POLYTECHHIKÄI SZEMLE
S Z A K F O L Y Ó IR A T G É P É S Z M É R N Ö K Ö K É S E L E K T R O T E C H N I K U S O K S Z Á M Á R A .
S zerk esztik : DUBSKY ALFRÉD OTTÓ, MARKÓCZY LAJOS, SCHIMANEK EMIL, STARK LIPÓT és WOLF SÁ N D O R.
Előfizetési ára:
4*- 00
2 e?
Egész évre .............................................
Fél évre...................................................
II. ÉVFOLYAM.
fü rd etések et fe lv e sz :
M agyarországon : a k iad ó h iv a ta l.
A usztriában : R u d o l f M o s s e , Wien, S e i l e r s t ä t t e 2.
N é m e t o r s z á g b a n : R u d o l f M o s s e , B e rlin, J e r u s a l e m s t r . 4 8 49-
Hirdetések ára egyszeri beigtatásnál:
l/l t/s */4 Vs
35.— 18.— 9. — 5.—
Egy évre feladott hirdetéseknél ezen árak 30%-kal leszállittatnak.
A boríték lapon közlendő hirdetések külön megállapodás tárgyát képezik.
TARTALOM : Szemle. — Földalatti vezetés elektromos vasúti
rendszerek. Stromszky Sándor főmérnöktől. (Vége.) — Az elektromos
messzelátó. Virág József szabadalmi albirótól. — A Korbuly-féle
vasúti kocsi csapágy. Bks.-tői. — Kazántüzelő szerkezetek megvizs­
gálása. Pfeifer Ignácz máv. vegyésztől. (Folyt.) — Vegyes hírek,
lapszemle. — Üzleti és személyi hírek. — Hirdetések.
Szem le.
(—S.—) A hivatalos lap folyó évi április hó 19-iki
száma közgazdasági életünket nagy mértékben érintő
felség-elhatározásról adott hirt: Sztermyi József, volt
királyi iparfelügyelő, majd országos iparoktatási főigazgató,
miniszteri osztálytanácsossá neveztetett ki és miniszteri
tanácsosi hatáskörrel a minisztérium iparfejlesztési és
iparfelügyeleti szakosztályának élére állíttatott s ugyan­
ezen szakosztályba helyeztetett át az iparoktatási ügy­
osztály is.
Hogy az iparfejlesztési szakosztály vezetésében
változásnak kellett beállani, az nem lehetett kétséges az
előtt, ki figyelemmel kisérte azon élénk eszmecserét,
mely a képviselőház folyó évi költségvetési vitája alkal­
mával a kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál lefolyt.
Az iparfejlesztési szakosztály a vaskezű Baross Gábor
alkotása; halála óta még csak a második miniszter vezeti
a tárczát, de e szakosztály vezetése azóta már hatodik
kézben v an ; pedig rendszerint a tanácsos túl szokta
élni miniszterét.
Az említett képviselőházi viták nem személyváltozást
kívántak a minisztertől; az adminisztráczió belügyeibe
a parlamenti ellenőrzés ennyire nem szokott beleavat­
kozni. Hanem igenis érthető óhajok hangzottak el — még
pedig közgazdasági ügyekben mérvadó, kormánypárti
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Megjelenik minden hónap 1-én.
Budapest, VII., Kertész-utcza 53. sz.
Budapest, 1898 m ájus 1. 5. SZÁM.
képviselők ajkairól is — rendszerváltoztatás iránt az ipar-
fejlesztési politika terén. A miniszter akkor nem reflektált
záróbeszédében ez óhajokra, melyek helyenként burkolt
bírálat jellegével is bírtak; s ha most országszerte fel­
tűnést keltő személyváltoztatással felel azokra, nem lehet
Vl6 oldal téves azon feltevés, hogy rendszerváltozást maga is
3.— forint szükségesnek tartott s e változás keresztülvitelére uj
tanácsosában vélte megtalálni a legalkalmasabb férfiút.
Az uj szakosztályfőnök pályafutása elején lapszer­
kesztő volt Brassóban s mint ilyen e határszéli városban nem
egy kemény tusát küzdött a magyarság ügyéért. Közben
buzgón folytatott közgazdasági tanulmányokat, beutazta
a Balkánt és Kis-Ázsiát, értékes közgazdasági essaykkel
gyarapítva a szakirodalmat. Baross Gábor kinevezte ipar­
felügyelővé és berendelte a minisztériumba, egyelőre meg­
hagyván működési köréül az erdélyi kerületet. Az ipar­
felügyelők között Szterényi hamar első nevet vívott ki
magának.
Éleslátása észrevette, hogy az iparfejlesztés terén
parlagon hevert nálunk a nyugati iparállamok egyik leg­
fontosabb tényezője: az ipari szakoktatás. Buzgalmának
sikerült a felső körök érdeklődését is megnyerni. Az
országban ma fennálló 31 iparoktatási intézet túlnyomó
része az ő alkotása.
Ilymérvű működés mellett ráért nagyterjedelmű
szakirodalmi tevékenység kifejtésére is. Számtalan kisebb
dolgozata mellett nagyobb önálló munkái: »Az iparoktatás
Ausztriában, Badenben és Württembergben«, »A házi ipari
és kézügyességi oktatás Magyarországon«, »L’industrie,
l’enseignement professionnel et commercial en Hongrie«
(megjelent francziául és németül), »Le législation sociale et
ouvriére enHongrie«. Főmunkája: »Az iparoktatás Magyar-
országon«, kimerítő forrásmunka. E mellett szerkeszti
a »Magyar Iparoktatás« czimű szakfolyóiratot, az »Iparo­
sok Olvasótára« czimű gyűjteményes vállalatot, a »Minta­
lapok«-at, melyeket országszerte használnak iparosaink
s melyeknek most készül a horvát kiadása s övé az
ezredéves országos kiállítás hétkötetes főjelentése szer­
kesztésének oroszlánmunkája. Az iparoktatás terén arány­
lag rövid idei működése alatt elért sikerei felkeltették a
külföld figyelmét is. Belgium a múlt évben tanulmányoz-
tatta hivatalos kiküldötte által a magyar iparoktatást s
több német állam most készül ugyanerre.
 128 POLYTECHNIKAI SZEMLE
Ily előzmények után nem csoda, ha nagy várakozás­
sal nézhetünk az uj osztályfőnök kibővült tevékenysége
elé. Az iparoktatás a maga rendes medrébe tereltetvén,
tevékenységének súlypontja előreláthatólag az iparfejlesz­
tés, a gyárfelügyelet és munkásvédelem körébe fog esni.
Az iparfejlesztés terén Baross Gábornak meg voltak
a maga nagy konczepcziói. A gyáralapitásban látta
a fejlődés csiráit, a nagyipari tevékenység körül kívánta
a hazai termelés harmonikus rendszerét csoportosítani.
A gyáripar, a nagytermelés jelentősége azóta nem
változott; de a közgazdasági viszonyok azóta kompli-
kálódtak, egyrészt a világtermelés nemzetközi kölcsön­
hatása által, másrészt a hazai értékek kötelékeinek fel-
szabadulása, a merkantil és agrár irányok versenye,
a kistermelők mind sürgősebb kielégítést követelő, de
igen ritkán határozottan formulázható igényei s végül
a munkásosztály követelményeinek előtérbe nyomulása
által. Ember legyen, ki e hínárt kibogozza.
A gyári iparfejlesztésre két főeszköz állott a minisz­
ter rendelkezésére: a törvényesen megállapított állam;
kedvezmények (adó- és illetékmentesség, stb.) és a disz-
krécziónális miniszteri felelősség alatt adatni szokott állami
anyagi támogatások, pénzsegélyek; a fennálló politikai
viszonyok között talán nincs kizárva, hogy a leghatal­
masabb fegyver, a vámtarifa is visszaszáll az ország kezébe.
Ezekkel kell számolnunk a jövőben is, az utóbbi­
val természetesen csak feltételesen. A törvényesen ren­
dezett állami kedvezmények kielégítő volta ellen alig
hangzottak panaszok; de a közvetlen anyagi támogatások
nem egyszer adtak eszmecserére alkalmat.
Már ez intézmény létesítése alkalmával is előrelát­
ható volt, hogy a pénzsegélylyel alapitott gyárak egy
részébe fektetett állami áldozat elveszhet a kincstárra
nézve: hisz ily segélyre csakis nehézséggel küzdő, koczká-
zatos vállalatok tarthattak joggal igényt és igy kincstári
szempontok e segélyezéseknél sohasem lehettek mérvadók.
E körülményt egy magában nem is tartanók jelentékenyebb
bajnak, bár nagyobb veszteségek fordultak is elő, ha
egyéb viszásságok nem merültek volna fel az ily
alapításokból. Egyrészt ugyanis lekötöttek az ily tönkre­
ment s igy a közgazdaságra nézve is elveszett vállalatok
oly tőkéket, melyek más gyárak felvirágozását idézhették
volna elő és igy kétszeres lehetett a veszteség; másrészt
pedig alapul szolgálhattak esetleg tőzsdei spekulácziókra
is, úgy, hogy az ily állami aszisztencziával bukott
gyárak a tájékozatlan beugratott egyének jelentékeny
számának is okozhatott jelentékeny veszteséget.
Ezért főfontosságú követelmény volna e támogatások
ügyének esetleg szabályzat utján való rendezése. Állami
támogatásban csakis oly gyár volna részesítendő, mely
természeti, hogy úgy mondjuk, földrajzi előfeltételekkel
bir a boldogulásra; ha ekkor talán nem is válhatnék be
az első kísérlet — okulhat példáján a második. Talán
1898. május 1.
czélszerű volna évente pályázatot hirdetni e támogatásokra
és egyszerre bírálni el a beérkező kérvényeket. így ki
lehetne rostálni a kevésbbé fontosat a fontosabb és
megbízhatóbb közül és a nyilvánosság csak emelné a
közbizalmat. Szabályozni lehetne az ily gyárak tőzsdei
műveleteit és kartellügyeit is, s lehetne bennük helyet
biztosítani a magyar munkáselemnek; előnyben volnának
részesíthetők a hazai mezőgazdaságra, bányászatra,
szóval őstermelésre nézve fontos vállalatok.
A mily fontos, épp oly nehéz kérdés az önálló
kisiparból megmenteni azt, a mi megmenthető; mert a
kisiparoság képezi a független városi polgárság zömét.
E téren elsőrendű fontosságú a szakoktatás kérdése;
meg kell állapítani azon iparágakat, melyek kis üzem
mellett is életképesek és ezen iparágakban belevinni a
szakképzettség világát az iparosság széles rétegeibe,
szaktanfolyamok, segéd- és mesterképző iskolák, vándor­
kiállítások, mintagyüjtemények által, mint az Angliában
történik legrendszeresebben. Mert csak korlátolt marad
a legtökéletesebb iparoktatási rendszer jótékony hatása
is, ha tevékenysége csak a tanulók aránylag minimális
létszámára terjed ki.
Nagy lépést jelent a kisipar fejlesztése terén a
szövetkezeti ügy országos szervezése, mely immáron
folyamatban van. Hatása mélyrehatóbb lesz, mint az
ipartörvény küszöbön álló revíziója, bár ezt jobban
sürgetik iparosaink, az osztrák és német példa hatása
alatt. Tagadhatatlan, hogy 1884-ben alkotott ipartörvé­
nyünk a gyakorlatban, a mai viszonyok között, nincsen
hézag nélkül. A képesítés fejezeteinek némi szigorítása
alig fog hátránynyal járni, a gyári tanonczoknak iskoláz­
tatása szabatosabban lesz meghatározandó, az ipartes­
tületek ügye biztosabb alapokra lesz fektetendő, az
iparhatósági megbízottak intézményének Potemkinfalva
el lesz törölhető, de mindez valami kézzelfogható ered­
ménynyel alig fog járni a kisiparosok helyzetének javí­
tására. A numerus claususra berendezett czéhek kora
lejárt, de a szövetkezetek intézményében meg van a
Montecuccoli hármas fegyvere: pénz, pénz és pénz.
A munkásvédelem és iparfelügyelet gondozása
képezi a minisztérium sociológiai ügyosztályának ügy­
körét ; fontossága külső kifejezést nyert abban, hogy a
munkásvédelem az ügyosztály czimébe is felvétetett.
Az iparfelügyelet kérdése már hosszabb idő óta vajúdik;
a közvélemény évek óta sürgeti az iparfelügvelők
decentralizáczióját, számuknak szaporítását. A miniszter
évi jelentései sajnos tanúságot tesznek arról, hogy a
hazai gyárak jelentékeny része évekig nem lát iparfel­
ügyelőt. Elismerjük, hogy a rendszeres gyárvizsgálat
nem csekély költséggel jár; de ha ez intézmény teen­
dőinek jelentékeny részét egyáltalán nem teljesiti, akkor
a reá fordított csekélyebb összegek is javarészt kárba
vesztek. 1 liszszük, hogy e téren meg lesz a javulás.
 1898. május 1. POLYTEGHNIKAI SZEMLE
A munkásvédelem nagy kérdései elemi erővel
nyomulnak előtérbe. A rendőrségnek nem feladata a
szocziális kérdést megoldani és ha ezen ma már evan-
gélium-szerűen terjedő mozgalom hullámai rendes mederbe
nem tereltetnek, veszélyeztetik az egész iparfejlesztési
akczió sikerét. A vasárnapi munkaszünet, a betegsegélyző-
pénztár ügye már rendezve van. De hátra van még az el-
aggás és baleset elleni munkásbiztositás ügye, a munkaköz­
vetítés kérdése, a munkáslakások és munkásélelmezés,
melyek elől elzárkózni nem lehet; ha e kérdések kielégítően
rendeztettek, nyugodtan nézhetünk eléje a szocziális
probléma további fejlődésének, mint Angliában, hol
államellenes szocziálizmus nincsen, bár a munkások ott
is erélyesen megvédik jogaikat — mire példa az utolsó
gépgyári munkás-sztrájk is. Viszályok a munkások és
munkaadók között sohasem lesznek elkerülhetők, de
elejüket vehetik az előbb-utóbb okvetlenül felállítandó
királyi iparbiróságok, melyek hathatósabban ítélkezhetnek
ily kérdésekben, mint a közigazgatási iparhatóságok.
Csak egy néhány pontot ragadtunk ki ez uj szak­
osztály bokros teendőiből; ez egész ügykör tárgyalása
köteteket igényelne. Hisz ott van a házi ipar kérdése
is, mely földmives népünk ezreinek volna hivatva
kenyeret adni. De a felsorolt példák is eléggé tanúsítják
az uj szakosztály tevékenységének messzireható fontos­
ságát.
*
^ Lapunk márcziusi számában vezérczikkben fog­
lalkoztunk azzal a nagyon aktuálissá vált kérdéssel, hogy
valamely elektromos áramszállitó telep áramának jogtalan
használata idegen vagyon megkárosításának vagy lopás­
nak minősitendő-e. Ebben a tárgyban a kir. kúria igen
fontos elvi határozatot hozott. Ugyanis W. J. eperjesi
lakos az ottani elektromos telepnél 2 drb 16-gy. és
1 0 drb 1 0 -gy. izzólámpa használatát jelentette be; egy
idővel a bekapcsolás után azonban a társulat észrevette,
hogy W. J.-nél 32 drb 16-gy. izzólámpa ég és pedig
3 hónap óta, a miért azután az illetőt az eperjesi kir.
törvényszéknél csalás bűntettével vádolta. A törvényszék
ezt a minősitést nem fogadta el, mert a tévedést elő­
idéző ravasz fondorlatot, a csalásnak ezen alkotó elemét,
Földalatti vezetős elektromos vasúti rendszerek.
(Vége.)
Irta: Stromszky Sándor, a B. V. V. főmérnöke.
A vezető »U« vasak külön zsir-vagy faggyúkőből
készült oszlopokon vannak felerősítve. Az izolátorok
9 m. távolságban vannak elhelyezve. (Ezen távolság a
kábel vasutaknál szokásos buvólyukak távolsága). Mindkét
konstrukczió nagyjában megfelelt, de lényeges hibái is
voltak. Azt hitték ugyanis, hogy csakis a fagy és hó fog
129
W. J. cselekményében nem látta, mert a társulatnak
jogában állott a vezetékről, használatáról, a felszerelésről
és a fogyasztott áram mennyiségéről bármikor meg­
győződni, hanem csak a Btk. 127. §-ába ütköző tulajdon
elleni kihágásnak minősítette és mint ilyent az annak
elbírálására illetékes eperjesi kir. járásbírósághoz tette
át. A kassai ítélőtábla ezt a végzést helyben hagyta,
azonban a kir. kúria 1898. év január hó 19-ikéről kelt
9899. sz. végzésével mindkét végzést megváltoztatta és
a bűnvádi eljárás folyamatba tételét elrendelte. Az indo­
kolás a következő: annak előzetes megjegyzése után,
hogy a feljelentő részvénytársulat által fejlesztett elek­
tromos áram vagyoni értéket képviselő ingó dolgot képez,
minthogy W. J. azzal vádoltatik, hogy az elektromos
áramot 50 frtot túlhaladó értékű mennyiségben a társulat
beleegyezése nélkül azon czélból vette el, hogy azt jog­
talanul eltulajdonítsa, a mely cselekményben a 333. és
a 334. §§. szerint minősülő lopás bűntettének jelenségei
mutatkoznak, ezen oknál fogva az alsó bíróságok vég­
zéseinek megváltoztatásával a bűnvádi eljárás folyamatba
tételét kellett elrendelni.
Eltekintve már most attól, hogy ez a per mily
módon fog végződni, az áramszállitó vállalatokra nézve
kiváló fontosságú a kúria azon elvi kijelentése, hogy
az elektromos áram vagyoni értékkel biró ingó dolog
lévén, jogtalan használata lopás.
*
Ä Virág József szaktársunk czikke a Szczepanik-
féle elektromos messzelátóval foglalkozik és a mint
kifejti, a készülék abban a formájában, a mint azt a
külföldi lapok ismertetik, czéljának egyáltalában nem
felel meg, kétségtelen, hogy azon nehézségek között, a
melyeket a czikk felsorol, nem egy van, a mely meg­
oldható. Pl. azt a körülményt, hogy a selenczella nem
bocsáthat át oly erős áramot, mint a milyen egy izzó­
lámpához szükséges, nem tekinthetjük nagyon komoly
akadálynak az eszme megvalósithatására nézve, mert elkép­
zelhetjük, hogy a selenczellában és a vezetékben magas
feszültségű váltakozó áramot használunk, a melyet
transzformátorral hozunk az izzólámpa feszültségére.
Gondolt-e erre a »lengyel Edison« vagy nem, azt nem
tudjuk, de azt hiszszük, hogy ezeknek a szokatlanul korai
publikáczióknak tisztán financziális czéljuk van és azért
a vállakozó tőkének kívántunk szolgálatot tenni, midőn
ezen czikket közöltük.
(Minden jog fentartva.)
esetleg üzemzavarokat okozni, de a tél beállta előtt, a
meleg nyári napok okoztak nagyobb mérvű üzem­
zavarokat. Ugyanis az »U« vasak hőkiterjedésére nem
fordítottak gondot s igy az örökös hosszuságváltozás
következtében az izolátorok összetörtek, az »U« vasak
deformálódtak, leestek s rövidzárások igen gyakoriak
 130 POLYTECHNIKAI SZEMLE 1898. május 1.

voltak. Az izolátorok elhelyezése sem bizonyult jónak a szakköröket az alsó vezetékes vasutak alkalmazására,
s igy az újabb vonalakra a General Electric Company j hanem ide át Európában is nagy visszhangra talált.
a 1 0 . ábrán látható tervet készítette el. Maguk Siemensék is folytatták a rendszer tökéletesítését.
A csatorna keresztmetszetét nem igen változtatják, Egyik legnagyobb elismerés 1895. végén érte e czéget,
csak egyszerűsitik. Az áramvezető »U« vasakat csövekkel midőn a magyar hatóságok az átalakítandó közúti
helyettesítik, melyeket mozgathatóan erősítenek a külön vasútnál a Siemens-féle rendszert fogadták el. A csatorna,
betonban ágyait izolátorokra. Az izolátorok egyenként a vágányszerkezet, és annak majdnem minden része vál-

