Vásárló neve: Bucsay Krisztián

Rendelési szám: 2432913

Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális

kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük
webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
 Fredrik Backman

MI VAGYUNK A MEDVÉK
 
Copyright © Fredrik Backman, 2016
A mű eredeti címe: Björnstad
Published by agreement with Salomonsson Agency
Magyar kiadás © Animus Kiadó, 2017
A jogtulajdonos engedélye nélkül a műből részlet sem közölhető.
Fordította: Bándi Eszter
Szerkesztette: Havadi Krisztina és Kukucska Zsófia
Borítóterv: Sigmond Viktória
A fotóért köszönet Kovács Ágnes Erikának és Váradi Miklósnak
Korrektor: Barsi Nikoletta
ISBN 978 963 324 544 6 (papír)
ISBN 978 963 324 545 3 (epub)
ISBN 978 963 324 546 0 (mobi)
Kiadta az Animus Kiadó 2017-ben
A Central Médiacsoport tagja
Felelős kiadó: dr. Szemere Gabriella
info@animus.hu
www.animus.hu
Az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének tagja
Tipográfia, e-book: Scriptor Kft.
Sag a Backmannak, a nag ymamámnak, aki meg tanított arra, hog y
szeressem a sportot. Milyen csöndes életem lett volna enélkül!
Remélem, hog y a mennybéli bárban van bőven száraz martini, és
mindig a wimbledoni meccseket mutatják a kivetítőn. Hiányzol.
És Neda Shafti-Backmannak, a leg viccesebb, leg okosabb és
leg kötekedőbb leg jobb barátnak. Aki felemel, mikor szükség em van rá,
de a földön tart, amikor azt érdemlem. Asheg hetam.[1]

[1] Szeretlek, perzsa nyelven.

 1

Eg y márciusi késő este eg y tinédzser fog ott eg y dupla csövű sörétes

puskát, kisétált az erdőbe, odanyomta a feg yvert eg y másik ember
homlokához, és meg húzta a ravaszt.

Következzék hát a történet, hog yan jutottunk idáig .

 2

Pang -pang -pang -pang -pang .

Március eleje van Björnstadban[2], és eleddig semmi sem történt. Péntek

van, mindenki vár. Holnap lesz a napja, hog y a Björnstad Hockey
juniorcsapata elődöntőt játszik az ország leg előkelőbb ifjúság i
bajnokság ában. Mennyire fontos eg y ilyen esemény? Annyira nem is
lenne az. Ha valahol máshol lennénk.

Pang . Pang . Pang -pang -pang .

A  város korán ébred, mint mindig . A  kisebb települések kénytelenek

előnyt adni mag uknak, hog y jussanak valamire ebben a világ ban. A g yár
előtt sorakozó személyautókat máris belepte a hó, az emberek félig
nyitott szemmel és félig zárt tudattal állnak néma sorban, hog y az
elektronikus beléptetőkártyák bebizonyíthassák létezésüket a
bélyeg zőórának. Robothang on beszélg etve g épiesen topog ják le a
latyakot a bakancsukról, és várják, hog y kedvenc drog juk, a koffein, a
nikotin vag y a cukor beüssön, és a testüket nag yjából működőképessé
teg ye leg alább az első kávészünetig .
Kint az úton ing ázók haladnak a nag yobb városok felé, eltávolodva az
erdőtől. Kesztyűs kezük a szellőzőt tapog atja a meleg re várva, és olyan
cifra káromkodásokat mormolnak, amilyenek csak akkor jutnak az
ember eszébe, ha részeg , haldoklik, vag y ha túl korán reg g el ül eg y túl
hideg Peug eot-ban.

Ha csendben maradnak, ők is meg hallják a távolból: Pang -pang -pang .

Pang . Pang .
Maya is felébred a szobájában, melynek falát g rafitrajzok és messzi
városokban meg rendezett koncertek jeg yei borítják. Nem pont annyi
jeg y, mint ahány koncertre szíve szerint elment volna, de jóval több,
mint amennyit a szülei valójában meg eng edtek neki. Pizsamában
heverészik az ág yon, és g itározik. Imádja a hang szerét. A súlyát, ahog y
a testének dől, ahog y a fa válaszol, mikor meg kopog tatja az ujja
heg yével, a húrokat, ahog y a bőrébe hasítanak, miközben a teste még
szinte alszik. Az eg yszerű hang okat, a lág y riffeket, ez a
leg varázslatosabb játék. Tizenöt éves, már sokszor szeretett, de a g itár
marad örökre az első szerelme. Seg ített neki elviselni, hog y ebben a
városban kell élnie, és kibírni, hog y eg y erdei hokiklub
sportig azg atójának a lánya.
Utálja a hokit, de meg érti, hog y az apja miért szereti. Neki a sport a
hang szere. Az anyja néha a fülébe suttog ja: „Sose bízz meg olyan
emberben, aki nem szeret valamit a józan ész határain túl.” Az anyja
szeret eg y férfit, aki szeret eg y helyet, amely szeret eg y sportot.
Hokiváros ez, és sok mindent el lehet mondani az ilyen városokról, de
eg y biztos: kiszámíthatóak. Az ember tudja, mire számíthat, ha itt él.
Nap nap után.

Pang .

Björnstad nem fekszik semminek a közelében, még a térképen is

természetellenesen hat a jelenléte. „Mintha eg y részeg óriás
meg próbálta volna belepisilni a nevét a hóba”, mondaná néhány
rosszmájú. „Mintha a természet és az emberek kötélhúzással próbálnák
eldönteni, mennyi leg yen az életterük”, javítanák ki őket a
meg fontoltak. A  város íg y is, úg y is vesztésre áll, rég volt rá példa,
hog y g yőztek. Kevesebb a munka, íg y a népesség is csökken, az erdő
szezononként bekebelez eg y-két elhag yatott házat. Amikor a városnak
még volt dicsekednivalója, az önkormányzat kitett eg y táblát a
bekötőútra eg y akkoriban népszerű szlog ennel: Üdvözöljük Björnstadban! –
A község, amely kicsit többet akar. A szél és a hó néhány év alatt lekoptatta
a kicsit t betűjét és az utolsó két szót. Vajon feltűnne eg yáltalán
bárkinek, ha az eg ész várost hirtelen elnyelné az erdő? Van itt bármi,
ami számít?
Ahhoz, hog y választ kapjunk erre a kérdésre, pár száz métert kell
haladnunk a tó irányába. Amit találunk, nem valami nag y, de azért
még iscsak eg y jég csarnok. Nég y g enerációval ezelőtt építették a g yári
munkások; férfiak, akik heti hat napot dolg oztak, és a hetedikre kellett
valami, aminek előre örülhetnek. Ez aztán öröklődött: ebben a városban
minden felolvasztott szeretet erre a játékra irányul: a jég re és a
palánkra, a piros és kék vonalakra, az ütőkre és a korong ra, valamint a
fekete g umidarabot üldöző fiatal testek akaratára és erejére. A  lelátók
évről évre minden hétvég én meg telnek, bár a klub eredményei a város
g azdaság i teljesítményével eg yenes arányban zuhannak. Talán éppen
ebben reménykedik mindenki – hog y ha a hoki feltámad, minden újra a
helyére zökken.
Ez az oka annak, hog y az ilyen helyek minden reménység üket a
fiatalság ba vetik, hiszen eg yedül ők nem emlékeznek arra, hog y
korábban jobb volt. Micsoda áldás ez! A  juniorcsapatnál ug yanazok
voltak az alapszabályok, mint amelyeket az idősebb g enerációk az
életben követtek: Keményen dolg ozni, állni az ütéseket, nem nyávog ni,
befog ni és meg mutatni a nag yvárosiaknak, honnan jöttünk.
Errefelé nincs sok minden, ami mag ára vonná a fig yelmet. De
mindenki, aki valaha is járt itt, tudja, hog y ez eg y hokiváros.

Pang .

Amat hamarosan betölti a tizenhatot. A  szobája olyan kicsi, hog y eg y

nag yváros előkelőbb neg yedében még a g ardróbszekrény elnevezésre
sem méltatnák. A  falait NHL-játékosok poszterei borítják, két kivétellel:
Az eg yik eg y kép, ami őt ábrázolja körülbelül hétéves korában, túl nag y
kesztyűben, arca előtt a sisakráccsal; ő a leg kisebb a jég en álló fiúk
között. A  másik eg y fehér papír, amire az anyja eg y ima szöveg ét írta.
Amikor Amat meg született, az anyja mellkasán feküdt eg y apró kórház
keskeny ág yán, a földg ömb másik oldalán. Csak ketten voltak. Az eg yik
ápolónő suttog ta a fülébe ezt az imát, azt mondják, Teréz anya írta fel
eg ykor az alvóhelye fölé a falra. Az ápolónő remélte, hog y a mag ányos
asszony erőt és reményt merít belőle. Majdnem tizenhat évvel később a
papír a fia falán lóg . A  mondatok összekeveredtek, de Amat anyja úg y
írta le, ahog y emlékezett rá:
 
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!
Ha jót teszel, megvádolnak,  hogy önzés és hátsó gondolat vezérli
cselekedeteidet, mégis tégy jót!
A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!
 
Amat az ág ya sarkához állítja a korcsolyáját minden este. „Nehéz
szülése lehetett anyádnak, hog y ezzel eg yütt kellett kitolnia a világ ra!”,
vig yorog minden alkalommal a jég csarnok öreg g ondnoka. Felajánlotta
már a fiúnak, hog y elteszi a korcsolyát a tároló eg yik szekrényébe, de a
fiú szereti oda-vissza hurcolni. Szereti, ha a közelében van.
Mindig ő volt a leg alacsonyabb minden csapatban, sosem volt olyan
izmos, mint a többi játékos, sosem lőtt olyan erősen. De ebben a
városban senki sem ér a nyomába. Eg yetlen ellenfél csapatában sem volt
ilyen g yors játékos. Sosem érezte ideg ennek a korcsolyát, épp
ellenkezőleg , mikor cipőt húz, akkor érzi úg y mag át, mint a partra
szálló teng erész. Olyasvalami lehet ez, mint amikor az emberek
meg szemlélnek eg y heg edűt: van, aki összeillesztett fadarabokat lát, és
van, aki a zenét.
A papírra vetett ima utolsó sorai íg y szólnak:
 
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!
Mert legvégül te maradsz és Isten, sosem te és a többiek.
 
A sorok alatt, piros zsírkrétával eg y eltökélt alsós kézírása olvasható:
 
Aszongyák túl kicsi vagy jáccani. Legyél mégis 1 nagy lyátékos!

Pang .
Eg ykor a Björnstad Hockey A csapata a második helyen állt az első
osztályú ország os bajnokság ban. Ez azonban két évtizeddel és három
divízióval ezelőtt történt. Holnap viszont ismét a leg jobbakkal
mérkőzhet meg a város. Mennyire lehet fontos eg y juniorcsapat
meccse? Érdekelhet eg yáltalán eg y várost néhány tinédzser elődöntője
eg y ifjúság i bajnokság ban? Annyira ug ye nem lehet fontos. Leszámítva a
térképnek ezen a kis pontján.
Az útjelző tábláktól pár száz méterre kezdődik a terület, amit
Dombnak hívnak. Néhány luxusház, kilátással a tóra. Az itt lakók
szupermarketek tulajdonosai, g yárig azg atók, esetleg hasonlóan jó
állásuk van valamelyik nag yobb városban. Az ing ázóktól cég es
rendezvényeken sokszor kérdik a kollég ák elkerekedett szemmel:
„Björnstad? Hog y lehet meg lenni ott, az erdőben?” Erre rendszerint
válaszolnak valamit, amiben szerepel a vadászat és a horg ászat meg a
természet közelség e, de közben ők is ug yanezt kérdezik mag uktól: Hog y
lehet? Meddig lehet itt élni? Van még valami, vag y csak az
ing atlanárak, amelyek a hőmérséklettel eg yütt zuhannak?

Aztán felébreszti őket eg y PANG. És akkor elmosolyodnak.

[2] Szó szerint: Medveváros.

 3

Több mint eg y évtized alatt a szomszéd házak lakói már hozzászoktak az

Erdahl család kertjéből érkező pang -pang -pang -pang -pang hang hoz. És
a rövid szünetekhez, amíg Kevin összeszedi a korong okat. Aztán meg int
a pang -pang -pang -pang -pang . Két és fél évesen korcsolyázott először,
háromévesen kapta az első hokiütőjét, nég yévesen lepipálta az
ötéveseket, ötévesen a hétéveseket. Azon a télen, amikor betöltötte a
hetet, az arca úg y meg fag yott, hog y ha közelről nézi valaki, még
mindig láthat rajta néhány apró, fehér foltot. Aznap délután játszotta
élete első ig azi sorozatmeccsét, és az utolsó másodpercekben kihag yott
eg y g ólt üres kapura. A björnstadi minik csapata 12–0-ra nyert, minden
g ólt Kevin lőtt, de vig asztalhatatlan volt. Késő este fedezték fel a szülei,
hog y nincs az ág yában, éjfélkor pedig már a fél város őt kereste az
erdőben. Björnstadban nem jó ötlet bújócskázni, eg y kisg yereket meg
aztán tényleg pillanatok alatt elnyel a sötétség , az apró test hamar
meg fag y a mínusz harminc fokban. Már hajnalodott, amikor rájöttek,
hog y a fiúcska nem az erdőben van, hanem kint a tó jeg én. Mag ával
ráncig ált eg y kaput, öt korong ot, az összes fellelhető zseblámpát, és
órákon át újra meg újra kapura lőtt, még pedig abból a szög ből,
amelyből a meccs utolsó g ólját kihag yta. Hang osan bömbölt, miközben
hazafelé vitték. A  fehér foltok sosem tűntek el. Hétéves volt, és ekkorra
már mindenki tudta róla, hog y erős, mint a medve. Semmi sem
tarthatja vissza.
A  szülei kialakítottak neki eg y saját kis jég pályát a kert vég ében,
ahonnan Kevin minden reg g el ellapátolja a havat, nyaranta pedig eg ész
kis korong temetőt tárnak fel a szomszédok a virág ág yásaikban.
Valószínűleg emberöltőkkel később is kifordítanak majd eg y-eg y
g umidarabot a földből az akkori lakók.
Hallg atták, ahog y a fiú évről évre nő és erősödik – eg yre hang osabban
és fürg ébben koppant a korong . Ma tizenhét éves, és a város nem látott
hozzá mérhető tehetség et azóta, hog y csapatuk még Kevin születése
előtt a leg jobbak között játszott. Meg van hozzá a fizikuma, a keze, a feje,
a szíve. Leg elsősorban pedig a szeme: sokkal több mindent lát a jég en,
mint mások, mintha lassított felvételt nézne. A hokit meg lehet tanulni,
de ezt nem. Azzal születni kell. „Kevin? Vérbeli játékos”, mondog atja
Peter Andersson, a klub sportig azg atója, ő pedig már csak tudja.
A  leg utóbbi hasonlóan tehetség es játékos ő mag a volt, ő pedig eg ész
Kanadáig és az NHL-ig vitte, a világ elsőkkel mérte össze mag át.
Kevin tudja, mit várnak tőle, már akkor meg mondták, amikor
leg először húzott korcsolyát a lábára. Mindent. A  hoki eg ész embert
követel. Íg y hát minden hajnalban, míg az osztálytársai mélyen alszanak
a pihe-puha takaróik alatt, ő kimeg y futni az erdőbe, aztán pedig itt áll,
és pang -pang -pang -pang -pang . Korong g yűjtés. Pang -pang -pang -pang -
pang . Korong g yűjtés. Edzés a juniorcsapattal délutánonként, esténként
pedig az A csapattal, utána edzőterem, majd újabb kör az erdőben,
vég ezetül még eg y óra itt kint, a tetőre felszerelt spéci reflektorok
fényében. Pang -pang -pang -pang -pang . Ez a sport mindössze ennyit
követel tőled. Az eg ész lényedet.

Kevin már több ajánlatot is kapott a nag yobb csapatoktól, helyet

kínáltak neki eg y nag yváros hokig imnáziumában, de következetesen
nemet mondott. Björnstadi fiú, az apja pedig björnstadi férfi. Ez máshol
talán nem jelent semmit, de itt nag yon is sokat.
Mennyire fontos tehát a juniorcsapat elődöntője? Csak annyira, hog y
az ország leg jobb juniorcsapatának városa ismét felkerül a térképre.
Csak annyira fontos, hog y a helyi politikusok akkor talán itt építtetik
meg a hokig imnáziumot, nem pedig Hedben. A leg nag yobb tehetség ek
az ország nak ezen csücskéből mind Björnstadba akarnak majd költözni,
nem pedig a nag yvárosokba. Eg y helyi játékosokkal teli A csapat, amely
ismét bejut majd az elitbe, újfent idecsalog atja a nevesebb szponzorokat,
az önkormányzat új jég csarnokot és szélesebb odavezető utakat építtet,
esetleg azt a konferenciaközpontot meg azt a plázát is tető alá hozzák,
amelyről olyan rég óta beszélnek. Új cég ek alakulnának, ami
munkahelyeket jelent, a helyiek pedig felújításban g ondolkodnának
eladás helyett. Csupán a g azdaság nak lenne fontos. A  büszkeség nek.
Csupán a túléléshez.
Csak annyira fontos, hog y eg y tizenhét éves azóta is itt áll a kertben,
hog y tíz évvel ezelőtt elfag yott az arca, és csak lövi a  korong okat
rendületlenül, eg yiket a másik után, eg y eg ész község et cipelve a hátán.

Mindent jelent. Ennyi.

A  Teknő Björnstad másik felében helyezkedik el, északra az útjelző

tábláktól. A város központjában sorházak és kisebb családi házak állnak,
bár eg yre csökkenő értékben. Itt a Teknőben viszont kizárólag
bérházakat látni, amelyeket olyan messzire építettek a Dombtól,
amennyire csak lehetett. Kezdetben a Teknő csak eg y kézenfekvő
földrajzi elnevezés volt: a terület ug yanis lejjebb fekszik, mint a város
többi része, és a talaj eg y kavicsbánya felé lejt. A Domb pedig valóban a
tó fölötti dombra épült. Ám amikor az emberek g azdaság i helyzetében
is eg yre élesebben meg mutatkozott ez a szintkülönbség , a
szájhag yomány úg y adta tovább ezeket az elnevezéseket, hog y vég ül
már nem pusztán a városrészeket jelölték, hanem a társadalmi
osztályokat is. Még a világ leg eldug ottabb részén is korán meg tanulják
a g yerekek, hog y léteznek társadalmi különbség ek; itt pedig eg yszerű a
lecke: minél messzebb élsz a Teknőtől, annál jobb neked.
Fatima eg y kétszobás lakásban lakik a Teknőnek majdnem a
leg távolabbi csücskében. Kedvesen, de szig orúan kiparancsolja a fiát az
ág yból, az meg összeszedi a korcsolyáját. Eg ymás mellett ülnek az
eg yébként üres buszon, nem szólnak eg y szót sem. Amat kifejlesztette
azt a módszert, amellyel képes anélkül utaztatni a testét, hog y a feje
felébredne. Anyja szeretetteljesen a Múmia becenévvel illeti ilyenkor.
A  jég csarnokban aztán Fatima átöltözik takarítói eg yenruhájába, Amat
pedig elmeg y meg keresni a g ondnokot, de előtte még tesz eg y kitérőt,
és meg kísérel seg íteni kicsit: nekiáll szemetet szedni a lelátón, míg az
anyja le nem szidja, és el nem zavarja. A fiú ag g ódik anyja háta miatt, az
anya ag g ódik, hog y ha más g yerekek eg yütt látják őket, csúfolni fog ják
a fiát. Mióta Amat az eszét tudja, csak ketten voltak az anyjával. Kisebb
korában hó vég én üres visszaváltható üdítősdobozokat g yűjtött be a
lelátóról. Néha még most is meg teszi.
A  fiú minden reg g el seg ít a g ondnoknak, kinyitják az ajtókat,
ellenőrzik a neoncsöveket, korong okat pakolnak, vég ig mennek a jég en a
karbantartó g éppel, előkészítik a csarnokot az új napra. Először a
jég táncosok jönnek, ők húzták a leg rövidebbet időpont tekintetében.
Aztán a hokicsapatok, rang sor szerint: a leg jobbak játszanak a leg jobb
időpontokban, különös tekintettel a junior- és A csapatra. A juniorcsapat
most annyira jó, hog y majdnem elsők a hierarchiában.
Amat még nem jutott be oda, csak tizenöt éves, de talán a következő
szezonban. Ha meg tesz mindent, amit csak lehet. Eg yszer elviszi innen
az anyját, tudja jól, eg y nap majd nem kell többé fejben kiadásokat és
bevételeket számolg atnia. Nag y különbség van azon g yerekek között,
akik olyan családban élnek, ahol bármikor elfog yhat a pénz, és azok
között, ahol nem ez a helyzet. És számít az is, hány évesen jön rá az
ember g yereke, hog y melyik csoportba is tartozik.
Amat tudja, hog y korlátozottak a lehetőség ei, íg y eg yszerű a terve:
először a juniorcsapat, aztán az A csapat, majd a professzionális hoki.
Mikor beérkezik az első bére, elveszi a takarítókocsit az anyjától, és soha
többé nem eng edi a közelébe, pihenőt kínál a fájó ujjaknak, és reg g eli
lustálkodást a merev hátnak. Nem vág yik eg y rakás felesleg es cuccra.
Csak szeretne eg y nap úg y lefeküdni aludni, hog y nem kell
számolg atnia.
A g ondnok vállon vereg eti Amatot, amikor elkészülnek, és átadja neki
a korcsolyáját. A  fiú beköti, kezébe kapja az ütőjét, és kisiklik az üres
pályára. Íg y állapodott meg a g ondnokkal. Ő seg ít neki nehéz dolg okat
emelg etni, meg zabolázni az eng edetlen palánkajtókat, mert a reumás
férfi már nem bír mag a csinálni mindent. És cserébe, ha Amat rendbe
hozza mag a után a jeg et, a jég táncosok érkezéséig eg y eg ész órán át
csak az övé a pálya. Ez a fiú napjának leg esleg jobb hatvan perce.
Amat a fülébe nyomja a fülhallg atót, aztán uccu neki! Teljes
sebesség g el hasít át a jég en, olyan erővel, hog y amikor a palánkhoz ér, a
sisakját beleveri a plexilapba. Ug yanilyen g yorsan vissza. Újra és újra és
újra.
Fatima felpillant a takarítókocsi mög ül, néhány másodpercet
eng edélyez mag ának, hog y meg nézze a fiát. A  g ondnok elkapja a
tekintetét, ő pedig halk köszönömöt formál a szájával. A  férfi biccent,
elrejti mosolyát. Fatima még emlékszik, milyen különös érzés volt,
mikor az edzők első alkalommal számoltak be neki a fia kivételes
tehetség éről. Akkoriban még alig értette a nyelvet, és az, hog y hog yan
tudhat Amat korcsolyázni, mikor pedig még járni is alig tanult meg ,
kész rejtély volt számára. Sok év telt el azóta, és bár a hideg et még
mindig nem szokta meg , de meg szerette a várost azért, ami. Ám azon
még most is csodálkozik, hog y miként történhetett, hog y a fia, akit eg y
olyan ország ban hozott világ ra, amely sosem látott havat, eg y jég en
játszott sportra született.

A  város közepén, az eg yik kisebb családi házban Peter Andersson, a

Björnstad Hockey sportig azg atója éppen kiszáll a zuhany alól, vörös
szemmel, kimerülten. Alig aludt, és a víz sem mosta le zaklatottság át.
Már kétszer hányt. Mira, aki meg y felébreszteni a g yerekeket, ott halad
el a fürdőszoba előtt, és a férfi pontosan tudja, mit fog mondani:
„Atyaég , Peter, elmúltál már neg yven! Micsoda dolog , hog y a
sportig azg ató jobban izg ul eg y juniormeccs előtt, mint mag uk a
játékosok. Talán be kéne kapni eg y nyug tatót, vag y fog ni eg y italt, és
lazítani, nem?”
Az Andersson család már több mint eg y évtizede, amióta visszajött
Kanadából, itt él, de Peternek még mindig nem sikerült meg értetnie a
feleség ével, hog y mit jelent a hoki ennek a városnak. „Komolyan? Nem
g ondolod, hog y ahhoz képest, hog y felnőtt férfiak vag ytok, kissé
felfújjátok ezt az eg észet?”, kérdezg ette Mira az eg ész szezonban.
„A juniorok tizenhét évesek! Jóformán g yerekek!”
Az első pár alkalommal nem mondott semmit. De eg y késő este aztán
előállt az ig azság g al: „Tudom ám, Mira, hog y ez csak eg y játék. Tudom.
De ez eg y város az erdő közepén. Nincs turizmusunk, nincs bányánk, se
iparunk. Itt nincs más, csak sötétség , hideg és munkanélküliség . Ha
ismét fel tudjuk rázni ezt a várost, akárhog yan is, akkor szerencsénk
van. Tudom, hog y te nem innen származol, szívem, ez nem a te városod,
de nézz körül: munkahelyek szűnnek meg , az önkormányzat eg yre több
meg szorítást vezet be. Kemény emberek laknak itt, bennük van a medve,
még is sorra jönnek a csapások. Itt az ideje, hog y vég re nyerjünk
valamiben. Éreznünk kell, ha csak eg yszer is, hog y mi vag yunk a
leg jobbak. Tudom, hog y ez csak eg y játék. Csak hát… nem csak az.
Leg alábbis nem mindig .”
Mira akkor homlokon csókolta, átölelte, rámosolyg ott, és azt suttog ta
a fülébe: „Mekkora idióta vag y!” És hát az is, tudja ő mag áról.

Kimeg y a fürdőszobából, és addig kopog tat tizenöt éves lánya ajtaján,

míg vég ül a g itár válaszol. A  lány a hang szert imádja, nem a sportot.
Vannak napok, amikor búslakodik emiatt, máskor pedig örül az
örömének.

Maya továbbra is az ág yban fekszik, és a kopog ásra meg a szülei kinti

motoszkálására válaszul hang osabban játszik. Az anyja kétdiplomás,
oda-vissza tudja idézni a törvénykönyvet, de ha meg feszülne se tudná
meg mondani, hog y mi az a les vag y a tilos felszabadítás. Az apja viszont
minden lehetség es hokistratég iát pontosan ismer és átlát, de képtelen
olyan tévésorozatot nézni, amelyben több mint három szereplő van,
mert akkor ötpercenként kitör: „Mi történik most? Ki az ott? Mi az,
hog y csönd, miért leg yek csöndben? Most nem hallottam, mit
mondtak… visszatekernéd?”
Maya ilyenkor nevet és forg atja a szemét. Az ember tizenöt éves
korában várja leg jobban, hog y elköltözhessen otthonról. Pont, ahog y az
anyja szokta mondani olyankor, amikor már belefáradt a hideg és sötét
napokba, és meg ivott három-nég y pohár bort: „Ebben a városban nem
lehet élni, Maya. Csak túlélni lehet.”

Eg yikük sem g yanítja, hog y mennyire ig aza van.

 4

A björnstadi fiúkat és férfiakat az öltözőtől az ig azg atói irodáig elkíséri

eg y mondás: „Mag as plafon, vastag falak.” A  kemény szavak éppúg y a
játék részei, mint a kemény lökések, de ami itt történik, az nem hag yja
el a csarnokot. Akár a jég en, akár azon kívül, mert mindenki tudja, hog y
a klub érdeke a leg fontosabb.
Korán reg g el van, a jég csarnok nag yjából üres, leszámítva a
g ondnokot, a takarítónőt és a mag ányos játékost a serdülőcsapatból, aki
fel-alá cikázik a jég en. De az emeleti irodák eg yikéből határozott hang ok
szűrődnek ki a folyosóra, öltönyös férfiak beszélg etésének hang jai. Az
iroda falán eg y közel húszéves csapatfotó lóg , abból az évből való,
amikor a Björnstad Hockey az ország második leg jobbja volt. Néhány
férfi innen a szobából ott volt akkor, néhány nem, de mindannyian úg y
határoztak, itt az idő visszaszerezni a dicsőség et. Ez a város többé nem
tűnik el az alsóbb divíziókban, visszatérnek az elit közé, a
leg nag yobbakat hívják ki.
A  klub elnöke az íróasztalánál ül. Ő a leg izzadtabb férfi az eg ész
városban, eg yfolytában szorong , mint eg y g yerek, aki ellopott valamit;
ma reg g el, ha ez lehetség es, még a meg szokottnál is ideg esebb. Az ing e
csupa morzsa, olyan üg yetlenül rág ja a szendvicsét, hog y aki látja,
elg ondolkodik, nem értette-e teljesen félre, hog yan is kell ezt az evés
nevű dolg ot művelni. De ez mindig íg y van, amikor feszült. Ez az ő
irodája, még is neki van a leg kevesebb hatalma.
Ha kívülről nézi az ember, eg yszerű a hierarchia. A vezetőség kinevez
eg y klubelnököt, őalá tartozik mindenki, aki a napi működést seg íti elő,
valamint kinevez eg y sportig azg atót, aki az A csapat játékosait
toborozza, és edzőket vesz fel. Az edzők felelnek a csapatokért, és senki
sem ártja bele mag át a másik munkájába. De zárt ajtók mög ött ez persze
máshog y néz ki, a klub elnökének mindig van oka izzadni. A  körülötte
álló férfiak vezetőség i tag ok, szponzorok, eg yikük eg y önkormányzati
képviselő, eg yüttesen pedig ők az eg ész körzet leg nag yobb befektetői és
munkaadói. Természetesen mindenki „nem hivatalosan” van itt. Íg y
nevezik azt, mikor a befolyásos, pénzzel rendelkező eg yének merő
véletlenség ből eg y helyen kávéznak eg y olyan kora reg g eli időpontban,
amikor még a helyi újság írók sem kászálódtak ki az ág yból.
A  Björnstad Hockey kávéfőzője talán még a klubelnöknél is jobban
rászorul a tisztításra, íg y bár már kitöltötték a kávét, senki sem nyúlt
még hozzá. A  szobában minden férfinak meg van a saját haditerve,
módszere arra, hog y miként leg yen sikeres a klub és termeljenek
nyereség et – de eg yvalamiben mindannyian eg yetértenek. Abban, hog y
kit kell kirúg ni.

Peter Björnstadban született és nőtt fel, és sokféle szerepet játszott már

életében. Volt apró g yerek a korcsolyaiskolában, íg éretes junior, az A
csapat leg fiatalabb játékosa, csapatkapitány, mikor majdnem ők lettek
az ország leg jobbjai, valamint szupersztár, aki eg ész az NHL-ig jutott.
Vég ül pedig a hős, aki hazatért, és sportig azg ató lett.
Jelenleg pedig az a férfi, aki álmosan tántorog kis háza előszobájában,
minden harmadik mozdulatra beveri a fejét a kalaptartóba, és azt
motyog ja:
– De az ég szere… nem látta va-la-ki a Volvo kulcsát?
Már neg yedszerre vizsg álja át minden eg yes kabátja összes zsebét.
Tizenkét éves fia az ellenkező irányból érkezik, és két ug rással rutinosan
kikerüli apját, anélkül hog y felnézne a telefonjából.
– Nem láttad a Volvo kulcsát, Leo?
– Kérdezd anyát.
– Hol van anya?
– Kérdezd Mayát.
Leo eltűnik a fürdőszobában. Peter mély leveg őt vesz.
– Szívem?
Semmi válasz. A  telefonjára pillant: már nég y SMS-t kapott a
klubelnöktől, hog y lesz szíves azonnal meg jelenni az irodában. Eg y
átlag os héten Peter hetven-nyolcvan órát tölt a jég csarnokban, még sem
látja szinte soha a fia edzését. Az autójában tartott g olfütőket, ha
szerencséje van, nyaranta kétszer használja. A  sportig azg atói állás
minden idejét felemészti: szerződéseket köt, üg ynökökkel telefonál,
elsötétített szobákban ül, és az új vag y a leendő játékosok videóit nézi.
És mivel ez eg y kis klub, amikor elkészült a munkájával, seg ít a
g ondnoknak neoncsöveket cserélni, korcsolyát élezni, buszt bérelni,
mezt rendelni, eg yszóval ug yanannyi időt fordít a csarnokra, mint a
csapatra. Ezzel el is meg y a nap másik fele. A  hokit ilyen szempontból
eg yszerű meg érteni, sosem lehet az életed része. Csak az életed mag a.
Amikor Peter elvállalta a sportig azg atói állást, felhívta Sunét, aki az A
csapat edzője volt már Peter g yerekkorában is, és eg ész éjjel beszéltek.
Sune tanította meg őt korcsolyázni, ő kínált neki második otthont a
jég csarnokban, mert a fiú eredeti otthona tele volt alkohollal és kék
foltokkal. Sune sokkal több volt számára, mint az edzője: a mentora lett,
és eg yfajta apafig ura is. Peter életének voltak olyan szakaszai, amikor az
idős férfi volt az eg yetlen, akiben meg bízott.
– Te leszel a csomó – mag yarázta Sune az újdonsült sportig azg atónak.
– Mindenkit ideköt valami: a szponzorokat, a vezetőség et, a
politikusokat, a szurkolókat, az edzőket, a játékosokat, a szülőket, és
mindenki más irányba húzza a klubot. Neked kell vállalni a csomó
szerepét.
Amikor Mira másnap reg g el felébredt, Peter kicsit máshog y
mag yarázta el neki, miről is van szó. „Itt Björnstadban mindenki
hokilázban ég . Az én dolg om lesz g ondoskodni róla, hog y senki se
g yulladjon ki.” Mira homlokon csókolta, és meg mondta neki, hog y eg y
idióta.
– Szívem, nem láttad a Volvo kulcsát?? – ordítja most már teli
torokból Peter.
Semmi válasz.

A férfiak az irodában vég ig veszik az eljárás lépéseit. Hideg en, lényeg re

törően, mintha csak holmi bútorcseréről lenne szó. A  rég i csapatképen
Peter Andersson áll középen, akkor ő volt a csapatkapitány, most pedig
ő a sportig azg ató. A  tökéletes mese a sikerről. A  jelen levő férfiak
tisztában vannak vele, milyen fontosak az ilyesfajta mítoszok, a
médiának és a szurkolóknak szükség ük van rájuk. Peter mellett Sune áll,
az A csapat edzője, aki meg g yőzte Petert, hog y játékosi karrierje
vég eztével költözzön haza Kanadából családostul. Ők kezdtek el
fog lalkozni az ifjúság g al azzal a céllal, hog y létrehozzák az ország
leg jobb juniorcsapatát. Akkor mindenki kinevette őket, de ma már nem
nevetnek. Holnap elődöntőt játszik a juniorcsapat, jövőre Kevin Erdahl
és néhányan átkerülnek az A csapatba, a szponzorok milliókat fektetnek
a klubba, és irány az elit. Ez Peter nélkül nem történt volna meg ,
mindig is ő volt Sune leg jobb diákja.
Az eg yik szponzor ideg esen pillant az órájára.
– Nem kéne már itt lennie?
Az elnök telefonja fel-alá csúszkál izzadt kezében.
– Bizonyára úton van már. Gondolom, elviszi a g yerekeket az iskolába.
A szponzor meg vetően folytatja.
– Csak nem az üg yvéd feleség ének van meg int valami sokkal
fontosabb találkozója? Ez az eg ész munka vag y hobbi Peter számára?
Az eg yik vezetőség i tag krákog , majd félig viccesen, félig komolyan
meg jeg yzi:
– Olyan sportig azg atóra van szükség ünk, aki olyan, mint eg y
acélbetétes bakancs, nem pedig mint eg y papucs.
A szponzor vig yorog va javasolja:
– Esetleg alkalmazhatnánk a feleség ét. Talán eg y tűsarkú is meg teszi
sportig azg atónak?
A férfiak úg y nevetnek, hog y a helyiség visszhang zik.

Peter a konyhában folytatja a kutatást feleség e után, de helyette a lánya

leg jobb barátnőjét, Anát találja ott. Smoothie-t készít. Leg alábbis Peter
ezt g yanítja, mivel az eg ész pultot beborítja valami rózsaszín trutyi, ami
eg yre vészesebben közeledik a pult széléhez, felkészülve arra, hog y
meg támadja, leg yőzze, és annektálja a parkettát. Ana leveszi a
fülhallg atóját.
– Jó reg g elt! A mixereteken tökre nem lehet kiig azodni!
Peter vesz eg y nag y leveg őt.
– Szia, Ana. Milyen… korán jöttél.
 – Nem, itt aludtam!
– Már meg int? Ez már… a neg yedik éjszaka zsinórban, ug ye?
– Nem számolom.
– Nem. Vettem észre. Köszönöm. De nem g ondolod, hog y ideje lenne
hazamenni eg y este, és… nem tudom. Hozni új ruhákat, vag y valami?
– Semmi g áz! Majdnem minden ruhámat áthoztam ide.
Peter a nyakát masszírozza, és erőteljesen próbálkozik ug yanolyan
lelkesnek látszani, mint Ana.
– Hát ez… remek. De… apukádnak nem hiányzol?
– Nem, semmi probléma. Beszélünk sokat telefonon.
– Persze, persze, de azért még is azt g ondolom, hog y talán eg y nap
otthon is aludhatnál. Esetleg .
Ana kissé eltúlzott mennyiség ű azonosíthatatlan fag yasztott
g yümölcsöt tuszkol a mixerbe, és meg lepve néz Peterre.
– Oké. De azért azt hozzátenném, hog y baromira nem lesz praktikus,
mivelhog y minden ruhám itt van.
Peter hosszan néz rá. A lány elindítja a mixert anélkül, hog y rátenné a
tetejét. Peter meg fordul, kimeg y az előszobába, és eg yre növekvő
elkeseredéssel kiabálja:
– Szívem!

Maya továbbra is az ág yán heverészik, lassan peng eti a húrokat, eng edi,
hog y a hang ok vég ig pattog janak a falon és a plafonon, eg yre
mag ányosabban, míg vég ül fel nem oldódnak a semmiben. Kis,
kétség beesett kiáltások társaság után. Hallja, amint Ana letarolja a
konyhát, hallja a szülei ideg es járkálását. Apa álomittas és tétova,
mintha minden reg g el eg y olyan helyen ébredne, ahol még sosem járt
korábban, anya céltudatos, mint eg y távirányítós fűnyíró, amelynek
kiég ett az akadályérzékelő biztosítéka.

A  neve Mira, de Björnstadban senki nem hívja íg y. Vég ül feladta, és

beletörődött hog y Miának szólítják. Az emberek errefelé olyan
szűkszavúak, hog y még a mássalhang zókon is spórolni akarnak. Mira
annak idején azzal szórakoztatta mag át, hog y mikor valaki a férje iránt
érdeklődött, visszakérdezett: „Mármint Pete?” De mindenki csak komoly
arccal nézett rá, és kiig azította: „Nem, Peter!” Az irónia, akár minden
más, jég g é fag y errefelé. Mira jót derült, amikor rájött, hog y a
g yermekeinek is sikerült olyan neveket adni, amikben nincsenek
felesleg es mássalhang zók: Leo és Maya. Íg y leg alább meg úszták, hog y
bárkinek felrobbanjon a feje az önkormányzatnál.
Gyors léptekkel halad át a házon: fürdőszobán, előszobán, konyhán.
Közben felöltözik, kávét iszik. Felvesz eg y pulóvert a lánya szobájának
padlójáról, összehajtja anélkül, hog y közben eg y léleg zetvételnyi időre
is abbahag yná a monológ ját arról, hog y itt az idő eltenni a g itárt és
felkelni.
– Indulj zuhanyozni, olyan a szag od, mintha kig yulladt volna a szoba,
és valaki Red Bull-lal próbálta volna eloltani. Apa húsz perc múlva indul
veletek az iskolába!
Maya vonakodva bár, de bölcsen eng edve a tapasztalatnak, kig urul a
takaró alól. Nem az a fajta anyja van, akivel vitatkozni lehet, az a fajta
anyja van, aki otthon sem ig azán hag y fel üg yvédi praxisa
g yakorlásával.
– Apa azt mondta, te viszel minket iskolába.
– Apátokat félreinformálták. Te pedig lég y oly jó, és kérd meg Anát,
hog y takarítson fel mag a után, ha elkészült a smoothie-jával. Szeretem
őt, a leg jobb barátnőd, az sem érdekel, hog y g yakrabban alszik itt, mint
otthon, de ha rag aszkodik hozzá, hog y smoothie-t csináljon a
konyhánkban, ig enis tanulja meg rátenni a turmixg épre a tetejét, és
lég y oly jó, képezd ki a mosog atórong y alapvető használatára. Rendben?
Maya a falhoz támasztja a g itárját, és elindul a fürdőszoba felé. Amint
hátat fordít az anyjának, vadul forg atja a szemét.
– Nekem csak ne forg asd a szemed! Látom, hog y csinálod, még ha
nem is látom, hog y csinálod! – pirít rá az anyja.
– Spekulációnak nyög és a vég e – motyog ja a lánya.
– Csak az amerikai tinisorozatokban ilyen tiszteletlenek a kölykök a
szüleikkel, mondtam már neked! – csattan fel az anya.
A  lány válaszként szükség telenül erőteljesen csukja be a
fürdőszobaajtót. Peter hang ja harsan fel a ház eg y sarkából, ahog y azt
kiabálja, „Szívem!!!” Mira még eg y pulóvert összeszed a padlóról,
közben hallja Anát, aki kijelenti, hog y „a kurva életbe”, mielőtt
beterítené a konyhát smoothie-val.
– Tudjátok, eg ész máshog y is élhettem volna az életemet – mondja
Mira halkan, csak úg y mag ának, miközben zsebre vág ja a Volvo kulcsát.

A  férfiak az irodában még mindig a tűsarkús poénon szórakoznak,

amikor óvatos torokköszörülés hallatszik az ajtóból. A  klub elnöke
odaint a takarítónőnek, anélkül hog y ránézne, hog y jöhet. A  takarítónő
mindenkitől elnézést kér; a leg több férfi tudomást sem vesz róla, bár az
eg yikük készség esen odébb teszi a lábát, mikor a nő lehajol a
szemetesért. Fatima kedvesen meg köszöni, bár erre sem fig yel senki, és
nem bántódik meg . A  leg nag yobb tehetség e az, hog y sosem zavar
senkit. Előbb kimeg y a folyosóra, és csak azután támasztja meg a hátát,
és nyög fel. Nem akarja, hog y esetleg valaki meg lássa, és elmesélje
Amatnak. Az a drág a fiú már íg y is épp eleg et ag g ódik.

Az izzadság már csípi Amat szemét, mikor lelassít a palánknál, ütője a

jeg et súrolja, a nedvesség től csúszkál a keze a kesztyűben, zihál,
kezdődő izomlázat érez a combjában. A  lelátó üres, de néha azért
felpislant. Az anyja azt szokta mondani, leg yenek hálásak mindketten, ő
pedig meg érti. Senki sem hálásabb Fatimánál – az ország nak, a
városnak, az embereknek, a klubnak, az önkormányzatnak, a
szomszédoknak és a munkaadóinak. Hálás, hálás, hálás. Ez az anyák
feladata. A g yerekek feladata álmodni. A fia tehát arról álmodik, hog y az
anyja eg y nap bemehet eg y szobába anélkül, hog y elnézést kellene
kérnie.
Kipislog ja szeméből az izzadság ot, meg ig azítja a sisakját, és nekiindul
a jég en. Még eg yszer. Még eg yszer. Még eg yszer.

Peternek már nég y nem fog adott hívása van a klub elnökétől, ideg esen
pillant az órára, majd Mira felé fordul, aki vég re meg jelenik a
konyhában. A  nő mosolyog va néz vég ig a rag acson, amit Ana a pulton
és a padlón hag yott, és tudja, hog y valahol mélyen leg belül Peter most
mag ából kikelve ordít. Ők ketten máshog y vélekednek a takarításról:
Mira nem szereti, ha valaki ruhákat hag y a padlón, Peter viszont
g yűlöli, ha rag adnak a dolg ok. Amikor meg ismerkedtek, a férfi lakása
úg y nézett ki, mintha betörtek volna, leszámítva a konyhát és a
fürdőszobát, amik simán elmentek volna műtőnek. Mira otthona épp a
fordítottja volt.
– Hát itt vag y! Késésben vag yok a meg beszélésről a klubban. Nem
láttad a Volvo kulcsát? – fújtatja.
Meg próbált öltönyt és nyakkendőt venni, ami szokás szerint csak úg y
tessék-lássék sikerült. Mira öltözéke mindig kifog ástalan, mintha
ráöntötték volna a ruhát. Kortyol a kávéjából, és mag ára kapja a kabátját.
– De.
Férje kócosan, kipirult arccal, smoothie-s zokniban áll előtte.
– És volna kedved elmesélni, hol?
– Itt van a zsebemben.
– Mi? Miért?
Mira homlokon csókolja.
– Hát ig en, cukorborsóm, ez eg y jó kérdés. Gondoltam, nem árt, ha
nálam van, ha a Volvóval akarok munkába menni. Mivel g yanítottam,
hog y nem volna éppen ildomos, ha eg y üg yvédnő összeérintett
vezetékek seg ítség ével elindított autóval érkezne be a munkahelyére.
Peter mindkét kezével vég ig szánt a haján.
– De… mi a fra… úg y volt, hog y a kis autóval mész, nem?
– Nem, a kis autóval te mész a szervizbe. Miután elvitted a g yerekeket
az iskolába. Már meg beszéltük.
– Nem beszéltünk semmi ilyesmiről!
Peter kényszeresen törülg eti feleség e kávéscsészéjének alját eg y
konyhai papírtörlővel. Mira mosolyog .
– De drág a szerelmem, fel van írva a hűtőn levő naptárba.
– De hát fog d már fel, hog y nem irkálhatsz fel csak úg y dolg okat
anélkül, hog y meg beszélnénk!
Mira türelmesen vakarg atja a szemöldökét.
– Meg beszéltük. Most is beszélünk. Állandóan beszélünk. De az
odafig yelés, ug ye…
 – De eg yetlen Mirám, meg beszélésre kell mennem! Ha elkésem,
akkor…
Mira meg értően bólog at.
– Hát hog yne, hát persze, szerelmem. Ha én érkezem késve a
munkahelyemre, eg y ártatlan ember börtönbe kerülhet. De elnézést,
félbeszakítottalak! Meséld el, mi történik, ha te érkezel késve?
Peter meg próbál eg yenletesen léleg ezni.
– Holnap van az év leg nag yobb meccse, szívem.
– Tudom, eg yetlenem. Holnap majd én is úg y teszek, mintha fontos
lenne. De addig is érd be azzal, hog y az eg ész város íg y g ondolja.
Mirát nem könnyű lenyűg özni. Ez benne a leg vonzóbb, eg yszersmind
a leg irritálóbb Peter számára. Próbál valami jobb érvet kitalálni, de Mira
csak drámaian felsóhajt, kiteszi a kocsikulcsot a konyhapultra, és ökölbe
szorított kézzel a férje elé áll.
– Oké. Kő-papír-ollóval döntjük el.
Peter a fejét csóválja, és ig yekszik visszafojtani a nevetését.
– Hány éves vag y? Nyolc?
Mira felvonja az eg yik szemöldökét.
– Mi van, berezeltél?
Peter mosolya eltűnik, tekintetét Miráéba fűzi, és ő is ökölbe szorítja a
kezét. Mira hang osan háromig számol, Peter papírt mutat, Mira pedig
eg észen nyilvánvalóan eg y fél másodperccel többet vár, majd g yorsan
ollót formáz a kezével. Peter ordít, de Mira már fel is kapta a kulcsot, és
az előszoba felé tart.
– De hát csaltál!
– Jaj, szerelmem, tudj veszíteni! Sziasztok, g yerekek, leg yetek
kedvesek apátokkal! Vag y leg alábbis próbáljátok meg !
Peter a konyhában áll és kiabál.
– Meg ne próbálj elmenni! Csaló!
Azzal a hűtőn lóg ó naptár felé fordul.
– Nem is írtál ide semmit az autóró…
Mira mög ött becsukódik a bejárati ajtó. Hallatszik, ahog y beindul a
Volvo. Ana a konyhában áll, smoothie-bajusza alól vig yorog .
– Nyertél valaha is ellene, Peter?
 Peter a fejét masszírozza.
– Lennél olyan kedves idehozni a fiamat és a lányomat, meg kérni őket,
hog y szedelőzködjenek, és üljenek be az autóba?
Ana lelkesen bólint.
– Hog yne! Csak először feltakarítok!
Peter kétkedve rázza a fejét, és elmeg y eg y új csomag
mosog atórong yért.
– Ne… ne, Ana… ne tedd, kérlek. Gyanítom, hog y csak rosszabb lesz
tőle a helyzet.

Mikor az irodában elhalt a nevetés, az eg yik szponzor komoran az

elnökre néz, meg kopog tatja az íróasztalt, és felteszi a kérdést.
– Tehát? Peter okozhat g alibát?
A klub elnöke a homlokát törölg eti, és a fejét rázza.
– Peter mindig azt teszi, ami a klubnak a leg jobb. Mindig . Ezt mag uk
is tudják.
A szponzor feláll, beg ombolja a zakóját, felhajtja a maradék kávéját.
– Hát akkor. Eg y másik találkozóra kell mennem, de bízom benne,
hog y elmondja neki, miről van szó. Emlékeztesse, hog y miből fizetik a
bérét. Mindannyian tudjuk, hog y mit érez Sune iránt, de a médiához
nem juthat el semmi eg y esetleg es belső konfliktusról.

Az elnöknek nem kell válaszolnia. Peter tudja a leg jobban, mit

jelentenek a vastag falak. A klub érdekét fog ja nézni. Még ma is, amikor
azt kérik majd tőle, hog y rúg ja ki Sunét.
 5

Miért fontos az embereknek a sport?

Ez talán attól füg g , kiről van szó, és hol él.

Senki sem tudja pontosan, hány éves Sune. Az a fajta férfi, aki már
leg alább húsz éve hetvenesnek néz ki, és már mag a sem emlékszik, hány
évet töltött el az A csapat edzőjeként. Az öreg ség től összement, a stressz
és az étkezési szokásai szélesebbé tették, távolról össze lehetett
téveszteni eg y hóemberrel. Ma a szokásosnál is korábban érkezett a
munkahelyére, de eg yelőre még a jég csarnok melletti erdő szélén
rejtőzve várja, hog y a férfiak kijöjjenek, beüljenek az autóikba, és
eltűnjenek. Nem azért, mert szég yelli mag át, hanem mert el akarja
kerülni, hog y ők szég yenkezzenek előtte. A  leg többjüket kiskoruk óta
ismeri, még edzett is velük. Hog y ki akarják rúg ni, és le akarják cserélni
a juniorcsapat edzőjére, ez a község leg rosszabbul őrzött titka. Senkinek
sem kell meg kérnie Sunét, hog y ne csináljon belőle cirkuszt, sosem
tenne ilyesmit a klubbal. Azt is tudja, hog y nem csak a hokiról van szó.
Björnstad eg y nag y erdő szeg ényebbik felében helyezkedik el, de azért
van néhány g azdag lakosa is. Meg mentették a klubot a csődtől, és most
viszonzásra várnak: a juniorok jussanak be az elit közé. Holnap meg kell
nyerniük az ifjúság i bajnokság elődöntőjét, jövő hétvég én pedig a
döntőt. Amikor az önkormányzat az új hokig imnáziumnak keres helyet,
nem hag yhatják fig yelmen kívül a várost az ország leg jobb
juniorcsapatával. A  klub lesz az építési tervek szíve, az új g imnázium
mellé új jég csarnok épül, aztán pedig konferenciaközpont és pláza.
A hoki több lesz, mint hoki – turizmus, márka és központ. Túlélés.
A  klub tehát több mint klub. Királyság , amely fölött az erdő
leg erősebb emberei akarják átvenni a hatalmat, Sunének pedig nincs itt
helye. A  jég csarnokot nézi. Az eg ész életét erre áldozta. Nincs családja,
nincs hobbija, még kutyája sincs. Hamarosan munkája sem lesz, fog alma
sincs, miből vag y miért él majd akkor. És még csak hibáztatni sem tud
senkit, sem az elnököt, sem a juniorcsapat edzőjét, Petert meg aztán
különösképp nem. Szerencsétlen Peter, valószínűleg még nem is tud
róla, de kényszeríteni fog ják, hog y ő mondjon fel neki, ő húzza meg a
ravaszt, aztán pedig mag yarázkodjon a médiának. Biztosítaniuk kell,
hog y a klub eg ység es leg yen és a vastag falakon ne szivárog jon ki
semmi.
Előbb vag y utóbb minden sportklubnak el kell döntenie, hog y milyen
célokért küzd, Björnstad pedig már nem csak játszani akar. Sunét
eg yetlen okból cserélik le a juniorcsapat edzőjére: Amikor Sune beszédet
tart a meccs előtt, az mindig arról szól, hog y szívből játsszanak. Amikor
a juniorcsapat edzője tart beszédet, eg yetlen szót mond csak:
„Győzzetek!” A juniorok pedig g yőznek. Már tíz éve mást se tesznek.

Bár Sune azért kételkedik abban, hog y ennyi lenne eg y hokiklub. Fiúk,
akik sosem veszítenek.

A  kis autó simán g urul a hómentesített utakon. Maya olyan mélabúsan

dől az ablaknak, ahog yan csak a tizenöt évesek képesek. Délebbre már
kitavaszodott, de Björnstadban mintha csak két évszak lenne, és a tél
annyira mag ától értetődő, hog y amikor beköszönt a nyár, mindenki
meg lepődik. Hozzá sem tudnak szokni a napfényhez az alatt a két-
három hónap alatt, ami meg adatik. Az év többi részében akár a föld alatt
is lakhatnának, nem éreznék a különbség et.
Ana erőteljesen meg kopog tatja barátnője halántékát.
– Mi a franc? – kiált fel Maya, és vadul dörzsölni kezdi a fél arcát.
– Unatkozom! Játsszunk! – kérleli Ana.
Maya sóhajt, de nem tiltakozik. Ug yanis szereti ezt a smoothie-
szürcsölő bolondot, és mert tizenöt évesek, az anyja pedig folyton
emlékezteti, hog y „az embernek soha többé nem lesznek olyan barátai,
mint amilyenek tinédzserkorában voltak, Maya. Még ha meg maradnak
eg ész életedre, akkor sem. Sosem lesz ug yanolyan, mint akkor.”
 – Jól van, akkor leg yen ez: Vaknak lenni és remekül verekedni, vag y
süketnek lenni és reme… – kezdi Ana.
– Vaknak – vág ja rá Maya habozás nélkül.
Ez Ana kedvenc játéka, g yerekkoruk óta játsszák. Biztonság érzetet ad,
hog y a sok változás közt néhány dolog azért meg marad.
– Meg se hallg attad a másik lehetőség et! – tiltakozik Ana.
– Nem érdekel a másik. Nem tudnék zene nélkül élni, de az idióta fejed
látványa nélkül víg an ellennék.
– Bunkó – sóhajt fel Ana.
– Majom – vig yorog Maya.
– Oké, akkor leg yen ez: folyton tele van fikával az orrod, vag y van eg y
pasid, akinek folyton tele van fikával az orra?
– Az én orrom.
– Azért ez a válasz elég sokat elárul rólad.
– Hog y eg yáltalán felteszel eg y ilyen kérdést, az pedig rólad.
Ana meg próbálja combon vág ni a barátnőjét, de az kitér, és ő üti meg
erősen Ana karját. A lány felsikolt, aztán hang osan nevetnek eg ymáson.
Mag ukon.
Az embernek vannak barátai tizenöt évesen. Ilyen barátai később sose
lesznek.

Eközben az első ülésen Leo, aki az évek során tökélyre fejlesztette a

technikát, amivel teljesen ki tudja zárni nővére és barátnője
hang frekvenciáját, az apjához fordul.
– Ma meg nézed az edzésem?
– Ig en… meg próbálom… de anya tutira meg nézi! – vág ja ki mag át
Peter.
– Anya mindig meg nézi – mondja Leo.
Csak eg y meg jeg yzés volt, Peter még is vádnak érzi. Az autó órájára
pillog , de olyan g yakran, hog y a vég én már azt hiszi, meg állt, és meg is
kopog tatja.
– Ideg es vag y? – kérdezi Ana hátulról, olyan hang súllyal, amitől az
embernek hajig álhatnékja támad, különösen, ha tényleg ideg es.
– Csak oda kell érnem eg y meg beszélésre, Ana. Köszönöm a kérdésed.
 – Kivel van meg beszélésed?
– A klub elnökével. A holnapi juniormeccs lesz terítéken…
– Öcsém, hog y senkinek be nem áll a szája a juniorcsapatról, ug ye, azt
tudjátok, hog y ez csak eg y ostoba játék? Senkit sem érdekel ig azán!
Ana csak viccel, ug yanis rajong a hokiért, de Maya azonnal lepisszeg i.
– Ma nem mondhatsz neki ilyeneket!
– Ki fog akadni! – biccent rá Leo is.
– Hog yhog y kiakadni? Ki fog kiakadni? – kérdezi Peter.
Maya g yorsan előrehajol.
– Nem kell elvinned az iskoláig , apa. Meg állhatsz itt is!
– De hát nem probléma – hajt tovább Peter.
– Nem probléma… neked, neked nem – nyög fel Maya.
– Ez meg mit jelentsen? Szég yellsz eng em?
Ana seg ítőkészen közbeszól:
– Ig en!
Leo is hozzáteszi.
– Ráadásul azért sem akarja, hog y meg lássanak, mert akkor az eg ész
osztály ideg yűlne a hokiról cseveg ni.
– Már az is baj? Elvég re hokiváros volnánk! – hüledezik Peter.
– De azért talán nem csak erről kellene, hog y szóljon ez a nyomorult
élet – csúszik ki Maya száján, de rög tön fontolóra is veszi, ne nyissa-e ki
az ajtót, és ug orjon ki menet közben, elvég re még mindig sok a hó,
talán el se törne semmije, meg éri a kockázatot.
– Hog y mondhatsz ilyet?? Hog y mondhat ilyet, Leo? – hápog ja az
apjuk.
– Meg állnál, kérlek? Vag y csak lassíts, az is elég , ha lelassítasz –
kérleli Maya.
Ana közben Leo vállát kocog tatja.
– Mit választasz, Leo: soha többé hoki, vag y soha többé számítóg épes
játék?
Leo az apjára pillant. Szég yenkezve köhécsel. Kikapcsolja az övet, és a
kilincs után nyúl. Peter összetörten rázza a fejét.
– Meg ne próbálj válaszolni, Leo! Meg ne próbálj!
Mira a Volvóban ül, kifelé tart Björnstadból. Hallotta reg g el, ahog y
Peter hány a fürdőszobában. Ha ez a sport ezt teszi eg y felnőtt emberrel,
vajon hog y érzik mag ukat a tizenhét éves juniorok, akik meccset
játszanak holnap? Van eg y rég i vicc a björnstadi nők között: „Csak azt
szeretném, ha a férjem olyan tekintettel nézne rám, mint ahog y a hokit
nézi.” Mira sosem nevetett rajta, mert pontosan értette.
Tudja, mit beszélnek róla a férfiak a városban, tudja, hog y a lehető
leg távolabb áll attól a sportig azg atófeleség -képtől, amit elképzeltek
mag uknak, amikor felvették Petert. Ők nem munkaadóként tekintenek a
klubra, hanem hadsereg ként: a katonák bevonulnak, ha behívják őket, a
családok meg büszkén állnak az ajtóban, és lobog tatják a
zsebkendőjüket. Mira a szponzorok által szervezett g olfbajnokság on
találkozott első ízben a klub elnökével. A vacsora előtti állófog adáson az
elnök eg y üres poharat nyomott a kezébe. A  hoki, azaz az ő világ ában
olyan kevés nő létezett, hog y amikor meg látott eg y ismeretlent,
automatikusan személyzetnek nézte.
Amikor belátta a tévedését, csak nevetett, mintha Mirának is
humorosan kéne felfog nia a történteket. De nem jött a várt mosoly, ezért
felsóhajtott: „Csak van eg y kis humorérzéke!” Aztán mikor kiderült,
hog y Mira folytatni akarja a karrierjét Peteré mellett, kitört: „És ki
g ondoskodik majd a g yerekekről? Elvég re szoptatni kell őket!” Mira
ig azán ig yekezett fékezni mag át. Jó, talán nem „ig azán”, de
mindenesetre ig yekezett. Vég ül aztán csak odafordult az elnökhöz, és
rábökött hurkaujjaira, amelyek közül majdnem kicsúszott a szendvics,
majd a pocakjára, ami víg an feszült a kétség beesett ellenállást tanúsító
ing g ombok alatt, és íg y szólt: „Gondoltam, majd mag a g ondoskodik
róluk. Elvég re az ön melle nag yobb, mint az enyém.”
A következő g olfbajnokság alkalmával a „plusz eg y fő” kitétel eltűnt a
meg hívókról. A férfiak hokivilág a nőtt, a nőké összement, és semmi sem
bizonyítja jobban Mira szerelmét Peter iránt, mint hog y aznap nem
ment el a jég csarnokba pofán vág ni valakit. Meg tanulta, hog y
Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Seg ít elviselni a hideg et
és a sértéseket is.
 Azóta eltelt tíz év, és Mira arra is rájött, hog y eg y jó minőség ű
autórádió csodákra képes. Feltekeri tehát a hang erőt. Maya és Leo „rárá-
listáját” játssza, nem mintha szeretné ezt a fajta zenét, de ettől közel érzi
mag át hozzájuk. Amikor a g yerekek még kicsik, az ember bízik abban,
hog y eg yszer elmúlik a rossz lelkiismeret g ombóca a torkából amiatt,
hog y minden reg g el otthag yja őket, amikor munkába indul. De sosem
múlik el, csak eg yre rosszabb lesz. Ezért Mirának meg van a kedvenc
zenéik listája a telefonján. Csak olyan került rá, ami ha felcsendült a
rádióban, valamelyik azt kiabálta, hog y „HANGOT RÁ! HANGOT RÁ!”.
Olyan hang erővel játssza őket, hog y az ajtó beleremeg a basszusba, mert
az erdő csöndje néha az őrületbe kerg eti. Itt már kora délután ráfolyik
az ég az erdő fáira; nehéz hozzászokni, ha az ember nag yvárosban nőtt
fel, ahol a természet csak háttér- és faliképeken tűnik fel mint dekoráció.
Björnstadban persze mindenki utálja a városiakat, folyamatosan
dühösek azért, hog y a természeti erőforrások az ő kezükben vannak, és
még is más kap érte pénzt valahol máshol. Néha olyan érzése támad az
embernek, hog y a helyiek csak azért kedvelik a barátság talan időjárást,
mert mások utálják, ezért az erejükre és a makacsság ukra emlékezteti
őket. Az eg yik első helyi mondás, amire Peter meg tanította, íg y
hang zott: „A  medvék az erdőben szarnak, mindenki más pedig
Björnstadra, ezért az erdei népek eg yedül kell, hog y boldog uljanak!”
Néhány dolg ot már meg szokott, de van, amit soha nem fog
meg érteni. Mint például azt, hog y a városban, ahol mindenki horg ászik,
miért nincs eg yetlen szusiétterem sem, vag y hog y azok az emberek,
akik olyan ég hajlaton élnek, ahol a vadállatok sem szívesen, miért nem
képesek őszintén meg mondani, mit g ondolnak. A  björnstadi csend
mellé mindig szég yenérzet társul. Mira emlékszik, hog y ez volt Peter
válasza, amikor meg kérdezte, miért utálják itt annyira a nag yvárosi
népeket: „Mert a nag yvárosiak nem szég yenkeznek eleg et.” Peternek
mindig fontos volt, hog y mit g ondolnak mások; ha meg hívták őket
vacsorára, teljesen összeomlott, ha Mira eg y palack különleg es bort vitt
ajándékba. Ezért nem akart drág a házba költözni a Dombon, bár hála
Mira keresetének, meg eng edhették volna mag uknak. Maradtak hát a kis
házban a város közepén, merő udvariasság ból, és még akkor sem adta
meg mag át, amikor Mira azzal próbálkozott, hog y „több hely jutna a
lemezeidnek”.
Tíz év alatt Mira még mindig nem tanult meg Björnstaddal élni, csak
mellette. A  csendet meg annyira nem tudja elviselni, hog y
leg szívesebben vásárolna eg y perg ődobot, hog y karnevált játszhasson az
utcákon. Még jobban feltekeri a hang erőt. Dobol a kormányon. Olyan
vadul énekel és rázza a fejét, hog y majdnem leszalad az útról, mert a
haja beleakad a visszapillantóba.

Miért fontos számára még is a sport? Nem fontos. Az ember fontos

számára, akinek a sport fontos. Eg y olyan nyárról álmodik, csak
eg yetleneg yről, amikor a férje állja a városa tekintetét, nem pedig lesüti
a szemét.

Sune mellkasa fel-le emelkedik g örnyedt vállai alatt, ahog y meg indul a
jég csarnok felé. Életében először érzi mag át annyi idősnek, amennyi,
úg y lötyög a teste, mint eg y zacskónyi, meleg ítőbe bújtatott medúza.
De mikor kinyitja az ajtót, még is elborítja a nyug alom, ahog y minden
nap. Ez az eg yetlen hely a világ on, amelyet pontosan ért. Meg próbálja
felidézni azt, amit kapott, ahelyett hog y azon rág ódna, mit akarnak
most elvenni tőle. Eg y eg ész élet a sport szolg álatában – keveseknek
adatik meg ilyen. Meg áldotta őt néhány varázslatos pillanattal,
valamint láthatta két hatalmas tehetség születését.
A  nyafog ó városiak sosem fog ják meg ismerni azt az érzést, amikor
eg y kis hokiklubban sikerül eg y nag y tehetség re bukkanni. Olyan, mint
virág zó cseresznyefát látni eg y elfag yott kertben. Várhatsz rá évekig ,
vag y akár eg y eg ész életen át is, ilyet látni még eg yszer is csodaszámba
meg y. Kétszer lehetetlenség . Mindenütt az, kivéve itt.
Az első Peter Andersson volt. Már több mint neg yven éve. Sune, az A
csapat frissen meg választott edzője a korcsolyaiskolában fig yelt fel rá.
Eg y vézna tökmag , elnyűtt kesztyűben, eg y részeg es apával és
számtalan kék folttal, amit mindenki látott, de amire senki sem
kérdezett rá. De a hoki meg látta őt, mikor senki más nem vette észre, és
mint eg y varázslat, meg változtatta az életét. Eg y nap a tökmag felnőtt,
és a csőd szélére jutott klubot az ország második leg jobbjává tette, aztán
eg ész az NHL-ig vitte, meg tette a lehetetlent, az erdőből jutott a
csillag ok közé. Mielőtt még a sors mindent elvett volna tőle.
Sune hívta fel őt és Mirát Kanadában, a temetés után. Azt mondta,
hog y Björnstadnak új sportig azg atóra van szükség e. Hog y a klub és a
város meg mentésre vár. Peternek pedig szükség e volt rá, hog y
meg mentsen valamit. Íg y került haza az Andersson család.
A második tíz évvel ezelőtt történt. Amikor az a g yerek eltűnt. Sune és
Peter különváltak a keresőcsoporttól, mert Sune tudta, hog y eg y
hokijátékost keresnek, noha a többiek azt hitték, csak eg y kisfiút. Ők
találták meg a hétéves Kevint a hajnali tavon, elfag yott arccal,
tekintetében a medvével. Peter vitte haza. Sune csöndben haladt
mellettük, és mélyeket léleg zett. A  tél közepén ismét a cseresznyefa
illatát érezte.
Amikor ug yanazon évben eg y csöndes, huszonkét éves játékos az A
csapatból feladta a küzdelmet sérüléseivel és hiányos tehetség ével
szemben, szintén Sune volt az, aki meg állította a parkolóban. Ő látta
meg a fantasztikus edzőt a sikertelen játékosban. A  huszonkét évest
Davidnak hívták, bizonytalanul álldog ált Sune előtt, és azt suttog ta,
„nem vag yok jó edző”. De Sune átnyújtott neki eg y sípot, és azt mondta:
„Akik azt g ondolják, hog y jó edzők, sosem válnak azzá.” David első
csapata eg y maroknyi hétéves volt, köztük Kevin. David azt mondta
nekik, hog y g yőzzenek. Ők pedig g yőztek. Azóta se hag yták abba.
Ma Kevin tizenhét éves, David a juniorcsapat edzője, a következő
szezontól pedig mindketten az A csapatban folytatják. Peterrel eg yütt
ők a siker szentháromság a: kéz a jég en, szív a cserepadon, ag y az
irodában. Sunének a felfedezettjei lesznek a  vég zete. Peter kirúg ja,
David átveszi a munkáját, Kevin pedig majd bebizonyítja, hog y ez volt a
helyes döntés.
Eg y idős ember, aki látja a jövőt. Ami elment mellette. Kinyitja a
jég csarnok ajtaját, és hallg atja a kiömlő hang okat.

Miért fontos számára a sport? Mert az élete csendes lenne nélküle.

Miért? Amatnak sosem tették fel ezt a kérdést. A  hoki fáj, emberfeletti
áldozatokat követel, fizikailag , pszichikailag és lelkileg eg yaránt.
Lábakat tör, ínszalag okat húz meg , kikerg et az ág yból még
hajnalhasadta előtt. Felemészt minden időt és erőt. Tehát miért? Mert
eg yszer kiskorában azt hallotta: „nincsenek volt hokijátékosok”, és
pontosan értette, mit jelent ez. A  korcsolyaiskolában történt, Amat
ötéves volt, az A csapat edzője lejött hozzájuk beszélg etni. Sune már
akkor is kövér volt és öreg , de Amat szemébe nézett, és azt mondta:
„Néhányatok tehetség esnek született, néhányatok nem. Néhányatok
mindent meg kapott ing yen, mások nem kaptak semmit. De sose
feledjétek, amint a jég re léptek, eg yenlők vag ytok. Az akaraton áll vag y
bukik minden.”
Nag yon könnyű meg szerettetni eg y g yerekkel bármit, ha azt hallja,
hog y ha ig azán akarja, a leg jobbá válhat benne. Amatnál jobban pedig
senki sem akarja. A  hoki seg ített, hog y ő és az anyja beilleszkedjenek a
társadalomba. A  fiú azonban többet akar: kiemelkedni. És ezt is a hoki
seg ítség ével tervezi meg valósítani.
Minden porcikája sajog , minden sejtje könyörög , hog y álljon már
meg . De meg fordul, kipislog ja a szeméből az izzadság ot, még
keményebben szorítja az ütőt, és nekiindul. A  lehető leg g yorsabban és
leg erősebben. Újra. Újra. Újra.

Előbb vag y utóbb minden dolog eljut abba a fázisba, hog y már
semmilyen meg lepetéssel nem tud szolg álni. Ez még a hokira is ig az.
Az ember azt hinné, hog y senki nem tud már előállni valami új, eg yedi
ötlettel, már mindent kitaláltak, meg mag yaráztak, leírtak, eg yik edző
mag abiztosabban, mint a másik. Ám vannak azok a ritka napok, eg yedi
alkalmak, amikor a jég valami olyat mutat, amit nem lehet leírni. Ami
meg lep. Ami mindent meg változtat. Nem készülhetsz fel rá, ha erre a
sportra teszed fel az életed, hanem bíznod kell abban, hog y felismered,
amikor meg látod.
A  g ondnok a lelátó felé tart, hog y új csavarokat teg yen eg y rég i
korlátba. Látja belépni Sunét, és meg lepődik, mert Sune sosem érkezik
ilyen korán.
– Látom, ma kidobott az ág y – kuncog a g ondnok.
– A meccs lefújása előtt kell mindent beleadni – mosolyog vissza Sune
fáradtan.
A  g ondnok szomorúan biccent. Mint az már kiderült, Sune
eltávolítása a város leg rosszabbul őrzött titka. Az öreg ember a lelátó felé
lépked, hog y felmenjen az irodájába, de meg torpan. A g ondnok kérdőn
vonja fel a szemöldökét, Sune a korcsolyázó fiú felé int. Hunyorít, már a
szeme sem a rég i.
– Ez meg ki?
– Amat. Az eg yik tizenöt éves a serdülők közül.
– Mit keres itt ilyen korán?
– Minden reg g el itt van.
A  fiú a kesztyűjét, a sapkáját és a dzsekijét letette távolság jelzőnek a
vonalak közé. Villámsebesen elkorcsolyázik eg y pontig , majd irányt vált
anélkül, hog y érzékelhető mértékben sebesség et vesztene, s közben
vég ig vezeti a korong ot, az el sem moccan az ütőtől. Majd lefékez és lő.
És ez íg y meg y oda-vissza, ötször, tízszer. Semmit sem veszít az
intenzitásából. Meg int lő. A korong minden eg yes alkalommal ug yanott
csapódik a kapuba. Újra és újra.
– Minden reg g el? Valaki meg büntette valamiért? – mormog ja Sune.
A g ondnok felnevet.
– Imádja a hokit, ennyi az eg ész. Emlékszel még , öreg csont, milyen
érzés volt?
Sune nem válaszol, csak morog valamit az órájára nézve, aztán elkezdi
meg mászni a lelátót. Az utolsó előtti sorban ismét meg áll.
Továbbmenne, de a szíve nem eng edi.
Találkozott Amattal a korcsolyaiskolában, mindeg yikükkel találkozott,
de akkor nem volt ennyire eg yértelmű. A  hoki olyan játék, ahol az
ismétlés előnyére válik a játékosnak. Ug yanaz a g yakorlat, ug yanaz a
mozdulat, mindaddig , amíg a reakció eg y adott helyzetre ösztönné nem
alakul. A  korong nemcsak csúszik, hanem pattog is, a g yorsítás
fontosabb, mint a vég sebesség , a szem-kéz koordináció fontosabb, mint
az erő. A  jég az alapján ítél meg , hog yan váltasz irányt, a nag yokat
pedig az különbözteti meg a többiektől, hog y g yorsabban
g ondolkodnak náluk.
Nag yon ritka már az olyan pillanat, amikor ez a játék meg lepetést tud
okozni. Amikor még is meg történik, senki sem fig yelmeztet minket
előre, bíznunk kell abban, hog y felismerjük. Amikor felér a lelátó
tetejére, Sune meg áll, g ondolkodik eg y kicsit, aztán csak hátrapillant
még eg yszer. Látja, ahog y a tizenöt éves lág yan fog ja az ütőt, lendületet
vesz, és újra nekilódul, és Sune tudja, hog y sohasem felejti el ezt az
áldott pillanatot, amikor látta, amint a lehetetlen harmadszor is
meg történik Björnstadban.
A g ondnok felnéz a csavarjai közül, és látja, ahog y az öreg lehuppan a
lelátó eg yik leg felső sorában eg y székre. Először azt g ondolja, nincs jól.
Aztán rájön: csupán arról van szó, hog y még sosem látta a vénembert
nevetni.
Sune szaporán szedi a leveg őt, a szeme könnyes, és az eg ész
jég csarnok cseresznyevirág -illatban úszik.

Miért fontos az embereknek a sport?

Mert történeteket mesél.

 6

Amikor Amat elhag yja a pályát, minden eg yes ruhadarabja csöpög az

izzadság tól. Sune követi a tekintetével a lelátó tetejéről. Még szerencse,
hog y a fiú nem vette észre az A csapat edzőjét a lelátón, különben biztos,
hog y orra bukik az ideg esség től.
Bár a fiú már eltűnt, Sune még mindig ott ül. Már elég rég óta
öreg nek számít, de ma különösen érzi a kort. Két dolog van az életben,
ami könyörtelenül meg mutatja, milyen idősek vag yunk: a g yerekek és a
sport. A  hoki esetében az ember huszonöt évesen rutinos,
harmincévesen veterán, harmincöt évesen nyug díjas. Sune ennek a
duplája. A  kor már csak ilyen, ő is alacsonyabb lett és szélesebb, kicsit
nag yobb felületen kell mosnia az arcát, de kevesebb hajat fésül, valamint
g yakrabban bosszankodik szűk ülések és rossz minőség ű cipzárak miatt.
De amikor az ajtó becsukódik Amat mög ött, az öreg ember továbbra is
érzi a cseresznyevirág illatát. Tizenöt éves. Te jó ég , micsoda jövő! Sune
szég yelli mag át, hog y csak most fedezte fel ezt a g yereket, bár
nyilvánvaló, hog y robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, míg a
többiek csak a juniorokra fig yeltek. Korábban észre kellett volna vennie
eg y ilyen tehetség et. Nem okolhatja csak az öreg szemét, az öreg
szívével is g ondok vannak.
Tudja, hog y nem lesz már itt elég sokáig ahhoz, hog y edzhessen a
fiúval, de reméli, senki sem teszi tönkre a tehetség ét azzal, hog y
elbátortalanítja. Vag y azzal, hog y eng edi túl g yorsan fejlődni. Sajnos
tudja, hog y botorság ilyesmit kívánni, mert amikor mindenki rájön,
mennyire tehetség es a fiú, úg yis a lehető leg g yorsabban akarják majd
kiszorítani belőle a lehető leg több eredményt. Sune már évek óta vitázik
erről a vezetőség g el, de mindig alulmarad.
A  hosszabbik verziót, hog y miért fog ják kirúg ni Sunét a Björnstad
Hockey-tól, több napba telne elmondani. A  rövid verzió két szóból áll:
Kevin Erdahl. A  szponzorok, a vezetőség , a klubelnök, mind azt
követelték: eng edje Sune a tizenhét éves csodag yereket az A csapatban
játszani. Sune nem eng edte. Az ő világ ában a hormonoknál több kell
ahhoz, hog y valakiből férfi leg yen, a szenior hoki nemcsak tehetség et,
de érettség et is követel, s ő tudja, hog y a túl korán kapott lehetőség ek
több játékos összeomlásához vezettek eddig , mint a túl későn kapottak.
De már senki sem hallg at rá.
A  björnstadiak büszkék arra, hog y nem tudnak veszíteni. Sune
tisztában van azzal, hog y ehhez ő is hozzájárult. Ő plántálta bele az
elmúlt évek alatt az „Első a klub!” jelmondatot minden eg yes játékosba
és vezetőbe. Mindig a klub az első, nem pedig az eg o. És most ezt
használják fel ellene. Meg tarthatta volna a munkáját, ha eng edi Kevint
az A csapatban játszani. Azt kívánja, bárcsak biztosan tudná, hog y
helyesen döntött. Valójában már nem biztos benne. Talán a
vezetőség nek és a szponzoroknak van ig azuk, és ő csak eg y makacs, vén
öszvér, aki már nem ért semmit.

David otthon fekszik a konyhapadlón. Harminckét éves, vörös haja olyan

kócos, mintha szökésben lenne a fejéről. Csúfolták is érte kiskorában, a
többiek azt játszották, meg ég etik mag ukat, ha a hajához érnek. Ekkor
tanult meg verekedni. Nem voltak barátai, ezért tudta minden idejét a
hokira áldozni. Sosem érdekelte más, íg y került a leg jobbak közé.
Izzadság cseppen a padlóra, mivel épp meg szállottan fekvőtámaszozik
a konyhaasztal alatt. Az asztalon bekapcsolva a számítóg ép, eg ész
éjszaka rég i meccseket nézett rajta. A  juniorok edzőjét eg yszerű
meg érteni, de lehetetlen eg yütt élni vele; amikor a barátnője kiborul,
azt szokta mondani, David az a fajta ember, aki eg y üres szobában is
képes meg sértődni. Talán ig aza van, a férfi arca mindig olyan, mintha
küzdene valami ellen. Eg ész életében azt hallg atta, hog y túl komoly,
ezért illik hozzá remekül a hoki. Eg y hokiklubban nem létezik olyan,
hog y valaki „túlság osan” komolyan veszi a hokit.
A  holnapi meccs az eddig i leg fontosabb a juniorok és David életében
is. Eg y filozofikusabb beállítottság ú edző talán mondott volna valami
olyasmit, hog y ez a jég en töltött hatvan perc az utolsó, amit g yerekként
élnek meg , elvég re a leg többjük idén tölti be a tizennyolcat, akkor
pedig felnőtt férfiakká és szenior kateg óriájú játékosokká válnak. De
David nem filozofikus hajlamú, tehát szokás szerint eg yetlen szót mond
majd nekik: „Győzzetek!”
A  csapata nem az ország leg jobbjaiból áll, sőt. De feg yelmezettek, és
tudnak taktikázni. Eg ész életükben eg yütt játszottak, és velük van
Kevin.
Ritkán játszanak szépen. David az észszerűen meg alapozott
stratég iában és az erős védelemben hisz, de leg főképp az eredményben.
Még akkor is, amikor a vezetőség és a szülők eg yaránt azért
hisztériáznak, hog y eng edje szabadon a játékosokat, hadd játsszanak
élvezetesebb hokit. Davidnak fog alma sincs, mi lehet az az élvezetes
hoki, szerinte csak akkor unalmas a hoki, ha az ellenfél több g ólt szerez.
Sosem hízelg ett senkinek, sosem adott helyet a csapatban eg y
menedzser vag y szponzor fiának, bár többször is meg kérték erre.
Képtelen a kompromisszumra; tudja, hog y íg y nem lesznek barátai, de
nem érdekli. Szeretni fog ják? Simán, feltéve, ha a dobog ó tetején áll.
David tehát mindent meg tesz, hog y oda kerüljön. Ezért nem néz úg y a
csapatára, mint mindenki más, mert bár Kevin a csapat leg jobb játékosa,
nem mindig a leg fontosabb.
A számítóg ép a konyhaasztalon a szezon eg y korábbi meccsét mutatja,
az ellenfél eg yik játékosa épp meg indul Kevin után, nyilvánvalóan azzal
a szándékkal, hog y hátulról fellökje, de a következő pillanatban ő mag a
fekszik a jég en. Eg y másik björnstadi játékos, a tizenhatos áll fölötte,
kesztyű és sisak nélkül. Csak úg y záporoznak az ökölcsapások.
Talán Kevin a sztár, de Benjamin Ovich a csapat szíve. Mert Benji
olyan, mint David, meg tesz mindent, amit kell. Kiskorától kezdve
folyton azt hallotta az edzőjétől: „Szarni rá, mit mondanak az emberek,
Benji. Ha nyerünk, úg yis szeretni fog nak.”

Tizenhét éves, az anyja korán szokta ébreszteni, úg y, hog y odasuttog ja

neki a nevét. Csak ő mondja íg y: Benjamin. Mindenki más Benjit mond.
A  Teknő előtti utolsó sorház leg kisebb szobájában fekszik, eg ész addig ,
amíg az anyja harmadszorra vag y neg yedszerre be nem nyit. Mikor a
hazája nyelvének szavai is belekerülnek a sürg etésbe, akkor
felkászálódik, mert akkor már komoly a helyzet. Az anya és Benji három
nővére is át-átsiklanak a rég i nyelvbe, ha valami hevesebb érzelemnek
akarnak hang ot adni. Ennek az ország nak nem elég kifejező a nyelve
ahhoz, hog y érzékeltesse, amit anyja mondani akar: például, hog y
mekkora eg y lusta szamár Benji, vag y éppen azt, hog y az iránta érzett
szeretete olyan mély, mint tízezer kútnyi arany.
Az asszony vele van eg ész addig , míg Benji el nem biciklizik
otthonról. Utálja napfelkelte előtt kipenderíteni az ág yból, de tudja,
hog y ha anélkül meg y munkába, hog y a fiát kitette volna a házból,
akkor az bizony itthon maradna. Eg yedülálló anya nég y g yerekkel, akik
közül három lány, még is ezért a tizenhét éves fiúért ag g ódik a
leg többet. Eg y fiú, akit nem izg at túlság osan a jövő, de bántja a múlt –
eg y anyának ez alapos indok a nyug talankodásra. Az ő kis Benjaminja,
akibe a város minden lánya szerelmes. Neki van a leg szebb arca, a
leg bánatosabb szeme és a leg vadabb szíve. Az anyja már csak tudja, mert
eg y ug yanilyen férfihoz ment feleség ül, és ez a fajta csak úg y vonzza a
bajt.

David kávét főz a konyhában. Minden reg g el lefőz eg y adag ot, és

mag ával viszi termoszban a jég csarnokba, hisz az ottani kávé olyan
rossz, hog y meg kínálni valakit vele felér eg y testi sértéssel.
A számítóg épe eg y tavalyi meccset mutat, amikor Kevint üldözőbe vette
eg y meg vadult védő, míg Benji teljes sebesség g el meg nem érkezett, és
úg y nyakon nem lendítette a védőt az ütőjével, hog y az fejjel előre
zúg ott be a cserepadra. Az ellenfél a jég re özönlik bosszúért kiáltva,
Benji már sisak nélkül, ökölbe szorított kézzel várja őket. A bíróknak tíz
percbe telik meg oldani a konfliktust. Kevin ezalatt békésen
bekorcsolyázik a cserepadra, sértetlenül.
Vannak, akik azzal próbálják ig azolni Benji vérmérsékletét, hog y
nehéz g yerekkora volt, hog y eg ész kicsi korában veszítette el az apját.
David sosem beszél ilyesmiről, nag y rajong ója Benji
temperamentumának. Többen is problémás g yerekként emleg etik, de
szerinte épp ennek köszönhető, hog y fantasztikus a jég en. Ha beküldik a
palánk sarkába, nem számít, hog y kíg yók, trollok vag y más pokolbeli
lények állnak az útjába, Benji a korong g al eg yütt érkezik vissza. Ha
valaki Kevinhez közelít, Benji a betonfalat is áttörné, hog y közéjük
állhasson. Az ilyesmit nem lehet meg tanítani. Mindenki tudja, Kevin
mennyire jó, az ország összes elit csapatának ifjúság i főnöke
meg próbálta már behálózni, ami eg yben azt is jelenti, hog y minden
csapatban van valami elmebeteg , aki ártani akar neki. David tehát nem
fog adja el azt a meg látást, miszerint Benji majdnem minden meccsen
verekszik. Nem verekszik. Meg védi a város leg fontosabb befektetését.
David persze már nem használja a befektetés szót a barátnője előtt.
Mert a lány olyankor visszakérdez: „Tényleg íg y kell beszélni eg y
tizenhét évesről?” David már meg sem próbálja elmag yarázni neki.
Vag y meg érti az ember a hoki ezen aspektusát, vag y nem.

Az úton, amely összeköti a sorházakat a városka többi részével, ott, ahol

az anyja már biztosan nem láthatja, Benji meg áll, és rág yújt eg y füves
cig ire. Hag yja, hog y elárassza a füst, érzi, ahog y az édes nyug alom fel-le
hullámzik benne. Dús, hosszú haja meg dermed a jeg es szélben, de a
hideg sosem zavarta. Évszaktól füg g etlenül biciklivel jár mindenhova.
David g yakran dicséri a lábizmait és az eg yensúlyérzékét az edzéseken,
a többiek előtt. Benji sosem válaszol, mivel g yanítja, hog y az edző nem
pont azt a választ akarja hallani, miszerint „ez már csak ilyen lesz, ha az
ember belőve biciklizik a méteres hóban minden nap”.
Eg ész Björnstadon keresztülbiciklizik a leg jobb barátjához tartva:
elkarikázik a g yár mellett, amely a helység leg nag yobb munkaadója, bár
az elmúlt három évben „növelték a létszámhatékonyság ot” (ezt a szép
kifejezést használják a „kirúg ás” helyett). Továbbhalad a nag y
élelmiszerbolt mellett, amely miatt minden kisebb bolt kénytelen volt
lehúzni a rolót. Eg y bevásárlóutca következik, ahol a boltok különböző
sebesség g el haladnak a csőd felé, majd eg y eg yre csendesedő ipari
terület. Aztán jön a sportbolt, eg yik osztálya a vadász- és
horg ászfelszerelés, a másik pedig a hokifelszerelés, más osztálya nem
nag yon van. Kicsit távolabb pedig a Prém Pub, melyet az olyan férfiak
frekventálnak, akiknek köszönhetően az esetleg esen betévedő turisták
meg ismerkedhetnek a helyi verekedési szokásokkal.
 Az erdő felé, nyug atra eg y autószerelő műhely található, kicsit
távolabb, a fák között pedig Benji nővére üzemeltet eg y tenyésztelepet.
Őr- és vadászkutyákat nevel. Errefelé már senki sem akar kutyát tartani
pusztán kedvtelésből.
Itt nem nag yon lehet mást szeretni, csak a hokit, de Benji amúg y se
szeretett semmi mást az életében túlság osan. Beszívja a füstöt. A többiek
állandóan nyúzzák, hog y vig yázzon, mert David kiteszi a csapatból, ha
rájön, hog y füvezik, de Benji csak nevet, annak biztos tudatában, hog y
ez sosem fog bekövetkezni. Nem azért, mert Benji túl jó ahhoz, hog y
kidobják a csapatból, eg yáltalán nem, hanem mert Kevin túl jó. Kevin a
drág akő, Benji pedig a biztosítótársaság .

Sune vet még eg y pillantást a jég csarnok mennyezetére. A fentről lóg ó

zászlókra és az eg ykori játékosok mezeire, akiknek emléke lassan
elenyészik. Az eg yik széles, rong yos zászlón a klub eg ykori mottója:
Kultúra, értékrend, összetartozás. Sune is velük volt, amikor felhúzták azt a
zászlót, de már nem tudja, mit is jelentenek pontosan a rajta virító
szavak. Néha már abban is kételkedik, hog y akkor tudta.
A  „kultúra” szót sportberkekben mindenki használja, de senki sem
tudja pontosan meg mag yarázni, mit is jelent. Minden klub azt
hang oztatja, hog y kultúrát építenek, de ig azából csak eg y kultúra
érdekli őket: a nyerés kultúrája. Sune persze tudja, hog y ez a világ
minden pontján íg y van, de eg y kis településen talán feltűnőbb.
A nyerteseket mindenki szereti, bár általában nem túl szeretetreméltók.
Leg g yakrabban mániákusak, önzők és tapintatlanok. De nem számít.
Elnézzük nekik. Szeretjük őket, mikor g yőznek.
Az öreg ember háta ropog , ahog y feláll; nehéz szívvel lépked az
irodája felé. Az ajtó becsukódik mög ötte. A  személyes tárg yai már rég
eg y kis dobozban várakoznak az íróasztal alatt. Nem rendez jelenetet,
amikor kirúg ják, nem beszél a médiával, csak eltűnik. Íg y nevelték, és ő
is íg y nevelt másokat. A klub az első. Mindig a klub az első.

Hog y ezek ketten hog yan lettek a leg jobb barátok, azt tulajdonképpen
senki sem érti, de már meg sem próbálják elválasztani őket. Benji
becsöng et a házba, amely nag yobb, mint a fél lakóneg yed, ahol ő él.
Kevin anyja nyit ajtót, a telefonja a fülén. Kedvesen mosolyog , bár
látszik rajta, hog y ideg es. A  férje fel-alá járkál a házban, hang osan
tárg yal a saját mobilján. Az előszobában eg y családi fénykép lóg , Benji
csak itt látta az Erdahl család három tag ját eg ymás mellett.
A  valóság ban az eg yik mindig a konyhában van, a másik az irodában,
Kevin pedig a kertben. Pang -pang -pang -pang -pang . Bezáródik eg y ajtó,
menteg etőzés a telefonba. „Bocsánat, a fiam. Ig en, a hokijátékos,
pontosan.”
Senki sem emeli fel a hang ját ebben a házban, de le sem halkítja; a
kommunikációjuk mentes minden érzelemtől. Kevin eg yidejűleg a
leg elkényeztetettebb és a leg kevésbé elkényeztetett fiú, akit Benji valaha
is látott. A  hűtőszekrény dug ig tömve ebédes dobozokkal, amelyek
pontosan a klub étkezési tanácsait követve készültek, minden harmadik
nap eg y catering es cég szállítja házhoz őket. Csak a ház konyhája
háromszor többe kerülhetett, mint Benjiék sorháza, de senki nem főz
benne. Kevin szobájában minden meg található, amiről eg y tizenhét éves
álmodhat, ám leg fontosabb az a tény, hog y hároméves kora óta az
eg yetlen felnőtt, aki betette oda a lábát, a takarítónő. Björnstadban senki
nem fektet több pénzt a fia sportkarrierjébe, senki sem támog atja
nag yobb összeg g el a klubot, mint Kevin apjának cég e, Benji még is eg y
kezén meg tudná számolni, hányszor látta a fiú szüleit a lelátón – még
akkor is, ha számolás előtt két ujját elvesztené eg y eszterg apadon. Benji
eg yetleneg yszer kérdezett csak rá erre, mire Kevin azt felelte:
„A  szüleimet nem érdekli a hoki.” Benji érdeklődött, hog y akkor mi
érdekli őket. Mire Kevin: „A siker.” Tízéves volt akkor.
Amikor Kevin írta az osztályban a leg jobb történelemdolg ozatot, 49
pontot érve el az 50-ből, az apja közömbös hang on azt kérdezte: „Mit
rontottál el?” A  tökéletesség nem cél volt az Erdahl családban, hanem
alapvető norma.
A  házuk fehér, és minden derékszög ben áll benne, akár eg y
vízszintező reklámkatalóg usa is lehetne. Amikor senki sem fig yel, Benji
eg y centivel arrébb taszajtja a cipőspolcot, két falon lóg ó képet is
elmozdít, hog y kissé ferdén álljanak, keresztülsétál a nappali szőnyeg én,
s közben a lábujjai, minteg y véletlenül, összeborzolnak néhány rojtot.
A  kertre nyíló üveg ajtóban tükröződve látja Kevin anyját, ahog y
mindent némán, automatikusan helyreig azít, de közben eg yetlen szót
sem mulaszt el a telefonhívásból.
Benji kilép a kertbe, mag ához húz eg y széket, leül, behunyja a szemét,
és hallg atja a koppanásokat. Kevin meg áll, a g allérja csupa izzadság .
– Ideg es vag y?
Benji ki se nyitja a szemét.
– Emlékszel, mikor először jöttél ki velem az erdőbe, Kev? Sose
vadásztál előtte, úg y fog tad a puskát, mintha attól félnél, meg harap.
Kevin olyan mélyet sóhajt, hog y a leveg ő fele minden bizonnyal eg y
másik testnyílásán keresztül távozik.
– Hát semmit nem veszel komolyan ebben az életben, te baromarcú?
Benji vig yora felfed eg y alig látható színeltérést a fog során. Ha
beküldik a palánk sarkába, a korong g al jön ki, még ha az eg y fog ba
kerül is. A sajátjába vag y valaki máséba.
– Majdnem tökön lőttél. Nag yon is komolyan veszem.
– Tehát te tényleg nem vag y ideg es a meccs miatt?
– Kev, én akkor vag yok ideg es, ha lőfeg yverrel közelítesz a g olyóim
felé. A hoki nem ideg esít.
Kevin szülei szakítják félbe a beszélg etést, elköszönnek. Az apja olyan
hang on, mintha eg y pincértől köszönne el, az anyja eg y óvatos
„kisfiam”-mal a mondat vég én. Mintha őszintén próbálkozna, de a
hang ja még is olyan, mintha betanult szöveg et mondana. A bejárati ajtó
bezárul, két autót indítanak be a felhajtón. Benji kihalászik eg y újabb
füves cig it kabátja belső zsebéből, és meg g yújtja.
– Hát te ideg es vag y, Kev?
– Nem. Nem, nem…
Benji nevet, a barátja sosem tudott hazudni neki.
– Persze…
– Jól van, Benji, a francba már! Összeszarom mag am itt helyben! Ezt
akarod hallani?
Benji úg y fest, mintha elaludt volna.
– Hányat szívtál ma? – fintorog Kevin.
 – Közel sem eleg et – motyog ja Benji, és összekuporodik a székben,
mintha ott óhajtana téli álomba merülni.
– Azt ug ye vág od, hog y eg y óra múlva kezdődik a suli?
– Pont azért.
– Ha David meg tudja, kirúg a csapa…
– Nem. Dehog y rúg ki.
Kevin némán az ütőjére támaszkodik, úg y néz rá. Ha valamit irig yel a
leg jobb haverjától, hát az pont ez: hog y mindenre mag asról tesz, és
még is meg ússza. Kevin a fejét rázza, és meg adóan nevet.
– Nem, dehog y rúg ki.
Benji elalszik. Kevin a kapu felé fordul, tekintete elsötétül. Pang ,
pang , pang , pang , pang .

Újra. Újra. Újra.

David az utolsó fekvőtámaszokat nyomja a konyhában. Aztán

lezuhanyzik, felöltözik, bepakolja a táskáját, és fog ja a kocsikulcsot,
hog y elinduljon a jég csarnok felé az új munkanap kezdetén. De a
leg utolsó dolog , amit a harminckét éves edző tesz, mielőtt kilépne a
házból, hog y lerakja a kávéját a bejárati ajtó melletti kis asztalra, és
berohan a fürdőszobába. Mag ára zárja az ajtót, aztán meg eng edi a vizet
a mosdó és a kád csapjából eg yszerre, nehog y a barátnője meg hallja,
hog y hány.
 7

Azt, hog y „ez csak eg y játék”, olykor-olykor minden játékos kénytelen

meg hallg atni. Sokan el is hiszik néha. De elég eg yetlen dolg ot tudni
ahhoz, hog y a fenti állítás érvényét veszítse, nevezetesen: ebben a
városban senki sem lenne ug yanaz az ember, ha ez a játék nem létezne.

Kevin indulás előtt mindig elmeg y vécére. Nem szereti az iskolában

intézni a dolg át, nem mintha undorítóak lennének az ottani vécék, csak
valamiért ideg es lesz tőle. Erős és meg mag yarázhatatlan szorong ás lesz
úrrá rajta. Csak otthon képes eleng edni mag át, a méreg drág a csempék
között, a mosdó előtt, amely épp annyira exkluzív, mint amennyire
célszerűtlen. A  lakberendező választotta ki, aki jóval több munkaórát
számított fel mag ának, mint a munkások. Kevin az eg ész világ on csak
ebben a házban tud ig azán eg yedül lenni.
Mindenhol máshol, a jég csarnokban, az iskolában, az oda- és
visszaúton csordában közlekedik. Mindig középen, mellette a
csapattársak, annál távolabb tőle, minél kevésbé tehetség esek.
Leg közelebb állnak a leg jobbak, a szélén meg azok, akik a hierarchia
alján helyezkednek el. Kevin otthon úg y meg szokta az eg yedüllétet,
hog y azt érezte természetesnek. De máshol nem volt alkalma eg ymag a
lenni.
Benji odakint várja. Mint mindig . Eg y Kevinnél kevesebb
önuralommal rendelkező fiú meg ölelte volna. Ő csak biccent most, és
azt mormolja:
– Húzzunk innen.

Maya olyan sebesség g el távolodik apja autójától, hog y Ana kocog ni

kényszerül, hog y lépést tartson vele. Kifulladva nyújt barátnője felé eg y
műanyag poharat:
– Kérsz? Most smoothie-diétát tartok!
 Maya lassít, és a fejét csóválja.
– Miért kínozod mag ad ezekkel a diétákkal? Miért g yűlölöd ennyire az
ízlelőbimbóidat? Mit követtek el ellened?
– Hag yjad már, tök finom! Kóstold meg !
Maya szkeptikusan közelít a pohár felé. Iszik eg y fél kortyot, de már
köpi is ki.
– De hát ez csomós!
Ana elég edetten bólint.
– Mog yoróvaj.
Maya undorodva kaparg atja a nyelvét, mintha tele lenne láthatatlan
hajszálakkal.
– Ana, keress eg y ag ykurkászt. De valaki ig azán profit.

Björnstadban eg ykor több iskola is működött, lévén, hog y több g yerek

volt. Ma már csak két épület maradt: az eg yik az alsósoké, a másik a
felső tag ozaté és a g imnáziumé. Ebédelni ug yanarra a menzára járnak.
A városnak ennél többre már nincs is szükség e.
Amat beéri Lifát és Zachariast a parkolóban. Elsős koruk óta eg y
osztályba járnak, óvoda óta a leg jobb barátok. Nem mintha nag yon
hasonlóak lennének, az eg yetlen közös bennük az, hog y nem olyanok,
mint a többiek. A  Björnstadhoz hasonló helyeken a népszerű
g yerekekből lesznek a falkavezérek, akik a csapatukat szinte már a
játszótéren kiválog atják. Amat, Lifa és Zacharias nem kellettek senkinek.
Azóta összetartanak. Lifánál még eg y darab fa is többet beszél, Zacharias
túlharsog minden rádiót, Amat pedig értékeli a társaság ukat. Jó
csapatot alkotnak.
– …eg y ilyen tiszta headshot! Próbált visszavonulni, és elbújni… mi a
franc? Fig yelsz rám eg yáltalán, Amat?
Zacharias, aki mintha tízéves kora óta ug yanabban a fekete
szerelésben – farmerban, kapucnis pulóverben és baseballsapkában –
járna, leállítja kiselőadását a fantasztikusan nag y horderejű bevetésről,
amelyet orvlövészként vitt vég hez eg y virtuális univerzumban az
elmúlt éjszaka, és zaklatottan ráng atja Amat vállát.
– Mi?
 – Te hallod eg yáltalán, amit beszélek, vag y csak tépem a szám?
Amat ásít.
– Ja, ja, ja. Headshot. Nag yon üg yes vag y. Én viszont éhes vag yok.
– Ma reg g el is edzettél? – kérdezi Zacharias.
– Ig en.
– Nem vag y normális, hog y ilyen korán kelsz.
Amat vig yorog .
– Mikor feküdtél le teg nap éjjel?
Zacharias a vállát vonog atja, és az ujjait masszírozza.
– Nég ykor… ötkor, talán.
Amat bólint.
– Ug yanannyit játszol a g épen, mint amennyit én edzek, Zach.
Meg látjuk, kiből lesz hamarabb profi.
Zacharias válaszolni akar, de már nincs rá módja. Feje előrelendül,
mert eg y tenyér tarkón csapja. A három fiúnak meg sem kell fordulnia
ahhoz, hog y tudja: Bobo az. A fiú sapkája nag y ívben elrepül. A juniorok
hang osan röhög ve már be is kerítették őket. Zacharias, Amat és Lifa
tizenöt évesek – a juniorok csak két évvel idősebbek, de fizikumukat
tekintve akár tízzel többek is lehetnének. Bobo közülük a leg nag yobb,
széles, mint a pajtaajtó, és olyan ronda, hog y a patkányok is sírva
menekülnének előle. Ahog y elmeg y Zacharias mellett, vállával még lök
eg yet rajta, amitől a fiú meg csúszik, és térdre rog y. Bobo meg lepetést
színlelve kuncog , a csapattársai meg adják alá a lovat.
– Csinos szakáll, Zach, akárcsak eg y időjárás-jelentés: Szakadozott
felhőzet! – vig yorog Bobo, és mielőtt a többiek nevetése elülne, folytatja
is:
– Nőtt valami a farkadra is? Vag y még mindig zokog ni szoktál
zuhanyzás közben, mikor rájössz, hog y már meg int összekeverted a
g atyádból kijött szösszel? Hallod… Zach… de komolyan, eg y dolog már
kurva rég óta fog lalkoztat: amikor te, Amat és Lifa először feküdtetek le
eg ymással, hog y döntöttétek el, ki veszíti el elsőként a szüzesség ét?
A juniorok továbbhaladnak az iskola felé, eg y fél perc múlva már nem
is emlékeznek az incidensre, de g únyos nevetésük még sokáig
visszhang zik a hátrahag yott fiúk fülében. Amat talpra seg íti Zachariast
és látja a fortyog ó g yűlöletet a szemében. Minden reg g el eg yre erősebb
lesz. Amat attól fél, hog y eg y nap esetleg kirobban.

Az emberek szeretnek eg y csapathoz tartozni. Amikor Kevin alsó

tag ozatos volt, apjával eg yütt elautóztak Hedbe a karácsonyi vásárra. Az
apjának meg beszélése volt, ezért Kevin eg yedül járt körbe, nézeg ette a
mikulásokat és a bódékat. Közben eltévedt kissé, és a meg beszéltnél öt
perccel később ért vissza a parkolóba, ahol találkozniuk kellett. Az apja
addig ra már nem volt ott, elindult hazafelé. Kevinnek eg yedül kellett
visszag yalog olnia Björnstadba a sötétben. A  hó az út szélén
combközépig ért neki, eg y fél éjszakába telt, mire hazaért. Mikor átázva
és kimerülten betántorg ott a házba, néma csend fog adta. A  szülei
aludtak. Az apja meg akarta tanítani rá, hog y mennyire fontos betartani
a meg beszélt időpontot.
Fél évvel később a hokicsapat bajnokság ot játszott eg y másik
városban. Akkora jég csarnokot a fiúk még sosem láttak. A meccs után, a
hazafelé induló buszt keresve Kevin eltévedt, és belefutott néhány fiúba.
Azoknak a játékosoknak a bátyjai voltak, akiket a meccs folyamán
leradírozott. Beráng atták eg y mosdóba, és meg verték. Kevin sosem
felejti el azokat a hatalmas kérdőjeleket, amik akkor látszottak a
tekintetükben, amikor a semmiből felbukkant eg y másik alsós kiscsávó,
és rúg ások meg ökölcsapások sorával rohanta meg őket. Benji és Kevin
is csurom vér volt, mire visszakerültek a buszra, több mint neg yvenöt
percet késve. David a busz mellett várta őket. Azt mondta a csapatnak,
utazzanak csak haza, majd ő felül eg y vonatra Benjivel és Kevinnel, ha
előkerülnek. De eg yik játékos sem szállt fel a buszra. Olyan kicsik voltak,
hog y még a szorzótáblát sem tudták, de azzal tisztában voltak, hog y eg y
csapat fabatkát sem ér, ha nem számíthatnak eg ymásra. Mert ha eg y
csapatba tartozol, tudhatod, hog y vannak emberek, akik sosem hag ynak
el.
Kevin és Benji mag ukban lépnek be az iskolába, de – mintha mág nes
vonzaná őket – hamarosan köréjük sereg lenek Bobo és a juniorok, tíz
lépést se tesznek, és máris tizenkettes csoportban haladnak tovább.
Kevint és Benjit nem izg atja, meg szokták. Nem tudni, mi képes lekötni
Kevin fig yelmét eg y meccs előtti napon, általában semmi, de mikor
elhalad eg y szekrénysor előtt, tekintete eg y lányra szeg eződik.
Meg botlik Benji lábában, aki káromkodik, de Kevin nem is hallja.

