14. tétel.

A családi kapcsolatok evolúciója

1. Milyen fejlődési és társas viselkedési jellemzők járulhattak hozzá a fajunknál

ahhoz, hogy az evolúció során megszilárdult a kooperatív utódgondozás?
2. Melyek azok a családi formák, ahol az apaság bizonytalansága miatt, több férfi
gondoskodik az utódokról?
3. Az anyatejnek és az anyatejes táplálásnak mely jellegzetességei járulnak hozzá az
anya és a csecsemő közti megkülönböztetett fiziológiai-pszichológiai köteléknek a
létrejöttéhez?
4. Mit jelent az autonómia-orientált és kölcsönös függőség-orientált kulturális modell,
és melyik milyen korai nevelési móddal kapcsolódik össze?
5. Sorolja fel azokat a gyermeki és anyai jellemzőket, amelyek befolyásolhatják az
anyai ráfordítás mértékét és minőségét?

1.
Evolúciós pszichológia alapgondolata az, hogy olyan ősöktől származunk, akik hímjei és
nőstényei éberen figyelték a társas környezetet annak érdekében, hogy megtalálják azt a
fajtársat, akivel közös utódot létrehozva maximalizálni tudják fitnesz-nyereségüket.
Párválasztási és utódgondozási elméletek pedig abból indulnak ki, hogy a pleisztocén korban
a férfi és nő párkapcsolatban élt és utódjaikról együtt gondoskodtak.
Azonban a kooperatív nevelésre való szelektálódás, vagyis a gyerekről való gondoskodás
olyan társas szerveződésére, ahol a vérszerinti apa és anya mellett más szereplők is szerepet
kaptak számos fejlődési és társas viselkedéses tényezők mentén alakult ki, melyet Newson
és Rischerson a következőképpen foglalta össze.

a) Az ember meghosszabbodott gyermekkorának része egy olyan életszakasz, amikor

fizikailag már képes lenne gondoskodni a nála kisebbekről, de szexuálisan még nem
érett ; ugyanilyen időszak a menopauza is, hiszen a nők ekkor már nem tudnak saját
gyermeket vállalni, de ettől függetlenül még aktívan részt tudnak venni mások
utódainak a gondozásában. Ezek az életszakaszok arra bizonyítékok, hogy az apák
mellett szükség van női családtagokra – idősebb nővérek, nagymamák, nagynénik –
akik úgynevezett társanyákként segítenek az anyának a gyermek gondozásában.
b) A természetes szelekció során előnyben részesültek azok a kultúrák, amelyekben
gördülékenyebbek a kulturális tanulás útjai és a generációk közti tudásátadás
sokszínűbb és folytonosabb. Mivel a kooperatív nevelés tekinthető egy ilyen
társas szerveződésnek, hiszen ha több gondozó van jelen a gyermek életében, akkor
több mód nyílhat a változatos kulturális tanulásra a több személlyel létrehozható közös
figyelmi – és tanulási helyzeteken keresztül.
c) Az anya teste várandósság és szoptatás ideje alatt rendkívüli igénybevételnek van
kitéve, sőt az anyák ez alatt az időszak alatt kevésbé tudják kivenni a feladatukat a
közös táplálékszerzésben, vadászatban (pleisztocén kor) a csecsemő táplálása és
testi gondozása miatt, ezért az anyák rá vannak szorulva az apák és/vagy a női
rokonok ellátására. Azonban sokszor a kétszülős nevelés járhat magasabb
kockázattal is, hiszen ha az apa, mint egyedüli társ-szülő megsérülhet, meghalhat
táplálékszerzés közben, vagy akár más nők felé is fordulhat, velük új utódot
hozzon létre, ezért csak az apára támaszkodni nem nyújt elég biztonságot.

