselt hivatalt, az egyházfők
csak kijelölték őket bizonyos feladatokra, és általános felhatalmazás, teljes
legáció helyett kizárólag az adott ügyek végrehajtásához szükséges speciá-
lis felhatalmazással bírtak.69 A legátus megbízása ezen kívül területre, míg
a nunciusé az adott ügyre szólt, vagyis nem földrajzi, hanem jogi keretei
voltak.70 Az előbbi sokkal inkább politikai és (egyház)kormányzati funkció
volt, ugyanis zsinatokat hívhattak össze, vizitációkat folytathattak le hiva-
talukból adódóan, míg utóbbiaknál ezek a feladatok csak konkrét megbízá-
sok esetén merülhettek fel, a nunciusok nem bírtak ugyanazzal a cselekvési
szabadsággal, mint a legátusok.71
A nunciusokat általában egyszerű hír- vagy üzenetvivőnek tekintik a
témával foglalkozó szerzők, akik csak információt adtak át megbízójuk vé-
leményéről, döntést nem hozhattak a felmerülő újabb kérdésekben.72 Ez a

67 Vö. uo. 7–17.

68 Uo. 41–55.
69 Vö. uo. 39–66.; Zey, C.: Zum Verhältnis i. m. 140.
70 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 44.
71 Uo. 52–61., 96., 157–158.; Claudia Zey: Legaten im 12. und 13. Jahr-

hundert. Möglichkeiten und Beschränkungen (am Beispiel der Iberischen Halbinsel,

des Heiligen Landes und Skandinaviens). In: Das begrenzte Papsttum. Spielräume
päpstlichen Handelns: Legaten – delegierte Richter – Grenzen, Hg. Klaus Herbers –
Fernando López Alsina – Frank Engel. Berlin–New York 2013. 202–203. Az egysze-
rű pápai káplánokat továbbá azon kompetencia hiánya is megkülönböztette a bíbo-
ros-legátusoktól, hogy nem képviselhették teljes joggal a pápákat a különböző régi-
ókban. L. Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 261.
72 Schmutz, R. A.: Medieval Papal i. m. 457–460.; Donald E. Queller:

Thirteenth Century Diplomatic Envoys: Nuncii and Procuratores. Speculum 2.

(1960) 199–200.; Salminen, M. T.: In the Pope’s i. m. 344–345. A megkülönböztetés,
mint alább látni fogjuk, ennél bonyolultabb volt. Vö. Kyer, C. I.: The Papal Legate i.
m. 18–19., 37.; Claudia Zey: Die Augen des Papstes. Zu Eigenschaften und Voll-
machten päpstlicher Legaten. In: Römisches Zentrum und kirchliche Peripherie.
Das universale Papsttum als Bezugspunkt der Kirchen von den Reformpäpsten bis
zu Innozenz III. Hg. Jochen Johrendt – Harald Müller. Berlin–New York 2008. 106.;
 BARABÁS GÁBOR 69

megfogalmazás egyrészről valóban megállja a helyét, a valóság azonban

ennél összetettebb: a nunciusi szerepkör, a legátusihoz hasonlóan, 73 több
altípusra bontható. Ennek kialakulása ugyan a 13. század második felére
tehető, az első vonatkozó adat 1243-ból származik. Egyed megbízása min-
dazonáltal az – egyébként nem túl jelentős – időbeli eltérés ellenére kifeje-
zetten jól beilleszthető a IV. Ince pápa (1243–1254) által kialakított és leírt
rendszerbe. A szerémségi püspökség ügyével való foglalatoskodás semmi-
képpen nem tekinthető ugyanis egyszerű küldönci tevékenységnek, sokkal
inkább egy konkrétan meghatározott feladat végrehajtásának. 74 A Clifford
Ian Kyer által leírt rendszer alapján egyszerű hírvivőket, a pápai adók be-
gyűjtését végző (collector), valamint ünnepélyes nunciusokat különböztet-
hetünk meg.75 Alapvető eltérés, hogy utóbbiak a megoldandó ügyre vonat-
kozó pápai felhatalmazás, míg a hírvivők hitellevél, megbízólevél 76 révén
kapták feladatukat.77 A nunciusok jelentős része tehát a puszta kapcsolat-
tartáson, kommunikáción túl kifejezetten fontos feladatokat is kaphatott,
tárgyalásai során pedig a pápa akaratát közvetítette az adott ügyekben. 78
Az ünnepélyes nunciusok 79 között a 13. század második felétől bíbo-
rosok, püspökök és apátok mellett a pápák familiárisai is megtalálhatók
voltak.80 Egyed a pápai kápolna tagjaként ez utóbbi kategóriába lenne il-
leszthető, így véleményünk szerint, bár áttételesen, de ez a megfontolás is
azt erősíti, hogy esetében sokkal inkább nunciusi, mint legátusi meghatal-
mazással van dolgunk. Egyed tevékenysége ugyan nem illeszkedik abba a
későbbi tendenciába, mely szerint több esetben is párhuzamosan két nunci-
ust küldtek ki a pápai udvarból,81 ez azonban elsősorban a kardinálisok
esetében volt gyakori, illetve azt is figyelembe kell vennünk, hogy a pápai
káplán megbízása idején már viszonylag hosszabb ideje Magyarországon
tartózkodott.
A nunciusi megbízások száma a 13. század második felétől egyértel-
mű emelkedést mutat. Ez a tendencia összekapcsolható azzal, hogy a 12–

Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 282.; Rennie, K. R.: The Foundation i. m.
70–72.
73 L. Kiss G.: Pápai legátusok i. m. 195–196.
74 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 59–61.; Vö. Johrendt, J.: Die päpstliche

Kapelle i. m. 282.
75 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 61–63.
76 Vö. Queller, D. E.: Thirteenth Century i. m. 201–202.; Schmutz, R. A.:

Medieval Papal i. m. 458.; Rennie, K. R.: The Foundation i. m. 103–117.

77 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 64.
78 Uo. 139–141.
79 A nuncius tekintélyét egyrészről a megbízott egyházi rangja, másrészről a

felhatalmazás jellege adta. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 74–75.

80 Uo. 64–65.
81 Uo. 72.
70 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

13. században oly mértékben megnőtt és differenciálódott azon feladatok-

nak a köre, amelyek pápai legátusok közreműködését igényelték, hogy ezt a
bíborosi kollégium tagjai már nem tudták kielégíteni. A pápák pedig ebben
a helyzetben kápolnájuk tagjait kezdték el megbízni különböző feladatok-
kal.82 Utóbbiak azáltal is felértékelődhettek az egyházfők szemében, hogy
közvetlenül kötődtek hozzájuk, ezáltal nagyobb befolyással rendelkeztek
esetükben, mint a kardinálisok felett. A káplánok alacsonyabb rangjuk
lévén rugalmasabbak is lehettek, továbbá feladataik teljesítése közben,
egyebek mellett, kevésbé kötötték őket ceremoniális előírások.83
A legátus-nuncius differenciálás egy további elemét alkotja ehhez kap-
csolódóan a pápai megbízottak kíséretének a vizsgálata, a legátusok nagyobb
jelentősége és tekintélye ugyanis annak nagyságában és összetételében is
testet öltött.84 Egyed esetében nem rendelkezünk arra nézve forrással, hogy
konkrétan kik és hányan lehettek a kíséretében, az mindenesetre valószí-
nűtlennek tűnik, hogy egyedül utazott volna Magyarországra.85
Nem feledkezhetünk el azonban továbbra sem arról, hogy egy püs-
pökség alapításával van dolgunk, amihez alapesetben – a pápai jóváhagyás
mellett – egy legátus részvétele, és a rábízott teljhatalom (plena potestas)86

82 Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 262–263.

83 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 137–140. A legátusi reprezentáció cere-
moniális elemeire átfogóan l. Salminen, M. T.: In the Pope’s i. m. 349–354. Vö. Kyer,
C. I.: The Papal Legate i. m. 4., 162–164.; Claudia Zey: Stand und Perspektiven der
Erforschung des päpstlichen Legatenwesens im Hochmittelalter. In: Rom und die
Regionen: Studien zur Homogenisierung der lateinischen Kirche im Hochmittel-
alter. Hg. Jochen Johrendt – Harald Müller. Berlin–Boston 2012. 163–166.; Zey, C.:
Zum Verhältnis i. m. 129.; Maleczek, W.: Das Kardinalat i. m. 73–74.
84 Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 77–81. Vö. Johrendt, J.: Die päpstliche

Kapelle i. m. 277., 281–282.

