III.

fejezet

A kutya alapvető szükségletei és viselkedési formái

A kutya táplálékigénye

Akárcsak a többi ragadozó állat, a kutya is képes arra, hogy egyszerre nagy mennyiségű
táplálékot fogyasszon el. A háziasított kutya táplálkozásában azonban megjelenik néhány
olyan vonás, amely a mindenevők étrendjére jellemző. A „valódi” mindenevő állatokhoz
képest a kutyának jóval több fehérjére és zsírra van szüksége, de emellett étrendjének
részét képezik a szénhidrátok is. A vadon élő ragadozók is elfogyasztják az elejtett
zsigereket, továbbá esznek csontot is, amelyek révén jelentős mennyiségű szénhidrátot,
ásványi elemet és vitamint vesznek magukhoz.

Erre van szüksége kutyánknak

A víz

Csupán néhány napig képes a kutya életben maradni víz nélkül, ezért azt is mondhatjuk,
hogy a víz az alapja minden táplálásnak. A gazdának gondoskodnia kell arról, hogy ivóvíz
minőségű, friss víz mindig legyen a kutya előtt. Hőség idején, illetve száraztápos etetés
mellett az eb vízfogyasztása megnő. Az átlagos vízszükséglet testtömegkilogrammonként kb.
35-50 ml. A kistestű kutyák gazdái ügyeljenek arra, hogy az ő kedvencüknek arányaiban több

1
folyadékra van szüksége, mint nagyobb testű társaiknak. Például egy 5 kg-os kutyának
naponta kb. 250 ml a vízszükséglete, egy 50 kg-osnak pedig kb. 2000 ml.

A pótolhatatlan fehérje

Az életjelenségek mindegyike a fehérjéhez kapcsolódik. A természetben sokféle fehérje

létezik, mindegyik aminosavakból áll. Az aminosavak élethez feltétlenül szükséges (azaz
esszenciális) képviselőit sem az ember, sem a kutya szervezete nem képes felépíteni. Ezeket
az aminosavakat ezért a táplálékkal juttatjuk a szervezetbe. Kevés az a fehérjefajta, amely
önmagában is biológiailag teljes értékű. (Teljes biológiai értékű az a fehérje, amely nagyon
jól emésztődik és aminosavkészlete megfelel a pillanatnyi szükségletnek. Ilyen például a tej-
és a tojásfehérje.) Éppen ezért ésszerű olyan táplálékot választani kutyánknak, amely
tartalmazza a több, egymást kölcsönösen kiegészítő fehérjefajta keverékét, így azok
aminosavai kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha a fehérjeellátás megfelelő, az eb élettel teli
és aktív, de amint valamely fehérje hiányzik az étrendjéből, ellustul és kedvetlenné válik.
Ellenálló képessége csökken és könnyebben megbetegszik. Ami nagyon fontos, hogy az
átlagos felnőtt ebek szükségleténél jelentősen nagyobb fehérjemennyiséget igényelnek a
vemhes állatok, a szoptató anyakutyák, a kölykök és a munkát végző kutyák is.

Szükséges a zsír

Minden olyan kutyatáplálék, amely 5,5%-nál kevesebb zsírt és olajat tartalmaz, hosszabb
távon hiányállapot kialakulását idézi elő. A zsírsavakból felépülő zsírok közül számos olyan
zsírsav létezik, amely nélkülözhetetlen kutyánk számára (ilyen például a linolsav). A zsírban
oldódó vitaminok hasznosulása pedig nem is lehetséges zsír nélkül (ilyen az A-, D-, E- és K-
vitamin). Mindenekelőtt a zsír azonban fontos energiaszolgáltató. Így érthető, hogy a
szobában tartott ebek számára kevesebb zsír is elegendő, a munkakutyáknak pedig többre
van szükségük. A fiatal kutyák zsírszükséglete szintén nagyobb, ehhez először az anyatejből
jutnak hozzá, aminek 8% körüli a zsírtartalma.

2
Szénhidrátok

A növények és növényi eredetű táplálékok, mint például a rizs, a burgonya és a különböző

tésztaféleségek tartalmaznak nagy mennyiségben szénhidrátot. A szénhidrátok
lebontódásuk során bekapcsolódnak az energiaháztartásba, illetve a zsírok anyagcseréjébe
is. Túl sok szénhidrát bevitele esetén a fölösleg zsírrá alakul és raktározódik, azaz a kutya
elhízik. A kutya emésztőrendszere a nyers, feltáratlan növényi szénhidrátot (keményítőt)
nem igazán tudja hasznosítani, ezért mindenképpen szükséges a növényi eredetű táplálékot
(zabpehely, rizs, burgonya, zöldségek) etetés előtt megfőzni. A szénhidrátokhoz tartoznak az
úgynevezett ballasztanyagok (rostok), amelyek emészthetetlenek, de egyáltalán nem
értéktelenek: megfelelő mennyiségben adva ösztönzik a bélmozgásokat, mérgező anyagokat
kötnek meg a bélcsatornában, s ezáltal optimalizálják az emésztést. A túl sok ballasztanyag
etetése ugyanakkor megnöveli a bélsár mennyiségét és ürítési gyakoriságát.

Vitaminok az egészségért
Nézzük, mely vitaminokra van szüksége kedvencünknek! A vitaminok között vannak vízben
(B-, C-), illetve zsírban oldódók (A-, D-, E-, K-). A vízben oldódókkal ellentétben, a
zsíroldékony vitaminokat a szervezet tárolni tudja. Az A-vitaminra a bőr és a nyálkahártyák
egészsége miatt van szükség, de a jó látásban is szerepet játszik, továbbá véd a fertőzések
ellen. A D-vitamin a csontfelépítésben és az egészséges csontvázrendszer megtartásában,
sőt az immunvédekezésben játszik szerepet. Az E-vitamin gátolja a szervezetben az
oxidációt, védi a hajszálereket, a szív- és vázizmokat, s ezenkívül a szaporodás során és a
fejlődési folyamatokban van rá szükség. Amikor kutyánk megsérül, szervezete a K-vitamin
segítségével szabályozza az optimális véralvadást. Az idegrendszer, és az izmok
működéséhez járulnak hozzá a B-vitaminok, és ezek segítik elő az anyagcsere-folyamatokat
is, úgynevezett katalizátorként. A B-vitaminoknak köszönhetően lesz egészséges a bőr és a
szőrzet, továbbá a vérképzés sem képzelhető el ezen vitaminok nélkül. Végül szóljunk a C-
vitaminról, amely a kötőszövet épségét biztosítja, s amelyet (az emberrel ellentétben) egy

3
egészséges kutya szervezete képes maga is előállítani, de esetenként (pl. hőstressz esetén)
nem elegendő.

