2/A.

A térd anatómiája, betegségei, képalkotó-diagnosztikája

Anatómia
- A térd a legnagyobb méretű és legbonyolultabb felépítésű ízület.
- 3 csont alkotja: a femur distalis része, a tibia proximalis része és a patella hátulsó felszíne.
- A térdízület egy csuklóízület, fő mozgásai a flexió és az extenzió egy transzverzális tengely
körül jönnek létre.
- Az ízületi tok alakja egy henger formájához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy található
rajta egy kis bemélyedés.
- Az ízületi tok felső része a femur distalis végéhez, míg alsó része a tibia proximalis feléhez
rögzül. Elöl középen található rajta egy kivágás, ide illeszkedik a patella.
- Az ízületi tokban található a synovia.
- A femur és a tibia közt vannak a meniscusok, melyek tulajdonképpen félhold alakú porcok.
A femur és a tibia condylusainak felszíne közt egyenetlenség figyelhető meg, ez az eltérést
egyenlítik ki a meniscusok. A medialis meniscus félhold alakú, a lateralis majdnem kör alakú.
- A térd stabilitásában a kereszt- és oldalszalagok is részt vesznek. Az oldalszalagok az ízület
lateralis és medialis részén helyezkednek el, így van a ligamentum collaterale laterale és a
ligamentum collaterale mediale. A keresztszalagok az ízület belsejében vannak, elöl a
ligamentum cruciatum anterius, hátul pedig a ligamentum cruciatum posterius. Az utóbbinak
4 kötege van, ebből 2 fontos: Wrisberg-féle szalag és a Humphrey-féle szalag.
- Nyálkatömlők: bursa suprapatellaris, bursa prepatellaris és bursa infrapatellaris.
- Izmok: musculus sartorius, musculus quadriceps femoris, musculus semitendinosus,
musculus semimembranosus, musculus biceps femoris és musculus gracilis.

Betegségek
→ Veleszületett fejlődési rendellenességek:
• genu varum (O láb)
• genu valgum (X láb)
• veleszületett térdficam
• patella fejlődési zavar
• habitualis patella luxatio
•meniscusok fejlődéstani rendellensége
→ Traumás eltérések:
• keresztszalagok és oldalszalagok részleges vagy teljes szakadása
• meniscus sérülések
• törés.
→ Térdízületi felszín sérülése.
→ Gyulladásos betegségek:
• gennyes ízületi gyulladás - arthritis purulenta
• bursitis - nyáktömlők gyulladása
• steril, kórokozó nélküli gyulladás - osteoarthrosis
• osteochondrosis tuberositas tibiae.
→ Degeneratív elváltozások:
• porclágyulás - chondromalacia patellae
• arthrosis.
→ Térszűkítő folyamatok:
• Baker cysta
• csonttumor.

Képalkotó vizsgálatok
- RTG: két vagy többirányú felvételek (AP, lateralis, axiális patella, alagút felvétel); csontos
képletek ábrázolása.
- UH: az ízület körüli lágyrészek egyes ízületi porcok, lágyrészdaganatok, cysták,
haematomák, tályogok, izom- és ínsérülések kimutatására alkalmas; Dopplerrel az erek
sérülése vizsgálható; probléma, hogy ami a csont takarásában van (pl. keresztszalagok) nem
ábrázolhatók.
- CT: lágyrészdaganatok csontra való terjedésének vagy a csonttumorokkal szomszédos
lágyrészek érintettségének kimutatására; CT angiographiaval a porcok és az ízületi tok
pontosabb megítélése; traumás esetekben.
- MR: gyulladásban, traumás sérülésekben, ízületek, ínak, bursák, porcok, meniscusok,
szalagok ábrázolatóak; kiterjedés meghatározása; zsírelnyomásos szekvenciák alkalmazása;
indikációk: csont-, szalag-, meniscus sérülés, degeneráció, chondropathia, osteochondritis
dissecans, gyulladás, tumor.
- Arthrographia: diagnosztizálhatók az ízületi üreg képletei, az esetlegesen más üreggel
fennálló összekötettés (Baker cysta), az ízületi porc vastagsága, a keresztszalagok, a
meniscusok.
- NM: nincs túl nagy jelentősége, mivel nem specifikus.