hozzáférhetők s a munkavezetékek egymással ékekkel tozatlanul a régi maradt ezen vonalrészeken is, éppen
vannak vezetősen kapcsolva. Az izolátorok szerkezete mert azok az évek folyamán megfelelőknek bizonyultak.
ugyanaz, mint a Lenox Avenue vasutjánál. Igaz ugyan, hogy az első rendszer izolácziója nem vol.
Ezen bemutatott alsó vezetékes rendszerek építési j éppen tökéletes, s ezt a'részét a rendszernek javították ist
költsége elég nagy, mert átlag 80,000 - 1 0 0 , 0 0 0 frtba | Előírták a hatóságok még azt a követelményt is, hogy
kerül vágánykilométerje, bár meg kell jegyeznem, hogy \
az esetleges kábelvasut feltétele drágította ennyire. \
A nagy költség oka annak is talán, hogy daczára ezen |
sikerültnek mondható kísérleteknek, 1890-ig még csak
egy néhány vasút volt földalatti rendszerrel Amerikában
berendezve.
Washingtonban a Metropolitán Rail Road Company
1895-ben elektromos felső vezetékes vonalakat akart
épiteni, de erre a városi hatóságoktól engedélyt nem
nyert, hanem utasittatott vonalait alsó vezetékesen
kiépiteni. Ezen vonalak közel 13 km. hosszúak, s itt
találkozunk Amerikában először tisztán elektromos von­
tatásra tervezett csatornával ( 1 1 . ábra), mely már sokkal
olcsóbb a kivitelben, mint az előbb ismertetett rend­
szerűek. Ennek költsége, vágány kilométerenként körül­
belül, 48,000 frt volt.
Ezen vasutat is a General Electric Company ter­
vezte, s csatornáját betonban ágyait öntött vasbakok
alkotják, melyekre az izolátorokat tartó külön kis vas­ az áramleszedő hajócska a csatornából menetközben
szekrénykék támaszkodnak. A vágány közepén elhelyezett kiemelhető és ismét beereszthető is legyen. E követelmény
csatorna nyílását »Z« vasak övezik. A búvólyukak a szögvas vezetőknél nehezen volt teljesíthető és igy e
9 méterre, mig az izolátorok 4-5 méterre esnek, melyek helyett egy T keresztmetszetű munkavezetéket válasz­
mindegyike az öntött vasszekrényke fedelén át hozzá­ tottak elérvén ez által azt is, hogy a munkavezetők a
férhető. A munkavezeték lágy J_ keresztmetszetű aczélból csatorna nyílásán át kiemelhetők és igy kövezetbontás
készül. A vezetőknek, az izolátorvillájával és -egymás- nélkül cserélhetők.
közötti kapcsolása hosszúkás csavarlyukakba helyezett A 12. számú ábra ezen rendszert tünteti elő. Az
csavarokkal történik, számolva a dilatáczióval. egyik futósínpárt a közönséges nyomsínpár adja, mely
A budapesti, azaz a Siemens és Halske-féle rend­ beton vagy kavics ágyazaton nyugszik. A másik futó­
szer beválása azonban nemcsak Amerikában indította sínpár pedig a csatorna fején ágyalva két egyforma
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
sajátos keresztmetszetű sínszálból áll, melyek egy 30
miliméternyi nyílást határolnak. A külső sín a futósín­
szálat, a belső pedig a vezető sínszálat adja. E két sín
közötti nyílás a kerék nyomkoszoruját vezeti. Ezen
kettős sínszál körülbelül 1 ' 2 méter távolságban vas­
bakokon nyugszik, melyekre a síneket szöglethevederekkel
erősítik. A két sín közötti nyílásnak, a sínek esetleges össze­
nyomása okozta szűkülését megakadályozza a síntalp
hornvolása olykép, hogy ezen horony az öntött vasbakok
kiszökelléseibe támaszkodik. A vasbakok kavicságyaláson
nyugszanak s a betonból készült csatorna bordáiként sze­
repelnek. E csatornában lelnek a vezetők elhelyezést; az
összegyűlő szenny és esővizet is ezen csatorna vezeti
a kellő távolságokban elhelyezett iszapfogóval ellátott
gyűjtőaknáig s onnan a városi gyűjtőcsatornákba.
A csatorna igen könnyen tisztítható, lapos, a csatorna
keresztmetszetének alakjával bíró tolókákkal, lapátokkal.
A munkavezeték, a melyek egyike az áram oda-, I
a másik a visszavezetést létesíti, 1 0 0 0 mm2 ~ kereszt- j
metszetű és 10 m. hosszú hengerelt vasból készül. Ezen
12. ábra.
munkavezetékek az ütközési helyeken hajlékony sodrony-
kötél darabokkal vezetősen kapcsolvák. Mindkét vezető
teljesen védve a csatornanyilás tengelyétől, részarányosán
nyer elhelyezést, úgy, hogy azokat a lefolyó viz és utcza-
szenny nem érheti. A csatorna feneke felett is kellő
magasságban vannak megerősitve, úgy hogy a csatorná­
ban összegyűlő viz rendszerint nem érintheti azokat.
E vezető síneket, két bak között fekvő, a futó sínekre
csavart izolátorok segélyével erősitik fel, mely izolátorok
külön kis öntöttvas szekrénykék utján mindenkor hozzá­
férhetők. Ily két vezető alkalmazásával igen nagy üzem-
biztonság érhető el, mert az egyik munkavezeték eset­
leges izoláczió hibájánál a másik vezető rendelkezésre
állva, egy pólussal még fentartható az üzem, ily esetek­
ben ugyanis a másik hibás vezető egyszerűen földre van
kötve. Továbbá: két izolált munkavezető alkalmazása a
kóborló áramok és a telephonzavarok megszüntetésének is
a legjobb módja.
Ezen kiviteleken kivül Európában, még Drezdában
Berlinben, Brüsselben és Párisban találunk üzemben
131
álló alsóvezetékes vasutakat, s több városban épülőfél­
ben vannak kísérleti vonalrészek.
A drezdai alsóvezetékes rendszer tervezete Kiette
építési tanácsostól ered. (13. ábra.) Ezen rendszer nagy
előnye, hogy minden már üzemben álló közúti vasút, a
vágányok felszedése nélkül, alsóvezetékes vasuttá
alakítható át. A csatorna e rendszernél a vágányon kivül,
az egyik sínszál mellett fekszik. A drezdai kivitelnél a
csatornában csakis egy izolált vezető nyer elhelyezést,
mig a másik pólus a sínekre •— tehát a földhöz van
kötve. Ezen csatorna öntött vasszekrényekkel van borítva,
mely szekrények és a meglévő sínek adják a csatorna
nyílás széleit. Ezen öntött vasszekrényekben vagy fel­
csapható, vagy kivehető keretek illenek, s igy a csatorna
egész hosszában hozzáférhető. A munkavezeték s az
izolátorok azonosak a Siemens és Halske-féle szerke­
zettel. A vezetők "J* vasak, az izolátorok öntött vas­
edényben, kettősen szigetelt porczellán hüvelyekben tart­
ják a felfüggesztett villákat, a melyekbe a dilatáczió tekin­
tetbe vételével a vezetők vannak szerelve.
‘V^-ywyvv.
Siemens és Halske berlini villamos vasútja, mely
Treptow-ot a Bährenstrasseval köti össze, a város bel­
sejében szintén földalatti vezetékes. A csatorna lényegileg
itt ugyanaz, mint az egész budapesti közúti s a városi
vasút dunaparti vonalain lévő. Csak egy igen érdekes
körülményt akarok itt megemlíteni, mely közös úgy a
berlini, mint a drezdai kivitelnél. Ugyanis az áramleszedő
hajócskák, a váltóknál és ott, hol alsóvezetékről felső­
vezetékre, vagy megfordítva történik az átmenet, a csa­
tornába épített lejtős síkokon fel és le szaladnak, tehát
önműködőleg ki és beemelődnek.
Újabban a kontinensen úgy az A. E. G. (Allgemeine
Electricitäts Gesellschaft) mint Schuckert és a berlini
Union is alsóvezetékes rendszereket szabadalmaztak.
Az Union rendszere alapján Brüsselben a tavalyi kiállí­
tásra egy 10'5 kilométer hosszú vonal épült. (14. ábra.)
Az Union csatornája nem mutat semmi újat, a vas­
bakok, a futósínek nagyjában azonosak a Siemens­
félével. Brüsselben a létesítés, mert a vágányok az
utcza közepén vannak elhelyezve, olyan, hogy a két
 132 POLYTECHNIKAl SZEMLE
belső sínszál alatt van csatorna építve, mely csatornák
helylyel — közzel a két vágány között épült közös
vízlevezető aknákkal vannak kapcsolva. Ezen aknák
felfedhetők. A munkavezetéket bányasínekből állítják
össze. E síneket a végeken az izolátorok villáiba ékelik,
inig a középső részeken alátámasztják. (15., 15a és
16. ábra.)
Alsóvezetékes rendszereket, melyek már üzemben
vannak, ezekkel nagyrészt felsoroltuk. Az általános át­
tekintés czéljából még meg kell említenünk egynéhány
más tervezetet.
A németországi Hörde művek terveztek ily alsó­
14. ábra.
vezetékes csatorna rendszert. (16a ábra.) A csatornát
hullámos aczéllemezből készítik, s ezen burkolatot saj­
tolt aczélbakokra szerelik. A csatorna lehet most
már akár féloldalosan, akár pedig a vágány közepén
16a ábra.
elhelyezve. Tervezetüknél csakis egy izolált vezetőt
használnak, s a másik sarkot a földhöz kötik. Az egész
dispoziczió az ösmertetett Klette-féle szerkezetre emlékez­
tet. Szembeötlő hátránya e rendszernek az aczélpléh-
burkolat. A sínekkel vezetősen kapcsolt aczéllemezek a
1898. május 1.
föld mélyebben fekvő rétegeibe érnek, hol annak nedves­
sége rendszerint nagyobb, s igy a sínek földtől való
izolácziója sokkal kisebb lesz, s a kóborló áramoknak,
melyek elég kellemetlen befolyásúak lehetnek, elég
alkalom nyílik. Továbbá ezen vezetős csatorna alkalma­
zásánál az izolátorok átütésének lehetősége is elég nagy.
Ezen hátrányokon segitendő, ezen aczéllemezeket
kátrányos izoláló anyagban akarják kifőzni, de kétséges
vájjon ezen csekély izoláczió az időnek kellőképen ellent
fog-e állani.
Siemens egy érdekes szabadalma a következő. (17.
ábra.) Egy sínekből alkotott csatorna fenekén izoláltan
helyezi el a vezetőt, melyet vastagon folyós zsiradékkal
borit. Az áramleszedő most e sínek közé nyúlva, a zsira­
dékot felmetszi s a vezetőről az áramot leszedi. A zsira­
dék fajsúlya nagyobb legyen mint a vizé, hogy a bejutó
nedvesség azt ki ne mossa.
Petersen milwaukeei gyáros következő rendszert
ajánlja. (18. ábra.) A csatorna a vágány közepén van
elhelyezve, de keresztmetszete nem részarányos, hanem
féloldalas. A vezetők a nagyobb oldalban teljesen
burkolva vannak ágyalva. Az oldalburkolatban egy nyit­
ható keskeny nyílás húzódik végig, melybe az áram­
leszedő nyúlik.
A szak- és napilapokban az utolsó két évben
gyakran találkozunk a Lachmann névvel. Majd Hamburg­
ban, majd Berlinben, majd Bécsben tart előadást s
mutatja be alsóvezetékes rendszerét.
A Lachmann-féle rendszer tulajdonképen részvezetős
rendszer, de minthogy az egész vágány hosszában
csatornát képez, az eddig ismertetett földalatti csatornás
rendszerekhez is sorakozik. Kísérletei 1893-ig vezethetők
vissza.
Szabadalma következőkből áll:
Az áramvezetők felvételére szánt csatornát két
sín alkotja. (19., 20., 20a ábra.) A vezetőt következő
módon helyezi e l: A sínek egyikére hajlított vasbádog­
ból készült szekrényt erősít fel, úgy, hogy a szekrény
nyílása alulra essék. A szekrény belső tetőlapjára fekteti
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
annak falától izoláltan a munkavezetéket. Ezen csatornát
megfelelő távolságokban izoláló anyaggal egyes kamrákra
osztja fel. Ezen izoláló közfalakban ágyait vezetőkön
át vezeti be az egyes részvezetőkhöz az áramot. Ha a
csatornába vizet önt, mig az teljesen megtelik, úgy ezen
vezetősszekrénykébe a viz nem juthat be, mert az ottlévő
légpárna a vizet kiszorítja.
A vezetők tehát ilyenképen nedvességtől mindenkor
menten maradnak s úgy azok izolácziója esős időben
is biztos. Ha azonban mégis előfordul az az eset, hogy
a vezetőig ér a viz, úgy az elektrolisis következtében
származó gázok ezen szekrénykékben gyűlnek össze, s
a vizet a vezetőtől leszorítják.
Az áramot a részvezetőkről, ezen csatornába illő
felfelé hajlított csúszó kontaktusokkal vezeti a kocsi
motorjához.
17. ábra.
Ez szabadalmának lényege, a diszpoziczió igen
kompendiozus, s mint látható, a csatorna lehetőségig
kicsiny is volt első tervezeteinél.
Kétségtelen, hogy ezen rendszer elég elmés, s első
pillanatra megnyerő, ha azonban ezen tervezetet közelebb­
ről megvizsgáljuk, látni fogjuk annak hátrányait is. Rend­
szere szigorúan véve csakis egyenes pályán alkalmazható.
Tervezetén ugyanis a csatorna alsó szélétől a munka-
vezetékig felvett magasság 45 miliméter, ha az ilyen
szekrényke 9 méter hosszú s a vágány emelkedése csak
1 : 2 0 0 -hoz, akkor már a szekrényke oly ferde helyzetben
fekszik, hogy a léghólyag a szabadba jut s a levegőnek
ott már szerepe nincs. Egy 1 :50 emelkedésnél e magas­
sági különbség már 18 cm. s igy egy sínhosszra (9 m.)
3—4, sőt több közfalat kellene beépíteni, mi a jó kontak­
tusnak ugyancsak rovására történnék. A csatorna alig
tisztítható, a tisztításnál igen könnyen lehetséges, hogy
az áramvezetőszekrényke szeméttel telerakódik, a honnan
az igen nehezen távolítható el.
Havas, jeges időben ilyen kis keresztmetszetű csa­
tornával alig lehetne boldogulni, mert a frissen hulló hó
133
a motorkocsi és egyéb járóművek kerekei által össze­
nyomva kerül a csatornába, s azt teljesen begyömöszöli,
de másrészt az áramvezető szekrénykék éjjel teljesen
be is jegesedhetnek, s a jégletisztitásnál a gyengefalú
csatornák könnyen megsérülhetnek. Az áramvezető szek­
rényke legyen annak izoláló anyaga bármilyen jó a
folytonos nedvesség befolyása alatt csakhamar meg­
rozsdásodik és átlyukad; e gyengefalú szekrényke külön­
ben a csatornába szoruló idegen alkatrészek által is
könnyen átlyukadhat, p. o. a teherkocsikról lelógó lán-
czok a csatornába szorulva a vékonyfalú áramvezető­
szekrénykét megsértik, átlyukasztják, vagy éppen egész
hosszú darabokon is felszakithatják.
Ha ezen megjegyzéseket most már figyelembe
veszszük, akkor látható, hogy ezen rendszer előnyei
bizony illuzórikusak.
Ha a kellő vízelvezetésről, a csatorna tisztítható­
ságáról s a nagyobb emelkedésekről gondoskodunk, akkor
a csatorna keresztmetszetét már nagyítanunk kell, s ha
a csatorna keresztmetszetét már elég nagynak veszszük,
úgy mi sem indokolja, hogy a leirt, mindenesetre nagyon
költséges, izoláló szekrénykékben vezessük az áram­
vezető munkavezetéket: mert ily nagyobb kereszt­
metszetű csatornában vezethetjük azt olcsóbban s sokkal
jobban is, akármelyik más kipróbált alsóvezetékes rend­
szert használva fel. Ezen vékonyfalú szekrénykék kor­
rózió folytán és külső behatások által, mint láttuk, igen
rövidesen átlyukadnak, s a légizolácziót akkor bizony
hiába várjuk e rendszertől. De másrészt ezen szekrény­
 134 POLYTECHNIKAI SZEMLE 1898. m ájus 1

kékben, mondjuk, csak 2 méter sebeséggel haladó csúszó
kontaktus már kiviszi — kiszívja — a levegőt s az utána
keletkező vákuumban a csatornában lévő esetleges szenny­
víz felcsap, tehát légizoláczióról üzemközben egyáltalában
alig lehet szó.
Újabb szerkezeténél (2 1 . ábra) e rendszer csator­
náját már nagyítja is a feltaláló. Kísérleteket Ham­
burgban a Nagel és Kaemp-féle gyár udvarán esz­
közöltek.
Cattori a Villa Borghese mellett végzett kísérleteket
egy földalatti vezetős rendszerrel, melyben a kocsik
series kapcsolásban vannak üzemben. Ezen rendszer
(22., 22a ábra) némi érdekességet nyújt. A munka-
vezeték a csatornában van elhelyezve. A nyilt csatorna
vaspléhvel van burkolva, s a sínek megerősítése a vas­
bakokon szokásos. A munkavezeték síndarabokból áll,
melyek rövidebbek mint a kocsi hossza. Nyugalmi hely­
zetben az összes részvezetők vezetősen vannak kap­
csolva, üzemközben a részkapcsolót (23. számú ábra)
a kocsi elején szerelt csúszó szán kikapcsolja, a kocsi
végén lévő második ily csúszó szán a részkapcsolót
ismét bekapcsolja, midőn már a kocsi elején szerelt szán
ismét az előtte lévő részkapcsolót kikapcsolta, llyképen
a vezetősen kapcsolt munkavezeték annyi helyen lesz
megszakítva, a hány helyen kocsi van üzemben, s a
munkavezetékben keringő áram, a kocsikon át talál
csak üzemközben utat.
Eltekintve a kocsik series kapcsolásánál a primer-
gépek — dynamók — szabályozásának nehézségeitől,
könnyen belátható, hogy e rendszer, daczára annak, hogy
csak egy vezetős, nagy előnyöket nem nyújt.
Az eddigiekben a földalatti vezetéssel biró külön­
böző elektromos vasúti rendszereket, azaz a tulajdon-
képeni hosszcsatornás rendszereket, nem terjeszkedve
ki az annyiféle tulajdonképeni részvezetős rendszerekre,
nagyjában ismertettem.

Ismertebb földalatti vezetős villamos vasutak:

a Kilométer
'Ctf
Hely Megnevezés Létesítési év
ír vonal vágány

I. Európában:
i Blackpool Smith rendszere ... _ .. ... ... ... ... 3-2 4-1 1885
Siemens és Halske rendszere
2 Budapest a) Városi villamos vasút . ... ... ... 26-35 1887— 1897
3 » b) Közúti villamos vasút _ . ... _ ... 12-05 25-5 1896—1897
4 Berlin c) Villamos vasút Treptow............. . ... 2-2 4-4 —
5 » Grosse Berliner Strassenbahn (Union r.) j 0.656 1-750 —
|0.220
6 Dresda Kiette rendszere ... ... ... ... .... ... _. 0-4 2-8 1896
7 Brüssel A. E. G. rendszere ... . . ... .. ... ... 10-5 21 1896
8 Páris Siemens és Halske rendszere ... _ ... 3-0 — épülőfélben
II. A m erikában:
1 Clevland Walter H. Knight rendszere ......... ... 1-6 1885
Love rendszere
2 Chicago a) Street-Railroad ... ... ... ... ... ... 2-4 _ 1891
3 Washington b) Rock-Creck Railway ... ... ... ... ... 2-62 — —
4 New-York c) Third Avenue-Railway Co. ............... 0-7 —
1895
General Electric Co. létesítései
5 New-York a) Amsterdam Avenue ...................... . 1895
6 » b) Lenox Avenue _ . . ... ... ......... 2 4 1895
7 » c) Újabb vonalak ... ... ... _ _ .... ... — — épülőfélben
8 Washington d) Metropolitan Rail Road .............. ...* 13 — 1895
9 » e) Monnt Verőn line .. ... __ ... . . 1-61

Ezen rendszereknek egyik-másika, p. o. a budapesti
stb. rendszerek, a gyakorlatban már régen kipróbálvák,
s mint látjuk a földalatti vezetés a maga helyén, kellő
módon építve és kellő módon fentartva, teljesen biztos
üzemet létesít, s ott tehát, a hol akár esztétikai néző­
pontok, akár egyéb okok (telefon zavarok, vagy tudo­
mányos intézetek közelsége, vagy a földfeletti vezetés
drótjainak szakadása okozta balesetektől való félelem stb.)
a földalatti vezetés építését kívánják és a földalatti vezetés
biztos működéséhez szükséges helyi viszonyok meg­
vannak (elég nagy és elég mély csatornák, kövezett
vagy kielégítően burkolt utczák stb.), a földalatti vezetés­
nek kipróbált rendszerei bátran építhetők, annál is
inkább, mert az építési költségek a földfeletti vezetéssel
szemben távolról sem oly nagyok, a mint az ember azt
felületes megfontolásból gondolhatná.
Pontos összehasonlításokat igen nehéz tenni, mert
ezen építési költségeket a helyi viszonyok (csatornák,
 1898. május 1.________________________ POLYTECHNIKA! SZEMLE_________________________________ 135

viz- és gázcsövek, utczaburkolat stb.) nagy mértékben gesen függenek, tisztán, hogy úgy mondjam, ama
befolyásolják. ideális költségeket veszem összehasonlítás alapjául,
Ezért is eltekintve minden mellékmunkálatoktól, melyeket egy létesített földalatti és légvezetős vasútról,
melyek a hatóságokkal kötött szerződésektől is lénye­ sok közleményben publikálva is találtam.

Épitőköltségek kilométerenként:

Földfeletti vezeték, vasoszlopokkal Vezető nélküli vasút Földalatti vezeték

Kövező munkák... ... ... 1370 — Kövező munkák .. 1370 — Kövező munkák................ 1370 —

Vasoszlopok ...................... 6289 20 - — — Csatorna építés ... ... ... 5700 —

Felépítményi anyagok ... 10280 — Felépítményi anyagok ... 10280 — Felépítményi anyagok ... 10840 —

Alépítmény és vezetők költ­

Keresztdrótok és vezetők 4998 86 — — 9973 20
sége ... ... ... ... ..

Felépítmény és tápláló ve­ Felépítmény és vezetők

2250 — Felépítmény fektetése ... 1850 — 1430 —
zető fektetése ... ... szerelése ................

_
— — — — Tisztító aknák ............. . 449 —

Összesen ......... 25188 06 Összesen ... ... 13500 — Összesen ... ... 29762 20

11688 06 frt. 16262 20 frt.

4574-14 frt.