85 A pápai küldöttek kíséretéhez l. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 76–79.;

Rennie, K. R.: The Foundation i. m. 96. Munkatársai közül név szerint ismerjük
Bertalan és Crescius pápai írnokokat, scriniariusokat, akik Egyed több oklevelében
is megjelentek kiállítóként. Pl. „Et ego Crescius, Apostolice Sedis scriniarius, de
mandato supradicti magistri Egidii, domini pape subdiacioni et capellani” – ÁÚO I.
281.; DF 200 629. „Et ego Bartholomeus sancte Romane ecclesie scriniarius hoc
scriptum de speciali mandato predicti magistri Egidii et utriusque partis assensu” –
DF 206 901; ÁÚO I. 266–268.; CDS I. 248–249. Bertalan neve Pecorari Jakab legá-
tus néhány későbbi iratában is megjelenik. Vö. Barabás G.: A pápaság és Magyaror-
szág i. m. 66., 92–93., 269–270., 296. A legátusi kancelláriára l. Weiss, S.: Die
Urkunden i. m. 329–330.
86 „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak,

hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess” – Jeremiás 1:10. A

katolikus Biblia. Szent István társulat. http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/ (le-
töltve: 2016. 05. 01.) A Jeremiás prófétának adott isteni parancs szövege a teljes
jogú pápai legátusok felhatalmazásának egyik jellegzetes eleme volt, sőt elsődlege-
 BARABÁS GÁBOR 71

volt szükséges.87 Ugrin kalocsai érsek többször említett szerepe révén azon-
ban nem elképzelhetetlen, hogy IX. Gergely pápa megelégedett a már ko-
rábban az országban tartózkodó káplánja, Egyed eseti megbízásával. Egy
pápai káplán megbízása ugyanis egyrészről feltehetően nem sértette a
fennálló egyházi hierarchiát és ezáltal az érsek ambícióit, de nem is biztosí-
tott a kelleténél nagyobb tekintélyt a bizonytalan kimenetelű ügynek, va-
lamint prelátusának.88
A pápai kápolna egyik tagjának szereplése azonban nem jelenti au-
tomatikusan, hogy nunciussal lenne dolgunk. A 13. században, pontosab-
ban IX. Gergely pontifikátusa alatt 89 jól példázza ezt egyebek mellett Fe-
rentino lakosainak az egyházi fenyíték alóli feloldásával legátusként meg-
bízott Huguitio pápai káplán esete, akit később IV. Ince Massa Trabaria
rektorává és legátussá nevezett ki.90 Más esetekben mindazonáltal a szent-
széki kápolna tagjainak valóban nunciusként kellett eljárniuk.91 Jochen
Johrendt azt hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a pápai káplánok legá-
cióik és más misszióik során rugalmasabban járhattak el a megoldandó
üggyel kapcsolatban, mint a kardinálisok, mivel alacsonyabb rangjuk révén
kevesebb felelősség nyomta vállukat.92
Levonhatjuk-e az eddigi megfontolások alapján azt a következtetést,
hogy a szerémi püspökség ügye nem volt fontos IX. Gergely pápa számára,
hiszen nem egyik kardinálisát küldte az országba, hanem egy már ott tar-
tózkodó káplánját, vagyis egy alacsonyabb rangú követet bízott meg a fela-

sen ez különböztette meg őket a nunciusi megbízásoktól Schmutz, R. A.: Medieval

Papal i. m. 451., 459.; Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 42., 124.; Salminen, M. T.:
In the Pope’s i. m. 349.; Vö. Zey, C.: Die Augen i. m. 103–105.; Agostino Paravicini
Bagliani: Hat das Papsttum seiner plenitudo potestatis Grenzen gesetzt (1050–
1300)? In: Das begrenzte Papsttum. Spielräume päpstlichen Handelns: Legaten –
delegierte Richter – Grenzen. Hg. Klaus Herbers – Fernando López Alsina – Frank
Engel. Berlin–New York 2013. 29–37.; Rennie, K. R.: The Foundation i. m. 32–34.
87 Vö. Schmutz, R. A.: Medieval Papal Representatives i. m. 449–457.
88 Vö. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 118–119., 132–137., 140. Róbert esz-

