dr.

Tomori Erika

KIEGÉSZÍTÉS
„AZ ÉRTÉKPAPÍRJOG ÉS
A TŐKEPIAC SZABÁLYOZÁSA”
2016. évi KIADÁSÁHOZ

2017. március 1.
 Tartalomjegyzék

Bevezetés .................................................................................................................... 3
Az értékpapírok fogalmának Ptk.-beli módosítása ..................................................... 3
Az értékpapírok nyomdai előállítása szabályozásának változása ............................. 13
A nyilvános forgalomba hozatal szabályaiban történt változások ............................ 13
Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása ................................................. 13
Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól ............................................................................. 14
A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozáshoz kapcsolódó
változások ................................................................................................................. 15
A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozás büntetőjogi vetülete ........... 15
A piaci visszaélések megakadályozásának szabályozása a befektetési alapkezelési
tevékenységgel összefüggésben ........................................................................................... 16
Az elektronikus ügyintézés ....................................................................................... 17
A befektetési vállalkozások szabályozásával kapcsolatos változások ........................ 17
A befektetési vállalkozások informatikai rendszerének védelme ........................................ 17
A panaszkezelés................................................................................................................... 18
A javadalmazási politika ..................................................................................................... 18
A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásával kapcsolatos változások ........................... 19

–2–
BEVEZETÉS

Az „Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása” című jegyzet („Jegyzet”) 2016. júliusi

lezárása óta több ponton módosult a tőkepiacra vonatkozó belföldi jogi szabályozás, így a
jelen Kiegészítő Jegyzet - hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül - megkísérel átfogó képet
adni a legfontosabb változásokról egyrészt annak érdekében, hogy az ezzel a területtel
foglalkozó szakemberek a módosításokkal megismerkedhessenek, másrészt pedig hogy a
tőkepiaci vizsgákra felkészülők az ismeretek megszerzéséhez megfelelő segítséget kapjanak.
A jelen összefoglaló azonban nyilvánvalóan nem helyettesítheti a jogszabályok elolvasását,
értelmezését, értékelését.

AZ ÉRTÉKPAPÍROK FOGALMÁNAK PTK.-BELI MÓDOSÍTÁSA

Az értékpapírok magyar jog szerinti fogalmát - az értékpapírjog magánjogi részét a

jogalkotó által kialakított, a Ptk.1 megalkotására vonatkozó elképzelései szerint - maga a Ptk.
alkotta. A Ptk. ennek értelmében lépett hatályba 2014. március 15-ével úgy, hogy abban
átfogó módon, akár technikai kérdésekre is kitérve teljeskörű szabályozást nyert az
értékpapírok megjelenése, előállítása, az értékpapír előállítási formájának változása, esetleges
átalakítása is. Tekintettel azonban arra, hogy emiatt a Tpt.-ben2 és a régi Ptk.-ban3 szereplő
szabályokat egy helyre csoportosították és egységesen a Ptk.-ban helyezték el, az lett volna
indokolt, hogy a Ptk. hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre, illetve
módosításra kerüljenek a Tpt.-nek azok a rendelkezései, amelyek átkerültek a Ptk.-ba.
Sajnálatos módon azonban erre nem került sor, és ennek okán párhuzamos szabályozás
alakult ki: a dematerializált értékpapírokra, illetve az okirati formájú értékpapírok
dematerializálttá történő átalakítására vonatkozó rendelkezések mind a Ptk.-ban, mind pedig
a Tpt.-ben szerepelnek. A két jogszabályban szereplő, ugyanazon életviszonyokat érintő
párhuzamos szabályozás megszüntetésére azonban a jogalkotó nem azt a megoldást
választotta, hogy a Tpt. immár feleslegessé vált rendelkezéseit a Tpt.-ből törölte, hanem
2017. január 1-jével a Ptk.-beli értékpapír szabályozásból vett ki a Tpt.-ben is helyet kapó
párhuzamos szabályokat.
Ezzel a módosítással a Ptk. értékpapírokra vonatkozó részének számos technikai jellegű
előírása törlésre került, különösen a dematerializált értékpapírokra vonatkozó szabályok,
amelyeket a Tpt. nem csupán korábban, hanem a Ptk. hatályba lépését követően is rögzített.
A módosító törvény a fenti változások ellenére deklaráltan egyensúlyt szeretne fenntartani az
értékpapírok magánjogi és tőkepiaci szabályozásában, különös figyelemmel arra, hogy az
értékpapírok alapvető polgári jogi jellemzőinek a Ptk.-ban a helyük.
A változásnak az az eredménye, hogy az értékpapírok Ptk.-beli szabályrendszere, a Hatodik
Könyv Ötödik Részének szerkezete teljes egészében megváltozott: a felépítés úgy módosult,
hogy míg a korábbi szabályozás a valamennyi értékpapírra irányadó közös rendelkezések
összefoglalása után az értékpapírok megjelenési formáitól függő speciális szabályokat
tartalmazta egyrészt az okirati formában előállított, másrészt a dematerializált értékpapírokra
vonatkozóan, addig az új Ötödik Rész megszünteti a szabályozás differenciáltságát: a
szabályozás az értékpapír fogalmával, alaki legitimációs hatásaival kezdődik, és ezt követik
az átruházás és a semmissé nyilvánítás szabályai.

1
2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
2
2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról
3
1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről

–3–
 Megváltozott az értékpapír fogalmi megközelítése is. Szemben azzal a korábbi nézőponttal,
amely az értékpapír lényegét a magánjogi tartalmán keresztül, az értékpapír által
megtestesített jogviszonyra utalva adta meg, az új szöveg az értékpapír megjelenési formáit
helyezi előtérbe.
Az új Ptk. által bevezetett ún. nyitott értékpapír-fogalom nem változott, továbbra is
biztosítja a lehetőséget a piac igényeinek megfelelően az olyan, jogszabályban nem nevesített
értékpapírok kibocsátására, amelyek megfelelnek a Ptk. által az értékpapírokkal szemben
támasztott általános alaki és formai követelményeknek.
A szabályozás újdonsága és érdeme, hogy kiemeli: okirati formát akár az egyedileg, akár a
sorozatban kibocsátott értékpapírok ölthetnek, míg dematerializált csak a sorozatban
kibocsátott értékpapír lehet.
Az értékpapír típusát tekintve a Ptk. legújabb szövege a korábbi szabályozást ismétli,
amikor úgy rendelkezik, hogy okirati formában akár névre szóló, akár bemutatóra szóló
értékpapír kibocsátható. Újdonság viszont, hogy a dematerializált értékpapírokat névre
szólónak minősíti.
A módosított szabályozásból hiányzik az, hogy milyen aktusokkal és milyen időpontban
jön létre az értékpapírban foglalt jogosultság/kötelezettség, szemben a Ptk. egyértelmű
rendelkezésével, amely a kibocsátás jogi aktusához kötötte az értékpapírban foglalt jogok
keletkeztetését.
Nem változtak az olyan, az értékpapírra mind a régi, mind az új Ptk. szabályai szerint
irányadó alapvető intézmények, mint a kifogáskorlátozás, a kibocsátás hibájának
jogkövetkezményei, az okirati formában előállított értékpapírok átruházására illetve az alaki
legitimációra vonatkozó szabályok.
A módosítás következtében a dematerializált értékpapírok keletkezésére, a nyomdai úton
előállított értékpapírok dematerializált értékpapírokká történő átalakítására, illetve a
dematerializált értékpapírok nyomdai úton történő átalakítására vonatkozó szabályok
egyértelműen a Tpt.-be kerültek és egységesen a Tpt.-ben szerepelnek.
A Ptk. szóhasználata pontosításra került annak érdekében, hogy terminológiája a
közjegyzői törvényhez igazodjon, így különbséget tesz az értékpapírok semmissé
nyilvánítására irányuló közjegyzői eljárás és az értékpapírok fizikai megsemmisítése között.
A Ptk. fenti módosításai 2017. január 1-jével léptek hatályba. Az új szabályokat a hatályba
lépést követően keletkezett jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell
alkalmazni.4 A Ptk. hatályba lépését, 2014. március 15-ét követően, de 2017. január 1-jét
megelőzően kibocsátott értékpapírokra pedig az új Ptk. normaszövegét kell alkalmazni. A
Ptk. hatálybalépése előtt kibocsátott értékpapírokra pedig - a Ptk. hatálybalépését követően is
- a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezései, azaz a régi Ptk.
alkalmazandó.
A Magyarországon forgalomba hozott pénzügyi eszköz esetében tehát normatív
szempontból azt, hogy mi minősül értékpapírnak, a Ptk. rendezi.
A 2014. március 15-ével hatályba lépett és 2017. január 1-jével módosult Ptk.
rendelkezései az értékpapírok és a tőkepiac szabályozási-szerződési környezetére is
meghatározóak.
A Ptk. az értékpapír fogalom meghatározásakor alapvetően normatív szabályozást
alkalmaz, tehát meghatározza azokat a jellemzőket, amelyek teljesülése esetén az adott
jognyilatkozat értékpapírnak minősül, szemben a régi Ptk.-val, amely esetében - a Ptk.-beli
normatív szabály mellett - speciális jogszabályok kifejezett értékpapír-minősítése is
szükséges volt az értékpapír minőség elnyeréséhez.