Maya beteszi a táskáját a szekrényébe, s amikor meg fordul, elkapja

Kevin pillantását. Olyan erővel csapja be a szekrényajtót, hog y odacsípi a
kezét. Eg y másodperccel később már vég e is, a folyosó meg telik
emberekkel, Kevin eltűnik a forg atag ban. De az ember barátai persze
nem siklanak el az ilyesmi felett.
– Naaa… hirtelen érdekelni kezdett a hoki, mi? – cukkolja Ana.
Maya szég yenkezve dörzsölg eti becsípett kezét.
– Fog d be. Maradj már…
Aztán elmosolyodik.
– Csak mert az ember nem szereti a mog yoróvajat, attól még lehet
szeretni a… mog yorót.
Ana úg y nevet, hog y minden szekrényre jut a smoothie-jából.
– Oké, jog os! De ha beszélsz Kevinnel, akkor már bemutathatnál
Benjinek, jó? Ő olyan… mmm… enni való. Akár a… vaj.
Maya meg botránkozva ráncolja a homlokát, lelakatolja a szekrényét,
és elindul. Ana széttárja a karját.
– Mi van? Te mondhatsz ilyesmit, de én nem?

– Azt ug ye tudjátok, hog y nem mag ától találja ki ezeket a dumákat?

Annyi esze nincs. Az internetről szedi – motyog ja Zacharias, miközben
meg alázottan sepreg eti mag áról a havat.
Lifa felveszi a sapkáját, és arról is lerázza a havat. Amat kinyújtja a
kezét, hog y meg próbálja meg nyug tatni a barátját.
– Tudom, hog y utálod Bobót, de jövőre mi leszünk a juniorok…
minden jóra fordul.
Zacharias nem válaszol. Lifa ránéz, düh és kétség beesés keveredik a
tekintetében. Lifa már kiskora óta nem hokizik. Folyton azt hallg atta az
idősebb játékosoktól, hog y el kell tűrni a heccelődést az öltözőben, és
amikor Lifa befejezte, akkor is mindenki ezt hozta fel. Ő a hibás.
A  hokiban muszáj eltűrni a heccelődést. Ha Zacharias szülei nem
szerették volna annyira a sportot, már ő is abbahag yta volna, és ha Amat
nem lenne olyan jó, amilyen, ő sem bírná sokáig .
– Minden jóra fordul, ha mi leszünk juniorok! – ismétli Amat.
Zacharias nem válaszol. Pontosan tudja, hog y sosem kerül be a
juniorcsapatba, hog y ez az utolsó éve hokijátékosként. Csak Amat nem
fog ta még fel, hog y hamarosan mag a mög ött hag yja a leg jobb barátját.
De a csend nem számít, Amat kinyitja az ajtót, bekanyarodik a
folyosón, és onnantól mindent tompán hall. Csak őt látja.
– Szia, Maya! – kiált fel kicsit hang osabban a kelleténél.
A  lány meg fordul, konstatálja a fiú jelenlétét, de ennyi. Ha az ember
tizenöt éves, az ilyen tekintet roppant fájdalmas tud lenni.
– Szia, Amat – feleli g épiesen, és vég ig sem mondja a nevét, már ott
sincs.
Amat továbbra is ott áll, próbálja kerülni barátai tekintetét, mert tudja
jól, hog y meg sem fog ják próbálni elfojtani a nevetést.
– Sziiiiiiaaaaaa, Maaaaaaya – utánozza Zacharias, Lifa pedig úg y
vihog , hog y az orra a pulóverére cseppen.
– Bazmeg , Zach – motyog ja Amat.
– Bocsi, bocsi, de már alsós korunk óta ezt csinálod, az első nyolc
évben még valahog y elviseltem, hog y szerelmes vag y belé, de
mostantól keg yetlenül rád szállunk – nevet Zacharias.
Amat a szekrénye felé sétál, szívét ólomsúlyúnak érzi. Még a
korcsolyázásnál is jobban szereti a lányt.
 8

Csak eg y játék. Csak apró, jelentéktelen, majdnem észrevehetetlen

dolg okat dönt el. Például, hog y kinek van ig aza. Kinek a hang ja
hallatszik. Csak hatalmat oszt, és határokat húz. Eg yeseket sztárrá emel,
másokat pedig nézővé tesz.

Csak.

David eg yenesen az irodájába meg y; a leg kisebb helyiség a folyosó

vég én. Becsukja az ajtót, bekapcsolja a számítóg épet, videókat néz a
másnapi ellenfélről. Eg yedülálló csapat, rémes g épezet, eg yedül Kevin
ér fel a játékosaikhoz. Felülmúlhatatlan csapatjáték szükség es ahhoz,
hog y eg yáltalán esélyük leg yen, de David tudja, hog y az meg van, hog y
minden eg yes játékos simán öng yilkos lesz a jég en, ha muszáj. Nem
ettől érzi mag át ilyen ramatyul. Arra koncentrál, ami nincs meg .
A sebesség .
A  juniorcsapat első támadósora évek óta Kevinből, Benjiből és eg y
William Lyt nevű fiúból áll. Kevin zseniális, Benji harcos. William
viszont lassú. Nag y, erős, jókat passzol, ezért David különféle taktikai
meg oldásokat talált ki a rosszabb csapatok ellen, amik elfedték a
hiányosság ait, de a holnapi csapat elég jó ahhoz, hog y blokkolják
Kevint, ha valaki nem tör utat neki.
David a halántékát masszírozza. Saját arcát látja tükröződni a
képernyőn, a vörös, kócos hajat, a fáradt szemeket. Feláll, és a vécére
siet. Hányni.

Eg y nag yobb irodában, két ajtóval arrébb Sune is a számítóg épe előtt ül.
Ug yanazt a képsort nézi, mint David, újra és újra. Eg ykor ug yanazokat a
dolg okat látták meg a jég en, eg yetértettek mindenben. Aztán teltek az
évek, David idősebb lett és törekvőbb, Sune pedig öreg és makacs. Mára
már mindenben eltér a véleményük. Amikor David úg y vélekedik, hog y
ig enis rendben van a verekedés a jég en, merthog y „kevesebb lenne a
sérülés, ha a srácok tudnák, hog y simán kapnak a pofájukra”, Sune azt
feleli, hog y „ez pont olyan, mint azt hinni, hog y kevesebb lesz a
közlekedési baleset, ha meg szüntetjük az autóbiztosítást, mert akkor
majd mindenki jobban vig yáz a kocsijára”. Amikor David azt akarja,
hog y a juniorokra teg yenek még több terhet, Sune azt papolja, minőség
a mennyiség előtt. Ha David azt mondja, fel, Sune azt mondja, le. Ha eg y
sportszövetség előrukkol azzal a javaslattal, hog y a minik ne
számoljanak g ólokat és pontokat, ne tartsanak bajnokság okat, Sune azt
mondja: észszerű; David pedig , hog y kommunizmus. David szerint a
leg jobb az lenne, ha Sune eng edné, hog y vég ezze a munkáját, Sune
szerint viszont David félreérti, miben is áll ez a bizonyos munka. Két
férfi a lövészárokban, akik olyan mélyre beásták mag ukat, hog y már
nem is látják eg ymást.
Sune hátradől, meg dörzsöli a szemét, súlya alatt meg reccsen a szék, ő
pedig felsóhajt. Szeretné elmesélni Davidnak, hog y milyen mag ányos
munka az A csapat kapitányának lenni, hog y milyen bénítóan nag y
felelősség . Hog y miként lehet szembenézni vele, alkalmazkodni hozzá,
változni. De David még fiatal és indulatos, nem áll készen arra, hog y
odafig yeljen és meg értse.
Sune lehunyja a szemét, és mag ában káromkodik. Talán nem
ug yanilyen ő is? Az öreg kor eg yik leg nehezebb feladata beismerni a
hibáinkat, amelyeken már nem tudunk javítani. És a leg rosszabb dolog
abban, hog y hatalommal bírunk mások élete felett, az, hog y néha
tévedünk.
Sune sosem küldött fiatal fiúkat idősebb korosztályba, az volt az elve,
hog y az ember a saját korosztályában fejlődik a leg jobban. A  túl korai
esélyek elfojtják a tehetség et. A  jelen helyzetet illetően azonban, az
irodája mag ányában, a videót nézve el kellett ismernie, hog y eg yetért
Daviddal. Jóformán senki más nincs tudatában ennek, de nyilvánvaló,
hog y sebesség nélkül elvéreznek holnap a juniorok.
Íg y hát még Sune is felteszi mag ának a kérdést: Mit érnek az elvek, ha
az ember nem g yőz?
Björnstad elég kicsi ahhoz, hog y majdnem mindenki ismerjen
mindenkit, de elég nag y ahhoz, hog y tele leg yen olyan emberekkel,
akiket senki nem vesz észre. Robban Holts neg yven-valahány éves,
meg vakarja őszülő szakállát, és rég i, terepmintás dzsekijét szorosabbra
húzza a nyaka körül. Amikor a tó felől fúj a szél, úg y érzi, mintha
szellemek karmolásznák az arcát. Átmeg y az út túloldalára, és úg y tesz,
mintha fontos elintéznivalói lennének. Elhiteti mag ával, hog y aki látja,
annak fog alma sincs arról, hog y csak arra vár, hog y kinyisson a Prém
Pub.
Idelátszik a jég csarnok teteje. Pont, mint mindenki más, ő is kizárólag
a juniorcsapat holnapi mérkőzéséről tud beszélni, amióta meg nyerték a
neg yeddöntőt. Mondjuk nem túl sok emberrel beszélg et, mióta a
g yárban felmondtak neki, és még kilenc másiknak. Az is lehet, hog y
senkit nem érdekelt azelőtt sem, amit mesélt, de csak most ébredt rá
ig azán.
Az órájára pillant. Még eg y óra nyitásig . Úg y tesz, mintha nem
számítana. Bemeg y az élelmiszerboltba, a kezét zsebre dug ja, nehog y
meg lássák, hog y remeg . Meg tölti a kosarát áruval, amire semmi
szükség e nincs, sőt, amit meg sem eng edhet mag ának. A  sört[3] hag yja
utoljára, hog y úg y nézzen ki, csak véletlenül jutott eszébe. „Ez? Á, csak
g ondoltam, nem árt eg y-két dobozzal otthon.” A  vaskereskedésben
eng edélyt kér a mosdó használatára. Felhajtja a söröket. Kimeg y
beszélg etni az eladóval, vesz néhány speciális csavart eg y nem létező
bútorhoz. Visszameg y az utcára, a jég csarnok tetejét nézi. Eg ykor ő,
Robban Holts volt ott a király. Nag yobb tehetség volt még Kevin
Erdahlnál is. Sőt, Peter Anderssont is meg előzte.

Peter meg fordul a parkolóban, visszahajt az útra, ujjaival a kormányon

dobol. Most, hog y kiszálltak a g yerekek, ismét a pulzusára tud
koncentrálni. Csak eg y juniormeccs. Csak eg y meccs. Eg y meccs. Ezt
mantrázza, de az ideg esség lassan felemészti. A leveg ő mintha a fülén át
távozna a tüdejéből. A hoki eg yszerű sport: amikor a nyerésvág y erősebb
a vesztéstől való félelemnél, van esély. Még senki sem nyert retteg ve.
 Reméli, hog y a juniorok még túl fiatalok ahhoz, hog y féljenek, és túl
naivak, hog y meg értsék, mennyi minden forog kockán.
A  hokidrukkereknél nincsen átmenet: mennyország van és pokol.
A lelátóról nézve eg y játékos vag y zseni, vag y mihaszna, a kettő között
nincs más, a lesről mindig lehet vitatkozni, a lökdösődés vag y sima
üg y, vag y eg y életre ki kell zárni a játékból a tettest. Amikor Peter
húszéves volt, és mint csapatkapitány visszatért Björnstadba eg y
majdnem meg nyert döntő után, ami bejuttatta volna őket az ország
leg előkelőbb bajnokság ába, az apja kikiáltott a konyhából: „Majdnem?
Eg y csónakba nem lehet majdnem beszállni, öcsi! Vag y a csónakban
ülsz, vag y a vízben. És ha a többi töketlen is a vízben lubickol, kurvára
senkit nem fog érdekelni, hog y utolsóként estél bele.”
Amikor meg kapta az NHL-szerződését, és Kanadába készült, az apja
volt kedves közölni vele, hog y nehog y azt hig g ye, hog y akkor ő most
valaki lett. Lehetség es, hog y a vénember nem pont úg y értette, mint
ahog y mondta. Talán csak azt akarta hang súlyozni, hog y az alázat és a
kemény munka ug yanúg y meg hozza majd ott is a g yümölcsét, mint itt.
Lehet, hog y az alkoholtól hang zottak élesebben a szavak. Lehet, hog y
Peter sem akarta úg y bevág ni az ajtót, mint ahog y tette. Már nem
számít. Némán hag yta el Björnstadot, és amikor visszatért, már késő
volt beszélni. Sírköveknek nem lehet a szemébe nézni, és elnézést sem
lehet kérni tőlük.
Peter még emlékszik, ahog y eg yedül járkált az utcákon, ahol felnőtt,
és észrevette, hog y az emberek, akiket eg ész életében ismert, máshog y
néznek rá. Hog y mindenki hirtelen elhallg at, amikor belép valahova.
Folyton olyan érzése volt ettől, mintha mindenhonnan elkésne.
Meg könnyebbült, amikor elmúlt a varázs, és már nem sportcsillag ként
tekintettek rá, hanem csak mint a klub sportig azg atójára. Aztán ahog y a
klub teljesítménye romlott, az emberek pedig kezdtek meg nyílni, és
meg mondták neki a véleményüket, eg y része azt kívánta, bárcsak
meg int úg y tekintenének rá, mint eg y sztárra. A  hokidrukkereknél
nincsen átmenet.
Miért folytatja hát még is? Mert más meg sem fordult soha a fejében.
Sokan nem tudják felidézni, hog yan szerettek bele ebbe a játékba, de
Peter ig en. Amit a leg jobban szeret benne, az első alkalomtól kezdve,
hog y korcsolya volt a lábán, a csönd. Amikor kiment a jég re, minden,
ami a jég csarnokon kívül létezett, a hideg , a sötét, a beteg anyja, és
hog y az apja meg int részeg lesz, mire hazaér… mindez kitörlődött a
fejéből és csend lett. Nég yéves volt első alkalommal, de a hoki már
akkor kikövetelte a teljes fig yelmét. Ezért szerette meg . És szereti azóta
is.

Eg y Peterrel eg ykorú, még is nála tizenöt évvel idősebbnek tűnő férfi az

elhaladó autó után néz. Meg int összébb húzza a terepmintás kabátot, és
meg vakarja a szakállát. Mikor tizenhét évesek voltak, eg yetlen ember
g ondolta csak Björnstadban, hog y Peter tehetség esebb Robbannál.
„A tehetség olyan, mint feleng edni két lufit az ég be: nem az az érdekes,
melyik lufi a nag yobb, hanem hog y melyiknek van hosszabb madzag ja”,
mondog atta mindig a vén Sune. Persze ig aza volt. A  vezetőség és a
szponzorok kényszerítették, hog y helyezze Robbant az A csapatba, hiába
mondog atta, hog y szerinte még nem készült fel rá ag yilag . Robbant
hülyére lökdösték, meg sérült, félt, és a szezon hátralevő részében inkább
a palánknak ütötte a korong ot, mintsem hog y felvállaljon eg y
közelharcot. Amikor a drukkerek első ízben fütyülték ki, hazament és
sírt. Másodszorra hazament és ivott.
Mire betöltötte a tizennyolcat, sokkal rosszabb játékos volt, mint eg y
évvel korábban, Peter pedig a leg jobb lett, akit a város valaha is látott.
Amikor ő kapta meg az esélyt az A csapatra, készen állt rá. Robban
habozva lépett a jég re, Petert nem ijesztette meg semmi. Abban az
évben, mikor bekerült az NHL-be, Robban a g yárban kezdett el dolg ozni.
A hokiban nincs majdnem. Az eg yik játékosnak minden álma teljesül, a
másik meg a havat tapodja, és várja, hog y a kocsma vég re kinyisson.

Eg y félemelet lefelé, öt lépcsőfok. Onnan már nem látszik a jég csarnok

teteje.

Sune hallja, hog y David kimeg y az irodájából. Meg várja, míg a mosdó
ajtaja becsukódik mög ötte, aztán leír három szót eg y sárg a papírcetlire
és feláll. Bemeg y David irodájába, és a képernyőre rag asztja a lapocskát.
Sune nem vallásos ember, de ebben a pillanatban könyörög ve kér valami
felsőbb hatalmat, hog y most ne eng edje hibázni. Nehog y az a három szó
tönkreteg ye eg y újabb fiatal fiú életét.
Néhány pillanatig mérleg eli, hog y meg várja a szobában, míg David
visszatér, a szemébe néz, és meg mondja neki az ig azat: „Remélem,
sosem adod fel a veszekedést, David. Remélem, mindig elküldesz majd
minket a pokolba, ha kell. Íg y lett belőled a leg jobb.” Aztán még is
inkább visszameg y a saját irodájába, és mag ára csukja az ajtót. A  sport
bonyolult embereket szül, túl büszkéket ahhoz, hog y beismerjék,
hibáztak, de elég alázatosakat ahhoz, hog y mindig a klub érdekeit
nézzék.

Visszatérve a mosdóból, David három szót talál eg y sárg a papírcetlin.

„Amat. Serdülők. Gyors!!!”

Csupán eg y játék. Csupán életeket változtathat meg .

[3] A  svéd élelmiszerboltokban maximum 2,8%-os sört lehet vásárolni, egyebekért az

alkoholboltba kell menni.
 9

Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úg y érezzük, itt a

vég e. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap
mint nap, amikor a valóság és a mindennapok mag uk alá temetnek, és
azon g ondolkodunk, meddig is bírjuk még . A  leg fantasztikusabb az,
hog y több ilyen napot is túlélünk anélkül, hog y összeroppannánk.
A leg szörnyűbb pedig az, hog y nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal
vag yunk képesek meg birkózni.

Amikor a család már alszik, Mira körbejár, hog y meg számolja őket. Az
anyja is mindig ezt csinálta vele és öt testvérével, minden éjszaka
meg számolta őket. Azt mondta, nem érti, hog y létezhetnek olyan
szülők, akik nem tesznek íg y. Hog y élhet az ember úg y, hog y nem
retteg minden pillanatban, hog y elveszíti őket. „Eg y, kettő, három,
nég y, öt, hat”, hallg atta Mira minden éjszaka anyja suttog ását, és
minden csukott szemmel fekvő g yermek érezte, hog y biztonság ban van,
és örülnek, hog y létezik. Mirának ez az eg yik leg kedvesebb g yerekkori
emléke.
Az apró Björnstadból átautózik az erdőn kívüli nag yobb városba,
ing ázik. Hosszabb az út, mint amit a leg több normális ember napi
szinten el tudna viselni, még is meg lepően g yorsnak tűnik, különösen,
mert az autóból kiszállva az embernek az az érzése támad, hog y az eg ész
világ eg yetemen átkelt. Bár ez a város nag yság rendekkel kisebb a
fővárosnál, ahol Mira született, még is más világ ez itt, mint bent, az
erdő mélyén. Nag yobb. Tág asabb. Kollég ákkal, akik ösztönzően hatnak
rá, és akikkel irodalomról, művészetről és politikáról lehet diskurálni,
valamint ellenfelekkel, akikkel hadakozni lehet.
Gyakran hallja, hog y milyen furcsa dolog az, hog y ő, aki hozzá sem
tud szag olni a hokihoz, szabad akaratából hozzáment eg y
hokijátékoshoz. Persze az, hog y hozzá sem tud szag olni, nem ig az, ő
csak az edzéseket nem érti. A  meccseket teljesen log ikusnak találja. Az
adrenalin, az éhség , amely már-már a rémület határán eg yensúlyoz.
Előrevetni mag ad a feneketlen mélység felé, ami vag y fenntart, vag y
elnyel – ezt Mira mind érti. Ug yanezt éli át a bíróság on, a
tárg yalóteremben. A jog eg y másfajta játék másfajta szabályokkal, de az
emberben vag y van versenyszellem, vag y nincs. Ahog y Björnstadban
mondják: „Vannak, akikben benne él a medve.”
Mira, aki tizenkilenc éves koráig nem lakott eg ymilliónál kevesebb
lakosú városban, talán pont ezért tudott otthonra lelni az erdei népek
között. Érti a harc iránti vonzódásukat, osztozik benne. Tudja, hog y
nag yszerű dolog a sikerért küzdeni. Ő például átküzdötte mag át a
jog ászképzésen a g azdag csemeték között, akiknek nem kellett a család
éttermében mosog atniuk esténként. Ilyen háttérrel az ember sosem
hag y fel a küzdelemmel. Örökké félni fog , hog y lezuhan a csúcsról, és
minden eg yes felfelé vezető lépésnél behunyja a szemét, mert érzi az
izmait és a fájdalmat.

Peternek már akkor fájni kezd a hasa, amikor belép az elnök irodájába.
Nag y a felfordulás, rég i fényképek és kupák eg ymás heg yén-hátán,
néhány üveg drág a ital az eg yik sarokasztalon, g olfütők, eg y félig
nyitott szekrény, benne eg y tartalék öltönnyel és tiszta ing ekkel.
Szükség lesz rájuk: az elnök az asztalnál ül, és szendvicset majszol.
A  látvány olyan, mintha eg y németjuhász próbálna felfalni eg y
majonézzel töltött luftballont. Peternek türtőztetnie kell mag át, hog y ne
kezdje el az asztalt és az elnököt tisztog atni eg y szalvétával.
– Lennél kedves becsukni az ajtót? – kéri az elnök két falat között.
Peter vesz eg y mély leveg őt, a belei összeszorulnak. Tudja, hog y az
eg ész város abban a hitben él, hog y ő naiv, és fog alma sincs, hová vezet
ez az eg ész. Pedig valójában csak reménykedik. Becsukja az ajtót, aztán
feladja minden reményét.
– Davidot nevezzük ki az A csapat edzőjének – darálja az elnök olyan
hang on, mintha oktatófilmet készítene arról, hog yan leg yünk a
leg kevésbé diplomatikusak.
Peter keserűen bólint. Az elnök morzsákat söpör le a nyakkendőjéről.
 – Mindenki tudja, milyen közel állsz Sunéhez… – folytatja, kissé
bocsánatkérően.
Peter nem válaszol. Az elnök a nadrág jába törli az ujjait.
– Ne nézz már íg y, a fene eg ye meg , olyan arcot vág sz, mintha
eladtam volna a kölyökkutyádat eg y kínai étteremnek. A klub érdeke az
első, Peter!
Peter a padlót bámulja. Csapatjátékosnak tartja mag át. Azaz mindig
tudnia kell, hog y mi a feladata, és mi akadályozza. Ezt ma többször is
muszáj lesz elismételnie mag ának: kényszerítenie kell az ag yát, hog y
veg ye át az irányítást a szívétől. Sune g yőzte meg , hog y vállalja el a
sportig azg atói állást, és Sune ajtaja mindig nyitva állt előtte, ha nehéz
napja volt.
– Tisztelem a döntéseteket, de tudjátok, hog y nem értek eg yet vele.
Nem hiszem, hog y David készen áll – jeg yzi meg halkan.
Nem néz az elnök szemébe, inkább a falat pásztázza, mintha keresne
valakit. Kellemetlen helyzetekben mindig kerüli a szemkontaktust. Mira
azt szokta mondani, hog y láthatatlan ag yag g alambokra lövöldözik,
amint a leg apróbb konfliktusba kerül. Arra sem képes, hog y szóvá teg ye
a boltban, ha rosszul kapott vissza, csak elkezd izzadni, és nem akar
mást, csak összeg ömbölyödni mag zatpózba. Képek és zászlók lóg nak az
elnök mög ött a falon, az eg yiken, meg kopva, kifakulva ott áll: Kultúra,
értékrend, összetartozás. Peter szívesen meg kérdezné az elnököt, szerinte
ez mit jelent – most, hog y ki akarja rúg ni a férfit, aki felépítette ezt az
eg ész klubot. De csak hallg at. Az elnök széttárja a karját.
– Tisztában vag yunk vele, hog y David kemény, de jó eredményeket ér
el. A  szponzorok pedig sokat fektettek be… a fenébe is, Peter:
meg mentettek minket a csődtől! Most pár évig esélyünk van valami
ig azán komoly eredményt elérni, a juniorcsapat jó termék.
Peter első alkalommal néz a szemébe, és ideg esen szűri a szavakat a
fog ai között:
– Itt nem termékekről van szó. Nem szög eket g yártunk. Embereket
nevelünk. Ők hús-vér fiúk, nem üzleti tervszámok meg terméshozamok
összesség e, és az ifjúság i eg yesület sem eg y g yár, bármilyen szívesen is
g ondolják ezt a szponzorok…
 Beharapja a száját, nem mondja ki az utolsó szavakat. Az elnök a
borostáját vakarg atja. Mindketten fáradtak. Peter ismét a padlót
bámulja.
– Sune úg y g ondolja, David túl nag y nyomást g yakorol a juniorokra.
Félek, mi lesz akkor, ha kiderül, hog y ig aza van – motyog ja.
Az elnök mosolyog . Meg vonja a vállát.
– Tudod-e Peter, mi lesz a szénből, amire extrém nyomást
g yakorolnak? Gyémánt.

Az Andersson család sosem monopolyzik, és nem a szülők miatt – a

g yerekek nem akarnak. Amikor leg utoljára játszottak, odáig fajult a
helyzet, hog y Mira félig benyomta a játéktáblát a kandallóba, és azzal
fenyeg etőzött, hog y felg yújtja, amennyiben Peter nem ismeri be, hog y
csalt. Az anya is és az apa is eg yfolytában nyerni akarnak, Maya és Leo
pedig már csak dacból sem versenyeznek. Leo azért szereti a hokit, mert
imád csapatban lenni, de valószínűleg ug yanolyan boldog lenne a
csapat szertárosaként, mint centerként. Maya a g itárt választotta.
Gitárral nem lehet versenyezni. Bár az anyja ig en alaposan utánajárt,
hátha még is lehet, de nem. Maya utolsó sporttal kapcsolatos emléke
hatéves korából származik. Vesztett, amikor forg óztak a napköziben,
mert az eg yik lány nekiszaladt, ő meg elesett. A  tanár, akire az érmek
kiosztása hárult, bezárta mag át eg y takarítószeres szekrénybe, nehog y
Mira meg találja. A lány eg ész úton hazafelé az anyját vig asztalta. Aztán
kijelentette, hog y inkább zenélni szeretne.
Mirát majd szétvetette a büszkeség és az irig ység , amikor először
hallotta a lányát erősítőbe dug ott g itárján David Bowie-t játszani a
g arázsban. Az apja dobon kísérte. Eg yszerre utálta és szerette Petert,
mert volt elég ritmusérzéke ahhoz, hog y meg tanulja a dalt. Meg azért
is, mert olyan közel lehetett Mayához, amikor az beleszeretett a
művészetbe.

Peter akkora súlyt érez a mellkasán, hog y kétli, fel tud-e állni a székből.
Az elnök biztatóan folytatja:
 – A vezetőség azt szeretné, hog y te tájékoztasd Sunét, és nyilatkozz a
médiának. Fontos, hog y meg mutassuk: az eg ész klub eg y emberként áll
a döntés mög ött.
Peter meg dörzsöli a szemét.
– Mikor?
– A juniorok döntője után.
Peter meg lepetten néz fel.
– Úg y érted, az elődöntő után? Holnap?
Az elnök hig g adtan rázza a fejét.
– Ha veszítenek holnap, David nem kapja meg a munkát. Akkor
keresünk valaki mást. Lehet, hog y szükség ünk lesz néhány hétre.
Peterrel meg lódul a világ .
– Most szórakozol velem? Komolyan felmerült, hog y kirúg játok Sunét,
és valaki mást hoztok be kintről?
Az elnök ismét a fejét ing atja, kinyit eg y kis csomag chipset,
belemarkol, aztán a zakójába törli sós kezét.
– De drág a Peter, ne leg yél már ennyire naiv! Ha a juniorok g yőznek,
olyan fig yelmet kapunk, hog y csak na. A szponzorok, az önkormányzat,
mindenki be akar majd szállni. De senkit nem érdekel eg y „majdnem”…
nézz csak ránk meg a klubra…
A  klubelnök ismét széttárja a karját, láthatólag nem zavarja a
chipsmorzsaeső, amit produkál.
– Ne lég y álszent, Peter! Nem a „majdnem” miatt fektetsz ennyi
energ iát a klubba, nem a „majdnem” tett sportig azg atóvá. Senkit sem
fog érdekelni, hog yan játszottak a fiúk, mindenki az eredményjelzőre
emlékszik majd. David nem elég tapasztalt, hog y az A csapat edzője
leg yen, de ha nyer, elnézzük neki. Ám ha nem nyer… nos… te is ismered
az alapszabályt: vag y nyersz, vag y olyan leszel, mint mindenki más.
Hosszan néznek eg ymásra, a klub elnöke és a sportig azg ató. Több szó
nem esik köztük. Mindketten tudják, hog y mi a helyzet. Ha Peter nem
követi a vezetőség és a szponzorok elvárásait, őt is le fog ják cserélni.
Első a klub. Mindig .
A  család nég y tag ja hihetetlenül különböző, és bár Mira már nem
emleg eti folyton, hog y Peter vég eredményben beismerte, hog y csalt
abban a Monopoly játszmában, néha még eszébe jut, hog yan is
viselkedett, és akkor elszég yelli mag át. Mióta meg születtek a g yerekei,
még eg y pillanatig sem volt elég edett azzal, amilyen anya. Nem érti
meg őket, nincs türelme, nem tud mindent, nem készít isteni tízórait.
Ráadásul mást is akar az élettől, mint anyának lenni. Hallja, amikor a
björnstadi nők összesúg nak a háta mög ött: „Teljes állásban dolg ozik, el
tudod képzelni?” Akárhog y is ig yekszik az ember, hog y ezek a szavak
lepereg jenek róla, nem mindig sikerül.
Felszabadító érzés meg érkezni a munkahelyére, szég yelli beismerni
mag ának, hog y íg y van, de tudja, hog y jó abban, amit csinál. Szülőként
sosem érzi ezt. Még a leg jobb napokon, a különleg es pillanatokban sem.
Mint amikor nyaralni voltak, és Peter meg a g yerekek a strandon
zsivajog tak, mindenki nevetett, boldog volt, Mira pedig csalónak érezte
mag át. Mintha eg y tökéletesre retusált családi képet mutatott volna a
világ nak. Mintha nem érdemelte volna meg ezt.
A  munkája nehéz, tele van kihívásokkal, de kiszámítható és log ikus.
Szülőnek lenni sosem az. Ha jól vég zi a munkáját, a dolg ok a tervek
szerint alakulnak, anyaként viszont teljesen mindeg y, hog y helyesen
csinál-e mindent, úg y is bekövetkezhetnek akár a leg nag yobb
szörnyűség ek is.

Sportig azg atóként Peter számára az volt a leg nehezebb, hog y

hozzászokjon: mindenki elég edetlen vele. Ezt nehéz elfog adni
olyasvalakinek, aki mindig ig yekezett az emberek kedvében járni. Sune
mindig azt mondta neki, hog y ne féljen, éppen a
kompromisszumkészség e az, aminek köszönhetően sokra viheti, no és
az, hog y képes az ag yával dönteni a szíve helyett.
Meg lehet, Sune nem látta előre a saját leépítését, amikor ezt mondta.
Talán mostanra meg változott a véleménye. Vag y ő mag a változott meg
időközben. Peter elhag yja az elnök irodáját, behúzza mag a után az ajtót,
meg áll, és homlokát elkeseredetten a falnak dönti. Ismeri a szabályokat,
mindenki ismeri a szabályokat – vag y eg y bizonyos fajta klub lesznek,
vag y olyanok, mint az összes többi.
De attól még ez nem lesz könnyebb. Csak azt érzi, hog y mindenkinek
csalódást fog okozni. Mint mindig .

Mira íróasztalának eg yik sarkán családi képek állnak eg yre összébb

zsúfolva. Az eg yiken ő látható Peterrel, azon a napon, amikor Kanadába
költöztek, közvetlenül az NHL-szerződés aláírása után. Mikor leteszi a
mappáját, meg pillantja saját, kimerült tükörképét a kép üveg én, és
nevetni kezd. Istenem, milyen fiatalok voltak akkor! Ő friss diplomás
jog ász, várandós, a férfiből pedig szupersztár lesz. Minden olyan
eg yszerű volt, akkor és ott, néhány varázslatos hétig . A  tükörkép már
nem nevet, amikor eszébe jut, milyen hamar eltűnt a mosoly a
fényképen meg örökített emberek arcáról.
Peter eltörte a lábát az előszezonban, aztán vissza kellett küzdenie
mag át az NHL-be, és amikor ismét jég re lépett, meg int eltörte a lábát.
Nég y meccs után. Két évbe tellett, hog y visszakerüljön. Az ötödik
meccsének hatodik percében összeesett, és nem mozdult. Mira ordított.
Ő, aki meg esküdött rá, hog y sosem mond le semmiről az életben eg y
férfi kedvéért, mindent eleng edett. Vég ig ült kilenc műtétet, a jó ég
tudja hány rehabilitációs fog lalkozást, g yóg ytornászt, specialistát.
Annyi tehetség , annyi izzadság után vég ül csak szomorúság és
keserűség maradt a férfi szívében, aki sokkal többet akart, mint
amennyit a teste elbírt. Mira jól emlékszik arra, hog y az orvos Peter
helyett vele közölte: a férfi sosem lesz már képes az elitben játszani.
Neki mag ának senki nem merte elmondani.
Akkorra volt már eg y kisfiuk, és ő várandós volt a kislányukkal.
Eldöntötte, hog y Maya lesz a neve. A  g yerekeknek több hónapon át
olyan apjuk volt, aki csak fizikailag volt jelen. Nem léteznek volt
hokijátékosok. Aki eg yszer az volt, sosem működik már ug yanazon a
hőfokon, mint mások. Pont olyan ez, mint amikor a hazatérő katonákat
ig yekeznek visszavezetni a társadalomba: ha nincs miért küzdeniük
vag y vetélkedniük, csak vitorláznak a szélben cél nélkül. Peter eg ész
életét időpontok határozták meg , órarend, busz, öltöző. Étkezések,
edzések, alvás. Az eg yik leg ijesztőbb szó, amit eg y ilyen embernek
mondhatsz, a „hétköznap”.
Voltak napok, amikor Mira azt fontolg atta, hog y feladja, és elválik. De
emlékszik az eg yik leg bolondabb mottóra, amely apró cetlikre írva
beterítette Peter g yerekszobájának falát: „Csak akkor hátrálok, amikor
lendületet g yűjtök.”

Peter eg yedül áll a folyosón. Sune irodájának ajtaja zárva. Húsz éve ez az
első alkalom, ő pedig hálás érte. Az elnök falán lóg ó szavak jutnak
eszébe: Kultúra, értékrend, összetartozás. Arra g ondol, amit Sune mondott
neki az eg yik előszezoni edzés alatt, eg y eg ész élettel ezelőtt. „Nemcsak
az része a kultúrának, amit bátorítunk, hanem az is, amit hajlandók
vag yunk eltűrni.” Ez motiválta Sunét, az edzőt, amikor addig futtatta
őket az erdőben, míg hányni nem kezdtek – Sunének, az embernek
viszont általános életelve volt.
Peter kávéért meg y, felhajtja, bár az íze olyan, mintha valami
beledög lött volna a csészébe, azután visszatér a folyosóra. A csapatképet
nézi abból az évből, amikor másodikok lettek – a klub leg dicsőbb
korszaka. Tele van vele ag g atva az eg ész épület. Peter mellett a középső
sorban Robban Holts áll. Nem is beszéltek, mióta visszatért Björnstadba,
de sokat g ondol arra, milyen lenne az élet, ha fordítva alakul a sorsuk.
Ha Robban lett volna tehetség esebb, ha ő utazik Kanadába, ha Peter itt
marad, és beáll g yári munkásnak. Milyen más lenne minden.

Eg y reg g el Mira felkeltette Petert, még mielőtt a g yerekek felébredtek

volna. Odavezette a g yerekszobához, és nézték, ahog y a kicsik alszanak.
„Mostantól ez a csapatod”, suttog ta újra és újra, míg Peter könnyei el
nem eredtek, s be nem nedvesítették Mira arcát is.
Új életet kezdtek abban az évben, Kanadában maradtak, és akármelyik
sarokba küldte is őket a sors, harcoltak. Mirát felvette eg y cég , Peter
biztosítási üg ynökként dolg ozott félállásban. Belerázódtak, minden
működni kezdett, és épp, amikor Mira a jövőt kezdte volna tervezg etni,
beköszöntöttek azok az éjszakák, amikor már nem lehetett tag adni,
hog y valami nem stimmel.
Eg ész g yerekkorukban azt mondog atták nekik, hog y eg yetlen dolg ot
kell csak meg tenniük: a leg jobbat kihozni önmag ukból. Annyi kell, hog y
az ember odaadja mindenét. Peter a saját szemébe néz a csapatképen.
Hihetetlenül fiatal. Aznap este találkozott először Mirával, mikor
elvesztették a döntőt a fővárosban. Hog y eg yáltalán eljutottak odáig ,
már az csodával határos volt, de Peter korántsem volt elég edett.
Számára több volt ez, mint eg y meccs, esély volt, hog y a vidék
meg mutassa a fővárosnak: őket nem lehet meg vásárolni. A  fővárosi
újság ok olyan lenéző címeket adtak a meccsről szóló cikkeknek, mint
Kiáltás a vadonból. Peter pedig azt kiáltotta csapattársai szemébe nézve:
„Nekik van pénzük, de a hoki a miénk!” Mindent beleadtak. Még sem
volt elég .
Azért a csapat elment este meg ünnepelni az ezüstöt. Peter viszont
eg yedül ücsörg ött eg y szálloda melletti apró étteremben. Mira a bárban
dolg ozott. Peter elsírta mag át előtte, nem is mag a miatt, hanem mert
úg y érezte, soha többé nem fog tudni a városa szemébe nézni. Mert
csalódást okozott mindenkinek. Ig azán különös első randi, ma már
mosolyog ni is tud rajta. Mit is mondott neki Mira? „Eszedbe jutott már
valaha is, hog y ne sajnáld mag ad eg yfolytában?” Ezzel meg nevettette,
akkor napokig abba sem tudta hag yni. Azóta is minden nap újra és újra
beleszeret.
Eg yszer, sokkal később, mikor Mira ivott eg y kis bort, és virg onc lett,
mint mindig , ha enyhén spicces volt, meg rag adta Petert a fülénél
fog va, és olyan erővel húzta mag ához a fejét, hog y a férfi őszintén attól
félt, leszakad a füle. Az arcuk szinte összeért, és akkor Mira azt suttog ta
neki: „Drág a szerelmetes idiótám, tudod, hog y akkor szerettem beléd?
Eg y eltévedt kis parasztkölyök voltál az erdőből, de tudtam, hog y az, aki
keservesen bömböl attól félve, hog y csalódást okoz az embereknek,
amikor éppen az ország második leg jobbja lett, fantasztikus férj lesz.
Remek apa. Olyan, aki meg fog ja védeni a g yermekeit. Sosem eng edi
majd, hog y bármi rossz történjen a családjával.”
Mira emlékszik, ahog y centiméterről centiméterre eg yre mélyebbre
süllyedtek a sötétség be. A rémületre, amikor szülőként felriad az ember,
és hallg atózik, hog y mindenki léleg zik-e. És minden éjszaka tök
hülyének érzi mag át, amikor rájön, hog y minden rendben, felesleg esen
ag g ódott. „Mikor váltam ilyenné?”, teszi fel mag ának a kérdést. Aztán
meg fog adja, hog y ezentúl lazább lesz, úg ysem fog történni semmi.
Másnap éjszaka azonban meg int csak ott ül éberen, bámulja a plafont, és
a fejét csóválja, „csak még eg yszer, csak ma éjszaka”. Aztán
körbesettenkedik, tenyerét a g yerekek apró mellkasára teszi, hog y
érezze, hog yan emelkednek és süllyednek. Eg yik éjszaka aztán az eg yik
kicsi mellkas süllyed, és többé nem emelkedik.
És akkor elkezdődik a zuhanás. Annyi óra várakozás a kórházi
folyosókon, annyi éjszaka a földön a fiú ág ya mellett, és a reg g el, amikor
az orvosok meg mondják Peternek, amit senki nem mer közölni Mirával.
Csak zuhantak. Ha nem lett volna Maya, vajon képesek lettek volna
tovább élni? De még is hog yan?
Mira boldog volt, amikor elköltöztek Björnstadból, el sem tudta
képzelni, hog y eg yszer ug yanannyira fog örülni annak, hog y
visszatérhet. Lehetőség et kaptak az újrakezdésre. Peter, Maya és ő. Aztán
meg érkezett Leo. Boldog ok voltak, már amennyire boldog lehet eg y
család, amely olyan terhet visel, amin az idő sem seg ít.

Mira azóta sem tudja, hog yan csinálja.

Peter a képkeretre teszi a kezét. Mira még mindig meg dobog tatja a
szívét, ug yanúg y szereti most is. Úg y, ahog y az ember tinédzserként
szeret, amikor a szíve a torkában dobog , és azt hiszi, meg fog fulladni.
De Mira tévedett. Nem tudta meg védeni a családját. Eg yetlen nap sem
telik el anélkül, hog y ne töpreng ene azon, mit tehetett volna másképp.
Eg yezkedhetett volna Istennel? Lemondhatott volna a tehetség éről?
Feláldozhatta volna a sikerét? A saját életét? Mit kaphatott volna cserébe
Istentől? Helyet cserélhetett volna elsőszülött fiával a koporsóban?
Éjszakánként Mira még mindig körbejár, és a g yerekeiket számolja. Eg y,
kettő, három.

Kettő az ág yában. Eg y pedig a mennyben.

 10

Mondjanak, amit akarnak Björnstadról, ig enis tud léleg zetelállító lenni.

Mikor felkel a nap a tó fölött eg y hideg és ropog ós reg g elen, mikor a fák
tisztelettudóan meg hajolnak a jég fölött, hog y minél több fényt
eng edjenek át az ott játszó g yerekekre, akkor az ember őszintén
csodálja, hog y vannak, akik szabad akaratukból laknak olyan helyen,
ahol nem látni mást, csak aszfaltot és házakat. Itt a nég yévesek eg yedül
játszanak kint, és vannak olyan lakosok, akik még sosem fordították rá a
kulcsot a bejárati ajtajukra. Miután hazajöttek Kanadából, Mayát annyira
óvták a szülei, hog y az még eg y nag yvárosban is furcsaság számba ment
volna, itt meg eg yenesen beteg esnek tűnt. Eg y g yerek, aki eg y halott
báty árnyékában nő fel, vag y mindentől félni fog , vag y semmitől a
világ on. Mayánál a második variáció jött be.
A  titkos kézfog ásukkal köszön el Anától a folyosón. Elsősök voltak,
mikor Ana kitalálta, de Maya jött rá, hog yan tudják meg őrizni titkosnak:
olyan g yorsan kell csinálni, hog y senki ne tudja követni. Ököl fel – ököl
le – tenyér – tenyér – lepke – hurok – pisztoly – jazzhands – minirakéta –
robbanás – seg g a seg g hez – out bitches. Ana találta ki az összes nevet.
Maya minden eg yes alkalommal nevet, amikor eg ymáshoz dörzsölik a
hátsó felüket, Ana hátat fordít, a mag asba emeli a kezét, és azt kiabálja:
„…and Ana is out bitches!”, majd távozik.
Mondjuk már nem csinálja ug yanolyan hang osan, mint azelőtt, főleg
nem az iskolában, ahol mások is meg láthatják. Behúzza a karját, lejjebb
veszi a hang ját, próbál beilleszkedni. Maya eg ész g yerekkorában
csodálta leg jobb barátnőjét, hog y nem olyan, mint a többi lány, de a
tinédzserkor dörzspapírként hatott Anára. Eg yre laposabb és simább
lesz.

Maya néha g yászolja a rég i Anát.

Mira az órájára néz, papírokat húz ki a mappából, és elsiet eg y
meg beszélésre, aztán tovább eg y másikra. Késésben van, mint mindig ,
visszarohan az irodájába, máris lemaradt. Van eg y szó, amit annak
idején imádott, de Björnstadban oly sokszor hallotta, hog y meg g yűlölte:
karrierista nő. Peter barátai hívják íg y őt, néhányan elismerően,
néhányan undorral, de Petert senki sem hívja karrierista férfinak. Ez
bántja Mirát, mert tudja, mi rejtőzik mög ötte. Az embernek azért van
állása, hog y ellássa a családját, de a karrier önző dolog . Azt saját mag a
kedvéért építi az ember. Íg y most a két fog alom között hányódik, és
vég ül a munkahelyén és otthon is rossz a lelkiismerete.
Mindenből kompromisszum lett. Fiatalkorában büntetőperekről és
drámai tárg yalásokról álmodott a nag yvárosban, ezzel szemben a jelen
valóság a nem több, mint szerződések, peren kívüli meg eg yezések,
meg beszélések, valamint e-mailek e-mailek hátán. „Mag a túlképzett
ehhez a munkához”, mondta a főnöke, mikor felvette. Mintha lett volna
más választási lehetőség e. A  vég zettség e és a képesség ei hat
számjeg yű[4] fizetést jelenthettek volna neki a világ több pontján is, de
Björnstadtól elérhető távolság ban ezt az eg yetlen cég et választhatta.
Üg yfeleik erdészeti vállalkozások, önkormányzati cég ek voltak, a munka
leg többször monoton, ritkán ösztönző, és mindig stresszes. Ilyenkor
Kanadára szokott g ondolni, és arra, hog y mit mondtak ott a hokiedzők.
Hog y eg y meg felelő fickóra van szükség ük. Nemcsak valakire, aki tud
játszani, hanem aki működik az öltözőben, nem okoz problémát, teszi a
dolg át. Játszik és befog ja.
Gondolatmenetét kollég anője szakítja félbe. Ő Mira leg jobb barátnője,
g yóg yszere az unalom ellen.
– Sosem voltam ennyire macskajajos. A  számnak tacskóseg g íze van.
Meg nyaltam valamit teg nap este, nem láttad, mi volt?
– Nem voltam veled teg nap este – mosolyog Mira.
– Nem? Tuti? Afterwork volt. Vag y… Nem voltál ott? Nem volt
afterwork? – motyog ja kollég anője, és beleveti mag át eg y székbe.
Majdnem százkilencven centi mag as, minden centiméterét
méltóság g al viseli, és ahelyett hog y meg próbálna összemenni szorong ó
férfikollég ái mellett, vérvörös tűsarkúban érkezik, mely heg yes, mint
eg y svájci bicska, a sarka pedig hosszú, akár eg y kubai szivar.
Képreg ényrajzolók álma, senki sem ural eg y szobát úg y, mint ő. Vag y
eg y munka utáni bulit.
– Mit csinálsz? – kérdezi.
– Dolg ozom. Hát te? – dobja vissza a kérdést Mira nevetve.
Kollég anője csak leg yint, másik kezét pedig a szemére borítva tartja,
mint eg y borog atást.
– Nemsokára én is dolg ozni fog ok.
– El kéne készülnöm még ebéd előtt – sóhajt Mira a papírjai fölött.
Barátnője előrehajol, és az iratokra pislog .
– Eg y átlag embernek eg y hónap kellett volna, hog y felfog ja, ami itt
áll. Túl jó vag y ennek a cég nek, tudsz róla?
Gyakran hang oztatta, hog y irig yli Mira ag yát. Mira viszont az ő
középső ujját irig yli, amelyet előszeretettel használ. Mira lemondóan
elmosolyodik.
– Hog y is szoktad mondani?
– Csak semmi rinya, pofa befog , számla kitölt – vig yorog a barátnője.
– Pofa befog , számla kitölt! – ismétli Mira.
Eg ymáshoz hajolnak az asztal fölött, és összepacsiznak.

A  tanár az osztályteremben áll, és meg próbál elhallg attatni eg y csapat

tizenhét éves fiút. Ez is eg y olyan reg g el, amikor őszintén nem érti,
miért is teszi ki mag át ennek. Nemcsak a tanításnak, de úg y általában
Björnstadnak is. Meg emeli a hang ját. A fiúk a hátsó sorban nem vesznek
tudomást róla, de szent meg g yőződése, hog y nem direkt csinálják, csak
észre sem vették, amikor belépett. Természetesen vannak más diákok is
a tanteremben, akik ennél azért többet akarnak, de őket senki sem látja,
és senki sem hallja. Lehajtják a fejüket, becsukják a szemüket, és remélik,
hog y hamarosan vég e a hokiszezonnak.
Az eg yik leg alapvetőbb ig azság , amely városokra és emberekre
eg yaránt áll, hog y nem olyanok lesznek, amilyenek kívánjuk, hog y
leg yenek, hanem azzá válnak, aminek a leg többször nevezzük őket.
A  tanár mindig azt hallotta, hog y ő túl fiatal még ehhez. Túl csinos.
Hog y senki sem fog ja tisztelni. Ezek a fiúk mást hallottak: Hog y ők
medvék. Győztesek. Halhatatlanok.
A  hoki ilyennek akarja őket. Ilyenek kell, hog y leg yenek. Az edzőjük
ezt tanítja nekik, hog y fel merjenek vállalni eg y közelharcot a jég en.
Senkinek nem jut eszébe, hog y ki kellene kapcsolni ezt a hozzáállást,
amikor kilépnek az öltözőből. És persze eg yszerűbb a tanárra kenni az
eg észet: Túl fiatal. Túl csinos. Túl érzékeny. Túl sértődékeny. Túl nehéz
tisztelni.
Tesz eg y utolsó kísérletet, hog y ura leg yen a helyzetnek: a
csapatkapitányhoz fordul, a sztárhoz, aki eg y sarokban ülve pötyög a
telefonján. A nevén szólítja. A fiú nem reag ál.
– Kevin! – ismétli meg .
A fiú felvonja eg yik szemöldökét.
– Ig en? Miben seg íthetek, szépség em?
A juniorok körülötte felnevetnek, mintha parancsba kapták volna.
– Fig yelsz arra, amit mag yarázok? Benne lesz a dolg ozatban –
fig yelmezteti.
– Már kívülről tudom – feleli Kevin.
Ez kerg eti az őrületbe, hog y még csak nem is támadólag mondja, nem
provokálni akarja. Közömbösen beszél, mint a híradósok.
– Vag y úg y, már tudod? – sziszeg i.
– Elolvastam a könyvet. Mag a ug yanazt mag yarázza, ami abban áll.
A telefonom jobban elvég ezné a munkáját.
A juniorok úg y röhög nek, hog y beleremeg nek az ablakok, Bobo pedig
meg látja a nag y lehetőség et: ő a leg nag yobb fiú az iskolában, és ő az, aki
mindig elsőként rúg bele abba, aki már amúg y is padlón van.
– Nyug i van, nyuszómuszó!
– Minek neveztél? – csattan fel dühösen a tanárnő, és még ug yanabban
a pillanatban rájön, hog y a fiú pont erre várt.
– Csak bókoltam. Kedvelem a nyuszikákat!
A tanárnőt szinte elmossa a feltörő nevetés.
– Ülj le!
– Nyuuug i van, mondom, nyuszómuszó. Leg yen inkább büszke!
– Büszke?
 – Ja. Néhány hét múlva mindenkinek elmesélheti, hog y eg yszer mag a
volt a leg endás juniorcsapat tanára, aki aranyat hozott Björnstadnak!
Az osztály eg y része ujjong , kezek csapkodják a radiátorokat, lábak
dübörög nek a padlón. A  tanár tudja, hog y már késő meg emelni a
hang ját, vesztett. Bobo feláll a padra, mintha a szurkolócsapat vezetője
lenne, és énekelni kezd: „Mi vag yunk a medvék! Mi vag yunk a medvék!
Mi vag yunk a medvék, a medvék Björnstadból!” A  többi junior is
felpattan a padjára, és csatlakozik. Amikor a tanár kimeg y az osztályból,
már mindannyian mezítelen felsőtesttel skandálják: „Medvék
Björnstadból!” Mindenki, kivéve Kevint, aki továbbra is ott ül a
sarokban, a telefonjára szeg ezett tekintettel, olyan nyug odtan, mintha
eg yedül lenne eg y sötét szobában.

Az irodában a kollég anője undorodva simít vég ig a nyelvével a fog ain,

előre-hátra.
– Most komolyan, olyan, mintha belekóstoltam volna valakinek a
rasztafrizurájába. Nem feküdtem le azzal a fazonnal a könyvelésről,
ug ye? Azzal a másikkal akartam. Akármi is a munkája. Tudod,
amelyiknek olyan jó seg g e van, és kócos a haja.
Mira nevet. Míg ő mag a fanatikusan monog ám, a kollég anője az
extrém értelemben vett szing li. Tyúkanyó és a mag ányos farkas, akik
arra ítéltettek, hog y irig ykedjenek eg ymásra. A kollég anő azt dünnyög i:
– Oké. Kivel csinálnád az irodából? Ha most kellene választanod?
– Ne már, meg int ezt…
– Tudom, tudom, házas vag y. De ha meg halna a férjed.
– Hog y mi?
– Atyaééég , ne leg yél már ennyire érzékeny! Leg yen beteg . Feküdjön
kómában. Most jobb? Kivel feküdnél le, amíg a férjed kómában van?
– Senkivel! – méltatlankodik Mira.
– És ha az emberiség sorsa állna vag y bukna rajta? A farmeres seg g ű
kócossal, ug ye? Csak nem a borzzal?!
– Melyik is a borz? – tetteti mag át.
Mira imádja, ahog y a barátnője utánozza az eg yik új főnöküket, aki
történetesen valóban hasonlít eg y borzra. Mira úg y nevet, hog y
majdnem kiborítja a kávéját, de vég ül hozzáteszi:
– Ne cikizd. Kedves fickó.
– A bocik is azok, még se hozzuk be őket a házba.
A  kollég anője utálja a borzot, nem mint embert, hanem mint
jelenség et. Őt nevezték ki főnöknek, bár mindenki szerint Mirát kellett
volna. Mira kerüli a témát, mivel mindeddig képtelen volt rávenni
mag át, hog y elmondja az ig azat. A  cég felajánlotta neki a pozíciót, ő
pedig nemet mondott. Túl sok túlórával és utazással járt volna, nem
tehette meg a családdal. Most meg itt ül, és nem meri bevallani a
barátnőjének, mert nem akarja látni rajta a csalódottság ot, hog y
elutasított eg y ilyen lehetőség et.
Kollég anője lerág ja a letört körmét, és kiköpi a szemetesbe.
– Láttad már, ahog y a nőket csekkolja ez a borz? Az az apró, sunyi
szeme, nag yobb összeg ben mernék fog adni, hog y az a fajta, aki szeretné,
ha valaki eg y táblafilcet dug na fe…
– Dolg ozom! – szakítja félbe Mira.
Kollég anője meg lepetten néz rá.
– Most miért? Objektív meg fig yelés. Átfog ó ismeretekkel rendelkezem
a táblafilcekről, de jól van, ülj csak itt a mag as lovadon, és tég y úg y,
mint aki erkölcsileg kifog ástalan, csak mert a férjed kómában van!
– Még mindig részeg vag y, ug ye? – kérdezi kedvesen Mira.
– Peter szereti az ilyesmit? A táblafilceket?
– Nem!
Kollég anője azonnal bocsánatért kezd esedezni:
– Ne harag udj, kényes kérdés? Veszekedtetek emiatt?
Mira kihesseg eti az irodájából. Ennél többet nincs ideje szórakozni,
szoros az időbeosztása. Leg alábbis mikor beért, még reménykedett
abban, hog y elvég ezhet mindent. Aztán jön az eg yik főnök, meg kérdezi,
lenne-e ideje „rápillantani” eg y szerződésre, abból lesz eg y óra. Az
eg yik üg yfél sürg ős üg yben telefonál, az is eg y óra. Leo hívja, hog y fél
órával előbbre hozták az edzését, mert a junioroknak több időre van
szükség ük a jég en, úg yhog y siessen haza. Maya telefonál, és új
g itárhúrokat kér. Peter SMS-t küld, hog y későn ér haza. A  főnök bejön,
és meg kérdezi, ráér-e „eg y g yors meg beszélésre”. Mira nem ér rá. De
azért persze meg y.
Meg próbál mindenkinek tökéletesen meg felelni. Még ha
mindeközben lehetetlen is tökéletes anyának lennie.

Maya bármikor fel tudja idézni Anával való első találkozását. Előbb
fog ták meg eg ymás kezét, mint hog y eg ymásra néztek volna. Maya
hatéves volt, eg yedül korcsolyázott a tavon. Eng edélyt persze nem
kapott rá, de a szülei dolg oztak, a bébiszitter elszunyókált a fotelben,
úg yhog y Maya fog ta a korcsolyáját, és kiszökött. Talán kockáztatni
akart, talán bízott abban, hog y eg y felnőtt úg yis rátalál, mielőtt rosszra
fordulna a helyzet, vag y talán csak átlag os g yerek volt: kalandra
született. Az alkonyat hamarabb érkezett, mint ahog y számított rá, és az
elszíneződést sem vette észre a jég en. Amikor betört alatta, olyan
g yorsan meg bénította a hideg , hog y jóformán nem is volt ideje
meg ijedni. Esélye sem volt: eg y hatéves, jég karom [5] nélkül; a karja
annyira lehűlt, hog y alig tudta a felszínen tartani mag án. Úg y tűnt,
befelleg zett neki. Mondjanak, amit akarnak Björnstadról, de ig enis tud
léleg zetelállító lenni. Eg yetlen másodperc alatt.
Ana kezét hamarabb látta meg , mint Anát. Azt, hog y eg y hatéves
kislány hog y tudott kihúzni eg y ug yanolyan súlyú és korú, átázott
overallban lévő másik lányt, Maya azóta sem érti, de Ana már csak ilyen
volt. Eg y ilyen esemény után érthető, hog y nem lehetett a két lányt
elválasztani. Ana, a természet g yermeke, aki vadászott és horg ászott, de
sosem értette ig azán az embereket, a leg jobb barátja lett Mayának, aki
pont az ellenkezője volt.
Amikor Maya először járt Anáéknál, és hallotta a szüleit veszekedni,
meg értette, hog y a kislány talán ismeri a tavat, de ez nem jelenti azt,
hog y másmilyen, belső jeg eken is át tud kelni. Ana azóta többször aludt
Mayánál, mint otthon. Azért találták ki a titkos kézfog ást, hog y sose
feledjék el, ők „sisters before misters!”[6], amit Ana lelkesen
ismételg etett, pedig inkább csak sejtette, mint tudta, hog y mit jelent.
Amikor csak lehetett, nyag g atta Mayát, hog y horg ásszanak,
vadásszanak, vag y másszanak fára. Az ilyesmivel az őrületbe lehetett
kerg etni Mayát, aki leg szívesebben otthon, eg y radiátor közelében
ücsörg ött, és g itározott. De attól még imádta a barátnőjét.
Ana olyan volt, mint a forg ószél. Százszög letű építőkocka eg y olyan
társadalomban, ahol mindenkinek heng erformába kellett illenie.
Tízévesek voltak, amikor meg tanította Mayát lőni, Maya még emlékszik,
hog y Ana apja a feg yvertároló szekrény kulcsát eg y dobozba rejtette,
amit feltett eg y szekrény tetejére a penészszag ú pincében. A  doboz a
kulcsokon kívül néhány alkoholos üveg et és reng eteg pornóújság ot
rejtett. Maya sokkos állapotban nézte őket, Ana csak a vállát vonog atta:
„Apa nem érti, hog y működik az internet.” Aztán addig lövöldöztek az
erdőben, míg el nem fog yott a töltényük. Akkor Ana, akinél mindig volt
kés, kardokat farag ott mag uknak, és vívtak, míg be nem sötétedett.
Maya most a barátnőjét nézi, aki zavartan sétál a folyosón, még csak
annyit sem mer kiáltani, hog y „OUT”, mert jelenleg a leg hőbb vág ya az,
hog y a lehető leg átlag osabb leg yen. Maya utálja a tinédzserkort, és
utálja a dörzspapírt. Hiányzik neki a barátnője, akivel lovag osat játszott
az erdőben.

Benji úg y belesüpped az ig azg atói iroda foteljába, hog y már csaknem a

földön ül. Színjáték az eg ész, az ig azg ató most majd jól leszidja, hog y
ennyit késett ebben a félévben, de valójában a hokiról akar beszélg etni.
Mint mindenki más. Hog y felfüg g essze, vag y feg yelmit adjon neki, az
elképzelhetetlen.
Benji olykor-olykor Adrira g ondol, leg idősebb nővérére, akié a
kutyatenyésztő telep. Minél közelebb kerülnek a juniorok a döntőhöz,
Benji annál tisztábban látja, hog y hokijátékosnak lenni pont olyan, mint
kutyának: ha hasznot hozol, hosszabb pórázt kapsz.
Már azelőtt hallják a tanárnőt, mielőtt beviharzana az irodába.
– EZEK A MAJMO… EZEK A… NEM BÍROM TOVÁBB! – üvölti, bár még át
sem lépte a küszöböt.
– Nyug i van, nyuszómuszó – mosolyog Benji, és eg y pillanatra úg y
látja, hog y a nő most tényleg mindjárt bepancsol neki eg yet.
– MÉG EGYSZER! CSAK MÉG EGYSZER MONDD, ÉS ESKÜSZÖM, NEM
LESZEL KÉPES JÁTSZANI AZON A  MECCSEN! – bömböli a nő felemelt
kézzel.
Az ig azg ató felkiált, felpattan a székből, meg rag adja a nő kezét, majd
kivezeti a folyosóra. Talán ez a jó reakció. De a tanárnő és Benji is jól
tudja, hog y Benjit kellett volna a karjánál fog va kivezetni.

Eg y osztályteremben, kicsit távolabb, Bobo meg csúszik a pad tetején:

eg yenesen a földre zuhan, továbbra is félmeztelenül, pont eg y rig mus
közepén. Csak kétféle tizenhét éves van körülötte: akik szeretik a hokit,
és akik utálják. Akik retteg nek, hog y meg sérült, és akik reménykednek
ebben.

[4] Svéd koronában.

[5] Árszerű eszköz, amellyel az ember visszakapaszkodhat a jég felszínére, ha az beszakad alatta.

[6] Kb.: Elsők a barátnők, a pasik csak utána.

 11

Általános ig azság , miszerint teljesen mindeg y, hog y azt mondod-e a

g yereknek, bármire képes, vag y azt, hog y semmire – valószínűleg íg y
is, úg y is ig azad lesz.

Beng t nem jó vezető, nincs stílusa. Csak ordít. Amatnak eg ész serdülő-
pályafutása alatt ő volt az edzője, és kevés dolog tól tart annyira, mint
hog y ha David lesz az A csapat edzője, Beng tet esetleg meg teszik a
juniorokénak, mire ő odajut a következő szezonban. Még két év ezzel az
emberrel több, mint amit el tud viselni, ennyit még a hoki sem ér meg .
Beng tnek fog alma sincs se taktikáról, se technikáról, véleménye szerint
az eg ész csak háború, és két buzdító mondatot váltog at csak üvöltve:
„veg yük be a várat”, illetve „ne hag yjátok mag atokat seg g be kúrni”. Ha
a tizenöt évesek baltával a kezükben érkeznének edzésre ütő helyett,
észre sem venné.
A  többieknek persze még nehezebb dolg uk van, az embert békén
hag yják, ha ő a leg jobb, Amat pedig a leg jobb lett ebben a szezonban.
Zachariasnak le kell g ug g olnia, amikor Beng t a szabadalmaztatott
nyálszökőkútját üzembe helyezi, és úg y bömböli: „viszket a sebed az
átoperálás után, Zach?”, valamint „lassabb vag y, mint eg y terhes!”,
miközben Amat eg yre csak suhan előre. Amikor visszag ondol arra, hog y
eg y éve majdnem abbahag yta a hokit, nem tudja, örüljön-e, hog y
folytatta, vag y ijedjen meg , mennyire közel járt ahhoz, hog y kiszálljon.
Elfáradt, erre emlékszik. Belefáradt a harcba, abba, hog y mindenki
csak ordítozik vele, a sok szemétkedésbe és verésbe, belefáradt abba,
hog y a juniorok edzés alatt belopóztak az öltözőbe és szétvág ták a
cipőjét, a ruháját pedig bedobták a zuhanyba. Belefáradt abba, hog y
bizonyg assa, több annál, mint aminek hívják: Teknőlakó. Takarítónő
kölyke. Túl kicsi. Túl g yeng e.
 Az eg yik esti edzés után hazament, lefeküdt, és nég y napig nem kelt
fel. Az anyja türelmesen várt. Az ötödik reg g elen munkába indulás előtt,
immár menetkészen, odaállt az ajtóba, és íg y szólt:
– Talán medvékkel játszol. De attól még nem kell elfelejtened, hog y
oroszlán vag y.
Homlokon csókolta a fiát, és a kezét odatette a szívére, Amat pedig a
fülébe súg ta:
– Túl nehéz, anya.
– Édesapád büszke lett volna rád, ha láthatott volna játszani – felelte.
– Apa valószínűleg azt sem tudta, mi az a hoki… – motyog ta.
– Épp azért! – emelte meg a hang ját az anyja, holott büszke volt rá,
hog y sosem tesz ilyet.
Aznap reg g el, miután kitakarította a lelátót, a folyosót és az irodákat,
épp az öltözőket vette sorra, amikor a g ondnok lépett oda hozzá, és
meg kopog tatta az ajtókeretet. Amikor felnézett, a férfi a jég felé
biccentett, és mosolyg ott. Amat már lepakolta a  kesztyűjét, sapkáját és
dzsekijét a vonalak közé. A  fiú aznap reg g el jött rá, hog y ha jobb akar
lenni a medvéknél, nem szabad úg y játszania, mint ők.

David leül a lelátó leg felső sorába. Harminckét éves, és több időt töltött
jég csarnokokban, mint azokon kívül. Több oka is van annak, hog y miért
imádja a hokit, de a leg fontosabb, hog y ez a játék eg yszerű, még is
roppant bonyolult. Eg y másodpercbe telik meg tanulni, de eg y eg ész
életbe telik uralni.
Amikor edző lett, Sune rászorította, hog y az A csapat minden
mérkőzését nézze meg innen a kakasülőről; mostanra e szokás a vérévé
vált. A  hoki máshog y fest innen, és az az ig azság , hog y Sune és David
valójában mindig is eg yetértettek a felmerülő kérdésekben, csak a
válaszaik voltak különbözők. Sune saját korosztályukban akarta tartani a
játékosokat, ameddig csak lehet, hog y javítsanak a g yeng eség eiken,
kiteljesedjenek, és erős csapatot alkossanak. David erre azt mondta,
hog y ilyen szemlélettel senki sem lesz különleg es játékos. Sune úg y
g ondolta, hog y eg y idősebb korosztályban játszó játékos csak az erős
oldalát fog ja csillog tatni, amivel David is eg yetértett, csak épp nem
látta ebben a problémát. Nem akart olyan csapatot, ahol mindenki elég
jó ug yanabban. Ő specialistákat nevelt.
Sune olyan volt, mint Björnstad mag a: hitt a rég i bölcsesség ben,
miszerint eg y fát sem kell hag yni túl mag asra nőni, és naiv
meg g yőződése volt, hog y kemény munkával mindent el lehet érni.
Ezért kezdett a klub mélyrepülésbe, mint ahog yan a város is meg indult
a lejtőn, amikor a munkanélküliség meg ug rott. Nem elég , ha van
munkaerő, ötletek is kellenek. Eg y kollektíva csak szupersztárok körül
működhet.
Sokan vannak a klubban, akik azt g ondolják, hog y a hokin belül
„minden leg yen olyan, mint volt”. Amikor ezt hallja, David szeretné
becsavarni mag át eg y szőnyeg be, és sikoltozni, ahog y a torkán kifér.
Mintha a hoki mindig ug yanolyan lett volna! Amikor feltalálták, tilos
volt előrepasszolni, két g enerációval ezelőtt pedig még sisak nélkül
játszottak. A  hoki olyan, mint minden más élő szervezet:
alkalmazkodnia kell, és fejlődnie, különben elpusztul.
David már nem is számolja, hány évet veszekedett át Sunével erről, és
amikor rosszkedvűen meg y haza, a barátnője cukkolni szokta: „Már
meg int hajbakaptál apucival?” Kezdetben még viccesnek találta,
ug yanis Sune több volt számára, mint edző. A hokijátékosi karrier vég e
olyan, mintha eg y sor ajtó előtt állnál, amit mind bezárnak előtted.
David nem tudott csapat nélkül élni, anélkül hog y valaminek a része
lenne. Amikor a sérülései lekényszerítették a jég ről, eg yedül Sune
értette meg őt.
Sune tanította meg Davidot arra, hog yan leg yen edző, miközben
Petert arra oktatta, hog yan váljon belőle sportig azg ató. Sok tekintetben
eg ymás ellentétei voltak: David simán összeveszett eg y ajtóval is, Peter
pedig annyira kerülte a konfliktusokat, hog y az időt sem merte
ag yonütni. Sune abban reménykedett, hog y majd kieg észítik eg ymást,
de csupán kölcsönös ellenszenvet sikerült kifejleszteniük eg ymás iránt.
David hosszú éveken át szég yellte mag át, amiért majd meg ette az
irig ység , amikor Sune és Peter bementek Peter irodájába és őt nem
hívták. A  sportvilág iránt érzett szeretete az eg yedülléttől való
félelmében g yökeredzett. Vég ül az ambiciózus diákok feg yverével élt:
fellázadt tanára ellen.
Huszonkét évesen kezdte el edzeni az akkor hétéves fiúkat. Kevin,
Benji és Bobo is köztük volt. Tíz éve nyúzza őket, az ország eg yik
leg jobb juniorcsapatává kovácsolta össze ezeket a g yerekeket, és vég ül
belátta: nem maradhat lojális Sunéhez. A  játékosok fontosabbak, a klub
érdeke előbbre való. Mert ez a hoki alapja: előbb a csapat, aztán az
eg yén.
David tudja, mit szólnak majd a városban, ha átveszi Sune munkáját.
Sokaknak nem fog tetszeni. De az eredményjelző majd annál inkább.

Beng t lefújja az edzést, olyan közel Zacharias füléhez, hog y a fiú átesik a
saját ütőjén. Beng t kárörvendőn vig yorog .
– Az edzés szég yene szokás szerint Zach kisasszony. Parancsolj,
hálaképp beg yűjtheted a korong okat és a bójákat.
Beng t elhag yja a jeg et, nyomában a serdülőcsapattal. Néhányan
kinevetik Zachariast, mert próbál bemutatni nekik, ami meg lepően
nehéz dolog , ha az emberen hokikesztyű van. Amat már kering is körbe
a jég en, a korong okat g yűjti. Mindig is ez volt a barátság uk alapja: amíg
Zacharias a jég en van, Amat se meg y le.
Amikor Beng t eltűnik a színről, Zacharias dühödten utánozni kezdi az
edző túlság osan is előredőlő korcsolyázási stílusát, miközben
indulatosan vakarg atja a lába közét.
– Gyűjtsed a korong okat! Vedd be a várat! Ne hag yd, hog y seg g be
kúrjanak! Csak semmi buzulás az én jeg emen! Várjatok… Mi a
fészkes…??? Ez meg mi itt a seg g emben? Amat! Azonnal szedd kifele,
mondom kifele!!!
Próbál beletolatni Amatba, aki nevetve csúszik el az útjából, íg y
Zacharias a cserepad előtti palánknak tolat neki, és beesik a nyitott
ajtaján.
– Nem maradsz itt velem meg nézni a juniorok edzését? – kérdezi
Amat, bár jól tudja, hog y Zacharias önszántából sosem tenne ilyet.
– Ne mondd, hog y a „juniorokat”, miközben úg y érted, „nézni
Kevint”. Tudom, hog y ő a bálványod, Amat, de én azért élni akarom az
életem! Carpa diem![7] Nevess és szeress!
Amat felsóhajt.
– Tök mindeg y, felejtsd el…
– KEVIN ERDAHLT LÁTOM A SEGGEDBEN, AMAT? – ordítja Zacharias.
Amat türelmetlenül kopog tatja a jeg et az ütőjével.
– Akkor csinálunk valamit a hétvég én?
Próbálja lazán feltenni a kérdést. Mintha nem erre g ondolt volna
eg ész nap. Amikor Zacharias kimászik a cserepadról, eg észen úg y fest,
mint eg y bébielefánt eg y kábítólövedék után.
– Van két új játékom! De hozd a saját kontrolleredet, mert a múltkor is
tönkretetted az enyémet!
Amat kissé sértetten konstatálja az események ilyetén leírását,
különösen, mivel a homlokával tette tönkre a kérdéses eszközt, amikor
Zacharias hozzávág ta, mert nem bírta elviselni, hog y veszített.
Meg köszörüli a torkát, és összeszedi a maradék korong okat.
– Én úg y g ondoltam, hog y… kimozdulhatnánk.
Zacharias úg y néz rá, mintha azt ajánlotta volna, öntsenek mérg et
eg ymás szemébe.
– Kimozdulni? Hova?
– Tudod… ki. Az emberek… ki szoktak mozdulni. Mindenki.
– Úg y érted, Maya?
– Úg y értem, mindenki!
Zacharias lábujjheg yre áll a korcsolyájában és táncolni kezd, úg y
énekli:
– Amat Mayát nézi a fááán, Amat keze rajta a farkááán…
Amat eg y korong ot lő Zacharias mellé a palánkba, de közben azért
nevet.

David Beng t társaság ában ácsorog az öltözők előtti folyosón.

– Hibát követsz el! – köti az ebet a karóhoz Beng t.
– Akár hiszed, akár nem, az első tizenkét alkalommal is hallottam,
hog y ez a véleményed. Menj, készítsd elő a juniorokat a meccsre – feleli
David hideg en.
 Beng t eltrappol, David a halántékát masszírozza. Beng t nem abszolút
hasznavehetetlen seg édedző, David még az ordítozását és a
káromkodását is elviseli. Vég ül is az része az öltözők kultúrájának, és
hát persze, néhány srácnak valóban szükség e van a zsarnoki
edzésstílusra, különben még a felszerelést sem tudják a helyes
testrészeikre húzni. Olykor azért David elg ondolkodik, vajon hog yan fog
a juniorcsapat működni, ha esetleg Beng t veszi át őket: a fickó nem tud
többet a hokiról, mint az átlag os beordibálók a lelátón. Ha David
kimenne az utcára, és elhajítana eg y követ, simán eltalálna valami
élőlényt, amely leg alább ug yanennyit tud.
Amat és Zacharias nevetve érkeznek, de elhallg atnak, amint
észreveszik Davidot. A  fiúk szinte a beolvadnak a falba, hog y helyet
adjanak neki. Amat még ug rik is eg yet, mikor David meg emeli a kezét.
– Amat, ug ye?
Amat bólint.
– Mi… mi csak a pakkokat g yűjtöttük… csak vicceltünk… ig az, hog y
Zach Beng tet utánozta, de csak vicc volt…
David értetlenül néz rá. Amat nag yot nyel.
– Vag yis hát, ha nem hallotta… akkor… semmi.
David elmosolyodik.
– Láttalak a lelátón a junioredzések alatt. Többször voltál ott, mint
néhány junior.
Amat szórakozottan bólint.
– Én… bocsánat… csak szeretnék tanulni.
– Jól teszed. Tudom, hog y Kevin játékát tanulmányozod, remek
példaképet választottál. Azt fig yeld meg , amikor eg y az eg y elleni
játékban a védők korcsolyájára fig yel. Amint elfordítják a korcsolya élét,
és áthelyezik a testsúlyukat, Kevin ellövi a korong ot, és már messze jár.
Amat némán bólint. David eg yenesen a szemébe néz, ami a fiúnak
szokatlan. Felnőttek nem szoktak íg y nézni rá.
– Azt mindenki tudja, hog y g yors vag y, de a lövéseiden csiszolni
kéne. Gyakorolni azt, hog y kivárd, míg a kapus mozdul, és közben lőni,
át a védők között. Mit g ondolsz, meg tudod tanulni?
Amat bólint. David keményen meg vereg eti a vállát.
 – Nag yszerű. Tanuld meg g yorsan, ug yanis neg yedóra múlva a
juniorokkal edzel. Menj az öltözőbe, és hozz eg y mezt!
Amat keze ösztönösen a füléhez emelkedik, mintha ki kéne tisztítania,
mert hát nyilván rosszul hallott. Davidnak addig ra már se híre, se
hamva.

Zacharias meg várja, míg az edző befordul a sarkon, majd a barátja

nyakába ug rik. Amat nehezen kapkodja a leveg őt. Zacharias a torkát
köszörüli.
– De komolyan, Amat… ha választhatnál, hog y Mayával feküdj le, vag y
Kevinnel, akkor…
– Pofa be! – nevet Amat.
– Csak érdekelt! – vig yorog Zacharias, meg vereg eti a sisakját, és azt
morog ja.
– Nyírd ki őket, haver. Nyírd ki!
Amat rettentő mély leveg őt vesz, és első alkalommal halad tovább a
serdülők öltözője mellett, és lép be a juniorokéba. Azonnal füttyög és és
káromkodás záporozik rá, az idősebb játékosok kórusban zeng ik, hog y
„Kifelé, te nyavalyás pondró!”, de amikor David kijön a mosdóból, néma
csönd lesz. Eg y szuszpenzor leesik a földre. David biccent Beng tnek, aki
vonakodva dobja oda a mezt Amatnak. A  mez bűzlik. Amat még soha
életében nem volt ilyen boldog .

A folyosón még mindig ott áll a leg jobb barátja. Odakint.

A hokiban nincs „majdnem”.

[7] Helyesen: Carpe diem – ragadd meg a napot, azaz élj a mának (Horatius).
 12

Eg y hosszú házasság bonyolult. Olyannyira, hog y a leg többen, akik

rég óta élnek valakivel, néha felteszik mag uknak a kérdést: „Azért
vag yok még mindig házas, mert szerelmes vag yok, vag y mert semmi
erőm nincs meg ismerni valaki mást ug yanilyen jól?”
Mira tisztában van vele: Peter meg őrül attól, hog y eg yfolytában
nyag g atja. Hog y úg y érzi, a feleség e folyton kritizálja. Néha naponta
ötször is rátelefonál, hog y ellenőrizze, nem felejtett-e el valamit Peter,
amit meg íg ért.
A hóvihar tehet róla. Mira sosem mesélte el Peternek.

Peter irodája tökéletesen rendezett, az íróasztala olyan tiszta, hog y enni

lehetne róla, már ha bárki is enni merészelne Peter irodájának
környékén, kockáztatva, hog y a sportig azg ató ideg rohamot kap a
morzsák miatt.
A polcok tele bakelitlemezekkel, amelyeket nem mert hazavinni, attól
tartva, hog y Mira azt mondja majd, vag y dobja ki őket, vag y veg yen eg y
nag yobb házat. Az internetről rendeli őket, és eg yenesen a klubba
hozatja, a recepciós a cinkostársa. Vannak emberek, akik suttyomban
dohányoznak, hog y a házastársuk rá ne jöjjön. Peter suttyomban vásárol.
Azért csinálja, mert ez meg nyug tatja. Mert a lemezek Isakra
emlékeztetik. Peter sosem mesélte el Mirának.

Mira már nem emlékszik pontosan, hány évesek voltak a g yerekek,

amikor a hóvihar lecsapott, de még nem lakott elég rég óta Björnstadban
ahhoz, hog y hozzászokjon a természeti katasztrófákhoz. Karácsony felé
járt az idő, a g yerekeknek már kitört a téli szünet, de a munkahelyén
krízishelyzet volt, íg y Mirának be kellett mennie eg y fontos
meg beszélésre. Peter kivitte Mayát és Leót szánkózni, Mira az autónál
állt, és nézte, ahog y eltűnnek a kavarg ó hópelyhek között. Annyira szép
volt, ug yanakkor annyira baljós. Olyan mag ányosnak érezte mag át,
amikor eltűntek, hog y eg ész az irodáig sírdog ált az autóban.

Amikor Peter meg sérült Kanadában, Mira pedig dolg ozni kezdett, a férfi
eg yedül maradt otthon Isakkal. Eg yik nap meg fájdult a g yerek hasa, és
nem hag yta abba a sírást. Peter kétség beesetten próbálkozott
mindennel, ring atta, kivitte sétálni babakocsival, különféle házi
praktikákkal kísérletezett, de semmi sem seg ített. Vég ül feltett eg y
lemezt. Talán a rég i lemezjátszó recseg ő hang szórói hatottak, vag y a
zene, ami betöltötte a szobát… de Isak elhallg atott. Aztán elmosolyodott.
Kicsit később pedig elaludt Peter ölében. Ez volt az utolsó olyan
alkalom, amikor Peter jó apának érezte mag át. Sosem mesélt erről
Mirának, se senki másnak. De azért vásárol lemezeket, mert azt reméli,
hog y ha csak eg yetleneg yszer is, de visszakaphatja azt a pillanatot.

Ama bizonyos karácsony környéki meg beszélés után Mira feltárcsázta

Peter számát. Nem vette fel. Pedig mindig fel szokta venni. Aztán
bemondták a rádióban, hog y a hóvihar elérte az erdőt, és mindenkinek
azt tanácsolják, hog y maradjon odabent. Ezerszer próbálta hívni,
kétség beesett üzenetet hag yott a rög zítőn, de semmi válasz. Beug rott a
kocsiba, padlóg ázzal hajtott, bár alig eg yméternyire látott el az autó
orrától. Mikor odaért, ahol reg g el elbúcsúztak, berohant a fák közé,
hisztérikusan üvöltözött, teljesen kiborult, a havat kaparta, mintha
leg alábbis arra számítana, hog y ott találja a g yerekeit alatta.
Meg fag yott mindkét füle, és az ujjbeg yei is, utólag meg sem tudta
mag yarázni, mi ütött belé. Évekkel később látta be, hog y akkor
ideg összeomlást kapott.
Tíz perccel később csöng ött a telefon. Peter és a g yerekek hívták,
nyug odtan érdeklődtek, merre jár. „TI MERRE JÁRTOK?”– ordította.
„Itthon vag yunk” – felelték fag ylalttal és fahéjas csig ával teli szájjal.
Mikor Mira azt kérdezte, miért, Peter csodálkozva válaszolt: „Kitört a
hóvihar, ezért hazajöttünk.” Elfelejtette töltőre tenni a telefonját.
A mobil a hálószoba eg yik fiókjában feküdt.
 Mira sosem mesélte el se neki, se senki másnak, de ig azán soha nem
tért vissza abból a hóviharból. Azt érezte akkor az autóban, hog y most
őket is elvesztette. Ezért hívog atja a férjét és a g yerekeit napjában ötször
is, ezért nyag g atja őket. Biztos akar lenni benne, hog y mindenki
meg van.

Peter feltesz eg y lemezt, de ma ez sem seg ít. Meg állás nélkül Sunére
g ondol. Órákon át ug yanaz a g ondolat kínozza; nézi a fekete képernyőt,
és eg yre erősebben vag dossa apró g umilabdáját a falhoz.
Amikor meg csörren a telefonja, annyira meg örül, hog y valami
félbeszakítja a g ondolatait, hog y még arról is meg feledkezik, mennyire
ideg esítő a feleség e, aki abból indul ki, hog y ő mindenről
meg feledkezik.
– Beadtad a kocsit a szervizbe? – kérdezi, bár már tudja is a választ.
– Ig en! Hog yne adtam volna be! – mondja Peter azon a rendkívül
meg g yőző hang on, amit csak akkor használ, amikor hazudik.
– Hog y kerültél akkor az irodába? – kérdezi.
– Honnan veszed, hog y az irodában vag yok?
– Hallom, hog y az idióta labdádat hajig álod a falnak.
Peter felsóhajt.
– Jó lennél üg yvédnek, mondták már?
Az üg yvéd felnevet.
– Ha nem lehetek hivatásos kő-papír-olló játékos, akkor majd
elg ondolkodom rajta.
– Csaló.
– Hazug .
Peter hirtelen remeg ő hang on suttog ja:
– Annyira szeretlek.
Mira nevetéssel próbálja leplezni, hog y a sírás fojtog atja:
– Én is tég ed.
Mindketten leteszik a telefont. Mira nég y órával ebédidő után
fog yasztja el ebédjét a számítóg ép képernyője előtt, hog y g yorsan be
tudja fejezni a munkát, leg yen ideje új g itárhúrt venni Mayának, és
időben hazaérjen, hog y elvihesse Leót a hokiedzésre. Peter nem is eszik,
nem akar esélyt adni a testének, hog y leg yen mit kihánynia.

Eg y hosszú házasság bonyolult.

A  juniorok öltözője csendesebb a meg szokottnál. A  holnapi meccs tétje

lassacskán kikezdi az ideg eiket. William Lyt, aki nemrég töltötte be a
tizennyolcat, de máris sűrű szakálla nő, és annyit nyom, mint eg y
kisebb személyautó, Kevinhez hajol, és olyan hang on, mint aki eg y
börtönfilmben reszelő iránt érdeklődik, azt suttog ja:
– Van nálad bag ó[8]?
David az előző szezonban meg említette Beng tnek, hog y azt olvasta,
eg y adag bag ó többet árt az erőnlétnek, mint eg y láda sör; azóta a
juniorok számíthatnak rá, hog y Beng t és a szüleik is leordítják a hajukat,
ha csak a g yanúja is felmerül, hog y ilyesmivel élnek.
– Nincs – feleli Kevin.
Lyt azért hálásan bólint, és tovább vadászik az öltözőben. Eg ymás
mellett játszanak az első sorban, de akármennyivel nag yobb és erősebb
is Lyt, mindig is mag ától értetődő volt, hog y Kevin a vezető. Benji,
akiről talán azt lehet mondani, hog y némiképp kihívásokkal küzd
tekintély szempontjából, félálomban fekszik az öltöző padlóján, de aztán
eg y ütőért nyúl, és hasba böki vele Kevint.
– Mi van? – sziszeg i Kevin.
– Adjál bag ót! – kéri Benji.
– Süket vag y, seg g fej? Épp most mondtam, hog y nincs.
Benji nyug odtan hever tovább a padlón, és őt nézi. Addig piszkálja
Kevin hasát, míg az ki nem tépi a kezéből az ütőt, aztán a kabátjáért nem
nyúl, és elő nem halászik eg y majdnem teli dobozt.
– Mikor tanulod meg vég re, hog y nem tudsz nekem hazudni? –
mosolyog Benji.
– Mikor tanulod meg vég re, hog y mag adnak is vehetsz bag ót? – feleli
Kevin.
– Gondolom, körülbelül ug yanakkor következik majd be a kettő.
Lyt bag ó nélkül tér vissza. Vidáman biccent Kevin felé.
 – Jönnek a szüleid a holnapi meccsre? Anyám az eg ész rokonság ot
feltankolta jeg yekkel!
Kevin elhallg at, és pászkázni[9] kezdi az ütőjét. Benji fig yeli a szeme
sarkából, pontosan tudja, hog y ez mit jelent, ezért Lytre néz, és
vig yorog :
– Sajnálom, de el kell, hog y keserítselek, Lyt. A rokonság od azért jön a
meccsre, hog y Kevint láthassa játszani.
Az öltözőben kitör a g únyos nevetés. Kevin pedig meg úszta a kérdést,
hog y jönnek-e a szülei a meccsre. Attól eltekintve, hog y Benjinél sosincs
bag ó, nála jobb barátot nehéz elképzelni.

Amat eg y sarokban ül, és ig yekszik láthatatlanná válni. Ő a leg fiatalabb

az öltözőben, a pondró, aki nem ok nélkül fél felhívni mag ára a
fig yelmet. Tekintetét többnyire felfelé irányítja, nehog y bárkinek is a
szemébe találjon nézni, de azt azért veg ye észre, ha meg próbálnának
hozzávág ni valamit. A  fog asok fölött a falon különféle mottók: Eddz
keményen, nyerj könnyedén!; A csapat mindenekelőtt; A mez elején levő medvéért
harcolunk, nem a hátulján álló névért. Középen pedig , extra nag y betűkkel
eg y eg észen frissnek tűnő felirat: Rossz vesztesek vagyunk, mert a jó
vesztesek gyakran veszítenek!
Amat kizökken az olvasg atásból, ug yanis Bobót látja közeledni. Késő
menekülni. Amikor a juniorok védője föléje tornyosul, Amat eltűnik az
árnyékában. Várja, hog y mikor sújt le rá, de Bobo elmosolyodik. Ez a
variáció furcsamód sokkal rosszabb.
– Nézd el a fiúknak a viselkedésüket, nem valami jól neveltek, tudod.
Amat pislog , nem tudja, mit válaszoljon. Ezt Bobo láthatólag élvezi, és
kenetteljesen a többiek felé fordul, akik ezúttal meg sem mukkannak,
annyira kíváncsiak a fejleményekre. Bobo dühöt színlelve a
pászkadarabokra mutat, amiket szanaszét hajig áltak.
– Mi ez a kupleráj? Mi? Íg y kell ennek kinéznie? Azt hiszitek, itt
dolg ozik az anyátok, vag y mi?
A  juniorok vig yorog nak. Bobo méltatlankodva körbemasírozik,
markába g yűjtve a pászkadarabokat. Aztán a mag asba emeli az eg észet,
mintha eg y újszülöttet mutatna fel, ránéz az újoncra, elmosolyodik, és
rög vest tisztázza is:
– Amat anyja dolg ozik itt, fiúk!
A pászkadarabok lebeg nek eg y kicsit a leveg őben, aztán apró, heg yes
lövedékekként záporoznak a sarokba húzódó fiúra. Amat a fülében érzi
Bobo meleg leheletét, mikor az íg y fejezi be:
– Lennél kedves szólni a mutternak, pondró? Tényleg baromi nag y
lett itt a kupi.

Az öltöző tíz másodperc alatt kiürül, amikor Beng t elüvölti mag át: „ITT
AZ IDŐ!!!” Kevin marad bent leg tovább. Elmeg y Amat mellett, aki a
padlón térdel, az ajkát harapdálja és a pászkadarabokat szedeg eti.
– Csak viccelt – tájékoztatja Kevin az eg yüttérzés leg apróbb jele
nélkül.
– Persze. Csak viccelt – ismétli meg Amat csöndesen.
– Ismered őt… Mayát… ug ye? – szalad ki Kevin száján kifelé menet.
Mintha csak az imént jutott volna eszébe.
Amat felnéz. Minden eg yes juniormeccset vég ig nézett a szezonban.
Kevinnek nem jutnak csak úg y eszébe dolg ok. Minden, amit tesz,
alaposan átg ondolt és meg tervezett.
– Ig en – motyog ja Amat.
– Van barátja?
A  válasz lassan érkezik. Kevin várakozón kopog tatja a padlót az
ütőjével. Amat hosszan bámulja a kezét, mire a feje vonakodva, de
oldalra mozdul, bal, jobb. Kevin elég edetten bólint, és elindul a jég felé.
Amat marad, és tovább csócsálja alsó ajkát, aztán nag y leveg őt vesz,
kidobja a pászkát, és meg ig azítja védőfelszerelését. Az utolsó, amit még
észrevesz a falon, mielőtt kimenne, hat szó, amelyet tompa
g rafitceruzával írtak fel eg y elsárg ult, g yűrött lapra: Aki sokat kapott,
attól sokat várnak.
Beáll a juniorok mellé a kezdőkörhöz. Eg y félelmetes medvét festettek
a kör közepére. A klub jelképe: Erő, méret, rémület. Amat a leg kisebb a
jég en, mindig is az volt, nyolcéves kora óta hallg atja, hog y úg ysem jut
el a következő szintre, nem elég kemény, nem elég erős, nem elég nag y.
De most körülnéz, és eg y holnap elődöntőt játszó csapatot lát mag a
körül, az ország nég y leg jobb juniorcsapatának eg yikét. És ő is itt van.
Lytre néz, Bobóra, Beng tre, Davidra, Benjire és Kevinre, és arra g ondol
közben, hog y meg mutatja nekik: ig enis tud játszani. Még ha bele is
pusztul.

Peter semmitől sem képes annyira rosszul érezni mag át, mint a hokitól.
Abszurd módon semmitől sem tudja mag át olyan jól érezni sem. Csak
rág ódik és rág ódik a helyzetén, míg el nem fog y az oxig én az
irodájában. Amikor a feszültség és a hánying er már elviselhetetlenné
válik, feláll, és kimeg y a lelátóra. Ott jobban szokott menni a
g ondolkodás; csak ücsörög és pattog tatja a labdáját, miközben a
betonpadlót bámulja elmerülten. Észre sem veszi, hog y közben a jég en
kezdetét vette a juniorok edzése.

Sune is kijön az irodájából kávéért, visszafelé meg látja, hog y Peter

eg yedül üldög él a lelátón. Hiába tudja Sune, hog y Peter már felnőtt
férfi, eg y öreg edzőnek nehéz a fiúkat nem fiúnak látni.
Sune sose mondta neki, hog y szereti. Az apafig uráknak majdnem
olyan nehéz, mint az ig azi apáknak. Tudja, hog y Peter mennyire fél
attól, hog y mindenkinek csalódást okoz. Minden férfinak vannak
félelmei, amelyek motiválják, Peteré az, hog y talán nem elég jó. Nem
elég jó apa, nem elég jó férj, nem elég jó sportig azg ató. Elvesztette a
szüleit és az első g yermekét, minden reg g el retteg , hog y elveszíti
Mirát, Mayát és Leót. Azt már nem bírná elviselni, hog y a klub
elvesztésétől is retteg nie kelljen.
Sune látja, amint Peter felemeli a fejét, és a juniorokat nézi. Először
szórakozottan, hisz annyira jól ismeri már ezt a csapatot, hog y oda se
fig yel, amikor meg számolja őket. Sune ott marad az árnyékban, hog y
meg fig yelhesse, milyen arcot vág , amikor majd leesik neki a tantusz.
Peter már tíz éve itt van, formálg atja a fiúkat, ismeri őket és a
szüleiket is. Eg yesével pipálja ki őket fejben, tudni akarja, hiányzik-e
valaki, nincs-e sérült. Ám láthatólag mindenki itt van. Sőt, ig azából
eg g yel többen is vannak a kelleténél. Újra számol. Csak nem jön ki. Míg
vég ül észreveszi Amatot. Ő a leg alacsonyabb és leg könnyebb mind
közül, a felszerelése túl nag y rá; a korcsolyaiskolában is íg y volt már.
Peter csak ámul-bámul. Aztán elneveti mag át.
Annyiszor hallotta már, hog y ennek a fiúnak abba kéne hag ynia a
játékot, hog y sose lesz esélye, most meg itt van a jég en. Senki sem
küzdött meg jobban ezért az esélyért, David pedig épp a mai napon adja
meg neki. Kicsi álom, eg yszerű, de Peternek ma szükség e van eg y
álomra.
Sune elég edetten, eg yszersmind szomorúan bólint, látva Peter arcát.
Visszameg y az irodájába, becsukja az ajtót. Ma este lesz az eg yik utolsó
edzése az A csapattal. És amikor a szezonnak vég e lesz, hazameg y, és a
lelke mélyén azt kívánja majd, amit minden ember kíván, amikor mag a
mög ött hag y valamit: Hog y omoljon össze az eg ész. Hog y semmi se
működjön nélküle. Ébredjenek rá, hog y nélkülözhetetlen. De semmi sem
fog történni, a jég csarnok állni fog , a klub pedig tovább él.

Amat meg ig azítja a sisakját, és belekorcsolyázik eg y közelharc

közepébe; a jég re lökik, de felpattan. A  jég re lökik, felpattan. Peter
hátradől, és olyan szélesen mosolyog , ahog y Mira szerint csak két sajtos
meleg szendvics és eg y fél pohár vörösbor után képes. Eg y neg yedórát
eng edélyez még mag ának, mielőtt visszamenne az irodába. Könnyebb
szívvel.

Fatima a mosdóban áll, és próbálja kieg yenesíteni a hátát. Óvatosan,

lassan mozog , hog y senki se hallja, amikor felnyög a fájdalomtól. Néha
szó szerint le kell g urulnia a kanapéág yáról reg g el, mert az izmai nem
eng edik felülni. Leplezi, ahog y tudja: Mindig a szélső ülésre ülteti a fiát
a buszon, hog y a másik irányba kelljen fordulnia, mikor felállnak, hog y
leszálljanak, és ne lássa az arckifejezését. A  szemeteszacskók száját
mag as ívben hajtja vissza, hog y ne kelljen olyan mélyre hajolnia értük,
amikor kiüríti őket. Minden nap újabb trükköket talál ki.
Elnézést kér, amikor beoson Peter irodájába, ha nem tenné, Peter
bizonyára észre sem vette volna. A  férfi felnéz a papírjaiból, az órára
pillant, és meg lepetten kérdezi:
 – De kedves Fatima, mit keres itt ilyenkor?
A nő ijedten hátrál két lépést.
– Bocsánat! Nem akartam zavarni, csak a szemetet akartam elvinni, és
meg öntözni a növényeket, de visszajöhetek, mikor már hazament!
Peter meg vakarja a homlokát, és nevet.
– Senki sem számolt be róla?
– Miről?
– Amatról.
Peter kissé meg késve jön rá, hog y ilyet nem szabad eg y anyának
mondani. Azonnal arra g ondol, hog y a fiát valami szörnyű baleset érte,
vag y letartóztatta a rendőrség . Nincsenek árnyalatok, amikor azt
kérdezik eg y szülőtől, hallotta-e a híreket a g yerekéről.
Peter g yeng éden a nő vállára teszi a kezét, és kivezeti a folyosón át a
lelátóhoz. Eg y fél percbe telik, hog y Fatima rájöjjön, mit is néz. Akkor
viszont az arcához kapja a kezét, és elsírja mag át. Eg y serdülő fiú a
juniorok edzésén! Az ő fia.
Sosem állt eg yenesebb háttal. Tízezer kilométert is simán lefutna
most.

[8] Snüsz. Kis adag dohány, amit a szájba, az alsó vagy a felső ínyhez kell helyezni.

[9] A pászka speciális ragasztószalag, amit az ütőre tekernek a jobb tapadás érdekében.
 13

A juniorok nyug odtan edzenek. Azt az utasítást kapták, hog y játsszanak

hetvenöt százalékon, senki ne sérüljön meg a meccs előtt. Amat azonban
nem eng edheti meg mag ának ezt a luxust, minden helyzetbe beleveti
mag át, úg y nyomja a korcsolyáját a jég be, mintha betonba próbálná
beásni mag át. Semmire sem meg y vele. A juniorok blokkolják, fellökik, a
palánknak nyomják, a csuklójára csapnak az ütőjükkel, meg keresik a
védőfelszerelése minden g yeng e pontját, hog y sérülést okozzanak neki.
Valaki könyökkel nyakba vág ja, hasra esik, még látja, ahog y Lyt
korcsolyája kifarol előtte, de nincs ideje becsukni a szemét a jeg es
zuhany előtt. David meg sem szólal. Háromneg yed órával később Amat
izzadt, fáradt, és hatalmas önuralomra van szükség e, hog y ne üvöltsön:
„Mit keresek én itt? Miért hívtatok ide, ha nem eng edtek játszani?”
Hallja, ahog y a háta mög ött mindenki nevet rajta. Ha kiabálna, csak még
hang osabban nevetnének.

– Én meg mondtam. Túl g yeng e – szívja az orrát Beng t, amikor Amat

immár ezredszerre áll fel a jég ről.
David az órára néz.
– Eg y az eg y elleni játék következik. Amat Bobo ellen – adja ki az
utasítást.
– Hülyéskedsz? Amat két edzést nyomott le, jóformán haldoklik!
– Állítsd fel őket eg ymás ellen – feleli David.
Beng t meg vonja a vállát, és a sípjába fúj. David a palánknál marad.
Tudja, hog y a hokival kapcsolatos nézetei nem éppen meg szokottak,
tudja, hog y folyamatosan g yőznie kell, ha azt akarja, hog y eng edjék a
mag a módján dolg ozni. De csak ez mozg atja. Nincsenek g yőztesek
vesztesek nélkül, nem születnek szupersztárok anélkül, hog y a
közösség ből valakit fel ne áldoznának értük.
David eg y az eg y elleni g yakorlata eg yszerű: bójákat állít fel a pálya
hosszában bizonyos távolság ra a palánktól, vag yis eg y szűk folyosót
képez. Eg y támadó és eg y védő találkozik benne. Ha a korong elhag yja a
folyosót, a védő g yőz, tehát a g yakorlat arra kényszeríti a támadót, hog y
eg y viszonylag szűkös területen jusson előre.
Beng t a palánktól úg y hét-nyolc méterre helyezi el a bójákat, de David
szól neki, hog y keskenyebb folyosót csináljon. Beng t nag y szemeket
mereszt, de eng edelmeskedik, ám David még mindig nem elég edett:
még keskenyebbet akar. Néhány junior kényelmetlenül feszeng , eg yik
lábukról a másikra állnak, de nem szólnak semmit. A  folyosó vég ül
olyan keskeny lesz, alig pár méter, hog y Amatnak esélye sem lesz
kihasználni a sebesség ét Bobo ellen, hisz nem térhet ki oldalirányban.
Vag yis test a test ellen kell meg küzdeniük. Amat jó neg yven kilóval
könnyebb Bobónál, és úg y is néz ki. A combjába már beleállt az izomláz,
rettenetesen fáj, mikor meg indul a korong g al. A  g yakorlat persze
meg követel némi sportszerű távolság ot támadó és védő között, de Bobo
nem törődik ilyesmivel. Eg yenesen nekimeg y, telibe találja. Amat
akkorát puffan a jég en, mint eg y liszteszsák. A  cserepadról hang os
nevetés harsan. David int, hog y ismételjenek.
– Állj fel, lég y férfi! – üvölti Beng t.
Amat meg ig azítja a sisakját. Próbál nyug odtan léleg ezni. Bobo ezúttal
még g yorsabban érkezik, Amat tekintete elsötétül, és amikor ismét
kinyitja a szemét, a palánk sarkában találja mag át. Fog alma sincs, hog y
került oda. Már nem hall nevetést, zúg a füle. Feláll, elmeg y a
korong ért. Bobo a mellkasának irányítja az ütőjét. Ilyen lehet teljes
sebesség g el szág uldani eg y alacsonyan lóg ó faág felé.
– Állj fel! – ordítja Beng t.
Amat térdre kecmereg . Vér csöpög a szájából, elharaphatta az ajkát, a
nyelvét, vag y mindkettőt. Bobo föléje tornyosul, de már nem
kárörvendőn. Szinte nyug talannak tűnik, a szemében némi eg yüttérzés
csillan.
– Vazzeg … Amat. Maradj fekve. Nem érted, hog y David ezt akarja?
Hog y ezért vag y itt?
 Amat a cserepad felé néz. David teljes nyug alommal áll ott, karba tett
kézzel, és vár. Beng t viszont mintha ag g ódna. Amat ekkor érti meg ,
mire g ondol Bobo. Davidnak csak az a fontos, hog y g yőzzenek, és csak
önbizalommal teli csapatok képesek nag y meccseket nyerni. Tehát mi a
teendő a leg nag yobb meccs előtti napon? Eng edni, hog y átg ázoljanak a
g yeng ébben. Amat nem játékosként van itt, hanem áldozatként.
– Maradj fekve – kéri Bobo.
Amat nem eng edelmeskedik.
– Még eg yszer – suttog ja remeg ő lábakkal.
Amikor Bobo nem válaszol azonnal, Amat a jeg et kezdi csapkodni az
ütőjével, és ordít:
– MÉG EGYSZER!!!
Ezt nem kellett volna. Az eg ész cserepad hallja. Bobónak nem marad
más választása. Sötéten néz Amatra.
– Oké. Ahog y akarod. Nag yképű idióta!
Amat nekirug aszkodik, Bobo középen várja, a palánk felé kényszeríti,
és mikor Amat kitör oldalra, Bobót már nem érdekli a korong , hanem
nekiug rik a fiúnak. Amat lefejeli a palánkot, elesik, és jó tíz másodpercre
van szükség e, hog y eg yáltalán térdre verg ődjön.
– Még eg yszer? – morog ja Bobo csukott szájjal.
Amat nem válaszol. Keskeny vércsíkot húz mag a után, amikor
elkorcsolyázik a távolabbi kék vonal felé a korong ért, aztán visszaindul a
folyosóra. Látja, ahog y Bobo teste meg feszül, amikor ő g yilkos
pillantással átsiklik a kezdőkör közepén lévő medvén, hog y vég et vessen
ennek eg yszer s mindenkorra. „Lég y férfi”, g ondolja mag ában Amat.
Lég y férfi.
Azt sem tudja, honnan van annyi energ iája, hog y elinduljon. Nem
kéne eg yenesen Bobónak korcsolyáznia, miután íg y ellátta a baját. De
minden ember életében eljön az a pont, amikor vag y elsüllyed, vag y
úszik, és már semmi más nem számít. Mit tudnak még csinálni vele
ezek után? Kapják be! Bobo teljes erővel érkezik, de az utolsó pillanatban
Amat nem kihúzza mag át, hanem leg ug g ol, és ahog y Bobo
korcsolyáinak éle elfordul, átüti közöttük a korong ot, majd fürg én kitér
a hatalmas védő elől.
 Eg yetlen mozdulat, és már el is siklott Bobo mellett, még eg y
mozdulat, és beérte a korong ot, a harmadikra pedig be is ér a
védőzónába. Hallja, ahog y Bobo nag yot csattan a palánkon, de már nem
érdekli, csak a kapust fig yeli. Vezeti mag a előtt a korong ot, jobb, bal,
jobb, bal, várja, hog y a kapus oldalra mozduljon, vár, vár, vár, és amikor
észleli, hog y a kapus korcsolyája pár milliméterrel elfordul, lő,
eg yenesen a másik sarokba. A háló meg remeg , mikor a korong besüvít a
kapuba.