2/B. A mediastinum anatómiája, betegségeinek képalkotó vizsgálata.

Anatómia
A két pleura között középen elhelyezkedő laza kötőszövetet tartalmazó tér, mely 4 részre
osztható. Határai:
• elöl a sternum
• kétoldalt a pleura és a tüdők
• hátul a gerinc
• felül a mellkas bemenet
• alul a rekesz.
Az elülső mediastinumban retrosternalisan zsíros kötőszövet van, melyben felnőttben thymus-
maradvány látható. Hátrafelé haladva vena brachiocephalicák következnek, illetve az
összeömlésükből létrejövő vena cava superior. Következő réteg az aortaív és ágai, melyek
sorrendben jobbról balra truncus brachiocephalicus, az arteria carotis communis sinistra és az
arteria subclavisa sinistra. Az erek mögött a trachea látható, mely egyben az elülső
mediastinum leghátsó képlete. A hátsó mediastinum a leszálló aortával kezdődik, de ide
tartozik az aortaív hátsó része is, hiszen az arcus elölről hátrafelé és jobbról balra haladva,
mindkét régióban megtalálható, A nyelőcső és a háti csigolyák előtt láthatók, kissé hátrébb a
gerinc két oldalán, jobbra a vena azygos, balra a vena hemiazygos figyelhető meg.

Elülső mediastinum: szegycsont, bordák, zsírszövet, thymus, aorta ascendens, nyirokcsomók.

Középső mediastinum: szív, tüdőerek, vena cava superior et inferior, légcső hilus, nyelőcső,
nervus vagus, nervus recurrens.
Hátsó mediastinum: aorta descendens, vena azygos, vena hemiazygos, idegek, ideggyökök,
csigolyák, gerincvelő, bordák.
Felső mediastinum: pajzsmirigy, arcus aortae, nagyerek, nervus vagus, nervus recurrens,
légcső, nyelőcső.
Betegségek

1. dislocatio
- az ép oldal felé dislokálódik – feszülő ptx, nagy mennyiségű pleuralis folyadék
- a beteg oldal felé dislokálódik – féloldali atelectasia

2. mediastinalis emphysema
definíció: a mediastinum kötőszövetébe levegő kerül
okai:
- emphysemás bulla megrepedése
- trauma
- nyelőcsőperforáció

3. mediastinitis
okai:
- nyelőcsőperforáció (tumor, fekély, orvosi eszköz)
- szájüregi-, nyaki gyulladások leterjedése
- légcsőperforáció
- rekesz alatti tályog
- postoperatív infekció
tünetek: láz, hidegrázás, mellkasi fájdalom, nehézlégzés
kezelés: a kiváltó októl függ, pl.:antibiotikum, sebészi beavatkozás
SÚLYOS, ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOT
• Áttolódás: Az egyébként ép mediastinalis képletek valamelyik oldal felé való áttolódását
(shift) az egyik tüdőfél volumenének megváltozása hozza létre. Ez a leggyakrabban látott
mediastinalis elváltozás.
• Pneumomediastinum: Nativ vizsgálat jól láttatja a levegő bejutását a mediastiumba is, ami a
fiziológiásan légtartó képletek (trachea, oesophagus) falának folytonossági hiányát jelzi.
• Folyadéknivó
• Mediastinitis: A mediastinum gyulladása súlyos, életveszélyes állapot. Leggyakrabban a
nyelőcső átfúródása váltja ki.
• Térszűkítő folyamatok: golyva, thymus persistens, aortaív anomáliák
• Daganatok: A pontosabb kórisme felállításához a kétirányú mellkasfelvétel mellett a CT-
vizsgálat sem nélkülözhető. dermoid cysta, teratoma, thymus tumor és cysta, pajzsmirigy
daganat, lymphoma és leukaemia A középső mediastinum daganatai döntően
lymphoreticularis folyamatok (Boeck-sarcoidosis, Morbus Hodgkin, non-Hodgkin
lymphoma) által okozott nyirokcsomó megnagyobbodások. A hátsó mediastinum az idegi
eredetű térfoglaló folyamatok helye: neurogén cysta, neurinoma, homokóra-daganat.