Az ásványi anyagok és a nyomelemek szerepe

Az optimális tápláláshoz elengedhetetlenül hozzátartoznak még a különböző ásványi

anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, cink stb.) is, amelyeket szintén a táplálékkal kell
bevinni a kutya szervezetébe. Különösen a húsokban, de sok más (főleg gabonafélékben)
élelmiszerben túl kicsi a kalcium mennyisége. Ez a vérben és a szövetekben a
foszfor/kalcium arány eltolódásához vezethet, aminek fiatal korban a csontképződés zavara,
idősebb állatoknál pedig a csontok szilárdságának csökkenése lehet a következménye. A
kálium és a magnézium fontos szerepet játszik az idegrendszer és az izomzat működésében.
Ezek mellett az anyagcserében viszonylag nagyobb mennyiségben szükséges ásványi
anyagok mellett a kutya szervezete igényel egyéb, jóval kisebb arányban szükséges elemeket
is (pl. cink, réz, mangán, jód, szelén). Ezeket összefoglalóan nyomelemeknek szoktuk
nevezni. Ebbe a csoportba tartozik a vas is, amely többek között a vérképzésért felelős. A
kölykök anyatejen keresztüli vasellátása meglehetősen szűkös, ezért a fiatal kutyák gyakran
szenvednek vérszegénységben, amelyet a megfelelő táplálással lehet megelőzni.

Mit egyen a kutyánk?

Optimális étrend
Ahhoz, hogy kedvenceink a legjobb formájukat hozzák, kiegyensúlyozott étrendre van
szükségük, amely a fent említett tápanyagok mindegyikét megfelelő mennyiségben
tartalmazza. Kerüljük a kizárólag színhús etetését vagy csupán növényi eredetű ételeket
tartalmazó étrendet, hogy megóvjuk kedvencünket a hiánybetegségek kialakulásától! Mint
korábban említettük, a kutya őse, ragadozó életmódot folytatva a zsákmányból nem csupán
a húst, hanem annak többi részét is fogyasztotta, mint például a csontokat és a
belsőségeket. Mindezek együttesen nyújtották a megfelelő ellátást számára.

Az előregyártott állateledelek tartalma

A jó minőségű, előregyártott állateledelek minősége, táplálóanyag-tartalma és biztonsága

garantált. Éppen ezért ésszerű és praktikus lehet ezek használata. A teljes értékű kutyaeledel
önmagában biztosítja a kiegyensúlyozott táplálást, a kiegészítő eledel pedig egyéb ételekkel
keverve adható.

A kutyatápok típusai

A kereskedelemben kapható tápokat többféle szempontból lehet csoportosítani. A

víztartalom szerint lehetnek száraz, félnedves és nedves tápok, a táplálóanyag-tartalom
szerint pedig teljes vagy kiegészítő tápok. A teljes tápok használata esetén nincs szükség
másfajta eleségre. A kiegészítő tápok viszont jellegük szerint vagy fehérjekiegészítők, amit
növényi táplálék mellé szoktak adni, vagy növényi táplálékok, amit húsjellegű konzervek
mellé ajánlanak.

4
A száraz tápok jellemzői

A száraz tápok víztartalma mintegy 8-12%, lehetnek lisztszerűek, granuláltak, extrudáltak

vagy sütött kekszszerűek. A száraz jellegű tápok főbb alapanyagai a halliszt, a vágóhídi
melléktermékek (húsipari és baromfiipari melléktermékek), a tejipari melléktermékek,
szójatermékek (extrahált szójadara, szójaizolátum), a gabonafélék és melléktermékeik (búza,
kukorica, árpa, zab, búzacsíra, kukoricaglutén, malomipari maradékok), zsírok és olajok,
valamint vitamin- és ásványianyag-premixek. A száraz tápok lehetnek teljes értékűek vagy
csak kiegészítő tápok, amelyek rendszerint csupán sütött gabonakeverékek, hozzáadott
zsírral. Ezek közül értékesebbek azok, amelyek deklarált vitamin- és ásványianyag-
kiegészítést is tartalmaznak. A száraz tápok előnye, hogy több hónapig eltarthatók, könnyen
tárolhatók és gyorsan kioszthatók – azonban ízletességük néha nem kielégítő.

5
A félnedves tápok

Az ebbe a kategóriába tartozó termékek nedvességtartalma 20-25%, többnyire hús- és

tejipari melléktermékekből, valamint szójatermékekből állítják elő. Előnyük, hogy nem kell
hűtve tárolni őket, az állat számára gyakran ízletesebbek a száraz tápoknál, rendszerint
teljes táplálóértékűek.

A nedves tápok

A nedves (vagy konzervnek is nevezett) tápok víztartalma általában 70-80%-os, fő

összetevőik jellemzően a különböző húsipari melléktermékek.

Állateledel vásárlásakor tájékozódjunk a termék címkéje alapján!

Sok állattartó körében tartja magát az a vélekedés, hogy az állateledel nagy nyersfehérje-
tartalma jelzi a jó minőséget. Nos, a minőség meghatározása összetettebb kérdés, hiszen
arra is ügyelni kell például, hogy a nyersfehérje-tartalomból valójában mennyi az
emészthető fehérje, amely az állat számára értékes. Nincs olyan jogszabály, amely kötelezné
a gyártót az emészthető nyersfehérje-mennyiség feltüntetésére, bizonyos előállítók
önkéntesen szerepeltetik a címkén az értéket. A kutyaeledel másik fontos minőségi
mutatója, hogy milyen az aminosav-összetétele. A növényi fehérjeforrásokban pedig a
fehérje értékesülését gátló vegyületek lehetnek.