E bemutatott táblázatból látni, hogy a földalatti
vezetés építő költségei alig 4600 frttaí nagyobbak a föld­
felettinél, a mi nagyobb építkezésnél elenyésző különb­
séget okoz. Ezen építési költség többletet nem lesz
érdeknélküli egy példán megvilágítani. Tegyük fel, hogy
p. o. a bécsi közúti hálózatot akarjuk elektromos üzemre
átalakítani, s az alsó vezetékes rendszert csakis a város
belsejében lévő körúton építjük. A vágányok hossza
e körúton 107 kilométer s igy az alsó vezetékes vasút
107 X 4600 = 49,220 írttal kerül többe, mint a vasosz­
lopos légvezetős vasút. Vagy 107 X 16,262= 174,003’40
frttal nagyobb a légvezetős vasút költsége mint egy
vezető nélküli vasúté.
Látható, hogy ezen összegek bizony nem éppen
valami számottevők az egyéb berendezések összegei­
hez képest. Áttekinthető képet nyerünk ezen költ­
ségek viszonylagos nagyságáról, ha p. o. a befektető
összes költségeket az üzemben álló motorkocsikra szá­
mítjuk át. Átlagos értéket azon adatokból vettem, melyek
rendszerint közölvék s melyeket, egy csomó német-
országi felsővezetékes vasút adataiból összeállítva,
közelitőleg megfelelőnek találtam. Ezen átlagos összeg
motorkocsinként 30,000 frtra rúg. Ezen összegben
tehát a vágány, központi telep, műhelyek, kocsiszinek
és vezetékek költségei is bentfoglalvák. Hasonlitsuk
a fenti példánál az alsóvezetékes vasút okozta nagyobb
költségeket ezen kocsinként nyert összeggel össze. Milyen
mértékben fogja az alsóvezetékes vasút költsége ezen
fent talált 30,000 frtot növelni ?
A mostani menetrend szerint a meglévő kocsipark
körülbelül 500 kocsija halad át a körúton, mennyivel
esnék több tehát ezen kocsik mindegyikére, ha földalatti
vezetős rendszert választunk, mint ha földfelettit ? Az
ezen vonalrészen alsó vezetékes vágány építésével járó
költségtöbblet, mely összegben a váltók, keresztezések
s egyéb helyi viszonyok és esetleges városi szerződések
okozta költségtöbbletek bentfoglalva, mint előbb láttuk,
még nincsenek — kereken 50,000 forint. — Tehát ezen
összegből egy kocsira 1 0 0 forint esnék, vagyis ezen
esetben a földalatti vezetős vasút egyenes költségei az
egy kocsira számított fenti beruházást, a 30,000 forintot,
egy harmad százalékkal növelik csak.
Természetes, ezen összehasonlítás azon az alapon
történt, hogy egyik és másik építés teljesen egyenrangú,
21. ábra,
más szóval a földfeletti vezetés építési költségei itt arra
az esetre állitvák össze, ha a földfeletti vezetés szintén
a város belsejében van, a hol tehát faoszlopok nem
alkalmazhatók, hanem a hol azoknak a, nem mondhatnám
éppen város, diszitésre szolgáló drótoknak felfüggesz­
tésére, architektónikusan képzett vasoszlopokat kell
legalább alkalmazni.
A földfeletti vezetés költségei — természetesen —
lényegesen kisebbek, ha az városon kívüli, vagy valami
eldugott viczinális vasút üzemben tartására szolgál, a hol
esztétikai néző pontok alárendeltek, a hol az oszlopok lehet-
 136 POLYTECHNIKA! SZEMLE
nek fából, lehetnek akár görbék is, s lényeges egyedül az,
hogy elbírják a reájok akasztott drótot. Ilyen felszerelés
mellett a felsővezetékes építkezés lényegesen olcsóbb az
előbb kimutatott összegnél.
A földalatti vezetésnek városok belsejében erős,
akarom mondani inkább erőlködő konkurrense akadt
újabban az akkumulátorban, mely konkurrenczia igazán
erőssé azonban csak akkor lesz, ha maguk az akkumu­
látorok kissé megerősödnek. Akkor lesznek kétségtelenül
esetek, a hol az akkumulátorok hajtotta kocsik alkal­
mazása gazdaságosabb. Akkumulátorok alkalmazásánál
elesnek a vezetés okozta költségek (a tápláló, munka-
vezetékek, oszlopok stb. költségei), úgy, hogy a bemutatott
költségtáblázat szerint a pályakilométer építő költségei
igy 13,500 forintra redukálódnak. Az akkumulátorok
természetesen megdrágítják a kocsikat, s ha csak közép-
nagyságú akkumulátorokat veszünk fel, a melyeket,
mondjuk, minden 50—60 kilométer ut után ismét tölteni
kell, egy ilyen telep körülbelül már 2500 frttal emelné
a kocsi építő költségeit. Ha tehát a forgalom olyan ritka,
hogy 1 — 2 üzemben levő kocsi esik maximumban egy
kilométerre, ott kétségtelenül az akkumulátorok hajtotta
kocsik gazdaságosabbak a befektető költségek szem­
pontjából, mert a két kocsi akkumulátora csak 5000
forinttal növelné a kilométerre eső beruházási költségeket,
mig felső vezeték 12, alsó vezeték 16 ezer frttal. Ha azon­
ban a forgalom olyan sűrű, mint például a mi körutain-
kon, a hol egy-egy kilométerre 5—6 , sőt több kocsi esik
állandóan, ott az akkumulátorok alkalmazása még a be­
ruházó költségek apasztása szempontjából sem jöhet szóba.
Nem tévesztendő azonban szem elől az ilyen ter­
mészetű összehasonlításoknál, az egyes rendszerek össze­
hasonlítása nemcsak a beruházó, de az üzem és a fenn­
tartó költségek szempontjából is, a melyek tulajdonképpen
fontosabbak a beruházási költségeknél. Már pedig ha
arról van szó, hogy akkumulátoros vasutat csináljunk-e
vagy földalatti vezetést, még akkor is, ha a forgalom
csak oly sűrű, hogy szóba jöhetne a beruházási költségek
apasztása czéljából az akkumulátoros vasút létesítése, meg­
gondolandó az, hogy az akkumulátorok fentartására a be­
fektető tőke 8 — 1 0 százalékát kell számítani, mig a vezetők
fentartása alig 1 — 2 százalékát teszi a befektető költségek­
nek, s ha az épitő költségeken megtakaríthatunk is egyet-
mást, busásan megfizetjük azt a fentartó költségeken.
A földalatti vezetős rendszer üzembiztonságát nézve,
még Amerikában is, hol a klimatikus viszonyok igen vál­
tozók, e rendszer a legnagyobb esőzéseknél és sűrű hava­
zásoknál, mint a legmelegebb napokon is, teljesen bevált.
Hogy Amerikában mennyire felelt meg a földalatti
vezetés, igazolja azon körülmény is, hogy a new-yorki
Metropolitan Street Railway Company újabban egy 70,000
HP maximális munkabírású czentrálét építteti alsóvezeté­
kes vasutak üzemben tartására.
Budapesten is, nagyobb záporesők alkalmával, csakis
a Baross-utczai vonalon voltak kisebb üzemzavarok, mert
a fővárosi csatornák nem voltak szabályozva és az utcza
szintjéről összegyűlő viz a földalatti vezetős rendszer
csatornáját öntötte el. De ott sem okozott nagyobb bajo­
kat a legnagyobb zápor sem, mert a vízlevezető aknákba
egyszerű kéziszivattyút helyeztek s az összefutó vizet
könnyű szerrel, rövid idő alatt eltávolították. Megfelelő
eredményt a rendszertől egyáltalában csak ott várjunk,
1898. május 1.
hol a csatorna keresztmetszetét elég nagynak választjuk,
s annak kellő vízelvezetésére gondot fordítunk.
Havazások sem befolyásolják lényegesen ezen
üzemmódot; a csatornát igaz tisztítani kell, de pár mun­
kással több, ily alkalmakkor már nem szerepel valami
tulnagyon, a mikor a pályatestet minden körülmény
mellett amúgy is tisztítani kell.
A rendszer megfelelő izolácziójának megvilágitására,
a helyett hogy itt egy-egy izolátor izoláczióját az amperek
ezredrészeiben fejezzem ki, legyen szabad a következő
adatot felemlitenem: 1892-ben a városi vasút szén­
fogyasztása kocsi-kilométerenként alig 2 kr. tett ki, és
tavaly, 1897-ben, e fogyasztás, ugyancsak kocsi-kilo­
méterenként, L69 krra redukálódott, átlagos 5000 calóriás
barnaszenet tüzelve fel, oly üzemeredmény ez, melyet
alig képes egy felsővezetékes vasút kimutatni. Az újabb
Siemens és Halske-féle rendszernél a munkavezetőkön
eszközölt mérések pedig kilométerenként 7000 ohmot
adtak.
53. a b v a .
Ezen körvonalas előadásból látjuk, hogy földalatti
vezetős rendszert csak ott építsünk, hol a felsővezetékes
vasutat nem szabad létesíteni, s csakis ott várjunk ked­
vező üzemeredményt, hol a forgalom elegendő nagy.
Kerüljük lehetőségig a piszkos, keskeny utczákat, a
csatornát építsük elég nagynak, gondoskodva kellő víz­
elvezetésről ; a bakok szolid szerkezetére és azok jó
ágyalására különös gondot fordítsunk, mert csakis igy
nyerünk jó felépítményt. Vegyük eleve számításba a
munkavezetők hőbeli kiterjedését, gondoskodjunk azok
kiegyenlítéséről, úgy az egyes munkavezetők, mint az
izolátorok kapcsolásainál. Készítsük az izolátorokat ne
csak elektromosan, de szilárdságiig is elég erősekre,
hogy a vontatott áramleszedő oldalnyomásainak is kellő
ellentállást nyújtsanak. Szerkeszszük ezen izolátorokat
úgy, hogy azokon a rövidzárás jelei már külsőleg lát­
hatók legyenekés ágyaljuk ezeket ne tulnagy távolságok­
ban, az öntött vasbakoktól lehetőleg függetlenül, hozzá­
férhetően. S ezekkel figyelembe vettük azon körülménye­
ket, melyeket egy jó alsóvezetékes rendszerhez, üzem-
biztonság szempontjából, fűzhetünk.
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
Az elektromos messzelátó.
Irta : Virág József szabadalmi albiró.
Pár hét előtt a világot az a hir járta be, hogy az
elektromos messzelátás problémáját sikerült megoldani,
és pedig, ä mint azt a hírlapok és folyóiratok közölték,
oly tökéletesen, hogy egy távolfekvő tárgyat elektromos
vezeték közvetítésével nemcsak alakra, hanem még szí­
neire nézve is teljesen azonos módon lehet reprodukálni,
sőt még mozgó tárgyak képeinek továbbitása is le­
hetséges.
Minthogy ily módon az elektromos messzelátás
problémája megint aktuálissá vált, talán nem lesz ér­
dektelen, ha ezen kérdés históriai részével, valamint az
említett uj találmánynyal egy kissé foglalkozunk és
egyúttal, különösen az utóbbira nézve, lehetőleg tárgyi­
lagos megjegyzéseinket megteszszük.
Az elektromos messzelátó feltalálására az első
impulzust az a felfedezés adta meg, hogy a seien bizo­
nyos modifikácziója a fény iránt abban a tekintetben
érzékeny, hogy vezetőképessége a világosságon nagyobb,
mint a sötétben. Az első, félig-meddig sikerült alkalma­
zása a seien ezen tulajdonságának a Bell-féle fotofonnál
fordult elő, jelentősége azonban az egész dolognak igen
csekély volt. Ugyancsak Bell adott az ő selenczelláiban
a selennek1 olyan formát, hogy ezen, aránylag igen nagy
fajlagos ellenállással biró anyagból készült czellák ellen­
állása sötétben csak 300, világosságban pedig kb. 150
ohm volt.
Ezen felfedezéssel elméletileg az első lépést meg­
tették a megoldás felé, és majdnem az összes elektro­
mos messzelátók, melyek azóta papíron megszülettek,
tranzmitter gyanánt selenczellákkal vagy selenczellával
vannak ellátva. Hogy azonban ez egy nagyon is kis
lépés volt, azt legjobban az bizonyitja, hogy azon több
mint harmincz év óta, mely a seien ezen sajátságának
felfedezése óta eltelt, a kérdés még alig haladt vala­
mit előre.
A további nehézséget az képezte, hogy miként
lehet már most a vezeték szaporítása nélkül, tehát
egyetlen vezeték segélyével egy egész képet továbbítani,
a melynek minden pontja más-más fényintenzitással és
többnyire más-más színekkel is bir. Az a megoldás
ugyanis, hogy minden fénypont számára külön-külön
czella és vezeték alkalmaztassák, a költségek miatt már
eleve ki volt zárva, habár különösen Liesegang ezzel a
kérdéssel behatóan foglalkozott és bizonyos redukcziót
sikerült is elérnie.
Az egyedül lehetséges megoldás tehát csak az,
hogy a képet nem egyszerre, hanem egyes pontjait le­
hetőleg gyors egymásutánban kell továbbítani. Ezt az
elvet tudtunkkal Perry ismertette egy felolvasásában
és egy ezen czél elérésére szolgáló berendezést is bemu­
tatott. Ez a berendezés egy mozgatható selenczellával
volt ellátva, a melyet a továbbítandó kép előtt mozgatni
lehetett. Ez a kép az Perry-féle kísérletnél egy szaka­
dozott fénysáv volt. A midőn a selenczella világos
helyen állott, ellenállása csekélyebb, a sötétebb helyeken
pedig nagyobb volt, minek folytán abban az áramkör­
ben, a melyben a selenczella kapcsolva volt, hol erő­
sebb, hol pedig gyengébb áram keringett. Ugyanebbe
az áramkörbe egy galvanométer volt bekapcsolva, a
137
(iMinden jog fentartva.)
mely szerkezetre teljesen azonos volt a Thomson-félével,
csakhogy a tükör helyett egy kis kerek lapocska volt a
mágnestűre ragasztva, a mely a galvanométertekercs
furatát árammentes állapotban (illetve nagyon gyenge
áramnál) teljesen elzárta; ha azonban a galvanométeren
áram (illetve erősebb áram) ment keresztül, a mágnestű
és vele együtt a lapocska annyira elfordult, hogy a
tekercs furatán keresztül egy lámpa fénye áthatolhatott
és egy a galvanométer mögött levő tükörre eshetett.
Ez a tükör ugyanabban a tempóban mozgott, mint a
selenczella és igy a tükörről reflektált erősebb vagy
gyengébb fény egy ernyőn a seien váltakozó megvilágí­
tásának és ennélfogva a váltakozó áramintenzitásoknak
megfelelő szakgatott fénysávot adott. A szemnél észlel­
hető utóhatás folytán a szemlélő tényleg egyszerre az
egész sávot látta. Az első, habár primitiv elekromos
messzelátó tehát fel volt találva.
Perry-nek ezt a publikáczióját azután a találmá­
nyok egész sora követte. Valamennyinél a berendezés
aiapelve a fentivel azonos volt és csak a czél elérésére
használt eszközök változtak. A selenczella helyett alkal­
maztak korom-, tellur-, kénczellákat, fotoelektromos elemet,
termoelemet, radiofonikus mikrofont stb. A selenczella,
illetőleg az azt helyettesitő szerkezet a legtöbb szerke­
zetnél fix és maga a továbbítandó kép, illetve a képnek
épen továbbítandó pontja végezte a mozgást; ezt a czélt
haladó nyílással, haladó lencsével, prizmával, forgó poli-
gonális tükörrel, spirális szerint lyukgatott tárcsával stb.
iparkodtak elérni. Úgyszintén az Perry-féle kísérletnél
alkalmazott galvanométert is helyettesítették a következő
szerkezetekkel: izzólámpa, elektrolitikus hatásra reagáló
papír, irónnal felszerelt reális, Geissler-csövek, elektro­
mágneses polarizáczió-készülék, csiszolt membránnal biró
telefon, hidrogénnel telitett palladium-drót stb.
Mindezekre a szerkezetekre és tervekre kitérni tel­
jesen felesleges volna, mert egyiknek sincs gyakorlati
értéke és a legtöbb az Íróasztalnál kezdette és fejezte
be életét. Egyébként is az alább felsorolandó közlemé­
nyek ezen szerkezetekre vonatkozólag elég kimerítő
tájékozást nyújthatnak az érdeklődőnek.
Lássuk már most, hogy miben áll a Szczepanik-
féle messzelátó, a melyről bevezetésünkben említést
tettünk.
Minthogy erre nézve teljes és kimerítő publikácziók
állanak rendelkezésünkre, nem lehet kétség az iránt,
hogy azok közvetlenül a feltalálótól, illetve annak leg­
közelebbi környezetéből erednek és igy azok hitelesek­
nek tekinthetők.
A találmányt a mellékelt ábrák alapján fogjuk
leírni, a hol A a felvevő, A 1 pedig a leadó állomást
ábrázolja ( 1 . ábra).
Mindenekelőtt meg akarjuk jegyezni, hogy a készü­
lék egy vezeték alkalmazására van szerkesztve, a
mennyiben az ábrában feltüntetett, a szinkronizálásra
való L 1 és L 2 vezeték esetleg el is hagyható. Ennél­
fogva a kép továbbitása itt is pontonként történik. A G
tárgy képének egyes pontjairól a fény az a tükörre esik.
Ez a tükör forgathatóan van ágyazva és oly módon van
készítve, hogy tükröző felülete átlátszatlan réteggel van
 138 POLYTECHNIKAI SZEMLE 1898. május 1.
borítva, a mely réteg a forgástengely irányában egy Magának a selenczellának is egészen specziális
keskeny csík mentén el van távolitva. Az a tükröt az alakja van (6 . ábra); egy forgatható tárcsából és ezt övező
E elektromágnes a tükörrel összekötött horgony segélyé­ konczentrikus gyűrűből áll, a melyeknek a köze selennel
vel mozgatja. A mellékelt ábrák a tükörnek és a moz­ van kitöltve és az egész czellát egy óramű állandóan
gató készüléknek a szerkezetét minden további magya­ forgásban tartja. Ennek az elrendezésnek az a czélja,
rázat nélkül világosan mutatják. hogy a fénysugár útjába mindig újabb selenfelület kerül­
Ez a tükör tehát az eredeti képnek csak egy igen jön, mert a seien idővel fényérzékenységéből vészit.
keskeny csíkját reflektálja (?!) és pedig a második a A B áramforrás által szolgáltatott áram intenzitása
tükörre, a melynek szerkezete teljesen azonos az előbbié­ tehát a selenczella változó ellenállásának megfelelőleg
vel, csakhogy úgy a tükör tengelye, mint az azzal pár­ változó lesz, és most ezen változó áramimpulzusok a
huzamos tükröző csík az előbbihez képest normálisan leadó állomáshoz jutnak, a hol ezek változó fényimpul­
áll. Ezen elhelyezés folytán a második tükör az első zusokat létesítenek. Ezen átalakítást a következő szer­
tükör által reflektált fénycsíkból egy vékony sugárnya­ kezet eszközli.
Az áramimpulzusok az E 2 elektromágnes tekercsén
keresztül haladva, azt különböző erősen gerjesztetik;
ennélfogva az elektromágnes a b2 horgonyt különböző
mértékben vonzza, és igy azt a ráerősitett prizmával
együtt többé-kevésbé elfordítja. Ugyanezen elektromágnes­
sel az l izzólámpa van párhuzamosan kapcsolva, a
melynek fényerőssége az áram erőssége szerint változik.
Ezenkívül az o2 nyíláson keresztül egy külső fény-

2—5. ábra.

forrásból fénysugár jut a p prizmára, a mely ezt elemi

lábot választ ki és azt az o nyílás felé reflektálja. Mint­
hogy azonban mindkét tükör mozog, a G tárgynak
mindig más és más pontjából jut egy fénysugár az o
nyíláshoz és ezen keresztül az S sellencellára, és ennek
ellenállása a megvilágítás mértéke és a fény színe szerint
különböző lesz. Ezen működés jobb megmagyarázására
szolgáljanak a mellékelt sematikus ábrák. Az első a
tükör a reflektált fénynyalábot úgy reflektálja, hogy az
az y koordináta tengely irányában fel- és lemozog.
A második a tükör, mely az elsőnél gyorsabban vagy
lassabban mozog, a sugárnyalábot az x tengely irányá­
ban mozgatja ide-oda, úgy hogy' valamely K pontnak a
képe az ábrázolt zegzugos vonal mentén mozog, ezen
pont tehát egy teljes mozgásnál csak egyszer világítja
meg a selenczellát.
színeire bontja és úgy töri meg, hogy az az ol nyilás
irányában halad. Az o1 nyíláson egy bizonyos színű
része a sugárnak áthatol és a felvevő állomáséval telje­
sen azonos szerkezetű tükrökre esik, melyek a fény­
sugarat a G1 kép helyére és pedig annak egy bizonyos
pontjára reflektálják.
Abból a czélból, hogy az a tükrök a felvevő és a
leadó állomáson szinkron mozgást végezzenek, azok
páronként egy-egy áramkörbe vannak kapcsolva. A vál­
tozó vonzást és ezáltal a rezgő mozgást is elektromág­
neses szakgató létesiti. A szakgatott áram vagy közvet­
lenül, vagy pedig M z induktor által transzformálva
juthat az L1, illetve L 2 vezetékbe.
A szinkron mozgótükrök tehát azt idézik elő, hogy
a G tárgyról pontonként felvett képek G^ben megint
egy képpé egyesittetnek, a mely alakra (és a prizma­
színek alkalmazása folytán színre nézve is) az eredetivel
azonos. A G1 képet vagy közvetlenül szemlélhetjük,
vagy pedig ernyőn vagy fotográfiái lemezen fogjuk fel.
Ha az összes szerkezeti részek mozgása elég gyors, a
G tárgy mozgásánál G'-ben is egy mozgó tárgy képét
kapjuk, épp úgy mint a kinematografnál.
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
Miután ezekben az egész találmány lényegét lehe­
tőleg röviden előadtuk, lássuk, hogy vájjon a szerkezet
kitűzött czéljának megfelel-e?
Ki kell jelentenünk, hogy úgy, a mint a találmány
ismertetve van, annak egyetlenegy része sem felelhet
meg czéljának és pedig még a legdurvább megközelítés­
sel sem.
Hogy ezen ámításunkat igazolhassuk, vegyük
egyenként az egyes szerkezeti részeket.
A tárgyból kiinduló fénysugarak kiválasztására két
finom tükröző csík szolgál. Ez a körülmény azt hozza
magával, hogy az a fénymennyiség, mely a selenczellára
esik, elenyéző kevés. Bidwell kísérleteiből pedig tudjuk,
hogy az ő messzelátójánál a készülék hengerén alkal­
mazott négyzetalakú nyílás méretei 4—4 mm. kisebbek
nem lehettek, mert különben a selenczella igen érzéketlen
volt. Hogyan volna akkor egy, talán 100-szor kisebb
keresztmetszetű sugárnyaláb képes a selenczellát befolyá­
solni ? Egyébként sem látjuk be, hogy mire valók a
keskeny tükröző csíkok, mikor közönségestükrök épp úgy
megfeleltek volna, ha az A szekrény homlokfalán egy
kis nyílás vagy egy lencse alkalmaztatott volna.
De a tükrök szabályos mozgása sincs biztosítva,
mert a szakgatott áram azokat nem egyenletesen, hanem
mindig egyes szünetekkel megszakítva fogja mozgatni.
Teljes lehetetlenségnek kell tartanunk, hogy a tükrök
által leirt ut oly szabályos, zeg-zugos, vagy szögletes
spirális formájú utat végezhessen, mint a minőt a mellékelt
2. és 4. ábrák mutatnak. Ilyen utat csak akkor végezhetne,
ha a tükrök valami utón kényszermozgást végeznének;
itt a legjobb esetben a mozgás közelítőleg sinustörvény
szerint történik, minek folytán a kép szélein a mozgás
lassúbb és igy a reprodukczió is itt tisztább volna, mint
a középen.
Lássuk most a selenczellát és vizsgáljuk, vájjon
az a kitűzött czélnak megfelel-e ?
Általánosan ismeretes, hogy a seien fajlagos ellen­
állása oly rendkívül nagy, hogy az majdnem izolátornak
tekintendő. Pontos számbeli adatokat erre nézve adni
r.em lehet, mert a fajlagos ellenállás a molekuláris szer­
kezettől függ és igen tág határokon belül változik, de
a legkisebb ellenállás mellett is köbczentiméterenként
több százezer ohmot tesz, sőt, ha az érzékenységet nem
akarjuk leszorítani, egynéhány megohm ellenállással is
kell bírnia. A leirt selenczellának az ellenállása tehát a
legjobb esetben a százezer ohmon jóval felül van ; ez
azt hozza magával, hogy áramforrásul egynéhány száz
139
volt elektromotoros erejű áramforrást kellene használni,
hogy legalább egynéhány mikroampernyi áramot kapjunk,
de ekkor meg attól kellene tartani, hogy az egész seien
a czellában megolvad.
De nem felelhet meg czéljának a czella más okok­
ból sem. A ható fénysugár ugyanis az egész selen-
csíknak oly elenyésző kis részét világítja meg, hogy
nagyon közömbös, vájjon az a kis megvilágított rész,,
mely a többi, meg nem világított részszel párhuzamosan1
van kapcsolva néhány száz megohmmal nagyobb vagy
kisebb ellenállásu-e. Az egész szerkezetnek eredő ellen­
állásán ez gyakorlatilag absolute semmit sem változtat.
Térjünk át most a leadó készülék bírálatára. Hogy
az áramkörbe kapcsolt izzólámpa az itt előforduló mini­
mális áramerősségeknél világítani nem fog, azt talán
nem kell részletesebben bizonyítgatni. Sőt, ha még
világitana is, nem tudná azokat a gyors váltakozásokat
követni, melyek itt előfordulnak, vagy legalább előfor-
dulniok kell. Ép oly kevéssé képes az E2 elektromágnes
által működésbe hózott szerkezet azt végezni, a mit
végeznie kell. Hogy erről némi képet alkothassunk,,
vizsgáljuk a dolgot valamivel közelebbről.
7. ábra.
Mint említettük, a kép továbbítása pontonként tör­
ténik. Hogy ennek daczára a leadó állomáson egy össze­
függő kép benyomását nyerjük, szükséges, hogy 0'1—O'ö
másodpercz alatt a képnek összes pontjait reprodukáljuk.
Feltéve azt a nagyon is kezdetleges esetet, hogy a kép
csupán ezer pontból áll, a leadó állomásnak ezt az ezer
pontot másodperczenként 2— 10-szer kell reprodukálnia,
tehát egy-egy pont reprodukálására 0D05—O’OOOl mp.
jut. Egy telefon-membrán mp.-ként nem végez többet,
mint legfölebb 2000—3000 rezgést; hogyan végezhet
akkor egy elektromágnesnek a horgonya szükség esetén
10,000 rezgést?
Még rosszabbul áll a dolog a prizma alkalmazásá­
val. Első tekintetre láthatjuk, ’hogy a prizma a fényt
sugarat a jelzett irányban csak úgy terelheti, ha abban
teljes reflexió történik; a spektrum pedig alig fog számba-
vehető szélességgel bírni. De még ha bírna is, az ered­
mény minden egyébtől eltekintve az volna, hogy a feladó
állomás előtt levő monochrom tárgynak tarka képét
kapnók és hogy fehér tárgyakat nem is lehetne látni,
mert a spektrumban tudvalevőleg fehér szin nem létezik.
Arról nem is szólunk, hogy egyáltalában semmiféle tár­
gyat sem láthatunk eredeti színeiben.
A különböző fényimpulzusoknak egy képpé való
szétosztására való szerkezet azonos a feladó állomás
 140 POLYTECHNIKA! SZEMLE 1898. május 1.