Oroszlán a medvék között.

Bobo vak dühvel érkezik a pálya túloldaláról, ő korcsolyázik a

leg rosszabbul a csapatban, de amikor meg emelt ütővel odaér Amat elé,
ez már nem számít, elég a termete és a lendület, hog y kórházba juttassa
a fiút. Nem hallja a korcsolyák hang ját mag a mög ött, íg y a fájdalom az
állkapcsában, amit eg y váll okoz, váratlanul éri.
Amat kicsit odébb összeesik a fáradság tól, nem mozdul. Bobo hanyatt
fekszik a jég en, és a lámpák felé pislog , mikor Benji arca bukkan fel
előtte.
– Elég lesz, Bobo – mondja.
Bobo g örcsösen bólint. Benji felseg íti, miközben a vállát masszírozza.

A  hálóba érkező korong hang ja a lehető leg csodásabb hang , ha valaki

tizenöt éves. Akkor is, ha valaki harminckettő.
– Írd fel holnapra – mondja David, és elhag yja a cserepadot.
A juniorok már elindultak az öltöző felé, de Amat még mindig a jég en
fekszik. Beng t hang ja valami fehér ködön keresztül ér el hozzá.
– Szedd össze a korong okat és a bójákat. A  srácoknak azt szoktam
mondani, hog y tilos a dug ás meccs előtti este, de g ondolom, te még
nem fog lalkozol ilyesmivel, szóval csak ne verd ki, ug yanis holnap
játszol.
A  fiúnak másfél órájába kerül visszamászni az öltözőbe. Amikor
betámolyog , minden üres. A fűtőtesteket elzárták. A cipőjét szétvág ták,
ruhái csuromvizesen hevernek a zuhanyzó padlóján. Ez élete
leg csodálatosabb napja.
 14

Szombat van, ma fog meg történni minden. A  lehető leg jobb – és a

lehető leg rosszabb is.

Reg g el háromneg yed hatkor Maya fájdalomcsillapítót keres a

konyhaszekrényben. Láza van, náthás, vissza is bújik az ág yba Ana mellé.
Már majdnem elalszik, amikor Ana meg rúg ja, és álmosan suttog ja:
– Játssz nekem.
– Kuss.
– Játssz nekem!
Maya felnyög .
– Kérdezek tőled valamit. Melyiket választod: Nem eng edek a
követelőzésnek és csak akkor játszom, amikor akarok, vag y ag yonütlek
vele.
Ana csendben duzzog . Aztán óvatosan meg bökdösi Maya combját a
folyton jég hideg lábujjával.
– Kérlek!
Maya feladja, és játszik neki. Mert Ana szeret a g itár hang jára elaludni,
Maya pedig őt szereti. Az utolsó, amire g ondol, mielőtt ő is elaludna,
heves fejfájás és köhög ések közepette, hog y leg jobb lenne eg ész nap
ág yban maradni.

Később majd azt kívánja, bárcsak íg y tett volna.

Az udvaron teljes a sötétség , amikor Peter meg áll a kis autóval a szerviz
előtt. Ez az utolsó ház a város nyug ati oldalán, utána már az erdő
kezdődik. Három órát aludt mindössze, azt is nyug talanul, még most is
teljesen tompa.
Vadkan, a g yerekkori barátja, ott áll a halvány fényben úszó
g arázsban, eg y vénség es Ford motorházteteje fölé hajolva, amelyen
franciakulcs már nem, leg feljebb csak eg y varázsig e seg íthet. Mindig is
Vadkan volt a beceneve, a játékstílusa miatt. Ug yanolyan mag as, mint
Peter, de leg alább kétszer olyan széles, a hasa kissé puhább lett, mióta
már nem hokizik, de karja és válla még mindig olyan izmos és kemény,
mintha acélból volna. Rövid ujjúban van, bár a g arázs nyitva. Meg rázza
barátja kezét, és nem érdekli, hog y Peternek nincs hova törölnie a
vastag , olajból és koszból álló keveréket, amely a tenyerén marad. Mi
több, tudja jól, hog y ezzel az őrületbe kerg eti Petert.
– Én úg y emlékeztem, Mia azt mondta, hog y teg nap hozod – vig yorog
az autóra nézve.
– Úg y is volt – válaszolja Peter, és ig yekszik nem pánikolni a kezén
maradt mocsok miatt.
Vadkan szárazon felnevet, ad neki eg y rong yot, majd meg vakarg atja a
szakállát, amely olyan sűrű és elvadult, hog y szőrös rablómaszkhoz
hasonlít.
– Duzzog ott?
– Nem volt kifejezetten elég edett – ismeri be Peter.
– Kérsz kávét?
– Van készen?
Vadkan kuncog .
– Főzött kávé? Grófnak képzeled mag ad? Ott a vízforraló és az instant
kávé a sarokban.
– Akkor köszönöm, nem kérek.
Vadkan meg vereg eti a kezét, amikor elmeg y mellette, Peter ideg es
mosollyal törölg et utána. Neg yven év barátság után még mindig
ug yanaz a vicc. Vadkan zseblámpát hoz, és kimeg y az udvarra. Peter
didereg ve áll mellette, és átjárja saját alkalmatlanság ának érzése, amely
eg y bizonyos g eneráció férfitag jaira jellemző, főleg , ha épp azt nézik,
amint eg y velük eg ykorú másik férfi a feleség ük autóját javítja. Vadkan
feleg yenesedik, és meg spórol Peternek néhány szakkifejezést.
– Apróság ok! Bobo majd elintézi, ha felébredt. Kilenc körül érte
jöhetsz.
Visszameg y a g arázsba, szórakozottan leemel eg y kereket a Fordról;
szemmel láthatólag ez nag yjából ug yanakkora erőfeszítés neki, mint
Peternek betenni eg y kartondobozt a szelektív hulladékg yűjtőbe. Bobo
örökölte apja nyers erejét, és sajnálatos módon átlag on aluli
korcsolyatehetség ét is. Vadkan a mag a idejében a retteg ett védőjátékos
szerepében tetszelg ett, de ahog y Sune mondta: „A srác a kék vonalban is
meg botlik.”
– Ma esetleg hag yhatnád Bobót aludni eg y kicsit. Nag y meccs lesz
délután – mondja Peter.
Vadkan felvonja az eg yik szemöldökét anélkül, hog y felnézne, és
kézfejével letörli arcáról az izzadság ot, fényes olajcsíkokat hag yva a
szakállában.
– Két órába telik meg javítani az autót. Ha kilenckor jössz érte,
Bobónak elég hétkor kezdenie. Addig ra kialhatja mag át.
Peter kinyitja a száját, hog y mondjon még valamit. Eg y hokimeccs
csak eg y hokimeccs, de ennek a családnak holnap is fel kell kelnie, hog y
meg keressék a napi betevőt. Bobo meg bízható védő, de távol áll a
professzionális szinttől. Két fiatalabb testvére is van, a világ g azdaság
nem vár senkire. A  medvék az erdőben szarnak, mindenki más pedig
Björnstadra.
Vadkan felajánlja, hog y elviszi, de Peter inkább sétál. Meg kell
nyug tatnia az ideg eit. Elmeg y a g yár előtt, amely eg yre kevesebb
munkást nyel el. Elmeg y a nag y élelmiszerbolt előtt, amely miatt a
kisebbek kénytelenek voltak lehúzni a rolót. A  belvárosba indul,
bekanyarodik a bevásárlóutcába, amely minden szezonnal eg yre
rövidebb lesz.

Ramona már rég túllépett a nyug díjkorhatáron, de eg y saját kocsmában

az a szép, hog y senki sem kényszerítheti, hog y hag yjon fel a munkával.
A Prém azóta az övé, mióta az anyja ráhag yta, azelőtt meg a nag yapjáé
volt. Nag yjából ug yanúg y néz ki most is, mint akkor, eltekintve attól,
hog y a nag yapja idebent dohányzott, ő pedig odakint. Három cig aretta
reg g eli előtt, eg ymásról g yújtja meg őket. A  fiúk, akik minden este itt
biliárdoznak, és hitelre isszák a sört, a „Marlboro Mama” nevet adták
neki. Nincs saját g yereke, Holg ernek nem lehetett, és talán jobb is íg y.
Mindig azt mondta, hog y Ramonán kívül a sport a családja. Amikor
valaki meg kérdezte tőle, van-e olyan sport, amit nem szeret, azt felelte:
„A  politika, azt tényleg nem kéne a tévében mutog atni.” Ha kig yulladt
volna a ház, Ramonát mentette volna ki elsőként, a nő pedig
g ondoskodott volna róla, hog y nála leg yen a Björnstad Hockey
szezonbérlete. Ez a bolond sport volt az övék. A leg szebb nevetéseket és
a leg meleg ebb kézszorításokat mindig a lelátón kapta a férjétől. Ramona
volt, aki dohányzott, de Holg er kapott rákot. „Ironikus beteg ség ben
szenvedek”, jelentette ki g ondtalanul. Ramona nem eng edi, hog y bárki
is azt mondja, a férje meg halt, rag aszkodik ahhoz, hog y Holg er elhag yta
őt – mert íg y éli meg . Csalódásként. Amióta a férfi nincs mellette, úg y
áll, mint csupasz fatörzs a hóban a kérg e nélkül.
Meg tanulta eltölteni a napokat. Mindenki meg tanulja. Mikor lejár a
műszak a g yárban, a Prém meg telik fiatal férfiakkal – neki ők csak a
„fiúk”, bár a rendőrség és a klub eg ész más szavakkal illeti őket. A fiúk
sok szörnyűség re képesek, de úg y szeretik Ramonát, ahog y csak Holg er
szerette, ő pedig , mag a is tisztában van vele, néha túlzottan is védi őket.
Björnstad kemény népeknek adott életet, az életfeltételek pedig nem
lág yítottak a fiúkon, de neki ennyi maradt Holg erből.
A  halál furcsa, nehezen értelmezhető dolg okat vált ki a szerető
lelkekből. Még mindig ott lakik a kocsma feletti lakásban; a fiúk közül
néhányan, akik az élelmiszerbolt raktárában dolg oznak, bevásárolnak
neki, mióta a kisbolt az utca túloldalán csődbe ment. Ramona a kinti
hamutartónál távolabb már nem meg y. Tizeneg y éve hag yta el Holg er,
és az A csapat minden eg yes mérkőzésén, még ha az összes jeg yet el is
adták, van két üres szék a lelátón.

Peter már távolról észreveszi őt. Ramona bevárja.

– Keres valamit az úr? – kérdezi tőle.
Meg öreg edett, de olyan, mint a kocsmája. Mindig ug yanaz. Akik nem
szeretik, hog y a Prém esténként a helyi hulig ánok játszótere, azok
kellemetlen, mániákus vénasszonyként emleg etik, aki hamarosan
elveszti a józan eszét is. Peter azonban, még ha ritkán találkozik is vele,
valahányszor eljön ide, még mindig úg y érzi, mintha hazatérne eg y
hosszú út után.
 – Még nem tudom – mondja mosolyog va.
– Ideg es vag y a meccs miatt?
Erre válaszolni sem kell. Ramona eltapossa a harmadik cig arettáját,
felveszi a csikkeket, visszateszi őket a dobozba, és meg kérdi:
– Whisky?
Peter felnéz az ég re. A város hamarosan felébred, úg y fest, ma még a
nap is korán akar kelni. Mindenki azzal az álommal ébred, hog y a mai
juniormeccs majd mindent meg változtat. Talán az önkormányzat is az
erdő felé fordítja a tekintetét? Felhúznak eg y hokig imnáziumot, és talán
eg y bevásárlóközpontot is… Ha útbaig azítást kér az ember valakitől, az
illető nem azt fog ja mondani, hog y „ha eléri Björnstadot, túlment”,
hanem azt, hog y „kövesse az utat, hajtson át Heden”. Peter olyan rég óta
g yőzködött másokat erről, hog y ő mag a már nem is tudja, hisz-e még
ebben ig azán.
– Eg y csésze kávét inkább – mondja.
Ramona rekedten felnevet, és lemanőverez a lépcsőn.
– Mindig ez van az olyan apák g yerekeivel, akik kissé túlzottan is
kedvelték a whiskyt: vag y ti is eg yfolytában isztok, vag y soha. Átmeneti
állapot nincs.
Peter g yakrabban járt a Prémben tizennyolc éves kora előtt, mint
utána. Mindig ő jött el az apjáért, és ha már itt volt, néha seg ített neki
leütni eg y-eg y hedi adóbehajtót. Ma is ug yanúg y néz ki minden, mint
akkor. Kicsit kevésbé füstös, bár ha az ember beleg ondol, milyen szag ok
terjeng enek eg y pincehelyiség ben, ez talán nem is annyira pozitív.
A  kocsma most kong az üresség től. Peter nem jár már ide esténként,
nem túl barátság os környezet ez eg y sportig azg atónak, akinek a csapata
nem ad bele apait-anyait. Az itt ülő vénség eknek mindenről meg van a
véleményük, de az ig azán kemény szavak a fiatalabbaktól érkeznek.
Olyan, mintha eg yeseknek a bőre alatt bujkálna az erőszak. Peter
fiatalabb korában nem fig yelt fel rájuk, csak akkor, amikor hazatért
Kanadából. Csöndes düh forrt ezekben az emberekben, akiknek sem a
hoki, sem az iskola, sem az anyag iak nem jöttek össze, és nem is próbált
seg íteni rajtuk senki. Mások úg y hívják őket: a Mag .
 A  hokicsapat rajong ói klubja mindig is az Ursus Arctos névre
hallg atott. A Prémben lóg ó férfiak is idetartoznak hivatalosan, akárcsak
a nyug díjasok, óvónők, családosok, akik a lelátókon ülnek. A  Mag
tag ság i kártya és póló nélkül létezik. A város túl kicsi ahhoz, hog y nag y
titkokat őrizzenek benne, Peter tudja, hog y amikor majdnem mind jelen
vannak, akkor sincsenek többen harminc-neg yven főnél, ez még is pont
elég ahhoz, hog y az A csapat meccseire extra rendőri felüg yeletet
kelljen küldeni, g arantálandó a biztonság ot. Azok a játékosok, akiket
más városokból toboroztak, és akik nem produkáltak a bérükkel arányos
teljesítményt a jég en, nemeg yszer felbukkantak Peter irodájában, kérve,
hog y tépjék el a szerződésüket, mert költöznek. A helyi újság írók eg yik
nap fontos kérdéseket tesznek fel, a másik nap érthetetlen módon
hallg atnak. A  Mag elijesztette az ellenfeleket, nemig en akartak
Björnstadba jönni, ahog yan sajnos a szponzorok sem. A húszas éveikben
járó férfiak lettek a város leg konzervatívabb lakói. Nem akarnak eg y
modern Björnstadot, mert tudják, hog y a modern Björnstad nem akarja
majd őket.
Ramona odatol neki eg y csésze kávét, és meg kopog tatja a pultot.
– Akarsz beszélni róla?
Peter a fejét vakarg atja. Mindig is Marlboro Mama volt Björnstad első
számú pszichológ usa. Még ha majdnem mindig íg y hang zott is a
tanácsa: „Szedd össze mag ad, másoknak sokkal rosszabb sora van.”
– Sok minden jár a fejemben.
A falra néz, amelyen mezek, fényképek, zászlók és sálak lóg nak.
– Mikor voltál utoljára meccsen, Ramona?
– Azóta nem, hog y Holg er elhag yott. Ezt te is tudod, fiacskám.
Peter forg atja a csészéjét. A  pénztárcája után nyúl. Bár Ramona
elhesseg eti, azért csak odateszi a pénzt az asztalra.
– Ha nem kéred a kávéért, tedd az alapítványba.
Ramona elismerően bólint, és elveszi a pénzt. Az alapítvány eg y
kassza a hálószobájában: onnan vesz ki pénzt, ha valamelyik fiú
munkanélkülivé válik, és nem tud fizetni.
– Most épp az eg yik rég i sorstársadnak van rá szükség e. Robert
Holtsot elbocsátották a g yárból. Túl sok időt tölt itt.
 – Ajjaj – motyog ja Peter, mert nem tudja, mi mást mondhatna.
Fel akarta hívni Robbant Kanadából, meg akkor is, amikor
hazaköltöztek. Ám az akarat olykor kevés. Húsz év túl hosszú idő, már
nem tudna elindítani eg y beszélg etést. Kérjen elnézést? Miért? Hog yan?
Tekintete visszatéved a falra.
– Gondoltál már rá valaha is, Ramona, hog y milyen furcsa játék ez a
hoki? Szabályok, jég pálya… ki talál ki ilyesmit?
– Valaki, aki feg yverrel rendelkező, részeg es emberek kezébe olyan
hobbit akar adni, ami nem közveszélyes? – találg at az idős kocsmárosnő.
– Úg y értem… a fenébe is… talán őrültség nek hang zik, de néha átfut
rajtam, hog y nem vesszük ezt az eg észet túl komolyan? Nem
g yakorlunk túl nag y nyomást a juniorokra? Elvég re jóformán…
g yerekek.
Ramona whiskyt tölt mag ának. Vég tére is a reg g eli a leg fontosabb
étkezés.
– Attól füg g , mit várunk a g yerekektől. És mit várnak a g yerekek a
hokitól.
Peter erősebben markolja a csészéjét.
– És mit várunk, Ramona? Mit adhat nekünk a sport? Eg ész életünket
rááldozzuk, és mit remélhetünk a leg jobb esetben? Néhány dicső
pillanatot… pár g yőzelmet, néhány olyan másodpercet, amikor
nag yobbnak, jelentősebbnek érezzük mag unkat, mint amilyenek
valójában vag yunk, néhány alkalmat, amikor… úg y érezzük, hog y
halhatatlanok vag yunk. De ez mind hazug ság . Nem fontos.
Peter szavai után leszáll közéjük a csend. Csak amikor a férfi eltolja
mag ától az üres csészét, és feláll, hog y induljon, akkor hajtja fel az
özveg y az utolsó cseppeket a poharából, és azt mormog ja:
– A  sport csak pillanatokat ad nekünk. De még is, mi a franc az élet,
Peter, ha nem eg y pillanat?

A város leg jobb pszichológ usa.

Mira összeszedi Leo védőfelszerelését, összehajtog atja a ruháit,

bepakolja a táskáját, és kiteszi az előszobába. A  fiú tizenkét éves, illene
már eg yedül pakolnia, ezt Mira is jól tudja. De azt is tudja, hog y akkor,
mivel ő viszi az edzésre, neki kell visszafordulnia is, hog y utánavig ye a
fele cuccát, amit otthon hag yott. Amint elkészül, leül eg y fél órára a
számítóg éphez. Amikor Leo alsós volt, a tanítónője elmondta a
fog adóórán, mit válaszolt a fiú arra a kérdésre, hog y mivel fog lalkoznak
a szülei: „Apa hokival. Anya pedig e-maileket ír.”
Kávét tesz fel, kipipál néhány tételt a listáján és a naptárában, mély
leveg őt vesz. Nyomást érez a mellkasában. Pánikbeteg ség , mondta a
pszichológ usa fél évvel ezelőtt, Mira pedig azóta sem ment vissza hozzá.
Szég yellte mag át. Mintha nem élne elég boldog életet, mintha nem
lenne elég edett. Hog y mag yarázza ezt el a családjának? Pánikbeteg ség .
Mi az eg yáltalán? Üg yvéd, sportig azg ató-feleség , hokianyuka – Isten a
meg mondhatója, hog y mindhármat eg yformán szereti, de néha még is
meg áll az erdő közepén munkába menet, vag y hazafelé, csak ül a
sötétben, és sír. A  saját anyja jut ilyenkor eszébe, aki letörölg ette a
könnyeket g yerekei arcáról, és azt suttog ta: „Senki sem mondta, hog y
könnyű lesz az élet.” Szülőnek lenni olyan érzés, mintha az ember eg y
túl kicsi takaró lenne. Akárhog y is próbál mindenkit bebug yolálni,
valaki mindig fázik.
Reg g el nyolckor ébreszti Leót, a reg g eli már az asztalon várja, fél óra
múlva viszi edzésre. Aztán hazajön Anáért és Mayáért, mert
mindhárman önkéntesként dolg oznak a juniormeccs alatt a büfében.
Utána Leót elviszi az eg yik barátjához, Maya biztos eg y másikhoz meg y.
Később talán Peter hazajön az irodából, hog y meg ig yanak eg yütt eg y
pohár bort, esetleg eg yenek eg y adag fag yasztóból kivett lasag nét,
mielőtt a férfi elalszik a kimerültség től. Ő bizonyára éjfélig fent lesz, és
e-mailekre válaszol, amelyek eg y soha ki nem ürülő postafiókban
g yülekeznek. Holnap vasárnap, hokifelszerelést kell mosni, táskákat kell
pakolni, tinédzsereket felébreszteni. Hétfőn vissza a munkába, ami
őszintén szólva elég szarul meg y mostanában. Mióta nemet mondott a
főnöki pozícióra, ironikus, de nőttek vele szemben az elvárások.
Tisztában van vele, hog y csak azért érkezhet reg g el utolsóként, és
mehet haza délután elsőként, mert ő a leg jobb abban, amit csinál. Azt
viszont már rég óta nem érezte, hog y ő a leg jobb önmag a. Nincs ideje.
Nem elég hozzá.
Amikor a g yerekek kicsik voltak, reng eteg szülőt látott, aki szinte
elvesztette a józan eszét a lelátón – akkor nem értette meg őket, de most
már ig en. A  g yerekek hobbija eg y idő után már nem csak a g yerekeké.
A szülők éveken át annyi időt fektetnek bele, annyi mindent feláldoznak
érte, olyan összeg eket szánnak rá, hog y a fontosság a beeszi mag át az ő
ag yukba is. Más dolg okat kezd szimbolizálni, kompenzálja vag y
meg erősíti a saját sikertelenség eiket. Mira tudja, hog y különös, hisz ez
csak eg y ostoba sport ostoba meccse, de a lelke mélyén ő is olyan
ideg es, hog y a rosszullét kerülg eti. Peter, a juniorok és a város sorsa a
tét. A lelke mélyén neki is szükség e van a g yőzelemre.
Bemeg y Maya szobájába, összeszedi a ruhákat a padlóról, és amikor a
lány felnyög álmában, a homlokára teszi a kezét. Forró. Néhány órával
később Mira nem g yőz majd csodálkozni, hog y a lánya lelkesen
rag aszkodik hozzá, hog y vele menjen a jég csarnokba. Ő, aki eg yébként
mindig játssza a mártírt, aki képes a töredezett hajvég eire fog ni, hog y
nem meg y hokit nézni.

Utólag Mira ezerszer is meg bánja majd, hog y nem kényszerítette a

lányát arra, hog y maradjon otthon.
 15

Nekünk, embereknek sok minden fáj, és sokszor nem is tudjuk, mi az oka

a fájdalmunknak. Csak ránk telepszik a szorong ás, és összezsug orodik
tőle a lélek. Benji mindig könnyen elalszik, de annál nyug talanabb az
álma. A meccs napján korán kel, de nem az izg alomtól, az már nem fér
bele. Elbiciklizik otthonról még mielőtt az anyja felkelne. Az erdő
széléig kerekezik, onnan pedig g yalog meg y tovább Adri
tenyésztelepéig . Leül az udvaron, és a kutyákat simog atja, míg fel nem
bukkan két fiatalabb nővére, Katia és Gaby. Puszit nyomnak öccsük
fejére, aztán Adri is előkerül, fültövön vág ja Benjit, és az iránt
érdeklődik, ig az-e, hog y nyuszómuszónak hívta a tanárát. Benji sosem
hazudik Adrinak. Íg y aztán kap tőle előbb eg y pofont, aztán eg y
ug yanakkora puszit, majd a testvére a fülébe suttog ja, hog y szereti, és
sose érje semmi baj, de ha még eg yszer meg hallja, hog y tiszteletlen volt
a tanárával, hát ag yoncsapja.
A  nég y testvér csöndesen meg reg g elizik a kutyák társaság ában.
Évente eg yszer összeg yűlnek íg y, eg y rövid meg emlékezésre, elég
korán ahhoz, hog y az anyjuk ne jöjjön rá. Ő sose bocsátott meg a
férjének. Benji még túl kicsi volt ahhoz, hog y utálni tudja, a nővérei
pedig valahol a két állapot között helyezkednek el. Mindenkinek meg
kell vívnia a mag a harcát. Amikor Benji feláll, eg yiküket sem kéri, hog y
menjen vele, és ők sem kérdezik, merre tart. Mindeg yiküktől kap eg y-
eg y puszit, elmondják neki, mekkora eg y idióta, és mennyire imádják
őt.
Visszacaplat a havon át a biciklijéhez, elteker a temetőbe,
nekitámaszkodik Alan Ovich sírkövének, és addig szívja a füvet, míg a
fájdalom fel nem eng ed, és meg nem erednek a könnyei. A  fiú ujjai
vég ig simog atják a kőbe vésett, elkopott betűket. Tizenöt évvel ezelőtt
ezen a napon, eg y kora márciusi reg g elen, még mielőtt a család
felébredt volna, Alan fog ta a vadászfeg yverét, valamint mindent, ami
fájt, és kiment az erdőbe. Teljesen mindeg y, hányszor próbálod meg ezt
elmag yarázni eg y g yereknek. Mindenki, aki íg y veszíti el valamelyik
szülőjét, tudja, hog y a felnőttek hazudnak, amikor azt mondják: „Nem a
te hibád volt.”

Az embereknek sok minden fáj. Összezsug orodik tőle a lélek.

Telnek a percek, hamarosan ebédidő. Kevin a kertben áll, és lág y, ámde

határozott mozdulatokkal, bonyolult vonalban vezet eg y korong ot,
neg yven lehelyezett üveg között. Másoknak talán hihetetlenül g yorsnak
tűnik, de Kevin számára minden kézmozdulat komótos. Neki lassabban
telik az idő, mint másoknak, mag a sem érti, hog y miért. Amikor kicsi
volt, a nag yobbak bántották, mert túl jó volt. Eg észen addig , amíg Benji
fel nem bukkant eg y edzésen. Hónapokon át minden nap átjártak
eg ymáshoz aludni, Benji nővéreinek rég i szuperhősös képreg ényeit
olvasták zseblámpafénynél a takaró alatt, és mindkettejük élete értelmet
nyert. Saját szupererejük eg yesítette őket.
– Kicsim? – szakítja félbe g ondolatait az anyja. A hátsó ajtóban áll, és
az órájára mutat.
Amikor Kevin elindul befele, anyja óvatosan kinyújtja a kezét, és
leporol eg y kis havat fia válláról. Hosszabban otthag yja a kezét, mint
szokta, és g yeng édebben simít vég ig rajta, mint amihez Kevin szokva
van.
– Ideg es vag y?
Kevin a fejét rázza. Anyja büszkén bólint.
– Indulunk. Apád áttetetett minket eg y korábbi madridi g épre.
Kiteszünk a jég csarnoknál.
– Az első harmadot talán meg tudjátok nézni?
Látja anyja szemében a teljes összeomlást. Beismerni viszont sosem
fog ja.
– Sietünk, kicsim, apádnak fontos találkozója van eg y üg yvéddel.
– Golfozni fog nak – sziszeg i Kevin. Körülbelül ennyiben ki is merül a
lázadása.
 Az anyja nem válaszol. Kevin tudja, hog y értelmetlen folytatni, ebben
a családban nem a hoki a leg fontosabb sportág , hanem a hog yan-ne-
beszéljünk-az-érzelmeinkről. Ha valamelyikük felemeli a hang ját, máris
vesztett, ug yanis akkor jön a „nem lehet semmit meg beszélni, ha
ordítasz” címszó, és az ajtó máris becsukódik. Kevin az előszoba felé
indul. Az anyja tétovázik. Ismét kinyújtja a kezét a válla felé, de meg áll,
és inkább a nyakát simog atja meg .
A  nő eg y nag y cég főnöke; minden alkalmazottja szereti, mert
odafig yel rájuk és eg yütt érző. Lehet, hog y eg yszerűbb az ilyesmi, ha az
emberek hierarchikus viszonyban állnak eg ymással. Éveken át minden
este azokról a dolg okról álmodozott, amiket akkor csinál majd, ha
idősebb lesz, és vég re időt is szakíthat rá, most meg kétség beesve ébred
fel éjszakánként, mert nem tudja, mit álmodott. Meg akart adni
Kevinnek mindent, amit ő nem kapott meg g yerekként, és azt hitte,
minden másra is lesz ideje. Beszélg etni vele. Meg hallg atni. De az évek
túl g yorsan teltek, és valahol a munkaideje meg Kevin hokiedzései
között a fiú felnőtt. És minden bizonnyal késő meg tanulni beszélg etni a
g yerekével, mikor már hátra kell döntenie a fejét, hog y a szemébe
nézhessen.
– Bejutunk a döntőbe! – íg éri, mint azok az anyák, akik eg y olyan
világ ban élnek, amiben elképzelhetetlen eg y olyan döntő, amelyben
nem játszik a fia.

A  büfé még mindig üres, bár a jég csarnokot már kezdik meg tölteni az
emberek. Mira kávét főz, és hot dog kifliket vesz elő a fag yasztóból.
Maya kinéz az ablakon.
– Kit keresel? – cukkolja Ana.
Maya szig orúan néz rá, mire Ana tölcsért formál a tenyeréből, és
recseg ő hang on, mintha eg y pilóta beszélne, kihirdeti:
– Hölg yeim és uraim, kérjük, ne nyissák ki a rág csálnivalójukat,
ug yanis mog yoróallerg iás is utazik járatunkon.
Maya sípcsonton rúg ja. Ana arrébb ug rik, és ug yanazon a hang on
folytatja.
– Esetleg meg eng edhetjük, hog y lassan lenyalják a sót a mog yo…
 Mira mindent lát, mindent hall, majdnem mindent ért is, de csöndben
marad. Rettentő nehéz feladat hag yni felnőni a lányát, a probléma csak
az, hog y nincs más választása. Mira is volt tizenöt éves, és sajnos
pontosan emlékszik, milyen g ondolatok jártak a fejében.
– Behozom a tejet az autóból – mondja sietve, mikor látja, hog y Ana
olyasvalamit készül mondani, amit nyilván eg yikük sem hallana
szívesen a másik előtt.

Az apja már az autóban ül, meg kéri Kevint, hog y üljön előre, és
kikérdezi a hétfői ang oldolg ozat anyag ából. A  férfi eg ész világ a a
tökéletesség körül forog . Az élet eg y sakkjátszma, és ő csak akkor
elég edett, ha két lépés előnyben van mindenkivel szemben. „A  siker
sosem véletlen. A szerencse hozhat pénzt, de sikert sosem.” Ez az eg yik
mottója. Az üzleti életben tanúsított kíméletlenség e többeket elborzaszt,
de Kevin sosem látta még kiabálni sem, pláne kezet emelni valakire. Sőt,
elbűvölő is tud lenni, ha a helyzet azt kívánja, anélkül hog y bármit is
elárulna saját mag áról. Nem veszíti el az önuralmát, nem lehet
felizg atni, az ember ilyenné válik, ha a jövőben él. Ma hokimeccs, hétfőn
viszont ang oldolg ozat. Két lépés előny.
„Az a feladatom, hog y az apád leg yek, ne pedig a haverod”, mondta,
amikor Kevin, még évekkel ezelőtt, felhozta, hog y Benji anyja minden
meccset meg néz. Nem volt szükség indulatos érvelésre, hog y Kevin
meg értse a lényeg et: Benji anyja nem támog atja a klubot milliós
összeg g el évente, nem ő g ondoskodik arról, hog y fel lehessen kapcsolni
a lámpákat. Íg y valóban több ideje lehet meccsre járni.

Benji a tó felől érkezik, hog y nyug odtan szívhassa a füvét, anélkül, hog y
meg látnák. Még a vég én Lyt anyja meg int aláírásg yűjtésbe kezd, mint
anno az óvodában, mikor a fia azon kapta Benjit, hog y g umicukrot eszik,
bár nincs szombat.[10] Lyt anyja hisz az ig azság osság ban és az
eg yenlőség ben, különösen akkor, ha a szabályok az ő kedve szerint
alakulnak. Majdnem minden szülő ilyen. Benjinek szent meg g yőződése,
hog y ebben a városban rémes lehet felnőttnek lenni. Elnyomja a csikket
a hóban. Aztán becsukja a szemét, és csak áll a fák között. Azon
elmélkedik, hog y akár meg is fordulhatna, és elmehetne a másik
irányba. El innen. Elkötne eg y autót, és a visszapillantóba száműzné
Björnstadot. Azon mélázik, vajon boldog abb lenne-e akkor.

A jég csarnok előtti parkoló meg telt. Kevin apja kicsit arrébb áll meg az
autóval.
– Ma sajnos nem tudok kiszállni beszélg etni – biccent a szponzorok és
a szülők felé, akiket leg alább annyira lenyűg öz az Erdahl család pénze,
mint a g yerekeiket Kevin játéka.
Ha az ember olyan családban nő fel, ahol nem beszélnek érzelmekről,
meg tanulja, hog y hallja ki a szavakból még is ezek árnyalatait. Apja nem
kért elnézést Kevintől, hog y nem viszi el az ajtóig , és még is meg teszi.
Meg vereg etik eg ymás vállát, a fiú kiszáll.
– Utána beszélünk – mondja az apja.
Kevin minden meccs után felhívja. A  leg több apa azt kérdezné,
„nyertetek?”, de Keviné azt kérdezi, „hány g óllal nyertetek?” És hallani,
ahog y a választ lejeg yzi eg y füzetbe. A pincében több ládát meg töltenek
a vastag spirálfüzetek, amelyekben a meccsek eredményeit és az azokból
alkotott statisztikákat vezeti, amióta Kevin első alkalommal játszott.
Bizonyára vannak, akik szerint hiba azt kérdezni a g yerektől, „hány g ólt
lőttél?”, ahelyett hog y „lőttél g ólt?”, de Kevin apja, és mag a Kevin is
ug yanúg y reag álna eg y ilyen felvetésre: „Az ő fiaik hány g ólt lőnek?”
Kevin nem kérdezi meg az apját, hog y tud-e maradni az első
harmadra, csak becsukja a kocsiajtót, és a vállára veszi a táskáját, akár
eg y átlag os szombaton. De mikor az autó meg fordul és elhajt, addig néz
utána, míg el nem tűnik. Több a szülő, mint a játékos a parkolóban.
Számukra ez nem eg y átlag os szombat.

Kevin anyja valamiért meg fordul, és kinéz a hátsó ablakon. Nem szokása
az ilyesmi, a férjéhez hasonlóan számára is fontos, hog y ne leg yen
szentimentális, és önállóság ra nevelje Kevint. Elég elkényeztetett
g yereket láttak felnőni a szomszédban a Dombon; az átlag osság diadala,
ag yontutujg atott nyafka majmok, akiket kézenfog va kell majd vezetni
eg ész életükben. Kevinnel ez nem történhet meg . Még ha fáj is. Még ha
emiatt Kevinnek eg yedül kellett is hazag yalog olnia a sötétben Hedből
alsós korában, amikor az apja meg akarta tanítani, milyen
következményekkel jár, ha elkésik az ember. Még ha az anyjának alvást
kellett is színlelnie, mikor a fia hazajött, holott csöndben sírt a
párnájába. Ami a szülőknek kényelmes, nem a leg jobb a g yereknek, erről
szentül meg van g yőződve; Kevin viszont erős lett, mert meg adták neki
rá a lehetőség et.
De az anyja sosem fog ja elfelejteni, amit ezen a szombaton a hátsó
ablakon kinézve lát: ahog y a fia a parkoló közepén áll. Életének
leg fontosabb napján ő a leg mag ányosabb fiú az eg ész világ on.

Amat próbál úg y tenni, mintha véletlenül sétálna el a büfé mellett, ez

körülbelül olyan jól sikerül neki, mint amikor az ember azt játssza, hog y
véletlenül ette meg a leg jobb barátja fag ylaltját. Mira a másik irányba
tart, és hang osan, vidáman odaszól neki:
– Szia, Amat! Mayát keresed?
Amat nem érzi mag át kifejezetten James Bondnak. Mira a büfé felé
bök, aztán elindul a lépcsőn, de még eg yszer visszafordul:
– Sok sikert mára!
Aztán meg feszíti az izmait, és felmordul, ahog y a városban látta a
tizenöt évesektől, amikor szerencsét kívánnak:
– Nyírd ki őket!
Amat zavartan elmosolyodik. A  büfében Ana és Maya eg yre
hang osabban tárg yalnak valamit, Mira pedig elsiet, mielőtt a lányok
valami olyasmit mondanának a fiúkról, amit eg y anyai ag y csak
szappannal, vízzel és jelentős mennyiség ű rizling g el tudna eltávolítani
az emlékezetéből.

Benji Kevin mellett áll, bár utóbbi nem is hallotta, hog y meg érkezett.
Kezét barátja vállára rakja, és nem tesz meg jeg yzést Kevin g yanúsan
csillog ó szemeire. Az pedig cserébe nem beszél évfordulókról és
temetőkről. Csak eg ymás szemébe néznek, és ledarálják a szokásos,
meccs előtti párbeszédüket.
– Mi a második leg jobb dolog a világ on, Kev?
 Kevin nem válaszol azonnal, úg yhog y Benji hasba vág ja a könyökével.
– Mi a második leg jobb dolog a világ on, szupersztárocskám?
– Dug ni… – mosolyog Kevin.
– De először bemeg yünk a jég csarnokba, és a világ leg jobb dolg át
csináljuk! – kiabálja Benji, olyan lelkesen leng etve a táskáját, hog y
Kevinnek ki kell térnie előle.
Az öltöző felé haladva Kevin felvont szemöldökkel kérdezi:
– Voltál vécén, Benjamin?
Kiskorukban, az eg yik első közös meccsükön Benji összepisilte mag át
a cserepadon. Nem mintha nem ért volna el a vécéig , ha akar, hanem
mert az ellenfél eg yik játékosa eg ész meccs alatt azon ig yekezett, hog y
fellökje Kevint, Benji pedig a világ ért sem hag yta volna el a helyét,
nehog y kihag yjon eg y cserét, és Kevin védelem nélkül maradjon.
Benji röhög . Kevin is. Aztán fog ják az ütőiket, és elindulnak, hog y a
világ leg jobb dolg át csinálják.

– De hallottad az új dalokat? Őrület! Az ember már attól bezsong , hog y

hallg atja! – kiabálja Ana.
– Még mindig nem érted? Nem szeretem a technót! – jelenti ki Maya.
– De ez nem techno, hanem house! – sértődik meg Ana.
– Tőlem. Én az olyanfajta zenét szeretem, ahol leg alább eg y
hang szeren képesek játszani, és öt szónál többet énekelnek.
– Jééézusom, mikor fejezed már be az öng yilkosság ot előidéző zenék
hallg atását? – kérdezi Ana, majd az arcába söpri a haját, és vég telen
lassú lég g itárakkordokkal kísérve fig urázza ki Maya zenei ízlését. – „I’m
so sad, wanna die, because my music suuucks…”[11]
Maya hang osan felnevet, és rákontráz: eg yik öklét rázni kezdi a
leveg őben, a másikkal eg y láthatatlan laptopon üg yködik.
– Oké, de a te zenei ízlésed meg ilyen: „Tucc-tucc-tucc… Drog ! Jeee!
Tucc-tucc-tucc!”
Amat meg köszörüli a torkát mellettük. Ekkorra már olyan pokoli
sebesség g el ug rálnak körbe a büfében, hog y Ana kiborít eg y eg ész
doboz g umimacit. Maya meg áll és nevet.
– Jól… vag ytok? – kérdezi Amat.
 – Csak nag yon, de nag yon különbözik a zenei ízlésünk – vig yorog
Maya.
– Oké… én… tudod… csak erre jártam, én… lehet, hog y játszom ma –
nyög i ki vég ül Amat.
Maya bólint.
– Hallottam. Gratulálok.
– Vag yis hát, valószínűleg főként a cserepadon fog ok ülni. De benne
vag yok a… csapatban… én… és ha nincs más prog ramod utána. Mármint
estére. Vag y ha szeretnél csinálni valamit… g ondoltam, meg kérdezem,
hog y… ha van kedved… velem…
Ana meg csúszik két zacskó g umimacin, és majdnem felborítja az
italhűtőt. Maya annyira nevet, hog y már fáj a hasa.
– Bocsáss meg , Amat, bocsánat, mit mondtál?
Amat válaszolni akar, de már nincs ideje. Kevin áll mellette, akinek
nem kell úg y tennie, mintha épp csak erre járt volna. Maya miatt jött.
A lány azonnal abbahag yja a nevetést, amikor meg látja.
– Szia – mondja a fiú.
– Szia – mondja a lány.
– Mayának hívnak, ug ye?
Maya lassan bólint. Tetőtől talpig vég ig méri a fiút.
– Ig en. Hát tég ed?
Beletelik pár pillanatba, míg Kevin rájön, hog y Maya viccel.
Björnstadban mindenki tudja a nevét. Felnevet.
– Efraim von Szarjankó, szolg álatára.
Színpadiasan meg hajol, ő, aki amúg y sosem viccel. Maya nevet. Amat
mellettük áll, és g yűlöli, hog y a világ leg csodálatosabb hang ja nem neki
szól. Kevin érdeklődve néz Mayára.
– Ma este csapatbuli lesz nálunk. Hog y meg ünnepeljük a g yőzelmet.
A szüleim elutaztak.
Maya kétkedve vonja fel a szemöldökét.
– Nag yon biztos vag y benne, hog y g yőztök.
Kevin úg y néz rá, mint akit a feltételezés is sért.
– Mindig nyerek.
– Tényleg , Efraim af Szarjankó? – neveti Maya.
 – Von Szarjankó, ha kérhetném – mosolyog Kevin.
Maya kacag . Ana feltápászkodik a padlóról, és szég yenkezve ig azg atja
a haját.
– Jön… Benji is? A buliba.
Maya sípcsonton rúg ja. Kevin elég edetten bólint Maya felé.
– Látod! Hozd a barátnődet is. Király lesz.
Aztán, most először, Amathoz fordul, és felkiált:
– Te is jössz, ug ye? Most már te is a csapat tag ja vag y!
Amat próbál mag abiztosnak mutatkozni. Kevin két évvel idősebb nála,
és amikor eg ymás mellett állnak, ez nag yon is látszik.
– Én is hozhatok eg y barátot? – kérdezi halkan.
– Sorry, Ahmed! Csak csapattag ok, érted, ug ye? – vereg eti hátba
Kevin.
– Amat a nevem – javítja ki Amat, de Kevin addig ra már elment.
Maya és Ana nevetve tűnnek el a büfében. Amat eg yedül marad a
folyosón.

Bármit meg adna azért, hog y esélyt kapjon tenni valamit, ami eldönti a
mai meccset.

[10] A svéd gyerekek nagy része csak szombatonként ehet édességet.

[11] Szomorú vagyok, meg akarok halni, mert szar a zeném.

 16

Sok minden táplálja a büszkeség et, melyet az ember eg y csapat iránt

érez: az, hog y hova valósiak, milyen a közösség , de akár eg yetlen játékos
is meg határozó lehet. Azért szeretjük a sportot, mert részben a
kiskorunkra emlékeztet, részben pedig nag yobbnak érezzük mag unkat
tőle.

Mira a büfében hag yja a lányokat, és kényszeredetten mosolyog . Ha

Peter hallotta volna, ő miket mondott a barátnőinek tizenöt éves
korában, bizonyára újra kellett volna éleszteni. Az elején sokat
csodálkoztak eg ymáson, Mira „az eg yetlen prűd hokijátékos”-ként
emleg ette Petert, az meg befog ta a fülét, amikor Mira a többi pultossal
viccelődött. Mira annyira hozzászokott már, hog y jóformán minden
munkahelyén – akár az üg yvédi irodában, akár rég en a kocsmában – ő az
eg yetlen nő, hog y a tesztoszteron nem okozott neki problémát. Akkor is
Peternek kellett papírzacskóba léleg eznie, amikor az eg yik A csapatnak
rendezett vacsorán, ahová akkoriban még a feleség eket is meg hívták, az
eg yik fog atlan játékos, provokálni akarván a sportig azg ató feleség ét,
nag yképűen tájékoztatta Mirát, hog y „minden eg yes kibaszott pohárhoz
hozzádörg öltem mag am”. Erre Mira részletesen kifejtette, mi ennek a
dörg ölésnek a női verziója, és a fog atlan játékos rá se mert nézni az est
hátralevő részében. Peter majd’ elsüllyedt. Folyton szég yenkezik. Ő az
utolsó zavarban lévő neander-völg yi. Ennyi év után még mindig meg
tudják lepni eg ymást. Ami azért nem is olyan rossz.
A  parkoló felé tartva átvág a csarnokon, de a jég nél meg áll.
Akármennyire próbálkozik is, ebben a világ ban ő sosem lesz több Peter
plusz eg y főjénél. Gyanítja, hog y akik idetartoznak, néha azért
elg ondolkodnak, milyen életük lehetett volna a jég csarnokon kívül.
Hog y ez hányszor jut eszükbe, talán attól füg g , hog y mennyire
boldog ok is valójában. Az anyja mindig azt mondta, Mira javíthatatlan
romantikus és javíthatatlan verseng ő eg yszerre. Mira kezd rájönni, hog y
ez tényleg íg y van, különösen ha beleg ondol, hog y már háromszor
bowling ozott Peterrel, és még mindig házasok. Harmadik alkalommal
eg yütt kerestek rá a „házasság i tanácsadó” kifejezésre, hajnali fél
kettőkor. Te jó ég , hog y mennyire ideg esíti őt ez az ember, és te jó ég ,
hog y mennyire szereti! Ez a szerelem nem szárba szökkent, hanem
lesújtott rá. Folyamatos akut állapot. Azt szeretné, hog y a napok
neg yvennyolc órából álljanak. Na jó, harminchattal is beérné. Csak
szeretne meg inni eg y pohár bort, követni eg y tévésorozatot, olyan
lehetetlen kérés ez? Időt szeretne, hog y elég nag y takarót varrhasson,
amely mindenkit befed.
Túl g yakran g ondol arra a másik életre. Amit valaki más él. Eg yütt
örült Peterrel, amikor azt leszerződtették profinak, és nag yon örült
mag a miatt, amikor a férfi kiszállt. Amikor vég re őrá is jutott idő.
Bevallja-e valaha is neki? Hog y abban a rövid időszakban, amikor sem
játékos, sem ig azg ató nem volt, csak biztosítási üg ynök, ő akkor volt a
leg boldog abb? Hog y mond el az ember ilyesmit valakinek, akit szeret?
Amikor Isak meg halt, mindannyian meg haltak. Minden meg halt.
Amikor a tüdejük összeomlott, fabrikálniuk kellett mag uknak eg y
műszerelmet, hog y képesek leg yenek léleg ezni. Mira pedig meg hozta
élete leg nehezebb döntését: belátta, hog y vissza kell adnia Peternek a
hokit.
Keskeny mezsg ye húzódik az élni és a túlélni között. Viszont van eg y
pozitív mellékhatása annak, ha az ember eg yszerre romantikus és
verseng ő: sosem adja fel. Mira kiveszi a tejet az autóból, meg áll, és
mag ában nevet, ami mostanában eg yre g yakrabban fordul elő vele.
Aztán a nyakába köt eg y Björnstad Hockey feliratú zöld sálat. Miközben
visszameg y a jég csarnokba, hajrázik és meg ölelg et mindenkit, aki
ug yanebben a színben virít, és eg y kis időre nincs is fontosabb ennél.
Nem kell mindent meg érteni a jég g el kapcsolatban ahhoz, hog y
szeressük, és a várost sem kell szeretni ahhoz, hog y az ember büszke
lehessen rá.
Peter úg y járkál körbe-körbe a jég csarnokban, mint eg y hazáját vesztett
kísértet, az eg ész napja olyan pillanatok sorozata, mint amikor az ember
belép eg y szobába, de azonnal elfelejti, miért is ment oda. Az irodája
előtti folyosón nekimeg y Frakknak, ami mindenképp említésre méltó
teljesítmény, Frakk ug yanis ig en nag y kiterjedésű. Körülbelül két méter
mag as, és a derékbőség e is jóval nag yobb, mint amikor eg yütt játszottak
az ország os döntőben. Az a fajta volt, aki az önbizalomhiányát úg y
kompenzálja, hog y különösen feltűnően viselkedik. Hang osan beszélt,
mint a fülhallg atót viselő g yerekek, tinédzserkorukban pedig öltönyben
ment minden olyan buliba, ahová a többiek farmert húztak, mert eg y
újság ban azt olvasta, hog y a lányok szeretik az ilyesmit. A g imnáziumi
éveik vég én a klub eg yik szponzora meg halt, és az eg ész csapatot arra
kérték, veg yenek öltönyt a temetésre. Ő inkább frakkban jelent meg .
Innen a beceneve.
Ma több nag y élelmiszerbolt tulajdonosa, övé a helyi is, meg eg y
Hedben, és még pár valahol máshol, Peter nem jeg yezte meg őket
pontosan. Frakkot kirúg ták az összes vadászeg yesületből, mert még az
erdőben sem tud csöndben maradni. Mikor eg yütt játszottak, minden
bírói ítéletnél nekiállt handabandázni, hosszú karjaival g esztikulált,
felváltva próbálta kifejezni a nevetést, a sírást, a kétség beesést, a dühöt –
mindezt olyan sebesség g el, hog y Sune azt mondta, olyan, mintha eg y
pantomimest edzene, akinek ráadásul be nem áll a szája. Frakk
középszerű játékos volt, de szeretett versenyezni. Mikor a hokikarrierje
vég et ért, a középszerűnél sokkal jobb kereskedő lett. Mostanában
évente cserél autót, és akkora Rolexet visel, mint eg y vérnyomásmérő.
Eg y másfajta sport trófeáját.
– Azok voltak ám a szép idők, mi? – kérdezi a hatalmas
élelmiszerboltos, és lenéz Peterre.
A rég i csapatkép előtt állnak, eg ymás mellett, akárcsak a fotón.
– Most pedig sportig azg ató vag y, én pedig főszponzor – vig yorog
Frakk, Peter pedig nem akarja kijavítani, hog y csak mezei szponzor.
– Ig en. Micsoda… idők – ismeri el Peter.
 –Vig yázunk eg ymásra, ug ye? A  medvék Björnstadból! – mennydörg i
Frakk, és mielőtt Peter válaszolhatna, folytatja is:
– Teg nap találkoztam Kevin Erdahllal. Meg kérdeztem, ideg es-e.
Tudod, mit válaszolt? „Nem.” Aztán meg kérdeztem, mi lesz a taktika a
meccsen, és tudod, mit válaszolt? „Győzni.” Utána eg yenesen a
szemembe nézett, és azt mondta: „Elvég re ezért támog atod a csapatot.
Hog y meg térüljön a befektetésed.” Tizenhét éves! Íg y beszéltünk mi is
tizenhét évesen?
Peter nem válaszol. Nem is tudja, volt-e valaha olyan fiatal.
A kávéautomatához lép. Már meg int nem működik rendesen, tiltakozva
zörög és harákol, majd kiköp valamit, ami színre használt bag ónak,
állag ra rag asztónak tűnik. Peter azért meg issza. Frakk az állát
vakarg atja, és lehalkítja a hang ját.
– Néhányan a szponzorok és a vezetőség tag jai közül találkoztunk a
politikai döntéshozókkal, és… hát… tudod, nem hivatalosan…
Peter tejszínt keres, és eg ész testbeszédével azt próbálja kifejezni,
hog y nem érdekli a téma, de Frakk nem zavartatja mag át.
– …de beszéltünk róla, hog y ha a juniorok meg nyerik a döntőt,
Björnstadba helyezik a hokig imnáziumot. Hog y nézne már ki,
reklámszinten mármint, ha nem íg y lenne. Aztán beszélg ettünk kicsit a
jég csarnok felújításáról is…
– Nem hivatalosan, ha jól sejtem – morog ja Peter, mert tudja, hog y a
„nem hivatalos” politikai nyelven azt jelenti, hog y míg eg y kézzel
valakinek a hátát vakarják, a másikkal pénzt csúsztatnak a zsebébe.
Frakk hátba vereg eti, és az iroda felé int.
– Ki tudja, Peter, talán még eg y új kávéfőző is belefér a keretbe!
– Lekötelezel – mormog ja Peter.
– Gondolom, alkohol nincs odabent? – érdeklődik Frakk.
– Meccs előtti ideg esség ? – mosolyodik el Peter.
– Vajon da Vinci olcsóbban jutott barna festékhez, mikor a Mona Lisát
festette?
Peter nevet, és az elnök irodája felé bök.
– Az úrnál biztos akad eg y üveg g el.
Frakk arca felrag yog . Peter még utánaszól:
 – Frakk, ug ye ma rajtad marad az ing ? Nem úg y, mint a
neg yeddöntőben? A szülők nem örültek annyira!
– Íg érem! – hazudja Frakk, majd g yorsan hozzáteszi, mintha csak
kósza ötlet lenne, és nem ezt tervezte volna kezdettől fog va:
– Meg iszunk eg y pohárkával meccs előtt, ug ye? Jó, te ig yál akkor
vizet. Vag y üdítőt, vag y tudom is én, mit iszol. Idehívtam még néhány
szponzort, g ondoltam, beszélg ethetnénk eg yet. Amúg y… nem
hivatalosan.
Eg y üveg g el és az elnökkel tér vissza, akinek már most fénylik a
homloka, és hatalmas izzadság foltok éktelenkednek a hóna alatt. Peter
akkor érti meg , hog y csapdába csalták.

Fatima sosem járt még a jég csarnokban, mikor íg y tömve volt

emberekkel. Meg szokta nézni Amat meccseit a serdülőkkel, de oda csak
a játékosok szülei mennek el, meg a kistestvéreik kényszerűség ből. Ma
viszont felnőtt emberek próbálnak kétség beesetten jeg yet szerezni a
parkolóban, akár nég yszeres áron. Amat már jó előre beszerzett
mag uknak kettőt, Fatima kérdezte is tőle, hog y miért nem Zachariasszal
meg y, mint mindig , de a fiú azt mondta, meg akarja mutatni neki,
kikkel fog majd játszani eg y nap. Ez mindössze pár hete történt, és az a
nap, ami akkor még úg y tűnt, fényévekre van, máris elérkezett. Fatima
szorosan fog ja a jeg yeket, próbál nem állni senki útjába, de úg y fest,
még sem sikerült láthatatlanná válnia, mert valaki hirtelen meg ráng atja,
és íg y szól:
– Hallod, te! Tudnál seg íteni?
Fatima meg fordul. Mag g an Lyt integ et neki ideg esen, és eg y széttört
üveg re mutat, amit valaki sikeresen elejtett.
– Hoznál eg y seprűt? Még belelép valaki. Eg y g yerek!
A  nő, aki elejtette az üveg et – Fatima felismeri, eg y másik játékos
anyja az – meg se próbálja összeszedni a törmeléket. Már el is indult a
lelátó felé.
– Hát nem hallod, hog y mit mondtam? – kiabálja Mag g an Lyt, és
karon rag adja Fatimát.
 Fatima bólint, és zsebre teszi a jeg yeket. Lehajol az üveg hez, de eg y
másik kéz a vállán meg állítja.
– Fatima? – köszönti Mira kedvesen, majd sokkal kevésbé kedvesen
Mag g an Lyt felé fordul:
– Neked meg mi bajod van?
– Mi bajom van? Hát itt dolg ozik! – g orombítja le Mag g an.
– Ma nem.
– Hog yhog y ma nem? Akkor meg mit keres itt?
Fatima kihúzza mag át, Mag g an szemébe néz, és úg y válaszol:
– Ne beszélj rólam eg yes szám harmadik személyben. Itt állok. Azért
jöttem, amiért te is. Hog y lássam játszani a fiam.
Mira még soha az életben nem látott nála büszkébb embert. És
Mag g ant se látta még tátog ni. Mikor a tömeg mag ával sodorta Lyt
anyukát, Mira összeszedi az üveg et a padlóról. Fatima halkan
meg kérdezi:
– Bocsáss meg , Mira… de én nem vag yok hozzászokva… csak azt
szeretném… ülhetnék melletted ma?
Mira beharapja a száját és keményen meg szorítja Fatima kezét.
– Kedves Fatima, én kérlek, hog y melletted ülhessek.

Sune a lelátó leg felső sorában ül. A  mellette vezető lépcsőn elhaladó
szponzorok úg y tesznek, mintha nem vennék észre, amiből Sune
pontosan tudja, hog y az iroda felé tartanak, és azt is, hog y mit fog nak
ott meg beszélni. Furcsamód már nem érez sem harag ot, sem bánatot.
Ig azából csak eleg e van. A politikából, a pénzből, meg abból, hog y ez a
klub mindenről szól már, csak a sportról nem. Eleg e van. Talán ig azuk
van. Nem illik ő már ide.
A  jeg et nézi, és mély leveg őt vesz. Néhány kósza játékos az ellenfél
csapatából kisiklik bemeleg íteni. Korán átöltöztek. Íg y tesznek azok,
akik félnek. Az ideg ek minden korban ug yanúg y játszanak az emberrel.
Sune meg nyug tatónak találja a g ondolatot, hog y akármit is akarnak
csinálni belőle azok a férfiak az irodában, azért ez továbbra is csak eg y
sport. Eg y korong , két kapu, láng oló szívek. Vannak, akik azt mondják, a
hoki vallás, de nincs ig azuk. A hoki hit. A vallás valami emberek közötti
dolog , tele értelmezésekkel, elméletekkel és nézetekkel. De a hit… az
csak ember és Isten között van. Az ember a mellkasában érzi, ug yanúg y,
mint amikor a bíró kikorcsolyázik a kezdőkörbe két játékos közé, mikor
az ütők eg ymáshoz csapnak, mikor a fekete korong leesik közéjük. Az
csak az ember és a hoki. Mert a cseresznyefának mindig
cseresznyefaillata van, a pénznek viszont nincs szag a.

David az öltözők előtti folyosón áll, és fig yeli, ahog y a szponzorok

eltűnnek a lépcsőn az irodák felé. Tudja, mit mondanak róla, a
sikereiről, de azt is tudja, milyen könnyen meg változik majd a
véleményük, ha az A csapat nem jut hasonló mag asság okba jövőre. És
hát atyaég , értik eg yáltalán, mennyire valószerűtlen ez a juniorcsapat
ebben a városban? A  hokiban már nincsenek Hamupipőke-történetek, a
nag y klubok bedarálják a kisebbeket, még mielőtt a játékosok elérnék a
tinédzserkort. Még Björnstadban sincsenek – a srácok csodálatos módon
itt maradtak ug yan, de csupán eg yetleneg y játékos üti meg az ig azi
elitszintet, a többit simán lekörözik az ország os leg jobbak. De azért itt
vannak. Eg y eg ész darázsraj.
Mindenki folytonosan David titkos taktikájáról érdeklődik. Nem
mondja el, mert úg ysem értenék meg . A  titkos taktika a szeretet.
Amikor Kevin edzője lett, a fiú félénk kis hétéves volt, akit ag yonütöttek
volna a nag yobb g yerekek a jég pályán, ha nincs ott Benji, hog y
meg védje. Benji már akkor a leg bátrabb fiú volt, akit David valaha is
látott, Kevin pedig a leg jobb. David meg tanította őket korcsolyázni,
hátrafelé ug yanúg y, mint előre. Meg tanította nekik, hog y a fog adás
ug yanolyan fontos, mint a lövés, hag yta Benjit eg ész edzésen ütő nélkül
játszani, Kevint pedig heteken át arra kényszerítette, hog y bár
jobbkezes, balos hokiütővel játsszon. Meg értette velük, hog y csak
eg ymásra számíthatnak, és hog y az embernek az a csapata, akik nem
hajlandók felszállni a buszra, míg ő meg nem érkezik.
Davidtól tudják, hog yan kell az ütőt pászkázni, meg élezni a
korcsolyát, de nyakkendőt kötni és borotválkozni is ő tanította meg
őket. Már ami az arcukat illeti. A  többit mag uktól tanulták meg . Még
mindig nevetnie kell, ha eszébe jut Bobo, a hiperaktív kis dag i, aki
tizenhárom évesen meg kérdezte Benjitől az öltözőben, vajon a g olyói
után meg kéne-e borotválnia a fenekét is? „Fontos a lányoknak a
szimmetria?” Amikor David volt junior, a beavatás részeként lefog ták a
fiatalabb játékosokat, és leborotválták a szeméremszőrzetüket, akkoriban
volt ebben valami meg alázó. Nem tudja, mi lehet ennek a mostani
meg felelője, de g yanítja, hog y a mai tinédzsereket inkább az ijesztené
meg , ha odakötöznék őket eg y székhez, és meg kéne várniuk, hog y
ismét kinőjön a szőrük.
A  hoki folyamatosan változik, mert akik játsszák, változnak. Amikor
David junior volt, az edzője néma csendet várt el az öltözőben, de David
csapata mindig nevetéssel tölti meg azt. Tudja, hog y a humor képes
összehozni embereket, ezért mikor a fiúk kisebbek voltak, mindig
vicceket mesélt meccs előtt. A  kiskori kedvencük ez volt: „Hog yan kell
elsüllyeszteni eg y hedi teng eralattjárót? Az ember leúszik, és bekopog .
És hog y kell elsüllyeszteni még eg yszer? Az ember leúszik, bekopog ,
mert akkor a hediek kinyitják, és azt mondják, ug yan, ennek még
eg yszer nem dőlünk be!” Mikor kicsit idősebbek lettek, akkor ez volt a
favorit: „Honnan lehet tudni, hog y esküvő van Hedben? Mindenki a
templomnak ug yanazon az oldalán ül.” Aztán meg elég nag yok lettek
ahhoz, hog y saját vicceket meséljenek, David pedig eg yre g yakrabban
ment ki az öltözőből. Olykor az edző távolléte is összekovácsolhat eg y
csapatot.
Az órára néz, számolja a perceket a meccs kezdetéig . A  lelátón ülő
szponzorok sosem fog ják meg érteni a taktikáját, mert azt sem értik,
hog y a fiúk szinte bármit feláldoznának eg ymásért. Davidot folyton
azzal nyag g atják, hog y „eng edje támadásba lendülni a fiúkat”, ő
azonban pontos szereposztással dolg ozik. Meg tervezi merre járjon a
korong , ki hova helyezkedjen, elemzi a technikákat, a szög eket, a
kockázatot. Meg tanította a csapatnak, hog y ha sikerül a saját
színvonalukra húzni, felideg esíteni és összezavarni az ellenfelet, akkor
nem ér semmit az esetleg es technikai és sebesség beli fölényük, ők pedig
g yőznek, mert senki másnak nincs az, ami nekik van: Kevin. Ha esélyt
kap, két g ólt is lő, és amíg Benji vele van, mindenképp kap leg alább eg y
esélyt.
 „Szarni a lelátóra, szarni arra, amit az emberek mondanak!”, ismételte
David. A  taktikája behódolást, alázatot és bizalmat követel. Tízévnyi
edzés és szenvedés után David akkor is azt mondaná mindenkinek, hog y
jól vég ezte a dolg át, ha Björnstad a g ólok számát kivéve minden
statisztikai táblázat vég én kullog na. Ők pedig bíznak benne. Szeretik őt.
Amikor hétévesek voltak, meg íg érte nekik, hog y eg ész idáig eljuttatja
őket, pedig mindenki más csak nevetett. Betartotta az íg éretét.
Mielőtt meg fordulna, hog y bemenjen az öltözőbe, meg pillantja Sunét:
eg yedül ül, a lelátó leg felső sorában. Futólag eg ymásra néznek.
Biccentenek. Mert akármennyit veszekedtek is, David tudja, hog y ez a
makacs vénember az eg yetlen a klubban, aki továbbra is meg érti ezt.
A szeretetet.
 17

Vannak, akik szerint a hokiban minden vag y fekete vag y fehér. Nincs
ig azuk. Fatima és Mira már elfog lalták a helyüket, mikor Mira hirtelen
elnézést kér, feláll, kilép a lépcsőre, és meg állít eg y középkorú férfit,
akiről Fatima tudja, hog y középvezető a helyi g yárban. Mira ing erülten
meg ráng atja a férfi piros sálját.
– De Krister, g ondolkodj már eg y kicsit! Azonnal vedd ezt le!
A  férfi, aki láthatólag nincs hozzászokva ahhoz, hog y utasítg assák,
különösen nők nem, csak bámul.
– Komolyan g ondolod?
– Te komolyan g ondolod?! – tör ki Mira olyan hang osan, hog y az
emberek meg fordulnak a lépcsőn.
A férfi körülnéz, arcára bizonytalanság ül ki. Mindenki őt nézi. Valaki
mög ötte azt motyog ja: „Basszus, Krister, ig aza van!”, és más hang ok is
bekapcsolódnak. Krister lassan leveszi a sálat, és zsebre dug ja. A feleség e
bocsánatkérőn odahajol Mirához, és azt suttog ja:
– Én is próbáltam szólni. De tudod, milyenek a férfiak. Néha nem értik
a hokit.
Mira nevet, és visszaül Fatima mellé.
– Piros sál. Nem normális, mi? Ne harag udj, miről is beszélg ettünk?
Semmi sem fekete vag y fehér Björnstadban, hanem zöld vag y piros.
A piros pedig Hed színe.

Amat ujjai a mezt simog atják. Sötétzöld, ezüstszínű számokkal,

mellkasán a barna medvével. Björnstad színei: az erdő, a jég , a talaj. Övé
a nyolcvaneg yes szám, a serdülőknél a kilences volt, de az itt Keviné. Az
öltözőben teljes a káosz. Benji, a tizenhatos, eg y sarokban fekszik, és
szokás szerint alszik, míg a többi junior a padokon kuporog a szülei
társaság ában, akik, ahog y közeledik a meccs kezdete, eg yre hevesebben
és hang osabban osztják tanácsaikat. Minden sportban íg y van ez: a
szülők azt hiszik, hog y a szakértelmük automatikusan nő a g yerek
sikereivel eg yütt. Holott épp fordítva van.
A  ricsaj már elviselhetetlen, a leg hang osabban Mag g an Lyt ordibál,
úg y érzi jog a van, hisz a fia az első sorban szerepel. Benji anyja soha be
sem tette a lábát az öltözőbe, Kevin anyja a jég csarnokig sem jut el, íg y
Mag g an uralkodik itt már évek óta. A  kis William korcsolyáit még
tizenhárom éves korában is az anyja kötötte be minden meccs előtt. Ő és
a férje lemondtak a második autóról és néhány évig a nyaralásról is, csak
hog y meg vehessék az Erdahl család melletti házat, és a fiaik leg jobb
barátok lehessenek. A  csalódás, hog y William csak nem tudott
befurakodni Kevin és Benji közé, néha ag resszióba csap át.
Ahog y David belép, felrobban az öltöző, szemrehányások, kérdések és
követelések záporoznak rá a felnőttektől. David átsétál közöttük, mintha
ott sem lennének, a nyomában járó Beng t pedig elkezdi kitessékelni
őket. Mag g an Lyt úg y meg sértődik, hog y félrelöki a kezét.
– Azért vag yunk itt, hog y támog assuk a csapatot!
– Erre találták ki a lelátót – mondja David anélkül, hog y akár eg y
pillantást is vetne rá.
A nőt ezen a ponton hag yja el a józan esze.
– És te, David! Te! Miféle vezetési stílus ez, hog y változtatsz a csapat
összetételén pont ezen a meccsen?
David értetlenül vonja fel a szemöldökét. William Lyt láthatólag
szeretne elsüllyedni.
– Mit keres ő itt? – kérdezi Mag g an, és Amatra mutat.
Amat kezd osztozni William vág yaiban. David halkan válaszol, hog y
elhallg attassa a többi felnőttet.
– Nem mag yarázkodom senkinek a csapatom összetételét illetőleg .
Mag g an halántékán úg y lüktet eg y ér, hog y félő, hamarosan elpattan.
– Nekem ig enis meg mag yarázod, jobb, ha tőlem tudod! Tíz éve
játszanak a fiúk az irányításod alatt, és a leg nag yobb meccsük előtt
beveszel valakit a serdülők közül? Érted te eg yáltalán, mennyire fontos
számunkra ez a meccs? Mindenki számára? Felfog od, hog y mit
áldoztunk fel a hokiért? – karjával a többi szülő felé int, mire azok
eg yetértően morog nak és bólog atnak.
 Amat fészkelődik, leg szívesebben kirohanna a folyosóra, ki a
jég csarnokból, és sose nézne vissza. Davidben felforr a düh, és úg y
elömlik az arcán, hog y Mag g an hirtelen a falhoz hátrál.
– Te akarsz nekem áldozathozatalról mesélni? – sziszeg i David, és
meg indul Mag g an felé. – Nézz rá! – mutat Amatra, és mielőtt Mag g an
válaszolhatna, David meg rag adja a nő karját, és átpenderíti az öltözőn,
eg yenesen a fiú elé. – Nézz rá! Van képed azt mondani, hog y a te fiad
jobban meg érdemli, hog y itt leg yen, mint ő? Hog y ug yanaz az út
vezetett titeket is ide? Itt állsz, és azt prédikálod, hog y a te családod
keményebben küzdött, mint az övé? Nézz rá!!!
Mag g an Lyt karja remeg , amikor David eleng edi. Az edző futólag
meg paskolja Amat vállát, hüvelykujja vég ig fut a fiú nyakán, és a
szemébe néz. Eg yetlen szó nélkül. Csak ennyi.
Aztán átmasírozik a szobán, William Lyt arcára teszi a kezét, és azt
suttog ja:
– Saját mag unkért játszunk, William. Senki másért. Te és én, saját
mag unkért játszunk. Mert mi juttattuk mag unkat ide. Senki más.
William bólint, és a szemét törölg eti.

Bobo lába meg állíthatatlanul dobol a padlón. Miután Beng t minden

szülőt kihajított, Mag g ant is beleértve, fojtog ató csend telepszik az
öltözőre. Bobo ilyenkor nem tud néma maradni, sose tudott, ő nem
Kevin, és nem Benji, neki mindig meg kellett küzdenie, hog y ő álljon a
fig yelem középpontjában. Amióta az eszét tudja, retteg attól, hog y
sarokba állítják, ottfelejtik, hog y nem vesznek róla tudomást. Látja,
hog y a leg jobb barátai lehajtott fejjel ülnek, leg szívesebben felállna, és
tartana eg y inspiráló beszédet, amilyet a filmekben lát az ember, de
nincsenek hozzá szavai. Nincs hozzá hang ja. De mindenáron meg akarja
szüntetni a csendet. Tehát feláll, meg köszörüli a torkát, és azt mondja:
– Hé, srácok, mit mond az eg yik leszbikus vámpír a másiknak?
A juniorok meg lepetten néznek rá. Bobo vig yorog .
– „Találkozunk eg y hónap múlva!”
Néhányan nevetnek, Bobónak több se kell ahhoz, hog y folytassa:
– Tudjátok, mi a leszbikusok halálának leg g yakoribb oka?
 Eg yre többen röhög csélnek.
– Szőrg ombóc! – kiabálja Bobo, majd azonnal rátér a nag y fináléra:
– És azt tudjátok, honnan lehet felismerni a leszbikus szőke nőt?
A férfiakat szereti!
Az eg ész öltöző dől a röhög éstől. Vele vag y rajta, Bobót ez nem
izg atja. A  fő, hog y nevessenek. Pillanatnyi elbizakodottság ában David
felé fordul, aki rezzenetlen arccal ül, és felkiált:
– Neked is van valami jópofa a tarsolyodban, edző?
Az öltöző ismét elhallg at. David meg se moccan. Bobo először elpirul,
aztán elsápad. Beng t siet a meg mentésére, de azon nyomban meg is
semmisíti, ug yanis azt kérdezi:
– Tudjátok-e, hog y Bobónak miért ömlik a könnye szex után, és miért
fáj a füle?
Bobo zavarodottan mocorog . Néhányan meg int várakozón
felnevetnek. Beng t nyug talanítóan széles mosollyal adja meg a
keg yelemdöfést:
– Hát a paprikaspray meg a vészjelző síp miatt!

A  kirobbanó nevetéstől meg lódul az eg ész öltöző. Vég ül még David is

elmosolyodik. Most nem g ondolja át, amit később majd százszor is:
hog y elfog adható-e átlépni eg y határt csak azért, hog y oldjuk a
feszültség et. Hog y nem volt-e ez túl erős. Hog y nem kellett volna-e
közbelépnie, és mondani valamit a fiúknak. De nem csinál semmit.
Hag yja, hog y mindenki nevessen. Majd eszébe fog jutni, mikor
hazameg y, és a barátnője szemébe néz. Ig azából sosem fog ja elfelejteni.

Amat közben a sarokban ülve azon kapja mag át, hog y ő is nevet. Mert
meg nyug tató. Mert ettől a csapat részének érzi mag át. Mert valahog y
csodás érzés ug yanolyan hang okat kiadni, mint a körülötte ülők. Örökre
szég yenkezni fog emiatt.

Benji csak akkor ébred, amikor Kevin meg rázza. Az, hog y átaludta a
Mag g an Lyt-féle balhét és Beng t humorbombáját, az eg yik
leg értékesebb tehetség e – az pedig , hog y meg teheti, a privilég iuma.
Mindig voltak olyan szülők, akik meg kérdőjelezték Benji viselkedését, a
jég en és azon kívül is, de David mindig ug yanazt válaszolja: „Ha a többi
játékos leg alább a töredékét felmutatná annak, amit Benji produkál a
jég en minden este, hát az se érdekelne, ha a cserepadon alszanak.”

Amikor Bobo visszaül a padra, meg semmisülten, ahog y csak eg y

tizenéves tud, ha eg y felnőtt leszólja a leg jobb barátai előtt, eg y másik
felnőtt ül le mellé. Kezét a vállára teszi, hüvelykujját a nyakára. Bobo
felnéz. David rámosolyog .
– Te vag y a csapat leg önzetlenebb játékosa, tudsz róla?
Bobo összeszorítja a száját, David közelebb hajol hozzá.
– A  harmadik védőpárban játszol ma este, és tudom, hog y csalódott
vag y emiatt.
Bobót a sírás fojtog atja. Eg ész hokikarrierje alatt ő volt a csapat
leg jobb védője, mert a méretéből és az erejéből táplálkozott, de az
elmúlt pár évben lelepleződött, hog y rosszul korcsolyázik. Először a
második védőpárba tolták vissza. Most a harmadikba. David lág yan fog ja
a nyakát, és a fiú szemébe nézve mondja:
– De szükség em van rád. A  csapatodnak szükség e van rád. Fontos
vag y. Tehát adj bele mindent, minden eg yes cserénél. Minden csepp
véredet. Ha meg teszed, ha bízol bennem, akkor soha többé nem okozok
neked csalódást.
Mikor David feláll, Bobo lába ismét dobolni kezd a padlón. Ha David
arra kérte volna, hog y menjen, és öljön meg valakit, azt is habozás
nélkül meg tenné. Mikor az edző az öltöző közepére áll, tíz közös év
után, nincs eg yetlen fiú sem, aki ne érezné ug yanezt. Eg yesével a
szemükbe néz.
– Nem akarok sokat beszélni. Tudjátok, kivel mérjük össze mag unkat.
Azt is tudjátok, hog y jobbak vag yunk. Tehát eg yetlen dolg ot várok el.
Csak eg y dolg ot fog adok el. Ne g yertek vissza az öltözőbe, mielőtt azt
meg nem adtátok nekem.
Kevin tekintetét keresi, és utána el sem eng edi.
– Győzzetek.
– Győzünk! – válaszolja Kevin sötét tekintettel.
 – GYŐZZETEK! – ismétli meg David, ökölbe szorított keze a leveg őben.
– GYŐZÜNK!!! – üvölti az eg ész öltöző kórusban.
Felug ranak a padokról, toporog nak, dübörög nek, liheg nek, készen
állnak rá, hog y elinduljanak csapatkapitányuk után. David vég ig sétál
mellettük, mindenkinek meg vereg eti a sisakját, és mikor a sor elejére
ér, meg áll. Keze már a kilincsen, de még súg valamit, úg y, hog y csak a
kilences számú fiú hallja:
– Büszke vag yok rád, Kevin. Szeretlek. Akármi történjen is ma este,
akár életed leg jobb, akár a leg rosszabb meccsét játszod, nem
választottam volna a helyedre senki mást.

Kinyílik az ajtó. És Kevin nem eg yszerűen kilép a jég re. Lerohanja.

 18

A  mag ány láthatatlan beteg ség . Mióta Holg er elment tőle, Ramona
olyan lett, mint a fog va tartott állatok azokban a
dokumentumfilmekben, amelyeket éjszakánként néz, ha nem hat az
altató: ha kinyitnak minden rácsot, akkor sem menekülnek. Minden
élőlény, ami elég sokáig élt falak mög é zárva, vég ül jobban fog félni az
ismeretlentől, mint a fog ság tól.
Az elején csak azért maradt odabent, mert még hallani vélte a férfi
nevetését, a hang ját, és azt, hog yan káromkodik, amikor ismét beveri a
lábujját a bárpult mög ötti küszöbbe. Az eg ész életét ebben az épületben
töltötte, még sem tudta meg jeg yezni azt a nyomorult küszöböt. Sokkal
g yorsabban elszig etelődik az ember, mint azt g ondolná, ha csak az
emlékeknek él. A  napok összefolynak, miközben az utca túloldalán
telnek az esztendők. Ő itt, a Prémben és a felette levő lakásban is
ig yekszik mindent pontosan úg y meg őrizni, ahog y a férje utolsó
napjaiban volt. Fél, hog y ha kimeg y a világ ba, elfelejti őt, vag y hog y ha
elsétál a boltig , már nem találja ott a nevetését, mire visszaér. Eg y
reg g el aztán arra ébred, hog y eltelt tizeneg y év, és a fiain kívül
mindenki azt hiszi róla, hog y meg bolondult. Időutazó, a saját
időg épének fog lya.
Néha azt mondják, a bánat lelki dolog , de a hiány testi. Az eg yik eg y
seb, a másik eg y amputált testrész, az eg yik elhervadt virág , a másik
eg y letört ág . Ha valami elég közel növekedik ahhoz, amit szeret, vég ül
eg ymásba fonódik a g yökerük. Beszélhetünk a veszteség ről,
feldolg ozhatjuk, hag yhatjuk, hog y az idő meg próbálja beg yóg yítani a
sebeket, de a biológ ia törvényeit nem hág hatjuk át: a kettévág ott
növények nem g yóg yulnak, hanem elpusztulnak.
A  hóban áll az ajtó előtt, és cig arettázik. Hármat szív eg ymás után.
A jég csarnok teteje idelátszik, és amikor a björnstadi juniorok belövik az
első g ólt, olyan üvöltés hallatszik, hog y majd’ meg repednek tőle a
bevásárlóutca épületei. Mintha az eg ész erdőt felemelné az ereje, aztán
visszaejtené. Ramona meg próbál eg y lépést tenni az utca felé, csak
eg yetleneg yet. A  teste remeg , visszahanyatlik a falhoz, a mínuszok
ellenére izzadság ban úszik. Visszameg y a meleg be, mag ára zárja az
ajtót, lekapcsolja a lámpákat, és lefekszik a padlóra Holg er fényképével a
kezében. Pontosan a küszöb mellé.
Az emberek azt mondják, meg őrült. Íg y hívják ezt az állapotot azok,
akik nem ismerik a mag ányt.

Amat retteg , bár még eg y másodpercet sem játszott. Mikor a csapat

többi tag ja kisiklott Kevin után a jég re, a lelátón pedig mindenki felállt,
és az ujjong ástól szinte meg lehetett süketülni, eg yenesen a
cserepadhoz suhant, azzal a szent meg g yőződéssel, hog y hányni fog .
Eg y nap majd visszag ondol erre a pillanatra, és belátja, hog y ez az érzés
sosem múlik el, füg g etlenül attól, hog y mennyire sikeres az ember.
Kevin belövi az első g ólt a meccs első percében; szinte meg sem
lepődnek, minden meccsen van ennyi ideje, mielőtt az ellenfél védői
rájönnek, hog y milyen tehetség es játékossal állnak szemben. Hog y
mennyire könnyedén mozdul a csuklója, és milyen g yorsan képes
kitérni. Kezdéskor még adnak neki eg y kis teret, de többet nem követik
el ezt a hibát, a mérkőzés hátralevő részében olyan szorosan követik,
mintha ug yanabban a korcsolyában siklanának. Az ellenfél 2–1-re
fordítja a meccset. Meg érdemlik, rettenetesen jók, erőteljesen és
módszeresen törnek előre, újra és újra, Amat mindig meg lepődik,
amikor az eredményjelzőre pillantva azt látja, hog y csak eg y g óllal
vezetnek. Ez a leg erősebb és leg technikásabb csapat, amit valaha is
látott, majdnem biztos benne, hog y a Björnstad A csapatát is
meg vernék. És ezt mindenki tudja. Minden cserével eg yre fáradtabban
huppannak le a játékosok Amat mellé, az ütőket sem csapkodják már
olyan hevesen a palánkhoz, még Beng t káromkodása is halkul.
A második és harmadik harmad között, az öltöző felé menet Amat hallja,
ahog y néhány felnőtt lemondóan nevet: „Na ja, de hát az elődöntő is
szép, talán a következő szezonra összerakunk eg y jobb csapatot.” Mag a
is meg lepődik, milyen dühös lesz ettől. Valami felébred benne. Belép az
öltözőbe, készen arra, hog y valamit széttörjön. Eg yedül David veszi
észre ezt.

Robban Holts eg yedül ácsorog az utcán, és utálja mag át. Ki se jött volna
ma a lakásból, de hát elfog yott az utolsó csepp alkohol is. Nézi a
jég csarnok tetejét, fejben számolg atja, hol tarthat a meccs. Különös
feszültség et szül benne a tudat, hog y ő már túl van élete leg nag yobb
pillanatain. Tizenhét évesen élte meg őket. Folyton azt hallotta
mindenkitől, profi lesz, ő pedig hitt nekik, és amikor még sem lett az,
úg y érezte, hog y mindenki becsapta. Ő nem hibázott. Reg g elente azzal
az érzéssel ébred, hog y valaki ellopta tőle a jobb élet lehetőség ét. Fáj
neki a különbség a között, ami lehetett volna, és ami vég ül lett.
A  keserűség mar, mint a sav, átalakítja az emlékezetet; mintha eg y
g yilkosság helyszínén takarítana. Vég ül csak az marad, ami illik abba a
képbe, amit mutatni akar.
Robban lefelé tart a Prém ajtajához vezető lépcsőn, de döbbenten
torpan meg . Odabent nem ég a villany. Ramona épp felhajtja az utolsó
pohár whiskyt, és felveszi a kabátját.
– Jó, hog y jössz – suttog ja.
– Miért? Mész valahová? – kérdezi Robban csodálkozva, hisz ő is
ug yanolyan jól tudja, mint mindenki más, hog y a bolond csoroszlya eg y
évtizede nem hag yta el a kocsmáját.
– Hokimeccsre meg yek.
Robban felnevet, más reakciót nem is lehet elképzelni.
– Én meg vig yázzak addig a kocsmára?
– Velem jössz.
A  férfi elhallg at. Csak akkor áll rá a dolog ra, mikor Ramona nég y
hónapra visszamenőleg törli minden tartozását.

Frakk áll, bár ülőhelyre szól a jeg ye. A  mög ötte levő sor már feladta a
panaszkodást.
– Az a nyomorult William Lyt, könnyebb meg találni eg y tanúvédelmi
prog ramban részt vevőt, mint ezt a bénát a jég en! – sziszeg i a többi
szponzornak.
 – Már elnézést! – ordítja Mag g an Lyt két sorral lejjebb.
– Mondom, tanúvédelmi prog ram, Mag g an! – ismétli meg Frakk.
A közöttük ülők szívesen részt vennének a nevezett prog ramban.

Bobo továbbra is néma csendben ül a padon, amikor meg kezdődik a

harmadik harmad; eg y kezén meg tudja számolni, hány percet
játszhatott. Nem tudja, hog y lehet valaki része a bandának, ha nem része
a meccsnek. Próbál uralkodni mag án, de imádja a csapatát, a mezét, a
számát. Íg y amikor már biztos benne, hog y tisztán látja, amiről nem is
érti, hog y a többiek  hog y nem veszik észre, vég ül sikerül elkapnia
William Lytöt:
– A  védőjük azt akarja, hog y befelé indulj el, nem látod? Azt akarják,
hog y szűk leg yen a hely középen, és Kevin ne férjen el. Cselezz befelé, de
aztán haladj kifelé csak eg yetleneg yszer, és becsszó…
William Bobo szájába nyomja a kesztyűjét.
– Pofa be, Bobo! Kinek képzeled mag ad? A  harmadik védőpárban
játszol, te csak ne oszd az észt az első sornak. Inkább hozd ide a
kulacsomat!
A  tekintete hideg , és olyan lenézően beszél, hog y Bobo szinte nem is
hallja a többi játékos g únykacaját. A  leg fájdalmasabb bukás minden
ember életében, mikor lezuhan a jól meg szokott hierarchiában. Bobo
pelenkás kora óta ismeri Lytöt, és a tekintet, amivel most néz rá a
barátja, örökre nyomot hag y benne. Nyomot hag y, és meg szüli az a fajta
maró keserűség et, ami néhány embert soha nem hag y el, és amitől majd
felnőttkorukban arra ébrednek, hog y valaki ellopta tőlük eg y jobb élet
lehetőség ét. Bobo elmeg y a kulacsért, Lyt szó nélkül veszi el tőle. Bobo a
csapat leg nag yobb játékosa, de amikor leül, ő a leg kisebb a padon ülők
közül.

Ramona meg áll a jég csarnok előtt. Remeg ve toporog a hóban, és azt
suttog ja:
– Én… ne harag udj, Robert, én nem… én… ennél tovább nem tudok
menni.
 Robban fog ja a nő kezét. Nem jó ez íg y. Holg ernek is itt kéne lennie,
ez lehetett volna az ő nag y, közös pillanatuk. Átkarolja az  asszonyt,
ahog y csak azok tudják, akiktől szintén elvettek valamit.
– Hazameg yünk, Ramona. Nincs semmi baj.
A nő a fejét rázza, és Robbanra hunyorít.
– Abban állapodtunk meg , hog y eleng edem a tartozásodat, ha elmész
a meccsre, Robert. Hallani akarom rög tön utána, hog y mi történt. Itt
állok, és várlak.
Robbanról sok mindent el lehet mondani. De azt, hog y volna
bátorság a ahhoz, hog y vitatkozni kezdjen Ramonával, azt nem.

Minden játékos életében eljön az a pillanat, amikor eg yértelműen

kivilág lik, mennyire jó is ő valójában, vag y éppen, hog y mennyire nem.
William Lyté a harmadik harmad felénél érkezik el. Sosem volt elég
g yors ehhez a szinthez, de most már az is kezd nyilvánvalóvá válni,
hog y nem is elég kitartó. Nem követi a játékot, nem bírja szusszal, az
ellenfél a távolból is képes irányítani. Kevint ketten fog ják, ha csak
meg moccan, nég y kar vág ja mellbe. Benji tornádóként söpör vég ig a
pályán, de a Björnstadnak több szabad felületre volna szükség e. Lyt
mindent belead. De sajnos ez nem elég .
David az eg ész filozófiáját, a csapat eg ész fantasztikus szezonját arra
építette, hog y nem bízik a véletlenekben. Nem csak reméli a
leg jobbakat. Nemcsak bedobják a korong ot, és eljátszog atnak vele,
hanem tervük van, stratég iájuk, minden minta és mozdulat ki van
számítva. De hát az is ig az, amit a vén Sune állandóan mondog at:
„A korong nemcsak csúszik, hanem pattog is.”
Lyt a cserepad felé tart, amikor fellökik. Elesik, de közben látja, hog y a
korong átpattan az ellenfél ütőjén, hát automatikusan meg próbálja
elütni. Még három ütőn átpattog , Kevin utánanyúl, de valaki durván a
jég re löki. Senkinek sincs esélye meg kerülni a jég en fekvő testeket, de
szerencsére Benjamin Ovich nem az a meg kerülős fajta, hanem a
keresztülvág ós. Mikor a korong a kapuba ér, akkor Benji is ott van már,
a kapufa a torkába vág . Ha kard lett volna, sem ismerné el, hog y fájt.
2–2. Mag g an Lyt a zsűri mög ötti plexit veri, hog y biztos leg yen benne,
felírják William g ólpasszát.

David bólint eg yet mag ának, és meg kocog tatja Amat sisakját. Beng t
pupillái tág ra nyílnak a rémülettől, mikor rájön, mire készül.
– A pokolba is, David, ug ye viccelsz?
De David halál komoly.
– Lyt eg y cserére van attól, hog y léleg eztetőg épre kelljen kötni, és
kettőre a paptól. Sebesség kell.
– Lyt épp most adott eg y g ólpasszt!
– Szerencséje volt. A szerencse nem szerepel a taktikánkban. AMAT!
Amat az edzőre bámul. David meg rag adja a sisakját:
– A  következő bedobásnál lépj jég re, aztán csak indulj meg . Nem
érdekel, hog y nálad van-e a korong , vag y sem, csak azt akarom, hog y
meg tudják, mennyire g yors vag y.
Az ellenfél cserepadjára mutat. Amat habozva bólint. David le nem
veszi a fiúról a tekintetét.
– Akarsz valaki lenni, Amat? Be akarod bizonyítani ennek a városnak,
hog y lehetsz valaki? Akkor mutasd meg nekik most!
A  következő bedobásnál Benji áll Kevin eg yik oldalán, Amat pedig a
másikon. Mag g an Lyt mindeközben két kézzel veri a cserepad mög ötti
plexit, és azt üvölti, hog y senki nem cserélheti le a fiát eg y elődöntőben
büntetlenül. Beng t Davidra néz.
– Ha vesztünk, ez a nő kiherél.
David nyug odtan dől a palánknak.
– A g yőzteseknek viszont mindig meg bocsátanak ebben a városban.

A  jég en Benji teszi, amivel meg bízták, cselez és ellövi a korong ot, ami
az ellenfél térfelének rövidebbik oldala felé csúszik. Amat is
eng edelmeskedik a parancsnak: Meg indul. Már az első lépéseknél
meg állítja az eg yik védő, és mire kiszabadul, már nincs értelme a
korong után menni. De attól még utánameg y. A  lelátón azok, akik
értenek a hokihoz, felmorajlanak. Akik nem értik, felsóhajtanak. Az
ellenfél kapusa nyug odtan kikorcsolyázik, mag ához húzza a korong ot,
elindul eg y lövés a Björnstad kapuja felé, és amikor a bíró új bedobást
fúj, Amat eg yedül áll az ellenfél térfelén, hatvan méterrel odébb. Néhány
szponzor azt motyog ja: „ennek iránytű kell?”, de Frakk látja, amit David
lát. Amit Sune is látott.
– Gyors, mint eg y rozsomák mustárral a seg g ében! Őt aztán nem
kapják el! – mondja mosolyog va.
David a palánknak támaszkodik, és elkapja Amat vállát, amikor
visszafelé korcsolyázik:
– Még eg yszer.
Amat bólint. Érkezik a bedobás, Benji még el sem csaklizta a korong ot,
de Amat már teljes sebesség g el repeszt az ellenfél kapuja felé, meg sem
áll, míg el nem éri a túloldalt. Hallja a fütyülést és a g únyos kacajt a
lelátóról: „Eltévedtél? Még csak a közeledben sincs a korong !”, de ő csak
Davidot nézi. A Björnstad kapusa blokkolja a korong ot, új bedobás. David
kört rajzol a leveg őbe. „Még eg yszer.”
Amikor Amat harmadszorra suhan át a jég en, már nem számít, hol a
korong , mert akkorra már még eg y embernek feltűnt a sebesség e – és
hog y mi készül. Az ellenfél edzője kitép eg y köteg papírt a seg édedző
kezéből, úg y ordítja:
– Ez meg ki a franc? Ki a franc a nyolcvaneg yes?
Amat felnéz a lelátóra, Maya a büfé közelében lévő lépcsőn áll, őt nézi.
Erre vág yott az alsó tag ozat első napja óta, és a lány most őt nézi.
Koncentrálni se tud tőle, íg y csak akkor hallja meg , hog y Bobo a nevét
ordítja, mikor már a cserepad mellé ért.
– AMAT!
Bobo kilóg a palánkon, és meg rag adja a mezét.
– Cselezz befelé, haladj kifelé!
Eg y fél másodpercre eg ymás szemébe néznek, Bobónak meg se kell
szólalnia ahhoz, hog y nyilvánvaló leg yen, mit nem adna azért, ha a
jég en lehetne. Amat íg éretképpen bólint, meg vereg etik eg ymás sisakját.
Maya még mindig a lépcsőn áll. A következő bedobásnál Kevin és Benji
meg áll Amat mellett.
– Van még erő a csirkelábaidban? – vig yorog ja Kevin.
 – Ide a pakkal, és meg látod! – feleli Amat vérben forg ó szemmel.
Kevin akkor sem hag yná ki a bedobást, ha hátrakötözték volna a kezét,
és pisztolyt tartanának a fejéhez. Benji ellövi a korong ot a palánk
mellett, és utánaered. Holnap fel sem bír majd kelni az ág yból, de most
nem érez semmit, két ellenfelet csap le eg yetlen mozdulattal. Amat
befelé cselez, de kívülről kerüli meg az ellenfél védőjét olyan
sebesség g el, hog y a Kevint fog ó két játékosból az eg yik otthag yja a
kilencest, és a nyolcvaneg yes nyomába ered. Több sem kell a
Björnstadnak. Amatot valaki alkaron vág ja eg y ütővel, olyan érzés,
mintha eltört volna a csuklója, de beéri a korong ot a palánk sarkában, és
meg kerüli a kaput. Eg y pillanatra felnéz, kivárja, hog y Kevin a jég re
teg ye az ütőjét, és ellövi a korong ot ug yanabban a pillanatban, amikor
valaki fellöki. Kevin kap két centimétert, ez pont kétszer annyi, mint
amennyire szükség e van.

Amikor felvillan a kapu mög ötti piros lámpa, a nézők eg ymás nyakába
borulnak a lelátón. A  szponzorok elhajítják a kávéscsészéiket, hog y
pacsit adhassanak eg ymásnak. Két tizenöt éves lány szinte felborítja a
büfét örömében, és az A csapat öreg edzője nevet, pedig nem szokása.
Fatima és Mira addig ölelg etik eg ymást, míg vég ül a padlón kötnek ki,
és azt sem tudják már, hog y sírjanak, vag y nevessenek örömükben.
A  jég csarnok előtt a hóban álldog áló Ramonát elérik a hang ok.
„Szeretlek”, suttog ja Holg ernek. Aztán meg fordul, és hazaindul, befelé
mosolyog va. Az emberek és a hoki pillanata ez most, a városé, amely
hinni akar, pedig a világ évek óta azt szajkózza, hog y adja fel. Eg yetlen
ateista sincs most az eg ész épületben.

Kevin meg fordul, és eg yenesen a cserepad felé siklik, félrelöki ujjong ó

csapattársait, átug rik a palánkon, eg yenesen David karjai közé.
– Érted csinálom! – suttog ja a fiú, David pedig úg y öleli, mintha a
sajátja volna.
Húsz méterrel odébb Amat feltápászkodik a jég ről, akár eg y másik
csarnokban is lehetne, senki sem néz rá úg yse. A  passzolás utáni
pillanatban a védő az ütőjét és a könyökét is teljes erejéből Amat
nyakába nyomta, a feje úg y vág ódott a jég nek, mintha belökték volna
eg y üres medencébe, még a kaput se látta. Mire felállt, már minden
játékos Kevin nyomában korcsolyázott a cserepad felé, minden ember a
kilencest követte a tekintetével. Maya is.
A  nyolcvaneg yes, aki azért választotta ezt a számot, mert az anyja
abban az évben született, eg yedül áll a palánk sarkában, és az
eredményjelzőt nézi. Ez eg yszerre a leg jobb és leg rosszabb pillanat,
amelynek valaha is részese volt ezen a pályán. Meg ig azítja a sisakját,
tesz két lépést, hog y eljuthasson valahová, ahol leülhet, amikor valaki
meg kerüli, és kétszer meg vereg eti a sisakját.
– A  csaj majd vég ig tég ed fog nézni, amikor meg nyerjük a döntőt –
mosolyog rá Benji.
Aztán már áll is vissza a kezdőkörhöz, készen a következő bedobásra,
mielőtt Amat válaszolhatna. Lyt már mászna át a palánkon, de David
meg állítja, és odakiált Amatnak, hog y maradjon a jég en. Mikor Kevin
kikorcsolyázik középre, biccentenek eg ymásnak, a kilences és a
nyolcvaneg yes. Amat most már eg y közülük. Nem számít, hányan értik
ezt meg a lelátón.

Peter azt sem tudja, mi történik, mikor lefújják a meccset, eg yik

pillanatban még valakinek a karjai között üvölt, a következőben pedig
lebucskázik a lelátón, és cseng ő füllel áll fel, mert körülötte mindenki
ordít. Idősek, fiatalok, akik imádják ezt a játékot, és olyanok is, akiket
nem is érdekel. Fog alma sincs, hog y kerül hirtelen eg y vad, ölelkezős
éneklés közepébe eg y vadideg ennel, de mikor felnéz, rájön, hog y
Robban Holtscal táncol a lépcsőn. Meg állnak, eg ymásra néznek, és
nevetnek, abba se bírják hag yni. Eg y estére ismét tizenhét évesek.

A  hoki csak eg y ostoba játék. Éveket áldozunk rá anélkül, hog y bármi

viszonzásra lelnénk. Feláldozzuk mindenünket, elég ünk, vérzünk,
sírunk, annak a biztos tudatában, hog y amit ez a sport visszaadhat
nekünk, az a leg jobb esetben is csak apróság , semmiség : néhány röpke
pillanat. Ez minden.
De hát a fenébe is, mi másból áll az élet?
 19

Az adrenalin különös dolg okat művel a testtel. Mikor lefújják a meccset,

anyák és apák ug rálnak át a palánkon, tiszteletre méltó vállalkozók és
g yárig azg atók csúszkálnak körbe és ölelg etik eg ymást, mint holmi
boldog óvodások. Amikor Kevin betekeri mag át és Benjit eg y óriási zöld
zászlóba, hog y dicsőség kört teg yenek a lelátók előtt, már minden sor
üres. Az eg ész város a jég pályán tolong . Mindenütt ug ráló, csúszkáló,
botorkáló, síró-nevető, örvendező emberek. Gyerekkori barátok,
osztálytársak, szülők, testvérek, rokonok, szomszédok. Mennyi ideig
fog nak emlékezni erre? Nem olyan sokáig . Csak örökre.

A vereség a hokiban szíven üti az embert. Mikor nyer a csapat, mindenki

a felhők fölött jár. Björnstad ma a mennybe jutott.

Peter most eg yedül van, leül a jég re a palánk sarkánál, és nevet. Annyi
óra az irodában, az a sok meg beszélés, veszekedés, az álmatlan éjszakák,
a szorong ással teli reg g elek – minden meg érte, minden eg yes óra. Még
akkor is ott ül, mikor a városlakók eg yesével elhag yják a jeg et. Robban
Holts telepedik le mellé. Csak vig yorog nak.
Furcsa dolg okat művel a testtel az adrenalin, különösen, mikor
elhag yja azt. Még játékos korában mindenki azt mag yarázta Peternek,
mennyire fontos, hog y „kordában tartsa az adrenalint”, de ezt sosem
értette. Számára az összpontosítás, az odafig yelés a jég en, a képesség ,
hog y kizárólag a jelenben leg yen, teljesen természetes, mag ától
értetődő volt. Csak amikor először ült a lelátón, akkor értette meg , hog y
az adrenalinnal feltöltött  állapot mennyire rokon a pánik érzésével.
Harci kedv és halálfélelem.
Aktív évei alatt Peter mindig úg y érezte, hog y amikor lefújják a
meccset, az pont olyan, mint mikor meg áll a hullámvasút. Vannak, akik
azt g ondolják, „hálistennek vég e”. Mások pedig azt, hog y „még
eg yszer!” Peter első g ondolata minden meccse után az volt, hog y még
eg yszer! Most viszont úg y érzi, leg inkább eg y fejfájás-csillapítóra van
szükség e.
Úg y eg y óra múlva, amikor az utolsó g yőzelmi mámorban úszó
rajong ók, szülők és szponzorok is elhag yták a jeg et, és a parkolóban
ordibálják tovább, hog y „MI VAGYUNK A  MEDVÉK, MI VAGYUNK
A  MEDVÉK, A  MEDVÉK BJÖRNSTADBÓL!”, csak Peter, Robban és az
emlékek maradnak a csarnokban.
– Van kedved feljönni az irodába? – kérdezi Peter, Robban pedig
elneveti mag át.
– De kedves Peter, ez az első randink, én nem az a fajta lány vag yok.
Peter is nevet.
– Biztos? Ihatnánk teát, és nézeg ethetnénk rég i csapatképeket!
Robban kinyújtja a kezét.
– Add át üdvözletemet a fiaidnak, oké? Mondd, hog y itt járt eg y
büszke vén róka, és látta őket játszani.
Peter meg szorítja a kezét.
– Gyere át vacsorára eg yik este. Mira is örülne, ha láthatna!
– Hát persze! – hazudja Robban, és mindketten tudják, hog y nem
mond ig azat.
Elválnak. Csak pillanatokat kapunk.

Üres az öltöző. Az adrenalin, a dalok, a tánc, a padokon ug rálás és a

dübörg és után fülsiketítően hat a csend. Minden kiürült, sehol eg y
meztelen felsőtestű drukker, sörrel a hajában. Amat eg yedül maradt,
körbejár, és felszedeg eti a pászkát a padlóról. Peter elhalad az ajtó előtt
a folyosón, és meg lepődve áll meg .
– Te meg mit csinálsz még itt, Amat?
A fiú elpirul.
– Kérem, ne mondja el senkinek! Hog y takarítok. Csak a javát akarom
összeszedni.
Peternek g ombóc g yűlik a torkába. Emlékszik, hog y rég ebben látta a
fiút dobozokat g yűjteni a lelátón, hog y Fatima meg tudja venni neki az
első hokifelszerelését. Nyolc- vag y kilencéves lehetett akkor. Túl
büszkék voltak ahhoz, hog y valamelyik  jótékonyság i intézményhez
folyamodjanak, íg y Peter és Mira évről évre kénytelenek voltak hamis
hirdetéseket feladni  a helyi újság ban, hog y pont Amat méretében
bukkanjanak  fel olcsó, használt holmik. Mira valóság os hálózatot
épített ki eg észen Hedig , a tag jai felváltva játszották az eladó szerepét.
– Nem… nem, dehog y, Amat, sose mondanék semmit a többi
játékosnak – motyog ja.
Amat értetlenül néz rá. Kuncog .
– A  játékosoknak? Azoknak mondhat, amit akar. Anyámnak ne
mondjon semmit! Ki fog borulni, ha meg tudja, hog y az ő munkáját
vég zem!
Peter azt kívánja, bárcsak tudna mondani erre valami értelmeset.
Például, hog y mennyire hihetetlenül büszke Amatra a mai játéka miatt.
De nem tudja, hog yan kell, Peternek az ilyesmire nincsenek szavai.
Ócska ripacsnak érzi mag át, valahányszor meg próbálja. Néha annyira
irig yli David tehetség ét, hog y képes meg szerezni a srácok szeretetét,
hog y szinte beleőrül. Bíznak Davidban, követik és istenítik őt. Peter
irig yli ezt, ahog y eg y zárkózott szülő irig yli a vicces apukát vag y
anyukát a játszótéren, aki minden g yereket képes meg nevettetni.
Ezért vég ül nem mond semmi olyasmit Amatnak, amit valóban
akarna. Csak mosolyog , bólint, és azt mondja:
– Valószínűleg te vag y az eg yetlen tinédzser a világ on, akit azért szid
le az anyja, mert túl sokat takarít.
Amat átnyújt neki eg y felnőtt méretű ing et.
– Az eg yik szponzor hag yta itt.
Alkoholszag a van. Peter a fejét rázza.
– Te… Amat… én…
Cserben hag yják a szavak. Vég ül csak ennyire futja:
– Szerintem menj ki a parkolóba. Sose mentél még ki a jég csarnokból
eg y ilyen meccs után. Azt hiszem… meg élhetsz valamit, ami…
keveseknek adatik meg . Úg y léphetsz ki az ajtón, mint eg y… g yőztes.

Amat nem is érti, mire g ondol Peter, míg össze nem pakolja a holmiját,
és valóban ki nem lép az épületből. Felnőtt emberek ujjong anak és
tapsolnak, amikor észreveszik, néhány idősebb lány az iskolából a nevét
kiabálja, Bobo meg öleli, Benji összeborzolja a haját, és mindenki kezet
akar fog ni vele. Látja, amint kicsit távolabb Kevin interjút ad a helyi
lapnak. Aztán autog ramokat osztog at eg y sereg g yereknek, miközben az
anyukáik arról kerepelnek, hog y két fotóra van szükség ük: eg y Kevinről
és a g yerekükről, eg y másik pedig Kevinről és róluk.
Amat ölelések és hátba vereg etések során küzdi át mag át, hallja,
ahog y ő mag a is énekli a Mi vag yunk a  medvék nótát, úg y, hog y
beleremeg a mellkasa, hallja, ahog y mások is rázendítenek, mert
részesei akarnak lenni annak az érzésnek, amit ő él át.
Pezseg benne a mámor, bug yog az endorfin, és utólag majd eszébe
jut, hog y e pillanatban azt g ondolta: „Vajon hog y lehet ezt úg y
meg élni, hog y az ember ne hig g ye azt, hog y halhatatlan?”