2.
Vannak olyan családi formák, ahol az apai ráfordítás megerősítésére különböző stratégiák
alakultak. Ilyen például a poliandria vagy a részleges apaság, ahol a nő több férfivel él
együtt, akik közül egyik sem lehet teljesen biztos abban, hogy a nő gyermekei közül melyik
az ő vérszerinti utódja, így az apasági bizonyosság meglebegtetésével a nő több férfi
párhuzamos támogatására is szert tehet (ma: szeretőt tartani).
3. Az anyatejnek és az anyatejes táplálásnak mely jellegzetességei járulnak hozzá az
anya és a csecsemő közti megkülönböztetett fiziológiai-pszichológiai köteléknek a
létrejöttéhez?
A nők esetében számos biológiai, pszichológiai és hormonális készség szelektálódott az
evolúció során, amely felkészíti őket a szülői gondozásra és az egyedülállóan intenzív
kapcsolatra a gyermekkel.
Az egyik anyai felkészülés biológiai dimenziója az időben elnyúló anyatejes táplálás,
szoptatás. Egyrészről, az anyatej természetes fogamzásgátlóként működik, tehát
megakadályozza, hogy az anya idő előtt új utód felé fordítsa figyelmét. Másrészről, az anyatej
az emlősökéhez képest alacsony zsír – és fehérjetartalma hozzájárul ahhoz, hogy a
csecsemőt gyakran vegyék mellre, ami során a gyakori fizikai érintés hozzájárul a gyermek
biztonsági igényének kielégítéséhez, a szoptatás közbeni szemtől-szembeni kontaktus pedig
a kommunikáció társas megismerési – és szabályozási folyamatok alapjait is megteremti. Sőt,
az anyatejes táplálás időszaka meglehetősen hosszú (tradicionális kultúrák: 2-4 év), ezért a
csecsemő/totyogó számára az anyák elsődlegessége megkérdőjelezhetetlen.