tükörszerkezeté vei és igy arról itt nem akarunk újból
szólani. Csak még azt jegyezzük meg, hogy reczeptor
gyanánt a szem nem szerepelhet, mert a fény a tük­
röknek csak egyetlenegy állásánál juthat a szembe.
A kifejtettekből tehát láthatjuk, hogy a szerkezet
ismertetett alakjában nem felelhet meg a czéljának.
Iparkodtunk azokat a körülményeket, melyek miatt a
sikerben alaposan kételkedhetünk, lehetőleg objektive
előadni.
Annál meglepőbb az, hogy az ezen messzelátóra
vonatkozó hírek már nemcsak az elméleti, hanem a
gyakorlati megoldásról is beszélnek és hogy állítólag
a párisi világkiállítás bizottsága már látta is ezen készü­
léket működés közben. Azt hiszszük, hogy a hírszerzők
a találmány nagyszerű konczepcziója és a perspektíva
által annyira szuggeráltatták magukat, hogy talán meg­
történendő dolgokat is megtörténteknek hisznek.
Általános érvényű szabály, hogy a mi elméletileg
nem megy, az gyakorlatilag annál kevésbé sikerül, nem
hihetjük tehát, hogy ez az egy találmány ezen szabály
alól kivételt tenne.
Ha valaki egyénileg abban a meggyőződésben
van, hogy találmánya sikerülni fog, úgy ez egészen
természetes; de meg nem engedhetőnek kell tartanunk
az olyan híreket, a melyek már előre sikerekről beszélnek.
A probléma sokkal nehezebb, mint a minőnek
már első pillanatra is látszik. Ismert szerkezetek össze­
rakásával az aligha fog sikerülni, a mint azt az a körül­
mény is bizonyítja, hogy az összes eddigi kísérletek
még csak kilátást sem nyújtanak a megoldásra.
Végül annak az igazolására, hogy ez a kérdés
már mennyire ki van merítve, hivatkozunk nehány
munkára, a mely ezt a kérdést már igen kimerítően
ismertette.
Scientific American 1880. 355. lap, 1885. 421. lap.
La Lumiére electrique 1880. II. 140. lap, 1891. 433. és
532. lap, 1893. 19. füzet. Elektrotechnische Zeitschrift
1885. év 491. lap, 1886. 40. lap, 1890. 260. lap. Elekro-
techniker 1887. 18—20. füzet. Liesegang, Beiträge zum
Problem des elektrischen Fernsehens, Düsseldorf, Ed.
Liesegans Verlag 1891. Maximilian Plessner, Ein Blick
auf die grossen Erfindungen des zwanzigsten Jahrhun-
hunderts. I. Die Zukunft des elektrischen Fernsehens.
Ferd. Dümmler 1892.
Különösen a Liesegang-féle munka az említésre
méltóbb kísérleteket ezen a téren regisztrálja és megle­
hetős részletességgel ismerteti is.
Végül megemlítjük az Urbanitzky »Die Electricität
im Dienste der Menschheit« czimű munkáját, mely a
Perry-féle készülék rajzát és leírását közli.

A Korbuly-féle vasúti kocsi csapá O y . (Minden jog fentaitva.)

A helyesen szerkesztett s hibátlan kivitelű vasúti simábbá teszi s igy a súrlódási ellentállást a minimumra
kocsi csapágy a vasutak gazdaságos üzemére igen lé­ szorítja.
nyeges befolyást gyakorol, mert nemcsak a vonat ellen­ Ez utóbbiakból következik, hogy az alkalmazott
állást csökkenti, hanem az üzem biztonságára annyira kenőanyagnak könnyen folyósnak kell lenni, s ez álla­
káros hőnfutások számát is apasztja, s végül, mit első potát mindaddig meg kell tartania, mig a kenésre hasz-
sorban kellett volna említeni, a kenési költségeket s a náltatik.
csapágyak gondozására és fentartására fordított össze­ Azonban az olaj kenő alkatrészei, a gyanták a
get is kisebbíti. levegő behatása alatt oxydálódnak, az olaj gyorsan
Nem csoda tehát, hogy számtalan szerkesztő fog­ megsűrűsödik és kenőképességét elveszti. A sűrűsödés
lalkozott e kérdéssel a nélkül, hogy az máig is tökéle­ gyorsaságát még fokozza a fémpor, mely csap és csésze
tesen megoldva volna. kopásával az olajba kerül.
Pedig a jó csapágytól csak kettőt követelünk: A fentieket tekintetbe véve az olaj kenőképességé­
1. hogy a súrlódás mentői kisebb legyen, nek konzerválása szempontjából ajánlatos, hogy az a
2. hogy a fentartás lehetőleg kevésbe kerüljön. csapágyban lehetőség szerint nyugalomban maradjon s
Ha a súrlódási munka szabta feltételtől (kis csap ■ minél kevesebb friss levegővel érintkezzék, azaz a kül-
átmérő) eltekintünk, (mint attól el is kell tekintenünk, levegőtől mentői jobban elzárassék, végül, mi különben
mert a tengelyek s csapjaik méreteit egy és más okok­ az olcsó fentartás szempontjából is fontos, a surlódó
ból nem változtathatjuk) a súrlódás csupán a súrlódási felületek kopása kismérvű legyen.
tényező és felületi nyomás nagyságától függ. Az 1. alatti egyenletből következik, hogy

S = / P = / p d l ........ 1 ) P

hol S = a súrlódási erő, f a súrlódási tényező, P a

csapterhelés, p a felület egységre eső nyomás, d a csap
átmérője s végül l a csap hossza.
A súrlódási tényező csökkentése czéljából gondos­
kodnunk kell arról, hogy a surlódó felületek, csap és
csésze közzé olajat vezethessünk, ez a még legponto­
sabban kidolgozott surlódó felületeken is található egyes
apróbb mélyedéseket betöltvén, az érintkező részeket
de a felületi egységre eső nyomásnak ezen minimum
értéke csak akkor jut érvényre, hogy ha az ágycsésze
a csapon teljesen és tökéletesen felfekszik, azaz a csésze
félkör keresztszelvényben és pedig úgy fogja át a csapot,
hogy furatának tengelye a csap középtengelyével össze­
esik. Ezen feltételnek a gyakorlatban csak kiválóan
pontos munka által tehetünk eleget, a legtöbb esetben
 J898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
a csap az ágyban feszül s ez az oka annak, hogy az
újonnan bekötött csapágyak képezik a hőnfutási esetek
legnagyobb kontingensét.
Czélszerű volna tehát itt is, mint azt a gyorsan
forgó transmissió csapágyaknál már régen belátták, a
csapágynak golyós alakot adni, miáltal a csésze a csap
furata szerint beállhatna.
A 2. feltételnek (csekély fentartási költség) már
részben megfeleltünk az által, ha az első feltételt kielé­
gítjük, hiszen ez által a hőnfutások és ág 5ddolvadásokat
beszüntetjük s a kopást a minimumra redukáljuk, ez
azonban még nem elegendő, mert kívánatos még:
a) hogy lehetőleg csekély mennjdségű olaj hasz­
náltassák el,
V) hogy a ki- és bekötés lehetőleg olcsó és
c) hogy a csapágy tartós legyen.
E három feltétel ldelégitése szempontjából szüksé­
ges a) hog}^ a kenésre felhasználandó olajat teljesen ki-
1. ábra.
használjuk, mi csak akkor lehetséges, ha kellő tömítés
vagy más mód által megakadályozzuk, hogy a kenő­
anyag a csapágyból kifolyjék,
ß) hogy a szerkezet aránylag egyszerű és könnyű
legyen, végül
y) hogy lökések és rázkódtatások (mert ezek okoz­
zák a töréseket) a kocsiról közvetlen a csapra vitesse­
nek át.
Nagyjából ezek volnának a kívánalmak, melyek a
jó vasúti kocsi csapágyhoz fűződnek, vizsgáljuk meg,
mennyiben felelnek meg ezeknek a tényleg kivitt
szerkezetek.
Ha a rideg kenőanyagú csapágyaktól, mint elavult
szerkezetűektől eltekintünk, úgy a jelenleg divó kivitelek
típusául a kengyeles csapágyakat fogadhatjuk el. Mint
általánosan tudva van, e szerkezeteknél a csapra egy
félcsésze illik, mely az ágytok felső részbe mereven van
beillesztve, a kenés vagy felülről bél segédével eszkö­
zöltetik, vagy pedig az által, hogy a csapnak alsó sza­
141
bad fele az ágytok alsó részben elhelyezett kenőpárnát,
illetve gyapotot súrolja s a magával vitt olajat a csésze
alá viszi. A por és piszok behatolása ellen az egészet
egy fa-, bőr- vagy nemez-tárcsa az u. n. portárcsa védi.
E szerkezet hátrányai nyilvánvalók:
1. A félcsésze a kenőpárna vagy gyapotról a
csapra ragadt olaj nagy részét letörli, a csap és csésze
közzé tehát csak igen kevés olaj jut.
2. Igen gyakori eset, hogy a kenőpárna rugója
gyenge s nem szorítja a párnát a csaphoz vagjr pedig
erős s azt annyira odanyomja, hogy az olajat teljesen
kisajtolja belőle.
3. Kenőgyapot alkalmazásakor valóságos művészet
kell a kellő gyapot mennyiség megválasztásához, mert
ha keveset teszünk be, ez csakhamar elveszti ruganyos­
ságát s a csap s gyapot érintkezése megszűnik vagy
sok van az ágytok alsó részben, akkor meg erősen
szorul a csaphoz s ismét nem ken.
4. Csak igen pontos kimérérés és hibátlan kivitel
mellett érhető el, hogy a csésze egyrészt az ágytok
felső részben, másrészt a csapon teljesen és tökéletesen
felfeküdjék, a legtöbb esetben a csészének csak igen
í
kis felülete illik a csapra, ennélfogva a felület egységre
eső nyomás s igy a súrlódás is igen nagy lesz.
5. A portárcsák a por és piszok behatolását csak
igen tökéletlenül akadályozzák meg, az olcsóságuknál
fogva leginkább alkalmazott fatárcsák pedig a legtöbb
esetben fel is fagynak s eltörnek, végül
6. a villa alakú ágytok vezetékek által a tokra
átvitt lökések, mivel a tengelytáv nincsen biztosítva, igen
gyakran a tok megsérülését vonják maguk után.
E hátrányok megszüntetésén fáradozott Korbuly
József m. kir. államvasuti főfelügyelő, ki a millenniumi
kiállításon egy az eddigi szerkezetektől tökéletesen eltérő
alapon nyugvó csapágyat mutatott be, mely nemcsak a
hazai, hanem a külföldi szakkörök élénk érdeklődése
tárgyát képezte ; s minthogy azóta már több német szak­
lap ismertette, nem lesz érdektelen, ha vele e helyen
foglalkozunk. Korbuly a tengelycsapot az 1 és la sz.
ábrában J-el jelölt, a vízszintes síkban ketté választott,
s a csapnál 1 mm.-el nagyobbra esztergált csészével
teljesen körülfogja. A csészére szorittatik fel a 4 hüvely,
melynek középrésze félkör keresztszelvényű gyűrűként
van kiképezve, ez utóbbira támaszkodik az alsó felületén
gömbalakra esztergált 6 tőke. Maga az ágy tok két a
 142 POLYTECHNIKAI SZEMLE 1898. május 1.
függélyes síkban elválasztott részből 1 és 2 áll, melyek Hőnfutás esetén a súrlódás csap és csésze között
nyolcz csavar és papirtömités segélyével tömören vannak nagyobb lévén, mint hüvely és tőke között, a hüvely
egymással összekötve. Az ágytok hátsó 2 részében lát­ forogni fog és a 6 tőkével való súrlódás következtében
ható a tömitő kamara, melynek falai pontosan párhuza­ nyikorog s a személyzetet figyelmezteti.
mosra vannak esztergálva. E kamrában játszik a tömitő Mint látjuk, e csapágy a létezőkkel szemben nagy
gyűrű 8. Ez 2 egymásba tóit U keresztszelvényű bőr­ haladást jelent, mindazonáltal nem hallgathatók el egyes
gyűrűből áll, melyek belsejében ék alakra munkált középen hátrányai sem.
lyukas bőrlapkák egy koszorút alkotnak. A tömgyűrű így a kengyeles csapágynál valamivel drágább, ki-
utánállithatása czéljából azt egy aczélpánt fogja körül, és bekötése is nagyobb gondot és figyelmet igényel, a
mely a 7-el jelölt csavar meghúzása által a gyűrűt oly [ fő nehézség azonban a tömítésben rejlik, mert mind­
módon szorítja össze, hogy a gyűrű alakját el ne veszitse. annak daczára, hogy maga a bőrtömitő gyűrű is olajban
A friss kenő anyag a 10 csavar által elzárt nyilason úszik, tehát folyton puha, ruganyos állapotban marad,
vitetik be, az elhasznált pedig a 9 csavarral elzárt lyukon csak felette gyakorolt kéz fogja az állító pánt csavarját
át ereszthető le. Az 5 csészét a 4 hüvelyhez rögzítő úgy meghúzhatni, hogy a gyűrű, úgy a tömitő kamara
csavarok kötik, miáltal azok kölcsönös elfordulása meg | két oldalához, mint a csaptőhöz egyformán hozzá
van akadályozva. Úgy a csésze, mint a hüvely számos simuljon. Mihelyest pedig az egyik felülethez jobban
kenőlyukkal van ellátva. szorul, a másikon nem fog tömiteni, az olaj ott kiszivárog
Minthogy a csapágy belseje a kültértől tömören és ha pótlásáról idejekorán nem gondoskodunk, a hőn­
elzáratott, nemcsak a por és piszok behatolása akadályoz- futás elkerülhetlen.
tatik meg, hanem a kenőpárna, illetve kenőgyapot is | E hibát a szerkesztő is belátván, csapágyát oly

2. ábra. 2a ábra. 2b ábra.