Mira a büfét takarítja. Maya és Ana kijönnek a mosdóból, átöltöztek, friss

a sminkjük, nevetnek. Tele vannak boldog várakozással.
– Én… ma Anánál alszom. Majd… tanulunk – mosolyog Maya.
Persze hazudik, és az anyja is hazudik, amikor úg y tesz, mintha hinne
neki. Az életnek azon a pontján eg yensúlyoznak, amikor eg yforma
mértékben ag g ódnak eg ymásért. A  tinédzserévek felkínálják ezt a fajta
eg yenlőség et, mielőtt a mérleg átbillen, és Maya olyan idős lesz, hog y
jobban kezd majd ag g ódni a szüleiért, mint azok őérte. Nemsokára már
nem Maya lesz Mira kicsi lánya, hanem ő lesz Maya kicsi anyukája.
Nehéz eleng edni a g yerekeket. Minden erőre szükség van hozzá.

Peter belép a klub elnökének irodájába, amely tele van félrészeg

férfiakkal.
– Már mindent felforg attam érte! – kiabálja Frakk, és dülöng élve,
meztelen felsőtesttel odaront Peterhez, és kiveszi a kezéből az ing ét.
Peter szig orúan néz rá.
– Soha többé nem akarom meg hallani, hog y alkoholt vittél a játékosok
öltözőjébe. Még g yerekek, Frakk!
– Eh, dehog y g yerekek, Peter, állítsd le mag ad! Eng edd a srácokat
ünnepelni!
 – Eng edem a srácokat ünnepelni, a felnőtteknek viszont illene
tudniuk, hol a határ.
Frakk úg y hesseg eti el a szavait, mint holmi apró, makacs rovarokat.
Két férfi mög ötte izg atott beszélg etésbe feledkezik a klub A csapatának
játékosairól. Az eg yik támadó szerintük olyan ütődött, hog y g yám
nélkül kenyeret se tud venni, a kapusról pedig az a véleményük, hog y
nem épelméjű. Ez tisztán látszik abból, hog y elvett eg y olyan nőt, akiről
mindenki tudja, hog y a fél csapattal lefeküdt a házasság uk előtt, azóta
pedig meg már a  másik felével is. Peter nem tudja biztosan, hog y
szponzorok-e, vag y csak Frakk társaság ába tartoznak. Reng eteg ilyen
szöveg et hallott már, de még mindig nem ig azodik el pontosan a
szidalmazás hierarchiájában. A  játékosok kibeszélhetik a bírót, de az
edzőt soha; az edző kritizálhatja a játékosokat, de a sportig azg atót soha;
a sportig azg ató nem szapulja a klub elnökét; az elnök nem becsmérli a
vezetőség et; a vezetőség pedig nem szidja a szponzorokat. A hierarchia
csúcsán pedig eg y csoport öltönyös férfi minden szég yen nélkül
beszélhet úg y a játékosokról, mintha versenylovak lennének. Termékek.
Frakk szeretetteljesen meg cibálja Peter fülét, hog y máshová terelje a
g ondolatait.
– Ne duzzog j, Peter, ez a te estéd! Emlékszel, amikor tíz évvel ezelőtt
azt mondtad, hog y felépíted az ifjúság i válog atottat? Hog y szeretnél
eg y juniorcsapatot, amelyik összemérhető az ország leg jobbjaival?
Akkor kinevettünk. Mindenki kinevetett. Most pedig itt vag yunk! Ez a te
estéd, Peter! Mindezt te érted el!
Peter meg kísérel szabadulni Frakktól, aki részeg boldog ság ában
meg próbálja a nyaka köré fonni a karját. A  többi szponzor hang osan
belekezd saját meg boldog ult hokikarrierjük trófeáinak felemleg etésébe:
hasonlítg atni kezdik sebhelyeiket és kivert fog aik számát. Peter nem
tudna csatlakozni hozzájuk. Neki nincsenek sebhelyei, eg y fog át sem
vesztette el, nem verekedett. Sosem volt benne erőszak.
Az eg yik vezetőség i tag , eg y elázott hatvanas, aki ig azg ató eg y
lég technikai cég nél, ug rálni kezd, hátba vereg eti Petert, és vig yorog .
– Frakk és én találkoztunk a politikusokkal! Itt voltak ma este! Nem
hivatalosan elárulhatom, hog y baromira úg y fest, lesz eszpresszóg éped!
 Peter felsóhajt, és elnézést kér. Kimeg y a folyosóra.
Meg könnyebbülten pillantja meg Davidot. Bár a fickó fennhéjázó
mag atartása általában az őrületbe kerg eti, de most ő az eg yetlen józan
ember a közelben.
– David! – kiáltja.
Az edző továbbmeg y, anélkül hog y eg y pillantást is vetne rá. Peter
utánakocog .
– David! Hová mész?
– Meg nézem a meccs felvételét – feleli a másik g épiesen.
Peter felnevet.
– Nem ünnepelsz?
– Majd ha meg nyertük a döntőt. Ezért alkalmaztok. Hog y
meg nyerjem.
Még a szokásosnál is arrog ánsabb. Peter felsóhajt, és szórakozottan
zsebre dug ja a kezét.
– David… ug yan már! Tudom, hog y nem mindenben értünk eg yet mi
ketten, de ez a te diadalod. Meg érdemled.
David hunyorít, és az iroda felé biccent, ahol a szponzorok ülnek.
– Nem, Peter. Úg y van, ahog y ők mondják odabent. Ez a te estéd. Te
vag y a klub sztárja, nem? Mindig is te voltál.
Peter csak áll mozdulatlanul, g yomrában eg y növekvő fekete felhővel,
amelyről nem tudja eldönteni, hog y szég yen-e, vag y düh.
Indulatosabban cseng a hang ja, mint akarta, amikor a távozó David után
kiált:
– Csak g ratulálni akartam!
David meg fordul, és keserűen felnevet.
– Gratulálj Sunének. Ő volt az, aki hitt benne, hog y te és én
meg csináljuk.
Peter a torkát köszörüli.
– Én… őt… nem találtam a lelátón…
David Peter szemébe néz, míg amaz el nem fordul. David csalódottan
biccent.
– A  szokásos helyén ült. Tudod te jól. Kerülőúton kellett g yere az
irodádból, ha nem akartál elmenni mellette.
 Peter halkan káromkodik, és meg fordul. David szavai azonban elérik.
– Tudom, miről van szó, Peter, nem vag yok naiv kisg yerek. Átveszem
Sune munkáját, mert eljött az ideje, és mert meg érdemlem. Tudom,
hog y ezért mindenki utálni fog . De ne feledd, ki mutat neki ajtót. Ne is
próbáld azt képzelni, hog y ez nem a te döntésed.
Peter ökölbe szorított kézzel pördül meg .
– Vig yázz a nyelvedre, David!
– Mert különben? Meg ütsz?
Peter álla remeg , David meg sem moccan. Vég ül lenézően fúj eg yet.
David állán hosszú sebhely húzódik, és van eg y másik is az arcán.
– Nem, mindjárt g ondoltam. Mert te vag y Peter Andersson. Mindig
hag ytad, hog y másokat állítsanak ki helyetted.
Davidnak be sem kell csapnia az ajtót, mikor bemeg y az irodájába,
némán húzza be. Peter ezért őt utálja a leg jobban. Mert ig aza van.

Kevin könnyedén veszi, hog y a helyi újság interjút készít vele. Mások az
ő korában halálra izg ulnák mag ukat, de Kevin nyug odtan és profin
nyilatkozik. Mindig az újság író arcát nézi, de sosem néz a szemébe, a
homlokára vag y az orrára összpontosít. Laza, de nem nyeg le, nem
ellenszenves, de nem is kedves, minden kérdésre válaszol, anélkül hog y
ig azán mondana valamit. Mikor a nő a meccsről kérdezi, annyit mond:
„Sokat kell korcsolyázni, kapura lőni, és jó helyzeteket kell teremteni.”
Mikor azt kérdezi, mit g ondol, mit jelentene a városnak eg y meg nyert
döntő, g épiesen darálja: „Mi csak a játékra koncentrálunk, és eg yszerre
csak eg y meccsel fog lalkozunk.” Mikor a riporter rámutat, hog y az
ellenfél eg yik játékosa, akit a csapattársa, Benjamin Ovich a meccs vég e
felé fellökött, ag yrázkódást szenvedett, Kevin merev tekintettel feleli:
„Nem láttam a kérdéses helyzetet.”
Tizenhét éves, és máris úg y ért a médiához, mint eg y politikus. Aztán
a tömeg mag ával sodorja, mielőtt a riporternő mást is kérdezhetne.

Amat meg találja az anyját a tömeg ben, és homlokon csókolja. Fatima

könnyes szemmel suttog ja: „Menj, csak menj!” Amat felnevet, meg öleli,
és azt íg éri, időben hazaér. Az anyja tudja, hog y nem mond ig azat, és
ettől furcsán boldog nak érzi mag át.
Zacharias a parkoló hátsó részében ácsorog , a népszerűség i kör
leg szélén, miközben leg jobb barátja bent van a közepén. A  felnőttek
autóba ülnek és elhajtanak, otthag yják a fiatalokat életük leg nag yobb
estéjével, és mikor a játékosok és az őket követő lányok elindulnak a
buliba, amire majdnem mindenki hivatalos, kínosan eg yértelművé válik,
kik tartoznak közéjük, és kiket hag ynak hátra.
Zacharias sosem fog ja meg kérdezni Amatot, hog y meg feledkezett
róla, vag y eg yszerűen csak szart a fejére. De eg yikük meg y, a másikuk
marad. És semmi sem lesz már ug yanolyan, mint azelőtt.

Peter a büfé felé menet összefut Mayával és Anával. Meg lepetésére a

lánya a nyakába ug rik, mint ahog y ötéves korában tette minden este,
amikor hazajött a munkából.
– Annyira büszke vag yok rád, apa – suttog ja.
Peter vonakodva eng edi el. A  lányok nevetve leszaladnak a lépcsőn,
majd a jég csarnok elnémul. Csak saját léleg zetvétele töri meg a csendet,
aztán a feleség e hang ja.
– Most már én jövök, szupersztár? – kiáltja Mira.
Peter melankolikusan mosolyog , és elindul feléje. Gyeng éden
meg szorítják eg ymás kezét, és lassan, apró köröket leírva táncolnak eg y
sort, aztán Mira a kezébe fog ja férje arcát, és olyan hevesen csókolja
meg , hog y Peter zavarba jön. Mira még mindig képes erre.
– Nem vag y annyira boldog , mint amennyire boldog nak kéne lenned –
suttog ja Mira.
– De, de – nyug tatg atja a feleség ét.
– Sune miatt?
Peter Mira vállába temeti arcát.
– A  szponzorok nyilvánosság ra akarják hozni a döntő után, hog y
David veszi át a szerepét. Sunét pedig arra akarják kényszeríteni, hog y
mondjon fel. Azt mondják, rosszul festene a sajtóban, ha kirúg nánk.
– Nem a te hibád, szívem. Nem menthetsz meg mindenkit. Nem
viheted a válladon az eg ész világ ot.
 Peter nem válaszol. Mira vég ig simít a haján, és mosolyog .
– Találkoztál a lányoddal? „Tanulni” fog Anánál.
– Jó sok smink kell az eg yenletek meg oldásához, mi? – motyog ja
Peter.
– Azért olyan nehéz bízni a tinédzserekben, mert eg ykor mi is azok
voltunk. Emlékszem, mikor én és eg y srác…
– Nem akarom hallani!
– Ug yan már, szívem, előtted is volt életem.
– Nem!
Peter felemeli őt, Mirának pedig elakad a léleg zete. A  férfi még
mindig képes erre. Úg y kuncog nak, mint két g yerek.

A  büfé ablakából látják, ahog y Maya és Ana eltűnnek az úton, a

hokijátékosokkal és az osztálytársaikkal eg yetemben. A  hőmérséklet
g yorsan süllyed a sötétben, hó kavarog a lányok körül.

Még senki sem tudja. De vihar készül.

 20

Az adrenalin különös dolg okat művel a testtel. Az Erdahl család házának

ablakai ütemesen remeg nek a bömbölő zenétől, a földszinten olyan
iramban g yűlnek az emberek, mintha eg y lyukon dobálnák be őket a
tetőn át. A  leg több játékos máris menthetetlenül részeg , de a többi
vendég is úton van efelé. Nem ma kezdték a szülőmentes házban
bulizást: papírpoharakból isznak, minden képet leakasztottak a falról, a
kényesebb tárg yakat biztonság ba helyezték, a bútorokon műanyag fólia.
Két junior őrködik az emeletre vezető lépcsőnél, hog y senki se mehessen
fel. Kevin, az edzőjéhez hasonlóan a tervezésben hisz, semmit nem bíz a
véletlenre. A takarítónő korán reg g el érkezik majd, azzal az utasítással,
hog y még ha Kevin meg g yilkolt volna is valakit a házban, akkor sem
találhatnak semmi nyomot utána. Jó pénzt kap azért, hog y ne mondjon
semmit Kevin szüleinek, és a fiú azt is tudja, hog y a szomszédok nem
fog ják beköpni. Ezeken az estéken füldug óval térnek aludni, és ha valaki
érdeklődne náluk, hog y volt-e valami, úg y tesznek, mintha nem lettek
volna otthon.
Közismert tény, hog y Kevin az eg yetlen, aki nem értékeli a saját
buliját. A  nappaliban tinédzserek piálnak és énekelnek, eg yre kevesebb
ruhában, de a vastag , jól szig etelt fal túloldalán a kert majdnem néma.
Kevin arcáról folyik az izzadság , de eg yre csak lő, és lő, és lő a kapura.
Nem tud kikapcsolni meccs után, de amikor g yőznek, leg alább nem lesz
ag resszív. Ha veszítenek, a veranda és a kis jég pálya meg telik széttört
ütőkkel és üveg szilánkokkal. Benji, szokásához híven, abszolút
közömbösen üldög él az eg yik műanyag asztalnál, fürg e mozdulatokkal
próbálja kiszórni a dohányt eg y cig arettából, anélkül hog y tönkremenne
a papír. Az üres hüvelyt meg tölti fűvel, összecsípi a cig i tetejét,
óvatosan letöri a szivacsos filtert, és a cig i vég ébe eg y vékony,
összehajtott kartondarabot dug . Kénytelen ezt a technikát alkalmazni,
mivel a dohányboltos nő az iskola ig azg atójának a nővére, tehát nem
lehet tőle cig arettapapírt venni dohány nélkül, mert kérdezősködni
kezd. Az is kizárt, hog y az internetről rendeljen, hisz az anyja úg y
ellenőrzi a postát, mint eg y bombakereső kutya. Ezért lett évekkel
ezelőtt két cig aretta per fő a belépő Kevin bulijaira, akit amúg y még
soha senki nem látott dohányozni. Hog y Benjinek leg yen mibe sodornia.
Kevin furcsamód meg nyug szik attól, ahog y elnézi az idióta leg jobb
barátját, amint az a drog jával babrál.
– El fog lak adni Ázsiába eg y g yerekmunkásokat fog lalkoztató g yárba.
Az apró ujjaiddal g yorsabban varrnád össze a focilabdát, mint bármelyik
taknyos kölyök – vig yorog Kevin.
– Varrjak neked eg y nag yobb hálót, hog y néha betalálj a kapuba? –
kérdezi Benji, és anélkül hog y felnézne, már bukik is le. Kevin korong ja
jó tíz centivel a feje fölött csapódik be, a palánk mög ötte percekig
mozog tőle.
– Ne felejts el sodorni néhányat a takarítónőnek – emlékezteti Kevin.
Benji nem felejti el. Elvég re nem ez az első bulijuk.

Amat belép a házba, és eg yik ámulatból a másikba esik.

– Hog y mi? Tehát csak… eg yetlen család lakik itt?
Bobo és Lyt nevetnek, és a konyha felé taszig álják. Lyt már annyira
részeg , hog y eg y mág nest sem volna képes feltenni a hűtőajtóra.
Knockshotokat isznak. Amat nem tudja, mi az, de pálinka- és
toroktabletta-íze van, és valahányszor felhajt eg yet az ember, ököllel
mellbe kell vág ni eg ymást, és azt üvölteni: KNOCKSHOT! Öt vag y hat
ilyen után sokkal log ikusabbnak tűnik a dolog . Meg úg y általában
minden.
– Akármelyik csajt meg dug hatod ma este, mind átmeg y hokikurvába,
amikor nyerünk! – mondja Lyt összeakadó nyelvvel, és vég ig mutat a
házban nyüzsg ő testeken, de a következő pillanatban már Amat
pulóverét ráng atja, és úg y ordítja:
– Már ha Kevin vag y Benji vag y én nem akarom őt. Az első sor választ
először!
Amatnak feltűnik, hog y Bobo is ug yanolyan kényelmetlenül érzi
mag át, mint ő, amikor Lyt ezt mondja. Még sosem látta bizonytalannak
Bobót. Aztán Lyt eltántorog , és elkiáltja mag át: „Ma adtam eg y
g ólpasszt! Ki akar dug ni?”, a két másik fiú pedig csak áll eg ymással
szemben a konyhában zavarodottan. Tovább isznak, mellbe vereg etik
eg ymást, és azt ordítják, KNOCKSHOT!, csak hog y ne kelljen beszélniük,
mert mindketten meg vannak g yőződve róla, hog y az ember hang ján
hallatszik, hog y még szűz.

Maya és Ana az utolsók közt érkezik a házhoz, mert Ana kénytelen volt
vag y eg y tucatszor meg állni, és ellenőrizni a sminkjét. Minden
hónapban más testrészével van elfog lalva, most épp az arccsontjával.
Nem olyan rég en a hajvonala volt soron. Mayának seg ítenie kellett
kideríteni, hog y lehet-e plasztikáztatni a homlokát, hog y
alacsonyabbnak tűnjön.
Mielőtt bemennének a házba, Maya meg áll az utcán, és meg csodálja a
kilátást. Erdahlék utcájáról ellátni a tóig és a túlpartján elterülő erdőig .
A természet vadabb arra, a fák sűrűbben állnak, még a hó is mélyebbnek
tűnik. Még távolabb fehér hómezők terülnek el, olyan szélesen, hog y az
ember úg y érzi tőle, ő az utolsó élőlény a világ on. A björnstadi g yerekek
hamar meg tanulják, hog y ha el akarják kerülni a felnőttek fig yelő
tekintetét, oda kell menni. Maya is jól tudja, mert Ana többször is
életveszélybe sodorta ott őket kisebb korukban. Amikor tizenkét évesek
voltak, Ana ellopott eg y motoros szánt, és eg ész éjszaka azzal furikáztak.
Maya sosem ismerte volna be, de akkor érezte mag át életében a
leg szabadabbnak.
Eg y évvel később Anát már eg yáltalán nem fog lalkoztatta, hog y
hog yan lehet motoros szánokat elkötni, helyette a diéták kerültek sorra.
Maya áll még eg y pillanatig , és hiányolja a kislányokat, akik a tó másik
felén játszottak, csak azután meg y be a buliba. Ha tudta volna, hog y
eg ész más emberként jön majd ki a házból pár órával később, átrohant
volna a jég en akkor és ott.

Kevin a verandán áll, és a franciaablakon át fig yeli, ahog y Maya belép a

házba. Eg yenesen a lányra néz, és észre sem veszi, hog y Benji közben őt
fig yeli, próbálja leolvasni az arcáról, hog y mire g ondol. Mikor Kevin
lelkesen meg indul befelé, Benji ing erülten összepakolja a holmiját eg y
hátizsákba, és követi. Szó nélkül, de különböző céllal verekszik át
mag ukat a nappalin. Kevin meg áll Maya előtt, ig yekszik elfedni, hog y
úg y érzi, a szívverése átlátszik a pólóján, Maya pedig próbálja nem
kimutatni, hog y mennyire örül, és mennyire élvezi, hog y eg y csomó
idősebb lány a konyhából nézi őket, és utálják őt.
– Madame – mosolyog Kevin színpadiasan, és mélyen meg hajol.
– Szarjankó úr, minő kellemes meg lepetés! – pukedlizik nevetve Maya.
Kevin kinyitja a száját, de meg g ondolja mag át, mikor látja, hog y Benji
a bejárati ajtón át távozik. Majdnem ug yanolyan csalódottan néz utána,
mint a lányok a konyhában, és főként Ana. Ami nem kis teljesítmény,
hisz Ana ebben a pillanatban úg y fest, mint akinek darabokra törték a
szívét.

Az utcán Benji a vállára lendíti a hátizsákot, szélárnyékba tartja az

öng yújtót, és várja, hog y a füst elöntse a tüdejét. Hallja, hog y Kevin
kiabál utána, de nem fordul meg .
– Benji, te barom! Ne leg yél már ennyire hülye!
– Nem bulizom kislányokkal, Kev, ezt te is jól tudod. Vajon hány
évesek? Tizenöt?
Kevin széttárja a karját.
– Nyug i már, nem is én hívtam meg őket!
Benji meg fordul, és leg jobb barátja szemébe néz. Majdnem tíz
másodperc is eltelik, mielőtt Kevin elneveti mag át. Eg y próbát meg ért.
– Nekem nem tudsz hazudni, Kev.
– Azért maradsz? – kérdezi vig yorog va.
Benji a fejét rázza. Kevin bánatosan pislog .
– Mit csinálsz akkor?
– Meg tartom a saját kis bulimat.
Kevin a hátizsákra néz.
– Ne szívj annyit, mert meg int késekkel felfeg yverkezett apró
manókat, és ki tudja még miket fog sz látni az erdőben, oké? Nincs erőm
utánad menni, hog y majd rád találjak eg y fa tövében, amint ordítozol és
bőg sz.
 Benji röhög .
– Az csak eg yszer fordult elő. És akkor nem füvet szívtam.
– Emlékszel, mikor felhívtál, és azt üvöltötted: ELFELEJTETTEM,
HOGYAN KELL PISLOGNI!!!
– Ezzel ne viccelj. Kurva kellemetlen érzés volt.
Kevin úg y fest, mint aki meg akarja simog atni a barátját. De aztán
inkább hag yja.
– És ha el akarsz lopni eg y autót, akkor ne ebből az utcából, jó? Apa
baromira ki fog akadni!
Benji bólint, de nem íg ér meg semmit. Aztán elővesz eg y jointot a
zsebéből, és g yeng éden Kevin füle mög é teszi.
– Ma éjszakára. Hag ytam benne dohányt is, ahog y szereted.
Kevin meg öleli a barátját, kurtán, erősen, sokatmondón. Meccsek után
sosem tud aludni, csak ilyenkor dohányzik. Ez is olyan, amit csak a
leg jobb barátok tudnak eg ymásról. Két olyan fiú, akik eg ykor eg ymás
mellett feküdtek a takaró alatt, zseblámpával olvasták a képreg ényeket,
és rájöttek, hog y azért érezték mag ukat mindig is kívülállónak, mert
valójában szuperhősök.

Benji elsétál az éjszakában. Kevin hosszan, irig yen néz utána. Tudja,
hog y őbelé azért szeretnek bele a lányok, mert jól hokizik. A  sport
nélkül csupán eg y átlag os tizenhét éves srác lenne. De Benjivel nem ez a
helyzet. Belé más okokból lesznek szerelmesek. Van benne valami, amire
mindenki vág yik, valami, ami füg g etlen attól, amit a jég en művel.
A szeméből kiolvasható, hog y eg y pillanat alatt elhag y, ha ahhoz támad
kedve, és vissza se néz. Nem kötődik semmihez, nem érdekli semmi.
Kevin retteg a mag ánytól, de Benji mag ához öleli, természetes
állapotnak veszi. Kevin eg ész g yerekkorukban attól félt, hog y eg y nap
felébred, és nem találja majd sehol a másik szuperhőst. Hog y ez az eg ész
nem is jelent neki semmit.
Benjiben más vér folyik, mint a többi emberben. Eltűnik az erdőben a
tó felé, Kevin pedig arra g ondol, ez a fiú az eg yetlen szabad lény, akit
ismer.
Utoljára látják eg ymást g yerekkorukban. Az ug yanis aznap éjszaka vég et
ér.
 21

Maya követi Kevin minden eg yes mozdulatát, miután a fiú visszajön a

házba. Eleinte úg y néz ki, mint eg y macskakölyök, akit kizártak az
esőbe. Mag ányos és elfeledett, noha nincs más, aki annyira a fig yelem
középpontjában állna, mint ő. A  következő pillanatban felhajt két
kupicával a konyhában, azt üvölti, hog y Knockshot, majd Bobóval és
Amattal eg yetemben ug rálni kezdenek, hog y remeg a padló. Átkarolják
Lytöt is, és hang osan éneklik: „Mi vag yunk a medvék!”
Maya nem tudja, mikor nyújtja oda neki a fiú az első pohár alkoholt,
csak azt tudja, hog y a második már nincs olyan rémesen teli. Kevin
fog ad Lyttel, hog y melyikük tudja hamarabb felhajtani az italt, és
minden eg yes alkalommal a házig azda g yőz. Maya fensőbbség esen nézi
őket, és azt mondja:
– Hokijátékosok! Még inni sem tudtok verseng és nélkül.
Kevin ránéz, mintha kettesben lennének, láthatólag kihívásnak vette a
lány szavait.
– Hozzál még felest – mondja Lytnek.
– Ig en! Fuss, Lyt, mérem az időt! – nevet Maya g únyosan, és tapsol
eg yet.
Lyt eg yenesen nekirohan eg y falnak. Kevin alig kap leveg őt, úg y
nevet. Mayát lenyűg özi, hog y a fiú eg yfolytában a jelenben él. A  jég en
nem g ondol másra, csak a hokira, azon kívül meg mintha nem g ondolna
eg yáltalán semmire. Ösztönösen él. Azt kívánja, bárcsak ő is ilyen lenne.
Nem tudja, mennyit isznak; azt tudja, hog y leg yőzi Lytöt, g yorsabban
hajt fel három felest, mint ő. És emlékszik arra is, hog y feláll eg y székre,
felemeli a karját, mintha eg y hatalmas serleg et tartana a kezében.
Kevinnek tetszik, hog y a lány más. Hog y meg nem áll a tekintete,
eg yfolytában fig yel. Hog y láthatólag tisztában van önmag ával, azzal,
hog y ki is ő. Azt kívánja, bárcsak ő is ilyen lenne.
Ana az első feles után leáll az ivással. Nem tudja pontosan, miért, de
Benji eltűnt, ő pedig csak miatta jött ide. Ana látja az idősebb lányok
tekintetében a meg vetés és a düh villanásait, valahányszor Kevin
felnevet valamin, amit Maya mond. Lyt közben a derekára teszi a kezét,
de ő ig yekszik behátrálni előle eg y sarokba. Akárhog y is csiszolja
mag át, akármilyen apróra is meg y össze, úg ysem illik be ide.

Benji kimeg y a jég re, eg ész a tó közepéig . Ott meg áll, szívja a füvet, és
nézi a fák között, ahog y a városban sorra alszanak ki a fények. Rug dalja
a jeg et. Túl sok elment már a télből ahhoz, hog y ilyen távol
merészkedjen a tavon eg yedül. Gyakran eljátszadozott a g ondolattal,
milyen lenne, ha beszakadna alatta a jég , és eltűnne a hideg , sötét
mélység ben. Már g yerekkorában is ezen mereng ett. Vajon ott lent
kevésbé fáj minden? Érdekes módon az apja esete nem rettentette el a
haláltól, épp ellenkezőleg . Az eg yetlen, amit Benji sosem értett meg ,
hog y miért használt feg yvert. Az erdő, a jég , a tó, a hideg , ez a város
annyi természetes lehetőség et kínál a halálra.
Addig marad kint, míg a füst és a mínuszok kívül-belül teljesen el
nem zsibbasztják, aztán visszameg y a városba, bekanyarodik eg y kisebb
utcába, és az eg yik ház elől elköt eg y robog ót. Hedbe indul.

– Miért nem szereted a hokijátékosokat? – kérdezi Kevin.

– Mert nem vag ytok valami okosak – nevet Maya.
– Ezt meg hog y érted? – kérdez vissza Kevin őszinte érdeklődéssel.
– A  sisak előtt hetven évvel találtátok fel a szuszpenzort! – érkezik a
válasz.
– Betartjuk a fontosság i sorrendet! – mosolyog a fiú.
Tovább isznak. Mikor versenyeznek, Kevin g yőz. Sosem veszít.

A  Pajta elég unalmas név eg y kocsmának, különösen, ha valóban eg y

eg ykori pajtában rendezték be. De Katia főnöke nem bánja, a hediek,
ahog y mondani szokta, nem a fantáziájukról híresek. A  színpadon eg y
eg yüttes játszik, közönség ük eg y maroknyi részeg , középkorú férfi,
akiket eg yáltalán nem érdekel a produkció. Katia épp a bárpult mög ött
áll, amikor mellélép a biztonság i őr.
– Van az öcsédnek robog ója?
– Nincs.
Az őr kuncog .
– Ez esetben leg yen kedves, és állítsa inkább a kocsma mög é.
Katia a második leg idősebb Benji nővéreinek sorában. Meg g yőződése,
hog y Benji eg y szép napon a halálukat okozza majd, és ezt oda is súg ja
neki, mikor a fiú a pulthoz ér. Nem tudja, öccse keresi-e a bajt, vag y az
őt, csak azt tudja, hog y nem létezik eg yik a másik nélkül. Szerencséje,
hog y Adri nincs itt, g ondolja, mert kitekerné a nyakát. De Katia nem
mérg es, sose tudott harag udni Benjire.
– Nyug i, nyug i, vissza fog om adni a robog ót – íg éri Benji, és
mosolyog ni próbál, bár a nővére látja rajta, hog y mérhetetlenül
szomorú.
– Hallom, nyertetek ma, mit keresel itt? – kérdezi Katia.
– Ünnepelek, mint láthatod – mondja keserűen, mire nővére áthajol a
pulton, és nyom eg y puszit a fejére.
– Voltál apánál?
Benji bólint. Katia meg érti, hog y miért szeret bele minden lány.
„Mélabús szemek, vad szív, erre a fajtára csak a bajok várnak”, mondta
néha az anyjuk, akiből a tapasztalat beszélt. Katia sosem ment ki az apja
sírjához, eg yetleneg yszer sem, de néha eszébe jut, milyen lehet, ha az
ember olyan rettenetesen érzi mag át, mint az apja érezhette, de nem
beszél róla senkinek. Szörnyű lehet eg y ilyen titkot meg tartani a
szeretteink előtt.
Ha Benji mérg es, a leg fiatalabb nővérénél, Gabynál bukkan fel, és
addig játszik a g yerekeivel, míg el nem párolog a dühe. Mikor csöndre
vág yik, és g ondolkodni akar, leg idősebb nővéréhez, Adrihoz meg y a
tenyésztelepre. De ha meg bántották, akkor ide jön. Katiához. Ezért a
lány csak meg simog atja az arcát, ahelyett hog y leszidná.
– Beállnál a pultba eg y kicsit, amíg elintéznék ezt-azt az irodában?
Utána hazaviszlek. A  fiúk elrendezik a robog óüg yet – biccent az őrök
felé.
 Másnap reg g el két férfi, olyanok, akikkel az ember nem szívesen
bocsátkozik vitába, visszaszolg áltatja a robog ót jog os tulajdonosának.
Közlik vele, hog y eg y illető, bizonyára tévedésből, Hedben hag yta.
A szükség es apróbb javításokat a szervizben ing yen elvég zik. Ennél több
kérdést nem is szükség es tisztázni ezen a környéken.
– És ne nyúlj a sörhöz! – utasítja Katia.
Benji belép a pult mög é, meg várja, míg a nővére eltűnik az irodában,
és csak azután bont fel eg y sört. A  banda a színpadon rég i
rockslág ereket játszik, mert Hedben ezt várják a zenészektől.
A küllemük is meg felel az elvárásoknak: túlsúlyosak és átlag osak. Mind,
kivéve a basszusg itárost. Ő minden, csak nem átlag os. Fekete haj, fekete
ruha, de még is rag yog . A többiek inkább csak ráng atják a hang szereiket,
de ő valóban játszik. Másfél nég yzetméterre szorul, eg y erősítő és eg y
cig arettaautomata közé, de lelkesen táncol a birodalmában. Mintha ez a
pajta nem a világ vég e lenne, hanem az eleje.
Két dal között, a csöndben a basszusg itáros felfig yel a fiatal, kócos
pultosra. Abban a pillanatban a kocsma akár üres is lehetne felőlük.

Ana kijön a vécéről, Lyt az ajtó előtt várja. A lány felé dönti nehéz testét,
próbálja visszalökni őt az ajtónyíláson. Ha nem lenne ennyire részeg ,
talán sikerrel is járna, de Ana kisiklik alóla, kiug rik az előszobába, Lyt
pedig csak a mosdóba kapaszkodva tud talpon maradni.
– Ne szórakozz már! Adtam ma eg y g ólpasszt, nem jár érte semmi?
Ana hátrál, ösztönösen körülnéz a kis folyosón, ahog y az erdei állatok
teszik, mikor menekülőutat keresnek. Lyt kitárja a karját, a nyelve
nehezen forog .
– Láttam ám, hog y néztél Benjire. Semmi g áz. De Benji nem jön vissza
ide ma este, ő eg y drog os, éte… ére… ééted? Nem jön vissza erre a
bolyg óra ma este! Szarjad le, és fókszu… foszku… foszkuszálj kicsit rám!
Adtam eg y kibaszott g óp… g ósz… kibaszott g ólpasszt ma este, és
nyertünk!
Ana a fiú arcába vág ja az ajtót, és a konyha felé rohan. Mayát keresi.
Nem látja sehol.
Benji sört tölt a bárpultnál. A  banda már nem játszik, Katia betett eg y
country lemezt. Benji olyan hirtelen fordul a következő vendég hez,
hog y majdnem arcon találja eg y pohárral. A  basszusg itáros mosolyog .
Benji felvonja a szemöldökét.
– Lám csak, eg y zenész a bárban! Mivel szolg álhatok?
A basszusg itáros oldalra biccenti a fejét.
– Eg y whisky sour?
Benji szélesen elvig yorodik.
– Mi a francot képzelsz, hol vag y? Hollywoodban? Kaphatsz eg y Jacket
kólával.
Kikeveri az italt, és átcsúsztatja a poharat a bárpulton.
A  basszusg itáros hosszan néz rá, de nem nyúl a pohárhoz, aztán
beismeri.
– Ne harag udj. Nem is szeretem a whiskyt. Csak próbáltam nag yon
rockernek látszani.
– A whisky sour annyira nem rock – világ osítja fel Benji.
A basszusg itáros vég ig simít a haján.
– Eg yszer találkoztam eg y kocsmárossal, aki azt mondta, eg y idő után
a pult mög ül minden ember eg y bizonyos alkoholfajtának látszik.
Tudod, mint ahog y a jósnők azt mondják, mindenkinek van totemállata.
Ez annak az elferdült verziója. Érted, mire g ondolok?
Benji felröhög . Ritkán tesz ilyet.
– A te totemállatod nem a whisky, ennyit elárulhatok.
A basszusg itáros biccent, és diszkréten előredől.
– Ig azából jobban érdekelnek a szívható dolg ok az ihatóknál.
Hallottam eg yesektől, hog y te talán tudsz seg íteni.
Benji felhajtja a kikevert italt, és bólint.
– Mire g ondoltál?

Amat és Bobo nem direkt mentek ki a kertbe. Csak valahog y íg y alakult.

Eg yikük se valami rutinos bulizó, íg y hát természetes, hog y keresnek
valamit, amihez jobban értenek. A  kis jég pályán kötnek ki, Kevin eg y-
eg y ütőjével a kezükben. Felváltva lőnek kapura.
 – Hog y lesz az ember olyan g yors, mint te? – kérdezi a kissé becsípett
Bobo.
– Úg y, hog y sokat menekül a hozzád hasonlóktól az iskolában – feleli
Amat, félig viccesen, félig komolyan.
Bobo nevet, félig őszintén, félig kényszeredetten. Amat észreveszi,
hog y a fiú erősebben lő, mint eg yébként, most, hog y nyug ton állhat és
célozhat.
– Bocs… én… tudod, ug ye, hog y csak viccelünk? Tudod… ez eg y olyan
dolog … az A csapat minket szekíroz, mi pedig titeket…
– Ig en, ig en. Csak vicc… – hazudja Amat.
Bobo lő. Tele van bűntudattal.
– Te most már az első sorban játszol. Ezentúl te fog od az én ruháimat
bedobni a zuhany alá, nem pedig fordítva.
Amat a fejét rázza.
– Túl büdös vag y ahhoz, Bobo, hog y hozzá akarjak érni a ruháidhoz.
Bobo nevetése visszhang zik a házak között, ezúttal őszintén. Amat
rámosolyog . Bobo hirtelen lehalkítja a hang ját:
– Őszre g yorsabbnak kell lennem. Különben nem eng edik majd, hog y
játsszam.
Ez Bobo utolsó szezonja, aztán kiöreg szik a juniorcsapatból. Más
városokban húszéves korig lehet juniorként játszani, de Björnstadban az
érettség i után nem marad elég fiatal. Eg yesek elköltöznek, hog y
tanuljanak, mások munkát vállalnak. A  leg jobb játékosokból seniorok
lesznek, a többi kimarad.
– Jön az A csapat! – vig asztalja Amat, de Bobo csak felhorkan.
– Sose jutok be az A csapatba. Ez az utolsó szezonom, ha nem leszek
g yorsabb. Aztán marad a műhely apámmal, életem hátralevő részében.
Amat nem szól többet, nem is kell. Mindenki, aki akár öt percet is
hokizott g yerekkorában, tudja, hog y utána nem kíván mást az ember,
csak hog y folytathassa. Mert ebben a játékban eg yütt van minden, ami a
sportban jó: sebesség és erő, technika és küzdelem, ag y és szív. Ennél
jobb játék nincs. Nincs nag yobb mámor. Ellenállhatatlan tudatmódosító.
Amat mély leveg őt vesz, és olyasmit mond, amit soha senkinek nem
akart beismerni:
 – Ma féltem, Bobo. Halálfélelmem volt az eg ész meccs alatt. Még csak
nem is örültem, mikor nyertünk, inkább meg könnyebbültem. Én… a
francba, emlékszel, mikor kiskorunkban a tavon játszottunk? Akkor csak
élveztük. Nem g ondoltunk semmi másra. Én továbbra is ezt akarom.
Nem is tudom, mi máshoz kezdhetnék, ha nem lenne a hoki, csak ehhez
értek. De most… olyan, mintha csak…
– Munka lenne – fejezi be helyette Bobo, de nem néz rá.
Amat bólint.
– Eg yfolytában félek. Hülyeség ?
Bobo a fejét rázza. Nem is beszélnek erről többet. Csöndben lövik a
korong okat. Pang , pang , pang , pang , pang . Bobo meg köszörüli a torkát,
és témát vált.
– Kérdezhetek valamit?
– Kérdezz.
– Honnan lehet tudni, hog y szép-e az ember farka?
Amat Bobóra néz, hog y lássa, viccel-e. De nem úg y tűnik.
– Mennyire vag y berúg va?
Bobo elpirul.
– Én… csak néha eszembe jut. Minden srác a csajok cickóiról beszél.
Azon g ondolkodom, hog y vajon ők is ug yaníg y beszélnek-e a
farkunkról. Honnan lehet tudni, hog y szép-e? Szerinted fontos a
csajoknak, hog y a pasijuknak szép farka leg yen?
Amat villámsebesen ellő három korong ot. Bobo csak áll mellette,
akkora, mint eg y fa, és még is úg y ag g ódik, mint eg y kölyökkutya az
állatorvosnál. Amat mosolyog , és meg vereg eti a vállát.
– Tudod mit, Bobo? Szerintem g ondolkodj kicsit kevesebbet. Mindenki
jobban járna.
Bobo biccent és vig yorog . Tizenöt és tizenhét évesek, és még tíz év
múlva is mindketten emlékezni fog nak erre az estére, amikor mindenki
odabent bulizott, ők pedig idekint barátok lettek.

Tiszta az éjszaka, a fák mozdulatlanok, ők ketten a pajta mög ött

füveznek. Benji ig azából sosem szokott ideg enekkel beszívni, számára ez
intim, mag ányos elfog laltság , nem is tudja, hog y lett a mai este kivétel.
Talán attól, ahog y a basszusg itáros teret alkotott mag ának a színpadon.
Mintha eg y másik dimenzióban mozg ott volna. Benji meg értette. Vag y
leg alábbis, vág yott rá.
– Mit csináltál az arcoddal? – kérdezi a g itáros, és a Benji állán húzódó
sebre mutat.
– Hoki – feleli Benji.
– Tehát harcos vag y?
A  dialektusa elárulja, hog y az ország eg y másik részéből származik.
A kérdés pedig leleplezi, hog y valószínűleg először jár erre.
– Ha ilyesmire vag y kíváncsi, nem az ember arcán kell sebhelyeket
keresni, hanem az öklén – feleli Benji.
A  basszusg itáros mélyen leszívja a füstöt, és kirázza a szeméből a
frufruját.
– Az összes sport közül a hokit értem leg kevésbé. Miért áldoznak rá az
emberek annyi időt?
Benji felhorkan.
– A  basszusg itárt nem azoknak találták ki, akik nem tudtak
meg tanulni g itározni?
A  másik hang osan nevet, úg y, mintha a fák énekelnének. Benjit
eg yszerre vág ja fejbe és mellbe a hang . Kevés ember vált ki belőle ilyen
hatást. Ritka az olyan, aki eg yszerre tequila és pezsg ő.
– Mindig itt laktál Hedben? Nem lesz az ember klausztrofóbiás eg y
ilyen kisvárosban? – mosolyog a g itáros.
Benji lassú pamatokban ereg eti a füstöt, és a másik ajkát nézi,
szég yellősen és mohón eg yszerre.
– Björnstadban élek. Hed ahhoz képest eg ész nag y. Te hog y kerülsz
ide?
A  basszusg itáros meg vonja a vállát, próbál nemtörődömnek látszani,
hang jából még is kiérződik a fájdalom.
– Az unokatesóm énekel az eg yüttesben, a basszusg itárosuk meg
elment máshová tanulni, ezért meg kérdezett eng em, nem akarok-e
ideköltözni, és játszani velük pár hónapot. Nag yon bénák, és
fizetség ként kábé eg y sört kapunk, de én éppen… eg y rossz kapcsolatban
voltam. Szükség em volt a leveg őváltozásra.
 – Itt eg ész jó a leveg ő – mondja Benji.
A  basszusg itáros hallg atja az éjszakát, kósza hópelyhek hullanak a
kezére.
– Szebb itt, mint hittem – mondja óvatosan.
Benji csukott szemmel szívja a füvet. Azt kívánja, bárcsak még többet
szívott volna. Bárcsak részeg lenne. Akkor talán merné. De íg y csak
annyit mond:
– Itt nem olyan, mint ahonnan te jössz.
A basszusg itáros beléleg zi Benji füstjét. A föld felé biccent.
– Jövő vasárnap is itt játszunk. Ha el akarsz jönni. Nag yon szívesen…
szívesen meg ismernék valakit. Itt.
Fekete ruhája meg lebben vékony testén. Mozdulatai lág yak és
könnyedek, szinte súlytalannak tűnik. Eg y vadállatokkal teli erdő szélén
áll a hó tetején, mint valami furcsa madár. Lehelete hideg , mire elér
Benji arcáig . A fiú elnyomja a cig arettát, és két lépést hátrál.
– Mennem kell, mielőtt a nővérem meg lát itt kint.
– Benne vag y a nag y, kemény hokiban, de félsz a nővéredtől? –
mosolyog a másik.
Benji nyug odtan meg vonja a vállát.
– Te is félnél. Mit g ondolsz, ki tanított meg verekedni?
– Találkozunk jövő vasárnap? – kiált utána a g itáros.
De nem kap választ.

Maya a konyhában áll, és hirtelen felfedezi, hog y Ana nincs vele. Elindul
meg keresni. A fiúk látják, hog y nekidől a falnak, hog y meg tudja tartani
az eg yensúlyát. Az alkohol hullámzik benne, akár eg y ping vin eg y
himbálódzó jég táblán. Lyt Kevin fülébe suttog ja.
– A sportig azg ató lánya, Kev, sosem fekteted le!
– Mibe fog adjunk? – vig yorog Kevin.
– Eg y százasba – bólint Lyt.
Kezet ráznak.

Utólag Maya furcsa részletekre emlékszik majd, például hog y Kevin

mag ára öntött valamit, és a folt lepke alakot öltött. De erre senki sem
lesz kíváncsi. Az eg yetlen, ami érdekli majd őket, hog y mennyit ivott.
Hog y részeg volt-e. Hog y meg fog ta-e a fiú kezét. Adott-e jeleket. Hog y
önszántából ment-e fel vele az emeletre.
– Eltévedtél? – mosolyog Kevin, amikor rátalál a lépcsőnél.
Három kört tett meg , és még íg y sem sikerült meg találni a
fürdőszobát. Maya nevet, és széttárja a karját. Anáról meg feledkezik.
– Elképesztő eg y ház ez. Kábé, mint Roxfort! Mennyi pénze van a
szüleidnek tulajdonképpen?
– Körülnéznél odafent is?
Maya eg ész életében azt kívánja majd, bárcsak ne ment volna utána a
lépcsőn.

Katia autója vonakodva indul be, nyolcszor-kilencszer is próbálkozni

kell.
– Ma este Adrinál alszol.
– Nem, vig yél haza – kéri Benji álmosan.
Katia meg simog atja öccse arcát.
– Nem lehet, ug yanis a helyzet az, hog y Adri és én szeretjük a
kisöcsénket. Ha pedig hazamész anyához még eg yszer úg y, hog y sörtől
és fűtől bűzlesz, nem marad kisöcsénk.
Benji morog , lecibálja mag áról a kabátját, párnát hajtog at belőle, és az
ablakhoz dől. Katia kötözködve meg bökdösi a karját a medvés
tetoválásnál.
– A basszusg itáros nag yon helyes. De g ondolom, most is azt mondod,
nem az eseted. Ahog y senki más sem az.
Benji csukott szemmel válaszol.
– Nem szereti a hokit.
Katia nevet, de miután Benji elalszik, kipislog pár könnycseppet a
szeméből. Kicsi korától kezdve, már a homokozóban is minden lány
meg nézte az öccsét. Később meg pláne. Talán mert arról álmodoztak,
hog y ők lesznek azok, akik meg szelídítik. És talán mert g yanították,
hog y nem fog menni. Csak nem értették, hog y miért nem.
Katia évről évre jobban kívánta, bár más élet jutott volna az öccsének.
Más helyen, más időben talán más fiú lehetett volna. Gyeng édebb és
mag abiztosabb. De nem Björnstadban. Túl sok terhet cipel, amit senki
sem lát, ráadásul ott a hoki. A csapat, a srácok, Kevin. Ők a mindene, ő
pedig minden, amit elvárnak tőle. És ez rettenetes.

Titkolózásra kényszerülni azok előtt, akiket az ember szeret.

Mindenki arról beszél, milyen ez. A védőnő az iskolában, a szerencsétlen

tanár, aki a felvilág osító órákat tartja, az ag g ódó szülők, az erkölcsös
tévésorozatok, az eg ész internet. Mindenki. Az ember eg ész életében
tudja, mi fog történni. Még se mondja el senki, hog y ilyen lesz.
Maya hanyatt fekszik Kevin ág yában, életében először szív
marihuánát. Más érzés, mint ahog y elképzelte, mintha a meleg ség nek
íze lenne, a füst a tüdeje helyett a fejébe száll. A  falakon hokijátékosok
poszterei, minden polcon kupák, az eg yik sarokban pedig eg y rég i
lemezjátszó áll. Azért fog emlékezni rá, mert annyira nem illett oda.
– A  fateré, de szeretem a hang ját... ahog y recseg , mikor az ember
felteszi a lemezt... – mag yarázza szinte menteg etőzve a fiú.
Zenét választ, Maya nem emlékszik, mit, csak a recseg és jut majd
eszébe. Tíz évvel később is, ha meg hallja ezt a recseg ést eg y bárban
vag y boltban, ha bárhol feltesz valaki eg y lemezt, eg yből ug yanitt
találja majd mag át. Érzi Kevin testének súlyát, ahog y ránehezedik, még
nevet is, erre emlékszik majd, csókolóznak, és ezt a kérdést teszik majd
fel neki a leg többször: Ki csókolt meg kit? Visszacsókoltad? Kevin
csókolja meg őt. És ig en, visszacsókolja. De amikor le akarja üg yeskedni
a nadrág ját, meg állítja. Kevin játéknak fog ja fel a dolg ot, ezért Maya
meg szorítja a kezét.
– Nem akarom, nem ma este, én még so… – suttog ja.
– Hog yne akarnád – nyug tatja Kevin.
Maya dühbe g urul.
– Süket vag y? Mondom, hog y nem!
Kevin szorítása erősödik a csuklóján, először alig veszi észre, aztán
fájni kezd.
Katia bekanyarodik a kis erdei úton, nem sokkal az Üdvözöljük
Björnstadban! tábla után. A tenyésztelep felé halad. Itt nincsenek lámpák,
ezért amikor Benji felébred, és kinéz az ablakon, először nem is érti, mit
lát, csak akkor jön rá, mikor már elhaladtak mellette.
– Állj meg – motyog ja.
– Tessék?
– ÁLLJ MEG! – most már üvölt.
Katia rémülten lefékez. Az öccse már ki is nyitotta az ajtót, és elrohan
a sötétben.

Mindenki arról beszél, hog y milyen. Mindenféle verziót hallani:

meg támadnak eg y futópályán, leütnek eg y sikátorban amikor nyaralsz,
elkábítanak eg y bárban, ismeretlen férfiak bezárnak valahová eg y
nag yváros lepukkant neg yedében. Újra és újra fig yelmeztetik a
lányokat, minden fórumon: Meg történhet! Íg y, íg y és íg y is
meg történhet!
De azt senki sem mondja, hog y íg y is: Valakivel, akit az ember ismer.
Akiben az ember meg bízik. Akivel az ember nevetett. Ott a
g yerekszobájában, a hokijátékosok poszterei alatt, miközben az eg ész
földszint tele van iskolatársakkal. Kevin a nyakát csókolja, félrelöki
tiltakozó kezét. Úg y nyúl Maya testéhez, hog y a lány úg y érzi, mintha
az nem is a sajátja lenne. Mintha áru lenne, amit Kevin kiérdemelt.
Mintha a feje és a teste két, eg ymástól füg g etlen eg ység lenne. Senki
sem kérdez majd semmit erről. Mindenki csak arra lesz kíváncsi, hog y
mennyi ellenállást tanúsított. Hog y eg yértelmű volt-e.
– Ne játszd az eszedet, feljöttél velem, nem? – neveti ki.
Maya meg próbálja félrelökni a kezét, de a fiú sokkal erősebb nála. Ki
akar bújni a szorításából, fel akar állni, de a fiú szorosan odapréseli az
ág yhoz.
– Fejezd be, Kevin, nem aka…
Kevin beleliheg a fülébe.
– Óvatos leszek, íg érem. Azt hittem, kedvelsz.
– Kedvellek is… de még soha… fejezd be, kérlek!
 Olyan kétség beesetten tépi le mag áról a kezét, hog y körme két mély
sebet ejt a fiú bőrén. Emlékezni fog rá, ahog y lassan, lassan felbukkantak
a vércseppek, Kevin viszont mintha észre se venné. A  puszta súlyával
tartja fog va, még csak le sem kell fog nia a kezével, és eg y pillanattal
később már eg ész más hang ot üt meg :
– Ne szórakozz már, a picsába! Ne játszd itt az eszed! Lemehetek
bármelyik másik lányért, és meg dug hatom őt helyetted!
Maya eg y utolsó erőfeszítéssel kitépi eg yik kezét a szorításból, és
teljes erőből pofon vág ja Kevint.
– Akkor tedd azt! Gyerünk!!! ENGEM MEG ENGEDJ EL!!!
De Kevin nem eng edi el. Tekintete elfeketedik. Mintha már nem is
Kevin lenne az, a srác, akivel eg ész este viccelődött. Újra meg próbálja
meg állítani a fiút kezét, de az meg rag adja a torkát, és amikor Maya
sikítani próbál, befog ja a száját. Az oxig énhiánytól el-elveszti az
eszméletét, és csupa olyasmire tud majd csak visszaemlékezni, ami
senkit sem érdekel: például hog y eg y g omb leszakadt a blúzáról, mikor
Kevin letépte róla, hog y még hallotta is földet érni és elpattog ni. És
hog y abban a pillanatban arra g ondolt, „hog y fog om meg találni?”

Az alkoholról és a marihuánáról is kérdezősködnek majd. Nem fog ják

viszont meg kérdezni arról a feneketlen rettenetről, amely soha többé
nem hag yja el. A  szobáról, amelyben lemezjátszó van és poszterek, és
ahonnan ig azán sosem szabadul már. Eg y blúzg omb valahol a padlón, és
nyomában az örök pánik. Hang talanul sír a fiú teste alatt, tompán sikít a
szájára tapasztott tenyere alatt.

Az elkövető számára a nemi erőszak pár percig tart. Az áldozat számára

soha nem ér vég et.
 22

Szombat éjszaka van, már minden meg történt. Ana még nem tud róla.
Az idősebb lányok a konyhában kiröhög ik, amikor Maya után
kérdezősködik.
– A  kis ribanc? Elment Kevinnel. De ne ag g ódj, tökmag , majd
visszadobja, ha már vég zett vele, a csapatban senki sem utazik kis
halakra!
Nevetésüktől meg ritkul Ana körül a leveg ő, g ombócot érez a
torkában. Persze kereshetné tovább a leg jobb barátját, de csak áll
percekig kezében a telefonnal. Vég ül nem hívja fel. A  sértett düh
diadalmaskodik. Nem sok csalódás mérhető ahhoz, mint amikor
életedben először éled át, hog y a leg jobb barátnőd dobott eg y srác
kedvéért. És nincs annál csöndesebb út, mint amikor először g yalog olsz
haza eg yedül eg y buli után tizenöt évesen.
Ana és Maya g yerekként találtak eg ymásra, és meg mentették eg ymás
életét: az eg yik kihúzta a másikat a lékből, a másik pedig cserébe
kihúzta őt a mag ányból. Sok tekintetben eg ymás ellentétei ők, de
mindketten imádnak bénán táncolni, hang osan énekelni, és motoros
szánnal szág uldozni. Az ilyesmi pedig kitart. A leg jobb barátok. Sisters
before misters. Az összes íg éretük közül ez a leg fontosabb: Sosem
hag yjuk el eg ymást!
A  lányok a konyhában továbbra is Anán röhög nek. A  ruháit meg a
testalkatát kritizálják, de Ana nem fig yel, már mindent hallott az iskola
folyosóján, és olvasott a közösség i oldalak kommentárjai között. Lyt
bukkan fel eg y sarokban elég g é kapatosan, Ana elküldi a fenébe.
Menjenek is oda. Mindannyian.
Mielőtt elhag yná a házat, még eg yszer elg ondolkodik azon, felhívja-e
Mayát. Talán felmeg y az emeletre körülnézni. De nem, nem fog térden
állva fig yelemért könyörög ni. Még eg y olyan városban is, ahol az év
háromneg yed részében hó borít mindent, elviselhetetlenül hideg tud
lenni eg y népszerűbb ember árnyékában. Ana lenémítja a telefonját, és a
táskája mélyére süllyeszti. Sok minden mérg ezi az emberiség et, de
mind közül az eg yik leg erősebb a büszkeség .
Mikor meg látja Amatot, elkapja a vállát. A  fiú olyan részeg , hog y a
szemvizsg áló tábla leg felső sorát sem tudná elolvasni. Ana felsóhajt.
– Ha esetleg látod Mayát, mondd meg neki, hog y nem bírtam kivárni,
hog y eldöntse, szereti-e a mog yorót, vag y sem.
Amat zavarodottan dadog .
– Hol… va… vag y mi… va… vag y ki?
Ana a szemét forg atja.
– Maya. Üzenem neki, hog y leléptem.
– Hol va… hol van?
A  kérdéstől a fiú tekintete kitisztul, hang ja is józanabbul cseng . Ana
már szinte sajnálja.
– Jaj, Amat, hát nem érted? Keresd esetleg Kevin hálószobájában!
Amat ezer apró, láthatatlan darabra törik, de Ana már ott sincs. Csak
el innen, mielőtt ő is kikészül. Bevág ja mag a után a bejárati ajtót, az
éjszaka hűvöse meg simog atja az arcát. Máris nyug odtabban léleg zik,
lassabban ver a szíve. Odakint nőtt fel, neki ablakok mög ött lenni olyan,
mint a börtön. A  társas kapcsolatok, az erőfeszítések, hog y barátokat
találjon, a kísérletek, hog y elfog adják, az állandó éhezés és saját mag a
csiszolg atása a bezártság érzésével töltik el. Átvág az erdőn a sötétben.
Sokkal nag yobb biztonság ban érzi mag át itt, mint eg y emberekkel teli
házban. A természet még sosem ártott neki.

Az Erdahl család házában, eg y zárt, emeleti ajtó mög ött marad az

eg yetlen titok, amelyet Maya sosem mond el a leg jobb barátnőjének.
Hog y az utolsó pillanatokban, amikor már leveg őt se nag yon kapott
Kevin alatt, azt mondog atta mag ában: „Ne félj. Ana meg fog találni. Ana
sosem hag y el.”

Amat sosem fog ja tudni pontosan meg indokolni, mi késztette

cselekvésre. Talán a féltékenység . A  sértett g őg . Esetleg a kisebbség i
érzés. És eg ész biztosan a szerelem. Két junior őrködik a lépcsőnél, nem
akarják feleng edni az emeletre, és akkor saját mag át is meg lepve azt
ordítja: „És ti melyik kibaszott sorban játszotok?!”
A  mini- és serdülőcsapatban mindenkinek az volt a véleménye, hog y
Amatnak kivételesen jó lába van ehhez a sporthoz, de még sem az
juttatta őt idáig . Hanem a szeme. A  szeme mindig g yorsabb volt
mindenki másénál, több mindent látott meg , mint a társai, minden
támadás minden eg yes apró részletét meg fig yelte. A  védők
elhelyezkedését, a kapus mozdulatait, azt, amint az eg yik csapattársa a
jég re teszi az ütőjét, minden apróság ot.
A  juniorok ijedten hátrálnak meg . A  lépcső kétfordulós. Az emeleti
hallban az Erdahl család közös képe lóg , mellette pedig mindenütt fotók
Kevinről. Hokifelszerelésben ötévesen. Hatévesen. Hétévesen. Minden
évben ug yanaz a mosoly. Ug yanaz a tekintet.
Meg fog ják kérdezni Amattól, hog y pontosan mit hallott. Hog y
pontosan hol állt. Nem tudna meg esküdni rá, hog y eg y „nem”, vag y
eg y „fejezd be” vag y eg y tenyérrel elfojtott sikoly késztette-e arra, hog y
belépjen. Talán eg yik sem. Talán ösztönösen tépte fel az ajtót. Meg
akarják majd tudni, hog y be volt-e rúg va. Vádlón néznek rá, és azt
kérdik: „Ig az-e, hog y évek óta szerelmes vag y a kérdéses lányba?” Az
eg yetlen, amit Amat mondani tud majd, hog y kivételesen jó a szeme.
Gyorsabb, mint a lába.
Lenyomja a kilincset, ott áll Kevin szobájának az ajtajában, látja az
erőszakot, a szétszakított ruhákat. A könnyeket és az ég ő, vörös foltokat,
amiket a fiú ujjai hag ytak a lány nyakán. A testet, amely mag áévá teszi a
másik testet, annak akarata ellenére. Mindent lát, és később a
leg különösebb részletek tűnnek majd fel álmában, például, hog y
pontosan mely NHL-játékosok posztere volt kitéve a falra. Amat a lehető
leg eg yszerűbb oknál fog va emlékszik majd erre. Ug yanezek a poszterek
díszítik az ő szobáját is.

Kevin kizökken két másodpercre, amikor Amat beviharzik a szobába. Ez

épp kétszer annyi, mint amennyire Mayának szükség e van. Nem jó szó,
hog y menekül: kitör a haláltusából. A  túlélésért. Térdével olyan erővel
taszítja arrébb Kevint, hog y sikerül kitolnia őt mag ából. Teljes erejéből
rávág a nyakára, és fut. Fog alma sincs, hog yan jut ki a szobából, kik
mellett meg y el, hog y meg üti, vag y meg rúg ja-e a lépcsőt őrző
juniorokat. Talán mindenki túl részeg ahhoz, hog y eg yáltalán
észreveg ye őt, talán csak úg y tesznek, mintha nem látnák. Szinte
kizuhan az ajtón, aztán csak fut.
Március közepe van, de íg y is elsüllyed a hóban a lába, ahog y az út
szélén rohan, a könnyei meleg en csurrannak ki a szeméből, de
meg fag ynak, mire az állára érnek. „Ebben a városban nem lehet élni,
csak túlélni”, ez az anyja eg yik jelmondata. Sosem volt ez ig azabb, mint
ma éjszaka.
Maya szorosabbra húzza mag a körül a kabátot; hog y miként volt ideje
felkapni, arról fog alma sincs, a blúza széttépve, a nyakán és a csuklóján
fekete foltok maradtak a szorong ató ujjak nyomán. Hallja Amat hang ját
mag a mög ött, de nem lassít, a fiú kimerülten bukdácsol utána a hóban,
majd térdre esik. Részeg , összeomlott, a lány nevét kiabálja. Maya vég ül
meg áll, ökölbe szorított kézzel meg fordul, és a fiúra bámul: most már
nemcsak az elszenvedett események miatt sír, hanem dühös is.
– Mi történt? – suttog ja Amat.
– Mi a fenét g ondolsz, mi történt?
– Muszáj… muszáj lesz…
– Mi? Mi lesz muszáj, Amat? A kurva életbe, mit csináljak én?
– Beszélj valakivel… a rendőrség g el… vag y akárkivel, muszáj…
– Nem számít, Amat. Nem számít, mit mondok, úg yse hisz majd
nekem senki.
– Miért nem?
Maya letörli a könnyeit a kesztyűjével, a szemceruzájának nyoma rajta
marad. Most már Amat is sír. Tizenöt évesek, és az eg ész világ uk
összeomlott eg yetlen este alatt. Eg y mag ányos autó hajt el mellettük,
Mayát elvakítják a fényszórók. Mikor az autó elhaladt, eg y ideig semmit
sem lát.
– Mert ez eg y kibaszott hokiváros – suttog ja.
Amat továbbra is a hóban térdel, mikor Maya eltűnik az úton. Az
utolsó, ami mellett elmeg y, mielőtt a sötétség elnyeli, az „Üdvözöljük
Björnstadban” tábla.
Hamarosan senki sem fog ja üdvözölni itt.

Ana kinyitja az ajtót, hang talanul mozdul a frissen olajozott zsanéron.

Az apja alszik, az anyja már nem lakik itt. A lány átmeg y a konyhán, ki a
raktárhelyiség be, ahol a vadászkutyák hideg orral, de meleg szívvel
üdvözlik. Ug yanazt teszi, mint mindig kiskorában, mikor a ház
alkoholtól bűzlött, a szülei meg eg ymással ordibáltak. Velük alszik. Az
állatok sose ártottak neki.

Akik sosem éltek olyan helyen, ahol a sötétség és a hideg a normális, és

minden más kivétel, azok nehezen értik meg , hog yan lehetség es, hog y
eg y halálra fag yott embert úg y találnak meg , hog y látszik, levette a
kabátját. Sőt, néha teljesen levetkőzve. Amikor nag yon fázunk, a
véredények összehúzódnak, a test pedig , amely minden erejével azon
dolg ozik, hog y ne eng edje a vért a meg fag yott testrészekbe, csakis a
szív felé, eg yre hűl. Úg y működik, akár eg y hokicsapat, amelyből
kiállítottak valakit, íg y kénytelen létszámhátrányban játszani: fel kell
állítani a fontosság i sorrendet, védekezni kell, meg óvni a szívet, a tüdőt
és az ag yat. Vég ül, amikor a védelem összeomlik, amikor már tényleg
halálos a hideg , amikor a létszámhátrányból már nem lehet cselekedni,
a kapus összezavarodik, a védők feladják, és a testrészek, amelyeket
korábban leválasztottak a vérkering ésről, újra meg kapják a kívánt vért.
És ekkor, mikor a meleg vér a szívből visszaér a meg fag yott lábakba és
kezekbe, az ember átél eg y meleg hullámot. Ezért rázkódik meg , és érzi
úg y, hog y túl meleg van, ezért kezd vetkőzni. Aztán a hideg vér
visszaáramlik a szívbe, és mindennek vég e. Björnstadban minden évben
meg történik, hog y valaki, aki részeg en meg y haza eg y buliból, át akar
vág ni a jég en, vag y eltéved az erdőben, és leül pihenni eg y percre.
Másnap pedig élettelenül találnak rá a hóban.
Amikor Maya kicsi volt, g yakran g ondolt arra, mennyire furcsa, hog y
a szülei, a világ leg ag g ódósabb szülei, pont ide költöztek. Eg y olyan
helyre, ahol a természet erői nap mint nap fenyeg etik a lányukat.
Idősebb korában meg állapította, hog y a beléjük nevelt fig yelmeztetések,
miszerint „ne menj eg yedül a jég re”, „ne maradj eg yedül az erdőben”,
mind a csapatsportnak kedveznek. Minden g yerek, aki Björnstadban
nőtt fel, meg tanulta, hog y ha eg yedül marad, az életét kockáztatja.
Anát hívja, de az nem veszi fel a telefont. Nem tudja mag át rávenni,
hog y a városon keresztül menjen haza, ezért szorosabbra tekeri mag án a
kabátot, és a kis erdei ösvényen indul el.
Mikor elhalad mellette az autó, amely aztán ötven méterrel később
satufékez, pánikba esik. Az adrenalin azonnal szétárad a testében.
Meg g yőződése, hog y mindjárt kiszáll valaki, elkapja, és kezdődik
minden elölről.

Az eg yik dolog , amit a lány ezen az éjszakán elveszít: a hely, ahol nem
kell félnie. Mindenkinek van eg y ilyen helye, míg el nem veszik tőle.
Visszakapni lehetetlen. Maya most már mindenhol félni fog .

Benji tisztán látja őt az autó ablakán át. Senki nem jár szabad akaratából
ezen az úton éjszaka, azt is látja, hog y a lány biceg . Ráordít Katiára,
hog y álljon meg , és kiug rik az éjszakába, még mielőtt az autó teljesen
meg állt volna. Maya eg y fa mög é bújik. Ilyen hideg ben csak pár percig
lehetség es mozdulatlanul maradni, a hideg apró mozg ásokra
kényszeríti a testet, hog y fenntartsa a vérkering ést, akár akarja az
ember, akár nem. Benji azóta vadászik ebben az erdőben a nővéreivel,
amióta csak elbírja a feg yvert, íg y hát látja a lányt. Maya is tudja, hog y a
fiú látja őt. Katia kiabál valamit az autó mellől, de Maya leg nag yobb
meg lepetésére Benji azt kiáltja vissza:
– Semmi, nővérkém. Bocsánat. Láttam… azt hittem, hog y… á, valszeg
csak túl sok füvet szívtam!
Maya eg yenesen ránéz, Benji tíz lépést hátrál, a könnyei ug yanolyan
sebesség g el fag ynak meg , mint a lánynak. De vég ül csak biccent eg yet,
majd meg fordul és eltűnik.
Túl jól tudja, milyen érzés, ha el akarunk rejtőzni, ezért nem leplez le
senkit, aki bujkál.
Amikor az autó hátsó lámpáit elnyeli az éjszaka, Maya még mindig
homlokát a fának támasztva áll, és hisztérikusan zokog , hang ok és
könnyek nélkül. Meg áll a szíve anélkül, hog y a földre zuhanna.

Ezerféleképpen lehet meg halni Björnstadban. Különösen leg belül.

 23

Peter és Mira boldog an ébrednek. Nevetve. Később, ha visszag ondolnak

rá, mélyen meg vetik majd mag ukat érte. A  leg élesebben mindig a
leg boldog abb pillanatra emlékszünk, mielőtt minden összeomlott.
A  becsapódás előtti másodpercre, a fag ylaltra a benzinkútnál az
autóbaleset előtt, az utolsó fürdőzésre a teng erparti nyaraláson, mielőtt
hazajöttünk, és meg kaptuk a diag nózist. Éjszakáról éjszakára ezek a
csodálatos pillanatok repítenek vissza minket a szörnyűség előtti időbe
és a kérdésekhez: „Tehettem volna valamit másképp? Miért voltam
boldog ? Ha tudtam volna, meg akadályozhattam volna?”
Minden embernek ezer kívánság a van, mielőtt valami trag édia nem
történik, de utána csak eg yetleneg y. Eg y g yerek születésekor minden
szülő arról ábrándozik, hog y a kicsi különleg es lesz, míg meg nem
beteg szik, és akkor csak annyit kívánnak, leg yen minden a lehető
leg átlag osabb. Isak halála után Mirának és Peternek éveken át rossz volt
a lelkiismerete akárhányszor csak nevettek. Sőt, még ma is szég yellik
mag ukat néha, ha nag yon örülnek, és azon g ondolkodnak, vajon nem
okoztak-e csalódást a g yereknek azzal, hog y nem mentek tönkre az
elvesztésében. A  bánat eg yik leg borzasztóbb hatása, hog y a hiányát
eg oizmusnak fog juk fel. Nem lehet meg mondani, mire van szükség
ahhoz, hog y az ember továbblépjen eg y temetés után, hog y
összeillesszük eg y összetört család darabjait, hog y élni tudjunk a
sebhelyekkel. Tehát mit kívánunk vég ül? Eg y szép napot. Eg yetlen szép
napot. Néhány órányi emlékezetkiesést.
Tehát ma, a hokimeccs utáni napon, Peter és Mira boldog an ébrednek.
Nevetve. Peter a konyhában fütyörészik, és mikor Mira kijön a zuhany
alól, meg csókolják eg ymást, mint két ember, akik eg y pillanatra
elfelejtik, hog y szülők. A  tizenkét éves Leo undorodva hag yja el a
helyiség et. Az anya és az apa eg ymás szájába nevetnek. Eg yetlen szép
nap.
Maya hallja őket a szobájából, ahol a takarójába burkolózva fekszik. Még
nem fedezték fel, hog y itthon van, azt hiszik, Anánál alszik. Mikor
rájönnek, hog y itt van, azt mondja majd, hog y beteg . Dupla
tréning ruhában fekszik a takaró alatt, hog y elég meleg homlokot tudjon
produkálni. Nem mondhatja el az ig azság ot a szüleinek, nincs szíve ezt
tenni velük, tudja, hog y nem élnék túl. Nem úg y g ondolkodik, mint eg y
bűncselekmény áldozata, hanem mint eg y elkövető: csak arra tud
g ondolni, hog y ezt soha senki nem tudhatja meg , és hog y meg kell
szabadulni minden bizonyítéktól. Tehát amikor az apja elviszi edzésre az
öccsét, az anyja meg bevásárolni meg y, Maya felkel, kimossa a teg napi
ruháit, hog y senki ne veg ye észre a foltokat. A széttépett blúzt zacskóba
teszi, és az ajtó felé indul. Ott azonban meg áll. Remeg ve toporog a
küszöbön. Nem mer kimenni a kukáig .
Ezer kívánság teg nap, eg yetleneg y ma.

Benji három nővére mindig is nag yon különbözően viszonyult

másokhoz. Gaby, a leg fiatalabb, szeret beszélni, Katia inkább
meg hallg at. A  leg idősebb, Adri viszont kioszt mindenkit. Ha valakinek
három kistestvére van, mikor az apjuk kimeg y eg y feg yverrel az erdőbe,
hamarabb felnő, mint kéne. És talán keményebb is lesz, mint amilyen
lenni akart.
Nem hag yja Benjit kialudni a másnaposság át; kirug dossa az ág yból,
hog y seg ítsen neki a kutyák körül. Eg ész délelőtt dolg oznak, utána
pedig kiparancsolja a fészerbe, amit átépített konditeremnek, és addig
emelteti vele a súlyokat, míg Benji hányni nem kezd. Nem nyavalyog .
Sosem nyavalyog . Adri még pár évvel ezelőtt is többet tudott fekve
nyomni nála, de öccse hihetetlen sebesség g el hag yta le. És Adri
hamarosan tanúja lehetett annak, hog y Benji felnőtt emberek ellen is
kiállt a Pajtában, ha valami g onosz meg jeg yzést tettek Katiára.
A  nővérek g yakran beszélnek arról, milyen az öccsük, ha dühös. Hog y
mit látnak a szemében. Az anyjuk azt szokta mondani, fog alma sincs, mi
lett volna a g yerekből, ha nem talál rá a hokira, a nővérek azonban
pontosan tudják, mi lett volna belőle. Sok ilyen férfit láttak már a
Pajtában, az edzőteremben és más helyeken. Olyan sötét a szemük, hog y
szinte eltűnik benne a pupilla.
A hoki összefüg g ésbe, szerkezetbe, szabályok közé helyezte Benjit. De
leg főképpen meg jutalmazta leg jobb tulajdonság ait: felfog hatatlanul
hatalmas szívét, valamint vég telen hűség ét. Rombolás helyett az
építésre összpontosította az energ iáit. Eg ész g yerekkorában a
hokiütőjével aludt, és Adri biztos benne, hog y ez még mind a mai napig
előfordul.
Mikor az öccse leteszi a súlyt, és kig urul a padról, hog y harmadszor is
hányjon, Adri ad neki eg y üveg vizet, és leül mellé eg y sámlira.
– Na. Mi a probléma?
– Csak másnapos vag yok – nyög fel.
Meg csörren a telefonja. Eg ész nap cseng ett, de eg yszer sem vette fel.
– Nem. Nem a hasaddal mi a baj, te szamár, ott mi a probléma? –
forg atja a szemét Adri, és öccse halántékára mutat.
Benji meg törli a száját a kézfejével, és apró kortyokban issza a vizet.
– Csak eg y… dolog . Kevvel.
– Veszekedtetek?
– Olyasmi.
– Tehát?
– Le van szarva.
A telefon kitartóan csöng . Adri meg vonja a vállát, és lefekszik a padra.
Benji odaáll mög é, és fig yeli a rudat, ahog y a nővére emelg eti. Mindig
is azt kívánta, bárcsak Adri tovább hokizhatott volna, simán elverte
volna az eg ész juniorcsapatot. Kiskorában néhány évig a hedi
lánycsapatban játszott, de a távolság túl nag ynak bizonyult. Sok volt
minden este az anyjuknak. Björnstadban nincs lánycsapat, sose volt.
Benjinek néha eszébe jut, milyen remek játékos vált volna a nővéréből.
Érti a játékot, ug yanazokért a technikai balfog ásokért szúrja le, mint
David. És ug yanúg y imádja a hokit, mint az öccse. Miután vég zett, Adri
meg ciróg atja Benji arcát:
– Ti, hokijátékosok olyanok vag ytok, mint a kutyák. Csak alkalmat kell
adni rá, és rög tön csináltok valami hülyeség et. De elég eg yetlen jó
indok a jócselekedethez.
 – És? – motyog ja Benji.
Adri mosolyog va mutat Benji telefonjára.
– Tehát ne leg yél eg y seg g fej, öcskös, menj, és beszélj Kevinnel. Mert
ha még eg yszer meg hallom a cseng őhang odat, az arcodba nyomom a
rudat.

Amat újra Maya számát tárcsázza. Már vag y századszor. De a lány nem
veszi fel. Olyan valószínűtlenül tisztán és intenzíven lát mag a előtt
minden részletet, hog y eg y pillanatra meg fordul benne, hog y csak
képzelődött. Félreértette. Szent eg ek, mennyire király lenne, ha
kiderülne, hog y amit látott, ig azából nem is történt meg . Elvég re be
volt rúg va. Féltékeny volt. Újra és újra hívja Mayát, de nem mond
semmit az üzenetrög zítőre. Nem küld SMS-t. Kimeg y az erdőbe, és
addig fut, míg rosszul nem lesz, míg annyira el nem fárad, hog y
képtelen leg yen g ondolkodni. Eg ész nap fut, hog y este összeeshessen a
kimerültség től.

Kevin a kertben áll. Minden hokijátékos meg szokta, hog y a játék

fájdalommal jár. Mindig akad eg y kisebb sérülés itt-ott. Meg húzódott
izom, kificamodott ízület, törött ujj. Még is, eg y hét sem telhet el
anélkül, hog y valamelyikük rá ne kezdene, hog y milyen jó lenne már
olyan idősnek lenni, hog y védőrács nélküli sisakban játszhassanak.
„Lecsavarozni a bevásárlókocsit.” Pedig mindnyájan láttak már olyan A
csapatbeli játékosokat, akik korong ot vag y ütőt kaptak az arcukba,
még sem félnek tőle, várják. Kisebb korukban eg yszer vég ig nézték,
ahog y eg y játékosnak húsz öltéssel kellett összevarrni az ajkát, miután
az a fél arcával eg yütt felhasadt, de a kérdésre, hog y fáj-e, csak
vig yorg ott: „Kicsit csíp, mikor bag ózom, de ennyi az eg ész.”
Vasárnap délután van, és az Erdahl család háza patyolattiszta, üres és
csöndes. Kevin a kertben áll, és eg ymás után lövi el a korong okat. Már
mini korában meg tanult eg yütt élni a fájdalommal, sőt élvezni azt.
Véraláfutás, törés, seb, ag yrázkódás, soha semmi nem befolyásolta a
játékát. De ez most más. Két karmolásnyom az eg yik kezén, és minden
korong mag asan a kapu fölé száll.
A  bejárati ajtó nyitva, Benji áthalad a házon, és meg állapítja, hog y a
pinceajtón kívül, aminek nyilván nekiesett valaki részeg en, minden
olyan, mint szokott. Mintha soha senki nem lakott volna itt. Meg áll a
kertre nyíló ajtóban, meg szemléli Kevin korong jait a szomszéd
virág ág yásában. Mintha vakon lőtt volna. Kevin szeme véraláfutásos, és
dühösen pillant a barátjára.
– Hát itt vag y! Ezerszer hívtalak!
– És most itt vag yok – feleli Benji.
– Vedd fel a telefont, ha hívlak! – sziszeg i Kevin.
Benji lassan válaszol, szemöldöke fenyeg etően húzódik össze.
– Azt hiszem, összekeversz Lyttel vag y Bobóval. Nem vag yok a
szolg ád. Akkor veszem fel a telefont, amikor kedvem van.
Kevin rábök az ütőjével, a keze remeg a méreg től.
– Kidrog oztad mag ad? Eg y hét múlva döntőt játszunk, és mindenki
úg y viselkedik, mintha eleg endő lett volna bejutni oda. Össze kell
hívnunk a srácokat, és elmondani nekik, mit várok el tőlük a héten!
Neked pedig a helyeden kell lenned! Nem tűröm el, hog y mikor a
csapatnak leg inkább szükség e van rád, elfüstölj!
Benji nem tudja, hog y az „elfüstölj” szót viccnek szánta-e Kevin, vag y
csak túl buta ahhoz, hog y észreveg ye öntudatlan iróniáját. Nála sose
lehet tudni. A  leg okosabb és a leg butább ember eg yszerre, akit Benji
ismer.
– Te is tudod, miért léptem le a buliról.
Kevin felhorkan.
– Mert eg y kibaszott szent vag y, mi?
Benji mélyen, fürkészőn Kevin szemébe néz. Amikor barátja vég ül
elfordítja a pillantását, meg kérdezi tőle:
– Mi történt teg nap, Kev?
Kevin röviden felnevet, és széttárja a karját.
– Semmi. Mindenki berúg ott. Tudod, milyen ez.
– Mi történt a kezeddel?
– Semmi!
– Láttam Mayát az erdőben. Nem úg y tűnt, mint a semmi.
 Kevin meg pördül, eg y pillanatra olyan, mintha meg akarná ütni
Benjit az ütőjével. Ajka remeg , tekintete felláng ol.
– Tehát most érdekel? Miért számít ez neked eg yáltalán? Itt se voltál!
Szívesebben ütöd ki mag ad Hedben, semmint hog y itt maradj a leg jobb
haveroddal. A csapatoddal!!
Benji némán fig yeli Kevin szempilláinak rezg ését, aki most meg int
másfelé néz. Olyan mag asan lövi el a korong ot a kapu fölött, mintha
vadászfeg yver volna a kezében, és azt motyog ja:
– Szükség em lett volna rád teg nap.
Benji nem válaszol, és Kevinnél ez mindig kiveri a biztosítékot, ezért
üvölteni kezd:
– Nem voltál itt, Benji! Sosem vag y itt, amikor szükség em van rád!
Lyt telehányta a kurva konyhát, valaki úg y nekiesett a pinceajtónak,
hog y nyoma maradt! Felfog od, mi lesz, ha apám hazajön, és meg látja?
Felfog od, vag y szétdrog oztad az eg é…
– Szarok az apádra. Tudni akarom, mi történt teg nap – szakítja félbe
Benji.
Kevin tesz öt g yors lépést, lesújt a kapufára, a széttörő ütő eg yik éles
darabja ujjnyi távolság ra repül el Benji arca mellett, de a fiúnak pillája
se rezzen.
– IGEN? SZARSZ AZ APÁ… te kibaszott hálátlan… ki fizette a
korcsolyáidat, ütőidet meg a védőfelszerelésedet, tíz éven át? Akkor is
szartál rá? Úg y g ondolod, anyád meg eng edhette volna mag ának ezeket
a dolg okat? Az apámnak ig aza volt, mindig is ig aza volt! Vírus vag y,
Benji, eg y átkozott vírus! Csak g azdatesten tudsz élni!
Benji kettőt lép előre, csak kettőt. Arca továbbra is rezzenéstelen.
– Mi történt teg nap, Kev?
– Mit akarsz? Mi? Zsarunak képzeled mag ad? Mi ütött beléd?
– Ne leg yél g yáva, Kev.
– Te beszélsz g yávaság ról?? Te beszélsz nekem g yávaság ról? Te vag y
az, aki eg y nyomorult… eg y nyomorult…
Benji olyan g yorsan mozdul, hog y Kevin az utolsó szavakat szinte az
arcába leheli. Két centiméternyire állnak eg ymástól. Benji tág ra nyílt
szemekkel néz rá.
 – Mi? Mi vag yok, Kev? Mondd ki.
Kevin bőre vibrál, szeme könnyezik, nyaka az eg yik oldalon piros és
kék, mintha eg y kis kéz tulajdonosa ököllel rávág ott volna. Hátrál,
felvesz eg y darabot a széttört ütőből, és a kapuba vág ja, hog y a fém
meg csendül.
– Takarodj a házamból, Ovich! Eleg et piócáskodtál a családomon.
Meg se fordul, hog y Benji után nézzen. Még akkor sem, amikor a
bejárati ajtó bevág ódik.

Későn érnek haza. A ház olyan, mint mikor itthag yták. A fiuk úg y tesz,
mintha aludna, nem kopog nak be hozzá. Az apa két nég yzethálós, A/4-
es lapot talál a konyhapulton, amelyen Kevin alapos statisztikát készített
a meccs minden részletéről. Jég en töltött idő, kapura lövések,
g ólpasszok, g ól, hány védő hány támadó ellen, korong birtoklás,
lefújások, hibák. Az apja néhány percig eg yedül tanulmányozza a lámpa
alatt, és úg y mosolyog , ahog y már senki előtt nem szokott. Annyira
büszke. Eg y nála kevesebb önuralommal bíró ember talán felment volna
az alvó fiához, hog y homlokon csókolja.

Az anya észrevesz mindent, amit a férje nem. Látja, hog y a takarítónő

rossz sorrendben akasztotta vissza a képeket. Látja a ferdén álló asztalt a
nappaliban. A  kanapé lába alatt a takarófólia ottmaradt sarkát.
Leg főképp pedig a horpadt pinceajtót.
Mikor hallja, hog y a férje letelepedik a konyhában, vesz eg y mély
leveg őt, és teljes erejéből nekilöki a bőröndjét az ajtónak. A  férfi futva
érkezik, ő pedig elnézést kér, mondván, hog y meg botlott, és elejtette a
bőröndöt. A férfi felseg íti a feleség ét, átöleli, és azt suttog ja:
– Ne nézz már ilyen kétség beesetten, hisz ez csak eg y pinceajtó!
Behorpadt eg y kicsit, nag y üg y, hát behorpadt.
Aztán felmutatja neki az A/4-es lapot.
– Győztek!
A nő belenevet férje ing ébe.
 24

Amikor hétfőn hajnalban meg szólal a riasztó, a biztonság i szolg álat úg y

dönt, nem értesíti a rendőrség et. Amúg y is több órájukba telne ideérni.
Inkább az eg yik tanárt hívják. Nem teljesen véletlenül épp azt, akinek az
öccse a biztonság i szolg álatnál dolg ozik. Íg y az öcsikének nem kell
fáradoznia, hog y elmenjen a saját kulcsaiért. A nő kiszáll az autójából az
üres parkolóban, felhajtja kabátja g allérját, és fáradtan néz.
– Néha olyan lusta vag y, hog y kezdek arra g ondolni, adoptáltad a
g yerekeidet.
A testvér röhög .
– De nővérkém, ne nyavalyog j már, te szoktad mondani, hog y nem
hívlak elég g yakran!
A lány horkant, elveszi testvére zseblámpáját, és kinyitja az iskolát.
– Biztos meg int csak hó zuhant a szenzorokra hátul.
Vég ig mennek a folyosókon anélkül, hog y felkapcsolnák a zseblámpát,
ha valaki betört, úg yis automatikusan felg yulladnak ott a lámpák. De ki
az az idióta, aki betör eg y iskolába hétfő reg g el?

Benji éles fényre ébred, bár a mennyezeti lámpák már rég óta ég nek.
Ropog a háta. A szájának pálinka- és olcsó chilismog yoróíze van, amitől
nyug talan lesz, nem emlékszik rá, hog y evett volna chilis mog yorót.
Álmosan pislog , felemeli a kezét, próbálja kivenni, ki irányítja rá a
zseblámpát. Erre mondjuk nem lett volna szükség , de a fiú túlság osan
bűzlik, és a tanárnőnek semmi kedve hozzáérni, és úg y költög etni.
– Most ug ye szórakozol velem – sóhajt fel a tanár.
Benji feltápászkodik a két padról, amit ág ynak használt. Úg y tárja ki a
karját, akár a világ leg fáradtabb varázslója.
– Az ig azg ató szerint időben kell érkeznem reg g elente. Íg y hát… ta-
daaa! Vag yis… hány óra van?
 A  zsebében tapog atózik. Nem találja az óráját. Az éjszakáról
meg maradt kósza emlékei alapján még az sem kizárt, hog y azt is
meg itta. Az, hog y drog odüsszeiájának mely g ondolatsora vezette odáig ,
hog y betörjön az iskolába, kissé homályos ug yan, de akkor bizonyára
pazar ötletnek tűnt.
A tanár szó nélkül otthag yja, Benji látja, hog y eg y biztonság ival beszél
a folyosón. A  biztonság i őr azt írja majd, hog y hamis riasztás történt,
mert a fiatalabb fiútestvérek mindig azt teszik, amit a nővérük mond,
akárhány évesek is. A  tanár visszajön az osztályterembe, és kinyit két
ablakot, szellőztet. Meg szag olja Benji dzsekijét, g rimaszol.
– Kérlek, mondd, hog y nem hoztál drog okat az iskolába!
Benji meg próbálkozik eg y hitetlenkedő karmozdulattal, de nem jár
sikerrel.
– Soha eszembe, de eszembe, de eszembe se jutna! A  drog oknak az
iskolában semmi keresnivalójuk. Drog okat a testemben hordok.
Táncolunk?
Lezuhan a padról, kuncog va ér földet. A  tanár melléje g ug g ol, és
szig orúan néz rá, míg a fiú el nem hallg at. Akkor azt mondja:
– Ha ezt jelentem az ig azg atónak, felfüg g eszt. Talán még az iskolából
is kirúg . És mondjak neked valamit, Benjamin? Néha az az érzésem,
hog y eg yenesen erre hajtasz. Mintha próbálnád bebizonyítani, hog y
nincs semmi olyan az életedben, amit a rombolási hajlamod ne lenne
képes tönkretenni.
Benji nem válaszol. A tanárnő átnyújtja neki a kabátját.
– Kikapcsolom a riasztót, aztán beeng edlek a tornaterembe, hog y le
tudj zuhanyozni. Olyan szag od vag y, hog y komolyan elg ondolkodtam,
ne hívjam-e ki a kártevőirtókat is. Van tiszta ruha a szekrényedben?
A fiú meg próbál mosolyog ni, amikor a tanár felseg íti.
– Hog y pofásan nézzek ki, mikor meg jelenek az ig azg ató színe előtt?
A tanárnő felsóhajt.
– Nem jelentem az esetet. Úg y szúrod el az életed, ahog y akarod. Én
nem seg ítek benne.
Benji ránéz, és hálásan bólint. Aztán komoly hang on meg szólal,
tekintete hirtelen nem a fiúé már, hanem a férfié:
 – Bocsásson meg , hog y nyuszómuszónak szólítottam. Tiszteletlenség
volt. Soha többé nem fordul elő. Sem velem, sem más csapattag g al.
Meg dörzsöli a nyakát, Jeanette meg szinte már bánja, hog y amikor
találkozott Adrival a hedi kocsmában, és ő meg kérdezte, hog y viseli
mag át a testvére, ő őszintén válaszolt. Tudja, hog y Benji ig azat mond,
amikor meg íg éri, hog y a csapatból senki nem hívja íg y többé. Kíváncsi,
milyen érzés lehet, ha ilyen tekintélye van valakinek mások előtt. Hog y
elég eg yetlen szó tőle, és minden hokijátékos az iskolában elkezd – vag y
abbahag y – bármit. Ettől majdnem hiányozni kezd neki a játék. Adri és ő
g yerekkori barátok, eg yütt játszottak Hedben. Néha úg y érzi,
mindketten túl korán hag ytak fel a játékkal. Vajon mi lett volna, ha van
eg y lánycsapat is Björnstadban?
– Menj zuhanyozni – mondja, és meg vereg eti Benji kezét.
– Ig enis, tanító néni – mosolyog ismét kisfiús tekintettel.
– A tanító néninek sem örülök annyira – morog ja.
– Akkor minek hívjam?
– Jeanette-nek. A Jeanette tökéletes lesz.[12]
Visz neki eg y törülközőt az autóból, az edzőcucca közül. A fiú követi a
tornateremig . Miután a nő kikapcsolta a riasztót, és kinyitotta az ajtót,
Benji meg áll és visszafordul:
– Mag a jó tanár, Jeanette. Csak pechje van, hog y pont akkor kell
tanítania minket, amikor épp a leg jobbak vag yunk.
Ekkor érti meg , miért követi Benjit a csapat. Ug yanazért, amiért a
lányok beleszeretnek. Mert amikor az ember szemébe néz, és mond
valamit, hiszel neki. Mindeg y, mekkora bunkó volt előtte.

Kevin apja meg köti a nyakkendőjét, elig azítja a mandzsettag ombját, és

kezébe veszi az irattárcáját. Először a küszöbről akar elköszönni a fiától,
mint szokta, de aztán meg g ondolja mag át, és inkább kimeg y hozzá.
Leteszi az irattárcát, és felvesz eg y ütőt. Eg ymás mellett állnak, felváltva
lőnek kapura. Utoljára ilyesmi talán tíz éve történt.
– Bármiben lefog adom, hog y nem találod el a kapufát.
Kevin felvonja a szemöldökét, mintha az apja viccelne vele. Amikor
látja, hog y komolyan g ondolja, pár centivel hátrébb húzza a korong ot,
és eg y lág y csuklómozdulattal nekilövi a fémnek. Az apja helyeslően
kopog tat az ütőjével.
– Szerencse?
– A jó játékosoknak jár a szerencse – feleli Kevin.
Ezt még kiskorában tanulta meg . Az apja sosem eng edett neki még
eg y ping pong meccset sem meg nyerni.
– Láttad a statisztikámat a meccsről? – kérdezi reménykedve.
Az apja biccent, és az órájára pillant. Az irattárca felé indul.
– Remélem, eszedbe sem jutott, hog y a döntőre hivatkozva
visszaveg yél a héten az iskolai teljesítményedből.
Kevin a fejét rázza. Az apja majdnem meg simog atja az arcát. Majdnem
meg kérdezi, mi az a folt a nyakán. De aztán csak meg köszörüli a torkát,
és íg y szól:
– Az emberek a szokásosnál is jobban rád másznak majd, Kevin, jusson
hát eszedbe, hog y a vírustól meg beteg szel. Immunissá kell válnod.
A  döntő nem csak a hokiról szól. Arról is szól, hog y milyen emberré
akarsz válni. Olyanná, aki előlép, és elveszi, ami jár neki, vag y olyanná,
aki eg y sarokban várja, hog y meg kapja.
Az apa nem vár választ, távozik, a fia pedig ott áll,
karmolásnyomokkal a kezén, valamint eg y hisztérikusan lüktető érrel a
nyakán.
Az anyja a konyhában várja. Kevin bizonytalanul néz rá. Az asztalon
frissen készített reg g eli. Kenyérillat.
– Én… áá, talán bolondság … de kivettem a ma délelőttöt – mondja.
– Miért? – kérdezi Kevin.
– Gondoltam… eltölthetnénk eg y kis időt. Kettesben. Esetleg …
beszélg ethetünk.
Kevin elfordítja a fejét, nem tudja állni anyja rimánkodó tekintetét.
– Iskolába kell mennem, anya.
Eg y bólintást kap válaszul, az asszony beharapja az ajkát.
– Ig en. Ig en. Persze… bolondság volt. Bolond vag yok.
A  fia után akar menni, és feltenni neki úg y eg ymillió kérdést. Késő
éjszaka eg y lepedőt talált a szárítóban, pedig Kevin még soha semmit,
eg yetlen zoknit sem mosott ki ebben a házban. Eg y pólót is talált,
vérfoltokkal, nem jöttek ki rendesen a mosásban. A  szobájában pedig ,
ahová bement reg g el, amikor Kevin a kertben lődözte a korong jait,
meg találta a blúzg ombot a földön.
A  fia után akar menni, de nem tudja, hog yan beszélhetne eg y
majdnem felnőtt fiúval eg y zárt fürdőszobaajtón keresztül. Íg y hát
bepakolja a táskáját, autóba ül, vezet eg y fél órát, majd meg áll az
erdőben. Ott áll eg ész délelőtt, hog y a munkahelyén senki ne kérdezze
meg , miért jött olyan korán. Elvég re azt mondta, a fiával tölti a fél
napot.

Mira Maya ajtaja előtt áll, de nem kopog be még eg yszer. A  lánya azt
mondta, beteg , ő meg nem akar túlag g ódós, beszédkényszeres, ciki
anyuka lenni. Nem akar még eg yszer bekopog ni és meg kérdezni, biztos
nincs-e valami más baj. Amúg y nem is lenne érdemes, a tinilányok
semmitől nem lesznek hallg atag abbak, mint attól a kérdéstől, hog y:
„akarsz róla beszélni?” Nem lehet rátörni és meg kérdezni, hog yhog y
hirtelen szabad akaratából elkezdte mosni a ruháit. Elvég re mi ő?
A titkosrendőrség ?
Íg y hát Mira marad a nyug odt, menő, csöndes anya, aki nem ag g ódik.
Beül az autójába, és elindul. Neg yvenöt perccel később meg áll az
erdőben. Eg yedül ül a sötétben, és várja, hog y elmúljon a szorítás a
mellkasából.

Lyt kinyitja az ajtót, és úg y érzi, mintha valaki tortát hozott volna neki
reg g elire.
– Kevin! Szevasz! Vag y… mi…?
Kevin türelmetlenül biccent.
– Kész vag y?
– Mire? Az iskolára? Most? Veled? Hog y… akarok-e iskolába menni?
Veled?
– Kész vag y, vag y sem?
– Hol van Benji?
– Szarok Benjire – sziszeg i Kevin.
 Lyt sokkos állapotban, tátott szájjal áll, nem tudja, mit mondjon.
Kevin türelmetlenül forg atja a szemét.
– Mire vársz, sült g alambra? Csukd be azt a ronda szád. Indulunk!
Lyt majd’ összetöri mag át, hog y jó lábra húzza fel a cipőjét, és
beletaláljon a kabátja ujjába. Kevin meg sem szólal eg ész úton, míg
csapattársa arca fel nem rag yog , és elő nem húz eg y százast.
– Most akkor jövök ezzel, vag y sem?
Kuncog ásban tör ki, mikor Kevin elveszi tőle a pénzt, és lazán azt
mondja:
– De pofa be róla, oké? Tudod, milyenek a csajok.
Lyt még életében nem sug árzott íg y a boldog ság tól, mint most, hog y
csapatkapitánya rábízta a titkát.

Maya telefonja meg int meg csörren, és ő teljes szívéből azt kívánja,
bárcsak Ana lenne az, de meg int csak Amat. A  párnája alá dug ja a
telefont, mintha meg akarná fojtani. Nem tudja, mit mondhatna a
fiúnak. Nyilván Amat is azt kívánja, bárcsak ne látott volna semmit. Ha
nem veszi fel a telefont, talán mindketten úg y tehetnek, mintha mi sem
történt volna. Mintha az eg ész csupán eg y félreértés lett volna.
Kiveszi a tűzjelzőből az elemet, és kinyit minden ablakot, mielőtt a
blúzát felg yújtaná a fürdőszobapadlón. Közvetlenül ezután felg yújt eg y
üres jog hurtospoharat is, hag yja, hog y meg olvadjon, aztán eloltja, és a
maradványokat a konyhapulton hag yja. Mikor hazajön az anyja, akinek
olyan a szag lása, mint eg y éhes g rizzly medvének, akkor
meg mag yarázza, hog y azért van füstszag , mert véletlenül eg y meleg
főzőlapon hag yta a jog hurtospoharat.
Gondosan összeszedi a blúz maradványait a fürdőben, és csak akkor
veszi észre, hog y a g ombok meg olvadtak, és belerag adtak a padlón lévő
összefolyóba. A  műszálas blúz nem vált hamuvá, mint ahog y remélte.
Ha Ana itt lenne most, azt mondaná: „Basszus, Maya, ha meg akarok ölni
valakit, emlékeztess, hog y ne kérjem a seg ítség edet!” Hiányzik a
barátnője. Atyaég , mennyire hiányzik! Percekig ül a fürdőszobapadlón,
sír, és próbálja rávenni mag át, hog y felhívja a leg jobb barátnőjét. De
nem teheti ezt vele. Nem ráng athatja bele ebbe. Nem kényszerítheti,
hog y elvig ye ennek a tehernek a felét.
Több mint eg y órába telik kitakarítani a fürdőszobát, eltüntetni az
elég etett blúz maradványait. Beteszi őket eg y zacskóba. Remeg ve áll a
bejárati ajtó küszöbén, és a tíz méterre levő kukát nézi. Fényes nappal
van, ám ő retteg a sötétség től.

[12] Svédországban a diákok keresztnevükön szólítják a tanárokat.

 25

Ana eg yedül meg y iskolába. Telefonját a kezében tartja, akár eg y

feg yvert, Maya száma a kijelzőn, ujja a hívásg ombon, de nem nyomja
meg . Szentül meg íg érték, hog y sosem hag yják el eg ymást, és nem a
biztonság volt ebben a lényeg , hanem az, hog y ettől a fog adalomtól
eg yenlővé váltak. Eg yébként semmiben nem voltak soha eg yenlők. Ana
olyan dolg okban jó, amiket a természetben csinál az ember, ott Mayának
szükség e volt rá, de amint városi terepre léptek, Ana meg állapította,
hog y a barátnője élete az övének eg y jobb verziója. Mayának még
mindig két szülője van. Van eg y testvére. Olyan otthona, amelyet nem
leng be a cig aretta és a vodka szag a. Okos, vicces, népszerű. Jobbak a
jeg yei. Ért a zenéhez. Bátor. Könnyen szerez barátokat. És meg szerzi
mag ának a fiúkat is.
Ha Ana eg yedül hag yná Mayát a vadonban, az elpusztulna. De Maya
nem értette meg , hog y eg yedül hag yni őt eg y buliban ug yanaz.
Meg íg érték, hog y sosem hag yják el eg ymást, íg y lettek eg yenlők.
Ana a kijelzőn tartja az ujját, de nem telefonál. Évekkel később olvas
majd eg y cikket, amelyben az áll, hog y a kutatások szerint a fájdalom és
az irig ység érzése nyomán az ag y ug yanazon területe aktiválódik. Akkor
érti majd meg , hog y miért fájt annyira irig ynek lenni.

Amat és Fatima a buszmeg állóban állnak, ahog y szoktak, de ezt

leszámítva semmi sem a szokásos. Amikor Fatima teg nap vásárolni
ment, mindenki köszönt neki. Amikor fizetett, előkerült az üzlet
tulajdonosa, Frakk, és rag aszkodott hozzá, hog y ő fizesse az aznapi
bevásárlást. Ezt persze nem eng edte, akárhog y is erősködött, mire a
nag ydarab férfi széttárta a karját, és kuncog va íg y szólt: „Makacs vag y,
Fatima, mint a tél, most már látom, hog y Amat honnan örökölte.”
Frakk fehér autója áll meg előttük az úton, pár perccel a busz érkezése
előtt. Azt mondja, eg y másik boltjából jön, épp erre járt. Fatima nem
tudja eldönteni, ig azat beszél-e. Felajánlja, hog y elviszi őket a
jég csarnokba. Fatima először köszönettel nemet mond, de aztán
meg g ondolja mag át, mikor látja, hog yan néz Amat az autóra. Frakk
vezet, Fatima az anyósülésen ül, és a visszapillantóban látja, mennyire
büszke mag ára a fia, hog y ezt ő érte el.
Aznap reg g el, miközben Amat szokása szerint eg yedül edz, eg y
szponzor is ott ül a lelátón az A csapat edzője és a sportig azg ató mellett.
Ahog y Fatima belép a klub elnökének szobájába, hog y kiürítse a
szemetest, az elnök feláll, és felemeli a kosarat a padlóról. Azután
meg rázza a nő kezét.

Az iskola folyosóján már nag y a tömeg , amikor a fiúk belépnek.

Mindenki utánuk fordul, Lyt még sose örült ennyire annak, hog y Benji
nincs a közelben. Azoknak a fig yelme, akik azt hiszik, hog y ő Kevin új
leg jobb barátja, szédítő. Mikor Kevin azt dünnyög i, „szarnom kell”, és
bevonul az eg yik mosdóba, nem szól semmit. A rég i leg jobb barát tudta
volna, hog y Kevin, ha rajta múlik, sosem intézné ezt az iskolában.
Bent a sötétben Kevin apró darabokra tépi a százast, és lehúzza a
vécén. Nem kapcsol lámpát. Nem néz tükörbe.

Amat a szekrényeknél éri be Zachariast. A meccs óta nem találkoztak, és

Amatnak most jut eszébe először, hog y talán fel kellett volna hívnia.
Amikor meg látja Zacharias csalódott és dühös tekintetét, belátja, hog y
annál jóval többet kellett volna tennie.
– Szevasz… bocs a szombatért, olyan g yorsan történt minden, én…
Zacharias bevág ja a szekrényajtót, és bólint.
– Vág om. Csapatbuli volt. Az új csapatoddal.
– Ug yan már, nem úg y érte… – próbálkozik Amat, de Zacharias nem
hag yja menteg etőzni.
– Ez van, Amat. Szupersztár lettél. Felfog tam.
– Ug yan már, Zach, én…
– Apám üdvözletét küldi, és g ratulál.
Ez fáj a leg jobban Zachariasnak. Az apja a g yárban dolg ozik, ahol
mindenki imádja a hokit, mivel a klubot g yári munkások alapították, és
még mindig a mag ukénak érzik. Mit meg nem tett volna Zacharias
azért, hog y az apja úg y mehessen be oda dolg ozni, hog y a fia a
juniorcsapatban játszik! Már az a tény is, hog y a fia barátja ott játszik,
berag yog ta a napját.
Amat lenyel néhány szót, és újakat keres, de nincs ideje kimondani
őket, Zacharias sapkája ug yanis lerepül, a teste pedig a szekrénynek
csapódik. A két fölé tornyosuló vég zős, akiknek Amat nem tudja a nevét,
hang osan röhög .
– Hoppá! Nem vettelek észre – vig yorog az eg yik.
– Ez az első alkalom, hog y valaki nem vesz észre tég ed, mi, dag i? Mit
ettél? Eg y másik dag it? – vig yorog a másik is, és hasba csípi Zachariast.
Ilyesfajta dolg ok olyan g yakran történnek meg Zachariassal, és már
olyan rég óta, hog y amikor hirtelen előreveti mag át, és teljes erővel
belefejel eg yik támadója hasába, majdnem ug yanúg y ledöbben ő mag a
is, mint akik látják.
A  vég zős hátratántorodik, úg y néz, mintha eg y homokzsák ütött
volna vissza neki. Beletelik néhány másodpercbe, míg újra összeszedi
mag át. De akkor aztán ököllel vág ja szájon Zachariast. Amat felkiált,
közéjük veti mag át, de ezek ketten valószínűleg nem járnak
hokimeccsre, ug yanis g ondolkodás nélkül küldik a padlóra.
– Hát ez meg mi? Eg y kis terrorista? A Teknőben laksz, ug ye?
Amat nem szól. A vég zős folytatja.
– A Teknőben csak terroristák és tevék élnek. Odavalósi vag y?
Amat nem válaszol. Volt alkalma meg tanulni az évek alatt, hog y azzal
csak ront a helyzeten. Az eg yik vég zős meg rag adja a pulóverét.
– Azt kérdeztem: Honnan-a-francból-jöttél?
Senkinek sincs ideje reag álni. A  csattanás, amikor eg y koponya
találkozik a szekrénnyel, olyan fülsiketítő, hog y Amat először azt hiszi, a
saját feje volt az. Aztán Bobo felemeli a vég zőst a földről, aki bár eg y
évvel idősebb, tíz kilóval könnyebb nála, és mennydörg ő hang on
tisztázza a dolg okat.
– Björnstadból. Amat a neve, és Björnstadból jött.
A  vég zős tekintete rémülten rebben ide-oda. Vég ül Bobo leereszti a
földre, de azért még eg yszer beleveri a fejét a szekrénybe, csak a
miheztartás vég ett. Aztán eg ész közel hajol az arcához, és meg kérdi:
– Na, honnan jött?
– Björnstadból! Björnstadból!!! A picsába, Bobo… csak vicceltem!
Bobo vég re leteszi a földre, és mindkét vég zős eliszkol. Aztán a fiú
felseg íti Amatot, aki kinyújtja a kezét Zacharias felé, de az ellöki. Bobo
nem szól semmit.
– Kösz – mondja Amat.
– Most már eg y vag y közülünk. Minket pedig senki sem bánthat –
mosolyog Bobo.
Amat Zachariasra néz, akinek az orrából folyik a vér.
– Én… vag yis… mi…
– Mennem kell órára. De találkozunk ebédszünetben, az eg ész csapat
ug yanannál az asztalnál szokott enni. Keress meg minket! – szakítja
félbe Bobo, és eltűnik.
Amat biccent. Mire meg fordul, Zacharias már ki is vette a kabátját és a
táskáját a szekrényből, és elindult a kijárat felé.
– Mi a franc bajod van, Zach! Várjál már! Seg ített neked!
Zacharias meg áll, de nem fordul meg . Nem akarja, hog y Amat lássa a
könnyeit.
– Nem. Neked seg ített. Szóval indulás, szupersztár! Vár az új csapatod.
Az ajtó becsukódik mög ötte. Amatot elborítja a lelkiismeret-furdalás
és a bűntudat. Ha nem félne, hog y meg sérül, és lemarad a döntőről,
leg szívesebben beleöklözne az eg yik szekrényajtóba. Felveszi a telefonját
a földről, de nem hív fel senkit.

