Sárkányölő Szent György

Az időben élt egy szörnyű sárkány Silena országában. Nagy tóban lakozott1. Mikor pedig
megéhezett, s nem lelt semmit a mezőn, bement a városba, hol is a lakosok nak ennie kellett
adniok. Mikor pedig torkig lakozott2, visszament a tóba. A nép pedig megegyezett abban, hogy a
szörnyetegnek napjában két birkát adnak, s kiviszik neki a tó partjára. És amíg ezt cselekedték, a
sárkány nem jött be a városba, s békességben hagy ta az embereket. Történt pedig, hogy annyi
birkát fölfalt már, hogy a birka igen megfogyatkozott. Megegyeztek ak kor, és kimondták, hogy
sorsot vetnek, s akire a sors esik, légyen az gazdag vagy szegény, az jusson a szükség napján
a sárkány eledeléül, s hozzá egy birka.
Történt pedig, hogy egy napon a sors a király egyetlen lányára esett. Igen
siránkozott a király, és kérte az embereket, könyörülnének rajta, s hagynák
meg leányát; ad ő nekik aranyat-ezüstöt, amennyit szemük-szájuk kíván.
Háborgott erre a nép, és mondták:
– Mink elveszítettük véreinket, annak okáért neked is le kell monda-
nod leányodról! Tüstént adjad ki leányodat, különben halál fia vagy!
Igen fájt a királynak, és mondá:
– Ó, jaj, édes leányom, minek is születtél, hogy if jú tested-
nek ily csúfsággal kell elpusztulnia!
Parancsolta pedig, hogy adnák reá kirá lyi ruházatát.
A leányzó pedig egyedül kiment a tóhoz, és várakozott és
keser vesen sírt.
Történt ek koron nagy szerencséjére, hogy Szent György
éppen arra lovagolt. Ki is mikor meglátta a leányzót, leug-
rott a lováról, és odament hozzá, és megkérdezte, hogy
miért olyan szomorú.
– Uram, pattanj fel sebtiben a lovadra, és mene-
külj, különben velem együtt halál fia vagy!
– Nemes hajadon – szólott Szent György –,
mondd el nékem, mi bajod!
– Uram, itt kell nekem meghalnom, mivel engem
a sárkánynak adtak. Mindjárt is kibukkan a vízből, s
fölfal engem és tégedet is.
– Bízzál bennem – mondta rá Szent György –,
segíteni akarok rajtad Isten nevében.
Alighogy ezt mondotta, kijött a sárkány a vízből. Igen megrettent most a leányzó. György pedig,
mikoron meglátta a sárkányt, felpattant a lovára, és nagy vitézül rárohant. Bele is döfte a dárdáját a
sárkányba, az pedig összerogyott. Mondá ekkor a király lányának:
– Bátorodjál immár, mivel nem esik semmi bántódásod! Mostan pedig vesd le az övedet, tedd
a sárkány nyakára; meglátod, csodákat művel Isten!
Levette hát övét a királylány, megkötötte vele a sárkányt, és a szörnyeteget bevitte magával a
városba. Igen megrettent erre a nép, és kiáltoztak és menekültek onnét.
– Még él a bestia, fölfal minket!
Ek kor Szent György Isten segedelmével halálra döf te a sárkányt, és a nép igen ör vendezett.
Előhoztak pedig számos ökröket, befogták őket, mire azok elvontatták a sárkány tetemét.

(A Boldogasszony papucsa – Nevek és legendák című könyv szövege alapján)

szovegertes6.indd 6 4/26/14 12:28 PM