elmaradhat, helyébe a tok szinültig olajjal tölthető meg,
a csap tehát olajban úszik, de nem marad annak terhelt
fele kenőanyag nélkül akkor sem, ha az olaj színvonala
már a csésze megterhelt (felső) részénél alább szállott;
mert az a kenőlyukakon át a csap és csésze közzé
szivatik.
Az első pillanatra érthetetlen szivási tünemény
megmagyarázása czéljából ismételjük, hogy a csésze
1 mm.-el nagyobbra van esztergálva mint a csap, ennél­
fogva alul a csap és csésze között hézag támad, ha
már most a csap alsó szabad részére olajrészecskék
ragadnak, azok a zárt térben s gyors forgás közben
mint egy szivattyú lapátjai működnek s a kenőanyagot
magukkal sodorják.
Minthogy a csésze a tokban a 6 tőkével mozgé­
konyán van ágyazva, úgy az a tengelycsapnak meg­
felelően állhat be, ennélfogva a már fennebb ismertetett,
gyakori hőnfutásokat okozó feszülések be nem követ­
kezhetnek, sőt ellenkezőleg a rendelkezésre álló felfek-
vési felület teljesen kihasználva lévén, a felületi nyomás
s igy a kopás is minimális lesz. A tok alakja olyan, hogy
a kocsira háramló lökéseket a hüvely és csésze közve­
títésével direct a tengelycsapra viszi át.
módon alakította át, hogy csak egy felületnek tömítése
vált szükségessé.
Ezen újabb a 2, 2a és 2b számú ábrákban hossz,
keresztmetszet és előlnézetben bemutatott a k. k. Staats-
bahn-nál alkalmazott szerkezetnél a csésze 3 és hüvely 4
nem változott, a tok 1 azonban egy darabból készült s
a középen fenn ki van fúrva, hogy az 5 tőke beszerel­
hető legyen. A tömör elzárás hátul a S bőr membránnál
eszközöltetik, melynek egyik vége a csaptőt fogja körül,
másik vége pedig a 2 födél és az 1 tok közzé szorul.
A membrán utánállitása az előbb ismertetett módon a
7 csavar meghúzása által érhető el.
E szerkezet felöleli a régibb minden előnyeit
a nélkül, hogy annak hátrányaiban is osztozna, a membrán
alkalmazásával ugyanis a három felület tömítése helyett
csak egynek a tömítése vált szükségessé, mindamellett
a membrán helyesen választott alakja miatt a tok függélyes
irányú mozgását mi sem akadályozza.
A gyakorlat az e constructióhoz fűzött várakozá­
sokat nem hazudtolta meg, egy a m. k. államvasutak
vonalain járó ily fajta Korbuly csapágyakkal ellátott
személykocsi ugyanis 100,250 kilométer út befutása után
megvizsgálás czéljából kiköttetvén, az ágytokok kitűnő
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
állapotban találtattak. A csészéken alig mutatkozott
O'l—0'2 mm. kopás, a bőr membránok is megtartották
eredeti ruganyosságukat, az olajvesztesség pedig minden
befutott 1000 kilométer út után 10— 15 grammnál nem
volt nagyobb. Hasonló jó eredmények érettek el e csap-
ágygyal a budapesti és miskolczi villamos vasútnál is,
mely két közúti vasútnak előttünk fekvő felette kedvező
3. ábra.
szakvéleménye csak megerősíti azon meggyőződésünket,
hogy e csapágy, különösen a közúti vasutak csapágya
lesz, mert tömitő membránja megvédi a tengely csapot
az utcza tisztátlanságától, a por és homoktól, melynek
behatolása ellen a régibb szerkezetek semmit sem nyúj­
tottak, a minek azután az volt a következménye, hogy
a homok a csapokat a legrövidebb, idő alatt berágatta
vagy helyesebben mondva megőrölte.
E javított Korbuly csapágy ellen csak az a kifogás
emelhető, hogy valamivel drágább, mint a kengyeles
tok, ezen segítendő, a szerkesztő megfontolva azt, hogy
az ő kitűnő kenési módja mellett a csésze kopása úgy
143
is minimális, a csapágy átszerkesztése alkalmával a csésze
foroghatását elhagyta. A módosított szerkezetet, a mely
a budapesti közúti vasút kocsijaiba van kötve a 3. és
3a sz. ábrában hossz- és keresztmetszetben tüntetjük fel.
A hüvely elmarad, hanem a helyett a csapot körül­
vevő 1 és 2 félcsészékre közvetlenül a 4 tokot toljuk,
melyet hátul a 8 csavarral állítható 7 membrán és az
5 fedél zár el. A csésze, melyet elfordulás ellen a 3
csavar biztosit, 1 mm.-el nagyobb átmérőjű, mint a csap,
ennélfogva a toknak alsó golyva alakúra kiképzett olaj
tartójából még akkor is fogja az olajat színi, ha annak
színvonala már a vízszintes középsík alá szállott volna.
Daczára annak, hogy a csapágy ellentétben az
előbbivel a csap szerint nem állhat be, a szerelésnél
még sem követhető el nagy hiba, mert csap, csésze és
tok henger felület és az esztergapadon munkálható meg.
E szerkezettel számos vasúti vállalat kísérletez,
Így az említetteken kívül a Kassa-oderbergi, számos-
völgyi, torontáli h. é. vasutak, a temesvári, drezdai,
berlini, bécsi és párisi villamos vasutak. A próbákat
csak egy vállalat az uzoravölgyi vasút (Bosznia) fejezte
be, mely véleményében a szerkezetről különösen elis­
merőleg nyilatkozik.
Végül még megemlítjük, hogy iparvasutaknál, hol
a sebesség nem igen nagy, jó kenés mellett a fémcsésze
elhagyható, s a csap directe öntött vasban ágyazható.
Ezen elvből kiindulva, készült a 4 és 4a sz. ábrá­
ban bemutatott szerkezet.
A csaprózsák itt elmaradtak, hogy az 1 mm.-el
nagyobbra esztergált tok a csapra felhúzható legyen.
A szivási elven alapuló kenés, valamint a hátsó lég-
4. ábra. 4a ábra.
mentes elzárás az előadottak után bővebb magyarázatra
nem szorul.
Ha az ismertetett csapágy-szerkezeteken végig
tekintünk, önkénytelenül szemünkbe ötlik ama nagy
haladás, mely egyrészt az eddig létező és a Korbuly-féle
tok között, másrészt az első és utolsó Korbuly szerke­
zetek közt létezik, s e körülmény jogosit fel bennünket
ama reményre, hogy a szerkesztő az ő fáradthatlan, ki
nem meríthető buzgalmával nem fog az elért ered­
ményeknél megállani, hanem tanulmányait folytatva
igyekezni fog szerkezetét még inkább tökéletesbiteni.
Bks.
 144 POLYTECHNIKA! SZEMLE
Kazántüzelő szerkezetek megvizsgálása.
(Folytatás.) Irta :
IV. A kazánok hatásfoka.
A kazánok hatásfokát a tüzelő anyagból kifejthető tel­
jes melegmennyiségnek gőztermelésre értékesített százaléka
fejezi ki. Ezen érték megbízható megállapítására a ki­
telhető legnagyobb pontossággal végzett meghatározások
kívántainak, különösen akkor, ha a kísérletek szavatolt
kikötések betartásának elbírálására szolgálnak, mert
a szavatosság rendszerint a hatásfokra vonatkozik, bár
sok esetben a gőztermelő képességre és a termelt gőz
állapotára is kiterjed.
A hatásfok megállapítására ismernünk kell a tüzelő
anyag melegfejtőképességet, a gőzfejlesztésre fordított
melegmennyiséget, azonkívül még ki kell mutatnunk
a melegveszteségeket és azok eloszlását.
1. A melegfejtőképesség meghatározása.
Valamely tüzelő anyag tökéletes elégése alkal­
mával fejlődő meleg mennyisége pontosan csakis köz­
vetlen kísérlettel, tehát calorimetrikus utón határozható
meg; mindazonáltal egészen a legújabb ideig czélszerű
eszközök hiján majdnem kivétel nélkül a chemiai elem­
zés adataiból, számítás utján határozták meg a meleg­
fejtőképességet, s miután az utóbbi években meghono­
sodott és egyre terjeszkedő calorimetrikus módszer mellett
még mindig az analitikai eljárást alkalmazzák első sor­
ban, behatóbban kell vele foglalkoznunk.
Magára a szén megvizsgálására, mint tisztán ana­
litikai műveletre nem terjeszkedünk ki, de ki kell térnünk
a helyes próbavételre és az elemzési adatok helyes értel­
mezésére, mint olyan körülményekre, melyek a szén­
vizsgálattal szoros kapcsolatban állanak és az abból vont
következtetések értékére kiváló befolyást gyakorolnak.
A szénpróbát tüzelés közben veszszük és különös
figyelmet fordítunk arra, hogy az valóságos és meg­
bízható középpróba legyen. Legczélszerűbben a következő
módon jutunk helyes középpróbához: Minden behordott
kosárból vagy talyigából egy-egy lapátnyi szenet teszünk
félre a kazánház olyan helyére, a hol azt sem a tüzelés
sugárzó melege, sem a salak oltására esetleg használt
viz nem érheti. Az igy összegyűlő szénrakást mogyorónyi
darabokká töretjük, alaposan összelapátoljuk és vékony
rétegben nagy négyszögbe terítjük ki, a négyszöget két
átlóval négy részre osztjuk, a két átellenes negyedet ki­
vetjük, a maradékot ismét összelapátolva szétterítjük és
mindaddig folytatjuk a negyedelést, mig végre 5—6 kgnyi
próbát különítettünk el, ezt a szénmintát a leirt módon újra
elosztjuk és felét «elemzési próba» gyanánt üvegdugós
palaczkokba teszszük, másik felét pedig félborsónyi
darabokká törve «nedvességi próba» megjelöléssel jól
záró, lehetőleg paraffinul beolvasztott palaczkokba zárjuk.
Ez utóbbi mintának az a czélja, hogy már a tüzelés
helyéről kapjunk olyan darabnagyságú szenet, a mely
a nedvesség meghatározására közvetlenül, tehát további
szétapritás nélkül felhasználható, fontos ez azért, mert ha
1898. májusa 1.
máv. vegyész. (Minden jog fentartva.)
a szenet laboratóriumban, elemzésre alkalmas igen finom
porrá törjük, akkor különösen a fiatalabb szenek nedves­
sége törés közben tetemesen változik. Kiküszöböljük az
ebből keletkezhető hibát, ha az elemzés adatait arra
a nedvességre számítjuk át, a mefyet a nedvességi próbá­
ban találtunk.
A teljes szénelemzésben rendesen következő alkat­
részeket szokták felsorolni: szenet (C), hidrogént (H),
nedvességet (Aqua), hamut, éghető ként, oxigént (O), nit­
rogént (N ). Néha a hidrogénnak azt a részét, a mely
oxigénnel egyesülve tételezhető fel, mint chemiailag kötött
vizet íH.,0)-t adják meg, a mikor a fenmaradó hidrogén,
mint az elégésre rendelkezésre álló disponibilis hidrogén
(Hd) szerepel, az éghető kénen kívül még az összes,
vagyis az éghető és a hamuban maradó ként is meg­
szokták adni.
Ezen adatokból számítjuk ki már most a tüzelő
anyag melegfejtőképességét, még pedig ama feltevés
alapján, hogy az éghető alkatrészek égési melegének
összege a tüzelő anyag melegfejtőképességével egyenlő.
Ámde ez a feltevés csak akkor volna jogosult, ha a szén,
a hidrogén és a kén, szóval a melegfejtő alkatrészek
szabad állapotban állanának egymás mellett, mihelyt
azonban vegyületek alakjában vannak egymással kap­
csolva, a vegyületek melegfejtőképessége nem egyezik
az alkatrészek melegfejtőképességével, hanem annyival
kisebb vagy nagyobb, mint a mennyi meleg fejlődött,
illetőleg köttetett ezen vegyületek alakulása alkalmával.
Utalva vagyunk erre a feltevésre, bármily jogosulatlan
is az, mert a tüzelő anyagokat, nevezetesen a szenet
alkotó vegyületeket nem ismerjük s igy azoknak égési
melegével nem számolhatunk.
A melegfejtőképesség meghatározására Dulong a
következő képletet adta:
8080 C -f- 34462 —— 0
M
100
mint látjuk ezen képletben a szén égési melegét 8080
caloriának veszi, a hidrogénét pedig 34402-nek, a mely
érték 0° C-ú égési termékeknek felel meg. Látjuk továbbá,
hogy a szénben talált hidrogénnek csak egy részét veszi
számításba, azon feltevésből indulva ki, hogy az a hid­
rogén, a mely a szénben talált oxigénnel egyesülve
viz alakjában lehet jelen, meleget nem fejleszt. Ezen fel­
tevés nem helyes, a mi különösen feltűnik, ha ismert
összetételű tiszta anyagnak, mint pl. cellulosenak hason­
lítjuk össze, számított és caloriméterrel mért melegfejtő­
képességét. A tiszta cellulose mért melegfejtőképessége
4150 caloria, mig a Dulong-képlet szerint számítva csak
3548 caloria, a miből azt látjuk, hogy a hidrogénnak
az a része is okvetlenül meleget fejlesztő vegyületek
alakjában van a celluloseban jelen, a mely a Dulong-
képlet értelmében számításon kívül esik.
 1898. május 1.
'Számos összehasonlító kísérletből tudjuk, hogy
a számított és caloriméterrel mért adatok régibb szenek­
nél sokkal jobban egyeznek, mint fiatalabbaknál, leg­
nagyobbak az eltérések tőzegnél és fánál. Ezen jelen­
ség oka valószínűleg abban keresendő, hogy régibb
szenek rendszerint kevesebb oxigént tartalmaznak s igy
kisebb az a hiba, a melyet elkövetünk, ha az oxigén-
nak megfelelő hidrogén melegfejtőképességétől eltekin­
tünk, másrészt pedig feltehető, hogy régibb szenek a
szenet és hidrogént olyan vegyületek alakjában tartal­
mazzák, a melyeknek melegfejtőképessége, csekély kép­
ződési melegek következtében, közel áll az alkotórészek
melegfejtőképességéhez. A Dulong-féle képlet idők során
Számos módosításon ment keresztül.
Az eredeti Dulong-féle képletben nincs számításba
véve a kén elégése alkalmával fejlődő melegmennyiség,
a német mérnök-egyesület ennek tekintetbe vételével a
Dulong képletet következő alakjában használja:
8080 C + 34220 — - - 0) - f 2500 S
M-
100
Ha kazánok hatásfokának megállapításánál ebből
a képletből indulunk ki, akkor nem szabad figyelmen
kívül hagynunk, hogy ez 0°-ú égéstermékekre vonatkozik,
tehát a veszteségek megállapításánál a szénben foglalt
nedvesség, valamint az égésközben a hidrogénből fejlődő
viz elgőzölögtetésére olyan melegmennyiséget kell szá­
mításba vennünk, a mely ezt a vizet olyan hőfokú gőzzé
alakítja, a minő hőfokkal az égéstermékek a füstcsatorná­
ból távoznak; szokásos ugyan a képletet 100°-ú égés­
termékekre is vonatkoztatni, a mely esetben annak alakja
következőkép módosul:
8080 C - f 34220 ( h — ~ oj 4 - 2500 S
M= -
100
Némileg eltérő a Schwackhöfer-féle képlet; Schwack-
höfer ugyanis a disp. H égési melegét már 100°-u víz­
gőzre számitja és azt kikerekitve 29000 caloriára teszi,
de nem veszi számításba az úgynevezett chemiailag kötött
viz elgőzölögtetésére kellő melegmennyiséget, képlete:
8100 C 4 -2 9 0 0 0 - f 2500 S —• 600 aqua
M =
100
Ha ennek a képletnek alapján számítjuk ki a hatás­
fokot, akkor a füstgázokban a disp. H -bői keletkező viz,
valamint a nedvesség okozta melegveszteség megállapí­
tásánál azt a melegmennyiséget kell számításba vennünk,
a mely 100° gőznek a füstgázok hőmérsékletéig való fel-
melegitésére szükséges, mig a chemiailag kötött vizet
0°-tól, illetőleg a kazánház hőmérsékletétől kell számí­
tanunk ugyancsak a füstgázok hőfokáig; miután ez
azonban a számítást complikálja, czélszerűbb a Grasshof,
képlet alkalmazása, a mely ezt tekintetbe véve, ily alakú:
8100 C 4 - 29000 H -j- 2500 S _ 680 H2 0 - 600 aqua,
Af = --------------------- ------------
100
POLYTECHNIKAI SZEMLE 145
Grasshof a chemiailag kötött vizet 680 caloriával veszi
számításba, azon feltevésből indulva ki, hogy ez a viz
vegyület alakjában van lekötve, a melynek megbon­
tására bizonyos melegmennyiség szükséges; ezt a
melegmennyiséget jobb alap hiján a jég olvadási mele­
gével egyenlően 80 caloriának veszi. Ezen Grasshof-
képlettel számitott értékek közel egyeznek a német
mérnök-egyesület képletéből számítottakkal és csak
annyiban térnek el, hogy mig amabban a nedvesség
600, a chemiai kötött viz 680 caloriával van számításba
véve, addig a német formula az összes vízre Ö36’5
caloriát számit. Lényegesen eltérnek azonban az igy
nyert adatok a Schwackhoferéitől, bár a hatásfok
számításnál ez az eltérés az eredményeket nem befolyá­
solja, mert habár a Schwackhofer-képlet nagyobb meleg­
fejtőképességet ad, a melegveszteség számításnál a
chemiai kötött viz 0 u-tói lévén számításba véve, a veszte­
ségek is nagyobbaknak mutatkoznak, úgy, hogy vég­
eredményben a hatásfokúi nyert érték nem változik.
Feltétlenül szükséges azonban, hogy a szénelemzésben
megemlítsük a képletet, a melynek alapján a melegfejtő­
képesség kiszámíttatott, hisz e szerint módosulnak a
további számítások, sőt kötlevelekben is kívánatos a
képlet kitüntetése, mert nem egy esetben történt, hogy
ennek elmulasztása félreértésekre adott okot, sőt pörre
is vezetett.
Ezen fejtegetésből eléggé kitetszik, hogy az elem­
zésből számitott értékek inkább csak convenciónalis meg­
állapodáson alapulnak és bizonyos esetekben nagyon
messze járnak a valóságtól. Mivel pedig ezen eredmé­
nyekhez csak meglehetős complikált elemzés utján jutunk,
egyszerűbb próbákkal is igyekeztek a melegfejtőképesség
meghatározáséra, ilyen próbák a Berthier, Gmelin és
újabban a Jüptner-féle próba. A Berthier próba azon
rég megdöntött Welter-féle elven alapszik, a mely szerint,
ha bármely élem oxigénnel egyesül, ugyanolyan mennyi­
6365 (9 H 4" aqua) ségű O lekötése mindig ugyanoly melegfejlődéssel jár.
Berthier ólomoxiddal izzítja a szenet, az ólomoxid egy
részét a szén fémólommá redukálja, miközben azt az
oxigénmennyiséget köti le, a mely az ólomoxidból kelet­
kezett fémólomban foglaltatott, tehát a fémólom mennyi­
sége a lekötött oxigént, ez viszont a melegfejtőképességet
adná. A számítás a következő képlet szerint történik:
M = 8080
a hol p az 1 gr. szén által redukált fémólom súlya.
De Berthier feltevése helytelen, mert mig 1 kg. oxigén
lekötése alkalmával, ha szén köti le, 3400 caloria fej­
lődik, addig ugyanazon oxigénmennyiség, ha hidrogén­
nel egyesül 4272 caloriát fejleszt, s igy a próba adatai
még sokkal megbízhatatlanabbak, mint a Dulong formula
bármelyik alakjából számitott értékek.
Gmelin a nedvességet és hamut határozza meg,
nedvességen és hamun kívül, a csekély mennyiségű kén­
től és nitrogéntől eltekintve, a tüzelőanyag szenet,
hidrogént és oxigént tartalmaz, a mely alkotórészek
melegfejtőképessége Gmelin szerint a nedvességgel áll
szoros kapcsolatban, képlete
M = [100 — (H., O + hamu)] X 80 C.6 H , O
a hol C a nedvességtől függő, változó factor.
Jüptner újabban szintén állapított meg egy empirikus
képletet a melegfejtőképesség meghatározására, ő is
 146 POLYTECHNIKAI SZEMLE
Berthierhez hasonlóan a szén oxigén szükségletét veszi
számításba; csakhogy elkülöníti a levegőtől elzárt szén
izzitása alkalmával illő termékek oxigén szükségletétől a
visszamaradó koksz oxigén szükségletét, az előbbit S',-el,
az utóbbit S„-vel jelöli, képlete
s„
M = 7630 K + c 100
a hol M a melegfejtőképesség, K a koksz mennyisége, a
melynek égési melegét kísérletei alapján, tehát empirikusan
s,
7630-ra teszi, c coifficieus, a mely az ~ aránya szerint
^n
más a fánál és tőzegnél, más a barna szénnél és megint
más a kőszénnél, értéke 7200 és 3050 között változó.*
Mindezen képletek azonban csak durván megközelítő
értékeket adnak és pontos meg­
határozásoknak alapját semmi­
kép sem képezhetik. Kivételt
csak a teljes elemzésből szá­
mított Dulong-féle módosított
formulák képeznek, azok sem
helyességük miatt, hanem mert
bár conventionalis, de ponto­
san meghatározható alapértéket
adnak.
11. ábra.
A melegfejtőképességet megbízhatóan csakis calori-
méterekkel határozhatjuk meg, ilyen caloriméterek többféle
szerkezetben ismeretesek, mint pl. a Fischer, Schwackhöfer
Alexejew-féle készülékek, mindezek azonban vagy keze­
lésük körülményes volta, vagy pedig szerkezeti hibáik
következtében nem igen terjedhettek el, mindegyiket
háttérbe szorította a Berthellot-féle calorikus bomba, a
melyet Mahler és tőle függetlenül Hempel módosítottak,
hasznavehetősége miatt leginkább a Mahler-féle bombát
használják. A Mahler-féle bombában a tüzelőanyagot nagy
nyomású oxigénben égetjük el és az égés közben fej­
lődő meleget vizcaloriméterben határozzuk meg. A készü­
lék főbb alkatrészei következők: Egy 8 mm. vastag
Martin aczélból kovácsolt bomba (11. és 12. ábra), a mely
* Österr. Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwesen 1893 Nr. 33.
1898. május 1.
mm2-enként 55 kg. nyomásnak áll ellent, térfogata
654 cm3, súlya szereléssel együtt 4 kg. A bombát kívül
nickel-, belül zománczréteg borítja, ennek a saválló zom áncz-
rétegnek teljes súlya csak 20 gramm, tehát nagy felületé­
hez képest igen vékony, hogy a bomba hővezetőképessé­
gét számbavehetően ne gátolja. Felül rácsavarható vasfedő
zárja el a bombát, a fedőt P-horonyban fekvő ólomgyűrű
tömiti. Az oxigént a fedőbe csavart kúposvégű P-csapon
vezetjük a bombába, a fedőn vezetjük keresztül az egyik
jól szigetelt platinelektródot, a mely az ugyancsak a fedőre
erősített másik platinruddal együtt a vizsgálandó anyag
felvételére szolgáló platincsészét tartja.
A bomba vékony sárgarézfalú caloriméterben áll,
a melyben 2200 gr. viz fér el és pergő fúró módjára
mozgatható kavaróval van ellátva. A hőmérsékletet
Vim/’-okra osztott hőmérőn olvassuk le. Calorimetrikus
meghatározás czéljából a bombában levő platincsészébe
1 grammnyi anyagot mérünk le, a két sarkot vékony,
szintén pontosan lemért aczéldróttal kapcsoljuk össze,
a fedelet erősen felcsavarjuk és összekötjük a bombát
a sűrített oxigént tartalmazó vaspalaczkkal és addig
bocsátunk be oxigént, a mig a csővezetékbe igtatott
manométer 20—25 légköri nyo­
mást mutat. Ekkor beszüntet­
jük az oxigén bevezetését, gon­
dosan becsavarjuk az P csapot
i
_ ..i
~ '1 2 P L2L - -— ^
12. ábra. 13. ábra.
és megbontjuk az oxigénes vaspalaczkkal való össze­
kötését. A bombát aztán a lemért vízmennyiséggel
megtöltött caloriméterbe állítjuk, a kavarókészüléket
mozgásba hozzuk, mig a hőmérséklet kiegyenlítődik.
A meggyújtás előtt 4—5 perczen át, perczenként le­
olvassuk és feljegyezzük a hőmérsékletet, majd a fedélen
keresztül vezetett elektródot és az R csapot valamelyik
pontján az áramfejlesztő sarkaival kapcsoljuk össze
(lehet kis dinamó, vagy chrómsavas elem, a melynek
feszültsége 10 volt, áramerőssége pedig 2 ampére), az
áram behatására az aczélsodrony az oxigénben elég,
meggyujtva egyúttal a szenet is. Az elégés majdnem
pillanatszerű ; a viz hőmérsékletét a meggyújtás után fél-
perczczel olvassuk le először, azután perczenként, mig
a maximumot elérjük, attól fogva még vagy 5 perczig
folytatjuk a feljegyzéseket a szabályszerű hőcsökkenés
megfigyelése czéljából. Ezen feljegyzésekre szükségünk
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE 147

van, mert a hőcsökkenés szabályszerűségéből állapítjuk itt éri a maximumot

meg azt a melegveszteséget, a melyet a sugárzás a bő­
emelkedés alkalmával okozott, ez ugyanis a kihűlésnél 9 perez után 13"84° C.
észlelt hőcsökkenéssel azonos, ha a perczenkénti hő­ 10 » » 13-81° C.
fogyatkozás az 1° C-t túl nem haladja. 11 » » 13-80° C.
A kísérlet befejezése után előbb az R csapot 12 » » 13-79° C.
nyitjuk, majd pedig a bomba fedelét távolitjuk el. Az el­ 13 » » 13-78° C.
égetésnél a levegőben, oxigénben és a szénben foglalt
nitrogénből salétromsav keletkezik, a kén kénsavvá ég A hőcsökkenés a maximum után n t tehát
el, pontos meghatározásoknál ezeknek mennyisége meg­ 13-84—13-78
állapítandó és képződésük melege számításba veendő. ------ O
--------= 0-012° C.
E végből a bombában maradó égéstermékeket destillált A leolvasott hőemelkedés e szerint 13"84—10'25 =
vízzel kiöblítjük és a sav összes mennyiségét bírálással, 3'59°, a correcturát következőkép számitjük: a 6-ik és 8-ik
külön a kénsavat pedig rendes analitikai utón határozzuk perez között a melegveszteség 2 at = 0'024°, 5 V2 —6-ik
meg és minden gramm salétromsavra 0'23, minden gramm perez közötti félpereznyi időközben V2 (at —0'005) =
kénsavra 0 73 caloriát vonunk le a talált melegmennyi­ 0"0035° C, de 5 és 5 V2 között még felvett a calori­
ségből.* méter V2 a0 = 0-002°-ot, tehát az 5-ik és 6-ik perez
A melegfejtőképességet a megejtett kísérlet alapján között a veszteség 0"0035—0’002 = 0"0015°, tehát a
következő képlet adja: melegveszteség a gyújtás pillanatától a maximális hőemel­
kedésig 0.024 + 0'0015 = 0"0255°, a mi a leolvasott
Q - (A + a) (P + P*) — (0-23 p + L6 p l), hőemelkedéshez adandó, tehát a corrigált hőemelkedés
3'59 + 0"0255 = 3’615°. A melegfejlődés tehát
a mely képletben A az észlelt hőemelkedés, a a le­
hűlésre számitott correctura, P a caloriméter. P1 a bomba (2200 + 481) 3"615 — 9'6918 caloria.
vízértéke, p a salétromsav, p' az aczéldrót súlya, 1 ' 6
pedig 1 gr. aczél égési melege. Ezen képletben a kelet­
kezett kénsav nem vétetett számításba, számbavételével
ha p" a kénsav súlya, a képlet következő alakot öltene:

Q = (A + a) (P + P t) — (0-23 p + L 6 p + 073 p")

A meghatározás rendkívül egyszerűségét legjobban

az alábbi példa tünteti fel, a mely tiszta repczeolaj meleg­
fejtőképességére vonatkozik. Leméretett 1 gr. anyag, a
caloriméter 2200 gr. vizet tartalmaz, a teljes készülék
vizértéke 481 gr. A pólusokat 0'025 gr. súlyú aczél-
dróttal kapcsoljuk, a készüléket 25 atm. nyomással tölt­
jük meg oxigénnel és kezdjük figyelni a caloriméter
hőváltozását. A feljegyzések a következők:

