A LEVÉL-PÓK

A kislány egymagában ballag az erdei úton. Egyszercsak megtorpan. Valami

megcsiklandozza a homlokát. Megijed, hogy egy pók mászik rajta. Nem akar hozzáérni, ezért
merázza a fejét.
- Hi-hi-hi! – nevet, mert csak egy aprócska falevél pottyan le a sapkájáról.
- Nahát! Még sose láttam ilyen szép színeset! – körülnéz, hogy melyik fáról eshetett le?
Odamegy az ágasbogas fához és megsimogatja a kérgét.
Épp elindul, amikor valami megmoccan az avarban.

AVARBAN VÁRÓ
- Hmm...hm...hmmm... – hangzik az avarból.
A lány visszafordul a hang felé, és halkan így suttog:
- Tyu-tyu-tyú...
- Hüm-hűmm...hmm. – hangzik az avarból.
A kisány leguggol és kinyújtja a kezét, rajta a pici levélkével. Tovább suttog:
„Tyu...tyu...tyúú...” és megborzolja az avart a másik kezével.
A hang elnémul, a falevelek alatt pedig valami reszket.

A PAMACS
A lány visszamegy a színes levelű fához és megsimogatja az ágát. A háta mögött ismét
megszólal a „Hüm-hmm”. A kislány vár, nem fordul meg. Hallja, ahogy az avar mocorogni
kezd. Egyre közelebb zizegnek-zörögnek a száraz levelek. Hevesen dobog a szíve... de csak
vár, hogy mi lesz? Kicsit fél is és izgatott is. Dúdolni kezdi, hogy „Dú-du-dámm, dí-di-
domm!” S ekkor egy nagyon puha pamacs hozzáér a lábához. Lenéz. Egy színes szőrös kis
állatka van ott. Akkorka, mint egy mókus, de nem mókus.

BARÁTOK
Olyan kedvesen néz rá a pici állat, hogy a kislány már nem is fél.
- Hát te meg ki vagy? – kérdezi.
- Kakakkó – motyogja az apró szőrpamacs és belebújik a kislány ölébe. Így maradnak sokáig.
A kislány, akit Mimunak hívnak, melegséget érez a szívében, pedig az idő már hideg,
hamarosan Karácsony van. Olyan békés ennél a fánál. A színes levelek jókedvre derítenek.
Olyan, mintha tüzet raknának a lélekben. „Milyen érdekes! – gondolja Mimu. – ahogy a
napfény festi színesre a sugarával a leveleket, úgy melegítik fel a színek a szívet is.”

BALESET
Mimu dalra fakad, Kakakkó, pedig mászni kezd a fára. Úgy ugrándozik az ágak közt, hogy
Mimu is kedvet kap. Olyan jól érzik magukat a színes fán, hogy észre sem veszik mennyi idő
telik el. Mintha megfagyott volna az idő. Egyszercsak nagyot reccsen egy ág, és Kakakkó
leesik. Mimu rögtön odaszökken és óvatosan felveszi. Kakakkó a jobb mellső mancsát
nyaldossa és fájdalmasan nyüszög.
- Hazajössz velem?– kérdezi Mimu.
- Hmm...hüm-hümm! – bólogat boldogan Kakakkó és szorosan bújik Mimuhoz.