14,- Ft VIGH

) ·
Horgászni szeretnék!
 Vigh József

llorgászniszeretnék!

Második, javitott kiadás

Budapest, 1976
 Az illusztrációkat

Szemethy Imre

készítette

.- -- -·--
© Vigh József, 1976

ISBN 963 233 021 8

BTO 799. 12 (021)
 Mi a horgászat?

Valóban, mi is a horgászat? Van olyan vélemény, hogy kár

ezt latolgatni és magyarázni. Aki kedveli és gyakorolja, az
tudja, mert örömét leli benne; ha unná, nem csinálná. A kívül-
állók pedig úgy vannak vele, mint a vakok a színekkel. Hiába
magyarázzuk nekik, nem tudják elképzelni.
Persze, sántít ez az okoskodás. Hiszen senki sem születik
horgásznak. Ez „százszázalékos" igazság - kivétel nincs.
Semmiképpen sem lehet tehát elválasztani a horgászókat a
nem horgászóktól. Még azokat sem szabad kirekeszteni, akik
tréfálkozó sajnálkozással beszélnek rólunk, s bámulatra méltó
képzeletgazdagsággal ismételgetik a csarnoki halvásárlásról,
avagy a napt'opóról és a kukacról szóló egyaránt szakállas
és unalmas elmésségeket. Ők is jövendő horgászok; Saulusok
akik Paulussá válnak, s majdan ők is igazi hévvel apostolkod-
nak az újonnan fölfedezett igazság mellett.
Erre igen sok példa van. Magam is tudnék mondani né-
hányat. Egyik hajdani barátom - igen szellemes, gúnyolódó
ember - végtelenül lenézett bennünket horgászokat. Aztán
egyszer a Lágymányosi-öbölben egy csónakmotor-bemu.J:ató
alkalmával látott egy horgászt, aki egy szép, öt-hat kilós
csukát fogott. A halfárasztás izgalmas látványa annyira le-
nyűgözte, hogy remegett tőle. Hazafelé menet a szokásos
gúnyolódás helyett rengeteg kérdést tett fel a horgászatról,
végül pedig szemérmesen a botok és orsók ára után kezdett
é rdeklőd!1i. Horgász lett belőle, s nem is akármilyen. Valóban

7
apostolává, lelkes népszerüsítőjévé vált a horgászatnak. Jó
műszaki érzéke volt, számos eszközt kikísérletezett, névadója
lett egy úszótípusnak és egy horgászmódszernek. Évekig szer-
kesztette a horgászújságot, és tollával is jelentősen hozzájárult
sportunk fejlődéséhez, a modern módszerek elterjesztéséhez.
Hatásos oltóanyag!
Tlyen „megtérésről"sokszor mesélnek a horgászok. Hétköz-
napibb kifejezéssel úgy mondják ezt, hogy sikerült „beoltani"
valakit: Kezébe adták a botot, fogott egy halat (a kezdőnek
itt is szeren_cséje szokott lenni, akár a ~ártyában), s aztán
rövidesen a botok, orsók ára után kezdett érdeklődni ... A tü-
netek általában azonosak.
Nem kis dolog ez, hiszen az „oltás" hatása egy életre szól.
Akik egészen fiatalon , a gyermekkorban ismerték meg a hor-
gászat élményét, ha az életbe indulás, a pályakezdés sok prob-
lémája, a tanulás, a munka, a csal'iídalapítás évei alatt el is
szakadnak tőle, az életkörülmények állandósulásával vissza-
térnek hozzá. Akik pedig felnőtt korban - igen sokan 30-:-40
évesen - választják szórakozásnak, sportnak, hobbynak a
horgászatot, azok szamíthatnak rá, hogy életük végéig, amíg
csak egészségi állapotuk engedi, a vízparton fogják eltölteni
szabad idejüket. Olyan kapcsolat ez tehát, ahol a „válás" a
legnagyobb ritkaság. Nem azért, mert tilos, hanem mert az
érzelmek - ellentétben a házasságok többségével - az idők
múltával nem gyengülnek, hanem erősödnek. Olyannyira, hogy
néha a vízpart látogatásának szenvedélye legyőzi a feleség
tiltakozását is, s a szabad idő felhasználása körüli nézetel-
térések zátonyra viszik magát a házasságot. Volt már ilyen
eset is, de ezt még a horgászat oldaláról nézve sem lehet
pozitív fejleménynek tekinteni.
Az általános kép azonban más. Egészen más. A horgászat
8 9
jellege, társadalmi szerepe átalakulóban van, s akárcsak a
nyugati országokban, nálunk is a családi kirándulás formájá-
ban válik általánossá; s bár még aránylag kevés nő horgászik,
a hét végén a kis víkendházban, nyaralóban vagy horgász-
tanyán együtt van félj, feleség és gyerek, az egész család.
Együtt van, mégpedig nagy egyetértésben, osztozva a szabadba
való kijutás örömében, sőt a horgászat izgalmaiban is. A hor-
gászat ma már aktív formáló erő, hiszen hozzájárul a termé-
szeti környezet átalakításához, kultúrát visz a vízpartra. Hor-
gásztanyákat, népes hétvégi településeket hoz létre, s így egy-
ben önerőből, társadalmi úton megoldja jelentős rétegek üdü-
lését, a szabad idő egészséges felhasználását. Bizonyos fokig
gazdasági tényező is, hiszen a horgászok évente 10- 15 ezer
mázsa halat fognak, s 6-10 millió forint értékben telepítenek
ivadékot.
Izgalmas kérdés
Sok egyéb fontos dolgot is megemlíthetnénk még. Nekünk
azonban most más a feladatunk. Célul tűztük ki, hogy ebben
a bevezetésnek szánt fejezetben tisztázzuk: mi a horgászat?
Izgalmas kérdés ez, s mint már megállapítottuk, érdemes bon-
colgatni.
Abban nyilván mindannyian egyetértünk, hogy a horgászat
a halfogás egyik fajtája. Ha szűkítjük a kört, és elfogadjuk
a horgászrendben előírtakat, azt mondhatjuk: olyan halfogás,
ainely horoggal, mégpedig csak nyeles horoggal történhetik..
Még tovább szűkítve, meghatározhatjuk a használható botok
és horgok számát, és egyéb körülményeket is rögzíthetünk.
Ezek azonban csak külső, esetenként megváltoztatható is-
mertetőjelek. Sokkal lényegesebbnek és termékenyebbnek lát-
szik az a megállapítás, hogy a horgász nem a haszon kedvéért,
nem is létfenntartási okokból fogja a halat, hanem önmagáért
a halfogás izgalmáért. Ezzel máÍ el is választottuk a halászt
a horgásztól. A halász, amikor napról napra vízre száll, hogy
szerszámait lerakja, létfenntartásáról gondoskodik, foglalko-
zásszerűen fogja a halakat. ,Ez a mestersége, a halászszerszám
pedig kenyérkereső eszköze. A horgász foglalatossága nem
gazdasági. természetű, bár közvetlen gazdasági haszonnal is
jár, nem ez benne a lényegbevágó, nem ezért csináljuk.
Elektromosság a vízparton
A horgászat sport, szórakozás, szenvedély. Mindegyikből van
benne valami, de minket az érdekel, melyik a legdöntőbb,
mi az a belső kényszer, ami egész életére vízhez köti azt,
aki egyszer eredményesen vette kezébe a horgászbotot. Bizo-
nyára nem a hal gazdasági értéke, nem is okvetlenül a hor-
gászattal járó turisztika, a természetben való tartózkodás gyö-
nyörűsége, a mozgás, a járás-kelés egészségtani jó hatása,
hanem valami más.
Hogy megközelítsük a kérdést, kövessük lépésről lépésre
magát a horgászat folyamatát.
Amikor a horgász a vízpartra ér és körülfigyel, szemügyre
veszi a part alakulatát, a forgót vagy a kőhányást, kémleli
a csillogó vizet, a rablóhalak csobbanását, a sárga testű pon-
tyok ugrásait és eldönti, hogy hol vesse be horgát, már akkor
valami kellemes izgalmat érez. Amint letelepszik botjai mö-
gött, eltölti a kapás várásának izgalma. Olyan ez, mint valami
állandó jellegű elektromos rezgés, a feszültségnek állandósuló
foka, ami hihetetlen mértékben felfokozódik a várva várt
kapás bekövetkeztének pillanatában. A horgász izgalmi álla-
.potát jelző grafikon ilyenkor magasba szökken, és a bevágás
után, a fárasztás perceiben hol feljebb, hol lejjebb száll, asze-
rint, hogy a hal megfogásának lehetősége hogyan alakul. Leg-
magasabb pontját akkor éri el, amikor a hal zsákmányul
ejtését, annak védekező ereje legkétségesebbé teszi. Szinte ön-
10
tudatlan állapot ez, a horgász mit sem tud a külső világ ese-
ményeiről, egyedül a hallal való küzdelem tölti be érzékeit,
egész idegrendszerét. Ez a hatalmas izgalom oldódik fel a
megszákolt hal birtoklásának örömében vagy- a zsinórszaka-
dást követő, szinte vigasztalhatatlan elcsüggedésben.
A horgászt, ha megfogta a szép halpéldányt, kellemes érzés
tölti el. A benne munkálkodó ösztön pillanatnyilag kielégült
azzal, hogy a zsákmányt elejtette, és legyőzött ellenfele a bir-
tokában van. Tehát a horgászatban egy ősi ösztön, a zsák-
mányszerzés ösztöne elégül ki.
A szigonnyal lesben álló ember . ..
Egyáltalában nem lehet kétséges, hogy a zsákmányolás ösz-
töne eredendően a létszükséglet kielégítésére szolgált. Az ön-
fenntartás kényszerűsége, az éhségérzet vitte rá az ősembert,
hogy feszülő arcizmokkal és feszülő idegekkel álljon lesben
kezdetleges, kőhegyű szigonyával vagy ijával a folyók gyors
forgója fölött, amelynek áttetsző vizében ezüstösen csillog-
tatta meg a napfény a tovacikázó halakat.
A horgászat alapja tehát ősi ösztön, amely megszelídült,
á talakult, s modern világunkban, a mai társadalmi követelmé-
nyeknek megfelelő formában és irányban fejti ki hatását. Ez
a hatás pedig egyre erősödik: az ember pihenni, megújl!llni
visszatér a természetbe. A hor'gász pedig élményt, kalandot
keres a vízparton, ami minőségileg más, aktívabb foglalatos-
ság, mint az egyszerű egészségügyi séta.
Ha tőlem megkérdezik, miért horgászom, én is azt felelem
rá: mert élményt ad, de legalábbis magában rejti az élmény,
a kaland lehetőségét. S amíg ez a lehetőség reális, addig
érdemes horgászni. A horgászt az a remény kecsegteti, hogy
halat, esetleg szép halat foghat, s ha időnként valóban át
is éli a kapás, a bevágás, ·a halfárasztás és a szákolás láb-
11
remegtető izgalomsorozatát, megbékél önmagával, problé-
máival, a kellemes élmény bizakodóvá teszi, megerősíti. Hi-
szen nem éppen egyszerű dolog megfogni egy 6- 8 kilós pon-
tyot vagy 10- 20 kilós harcsát! A horgász joggal elmondhatja,
hogy győzött egy olyan küzdelemben, amelyben mindkét fél-
nek esélye volt. Igaz, a hal - akárcsak a puskacső elé kerülő
vad - nem önként vállalkozik a viadalra, s az életéért kell
harcolnia. A vízparton álló vagy a csónakban ülő ember
természetesen nem kockáztat ennyit, s fölénye vitathatatlan.
De latba kell vetnie képességeit, ha eredményt akar elérni
- s ez teszi a horgászatot olyan sokoldalú, sokhasznú szó-
rakozássá, „testet-lelket felüdítő" sporttá. Fizikai részét te-
kintve, kétségtelenül hasznos maga a kirándulás, a vízparti
portyázás, az evezés. A pergető horgászat pedig a fizikai
megterhelést tekintve a legnehezebb sportokkal egyenrangú.
Ugyanakkor a horgászat módot ad rá, hogy minden kor-
osztály testi erőnfétének megfelelő módon űzze, hiszen a
mozgékony kereső horgászat mellett vannak egy helyben ülést
igénylő módszerek is.
Reflexeink ébersége
A. horgászat fejleszti koncentráló- és kombinatív készségünket,
s JÓ hatással van néhány érzékszervünkre is. Meg kell látnunk
az úszó vagy a botvég legkisebb rezdülését, szemünk átfogja
az egész vízhatárt, keresi az ugró halat, a kishalrajokat
követő sirály útját, észreveszi a nádszál mozdulását. Fülünk
minden neszre figyel , hallja a csobbanás zaját, a vízinövény-
zet rezzenéseit. Tapintásunk finomságának a kézben tartott
bottal való horgászatban van nagy szerepe, különösen éjszaka,
amikor kizárólag ujjbeggyel érzékelhetjük a zsinór moccaná-.
sát. A horgászat fontos jellemzője, hogy olykor hosszú, kon-
centrált várakozás után gyors döntést és cselekvést kívá n.
A kapást bekövetkezése pillanatában értékelni kell, s ha szük-
12
séges, azonnal bevágni. Ez reflexeink éberségét, gyorsaságát
követeli meg. Horgászat közben állandóan értékelünk, kom-
binálunk, a jóriak vélt horgászhely kiválasztásátói, az alkal-
mas felszerelés összeállításától kezdve az etetőanyagok keve-
réséig vagy az időjárási tényezők számbavételéig.
Szükségünk van erre, hiszen ellenfelünket nem látjuk, az
más közegben él, a víz sötét mélyén, s hollétéről, magatartá-
sáról csak közvetett úton szerezhetünk tudomást. Ez választja
el alapvetően a horgászatot a vadászattól. A terep nem azonos.
A vadász szemmel követi a vadat, szó szerint a vad nyomán
haladhat, megcélozza, s ha eltalálta, már vége is van az akció-
nak. Nem úgy a horgász, aki úgyszólván a sötétben tapoga-
tózik, s ellenfelének jelenlétét csak akkor érzékeli a horgász-
készség - e bonyolult jelzőberendezés - segítségével, ha
körültekintően, a part alakulatát, a víz mélységét, sodrását,
a napszakot és sok minden egyebet figyelembe véve jól vá-
lasztotta meg a helyét, és már sikerült valamilyen élelemmel
horgához csalni a halat. S ha a hal nem éhes, hiába minden.
Ez is alapvető ismérve a horgászatnak: csakis a táplálékát
kereső hal válhat zsákmánnyá. A kapást követő bevágás a
horgászat csúcspontja ugyan, de még mindig nem dönti el
az akció sorsát, mint a jó lövés a vadászatban. A horgász
küzdelme a hallal csak a sikeres bevágás után kezdődik. Még-
pedig micsoda küzdelem! Ha kapitális ponty vagy harcsa
van a horgon, órákig is eltarthat a fárasztás, amelynek minden
pillanatában elveszíthetjük a már „megfogott" halat. Ebben
a szakaszban kétségtelenül a hal esélyei a jobbak. A zsin<?r
rendszerint gyönge, hiszen sportszerűen finom felszerelést hasz-
nálunk, ami elősegíti a kapást, de annál veszélyesebb a fá-
rasztás során. Azonkívül a hal minden víz alatti akadályt
felhasználhat, tuskót, kövezést, nádast stb.; hogy mentse éle-
tét, s a horgásznak esetleg éppen csónak sem áll rendelkezésére,
hogy követhesse halát. Csak a lélekjelenlét s az ügyesség
segíthet. Ezekért a pillanatokért érdemes horgásznak lenni!
13
 Tagság, díjak, szabályok, méretek

De túl az izgalmakon, a kalandon s egyben éppen a kalandhoz

való eljutás érdekében, a horgász igen alapos ismereteket
gyűjt össze a természet, a víz világából, a halfajok életmódjá-
ról. Természettudományi, biológiai jártassága gyakran tech-
nikai érzékkel, barkácsolással párosul, hiszen telenként maga
javítgatja felszerelését, új úszótípusok, szerelékek szerkeszté-
sén töri a fejét, karbantartja csónakját, csónakmotorját stb.
Valóban komplex, ·szellemi-fizikai foglalatosság a horgászat,
s nehezen sorolható a már kialakult kategóriák közé. Hogy
sport-e? Lényegét tekintve a vetélkedő, a párviadal jellegű
sportokkal rokon, csakhogy' itt nem ember az ember ellen-
fele, hanem a . hal. (Mint ahogy a vadászatban a vad.) De
nem a besorolás a fontos, hanem a horgászat vonzása, egyéni
és társadalmi hasznossága, jó hatása. Ebben pedig manapság
már nincsen vita.
A horgászat világszerte a tömegek kedvenc időtöltésévé
vált. Egyes adatok szerint például az Amerikai Egyesült Álla-
mokban minden ötödik ember horgászik, s olvastam olyan
ismertetőt, amely szerint a Szovjetunióban 20 millióra tehető
a horgászok száma. Nálunk mintegy százezer ember keresi
fel rendszeresen a vízpartokat, hogy élményt, szórakozást ta-
láljon a horgászatban.
Igen jellemző, hogy bár a horgászat sokak szemében valami-
féle individuális, magányos, sőt különcködő foglalatosságnak
tűnik, a horgászok kezdettől fogva egyesületekbe, szövetsé-

2 Horgászni szeretnék 17
gekbe tömörültek, s manapság is a kollektív szellem, a közös
társadalmi tevékenység a jellemzője a horgászéletnek a szo-
cialista és a kapitalista országokban egyaránt. Nálunk a Ma-
gyar Országos Horgász Szövetség fogja öss~e az or~~ág~at,~
működő mintegy 400 önálló horgászegyesuletet. Kozbulso
szervként tevékenykedik a 18 területi intéző bizottság.
Aki horgász akar lenni, felvételét kéri valamelyik eg.~esü­
letbe, s így tagjává válik egy közösségnek, amelyben kotele-
zettségeket vál\al és jogokat nyer. Sok a köteles~ég ~s ~~·ányla~
kevés a jog. Legalábbis így tűnik annak, akt eloszor veszt
ke:iébe egy egyesület alapszabályát, olvassa az országos hor-
gászrend vagy a halászati törvény paragrafusait. . amelynek vizén baráti közreműködéssel már belekóstolt a
Valóban sok a tudnivaló, ez elkerülhetetlen. De mmdez
·- vagy legalábbis a legfontosabb szabályok - hamaros?n
vérévé válnak a horgásznak, akárcsak az autósnak a vezetes-
hez szükséges mozdulatok. A kötelezettségek etik~iak és any~­
gi természetűek. A horgász vál\~lja, ho~y be~artJ.a az ~gy~su­
leti, szövetségi, állami rendel kezeseket, es bef~zeh .~ szukseges
díjakat. Ennek fejében egy meghatározott „v1z~e1:ule~en ,meg-
kezdheti .a horgászatot, jogot szerez az egyesuleh letes1tmenyek
használatára.
A · valóságban persze másképpen történik a dolog. S ez
az ellentét mindmáíg megoldhatatlan. A rendelkezések betűit
tekintve mindenki orvhorgászként kezdi ... , hiszen előbb meg-
kedveli a horgászatot, s csak azután iratkozik be, váltja ki
engedélyét. Fordítva nehéz is lenne elképzelni. Amit nem
ismerünk és kedvelünk, arra nem is áldozunk, előlegezünk.
Előbb „rá kell kapni' ', meg kell érezni a horgászat ízét,
izgalmasságát. Így is szokott ez történni horgászbarátok,
ismerősök közreműködésével. Meghívás a víkendházba vagy
véletlen vízparti ismeretség nyaralás idején, s máris horgásszá
válhat az ember. Ez a természetes utánpótlás útja, s a horgász
szövetség egyik gondja, hogy legális formát adjon ennek a
gyakorlatnak, amelyet egyáltalán nem szabad gátolni vagy
18
büntetni,. hanem pái:tfogoJni kell. Persze csak a józan hatá-
rokig. Aki már önállóan, egyedül, saját botjával horgászik,
nem tekinthető jelöltnek. De nyilván ő maga sem akar az
maradni, hanem egyenrangú tagja kíván lenni a horgászok
nagy családjának.
Erre pedig mindig nyitva az út, örömmel fogadjuk az ér-
kezőket.
Egyesületi tagság, vízterület
Az újdonsült horgász rendszerint abba az egyesületbe lép be,
pecázás örömeibe. Ebben az esetben könnyen megkapja a
felvilágosításokat. Néhány tudnivalóra felhívjuk mégis a fi-
gyelmet. Magyarországon a természetes vizek túlnyomó több-
ségét a halászati termelőszövetkezetek bérlik (85 OOO kataszt-
trális hold),· a Balaton halászati joga pedig állami ·vállalat,
a Balatoni Halgazdaság tulajdonában van (106 OOO katasztrá-
lis hold). A horgászok mindössze 15 OOO holdnyi bérlettel ren-
delkeznek. A horgászok nagy többsége tehát htsz-vízen hor-
gászik, s az illetékes htsz-től, a Balatonon a halgazdaságtól
területi jegyet kell váltania.
Az egyesületek általában korlátozás nélkül felvesznek új
tagokat az ország egész területén. Kivétel a Sorokslí.ri-Duna-
ág, a horgászkezelésben levő legnagyobb vízterület, ahol a
túlzsúfoltság elkerülése érdekében zárt létszámot állapítottak
meg. A Duna-ági egyesületek csak igen korlátozott mérték-·
ben tudnak új jelentkezőket befogadni. Aki Budapesten és
környékén a Nagy-Dunán akar horgászni, minden további
nélkül felvételt nyerhet a Nagy-budapesti Horgász Egyesü-
letbe (iroda: Budapest, V„ Váci utca 46.).
2• 19
 Mit kell fizetni?
Az előbbiekből gyanítható, hogy a horgászoknak különféle
rendeltetésű díjakat kell fizetniök. Van egyesületi tagdíj, hor-
gászszövetségi tagsági díj, állami illeték, hozzájárulás a ha-
lászatfejlesztési alaphoz, a szaksajtó (Magyar Horgász) elő­
fizetési díja, s végül htsz-vízen a területi jegy ára.
1975-ben a felnőtt horgászok állami illeték címén 20, a
halászatfejlesztési alap támogatására 30 forintot fizettek.
A horgászszövetség tagsági díja 50 forint volt. Ez összesen
100 forint, s befizetése minden horgász számára kötelező.
Az ifjúsági korú horgászok (18 évig), a tényleges katonai
szolgálatot teljesítők és a továbbtanulók, akiknek saját jö-
vedelmük nincs, kedvezményt kapnak. Az ifik összesen 50
forintot fizetnek, s ennyi a kötelezettségük 18 éven felüli
korban is, ha tényleges katonai szolgálatra bevonultak, s már
három év óta horgászok vagy tovább tanulnak valamilyen
nappali tagozatú iskolában. A 14 éven aluli gyerekeknek nem
kötelező horgászegyesületbe lépniök. 60 forintért lényegében
az egész ország területére érvényes engedélyt válthatnak,
amelynek birtdkában egy bottal, úszós készséggel nem védett
halakra, keszegfélékre, törpeharcsára, sügérre, kárász.ra stb.
horgászhatnak.
A Magyar Horgász mélynyomású, képes folyóirat, amely
havonta 24 oldal terjedelemben jelenik meg. Előfizetése ön-
kéntes, az évi előfizetési díj 36 forint.
Szerencsére ezeket a díjakat együttesen kell befizetni a hor-
gászegyesületben.
A fenti összeghez járul még az egyesületi tagdíj, amelynek
legalacsonyabb összege- 50 forint, de attól függően, hogy az
egyesület milyen szolgáltatásokat nyújt tagjainak (horgász-
tanya, csónak stb.), s van-e saját vízterülete, akár 500-600 Ft
is lehet. Az egyesületi tagsági díjat az egyesület közgyűlése,
20
tehát maga a tagság állapítja meg és szabályozza szükség
szerint.
No de végül is, hány forint az az összeg, amelynek ellenében
megkezdhetjük a horgászatot? Vegyük ismét - mint leg-
kézenfekvőbb példát - a nagy-budapesti Horgász Egyesü-
letet. Az 1975. évre a felnőttek 180 forintot (100 forint a szö-
vetségi és állami díj, 60 Ft az egyesületi tagsági díj, 20 Ft a te-
rületi jegy ára),. az ifjúságiak pedig összesen 75 forintot fi-
zettek. Ezért az összegért az egyesület tagjai horgászhatnak
az Újpesti-kikötőtől Nagytétényig terjedő Duna-szakaszon,
és igénybe vehetik az adonyi és a dunafüredi horgásztanyát.
Az utóbbi években a közlekedési eszközök gyarapodásá-
val igen sokat fejlődött a horgászturizmus is. Sokan rándul-
nak ki hét végén és szabadságuk idején a távol eső vizekre,
a Balatonra, az alsó Duna-szakaszra, a Körösökre stb. Ilyen
esetben az úticélként választott vízszakaszra kÜiön területi
engedélyt, napi- vagy hetijegyet kell váltani. Ennek ára víz-
területenként változó. A budapestiek a Magyar Országos
Horgász Szövetség irodájában kérhetnek felvilágosítást, eset-
leg a területi jegyet is megkaphatják. A Balatonra évi (250 Ft),
heti- (60 Ft) és napijegyet (20 Ft) lehet váltani. A tihanyi
Belső-tavon 30 Ft a napijegy ára, a . csónak használati díja
pedig 10 Ft. A Soroksári-Duna-ágban ugyancsak napi 30 fo-
rintért horgászhatnak a más .területről érkezők. Vidéken álta-
lában a part menti városokban az intéző bizottságok szék-
helyén vagy a htsz-ek irodájában lehet megvásárolni a terü~
leti jegyet. Meg kell jegyeznünk, hogy a htsz-vizekre a napijegy-
váltás nem mindig megy időveszteség nélkül.
Horgászrend
A horgászat módját, a halfogó eszközök használatát, a ki-
fogható halak méretét stb. a halászati törvénnyel összhangban
a MOHOSZ horgászrendje szabályozza. Kimondja, hogy a
21
sporthorgászat szabad időben folytatott, pihentető, egészséges senki sem foglalhatja el. Mólókon, kikötőhelyeken foglalt
időtöltés, szórakozás. Csak az horgászhat, akinek állami hor- hely nincs. Elsőbbségi joga annak van, aki hamarabb érkezik.
gászjegye és területi engedélye van. A horgász a horgászvizek Mederben horgászállást csak az illetékes hatóságok engedé-
rendjének és a halvédelemnek éber őre, a visszaélések üldözője. lyével szabad létesíteni. A horgászállások, ·a foglalt helyet
A vízen, a horgásztanyán és társas kirándulásokon úgy vi- jelző vagy a csónak rögzítésére szolgáló karók a vízi köz-
selkedik, hogy a horgásztársadalomnak megbecsülést szerez- lekedést nem akadályozhatják.
zen. MEKKORÁT ÉS HÁNYAT? A nemeshalak védelme érdekében
A horgász az állami horgászjegy mellékletét képező fogási az állam méretkorlátozásokat ír elő. A legkisebb méretek a
eredménynaplót köteles az· előírásokhak megfelelőer, vezetni, következők:
és év végén egyesületének megküldeni.
A horgász kizárólag nyeles horoggal foghat halat, s egy- csuka (Esox lucius) 30 cm
ragadozó ön (Aspius aspius) 30 cm
szerre legfeljebb három, a Balatonon azonban csak két hor- süllő (Lucioperca lucioperca) 30 cm
gászkészséget használhat. A nyeles felszerelés mindegyikén kősüllő (Lucioperca volgensis) 20 cm
legfeljebb három-három horog lehet. A horgász a kifárasztott kecsege (Acipenser ruthenus) 40 cm
hal kivételére merítőhálót vagy vágóhorgot, kizárólag csali- ponty (Cyprinus carpio) 30 cm
hal vagy rák fogására pedig legfeljebb egy négyzetméter alap- rózsás márna (Barbus barbus) 35 cm
harcsa (Silurus glanis) 40 cm
területű hálót használhat. A horgásznak bevetett készségei
sebes pisztráng (Salmo trutta morpha fario) 22 cm
közelében kell állandóan tartózkodnia, tilos a horgászfelszere- szivárványos pisztráng (Salmo irideus) 22 cm
léstől eltávozni, azt másnak őrizetére bízni. Aki helyét el- angolna (Anguilla anguilla) 50 cm
hagyja, köteles kiemelni készségét a vízből. A horogra helye- amur (Ctenopharyngodon idella) 35 cm
zett csalit kizárólag bedobással, hajítással szabad a kívánt fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) 35 cm
pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) 35 cm
helyre juttatni, a horgot csónakkal vagy egyéb módon be- folyami rák (Astacus fluviatilis) 10 cm
hordani tilos. A horgászegyesületek saját vízterületükön az
előbb leírtaknál szigorúbb előírásokat is bevezethetnek. A hor- A leírt méretkorlátozások az állami és htsz-kezelésben levő
gászat a munka utáni szabad. órákban és a szabadságidő természetes vizeken érvényesek. A zárt jellegű, horgászkeze-
alatt gyakorolható. Nem enged\:lető meg tehát, hogy valaki lésben levő vízterületeken a szövetség néhány szigorítást veze-
állandóa11, minden nap, reggeltől estig hórgásszék. tett be. Csuka és ragadozó ön legkisebb kffogható mérete
FOGLALT HELY. Külön helyet foglalni a vízen (karózás, 40 cm, s ebből a két halfajból is csak hármat-hármat szabad
horgászáJlás) csak a békés természetű halak horgászata cél_. naponta kifogni. A horgászvizeken ezenkívül érvényes az úgy-
jából szabad. Egy horgásznak csak egy foglalt helye lehet. nevezett „ négy-süllő szabály". Ennek értelmében naponta négy
A felismerhetően megjelölt helyet a többi horgász csak a s üllőt szabad kifogni méretre való tekintet nélkül, s a horogról
tulajdonos engedélyével használhatja. Ha egy vízterületen csak levett süllőt visszadobni vagy később nagyobbra kicserélni
egy-két olyan pont van, ahonnan a partról eredményesen tilos. Négy süllő kifogása után aznap már kősüllőre sem
lehet horgászni, e néhány helyet a többiek kirekesztésével szabad tovább horgászni.

