Ingeborg Stadelmann

A bába válaszol
Természetes kísérés
a várandósság, a szülés, a gyermekágy
és a szoptatás idején
gyógynövényekkel,
homeopátiás szerekkel
és illóolajokkal

KATALIZÁTOR
BUDAPEST
 Die Hebammensprechstunde

Copyright © 1994/2005 Ingeborg Stadelmann, Stadelmann

Verlag
Translation rights negotiated by Stadelmann Verlag,
Ermengerst/Germany

Fordította: Hudáky Rita

A fordítást ellenőrizte: Rácz Péter
A borítót tervezte: Erdély Dániel

Szaklektor: dr. Geréb Ágnes

Sződy Judit (szoptatással kapcsolatos részek)

Elektronikus kiadás
ISBN 978 963 12 2898 4 (epub)
ISBN 978 963 12 2899 1 (mobi)

A szerző honlapja: www.hebamme-stadelmann.de

A könyvben megtalálható termékek magyarországi
forgalmazója az
Aromakeverékek Bt.
www.aromakeverekek.hu

Aromakeverékek Bt., Budapest, 2015

Felelős kiadó: Moldován László
Hungarian translation © by Hudáky Rita, 2007, 2015
Elektronikus könyv: Nagy Lajos

Felhasznált betűtípus
Noto Serif – Apache License 2.0
TARTALOM

Előszó az új kiadáshoz

Előszó az első kiadáshoz

Várandósság

Első három hónap (első trimeszter)

A várandósság kísérőjelenségei
Gyógyszerek és élelmiszer-kiegészítők a korai
várandósság idején
Várandósság alatti gondozás
Természetgyógyászat és individualitás
Otthonszülés
Párkapcsolat
Szülés előtti diagnosztika

Középső három hónap (második trimeszter)

Testi változások
Szülésfelkészítő tanfolyam
Természetes állapot
Természetes segítségnyújtás
Táplálkozással kapcsolatos kérdések
Várandósság alatti panaszok
Párkapcsolat, szexualitás a várandósság idején
Otthonszülés
 Születésház®
Iker- és többesiker-terhességek

Utolsó három hónap (utolsó trimeszter)

Fejlődés, érzékszervek
Munkahely, anyavédelmi törvény
Felkészülés a szülésre
A női test változásai
A mellek felkészítése a szoptatásra
Általános panaszok
A várandósság alatti gondozás időpontjai
A fájások megítélése
Veszélyeztetett terhesség, kórházi tartózkodás
Problémák az utolsó harmadban
Farfekvés
Párkapcsolat, szülővé válás
Csecsemőápolás
Otthonszülés – születésház®
Ambuláns szülés

Utolsó hat hét – felkészülés a szülésre

Hangulatingadozás és pulsatilla
Mindenórás nő
Az apa és a párkapcsolat
Úszás
A születésház® vagy a szülészeti klinika (kórház)
kiválasztása
Kórházi táska
Intézeten kívüli szülés
Várandósság alatti vizsgálatok
 Problémák az utolsó hetekben
A szülésfelkészítés természetes módszerei
Túlhordás
Szülésmegindítás
Alternatív szülésmegindító módszerek

Szülés

A szülés eseménye
Természetes szülés
Műtétes szülésbefejezések

A szülés kezdetének jelei

Kontrakciók, azaz fájások
Burokrepedés, magzatvíz
A burokrepedés természetes szemlélete
Fájáskeltő eljárások
Nyákcsap, nyákdugó, vérzés
Vérzés
Rosszullét, hányás
Hasmenés

A szülés szakaszai
Tágulási szak
Intenzív szak
A gyermek útja a szülőcsatornán keresztül
Az anya testhelyzete szülés közben
A nő az intenzív szakban
A szobában uralkodó hangulat
A kontrakciók szerepe, a magas nyakú pulóver elve
Kitolási szak
 Az utolsó nagy munka
Hormonális önszabályozó mechanizmus

Gyermek születik
A bába segítsége
A társ feladata
Természetgyógyászati módszerek alkalmazása a
szüléskísérés során
A szülés lepényi szakasza

Boldogtalan szülés
Halál az élet kezdetén
Búcsú
Hirtelen bölcsőhalál
A baba halála utáni napok
Szertartás a temetés helyett

Gyermekágy
A bába segítsége
A gyermekágy jelentősége

Korai gyermekágy
Otthoni és kórházi gyermekágy
A gyermekágy lefolyása
Természetes segítségnyújtás a gyermekágy normális
lefolyásához
A korai gyermekágy zavarai
Medencefenék
Medencefenék-sérülések
A társ szerepe a gyermekágy idején
Újszülött
Az anyai testből világra jönni
Az élet első percei
A születés utáni óra
Az élet első órái, napjai és hetei
Bábai utógondozás a kórházi elbocsátás után
Illóolajok alkalmazása az újszülötteknél
Az újszülött köldökének ellátása
Újszülöttkori sárgaság (ikterus)
Első kisebb betegségek
Befejező megjegyzések

A szoptatás ideje
A sikeres szoptatás feltételei
A mell megváltozása
Szoptató kismama vagyok
Gyakorlati tanácsok szoptatáshoz
Az anyatej összetétele
Tejbelövellés
Szopásmennyiség, a szoptatott gyermek gyarapodása
Az anyatej mennyiségének befolyásolása
A mell ápolása
A szoptató anya táplálkozása
Az anyaság sajátosságai
Szoptatási segédeszközök
Az anyatej lefejése és fagyasztása
Tejpangás, mellgyulladás (mastitis)
A baba a szoptatás időszakában
A szoptatott gyermek kiegészítő táplálása
 Anyatej és károsanyag-megterhelés
A gyermek elválasztása

Késői gyermekágy
Családi hétköznapok és a gyermekágyasok helyzete
háziasszonyként
A késői gyermekágy kísérőjelenségei
Szexualitás a szülés után, védekezés
A szülői lét kalandja

Függelék
A gyógynövények alkalmazásának alapjai
A homeopátia alapjai
Az aromaterápia alapjai
Bábai segítség az anya és a gyermek számára
A szerzőről
Köszönetnyilvánítás
Köszönetnyilvánítás az új kiadáshoz

Tárgymutató

Jegyzetek
 Ezt a könyvet
a most születő gyerekeknek ajánlom,
és szüleiknek,
akik elfogadják őket olyanoknak,
amilyenek.
ELŐSZÓ AZ ÚJ KIADÁSHOZ

Sok idő telt már el azóta, hogy első könyvem legelső példányát
a kezemben tarthattam. Még ma is büszkeséggel tölt el, hogy
sikerült A bába válaszol című könyvet saját kiadásban „világra
hoznom”. Azóta több mint tizenegy év telt el, és végre elkészült
a teljesen átdolgozott és korszerűsített új kiadás. Sürgető
szükség volt rá, hiszen e könyvvel együtt magam is öregebb
lettem, s újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. Az eltelt idő alatt
sok minden történt: az első változat lehetővé tette, hogy
olvasóim bepillantást nyerjenek önálló bábaként végzett
munkám hétköznapjaiba, most azonban arról is szeretnék
beszámolni, milyen változásokat hozott magával e könyv
megjelenése.
A borúlátó szakmai előrejelzések ellenére a könyv valódi
siker lett: a mai napig több mint 330 000 példányt adtak el
belőle; elsősorban Németországban, de valamennyi
kontinensen kapható. Itt szeretnék hálás köszönetet mondani
az olvasóknak, akik hozzájárultak ehhez az óriási
eredményhez. Eddig nem volt időm kiadói marketing-,
reklámakciók és hasonló példányszámnövelő ötletek
kidolgozására, mégis elmondhatom, hogy e könyvet rendkívül
széles körben ismerik. Úgy tűnik, igaz a mondás, hogy „a jó
bornak nem kell cégér”.
 Ám van egy másik mondás is, mely szerint a könyvek
megváltoztatják a világot. Egy idősebb, ugyancsak könyvek
írásával foglalkozó úr még 1993-ban, az első változat
munkálatai idején figyelmeztetett erre: „Meg fogja látni, a
könyvírás éppen olyan, mint a gyerekszülés. A könyvek is
megváltoztatják az életünket, nem csak a gyerekek.”
Ellentmondtam neki, de ő nem bocsátkozott vitába, csak az orra
alatt dörmögte: „Persze, maguk bábák mindent másképp
látnak, de várja csak ki a végét!” Bizony el kell ismernem, neki
volt igaza. A tapasztaltabb kolléganők tudása azelőtt is fontos
volt számomra, de immár azt is megtanultam, hogy mindig
érdemes odafigyelni az idősebb emberekre is.
Egyszóval magam is megerősíthetem: a könyvek csakugyan
olyanok, mint a gyerekek, mert éppúgy folyamatosan új meg új
kihívások és feladatok elé állítják az embert. No meg annak
felismerésére is rákényszerítik, hogy a leírt szó ugyan
türelmesen megvárja, amíg kijavítják, kiegészítik, ám igen
makacsnak bizonyul, ha arról van szó, hogy változtassunk a
szokásainkon, vagy új utakra merészkedjünk. Nagy
büszkeséggel tölt el, hogy A bába válaszol hozzájárult egy-egy
jó szüléshez, és több bába és orvos vált nyitottabbá a
természetes szülés és a természetgyógyászat iránt. Igen,
vannak klinikák, amelyek a „Stadelmann-módszerrel”
szeretnék vonzóvá tenni magukat. A bábaképzőkben
„alternatív tankönyvként” emlegetik könyvemet, és vannak
jelentkezők, akik a segítségével készülnek a felvételi
beszélgetésre. A könyv mindenesetre ellenpontot képez a
hagyományos tankönyvekkel szemben, és az önálló bábai
munkára készülő kolléganők is gyakran elolvasásával kezdik a
felkészülést. Nagy örömöt okozott annak a fiatal
orvostanhallgatónak a levele, aki a következőt írta nekem:
„Mindaz, ami nem található meg a tankönyvekben, Önnél
elolvasható.”
Magától értetődik, hogy kincsesbányának és elsőrangú
információs forrásnak tekintik e művet azok a gyermeket váró
szülők, akik ismeretekkel felszerelkezve, öntudatosan és
megerősödve szeretnék átélni a várandósság, valamint a szülés
és a gyermekágy időszakát. Nagy öröm számomra, hogy
sikerült érthető asszonyi nyelven megfogalmaznom a
mondandómat, s így nemcsak a pályakezdő bábák tartják
nélkülözhetetlennek könyvemet, hanem a szülők is. Pontosan
erre vágytam a kézirat megírása közben, s most, az átdolgozás
után egészen biztos vagyok benne, hogy továbbra is szolgálni
fogja a kitűzött célt. „Inge, egyszerűen fantasztikus! Ha a
könyvedből idézek a szülésfelkészítő tanfolyamon, mindenki
elfogadja, amit mondok.” Vagy: „Néha javaslom egy-egy
kismamának, hogy olvassa el, mit írsz az adott kérdésről, és
azután még egyszer visszatérünk az őt foglalkoztató
problémára” – lelkendeznek olykor a kolléganőim. A
várandósok ugyancsak szoktak nekem levelet írni vagy e-
maileket küldeni. Arról számolnak be, hogy a könyvből kapott
információk mennyire segítették őket a gyerekvárás, a szülés és
a gyermekágy idején. Azt is meg szokták kérdezni, hol találnak
a környezetükben hasonló nézeteket valló bábát. Ilyenkor, és a
kevésbé örömteli beszámolók olvastán is, csak reménykedni
tudok, hogy valamikor mindenki talál egy bölcs bábát
magának.
De nem csak a szülők körében és a klinikákon lehetünk
tanúi bizonyos változásoknak. A gyógyszerészek és a bábák
együttműködése terén is úttörő munkának bizonyult A bába
válaszol. Jómagam a kempteni (Allgäu) Bahnhof gyógyszertár
tulajdonosával, Dietmar Wolz úrral dolgozom együtt, és
kapcsolatunk igen jó eredményt hozott: nemzetközileg is
bejegyzett Original IS Aromamischungen (Eredeti Stadelmann-
féle Bevált aromakeverékek) márkanéven megalkotott
aromakeverékeim éppúgy ismertek lettek Németország
határain túl is, mint a „Stadelmann-féle teakeverékek a
kempteni gyógyszertárból”. E könyv sokfelé elérte, hogy a
gyógyszertárak a gyógynövények és a homeopátiás szerek
mellett az én aromakeverékeimet is állandóan készleten
tartsák. Volt, aki megpróbálta maga előállítani a keverékeket,
de a többség legszívesebben az eredeti, garantált minőségű,
abszolút természetes alapanyagokból készülő termékeket
kínálja a vásárlóknak. Németország-szerte egyre több olyan
gyógyszertár van, amelyik együttműködik független bábákkal,
és ezzel is lehetővé teszi, hogy a várandósok a bábától kapott
gondozás mellett teljes értékű gyógyszertári tanácsadást
kapjanak, amely figyelembe veszi egyéni szükségleteiket, és
hozzájárul ahhoz, hogy minél nagyobb bizalommal nézzenek
anyaságuk elé.
Életem és családom élete ugyancsak megváltozott; az idős
úrnak ebben is igaza lett. Immár nem az egykor olyannyira
szeretett Erdenlichtben (szó szerint: „a föld fénye”)
tevékenykedem, hanem megpróbálom átadni a világnak a
könyvemben megfogalmazott üzenetet. Azelőtt a
kismamáknak voltam kénytelen azt mondani, hogy nem tudok
már újabb szülést elvállalni egy adott időszakban, most pedig
előadóként telik be a naptáram hosszú időre előre. Pedig
nagyon szívesen adom át a tudásomat a továbbképzéseken és a
konferenciákon, hiszen fontosnak tartom, hogy növekedjen
azon bábák száma, akik bölcsen és hozzáértéssel kísérik végig a
várandósokat ezen a meghatározó időszakon.
Kedves Olvasóim! A most útjára bocsátott új kiadással
reményeim szerint sok olyan kérdést sikerül megválaszolnom,
amely a gyermek fejlődésének ebben az egyedülállóan érdekes
időszakában felmerülnek Önökben. Megpróbáltam a tartalmat
korszerűsíteni, és ahol szükségesnek látszott, bővítettem is a
tematikát. Új részeket építettem be például a szülés előtti
diagnosztikáról, az anya által kért császármetszésről és a
boldogtalan szülésről, illetve a gyászról, amely sajnos gyakran
az elfojtással, a ki nem beszéléssel is súlyosbított téma.
Abban reménykedem tehát, hogy az új kiadás még többet
tud változtatni a világon, és folytatja az első kiadás által
megkezdett munkát. Elsősorban persze azt remélem, hogy a
várandósok gondozása egyre inkább a bábákra hárulhat, és
hogy a születésházakban zajló, bábák által kísért szülések
száma, valamint az intézményen kívüli szülések száma is szép
lassan, de feltartóztathatatlanul növekszik. A klinikáknak és a
kórházaknak azt kívánom, hogy ne csak a prospektusaikat
díszítse a családcentrikus szülések jelszava, hanem megfelelően
képzett személyzet segítségével valóra válthassák ígéreteiket.
Kerüljön elő a sarokba dobott szülőszék, vagy születhessen meg
a baba a szülőkádban – méghozzá akkor, amikor az anyának és
a gyermeknek a legmegfelelőbb, minden klinikai beavatkozás
nélkül. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki
türelmesen kivárja – akármennyi időre is van szüksége az
anyának – az új jövevény érkezését. Azt kívánom továbbá, hogy
minél több anya dönthessen az otthon töltött gyermekágy
mellett, és az újszülöttek a biztonságos és meghitt családi
légkörben tölthessék első napjaikat, életük e rendkívül fontos,
meghatározó időszakát.
Mindehhez először is társadalmi változásnak kell
bekövetkeznie, amely lehetővé teszi, hogy az élet kezdetét a
tudatosan vállalt döntések és a családi meghittség határozzák
meg az állami intézmények által megszabott keretek helyett.
Meglehet, az intézményen kívüli szülés többletköltségekkel jár.
Ám a babakelengye és a babakocsi vásárlásakor is sokan
hajlandóak többet fizetni a jó minőségért, ne ott spóroljunk hát,
ahol még több a vesztenivaló! Ha a gyerekvállalást jó
befektetésnek tartjuk, akkor a gyerek érdekében is érdemes
vállalnunk az áldozatot.
Számos európai országban természetes, hogy a szülők
hozzájárulnak az intézményen kívüli szülés költségeihez,
nálunk, Németországban pedig egyre valószínűbb, hogy az
egészségügyi szolgáltatások – akár kórháziak, akár nem –
térítéskötelesek lesznek. Ha azonban nem annyira a pénzügyi
okok, mint inkább a biztonság iránti igény tesz valakit
bizonytalanná, az gondoljon arra, hogy a nagyszülei
valamennyien otthon születtek, és jó egészségben cseperedtek
fel. Holott a dédszüleink is az anya és a gyermek legnagyobb
biztonságára törekedtek, amikor teljes mértékben rábízták
magukat a bába szakértelmére.
A ma születő és felnevelkedő gyerekek lesznek a holnap
felnőttjei, ezért jó alapokra van szükségük. Véleményem szerint
ez nem lehet pénzkérdés. A gyermekeknek annyi ősbizalomra
és szeretetre van szükségük, amennyi csak megadható nekik,
és akárhol, akármikor következik is be, születésük egész
életükre meghatározó élmény marad. Ebben az értelemben
kívánok tehát magunknak, szülőknek minél több bátorságot
saját felelősségünk vállalásához, és sok-sok a „föld fényét”
szívesen megpillantó, és később egy életen át élvező
gyermeket.

