X.

/A A végtagok vénás áramlásának vizsgálata

Alapelvek:
Erek vizsgálatának általános szabályai
- B-módban kezdődik – lumen átmérője, fal vastagsága, plaque helyzete, kanyargósság,
vénák – komprimálhatóság
- Color-Doppler mód
- Power-Doppler – csak kis áramlási sebességek (pl. lábszárvénák) vagy nagyon
kanyargós erek ábrázolásakor szükséges

Color Doppler előnyei

- egyszerre látható az áramlás helye, iránya, sebessége
- erek térbeli elhelyezkedése, fejlődési rendellenességek, variációk, súlyosabb áramlási
anomáliák, vérellátottság rátekintéssel megállapítható
- különböző módszerek – nem mindig ugyanabban a vetületben ábrázolják az ereket –
pl. szűkületet okozó plaque valamelyik módszerrel nem ábrázolódik – áramlási zavar
color Dopplerrel megmutatkozik
o teljes elzáródást okozó friss trombus, mely a B-képen még nem hoz létre echót
– áramlást jelentő színinformáció hiánya alapján megtalálható
o echószegény, B-képen sem látható plaque megmutatkozik abban, hoyg a szín
nem követi az intima lefutását, hanem betüremkedést mutat

Hemodinamikai alapok
Az alábbi kérdésekre keresünk választ:
- van-e áramlás
- milyen az áramlás iránya
- milyen típusú a keringés
- van-e és milyen mértékű a szűkület

Áramlás iránya
- a spektrum Doppler görbén alapvonal feletti spektrumrész megállapodás szerint a
transzducer felé közeledő, alapvonal alatti a távolodó áramlást jelzi (megfordítható:
invert gomb)
- color Doppler módban áramlás irányát a színskáláról olvashatjuk le. Felső szín (piros)
közeledő áramlás, alsó szín (kék) távolodó. (megfordítható)

1
 - gyakorlatban a perifériás erek esetén úgy ábrázolunk, hogy a normális artériás áramlás
piros legyen, a vénás kék.

Vénás áramlás típusai

- relative folyamatos, az artériás keringésnél alacsonyabb, kevésbé változó sebességű
áramlás
- szív közeli nagyvénákban (vena cava sup., inf., jugularis) fázisosan változó, alapvonal
alatti és feletti komponenst egyaránt tartalmazó áramlási görbe (a keringést részben a
szívpulzáció, részben a légzési ingadozás befolyásolja)
- perifériás vénák – folyamatos típusú, szív felé áramló keringés van (alapvonal feletti),
csak a légzési változások teszik hullámzóvá
- perifériás vénabillentyűk nem jól zárnak – szívciklus egy részében a szívtől a periféria
felé irányuló áramlást észlelünk

2
Indikációk:
- leggyakrabban mélyvénás trombózis gyanúja esetén végezzük.
- típusos esetben:
o hirtelen létrejövő AV duzzanat
o a láb kékes vagy piros elszíneződése
o végtag tapintása melegebb az ellenoldalinál
o Homans-próba pozitív – a lábfej hátrafeszítésekor a lábszár hátsó részén
kifejezett fájdalom
- akkor is előfordulhat az AV-ban trombózis, ha a klinikai jelek hiányoznak
- pulmonalis embolia esetén – klinikailag tünetmentes betegnél is keresni kell a
trombust az AV-ban
- mélyvénás trombózisra hajlamosító tényezők:
o terhesség
o obesitás
o ortopédiai műtét, hosszas ágynyugalom
o sérülés, gipsz
o tumor
- visszér-műtét előtt – annak eldöntése, hogy ép-e a mélyvénás rendszer
o a felülethez közeli AVM-ek, AV fistulák tapintással, hallgatózással fedezhetők
fel; az UH feladata az elváltozás igazolása, a mélységi kiterjedés megállapítása
o egyes műtétek előtt a vénák átmérője, helye, átjárhatósága a megválaszolandó
kérdés

Vizsgálati technika:
- 5-10 MHz lineáris transzducer (kiegészítésként 3,5 MHz-es fej – nagyon vaskos lábú
betegeken, ill. az iliacalis vénák megítélésére
- beteg a hátán fekszik, háttámlát kissé megemeljük (ezzel a vénás visszaáramlást kissé
meglassítjuk)
- az AV vénák jobban kitelődnek, könnyebb vizsgálni
- a vena femoralis communis, superficialis és profunda nyújtott lábak mellett végig
követhető
- v. poplitea ábrázolásához – hasra fordítjuk
- lábszárvénák megítélése – hátára fordítjuk