22 23

1 1 1
'1· 1 1 i'I 1l'I 'I' 1'I' I' 11I'I'1 11'l'I' ''I' jlji "''I ijlji
1. ábra. Így mérjük meg a hal hosszúságát
Ügyeljünk arra, hogy a kifogott halat - ha méret körüli
nagyságú - pontosan és szabályosan méijük meg. A hal-
méret ~z orrcsúcstól a farokúszó tövéig mért távolság. A he-
lyes mérést ábrán mutatjuk be (I. ábra).
A méreten aluli halat akár él, akár élettelen, a kifogás
után haladéktalanul vissza kell helyezni a vízbe. A horgász-
rend kimondja, hogy a horgot, ha azt a méreten aluli hal
mélyen lenyelte és ké:z,zel nem távolítható el könnyen, tilos
segédeszközök (például fogó) segítségével kivenni. Ilyen eset-
ben a zsinórt el kell vágni, és a halat szájában a horoggal
kell a vízbe visszahelyezni. Nem vonatkozik ez a szabály
olyan esetekre, amikor a méreten aluli ragadozó hal villantót
vagy balinólmot nyelt el, és süllőre sem, azokon a vizeken,
ahol a négy-süllő szabály érvényes.
A horgász mindenképpen kíméli a kifogott halat. Óvatosan
megszabadítja a horogtól, azonnal megöli vagy bárkában,
haltartó hálóban a vízben tárolja.
Az összes természetes vízből - beleértve az országhatárt
alkotó vizeket is - egy horgász naponta
24
kősüllőből legfeljebb 3 kg-ot,
süllőből legfeljebb 2db-ot,
pontyból, amurból, angolnából legfeljebb 3-3 db-ot,
fehér és pettyes busából legfeljebb 2-2 db-ot,'
a Balatonon és vízrendszerén keszégből legfeljebb 5 kg-ot
foghat ki. (Zárt horgászvízen csukából és balinból is csak
három darabot szabad naponta kifogni.) A fel nem sorolt
halfajok méret- és darabkorlátozás nélkül foghatók.
TILALMI IDŐK. A nemes halfajokat ívásuk, szaporodásuk
idején külön tilalmi rendelkezés védi. Van általános és fajla-
"''I''"" '1'1'1'1 'l 'l 'l'I ijl 1 gos fogási tilalom. A Balatonon 1971-ben ismét érvénybe
lépett az általános tilalom, amely április 20-tól május 20-ig
tart. Ebben az időszakban tilos a parton horgászfelszereléssel
tartózkodni, és természetesen tilos bármiféle módon zavarni
a halak ívását. Ezenkívül a balatoni akadókon március 3·tól
április 30-ig, a balatoni befolyók torkolatánál 150 méter át-
mérőjű körzetben, a befolyókban pedig két kilométeres sza-
. kaszon, végül a Zala-folyón a torkolattól a zalaapáti hídig
március 3-tól május 20-ig tilos horgászni. A Balatonon és
vízrendszerén ragadozó őnt március 3-tól április 30-ig tilos
kifogni.
Minden természetes vízen (beleértve a Balatont is) tilos
kifogni:
csukát március l-től március 31-ig,
süllőt és kősüilőt március 20-tól árpilis 30-ig,
május 2-től június 20-ig,
kecsegét, pontyot, márnát
5 kg-nál kisebb harcsát május 2-től június 30-ig,
sebes és szivárványos pisztrángot október l-től április 30-ig.
A tilalmi időszakot a megyei halászati felügyelők az idő­
járástól és az ívástól függően . meghosszabbíthatják vagy meg-
rövidíthetik. A horgászkezelésben levő zárt vizeken vagy .ha-
tárfolyókon (például: Ipoly) időszakonként más rendelke:Zé-
sek érvényesek. Ha valamelyik vízen az ívás nem tilalmi időre
esik, azon a vízrészen akkor is til<?S horgászni.
25
 ~~
MI TILOS MÉG? Tilos a védett halak ivadékait csalihalnak
felhasználni. Tilos gereblyézni. Gereblyézésnek minősül , ha
a horgászkészséget azzal a szándékkal használjuk, hogy a
horog kívül akadjon a hal testébe. Ahol azt tapasztaljuk,
hogy ismételten kívülről akadt horoggal fogunk halat, a hor-
gászatot abba kell hagyni. Hasonkóképpen tilos olyan helyen
horgászni, ahol egymás után többször méreten aluli hal akadt
horgunkra. Tilos a partvédelmi és vízi berendezések rongálása,
a növényzet pusztítása.
Végül, de nem utolsósorban le kell szögezni, hogy a horgá-
szat kereseti forrás nem lehet. A fogott halat eladni vagy
valamilyen kialkudott ellenértékért elcserélni tilos.
A horgászrend megszegői ellen - az esetleges hatósági
eljárástól függetlenül is - fegyelmi eljárást indít az egyesület.

26
 Az első fölszerelés

Az igazság az, hogy a horgászat tulajdonképpen a horgász-

boltban kezdődik. Ha valaki már rászánta magát a vízparti
csatangolásq1, az úszó, a botvég rezzenésének figyelésére, s
• időnként felréved benne egy vízparti táj, szelíd forgó képe,
avagy rezzenő nádszálakat lát, amikor behunyja a szemét--ak-
kor éppen ideje, hogy ellátogasson egy jól felszerelt horgász-
boltba. Természetesen hozzáértő barát vagy ha tanulóköteles
fiatalról van szó, szülő kíséretében.
A szülők persze nem tudják (ha nem horgászok), hogy
mit kellene venni az unszoló gyereknek. Csak azt tapasztalják,
hogy száz forinton alul alig kapható valami. Legfeljebb né-
hány apró „bigyó", horog vagy ólomgolyó.
Eltekintve azonban a költségektől, sokszor a felnőtt horgá-
szok sem azt veszik meg, amire szükségük van.
Kezdjük az elején a dolgot. A vásárlásban bizonyos fokoza-
tosságot kell megvalósítani, összhangban pillanatnyi horgász-
tudásunkkal, azzal a vízterülettel, ahová j árunk és termé-
szetesen pénztárcánkkal. Semmiképpen sem -szabad nagy ér-
tékű peremorsóval, önmagába csúszó üreges ootokkal kez-
deni. A bambuszbot még sokáig általános horgászeszköz lesz
hazánkban. A vásárlás öröme - hiszen jó érzés vásárolni -
könnyen mohóságba csaphat át, amikoris inkább szemünk-
nek hiszünk, a sok csillogó blinker, színes úszó s egyéb tet-
szetős holmi elcsábít bennünket s nem a reális megfontolás
érvényesül.

29
 A kezdőnek kezdőfelszerelés való. Csakhogy ez a kezdő
lehet hatéves kisgyerek, s negyvenéves felnőtt. Az előbbi, a
többi sráccal együtt vagy esetleg idősebb barátjával, valami-
lyen kis vízen, bányagödörben, holtágban vagy esetleg Buda-
pesten a Városligeji-tóban fogott néhány keszeget - az utób-
bit viszont talán egy tapasztalt vén róka hívta meg csónakjába
a balatoni nádasokba, s szeme láttára fárasztott és fogott
meg 5- 6 kilós pontyot. Nyilvánvaló, hogy a két eset nem
azonos. De ez még csak az egymástól élesen különböző két
alaphelyzet, közöttük rengeteg vált~zat helyezkedik el,. kü-
lönböző életkorral, horgásztudással, igénnyel, helyi adottság-
gal stb. Ezért nehéz pontosan körülhatárolni, hogy ki mit
vásároljon.
A fokozatosság elve, s annak ismerete, hogy mire van fel-
tétlenül szüksége minden horgásznak, mégis ad némi eliga-
zítást.
Ami nélkülözhetetlen
A horgásf athoz nélkülözhetetlen: a horog, a bot és a zsinór.
A horog és a bot a horgászrendben is előírt eszköz, s nyilván-
valóan a zsinór is elengedhetetlen tartozék. Ez tehát az első
fokozat, az első lépcső. De egyébre is szükségünk van. A csa-
lit a víz alatt vagy a fenéken rögzíteni kell. Erre való az ólom.
Bizonyos körülmények között - például nádas mellett vagy
apróhal fogásánál - nem hiányozhat a hal kapását gyorsan
jelző úszó sem. Végül, ha nemcsak apró keszegre horgászunk
(s előbb-utóbb úgyis kedvet kapunk pontyozásra vagy rabló-
halazásra) szükségünk van a zsinór tárolása céljábó.l orsóra is.
Itt azonban álljunk meg egy pillanatra.
A kezdet tehát: horog, bot, zsinór, ólomsúly, úszó, orsó.
Azonnal felmerül a kérdés, milyen horog, bot stb. és· mennyi?
Ha egy kisgyerekről van szó, elegendő egy keszegezésre
alkalmas 2,5-3 méteres, két vagy három részből összerakható
•
30
vékony bambuszbot. Hozzá 10 darab apró keszegezőhorog,
ugyanannyi sörét vagy borsó nagyságú ólom, egy-két egy-
szerű parafa vagy tollúszó s egy tekercs 0,20-as műanyag
zsinór. Keszegezőfelszerelés egyébként rendszerint összesze-
relve is kapható a boltokban. Orsóra még nincsen szükség.
Az a második lépcsőben következik, esetleg egy-két év múlva.
Akkor időszerű a bambusz mellé egy 2,60 méter körüli hosz-
szúságú műanyag bot, vezetőgyűrűkkel és egy egyszerű forgó-
dobú tároló orsó, esetleg a legolcsóbb tipusú peremorsó. Vagy
éppen mind a kettő.
Ennél tovább - legalábbis ami a vásárlásokat illeti -
nem követjük önöket kedves ifjú horgásztárs és kedves szülő.
A további már kizárólag kettőjükre tartozik, s kapcsolatukat
e téren a fiú horgásztudásának és zsebpénzének remélhető
gyarapodása és persze még évekig a megértő szülő időnkénti
külön áldozatkészsége fogja meghatározni.
Csupán annyit teszünk még hozzá, hogy legalábbis a má-
sodik lépcsőben néhány úgynevezett horgászati segédeszköz
is nélkülözhetetlenne válik. Ilyen például a nyeles merítőháló ,
amely a hal partra vagy csónakba emelésére és a tartóháló,
más néven szák, ami a: hal életben tartására . szolgál. Sok
egyéb szükséges kellék otthon is adódik vagy elkészíthető.
A felnőtt vásárló egyszerre kettőt is léphet, s a keszegezővel
együtt mindjárt megvásárolhatja a műanyag botot is a perem-
orsóval együtt. Egy felnőtt embernek, aki bár kezdő, de „ nagy-
halas" vízre jár horgászni, ennyi valóban szükséges. A 2,50-3
méter közötti hosszúságú műanyag bot (lehet tömör vagy üre-
ges), olcsóbb fajta peremorsóval, 0,30-as, 0,40-es zsinórral
minimális felszerelésnek mondható, ami azonban már egy-
aránt alkalmas pontyozásra, rablóhalazá's ra, pergetésre. Leg-
alábbis egy-két idényre. Aztán úgyis jönnek a további „foko-
zatok". A nyílt vízi pontyozáshoz rövidebb, a nád melleti úszós
.horgászathoz erősebb és hosszabb botok szükségesek. Ki kell
választani egy kézre álló, könnyű és megfelelő rugalmasságú
31
pergető botot, hozzá precíz működésű, pontosan fékező perem-
orsót. Fenekező harcsázásra is össze kell állítani egy extra-
nehéz készséget. Nagy tárolóképességű orsót, könnyű, de igen
erős, esetleg fémből készült botot, 0,60-0,80-as zsinórt stb.
A „cucc" egyre szaporodik
Ahogy a kezdőből lassanként „öreg" horgász válik, úgy gyű­
lik, gyarapodik a „cucc" a lakás valamelyik, hobbyra szánt
részében. Ismét fokozatosságról van szó, hiszen egyszerre nem
kell s nem is lehet mindent megvásárolni. Lassan azonban
kialakul a halfajokra és néhány horgászvizre specializált föl-
szerelésgyűjtemény. Nagyobb vagy kisebb, attól függően, hogy
a horgász egy helyen s egy halfajra horgászik-e vagy pedig
kedveli a változatosságot, a kirándulást, az új vizekkel, hal-
fajokkal, módszerekkel való ismerkedést.
Vannak akik csak pergetnek. Ez nagyon sportszerű, kiváló
rablóhalfogó módszer. Jó minőségű felszerelés kell hozzá,
d.e egy bot és egy orsó elegendő. (Persze a tartalék sohasem
árt.) Mások, főképpen az idősebb korosztály tagjai, szívesen
pontyoznak, s rendszerint mindig ugyanazon a helyen, ví-
kendházuk alatt a parton vagy megszokott állásukon. Akad-
nak megszállott keszegezők, akik a „nagyhalakkal" nem tö-
rődnek. Sok a kapásuk, s miközben azon ügyeskednek, hogy
kifogjanak az ugyancsak ügyeskedő apróhalnépségen, nagyon
jól elszórakoznak. Vannak ezenkívül szenvedélyes harcsázók,
csukázók, süll őzők, akik nem pergetve, hanem fenekező vagy
úszós készséggel, természetes csalival (élő kishal, lótetű stb.)
fogják a ragadozó halakat.
A legváltozatosabb persze mégiscsak az, ha a horgász, fi-
gyelembe véve az évszakot, az időjárást, a vízállást, a minden-
kori helyzetnek megfelelően dönti el, milyen halra, hová megy
horgászni. Ehhez persze mozgási szabadság, szabad idő, gép-
32
\
kocsi vagy legalábbis motorkerékpár szükséges. No, meg vál-
lalkozó kedv, hiszen sátorban aludni az ártér szúnyogdzsun-
gelében, fölpakolni, továbbállni, új helyet keresni, átszerelni,
hideg koszton élni vagy bográcsban főzni ~ színes, izgalmas,
de egyben igen fárasztó életmód.
Mindezt csupán azért említem itt, hogy rámutassak: annyi
és olyan felszerelé·sre van végül is szükségünk, ahány különbö-
ző tipusú vízterületen és ahány fajta halra horgászunk. Tehát
saját igényünk szabja meg költségeinket. S a költség nem
kevés. Szerencsére a horgászat legdrágább eszközei, a botok
és az orsók az úgynevezett „tartós fogyasztási cikkek" ka-
tegóriájába sorolhatók. Egy életen át társaink lesznek, ha vi-
gyázunk rájuk és gondozzuk őket. Vannak aztán „fogyó-
áruk": ·horgok, ólmok, kapcsok, amikből mindig éppen az
hiányzik, ami a legjobban kellene.
A fölszerelés jellemzi a horgászt. Mutasd a fö lszerelésedet,
s megmondom milyen horgász vagy. A csupa külföldi, drága,
extra-méretű műanyag bot, a csillagászati árú orsók csak
ritkán jelzik a jó horgászt, éppen úgy, mint az agyonhasznált,
olajfestékkel bemázolt, özönvíz előtti horogpálcák, lötyögő,
racsnijukat vesztett orsók, kinyúlt zsinórok. Az előbbi hival-
kodásról, az utóbbi pedig szükkeblűségről árulkodik. A mi
fölszerelésünk célszerű legyen, olyan, amilyenre valóban szük-
ségünk van ahhoz, hogy a horogra került halat sportszerűen
kifoghassuk. Az ilyen fölszerelés alkotóelemeivel fogunk meg-
ismerkedni a következő fejezetekben.
A vásárlás költségei
A horgászeszközök ára nem állandó, hiszen egyre újabb, jobb
minőségű cikkek jelennek meg a boltokban. A műszaki fej-
lődés gyorsulása, az igények változása itt is erősen érezteti
hatását az árukínálatban és -választékban egyaránt. Mégis,
3 Horgászni szeretn6k 33
eligazításképpen megpróbáljuk hozzávetőlegesen összefoglal-
ni az első bevásárlás várható kiadásait.
Egy-, két- vagy háromrészes bambuszbotot 100 forint kö-
rüli áron vásárolhatunk. Egy pergetésre és f((nekező horgá-
szatra is alkalmas, tömör üvegbot ára már 125-200 forint kö-
zött van. A ragasztott botok és a műanyag csőbotok drágáb-
bak, de ezekre még nincs szükségünk.
Nézzük az orsókat. Az egyszerű tárolóorsó ára 30-50
forint között van. A legegyszerűbb peremorsó ára 100 forinton
felül kezdődik és 1000 forint fölött végződik. Az első felszere-
léshez nyilvánvalóan az olcsóbbat választjuk. Száz méter
zsinór ára vastagság és minőség szerint 20-60 forintig terjed.
Egy-egy horog ára 35-60 fillér, az ólomé 30 fillértől 3 forint,
az úszók között pedig 1,30 Ft-tól 20 forintos értékig vá-
laszthatunk.
Egy gyereknek való fölszerelés (bambuszbot, zsinór, úszó,
horgok, ólmok) 100 forintból megvásárolható. Felnőtteknek
(bambuszbot, tárolóorsó, zsinór, úszók, horgok, ólmok stb.)
mintegy 300 forint költséggel kell számolniok. Ha két botot
vesznek (bambusz- és üvegbot), valamiót egy tároló- és egy
olcsóbb peremorsót, a hozzá szükséges apróbb cikkeket, akkor
körülbelül 500 forint erejéig kell kinyitniuk a bukszát.
A fenti költségekhez hozzáadhatjuk a horgászengedélyek
díját, s megkapjuk a végösszeget vagy helyesebben azt a kezdő
összeget, amelynek kiadásával minden feltételét megterem-
tettük a horgászatnak. A többi már rajtunk múlik, szeren-
csénken és tudásunkon.

34
r
A horog

Említettük már, a horog a horgászat alapvető eszköze. Fog-

lalatosságunk tőle kapta a nevét, nélküle nem beszélhetünk
horgászatról.
A horogról sok mindent tudnunk kell. Nem közömbös,
hogy milyen anyagból készült, hogyan edzették, milyen a
formája, nagy~ága, szárának hossza stb. A horognak van
hegye, szaka (szakálla), öble, szára és karikája vagy füllapja
(2. ábra).
A horog anyaga általában acél. Rugalmassága vagy me-
revsége az edzéstől függ. Ha az edzés nem elegendő, puha
marad és könnyen hajlik, ha túledzették - törik. A meg-
bízható, jó horog rugalmas. Ha megfelelő erőhatásnak tesz-
szük ki, öble kitágul, de utána visszanyeri eredeti alakját.
Az ilyen horog a halfárasztás során szinte együtt dolgozik
egész fölszerelésünkkel, kiegészíti a bot és a zsinór rugal-
masságát.
A horog formája és nagysága szoros összefüggésben van

r
rendeltetésével, nevezetesen azzal, hogy milyen halfajra é.s

. :.
2. dbra. A horog részei
a) begye, b) szaka,c) öble, d) szára, e) karikája,f) füUapja
Jbc \.~=-::/
h
t~
11
/ '

37
 általában milyen méretű halra akarunk vele horgászni'. Az
alak, a forma tekintetében a horog öblének kialakítása, a ,
A HOROG szama szélességt
horoghegynek a szárhoz viszonyított dőlése, illetőleg az öböl mm
nagysága és a szár hosszúsága a meghatározó jegyek. Minden-
esetre az öböl mérete és alakja a legfontosabb. A horog 3/o 15,S
öblének mérete adja az alapot a horog nemzetközileg meg- 20 14
közelítően azonos számozásához. Általában 4/0-ástól 20-asig t/o 12
te1jedő nagyságú horgok kaphatók az üzletekben. Induljunk "1 11. 5
ki a 0-ástól, bár nullás horog nincsen. Az 1/0-ás, 2/0-ás,
2 10. S
3/0-ás és a 4/0-ás a nagy horgok tartománya, s minél nagyobb
a szám, annál nagyobb a .horog is. A „O" nélküli számozás if 9
l-től 20-ig az egyre kisebbedő méreteket jelöli. Ezt ne felejtsük 6 7, 5
el! A 4/0-ás tehát a legnagyobb, a 20-as pedig a legkisebb 8 6.5
táblázatunkban (3. á bra). Ez a számozási módszer kissé logi- 10 5,5
kátlan, de erről nem mi tehetünk. Persze, a horogöblöt mér- 12 1/-, 5
hetjük milliméterben is, és így lefordíthatjuk méterrendszerre

4. ábra. A horog méretét általában a hegyétől a száráig terjedő távolság fejezi ki.
Ez szolgál a számozás alapjául is •

3/o 2/o rrr a számozást (4. ábra). Támpontul közlünk néhány méretet:
az 1/0-ás horog öblének szélessége kb. 12 mm, az 1-esé 10,50
mm, a 3-asé 9 mm. · •
Nagy a változatosság a horgok alakjában, a horogrészek
egymáshoz való arányában és helyzetében is. A figyelmes
vásárló azonnal fölfedezi a különbségeket, s gyakran tanács-
talanul áll az üzlet pultja előtt: nem tudja eldönteni, milye.n
formájú horgot válasszon. Ezeken a gondoko n azonban köny-
nyen segíthetünk. Nézzük először a horog öblét. Az öböl
hajlatának alakulása szerint három típust különböztetünk meg
(5. ábra).
- A Limerick-horog - öble a szár felé enyhe hajlatú,
3. ábra. A horog nagyságát számozás jelöli. Ábránk eredeti nagyságban mutatja - a körívben hajlított és
be a különböző méreta horgokat - a szögletesen hajlított horogtípus.

38 39

5. ábra. A horgot öblének
alakja szerint is osztályoz-
hatjuk
6. ábra. Némely horogtlpus
döntött hegyfl, szára és hegye
szöget zár be
7. ábra. Van rövid szárú, kö·
zepes és hosszú szártí horog
8. ábra. A horogkarika és a
füllap változatai
40
1
9. ábra. Lapított anyagból
készlift horog
10. ábra. A mblóhalra gyak-
ran használunk két- vagy há-
romágú horgol. A z utóbbi
közismert e(1;evezése-drilfil1g
Ha eú horgot az asztalra helyezünk, két eset lehetséges:
vagy minden része ráfekszik az asztallapra, vagy pedig nem.
Ez attól függ, hogy a horog egyenes állású-e, szára és öble
egy síkban fekszik-e. Ha nem, akkor döntött hegyű : a szár
és a hegy kisebb·nagyobb szöget zár be (6. ábra).
Igen j ellemző a horogra szárá nak mérete is. Van rövid,
közepes és hosszú szárú horog (7. ábra). Az utóbbi csaknem
kivétel nélkül a ragadozó halak horgászatára szolgál. A ho-
rogszár karikában vagy lapított fülben végződik, amely egy
síkba esik a szárral, esetleg a hegy irányába vagy kifelé dől
(8. ábra). A horgok általá ban kör keresztmetszetllek, de gya-
kori a lapított is, amelynek metszete téglalap alakú (9. ábra).
A horgokat fekete, barna, kék, ezüst vagy arany színű rozsda-
védő réteggel vonják be.
Végül megemlítjük, hogy a ragadozó halakra gyakran hasz-
nálunk 2 vagy 3 ágú horgokat is ( 10. ábra).
41
 Milyen halra, milyen horog?

