Leopold von Ranke: Az újabb kori történelem szakaszairól.

In:
Történetelmélet II (szerk. Gyurgyák János- Kisantal Tamás) Budapest,
2006.
Leopold von Ranke
 német történész, Wiehben született
 tanulmányok Lipcsében – teológia, klasszika filológia
 berlini egyetem tanára
o szemináriumok
o levéltárak használata
o forráskritika
 kritikai történetírás
 történetíró feladata – wie ist eigentlich gewesen
 nem tökéletes objektivitás – ilyen nincs is – saját korának előítéleteit kell száműzni
 állam célja az emberiség civilizálása – politikatörténetre koncentrál
Az újabb kori történelem szakaszairól
 kiindulópont – római kor
 alapfogalmak – haladás, „vezető eszmék”

Hogyan kell felfogni a haladás fogalmát a történelemben?

 filozófusok – 1 adott ősállapotból halad valamely pozitív cél felé

o 1 általános vezető akarat viszi előre

o emberiségben rejtve lenne a szellemi természetének egy olyan vonása, amely a

dolgokat szükségszerűen egy meghatározott cél felé viszi

o filozófiailag nem tartható, történelmileg nem bizonyítható

 filozófiailag azért, mert megszünteti a szabad akaratot

 azért, mert vagy Istenek az, emberek, vagy semmik ez esetben

 történelmileg azért, mert az emberiség nagyrészt még az ősállapotban van – ez a

kiindulópont – tehát akkor mi a haladás?

 ennek vannak elemei, amelyek a római – germán nemzetben rögzültek

 létezik egy lépésről – lépésre kibontakozó szellemi potenciál – az ember

szellemtörténeti hatalma az egész történelmet áthatja

 ez olyan mozgás, amely az őskorban kezdődött, bizonyos állandósággal ma is tart

 DE egyetlen népességrendszer vesz részt benn, más népek ki vannak zárba belőle

 ezek sem az állandó haladás állapotában vannak

 PL. Ázsia

o kultúra bölcsője, több kultúrtörténeti korszakot megélt, de haladás visszafelé

csúszott

 a legvirágzóbb korszaka a legrégebbi, majd folyamatos hanyatlás –

mongol betöréssel végérvényesen vége

o földrajzi hipotézis – Nagy Péter – a kultúra körbefut a földgolyón, Keletről jön

és oda is tér majd vissza

 évszázadok egyidejű fejlődése egyidejűleg átfogja az, emberi lényeg/ képesség egészét

o PL. művészet 15 – 16. század virágkor, 17 – 18. század hanyatlás

o ugyanez a helyzet a költészettel

o csak pillanatok, amikor valóban előbbre lép, de az évszázadok során fejlődni

fog

 tehát kitárhatjuk a földrajzi fejlődéstörvényt + fel kell tételeznünk, hogy

elpusztulhatnak azok a népek, amelyeknél a fejlődés nem foglal magában állandóan

mindent

 nagy szellemi irányvonalak hol elkülönülnek, hol egymáshoz kapcsolódnak

o + mindig akad 1 meghatározott irány, ami előtérbe kerül

o pl. 16. század vallási elem túlsúlyba, irodalmi viszont háttérbe

o pl. 18. század haszonelv túlsúlyba, művészetek hattérbe

  minden korszakban van egy, meghatározott irány, ezen múlik a fejlődés

 vagy a haladás, abban áll, hogy minden nemzedék tökéletesen meghaladja az előtte

járókat?

o de ekkor minden nemzedék csak egy lépcsőfok, nem vonatkozik közvetlenül

Istenre

o NEM, minden korszak közvetlenül Istenre vonatkozik, értéke az, hogy létezik

 tehát az a lényeg hogyan gondolkodtak / éltek egy korban az emberek

o bizonyos alapeszméktől eltekintve minden kornak megvan a maga irányvonala

 másodsorban az egyes korszakok közötti különbséget kell észrevenni – bizonyos

haladás van – de ez nem egyenes vonalú, inkább áramlás + Isten előtt az emberiség

valamennyi nemzedéke egyenlő jogú

 Haladás növekedést feltételez anyagiak terén – itt nincs visszalépés, még ha nincs is

nagy fejlődés

 morális eszmék is fejlődhetnek

 szellemi szempont is – többen jutnak hozzá, de nem jobb, mint pl. Homérosz

Történelemben hogyan kell vélekedni az úgynevezett vezető eszmékről?

 hegeli iskola – emberiség története logikai folyamatként játszódik le

 skolasztikus – pusztán az eszmének lenne önálló élete, az ember csak árnyék, aki

eszmével töltődik fel

 világszellem cselvetés révén hozza létre a dolgokat, az emberi szenvedélyt használja –

ez panteizmushoz vezet

o az emberiség keletkezőfélben lévő Isten, aki a saját természetében rejlő

folyamat révén önmagát hozza létre

 vezető eszmék – uralkodó tendenciák

 o tehát évszázadok nagy tendenciáit kell szálaira bontani az emberiség nagy

történelmét kell felgöngyölíteni – ez nem más, mint tendenciák együttese

 haladás fogalma nem alkalmazható a zseni teljesítményére – az istenivel ezek

mindegyike közvetlen viszonyban áll

o pl. Thuküdidész – a történetírás atyja – tehát felülmúlhatatlan

 kevésbé lehet haladást feltételezni a vallás, egyén morális létezésében – ok – közvetlen

viszony Istennel – legfeljebb a korábbiak nem voltak tökéletesek

 de a kereszténység megjelenése óta nincs és nem is lehet haladás

o pl. görögöknél bosszúállás – kereszténység söpörte el

 kereszténység magvát nem a korábbi korok készítették elő, hanem az egy hirtelen

isteni jelenség

 DE haladást kell feltételeznünk, ami a megismerésre, természet fölötti uralomra

vonatkozik

 emberiség eszméinek expanziója szakadatlan haladás állapotában van – egzakt

tudományok megreformálásában

 szellemtudományokban van-e fejlődés? (filozófia, politika)

o filozófia – formális tekintetben nincs, Arisztotelészhez térnek vissza

o politika ugyanez – általános alaptételek maradtak, max. nagyobb tapasztalat

o történetírásra is ez vonatkozik

 mást lehet csinálni

 más tényezők bevonása

 történelmet egységként fogjuk fel