3
 - v. tibialis ant. – lateralisan fekszik, ezért a lábat egy kicsit befelé fordítjuk
- v. tibialis post. – medialis lefutású, ezért egy kicsit kifelé fordítjuk a lábat
- poplitealis régió vizsgálatakor - térdet kissé hajlítsuk be (feszített helyzetben az inak
leszoríthatják a vénákat)
Vizsgálat menete:
- ingiunális hajlatban kezdjük, B-módban, ábrázoljuk az a. és v. femoralis communist a
saphena magna beömlésének magasságában
- majd Doppler-módban keressük meg a v. femoralis communis hossztengelyét, vegyük
fel az áramlási görbét, rögzítsük a légzési ingadozás és a prox. provokáció hatását
- haladjunk lefelé, keressük a v. femoralis superfic. és profunda összeömlését, kövessük
a v. fem. superfic a comb medialis oldalán végig hosszmetszetben maradva
- a Hunter-csatornához érve szükség lehet a vizsgálati mélység növelésére (Hunter-
csatorna: a comb med. oldalán az alsó harmadban az izmok között lévő keskeny
csatorna, melyben az artéria, véna és a n. femoralis halad)
- majd a poplitealis régió vizsgálatához fordítsuk a beteget a hasára, kövessük végig
hosszmetszetben, vegyük fel az áramlási görbét, alkalmazzuk a dist. provokációt
- majd a lábszárvénák vizsgálatához fordítsuk a beteget vissza a hátára

Ép viszonyok:
- B-képen a véna fala nagyon vékony, sima, esetleg nem is látható (az artéria fala
lényegesen vastagabb, jól elkülöníthető a környezetétől)
- az erek bennéke echómentes
- néha láthatunk a vvt-nek megfelelő, kis elmozduló reflexiókat, főleg a lassú áramlású,
felületes erekben
A vénákat kompressziót alkalmazva is vizsgáljuk:
- transzducerrel egyszerűen rányomunk a bőrfelszínre, ekkor az artéria nem változtatja
meg alakját, a véna viszont teljesen összenyomódik, egyetlen echódús sávként jelenik
meg
- ha normális az áramlás, és épek a billentyűk, akkor a vénában nincs retrográd irányú
keringés
- áramlás jellege: nyugalomban folyamatos, a légvételek következtében spontán fázisos

Proximális provokáció formái:

- vizsgálófej felett leszorítjuk a lábat – direkt kompresszió

4
 o megakadályozzuk a szív felé történő áramlást – vénabillentyű állapotáról
szerzünk információt
o ha megnő a nyomás, az elégtelen vénabillentyűk visszafelé engedik a vért
- mély légvételre szólítjuk fel
o áramlási görbén megfigyelhetjük, hogy megemelkedik az áramlás belégzésben
o a levegő beszívásakor a mellkasi nyomás csökken, és ez szívóhatást fejt ki az
AV vénáira
o ha visszatartja a lélegzetét – nő a mellkasi nyomás, a visszaáramlás
akadályozott
o ha kifújja a levegőt – a felgyülemlett vér gyorsan halad a szív felé,
megemelkedik az áramlás
- Valsalva – manőver – zárt gégefedő mellett présel a beteg, ez megnöveli a mellkasi
nyomást, a vénákból az elfolyást lassítja
o normális áramlási sebesség lecsökken, majd ha felengedi, kifújja a levegőt,
akkor a felgyülemlett vér ismét feljut a szív felé, és megemelkedik az áramlás
Distalis provokáció:
- lábszárvénák, ill. a poplitea vizsgálatánál
- a vizsgált érszakasztól distalisan megszorítjuk a beteg lábát – ilyenkor meglökjük az
alul lévő vért, a vizsgálófej magasságában hirtelen megnövekszik az áramlási
sebesség, mely az áramlási görbén hirtelen kialakuló nagy csúcs formájában jelenik
meg