Ez a kérdés nyilván lépten-nyomon felmerült az olvasóban,

amikor a horogtípusok leírását olvasta.
Alapvetően ·meghatározó, hogy békés (puha szájú) vagy
csontos pofájú ragadozó halra horgászunk-e.
A nagyobb testű, békés halakra (ponty, márna, compó)
használjunk rövid szárú, vastag húsú. horgot. A vastag horog
11. ábra. A leggyakoribb
pontyhorogtípusok JJJJ
azért előnyös, mert nehezebben szakad ki a hal puha száj-
részéből. Ami a nagyságot illeti, az attól függ, mekkora halak
fordulnak elő leginkább azon a helyen, ahol horgászni szán-
dékozunk. Pontos méreteket tehát nem adhatunk, irányelv
azonban - elsősorban éppen a békés halak esetében - ,
hogy inkább kisebb, mint nagyobb horgot kössünk föl, ezzel 12. ábra. Harcsahorgok
is fokozva felszerelésünk finomságát, fogósságát. Pontyra,
akadálytalan terepen a 10-estől az l ,esig, nádban az 1-estől
a 3/0-ás méretűig változik a nagyság, de formában is lehet
eltérés (11. ábra). Fontos, hogy mindig jó minőségű , rugalmas
horgot használjunk.
A ragadozó halak (harcsa, csuka, süllő, angolna) szájrésze
csontos, kemény. Horgászatukra a hosszú szárú horog alkal- 13. ábra. Megfelelő nagyságú
masabb, mert csaknem hiánytalanul közvetíti a bevágás ere- horgok csukázásra
jét, s hegye a csontos közegbe is jól behatol. Harcsára a
legnagyobbakat, az 1/0-ánfelüliegyes, vagy az 1-esnél nagyobb
hármashorgokat (drilling) használjuk (12. ábra). Valamivel
kisebb, 6-ostól 2/0-ásig terjedő hármashorgok vagy2-estől 3/0-
ásig teijedő egyes horgok.alkalmasak csukára (I 3. ábra). A sül-
lőző horog mindig egyágú, 4-estől 1-esig te1jedő nagyságú
Jegyen (14. ábra). Angolnára használhatjuk a süllőző horgo-
kat vagy kisebb méretű drillinget is feltehetünk. Akadékos
terepen a süllő horgászatára puha húsú horgot ís szoktak
felkötni, amely - ha ágba, kőbe akad - kihajlik, s így
14. ábra. Hosszú szárú süllö-
zölwrgok eredeti nagyságban
1111
20-asnál kisebbet is felköthetünk (apró méretük miatt nem
zsinórszakadás nélkül kihúzható. A legkisebbek a keszegező is olyan egyszerű), de 10-esnél nagyobbra a dévérezéskor sincs
horgok. Száruk általában közepes liosszúságú. Snecire akár szükségünk.

42
43
 Mindig éles legyen!

A horogöböl [vének alakulása vagy az, hogy hegye egyenes

állású-e vagy döntött, nem túlzottan jelentős kérdés, s inkább
megszokás, ízlés dolga. Némely horgász esküszik egy-egy ho-
rogfajtára, de az általános tapasztalat azt bizonyítja, hogy
az üzletekben kapható tipusok - ha jó anyagból készültek -
a fent emlitett differenciálással többé-kevésbé egyformán meg-
felelnek rendeltetésüknek. A varázshorgot, amely a többinél
sokkal eredményesebb lenne, még nem találták föl. Árnyalati,
finom különbség azonban föltétlenül van, ezt ki-ki a saját'
tapasztalata alapján, egyénileg értékelheti. Nem sok jelentő­ ..
sége van a horgok színének sem. Az persze nem árthat, ha
a horog színe igazodik a rajta levő csali vagy esetleg a vízfen~k
színéhez. Karikás horog rablóhalazáshoz alkalmas lehet, bé-
kés halakra lapos fülű horgot használjunk.
Nagyon fontos azonban, hogy bármilyen formájú is a hor-
gunk, s akár békés, akár rablóhalra horgászunk, a horog
hegye mindig éles legyen. Fenjük meg tehát finom reszelővel
vagy fenőkővel minél gyakrabban.

·-
--~

44
- ----
. E-:--
 A zsinór

Azt mondtuk, horog nélkül nincs horgászat. Most hozzá-

tesszük: ha horgászni akarunk, a zsinórt" sem nélkülözhetjük.
A zsinór nemcsak egyszerűen a horoghoz csatlakozik, de egy-
ben a módszer lényegéhez is tartozik. A halat sokféleképpen
lehet megfogni, hálóval vagy akár szigonnyal is. De ha táp-
lálk~zását használjuk föl tőrbe ejtéséhez, akkor horogra vari
sziíkségünk. A horgot pedig nem tarthatjuk kézben, hanem
feltétlenül zsinórral kell megtoldanunk. A bot akár el is ma-
radhatna ... Mint ahogy elmarad a halászok fenékzsinó1jánál
vagy bizonyos fajta tengeri horgászmódszereknél is. Azt mond-
hatjuk tehát, hogy a bot a horoggal való halfogásban csak
másodrendű kellék, fontosságban csak a horog és a zsinór
után következik. Ez igaz is - a halfogásban, de már kevésbé
a sportszerű horgászatban, amelynek kodifikált feltétele a nye-
les horog, tehát a horgászbot használata. Persze nemcsak
feltétel és előírás kérdése ez. Mint látni fogjuk, a horgász-
készség olyan harmonikus rendszer, amelyben a horog, a
zsinór és a bot egyaránt fontos és egyben összehangolt fuok-
ciót tölt be.
A horog után kétségtelenül a zsinór a legnélkülözhetetle-
nebb alkotóelem. Gondoljuk csak el, hányféle feladatot kell
ellátnia. Először is az összeköttetést jelenti a horgász és a hal
között. Olyan telefondrót tehát, amelyen keresztül a horog,
azaz a hal irányából érkező jelzések eljutnak a horgászhoz.
Ha a hal felveszi a csalit, a zsinóron végigfutnak a jelek.

47
Erősebbek vagy gyengébbek. A gyenge jelzéseket valahogy
könnyen észlelhetővé kell tennünk. Erre szolgál például az
úszó vagy esetleg az orsó berregője. Néha ezek az optikai,
akusztikai s egyben mechanikai készülékek el is maradhatnak,
s helyette a finom érzékelés kap helyet. Például, amikor kéz-
ben tartjuk a zsinórt és ujjunk begyén bizseregnek a 1hal
morzejelei ...
Hogy a hal ne gyanakodjék . ..
A zsinór tehát a kapcsolat megteremtője, jeltovábbító közeg.
De nemcsak az. A hal kapása és a bevágás után jelzőeszköz­
ből fogó- vagy inkább tartóeszközzé válik. Segítségével va-
gyunk képesek a halat szárazra vontatni. A halat kétségtelenül
a horog fogja meg, de a zsinór közvetíti azt az erőt, amellyel
a hal szájába akasztjuk a horgot. A tQvábbiakban 11 horog
és a zsinór a hal megtartását szolgálja, majd pedig i:t zsinór
rövidítésével kerül egyre közelebb a parthoz vagy a csónak-
hoz a zsákmány. Ebben a szakaszban, a fárasztás során,
válnak döntővé a zsinór mechanikai tulajdonságai, szakító-
szilárdsága és rugalmassága. Ha a hal már a szákban van,
a z~inór szerepe véget ért, de bevetéskor máris kezdődik min-
den elölről. Továbbá, a felhasznált zsinór hosszának változ-
tatása teszi lehetővé, hogy csalinkat a legkedvezőbbnek ítélt
távolságra juttassuk el.
A zsinór funkcióit többféleképpen osztályozhatjuk. Kö-
vessük ezúttal a horgászat · különböző fázisainak sorrendjét.
Ebben az esetben a bedobással kezdünk.
A zsinór
~ lehetővé teszi a csali megfelelő távolságra való juttatását,
- jelzi a hal kapását,
- közvetíti a horoghoz a bevágás erejét,
- megtartja a horgon levő halat.,
48
- rugalmasságával és hosszúságának változtathatóságával
elősegíti
a hal sikeres fárasztását.
Rendkívül fontos feladatok hárulnak tehát zsinórunkra.
Mi a feltétele annak, hogy mindyzt teljesítse? A következők­
ben ezt a kérdést kell megvizsgálnunk.
A zsinór nem független alkotóeleme felszerelésünknek s
fu~cióit c.s ak - hogy úgy mondjam - társai segítségé~el
tudja hibátlanul ellátni. A csali eljuttatása a kiszemelt helyre
például nemcsak a zsinór vastagságától függ, hanem sok
egyéb tényezőtől is, így az or.só minőségétől, az ólom nagy-
ságától s természetesen magától a horgásztó!, illetőleg a do-
bás erejétől, irányától stb. is. Ami a zsinórt illeti, annyit
lerögzíthetünk, hogy vékony zsinórral nagyobb távolságra tu-
dunk dobni. A vékony zsinór másik nagy előnye, hogy kicsi
keresztmetszete következtében jól ellenáll a víz sodrásának, s így
aránylag apró ólom is helyben tudja tartani a csalit. A zsinór
nem öblösödik túlzottan, a távolság tehát a hal és a horgász
között viszonylag nem nagy, s így a kapásjelzés is gyorsabb
és határozottabb (15. ábra). Világos azonban, hogy a véko-
nyabb zsinór szükségszerűen gyengébb is, ezt a körülmények-
nek megfelelően figyelembe kell venni.
A.jelzés minősége, mint már említettük, egyenes arányban
javul a zsinór vékonyságával. De a vékony zsinór abban
15. ábra. A víz sodrása job-
ban elhúzza a vastagabb
zsinórt
4 Horgászni szeretnék 49
 16. ábra. Állóvlzben a vastag
zsinór saját súlyától i$ meg-
öblösödik
is segít, hogy egyáltalán eljussunk a jelzésig. Mivel nem fel-
tűnő, sőt csaknem láthatatlan, a hal gyanakvás nélkül szip-
pantja fel a csalit, s a puha és súlytalan szál nem akadályozza
a kukoricaszem vagy a málé mozdulását a hal szája felé.
Gyakoribb tehát a kapás.
A zsinór foiyóvízben oldalt, a sodrás irányában megöblö-
södik. Ez a jelenség állóvízben sem marad el. csakhogy
ha nincs vízmozgás, akadálytalanul érvényesül a gravitáció,
zsinórunk tehát vastagságának, azaz súlyának megfelelő mér-
tékben, lefelé, a talaj irányában képez öblöt. A vastag zsinór
tehát még állóvízben is lassítja a kapásjelzést (16. ábra).
Az öblösödést (tőgyelést) természetesen megszüntethetjük, ha
olyan nagy ólmot használunk, amely a zsinór megfeszítésekor
sem mozdul el a helyéről. A túlsúlyozás azonban erősen rontja
készségünk finomságát s így fogósságát is.
50
A próbatétel ideje
Az elmondottakból következik, hogy a vékony zsinór a be-
vágás hatékonyságát is javítja, hiszen ha keresztmetszete ki-
csi, mozgását kevésbé fékezi a víz ellenállása, az öblösödés
gyorsabban szűnik meg, s így a bevágás határozottabban
érvényesül. Ez pedig nem egyszer döntő tényező.
A zsinór igazi próbatétele, vizsgája azonban a bevágás után
következik. Elbí1ja-e, megtartja-e a horgon küzdő, életéért
futó halat? Ez a zsinór szakítószilárdságától és rugalmasságá-
tól függ. (S persze a horgász rátermettségétől is.) Ha egy
darab felfüggesztett zsinórra súlyt akasztunk, s a terhelést
fokozatosan növeljük, a szál végül is elszakad: tehát teher-
bírásának, szakítószilárdságának határára ért. Amilyen súly-
nál elpattant, az a terhelés fejezi ki szakítószilárdságának
mértékét. Lehet tehát akármilyen súlyértékű, 1 kilós, 5,70
vagy 10 kilós stb. szakítószilárdságú zsinór. A zsinór teher-
bírása összefüggésben van keresztmetszetével, ugyanabból az
anyagból a vastagabb nyilván erősebb is.
Ez a pont az, ahol rá kell mutatnunk a horgászat állandó
dilemmájára : teherbíró legyen felszerelésünk vagy finom? Az
ellentét nyilvánvaló. A teherbírás és a megbízhatóság a mé-
retek, a súly növelését, a finomság ennek az ellenkezőjét,
következésképpen tehát a készség gyengülését jelenti. Eddig
szüntelenül a vékony zsinór előnyeit hangsúlyoztuk: könnyebb
vele dobni, bevágni, nem . feltűnő, fogósabb stb. Mit ér azon-
ban mindez, ha a fárasztás során nem bírja el a halat„ s·
a döntő pillanatban elszakad? Ez valóban fontos kérdés, s
mivel az erősség és a finomság dilemmáját leglátványosabban,
sőt Jegcsattanósabban a zsinórszakadás szemlélteti - itt meg
kell állnunk egy-két pillanatra. Talán annyi időre, amíg a
zsinórszakadás és a hal elvesztése után reszkető kézzel új
horgot kötünk föl, s az izgalom elcsitultával elgondolkodunk
rajta: hogyan érhetett bennünket ilyen elemi csapás?
4• 51
 Persze, balszerencse gyakran előfordul. De éppen az a jó
horgász egyik ismertetőjegye, hogy a kedvezőtlen véletlenek
számát és hatását a minimumra tudja csökkenteni. Ennek
eszköze a felszerelés helyes összeállítása, s azon belül a zsinór
vastagságának okos megválasztása. Mi befolyásolja válasz-
tásunkat? Sok minden. Elsősorban talárl az, hogy milyen
fajtájú, erejű és nagyságú halra akarunk horgászni. Nyilván-
való, hogy a nagyobb hal erősebb. Másodszor: milyen kö-
rülmények között, milyen terepen vetjük be horgunkat. Ahol
nincs szabad tér· a hal kifutásához - tuskók; vízbe dőlt
fák közelében vagy nád szélén - kössük vastagabb zsinórra
a horgot. A különbség igen nagy lehet. Egy két-három kilós
pontyot például nyílt vízen akár 0,20-as zsinórral is megfog-
hatunk, nádban már a kétszer olyan vastag sem elegendő.
De befolyásolja választásunkat maga a horgászmódszer is,
hiszen pergetésre például csak vékony zsinórt használunk,
egyrészt hogy messze dobhassunk, másrészt mert az ilyenkor
nélkülözhetetlen peremorsó nem alkalmas vastag zsinór tá-
rolására.
Végül, de !egyáltalán nem Jegutolsósorban, ismernünk kell,
hogy milyen minőségű a zsinór. A jó fajta, ha vékonyabb is,
többet bír el, mint a vastagabb, de gyengébb minőségű. Hozzá
kell még tenni, hogy a zsinór szakítószilárdsága a használat,
sőt a tárolás során is gyengül. Mindezt figyelembe véve kell
a megfelelő teherbírásút kiválasztani, hogy legalábbis „emberi
számítás szerint" elkerülhessük halunk elvesztését, de mindent
megtegyünk azért, hogy a kapást elősegítsü~.
Az ellentét feloldása tehát esetenként más és más arányt kö-
vetel, felszerelésünk erősségét és finomságát a helyi körülm,é-
nyekhez kell igazítanunk. Hozzátehetjük,hogy ebben döntő sze-
repe éppen a zsinórnak van. Leghelyesebb mindenek előtt
a zsinórvastagságot megválasztani, s annak megfelelően össze-
válogatni a többi kelléket, a horogtól egészen a botig és
52
orsóig. A harmonikus horgászkészségről a későbbiekben még
bővebben lesz szó. Most a zsinórhoz való viszonyunk a tétel,
ezt kell kielégítően megoldanunk.
Damylnak nevezték . ..
Eddig nem mondtam - mert egészen nyilvánvaló - , hogy
műanyag zsinórról van szó. Más nem is kapható a horgász-
üzletekben. Már csak az öregebb korosztályba tartozók em-
lékeznek azokra az időkre, amikor a Jen- és selyemszálból
font, egy milliméternél is jóval vastagabb zsinórokat horgá-
szat után kiteregettük száradni, mint a háziasszonyok a fris-
sen mosott fehéi;neműt, hogy a drága holmit megvédjük az
elrothadástól - ami még a legkülönfélébb gyári és házi imp-
regnálószerek használatával sem sikerült. A selyemzsinór bi-
zony gyorsan tönkrement. Nálunk a háború éveiben jelent
meg az üzletekben az első műanyag horgászzsinór. Damylnak
nevezték mivel a DAM cég gyártmánya volt. Azóta is damyl
nálunk ~· legkülönféÍébb gyártmányú műanyag zsinórok ösz-
szefoglaló neve. Az első műanyag zsinór kissé merev, hur-
kásodó, nem is szabályos körkeresztmetszetű, de igen erős
és hihetetlenül tartós áru volt. Ráadásul a selyemzsinórokhoz
képest igen olcsó is. A~i a tartósságát illeti, nyugodtan állít-
hatjuk, azóta sem bocsátottak ki a gyárak hozzá fogható
strapabíró zsinórt. Egyszerűen azért, hogy a horgászok min-
dig új és új tekercset .vásái:oljanak, nőjön a forgalom az
üzleti érdekeknek megfelelően.
Sajnos, így van ez jórészt ma is. S ez az egyik oka, hogy
egy kicsit többet kell foglalkoznunk a zsinórokkal, mint ameny-
nyi egyébként szükséges lenne. A másik ok: a műanyagok
tulajdonsága, különösen a kötések, hurkok, csomók vonat-
kozásában. Már itt megemlítjük: felszerelésünk teherbíró ké-
pességét a zsinórunkon levő legbizonytalanabb csomó szakító-
szilárdsága határozza·meg. Nagyon fontos tehát, hogy mindent
53
 tudjunk a zsinórról, fajtáiról, minőségéről és kötésének mód-
járól. Mivel állandóan változó tulaj.donságokról van szó, az
a lapokat kell megkeresnünk.
Van egyszálú és fonott - klöplizett - horgászzsinór. A pe-
remorsó elte1jedésének következménye, hogy nálunk, de ál-
talában egész Európában az egyszálú zsinór használatos. En-
nek tulajdonságai, simasága, viszonylagos keménysége alkal-
massá teszik arra, hogy peremorsóról igen jelentős távolságra
dobhassunk vele. A puha, tartás nélküli, klöplizett fonal nem
peremorsóra, hanem a javarészt tengeri horgászatban haszná-
latos multiplikátor orsóra való. Alkalmas lenne azonban pél-
dául a nádi horgászatra, ahol a kis dobási távolság miatt
nincs szükség peremorsóra. Sajnos azonban klöplizett zsinó r
hazai üzleteinkben nagyon ritkán kapható. Ezért nem is fog-
la lkozunk vele részletesebben. Csupán annyit jegyezzünk meg,
hogy ha valaki mégis hozzájut - esetleg külföldön - , olyan
fajtát vásároljon, amelyiknek belső szála is van, tehát tömö-
rebb, és ami a fontos, jóval erősebb, mint a csak fonott
részből álló, belül üres zsinór.
Egyébként - mint már említettük - , a mi körülményeink
és módszereink az egyszálú zsinórfajták használatát kívánják
meg. Ebbő l pedig meglehetősen bő a választék színben, mé-
retben, minőségben és árban egyaránt.
A zsinór színének is lehet némi jelentősége. Különösen,
ha vastagább fajtákat kell használnunk, törekedjünk arra,
hogy a fona l minél jobban beleolvadjon a háttérbe, láthatatlan
legyen. A víz a latti környezet fényviszonyai azonban rend-
kívül változóak, az időjárás és a napszak szüntelenül módo-
sítja a beeső sugár iiiterizitását és szögét, s azt semmiképpen
sem követhetjük zsinórunk színének változtatásával. Egyéb-
ként maguk a gyárak is olyan színekben á llítják elő a zsinó-
rokat, amelyek szerintük kevésbé verik vissza a fényt, inkább
áteresztik vagy elnyelik. Leggyakoribb a fehér, azaz színtelen
zsinór. De találunk az üzletekben kék, füstszínű, zöldesbarna,
54
sőt több színben pompázó fonalat is. A fehér előnye, hogy
a víz fölött visszaveri a fényt, tehát jobban látható, szemmel
tartható.
Super, Ultra, Mimicry
A zsinórokat többnyire vastagságuk és szakítószilárdságuk
szerint osztályozzuk. Ezt a két adatot közlik a gyárak is.
A vastagságot, azaz a zsinór keresztmetszetét tizedmilliméte-
. rekben tüntetik fel a táblázatok, a teherbírást pedig kilóban.
(Az angol mértékek lassan teljesen kiszorulnak.) A legvéko-
nyabb szál 0,08-0,10 milliméter, a legvastagabb á lta lában
egy milliméter átmérőjű. E két végpont közé esnek azok a
méretek, amelyekre a mi viszonyaink között szükség van. Fő­
képpen a középfajtákat használjuk, a 0,20-asnál vékonyabba-
kat vagy a 0,70-esnél vastagabbakat csak speciális esetben.
Egy, mondjuk 0,30-as vastagságú zsinór - minőségétől füg-
gően - több vagy kevesebb terhet bír el. Szakítószilárdsága
lehet például 4 kg, 4,40 kg vagy akár 5,70 kg is. S lehetséges,
hogy mire az olvasó kezébe kerül ez a könyvecske, de néhány
év múlva bizonyosan, akár 7 kg terhelést is ki fog bírni
a 0,30-as zsinór. Mindez a műanyagipar, a műszálgyártás
gyors fej lődésének eredménye. A gyárak általában tekercsre
csévélve, 25, 75, 100 vagy 200 méteres hosszúságban bocsátják
ki különféle elnevezésű szuper, ultra és egyéb jelzőkkel fel-
dicsért gyártmányaikat. Nálunk a 100 méteres „kiszerelés"
a legáltalánosabb. A jobb fajtájú zsinórok többnyire az NSzK-
ból és Franciaországból érkeznek hozzánk: Ultra-Damyl, Ra-
cine Tortue (teknősbéka) és Super Mimicry · fe]iratúak. Tá-
jékoztatásul e gyártmányok minőségi adatait az 1. táblázatban
közöljük.
A táblázat adatai a jelenleg forgalomban levő zsinórokra
vonatkoznak. Az eredeti csomagolású tekercsre mindig rá
van írva a vastagság és a teherbírás.
55
 1. táblázat való. A használat során még vastagsága is változik, kisebb
Tehcrbirás ka·ban vagy nagyobb mértékben megnyúlik és megvékonyodik. Saj- '
Átm~rl!
mm·ben
nos, igen különböző a zsinórok tartóssága. Ez némely esetben
Ultra Damyl Racine Tortuc Super Mimicry
összefüggésben lehet a tárolás módjával és "időtartamával is.
A műanyagok általában érzékenyek a fényre és a hőre. Hogy
0,08 0,45 0,60 melyik milyen mértékben, az sajnos már csak a használatban
0,10 0,60 0,60 0,80 derül ki. Egyik-másik fajta akkor is tönkremegy (erősen csök-
0,12 0,90
ken szakítószilárdsága), ha érintetlenül hever horgászdobo-
0,14 1,20
0,15 1,30 1,60
zunkban. Egyes fajták a napfényre érzékenyebbek. Ezért ál-
0,16 1,50 talában helyes, ha zsinórjainkat olyan dobozban vagy fiókban
0,18 1,70 tartjuk, amelybe nem hatol be a fény. Így csökkenthetjük
0,20 2,20 2,10 2,80 a hosszú tárolással járó minőségromlást. A gyárak egyes faj-
. 0,22 2,80 táknál „fényvédő" színezéssel próbálják megakadályozni a
0,24 3,00
0,25 3,00
károsodást.
4,10
0,26 3,50 Fontos tulajdonság a zsinór keménysége avagy lágysága,
0,28 3,70 amivel összefüggésben van rugalmassága is. A túl kemény,
0,30 4,40 4,80 5,80 „sprőd" zsinór nem jó, könnyen lepereg a peremorsó dobjá-
0,35 5,70 6,00 7,90 ról, hurkásodik, gubancolódik. A lágyabb kezelhetőbb, de
0,40 7,00 8,00 10,00
0,45 8,80 10,20
rendszerint nem olyan rugalmas, jobban nyúlik. A gyárak
0,50 11,00 12,10 természetesen ismerik ezeket a jelenségeket, s igyekeznek úgy
0,55 . 13,00 14,00 mó"dosítani az anyag tulajdonságait, hogy- a zsinór minden
0,60 15,00 17,00 tekintetben megfeleljen a korszerű horgászat kívánalmainak.
0,65 21,00 Végül is: meddig zsinór a zsinór? Megtudjuk, ha gyakran
0,70 22,00 22,00
ellenőrizzük minőségét. Erre a fenti tényezők miatt feltétlenül
0,80 28,00 30,00
0,90 34,00 37,00 szükség is van. A műanyag szál megbízhatósága, tartóssága
1,00 42,00 40,00 nem lezárt kérdés, sok kísérletet kell még elvégezni a gyárak
vegykonyháiban a megnyugtató megoldásig. A vékonyabb
zsinórok természetesen érzékenyebbek„ s élettartamuk rövi-
M~ddig zsinór a zsinór ? debb. Az is belátható, hogy a gyakorlatban egy 0,20-as zsinór
szakítószilárdságának tiz százalékos csökkenése sokkal na-
A feltüntetett adatok azonban teljes pontossággal legfeljebb gyobb bajt okozhat, mint egy 0,60-as zsinór teherbírásának
csak a gyártmány kibocsátásának időpontjában érvényesek; h;isonló arányú gyengülése. A romlást, a sérülést azonban
A hosszabb ideig raktáron tartott vagy a már használatban minden zsinórnál észre kell vennünk. Ennek legegyszerűbb mód-
levő zsinór teherbírása semmi esetre sem javul - ez nyilván- ja, ha használat előtt megvizsgáljuk s kipróbáljuk. Az orsóra

