2013. december XVI. ÉVFOLYAM 4.

szám

a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa

A mérleg két
oldala
Nem könnyű feladat mérleget vonni egy olyan időszakról,
amely talán még az aktív dolgozók számára sem mindennapi
eseményeket, történéseket ölel fel.
Nehezíti az értékelést az a tény is, hogy a nyugdíjas lét más
körülményeket, lehetőségeket biztosít számunkra, ezért sok-
szor akaratlanul is olyan helyzetek pozitív vagy negatív részt-
vevői, szenvedői lehetünk, amelyek korábban elképzelhetet-
lennek tűntek. Talán az idősebb emberek érzékenyebbek, és
ezeket nem tudjuk egyformán kezelni.
Talán nehezíti a megítélést az is, hogy sokszor bizonyos
dolgokról nem teljes az információ, vagy éppen valamiféle
sértődöttségből nyilatkozunk…
Ugyanakkor szerencsések is vagyunk, hiszen kisebb-nagyobb
személyi változással már a második ciklus végén járunk, és
elfogadott Alapszabályunknak megfelelően működtünk és
működünk. Minden évben küldöttértekezleten számoltunk be
munkánkról, rendben megtartottuk elnökségi üléseinket, végre-
hajtottuk a munkatervünkben megfogalmazott elképzeléseinket,
klubjaink egyre magasabb színvonalon, sokszor egymást segítve
végezték munkájukat. Végül, de nem utolsósorban reszorto-
saink, aktivistáink – sajnos legtöbbször ugyanazon kevesek –
önzetlenül segítették a különböző programok szervezését.
Tevékenységünkről A Mi Lapunk hasábjain is folyamatosan
tájékoztattuk nyugdíjasainkat. Talán elég lenne elővenni és
fellapozni az elmúlt évek lapszámait, és magunk is megdöb-
bennénk utólag, hogy mennyi minden történt, és mennyi
mindent tettünk. Sajnos közben az idő is telt…
Nézzük a konkrét történéseket!
Minőségi változások
Megválasztásunk után munkánk még a megszokott szervezeti
és szabályozási keretek között indult el. Az elnökség, az egyre
hatékonyabban és önállóbban működő regionális felelősök és
a stabilan működő klubok megléte mellett a minőségi ténye-
zőkre helyezte a hangsúlyt. Ezt az akkori országos parancsno-
kok is méltányolták, hiszen arra az időre tehető a korszerűsített
VPOP-NYOSZ Megállapodás megkötése, de nem véletlen az
sem, hogy első ízben kapta meg a NYOSZ a Vám- és
Pénzügyőrségért Érem arany fokozatát! Ez utóbbi már a várha-
tó átszervezési időszakra esett.
Az új megállapodás pedig konkretizálta azokat a jogokat
és kötelezettségeket, amelyek nem szerepeltek a korábbi 4.
számú VPOP-parancsban, és a gyakorlatban más problémát
okoztak. Ezzel már egyedülálló lehetőséget kaptunk arra,
hogy munkánkat tervszerűen, stabil anyagi keretek között
végezhessük.
Különösen fontos volt a helyi klubok támogatása a postázás,
elhelyezés, szállítás területén. Rögzítettük az országos és regio-
nális találkozók megtartásának feltételeit, a kirándulások és
egyéb rendezvények anyagi támogatásának mikéntjét stb.
Sikerült elérni az egyre színvonalasabb, évenkénti regioná-
lis találkozók összehívását, ahol az illetékes vezetők látják
vendégül nyugdíjasainkat, tájékoztatván őket a szervezetre
háruló feladatokról.
Változatlanul sikeres kirándulások mellett – melyek közül
több anyagilag támogatott volt – igény mutatkozott az ún.
önköltséges szervezésekre is. Ezenkívül sok-sok színes prog-

Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket

és boldog új esztendőt kívánunk!
Tudósítóinknak és cikkíróinknak megköszönjük az értékes gondolatokat,
munkájukra számítunk 2014-ben is.
Szerkesztőség
ram (színház, múzeum, vetélkedő, kiállítás, főzőverseny stb.)
szolgálta a kellemes időtöltést.
Szociális területen a klubok helyi rálátása és segítsége, vala-
mint az alapítvány működése emelhető ki. Ez utóbbi működé-
sével kapcsolatban a szervezeti és szabályozási változások
miatt új feladataink lesznek.
Továbbra is lehetőségünk volt az aktív nyugdíjasaink elisme-
résére, ami az ezredesi rendfokozattól a dísztőrön át a külön-
böző érmek és dicséretek odaítéléséig terjedt. Külön köszönet
ezekért…
A Nyugdíjasokért plakettünket több, munkánkat segítő aktív
vezetőnek adtuk át. A megújított plakettet legutóbb a kegyeleti
dolgainkat segítő Bohács Tamás alezredesnek, valamint Sidó
Géza ny. ezredesnek és Köpf László ny. tanszékvezetőnek
adtuk át.
Kapcsolataink mind a VPOP, mind a NAV legfelső vezetésé-
től a regionális és alsófokú szintekig példamutatóan alakultak.
Különösen fontos és hatékony a humánpolitikai apparátussal
kialakított kapcsolat.
A lehetőségeinken belül nagy hangsúlyt helyezünk az infor-
mációáramlás biztosítására. A Mi Lapunk teljes és színes képet
ad eseményeinkről és gondjainkról egyaránt. A beküldött cik-
kek és fényképek bemutatkozási, egyben a többi klubbal való
ismerkedési lehetőséget nyújtanak az olvasóknak. Létszámunk
növekedése miatt növeljük a példányszámot is.
A kezdeti számítógépes tanfolyamok szervezése után bein-
dult a www.navnyugdijasok.hu honlapunk, ami egyre több, és
főként friss információt tartalmaz.
Új helyzet, új feladatok
A NAV tv. hatálybalépésével a vám- és pénzügyőrség életében új
helyzet alakult ki nem csupán az aktív szervezet, hanem a NYOSZ
tekintetében is. A NAV tv. mellett a korábbi Hszt. csak eltéréssel
alkalmazható, és kiadták az azóta már módosított Foglalkoztatási
Szabályzatot, amely szintén érinti a nyugdíjasokat.
Okafogyottá vált a korábban megkötött VPOP-NYOSZ
Megállapodás is, hiszen az adóágnál nyugdíjas szervezet nem
működött.
Valószínűleg szervezetünk pozitív működése és megítélése
is közrejátszhatott abban, hogy dr. Vida Ildikó asszony, a NAV
elnöke írásban támogatta a NYOSZ elnökségét arról, hogy a
tevékenységét most már az új szervezetre kiterjesztve végezze.
Ehhez a feltételeket a nem kis előkészítő munka után 2011.
december 27-én aláírt NAV-NYOSZ Megállapodás fogalmazza
meg. Ez tartalmazza azokat a jogokat és kötelezettségeket, ame-
lyek a korábbiban szerepeltek. Mindezek vonatkoznak az adó-
ági főigazgatóságokra és igazgatóságokra is, így lehetőség nyílt
az adóági klubok megalakítására. A klubok utazási programjai-
hoz az előző, Budapest-centrikus gyakorlatot módosítva pénz-
ügyi fedezetet kaptunk autóbuszok bérlésére. Ezzel a vidéki
klubok lehetőségei javultak, és igazságosabbak lettek az utazá-
si feltételek.
Szerkesztői üzenet
Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2014 márciusában
megjelenő következő számunkhoz február 10-éig szíves-
kedjenek eljuttatni írásaikat és papír- vagy JPEG-
formátumú fényképeiket a gados.julia@gmail.com elekt-
ronikus levélcímre vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest Pf.
68 postacímre. Kérem továbbá, hogy szíveskedjenek
írásaikat maximum másfél oldalra korlátozni (12-es
betűméret, másfeles sortávolság).
2
Bővülő klubhálózat
A legnehezebb feladat ezek közül – a semmiből történő adóági
klubok megalakítása – erre az évre esett, és nem kis fejtörést,
munkát, összefogást, leterhelést igényelt tőlünk. Munkánk a
nevünk megváltoztatásával, az adó-főigazgatóságok megkere-
sésével kezdődött. Az elnökségünkbe kooptált három adóági
nyugdíjastársunk, regionális felelőseink és klubvezetőink hat-
hatós segítségével folyamatosan alakultak meg az új, adóági
nyugdíjasklubok.
Ezt a kiemelkedő munkát tetézte meg az első országos klub-
vezetői tanácskozás megszervezése és megtartása, a jövőbeli
egységes gyakorlat szerinti működést elősegítendő.
Ahhoz azonban, hogy ez jogilag is megfelelő legyen, szük-
ségessé vált új Alapszabály megalkotása is. Ez többszöri meg-
vitatás és észrevételezés után körvonalazódott, s most elfoga-
dásra ajánljuk a küldöttértekezletnek azzal, hogy majd egyéves
közös működés után a tapasztalatok birtokában rögzítsük, s
fogadjuk el végleges formájában.
Nagyobb fejtörést okoz számunkra a Foglakoztatási Sza-
bályzat ránk vonatkozó része. Ez érinti a szociális gondosko-
dás, az egészségügyi ellátás, a kegyeleti eljárás területét, sok
esetben a korábbiakhoz képest hátrányos módon. Ezzel kap-
csolatban komplett előterjesztést készítettünk a problémák
megvitatására.
Szintén javaslatot készítettünk a VPOP által létrehozott
Nyugdíjas Alapítvány működtetésére.
Reméljük, hogy felvetett kérdéseinket megvitatják, és kedve-
zően bírálják el.
Érdek-képviseleti munkánkban rajtunk múlóan próbáltuk
kezelni a szolgálati járadékosaink helyzetét. Sokan közülük
nálunk is tisztségviselők, és mint Alapszabályunkban rögzítet-
tük, továbbra is számítunk minden járadékosra.
Megoldásra vár a megnövekedett létszámunk következtében
bővülő feladatok ellátása, a szabályos működés, a számítógé-
pes nyilvántartás megvalósítása érdekében szükséges admi-
nisztrátori létszám kérdése.
Érzékeny pontja nyugdíjasainknak az ún. szanatóriumi keze-
lés (ma az aktívaknak járó rekreációs pihenés) lehetőségének
visszaállítása.
Nem véletlenül próbáltuk jelezni újságunk hasábjain, inter-
netes honlapunkon egyes kétkedőknek, hogy bizonyos progra-
mok nem véletlenül maradtak ki az elnökség által elfogadott
idei munkatervből, hiszen erre az évre lett előrehozva egy
másik jelentős esemény, a decemberi vezetőségválasztó köz-
gyűlés. Ezen a ciklust záró küldöttértekezleten kell megválasz-
tani, most már az adóági klubokkal kibővülve, az új helyzetnek
megfelelő új vezetőséget. Itt kell elfogadni a módosított
Alapszabályt, ezzel is lehetővé téve, hogy a következő év a NAV
NYOSZ életében tiszta lappal kezdődjön.
A beszámoló közel sem teljes. Nem beszéltünk a személyes
találkozók sokaságáról, a jó hangulatú összejövetelekről, a
szomorú kegyeleti eseményekről, az elismerések felemelő
pillanatairól, a NAV Galéria új kiállításáról, a zenekarunk hang-
versenyeiről, a múzeumnak adott tárgyainkról stb.
Aki olvassa újságunkat, böngészi honlapunkat, veszi a fárad-
ságot, és találkozni kíván a volt munkatársaival, az teljes képet
kap arról a munkáról, amit a NYOSZ elnöksége, klubvezetői,
aktivistái, tagjai önzetlenül végeznek.
Köszönet nekik, köszönet a NAV vezetőinek és munkatár-
sainak.
Az új vezetésnek sok sikert és jó munkát kívánunk!
Czikora András
nyugalmazott vezérőrnagy,
a NAV NYOSZ elnöke
Országos klubvezetői tanácskozás
Nyugdíjas szövetségünk életében történelminek nevezhető
eseményként jegyezhetjük fel az utókor számára 2013. szep-
tember 25-ét. E napra hívta össze az elnökség a széles e hazá-
ban működő valamennyi NAV-nyugdíjasklub vezetőjét közös
tanácskozásra.
E találkozó célja legfőképpen egymás megismerése volt.
A márciusi közgyűlés óta igencsak megszaporodott, újonnan
alakult adóügyi nyugdíjasklubok vezetői nem csupán az elnök-
séggel és a vám- és pénzügyőri klubvezető társaikkal ismerked-
tek, hanem egymással is, hiszen az 1987-ben megalakult APEH
egykori munkatársai leginkább régiójukon belül tartottak mun-
kakapcsolatot kollégáikkal, országosan nem igazán.
A régiónként helyet foglaló meghívottak élénk beszélgetése
arról árulkodott, hogy több helyen gyümölcsöző kapcsolat
alakult ki az adóügyi és a vám- és pénzügyőri klubok között.
A kölcsönös bemutatkozás során a klubvezetők erről örömmel
számoltak be, és többen köszönő szavakkal illették azokat a
régiófelelősöket, akik fáradságot nem kímélve segítettek a
tapasztalattal nem rendelkezőknek klubjuk létrehozásában.
Czikora András nyugalmazott vezérőrnagynak, a szövetség
elnökének meghívását elfogadva Kiss Ferenc, a NAV pénz-
ügyi és erőforrás-gazdálkodási elnökhelyettese, Poór Jenő
humánpolitikai főosztályvezető és Kosztyu János, a NAV
KEKI főosztályvezető-helyettese is megtisztelte jelenlétével az
eseményt. Kiss Ferenc hozzászólásában megerősítette, hogy
a NAV vezetése a jövőben is minden erkölcsi és főleg anyagi
támogatást megad a nyugdíjasainak. Nemcsak az újonnan
alakuló adóági, de elvétve a pénzügyőri klubok is küzdenek
a megoldatlan helyiség problémájával. Ez ügyben a főigazga-
tóságoknak kell segítséget adni, a régiófelelősök, klubvezetők
hozzájuk forduljanak. A NAV támogatja a nyugállományúak
rendezvényeit.
A találkozó betöltötte szerepét. Lehetőséget adott a frissen
alakult klubok vezetőinek, hogy személyesen megtapasztalják,
milyen is egy komoly, huszonegy éves múlttal, tapasztalattal
rendelkező szervezet részesének lenni. Fogalmat alkothattak
az itt folyó munkáról, amelyből szintén ki kell venniük a részü-
ket önként vállalt feladatként. De ízelítőt kaphattak abból a jó
hangulatból is, amely az összeszokott, egymást ismerő vám- és
pénzügyőri csapatot jellemzi, azt a közösséget, ahová mostan-
tól ők is tartoznak.
b.g.j.