Benji az osztályterem felé tartva elhalad a mosdó előtt, ahonnan éppen

akkor lép ki Kevin. A  látvány mellbe vág ja, tudja jól, hog y a másik
sosem meg y vécére az iskolában. Kevin elsiet mellette, de Benji csak áll
hunyorog va a folyosó közepén, mintha földbe g yökerezett volna a lába.
Nem könnyű meg lepni őt. Kevin nem néz rá, úg y tesz, mintha nem is
létezne.
Amióta csak az eszüket tudják, mindenki, aki látta őket eg yütt
játszani, azt mondta, eg y hullámhosszon vannak. Valami titkos
frekvencián, amit csak ők ketten érnek el. Látniuk se kell eg ymást a
jég en, hog y tudják, hol a másik. De akármi is volt ez, elmúlt. Kevin a fal
mellett halad tovább, Lyt takarásában, a többi junior automatikusan
körbezárja őket. Benji sose tudta, ki is lenne ő a csapata nélkül, de kezdi
azt érezni, hog y ez hamarosan kiderül.
Kevin, Lyt, Bobo és a többiek bemennek a terembe, Benji viszont
odakint áll, és próbálja eltakarni a világ elől, hog y azért még mindig
akad veszítenivalója. Nag yon kell ig yekeznie.
Amikor Jeanette névsorolvasást tart, az ablakon át látja, hog y Benji
cig arettára g yújt az udvaron, felül a biciklijére, és elkarikázik a főút felé.
Habozik eg y ideig , majd még is a jelenlevők közé jeg yzi a fiú nevét.

Ana a leg erősebbre állítja a képernyő fényerejét, meg nyit minden

alkalmazást, és elindít eg y filmet, mielőtt betenné a telefonját a
szekrénybe. Úg y csinál, mint eg y alkoholista, aki eltakarítja otthonról a
még teli üveg eket. Tudja, hog y már délelőtt elvesztené az önuralmát, és
felhívná Mayát. Ezért hát bebiztosítja mag át. Ha lemerül az aksi, akkor
nem lehet g ond.

Teljesen mindeg y, ki ki mellett ül aznap. Mindenki eg yedül ebédel.

 26

Peter a juniorok üres öltözőjében ül eg y padon. Az eg yik jelmondat

leesett a földre. Gyűrött, rajta cipőnyom. Peter újra és újra elolvassa.
Emlékszik még , amikor Sune feltette a falra. Ő akkoriban tanult meg
olvasni.
Gyerek volt, úton a sötét mélység felé, de a hoki rátalált. Sune a
felszínre hozta, a klub pedig fenntartotta. Az anyja meg halt még alsó
tag ozatos korában, az apja pedig folyamatosan a boldog részeg és a
g onosz alkoholista szerepeket váltog atta. Ha eg y ilyen sorsú fiú talál
valamit, amibe belekapaszkodhat, akkor kapaszkodik is, míg el nem
fehérednek az ízületei. Sune mindig ott volt neki, ha g yőzött, ha
vesztett. Björnstadban ug yanúg y, mint aztán a világ másik oldalán.
Amikor meg sérült, amikor vég et ért a karrierje, és amikor Peter
eg yetlen év leforg ása alatt eltemette az apját és a fiát, Sune volt, aki
meg kereste, ő hívta, hog y lenne itt eg y klub, amely seg ítség re szorul.
Peternek pedig pont erre volt szükség e. Hog y érezze, hog y valamit
képes életben tartani.
Tudja, micsoda csend borul az életre, amikor a hoki azt mondja: itt a
vég e. Milyen hamar hiányolni kezdi az ember a jeg et, az öltözőt, a
srácokat, a buszutakat, a benzinkúti szendvicseket. Emlékszik, hog y
tizenhét éves korában milyennek látta a neg yvenes, eg ykori játékosokat,
akik folyton a jég csarnok közelében lóg tak, és a rég i szép időkről
locsog tak, de eg yre kevesebben voltak rájuk kíváncsiak.
A  sportig azg atói állás lehetőség et adott arra, hog y továbbéljen eg y
csapatban, és felépítsen valami nag yszabású dolg ot, ami túléli őt. De
felelősség is járt vele: Nehéz döntéseket kellett hozni, és eg yütt élni a
fájdalmas következményekkel.
Felveszi a földre esett papírt. Még eg yszer elolvassa. „Aki sokat
kapott, attól sokat várnak.”
 Ma rá kell vennie a férfit, aki felhúzta őt a mélyből, hog y mondjon fel.
Szabad akaratából. A szponzorok és a vezetőség nem akarják elbocsátani
Sunét, és vég kielég ítést sem akarnak fizetni neki. Petertől azt várják,
hog y elintézze: csöndben távozzon, mert a klubnak ez lenne a leg jobb.

Sune korán ébred az apró sorházban. Világ életében eg yedül élt. Ritkán
vannak vendég ei, de ha vannak, mindig meg lepődnek, hog y milyen
takaros az otthona. Nincs telezsúfolva mindenféle kacattal, újság g al,
sörös- és pizzásdobozzal, ahog y az emberek eg y idős férfiról képzelnék,
aki eg ész életét ag g leg ényként töltötte. Csinos, rendezett, tiszta. Még
hokiposzterek és kupák sincsenek. Sune sosem kedvelte a tárg yakat: az
ablakában növények, nyáron pedig játékosok helyett virág okat nevelg et
a keskeny hátsó kertben. Eg yébként meg ott a hoki.
Meg issza az instant kávéját, és rög tön elmossa a csészét. Eg yszer
meg kérdezték tőle, mi a leg fontosabb ha az ember sikeres edző akar
lenni. Azt válaszolta: „Képesnek kell lenni meg inni a leg rosszabb kávét
is.” Az a reng eteg hajnal és éjszaka a jég csarnokokban az ócska
kávéfőzőkkel és automatákkal, a buszutak, az útmenti fog adók, a táborok
és versenyek menzái, ezt ki nem bírja senki, akiknek drág a
eszpresszóg épe van otthon. Hokiedző akarsz lenni? Ne szokj hozzá
ahhoz, ami másoknak meg adatott. Szabadidő, családi élet, jó kávé.
A  hoki csak a leg keményebb embereknek való. Akik bármilyen hideg ,
borzalmas löttyöt meg isznak.
Átsétál a városon. Majdnem minden harmincon felüli férfit üdvözöl,
az évek során valamikor biztos edzette őket. A  tizenévesek más tészta,
közülük eg yre kevesebbet ismer meg . Már nem ug yanazt a nyelvet
beszélik, és ettől olyan elavultnak érzi mag át, mint eg y faxg ép. Nem
érti őket, főleg azt nem, hog y eg yre nag yobb részük dönt úg y
önszántából, hog y nem hokizik. Hog y fordulhat elő az, hog y eg y g yerek
ne akarjon hokizni?
Bekanyarodik az erdei útra. A  tenyésztelephez érve Benjamint
pillantja meg . A  fiú túl későn nyomja el a cig arettáját. Az öreg látta,
még is úg y tesz, mintha nem vette volna észre. Annak idején az ő
csapattársai is cig iztek, még a harmadok között is, volt, aki még sört is
ivott. Változnak az idők, de a hoki még sem változik annyit, mint ahog y
azt bizonyos edzők g ondolják.
Meg áll a kerítésnél, és a játszadozó kutyákat fig yeli. A hosszú hajú fiú
értetlenül bámul rá, de a világ ért sem kérdezné meg , mit keres itt. Sune
meg vereg eti a vállát.
– Fantasztikus meccset játszottatok szombaton, Benjamin.
Fantasztikus meccset!
Benji némán biccent. Sune a kutyák felé bök.
– Tudod, amikor David újonc edző volt, mindig azt mondtam neki,
hog y a kiemelkedő hokijátékosok olyanok, akár a leg jobb vadászkutyák.
Eg oistának születnek, a saját szórakozásukra szeretnek vadászni. Ezért
kell etetni, edzeni és szeretni őket, amíg nem hajlandók a te kedvedért
is vadászni. A csapattársak kedvéért. Csak íg y válhatnak ig azán nag g yá.
Benji félresöpri a haját a szeméből.
– Azon g ondolkodsz, hog y veszel eg yet?
– Már évek óra g ondolkodom rajta. De mindig arra jutok, hog y nincs
időm eg y kölyökre.
Benji zsebre vág ja a kezét, és a havat rug dossa.
– És most?
Sune nevetni kezd.
– Határozottan az a benyomásom, hog y nemsokára kicsit több szabad
időm lesz, mint amihez eddig hozzászoktam.
Benji bólint, és a beszélg etés kezdete óta először néz Sune szemébe.
– Csak mert szeretjük Davidot, még nem jelenti azt, hog y nem
játszottunk érted is.
– Tudom – feleli az öreg ember, és ismét meg vereg eti a fiú vállát.
Sune nem mondja ki, amit g ondol, mert nem biztos benne, hog y
szívesség et tenne vele Benjaminnak. Akármennyit vitázott is David és
Sune, hog y vajon eg y tizenhét éves készen áll-e az A csapatban játszani,
ig azából eg yetértettek. Csak az nem volt mindeg y, hog y melyik
tizenhét évesről van szó. Kevinnek talán meg van a tehetség e, de
Benjaminban meg van minden más. Sunét mindig is a madzag hossza
érdekelte, nem pedig az, hog y mekkora a lufi.
Adri jön ki a házból, összeborzolja öccse haját, és kezet fog Sunéval.
 – Sune – mutatkozik be az öreg .
– Tudom ám! – mosolyog Adri. – No és mi a helyzet a következő
szezonnal? Van esélye a csapatnak feljebb jutni? Elkelne néhány jó
korcsolyázó most már, ug ye? Kirúg ni az ólomlábúakat a második és
harmadik sorból!
Sunének beletelik pár másodpercbe, hog y meg értse, Adri az A
csapatról beszél, nem a juniorokról. Annyira meg szokta már, hog y a
juniorok hozzátartozói csak a juniorcsapatról tudnak beszélni, hog y
eg észen meg lepődik.
– Esély mindig van. De a korong nem csak csúszik… – kezdi Sune.
– De pattog is! – fejezi be Adri vig yorog va.
Sune meg lepett arcát látva Benji szolg álatkészen hozzáteszi:
– Adri játszott. Hedben. Gonosz eg y játékos volt, többször állították ki,
mint eng em.
Sune elismerően felnevet. Adri az állatok felé int.
– Mit tehetek érted?
– Szeretnék venni eg y kutyát – mondja Sune.
Adri kinyújtja a kezét, és meg szorítja a férfi vállát, szig orú arccal, de
mosolyg ó szemmel
– Sajnos nem vehetsz kutyát, Sune. De kaphatsz eg yet. Cserébe azért,
hog y felépítettél eg y klubot, amely meg mentette az öcsém életét.
Benji szívverése felg yorsul, de csak a kutyákat nézi. Sune ajka
meg remeg . Amikor összeszedi mag át, meg kérdezi:
– Akkor hát… melyik kölyköt ajánlanátok eg y öreg , nyug díjas
bácsinak?
– Azt – bök Benji az eg yikre habozás nélkül.
– Miért?
Most a fiú vereg eti meg az öreg ember vállát.
– Mert az a kölyök valódi kihívás.

David eg yedül ül a jég csarnok lelátóján. A változatosság kedvéért most a

tetőt nézi, nem pedig a jeg et.
Mig rénje van; nag yobb nyomás nehezedik rá, mint valaha, idejét se
tudja, mikor aludt vég ig rendesen eg y eg ész éjszakát. A  barátnője már
meg sem próbál beszélg etni vele, úg yis lehetetlen. David fejben is a
jég en tölti az eg ész napot. Ennek ellenére, vag y talán pont ezért,
képtelen levenni a tekintetét a rég i zászlóról, amely fölötte lóg : Kultúra,
értékrend, összetartozás.
Ma interjút fog adni a helyi lapnak. Tiltakozott, de a klubelnök csak
vig yorg ott: „Azt akarod, hog y ne érdeklődjenek ennyire a csapat iránt?
Kérd meg őket, hog y játsszanak rosszabbul!” Előre tudja az összes
kérdést: „Mitől ennyire jó Erdahl?”, David pedig azt fog ja válaszolni,
amit mindig : „Tehetség és edzés. Ezer apró dolog , amit ezerszer
beg yakorolunk.” Bár ez nem is teljesen ig az.
Az ig azság az, hog y eg y edző nem képes felépíteni eg y ilyen játékost.
Mert ami Kevint ennyire kiemeli, az az, hog y mindig és mindenképpen
g yőzni akar. Nem arról van szó, hog y utál veszíteni – eg yszerűen még a
g ondolatát is képtelen elfog adni annak, hog y ne nyerjen. Kíméletlen.
Erre senkit nem lehet meg tanítani.
A sport fantasztikus, de nehéz is. Te jó ég , hány órát szánnak rá a fiúk!
És mennyit áldozott fel David. Jobbára az eg ész életüket, húsz-huszonöt
éves korukig : edzeni, edzeni, edzeni… és mi marad valakinek, akiről
aztán kiderül, hog y még sem annyira jó? Semmi. Se képzés, se védelmi
háló. Eg y olyan jó játékos, mint Kevin, talán eljut a profi szintre. Talán
milliókat keres majd. No és azok a játékosok, akik majdnem ug yanolyan
jók? Ők a g yárba kerülnek, az erdő másik oldalára.
David a zászlót nézi. Amíg a csapata képes g yőzni, van munkája – de
mi lesz, ha veszítenek? Ő milyen közel lehet most a g yárhoz? Mihez ért
a hokin kívül? Semmihez.
Huszonkét éves korában pontosan ug yanezen a g ondolaton rág ódott,
pontosan ug yanezen a helyen. Csakhog y akkor itt ült mellette Sune.
David meg kérdezte tőle, hog y mit jelent számára ez a zászló, és ezt a
választ kapta: „Az összetartozás azt jelenti, hog y közös a célunk, és az
elérése érdekében alávetjük mag unkat a szerepeinknek. Az értékrend
azt, hog y meg bízunk eg ymásban. Hog y szeretjük eg ymást.” David
sokáig hallg atott, de aztán csak meg kérdezte: „És a kultúra?” Sune
komolyan ránézett, és azt válaszolta: „Nem csak az része a kultúrának,
amit bátorítunk, hanem az is, amit hajlandók vag yunk eltűrni.”
 David meg kérdezte, hog y érti ezt. Sune íg y felelt: „A  leg több ember
nemcsak azt teszi, meg , amit kérünk tőle, hanem azt is, amit tudja,
hog y meg úszhat.”
David behunyja a szemét. Krákog . Aztán feláll, és elindul lefele a jég
felé. Nem néz fel többet a plafonra. Ezen a héten a zászlónak semmi
jelentőség e. Csak az eredmény fontos.

Peter elhalad a klubelnök irodája előtt. Óriási a nyüzsg és odabent, bár

még csak délután van. Szponzorok, vezetőség i tag ok, mind lelkesek,
hang osak és nag yszájúak, ilyenné teszi ez a játék az embereket. Eg yikük,
eg y hatvanas férfi, aki építtetési cég ekből szerezte a vag yonát, vadul
mozg atja a csípőjét előre-hátra, hog y szemléltesse, szerinte mit csinált a
Björnstad az ellenféllel az elődöntőben, és azt ordítja:
– Az eg ész harmadik harmad eg yetlen g ig antikus org azmus volt!
Idejöttek, és azt hitték, leg yűrnek minket! Hetekig terpeszben fog nak
járni!
Néhányan nevetnek, néhányan nem. De senki nem szól rá. Elvég re
csak viccel, a vezetőség i tag ok pedig olyanok, mint a csapat, eg ység et
alkotnak.
Peter a délután folyamán elmeg y majd a boltba, amelynek Frakk a
tulajdonosa, beül g yerekkori barátja irodájába, és rég i meccsekről
fog nak anekdotázni. Elismétlik ug yanazokat a vicceket, amelyeket
ötéves koruk óta mindig szoktak. Frakk meg kínálja majd whiskyvel,
Peter nem kér, de mielőtt indulna, meg kérdezi majd:
– Van valami munkád a raktárban?
Frakk habozva vakarg atja majd a borostáját:
– Kinek?
– Robbannak.
– Több százan várják a lehetőség et, melyik Robbanra g ondolsz?
Peter ekkor feláll, és az iroda falán lóg ó rég i képhez lép, melyen eg y
kisvárosi hokicsapat tag jai feszítenek, akik majdnem az ország
leg jobbjai lettek. Peter először mag ára mutat majd. Aztán Frakkra.
Közöttük pedig ott áll Robban Holts.
 – „Gondoskodunk eg ymásról”, nem ezt mondtad, Frakk? „A  medvék
Björnstadból.”
Frakk a fényképre néz, és szég yenkezve lesüti a szemét.
– Majd beszélek a személyzetisekkel.
Két neg yvenes férfi kezet ráz eg y kép előtt. Jóban-rosszban, de ez
még iscsak eg y játék. Csak hát még sem csupán az. Leg alábbis nem
mindig .

Az öltözőt meg töltik a juniorok, de nag y a csend. Némán veszik fel a

védőfelszerelést. Benji el sem jön. Mindenkinek feltűnik, de senki nem
teszi szóvá.
Lyt próbálja meg törni a csendet azzal, hog y elmeséli, hog yan szopta
le eg y lány Kevin bulijában, de amikor nem akarja elmondani, melyik
lány volt az, lelepleződik a hazug ság a. Mindenki tudja, hog y Lyt
képtelen titkot tartani. Úg y tűnik, mesélni szeretne még valamit, de
aztán ijedten pillant Kevinre, és inkább nem szól. A játékosok elindulnak
a jég felé, Lyt a lábszárvédőjét pászkázza, ideg esen tépkedi róla a lelóg ó
darabokat, és a padlóra szórja őket. Bobo meg várja, míg a leg többen
kimennek, csak azután hajol le, szedi össze, és dobja ki az eg észet a
szemetesbe. Sem Amat, sem ő nem tesznek említést a dolog ról.
Kevin az edzés felénél vég re módot talál arra, hog y eg y rövidebb
szünetben odakorcsolyázzon Amathoz, és váltson vele pár szót anélkül,
hog y más is hallaná. Amat az ütőjére támaszkodik, és a korcsolyáját
nézi.
– Amit hiszel, hog y láttál… – kezdi Kevin.
Nem fenyeg ető hang on szól. Nem is szig orúan, most nem utasít.
Jóformán csak suttog ja:
– Tudod, milyenek a csajok.
Amat azt kívánja, bárcsak tudná, mi a helyes válasz. Bárcsak lenne
bátorság a hozzá. De az ajka nem nyílik meg . Kevin hátba vereg eti.
– Átkozottul jó páros leszünk, te és én. Az A csapatban.
Elsuhan a cserepad felé, ahol Beng t fújja a sípját. Amat követi,
továbbra is a korcsolyáját nézi, nem mer a jég re pillantani. Attól tart,
esetleg meg látná benne a tükörképét.
 27

Mirának csak nem múlik el a g yomorg örcse. Hiába g yőzködi mag át,
hog y nincs semmi baj Mayával, csak eg y átlag os tini, akinek vannak
rosszabb korszakai. Nag yon ig yekszik menő anyuka maradni. Elég
vacakul meg y.
Amikor a kollég anője bedübörög az irodájába, azt hadarva, hog y
„seg ítened kell tönkretenni ezt a mocskot!”, szinte hálás.
Meg könnyebbül, noha a saját munkája is annyi, hog y lassan belefullad.
– Azt hittem, ez az üg yfél belement a peren kívüli eg yezség be – jeg yzi
meg Mira, miközben átfutja a dokumentumot, amit kollég anője az
asztalra dobott.
– Épp ez a baj! Azt akarják, hog y meg adjam mag am! Mint valami
g yáva kukac! És tudod, mit mond a Borz?
– „Tedd, amit az üg yfé…” – kezd bele Mira.
– Ig en! Tedd, amit az üg yfél kér! Ezt mondja! Fel tudod fog ni, hog y ez
eg y főnök? Mi van a férfiakkal, más a sűrűség ük, mint a nőknek?
Hog yan lehetség es, hog y mindig fel tudják küzdeni mag ukat a
hierarchia csúcsára?
– Oké… de ha az üg yfeled elfog adta a feltételeket, akkor…
– …akkor is ez a munkám! A  picsába! Nem az a dolg om, hog y a
leg jobbat érjem el az üg yfélnek?
Szinte toporzékol dühében, mag as sarkúja nyomot hag y Mira
irodájának padlóján. Mira a homlokát dörzsölg eti.
– De, hog yne, de talán nem pont akkor, mikor az üg yfél kifejezetten
azt akarja, hog y…
– Az üg yfeleimnek fog almuk sincs róla, mi a jó nekik!
Mira a papírra néz, meg látja rajta a másik üg yvédi iroda nevét.
Elneveti mag át. Kollég anője eg yszer pályázott náluk eg y állásra, de nem
kapta meg .
 – Jó, jó, de annak, hog y mindenképp nyerni akarsz… annak ug ye
semmi köze nincs ahhoz, hog y g yűlölöd ezt az irodát… – kérdezi
kajánul.
Kollég anője meg rag adja a vállát. A tekintete villámokat szór.
– Nem, nem nyerni akarok, Mira. Tönkre akarom tenni őket!
Eg zisztenciális válság ba akarom taszítani őket, azt akarom, hog y amikor
kimennek a tárg yalóteremből, azt fontolg assák, hog y elköltöznek a
teng erpartra, és felújítanak eg y rég i iskolát panziónak, hog y leg yen
miből élniük. Annyira tönkre akarom vág ni őket, hog y elkezdjenek
meditálni. Hog y meg akarják találni önmag ukat! Hog y mire vég zek
velük, veg etáriánusok leg yenek, és zoknit hordjanak szandállal!
Mira sóhajt, aztán nevetni kezd.
– Oké, oké, oké… add ide a többi papírt is, hadd nézzek bele!
– Zoknit szandállal, Mira! Azt akarom, hog y paradicsomot
termesszenek, és feladják az üg yvédi pályafutásukat azért, hog y a
természet közelében éljenek! Rendben?
Mira rábólint. Becsukják az ajtót. Nyerni fog nak, ők mindig nyernek.

Peter becsukja mag a mög ött az ajtót, és leül az íróasztalához.

A  felmondási nyilatkozatot nézi, amelyről már csak Sune aláírása
hiányzik. Ha meg tanult valamit az emberi természetről a hokival töltött
évek során, az az, hog y majd’ minden ember remek csapatjátékosnak
tartja mag át, de ig en kevesen értik, hog y ez mivel is jár tulajdonképpen.
Azt mondják, az emberben él a falkaszellem, s ennek fontosság a olyan
mélyen g yökeredzik bennünk, hog y nem szeretjük beismerni, mennyire
nem meg y nekünk ez a csoportdolog . Hog y nem tudunk
eg yüttműködni másokkal, önzőek vag yunk, vag y ami még rosszabb:
nem kedvelnek minket. Ezért addig -addig ismételg etjük, hog y „jó
csapatjátékos vag yok”, amíg el nem hisszük. De az árát nem vag yunk
hajlandóak meg fizetni.
Peter eg ész életét csapatban töltötte, pontosan tudja, milyen
áldozatokkal jár. „A csapat az eg yén előtt”, jelszó csak eg y közhely azok
számára, akik nem értik a sportot, másnak pedig fájdalmas ig azság .
Mert ebben a szellemben élni valóban fáj. Alávetni mag unkat eg y
szerepnek, amit nem kedvelünk, némán elvég ezni a piszkos munkát,
védőt játszani ahelyett, hog y g ólokat lőne az ember, és elvinné a pálmát.
Erre Sune tanította meg .
Nézi a vonalat, amely Sune aláírására vár, és annyira elmerül saját
g ondolataiban, hog y összerezzen, mikor meg csörren a telefon. Látja,
hog y eg y kanadai szám hívja, és meg könnyebbül, hog y elterelheti kicsit
a fig yelmét. Mosolyog va veszi fel a telefont:
– Hentes Brian? Hog y vag y, vén g azember?
– Pete! – szól bele lelkesen a kag ylóba rég i csapattársa.
Eg yütt játszottak Kanadában Peter sérülése után, mikor az NHL alatti
kateg óriában volt. Brian sosem jutott el az NHL-ig , de jelenleg ő az
eg yik főnöke annak a csapatnak, amely a leg nag yobb tizenéves
tehetség eket kutatja fel a lig ának világ szerte. Minden nyáron, amikor
beadja a javaslatát az NHL Draftnak, akik a profi csapatok játékosait
válog atják, életre szóló álmokat teljesít, vag y épp zúz szét a világ
minden sarkában. Tehát nem csak Peter kedvéért telefonál.
– Hog y van a család?
– Jól, Brian! Hát a tied?
– Á, hag yjuk! Múlt hónapban mondták ki a válást.
– Basszus. Sajnálom.
– Ne sajnáld, Pete. Több idő jut a g olfra!
Peter kissé bánatosan nevet; Kanadában Brian volt a leg jobb barátja.
A  feleség e közel állt Mirához, a g yerekeik eg yütt játszottak. Telefonon
ug yan tartják még a kapcsolatot, de eg yre kevesebbet beszélnek a
mag ánéletükről. Vég ül csak a hoki marad. Peter nyelve heg yén ott a
kérdés, hog y „és jól vag y?”, de már nincs ideje feltenni, mert Brian
folytatja:
– Hog y meg y a srácodnak?
Peter mély leveg őt vesz, és bólint.
– Kevinnek? Csodásan, csodásan, meg nyerték az elődöntőt. Kiválóan
játszott.
– Tehát nem fog om meg bánni, ha azt mondom az embereimnek,
veg yék be a draftba?
Peter szíve meg lódul.
 – Komolyan? Be akarjátok venni?
– Ha becsületszavadat adod, hog y nem követünk el hibát. Bízom
benned, Pete!
– Meg íg érhetem, hog y fantasztikus játékost kapsz – feleli Peter halál
komolyan.
– És… jó fajta fiú?
Peter lelkesen bólint, tudja, hog y érti. Eg y NHL-klubnak ig en nag y
anyag i áldozatot jelent, ha eg y játékost ki kell venni a draftból és
másikat tenni be helyette. Minden nézőpontot számításba vesznek, már
nem elég csupán jó játékosnak lenni, nem lehetnek kellemetlen
meg lepetések a jelöltek mag ánéletében sem. Peter tudja, hog y ez nem
ig azság os, de a mai hokivilág nak ezek a szabályai. Pár évvel ezelőtt eg y
hatalmas tehetség kiesett a válog atásból, mert kiderült, hog y az apja
drog os és bűnöző. Meg ijedtek, nem tudták, hog yan kezeli majd a fiú, ha
eg yik napról a másikra hokimilliomos lesz. Peter tehát ig azat mond, és
tudja, hog y Brian ezeket a szavakat akarta hallani:
– Kevin jó fiú. Éltanuló. A  családja stabil, jó nevelést kapott. Bizton
állíthatom, hog y nincsen semmiféle „off the ice problem”[13].
Brian elég edetten hümmög .
– Nag yszerű. Nag yszerű. És ug yanaz a száma, mint neked volt, ug ye?
Kilences?
– Ig en.
– Azt hittem, azt a mezt kiakasztották a falra.
Peter vig yorog .
– Ki is fog ják. De Kevin neve áll majd rajta.
Brian hang osan nevet. Mielőtt leteszik, meg íg érik eg ymásnak, hog y
nemsokára újra beszélnek, hog y Peter esetleg ellátog at Kanadába
családostul, hog y a g yerekek újra találkozhassanak. Mindketten tudják,
hog y a leveg őbe beszélnek. Már csak a hoki maradt nekik.

Amat edzés vég én összeg yűjti a bójákat és korong okat. Nem kérte rá
senki, csak íg y szokta meg , ráadásul ennek köszönhetően elkerülheti a
többieket. Arra számít, hog y üres lesz az öltöző, de Bobó és Kevin még
ott vannak. Mindketten pászkát szedeg etnek a padlóról.
 Amat meg áll az ajtóban, és csodálkozva nézi, milyen g yorsan változik
a világ . Kevin teljes nyug alommal szólítja meg :
– Lyt kölcsönkérte az apja autóját. Hedbe meg yünk mozizni!
Bobo boldog an vereg eti hátba Amatot.
– Mondtam! Most már eg y vag y közülünk!
Húsz perccel később az autóban ülnek. Amat tudja, hog y Benji helyére
került be, de nem szól semmit. Lyt meg int meg kísérli beadni nekik a
sztorit, hog y leszopták. Kevin meg kéri Bobót, hog y meséljen pár „jó
viccet”, aminek a fiú úg y meg örül, hog y lelkesedésében az orrán jön ki
az üdítő, és ráfolyik az ülésre, amitől Lyt felhúzza mag át. Hang osan
röhög nek. A  döntőről beszélnek, a hosszú buszútról a városba, ahol
lezajlik majd, a csajokról és bulikról, meg hog y milyen lesz, amikor
eg yütt játszanak majd az A csapatban. Amat is bele-belefolyik a
beszélg etésbe, először vonakodva, de aztán elönti az összetartozás
kellemes érzése. Eg yszerűbb íg y.
Még Hedben is vannak, akik meg ismerik őket, beg yűjtik a hátba
vereg etéseket és g ratulációkat. Mozi után, bár Amat azt hiszi,
hazamennek, nem sokkal a Björnstad tábla után Lyt lekanyarodik az
útról. Meg állnak a tónál. Amat nem érti, miért, míg Kevin ki nem nyitja
a csomag tartót. Sörrel, zseblámpákkal, korcsolyákkal és hokiütőkkel van
tele. A sapkáikat ledobva kijelölik a kapu helyét, de ahog y fog y a sör, a
játék helyét inkább a beszélg etés veszi át. Bobo meg köszörüli a torkát, és
felteszi a nag y kérdést:
– Honnan lehet tudni, hol ér vég et a fityma? Szoktam ezen
g ondolkodni… mikor körülmetélik az embert, honnan tudják, hog y hol
kell levág ni? Elég alaposan tanulmányoztam, de nincs semmiféle vonal
rajta!
– Majd juttasd eszembe, hog y többet a kezedbe ne adjam a pászkához
való ollót az öltözőben – mondja Lyt, mire mindannyian akkora
nevetésben törnek ki, hog y a kabátjuk vég ül sörhabtól csillog .
Aznap éjszaka a tavon nég y fiú hokizik, és minden olyan eg yszerűnek
tűnik. Mintha g yerekek lennének. Amat csodálkozik is, hog y milyen
eg yszerű hallg atni bizonyos dolg okról, csak hog y velük lehessen.
Peter a falnak pattintja a g umilabdát. Nem akar a felmondási
nyilatkozatra nézni, nem akar Sunére mint emberre g ondolni, csak mint
edzőre. Tudja, hog y Sune is ezt akarná. A klub érdeke az első.
A  vezetőség és a szponzorok lehetnek seg g fejek, de ők is csak azt
akarják, amit Peter és Sune: sikert a klubnak. A  siker érdekében pedig
túl kell hog y lépjünk saját mag unkon. Hányszor kellett Peternek is
meg adnia mag át. Például amikor a vezetőség mindenáron új
csapattag okat akart toborozni. Aztán újra ki kellett bírnia, hog y
csöndben maradjon, amikor kiderült, hog y neki volt ig aza, és az eg ész
hülye ötlet. Vag y amikor arra utasították, hog y csak hét hónapra kössön
szerződést bizonyos játékosokkal, hog y íg y meg spórolhassák a nyári
bért. Még akkor is, ha íg y a játékosoknak a többi hónapban
munkanélküli seg élyért kellett folyamodniuk az önkormányzathoz.
Szerencsére Frakk néha kiállított nekik eg y-eg y hamis tanúsítványt,
miszerint „g yakornoki helyet” kaptak az élelmiszerüzletben, pedig
közben vég ig a csapattal edzettek, hog y amikor a szezon meg kezdődik,
aláírhassák az újabb hét hónapos szerződést. Néha át kell hág ni az
erkölcsi szabályokat, hog y fennmaradhasson ez a kis klub, ezt Peternek
is el kellett fog adnia. Mira eg yszer azt mondta, hog y a klubnak ig azából
pont olyan elhallg atási kultúrája van, mint a  katonaság nak és a
bűnszervezeteknek. De néha talán erre van szükség . Elhallg atásra a
g yőzelemért.
„Meg oldjuk mag unk között”, ez a jelszó. Mert tudni kell bízni
eg ymásban, a jég en és azon kívül is. Mag as plafon és vastag falak, jóban-
rosszban. Peter a többi sportig azg atónál sokkal több energ iát fordított
arra, hog y visszanyesse a Mag erőfitog tatását a lelátókon, és
hatalmaskodásukat a város fölött, ezért kiutálták a Prémből, de néha
már mag a sem tudja, kik a Björnstad Hockey leg veszélyesebb hulig ánjai:
a tetováltak vag y a nyakkendősök.
Leteszi a g umilabdát. Elővesz eg y tollat a g ondosan elrendezett
dobozkából, amit a fiókban tart, és aláírja a nyilatkozatot a „Klub
képviselője” vonalon. Amikor Sune pontosan mellette aláírja majd, olyan
lesz, mintha ő mondott volna fel. De Peter pontosan tudja, hog y mit
tett. Kirúg ta a bálványát.

Beng t David irodájában áll, tétovázik eg y kicsit, de aztán meg köszörüli

a torkát:
– Hog y akarod meg büntetni Benjit?
David fel sem néz a számítóg épéről.
– Nem fog juk meg büntetni.
Beng t ideg esen kocog tatja az ajtókeretet.
– Nem dug ta ide a képét eg y héttel a döntő előtt. Ezt mástól nem
tűrnéd el.
David olyan hirtelen és eg yenesen néz fel rá, hog y Beng t meg rezzen.
– Meg akarod nyerni a döntőt?
– Persze! – szuszog Beng t.
– Akkor meg felejtsd el! Ug yanis bár nem g arantálom, hog y Benjivel
g yőzünk, azt viszont ig en, hog y nélküle nem fog unk.
Beng t szó nélkül hag yja el az irodát. Amint eg yedül marad, David
kikapcsolja a számítóg épet, nag yot sóhajt, elővesz eg y vastag filcet, és
hoz eg y korong ot. Öt betűt ír rá.
Aztán kimeg y a temetőbe.

Maya az ág yán fekszik félálomban, hol tudatánál van, hol nem, kezdi
úg y érezni, hog y hallucinál. Az éjjel ellopott néhányat az anyja altatói
közül a fürdőszobaszekrényből. Ott állt eg yedül a mosdókag yló előtt,
csinos sorban kirakta mag a elé a tablettákat, és meg próbálta kiszámolni,
hányat kéne bevennie ahhoz, hog y soha többé ne kelljen felébrednie.
Néha még mindig abban reménykedik, hog y álom volt az eg ész, hog y
körülnéz, és rájön, hog y ez itt a valóság : péntek van, és semmi sem
történt. Amikor ráébred az ig azság ra, mintha mindent újra átélne. A fiú
vasmarkának szorítását a torkán, a feneketlen rettenetet, a
meg g yőződést, hog y meg fog ja ölni őt.

Újra. Újra. Újra.

Ana eg yütt vacsorázik az apjával abban a fajta csendben, amelyet már
tizenöt éve g yakorolnak. Az anyja g yűlölte ezt. A  csönd miatt tűnt el.
Ana vele mehetett volna. De hazudott, és azt mondta, nem tudna olyan
helyen élni, ahol nincsenek fák. Ahol az anyja most lakik, ott a fák
csupán díszítőelemek a bevásárlóközpontok előtt. Valójában azért
maradt, mert nem hag yhatta eg yedül az apját, bár azt nem tudná
pontosan meg mondani, melyik szülője kedvéért tette. Sosem beszéltek
róla. Most mondjuk kevesebbet iszik, mint amikor még a feleség e is itt
volt, és Ana a helyzet eredményeképp mindkettőjüket jobban szereti eg y
kicsit.
Felajánlja, hog y kiviszi sétálni a kutyákat. Az apjának ez rög tön
g yanús lesz, ug yanis általában úg y kell könyörög ni neki ezért. De
még sem szól. Ana sem.
A  Domb rég ebbi részén laknak, ezek a házak már azelőtt itt voltak,
hog y elkezdték volna építeni a drág ábbakat. Belekeveredtek Björnstad
előkelő részébe. Ana a hosszabbik utat választja, keresztezi a kivilág ított
erdei utat, amelyről az önkormányzat büszkén állítja: azért építették ki,
hog y a helyi nők biztonság os körülmények között sportolhassanak.
Nyilván puszta véletlen, hog y a lámpákat a Dombra helyezték, nem
pedig a Teknő melletti erdőbe. Ahog y az is, hog y az a két cég nyerte el a
pályázatot, melynek ig azg atói pont a szomszédos villákban laknak.
Ana eleng edi a kutyákat a lámpák alatt, hadd játsszanak. Ez mindig
seg ít. A fák és az állatok sosem okoznak neki csalódást.

Kevin hazameg y, elhalad a konyha és a nappali mellett, ahol a szülei

tartózkodnak, íg y nem kell a szemükbe néznie. Felmeg y a lépcsőn,
mag ára zárja az ajtót, és addig fekvőtámaszozik, míg el nem fog y
minden ereje. Később, amint elnémul a ház, és szülei hálószobájának
ajtaja bezárul, mag ára veszi a meleg ítőjét, és kilopakodik. És addig fut
az erdőben, míg már g ondolkodni sem lesz képes.

Ana a kutyák mög ött sétál. Kevin tizenöt méterrel arrébb fékez le. Ana
meg sem lepődik, azt g ondolja, esetleg a kutyáktól ijedt meg . De aztán
látja, hog y miatta állt meg . Néhány nappal ezelőtt ki se tudta volna
választani eg y osztályképről, még ha eg yedül lett volna rajta, akkor
sem, de most pontosan tudja, hog y ki ő. És se nem büszke, se nem
restelkedik, márpedig ő eddig csak ezt a két arckifejezést látta az
iskolába járó srácoktól, miután lefektettek valakit a hétvég én.

Fél. Még sosem látott senkit ennyire retteg ni.

Maya g itározni próbál, de túlság osan is remeg nek az ujjai. Izzad a

vastag , szürke, kapucnis pulóver alatt, de amikor a szülei rákérdeznek,
azt mondja, csak rázza a hideg a láztól. Szorosabbra húzza a kapucnit a
nyakán, hog y elrejtse az ujjnyomokat. Lehúzza a pulóver ujját a
kézfejére, nehog y valaki meg lássa kékesfekete csuklóját.
Hallja, hog y valaki csöng et. Ahhoz már túl késő van, hog y Leo
valamelyik barátja leg yen. Az anyja ajtót nyit, a hang ja ag g odalmas és
meg könnyebbült eg yszerre, ilyet is csak ő tud. Kopog nak Maya ajtaján,
ő pedig alvást színlel, míg meg nem látja, ki áll az ajtóban.
Ana óvatosan csukja be az ajtót mag a mög ött. Meg várja, míg Mira
lépései elhalnak a konyha irányában. Teljesen kifulladt. Eg ész úton
rohant, hajtotta a páni félelem és a düh. Azonnal meg látja az
ujjnyomokat barátnője torkán és csuklóján, akármennyire ig yekszik is
Maya elrejteni őket. Amikor vég re eg ymás szemébe néznek,
mindkettőjüknek meg erednek a könnyei, el sem akarnak állni. Ana azt
suttog ja.
– Láttam őt. Félt. Az a mocsok félt. Mit tett veled?
Az eg ész teljesen valószínűtlennek tetszik, mielőtt Maya ki nem
mondja a szavakat hang osan. De amint kimondja, újra ott találja mag át a
szobában, a kupák és poszterek között. Zokog va keres eg y blúzg ombot a
kapucnis pulóveren, ami sosem volt ott.
Ana karjába omlik, aki olyan erővel szorítja mag ához, mintha az élete
múlna rajta, és eg ész lényével azt kívánja, bárcsak cserélhetnének.

Soha többé nem lesznek olyan barátaid, mint tizenöt éves korodban.
[13] Jégen kívüli probléma (ami nem köthető a hokihoz).
 28

Mintha teg nap lett volna, hog y Ana és Maya g yerekként New Yorkról
álmodoztak. Hog y majd odaköltöznek, ha g azdag ok és híresek lesznek.
Maya akart g azdag lenni, Ana pedig híres, ami mindenkit meg lepett.
A  lányok közti különbség eg yre érzékelhetőbbé vált: Maya azt mondta,
„kint az erdőben”, Ana pedig hog y „bent az erdőben”, mert előbbinek a
város volt normális, utóbbinak viszont a természet. Álmaik még is
szög es ellentétben álltak mindezzel: Maya eg y csöndes zenestúdióról
álmodozott, Ana pedig zsibong ó embertömeg ekről. Ana azért akart
híres lenni, hog y meg erősítést kapjon, Maya pedig azért választotta a
g azdag ság ot, hog y ne kelljen azzal törődnie, mit várnak tőle mások.
Mindketten bonyolult személyiség ek, ezért értik meg eg ymást olyan jól.
Eg észen kicsi korukban Ana hokijátékos akart lenni. Eg y szezont
vég ig is játszott a hedi lánycsapatban, de túl nyug hatatlan volt ahhoz,
hog y teljesítse az edző kéréseit, és folyton verekedésbe keveredett.
Vég ül az apja meg íg érte neki, hog y meg tanítja lőni, ha nem kell
állandó jelleg g el edzésekre hurcibálnia. Ana látta rajta, hog y szég yelli,
hog y ilyen furcsa lánya van, a lövészet pedig túl jó ajánlat volt ahhoz,
hog y visszautasítsa.
Kicsit idősebb korában sportkommentátor akart lenni a tévében, aztán
felső tag ozatos lett, és rájött, hog y Björnstadban szerethetik ug yan a
lányok a sportot, de nem úg y, ahog y ő teszi. Nem ennyire. Bármikor
kioktathatta volna a fiúkat szabályokról és taktikákról. De mindenki
eg yetértett abban, hog y a tizenéves lányokat inkább a hokijátékosok
érdekeljék, ne pedig a hoki.
Tehát lehajtotta a fejét, és Björnstad valódi nemzeti sportjainak
kezdett hódolni: a szég yennek és a csöndnek. Ez kerg ette őrületbe az
anyját. Ana majdnem vele ment, amikor elköltözött, de aztán
meg g ondolta mag át és maradt. Mayáért, az apjáért, és talán mert
ug yanannyira imádta a fákat, mint amennyire utálta őket néha.
 Azon a nézeten volt, hog y a fák tanítják csöndre Björnstad népét. Ha
az ember vadászik vag y horg ászik, csöndben kell lennie, nehog y
elijessze az állatokat, és ha valakit születésétől fog va erre nevelnek, az
később sem tud kibújni a bőréből. Ana tehát állandóan meg hasonlik
önmag ával: hol teli torokból kiabálna, hol meg se szólalna.

Eg ymás mellett fekszenek Maya ág yában. Ana azt suttog ja:

– El kell mondanod.
– Kinek? – sóhajtja Maya.
– Mindenkinek.
– Miért?
– Mert különben meg teszi még eg yszer. Valaki mással.
Újra és újra ug yanaz a csöndes vita. Ana önmag ával is vitában áll,
mert tudja, hog y szinte lehetetlen ilyet kérni valakitől: hog y pont Maya
érezzen felelősség et mások iránt. Hog y álljon ki, és kiabáljon a világ
leg csöndesebb városában. Ijessze meg az állatokat. Ana a tenyerébe
temeti az arcát, nehog y Maya szülei meg hallják, hog y valaki sír idebent.
– Az én kibaszott hibám, Maya, nem lett volna szabad, hog y
otthag yjalak a buliban. Tudnom kellett volna. Meg kellett volna, hog y
keresselek. Rettenetesen, rettenetesen, rettenetesen g yáva voltam. Az én
hibám, az én hibá…
Maya g yeng éden a kezébe veszi barátnője arcát.
– Nem a te hibád, Ana. Nem a mi hibánk.
– Muszáj elmondanod – zokog ja Ana kétség beesetten, de Maya
határozottan rázza a fejét.
– Tudsz titkot tartani?
Ana bólint, szipákol.
– Esküszöm az életemre.
– Az nem elég . Esküdj a technóra!
Ana elneveti mag át. Nem csoda, hog y ilyen mértéktelenül szereti
Mayát, aki még itt és most is képes meg nevettetni.
– Esküszöm mindenfajta elektronikus zenére. Kivéve a szar
eurotechnóra a kilencvenes évekből.
 Maya mosolyog , letörli barátnője könnyeit, a szemébe néz, és azt
suttog ja:
– Kevin most csak eng em bántott. De ha elmondom, meg eng edem
neki, hog y mindenkit bántson, aki fontos nekem. Azt pedig nem
tudnám elviselni.
Eg ymás kezét szorong atják. Ülnek az ág yban, és az altatókat
számolg atják, vajon mennyi kellene hozzá, hog y kihunyjon az életük.
Gyerekként minden más volt. Mintha csak teg nap lett volna. Mivel
teg nap volt.

Benji már messziről kiszúrja a fekete pöttyöt a sírkövön. Ott lehet már
pár órája, lerázza róla a havat, és elolvassa, mi áll rajta. Eg yetlen szó.
Mikor Kevin, Bobo, Lyt, Benji és a többiek kicsik voltak, David
korong okat osztog atott nekik, amikre ráírta, hog y mire fig yeljenek oda:
„erősebb védelem”, vag y „több korcsolya”, vag y „türelem”. Néha csak
meg akarta nevettetni őket. Képes volt halál komoly fejjel átnyújtani eg y
korong ot a leg ideg esebb játékosnak a buszban, és mikor az remeg ve
lenézett, azt olvasta: „Slicc nyitva. Kilóg a farkad.” A  humorát csak a
játékosai ismerték, íg y kiválasztottnak érezhették mag ukat. A  viccek
nag y hatalommal bírnak. Meg húzhatják a határt a mi és az ők között.
David ezenfelül képes volt arra is, hog y a játékosai azt érezzék, nem csak
a csapatért adna oda mindent, de eg yenként mindeg yikükért is.
Meg hívta vacsorára az eg ész csapatot, bemutatta őket a barátnőjének, de
amikor a klub „apák a fiúk ellen” meccset szervezett a serdülőknek,
eg yedül David nem jelent meg . Inkább elment Kevinért és Benjiért – az
eg yiket a kertből szedte össze, a másikat a temetőből –, és elvitte őket a
tóra játszani.
Meg verekedett értük, ha kellett, akár szó szerint is. Benjinek már
kilenc-tíz éves korában olyan játékstílusa volt, ami kiborította az ellenfél
g yerekek szüleit. Az eg yik ideg enbeli meccsen – a Hed ellen játszottak –
az eg yik kárvallott ellenfél, miután Benji fellökte, azt ordította felé,
hog y most már hívja az apját. Benji eleng edte a füle mellett a
fenyeg etést, de aztán a mérkőzés után valóban feltűnt eg y ideg en
felnőtt az öltöző felé vezető sötét folyosón. Utolérte, a hajánál fog va
felkapta Benjit a földről, nekilökte a falnak, és azt bömbölte: „Na és
most, te mocskos kis cig ányg yerek? Most mutasd meg , milyen kemény
vag y!” Benji sosem félt, de akkor szent meg g yőződése volt, hog y
pillanatokon belül ag yonütik. A  felnőttek pedig csak álltak ott
körülöttük és néztek, anélkül hog y közbeavatkoztak volna. Benji azóta
sem tudja, hog y féltek, vag y eg yszerűen csak úg y g ondolták, hog y
meg érdemli. Csak David öklére emlékszik, amely eg yetlen csapással
földre küldte a férfit.
– Ha még eg yszer meg látok eg y felnőttet a jég csarnokban, aki kezet
emel eg y g yerekre, azt meg ölöm – jelentette ki David a néma nézősereg
előtt.
Aztán Benjihez hajolt, és azt suttog ta a fülébe:
– Tudod, hog y kell meg menteni eg y fuldokló hedit?
Benji a fejét rázta. David vig yorg ott.
– Akkor jó.
Az öltözőben David ráírt eg y szót eg y korong ra, és Benji táskájába
dug ta. „Büszke.” Benji meg őrizte. Aznap este a csapattársak eg ész úton
vicceket meséltek. Eg yre hang osabban és hang osabban nevettek, eg yre
durvultak a tréfák. Benji csak eg yre emlékszik, Beng t viccére:
– Srácok, tudjátok, hog y lehet nég y buzit rávenni, hog y ráüljenek
ug yanarra a székre? Elég meg fordítani!
Mindenki nevetett. Benji még emlékszik, hog y lopva Davidra nézett,
aki szintén kacag ott. Könnyű meg alkotni azt a két csoportot: „mi” és
„ők”. Benji sosem félt attól, hog y meg verik, vag y meg utálják, ha kiderül
róla az ig azság , kiskora óta g yűlölte úg yis minden ellenfélcsapat. Az
eg yetlen, amitől fél, hog y eg y nap majd lesz eg y vicc, amit a
csapattársai nem akarnak elmesélni, míg ő is közöttük ül. Mert ő lesz az
„ők”.
Az apja sírjánál áll, és a korong ot forg atja. David eg yetlen szót írt rá.

„Győzz.”

Benji nem meg y másnap iskolába, de edzésre ig en. Ő izzad a leg jobban.
Mert amikor már semmiről a világ on nem tudja, hog y mit jelent, ez az
eg yetlen dolog , amit nem vehetnek el tőle. Hog y g yőzelemre született.
David kétszer meg vereg eti a sisakját, többet nem érdemes mondani.
Lyt Benji helyén ül az öltözőben, Kevin mellett. Benji eg y szót sem
szól, csak áll Lyt fölött, míg az össze nem szedi a holmiját, és
boldog talanul át nem pakol a szemben lévő padra. Kevinnek pillája se
rezzen, de a szeme mindent elárul. Sosem tudtak hazudni eg ymásnak.
David még sosem látta a két leg jobb játékosát sikeresebben edzeni.

Szombat van. A  juniorok döntőjének napja. Városszerte mindenki zöld

pulóvert húz, és sálat teker a nyakára. A  jég csarnok előtti parkolóban
fellobog ózott busz várakozik, készen arra, hog y elvig ye a csapatot a
fővárosba. Eg y üres helyet is fenntartanak: a kupának lesz, a hazaútra.
Kora reg g el három alsó tag ozatos kislány játszik az utcán a város
közepén. Kerg etőznek, botokkal vívnak, meg dobálják eg ymást a hosszú
tél utolsó hóg olyóival. Maya a hálószobaablakából nézi őket. Néhány
évvel ezelőtt Ana és ő vig yáztak ezekre a kislányokra, Ana néha még ma
is kirohan, hog y vívjon velük eg y hóg olyócsatát, ha már unja Maya
g itárjátékát. Úg y nevetnek odakint, hog y mindnyájan a hóban kötnek ki.
Maya átöleli mag át, erősen. Eg ész éjjel ébren volt, és azt bizonyg atta
mag ának, hog y Anán kívül sosem meséli el senkinek, ami történt. De a
három apró lány a ház előtt meg változtat mindent.
Ana kimerülten alszik, olyan apró és sebezhető a vastag takaró alatt.
Rémség es dolog fog kerekedni ebből. De Maya döntésre jutott: elmondja
az ig azat Kevinről – nem azért, hog y mag át védje, hanem hog y
meg óvjon másokat. És már akkor, aznap reg g el, ahog y az ablakban áll,
tudja, hog y mit tesz majd vele a város.
 29

A  leg veszélyesebb dolog a jég en, ha akkor löknek fel, mikor nem
számítasz rá. Ezért az eg yik leg első dolog , amit a hokival kapcsolatban
meg kell tanulnia az embernek, hog y tartsa fel a fejét. Különben
odavág ják.

Peter telefonja meg állás nélkül cseng eg ész reg g el, szponzorok,
vezetőség i tag ok, a játékosok szülei, mindenki mag án kívül van. Ő is a
juniorok buszával utazik a meccsre pár óra múlva, pedig g yűlöl utazni.
Eg ykor természetes része volt a családi életnek, hog y Peter minden
szezonban az éjszakák eg yharmadát máshol töltötte, és bár szég yellte
volna beismerni, néha nag yon is élvezte a dolg ot. Aztán Isak
meg beteg edett az eg yik ilyen éjszakán, ő pedig azóta g yűlöli a
szállodákat.
Leo addig rág ta a fülét, míg ki nem harcolt mag ának eg y helyet az
eg yik autóban; Peter először tiltakozott, de aztán meg adta mag át, talán
könnyebb is lesz íg y. A  fővárosban alszanak majd, ez pedig hatalmas
kaland eg y tizenkét éves fiúnak. Peter titokban azt kívánja, bárcsak Maya
is velük akarna tartani. A  lánya ajtaja előtt áll, és minden önuralmára
szükség e van, hog y ne kopog jon be.
Eg yszer azt hallotta, hog y úg y lehet a leg jobban felkészülni a szülői
létre, ha az ember néhány kövér, hasisfüg g ő haverjával sátorozik eg y
rockfesztiválon. Folyamatos az alváshiány, az összes ruháján kajafoltok,
amiket a leg ritkább esetben ejtett ő mag a, cseng a füle, és eg y pocsolya
mellett sem lehet elmenni anélkül, hog y az eg yik kuncog ó marha páros
lábbal bele ne ug rana. Ha vécére meg y az ember, valaki mindig áll
odakint, ordítva és az ajtót verve, felkeltik éjszaka, csak mert eszükbe
jutott valami, másnap reg g el pedig arra ébred, hog y valaki lepisilte.
De ha ig az is ez, nem seg ít mindenben. Mert amire nem lehet
felkészülni, az az érzékelés meg változása. Nem csak az érzéseké.
Eg yrészt Peternek fog alma sem volt, hog y ennyi mindent képes érezni,
szinte alig férnek el az érzések a testében. De az érzékei is átalakultak.
Isak születése után a leg apróbb nesz is fülsiketítővé vált, a leg kisebb
félelem is rémületté, minden autó g yorsabban hajtott a meg szokottnál,
ő pedig minden híradó alatt összeomlott. Amikor Isak meg halt, Peter
azt g ondolta, örökre elnémul, és mintha még a leveg ő érintésétől is fájt
volna a bőre. De ma is darabokra tud törni a szíve eg yetlen elég edetlen
pillantástól, különösen, ha az a lányától származik. Gyerekkorában azt
kívánta, bárcsak g yorsabban telne az idő, most meg más vág ya sincs,
csak hog y lassuljon le minden. Álljanak meg az órák, és Maya sose nőjön
fel.
Annyira szereti a lányát, hog y szinte eg yüg yűnek érzi mag át tőle.
Talán az is, hiszen nem tud seg íteni neki a leckében alsó tag ozat óta.
Kicsi korában Maya mindig alvást színlelt az autóban, hog y az apja
ölben vig ye be a házba. Peter panaszkodott, hog y eg yszerre kell
becipelni a lányát, a szatyrokat, és bemanőverezni Leo babakocsiját, de
titokban imádta, ahog y a g yerek szorosan átölelte a nyakát. Innen tudta,
hog y csak tetteti az alvást, hiszen amikor tényleg aludt, olyan volt, mint
eg y zsák liszt. De a kis ravasz leg többször a nyakába fúrta az orrát, és
úg y szorította, mintha attól félne, elveszti. Mikor kinőtt ebből, Peternek
minden nap hiányzott. Mayának eg y évvel ezelőtt kibicsaklott a bokája
eg y osztálykiránduláson, ő pedig bevihette az autóból a házba. Rémes
szülőnek érezte mag át, mikor azon kapta mag át, hog y azt kívánja,
bárcsak g yakrabban menne ki a lánya bokája.
Az ajtóhoz emeli a kezét, de nem kopog . A telefonja eg yre csak cseng .
Olyan szórakozott, hog y a kávéscsészével eg yütt meg y ki az autóhoz.

Mira az élelmiszerboltban cirkál, a listája alapján vásárol, amin pontosan

olyan sorrendben követik eg ymást a tételek, ahog y az áruk követik
eg ymást a folyosókon. Peter listáiban bezzeg semmi log ika, ezért a
bevásárlásai vég eredménye mindig olyan, mintha fel akarna tölteni eg y
óvóhelyet az apokalipszis előtt.
Mindenki köszön neki a boltban, vannak, akik integ etnek, a
személyzet mosolyog , Frakk is kikocog hozzá az irodájából eg y
Björnstad-mezben, hátán a kilences szám és az Erdahl név. Indulóban van
a jég csarnok felé, és be nem áll a szája, Mira türelmesen hallg atja, de fél
szemmel az óráját nézi, haza akar érni, mielőtt Peter és Leo
elindulnának.
Ahog y be akarja tenni a zacskókat az autóba, az eg yiknek kiszakad az
alja. A  parkolóban lévők eg ymással verseng ve próbálnak seg íteni
összeszedni az avokádót, elvég re mind ismerik a férjét, a
sportig azg atót. Valójában persze fog almuk sincs, milyen ember Peter.
„Peter biztos nag yon örül, hog y velük mehet a döntőre!”, mondja
valaki. Mira bólint, bár tudja, hog y a férje utál utazni. Jóformán eg yetlen
éjszakára sem hag yta mag ára Mayát és Leót, mióta Isak vég leg elaludt.
Mira jóval többet utazott a munkájából kifolyólag , voltak olyan
időszakok, hog y mindig ott állt eg y készre pakolt kisbőrönd az
előszobaszekrényben. Peter olykor azzal viccelődött, hog y g yanítja, van
valahol eg y titkos banki trezorja is, benne hajfestékkel, hamis útlevéllel
és eg y pisztollyal. Mira nem mondta meg neki, de ezen meg bántódott.
Tudja, hog y önző dolog , de most azt kívánja, bárcsak Leo otthon
maradna. Mivel Peter most apai minőség ében is tesz valamit, nem
csupán üzleti útra meg y, Mira nem eg yenlíthet ki semmit abból az
időből, amit ő töltött távol a családjától.
Felemel néhány avokádót a földről, és beteszi őket eg y másik
zacskóba. Mikor Isak meg beteg edett, katonás naptárat kellett vezetniük:
orvosi vizsg álatok, műtétek, utazás, várakozás, kezelések, listák.
A  temetés után Peter hosszú időre mag ába zuhant, szinte meg se bírt
mozdulni. Mira továbbra is kijárt Mayával a parkba játszani, takarított,
vacsorát főzött, bevásárolt. Azt olvasta valami könyvben, hog y nag yobb
traumák után, mint mondjuk ha elrabolnak valakit, az összeomlás csak
később jelentkezik, amikor már az eg észnek vég e. Például a mentőben
vag y a rendőrautóban. Több hónappal Isak halála után Mira eg yszer csak
a sarki bolt padlóján találta mag át, mindkét kezében eg y-eg y
avokádóval, és nem bírta abbahag yni a hisztérikus zokog ást. Peter érte
jött és hazavitte. A  következő hetekben olyan volt, mint eg y g ép:
takarított, főzött, ellátta Mayát. Talán íg y élték túl, látja most be Mira,
hog y nem eg yszerre törtek össze.
 A  hazavezető úton mosolyog . Felhang osítja a rárá-listát. Eg y eg ész
hétvég ét tölthet a lányával, micsoda áldás! Olyan hihetetlenül g yorsan
nő. Nem is olyan rég en még apró mazsola volt, plédbe csavarva, és Mira
úg y nézett a kórházi ápolókra, mikor azt mondták neki, hog y itt az idő
hazamenni, mintha azzal álltak volna elő, hog y akkor most kitennék őt
meg a g yereket eg y sörösdobozokból összetákolt minitutajon az Indiai-
óceánra. Most meg ez az apró, nyivákoló kis lény hirtelen ifjú emberré
vált. Saját nézetei lettek, önálló g ondolatai, öltözködési stílusa, és nem
szereti az üdítőt. Milyen g yerek nem szereti az üdítőt? Vag y az
édesség et? Mayát nem lehet cukorral meg vásárolni, és jaj annak a
szülőnek, aki nem tudja meg veszteg etni a g yerekét.
Nem is olyan rég en még csak seg ítség g el tudott böfög ni. Most meg
g itározik. Uramatyám. Lesz olyan, hog y a g yerek iránt érzett szeretete
nem elviselhetetlen?

A  nap felért a fák tetejére; friss a leveg ő, szép nap ez a mai. Eg yetlen
szép nap. Mira kiszáll az autóból, miközben Peter és Leo épp
beszállnának a másikba. Peter meg csókolja, hog y eláll a léleg zete, ő
pedig belecsíp a férjébe, hog y az eg észen zavarba jön. Még mindig a
kezében a kávéscsészéje. Mira a szatyrok után nyúl, a fejét csóválja, és
nyújtja a kezét, hog y elveg ye tőle a csészét, amikor Maya jelenik meg a
lépcső tetején. A  szülők feléje fordulnak, és többé el sem felejtik ezt a
pillanatot. Az utolsó boldog , elég edett pillanatot.

A  tizenöt éves lány behunyja a szemét. Kinyitja a száját. Elmesél

mindent.

Elfog ytak a szavak. Avokádók hevernek a földön a csésze maradványai

között. Az eg yik nag yobb cserépdarabon még látszik az eg ykori minta.
Eg y medve.
 30

A szavak eg ész semmiség ek tudnak lenni. Senki sem akar velük semmi
rosszat, ezt a menteg etőzést g yakran hallani. Mindenki csak a munkáját
vég zi. Különösen a rendőrök mondják g yakran: „Csak a munkámat
vég zem.” Ezért nem kérdezi senki, hog y mit tett a fiú, inkább
félbeszakítják a lányt, és azt kérdezik, ő mit csinált. Előtte vag y mög ötte
ment föl a lépcsőn? Szabad akaratából feküdt az ág yra, vag y
kényszerítették? Kig ombolta a blúzát? Meg csókolta a fiút? Nem? De
visszacsókolta? Ivott? Szívott füvet? Mondta, hog y nem akarja?
Eg yértelműen? Elég hang osan sikított? Elég erősen ellenállt? Miért nem
fotózta le azonnal a kék foltokat? Miért szaladt el a buliról anélkül, hog y
bárkinek is szólt volna?
Nekik össze kell g yűjteniük minden információt, ezt szajkózzák,
amikor ug yanazt a kérdést, bár kissé más formában, de tizedszerre is
felteszik, hog y lássák, vajon ug yanazt a választ kapják-e. Komoly vád ez,
emlékeztetik, mintha a vád lenne a probléma. Meg tudja, hog y mennyi
mindent csinált rosszul: Nem kellett volna eg y hetet várni a
feljelentéssel. Nem kellett volna kidobni a ruhákat, amik rajta voltak.
Nem kellett volna lezuhanyoznia. Nem kellett volna alkoholt innia. Nem
kellett volna kitennie mag át eg y ilyen helyzetnek. Nem kellett volna
felmennie abba a szobába, nem kellett volna azt a bizonyos benyomást
keltenie. Épp csak azt nem mondják, hog y ha ő nem létezne, ez az eg ész
meg sem történt volna.
Tizenöt éves, a másik tizenhét, ő még is „az a fiú” Maya pedig „a fiatal
nő”.

A szavak hatalmasak is lehetnek.

Mira ordít. Telefonál. Veszekedik. Meg kérik, hog y csillapodjon.

Mindenki csak a munkáját vég zi. Peter a lánya kezén nyug tatja a kezét a
hedi rendőrség kihallg atószobájának kis asztala mellett, és nem tudja,
vajon utálja-e Maya azért, mert nem ordít. Mert nincs jog i képzettség e,
és nem is tudja, mibe kössön bele. Mert nem akar ag yonverni senkit.
Mert tehetetlen. Mikor elveszi a kezét, mindketten úg y érzik,
meg fag ynak.

Maya látja az őrjöng ő dühöt az eg yik szülője szemében, és a vég telen

üresség et a másikéban. Anyjával meg y a kórházba. Apja a másik irányba
indul, Björnstad felé.
Lesz olyan is, hog y meg kérdik Mayától, ig azán tisztában van-e azzal,
milyen következményei lesznek annak, hog y elment a rendőrség re
elmondani az ig azat. Bólintani fog . Néha azt g ondolja majd, ő volt az
eg yetlen, aki valóban tisztában volt ezzel. Sokkal később, tíz év múlva
úg y látja majd, hog y a leg nag yobb probléma az volt, hog y nem kapott
akkora sokkot, mint a felnőttek. Akik mind sokkal naivabbak voltak nála.
Elvég re ő tizenöt éves volt, internethasználó, tudta, hog y a világ rémes
hely, ha lánynak születik az ember. A  szülei el sem tudták képzelni,
hog y ilyesmi meg történhet – Maya csak arra nem számított, hog y pont
vele fog meg történni.
„Micsoda felfog hatatlan dolog ”, g ondolja majd akkor, tíz év múlva.
Aztán a leg különösebb dolg ok jutnak eszébe. Mint például, hog y az
eg yik rendőrre kicsit túl nag y volt a jeg yg yűrűje, folyton lecsúszott az
ujjáról, és koppant az asztalon. És hog y sosem nézett a szemébe, inkább
a homlokára vag y az állára.
Arra is emlékszik majd, hog y ahog y ott ült, eg y fizikaóra jutott
eszébe, amelynek témája a folyadékok voltak és a hőmérsékletcsökkenés.
A víz kitág ul, amikor meg fag y, ezt például nem árt tudni, ha az ember
Björnstadban épít házat. Nyáron befolyik az eső a kövek repedéseibe, a
mínuszok érkeztével pedig a víz jég g é fag y, a kövek pedig
tönkremennek. Ilyen érzés volt neki eg y halott báty kishúg aként
felnőni. A  g yerekkora eg yetlen hosszú, kétség beesett próbálkozás volt,
hog y ne leg yen folyékony, nehog y meg találja a szülei lelkének
repedéseit.
 Amikor valaki az elmúlás lég körében nő fel, tudja, hog y bár
mindenkinek kicsit mást jelent a halál, de eg y szülőnek a csend a
leg rosszabb. A konyhában, az előszobában, a telefonban, a hátsó ülésen,
péntek este, hétfő reg g el, párnahuzatokba és g yűrött lepedőkbe
bug yolálva, a játékdoboz mélyén, a padláson, a mosog ató melletti kis
sámlin. A g yerekek mindenütt csendet hag ynak mag uk mög ött.
Maya tisztában van vele, hog y ez a fajta csend olyan, mint a víz. Ha túl
sokáig eng edjük folydog álni, meg találja a repedéseket, meg fag y, és
felrobbantja a szívünket. Már ott, a hedi rendőrség en tudta, hog y ő túl
fog ja élni. És azt is, hog y a szülei nem. A szülők nem g yóg yulnak.
Micsoda hallatlan szég yene a világ nak, hog y az áldozat az, aki a
leg nag yobb empátiával viseltetik a többiek iránt. És amikor Mayától azt
kérdezik majd, tényleg meg értette-e a következményeket, ő bólint, és a
benne dúló összes érzelem közül a bűntudat lesz a leg erősebb. Hog y
ilyen kíméletlennek kellett lennie azokkal, akik a leg jobban szeretik őt.
A rendőrség en ültek. Mindenről beszámolt. És látta a szülei szemében,
hog y a történet újra és újra visszhang ozni kezd bennük. Minden anya és
apa leg nag yobb félelme, hog y nem tudja meg védeni a g yerekeit.

Eg y zöldre festett busz áll a jég csarnok előtt. Máris sűrű tömeg veszi
körül, mindenütt szülők, játékosok, szponzorok és vezetőség i tag ok.
Mindenki ölelkezik és integ et.
Kevin apja eg ész a buszig kíséri a fiát. Kezet fog az emberekkel,
beszélg et. Kevin anyja tétovázik, mielőtt a fia vállára tenné a kezét.
Kevin eng edi. Az anyja nem mondja, hog y büszke rá, Kevin pedig nem
mondja, hog y tudja.

Fatima szomorúan áll az előszobában, többször is meg kérdi Amattól, mi

a baj. Amat biztosítja, hog y semmi. Eg yedül meg y el otthonról, kezében
a korcsolyájával. Lifa a kapu előtt áll, mintha rég óta várna rá. Amat
halványan elmosolyodik.
– Na, mi van, pénz kéne?
Lifa felnevet, és előrenyújtja az öklét. Amat is a sajátját.
– Nyírd ki őket!
 Amat bólint. Habozik, talán valami mást is akar mondani, de inkább
hag yja. Helyette meg kérdezi:
– Hol van Zach?
Lifa meg lepetten néz rá.
– Hát edzésen.
Amat arca láng ba borul. Most, hog y a juniorok között játszik, máris
elfelejtette, hog y a serdülőknek ilyenkor van edzésük. Lifa meg int az
öklét nyújtja, de aztán meg g ondolja mag át, és inkább szorosan átöleli
barátját.
– Te vag y az első a Teknőből, aki a juniorokkal játszhat.
– Benji is nag yjából a Teknőből jön… – próbálkozik Amat, de Lifa csak
összeborzolja a haját.
– Benji eg y sorházban lakik. Nem közénk tartozik.
Amat arra g ondol, hog y az erkélyről látja Benjiék házát. Lifa Amat
után pár évvel érkezett Björnstadba, a családja előtte Hedben élt, az
itteni lakások azonban olcsóbbak voltak. Pár évig eg yütt hokizott
Amattal és Zachariassal, de a bátyja rábeszélte, hog y hag yja abba. Sznob
sport, csak a g azdag kölykök hokiznak, ez volt az indok. „Utálni fog nak
tég ed, Lifa, utálnak minket, nem akarják, hog y valaki innen bármiben is
jobb leg yen náluk.” Tulajdonképpen ig aza volt, Björnstadban mindig
emlékeztetnek rá, hog y honnan jöttél. Amat és Zacharias kibírták, Lifa
nem. Valamikor öt-hatodikos korukban néhány idősebb játékos beosont
az öltözőbe, alkoholos filccel kihúzták a Björnstad Hockey feliratot a
meleg ítőjükön, és átírták Getto Hockey-ra.
Mindenki tudta, kik csinálták, de senki sem szólt eg y szót sem. De Lifa
nem játszott többé. Most a Teknő eg yik bérháza előtt öleli Amatot
könnyes szemmel, és azt suttog ja.
– Teg nap láttam néhány kissrácot, hat-hét év körüliek voltak, hokisat
játszottak a kapunk előtt. Azt játszották, hog y ők a bálványaik. Az eg yik
Pavel Datsyuk volt, a másik Sidney Crosby, a harmadik Patrick Kane… és
tudod, mit visított a neg yedik? „Amat vag yok!”
– Hülyeség eket beszélsz… – mosolyog Amat, de Lifa a fejét csóválja, és
még szorosabban öleli a barátját.
 – Nyírd ki őket, haver! Nyerd meg a döntőt, leg yél profi játékos,
g ázolj át mindenkin! Mutasd meg nekik, milyen fából farag tak minket!

– Szólj a fiúknak, hog y eg y meg lepetés várja őket az öltözőben – súg ja

Kevin apja titokzatosan a fia fülébe.
– Köszönöm – feleli a fia.
Kezet ráznak, de közben az apa a fiú vállára teszi a kezét. Majdnem
meg öleli.
Az öltözőben mámorosan repkednek a csúnya szavak, és mire Kevin
odaér, a csapattársai már vidám tűzijáték módjára pattog nak körbe.
Bobo eg yik kezével hátba vereg eti Kevint, a másikban az új ütőjét
leng eti, és azt ordítja:
– Felfog od, mibe kerülhetett ez? Király az apád!
Kevin pontosan tudja, mennyibe kerültek az ütők. Minden játékos
számára van eg y a földön levő dobozban.

Zacharias meg y le utolsónak a jég ről a serdülők edzése után. Eg yedül

szedte össze a bójákat és korong okat. Az utolsó pillanatban hajol el, a
feje fölött becsapódó a korong meg reng eti a plexit. Vadul körülnéz, a
korong a folyosó felől érkezett, nem pedig a jég ről.
– Vig yázz, dag adék! – kacag Lyt g únyosan, kezében az eg yik új ütővel.
Zacharias pontosan tudja, mibe kerül eg y ilyen. Ha a tinédzserek
tudnak valamit, az az, hog y mennyibe kerülnek azok a dolg ok,
amelyeket nem eng edhetnek meg mag uknak.
– Szopjál faszt – morog ja.
– Mit mondtál? – sziszeg i Lyt, és elsötétül az arca.
– Mondom: Szopjál. Faszt.
Bobo jelenik meg Lyt mög ött a folyosón, valami olyasmit motyog ,
hog y „ne má, csak viccel”, és próbálja visszatartani csapattársát.
Hozzáteszi még , hog y: „Gondolj a döntőre!” Lyt látványosan próbál
uralkodni mag án, aztán nag yképűen odaveti Zachariasnak.
– Csinos ütő! A seg élyből vette az anyád?
Zacharias nem lehajtja a fejét, hanem meg emeli.
 – A  te anyád meg bent volt az öltözőben, és rád adta a szuszpenzort,
mint mindig , ug ye, kicsi Wille? Óvatosan teszi bele a g olyóidat, ahog y
szereted? Még mindig túl nag yot vesz ne…
De Lyt már rohan is feléje, az ütője arcmag asság ban, és ha Bobo nem
áll közéjük, biztos, hog y kórházba juttatja a nála két évvel fiatalabb
g yereket. Amat érkezik liheg ve, teljes pánikban, ő is közéjük áll.
– De a kurva éle… ÁLLJ! Kérlek, fejezzétek be!
Lyt lerázza mag áról Bobo karját, aztán alaposan vég ig méri Amatot,
majd Zachariashoz lép, kitépi az ütőt a kezéből, és teljes erejéből a falhoz
vág ja, hog y az kettétörik. A maradványait Zacharias elé dobja:
– Majd szólj, hog y kicsit több seg ély kéne, jobb minőség ű ütőre. Még a
vég én valaki meg sérül.
Lyt meg fordul, visszamasírozik az öltözőbe, ahol ujjong va fog adják a
csapattársai, az indulót skandálják, és eg ymás nevét.
Amat összeszedi az ütő darabjait. Zacharias nem seg ít.
– Annak már mindeg y, te idióta…
Amat itt veszti el a fejét, felpattan és ordítani kezd:
– MI A  FRANC BAJOD VAN, ZACH? Mi? Mi történt veled? Miért kell
folyton provokálni?
Zacharias csak bámul. Szeme előtt hullik darabokra a barátság uk.
– Sok szerencsét mára, szupersztár.
Elmeg y. Amat marad. Amikor bemeg y az öltözőbe, kidobja a rég i ütő
maradványait a szemetesbe, és kezébe veszi az új ütőt. Életében először
van olyan ütője, amit még senki sem használt.

Bobo két sorral Lyt elé huppan le a buszon. Vég ig hallg atja, ahog y Lyt
elmeséli valakinek Zacharias esetét a hokiütővel, meg spékelve némi
röhög éssel a „seg ély” résznél. Zacharias anyja beteg szabadság on van.
Mielőtt meg beteg edett, ug yanazon a kórházi osztályon dolg ozott, mint
Bobo anyja. Mikor Amat felszáll a buszra, Bobo helyet csinál neki mag a
mellett.
– Próbáltam meg állítani… – motyog ja Bobo.
– Tudom – bólint Amat összetörten.
 Mindketten emlékeznek még a Getto Hockey feliratú meleg ítőkre. Lyt
ötlete volt. Bobo valósította meg . Lyt a Dombon lakik, Bobo eg y percre a
Teknőtől. Bobo mondani akar még valamit Amatnak, de nem tud, mert
valaki felordít: „Mit keresnek itt a zsaruk?”, eg y rendőrautó g urul be a
parkolóba, és meg áll keresztben a busz előtt.

David késésben van. Életében először. Teg nap háromszor hányt, és vég ül
meg kérte a barátnőjét, hog y ig yon meg vele eg y pohár bort, hátha attól
meg nyug szik. Ő, aki sosem iszik. Ő, aki mindig kívülállónak érezte
mag át minden csapatban, mert mindenütt rég i jó szokás volt évente
leg alább párszor leinni mag ukat a sárg a földig . Úg y érezte,
meg bízhatatlannak tartják, mert nem tudja velük eg yütt telehányni
valamely szálloda bárjának parkettáját.
A barátnője döbbenten néz rá. David a vállát vonog atja.
– Azt hallottam, ideg nyug tató hatása van.
A  lány felnevet. Aztán elsírja mag át. Aztán David homlokának
támasztja a homlokát.
– Te bolond. Nem akartam még szólni. De nem ihatok bort.
– Mi?
– Nem akartam szólni a döntő előtt. Nem akartam… elvonni a
fig yelmed. De én… én nem ihatok.
– Miről beszélsz?
A lány szája ott van közvetlenül az övé előtt. Mosolyra húzódik.
– Lassú a felfog ásod, mint a csig a, drág ám: g yereket várok!
Tehát David ma késésben van, zavarodott és boldog . Eg yenesen
belesétál a hatalmas parkolói káoszba, majdnem elüti a rendőrautó. Ez a
leg boldog abb, leg boldog talanabb és leg furcsább nap, amelyet valaha is
átélt.

Ha hazai pályán lenne a meccs, talán eng edték volna játszani Kevint. De
a döntő többórányi autóútra van, eg y másik városban. Olyan szavak
repkednek, mint „biztonság ” és „a szökés kockázata”. Mindenki csak a
munkáját vég zi. A  rendőrök utat törnek mag uknak a döbbent szülők
között, és felszállnak a buszra. Mindenki hang os tiltakozásba kezd,
amikor meg kérik Kevint, hog y szálljon le, eg y nag ydarab eg yenruhás
férfi meg fog ja a karját, és felhúzza az ülésről. Az eg ész busz őrjöng .
Bobo és Lyt meg próbálják útját állni a rendőrnek, és elég nag yok is
hozzá. Vég ül csak nég y másik rendőr seg ítség ével tudják Kevint
leszállítani. A  fiú összezsug orodik az embertömeg ben, védtelen. Talán
ezért reag álnak a körülöttük álló felnőttek úg y, ahog y – talán ezernyi
más okból.

Kevin apja meg rag adja a rendőrt, aki a fiát vezeti, és üvöltözni kezd
vele. Eg y másik rendőr arrébb vonszolja, mire Frakk ug rik elő, és
fojtog atni kezdi az illetőt. Az eg yik vezetőség i tag ököllel veri a
rendőrautó motorházának tetejét. Mag g an Lyt kevesebb mint fél
méterről fényképezi a rendőröket, és mindnek meg íg éri, hog y el fog ják
veszteni az állásukat.

Csak Amat és Benji ülnek némán a helyükön. A  szavak bonyolultak

tudnak lenni.
Peter a parkoló leg távolabbi sarkában áll, ahol vég et ér az aszfalt, és
elkezdődik az erdő. Utálja mag át, amiért idejött. Mit akar? Az erőszak
olyan, mint a whisky, a g yerekek, akiknek az otthonában túl sok fordult
elő belőle, vag y mag ukba szívják, vag y kivetik mag ukból. Peter apja
képes lett volna g yilkolni, a fia még csak meg se vert soha senkit. Még a
jég en se. Még most se. Még Kevint se. Peter senkinek sem tud ártani,
még is itt áll, mert nag yon is vég ig nézné, ahog y valaki más meg teszi
helyette.

David az eg yetlen, aki észreveszi. Találkozik a tekintetük. Peter állja a

pillantását.
 31

A  sport és a tudomány nem mindig férnek össze. A  sport persze

előszeretettel fog ad olyasfajta tudományos eredményeket, amelyek
például porcokról vag y ínszalag okról szólnak, viszont fenntartásokkal
kezeli a mag atartásformákkal és erőszakos csoportstruktúrákkal
kapcsolatos kutatásokat. Márpedig az eg yetemeken főképp a sport
neg atív oldala érdekli a kutatókat. A sport úg y véli, a tudomány keresi a
problémákat, a tudomány szerint a sport szemellenzős.
Van viszont eg y kérdés, amely évszázadok óta fog lalkoztatja
mindkettőt: Mi tesz valakit vezetővé?

Maya átesik minden kötelező vizsg álaton a kórházban. Válaszol minden

kérdésre. Nem sír, nem nyavalyog , nem veszekszik, készség es és
seg ítőkész. Mira ellenben annyira mag ánkívül van, hog y csak nag y
nehézség ek árán tud benn maradni a különböző vizsg álókban.
A  telefonja meg állás nélkül cseng . Az eg ész üg yvédi irodát
mozg ósította, a lánya pedig eg y hideg ág yon fekszik eg y rideg
szobában, és tudja, hog y háborút indított. Az anyja átveszi a
parancsnokság ot, meg indul az ellenség ellen, cselekszik, különben nem
bírja ki. Maya előszedi a telefonját, és SMS-t ír Anának: „Kitört a
háború.” Pár másodperc múlva érkezik a válasz: „Te és én a világ ellen!”

David több száz vezetőt látott már karrierje során. Olyanokat, akiket csak
kineveztek, és olyanokat, akik erre születtek. Kiabálósakat és
csöndeseket. Nem tudta, hog y belőle is lehet vezető, míg Sune ki nem
küldte a jég re eg y síppal és eg y csapat hétévessel. „Nem vag yok jó
edző”, mondta David, Sune pedig összeborzolta a haját, és azt válaszolta:
„Akik azt g ondolják, hog y jó edzők, sosem válnak azzá.” A vén szivarnak
ig aza is volt, meg tévedett is.
 Miután a rendőrautó elhajtott Kevinnel, Davidnak eg y órájába került
minden játékost visszaparancsolni a buszba, és meg értetni a szülőkkel,
hog y semmi sem lesz jobb attól, ha ott ácsorog nak, és ordibálnak.
Mostanra már három órája úton vannak, de a busz azóta is szinte rezeg a
beérkező reng eteg üzenettől, és hintázik, ahog y a fiúk fel-alá
rohang álnak rajta, hog y elolvassák, mi áll a másik kijelzőjén. Eddig még
senki sem tudta meg , miért szállították le Kevint, a rendőrség nem ad ki
információt, eg yre vadabb pletykák terjednek az üléssorok között.
A felnőttek is nyakig benne vannak, Beng t olyan ideg es, hog y alig g yőzi
nyelni a nyálát.
David eg yedül, némán ül a busz elejében, és az SMS-t nézi, ami a
telefonjára érkezett. Kevin apja küldte. Most tudta meg , hog y mivel
vádolják Kevint. Az első dolg ok eg yike, amit az ember vezetőként
meg tanul, akár ő mag a választja a pozíciót, akár mások erőszakolják rá,
hog y nem csak azt kell tudni, mit mondjunk, de leg alább annyira fontos
az is, hog y tudjuk, mit hallg assunk el.

Az anya a lány ág ya mellett ül, fog ja mindkét kezét. Eg yütt remeg a

nég y kéz. A lány az anyja homlokához támasztja a homlokát.
– Túléljük, anya.
– Drág ám, nem neked kell vig asztalnod eng em, nekem kell
vig asztalnom tég ed…
– Vig asztalsz is, anya. Tényleg .
Mira telefonja újból meg csörren. Maya tudja, hog y az üg yvédi iroda
az. Meg ciróg atja anyja arcát, aki ad neki eg y puszit, és azt suttog ja:
– Itt leszek a folyosón. Nem hag ylak el.
Továbbra is remeg mind a nég y kéz.

David tíz éve ig yekszik felkészíteni a játékosait erre a pillanatra.

Feláldoztak mindent, jóformán kiég tek, de meg tanította őket rá, hog y
olyan nyomás alatt is állva maradjanak, amely alatt recseg nek a vállak,
és sikít a nyak. De mit ér az eg ész, ha nem nyerik meg a döntőt? Mit
számít eg y játék, ha az ember nem a leg jobb benne?
 Davidnak meg g yőződése, hog y a jég csarnokon kívüli világ sosem
furakodhat be a pályára. Külön univerzumban kell hog y létezzenek.
Odakint a valóság ban az élet bonyolult, ijesztő és nehéz, de a
jég csarnokban eg yszerű és érthető. Ha David nem határolta volna el
ennyire a világ okat eg ymástól, ezeket a srácokat már kiskorukban
meg törte volna a valóság tól kapott sok csapás. De a jég en szabadok.
Boldog ok. Senki sem veheti el tőlük, hog y ott g yőztesek.
Nem csak a fiúkra érvényes ez, David is mindig partravetettnek érezte
mag át az aszfalton. Vajon milyen messzire lehet elmenni, hog y
meg védje az univerzumát? Milyen mértékben füg g az, hog y valaki jó
vezető-e attól, hog y mit mond el? És milyen mértékben attól, hog y
miről hallg at?

Az ápolónő pontosan tudja, kicsoda Maya. A  férje, Vadkan, Peter eg yik

leg jobb barátja, fél életükben eg yütt hokiztak. De most, amikor
szembetalálkozott Peterrel és Mirával a folyosón, azok mintha nem
ismerték volna meg őt. Mintha üveg falon keresztül beszéltek volna
hozzá. De nem bántódott meg . Találkozott már ilyesmivel, a trauma
tehet róla, csak az eg yenruháját látták, és nem az arcát. Voltaképpen
már meg szokta, hog y a munkakörével azonosítják, a páciensek és a
hozzátartozók el szokták felejteni, hog y ő ug yanakkor ember is. De nem
zavarja. Épp ellenkezőleg , ettől csak még büszkébb lesz a munkájára.
Amikor eg yedül marad Mayával, odahajol hozzá:
– Tudom, hog y rém kellemetlen az eg ész. Ig yekszünk a lehető
leg g yorsabban vég ezni.
A lány a szemébe néz, és ajkát beharapva bólint. Az ápolónő általában
nag yon odafig yel rá, hog y meg tartsa a beteg től a meg felelő távolság ot,
és ezt tanítja a fiatalabb kollég áknak is. „Jönnek majd emberek, akiket
ismertek, de itt páciensként kell kezelni őket.” Most viszont torkán
akadtak a szavak.
– Ann-Katrin a nevem, a férjem apukád rég i barátja.
– Maya – suttog ja Maya.
Ann-Katrin g yeng éden a g yerek arcára teszi a kezét.
– Nag yon bátor vag y, Maya.
Peter Björnstadból Hedbe tart. Belép a kórházba, készen arra, hog y
diadalmasan elújság olja Mayának, hog y Kevint elvitte a rendőrség .
Hog y ig azság ot szolg áltatnak neki. Aztán belép a szobába, és ránéz a
lányára. Nincs a világ on semmi, ami olyan aprócska, mint a saját
g yereked eg y kórházi ág yon. Itt nem lehet ig azság ot szolg áltatni. Leül
mellé, és elsírja mag át, mert ő nem az a fajta ember, aki képes meg ölni
valakit. Vég ül meg kérdezi:
– Mit tehetek, Maya? Mondd, mit tehetek…
A lány meg ciróg atja apja borostáját.
– Szeress!
– Mindig szeretlek.
– Úg y szeretsz, mint a hokit és David Bowie-t?
– Sokkal, sokkal, sokkal jobban, Csutka, sokkal jobban.
Maya elneveti mag át. Mennyire furcsa, hog y rég i beceneve, a Csutka
nevetteti meg . Onnan kapta, hog y ötéves korában mindig meg ette az
eg ész almát, csutkástól-mindenestül. Kilencévesen kikövetelte az
apjától, hog y felejtse el ezt a becenevet, de titkon azóta is hiányolja.
– Két dolog ra lenne szükség em – suttog ja.
– Hadd találjam ki: Anára és a g itárra?
Maya bólint. Mira visszajön a szobába. A  szülők keze futólag összeér.
Mikor Peter már az ajtóban áll, Maya utánakiált.
– És beszélj Leóval, apa! Biztos halálra rémült.
A  két felnőtt eg ymásra néz. Hány évig éreznek majd szorítást a
mellkasukban, ha visszag ondolnak erre a pillanatra? Az eg yetlen, aki
ezen a napon nem feledkezett meg Leóról, az a nővére.

Ann-Katrin a nővérszobában ül, és a falat bámulja. Ahog y mindenki más,

ő is hallotta, hog y Kevint elvitte a rendőrség , de ő eg yike azon
keveseknek, akik tudják, miért. Meg értette az összefüg g ést. Maya nem
ismerte meg Ann-Katrint, Kevin sem ismerné meg , bár ott ül a lelátón
minden meccsükön, mini koruk óta. Más szülei néha
meg jeg yezhetetlenek a g yerekek számára.
 SMS-t küld a fiának: „Hajrá!” Bobo azonnal válaszol: „Kev?? Hallottál
vmit??” Az anyja hazudik: „Nem. Semmit. Próbálj a hokira koncentrálni,
kicsim!” Néhány perc múlva érkezik a válasz: „Győzni fog unk Kevért!!”
Az anyja nag yot nyel, úg y válaszol: „Szeretlek.” Bobo tinédzsermódra
válaszol: „Ok.”
Ann-Katrin hátradől a kemény széken, a plafont nézi, és a g yerekekre
g ondol, akiknek valami fájdalmuk van. Annyi mindent látni a
kórházban. Ezért van annyi kollég ája beteg szabadság on. Az ápolóknak és
az orvosoknak nincs nyári szárazedzés, mint a jég korong ozóknak, nincs
finálé, nincs szünet. Nonstop szezon az övék, ebbe még a
leg keményebbek is beletörnek. Még a björnstadiak is.

És ha még a leg keményebb se bírja, akkor ki vezessen kit?

David feltérdel az ülésre, meg köszörüli a torkát, hog y mag ára vonja a
fiúk fig yelmét, de látja, hog y már amúg y is mindenki visszaült a
helyére. Nem David, hanem Benji miatt. A fiú a busz közepén áll, rendre
mindeg yikük szemébe néz, és vég ül Filip előtt áll meg . Csendes fiú, eg y
évvel fiatalabb, mint a többiek; három háznyira lakik Kevintől a
Dombon.
– Mikor kicsik voltunk, Filip, és te szomorkodtál, amiért te vag y a
leg apróbb és a leg g yeng ébb, aki még a palánk fölött sem tudja átlőni a
korong ot, mit mondott neked David?
Filip zavarában a térdét nézi, de Benji meg fog ja az állát, úg yhog y
feltekint. Filip nemcsak hog y eg y évvel fiatalabb náluk, de fizikailag is
hátrányban van az olyan játékosokkal szemben, mint mondjuk Bobo,
ezért fel se tűnik senkinek, hog y milyen jó minden másban. Az a fajta,
aki beolvad a tömeg be az öltözőben, nem szól, nem zavar senkit, csak
követi a többieket. Az elmúlt három évben, a mag a félénk módján
mag asan a csapat leg jobb védőjévé vált, anélkül hog y erre bárki is
felfig yelt volna.
– Szarjál a többiekre, és koncentrálj arra, amin tudsz változtatni –
feleli Filip halkan.
 Benji bólint, és meg paskolja csapattársa fejét. Aztán William Lythöz
fordul.
– És neked, Lyt, mit mondott David, amikor mindenki hamarabb
tanult meg nálad hátrafelé korcsolyázni, és azt hitted, hog y nem
folytathatod a hokit?
Lyt nag yokat pislog , és dühösen meg törli az arcát.
– Koncentrálj arra, amin tudsz változtatni.
Benji Lyt vállára teszi a kezét, mélyen a szemébe néz, úg y idézi az
edzőt.
– Eg y csapat vag yunk. Erőt adunk eg ymásnak. Ha valaki elbukik,
előlép eg y másik.
Lyt a pulóvere ujjával törölg eti a szemét, és közbeszúrja:
– A csapat az eg yén előtt. A klub az ember előtt.
Mikor senki más nem hallja, Benji odasúg ja neki:
– Bízunk benned, Lyt, te vag y ma a szupersztár. Vezess bennünket!
Ha Benji arra kérte volna, öljön meg valakit, Lyt habozás nélkül
meg tette volna azt is. Se a tudósok, se a sportolók nem tudják pontosan
meg mondani, mitől lesz valaki olyan vezető, akit szívesen követnek.
Csak az a biztos, hog y amikor meg látjuk őket, eg y pillanatig sem
habozunk.
Benji most Bobo, a csapat óriása, az eg ykori leg jobb védő elé áll, akit
azóta mindenki lekörözött korcsolyázásban.
– Mi a második leg jobb dolog a világ on, Bobo?
Beletelik ug yan pár másodpercbe, de Bobo tétovázva válaszol:
– Dug ni, ug ye?
Néhány junior kuncog . Benji Bobo hatalmas arcába néz.
– De először is menjünk, és csináljuk a világ leg jobb dolg át. És tudod-
e, hány dolg ot várok ma tőled?
Bobo feláll.
– Csak eg yet, ug ye?
– Győzz! – mondja Benji.
– Győzünk! – kiáltja Bobo.
– GYŐZÜNK! – ordítja az eg ész busz teli torokból.
David visszaül. „GYŐZÜNK! GYŐZÜNK! GYŐZÜNK!”, kántálja a busz,
David pedig kitörli Kevin apjának az SMS-ét. Amikor Beng t
előrefurakszik, hog y meg kérdezze, meg tudta-e már, miért vitte el
Kevint a rendőrség , David a fejét rázza:
– Nem. Semmi hír. Most pedig arra koncentrálunk, Beng t, amin
tudunk változtatni.

Benji hátrameg y, és lefekszik keresztben az üres ülésekre. Az út

hátralevő részét vég ig alussza.
 32

Van eg y kisváros eg y erdőben, amely imád eg y játékot. Eg y lány ül eg y

ág yon, és a leg jobb barátnőjének g itározik. Eg y fiatalember várakozik a
rendőrség en. Eg y kórházi folyosón eg y ápolónő elmeg y eg y üg yvéd
mellett. Eg y fővárosi lelátón férfiak és nők tömeg e skandálja, hog y ők a
medvék Björnstadból, és velük zeng ik a szponzorok és a vezetőség i
tag ok is, akik tíz évvel ezelőtt még kinevettek eg y sportig azg atót, mert
azt állította, eg y nap övék lesz az ország leg jobb juniorcsapata. Most
mindenki, aki a klubban dolg ozik, itt van, kivéve őt.
Eg y csapat ütőkkel a kezében várakozik eg y meccsre eg y öltözőben.
Eg y kisöcs ül eg y padon, térdén a telefonja, és azt lesi, mit írnak majd a
barátai az interneten a nővéréről, amikor meg tudják, mi történt. Eg y
üg yvédi irodát felhívott eg y g azdag kliens, eg y másikban eg y anya
hadakozik. A lány addig g itározik, míg leg jobb barátnője el nem alszik.
Az ajtóból eg y apa nézi őket, és arra g ondol, a lányok túl fog ják élni.
Kibírják. Ettől fél ig azából. Hog y a világ emiatt azt fog ja hinni, hog y
minden a leg nag yobb rendben.

Van eg y játékos, tizenhatos mezben, aki amióta csak meg tanult

korcsolyázni, tudja, mi kell a g yőzelemhez. Tudja, hog y a g yőzelem épp
annyira füg g attól, hog y mi történik a fejekben, mint attól, hog y mi
történik a jég en. Az edzője arra is meg tanította, hog y a sportban is van
zene: Minden csapatnak meg van a ritmusa és tempója, amelyben
játszani akar. Ha kizökkented őket, elrontod a dalukat. És ha valaki
elkezdett ütemen kívül játszani, akkor nehezen talál vissza. A  g uruló
hóg olyó sem tud mag ától irányt változtatni, viszi a lendület.
A  tehetetlenség , ahog y a fizikatanár nevezi. És minél nag yobb az a
g uruló hóg olyó, annál nag yobb idiótának kell lenni ahhoz, hog y elé állj.
David mindig is kicsit nyíltabban beszélt Benjivel: „Amikor jól meg y
eg y csapatnak, mindent eg yszerűbbnek éreznek, és automatikusan
eg yre jobbak lesznek. De ha sikerül összezavarni őket, csak minimálisan
is, meg látod, még inkább összezavarják saját mag ukat.” Az eg ész
eg yensúly kérdése. És eg y apró fuvallat is meg teszi.

Az ellenfél azért érkezik a jég csarnokba, hog y meg mérkőzzön a

Björnstad Hockey-val, bár a csapatban mindenki meg vetően „Erdahl
Hockey”-nak hívja őket. Eleve tudták, hog y nag yság rendekkel jobbak,
mint azok az erdei parasztok, és épp most derült ki számukra, hog y
Kevin nem is fog játszani. A Björnstad semmi nélküle. Eg y vicc. Elütött
állat az autópálya szélén. Mag abiztosan és nyug odtan érkeznek a
jég csarnokba, tudják, hog y a g yőzelemhez elég , ha a szokásos módon
játszanak. Teljesen kieg yensúlyozottak.
Az edzőjük a busznál marad, de a játékosokat majd szétveti a g őg ,
szeretnék látni az ellenfelet, ezért bemennek. A folyosón nem működnek
a lámpák, valaki azzal viccel, hog y „a szeg ény parasztok lenyúlták a
villanykörtéket”, eg y másik meg tesz még rá eg y lapáttal: „Minek?
Björnstadban nincs is áram!” Először nem is látják a mozdulatlan alakot
az öltözőjük előtt, szemük még nem szokott hozzá a félhomályhoz, íg y a
sort vezető játékos eg yenesen beleütközik. Benji mellkasa akár a beton,
szeme fehérje világ ít a sötétben, és lassan vég ig méri a húsz fiút. Ha nem
érte volna őket váratlanul a találkozás, talán röhög csélnének, de íg y
csak állnak némán a sötétben, és ide-oda cikázik a tekintetük.
Benji nem mozdul. Vár az ajtóban. Ha be akarnak menni az
öltözőjükbe, el kell haladniuk mellette. Talán meg kellett volna várniuk
az edzőjüket, ha a büszkeség ük eng edné. De most már kezdenek dühbe
g urulni, és előre látható, melyik kettő lesz, aki meg indul: az eg yik
meg löki az árnyat, a másik beleöklöz a vállába. Benjinek a lökés meg se
kottyan, a második fiút meg olyan erővel vág ja fültövön, hog y az visítva
omlik a padlóra. Aztán ismét az elsőhöz fordul, és kétszer a bordái közé
csap, épp csak annyira, hog y áldozata összeg örnyedjen, akkor könyökkel
nyakon vág ja, amitől a srác kecsesen a társára zuhan. Amikor a
harmadik is nekiszalad, Benji finoman kitér előle, aztán hátbavág ja,
hog y a srác fejjel zuhan a sötét öltözőbe. A neg yedik elköveti azt a hibát,
hog y Benji ruháit kezdi cibálni mindkét kezével – Benji lefejeli, a fiú
pedig hanyatt esik. Senki sem kapja el.
Természetesen esélye sem lett volna elbánni az eg ész csapattal eg y
világ os teremben, de más a helyzet eg y sötét folyosón, ahol csak eg y
vag y kettő tud eg yszerre támadni. És minden alkalommal fel kell
tenniük mag uknak a kérdést: Ki leg yen a következő?
A  válasz: senki. Ennyi elég is, eg yetlen másodpercnyi habozás. Benji
rájuk vig yorog , és nyug odt léptekkel távozik, mielőtt bárki szólásra
nyitná a száját. Mikor kinyitja saját csapata öltözőjét, kéttucatnyi őrült
hang ordítja, „MI VAGYUNK A  MEDVÉK!”. A  folyosóra érkező
fénycsóvában az ellenfél pontosan látja, hog y társaik bizony ig encsak
kibillentek az eg yensúlyukból.
Nem szólnak róla az edzőjüknek, mit mondanának? Hog y eng edték,
hog y eg yetlen srác leüsse a nég y leg erősebb játékosukat, miközben a
többiek csak álltak és nézték? „Ez meg mi volt?”, motyog ja az eg yik.
„Elmebeteg ”, állapítja meg eg y másik. Amikor felkapcsolják az
öltözőben a lámpát, próbálnak nevetni az eg észen. Ig yekeznek
meg g yőzni eg ymást, hog y majd később lerendezik a tizenhatost, hog y
ez az eg ész hülyeség , és ők túl jók ahhoz, hog y befolyásolja őket eg y
ilyen incidens. Amint elkezdődik a meccs, nyilvánvalóvá válik, hog y
nem jártak sikerrel. Ritmus, tempó, eg yensúly. Fuvallat.

Benji mag ára ölti a tizenhatos mezt. David meg áll a csapata előtt, keze a
háta mög ött, tekintete a padlón. Eg ész úton idefelé azon g ondolkodott,
mit jelent számára vezetőnek lenni, és tett eg y meg állapítást. Neki Sune
volt a mentora, akinek a leg erősebb oldala mindig is az volt, hog y jó
vezetőket nevelt. A  g yeng éje pedig az, mint azt most meg állapította,
hog y nem eng edte őket irányítani.
A  játékosok visszatartják a léleg zetüket, de amikor David rájuk néz,
majdhog ynem mosolyog .
– Akarjátok hallani az ig azság ot, fiúk? Az ig azság az, hog y senki sem
hitte, hog y idáig juttok. Sem az ellenfelek, sem a szövetség , sem a
válog atott edzője, és azok az emberek sem, akik most a lelátón ülnek.
Számukra álom volt az eg ész, nem pedig cél. De nem ők juttattak idáig
titeket. Tehát ez a meccs, ez a pillanat… csakis a tiétek. Ne eng edjétek
senkinek, hog y eldöntse helyettetek, mit kezdjetek vele!
Többet is akart volna mondani, de most már itt vannak a
céleg yenesben. Meg tett minden tőle telhetőt. Tehát meg fordul, és
kimeg y az öltözőből. Néhány másodperc múlva a meg zavarodott Beng t
követi. A  csapat marad, és meg lepetten eg ymásra néznek. Aztán
eg yesével felállnak, és meg vereg etik eg ymás sisakját. És nem kis
meg lepetésre a leg csöndesebb emeli fel a hang ját először.
– Honnan jöttünk? – kérdezi Filip.
– BJÖRNSTADBÓL! – feleli az öltöző.
Lyt feláll eg y padra, és onnan üvölti:
– KEVINÉRT!
– KEVINÉRT! – visszhang ozza az eg ész öltöző.
Benji már a jég en jár, amikor kijönnek. Meg áll a kezdőkörben,
eg yedül, tizenhatossal a hátán, sötét tekintettel. A csapat leg nag yobb és
leg kisebb játékosa jön ki utoljára a Björnstad öltözőjéből. Bobo
meg kocog tatja Amat vállát, és meg kérdezi:
– Honnan jöttél, Amat?
Amat felnéz rá, remeg ő szájjal.
– A Teknőből.
Bobo bólint, és felmutatja a kesztyűjét. Alkoholos filccel felírta rá,
hog y Getto Hockey. Esetlen g esztus eg y esetlen fiútól.

Néha az ilyenek a leg értékesebbek.

Miért érdekli az embereket a sport? A lelátón ülő eg yik nőt azért, mert a
sport maradt számára az eg yetlen, ami eg yenes válaszokat ad. Sífutó
volt, eg ész tinédzserkorát erre áldozta. Estéről estére kint volt a
sípályán, fejlámpával, hideg től és fáradtság tól könnyező szemmel.
Annyi fájdalom, annyi veszteség , és az a reng eteg dolog , amiből
kimaradt. Minden, amit a többi g imnazista szabad idejében csinált. De
ha meg kérdezné tőle valaki, meg bánta-e, a fejét rázná. Ha
meg kérdeznék tőle, mit tenne másképp, ha visszakaphatná a síelésbe ölt
időt, habozás nélkül azt felelné: „Még többet edzenék.” Nem fog almazta
meg soha, miért fontos számára a sport, de azt tudja, hog y aki feltesz
eg y ilyen kérdést, az úg yse értené meg a választ.
A  fia, Filip, az első védőpárban játszik, ő pedig jól tudja, mit adott
ezért. A  fejlámpás erdei futóköröket, a kapura lövéseket a verandán,
amiket az anyja próbált kivédeni. A könnyeit, amiért ő volt a leg kisebb a
csapatban. Minden reg g el mérte a súlyát és a mag asság át, mert az edző
azt íg érte, hog y a teste előbb-utóbb utol fog ja érni a többiekét.
Ceruzanyomok az ajtókereten, amiket az anyja soha nem akar lefesteni.
És a fiúcska minden reg g el összetört, hog y teg nap óta eg y millimétert
sem nőtt. Eg y dekával sem lett nehezebb. Talán senki másnak nem tűnt
fel, hog y közben ő lett a csapat leg jobb védője – de az anyja vele volt
minden eg yes lépésnél.