I. Gyújtás előtt
Első leolvasás 10'23° C.
1 perez múlva 10'23° C.
2 » » 10'24° C.
3 » » 10-24° C. A bombában találtatott 0’13 gr. salétromsav, a mely­
4 » » 10-25° C. nek égési melege 043 X 0"23 = 0"0299 caloria. A 0'025 gr.
5 » » 10'25° C. súlyú aczéldrót égési melege 0’025.1’6 = 0"0400 caloria,
a mi az égési melegből levonandó. A végeredmény tehát
9.6918—(0"0299 + 0'0400) = 9'6219 caloria, vagyis 1 kgra
A perczenkénti hőváltozás a0 tehát = 9621 "9 caloria.
IQ'25—10-23
Látjuk ebből, hogy mily egyszerű módon és rövid
0-004° C. idő alatt sikerül ilyeténképen a melegfejtőképesség meg­
5 határozása. De azért ezen eljárásnak is meg vannak a
maga hátrányai. A bombával meghatározott melegfejtő­
II. Gyújtás után képesség ugyanis a caloriméter hűtővizének hőmérsék­
5V* perez múlva 10'80° C. letére condensalt égéstermékekre, tehát folyós vízre
6 » » 12-00° C. vonatkozik. Gyakorlatban azonban az égés termékei gőz­
7 » » 13-79° C. állapotban távoznak, és hogy az elgőzölögtetésükre fel­
8 » » 13-84° C. használt meleggel számolhassunk, föltétlenül ismernünk
kellene az égéstermékekben foglalt viz mennyiségét;
* Tekintve, hogy a kén rendes tüzelésnél is kénessavvá ég de másrészt a tüzelésnél fellépő veszteségek megállapí­
el és meleget fejleszt, czélszerűbb 0'73 caloria helyett 0'55 caloriát tására a füstgázok mennyiségét is ismernünk kell, a
számítani, ennyi meleg fejlődik ugyanis, ha a kénessav kénsavvá ég mely viszont csakis a tüzelőanyagban foglalt szén
el a bombában. mennyiségéből állapítható meg; a calorimetrikus mérés
 148 POLYTECHNIKAI SZEMLE
mellett tehát még meg kell határoznunk a tüzelőanyag­
ban eredetileg foglalt és elégése alkalmával keletkező
vizet, valamint széntartalmát. Ezen szükséglettel számolva
módosította Kroeker a Mahler-féle bombát. A Kroeker
bomba fedője ugyanis két csatornával van ellátva (13. ábra),
ezek közül k csatorna az oxigén bevezetésére szolgál,
mig csatorna arra való, hogy elégetés után a rajta
keresztül vezetett száraz szénsavmentes levegőárammal
kiűzzük az égéstermékeket a bombából. E végből égetés
után a bomba k csatornáját (14. ábra) mért kálilugos és
chlorcalciumos csövekkel kapcsoljuk össze, a melyek a
szénsavat, illetőleg a vizet visszatartják, midőn az égés­
termékeket a csap óvatos nyitása után azokon keresztül-
bocsátjuk, majd pedig kx csatornán át száraz szénsav-
mentes levegőt vezetünk az olajfürdőben 105u C-ra
hevített bombán keresztül, az absorbealócsövek suly-
szaporodása megadja a szén égéstermékeiben foglalt
vizet és szénsavat, a miből a tüzelőanyag széntartalmát
számítjuk ki, tehát ismerjük mindazon alkatrészeket,
melyekre további számításainknál szükségünk van. Némi
hibát okoz ugyan, hogy a keletkező kénsav a viz egy
részét visszatartja, de ez a hiba csekélységénél fogva
elhanyagolható, másik hiba forrás, hogy maga a
comprimált oxigén is tartalmaz vizet, de az ebből eredő
hiba is kiküszöbölhető, ha néhány vak kísérlettel meg­
határozzuk a használt oxigén víztartalmát. Az ábrán
feltüntetett készülék csak a viz meghatározására való
egy absorbealó csővel van felszerelve, a bombát meg­
töltése alkalmával vízbe állítjuk, hogy a hiányos tömítést
a felszálló oxigénbuborékok rögtön elárulják. Hempel
szerint azonban a Mahler bombával is meghatározhatók
ezen adatok, ha a bomba fedelén keresztülvezető csa­
tornát kötjük össze a szénsavat és vizei absorbealó
mért csövekkel és a bombát, mikor a túlnyomás a
csap fokozatos megnyitása után megszűnt, 105°-ra
hevítjük és az égéstermékeket az absorbealó edényeken
keresztül kiszivattyúzzuk, ha az evacuálást 2 — 3-szor
megszakítjuk, miközben a bombába száraz, szénsav-
mentes levegő tódulhat, akkor további szivattyúzással
az összes vizet és szénsavat az absorbealó edényekbe
hozhatjuk.
Mahler a bombával végzett meghatározásai alapján
a Dulong formula megváltoztatását javasolta. A Dulong
formulában ugyanis, mint ismételve láttuk, a hidrogén
azon része, a mely oxigénhez kötöttnek vehető, mint
meleget nem fejtő alkatrész figyelmen kivül marad, de
fával és tőzeggel, valamint fiatalabb szenekkel végzett
calorimetrikus kísérletek bebizonyították ezen feltevés
tarthatatlanságát, miért is Mahler az összes hidrogén
melegfejtőképességét veszi számításba, de az oxigénnel
képzett vegyületek képződési melegét, a szénben foglalt
minden kg. oxigénre 3000 caloriával számítva, levonja
belőle. Képlete:
— 8140 c + 34500 H — 3000 (° + -Y)
1 ~~ 100
Ugyancsak calorimetrikus kisérleteiből kifolyólag
Langbein a következő formulát javasolja, a mely külön­
ben közel jár a Mahler képlethez
__ 8500 C - f 27000 H - f 2500 S — |2625 O — (9 7/-)- W) G00|
1898. május 1
Szerinte az ezen képletből számított melegfejtő­
képesség a calorimetrikus utón határozattal akár fára,
akár barna- vagy kőszénre vonatkoztatva közel meg­
egyezik. Ezen képletek elbírálására egyelőre még nem
rendelkez ünk kellő számú adattal.*
(Folytatása következik.)
V eg y es h írek , lapszem le.
T schikoleff W . N. 'f Jablochkoff-nak sok éven át munkatársa,
az első differencziális és az első motoros ívlámpa feltalálója,
meghalt. A projektorok konstrukezióján is sok lényeges javítást
tett és az első orosznyelvű elektrotechnikai folyóiratnak, az Elek-
Iritschestwo-nak volt megalapítója. ÍE1. ápr. 8.)
Ajándék a göttingeni egyetem nek. Krupp a göttingeni egyetem
fizikai és elektrochemiai intézetének 20,000 márkát ajándékozott. Az
intézet vezetője Nernst tanár, a legújabb izzólámpa feltalálója.
Gyorsanjáró, önolajozó gőzgép. Morcom Alfred az »Institution
of Mechanical Engineers« előtt előadást tartott az általa szerkesztett
gőzgépekről, melyeket a G. E. Bellis & Co. birminghami gyár készít.
Ezek a gőzgépek nagyságuk szerint egy- vagy kéthengeres álló gépek
egyetlen excentertől hajtott dugattyualakú tolókával. Az olajozás
nyomás alatt történik, minek következtében a gép hatásfoka jóval
nagyobb a más rendszerű, hasonló nagyságú gépekénél; a gép alakja
természetesen zárt. Az olajat egy kis szivattyú préseli a csapágyakba.
A szabályozást fojtószeleppel végzik, mert az előadó Willans és
Robinsonnal azon a nézeten van, hogy a szabályozásnak ez a módja,
főkép kisebb terheléseknél, gazdaságosabb, mint az expanzió
szabályozása. Az előadó összehasonlító kísérletekre hivatkozik, a
melyek mutatják, hogy az expanzió szabályozása az indikált lóerő­
számra nézve valamivel kedvezőbb ugyan, de az effektiv hatásfokra
nézve a fojtó szabályozás előnyösebb, már pedig gyakorlati szem­
pontból az effektiv hatásfok a fontosabb. Egy 250 lóerős, önolajozó,
kondenzácziós gőzgép egyirányú áramú dynamógéppel kapcsolva
370—380 perczenkénti fordulatszámnál, fojtó szabályozással 2 1 —
9 7°/o-kal nagyobb összhatásfokot adott, mint expanziós szabályozással;
minél kisebb volt a terhelés, annál előnyösebb volt a fojtó szabályozás.
Az előadó Kennedy tanár összehasonlító kísérleteinek ered­
ményeit is közli, a melyek szerint pl. egy 200 lóerős önolajozó
kondenzácziós gőzgép elektromos géppel kapcsolva 4— 12°/o-kal jobb
összhatásfokot adott, mint egy hasonló nagyságú Willans-gép.
(El. ápr. 1.)
Uj m ágnességi elmélet. Fleming tanár a »Royal Institution«
előtt tartott előadásában úgy magyarázza meg a vasnak, nikkelnek
és más elemeknek mágneses tulajdonságait, hogy felteszi, hogy ezen
elemeknek mindegyik molekulája kétféle elektromos töltéssel bir és
egy tengely körül forog olyképpen, hogy az egyik töltés a tengelybe
esik, A másik töltés, a mely forog, egyértékű egy konvektió-árammal,
a melynek mágneses hatása ugyanaz, mint egy a forgási tengely körül
keringő áramé. Ezen elmélet nem ellenkezik a hő kinetikai elméleté­
vel, a mely szerint minden anyag molekuláinak forgó energiájuk van,
mely az összes kinetikai energiával bizonyos határozott viszonyban
van és egyezik az elektrolízis és az ionikus disszocziáczió modern
elméletével, a mely az ionoknak elektromos töltéseket tulajdonit és
a mely szerint az egy molekulát képező atomok különbözőképpen
vannak elektrizálva. (El. ápr. 8.)
* Már ezen szempontból is kiváló értékesek ama meghatá­
rozások, a melyeket Kalecsinszky Sándor a földtani intézet vegyésze
végez jelenleg a kir. magy. Term.-tudományi Társulat megbízásából
a melyeknek tárgya a magyarországi tőzegek és barnaszenek calori­
metrikus és analitikai vizsgálata.
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
Folytonosan integráló gőzgép-indikátor. Little W. G. és
C. W. G. egy uj indikátort szerkesztettek, a mely nem rajzol
diagrammokat, hanem a kifejtett lóerőórák számát egy forgó mutatóval
adja meg. Az indikátort úgy használják, mint a közönséges indikátort,
mert szerkezete csak annyiban tér el az utóbbiétól, hogy a czeruza
helyett egy korong gördül az oszczilláló hengeren, a mely korong
planiméter módjára integrálja az indikált lóerőórákat. (El. ápr. 8.)
Nők az elektrotechnikában. Az Egyesült-Államokban már
van néhány nő, a ki az elektrotechnikában iskolai kiképzést nyert;
egyikük a Westinghouse-társulat pittsburgi gyárában dolgozik mint
mérnök. Egy másik nő a déli államokban vállal el elektrotechnikai
munkálatokat és az átlagos himnemű mérnökökkel jól tud versenyezni.
Ohioban egy hölgy felügyelője egy elektromos vasútnak, ámbár még
csak húsz éves. New-York államában egy nő elektromos installáczió
munkálatokat vállal el, New-Jerseyben pedig egy exezentrikus hölgy
egy közúti elektromos kocsit vezet. (El. ápr. 15.)
A hajó m ozgását akadályozó ellenállások törvényére vonat­
kozólag a »Deutsche Bauzeitung« 1897. évfolyamában megjelent
hosszabb közleményéhez pótlólag egynéhány kísérletről olvasunk,
melyeket de Maas eszközölt, különösen arra vonatkozólag, hogy a
hajótest hosszának az ellenállás nagyságára minő befolyássá van.
Három egyenlő typusú hajó szolgált kísérleti tárgyul, melyek egyenlő
szélesség mellett különböző hosszal rendelkeztek, úgy, hogy l -6 m.
mély járat mellett a viz alatti hossz
az Almá-nál ...................................... 37'09 m.
a René-nél ...................................... 30’03 »
az Adrien-nél ... _......................... .. 2055 » volt.
Ezeknek megfelelőleg a kísérleteknél különböző sebességeknek
megfelelő ellenállások a következő tabellában vannak összeállítva :
E lle n á llá s
H aj ó
0'5 m. 1 m. 1'5 m. 2 m. 2'5 m.
Alma 54 162 355 664 1119 kg.
René 51 160 355 665 1120 » szivattyúzta 10,000 voltját a távvezetékbe, midőn az áramkörök egyike
Adrien 51 160 355 665 1120 »
Látjuk, hogy az ellenállás — a mint a kísérlet mutatja — csak
a sebességnek és nem egyszersmint a hossznak is függvénye. Du Dual
avval magyarázza ezen meglepő tényt, hogy az ellenállást az élőiről ható
pozitív és a hátulról ható negativ nyomások különbségeként fogva
fel, a pozitív nyomást csak a vízbe merült keresztmetszettől teszi
függővé a hossztól függetlenül, a negatív (a súrlódással ellenkező
irányban működő) nyomást pedig a hosszúsággal arányosnak veszi.
Mivel a kísérletekből látszik, hogy egyenlő szélességű és egyenlő
mély járatú hajók 38 és 20 m. hoszszal — a mi 150 tonna és
70 tonna hordképességnek felel meg — egyenlő ellenállást adnak,
ennélfogva mindazon egyenletek, melyek az ellenállást a deplacement
vagy a tonnateherből határozzák meg, igen kétes alapon nyugszanak.
(Deut. Bauz. 1898. ápril 13.)
Fémek hajlékonysága alacsony hőfokoknál. Rudeloff berlini
tanár megvizsgálta, hogy erősen lehűtött fémek, különösen kovácsolt
vas, Siemens-Martin aczél, Thomas aczél, rugó és öntött aczél
hajlékonysága miképen alakul és azt tapasztalta, hogy — 20°-ra való
lehűtés csak kevés hatással volt az előbb említett anyagok legtöbbjére,
a mennyiben úgy, mint rendes hőfoknál, egészen összehajlithatók
valának, sőt egyes esetekben még jobb hajlékonyságot mutattak.
Kivételt képezett a rugó aczél és a kovácsolt vas, mely előbbinek
hajlékonysági szöge 91°-ról 84°-ra, az utóbbié pedig 150°-ról 139°-ra
sülyedt. A próbadarabok, melyeknek élei le valának tompítva, nem
mutattak a struktúrában olyan változásokat, melyeket a lehűtésekre
149
lehetne vissza vezetni. Erősebb — S0°-ra való lehűtéseknek csak a lágy
vasnál és hengerelt aczélra nem volt nagyobb befolyásuk, a többinek,
különösen a rugó és öntött aczélnak hajlékonysága kisebbedéit.
(Dingier, Polyt. Journ.)
Automobil járművek nem zetközi k iállítása Párisban. Folyó
év junius havának 13-tól egészen julius hó 3-ig Párisban a Tuilleriak
kertjében nemzetközi kiállítást rendez automobil járművek számára
a franczia automobil klub.
A kiállítás következő osztályokból fog állani:
1. Automobil kocsik és motoros kerékpárok. 2. Automobil
járművekre való motorok. 3. Automobil járművekre való kerék
koszorúk. 4. Automobil kocsi-vázak. 5. Egyes alkotó részek, fel-
szerelési tárgyak. 6. Automobilok gyártására szolgáló anyagok és szer­
számok. 7. Újságok, fotográfiák és rajzok.
Az első csoportba csak olyan automobil járművek vétetnek
fel, melyek életképességüket egy külön e czélra alakúit bizottság
felügyelete alatt megtett próbauton, Páris és Versailles között, be­
bizonyítják, mely útvonalon több erősebb emelkedés lévén feltehető,
hogy a próbát kiállott járművek tényleg gyakorlatilag is be fognak
válni. Jelentkezések május hó 10-ig a kiállítás felügyelőségénél (4 place
de l’Opera) eszközölhetők. (Genie Civil 98. 3.)
A z első aczetilen szakkiállítás juryje múlt hó végén Ítélt a
kiállított tárgyak fölött. Érdekesnek tartjuk itt felemlíteni, hogy az
öt aranyérem közül az egyiket épen egy magyar kiállító az »Aczetilengáz-
részvénytársaság« nyerte el »Archimedes II.« jelzésű központos gáz-
fejlesztőjével. A kiállítás alkalmából már egy aczetilen motor is ki
lett tüntetve, szintén arany éremmel, még pedig az, a melyet Hille M.
drezdai gázmótorgyár állított ki.
(Z. f. Calc. carb. Fabrikation u. Acet. Bel. I. 28.)
Az amerikai sas. Néhány sas nemrég oly alaposan égette meg
magát egy kaliforniai távvezetéken, hogy nem maradt meg belőlük
egyéb, mint egy koponya, négy láb és néhány czombrész. A madarak
testének és tollazatának nyoma se maradt. A «Journal of Electricity»
a szomorú esetnek következő borzalmas leírását adja: A «San Joaquin
Electric Company» Fresno-i telepe egy szép napon nyugodtan
hirtelen «holt» rövidzárlatot mutatott, a melyet hirtelen a három fázis
két ágának megszakadása és erős földzárlat követett. Az áramszol­
gáltatás Fresnoban természetesen megszakadt és a rövidzárlat oly
erős volt, hogy nem bírták azt kiégetni. Pár perez után a második,
sértetlenül maradt vonalon át ismét fölvették az áramszolgáltatást és
embereket küldtek ki a hiba felkeresésére és kijavítására. Az emberek
kb. 9 km.-re a teleptől megtalálták a szakadást és a sasok marad­
ványait. A talaj a két vezetékoszlop között tiszta gránit, a mely ott,
a hol a leesett drót érte, üveggé olvadt, sőt egy darab kovarcz is
megolvadt. Valószínű, hogy a vonal két felső drótjára két sas tele­
pedett le, a melyek érintkezésbe jöttek egymással, miáltal rövidzárlat
keletkezett, a mely nemcsak a sasokat égette hamuvá, hanem a dróto­
kat is átégette. * (El. Rév. márcz. 11.)
Százezer voltos kísérleti telep. A niagarai «Cataract Con­
struction Company» mérnökei korán szükségét érezték annak, hogy
az általuk használt mindenféle fajtájú szigetelő anyagokat alaposan
megvizsgálják és e czélból egy 40,000 volt maximális feszültséget adó
transzformátort szereztek be. Ez a transzformátor azonban csak kevés
energiát adott ki és azért újabban egy erősebb próbaberendezést
csináltattak a Westinghouse-társulatnál, a melylyel 1200 volttól 100,000
voltig kísérletezhettek.
* Tekintve, hogy a sasokból oly kevés rész maradt meg,
talán jogosan kételkedhetünk a nem zoológus elektrikusok meghatáro­
zásában és kérdezhetjük, nem-e sasnak vélték azt, a mi tulajdon­
képen kacsa volt. Szerk.
 150 POLYTECHNIKAI SZEMLE
A 30 kilowattos transzformátor szekundaer gombolyitása négy
25,000 voltos részből áll, a melyek tetszés szerint kapcsolhatók pár­
huzamosan vagy sorosan. A primaer gombolyitás 2200 voltot kap
maximumban, azonban egy elegendő gombbal ellátott szabályzóval a
menetenkénti feszültség egy százalékos ugrásokban felére redukál­
ható, úgy, hogy a legkisebb szekundaer feszültség 12,000 volt. Egy
másik transzformátor berendezése egészen hasonló az előbbiéhez,
azzal a különbbséggel, hogy a feszültség csak Vio-ed akkora. A két
transzformátornak csak egy közös szabályzó készüléke van, a mely
az egyikről a másikra átiktatható. Az áramerősséget és a feszültséget
a magas feszültség oldalán mérik. Az alacsony feszültségű áramkörben
vannak a biztosítók, a melyeknek olvadó drótja alumíniumból van,
valamint a kénesős kikapcsolok. A primaer készülékek egy szállítható
márványtáblán vannak, mig a szekundaer kapcsolók az olajjal meg­
töltött transzformátor-szekrény belsejében vannak.
Az egész berendezést a gyárban erős próbának vetették alá.
így pl. a 100,000 voltos transzformátort hosszabb ideig 150,000
volttal járatták és a primaer gombolyitást úgy a szekrény, mint a
szekundaer gombolyitás ellenében 125,000 volttal próbálták ki.
A mérőkészülékek közül az ampéreméternek külön beállítható
transzformátora van, a melylyel a készülék normális leolvasási határa
VlB, 1/4, 1, 4 és 16-szorosára változtatható. A wattméterek shunt-
gombolyitásával 1.500,000 ohmnyi ujezüst ellenállást kapcsolnak
sorosan, a melyet induktiómentesen csavartak üveglemezekre. Az ellen­
állás jól ventilált szekrényben áll, mert áramfogyasztása 100,000
voltnál nem kevesebb, mint 5 kilowatt.
Mielőtt a készüléket a gyárból elküldték volna, a 100,000
voltos transzformátort egy másik ugyanolyan feszültségű transzfor­
mátorral kapcsolták sorosan abból a czélból, hogy a különböző
feszültségeknek megfelelő szikrahosszakat megállapítsák és pedig úgy
levegőben, mint olajban, továbbá különféle frequencziáknál és külön­
féle áramgörbékkel. (El. W. márcz. 5.)
R ozsda eltávolítása elektromos utón. H ering az »El. World«
szerint azt találta, hogy egy rozsdás vastárgy czinkdarabbal össze­
kötve és kénsavval megsavanyitott vízbe téve, pár nap alatt tiszta
lesz. Ha a tárgy nagyon rozsdás, úgy ajánlatos néha-néha pár csepp
kénsavat hozzá tenni. Fontos, hogy a vas a czinkkel jó elektromos
összeköttetésben legyen; a legczélszerűbb eljárás az, hogy az ember
a rozsdás tárgyat vasdróttal erősen körülcsavarja és a vasdrótot
a czinkkel összeköti ; nagyon alkalmas erre egy használt battéria-
czink, mert azon rendesen szorító van. Az eljárás nagyon olcsó és
az az előnye is van, hogy a vasat nem támadja meg, a mig az a
czinkkel jól érintkezik. A vastárgyak a fürdőből szürkén vagy feketén
kerülnek ki és jól megmosandók és beolajozandók.
(El. Rév. márcz. 11.)
Elektrom os gyári klubház Badenben. A Brown, Boveri és
tsa ezég megvette Badenben a Schwert-féle kávéházat és azt alkal­
mazottjai klubjának használat czéljából ingyen engedte át. Az olvasó­
teremben 40 különböző napi, heti és havi lap áll a klubtagok rendel­
kezésére. A klubban természetesen vendéglő is van A kik Badenben
voltak, ismerik ezt a festői, régi épületet. (El. Rcv. márcz. 11.)
A telegraf csodái. Hogy mire képes ma már az elektromos
telegraf, annak egy csodás példáját olvastuk a «Standard» márczius
24-iki számában, a mely a következőt közli:
Harding. John Reginald Harding, M. J. C. E., felesége
Chefoo-ban (China) márczius 19-én fiút szült. (Telegraf utján.)
L iverpool városa és annak elektrotechnikusa. Bromley
Holmes Arthur városi mérnök eddig csak a város világítási ügyeit
vezette és a mellett magángyakorlatot folytatott. A városi tanács
most a vasúti bizottság javaslatára elhatározta, hogy Holmes urat
városi főelektrikusnak nevezi ki, az elektromos vasúti szolgálatot is
reá bízza és magángyakorlati jövedelmének megváltása gyanánt neki
évi 7200 frtot fizet. • (El. Rév. márcz. 11.)
1898. május 1.
Kerékpárok m unkafogyasztása. Carpenter tanár konstatálta,
hogy egy kerékpáros, jó vízszintes utón 8 km. sebességgel haladva,
kb. 19 wattnyi munkát fejt ki, vagyis kb. egy harmadát annak, a mit
egy 16-gy. izzólámpa fogyaszt. 16 km.-nyi sebességnél a munka­
kifejtés 30 w a tt; rövid ideig egy jó kerékpáros kb. 250 wattot képes
kifejteni, vagyis annyit, a mennyi 5 drb 16-gy. izzólámpa táplálására
szükséges. (El. W. márcz. 19.)
Angol mérnöki fizetések és a közvélem ény. Figyelemmel
szoktuk követni az angol és az amerikai szaklapok azon híreit, a
melyek a közintézményeknél alkalmazott mérnökök fizetésére vonat­
koznak és csodáljuk a testületi szellem azon erős megnyilatkozásait,
s melyek egyes esetekben napvilágot látnak. így pl. nemrég Tunbridge
Wells városa Angliában pályázatot hirdetett egy segédmérnöki
állásra 600, mondd hatszáz forint évi fizetéssel. Alig vált ismeretessé
ez a pályázat, az angol műszaki lapok majdnem kivétel nélkül, de
még az egészen távol álló amerikai lapok egy része is, hevesen meg­
támadta az említett város hatóságát annak rövidlátósága és szűk-
kebliisége miatt, sőt több lap felszólította az ifjabb kartársakat, hogy
erre az állásra ne pályázzanak. A külföldi lapoknak ez az erélyes
föllépése a mérnöki kar érdekei mellett szolgáljon például a hazai
műszaki lapoknak is ! A magyar mérnököknek sokat emlegetett
»társadalmi helyzete« nem fog megjavulni addig, a mig a mérnöki
fizetések nem fogják azt a minimumot elérni, a mely nélkül társadalmi
helyzetről beszélni sem lehet.
Az autom obil kormányzása. Ennek a problémának Maithey
szerint nagyobbak a nehézségei, mint az ember gondolná. Egy egyszerű
kísérlettel meg lehet arról győződni, hogy éppenséggel nem könnyű
dolog, egy négykerekű járóművet közönséges utón az egyenes irány­
ban megtartani; ha az ember egy négykerekű talyigát jól megterhel
és azt kb. 5 km.-nyi sebességgel nem nagyon sík talajon húzza, úgy
azt tapasztalja, hogy a talyiga távolról sem fog egyenesen futni,
hanem hogy kígyózó mozgást fog végezni és a kocsirúd az ember
karját jó erősen ide-oda fogja rángatni.
Az automobil szerkesztője sem fog egykönnyen olyan kormány-
szerkezetet találni, a mely göröngyös talajon megfelel. Az eddig
ismert konstrukeziók mindegyikének van valami hibája és pedig
főképpen azért, mert a két első kerék a fordulásnál nem írhat le
olyan köröket, a melyeknek középpontjuk közös volna ; ennek követ­
kezménye az, hogy az egész kocsi majd kisebb, majd nagyobb gör­
bében fordul, a szerint a mint az egyik vagy a másik kerék csúsz-
hatik jobban. A szerző szerint csakis olyan szerkezet engedhet biztos
kormányzást, a melynél a két előkeréknek közös gördülési közép­
pontja a két hátsó kerék közös tengelyéből vagy amaz meghosszabbí­
tásából soha ki nem jön és nézete szerint a szerkesztőknek egy
olyan mechanizmust kell alkotniok, a mely ennek a feltételnek a
lehető legjobban megfelel. (Ind. márcz. 18.)
D avies Henry T. az »Industries« szerkesztőjéhez intézett
levelében ismerteti az ő szabadalmazott kormányzó szerkezetét, a
melynek kinematikai lánczolata pontosan teljesiti a Matthey által fel­
állított követelményeket. Minthogy ábra nélkül nehéz a meglehetősen
komplikált szerkezetet megérteni, az eredeti közleményre utaljuk
t. olvasóinkat. (Ind. ápr. 1.)
Kinetic-mótor. Daczára annak, hogy az elektromos motor­
kocsik nagy fejlődése újabb más erőforrást felhasználó motorkocsik
szerkesztését háttérbe szorította, találkozunk uj mótorkocsitypusokkal,
melyek ugyan ismeretes elvek szerint épültek, de ügyes megoldást
mutatnak. Oly esetekben, a mikor az elektromos vontatás nem
alkalmazható, a meglevő vágány felhasználásával ilyen motorkocsik­
kal czélszerűen lehet az üzemet fentartani.
Újabban feltűnést keltett az Egyesült-Államokban a Kinetic-
mótorral felszerelt kocsi, mely a Serpollet kocsi hátrányait is
kiküszöböli. A motort A. M. Dodge szerkesztette a Lamm-Francq
elv szerint.
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE
A kocsi alváza alatt két gőzgép van, melyek az egyik ten­
gelyre működnek és 50 lóerőt fejthetnek ki. A kocsi két tengelye
kapcsolt. Az alváz alatt van az 1040 liter ürtartalmu kazán is, melyet
a végállomásokon töltenek meg 14 atm.-nak megfelelő meleg vízzel.
A kazán 5 cm. vastag magnesium burkolattal van ellátva a meleg-
vesztesség kisebbítésére. A melegvesztesség kiegyenlítésére és a kazánból
eltávozó gőz szárítására kis tűzhely van az alváz alatt, melyre a
végállomáson, a kazán megtöltése után, izzó antracitparazsat raknak
(1'13 kg. pro kocsikm.). Ez a szén elegendő az egész útra. A gázok
a kazán tűzcsövein keresztül “mennek és a kéményen át távoznak.
Füstképződés nincsen. A gőz egy dómból vizelválasztón keresztül,
egy csővezetékben a füstkamrában átvezetve, a reductio szelephez
jut. A gép hengerátm. 230 mm., a löket 250 mm., kerékátm. 760 mm.
A menet szabályozására mindkét koesivezetőálláson két regulátorkerék
van. Az egyikkel a gőzt nyitjuk és zárjuk, a másikkal a reductio-
szelep állításával a gőznyomást változtatjuk. Ezenkívül van egy-egy
emeltyű a menetirány megváltoztatására A kipuffogó gőzt egy csöves
légcondensatorba vezetjük, mely a kocsi tetején van elhelyezve.
A kocsi mozgása kényszeríti a levegőt arra, hogy a 148 m2 felületű
5 cm. hullámos csöveken áthaladjon. A belső csöveket a 7V-2 cm.
átm. külső csövek veszik körül. A gőz a csövek közötti térbe jut és
condensálódik. A condensált vizet az alváz alatt levő edénybe
vezetjük. A condensátorral csak a gőz kipuffogását akarják elkerülni,
vacuumot nem állít elő. Télen a gőz egy részét a kocsiszekrényben
elhelyezett csöveken keresztül vezetik. A motorkocsival eddig a
West Chicago Street Railway, a Babylon Street Railroad és a
New-York—New-Yersey Railway kísérleteztek jó eredménynyel. Egy
kazántöltéssel 32'1 km. utat 19’3—48-2 km. sebességgel tettek meg.
A kocsi súlya 10,444 kg.
(Mittheilungen d. V. für die Ford. des L. und Strassen-
bahnwesens 1898. márcz.)
Kohógázoknak közvetlen erőforrások gyanánt való fel-
használásáról tartott felolvasást f. év február hó 27-én Lurmann
F. W. osnabrücki mérnök a »Verein deutscher Eisenhüttenleule«
ülésén.
Foglalkozik a kohógázok ezen értékesítési módjának előnyeivel
és hátrányaival. Megczáfolja ama állítást, hogy a kohógázok gáz­
gépek hajtására való felhasználásánál 17'5 fr. haszon maradna a
termelt nyersvas minden tonnája után, mert a kohógázok csak
mintegy 24—34°/o égő gázokat tartalmaznak és azoknak gőzgépekben
való felhasználása éppen a gázok változó összetétele miatt, továbbá
még azért is ütközik nehézségekbe, mert a kohógázok porral, fém­
gőzökkel és vízgőzzel vannak telítve.
A kohógázok gázgépekben kifejtett hatására természetesen a
bennük foglalt égő anyagok mennyisége, tehát azon melegmennyiség
mérvadó, melyet a gáz elégése fejleszt. Az elégésnél elméletileg
fejlődő melegmennyiség a különböző német kohóknál a gáznak
köbméterére 725 és 950 melegegység között változik, középértékben
tehát 875-re vehető. Ebből a 300°-al távozó égéstermékek 160 meleg­
egységet elvonnak, úgy, hogy körülbelül 700 melegegység marad
munkafejlesztésre. Nagy mennyiségű, éghetlen gázokkal kevert égő
gázok nehezen gyulladnak meg és tökéletlenül, lassan égnek el.
Például 1 rész világitó gáz és 6 rész levegő keveréke 0 04 másod-
percz alatt ég el előzetes kompresszió nélkül, mig 1 rész világitó gáz
és 14 rész levegő keverékének elégésére 0-45 másodpercz szükséges.
Hogy azonban az explosió hatása a gépre hasznos legyen, kell, hogy
az elégésre szükséges idő az egy löketre való időnél kisebb legyen,
a mely utóbbi egy 200 fordulattal járó gépnél 0 1 3 —0'18 másod-
pereznek vehető. A nehéz gyúlékonyság és lassú elégés hátrányait
az által igyekeztek kiküszöbölni, hogy kompresszió alatt is elektro­
mosan gyújtanak. A kompresszió világitó gáznál 4 —5 atm., generátor
gáznál 7—8 atm., mig kohógázoknál 9—10 atm.-t tartanak
elegendőnek.
151
Mindezek daczára azonban a Seraingban felállított 4 lóerős
kísérleti gép 218 fordulatnál 2T2 m3 kohógázt fogyasztott óránkint,
tehát 5 3 m3-t lóerőnkint óránkint, a mi köbméterenkint 1000 melegegy­
séggel rendelkező gáznál, egy lóerőre 5300 melegegységnek felel meg.
A szükséges gázmennyiség nagy redukeziója van kilátásba
helyezve, úgy, hogy 4 m3, sőt 3‘5 m3 gáz lesz lóerőnkint óránkint
elegendő. De még 4 m3, 875 melegegységgel égő gáznál is egy
tonna nyersvas után 20 lóerőnek megfelelő gázmennyiséget kapnánk,
a fúvók levegőjének előmelegítésére szükséges gázmennyiség levonása
után, feltéve, hogy egy tonna nyersvas 4500 m3 kohógázt ad, a
melyből a töltésnél 10°/o elvész, a megmaradt résznek pedig fele
része fordittatik az említett levegő előmelegítésére.
A kohógázokat a gázgépben való felhasználása előtt alapos
száraz és nedves tisztítási proczeszszusnak kell alá vetnünk. A por­
részek eltávolításánál felmerülő nehézségek élénken jellemezve
vannak, ha pld. elgondoljuk, hogy egy naponkint 200 t. nyersvasat
adó kohónál 400,000 m3 gázt kell tisztítanunk, a mi másodperczenkint
4'63 m3-nak felel meg. Az ily nagy terjedelmű tisztitó telep, melyhez
még a viz tisztítására és lehűtésére szolgáló berendezéseket is hozzá
kell számítanunk, 800,000 fr. berendezési költséget igényelne.
Egy másik nehézség az, hogy a kohók körül általában csak
nagyobb munkakifejtéssel biró gépek vannak működésben, mig a
gázmotoroknál bizonyos meghatározott lóerőn (100 lóerő) nem szoktak
feljebb menni (bár vannak 300 lóerejűek i s \ Lehet ugyan több
kisebb gépet vagy közvetlenül kapcsolni, vagy villanyos áttételt
felhasználni; de ez ismét hatásfok veszteséggel járna.
A felolvasó végül a világitó gáz és regenerátor gáz gépekre
vonatkozó általánosabb megjegyzések után arra a következtetésre
jut, hogy egyelőre még bevárandók a Hörde-ben, kohógáz tisztítása
és motorikus felhasználása czéljából épített telep üzemeredményei.
(Schweiz Bauz. 1898. ápril 9.)
Egyszerűsítés a hullámtelegráfla jelszed őjéb en . A Branly-
cső (coberer) kopogtatója nem bizonyult teljesen megbízhatónak, a
mennyiben a cobererre mért ütések a jeleket nem választják tisztán
szét vagy azokat megszaggatják. Rupp jelszedőjében a kopogtatót
ez okból mellőzi és a coherer ellenállásváltoztatását egyszerűen az
által hozza létre, hogy azt a jeladás ideje alatt a Morse-készülék
legomolyodó papirosszalagja segélyével forgásban tartja. Felhíváskor
a papirosszalag még nem lévén mozgásban, a csengetyű addig szól,
mig egy átiktatóval a Morse-apparátust működésbe hozza és ugyan­
ekkor a csengetyű áramkörét megszakítja. (Rupp, El. Z. ápril 14.)
V áltakozó áramú gépek parallelkapcsolása. Schüler L. egy
előadásában néhány, az eddigiektől eltérő, parallelkapcsolási eljárásról
tesz emlitést, melyeknek czélja az, hogy ne csak a terhelő rheostat
alkalmazását tegye feleslegessé, mint ez az újabb, kézzel beállítható
regulátor segélyével sikerült, hanem, hogy kettő helyett egy ember
kezére bizhassa az egész manipulácziót. Többek között e czélra
1 :1 áttételi viszonyban tekercselt transzformátort alkalmaz, melynek
egyik tekercsrendszerét a gyűjtő sínekkel, másikát a parallel kap­
csolandó gép sarkaival köti össze. Egy mágneses mellékzárlat úgy
állítható be, hogy a két rendszer kölcsönös induktivitása tetszőleges
határok között változtatható és ez által a transzformátorban létesülő
mágneses fluxnak a synchronismusba hozandó gépre való visszahatása
is szabályozható. Az indukált synchronizáló áramok a gép parallel-
kapcsolását lehetővé teszik. Háromfázisú gépek parallelkapcsolására
egy motor álló tekercseibe a gyűjtő sínekből, mozgó részébe a
parallelkapcsolandó gépből bocsát áramot. Két forgó mező létesül
és a mótor-armatura a két periódusszám különbségének megfelelő
fordulatszámmal forgásba j ö n ; ha megáll, ez annak jele, hogy a
gépek synchronismusban vannak és, ha a fázisok is megegyeznek,
parallelkapcsolhatók. A fáziskülönbséget a mótortengelyen alkalmazott
mutató jelzi egy skálán. Synchronizmusba hozható a gép az által,
hogy az armatúrát fékezzük és evvel a gépben synchronizáló nyo-
 152 POLYTECHNIKAI SZEMLE
matekot hozunk létre; ha az armatúra megállt, a fékezőkarral addig
forgatjuk, mig a fázisközösség is bekövetkezik. Előadó szerint ezen
eljáráshoz oly motor szükséges, melynek teljesítménye a gép egysé­
gének körülbelül 5°/o-a. Egy másik eljárásnak a gőzgép fojtó szele­
pének elektromos utón való szabályozása képezi alapját; ez abban
áll, hogy egy kis tárcsát, mely egyszersmind csavaranyaként mozog­
hat egy csavarorsón, hajt a parallel kapcsolandó gép gőzgépéről,
mig a csavarorsó egy mótortengelynek képezi meghosszabbítását.
Ezen motort a gyüjtősínekről táplálja. A tárcsa forgás közben
eltolódnék az orsón és e közben rudazat segélyével a fojtó szelepet
befolyásolná, az orsó forgása viszont régi helyére igyekszik azt
visszahozni. A szijtárcsát már most oly áttétellel kell forgatnia a
géptengelynek, hogy synchronizmus esetén egy helyben maradjon.
Mig a gépek nem járnak synchron, a tárcsa az orsón eltolódik és
addig nyitja vagy zárja a gőzgép fojtó szelepét, mig a synchronizmus
bekövetkezik. (El. Z. ápril 24.)
Kísérleti járatok mellékzárlatú m otorokkal felszerelt akku­
mulátoros kocsival. Múlt év novemberében ejtették meg a berlin-
charlottenburgi vonalon tisztán akkumulátoros üzemű kocsival a
kísérleteket, melyek Fischingcr leírása szerint több érdekes adatot
szolgáltattak. A kocsi súlya utasok nélkül 17 tonnán felül volt,
azokkal együtt meghaladta a 20-at. A 180 drb 260 amp.-órás
akkumulátor súlya ebből 6-8 t.-át tett ki és ezen felszereléssel a kocsi
körülbelül 156 kocsikilométert futhatott meg egy töltésre, miközben a
tonnakm.-re eső átlagos energiafogyasztás, beleszámítva minden
emelkedést, kanyarulatot, megállást, 18 91 wattórát tett csak ki.
Az átlagos sebesség 15 km., horizontális pályán a maximális sebesség
23 km. volt. Eséseknél nem használták a mechanikai féket, hanem
az akkumulátorok töltésére fordították az energiafelesleget, annál is
inkább, mert a 20 tonnás kocsinak napi tiz órai járatai közben
szükséges fékezés nem csekély fizikai munkát igényelt volna.
A battéria összfeszültsége 320—360 volt, a mi mellékzárlatú
tramwaymótornál, tekintve, hogy jól szigetelt tekercselés elhelyezésére
nehezen lehet helyet szorítani, már veszélyes; ez a körülmény,
valamint az, hogy a sínek által mechanikailag kapcsolt és jól szer­
kesztett mellékzárlatú motorokat nem igen lehet parallel kapcsolni,
már maga utalt arra, hogy a motorokat 160— 180 volt üzemfeszült­
ségre szerkeszszék és a normális menetsebesség alkalmával mindegyik
motort egy-egy battéria-félről közvetlenül tápláljanak. Indításnál a két
félbatteriát parallel működtették a sorosan kapcsolt motorokra, a
teljes sebesség elérésére felbontották a kapcsolatot a battériák között,
melyek azután külön tápláltak egy-egy motort. Az indító első állása
a mellékzárlatot kapcsolja teljes feszültségre, a második a két armatú­
rát ellenállás közbeiktatásával sorosan ugyanazon feszültségre, mint
a minő a két mellékzárlatban kűlön-külön működik. A menetsebességet
az előcsatolt ellenállás kikapcsolásával, majd a mellékzárlatú áram
csökkentésével fokozza. A következő négy indító állásnál mindegyik
motor teljes feszültség alatt jár, a sebességfokozást fő- és mellék­
zárlati ellenállások segélyével csökkenti. Fékezésnél és hátrainditásnál
a motorok ismét soros kapcsolásban járnak. (El. Z. márcz. 24.)
Nagyobb távolságban lévő épületek czentrális fűtését és
elektrom os világítását szolgáltató telep tervét dolgozták ki legutóbb
Dresdában A királyi lakot, az udvari színházat, a Zwingert és egy­
néhány más középületet akarnak egy központból fűteni és világítani.
A szász kormány a terveket véleményezés végett Riedler berlini
tanárnak küldötte el. Riedler szerint az 1000 m. távolságra levő
épületek központi fűtése, a gőzelosztás egy magas gőznyomású
vezetékkel és a telepnek kapcsolata egy elektromos világitó teleppel
nem fog különös nehézségeket okozni. Mivel a legtöbb szóban forgó
épületnek csak nappal van melegre szüksége, könnyen egyesíthető
a fütő és világitó telep. Csak az udvari színházat kell, rendetlen
meleg és fényszükséglete miatt, a többitől külön választani.
A gőzvezetéknek óránként körülbelül 9 millió melegegységet
1898. május 1.
kell 2—5 atm. nyomású gőzzel szállítania. (A telep, az Amerikában
már régebben létesített hasonló telepekhez viszonyítva, aránylag
kicsiny, mert pld. New-Yorkban állítólag már 10 év óta van működés­
ben egy 9000 m. hosszaságú fő- és egy ugyanily hosszú mellék­
vezetékkel biró telep, mely 22 millió melegegységet ad óránkint).
Dresdában 2 főgőzvezetéket terveznek, melyek az összes
melegnek 2/s-át szállítanák. Ezektől különválasztva van az udvari
színház külön csővezetéke. Nagyobb mérvű gőzlecsapodásoknak el­
kerülése czéljából Riedler tanár azt ajánlotta, hogy a gőzt, mielőtt
a vezetékbe terelnék, tulhevités által annyi meleggel lássák el, hogy
csak körülbelül a vezeték fele utján váljék ismét telitetté. Az 1000 m.
hosszú csővezetéket 50—100 méteres részekből kombinálnák, mely
részek egyik vége a tágulás czéljából szabadon mozoghatna.
A csővezetékbe egy több szabályozható nyílással ellátott
20 mm.-es levegővezetéket csinálnának, hogy a javítások alkalmával
a vezetékben dolgozó munkásokat mindenkor kellő mennyiségű levegő­
vel láthassák el.
A befektetési költség volna 1. az elektromos telep 698,000
márka, 2. a fütő telep 953,500 márka. Összesen 1.651,500 márka.
Az évenkénti üzemköltség 1. az elektromos telepre 95,000
márka, a mi 7.406,000 lámpa-égési-órát véve alapul szemben egy
nyilvános világító telep áraival 149,398 márka megtakarítást adna
évenként, 2. a fűtő telep évi üzemköltsége 107,746.25 márka, a mi
a jelenlegi 123,070 márka költséggel szemben 15,323.75 márka meg­
takarítást nyújtana.
Az összes évi megtakarítás tehát 164,721.75 márka volna.
(Centralblatt, d. Bauverw. 98. 112.)
Forgó m ágneses mezők vizsgálatára használja fel Braun
strassburgi tanár, a kathódsugaraknak mágneses hatás alatt való
eltérülésél és a fluoreskáló folt pályájából következtet a mágneses
mező polaritásának változására. Ily alapon végzett kísérleteiben
kimutatja többek közt, hogy ha egy kampóalakú vasdarab egyenes
szárát körültekercseli, és azt váltakozó árammal mágnesezi, a kam­
pótól befoglalt térben forgó mágneses mező keletkezik, melynek
alakja többé-kevésbbé közelíthető a szabályos köralakhoz, a szerint,
a mint a mágneses fluxtól indukált szekundaer áramnak — akár a
vas tömegében, akár külön menetekben — többé-kevésbé szabad utat
engedünk. Braun magyarázata szerint a mágneses forgó mező azon
két pulzáló tér összetételéből keletkezik, melyek egyikét az eredeti
mágnesező áram, másikát az ennek nyomában fellépő, de tőle fázisban
eltolt indukált áram hozza létre. (El. Z. márcz. 31.)
Arany és ezüst olvadási pontja. Az arany és ezüst olvadási
pontjának pontos ismerete különösen azért szükséges, mert a mennyi­
ben még legthermométerrel meghatározhatók, pyrométerek graduálására
használtatnak. Az eddigi, a különböző vizsgálók által eszközölt kísér­
letek eredményei lényegesen eltérők, a mennyiben pld. ezüstre Violle
954°-t, Borús pedig 986°-t állapit meg, aranyra pedig Violle 1035°-t,
Bequerel pedig 1092°-t ad. Újabban Berthelot Dávid által differen-
cziális méréssel eszközölt kísérletek eredményei — melyek közép­
értéket foglalván el az előbb jelzettek között valószinüeknek látszanak —
a következők: az ezüst olvadás pontja 962°, az aranyé pedig 1064°.
(Comptes rendus 1898. 5.)
Automaták forró viz szolgáltatására. Londonban újabban
egy társaság alakult, melynek terve az utczai gázlámpák melegének,
viz forralásra való kihasználása, melyet azután automaták árulnak,
Ha a lámpaoszlop alján lévő automata nyílásába 5 Cts-t bedobunk,
akkor 4V2 liter forró vizet csapolhatunk a reservoirból. A berendezés
t. i. olyan, hogy a láng (rendes 5 gyertyás, 0'7 m3 óránkénti gáz­
szükséglettel) egy kis kazánban 127°-u gőzt fejleszt, mely egy
kigyódzó csövön végig haladva, egy kisebb tartányban lévő vizet
forral és felesleges melegét egy nagyobb tápláló reservoirban rak­
tározza. Ez utóbbi a vízvezetékből táplállatik és előmelegített vizét
a kisebb tartányba ömleszti, ha abból a vizet lecsapolták.
 1898. május 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE 153
Óránként legfeljebb 108 liter forró vizet adhat egy lámpa, rányokat, melyek a háború előkészületei folytán a nemzetgazdaságban
ügy hogy 21/2—3 perczig kell várni minden csapolás után. A pénz feltűnnek. A spanyol járadék 33-ra esett, mely esemény a párisi
bedobására szolgáló nyilás mellett alkalmazott thermométer mutatja tőzsdén általános lanyhulást idézett elő. Az angol banknak számítania
mindenkor a viz hőfokát. kell azon ténynyel, hogy a piacz folytonosan növekvő igényekkel
Kérdés, hogy érdemes lesz-e a lámpákat egész nap égetni, fog a bank aranykészletei elé lépni, és hogy ezt részben ellensúlyoz­
mert nyilvánvaló, hogy nem lehet tisztán éjjeli üzemre szorítkozni. hassa, kamatlábát már is 5°/o-ra emelte; és attól tartanak, hogy még
(Schweiz. Bauz. 98. 114.) magasabbra is fog emelkedni.
V izcsöves gőzkazánok. Vizcsöves gőzkazánoknál előforduló A pénz drágulásával karöltve halad a többi tőzsde pessimis-
gyakori robbanások arra indították a szász belügyminisztert, hogy tikus hangulata és a baisse párt azon van, hogy az árfolyamokat
egy szakbizottság véleményét kérje ki arra nézve, miként lennének ily mennél jobban nyomhassa. Ausztria-Magyarország a világkereskedelem­
robbanások elkerülhetők. től és világérdekektől távolabbra esve, keveset remélhet, de keveset
A bizottság véleménye szerint a robbanások vizcsöves kazá­ is félthet a spanyol-amerikai háborútól. Mivel azonban az impulsus,
noknál leginkább a csövek felrepedése által keletkeznek; melynek mely az árfolyamokra hatást gyakorol, tőzsdéinken régóta a kül­
oka a csövek rossz anyaga és rossz forrasztása, a hibás méret és földről jönn, úgy a külföldi hangulat erősebb mértékben hat vissza
hibás elrendezés, a tökéletlen vizkeringés, erőltetett üzem, rossz tápvíz tőzsdéinkre ; annyival is inkább, mivel az osztrák belpolitikai helyzet
és elhanyagolt tisztítás. nem mutat javulást.
A bizottság véleménye szerint a gyakori robbanások elhárít­ A kiegyezési törvények ugyan be vannak nyújtva mindkét
hatok lennének a következők által: 1. Forrasztott csövek ne alkal­ törvényhozásnak, hanem minden jel arra mutat, hogy az osztrák
maztassanak. 2. A csövek 50-szeres átmérőjüknél, illetve 5 méternél birodalmi tanácsban ezen törvények egyelőre nem lesznek a vita tárgyai.
hosszabbak ne legyenek. 3. A csövek lejtése legalább 12°-ot tegyen Lidércznyomásként nehezedik továbbra is a kiegyezési kérdés
ki. 4. A csöveket a felső kazánnal összekötő kazánrész kereszt- a monarchia kereskedelmére és iparára és a bécsi, valamint a buda­
metszete azon oldalon, hol a viz a csövekhez áramlik, legalább oly pesti tőzsdék nemcsak a külföldi piaczokról jött nyomás, hanem
nagy legyen, mint a csövek összes keresztmetszete; azon oldalon a belpolitikai helyzet bizonytalan megoldása alatt sinylenek. A tőzsde
pedig, hol a viz a csövekből kiáramlik, a keresztmetszet ennél forgalma a legszűkebb korlátok között folyik és az előforduló eladások
nagyobb legyen. 5. Minden cső mindkét végén szemközt alkalmazott többnyire áreséssel járnak. Pénzpiaczunk normális; az osztrák-magyar
és elegendő nagy tisztitó nyíláson át kitisztítható legyen. 6. Csakis banknak egyelőre nincs oka, hogy kamatlábát felemelje, a piacz nem
oly tápvíz használtassák, melynél kazánkő és iszap a kazánban nem lépvén fel irányában nagyobb követelményekkel és az adómentes
képződik. A csövek megvizsgálás végett legalább 3 évenkint kisze- bankjegy tartalék körülbelül 80 millió irtot tesz ki.
dendők. 7. A csövek úgy alkalmazandók, hogy a víztartalom és saját Alábbi összeállítás mutatja, a bennünket leginkább érdeklő
súlyúk folytán át ne hajolhassanak, szabadon kiterjedhessenek és a papírok árváltozásait a lefolyt hónapban:
gőznyomás azokat ki ne tolhassa. Budapesti tőzsde:
1897. évi jöved.
(Mittheilungen aus der Praxis des Dampfkessel- und Dampf- márcz. 22. ápril 22. osztalék °/o-ban
maschinen-Betriebes 1898. 143 oldal.) —g —d.
kohó ........................... 105.— 107.— + 2 .- 5.50 5-23
Az amerikaiak a gőzkazán nagyságát lóerőkben adják
Danubius-Schoenichen - Hart-
meg, nem úgy mint m i: a fűtőfelület nagyságában. Sokan az amerikai mann ___ ... 97.— 97.— 5.—
eljárást pontatlannak tartják, pedig sokkal pontosabb, mint a mi meg­ Ganz és társa, vasöntöde ... 2140.— 2000.— — 140 100.— 4-66
határozásunk, mert ők a lóerőt minden kazánrendszerre egyenlő­ Nicholson gépgyár... .......... 105.— 106.— + I'--- 6.—
Rimamurány-salgótarjáni — 247.25 245.50 — 1.75
képpen úgy értelmezik, hogy ez 100° vízből, négyzet czollonként Schlick-féle vasöntöde......... 208.— 2 0 7 — — 1 .— 13.—
fejlesztett 30 font, 70 font nyomású gőznek felel meg. így tehát mindenki, Weitzer János-féle gépgyár 255.— 250.— — 5.—
a ki kazánt vásárol, tudja, hogy mennyi gőzt termelhet vele — nem Budapesti ált. villamossági 116 — 122 — + 6 . - 4.— 345
úgy mint nálunk —■ és ennélfogva egyenlő erőseknek jelzett kazánok Magyar v illam ossági........ . 137.— 135.— — 2.— 6.50
Kábelgyár ............................ 300.— 310.— -)-io .— 18.—
különböző nagyságú fűtőfelületekkel is bírnak a különböző kazán- 402.75 382.— — 20.75
Budapesti közúti vaspálya ...
rendszerek szerint. (Zeit. d. V. f. Kés.) Villamos városi vasút... ... 276.— 264.50 — 11.50 10.— 362
Az orosz tengerészet műszaki bizottsága 3000 rubel pálya­ Budapest-ujpest-rákospalotai 81.— 81.— ------ .---
Salgótarjáni kőszénbánya... 624.— 596.— — 28.— 32.—
dijat tűzött ki oly festékre, mely 2 évi próba idő alatt hajótestek Concordia-malom................ 290.— 260.— —30.— 20.— 6-89
viz alatt levő falainak bemázolására czélszerűnek bizonyulna. I. Budapesti gőzmalom 695.— 690.— — 5.— 3 0 . - 4-31
Erzsébet-gőzmalom .......... 290 — 268.— — 2 2 . - 12.— 4-14
Luiza-gőzmalom ............. . 170 — 155.— — 15.— 9.— 5'29
Hengermalom ................... . 640.— 608.— — 32.— 32.— 5'—
Ü zleti és szem élyi hírek. Victoriamalom.......... ... — 130.— 120.— — 10.—
Pesti molnárok és sütők ... 242.— 206 — — 36.— 10.— 413
(K b .) Tőzsde, április 23. Woodfort elhagyta Madridot, Bernabé Bécsi tőzsde:
Washingtont. Visszafojtott lélegzettel várja a világ az első ágyúlővést, Alig. österr. Electricitäts-Ges. 316.50 296.— — 20.50 14.— 4-42
mely az Egyesült-Államok és Spanyolország közti háborút megkezdeni Internat. Electricitäts-Ges. 330.— 320.— — 10.—
fogja. Mialatt a Kelet-Ázsiában érdekelt európai nagyhatalmak utat Österr. Waffenfabrik ......... 304.50 304.— ------ .50
és módot találtak, hogy a felmerült érdekkérdéseket megoldják és Alpine Montan-Ges............... 152.80 152.35 ------ .45
Osztr.-magy. légszesz társ. 1790.— 1785.— — 5.—
egymás mellett továbbra is meglehetnek; a cubai érdekek feletti viták
annyira elmérgesedtek, hogy a háború elkerülhetlenné vált. Spanyol- Berlini tőzsde: m árkában
ország védi 300 éves tulajdonát, Észak-Amerika a humanismusra való Alig. Electricitäts-Ges. 280.75 265.50 — 15.25
tekintettel kezdette el a vitát, hogy a további vérontásnak határ Schuckert & Co..................... 269.90 249.25 — 20 65
Accumulatoren-Fabrik .......... 185.50 176 — — 9.50
szabassék; és most megkezdi a háborút, hogy Cuba szigetét — czukor- L. Loewe & Co.................... 458.— 443.50 — 14.50 24.—
spekulánsai számára — meghódítsa. Deutsche Gasglühlichts 620.— 625.— + 5 .-
A tőzsdék nem foglalkoznak azon kérdéssel, hogy ezen vitá­
ban, mely résznek van igaza, de már most eleve érzik azon hát­ A szerkesztésért felelős : W olf Sándor.
 154 POLYTECHNIKAI SZEMLE 1898. május 1.