Ermengerst, 2005
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ

Mindmáig nem született olyan könyv, amelyet bábák írtak

volna a leendő szülőknek, állapítottam meg a vonatkozó
szakirodalom kutatása közben. Sokan kérdezik tőlem évek óta,
hol találják meg leírva is javaslataimat, ötleteimet. Ezt a
könyvet azzal a céllal írtam, hogy tájékozódó olvasmányt adjak
a várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakára.
Kolléganőimnek pedig betekintést szeretnék nyújtani a
független bába munkájának szépségeibe, és arra biztatni őket,
hogy bátran éljenek a természetes gyógymódok lehetőségeivel
az anyák és a babák gondozása során.
Egyben szeretném e könyv olvasói előtt újra ismertté tenni a
bábai hivatást. A mi munkánk nagyon sokoldalú: tanácsokkal
látjuk el az anyát a várandósság alatt, felkészítjük a szülésre, a
vajúdás alatt együtt vagyunk vele, segítőkészen állunk mellette
a gyermek megszületésekor, gondját viseljük a gyermekágy
időszakában és az első nyolc hét során, szükség esetén
ellenőrizzük az anya és a gyermek állapotát. (Németországban
szinte minden bábák által végzett tevékenység térítését a
betegbiztosító pénztárak vállalják – erről bővebben majd a
könyv második felében.)
Néhány szót magamról: 1976-ban kezdtem bábaként
dolgozni az egyik kisebb női klinika alkalmazottjaként, ahol a
szülésznők gondozták a gyermekágyas kismamákat és az
újszülötteket. 1977-ben kezdtem el – munkám mellett –
szülésfelkészítő és várandósság alatti tanácsadó tanfolyamokat
tartani. 1984-ben merész lépésre szántam el magam: független
bába lettem. Kezdetben a kórházból frissen hazatért
kismamákat láttam el otthonukban, később olyan anyák is
felkerestek, akik ambulánsan szültek a kórházban, és az volt a
kívánságuk, hogy az első gyermekágyi naptól kezdve
gondozzam őket. Ezután hamarosan felkértek arra, hogy
vegyek részt egy otthoni szülésen. Egy az ügyben elkötelezett
szülész és a még elkötelezettebb szülők maradandó élménnyé
tették számomra ezt a napot, ami az otthonszülések rendszeres
segítéséhez vezető első lépésnek bizonyult. Kezdeti kételyeim
hamar eloszlottak. A minden kérdésre kiterjedő előzetes
felkészítő beszélgetések és a szülőkkel kialakított kapcsolat
sokat segítettek abban, hogy a kockázatot mindig a lehető
legalacsonyabb szinten tarthassuk.
1986-ban egyik kolléganőmmel létrehoztuk rendelőnket,
melyet egy harmadik munkatársunk nevezett el Erdenlichtnek.
Nekünk, bábáknak az a feladatunk, hogy megkönnyítsük a
gyermekeknek a fény megpillantását ezen a világon, a szülők
számára pedig utat mutassunk a szülővé válás folyamatában.
1988 óta rendszeres fogadóórákat tartunk itt, a szülésfelkészítő
tanfolyamok, a szülői estek (partnerestek), a
természetgyógyászati információs tanfolyamok, a pelenkázó
tanfolyamok, a szülés utáni torna, a babatalálkozó, a
babamasszázs-tanfolyam, a szoptatós csoport, a „Szoptatás
közben és után” táplálkozási szakkör, a „Gyermekbetegségek
homeopátiás kezelése” nevű szeminárium és az „Aromák és
alkalmazásuk a családban” előadás-sorozat mellett.
Háromgyermekes édesanya vagyok. Két fiamat kórházban
szültem, lányom otthon jöhetett világra. Bábaként gyermekeim
születése külön-külön is hihetetlen szakmai előrelépést
jelentett. Első gyermekemet várva, illetve a szülés során
testközelből ismertem meg a szülés orvostudományi oldalát –
annak minden hibájával együtt. Akkortájt a mesterségesen
megindított szülések voltak szokásban. Átéltem, valójában
milyen fájdalmas egy gátmetszés, mely olyan sérülést okozott,
melyet a mai napig viselek.
Második gyermekemet várva nyilvánvalóvá vált előttem,
hogy az úgynevezett korai szülési jelek – ugyanazok, mint az
első várandósságom során – teljesen normálisak. Hogy egy tea
milyen sokat segíthet. Hogy ha egy állapotosnak idegen fehérje
jut a szervezetébe, az a későbbiekben a gyereknél különleges
bőrproblémát idézhet elő, mely akár életre szóló is lehet. E
szülés vezetett el a felismeréshez: semmi időzítés, semmi
gátmetszés, az a valódi szülés! Átélhettem, mit jelent „gyereket
szülni” úgy, hogy nem valaki más „vezeti le” a szülést.
Kolléganőmnek még ma is hálás vagyok, és már itt szeretném
megemlíteni, hogy a kórházi szülés is nagyon szép és
maradandó élmény lehet a család számára, ha megteremtik
hozzá a megfelelő körülményeket. Jóleső érzéssel gondolunk
vissza a kórházban eltöltött, pihentető gyermekágyra. Második
várandósságom idején, a szülés és a gyermekágy során találtam
rá a homeopátiára és a gyógynövényekkel történő orvoslásra,
amely azóta saját gyógymódommá vált. Megfigyelhettem, hogy
természetgyógyászati módszerekkel a kimondottan komoly
szoptatási problémákat és a sebes mellbimbókat is kezelni
tudjuk. Később otthon, a családban megtapasztalhattuk, hogy a
kellő tudatosság és a természetgyógyászat hogyan segíthet a
gyermekek bőrproblémáinak megoldásában.
Néhány évvel később, harmadik gyermekemet várva vált
lehetővé, hogy átéljem, mit jelent családi körben szülni úgy,
hogy bizonyos feldolgozatlan lelki problémák, a család életében
bekövetkező változások ott vannak a levegőben. Ez a gyermek
segített nekünk abban, hogy kitörjünk a merev sémából:
bábaként otthon szültem, nőként és anyaként a szoptatás
ellenére teljes munkaidőben dolgoztam, ami családi
szerepcserét igényelt. Mindezt úgy, hogy falun élünk! Lányunk
születése óta férjem van otthon, vigyáz a gyerekekre, ellátja a
háztartást, segít nekem a papírmunkában, támogat és
ugyanakkor szabad teret biztosít a munkámban. Férjem nélkül
nem tudnék ennyire teljes körű szülésznői munkát végezni.
Mivel független bába vagyok, egész évben, a nap 24 órájában
készenlétben kell állnom a következő szülésre, és folyamatosan
tanácsadóként segítem a várandósokat és gyermekágyasokat,
akik aggodalmaikkal és problémáikkal hozzám fordulnak.
Így jutottam el bábaként a gyógynövények segítségével
történő gyógyászathoz (a fitoterápiához) és a homeopátiához.
Néhány évvel később találkoztam az aromaterápiával. Ezt a
gyógymódot is egy gyermek születésekor ismertem meg: egy
olyan asszony szülésénél lehettem jelen, aki nagyon jól ismerte
az illóolajokat. Ez olyan maradandó élmény volt számomra,
hogy azóta is intenzíven foglalkozom hatásukkal és
használatukkal.
Könyvemet elsősorban a kismamáknak, a szülőknek és a
gyermekeknek ajánlom, mert ők azok, akiknek ismereteimet
köszönhetem.

A várandósságról, a szülésről és a gyermekágyról szóló

fejezetekben egymás után számolok be a fitoterápia, a
homeopátia és az aromaterápia terén szerzett
tapasztalataimról. A leírt ajánlások és javaslatok nem orvosi
receptek, döntse el az olvasó maga, melyik gyógymódot érzi
közel magához. Lesz, aki a teakeverékeket találja majd jobbnak,
más a homeopátiás szereket, megint más pedig az illatlámpába,
a masszázsolajokba vagy a fürdőkádba csepegtet illóolajokat.
Tudvalevő, hogy minden ember, így a szülők is képesek
önmagukkal kapcsolatban döntéseket hozni és azokért
felelősséget vállalni – végül is az életben senki nem dönthet egy
másik ember helyett.

A függelékben szeretnék alapvető információkat nyújtani a

fitoterápia, a homeopátia és az aromaterápia alkalmazásáról.
Bármelyikhez fordulnak ezek közül, kérem, hogy az alkalmazás
során olvassák el a vonatkozó részeket.

Ez a könyv nem helyettesíti a kismamákat gondozó

tapasztalt és képzett bába, orvos vagy terapeuta tanácsait.
Rögtön itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a
természetgyógyászat tapasztalatokon nyugvó gyógymód,
amelynek lehetnek mellékhatásai is.
Ermengerst, 1994
VÁRANDÓSSÁG

mi ketten – hárman
meleg
puha
megfoghatatlan
te bennem
mi
ELSŐ HÁROM HÓNAP (ELSŐ TRIMESZTER)

A várandósság első tizenkét hete a hormonális átállás és az új

kezdet időszaka.
Az első hónapok gyakran a bizonytalanság és az aggodalom
jegyében telnek. Hangulatuk ingadozása és a fáradtság olykor
nagy próbatétel elé állítja az anyákat. Azt sem tudják, hova
kapjanak, kinek, mikor, mennyit mondjanak el
várandósságukról, amelyben talán még nem is egészen
bizonyosak. Sajnos egyre sűrűbben tapasztalom, hogy a nők
mintha ritkábban tudnák átadni magukat a bizakodásnak, az
örömnek, s helyette inkább a gond, a tanácstalanság jellemzi
őket. Az ebből adódó lelki konfliktust mutatja, hogy az emberek
közötti beszélgetésekben is kevésbé az örömteli várakozás,
mint inkább a „terhességgel kapcsolatos kockázatok”
tematizálódnak. Az emancipált és sikeres nők korában egyre
erősebb az elvárás, hogy a társadalomba integrálható,
egészséges gyerek szülessen. Amíg korábban egyszerűen „anyai
örömök elébe néztünk”, addig ma először is a családalapítás
általában vett értelméről és ideális időpontjáról szól a vita.
A várandósság első heteit egyértelműen a baba
megfoganásának pillanatától számítjuk. Az a nő, aki évek óta
gyermekre vágyik, természetesen óriási boldogságot érez, ha
végre beköszönt a nagy pillanat. A boldogságot azonban sajnos
gyakran megkeseríti a baba megmaradásáért érzett aggodalom.
Aki hosszú ideje szeretne megfoganni, valószínűleg igen alapos
információkkal rendelkezik a korai terhesség kockázati
tényezőiről, hiszen jó néhányszor felkereste tanácsért az
orvosát. Ez arra a jelenségre is magyarázatot ad, hogy közülük
sokan viszonylag későn keresik fel a bábát.
Azok az anyák azonban, akik korábbi gyermekszüléseik
során már hathatós segítséget kaptak egy bábától, rendszerint
hamar igénylik az újabb kapcsolatfelvételt. Örvendetes
jelenség, hogy az utóbbi években azok is felbukkannak a bábák
rendelésén, akik csak a barátnőjüktől értesültek az általuk
nyújtott segítségről – már a várandósság felismerésétől vagy
akár csak megsejtésétől kezdve. Vannak, akik telefonon kérnek
időpontot, és nem szeretnék előre megmondani jövetelük okát.
A beszélgetést aztán hasonló szavakkal kezdik, mint egykor
Regina:

„…Tudod, arra gondoltam, először veled beszélnék. Az a

gyanúm, hogy gyerekem lesz, de nem szeretném egy
papírcsíkra vagy az ultrahangra építeni a reményeimet.
Félek, hogy beleélem magam valamibe, aztán nagyot fogok
csalódni.”

Természetesen igen kevesen hasonlítanak Reginára, ám

annál örvendetesebb, hogy egyáltalán vannak hozzá foghatóan
érzékeny asszonyok. Nagyon is meg tudom érteni azon
„kisterhes” anya érzéseit, aki szeretne egy kis időt még eltölteni
a bizonytalansággal, aki szeretné feldolgozni az anyává válás
álmát. Az esetleges veszélyeztetett terhességről vagy „üres
petezsákról” szóló diagnózis annyira kiábrándító, és olyan
durva hidegzuhanyként érheti az érintettet, hogy semmi nem
marad az örömérzetből, amelyet addig dédelgetett magában.
Hasonlóan hirtelen érheti azonban az igazság azt a valóban
gyermeket váró nőt is, aki még nincs teljesen felkészülve a
hírre, és titokban azt reméli, hátha csak egy „üres petezsák”
okozza a gyanút. Bábaként és anyaként is át tudom érezni a
helyzetüket, és sokszor már az is nagy segítség, ha figyelmesen
meghallgatjuk és megértést mutatunk pillanatnyi érzéseik
iránt. Tudom, hogy egy akaratlanul bekövetkezett várandósság
tudomásulvételéhez időre és befelé fordulásra van szükség;
minden nap közelebb visz az érzések tisztázásához, amíg el
nem jön az idő, amikor már szembe tud nézni a pozitív teszttel
vagy az ultrahangvizsgálat eredményével. A túl korai
vizsgálatok következtében nagyon sokan hamar szembesülnek
az igazsággal, amikor még feleslegesen nagy dilemma elé állítja
őket a kimutatott eredmény nyomán felmerülő kérdés:
megtartsam, vagy ne? A korai várandósság idején a bába
szerepe igen fontossá válik: lényeges, hogy teljesen objektív
tudjon maradni, hogy támogatni tudja az anyát, bárhogyan éli
is meg pillanatnyi élethelyzetét, és bármilyenek is a
terhességgel kapcsolatos reakciói. Mindemellett az is lényeges,
hogy a bába képes legyen megértetni a hozzá fordulóval, hogy –
amennyiben beigazolódik a várandósság gyanúja – a megfogant
gyermek mindenképpen hozzá fog tartozni az élettörténetéhez,
függetlenül attól, hogy mennyi ideig viseli a terhességet. A
spontán vetélés során távozó magzat ugyanúgy az élete része
marad, mint az a gyermek, akitől az anya saját – minden
bizonnyal nehezen meghozott – döntése alapján válik meg. A
meg nem született gyermekek is élete végéig a sajátjai
maradnak, és az anyában élő végtelen szeretet öleli körül őket
éppúgy, mint a megszületetteket. El szoktam magyarázni a
várandósoknak, hogy a meg nem született gyermekeket sem
törölhetik ki az emlékezetükből. Nyilván nem szükséges
mindenkinek tudnia arról, ha tudatosan a várandósság
megszakítása mellett dönt, ám a döntés mindenképpen a saját
életéhez tartozik. Fontos, hogy e nehéz, életfontosságú
elhatározás során az apát is figyelembe vegyük, illetve
megértsük reakcióit. Gyakran előfordul, hogy az anyákat a
férfiak kényszerítik a gyermek vállalása elleni lépésre. A
gyermek elleni vagy melletti döntést ilyenkor a puszta
racionalitás határozza meg. A férfiak sokszor nem képesek a
női érzések figyelembevételével határozni, holott nem ők,
hanem a párjuk kerül várandós állapotba. Mi, nők se hárítsuk
tehát át a felelősséget, hisz a férfi csak férfiként reagálhat, és
adott esetben kénytelen lesz belátni, hogy nem képes mindent
figyelembe venni. Van, amikor a férfi nincs is igazán tudatában
felelősségének, vagy csak nem akar szembenézni vele, mert
nála más emóciók jelentkeznek. A nőknek nem szabad
elfeledkezniük arról, hogy egy életen át magukkal fogják
cipelni egykori elhatározásukat, míg a férfiak könnyebben
megszabadulhatnak felelősségüktől, mert az ő
hormonháztartásuk nem olyan gyorsan reagál az apai
érzésekre.
E nehéz, de emberileg igen mély beszélgetések során
igyekszem minél nyugodtabb körülményeket teremteni, és az
is fontos, hogy ne szorítson az idő. Nem ritkán az a
benyomásom, hogy a nők éppen a semleges és kívülálló
telefonos tanácsadót keresik bennem. A bizalmuk igen
megtisztel, mégis azt tanácsolom, vegyék fel a kapcsolatot a
helyi bábával, de először mindenképpen aludjanak a
problémára még néhányat. A napok úgyis szinte
örökkévalóságnak tűnnek ilyenkor. Nekünk, bábáknak is igen
tanulságos, ha ugyanők később újra jelentkeznek, és
elmondják, hogyan döntöttek. Ha az ilyen típusú beszélgetést
végül terhesgondozás, majd szülés követi, a bába legalább
tisztában van vele, miért fordul elő, hogy az anya hirtelen
elgondolkodóvá, vagy az apa szótlanná válik, netán látszólag
indokolatlanul könnyek csillognak a szemükben. Ilyenkor
valószínűleg épp azon gondolatok és érzések emléke tör elő,
amelyeket a várandósság elején osztottak meg a bábával,
akkor, amikor még az sem volt biztos, hogy szívesen fogják-e
látni a kis jövevényt. Nos igen, mi, asszonyok sok titok tudói
vagyunk, akár anyaként, akár bábaként élünk a világban.
Vannak anyák, akik a várandósság elején szeretnék egy ideig
megtartani a titkukat maguknak – s erre az időszakra később
úgy gondolnak vissza, mint a legszebb hetekre, amikor
kettesben lehettek gyermekükkel. Megfigyelték már, hogyan
őrzik a gyerekek a közös titkaikat? Netán emlékeznek ilyen
titkokra a gyermekkorukból? Nos, akkor azt is el tudják
képzelni, mitől varázsolódik az a sugárzó, rejtélyes mosoly e
fiatal nők arcára. Beszélni viszont majd csak akkor fognak a
boldogságukról, ha sikerült feldolgozniuk, hogy egy kis ember
fészkelte be magát a testükbe. Nagy kár, hogy ebben a
boldogságban immár nem sok anya részesül, mert a
társadalombiztosítás által finanszírozott terhesgondozás révén
a lehető legkorábban igénybe vehető vizsgálatok miatt a
legtöbben túl korán értesülnek a szinte még fel sem fogható
állapotról. A magam részéről azonban – bábai tapasztalatomból
kiindulva – kétlem, hogy e nagyon is korai felismerés jót tenne:
véleményem szerint sokuknak igenis szüksége volna néhány
hétre ahhoz, hogy felkészüljön a jövőjét nagymértékben
meghatározó közlés fogadására. Szívesen hasonlítom ezt az
állapotot a bimbózó szerelem első pillanataihoz, amikor a
szerelmesek még csak sötétben merik megfogni egymás kezét,
és titokban váltanak bátortalan csókokat. Ők is szeretnék az
első nagy szerelmet és annak titokzatosságát egy időre
megőrizni csak saját maguk számára.