4
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó
rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.)

–4–
 Ez továbbra sem jelenti azt, hogy a korábban - a régi Ptk. szabályozásának megfelelően -
külön jogszabályban szabályozott értékpapírokra vonatkozó rendelkezések megváltoztak
vagy hatályon kívül kerültek volna. Azok továbbra is élnek, a változás annyi, hogy ezek
mellett új, nem szabályozott, ún. atipikus értékpapírok is létrehozhatók.
A Ptk. módosulását, 2017. január 1-jét követően kibocsátott értékpapírokra a Ptk. legújabb
szabályai5 alkalmazandók. (A jelen Kiegészítő Jegyzet részletesen csak a hatályos
szabályokat tárgyalja.) Eszerint az értékpapírok fogalma jogi szempontból több elemből
tevődik össze:
a) az értékpapír a kibocsátó egyoldalú jognyilatkozata,
b) az értékpapír valamilyen jogosultságról szól,
c) az értékpapír jogszabály - azaz külön jogszabály vagy maga a Ptk. - által
meghatározott kellékekkel rendelkezik (kellékszigor),
d) értékpapír okirati formában papír alapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt, más
módon létrehozott rögzített nyilvántartott és továbbított adatösszességként
(dematerializált értékpapírként) állítható elő,
e) az okirati formában előállított értékpapír egyedileg vagy sorozatban kibocsátott, míg a
dematerializált értékpapír csak sorozatban kibocsátott értékpapír lehet,
f) az értékpapírban foglalt jogosultságot megtestesíti, így azt a jogot gyakorolni, arról
rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet,
g) az értékpapír több típusú lehet:
ga) az okirati formájú értékpapírt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában -
- bemutatóra vagy
- névre szólóan
lehet kiállítani, míg
gb) a dematerializált értékpapír névre szól
h) az értékpapír átruházható, átruházása - az átruházási jogcím mellett -
ha) okirati formájú
- bemutatóra szóló értékpapír esetén - egyszerű birtokátruházással,
- névre szóló értékpapír esetén - forgatmánnyal és birtokátruházással,
hb) dematerializált formában előállított értékpapír esetén - értékpapírszámla
terheléssel, -jóváírással
történik,
i) az értékpapírból eredő jogok gyakorlására jogosult
ia) okirati formában előállított
- bemutatóra szóló értékpapír esetén a birtokos,
- névre szóló értékpapír esetén az a birtokos, akit a megszakítatlan forgatmányi
láncolat igazol,
ib) dematerializált formában előállított értékpapír esetén az, akinek az
értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják (alaki legitimáció),
j) az értékpapírt nem átruházás útján szerző jogosult a jogszerzését igazolhatja,
k) az okirati formájú bemutatóra szóló, és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó
névre szóló értékpapír átruházásával, valamint a dematerializált értékpapír
átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra,
függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett (értékpapírjogi
hatályú átruházás),

5
Ptké. 56. §

–5–
 l) az értékpapír kötelezettje az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnő
kifogásokon kívül a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra,
amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapul
(kifogás-korlátozás),
m) az értékpapír által megtestesített kötelmet nem szünteti meg az, ha az értékpapírt
annak kibocsátója szerzi meg,
n) az okirati formában előállított értékpapírok közjegyző általi semmissé nyilvánítása
eredményeként az értékpapírhoz nem fűződnek értékpapírjogi joghatások,
o) lehetőség van eltérő szabályozásra.

Ad a) Az értékpapír egyoldalú jognyilatkozat

Az értékpapír tehát kötelmet keletkeztet (a szabályozása a Ptk.-ban is a Kötelmi jogi
Könyvben helyezkedik el), azonban nem szerződés, nem többoldalú jogügylet. Az értékpapír
azon kevés, a Ptk. által szabályozott egyoldalú jognyilatkozatok közé tartozik, amelyek a Ptk.
szerint kötelezettséget keletkeztetnek.
Bár a Ptk. hatályos szövege nem tartalmazza, arra továbbra is igaz, hogy az értékpapír nem
azáltal kerül kibocsátásra és nem azáltal testestesít meg követelést, hogy azt a kibocsátója
csupán kiállítja (legyártja), hanem azáltal, hogy azt a kibocsátó kötelezettségvállalás céljával
(a) okirati formájú értékpapír esetén a jogosult birtokába adja, (b) számítógépes jel formájú
értékpapír esetében a jogosult értékpapírszámláján jóváírja. Az értékpapír kibocsátásához
szükséges tehát egyrészt az, hogy a kötelem két szereplője - a jogosult és a kötelezett - között
a kötelem létrejöjjön, másrészt, hogy az értékpapír azért kerüljön a jogosult birtokába, mert
azt a kötelezett az ő számára kötelezettségvállalás céljával adja át, tehát legyen a
kötelezettségvállalásnak jogcíme.

Ad b) A Ptk. szerint az értékpapír valamilyen jogosultságról szól

A Ptk. szabályozása e körben alapvető újdonsággal szolgál: egyrészt a régi Ptk.-val
szemben, amely meghatározta, hogy értékpapír mely jogviszonyról állítható ki, a Ptk. ezen
része korlátozást nem tartalmaz, másrészt még azt sem írja körül, hogy az értékpapírban
foglalt jog követelésként, dologi jogként stb. értelmezendő-e.
A régi Ptk. szabályozása alapján értékpapír alapjogviszonya
a) pénzkövetelés, vagy
b) tagsági viszonyból eredő jogosultság, vagy
c) dologra vonatkozó tulajdonjog vagy más jog
lehetett. Ennek megfelelő volt a régi Ptk. alapján az értékpapírok szabályozása: a
jogszabály által jelenleg is szabályozott értékpapírok közül pénzkövetelésről szól a váltó, a
csekk, a kötvény, a jelzáloglevél, a kincstárjegy, a letéti jegy, és a befektetési jegy; dologra
vonatkozó tulajdonjogról és zálogjogról szól a közraktári jegy; míg tagsági viszonyból eredő
jogosultságot testesít meg a részvény. (Bizonyos, jogszabály által egyébként nevesített
értékpapírok alapjogviszonya e korábbi hármas tagolás szerint sem feltétlenül definiálható,
ilyen pl. a kárpótlási jegy.)
A Ptk. hatályba lépésével és a módosítás után az értékpapírok lehetséges alapjogviszonyát
jogszabály nem korlátozta, az a kibocsátó által az értékpapírban meghatározott
kötelezettségnek felel meg.
A Ptk. legújabb szövege úgy rendelkezik, hogy az értékpapír „jogot” testesít meg.
Tekintettel az értékpapíroknak a gazdaságban betöltött szerepére, illetve a hatályos jogunk
által már nevesített értékpapírokra, ezen „jog” nem a Ptk. által alkalmazott fogalomként,
hanem általános jogosultságként, kötelemként értelmezendő, tehát jogosultságot egy
szolgáltatás követelésére és kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére.

–6–
 Ad c) A kellékszigor
A régi Ptk. szerint csak az minősült értékpapírnak, aminek kiállítását (kibocsátását) és
ebben a formában való megjelenítését jogszabály lehetővé tette. Ennek megfelelően minden
esetben jogszabály tartalmazta az adott értékpapír kibocsátásának és az adott formában való
megjelenítésének a lehetőségét. Ez a szabályozás a Ptk. hatálybalépésével alapvetően
megváltozott: 2014. március 15-ét követően az értékpapír minőséghez nem szükséges, hogy
az adott pénzügyi eszközt értékpapírként külön jogszabály nevesítse. Arra azonban - a
normatív szabályozás következtében - továbbra is szükség van, hogy az adott pénzügyi
eszköz megfeleljen a Ptk. itt tárgyalt előírásainak. Ilyen kötelező elvárás, hogy csak az
minősül értékpapírnak, ami tartalmazza a jogszabályi kellékeket.
A kellékeket, vagyis azokat a tartalmi elemeket, amelyeket az adott értékpapíron fel kell
tüntetni, egyrészt az egyes értékpapírokról szóló jogszabályok sorolják fel, másrészt azon
értékpapírok esetében, amelyeket jogszabály nem nevesít, és amelyeknek kellékeit így külön
jogszabály nem határozza meg, maga a Ptk. sorolja fel. Ezek:
a) a kibocsátó neve és címe,
b) az, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül,
c) az értékpapír által megtestesített jogosultság,
d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén
da) az értékpapír-sorozat megjelölése,
db) a sorozat értékpapírkódja és
dc) a sorozatba tartozó értékpapírok darabszáma,
e) a kibocsátás helye és időpontja,
f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírása.
Bármelyik - akár külön jogszabály által nevesített értékpapírok esetében az adott
jogszabály által, külön jogszabály által nem nevesített értékpapírok esetében pedig a Ptk. által
meghatározott - kellék hiánya azt eredményezi, hogy a kiállított eszköz, okirat nem lesz
értékpapír, és így átruházásához, az annak alapján történő igényérvényesítéshez sem
kapcsolódnak a Ptk. által előírt jogkövetkezmények.