56 57
csévélt 100 méter hosszú zsinórból tulajdonképpen csak annyit
használunk, amennyi dobáskor lepereg a dobról. Ha perge-
tünk, azaz újra és újra felcsévéljük, majd kidobjuk a zsinórt,
természetesen nagyobb az igénybevétel, mint hogyha - fe-
nékhorgászat esetében - egyetlen dobás után hosszabb ideig
nyugalombán van a felszerelés. De mind a két esetben zsi-
nórunknak az a része használódik el gyorsabban, amelyik
lekerül a dobról. Ezt az „aktív" zsinórrészt kell minden hor-
gászat előtt megvizsgálni. Nézzük meg először is, hogy víz
alatti akadályok, kövek, k~gylók stb. nem sértették-e meg
a zsinór végét. Ha úgy látjuk, hogy rojtosodik, „fogazata"
van, megvékonyodott és rugalmatlan, habozás nélkül vágjunk
le róla egy-két métert. Utána az orsón maradt rész végét
próbáljuk elszakítani. De ne puszta kézzel! 1A mű anyag szál
ugyanis bevágódik húsunkba, fájdalmas, sőt elmérgesedésre
hajlamos roncsolódást okoz. Tekerjünk tehát kezünkre puha
ruhát, zsebkendőt vagy - ez a legjobb - használjunk fa-
pá\cikákat a zsinórpróbához (17. ábra). Az ilyen helyszíni
próba természetesen nem pontos, de némi gyakorlat után
jól eligazít bennünket zsinórunk állapotáról. Ha egy 0,30-as
zsinórt könnyedén el tudunk szakítani, .azt akát' el is dob-
hatjuk. Pontyozásra mindenesetre alkalmatlan. Keményfa-
pá\cikák segítségével a vastagabb zsinórokat is ellenőrizhet­
jük : azt feltétlenül meg tudjuk állapítani, hogy nagymérték-
17. ábra. /gy próbáljuk ki a
zsinór ert1sségét
58
ben romlott-e a teherbírásuk. A vékonyabbaknál egyszerűbb
a dolgunk, a gyakorlat rávezet, milyen méretű zsinór milyen
húzást szokott kibírni. Természetesen az ellenőrzésre külön-
féle szakítógépeket is szerkeszthetünk, vagy egyszerűen súlyo-
kat akaszthatunk a felfüggesztett zsinórra. Ez tanulságos,
hasznos játék, s mellesleg igen alkalmas a csomók teherbírá-
sának megállapítására is, de csak otthon művelhetjük.
Hasznos szalámipolitika
Ha zsinórunk vége gyengének bizonyult, húzzunk le az orsó-
ról még jó néhány métert, s ismét próbáljuk ki, mit bír el.
Végül ott vágjuk el, ahol már megbízhatóan erős. Ne sajnál-
juk eldobni a meggyengült részt, hiszen esetleg egy szép halat
nyerhetünk vele. Sok horgász, amikor felszereli készségét,
vizsgálat és próba nélkül is levágja a zsinór elejét. Nekik
van igazuk. A zsinórt, elsősorban a vékonyabb fajtákat, bi-
zony fogyó árunak kell tekintenünk, a túlzott spórolásra csak
ráfizethetünk.
Alaposabb, sőt általános jellegű szemlére van szükség a tél
végén, amikor az új évadra készülünk. Ilyenkor minden zsinó-
runkat meg kell vizsgálnunk. A megfelelőket fordítsuk meg
az orsón, azaz húzzuk le, és a másik végén kezdve csévéljük
fel. Így az a része kerül használatba, amelyik eddig a dobon
pihent, s kevesebbet veszített erejéből, rugalmasságából.
Hogy meddig zsinór a zsinór? Ezt csak egyedi próba dönt-
heti el. Minden tekercs zsinórnak saját külön múltja, „elő­
élete" van. Már a gyárban is történhetett vele valami - a
szériák nem teljesen egyformák. Apró technológiai eltérés
is kihathat mondjuk a zsinór tartósságára, s ez a gyári ellen-
őrzésen aligha tűnik ki. Aztán a zsinór „ kora" sem közömbös,
márpedig nem tudhatjuk, hogy hány raktárban, mennyi idei!!
tárolták, amíg hozzánk került. Vagy esetleg éppen a kirakat-
59
ban feküdt, s hónapokig sütötte a nap. Használat közben
is áteshetett néhány megpróbáltatáson. Beakadt a kövek közé,
s a horgász jócskán húzogatta, csuklójára tekerte és beszakí-
totta. Az ilyen kényszerű próba bizony nem hasznos. Esetleg
több nagy halat fárasztottak már vele, s a vén harcsa a
100 méterből nyolcvanat többször is lehúzott, s jól megsodor-
ta, kinyújtotta szegényt.
A zsinór élete viszontagságos, s legszebb korában akár
egy váratlan infarktus is végezhet vele. Ezért kell kímélnünk,
s gyakran, gondosan megvizsgálnunk.
Szólnunk kell még a hal ereje, gyorsasága és a zsinór közötti
kapcsolatról, más szóval arról, milyen halra milyen erős és
vastag zsinórral horgásszunk.
Ez nagyon kényes kérdés, rengeteg változó tényező nehezíti
a határozott választ. Hiszen a zsinórvastagság vagy pontosab-
ban a megfelelő szakítószilárdság megválasztása nemcsak a
várható hal nagyságától, erejétől, nem is csak a terepviszo-
nyoktól függ, hanem például a felszerelés összeállításától, a
bot és az orsó fajtájától, minőségétől és nem utolsósorban
a horgász tudásától, rátermettségétől is. A tapasztalt horgász,
aki a helyzetnek legmegfelelőbb készséget tudja összeállítani
és azt jól is használja, vékonyabb zsinórral horgászhat, mint
a kezdő, akinek felszerelése és tudása egyaránt hiányos.
A zsinórszakadás nagyon lehangoló
Néhány tájékoztató adatot mondhatunk csupán, ahogy a ho-
rog esetében is tettük. Apróhalra, de még dévérezésre is 0,20-
as vagy ennél vékonyabb zsínórt használjunk. Pontyra, már-
nára a tereptől függően 0,25-ös, 0,50-es·(3- 12 kg-os szakító-
szilárdságú) zsinórok alkalmasak. Nádi pontyozásnál még vas-
tagabb, erősebb zsinór is számba jöhet. Süllőfogáshoz 0,30-tól
0,50-ig, csukára inkább 0,40-től 0,60-ig terjedjen a skála. Har-
60
csázásra 0,50-től kezdve esetleg 0,80- 0,90-es vastagságúra
(10- 40 kg szakítószilárdság) is szükségünk lehet. Pergetésre
peremorsón 0,40-esnél vastagabb zsinórt általában nem hasz-
nálhatunk, bármilyen halra horgászunk is. ·
A leírtakból világosan kitűnik, hogy a szakítószilárdság
nincs mindig arányban a hal súlyával. Arról egyáltalán nem
lehet szó, hogy mondjuk 5 kilós halra 5 kg szakítószilárdságú
zsinórral kell horgásznunk. Szabad vízen, csónakból 0 30-as
zsinórral akár egy 30 kilós harcsát is megfoghatunk. ' Szűk
nádi öbölben viszont megtörténhet, hogy egy 10 kilós ponty
elszakít egy 0,60-as (17 kg-os) zsinórt is. A szakítószilárdságot
ugyanis egyenletes és folyamatos terheléssel mérik. A vízen
viszont más a helyzet. Egy S kilós megrohanó hal 10 kiló
erőt is kifejthet, viszont akár 20 kilós húzást is ellensúlyozha-
tunk egy 5 kg-os zsinórral, ha engedjük azt lefutni az orsóról,
vagy , mi magunk követjük a parton vagy csónakkal a hal
futását. Más a hirtelen, éles rántás, mint a sima húzás. Az
előbbi kivédésében nagy a szerepe a zsinór rugalmasságának.
A rugalmasság jobban érvényesül, a pillanatnyi megnyúlás
nagyobb, ha hosszabb a zsinór. Viszont igen kicsi, ha már
csak egy-két méter zsinórunk van, mint például a fárasztás
végén, amikor szákoljuk a halat. Ezért gyakori eset, hogy
az utolsó pillanatban egyetlen farokcsapással kereket old zsák-
mányunk. A hirtelen rántást nem bírja el a rövid zsinór.
A zsinórszakadás nagyon lehangoló dolog, tegyünk meg
. mindent megakadályozására. Kezeljük gondosan a zsinórt,
ellenőrizzük, s használat közben is óvjuk a túlzott terheléstől.
S főképpen arra vigyázzunk, hogy mi magunk ne gyöngítsü.k:
minél kevesebb csomót kössünk rá, mert minden kötés csök-
kenti a teherbírást. Megismételjük: a zsinór, de egyben az
egész felszerelésünk a nnyit bír el, amennyit a legrosszabb
csomó képes elviselni. Ez tehát inegköveteli a készség elemeinek
összehangolását, hiszen hiába az erős bot, a nagy horog-
kampó, ha a zsinór egy gyenge rá ntásra is elszakad.
61
 Öngyilkosság is lehetséges

Mindenféle kötés gyengíti a zsinórt - de nem egyformán.

Van 90 százalékos, sőt 95 százalékos csomó is, de van olyan
kötés, csomózás, amely csupán 50 százalékosnak mondható,
s így a zsinór szakítószilárdságát felére csökkenti. Rendkívül
nagy károsodás ez, mindenképpen el kell kerülnünk. El is
kerülhetjük, ha megtanuljuk a helyes csomózást. Nem nehéz,
gyakorlat kérdése az egész. A jó csomó azért jó, mert nem
töri meg s nem egyetlen ponton szorítja a zsinórt, a nyomást
nagyobb felületen osztja szét. A 1egegyszerűbb hurok (18. ábra)
hirtelen hajlásra kényszeríti a műanyag szálat, amely egy he-
lyen fogja körbe, szinte „megfojtja" önmagát. A kis felületre
koncentrált szorító-nyomó erő csökkenti a zsinór átmérőjét,
megbontja a műanyagmolekulák elrendeződését. Az ilyen ho-
mogén műanyag keményebb is, mint a több el()mi szálból
összetevődő selyemfonal vagy klöplizett műanyag zsinór, ter-
mészetes tehát, hogy sokkal érzékenyebb a hurkolásra. Ezért
kellett külön csomózási technikát kidolgozni a horogkötésre,
hurokképzésre, két szál összekötésére. Ezek a csomók több
milliméteres zsinórszakaszra osztják el a szorító-nyomó erőt,
egyes esetekben a zsinór megduplázásával, tehát a felület nö-
velésével is igyekeznek megakadályozni a teherbírás csökke-
nését, ugyanakkor lehetőség szerint kerülik a törésszerű , hir-
telen hajlítást.
19. ábra. Sok111e11etes horogkötések
A gyakorlatban - célját tekintve - háromféle csomóra Az ;.ibra nCgy vá lto:rn1ol mutat be. Mindegyik múanyag szál kötésé re szolgál és tartó s. Tahin
van szükségünk, ·a 'legnélkülözhetetlenebb a horog fel kötésére :1 negyedik kötés H leejobb, mert eayáltalán nem csavarja mcc a zsinórt. azonban e nne k cl·
sajt\li1áséhoz van szü k.~Cg a legtöbb gyakorlatra és ügyességre
szolgál. Ez az egy csorrió elkerülhetetlen, de sok esetben ele-
gendő is. Mindegyik horogkötés jő minőségű, alig gyöngíti

feszerelésünket, legfeljebb az egyiket nehezebb megtanulni.

18. ábra. A hurok úgysz6/vá11
„megfojtja" a müanyag zsi-
nórt
mint a másikat (19. ábra) .
Igen gyakran kell hurkot, fület képezni magán a zs111oron.
szintén azzal a céllal, hogy segítségével valamilyen tárgya t

62 63
 a

0
dupla

20. ábra. Kötés a zsi116r végén

a>. b) kétféle véghuro k, <') a karabiner felkötésénck módja (kötés a főzsinóron)

20. ábra. Kötés a zsi116r végén

d) az iay „szerkesztett" hurokba akaszthatjuk az c1őkét

(ólmot, úszót, forgókapcsot stb.) kössünk rá vagy egy másik
zsinórhoz kapcsoljuk (20. ábra).
Végül lássuk két azonos és két különböző fajtájú zsinór
összekötését (21. ábra).
Persze a kötés. a csomó mindenképpen neuralgikus pontja
felszerelésünknek. Ezt vegyük figyelembe, és időnként újít-
suk meg, mert a hurok fojtogató szorítása lassan, de egyre
jobban elvékonyítja a zsinórt. Így aztán a 95 százalékos csomó
minősége is szüntelenül romlik, s néhány izgalmas fárasztás
vagy kényszerű tuskócibálás után a nulláig csökkenhet értéke.

64 5 Horgászni szeretndk 65
 Aki minden horgászat után levágja a horgot, leszereli
készségét, az nyilván mindig új csomót is kénytelen kötni,
amikor ismét vízpartra jut. A csomó értékének „devalváló-
dás"-a az előregyártott és előrekötött előkéket fenyegeti fő­
képpen és természetesen azokat a vízparti lakosokat vagy
víkendház-tulajdonosokat, akik hazatérve egyszerűen a sarok-
ba állítják a felszerelt botot, s ugyanúgy veszik elő, ahogy
P---- letették.
Ne tegyék, veszélyes. A kötéseket éppen úgy, mint a zsi-
nórt is, időnként (de leghelyesebb minden horgászat előtt)
gondosan meg kell vizsgálni. Ha nincs is róla statisztika, mi
horgászok tudjuk, hogy gondatlanság vagy éppen lustaság
miatt lép meg a horogról (vagy horoggal együtt) a legtöbb
hal.

21. ábra. fgy köthetü11k össze bizto11ságosa11 kétfajta zsi11órt

Ilyesmi olykor viharos gyorsasággal is .bekövetkezhet. Ter-

mészetes vizeinkben sok a vándorkagyló. Ez az apró kagyló-
nép igen szapora, rátapad a szilárd vízfenékre, a kövekre és
sündisznószerű telepeket alkot. A kagyló éle a horgászzsinór
első számú közellensége. Ha bevágáskor egyszerűen kettévág-
ja a zsinórt, ez igen kellemetlen, de maga után vonja a felis-
merést és az orvoslást is, hiszen azonnal fri~s horgot kell felköt-
nünk. Alattomosabb a támadás, amikor a kagyló éle csak vé-
gigszántja a damylszálat és valósággal fűrészfogazatot mélyít
bele. Így zsinórunk teherbírása észrevétlenül egy pillanat alatt
felére-harmadára csökken.

66 67
 A horgászbot

A horgászat legszembetűnőbb eszköze a horgászbot. Botok

a vállon: ez a horgász ismertetőjegye a villamoson, HÉV-en;
a vízparton pedig az emberalak s az immár összeszerelt, víz
fölé nyúló karcsá nyél kettőse adja a jellegzetes horgász-
sziluettet.
A horgászbot a mostanában szokásos meghatározás szerint
már a „tartós fogyasztási javak''. kategóriájába sorolható.
Régebben, különösen a híres angol gyártmányú Milward- és
Hardy-féle ragasztott botok élete végéig elkísérték a horgászt,
s az örökösök is használták egy-két évtizedig, sőt talán még
ma is használják néha-néha.
Azért csak ritká n, mert tulajdonképpen eljárt az idő e tisz-
teletreméltó „öregek" fölött. Miért? Talán elsősorban a sú-
lyuk miatt. Másodsorban azért, mert ma már nem is olyan
jó minőségűek, mint a régiek, harmadsorban az á ruk is ma-
gas, végül pedig - . jött a műanyag. A zsinórfronton már
régen teljes győzelmet aratott, s ami a botokat illeti, már
ott is 7 : 3 az arány a jövevény javára. A hagyományos fa-
anyagú botok közül sem a ragasztott típusok tartják magukat
elsősorba n, hanem az olcsó s a horgászatra · valóban igen
alkalmas, aránylag könnyű és rugalmas bambusznádak.
A bot szerepe a horgászatban igen összetett. Segíti a horog
bedobását, hajlékony végrésze jelezheti a kapást, vele adunk
erőt a bevágásrak, merevsége és rugalmassága lehetővé teszi
a hal kormányzását és fárasztását, tartja a rászerelt orsót,

71
a zsinórt, egész felszerelésünket. A jó bot nagyon hozzá is
nő az emberhez, csaknem minden horgásznak van egy-egy
kedvenc „kabala" -botja, amellyel szívesebben horgászik, sőt
eredményesebbnek is tekinti, mint a többit.
Ahány bot, annyiféle . ..
A botok háromféle anyagból készülnek : fából, fémből és
műanyagból. A „klasszikus" anyag a fa, a trópusi nádak
különféle fajtái. Jó minőségű tonkinnád hasítékából készül
a ragasztott bot.. A vastag nád külső, szilárd részéből három-
szögletű szeleteket alakítanak ki, s hat szál összeragasztásával
állítják elő az erős, tömör botrészeket (22. ábra). Csak a
kiváló anyagból, gondos technológiával készült ragasztott bot
képes hosszú használat során is megtartani rugalmasságát.
Az alapanyag változó minősége, a válogatás, a megmunkálás
egyedi jellege megnehezíti a tömeggyártást, s ezért egyre inkább
háttérbe szorul a nagyüzemi technológiával, tetszés sierinti
méretben, formába n készíthető műanyag botokkal szemben.
Ára is elég magas, karbantartása is gondot jelent, kezdőknek
tehát nincsen szükségük erre a botfajtára. (Egyébként a nagy
nyugati cégek árjegyzékeiben is egyre ritkábban találkozunk
t a
e
22. ábra. Ilyen bambusz-szeletekből készül a ragasztott bot
72
23. ábra. A bambuszbot olcsó, de igen jó horgászeszköz
a ragasztott botokkal, még pisztrángozásra is inkább műanya-
got ajánlanak.) .
Széles körben népszerű viszont az olcsó bambuszbot. Ez
a kiváló tulajdonságú nád acélos és rugalmas, igen tartós,
s évi egyszeri lakkozással j.ó l bírja a használat viszontagsá-
gait. Kezdő és gyakorlott horgászok egyaránt szívesen hasz-
nálják (23. ábra).
A jelen és még inkább a jövő azonban kétségtelenül a
műanyag botoké. Az úgynevezett tömör üvegbot törte át elő­
ször a frontot a háború utáni években. Rendkívül strapabíró,
igénytelen eszköz ez, pergető és fenekező horgászatra egyaránt
alkalmas. De egy kissé nehéz, éppen tömörségénél fogva (24.
ábra). Ugyanakkor lágyan rugalmas, s ezért hosszabb, 3 mé-
teres botokat nem készítenek ebből az anyagból. A rövidebb,
1,80-2,40 méteres kétrészes fajták azonban nagyon népszerű­
ek a magyar horgászok körében. Az üvegbot úgyszólván soha-
sem veszti el rugalmasságát, s ez nagy előnye a ragasztott
és bambuszbotokkal szemben, amelyek előbb-utóbb elfárad-
nak, s maradandó alakváltozást szenvednek.
Nem emelődaru
A legújabb műanyag gyártmány a vékony falú, belül üres,
rendkívül könnyű horgászbot. A!- utóbbi években gyártanak
már kifogástalan minőségűeket, s egyre inkább te1jednek.
Anyaguk acélos és lágyabb botfajták előáilítására egyaránt
alkalmas, ezért bármilyen - 1;80 méterestől 7 méteresig min-
73
 denféle nagyságú - bot készíthető belőlük. Mivel a bot belül
üres, megoldható, hogy részeit a teleszkóp elve szerint egy- .
másba toljuk, s összerakás helyett egy lendítéssel kifuttassuk
egész hosszában (25. ábra). Manapság tehát kétféle műanyag
csőbot (leghely~sebb, há ezt az elnevezést fogadjuk el) kap-
ható: összerakható és egymásba tolható. Minőségük között
nincs különbség, legfeljebb az utóbbi „összkomfortosabb".
Sajnos, nálunk még elég kicsi a választék, s magasak az árak.
Talán a tömeges hazai gyártás segít a gondokon.
Végül - csupán megemlítjük: tömör acélból vagy acél-
csőből is készül vagy inkább csak készült horgászbot. A mű­
anyaggal azonban nem tudta felvenni a versenyt.
Bármilyen anyagból is van botunk, feltétlenül elvá1juk tőle,
hogy feladatának megfeleljen. Ehhez pedig rugalmasnak kell
lennie, azaz terhelés alatt meg kell hajolnia, a terhelés meg-
szűntével pedig azonnal vissza kell térnie egyenes állásba.
Hogy azonos terhelésre egyik bot jobban, a másik kevésbé
görbül meg, annak oka méreteiben és anyagának minőségé­
ben keresendő. Ez a tulajdonság - a rugalmasság - gyárilag
szabályozható. Régebben fontos mutató volt, főképpen a ne-
héz ragasztott botoknál, a bot súlya és teherbíró képessége.
Mondanom sem kell, -hogy a kettő összefügg egymással. Ma-
napság a rendkívül könnyű műanyag csőbotok korában a
súlynak, a néhány dekagrammos súlykülönbségnek kisebb a
jelentősége, de azért a súly is egyik meghatározója a bot
típusának. A teherbírást, azt, hogy a bot vízszintes állásban
mekkora súlyt képes maradandó alakváltozás vagy törés nél-
kül megtartani, nem tüntetik fel a gyárak. Erre nincs is szük-
25. ábra. A legújabb ség, hiszen használat közben rendkívül változó,' s a horgász-
találmá11y a teleszkóp-
nak magának kell éreznie, hogy milyen tm;gpróbáltatásnak
re11dszera, összetolható
maanyag bot. Össze- teheti ki drágán vásárolt botját. A horgászbot nem emelődaru
24. ábra. A tömör r.akható típusa is cé/- (csak elméletben tekinthető annak), ne emeljük tehát vele
üvegbot strapabíró, de szera, mindenfajta hor- a víz fölé a több kilós halat, s ha beakadtunk, engedjük le
kissé 11ehéz gászatra alkalmas a botvéget s úgy húzogassuk a zsinórt.

74 75

26. ábra. A hal száko-
lásakor kissé hátrafe-
szítjük a botot
Általában „érzékkel" kezeljük minden e.szközünket, s fá-
rasztás közben is okosan, a helyzetnek megfelelően váltogas-
suk a zsinór és a bot terhelésének arányát. Inkább engedjünk
még egy fordulót a halnak, semhogy a bot tötjön vagy a
zsinór szakadjon. A magasra tartott bot végének hátrafeszír
tésével csak a teljesen kifárasztott, alélt halat szabad a szák
öbléhez kényszeríteni (26. ábra).
Tulajdonképpen két-három bottal mindenféle módszerrel és
mindenféle. hazai halra horgászhatunk. Íme egy „alapössze-
állítás": szükségünk van egy 3-3,20 méteres középerős bam-
buszbotra, amelyet általában úszós horgászatra (nádi pon-
tyozás, csukázás, süllőzés élőballal stb.) használhatunk; egy
rövid, 1,80- 2,40 méteres műanyag csőbotra, ez peremorsóval
76
felszerelve fenekezésre és pergetésre egyaránt jó (pontyra és
rablóhalakra). A harmadik bot legyen könnyű, hajlékony bam-
busz vagy műanyag, körülbelül 2,40~3,00 méteres hosszú-
ságú. Ezzel keszegezhetünk, foghatunk vele dévért, de akár
pontyot is.
Mestert szerszámáról . ..
Amint láttu k, a bot súlya, méretezése ahhoz igazodik, hogy
milyen halfajra kívánunk horgászni. Vagyis a használat, a
célszerű gyakorlat dönti el a dolgot. Aki többféle vízre is
ellátogat, s többfajta halra horgászik, éppen a célszerűség
és az alkalmasság szempontját követve, aligha éri be az em-
lített három bottípussal. Finomabban igazodik a helyi viszo-
nyokhoz, s mindenhová olyan botokat visz, amelyek helyileg
a legmegfelelőbbek. Erősen sodró vízben például vastagabb,
merevebb botokkal fenekezik, mint állóvízben. Ahol kapitális
pontyok döntögetik a nádat, extra erős, négyméteres bam-
buszbotot használ, s ha domolykóra perget, a szokottnál fi-
nomabb, vékonyabb bottal dobja be a körömvillantót. Nagy
előny, ha mindig a legalkalmasabb bot van Kézben. A jó
mestert szerszámai dicsérik. De azért nem kell aj tóstól ron-
tanunk a házba, a2.az a horgászboltba. A gyakorlat, a ta-
pasztalás kormányozzon bennünket, s lépésről lépésre gya-
rapítsuk, alkalmanként egészítsük ki botkészletünket.
A botokat először anyaguk szerint osztályoztuk, most·cs.o-
portosítsuk rendeltetésük szerint. Így szokták ezt tenni a hor-
gászcikk-á1jegyzékek is. Feltüntetik a bot anyagát, hosszát,
azt, hogy hány részből áll, s hogy milyen nagyságú súly
alkalmas hozzá. (Ez a finomabb .dobóbotoknál fontos.j Fel-
sorolásunkban a hazai igényekből indulunk ki, s ezért a pon-
tyozó botokkal kezdjük. A pontyozó botok típusait a 2. táb-
l*zatban foglaljuk össze.
77
 2. táblázat

Részek Hosszüság,
Anyag Horgászmódszer
száma m Halfaj 1

Bambusz 1 3,00-4,00 ponty 1 úszós

Bambusz 3 3,00-3,20 ponty 1 úszós
Tonkinnád 2,80-3,20 ponty 1 ÚSZÓS
(ragasztott)
Tonkinnád 2 2,40 ponty 1 fenekező
(ragasztott)..
Tömör üveg
Műanyag cső
2 1,80-2,40 ponty i
fenekező
2 1,80-2,40 ponty 1 fenekező
Műanyag cső 3 2,80-3,20 ponty 1 fenekező,_ ~szós
- ----~

A méretek csak hozzávetőlegesek, hiszen változtathatók és

változók, s csupán iránymutatásul szolgálnak. A hosszúság-
ban 10-20 centiméteres eltérésnek még nincsen nagy jelen-
tősége. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy kategóriában
inkább a felső határ körüli hosszúság az alkalmasabb. Ezek-
kel a botokkal, - talán a legerősebb nádi pontyozó, ·az egy-
részből álló (s emiatt más vízre magunkkal nemigen vihető)
bambuszbot kivételével, aszerint, hogy fenekező vagy úszós
módszerrel fogható-e, más halakra is _horgászhatunk. A két-
részes botok egyébként dobálásra, tehát pergető horgászatra
is alkalmasak, főképpen ha könnyűek. A felszerelés, a mód-
szer és a halfajták kapcsolatával később még bővebben is
foglalkozunk.
Most pedig nézzük a dobóbotokat. Nagy részük fenekezésre
is alkalmas, a hosszabb fajták, a 2,50 méteren felüliek pedig
könnyű úszózásra is használhatók. Vannak egy- és kétkezes
dobóbotok. Ez utóbbiak természetesen nehezebbek. A dobó-
botok manapság már szinte kivétel nélkül műanyagból ké-
szülnek. Nálunk a tömör műanyag botokat általánosan üveg- 27. ábra. Egykezes teleüvegbot
28. ábra. Kétkezes teleüvegbot
botnak nevezik.
29. ábra. Egykezes csőbot
A tömör üvegbotok nehezebbek, ezért rövidebbek is, mint 30. ábra. Kétkezes csőbot

78 79
 ~·táblázat

Részek 1 Hosszúság, A bot súlya, 1 A dobáshoz

száma m· g Rutalmasság szükséges
1 1 ólom súlya, g

Bgykezes tömör botok (27. ábra)

2 1,50 135 15
2 1,65
J lágy
205 közepes • 30
2 1 2,10 425 merev 90
Kétkezes tömör üvegbotok (28. ábra)
2 1 1,95 465 1 igen merev 100
Egykezes csóbotok (29. ábra)
2 1,80 1 125 20
/ lágy
2 1,95 160 közepes 50
2 1 2,10 200 közepes 35
Kétkezes csóbotok (30. ábra) 32. ábra. A veze1<1- és a véggyüríi 11élrá11y típusa
2 2,40 1 300 80
1 merev
3 3,00 1 525 ~gen merev 130 fogó versenyzők szerszáma, orsó nélkül, apróhalra horgász-
3 3,90 /_ 900 igen merev 160 nak vele.
- - - --
Készítenek a gyárak „öszvér"-botokat is, összeházasítva
például a ragasztott alsó részt az üveg végrésszel stb. To-
a csőbotok. A botok néhány jellemző adatát a 3. táblázat vábbá ma már csaknem az összes botfajta kapható össze-
tartalmazza. . rakható és teleszkópos kivitelben is.

