Mondókák

Hej gyula gyula gyula,

szól a duda duda duda

pest buda buda buda,

pattogatott kukorica

fújja szél a fákat, letöri az ágat, reccs

lassan forog a kerék mert a vize nem elég

de ha vize van elég, gyorsan forog a kerék

repülnek a madarak, csattog a szárnyuk

madarak voltunk, földre szálltunk, magot szórtunk, csipegettünk

Mátyás király levelet ír, (mutató ujunkkal a gyermek hátára írunk)

Mátyás király levelet ír,

Pont, pont, vessző, pecsét, aláírás (ujunkkal pontot, majd vesszőt rajzolunk, öklünkkel
pecsételünk)

Átolvassa, átolvassa (ujunkkal a gerinccel párhuzamosan végigsimítunk a hátán)

itt egy hiba, ott egy hiba!

Összegyűri (megdögönyözzük a hátán)

És eldobja! (az ölünkből eldöntjük)

Hüvelykujjam korán kel, 

Az ablakon bekopog, 
4 szomszédja kiugrik 
S köszöntötték: Jó napot! 
(a kéz ökölben, majd a hüvelykujj előbújik,
és szép sorban összeérintjük a többi ujjakkal)

Jó napot hüvelykmatyi, jó napot mutató…

Mit csinál a két kezem?

Simogat kedvesen,
Ütöget mérgesen,
Csiklandoz viccesen,
Csipked hegyesen,
Táncol ügyesen.
Na, mit csinál a két kezem?
Te is tudod, mondd velem!

Bohóc

Ez itt az almafa, 
Ez pedig a bohócka. 
A bohócka felmászott a fára, 
Ugrált ágról-ágra, és minden almát megkóstolt. 
Az elsõ alma savanyú volt: brrrr! 
A második romlott volt:beeeeh! 
A harmadik alma kukacos volt: iiiiiiii! 
A negyedik körül egy méhecske zümmögött:zzzzzzzz! 
Az ötödik alma finom volt:hmmmmm! 
Ekkor jött egy vihar, fújt a szél, rázkódtak az ágak, 
Rázkódott a bohócka, kapaszkodni nem tudott és zsuppsz! 
Lepottyant a földre!

(ujj-játék)

Amikor kinn süt a nap,

(Mindkét kezünk ujjai széttárva.)
A csiga a házában marad.
(Az egyik kezünk ökölben, a hüvelykujj a többi ujj alatt elbújva.)

De amikor eső hullik,

(A fejünk fölött a két kar, az ujjainkat mozgatjuk.)
Csigabiga előbújik
(A fej két oldalán a két mutatóujj lassan felemelkedik.)
Neki az a jó idő,
Mikor esik az eső.
(Esőt mímelve mozgatjuk az ujjainkat.)

Egy kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.

(Jobb kezünk ökölben, a fejünk fölött kiindulva kalapáló mozdulatot végzünk, másik kezünket
nem használjuk.)
Két kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(A két kalapács, vagyis a két kezünk ökölben és összeütögetjük őket.)
Három kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(Az ökleinket továbbra is összeütögetjük, de beszáll a harmadik kalapács is, az egyik lábunk,
amivel dobbantunk.)
Négy kicsi kalapács kopp-kopp kopp.
(Az előzőeket folytatjuk, és beszáll a negyedik kalapács, a másik lábunk is. Így már a kettővel
dobbantunk, azaz helybenjárunk.)
Öt kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(Jár az öklünk, jár a lábunk, végül az ötödik kalapácsként a fejünkkel bólogatunk.)

Poros úton kocsi zörög, 

(Kezeinkkel a combjainkat vagy az asztallapot ütögetjük.) 
A kereke gyorsan pörög, 
(Kézkörzés a test előtt.) 
Sári néni vezeti, 
(Vezetés utánzása.) 
Aki látja neveti.
(Kezünket a szánk elé tesszük, és nevetünk.)

Volt egy pici pókocska,

(Egyik kezünk az asztalon, ujjaink kissé behajlítva.)
rászaladt a jégre,
(Ujjainkkal csúszkálunk az asztalon.)
nem volt rajta kiscsizma, fázott szegényke.
(Ujjainkat egymáshoz dörzsölgetjük.)
Emelgette lábacskáit, ez is fázik,
(Ujjaink az asztalt érintik, felemeljük a hüvelykujjunkat, majd visszaengedjük.)
az is fázik,
(Felemeljük a mutatóujjunkat, majd vissza.) 
ez is,
(Középső ujj emelése, majd vissza.)
az is,
(Gyűrűs ujj emelése, majd vissza.) 
amaz is.
(Kisujj emelése, majd vissza.)
Hazament a kis pókocska, 
elő se bújt tavaszig. 
(Ujjainkkal elszaladunk.)

Buda Ferenc : Fűszál derekán

Fűszál derekán félve mászik a bogár.

(A mutató és középső ujjunkkal fölfelé “mászunk” a levegőben.)
Földre pottyan – ott marad,
(A magasból a kezünket leejtjük az asztalra, tenyérrel lefelé.)
észrevétlen, mint a mag.
(Az egyik ökölbezárt kezünket átfogjuk a másik kezünkkel.)

Itt a kezem, jobb és bal,

(egymás után nyújtsuk előre előbb a jobb, majd a bal kezet)
Összeverem, megszólal.
(ökölbe zárt kezeinket, ütögessük egymáshoz)
Itt a kezem, bal és jobb,
(kezek előrenyújtása megadott sorrendben) 
Most kell vele tapsolnod. 
(tapsolás)

Kis Kati főzi kásáját. 

Keveri, keveri, 
Mindig jobbra keveri. 
Keveri, keveri, 
Mindig balra keveri. 
(ökölbe zárt kézzel keverőmodulotokat végzünk a karunkkal,
jobb kézzel, és bal kézzel is)

Dombon áll egy házikó, (Háztetőt rajzolunk a levegőbe.)

házikóban ládikó. (Ládikót rajzolunk a levegőbe.)
Ládikóban kerek tálca, (Kerek tálcát rajzolunk a levegőbe.)
a tálcán meg öt pogácsa. (Kezünkön mutatjuk neki az ötöt.)
Arra járt az egérke, (Két ujjunkkal végiglépkedünk a pocakján.)
Mind megette ebédre, (Kicsi kezét a szájához emeljük.)
hamm, hamm, hamm. (Kezét finoman, ritmusra a szájához ütögetjük.)

Dagi tócsa, pocsolya,

de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!