Táplálkozás

Alapelvek: Ami évezredekig bevált a táplálkozásban, azt ne akarjuk pár

év alatt lecserélni!! “Civilizált” világunkban nagy a rohanás, nem nézzük,

mit és mennyit, hányszor, valamint milyen sebességgel és mikor eszünk.

Nézzük meg egyenként ezeket a paramétereket!

Mit? Rengeteg kész és félkész terméket fogyasztunk, nincs kedvünk és

időnk főzni, ételekkel bajlódni. Márpedig ennek az az ára, hogy sokféle

adalékanyag kerül az ételeinkbe, amelyek a tartósságot és az ízélményt

hivatottak biztosítani. Az alapanyagok minősége is sokszor

megkérdőjelezhető. A táplálék tápanyag-összetétele is kérdés, miből

mennyit fogyasztunk? Évtizedek óta tartja magát a “Táplálkozási piramis”

dogmája, amelyet a mai tudomány már régen megcáfolt, de az orvos- és

dietetikus képzés még mindig ezt kapja tananyagnak, ezért ezt

népszerűsítik. Eszerint szénhidrátból kell a legtöbbet fogyasztanunk, majd

fehérjéből, aztán zsírból, végül mikroelemekből, sóból. Ennek nyomán

világszerte megnőtt az elhízottak aránya, a cukorbetegség, magas

vérnyomás, érelmeszesedés, szívbetegség, autoimmun kórképek stb.

(ezek mind ún. civilizációs betegségek, pár száz éve még irodalmi ritkaság

volt mindegyik). És rengeteg egyéb dogma is bőszen tartja magát, pl. az

érelmeszesedés “koleszterin hipotézise”, amely miatt lebeszélik az

embereket a zsírfogyasztásról, helyette ismét szénhidrátot ajánlanak.

Sajnos azonban számos tanulmány bizonyítja, hogy az érelmeszesedésért

leginkább a (finomított) szénhidrátok felelősek, ugyanúgy, mint a

II.típusú cukorbetegség kialakulásáért, és éppen ezért igencsak

kifogásolható, hogy a cukorbeteg-diéta is szénhidrát alapú!!! No, akkor

nézzük meg a szénhidrátokat! Természetesen kell a szénhidrát, mert a

napi energiatermelés jelentős részét ez adja. De nem mindegy, hogy

milyen... A cukrok, és más FINOMÍTOTT szénhidrátok gyorsan megemelik

a vércukrot, nagy inzulin-választ váltanak ki, de éppen ezért nem tartják

sokáig a vércukrot, hamar ismét éhesek leszünk. Pár év alatt kimerül a

hasnyálmirigy, és előbb inzulinrezisztencia, majd diabétesz lesz az

eredmény. És hamar elhízás is társul a folyamathoz. Mik tartoznak ide?

Cukor, méz, lisztből(főleg fehér) készült termékek, magas fruktóz

tartalmú gyümölcsök, édességek. No és akkor milyen a jó szénhidrát? Ha

már gabona, akkor mindenképpen teljes kiőrlésű, de a gabonára még

visszatérünk... Olajos és más magok - dió, mandula, mogyoró,

napraforgó, tökmag, köles, kesudió, pisztácia (kiv.:földimogyoró),

zöldségek, kókuszdió, alacsony fruktóz tartalmú gyümölcsök. (ld.!