A kutyaeledelek címkéjén szereplő adatok és információk (jelölések) megkönnyítik a gazda

számára a választást. Nézzük sorjában!
Uniós jogszabály alapján a kutyaeledel jelölése akkor megfelelő, ha legalább a következő
adatok szerepelnek a csomagoláson:

● „teljes értékű takarmány” vagy „állateledel” kutyák számára

6
 ● a címkézésért felelős takarmányipari vállalkozó neve vagy vállalkozásának neve és
címe
● a címkézésért felelős személy létesítményének engedélyezési/nyilvántartási száma
(pl.: HU 16 1 00045)
● ha nem a gyártó felel a címkézésért: a gyártó neve és címe vagy
engedélyezési/nyilvántartási száma
● tételszám
● nettó mennyiség
● „összetétel” címszó után az alapanyag-kategóriák felsorolása tömeg szerint csökkenő
sorrendben (pl. gabonafélék, hús)
● a nyersfehérje, nyersrost, nyersolaj és -zsírok, nyershamu %-os mennyisége
● hozzáadott adalékanyag-kategóriák felsorolása (pl. vitamin, tartósítószerek,
aromaanyagok)
● minimális eltarthatósági idő
● útmutató a megfelelő használathoz
● díjmentesen hívható telefonszám vagy egyéb kommunikációs eszköz feltüntetése,
amelyen további információkat kérhetünk azokról az alapanyagokról, amelyeknél
csak a kategóriát tüntették fel, illetve az eledelben lévő adalékanyagokról
● ha egy alapanyag jelenlétét a címkén szavakkal, képekkel vagy ábrákkal kiemelik,
akkor az alapanyag elnevezését és a tömegszázalékát fel kell tüntetni (pl. Frakk
baromfival és zöldséggel – ez azt jelenti, hogy az „összetétel” címszó után szerepelni
kell a következőknek: legalább 4% baromfi és 4% zöldség vagy Frakk grill ízű – a grill
ízanyagot és mennyiségét fel kell tüntetni az „Adalékanyag” címszó után)

Természetesen a kötelezően feltüntetett adatoknál több is szerepeltethető a jelölésen.

Állateledel házilag

Azoknak a felelős ebtulajdonosoknak javasolhatjuk a kizárólag házilag készített ételekkel

való táplálást, akik hajlandóak energiát és időt szánni arra, hogy megismerjék állatuk pontos
tápláló- és hatóanyagigényét. Mindemellett azért, hogy a hiánybetegségek kialakulását
elkerülhessük, az ételek tápláló- és hatóanyag-tartalmával, továbbá az elkészítés különböző
módjaival is tisztában kell lenni. Fel kell készülni az alapanyagok beszerzésére és biztonságos
tárolására is.

A táplálás során mindenkor tartsuk szem előtt a fokozatosság elvét. Ilyenkor több
szakaszban, és egy időben csupán néhány új ételt vegyünk fel a kutya étrendjébe, hogy
hozzászokjon. Járjunk el így akkor is, ha a napi táplálék egy részét mindenképpen saját
magunk akarjuk elkészíteni!

A házi készítésű ételekkel való felelősségteljes etetés része, hogy a gazda megtervezi az
étrendet, és nem spontán módon odaadott falatokkal, az emberi étkezésből megmaradt

7
étkekkel táplálja a kutyát. Mint korábban említettük, a hús kizárólagos etetése nem látja el
elegendő tápláló- és hatóanyaggal kedvencünket, mert a húsban nincs megfelelő
mennyiségű A- és E-vitamin, továbbá nem tartalmazza a szükséges kalciumot és jódot sem.
Ha a házilag készített ételek a kutya étkezésének jelentős részét képezik, ügyeljünk arra,
hogy kellő mennyiségű vitaminnal és ásványi anyagokkal egészítsük ki őket.

A nyersetetés

Érdemes szót ejteni a nyersetetésről is, ezen belül is a gyakran preferált BARF-étrendről. Az
elmúlt évtizedekben – így néhány éve hazánkban is – egy új táplálási irányzat, az ún. BARF-
etetés (Biologically Appropriate Raw Food – biológiailag megfelelő nyerssel történő etetés)
kezdett teret hódítani, amelynek azóta is számos követője, illetve ellenzője akad
állattulajdonosi és tudományos körökben egyaránt. Az irányzat megalapozója, még a ’90-es
évek elejéről, egy ausztrál állatorvos, aki a felnőtt kutyáknak a tápok és ételmaradékok
helyett, a háziasításukat megelőző természetes étrendjük szerinti táplálását javasolta. Az
elmélet szerint a több tízezer éves háziasítás és tenyésztés ellenére a kutyák bélcsatornája,
illetve emésztőrendszere ez idő alatt alig változott, így az napjainkban is evolúciós őseihez
áll közel, következésképp optimális táplálását is ehhez kell igazítani. A BARF-táplálás alapját
a nyers (részben csontos) hús és belsőségek etetése képezi, amelyeket különböző
zöldségekkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészítve próbálják utánozni a kutya
vadon élő őseinek természetes táplálékát. Ennek folyamatos biztosítása meglehetősen idő-
és költségigényes, ezért sok eledelgyártó előre összeállított és lefagyasztott BARF-

8
termékeket forgalmaz, amelyekkel azok felolvasztása után lehet rendszeresen kínálni a
négylábú kedvenceket.

A módszer követői – többek között – az alábbi előnyös változásokat említik alkalmazásának

eredményeként: kevesebb fogkő, jó fogazat, jobb emésztés, kevesebb bélsártömeg, javuló
étvágy, fokozott aktivitás és az allergiás panaszok megszűnése.