A m. kir. állam vasutak nyári m enetrendje.
É rvén ye s 1898. m ájus hó l-öl.
A vonatok indulása Budapest ny. p. udvarról.
D é le lő tt: 12 ó. kev. Konstantinápoly, 1 ó. kev. Becs, Páris,
London, 5 ó. 55 p. szv. Palota-Újpest, 6 ó. 10 p. ostev. Becs, Ostende,
6 ó. 15 p. szv. Érsekújvár, 6 ó. 30 p. szv. Esztergom, 6 ó. 40 p.
szv. Czegléd, Szolnok, 6 ó. 50 p. szv. Palota-Újpest, 6 ó. 55 p. vv.
Lajosmizse, 7 ó. 35 p. gyv. Zsolna, Berlin, 8 ó. 05 p. gyv. Becs,
8 ó. 15 p. gyv. Temesvár, Orsóvá, 8 ó. 30 p. szv. Temesvár, 8 ó.
40 p. szv. Nagy-Maros, 9 ó. 05 p. szv.Palota-Újpest, 9 ó. 15p.45 p. szv. M.-Sziget, 0 ó. 10 p. szv. Brassó, Arad. G ó. 15 p. tszsz.
szv. Becs.
D é lu tá n : 12 ó. 05 p. szv. Czegléd, Szolnok, 12 ó. 15 p.
szv. Palota-Újpest, 12 ó. 25 p. szv. Nagy-Maros, 12 ó. 40 p. szv.
Nagy-Maros, 1 ó. 05 p. szv. Palota-Újpest, 1 ó. 21 p. szv. Pilis-
Csaba, 1 ó. 45 p. gyv. Bécs, Páris, 2 ó. 15 p. ligyv. Párkány-Nána,
2 ó. 20 p. szv. Palota-Újpest, 2 ó. 30 p. gyv. Bukarest, 2 ó. 35 p.
szv. Esztergom, 2 ó. 45 p. szv. Lajosmizse, 2 ó. 55 p. szv. Érsek­
újvár, 3 ó. 05 p. szv. Czegléd, Szolnok, 4 ó. 05 p. szv. Palota-Új­
pest, 4 ó. 25 p. szv. Szeged, 4 ó. 35 p. szv. Nagy-Maros, 5 ó. 05 p
szv. Palota-Újpest, 5 ó. 45 p. gyv.Bécs,G ó. szv. Vácz, 6 ó. 10 p.
szv. Palota-Újpest, 6 ó. 30 p. szv.Nagy-Maros, Párkány-Nána, 7ó.
szv. Verciorova, 7 ó. 10 p. vv. Esztergom, 7 ó. 20 p. vv. Lajosmizse,
7 ó. 45 p. szv. Párkány-Nána, 7 ó. 55 p. szv. Palota-Újpest, 8 ó.
05 p. szv. Vácz, 9 ó. 05 p. tv. szsz. Érsekújvár, 9 ó. 25 p. szv.
Palota-Újpest, 9 ó. 35 p. szv. Bécs, 10 ó. 15 p. ostev. Konstanti­
nápoly, 10 ó. 35 p. szv. Szeged, Temesvár, 10 ó. 45 p. szv. Zsolna,
Berlin, 11 ó. 20 p. szv. Vácz.
A vonatok érkezése Budapest ny. p. udvarra.
D é le lő tt: 12 ó. 50 p. kev. Konstantinápoly, 4 ó. 40 p. szv.
Palota-Újpest, 5 ó. 30 p. ostev. Konstantinápoly, 5 ó. 40 p. szv.
Palota-Újpest, 6 ó. 20 p. szv. Vácz, 6 ó. 35 p. szv. Palota-Újpest,
6 ó. 45 p. szv. Szolnok, Czegléd, 6 ó. 55 p. szv. Zsolna, Berlin,
7 ó. 05 p. tv. szsz. Érsekújvár, 7 ó. 15 p. szv. Verciorova, 7 ó.
25 p. szv. Esztergom, 7 ó. 35 p. szv. Palota-Újpest, 7 ó. 45 p. szv.
Bécs, 7 ó. 55 p. vv. Lajosmizse, 8 ó. 10 p. szv. Nagy-Maros, 8 ó.
25 p. szv. Czegléd, 8 ó. 50 p. szv. Párkány-Nána, 1Ó ó. 10 p. szv.
Palota-Újpest, 10 ó. 50 p. szv. Érsekújvár, 11 ó. 05 p. szv. Szeged.
D é lu tá n : 12 ó. 55 p. szv. Palota-Újpest, 1 ó. 15 p. szv.
Nagy-Maros, 1 ó. 25 p. gyv. Bukarest, 1 ó. 4Ö p. szv. Palota-Újpest,
1 ó. 50 p. gyv. Bécs, Páris, 3 ó. szv. Palota-Újpest, 3 ó. 10 p. szv.
Lajosmizse, 3 ó. 55 p. szv. Nagy-Maros, 4 ó.- 05 p. szv. Szolnok,
Czegléd, 4 ó. 40 p. szv. Esztergom, 4 ó. 50 p. szv. Palota-Újpest,
5 ó. 30 p. szv. Nagy-Maros, 5 ó. 45 p. szv. Palota-Újpest, 5 ó.
55 p. szv. Bécs, 6 ó. 50 p. szv. Temesvár, 7 ó. szv. Palota-Újpest,
7 ó. 40 p. gyv. Orsóvá, Temesvár, 8 ó. 05 p. szv. Párkány-Nána,
8 ó. 15 p. szv. Pilis-Csaba, 8 ó. 40 p. szv. Palota-Újpest, 8 ó. 50 p.
gyv. Bécs, 9 ó. 20 p. gyv. Zsolna, Berlin, 9 ó. 30 p. vv. Esztergom,
9 ó. 55 p. ostev. Bécs, Ostende, 10 ó. 05 p. szv. Szolnok, Czegléd,
10 ó. 15 p. szv. Palota-Újpest, 10 ó. 30 p. szv. Vácz, 10 ó. 40 p.
szv. Nagy-Maros, 10 ó. 50 p. gyv. Bécs, l l ó. vv. Lajosmizse, 11 ó.
20 p. szv. Érsekújvár, 11 ó. 35 p. szv. Vácz, 11 ó. 50 p. kev.
London, Páris, Bécs.
Brassó, 6 ó. 25 p. szv. Hatvan, 7 ó. 05 p. szv. M.-Sziget, Stanislau,
7 ó. 15 p. szv. Bicske, 7 ó. 35 p. szv. N.-Kanizsa, Triest, 8 ó. szv. Kassa,
Poprád-Felka, 8 ó. 30 p. szv. Zágráb, Fiume, Eszék, 8 ó. 40 p. szv.
Ungvár, Lemberg, 9 ó. 10 p. tszsz. Bicske, 9 ó. 15 p. gyv. Kolozsvár,
Bukarest, 9 ó. 55 p. szv. Fehring, Graz, 10 ó. szv. Arad, Brassó,
10 ó. 20 p. szv. Belgrád, Eszék, Brod, 10 ó. 40 p. gyv. Kassa, Poprád-
Felka, 10 ó. 45 p. szv. Bécs, 11 ó. vv. Ruttka, Miskolcz.
A von atok érkezése Budapest k. p. udvarra.
D é le lő tt : 12 ó. 10 p. kev. London, Páris, Bécs, 12 ó. 30 p.
kev. Konstantinápoly, 5 ó. tszsz. Arad, 5 ó. 20 p. vv. Ruttka, 5 ó.
Bicske, 6 ó. 35 p. szv. Lemberg, Miskolcz, 6 ó. 40 p. szv. Bécs,
Sopron, 6 ó. 55 p. gyv. Poprád-Felka, Kassa, 7 ó. 05 p. szv. Belgrád,
Brod, 7 ó. 10 p. szv. Brassó, Kolozsvár, 7 ó. 30 p. szv. Hatvan,
7 ó. 35 p. szv. Graz, Fehring, 7 ó. 50 p. gyv. Bukarest, Brassó,
7 ó. 55 p. vv. Paks, Adony, Szabolcs. 8 ó. 15 p. szv. Kassa, P.-Felka,
8 ó. 20 p. szv. Fiume Zágráb, Eszék, 8 ó. 40 p. gyv. Fiume, 8 ó.
45 p. szv. Hatvan, 9 ó. 15 p. szv. Szolnok, 9 ó. 25 p. szv. Győr,
10 ó. 15 p. szv. Trieszt, Fiume, 10 ó. 30 p. szv. Szabadka, 10 ó.
35 p. szv. Ruttka, Fülek.
D élu tá n : 12 ó. 25 p. szv. Hatvan, 12 ó. 50 p. gyv. Berlin,
Ruttka, 1 ó. 05 p. gyv. Konstantinápoly, 1 ó. 10 p. gyv. Bukarest,
Arad, 1 ó. 25 p. gyv. Gyékényes, Pécs, 1 ó. 30 p. gyv. Lemberg,
Kassa, 1 ó. 45 p. gyv. London, Páris, Bécs, 1 ó. 50 p. gyv.
Tövis, M.-Sziget, 2 ó. 05 p. gyv. Graz, Fehring, 4 ó. 55 p. szv.
Bicske, 5 ó. 55 p. szv. Gödöllő, G ó. 20 p. szv. Brassó, Kolozsvár,
6 ó. 50 p. vv. Győr, 7 ó. 15 p. gyv. Bécs, Graz, 7 ó. 20 szv. Brassó,
Arad, 7 ó. 35 p. szv. Belgrád, Eszék, 7 ó. 45 p. szv. Berlin, Ruttka,
Szerencs, 8 ó. szv. Fiume, Zágráb, Pécs, 8 ó. 10 p. szv. Stanislau,
M.-Sziget, 8 ó. 35 p. gyv. Róma, Fiume, Zágráb, 8 ó. 40 p. szv.
Munkács, M.-Sziget, 8 ó. 55 p. szv. Fiume, N.-Kanizsa, Bicske,
9 ó. 05 p. szv. Kassa, P.-Felka, 9 ó. 20 p. szv. Bécs, Graz, 9 ó. 25 p.
gyv. Berlin, Ruttka, 9 ó. 40 p. gyv. N.-Szeben, Gyulafehérvár, 9 ó. 45 p.
szv. Trieszt, Fiume, 10 ó. gyv. Munkács, Kassa, 10 ó. 05 p. szv.
Bicske, 10 ó. 30 p. szv. Nagy-Káta, 10 ó. 50 p. szv. Hatvan, 11 ó.
45 p. szv. Siófok, Székesfehérvár.
NEMZETKÖZI
B U D A P E S T VII. K E R E P E S I ÜT . 4 4
iszemDen a népszTrin&xzall