Ad d) Az értékpapír megjelenési formái

Bár az értékpapír egyoldalú jognyilatkozatként kötelmet keletkeztet, ahhoz, hogy az
átruházással megvalósuló piaci szerepét be tudja tölteni, dologi, az ingóságokra jellemző
tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Ezt a „dologiasodást” a szabályozás részben azzal éri el,
hogy az értékpapír kötelező fizikai megjelenítéséről rendelkezik: az értékpapírt valamilyen
formában elő kell állítani, amin a kellékek is feltüntethetők.
Az értékpapír mint különleges jószág a technika fejlődése folytán már nem csupán papír,
azaz (a) okirat lehet, hanem a (b) jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített,
nyilvántartott és továbbított adatösszesség, számítógépes jel6, ún. dematerializált értékpapír
is. Az előállítás szempontjából tehát a Ptk. különbséget tesz az okirati formájú és a
számítógépes jel formájú (dematerializált) értékpapírok között.
Az okirati forma egyedi értékpapírok esetében eredeti okirati kiállítást jelent, míg
sorozatpapírok esetében nyomdai előállítást, az erre vonatkozó, a Jegyzetben kifejtett
szabályok betartásával.
A dematerializált értékpapírok a befektetési vállalkozások által vezetett ún.
értékpapírszámlákon kerülnek nyilvántartásra, nyomdai úton nem állíthatók elő.

6
Tpt. 6-12. §

–7–
 Az értékpapírszámla egy olyan nyilvántartás, amelyen a számlavezető a számlatulajdonos
számára nyilvántartja a számlatulajdonost megillető értékpapírokat. Az értékpapírszámlára a
Ptk. fizetésiszámla szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a számlán az értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra.7
Annak érdekében, hogy az ilyen értékpapírok tartalma, kellékei is ellenőrizhetők legyenek,
a kibocsátó köteles elhelyezni a központi értéktárnál (jelenleg a KELER) a dematerializált
értékpapír sorozatról (azaz a számítógépes jelről) kiállított egy darab okiratot, amely az
értékpapírok egyedi azonosításához szükséges kellékeket - például: sorszám, tulajdonos neve,
eredeti aláírás - természetesen nem tartalmazza.
A magyarországi kibocsátású, nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok esetében a
dematerializáció ma már kötelező: a Tpt. szerint 2003. január 1-jétől - az állampapírok
kivételével - nyilvánosan kizárólag dematerializált értékpapírok hozhatók forgalomba, és a
korábban még okirati formában kibocsátott, nyilvános forgalomban volt értékpapírokat is
2004. december 31. napjáig át kellett alakítani dematerializálttá. A Ptk.8 még egy megkötést
tartalmaz: a nyilvánosan működő részvénytársaság - azaz az olyan részvénytársaság,
amelynek részvényeit a Ptk. szerinti tőzsdére bevezették - részvényei (ideértve az ideiglenes
és a zárt körben forgalomba hozott részvényt is) kizárólag dematerializált módon állíthatók
elő.
Szintén a Tpt. előírása, hogy ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy
az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő
előállításáról - a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei kivételével - utóbb nem
rendelkezhet.

Ad e) Az egyedi és a sorozatpapír előállítása

A Ptk. meghatározza, hogy egyedi illetve sorozatpapír milyen előállítási formájú lehet, és
ennek kapcsán megkülönbözteti az egyedi és a sorozatpapírokat. A sorozatban kibocsátott
értékpapír a Tpt. szerint az az értékpapír, amelyik az alapjául szolgáló jogviszonyból eredő
jogokat és kötelezettségeket több azonos, egymással egyenértékű részre (névérték) osztva
testesíti meg, és ebből következően az értékpapír-sorozat az azonos előállítású, azonos
jogokat megtestesítő értékpapír egy meghatározott időpontban forgalomba hozott teljes
mennyisége, illetve az eltérő időpontban forgalomba hozott értékpapírok valamely későbbi
időpontban azonos jogokat megtestesítő teljes mennyisége. Az az értékpapír, amelyik nem
sorozatban kibocsátott ún. egyedi értékpapírnak minősül.
A hatályos szabályok szerint
- az egyedi értékpapír kizárólag okirati formát ölthet, míg
- a sorozatban kibocsátott értékpapír akár okirati, akár dematerializált formában
előállítható.

Ad f) Az értékpapír dologi jellege

Azzal, hogy az értékpapír az általa megtestesített követelést átruházhatóvá teszi, biztosítja,
hogy az értékpapír dologként, ingóságként viselkedhessen. Ennek következtében rögzíti a
Ptk., hogy az értékpapír - bár jogosultságról szól - testi tárgyként viselkedik: az
értékpapírban foglalt jog gyakorlása, az arról való rendelkezés kizárólag az értékpapír
birtokában, az értékpapír által lehetséges.
E szabálynak megfelelően, amennyiben egy értékpapír nem kerül dematerializálásra, és
fizikai valójában mégsem fellelhető, úgy az abban foglalt jogok, kötelezettségek teljesítése
megtagadható, és az abban foglalt jogok átruházására, megterhelésére sincs jogi lehetőség. E
szabály értelmében tehát amennyiben pl. egy váltót a jogszerű birtokosa elveszíti, mindaddig
7
Ptk. 6:398. §
8
Ptk. 3:214. §

–8–
nem tudja igényét bírósági úton érvényesíteni, amíg vagy a váltó meg nem kerül, vagy a
közjegyző az értékpapírt megfelelő eljárás során meg nem semmisítette (lásd: az értékpapírok
semmissé nyilvánítását).

Ad g) Az értékpapírok átruházhatóság szerinti típusai

Az okirati formájú értékpapírok esetében az átruházhatóság szempontjából a törvény elvi
szinten megkülönbözteti a névre és a bemutatóra szóló értékpapírokat. A Tpt., illetve a
terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás megakadályozásáról szóló jogszabályok
alapján azonban ma új magyarországi kibocsátású sorozatpapír kizárólag névre szólóan
állítható ki.
A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír onnan ismerhető fel, hogy az vagy nem is
tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír kötelezettje
nem kizárólag a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles
teljesíteni. Az értékpapír szövege is ezt tükrözi: pl. „Ezen értékpapír bemutatóját/birtokosát
esedékességkor megilleti a […].” (pl. az értékpapír névértéke és kamata).
Ha az okirati értékpapírt úgy állítják ki, hogy az tartalmazza a jogosult megnevezését és
nem szerepel rajta olyan kikötés, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely
bemutatójának köteles teljesíteni, az értékpapír névre szól.
Bár az új Ptk. a dematerializált értékpapírt nem sorolta be a klasszikusnak számító
bemutatóra szóló/névre szóló kategóriákba, hanem új minőségként, dematerializált
értékpapírként szabályozta az átruházhatóság szempontjából, a Ptk. 2017. január 1-jei
módosításával visszatért a korábbi koncepció, és ma a dematerializált értékpapírt a Ptk. névre
szóló értékpapírként szabályozza, feltehetőleg azon gondolatmenet eredményeként, hogy a
dematerializált értékpapír nyilvántartására szolgáló értékpapírszámla névre szól.

Ad h) Az értékpapír átruházhatósága
Az értékpapír átruházhatóságának kimondása biztosítja az értékpapírok
forgalomképességét, azt, hogy az értékpapírok a forgalomban dolog módjára tudnak
viselkedni. Az értékpapírok átruházásának technikája, módja az értékpapír előállítási
formájától (okirati forma vagy számítógépes jel), valamint az értékpapír típusától (okirati
forma esetén bemutatóra vagy névre szóló) függ.
Az értékpapír átruházása természetesen nem ok nélkül történik, emiatt az átruházás
érvényességéhez - az általános polgári jogi szabályoknak megfelelően - az átruházás
technikája mellett szükséges az átruházásra irányuló jogcím is.
Az okirati formában kiállított bemutatóra szóló értékpapírok átruházása az értékpapír
birtokának átruházásával, egyszerű átadásával történik.
Az okirati formában kiállított névre szóló értékpapírok átruházásához az értékpapír
hátoldalára vezetett ún. forgatmány és az értékpapír birtokának átruházása szükséges.
Tekintettel arra, hogy az okirati értékpapír kellékeit az értékpapír előlapján tüntetik fel, és
a kellékek között névre szóló értékpapírok esetén szerepel az első jogosult meghatározása,
így a névre szóló értékpapírok hátoldala szolgál a forgatmányok (átruházó nyilatkozatok, más
néven hátiratok) elhelyezésére. Az átruházó nyilatkozat főszabály szerint három elemből áll:
tartalmazza (a) az értékpapír átruházásának szándékát, (b) azt a személyt, akire az értékpapírt
átruházzák (a forgatmányos neve), valamint (c) az átruházó (forgató) aláírását.
Ennek alapján az általános átruházó nyilatkozat szöveg a következőképpen szokott szólni:
“Ezt az értékpapírt (részvényt, kötvényt) az előlapján feltüntetett valamennyi joggal
együtt átruházom [a megszerző neve] részére.
[Az átruházó aláírása]”
A névre szóló értékpapírok mind ún. teljes, mind pedig ún. üres forgatmánnyal
átruházhatók. A forgatmány „teljes”-nek minősül akkor, ha abban a forgatmány mind a