Ugyanakkor a másik oldalról, számos szakember (állatorvosok, dietetikusok, kutatók stb.)

kételkedik a BARF táplálási mód létjogosultságában, illetve tudományos
megalapozottságában és az alkalmazásával járó hátrányokra, sőt potenciális veszélyekre
hívják fel a figyelmet. Az ellenzők alapvető kifogásként a kutyák farkasoktól való genetikai
különbözőségével érvelnek. A kutya évezredekkel ezelőtt lezajlott háziasítása óta – az ember
közelsége miatt – egyre inkább annak étrendjéhez alkalmazkodott. A kritikák szerint a
kizárólag nyers alapú étrend viszont nem tartalmazza megfelelő mennyiségben és arányban
e megváltozott táplálkozási igényeket kielégítő táplálóanyagokat, amely így következményes
egészségügyi problémákhoz vezethet. Járulékos veszélyforrásként említik az ilyen jellegű
(főleg csontos húst is tartalmazó) ételféleségekben gyakran előforduló csontszilánkokat is,
amelyek könnyen felsérthetik az emésztőcsatorna nyálkahártyáját. További jelentős
rizikóforrás lehet a nyers alapanyagoknak különböző baktériumokkal és egyéb kórokozókkal
való esetleges fertőzöttsége is, az állatra és a tulajdonosra nézve egyaránt. Az ilyen típusú
ételféleségek etetésekor a gazdának érdemes fokozottan figyelni a személyes higiéniára is.

Kell-e csontot adni a kutyának?

Ha kiegyensúlyozott étrenden tartjuk a kutyát, nincs szüksége a csonttal bevihető plusz

kalciumforrásra. Természetesen a csonttal való foglalatosság nagy élvezet a kutyának,
ráadásul a fogakat is tisztán tartja. Erre például egy nagy velős csont alkalmas lehet. Viszont
semmi esetre sem szabad csirke- vagy nyúlcsontot adni, sem pedig szálkás halat. A túl sok
csont bélsárrekedést okoz.

Változó táplálkozási igények

A kutya különböző életszakaszai és élethelyzetei különböző étrendet kíván, amelyről a gazda

felelőssége gondoskodni. Az olyan kritikus időszakok, mint például a vemhesség, a
szoptatás, a kölyökkor, az időskor, a betegségből való lábadozás vagy éppen a krónikus
egészségi problémák, változást hoznak az eb táplálóanyag-igényében. A gazdának azt is
szem előtt kell tartania, hogy az étrendi változtatásokat fokozatosan vezesse be, optimális
esetben 3-5 nap alatt, hogy az állat alkalmazkodni tudjon a változásokhoz.

9
A kutya energiaszükséglete

Több tényező együttesen határozza meg, hogy a felnőtt kutya mennyi táplálékkal bevitt
energiát igényel naponta. Az eb mérete, testtömege, mozgásmennyisége, életkora és a
tartási körülményei is szerepet játszanak az energiaszükséglet meghatározásában.
Példaképpen: egy kistestű kutyának, aki nem mozog naponta egy óránál többet, a tömegétől
függően már 460-2600 kJ energia is elegendő (0,46-2,6 MJ; 1 MJ=1000 kJ). Ugyanakkor egy
nagyméretű munkakutyának, aki sokat mozog, akár 17 ezer kJ (17 MJ) energiára is szüksége
lehet naponta. (Az energiaforma hasonló az emberéhez, ún. hasznosítható vagy
metabolizálható energia.) A táplálék optimális mennyiségét, illetve minőségét a kutya tartási
körülményei is befolyásolják. Azon kutyák esetében, melyek kedvezőtlen körülmények,
illetve kedvezőtlen időjárási viszonyok között élnek, az energiaigény nagyobb.
Az alábbiakban áttekintjük, miként változik meg a kutya energiaszükséglete a kritikus
életszakaszokban.

Vemhesség
A vemhes kutyák életfönntartásuk fölött csak minimális energiatöbbletet igényelnek a
vemhesség első kétharmadában (5-6 hét). Ennek oka, hogy ebben az időszakban a magzatok
lassan növekednek. A növekedés nagy részben az utolsó 3 hétben történik, ebben az
időszakban hetente 15%-kal tanácsos növelni az energiabevitelt, így az ellés előtt már 50-
60%-kal több energiát kell bevinni naponta, mint egyébként.

Szoptatás
A szoptatás jelenti valamennyi életszakasz közül a legnagyobb igénybevételt. Az
energiabevitelt a kutya méretétől és a kölykök számától és életkorától függően kell növelni,
de amikor a szoptatás a legmagasabb szintet eléri (a kölykök 4 hetes korában), a szuka
energiaigénye akár az életfönntartó négyszerese is lehet. Ezért ebben az időszakban nagyon
ízletes, könnyen emészthető, koncentrált (magas energiatartalmú) eledelt kell kapnia, illetve
egész nap lehetőséget kell biztosítani neki az evésre. Nagyon fontos az is, hogy elegendő
friss vizet kapjon, hogy pótolni tudja a tejelválasztással veszített sok folyadékot.

10
Kölyökkor

A kölyköknek ugyanazokra az alapvető tápanyagokra van szükségük, mint a felnőtt

kutyáknak, de az eledelnek könnyen emészthetőnek kell lennie, sok energiát és fehérjét,
valamint megfelelő mennyiségű kalciumot és foszfort kell tartalmaznia. A kölyköknek a
negyedik héttől lehet adni az anyatej mellé kiegészítő táplálékot. Mivel a kölykök gyomra
kicsi, sok kis adagban adjuk nekik a táplálékot, majd 6 hónapos kórtól átállhatunk a napi
kétszeri etetésre. A növésben levő kölyköknek az azonos súlyú felnőtt kutyák
energiaigényének két-háromszorosára van szükségük. A kölyökkutya étrendjét fajtától
függően kell változtatni. Míg a kis fajták felnőtt súlyukat 9-12 hónapos korukban érik el,
addig a nagyobb méretűek akár 18–24 hónapos korukig is nőnek.