Frakk az eg ész bemeleg ítés alatt telefonnal a kezében járkált fel s alá,
hog y kiderítse, mi történt Kevinnel. Továbbra sem tud semmit.
Gyanítja, hog y Kevin apja Davidot értesíti majd először, de innen nem
tud kapcsolatba lépni az edzővel.
A  körülötte álló szponzorok és vezetőség i tag ok hang osan
méltatlankodnak az információhiány miatt. Már azt latolg atják, melyik
üg yvéddel lépjenek kapcsolatba, melyik újság nak adják el a sztorit, és
kit büntessenek meg érte.
Frakk nincs kiborulva, ő máshog y érez. A  szülőket nézi a lelátón.
Próbálja meg becsülni az időt, amit erre a csapatra áldozhattak. Érzi
eg ykori ezüstérmének a súlyát a nyakában. Nem tudja, ki vette el tőlük
az esélyt, hog y meg élhessék a lehető leg nag yobb g yőzelmet, de máris
mélység esen g yűlöli az illetőt.

Benji meg kéri Davidot és Beng tet, hog y eng edjék Lytöt centerként
játszani, Kevin helyén. Hog y Lytnek ez mit jelent, arra nincsenek szavak.
Az első harmad kezdete előtt Benji meg áll Amat előtt:
– A g yorsabbik korcsolyádat kötötted fel?
Amat vig yorog va bólint. Az ellenfél máris azon tanácskozik, hog yan
érjék el, hog y „a tizenhatos kapja be a kiállításokat”. Nem hülyék, látták,
micsoda eg y erőszakos őrült. És Benji erre alapoz. Amikor a bíró bedobja
a korong ot, felemelt ütővel szág uldani kezd az ellenfél felé, aki
meg szerezte, és mindenki, aki találkozott a tizenhatossal a sötét
folyosón, eg yszeriben meg érti, hog y nem a korong érdekli, hanem csak
lökni fog . Az ellenfél játékosa meg feszíti a testét, hog y felfog ja az ütést.
De hiába várja. Benji a korong ra utazik, átlövi az ellenfél térfelére.
Lytöt középen fellökik, úg y csúszik vég ig a pályán, mint eg y lelőtt fóka,
a center, aki feláldozta mag át, hog y a sor harmadik játékosának elég
tere leg yen. Ez az eg yetlen esélyük, mielőtt a másik csapat rájön, hog y
milyen g yors Amat.

Élnek vele.

Frakk hülyére ordítja mag át, amikor Amat, kivárva a kapus moccanását,
a háló felső részébe lövi a korong ot. A  szülők lerohannak a lelátóról,
félő, hog y átvetik mag ukat a palánkon. Amat diadalmasan, mag asba
tartott kézzel korcsolyázza körbe a kaput, de nem jut messzire, mert
hamarosan Benji, Lyt és Filip alatt találja mag át. A  következő
pillanatban már az eg ész csapat a jég en, eg ymás heg yén hátán. Frakk
meg rag ad eg y anyukát, tök mindeg y, melyiket, és az arcába kiáltja:
– Honnan jöttünk?
Másodpercekkel ezelőtt mindenki ateista volt. De már senki sem az.

Az első harmad után 1–0-ra vezetnek. David eg y szót sem szól, be sem
meg y az öltözőbe, némán ácsorog a folyosón Beng t társaság ában. Hallja,
ahog y a játékosok eg ymás sisakját vereg etik. A következő harmadban az
ellenfél eg yenlít, majd átveszi a vezetést. 1–2. Közvetlenül a második és
a harmadik harmad közötti szünet előtt Bobo kerül helyzetbe, a korong
előtte landol a támadóvonalnál. Próbál passzolni, ám a korong az eg yik
játékos korcsolyájáról visszapattan őeléje. Ha lenne ideje g ondolkodni,
bizonyára rájön, hog y hülye ötlet, de soha senki nem vádolhatta Bobót
azzal, hog y túlság osan g yorsan vág az esze. Íg y hát lő. A  kapus meg
sem mozdul, de mög ötte a háló ig en. Bobo sokkos állapotban bámulja az
eseményt. Látja, hog y felvillan a g óljelző lámpa, és az eredményjelző 2–
2-re ug rik, hallja az ujjong ást a lelátó björnstadi oldaláról, de még
mindig nem hisz a szemének. Az első, aki meg vereg eti a vállát, Filip.
– Győzzünk! – ordítja.
– Kevinért! – bömböli Bobo, aztán a plexinek ug rik olyan vad
büszkeség g el, hog y amikor újraindul a játék, észre sem veszi, hog y
elfelejtette újra mag ához venni az ütőjét.

Filip imádja a hokit. Az anyja is. És nem úg y, mint eg yes szülők, akik
ig yekeznek érdeklődést mutatni, de még a szabályokat is csak
éppenhog y ismerik. Nem, az anyja isteníti a sportot azért, amit képvisel:
Kemény. Becsületes. Határozott. Ig az. Eg yenes kérdések, eg yenes
válaszok.
Mag g an Lyt áll mellette. Gyerekkora óta ismeri Filip anyját, és most
csupán két háznyira laknak eg ymástól. Eg yütt síeltek, ug yanabban az
évben mentek férjhez, néhány hónap eltéréssel születtek a g yerekeik,
több mint eg y évtizede tipródnak eg yütt a lelátókon. Azt mondják, a
hokis szülők fanatikusak. Aki íg y véli, menjen, és hallg asson bele a
közönség zúg ásába eg y junior sífutóversenyen. Vag y beszélg essen el
azzal a műlesiklós apukával, aki berohan a domboldalra, és az eg ész
versenyt szabotálja, csak mert szerinte nem a lányához mérten
alakították ki a pályát. Vag y kérdezzen rá a jég táncos anyukájánál,
mennyi edzés normális kilencéves korban. Mindig vannak rosszabbak.
Filip anyja sosem kiabál. Sosem szidalmaz senkit. Nem kritizálja az
edzőt, és soha nem meg y be az öltözőbe. De ha valaki mondjuk Mag g ant
kritizálná, őt azonnal a védelmébe venné. Mert ők is eg y csapat. Sok
szülő eg ész életét a g yerek sportjára áldozza, kimeríti a családi kasszát,
nem lehet elvárni tőle, hog y a tetejébe még minden körülmények között
hig g adt is tudjon maradni. És ezt Filip anyja jól tudja.
Íg y hát némán hallg atja a szülők őrjöng ését. Mag g an üvöltve kérdezi
a bírótól, vajon vak-e. Eg y másik szülő az ordítja felé: „Mi van, te barom,
fejre ejtettek kiskorodban? Otthon az asszony hordja a nadrág ot?” Valaki
a fejéhez kap, hog y „mi ez az öreg asszonyos passz?”, eg y férfi pedig
ég nek emelt karral arról érdeklődik szinte sírva, hog y most
tulajdonképpen kosárlabdát játszanak-e. Amikor az ellenfél eg yik
játékosa kissé sokáig tartja a sarokba beszorítva az eg yik björnstadit, de
még sem állítják ki, elröppen eg y: „Buzi vag y, huszonkettes?”, miközben
a fiú a cserepad felé korcsolyázik.
Eg y anyuka két kisg yerekkel meg fordul, és azt kéri:
– Odafig yelnének kicsit jobban, mit beszélnek? Gyerekek is vannak itt!
Mag g an válaszol, hang ja csöpög a meg vetéstől:
– Kicsi szívem, ha annyira félted a g yerekeidet, hog y kipottyanak a kis
kényelmes, puha fészkükből, és meg hallanak valami szörnyűség et,
akkor talán ne hozd őket hokimeccsre!
Filip anyja most sem tiltakozik, de arra g ondol, hog y lehet valamit
szeretni anélkül is, hog y minden eg yes apró részletét szeretnénk. Ig az
ez a hokira is, meg a barátság okra is.

Az anyuka tüntetőleg kézen fog ja a g yerekeit, és arrébb ül. A jég en Filip

üldözőbe veszi az eg yik ellenfelet, átsiklik utána az eg ész pályán,
előreveti mag át, g átol eg y passzt, mire a másik kibillen az
eg yensúlyából. Benji érkezik feléjük.
Az eg yik szponzor a lelátón Frakkhoz fordul, és a kisg yerekes anyuka
felé biccent:
– Mi van, nyakunkon az erkölcsrendészet? Mi a francot keres itt ez a
nő?
Éppen most kezdődik a harmadik harmad. Párbeszédüket elnyomja a
közönség moraja. A  tizenhatos a pálya közepén elcselezi a korong ot,
átver két másik játékost valami sosem látott technikával, majd lő.
A kapus a közelébe se ér.
Benji elhesseg eti érkező csapattársai ölelő karjait, kihozza a korong ot
a hálóból, és a björnstadi szülők felé siklik. A  palánknál meg áll, két
borzasztóan boldog g yerek felé integ et, majd odadobja a korong ot a
kisg yerekes anyukának.
A szponzor Frakk felé fordul:
– Mit is… mit is mondtál, ki az a nő?
– Benji nővére, Gaby. A  g yerekek nag ybátyja épp 3–2-re fordította a
meccs állását – válaszolja Frakk.
 33

Kiskorában Maya, ha elszomorodott, mindig lefeküdt aludni. Átaludt

mindent, amit nehéznek érzett. Másfél éves korában, amikor épp
Torontóban ig yekeztek valahová Mirával, a város eg yik leg forg almasabb
csomópontjában lerobbantak. A  buszok dudáltak, a taxisofőrök
üvöltöztek, Mira az autókölcsönző cég recepciósával ordítozott
telefonon. A  másfél éves eközben meg szemlélte a helyzetet a hátsó
ülésről, majd nag yot ásított, és elaludt. Fel sem ébredt, míg hat órával
később vissza nem értek a szállodába.
Mira benéz a lánya szobájába. Ott fekszik az ág yában. Tizenöt éves, és
ha valami fáj, még mindig az alvásba menekül. Ana ott van mellette a
takaró alatt. Mira nem tudja, minden szülő íg y érez-e, de ő mindig is
három dolg ot kívánt a g yerekeinek: eg észség et, biztonság ot, valamint
eg y leg jobb barátot.
Úg y mindent túl lehet élni. Majdnem mindent.

David örökre emlékezni fog erre a meccsre. Eg ész éjszaka erről beszél a
barátnőjének, és amikor az elszunnyad, meg böködi: „El ne aludj! A java
még csak most jön!” Újra és újra elmeséli majd, hog yan vetette mag át
Amat előre, és hog y annyi ütést kapott a sisakjára, hog y a bíró vég ül
leküldte a pályáról, nézesse meg , nem repedt-e el. Hog y Lyt töltötte a
leg több időt a jég en, de még abban a pár percben is, amíg a cserepadon
ült, fantasztikusan viselkedett: vereg ette kimerült csapattársai hátát,
bátorított és buzdított mindenkit. Mikor Bobo szinte bezuhant, mert a
fáradtság tól meg botlott a cserepad szélében, Lyt kapta el, és ő vitte oda
neki a kulacsát. Filip hiba nélkül játszott, akár eg y tapasztalt szenior. És
Benji? Benji mindenütt ott volt. David látta, ahog y eg y korong teljes
sebesség g el korcsolyája oldalához csapódik, mire még Beng t is a
lábához kapott a cserepadon:
– Ez még nekem is fájt!
 De Benji minden kín közepette játszott. Ahog yan az eg ész csapat.
Mindeg yikük százhúsz százalékot teljesített. Mindenki a leg jobb
formáját hozta. Beleadtak apait-anyait, eg yetlen edző sem kérhetne
többet ennél. A tőlük telhető leg esleg jobban játszottak.

Nem volt elég .

Amikor az ellenfél 3–3-ra eg yenlít, és kevesebb mint eg y perc van hátra

mindössze, eg y csapat összeomlik a jég en. Valamint két tucat szülő a
lelátón, és eg y város az erdőben. A hosszabbítás előtti szünetben három
játékosnak is hánynia kell. További kettő alig bírja visszaküzdeni mag át
a jég re, akkora fájdalmaik vannak. A  mezek átizzadtak, a játékosoknak
minden sejtjük kiürült. De még íg y is neg yedórába kerül az ellenfélnek,
hog y rájuk mérje a vég ső csapást. Csak róják a köröket, míg vég ül
eg yszer Benji nem ér oda időben, Filipnek most először nem sikerül
feltartóztatnia az emberét, Lyt ütője túl rövidnek bizonyul, Amat pedig
eg y pillanatot késve veti mag át a jég re a korong útjába.

Az eg ész Björnstad Hockey a jég en fekszik, az ellenfél pedig

körbetáncolja őket, mikor a szüleik és barátaik berohannak a jég re
ünnepelni. Csak amikor diadalmas ordítással, énekelve elvonulnak az
öltöző irányába, akkor kezd Filip, Bobo, Lyt és Amat vig asztalhatatlanul
a saját öltözőjük felé botorkálni. A  björnstadi közönség továbbra is a
lelátón ül, arcukat a kezükbe temetik. Két g yerek szívet tépően zokog
anyjuk ölében.

Senki nem érezhet nag yobb üresség et, mint két tucat szív eg y elvesztett
meccs után. David belép az öltözőbe, vég ig néz kék foltokkal teli,
kimerült játékosain. A  padokon és a padlón hevernek, nag y részük
annyira fáradt, hog y a védőfelszerelését sem bírja levenni. Beng t is ott
áll, és arra vár, hog y az edző meg szólaljon, de David csak sarkon fordul,
és eltűnik.
– Hová meg y? – kérdezi az eg yik szülő.
 – Mi rossz vesztesek vag yunk, mert a jó vesztesek g yakran veszítenek
– dörmög i Beng t.

Vég ül az ellenfél csapatkapitánya az, aki odanyújtja neki a kezét. Már

lezuhanyozott, átöltözött, de a pulóvere pezsg őfoltos. A  björnstadi
tizenhatos továbbra is hanyatt fekszik a jég en, a lábán korcsolya.
A lelátón alig pár ember lézeng .
– Remek meccs, haver. Ha valaha is váltani szeretnél, szeretettel
várunk – mondja a csapatkapitány.
– Ha te akarnál váltani, jöhetsz bármikor, és játszhatsz velem – feleli
Benji.
A  csapatkapitány nevet, és felseg íti. Észreveszi, hog y Benji fájdalmas
g rimaszt vág .
– Minden rendben?
Benji leg yint, de azért eng edi, hog y az ellenfele beseg ítse a folyosón,
eg ész az öltözőig .
– Bocsi, hog y… tudod… – mutat Benji a rossz lámpák felé.
A csapatkapitány hang osan nevet.
– Ug yan már! Bár nekünk jutott volna eszünkbe! Kemény vag y.
Kezelésre szorulsz, haver, de kemény vag y.
Kezet ráznak, mielőtt ki-ki menne a saját útjára. Benji bevonszolja
mag át az öltözőbe, lefekszik a padlóra, a korcsolyáját meg se próbálja
levenni.

Gaby kifelé manőverezik a két g yerekkel, elmeg y eg y csomó zöld sálas,

medvemintás pulóvert viselő felnőtt mellett, némelyiküknek biccent.
Hallja, hog y eg yik-másik apa még mindig a bírót szidja. Eg yenesen az
autóhoz viszi a g yerekeket, nem akarja, hog y ezt hallg assák, úg yhog y
inkább nem itt várja be Benjit. Jól tudja, minek neveznék, ha meg int
tiltakozna a trág árság ellen. Mikor kijutnak, a kislánya, aki még nem
tudja kiejteni az „r” hang ot, meg kérdezi:
– Anya, mi az a kujva?
Gaby csak mosolyog , de a g yerek makacskodik.
– Az eg yik bácsi azt mondta, hog y a bíjó kujva anyját.
Neg yedóra is eltelik, mire David visszatér, eg y zacskónyi korong van
nála. Körbemeg y az öltözőben, és mindeg yiküknek a kezébe nyom
eg yet. Elolvassák a nyolc betűt. Néhányan mosolyog nak, mások elsírják
mag ukat. Bobo meg köszörüli a torkát:
– Bocsi, edző… de meg kell kérdeznem…
David felvonja a szemöldökét, Bobo a korong felé biccent.
– Ug ye nem lettél… tudod… buzi vag y ilyesmi?
A  nevetés felszabadító. Összekovácsolhat eg y csapatot. Sebeket
g yóg yít, és elűzi a csendet. Az öltözőben derültség terül el, David pedig
szélesen mosolyog va íg y válaszol:
– Amikor holnap hazaérünk, extra futóedzés az erdőben. Köszönjétek
meg Bobónak.
És már repülnek is Bobo felé a pászkalabdák, kapkodhatja a fejét.

Az utolsó előtti, aki kezébe kapja a korong ot, Benji. Az utolsó pedig
Beng t. David meg vereg eti a seg édedző vállát, és azt mondja:
– Én az éjszakai vonattal hazameg yek, Beng t. A  szállodát már
lefog lalták nektek, vig yázz a fiúkra.
Beng t bólint. A  korong ra néz, és elhomályosuló szemmel elolvassa:
„Köszönöm.”

Gaby összerezzen, amikor Bobo bekopog az autója ablakán. A  g yerekek

már elaludtak a hátsó ülésen, ő is majdnem.
– Bocsánat… ug ye, te vag y Benji nővére? – kérdi.
– Ig en. Rá várunk, azt mondta, inkább hazajönne velünk, nem akar a
szállodában aludni. Meg g ondolta mag át? – kérdezi Gaby.
Bobo a fejét rázza.
– Az öltözőben van. Nem tudjuk levenni róla a korcsolyát. Azt kérte,
szóljunk neked.
Amikor Gaby odaér, az első dolg a az, hog y meg mondja Benjinek,
mennyire szereti. Aztán meg állapítja, hog y átkozott szerencséje van,
hog y az anyjuk ma dolg ozik, és nem tudott eljönni. Mert ha tudná, hog y
a fia az eg ész harmadik harmadot, valamint a tizenöt perces
hosszabbítást törött lábfejjel játszotta vég ig , hát az fix, hog y helyben
ag yonütné.

Filip az anyja mellett áll a parkolóban, folyik a könnye, az anyja letörli.

A fiú alig tud meg szólalni:
– Bocsánat. Az én hibám volt. Az utolsó korong . Az én emberem.
Bocsánat.
Az anyja meg öleli, mintha meg int kicsi lenne, bár most már akkora,
hog y fél kézzel fel tudná emelni őt.
– Drág a szívem, miért kérsz bocsánatot? Tettél valaha is bármit,
amiért bocsánatot kéne kérned?
Meg simog atja a fia arcát, tudja, milyen érzés ez most, ő is állt már
összetörten eg y sífutóverseny után, míg az izzadság cseppek rá nem
fag ytak az arcára. Tudja, mit ad a sport, és mit vesz el cserébe. Az anya
szeme előtt lejátszódik minden saját sikertelenség e: az elit csapatok,
ahová nem válog atták be, a válog atott, amiből kimaradt, minden
bajnokság , amit a lelátóról nézett vég ig . A fiú, akit ölel, tizenhat éves, és
eg ész életében erre a meccsre edzett. Holnap, amikor felkel, újrakezdi az
eg észet.

Ana a leg jobb barátnője ág ya mellett kuporog a padlón, ölében eg y

laptoppal. Időnként nyug talanul ellenőrzi, nem ébredt-e fel Maya. Aztán
újra felkeresi azokat az oldalakat, amelyekről tudja, hog y az iskolatársai
is meg nézik őket, amikor kiderül, mi történt. Vég ig g örg eti a még nem
frissített hírfolyamot, átteker néhány macskás és smoothie-s képet, pár
csalódott beszámolót arról, hog y a juniorok elvesztették a döntőt. De
nincs semmi más. Még nincs. Ana frissíti az oldalakat. Itt élt eg ész
életében, tudja, milyen g yorsan terjed a hír. Valaki biztosan ismer
valakit, akinek a bátyja zsaru, vag y akinek a barátja a helyi lapnál
dolg ozik, vag y akinek az anyja ápolónő a kórházban. Valaki elmondja
majd valaki másnak. És akkor elszabadul a pokol. Újra és újra és újra
frissíti az oldalakat. Eg yre erősebben veri a billentyűket.

Pang . Pang . Pang . Pang . Pang .

Beng t közli a csapattal, hog y fog laltak számukra szobát, a szponzorok
fizetik, és hog y a fiúk olyan mértékben veszik ig énybe a szobaszervizt,
ahog yan csak óhajtják. Aludják ki mag ukat, holnap pedig irány haza.
A  játékosok David felől érdeklődnek. Beng t meg mondja, hog y
hazautazott, mert ott akar lenni, amikor eleng edik Kevint.
– És ha valamelyikünk inkább haza akar menni? – kérdezi Lyt.
– Akkor meg oldjuk, választhattok.
Eg yikük sem akar maradni. Eg y csapatot alkotnak, a
csapatkapitányukkal akarnak lenni. Félúton vannak hazafelé, amikor az
éjszaka közepén berobbannak a hírek a telefonokon. Hog y miért van
Kevin a rendőrség en, mivel vádolják, ki jelentette fel. Az első reakció ez:
„Miről beszélnek ezek? Láttam őket a bulin. A  csaj indult rá Kevinre!”
Aztán a második: „Micsoda faszság ! Láttam őket felmenni Kevin
szobájába, és a lány ment elöl!” És a harmadik: „Persze, biztos nem
akarta…! Láttátok, hog y volt felöltözve?”

Eg yik fiúnak sincs g ondja az „r” hang kiejtésével. Könnyedén követik az

elsőt, aki kimondja, „a kis kurva”.

Eg y hokiütőkkel, korong okkal és mezekkel teli szobában eg y kisöcs arra

ébred, hog y a nővére leg jobb barátnője a szomszéd szobában teljes
erejéből a falhoz vág ott eg y laptopot. Mintha abban reménykedne, hog y
akik az internetre írnak, ug yanúg y ezer darabra törnek.
 34

Mira és Peter a ház előtti lépcsőn ülnek. Nem érnek eg ymáshoz. Peter
nag yon is jól emlékszik erre a távolság ra. Voltak napok, amikor azt
g ondolta, a g yász tartja őket össze, hog y Mira azért maradt vele, hog y
leg yen kivel osztoznia Isak emlékén. De voltak olyan napok is, amikor
épp ellenkezőleg volt, a g yász eltaszította őket eg ymástól, láthatatlan
erőtérré alakult közöttük. És most újra ez történik.
– Az… én hibám – suttog ja Peter.
Mira a fejét rázza.
– Ne mondd ezt. Nem a te hibád. Nem a hoki hibája. Ne védd a köcs…
ne adj… ne próbáld menteg etni!
– A klub nevelte eg ész életében, Mira. Az én klubom.
Mira nem válaszol. Olyan erősen, és olyan rég óta tartja ökölbe szorítva
a kezét, hog y a körmei nyoma napokig nem tűnik majd el a tenyeréből.
Eg ész szakmai pályafutása során a jog és a törvény érvényesítéséért
küzdött, hitt az ig azság ban és az emberség ben, szembehelyezkedett az
erőszakkal és a bosszúval. Minden erejével azon van hát, hog y
meg próbálja elhesseg etni az érzést, amely a hatalmába kerítette, de nem
tudja meg állítani. Mindent elsöpör, és mindent, amiben eddig hitt,
romba dönt.
Meg akarja ölni. Meg akarja ölni Kevint.

Ann-Katrin és Vadkan a parkolóban várják, hog y a csapat busza

meg érkezzen a döntőről. A nő örökre emlékezni fog rá, milyen némaság
volt a városban aznap este. Olyan volt a csend, mintha susog ó
hang okból állna össze. A  sötét házakban mindenki ébren volt, a
telefonok és számítóg épek szavakat dobáltak eg ymásnak, eg yre
dühösebbeket, eg yre szörnyűbbeket. Az emberek nem beszélnek sokat
Björnstadban. Még is, néha olyan érzés, mintha mást se tennének.
Vadkan óvatosan meg fog ja feleség e karját.
 – Várnunk kell, Ann-Katrin. Nem árthatjuk mag unkat bele, mielőtt…
biztosat tudnánk.
– Peter az eg yik leg jobb barátod.
– Nem tudjuk, mi történt, drág ám. Senki sem tudja, mi történt. Nem
árthatjuk bele mag unkat.
Ann-Katrin bólint. Természetesen nem árthatják bele mag ukat.
Minden történetnek két oldala van. Kevin verzióját is meg kell hallg atni.
Próbálja g yőzködni mag át. Isten a tanúja, mennyire próbálkozik.

Ana szég yenkezve a tenyerébe rejti az arcát, Maya döbbenten ül az

ág yban, a számítóg ép maradványai beterítik a szobát. Mira bemeg y, és
meg fog ja mindkét lány kezét.
– Ana, tudod jól, hog y mennyire szeretlek. Mintha a sajátom lennél.
Ana az arcát törölg eti, az orráról hatalmas könnycseppek hullanak alá.
Mira belepuszil a hajába.
– De most menj eg y kicsit haza, Ana. Kell eg y kis idő… csak a
családnak.
Maya tiltakozni akar, meg védeni Anát, de túl fáradt. Amikor a bejárati
ajtó becsukódik, Maya visszafekszik, és újra álomba merül. Alszik, alszik
és alszik.
Peter hazaviszi a lánya leg jobb barátnőjét. A  házak sötétek, de íg y is
érzi a pillantásokat az ablakokból. Amikor Ana kiszáll, szeretne mondani
neki valamit, szeretne okos szülő lenni, aki vig asztal, bátorít és nevel.
De csak ennyire futja:
– Minden rendben lesz, Ana.
Ana szorosabbra húzza mag a körül a kabátját, eng edi, hog y a sapkája a
szemébe csússzon, és ig yekszik úg y tenni, mint aki elhiszi, Peter
kedvéért. Nem jár sikerrel. Peter látja, hog y a lányt rázza a néma düh.
Az jut eszébe, amikor évekkel ezelőtt Mira és Maya veszekedtek. A  lány
olyan tinédzserhisztit vág ott le, mint annak a rendje. Mira pedig
összetörten ült a konyhában, és szipog ott. „Utál eng em. A saját lányom
utál eng em.” Peter akkor szorosan átölelte a feleség ét, és azt suttog ta:
„A  lányod csodál tég ed, és szükség e van rád. Ha valaha is kételkednél
ebben, nézz csak rá Anára. Maya akárkit választhatott volna leg jobb
barátjának, de olyasvalakit választott, aki épp olyan, mint te. Akinek az
arcára van írva minden érzése.” Peter ki akar szállni az autóból, hog y
meg ölelje Anát, hog y azt mondja, ne féljen, de nem az a fajta ember.
Ráadásul ő is retteg . Hazug ság volna.

Mihelyst az autó eltűnik, Ana belopódzik a házba, felébreszti a kutyákat,

és kiviszi őket az erdő mélyére. Ott aztán leül, a bundájukba temeti az
arcát, és kétség beesetten zokog .
A  kutyák a nyakába liheg nek, a fülét nyalog atják, az orrukkal
taszig álják. Ana soha nem fog ja meg érteni, hog y létezhetnek olyanok,
akik az embereket részesítik előnyben az állatokkal szemben.

Az Ovich család házában nem marad üres ág y aznap éjjel. Gaby két
g yereke a nag ybácsi ág yában fekszik, Adri és Katia az anyjukéban, az
anya a kanapén. A lányok hiába rag aszkodtak hozzá, hog y ők alszanak a
nappaliban, anyjuk addig pörölt velük, míg feladták. Mikor Gaby kora
reg g el meg érkezik a kórházból Benjivel, mindkét nővére és az anyja is a
mankóra, meg a beg ipszelt lábára mered. Aztán az anya nyakon vág ja,
és azt ordítja, hog y ő fog ja a sírba vinni őket, hog y ő az eg ész életük,
hog y imádják, és hog y eg y szamár.
A földön alszik, a saját ág ya mellett. Ébredéskor mindkét g yereket ott
találja az oldalán, mag ukkal hozták a takaróikat is. A  hokimezükben
alszanak, hátukon a tizenhatos szám.

Mira a lánya ág yának szélén ül. Mikor Maya és Ana kicsik voltak, Peter
mindig azzal viccelődött, mennyire különbözően alszanak. Maya után be
se kell ág yazni, Ana után viszont azzal kell kezdeni, hog y visszahúzzuk
az ág yat a szoba meg felelő sarkába. Maya olyan reg g elente, mint eg y
álmos boci, Ana pedig mint eg y részeg és dühös középkorú férfi, aki a
pisztolyát keresi. Az eg yetlen, ami közös volt a két kislányban, ahog y
rag aszkodtak a saját nevükhöz. Maya akkor volt életében a
leg mérg esebb, amikor rájött, hog y vannak más g yerekek is, akik az ő
nevét viselik. Ami azért elég sokatmondó – lévén, hog y abban a korban
volt, amikor normálisnak számított hisztizni amiatt, hog y az evőeszköz
színben nem passzol az ételhez, vag y dühkitörést kapni lefekvéskor,
mert „apa, a jobb lábam pont ug yanakkora, mint a bal, és én ezt nem
akarom!!!” És még is az volt a leg dühítőbb, hog y nem ő az eg yetlen, akit
úg y hívnak, ahog y. Mert ő is, meg Ana is úg y tekintettek a nevükre,
mint a személyes tulajdonukra, mint a részükre, akár a tüdejük és a
pupillájuk. Az ő világ ukban minden más Maya és Ana tolvaj volt. Nem
akartak átlag osak lenni. Mintha eg y örökkévalóság telt volna el azóta.
Még is mintha teg nap történt volna.

A g yermekek keg yetlenül g yorsan felnőnek.

Peter hang talanul csukja be az ajtót. A  Volvo kulcsát felakasztja az

előszobai kampóra. Bemeg y a konyhába, leül Mira mellé, és sokáig csak
hallg atnak. Vég ül Mira szólal meg :
– Ez most nem rólunk szól. A leg fontosabb, hog y Maya átvészelje.
Peter mereven nézi az asztalt.
– Ő annyira… erős. Nem tudom, mit mondjak neki, mert máris…
sokkal erősebb nálam.
Mira körmei ismét belevájnak saját bőrébe.
– Meg akarom ölni őt, Peter. Látni akarom… látni akarom meg halni.
– Tudom.
Mira eg ész testében rázkódik. Peter áthatol a köztük lévő láthatatlan
erőtéren, és átöleli a nőt, eg yütt zihálnak és szipog nak, de csak
óvatosan, nehog y felébresszék a g yerekeket. Örökké mag ukat fog ják
okolni. Az üg yvéd és a sportig azg ató.
– Ne vedd mag adra, Peter! Nem a hoki hibája. Hog y is szól a mondás…
„eg y falu kell, hog y felneveljen eg y g yereket” – suttog ja.
– Talán ez a baj. Talán rossz falut választottunk – feleli Peter.

A  juniorokat a szüleik várják a jég csarnoknál. Némán autóznak haza a

néma házakba, ahol aztán csak a képernyők világ ítanak. Hajnal előtt Lyt
átmeg y Bobóhoz. Nem beszélnek sokat, de mindketten érzik, hog y
valamit tenni kell. Keresztülvág nak a városon, útközben több junior is
csatlakozik hozzájuk, amikor meg -meg állnak a házaik előtt. Fekete
rajként haladnak a kertek alatt, ökölbe szorított kézzel, és elszánt
tekintettel méreg etik az üres utcákat. Úg y érzik, meg támadták őket.
Leg szívesebben ordítanának. Világ g á kiáltanák, hog y mit jelent nekik ez
a csapat, a hűség és a szeretet, és hog y mennyire imádják a
kapitányukat. Eg ymás mellett haladnak, mint eg y baljós hadsereg .
Mindennél jobban vág ynak arra, hog y meg mentsenek valamit. Hog y
leromboljanak valamit. Hog y öljenek. Ellenség re vadásznak, mindeg y
kire, csak ellenség leg yen.

Amint hazaér, Amat eg yenesen bebújik az ág yba. Fatima némán ül a

másik szobában. Másnap reg g el eg yütt buszoznak a jég csarnokba.
Eg yikük sem szól eg y szót sem. Amat beköti a korcsolyáját, kézbe veszi
az ütőjét, és eszelősen meg indul a jég en. Nekifut a túloldali palánknak,
kárt akar tenni mag ában. Nem hag yja, hog y kibug g yanjanak a könnyei,
míg annyira le nem izzad, hog y a sírás ne tűnjön fel senkinek.

Eg y családi házban eg y anya és eg y apa ülnek a konyhaasztalnál.

– Én csak azt mondom… mi van, ha… – kezdi az anya.
– Ezt g ondolod a fiunkról?! Miféle anya az, akit ezt g ondolja a saját
g yerekéről?! – kel ki mag ából az apa.
Az anya összetörten rázza a fejét, és a padlót nézi. Persze, a férjének
ig aza van. Miféle anya ő? Azt suttog ja, hog y természetesen nem,
természetesen nem g ondolja ezt a fiukról. Csak… minden a feje tetejére
állt, senki nem tud tisztán g ondolkodni. Leg jobb lenne, ha lefeküdnének
aludni.
– Én addig nem alszom, míg Kevin a rendőrség en van, ezt jobb, ha
tőlem tudod! – jelenti ki az apa.
Az anya bólint. Ő mag a azt sem tudja, tud-e még valaha is aludni.
– Tudom, szívem. Tudom.

Eg y másik családi házban eg y másik pár ül a konyhaasztalnál. Tíz évvel

ezelőtt elhag yták Kanadát, és Björnstadba költöztek, mert ez volt a
leg biztonság osabb hely, amelyet ismertek. Nag y szükség ük volt eg y
olyan helyre, ahol semmi g onosz nem történhet.
 Most nem beszélnek. Még is pontosan tudják, mire g ondol a másik.
„Nem tudjuk meg védeni a g yerekeinket.”

Nem, nem, nem. Nem tudjuk meg védeni a g yerekeinket.

 35

A  g yűlölet roppant ösztönző tud lenni. Könnyebb úg y elig azodni a

világ ban, ha felosztjuk barátokra és ellenség ekre, jókra és g onoszokra.
Nem a szeretet tart össze a leg jobban eg y csoportot, mert a szeretet
bonyolult. A g yűlölet pedig eg yszerű.
Tehát az első, hog y mindig kiválasztjuk, melyik oldalon állunk, mert
azt könnyebb, mint állandóan eltérő g ondolatokat latolg atni.
A következő lépés, hog y olyan tényeket keresük, amelyek ig azolják azt,
amiben hiszünk. A  harmadik pedig , hog y vakká válunk az ellenség
emberi mivoltára. És aki nem ember, annak nincs rendes neve sem.
Ezért amikor leszáll az éjszaka, a björnstadi SMS-ekben és e-mailekben
elő sem fordul a Maya név. Van viszont „M”, „a csaj”, no és „ribanc”.
Senki nem mondja azt sem, hog y nemi erőszak. Mindenki úg y emleg eti,
hog y „a vád”. A  vélemények változatosak: a „semmi sem történt”-től a
„ha történt is valami, akkor ő is benne volt”-on át eg észen addig , hog y:
„És még ha nem is akarta? Hát mag ára vessen, még is mit g ondolt, mi
fog történni, ha leissza mag át, és szobára meg y vele?” Ott kezdődik,
hog y „ő akarta”, és ott vég ződik, hog y „meg érdemelte”.
Olyan g yorsan meg lehet g yőzni eg ymást arról, hog y ne emberként
tekintsünk eg y másik emberre. És ha sokan hallg atnak, akkor eg y
maroknyi csoport hang ja is azt a benyomást kelti, hog y mindenki ordít.

Maya meg tesz mindent, amit meg kell tennie, mindent, amire kérik.
Válaszol minden rendőrnek, eltűr minden vizsg álatot a kórházban,
órákon át autózik eg y pszichológ ushoz, aki eszébe akar juttatni
mindent, amit ő el akar felejteni. Éreznie kell, amit nem akar érezni,
sírnia kell, amikor üvölteni akar, és beszélni kénytelen, amikor
leg szívesebben meg halna. Ana próbálja hívni, de Maya kikapcsolta a
telefonját. Eg yre-másra kapja a névtelen SMS-eket. Amint az emberek
eldöntötték mag ukban, hog y mi is az ig azság , máris szaladtak a boltba
új SIM kártyáért, csak hog y a lelepleződés kockázata nélkül közölhessék
vele a véleményüket.
Mikor hazaér, lecsúszik róla a kabátja az előszoba padlójára, mintha
összement volna a teste. Mintha távoztak volna a belső szervei. Vég ül
már csak a mérg ek maradnak.

Leo a számítóg épénél ül, amikor Maya belép az ajtaján. Rég nem járt itt.
– Mit csinálsz? – kérdezi alig hallható hang on.
– Játszom – feleli Leo.
Kihúzta a netkábelt. A telefonja az iskolatáska mélyén pihen. A nővére
pár méterre áll tőle, mag a köré font karokkal, és a csupasz falakat nézi,
amelyeket teg nap még mezek és poszterek díszítettek.
– Beszállhatok? – suttog ja.
Leo hoz eg y széket a konyhából. Eg yetlen szó nélkül játszanak. Eg ész
éjszaka.

Mira az irodában van. Meg beszélésről meg beszélésre jár, más

jog ászokkal találkozik. Küzdenek. Peter közben otthon van, takarít, a ház
minden eg yes nég yzetcentiméterét kipucolja, addig dörg öli a
konyhapultot, míg meg nem fájdul a keze. Kimos minden ág yneműt és
törülközőt, az összes poharukat kézzel elmosog atja.
Isak elvesztésekor voltak olyan pillanatok, amikor azt kívánta, bár
lenne valaki, akit okolni lehet. Eg y ellenség , akit meg büntethet. Voltak,
akik azt tanácsolták, forduljanak Istenhez, de nehéz normális hang on
beszélni Istennel, ha az ember szülő. Nehéz hinni eg y felsőbb
hatalomban, amikor az ember mindig ott látja mag a előtt azt a bizonyos
sírkövet. Az életről szóló eg yenletet elvileg könnyű kiszámolni, nem a
matematika hibája, hog y még sem sikerül soha. Veg yük a nég yjeg yű
számot a kő jobb oldalán, vonjuk ki belőle a bal oldalit, szorozzuk be
365-tel, teg yünk hozzá eg y-eg y extra napot a szökőévek miatt. De
akárhog y számolunk is, nem fog stimmelni. Hiába számoljuk át, hiába
kezdjük elölről, sosem lesz jó, nem lesz elég . Túl kevés lesz ahhoz, hog y
kikerekedjen belőle eg y eg ész élet.
 Már a beteg ség szót is utálták hallani. Mert eg y beteg ség
meg fog hatatlan. Nincs arca, márpedig nekik szükség ük volt eg y
elkövetőre, valakire, akire átháríthatják a felelősség et, különben őket
mag ukat húzta volna le a mélység . Önzők voltak, tudták, de ha senki
más nem hibás, csak a mennyel lehet ordítozni, és ezt nag yon nehéz
elviselni.
Ellenség et akartak. Meg kapták. Most viszont azt nem tudják, mit
kellene tenniük: maradjanak a lányuk mellett, vag y vadásszák le azt, aki
ártott neki. Seg ítsenek élni a lányuknak, vag y inkább intézzék el, hog y a
fiú meg haljon. Hacsak a két dolog nem eg y és ug yanaz. A  g yűlölet
annyival eg yszerűbb, mint az ellentéte.

A szülők számára nincs g yóg ymód. Ahog y a g yerekeknek sincs.

Akárhol is él, minden g yerek leg alább eg yszer került már életveszélyes
helyzetbe játék közben. Minden baráti társaság ban van eg y, aki folyton
túl messzire meg y. Aki először ug rik le a szikláról, és utolsóként fut át a
síneken a robog ó vonat előtt. Nem az a g yerek a leg bátrabb, csak ő fél
leg kevésbé. Talán úg y érzi, hog y nincs annyi veszítenivalója, mint a
többieknek.
Benji mindig is a lehető leg intenzívebb érzeteket és élményeket
kereste, hog y kiűzze velük mag ából az összes többi érzést. Az adrenalin,
a vér íze a szájában, az eg ész testét átjáró fájdalom kellemes zúg ást
eredményezett a fejében. Szeretett félni, hiszen aki meg van rémülve, az
nem ér rá másra g ondolni. Sosem vag dosta a karját, de meg értette
azokat, akik ig en. Néha annyira vág yott valami fájdalomra, amire
összpontosíthat, hog y eg yszer képes volt átvonatozni eg y másik
városba, meg várni, míg leszáll az est, majd meg keresni a leg nag yobb
bunkókat az utcán. Beléjük kötött, és addig provokálta őket, míg vég ül
nem volt más választásuk, mint hog y alaposan helybenhag yják. Mert ha
valami nag yon erős testi fájdalmat érzett, másutt kevésbé fájt.
A  basszusg itáros csak akkor veszi észre őt, amikor lelépett a
színpadról. Úg y meg lepődik, hog y meg sem próbálja leplezni  a
mosolyát. Ug yanabban a fekete szerelésben van, mint a múltkor.
 – Eljöttél.
– Elég g é korlátozottak errefelé a szórakozási lehetőség ek.
A basszusg itáros nevet. Három lépés távolság ra állnak eg ymástól, úg y
isszák a sört. Olykor-olykor nag ydarab, részeg emberek haladnak el
mellettük, és hátba vereg etik Benjit. Érdeklődnek a törött lábáról, és
kijelentik, hog y az a bíró eg y rohadék volt. Aztán hozzáteszik: „Ez a
Kevin-dolog baromi szerencsétlen üg y.” Ug yanazok a mondatok, hét-
nyolc különböző korú férfitól. És mindenki fizetni akar a tizenhatosnak
eg y sört. A  basszusg itáros úg y látja, mintha Benji minden hátba
vereg etés után hátrálna tőle eg y centit. Ismeri ezt, nem ő lenne az első
fiú, aki ig yekszik leplezni a hovatartozását. Talán érthetőbb a dolog eg y
ilyen helyzetben, amikor az ember senkinek sem akar csalódást okozni.
Mikor vég ül ketten maradnak, a g itáros felhajtja a sörét, és halkan azt
mondja.
– Meg yek lassan. Látom, hog y… sokan vannak itt, akik ki akarják
tárg yalni a hokit.
Mikor Benji meg fog ja a karját, és azt suttog ja: „ne… inkább menjünk
el valahová”, a g itárost elönti a tűz.
Kimeg y az éjszakába, és meg kerüli az épületet. Benji vár tíz percet,
mielőtt utánamenne, de tesz eg y kerülőt fel az erdőbe, aztán
visszaug rándozik; káromkodva és botladozva érkezik a fák között váró
fiúhoz.
– Biztos tudsz hokizni? Mintha valamit rosszul csinálnál – mosolyog a
basszusg itáros Benji mankóit nézve.
– Biztos tudsz basszusg itározni? Úg y hang zott, mintha eg ész koncert
alatt hang olnál – feleli Benji.
Cig arettáznak. Szél támad a sötétség ben, fütyül, borzolja a hó tetejét,
de az utolsó pillanatban mintha úg y döntene, békén hag yja a fiúkat.
Csak futtában érinti őket, óvatosan, mint amikor valaki először közelít
eg y másik ember bőréhez.
– Tetszik a hajad – leheli a basszusg itáros.
Benji behunyja a szemét, leteszi a mankóit, és azt kívánja, bárcsak
többet ivott volna. Többet szívott volna. Rosszul mérte fel az önuralmát,
teljesen ki kellett volna ütnie mag át. Próbál sodródni az eseményekkel,
de mikor már épp a másik hátára tenné a tenyerét, keze ösztönösen
ökölbe szorul. A  fiú meg lepetten rezzen össze, Benji teste meg feszül,
szántszándékkal a törött lábára nehezedik, míg a fájdalom tüzes
nyilakként vég ig nem szág uld a csontjai között. Gyeng éden arrébb
taszítja a g itárost. Felveszi a mankóit, úg y dadog ja:
– Ez az eg ész… eg y tévedés…
A  g itáros eg yedül áll a fák között az erdőben, lába mélyen a hóba
süpped. A tizenhatos a Pajta felé biceg . A másik még utánaszól:
– A nag y titkok kis emberekké tesznek minket…
Benji nem válaszol. De úg y érzi, mintha összement volna.

Hétfő reg g el mintha még a nap sem akarna felkelni Björnstadban,

nemhog y az emberek. Felhők vonulnak a felhúzott kapucnik és morózus
g ondolatok felett.
Eg y anya ül eg y Volvóban, és g yőzködi a lányát, hog y tényleg nem
muszáj ezt tennie. Nem kell bemennie. Leg alábbis ma még nem.
– De. Muszáj – mondja a lány, és meg simog atja az anyja haját.
– De… nem tudod, miket írnak az interneten… – szipog Mira.
– Pontosan tudom, hog y miket írnak. Épp ezért kell bemennem. Ha
nem állnék készen erre, nem jelentettem volna fel őt, anya. Most már
nem lehet…
Elcsuklik a hang ja. Mira körmei apró g umidarabokat vájnak ki a
kormányból.
– Értem. Nem hag yhatod nyerni őket. Mert az apád lánya vag y.
Maya kinyújtja a kezét, kisöpör két eltévedt hajszálat anyja arcából, és
a füle mög é ig azítja őket.
– Az anyukámé. Mindig az anyukámé.
– Ki akarom nyírni őket, szívem. Ag yonütni az összeset. Az eg ész
cég et bevontam, esélyük sincs arra, hog y…
– Mennem kell, anya. Ez most sokkal rosszabb lesz eg y ideig , mielőtt
még jobb lenne. Úg yhog y mennem kell.
Mira nézi, ahog y a lánya az iskola felé meg y. Aztán feltekeri a
hang erőt a rádión, és behajt az erdő közepébe. Kiszáll, és addig üt eg y
fatörzset, míg csupa vér nem lesz a keze.
 36

A  leg alapvetőbb ig azság , amit David a hokiról tud, az az, hog y nyerni
csapatok szoktak. Nem számít, milyen jó eg y edző taktikája, ahhoz, hog y
működjön, mindenekelőtt mag uknak a játékosoknak kell hinniük benne.
Mindeg yiküknek ug yanazok  a szavak kell, hog y bevésődjenek az
ag yukba: Vég ezd el a rád eső részt! Koncentrálj a saját feladatodra! Tedd
a dolg odat!
David a barátnője mellett hever az ág yon, keze a lány hasán pihen.
– Szerinted jó apa leszek? – kérdezi.
– Nag yon, nag yon, nag yon zakkant apa leszel – feleli.
– Nem vag y valami kedves…
A lány az ujjai közé veszi David fülcimpáját. A férfi annyira bánatosan
néz, hog y a lány kuncog ni kezd.
– Mag addal fog od hozni a taktikai tábládat a szülőszobába,  és
meg próbálsz majd felállítani eg y lég zéstechnikai stratég iát a
szülésznővel. Biztosan abban is meg lehet dönteni valami rekordot.
Versenyt csinálsz majd még a g yerek növekedéséből is. Te leszel a
leg ideg esítőbb, leg okoskodóbb, leg jobb apa a világ on.
David ujjai a barátnője köldöke körül járnak.
– Gondolod, hog y… a g yerek… szeretni fog ja a hokit?
A barátnője meg csókolja.
– Nehéz szeretni tég ed, ha az ember nem szereti a hokit, Dave. Tég ed
nem szeretni pedig tényleg ig azán, de ig azán nag yon nehéz.
Hanyatt fekszenek, összefonják a lábukat.
– Ez a Kevin-üg y. Meg az… eg ész. Nem tudom, mit teg yek.
– Tedd a dolg odat. Nem avatkozhatsz bele, nem vag y se rendőr, se
üg yvéd. Hokiedző vag y. Tedd a dolg odat. Nem ezt mondod mindig a
fiúknak is?
– Nem tudom, mit akar, hog y mit teg yek… – próbálkozik a klub elnöke,
aki már nem is számolja, hány ilyen beszélg etésen van túl ezen a
reg g elen.
– Azt akarom, hog y teg ye a dolg át! – visítja Mag g an Lyt a telefonba.
– De értse meg , nem nyomozhatok a rendőrség hely…
Mag g an őrjöng .
– Tudja, mi ez az eg ész? Eg y összeesküvés a hokicsapat ellen! Nem
más, mint irig ység !
– Tehát… mit akar, mit teg yek?
– Vég ezze a munkáját!!!

Bobo autóg umikat pakol eg ymásra a műhelyben. Ideg es és forr a dühtől.

Helyükre akasztja a szerszámokat a falon, és leveszi mocskos overallját.
– Mennem kell az iskolába, apa.
Vadkan meg vakarja a szakállát, a fiára néz, és talán mondani akar
valamit, de vég ül csak bólint.
– Majd akkor este seg ítesz befejezni.
– Este edzés van.
– Ma este? De hát vég et ért a szezon!
– Nem kötelező. De mindenki ott lesz. A  csapatért. Lyt azt mondja,
közösen kell kiállnunk Kevinért.
– Lyt mondja ezt? William Lyt? – tör ki Vadkanból meg lepetten. Még
sosem hallotta, hog y bárki is közösen akart volna kiállni bármiért is
abban a családban, de látja a fián, hog y nem érdemes ezt feszeg etni,
kivéve, ha össze akar vele veszni, íg y hát annyit morog csak:
– Azért ne feledd, hog y itthon is akad tennivaló.
Bobo lezuhanyzik, és már szalad is kifelé. Ann-Katrin és Vadkan az
ablakból nézik. Lyt és tíz másik junior vár rá. Mostanában mindenhová
eg yütt mennek.
– Beszélnünk kell vele. Én láttam Mayát a kórházban, nem úg y festett,
mint aki hazudik… – kezdi Ann-Katrin, de a férje a fejét csóválja.
– Nem árthatjuk bele mag unkat ebbe, Anki. Nem ránk tartozik.
Jeanette-nek fáj a g yomra, g ombóc van a torkában, és ig yekszik nem
venni tudomást a mig rénről, amely olyankor kínozza, ha nem alszik
rendesen.
– Én azon a véleményen vag yok, hog y beszélnünk kéne a diákokkal
erről. Nem tehetünk úg y, mintha mi sem történt volna.
Az iskolaig azg ató felsóhajt, és a telefonjával hadonászik.
– Kedves Jeanette, fog almad sincs, mekkora nyomás nehezedik rám.
Eg ész reg g el csöng ött a telefon. A  szülők meg bolondultak. Még
újság írók is kerestek! Azt sem tudom, hová kapjunk.
Jeanette az ízületeit ropog tatja, mint mindig , ha ideg es. Rég i hokis
szokás.
– Tehát hallg assunk?
– Ig en… nem… szerintem… csak ne… ne adjunk táptalajt a pletykák és
spekulációk terjedésének. Mi van az emberekkel? Miért nem bírják
kivárni, hog y az eljárás vég et érjen? Erre való a bíróság . Nem
helyezhetjük mag unkat a törvény fölé, Jeanette. Ha ig az… ha amit ez a
tanuló Kevinről állít… ig az… idővel kiderül majd. Ha pedig nem ig az…
akkor biztosnak kell lennünk benne, hog y nem követtünk el semmi
ostobaság ot.
Jeanette leg szívesebben ordítana, de uralkodik mag án.
– És Maya? Ha ma bejön?
Az ig azg ató arckifejezése mag abiztosból rémültre vált.
– Természetesen nem jön be. Ug ye nem jön be? Gondolod, hog y
bejön?
– Nem tudom.
– Nem jön. Ug ye, nem jön? És különben… eg yik csoportodban sincs
benne, ug ye?
– Nincs, de a fele hokicsapat benne van. Tehát mit akarsz, mit teg yek?
Az ig azg ató rezig náltan tárja szét a karját.
– Szerinted?

A  menzán ülnek, összehajolnak az asztal fölött, fejük szinte összeér.

William Lyt tekintete tűzben ég .
 – Hol a francban van Benji? Látta valaki?
A fejüket rázzák. Lyt az asztalra koppint a mutatóujjával.
– Anyám elintézte, hog y mindenki eljusson ma Hedbe, oké? Ebéd előtt
indulunk. Csak a csapattag ok tudjanak róla. Ha a tanárok kiakadnak,
forduljanak a szüleinkhez. Érthető?
Bólintanak. Lyt ezúttal ököllel csap az asztalra.
– Meg mutatjuk a köcsög öknek, hog y mi kiállunk eg ymásért. Mert
tudjátok, mi ez az eg ész? Összeesküvés a csapat ellen! Irig ység !
Összeesküvés és kibaszott irig ység !
A  fiúk eg yetértőn bólintanak, halkan káromkodnak, mindeg yikük
szeme alatt fekete karikák. Lyt sorra vállon vereg eti őket.
– Össze kell tartanunk a csapatot. Az eg ész csapatot!
Az utolsó mondat közben eg yenesen Bobóra néz.

Amat a szekrényénél áll, úg y fest, mint aki mindjárt bele fog hányni.
Bobo érkezik a menza felől, és tanácstalanul meg áll mög ötte.
– Össze kell… tartanunk a csapatot, Amat. Kevint ma eng edi el a
rendőrség , tehát bemeg yünk az első órákra, de aztán az eg ész csapat
Hedbe utazik. Fontos, hog y mind menjünk. Hog y… meg mutassuk nekik.

Eg yikük sem néz Maya szekrényének irányába. Pedig lopva minden

elhaladó diák azt fig yeli, bár nem is néznek arra. Az ilyen technikákat az
ember hamar kifejleszti tinédzserkorban. A  szekrényajtójára eg y szót
firkáltak fekete filccel. Mindössze öt betű. Ennyit jelent most nekik.

Kevint kivezetik a hedi rendőrség ről, óvatos kezek támog atják kétfelől,
mintha nem tudna eg yedül járni. Eg yik oldalán az apja, másik oldalán
az anyja, körülöttük élő védőfalként farmeros-zakós férfiak, a
nyakkendőjük szorosra húzva, a kezük ökölben. A  zömük a klub
szponzora, ketten vezetőség i tag ok, a többiek jól menő cég ek vezetői,
helyi vállalkozók, és eg y önkormányzati képviselő is akad közöttük. De
ha valaki meg kérdezné tőlük, kik ők, csak annyit mondanának: „Az
Erdahl család barátai vag yunk.” Pár lépéssel mög öttük halad a
juniorcsapat. Csöndesek és fenyeg etőek. Meg akarnak mutatni valamit
valakinek.
Az anya g yeng éden plédet terít Kevin vállára, mikor beseg íti az
autóba. A  körülöttük álló férfiak sem vereg etik hátba, mint szokták,
hanem szeretetteljesen meg -meg simog atják az arcát. Mintha ő lenne az
áldozat.

Benji eg y alacsony falon ül, tőlük úg y húszméternyire. Szemébe húzta a

sapkáját, és feltette a kapucnit is, hog y beárnyékolja az arcát. A felnőttek
közül senki sem veszi észre, de Kevin látja. Mielőtt még becsukódna a
kocsi ajtaja, eg yetlen másodpercre a leg jobb barátja szemébe néz. És ő
az, aki vég ül elfordítja a tekintetét.

Mire a Kevinék autóját követő kocsikaraván elhag yja Hedet, Benji már
rég eltűnt. Az eg yetlen, aki ott maradt a rendőrség épülete előtt, Amat.
Benyomja a fülhallg atót, feltekeri a hang erőt, zsebre vág ja a kezét, és
eg yedül g yalog ol vissza Björnstadba.

A  menzára belépő Anát a szokásos zsivajg ás fog adja. Maya eg yedül ül

eg y sarokban, még a szomszédos asztalokhoz sem ült le senki. Mindenki
fig yeli, de senki sem nézi. Ana meg indul felé, de Maya felnéz, mint aki
csapdába esett, és fig yelmeztetni próbálja a másikat, hog y ne
közeledjen. Lassan meg rázza a fejét. Ana úg y érzi, mintha ólomból volna
a lába, de vég ül kényszeredetten, lehajtott fejjel leül eg y másik
asztalhoz. Majd’ elsüllyed szég yenében.
Eg y csapat idősebb lány, akiket Ana Kevin konyhájában látott a buli
estéjén, elindul Maya felé. Eg yikük előrelép eg y pohárral a kezében,
Maya fig yeli, ahog y a többiek falat képeznek körülöttük, hog y eltakarják
őket. Íg y bár mindenki pontosan tudja, mi történik, utólag nyug odtan
mondhatják azt, ha eg y tanár kérdi, hog y nem látszott semmi. Hog y
„nem látták a kérdéses helyzetet”.
– Mintha bárki is meg akarna erőszakolni tég ed, te undorító kis
ribanc…
 Tej folyik Maya hajából, lecsöpög az arcára, beszivárog a pulóvere alá.
A pohár nem tört össze, mikor a szemöldökéhez csapódott. A szemöldök
is eg yben van. Maya eg y pillanatra riadalmat lát a nag yobb lány
szemében, hog y talán túl messzire ment. Mi van, ha Maya esetleg
vérezni kezd, vag y elájul. De Mayának kemény a feje. A támadó szemébe
tehát visszatér a meg vetés. Mintha az, akit meg ütött, nem is ember
lenne.

Mindenki nézi, még sem látja senki. A menza eg yszerre hang os és néma.
Maya tompa háttérzajként hallja a kuncog ást. Mozdulatlanul ül tovább,
szemöldökcsontja lüktet a fájdalomtól. Meg törölg eti mag át a tálcáján
levő apró szalvétákkal, de hamar elfog ynak. Nem mer felállni és újakat
hozni, de ekkor valaki hirtelen letesz elé eg y eg ész halommal. A  kéz,
ami majdnem ug yanakkora, mint az övé, az asztalt kezdi takarítani.
Felnéz a fiúra, és könyörg őn meg rázza a fejét.
– Csak ártasz mag adnak, ha ideülsz… – suttog ja.
– Tudom – mondja Leo.
Az öccse leül mellé, és enni kezd. Nem izg atja a rá szeg eződő
teng ernyi szempár.
– Akkor miért csinálod? – kérdezi a nővére.
Leo úg y néz rá, ahog y az anyjuk szokott.
– Mert te és én nem vag yunk olyanok, mint ők. Mi nem vag yunk
medvék Björnstadból.
 37

Szinte minden vitában, amely az emberek eg ymással szembeni

viselkedéséről folyik, előbb vag y utóbb előkerül az „emberi természet”
érve. A  biológ iatanároknak nincs eg yszerű dolg a, ha meg akarják
mag yarázni, hog y eg yrészt azért túlélő a fajunk, mert összetartunk és
eg yüttműködünk, másrészt viszont azért, mert az erősebb eg yedek a
g yeng ébbek kárára fejlődnek. Örök vita tárg ya, hog y milyen mértékben
vag yunk kötelesek törődni eg ymással. Hog y mennyire lehetünk
eg oisták.
Mindig van valaki, aki ilyenkor bedobja az emberbarátság és
emberség kifejezéseket. De ezek csak szavak. Amikor előkerülnek a
„g ondolj eg y süllyedő hajóra” vag y „g ondolj eg y ég ő házra”, kezdetű
mondatok, nehéz vitát nyerni. Mert ha tényleg a szívedre teszed a
kezed, kit mentenél meg , ha csak eg yet választhatnál? Kit húznál ki a
jég hideg vízből először, ha a mentőcsónakba csak bizonyos számú
ember fér?
A családodat. Mindig a családdal kezdjük. És ő most csak erre g ondol.
Fázik, pedig már feltekert minden fűtőtestet, és nég y réteg ruha van
rajta, de íg y is remeg . Szobáról szobára jár a házban. Kitakarította Kevin
szobáját, meg szabadult minden lepedőtől és párnahuzattól, minden
szennyest kimosott, és utána bedobta a ruhákat eg y jótékonyság i
g yűjtőbe, messze innen. Felporszívózott minden lehetség es
blúzg ombot, és a marihuána összes maradványát lehúzta a vécén.

Ug yanis ő a fiú anyja. És mindig a családot mentjük először.

Amikor meg érkezik a rendőrség , eg yenes háttal áll az ajtóban. Az

üg yvédek felhívták a fig yelmét, hog y tiltakozhatna, húzhatná az időt,
meg nehezíthetné a dolg ukat. Hog y a házkutatás már nem is észszerű,
hiszen eg y héttel az állítólag os bűncselekmény után érkezett a
feljelentés. De az anya rag aszkodik hozzá, hog y beeng edje az
eg yenruhásokat. Többször is meg ismételte, hog y a családnak nincs
titkolnivalója, bár mag a sem tudja, hog y másokat, vag y inkább saját
mag át akarja-e meg g yőzni. Eg yre csak fázik. De ő a fiú anyja.
Az apa a konyhában ül, az lett a központ, újabb és újabb
telefonhívásokat bonyolít le, s eg yre több férfi nyüzsög a házban.
Mindenki eg yüttérző és dühös. Készen állnak a háborúra, mert úg y
ítélik, nincs más választásuk. Az apa g yerekkori barátja, Mario Lyt a
leg hang osabb:
– Tudjátok mit? A  lány családja ig azán idejöhetett volna, hog y
meg beszéljük a dolg ot. Meg próbálhattuk volna elrendezni eg ymás
között. De ehelyett vártak eg y hetet, kivárták, mikor árthatnak a
leg többet, és pont a döntő előtt mentek a rendőrség re a hazug ság aikkal.
Ha ig az lenne az állításuk, miért nem tettek azonnal feljelentést? Miért
vártak eg y hetet? Mi? Elmondjam, miért? Mert eg yesek ebben a
városban nem tudnak uralkodni az irig ység ükön!
Mondhatta volna a nevüket „a lány családja” helyett. Andersson. De az
kevésbé lett volna hatásos. Többet nem is kell mondania, az elmélet
mag ától kezd terjedni:
– Ez történik, ha eng edünk eg y sportig azg atót elkanászodni! Túl sok
hatalmat kapott, azt hiszi, övé a klub. Nem tudja elviselni, hog y
hamarosan kicsúszik a kezéből az irányítás, jól mondom? Hog y Kevin
jobb, mint amilyen ő valaha is volt, hog y a vezetőség és a szponzorok
kijárták, hog y David átvehesse az A csapat edzőség ét Sunétől. Ig az? Jobb
ötlete nem lévén belekeverte hát a családját…

Amikor David meg érkezik a házhoz, három középkorú férfi áll odakint,
mintha őrködnének. Éjszaka majd néhány junior veszi át a helyüket,
David jól tudja. Mintha leg alábbis a háznak lenne szükség e védelemre.
– Akárcsak eg y jelenet a Keresztapából – dünnyög i David.
Frakk erőltetetten nevet:
– Ug ye? Mintha Don Corleonénak szükség e lenne a seg ítség ünkre.
Mintha eg y maroknyi kövér szponzor változtatni tudna a helyzeten…
 Kuncog , és a hasát lapog atja, próbál vidámnak tűnni, de vég ül feladja.
David vállára teszi lapáttenyerét, és íg y szól:
– De a csudába is, tudod, David, mi csak szeretnénk támog atni a
családot. Ezt meg érted, ug ye? Azt akarjuk meg mutatni, hog y…
összetartunk. Meg érted? Úg y értem… nálad jobban senki nem ismeri
Kevint. Jóformán te nevelted fel a fiút, g ondolod, hog y eg y srác a
csapatodból ilyet tett volna? He? Eg y a sajátjaid közül? Érted, ug ye,
hog y miért vag yunk itt?
David nem válaszol. Nem az ő dolg a. Mert kit ment meg az ember
először, ha tényleg muszáj?

Kevin az ág yán ül. Kicsinek tűnik a hatalmas poszterek alatt, a kapucnis

pulóver is mintha túl nag y lenne rá. Két éjszakát töltött a rendőrség en.
Nem számít, mennyire kényelmes ott is az ág y, vag y mennyire
barátság osak veled az emberek: amikor kívülről ráfordítják a kulcsot az
ajtódra mielőtt lefeküdnél, az hatással van rád. Kevin ül és g yőzködi
mag át. Hog y nem az ő hibája, hog y az eg ész meg sem történt, hog y
nincs választása. A  ház tele férfiakkal, akiket kiskora óta ismer. Azok is
ismerik őt. Eg ész életében különleg es volt, kiválasztott, akitől sokat
vártak. Tehát nem hiszik el róla. El sem tudják képzelni. És ha elég
sokan állnak az ember mög ött, előbb-utóbb mag a is elhiszi mindazt,
amit kiejt a száján.

David becsukja mag a mög ött az ajtót, meg áll az ág ynál, és a fiú szemébe
néz. Az a több ezer óra, amit eg yütt töltöttek a jég en, a hétvég ék a
buszban, amikor keresztül-kasul utazták az eg ész ország ot, a benzinkúti
szendvicsek és a pókerpartik. Nemrég még g yerek volt. Nemrég .
– Csak nézz a szemembe, és mondd, hog y nem tetted meg . Nem kérek
mást – kezdi David.
Kevin a szemébe néz. Sírva rázza a fejét.
– Lefeküdtem vele, de ő akarta. Kérdezz meg bárkit a buliból…
basszus… komolyan azt hiszed, hog y én bárkit is meg tudnék
erőszakolni? Miért tennék ilyet?!
 Az a sok apa-fiú nap, amit David Kevinnel és Benjivel a tavon töltött.
Minden, amire meg tanította őket. Minden, amit közösen átéltek. Jövőre
eg yütt hódítják meg az A csapatot. Kivel kezded a mentést? Ha a víz
jég hideg , de tudod, hog y a csónak nem vihet el mindenkit a
szárazföldig , kit áldozol fel először? És kit védsz a vég sőkig ? Nemcsak
Kevin fog ja meg szenvedni, ha bevallja amit tett – hanem mindenki, akit
szeret. Erről próbálja meg g yőzni mag át.
David a fiú ág yára ül, és átöleli. Meg íg éri neki, hog y minden
elrendeződik. Hog y sosem fog ja cserben hag yni. Azt mondja, büszke rá.
Lehet, hog y a csónak ide-oda imbolyog , de nem fog befolyni víz. Ebben
a házban mindenki száraz marad. Kevin az edzőjéhez fordul, és úg y
mondja, mintha meg int alsó tag ozatos lenne:
– Ma, ug ye, van edzés? Én is mehetek?

Az anyja eg y sámlin ül a hálószobájában és az emlékeibe merül. Amikor

Kevin tíz-tizeneg y éves volt, ő és a férje mindig hatalmas felfordulást
találtak a házban, amikor hazatértek eg y-eg y külföldi útról. A  férje
mindig káromkodott, nem vette észre, milyen jól elrendezett,
kiszámított is volt a káosz, de az anya hamar rájött. Mindig ug yanazok a
dolg ok kerültek máshová, ug yanazok a képek lóg tak ferdén a falon, és a
kuka dug ig tele volt az előre a hűtőbe készített ételekkel. Láthatólag az
összeset eg yszerre szórták bele.
Mikor a fiú tinédzserkorba lépett, és elkezdett bulikat tartani, az anya,
hazaérvén, mindig eg y olyan házat talált, amelyen érezni lehetett Kevin
erőfeszítéseit: ig yekezett azt a benyomást kelteni, mintha eg yáltalán
nem is tartózkodott volna otthon, míg távol voltak. Amikor még kisfiú
volt, éppen fordítva tett. Büszkén meg íg érte az apjának, hog y nem fog
félni otthon eg yedül, azután mindig kénytelen volt hazajönni az utolsó
estén, hog y felforg assa a házat. Nehog y kiderüljön számukra, hog y
vég ig Benjinél aludt.

Eg y konyhaasztalnál eg y apa ül, körülötte meg állás nélkül szöveg elnek

a barátai és üzlettársai, de ő már nem is hallja őket. Tudja, hog y előkelő
helyet fog lal el a városi hierarchiában, pusztán a pénzének
köszönhetően. Senki sem g olfozik csórókkal, tudja jól, mert ő mag a is
volt szeg ény. Eg ész életében a maximumra törekedett, nem hiúság ból,
hanem a túlélésért. Sosem kapott semmit ing yen, nem élvezhetett
semmit, ami a g azdag nak született g yerekeknek meg adatik.
Meg g yőződése, hog y ez vezetett a sikerhez. Ezért volt hajlandó
keményebben dolg ozni, és kíméletlenebbül hadakozni, mint a többiek.
Ám a maximumra törekvéssel eg yütt jár, hog y az ember sosem lehet
elég edett, sosem lustulhat el. Ezt a fajta életet nem lehet félg őzzel élni,
a munka és a mag ánélet eg ybefolyik, az életben minden az ő személyét
tükrözi. A  g yereke is. Eg yetlen repedés a homlokzaton, és minden
összeomlik.
Valójában csak beszélg etni akart Kevinnel, amikor érte ment a
rendőrség re, de hatalmas ordítozás lett a vég e. Ő, aki büszke volt arra,
hog y sosem veszti el a fejét, sosem emeli meg a hang ját, úg y üvöltött,
hog y az eg ész autó beleremeg ett. Meg lehet, azért tette, mert tudni
akarta, mi történt. De vég ül eg yszerűbb volt a miérteken veszekedni
– Hog y a fenébe jutott eszedbe leinni mag adat eg y héttel a döntő
előtt?!
Eg yszerűbb az okról beszélni, mint a problémáról. Eg y apa, aki
számokkal dolg ozik, a matematika nyelvén g ondolkodik: ha X nem
lenne, Y se történt volna meg . Ha Kevin nem tartott volna bulit, mint
azt meg is íg érte a szüleinek, ha nem ivott volna, ha nem vitt volna eg y
lányt a szobájába, akkor most nem lenne probléma.
De az apának jelenleg nincs választása. Nem eng edheti meg , hog y
valaki hazudjon a fiáról, elfog adhatatlan számára, hog y valaki
meg támadta a családját. Az, hog y a rendőrség is belekeveredett, hog y
leráng atták Kevint a buszról az eg ész város szeme láttára, hog y a helyi
lapok újság írói hívog atták, az túlment azon a határon, amit még
békésen meg lehetett volna oldani. Most már túl késő. Az apának van
eg y cég e, amelyet a nevével azonosítanak – ha ez a név bemocskolódik, a
család teljes élete befuccsol. Nem eng edheti nyerni, nem eng edheti
létezni őket. Most már nem elég szik meg azzal, hog y mag ukat tisztázza.
Le fog ja vadászni őket, és ehhez minden feg yvert bevet, amit csak tud.
 Ebben a házban már nem létezik helyes és helytelen, csak a túlélés
létezik.

David és Kevin továbbra is az ág yon ülnek, amikor az apa kinyitja az

ajtót. Meg áll előttük, fáradtan és sápadtan, majd nyug odt hang on íg y
szól:
– Meg értem, hog y ti csak a hokira tudtok g ondolni, de ha azt akarjuk,
hog y eg yáltalán leg yen eg y A csapat a következő szezonban, amit
edzeni lehet, akkor fig yeljetek jól. Vag y ti maradtok a klubban, vag y
Peter Andersson. Köztes meg oldás nincs. A  lánya hazudik, ezer oka
lehet, hog y miért. Talán azért feküdt le Kevinnel, mert szerelmes belé,
és mikor rájött, hog y a szerelme viszonzatlan, kitalálta, hog y
meg erőszakolták. Az is lehet, hog y az apja meg tudta, hog y mit tett, ő
pedig hazudott, hog y védje mag át, mert a szülei ártatlan kislánya akart
maradni. Ki tudja? A tizenöt éves lányok kiszámíthatatlanok…
David némán bámulja a padlót. Az jár a fejében, hog y Kevin mennyi
ajánlatot kapott nag yobb csapatoktól, de nem akart menni, nem akarta
itthag yni Benjit és az otthonát, mert félt. David g yőzte meg az apját,
hog y eng edje Björnstadban maradni. Meg íg érte, hog y a fiú ug yanannyit
fog fejlődni itt is. Korán bekerül az A csapatba, és ug yanúg y eléri a profi
szintet. Az apa belement, mert tudta, hog y David átveszi majd az A
csapat edzőség ét, és mert a döntés még népszerűbbé tette a cég ét a
környéken. Kevin björnstadi fiú, ahog y az apja is ízig -vérig björnstadi.
Milyen jól cseng ő szavak ezek! Az apa reng eteg pénzt fektetett ebbe az
imázsba. Most komoly tekintettel fordul Kevinhez:
– Ez most már nem játék. Peter Andersson eg y hetet várt a
feljelentéssel, mert azt akarta, hog y a rendőrség leráng asson tég ed arról
a buszról. Azt akarta, hog y mindenki lássa. Tehát vag y ő üldöz el minket
a klubból, vag y mi üldözzük el őt, eg yüttes erővel. Más lehetőség nincs.
Háborúba kezdett.
David eg y szót sem szól, a munkájára g ondol. A  csapatára. Az abba
fektetett órákra. És van eg y emlékkép, amely nem hag yja nyug odni:
amint Peter ott áll a parkolóban, mikor meg érkezik a rendőrség . Ott állt
és várt. Kevin apjának ig aza van. Peter látni akarta az eg észet.
Kevin felemeli a fejét; a sírástól elcsöppen az orra:
– Valakinek beszélni kéne Amattal. Ő… én nem csináltam semmit…
tudjátok, hog y nem csináltam semmit… de Amat talán azt g ondolja…
bejött a szobába, és látta, mikor mi… csak meg ijedt, értitek? Maya
kirohant, de Amat talán azt g ondolja… tudjátok.

David nem néz fel, mert nem akarja látni, hog y néz rá az apa.
 38

Az életben kevés dolg ot nehezebb beismerni önmag unknak, mint azt,

hog y álszentek vag yunk.

Amat az út szélén, már-már a hóborította árokban bandukol. Átázott és

átfázott, de az ag ya már a lábai előtt elzsibbadt. Hed és Björnstad között
jár félúton, amikor elhajt mellette eg y öreg Saab, aztán jó tíz méterrel
odébb meg áll. Bevárják, pedig lassan meg y. Két huszonöt-harminc
körüli férfi ül benne. Fekete dzseki, merev tekintet. Amat tudja, kik ők.
Azt viszont nem tudja, mi volna a veszélyesebb: a szemükbe nézni, vag y
elkerülni a tekintetüket.
Néhány hónappal ezelőtt a helyi lap meg interjúvolt eg y játékost abból
a csapatból, amely a Björnstad A csapatával készült meg mérkőzni.
A  játékos az ország déli részéből érkezett, nem volt túl tájékozott, íg y
amikor az újság írók meg kérdezték, meg ijeszti-e az erőszakos Björnstad-
drukkerek, vag yis a „Mag ” híre, azt mondta, nem érti, miért kéne félnie
„néhány nyomorult, isten háta mög ötti, erdei g eng sztertől”.
Mikor a csapata busza másnap áthajtott az erdőn, furg onok állták el az
útját. A  fák közül harminc-neg yven maszkos, fekete dzsekis férfi lépett
elő, méretes fadarabokkal felfeg yverkezve. Tíz percen át csak álltak,
mintha eng ednék, hog y a csapat felkészüljön a pillanatra, amikor
szétverik a busz ajtaját, aztán meg rohanják őket. De nem történt semmi
ilyesmi. Az erdő hirtelen elnyelte a férfiakat, a furg onok letolattak az
útról, a busz mehetett tovább.
A  játékos, amelyik az interjút adta, eg y idősebb csapattársához
fordult, és azt liheg te: „Miért nem csináltak semmit?” Az idősebb
játékos azt válaszolta: „Csak bemutatkoztak. Azt akarták, hog y
g ondolkodj el, mi történhet, amikor hazafelé tartunk.”
A Björnstad elvesztette a meccset, de a kérdéses játékos sosem játszott
még olyan rosszul, mint akkor. Mire hazaért, valaki betörte az autója
összes ablakát, meg töltötte a kocsit faág akkal és levelekkel, majd
felg yújtotta azt.
– Amat vag y, ug ye? – kérdezi a sofőr.
Amat bólint. A sofőr a hátsó ajtó felé biccent.
– Elvig yünk?
Amat nem tudja, hog y az ig en vag y a nem válasz a veszélyesebb.
Vég ül azonban meg rázza a fejét. A férfiak nem sértődnek meg , még el is
mosolyodnak, majd a sofőr meg jeg yzi:
– Kellemes sétálni, ug ye? Meg értjük.
Sebesség be teszi az autót, lassan feleng edi a kuplung ot, de még
kihajol az ablakon, és hozzáfűzi:
– Láttunk az elődöntőben, Amat. Szívből játszol. Mikor te és a többi
junior bekerültök az A csapatba, újra felépíthetünk itt valami ig azán jó
dolg ot. Eg y valódi björnstadi csapatot, valódi björnstadi srácokkal.
Érted? Te, Benji, Filip, Lyt. Kevin.
Amat tudja, hog y árg us tekintettel fig yelik az arcát, amikor
kimondják a Kevin nevet. Hog y ez volt az oka annak, hog y meg álltak.
Gyorsan bólint, és futólag találkozik a pillantásuk. Tudják, hog y
meg értette.
„További kellemes sétát” kívánnak, majd elhajtanak.

Peter az irodájában ül a kikapcsolt képernyő előtt. Sokat g ondol a „jó

fajta srác” kifejezésre, amit már vag y több százszor kimondott, a
leg különfélébb embereknek. Mindenki biccentett, még ha nem is tudta
volna pontosan elmag yarázni, mit is jelent. Hokis berkekben használják
ug yan, de még is van valami kis mellékzöng éje. Mert azt jelenti, hog y
aki a jég en kívül vag y, az hatással van arra, aki a jég en vag y. Ezt pedig
nehéz beismerni. Mert ha az ember szereti a sportot, vag y ha bármi
mást szeret, akkor azt akarja, hog y a szeretett dolog eg y buborékban
létezzen. Hog y leg yen valami a világ on, ami mindig pontosan
ug yanolyan, füg g etlenül attól, hog y mennyit változik körülötte a világ .
Ezért állította mindig : „A hokiba nem szólhat bele a politika”. Eg yszer
épp ezen veszekedtek Mirával, és a nő ing erülten azt mondta: „Nem?
Mit g ondolsz, mi építi fel a jég csarnokokat, ha nem a politika?
Gondolod, hog y csak a hokirajong ók adójából finanszírozzák?”
Nem sokkal ezután történt az az eset az A csapat eg yik mérkőzésén,
amikor az eg yik björnstadi játékos elvesztette a fejét, és kupán vág ta az
ütőjével a házig azdák eg yik játékosát. A srác eg y húszéves tehetség volt,
ag yrázkódást kapott és meg sérült a nyaka, mely utóbbi a karrierje vég ét
jelentette. A björnstadi játékost kiállították a meccs hátralevő részére, de
nem füg g esztették fel hosszú időre.
Mikor lement a jég ről, két férfi várta az öltözőnél: az ellenfél
seg édedzője, valamint az eg yik szponzoruk. Vitázni kezdtek, aztán a
dolog verekedéssé fajult: a játékos püfölni kezdte a kesztyűjével az edző
fejét, a szponzor viszont letépte a hokis sisakját, és le akarta őt fejelni. De
a játékos g yorsabb volt, térden csapta a szponzort az ütőjével, aki erre
elesett. Senki sem sérült meg komolyabban, de a játékost feljelentették
testi sértésért, és pénzbüntetést kellett fizetnie.
Peter azért emlékszik erre, mert Mira eg ész szezonban ezzel
nyag g atta. „Tehát ha valaki három méterre a jég től verekszik, azt fel
lehet jelenteni? De ha ug yanaz az ember fél perccel korábban fejbe vág
valakit a meccs közepén, akkor elég , ha elvonul eg y kicsit
szég yenkezni?”, dühöng ött Mira.
Peter nem tudta meg nyerni a vitát, nem akarta azt mondani, amit
valójában g ondolt: hog y az öltöző előtti incidenst sem kellett volna
hivatalos útra terelni. Nem mintha pártolta volna az erőszakot, vag y
meg akarta volna védeni a játékost, hanem mert azt akarta, hog y a hoki
oldja meg a hoki problémáit. Buborékon belül.
Az ilyesmit nem lehet meg mag yarázni valakinek, aki nem szereti a
sportot. Most már abban sem biztos, hog y mag át meg tudja g yőzni.

Az álszentség et átkozottul nehéz beismerni.

A  klub elnöke a nadrág jába törli a kezét, érzi, ahog y az izzadság

vég ig csorog a g erincén. Eg ész nap telefonált, próbálta késleltetni a
pillanatot, de most már nincs más választása. Túl sokan fenyeg etőznek,
hog y visszavonják a támog atásukat, vag y felmondják a tag ság ukat,
ráadásul mind ug yanazt kérdezik: „Tulajdonképpen kinek az oldalán
állsz?”
Mintha eg y hokiklub arra való lenne, hog y oldalt válasszon az ember.
Az elnök büszke arra, hog y olyan mozg almat képvisel, amely mentes
minden ideológ iától, vallástól és eg yéb meg g yőződésektől. Nem hisz
Istenben, de hisz a sportban, és hisz abban, hog y a hokiklub leg nag yobb
ereje épp abban rejlik, hog y nem is akar más lenni, mint hokiklub.
A  lelátó különleg es hely, ott nem válik el a szeg ény és a g azdag , a
mag as és az alacsony, a bal és a jobb. Még is hány ilyen hely maradt
még ? Hány problémás fiút tartott távol a hoki a drog októl és a
börtöntől? Mennyi pénzt spórol a sport a társadalomnak? Ug yanakkor
miért van az, hog y bármi rossz történik, az „a hoki problémája”, a jó
dolg ok viszont mindig valami másnak köszönhetők? Az ilyesmi az
őrületbe tudja kerg etni az elnököt. Az emberek nem tudják, mennyi
munkával jár eg y klub vezetése. Az ENSZ központjában kevesebb
diplomáciai érzékre van szükség , mint itt.
Ismét meg csörren a telefon. Újra. Újra. Vég ül feláll, kimeg y a
folyosóra, nag y leveg őket vesz, hog y csökkentse a mellkasára nehezedő
nyomást. Aztán meg áll Peter irodájának ajtajában, és halkan íg y szól:
– Talán haza kéne menned, Peter. Míg … el nem ül a dolog …
Peter csak ül, fel sem néz. Már dobozokba rakta az összes holmiját. Be
sem kapcsolta a számítóg épét. Csak várt.
– Te g ondolod ezt, vag y attól félsz, amit mások g ondolnak?
Az elnök a homlokát ráncolja.
– Bassza meg , Peter, pontosan tudod, hog y szerintem ez a… helyzet…
rettenetes! Rettenetes! Mintha… amit… a lányod átél…
Peter feláll.
– Maya. Kimondhatod a nevét. Minden évben ott vag y a
születésnapján. Te tanítottad meg biciklizni, emlékszel? Itt, a
jég csarnok előtt.
– Én csak… drág a Peter… a vezetőség próbálja… felelősség teljesen
kezelni…
Peter szemöldöke remeg , ez az eg yetlen látható jele a benne dúló,
pusztító tűzviharnak.
 – Felelősség teljesen? Hadd találjam ki! A  vezetőség azt a meg oldást
választotta volna, hog y intézzük el eg ymás közt? Hog y ne keverjük bele
a rendőrség et és a médiát, csak „nézzünk eg ymás szemébe, és beszéljük
meg ”? Ilyesmiket mondtak ma neked a telefonba? Nemi erőszakról van
szó! Hog y lehetne ezt eg ymás közt elintézni?!
Amikor Peter fog ja a dobozait, és kilép a folyosóra, az elnök eláll az
útjából, meg köszörüli a torkát, és kétség beesetten azt mondja:
– Szavak állnak szavakkal szemben, Peter. Én… nekünk a klubra kell
elsősorban g ondolni. Ha valakinek, hát neked meg kéne ezt értened.
A klub nem választhat oldalt…
Peter nem fordul meg , úg y válaszol:
– A klub már választott. Éppen most.
Lemeg y, beteszi a dobozait a csomag tartóba, aztán ott hag yja a kocsit
a parkolóban. Lassan vág át a városán, anélkül hog y tudná, hová meg y.

Az iskolaig azg ató épp csak letette a telefont, de az máris újból csörög .
Újabb hang ok, újabb szülők, eg yik a másik után. Még is milyen
válaszokat várnak? Ez eg y rendőrség i üg y, hag yják, hog y a bíróság
döntsön róla. Mintha bizony nem lenne épp elég nehéz eg y iskolát
ig azg atni enélkül is. A  lány anyja üg yvéd, az apja eg yike a város
leg fontosabb embereinek, szavak állnak szavakkal szemben. Ki álljon
közéjük? Csak nem az iskola? Tehát az ig azg ató ug yanazt szajkózza
mindenkinek:
– Ne csináljunk belőle politikát, kérem!

Az eg yik előnye annak, hog y öccse eg y biztonság i cég nél dolg ozik, az,
hog y Jeanette minden eg yes valós vag y téves riasztás során meg tanult
valamit az iskola épületéről. Például tudja, hog y a leg felső emeleten hol
van az az apró helyiség , amely azt a keskeny lépcsőt rejti, amit a
kéményseprők használnak, ha fel akarnak menni a tetőre. Odafönt, a
menza fölötti szellőző mög ött nyug odtan el lehet szívni eg y cig arettát
anélkül, hog y akár az ig azg ató, akár a diákok rajtakapnák. Vannak olyan
napok, amikor nag y szükség van erre.
 Jeanette látja, amint Benji épp ebből az irányból érkezik ebéd után.
A többi junior lóg az iskolából, hog y Kevin közelében leg yenek, tehát az,
hog y Benji itt van, csak eg y dolg ot jelenthet: hog y ő épp az
ellenkezőjére vág yik.

Ana mag ányosan ül eg y osztályteremben, ahol mindenki csak Mayáról

és Kevinről beszél. Maya ug yaníg y ül eg y másik osztályteremben, ahol
senki meg sem szólal. Látja a cetliket, amelyek padról padra járnak, és
az ölükbe rejtett mobilokat is.
Mostantól kezdve íg y néz rá majd mindenki: leg jobb esetben ő lesz az
a lány, akit meg erőszakoltak, leg rosszabb esetben pedig a lány, aki
hazudott. Soha nem lesz más a számukra. Ha szembejön az utcán, ha
belép eg y szobába, a boltba, a jég csarnokba, mindig úg y néznek majd rá,
mint eg y puskaporos hordóra. Senki nem mer majd közeledni hozzá,
még azok sem, akik hisznek neki, mert nem akarják kockáztatni, hog y
ők is meg sérüljenek, amikor felrobban. Hátrálnak, elcsöndesednek,
másik irányba néznek. Azt kívánják majd, bárcsak eltűnne, bár sose lett
volna itt. Nem azért, mert utálják, hiszen nem mindenki utálja: nem
mindenki írja rá a szekrényére, hog y „kurva”, nem mindenki erőszakolja
meg , nem mindenki g onosz. De mindenki néma. Mert úg y könnyebb.
Az óra közepén feláll, és kimeg y a teremből. Még a tanár sem
tiltakozik. Vég ig sétál az üres folyosón, belép eg y mosdóba, meg áll a
tükör előtt, és teljes erejéből belevág ja az öklét. A  tükör összetörik.
Beletelik néhány pillanatba, hog y a fájdalom elérjen az ag yig , íg y
hamarabb látja a vért, mint hog y a fájdalmat érezné.

Benji látja, ahog y a lány eltűnik a mosdóban. Próbálja meg g yőzni

mag át, hog y forduljon a másik irányba. Fog ja be. Ne avatkozzon bele. De
aztán meg hallja az ütést és a csörömpölést, amint a cserepek beleesnek a
mosdókag ylóba. Épp elég tükröt tört már össze életében ahhoz, hog y
felismerje a hang ot.
Bekopog . Maya nem nyitja ki, ezért meg szólal:
– Vag y berúg om, vag y kinyitod, te döntesz.
 Maya a mosdó közepén áll, a kezére esetlenül vécépapírt tekert, amely
már csaknem teljesen vérvörösre váltott. Benji becsukja mag a mög ött az
ajtót, és a tükör felé biccent:
– Hét év balszerencse.
Talán félnie kéne a fiútól, de már nem érdekli. Nem érez semmit.
– Nekem már úg yis mindeg y, nem?
Benji zsebre vág ja a kezét. Némán állnak, az áldozat és a leg jobb barát.
A  kurva és a tesó. Maya meg köszörüli a torkát, hog y elnyomja feltörni
készülő zokog ását.
– Nem érdekel, mit akarsz. Tudom, hog y utálsz. Azt g ondolod, hog y
hazudtam, és lecsukattam a leg jobb barátodat. De tévedsz. Kibaszottul
tévedsz.
Benji kihúzza a kezét a zsebéből, óvatosan kipiszkál néhány
üveg szilánkot a mosdóból, és a szemetesbe szórja őket.
– Te tévedsz.
– Menj a pokolba! – sziszeg i Maya, és meg indul az ajtó felé. A fiú kitér
az útjából, nehog y Mayának hozzá kelljen érnie; a lány csak később ébred
rá, mennyire tapintatos g esztus volt ez tőle.
Benji olyan halkan szólal meg , hog y a lány először azt hiszi, rosszul
hall:
– Te tévedsz, Maya. Mert azt hiszed, hog y még mindig ő a leg jobb
barátom.

Jeanette-nek lyukas órája van, elindul a mosdó felé, hog y lemossa a

cig arettaszag ot az ujjairól, míg üresek a folyosók. Meg torpan, mikor
meg látja Mayát, aki kifelé jön a mosdóból, kisírt szemekkel és véres
kézzel, mintha szétvert volna valamit. A  lány nem veszi észre őt,
elszalad a másik irányba, a kijárat felé.
A  következő pillanatban iszonyatos robaj hallatszik odabentről. Eg y
mosdót kiszakítanak a falból és a földhöz vág ják, eg y vécékag ylót
szétrug dosnak, eg y szemetest kihajítanak az ablakon. Nem telik sok
időbe, hog y a folyosó meg teljen tanárokkal és diákokkal, ám addig ra
már mindent módszeresen elpusztítottak odabent. Eg y ig azg ató, eg y
portás és két testnevelő tanár kell ahhoz, hog y lefog ják Benjit, és
kivonszolják a mosdóból.
Az iskola később úg y mag yarázza az incidenst, mint eg y olyan diák
érzelmi kitörését, akinek alaposan dokumentált ag resszivitási
problémája van. Azt mondják majd, hog y ez „érthető annak fényében,
hog y milyen kapcsolatban áll a fiúval, akit meg vádoltak a… nos…
tudják”.
Jeanette némán bámulja a pusztítást. Benjire néz, mikor elvezetik
előtte, és találkozik a pillantásuk. A  fiú szétvert eg y eg ész mosdót,
vállalta a felfüg g esztést és a kártérítési kötelezettség et csak azért, mert
nem akarta, hog y bárki rájöjjön, Maya összetört eg y tükröt. Úg y döntött,
a lány eleg et vérzett. Az eg yetlen felnőtt, aki tud erről, Jeanette, ő pedig
tartani fog ja a száját. Ő is tud ezt-azt arról, hog y milyen érzés bujkálni.
Visszameg y a tetőre, és elszívja az eg ész csomag cig arettát.

Mira az irodájában van, asztalát elborítják a papírhalmok, főként rég ebbi

szexuális bűncselekmények precedens értékű ítéletei. Folyamatosan
tárg yal a kollég ákkal, mozg ósította a haderejét. Eg yazon időben érez
mindent: bánatot, tehetetlenség et, bosszúvág yat, g yűlöletet, rémületet.
És még is minden meg szűnik eg y pillanat alatt, amikor meg rezzen a
telefonja, és a lánya neve jelenik meg a kijelzőn. Három szó. „Haza tudsz
jönni?” Anya még nem vezetett ilyen g yorsan keresztül ezen az erdőn.
Maya a fürdőszobapadlón ül, mossa a vért a kezéről. Teljesen
összeomlott. Nem bírja már mag ában tartani mindazt, amit eddig
elfojtott, amit nem akart kimutatni, hog y meg védje azokat, akiket
szeret. Nehog y nekik is ug yanannyira fájjon, mint neki. De már nem
bírja el, hog y mindenen túl még bűntudatot is érezzen mások fájdalma
miatt.
– Nem akartam, hog y a rohadékok lássák, hog y vérzek… – suttog ja az
anyjának.
– Pedig attól tartok, hog y látniuk kéne. Hog y meg értsék, hús-vér
ember vag y – sírja az anya, miközben szorosan, nag yon szorosan
mag ához öleli a lányát.
 39

Mi eg y közösség ?

Amat már messziről kiszúrja. A  Teknőben senkinek sincs ilyen drág a

autója, és senki, akinek ilyen drág a autója van, nem autókázik a
Teknőben csak úg y szórakozásból. A  férfi mag abiztosan száll ki, és
kihúzza mag át.
– Szervusz, Amat! Tudod-e, ki vag yok?
Amat bólint.
– Mag a Kevin apja.
Kevin apja mosolyog . Amatot nézi. Látja, hog y a fiú tekintete a
karórájára téved, és rög tön meg érti, hog y azt számolja, az anyjának
hány havi fizetéséből jönne ki. Hog y az autót látva eszébe villan, mi
mindennel lehet felszerelve. A  férfi emlékszik, hog y amikor ennyi idős
volt, és nem volt semmije, g yűlölt mindenkit, akinek viszont volt.
Emlékszik, hog y eg y luxusvilláról ábrándozott, és órákat töltött azzal,
hog y fejben berendezte, exkluzív bútorokat válog atott bele eg y
katalóg usból, amit abból az üzletből lopott, ahonnan korábban kidobták.
– Válthatnánk pár szót, Amat? Csak te és én… mint férfi a férfival?

Frakk az élelmiszerbolt eg yik sarkában kialakított irodájában ül. A szék

nyikorog a súlya alatt, homloka a tenyerében. A  hang a kag ylóban
szomorkás, de cseppet sem eg yüttérző:
– Ez nem személyes üg y, Frakk, de g ondolom, meg érted, hog y nem
helyezhetünk eg y hokig imnáziumot Björnstadba… ezek után. Nem
eng edhetjük, hog y a média szemében úg y nézzünk ki, mint aki… hát
tudod.
A  férfi a telefonban önkormányzati képviselő. Mikor kisfiúk voltak
Frakkal, eg yütt játszottak a tavon. Néha hivatalos hang on beszélg etnek,
néha nem hivatalosan. Ma valahol a kettő között.
 – Felelősség g el tartozom az önkormányzatért, Frakk. És a pártért is.
Ezt, g ondolom, meg érted.
Frakk meg érti. Mindig is az a fajta ember volt, aki még nehéz
kérdések esetén is az eg yszerű válaszokban hitt. Mert mi eg y cég ? Eg y
ötlet. Mi eg y város? Közösség . A pénz? Lehetőség . A háta mög ött, a fal
túloldalán valaki zörög eg y kalapáccsal. Frakk bővíti az üzletét. Előre
menekül. Az olyan vállalkozó, aki nincs mozg ásban, valójában visszafelé
halad.
– Le kell tennem, Frakk, meg beszélésem lesz – menteg etőzik a hang .
Leteszik a telefont. Oda az ötlet. Nincs többé hokig imnázium. Mit
jelent mindez? Frakk g yerekkorában három iskola volt Björnstadban, ma
már csak eg y van. Amikor a g imnáziumot felhúzzák Hedben,
valószínűleg ezt is bezárják majd. A  juniorok hamarosan Hed
jég csarnokában edzenek majd napközben, és természetes lesz, hog y Hed
A csapatában játszanak esténként. Ha Björnstad A csapata nem tudja
meg szerezni a leg tehetség esebb fiatalokat a környékről, az eg ész
klubnak befelleg zett. Nem újítják fel a jég csarnokot, nem lesznek új
munkalehetőség ek, amiket a beruházások hoztak volna:
konferenciaközpont, bevásárlóközpont, új ipari park, jobb összeköttetés
az autópályával, esetleg eg y repülőtér is.
Mi is eg y hokiklub? Frakk talán reménytelenül romantikus, a feleség e
leg alábbis ezt mondja róla, de szerinte a hokiklub emlékezteti a várost
arra, ami mindenkiben közös. Ami nem elválaszt, hanem összehoz.
A  hokiklub a bizonyíték arra, hog y közös munkával fejlődhetnek.
Meg tanítja őket álmodni.
Nehéz kérdések, eg yszerű válaszok. Mi lesz a sorsa eg y városnak,
amelyben meg áll a fejlődés? Elpusztul.

Peter belép a boltba. Mindenki nézi őt, és még sem látja senki.
A  személyzet és a vevők, fiatalok és idősek, a g yerekkori barátai és a
szomszédai, mind kitérnek előle. Eltűnnek a polcok mög ött, úg y
tesznek, mint akiket lefog lal a bevásárlólista és az árak összehasonlítása.
Csak eg yetlen ember néz eg yenesen rá.
Frakk az irodája ajtajában áll. Peter szemébe néz. Mi eg y sportig azg ató?
Mi eg y csapatkapitány? Mi eg y g yerekkori barát? Frakk tétován tesz felé
pár lépést, kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, de Peter
lassan meg rázza a fejét. Sosem tudja meg , hog y a lánya is a fejét rázta,
amikor Ana feléje tartott a menzán, mert nem akarta, hog y az iránta
érzett g yűlölet elérje a barátnőjét is – és ő most ug yanezt teszi.
Frakk pedig ug yanazt a szég yent érzi, amelyet minden barát érezne,
amikor visszameg y az irodájába, és becsukja mag a mög ött az ajtót. Az
emberek értenek a szég yenkezéshez ebben a városban. Korán kezdték.

Kevin apja nem vár választ, meg dörzsöli a kezét, és nevet.

– Március, és még mindig milyen hideg van. Képtelen vag yok

meg szokni. Beüljünk az autóba?
Amat némán ül be; olyan óvatosan csukja be az ajtót, mintha attól
félne, különben tönkremeg y. Az autónak bőr- és parfümillata van. Kevin
apja a bérházakra néz.
– Én is eg y ug yanilyen házban nőttem fel. Csak az talán eg y emelettel
alacsonyabb volt. Az apád nem él veletek, ug ye?
Eg yenes kérdés. Pont, ahog y az üzleteit bonyolítja.
– Meg halt a háborúban, amikor még csecsemő voltam – feleli Amat, és
pislog párat.
– Az én anyámnak se volt senkije, csak én és a három testvérem.
A leg nehezebb munka a világ on, nem? Az anyukád hátfájós, ug ye?
Amat próbálja leplezni, de a férfi látja, ahog y meg rezzen. Ezért
kedvesen folytatja.
– Ismerek eg y remek g yóg ytornászt. Elintézem, hog y kapjon eg y
időpontot.
– Az nag yszerű lenne – motyog ja a fiú, de nem néz a férfira.
Az széttárja a karját.
– Ig azából csodálkozom, hog y senki más nem seg ített még neki.
Valaki, aki a klubban dolg ozik, ig azán meg kérdezhette volna, hog y van,
nem g ondolod? Elég rég óta dolg ozik ott, nem?
 – Amióta ideköltöztünk.
– Ebben a városban g ondoskodni szoktunk eg ymásról, Amat.
A városban, a klubban… vig yázunk eg ymásra – mondja a férfi, és átnyújt
eg y névjeg yet.
– Ez a g yóg ytornász telefonszáma? – kérdezi Amat.
– Nem. Ez eg y személyzetis száma Hedben. Mondd meg az
anyukádnak, hog y telefonáljon neki, aztán majd behívják eg y
állásinterjúra. Irodai munka, semmi takarítás. Eg yszerű adminisztráció,
archiválás, ilyesmi. Jól beszéli a nyelvet, ug ye?
Amat túl g yorsan bólint, lelkesebben, mint szeretné.
– Ig en! Ig en… ig en… persze!
– Hát akkor. Csak hívja fel őket – mondja Kevin apja.
Aztán sokáig csöndben ül. Mintha csak ezért jött volna.

Mi eg y csoport? Ha a Prémben ülő férfiakat kérdeznék, nem tudnák

meg fog almazni. Nincs bennük semmi közös, kivéve, hog y férfiak.
A  leg idősebbek neg yven fölöttiek, a leg fiatalabbak még nem is
nag ykorúak. Néhányuk nyakán vag y karján ott a tetovált medve, de nem
mindenkinek. Néhányuknak jó munkája van, másoknak rossz, és van,
akinek nincs is. Néhányuknak van családja, g yereke, törleszti a hitelt,
charter nyaralásokra utazik, mások eg yedül élnek, és sosem hag yták el
Björnstadot. Pont ez a probléma, amikor a rendőrség meg próbálja
meg határozni, kik is tartoznak a Mag nak nevezett csoportba. Csak akkor
van bennük valami közös, amikor eg yütt mozdulnak. Ha akár csak eg y
méterre is eltávolodnak eg ymástól, azonosíthatatlanok.
És mi eg y klub? Kihez tartozik? Ha meg kérdezed a tag jait, azt
mondják, a klub az övék. Nem azoké a vén fószeroké, akik öltönyben
járnak a meccsekre, nem a szponzoroké vag y a vezetőség é, nem a klub-
és sportig azg atóé. Ők mind pótolhatók. Még ha eg y eg ész szezont távol
töltenének is, a klub meg maradna, és meg maradna a Mag is. Ami nincs,
de ami mindig van.
Nem mindig rémisztőek és ritkán erőszakosak: csak ha meccsnap van,
és ellenfél tartózkodik a közelben. De nag yon odafig yelnek arra, hog y
néha emlékeztessék a vén fószerokat, kié is a klub. És hog y mi történik,
ha kockáztatják a létezését.

Ramona a bárpult mög ött áll. Körben mindenütt fekete dzsekis férfiak
ülnek. Ők a leg kedvesebb fiúk, akiket csak ismer, bevásárolnak neki,
kicserélik a villanykörtét, ha kiég , kérnie sem kell. De amikor eg yszer
meg kérdezte tőlük, miért g yűlölik Petert olyan nag yon, eg yikük
elsötétült tekintettel válaszolta: „Mert a köcsög nek sosem kellett
meg harcolnia a hokiért. Mindent ing yen kapott. Most meg reszket a
szponzorok pórázán, és a cég eik érdekeit helyezi a klub érdekei elé.
Mindenki tudja, hog y az állóhelyeken nőtt fel, de mikor el akarnak
hajtani minket onnan, hog y lecseréljenek azokra a kicseszett hot dog
zabáló nézőkre, akkor nem szól eg y szót sem. Mindenki tudja, hog y
apjaként szereti Sunét, és nem akarja, hog y David leg yen az A csapat
edzője, de ki nem nyitná a bag ólesőjét. Miféle férfi az ilyen? Hog y
eng edhetjük, hog y ő leg yen a klub sportig azg atója?”
Ramona erre összevonta a szemöldökét, úg y sziszeg te: „Na, és mi a
helyzet veletek? Tudom, hog y nem sokan mernek kiállni ellenetek a
városban, de attól még nem lesz mindig automatikusan ig azatok.”
Erre aztán elhallg attak. Erre g ondol Ramona, és még büszke is lenne a
teljesítményére, ha nem vonná el a fig yelmét, hog y a kis ablakon
keresztül meg látja Petert. Lassan közeledik, mintha nem tudná, hová
tart. Meg áll, benéz az ablakon, kezében eg y szatyor, tétovázik.
Ramona kimehetne érte. Meg hívhatná eg y csésze kávéra. Annyira
eg yszerű volna. De körbepillant a Prémben, vég ig néz az asztaloknál ülő
férfiakon, és rájön, hog y eg yetlen dolog eg yszerűbb annál, hog y
meg hívja Petert kávézni – az, hog y ne hívja meg .

Mekkora a világ , ha az ember tizenkét éves? Eg yszerre vég telen és szűk.

Eg yszerre a világ raszóló álmok birodalma – és eg y jég csarnok szűkös
öltözője. Leo eg y padon ül. Mezének mellrészét eg y hatalmas medve
díszíti. Senki nem néz rá, még is mindenki őt fig yeli. A  leg jobb barátai
felállnak, és átülnek máshová, amikor letelepedik melléjük. Eg ész
edzésen senki sem passzol neki. Azt kívánja, bárcsak fellöknék. Bárcsak
behajítanák a ruháit a zuhanyzóba. Bárcsak ordítanának valami rémeset
a nővéréről.

Csak ezt a csendet ne.

Amat körbeforg atja a kezében a névjeg yet. Kevin apja az órára néz,
mintha sietne, majd a fiúra mosolyog , mintha vég eztek volna. Amat
már épp a kilincs után nyúlna, amikor a férfi atyaian meg vereg eti a
vállát, és mintha csak most jutna eszébe, íg y szól:
– Eg yébként… még valami. A  bulin, a fiam buliján, úg y tudom, azt
hiszed, láttál valamit, Amat. De g ondolom, azt is tudod, hog y sokan
látták, mennyit ittál aznap este, ug ye?
A  remeg ő névjeg y mindent elárul. Kevin apja Amat kezére teszi a
kezét.
– Az ember néha azt hiszi, hog y látott dolg okat, amikor ivott, Amat,
de ez nem jelenti azt, hog y úg y is volt. Az ember ostobaság okat művel
részeg en. Hig g y nekem, épp elég ilyesfajta tapasztalatom van!
A  férfi nevet, meleg en, g yeng éden. Amat még mindig a névjeg yet
bámulja. Eg y személyzetis neve, eg y nag y cég , eg y más élet.
– Szerelmes vag y Mayába? – kérdezi a férfi hirtelen, Amat pedig
g ondolkodás nélkül bólint.
Életében először ismeri be nyíltan. Könnyek g yűlnek a szemébe.
A férfi keze továbbra is az övén.
– Kínos helyzetbe hozott tég ed is, és Kevint is. Roppant kínos
helyzetbe. És szerinted te érdekled őt, Amat? Gondolod, hog y akkor íg y
tett volna? Ezt most talán nehéz meg értened, de a lányok másféle
fig yelemre vág ynak, mint a fiúk. És keg yetlenül furcsa dolg okra
képesek, csak hog y meg kaphassák. A  kislányok pletykálnak, és
mindenfélét terjesztenek, de a férfiak nem. A  férfiak eg ymás szemébe
néznek, és meg oldják a problémáikat anélkül, hog y másokat
belekevernének. Ug ye?
Amat a férfira sandít. Beharapja az ajkát, és bólint. Kevin apja
bizalmasan előrehajol.
 – Az a lány Kevint választotta. De hig g y nekem, hamarosan eljön a
napja, hog y azt kívánja, bárcsak tég ed választott volna. Amikor majd az
A csapatban játszol, amikor profi leszel, akkor majd csak úg y zsong anak
körülötted a lányok. Akkor pedig azt is meg érted, hog y nem
mindeg yikben lehet meg bízni. Olyanok, mint a vírus.
Amat némán ül, érzi a férfi kezének súlyát a vállán.
– El akarsz mondani nekem valamit, Amat?
A fiú a fejét rázza. Izzad a keze, átáztatja a névjeg yet. A férfi előveszi a
tárcáját, és átnyújt neki ötezer koronát.
– Azt hallottam, szükség ed volna eg y új korcsolyára. A  jövőben, ha
bármi kellene, csak hívj. Mi errefelé g ondoskodunk eg ymásról.
Amat fog ja a pénzt, a névjeg y köré hajtog atja, és kiszáll. A  férfi
lehúzza az ablakot, és utánakiált.
– Tudom, hog y a ma esti edzés nem kötelező, de azért jó lenne, ha
elmennél. A  csapatnak szükség e van minden tag jára, ug ye? Az ember
semmit sem ér, ha eg yedül van a világ on, Amat!
A fiú meg íg éri, hog y elmeg y. A férfi nevet, aztán morózus arcot vág ,
összeráncolja a homlokát, és azt morog ja:
– Mert mi vag yunk a medvék, a medvék Björnstadból!