tergomi érsek nem sokkal korábban egy hasonló jellegű ügyben, a kunok megtéríté-
sét elősegítendő kapott legátusi felhatalmazást. Vö. Barabás G.: A pápaság és Ma-
gyarország i. m. 31–32.
89 A magyar ügyeket is érintő megbízással III. Honorius által meghatalma-

zott Acontius esete is ezt mutatja. Vö. Ivan Majnarić: Some Cases of Robbing the
Papal Representatives Along the Eastern Adriatic Coast in the Second Half of the
Twelfth and During the Thirteenth Century. Acta Histriae 15:2. (2007) 499–502.
90 Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 274.
91 Uo. 274–275.
92 Uo. 263, 275. Vö. Schmutz, R. A.: Medieval Papal i. m. 459–460.
72 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

dattal?93 Véleményünk szerint alapvetően nemleges választ adhatunk erre

a kérdésre, hiszen az adott körülmények között a pápa logikus és egyben
praktikus döntést hozott káplánja megbízásával, hiszen Egyed nemcsak,
hogy már helyben volt, vagyis a leggyorsabb és legolcsóbb megoldást jelen-
tette, de feltehetően valamelyest már ki is ismerte magát a helyi viszonyok
között, így feladata hatékony teljesítésére is nagyobb esélye kínálkozott. 94
Érdemes összevetni a helyzetet az 1232-es eseményekkel. IX. Gergely szá-
mára ugyanis ekkor nem állt rendelkezésre éppen a királyságban tartózko-
dó megbízott, így Róbert esztergomi érsek és II. András király ellentéte miatt
egy kardinálisát, Pecorari Jakabot küldte Magyarországra.95 A két alap-
helyzet ugyan jelentősen különbözött egymástól, annyi azonban a közös ele-
mek alapján is látható, hogy az egyházfő és vele együttműködve a bíborosi
kollégium96 valóban differenciált az ügyek természetét és – feltehetően –
jelentőségét illetően, amikor eltérő rangú és felkészültségű (legátus/nuncius)
megbízottak felhatalmazása mellett döntött, még ha erre más tényezők is
hatással lehettek. Ezek között feltehetően az időfaktor sem állt az utolsó
helyen, így elképzelhető, hogy Egyed megbízása esetében valóban az ügy
lehetőség szerinti minél gyorsabb – és költséghatékonyabb97 – elintézése is
szerepet játszhatott.98 Figyelembe kell vennünk azt is, hogy fennmaradt
források szerint a pápák még akkor sem minden esetben küldtek ki legá-
tust, ha a kérvényező kifejezetten ilyen irányú óhajának is hangot adott,99
bár egy uralkodóval lefolytatandó tárgyalás esetében a 13. század első felé-
ben még szükség volt a legátusi méltóság által nyújtott tekintélyre.100
A pápai megbízások elemzésekor a szentszéki akarat, az egyházfők
„politikája” mellett a fogadó fél, vagy más természetű esetekben a kérvé-
nyezők jelentőségével is számolnunk kell. Egyed esetében ezen megfontolás
alapján nem feledkezhetünk el Ugrin kalocsai érsek tevőleges szerepéről. 101

93 A magasabb rangú követ által a megbízásnak nyújtott magasabb presztízs-

re l. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 78–82.

94 Vö. Claudia Zey: Zum päpstlichen Legatenwesen im 12. Jahrhundert. Der

Einfluß von eigener Legationspraxis auf die Legatenpolitik der Päpste am Beispiel
Paschalis’ II., Lucius’ II. und Hadrians IV. In: Das Papsttum in der Welt des 12.
Jahrhunderts. Hg. Ernst-Dieter Hehl – Ingrid Heike Ringel – Hubertus Seibert.
Stuttgart, 2002. 260–261.; Zey, C.: Zum Verhältnis i. m. 133.
95 Az ellentétre és Jakab tevékenységére l. Almási T.: Egy ciszterci bíboros i.

m. 133–137.
96 A döntések esetleges közös jellegére l. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 70.
97 Vö. uo. 113–117.
98 Vö. uo. 80–82.
99 Uo. 87–88.
100 Vö. Johrendt, J.: Die päpstliche Kapelle i. m. 282.
101 Ternovácz B.: A szerémi latin püspökség i. m. 460–461.; Vö. Kyer, C. I.:

The Papal Legate i. m. 85–86.