Köszöntő
az Idősek Világnapja alkalmából
Budapest, 2013. október 1. hez a családban és munkahelyen egyaránt. Mindez az idő-
Szívből és szeretettel köszöntöm a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sebb generációk szívét melegséggel, békességgel tölti meg.
valamennyi nyugállományú dolgozóját az Idősek Világnapja Várnai Zseni költőnőnk szép soraival kívánok minden
alkalmából, melyet az ENSZ döntése alapján szerte a világban nyugállományú munkatársamnak jó egészséget, tartalmas,
23 éve már, hogy október 1-jén ünneplünk! boldog életet:
Ezen az őszi napon köszöntjük mindazokat az embereket,
akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk Várnai Zseni: Úgy tégy, mintha örökig élnél
mögött. A történelem során mindig meghatározó volt az
idősek nevelő szerepe. Bölcsességük, tapasztalataik átadása Úgy tégy, mintha örökig élnél,
termékeny talajra talál a fiatalokban. Segítségükkel ápoljuk Úgy folytasd minden dolgodat,
a hagyományainkat, száll generációról generációra a sok Mintha már semmitől se félnél,
tudás. A fiatalok pedig az idősek révén fedezhetik fel saját Az elmúlás se riogat...
gyökereik gazdagságát. Általuk sajátítják el azt a képességet, Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy azt értékeljék, ami valóban értékes és el nem múló. Hogy jön a Perc!
Ezért fontosnak tartom a hiteles, nemzedékek közötti kap- S mindent bevégzel...
csolatok nevelő hatásának kihasználását az egyre növekvő, Megszűnsz létezni,
generációk közötti szakadék kiigazítására. Erre törekszünk a Nem leszel!
Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál is, elsősorban a Nyugdíjas Mintha sohase lettél volna...
Szövetség és a Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézet S ez lenne minden élők sorsa?!
aktív közreműködésével szervezett kulturális és ismeretter-
jesztő programok révén, melyek során lehetőség nyílik arra, Ne gondolj erre,
hogy a különböző generációk közelebb kerüljenek egymás- Nem szabad!
hoz. A NAV Nyugdíjas Szövetség bővülésével egyre több Csak folytasd minden dolgodat.
nyugállományú, hivatásos és kormánytisztviselő volt munka- Úgy tégy, mintha örökig élnél!
társunk részére nyílik alkalom a közös megmozdulásokon Hinned is kell, hogy így igaz.
való részvételre, az egymással való rendszeres találkozókra. Megérik majd munkád gyümölcse,
Szeretettel gondolunk idős embertársainkra, nemcsak Kertedből kipusztul a gaz...
ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz tudásukkal, Teremtő zápor hull a földre,
kitartásukkal, bölcsességükkel ők is mindig a rendelkezé- Jogod van fényre
sünkre állnak. Azt gondolom, hogy valamennyiünk köteles- És örömre....
sége hozzájárulni a nemzedékek közötti harmónia, odafigye- Dr. Vida Ildikó,
lés, közösségi gondolkodás és összetartozás megteremtésé- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke

3
 K L U B H Í R E K
Bemutatkozik az APEH
Nyugdíjasklub Veszprém
Ebben az évben, 2013-ban ünnepelte az APEH Nyugdíjasklub
Veszprém a megalakulásának ötéves évfordulóját. 2008. január
24-én gyülekeztek a nyugdíjasok az alakuló ülésre. Ezen a
napon döntöttek klub alapításáról, megválasztották a vezetősé-
get. A klub vezetésére Ferencsik Évát kérték fel. Éva ettől a
naptól vezeti, szervezi a klub tevékenységét, munkáját segítik
a vezetőségi tagok, aktív klubtagok, akik egy-egy programot
javasolnak és megszerveznek.
A megalakulást követően a klub csatlakozott a Veszprémi
Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetéhez, és belépett az Életet
az Éveknek Országos Szövetség Veszprém megyei szervezeté-
be. Havi rendszerességgel rendezik meg a Veszprémi Nyugdíjas
Klubvezetők Fórumát, ahol klubvezetőnk vagy helyettese részt
vesz. Igy lehetőségünk nyílik a városban nyugdíjasok részére
szervezett, és egyéb programokon részt venni. 2013-ban csatla-
koztunk a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos
Szövetségéhez.
A nyári hónapok kivételével havi rendszerességgel találko-
zunk minden hónap első csütörtökjén a Városi Művelődési
Központban. Az elmúlt években több alkalommal járt nálunk
meghívott vendég. Az egyik leglátogatottabb programunk,
amikor Máthé Éva és férje, László vetítéssel egybekötött
élménybeszámolót tart külföldi útjaikról. Több alkalommal
jártunk Horvátországban, úticélunk minden alkalommal a
tengerparti Opatija volt. Köszönet klubvezetőnknek Ferencsik
Évának, aki minden évben áldozatos munkával szervezi ezeket
a kirándulásokat.
Évente részt veszünk a megyei nyugdíjas majálison. Jártunk
az Idősek Akadémiájára, a Laczkó Dezső Pedagógus Klub
Dr. Borsi Lőrinc Nyugdíjas Szabadegyeteme rendezvényeire.
Részt veszünk az Idősek Világnapja városi rendezvényén,
Idősek karácsonyán. A volt munkahelyünk által szervezett
nyugdíjas találkozón, ahol a klubfoglalkozásokra nem járó
társainkkal is találkozhatunk. Évente rendezünk karácsonyi
előzetest, egy-egy alkalommal szilveszteri előzetest.
Az ötéves évforduló alkalmából a csopaki üdülőben talál-
koztunk, ahova alapító klubtagokat, jelenlegi klubtagokat hív-
tunk, vendégeink is voltak, így többek között társklubunk, a
Vám- és Pénzügyőrség Veszprémi Nyugdíjasklubjának képvise-
lői, a volt munkahelyünk jelenlegi igazgatója, szakszervezeti
vezetője, a Városi Nyugdíjas klubvezetők Fórumának vezetője.
Kint a szabadban, bográcsban főztünk, és kellemes beszélge-
téssel töltöttük el a délutánt.
Vajda Tamásné
Őszi színpompa
Fokozott várakozással indultak Szarvasra a Gyulai Vám- és
Pénzügyőri Nyugdíjasklub tagjai októberi egynapos kirándulá-
sukra. Nem véletlenül terveztük a programunkat épp ekkorra
– a kirándulás legfőbb célja, a Szarvasi Arborétum ugyanis
ősszel, lombhullatás előtt lélegzetelállítóan szép, leírhatatlanul
színpompás.
A Szarvasi Arborétumot (Pepi-kertet) a 1800-as évek végén az
olasz származású Bolza család alapította. A 82 hektáros területen
4
. . . .
több mint 1600 növényritkaság található, amelyek megélhetésé-
hez jó klímát ad a szarvasi táj. Gazdag az állat- és madárvilága,
számtalan ritka gombafaj fellelhető a parkban. A szabadon kószá-
ló pávák kézből etethetők. A park ritka példányai közé tartozik
többek között a mocsárciprus, virginiai varázsmogyoró, páfrány-
fenyő. Az erdei sétát követően tértünk be a Mini Magyarország
mekatt parkba, ahol rövid idő alatt több évszázad hagyománya,
főleg építészete elevenedett meg a szemünk előtt. A kicsinyített
épületek általában 1:25 léptékűek, élethűek, időtálló anyagból
készültek. A jelenleg huszonkét darabból álló kiállítás nevezetes
épületei közül néhány: Országház, Széchenyi Lánchíd, Széchenyi
Gyógyfüdő, Jáki templom, Esztergomi bazilika, Gyulai vár, Egri
vár. Kirándulásunk záró felvonásában a Holt-Körösön hajókáztuk
a Katalin II. sétahajóval, amelynek kapitánya rövid időre átadta a
kormányzást vállalkozó kedvű utasainak. Sétahajókázás közben
megtekinthettük a folyó partján lévő Milleneumi emlékművet, a
Magyarország közepe emlékművet, a Bolza kastélyt, a Holt-ágak
találkozása hidat, mocsárciprusokat, napozó mocsári teknősö-
ket, valamint a szebbnél szebb és értékesebb nyaralókat.
Az élményekkel teli kirándulást egy ízletes ebéd elfogyasz-
tásával zártuk a szarvasi Vadászkürt vendéglőben.
Pataki Mihály
Vámosok a paksi atomerőműben
A pécsi és szekszárdi vám- és pénzügyőri klub közös szervezés-
sel mintegy 4 órás látogatást tett a Paksi Atomerőműben. Nagy
várakozással és kíváncsisággal voltunk az ország villamosener-
gia-igényének 46%-át adó nukleáris üzem iránt. A hatalmas
üzemhez közeledve világhírű tudósok mellszobrai között sétál-
tunk a Látogatóközpontba, amely modern interaktív kiállítással
várja a látogató csoportokat, így bennünket is. Hasznos infor-
mációkhoz jutottunk. Köszönhető természetesen a szakszerű
idegenvezetőnknek, akitől megtudtuk azt is, hogy nagyon fon-
tos elfogadtatni a lakossággal az atomenergia eszméjét.
Az izgalmas kiállításon hallhattuk, hogy pl. az atomerőmű
reaktorblokkjainak hűtéséhez másodpercenként 100 köbméter
vizet emelnek ki a Dunából, mely dolga végeztével visszakerül
ugyanoda. Elhangzott, hogy az atomerőmű körül mért sugár-
zás bőven a határérték alatt van, semmilyen veszélyt nem
jelent sem az ott dolgozókra, sem a lakosságra.
Látogatásunk legizgalmasabb része természetesen – már
amennyire lehetett – maga az energiatermelés, az „üzem”
megtekintése. Ehhez füldugót és sisakot kellett felvennünk. Így
a szemünkkel láthattuk a hatalmas irányító központot, a reak-
torokat, amelyekben a maghasadás révén a turbinák közbeik-
tatásával energiát állítanak elő. Tizenegy emelet lépcsőzés fel
és le, közben pokoli a hőség. Bizony, kissé fárasztó volt, de
megérte, mert nem mindennapi látványban volt részünk.
Patikatisztaság és rend, fegyelem mindenütt!
De még nem ért véget a program, az Atomenergetikai
Múzeum meglátogatása volt még hátra, mely Európában egye-
dülálló. Egy éve nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára,
és nagy népszerűségnek örvend, hiszen láthatók itt az atom-
erőmű építésére és üzemeltetésére vonatkozó dokumentumok
és tárgyi emlékek. Továbbá az atomerőmű történetéhez kap-
csolódó képzőművészeti alkotások, reklámtárgyak, az erőmű-
nek adományozott kitüntetések, emlékplakettek és ajándékok,
az erőmű kiadványai, műszerei és technikai eszközei. Szóval,
ezt látni kell! Közben elgondolkoztatott a tárlatvezetés: Mint
egykori vámszakmabeli tudom, hogy vámellenőrzés mellett
valósult meg talán az ország eddigi legnagyobb beruházása az
alapkő letételétől az 1992. évi próbaüzemig. Mint vámosok, ott
voltunk az építkezésen mindvégig, és ott vagyunk ma is, mint
a NAV. Feltűnt, hogy egyetlen szót sem hallottam a vámról,
pedig nagy szerepe volt és van ma is. E kérdésben konzultál-
tam a látogatás befejeztével Bodajki Ákos munkatárssal. Örült
a felvetésemnek, és különösen örülne annak, ha valamilyen
tárgyi dokumentum (bármi, ami a testületre utal, pl. vámok-
mány, ruházat, eszköz, pecsét, stb.) az ott kialakításra kerülő
„vámos vitrinbe” kerülne. Megígértem neki, hogy ez ügyben
javaslatot fogok tenni a szakági regionális főigazgatónknak.
S ezt már meg is tettem. Remélem, hogy meg is fog valósulni.
Az ígéret elhangzott.
Az üzemi látogatás után kissé elfáradva és nagyon megéhez-
ve (dél már jócskán elmúlt) buszra „szálltunk”, és irány
Szekszárd. Ott az ismert „törzsvendéglőben”, a Toscana étte-
remben elfogyasztottuk a finom ebédünket, majd a búcsú
következett. A szekszárdiak maradtak, mi, pécsiek pedig busz-
ra szálltunk, és irány Pécs!
Köszönet Szabó László szekszárdi és Fehérné Kovács Tünde
pécsi klubvezetőknek a nagyon jónak értékelt közös kirándu-
lás megszervezéséért.
Varga Imre
régiófelelős
Jegyzőkönyv
Tárgy: Túra autóbusszal, a pesti barátainkkal Kassára, Borsiba.
Jelenlévők: Miskolciak 12-en voltunk, a pestiekkel együtt meg-
töltöttük a 40 fős autóbuszt.
Miskolc, 2013. október 9.
A volt kollégák, klubtagok találkoztunk 2013. október 9-én, 8 óra-
kor a miskolci Tiszai pályaudvar előtti parkolóhelyen. Ezt köve-
tően Budapestről az IC-vel megérkeztek a pesti klubtagok Kulcsár
Sándorné Zsuzsa klubvezető társaságában. Az autóbuszon a
kiválóan felkészült idegenvezető a programunkhoz illő, szuper
„történelemórát” tartott. Dicséretes tájékoztatást kaptunk. A
magyar–szlovák határt Sátoraljaújhelynél léptük át. Irány Borsi, a
Rákóczi-kastély. A belépés előtt, Rákóczi Ferenc szobránál egy
kiváló – Rákóczi életét bemutató – tájékoztatást kaptunk. A kas-
tély jelenleg felújítás alatt van, nagyobb része romos. A múzeumi
rész rendezett, bőséges látnivalót adott. Következett Kassa. A
város történelmi hangulata meghatározó az ide látogatóknak.
Amit meg lehetett nézni, azt nem hagytuk ki. A kassai dóm láto-
gatása volt az utolsó, Rákóczi sírhelyénél elénekeltük a magyar
himnuszt. A kirándulás – köszönjük Zsuzsának – igazán jól sike-
rült. Köszönjük a kiváló idegenvezetést. Az autóbusz maximáli-
san kényelmes volt, melynek vezetője hozzájárult a túránk sike-
réhez. A társaság jól érezte magát, úgy láttam, az alkalmon
barátságok is kötődtek. Estére értünk Miskolcra, a pesti barátaink
vonattal mentek tovább.
Köszönöm mindenkinek – jó volt! Sok fotót készítettem, ami
a Facebookon elérhető.
Jegyzőkönyvvezető, emlékezést készítő
Kecskés János
klub titkár

Gyógyház

Húszas évek közepétől, Korszerű és kényelmes,

vetődött fel éppen, Gyógyászatnak Háza,
jó terveket készítsenek, pihenés és szabadság vár,
gyógyvíz mellett építsenek. minden VÁM családra.

Megtörtént a telekvásár Nyugalmazott Pénzügyőrök,

huszonnyolc nyarában, töltik meg a házat,
jövedéki bírságalap, csendélet és nyugalom,
került a kasszába. járja át a tájat.