A VÁRANDÓSSÁG KÍSÉRŐJELENSÉGEI

Miután elmarad a havivérzés – ez az a jel, melyből egy nő

alapvetően a várandósság lehetőségére következtethet –, az
első panaszok általában émelygésről, hányásról, furcsa
hangulatokról, a mell feszüléséről szólnak.

ÉMELYGÉS, HÁNYÁS

A tanácsadás során szerzett tapasztalataim szerint sokkal

gyakrabban keresnek fel émelygésre és hányásra vonatkozó
panaszokkal a másodszor vagy már többedszer állapotos nők.
Nem tudnám megmondani, azért van-e ez így, mert ők már az
első gyermekük megszülése és a gyermekágy időszaka alatt jó
kapcsolatot alakítottak ki a bábájukkal, vagy pedig a további
várandósságok alatt tényleg felerősödnek e panaszok.
Ám az biztos, hogy a gyerekek felhívják magukra a
figyelmet, és jelentkeznek: „Itt vagyok – törődésre, időre van
szükségem, és nem vagyok azonos egyik előző testvéremmel
sem. Én csak én vagyok, s íme, színre léptem!”
Az „üzenetet” sokan nagyon is jól értik, ám ez mit sem segít
a munkahelyükön. Sajnos ilyenkor még kevés megértés
fogadja állapotukat a kolléganők körében, és gyakran a párjuk
is igen nehezen igazodik el rajtuk a megváltozott helyzetben. A
kismamák, akik felhívnak vagy a fogadóóráimon tanácsot
kérnek, leginkább annak örülnek, hogy komolyan veszem a
panaszaikat. Sokan már hallani sem bírják azt, hogy „ez vele
jár”.
Egy várandósság kezdetén, egy élet indulásakor sok a
kérdőjel mindenkiben. Hogyan folytatódik az életem? Hogyan
felelek meg ezután az elvárásoknak? El tudom-e látni minden
feladatomat? Biztos, hogy más élethelyzetekben ugyan, de
mindenkiben felvetődnek hasonló kérdések. Szerencsére válasz
és segítség is akad. Sok nő tudja, hogy korábbi problémáinak
megoldásában a világos gondolkozás, az ésszerű cselekvés vagy
mások tanácsai segítették-e leginkább. A fej által vezérelt
racionalitás általában önmagában is elegendőnek bizonyult,
ráadásul a döntései eddig csak őt magát érintették. Mostantól, a
gyermekkel együtt – még ha egészen picurka is a magzat – ez
már nem így van. Minden döntés, a legelső pillanatoktól
kezdve, a gyermekre is vonatkozik. Kialakul a felelősség –
„Válaszra vár, de a választ magam sem ismerem!” –, ezt érzi a
legtöbb várandós az új helyzetben. Az új élet a „hasunkból
indul”, holott a test felől történő irányítás eddig idegen,
elképzelhetetlen volt. Sokan tiltakoznak: „Mire jó ez? Miért
érzem magam ilyen rosszul? Miért nem tudok reggelente
anélkül felkelni az ágyból, hogy először az ágy melletti lavórt
használjam, és miért nem tudok fogat mosni hányinger vagy
hányás nélkül?” A férfiak szívesen emlékeztetik a feleségüket,
hogy az első gyermek várása is ugyanígy kezdődött, amit
persze a kismamák némi berzenkedéssel hallgatnak. Ők a
korábbi várandósságot illetően a jó emlékeikre szeretnek
gondolni, és nem akarják összehasonlítani a két élményt. Nem
mintha bárki is el tudná felejteni az egykori nehézségeket.
Éppen arról van szó, hogy az anyák érzik: ez egy másik, egészen
másmilyen gyerek, mások tehát a problémák is. Talán már
ekkor, öntudatlanul felteszik maguknak a kérdést: „Hogyan
boldogulok majd a két gyerekkel?” Fontos felismerés, hogy
ugyan Ön neveli fel a gyerekeit, de alapjában nem
változtathatja meg a lényüket. Az a baba, aki most fejlődik a
hasában, egészen másféle lesz majd, de vajon milyen? Milyen
tulajdonságai lesznek? Valószínű, hogy sokan megpróbálják ezt
a szimbiózisnak érzett első harmadot mindaddig nyújtani, amíg
csak lehet, holott tudják, hogy a folyamat vége egy önálló
gyermek kifejlődése, akit aztán nemsokára el kell bocsátaniuk.
Sok pszichológiai jellegű magyarázat kínálkozik az
émelygésre a megváltozott, vagyis „más állapotban”, amit
részben a fentebb leírt érzések is indokolhatnak. Bábaként csak
ötletekkel és javaslatokkal szolgálhatok, de mindenekelőtt az a
feladatom, hogy figyeljek. Nem tudok minden kérdést
megválaszolni – azt hiszem, ez nem is az én dolgom. Viszont
meghallgatom a várandósokat, és megerősíthetem, hogy sokan
mások is hozzájuk hasonlóan érzik magukat várandósságuk
elején. Gyakran már ez sokat segít.
A „korai várandós” boldogan veszi tudomásul, hogy nem
kötelező ragyogó arcot vágnia, mintha valami reklámfilmben
szerepelne, és akár másoktól eltérően is értelmezheti a korai
terhesség üzenetét. Meglepően gyakori ugyanis, hogy az
állapotosok sajnálatra méltónak, émelyítőnek tartják
állapotukat. Mindig elmondom, hogy már ebben a korai
időszakban is felhívhatják környezetük figyelmét „más
állapotukra”, és ha szükséges, néha-néha valóban maradjanak
otthon, ne menjenek dolgozni. Többgyermekes anyák esetén a
férjnek vagy a nagymamának kell besegítenie a háztartási
munkába. Az anya és a nagyobb gyerek közötti kapcsolatban is
ekkor következik be az első igazi elválás.
Sajnos sokan annyira szenvednek az émelygéstől, hogy az
már valódi betegségnek számít, és néha csak a kórházi ápolás
segít. A legjobb terápia azonban nem az orvosi kezelés, hanem
egyszerűen a „tapétaváltás”, a levegőváltozás, a helyváltoztatás.
Egyesek nemcsak hányásról és émelygésről panaszkodnak,
hanem az ezzel összefüggő súlycsökkenésről is. Sok esetben a
fogyás elkerülhetetlen, de szinte mindig elmúlik legkésőbb a 12.
hétre, hogy átadja a helyét az ellenkező folyamatnak, a
hízásnak. Vegye észre a fogyás pozitív oldalát is! A test
megszabadul a lerakódott mérgező anyagoktól, melyek később
az anyatejen keresztül a kisbabát terhelnék meg.
 Természetesen az a legcélszerűbb, hogy az anya már azelőtt
jelzi problémáját a bábának vagy az orvosnak, hogy a
terhességi hányás (emesis) vészes állapotot érne el. A korai
stádiumban a természetgyógyászat is segíthet abban, hogy a
várandós sokkal ritkábban hányjon és émelyegjen, sőt, akár
teljesen elmúljanak a panaszai. Sok anya számára már az is
megoldást jelent, ha reggel, felkelés előtt elrág egy szelet száraz
kenyeret, vagy kortyonként megiszik egy pohár tejet. Mások
egy szelet citrom elszopogatására esküsznek.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia ismer néhány szert, melyek kiválóak a
várandóssági émelygés és hányás ellen: Arsenicum album,
Cocculus, Ipecacuanha, Magnesium carbonicum, Nux vomica,
Phosphorus, Pulsatilla, Sepia, Tabacum. Ezek megfelelő
használatáról a függelékben, a homeopátiáról szóló részben
olvashatnak.
Nagyon jól emlékszem…

…egy barátnőmre, aki héthetes várandós volt, amikor

felhívott és elsírta bánatát állandó panaszai miatt. Akkor
már kórházi kezelés alatt állt. Hazatérve sem változott a
helyzet: a hányás, a vérkeringési gyengeség, az
étvágytalanság újra jelentkezett. Meghallgattam a panaszait,
és megkérdeztem, milyen a viszonya az édesanyjával. „Na
igen, tudod, az anyám problémás nő. Még mindig nevelni
akar, én meg azon vagyok, hogy elszakadjak tőle, de
valahogyan nem sikerül. Folyton azt mondja, hogy
 ugyanúgy fogom érezni majd magam, ahogyan ő érezte
magát a terhességei alatt. A rosszulléteim vele
szembesítenek, holott éppen ezt szeretném elkerülni.
Szeretnék végre önmagam lenni.” Kérdésemre, hogy szeret-
e zenét hallgatni, szívesen fürdik-e, ezt mondta: „Általában
igen, de most ez sem segít.” Javasoltam, hogy vegyen be egy
homeopátiás gyógyszert, a Sepiát. Ezután két napig még
rosszabbul érezte magát, de három nap múlva jó hírrel
jelentkezett: „Megjött az étvágyam, már sajtot is tudok enni,
és most jöttem ki a fürdőkádból. Úgy érzem magam, mint
egy egészen normális állapotos. Reggelente ugyan még
mindig hányok, de ezzel már együtt tudok élni!” A háttérből
klasszikus zene hallatszott. Határozott javulás kezdődött el.

AROMATERÁPIA
Kellemes gyógymódot kínálnak az émelygésre és a hányásra az
illóolajok. Ősrégi, jól bevált módszer a szaglóüvegcsék
használata hányinger esetén. Az első hetekben a kismamák
szívesen használnak bergamott-, mandarin-, neroli-, grapefruit-,
borsmenta- és citromolajat. Természetesen az a legjobb, ha
mindenki a saját szaglásában bízik, és azt az illatot választja,
amelyet leginkább kedvel. Sok nő számára egyébként a
másállapot első jele a szagérzékenység növekedése. Ezért
vagyok biztos abban, hogy a várandós szaglása gyorsan és
biztosan „szimatolja ki” a gyógyító illatot. A citromolajat sok
várandós kedveli ezekben az émelyítő napokban. Az
elsősegélynyújtó neroli- éppúgy, mint a frissítő és élénkítő
grapefruitolaj az émelygés megakadályozásában segít. A
bergamottolajat többnyire azok választják, akik egyidejűleg
hangulatváltozásoktól is szenvednek. A borsmentaolaj
halántékra masszírozását vagy szagolgatását csak akkor
ajánlom, ha a panaszos kismama ezzel egy időben nem szed
homeopátiás gyógyszert. Természetesen tehetik ezeket az
eszenciákat illatlámpába vagy akár a reggeli fürdőbe is;
elsősorban a várandósság elején nyújthatnak nagy segítséget.
Mivel ilyenkor még sokan dolgoznak, a hányinger útközben,
bevásárláskor, a hentesnél lepheti meg őket, ezért jó, ha kis
aromaüvegcsét hordanak mindig maguknál. Mint…

…Claudia, aki reggeli émelygése alapján biztosan tudta,

hogy ismét gyermeket vár. A homeopátiás szereket
elutasította, de szeretett volna illóolajat használni, mert
valóban kínozta az émelygés. Megkérdeztem, milyen olaja
van, és ennek alapján azt tanácsoltam, hogy szaglópróba
során válassza ki a bergamott, a citrom és a borsmenta
közül a saját illatát. A borsmenta mellett döntött. Később
mesélte, hogy az üvegcsét megbeszélésünk után mindig
magánál tartotta, és néhány héten át, amikor szükség volt
rá, használta is, méghozzá sikerrel.

Az elmúlt évek tanúbizonysága szerint igen jól bevált a

Várandósolaj[1]. Ez a limett-, neroli-, rozmaring- és
szantálfaolajból készített, valamelyest diszharmonikus illatú
illóolaj-keverék igen jól illik e gyakran diszharmonikus
állapothoz. A keverék felhasználásakor választhat a
szaglóüvegcse, az illatlámpa vagy az illatparfüm közül, melyhez
1 csepp olajat dörzsöljön be jojobaviaszba. A Szájtátó olajat a
gyerekek akkor szeretik használni, amikor meg kell írniuk a
házi feladatukat, ám az e keveréket tartalmazó illatspray a
vérkeringési problémákkal és rosszulléttel küzdő
várandósoknak is jó szolgálatot tehet. A benne levő linaloefa-,
litsea-, mandarin- és citromfűolajok nyugtatóan, bátorítóan
hatnak, és segítik a koncentrálóképességet. E spray-t bárki
kényelmesen magával viheti az autóba, a vonatra vagy az
irodába. A reggeli rosszulléten kívül még vérkeringési
zavarokkal is küzdő nőknek a Fűszerkosár illatkeveréket
ajánlom: a borsmenta-, rozmaring-, zsályaolaj, rózsa- és
citromfű-hidrolátum illatát már reggel, a felkelés előtt érdemes
az arcra hinteni. Ez a kompozíció egyébként forró nyári
napokon is kellemes felfrissülést okoz.

KÍVÁNÓSSÁG
A várandósság elején szinte minden a fenti problémákkal
küszködő állapotos azt is megemlíti, hogy különös vágyai
támadnak: néha arra szottyan kedve, hogy késő este savanyú
uborkát egyen, néha legszívesebben már reggelire kolbászt
fogyasztana hagymával és ecettel. Mások nem tudnak egy
doboz bonbon nélkül elaludni, noha addig soha nem ettek
csokoládét vagy más édességet.
Arra biztatok mindenkit, hogy engedjen vágyainak, mert
ezek teste jelzései. Teste pontosan tudja, mi az, amit elutasít, és
mi az, ami jó neki. Az engedékenység azt jelenti, hogy megbízik
önmagában. Jól tudom, hogy a másállapot sokak számára
merőben új élethelyzet, főleg az első gyerekvárás idején. Eddig
minden világos volt és megmagyarázható. Most ezt az üzenetet
kapja a nő a testétől: „Bízz magadban, a tested tudja, mit akar.”
Ebben látom az első, legfontosabb előkészületet az anyává
válásra. A szülésnek természetes módon kell lefolynia, a
gyermekágyas kismamának a testére kell bíznia, hogy a
megfelelő időpontban megfelelő tejmennyiséget termeljen.
Anyaként fel kell ismernie, hogy a baba eleget eszik-e, eleget
alszik-e, és azt is, ha beteg.
A kívánósság persze nem azt üzeni, hogy most már csak
csokoládén éljen. A jelzés talán arról szól, hogy „neked, e
gyermek anyjának, még sok olyan dolgot meg kell tenned,
amelyet eddig elutasítottál”. Akár meggyőződésből, akár
ellenérzésből származik a változás, a gyermek meg fogja az
anyját tanítani arra, hogy módosítson étrendjén és szokásain;
aki sokszor lesz rosszul, sokszor utálni fogja állapotát, de ahhoz
is kedvet kaphat, hogy néhány új dolgot próbáljon ki. Ha vágyai
nagyon szokatlanok (abnormálisak) lennének, akad néhány
apró javaslatom:
A tipikus savanyú kívánósság esetén nyugodtan egyen
savanyút, például savanyú káposztát vagy ecetes uborkát.
Ha édesség után vágyakozik, akkor ipari cukor helyett
célszerűbb értékesebb szénhidrátokat, például gabonát
fogyasztani. A sárgarépa és az édeskömény is megfelelő
édességpótlék. Alaposan meg kell rágni ezeket az ételeket, amíg
meg nem érezzük az édes ízt a szájban.
A kifejezett csokoládééhség rejtett magnéziumhiányra is
utalhat. Ezen segíthet magnéziumtartalmú készítmények,
elsősorban ásványvizek fogyasztásával, vagy azzal, hogy
naponta többször elrágcsál öt szem hámozott mandulát. Ha
zöld színű, magas magnéziumtartalmú zöldségfélét vásárol,
ügyeljen arra, hogy szabad földön termesztett zöldség legyen,
mert csak ebben az esetben magas valóban a
magnéziumtartalom.