 BARABÁS GÁBOR 73

A rendelkezésre álló források102 nem szólnak arról, hogy az érsek előterjesz-

tésében kérte-e egyáltalán a pápától megbízott kiküldését, illetve hogy le-
gátus helyett kifejezetten nuncius megbízását irányozta-e elő, mindazonál-
tal az érsek ambícióit ismerve, nem tűnik teljesen elképzelhetetlennek,
hogy maga számára kívánta megőrizni a vezető szerepet, amire egy alacso-
nyabb rangú pápai követ delegálása lehetőséget kínálhatott. 103 A kérdést
érintő pápai oklevelek szövegeiben, ahogyan említettük, nem találhatunk
utalást Ugrin kérelmére, így véleményünk szerint inkább IX. Gergely dön-
tését kell Egyed megbízása mögött sejtenünk.
A felhatalmazás előzményeit és körülményeit vizsgálva érdemes azt
az általános tendenciát is figyelembe vennünk, hogy a pápai képviselet
által érintett területek uralkodói – tartván az egyházfők beavatkozásától –
nem minden esetben fogadták kitörő örömmel egy legátus, vagyis egy teljes
jogú pápai helyettes meghatalmazását. Egy nuncius esetében ez a probléma
kisebb mértékben és ritkábban is merült fel, hiszen a megbízott konkrét
feladatán kívül nem rendelkezett joghatósággal,104 így pedig nem jelentett
veszélyt az uralkodókra nézve. Egyed 1229-es felhatalmazásával kapcsolat-
ban is számolhatunk azzal, hogy a pápa az egyéb, talán jelentősebb megfon-
tolások mellett a magyar király ellenvetését sem kívánta kockáztatni egy
kardinális kiküldésével.105 II. András később ugyan maga kérte egy oldal-
követ, legatus a latere felhatalmazását IX. Gergelytől, 1232-ben azonban
egészen más helyzet kényszerítette erre a döntésre: Róbert esztergomi ér-
sekkel fennálló komoly ellentéte.106 A magyar király magatartása Pecorari
Jakab megérkezése után azonban drasztikusan megváltozott, és lehetőség
szerint igyekezett elkerülni a személyes találkozást az ekkor már fenyege-
tésnek tekintett legátussal.107
A feltételezések talaján kell maradnunk a pápai káplán helyi műkö-
désének anyagi fedezetét illetően is, erről ugyanis szintén hallgatnak a
források. A pápai képviselet 13. századi gyakorlatát 108 figyelembe véve

102 Potthast 8318. sz.; RGIX 260. sz. és Potthast 8348. sz.; RGIX 278. sz.
103 Vö. Kyer, C. I.: The Papal Legate i. m. 99–102., 129.
104 L. uo. 96–98.
105 Vö. uo. 92–113.
106 L. Almási T.: Egy ciszterci bíboros i. m. 133–134. A legátusok meghatal-

mazásában a világi és egyházi elit által játszott szerepre l. Kyer, C. I.: The Papal
Legate i. m. 85–87.
107 L. Almási T.: Egy ciszterci bíboros i. m. 135–136.
108 A legációk költségei a 12–13. században a procuratio canonica mintájára

alapvetően a helyi püspököket és káptalanukat terhelték. L. Zey, C.: Gleiches Recht

i. m. 112.; Maleczek, W.: Das Kardinalat i. m. 73.; Antonín Kalous: Financing a
Legation: Papal Legates and Money in the later Middle Ages. In: Money and
Finance in Central Europe during the later Middle Ages. Ed. Roman Zaoral. New
74 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

azonban szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy Egyed tartózkodásának

költségeit a magyarországi egyházak fedezték. Esetében tovább árnyalja
azonban a helyzetet, hogy ez delegált bírói tevékenysége révén feltehetően
elsősorban az érintett peres feleket terhelte.109
Egyed pápai káplán viszonylag ismert, bár eddig részleteiben nem
vizsgált magyarországi tevékenységének bemutatása és az ahhoz kapcsol-
ható források elemzése után összességében nem tehetünk minden kétséget
kizáró megállapításokat. Vitán felül álló delegált bírói működése mellett –
új források hiányában – ugyanis továbbra is bizonytalannak tekinthető
1229-es, a szerémi püspökséget érintő tevékenységének a megítélése. A
rendelkezésre álló adatok és a pápai reprezentáció köréből vett analógiák
alapján véleményünk szerint Egyed meghatalmazását leginkább nunciusi
működésnek tekinthetjük, még ha a kiküldött követi, azaz legatus missusi
hivatalt sem zárhatjuk ki teljesen. Azzal a túlzottan egyszerűsítő gyakor-
lattal azonban véleményünk szerint mindenképpen fel kell hagynunk, hogy
az összes Magyarországon járt pápai megbízottat legátusnak – vagy követ-
nek – nevezzük, tekintet nélkül a felhatalmazás jellegére vagy tényleges
tevékenységre.