Képalkotó eljárások

Vizsgálómódszerek
- Kétirányú mellkas felvétel: Az álló helyzetben, mély belégzésben készült, postero-anterior
sugárirányú áttekintő felvétel a mellkas alapvizsgálata. A térbeliség és a szív mögötti területek
ábrázolása végett latero-lateralis irányú kép egészíti ki. Az oldalfekvésben, vízszintes sugárral
készült, ún. Friman-Dahl felvétel a folyadékgyülem és a tüdő viszonyát segíti tisztázni.
- Átvilágítás: A felvételek az expozíció pillanatában észlelt viszonyokat rögzítik, kiegészítő
fluoroszkópiával azonban a térbeli viszonyok jobb megismerésén túl a mozgásfunkciókról is
tájékozódhatunk. A mozgásjelenségek közül érdekes lehet a rekesz kitérésének mértéke,
valamelyik felének bénulása, netalán paradox mozgása, a be- és kilégzés időtartamának
egymáshoz való aránya. Kórjelző értékű a középárnyék valamelyik oldalra tolódása légvétel
közben. Kis mennyiségű pleuralis folyadék, illetve intra- és pericardialis, esetleg a
koszorúerek vagy az aorta falában ülő meszesedések felismerése képerősítős átvilágítással
összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint felvételen.
A kiegészítő báriumpép-nyelés az oesophagust rajzolja ki, melynek torzult lefutása
mediastinalis daganatok, szívbillyentyű-hibák és nagyér fejlődési rendellenességek
fennállására utalhat.
- CT-vizsgálat: A CT-vizsgálat valódi rétegfelvételeit vesszük igénybe, ami főként a
tüdőcsúcs, a mediastinum, a nyirokcsomók és a pleura közelében lévő elváltozások
diagnosztikájában eredményes. A módszer teljesítőképességét kontrasztanyag beadásával
fokozni lehet. A finomabb, diffúz intrapulmonalis elváltozások ábrázolására a nagy felbontású
(high resolution) HRCT való. Különleges térbeli rekonstrukcióval virtuális bronchoszkópiát
lehet végezni, ezzel a beteg megterhelése nélkül ábrázolható a hörgők belvilága.
- Kontraszttöltéses vizsgálatok: Az újabb vizsgálómódszerek birtokában egyre ritkábban
alkalmazunk kontrasztanyagokat akár a hörgők, akár a tüdőerek ábrázolására. Bronchográfia
során kanülön keresztül beadott tapadós, vízoldékony, jódos kontrasztanyag rajzolja ki a
hörgőrendszert. Mivel a bronchoszkópia az optikai információn túl biopsziára is lehetőséget
biztosít, a bronchogram inkább csak a bronchoszkóppal el nem érhető hörgőszakaszok
ábrázolására szolgál. Mivel több évtized tapasztalataiból a fontosabb tüdőelváltozások ér-
struktúráját is megismertük, a pulmonalis angiográfia indikációs köre is beszűkült. A DSA
vizsgálat jó áttekintést biztosít a tüdő ereiről, nem túl finom felbontással ugyan, de kitűnő
kontraszttal. Nem kerülhető meg a perifériás vénás kontraszt-befecskendezés CT-vizsgálat
során sem akkor, ha a metszetekben megjelenő valamelyik képlet ér-eredetű voltát vagy
kontraszthalmozását szeretnénk megtudni.
- MR-vizsgálat: Sajnos, az ionizációt nem okozó képalkotó eljárások diagnosztikai hozadéka
a mellkasban meglehetősen szegényes. Az MR-vizsgálat főleg a mellkasfalon és a
mediastinumban ülő képletekről, azok tömör vagy cystosus voltáról, zsírtartalmáról és a
keringő vérről, a szívről és nagyerekről szolgáltat adatokat. Aránylag gyenge térbeli
feloldóképessége miatt a finomabb elváltozások megítélésére egyelőre nem alkalmas.
- UH-vizsgálat: Ez a módszer  ha egyáltalán találunk olyan helyet, ahol a transzducer
“beláthat” a mellkasba  szintén elsősorban a mediastinum képleteinek, pleurális és
pericardialis folyadékgyülemek ábrázolására képes. Tüdőfolyamatok csak olyankor
ábrázolhatók, ha a mellkasfalhoz fekszenek. A “gyomorszáj” felől vagy az oesophagusba
bocsájtott vizsgálófejjel viszont kitűnő képek nyerhetők a szívről és az aortáról.
-Nukleáris medicina: A CT- és MR-vizsgálatok előretörésével a morfológiai diagnosztikában
a nukleáris medicina veszített jelentőségéből.