SZAGÉRZÉKENYSÉG
A másállapot figyelemre méltó jelensége a megnövekedett
szagérzékenység. A dohányzás külön probléma. Még mindig
vannak olyan nők és férfiak, akik a dohányzás káros
következményeinek ismerete ellenére sem tudnak lemondani
a cigarettázásról. Köztudott, hogy ez a szenvedély az anya
hasában lévő gyermek számára káros. Ezért nem bírják sokan a
teherbe esésük után többé még szagolni sem a füstöt; már attól
is rosszul lesznek, ha valaki a környezetükben dohányzik,
vagyis ha passzív dohányzásra kényszerülnek. Ez a reakció
számomra a még meg nem született gyermek csodálatos
védekező mechanizmusáról árulkodik, és remélhetően sok
apát ösztönöz leszokásra. Tudományos kutatások bizonyították,
hogy a „passzív dohányos” csecsemők gyakrabban szenvednek
hasfájástól és légúti megbetegedésektől. A dohányzásra tehát
nincs mentség. Álláspontom szerint a védtelen gyermek passzív
dohányzásra kényszerítése a várandósság alatt és a
gyermekkor idején olyan erőszakos cselekedet, amelynek
áldozata maga a gyerek. Régóta tudjuk, hogy a nikotinnak
rákkeltő hatása van, és azt is, hogy a méhlepényen keresztül a
gyermekre is hat, sőt koraszülést is okozhat.

A MELL FESZÜLÉSE ÉS A MELLBIMBÓK ÉRZÉKENYSÉGE

A mellfeszülésről és a mellbimbók érzékennyé válásáról
panaszkodó kismamáknak megpróbálom elmagyarázni, hogy a
mell így készíti fel magát az előtte álló feladatra: néhány hónap
múlva a gyermek táplálékforrásává válik. Ez a tény sokszor
gyökeresen megváltoztatja a várandós viszonyát saját
melléhez; mellei immár nem mutatós díszek csupán, hanem
létfontosságú szervek. Természetesnek tartom, hogy a női test
ott hívja fel magára a figyelmet, ahol a másállapot változásokat
okoz. Így arra is ráébredhet, hogy a mellében tapasztalt
bizsergő érzés nem valamiféle betegségnek, hanem éppen
annak a csodának a jele, hogy melle készülődik a feladatára.
Ha a panaszok kellemetlenek lennének, segíthet az átmeneti
vagy állandó melltartóviselés. Nem azt akarom ezzel mondani,
hogy mindenkinek melltartót kell hordania, ha várandós lesz.
Sőt: remek edzési módszer szoptatás előtt, ha a mellbimbó a
ruha anyagához dörzsölődik.
Ha nagy fájdalmat okoznának a panaszok, segíthet a meleg
levendulafürdő vagy a meleg, levendulaolajos borogatás, amely
megnyugtatja és ellazítja az érzékeny bimbókat. Az egész
mellre kiterjedő feszülés esetén jó hatása van a Rózsamuskátli-
levendula masszázsolajnak, melyet hidegsajtolással készült
bázisolajban emulgeálunk. Ám ugyanilyen hatékony lehet a jól
bevált, rózsa- és linaloefa-olajat is tartalmazó Terhességicsík-
olaj, és igen népszerű a neroli-, a rózsa- és a citromfű-hidrolátum
is. Javaslom, hogy alkoholmentes hidrolátumokat használjon,
mert azok nem szárítják ki a bőrt, ellenkezőleg: növelik
nedvességtartalmát.
KERESZTCSONTI FÁJDALMAK
Néhány kismama erős keresztcsonti fájdalmakra panaszkodik.
Van köztük, akinek elhajlott, vagyis a keresztcsont irányába
tolódott el a méhe. A gyermek és a méh tömegének
növekedésével erős nyomás keletkezik. Ilyenkor az a legjobb,
ha hasra fordulva alszik, hasa alatt henger alakú párnával vagy
kispárnával, hogy kímélje a porckorongokat. Napközben
igyekezzen a lehető legtöbbször térd-könyök helyzetet felvenni,
vagy próbáljon hastáncolni. Ez a testgyakorlás azt is elősegíti,
hogy a méh felegyenesedjen a kismedencében, és csillapodjon
a keresztcsontra nehezedő kellemetlen nyomás.
A másik, ugyancsak természetes oka a keresztcsonti
fájdalomnak a szakroiliakális (csípőcsonti-keresztcsonti) ízület
hormonális okból történő fellazulása.

AROMATERÁPIA
A fenti panaszok ellen hatásos a fájó terület masszírozása
jázmin-, mandarin-, rozmaring- és borókaolajból készített
keverékkel, olyan, hidegen préselt növényi olaj alapon
kikeverve, amilyet a Keresztcsont-masszázsolaj tartalmaz. Ez az
aromakeverék már sok éve bizonyul hatékonynak, és isiászos
panaszok ellen is jól bevált. A jázmin illata harmonizál a női
hormonokkal, segít boldogulni „nőiességünk keresztjével”. A
mandarinolaj különösen alkalmas izomlazító masszázsra, a
rozmaringolaj serkenti a vérkeringést, és ugyancsak segít a
panaszok leküzdésében. A boróka mint erős fa- és bázisjegy
salaktalanító hatásának köszönhetően mindig valódi
jótétemény a reumatikus fájdalmak kezelése során. A
Keresztcsont-masszázsolajjól használható meleg borogatásként,
dunsztkötésként is. Ha többet szeretne tudni az aromaterápia
hatásáról, szíves figyelmébe ajánlom Aromaterápia a
várandósságtól a szoptatásig és Bevált aromakeverékeim[2] című
könyvemet.

GYÓGYSZEREK ÉS ÉLELMISZER-KIEGÉSZÍTŐK A KORAI

VÁRANDÓSSÁG IDEJÉN

Alapvetően semmi nem indokolja, hogy a korai várandósság

idején bármilyen gyógyszert, vitamint vagy egyéb élelmiszer-
kiegészítőt vegyen magához. Ha mégis ezt teszi, csakis orvosi
utasításra tegye. Egy megfelelően képzett gyógyszerész
egyébként ugyancsak részletes információt nyújthat az
orvosságok alkalmazásáról, hatásáról és nemkívánatos
mellékhatásairól. Ne nyúljon automatikusan különböző
pirulákhoz, tablettákhoz és látszólag ártalmatlan vagy
megszokott fájdalomcsillapító szerekhez, mert a hatóanyagok
azonnal a növekvő baba szervezetébe kerülhetnek. Bizonyára
tudja, hogy az első tizenkét hét az érzékszervek és a központi
idegrendszer kifejlődésének első fontos szakasza. A
meggondolatlan gyógyszerszedés ebben az időszakban
jóvátehetetlen károkat okozhat.
A jód és a folsav szedésének igen elterjedt gyakorlata a
bábák között is újra meg újra vita tárgyát képezi. Ahogy fentebb
már említettem, a gyógyszerek alkalmazása az orvos
illetékességi körébe tartozik. Számomra azonban fontos, hogy
rávilágítsak: ha az első harmadban levő várandósként olvassa e
sorokat, a folsav-szubsztitúció optimális ideje már rég elmúlt. A
folsav a gyermek fejlődésének negyedik hetéig képes pozitívan
befolyásolni az idegcső fejlődését, mert az idegcső ekkorra zárul
be. Ennek alapján sokkal ésszerűbb lenne, ha a folsavat akkor
kezdenék szedni a nők, amikor még csak vágynak a babára,
különösen abban az esetben, ha huzamosabb ideig szedtek
fogamzásgátlót. Ha barátnője, ismerőse a jövőben szeretne
megfoganni, mondja el neki mindezt, ugyanis ezzel
kapcsolatban még mindig nagy az alulinformáltság. Felesleges
azonban aggodalmaskodni, mert a folsavhiányra
visszavezethető rendellenességek aránya a valóságban
elenyészően kicsi. A gyógyszergyártó cégek támogatása pedig
nem a várandósok feladata. Helyes táplálkozással tökéletesen
lefedhető a napi szükséglet: 200 g brokkoli 0,2 mg, 50 g
zabpehely 0,05 mg, 10 g búzacsíra 50 µg folsavat tartalmaz.
Mindazonáltal tudományos körökben is vita tárgyát képezi,
hogy mennyi ideig és milyen mértékben emelt mennyiséggel
kell számolni; az adatok 0,2 mg és 0,6 mg között ingadoznak.
A várandósság alatti jódbevitel kérdése hasonlóképpen
megosztja a szakmát. Németországot ugyan jódhiányos
területnek tartják, ám hovatovább az élelmiszerláncban szinte
végig kötelező gyakorlatnak számít az utólagos jódozás.
Jódozott ásványi trágyát használnak a zöldségtermesztők,
jódozott takarmányt kapnak az állatok, jódozott az ásványvíz és
így tovább. Dr. Friedrich Graf szülészorvos már valóságos
„kényszerjódozásról” ír, amely alól senki nem vonhatja ki
magát. Elsősorban a vendéglátás és azon belül a
gyorsétteremláncok „gondoskodnak az egészségünkről”
jódozott só adagolásával. Valamennyien tudjuk, hogy a
jódhiány a magzati agyfejlődés károsodásához vezethet, arról
azonban ritkán esik szó, hogy a túladagolásnak is toxikus
következményei lehetnek. 1997-ig napi 0,1 mg volt a
szubsztitúció mértéke, 2000 óta már 0,2 mg-ról beszélnek. A jód
gyorsítja az energiaátalakulást, és túl nagy mennyiségben
pajzsmirigytúltengéshez vagy úgynevezett „jodizmushoz”
vezethet, melynek tünetei közé tartozik a nyálkahártya
irritációja, az allergia, az asztma és az autoimmun betegségek.
Minden várandósnak érdemes felülvizsgálnia étrendjét a
jódbevitelre vonatkozóan, sőt, esetleg tanácsos a háziorvos
segítségével megállapítani a jelenlegi jódstátusát is, hogy saját
döntést tudjon hozni e kérdésben. Amennyiben azonban
váratlan és nagymértékű hízás, fáradtság, elesettség, bőr- és
nyálkahártya-kiszáradás, hajhullás, alacsony izomtónus vagy
depresszió tünetei lépnek fel, sürgősen orvosi tanácsot kell
kérni a jódbevitellel kapcsolatban. Ha a jodid szedése után
szemlátomást nyugtalanabb, álmatlanabb, zaklatottabb lesz,
zakatol a szíve, reszket, hasmenése van, vagy bármilyen
allergiásnak tűnő, eddig ismeretlen bőrelváltozást észlel,
azonnal hagyjon fel vele, ahogy N. asszony is tette…

…Már a szülésfelkészítő tanfolyamon feltűnt nekem, hogy

a lazító gyakorlatok alatt sem sikerült megnyugodnia. A
tanfolyami óra után megkérdezte tőlem, mit tehetne, hogy
könnyebben el tudjon aludni, és a túlzott szívdobogás és a
száraz bőr valóban természetes kísérőjelenségei-e a
másállapotnak. Megkértem, jöjjön be a rendelőmbe. A
 beszélgetés alatt a kiskönyvébe pillantva megláttam, jodidot
írtak fel neki. Megkérdeztem, mióta észleli a tüneteket.
Válasza nyomán világossá vált, hogy valóban összefüggés áll
fenn a két dolog között. N. asszony elhagyta a jódprofilaxist,
és néhány nap múlva azzal a jó hírrel hívott fel: „Megint a
régi vagyok! És nagyon köszönöm, hogy segített felismerni a
problémám okát.” A nőgyógyászával folytatott
beszélgetésből kiderült, az orvos általánosságban helyesli a
jódprofilaxist, mert az N. asszonyéhoz hasonló esetek
valójában rendkívül ritkák, de ezután jobban odafigyel majd
a lehetséges problémákra is. Azt a megjegyzést
mindazonáltal nem tudta magába fojtani, hogy e
tekintetben nem a bába a megfelelő tanácsadó, és a jövőben,
hasonló esetekben inkább irányítsam hozzá a pácienst!

A témával kapcsolatos kritikai állásfoglalás iránt érdeklődő

szülők figyelmébe ajánlom dr. Friedrich Graf A várandósok és a
gyerekek gyógyszerezési rutinjának kritikája című tanulmányát.
Ha a jódprofilaxis mellett döntött, rendkívül fontos, hogy a
szoptatási idő alatt se hagyjon fel vele! A 0,15 mg-os napi
jódadagot egyébként már 70 g tőkehal vagy 3–5 g jódozott só
fedezi, de a galambbegysaláta, a tejtermékek és az algák is
magas jódtartalmúak.

VÁRANDÓSSÁG ALATTI GONDOZÁS

BÁBA VAGY/ÉS NŐGYÓGYÁSZ?[3]

Egyre többen szeretnék, hogy a várandósságukhoz kapcsolódó
vizsgálatokat bába végezze el, mert a rendellenességek nélkül
zajló várandósság esetén a bábák éppúgy rendelkeznek a
megfelelő képzettséggel és azzal a jogosultsággal, hogy ezeket a
vizsgálatokat elvégezzék, mint az orvosok. Aki azonban
szeretne ultrahangos vizsgálatot is végeztetni, annak
mindenképpen fel kell keresnie a nőgyógyászát vagy a
kórházat. Éppen ezért sok állapotos felváltva jár bábához,
illetve nőgyógyászhoz. Véleményem szerint a bába és a
nőgyógyász közötti jó együttműködés feltétlenül előnyös a
várandós számára, és nem is tartom helyesnek, ha valaki
csupán egy személyre bízza magát.
Természetesen vannak olyanok, akik csak a bába által
nyújtott terhesgondozást szeretnék igénybe venni, és ezt a
kívánságot mindaddig tiszteletben is lehet tartani, amíg nem
merülnek fel komplikációk. Bármilyen rendellenesség esetén
azonban a bába is nőgyógyászhoz küldi a pácienst. Azzal
azonban mindenkinek fontos tisztában lennie, hogy az orvos és
a bába szemlélete minden bizonnyal eltér egymástól.
Mindkettejük képesítése szülészeti tárgyú, mégis egészen más a
szakmájuk. A két hivatás remekül kiegészítheti egymást, és
ideális esetben orvos és bába együttműködése olajozott. A bába
feladata elsősorban az anya emberi, asszonytársi segítése, a
terhesgondozási kiskönyvben előírt alapvető vizsgálatok
elvégzése, amibe természetesen a szükséges laborvizsgálatok is
beleértendők. Az utóbbi időben készített felmérések szerint a
bábák által kísért várandósságoknál kevesebb kockázati
tényezőt mutattak ki, mint a kizárólag orvos által ellenőrzött
terhességeknél. Szerencsére egyre több orvos dolgozik együtt
bábákkal. Ebben az esetben minden várandósnak azt ajánlom,
tájékozódjon afelől, hogy a bába pusztán az orvos
asszisztensének feladatkörét látja-e el, vagy valóban önálló
bábai munkát végez. Amennyiben az orvossal és a bábával
együtt találkozik minden rendelésen, nem beszélhetünk valódi
bábai segítségről.

A VÁRANDÓS ANYA KISKÖNYVE

Az anyát az első vizsgálatkor pontosan kikérdezik korábbi
betegségeiről. Ezt hívjuk anamnézisfelvételnek, vagyis a
kórelőzmény felvételének. Tapasztalatom szerint sokan
megelégednek felületes, pontatlan válaszadással, ami nagyon
helytelen gyakorlat. Komolyan kell venni az anamnézist, a
párját is helyes beavatni a részletekbe, sőt neki is el kell
gondolkoznia a családjában korábban előfordult betegségekről.
Az orvos nem személyes kíváncsiságból faggatózik, hanem
azért, hogy az anyát és a gyermeket megfelelően kezelhesse, a
lehetséges kockázatokat időben felismerje, elháríthassa.
Az anya válaszai, valamint a vérvizsgálatok és az
ultrahangvizsgálatok eredményei a kiskönyvbe kerülnek,
akárcsak a további leletek. Ezt a könyvecskét lehetőleg mindig
hordja magával, és a fogadóórákra is vigye el, így a bába és az
orvos bármikor utánanézhet, milyen vizsgálatokat végzett el a
másik szakember. Kórházi szülés során a személyzet tagjai is
kiolvashatják a könyvecskéből, mi történt az elmúlt kilenc
hónapban. Általában ez az egyetlen dokumentum, mely a
kórház rendelkezésére áll; minden egyéb, kartonra kerülő adat
a bábánál vagy a nőgyógyásznál marad. Szerencsére –
többnyire a bábák munkája nyomán – egyre több német
városban létezik az úgynevezett „fogadórendszer”, melynek
lényege, hogy ugyanaz a bába és esetleg ugyanaz az orvos
kezeli a kismamát a várandósság alatt, aki a szülésnél is jelen
van. Ám a legtöbb esetben sajnos nem ez a jellemző, hanem az,
hogy a kismama akkor találkozik először a szülészorvossal és a
szülésznővel, amikor szülni érkezik a kórházba. Egészen más a
helyzet a születésházakban és az otthonszülések esetében. A
bábák igen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lehető
legkorábban megismerjék az anyát, és hogy a várandóssági
vizsgálatok a bába rendelőjében vagy a születésházban
történjenek meg. Ha szülészorvos vállalja, hogy segédkezik az
intézményen kívüli szülésben, akkor őt is be kell vonni a
várandósság alatti gondozás folyamatába.
Minden várandósnak, aki felváltva jár bábához és
nőgyógyászhoz, vagy aki kórházi szülésre készül, igen
gondosan figyelnie kell, hogy kiskönyve pontosan legyen
kitöltve. A könyvecske a vizsgálatok alkalmával lehetőleg soha
ne maradjon otthon, mert olyan információk vannak benne,
amelyek a szülésnél döntő fontosságúak lehetnek az anya és a
gyermek szempontjából, különösen abban az esetben, ha már
egyáltalán nem marad idő arra, hogy a kismamát ellátó kórházi
személyzettel megbeszélje a várandósság lefolyását. Ilyen
szituáció könnyen előállhat gyors lefolyású szülés esetén,
amikor az anyát már nem lehet különböző kérdésekkel
zavarni.
A SZÜLÉSI IDŐPONT KISZÁMOLÁSA
A szülési időponttal kapcsolatban néhány dolgot tisztázni kell. A
gyermekek szinte soha nem igazodnak a kiszámított naptári
időponthoz, száz közül csak négy gyerek születik a kitűzött
napon. Az időpont kiszámolásához általában az utolsó ciklus
első napját veszik alapul, melyhez 280 napot adnak hozzá. Ám
ha pontosan ismeri a tüszőrepedés vagy a fogamzás időpontját,
akkor ebből a dátumból induljon ki: a megjelölt naphoz 266
napot adva határozza meg a szülés várható napját.