–9–
három fenti eleme szerepel, azaz az mind az átruházás szándékát, mind a forgatmányos nevét,
mind pedig a forgató aláírását tartalmazza. Ezzel szemben a forgatmány „üres” akkor, ha a
forgatmányból a forgatmányos neve és/vagy az átruházás szándéka hiányzik, így abból az új
jogosult neve nem derül ki (a forgató aláírása minden esetben kelléke a forgatmánynak) pl.:
„Ezt a részvényt átruházom ....................... részére.
[Az átruházó aláírása]”
Ha a forgatmányból a forgatmányos neve és az átruházás szándéka is hiányzik, úgy az
átruházó puszta aláírása az értékpapír hátoldalán szintén az értékpapír üres forgatmánnyal
történő átruházásának minősül. Jó tudni ugyanakkor, hogy a forgatmánynak nem kelléke az
átruházó nyilatkozat keltezése vagy sorszámozása.
Az üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír átruházható
a) egyszerű átadással, vagy
b) a forgatmány kitöltésével, vagy
c) a forgatmány kitöltése nélkül, és újabb teljes vagy üres forgatmánynak az értékpapírra
történő rávezetésével.
A névre szóló okirati formájú értékpapírok esetében fontos szabály, hogy az első jogosult
nevének az értékpapír előlapján szerepelnie kell, és az értékpapír átruházásához legalább az
első jogosultnak az értékpapír hátoldalán szereplő aláírása (legalább üres forgatmány)
szükséges.
A Ptk. lehetőséget ad arra, hogy - amennyiben erre jogszabály felhatalmazást ad - a
kibocsátó a névre szóló értékpapírban szereplő írásbeli nyilatkozatával az értékpapír
forgatmány útján való átruházási lehetőségét kizárja, ezt nevezzük negatív rendeleti
záradéknak. (Pl. váltó esetében: „Fizetek e váltó alapján xy-nak, de nem rendeletére [...]”.)
Amennyiben az értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz, az értékpapír értékpapírjogi
joghatással nem, hanem csupán az engedményezés hatályával ruházható át.
A dematerializált értékpapírok átruházására az átruházó értékpapírszámlájának terhelése
és az értékpapír megszerzőjének az értékpapírszámláján való jóváírása, azaz
értékpapírszámlák közötti művelet útján kerül sor.

Ad i) Az alaki legitimácó
Az értékpapírok esetében az ún. alaki legitimáció érvényesül: e szabály alapján az jogosult
az értékpapírból származó jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére, akit az értékpapír
alakilag a következő szabályok szerint igazol.
Az értékpapír előállítási módjától és típusától függően az értékpapír a következő
személyeket igazolja harmadik személyekkel szemben:
a) A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén az értékpapírból eredő jogok
gyakorlására az jogosult, akinek az értékpapír a birtokában van.
b) Az okirati formában előállított névre szóló értékpapír esetében az a birtokos jogosult
az értékpapírból eredő jogok gyakorlására, akit az értékpapíron a - fentiek szerinti -
megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol.
c) A dematerializált formában előállított értékpapír esetén az jogosult az értékpapírból
eredő jogokat gyakorolni, akinek az értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják.
Hangsúlyozandó, hogy az alaki legitimációs szabály nem teremt jogcímet az értékpapír
megszerzésére. Ezen szabály alapvetően a piac biztonságát szolgálja: ahhoz, hogy jóhiszemű
harmadik személyeknek ne kelljen hosszas kutatást végezniük azzal kapcsolatban, hogy az
értékpapír alapján jogosultnak látszó személy tartalmilag, jogcím szerint rendelkezik-e az
értékpapírban meghatározott joggal, a jogszabály elegendőnek látja az értékpapír formai
ellenőrzését.
Szintén az értékpapír alaki legitimációs hatásának következménye, hogy az értékpapír
kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban

– 10 –
rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került
forgalomba. Amennyiben tehát az értékpapír jóhiszemű jogosultját az értékpapír a fenti
szabályok alkalmazásával, alakilag megfelelően igazolja, úgy az értékpapír kötelezettje ezen
jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír tartalma szerint köteles helytállni; igaz ez arra az
esetre is, ha az értékpapír kibocsátása komoly hibában szenved, még akkor is, ha az
értékpapír esetleg nem is került kibocsátásra, vagy a kibocsátás érvénytelen ügylet
eredménye.
Ugyanígy az értékpapír jóhiszemű jogosultja az értékpapír tartalma szerint érvényesítheti
az értékpapírból eredő jogosultságát akkor is, ha az értékpapír korábbi átruházásának vagy
más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha ez a jogcím egyéb hibában szenvedett,
például érvénytelen vagy hatálytalan volt.

Ad j) A jogosult személyének nem átruházás útján történő változása

Az értékpapír jogosultjának személye nem csak átruházás útján változhat. Megváltozik a
jogosult személye pl. öröklés vagy jogutódlás, esetleg házassági vagyonközösség megosztása
esetén is. Mivel ilyen esetben az értékpapír nem kerül átruházásra, az okirati formájú névre
szóló értékpapírokat ilyenkor nem forgatják, illetve a dematerializált értékpapírokat nem
transzferálják az új jogosult értékpapírszámlájára. Emiatt erre az esetre a Ptk.-nak speciális
szabályokat kell tartalmaznia.
Bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén - mivel az átruházáshoz a jogcímen
kívül egyéb jognyilatkozat nem szükséges - ez a kérdés külön nem igényel rendezést.
Névre szóló okirati formájú értékpapír esetén, ha a jogosult személye nem átruházás útján
változik meg, az új jogosult köteles igazolni a jogszerzését. Az ilyen jogosultat az értékpapír
hátoldalára vezetett forgatmányi láncolat attól függően igazolja, hogy a nem átruházás útján
történő jogszerzését mennyiben tudta igazolni. Ha pedig jogszabály meghatározott személyt
feljogosít a nem átruházás útján való jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való
feltüntetésére (ilyen pl. részvény esetében a kibocsátó igazgatósága9, mely a jogosult
változását a jogszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán - a
jogváltozást igazoló okirat megjelölése mellett - átvezeti), az ilyen bejegyzés biztosítja a
forgatmányi láncolat megszakítatlanságát. Ebben az esetben is érvényesül az alaki
legitimáció: a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír
jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő
jogosultságát nem befolyásolja. A jogosultváltozásnak pl. a részvénytársaság igazgatósága
általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi.
Ha dematerializált értékpapír esetében változik meg a jogosult személye, azonban a
jogosult változására nem átruházás útján kerül sor, az új jogosult kérheti a korábbi jogosult
számlavezetőjét, hogy számára a dematerializált értékpapírt transzferálják (ezesetben tehát
nem az értékpapírszámla „öröklődik”). Ehhez az szükséges, hogy a jogosult a jogszerzését a
korábbi jogosult számlavezetője számára igazolja (pl. hagyatékátadó végzéssel, öröklési
perben hozott ítélettel stb.).

Ad k) Az értékpapírjogi hatályú átruházás

Bár az értékpapír dologi jellemzőkkel bír, az értékpapírok átruházásának különlegessége,
hogy itt nem érvényesül a polgári jogban egyébként általános nemo plus juris elve, amely
szerint senki nem szerezhet több jogot annál, mint amennyivel az átruházó rendelkezett. Az
értékpapírok esetében ugyanis - a teljes alaki legitimáció érvényesülése folytán - az okirati
formájú bemutatóra szóló, illetve negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló,
valamint a dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog

9
Ptk. 3:221. §

– 11 –
átszáll az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az
értékpapírban rögzített jogokkal. Eszerint amennyiben az értékpapír szabályszerűen
átruházásra kerül, az új jogosultra nem az átruházó által bírt, hanem az értékpapírból kitűnő
jogok szállnak át. E szabály miatt fontos, hogy az értékpapírból kitűnjön valamennyi, az
értékpapír által biztosított jog. Ezt a rendelkezést megerősíti a Ptk. egy másik szabálya is,
amely szerint akire értékpapírt értékpapírjogi hatállyal ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor
is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
Ha azonban a névre szóló okirati formájú értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz,
úgy az átruházás joghatása nem a fenti értékpapírjogi átruházási joghatás lesz, hanem
engedményezésnek fog minősülni, aminek az a jelentősége, hogy a kötelezett - az
engedményezés szabályai szerinti - kifogásokat érvényesíthet a jogosulttal szemben, és
jogszerzésére az általános polgári jogi szabályok érvényesülnek.

Ad l) A kikfogáskorlátozás
Az értékpapír alapján kötelezett személy a jóhiszemű jogosulttal szemben csak azokra a
kifogásokra hivatkozhat, amelyek az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnnek, és
nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló
személyes viszonyán alapul (kifogás-korlátozás).
A kifogás-korlátozás tehát nem valamennyi jogosulttal, hanem kizárólag a jóhiszemű
jogosulttal szemben érvényesül: ha pl. az értékpapír első jogosultja tudja, hogy az értékpapír
érvénytelen ügylettel került forgalomba és azért ellenszolgáltatást sem teljesített, nem
számolhat azzal, hogy számára a kötelezett az értékpapír tartalma szerint teljesítsen, mivel
ilyen esetben a kötelezett felhozhatja a nem jóhiszemű jogosulttal szembeni személyes
viszonyán alapuló kifogásokat.