2/C. Az MR felépítése, működése. A radiográfus feladatai vizsgálat előtt, után és alatt.

Az MR berendezés főbb részei

• Mágnes • Tekercsek
• Grádiens rendszer • Számítógép
• Rádiófrekvenciás • Vezérlőpult
egység • Másodpult

Működés
Az atom az anyag legkisebb, kémiai úton előállítható részecskéje. Az atom magból és az azt
körülvevő elektronhéj(ak)ból áll. Az elektronok negativ töltés hordozói. Az atommagot
protonok és neutronok alkotják, ezek a nucleonok. A protonoknak „+” töltésük van, a
neutronoknak nincsen töltésük. A nucleonok perdülnek (spinjük van) és így saját tengelyük
körül forogva elemi (rúd) mágnesként (dipolus) viselkednek, azaz külső mágneses teret
hoznak létre. Minden pergő atommaghoz tehát egy piciny külső mágneses tér tartozik.
Azonban, ha egy atomban a protonok és neutronok száma egyenlő (páros nucleonszámú
atomok) azok mágnesessége (dipolusa) semlegesíti egymást, azaz egy ilyen atomnak nem lesz
mágneses dipolus momentuma. Ezzel szemben a páratlan nucleonszámú atomoknak – mert
kiegyensúlyozatlanok - mágneses momentumuk, azaz kifelé is megnyilvánuló mágnesességük
van és ezáltal képesek a nuclearis mágneses resonancia jelenségére. A hidrogennek csak
egyetlen protonból áll a magja. Ennek a páratlan pergő protonnak van az összes elemek közt a
legerősebb mágneses momentuma. Az egyes protonok nem pontosan tengelyirányba beállva
pörögnek, hanem egy kicsit imbolyogva, mint egy búgócsiga (vagy maga a földgolyó). Ez a
mozgás a precesszió. A precessziós frekvencia az a sebesség, amivel a protonok
precesszálnak, azaz az időegységre (secundum) eső fordulatszámuk. A precesszió
frekvenciája a külső mágneses térerő nagyságával arányos (és függ a kémiai szerkezettől,
valamint a hőmérséklettől), azaz minél erősebb a mágneses tér, annál nagyobb.
A precessziós frekvenciát a Larmor egyenlet fejezi ki (Herzben). Longitudinálisan (hosszanti
irányban, a "rács" által kényszerítve) visszarendeződnek, visszanyerve (felépítve) eredeti
magnetizációjukat. Ez a spin-rács vagy T1 relaxáció. Ugyanekkor, de sokkal gyorsabban és a
spin-rács relaxaciótól teljesen függetlenül jön létre a transversalis mágnesesség relaxációja,
melynek során a protonok elveszítik a külső radiofrekvenciás impulzus energiája által rájuk
kényszerített azonos fázist (transversalisan). Ez a fázisvesztés vagy deszinkronizáció, a spin-
spin vagy T2 relaxáció.
MÁGNES: a vizsgálat feltétele egy nagy térerejű állandó mágnes, mely meghatározott
volumenű homogen mágneses teret biztosít a mérendő minta (ez esetben emberi test) számára.
• Állandó mágnes (permanens vagy stabil)
• Elektro mágnesek
→ Nagy ellenállásúak (resistiv)
 Vasmagvú mágnes
 Légmagvú eletromágnes
→ Supravezető mágnes (superconductiv)
→ Összetett mágnesek (hybrid)