Példával az utolsó menstruáció kezdete: 03.

illusztrálva: 18.
+ 280 nap
megadja a számított szülési időpontot: 12.
24.
–
vagy: az utolsó menstruáció kezdete: 03.
18.
a tüszőrepedés a hőmérsékleti görbe 04.
szerint: 05.
a számított szülési időpont: 12.
28.
–
vagy: az utolsó menstruáció kezdete: 03.
18.
a fogamzás valószínű időpontja: 03.
27.
a számított szülési időpont: 12.
19.
 (a következő fogamzási időpont csak 04. 13-án
lehetett, de az első ultrahang 04. 25-én
egyértelműen kimutatja a hetedik hetet)

A példákkal azt szeretném érzékeltetni, hogy érdemesebb

megadni a pontos adatokat az első vizsgálaton, mint az
anyáknak járó szabadságra gondolni (a kismamáknak
várandósságuk utolsó hat hetében nem kell dolgozniuk[4]). Aki
ugyanis így szeretné meghosszabbítani szabadságát, nehezebb
helyzetbe kerül majd, ha a baba késlekedik egy kicsit. A
túlhordásos anya mindig intenzív felügyelet alá kerül, s
ilyenkor egyre inkább felmerül a szülésmegindítás
szükségessége. Jobb, ha a gyermek maga szabhatja meg
születésének időpontját.
A másállapot a fentiek alapján 40 hétig vagy 10 holdhónapig
vagy 9 naptári hónapig tart. A félreértések elkerülése végett
érdemesebb hetekben gondolkodni. A bábák és a szülészek a
várandósságot három harmadra vagy úgynevezett trimeszterre
(trimenonra) osztják fel:

első harmad/trimeszter 1–12. hét

második harmad/trimeszter 13–28. hét
utolsó harmad/trimeszter 29–40. hét

Ehhez a felosztáshoz igazodik a könyv első fejezetének

tagolása is.

VÁRANDÓSSÁG ALATTI VIZSGÁLATOK – A BABA ELSŐ

ÉSZLELÉSE
Azokon a vizsgálatokon, amelyeket általában havi
rendszerességgel végeznek, a 12. héttől már a gyermeki
szívhangokat is hallhatja az anya egy kicsiny, ultrahanggal
működő készülék segítségével. Ez csodálatos élmény a szülők
számára, mert eddig a baba valóságos jelenléte csak az anya
számára volt érzékelhető. Az apák többnyire nagyon lelkesek,
és szinte kisgyerek módjára örvendeznek, ha sikerül
meghallgatniuk a baba szívhangját. Az első
ultrahangvizsgálaton ugyan látható a szívverés, de a fül is
fontos érzékszerv, melyet nem kellene lebecsülni. Mindig
meglep, hány olyan szülő van, aki a másállapot végéig már
többször is látta gyermekét, talán fényképe vagy videofelvétele
is van róla, de még soha nem hallotta őt.
A gyermeki szívhangok hallgatása arra is alkalmas, hogy a
szülők a fülüket is fölkészítsék a szülővé válásra. A
gyerekeknek ugyanis jó erős hangjuk van: már életük első
napjaiban és heteiben alaposan megdolgozzák a szülők füleit.
Emellett még mindig, a mai napig is igaz, hogy az élet egyik első
jele, ha a gyermek felsír. Az újszülöttet mindenki láthatja, de ez
kevés: akik jelen vannak a szülésnél, szeretnék hallani a kicsi
felsírását is. Ezért tartom fontosnak és célszerűnek, hogy
használjuk ki a modern technika adta lehetőséget, és a látás
mellett a lehető legkorábban tegyük lehetővé, hogy a szülők
meg is hallhassák gyereküket.
A következő élmény a gyermek mozgásának első
érzékelése. Ez az első babánál a 21. hét környékén várható, a
további várandósságoknál már a 18. héten. Az anya gyengéd kis
kaparászást érez hasfala alatt, mely a méhre simán ráfektetett
kézzel tapintható a legjobban. Néhányan először a
bélmozgással tévesztik össze ezt az érzést, nemsokára azonban
egyértelműen érezhetők a gyermek kis lökdösései. Ha az első
mozgások dátumát pontosan ismeri, feltétlenül közölje
szülésznőjével, mert ez a mai, modern technológiával felszerelt
terhesgondozás idején is kiváló lehetőség arra, hogy műszerek
nélkül fölülvizsgáljuk a számított szülési időpontot.
Az anya számára maradandó élményt jelentenek az első
gyermeki mozgások. Jelentőségük ugyanakkora, mint a
gyermekkor későbbi nagy eseményeié, melyek között számon
tartjuk a gyermek első lépéseit és első szavait. Ezek a mozgások
jelentik az első érezhető kapcsolatot, a baba első érezhető
megnyilvánulásait, melyek megerősítik a nő öntudatát: anya
leszek – itt növekszik bennem egy gyermek!

„EMELT DÍJAS TERHESGONDOZÁS”

Az egészségügyi reform és az újonnan bevezetett fizetéses
rendszer következtében egyes orvosi praxisokban új, igencsak
sajátos gyakorlat terjedt el: az anyáknak választási lehetőséget
ajánlanak fel, hogy az „emelt díjas terhesgondozást” és a vele
járó többletszolgáltatásokat szeretnék-e, vagy beérik a
hagyományos alapellátással. A többletszolgáltatások között
szerepelnek további ultrahangvizsgálatok, valamint egy
terheléses cukorszintvizsgálat is, amely arra szolgál, hogy
kizárják a terhességi cukorbetegséget. Hogy mennyiben
beszélhetünk itt normális terhesgondozásról, és mennyiben a
kismamák és a szülők bizonytalanságának kihasználásáról,
annak eldöntését az olvasóra bízom. Egy bizonyos: minden
orvosi értelemben pozitív vizsgálati eredmény először is a
bizonytalanságot és a szorongást növeli, és talán álmatlan
éjszakákat is okoz. A végén ugyan általában minden veszély
relativizálódik, ám az elmúlt hetek és hónapok aggodalmait
nem lehet meg nem történtté tenni. A korai várandósság idején
például gyakori orvosi kijelentés, hogy mélyen tapad a
méhlepény (ami a legrosszabb esetben elégtelen
méhlepényműködéshez vezethet). A méh helyzete azonban a
természetes növekedés következtében hamarosan
megváltozik, mert a méhlepény az izomzattal együtt felfelé
növekszik, és a nyugtalanságra végül is semmi komoly ok nem
marad!
Csakhogy ebben a helyzetben az anya és a gyermek, sőt
feltehetően az apa érzelemvilága is komoly megterhelésnek
van kitéve, és emiatt az áldott állapot, a várt öröm helyett
különböző kockázati tényezőkről és a császármetszés kilátásba
helyezéséről szólnak a beszélgetések – erről azonban nem
tesznek említést a „többletszolgáltatások” felkínálói. A
tudományos világ még mindig mélyen hallgat arról, hogy mit is
érez a magzat odabent, akit az orvosi szakma nem is szívesen
emleget gyerekként.
Hasonló a várandós vércukorszintjének nem egyszer igen
rendszertelen vizsgálata – az egyik anya kifizeti a
többletszolgáltatást, ő megkapja a laboreredményt, míg a másik
anya, aki beéri a hagyományos gondozással, s akinél esetleg
valóban fennáll a terhességi cukorbetegség kialakulásának
veszélye, nem részesül megfelelő ellátásban. Legjobb úton
haladunk afelé, hogy anyagi alapon két részre szakadjon az
ellátottak köre. Sajnos tény, hogy a terhességi cukorbetegség
előfordulásának aránya egyre nő, mégsem kellene a normál
lefolyású várandóssági ellátásban ily módon túlhangsúlyozni
ezt az újabb félelemkeltő problémát.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a nőgyógyászok között is
vita folyik arról, milyen mértékű ellátás számít kívánatosnak.
Ha a német gyakorlatot más európai országokban, például az
Angliában szokásos gyakorlattal vetjük össze, számos
megválaszolandó kérdés merül fel. Dr. Bartholomeus Maris
nőgyógyász szakorvos megállapítása szerint minden esetben
lehetőséget kellene biztosítani a mérlegelésre, mely figyelembe
veszi az orvosi kívánalmakat és az egyéni igényeket is. A német
bábák szaklapjában megjelent, 2004. decemberi cikkében a
következőket írja: „Mind az anyák, mind az orvosok oly
mértékben be akarják biztosítani magukat, és annyi félelem
alakult ki bennük, hogy ennek következményeképpen
elképesztő mennyiségű kontrollvizsgálatot végeznek el.” A cikk
többek között a 24. hét utáni ultrahangvizsgálatok, a rendszeres
hüvelyi vizsgálatok, a hüvelyváladék vizsgálata, a
magzatiszívhang-hallgatás és a CTG-vizsgálatok értelmére és
szükségszerűségére kérdez rá. Angol tanulmányok szerint e
vizsgálatok rutinszerű végzése nem látszik célszerűnek.
Ugyanezen tanulmányok megállapításai egyébként is
gyakran kerülnek éles ellentmondásba a német ajánlásokkal. A
magam részéről csak azt remélem, hogy a dr. B. Maris által is
emlegetett felvilágosult nők immár megtehetik, hogy a
bábájuktól vagy nőgyógyászuktól kapott részletes információk
alapján felelősen eldöntsék, mit szeretnének igénybe venni, és
mi az, amit inkább nem kérnek. Ennek köszönhetően a jövőben
egyre inkább a három fél – a szülők, a bába és az orvos – közös
döntése nyomán kellene körvonalazódnia, hogy mennyi
kontrollvizsgálatra van szükség.
Rá kell végre ébredni, hogy hiába takarózunk orvosi,
szakmai terminusokkal, a valóságban a kevesebb néha több.
Amikor egy-egy vizsgálat elvégzése mellett vagy ellen dönt,
hallgassa meg azokat az érveket is, amelyek még a meg sem
született baba lelkére gyakorolt hatásokat is számba veszik,
nem is szólva e vizsgálatok máig tisztázatlan testi kihatásairól.
Sose felejtse el, hogy a kontrollvizsgálatok soha nem jelentenek
egyúttal terápiát is, pusztán pillanatfelvételeket rögzítenek egy
folyamat kapcsán. Kisebb eltérések vagy nem egyértelmű
eredmények sokkal inkább növelik a bizonytalanságot, ahelyett
hogy inkább leépítenék, megszüntetnék a felesleges félelmet.

TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÉS INDIVIDUALITÁS

Itt szeretnék bővebben szólni az egyéniség és a

természetgyógyászat, a másállapot, a szülés, a gyermekágy és a
bábaság kapcsolatrendszeréről. A gyermekvárás és a szülés
ugyanis teljesen természetes, de egyúttal teljesen individuális
folyamat.
A nők mindig is odafigyeltek a természetből megszerezhető
ismeretekre. A természetgyógyászat a természet gyógyító
erejének ismeretét jelenti. Ennek lényegéhez tartozik, hogy a
természetet a maga sajátosságaival, tehát csodálatos megújuló
erejével és katasztrófáival együtt értsük meg. A természet
gyógyító erejének megismerése azt is feltételezi, hogy rá
merjük bízni magunkat a Föld elemeire, és nem
bosszankodunk, de nem is csodálkozunk, ha azok tétovának,
nyersnek vagy éppen bölcsnek mutatkoznak. A Föld immár
évmilliók óta segít magán, változik és alkalmazkodik. Bizonyos
dolgokat megsemmisít és újakat teremt, néha ellenállhatatlan
őserővel, máskor türelmesen: úgy, hogy évezredekig tart, mire
a változás észrevehetővé válik. A természet begyógyítja a
sebeit, melyeket gyakran mi, emberek okozunk. Olykor egy
éjszaka alatt elmossa az eső a nyomainkat, máskor egész télen
át tart, amíg a hó elolvadása újra helyet ad a frissülő
növényzetnek. Megint máskor a természetnek is évekre van
szüksége, hogy a mély barázdák ismét termékeny földdé
változzanak, és a kerékabroncsok, gumicsizmák nyomai
eltűnjenek a finom moha alatt. És persze előfordul, hogy a
természet sem gyógyul meg: például amikor a víz akadály
nélkül ömlik le a völgybe, pedig korábban sziklák és erdők
állták az útját, ám az emberek új utat építettek. Újra meg újra rá
akarjuk kényszeríteni az elgondolásainkat és a hatalmunkat a
természetre, de bizonyos tetteink eleve kudarcra vannak ítélve.
A természet erejével történő gyógyítás a természet intenzív
megértését feltételezi. Gyakran azonban óriási kérdőjelek
vannak bennünk – ilyenkor csak a spirituális gondolkodás
segíthet tovább. A természet minden tudományos igyekezetünk
ellenére megtart bizonyos titkokat, és valamivel több tiszteletet
követel, ahogy egyébként a születés természetes eseménye is.
Az ember vágyik a természetes várandósságra és szülésre, de
egyúttal olykor nem ismeri és nem tartja tiszteletben a
természet lehetőségeit és korlátait. Mi, bábák támogatjuk a
szülő nőt, érezzük a félelmeit, de ismerjük a benne élő és általa
talán nem sejtett erőt is, ezért megpróbáljuk eleven
ősbizalommal kísérni a szülés során – épp úgy, ahogy elődeink
tették évezredeken át.
Hálával tartozom a természetgyógyászatnak, mindenekelőtt
a homeopátiának, mely leírja és hirdeti az „egészelvű”
gondolkodást. Általa tanulhattam meg a kismamákat
egyénként kezelni. Mindent úgy látni, ahogyan van, figyelni
arra, mi terheli meg őket, mi a valós problémájuk, és elfogadni,
hogy különböző emberek különbözőképpen vélekednek a
dolgokról. Sikerült elérnem, hogy az egészre figyelve
gondolkodjam. Minden embert úgy kell kezelni, ahogyan
személy szerint neki a leginkább megfelel. A másállapot, a
szülés, a gyermekágy idején egyaránt van létjogosultsága, és
beteljesülést hoz az individualitás, az egyéni élethelyzet
figyelembevétele iránti igény. Amióta e szemlélet jegyében
tudok gondolkozni és cselekedni, várandósokat és szüléseket
kísérni, segíteni, azóta gyakrabban találkozom boldog
kismamákkal, a nők által önállóan megszabott lefolyású
szülésekkel, elégedett anyákkal és családokkal, akik
biztonságban, jó kezekben érzik magukat.