A  drág a autó meg fordul, és eltűnik az úton. A  parkoló másik oldalán

eg y lényeg esen olcsóbb autó áll, eg y öreg Saab, nyitott
motorháztetővel. A  tulajdonosa, eg y fiatal férfi, fekete dzsekiben és
medvetetoválással a nyakán, a motort bütyköli.
Úg y tűnik, nem vette észre sem a drág a autót, sem a fiút, aki most
eg yedül marad a bérházak előtt. De amikor Kevin apja eltűnik, Amat a
hóba ejt valamit. Sokáig áll, és nézi, mintha azon g ondolkozna,
felveg ye-e újra. Vég ül meg törli az arcát a kézfejével, és eltűnik az eg yik
lépcsőházban.
A fiatalember vár eg y percet, mielőtt otthag yná a Saabot, és felvenné
a földről az öt darab ezrest. Gyűröttek a fiú izzadt kezétől.

A férfi a fekete dzseki zsebébe g yűri őket.

Amat becsukja mag a mög ött a lakás ajtaját. A  névjeg yre néz. Elrejti a
szobájában, és összeszedi a korcsolyáját. Kicsi rá, és annyira elnyűtt,
hog y lassan szétesik. Pontosan tudja, melyik modellt vehette volna meg
az ötezer koronából. A  Teknőben minden g yerek tudja, mennyibe
kerülnek azok a dolg ok, amelyeket nem eng edhetnek meg mag uknak.
Bepakolja a táskáját, kimeg y, lerohan a lépcsőn, kinyitja a kaput.
A  pénz eltűnt. Sose tudja eldönteni majd, hog y abban a pillanatban
csalódottság ot érzett, vag y meg könnyebbülést.

Peter eg yedül áll eg y csendes utcán. Idelátszik a jég csarnok teteje. Mit
jelent az otthon? Eg y helyet, amely hozzád tartozik. Lehet-e az
otthonod, ahol már nem látnak szívesen? Nem tudja. Ma este beszélni
fog Mirával, aki azt mondja majd, „én bárhol kapok állást”, Peter pedig
rábólint. Noha ő nem kaphat állást bárhol. Arról beszélnek majd, hog y
elköltöznek, ő pedig elhatározza, hog y meg próbál a hoki nélkül élni.
Nem veszi észre, de amikor újra elindul, lassan elhajt mellette eg y
rég i Saab.

Mira kiviszi a szemetet. Ez a lánya feladata lenne, ebben állapodtak meg ,

amikor meg kapta a g itárját, de most minden más. Még a nyár sem
enyhíti majd a lány félelmét a sötétség től.
Frissen főtt kávé illata érződik a szomszédból. Hog y Mira mennyit
sóhajtozott a kávézás miatt, mikor Björnstadba költöztek. „Kávé, kávé,
kávé, itt mást se csinálnak az emberek, csak kávéznak?”, fújtatott, de
Peter csak meg vonta a vállát: „Csak ki akarják mutatni, hog y szívesen
barátkoznának veled. Azt, hog y lehetek-e a barátod, nehéz meg kérdezni.
Azt, hog y kérsz-e eg y kávét, sokkal könnyebb. Ez eg y olyan város, ahol…
nos… nem is tudom, hog y mag yarázzam el. Olyan város, ahol az
emberek az eg yszerű válaszokban hisznek.”
Mira hozzászokott. Nem ez volt az eg yetlen, amit itallal fejeztek ki
ebben az erdei zug ban. Ahelyett, hog y köszönöm, vag y bocsánat, vag y
veled vag yok, azt mondták: Kérsz kávét? Vag y: Meg hívhatlak eg y sörre?
Vag y: Két kupicával, az én köröm.
 Mira beteszi a kukába a szemetet. A  szomszédban ég a lámpa. De az
ajtó nem nyílik ki.

David kivezeti a csapatot az öltözőből, majd a jég csarnokból is. Ma este

az erdőben edzenek. Fekvőtámaszokat csináltat velük. Senki nem edz
olyan erőbedobással, mint Bobo. A  fiú, aki a következő szezonban talán
már nem is hokizhat, mert túl öreg a juniorokhoz, és nem elég
tehetség es a szeniorokhoz. Még is itt van, és vért izzad, még pedig
szabad akaratából. David futtatja őket, minden alkalommal Filip az első.
A  következő szezon lesz számára a leg fontosabb, mert akkor fog
mindenki rádöbbenni, hog y mennyire jó is valójában. Azt mondják
majd, hog y eg yetlen éjszaka alatt virág zott ki. No persze. És nem is
kellett eg yebet befektetnie, csak minden szabad idejét ötéves kora óta, és
úg y általában mindenét, amilye neki és az anyjának van. Még hog y eg y
éjszaka alatt.
David kötélhúzást rendez, Lyt majdnem kiug rasztja a vállát, csak hog y
g yőzhessen. És Amat? Minden feladatot teljesít, teszi, amit mondanak
neki, de nem szól eg y szót sem.

A  klub elnöke az erdő szélén áll, elég közel ahhoz, hog y lássa őket, de
elég távol, hog y ő ne leg yen feltűnő. Izzad. Amikor a nag y autó meg állt
a jég csarnok parkolójában, Kevin az apja társaság ában szállt ki belőle. Ez
volt az első alkalom, hog y valaki edzésen látta Kevin apját. A fiú már be
van öltözve, odakocog a szabadban edző csapathoz, akik ujjong va
üdvözlik, akár eg y királyt.
Az elnök nézi, amint David, a fiai között állva kezet ráz Kevin apjával.
Eg y pillanatra eg ymásra néznek, majd az elnök meg fordul, és
visszameg y az irodájába.
Ha Kevin bejött volna a jég csarnokba, a klub rákényszerült volna,
hog y elveket és következményeket kezdjen emleg etni. Talán az
elnöknek azt kellett volna mondania, hog y menjen haza, „csak amíg elül
a dolog ”. De az erdő mindenkié.
Leg alábbis mindenki nag yon ig yekszik meg g yőzni mag át róla.
A  város másik részében, a Domb eg yik villájából Kevin anyja lép ki,
kezében szemeteszsák. Kimerült, és sokat sírt is, de a friss smink elfedi a
könnyek nyomait. Kinyitja a kukát, eg yenes háttal, merev tekintettel.
Körülötte minden ablakban ég a lámpa.
Kinyílik eg y ajtó, és eg y hang kiszól:
– Bejössz eg y csésze kávéra?
Aztán a következő házban is kinyílik az ajtó. Aztán még eg yben. És
még eg yben.

Nehéz kérdések, eg yszerű válaszok. Mi eg y közösség ?

A választásaink összesség e.
 40

Van az a rég i mondás, amelyet előszeretettel idéz minden edző: „Mi az,
mikor eg y ember kimeg y az erdőbe, és a többiek követik? Vezető. És mi
az, ha az ember eg yedül meg y ki az erdőbe? Séta.”

Peter belép a házba. Beteszi a tejet a hűtőbe, a kenyeret a pultra, a

kocsikulcsot eg y tálba. Csak ekkor eszmél rá, hog y a jég csarnok előtt
hag yta az autóját. Azon g ondolkodik, vajon kiég ve, elszenesedett
faág akkal teli találja-e meg holnap. Újra kezébe veszi a kulcscsomót,
leszedi róla a kulcstartót, és kidobja a szemétbe.
Mira jön be a konyhába. Rááll a férje lábára, aki lassan táncolni kezd
vele, és a fülébe suttog ja:
– Elköltözhetünk. Bárhol kapsz munkát.
– De te nem, drág ám, te nem dolg ozhatsz bárhol.
Peter ezt nag yon is jól tudja. De még sosem volt ilyen biztos
semmiben.
– Te értem költöztél ide. Én most elköltözhetek innen a lányunkért.
Mira a tenyerébe fog ja az arcát. Tekintete a tálban levő kocsikulcsra
téved. Mióta csak ismeri Petert, a kulcs eg y medve alakú kulcstartóról
lóg ott. De már nem.

Ana az ág yán ül, a szoba mintha nem is a sajátja lenne. Mikor az anyja
kiborult, hog y a lánya nem költözik el vele a válás után, azt mondta,
hog y Ana klasszikus esete a kóros alárendelődésnek. Szemére vetette,
hog y csak azért marad, mert tudja, hog y az apja nem bírná eg yedül.
Talán ig aza volt, Ana nem tudja. Mindig is az apja közelében akart lenni,
no és az erdő közelében. Márpedig az erdőről senki sem tudott többet,
mint az apja. Ő volt Björnstad leg jobb vadásza. Éjszakánként felöltözve
feküdt az ág yán, és remélte, hog y meg csörren a telefon. Ha vadat
g ázoltak valahol a környéken, és a sebesült állat eltűnt az erdőben, Ana
apját hívták.
Makacsság a és szótlanság a meg nehezítette az életét, de az erdőben
pont erre volt szükség . „Akkor üljetek itt eg yütt a nag y némaság ban
életetek hátralevő részében!”, ordította Ana anyja, mikor elment, ők
pedig ezt tették. Semmi kifog ásuk nem volt ellene.
Ana emlékszik rá, hog y kiskorában g yakran könyörg ött, hadd
mehessen az apjával éjszakánként, de sosem eng edték. Túl veszélyes, túl
késő van, túl hideg van. De ő tudta, hog y az ig azi ok az, hog y az apja
ivott. Mert a férfi mindig meg bízott a lányában, ha az erdőben jártak –
de mag ában már nem annyira.

Adri körbejár a tenyésztelepen, meg eteti a kutyákat. Benji a fészerben

van, mankója a földön fekszik, ő pedig a súlyzó alatt. Eg észen elképesztő
súlyokat emelt ma este, még mag ához képest is. Adri tudja, hallotta a
városban, hog y a csapat a mai nem kötelező edzést az erdőben tartotta.
És hog y Kevin is elment.
De nem kérdezi meg Benjitől, miért van szívesebben eg yedül. Nem
akar kotnyeles nővér lenni. Talán nem itt született, de attól még
björnstadi lány. Ellenálló, mint az erdő, makacs, mint a jég . Keményen
dolg ozik, tartja a száját.

Ana a szobájában áll a tükör előtt meztelenül, és számol. Ahhoz mindig

is értett. Eg ész életében csak jó jeg yeket kapott matematikából.
Kiskorában mindent meg számolt: a köveket, a fűszálakat, a fákat az
erdőben, a nyomokat a földön, az üres üveg eket a mosog ató alatt
hétvég e után, a szeplőket Maya bőrén, még azt is, hányszor vesz
leveg őt. Néha, mikor rosszul érezte mag át, sebhelyeket számolt. De
leg inkább hibákat szokott. A  tükör előtt állva eg yenként számba veszi
őket: mindent, ami hibássá teszi őt. Elviselhetőbbnek érzi úg y a létet,
hog y ő már hamarabb kimondta őket, mint valaki más az iskolában.
Az apja kopog az ajtón. Évek óta nem volt erre példa. Mióta az anyja
elköltözött, két külön emeleten élnek, két külön világ ban. Felöltözik, és
csodálkozva ajtót nyit. Apja kétség beesetten áll előtte. Nem részeg -
kétség beesetten, most nem az a szomorú, mag ányos férfi, aki az eg ész
éjszakát ébren tölti. Most józan. Kinyújtja a kezét anélkül, hog y Anához
érne, mintha nem tudná szavakba önteni, hog y ag g ódik érte. Lassan ejti
ki a szavakat:
– Beszéltem néhány emberrel a vadásztársaság ból. A  hokiklub
találkozóra hívta a tag jait. Néhány szülő és szponzor összefog ott, és
Peterről akarnak szavazni.
– Peterről? – ismétli meg Ana, mintha a mondat nem jutott volna el a
tudatáig .
– Azt akarják, hog y a klub rúg ja ki.
– Mi? Miért??
– A  rendőrség i feljelentés eg y héttel a buli után érkezett. Néhányan
állítják, hog y… ami történt… szóval…
Nem tudja kimondani a lánya előtt, hog y „a nemi erőszak”, nehog y az
észreveg ye rajta, milyen meg könnyebbült és boldog , hog y nem vele
történt. Fél, hog y meg utálná érte. Ana ököllel veri az ág ytámlát.
– Hog y az hazug ság ? Azt mondják, hazug ság ? És most azt hiszik,
hog y Peter azért várt eg y hetet, hog y épp a döntő napján csukassa le
Kevint? Úg y állítják be, mintha Kevin lenne a kibaszott áldozat?!
Az apja bólint. Sokáig áll az ajtóban anélkül, hog y tudná, mit is
mondhatna még , íg y vég ül csak annyit közöl:
– Csináltam jávorszarvasfasírtot. A konyhában meg találod.
Becsukja mag a mög ött az ajtót, és eltűnik a lépcsőn.

Ana vag y százszor hívja Mayát aznap este. Meg érti, hog y miért nem
veszi fel. Tudja, hog y Maya utálja őt. Mert mit is mondott a barátnője,
mi fog történni? Pontosan ez. Ha nem mondja el az ig azat, akkor Kevin
csak neki ártott. De íg y most ártott mindenki másnak is, akit Maya
szeret.

Cseng etnek. Peter ajtót nyit. Az elnök az. Annyira szomorú, g yűrött,
izzadt, kimerült és lestrapált, hog y Peter még csak meg vetést sem tud
érezni iránta.
 – Lesz eg y találkozó és eg y szavazás. A  klub döntéseibe a tag ok is
beleszólhatnak, és ha azt követelik, hog y a vezetőség mondjon fel
neked… akkor… nem tehetek semmit, Peter. De eljöhetsz, és
meg világ íthatod a dolg okat a te nézőpontodból. Ehhez jog od van.
A  lány kilép az előszobába az apja mög ül. Peter először kinyújtja a
karját, mintha védeni akarná őt, de a lány nyug odtan kitér az útjából.
Meg áll a küszöbön, és az elnök szemébe néz. Aki pedig visszanéz rá.
Ő leg alább a szemébe tud nézni.

Késő van, mikor Benji a mankójával bekopog Adri hálószobájába. Izmai

úg y fájnak, hog y remeg a karja. Adri, normális emberek esetén, az edzés
három fázisát ismeri: mikor elviselik a fájdalmat, mikor meg tanulják
élvezni, és mikor vág ynak rá. Az öccse már mindhárom fázison túlvan.
Szükség e van a fájdalomra. Füg g tőle. Nem éli túl nélküle.
– El tudsz vinni? – kérdezi.
Sok kérdése lenne, de nem mond semmit. Nem az a fajta. Ha a fiú azt
akarja, hog y valaki leszidja, hívja fel Katiát vag y Gabyt.

Peter becsukja az ajtót. Kettesben áll Mayával az előszobában. A  lánya

felnéz:
– A vezetőség vag y a szülők akarnak kirúg ni?
Peter bánatosan húzza el a száját.
– Mindkettő. De a vezetőség nek eg yszerűbb, ha a tag ok követelik.
Mindig könnyebb, ha van ki mög é bújni.
Maya ráteszi a kezét az apjáéra.
– Mindent tönkretettem, mindent… mindenkit tönkretettem… tég ed –
szipog ja.
Peter kisimog atja a lány haját az arcából:
– Ne mondd ezt. Ne is g ondolj ilyet! Soha többé! Mit kaptam volna a
nyomorultaktól? Eg y eszpresszóg épet? Nyug odtan dug ják fel
mag uknak az eszpresszóg épüket!
Maya kuncog ni kezd, mint mikor az anyja malac vicceket mesél, és az
apja zavarba jön.
 – Nem is szereted az eszpresszót. Tavaly jöttél rá, hog y nem expresszó
a neve…
Peter a lánya homlokához dug ja a fejét.
– Te és én tudjuk az ig azság ot. A  családod, te, és minden épeszű
ember tudja az ig azság ot. Ig azság ot szolg áltatnak majd nekünk,
meg íg érem. Én csak… csak azt akarom… nem szabad…
– Minden rendben, apa. Minden rendben.
– Nem, eg yáltalán nincs rendben! Sose lesz rendben! Soha, de soha ne
g ondold azt, hog y rendben van, hog y amit csinált… sosem akarom…
félek, Maya, annyira félek, hog y azt hiszed, nem akarom meg ölni… hog y
nem akarom meg ölni őt minden eg yes nap minden eg yes percében…
mert ig enis meg akarom…
Sírni kezd.
– Én is félek, apa. Mindentől. A sötétség től, és… mindentől.
– Mit tehetek?
– Szeress.
– Örökké, Csutka!
A lány bólint.
– Kérhetek akkor valamit?
– Bármit.
– Kimeg yünk a g arázsba Nirvanát játszani ma este?
– Bármit ezen kívül?
– Hog y lehet nem szeretni a Nirvanát?
– Túl öreg voltam már, amikor ők robbantottak.
– Hog y lehet túl öreg nek lenni a Nirvanához? Hány éves vag y te
tulajdonképpen?
Nevetnek. Milyen nag y dolog , hog y még mindig meg tudják
nevettetni eg ymást.

Mira eg yedül ül a konyhában, hallg atja a férje és a lánya játékát a

g arázsból. Maya máris sokkal jobb Peternél, aki folyton kiesik a
ritmusból. Maya üg yesen alkalmazkodik hozzá, nehog y szég yenben
maradjon. Mira alkohol és cig aretta után ácsing ózik. De nem ér rá
körülnézni, hol találhatna ilyesmit, mert valaki eg y pakli kártyát tesz az
asztalra. Nem a szokásosat, hanem a Fekete Pétert, amivel a bérelt
lakóautóban játszottak, amikor a g yerekek még kicsik voltak. Aztán
felhag ytak vele, mert anya és apa sosem értett eg yet a szabályokkal
kapcsolatban.
– Most pedig játsszunk! Talán még nyerni is eng edlek – ül le az
asztalhoz Leo.
Két üdítőt tesz az asztalra. Tizenkét éves, még is eng edi, hog y az anyja
alaposan meg ölelg esse.

Eg y lepukkant próbateremben, Hed külső kerületében, eg yetlen lámpa

ég a fekete ruhás fiú fölött, aki eg y széken ül és heg edül. Még kezében a
hang szere, mikor valaki kopog az ajtófélfán; Benji áll ott, mankóra
támaszkodva, kezében eg y üveg . A basszusg itáros meg próbál sejtelmes
hatást kelteni, de a mosolya nem eng edelmeskedik ilyesfajta
elvárásoknak.
– Te meg mit keresel itt?
– Sétálok – feleli Benji.
– Az ug ye nem pálinka? – biccent a g itáros az üveg felé.
– Ha ideköltözöl, akkor előbb vag y utóbb meg kell tanulnod ezt inni –
feleli Benji.
A basszusg itáros g yanítja, hog y ez helyi nyelven „bocsánat”-ot jelent.
Szeretnek italok által kommunikálni errefelé.
– Nem terveztem ideköltözni.
– Senki sem tervezi. Mindenki csak úg y itt rag ad – tájékoztatja Benji,
és mankójával beug rál a terembe.
Nem kérdez semmit a heg edűről. A  basszusg itáros hálás, hog y Benji
az a fajta, aki nem lepődik meg azon, hog y az emberek összetettek.
– Én játszom, te meg táncolj – ajánlja, és lág yan vég ig húzza a vonót a
húrokon.
– Nem tudok táncolni – válaszolja Benji, és nem érti, vajon viccelni
próbált-e a másik a mankói miatt.
– Pedig nag yon eg yszerű. Állj mozdulatlanul, aztán hag yd abba –
javasolja a basszusg itáros.
 Benji mellizmai még mindig ráng anak a kimerültség től. És ez seg ít.
Ehhez viszonyítva a lelke eg ész nyug odt.

Anát telefoncsörg és ébreszti. Felkapja a padlóról a készülékét, de nem az

szól. Az apjáé. Hallja, ahog y felkel, öltözni kezd, elmeg y a kutyákért és a
feg yverszekrény kulcsáért. A  hang ok ismerős dallamként szólnak,
g yerekkori altató. Csak az utolsó zajokra vár. A  csukódó bejárati ajtó.
Ahog y a kulcs fordul a zárban. A  rég i, rozsdás pickup motorja. De
váratnak mag ukra. Helyette halk kopog ás hallatszik. Az apja halkan a
nevén szólítja az ajtón át.
– Ana. Ébren vag y?
Ana már a mondat vég e előtt felöltözött. Kinyitja az ajtót. Az apja
mindkét kezében eg y-eg y feg yvert tart.
– Meg kell keresnünk eg y állatot az észak felőli úton. Felhívhatnék
valami amatőrt a városból… de ha már amúg y is a házamban van
Björnstad leg jobb vadásza…
Ana át akarja ölelni. De nem teszi.

A  fiúk hanyatt fekszenek a próbateremben. Az üveg üres. Felváltva

kornyikálják a leg idiótább dalokat, amiket csak ismernek. Hang osan
röhög nek.
– Mire ez a nag y felhajtás a hoki körül? – kérdezi a basszusg itáros.
– Mire ez a nag y felhajtás a heg edű körül? – kérdez vissza Benji.
– Az embernek le kell zárnia az ag yát, hog y játszani tudjon rajta.
Zenélni olyan, mintha eg y időre szabadság ra küldenénk önmag unkat –
feleli a g itáros.
A  válasz túl g yors és túl őszinte ahhoz, hog y Benji valami
undokság g al tudná viszonozni. Íg y hát ő is ug yaníg y válaszol.
– A hang ok.
– A hang ok?
– Az a leg jobb a hokiban. Mikor az ember bemeg y a jég csarnokba.
A hang ok, amiket csak akkor ismersz, ha játszol. És… az érzés, mikor az
öltözőből kimész a pályára. Ahog y a padló jég be  vált. Az első lépés,
mikor kicsúszol… mintha szárnyaid lennének.
 A  fiúk hallg atnak. Nem mernek meg mozdulni, mintha üveg tetőn
feküdnének.
– Ha meg tanítalak táncolni, meg tanítasz korcsolyázni? – kérdi a
basszusg itáros.
– Nem tudsz korcsolyázni? Hát az meg hog y lehet, mi a franc bajod
van? – kiált fel Benji, mintha a másik leg alábbis arról tájékoztatta volna,
hog y nem tud meg vajazni eg y kenyeret.
– Sose láttam értelmét. Mindig is az volt a meg látásom, hog y a jég g el
a természet azt akarja üzenni az embernek, hog y hag yja a vizet békén.
Benji nevet.
– Akkor miért akarsz most hirtelen meg tanulni?
– Mert te annyira szereted. Szeretnék meg érteni valamit… amit
szeretsz.
A  basszusg itáros hozzáér Benji kezéhez, és ő nem húzza el. De
kisvártatva feláll, és ezzel meg töri a varázslatot.
– Mennem kell – mondja.
– Ne menj! – kéri a basszusg itáros.
Benji még is meg y. Szó nélkül kilép az ajtón. A hó eg y ütemben hullik
a könnyeivel. Elnyeli a sötétség , ő pedig meg adja mag át neki.

Amikor betörik eg y ablak, a szoba úg y tele lesz üveg szilánkkal, hog y

eg ész hihetetlennek tűnik, hog y csak eg yetlen ablaktábla
maradványairól van szó. Pont, mint amikor eg y kisg yerek kiborít eg y
doboz tejet, a folyadék pedig elárasztja az eg ész konyhát, mintha a
vég telenség ig tudna tág ulni, amint elhag yja a csomag olást.
Aki a követ dobta, a házfal tövében settenkedett el idáig , és teljes
erejét beleadta a dobásba. A  kő nekiütődik eg y szekrénynek, és Maya
ág yán landol. Szilánkeső követi, lassan és pillekönnyen, hog y akár
jég kristály is lehetne, vag y apró, csillog ó g yémántdarabok.
Peter és Maya a mag uk keltette hang zavaron át is hallja. Kirohannak a
g arázsból. Maya szobájába ömlik befelé a hideg , Leo tátott szájjal áll a
szoba közepén, és a követ nézi. Valaki vörös betűkkel ráírta: „KURVA”.
Maya érti meg leg először, hog y e pillanatban mi jelenti az ig azi
veszélyt és kire nézve. Peternek beletelik néhány másodpercébe, de már
rohannak is eg ymás után a bejárati ajtó felé. Késő. Már nyitva van.
A Volvo már elstartolt a beállóról.

Nég yen vannak, ketten g yalog osan menekülnek, ketten biciklin, ez

utóbbiaknak esélyük sincs. A  hó még mindig bokányi mag asan áll a
járdán, tehát csak az út közepén, az autók által hag yott nyomvonalban
lehet biciklizni. Mira padlóg ázzal hajtja a Volvót, a széles autó
dülöng élve, fel-felbőg ve halad utánuk, húsz méter és beéri őket, de a
lábát a fék közelébe se teszi. Csak g yerekek, tizenhárom-tizennég y
évesek maximum, de az anya tekintete üres. Az eg yik fiú meg fordul,
elvakítja a fényszóró, rémülten ug rik le a biciklijéről, és fejjel nekizuhan
eg y kerítésnek. A  másiknak is még épp van ideje leug rani, mielőtt a
Volvo lökhárítója teljes erővel a hátsó kerekének nem csattan, a bicikli
pedig elszáll.
A  fiú nadrág ja szétszakadt, álla véres. Mira meg áll, és kiszáll a
kocsiból. A  csomag tartóból előveszi Peter eg yik g olfütőjét. Két kézzel
meg markolja, és elindul a földön fekvő fiú felé. A fiú sír és sikoltozik, de
Mirát nem érdekli, nem érez semmit.

Maya zokniban rohan ki a házból, vég ig az utcán, hallja, hog y az apja a

nevét kiáltja, de nem fordul meg . Hallja a csattanást, amikor az autó és a
bicikli találkozik, látja a súlytalanul repülő testet. A  Volvo piros
féklámpája elvakítja, csak anyja körvonalait érzékeli, amint az kiszáll a
kocsiból. Nyílik a csomag tartó, kiveszi a g olfütőt. Maya átázott
zokniban, meg -meg csúszva rohan a jeg es úton, vérzik a lába, és teli
torokból ordít.

Mira még sosem látott embert ennyire félni. A  g olfütőt apró kezek
rag adják meg hátulról, és vele eg yütt a földre rántják az anyát. Mira
felnéz, és Mayát látja, aki átöleli és sikít, Mira nem is hallja, hog y mit.
Még sosem látott ilyen félelmet.
A fiúk közben összeszedik mag ukat, és elbiceg nek. Eg y anya és a lánya
ülnek a hóban, mindketten hisztérikusan zokog nak. Az anya még
mindig a g olfütőt szorong atja a markában, a lánya csitítg atja és
ring atja.
– Minden rendben, anya, minden rendben.
A  házak körülöttük sötétek maradnak, bár jól tudják, hog y mindenki
ébren van. Mira fel akar állni, és ordítani velük, köveket dobálni az ő
átokverte ablakaikba, de a lánya szorosan tartja. Ülnek az út közepén, és
reszketnek. Maya azt suttog ja:
– Tudod, amikor kicsi voltam, a többi szülő az óvodában
anyafarkasnak hívott, mert féltek tőled. De minden barátom olyan anyát
akart, mint te.
Mira a lánya fülébe szipog .
– Nem érdemelsz ilyen rémes életet, kicsim, nem érdemelsz…
Maya a kezébe fog ja az anyja arcát, és homlokon csókolja.
– Tudom, hog y ölni tudnál értem, anya. Tudom, hog y az életedet
adnád értem. De átvészeljük ezt az eg észet, te és én. Mert a lányod
vag yok. Farkasvér folyik az ereimben.

Peter szinte beemeli őket a Volvóba. Először a lányt, aztán az anyát.

Lassan tolat vissza az utcán. Haza.

A biciklik ott maradnak a hóban, de másnapra eltűnnek. Az utcában soha

senki nem fog ja szóvá tenni ezt az esetet.
 41

A  reg g el meg érkezik Björnstadba, mit sem törődve a helyiek kis

életével. Eg y kitört ablaktábla elé kartonlapot rag asztottak, eg y lány és
az öccse kimerülten alszanak az előszobában letett matracokon, távol
minden ablaktól. Leo álmában Maya mellé kucorodik, mint amikor
nég yéves volt, és a rémálmai elől hozzá menekült.

Peter és Mira a konyhában ülnek, eg ymás kezét fog ják.

– Szerinted férfiatlan vag yok, mert nem tudok verekedni? – suttog ja a
férfi.
– Szerinted nőietlen vag yok, mert én tudok? – kérdezi a nő.
– Én… szerintem… el kéne vinnünk innen a g yerekeket – suttog ja
tovább Peter.
– Nem tudjuk meg védeni őket. Nem számít, hog y hol vag yunk,
szerelmem, nem tudjuk meg védeni őket – feleli Mira.
– Íg y nem lehet élni – mondja rekedten a férfi.
– Tudom.
Aztán meg csókolja a férjét, rámosolyog , és azt súg ja:
– De nem vag y férfiatlan. Nag yon, de nag yon, de nag yon férfias vag y
sok más tekintetben. Például sosem ismered be, ha hibázol.
Peter Mira hajába bújik:
– Te pedig nőies vag y. A  leg nőiesebb nő vag y, akivel valaha is
találkoztam. Például eg yáltalán nem lehet meg bízni benned, ha kő-
papír-ollóról van szó.
Mindketten nevetnek. Még ezen a reg g elen is. Mert tudnak, és mert
muszáj. Ez az eg y maradt meg nekik.

Ramona a Prém előtt áll és cig arettázik. Az utca üres, az ég fekete, de a

rossz idő ellenére már messziről kiszúrja a kiskutyát. Köhög őrohamot
kap, amikor meg látja, hog y Sune üg et utána a sötétben. Nevetésnek
szánta, talán az is lett volna belőle, ha kevesebbet dohányzik. Úg y
neg yven-ötven évvel kevesebbet.
Sune ordít, a kölyköt nem izg atja. Felug rik Ramona farmerba
bújtatott lábára, és lelkesen próbálja felhívni mag ára a fig yelmet.
– Mi van, te vén ló, mostanában kölyökkutyában utazol? – vig yorog ja.
– Ez eg y eng edetlen kis disznó, hamarosan felvág ottat csinálok belőle!
– mormog ja Sune, de látszik, hog y odavan a szőrmókért.
Ramona köhög .
– Kávét?
– Kapok bele eg y löttyintésnyi whiskyt is?
A  nő bólint. Bemennek, letopog ják a havat a lábukról, és isznak,
miközben a kutya kitartóan próbál elfog yasztani eg y széket.
– Gyanítom, hog y hallottad már – mondja Sune bánatosan.
– Ig en – biccent Ramona.
– Szég yen. Szég yen ez az eg ész.
Ramona tölt még az italból. Sune sokáig nézi a poharat.
– Járt erre Peter?
Ramona a fejét rázza, majd a szemöldökét felvonva a férfira néz,
mintha azt kérdezné, beszélt-e vele. Sune is meg rázza a fejét.
– Nem tudom, mit mondhatnék…
Ramona nem felel. Túlság osan is jól érti. Nehéz ez, mint behívni
valakit eg y kávéra.
– A klub már nem a te felelősség ed, Sune – mormolja.
– Hivatalosan még nem rúg tak ki, mintha elfelejtették volna ebben a…
mindenben. De ig azad van. Íg y van. Már nem az én felelősség em.
Ramona újabb adag whiskyt tölt. Eg y kis kávét is ad hozzá. Mélyet
sóhajt – Sune és saját mag a miatt is.
– Akkor hát miről is beszélünk? Eg y vén banya meg eg y tata eg yütt
hadoválnak. Inkább nevezzük nevén a g yereket.
Sune rámosolyog .
– Mindig is az a pszichológ us típus voltál.
– Csak eg y pultos. De te mindig túl zsug ori voltál ahhoz, hog y eg y
ig azi lélekbúvárhoz járj.
– Hiányzik Holg er.
 – De csak ha épp tég ed szidlak.
Sune olyan hang osan nevet fel, hog y a kölyökkutya összerezzen.
Vakkant eg yet, aztán tovább rág ja a bútordarabot.
– Ig azából az hiányzik, ahog y Holg ert szidod.
– Az nekem is.
Újabb whiskyt töltenek. Eg y árnyalatnyival több kávéval. Csönd,
emlékek, visszanyelt szavak, elfojtott mondatok. Vég ül Sune meg szólal:
– Szég yen, amit Kevin tett. Átkozott szég yen. De a klubot féltem.
Lassan hetven éve létezik, de ki tudja, meg marad-e jövőre is. Attól félek,
hog y ha a fiút elítélik, mindenki azt mondja majd, hog y a hoki hibája.
Meg teszik bűnbaknak.
Ramona olyan hirtelen vág ja fültövön, hog y az öreg majdnem leesik a
bárszékről, és már érkezik is a szóáradat:
– Hát ezért jöttél ide? Hog y erről beszélj? Mag asság os eg ek… férfiak!
Soha semmi nem a ti hibátok, mi? Mikor látjátok be, hog y nem a hoki
neveli ezeket a g yerekeket, hanem ti! Mindenhol eg yfolytában olyan
férfiakba botlok, akik a saját hülyeség eiket olyasmire kenik, amit ők
találtak ki. „A  vallás háborúhoz vezet”, „a feg yverek meg ölik az
embereket”, ug yanaz az idióta nóta!
– Én… nem úg y… – próbálkozik Sune, majd elhajol, mikor Ramona
keze ismét meg lendül.
– Befog od, mikor én beszélek! Nyavalyás férfiak! Ti vag ytok a
probléma! A  vallás nem háborúzik, a feg yver nem öl mag ától, és vedd
tudomásul, hog y a jég korong sem erőszakolt meg soha senkit. Mert
tudod, hog y kik teszik mindezt? Kik azok, akik háborúznak, g yilkolnak
és erőszakot követnek el?
Sune a torkát köszörüli.
– A férfiak?
– A férfiak! Mindig az átokverte férfiak!
Sune fészkelődni kezd. A  kutyakölyök szég yenkezve összekuporodik
eg y sarokban. Ramona lassú mozdulatokkal meg ig azítja a haját, kiüríti a
poharát, és beismeri mag ának, hog y ez a kávémeg hívásos dolog még se
annyira bonyolult.
 Aztán ismét tölt mag ának és Sunének is, hoz eg y darab szalámit a
kutyának, kijön a pult mög ül, és leül az öreg férfi mellé. Mélyet sóhajt,
és vonakodva elismeri:
– Nekem is hiányzik Holg er. És tudod, mit mondana, ha itt lenne?
– Nem.
– Hog y te már úg yis tudod, mi a helyes, ezért nem szorulsz a
tanácsára.
Sune mosolyog .
– Mindig is eg y önelég ült seg g fej volt a te férjed.
– Tudom.

A  város másik oldalán Zacharias kilopakodik a lakásukból, vig yázva,

hog y senkit ne ébresszen fel. Hátizsák van rajta, kezében vödör.
Fülhallg ató a fülében, eg ész testét átjárja a zene. Ma tizenhat éves. Eg ész
életében cikizték és bántották. Mindenért. A külsejéért, a g ondolataiért,
azért, ahog y beszél, ahol lakik. Mindenütt ez ment. Az iskolában, az
öltözőben, az interneten. Az ilyesmi pusztító, bár g yakran nem látszik,
és akkor a többiek úg y g ondolják, hog y az illető már biztos hozzászokott
a g únyolódáshoz. Pedig ehhez soha nem lehet hozzászokni. Olyan,
mintha az ember eg y meg g yújtott bomba volna. Csak azt nem tudja
senki, még ő mag a sem, hog y milyen hosszú a kanóc. Zacharias kilenc-
tíz éves kora óta tervezi, hog y öng yilkos lesz.

Jeanette-et az öccse telefonhívása kelti, meg int meg szólalt a riasztó.

Éberen és feszülten hajt az iskolához. Átfésüli az eg ész épületet
zseblámpával, de semmit sem talál. Már éppen intene az öccsének, hog y
hag yják abba, biztos meg int hó esett az eg yik érzékelőre, amikor valami
nedvesbe lép.

Björnstad második leg jobb vadásza vért takarít eg y rozsdás pickup

platójáról. A  lány és az apja eg ész éjszaka követték a nyomokat, míg
vég ül meg találták a súlyosan sérült, haldokló állatot; az erdő mélyéig
vonszolta mag át. Gondoskodtak arról, hog y emberség es,
fájdalommentes vég e leg yen. Ana előveszi a két feg yvert az utastérből,
és eg y érett vadász g yakorlott mozdulataival ellenőrzi őket.
Néhány hét-nyolc éves fiú g yephokizik az utcán. Az eg yik szomszéd,
eg y nyolcvanas férfi, a postaládája mellett áll. A  reumától nehezen
mozog , olyan, mintha láthatatlan sziklákat vonszolna mag a után.
Kiveszi az újság ot, és már csoszog na vissza a házba, amikor
meg pillantja Anát. Mindig szomszédok voltak, pár éve az öreg még
eg yütt vadászott az apjával, és mikor a lány kicsi volt, mindig házi
karamellát kapott tőle karácsonykor. Eg yikük sem szól semmit, de a
férfi meg vetően a földre köp. Mikor bemeg y a házba, olyan erővel vág ja
be az ajtót, hog y a fölötte leng ő zöld, medvés zászló meg remeg a
tartójában.
A  g yephokizó fiúk felnéznek. Eg yikük a kilences mezt viseli. Ahog y
Anára bámulnak, arcukról leolvasható, hog y mit hallottak otthon a
szüleiktől. Az eg yik szintén a földre köp. Aztán hátat fordítanak neki.
Az apja odalép Ana mellé, és a vállára teszi a kezét. Érzi, ahog y a lánya
teste remeg , és nem tudja, vajon sírni fog -e, vag y ordítani.

Zacharias csaknem a fél életét azzal töltötte, hog y kitervelje, hog yan
vessen majd vég et mindennek. Alaposan kig ondolta a részleteket.
Valahol, ahol majd mindenki láthatja. Íg y örökre beég a köcsög ök
ag yába a kép, és kénytelenek lesznek ezzel leélni az életüket: „Ti
tettétek.” Nem kell hozzá sok minden, eg y kötél, pár szerszám, valami,
amire rá lehet állni. Eg y sámli például, de eg y lefordított vödör is
meg teszi. A vödör itt van a kezében. Minden más pedig a hátizsákjában.
Az eg yetlen, ami meg akadályozta abban, hog y ezt már korábban
meg teg ye, Amat volt. Ha valakinek csak eg yetlen olyan jó barátja is van,
mint Amat, az már eleg endő. Lifa és Zacharias sosem voltak annyira
jóban, inkább csak Amat kötötte őket össze, íg y amikor ő felkerült a
juniorcsapatba, és másik életet választott, Zachariasnak nem maradt
semmi.
Amat miatt döntött úg y, hog y nem dobja el az életét. Ő tartotta benne
a lelket a leg sötétebb, leg rémesebb éjszakákon: „Eg y nap, Zach, több
pénzed és hatalmad lesz, mint azoknak a disznóknak. De te könyörületes
leszel. Mert tudod, hog y mennyire fáj a tehetetlenség . Tehát nem állsz
bosszút rajtuk, holott meg tehetnéd. Ezáltal pedig jobbá teszed a
világ ot.”
Az embernek soha többé nem lesznek olyan barátai, mint amilyenek
tizenöt éves korában voltak. Zacharias ma tölti be a tizenhatot. Betör az
iskolába, és nem érdekli, hog y meg szólal a riasztó. A  földre teszi a
vödröt.

Jeanette lenéz a földre, a szíve hevesen ver. Eg y hatalmas pocsolya

terjeszkedik a lábai előtt. Majdnem a bejáratnál áll, ez a szekrénysor a
felsősöké. Fanyar szag ot érez, csípi az orrát. Az öccse közelebb jön, a két
zseblámpa fénye ug yanoda mutat:
– Mi az ott a padlón? – kérdezi az öccse.

Ana úg y csikorg atja a fog át, hog y az apja is meg hallja.

– Csak félnek, Ana, csak bűnbakot keresnek.
Ana üvölteni akar. Fel akarja tépni a szomszéd ház ajtaját, leszag g atni
a zöld zászlót, és azt kiabálni: „Miért kell bűnbak, ha meg van a bűnös?
Miért?” Olyan hang osan akar ordítani, hog y minden lakó meg hallja itt a
Dombon. Azt akarja kiáltani, hog y imádja a hokit. Imádja. De hát lány, és
ha eg y fiú meg hallja ezt a kijelentést, rög tön lecsap: „Tényleg ? Lány
létedre szereted a hokit? Oké! Ki nyerte a Stanley Kupát 1983-ban? Na?
Ki lett a hetedik a rang sorban 1994-ben? Mi? Ha annyira szereted a
hokit, válaszolj!”
Mert a lányok nem szerethetik olyan nag yon a hokit Björnstadban. Ha
még is szeretik, akkor nyilván leszbikusok, ha viszont a játékosokat
szeretik, akkor kurvák. Ana a falhoz akarja kenni a rohadék
szomszédjukat, és elmondani neki, hog y az öltöző, ahol ezek a srácok a
hülye vicceiket mesélik eg ymásnak, olyan, mint eg y selejtes
konzervdoboz: néhányan rothadásnak indulnak benne. Elzárja őket a
világ tól, nincsenek lány barátaik, ahog y női hokicsapat sincs a városban.
Azt tanulják meg , hog y a hoki csak az övék, az edzőjük meg azt
szajkózza, hog y a lányok csak elterelik a fig yelmüket. Úg yhog y
elkönyvelik, hog y lányok csak azért léteznek, hog y leg yen kit
meg dug niuk. A  képébe akarja vág ni a vénembernek, hog y addig oké,
hog y minden öreg élteti őket a városban, amiért harcolnak, és nem
adják meg mag ukat, de arról soha senki sem világ osítja fel őket, hog y
ha eg y lány nemet mond, akkor az eg y kibaszott nem! És hog y ezzel a
kicseszett várossal nem az az eg yetlen probléma, hog y eg y fiú
meg erőszakolt eg y lányt, hanem az is, hog y mindenki úg y tesz, mintha
meg sem történt volna! Most tehát majd az összes fiú azt hiszi, hog y
amit Kevin tett, az teljesen rendben van. Mert senkit sem érdekel!
Leg szívesebben felmászna a háztetőre, hog y onnan kürtölje világ g á:
„Szartok ti Mayára! És tulajdonképpen Kevinre is! Mert ők nem emberek
nektek, csak puszta értéktárg yak. És Kevin értékesebbnek számít, mint a
barátnőm!”
Annyira szeretné ezt. De az utca néptelen, ő pedig hallg at. Gyűlöli
mag át érte.

– Mi ez itt a földön? – kérdezi ismét az öcs.

– Víz – feleli Jeanette.
Tisztában van vele, hog y nem sok diák tudná, hog yan törjön be az
iskolába, akár be van kapcsolva a riasztó, akár nincs. Azt viszont nem
tudja, hog y aki betört, arra számított-e, hog y elkészül, mielőtt kijönnek
az őrök, vag y eg yszerűen csak nem érdekelte.
Jeanette az első órán a kilencedikeseknél helyettesít. Látja, hog y
Zachariasnak csupa festék a keze. Tisztítószer csípős szag a terjeng
körülötte. A  folyosón van eg y szekrény, amelyről eltűnt a „KURVA”
felirat. Lévén, hog y eg ész éjszaka azt dörzsölte. Mert tudja, milyen
érzés, ha bántanak, csak mert meg tehetik. Mert tudja, mit tesznek az
erősek a g yeng ékkel ebben a városban.
Jeanette nem mond semmit Zachariasnak. Tudja, hog y ez az utolsó,
néma lázadása. Az övé pedig az, hog y nem számol be róla senkinek,
hog y tudja, ki tört be éjjel az iskolába.

Apja továbbra is esetlenül Ana vállán tartja a kezét, íg y mennek be, aztán
a lány kicsúszik alóla. Az apja fig yeli, ahog y meg indul a feg yverekkel a
pincébe. Látja, hog y tombol benne a g yűlölet. Később emlékezni fog ,
hog y mit g ondolt akkor: „A világ összes férfija közül a leg kevésbé annak
a bőrében szeretnék lenni, aki bántotta ennek a lánynak a leg jobb
barátját.”
 42

Amikor eg y g yerek vadászni tanul, elmag yarázzák neki, hog y kétfajta

állat létezik: a rag adozók és a zsákmányállatok. A  rag adozóknak
eg ymáshoz közel ülő szemük van, és mindkettő előrenéz, hiszen csak a
zsákmányukra kell koncentrálniuk. A  zsákmányállatok szeme viszont
távol ül eg ymástól, a fejük két oldalán helyezkedik el, mert eg yetlen
esélyük a túlélésre az, ha időben észreveszik a rag adozót.
Ana és Maya kiskorukban eg yszer odaálltak a tükör elé, és eg y
mérőszalag seg ítség ével meg próbálták meg állapítani, hog y melyik
csoportba tartoznak.

Frakk az irodájában ül, a bolt még zárva, de a szoba már tele van
emberekkel. Az összeg yűlt férfiak azért ezt a helyet választották, mert
nem akarták, hog y valaki eg yütt lássa őket a jég csarnokban. Ideg esek és
űzöttek. Mindenféle szag lászó újság írókról beszélnek. Többször is
elhang zik a felelősség szó, és arról g yőzködik Frakkot, hog y „össze kell
tartani ezt az eg észet, különben félresiklik”. Vannak köztük szponzorok
és vezetőség i tag ok eg yaránt, de a mai napon mindenki elsősorban
ag g ódó barát, apa és polg ár. Mindenki a város javát akarja. A  klubét.
Mindenki azt akarja, hog y fény derüljön az ig azság ra. Eg y ag g ódó hang
éppen azt mondja: „De hát ug yanazt kérdezzük mindannyian… miért
tenne Kevin ilyet? Teljesen nyilvánvaló, hog y a lány szabad akaratából
történt, csak aztán meg g ondolta mag át. Bárcsak elintéztük volna
eg ymás között…” Eg y másik közbeveti: „De természetesen mindkét
családra g ondolnunk kell, hog yne, hog yne. A  lány is biztos meg van
rémülve. Elvég re csak g yerekek. De az ig azság ot ki kell deríteni. Még
mielőtt kicsúsznak a dolg ok a kezünkből.” A találkozó vég én Kevin apja
és Frakk felszedelőzködnek, majd bemennek a városba. És minden ajtón
bekopog tatak.
Maya korán kel. Kimeg y a g arázsba és g itározik. Nehezen tudná
elmag yarázni, mi történt vele. Hog y miként lett abból az összetört
emberből, aki a fürdőszobapadlón fekve zokog ott és sikoltozott anyja
ölében… ez, amit most érez. De valami történt múlt éjszaka. Az ablakot
bezúzó kő, a szilánkok a padlón, a piros betűkkel virító „KURVA”. Az
ilyesmi azért meg változtat valamit az emberben. Félreértés ne essék,
még mindig fél, valahányszor belép eg y sötét szobába, g örcsösen
mag ához szorítja a ruháját, nehog y letépjék róla. Ma reg g el azonban
belátott valamit. Az eg yetlen módja, hog y ne féljen a sötétben, ha talál
valami még nag yobb sötétség et saját mag ában. Ez a város sosem fog
ig azság ot szolg áltatni neki, tudja jól, tehát csupán eg y meg oldás
maradt: vag y Kevinnek kell meg halnia, vag y neki.

Ramona épp a reg g eli italát fog yasztja, amikor belépnek. Kevin apja, az
az Erdahl, úg y áll meg az ajtóban, mintha minden az övé lenne. Frakk
csak botladozik utána, mintha túl nag y lenne rá a cipője.
– Zárva vag yok – közli Ramona.
Frakk mosolyt erőltet az arcára, épp ahog y az apja tette, g ondolja
Ramona. Ug yanilyen mag as volt, ug yanilyen kövér, és ug yanilyen
ostoba.
– Csak beszélg etni akarunk – mondja.
– Nem hivatalosan – teszi hozzá Erdahl.
A szemei közel ülnek eg ymáshoz.

Mira irodájában mindenütt papírhalmok és dobozok, eg ymás heg yén-

hátán. A kollég anője letesz eg y csésze kávét az íróasztalára, és íg y szól:
– Meg teszünk minden tőlünk telhetőt, Mira. Mindenki, az eg ész iroda.
De készülj fel mindenre. Te is tudod, hog y a leg több ilyen eset, mikor
mindössze az eg yik ember szava áll szemben a másikéval… hog yan ér
vég et.
Mira szeme véreres, ruhája g yűrött, ilyesmi még sosem fordult elő.
– Valódi üg yvéd kellett volna, hog y leg yek. Erre kellett volna
szakosodnom, és nem vállalati jog ra pazarolni az életemet, hanem…
 Kollég anője helyet fog lal vele szemben.
– Akarod hallani az ig azság ot?
– Ig en.
– Felbérelhetnéd akár a világ leg nevesebb szexuálisbűncselekmény-
szakértőjét is, Mira, de nem biztos, hog y számítana. Van két ellentétes
vallomás, a feljelentés eg y héttel az események után érkezett, nincsenek
bizonyítékok, nincsenek tanúk. A  rendőrség minden bizonnyal pár nap
múlva lezárja az előzetes nyomozást.
Mira dühösen felpattan, de még idejében leállítja mag át, mielőtt a
falhoz vág ná a kávéscsészét.
– Nem hag yom g yőzni őket! Ha a bíróság on nem g yőzhetek, majd
g yőzök más módon!
– Ezzel meg mit akarsz mondani? – kérdezi a barátnője nyug talanul.
– Rávetem mag am az apja cég ére, meg a barátaikéra is, a felszínre
hozok minden elásott szart, leg yen az könyvelés, adóbevallás, vag y
bármi, és kicsinálom őket. Ha csak eg yetlen tollat is elfelejtettek
elszámolni, még ha tíz évvel ezelőtt történt is, tönkreteszem őket!
A kolleg anője nem szól eg y szót sem. Mira hang ja betölti az irodát.
– Meg fog ok támadni mindent és mindenkit, akit szeretnek, meg
fog om védeni a g yerekeimet, hallod? MEG FOGOM VÉDENI
A GYEREKEIMET!
Kollég anője feláll, a hang ja kissé csalódott:
– Íg y kezdődnek a háborúk. Az eg yik oldal elkezdi körülbástyázni
mag át, mire a másik félni kezd, és szintén védekezésbe fog . Míg már azt
sem tudják, támadni akartak-e eredetileg , vag y védekezni. Aztán pedig
kitör a lövöldözés.
A kávéscsésze ekkor repül a falnak.
– AZ ÉN GYEREKEMRŐL VAN SZÓ!
Kollég anője lehunyja szemeit. Távol ülnek eg ymástól.
– Talán éppen ezért kellene, hog y különbség et tudj tenni az
ig azság ért való küzdelem és a bosszú között.

Ana nyit ajtót. Az apja az állatorvosnál van a kutyákkal, üres a ház. Maya
áll odakint, karjait szorosan mag a köré fonja. Eg yikük sem tudja ig azán,
sírjon-e vag y nevessen, sikítson, vag y mondjon valami vicceset – vajon
melyik ad nag yobb esélyt a túlélésre?
– Hiányzott az a ronda fejed – böki ki Maya vég ül.
Ana mosolyog .
– Hiányoztak a béna zenéid.
Maya alsó ajka remeg .
– Nem akarom, hog y belekeveredj. Csak próbállak távol tartani az
eg észtől.
Ana barátnője vállára teszi a kezét.
– A  testvéred vag yok. Hog y tudnék még ennél is jobban
belekeveredni?
Maya úg y nézi, hog y nem is pislog .
– Csak próbállak meg védeni.
– Eg ész életemben próbáltál meg védeni, és mondjak valamit? Tök
bénán csinálod! Történetesen elég g é zakkant vag yok, vajon mennyit ér a
te védelmed?
Erre mindketten nevetni kezdenek.
– Mekkora eg y marha vag y – szipog ja Maya.
– De senki sem szeret tég ed úg y, mint én, te tökfej. Senki!
– Tudom.
Maya csillog ó szemmel kérdezi:
– Kimeg yünk az erdőbe lőni? Én…
Hazudik, bár Anának sosem szokott:
– …csak ki akarok szabadulni eg y kicsit innen, Ana. Szükség em
lenne… meg nyug tatna, ha lőhetnék. Talán seg ít kiélni… az
ag ressziómat.
Ana hosszan néz a barátnőjére. Talán meg érti, hog y Maya hirtelen
érdeklődése a feg yverek iránt tulajdonképpen mit jelent, talán nem.
Akárhog y is, ig az barát, íg y hoz két puskát, és nem tesz fel több kérdést.

Ramona a bárpultra csap. Mindkét férfit alaposan szemüg yre vette.

– Ez itt eg y üzleti vállalkozás.
– Hog yan? – kérdezi Frakk.
Erdahl ezzel szemben nyug odtan ül a székén, és vig yorog .
 – Szóval rendeljünk… Rendben: két pohárral a leg jobb whiskyből,
aztán beszélg ethetünk.
Amint az asszony tölt, Erdahl máris a lényeg re tér.
– Tudja, hog y ki vag yok?
Ramona felhorkan, és lehajtja a saját whiskyjét. Erdahl ezt ig ennek
veszi. Meg emeli a poharát, de amint az ital az ajkához ér, majdnem
szétköpi az eg észet a pultra.
– Mi a… ez a leg jobb whiskyje?
Ramona a fejét rázza.
– A leg rosszabb.
Frakk fintorg ás nélkül issza meg a sajátját. Szinte elég edetten. Erdahl
undorodva löki félre a poharát.
– A  leg jobb whiskyből kértem. Ennek olyan íze van, mint amivel
hajófedélzetet sikáltak.
Ramona eng edelmesen bólint. Elővesz eg y új poharat, és újra tölt
ug yanabból az üveg ből. Frakk elvig yorodik. Erdahl csak bámul.
– A Prémben csak eg yfajta whisky van.

Maya és Ana addig g yalog olnak, míg el nem nyeli őket az erdő. Addig ,
hog y még Ana apjának is napokba telne, hog y meg találja a testüket.
Meg állnak és lőnek, újra és újra. Ana ig azít Maya testtartásán olykor-
olykor, utasítja, hog y milyen szög ben tartsa a vállát és a könyökét,
emlékezteti, mikor kell visszatartani a leveg őt. Aztán felteszi a kérdést:
– Oké… ehhez mit szólsz: Öreg korodig Björnstadban teng eted az
életed, vag y elköltözöl bárhová a világ on, de meg halsz eg y éven belül?
Maya a homlokát ráncolja, és furcsán g rimaszol. Ana a vállát
vonog atja.
– Hülye kérdés?
– Elég g é.
– Elmeg yünk innen, Maya. Nem hag yom, hog y itt rag adjunk.
Elköltözünk New Yorkba, te lemezszerződést kapsz, és én leszek a
menedzsered.
Maya kuncog ni kezd. Nem hitte, hog y van még benne ilyesfajta
vidámság , de csak felbug yborékol.
 – Nem, nem, nem, sosem fog om hag yni, hog y te leg yél a
menedzserem.
– Miért? Tökéletes menedzser válna belőlem! – tiltakozik Ana
sértetten.
– Rémes menedzser lennél. Ré-mes! Azt se tudod, hol a saját
telefonod.
– Hog yne tudnám!
Maya felvonja a szemöldökét.
– Oké. Hol van?
Ana lázasan tapog atja vég ig mag át.
– Jó, talán pont most nem tudom! De… jól van! Akkor a stylistod
leszek. Hig g y nekem! Szükség ed van eg y stylistra!
– Mert mi a bajod a stílusommal?
Ana alaposan vég ig méri a barátnőjét, tetőtől talpig .
– Ne harag udj, de szerintem nem eng edheted meg mag adnak a
szaktanácsaimat. Majd akkor jelentkezz, ha meg kaptad a
lemezszerződést.
Maya hang osan nevet.
– Nem vag y te normális!
– Vag y lehetek a táplálkozási tanácsadód! Épp most találtam eg y új
léböjtkúrát, ami kitisztítja az eg ész bélrendszert! Úg y történik, hog y a
kaka…
Maya befog ja a fülét, meg fordul, és arrébb masírozik.
– Sajnos nag yon rossz a vétel… sccchhhh… halló? Halló?
Eg y telefont tart a füléhez, azzal játszik. Ana hunyorít.
– Az az én telefonom? Hol találtad?
– Alag útba meg yünk! – kiáltja Maya.
Ana utánarohan. Birkóznak. Aztán pedig nézik a napfelkeltét. Maya azt
suttog ja:
– Alhatok eg yszer én nálad?
Ana nem tudja, mit mondhatna. Maya még sosem aludt nála,
eg yetleneg yszer sem, mindig ő ment hozzájuk. De mivel ig az barát,
ezért természetesen azt válaszolja:
– Ezt nem is kell kérdezned.
Ramona felhajtja az italt. Frakk is. Erdahl szeme keskeny réssé szűkül.
– Hát akkor hag yjuk az udvariasság i köröket! Tudja, miért jöttünk?
Ramona kíváncsian néz rá.
– Nem, de azt hiszem, mag a aranyat hozott. Frakk meg tömjént. Eg y
harmadik bölcs pedig odakint áll, és a nadrág ja teli mirhával.
Körülbelül eltaláltam?
Erdahl dühösen sóhajt, aztán leplezetlen undorral vég ig mutat a
helyiség en.
– Ez a… kocsma… eg yike a Björnstad Hockey leg rég ebbi
szponzorainak. Természetesen nem hoz sokat a konyhára, de mi
mindnyájan tiszteljük a hag yományokat. Feltételezem, hallott a
napirenden kívüli találkozóról. A történtek fényében…
Frakk zavartan köhécsel, és közbeszúrja:
– Csak beszélg etni szeretnénk, Ramona. Mindnyájan úg y érezzük,
fontos, hog y eg ység es nézőpontot képviseljünk a kérdésben. A  klub
érdekében.
– És ez mit jelent? – játssza Ramona az értetlent.
Erdahlnak máris eleg e van. Feláll, és tájékoztatja Ramonát:
– A főnökség eg y részét le kell cserélni. Menesztjük Peter Anderssont
a sportig azg atói posztról, és meg felelőbb személyt keresünk a helyére.
Ebben a vezetőség és a szponzorok is eg yetértenek, de mi tiszteljük a
tag jainkat, ezért azt szeretnénk, hog y az erre vonatkozó javaslat tőlük
érkezzen. A leg nag yobb jóindulat vezérel minket.
Ramona g únyosan mosolyog .
– Ig en, csak mag ára nézek, és eg yből a jóindulat jut eszembe. Mit tett
Peter, amiért mennie kell, ha meg kérdezhetem?
Erdahl összeszorított fog g al morog ja:
– Pontosan tudja, hog y mi történt.
– Nem, nem tudom. És szerintem mag uk sem tudják. Ezért van
folyamatban eg y rendőrség i nyomozás.
– Tudja, mivel vádolják a fiamat – mondja Erdahl.
– Ez most úg y hang zott, mintha ő lenne az áldozat – világ ít rá
Ramona.
 Erdahl ekkor veszti el minden józanság át, Frakk még sosem látott
ilyet, úg y meg ijed, hog y a saját és Ramona poharát is felborítja. Erdahl
üvölt:
– Ig enis, az én fiam az áldozat! Úg y tűnik, mag a rohadtul nem fog ja
fel, milyen érzés, hog y ilyesmivel vádolnak bennünket!
Ramona meg vetően mosolyog :
– Nem. De íg y kapásból azt mondanám, az eg yetlen dolog , ami
rosszabb lehet annál, hog y nemi erőszakkal vádolják az embert, az az, ha
meg erőszakolják.
– Tehát képes itt állni, és mag ától értetődőnek venni, hog y az az
átkozott csitri ig azat beszél? – sziszeg i Erdahl.
– Képes vag yok itt állni, és venni mag amnak a bátorság ot, hog y azt
g ondoljam, a lánynak semmi oka nem lenne csak azért hazudni, mert a
mag a fia hokijátékos. Eg yébként neve is van a lánynak, Mayának hívják –
válaszolja Ramona.
Erdahl lenézően nevet.
– Tehát mag a is eg yike azoknak, akik a hokira akarják fog ni?
Ramona komolyan bólint.
– Mag a hokizott?
– Tizenkét éves koromban felhag ytam vele – ismeri el Erdahl.
– Akkor ig aza van. Akkor a hokit hibáztatom. Mert ha maradt volna
még pár évet, akkor meg tanult volna férfi módjára veszíteni. És talán
azt is meg tanulta volna, hog y a fia hibázhat, és ha hibázik, akkor fel kell
állnia férfi módjára, és vállalni a felelősség et, ahelyett hog y eg y tizenöt
éves lányt és az apját teszi meg bűnbaknak.
Erdahl feldönti a bárszéket, amikor nag y lendülettel széttárja a karját.
Talán nem íg y akarta, de nem bánja. Indulatosan zihál, belenéz Ramona
szemébe, odavág eg y ezrest a bárpultra, majd g únyos, fenyeg ető
hang on azt mondja:
– Meg lehet, hog y ez a bár a mag áé, az épület viszont nem. Én azért
eg y kicsit elg ondolkodnék ezen az ön helyében.
Olyan erővel vág ja be az ajtót, hog y az ablaktáblák meg zördülnek.
Ana és Maya viszatérnek a házba, Ana fog ja apja feg yverszekrényének a
kulcsát, aztán elzárja a puskákat. Maya minden részletet meg jeg yez:
milyen sorrendben állnak a puskák, hol a kulcs.
– Az mi? – mutat ártatlanul eg y dupla csövű sörétes feg yverre.
– Eg y sörétes puska – feleli Ana.
– Nehéz meg tölteni? – kérdezi Maya.
Ana először felnevet, de aztán g yanakodni kezd.
– Miért érdekel?
Maya meg vonja a vállát.
– Mi vag y te? Zsaru? Csak úg y kérdeztem. Királyul néz ki, nem lövünk
vele valamikor?
Ana vig yorog va belebokszol Maya vállába.
– Te vag y a zsaru, te dilis!
Aztán elmeg y a patronokért, és meg mutatja, hog yan kell kinyitni,
meg tölteni és kibiztosítani a puskát. Szereti, ha néha valamiben jobb
lehet a barátnőjénél. Fennhéjázón mag yarázza, hog y „ez olyan eg yszerű,
hog y tán még te is elboldog ulsz vele”. Maya csak nevet.
– Hányat lehet lőni vele? – kérdezi.
– Kettőt – feleli Ana.
Kinyitja a puskát, kiveszi a töltényeket, visszateszi a patronokat a
helyükre, és bezárja a feg yverszekrényt. A  lányok feljönnek a pincéből.
Maya nem szól semmit.

De csupán eg y g ondolat jár a fejében: „Nekem csak eg yre van

szükség em.”

Frakk még nem hag yta el a Prémet, óvatosan felállítja a poharakat.

– Ez csak eg y… beszélg etés, Ramona – suttog ja.
– Az apád szég yellte volna mag át miattatok – csattan fel az
öreg asszony.
– Én csak próbálok… objektív maradni.
Ramona felhorkan.
– Nem meg y valami jól.
 Frakk meg fordul, szomorúan mag ára kanyarítja a dzsekijét, és
távozik. Néhány perc múlva azonban visszatér. Épp olyan bánatos képpel
áll a bárpult előtt, mint g yerekkorában, amikor Peterrel rendszeresen
meg jelentek itt, hog y hazavig yék elázott apáikat.
– Robban Holts még mindig előfordul errefelé? – kérdi.
– Majdnem minden nap, mióta munkanélküli lett – feleli Ramona.
Frakk biccent.
– Mondd meg neki, hog y jöjjön be a boltba, és beszéljen a
raktárvezetővel. Elintézek neki eg y állásinterjút.
Ramona bólint. Mondhattak volna többet is eg ymásnak. De hát ők
björnstadiak.

Késő délután Kevin a Domb körüli futópályán fut, eg yre g yorsuló

iramban. Sapkáját a szemébe húzta, és még a kapucnit is rávette. Bő
meleg ítőt választott, medve nélkülit, nehog y bárki is meg ismerje. Ez
persze felesleg es óvintézkedés, a Dombról mindenki lement a
jég csarnokba szavazni. Kevin még is úg y érzi, fig yelik az erdő széléről.
Persze csak képzelődik. Üldözési mániája van. Leg alábbis erről ig yekszik
meg g yőzni mag át.

A nap már lement. Maya az erdőben áll, a fák rejtekében, és reszket. Bár
még mindig retteg a sötétség től, eltökélt szándéka, hog y a barátjává
fog adja. A  szövetség esévé. Innen fig yelte, amint Kevin körbejár a
világ os házban. Ő nem láthatta Mayát, de a lány látta őt, és ettől úg y
érzi, hatalma van fölötte. Mámorító érzés.

Amikor Kevin kijött futni, Maya mérte az idejét. Az első kör három perc
és huszonnég y másodperc. A  következő három perc és huszonkét
másodperc. Még eg y kör. Még eg y kör. Újra, újra, újra.

Feljeg yzi a mért időt. Felemeli a karját, mintha láthatatlan feg yvert
tartana. Azon g ondolkodik, hová álljon majd.
Eg yiküknek meg kell halnia. De azt még mindig nem döntötte el, hog y
melyikük lesz az.
 43

Verekedni nem nehéz. Csak elkezdeni és befejezni az. Mert ha már

eg yszer elkezdted, mag ától meg y a dolog . Az erőszakot csak az teszi
bonyolulttá, hog y merni kell először ütni, és amikor már g yőztél, tudni
kell leállni.

Peter autója még mindig a jég csarnok előtti parkolóban áll. Senki sem
g yújtotta fel, még ha úg y véli is, hog y a g ondolat bizonyára meg fordult
eg yesek fejében. Lekaparja róla a jeg et, beül, de nem indítja be a motort.
A  világ on a leg jobban a jó hokiedzőket csodálta, azt az adottság ot,
hog y ki tudnak állni eg y csoport elé, és mindenki hallg at rájuk. Benne
ez nincs meg . Eg yszer volt csapatkapitány, de ő csupán a játéka és nem
a vezetői adottság ai által irányított. Nem tudja elmag yarázni a hokit,
csak véletlenül tehetség e volt hozzá. A  zenészek abszolút hallásnak
nevezik az ilyet, a sportolók testi intellig enciának. Nézed, ahog y valaki
csinál valamit, a tested pedig azonnal meg érti, hog y hog yan tudod te is
meg tenni ug yanazt. Síelés, a korong ellövése, heg edülés. Vannak, akik
eg y eg ész életen át g yakorolnak, még se tanulják meg soha, másokban
viszont… csak úg y meg van.
Elég jó volt ahhoz, hog y ne kelljen meg tanulnia verekedni. Íg y
meg úszta. Nem arról van szó, hog y ilyen volt az életfilozófiája, sosem
határozta el, hog y el fog ja utasítani az erőszakot. Eg yszerűen nincs meg
benne. Hiányzik belőle az ösztönös ag resszió.
Amikor Leo hokizni kezdett, Peter vitába keveredett eg y edzővel, aki
eg yfolytában ordítozott a g yerekekkel. Meg is indokolta:
– Meg kell őket ijeszteni eg y kissé, hog y odafig yeljenek!
Peter nem szólt semmit, de az autóban hazafelé odafordult Leóhoz:
– Mikor kicsi voltam, apám elvert, ha kiöntöttem a tejet. De én nem
azt tanultam meg ebből, hog y ne öntsek ki dolg okat. Retteg ni kezdtem
a tejtől. Ezt sose feledd el, Leo.
 A parkolót lassacskán meg töltik az autók. Sorra érkeznek az emberek,
minden irányból. Néhányan észreveszik Petert, de úg y tesznek, mintha
nem látnák. Meg várja, míg mindenki bemeg y, míg meg nem kezdődik a
találkozó. Felmerül benne, hog y talán leg jobb lenne beindítani az autót,
hazamenni, összepakolni a családot és minden ing óság ukat, aztán
eltűnni innen. Amilyen messze csak lehet. Ehelyett azonban kiszáll,
átvág a parkolón, kinyitja a jég csarnok nehéz ajtaját, és belép.

Harcolni nem nehéz. Csak azt nehéz eldönteni, mikor érkezett el a

pillanat, hog y felveg yük a küzdelmet.

Ann-Katrin Vadkan mellett ül a hátsó sorok eg yikében. Mintha az eg ész

város ide g yűlt volna a jég csarnok büféjébe. Már minden szék fog lalt, de
még mindig érkeznek új emberek; meg állnak a fal mellett. Leg elöl, eg y
kis emelvényen, a vezetőség fog lal helyet. Az első sorokban a
szponzorok és a juniorok szülei ülnek. Középen Kevinéi. Ann-Katrin
vég ig nézi, amint az emberek Kevin anyjának színe elé járulnak, mintha
temetésen volnának. Mintha részvétüket akarnák kifejezni azért a
rettenetes ig azság talanság ért, amely őt érte.
Vadkan meg szorítja feleség e kezét, mikor látja, merre néz.
– Nem avatkozhatunk bele, Anki. Az itt lévő emberek fele az
üg yfelünk.
– Ez nem szavazás, ez lincselés – suttog ja a nő.
– Meg kell várnunk, hog y kiderüljön, mi is történt, még nem tudunk
mindent, Anki. Nem tudunk mindent – feleli a férje.
Tudja, hog y Vadkannak ig aza van. Íg y hát vár. Várnak. Mindenki vár.

Frakk szántszándékkal kiáll a parkoló közepére, nem akar meg húzódni

az árnyékban, minden ig yekezetével el akarja kerülni, hog y
fenyeg etőnek tűnjön.
Mikor a helyi lap log ójával ellátott kis autó bekanyarodik a parkolóba,
barátság osan integ et. Eg y újság író és eg y fényképész ül odabent, Frakk
vidáman mutatja, hog y tekerjék le az ablakot.
 – Üdvözletem! Nem hiszem, hog y találkoztunk korábban. Frakk
vag yok! Enyém az élelmiszerbolt!
Az újság író kezet fog vele az ablakon keresztül.
– Jó napot, jó napot, mi csak a meg be…
Frakk előrehajol, és lelkesen vakarg atja a borostáját.
– Ig en! A  meg beszélésre, ug ye? Csak szeretnék pár szót váltani róla
önökkel. Hog y úg y mondjam… bizalmasan, ha érti, mire célzok.
Az újság író oldalra biccenti a fejét.
– Nem.
Frakk a torkát köszörüli.
– Á, hát tudja, hölg yem, hog y van ez. Az emberek ideg esek lesznek, ha
felbukkan eg y újság író. Ami történt, az nag y trauma az eg ész városnak,
ezt nyilván ön is meg érti. Csak azt szeretném tudni, hog y a tervezett
cikk… nos… hog y bizonyára nem azért jöttek ide, hog y problémát
keressenek ott is, ahol nincs.
Az újság írónak fog alma sincs, mit válaszoljon erre, de az, ahog yan ez
a nag ydarab ember az ablaka elé tornyosul, valahog y kellemetlen
érzéssel tölti el. De Frakk csak kedvesen rájuk mosolyog , kellemes napot
kíván, és távozik.
Az újság író és a fotós várnak pár percet, mielőtt követnék. Amint
belépnek a jég csarnok ajtaján, két férfi lép eléjük a sötétből. Huszonöt-
harminc évesek, fekete dzsekit viselnek, kezük zsebre dug va.
– Ez a találkozó szig orúan a tag oknak szól – mondja az eg yik.
– A helyi laptól jöttünk… – próbálkozik az újság író.
A  férfiak elállják az útjukat. Eg y fejjel mag asabbak a fotósnál, és
kettővel az újság írónőnél. Nem szólnak többet, de az eg yikük tesz eg y
kis lépést előre, minteg y finom utalásképpen arra, hog y ha kell, az
erőszaktól sem riad vissza. A  jég csarnok világ ítása hag y némi
kívánnivalót mag a után, az a része meg , ahol éppen vannak, kifejezetten
csöndes és néptelen.
A  fotós halottfehér arccal ráng atja meg az újság író kabátujját. A  nő
nem idevalósi, helyettesít a lapnál, de a fotós björnstadi. Itt él a családja.
Az autó felé húzza kollég anőjét, aztán elhajtanak.
Fatima a konyhában ül. Amikor hallja, hog y csöng etnek, már indulna is,
de Amat rag aszkodik hozzá, hog y ő nyissa ki. Mintha előre tudná, ki lesz
az. Két, eg ymásra erősen hasonlító fiú áll odakint. Fatima nem hallja,
miről beszélnek, de az eg yikük mutatóujjával Amat mellkasára bök. A fia
becsukja az ajtót, de nincs szándékában beszámolni az anyjának, miről is
van szó. „Csak eg y dolog a csapattal”, mondja, azzal bemeg y a
szobájába.

Bobo William Lyt takarásában áll. Nem érti, mire jó ez, csak azt nem
tudja, hog yan lépjen közbe.
– Amat közölünk való, miért vag y ennyire dühös? – kérdezte idefele.
– Ezt most majd bebizonyíthatja – jelenti ki Lyt.
Mikor Amat kinyitja az ajtót, Lyt a mellkasára bök, és ellentmondást
nem tűrően íg y szól:
– Tag ság i találkozó van a klubban. Az eg ész csapat odameg y,
meg állunk kint, és biztosítjuk Kevint a támog atásunkról. Te is.
– Meg próbálom – motyog ja Amat.
– Nem próbálod! Csinálod! Összetartunk! – szög ezi le Lyt.
Bobo meg próbálja elcsípni Amat pillantását, mielőtt távoznának, de a
fiú nem néz rá.

A  meg beszélés úg y zajlik, ahog y az ilyesfajta meg beszélések zajlani

szoktak. Simán kezdődik, de nag yon hamar kibillen az eg yensúlyból.
A  klub elnöke meg köszörüli a torkát, és fig yelmet kér. Gyeng e
próbálkozást tesz a kedélyek csillapítására.
– Először is szeretném tisztázni, hog y csakis a vezetőség válthatja le a
sportig azg atót. A  tag ok nem bocsáthatják el önkényesen, az
eg yesületünk nem íg y működik.
Eg y férfi máris felug rik, feltartja a mutatóujját.
– De a tag ok leválthatják a vezetőség et, és biztosak lehetnek benne,
hog y meg is tesszük, amennyiben fig yelmen kívül hag yják a város
óhaját.
 – Eg yesületünk demokrácián alapul, nem fenyeg etjük eg ymást – feleli
az elnök határozottan.
– Fenyeg etés? Ki fenyeg et kit? Kinek a fiait ráng atja le a rendőrség a
buszról? – sziszeg i a férfi.
Eg y nő áll fel, kezét összekulcsolja mag a előtt, és szánakozva néz az
emelvényre:
– Nem boszorkányüldözést akarunk, csak szeretnénk meg védeni a
g yermekeinket. A  lányom ott volt Kevin buliján, és a minap
telefonhívást kapott a rendőrség től, hog y tanúskodjon az üg yben. Szent
eg ek, ezek a g yerekek eg yütt nőttek fel, és most tanúskodjanak eg ymás
ellen? Hát mi folyik itt?
Eg y másik férfi is feláll.
– Nem vádaskodni jöttünk. De mindnyájan tudjuk… milyen is az… ez a
fiatal nő be akar kerülni a bandába. Fig yelmet szeretne. Úg y értem:
Miért tenne Kevin ilyet? Hisz ismerjük. Nem az a fajta fiú. Eg yáltalán
nem az a fajta.
A  következő férfi ülve marad ug yan, de azért ő is elmondja a
véleményét:
– Nyilvánvaló, hog y a lány csak fel akarja hívni mag ára a fig yelmet.
Ezekért a fiúkért rajong anak a lányok – ez csak természetes. Nem azt
mondom, hog y a lány szándékosan kitervelte a dolg ot, inkább bizonyára
lelki okai vannak annak, amit tett, elvég re tinédzser, és mindenki tudja,
hog y mekkora zűrzavart okoznak a hormonok. De azzal, hog y részeg en
felment a fiú szobájába, rohadtul nehéz helyzetbe hozta, nem? Pokoli
eg y helyzetbe. Nem lehetett eg yszerű a fiú számára, hog y értelmezze a
jeleket!
Mag g an Lyt a következő felszólaló. Jelentőség teljesen körbenéz:
– Én nő vag yok. Tehát nag yon komolyan veszem a „nemi erőszak”
kifejezést. Roppant komolyan! Épp ezért azon a véleményen vag yok: úg y
kell nevelnünk a g yerekeinket, hog y tudják, ilyesmiről kiváltképp nem
hazudunk. Mindnyájan tisztában vag yunk azzal, hog y ez a fiatal nő
hazudik. Minden a fiút ig azolja. Semmi oka sem volt, hog y olyasmit
teg yen, amivel vádolják. Nem akarunk mi semmi rosszat annak a
lánynak vag y a családjának, de milyen üzenetet közvetítünk azzal, ha
nem állunk a sarkunkra? Hog y bármelyik lány erőszakot kiálthat, ha
viszonzatlanul szerelmes? Én is nő vag yok, és éppen ezért rendkívül
komolyan veszem az üg yet. Mert minden jelenlevő jól tudja, hog y a lány
apja politikát próbál csinálni az esetből. Eg yértelmű, hog y nem bírja
elviselni, hog y vannak nag yobb sztárok a klubban, mint ő mag …

Peter ott áll az ajtóban. Időbe telik, míg az első ember kiszúrja, de
hamarosan minden fej hátrafordul. Teng ernyi szempár, ismeri mindet.
Gyermekkori barátok, osztálytársak, szerelmek, kollég ák, szomszédok, a
g yerekei barátainak a szülei. Az eg yik fal mellett kéttucatnyi fiatal,
fekete dzsekis férfi áll fenyeg etően. Eg y szót sem szólnak, de eg yikük
sem veszi le a tekintetét Peterről. Peter érzi a felé áradó g yűlöletet, de
kihúzza mag át, és dacos tekintettel néz Mag g an Lytre.
– Kérlek, miattam ig azán ne szakítsd félbe a mondókádat! – mondja.
Elég nag y a csönd a teremben ahhoz, hog y mindenki meg hallja,
amikor Peter szíve meg szakad.

Az újság író és a fotós azonnal a főszerkesztőhöz mennek, amint

visszaérnek a szerkesztőség be. A  nő meg van g yőződve róla, hog y a
főnöke azon nyomban visszaküldi őket a meg beszélésre. De ehelyett az
csak motyog valamit, miszerint „nem tudom, hívhatjuk-e ezt
fenyeg etőzésnek… az emberek csak ideg esek… ez ig azán érthető… talán
nem kéne… tudod…” A  fotós meg köszörüli a torkát: „…nem kéne
problémát keresni ott, ahol nincs?” A  főszerkesztő helyeslően bólint:
„Pontosan… pontosan!”
Az újság író eg y szót se szól. Fiatal még , és félti az állását, de sosem
felejti el azt a riadalmat főnöke tekintetében. És azt sem, amit Kevin
Erdahl mondott neki az elődöntő utáni interjú során. Amit minden
sportoló mond, ha csapattársa valami ocsmányság ot tett. „Nem láttam a
kérdéses helyzetet.”

Fatima ezúttal nem kopog , mielőtt belép a fiához, pedig mindig

szokott. Amat az ág yon ül, kezében a névjeg g yel. Fatima határozottan
kijelenti:
 – Eg y fiú sok mindent titokban tarthat az anyja előtt. De csak ha ennél
jobban csinálja.
– Semmiség . Nem szükség es… nyug talankodnod, anya – feleli.
– Az apád… – kezdi, de Amat félbeszakítja.
Máskor sosem tesz ilyet.
– Ne mag yarázd, mit tenne apa. Nincs itt!
Fatima a fia térdére teszi a kezét. Amat zihálva szedi a leveg őt.
Meg kísérli átadni anyjának a névjeg yet, de az nem veszi el.
– Munka – mondja Amat eg y fiú reménykedő hang ján, ug yanakkor
eg y férfi kétség beesésével.
– Van munkám.
– Jobb munka.
Az anyja meg lepetten vonja fel a szemöldökét.
– Vag y úg y? Van jég pálya azon a munkahelyen, hog y minden nap
láthassam edzeni a fiam?
Amat lehajtja a fejét.
– Nincs.
– Akkor nem jobb munka. Van munkám. Te csak ne ag g ódj miattam.
Amat szeme villámokat szór.
– Akkor ki ag g ódjon érted, anya? Kicsoda? Nézz körül! Ki
g ondoskodik majd rólunk, ha eg yszer a hátad feladja?
– Én. Mint ahog y mindig is tettem – íg éri.
Amat próbálja a kezébe tuszkolni a névjeg yet, de Fatima nem kér
belőle. Amat kiabál.
– Ebben a világ ban semmit sem ér az ember eg yedül, anya!
Fatima nem válaszol. Csak ül a fia mellett, míg az zokog ni nem kezd.
– Túl nehéz ez, anya. Nem érted… nem érted, hog y én mennyire… nem
tudom… – hüppög i.
Fatima kihúzza a kezét a fiáéból. Feláll, hátrál néhány lépést és
kijelenti:
– Nem tudom, mit tudsz. De akármit is, valaki retteg , hog y el találod
mondani. És hadd mondjak neked valamit, drág a kisfiam: Nincs
szükség em férfiakra. Nem kell hog y hatalmas autókkal szállítsanak el
reg g elente a jég csarnokba, és új munkát kínáljanak nekem, bár nem
szorulok rá. Nincs szükség em férfiakra, akik kifizetik a bevásárlást, és
akik meg mondják nekem, hog y mit g ondoljak, és mit érezzek. Eg yetlen
férfira van szükség em: a fiamra. Nem vag y eg yedül. Sose voltál. Csak
meg felelő társaság ot kell választanod.

Fatima eg yedül hag yja. Becsukja mag a mög ött az ajtót. Nem viszi
mag ával a névjeg yet.

Mag g an Lyt továbbra is állva marad, túl büszke ahhoz, hog y

meg hátráljon. A vezetőség felé fordul:
– Szerintem szavazzunk nyilvánosan.
Az elnök az este folyamán először szól közbe:
– Itt szükség esnek látom meg jeg yezni, hog y a szabályzat értelmében
bárki kérhet titkos szavazást…
Túl későn esik le neki, hog y Mag g an épp ezt akarta hallani. A  nő
tüntetően a többiek felé fordul, úg y kérdi:
– Hát persze. Van valaki a teremben, aki nem meri vállalni a
véleményét? Aki nem tud a szemünkbe nézni, és elmondani, amit
g ondol? Mert akkor rajta, álljatok fel, és kérvényezzetek titkos szavazást!
Senki sem mozdul, csak Peter fordul meg , és távozik. Maradhatott
volna, hog y meg védje mag át, de úg y döntött, inkább hag yja az eg észet.

Amat a fülébe dug ja a fülhallg atóját. Átvág a saját városrészükön, aztán

sorban a többiekén is. Elhalad az eg ész g yerekkora, az eg ész élete
mellett. Lesznek, akik nem fog ják meg érteni a döntését. Akik g yávának,
becstelennek vag y hűtlennek nevezik. Akik íg y tesznek, mind
biztonság os életet élnek, és kizárólag olyanok veszik körül őket, akik
ug yanazokat a nézeteket vallják, mint ők. Csak azt hallják meg , ami a
saját világ képüket erősíti. Könnyű nekik elítélni Amatot. Mindig
eg yszerűbb másokat kioktatni az erkölcsről, különösen, ha nekik
mag uknak sosem kellett felelősség et vállalniuk semmiért.
A  jég csarnokhoz meg y. Beáll a csapattag ok közé. Még azelőtt
otthag yta háború sújtotta szülőhazáját, hog y beszélni tudott volna, élete
még is állandó menekülés. A  hoki az eg yetlen, ahova tartozni tud. Ahol
normális. Üg yes.
William Lyt hátba vereg eti. Amat a szemébe néz.

Ramona a folyosón áll, és Petert várja. Botra támaszkodik, és whiskytől

bűzlik. Eg y évtizede nem lehetett őt a Prém vonzáskörzetén túl látni.
Ramona rámorog Peterre.
– Hidd el, fog ják ők még szég yellni mag ukat. Eg y nap majd rájönnek,
hog y amikor eg y fiú szava állt eg y lány szava ellenében, ők vakon hittek
a fiúnak. És akkor majd szég yellni fog ják mag ukat.
Peter meg vereg eti Ramona vállát.
– Senki sem várja el… senki… ig azán ne keverd mag ad bele ebbe a
családom miatt, Ramona – suttog ja.
– Te csak ne akard nekem meg mondani, hog y mit teg yek, és mit ne
teg yek, fiam.
Peter bólint, puszit nyom Ramona arcára, és elmeg y. Már az autójánál
jár, amikor Ramona a botjával benyomja a büfé ajtaját. Az eg yik
vezetőség i tag , eg y öltönyös férfi, épp meg lazítja kissé a nyakkendőjét,
és félig viccből, félig komolyan kérdezi:
– Eg yáltalán hog yan lett volna lehetség es? Feltették már mag uknak a
kérdést? Látták, micsoda farmerokban járnak manapság a fiatal nők?
Olyan szűk rájuk, akár eg y második bőr! Ők mag uk alig tudják levenni,
akkor hog y sikerülne ez eg y tini fiúnak, főleg , ha a másik fél még
tiltakozik is! Mi?
Jól szórakozik a saját találékonyság án, néhányan csatlakoznak is
hozzá, de amikor kivág ódik az ajtó, az eg ész terem elhallg at, és
hátrafordul. Ramona áll ott, becsípve és dühösen, és botjával eg yenesen
a férfira mutat.
– Mit hallok, kicsi Lennart? Ilyesmiken töröd a fejed? Fog adjunk az
éves fizetésedben, hog y le tudnám szedni rólad az öltönyödet akaratod
ellenére anélkül, hog y bárkinek is lenne ideje közbelépni?
Részeg dühében ráver eg y székre, a rajta ülő g yanútlan férfi rémülten
a mellkasához kap. Ramona mag asra emeli a botját.
 – Ez nem az én városom. Ti nem az én városom vag ytok.
Szég yellnetek kéne mag atokat!
Eg y férfi feláll, és rákiabál:
– Fog d be, Ramona! Fog almad sincs erről az eg észről!
A  fal mellől, az árnyékból három fekete dzsekis alak lép elő, eg yikük
meg áll a férfi előtt, és azt mondja:
– Ha még eg yszer íg y szólsz hozzá, g ondoskodom róla, hog y te fog d
be. Örökre.

Amat a jég csarnok előtt áll, vég ig néz a csapattársain. Aztán vesz eg y
mély leveg őt, elfordul tőlük, és elindul. Habozva teszi meg az első pár
lépést, de aztán meg acélozza mag át. Hallja, ahog y Lyt utánakiált, de ő
csak meg y tovább, be a jég csarnokba, és becsukja mag a mög ött az ajtót.
Elhalad a pálya mellett, fel a lépcsőn, be a büfébe, átfurakodik a
széksorok között, meg áll a vezetőség előtt, és a felnőttek szemébe néz.
Leg először is eg y Erdahl nevű férfiéba, aki mag asabb a többieknél.
– A  nevem Amat. Láttam, hog y Kevin mit tett Mayával. Részeg
voltam, és szerelmes vag yok Mayába, ezt már most kijelentem, hog y ti,
hazug disznók ne a hátam mög ött tárg yaljátok majd ki, mikor
elmentem innen. Kevin Erdahl meg erőszakolta Maya Anderssont.
Holnap el fog ok menni a rendőrség re, ahol majd azt mondják, nem
vag yok szavahihető tanú. De nektek most elmondok mindent, amit
Kevin tett, amit láttam. Ti pedig sosem fog játok elfelejteni. Mert
láttatok eng em a hokipályán. Tudjátok, hog y jobb a szemem, mint itt
bárki másnak. És ahog y a Björnstad Hockey-nál mondják: „Azt, hog y láss
a pályán, nem lehet tanítani. Azzal születni kell.”

Aztán elmond mindent. Minden eg yes részletet. Leírja Kevin szobájának

berendezését. A  posztereket a falon, a kupák pontos sorrendjét, a
karcolásokat a padlón, az ág ynemű színét, a vért a fiú kezén, a rémületet
a lány arcán, az elfojtott sikoltásokat a szájára tapasztott tenyér súlya
alatt, a kék foltokat, az erőszakot, a felfog hatatlant, a rettenetest, a
meg bocsáthatatlant. Mindent elmond. Aki akkor ott volt, az nem felejti
el soha.
Mikor vég zett, távozik. Nem vág ja be az ajtót, nem dübörög a lépcsőn,
nem kiabál rá senkire kifelé menet. Amikor kiér a parkolóba, William
azonmód ráveti mag át.
– Mit tettél? Mit tettél, te szerencsétlen fasz, Mit tettél???!!!
A közbeavatkozó kezek feleakkorák, mint Lyt kezei, sőt még Amaténál
is kisebbek, de hihetetlen erőt tanúsítva tartják távol eg ymástól a két
fiút.
– Elég lesz – kiabálja Ann-Katrin Williamnak.
Bobo pár méterrel odébb áll, és nézi, ahog y az anyja lerendez eg y nála
kétszer nehezebb fiatalembert. Sosem érezte mag át ilyen hülyén. És
sosem érezte mag át büszkébbnek.

A  büfében Filip anyja emelkedik szólásra. Vár, míg elcsitul a zaj.

Összefűzi két izzadt tenyerét, a vezetőség re néz, és íg y szól:
– Bárki kezdeményezhet névtelen szavazást?
Az elnök bólint.
– Titkos szavazást. Természetesen. A szabályzat értelmében eg y ember
is elég hozzá.
– Akkor kezdeményezem – ül vissza Filip anyja.
A leg jobb barátnője, aki mellette ül, dühösen ráng atja a karját.
– Mit művelsz? Mi a fenét műve…
Erre Filip anyja azzal a három szóval válaszol, amit a leg jobb
barátoknak néha merni kell kimondani.
– Pofa be, Mag g an.

Amat hátrál, anélkül hog y a csapattársaira nézne, úg yis tudja, mit

g ondolnak. Fülére teszi a fülhallg atót, vet eg y utolsó pillantást a
csarnok felé, látja amint a jég meg csillan eg y mag ányos neoncső alatt.
Tudja, hog y a vesztes oldalra állt, ebből biztos nem jön ki jól. Talán soha
többé nem játszhat. Ha valaki e pillanatban meg kérdezte volna tőle,
hog y meg érte-e, azt válaszolta volna: „Nem tudom.” Néha az élet nem
hag yja, hog y meg válaszd a küzdelmeidet. Csak a társaság odat.
 Visszasétál a városba. Hó borítja a földet, ő még is a tavasz illatát érzi.
Mindig is utálta ezt az évszakot, mert azt jelentette, hog y vég e a
hokiszezonnak. Majdnem hazáig g yalog ol, de a szomszédos lépcsőházba
fordul be, felmeg y két emeletet, és becsöng et.

Zacharias eg y kontrollerrel a kezében nyit ajtót. Addig nézik eg ymást,

míg a hó lassan leolvad Amat cipőjéről. Súlyosan szedi a leveg őt, érzi
ahog y a vér dobol a fülében.
– Boldog szülinapot!
Zacharias behátrál az előszobába, hog y Amat is be tudjon lépni. A fiú
ug yanarra a kampóra akasztja a dzsekijét, ahova mindig is szokta, mióta
elég mag as lett ahhoz, hog y elérje. Zacharias leül az ág yára a
szobájában, és folytatja a játékot. Amat eg y jó félórát ül mellette. Aztán
Zacharias feláll, a polchoz lép, hoz még eg y kontrollert, és barátja
térdére teszi.

Némán játszanak. Sosem volt szükség ük szavakra.

Ez alatt az idő alatt a jég csarnokbeli találkozón a klubtag ok

sportig azg atójuk jövőjéről szavaznak. De ez a szavazás ug yanannyira
szól a város jövőjéről is. A sajátjukról. Mindenkiéről.

Ramona beült a sarokba az eg yik fekete dzsekis férfi mellé, akinek

medvetetoválás van a nyakán, és ideg esen forg atja az ujján kocsikulcsát.
Ramona meg ciróg atja az arcát.
– Ig azán nem kellett volna azzal fenyeg etőznöd, hog y befog od a
száját. Boldog ulok mag am is. De azért köszönöm.
A férfi halványan elmosolyodik. Ökle tele van sebekkel, eg yik alkarján
késvág ás nyoma, Ramona se nem csodálja, se nem ítéli el ezért. Ő is,
ahog y a többi fekete dzsekis, a Prémben nőtt fel. Ramona mellettük állt,
amikor mindenki eltávolodott tőlük, meg védte őket, még ha nem is
mindig értettek eg yet, és falazott nekik, még ha közben szidta is őket.
Imádják őt. De a férfi most azért annyit még hozzátesz:
 – Nem vag yok biztos benne, hog y rá tudom venni a fiúkat, hog y
szavazzanak neked tetszőn ma este.
Ramona bólint, és meg simog atja a férfi tüsi frizuráját.
– Ma este belenéztem Amat szemébe. Bízom benne. Ennek meg felelően
fog ok cselekedni. Hog y ti hog yan fog tok, az a ti dolg otok. Mindig is az
volt.
A férfi bólint. A tetoválása fel-le mozog , amikor nyel.
– Nem tudom, hog y beleavatkozhatunk-e. A  Mag és a klub érdeke az
első.
Ramona nehézkesen feláll, de mielőtt szavazni menne, meg vereg eti a
férfi térdét, és meg kérdezi:
– És kinek a klubja ez?

A  férfi ülve marad, és hosszan néz utána. Tovább forg atja a kulcsát.
A  Saab-log ó el-eltűnik a tenyerében. Tekintete az eg yik első sorban ülő
férfira téved. Látta őt a Teknőben, Amattal eg yütt. Kevin Erdahl apja.
A fekete dzsekis férfi zsebre dug ja a kezét. Még mindig ott lapul benne
az az öt g yűrött ezres, amit akkor szedett fel a hóból.

Még mindig nem döntötte el, hog y mihez kezdjen velük.

 44

Az a szeretet, amit a szülők éreznek a g yerekeik iránt, különleg es.

Mindenki más esetében van eg y pillanat, amikor elkezdjük meg szeretni
– de a g yermekünkkel más a helyzet. Őt már akkor is szerettük, amikor
még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hog y amikor
g yerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte
ledönti őket a lábukról. Felfog hatatlan, mert semmivel sem lehet
összehasonlítani. Olyasmi, mint meg próbálni leírni valakinek, aki életét
eg y sötét szobában töltötte, hog y milyen érzés a homok a lábujjaink
között, vag y eg y hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.

David a barátnője hasán tartja a kezét. Érzi, ahog y elönti a szeretet, a

szeretet valaki iránt, akivel még sosem találkozott. Az anyja mindig azt
mondog atta, hog y minden g yerek olyan, mint eg y szívátültetés. Most
érti meg .
A  barátnője a nyakát ciróg atja. David eg ész este telefonált,
meg hallg atta a beszámolót a találkozóról, értesült a döntésről.
Meg kapta azt az ajánlatot, amelyről azóta álmodott, hog y a miniket
edzette.
– Nem tudom, mit teg yek.
– Hallg ass a szívedre – tanácsolja a barátnője.
– Hokiedző vag yok. Az is akarok maradni. A  többi csak politika,
semmi köze a sporthoz.
A barátnője puszit nyom a kezére.
– Akkor leg yél hokiedző!

Maya becsöng et Anához. Eg y szót sem szól arról, hog y meg leste Kevint
a futópályán, ig azából semmiről se beszél. Nem is olyan rég en még el
sem tudta volna képzelni, hog y titkai leg yenek Ana előtt, most meg már
szinte természetes. Kellemetlen érzés. Hazamennek Mayáékhoz. Peter,
Mira és Leo a konyhában ülnek. Arra várnak, hog y meg szólaljanak a
telefonok, és valaki elmondja, mi volt a meg beszélésen. De az összes
készülék néma. Tehát az eg yetlen lehetség es dolg ot teszik. Maya a
g itárjáért meg y, Peter a dobverőiért. Ana meg kérdezi, hog y énekelhet-
e. Rémes a hang ja. Olyan rosszul énekel, hog y teljesen eltereli a család
fig yelmét a várakozás nehéz perceiről.

Kicsit távolabb a városban, a tó mellett, a jég csarnokban vég et ér a

tag ok találkozója. Lezárul a szavazás. Meg számolták a voksokat.
Mindenki vállalja a következményeket.

A fekete dzsekis férfiak csoportja is kifelé tart, a tömeg ben szétszóródva.

Néhányan a családjukkal vannak, néhányan eg yedül. Az emberek sorra
eltűnnek a parkoló felé. Mindenki beszél, de senki nem mond semmit.
Hosszú, sötét és éber éjszaka elébe néznek.

Az elnök még akkor is a büfében ül, amikor már mindenki távozott.

Frakk eg yedül ácsorog a lelátón. Ez a klub az életük, de eg yikük sem
tudja, kihez is tartozik most.

Amat Zacharias mellett ücsörög az ág yon, amikor meg rezzen a

telefonja. Eg yetlen SMS. Eg yetlen szó. Mayától.
„Köszönöm.”
Amat szintén eg y szóval válaszol.
„Bocsánat.”
A köszönet annak szól, amit tett. A bocsánat pedig annak, hog y ennyi
idejébe telt, hog y cselekedni merjen.

Kevin szülei hag yják el először a meg beszélés helyszínét. Az apa meg ráz
néhány kezet, mond pár szót. Az anya eg yetlen szót sem szól. Ki-ki beül
a saját kocsijába, és elindul a saját útján.

Sune hazameg y. Meg eteti a kiskutyát. Amikor meg szólal a telefonja,

meg is lepődik, meg nem is. A hokiklub elnöke keresi. Miután leteszik,
Sune úg y dönt, még nem fekszik le. Gyanítja, hog y hamarosan
látog atója érkezik.

Kevin anyja meg áll az autóval. Leállítja a motort, de leg szívesebben

azonnal újraindítaná. A  fényszórókat is lekapcsolja, ülve marad.
Elhag yta minden ereje, lázasnak érzi mag át, alig bírja fog ni a kormányt.
A  lelke hamuvá ég ett, a teste csak eg y üres héj, sosem felejti el ezt az
érzést.
Kiszáll az autóból, bemeg y a házak közé, meg áll az eg yik sorházi lakás
előtt, és becsöng et. Ez az utolsó ház, ezen túl kezdődik a Teknő.

A  kutyakölyök már a kopog ás előtt jelzi a látog atót. Sune ajtót nyit, és
próbálja hallg atásra bírni az ebet, de annak hang erejét nehéz
túlszárnyalni, ami máris világ osan mutatja, ki viseli közülük a
nadrág ot.
– Mi a különbség a hokijátékosok és a kutyák között? – mosolyog
David kényszeredetten az ajtó előtt.
– A hokijátékosok leg alább néha azt teszik, amit az ember mond nekik
– dörmög i Sune.
A  két férfi eg ymásra néz. Eg ykor mester és tanítvány voltak. Eg ykor
meg ing athatatlan volt köztük a szeretet. Változnak az idők, de a hoki
marad, ami volt.
– Azért jöttem, hog y tőlem tudd meg … – kezdi David.
– Meg kaptad az A csapat edzői pozícióját – bólint Sune.
– Hívott az elnök?
– Ig en.
– Ne vedd mag adra, Sune. De hokiedző vag yok. Ez a munkánk.

Benji beg ipszelt lába már nem beg ipszelt láb, hanem faláb. Fekete papír
a szemtakarója, a szobája kalózhajó, a nővére g yerekei pedig az ellenség .
Hokiütőkkel vívnak, és visítva kacag nak, amikor Benji eg y lábon ug rálva
üldözi őket. Letépik az ág yáról a takarót és a lepedőt, és a nag ybátyjuk
fejére dobják, amitől Benji elesik, és felborítja a komódot. Gaby az
ajtóban áll, karba tett kézzel.
 – Basszus… – motyog ja az eg yik g yerek.
– Benji tehet az eg észről! – tódítja a másik azonnal.
– Micsoda árulkodós Júdás! – kiabálja Benji, és próbál kievickélni a
takaró alól.
Gaby szig orúan néz rájuk.
– Öt percetek van rendet rakni. Aztán nyomás kezet mosni, és vacsora!
Nag yi már majdnem elkészült az étellel. És ez rád is vonatkozik, öcskös!
Benji felmordul a takaró alatt. A  g yerekek seg ítenek neki. Gaby
bemeg y a vécére, nehog y bárki is meg lássa, amikor kitör belőle a
röhög és. Mekkora szükség e van a vidámság ra ma este a városnak!

Sune hatalmasat sóhajt. Vég ig néz Davidon.

– Őszintén annyira utálod Petert, hog y nem maradsz a klubban, ha ő
marad?
David ideg esen sóhajt fel.
– Az utálatnak ehhez semmi köze. Csak nem tudom elfog adni, amit
képvisel. Hokizunk, tehát muszáj a klub érdekét helyezni a saját
érdekünk elé.
– És szerinted Peter nem íg y járt el?
– Láttam őt, Sune. Láttam őt a parkolóban, mikor a rendőrség
leráng atta Kevint a buszról. Peter ott állt, vég ig akarta nézni. Bosszúról
van szó.
– Te nem ug yanezt tetted volna a helyében?
David felnéz, és a fejét rázza.
– Ha a helyében lettem volna, feg yverrel érkezem. De nem is erről van
szó.
– Hát akkor miről? – kérdezi Sune.
– Arról, hog y a hoki csak a saját világ ában működik. Ha nem keverünk
bele más szart a külvilág ból. Ha Peter családja meg várja a döntő utáni
napot, és csak akkor jelenti fel Kevint, az pontosan ug yanilyen jog i
következményekkel járt volna. Rendőrség , üg yész, bíróság , mit tudom
én, pontosan ug yanaz történt volna, csak eg y nappal később.
– Kevin pedig játszhatott volna. És a juniorok talán g yőztek volna –
szúrja közbe Sune, bár látványosan nem ért eg yet.
 David rag aszkodik az ig azához:
– Ez lett volna az ig azság os, Sune, ezért vannak a társadalomnak
törvényei. Peter várhatott volna a döntő utánig , mert amit Kevin tett,
annak nincs köze se a hokihoz, se a klubhoz. De Peter Istent akart
játszani. Tehát ártott az eg ész csapatnak, az eg ész klubnak. Az eg ész
városnak.
Az öreg ember sípolva veszi a leveg őt. Idős már, de a szemei nem
változtak.
– Emlékszel, David, épp mikor bejutottál az A csapatba, volt ott eg y
fiú, aki két szezon alatt három komoly ag yrázkódást szenvedett.
Mindenki tudta, hog y a következőnél kénytelen lesz feladni a játékot. Az
eg yik meccsen az ellenfél csapatának védői között volt eg y nag y debella
állat, aki tudta ezt, ezért az első adandó alkalommal fejbe vág ta őt.
– Emlékszem – bólint David.
– Emlékszel arra is, mit csináltál ezzel a védővel?
– Leütöttem.
– Ig en. Ug yanis a srác újabb ag yrázkódást szenvedett, íg y azon a
meccsen játszott utoljára. De a bíró még csak ki sem állította a védőt.
Tehát te leütötted. Mert a bíró néha téved, és néha van különbség a
szabályszeg és és az erkölcsi normák meg sértése között. Te úg y ítélted
meg , hog y jog od van ig azság ot szolg áltatni a jég en.
– A  kettő nem ug yanaz – állítja David sokkal mag abiztosabban, mint
amennyire annak érzi mag át.
Sune elg ondolkodva simog atja meg a kutyát, majd meg vakarja a
szemöldökét.
– Szerinted Kevin meg erőszakolta Mayát, David?
David sokáig fontolg atja a választ. Azóta ezen töpreng , hog y a
rendőrség elvitte Kevint. Meg próbálta minden szemszög ből
meg vizsg álni a kérdést, aztán arra jutott, hog y amennyire lehet,
racionális lesz. Felelősség teljes. Ezt a választ adja hát:
– Ezt nem az én tisztem eldönteni. Majd a bíróság . Én csak eg y
hokiedző vag yok.
Sune bánatosan néz rá.
– Tisztellek, David. De ezt a nézetet sajnos nem tudom tisztelni.
 – Én pedig Petert nem tudom tisztelni, amikor ig azság osztóként lép
fel a csapat, a klub és az eg ész város ellen, csak mert a lányáról van szó.
Hadd teg yek fel eg y kérdést, Sune: Ha Kevint azzal vádolták volna, hog y
eg y másik lányt erőszakolt meg , nem Peter lányát, szerinted Peter arra
buzdította volna a lány családját, hog y a döntő napján teg yenek
feljelentést?
Sune az ajtófélfának támasztja a fejét.
– Cserébe én is hadd kérdezzek valamit, David. Ha nem Kevint
jelentették volna fel, hanem bármelyik másik fiút, mondjuk valakit a
Teknőből, akkor is ug yaníg y érvelnél?
– Nem tudom – ismeri be David.
Sune hag yja, hog y David felfog ja saját szavainak jelentését. Mert
vég ül is csupán ennyit kérhetünk eg y embertől. A  beismerést, hog y
nem tudhatunk mindent. Sune oldalra lép, hog y helyet adjon neki az
előszobában.
– Kérsz kávét?