Telekvásár, építkezés, NAV-égre, hogy itt vagyunk,

Együtt Hévízen
A NAV székesfehérvári nyugdíjasai október közepén két
napot töltöttek Hévízen. A busz 35 fős utazóközönségét kb.
fele-fele arányban tette ki a pénzügyőri, illetve az adóági klub
tagsága. Dél körül értünk az üdülőbe, így az adós kollégák
még az ebéd előtt megcsodálhatták Hévíz egyik legpatiná-
sabb és legrégibb üdülőjét, immáron azt a helyet, ahol a
jövőben bizonyára kellemes napokat töltenek majd család-
jaikkal. Mindenki szabadon rendelkezhetett a két nappal.
A késő nyári melegben néhányan a tóra, mások a kórházi
fedett fürdőbe mentek, megint mások a kirándulást, városné-
zést részesítették előnyben.
Jómagam párommal az újjávarázsolt Keszthely városában
tettünk egy nagy sétát, majd megnéztük a híres Cadillac-
múzeumot. Megcsodáltuk a Keresztapa c. filmben szereplő
eredeti autót, amely egy árverés során került a múzeum tulaj-
donosának birtokába. Vacsora után kötetlen, estébe nyúló
Park felőli úton,
beruházás, felújítás,
Vám-os, Nav-os együtt,
Hé-vízében fürödhetünk,
téglajegyen megvásárlás. Gyógyházában pihenhetünk.
borozgatás közben ismerkedtünk egymással. Az adós kollégák
még egy játékot is hoztak az estére, ami próbára tette elnyűtt
memóriánkat. Másnap, a reggeli után a Gyógyház vezetősége
részéről kaptunk egy tájékoztatót az üdülő történetéről és a
beutalási lehetőségekről, valamint kézhez kaptunk egy általá-
nos tájékoztatót a NAV üdülőiről, pihenőházairól. Köszönjük!
Az adóági klubtól Csarnó Hédi a fényképpel, Sipos Mari egy
kedves verssel járult hozzá e pár sorhoz. Külön köszönet Fülöp
Zolinak, aki mögött biztonságban érezhettük magunkat a busz-
ban, és legfőképpen Dobos Károly klubvezetőnek, aki meg-
szervezte és összehozta ezt a két remek napot.
Sánta Sándor
vezetőségi tag