KIEGYENLÍTŐ (SHIMMING) TEKERCSEK
Arra szolgálnak, hogy a kellő mágneses tér–alakzatot létrehozzák, ill. Hogy korrigálják annak
egyenetlenségeit: kis vasdarabokat építenek be a mágnes köré gyárilag, ezek mellett még
további un. Kiegyenlítő tekercseket alkalmaznak az inhomogenitások kiegyenlítésére (ezek
lehetnek resistiv vagy superconductiv mágnesek).
GRADIENS TEKERCSEK
Jellocalizatióhoz szükséges, egyenletes mágneses térerő "lejtést" biztosítják.
Egy-egy gradiens tekercs készlet 2-2 egymással szembenfekvő tekercsből áll, melyekben
egymással ellentétes irányban folyik az áram
RADIOFREKVENCIÁS (RF) ANTENNÁK
A RF antennák a gerjesztő radiofrekvenciás impulzus leadására és a vizsgált anyag (paciens)
által kisugárzott jel vételére szolgálnak. Lehetnek adó- vagy vevő antennák, de gyakran
ugyanaz az antenna szolgál átkapcsolás után adó- és egyszersmind vevőként
TEKERCSEK- COILS (RF)
Az MR gépeknél használt rádiófrekvenciás (RF) tekercsek feladata a rádiófrekvenciás
hullámok adása és vételezése. A képminségre nagy hatással vannak a különbözképpen
alkalmazott RF tekercsek.
JELLOKALIZÁCIÓ, AZ MR KÉP KELETKEZÉSE
A külső mágneses teret kicsit meg kell változtatni: egyenletesen el kell hangolni ahhoz, hogy
az egymás mellett lévő szeletekben lévő protonokat egymástól el tudjuk különíteni,
rezonancia szekvenciájuk alapján. Ha ezt az elhangolást a tér mindhárom irányában
megtesszük (x, y és z sík), akkor az adott proton helyzete pontosan meghatározható. A
voxelben mért jelintenzitás az adott volumenben lévő protonok számától, kötöttségi
állapotától és környezeti viszonyaitól függ, és az ezen hatások összegződése révén kialakuló
jelintenzitás vetül ki a voxelt reprezentáló pixelre (képelem, amit a vonal/oszlop koordináták
határoznak meg), ennek jele tükrözi a voxel teljes mélységében (a szeletvastagságban)
keletkezett információt.Több képelem + vékonyabb szelet = jobb térbeli feloldás, de a jel/zaj
arány rosszabb. Több mérés (acquisitio) javítja a S/N arányt, de növeli a mérési időt.
MR képalkotás
- szeletkiválasztás
- fáziskódolás –sorkiválasztás
frekvenciakódolás- voxel lokalizálás

A jelintenzitást befolyásoló tényezők: a TR, TE

TR (repeticiós idő): Az az időtartam, melyet a longitudinalis mágneses vektor újraépüléséhez

biztosítunk. (azaz a 90 fokos RF impulzusok ismétlésének időintervalluma). Minél rövidebb
a TR, annál jobban hangsúlyozza az egyes T1 relaxációs görbék közötti különbséget: a rövid
T1 idejű szövetek jele erős lesz (fényes), a hosszú T1 idejűeké pedig gyenge (sötét). Ha
elnyújtjuk a TR-t - azaz ritkábban adjuk az impulzusokat - ez a jeladásbeli különbség egyre
csökken, míg végül megszűnik az egyes szövetek közt. A rövid TR-es mérés T1 súlyozott
tehát. (TR kevesebb, mint 7oo ms).

