Bioetika esszé

Botyánszki Gréta
2020.
 Lovak túlzott igénybevétele sport célból

A lovak mindennapi hasznosításának a megítélése rengeteget változott az évszázadok

alatt. A lovak fontos tényezői voltak a társadalmi fejlődésnek, majdnem minden kultúrában.
Széles körben használták erejüket: a mezőgazdaságban, bányákban és szállítmányozásban. A
kevésbé fejlett országokban még mindig jelentős számban használnak igavonásra lovakat,
lóféléket. Az ipari forradalom kitörésével azonban mind kevesebb szükség lett az állatokra a
munkához, így az ember-ló kapcsolat is lassan átváltozott, mára sporttársakká, kedvencekké
váltak. Ez a megváltozott felfogás és hasznosítás drasztikus változásokhoz vezetett a lovak
életmódjában, takarmányozásában, életritmusában és a velük szemben tanúsított
bánásmódban. A lovassportokon belül rengeteg szakág létezik (például díjugratás, díjlovaglás,
military) azonban egy a közös bennük: egyformán a ló és lovas tudása határozza meg a páros
eredményességét. Lósportoknak hagyományosan a galoppot és ügetőt hívják, ezekben a
szakágakban a ló teljesítménye a meghatározóbb. Sokszor vitatott téma, hogy mennyire
etikus, illetve mennyire biztosítható az állatok jóléte a versenyszerű sport során, előfordultak
incidensek, amely során az állatvédők egy-egy díjugrató vagy galopp verseny alkalmával
kivonultak tüntetni az esemény ellen, egyes esetekben veszélyeztetve akár a versenyzők testi
épségét is a figyelem felkeltése érdekében.

Az ember társaságában eltöltött domesztikált idő hossza miatt, valamint a szabad föld-
és legelőterületek eltűnésével a lovak már teljes mértékben rá vannak utalva az emberi
gondoskodásra, tulajdonképpen vadon élő fajtársaik a musztángok is csak a visszavadulás
eredményei. A takarmányozásban igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a természetes, a lovak
emésztőrendszeréhez legjobban illeszkedő etetés és a sport által megkívánt többlet energia
bevitele között. A magas szinten versenyző állatoknak, akárcsak az emberi élsportolóknak,
egyedi igényük szerint összeállított étrendet, vitaminkiegészítést és csúcsminőségű
takarmányt biztosítanak gazdáik. Nagy gondot fordítanak ezen felül a különböző
rehabilitációs tevékenységekre, edzések utáni regeneráció támogatására; nem ritka, hogy a
lovakhoz masszőrt hívnak, elektromágneses terápiával kezelik vagy egyéb luxuskezelésekben
részesítik az állatokat. Az edzésterveket is tudatosan állítják fel a trénerek, annak
függvényében, hogy éppen felkészülési- vagy versenyidőszak van, odafigyelve a kettő közti
pihenő időszak közbeiktatására is. Mindezek segítenek a fizikális és mentális
kiegyensúlyozottság fenntartásában, a lovasok igyekeznek minden feltételt megadni, hogy
sporttársaik a maximumot tudják nyújtani. Egyes feltevések szerint, bár a ló-ember
kapcsolatban alapvetően az ember a domináns fél, mégis az állatok nem passzív elszenvedői a
helyzetnek, hanem aktív cselekvők. Az ember által kért vagy elvárt viselkedésformát, bár
bizonyos kereteken belül, de saját indíttatásból végzik el vagy akár meg is tagadhatják,
ellenszegülhetnek. A kapcsolat alapja ezáltal nem a teljes kiszolgáltatottság lesz, hanem
sokkal inkább az együttműködés, partnerség, még akkor is, ha az erőviszonyok nem
kiegyensúlyozottak a két fél között. Nem csoda tehát, hogy a lovasok lovaikat társnak
tekintik, nem csak sikerük eszközének. A Nemzetközi Lovasszövetség (FEI, Fédération
Équestre Internationale) szigorú pontokban rögzíti a versenyzőkre vonatkozó szabályokat. A
használható lábvédők felsorolásától kezdve, egészen a megengedett pálcahasználat módjáig
minden részletre kitérően igyekszik a szabályzat biztosítani a lovak testi-lelki jólétét és
szigorúan szankcionálja az ezeket megszegő lovasokat és edzőket.

Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül a sport árnyoldala mellett sem, a lovakat
sajnos sok negatív hatás és következmény érheti karrierjük során. Már a versenyzés első
mozzanatában adódik probléma: a szállítás során. Azok a lovak, amelyek repülővel járják a
világot különböző versenyek miatt, nem töltenek el egy istállóban elég időt ahhoz, hogy az ne
egy idegen legyen a hely, hanem a saját boxuk, ahol biztonságban érezhetik magukat. Több
kutatás is bizonyítja, hogy a hosszabb utak alatt még a sűrűn szállított állatok is stressznek
vannak kitéve, emelkedett kortizolszint és testhőmérséklet, megnövekedett pulzus- és
légzésszám figyelhető meg. A lovak nagy hányadában előforduló testsúlycsökkenés elérheti a
4%-ot is egy 24 órás út alatt. A felborult etetési rend is okozhat gondokat: emésztési
problémák, illetve súlyos esetekben gyomorfekély is kialakulhat. A lósportokban bevett
szokás már egészen fiatalon (körülbelül 1,5 éves korban) elkezdeni a tréninget, azonban ekkor
még a lovak csontozata és izomzata koránt sincs kifejlődve teljesen. Ez a fokozott
megterhelés azt eredményezi, hogy az átlagos versenykarriere egy galopplónak mindössze 1-3
évig tart, utána főleg sántaság miatt le lesznek selejtezve, de sűrűn előfordulnak légzési
megbetegedésekkel vagy szív-érrendszeri betegségekkel küzdő egyedek is. A
lóversenyzésnek hatalmas hagyománya van és rengeteg pénz cserél gazdát a versenyek
alkalmával, ám jogos a kérdés: megéri-e az, hogy fiatal lovakat életük elején tönkretegyünk az
egyén haszonszerzése érdekében? A többi szakág sem mentes a hibáktól; bár a
versenyszabályzatok szigorúan kimondják, az események alkalmával elvárt viselkedést,
sajnos a versenybírók nem látnak bele a hétköznapokba. Az otthon edzések során
előfordulhatnak olyan megfélemlítési és ösztönzési módszerek, amelyek nem tekinthetők
semmilyen látásmód szerint állatbarátnak vagy etikusnak. Egyik ilyen példa a díjugrató
lovasok körében elterjedt bárolás. Ez azt jelenti, hogy az akadály felső rúdjára egy éles
fémszegélyt vagy más szúrós dolgot erősítenek, majd direkt „ráugratják” a lovat, azaz rossz
távolságból ugoratják meg az akadályt, hogy a ló biztosan leüsse azt. Ezzel a módszerrel érik
el, hogy féltse a lábát és ne akarjon rúdhoz nyúlni. Ezt utólagosan bizonyítani szinte
lehetetlen, hiszen nem hagy maradandó sérüléseket. Díjlovaglásban használt (de más
szakágakban is engedélyezett), magasabb osztályokban kötelező Pelham zabla (más néven
feszítőzabla) nem megfelelő kezekben marandó károkat okoz. A zabla karjai erőkarként
működnek, ezáltal sokkal nagyobb nyomást képes a lovas kifejteni nem csak a szájra, de az
állcsontra és a tarkótájékra is. Az itt található nyálkatömlők gyulladása és a légzés
akadályozása lehet a következmény. Sokszor indokolatlan módon alkalmazzák ezt a
zablatípust, egy „rohanós” ló megfékezésére (ahelyett, hogy a probléma gyökerét keresik fel)
és nem arra, amire tényleges való: nagyon pontos segítségek adására, finommozgások
összehangolására.

Véleményem szerint nem elítélendők a ló- és lovassportok azért, mert nem

önszántukból választják az élsportot a lovak. Amennyiben az ember törekszik arra, hogy
minden fizikális, mentális és szociális igényét a lónak maximálisan szem előtt tartva
versenyzik, lehetséges harmonikus kapcsolatot kialakítani a két fél között. Fontos, hogy ne
eszközként, hanem társként gondoljunk az állatra, akinek kötelességünk gondját viselni,
hiszen ránk van utalva és miattunk teljesít. Minden esetben előbbre kell helyezni az állat
jólétét, semmilyen eredmény, verseny vagy pénzdíj nem helyettesítheti az egészséget. Ha
ezeket a szempontokat figyelembe vesszük a mindennapokban, felbecsülhetetlen értéket és
élményeket kapunk a lóval közös munka során.
Források
Minden forrást 2020. 10. 11-én töltöttem le.
http://www.lovasok.hu/loverseny/galopp/a-teliver-csikok-elso-lepesei-a-versenypalya-fele/

Waran, N., Leadon, D., & Friend, T. (n.d.). The Effects of Transportation on the Welfare of
Horses. The Welfare of Horses, 125–150.

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0034528817301042?casa_token=s-
ruLGkY3aIAAAAA:ztYj7aZNe1kRQCOEeANYTllNKwDlTK_KP836R2PtZ7zMbYLCpSS
4w1go2zoSbZeE0tFIxef4Fw

https://thehorse.com/152497/bits-pain-in-the-mouth/

https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/mezogazdasag/allattenyesztes/a-kulonbozo-
hasznalatu-lovak-takarmanyozasa/lofajtak

http://www.lovasok.hu/index-archive.php?i=32390

https://www.lovasok.hu/lovak-takarmanyozasa/ha-kell-az-energia-a-teliverek-
takarmanyozasa/

McLean, A. N., & McGreevy, P. D. (2010). Ethical equitation: Capping the price horses pay
for human glory. Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research, 5(4),
203–209.

Dashper, K. (2017). Listening to Horses. Society & Animals, 25(3), 207–224.

http://dijugratas.topsoft.hu/htmltree/vszabalyzat.pdf

https://magyarnarancs.hu/sport/szallitas-kozben-serult-126073

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0739724009001301?
casa_token=TNaJ1mit8XYAAAAA:2qte8KQm5KabIXzjPcIhIUWrDjnRMHGai3OWP0tAK
bEnv2GvYHe6xJi_7ToF9PV90rFkJ7jMpg