4. Mit jelent az autonómia-orientált és kölcsönös függőség-orientált kulturális modell, és

melyik milyen korai nevelési móddal kapcsolódik össze?
Az anyasághoz társas-kulturális tényezők is hozzájárulnak, hiszen az adott társadalom
szocioökonómiai struktúrájához fog illeszkedni a családi viszonyok, társas berendezkedések
minősége. Keller és munkatársai kétféle kulturális modellt különítettek el az alapján, hogy az
ént miképp helyezik el, illetve milyen értékeket tulajdonítanak neki a közösségen, a
társadalmon belül. Ez két dimenzió mentén történik: interperszonális távolság, amely a teljes
elkülönüléstől a szoros kapcsolódásig terjed; ágencia, amely az autonómiától a másoknak
való teljes alárendelődésig terjed.
Az egyik kulturális modell: autonómia-orientált:
 nagyobb személyközi távolságot
 az autonómia kidolgozását és megerősítését támogatja
 az egyén független, versengő, magabiztos, asszertív; önálló vélemény alkotására képes
 önkifejezés, önkiteljesedés magasabb fokú megvalósítása a cél
 nemzedékek közti nagyobb távolság
 egyéni döntésen alapuló család iránti lojalitás
 korai disztális neveléssel van kapcsolatban
 gyakori a szemtől-szembeni kontaktus
 intenzív tárgyi stimuláció
 gazdag és kidolgozott verbális környezet
 a szülők gyorsan próbálnak válaszolni a csecsemő jelzéseire – ezzel azt a benyomást
keltik a babában, hogy ő maga aktív ágense a szociális interakciónak
 kontingens szülői válaszkészség, a csecsemő hamar meg tud bizonyosodni én-
hatékonyságáról és egyediségéről
 a párbeszédekben a szülők hangsúlyt fektetnek a gyermek perspektívájának felvételére
– arra biztatják evvel, hogy érzéseit szavakba öntse és fogalmazza meg saját
véleményét
A másik kulturális modell: kölcsönös függőség-orientált:
 kapcsolódásra, egymásra utaltságra és az alárendelődésre teszi a hangsúlyt
 másokkal való együttműködés, kapcsolati harmónia, életkoron és férfi-női viszonyok
hierarchiáján alapuló dominanciaviszonyok tiszteletben tartása, konformitás
 a korai proximális neveléssel van kapcsolatban
 ami szoros testkontaktussal és intenzív fizikai stimulációval jellemezhető
 mivel a csecsemő ideje jelentős részét anyja testén tölti, ezért a szoros testi közelség,
az érzelmi melegség a valahova tartozás élményével kapcsolódik össze, mely
előkészíti a gyermeket a szülői értékek, normák befogadására
 az állandó szenzoros és motoros stimuláció megalapozza a testi önállóságot
 kevésbé kidolgozott verbális interakciók, ahol az anya dominálja a párbeszédeket,
amelyekben a gyermek perspektívája háttérbe szorul és a társas szabályok és azok
megsértésének következményei kerülnek előtérbe
5. Sorolja fel azokat a gyermeki és anyai jellemzőket, amelyek befolyásolhatják az anyai
ráfordítás mértékét és minőségét?
Az anyai ráfordítást nem csak a társas-kulturális tényezők, hanem más tényezők is alakítják: a
gyermek jellemzői (egészség, kor, nem) és anyai jellemzők (életkor, társas támogatottság) is.
A gyermek jellemzői:
a) A gyermek anyja által észlelt egészségi állapota befolyásolja az anyai ráfordítás
mértékét és minőségét. A babák válaszkészségétől függetlenül az anyák az
egészségesebb, életrevalóbb gyermekeknek nagyobb mértékű szülői gondoskodást
nyújtottak.
b) A gyermekek kora is lényeges szempont. Létezik egy átkapcsolási (trade-off)
lehetőség, amikor az anya a saját és gyermeke reproduktív sikerességét mérlegelve a
gyermek kora alapján fog dönteni a szülői gondoskodás mértékéről. Az idősebb
gyermekek bár bizonyították rátermettségüket, fejlődési képességüket (már többet is
invesztált beléjük a szülő), és önállóságuk miatt kevesebb gondoskodást igényelnek.
A fiatalabbak még jelentősen rászorulnak a szülői gondoskodásra, fejlődési
képességük/sikerességük is kétségesebb, gyengeségük miatt nagyobb terhet jelentenek
szüleik számára és jobban ki lesznek téve annak, hogy lemondjanak róluk,
elhanyagolják őket vagy bántalmazzák őket.
c) A gyermek neme is befolyásoló tényező (Trivers és Villard).
Az erőforrás szegényesebb időszakaiban a szülők úgy mennek biztosra, ha néhány,
de biztosan megszületendő utód (anyai bizonyosság) reményében lánygyermekeik
felé fordítanak nagyobb figyelmet és törődést.
Amikor erőforrásokban való ellátottság stabilabb és bőségesebb, akkor a
bizonytalanabb kimenetelű (apai bizonytalanság), de potenciálisan több utódot ígérő
fiúgyermekek támogatása a kifizetődőbb.
Az anya jellemzői:
a) Az anya életkora. Minél fiatalabb egy anya, annál nagyobb a valószínűsége annak,
hogy több gyermeknek tud életet adni, tehát a szülői ráfordításban, gondozásban több
kockázatot fog vállalni. A tizenévesen szült nők gyermekei sokkal inkább
lemondanak a nevelésükről, vagy sokkal inkább ki vannak téve fizikai
elhanyagolásnak. Evvel ellentétben, egy anya annál gondosabb és törődőbb lesz,
minél inkább csökken a lehetősége új gyermek vállalására.
b) Proximatív tényezők: anya családi körülményei, képzettsége, személyisége.
c) Anya társas támogatottsága. Az, hogy az anya milyen mértékben kap fizikai vagy
érzelemi segítséget a közvetlen környezetéből alapvetően hat az anyai ráfordítás
mértékére és minőségére. A női kortársak vagy a nagymamák részvétele a
gyermekgondozásban és az apai részvétel is elősegíti az anyai gondoskodás mértékét.