5
Katona volt-e?
A Salgótarjáni Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub mindennapjai
– hasonlóan a többiekéhez – mozgalmasak, változatos progra-
mokkal színesítik az életünket. Sokan vagyunk, több mint negy-
venen, a csapatnak van ifjabb és szépkorúbb tagja is, így a
programok iránti közösségi igényük is széles területet ölel fel.
Egy ilyen programot szervezett Tőzsér Tünde Leányfalu és
Visegrád környékére. A papír szerint nyugdíjas kolléganőnk
mindenre odafigyelve a kacsingatós szemeivel felügyelte a
társaságot. A buszon átestünk a pálinkapróbán, majd a szilvó-
rium szeszfokának az ellenőrzése következett. Ez egy sajátos
fináncmunka, ki-ki hozza a maga portékáját, és szakértőként
nyel egyet-egyet a másik porciójából. Elindul a pontozás a
karcosan kopogótól a zamatosan fájinig, és a végére még juta-
lomdal is jut a legjobban fogyónak.
A visegrádi várban előkerültek a történelmi ismeretek. Mátyás
király uralkodása alatt teljesen megújult, a magyar történelem
egyik kiemelt szegmensévé vált. Fontos szerepet vállalt a rene-
szánsz kultúra elterjedésében. Különösen kiemelkedő a Fellegvár.
A maga lenyűgöző környezetében ad otthont a különféle állandó
és időszaki kiállításoknak. A vár 1529-ig koronaőrző helyként is
szolgált. A felső vár lovagtermében Bagyinszki Gyula őrnagy úr
nosztalgiázott egy kicsit, megemlítve, hogy fiatalon, parancsnok-
helyettesként szolgált az itteni Vám- és Pénzügyőri Szakaszon. Ha
az öreg pénzügyőrökkel beszélek, mindig előjön a messze földre
szóló vezénylések rendszere, és egy biztos, hogy a gyerek nem
ott fejezi be az iskolát, ahol elkezdte. A történelmi pátoszos han-
gulatban néztem a kanyargó Dunát, majd hamarosan a bobpályánál
láttam vidám csapatomat. Hát, ahogy ezek az öregek tudnak szá-
guldozni, az felér egy reumakezeléssel, majdnem kisimult az
EKG-m a robogásuk láttán. A megnyugvás a leányfalui Hableány
vendéglőben ért utol némi csirkefalatok ropogtatása mellett.
Ezután egy kis pancsi következett, majd visszafelé újra zsűrizni
Kirándulás élményekkel!
Nyugdíjasklubunk 2013 szeptemberében, Szent Mihály havá-
ban, az év 261. napján elhatározta, hogy meglátogatja a
Nyíregyházi Vadasparkot, a „legek állatkertjét”. A hosszú
úton kis csapatunk a hazai ízek kóstolásáról is gondoskodott,
így jó hangulatban érkeztünk meg.
6
kellett a párlataromákat. A buszon csupán csak szakmai alapú
visszaemlékezések kerültek elő a szeszfőzdékről, a vámolásokról.
Egy idősebb nénit emlegettek, akit megjegyzőkönyveztek a hatá-
ron. A végén felszólították, hogy írja alá a dokumentumot, úgy
ahogy a levelet szokta. Aláírta: Sok szeretettel, Nagyi!
Szolgálatban
A következő alkalommal, immár mustérés idején újra találkoz-
tunk a szlovák kollégákkal. A találkozó helyszíne ismételten a
Salgó Hotel volt. Össze is gyűltünk vagy ötvenen, és a szokásos
vidám sztorizós délutánná, na jó, estévé sikeredett. A határon
történt egyszer, hogy Pán Zsozsó, a magyar vám emberes tagja
ellenőrizni kezdte az utasokat. „Mama! Katona volt-e magá-
nál?” „Volt szemlész úr, volt, a háború után meglátogatott egy
fiatal lövész!” Ajaj, tudni kell, hogy a hüle kérdés arra irányult,
hogy a határőr katona kezelte-e már az útlevelét, nem pedig az
ifjúkori bakajárásra, de a szóbeli árunyilatkozat-adás elegendő
volt a vámmentes árubejelentéshez.
Manapság a tartalékos katonai szolgálat sem idegen a jára-
dékossá átminősített pénzügyőröktől. A csapatból is többen
lettek elkötelezettek a honvédség iránt, és vállaltak szolgálatot
a haza védelméért. Tünde is fegyverforgatóvá vált, és a bevo-
nulása után éles helyzetbe került, azonnal levitték az árvízhez
homokzsákozni.
Soha sem késő!
Ez az év az esküvők éve is volt, Stipsits Lajos bá’ 80 évesen
szánta rá magát, és megnősült. Az anyakönyvvezető előtt azon
morfondírozott, nem hamarkodta-e el a döntését, de hát a fiatal-
ság bolondság, egye fene, igent mondott. Hasonló kapkodásról
mesélt a másik esküvős, a fiatal menyecske is, de ő azzal magya-
rázta a tettét, hogy korban éppen benne van. Én meg a kettejük
között ülök, mint a Szamos marcipános boci a zacskóban, és
rágódhatok rajta, hogy most vajon elkapkodtam, vagy elhamar-
A szép, fényes napsütötte napon már az első élményt adó
kedves fókákkal találkoztunk, akiknek kezdeményezésére
együtt tapsolhattunk játékos produkciójukon. A 30 hektáros
területen különböző földrészek állatvilága fogadott bennün-
ket, hogy aki ide belép, végigjárhassa a földet, megfigyelhes-
se, miként élnek a világ különböző állatai.
A sarkvidéken honos jegesmedvék, a madárházban lakó
nagy testű, elkápráztató tollazatú papagájok és az általuk
bemutatott élő show-műsor ejtett bennünket ámulatba.
Megelevenedett előttünk a trópusi esőerdők állat- és növény-
világa és a majomerdőben élő hosszú farkú makik.
Az Ausztráliát jelképező kenguruk és az emuk állatvilá-
gát is megismerhettük sétánk során. Utunkat tovább foly-
tatva az Indiai Óceán élővilága jelenik meg. Az üvegfolyó-
son áthaladva a cápát, ráját és a korallokat csodálhattuk
meg.
Az Afrika-panoráma igazi kalandra csábít, hiszen itt ismer-
tük meg a föld legnagyobb állatait, a zsiráfcsaládot, az ele-
fántokat, és végigmehettünk Tarzan ösvényén, ahol még
találkozhattunk a törpevízilóval, egy oroszláncsaláddal, kro-
kodilokkal és a figyelő szurikátákkal.
Talán e rövid írásomban nem teljesen sikerült minden
élményt tovább adni, ami mindenki számára felejthetetlenné
tette ezt a napot, de javaslom kedves klubtársaimnak, hogy
ha tehetik, látogassanak el ide, és ismerjék meg ezen állatok
különleges világát.
Kiss Lászlóné „ Böbi”
NAV Nyugdíjasklub tagja, Eger
kodtam az igahúzást. Bár még mindig jobb, mint az egykori
székely gyerek esete. Történt ugyanis, hogy együtt ültek az apjá-
val az ökrös szekér bakján hazafelé menet és beszélgettek:
– Mit csinálsz fiam?
– Hát, maszturbálok, apám.
– Na, és hogy haladsz vele?
– Sehogy, apám.
– Hát akkor jobb vóna, ha a sajátoddal próbálkoznál.
Találkozók
A szervezeti élet és annak változásai is rengeteg munkát adnak
a szövetségnek. Az egész év az átalakulás jegyében, az alap-
szabályzat átalakításával, az Együttműködési megállapodás
finomra hangolásával telik el. Sorra alakulnak az adóági klu-
bok. Őszre beindult az egész gépezet, és 2014-től megújult
formában kell működniük a helyi kluboknak. Ezt segítette elő
a szeptemberi összevont klubvezetői értekezlet Pasaréten, ahol
valamennyi vezető bemutatkozhatott, ismertette a kis közössé-
ge életét, programját, elmondhatta a felmerült gondjait. A pénz-
ügyőr klubok már 21 éve működnek, kialakultak a hagyomá-
nyok, a testületi múlt ápolása, az öregekről való szociális és
kegyeleti gondoskodás, és ki kell hangsúlyozni, hogy számos
értékteremtő közösségi programot szerveztek az aktivisták.
Október 2-án, Miskolcon az Idősek Világnapja tiszteletére talál-
kozót szervezett a Regionális Főigazgatóság. Miért kell foglalkozni
a nyugdíjasokkal? A fiatalok is kérdezik, az idősebbek is, de egy
biztos, hogy később a fiataloknak is jól jön majd, hogy létezik a
NAV-on belül egy szervezet, amit Nyugdíjas Szövetségnek hívnak.
„A mai rendszer is megköveteli a biztos, határozott, azonnali dön-
téseket, nincs idő a pénzügyőrnek íróasztal melletti molyolgatásra
– mondta Szabó Zsolt dandártábornok –, hasonlóan, mint a ti
időtökben.” A baráti délután nagyon jól sikerült. Visszatérve a
találkozó kezdetére, volt egy pillanat, ami nagyon megkapott.
A főigazgató úr az ünnepség előtt öltönyt váltott, alkalomhoz illő
nyakkendőt kötött a tiszteletünkre. Kollégái osztályvezető munka-
társai és Jutka mindent megtett a kedvünkért.
Nagy Benjámin százados 1955-ben kezdett a mezőkövesdi
Vám- és Pénzügyőri Szakaszon, és 1983-ban ment nyugdíjba
Miskolcról. Szép korú, aktív éveinek elismeréseként átvehette
Czikora vezérőrnagy úrtól a „NYUGDÍJASOKÉRT” kitüntetést.
Meghatottság, ünnepi halk gratuláció lengte át a termet ezen a
napon, 85. születésnapján Ő volt az ünnepelt. Gratulálok.
Hazafelé beszélgettünk a gépkocsivezetővel a NAV feladatai-
ról, a nyugdíjasok helyzetéről. Este volt már, sötét, mindenkit
hazaszállított. Legkésőbb vidékiként én kerültem sorra. A sofőr
szerepét vállaló kolléga búcsúzáskor azzal vált el tőlem, hogy
ez csak természetes. Köszönetem jeléül leírom, hogy őt Blahó
Péternek hívják, pénzügyőr alezredes, a NAV Nógrád megyei
VP. igazgatója.
Az idősek napja elmúlt, azóta gyertyát is gyújtottam a sze-
retteimért. Ma már beköszöntött a borongós, amolyan semmi-
revaló idő. Zuhog az eső, szél rohangál a fák között, vizes
pokróc csapkodja a kutyaól bejáratát, lucsok és latyak minde-
nütt. Kimozdulni sem érdemes, legjobb melegedni a paplan
alatt, amikor megcsörren a telefon. Több társam is telefonál, és
kérik, hogy adjam át a kuratóriumiaknak a köszönetüket, meg-
kapták a segélyt. Persze szomorú leírni, hogy segítségért folya-
modtak, hisz egykoron büszke tartású pénzügyőrökként szol-
gálták a hazát, szedték az adóforintokat – előírás szerint. Ma
megköszönik a Nyugdíjas Szövetségtől kapott pár ezer forintos
támogatást, mert ez is csökkenti a gyógyszerre vagy a téli tüze-
lőre való kiadásaikat. Átadom a köszönő szavakat.
Zárógondolatként eszembe jutott, hogy A Mi Lapunk követ-
kező száma decemberben, a karácsony havában jelenik meg.
Azért ez minden bút, bánatot felülír. A szeretet ünnepe beko-
pogtat mindenkihez. Csillog az unokák szeme, izgatottan
készülődnek a fahéjszagú boldogságra. Táncot járnak a gyer-
tyalángok, szikrát szór a csillagfény. Mindenkinek áldott, meg-
hitt ünnepeket kívánok Weöres Sándor soraival:
„..Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő,
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.”
Géczy Attila (Attilko)
regionális felelős
Borús időben, de nem borongósan
Szeptember közepe táján (19-én) indultunk el a klub első kirán-
dulására, Vácra. A szeles, borongós idő oda-vissza megélénkí-
tette a magunkkal hozott „védőitalok” körbekínálását, no meg
mindenféle textil magunkra vételét. Aztán séta közben meg úgy