Ad m) Az értékpapírba foglalt kötelmet nem szünteti meg, ha az értékpapírt annak

kibocsátója szerzi meg
A Ptk. legújabb szövegének új, üdvözlendő szabálya, hogy kimondja, nem szünteti meg az
értékpapír által megtestesített kötelmet az, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg.
Ez a pozitív szabály hosszú ideje bizonytalanságot kiváltó helyzetet szüntet meg.
Tekintettel arra, hogy a kötelmi jog általános szabályai szerint a kötelem megszűnik akkor, ha
ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, a követelésről kiállított értékpapírok
esetében - például egy kötvény kibocsátó általi visszavásárlása során - kérdés volt, hogy a
visszavásárolt kötvényt automatikusan be kell-e vonni ezen általános szabály eredményeként.
Bár az értékpapírokkal kapcsolatos általános ismeretek, illetve az értékpapírok dologi jellege
ennek ellentmondott, az új tételes szabály egyértelművé teszi, hogy ilyen esetben a kötelem
nem szűnik meg, a kibocsátó nem köteles az értékpapírt bevonni, hanem azt egyrészt - mint
saját magával szembeni követelést és tartozást - nyilvántartja, másrészt pedig jogosult azt
speciális rendelkezés hiányában akár továbbértékesíteni is.

Ad n) A közjegyzői semmissé nyilvánítás

A Ptk. tartalmi hiányosságot pótol akkor, amikor szabályozza az okirati formában
előállított értékpapírok semmissé nyilvánításának jogkövetkezményét. Ha ugyanis az okirati
formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül vagy oly mértékben
megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, úgy nyilvánvalóan nem tudja betölteni
gazdasági rendeltetését, illetve nem tudja teljesíteni a vele szemben a Ptk. által támasztott
elvárásokat. Indokolt, hogy ilyen esetben az értékpapír - jogszabályban rendezett eljárás
keretében - semmissé legyen nyilvánítva (lásd a Jegyzetben az értékpapír semmissé
nyilvánítása részben).

– 12 –
 Az eljárás jogkövetkezménye, hogy a semmissé nyilvánított értékpapírhoz nem fűződnek
többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános
szabályok szerint lehet érvényesíteni.

Ad o) Eltérő szabályozás
Bár a Ptk. megkísérli átfogóan rendezni az értékpapírok fogalmát, tudomásul veszi, hogy
egyes értékpapírjaink szabályozását a Ptk.-t meghaladó terjedelemben és szabályozási
tárgykörben más jogszabály, pl. nemzetközi egyezmény is szabályozhatja. Jelenleg pl.
nemzetközi egyezmény vonatkozik Magyarországon is a váltóra10 és a csekkre11. Ezen
nemzetközi egyezmények az adott értékpapírra a Ptk.-tól eltérő szabályokat is
tartalmazhatnak.

Jogi szempontból tehát értékpapírnak kizárólag a fentiek szerint meghatározott jószágok,

okiratok vagy számítógépes adatok minősülnek. Az értékpapír jelleget nem az értékpapírok
előállítása, a nyomdatechnika, a biztonság, a különleges fizikai kezelés szolgáltatja, mégcsak
nem is a gazdaságban betöltött szerep, a közgazdasági funkció, hanem kizárólag a jogi
szabályozásnak való megfelelés.

AZ ÉRTÉKPAPÍROK NYOMDAI ELŐÁLLÍTÁSA SZABÁLYOZÁSÁNAK

VÁLTOZÁSA

Az értékpapírok nyomdai előállításának szabályozásával kapcsolatos változás, hogy a

nyomda köteles biztosítani az általa korábban előállított értékpapír és értékpapírszerű okirat
utánnyomását a korábbival azonos megjelenéssel, azt jelenti, hogy azonos vagy az
engedélyezettnél erősebb okmánytechnikai védelemmel, azonos látható színekkel, valamint a
cégnév- és embléma kivételével azonos grafikával köteles ennek eleget tenni. Az a szabály
nem változott, hogy az értékpapír előállítására kizárólag a kibocsátó adhat az
értékpapírnyomdának megrendelést, továbbá, hogy a nyomda köteles az általa gyártott
értékpapírt azonosításra alkalmas impresszummal ellátni és az azonos jogokat megtestesítő
értékpapírokat mindig azonos kivitelben kell előállítani.

A NYILVÁNOS FORGALOMBA HOZATAL SZABÁLYAIBAN TÖRTÉNT

VÁLTOZÁSOK

Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása

A Ptk. a jogi személyek szabályai között úgy módosult, hogy bár a zártkörűen működő
részvénytársaság részvényei nem hozhatóak nyilvánosan forgalomba, kivétel azonban ez alól
a szabály alól az az eset, ha a részvénytársaság a működési forma megváltoztatásáról
határozott. Ez a módosítás a piaci igényeket szolgálja. A korábbi rendelkezés ugyanis nem
tette lehetővé, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság a részvényeit nyilvánosan hozza
forgalomba. Mivel pedig nyilvánosan működő részvénytársaság csak zártkörűen működő
részvénytársaságból jöhet létre, és ennek feltétele, hogy részvények nyilvános forgalomba
hozatalára is sor kerüljön, szükség volt a szabályozás pontosítására.

10
Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények
11
Genfben, 1931. március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények

– 13 –
 Hiányt pótolt a szabályozás12 amikor rendezte a zártkörűen működő részvénytársaság
működési formája megváltoztatása - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtti -
bejegyzésére irányuló eljárást.
Eszerint a zártkörűen működő részvénytársaság a működési formájának megváltoztatására
irányuló változásbejegyzési kérelmét - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtt - a
működési formája megváltoztatásáról hozott döntésének meghozatalát követő 30 napon belül
is benyújthatja a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság a benyújtott iratok
megfelelősége esetén a változást a cégjegyzékbe bejegyzi, azonban - a cég részvényeinek
tőzsdei bevezetéséig - a változás időpontját (hatályát) nem tünteti fel. A bejegyzett adatokat a
cég cégkivonata nem tartalmazza, azonban a cégmásolatban feltüntetésre kerülnek.
A bejegyzéstől számított 1 éven belül - a cég részvényei tőzsdei bevezetésének
igazolására - a cég köteles
- a tőzsde igazolása a részvények tőzsdei bevezetéséről, és
- a kibocsátás helye szerint illetékes hatóság által jóváhagyott, az értékpapír nyilvános
kibocsátásához szükséges tájékoztatót (összefoglalót) [és idegen nyelvű tájékoztató
(összefoglaló) és jóváhagyás esetén azok hiteles magyar nyelvű fordítását]
a cégbírósághoz benyújtani. Az iratok szabályszerű benyújtása esetén a cégbíróság - további
vizsgálat nélkül - 3 munkanapon belül a cégjegyzékbe bejegyzi a fenti adatok változásának
időpontját (hatályát), azzal, hogy a bejegyzés napja a fenti igazolásban meghatározott, a
részvények tőzsdei bevezetésének időpontja, ezen adat hiányában vagy ellentmondásos
adatok esetén a változás időpontja (hatálya) a bejegyzés napja.
A gyakorlat igényeit szolgálja az a szabály, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság a
fenti bejegyzések közötti időszakban is nyújthat be változásbejegyzési kérelmet. A
nyilvánosan működő részvénytársaság már bejegyzett adatait a cégbíróság a fenti
bejegyzéskor az időközben történt változásokkal jegyzi be, kivéve, ha a cég az időközbeni
változásokra tekintet nélkül kéri a nyilvánosan működő részvénytársaság adatait
hatályosítani.
Ha a cég 1 éven belül nem igazolja a részvényei tőzsdei bevezetését, a cégjegyzékbe
bejegyzett adatokat a cégbíróság automatikusan meghozott végzéssel az 1 éves határidő
lejártának időpontjával a cégjegyzékből törli.

Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól

Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalával kapcsolatos szabályok egy további

lényeges ponton változtak: tekintettel arra, hogy a tőkepiaci befektetők az értékpapír
nyilvános forgalomba hozatalához készített tájékoztató tanulmányozása során nem mindig
fordítanak kellő figyelmet a kockázatokra való figyelmeztetésre, a Tpt. új rendelkezése13
előírja, ha az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából fokozottan, illetve
kiemelten kockázatos, a forgalmazó és a kibocsátó, az ajánlattevő - vagy az értékpapír
szabályozott piacra történő bevezetését, illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő
regisztrációt kezdeményező személy - köteles ennek a tájékoztató elején, valamint
kereskedelmi kommunikációjában feltűnő módon történő feltüntetésére, a vonatkozó
arányszám egyidejű bemutatásával.
Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor minősül fokozottan
kockázatosnak, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében
a tervezett kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a
kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén felüli
összege meghaladja a kibocsátó saját tőkéjét, hitelintézetek esetében a saját tőke tízszeresét.
12
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 52. §
13
Tpt. 38. § (4)-(4b) bekezdés

– 14 –
 Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor kiemelten
kockázatos, ha
a) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója kevesebb mint egy éve működik,
vagy
b) a kibocsátó, az ajánlattevő, vagy az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését,
illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációt kezdeményező
személy és a forgalmazó felelőssége a tájékoztatóval kapcsolatosan nem
egyetemleges, vagy
c) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében a tervezett
kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a
kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén
felüli összege meghaladja a saját tőke kétszeresét, hitelintézetek esetében a saját tőke
hússzorosát.