Időskor
Ahogy a kutyák öregszenek, csökken az energiaigényük. Ez elsősorban a mozgásigény
csökkenése miatt következik be, de testfelépítésük és energiaforgalmuk is változik az
öregedéssel. Az öreg kutyáknak gyakran nincs étvágyuk, így csökkent energiaigényük
ellenére is alultápláltak lehetnek. A nekik legmegfelelőbb eledel az általuk kedvelt ízű,
könnyen emészthető, de kevésbé tápláló eledel. Ugyancsak fontos, hogy a csökkentett
energiatartalom mellett a táplálóanyagok megfelelő mennyiségben és arányban legyenek
meg az eledelben. Ebben az időszakban érdemes gyakran, kisebb adagokkal etetni őket,
mert a nagy étkezések emésztési problémákat okozhatnak.

Az idős kutya táplálása során nemcsak a megváltozott energia- és fehérjeforgalomra, illetve

emészthetőségre kell tekintettel lenni, hanem a zsírok specifikus összetételére, a megfelelő

11
minőségű rostellátásra, az antioxidáns, rákellenes és immunstátuszt támogató, emelt
ásványi- és vitaminellátásra is. Az előregyártott állateledelek között is kaphatók kifejezetten
idős kutyák számára kifejlesztett eledelek.

Mikor javasolt speciális étrendet bevezetni kedvencünk számára?

Olyan esetekben, amikor az állat beteg vagy lábadozik, az állatorvosi kezelés kiegészítői
lehetnek a különböző gyógytápok, melyek állatorvosi vényre az állatpatikákban vásárolhatók
meg.

Veseelégtelenség
Az idősebb kutyák gyakori betegsége a veseelégtelenség. A csökkentett fehérje- és
foszfortartalmú étrend segít abban, hogy a vese kevésbé legyen terhelve. Az ebben az
étrendben szereplő táplálóanyagoknak az átlagosnál nagyobb az energiaértékük, de ez itt
inkább a táplálást, mint az energiaellátást szolgálja.

Hasmenés

Okozhatja fertőző betegség, de lehet kiváltója a nem megfelelő, kiegyensúlyozatlan táplálás

is. A túl sok szénhidrát erjedéses, a túl sok fehérje pedig rothadásos jellegű emésztési
rendellenességet okoz. A takarmányban a minimális szintet (2-3%) el nem érő rost, valamint
a tápváltás is hajlamosít a (következményes, másodlagos) hasmenésre.

Székrekedés

Ilyenkor az állat a megszokottnál ritkábban és száraz bélsarat ürít. A bélsárpangásra

hajlamos (főként öreg) kutyák tápláléka sok rostot (teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér,
gyümölcs, zöldség, korpa) és szerves savat (túró, savó, joghurt, kefir) tartalmazzon.

12
Elhízás

Annak ellenére, hogy nagyon szeretjük négylábú társainkat, mégsem mindig tesszük azt, ami
számukra a legjobb lenne. Azzal tisztában vagyunk, hogy saját egészségünk megőrzése
érdekében nagyon fontos a megfelelő táplálkozás és az elegendő mozgás, de sokszor
elfelejtjük, hogy ugyanezek a szabályok érvényesek kutyánkra is. Nem árt, ha szem előtt
tartjuk azt, hogy az egészséges kutyák szinte mindig türelmetlenül várják a következő etetés
időpontját, akkor is, ha valójában nem is éhesek.

Az elhízás vizsgálatával kapcsolatos tudományos kutatások kimutatták, hogy egyes

kutyafajták hajlamosabbak a kilók halmozására. Ilyen például a tacskó, a labrador retriever,
a cocker spániel, a cairn terrier, a skót juhászkutya, a basset hound és a beagle.
Tudnunk kell azonban, hogy vannak esetek, amikor a pajzsmirigyhormon-termelés
csökkenése váltja ki az elhízást. Hízásnak indult idősebb kutyánknál mindig ellenőrizzük,
hogy nem szenved-e egyúttal az alábbi tünetek valamelyikében is: erőteljes szőrhullás,
fénytelen szőrzet, szimmetrikus szőrhiány, környezet iránti érdektelenség, kedvetlenség,
izomfájdalom, merev járás, esetleg sántítás. Ha ezeket a tüneteket észleljük, mielőbb vigyük
kedvencünket állatorvoshoz, aki hormonpótlással viszonylag könnyen orvosolja a
betegséget.
Az elhízás mindenképpen kezelendő probléma, ugyanis a kövér kutyák esetében az
esetleges műtéteknek jóval nagyobb a kockázatuk, az ilyen állatok hajlamosabbak a
különféle sérülésekre, a túlsúly nagy terhet ró a keringésre, a légzésre és az ízületekre is.
Minél inkább gömbölyödik a kutyus, annál nagyobb az esély szív- és keringési problémák,
ízületi gyulladás, cukorbetegség, hőguta és különböző bőrbetegségek kialakulására. A
túltáplálásból eredő túlsúly jól orvosolható diétás táplálással és megfelelő mennyiségű
mozgatással. Az energiában szegény, rostban gazdag fogyasztó tápok alapanyagait

13
tudományos precizitással válogatják, hogy inkább a test zsírszöveteit csökkentse radikálisan,
mintsem az izomszöveteket. A szervezet igényelte táplálóanyagok egyensúlyban vannak, s
kedvencünknek nincs éhségérzete.

Egyéb emésztőszervi rendellenességek

A kutyák időnként speciális emésztőszervi rendellenességekben is szenvedhetnek. Ez az

enyhébb hasmenés megjelenésétől az olyan, hosszabb lefolyású, összetettebb kórképekig
terjedhet, mint a hasnyálmirigy-elégtelenség vagy a vastagbélgyulladás. Minden esetben
létfontosságú az étrend megváltoztatása, és ajánlott a speciális állatorvosi diéta.

Takarmányintolerancia

A takarmányintolerancia reprodukálható, a takarmány valamelyik kémiai összetevőjére

visszavezethető emésztési rendellenességek (pl. hasmenés) formájában nyilvánul meg. A
hátterében valamelyik emésztő enzim hiánya miatti emésztetlenség, sajátos farmakológiai
hatás (pl. a koffein bélműködést fokozó tulajdonsága), illetve nem immunológiai jellegű, de
hisztaminfelszabadulást okozó táplálék (egyes tengeri puhatestűek) fölvétele áll.