sütött a nap, hogy többször lekívánkozott az ancug.
Miért pont Vácra mentünk? Mert az első vasút is odavezetett,
mert csak a cementműről meg a börtönről hallottunk, néhányan
mondták ugyan, hogy szép, de sosem esett útba, mert – és ez meg-
határozó szempont volt – egyik tagunk onnan származik.
Kirándulásunkra meghívtuk a „vámos” klub tagjait is, akik tucat-
nyian ismét eljöttek közénk. Ismét, mert a majális fedőnév alatt
szervezett rendezvényünkön megkezdődött az összerázódás.
Lánciné Zsuzsa, az „adós” klub vezetőségi tagja lelkesen és
alaposan felkészült szülőhelyéből, mind a történelem, mind az
építészet a kisujjában volt, és ezt a tudást át is adta részben a
buszon, részben városnézés közben. A városba komppal érkez-
tünk, ami már élményt jelentett, bár a dunai szél nem éppen
vendégváró volt. A városban sétálva megismertük a barokk Vác
nevezetességeit. Hogy, hogy nem, a börtönnél kezdtünk, megis-
merve annak eredeti funkcióját, majd a Kőkapun (diadalív)
„belépve”, a városban folytattuk utunkat a Fő tér felé, ahol meg-
tekintve a múzeumot láthattuk az egyedülálló Memento Mori
kiállítást, majd a templomok, szobrok (a Duna-kanyar védőszent-
je, Szentháromság stb.) következtek. Amikor időnként már
nagyon nem bírtuk, megpihentünk a város számtalan cukrász-
dájának egyikében, és energiaital helyett finom süteményekkel,
kávéval, netán borokkal töltekezve gyűjtöttünk erőt.
A résztvevők szerint – bár az időjárás végül is kíméletes volt,
de azért hagyott kívánnivalót maga után – kirándulásunk jól sike-
rült, szép várost, szép tájat ismertünk meg, és a társaság is jól
összerázódott, no nem az út és a busz miatt – az VIP Class volt –,
hanem mert szimpatizálunk egymással, kedveljük a másik társa-
ságát. Remélem, hasonlóan kellemes, élményekkel teli programo-
kat tudunk „összehozni” ezután is, és bízom benne, még sok
közös programja lesz a győri „vámos” és „adós” klubnak.
Horváth Attila
klubvezető
7
Idősek napi események
A veszprémi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub szeptember
utolsó hétvégéjén tartotta az idősek világnapi ünnepségét.
Helyszín a Balatonfüredi Pihenőház volt, de tettünk helyi felfe-
dezést is. Amikor összegyűlt a tagság, felkerekedtünk, és elsé-
táltunk a Jókai Mór Emlékházba. A küllemében megújult villa
belső szobái visszarepítettek bennünket a múltba. Bizonyára
már sokan ellátogattak ide – mindig nagyszerű érzés bepillan-
tani ismert emberek otthonába. Főleg egy olyan ember egyko-
ri életterébe „belépni”, akinek nevéhez számos regény fűződik,
melyeknek mindannyiunk által ismert a megfilmesített változa-
ta is. Számomra lenyűgöző volt az íróasztal, az előtte álló szé-
ken egy kabát, az asztalon korabeli tárgyak, melyeket az író
használt egykor. Különösképpen érdekes volt egy fényképke-
retbe foglalt írás az asztalon. „Aztán leülök az íróasztalomhoz.
Ezen a kis asztalon írtam én meg az Egy magyar nábobtól
elkezdve a regényeimet. Itt is ketten vagyunk: én meg az író-
asztal. Élő lény ez már, aki beszél velem.” Jókai Mór
Hazafelé útban nem hagyhattuk ki a villától pár lépésnyire
lévő őszi Balaton csodálatát.
Az ünnepség folytatódott egy film megtekintésével, melyet
a rendőrség adott ki az időskorúak ellen elkövetett bűncselek-
mények címmel. A filmben felhívták a figyelmet arra, hogy az
idősek fokozottan ki vannak téve a bűnelkövetők céltáblájának.
Elsősorban azt domborították ki, hogy az elkövetők az idős
emberek hiszékenységét használják ki. Megjelenésük bizalom-
keltő, jó kommunikáló készséggel rendelkeznek, szerencsére
erőszakhoz ritkán folyamodnak. Gyakran előfordul, hogy pl.
pénzváltás ürügyén az áldozat saját maga önként válik áldozat-
tá. Ha ellenállást vagy veszélyt észlelnek az elkövetők, hirtelen
távoznak. Fontos volna, hogy az idős emberek jó kapcsolatot
ápoljanak a környezetükkel.
A klubtagságon kívül részt vett az ünnepségünkön Stark
Attila pénzügyőr alezredes, a NAV Veszprém Megyei Vám- és
Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója, aki köszöntötte a tagságot,
majd felolvasta dr. Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
elnöke által kiadott köszöntőt.
Meghívott vendégként jelen volt Szilasi Szabolcs százados
osztályvezető a tapolcai szolgálati helyről, valamint Terelmes
Sándor pénzügyőr őrnagy, a NAV Veszprém Megyei Vám- és
Pénzügyőri Igazgatóság főosztályvezetője Pápáról, továbbá
Fuchs Anikó, a NAV-üdülő vezetője.
Az elmúlt időszak eseményeiről tartott ismertetőt Horváth
Károly klubvezetőnk, majd én foglaltam össze a 2013. szeptem-
ber 25-én a NAV országos klubvezetői tanácskozáson elhang-
zottakat. Végül beszélgetéssel s az általunk készített szendvi-
csek és ügyes kezű háziasszonyok süteményének elfogyasztá-
sával zártuk a napot. HL
8
Programváltozás
A debreceni, a nyíregyházi és a záhonyi pénzügyőr nyugdíja-
sok egy kellemes, közös kirándulás reményében indultak
útnak autóbusszal, hogy megnézzék az Árpád-kori feldebrői
altemplomot, a recski nemzeti emlékhelyet, szétnézzünk az
ország tetejéről, kiránduljunk kisvonattal Mátrafüredről
Gyöngyösre, és együnk egy finom estebédet egy mátraaljai
borpincében.
A kirándulás jó hangulatban indult Debrecenből, bár a kért
nagy helyett csak harminckilenc fős autóbusz érkezett, így a
szervezők izgulhattak, hogy Nyíregyházán vajon fel tudnak-e
venni mindenkit, aki kirándulni szeretne. Aggodalmunk alap-
talannak bizonyult, így a kirándulni vágyók elindulhattak az
első úti cél felé. Mivel elég hosszú volt az út Feldebrőig, volt
alkalmunk evés-ivásra, jóízű beszélgetésekre, viccelődésre,
kacagásra.
Feldebrőre érve idegenvezető várt bennünket, aki tájékozta-
tást adott a templomról, amely Magyarország 11. századi, korai
építészeti emlékeinek egyik legkiemelkedőbb műemléke.
Egyik érdekessége, hogy a felső templom kis ablakokkal van
kapcsolatban az altemplommal. A pap ezeken keresztül celeb-
rálta a misét az altemplomból, s a hangja tökéletesen hallható
volt a hívek számára. Idegenvezetőnk – kérésünkre – ezt be is
mutatta.
Miután a templomot mindenki kívül-belül megcsodálta, s a
fotók is elkészültek, indulhattunk további úti célunk, Recsk
felé. Recsken a nemzeti emlékhelyet tekintettük meg, ahol fejet
hajthattunk az 1950 és 1953 között létesített kényszermunkatá-
borban itt szenvedett és elhunyt rabok emléke előtt. Egy – az
eredeti mintájára felépített – torony és egy barakk szemlélteti
az akkori körülményeket. A lehangoló látvány miatt társasá-
gunk kicsit megcsendesedve folytatta útját.
Parádfürdőn áthaladva sofőrünk leállította az autóbuszt
rosszullétre panaszkodva. Gyomorbántalmai miatt ki kellett
hívnunk hozzá az ügyeletes orvost, s kétségessé vált az is, hogy
egyáltalán folytatni tudjuk-e vele az utat. Kapott injekciót,
pihent még fél órát, s amint jobban érezte magát, továbbindul-
hattunk, de az eredeti programot már nem tudtuk teljesíteni.
Gyöngyösre igyekeztünk hát „ebédelni”. Délután négy óra
volt, mire a pincéhez értünk, s a vendéglátóhely dicséretére
legyen mondva, negyed hatra mind a harmincheten túl voltunk
nemhogy az ebéden, de még a fizetésen is. Mire a buszhoz
visszaértünk, sofőrünk állapota ismét rosszabbra fordult, de
úgy döntött, nem kér segítséget, haza tud bennünket hozni.
Még egy-két alkalommal meg kellett állnunk miatta, de végül
szerencsésen hazaértünk a késő esti órákban. Nagy megköny-
nyebbülésünkre.
A programok kényszerű megkurtítása miatt ugyan kicsit
csalódottak voltunk, de azért általánosságban jól éreztük
magunkat. Várjuk a következőt!
Szabó Imréné
Üdültetési tájékozódás
Tájékoztatjuk a NAV tisztelt nyugdíjasait, hogy az üdül-
tetési szabályzat, amely minden információt tartalmaz a
beutalási feltételekről, lehetőségekről és az üdültetési
díjakról, nem publikus. Aki tájékozódni szeretne, segít-
séget kaphat a lakhelyének megfelelő vám- és pénzügy-
őri igazgatóságon vagy adóigazgatóságon. A NAV
Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete (KEKI)
üdültetéssel foglalkozó munkatársai a 06-1/412-7722,
412-7723 és 412-7724 telefonszámon érhetők el.
Októberi kirándulás
Miskolcon működő NAV Nyugdíjasklubunk tagsága elhatároz-
ta, hogy a hosszan tartó szép őszi időben közös kirándulásra
megyünk. Régóta terveztük a Hollóstetőn működő kemping
meglátogatását, ahol V. György kollégánk kellő helyismerettel
és jó kapcsolattal rendelkezik. De még milyen jóval! – a kem-
ping üzemeltetője a jóbarát, így – kedvünkért, és kizárólag a
mi számunkra – a szeptember 30-án már bezárt létesítmény
október 4-én megnyitotta kapuit. Fél tíz körül érkeztünk, az ég
olyan kék volt, mint Nápolyban, és az őszi fák levelei citromsá-
ga, arany és vörös színekben ragyogtak. Elbűvölő volt, de az
is, hogy a „bennfentesek” a Gazda és felesége segítségével már
kora reggeltől főzték nagy üstben a vegyes húsokból készülő
fenséges babgulyás alapját, ami csodás illatokkal csiklandozta
városi orrunkat. Mindannyian a tűz köré tódultunk, érdemes
volt, hiszen az illatok mellett különféle ízes házi itókákkal –
borokkal és különleges pálinkákkal – várták az érkező csapa-
tot. Egy-egy üveg körül néhány fős baráti körök alakultak, és a
hangulat, akár a „helyzet”, kellemesen fokozódott.
Persze, azonnal előkerültek a táskákból is a reggelire, tíz-
óraira hozott finomságok: pogácsák, sütik, szendvicsek sora-
koztak a napos rét szélén felállított hosszú asztalokon.
Hamarosan még a kiskabátok is lekerültek, részint a meleg
napsütés, rtészint az elfogyasztott étel-ital hatására. Vidám
csevegéssel, fényképmutogatással, tréfálkozással, baráti meg-
beszélésekkel telt az idő, mígcsak az egyik sportos jogász
kolléganőnk tornászásra nem szólította fel a csapatot. Ki-ki
vérmérsékletének, lustaságának, ill. derékfájásának megfelelő
kedvvel és mértékkel vette ki a részét a szakszerűen vezényelt
gyakorlatok végzéséből, amiről már másnap remek képeket
élvezhettünk K. J. klubtitkárunk,és más fényképezők jóvoltá-
ból. Persze voltak jónéhányan, akik csak a tűz, illetve a készü-
lő ebéd közeléből figyelték a „sportteljesítményeket”, és inkább