Egy kis barkácsolás

A botfajták sokaságából csupán ízelítőt adhatunk, a nálunk

használatosak"at igyekszünk elsősorban bemutatni. Ezért csak
megemlítjük a legyező botot, amely pisztrángozásra szolgál;
erre - sajnos - alig van szükségünk. Van 5-7 méterre
kitolbaté gyűrűzés nélküli teleszkópbot (31. ábra), ei a hal-

33. ábra. A vezetőgyüríi fd-

31. ábra. Te/eszk6pbot gyf1rf1zés nélkül
kötése

80
6 Horgászni szerelnék 81
 Szólnunk kell végül a bot tartozékairól. Az orsón tárolt
zsinórt a bot testére erősített gyűrűk vezetik a bot végéhez.
Ezért vezetőgyűrűk. Fontos szempont, hogy jó elosztásuknál
fogva (egymástól való távolság) a bot anyagának, a bot vége
felé való vékonyodásának megfelelően szabályozzák a hajlás
ívét, elősegítve ezzel a bot 1:en deltetésszerű használatát
(32. ábra).
Mindez a gyárak dolga, hiszen manapság már egyre keve-
sebben barkácsolnak maguknak botot. Legfeljebb egy-egy
.bambusz felgyűrűzéséről lehet szó vagy a törött, csorbult
porcelán vagy fémgyűrű kicseréléséről. A gyűrűket kötéssel
rögzítj ük a bothoz. Ha mi magunk akaijuk felerősíteni, te-
ke1jünk a botra fektetett gyűrűtalpra régi, használato n kívüli
0,20-as vagy 0,25-ös damylt, s ha kész, tűbe fűzve húzzuk
vissza a végét a kötés alatt (33. ábra). Utána vonjúk be egy-két
réteg jó minőségű csónaklakkal. Egyébként minden botnak
jót tesz, ha évenként egyszer belakkozzuk. Előbb gondosan
tisztítsuk le, s aztán ujjunk hegyével vigyük rá a vékony
lakkréteget. Száradás után egyszer-kétszer (főképpen faanyagú
botoknál fontos) a műveletet meg kell is m~telni.
A gyűrűknek ellenálló anyagból kell készülniük, mert kü-
lö nben a műanyag zsinór valóságos csatornát vág ben nük.
I dőnként ellenőrizzük, nincs-e rajtuk bevágódás.
A bot tartozéka a nyél is. Ez természetesen vastagabb,
mint maga a bot, s rendszerint parafaréteg borítja. A bot
nyelére van erősítve az orsótartó, amelynek sok típusa van,
de leggyakoribb és legbiztonságosabb a csavaros rendszerű .

82
 Az úsző

Talán a több színűre festett, változatos formáj ú úszó kelti fel

leginkább a laikus érdeklődő figyelmét is a horgászfelszerelés
sokaságára. Ám ő nem tudja, hogy a zöld, a fekete, a fehér
vagy a sárga színek változatossága, a karcsú vagy dundi forma,
az antenna végén díszelgő bóbita nem a formával és a szí-
nekkel· való öncélú játék csupán, hanem mindegyik céltudato-
san kialakított eleme egy jelzőkész üléknek, amely igen fo ntos
szerepet tölt be a horgászat folyamatában.
Az úszó készülhet madártollból, fábó l, műanyagból. Gya-
kori a parafa testű és fa antennájú típus. Az úszó vagy más
néven dugó, póta részei alulról fölfelé: a karika (ebbe fűzzük
a zsinórt), a szár, a test (néha ezen is találunk karikát), az
antenna, s olykor ennek a végén a bóbita (34. ábra). Az
egyszerű toll- vagy műanyag úszónak tulaj donképpen csak
karikája és teste van - egyebe nincs (35. ábra).
Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy ami az úszókat illeti.
a variációs lehetőség rendkívül nagy: Hogyan igazodj unk el
ebben a tömkelegben? Úgy, hogy vegyük figyelembe az ÚSJ'.Ó
al apvető rendeltetését: képes-e jól láthatóan jelezni a kapást?
Ez azonban nemcsak magátó l az úszótól függ; hanem a hor-
gászat módszerétő l , a felszerelés összeállításától is. Íme tovább
bonyolódi k a helyzet. S még inkább bonyolódni fog, ha hozzá-
tesszük : fontos tényező, hogy álló- vagy folyóvízben, nagy
halra avagy apró snecire ho rgászunk-e, fenéken van-e a hor-
gu nk vagy vízközt? S akadna még néhány további tényező is.

85
 a fehér és a sárga színű úszó a legjobb. A finomabb, lemerülő s
bóbita
úszóko n a szabályos távolságrá festett fekete csíkok is jelez-
nek, mutatják ha süllyed vagy emelkedik az a ntenna. Az
úszó állandóan v.ízben levő részét semlegesebb vízszínűre, zöld-
antenna re vagy barnára festik, hogy ne legyen feltűnő. Ennek sekély
vízben lehet némi jelentősége.
Szokás beszélni az úszó felhajtóerejéről. Ez azonban nem
valami szerencsés meghatá rozás, hiszen felhaj tóereje nem az
úszónak, hanem a víznek van. Helyesebb, ha az úszó teher-
. .· bírásáró f szólunk. Fontos tulajdonság ez, utal az úszó má-
-:: : tesi sodik feladatára . Ha ugyanis vízközt horgászunk (a horog
a fenék és a felszín között helyezkedik el), az úszónak nem-
csak jeleznie kell a kapást, de tarta nia is a csalit és a súlyt.

34. ábra. Az 11szcí részei 35. áhra. Egyszerfí toll- és
müanyag úszó
De ennyi is éppen elég. E néhány szempontot azért említ~ttük .
hogy ismét rámutassunk az összhang szükségességére. A hor-
gászkészség nem tűri meg alkatrészeinek önállóságát. Az úszó
is ~eleta~·tozik a felszerelés együttesébe, tehá t csa k úgy lát-
hatja el JÓI a feladatát, ha igazodik társaihoz. . jelentősége; ha a fenéken fekszik a súly és a csali, csaknem
Felhajtóerő a fürdőkádban
Bármiképpen á ll is a dolog, az úszó jelzését mindenképpen
látnunk kell. Ezt segíti a mozgáson kívül az élénk színezés.
Szabad vízen · talán a fehér-fekete csíkozású anten na a leg-
szembetűnőbb ; ha a háttér nádas vagy egyéb vízinövényzet,
„Súlyponti" kérdés
Tulajdo nkép pen csak a csalit kellene tartania, legyen az kuko-
ricaszem vagy élő kishal. Csakhogy a csali megfelelő távol-
ságra való bedobásához súlyra van szükségünk, így tehá~ ~e­
dobás utá n a csali mellett az ólmot is az úszó gondjall"a
kell bíznunk. Nagyobb do báshoz nagyobb súly, következés-
képpen a súly megtartásához nagyobb teherbírású úszó szük-
séges. Ha végiggondoljuk a dolgot, rájöhetünk, hogy ennek
a kérdésnek csak a vízközti, úsztatós horgászatban van igazi
közömbös, hogy milyen az úszó teherbírása, hiszen nerr~ t~rt
semmit, ellenkezőleg, a fené ken „horgonyzó" ólom tartja az
úszót, mint vala mi bóját. (Néhol bój ának is nevezik az
úszót.) Ez igaz. Ám mégsem teljesen mindegy, hogy milyen
úszót használunk. Először is, folyóvízben a nagy testű, nagy
teherbírású buktatót (ez is az úszó egyik neve) a sodrás ereje
víz alá nyomja, esetleg az „ úszónál fogva" kimozdítja he-
l yéből az ó lmot és a csalit is. Helyes tehá t, ha ilyen körülmé-

86 87
nyek között hosszabb, karcsú testű , de azért megfelelő teher-
bírású úszót kötünk föl. Ebbe nem tud annyira belekapasz-
kodni a víz, a felszínen marad anélkül, hogy elhúzná egész
felszerelésünket.
De állóvízi horgászat esetén is akad némi megfontolnivaló.
Ha felszerelésünk olyan, hogy a hal kapását az úszó alárnerülé-
se vagy elindulása jelzi, megint csak káros a nagy testű,
nagy teherbírású fajta, mert mozgás közben nagy az ellen-
állása. Márpedig a hal, amely a csalival együtt az úszót is
húzza, nem kedveli az ilyesmit, gyanút fog és kiköpi a málét
vagy a kukoricaszemet. Valójában tehát csak a feltolós, fel-
fektetős módszer esetében, s csak állovizben nincs jelentősége
az úszó formájának , teherbírásának - ha a kapás oldaláról
nézzük az ügyet. Ennél a módszernéf a felszerelés úgy van
összeállítva, hogy amiko r a hal fölemeli a csalit (s vele a
parányi súlyt is), az úszó elveszti terhelését, tehát kiemelkedik
és eldől a víz színén. A hal ezt nem érzi, hiszen semmiféle
ellenállás nincs, nem jön létre kontaktus köite és az úszó
között. (A módszert, a fölszerelés összeállítását ·fl maga helyén
részletesen ismertetjük.) Mindez azonban csak a hal oldaláról
nézve érvényes, mert a horgász számára ez esetben sem kö-
zömbös az úszó külleme és teherbírása. Hiszen most is o lyan
úszót kell használnia, a melyet jól lát, amelynek a teherbírása
a pará nyi súlyhoz igazodik, s a formája, súlyponti viszonyai
olyanok, hogy gyorsan, sőt látványosan képes emelkedni és
eldőlni.
Mivel a felfektetős horgászat nemigen bírja el a borsó-
szemnél nagyobb ólmot, s - különösen ha vastag zsinórt
kell használni - a pontos bedobás is g.o ndot okozhat, az
úszó veszi át a súly szerepét is. Sok horgász ugyanis meg-
ólmozza úszóját, ólomlemezt teker a viszonylag nagy teherr
bírású úszó testére vagy belsejében helyez el söréteket. Így
az úszó súlya jelentősen megnő, ugyanakkor teherbírása
csökken. Bedobáskor súlyánál fogva tesz jó szolgálatot,
88'
utána pedig kis teherbírása folytán az apró súly is képes meg-
felelő állásban tartani.
Amint látjuk, a szép színes úszó nem gyerekjá ték. F ormája,
színe titkokat takar, amelyeket megfejthetünk, s mint értékes
szemet beleilleszthetünk horgásztudásunk logikus és egyre gya-
rapodó láncolatába. Nem túlzás : mérnöki fokozatú hidro-
mechanikai számításokat is végezhetünk az úszó tulajdonsá-
gainak pontos felderítésére és szabályozására. D e helyesebben
tesszük, ha ehelyett kísérletezünk, hiszen mégiscsak a gya-
korlat az elmélet próbaköve. Akár a vízparton, akár télidőben
otthon a fürdőkádban , igen pontosan megállapíthatjuk, mi-
lyen felszereléshez milyen úszó a jó, sőt az o ptimális viszonyt
is kialakíthatjuk az úszó és a készség többi része között.
Játsszunk, kísérletezzünk. Erre éppen az úszó a legalkalmasabb,
s ez az o ka, hogy a horgászbarkácsolás el ső számú tárgya
manapság éppen az úszó készítés. A jónál is jobbat készíteni,
erre törekszenek meglett, komoly férfiak, s nem kevesebb
invencióval kísérletező srácok a vízzel megtöltött fürdőkád
fölé hajolva.
H a tehát újra azt kérdezik: melyik úszó a jó, én csak azt
felelhetem rá : az, a melyik kiállta a próbát.
89
 A súly

Az az igazság, hogy a súlyt alig-alig nélkülöz hetjük a horgá-

szatban. Pedig jó lenne. Hiszen az ólom valóban nehezék,
teher, fizikai és képletes értelemben egyaránt. Tömege is fel-
tűnő, a csali természetes mozgását is akadályozza, za_va1ja
a kapásra készülő ha lat. A horgot esetenként teljesen el tudjuk
dugni a málé belsejében, a hajszálvékony zsinór eltűnik a
víz félhomályában, ám ott ül a súly a maga ormótlanságával
s tönkreteszi, fölfedi láthatatlan kelepcénket, amit a gyanakvó
halnak á llítottun k.
Természetesen a horgász arra törekszik, hogy minél kisebb
súllyal terhelje fölszerelését. Éppen ezért használunk ólmot,
hiszen ennek a közismerten nehéz fémnek kis térfogatban
is j ele ntős súlya van. Aztá n azzal is ravaszkodni próbálun k, ·
hogy az ólmot apró sörétekre váltjuk, s elosztjuk zsinórunko n.
Így a horog, azaz a hal közelébe csak kis tö megű része kerül.
Máskor a súlyt beé pítjük magába a csaliba. Azonban ezt
csak a műcsalik esetében tehetjük. A villa ntók ma már jó-
részt önsúlyosak, s így külön ó lom nélkül is a lkalmasak. a
dobásra.
Igen, a dobásra, mert ehhez kell nekünk a súly elsőso rba n.
Ezért a súlynak a zsinór végén vagy legalá bbis a nnak közelé-
ben kell elhelyezkednie, különben kalimpálni kezd készségünk,
s a horog ráakad hat a zsinórra. Ha úszó is van a szereléken,
még bonyolultabb mozgások alakulhatnak ki, fokozódik a
gubancolódás veszélye. Ez az oka, hogy az úszót á ltalába n

93
 mozogni hagyj uk a zsinór alsó szakaszán, így lendítéskor
az ólom mellé csúszik, mintegy csatlakozik hozzá, elősegítve
ezzel a jó bedobást. De nemcsak az úszó csúszkálhat a zsinó-
ron, hanem sok esetben az ó lom is. Ez ugyan nem a bedobást
kö nnyíti, hanem inkább a már e mlített horgászravaszkodás
megnyilvánulása. H a ugya nis az ó lomba fúrt lyukon szabadon
átfuthat a zsinór, a hal látja ugyan a súlyt, de az nem nehezíti
a csali felszippantását, mert nem mozdul el a csalival együtt.
Különösen kedvező a helyzet 'á llóvízi fenekező horgászat ese-
tén, a mikor' meglazítjuk zsinórunkat. igy valóban alig é rez
ellenállást a csali felvétele kor az óvatos dévér vagy ponty.
A csúszó-ólom tehát kiküszöbölheti a súly egyik hátrányát,
azt, hogy mereven tartja a csalit.
A szerelék legyen könnyű
Egyébként persze éppen azt vá1juk tőle, hogy egész készségün-
ket bi.ztonsággal lehorgonyozza, folyó vízben is egy helyben
tartsa. Hogy ezt elérjük, a víz nyomásával nagyobb súlyt
s vékonyabb zsinórt kell szembeállíta n1:1nk. A nagyobb ólmot
nehezebben t udja a fenéken odéb b to lni, a vékony zsinórba
pegig kevésbé képes beleka paszkod ni a sodrás. Különösen
ha messze dobunk, nehezedik nagy nyomás a zsinórra, s
ez a ránylag nagy súlyt is képes kimozdítani a helyébő l. llyen-
kor az ólom akadozva tovagördül a fenéken, botunk vége
bó logatni kezd, s ez a mozgás mindaddig tart, amíg a víz
nyomóereje egyensúlyba nem kerül az ólom és a zsinór ellen-
á llásával. Erős mozgású vízben ez a pilla nat esetleg csak
akkor következik be, a mikor zsinórunk már csaknem pár-
huzamosan fut a partvonalla l (36. ábra). Ezt a hatást csak
nehezebb súllyal küszöbölhetjük ki. Meg kell azonba n em-
lítenünk, hogy nem feltétlenül szükséges zsinórunkat a part-
vo nalra merőlegesen á llítani, helyesebb, h a már eleve egy
kissé a sodrás irányába vetünk. A nagy súllyal 40-50 méter
távolságban lehorgo nyzott és a víz folyására merőlegesen (per-
sze nagy öblösödéssel) kifeszített zsinór ugyanis erősen terheli ,
fárasztja a botot, s az egész készség alkalmatlan a spo rtszerű
horgászatra. Ilyen körülmények között legfeljebb „önakasz-
tással" foghatjuk meg a ha lat, a bevágás úgyszólván lehetetlen.
A szivarólomtól a huzalsúlyig

Az ó lo m fel adata tehá t az eddigiek szerint a jó dobás előse­

gítése és a csali· helyben tartása. Lehet azonba n még egy
1· 1 1 1 1 ' ------/1 11 funkciója: úsztatós ho rgászat esetében megfelelően meg kell
·~---- ---- /.,. / I 1
111 / /' „/ ! 11 terhelni az úszót. Amikor a csa li nincs a fenéken, ha nem
1 ...-" / I
111 vízközt horgászunk, az ólom, a „nehezék" adja meg az úszó-
1 1 .,.----- //: / 1 1,, nak a jó ta rtást, s egybe~ az eresztékszabta mélységben vezeti
11 1 1 1 /,/ ~ // 1 l ·1 a csa lit (}7. ábra). Főképpen fo lyóvízben nélkülözhetetlen
1 1 o' ' I j
a súly, vagy még inkább kishalas horgászat esetében, amiko r
1" 1111 1 /, 11/ az úszó teherbírását és a súly nagyságát úgy kell összehangol-

11 1 ~
. 1
36. ábra. Így Irat a víz sudrá-
.~o a bedobott szere/ékre
nun k, hogy a csalihal ne tudja víz alá húzni az úszót, másrészt
a víz színe felé igyekezve ne tudja megemelni az ó lmot; csak

94 95
- -- -
- ---
-

.:.: .. :.. ~-. :„ :.:.-. ·„. :...: .. . .·.·. :·:·:. :... „...„.~ :·.-· „.:_.. :.·. .„„„. ·.. ·.: .:.
17 áhm . .4 .nif1• 1iag,1·.1·ága .1 :aluífm::a a: 1Í.1·zii áf/á.l'<Íf

38. ábra. Az ólomnehezék különféle fajtái

ebben az esetben tarthatjuk ugyanis a kívánt mélységben a
csalit.
Most pedig soro ljuk föl az ólom fajtáit. Ez ugyan kissé
unalmas, de mégis fontos kötelesség. Nagyság szerint az apró
sö réttől akár a 20 grammos extra nehéz fenékólomig terjedhet
a skála. Az alak, a forma a súlyok világában is nagyon
változatos. Leggyakrabban a különböző nagyságú, gömb for-
májú, átfúrt ólmokat használjuk. A nagyobb fenéksúlyok rend-
szerint ovális vagy kissé lekerekített rombusz alakúak, de
találkozunk füllel ellátott cseppólommal, balinozáshoz való
szivarólommal, akadós terepen jól szolgáló huzalsúllyal, a per-
getésnél hasznos excenterólommal. Tetszés szerinti méretben
használhatjuk az ólomlemezt és az ólomdrótot, hiszen ma-
gunk vághatjuk le belőle a helyszínen a megfelelő nagyságú
darabot, hogy zsinórunkra tekerjük (38. ábra}.
Az ólomra is vonatkozik a már sokat emlegetett szabály :
nagyságával, formájával be kell illeszkednie a felszerelés együt-
tesébe. Különösen úszós készség összeállításakor kell tudnunk,

96 7 Horgászni szeretnék 97
 39. ábra. Milyen nehéz a 4. táblázat
gömb6lom ? :
0 0 0 0 A huzat anyaga j-- 2 T "2.s- 1
1---- - -- - --
Átmérő, mm

mm ti,6 8,5 10,5 súly, g

'

~ ~
g 3.5 7 '

00
j, Vas 12 19 31 44

0 Vörösréz
Ólom
1
1 7 11
1
1
13
16
22
27
35
44
50
62

11,5 15 18 j
g• IP 34 hosszú, különböző átmérőjű vas-, vörösréz és ólomhuzal súly-
" 1
adatait Bodó István összeállítása alapján a 4. táblázatban
közöljük.
hogy melyik súly milyen nehéz. Nagyon hasznos persze, ha
különféle úszóink teherbírását fejből tudjuk: nevezetesen, hogy
melyik úszó milyen ólmot bír el. Szolgáljon eligazításul a '
következő ábra, amely a gömbólom átmérője és súlya közötti 1
összefüggést szemlélteti (39 . ábra).
Érdemes néhány szót ejteni a huzalsúlyról. Használata egyre \
inkább terjed. Akadós, főképpen köves talajon, ahol a gömb-
ólom folyton beakad és horgostul be is szakad, a huzalsúly
előnyös. Házilag is könnyen, olcsón előállítható, s tapasz-
talataim szerint nemcsak mártogató süllőzésre, hanem vég- '

ólmos felszerelésen fenékhorgászatra is nagyon alka lmas, akár

akadós a talaj, akár nem (40. ábra). Elkészíthetjük vas-, vö-
rösréz vagy ólomhuzalból. A 15-30 centiméteres, 2- 6 mil-
liméter átmérőjű huzaldarab egyik részét ellapítjuk és ki-
lyukasztjuk. Ezzel kész is a huzalsúly, amely anyagától is
függően igen sok változatban előállítható. A 20 centiméter

40. ábra. Akadós, köves terepen jó szolgálatot tesz a huzulstily. 1111 w~1· bár111i'1-e11
/ émdrótból házilag is könnyen elkészítheti;

98 99
'1
„

--·-
.- .
 Az orsó

Állandó törekvése a horgásznak, hogy felszerelése hatókörét

minél jobban kiterjessze. Ennek legalapvetőbb eszköze a zsi-
nór. Hosszú zsinórral (s persze megfelelő súllyal) messzire
lehet dobni a csalit. Ezt mindenki megérti. De mit csináljunk
az 50- 100 méter hosszú zsinórunkkal, amikor nincs bevetve?
Hová tegyük, hogy össze ne gubancolódjon, rá ne akadjon
a parti bokrok, fák ágára vagy rá ne lépjü nk?
Ezt a kérdést oldja meg az orsó. A zsinórt egyszerűen
fö ltekerjük az orsó dobjára, akár 200 métert is. Így nem
akadá lyoz bennünket a szabad mozgásban, nincs gubancve-
szély. De ez még nem minden. Ha orsónk megfelelő, óriási
mértékben el ősegíti a dobást is. Aránylag kis súllyal is igen
nagy távolságra vethetjü k a horgot, sokkal messzebb, mint
ha orsó nélkül próbálkoznánk.
Mindez csupa előny. S ezt tetézi még az a biztonság, amit
a hal fárasztásában ad a jó fékkel ellátott, precíz orsó . A hal
kirohanásait a bot és a zsinór rugalmasságán kívül legelső­
sorban a zsinór hosszának könnyed változtatása képes hatá~­
talanitani. Ha húz a hal, zsinór fut le az orsóról, ha gyengül
az ellenállás, az orsó kar forgatásával visszacsévéljük, „beszed-
jü k" a zsinórt, állandóa n szoros kontaktust tartva életéért
k üzdő ellenfelün kkel.
Ezek tehát az orsó előnyei , nélkülözhetetlenségének indokai.
És hátrányai? Nos, kétségtelenül va nnak hátrányai is. Az
o rsó gép , amely olykor el is romolha t. A7 egyszerű tároló-

103
orsó egyszerű gép, kevés hibalehetőséggel, de ennek meg-
felelően korlátozott használhatósággal. A bonyolult, sok al-
katrészből álló, precíziós peremfutó orsó több gondozást, el-
le11őrzést igényel , de teljesítménye csodálatos. A távolság - leg-
alábbis ami a dobást illeti - nem gond a horgászatban
a peremorsó feltalálása óta. Tulajdonképpen messzebbre tu-
dunk vetni, mint amennyife szükséges és indokolt. Hiszen
a távolság nem lehet öncél, s itt is az a helyzet, hogy amit
nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Ha túl messzire
vetünk - hiszen tehetjük - , a távolság növelésével egyenes
arányban csökken felszerelésünk érzékenysége. 30- 40 méte-
ren túl aligha lehet jól bevágni, azaz megakasztani a csalira
kapó halat. S ez még a villantózásban is érvényes.
Dobni mindenképpen kell . . .
A felhasználás célját tekintve megkülönböztethetünk tároló-
és dobóorsót. Ha a konstrukciót vizsgáljuk , .beszélhetünk
forgó dobú és álló dobú orsóról. Hazai gyakorlatunkbap
.//.ábra. A peremor.1·ó
104
42. ábra. A multiplikátor orsó
fonott zsinórok felcsévélhére
szolgál
a tárolóorsó egyben forgó dobú, míg a dobóorsó általában
álló dobú. Ez utóbbit nevezzük peremorsónak (41. ábra).
Főképpen a tengeri horgászatban használatos a dobásra igen
alkalmas multiplikátor orsó, amelynek forog a dobja. Ez azon-
ban csak puha, klöplizett műanyag zsinórokhoz jó, a nálunk
elterjedt egyszálú zsinórok összegubancolódnak rajta (42. ábra).
A legegyszerűbb forgó dobú orsónak is fontos tartozéka
a berregő szerkezet („magyarul": racsni). Feladata egyrészt
a hangjelzés, de még inkább a zsinór egyenletes lefutásának
elősegítése, a túlperdülés, a gubancolódás megakadályozása.
A finomabb orsóknak fékjük is van, amely különböző erős­
ségre állítható, tehát a hal erejének, nagyságának megfelelően
szabályozhatjuk, nehezíthetjük a zsinór lehúzását.
A forgó dobú zsinórtároló orsóról nincs sok mondaniva-
lónk. Felerősítjük a nyélre (erre szolgál az orsótartó), a zsinórt
áthúzzuk a bot vezetőkarikáin, egyszerű csomóval rákötjük
az orsó dobjára, azután az orsókart előre forgatva fel-
csévéljük. Megkönnyíti a dolgot, ha segít valaki, kézben tartja
a zsinórtárcsát, s a csévélés ütemének megfelelően, enyhén
fékezi a zsinór lefutását (43. ábra). Van jobb- és balkezes
105
1 .

sima talajra szedjük le, úgy hogy ne gubancolódhasson, s

a másik részét dobás közberi a megfelelő pillanatban engedjük
el ujjunkkal. Főképpen ez utóbbi kíván gyakorlatot és be-
idegződést. Finomabb kivitelű, mozgó do bú. orsók gyakorlott
horgász kezében közvetlen dobásra is alkalmasak. De ez min-
denképpen nehézkes és valóban csak sok gyakorlás árán el-
sajátítható művelet; aránylag nagy súly szükséges hozzá, s
minden ügyeskedés ellenére is könnyen összegubancolódhat a
zsinór.
Ezzel szemben a peremorsóról igen könnyen leperegtethet-
jük a vékony zsinórt, s ha éppen akarunk, aránylag kis súllyal
is eldobhatjuk száz méterre. Erre azonban csak elvétve van
szükség.