A PIACI VISSZAÉLÉSEK MEGAKADÁLYOZÁSÁT BIZTOSÍTÓ

SZABÁLYOZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VÁLTOZÁSOK

A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozás büntetőjogi vetülete

Mivel hatályba lépett Magyarországon a - közvetlenül alkalmazandó - uniós rendelet a

piaci visszaélésekről14, 2016. július 1-jétől változott a Tpt.-nek a bennfentes kereskedelemre,
és a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó fejezete.
A piaci visszaélésekről szóló rendelettel összefüggésben, a tagállamok a piaci visszaélések
visszaszorítására, megakadályozására kötelesek az uniós szabályozással összhangban álló
büntetőjogi szankciókat is kilátásba helyezni, emiatt a Btk. módosítására is sor került.15
Eszerint aki
a) bennfentes információ felhasználásával saját vagy más nevében a bennfentes
információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, ügyletkötésre
megbízást ad, megbízást visszavon vagy módosít, ajánlatot rögzít, visszavon vagy
módosít,
b) a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást vagy másokat a bennfentes
információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet kötésére, ügyletkötésre
vonatkozó megbízás adására, visszavonására vagy módosítására, ajánlat rögzítésére,
visszavonására vagy módosítására hív fel, vagy bír rá,
a bennfentes kereskedelem bűntettét követi el, ami miatt szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés ennél súlyosabb, ha a bűncselekményt pl. pénzügyi intézmény, befektetési
vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei,
központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet
tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként követik el, vagy ha a bűncselekménnyel érintett
ügylet vagy ügyletek, megbízás vagy megbízások, ajánlat vagy ajánlatok abszolút értéke
különösen nagy vagy ezt meghaladó értékű.
Bűncselekmény nemcsak a bennfentes információ felhasználása, hanem annak jogosulatlan
közzététele is: eszerint aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt
okozzon, bennfentes információt illetéktelen személynek vagy személyeknek átad,
szabadságvesztéssel büntetendő.

14
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci
visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a
2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről
15
2012. évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban: Btk.) 410-410/A. §, 411. §

– 15 –
 A Btk. tiltja a tiltott piacbefolyásolást is: ennek megfelelően aki
a) olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés
során ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy
kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól,
árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy
rendellenes szinten rögzíti,
b) pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő
magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet
árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, vagy
c) a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy
továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik,
bűntettet követ el, és emiatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ugyanígy büntetendő az is, aki
a) haszonszerzés céljából nagy nyilvánosság előtt olyan információt közöl vagy
híresztel, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet
keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető
jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, vagy
b) a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e
tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan
pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat
elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve
tőkebefektetés eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír.
Súlyosabb büntetésre számíthat, aki ezt a bűncselekményt pl. pénzügyi intézmény,
befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-
kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet,
biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár, magánnyugdíjpénztár, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, vagy
szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként követi
el.
Ezek a rendelkezések alkalmazandók a piaci visszaélésekről szóló európai parlamenti és
tanácsi rendeletben meghatározott azon ügyletekre és eszközökre is, ha az ügylet, a megbízás,
az ajánlat vagy a magatartás a pénzügyi eszköz vagy az azonnali árutőzsdei ügylet árára,
árfolyamára vagy értékére hatást gyakorol.
A fenti szabályok alkalmazása szempontjából vezető állású személynek
a) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja,
b) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldi székhelyű
európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye vezetésére kinevezett személy,
és
c) minden olyan személy számít, akit a gazdálkodó szervezet alapszabálya, alapító
okirata vagy társasági szerződése ilyenként határoz meg.

A piaci visszaélések megakadályozásának szabályozása a befektetési alapkezelési

tevékenységgel összefüggésben

A piaci visszaélések megakadályozása körében a Kbftv.16 szabályozása is támogatni

kívánja az uniós szabályozás elvárásait. Ennek megfelelő új szabály, hogy nem jelenti az

16
2014. évi XVI. törvény a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények
módosításáról

– 16 –
üzleti titok sérelmét az 596/2014/EU rendeletben17 és annak kiegészítő jogszabályaiban
meghatározott, a piaci visszaélés megelőzését és felderítését szolgáló bejelentési
kötelezettség teljesítése a befektetési alapkezelők részéről sem.

AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS

A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hatósági eljárásaiban az elektronikus

kapcsolattartásra vonatkozó szabályokban jelentős változások álltak be.
Az nem változott, hogy az MNB mint pénzügyi felügyeleti hatóság és az általa felügyelt
intézmények közötti kapcsolattartás meghatározott esetekben elektronikus úton történik. Ezek
között vannak olyan eljárások, amelyekben kötelező az elektronikus kapcsolattartás (lásd az
1. számú mellékletet), míg más, a jogszabályban meghatározott eljárásokban az elektronikus
út igénybevétele lehetőség (lásd a 2. számú mellékletet). Mindkét ügycsoportba tartozó
ügyekben azonban nemcsak az MNB tv.-re18, hanem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi
szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény előírásait is alkalmazni kell.
Ha az MNB az elektronikus ügyintézését 2018. január 1-jét megelőzően nem vállalja, 2017.
december 31-ig az elektronikus kapcsolattartásra az MNB tv. korábbi, 2016. december 31-én
hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK SZABÁLYOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS

VÁLTOZÁSOK

A befektetési vállalkozások informatikai rendszerének védelme

Pontosításra került a Bszt.19 is. Azt már korábban is előírta, hogy az alapvető befektetési
szolgáltatási tevékenységet végző befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató köteles
kialakítani a tevékenysége ellátásához használt informatikai rendszer biztonságával
kapcsolatos szabályozási rendszerét, valamint gondoskodik az informatikai rendszer
kockázatokkal arányos védelméről, és hogy a jogszabály által előírt követelményeknek való
megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai
rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a
tanúsítási eljárás - általános forgalmi adó nélkül számított - maximális díjával szemben
támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg. Az új előírás az, hogy a
tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás
lefolytatásához szükséges adatokat - ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is - csak
a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási
eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni,
azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja, köteles továbbá szabályzatban rögzíteni
azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti
titkokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő
munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében
titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését
követően is.

17
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci
visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a
2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről
18
2013. évi CXXXIV. törvény a Magyar Nemzeti Bankról
19
2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk
végezhető tevékenységek szabályairól

– 17 –
A panaszkezelés

2017 januárjától részben megváltozott az egyes pénzügyi szervezetek, így a befektetési

vállalkozások, ÁÉKBV-alapkezelők panaszkezelési szabályainak jogforrása. A jogalkotó új
kormányrendeletekbe helyezte át ugyanis a korábbi törvénybeli panaszkezelési szabályok
jelentős részét, oly módon azonban, hogy egyes rendelkezések továbbra is a pénzügyi
intézményekre vonatkozó ágazati törvényekben (Bszt., Kbftv.,) maradtak. Mindez azt jelenti,
hogy a jövőben az eddig törvényi szinten szabályozott egyes kérdések kormányrendeleti
szinten kerülnek szabályozásra.
Ez az átalakítás tartalmi változást nem eredményezett a panaszkezelés szabályaiban, és
ugyancsak nem érinti a szélesebb intézményi körre vonatkozó, a pénzügyi szervezetek
panaszkezelésére vonatkozó szabályokról szóló MNB rendeletet20, amely mellékletében a
mintaszabályzatot is tartalmazza.
Az ÁÉKBV-alapkezelő számára új törvényi rendelkezés, hogy a telefonon történő
panaszkezelés esetén az ÁÉKBV-alapkezelő és a panaszos közötti telefonos kommunikációt
az alapkezelő hangfelvétellel köteles rögzíteni, és a hangfelvételt a szabályzata szerinti ideig,
legalább azonban 5 évig megőrizni. Erről a panaszost a telefonos ügyintézés kezdetekor
tájékoztatni kell. A panaszos kérésére biztosítani kell a hangfelvétel visszahallgatását,
továbbá térítésmentesen rendelkezésre kell bocsátani a hangfelvételről készített hitelesített
jegyzőkönyvet.
Az ÁÉKBV-alapkezelő a panaszt és az arra adott választ a szabályzatában meghatározott
ideig, legalább azonban 5 évig köteles megőrizni, és azt köteles az MNB kérésére bemutatni.