I. Betegségek
Phlebotrombozis
- mélyvénás trombózis, a pulmonalis embolia elsődleges forrása
- trombózis jelei – indirekt és direkt jelek
- véna lumenében általában ábrázolható a trombus
- a trombus echogenitása a korától függően változik; nagyon friss trombus lehet
echódús, majd echószegénnyé válik, később ismét echódús és inhomogén lesz
- eret nem lehet összenyomni (óvatos kompresszió!)
- lumenátmérő megnövekszik
- áramlást nem látunk

5
 - szubakut trombus – egyre inkább inhomogén, echódús lesz, folyadékot veszít – lumen
kisebb lesz, részlegesen komprimálható, fal mellett megjelenik a keringés
o áramlási görbén hiányzik a spontán fázisos jelleg, kialakulnak a kollaterális
vénák
o az érlumen újra átjárhatósága egyénileg változó
- krónikus trombus – fal megvastagszik, kötőszövetesen átépül; véna jól láthatóvá válik,
a lumen nehezen komprimálható
o color módban – színkiesés a falról bedomborodó, echódús trombus-
maradványnak megfelelően
- teljes mélyvénás rendszert végig kell vizsgálni, ha erre nincs mód (túl kövér,
elfordulni nem tudó beteg) – indirekt jelek
o trombustól proximálisan – rendszerint nincs változás
o distalisan – áramlás lassul, teljesen folyamatossá válik, légzési ingadozás nincs
o distális provokáció – az áramlás hirtelen megnövekedése nem észlelhető
Nyomonkövetés trombózis után:
- nagyon friss esetek – 1-2 nap múlva kontroll a trombózis felfelé terjedésének
megítélésre
- posttrombotikus szindróma – krónikus trombus jellemzői; felületes vénák kitágulnak,
vénabillentyűk érintettsége – kötőszövetes átépülés

AV –fistula
- lehet veleszületett és szerzett
- szerzett – leggyakoribb traumás eredet
- artéria és véna között direkt összeköttetés keletkezik
- vénában az áramlási sebesség szokatlanul magas lesz, az áramlás pulzálóvá válik
- artériában shunt-típusú keringést látunk, magas szisztolés csúcssebességgel és igen
magas diasztolés áramlással

AVM
- olyan érgomolyag, melynek kis ellátó artériája és több nagy vénás elvezető törzse van

6
Varicositas
- primer forma – nincs előzetesen kimutatott mélyvénás trombózis; általában kövér,
többször szült nőknél, vagy álló munkát végzőknél
- szekunder forma – valamilyen előzetes betegség után mélyvénás trombózis jön létre és
a felületes vénák kitágulnak, mivel a mélyvénák nem megfelelően átjárhatóak
- UH – felületes, kanyargós, tág vénák, bennük igen lassú keringést tudunk kimutatni

Phlebitis
- felületes vénák gyulladása
- fájdalmas, duzzadt eret teljes hosszában tapinthatjuk, de UH vizsgálattal gyakorlatilag
semmit sem látunk szövődménymentes esetben
- szövődmény: trombophlebitis - trombózis alakul ki a felületes vénákban (hasonló kép,
mint a mélyvénás trombózisnál)

X./B A csont és lágyrészek rosszindulatú daganatos betegségeinek képalkotó diagnosztikája

1. Csontsarcomák:

A csontból kiinduló malignus tumorok rendkívül ritkák, az összes rosszindulatú daganatok

0,5%-át teszik ki. Előfordulhatnak gyermekkorban, serdülőkorban és fiatal felnőttkorban
egyaránt, a gyermekkori daganatok 5%-át adják. Gyermek-és serdülőkorban a daganatok
50%-a a térd körüli csontokban alakul ki, a femur distalis és a tibia proximalis harmadában.
Idősebb életkorban (6-7. életévtizedig) chondrosarcoma, fibrosarcoma, és malignus fibrosus
histiocytoma fordul elő. A különböző csontsarcomák előfordulásának gyakoriságát az
alábbiak szerint közlik: az osteosarcoma 20%, a chondrosarcoma 10-20%, a Ewing-sarcoma
10-15%, az óriássejtes tumor 4-8%, a fibrosarcoma 2-6%, míg a többi altípus 1-1%-ot
képvisel, rendkívül ritka előfordulással. A nemek közti differencia szövettani típusonként
eltérő.