43. ábra. Az új zsinór felcsévélése

orsó. A horgászok egy része (ez a többség) bal kézzel tekeri

az orsókart, miközben jobb kezében tartja a botot - mások
éppen fordítva.
Az egyszerű nyitott dobú orsót bármilyen állásban feltehet-
jük a tartóra aszerint, hogy melyik kezünkkel akaijuk csé-
vélni a zsinórt, a peremorsónál azonban erre nincs lehetőség.
A tárolóorsóval úgy dobunk (hiszen dobni mindenképpen
kell), hogy lefejjük róla lábunk elé a szükséges mennyiségű
zsinórt, azután ujjunkat a kifutó zsinórrészen tartva, meg-
lendítjük a botot, majd a zsinórt elengedve a lefejt résznek
is utat engedünk a kifutásra (44. ábra). Ez elég egyszerűnek
tűnik, de csak kellő gyakorlat után megy simán. 44. ábra. Az egyszerű, forgó
dobú orsó csupán a zsinór tá-
A dobást nemigen lehet könyvből elsajátítani, de erre nincs
rolására szolgál. Dobni csak
is szükség. A vízpart kitűnő gyakorlótér, s különösen ha úgy ftldunk vele, ha kellő
egy tapasztalt horgászbarát is segít, hamar „vérévé válik" me1111yiséga zsinórt lefejtü11k
a kezdőnek is. Két dologra kell ügyelni: a zsinórt tiszta , róla

106 107

A legfinomabb horgászműszer
Mint már említettük, a peremorsó dobja nem forog. Továbbá,
eltérően a forgó do bú orsóktól, a dob merőlegesen áll a zsinór
kifutásának irányára. Éppen ez teszi lehetővé, hogy forgás
nélkül leperegjen róla a fonal (45. ábra). Könnyen belátható,
hogy ez a leomlás, lepergés annál könnyebb, minél jobban
„dugig" van zsinórral a dob. Ha már a teteje kifutott, a
dob pereme egyre jobban akadályozza, lassítja, fékezi a fo-
lyamatot.
Az is nyilvánvaló, hogy szélesebb dobon több, azaz hosz-
szabb zsinór helyezhető el a felső régióban, tehát később
következik be a do bperem fékező hatása. Persze az összhang,
45. ábra. A forgó dobú orsó
a bottal párhuzamosan df(, a
peremorsó dobja azonban me-
rőleges a bot irányára, s a
zsinór anélkül pereg le róla,
hogy forgásba hozná
108
46. ábra. A peremorsó részei
a helyes arány itt is fontos. A dob túlságos szélesítése nehezíti
a felcsévélést, nagyobb igénybevételnek teszi ki az orsó forgó
részeit.
Tanulmányozzuk egy kissé ezt a finom horgászműszert,
vagy ahogy egy régi, kiváló horgászunk némi idegenkedéssel
nevezte: „ halfárasztó gépet".
Eligazít bennünket masinánk sematikus rajza és metszeti
képe (46. ábra). Valóban bonyolult műszerről van iit szó,
de nekünk - úgy vélem - elegendő, ha részletesebb leírása
helyett működési elvével ismerkedünk meg. Az elromlott orsó
javítását úgyi& szakemberre kell bíznunk, s helyes is, ha ezt
tesszük. Nos, a peremorsó működésének lényege az, hogy
a fogantyú tekerésére a felkapókar az áttételezésnek meg·
felelő gyorsasággal körbe jár, s hajlatában tartva, a dobra
tekeri a zsinórt. Közben a dob előre-hátra mozog, s így
a zsinór átlósan rakódik föl, a szálak nem szorulnak be
egymás mellé, kisebb lesz a tapadás, könnyebb a dobás. Be-
vetéskor a zsinórt ujjunk begyére vesszük, a felkapókart hátra-
mozdítjuk, s így szabaddá tesszük a damyl útját. Bemutatjuk
sorba a szükséges műveleteket (47. ábra).
A peremorsók működésének alapelve azonos, de a rész-
megoldások nagyon változatosak. (Például: nem a dob, ha-
109

47. ábra. Dobás perenwrsóva/
u J mutatóujjunkkal a bot felé hUzzuk a zsinórt. b ) kinyitjuk a fe lkapókart, C'J n zsinórt feszesen
tartvu a botot híitralendltjük, dJ clőrclenditéskor körülbelül J J óra állásban mutatóujjunk
elengedi a zsinórt. t'J amikor a súly vizet ~r. előreforgatjuk az orsó fogantyúját; a fclkapóknr
visszacsapódik és megfogja a zsinórt
110
nem forgás közben a felkapókar és a csésze mozd ul előre­
hátra stb.)
De bármilyen típusú legyen is orsónk, gondosan ellenőriz­
nünk kell fékjének működését. A fék - tulajdonképpen tár-
csás kuplungszerkezet - szerepe a halfárasztásban döntője­
lentőségű. Kezelése igen egyszerű - ha nem feledkezünk meg
róla. A horgászat kezdetén okvetlenül vizsgáljuk meg, jól
működik-e s milyen fokozatra van beállítva. A beszorított
fék ugyanis halunk elvesztését okozhatja, túl lazára állítva
pedig elronthatja a bevágást, különösen ha kap kodunk kissé,
s a zsinórt nem sikerül idejében ujj unk közé fogni. A zsinór
szakítási szilárdságának megfelelően beállított fék ezzel szem-
ben igen nagy biztonságot ad a · hallal való párviadalban,
s a peremorsó, a legbonyolultabb horgászműszer, tanúságot
tesz jó tulajdonságairól. ·
Így például éppen a pontosan működő fékberendezés teszi
lehetővé, hogy a halat a zsinó r teherbírásának határáig tet-
szőleges súllyal terheljük meg. A féket mindenesetre úgy kell
beállítani, hogy a zsinórt le tudjuk húzni a dobról, különben
természetesen elszakad. M á rpedig hamarabb szakad el, mint
amennyit a terhelési próba a lapján kibír.
Gondoljuk csak át a dolgot: ha a féket o lyan szorosra
állítjuk, hogy a 4 kg szakítószilárdságú zsinórunkat még ép-
pen-éppen le bírj uk húzni a· dobról, az feszü l, nyúlik, de
még nem szakad el. Ha azonban nem egyenletesen, lassan
húzzuk, hanem hirtelen megrántjuk (a1:ni bevágáskor is meg-
történik, de fárasztás közben a hal is képes váratlan kiro ha-
násra), akkor a da myl elpattan. Ennek az az oka, hogy az
orsó dobja a súrlódó ellenállás következtében nehézkesen in-
dul, s mire forogni kezd, a pillanatnyi .t últerhelés már túl-
lépte a zsinór teherbírását. Nyilvánvaló tehát, hogy 4 kg-os
zsinór esetében a féket legfeljebb 3 kg-ra szabad beállítani.
Persze elmélet mindez. A gyakorlatban az is elegendő, ha
a fék hirtelen rántásra is enged, de nem túl könnyen. A lazán
111
 48. ábra. Go11dosa11 állítsuk be
a peremorsó fékjét!

fékezett dob ugyanis túlpö rög, és összegubancolja a zsinórt,

s fárasztáskor a hal is alig érez ellenállást. Márpedig éppen
arról van szó, hogy halunk futását a lehetőségek határán
belül minél jobban megnehezítsük.

Lehet fél kilóval több ?

Olyan ez, mintha valóban kilókat raknánk a hal hátára. Lehet

esetleg fél kilóval több? Ha igen, fordítsuk a fékcsillagot
kissé bal felé, s máris növekszik a teher (48. ábra).
f gy aztán szegény hal, akárcsak az olyan ember, aki vagy
30 kilós batyuval a hátá n kénytelen futni, egy-kettőre kifullad.
Az ember persze ledo bhatja a málhát s megpihenhet, a hal
azonban nem lel nyugalmat, s ha megáll, megül a fenéken,
a horgász kezdi maga felé húzni. Ez a fárasztás menete.
A hal kifutásait mérsékli a fék, s ilyenkor nem szabad az
orsó fogantyúját forga.tni, mert megtekeredik a zsinór. Szabad
azonban - ha szükséges - , a féken állít<ini. Amikor a hal
megáll , visszafordul, akkor jön a csévélés, olyan ütemben,
hogy a zsinór egy pillanatra se lazuljon meg, az orsókar
fo rgatása igazodjék a hal mozgásához. A gyen gülő , fáradó

49. ábra. Ha/fárasttás peremorsóval

A halnt a bot fokozatos emelésével húzzuk magunk felé, eközben azonban ne forgassuk az
orsót. Emelés után a botot lassan visszaengedjük, s ekkor csévéljük a zsinórt. Ügyeljünk arra,
hogy a zsinór minden s zakaszban feszes legyen

11 2
halat a botvég emelésével magunk felé húzzuk - eközben
az orsó áll - , utána nyomban lefelé engedj-ük a botot és
csévéljük a 'zsinórt (49. ábra). Ezt a műveletet a helyzetnek
megfelelően, új ra és újra megismételjük. Olyan fontos „tech-
nológiai utasítások" ezek, amelyeket feltétlenül be. kell tar-
t~ni, máskülönben túlterheljük orsónk szerkezetét, s tönkre-
tesszük a zsinórt.
A peremorsó ugyanis nem bánik éppen kíméletesen a zsi-
nórral. Ez egyik vagy talán egyetlen hibája. Má r dobásnál is,
különösen ha nincs jól megrakva a dob, a peremen súrlódik,
kopik a zsinór. Sokkal veszélyesebb azonban az a tény, hogy
a dob merőleges állása miatt a lefutó zsinór annyiszor sodró-
dik, ahány fordulat lepergett a dobról. Bár felcsévéléskor
a felkapókar ellentétes irányban okoz sodratokat, így a végén
elméletileg helyreáll az egyensúly, s a zsinór ismét sima lesz,
de ez csak elmélet. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy néhány
napi dobálás után a zsinór (}laposan megh_urkásodik, össze-
sodródik. Hát még ha közben valamilyen nagy halat fárasz-
tottunk vele. A hal mozgása, forgoJódása s a horgász esetle-
ges ügyetlenkedése teljesen megbontja azt az elméleti egyen-
súlyt, amit az orsó a működési elvben biztosít. A zsinór an nyira
megsodródhat, hogy feltekeredik önmagára: Ilyenkor feltét-
lenül vágjuk le az utolsó 2-3 métert, aztán szálljunk csónakba,
a zsinórt pedig engedjük a vízbe, s ár ellen evezve hagyjuk
az egészet szabadon leperegni. fgy újra kisimul, s hasz.nálha-
tóvá válik.
A leselkedő gubanc
A gubanc egyébként is ott leselkedik minden horgászfoglala-
tosság körül. A peremorsó pedig különösen érzékeny a zsinór
ilyen irányú hajlamaira. Elsősorban azért, mert mint már
többször említettük, precíz műszer. Itt minden milliméter szá-
mít. A dÓbot, ezt is leszögeztük má \ csaknem tele kell tiilteni
114
::.sinórral, de ha túl sokat csévélünk rá, önmagától leperdül
róla, s máris kész a gubanc. Hagyjunk tehát szabadon a
peremig legalább egy millimétert, ha vastag a zsinór (0,35-
0,40-es) akár 2-3 millimétert is. ·
Az nyilvánvaló, hogy vékony zsinórból több, vastagból ke-
vesebb, azaz rövidebb fér ugyanannak az orsónak a dobjára.
Hogy melyikből mennyi, az a dob méretétől is függ. A gyárak
az orsó használati utasításában feltüntetik ezeket az adatokat.
Ha meglevő orsónkra rövid a zsinór, tekerjünk a dobra előbb
akármilyen használt, vastagabb zsinórt vagy esetleg textilből ,
vagy papírhurkából készítsünk alátétet. Így csökkenthetjük
a befogadóképességét és kevesebb zsinórral is peremig tudjuk
tölteni.
A peremorsó újabb típusai zárt dobúak (50. ábra). Ez a·
megoldás fékezi a zsinór lengését, vibrációját, de bizonyos
mértékig a dobás könnyedségét is akadályozza. Kezelése az
eddigiektől némileg eltérő, főképpen a felkapó kart helyette-
sítő nyomógomb használatát nehéz megszokni (51. ábra). Do-
báskor a megfelelő pillanatban hüvelykujjunkkal lenyomjuk
a gombot, s ezzel utat nyitunk a zsinór kifutásának. Rajta
tartjuk az ujjunkat mindaddig, míg a súly vagy villantó vízre
nem ért. Elengedésekor a zsinó r nem csúszik tovább. A fék
a dob mögött van és könnyen kezelhető.
50. ábra. Zárt dubú
pe„emorsó
8' l 15
 52. ábra. Revolverbot

Ezeknek a zárt dobú peremorsóknak az elte1jedését első­

sorban az akadályozza hazai vizeinken, hogy a talpa igen
közel van az orsóházhoz, s ilyenformán csak a különleges,
úgynevezett revolverbotokra szerelve használható rendelteté-
sének megfelelően (52. ábra). Az orsó az akció közben a bot
fölött van, hiszen csak így tudjuk lenyomni a zsinóroldó
gombot. Az említetteken k~vül kezelésének még számos más
szokatlan mozzanata is van, ami miatt nem tekinthetjük olyan
'univerzális eszköznek, mint a nálun k elterjedt, nyitott dobú
peremorsókat. Márpe.dig mi nemcsak pergetésre használjuk
a peremorsót, hanem - · igen helyesen - más horgászati
módok esetében is. Hiszen fenekezéskor, úszózáskor is nagy
előny a könnyed bedobás és a biztonságos halfárasztás.

51. ábra. Dobás zárt

peremorsóval

116 1J7
 __________-_ -,,_ --~--
... - - - · ---______
==------
_,_

·--------- ·--- .... „

-.'
 A műcsali

A villantót (bli nker), a műlegyet s egyéb látszateleséget,

legyen az akár műkukac vagy gumibéka, nyugodt lelkiismeret-
tel besorolhatjuk a horgászeszközök, a felszerelési tárgyak
közé. A valódi táplálékokat, az igazi csalikat majd külön
megbeszéljük, ebben a fejezetben azonban a horgászcsalárd-
ság e csillogó bizonyítékaival foglalkozunk.
Mindenki tudja, hogy a látszat gyakran csal. Ám a halak
még nem tisztázták _ezt a kérdést „kell ő mélységben" egymás
között, s ennek tulajdonítható, hogy olykor, sőt ismételten,
kishalnak nézik a csillogó pléhkanalat, amelyet előre kitervelt
komiszsággal éppen e célból vontatunk végig a vízen.
Mirő l van itt szó? Kétségtelenül olyan méretű csalárdság-
ról, amire nem lehet mentséget találni. Mert ha már a hal
éhségét használjuk ki, hogy megfogjuk (s ez nem egészen
tisztességes dolog), legalább igazi, ínycsiklandó táplálékkal
csalogathatnánk és hitegethetnénk szegényt, megadva neki
azt a nem is utolsó esélyt, hogy lelophassa a horogról és
megehésse az ízes falatot. Ám annyira lóvá tenni egy tisztessé-
ges halat, hogy végül is egy pléhdarabba harapjon? Ez bizony
enyhén szólva is több a soknál.
Hát még ami az egész csalfa mesterkedés mögött van !
E mögött tudniillik tudományos ismeretek, halélettani meg-
figyelések lappanganak. Az ember, a horgász, a tudományos
kutatás egy-két eredményét is harcba vetí, hogy rászedje mit-
sem sejtő víz alatti ellenfelét.

121
 A rejtelmes oldalvonal lyét stb. is. Annál hatékonyabb, fogósabb a zsinórra kötött
villantó , minél több tényező figyelembevételével készül. Az
A villantó, a blinker működése ugyanis a ha l környezetérzé- igény korlátlan, a lehetőség azonban korlátozott.
keléséről szerzett tudományos ismereteken alapszik. Már itt A különféle típusú villantók abban mindenesetre megegyez-
leszögezzük, hogy korántsem csak a hal látásán, sokkal inkább nek, hogy mindegyik az apróhal, a védtelen táplálék jelenlétét
azon az érzékén, amellyel az áramlás irányát, sebességét, a kívánja elhitetni valamelyik ragadozóval, legyen az harcsa,
vízben keletkezett távoli rezgéseket felfogja, sőt „értelmezi". csuka, balin, süllő vagy esetleg pisztráng. Ez szólhat a szem-
A hal látása igen korlátozott, azt mondhatjuk, hogy született nek olyan vízszakaszon, ahol kis területen sok ragadozó tar-
rövidlátó. Élesen csupán egy-két méterre lát, homá lyosan talán tózkodik, de a blinker kelthet hangrezgést vagy olyanfajta
10---'12 méterre. Mivel az édesvizek, részben a bennük levő ví.zmozgást is, amit a sérült, nehezen tovaúszó halacska rán-
hordalék, részben pedig az apró élő organizmusok nagy tömege gása idéz elő. Hogy végül is melyik jelzés ösztönzi támadásra
miatt csak kis távolságra átlátszóak, a halnak nincs [s szüksége a rablót, azt - valljuk be - sohasem lehet biztosan tudni.
jobb látásra. Sőt, egyes kísérletek tanúsága szerint a szeme Éppen ezért többféle villantót is ki kell próbálni.
nélkül is boldogul. A megvakított csuka például éppen úgy
megfogja a kishalat, mintha látná. Ha azonban egy másik
érzékelő szervét, az úgynevezett oldalvonalát elpusztítják, ak- Vízi herkentyűk
kor vak módjára viselkedik, s nem képes elkapni a zsákmányt.
Ez a rejtelmes oldalvonal, amely legtöbb halunkon szemmel A villantók mozgásmechanizmusuk alapján két nagy csopo rt-
is jól kivehető, a bőr felszíne alatt húzódó, é rzőbimbókkal ra oszthatók. Az egyik csoport a körforgó. Ennek kanala
ellátott csatorna. Jórészt ezzel érzékeli a hal a víz nyomásának egy tengelyen körbe forog, persze csak ha megfelelő ütemben
változásait, azokat a rezgéseket, amelyeket az úszó hal vagy húzzuk a vízben (53. ábra). Lehet propellerszerű is, ebben
akár a közeledő csónak kelt. Némi felületességgel akár a hal
rada1jának is nevezhetjük.
A továbbiakban nem kívánunk belemélyedni ezekbe a kér-
désekbe, hiszen a tudományos megállapításokban is sok a
bizonyta lanság. Csak annyit jegyzünk meg még, hogy a halnak
a látásán és e „ rada rkészülékén" kívül van halló-, tapintó-,
egyensúlyozó-, ízlelő-, sőt hidrosztatikai szerve is. A vízben
haladó villantót vagy műlegyet elsősorban az oldalvonalával
érzékelheti, de hallhatja vagy láthatja is. Mindez befolyásolja
a blinker formáját, mozgásának mechanizmusát, színét, nagy-
ságát. De nemcsak a hal érzékeit veszi számba a pergető
horgász, hanem természetesen életmódjának számos más jel- 53. ábra. Körforgó
lemzőjét, táplálékszerző szokásait, valószínű tartózkodási he- villantó

122 123
 54. ábra. Prope/Jer-
rendszera blínkerek
• 56. ábra. Szerelék excenterólommal
az esetben a forgástengely a szárnyak felező pontjára esik
(54. ábra).
A másik típus nem forog, hanem billegő, hullámzó, tá-
molygó mozgással halad előre. Ezért támolygó villantónak
nevezzük (55. ábra). Erre a fajtára mondjuk, hogy a sérült
kishal úszását utánozza, tehát főképpen a csukában, a köny-
nyű zsákmány képzetét ébreszti fel.
Mínd a kétfajta villantó lehet önsúlyos. Ez nagy előny,
s azt jelenti, hogy külön súly felkötése nélkül dobhatunk
55. ábra. Billegő, tá-
molygó villantók
124
~ ---··
~
vele. A bemutatott példányok mind ilyenek. A körforgók
tengelyén jól látható a szivarhoz hasonló ólom. A támolygók
viszont vastagabb, nagyobb fajsúlyú anyagból készüln~k, s
ez helyettesíti az ólmozást. Hacsak lehet, használjunk ön-
súlyos blinkereket, mert így felszerelésünk egyszerűbb. A kü-
lön súly, az úgynevezett excenterólom (56. ábra), amelyet
a blinker fölött kell a zsinóron elhelyezni, zavaija a bedobást,
visszacsapja a villantót, a zsinórra akasztja a hármash~r~ot.
A villantóra egy vagy esetleg két hármashorgot (dnlhng)
kötnek. A nagyobb méretű, főképpen támolygó típusú bl in-
ketek esetében indokolt a második horog (57. ábra), hiszen
a ragadozó sokszor „derékba kapja" a halnak vélt fémdarabot.
A kisebb, balinra vagy még inkább domolykózásra használt
köröm nagyságú villantóra (58. ábra) vékony húsú, egyágú
horog való.
57. ábra. Blinker
két hármashoroggal 58. ábra. Körömvillamó
125
 A villantók formája, mérete, színezése, sőt anyaga is rend-
kívül változatos. Még a főbb csoportokat sem igen lehet
ismertetni, legfeljebb csak megemlíteni. Az eddig bemutatott
típusok·széles körben elterjedtek a hazai gyakorlatban. A most
következő ábrán (59. ábra) olyan blinkereket, műhalakat,
„ herkentyűket" láthatunk, amelyeket Nyugat-Európa nagy
cégeinek áijegyzékeiből válogattunk ki. Sajnos, hazai üzle-
teinkben még elég szegényes a választék, de a legjobban be-
vált fajták azért beszerezhetők. Ám ki tudja, hátha eredményt
hozna néhány olyan típus is, amelyet még nem láttak a hazai
halak ...
A viilantózás a legnemesebb, a legsportszerűbb horgász-
módszerek közé tartozik. Egyetlen bottal, megbízható perem-
orsóval, 0,25-0,30-as zsinórral és néhány blinkerrel, esetleg
egy vállunkra akasztott oldaltáskával már útnak is indulha-
tunk. Fontos, hogy minden holmink megbízh~1 1,1 minőségű
legyen. Maga a villantó sem ér semmit, ha például nem képes
„beindulni", tudniillik forogni vagy támolyogni. Ez döntő
kérdés. Ellenőrizzük működését és vigyázzunk rá, hogy a
kövek közé akadva vagy más módon meg ne sérüljön, mert
olyan lesz, mint a szárnyaszegett madár, csak néha verdes
egyet, miközben bénán , sőt halottan ,hagyja magát vonszolni.

Nagy kanál, kis kanál

A villantó működését segíti, s egyben megakadályozza a z~inór

59. ábra. Furcsa „herkellfyíik„ - de halat is lehel velük fogni
sodródását a forgókapocs (karabiner), amely a fémkanálon
vagy a forgó típusoknál a tengely zsinór felőli végén levő
karikába van bekapcsolva (60. ábra). Ha hiányozna, feltétle-
nül szerezzük be és szereljük föl, sőt erősen pergő villantók
használatakor ajánlatos 20- 30 centiméter távoÍságra még egy
forgókapcsot beiktatni a zsinóron. (A szerelékek összeállítá-
sát a következő fejezetben ismertetjük részletesen.) A jó vi l-

126 127
 méretűek, a 18-20 mm-es körforgó vagy kishal formájúak
a jobbak. A csalit a víz mély rétegeiben lassan vezessük.
Hasonló méretű vagy kisebb körforgó villantóval perges-
sünk balinra, de közvetlenül a víz színe alatt fusson a blinker,
s a pergetés üteme legyen gyors.

A műanyag pók nem csodapók!

Mindezek olya n szabályok, amelyek a nagy számok törvénye

60. ábra. Forgókqpcsok {karabinerek) alapján érvényesülnek. Nyilvánvalóan rengeteg a kivétel.
A blinker méretét, formáját, valamint a pergetés helyét, idejét
és módját sok tényező befolyásolhatja. Téli időben például
lantó bedobás után, a mikor az o rsó felkapóka1ját a fogantyú a legjellegzetesebb felszíni halat, a balint, igen gyakran fogják
előreforgatásával zárt á llásba kattintottuk, érezhetően meg- villantóval öt- hat méter mély víz fenékzónáj~ban. De ez
húzza a zsinórt, majd egyenletes ránehezedése jelzi, hogy csak egyetlen példa. A próba, a tapasztala t a döntő. Va n
„ üzemben van".
olyan pergető horgász, aki naponta a villantók egész arzenál-
A pergetés látszatra igen egyszerű. Jó messzire k ido bj uk ját veti harcba, mások néhány kedvelt típusra esküsznek.
a villantót, s amikor vízre ér, megkezdjük a zsinór felcsévélé- Sokszor valóban nem is a villantó fajtáján múlik a do log,
sét. a blinker vontatását. Ezt ismételjük a pa rton tovább- hanem a pergetés módján. Aki „érzékkel" és jól kiválasztott
sétá lva órákon keresztül. Ennyi az egész.
Persze, ennél egy kicsit több. Tudni kell példá ul, milyen
ha lra milyen vi llantó a jó, s azt milyen mélyen és milyen
ütemben kell vontatni. Az sem árt, ha egyáltalán olyan helyen
.dobálunk, ahol h al is van.
Menjünk talán sorba. Harcsára nagy ka nalat szokás föl-
tenni (40-80 mm}. Bedobás után, ha nem kell akadástól
tarta ni, engedjük a blinkert lesüllyedni a víz feneké re, s csak
azutá n kezdjük meg lassú ütemben a pergetést. Úgy vontassuk
a blinkert, hogy az mindvégig a fenék közelében ma radjon.
A csuka inkább vízközt tartózkodík, tehát kissé magasab-
ban húzzuk villa ntó nkat, amely valamivel kisebb, 30-60 111111
hosszú, tá molygó típusú lehet.
A sü ll ő elég ritkán kap villa ntóra, de ha igen, a kisebb 61. ábra. Szivarólmos balinozó felszerelés

128
9 Horgászni szcret~k 129
 helyen perget s ügyesen vezeti a műcsalit, természetesell töb-
bet fog.
A villantó csupán egyik - igaz, igen jelentős - csoportja
a műcsalifajtákn ak. Tulajdonképpen fokozatosan elhódította
az első helyet a műlégytől , noha forma- és főképpen szín~
gazdagságban most sem mérkőzhet vele. Aki megfordult már
valamelyik nagy londoni horgászáruházban, s látta a mű­
legyek tízezrének hihetetlen sokaságát, megszámlá lhatatlan va-
' riációját, az képet alkothat a pisztráng- és lazachorgászat
nagy múltjáról, és mai jelentőségéről. Nálunk ez a k~t kiváló
sporthal hiányzik. A lazac, tengeri hal lévén, nem jut el hoz-
zánk, de pisztrángos patak és tó is csak mutatóba n van egy-
kettő, s így a pisztrángozásnak nincs említésre méltó szerepe
horgászatunkban. Műlegyet azért mi is használunk - lazac-
léggyel balinozunk. Ebben az esetben az úgynevezett szivar-
ólmos felszerelés a legelte1jedtebb (61. ábra). Úgy pergetünk
vele, hogy az alsó légy a víz színe alatt legyen, a felső pedig
lehetőleg a víz tetején táncoljon vontatás közben. Használható
műlegyeket ehhez a horgászmódszerhez a haza i üzletek is
árusítanak.
Beszélhetnénk még a műkukacról és a gumibékáról. Esetleg
a műpiócáról is vagy - mondjuk - a műanyag pókról.
Olyan is van, amelyik mozog a horgon. Nem csekélység.
Hogy halat lehet-e fogni vele? Hát. . . A műanyag pók még
nem csodapók!