A vonatok indulása Budapest k. p. udvarról.

D é le lő tt : 12 ó. 20 p. kev. Konstantinápoly, 12 ó. 40 p.
kev. Bécs, Páris, London, 6 ó. 25 p. vv. Nagy-Kanizsa, 6 ó. 45 p.
gyv. Gyulafehérvár, N.-Szeben, fi ó. 50 p. szv. Bécs, Grácz, 7 ó.
10 p. gyv. Kassa, Munkács, 7 ó. 15 p. gyv. Zágráb, Fiume, Róma,
7 ó. 30 p. Ruttka, Berlin, 7 ó. 35 p. szv. Hatvan, 7 ó. 35 p. szv.
Belgrád, Brod, N.-Kanizsa, 7 ó. 50 p. szv. Kassa, Poprád-Felka, 8 ó.
Gépészmérnök
szv. Zágráb, Fiume, Pécs, 8 ó. 10 p. szv. Arad, Brassó, 8 ó. 30 p. szv.
Kolozsvár, Brassó, 8 ó. 50 p. gyv. Bécs, Graz, 8 ó. 50 p. szv. délutáni, esetleg egész napi foglalkozást
Munkács, M.-Sziget. 9 ó. szv. Bicske, 9 ó. 15 p. szv. M.-Sziget, Stanislau, nyerhet. Az illetőnek ügyes rajzolónak kell
9 ó. 35 p. szv. Ruttka, Berlin, 11 ó. 25 p. vv. Székesfekérvár.
lennie és a magyar és német nyelvet töké­
D é lu tá n : 12 ó. 10 p. szv. Nagy-Káta, 12 ó. 15 p. szv. Bicske,
12 ó. 35 p. szv. Hatvan, 1 ó. 30 p. szv. Gödöllő, 1 ó. 45 p. gyv. letesen kell bírnia. Olyanok, kik szabadalmi
Fehring, Graz, 1 ó. 55 p. gyv. Arad, Bukarest, 2 ó. 15 p. gyv. Tövis, ügyekben jártasak és francziául vagy angolul
Kőrösmező, 2 ó. 20 p. gyv. Bécs, Páris, 2 ó. 30 p. szv. Bicske,
2 ó. 35 p.gyv. Kassa, Lawoczne,Lemberg, 2 ó .40 p.gyv. Konstantinápoly, tudnak, előnyben részesülnek. Ajánlatok
2 ó. 45 p. szv. Hatvan, 2 ó. 55 p. szv. Szolnok, 3 ó. gyv. Zágráb, »E. K. 65.« alatt a kiadóhivatalba czimzendők.
Fiume, Eszék, 3 ó. 20 p. vv. Adony-Szabolcs, Paks, 3 ó. 45 p. gyv.
Ruttka, Berlin, 4 ó. szv. Szabadka, 4 ó. 30 p. szv. Győr, Székes-
fehérvár, 5 ó. 20 p. szv. Fülek, Ruttka. 5 ó. 45 p. szv. Kolozsvár,
K iad ja : W o lf S á n d o r. F ő v áro si nyomda, v o n a lz ó és könyvkötő r.-t. B udapest, VI., P o d m a n ic z k y -u tc za 39.