Táplálékallergia

A táplálékallergia kóros immunreakció, amelynek alapja az, hogy az állat áthangolódott

valamelyik táplálékfehérjére és későbbi (második vagy többszöri) fölvétele esetén allergiás
válaszreakcióval reagál. Kutya esetében leggyakrabban a tejfehérjére vagy a búza gluténjére
szokott kialakulni, de megfigyeltek már csirkehús-allergiát is. A kialakuló bőrkiütések,
viszketés mellett bélgyulladás, hasmenés föllépése is gyakran megfigyelhető. A külső
hallójárat gyulladása és az ujjak közötti részek gyulladása is kísérheti a folyamatot.

A fentieken kívül vannak olyan étrendek is, amelyek hatékonyan elősegítik többek között a
cukorbetegség, az elvezető húgyutak, a szív és a máj bizonyos elváltozásainak
gyógykezelését.

14
A kutya alapvető viselkedési formái és szocializációja

A szocializáció és a viselkedés
A kölyökkutyák játékuk, felfedező viselkedésük során ismerkednek meg környezetükkel,
fajtársaikkal és az emberekkel, az emberi világgal. A játék segít az állatoknak abban, hogy
kapcsolatokat teremtsenek, lekössék energiáikat, mozogjanak, fejlődjenek. A játékra való
hajlandóság a felnőtt állatokra is jellemző, és a kapcsolatépítés fontos eszköze marad.

Manapság egyre több gazda vagy leendő gazda tisztában van azzal, hogy az állat korai
tapasztalatai, a környezetből jövő impulzusok és ingerek hosszú távon meghatározóak a
fejlődésére és személyiségének kialakulására nézve. Ezért törekszenek arra, hogy már
kölyökkorban megkezdjék az eb jól tervezett, irányított nevelését. Erről bővebben az V.
fejezetben olvashat.

15
A kutya kommunikációja

A kutyák az emberrel való együttélés során számos módon alkalmazkodtak hozzá, képesek
és hajlandóak tanulni bizonyos előnyökért cserébe (például jutalomfalatokért). Megérzik és
azonosítják az ember (gazda) állapotát, érzelmeit. A kutya jellegzetes kommunikációs
formáiból az átlagember is sokat ismer, de érdemes többet tanulni róla, hogy értsük, mikor
mit akar közölni velünk.

A kutya számos eszközzel kommunikál, testbeszéde az egyik legfontosabb. A fülek és farok

tartása, a gerinc görbülete, az izmok megfeszülése és a szőr esetleges borzolása sokat elárul
a kutya aktuális állapotáról, érzéseiről. Ehhez társul a tekintet, a fej iránya, a mozgás, az
általa kiadott hangok és az érzékelhető „energia”. Egy összetett rendszer ez, mely
szituációtól és egyedtől függően máshogy festhet, mást jelenthet. Előfordulhat, hogy egyes
kutyák nem kommunikálnak jól, vagy korábbi tapasztalatok alapján, vagy azok híján
indokolatlanul reagálnak ingerekre, ez esetben ezt meg lehet segíteni tréninggel.

A kutyák kommunikációjában fontos szerepet játszanak a szagok is. Minden egyednek

egyedi szaga van, amelynek alapján a többiek felismerik, egyedi jelzéseket hagynak
vizelettel, széklettel, de a bűzmirigy váladéka is információt közöl a többiekkel. Az egyedek
szaga változhat életkoruk, ivari státuszuk, de akár egy betegség kapcsán is.

16
Nyugtató jelzések (testtartással)

A kutya akkor próbálkozik a nyugtató jelzésekkel, amikor kényelmetlenül érzi magát, a

helyzet frusztráló vagy félelmet keltő számára, és szeretne kilépni a szituációból. Fontos,
hogy a környezet (adott esetben az ember vagy a fajtárs) észrevegye és helyesen értelmezze
a jelzést. Így békés módon megoldható egy probléma, és a kutya azt is megtanulja, hogy ezt
a jelzést a továbbiakban is használhatja. Ha azonban jelzését figyelmen kívül hagyják, nem
érkezik válaszreakció, a kutya azt fogja megtanulni, hogy jelzése hatástalan és más,
nyomatékosabb módokon fogja kifejezni az adott helyzettel kapcsolatos érzéseit, például
elszalad vagy akár támadhat is. Ezért kiemelten fontos, hogy ismerjük saját kutyánk
nyugtató jelzéseit, felismerjük, ha nem érzi jól magát egy szituációban.

A nyugtató jelzések a következők lehetnek: a kutya félrenéz, például olyankor, amikor valaki
fizikailag túl közel megy hozzá; hátrafordítja a fejét és vissza; lehajtja a fejét; szimatol;
megnyalja a száját, orrát; két ölelkező embert megpróbál szétválasztani úgy, hogy kettejük
közé áll (ilyenkor a kutya attól tart, hogy az emberek konfliktusba keverednek egymással,
vagy féltékeny); ásít; nyújtózkodik; lefekszik (ez egy erős nyugtató jelzés, általában a nagy
önbizalommal bíró kutyák viselkednek így olyankor, amikor más kutyák túl vadul játszanak,
vagy azt érzi, hogy a másik félénkebb kutya tart tőle); kis ívben megkerüli a másik kutyát; a
mellső mancsát kissé felemeli; pislog, hogy megszakítsa a szemkontaktust, amikor a másik
kutya viselkedését tolakodónak érzi.

Néhány jellegzetes testtartás

17
A bátor vagy dominánsan viselkedő kutya kihúzza magát, megfeszíti izmait, igyekszik minél
nagyobbnak mutatni magát. Fülét és farkát felemeli, a nyakán és hátán szőrét felborzolja,
mellkasát kidomborítja. Farkát lassan mozgatva morgó hangokat hallat. Ha kutyánknál ezt
tapasztaljuk, igyekezzünk kihívni a szituációból nyugodt, magabiztos hangon. Ilyenkor a
nyakörv megfogása, vagy a póráz megfeszítése rossz irányba mozdíthatja el a történéseket,
hatására a kutya támadásba léphet.