kenyérkaréjokat tartva kóstolót kéregettek a pörköltszaftból.
Időközben előkerült egy szintetizátor is, és felcsendültek a
„Régi APEH-osok dalának” hangjai. Éppen ekkor érkezett meg
a következő autóbusszal még több későn kelő klubtag, így ők
is csatlakozhattak a közös éneklés „szívöröméhez”. Az ebéd
remekül sikerült, mindenki étvágya szerint fogyaszthatott, a
szakácsok még bőséges maradékot is csomagolhattak és osz-
togathattak.
A kirándulás nagyszerű volt! – mindenki talált témát és tár-
sat, tetszés szerinti programokat. A hét végén aztán ki lehetett
pihenni a kikapcsolódás fáradalmait. Kellett is, hiszen a csapat
jó része kedden már – a budapesti NAV NYOSZ tagjaival közö-
sen – Kassára indult, újabb kirándulásra, műemlék- és város-
nézésre.
Éljenek a szervezők, éljen a nyugdíjas szabadidő!
Dr. J. M.
Lovagi játékok
Nagyné Horváth Edit vagyok, a győri nyugdíjasklub tagja.
Szeretném megosztani az olvasókkal klubunk őszi kirándulás-
élményét. A szeptemberi összejövetelünk alkalmával megbe-
széltük, hogy október hónapban a sümegi vár megtekintése
lesz a célpont. A klub tagjai örömmel vették és szavazták meg
ezt a kellemes és látványos programot. Az időpont megszava-
zása után mindenki a rábízott feladatot végezte. Ki a busz
bérlését, ki a sümegi program szervezését, valamint a kollégák
toborzását vállalta fel.
Gördülékenyen folyt az előkészület, így sikerült néhány volt
APEH-nyugdíjas kollégát is beszervezni erre a szép őszi kirán-
dulásra.
Az időpont végül október 5-ére esett. Az indulás is természe-
tesen hibátlan volt. Sümegre érkezésünk után rövid ismertetést
hallhattunk a sümegi vár történetéről. Így megtudtuk, hogy a
várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszp-
rémi püspökök fejeztették be. Sümeget első alkalommal 1292-
ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést
tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg. A várnak
fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék
várai közül egyedül maradt magyar kézen.
A vár rövid ismertetése után érdekes látnivaló várt bennün-
ket: a fedett arénában a lovagi várjátékok izgalmát élhettük át,
mely óriási sikerrel, vastapssal fejeződött be.
Ezt követően nagyon szervezetten megtörtént a vendégse-
reg meghívása egy középkori autentikus vacsorára, ahol
cigányzenekar adott kellemes hangulatot a lakomához.
A finom bor elfogyasztásának köszönhetően jó nótázással
zártunk, mely kitartott a győri végállomásig, azaz a győri NAV
irodaházáig.
A jövőben ismét szeretnénk hasonló, jó hangulatú kirándu-
lásokat szervezni, együtt az APEH nyugdíjasklub tagjaival.
Kívánok nagyon jó egészséget, hogy még sok-sok évet eltölt-
hessünk együtt és vidáman.
Nagyné Horváth Edit
Vám- és Pénzügyőrség Győri Nyomozó
Hivatalának nyugdíjasa
Honlap
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos
Szövetsége www.navnyugdijasok.hu címen honlapot
működtet, ahová várják a NAV-nyugdíjasokat érintő,
érdeklő írásokat, fotókat, kommenteket.
9
Nyíregyházi vendéglátás
Nyíregyházára hívták idén nyugdíjasaikat a NAV Észak-alföldi
Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóságának és Igazgatóságainak
vezetői a szokásos éves regionális találkozóra. Az ünnepi
összejövetelt dr. Vida Ildikó elnök asszony időseket köszöntő
beszédének felolvasásával kezdték, amely idén is Tóthné
Somogyi Edit őrnagy előadásában hangzott el. Polcz Attila
ezredes, főigazgató tájékoztatta a jelenlévőket a régió szak-
Egy kérés indoklása
Lapunk legutóbbi számában kértem kollégáimat, hogy a
vám- és pénzügyőrséggel (a vámőrséggel és a pénzügyőr-
séggel) kapcsolatos emlékeiket, az utókor számára történő
megőrzés céljából, közöljék A Mi Lapunkkal, majd a múzeu-
munkkal. Leginkább személyes tapasztalatokra, emlékekre
gondoltam, hiszen az elmúlt 146 év története nagyon válto-
zatos volt. Kezdve attól, hogy a szabályozás leírta, hány szára
van a nadrágnak (hiszen akkor még a jelentkezők többsége
írni-olvasni alig tudott, és bőszárú gatyában járt), addig,
hogy meghatározza a hosszúszemű rizs keresztmetszetének
és hosszának arányát.
Azt szeretném, ha kiderülne, a két testület külön-külön is,
és együtt is milyen hasznos szolgálatot teljesített a gazdaság
védelmében, és általában a mai, modern élet kialakításában.
Azt gondolhatnánk, hogy eljárásainkat minden esetben a
bürokrácia jellemzi. Mégis látnunk kell, hogy az elmúlt néhány
emberöltő alatt a szervezet rugalmasan alakult át, és teljesítet-
te a mindenkori gazdasági-társadalmi követelményeket.
1. November elején emlékeztünk meg az I. Bécsi döntés-
ről, aminek eredményeként a Csehszlovák Köztársaság szlo-
vákiai területének egy részét visszacsatolták a Magyar
Királysághoz. Évek óta furdal a kíváncsiság, a testület hogyan
alkalmazkodott ehhez és a vámhatár további változásának
körülményeihez. Hogyan hozták létre (jogilag és gyakorlati-
lag) az új átkelők és a zöldhatár biztonságos őrzését, hogyan
szüntették meg a régi határátkelőket, milyen feltételekkel
tudták a személyi állományt alkalmazni?
Egészen kezdő koromban, az ötvenes évek végén, még
találkoztam kollégákkal, akik részesei voltak ennek a kor-
10
mai feladatairól, a témát mindig adó ukrán határszakasz
ügyeiről, a NAV vezetése által is támogatott elgondolásokról,
tervekről, fejlesztésekről. A vám- és pénzügyőrségnél mindig
is követhetők voltak bizonyos társadalmi változások. Most
éppen a kötelező sorkatonai szolgálat évekkel ezelőtti felszá-
molásának „eredményei” jelentkeznek nálunk. A pénzügyőr
újoncok ugyanis kimaradtak ennek híján a szakmájukhoz
szükséges kiképzésből. A hiányok pótlására bevezették a
fegyverhasználathoz szükséges ismeretek, gyakorlatok és az
erőnléti fejlődést is elősegítő rendszeres alaki kiképzést szá-
mukra.
Két nyolcvanéves ünnepeltet is köszöntöttek a sok kerek
évfordulós között, Borsi Béla régiófelelőst és Popovics Miklóst,
a Nyíregyházi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub egyik alapító
tagját. Őt a szövetség a Nyugdíjasokért Emlékéremmel tüntette
ki közösségi munkájáért. Elmaradhatatlan hegedűje, amely
ennek az évnek az emblémája is lehetne, hiszen annyit szere-
pelt A Mi Lapunkban is, ezúttal sem úszta meg a szolgálatot…
Úgy tűnik, a régi pénzügyőr szokás – a köztünk élő tehet-
ségek adnak műsort kollégáiknak –kezd feléledni a nyugdí-
jasklubokban. Itt, Nyíregyházán bizonyosan. A hegedű dal-
lamai után fiatal nyugdíjasuk, Tamási Áron (névrokona az
erdélyi írónak) verseiből hallhattunk néhányat a költő elő-
adásában, mialatt a versek válogatott fotóillusztrációiban
gyönyörködhettünk a kivetítőn. A latinos temperamentumú
kolléga a szakmákat is versbe foglalja, konzultálva az adott
téma szakértőjével. Természetesen a pénzügyőrökről szóló
költeményt hallhattuk tőle, amit egyszer majd olvasóink is
elolvashatnak lapunkban.
-lia
szaknak, de történeteiket elengedtem a fülem mellett, volt,
amit megjegyeztem, ám az eltelt több mint fél évszázad
bizonytalanná tette az emlékeimet. Tudom, kicsi az esélye,
hogy ennek a történelmi eseménynek lennének élő tanúi,
akik ráadásul meg is szólalnának.
2. A másik nagy változás lehetett 1949-ben, a közigazgatás
átszervezésekor a nagyobb városokat megillető „vámszedési
jog” eltörlése, a javadalomőrség felszámolása. A Budapestre
bevezető fontosabb utak mellett ma is láthatóak a „vámhá-
zak” (az Üllői út melletti a Népligetnél szálloda lett, a
Kőbányai úton, az egészségháznál, a Fehér úton, a Csepeli
Szabadkikötői út mellett még áll a romos épület).
Érdekes közlekedéstörténeti dokumentum, hogy ezek
közül néhány a „kilépő oldalon” van, mert még a „jobbra
hajts” közlekedés 1941-es bevezetése előtt épültek. Mi lett a
személyi állománnyal, mi lett az épületekkel?
3. Feldolgozandó téma a pénzügyőrség és a vámőrség
többszöri összevonásának és szétválasztásának gazdaság-
társadalmi okai, a keletkezett sértődések, igazságtalansá-
gok, amelyeket az idő vagy csak az elmúlás gyógyított
meg.
Ezekre gondoltam segítségkérő levelemben, de – mint
többen figyelmeztettek – naiv vagyok.
Igazuk volt, eddig csak Bircsák Adorján kollégánknak
a Gépjárműtelepről küldött képes riportja érkezett a felhí-
vásra.
Még van idő, csak lassan kihalunk. És sok, a történelmi
eseményeket alulról látó szem csukódik le örökre, és kár a
lecsukódó szemért is, meg az alulról látott történelem
homályban maradásáért is.
Tánczos Imre
ÉLETUTAK
Amikor a hóhért akasztják
Aggodalomra semmi ok,
nem színesítjük a lapot a
horror műfajával, csupán a
helyzethez illő szólással
utalunk interjúnk alanyára.
Hosszú évek várakozása
ugyanis elnyerte jutalmát:
Kis István nyugalmazott
alezredes, A Mi Lapunk
előbbi szerkesztője nyolc-
vanadik születésnapját
betöltvén ráállt a szerep-
cserére, és hajlandó önma-
gáról beszélni. Ámbátor
felfogása szerint az igazán
jó, érett interjú kilencven és
száz év közöttiekkel kere-
kedik. Megjelent írásaiban
sok mindent elárult már eddig is önmagáról személyes vonat-
kozású megjegyzéseiben. Most azonban ő a főszereplő!
– A fotó, amit a beszélgetésünkhöz küldött, elég szigorú
ember benyomását kelti. Pedig, akik ismerik személyesen és
írásain keresztül, jól tudják, hogy a komoly felszín jó humorral
megáldott személyiséget takar. Tudja, hogy eleinte én sem tud-
tam eligazodni magán?
– Ezzel nincs egyedül. Volt olyan kolléganőm, aki elmene-
kült az enyémmel szemközt kijelölt íróasztalától, mert nem
bírta elviselni a tekintetemet.
– Mert biztosan nem olvasta az írásait. A jó fogalmazási
készség már az általános (idősebbeknél elemi) iskolában kide-
rül, de később ez hogyan érvényesült az ön esetében?
– A szekszárdi Garay János Gimnáziumban szerzett kitűnő
érettségivel nem kellett felvételiznem, csak elbeszélgetésre
menni az ELTE Természettudományi Karára. Itt aztán úgy
ítélték meg, hogy ideológiai érettségem nem teljes, így végül
az Idegen Nyelvek Főiskoláján kötöttem ki – a megpályázott,
ám addigra már betelt francia helyett az orosz szakon. Ott is
jól tanultam, és hamarosan másodmagammal felvettek az