www.balaicza.hu/az-elemiszerek-fruktoztartalma/ ) Édesítésre ajánlom a

Steviát, a Xilitet vagy az Eritritet, kis mennyiségben a kókuszvirág-cukrot

is. És akkor lássuk a gabonákat, mi a baj velük? Jelentős részük tartalmaz

egy glutén nevű fehérjét, amely igen nehezen emészthető, főleg a mai

triploid fehérjét tartalmazó hybrid búzafajták alfa-gliadinnal rendelkező

gluténje. (Ez alól kivétel az ősbúza, azaz alakor, amelynek még egy igen

egyszerű, uniploid béta-gliadin van a fehérjéjében.) Ez a glutén rongálja a

bélfalat, és áteresztővé teszi olyan fehérjék számára, amelyeknek

normálisan nem szabadna átjutni a bélfalon és bekerülni a

keringésünkbe. Később aztán autoimmun- és más krónikus betegségek

forrásai lesznek ezek a fehérjék. (ld.! www.tenyek-tevhitek.hu/gluten-uj-

megvilagitasban.htm ) Ez utóbbi cikkben még olvasható az is, hogy

mennyire túlterhelik a szervezetünket gluténnel, mivel mindenbe

beleteszik, mint adalékanyagot, hogy a termék “szebb”, azaz eladhatóbb

legyen. Régen sokkal kevesebb glutént fogyasztottak az emberek, és a

kenyérben pl. a kovászolás is emészthetőbbé tette azt, hiszen a kenyerek

elkészítési ideje néha 36-48 óra is volt, mialatt a gabona

“előemésztődött” a gombák és baktériumok által!! De a gluténmentes

gabonákkal sincs minden rendben. Több olyan anyagot is tartalmaznak,

amelyek nem jók a szervezetünknek. 1.,A táplálék hasznosulását gátló

enzimblokkoló oxalátok és fitátok 2., A belek áteresztő-képességét fokozó

lektinek, melyek az elhízást is segítik 3., Igen rossz aminosav-egyensúly (a

létfontosságúak vannak kisebb arányban) 4., Magas glikémiás index

(cukorbetegségre hajlamosít). De akkor mi legyen liszt helyett? Csak

néhány lehetőség a sok közül: kókuszliszt, mandulaliszt, kölesliszt,

bambuszrost-liszt, tápióka-keményítő.

Második célpontom a zsiradékok. Itt ismét számos tévedés van a

köztudatban, például a zsírok (sertés-, kacsa-, libazsír) káros voltáról, és

ezzel szemben az olajok “mindenható” pozitivitásáról. A zsír is fontos

energiaforrás, a hagyományosan táplálkozó eszkimók évezredek óta

fókazsírból fedezik energiaszükségletüket, mégsincs köztük elhízott vagy

cukorbeteg, érszűkület és sztrók sincs arrafelé! (kivéve a nyugati étrendre

áttérteket) A zsírok, a vaj és a kókuszolaj hevítve is stabil marad, nem

bomlik káros zsírsavakra, szemben az olajokkal (napraforgó, repce, olíva

stb.), melyekben hőhatásra rákkeltő anyagok szabadulnak fel, és eleve a

finomítás során is egészségre káros anyagokat használnak. Tehát olajból

csak a hidegen sajtoltak jók, azokat is csak hidegen fogyasszuk! (pl.szűz

olívaolaj, szezámolaj, tökmagolaj) (ld.!

www.tenyek-tevhitek.hu/a_novenyi_olajok_11_komoly_hatranya.htm ) A

margarinok is károsak az egészségre, mivel az olajok hidrogenizálása

során ismét az érfalakat károsító anyagok keletkeznek, a felhasznált

vegyszerek kölcsönhatásai révén. És ideje elhinnünk, hogy a zsír nem

hízlal! Legalábbis az elhízásért bizonyosan nem a zsírok a felelősek!!!

Lássuk a fehérjéket! Alapvetően kétféle van: növényi és állati, és

valójában a gombák igazából egyikbe sem sorolhatók, de pozitív a

táplálkozásban betöltött szerepük. Először az állati fehérjékről: az emberi

történelem során eredetileg őseink sok halat és állati fehérjét

fogyasztottak, növényekhez kevésbé fértek hozzá, mert még nem volt

földművelés, csak vadászó-halászó-gyűjtögető élet. Viszont az állati

fehérje teljesértékű, mert minden eszenciális aminosav megtalálható

benne. Ide tartoznak a halak, a hús, a tojás, a tenger gyümölcsei és a tej.