A behódoló, félénk kutya oldalról közelíti meg a másik ebet vagy az embert, a földre lapul,
alacsonyan tartott farkát gyorsan mozgatva. Megpróbálja megnyalni a domináns fél (kutya
vagy ember) kezét, illetve arcát, vagy akár a hátára is fordulhat a megadás jeleként. Így
szabaddá teszi hasát, lágyékát, ezzel jelezve, hogy ő nem akar konfliktust, megadja magát.

Amikor egy kutya játszani hívja az embert vagy a fajtársat, gyakran felemeli egyik mellső
mancsát, vagy ívbe hajlítva testét, jellegzetes „játszó pozíciót” vesz fel. Ehhez a testtartáshoz
gyakran járul figyelemfelhívó ugatás. Nem ritkán játékokat hoz, vagy a másik kutyát testi
érintéssel kergetőzésre ösztönzi.

Hangjelzések

A kutya azokat a magas rezgésű hangokat is hallja, melyeket az ember füle már nem képes
érzékelni, így könnyen beazonosítja a hang forrását. A kölyökkutya vinnyog, ha stressz éri,
vagy amikor nem érzi jól magát, és nyüszít, amikor rémült vagy fáj valamije. A kifejlett kutya
nyüszítése azt jelzi, hogy stressz érte, fájdalma van, nem érzi magát biztonságban vagy
magányos (egyedül hagyták).

Az ugatás is számos különböző jelentéssel bírhat: van játékos, izgatott, figyelmeztető vagy
védekező, félelemből fakadó, frusztrációt és stresszes állapotot jelző ugatás.

A morgást a kutya többnyire figyelmeztető jelzésnek használja, de nagyon sokféle érzést

közvetíthet, például a játékos morgás nem agresszió, csak a játék hevességét fokozza, a
másikat próbálja bevonni. Vannak „vokális” kutyák, akik szinte minden érzésüknek hangot
adnak.

Általában igaz, hogy egy gyakorlott gazda a vokális kommunikációt jól ismeri, azonban a
finom eltéréseket, például a morgás tekintetében az emberek kevésbé érzik, a többi kutya
viszont jól „olvassa”.

Szagok és kémiai jelzések

A kutya legfontosabb érzékszerve az orr, a szaglás által nyert információk feldolgozására

agykapacitásának 10%-át használja kizárólagosan (összehasonlításképpen, az embernél
ugyanezt a tevékenységet az agy 1%-a végzi). A vizelettel történő megjelölés teljesen

18
normális viselkedésforma kutyáknál. A vizelet szaga egyedi, amelyből egy másik kutya
megtudhatja, hogy a jelet hagyó milyen nemű, hány éves stb.

Félreértések a kutya és az ember között

Az ember és a kutya testbeszéde közti különbségek oda vezettek, hogy még ma is léteznek
hibás értelmezések, tévhitek és félreértések. Néhány tipp az emberi testbeszéd helyes
alkalmazásához:

- Ne nézzünk mereven, fixálva a kutya szemébe!

- Legjobb, ha mi hívjuk a kutyát magunkhoz (miután a gazdájával
egyeztettünk), és nem erőltetjük rá magunkat.
- Félénk kutyánál guggoljunk le és forduljunk oldalt, hadd döntse el ő, hogy
akar-e ismerkedni.
- Inkább oldalról és ne felülről nyúljunk a kutyához! Ha gyorsan és felülről
közelítünk a kutya felé, azt fenyegetésnek értelmezheti.
- Akárcsak az ember, a kutya is azt szereti, ha figyelmesek, türelmesek vele.
- Ami az ember számára esetleg kevésbé vonzó viselkedés, a kutya természetes
fajtársi kommunikációjának része. Ezért találkozáskor engedjük meg
kutyánknak, hogy a másik eb ivarszervét, végbélnyílását vagy akár ürülékét és
vizeletét megszagolva információt nyerjen!
- A különböző fenyítési és tanításnak hitt módszerek, amelyeket egyes
állattartók még mindig célravezetőnek tartanak, úgymint a kutya
megrángatása a nyakánál fogva, a hanyatt fekve történő lenyomás, vagy akár
a kutya szájának befogása, általában nem vezetnek célra, sőt, károsak
lehetnek a viselkedésre! A kutya saját maga ezeket a viselkedésformákat
kizárólag komoly fizikai küzdelem során vagy egy prédaállat levadászásakor
alkalmazza. A kutyában e bánásmóddal félelmet kelt a gazda, és nem segíti
elő a jó kapcsolatot.

A kutya és a család

A kutya őseihez hasonlóan még mindig csoportban, csoporthoz tartozásban „gondolkodik”.

A kutyák igénylik a vezetést, s ezt optimális esetben az embertől várják. A kulcs a megfelelő
viselkedés kialakításához, az ember irányításának elfogadásához a tisztán érthető
szabályrendszer és a következetes viselkedés, amivel elérhetjük, hogy a kutya kövessen
minket. A következetesség megvalósításában természetesen a család minden tagjának részt
kell vennie. Kisgyerekek esetében a szülő dolga, hogy az őket érintő szabályokat felállítsák.

Ha a kutya nem fogad szót, akkor fizikailag folyton korlátoznunk kell és még így se biztos,
hogy tudjuk garantálni a biztonságát, illetve azt, hogy ő ne zavarjon másokat. Ez a helyzet
senkinek nem ideális. A kölyök a saját tapasztalatai alapján fogja kialakítani a jövőben a

19
viselkedését. Ha a kezdetektől fogva mindent megengedünk neki, a szavunknak nincs súlya
és a viselkedéseknek nincs tanító hatású következménye, akkor ne csodálkozzunk, hogy
amikor épp nincs kedve, nem figyel ránk. A kutya viselkedése egy visszajelzés, hogy mit
tanítottunk neki, akarva vagy akaratlanul. A valós teszt a kinti környezet, ahol sok minden
leköti a kutya figyelmét.

Ideális esetben már fiatal korban elkezdjük a kutyát felkészíteni a rá váró helyzetekre,
megmutatni, mit várunk tőle. Egy elkanászodott, felnőtt kutyát már jóval nehezebb
megnevelni, mint egy fiatal növendéket.