Csöng etnek Anderssonéknál. Mira és Leo a konyhában kártyáznak, a

g arázsból elektromos g itár és dobok hang ja szűrődik ki. Ismét
meg nyomják a cseng őt. Sok időbe telik míg kinyitják. Peter átizzadt
ing ben, dobverőkkel a kezében áll az ajtóban. Odakint pedig a klub
elnöke áll.
– Van eg y rossz hírem. Meg eg y jó.

David és Sune eg ymással szemben ülnek a konyhaasztalnál. David sosem

járt itt, tizenöt éven át minden nap csak a jég csarnokban találkoztak. Ez
az első alkalom, hog y eg yikük otthon keresi fel a másikat.
– De vég ül csak meg kaptad az A csapat edzői pozícióját – kezdi Sune
nag yvonalúan.
– Csak épp nem azt, amit akartam – feleli halkan David.
Sune kávét tölt. Biztos volt benne, hog y az elnök az esti találkozó után
felhívja. Tudta, hog y közölni fog ja vele, hog y Davidnak adta az A csapat
edzői pozícióját, csak éppen ő a Björnstadi csapatra g ondolt.
– Kérsz tejet? – kérdezi Sune.
 – Köszönöm, nem, csak íg y feketén – feleli a Hed Hockey A csapatának
az edzője.

Az elnök meg köszörüli a torkát. Mira kilép az előszobába. Leo és Maya

kicsit hátrébb állnak, a fiú kézen fog ja a nővérét.
– Szavaztak a tag ok. Nem akarnak kirúg ni – mondja vég ül.
Semmi örömujjong ás. Még eg y mosolyt sem kap. Peter letörli az
izzadság ot a homlokáról.
– Ez mit jelent?
Az elnök széttárja a karját, és lassan meg vonja a vállát.
– David felmondott. Felajánlották neki az A csapat edzői pozícióját
Hedben. A leg jobb juniorok mennek vele. Lyt, Filip, Benji, Bobo… ők nem
a klubért játszanak, Peter, sosem azért tették. Davidért játszanak.
Követik, akárhová meg y is. Nélküle pedig elfelejthetjük az A csapatról
szőtt terveinket. Jóformán az összes szponzor felhívott ma este, hog y
visszavonja a támog atását.
– Beperelhetjük őket – morog ja Mira, de az elnök a fejét csóválja.
– Azzal a feltétellel szálltak be tavaly, hog y a juniorokból jó A csapat
lesz. A  „jót” már el is felejthetjük, még bért sem fog unk tudni fizetni.
Azt sem tudom, marad-e eg yáltalán csapatunk jövőre. Az önkormányzat
sem fog semmit befektetni, nem akarnak hokig imnáziumot ide a…
botrány után.
Peter bólint.
– És az Erdahl család?
– Kevin apja kivonja a pénzét, és Hedbe viszi. Természetesen tönkre
akar tenni minket. Ha Kevint nem ítéli el a bíróság azért… mindenért,
ami történt… akkor játszani fog a Hed Hockey-nál. A  leg jobb
játékosainkkal eg yetemben.
Peter a falnak dől. Szomorúan mosolyog .
– Tehát jó és rossz hírek.
– A  jó az, hog y továbbra is sportig azg ató vag y. A  rossz, hog y nem
biztos, hog y a következő szezonban lesz klub, ahol betöltheted ezt a
pozíciót.
 Meg fordul és indulna, de meg g ondolja mag át. A  válla fölött
visszanéz, úg y mondja:
– Tartozom eg y bocsánatkéréssel.
Peter sóhajt, és lassan ing atja a fejét.
– Tőlem ne kérj bocsánatot, hanem…
– Nem is tőled kérek bocsánatot – szakítja félbe az elnök.
Elnéz Peter mellett, át az előszobán, eg yenesen Maya szemébe.

David két kézzel szorong atja a csészéjét. Az asztalt nézi.

– Lehet, hog y ez most úg y hang zik, mintha eg y szentimentális
öreg asszony mondaná, de Sune, azt akarom, hog y tudd, hog y nag yra
becsülök mindent, amit értem tettél. Mindent, amire meg tanítottál.
Sune a kutyát vakarg atja, és meredten bámul lefelé.
– Előre kellett volna, hog y eng edjelek. Túl büszke voltam. Nem
akartam elismerni, hog y a játék kinőtt eng em.
David belekortyol a kávéjába, és az ablakot tanulmányozza.
– Apa leszek. Én… nos, talán a körülményeket tekintve hülyeség , de
azt akartam, hog y te leg yél az első, aki meg tudja.
Sunének nem jön ki hang a torkán. Aztán feláll, kinyit eg y szekrényt,
és eg y üveg alkohollal tér vissza.
– Azt hiszem, ide erősebb kávé kell.
Koccintanak. David felnevet, de hamar elhallg at.
– Nem tudom, hog y az ember jobb vag y rosszabb apa lesz, ha amúg y
hokiedző – osztja meg ag g ályát.
– Én azt hiszem, mindenképpen jobb apa lesz tőle – feleli Sune.
David kiissza a csésze tartalmát.
– Nem maradhatok eg y olyan klubban, amelyik összekeveri a hokit a
politikával. Te tanítottál meg erre.
Sune újratölti a csészét.
– Bár nincs g yerekem, David, azért akarod hallani a leg jobb
tanácsomat, amit eg y szülőnek adni tudok?
– Ig en.
– „Tévedtem.” Fontos, hog y ismerd ezt a szót.
David halványan elmosolyodik, aztán nag yot kortyol.
 – Értem ám, hog y Peter pártját fog od. Mindig is ő volt a leg jobb
tanítványod.
– A második leg jobb – javítja ki Sune.
Nem néznek eg ymásra. Mindkettejük szeme csillog . Sune halkan
szólal meg :
– Ő a lánya, David. Az ő lánya. Peter csak az ig azság ot akarja.
David a fejét rázza.
– Nem. Nem ig azság ot akar, hanem g yőzni. Azt akarja, hog y Kevin
családjának jobban fájjon, mint a sajátjának. Ez nem ig azság , ez bosszú.
Sune újra tölt. Meg emelik eg ymás felé a poharukat. Elg ondolkodva
isznak. Aztán Sune meg szólal:
– Gyere át, mikor a g yereked betöltötte a tizenötöt. Talán akkor
máshog y érzel majd.

David feláll. Kurta, ámde szoros öleléssel válnak el eg ymástól. Holnap

mindketten a saját jég csarnokukba indulnak: eg yikük Hedbe, a másikuk
Björnstadba. Jövőre ellenfélként találkoznak majd.

Adri az anyja konyhájában áll. Katia és Gaby a terítésen vitatkoznak,

hog y melyik tányért használják, melyik g yertyát g yújtsák meg . Mikor
Benji kijön a konyhába, az anyja puszit nyom az arcára, azt mondja,
hog y szereti, és ő a fény az életében. Aztán a lábára téved a tekintete,
minden eszébe jut, és indulatosan közli vele, hog y akár a nyakát is
szeg hette volna, mert a fejét úg yse használja.
Csöng etnek. A kint álló nő elnézést kér, hog y ilyen későn zavar. Olyan,
mintha nag y lenne rá a bőre, és a csontváza alig bírná meg tartani állva.
Többször is biztosítania kell Benji anyját, hog y nem, nem marad
vacsorára, de az asszony azért odaleg yint Adri fejére, és utasítja, hog y
veg yen elő még eg y tányért. Adri erre meg löki Gabyt, aki pedig
rámorog Katiára, hog y „még eg y tányér!” Katia Benji felé fordul, de
öccse arckifejezése láttán meg áll a mozdulat közepén.
Az ajtóban álló nő Kevin anyja. Őt nézi, és olyan halk, furcsa hang on
szólal meg , hog y felvételnek tűnik.
– Elnézést. Benjaminnal szeretnék beszélni.
Kevin kint van a kertben. Eg yik korong ot üti el a másik után. Pang -
pang -pang -pang -pang . Az apja a házban ül, előtte eg y üveg frissen
kibontott whisky. Nem kaptak meg mindent ma este, amit akartak, de
nem is veszítettek. Holnap az üg yvédjük elkezdi majd g yűjteni az
érveket, hog y eg y részeg fiatalember, aki szerelmes a fiatal nőbe, miért
nem tekinthető szavahihető tanúnak. Aztán Kevin a Hed Hockey-ban fog
majd játszani, viszi mag ával a csapatát, majdnem az összes szponzort,
minden más terv marad a rég iben. Eg y nap, nem is olyan sokára,
mindenki úg y tesz majd, mintha mi sem történt volna. Mert ez a család
nem veszít. Még akkor sem, ha valójában még is.

Benji eg y padon ül a házuk előtt. Kevin anyja mellette, a fejét

hátrahajtja, a csillag okat nézi.
– Emlékszem arra a szig etre, ahová mindig kieveztetek Kevinnel
nyaranta – kezdi.
Benji nem válaszol, de neki is eszébe jutott már. Még kicsik voltak,
amikor felfedezték. Nem a jég csarnok melletti nag y tavon volt, ahol
mindenki fürödni szokott, ott sosem leltek volna nyug alomra. Az
erdőben barang oltak, amikor rátaláltak. Kisebb tó volt, nem volt mólója,
körülötte sehol eg y ember. A közepén néhány szikla és fa mag asodott ki
a vízből, mintha csak véletlenül pottyantak volna oda. A  fiúk
átvonszoltak eg y csónakot az erdőn, kieveztek, és felfedezték, hog y a
szig et közepén pont elég nag y a hely eg y sátornak. Ez volt a titkos
zug uk. Az első nyáron csak eg y napra mentek ki, a következőn többre.
Tizenéves korukban akár több hétre is. Minden percet ott töltöttek, amit
a hoki csak eng edett, főleg abban az időszakban, mielőtt a nyári edzés
elkezdődött. Eg yszerűen felszívódtak, eltűntek a városból. Meztelenül
fürödtek a tóban, a napon szárítkoztak, mag uk fog ták ki a tóból a
vacsorára valót, a szabad ég alatt aludtak.
Benji most ug yanarra az ég re néz föl. Kevin anyja kutató pillantást vet
rá.
– Tudod, Benjamin, nag yon furcsállom, hog y annyian hitték azt a
városban, hog y mi g ondoskodtunk rólad, mikor meg halt az édesapád.
Mert valójában épp ellenkezőleg történt. Kevin többet volt nálatok, mint
amennyit te voltál nálunk. Tudom, hog y mindig nag y felfordulást
csináltatok a házban, mikor elutaztunk, hog y úg y tűnjön, Kevin ott
aludt, de…
– De tudtál róla – bólint Benji.
Eg y mosolyt kap válaszul.
– Azt is tudom, hog y mindig szándékosan belerúg sz a szőnyeg eimbe,
hog y összeborzold a rojtokat.
– Bocsánat.
Kevin anyja a kezét nézi. Mély leveg őt vesz.
– A te anyukád mosta a hokifelszereléseteket, mikor kicsik voltatok, ő
főzött rátok, és mikor más, idősebb fiúk g onoszkodtak veletek az
iskolában…
– A nővéreim intézkedtek.
– Nag yszerű nővéreid vannak.
– Három őrült nővérem van.
– Ami ig azi áldás, Benjamin.
Benji pislog , a földre nyomja törött lábát, hog y az a fájdalom leg yen
az erősebb, ne a másik. A nő beharapja az ajkát.
– Eg y anya számára nehéz bizonyos dolg okat beismerni, Benjamin.
Láttam, hog y nem jöttél elénk a rendőrség re. Hog y nem jöttél át
hozzánk. Hog y nem jöttél el a ma esti meg beszélésre. Én…
Mutató- és hüvelykujját a szeme sarkához nyomja, nag yot nyel, és azt
suttog ja:
– Kicsi korotok óta, valahányszor csak Kevin meg te bajba
keveredtetek, a tanárok meg a szülők mindig azt mondták, hog y te
kezdted, merthog y „nincs férfiúi példakép” az életedben. Én pedig
sosem tudtam, mit válaszoljak erre. Mert még az életben nem hallottam
ennél nag yobb ostobaság ot.
Benjamin meg lepetten néz rá, a nő kinyitja a szemét, kinyújtja a kezét,
és meg simog atja a fiú arcát.
– Ez a hokicsapat… ez a nyavalyás hokicsapat… tudom, hog y mennyire
szeretitek eg ymást. Mennyire hűség esek vag ytok. Néha nem tudom,
hog y áldás-e ez vag y átok. Emlékszem, mikor kilencéves korotokban
csúzlikat készítettetek, és Kevin belőtte a szomszéd ablakát. Te vitted el
a balhét. Amikor a többiek elrohantak, te ott maradtál az utcán, mert
tudtad, hog y valakinek fel kell vállalnia a dolg ot, és hog y Kevin
rosszabbul jönne ki belőle, mint te.
Benji meg törli a szemét. Kevin anyjának keze még mindig az arcán
van, simog atja, és mosolyog .
– Talán nem te vag y Isten leg eng edelmesebb g yermeke, Benjamin. De
az biztos, hog y sosem láttad kárát, hog y hiányzott az életedből a férfiúi
példakép. A  leg jobb tulajdonság aidat annak köszönheted, hog y eg y
nőkkel teli házban nőttél fel.
Közelebb húzódik hozzá, a fiú eg ész testében reszket, a nő átöleli.
– A fiam sosem tudott hazudni neked, Benjamin, ig az? Kevin az eg ész
világ nak képes volt hazudni. Az apjának. Nekem. De neked… soha.
Ülnek eg ymás mellett, a nő karja a fiú körül. Eg yetlen perc az
életükből. Aztán Kevin anyja feláll, és távozik.

Benji meg próbál cig arettára g yújtani, de túlság osan is remeg a keze.

Az apa még mindig a konyhában ül. A  whiskysüveg nyitva, de nem

nyúlt hozzá. Pang -pang -pang -pang -pang . Az anya hazajön, a férjére
néz, aztán az előszobában lóg ó eg yik képre. Bekeretezett családi fotó.
Ferdén lóg , a keret törött, üveg szilánkok a földön. Az apa eg yik keze
véres. Az anya nem szól semmit, összesöpri a szilánkokat, és kidobja
őket. Aztán kimeg y a kertbe. Pang -pang -pang -pang -pang . Mikor Kevin
elindul, hog y összeszedje a korong okat, meg fog ja a karját. Nem erősen,
nem dühből, de épp elég határozottan ahhoz, hog y arra kényszerítse,
forduljon szembe vele. A  szemébe néz. A  fia lehajtja a fejét, de az anya
meg fog ja az állát, és felemeli, hog y ig enis nézzen rá, az anyjára. Míg
csak mindent meg nem tud.
Ez a család soha nem veszít. De tudni fog ják az ig azat.

Az Andersson család a konyhában ül. Mind az öten, Anát is beleértve.

Eg y g yerekeknek való kártyajátékot játszanak. Senki sem nyer, mert
mindenki hag yni akarja nyerni a másikat. Ismét csöng etnek. Peter ajtót
nyit. Némán áll, csak bámul. Mira utánameg y, de azonnal meg torpan,
amint meg pillantja a látog atót. Maya érkezik utoljára.

Túl sok idő telt el ahhoz, hog y a rendőrség bármilyen bizonyítékot

kielég ítőnek találjon. Fényképeznie kellett volna, nem kellett volna
zuhanyoznia, azonnal feljelentést kellett volna tennie. Most már késő,
ezt mondog atták. De a kék foltok még mindig látszanak a nyakán és a
csuklóján. Akárki meg nézheti őket. Erős ujjak nyomai, melyek
kényszerítették őt. Lefog ták. Elfojtották a sikolyát.

Kevin anyja áll a ház előtt. Eg y összetört teremtmény, aki szinte elveszik
a saját ruháiban. A  térde remeg , míg vég ül feladja. Térdre esik a lány
lábai előtt, kinyújtja a kezét, hog y hozzáérjen, de remeg ő kezei nem érik
el. Maya közömbösen áll és bámul. Lehunyja a szemét, visszatartja a
léleg zetét, bőre érzéketlen, szeme száraz, mindene olyan zsibbadt,
mintha nem is a saját teste lenne. Aztán vég telenül óvatosan kinyújtja az
ujjait, és vig asztalóan meg simog atja a nő haját, aki elkeseredetten
zokog a lába előtt.
– Bocsáss meg … – suttog ja Kevin anyja.
– Nem a te hibád – feleli Maya.
Az eg yikük zuhanni kezd. A másik pedig elkezd visszamászni, felfelé.
 45

Pang -pang -pang .

Kevés dolog van a csapatsportban, amelyet nehezebb lenne

meg mag yarázni, mint a lojalitást. Pozitívumként tartják számon, mert
sokan azon a véleményen vannak, hog y a leg jobb dolg okat, amiket az
emberek eg ymásért tesznek, a hűség nek köszönhetik. A  baj csak az,
hog y a lehető leg rosszabb dolg ok is pont abból fakadnak.

Pang . Pang . Pang .

Amat Zacharias hálószobájának ablakában áll, onnan fig yeli a leg elsőt,
aki előbukkan a házak közül. Kapucni a fején, arcát sál takarja. Zacharias
a fürdőszobában van. Amat meg kérhette volna, hog y menjen ki vele.
Vag y elrejtőzhetett volna itt, akár eg ész éjszakára. De tudja, hog y a
maszkos alak őt keresi, és hog y úton vannak a többiek is. Kiállnak
eg ymásért, ez minden csapat alaptörvénye,  a g yűlöletüknek már nincs
köze ahhoz, hog y szerintük mit tett vag y nem tett Kevin. Ahhoz van
köze, hog y Amat ellenük szeg ült. A  csapat eg y hadsereg , és most
ellenség re van szükség ük.
Amat tehát kioson az előszobába, és felveszi a kabátját. Nem fog ja
hag yni, hog y bántsák Zachariast miatta, és azt sem kockáztathatja meg ,
hog y valaki őt keresve meg próbáljon betörni az anyja lakásába.
Mire Zacharias kijön a vécéről, leg jobb barátjának már hűlt helye.
Lojalitás.

Pang . Pang .

Ann-Katrin a műhely melletti ház ablakából fig yeli, ahog y a fiatal férfiak
előkerülnek a fák közül. Elöl Lyt, mög ötte nyolc-kilenc másik. Néhányan
a juniorcsapatból, őket felismeri, aztán ott van pár báty is, még
nag yobbak, mint ők. Kapucnis pulóver és sötét sál mindeg yikükön. Nem
csapat, nem banda – lincselők.
Bobo kimeg y eléjük. Ann-Katrin az ablakban állva nézi, ahog y a fia
lehajtott fejjel áll, miközben Lyt a vállára teszi a kezét, elmag yarázza a
stratég iát, parancsot oszt. Bobo eg ész életében eg yetlen dolog ra
vág yott: hog y tartozhasson valahová. Az anya fig yeli, ahog y a fia próbál
elmag yarázni valamit Lytnek, de az már rég elvesztette a józan eszét.
Ordít és lökdösi Bobót, a homlokára teszi a mutatóujját, és az anya még
az ablakból is le tudja olvasni az „áruló” szót a szájáról. A fiatal férfiak a
fejükre húzzák a kapucnit, rátekerik a sálat az arcukra, és eltűnnek a fák
között. Ann-Katrin fia eg yedül marad, míg meg nem g ondolja mag át.
Vadkan éppen eg y motor fölé hajol, mikor Bobo belép a g arázsba. Az
apja félig feleg yenesedik, eg ymásra sandítanak, de ennyi az eg ész. Az
apa visszahajol a motor fölé. Bobo elővesz eg y kapucnis pulóvert és eg y
sálat.

Pang .

Filip a szüleivel vacsorázik. Nem beszélnek sokat. Filip a leg jobb védő a
csapatban, eg y nap még annál is több lesz. Kiskorában, amikor minden
kortársától lemaradt fizikai fejlettség ben, mindenki azt várta, hog y
mikor adja fel. De soha nem tette. Küzdött, ahog yan csak bírt. Amikor
még g yeng én játszott, azzal kompenzálta, hog y meg tanulta „olvasni a
játékot”; mindig jó helyen volt jó időben. Mostanra eg yike lett a
leg erősebbeknek. És a leg lojálisabbaknak. Nag y erőt képviselt volna
kapucnis pulóverben és sálban.
A hedi étteremnél van sokkal jobb is, de az anyja rag aszkodott hozzá,
hog y ide jöjjön az eg ész család a meg beszélés után. Zárásig maradnak.
Tehát Filip, mikor a fiúk – akiknek sosem tudott volna nemet mondani –
becsöng etnek a házukba, ezúttal is, akárcsak a hokiban, jókor van jó
helyen. Ug yanis nincs otthon.

Pang .
Amat vacog a szélben, de szándékosan ott marad az utcai lámpák alatt.
Azt akarja, hog y már messziről kiszúrják, hog y senki mást ne keverjenek
bele. Nem tudja, honnan g yűjtött bátorság ot ehhez, talán ha már túl
hosszú ideje retteg az ember, eg yszer csak elunja.
Nem tudja, hányan vannak. Kilépnek a házak közül, és úg y süt belőlük
az erőszak, hog y Amat azonmód felfog ja: nem lesz ideje eg yetlen ütést
sem bevinni, mielőtt mindannyian nekiesnek. A  torkában ver a szíve.
Nem tudja, hog y csak meg akarják ijeszteni, esetleg meg jelölni
valamilyen módon, példát statuálni vele, vag y komolyan el akarják
intézni, hog y soha az életben ne hokizhasson többé. Eg yiküknél van
valami, talán eg y baseballütő. Mikor elhaladnak az övét meg előző utolsó
lámpa alatt, eg y másik kézben vascsövet lát meg csillanni. Amat az
alkarjával védi mag át az első ütéstől, a második azonban tarkón találja;
izzó fájdalom nyilall a g erincébe, amikor a vascső lesújt a combjára.
Karmol, harap, meg próbál kikecmereg ni a hordába tömörült testek
sűrűjéből, de ez nem verekedés, ez elsöprő roham. Testi sértés. Már
akkor vérzik, mikor a hóba zuhan.

Pang .

Bobo sosem értett nag yon máshoz, mint a verekedéshez. Fiatal korban
könnyű vele tekintélyt szerezni meg felelő környezetben. Ő pedig
nemcsak hog y erős, és bírja a strapát, de harc közben a reakcióideje is
eg ész meg hökkentő, különös tekintettel arra, hog y más helyzetekben
milyen lassú és értetlen néha. De sosem volt elég jó a kondija, túl nehéz
ahhoz, hog y hosszan fusson, épp ezért most úg y próbál lépést tartani a
maszkos alakokkal, hog y ne használja el az összes energ iáját, mielőtt
meg érkeztek volna. Tudja, hog y nem lesz sok ideje meg mutatni, ki is ő
valójában, hog y mennyire lojális, bátor, önzetlen ember.
Lassítanak, amikor észreveszik Amatot. A  tizenöt éves eg yedül áll, és
várja őket.
– Leg alább tökös g yerek, hog y nem rohan elbújni – morog ja Lyt.
 Az első ütésnél Amat az alkarjával védekezik, onnantól Bobo már nem
sok mindent lát. Csak pár másodperce van előrelépni a hátsó sorból, és
teljes erőből képen törölni Lytöt, hog y annak lerepül a sálja, és nekiesik
eg y falnak. Aztán könyökkel orrba vág eg y másik fiút, akivel eg yütt
korcsolyáznak, mióta csak az eszüket tudják – sug árban folyik a vér az
orrából.
Csak ez a pár másodperce van, mielőtt a csapat rájön, hog y kicsoda is
ő. Áruló. Amat a földön fekszik, Bobo vadállat módjára küzd, fejel, rúg ,
jár a keze, mint a motolla. De vég ül elesik a túlerővel szemben. Lyt ráül
a mellkasára, üti ahol éri, és közben azt ordítja bele a sötétség be: „Te
fasz! Te szemétláda! Te hazug , g yáva, kibaszott, mocskos, áruló fasz!”

Pang .

Eg y autó áll meg úg y húsz méterre a házak között. Valaki, aki

nyilvánvalóan nem akar közbeavatkozni, még is felkapcsolja a távolság i
fényszórót. Néhány másodpercre fényárban úszik az eg ész helyszín. Eg y
hang Lyt fülébe ordítja: „Valaki jön! Pucoljunk! Pucoljunk!” Azzal, bár
eg yesek káromkodva, mások biceg ve, de vég ül eltűnnek a sötétben.
Amat sokáig mag zatpózban fekszik, nem meri elhinni, hog y
abbahag yták a rug dosását. Lassan, eg yenként meg mozg atja a
testrészeit, hog y ellenőrizze, nem tört-e el valamije. Kissé oldalra
fordítja fájdalomtól lüktető fejét; csak homályosan látja mellette fekvő
csapattársát.
– Bobo?
A  hatalmas fiú arca és ökle eg yaránt rémes állapotban van. Kizárt,
hog y mindenki a saját lábán rohant el innen, és senkit sem kellett vinni.
Amikor Bobo kinyitja a száját, vér folyik ki rajta, eg ykori metszőfog a
helyéről szivárog .
– Meg vag y? – kérdezi Bobo.
– Ig en… – nyög fel Amat.
Bobo szája oldalra húzódik.
– Újra?
Amat zihál. Hihetetlen erőfeszítésébe kerül válaszolni.
 – ÚJRA!
– ÚJRA! – üvölti Bobo.
Zihálva, remeg ve, de vig yorog va zuttyannak vissza a földre.
– Miért? Miért seg ítesz nekem? – suttog ja Amat.
Bobo rózsaszín habot köpköd.
– Á, úg yse kerülök be a hedi A csapatba. De a Björnstad valószínűleg
annyira rossz lesz a következő szezonban, hog y akár még nekem is van
esélyem.
Amat elneveti mag át. Nem kellett volna, ekkor veszi ug yanis észre,
hog y valószínűleg eltört az eg yik bordája. Felordít, és Bobo talán még
harsányabban nevetne rajta, ha nem fájna tőle annyira az állkapcsa.

Pang . Pang . Pang .

Az autó, eg y Saab, lekapcsolja a fényszóróit. Két fekete dzsekis férfi ül

benne; pár másodpercig még haboznak, nem könnyű eldönteni, kiben
lehet meg bízni Björnstadban. De a férfiak a Prémben nőttek fel, és akkor
az ember talán másként értékeli a  lojalitást. Pedig erőszakos emberek
ők, tudják, hog yan kell retteg ést kelteni, de épp ezért becsülik a
bátorság ot. Mikor valaki tudja, hog y meg fog ják verni, még sem
menekül el. Vég ül kiszállnak, odamennek a földön fekvőkhöz. Amat
hunyorog va néz fel rájuk puffadt szemhéjai alól.
– Ti voltatok az autóban? – piheg i.
Alig észrevehetően bólintanak. Amat meg próbál felülni.
– Meg mentettétek az életünket, köszö…
Az eg yik férfi közelebb hajol, és nyersen azt mondja:
– Ne nekünk köszönd, hanem Ramonának. Még mindig nem tudjuk,
meg bízhatunk-e benned. De könnyedén meg tehetted volna, hog y
befog od a szád ma este Kevinnel kapcsolatban, reng eteg veszítenivalód
volt. Ramona viszont a szemedbe nézett. Ő  meg bízik benned. Mi pedig
benne bízunk.
Átad eg y borítékot Amatnak. A  másik férfi pedig félig viccelve, félig
komolyan íg y szól:
 – A leg jobb lesz, ha tényleg annyira jó hokijátékossá válsz, mint ahog y
azt mindenki reméli.
Miután a Saab motorja újraindul, és a férfiakat elnyeli az éjszaka, Amat
belenéz a borítékba. Öt g yűrött ezres lapul benne.

Nem könnyű eldönteni, hog y kiben bízhat meg az ember Björnstadban,

és a fekete dzsekis férfi, aki a Saabot vezeti, ezt ug yanolyan jól tudja,
mint mindenki más. Tehát az alapján ítéli meg az embereket, amit lát:
Látta Kevin apját a Teknőben, amikor pénzt adott a fiúnak. Leg alább eg y
havi lakbérük lehetett, a srác még is a hóba dobta. Látta ug yanezt a fiút
kiállni az eg ész város elé – reng eteg veszítenivalója volt, még sem fújt
visszavonulót. És látta a fiút ma este. Tudta, hog y péppé fog ják verni, de
nem futott el. Állt és várta őket.
A  fekete dzsekis férfi nem tudta, ez eleg endő ok-e ahhoz, hog y
bízzunk valakiben, de az eg yetlen ember a világ on, akiben tényleg bízik,
Ramona úg y véli. Ő mag a csak eg yetleneg yszer próbált meg hazudni
Ramonának. Tinédzser volt, és az asszony meg kérdezte tőle, nem talált-
e véletlenül eg y elhag yott pénztárcát a biliárdasztalnál, ő pedig
nemmel válaszolt. Ramona azonnal leleplezte. Amikor meg kérdezte
tőle, honnan tudta, a nő fejbe vág ta eg y seprűnyéllel, és azt ordította:
„Te semmirekellő, hiszen kocsmám van! Azt hiszed, nincs elég
tapasztalatom, hog y eldöntsem, mikor hazudnak a férfiak, és mikor
nem?”

Eg y nap talán majd ezen is eltöpreng a fekete dzsekis férfi. Hog y miért
csak azon g ondolkodott, vajon Kevin vag y Amat mond-e ig azat. Miért
nem volt elég neki Maya szava.

Pang . Pang . Pang .

Eg y hedi próbateremben eg y fiú letesz eg y hang szert, hog y kinyisson

eg y ajtót, mert kopog tak. Benji áll odakint, mankóra támaszkodva,
kezében eg y pár korcsolyával. A  basszusg itáros felnevet. Kimennek a
hedi jég csarnok mög ötti nyitott kis jég pályára. Benji jobban
eg yensúlyoz a mankóval, mint a g itáros a korcsolyával. Azon a jég en
csókolóznak először.

Pang .

Eg y koromsötét erdőben két lány sétál. Meg állnak eg y kisebb

facsoportnál, és felkapcsolják a zseblámpáikat. Elvég zik a titkos
kézfog ást. Hűség et íg érnek eg ymásnak. Aztán előveszik a sörétes
puskáikat, és lövöldözni kezdenek a tó felé.

Pang .

A  björnstadi jég csarnok kezdőkörében eg y apa áll. Lenéz az odafestett

medvére. Amikor még eg észen kicsi volt, a korcsolyaiskola első napján,
halálosan félt ettől a medvétől.

Néha még most is retteg tőle.

A medve nem mozdul, Peter korong okat g yűjt. Újra meg emeli az ütőt.

Pang -pang -pang .

 46

És ismét új reg g el virrad rájuk. Mint mindig . Az idő állandó sebesség g el

mozog , de az érzések nem. Eg y nap lehet olyan hosszú, mint eg y élet,
vag y olyan rövid is, mint eg yetlen szívdobbanás. Attól füg g ően, hog y
kivel töltjük.

Vadkan a műhelyben áll, olajos kezét törölg eti, meg vakarja a szakállát.
Bobo eg y franciakulccsal a kezében ülve mered a semmibe. Arca
véraláfutásos, kék foltos. Holnap meg y a fog orvoshoz, már a hokinak is
köszönhet néhány lyukat a mosolyában, de ez most más. Az apja előhúz
eg y sámlit, ráül, szuszog ása belső feszültség ről árulkodik.
– Nem nag yon tudok érzésekről beszélni – mondja a padlónak.
– Semmi baj – motyog ja a fia.
– Én másképp próbálom meg mutatni, hog y… szeretlek tég ed és a
testvéreidet.
– Tudjuk, apa.
Vadkan meg köszörüli a torkát, ajkai mozg ása szinte nem is látszik a
szakálla alatt.
– Többet kéne beszélg etnünk, fiam. A  Kevin-üg y után… beszélnem
kellett volna veled. A  lányokról. Tizenhét éves vag y, hamarosan felnőtt
férfi, és rettentő erő lakozik benned. Ezzel felelősség is jár. Meg kell
tanulnod… viselkedni.
Bobo bólint.
– Én soha, apa… eg y lányt… én soha…
Vadkan meg állítja.
– Nem csupán arról van szó, hog y ne bánts másokat. Arról is, hog y ne
tartsd a szádat. Gyáván viselkedtem. Pedig bátornak és büszkének
kellett volna lennem. És te… te g yerek…
Óvatosan ciróg atja meg fia feldag adt arcát. Nem akarja azt mondani,
hog y büszke rá, mert Ann-Katrin meg tiltotta neki, hog y büszke leg yen
a fiára, amiért verekszik. Mintha a büszkeség et meg lehetne tiltani.
– Amit Kevin tett, apa, én soha… – suttog ja Bobo.
– Hiszek neked.
A fiú hang ja elcsuklik. Zavarban van.
– De nem érted, én még soha… én még eg y lánnyal sem, tudod…
Az apja feszélyezetten dörzsölg eti a halántékát.
– Nem vag yok jó az ilyesmiben, Bobo. De… úg y érted…
– Szűz vag yok.
Apja a szakállát babrálja, és ig yekszik nem mutatni, hog y még azt is
szívesebben venné, ha homlokon csapnák eg y vésővel, mint ezt a
beszélg etést.
– Oké, de azért érted, hog y, nos… tudod, a virág ok meg a méhek, meg
ez az eg ész szarság … tudod, hog y hog y történik, ug ye?
– Néztem már pornót, ha erre g ondolsz – feleli Bobo értetlenül,
tányérnyi szemekkel.
Az apja köhécsel.
– Nos, tehát… jól van, azt sem tudom, hol kezdjem. Eg yszerűbb volt
elmag yarázni a motorok működését…
Bobo a franciakulcsot szorong atja. Hamarosan olyan széles lesz a válla,
mint az apjáé, de a hang ja fiatal, amikor meg kérdezi:
– Szóval… az faszság , ha… ha először szeretnék meg házasodni? Mert
úg y g ondolom, az első alkalom leg yen különleg es… szeretnék szeretni
valakit, nem csak… dug ni. Ez baromság ?
Apja nevetése vég ig pattog a műhelyen, olyan váratlanul, hog y Bobo
elejti a franciakulcsot. A nevetés nem meg szokott hang ezen a helyen.
– Nem, fiam, nem, nem, nem! Ug yan már. Szedd össze mag ad! Ezt
akartad meg kérdezni? Az ilyesmiért nem szokás ítélkezni. Ez a te
leg szűkebb mag ánüg yed, amihez senkinek semmi köze.
Bobo bólint.
– Kérdezhetek még valamit?
– Persze…
– Honnan lehet tudni, hog y az embernek szép-e a farka?
Az apa mellkasa zökken eg yet, mint eg y zátonyra futott hajó.
Behunyja a szemét, és ismét a halántékát kezdi masszírozni.
 – Ha erről akarsz beszélg etni, akkor először is hozok mag amnak
whiskyt.

Ann-Katrin eg y ajtó mög ött rejtőzik a műhely előtt. Mindent hall. Soha
nem volt még büszkébb eg yikükre sem. Ezt a két lükét!

Fatima a hedi buszon ül a fiával. Aztán a szomszédos szobában várja,

míg felveszik a fiú tanúvallomását. Soha nem félt még ennyire; félti
mag át, és őt is. A  rendőrség azt kérdezi, részeg volt-e, sötét volt-e a
szobában, marihuánaszag terjeng ett-e, érez-e valamit a kérdéses fiatal
nő iránt. Amat eg yetlen részletnél sem habozik, nem dadog , nem jár
körbe a tekintete.

Kevin pár órával később ug yanabban a szobában ül. Meg kérdezik tőle,
tartja-e mag át a saját verziójához, továbbra is azt állítja-e, hog y a fiatal
nő szabad akaratából közösült vele. Kevin az üg yvédjére pillant. Aztán
az apjára. Aztán eg yenesen a rendőr szemébe néz, és bólint. Becsületszó.
Eskü. Tartja mag át a saját verziójához.

A  lányoknak eg ész g yerekkorukban azt mondog atják, hog y a lehető

leg jobbat kell kihozniuk mag ukból. Hog y ha mindent beleadnak, akkor
az elég lesz. És amikor anya lesz belőlük, ők is továbbadják ezt a saját
lányaiknak. Hog y íg y ig az: ha meg teszünk minden tőlünk telhetőt, ha
becsületesek vag yunk és szorg almasak, g ondoskodunk a családunkról,
és szeretjük eg ymást, akkor minden rendben lesz. Minden jól alakul,
nem kell semmitől se félni. A  g yerekeknek szükség ük van
hazug ság okra, hog y nyug odtan alhassanak az ág yukban, a szülőknek
pedig azért, hog y fel tudjanak kelni másnap reg g el.
Mira az irodájában ül, amikor belép a kollég anője. Telefon van a
kezében, épp a hedi rendőrség en dolg ozó barátjával beszél, arca vörös a
bánattól és a méreg től. Képtelen elmondani Mirának. Felírja hát eg y
papírra. Mira elvenné, de olyan szorosan fog ja a cetlit, mintha nem
akarná odaadni. Amikor Mira a földre rog y, a barátnője felfog ja, és
átöleli. Eg yütt zokog nak. A  papírcetlin eg yetlen mondat. Öt szó.
„Előzetes nyomozás bizonyítékok hiányában lezárva.”
Eg ész életünkben próbáljuk meg védeni azokat, akiket szeretünk. De ez
nem elég . Nem vag yunk rá képesek. Mira kibotorkál az autóhoz. Az
erdőbe hajt, eg ész a mélyére. A  hóban tompábban hang zik a csapódás,
mikor akkora erővel vág ja be az ajtót, hog y az behorpad.

Aztán addig üvölt, míg a kialakuló visszhang örökre be nem költözik a

szívébe.

Ebédidőben Kevin anyja kiviszi a szemetet. Minden ház csöndes, minden

ajtó zárva. Senki sem hívja kávézni. Az üg yvéd küldött neki eg y e-mailt,
eg y mondattal, öt szóval, amely szerint a fia ártatlan.

De az utca néma. Mert tudja az ig azság ot. Ahog y ő is. Soha nem érezte
mag át mag ányosabbnak.

Eg y határozott kéz nehezedik a vállára, de a hang halk és eg yüttérző,

– Gyere be kávézni – mondja Mag g an Lyt.
Amikor Kevin anyja már a szomszéd ház konyhájában ül, körülvéve
családi képekkel, melyek kissé ferdén lóg nak, de ez láthatólag senkit
nem zavar, Mag g an azt mondja:
– Kevin ártatlan. Ez az álszent város talán azt hiszi, saját törvényeket
alkothat, és ig azság ot oszthat, de Kevin ártatlan! A  rendőrség is ezt
mondja, nem? És mi ketten is tudjuk, hog y soha nem tenne olyasmit,
amivel meg vádolták. Soha! A  mi Kevinünk! Ez az átokverte város…
erkölcscsőszök és kétszínűek. Átvesszük a hedi klubot, a te férjed, az én
férjem, a többi szponzor és a fiúk, aztán ledaráljuk a Björnstad Hockey-t.
Mert mikor a város meg próbál elnyomni, akkor mi összetartunk. Ig az?
Kevin anyja hálásan bólint. Belekortyol a kávéba. Újra és újra ug yanaz
a g ondolat lüktet a fejében: „Ebben a világ ban az ember semmit sem ér
eg yedül.”
Délután Benji ismét Hedbe tart, már majdnem a próbateremnél vannak,
amikor SMS-t kap. Addig szorong atja a telefont, míg a kijelző síkos nem
lesz az izzadság tól. Meg kéri Katiát, hog y forduljanak meg . A  nővére
meg akarja kérdezni, hog y miért, de aztán rájön, hog y értelmetlen.
Benji kiszáll az erdő közepén, fog ja a mankóit, és elindul. Senki sem
láthatja az SMS-t, de úg yse értenék. Eg yetlen szó: „Szig et?”
A  basszusg itáros eg y sámlin ül a próbateremben. Nem játszik.
Korcsolyával a kezében órákig vár valakire, aki nem érkezik meg .

A nyárra még várni kell pár hónapot, de a tó vize már mozg olódik téli
álma után; a jég lassacskán meg adja mag át, minden nap néhány új
repedést hoz. A  partról nézve nyug almat áraszt a fehér több száz
árnyalatában tündöklő látvány, de itt-ott már felbukkan a zöld íg érete
is. Beköszönt eg y új évszak, eg y új év, az élet meg y tovább, az emberek
elkezdenek felejteni. Néha azért, mert nem tudnak emlékezni, néha
pedig azért, mert nem akarnak.
Kevin eg y kövön ülve bámulja a szig etüket, az ő titkukat, a helyet,
ahol sosem hallg attak el semmit eg ymás elől. Elvesztette a klubját, de
nem vesztette el a csapatát. Eg y szezont vég ig játszik a Hed Hockey-ban,
aztán elfog adja valamelyik nag y csapat ajánlatát, és irány Észak-
Amerika! Beválog atják az NHL-be, a profi csapat „off the ice problem”
kateg óriába sorolja majd a rendőrség i feljelentést. Esetleg feltesznek
neki eg y-két kérdést, de hát úg yis tudják, milyen ez. Mindig is voltak és
lesznek fig yelemre vág yó lányok, az ilyesmit a leg jobb a bíróság ra és a
rendőrség re bízni, ennek semmi köze a sporthoz. Kevin meg kap
mindent, amit akart. Már csak eg yetlen dolog van hátra.

Maya a ház előtti lépcsőn várja az anyját. Az anya kezében továbbra is ott
a kollég anőjétől kapott papírszelet, g ombócba g yűrve, mint eg y
kibiztosított kézig ránát. A  lánya homlokának dönti a homlokát. Nem
szól semmit, úg yse hallanák a szívükben lakozó sikolyoktól.
Benji törött lábbal halad a havas erdei úton. Pontosan tudja, hog y Kevin
ezt akarja. Bizonyítékot, hog y Benji még mindig az övé, hog y hűség es
hozzá, és hog y minden olyan lehet, mint azelőtt. Amikor Benji
meg érkezik, és ránéz a leg jobb barátjára, mindketten tudják, hog y
tényleg lehet olyan. Kevin felnevet és átöleli.

Az anya tenyerébe fog ja lánya arcát. Eg ymás szemét törölg etik.

– Még mindig tehetünk eg y csomó mindent, kérhetünk új
kihallg atást, kapcsolatba léptem eg y szexuális bűncselekményekre
specializálódott üg yvéddel is, idehozathatjuk, vag y… – sorolja Mira, de
Maya g yeng éden leállítja.
– Anya, abba kell ezt hag ynunk. Abba kell hag ynod. Nem nyerhetünk.
Mira remeg ő hang on mondja:
– Nem fog om eng edni, hog y ők g yőzzenek, nem…
– Élnünk kell, anya. Kérlek! Ne eng edd, hog y elveg ye a családom is,
hog y elveg ye az eg ész életünket. Sose jövök rendbe, anya, semmi se lesz
már ug yanolyan jó, örökké félni fog ok a sötétben, de… muszáj
meg próbálnunk. Nem akarok háborúban élni.
– Nem akarom, hog y azt hidd, hog y én… hog y mi nem… hog y
eg érutat adok nekik… üg yvéd vag yok, Maya, ez a munkám! Az én
feladatom meg védeni tég ed! Az én feladatom bosszút állni, az én
feladatom… az én… az én átokverte feladatom…
Maya remeg ő hang on szólal meg , keze még mindig az anyja arcán:
– Senkinek sincs jobb anyja nálam. Senkinek.
– Elköltözhetünk, szívem. Vag y…
– Nem.
– Miért nem? – szipog ja az anyja.
– Mert ez rohadtul az én városom is – feleli a lány.
A lépcsőn ülve ölelik eg ymást.

Maya bemeg y a mosdóba, és a tükörbe néz. Meg lepődik azon, mennyivel

erősebbnek tudja mutatni mag át, mint amilyen. Mennyi titka van
manapság . Ana előtt, az anyja előtt, mindenki előtt. A  szorong ás és a
riadalom csak úg y dobol a fejében, de amint a titkára g ondol
meg nyug szik: „Eg y töltény. Csak eg yetleneg yre van szükség em.”

Peter hazaér, és leül a konyhaasztalhoz Mira mellé. Fog almuk sincs,

hog y valaha is felépülnek-e ebből. Örökké szég yellni fog ják, hog y
kénytelenek voltak feladni. Hog y lehet veszíteni anélkül, hog y
belehalnának? Hog y lehet este lefeküdni, és reg g el felkelni?
Maya lép be, meg áll az apja mög ött, átkarolja a nyakát. Az apja szipog :
– Csalódást okoztam neked. Apaként… sportig azg atóként… minden
minőség emben… csalódást okoztam neked mindenben…
A  lánya még erősebben öleli. Mikor kicsi volt, mese helyett titkokat
meséltek eg ymásnak. Az apja olyankor bevallotta, hog y például meg ette
az utolsó süteményt, Maya pedig , hog y ő rejtette el a távirányítót.
Évekig játszották ezt. A lány most előrehajol, és a fülébe súg ja:
– Mondjak eg y titkot, apa?
– Ig en, Csutka.
– Én is szeretem a hokit.
Peter arcán könnycseppek g ördülnek le, miközben elismeri:
– Én is, Csutka. Én is.
– Meg tennél valamit a kedvemért, apa?
– Bármit.
– Építs fel eg y jobb klubot. Maradj, és tedd jobbá a sportot. Mindenki
számára.
Peter meg íg éri. Maya bemeg y a szobájába, és két ajándékcsomag ot
hoz ki. A szülei elé teszi őket.

Aztán átmeg y Anához. A  lányok fog ják a puskáikat, és elindulnak a

hóban olyan messzire, hog y senki se hallja őket. Vízzel teli műanyag
palackokra lőnek, fig yelik a robbanást, mikor eltalálják őket. Az eg yikük
íg y vezeti le az ag resszióját. A másikuk g yakorol.

Benji mindig is azt érezte, hog y különböző embereknek más-más arcát

mutatja. Kevinből is különféle verziók léteznek. Van Kevin a jég en,
Kevin az iskolában, és aztán az a Kevin, amikor ketten vannak.
Leg főképp pedig Kevin a szig eten – az a Kevin csak Benjié.
Ülnek a köveken, és nézik a szig etüket. Kevin meg köszörüli a torkát.
– Mindent el tudunk érni Hedben, amit Björnstadban akartunk. Az A
csapatot, a válog atottat, az NHL-t… még mindig a miénk lehet minden!
A  város pedig elmehet a pokolba! – mosolyog Kevin azzal a fajta
mag abiztosság g al, amit csak Benji jelenlétében érez.
Benji leteszi a törött lábát a hóba, ránehezedik kicsit, keresi a
fájdalmat.
– Úg y érted, hog y te meg kaphatsz mindent – javítja ki.
– Még is mi a francot akarsz mondani ezzel? – csattan fel Kevin.
– Meg kapod, amit meg akarsz kapni. Mindig meg kapod, amit akarsz.
Kevin szeme tág ra nyílik, szája elvékonyodik.
– Miről beszélsz?
Benji meg fordul, arcuk alig eg yméternyire eg ymástól.
– Sose tudtál hazudni nekem. Ezt ne feledd!
Kevin pupilláját elnyeli a tekintetébe g yűlő sötétség . Dühösen Benjire
bök.
– A  zsaruk lezárták a nyomozást! Mindenkit kihallg attak, és lezárták.
Tehát nincs szó semmiféle kibaszott erőszakról! Ne jártasd a szád, hisz
ott se voltál!
Benji lassan bólint.
– Nem. És itt sem kellene ott lennem.
Amint talpra kászálódik, Kevin dühös, fenyeg ető arca azonnal ijedtre
és könyörg őre vált.
– Ug yan már… Benji, maradj! Én… bocsánat, jó? Bocsánat! BOCSÁNAT,
A  PICSÁBA! Mit akarsz még , mit mondjak? Hog y szükség em van rád?
Szükség em van rád, oké? SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Feláll és kitárja a karját. Benji eg yre erősebben nehezedik a törött
lábára. Kevin előrelép. Most nem az a Kevin, akit mindenki ismer
Björnstadban, ez itt most Kevin a szig etről. Benji Kevinje. Csendben pár
lépést tesz a havon, ujjai óvatosan Benji arca felé nyúlnak.
– Bocsánat, oké? Bocsánat… minden… minden rendbejön majd.
De Benji hátrál. Lehunyja a szemét. Érzi, ahog y kezd lehűlni az arca.
 – Remélem, meg találod őt, Kev.
Kevin értetlenül ráncolja a homlokát, a szél meg rezg eti a szempilláit.
– Kit?
Benji letette a mankókat a hóba. Lassan ug rál a kövek között, be az
erdőbe, eg yre távolabb kerülve a leg jobb barátjától. A szig etüktől.
– Kit? Kit remélsz, hog y meg találok? – kiabálja utána Kevin.
Benji olyan halkan válaszol, hog y úg y tűnik, még a szél is kénytelen
meg fordulni, hog y elvig ye a szavait, vissza a vízhez.
– Azt a Kevint, akit keresel.

Eg y konyhában két szülő bontog atja a lányuktól kapott ajándékot.

Miráéban eg y farkasmintás kávéscsésze van. Peterében eg y
eszpresszóg ép.
 47

Vannak, akik azt mondják, hog y a g yerekek nem úg y élnek, ahog y a

felnőttek tanítják nekik, hanem úg y, ahog y a felnőttek élnek. Talán íg y
is van. De nag y mértékben hat rájuk az is, amit a felnőttek mondanak.

A basszusg itáros kopog ásra ébred. Meztelen felsőtesttel nyit ajtót. Benji
kuncog .
– A korcsolyázáshoz azért több ruha kell.
– Teg nap eg ész este vártalak, leg alább felhívhattál volna – jeg yzi meg
a g itáros csalódottan.
– Bocsánat – mondja Benji.
A basszusg itáros pedig meg bocsát. Pedig nem is akar. De hog y lehet
nemet mondani eg y fiúnak, aki íg y néz rá?

A  Prém olyan, mint volt, a belépőt azonnal meg csapja az a jelleg zetes
szag , amely ázott állatokra és radiátor mög ött felejtett ételmaradékra
emlékeztet. Az asztaloknál férfiak ülnek, csak és kizárólag férfiak. Mira
tudja, hog y mindenki észrevette az érkezését, de senki nem néz rá.
Mindig is büszke volt arra, hog y nem könnyű őt meg ijeszteni, ennek a
csoportnak a kiszámíthatatlanság ától azonban borsódzik a háta. Elég
hallg atni őket az A csapat sikertelen meccsein, hog y milyen rémes
dolg okat ordítoznak Peterről. Látni őket itt, bezsúfolódva ebbe a kis
helyiség be, ráadásul úg y, hog y ittak – Mira ideg esebb, mint azt
bárkinek is beismerné.
Ramona a bárpult fölött a kezét nyújtja neki, és rámosolyog kusza
fog aival.
– Mia! Mit keresel itt? Ráuntál vég re Peter józanság i fog adalmára?
Mira szinte észrevétlenül elmosolyodik.
– Nem. Csak azért jöttem, hog y köszönetet mondjak. Hallottam, mit
tettél a meg beszélésen.
 – Ig azán nem szükség es – dünnyög i Ramona.
Mira közelebb lép a pulthoz.
– Dehog ynem. Nag yon is. Kiálltál mellette, amikor senki más nem, és
ezt személyesen szeretném meg köszönni. Még ha tudom is, hog y ennek
a városnak a lakói mindig zavarba jönnek, ha bármit meg kell köszönni
a másiknak.
Ramona nevet és köhög eg yszerre.
– Na, te aztán biztos, hog y nem vag y az a zavarba jövős típus, te lány.
– Tényleg nem – mosolyog Mira.
Ramona meg vereg eti a karját.
– Ez a város nem mindig tudja, mi a különbség a helyes és a helytelen
között, ezt elismerem. De jó és rossz között azért tudunk különbség et
tenni.
Mira meg markolja a pult szélét. Nemcsak azért jött ide, hog y
köszönetet mondjon, hanem azért is, mert tudni akarja a választ eg y
kérdésre. Vonakodik idebent meg kérdezni, de vég ül összeszedi a
bátorság át.
– Miért tették, Ramona? Miért szavazta meg a Mag , hog y Peter
meg tarthassa a munkáját?
Ramona bámul. Az eg ész kocsma elnémul.
– Nem tudom, mire… – kezdi Ramona, de Mira fáradtan emeli fel a
kezét.
– Kérlek, kímélj meg a mellébeszéléstől! Ne mondd, hog y nincs
„Mag ”. Van, és utálják Petert.
Nem fordul meg , de tarkóján érzi a férfiak tekintetét. Remeg ő hang on
folytatja:
– Meg van a mag amhoz való eszem, Ramona, tudok számolni. Kizárt
dolog , hog y Peter g yőztesen került volna ki a helyzetből, ha a Mag , és
mindenki más, aki a befolyásuk alatt áll, nem szavazott volna mellette.
Ramona hosszan néz rá, nem is pislog . Senki sem áll fel. Senki meg se
moccan. Vég ül Ramona lassan bólint.
– Ahog y mondtam, Mira: A  helyiek nem mindig tudják, mi a
különbség a helyes és a helytelen között. De a jó és a rossz közöttit azért
tudjuk.
 Mira mellkasa hullámzik, a nyakán lüktet eg y ér, körmei nyomot
hag ynak a pulton. Hirtelen meg csörren a telefonja, összerezzen, és a
táskájában kezd kutatni. Fontos üg yfél, hét cseng ésen át g ondolkodik,
míg vég ül kinyomja. Vesz eg y nag y leveg őt. Mikor ismét felnéz, eg y
pohár sört lát mag a előtt a bárpulton.
– Ez meg kié? – kérdezi.
– A  tiéd, te bolond! Tényleg semmitől sem félsz, te lány! – sóhajt fel
Ramona.
– Nem kell meg hívnod eg y sörre – szabadkozik Mira.
– Nem tőlem van – mondja Ramona, és meg ciróg atja a kezét.
Beletelik pár másodpercbe, hog y Mira meg értse. De ahhoz már elég
rég óta él az erdőben, hog y kérdés nélkül szájához emelje a poharat.
Mikor meg issza az első kortyot, hallja, hog y a fekete dzsekis férfiak
szótlanul koccintanak mög ötte. Az emberek nem túl g yakran mondanak
köszönetet Björnstadban. Bocsánatot se nag yon kérnek eg ymástól. De
találnak rá módot, hog y kimutassák: még mindig vannak, akik képesek
eg yszerre két különböző szempontot is mérleg elni. Hog y szívesen pofán
vág nák a sportig azg atójukat, de azért azt még sem eng edik, hog y valaki
bántsa a g yerekeit.

És hog y tisztelik azt az elmerog g yantat, aki félelem nélkül lép be ide.
Akárki leg yen is az.

Az utcán Robban Holts sétál. Meg áll a Prém ajtaja előtt, és elmosolyodik.
Aztán továbbhalad. Holnap reg g el várja a munka.

David ág yban fekszik azzal a két emberrel, akiket szeret, és nevet, mert
az eg yik neveket javasol a másiknak. Vag y úg y hang zanak, mint valami
rajzfilmszereplőé, vag y mint valaki dédapjáé. Akárhányszor ő ajánl
nevet, a barátnője meg kérdezi, hog y miért pont az, ő pedig meg vonja a
vállát, mintha mindeg y lenne, és azt motyog ja, hog y csak azért, mert
szép. Erre a lány beírja a Goog le-be a nevet, melléteszi a „hokijátékos”
keresőkifejezést, és azonnal rájön, honnan fúj a szél.
– Ig azából nag yon félek – ismeri be vég ül David.
 – Tényleg hihetetlen, hog y a világ eng edi, hog y felelősség et
vállaljunk eg y vadi új emberért, anélkül hog y eng edélyért kéne
folyamodnunk – neveti a lány.
– Mi lesz, ha rémes szülők leszünk?
– Mi lesz, ha nem?
A  lány a hasára vonja David kezét, meg fog ja a csuklóját, és
meg kopog tatja a karórája üveg ét.
– Hamarosan lesz kinek továbbadnod az órádat.

Jeanette a kerítésnél áll, és csak úg y issza a látványt.

– Atyaég ! Eg y saját tenyésztelep, amiről mindig is álmodtál. Mikor
kicsik voltunk, és mondtad, hog y ezt szeretnéd, sose hittem, hog y
valóra válik.
Adri kihúzza mag át, de azért ig yekszik elbag atellizálni a dolg ot.
– Ó, alig lehet meg élni belőle. Ha még eg yszer emelnek a biztosítási
díjakon, elajándékozhatom a kutyákat, és lehúzhatom a rolót.
Jeanette meg simog atja a vállát.
– De a tied. Büszke vag yok rád. Annyira furcsa… néha azt kívánom, bár
sose költöztem volna vissza ide, néha pedig azt, bár sose költöztem
volna el. Érted, hog y értem?
Adri, aki mindig is az eg yszerű beszéd híve volt, azt feleli:
– Nem.
Jeanette mosolyog . Hiányzik neki az eg yszerűség . Mikor befejezték a
hokit, Adri az erdő felé vette az irányt, Jeanette pedig Hedbe, és talált
mag ának eg y apró bokszklubot. Mikor Adri meg vette ezt a rég i tanyát,
Jeanette eg y nag yobb városba költözött, és küzdősportokkal kezdett
fog lalkozni. Mindent kipróbált, amire csak lehetőség e adódott. Mikor
Adri meg vette az első kutyakölyköket, Jeanette az első meccseire járt.
Szélsebesen, eg y év alatt elérte a profi szintet. Aztán meg sérült, és hog y
valamivel eltöltse az időt, amíg felépül, elkezdte a tanárképzőt. És mire
meg g yóg yult, jó tanár lett belőle. De már nem volt ug yanolyan jó
harcos. Oda lett az ösztön. Aztán meg halt az apja, és az anyjának több
seg ítség re volt szükség e, mint amit az öccse eg yedül elbírt, íg y hát
visszaköltözött Björnstadba. Eredetileg csak pár hónapról lett volna szó,
de még mindig itt van, tanít a helyi iskolában, része a városnak. Van
ebben a helyben valami, ami meg fog ja, és nem eng edi el az embert.
Nem könnyű ezt meg mag yarázni. Eg yrészt ig en hosszú listát tenne ki
mindaz, ami  kifejezetten rossz itt, de ug yanakkor van néhány dolog ,
ami olyan jó, hog y elnyomja az összes szarság ot. Mindenekelőtt az itt
élő emberek. Szívósak, mint az erdő, makacsak, mint a jég .
– Kibérelhetem az eg yik melléképületedet? – kérdezi Jeanette.

David becsöng et Benjiékhez. Az anyja nyit ajtót, fáradt, nemrég jött meg
a munkából, azt mondja, nem tudja, hol a fia. Talán Hedben a nővérénél,
a Pajtában. David odaautózik. Katia a pult mög ött áll, kicsit
elg ondolkodik, de vég ül azt feleli, hog y nem tudja. David látja rajta,
hog y hazudik, de nem erőlteti tovább a dolg ot.
Mikor távozik a Pajtából, az eg yik őr utánakiált.
– Te vag y az a hokiedző, ug ye? Benjit keresed?
David bólint. Az őr a jég csarnok felé bök a hüvelykujjával.
– Arra ment a haverjával. Korcsolya volt náluk, és mivel a tó már nem
biztonság os, g ondolom, a jég csarnok mög ötti kis pályán vannak.
David meg köszöni a seg ítség et. Sötét van, íg y amikor befordul a
sarkon, a fiúk nem veszik észre, de ő látja őket. Benjit és azt a másikat.
Csókolóznak.

David eg ész testében remeg . Szég yelli mag át, és undorodik.

– Eg y melléképületet? Minek? – kérdezi Adri.

– Szeretnék alapítani eg y küzdősportklubot – feleli Jeanette.
Adri kuncog .
– Ez eg y hokiváros.
Jeanette felsóhajt.
– Tudom. Mindenki tudja. De a történtek után… szerintem ennek a
városnak éppenhog y a sport az, amire most szükség e van. És én csak a
küzdősportokhoz értek. Meg taníthatom rájuk a fiatalokat.
– Küzdősportokra? Rúg ni és verekedni, erre van szükség ? – cikizi
Adri.
 – Ez nem a verekedésről szól! Pontosan ug yanolyan… – kezdi Jeanette
dühösen, bár a lelke mélyén tudja: Adrinak nem kell ezt
meg mag yarázni. A nő mindig az elsők között hívta fel meccs után.
– Ennyire hiányoznak neked a küzdősportok? – kérdezi Adri.
– Minden eg yes nap – mosolyog Jeanette.
Adri a fejét rázza, és kétkedve köhécsel.
– Ez eg y hokiváros.
– Kölcsönkaphatom az eg yik melléképületedet, vag y sem?
– Kölcsönkapni? Az előbb még bérelni akartad!
A  nők vig yorog va néznek eg ymásra. Az embernek tizenöt évesen
vannak a leg jobb barátai. Néha visszakapja őket.

Amikor Benji és Kevin kicsik voltak, eg yszer beosontak az edzői szobába,

és átkutatták David táskáját. Azt sem tudták, mit keresnek, csak többet
akartak meg tudni az edzőről, akit istenítettek. Mikor David rájuk
nyitott, épp az órájával játszottak, de Kevin ijedtében leejtette a
kőpadlóra, és meg repedt az üveg e. David berohant, és eg y pillanatra
elvesztette a józan ítélőképesség ét, ami nemig en szokott előfordulni.
Úg y ordított velük, hog y beleremeg ett a jég csarnok.
– Ez az apám órája volt, rohadt, taknyos kölykei!
De torkán akadtak a szavak, amikor észrevette, hog y néznek rá a fiúk.
Valójában azóta is bűntudata van emiatt. Többé nem említették az
esetet, de David bevezetett eg y rítust, csak íg y hármuk között.
Néhanapján, ha valamelyik fiú kivételesen jól játszott, vag y
kiemelkedően bátor volt, meg kapta tőle az órát, amit eg észen a
következő meccsig viselhetett. Senki sem tudott erről a versenyről
Benjin és Kevinen kívül. Olyan elismerésnek  számított nekik eg y-eg y
olyan hét, amikor viselhették az órát, hog y a nyertes isteni
mag asság okba emelkedett a másik szemében.
David nem emlékszik már, mikor hag ytak fel ezzel a rítussal. A  fiúk
kinőttek belőle, ő elfelejtette.
Olyan g yorsan felnőttek. Minden olyan g yorsan meg változott.
A  juniorcsapat leg jobb játékosai sorra hívják fel, mind vele akarnak
játszani Hedben. Remek A csapatot épít majd fel ott, olyat, amilyenre
mindig is vág yott. Kevin, Filip, Lyt, körülöttük eg y csapatnyi hűség es
játékossal. Erős szponzorok, az önkormányzat támog atása, nag yok
lesznek. Csak eg y elem hiányzik, hog y teljes leg yen a kép. És ez az eg y
elem az a fiú, aki most ott áll a jég en, ajkát eg y másik fiú ajkára
tapasztva. Davidnak hánying ere van.
Az apja órája meg villan eg y mag ányos utcai lámpa fényében, amikor
hátat fordít nekik, és eltűnik anélkül, hog y észrevették volna. Képtelen
Benji szemébe nézni. Nem tudja, hog y valaha is képes lesz-e rá.
Az a sok-sok óra az öltözőben, amit eg y játékos és eg y edző eg yütt
töltenek, a hosszú éjszakai buszozások a bajnokság okra és a meccsekre
menet. Mit ér mindez? Az a sok nevetés, az a reng eteg vicc, amelyek
minél hosszabb volt az út, annál durvábbak lettek. David mindig úg y
g ondolta, hog y ezek csak jobban összekovácsolják őket. Néha szőke
nőkről, néha hediekről, néha meleg ekről szóltak ezek a viccek. Eg yütt
nevettek rajtuk. Eg y csapat voltak, bíztak eg ymásban, nem voltak
titkaik. Kivéve eg yiküket. Akire utoljára g ondolna az ember. Ez árulás.

Jeanette felakaszt eg y bokszzsákot a plafonra, majd puha

birkózószőnyeg et terít a melléképület padlójára, mikor leszáll az este.
Adri morog va, vonakodva seg ít neki. Mikor elkészülnek, Jeanette ott
marad edzeni, Adri pedig átvág az erdőn, be a városba, a sorházak felé.
Késő van, íg y amikor Sune ajtót nyit, és meg látja, azonnal felkiált:
– Történt valami Benjaminnal?
Adri türelmetlenül rázza a fejét, és felteszi a kérdést:
– Hog yan kell hokicsapatot indítani?
Sune zavarodottan vakarg atja a hasát. A torkát köszörüli.
– Hát… annyira nem nehéz, elég elkezdeni. Mindig találni kisfiúkat,
akik hokizni vág ynak.
– És lányokat?
Sune a homlokát ráncolja. Sípolva veszi a leveg őt.
– Van már eg y lánycsapat Hedben.
– De mi nem Hedben vag yunk – feleli Adri.
Sune elmosolyodik, aztán azt dörmög i:
 – Nem hinném, hog y most jött volna el a meg felelő idő eg y björnstadi
lánycsapathoz. Épp elég problémánk van íg y is.
Adri karba teszi a kezét.
– Van eg y barátnőm, Jeanette, itt tanít az iskolában. Küzdősportklubot
akar indítani az eg yik melléképületemben.
Sune ízlelg eti kissé a hallottakat.
– Valóban?
– Ig en. Jó benne. Profi versenyző volt. A fiatalok imádni fog ják.
Sune most már két kézzel vakarja a hasát.
– Na de… küzdősport? Ez nem eg y küzdősportváros. Ez eg y…
Adri már indul is. A  kölyökkutya követi. Sune a bajsza alatt
káromkodva meg y utánuk.

A  kicsi David szemében apja leg yőzhetetlen szuperhős volt. Azon

g ondolkodik, vajon ő is az lesz-e a g yerekének. Az apja tanította meg
korcsolyázni, mindig türelmes és kedves volt vele. David tudta, hog y
vannak apák, akik meg verik a g yereküket, de az övé sosem tett ilyet. Az
ő apja esti mesét olvasott, énekelt, nem szidta le, amikor bepisilt a
boltban, nem ordított, amikor betört eg y ablakot a focilabdával. Az apja
nag y ember volt a mindennapokban, és ig azi óriás a jég en. Kíméletlen
és sérthetetlen. Eg y ig azi férfi, dicsérték mindig az edzői. David a
palánk mellett állt, és úg y itta a bókokat, mintha neki szólnának. Az apja
mindent okkal csinált, sosem habozott, és határozott nézetei voltak.
„Lehetsz bármi, csak buzi ne leg yél”, nevetett mindig . De néha, a
konyhaasztalnál, komolyabban is beszélt erről: „A  homoszexualitás
tömeg g yilkos feg yver, David, ezt ne feledd. Nem természetes. Ha
mindenki homoszexuálissá válik, eg yetlen g eneráció alatt kihal az
emberiség .” Idősebb korában, mikor a híradót nézte, íg y kiabált, ha a
meleg ek kerültek szóba: „Még hog y szexuális irányultság , ez csak eg y
divat! Ők lennének az elnyomott kisebbség ? Saját felvonulásuk van!
Mennyire lehetnek akkor elnyomva?” Mikor ivott, eg yik kezével kört
formált az ujjaiból, és beledug ta a másik keze mutatóujját. „Ez működik,
David!” Aztán eg ymás felé fordította a két mutatóujját: „Ez viszont
nem!”
 Ami nem tetszett neki, azt következetesen buzisnak nevezte. Aki nem
tetszett neki, az „köcsög ” volt. Több volt ez, mint eg y fog alom – főnév,
melléknév, határozószó, ig azi g rammatikai feg yver.

David visszahajt Björnstadba. Sír a dühtől. Szég yenkezik. Undorodik.

Saját mag ától. Eg y eg ész életen át nevelt eg y fiút, a sajátjaként szerette,
és az is úg y szerette őt, mintha az apja lenne. Nincs hűség esebb játékosa
Benjinél. Senkinek sincs nag yobb szíve nála. Hányszor ölelte át David a
tizenhatost eg y-eg y meccs után, és hányszor súg ta a fülébe? „Te vag y a
leg bátrabb g azfickó, akit ismerek, Benji. A leg bátrabb g azfickó.”
És annyi öltözőben töltött óra, annyi buszon töltött éjszaka, annyi
beszélg etés, vicc, vér, izzadság és könny után a fiú nem merte
meg vallani leg nag yobb titkát az edzőjének.
Ez árulás, nem is akármilyen, David tudja. Nem lehet másnak nevezni,
hog y íg y meg bukott emberként. Hog y eg y ilyen konok kis harcos, mint
ez a fiú, azt g ondolhatta, hog y az edzője kevésbé lenne büszke rá, ha
kiderülne róla, hog y homoszexuális.
David utálja mag át, amiért nem lett jobb ember az apjánál. Pedig ez a
fiúk feladata.

Adri és Sune házról házra járnak. Valahányszor valaki ajtót nyit nekik –
még ha a szemét forg atva jelzi is, hog y kissé késő van már a
látog atáshoz –, Sune felteszi a kérdést: „Lakik-e leányg yermek ebben a
házban?” Adri később úg y meséli majd el ezt a történetet, mint eg y
leg endát, azt mondja, olyan volt, mint amikor a fáraó eg ész Eg yiptomot
átfésültette Mózesért. Adri nem ért valami jól a Bibliához, ezt be kell
ismerni, de cserébe másban jó.
Minden ajtóban visszakérdeznek, hog y „de hát Hedben már van
lánycsapat, nem?”, Adri pedig minden ajtóban ug yanazt a választ adja.
Csak akkor változik a forg atókönyv, amikor az eg yik ajtót olyasvalaki
nyitja ki, aki alig éri még fel a kilincset.
A lányka nég yéves, eg y sötét előszobában áll, de íg y is látszik, hog y a
ház nag yon rossz állapotban van. A g yerek eg ész tartásán az tükröződik,
hog y fél, lábujjheg yen áll, mintha mindig készen állna a menekülésre, a
fülét heg yezi, nem hall-e lépéseket fentről. Tág ra nyílt szemével viszont
eg yenesen Adrira néz.
Adri szíve majd’ meg szakad, miközben leg ug g ol hozzá. Adri látott
már háborút, látott már szenvedést, de ehhez sohasem lehet
hozzászokni. Az ember sosem tudja, mit mondjon eg y nég yévesnek, aki
olyan jól ismeri a fájdalmat, hog y azt hiszi, ez íg y normális, mert sosem
kapott mást az élettől.
– Tudod, mi az a hoki? – suttog ja Adri.
A lány bólint.
– Tudsz játszani? – kérdezi Adri.
A lány a fejét rázza. Adrinak kihag y a szíve, és elcsuklik a hang ja.
– A leg jobb játék a világ on. A leg jobb. Meg akarod tanulni?
A lány bólint.

David a szíve mélyén azt kívánja, bárcsak visszamehetne Hedbe,

átölelhetné a fiút, és elmondhatná neki, hog y tudja. De nem teheti meg ,
hog y leleplez valakit, aki nyilvánvalóan meg akarja tartani a titkát.
A nag y titkok kis emberekké tesznek minket, különösen, ha mi mag unk
vag yunk azok, akik előtt titkolózni kell.
David tehát hazameg y, a barátnője hasára teszi a kezét, és úg y csinál,
mintha a g yerek miatt sírna. Sikeres élet vár rá, meg kap mindent,
amiről álmodott: karrier, kupák, címek, leg yőzhetetlen csapatokat edz
majd leg endás klubokban, itthon és külföldön, de soha nem fog ja
eng edni, hog y bárki más viselje a tizenhatos számot. Örökké
reménykedni fog , hog y eg y nap Benji felbukkan, és visszakéri a mezét.

Björnstadban eg y hokikorong hever eg y sírkövön. A  szöveg apróbetűs,

hog y minden kiférjen. Továbbra is te vagy a legbátrabb gazfickó, akit
ismerek. A korong mellett eg y óra.
 48

Maya és Ana eg y-eg y kövön ülnek. Elég g é mélyre merészkedtek az

erdőben ahhoz, hog y napokba teljen meg találni őket.
– Elmentél a pszichológ ushoz? – kérdezi Ana.
– Csak annyit mondott, ne tartsak annyi mindent mag amban – feleli
Maya.
– Jó fej?
– Rendben van. De többet jártatja a száját, mint a szüleim. Talán
valakinek meg kéne mondania neki, hog y ő viszont tartson kicsit többet
mag ában – válaszol Maya.
– Feltette már a „milyennek látod mag ad tíz év múlva” kérdést?
Amelyikhez én jártam, miután anya lelépett, az imádta.
Maya a fejét rázza.
– Nem.
– És mit válaszolnál? Milyennek látod mag ad tíz év múlva? – kérdezi
Ana.
Maya nem válaszol. Ana sem szól. Eg yütt mennek haza Anáékhoz,
befekszenek az ág yba, és eg y ütemben veszik a leveg őt, míg Ana el nem
alszik. Akkor Maya felkel, lemeg y a pincébe, elővesz eg y kulcsot, kinyit
eg y szekrényt. Előveszi a sörétes puskát, és kisétál a sötétbe, lelkében
még nag yobb sötétség g el.

A  hoki eg yszerre bonyolult, és eg yszerű. Nem mindig könnyű

meg érteni a szabályokat és eg yütt élni a kultúrájával, valamint szinte
lehetetlen eg yben tartani, mert a sok hokirajong ó annyi irányba húzza,
ahányan vannak. De alapvetően, a lényeg ét tekintve eg yszerű:
– Én csak játszani akarok, anya – mondja Filip könnyes szemmel.
Az anyja tudja. El kell dönteniük, hog yan tovább. Maradjon a
Björnstad Hockey-ban, vag y kövesse Kevint, Lytöt és a többieket Hedbe.
Filip anyja tudja, mi a különbség helyes és helytelen, jó és rossz között,
de ug yanakkor anya is. És hát mi eg y anya feladata?

Frakk az ebédnél ül, leg jobb barátai társaság ában. Eg yikük kuncog va
mutat a nyakkendőtűjére:
– Talán itt az idő levenni azt, nem, Frakk?
Frakk lenéz a tűre. Ott díszeleg rajta a Björnstad Hockey felirat. Felnéz a
többiekre, akik már rég es-rég lecserélték a sajátjukat eg y-eg y Hed
Hockey feliratúra. Könnyen ment nekik. Mintha csak eg y klubról lenne
szó.

Az anyja seg ít összepakolni Filipnek. Nem mintha a fiú nem lenne elég
idős ahhoz, hog y meg csinálja mag a, de szeret ezzel fog lalkozni. Kezét a
fia szívére teszi, úg y ver, akár eg y kisg yereké, bár a tizenhat éves Filip
már olyan mag as, hog y le kell hajolnia, ha meg akarja puszilni az
édesanyja arcát.
Az anya az útjuk minden eg yes centiméterére emlékszik. Minden
küzdelemre. Arra a nyári edzésidőszakra g ondol, amikor Filipet
kórházba kellett vinni, mert annyit futott, hog y hányt, és majdnem
kiszáradt. Másnap azért elment az edzésre.
– Nem kell ma edzened – nyug tatta meg David.
– Kérlek! – esdekelt Filip.
David a fiú vállára tette a kezét, és őszintén mondta:
– Őszre a leg jobb csapatot kell összeállítanom. Lehet, hog y nem is
fog sz meccsen játszani.
– Eng edj edzeni! Csak játszani akarok. Kérlek, csak játszani akarok! –
szipog ta Filip.
Minden közelharcban és minden g yakorlatban alulmaradt, de soha
nem adta fel. Nyár vég én David felkereste Filip anyját, leült vele a
konyhában, és elmondta neki, hog y a kutatások szerint az elit játékosok
a leg ritkább esetben kerülnek ki az ifjúság i csapat öt leg jobbja közül.
Általában azok a juniorok hajtanak vég re nag y áttörést szenior
korukban, akik a hatodik–tizenkettedik leg jobb között játszottak. Mert
nekik mindig keményebben kellett küzdeniük. Ők nem omlanak össze
eg ykönnyen, ha rosszul alakulnak a dolg ok.
– Ha Filip valaha is kételkedne az esélyeiben, nem szükség es azt íg érni
neki, hog y eg y napon ő lesz a leg jobb játékos. Elég meg g yőzni arról,
hog y képes felküzdeni mag át a tizenkettedik helyig – mondta David.
Fog alma sem volt, mennyit jelentett ez a családnak. Mindent
meg változtatott vele. Eg ész eg yszerűen mindent.
Most ug yanez az anya a tizenhat éves fia mellkasának dönti a
homlokát. Ő lesz az eg yik leg jobb játékos, akit ez a város valaha is látott.
És csak játszani szeretne. Az anyja is ezt szeretné.

Frakk eg y parkolóban áll. Asztaltársai kezet ráznak eg ymással, a

leg többjük Hed felé veszi az irányt. Ketten ott maradnak Frakk mellett,
cig arettáznak. Az eg yikük meg szólal:
– Az újság írók?
A másik a vállát vonog atja.
– Telefonáltak néhányan, de persze nem vettük fel. Mit tehetnének?
Nincs sztori. Kevint eleng edték. Még az újság írók sem helyezkedhetnek
a törvény fölé.
– Nincsenek kapcsolataid a helyi lapnál?
– A  főszerkesztővel nyaranta eg yütt szoktunk g olfozni. Leg közelebb
majd eng edem nyerni.
Nevetnek. Elnyomják a cig arettáikat, Frakk pedig felteszi a kérdést:
– Mit g ondoltok, mi lesz a Björnstad Hockey-val?
A  férfiak kérdőn néznek rá. Nem mintha furcsa lenne a kérdés. Csak
mert Frakkon kívül senkit nem érdekel a válasz.

Mag g an Lyt az autójában ül és vár. William mellette az anyósülésen, eg y

Hed Hockey feliratú meleg ítőfelsőben. Filip lép ki az utcára, kezében a
felszerelésével. Hosszan tétovázik. Aztán az anyjára néz, eleng edi a
kezét, és kinyitja a Lyt család autójának csomag tartóját. Beteszi a
táskáját, majd beül a hátsó ülésre. Az anyja az első ajtót nyitja ki, és
Williamre néz.
– A helyemen ülsz.
 William tiltakozik, de Mag g an azonnal lehurrog ja. A  fiúk hátul
eg ymásra néznek, a nők pedig elöl ug yanazt teszik. Mag g an nag yot
nyel.
– Tudom, hog y néha eg y seg g fej vag yok, de mindent, amit teszek… a
g yerekeinkért teszem.
Filip anyja bólint. Eg ész éjszaka próbálta meg g yőzni saját mag át és
Filipet is, hog y a fiának maradnia kellene a Björnstad Hockey-nál. De
Filip csak játszani akar, meg kapni az esélyt, hog y a lehető leg jobbat
hozza ki mag ából – és mi eg y anya feladata? Meg teremteni g yermeke
számára a létező leg jobb körülményeket. Ezt mantrázza mag ában, mert
nag yon is jól tudja, mibe került neki, hog y jó síelő lehessen. Néha
kénytelen volt seg g fejekkel eg yütt edzeni, és olyankor mindig
emlékeztette mag át, hog y a sporton kívüli életnek nincs köze mag ához
a sporthoz. Filip és William óvoda óta eg yütt játszottak, ő és Mag g an
pedig eg ész életükben ismerték eg ymást. Tehát Hed felé autóznak. Mert
a barátság ok eg yidejűleg bonyolultak és eg yszerűek.

Frakk hazameg y. Hallja a fia hang ját, tizenkét éves, imádja a hokit, de
Frakk még emlékszik, hog y a srác mennyire utálta az edzéseket hatéves
korában. Könyörg ött, hog y ne kelljen mennie. Frakk ennek ellenére
vitte, és türelmesen mag yarázta neki, hog y ez eg y hokiváros. Akkor is
vitte, amikor Elisabeth azt mondta a vacsoraasztalnál, hog y „de ha nem
akar játszani, drág ám! Tényleg muszáj erőltetni?”, mert Frakk szívvel-
lélekkel akarta, hog y a fia meg értse az ő hoki iránti szenvedélyét.
Meg lehet, a hoki nem mentette meg Frakk életét, de kétség kívül adott
neki eg y életet. Mag abiztosság ot kapott tőle, valamint meg ismerhette
az összetartozás érzését – nélküle maradt volna „az a hiperaktív, kövér
kis srác”, de a sport meg tanította koncentrálni. A  hoki olyan világ ,
amelynek Frakk látja az összefüg g éseit, olyan nyelv, amelyet meg ért.
Azért ag g ódott, hog y a fia nem akar majd hokizni, mert félt, hog y
akkor nem lenne köztük kapcsolódási pont. Frakk még a g ondolattól is
retteg ett, hog y a fia eg y olyan sportot választ, amiről ő nem tud
semmit, és akkor ő lesz majd az értetlen apuka a lelátón, akit kioktatnak
a szabályokról, és aki nem tud részt venni a beszélg etésekben. Nem
akarta, hog y a fiának szég yenkeznie kelljen miatta.
– Add már azt a töltőt! – ordítja a fiú a nővérének.
Lassan tinédzser lesz, és bár eg ykor úg y kellett odavonszolni az
edzésekre, most már alig lehet hazaimádkozni onnan. Az utóbbi
napokban eg yfolytában azért könyörg ött, hadd játszhasson ő is a
Hedben, akárcsak a leg jobbak.
– Nem a te töltőd, te undorító kis féreg , hanem az enyém! – üvölt
tovább a fiú, amikor a nővére bemeg y a szobájába, és bevág ja mag a
mög ött az ajtót.
Frakk kinyújtja a kezét, hog y meg érintse, és mondjon neki valamit, de
a fiú még nem látta meg az apját, íg y belerúg az ajtóba és tovább
üvöltözik:
– Add már ide a töltőt, te ribanc, úg ysincs senkid, akivel beszélhetnél
telefonon, eg y fiú sem akar veled szóba állni! Mindenki tudja, milyen
szívesen hag ytad volna meg erőszakolni mag ad, de tég ed úg yse akarna
leteperni senki!
Frakk nem tudja pontosan, mi történt ezután. Arra emlékszik, amint
Elisabeth kétség beesetten kapaszkodik a karjába, próbálja leráng atni őt a
fiáról, aki rémülten lóg hatalmas kezei között, ő pedig újra és újra
nekilöki a falnak, és ordít. A lány is kinyitja az ajtót, és csak áll, némán a
sokktól. Elisabeth addig erőlködik, míg földre nem kényszeríti száz
kilónál is nehezebb férjét, aki aztán a padlón fekve ölelg eti a fiát.
Mindketten sírnak: eg yikük félelmében, a másikuk szég yenében.
– Te nem lehetsz ilyen ember. Nem eng edhetem, hog y… szeretlek,
annyira szeretlek… jobbnak kell lenned nálam… – ismételg eti Frakk újra
meg újra a fia fülébe.

Fatima bizonytalanul teszi hátramenetbe a kis autót. Bobo szüleitől

kapta kölcsön, pontosabban rátukmálták. Látta Bobo véresre vert arcát,
ug yanúg y nézett ki, mint Amaté, de nem szólt eg y szót sem. Most sem
szól. Átautóznak Heden, át az erdőn, eg ész eg y városig , amely elég nag y
ahhoz, hog y olyan boltot találjanak benne, amilyet a fia keres. Amikor
feltűnik eg y sportbolt, meg kérdezi, hog y kell-e valami a hokihoz. Amat
a fejét rázza, eg y szóval sem említi, hog y talán még klub sem lesz
ősszel, amelyben játszhat. Talán az anyjának sincs már ott helye.
Eg yikük sem hozza fel, mi mindenhez lehetne kezdeni ezen kívül ötezer
koronával. Fatima odakint várja, míg Amat intézkedik. Az eladó
lelkiismeretesen seg ít, hog y a lehető leg jobbat kapja a pénzéért. A  fiú
vég re felbukkan az ajtóban, esetlenül cipeli a  meg vásárolt tárg yat, de
íg y is úg y érzi, hog y a bordája minden lépésnél át akarja szúrni a
tüdejét.
Hazafelé menet, kevéssel a Teknő előtt lekanyarodnak a város közepe
felé, a családi házak irányába. Fatima az autóban vár, míg Amat leteszi a
dolg ot a lépcsőre.

Maya nincs otthon. A g itár ott fog ja várni, amikor visszatér. „Ennél jobb
hang szert nem kapsz ötezerért, az a lány még tíz év múlva is imádni
fog ja!”, íg érte az eladó.

Frakk belép a Prémbe. Meg áll a pult előtt, haja kócos, sapkája a kezében.
Ramona a pultra támaszkodik.
– Ig en?
Frakk a torkát köszörüli.
– Hány szponzora van ma a Björnstad Hockey-nak?
Ramona köhög , és úg y tesz, mint aki az ujjain számolg at.
– Ha jól számolom, összesség ében eg yedül én.
Frakk arca meg feszül.
– Szeretnél társaság ot?
Ramona g yanakodva néz rá. Aztán hátat fordít, kiszolg ál eg y másik
vevőt, majd két pohárral a kezében tér vissza: az eg yiket Frakk elé teszi,
a másiknak pedig felhajtja a tartalmát.
– Te üzletember vag y, fiam. Támog asd csak a Hedet, jót tesz majd az
ottani boltodnak.
– A Hed Hockey nem az én klubom.
Ramona az orrát ráncolja.
– Nem vag yok benne biztos, hog y elég pénzed van meg menteni a
klubodat.
 Frakk sóhajt, majd boldog talanul becsukja, és kinyitja a szemét.
– Eladom a hedi boltomat. Elisabeth úg yis panaszkodik, hog y túl sokat
dolg ozom.
– Meg tennél ilyet eg y hokiklubért?
– Meg tennék ilyet eg y jobb hokiklubért.
Ramona felhorkan.
– Mit akarsz tőlem? Nem tudom, mit g ondolsz, mit árulok itt, de
aranyat biztos, hog y nem.
– Szeretném, ha beválasztanának tég ed a vezetőség be.
– Be vag y rúg va, fiam?
– Férfira van szükség ahhoz, hog y meg mentsük a klubot. És nálad
nag yszerűbb férfi nincs Björnstadban.
Ramona rekedten felnevet.
– Sose voltál teljesen százas. Az embernek az az érzése támad, hog y
kapusként játszottál.
– Kösz – motyog ja Frakk meg hatottan.
Mert Holg er kapus volt. Ez bóknak számít a Prémben. Ramona
kiszolg ál valakit. Mikor visszatér, sört tesz Frakk, és kávét mag a elé.
Látva a férfi meg lepett arcát, azt mormog ja:
– Ki kell józanodnom, ha vezetőség i tag nak készülök. Tekintettel arra,
hog y mennyit ittam az elmúlt neg yven évben, elképzelhető, hog y ez
hónapokba is beletelik.

Benji és a basszusg itáros hanyatt fekszenek eg ymás mellett a

próbateremben. Körülöttük minden falon hang szerek. Olykor eg ész
eg yszerű meg tanulni játszani valamin. Annyi az eg ész, hog y az ember
abbahag yja azt, hog y nem játszik semmin.
– Nemsokára haza kell utaznom – mondja a basszusg itáros.
Nem a hedi lakására g ondol. Hanem az ig azi otthonára. Benji nem szól
semmit, pedig a g itáros annyira szeretné, ha mondana valamit.
– Esetleg … velem jöhetsz… – nyög i ki, bár a szíve tiltakozik.
Nem akarja hallani a választ. De nem is kap. Benji feláll, és öltözni
kezd. A basszusg itáros felül, cig arettára g yújt, és bánatosan mosolyog .
– Tudod, el lehet költözni innen. Más helyen más élet vár.
 Benji belepuszil a hajába.
– Nem vag yok olyan, mint te.
Amikor Benji kilép az év utolsó hóesésébe, és lág yan becsukódik
mög ötte az ajtó, a másik fiú arra g ondol, mennyire ig aza van. Benji nem
olyan, mint ő, de olyan sem, mint az itteni lakosok. Benji eg yáltalán
nem olyan, mint mások. Hog y lehet nem szerelembe esni eg y ilyen
emberrel?

Björnstadban leszáll az este. Kevin eg yedül fut az erdei ösvényen. Eg yre

csak rója a köröket, míg az izmai annyira sajog ni nem kezdenek, hog y
elnyomnak minden más fájdalmat. Körbe, körbe, körbe. Addig , míg az
adrenalinszintje mag asabbra nem emelkedik, mint a benne lévő
bizonytalanság . A  düh csak íg y képes g yőzedelmeskedni a
meg alázottság on. Újra, újra, újra.
Először azt hiszi majd, hog y csupán az árnyékok játszanak vele. Eg y
másodpercre még az is átvillan az ag yán, hog y fáradtság ában
hallucinál. Kifulladva áll majd meg . Pulóvere ujjával letörli az
izzadság ot a homlokáról. Csak akkor veszi észre a lányt. A  feg yvert a
kezében. A halált a szemében.
Kevin hallott vadásztörténeteket arról, hog yan viselkednek az állatok,
amikor veszélyben az életük. Ebben a pillanatban érti majd meg , mit is
jelent a halálfélelem.

Ana felébred, körülnéz a szobában, félálomban szórakozottan mormog

valamit, majd úg y felpattan, hog y lefejeli az éjjeliszekrényt. Lerántja az
ág yról a takarót, mintha azt remélné, Maya csak elbújt, de amikor
meg érti, mi történt, úg y markol a szívébe a rettenet, mint eg y hatalmas
vadállat karma. Ledübörög a lépcsőn, meg sem áll a pincéig , és a néma
sikoltástól szinte elpattannak az erek a fejében, amikor kinyitja a
feg yverszekrényt, és felfedezi, hog y mi hiányzik.

Eg y papírlapot talál helyette a szekrényben. Rajta Maya g yöng ybetűi.

Boldognak, Ana. Tíz év múlva boldognak látom magam. Téged is.

 49

Tíz év múlva eg y messzi nag yvárosban eg y huszonöt éves nő átballag

majd eg y bevásárlóközpont parkolóján. A túloldalon eg y jég csarnok, de
rá se pillant, nem tartozik az életéhez. Mielőtt beülne az autóba, átnéz a
tető fölött, és rámosolyog a férjére. A  férfi épp a szatyrokat teszi be a
csomag tartóba, és felnevet, amikor észreveszi, hog y nézik. Ő sem néz a
jég csarnok felé, nem érdekli. A  nő eg y másodpercre az autó tetejére
támasztja az állát, és a férfi is ezt teszi. Kuncog nak, és a nő azt g ondolja
majd: a férfiban meg van mindaz, amiről valaha is álmodott, tökéletes a
számára. A nő g yereket vár. Boldog . Tíz év múlva.

A  kivilág ított futópálya csendes, de nem néptelen. Kevin csak eg y

körvonalat lát messziről, lassít, de nem áll meg . Mikor Maya kilép a
fényre, már nincs ideje menekülni. Mikor meg látja a puskát, már túl
késő. Maya három méterre áll tőle, biztos kézzel tartja a feg yvert,
eg yenletesen léleg zik. Le nem venné a szemét a fiúról, nem is pislog .
Aztán hideg , keg yetlen hang on felszólítja, hog y térdeljen le.

Tíz év múlva, eg y messzi nag yvárosban, a jég csarnok bejárata fölötti

táblán eg y művész neve lesz kiírva. Aznap este nem hokimeccs lesz,
hanem koncert. A  parkolóbeli nőt ez sem érdekli, beül az autóba, és
meg fog ja a férje kezét. Nincsenek illúziói arról, hog y a szerelem
eg yszerű, sokat hibázott már, és sok fájdalmat meg élt, ahog y a férje is.
A  férfi ránéz, szinte belelát, és tudja, hog y ő, minden tökéletlenség e
ellenére, a nő számára mag a a tökély.

Kevin a hóban térdel, majd meg fag y, a karja reszket, és lehajtja a fejét,
de Maya a homlokához nyomja a puska csövét, úg y suttog ja:
– Nézz rám. A szemedbe akarok nézni, amikor vég zek veled.
 Kevin szeméből kicsordulnak a könnyek, mondani akar valamit, de a
zokog ástól és a remeg éstől nem tud. Taknya és nyála összeveg yül, és
lefolyik az állán. Mikor a puska dupla csövének hideg fémje a bőréhez
ér, ammóniaszag száll az orrába. Meleg ítőnadrág ján a folt eg yre terjed,
míg vég ül beborítja az eg ész combját. Bepisilt a félelemtől.
Maya azt várta, hog y majd ideg es lesz. Vag y félni fog . De nem érez
semmit. A terve eg yszerű volt: Tudta, hog y Kevin nem fog tudni aludni
ma este, és remélte, hog y ezért majd felkel futni. Ig aza volt, csak várnia
kellett eg y kicsit a házuk mellett, és mivel leg utóbb mérte az idejét,
pontosan tudta, hog y mennyi idő alatt fut le eg y kört. És hog y hová
bújjon. Mikor lépjen elő a sötétség ből. A  feg yverből két lövést lehet
leadni, ő pedig mindvég ig tudta, hog y csak eg yre van szükség e. Kevin
homloka a puska csöve előtt. Ez után az éjszaka után mindennek vég e.
Azt hitte, habozik majd. Meg g ondolja mag át. A  történtek ellenére
meg szánja. De eg yik sem következik be.
Amikor a mutatóujja meg húzza a ravaszt, mintha eg ész bensője
kiürülne. Amikor lő, Kevin szeme csukva van, az övé nyitva.

Tíz év múlva eg y férfi kifarol eg y parkolóból. Kinéz az ablakon, és

meg dermed. Eg y másik autóból, g itártokkal a kezében, kiszáll eg y nő.
Eg y barátjától kapta a hang szert tizenöt éves korában, azóta sem játszik
máson. Mikor meg látja a férfit az autóban, meg áll, és néhány borzalmas
percre visszakerül eg y messzi kisváros erdejébe. Tíz évvel ezelőttre.
Mikor a férfi még csak fiú volt, és a hóban térdelve könyörg ött az
életéért. A nő pedig fölötte állt eg y sörétes puskával, és lőtt.

Kevin a földre zuhan. Még van ideje vég ig g ondolni, hog y mindjárt
meg hal. Az ag y felfog ja, hog y hamarosan véres-sörétes tűzijátékká
válik. A  szív leáll. Mikor újraindul, olyan erővel dobog , hog y szinte
meg reped tőle a mellkasa. Kevin zokog va bömböl, akár eg y kisg yerek,
hisztérikusan, teljes pánikban.
Maya még mindig fölötte áll. Leereszti a feg yvert. A  zsebéből kivesz
eg y töltényt, eg yetleneg yet, és a fiú elé dobja a hóba. Leg ug g ol, és
kényszeríti, hog y a szemébe nézzen.
 – Most már te is félni fog sz a sötéttől, Kevin. Eg ész hátralevő
életedben.

Tíz év múlva a parkolót meg töltik az emberek. Kevin feleség e g yereket

vár majd. Maya néhány méterre áll tőle, eg yenes háttal és markában a
lehetőség g el, hog y elveg ye az életét. Odaléphetne az autóhoz, és
elmesélhetné, ki is a férfi valójában, meg alázhatná és
meg semmisíthetné az előtt az ember előtt, akit a leg jobban szeret.
Abban a pillanatban minden hatalom az övé, de nem él vele. Nem
bocsát meg , nem keg yelmez, csak meg kíméli. A férfi ezt sosem felejti el.

Ő pedig tudni fog ja, hog y Kevin még mindig , tíz év elteltével is
lámpafényben alszik.

Amikor izzadtan és remeg ve elhajt, a feleség e meg kérdezi, hog y ki volt

a nő. Kevin pedig elmondja az ig azság ot. Mindent.

Maya ezalatt a jég csarnok felé sétál. Az őrök próbálják távol tartani tőle
a lelkesen hadonászó kezeket, csitítani a nevét kiáltozó tömeg et, de ő
meg áll, és türelmesen mindent aláír, amit odanyújtanak neki,
fotózkodik mindenkivel, aki kéri. A  fölöttük levő táblán a Minden jegy
elkelt! felirat villog a művész neve mellett, aki ma este játszani fog .

Az ő neve mellett.
 50

Ana kirohan az éjszakába, de nem tudja, merre induljon. Vadul körbejár

a tekintete, míg meg nem pillantja a futópálya lámpáit, és meg nem
hallja a sikolyt. Amint eléri az erdő szélét, már mindent lát. Kevint és a
leg jobb barátnőjét. A  fiú a hóban térdel, és hisztérikusan zokog . Maya
meg fordul, és otthag yja. Elindul a fák között, és csak akkor áll meg ,
amikor meg pillantja Anát. A  tizenöt éves lányok eg ymás szemébe
néznek. Aztán némán átölelik eg ymást, és hazamennek.
Másnap korán reg g el Ana összeszedi majd a töltényt a futópályáról.
Visszateszi a helyére, az apja töltényei közé. Ha valaki valaha is
meg kérdezi majd, hol volt aznap este, azt feleli majd:  „Otthon.” Ha
valaha valaki meg kérdezi, látta-e, mit tett a leg jobb barátnője, azt feleli:
„Sajnos nem láttam a kérdéses helyzetet.”

Nyílik a jég csarnok ajtaja. Eg y mankós fiú biceg be rajta. Peter épp az
öltözők előtti folyosón halad a másik irányba, csodálkozva meg áll.
– Benjamin...
Nem tudja, mi mást mondhatna. Sose értett az ilyesmihez.
– Hog y van a lábad? – Ennyire futja.
Benji elnéz a pálya felé. A testében érzi azt a pillanatot, amikor a padló
jég be vált. Visszanéz Peterre, úg y válaszol.
– Az első A csapatos meccsre meg g yóg yul. Ha Sune szerint készen
állok.
Peter szemöldöke összeszalad. Zavartan köhécsel.
– Benji... nos... nem fog unk tudni fizetést adni az A csapat tag jainak...
eg ek, az is lehet, hog y klub nélkül maradunk őszre.
Benji ránehezedik a lábára. Ezúttal az eg észség esre.
– Én csak játszani akarok.
Peter nevet.
 – De hát, a fenébe is, Benji, a te tehetség eddel és szíveddel ig azán
valaki lehetsz. Komolyan g ondolom. Pár év múlva elit szinten
játszhatsz. A Hed Hockey nag yszerű csapatot kap, pénzüg yi forrásokat...
sokkal több lehetőség ed volna ott a fejlődésre.
Benji közömbösen von vállat. A  válasza rövid, és nem tűr
ellentmondást:
– De én björnstadi vag yok.

Mikor meg kezdődik a korcsolyaiskola a jég csarnokban, nég y tizenéves

oktató várja a g yerekeket. A kezdőkörben állnak a csapat színeiben: zöld,
fehér és barna, akár az erdő, a jég és a talaj. Ez a város felépített eg y
klubot, ami olyan, mint ő mag a. Kemény és makacs, a szeretetben
éppúg y, mint bármi másban.
A fiúk lenéznek a körbe festett medvére. Kiskorukban féltek tőle, néha
még most is. Amat, Zacharias, Bobo és Benjamin: ketten nemrég
töltötték be a tizenhatot, kettő pedig nemsokára tizennyolc lesz. Tíz év
múlva ketten közülük profi játékosok lesznek. Eg y pedig apa. Eg y pedig
halott.

Benji telefonja meg szólal. Nem veszi fel. Kisvártatva újra cseng , ezúttal
kiveszi a zsebéből, és a számra néz. Hatalmasat sóhajt, aztán kikapcsolja
a készüléket.

Eg y buszmeg állóban eg y basszusg itáros áll a bőröndjével. Még eg yszer

meg próbálja ug yanazt a számot, utoljára. Aztán felszáll a buszra, és
elutazik. Sosem tér vissza, de tíz év múlva meg látja majd Benjamin
arcát a tévében, és azonnal elárasztják az emlékek. Az ujjheg yek érintése
és a tekintetek. Poharak eg y kopott bárpulton, füst eg y csöndes erdőben.
A márciusi hó az ember bőrén, miközben eg y bánatos szemű, vad szívű
fiú korcsolyázni tanítja.

Amikor a g yerekek birtokba veszik a jeg et, áthaladnak azon a bizonyos

ponton, ahol a padló vég et ér, és elvesztik az eg yensúlyukat. A  fiúk a
kezdőkörben felnevetnek, aztán talpra állítják az apróság okat. Próbálják
meg tanítani őket, hog y meg lehet állni máshog y is, nem csak lefejelve a
palánkot.
Eg yikük sem látja az első lépést attól a kislánytól, aki utoljára jön ki.
Nég yéves, vézna kis teremtmény, túl nag y kesztyűben, és olyan kék
foltokkal, amiket mindenki lát, de amikről senki sem  kérdez. A  sisak a
szemébe csúszik, de még íg y is látszik a tekintete.
Adri és Sune érkeznek utána, készen arra, hog y elkapják, míg rá nem
jönnek, hog y nem szorul rá. A középen álló nég y fiú új A csapatot alkot
majd a következő szezonban, de nem is ez számít, mert tíz év múlva
nem az ő nevük hallatán húzzák majd ki mag ukat az emberek.
Mindenki azt hazudja majd, hog y itt volt, amikor a kislány – a klub
valaha volt leg nag yobb tehetség e – meg tette az első lépéseit a jég en.
Mindenki azt mondja majd, hog y ő már akkor tudta.

Mert az emberek errefelé felismerik a medvét.

A cseresznyefák mindig cseresznyefa-illatúak.

Mint minden hokivárosban.

 Az író köszönetnyilvánítása

Elsőként azoknak szeretnék köszönetet mondani, akik a történet

leg nehezebb részeiben seg ítettek nekem, de valamiért arra kértek, hog y
ne szerepeltessem itt a nevüket. Sokkal tartozom nektek.
Hálás vag yok mindazon hokijátékosoknak, vezetőknek, bíróknak és
szülőknek, akik eng edték, hog y velük menjek a meccsekre, és furcsa
kérdéseket teg yek fel.
Külön köszönet barátomnak és kollég ámnak, Niklas Natt och Dag nak,
a kiadómnak, Sofia Brattselius Thunforsnak, a szerkesztőmnek, Vanja
Vinternek, valamint az üg ynökömnek, Tor Jonassonnak. A  családomon
kívül ti nég yen játszottátok a leg nag yobb szerepet abban, hog y ez a
könyv elkészüljön. Köszönöm, hog y velem voltatok eg észen a vég éig .
Továbbá szeretnék szívből jövő köszönetet mondani a következő
embereknek, akiknek a seg ítség e nélkül e kötetből nem lett volna több
eg y ötletnél és eg y halom papírnál: Tobias Stark történésznek és
jég hokikutatónak a Linnéuniversitetet testnevelés-tudományi karáról.
Isabel Boltensternnek és Jonathan Lindquistnek, akiknek kimeríthetetlen
a tudásuk, vicces fazonok, és akik szig orú, ámde ig azság os kritikával
illettek, még ha ezzel meg is sértették kényes írói eg ómat. Erika Holst,
John Lind, Johan Forsberg , Andreas Haara, Ulf Eng man és Fredrik Glader
hokiszakértőknek, akik nag yon bőkezűen mérték az idejüket, amikor
szükség telenül bonyolult kérdéseket tettem fel. Anders Daleniusnak,
akivel tanulság os eszmecserét folytattam kutyákról és  feg yverekről.
Sofia B. Karlssonnak a nag y beszélg etésekért és értékes válaszokért a
sport és az élet témakörében. Robert Petterssonnak, a hosszú, türelmes
e-mail-váltásokért. Attila Tereknek, aki a kémiában nyújtott szakértő
seg ítség et. Isacnak és Rasmusnak, a södertäljei Monkeysports
munkatársainak, akik eg y eg ész napon át hag ytak a boltban járkálni, és
meg tanítottak mindenre, amit a hokifelszerelésekről tudni kell. Lina
„Lynx” Eklundnek és a Pancrase Gymnek, hog y elmehettem hozzájuk
tanulmányi kirándulásra, és meg hallg athattam, mennyire szeretik a
sportjukat. Johan Zillénnek, amiért sosem hallg atta el a véleményét.
Ezenfelül: minden jog i szakértőnek, akik helyreig azították a saját
szakterületükhöz tartozó részleteket, valamint a többieknek, akik más
szemszög ből olvasták kéziratom részleteit, és elmondták a
véleményüket. Túl sokan vag ytok ahhoz, hog y felsoroljalak titeket, de
remélem tudjátok, hog y tudom.
Szintén hálás köszönet Anna Svenssonnak és Lina Kåberg Stenének a
Kult PR-nál a kemény munkáért és a reng eteg nevetésért a kaotikus
dedikálásokon, Karin Wahlénnak pedig a kalandokért, ötletekért, lelkes
vitákért és a hosszú kerülőkért a leg jobb hot dog standokhoz. Nils
Olssonnak minden időért és energ iáért, amit a nég y borítótervbe öltél,
elvég re ez az első benyomás, amit a könyv tesz az olvasókra. Eric
Thunforsnak, amiért sikeresen beletettél mindent a medvébe, amit a
Björnstad Hockey-ról el akartam mondani. A  Salomonsson Ag encynek,
hog y lehetőség et adtatok nekem világ ot látni. Pelle Silvebynek, Beng t
Karlssonnak és Christina Thulinnak, akik rendben tartanak minden
papírt. Oskar Ollerupnek a rárá-listáért (és minden más fantasztikus
dolog ért, amit az évek során valószínűleg lenyúltam tőle). Riad
Haddouche-nek, Junes Jaddidnak és Erik Edlundnek, mindenért, amit
tőletek kaptam, és amit elviseltetek lassan húsz év barátság alatt.
Vég ezetül természetesen köszönet mindenkinek a Piratförlag etnél,
akik hittek az ötletemben. Elsősorban Ann-Marie Skarpnak, aki
meg hallg atott és bízott bennem, Anna Hirvi Sig urdssonnak, aki
alaposan átg ondolta az eg ész szöveg et, és Mattias Boströmnek, aki
júliusban az éjszaka közepén is válaszolt kétség beesett e-mailjeimre.
De leg elsősorban: a g yerekeimnek. Köszönöm, hog y kivártátok, hog y
meg írjam ezt. És most minecraftozhatunk!