OTTHONSZÜLÉS
Bábaként mindig nagyon örülök, ha az otthonszülésen
gondolkodó kismama már a gyerekvárás első hónapjaiban
felkeres. Így közösen beszélhetjük meg, hogy egyáltalán
lehetséges-e adott esetben az otthonszülés.
A kismamának alapvetően magának kell orvosról
gondoskodnia, ha az a kívánsága, hogy orvosi segítséggel, de
intézményen kívül szülje meg gyermekét. A bába
természetesen szívesen ad tanácsot; gyakran azt is tudja, hogy
az adott környéken van-e olyan orvos, aki ilyen típusú, mind az
időbeosztást, mind a betegbiztosítási kérdéseket illetően
speciális problémákat felvető szülést vállal. A szülészben
ugyanúgy bíznia kell, mint a bábában, ám nem árt tudni, hogy a
két szakma megközelítési módja és hangsúlyos pontjai
különbözőek. Nincs olyan bába vagy orvos, aki mindig minden
elvárásnak megfelel. Gyakran éppen a várandósok gondolják,
hogy egyáltalán nem szükséges orvost hívni a szüléshez. Érveik
általában a következők: „Emlékszem, hogy előző gyermekem
születésekor az orvos csak a szülés végén jött be.
Tulajdonképpen csak a szülésznőre volt szükségem, ő segített
nekem. És azt is tudom, hogy a bába egyedül is segítheti a
szülést.” Ezeket az érveket el kell fogadnom. Egy normálisan
zajló szülésnél az orvos legtöbbször a kórházban is háttérben
marad. Ez otthonszülésnél sincs másképp.
Tény, hogy sok otthonszülésnél egyáltalán nincs jelen
nőgyógyász, mert szakmailag ez valóban nem
elengedhetetlenül szükséges, ám telefonon elérhetőnek kell
lennie, mert ez a bába számára is megnyugtató érzés. Az orvos
nélküli szülés mellett szóló érv, hogy a bába képzettsége alapján
önállóan kísérheti a szabályszerűen lezajló szülést. 1987-ben
szakmánk nehéz harcot vívott az úgynevezett „bevonási
kötelezettség” megtartásáért. Ez a törvény rögzíti, hogy minden
szülésbe be kell vonni egy bábát, akinek viszont csak
valamilyen rendellenesség esetén feladata orvost hívni. Az
orvos telefonos elérhetősége sok bába és szülő számára jelent
megnyugtató érzést. Ideális esetben az orvos ismeri a szülő nőt,
és szívesen, sőt örömmel nyújt háttérsegítséget, ha ez
szükséges. Sok helyen azonban az orvosok nem működnek
együtt az intézményen kívüli szülésekkel – vagy
betegbiztosítási okokból, vagy pedig hiányos tapasztalataik
miatt. Sok független bába szívesen visz magával egy kolléganőt
vagy egy bábainast, így a legtöbb szülésnél eleve két szakember
van jelen. A szükségből is erényt csináltunk, és megállapítottuk,
hogy jobb egyedül döntést hozni, mintsem egy tapasztalatlan
vagy az intézményen kívüli szülést félve és bizalmatlanul
szemlélő szülészt bevonni. Számomra fontos és
elengedhetetlen, hogy higgyek az asszonyok szülési
képességében. Ám az a jelenlevő, aki kételkedik ebben a
képességben vagy a szülés sikerében, rendkívül negatív hatást
gyakorolhat a folyamatra. A szkeptikus, félelemmel átitatott
résztvevő miatt akár az is előfordulhat, hogy a szülés megáll, és
kórházban kell befejezni.
Ezzel kapcsolatban hálás köszönettel tartozom tanáraimnak,
ugyanis sok évvel ezelőtt egy doktornő és egy gyakorlott
szülész bátorított arra, hogy elmerészkedjek az otthonszülés
ingoványos területére. Sajnos a hozzájuk hasonló szakemberek
szinte kihaltak, és csak reménykedni lehet benne, hogy
nemsokára megint felnő egy orvosgeneráció, melynek tagjai
között többen lesznek elég bátrak ahhoz, hogy intézményen
kívüli szüléseknél is segédkezzenek, noha ezt manapság a
csaknem finanszírozhatatlan felelősségbiztosítás szinte teljesen
megakadályozza. Az intézményen kívüli szülés sikere
számomra elsősorban attól függ, hogy mennyire működik
tényleges bizalom a szülők, valamint a bába és más segítő
személyek között. A szülő számára nem az apparátus és a
címek jelentik a biztonságot, hanem az ősbizalom és az
egészséges emberi értelem.

PÁRKAPCSOLAT

A kismamák társai számára a babavárás első harmada nem

könnyű időszak. A gyermekből még nem látható, nem
érezhető, nem tapintható semmi, mégis érezhetően jelen van. A
kismama sokszor olyan, mintha kicserélték volna. Olyan
szagokat érez, melyeket mások nem, sokkal érzékenyebb, mint
addig, egyazon dolgon képes sírni és nevetni. Egy férfi egyszer
ezt mesélte: „Úgy tűnik, mintha a feleségem maga is kisgyerek
lenne, mindennek örül, de egy semmiségen is képes
megsértődni.” Szavai önmagukért beszélnek. Nem vagyok
abban a helyzetben, hogy férfiszemmel lássam a dolgokat, csak
megértést kérhetek a nők számára. Mindössze annyit
mondhatok: ez egy „más állapot”. Ráadásként még a következőt
tudom tanácsolni: a férfiak is szakítsanak néha időt arra, hogy
összedugják a fejüket, és cseréljék ki az apává válással
kapcsolatos tapasztalataikat.
SZÜLÉS ELŐTTI DIAGNOSZTIKA

A prenatális diagnosztika (pre=előtt, natal=szülés) kifejezés

olyan vizsgálatokat takar, amelyek az újszülött korai
fejlődésének zavarait hivatottak felismerni. A szülés előtti
diagnosztika lehetőségei minden bizonnyal csábítóak, ám
vannak megfontolandó aspektusai is a dolognak. Egyrészt az
eredmények viszonylag bizonytalanok, másrészt bizonyos
vizsgálatok spontán vetélést vagy koraszülést okozhatnak. A
statisztikai adatok kórházról kórházra eltérnek, és az egyes
országokban is igen különbözőek. Egyazon beavatkozás
kapcsán hol 0,5%-os, hol pedig 20%-os spontán vetélési arányról
lehet olvasni. Ám mindegy is, milyen magas vagy alacsony ez
az arányszám, az égvilágon semmilyen szám nem vigasz akkor,
ha egy egészséges gyerek valamilyen téves lelet áldozataként
nem születhet meg.
Természetesen fordított eset is lehetséges, vagyis hogy a
gyermek valójában beteg, ám ezt a korai vizsgálatok egyáltalán
nem tudják kimutatni. Egyszerűen nem áll hatalmunkban
változtatni azon, ha egy baba másképpen fejlődik, mint
ahogyan szeretnénk. Minden hasonló vizsgálat előtt először is
azt a kérdést kell feltennie magának, hogy egyáltalán szóba
jöhet-e a terhesség megszakítása. Ha nem, nyugodtan utasítsa
vissza az összes ilyen vizsgálatot; nem kötelezőek, még ha ezt a
látszatot kelti is a napi orvosi rutin. Higgye el, attól még, hogy
ennyi diagnosztikai módszer áll rendelkezésre, mindenkinek
joga van ahhoz, hogy ne tudjon előre a gyermek esetleges
betegségéről.
 A kölni országos egészségügyi felvilágosító központ
(Bundeszentrale für gesundheitliche Aufklärung, azaz BZgA)
egy igen informatív és melegen ajánlható tájékoztató füzetet
adott ki a témáról, amely áttekinthetően és semleges módon
tárgyalja az egyes vizsgálati módszereket, a kockázati
tényezőket, a mellékhatásokat, és megnevezi a tanácsadó
központokat is. A füzet ingyenes, akár az internetről is
letölthető.

ULTRAHANGVIZSGÁLAT
Az első ultrahangos vizsgálat méréseiből lehet a szülés várható
időpontját a legbiztosabb módon kiszámolni, ha a havivérzés
időpontja bizonytalan. A technikai érdeklődésű embereket
lenyűgözi, ha bepillanthatnak a leendő életbe, bármennyire is
idegen és egyoldalúan képszerű is ez az élmény. Sok férfinak
valódi segítséget jelent az első ultrahangvizsgálat megtekintése,
ami természetesen nem jelenti azt, hogy pusztán emiatt
indokolt e korai vizsgálat elvégzése. Mindazonáltal tény, hogy a
vizsgálatnak köszönhetően végre az apa is láthatja, amit
egyébként érthető módon még szinte felfogni sem nagyon tud.
A szülőknek érdemes elgondolkodniuk azon, hogy az
anyává és az apává válás új helyzetére valószínűleg nem a
technika révén lesznek képesek valóban ráhangolódni. Sok
olyan pillanat jön még az életben, amikor immár szülőként azt
kívánják, bárcsak bele lehetne látni a gyerek fejébe. De hiába:
mindig rejtve marad, mi történik a gyermekben, s később sem
tehetik meg, hogy gyermeküket egyszerűen „átvilágítsák”, ha
jobban meg akarják érteni. Nézetem szerint a technika nem
arra való, hogy kielégítsük vele a kíváncsiságunkat, hanem az
esetleges rendellenességek és a belőlük származó problémák
tisztázására.
Azt sem hallgathatom el, hogy mindeddig nem bizonyított,
vajon a magzatvíz ultrahang által okozott felmelegedésének
nincsenek-e későbbi következményei. Különösen ha a
vizsgálatot a korai várandósság idején, azaz abban az
időszakban végzik, amikor a baba első fejlődési szakasza még
egyáltalán nem zárult le. Egyre gyakrabban alkalmazzák az
úgynevezett „áramlásmérést” (flowmetriát), amellyel a
méhlepény, a köldökzsinór és a baba vérellátása mérhető, s így
bizonyos veszélyhelyzetek kiszűrhetők.
Sokan az első hetekben sincsenek felkészülve hüvelyi
ultrahangvizsgálatra, amelyet nemcsak kellemetlennek, hanem
a megerőszakoláshoz hasonlónak érezhetnek a pénisz formájú
vizsgálófej használata miatt. Sőt az is meggondolandó, hogy e
műszer ilyenkor mindössze néhány milliméter távolságra van
a növekvő kis apróságtól. Ehhez képest meglepő, hogy ezt a
vizsgálatot a korai várandósság idején szinte kötelezően el
szokták végezni, és valamennyi orvosi praxisban biztos
terhességi tesztként veszik számításba.
A nőgyógyásszal folytatott rövid megbeszélés
felvilágosítással szolgálhat e módszer szükségességét illetően.
Említésre méltó, hogy a rochesteri (USA) Mayo Alapítvány
tudósai szerint a terhesség alatti ultrahangvizsgálatok majdnem
100 decibel zajszintnek teszik ki a gyereket. A szülőknek arról is
tudniuk kell, hogy más európai országokban, például Dániában
megszüntették a rutinszerű ultrahangvizsgálatokat, Svájcban
csak egyet írnak elő, míg Németországban még mindig hármat,
miközben az egyre terjedő „baby-watching”-nak, azaz a babáról
készített ultrahangos videofelvételek készítésének gátat sem
lehet szabni. S zajlik ez a gyakorlat úgy, hogy közben még
orvosi körökben is 30–40%-os hibaarányról beszélnek! Ez azt
jelenti, hogy ilyen arányban hangzanak el téves kijelentések a
gyerek méreteiről és rendellenességeiről, ami óhatatlanul a
szülők egyre növekvő elbizonytalanodásához vezet.
A téves megállapítások gyakran azt eredményezik, hogy
további vizsgálatokat, például magzatvíz-analízist végeztetnek,
amely ugyancsak a várandósság idő előtti megszűnéséhez
vezethet. Érdemes tehát minden úgynevezett rutinvizsgálatról
saját véleményt alkotni – a várandósság ugyanis egyetlen nő
számára sem rutinkérdés, ezért semmilyen vele kapcsolatos
vizsgálatot nem kellene rutinszerűen alkalmazni.
Az ultrahangvizsgálat alapján rendszerint vélelmezett
diagnózist lehet felállítani, amely a következő szavakkal
kezdődik: „Amennyire ezt most meg lehet ítélni…” Biztosat
tehát nem lehet mondani a baba állapotáról. Az eredmények
nagyrészt attól függnek, hogy milyen gyakorlattal rendelkezik a
vizsgáló orvos az ultrahangkészülék használata terén, valamint
attól, hogy a készülék a legújabb modell vagy pedig régebbi egy
kicsit. Az ultrahangvizsgálat a várandósság 20. hete környékén
az agy és a szív fejlődését, illetve e szervek esetleges
rendellenességeit veszi szemügyre, megpróbálja kiszűrni a
Down-szindrómát, amelyet e módszerrel úgysem lehet 100%-os
biztonsággal megtenni. De vajon mit változtat mindez a szülő
számára azon a tényen, hogy gyereket vár? Az ilyesféle
vizsgálatok csak akkor válhatnak fontossá, ha valaki az
eredményekből gyakorlati következtetéseket szeretne levonni.
Minden egyéb esetben az anya, az apa és a baba számára a
különféle, bizonytalan leleteredmények csak arra jók, hogy
lelki megterhelést okozzanak a harmonikus várakozás hetei
helyett. Ha előbb nem, hát legkésőbb a szüléskor az esetek
többségében minden gond a megkönnyebbülésnek adja át a
helyét, mert a félelmek szerencsére alaptalannak bizonyulnak.

TOVÁBBI TESZTEK
A fent elmondottak ugyanúgy érvényesek az AFP néven ismert
vérvizsgálatra is, amelyre többnyire a várandósság 16. hetében
kerül sor. Ilyenkor amúgy is esedékes egy vérvétel, tehát nem
csoda, ha az anyák többnyire nem tiltakoznak. „…És még
gyorsan megcsinálunk egy tesztet, hogy lássuk, egészséges-e a
baba” – mire észbe kap, már le is vették a vért a vizsgálathoz.
Igen kevesen tudják, hogy az ezt követő laboreredmények
sajnálatos módon elég gyakran – és tévesen – pozitív
eredményt mutatnak, ám a Down-szindrómás magzatokat
mindössze 60–79%-ban ismerik fel általuk. Az AFP-vizsgálat
során kapott pozitív eredmény azonban további olyan
vizsgálatokat von maga után, amelyek korábban szóba sem
kerültek. Előfordul például, hogy még a 20. héten is sor kerül az
úgynevezett „korionbiopsziá”-ra (magzatburokboholy-vételre),
amelyet egyébként a 10–12. hétre szoktak beütemezni, és
amelyet a szülők eredetileg egyáltalán nem is kértek. Az anya
már érzi a baba mozgásait, várandóssága felénél tart, és ismét
szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy megtartsa-e
gyermekét. Az amniocentézist (a magzatvíz szúrócsapolással
való kinyerését) ugyancsak el lehetett volna végezni a 14.
héten, ám akkor feltehetően még nem volt okuk rá a
szülőknek, hogy kérjék e vizsgálatot. Három-négy hét múlva
azonban, megijedve az „ártalmatlan” vérvizsgálat
eredményétől, megint ott állnak a kérdés előtt, vállalják-e a
tortúrát.

MAGZATVÍZVIZSGÁLAT
Orvosi szempontból a 35 év feletti nők későn szülőknek
számítanak, ami kockázati tényezőt jelent. Így van ez, annak
ellenére, hogy a legtöbb gyerek egészségesen jön a világra az
anya korától függetlenül. Egyre gyakrabban kérdezik tőlem a
kismamák, hogy elvégeztessék-e a magzatvízvizsgálatot. A
nőgyógyásznak kötelessége felvilágosítania a 35 éves vagy
annál idősebb várandóst erről a lehetőségről. Mostanában ezt a
korhatárt még lejjebb akarják szállítani. Engem határozottan
elszomorít, hogy a nők maguk is szinte kötelezően teszik fel a
kérdést várandós ismerőseiknek: „Megcsináltattad a
magzatvízvizsgálatot, ugye? Nyilván te sem akarsz fogyatékos
gyereket?” Mintha egy jegyespártól azt kérdeznénk, hogy
jártak-e már jósnál megtudakolni, vajon a jövőben is egészséges
marad-e a társuk. A magam részéről azt mondom: Először is
őrizze meg a nyugalmát! Hagyjon magának elég időt
átgondolni, valóban akarja-e a vizsgálatot, amely – eredménytől
függően – végül is arra kényszeríti, hogy döntést hozzon a
gyerek mellett vagy ellen.
 Az amniocentézissel és egyéb más módszerekkel a modern
tudomány bizonyos fogyatékosságok felismerésére törekszik.
Sok más között a Down-szindróma az egyik leginkább ismert
ilyen rendellenesség. A 40 éves nők gyerekeinek 1%-a születik
ezzel a rendellenességgel, amelyet a 21. kromoszóma
triszómiája jelez. A 35 éveseknél 0,20%, a 25 éveseknél csak
0,08% az arány (szakirodalomi hivatkozás: Eva Schindele:
Gläserne Gebärmutter. Fischer, Frankfurt, 1990).
Az engem felkereső nők közül sokan azt kérdezik: „Ismer
olyanokat, akik ugyanezzel a gonddal küzdöttek? Tényleg
abban a korban vagyok, amikor a szülés kockázattal jár?”
Ilyenkor először is azt magyarázom el, hogy a másik nőnek
másvalaki a partnere is, más életkörülmények között él és
másik gyermeket hord a hasában. Elkerülhetetlen tehát, hogy
ezeket a kérdéseket mindenki a párjával beszélje meg, mert a
szülők saját felelősségvállalása szükséges akkor, amikor ezt a
beavatkozást el akarják végeztetni. A vizsgálat eredményét
esetleg egy döntés követi majd, olyan döntés, amely a nem
egészséges gyermek mellett vagy ellen szól. A
döntéshozatalban mindkét szülőnek részt kell vennie.
A következő kérdésekre keressük a választ a szülőkkel
együtt: el tudom-e viselni a „másságot”? Tudok-e olyan
gyerekekkel és emberekkel bánni, akik mások, mint mi,
„normális” emberek? Boldogulnék-e a feladattal, ha az én
gyermekem is „más” lenne? Az is elgondolkodtató, hogy az
eredetileg egészséges gyermek a kihordás alatt, a szülés közben
vagy később betegség vagy baleset következtében is „mássá”
válhat, mint a szomszéd gyerekek. Ezek hétköznapi esetek,
melyeket a kutatható és ellenőrizhető terhességek korában
néha elfelejtenek.
Biztos, hogy mindez sok szülőnek nem segít a konkrét
döntésben, de gondolkodóba ejti a való élettel kapcsolatban.
Előfordulhat, hogy egy évvel korábban senki nem gondolt
volna ilyen kontrollvizsgálatra, mert a várandós csak 34 éves
volt, így nem érte még el a kockázatos életkort. Nem szeretném
lebecsülni azokat a szülőket, akik a magzatvíz szúrócsapolásos
vizsgálata mellett döntenek, hiszen az élet nem egyszerű egy
fogyatékkal élő gyerekkel, és a társadalom sem tudja mindig
támogatni a megterhelő körülmények között élő szülőket.
Bármilyen döntés születik is, indokolt lehet, de magát a
döntést senki nem vállalhatja át a szülőktől. Ismerek azonban
olyan szülőket is, akik ajándéknak tekintik fogyatékkal élő
gyermeküket, és rettenetesen bántaná őket, ha valaki netán
megkérdezné, minek vállalták ezt a gyereket, ha egyszer „ez
ma már megakadályozható”.
Nem mellékes a kismamák lelki megterhelése sem,
miközben a vizsgálat eredményét várják. Mire a
laboreredmények megérkeznek, legtöbben már erősen érzik
gyermekük mozgását. Sokuknak tehát ebben a viszonylag késői
terhességi időpontban, túl a 12. héten kell végiggondolniuk a
terhességmegszakítás lehetőségét. Felvetődik ilyenkor a kérdés:
miért szakíthatják meg a 35 év feletti nők a terhességet? Talán a
fiatalabb anyák könnyebben viselik egy beteg gyermek
sorsának terhét? Ki játszik itt bírót élet és halál fölött?
A fogyatékos gyermek elleni döntéssel még nincs megoldva
a probléma. Sokuk számára a beavatkozás után veszi kezdetét
az igazi tépelődés, melyet évekig tartó lelkiismeret-furdalás
követhet. Mert ahogy a bevezetőben már említettem,
mindenkinek tudatában kell lennie, hogy a megfogant gyermek
hozzá fog tartozni az élettörténetéhez, és mindig is emlékezni
fog rá. Bármikor, ha fogyatékkal élő emberekkel találkozik,
jelen lesz az ő gyermeke is. Mi nők nem vagyunk képesek arra,
hogy egy ilyen döntés emlékét nyomtalanul kitöröljük
emlékezetünkből.
Biztos, hogy a párkapcsolat szempontjából nagyon nehéz az
a döntés, amelyet ilyen helyzetben kell meghozni. Az a
legfontosabb, hogy nyugodtan, az idő sürgetése nélkül, minden
oldalról megvilágítsuk a kérdéseket, mert a vizsgálat ugyan
gyorsan lezajlik, de az élet és a párkapcsolat remélhetően még
sokáig tart. Az anyák gyakran az apával együtt döntenek:
átveszik a gondolkodásmódját, és elfelejtik megkérdezni: vajon
dönthet-e ő az anya érzései fölött? A magzat, akiről a döntés
szól, a nő testében él. Ő érzi a változást, ő a várandós, ő veti alá
magát a beavatkozásnak, legyen az akár rövid narkózis alatti
kiszívás vagy kikaparás, vagy előrehaladott terhesség esetén a
magzat megölése az anyaméhben, amit normális lefolyású
szülés követ. Párjának tudatában kell lennie, hogy még évek
múlva is szembesülnie kell azzal, ha ő erőltette a művi abortusz
végrehajtását. És ő sem fogja tudni elkergetni az érzéseit és az
emlékeit, mert ami megtörtént, azt nem lehet meg nem
történtté tenni.
Teljes mértékben megértve az egészséges gyermek utáni
vágyat, az a kérdés is felmerül bennem: a „tökéletes” gyerek
olyasvalaki, akire jogot formálhatunk, aki egyszerűen jár
nekünk?
KÖZÉPSŐ HÁROM HÓNAP (MÁSODIK TRIMESZTER)