TE (echo idő): Azt az időpontot mutatja meg, amikor a T2 relaxáció során mérjük a jelet. A
hosszú TE esetén az egyes szövetek közti transverzális mágnesezettségbeli különbségek
nőnek, a hosszú T2 idejű szövetek erősebb (fényes), a rövid T2 idejűek gyengébb (sötét) jelet
adnak. Azaz a hosszú echoidővel a szövetek közti T2 relaxációbeli különbségeket tudjuk
hangsúlyozni. A TE tehát a T2 relaxációs idejük szerint hangsúlyozza a szöveteket (T2
súlyozás), mégpedig a TR idő függvényében egyre növekedve.

A radiográfus feladatai vizsgálat előtt, után és alatt.

- adategyeztetés (eszméletlen betegnél azonosító karkötő egyeztetése), születés, név.
- vizsgálatról rövid tájékoztatás
- felmerülő kérdések tisztázása
- mi a jelenlegi panasza: kérőlapon jelölhetjük
- branül biztosítása kontrasztanyag alkalmazásához
- megfelelő fektetés, tekercsek alkalmazása, rögzítése
- vizsgálat, közben kontrasztanyag adása, CD írás
- beteg figyelése
- vizsgálat végén a beteg tájékoztatása a leletről (mikor és milyen úton kapja meg)

A beteget érkezésétől a távozásáig figyelemmel kell kísérnünk. A tényleges felvilágosítás, a

betegnek az ismeretlentől való félelme által keltett szorongás elhárítása a személyzet feladata.
Megfigyelhető, hogy sokkal több a szorongó, sőt klausztrofóbiás beteg, ha a személyzet rideg,
elutasító, empathiára nem hajló tagjai találkoznak először a beteggel.
A mai vizsgálószerkezetek többsége zárt, csőszerű, a beteg mintegy elföldelve érzi magát,
mintha koporsóban lenne. Ezért elmondjuk a betegnek, hogy legjobb, ha becsukja a szemét és
próbál ellazulni. Fel kell világosítani a vizsgálat várható időtartamáról. Sokszor annak sincs
akadálya, hogy a hozzátartozó / kísérő, benn tartózkodjon a vizsgáló helységben, indifferens
testrészén való érintéssel megnyugtassa a beteget.
Gyakran jelent megoldást, ha a beteget lábbal előrefelé helyezzük a gantrybe vagy elfedjük a
szemét, és így nem lesz „elföldelési” vagy „koporsóba zártsági” élménye. Kövér (12o kg
fölötti), különösen szélesvállú betegek - ha egyáltalán beleférnek - „beszorulhatnak” a
gantrybe, ami pánikélményhez vezethet.
Amit mi kérdezünk:-
- elmondjuk, hogy minden fémes dolgot el kell távolitania magáról
- legjobb, ha teljesen levetkőztetjük alsóneműre, és kórházi ruhát adunk helyette.
- kikérdezzük a megelőző műtétekről, az esetleges fémes idegentestekről
- elmondjuk, hogy kb. mennyi ideig tart a vizsgálta, mit hall, mit lát, esetleg mit érezhet.
- A megfelelő pozícióba lefektetjük a vizsgálóban, megkérjük, hogy a vizsgálat alatt ne
mozogjon, ne tegye keresztbe a lábait, karjait. Ha obes, vagy széles vállú a beteg úgy takarjuk
be, hogy a bőre ne érhessen a mágneshez hozzá.
- fülére fülhallgatót teszünk, vagy füldugót adunk. Kezébe adjuk a vészjelzőt, elmondjuk
hogy mikor és hogyan használja.
- a pánikol bemehet vele kisérő is, akit szintén kikérdezünk.