130
 A hor.gászszerszám

A horgászat világában tett utazásunk jelentős állomása ez

a fejezet. Sok mérföldkövet magunk mögött hagytunk már
a horogtól a v.illantóig, s külön-külön megismerkedtünk a hor-
gászat nélkülözhetetlen elemeivel. Ám ezeket az alkatrészeket
még nem tudjuk egymással logikus kapcsolatba hozni, egész-
s:z;é formálni; nem tudunk még horgászfölszerelést összeállí-
tani. Itt az ideje, hogy megtanuljuk. Most tehát egy füst
alatt mindenféle fölszerelést bemutatunk. Hangsúlyozom a
bemutatást, ami azt jelenti, hogy a szó, az írás mellett az
eddiginél is nagyobb szerepet kap a szemléltetés, az ábrázolás.
Lássunk is mindjárt munkához. Botunk,.orsónk, zsinórunk,
súlyunk, horgunk, sőt villantónk is van már. Mindezt csupán
össze kell rakni. Közben szükségünk lesz még egy-két apró
holmira, amiről eddig egyáltalában nem vagy csak keveset
szóltunk. A műveletek sorrendjében ezt a hiányt is pótolni .
fogjuk.
Az orsót (egyelőre mindegy, hogy milyent) már felerősí­
tettük a botnyélre, a rajta levő zsinór végét sorban átbújtattuk
a karikákon és a véggyűrűn is. Sőt, le is húztunk néhány
métert, s most az egész „cajg" itt fekszik előttünk. Mit kezd-
jünk vele?
Hűbelebalázs módjára semmi esetre sem foghatunk hozzá
a dologhoz. Előbb el kell döntenünk, milyen fölszerelést kí-
vánunk összeállítani. A következő választék áll rendelkezé-
sünkre:

133
 1. úszós fölszerelés
2. fenekező készsé~: Magyarázzuk a családfánkat
3. pergető szerelék.
Ezek a főtípusok, de mtn
· degy1'k nek varrnak változatai is. Amint látjuk, a legterebélyesebb az úszós fölszerelések család-
fája. Két alcsoportjának is több változata van. Ez módot
Úszós fölszerelés ad a terephez ·és a fogni kívánt halfajhoz való árnyalatos
alkalmazkodásra. A pergető szerelék, amelynek hat változa-
/súly nélküli
tát soroltuk fö l, egyszerűbb összeállítás és tulajdonképpen
, „ . , / osztott súlyú
/
a) v1zkozti uszós -- , simán „levezethető" a fenekező készség alapelvéből.
"-\gömbólmos Ám lássuk előbb az úszós változatokat. Legelőször az üt-
közőt kell elhelyeznünk a zsinóron. Ez arra szolgál, hogy
végólmos (páternoszteres)
az úszót a zsinór egy pontjánál ne engedje· följebb csúszni,
tehát valamivel nagyobbnak kell lennie, mint az úszó karikája.
b) úszós fenekező / osztott súlyú Ütközőt többféle anyagból készíthetünk. Legegyszerűbb gu-
~ fölfektetős
csúszó-ólmos mi- vagy akár lenzsinórdarabot rákötni a zsinórra (62. ábra).
Ennél tartósabb szelepgumiból, villanydrót gumiszigetelésé-
Fenekező készség ből vagy megfel elő vastagságú drótból készülhet (63. ábra).

a) végólmos (páternoszteres)
b) csúszó-óln1os '
e) kombiná lt fe~ekező.
Pergető szerelék

. önsúlyos
a) villantós ( 62. ábru. Az ütköztl felkötése
külön ólmos

„
b) mu legyes "-
/ végólmos (páternoszteres) ==~~==
súly nélküli

/ csúszó-ólmos
e) kishalas
\ végólmos (páternoszteres) 63. ábra. Ü1közcí szelepf!llllli·
hói és drótból
134
135
 65. ábra. „Snecizö" készség

~ ----
-~- -· --- --

64. ábra. Cémaütközű, amely átbújik a vezetűgy(Jrűkö11

Ha az üt!<özőt felhúztuk vagy felkötöttük a zsinórra, az úszó

következik. Ez egyszerű művel.et. Rögtön ellenőrizhetjük is,
hogy az ütköző nem megy-e át az úszó fülén vagy nem szorul-e
meg benne. Ezt el kell kerülni. Az ütközőtől s a melléje
húzott úszótól a zsinór végéig, azaz a horogig terjed majd
az ereszték. Ennek a hosszát éppen azzal tudjuk változtatni,
hogy az ütközőt lejjebb vagy följebb húzzuk a zsinóron. Az
ereszték sza bja meg, hogy horgunk milyen mélységbe süllyed,
vízközt vagy a fenéken lesz-e. Ha mély vízben hosszú eresz- I0-20cm
tékkel (4- 5 méter) horgászunk, fontos szemponttá válik, hogy
az ütköző akadálytalanul átfusson a bot zsinórvezető gyűrűin
is. Amikor ugyanis dobásra készülünk, a nagy ereszlék miatt
az ütköző a felcsévélt zsinórral együtt bekerül a bdt gyűrűi
közé vagy akár az orsóra. A kidobásnál azután könnyen
elakadhat valamelyik gyűrűn, s így visszacsa pódik az egész 66. ábra. Az úszd rögzíté-
szerelék. A megfelelő formájú, (torpedó alakú) gumiból" vagy sének legegyszerilbb mddja
cérnából tekert hasonló ütköző (64. ábra) elháríthatja ezt a
kellemetlenséget.
De haladjunk csak tovább. Az ütköző és a megfelelő mé-
retű és alakú úszó után - ha súly nélküli készségről van rögzítése rendkívül egyszerű (66. ábra). Minden más úszós
szó - a horog következne. Ám itt mégis meg kell állnunk fölszerelést azonban csúszó úszóval érdemes fölszerelni. A kö-
egy pilla natra, hogy a csúszó úszó és a rögzített úszó problé- vetkezőkben nem is foglalkozunk a rögzített úszóval, mert
májáról szóljunk. Nem valami bonyolult kérdés ez, hiszen a keszegezőtől eltekintve korszerűtlen, s nincs rá szükségünk.
minden úszó, amelyiknek füle, karikája va n, csúszhat a zsinó- Az ütköző és az úszó után tehát a súly következik. Biztosan
ron, ha megengedjük neki. Márpedig általában megengedjük, emlékszünk rá, a súly feladata : kellő mélységben tartani vagy
mert ez a célszerűbb összeállítás, különösen ha 20-30 centi- a fenéken lehorgonyozni a csalit. Ha vízközti úszós szereléket
méternél hosszabb az ereszték. Egy egyszerű sneciző készség- akarunk készíteni, akko ra á tlyukasztott gömbólmot teszünk
hez (65. ábra) rögzített úszó való, hiszen itt az ereszték 10-20 fel a zsinórra, a melyik álló helyzetben ta rtja az úszót, de
centiméter, és súlyt sem igen használunk hozzá. Az úszó nem képes víz alá meríteni. Ezt vödörben, kádban vagy a

136 137
 67. dbra. fgy rögzítjük a vdgo// sörétet a zsinóron
vízparton ki kell próbálni, s szabályozni, összhangba kell
hozni az úszót a súllyal. Könnyen.belátható, hogy az egyetlen,
mondjuk ötgrammos ólmot öt darab egygrammossal is helyet-
tesíthetjük. Erre szolgál az üzletekben dobozban kapható vá-
gott sörét, ami a finom úszós szerelék összeállításához hasz-
nálatos. A zsinórt a sörét vágatába helyezzük, s la posfogóval
finoman megnyomjuk a sörétszemet (67. ábra). Így készül
az osztott súlyú vízközti úszós készség.
1 Az első összeállítást, mint alaptípust, külön ábrán mutatjuk
Mit kössünk, hogy kössük?
Ha egyetlen fúrt gömbólmot teszünk fel, azt külön ütközővel,
a zsinór végére kötendő horogtól 10- f5 centiméterre rög-
zítjük. Így az úszó és az ólom is szabadon csúszkálhat a
felső és az alsó ütköző között. Bedobáskor mind a két kellé-
künk az . alsó ütközőnél helyezkedik el. Amikor a szerelék
vízre ér, az úszó a víz színén marad, s az ólom az alsó ütközőre
nehezedve addig húzza lefelé a zsinórt, amíg a felső ütköző
az úszó karikájához, füléhez nem kerül. Ekkor az úszó föláll
a vízen, s fölszerelésünk máris „üzemben van".
Persze, csak ha a horgot is felkötöttük már, s.;>t csali is
van rajta. A horog felkötése gondosságot és gyakorlatot kíván,
s ha maga a kötés kissé bonyolult is, annak csupán a· műanyag
zsinór kímélése az oka. A mellékelt rajzok elég szemléletesek
.138
68. dbra. Csak azért, /rogy még vildgo.1·abb legyen . . . hm111tatj11k a legbizto nsd-
gosabb horogkötés négy mozzanaldt
(68. ábra). Vegyünk elő egy darab damylt és egy horgot,
üljünk le, tegyük magunk elé a könyvecskét és gyakoroljunk.
Ha végül is felkötöttük a horgot, készen van a fölszerelés.
be (69. ábra). Közben azonban egy-két apróbb buktatót (az
úszót is nevezik így, de most nem arra gondolok) szép csönd-
ben átugrottunk - csak azért, hogy menet közben ne bo-
nyolítsuk dolgunkat. Az alaptípusként bemutatott fölszerelé-
sen csak egyetlen kötés van - a horogkötés. S ez igen előnyös,
mert a horogkötések többsége 85-95 százalékos hatásfokú,
tehát alig gyengíti a szerszámot. Általában törekedjünk is
arra, hogy fölszerelésünkön minél kevesebb kötés, csomózás
legyen. Az ilyen készség igen megbízható és stabil. De éppen
ez utóbbi jellege miatt nehéz átalakítani, variálni. Ezt a hát-
rányt „előregyártott" eresztékkel, előkékkel, patonyokkal lehet
megszüntetni. llyen esetben arra is szükség van, hogy a fő.
zsinórra fület, hurkot kössünk.
Az előke vagy patony olyan 20-40 centiméteres zsinór-
darab, amelynek egyik végére horgot, a másikra pedig hurkot
139
 7 cm

8 cm

1'2 cm

20cm

kb.
100 cm

69. ábra. Az úszós 70. ábra. Az d tJke

szerszám a/aptlpusa

21+cm

kötöttünk (70. ábra). A hurok segítségével csatlakoztatjuk

majd a fözsinórhoz. Osztott súlyú fölszereléshez többféle vari-
ációban az egész eresztéket is elkészíthetjük. Ezt kulcskarika-
rendszerű, apró vörösréz karikával kapcsolhatjuk az alap-
zsinórhoz. A karika egyben ütközőül is szolgál, nem engedi
lejjebb csúszni az úszót. Bemutatunk néhány eresztékváltoza-
tot (71. ábra), s hozzávetőlegesen a méreteket, a sörétek
közti. távolságot is megadjuk. Természetesen csak keretadatok 25cm
ezek, hiszen-a horgász a helyi viszonyokhoz alakítja a föl-
szerelését. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a karikától
a horog felé a sörétek kisebbedése, ugyanakkor egymástó.!
való távolságuk fokozatos növelése általában indokoltnak 71. ábra. A sörétólmvs k ész-
mondható. ség néhány változata

140 14 1
 72. áhra. Végóf111os úszós
fefszerefh
Az úszós, végólmos fölszerelés (72. ábra) jó példa a külön-
féle zsinórkötések, hurkok bemutatására (73. ábra). Ilyen kész-
séget egyébként leginkább élőhalas csukázásra szerelünk ösz-
sze. Bár a súly ebben az esetben a fenéken van, a csali nem;
ezért soroltuk be a vízközti úszós szerszámok közé.
142
73. ábra. Így kötjük az eftikét
a fözsi11ór hurkába
Egy „munkaigényes" szerelék
Most pedig lássuk az úszós fenekező fölszereléseket. Már sok
mindent megtanultunk, tehát gyorsabban haladhatunk előre.
Az osztott súlyú fenekező készség lényegében teljesen meg-
egyezik a már ismertetett sörétes-eresztékes megoldással. Az
eltérés csupán annyi, hogy maga a horog a fenéken van.
(74. ábra). A szerszámot úgy kell beállítani, hogy csak a ·
horog feküdjön a talajon, de már a hozzá legközelebb eső
sörét is vízközt lebegjen. Ezt úgy érhetjük el, ha előbb egy
külön ólommal megmérjük a víz mélységét (75. ábra), s az-
143
 74. dbra. Sörétólmos, úszós
fenekezőszerszám
után 10-20 centiméterrel növeljük az ereszték hosszát. (A fei-
ső ütközőt még följebb húzzuk.) Az úszós, osztott súlyú fe-
nekező igen kiváló, fogós készség. Elterjedését korlátozza,
hogy használata kissé „munkaigényes". Csak állóvízben, eset-
leg enyhe folyásban, csónakból horgászhatunk vele. A víz-
fenék rendszerint egyenetlen, emiatt pontos beállítása némi
babrálással jár. Mivel nem súly, csupán a fenéken levő horog
tartja egy helyben, igen könnyen elmozdulhat. Ezért haszná-
latakor még a szél irányát is figyelembe kell venni. S bár
a kapásjelzés tulajdonképpen kissé lassú, a hal a csalival
elég nagy utat tesz meg, mire az úszó elmerül (~miatt nádközti
horgászatra nem ajánljuk), a ponty vagy a dévér az így föl-
kínált csalit szippantja fel leggyanútlanabbu(. Ez a döntő
tény a fölszerelés minden apróbb hátrányát ellensúlyozza.
144
75. dbra. Külön ólommal
ellenőrizzüka vlz mélységér
A fölfektetős készség (76. ábra) igazi á llóvízi, sőt nádi
szerszám. Annál hatékonyabban működik, minél kisebb a
fenéken levő súly. Borsónyi ólom már elegendő. Persze, ehhez
kell igazítani az úszó teherbírását. Mégpedig úgy, hogy akár-
milyen kicsi is az ólom, képes legyen az úszót a víz alá húzni,
vagy - ez még jobb - annyira lemeríteni, hogy csak az
úszó antennájának a vége álljon ki a vízből. Ha minden
rendben van, megfelelő hosszúságúra állítjuk az eresztéket
(a felső ütköző tologatásával). Az úszó máris szépen áll, a
horogtól csupán négy, de legföljebb nyolc centiméterre rög-
zített ólmocska a fenéken pihen .- amíg nem jön a ponty.
Ha jön (s reméljük, gyakran jön), felszívja a kukoricát. Abban
a pillanatban az ólom is fölemelkedik, az úszó elveszti ter-
helését, s eldől a vízen ... A többi már a mi ügyességünkön
10 Horgászni szerc1n~k 145

76. áfira. A fiilfektett!s készsél!
múlik. A fölfektetős készség használata országszerte igen el-
te1jedt, s különösen a nádi horgászok kedvelik. Az ó lom
furatába dugjunk fapálcikát, megfaragott gyufaszálat vagy
fogvájót, azzal rögzítsük meg a zsinóron.
A csúszó-ólmos fenekező (77. ábra) valamivel nehézkesebb
szerszám az előbbieknél. Ma már egyre ritkábban s első­
sorban folyóvízi horgászatban használják. Ott jelentős sze-
repe lehet, különösen amikor a sodrással a fenéken görget-
tetjük a csalit. Ugyanúgy kell összeállítani, mint az alap-
tipusként bemutatott vizközti készséget, csupán bizonyos
arányokban van változás. A súly nehezebb, képes az úszót
víz alá húzni, ugyanakkor a patony valamivel rövidebb (8-
15 cm).
146
8-15cm
77. ábra. C.níszó·ólmus, úszós fenekező
Könnyebb tétel: afenekező
Az úszós készségek tárgyalását ezzel be is fejeztük. It;mét
sok ismerettel gyarapítottuk tudásunkat. „A fenekező szerszá-
mok" című tétel már sokkal könnyebb. A rajzok szinte min-
dent elmondanak (78. ábra). Kétségtelenül a fenekező kész-
séggel tudunk legtávolabbra vetni, s ezt a nagy előnyt első­
sorban a parti horgász tudja kellőképpen értékelni. Ha innen
nézzük a dolgot, a csónak tulajdonképpen csak arra szolgál,
hogy megrövidítsük vele a távolságot. Ez még nagyobb előny.
De ha nincs csónakunk, biztonsággal támaszkodhatunk a fe-
nekező készség jó tulajdonságaira is. Messze dobhatunk, s
147
 20cm
78. ábra. Úszó 11é/kli/i fe11ekez1i .<zerelék három fajtája
folyóvízben is le tudjuk horgonyozni a csalit. Leghelyesebb,
ha a csúszó-ólmos típust használjuk előke nélkül, egyetlen
horoggal. Ez a legbiztonságosabb. De a helyi körülményektől
függően bármelyik fajta jó szolgálatot tehet. A páternoszteres
készség 2, esetleg 3 horoggal lehetővé teszi a víz különböző
rétegeinek egyidejű horgászatát. Vegyük azonban figyelembe
148
79. ábra. Pergető szerelék
azokat a megállapításokat is, amelyeket a horgászeszközök
egyenkénti tárgyalásakor tettünk.
A harmadik csoport : a pergető szerelék (79. ábra). Ehhez
néhány kivételtől eltekintve peremorsóra van szükségünk. Azt
már mondottuk, hogy a villanós készségek közül az önsúlyo-
sat javasoljuk inkább. A súly nélküli műlegyezés a pisztrángo-
zás klasszikus módszere. Ehhez speciális forgó dobú orsót
és különleges legyezőzsinórt használnak, amely a horog felé
egyenletesen vékonyodik. Súly nem lévén, azt a zsinór he-.
1.yettesíti, és egy különleges ostorozó dobótechnika. Amint
149
 ==- ----=--=- =-"=--=-
=--=_

82. ábra. Huwl.l'lilyus szerelék

I

Szólnunk kell azonban a kishalas pergetésrő l , mert erre

BO. áhm. Per[(elé.I', mártogolás kisltalla/
~ l ?- 15 méterre dobott légy a víz színére hullik, már rántja
is v1ss~ a horg~sz. Nagyon érdekes, nagy gyakorlatot igénylő
kl~s.szi kus horgaszmódszer ez, saj nos gyakorlására nálunk al ig'
ny1hk lehetőség. '
v iszont bőven van alkalmunk. A csúszó ó lmot esetenként
rögzitett ó lommal is helyettesíthetjük (80. ábra). Ennek nem
nagy a jelentősége. A kishal szájának alsó részébe tűzzü k
a horgot és az orrlyukán vezetjük ki (8 1. ábra).
Végólmos készség haszná lata leginkább huzalsúllyal és aka-
dós terepen lehet indokolt (82. á bra).
Mártogassunk, tapogassunk !

A kishalas pergetéssel roko n módszer a mártogatás és tapo-

81. ábra. Így akasz/juk a hor-
got a csalihal szájába
150
gatás. Mindkettőt élő csalival műveljük . Pergetni tudniillik
döglött hallal is lehet, de ebben az esetben óvatosan és csak
kisebb távolságra vethetünk, különben kön nyen lemarad a
horogról a kishal. Régebben bonyolult horogrendszereket
használtak ennek a megakadályozására, kevés sikerrel, de
ezek az eszközök (propelleres és Ariel-szerelék) amúgy sem
kaphatók már az üzletekben - dobjunk tehát ó vatosa n, vagy
ami szintén lehetséges, pergessünk haldarabba l. A kishalas
pergetés elsősorban sü llőfogásra szolgáló módszer. Igen las-
san, a fenéken húzogassuk végig a csalit.
151
 A mártogatás és tapogatás abban különbözik a pergetéstől,
hogy élő halat teszünk a horogra (csak végszükségben fa-
nyalodjunk haldarabra), s azt nem is igen dobjuk, . hanem
csak inkább beengedjük a lábunk előtt forgó-áramló vízbe,
s amikor ólmunk a fenéken koppan, emelgetni kezdjük a
botot, húzogatjuk a zsinórt. Ily módon finoman érzékelve a
fenék alakulatait, esetleg a kövezést vagy a tuskókat, valóban
kitapogatjuk egy-egy vízszakasz minden talpalatnyi részét, s
a menedékek mögött lapuló süllő elé vezethetjük a ficánkoló
csalit. Állóvízben a kishal hátába akasztott horoggal is dol-
gozhatunk. Olyan dolgozásféle ez valóban vagy legalábbis
serény, elmélyült foglalatosság. A horgász háta is belehajlik
kissé a nagy igyekezetbe, amint buzgón emelget, s ide-oda ·-·-------
-· j
~-- ----- >*' F
topog, lép a vízparton, szüntelenül figyelve a botvég haj-
lását ...
A horgászfölszerelést segédeszközök egészítik ki. Számuk
igen nagy. Mint nélkülözhetetlent hadd említsük meg a lapos-
fogót, az ollót, a horogélesítő reszelőt. De szükségünk van
még ezen kívül a tartó- és merítőhálórá, csalihálóra,
vágóhorogra, kishalas kannára, kisebb-nagyobb dobozokra,
bicskára, hátizsákra, sőt kéztörlő rongyra is. Tálán a 83.
számú ábra ad némi ízelítőt, mi minden sorolható a „ horgász-
cucc" fogalomkörébe.

83. ábra. A „horgászcucc": merítlíszdk, rngós mérleg, laposfogó, vágóhorog,

horf{ászkosár, olló, bicska, lwrogszabadító, reszelő és a kisltaltarló ka1111a.
Persze som/110111d11k még, ..

152
 A csali

A hal természetes étlapja igen változatos, s a menükártyát

a horgász csupán néhány fogással tudja kiegészíteni. Az úgy-
nevezett békés halak növényi táplálékon élnek, a ragadozók
vízi lakótársaikat támadják meg. A határ azonban elmosódik.
A békés halak (a ponty, a márna, a compó, a dévér és a többi
keszegféle, de a ragadozók egy része is) tulajdonképpen min-
denevők. Turkálnak a fenéken, végigkutatják a vízinövények
szárát (a friss hajtásokat is elszopogatják), bekapják a víz
fölé hajló növényzetről lehulló hernyót, gyümölcsöt, magot
egyaránt. Valóban fölfalnak tücsköt-bogarat. Jelszavuk: aki
keres, az talál. Keresnek, kutatnak is szorgalmasan, s ennek
a jellegzetes gyűjtögető életmódnak köszö nhető, hogy rábuk-
kannak a horgász kukoricájára, máléjára is.
Mert a horgász nem vízi táplálékot kínál föl nekik, hanem
szárazföldit. A békés halak rengeteg „húst" is esznek ugyan,
álcát, apró rákot, férget, bogarat, de ezek általában kicsik
ahhoz, hogy horogra tűzhessük őket. Marad tehát a „száraz-
fö ldi" kukorica és a giliszta. Mind a kettő jól „ül" a horgon,
a giliszta még ficánkol is rajta.
Nos, tehát mi van azon a menükártyá n, amelynek ínyenc-
ségeit mi ajánlhatjuk békés, sőt türelmes halvendégeinknek?
Van kérem néhány húsféle, tészta, sajt és gyü mölcs. Egészsé-
ges, laktató ételek, olykor aromákkal, fűszerekkel ízesítve.
Vegyük előbb a húsféléket, mert ezek a rablók között is
közkedveltségnek örvendenek.