Több árulkodó jele van annak, ha kapcsolatunk, irányításunk nem ideális: ilyen lehet, amikor
a kutya nem reagál a behívásra (amennyiben ismeri a hívó szót), és az is ha jelenlétünkben
leállíthatatlan agressziót mutat más kutyákkal szemben, emberekkel, vagy akár velünk
szemben. Figyelem! Agresszióproblémák kezeléséhez kérjük szakember segítségét!

A kutya viselkedési problémáit részletesen a tananyag IV. fejezete tárgyalja.

Sétáltatás

A sétáltatásra minden kutyának szüksége van. A lakásban tartott kutyáknak naponta 3 séta
javasolt, de a kerti kutyákat is érdemes naponta sétáltatni. A séta sok mindenről szól: a
kutya többet mozog, elvégzi a dolgát, találkozik fajtársaival, információt cserél, játszik velük,

20
és sok egyéb inger éri. Számukra sokszor ez a nap fénypontja, hiszen ezek az izgalmas dolgok
az életükben.

Ehhez az ebnek meg kell tanítanunk a nyakörv, hám és a póráz viselését és használatát.
Sokfajta nyakörv, hám és póráz kapható, tájékozódjunk, hogy melyik mire való. A fojtó-,
szöges és elektromos nyakörvek fizikai fájdalmat váltanak ki és már sok országban be vannak
tiltva, vagy korlátozottan használhatóak.

Vannak már húzásgátló hámok, illetve egyéb eszközök pl. a halti, amelyek segíthetnek a
helyes pórázhasználat kialakításában és a húzás csökkentésében.

Legjobb megoldás, ha már kiskorban megtanítjuk a kutyának, hogy tudjon láb mellett, illetve
a közelünkben közlekedni, a mi tempókat felvéve. Mivel a séták során a kutyák többsége
nagyon izgatott, ezt sokat kell majd gyakorolni, de megéri, mert egy jól nevelt kutyával
élmény a séta. Igyekezzünk olyan lehetőségeket találni, ahol el is tudjuk engedni kutyánkat
és tudnak más kutyákkal is játszani, ha igénylik.

Figyelem! Legyünk óvatosak és megfontoltak az interneten fellelhető képzési anyagokkal!

Azokat a módszereket és technikákat használjuk, amelyek összhangban vannak saját
nevelési elveinkkel, amelyek pozitív megerősítést használnak!

A szobatisztaságra nevelés

A szobatisztaság tanulása, tanítása kapcsán számtalan technika áll rendelkezésünkre. Nem

javasolt büntetést alkalmazni, ha kutyánk rossz helyen ürít, hiszen nem tudja, mi ezzel a
gond, és frusztrációt kelthetünk benne. Legjobb, ha eleinte nagyon sűrűn kivisszük, sok időt
töltünk a szabadban és megdicsérjük, ha itt végzi el a dolgát. A kutyapelenka használatával
kapcsolatban legyünk óvatosak! Ebünk rászokhat a benti ürítésre, és ezzel egy hamis
szobatisztaság alakul ki. Figyeljük meg a szokásait, hogy mennyi idő elteltével végzi el a
dolgát az evést vagy a játékot követően, és igazítsuk ehhez sétáinkat!

Az egyedüllét tanítása

A kutya társas lény, és a természetétől idegen, hogy hosszú órákat töltsön egyedül. Korunk
egyik leggyakoribb és egyik legnehezebben megoldható problémája a szeparációs szorongás.
Ilyenkor a kutya stresszel vagy pánikol, ha egyedül hagyják. Ez jelentkezhet sírásban,
nyugtalan mászkálásban, ürítésben, vagy akár rombolásban is. Mivel nem tudjuk mindig
mindenhová magunkkal vinni és ez nem is ajánlott, minél előbb kezdjük el felkészíteni a
nyugodt egyedüllétre, hogy később ebből ne legyen gond.

Az egyedüllét tanítását azzal kezdjük, hogy amikor otthon vagyunk, nem engedjük meg
kedvencünknek, hogy mindenhova utánunk jöjjön a lakásban vagy a kertben, és mindig úgy
feküdjön, hogy hozzánk ér. Ezáltal ugyanis egyre szorosabbá válik a hozzánk való kötődése.

21
Lehetőség szerint ne engedjük fel a bútorra, inkább mi üljünk le az ő helyéhez, ha simogatni
akarjuk.

Eleinte csak rövid időkre, pár percekre hagyjuk magára, majd fokozatosan növeljük az eltelt
időt. Ne csináljunk nagy ügyet a távozásból és érkezésből! Bekapcsolva hagyhatjuk a rádiót
neki, hogy ne legyen nagyon más a környezet. Mielőtt egyedül hagynánk, sétáljunk vele,
játsszunk vele egy kiadósat és várjuk meg, míg elpihen. Segíthet, ha olyan típusú
jutalomfalatot vagy intelligens játékot hagyunk ott neki, amivel hosszabb ideig lekötheti
magát.

Ha úgy látjuk, hogy a tanítás nem hozza meg a kívánt eredményt, keressünk szakembert! Ezt
a problémát nagyon nehéz megoldani, ha már régóta fennáll és elmélyült.

Miért kell képezni kutyánkat?

A képzés fontos ahhoz, hogy kedvencünkkel és környezetünkkel harmóniában éljünk. A jól

nevelt, kontrollálható kutya nem jelent semmilyen veszélyforrást sem magára, sem a
környezetére, és ez igaz mind a városban, mind pedig a kisebb településeken élő ebekre
egyaránt. A tanítási folyamat révén mélyebbé válhat a kutya és gazdája közti kapcsolat. A
megfelelő módszerekkel folytatott képzés pedig kifejezetten szórakoztató kedvencünknek.
Kutyánk az oktatás hatására nyitottabbá válik, és ahogy egyre több feladatot ismer, a
tanítási folyamatok felgyorsulnak, egyre könnyebben és gördülékenyebben mennek.

A kutya neveléséről, képzéséről az V. fejezet szól.

22