Itt egyedül az utolsóba kötnék bele, mert a tejnek (kivéve az anyatejet)

két olyan komponense is van, amelyiknek az emésztése problémás az

emberi szervezet részére: a tejcukor(laktóz) és a tejfehérje(kazein). Sok

emberben a nagy mennyiségű tej- vagy tejtermék fogyasztása kifejezett

érzékenységet okoz, de a tejfehérje is tud a gluténhez hasonló módon

autoimmun betegségeket generálni pár év alatt. Itt is van két dolog, ami

tolerálható lehet a szervezetünk számára: az ultra hosszú ideig érlelt

sajtok (pl. grana padano), melyekben (a kovászoláshoz hasonló módon) a

mikroorganizmusok átalakítják a tejfehérjét egy emészthetőbb verzióra,

és az orda (ricotta), mely a savóból kivont fehérje, azaz albumin és nem

kazein. Viszont aki mégis szeretne a kávéjába tenni valami “fehérítőt”,

annak ajánlom a növényi tejeket (mandulatej, kesutej, kókusztej)A

növényi fehérjék közül a gabonákkal már foglalkoztunk, de ott van még

néhány olyan növény, amelyben szintén van a bélfalra károsan ható

fehérje, a lektin és a szaponin: burgonya, hüvelyesek (bab, borsó, lencse,

csicseriborsó), melyeket nem ajánlok. De a többi zöldség és gyümölcs

bátran fogyasztható. Csak ízelítőül néhány zöldség: cékla, répa, zeller,

édesburgonya, csicsóka, retek, karalábé, karfiol, káposzta, spenót,

brokkoli, cukkini, padlizsán, articsóka, avokádó, tökfélék, spárga, hagyma,

fokhagyma, paprika. A paradicsomból nagy mennyiséget inkább ne, az is

teljesen érett legyen! (Mert a paradicsom is a burgonyafélék csoportjába

tartozik egy alfa-tomatin nevű szaponinnal.)

A gyümölcsökre most külön nem térek ki, mert a fruktózzal kapcsolatos

cikkben részletesen le van írva, melyik a jó!

A “sómizéria” is túlzás, sózzunk bátran, de a sóval tartósított ételeket ne

vigyük túlzásba! Ha túl kevés a só, könnyen felborul a Na-K egyensúly a

vérben! Viszont a folyadékfogyasztás fontosságára itt felhívnám a

figyelmet, amelynek nagy része VÍZ legyen, testtömegtől függően napi

1,5-2,5 liter.

Akkor itt most tartsunk egy szünetet, és mindketten álljunk fel kimozgatni
a végtagjainkat!

Következő kérdés: Milyen sebességgel? A jó emésztés előfeltétele, hogy

az étel megfelelően aprítva legyen (rágás!) és az emésztő enzimek

mennyisége is kielégítő legyen. Ha kapkodva eszünk, a rágás nem lesz

elég alapos, a gyomorban a nagy darabokban lenyelt étel pangani fog, és

mivel nem tudott rendesen keveredni a nyállal, az emésztés első

fázisának kimaradása miatt egy része rothadásnak indul, és puffadás,

reflux alakul ki. Tehát LASSAN! És ilymódon nem is fogjuk túlenni

magunkat, mert a gyomor telítettségét jelző receptorok idejében

működésbe lépnek. És itt már bele is futottunk a Mennyit? kérdésbe.

Annyit, amennyi egy embernek egy evésre elég...Nem kell az utolsó

falatot megenni, ha a gyomor jelzi, hogy elég!!

Mikor? Aki egész nap eszeget, az bizony el fog hízni. A szervezet

évezredeken át ahhoz szokott, hogy nincs állandóan nagy bőség, ezért

amikor bőség van, elkezd tartalékolni, zsír formájában. Ha viszont a

napnak csak egy szűkebb idő-intervallumában eszünk, a szervezet nem

tartalékol, sőt, némely esetben elkezdi lebontani a zsírokat (“relatív

éhezés”).

Hányszor? Az inzulintermelés miatt, de más szepontból is az a jó, ha 2-3

részre osztjuk el a napi táplálék-bevitelt. És ha lehet, az utolsó étkezés ne

legyen túl közel a lefekvés időpontjához! Akkor az alvásunk is

zavartalanabb lesz, így le lehet szokni az éjjeli pisilésről is.

Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy a fenti szöveg a színek variálásával

segít látni, hogy melyek az optimális tápanyagok. Igen, a zöldek... Az

ételek elkészítésének módjáról csak annyit, hogy inkább a párolást,

vajban vagy kókuszolajban óvatos sütést-dinsztelést ajánlanám, mivel így

a tápanyag tartalom nem vész el teljesen.

Recept ötletekkel pedig tele van az internet, “paleolit ételek” címszó

alatt, de én is tudok segíteni, ha éppen valamiben szükséges.

Remélem, segítettem!