157
 A giliszta - nyugodtan mondhatj uk - univerzális csali.
Minden hal szereti. S ez nem kis hátránnyal is jár, mert
az apróhalnép folyton lecsipkedi, s a ponty vagy a harcsa
nehezebben jut hozzá. Ezért arra törekszik a horgász, hogy
„szelektív" jellegíí táplá lékokat kínáljon fel, külön-k ülön cse-
megét halfajok szerint. Még a gilisztafajták között is tudunk
válogatni : ezt a harcsának, amazt a keszegnek. A lényeg az,
a
hogy a válogatást ha.Jak is kénytelenek legyenek tudomásul
venni.
Az élénkpiros színű, kis méretű trágyagilisztát példá ul a nagy
hal is bekaphatja ugyan, nemcsak a keszeg, amelynek ez az első­
osztályú csalija, de a nagyra nőtt, szívós, zöldesbarna színű,
vastag bőrű erdei gilisztát már nem képes az apróság lecsip-
kedni, az megmarad a később érkező harcsának vagy ponty-
nak. A növényi csalik eleve kizátják a rablókat a játékból
(persze kivétel még itt is előfordul) . Még tovább szelektá lha-
tunk, ha a növényi táplálék keménységét, méretét változtatjuk.
A lágy, apró málégolyót egy bodorka is lerágjá, de ha kemé-
nyebbre főzzük, s mondjuk cseresznye nagyságút teszünk a
horogra, máris kizártuk étkezdénkből az apró keszegeket.
A FÖLDI GILISZTA kisebb, élénkebb színű fajtái keszegezésre,
a nagyobbak pontyra, má rnára, harcsára használatosak. Ha
hozzájut, minden hal szívesen rákap. Kertben, erdőben, árok-
parton áshatunk gilisztát, s nyirkos földben, kilyukasztott
tetejű dobozban tárolhatjuk. Budapesten üzletben, sőt a Duna-
parton is árusítják.
A kukta rejtelmei
A KUKORICA a pontycsalik között talán az el ső helyen áll.
Horogra tehetünk tavalyi főtt kukoricát vagy friss, tejes ku-
koricaszemet. Az öreg kukoricát gondosan kell megfőzni,
úgy, hogy puha legyen, de ne repedjen szét. Erre legalkalma-
sabb a kuktafazék. Másfél liter kimosott, előzőleg egy napig
158
hideg vízben áztatott kukoricát tehetünk egy 6 literes kuk-
tába. Hozzá késhegynyi szódabikarbóná t adunk. Tíz-tizenöt
perces lassú forrás után - ne hevítsük túl, mert kifúj a fazék -
félrehúzzuk anélkül , hogy kinyitnánk. Ezt · a műveletet még
háromszor megismételj ük, s csak akkor ellenőrizzük, megfőtt-e
a kukorica. Egyéves kukorica négy-öt felfőzés után meg-
puhul.
Fontos, hogy a lemorzsolt kukoricát előzőleg váltott vízben
alaposan átmossuk, a csutkatörmelékeket, a bajuszszálakat
eltávolítsuk belőle, mert ezek eltömhetik a kukta gőzszelepét.
Általá ban a nagy szemű fajtákat használja a horgász. A nyolc-
soros, „filléres" kuko rica a legjobb, de megfelel természetesen
a lófogú is.
Ha nincs kuktánk, akkor jóval tovább tart a főzés, mivel
csak lassan párolhatjuk. Ha hevesen forr, kemény marad és
szétnyílik.
A tejes kukoricától a galuskáig
A TEJES KUKORICA érési 'időben (július-augusztus) frissen
igen kiváló csali. Csak tejes csöveket vásároljunk (!), s a
horogra szánt szemet fogaink között enyhén puhítsuk meg,
ügyelve arra, 'hogy szét ne fakadjon. Amiko r a horgot bele-
húzzuk, úgyis kibuggyan belőle egy cseppnyi tej. Így táv-
csaliként is működik: a hal távolról is megérzi illatát, zamatát.
Egy kis fáradsággal tartósíthatjuk is a tejes csöveket. Ennek
a finom csemegének jó hasznát vehetjük majd késő ősszel
és kora tavasszal is, ami kor finnyásabb a ponty. A leveleitől
megtisztított csöveket tegyük forró vízbe. A · vizet c ukorral,
mézzel ízesíthetjük, de sósan is készíthetjük. Tíz-tizenöt per-
ces forralás után előmelegített üvegbe rakjuk a csöveket, a
lobogva forró levet ráöntjük, csipetnyi szalicilt teszünk a tete-
jére és celofánnal lekötjük. Mint a befőttet, ládában, párnák
közt hagyjuk kihűlni.
159
 A BURGONYA főzése lényegesen egyszerűbb, mint a kukori-
cáé. Héjában tesszük fel, s lassan addig forraljuk, amíg félig
megpuhul, elveszti ridegségét, de nem esik szét. A „szappa-
nos" jellegű burgonyafajták jobbak, mi.n t a „lisztes" omlásúak.
A főtt burgonya előnye, hogy bicskával akkora szeletet, go-
lyót, dióformát alakíthatunk belőle, amekkorát célszerűnek
tartunk. Apró kockára vágva nagyszerű dévércsali.
MÁLÉ (polenta) többféle van. Alapanyaga rozs- és kukorica-
liszt, esetleg búzaliszt.
Két evőkanál kukoricaliszthez egy púpozott kanál rozsliszt
szükséges, körülbelül 3 : 2 tehát a keverési arány. A kétféle
lisztet annyi vízzel gyúijuk össze, hogy se túl kemény, se túl
puha ne legyen. Kisebb gombócokat vagy hasáb formájú
darabokat készítünk belőle, s forró vízbe dobjuk. Ha a tészta
feljött a víz színére, még egy-két percig forraljuk. Utána ki-.
szedjük a vízből és melegen összegyúrjuk. Gyúrás közben
adhatunk hozzá mézet, cukrot, májkrémet, tojást. Ha úgy
tetszik, padlófestékporral sárgára is színezhetjiik.
Ugyanilyen málét kapunk, ha az összekevert lisztet öntjük
a lobogó vízbe, miközben állandóan kevetjük. Ha pépesedni
kezd, nem adunk több lisztet hozzá, gyenge tűzön még néhány
percig főzzük, aztán melegen összegyútjuk.
A BURGONYAMÁLÉ készítése során egy-két szem puhára
főzött burgonyát keverünk össze kukorica· és rozsliszttel. Ke-
vés vizet adunk hozzá és tetszés szerinti nagyságú gombóéokat
formálunk belőle. Bő vízben kifőzzük, szűrőkanálba szedjük,
leöblítjük és a teljes kihűlésig szétterítve tartjuk. Így „horog-
kész" állapotban vihetjük magunkkal.
A KENYÉR-MÁLÉ szintén kiváló csali. A puha vagy az állott,
félszáraz kenyér jó máléalapanyag. A kenyérbél, főképpen
a barnakenyér bele kevés vízzel összegyúrva önmagában
is nagyon jó csali. Némi paprikával szokták színezni, és sokan
esküsznek rá, hogy a pontytól, a dévéren át a vörösszárnyúig
m_inden békés hal ezt szereti legjobban.
160
Finomíthatjuk ezt a málét tojással. Ehhez állott, de még
nem kőkemény kenyér a jó. Körülbelül 40 deka kenyérbelet
apróra szétmorzsolunk, hozzáadunk egy egész nyers tojást,
kevés pirospaprikát, és alaposan összegyúrjuk. Szívósan ta-
padó, kiváló málét készíthetünk így.
A keverékek sorát még folytathatnánk. !ehetünk a máléba
reszelt sajtot, a kenyérbelet összegyúrhatjuk mézeskaláccsal
stb. Mind jó, sőt egyik jobb, mint a másik.
A máléféléket a ponty és a keszegek szeretik, s előnyük,
hogy tetszőleges nagyságút tehetünk fel a horogra. De akár-
melyik csalit is használjuk, ügyeljünk arra, hogy a horog
hegye mindenkor a csali belsejében legyen, ne bújjon ki belőle.
Érvényes ez a gilisztára is.
Jó csali még a galuska (nokedli) s a makaróni is. Időnként
különféle gyümölccsel -is szerencsét próbálhatunk. Az eper,
a szeletre vágott szilva is foghat pontyot.
A keszegfélék fogására néhány különleges csali is széles
körben használatos. Így például a légypondró vagy más néven
csontkukac. Egyik horgásztársam írta : Különös dolog hallani
(egy gilisztaárus megjegyzése), .hogy a húsvéti sonka ötször .
annyit ér, ha hagyjuk megromlani, megkukacosodni és a „drága
szép" hízott pondrót eladjuk a horgászoknak. A téma nem
éppen gusztusos, de való, hogy a dongólégy húsra rakott
petéiből kikelt kukac kiváló keszegcsali. Hasonló értéke, sőt
forgalmi értéke van a lisztkukacnak is. Mindkettő tenyészt-
hető, de az hosszadalmas, sőt a légypondró esetében a szom-
szédokat is zavaró művelet. Inkább vegyük meg az árusoktól.
Hiszen ez a fejlődés útja: a specializálódás a halcsalik ké-
szítésében, tartásában és tenyésztésében is utat tör. Egyre
kevésbé jut időnk arra is, hogy magunk főzzük a kukoricát.
Egyszerűbb a horgászboltba men,ni érte, ugyanúgy, mint a
gilisztáért, s idővel talán egyéb táv- és' bűvcsalikért is. Hiszen
. a választék egyre nő, s már nálunk is többféle tej alapú
c~alifajtát, pasztát vásárolhatunk.
11 Horeászni szeretnék 161
 Az etetésről
Sűrűbb lesz a kapás, ha a halakat rendszeres etetéssel helyhez
szoktatjuk. Az etetési anyagokról, módszerek ről külön köny-
vet lehetne írni, itt csak a lényeges tudnivalókat ismertetjük.
Minden konyhai hulladék, mindenféle gabona vagy egyéb
mag, rothadó gyümölcs, vágóhídi melléktermék s még sok
egyéb szerves arryag alkalmas etetésre.
Pontyra, keszegre növényi anyagokkal etetünk. Elsősorba n
azzal, amivel horgászunk - kukoricával, burgonyával. De
használrratunk például tarhonyát, főtt rizst, áztatott kenyeret
stb. is. Olyan helyre szórjuk az élelmet, ahonnan nem sodo1ja
el a víz, a folyók csendes öblébe, forgóiba. ÁHóvízben ez
nem gond. Az etetés mennyisége meghatározhatatlan. Ez a
halsűrűségtől , sőt gyakran a szomszédok etetési módszerétől
is függ. De ha egy damylszálon egy tejes vagy főtt kukorica-
csövet leengedünk horgászhelyünkön a fenékre, napról napra
tájékozódhatunk: fogy-e az ennivaló . Ha sok szem hiányzik
róla vagy csak a csutka maradt, bővebben etethetünk.
A keszegnek, kárásznak szórjunk apróbb szemű eleséget,
főtt búzát, apró tarhonyát, kenyérbelet. Száraz kenyérrel telt
tartóhálót is lesüllyeszthetünk horgászhelyünkön; ,a pontyot
és a keszegféléket egyaránt odacsalja.
Hát a rabló mit eszik ?
A rablóhalcsalik közül a műcsalikat már részletesen ismer-
tettük, s az é l őhal as horgászatról is volt szó. Bármilyen apró-
halat horogra tűzhetünk ugyan (kivéve a védett nemeshal-
ivadékot), mégis ajánlatos némi válogatás, aszerint, hogy mi-
lyen halra horgászunk. A harcsa bekapja a nagy vörösszárnyút,
kárászt, sőt a felhasított, vérző keszeg, például dévér is vo nzó
csemege számára. A csuka nem válogat: a paptetűtől a sügé-
162
rig mindent megtámad. Leginkább azonban 7-10 centiméte-
res küsszel, bodorkával, vöröss~árnyúval szoktunk rá hor-
gászni. A süllőnek kedvenc csemegéje a szivárványos ökle
vagy a kisebb, 4-6 centis küsz. A balin a·küszrajok állandó
kergetője, adjuk hát neki megszokott táplálékát. A kisebb,
de falánk ragadozónk a sügér és a törpeharcsa szívesen veszi a
haldarabot.
A gilisztát - már szóltunk róla - minden rabló szereti.
Egyéb húsfélék közül említsük meg a békát mint jó harcsa-
csalit. (A horgot a combjába kell tűzni, s időnként ki kell
emelni a vízből, hogy levegőhöz jusson.) A harcsa egyébként
minden .húsfélét, büdös májat, csirkebelet, e1jedt sajtot, sőt
háziszappant is szívesen fogad. Legjellegzetesebb csalija azon-
ban a lótetű. Ezt annyira szereti, hogy 30-40 kilós példány
is gyakran rajtaveszít a néhány centis férgen. A lótetűcsali
hátránya, hogy nehezen szerezhető be (kertekben, trágyadom-
bok környékén áshatunk „bogarat"), nehezen tárolható (eh-
hez lótetűistálló szükséges), s végül a keszegek és a törpe-
harcsák gyakran lerágcsálják a horogról. Jobban bíija a törpe
harapdálását a pióca, amely napokig is elél, s ha úgy kötjük
fel, hogy ne húzódhasson le a fenékre, ficánkolásával felkelti
a nagyra nőtt bajuszos rabló figyelmét.
Miről szóljunk még? Jegyezzük meg, hogy minden rablót
megfog.hatunk élő kishallal - ez a főcsali. Hasonlóképpen
hatásos a blinker, talán a süllő kivételével. Persze ez attól
is függ, ki, milyen művésze a pergetésnek. A balin az élő
kishalon és a villant6n kívül jól kap a műlégyre (lásd : Sziv.ar-
ólmos föl szerelés), de rajzáskor remekül horgászhatunk rá
cserebogárral is. Másik műlegyes s egyben „ tücskös-bogaras"
halunk az óvatos domolykó. Magas parton hasalva - hogy
a hal ne lásson bennünket - súly nélkül táncoltat.hatunk
a víz színén műlegyet, szöcskét vagy egyéb bogarat, a balin
s a domolykó egyaránt rákap.
Legvégül megemlítjük a gilisztánál is fogósabb univerzális
163
csalit, a tiszavirág-álcát, másnéven „harcsaférget". Azért leg-
végül, mert ez a csali csak a Tisza vízrendszerében található,
a márgás partoldalak víz alatti részéből kell kibányászni, s
így a gyakorlatban kevés horgász jut hozzá. Minden.hal rákap,
de könnyen le is lopja. A kecsege legjobb csalétke. Maga
a tiszavirág is kiváló csali a rajzási időszak kezdetén. Később
a milliónyi tetem annyira jóllakatja a Tisza halait, hogy hete-
kig semmiféle csemege sem érdekli őket.
A „harcsaféreg"-lelőhelyek is fogynak a Tiszán, a Körösön.
A csalikat egyre inkább tenyészteni vagy gyártani kell . . .

164
 A vízparton

Bizony, csak ennyi fáradság után jutottunk oda, hogy végül

kimehetünk a vízpartra és bevetésre lendíthetjük a botot. . .
Persze csak a könyv fejezetei nek egymásutánjában van ez
így, s nem a valóságban. Akit egyszer „ beoltottak", az ugyan
meg nem állja, hogy minden előzetes stúdium és betűrágás
nélkül is ne rohanjon a vízre, amikor csak teheti. Ez termé-
szetes. Ám gyakorlat közben rádöbben, hogy sok mindent
nem tud. T alán egy-két szép halat is elszalaszt tudatlansága
miatt vagy éppenséggel nincs kapása, amikor mellette egyre-
másra fognak a szomszédok. Ennek pedig meg kell keresni
az 'okát. Hasznos ilyenkor a tapasztalt horgászbarát kivalla-
tása, de még inkább az olyan könyv, amit bármikor elő­
vehetünk s minden kérdésre választ kaphatunk belőle. No,
a „minden" ugyan nagy szó, hiszen nem tízkötetes enciklo-
pédia ez, csupáncsak egyetlen könyvecske. De ha valaki meg-
ismeri mindazt, amit tartalmaz - hogy is mondjam csak - ,
nem lehet többé eladni, ugyanúgy, mint azt az embert, aki
ért és szólni tud annak az országnak a nyelvén, ahol jár. .
Azután, aki sokat tud, az sem tud mindent. Főképpen
pontosan nem. Ki emlékszik például egy-egy kötésre, amit
régóta nem csinált? P.edig éppen most de jó lenne ... Nosza,
itt van a mindentudó zsebkönyvecske.
A szerző úgy véli, minden horgász hasznát látja az ilyen
ismeretgyűjteménynek, s miután elolvasta, á llandó útitársként
magával is viszi a horgásztáská ban vízparti kirándulásaira.

i67
 Ki tehát a vízpartra! Először, ha fővárosi lakos az illető, csak időnként és helyenként fenyegeti komolyabb veszély.
talán a budai Duna-partra vezet az út. Kitűnő, több kilométer Még bő tere van a horgászatnak az egész Dunán, kiváló
hosszú gyakorlópálya ez, ahol jász, paduc, dévérkeszeg, már- horgászvíz a Rába, javuló a Tisza és a Körös.
na, de olykor ponty és harcsa is akad a horogra. S az itteni A folyóparti horgászatnak külön varázsa ·van, az árterületi
tréning nem is akármilyen, sőt bizonyos értelemben a horgász- füzesek és nyá1fások alatt „vademberként" sátorozhat a hor-
ügyesség magasiskolájá nak mondható, amit egyik-másik nagy- . gász, s felfedező útra indulhat a holtágak, kubikgödrök rej-
dunai pecás produkál. Van mit tanulni! telmes, szúnyogtermő dzsungelébe. De épülnek a horgász-
Főképpen a kanáliskifolyóknál népes a mezőny. A legjobb tanyák és a kempingek a folyópartokon is.
jaszkózó, paducozó helyek a vízállástól függően: a Margit-híd Annak érdekében, hogy a kirándulás belső megelégedést,
fölött a Lukács-fürdő befolyója, a Bem téren a nagy kanális horgászörömet is hozzon, ahhoz kíván segítséget nyújtani ez
torkolata, aztán a Király-fürdő, a Batthyányi tér csatornáinak a könyvecske. Forgassák olyan szeretettel, amilyennel a szerző
környéke, lejjebb az Erzsébet-hídnál az Ördögárok, odébb nyújtja át a kedves olvasónak.
a Gellért-fürdő befolyója, végül a Lágymányosi-öböl, a téli
kikötő. (Ez utóbbi a Budapesti HE bérletében van.)
Persze, itt van a főváros közelében az ország legnagyobb
és leggondozottabb horgászvize, a Soroksári-Duna-ág is. Ha
nem is tag valaki valamelyik Duna-ági egyesületben, napi-
jeggyel mindenütt horgászhat - kivéve a Kvassay- és az
ág alsó végén levő Tassi-zsilip területét. Kiváló pontyos víz
ez, de süllőben is igen gazdag, nem is szólva a keszegfélékről.
HÉV-vel egészen Ráckevéig a víz minden pontja megköze-
líthető.
A Velencei-tó is a főváros hatókörébe esik. Remélhető,
hogy nemcsak üdülési, hanem .horgász szempontból is má-
sodik Balatonná válik majd. Legnagyobb vizünk a Balaton,
a legjobb horgászterületek közé tartozik. Nádasaiban még
mindig akad kapitális ponty, regenerálódik süllőállománya is,
van benne csuka, balin, angolna, dévér s egyéb keszeg s szép
harcsapéldányok kerülnek horogra a tihanyi Kútban.
Egyre több lehetőséget adnak a mindig tiszta vízű kavics-
bánya-tavak és víztárolók. Így például igen nevezetes horgász-
vízzé vált a Rakacai-tó, de egyre inkább népes horgászkoló-
niává alakul a Délegyházi-tóvidék is. .
Folyóvizeink kissé szennyezettek már, de a halállományt

168 169
 Halaink és horgászatuk

5. táblázat

,--5--,- -6--___
Kapási időszak - -,- Zsirnórvas- 1
Halfaj Milyen vlzben (tilalmi id6t lásd ::~::~· taesáe,
Horog-
nagystg
Milyen
mélységben
Csali
külön) mm
2
- - 4- - --· 7_ _ _ ------g--·- --.

álló, jún.-okt. fenekező 1, 0,25- 0,50 1 10-1 - -, fenéken, -kukorica, burgo-

folyó
-- - - - - -- ----- fenék közelé- nya, málé, ga-
ben luska
úszós 0,25-0,60 10-2/0

álló, jún.-szept.
fenekező --- i-~~,;O - ----:_~/~ ... ~e~~e~, - -k-:-h~I, lótetű,
folyó - -- - - -- - ------ - - ·- - fenék közelé- giliszta, villantó,
pergető
ben béka, büdös hús
0,30-0,40 1/0-2/0
vagy drilling
úszós ·- -- - --o,40-Ö,io - - 1=-2~-
kuttyogató"I 0,60-0,80 --2/0-5/0

- - - · ---·-
úszós 0,30-0,40 4-J fenéken, kishal, villantó
folyó, márc.- nov. ----- ----·-- - - --- - --- fenék
fenekező 0,30-0,40 4-1
álló - - - - - . közelében
pergető 0,25-0,35 4-1
vagy drilling
-------~--

170 171
 5. táblázat folytatása

- - -- - - - · - Zsioórvas:-- - ··--- - - - -
K~pási időszak Horgász- Horog- Milyen
Csali
___
H alfaj Milyen vfzben (tilalmi időt lásd tagság,
1 módszer nagyság mélységb!:n
mm
_ _ _ _ ____ , _ _ --~ill:n) - - -- - -
2 4 s 6 7

- - -~
------ - - - r áll_
ó _, _ __ 1 eg=-é-vbe
_ n ___ _ pergető 0,30-0,40 drilling
vízközt és villantó
úszós 0,40-0,60 2-2/0 fenéken
~ 1 folyó 1 Uég alatt is) v. drilling
CSUKA ~ j fenekező 0,30-0,50 2-2/0
v. drilling

6-2
pergető 0,25- 0,30 v. drilling
folyó, ápr.-okt. vízszín villantó,
álló ----- - közelében, műlégy,
vlzközt
úszós 0,25-0,35 6-1 -

r
1- -
1

úszós 0,30-0,50 6-1 vlzközt, növényfélék,

némely állóvizünk- máj.- szept. fenéken kukorica, málé
ben (Velencei-tó) -- -- --
fenekező 0,30-0,50 6-1
t - --
úszós 0,30-0,40 6-3
némely állóvizünk- fenéken giliszta,
--- --- - - - - - -- -- - - - - haldarab
ben (Balaton, márc.- okt.
Velencei-tó) fenekező 0,30-0,50 6-2
,________ - -- - -----· - - -- -- - - --
fenekező 0,40-0,50 5-1
fenéken giliszta, sajt,
folyó ----~ -
tejes kukorica
ÚSZÓS 0,40-0,50 5-1 1
- - - - - -- 1
- - -

172 173
 )
5. táblázat folytatása

Kapási idő~­ J - ·--- -

Horgász-
7ZsÍnórv;~g. -
1 ság,
Horog· Milyen mélység-
Csali
Halraj Milye.n vfzben (tilalmi időt lásd módszer naaysáa ben
k ülön) mm
- - ---- - -- - -1
2 4 s 6

0,25-0,35 6-1 fenéken

!; S&i!
--4.EOE -~
.t< fo lyó
jún.-szept.
fenekező
1

úszós 12-6
giliszta, málé,
álló, ápr.- nov. fenéken légypondró
folyó
fenekező 0,15-0,30 10-6
_j__ __ ,_
úszós 0,25-0,40 8-4

-----1------------
1
giliszta
álló máj.- szept. málé
fenéken

fenekező 0,25-0,40 8-4

pergető 0,20-0,30 10-6

villantó, műlégy,
folyó ápr.- okt. legyező
____, _____
0,15-0,25 12-8 vízközt 1 bogarak

ÚSZÓS 0,20-0,30_1 12-8

- - - - -- -- - - --- - - - --· -l-
ÚSZÓS
o,~-0.25 I1 16-8
1 fenéken l főtt
málé, búza .
-:~10---1
á lló máj.-szept.
; giliszta
fenekező 0,15- 0,25 1
1

174 175
 5. táblázat folytatása

Kapási időszak
~j - - -- -------,-------~--- ---

Zs inórvas-
Halfaj Milyen vizbcn (tilalmi időt lásd Horgász- Horog- Mjlycn
lags:ig, Csali

1
külö n) módszer nagyság mélységben
--------·-- - - - - --·- - - - 1 mm
2 4 6 7
f,~ - --- --- - - - ---1-- - - - - -
f,I
1 0,2~~~- - - - --
ÚSZÓS I~

I fo lyó, ápr.-okt. fenéken giliszta,

\~·25=~~~:J
álló hal darab

t fenekező

1
1
8-4

1
1
1 1
1 vízközt, giliszta,
folyó, ápr.- okt. úszós 0,15-0,25 16-10
1 fenéken málé, Jégypondró
álló

!__ __ .__ - ----- ---------

~folyó márc.- okt.

ÚSZÓS
'-~ 15~:_ 14-8
vízközt,
fenéken
giliszta,
légypondró,
lisztkukac
fenekező 0,20-0,30 12- 8
JASZ
_____ ,_____
- -- - - - - - - - + - - -- - -- - - + - - - -- -
fenekező 0,15- 0,25 12- 5 giliszta,
folyó márc.- okt.
·- - ---- - fenéken légypondró,
lisztkukac
ÚSZÓS 0,15- 0,25 16- 4

úszós 0, 15-0,20 16-10

álló, márc.-okt. vízközt, giliszta,
folyó - -------- fenéken málé, lisztkukac

_16-
_ t_o_ _,_ _ _ _ _ I_________
176 12 Horgászni szcrctn~k
177
 5. táblázat folytatása
Zsinórvas· 'Horog· Milyen
Kapási idöszuk Hori:ász· tagság. Csali
nagyság mélységben
lialfaj M ii yen vízben (tilalmi időt ldsd módszer
mm 1
kUlön) 8
4 s 6 7
2

úszós 0,25-0,35 8- 4
giliszta,
fenéken
folyó, haldarab
á lló
ápr.- szept. 8- 4
fenekező 0,30-0,35
l
- - --

úszós 0,10-0,20 20- 14 vlzszin giliszta,

folyó, márc.- okt. málé, lisztkukac
alatt
á lló

_ _L

val. A táblázat rovataiban közölt méretek, adatok és meg-

Az 5. táblázat bemutatja hazai horgászatu nk sporthalait, ösz-
szefoglalja a fogásukra vo natkozó legfontosabb tud nivalóka t,
megjelöli a megfelelő horgászmódszert, fölszerelést stb. Nagy
segítséget adhatnak a halábrák.
A rajzok természetesen nem méretarányosak ; a jobb szem-
léltetést is szolgálja, hogy a 60- 70 kilóra növő ha rcsát egy-
forma nagyságban ábrázolju k a 8- 10 centiméteres bodorká-
178
állapítások á ltalános jellegűek, eltérés minöenüH előfordulhat.
Törekvésünk csupán az volt, hogy a nagyon 1s változó le-
hetőségeket valamilyen keretbe foglaljuk, rendszerezzük. A ma-
gyarországi vizek halai közül azokat vettük föl táblázatunkb~ ,
amelyekkel a horgász gyakran talá lkozhat, s fogásukat 1s
célul tűzi maga elé.
179
12•
 Tartalomjegyzék

A kukac és a naplopó s
M i u lwrgászut ? 7

H atásos oltóanyag! 8
Izgalmas kérdés 9
Elektromosság a vízparton 10
A szigonnyal lesben álló ember 11
Reflexeink ébersége . 12

Aki horgász akar lenni 15

Tagság, dljak , szabályok , méretek . 17

Egyesületi tagság, vízterlilet 19

M it kell fizetni? 20
Horgászrend . . . . . . . 21

A pénztérca nem elhanyagolható . 27

Az első fij/szcrelés 29

Ami nélkülözhetetlen 30
A „cucc" egyre szaporodik . 32
A vásárlás költségei 33

Enélkül nem megy! 35

A horog 37

181
Mil)en halra, milyen horog'/ 42 Az ors1J .. . 103
Mindig éles legyen! . 44
Dobni •ninclcnképpcn kell 104
Telefondrót a víz alá. 45 A legfinomabb horgászmüszer 108
Lehet fél kilóval több? t 12
A zsinór . . . . . . 47 A leselkedő gubanc 114

Hogy a hal ne gyanakodjék. 48 Valami felcsillan a vízben . t 19

A próbatétel ideje . . . 51
Damylnak nevezték . . 53 A műcsali 121
Super, Ultra, Mimicry 55
Meddig zsinór a zsinór? 56 A rejtelmes oldalvonal 122
Hasznos szalámipolitika 59 Vízi herkentyűk 123
A zsinórszakadás nagyon lehangoló 60 Nagy kanál, kis kanál . 127
Öngyilkosság is lehetséges 62 A műanyag pók nem csodapók! 129

A rugalmas ellenállás 69 Szereljünk . . . 131

A horgászbot . . . . 71 A lzorgászszer.~zá111 133

Ahány bot, annyiféle. 72 Magyarázzuk a csaláclfánkat 135

Nem emelődaru 73 M il kössünk, hogy kössük'? 138
Mestert szcrszámáról. 77 Egy „munkaigényes" szerelék . 143
Egy kis barkácsolás 80 Könnyebb tétel: a fen ekező 147
Mártogassunk, tapogassunk ! 151
Jel a vízen 83
Halaink étlapja 155
Az úszó . 85
A csali 157
Felhajtóerőa fürdőkádban 86
„Súlyponti" kérdés . 87 A kukta rejtelmei . 158
1
A tejes kukoricától a galuskáig 1s9
Horgony a víz fenekén 91 162
Az etetésról. . .
Hát a rabló mit eszik'? 162
A súly 93
Vessünk be!. 165
A szerelék legyen könnyű. 94
A szivarólomtól a huzalsúlyig 95 A vlzparto11 167

Halaink és hurgászatuk 170

A „ halfárasztó gép" . JOI

182 183
NATURA, Budapest. Felelős kiadó dr. Sark11n1 t'~Fele!MszerkMztö'eilb\fn
Tiborné. Mfiszaki vezető KoromFerenc. Műszaki ~zerkesztő Csákvári Atti~en
A fedélterv Szemethy Imre munkája. Nyomásra engedélyezve 1976. IV. 8-án.
/
Megjelent 17 501- 37 500 példányig, 10,15 (A/5) ív terjedelemben, 83 ábrá-
val. Készült az MSZ 5601-59 és 5602- 55 szabyányok szerint.
MG 2534-f-1679
76. 2505.66-13-2 Alföldi Nyomda, Debrecen