Klinikai tünetek, diagnosztika és prognosztikai faktorok:

A csonttumorok általában a megbetegedett régió helyi fájdalmával és duzzanatával hívják fel

magukra a figyelmet(inspekció, palpatio). Ezek a tünetek nem specifikusak. A csonttumorok
egy része tipikus röntgenmorphológiai kritériumok alapján elkülöníthető egymástól, így a
konvencionális röntgendiagnosztikai módszerek megőrizték helyüket a daganatok
diagnosztikájában. A CT és az MRI a tumor kiterjedésének pontos meghatározását teszi
lehetővé és nélkülözhetetlen a sugárterápiás tervezéshez. Részletes kivizsgálás (vérkép, labor,
mellkasröntgen, mellkas-CT) indokolt a távolí áttétek keresésére, amelyek leggyakoribb helye
a tüdő, de szükséges a subdiaphragmalis régiók és a máj metszetképalkotó vizsgálata is (UH,
CT). Az első kivizsgálás során a betegek 20%-ánál mutatható ki röntgenológiailag
tüdőmetasztázis, és az áttétek 85-90%-a a tüdőben alakul ki. A prognózis felállításakor a

7
legjelentősebb prognosztikai tényező a metasztázis megléte vagy hiánya. Az áttétek száma és
unilateralis vagy bilateralis előfordulása is prognosztikai tényező, viszonylag kedvezőbb
kimenetel várható kevesebb számú metasztázis esetében, mert ez meghatározza a
metastasectomia lehetőségét. Ezen kívül fontos még a szövettani grade és a daganat lokális
kiterjedése.

Csontdaganatok

Anamnézis

Fizikális vizsgálat

Laboratóriumi vizsgálatok

•(teljes vérkép, We, CN, AP, kreatinin, szérum-bilirubin, vércukor, K, Na, Ca,
SGOT, SGPT, GGT, szükség esetén a statusztól függően ELFO,

•A postoperatív kemoterápia befejezése utáni ellenőrző vizsgálatok. Nagy

•Malignitású tumor esetén az 1-2. évben negyedévenként, 3-4. ében félévente,

•az 5. évtől évente, alacsony malignitás esetén az 1-2-3-4. évben félévente, az 5.

évtől évente.

EKG és/vagy echokardiográfia

Képalkotó vizsgálatok

•Mellkas röntgen vizsgálat: nagy malignitású tumor esetén az 1-2. évben negyedévenként, 3-
4. évben félévente, az 5. évtől évente. Alacsony malignitás esetén az 1-2-3-4. évben félévente,
az 5. évtől évente.

•Tüdő- vagy mediasztinális metasztázis alapos gyanújakor mellkas röntgen helyett vagy azt
kiegészítendően CT vizsgálat szükséges.

•Röntgen felvétel a primer tumor helyéről: 1-2. évig 4 havonta, további 2 évig 6 havonta,
majd évente.

•MR és/vagy CT (a primer tumor régiójáról): a klinikai kép és a röntgen vizsgálat

függvényében, a röntgen felvétellel megegyező időrendben.

•Csont izotóp vizsgálat: csont metasztázis klinikai gyanújakor.

2. Lágyrészsarcomák:

A lágyrészsarcomák ritka daganatok, az összes daganatok 1%-át teszik ki. Kórokuk nem
ismert. Ezek a malignus tumorok a végtagok (50%), a törzs és a retroperitoneum (40%), vagy
a fej-nyak területén (10%) bármely mesodermalis eredetű szövetből kiindulhatnak.

8
Keletkezési helyük és szövettípusuk különbözőségétől eltekintve, ezeket a tumorokat azért
sorolják egy csoportba, mert a kórlefolyásuk és kezelésük tekintetében sok azonosság van. A
férfiak és a nők egyenlő arányban betegszenek meg, a betegek 45%-a 20-60 év körüli, a 20 év
alattiak aránya 11%. A lágyrészsarcomák nagyon gyakorisággal lépnek fel Reklinghausen-kór
(neurofibromatosis), Gardner-szindróma, Werner-szindróma, sclerosis tuberosa, basalsejtes
naevus szindróma talaján és Li-Fraumeni rokonságokban (p53 mutáció). A
lágyrészsarcomákra vonatkozó molekuláris biológiai ismeretek mennyisége rohamosan
növekszik.