A 13. és a 28. hét közötti hónapokat az alkalmazkodás, az átállás

időszakának nevezzük. Ezt az időszakot kellemes közérzet
jellemzi. A baba növekedése ekkor a legintenzívebb, a szervek
kifejlődése már lezárult. A méh együtt nő a babával, hogy
elegendő helyet biztosítson a kicsiny, rugdalózó lénynek.
Az első három hónap szimbiózisa után, amikor az anyák
általában úgy fogalmaznak, hogy „várandós vagyok”, a szavak
szintjén mintha már készülődne az elválás: „A gyermek
növekszik a hasamban, és nagy helyet foglal el.” Számukra
innentől egyértelmű lesz, hogy gyermek fejlődik bennük, hogy
kisbabát várnak.
A másállapot immár kifelé sem leplezhető, a hasa
növekedését mindenki észreveszi, és a kolléganők is több
megértéssel reagálnak rossz közérzetére. Az emberek
megértőbben bánnak egy várandóssal, ha már láthatóan
növekszik a pocakja.

TESTI VÁLTOZÁSOK

Ahogy telnek-múlnak a várandósság hetei, a legtöbb

kismamánál szükségletté válik, hogy a testápolást is a
másállapothoz igazítsa. Sokan észreveszik, hogy testük formája
mellett bőrük és hajuk állapota is megváltozik. Ez a változás
normális, a megváltozó hormonháztartás okozza. Számos
várandós észleli, hogy bőrének pigmentációja erősödik. Barna
foltok jelentkezhetnek az arcon, és ezekből a foltokból még ma
is sokan próbálnak következtetni a gyermek nemére. A
kismamák hasának közepén barna vonal tűnik fel, a linea fusca,
testünk középvonala. A szülés után néhány héttel minden
bőrelváltozás eltűnik. A haj változásai különbözőek lehetnek:
hajhullás, hajnövekedés vagy akár az eleddig sima haj
hullámossá válása is előfordulhat. Engedje magát meglepni!
Ezzel kapcsolatban soha nem találkoztam betegesnek
mondható elváltozással. Ha a hajhullás mégis gondot okozna
Önnek, a homeopátiának van megfelelő gyógyszere e
problémára, melyet egyénileg kell kiválasztani.

TERHESSÉGI CSÍKOK
A terhességi csíkok megelőzése érdekében ajánlom, hogy
időben kezdje el a has- és mellmasszázst, amely terjedjen ki az
ülep és a combok területére is, mert itt is könnyen képződnek
csíkok. Már meglévő kötőszöveti gyengeség esetén
keletkezésüket nem lehet teljesen elkerülni, a már létrejött
csíkokat pedig nem lehet visszavarázsolni. Vigasztalja azonban
a kismamát az a tudat, hogy a tágulási csíkok – elsősorban a
kisebbek és a vékonyabbak – a szülés utáni hónapokban ismét
eltűnhetnek. A széles „szakadások” vékonyabbak lesznek,
színük először kékesre változik, majd hónapok elteltével ismét
felveszik a bőr normális színét.
AROMATERÁPIA
Masszázsolajként az alábbi keveréket ajánlom: ligetszépe-,
búzacsíra- és mandulaolaj, a levendula, a linaloefa, a rózsa és a
neroli illóolajával. Ez a Terhességicsík-olaj, az érzékeny bőrű
kismamák számára és azoknak, akik bőrük csíkossá válásától
tartanak. A levendula nyugalmat és világosságot ad: „Úgy lesz,
ahogyan lennie kell.” A linaloefa feszültségoldó, a neroli olaja jó
kiegészítő, mert friss és jótékony, félelemcsökkentő hatású.
Egy másik aromakeverék, a Lazító testolaj, a munkahelyi
vagy a családi stressz miatt szenvedő kismamáknak használ,
akik szívesen tennének valamit magukért, ám nem szeretik a
levendula illatát. A bázis jojobaviaszból és mandulaolajból
készült keverék, búzacsíra-, rómaikamilla-, rózsa-, neroli- és
cédrusolajjal elkeverve.
Erről eszembe jut egy eset egy várandóssal, aki nagyon
feszülten érkezett az Erdenlicht-házba:

„…Nincs sok időm, de feltétlenül beszélni szeretnék

Önnel, mert a hasam sokszor feszül.” Hogy rövidebb legyen
a várakozás, ajánlottam, hogy szagolgassa és tetszés szerint
próbálgassa az olajainkat. Feledhetetlen élmény volt, ahogy
rövid idő múlva egy Lazító testolaj üvegcséjével a kezében
lépett be a rendelőbe: „Ez valami csodálatos. Annyira jól hat
rám ennek az olajnak az illata, hogy már be is kentem vele a
hasamat.” Kérdésemre, hogy mi tetszett meg neki annyira,
azt felelte: „Sok stressz ér mostanában, és semmi időm sincs
effajta »kenceficékre«, de ezt az olajat magammal viszem.
Teljesen elbűvölt, állandóan szagolgatnom kell. Nem fogom
 magamtól és gyerekemtől sajnálni az időt, mert ennek
tényleg jótékony hatása van.” Igaza volt. Rám is nyugtatóan
hatott a máskor mindig izgatottnak látszó nő. Már csak arra
kellett megkérnem, hogy ne vigye el magával a mi
olajunkat, hanem szerezze be a gyógyszertárból saját
magának.

Sok hasonló élményem van az illóolajokkal, ami mindennél

jobb bizonyíték arra, hogy a stressz által gyötört nőtársaink is
ösztönösen nyúlnak a megfelelő olaj után, mert a test nem
hagyja magát becsapni. Csodálatos dolog, hogy egy illat anélkül
is képes valakit jobb kedvre deríteni, hogy a bába komolyabb
beavatkozáshoz folyamodna. Az aromaterápiás termékek által
nyújtott segítség rengeteg örömet szerez, mert elégedett
arcokat láthatok magam körül. Szeretnék minden anyát
eljuttatni ehhez az élményhez, már csak azért is, mert a
bábákban és az anyákban sok a közös vonás. Az a közös dolguk,
hogy mindig készen álljanak a család számára, meghallgassák a
többiek problémáit, elsimítsák a zavarokat, és adni tudjanak
minden élethelyzetben.
Éppen ezért fontos, hogy állapotosan is szánjon időt magára
és a testápolásra, mert a gyermek születése után többnyire a
baba áll majd a családi figyelem középpontjában. Az anya
később felidézheti azokat a szép pillanatokat, amelyeket éppen
a gyermek ajándékozott neki, míg önmagával foglalkozhatott.
Biztos vagyok abban is, hogy a masszírozás jó kapcsolatot
teremt a gyermekkel, és a test vele kapcsolatos változásai, a has
növekvő átmérője és a megduzzadt mellek pozitív változást
jelentenek.
 Egy harmadik kellemes testápoló olaj száraz bőrre: a
mogyoró-, a rózsa- és a linaloefa-olaj adalékával. A kész mixtúra
Testolaj száraz bőrre néven kapható, és feszültségoldó,
nyugtató hatást fejt ki. A többedszer szülőknek szívesen
ajánlom a jól bevált Rózsatestolaj alkalmazását, mert abban a
rózsa- mellett rózsamuskátli-olaj is van, mely erősíti a
kötőszövetet, miközben a vadrózsaolaj és a jojobaviasz
nemcsak értékes alapját adja a keveréknek, hanem ugyancsak
segít fenntartani a bőr rugalmasságát.

ZSÍROS OLAJOK
A masszázsolajok különböző dolgoknak köszönhetően hatnak.
Egyrészt a leendő anya szeretetteljes figyelemben részesül,
amikor a masszőr kezei, gyakran teljesen intuitív módon,
bizonyos energiapályákat (meridiánokat) érintenek. Így
feloldódnak bizonyos gátak, és a masszázs egyidejűleg hat testi
és lelki síkon is. Másrészt a bemasszírozás miatt a bőr
átmelegszik, a masszázsolajba kevert illóolajok gyorsabban
átjutnak a bőr sorompóján, és tíz percen belül kimutathatóak a
véráramban; tehát nagyon gyors gyógyító mechanizmusként
állnak testünk rendelkezésére. Az eszenciák a bázisolaj
minőségétől és a masszázs intenzitásától függően 60–120
percen belül hatolnak át a bőrön a mélyen fekvő szövetekig. A
megfelelő illóolaj mellett nagyon fontos tehát a bázisolaj pontos
kiválasztása is.
Ha lehet, csak első, hidegsajtolásból és – amennyiben ez
megoldható – ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó
zsíros olajokat használjon. Ásványi olajok, kőolajkivonatok,
alacsony értékű olajok felhasználása nem ajánlott. Ezek az
olajok nem jutnak át az emberi bőrön, így semmilyen gyógyító
hatás nem tud testünkbe jutni. Az ásványi olajok gátat képezve
elzárják a bőr pórusait. A tiszta eszenciákkal azonban
gyógyítani akarunk, ezért kizárólag olyan értékes zsírtartalmú
növényi olajok használhatók a test- vagy a masszázsolajok
bázisaként, mint amilyenek a Bevált aromakeverékek
készítményeiben találhatóak. Csak ezek szívódnak fel teljesen a
bőrön keresztül, jutnak el a kötőszövetbe, a nyirokutakba, az
izomzatba és a vérkeringésbe, hogy hordozóanyagként abba a
szervrendszerbe szállítsák az illóolajokat, amelyikre hatással
kell lenniük. A zsíros olajok maguk is rendelkezhetnek gyógyító
hatással, e hatások azonban nagyon eltérőek, ezért
felhasználási területük is más és más.
A zsíros olajok, például a mandula-, a dióolaj, a jojobaviasz és
más olajok egyéb tulajdonságairól és bázisolajként történő
alkalmazásáról a Bevált aromakeverékeim című könyvemben
olvashatnak bővebben.

SZÜLÉSFELKÉSZÍTŐ TANFOLYAM

A legtöbb kismama még mindig a 18. és a 20. hét között veszi fel
a kapcsolatot a bábával. Ez ideális a szülésfelkészítő tanfolyam
szempontjából, melyet a 24. hét körül, de legkésőbb a 28. héten
el kell kezdeni. A nyolc–tizennégy hétig tartó, zárt, női vagy
páros csoportok formájában működő tanfolyamokat mi, bábák
ajánljuk a kismamáknak.
 A tanfolyamokat – akár a tanácsadást, akár a
terhesgondozást – a bábák közvetlenül a betegbiztosító
pénztárakkal számolják el[5], de előfordul, hogy az elszámolható
összeg fölé eső költségeket a kismamáknak kell állniuk, mert a
társadalombiztosítás Németországban nem teljes mértékben
fedezi a bábák költségeit. Sajnos sokszor nem tudunk minden
információt a számunkra előirányzott tizennégy órában
elmondani, ezért gyakran ajánlunk fel a tanfolyamtól független
információs délutánokat, melyeknek költségeit a szülők maguk
fedezik.
Az első gyermeküket váró kismamák számára különösen
fontos, hogy részt vegyenek a felkészítő tanfolyamon, mert
számukra eddig többnyire a hivatás, a munka jelentette az élet
értelmét, míg mostantól kezdve az anyává válás és maga az
anyaság lesz hivatásukká. Ezt az átállást támogatják és bizonyos
értelemben segítik is a bábák. Elmúltak azok az idők, amikor az
anya saját (nagy)családjában felnőve láthatott példát a
babavárásra, a szülésre és a szoptatásra is, mondjuk a saját
édesanyja vagy nővére várandósságának köszönhetően. A bába
praxisa és tapasztalatai ezt a hiányt is pótolhatják.
Mindazonáltal számos második vagy sokadik gyermekét
váró várandós is megfordul az Erdenlichtben. Jelenlétük
tartalmasabbá teszi a kurzusokat. Élménybeszámolóik
segítenek a többi kismamának, csökkentik esetleges
félelmeiket. Elmondják, hogy bizony nem minden úgy történt,
ahogyan várták vagy előre elképzelték első gyerekvárásuk,
szülésük során. Szavaikkal megerősítik az én alapfilozófiámat
is:
 Először egészen másképpen lesz.
Másodszor úgy, ahogyan a szülők gondolják.
Harmadszor pedig minden magától kialakul!

Az először szülők a többgyerekes kismamáktól is hallhatják,

mire érdemes odafigyelni, hogyan kell felkészülni. Az ő
szájukból hitelesen hangzik, hogy a légzőgyakorlatok valóban
segíteni fognak. A többgyerekes anyák nagyon élvezik ezt a heti
egy órát, melyet teljes mértékben a születendő gyermeküknek
szentelhetnek. Sok mindent csak a második vagy többedik
várandósság során tudnak feldolgozni, a csoport nyugalmat,
feloldódást és megerősítést jelent számukra. Egyesek
magyarázatot kapnak az előző szülésük által felvetett
kérdésekre, mások élvezik a többiekkel való véleménycserét. A
rendszeres heti alkalom miatt sokan most tapasztalják meg
először, mit jelent az idősebb gyermeket otthon hagyni, a
lefekvési ceremóniát az apára bízni, ami azért fontos, mert az
útban lévő kicsi legkésőbb a gyermekágy idején úgyis változást
hoz a családi élet ritmusában.