A javadalmazási politika

Az MNB felülvizsgálta a hitelintézeteknek és a befektetési vállalkozásoknak szóló,

javadalmazási politika alkalmazásáról közzétett, jelenleg hatályos felügyeleti ajánlást 21, amit
átdolgozott formában 3/2017. (II. 9.) számú ajánlásként jelentetett meg. Az új ajánlás
címzettjei - a korábbihoz hasonlóan - a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások, de annak
továbbra sincs akadálya, hogy egyéb pénzügyi szervezetek önkéntesen alkalmazzák az
ajánlásban foglaltakat, és annak megfelelően alakítsák ki a javadalmazási gyakorlatukat. A
hatályos ajánlás átdolgozása azért vált időszerűvé, mert az Európai Bankhatóság az ajánlás
kiadásának alapjául szolgáló javadalmazási iránymutatásai is felülvizsgálatra kerültek 2015-
ben, továbbá az új ajánlás már figyelembe veszi az Európai Unió időközben született új jogi
aktusait, így különösen
a) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális
követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2013. június 26-i
575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (CRR), valamint
b) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési
vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a
2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. június
26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (CRD IV).
A hitelintézeteknek és a befektetési vállalkozásoknak több hónap áll rendelkezésükre, hogy
a javadalmazási gyakorlatukat az új ajánlásban foglalt elvárásokhoz igazítsák, mivel az MNB
az érintett pénzügyi szervezetektől 2017. július 1-jétől várja el az új ajánlásnak való
megfelelést.

20
28/2014. (VII. 23.) MNB rendelet a pénzügyi szervezetek panaszkezelésére vonatkozó szabályokról
21
3/2011. (VIII. 4.) számú a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a javadalmazási politika
alkalmazásáról szóló ajánlása

– 18 –
 Az alternatív befektetésialap-kezelők ABAK-irányelv22 szerinti javadalmazási politikáira
vonatkozóan külön ajánlás kerül majd kiadásra az Európai Értékpapír-piaci Hatóság
iránymutatásai alapján.

A PÉNZÜGYI BÉKÉLTETŐ TESTÜLET ELJÁRÁSÁVAL KAPCSOLATOS

VÁLTOZÁSOK

2017. január 1-jével kiegészítésre kerültek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárására

vonatkozó MNB tv.-beli szabályok. Eszerint az eljáró tanács egyezség hiányában akkor is
hozhat kötelezést tartalmazó határozatot, ha az MNB hatáskörébe tartozó személy vagy
szervezet alávetési nyilatkozatot nem tett, de a kérelem megalapozott és a fogyasztó
érvényesíteni kívánt igénye - sem a kérelemben, sem a kötelezést tartalmazó határozat
meghozatalakor - nem haladja meg az 1 millió forintot.
Ezen utóbbi kötelezést tartalmazó határozat ellen az MNB hatáskörébe tartozó személy vagy
szervezet a kézbesítéstől számított 15 napon belül ellentmondással élhet; az ellentmondásra
nyitva álló határidő elmulasztása esetén a mulasztás következményei igazolással
orvosolhatók, azzal, hogy az igazolási kérelemnek a végrehajtásra halasztó hatálya van,
azonban a mulasztástól számított 1 hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem
lehet.
A Pénzügyi Békéltető Testület az ellentmondást elutasítja, ha az
a) elkésett, vagy
b) nem az ellentmondás előterjesztésére jogosulttól származik.
Az ellentmondást elutasító határozat ellen az ellentmondást előterjesztő fél fellebbezhet. A
fellebbezést - az általános szabályok szerint - a fogyasztó lakóhelye szerinti törvényszék a
Pp.23 végzések elleni fellebbezésre vonatkozó szabályai szerint nemperes eljárásban bírálja el.
A kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán az eljárás perré alakul át.
Ha a Pénzügyi Békéltető Testület az ellentmondást nem utasítja el, az eljárásában
benyújtott iratokat, a határozatot, valamint az ellentmondást az ellentmondás benyújtásától
számított 15 napon belül megküldi a fentiek szerint illetékes bíróságnak.
Ha a kötelezést tartalmazó határozatot határidőn belül ellentmondással megtámadják, a
határozat hatályát veszti, feltéve, hogy az ellentmondást a Pénzügyi Békéltető Testület nem
utasítja el.
Ha a Pénzügyi Békéltető Testület az ellentmondást nem utasítja el, az ellentmondást 8
napon belül kézbesíti a fogyasztónak, és egyidejűleg felhívja a fogyasztót, hogy a felhívás
kézbesítésétől számított 15 napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon
a) terjesszen elő a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem),
b) tüntesse fel az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és
bizonyítékoknak az előadásával,
c) a peres eljárás illetékét rója le.
A Pénzügyi Békéltető Testület a felhívást azzal a figyelmeztetéssel látja el, hogy
a) az abban foglaltak elmulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti, valamint
b) elektronikus kapcsolattartás esetén az ügyre vonatkozó részletes tényállításait,
bizonyítékait, és minden további beadványát és okirati bizonyítékát kizárólag
elektronikus úton nyújthatja be, továbbá az illetéket elektronikusan vagy a Magyar
Államkincstár illeték-bevételi számlájára köteles megfizetni.

22
Az alternatív befektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az
1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti
és tanácsi irányelv
23
2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.)

– 19 –
 Ha a fogyasztó a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, a bíróság a pert megszünteti.A
per befejezését követően a bíróság a pert befejező jogerős határozatának egy kiadmányát a
Pénzügyi Békéltető Testület által megküldött iratokkal együtt megküldi a Pénzügyi Békéltető
Testületnek.
A bíróság eljárására egyebekben a Pp. rendelkezései - a pert megelőző eljárás
sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók.
Az nem változott, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület döntéseihez az adott ügyben
független, jogi egyetemi diplomával és szakvizsgával rendelkező jogász vagy közgazdasági
egyetemi diplomával rendelkező közgazdász állásfoglalását szerezheti be, az eljárására
vonatkozó részletes szabályokat az MNB tv. keretei között kialakított működési rendje
tartalmazza.

– 20 –
 1. melléklet
Kötelező elektronikus kapcsolattartással érintett ügyek

Az MNB és
a) a befektetési alapkezelő között az általa kezelt befektetési alap tekintetében
aa) a befektetési jegyek forgalomba hozatalával összefüggésben a
1. nyilvános, nyílt végű, harmonizációja szerint ÁÉKBV értékpapíralap tájékoztatója,
hirdetménye, kezelési szabályzata, kiemelt befektetői információja jóváhagyására, valamint a
letétkezelői szerződés hatálybalépésének jóváhagyására,
2. nyilvános, nyílt végű, harmonizációja szerint ABA értékpapíralap tájékoztatója,
hirdetménye, kezelési szabályzata, kiemelt befektetői információja jóváhagyására,
3. nyilvános, nyílt végű ingatlanalap tájékoztatója, kezelési szabályzata, hirdetménye és
kiemelt befektetői információi jóváhagyására, az ingatlanértékelő megbízásának
jóváhagyására,
4. nyilvános, zárt végű értékpapíralap esetén a kibocsátási tájékoztató/alaptájékoztató,
hirdetmény közzétételének engedélyezésére, a kezelési szabályzat jóváhagyására,
5. nyilvános, zárt végű ingatlanalap esetén a kibocsátási tájékoztató/alaptájékoztató,
hirdetmény közzétételének engedélyezésére, kezelési szabályzat jóváhagyására, az
ingatlanértékelő megbízásának jóváhagyására,
6. az ABAK által kezelt, más EGT-államban engedélyezett uniós ABA kollektív
befektetési értékpapírjainak Magyarországon lakossági befektetők számára történő
forgalmazásának engedélyezésére,
ab) a befektetési alap nyilvántartásba vételére,
ac) a befektetési alap nyilvántartásból való törlésére,
ad) a befektetési alappal kapcsolatos megszűnési eljárás esetén az értékesítésre
megállapított határidő meghosszabbításának engedélyezésére,
ae) az ÁÉKBV-kel kapcsolatban
1. a gyűjtő-ÁÉKBV-nek a cél-ÁÉKBV-be történő befektetésének engedélyezésére,
2. a cél-ÁÉKBV megszűnése esetén annak engedélyezése, hogy a gyűjtő-ÁÉKBV egy
másik cél-ÁÉKBV-be fektesse eszközeinek legalább 85 %-át,
3. a cél-ÁÉKBV megszűnése esetén annak engedélyezésére, hogy a gyűjtő-ÁÉKBV
módosítsa a kezelési szabályzatát olyan módon, hogy nem gyűjtő ÁÉKBV-ként működik
tovább,
4. a cél-ÁÉKBV szétválása vagy másik ÁÉKBV-vel való egyesülése esetén annak
engedélyezésére, hogy a gyűjtő-ÁÉKBV továbbra is a cél-ÁÉKBV gyűjtő-ÁÉKBV-je
maradjon,
5. a cél-ÁÉKBV szétválása vagy másik ÁÉKBV-vel való egyesülése esetén annak
engedélyezésére, hogy a gyűjtő-ÁÉKBV az egyesülés, illetve szétválás eredményeképp
létrejött másik ÁÉKBV gyűjtő-ÁÉKBV-je maradjon,
6. a cél-ÁÉKBV szétválása vagy másik ÁÉKBV-vel való egyesülése esetén annak
engedélyezésére, hogy a gyűjtő-ÁÉKBV eszközeinek legalább 85 %-át egy másik, nem az
egyesülés vagy szétválás eredményeképp létrejött cél-ÁÉKBV kollektív befektetési
értékpapírjaiba fektesse,
7. a cél-ÁÉKBV szétválása, egyesülése, megszűnése esetén a gyűjtő-ÁÉKBV számára
annak engedélyezésére, hogy a Kbftv. 143. § (4) bekezdés b) pontja, valamint a Kbftv. 143. §
(6) bekezdés c) pontja szerint nem gyűjtő-ÁÉKBV-ként működjön tovább,
8. a cél-ÁÉKBV egyesülése vagy szétválása esetén a gyűjtő-ÁÉKBV törlésére,
9. annak engedélyezésére, hogy a cél-ÁÉKBV a tervezett egyesülés átvevő ÁÉKBV-je
legyen,