Klinikum és kórlefolyás:

Noha a lágyrészsarcomák bármely régióban megjelenhetnek, mégis leggyakrabban a végtagok

izomcsoportjaiban lépnek fel. A betegek rendszerint későn kerülnek kezelésre, mert a
kezdetben fájdalmatlan lágyrészduzzanatot a páciens – és sokszor a kezelőorvosa is-
bagatellizálja. A kezdődő lágyrésztumort traumás eredetűnek, zúzódásnak, haematomának
tartják. Sokszor csak több hónapos eredménytelen kezelés után, az elváltozás folyamatos
növekedése veti fel a malignitás gyanúját. Ezért a több hónapja fennálló, progrediáló
lágyrészduzzanatot egészen addig malignusnak kell tekinteni, amíg ennek ellenkezőjét be nem
bizonyítjuk. A daganatok hosszú ideig arra az izomcsoportra lokalizálódnak, amelyből
kiindulnak. Leggyakoribb előfordulási helyük a comb, ahol három kompartment van, az
elülső, a hátsó, és a medialis. Az anatómiai lokalizáció pontos ismerete rendkívül fontos a
sugárterapeuta számára, mert a végtagkompartment precíz beállítása rögzítők segítségével
csökkenti a nem érintett részletek sugárterhelését, ezáltal a mellékhatásokat.

Diagnosztika

A lágyrészsarcomák diagnózisának felállításában az anamnesztikus adatok nagyon fontosak.

A klinikai vizsgálatot (inspekció, palpatio) képalkotó vizsgálatok (natív röntgen, CT, MRI)
követik. Amennyiben ezek malignus lágyrésztumorra utalnak, szövettani mintavétel
szükséges. A metasztáziskereséssel párhuzamosan (mellkasröntgen, a gyanús régiók UH-
vizsgálata, ezt követően CT) laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vese-és májfunkció,
süllyedés) szükségesek. A sugárterápia szempontjából mindenképpen –de gyakran a műtéti
beavatkozás tervezéséhez is elengedhetetlenül- szükséges az érintett régió teljes
keresztmetszetben történő leképezése, amely segíti a patoanatómiai tájékozódást. Nagyon
hasznos mind a sebész, mind a sugárterapeuta számára, ha ez jól ismert, kívülről tapintható
anatómiai struktúrákhoz igazodva történik. Ilyenek például az érintett régióval szomszédos
ízületek, vagy retroperitonealis tumoroknál a csípőlapát és a gerincoszlop megfelelő
szegmentumai. A CT-topogram is nagy segítséget nyújt a tájékozódásban. Az angiográfia
(szelektív) válogatott esetekben értékes információkat adhat a sebésznek az operálandó tumor
vérellátásáról.

Betegkövetés és beteggondozás:

Lágyrészsarcomás betegeknél a követés és a gondozás során a kezelés sokfélesége ellenére

azonos elvek érvényesülnek. Ezek az elvek a csontsarcomákra is érvényesek. A terápia
befejezését követő első két évben a klinikai és radiológiai kontrollvizsgálatokat 3 havonta kell

9
elvégezni, a 3-5. években elegendő a félévenkénti kontroll. Ezt követően az életfogytig tartó
évenkénti ellenőrzés javasolt. Ezt az indokolja, hogy a recidívák kb. 80%-a az elsődleges
kezelés befejezte utáni három évben lép fel. A vizsgálatok kötelező és opcionális csoportra
oszthatók. Kötelező a primer tumor és a nyirokrégió klinikai (inspekció, palpatio), CT-és MR
vizsgálata, valamint a kétirányú natív mellkasröntgen, metasztázis gyanúja esetén a mellkas-
CT.

Felnőtt lágyrész daganatok

Anamnézis

Fizikális vizsgálat

•az 1-2-3. évben 6 hetenként, 4-5. évben háromhavonta, 5. évtől félévente,

Képalkotó vizsgálatok

•Mellkas röntgen vizsgálat: 1-3. évig 3 havonta, 4. évtől félévente.

•Tüdő- vagy mediasztinális metasztázis alapos gyanújakor mellkas röntgen helyett vagy azt
kiegészítendően CT vizsgálat szükséges.