York 2016. 205–207. A költségek megtagadására l. Kyer, C. I.: The Papal Legate i.
m. 116–117.
109 Vö. uo. 76.
 BARABÁS GÁBOR 75

Mellékletek:

1. Egyed magyarországi bírótársai és az általa megbízott delegáltak:

Bírótárs Egyházi hivatal Peres eljárás Források

Pannonhalmi apátság és ÁÚO I.
Esztergomi kanonokok, Fehérvári prépostság pere 266.
Manasses110
sasvári esperes Pannonhalmi apátság és a ÁÚO I.
veszprémi káptalan pere 281.
Esztergom-szenttamási Pannonhalmi apátság és a ÁÚO I.
Ubaldus
káptalan prépostja veszprémi káptalan pere 280–1.
Pannonhalmi apátság és a ÁÚO I.
Éliás111 Hajszentlőrinci prépost
veszprémi káptalan pere 281.

Szubdelegáltak112 Peres eljárás Források

Tatai bencés apát
A németújvári (Güssing) DF 206 915, CDS I.
Zobori bencés apát
bencés monostor védelme 269–270.
János győri kanonok

2. Egyed magyarországi itineráriuma:

1228. április: Pannonhalma, Veszprém (Esztergom).113 1228. július: Pan-

nonhalma, Németújvár (Esztergom).114 1229. július: Esztergom.115 1229.
augusztus–1230. március: Szerémség, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyvá-
rad.116 1230. április: Pannonhalma, Németújvár (Esztergom).117 1230 nyara:
Esztergom, Győr.118 1230. július: Esztergom.119 1230 ősze–1231 eleje: Pan-
nonhalma, Pilis (Esztergom).120 1231. április: Pannonhalma, Veszprém
(Esztergom).121

110 Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900. 8.

111 Thoroczkay G.: A messziről jött i. m. 326.
112 Barabás G.: A pápai írásbeliség i. m. 19–20.
113 Potthast 8183. sz.
114 Potthast 8233. és 8234. sz.
115 „Actum est hoc in Hospitali Sancti Stephani Regis in Strigonio” – DF

206 901; ÁÚO I. 266.

116 Potthast 8348. sz.; RGIX 278. sz.; Potthast 8487.; sz. RGIX 396. sz.;

Potthast 9023. sz.; RGIX 935. sz.

117 CDS I. 264–265.
118 DF 206 905; Potthast 8497. sz.; Potthast 8554.; RGIX 458. sz.
119 „apud Hospitale Sancti Regis in Strigonio” – DF 200 629 és DF 206 906.
120 DF 206914; Potthast 8831. sz.
121 MREV I. 87.
76 SZENT MÁRTON ÉS BENEDEK NYOMÁBAN

3. Egyed oklevelei

Oklevélszöveg
Kiadás dátuma Levéltári jelzet Tartalom
kiadása
A pannonhalmi apátság
1229. július 6. ÁÚO I. 266. DF 206 901 és a fehérvári prépostság
megállapodása.
A pápa utasításának,
(Potthast 8183. sz.), va-
lamint a peres felek okle-
1230. július 8. ÁÚO I. 278. DF 200 629 velének az átírása, to-
vábbá ítélet a pannon-
halmi apátság és a veszp-
rémi káptalan perében.
A pápa utasításának,
(Potthast 8183. sz.), va-
lamint a peres felek okle-
1230. július 24. DF 206 906 velének az átírása, to-
vábbá ítélet a pannon-
halmi apátság és a veszp-
rémi káptalan perében.
A tatai és a zobori apá-
tok, valamint János győri
1230. április CDS I. 264–265. DF 206 915 kanonok szubdelegálása
a Fábián ellen folytatott
eljárás folyamán.
A pannonhalmi apátság
1231. április 18. MREV I. 87. és a veszprémi káptalan
egyezsége.