– 21 –
 10. annak engedélyezésére, hogy a cél-ÁÉKBV a tervezett szétválás után létrejövő
ÁÉKBV-k egyikeként lényegében változatlanul működjön tovább,
11. ha a cél-ÁÉKBV a beolvadó ÁÉKBV, és az egyesülés következtében a gyűjtő ÁÉKBV
az átvevő ÁÉKBV befektetőjévé válik, ezen befektetés jóváhagyására,
12. annak engedélyezésére, ha a gyűjtő-ÁÉKBV a szétválás eredményeként létrejövő olyan
ÁÉKBV befektetővé válik, amely lényegesen különbözik a cél-ÁÉKBV-től,
13. a cél-ÁÉKBV megszűnése esetén a gyűjtő-ÁÉKBV nyilvántartásból való törlésére,
af) egyebekben
1. a nyilvános befektetési alap kezelési szabályzata módosításának engedélyezésére,
2. a nyilvános befektetési alap átalakulásához készült tájékoztató jóváhagyására,
3. a zártkörű befektetési alap nyilvános befektetési alappá történő átalakulásának
engedélyezésére,
4. a befektetési alap kezelése átadásának engedélyezésére,
5. az ABA-k egyesülésének engedélyezésére,
6. az ÁÉKBV-k egyesülésének engedélyezésére,
7. a Kbftv. 82. § (7) bekezdésében meghatározott körbe tarozó - ugyanazon befektetési
alapkezelő és letétkezelő által kezelt másik befektetési alap részalapjává válást jelentő -
egyesülés engedélyezésére,
8. a kollektív befektetési forma, illetve annak részalapja szétválásának engedélyezésére,
9. egyesülés esetén a befektetési jegyek folyamatos forgalmazása felfüggesztésének
engedélyezésére,
10. a befektetési jegyek folyamatos forgalmazása felfüggesztésének meghosszabbítására,
11. ingatlanértékelővel kötött szerződés és annak módosítása jóváhagyására,
12. tájékoztató vagy alaptájékoztató kiegészítése közzétételének engedélyezésére,
13. nyilvános, nyílt végű, harmonizációja szerint ÁÉKBV esetében a letétkezelői szerződés
módosítása hatálybalépésének jóváhagyására,
b) a letétkezelő között azon befektetési alap tekintetében, amellyel kapcsolatos letétkezelői
feladatok ellátására megbízással rendelkezik a
ba) befektetési alap nyilvántartásból való törlésére, ha arra azért kerül sor, mert a
befektetési alapkezelő befektetési alapkezelési tevékenység végzésére jogosító engedélyét az
MNB visszavonta,
bb) befektetési alap nyilvántartásból való törlésére, ha arra azért kerül sor, mert az MNB
kötelezte a befektetési alapkezelőt a befektetési alap kezelésének átadására, azonban a
befektetési alap kezelését egyetlen befektetési alapkezelő sem veszi át,
c) a kibocsátó vagy a szabályozott piacra bevezetést kezdeményező személy között a Tpt.
22. § (2) és (5) bekezdésében meghatározott dokumentumban szereplő információknak a
tájékoztatóban foglalt információkkal való egyenértékűségével kapcsolatos döntés
meghozatalára,
d) a kibocsátó, az ajánlattevő, az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését vagy az
értékpapír multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációját kezdeményező
személy vagy a forgalmazó között
da) a kibocsátási tájékoztató kiegészítése közzétételének engedélyezésére,
db) az alaptájékoztató kiegészítése közzétételének engedélyezésére,
e) a kibocsátó, az ajánlattevő, az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését vagy az
értékpapír multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációját kezdeményező
személy között
ea) a kibocsátási tájékoztató és a hirdetmény közzétételének engedélyezésére,
eb) az alaptájékoztató és a hirdetmény közzétételének engedélyezésére,
f) a Tpt. 23. számú mellékletében meghatározott nemzetközi pénzügyi intézmény, vagy az
olyan nemzetközi intézmény között, amelynek az Európai Unió legalább egy tagállama a

– 22 –
tagja, az ismertető közzétételének engedélyezésére,
g) a helyi önkormányzat vagy az Európai Unió tagállama regionális vagy helyi
önkormányzata között a helyi önkormányzat, az Európai Unió tagállama regionális vagy
helyi önkormányzata által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, továbbá az
Európai Unió tagállama regionális vagy helyi önkormányzata által garantált értékpapír
nyilvános forgalomba hozatalához, illetve szabályozott piacra történő bevezetéséhez készített
tájékoztató, hirdetmény közzétételének engedélyezésére,
h) a harmadik országban székhellyel rendelkező kibocsátó között a tájékoztató
közzétételének engedélyezésére,
i) a zártkörű részvénytársasággá alakuló, értékpapírt nyilvánosan forgalomba hozott
kibocsátó között a nyilvánosság felé történő adatszolgáltatási kötelezettség alóli mentesítésre,
j) a nem természetes személy ajánlattevő vagy az általa a Tpt. 68. § (4) bekezdése alapján
megbízott befektetési szolgáltató között
ja) az általuk tett nyilvános vételi ajánlat jóváhagyására,
jb) az általuk tett és módosított nyilvános vételi ajánlat jóváhagyására,
k) a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír kibocsátója között a szabályozott információ
bejelentésére
vonatkozó eljárásban kizárólag elektronikus úton történhet a kapcsolattartás.

2. melléklet
Elektronikus kapcsolattartással érintett egyéb ügyek

Az MNB és
a) a hitelintézet, a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő
pénzügyi vállalkozás, továbbá ezek magyarországi fióktelepe,
b) a pénzügyi vállalkozás és a pénzügyi vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint a
Hpt. hatálya alá tartozó alkusz,
c) a befektetési vállalkozás, a befektetési vállalkozás magyarországi fióktelepe és az
árutőzsdei szolgáltató,
d) a biztosító, a biztosító magyarországi fióktelepe és a viszontbiztosító,
e) a független biztosításközvetítő és a többes ügynök,
f) a befektetési alapkezelő és magyarországi fióktelepe,
g) a központi szerződő fél, a központi értéktár,
h) a tőzsde,
i) a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény,
j) az önkéntes nyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös egészségpénztár és az önkéntes
kölcsönös önsegélyező pénztár,
k) a magánnyugdíjpénztár,
l) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, a pénzforgalmi intézmény, az
elektronikuspénzkibocsátó intézmény magyarországi fióktelepe, pénzforgalmi intézmény
magyarországi fióktelepe és az utalványkibocsátó, és
m) a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény
között az MNB tv. 48. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott ellenőrzési eljárásban
elektronikus úton is történhet a kapcsolattartás az MNB által elektronikus úton kézbesített irat
tekintetében.

– 23 –
 Jogszabályjegyzék

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci

visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági
irányelv hatályon kívül helyezéséről
Az alternatív befektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv,
továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló 2011. június 8-i
2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv
2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról
2016. évi LXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
módosításáról
2015. évi CCXXII. törvény az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános
szabályairól
2014. évi XVI. törvény a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes
pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2013. évi CXXXIV. törvény a Magyar Nemzeti Bankról
2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
2012. évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről
2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról
1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről
435/2016. (XII. 16.) Korm. rendelet a befektetési vállalkozások, a pénzforgalmi intézmények,
az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, az utalványkibocsátók, a pénzügyi intézmények
és a független pénzügyi szolgáltatás közvetítők panaszkezelésének eljárásával, valamint
panaszkezelési szabályzatával kapcsolatos részletes szabályokról;
438/2016. (XII. 16.) Korm. rendelet az ÁÉKBV-alapkezelő panaszkezelésének eljárásával,
valamint panaszkezelési szabályzatával kapcsolatos részletes szabályokról.
28/2014. (VII. 23.) MNB rendeletet a pénzügyi szervezetek panaszkezelésére vonatkozó
szabályokról
3/2017. (II. 9.) számú, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a javadalmazási politika
alkalmazásáról szóló ajánlása

Rövidítésjegyzék

Bszt.: 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei

szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól
Btk.: 2012. évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről
Kbftv.: 2014. évi XVI. törvény a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint
egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
MNB: A Magyar Nemzeti Bank
MNB tv.: 2013. évi CXXXIV. törvény a Magyar Nemzeti Bankról

– 24 –
Piaci visszaélésekről szóló rendelet: az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i
596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről, valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv
hatályon kívül helyezéséről
Pp.: 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
Ptk.: 2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
Ptké.: 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
Régi Ptk.: 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről
Tpt.: 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról

***

– 25 –