•Primer tumor régiójáról MR és/vagy CT: 2 évig 4 havonta, további 2 évig 6 havonta majd
évente.

•Hasi UH: a regionális CT és vagy MR vizsgálat üteme szerint

•Hasüregi illetve retroperitonealis lokalizáció esetén

•Hasi UH: 1-3 évig 3 havonta, 4-5. évben 6 havonta.

•Hasi CT és/vagy MR: a lokális státusz változás klinikai gyanújakor, negatív klinikum mellett
évente.

•PET: tumor recidíva, tumor szórás klinikai gyanújakor, amennyiben a korábbi vizsgálatok
recidívát vagy metasztázist nem igazoltak.

•Csont izotóp vizsgálat: csont metasztázis klinikai gyanújakor.

Staging vizsgálatok onkológiai jelentősége és az onkológiai CT vizsgálatok általános

jellemzői:

 Malignus daganatok klasszifikálását jelentő TNM rendszert Pierre Denox dolgozta ki

1943-1952 között. Ma a különböző nemzetközi és nemzeti TNM bizottságok munkája
alapján folyamatosan továbbfejlesztik és bővítik a rendszert.

 Rákbetegségek stádiumba sorolása rendkívül fontos, mert: segíti a klinikust a kezelés

megtervezésében, számos információt szolgáltat a prognózishoz, elősegíti a kezelés

10
 eredményeinek értékelését, megkönnyíti az egyes centrumok közötti információcserét,
az emberi rákra vonatkozó kutatások folytatásához segítséget nyújt

 Fontos, hogy a kezelések előtt készüljön egy alapvizsgálat (etalon), és a későbbiek

során mindig ehhez hasonló vizsgálatot kell végezni

 Fontos a kezelési mód ismerete(sebészi beavatkozás?, sugár kezelés?, cystostaticum?)

és a tumor szövettanának ismerete

 a., Kiindulási status rögzítése=etalon vizsgálat: tu. felfedezése igazolása: lokalizálás,

kiterjedés, környezeti infiltráció, TNM meghatározás

 b., Szükség esetén vizsgálat a besugárzás tervezéshez (natív, egyenes asztal, nagyítási
faktor nélküli, összes bőrkontúrt tartalmazó szeletek), a reprodukálható fekvéshez
maszk, és célzópontos jelölések

 c., Kezelés utáni controll meghatározott időközönként

X./C CT technikák áttekintése, CT módszerek, vizsgálati paraméterek, vizsgálati protokollok.

CT = Computed Tomography = számítógépes rétegvizsgálat
Olyan képalkotó eljárás, melynek során röntgensugár fogyásának mérésével a testről
számítógépes képi rekonstrukció történik - a sugárirány axiális (a test hossztengelyére
merőleges)
Cél a számítógépes rétegvizsgálat során
 képi szummáció minimalizálása
 nagyítás megszüntetése
 kép kontrasztjának javítása
 kis denzitás különbségek kimutatása
 (lehetőség szerinti nagy térbeli felbontás)
Ehhez szükséges a röntgensugár adott rétegben körpályán történő elmozdulása, a sugár
megfelelő leszűkítése (kollimálása), amivel csökkentjük a szórt sugárképződést és javítjuk a
kép kontrasztját. A sugárral szemben elhelyezett detektor rendszer quantitative igen kis
szöveti sűrűségbeli (denzitásbeli) különbségek mérésére alkalmas.

A számítógépes rétegvizsgáló szerkezet két alapvető fajtáját különböztetjük meg:

11
  Emissziós komputertomográf: ahol a sugárforás az emberi testen belül van (a testben
bevitt radioaktív izotópok segítségével – ez a SPECT, single photon emissziós
komputertomográf)
 Transzmissziós komputertomográf: sugárforás az emberi testen kívül helyezkedik el
pl. rfg cső ez felel meg a CT vizsgálóberendezésnek.
A számítógépes rétegvizsgálat lényege a különböző irányú adatgyűjtés, ennek matematikai
feldolgozása, valamint a leképezés – megjelenítés.
A vizsgálat adatgyűjtésből áll, ami egy külső forrásból eredő röntgensugár-nyaláb a testen
való áthaladás közben – 360 fokban körbejárja a testet, méri az áthaladó sugárgyengülést, az
elnyelődés mértékét, azaz a maradék sugarat méri a megfelelő detektor-rendszerrel. A mérés
fokomként történik.
A rtg-sugár a testen való áthaladás közben foto-elektromos abszorpcióval, Compton
szorodással gyengül illetve elnyelődik.
Az elnyelődés függ a testvastagságtól, sűrűségtől, a rendszámtól és az alkalmazott sugár

keménységétől.