MTI-hez ösztöndíjas fordító gyakornoknak. Ha komolyabban
veszem a dolgot, akár újságíróként is kereshettem volna a
kenyeremet.
– Ehelyett?
– A főiskoláról nyelvigényes területekre vitték a végzősöket.
A Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó Vámőrség sze-
mélyzetise, Fülöp József évfolyamunkról egyedül engem sze-
melt ki erre a munkahelyre 1955-ben. Akkor láttam életemben
először barna egyenruhás vámost. Hiába tiltakoztam, hogy
nem szeretem az egyenruhát, végül el kellett fogadnom, mert
esetleg máshol nem kaptam volna állást. Egyébként az egyen-
ruhát később sem kedveltem meg. Egyetlen előnye volt, hogy
nagyon sok híres sportolóval, színésszel, művésszel, íróval volt
alkalmam találkozni és beszélgetni. Becsülöm azokat, akik
hivatásként tisztelik a szakmájukat, s elmondhatják, hogy ha
még egyszer újrakezdhetnék, ugyanígy tennének. Na, ez rám
nem vonatkozik!
– Miért tartott ki mégis az első és egyetlen munkahelyén?
– Kényszerűségből. A leszerelési kérelmemet ugyanis nem
fogadták el. Szalóki Lajos volt a személyzeti osztályvezető-he-
lyettes 1964-ben, az összevonás évében. Őt jól ismertem a fut-
ballpályáról. Bizalmasan elárulta nekem, hogy dr. Terpitkó
András, az új szervezet országos parancsnoka most senkit sem
enged el, hiába is próbálkozom. Ez így is volt, fellebbezésemet
dr. Garamvölgyi Károly, későbbi országos parancsnok, akkori
pénzügyminiszter-helyettes utasította el. Munka mellett így
nyelvet tanultam, összesen négy nyelvből tettem vizsgát. Hogy
miért? Kezdetben számomra a főiskolai diploma az alacso-
nyabb iskolai végzettséggel rendelkező elöljáróim szemében
inkább hátrány volt, mint előny. Nem voltam párttag, ez újabb
hendikep. Az előmenetel, a boldogulás, a kiemelkedés útját
számomra a nyelvtanulás jelentette. Az erkölcsi siker mellett
anyagilag sem jártam rosszul, mert 39% nyelvpótlékot kaptam
a négy nyelvvizsgám után, és most a nyugdíjam is magasabb
emiatt.
– Komárom és Budapest. Ez a két város vált szakmai és
magánéletének színterévé. Hogyan gondol rájuk?
– A Komáromi Vámhivatal szakmai szempontból nagyon
jó iskola volt. Az ott tanultaknak később nagy hasznát vettem.
Az éjjel-nappali szolgálat körülményei voltak számomra elvi-
selhetetlenek. Az érsekújvári vasútállomás várótermében
rám telepedett éhes bolháktól való otthoni megszabadulás
rendszeres napi tevékenységeim közé tartozott. Tudom is,
hogy kiktől ugrottak rám, de nem nevezem meg őket, mert
azonnal rám sütik a rasszista bélyeget. Ami Komáromhoz
köthető egyik jó emlék, az a szép, új szolgálati lakás, ami
miatt odamentem, és ami a budapesti lakhelyemül szolgáló
nyári konyhához képest főúri lakosztály volt. A komáromi
kollégákra is jó emlékekkel gondolok vissza. Ma is gyakran
látogatom őket, az ottani nyugdíjasklubnak tiszteletbeli tagja
vagyok. Budapesthez szinte csak jó emlékek fűznek. Főiskolai
tanulmányaim tele sikerélménnyel, Puskás Öcsi és labdavir-
tuóz társainak hetenkénti csodálata a Népstadionban, mozi-,
színház-, kiállítás-, koncertlátogatások, hosszú téli esték a
parlamenti könyvtár csendjében stb. Szerelmese voltam a
fővárosnak és annak a szőke, tanítóképzős lánynak, aki
immár ötvenöt éve a feleségem, és aki megajándékozott két
gyönyörű lánygyermekkel.
Hírek
Kinevezték Kovácsics Iván nyugalmazott dandártáborno-
kot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és pénzügyőri
szakmai alelnökévé, aki az elhunyt Arnold Mihály pénz-
ügyőr altábornagy helyét foglalja el beosztásában.
*
A Szövetség javaslatára dr. Vida Ildikó elnök asszony
dr. Kaizinger Tibort, a NAV NYOSZ vám- és pénzügyőri
alelnökét az elmúlt ciklusban kifejtett munkásságáért a
Szent Máté-érem arany fokozatában, Varga Sándor adóági
alelnököt az újonnan létesített adóági nyugdíjasklubok
megszervezésében és szövetségünkbe integrálásuk terén
nyújtott áldozatos munkájáért a Bezerédj-díj arany fokoza-
tában részesítette.
*
Szegeden megalakult az adóági nyugdíjasklub, amelynek
vezetését dr. Boda Ibolya vállalta el. Az alakuló ülésen 48
fő vett részt.
*
Októberben újabb nyugdíjasklubbal gyarapodott a szövet-
ség: a Közép-magyarországi Vám- és Pénzügyőri
Nyugdíjasklub létrejöttével. A fővárosban a VPOP és a
Budapesti mellett immár harmadikként. Klubvezetővé
Untener Erika nyugalmazott századost választották.
11
 – A VPOP-ról vonult nyugállományba 1988. november 30-án
főelőadóként, őrnagyi rendfokozattal. Erre mondják, hogy ez
ám a karrier!
– Ahogy vesszük! Párttagsági könyv nélkül a testületben
ennél magasabb pozícióba nem nagyon kerülhettem. 1975-
ben Szentendrére költöztünk, onnan jártam a 7. sz. Vámhivatal-
ba három évig, itt parancsnokhelyettes voltam, majd a Vám-
és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságára, ahol kilenc
éven át csoportvezetőként tevékenykedtem. A VPOP-n egy
évet töltöttem el az Utas- és Ajándékforgalmi Vámosztályon.
– Az önöké „tanulós” család. Mindkét leányuk főiskolai és
egyetemi végzettséggel rendelkezik, a felesége két apró gyer-
mek mellett, a háztartás minden nyűgével a nyakán szerzett
főiskolai végzettséget levelező tagozaton. Ezt nyilván a családi
háttér is befolyásolja. Ön milyen családból érkezett?
– Szüleim Erdélyből menekültek Trianon után Magyar-
országra. Édesapám ott csendőr volt négy elemi végzettséggel,
édesanyám pedig kereskedelmi érettségit szerzett, ami abban
az időben ritkaság volt a nők körében. Tehát furcsa párost
alkottak, de gyümölcsöző volt a frigy, mert hét pompás gyer-
meket eredményezett. A menekülés után szüleim Kaposváron
telepedtek le, trafikot nyitottak, felváltva dolgoztak ott. Hatodik
gyerekként jöttem a világra ebben a városban 1933. október
10-én. Azután még egy kishúgom született. Szüleim mindig
vágytak vissza Erdélybe, ezért a második bécsi döntés után,
1941-ben mindent felszámolva, ám a trafikot Kolozsvárra átte-
lepítve visszatértek gyermekeikkel az ősi földre. A világháború
után hiába akarták felvenni a román állampolgárságot, csak-
hogy ott maradhassunk – elűztek bennünket. Kiebrudalásunk
után Bátaszéken, a Tolna megyei községben, a kitelepített svá-
bok helyére költözhettünk a kitelepített felvidéki magyarokkal
együtt. A tanulást édesanyám szorgalmazta, a fiúknak mindnek
érettségizniük kellett, s akit betegség nem gátolt, annak még
tovább tanulnia.
– Ötvenöt éves korában lett nyugdíjas. Mi történt utána?
Végre azt tehette, teheti, amihez igazán kedvet érzett?
– Megalakult 1992-ben a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasai-
nak Országos Egyesülete (később Szövetség), amelynek elnök-
ségében kulturális felelősként tevékenykedtem. Népszerűek
voltak az általam szervezett autóbusz-kirándulások. Tizenkét
éven át szerveztem programokat. Közben – dr. Faragó Ambrus
lapalapító halála után – 2001-ben átvettem A Mi Lapunk szer-
kesztését is. Bár a szerkesztői feladatokat már nem látom el,
rendszeresen írok a lapba. Nagy idők nagy tanúi címmel rova-
tot nyitottam, amelynek a címe egyszer csak Életutakra válto-
zott, és folyamatosan keresem az „interjúérett” kollégákat
GYÁSZ
Előző számunk megjelenése óta
Bella Jenő ny. őrnagy (84) kapuvári, Bencsik István
ny. százados (75) sárvári, Boruzs Imre ny. őrnagy (70)
győri nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató
a Mi lapunk • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő:
Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
12
hozzá. Két jelentős elismerésben részesültem nyugállományú-
ként: előléptettek alezredessé, és tollforgatói munkásságomért
Pénzügyőr Aranytoll kitüntetést kaptam.
– A befejezés előtt még valami érdekelne. Szinte most fújta
el a születésnapi tortán a gyertyákat. Hogy élte meg nyolcvana-
dik születésnapjának beköszöntét?
– Büszkén, azért, mert megéltem ezt a tekintélyes kort. Ez
félig-meddig rajtam is múlott. Ha nem vigyázok magamra, nem
biztos, hogy ez bekövetkezik. Mivel az egyik kedves hobbim az
írás, örömet okoz, hogy lehetőségem nyílt magas korom kife-
jezésére olyan szavakat használni, mint aggastyán meg matu-
zsálem, megettem a kenyerem javát stb. Azért teszem ezt
örömmel és teli derűvel, mert valójában nem érzem magam
öregnek, habár – Csurka István képzavarával élve – az idő
vasfoga elröpült felettem, és érzem magamon az öregség két
nagy hátrányát, az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtet-
tem. Nem kérdez a halálról?
– Ha már így kiforszírozza belőlem…
– Dicsérem a szerkesztő asszony bátorságát. Én sohasem
mertem feszegetni ezt a tabutémát, amikor hasonló korúakkal
vagy nálam idősebbekkel készítettem interjút. Belenyugodtam
a gondolatba, hogy egyszer majd értem is eljön a kaszás. De
addig úgy élek, mintha örök életű lennék. Bátran megveszem
a tartós tejet, nem gondolva arra, hogy esetleg már nem lesz
elég időm az elfogyasztására. Nem érzem úgy, hogy minden
nap ajándék, ami rám virrad. József Attila verscímét kölcsön
véve Kész a leltár, ami esetemben azt jelenti, hogy nyugodt
lelkiismerettel, örököseimre adósságot nem hagyva fogadom
majd a lélekharang csengését. Mintha csak rólam szólna Dsida
Jenőnek a kolozsvári Házsongárdi temetőben lévő kriptáján
olvasható sírfelirata:
Mindent megtettem, amit megtehettem,
kinek tartoztam mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
Fejezzük be ezt a morbid témát azzal, hogy zárjuk le most az
akasztás esetére előkészített virtuális koporsómat üresen.
Hadd maradjak még idekint! Amíg lehet.
– Úgy legyen!
B. Gados Júlia
Olvasói kérés
Tudósítás az 1928. évi Pénzügyőrségi Szaklapból:
„…a magyar királyi pénzügyőrség történetét megíratja és a
megírással Lukács Ferenc ny. I. osztályú pénzügyőri fel-
ügyelőt bízta meg. Lukács Ferenc a történet megírásával
el is készült…”
A fenti híradással kapcsolatban kérném azon pénz-
ügyőröket és nem pénzügyőröket (örökösöket), akik
ismerik, vagy birtokukban van a híradásban szereplő
„elkészült munka" vagy annak másolata, annak egy pél-
dánya, hogy szíveskedjék erről telefonon vagy e-mailben
értesíteni (e-mail címem: netyemihály@citromail.hu,
telefonom: +36-20/988-1489). Hálás köszönet érte!
(nm)