Az MR-rel vizsgáltak nagyobb hányada ambuláns beteg, így civil ruhában érkezik. Az ilyen
ruházat tartalmazhat ferromágneses anyagokat (műanyag cippzár húzója, fémszállal átszőtt
textil, felirat) amire a beteg nem is gondol, amikor eltávolítja öltözékéből az ismert
fémtárgyakat (fémpénz, gomb, haj- és övcsat). Szintén figyelmeztetni kell az alsóneműben
(melltartó, alsónadrág) előforduló fémekre.
A beteget rendszerint be is kell takarni, mert bár a vizsgálóban lehet meleg, csőben fújó, a
beteg jobb oxygenizációja és túlmelegedése ellen, a komfort érdekében fenntartott légbefúvás,
hidegérzetet kelthet, váll- és nyakizom görcsöket okozhat.
A beteg a vizsgálat alatt rendszerint hanyattfekvő helyzetben van. Egyes speciális vizsgálatok
(pl. kéz) ettől eltérő testhelyzetet kívánnak meg. Ha a beteg képtelen hanyatt feküdni (pl.
gerinc rendellenesség miatt) lehet hason vagy oldaltfekvő helyzetben is vizsgálni. A
testtekercsben való, vagy alátét (gerinc) tekercses vizsgálat nem jelent külön próbatételt a
beteg számára, a fejtekercsben és egyéb felszíni tekercsekkel való vizsgálatnál ügyelni kell,
hogy a beteget ne szorítsa, ne nyomja, mozgásra ne késztesse. Az adott rögzítő szivacsokon
kívül érdemes még papírvattával is kibélelni a tekercset.
Ne felejtsük el, hogy a betegnek igen hosszú ideig (fél-, háromnegyed órát) kell
mozdulatlanul feküdnie. Ennyi idő alatt a legkisebb gyűrődés a ruhán, alátéten, takarón
elviselhetetlen nyomásérzetet okoz.
Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy a hanyattfekvő helyzet ne legyen „feszes”. Ezért célszerű a
térdet kissé behajlítva alátámasztani, úgy, mint az a lumbalis gerinc vizsgálatakor előírás.
A beteg rögzítése, „lekötése” szintén a beteg komfortját szolgálja és erről a kötés elhelyezése
előtt fel kell őt világosítani: A homlokpánt sokakban szorongást kelt, ezért alkalmazása előtt a
beteggel meg kell beszélni ennek szükségességét.
Végtagvizsgálatkor a párhuzamosság fenntartása csak erőltetett helyzetben lehetséges, így a
beteg elmozdulhat közben, átkötéssel ezt megelőzhetjük.
Hasi vizsgálatoknál a légzési mozgások zavaró hatásának csökkentésére, széles pánttal
haslekötést alkalmazunk, ennek célját is közölni kell a beteggel, hogy jobban tudjon
kooperálni.
A vizsgálat alatt komoly zaj (és vibráció) éri a beteget (ez a gradiens tekercsekből ered). A
zajt a gradiensek aktivációja okozza. A zaj erőssége növekszik a statikus mágneses tér
növekedésével, valamint függ a gradiensek keltette mágneses térerőtől, az impulzus átviteltől.
(úgy tűnik, nem függ a gradiens felállási sebességtől, azaz az echo planar imaging
alkalmazása ilyen szempontból nem jelent fokozott kockázatot).
A zaj erőssége miatt a betegnek akár átmeneti halláskárosodása is keletkezhet, ezért a
füldugót fel kell ajánlani a betegnek. A füldugó akadályozhatja a beteggel való
kommunikációt, amiről a mérési szünetekben nem szabad megfeledkezni: a beteget a
következő mérési ciklusokról fel kell világosítani, közölve vele, hogy kb mennyi ideig kell
ismét mozdulatlanul maradnia, hogy gazdálkodni tudjon türelmével (nyelés, torokköszörülés,
pislogás, izomlazítás).
A szervek életfenntartással kapcsolatos akaratlan mozgásai (szívdobogás, légzés,
bélperisztaltika) által okozott artefactumok gyakran annyira zavarkeltőek, hogy
meghíusíthatják a vizsgálat kiértékelését, vagy éppenséggel fals következtetéshez vezetnek.