Képfeldolgozás
A vizsgált testet elemi térfogat-egységek összegének tekinthetjük, ezt nevezzük voxelnek
(volumen element). Az elemi voxel egy négyzet alaku hasáb, melynek nagysága az
alkalmazott szeletvastagság – alapja pedig az a négyzet, mely a monitoron a legkisebb
képelem vagy pont, ezt nevezzük pixelnek, (picure element). Az adott Ct vizsgálat során a
voxel a legkisebb térfogat, amiből információt kapunk. A voxel mérete függ a képmátrixtól az
adott felvételi mező nagyságától (FOV), valamint a szeletvastagságtól.
A fekete-fehér digitális kép, sorokban és oszlopokban rendezett képpontok (pixelek)
összesége, melyben minden képpont egy egész számmal meghatározható szürke árnyalattal
rendelekezik (HU értékkel). A digitális kép felbontását a vízszintes és függőleges pixelek
számával adják meg.

Utólagos képfeldolgozás (Postprocessing)

12
A radiológia egyik nagy előnye, hogy a képen utólagos feldolgozás végezhető, javítja a
vizsgált szerv, vagy folyamat megfigyelhetőségét. A leggyakoribb lehetőség: nagyítás,
simítás, élkiemelés, szubtrakció, kontraszt és fényerő változtatás, képek invertálása, türözése,
forgatása, 3D rekonstrukció, stb…

Dózis: ionizáló sugárzásból – röntgen, gamma -, valamint neutronsugárzásból az élő

szervezetek szövetei által elnyelt energia mennyisége.
Elnyelt dózis mértékegysége: Gy (gray): 1Gy= 1 J/kg = 1000mGy
Effektív dózis: teljes test által elszenvedett sugárhatásra utal. Függ:
- elnyelt dózistól, nem, érintett szervek, vizsgált terület nagysága
- egysége: Sv, mSv (Sievert)
hagyományos röntgen esetében a testen áthaladó sugár egyenletesen gyengül – a CT esetében
ez nem egyszerű, mert a sugárzás több irányú (a sugárforrás elfordul és elmozdul), a
sugárnyaláb szélessége változó, és a sugárzás energiája a vizsgálat során változik
ALARA –elv: a sugárdózis csökkentésénél fontos szempont, hogy a vizsgálat minősége ne
romoljon jelentősen.
- a dóziscsökkentés azért fontos, mert a CT vizsgálatok száma jelentősen
megnövekedett, a fejlett országok lakosságának körében a daganatos betegségek 0,6-
1,8%-ért a diagnosztikai röntgen vizsgálatok a felelősek
Dózis mennyiséget befolyásoló CT paraméterek
- gantry geometriája
- csőáram és kV – a csőáram csökkentésével a legegyszerűbb a dóziscsökkentés –
azonban óvatosan kell vele bánni, mert ahol a szövetek közti kontraszt kicsi, a jel/zaj
arány csökkentése a képet jelentősen rontja (pl. hasi vizsgálatok)
- kV csökkentés – nem rontja jel/zaj arányt, és pl. ha a hasi CT vizsgálatot 140 kV
helyett 120-al végezzük, ez 20-40%-os dóziscsökkentést eredményez
Amiről még lehet beszélni:
- kV – magasabb kV – nagyobb sugárterhelés – de a protokollokban előre beállított
érték
o gyermekeknél változtatjuk – 100 alá
- mAs – kevesebb mAs – kevesebb sugárterhelés – de csak az értékelhetőség határán
bell csökkenthető

13
- szeletvastagság – vastagabb szelet – kevésbé zajos kép; nagyon vékony szelet –
nagyobb sugárterhelés – ált. utólagos rekonstrukció az MSCT-vel – szebb
rekonstrukciós képet ad
- idő faktor – csökkenti a mozgási műtermék lehetőségét, főleg zavart beteg esetén – bár
az MSCT-vel elhanyagolható, mert gyors

14