MR vizsgálat kontraindikációi
Vizsgálatot indikáló orvos ismerje mind az abszolút, mind a relativ kontraindikációkat, mivel
ezen ismeretek hiánya vagy be nem tartása komoly következményekkel járhat. Abszolút
kontraindikáció esetén az elvégzett vizsgálat során a beteg élete veszélybe kerülhet. Relatív
kontraindikációkor a beutaló és vizsgáló orvos mérlegelése alapján és bizonyos
óvintézkedések mellett elvégezhető az MR vizsgálat. Az MR készülékek működéséhez
szükséges mágneses és elektromágneses mezők a különböző módon – elektromosan,
mágnesesen vagy mechanikusan – vezérelt, a testbe beépített műszerek működését
megváltoztathatják, ezért az ilyen szerkezettel rendelkező beteg MR -rel nem vizsgálható, az
MR készülék közelében sem tartózkodhat az u.n. 5 Gauss vonalon belül. (Karlinger 2002)
Abszolút és relatív kontraindikációk:
- pacemaker (ma már létezik MR kompatibilis pacemaker)
- beépített szív defibrillátor
- beépített hallókészülék
- beépített csontnövekedés serkentő készülék
- beépített gyógyszer befecskendező készülék
- neurostimulátorok
- aneurysma klipp (hosszúkás alakjuk és a laza subarachnoidealis tér miatt könnyen
elcsavarodhatnak)
- kulcslyuk műtét során behelyezett érklipp
- beültetett ortopédiai vagy traumatológiai fémeszköz
- véna filter
- intrauterin pesszáriumok
- egyes szívbillentyűk (a régi típusú Starr Edwards féle abszolút kontraindikációt jelent)
- 6 héttel a beültetés után a coronariastent már nem kontraindikáció
- egyéb, hasonló készülékek,
A pacemaker a vizsgálat során elmozdulhat, ki- vagy bekapcsolódhat, átprogramozódhat,
deszinkronizálódhat, elektromágneses interferencia jöhet létre, és az elektródában Eddy
áramok indukálódhatnak. Fontos tudni, hogy nemcsak maga a pacemaker készülék veszélyes,
hanem az elektródája, ami antennaként szolgálhat a gradiens tekercsek által keltett és
rádiófrekvenciás hullámoknak, így fibrillációt, égést okozhat. Ezért külső pacemakerrel,
ideiglenes fémes katéterrel, vagy vezetőképes huzallal rendelkező beteget sem szabad az MR-
ben vizsgálni. Ferromágneses anyagokból készült implantátumok MR vizsgálat során
felforrósodhatnak, bennük és környezetükben elektromos áram gerjedhet. elmozdulhatnak,
artefactumot okozhatnak.
Az implantatumok által okozott veszély függ a mágneses tér erősségétől, alkalmazott
gradiensek erősségétől, az implantátum összetételétől, alakjától és helyétől, és a
behelyezésétől eltelt időtől. A beteg gyakran nem tudja, vagy csak bizonytalan információt
tud adni arról, hogy benne ferromágneses anyag van-e (repeszsérülés, öntéssel,
fémcsiszolással foglalkozók). Ez különösen orbitális /intraocularis, esetleg gerinc közeli
fémtesteknél válhat veszélyessé. Ez esetben indokolt egy tájékozódó CT felvételt készíteni.