FELKÉSZÜLÉS EGYÜTT
Sok szülőnek kifejezett kívánsága, hogy párjával együtt
vehessen részt a tanfolyamokon. Egyes bábák olyan
tanfolyamokat kínálnak, ahol a párok minden órán együtt
vehetnek részt. Kedves olvasóim, tájékozódjanak, mert ha
igénylik, bizonyára találnak a közelükben ilyen társas kurzust.
Természetesen elkísérheti az anyát másvalaki is, például egy jó
barátnő, aki esetleg már maga is szült. Minden párt arra
szeretnék bátorítani, hogy nyíltan és őszintén beszéljék meg a
közös felkészülés és az apás szülés kérdéseit. Egyre inkább az a
meggyőződésem ugyanis, hogy sok apa rettenetes nyomás alatt
dönt úgy, hogy részt vesz a tanfolyamon és a szülésen, pedig ha
őszinte lehetne magához, nem így cselekedne. Véleményem
szerint azonban a várandós számára az lenne a legfontosabb,
hogy olyasvalaki kísérje el, akiben tökéletesen megbízhat, és
fordítva: az illető is feltétel nélkül bízzon meg őbenne. Hiszen
arra is rá kell ébrednie, hogy szülni is neki magának kell – bárki
is kíséri.
Az apáknak és a bábáknak egyaránt ahhoz kellene tartaniuk
magukat, hogy a tanfolyam célja egyáltalán nem „kis szülész
szakemberek” képzése. Az apáknak semmiképp sem kell
asszisztensként vagy bármiféle szakmai segítőként
szerepelniük, az ő jelenlétük pusztán lehetőség, hogy apává
válásukat ebben a történésben is átélhessék. A tanfolyamon
külön élmény számunkra is, ha tapasztalt apák számolnak be
az általuk átélt eseményekről. Mindannyiszor igen hálás
vagyok nekik, hiszen nőként nem tudom közvetíteni azt, amit
egy férfi él át gyermeke megszületése során.
Az elmúlt évek során szülésfelkészítő tanfolyamok
különböző formáit próbáltam ki. Jelenlegi álláspontom az, hogy
az a legjobb, ha az anya kizárólag nőkből álló csoportba jár. Így
a tanfolyamon jóval több testi jelenséget tudok a csoporttal
feldolgozni, az anyai szerepre is tudatosabban lehet készülni.
Azoknak a szülőknek, akik szívesen vennének részt közös
felkészítésen is, három intenzív foglalkozást ajánlunk. A
várandósok tökéletesíthetik a tanult gyakorlatokat, az apáknak
pedig nem olyan nehéz ezt a három estét beilleszteniük a
naptárjukba. A gyerekes szülők könnyebben találnak a
gyerekük mellé valakit három estére, mint nyolc alkalomra,
márpedig a legtöbb páros tanfolyam nyolc vagy tizenkét estéből
áll. Vannak azonban párok, akiknek ez a kétféle felkészítés nem
fér bele az életükbe. Számukra talán az itt-ott ajánlott hétvégi
gyorstanfolyamok jelenthetik a megoldást. Ezek a felkészítések
egy teljes hétvégét vesznek igénybe.
A mi rendelőnkben szerzett tapasztalatok alapján azt
mondhatom, hogy a három pároknak szentelt hosszú este
remek alkalmat kínál arra, hogy az apa szerepéről
beszélgessünk. A kétórás foglalkozáson bemutathatom, hogy a
masszírozó kéz mellett az idő, a nyugalom, a kitartás és maga a
jelenlét a legfontosabb a vajúdó számára. Súlyt helyezek arra,
hogy a kísérő személy tudatosíthassa magában, már
önmagában a jelenléte is nagy segítséget jelent.
A legtöbb apa azt szeretné tudni, mit kell majd a szülés alatt
„tennie”, hogyan segítsen a feleségének. Csalódást kell
okoznom nekik, ugyanis „tenni” semmit nem tudnak. Soha
nem lesznek abban a helyzetben, hogy a szülésnek akár csak
egy kis részét is átvállalják. Van azonban egy óriási feladatuk: a
vajúdó lelki erősítése. Jelenlétük jó esetben azt sugallja, hogy
„Meg tudod csinálni, képes vagy rá! A szülés nagy munka, de
nem teljesíthetetlen!”. Minden szülőben szeretném tudatosítani
a tanfolyamok során, hogy egy gyermek megszülése a női test
roppant teljesítménye.
A nők arra születtek, hogy szüljenek; bíznunk kell benne,
hogy megbirkózik a szülés feladatával. A kismamának mindig
meg kell próbálnia együtt haladni az eseményekkel, valahogy
úgy, ahogyan a mozgó vízzel együtt úsznak a hullámok. Aki az
események ellen harcol, azaz a hullámokkal szemben úszik,
lemerül. Ha a vajúdó el tudja fogadni a fájásokat, együtt tud
úszni velük, és nem védekezik a fájdalom és a szülés menete
ellen, akkor a szülés teljesíthető és átélhető lesz számára.
Ebben segít a helyes légzés alkalmazása, főképp, ha a kísérő
személyek is támogatják ebben. A bábák munkájának egyik
célja, hogy a szülők jól elsajátítsák az „igenlő” ritmusú légzést,
melynek lényege a kilégzésben van. Ha az apa a vajúdóval
együtt tud lélegezni az erős fájások alatt, ha azt erősíti benne,
hogy „igent” tudjon mondani, hogy kiengedheti a hangját, az
érzelmeit, a gyermekét, mindent, aminek ki kell jönnie; akkor a
legnagyobb segítséget nyújtja, amelyet a vajúdó kívánhat
magának.
Szülésnél minden jelenlévőnek a legfontosabb kötelessége a
pozitív támogatás. A kollégák és az anyák egyaránt lelkesen
számolnak be arról, hogy a hagyományos tanfolyamok mellett
újabban igen kedveltekké váltak a „vízi tanfolyamok” is, mert a
vízben a kismama könnyebbnek érzi a testét és ellazul. Ez jót
tesz az anyagcserének, és megakadályozhatja egyes
várandóssággal járó betegségek, például a vízvisszatartás
kialakulását, a vízi gimnasztika pedig megelőzi a tartáshibákat
és a hátfájást.

A SZÜLÉSFELKÉSZÍTŐ TANFOLYAM TARTALMA

A bábák a rendelkezésükre álló tizennégy hét alatt
megpróbálnak az anyáknak mindent átadni, ami egy szülésznő
számára a szakmája felől nézve fontosnak tűnik. Ide tartoznak
a következő témakörök, ismeretek, tudnivalók megbeszélése,
illetve begyakorlása:
várandósság alatti panaszok, táplálkozásra vonatkozó
javaslatok, lazít ó gyakorlatok;
a kiskönyv tartalma;
testérzékelés, tartásgyakorlatok;
„elengedés” és „világra hozás”;
légzőgyakorlatok megismerése és gyakorlása;
légzőgyakorlatok a tágulási szakban és a szülés alatt;
szülési testhelyzetek a kitolási szakban;
szülési szakaszok és mechanizmusok;
kórházi tartózkodás, a szülés és a gyermekágy
hétköznapjai;
a mell előkészítése a szoptatásra;
szoptatási információk az első hetekre;
a gyermekágyas nő;
pelenkázás és a gyermek ápolása,
természetes gyógymódok alkalmazása a várandósság, a
szülés és a gyermekágy idején.

Sajnos ezek a témák nem mindig férnek bele a

betegbiztosító pénztár által fizetett tizennégy alkalomba, ezért
legtöbbször egy különálló kurzust is ajánlunk a szülők részére a
csecsemőápolással és a természetgyógyászati módszerek
felhasználásával kapcsolatban. A „babakurzust” érdemes minél
előbb elkezdeni, ha lehet, még a bevásárlások előtt.
Bába kolléganőimnek azt ajánlom, hogy könyvem
szoptatásról szóló fejezetét építsék be a felkészítő tanfolyam
tematikájába, a szülőknek pedig azt, hogy még a várandósság
idején olvassák el e könyv idevágó fejezetét.

TERMÉSZETES ÁLLAPOT

Amikor a várandós felveszi a kapcsolatot a bábával, elmegy egy

tanácsadásra, vagy látogatni kezdi a felkészítő tanfolyamot,
azonnal szembesülni fog azzal a kijelentéssel, hogy a
másállapot egy élettani folyamat. A másállapot és a szülés nem
betegség, hanem szép és személyiségformáló szakasz a nő
életében, újra meg újra bekövetkező, mégis mindig egyedülálló
élmény. A várandósságokat nem lehet összehasonlítani: mindig
másik gyermekről van szó. Senki sem a barátnője, a
szomszédasszonya vagy az édesanyja várandósságát fogja
átélni, bár ők ilyenkor tippekkel és javaslatokkal segítik:
„Nálam a fájások túl korán kezdődtek, és a tabletták, amelyeket
szednem kellett, sosem segítettek. Megkérdeztem a bábát, aki
valamilyen növényi készítményt adott. Még maradt egy kicsi
belőle – neked adom, hogy bevehesd, ha neked is beindulnak a
korai fájások. Meglátod, hogy nálad is lesznek, hiszen a legtöbb
nő nem ússza meg.”
Ilyen típusú jóindulatú tanácsokról nagyon sokszor
mesélnek nekem a kismamák. A legtöbb állapotos azonban
tudja azt is, amit én is csak megerősíthetek, hogy nagy hiba
ezeket megszívlelni. Mindenkinek a saját gyermekére, a saját
várandósságára kell ráhangolódnia. Lényegesnek tartom, hogy
az ártalmatlannak hitt növényi készítményeket sem szabad
gondolkodás nélkül használni, főleg nem a másállapot alatt.
Mivel a természetgyógyászat az egész embert figyelembe véve
kezel, s nem csak a megbetegedett szervre koncentrál, a
gyógyszert nagyon is személyre szabottan kell kiválasztani.
Előfordulhat, hogy ugyanaz a gyógyszer egy másik nőnél
hasonló probléma esetén sem hat, sőt, ronthat is a helyzeten.
Kérem, hogy várandós kismamaként, később majd anyaként is
mindig legyenek óvatosak a barátnő vagy bárki más jóindulatú
tanácsaival kapcsolatosan. Mindig kérdezzék meg a bábától
vagy a kezelőorvostól, hogy a készítményt az adott helyzetben
tényleg használhatják-e.
Határozottan leszögezem a tanfolyamokon, hogy a
várandósságok és a szülések legnagyobb része – mintegy 90%-a
– szabályszerűen zajlik, és emiatt teljesen normális állapotot
jelent. Az anya tehát nem páciens, hanem várandós. Fontos,
hogy ő és párja is tudja: sok, a várandósság alatt jelentkező
panasz nem tekinthető kórosnak, mindössze arról van szó,
hogy a gyerek ily módon akarja felhívni magára a figyelmet.
Így könnyebb lesz a kismamának is alkalmazkodnia a
megváltozott élethelyzethez. Néha bizony kell egy húzódás a
lágyékban vagy a keresztcsont tájékán, vagy egy kis alvászavar,
hogy ismételten tudatosíthassa magában: ha a gyermek
megszületik, más lesz az élete. Hosszú időt biztosít a természet
arra, hogy a változás ne hirtelen érje.

TERMÉSZETES SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
Sokakat érdekel, hogyan támogathatják a várandósságot
természetes gyógymódokkal. Tulajdonképpen semmilyen
különleges lépésre és gyógymódra nincsen szükség, a
várandósságot nem kell „támogatni”. Ám amennyire vissza
tudunk tekinteni az időben, a nőkben mindig is élt a lelki
szükséglet, hogy a lehető legtöbbet megtegyék a még meg sem
született gyermekük egészsége érdekében. Éppen ezért a
magam részéről teljesen meg tudom érteni, hogy manapság is
él ez az igény az anyákban.

FITOTERÁPIA
A várandósság alatt jelentkező panaszokra elsőként egy
idestova két évtizede igen jól bevált teakeveréket szoktam
javasolni, mellyel kapcsolatban magam is kiváló tapasztalatokat
szereztem utolsó gyerekvárásom idején. A Várandós tea a
következő alapanyagokból áll: csalán, palástfű, málnalevél,
orbáncfű, citromfű, cickafark, zsurló.
A palástfű a hormonális állapot hagyományos javítójaként
ismert. A málnalevél minden kismamának segít izomzata
fellazulásában, különösen a kismedencében, valamint
támogatja az anyagcserét, és élénkíti a beleken keresztül
történő kiválasztási folyamatot. A csalán és a zsurló a
veseműködést javítja, az orbáncfűnek idegerősítő hatása van, a
citromfű pedig megnyugtat. A csalánlevelek elősegítik a vas
felszívódását a vérbe, különösen akkor, ha a teához néhány
csepp citromot is adunk. A cickafark segíti a véralvadást. Ez a
szülésnél nagyon fontos dolog – mindenki ismeri és rettegi a
szülésnél bekövetkezhető vérzés veszélyét.
 Kezdetben magam sem hittem, hogy ilyen nagy sikere lesz e
gyógynövénykeveréknek, de az elmúlt években egyre több
kismamától hallom, hogy esküszik az általam ajánlott tea jó
hatására. Beszámolóik szerint nincsenek többé emésztési
problémáik, lábaik kevésbé vizesednek, vérük vastartalma
pedig emelkedik vaskészítmények szedése nélkül is. Ez
különösen akkor kellemes, ha valaki a vaskészítményekre
érzékenyen, például szorulással vagy hasfájással reagál. A
kismamák a vérkeringésüket stabilnak, hangulatukat pedig ki-
egyensúlyozottnak érzik. Noha a tapasztalatok igen pozitívak,
mégis szeretném hangsúlyozni, hogy a csodákra mindig várni
kell! Ez azt jelenti, hogy ha már több testi funkció korábban
„kisiklott” vagy évek óta zavart, akkor egy növénykeverékkel
néhány nap alatt nem lehet változást elérni. Ha viszont e
teakeveréket a várandósság kezdetétől fogyasztja kísérő
gyógyhatású készítményként napi három csészével, akkor ez a
problémás testi funkciókra már egészen korán jó hatással lehet,
és a várandósság során nem következik be semmiféle kisiklás.
Feltétlenül oda kell arra figyelni, hogy a teafüvek lehetőleg
ellenőrzött bioültetvényről származzanak, s a szervezetbe ne
kerüljenek be feleslegesen káros anyagok. Szeretném
hangsúlyozni, hogy az eltérő állításokkal szemben a csalántea,
melynek napi adagja nem haladja meg a 0,5 grammot, ebben a
mennyiségben semmiképp nem olyan erős vízhajtó, hogy
vesekárosító vagy ödémásodást elősegítő hatása lehetne.
Gyakran hallani azt a tanácsot, hogy a várandósság alatt
tartózkodjunk a csalánteától. A félelem egy téves információból
származik, melynek alapja az ödémaképződést elősegítő
fitoösztrogén. A csalánban lévő fitoösztrogén, a béta-szitoszterin
azonban szerencsére nem oldódik vízben, ráadásul nem a
levelekben, hanem a gyökérben található. A várandósok tehát
aggodalom nélkül fogyaszthatják a Várandós teát, akár
vízvisszatartási problémák mellett is, s nem kell káros
hatásoktól tartaniuk.

TÁPLÁLKOZÁSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

Amennyiben speciális táplálkozástudományi kérdései vannak,

az a leghelyesebb, ha táplálkozási tanácsadóhoz fordul.
Általánosságban az a véleményem, hogy az egészséges,
kiegyensúlyozott és változatos kevert étrend a várandósság
ideje alatt is ideális. Ajánlatos, hogy a friss zöldség és gyümölcs
lehetőleg ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származzon. Az
állati fehérjék és az ismert vágásból származó húsok
mértéktartó fogyasztása elfogadható, a májat viszont kerülje
magas A-vitamin-tartalma miatt. Lényeges, hogy megfelelő
mennyiségű tejtermék vagy megfelelő alternatívái kerüljenek
az étrendbe, az elegendő mennyiségű kalciumfelvétel
érdekében. Napi 2 evőkanálnyi hidegen préselt növényi olaj
(olíva- vagy napraforgóolaj) kellő mennyiségű esszenciális
zsírsavval látja el a szervezetet.
A teljes értékű gabonamagvakban vas, cink, keményítő és
főleg értékes szénhidrátok vannak, amelyek a fehér liszttel
ellentétben viszonylag lassan bomlanak le, így a
hasnyálmirigyet nem késztetik túl intenzív
inzulinfelhasználásra. A teljes értékű gabonák ennek
köszönhetően hatékonyan előzhetik meg a cukoranyagcsere
felborulását. A tejbe vagy joghurtba kevert, zabpelyhet,
napraforgómagot, lenmagot, mogyorót és búzacsírát tartalmazó
reggeli müzlivel már a nap elején magához veheti az
életfontosságú tápanyagokat.
További a gyakorlatba igen egyszerűen átültethető tanács az
elegendő fehérjebevitel biztosítása érdekében: fogyasszon
kétszer annyi krumplit, mint tojást (heti átlagban), vagy
keverjen a rántottába egy kis teljes tejet. Ha mindezek mellett a
húshoz mintegy háromszoros mennyiségben eszik friss salátát
és zöldséget, akkor a legjobb úton halad afelé, hogy mindent
megadjon a babának, amire szüksége van. Mindazonáltal nem
szükséges, hogy ettől kezdve táplálkozástudományi
táblázatokkal a kezében készítse el a napi étrendet, nyugodtan
hagyatkozzon továbbra is ösztöneire.
Evés után egyébként – ugyanúgy, ahogyan mindenkinek – a
várandósnak is jót tesz, ha lefekszik kicsit pihenni, majd rövid
sétára megy. A mozgásról a mai napig is azt tartjuk, hogy az
egyik legfontosabb elősegítője az egészséges anyagcserének. A
populációnkat növekvő mértékben támadó cukorbetegség a
várandósokat sem kíméli, de a cukor és a fehér liszt
fogyasztásának csökkentése mellett a rendszeres mozgással is
felveheti ellene a harcot. Nem szabad ugyanis elfelejtkezni
arról, hogy egy séta a friss levegőn megnöveli a vörös vértestek
oxigéntartalmát, s így akkor is biztosítható a szervezet
megfelelő ellátottsága, ha a természet kicsit kevesebb
hemoglobinnal látta el.
 E tanácsok betartása esetén nyugodtan elmondható, hogy a
várandós, a gyermeke és a családja mindent megtettek az
egészséges táplálkozásért. Ám sajnos magam is tisztában
vagyok azzal, hogy munka mellett nem egyszerű mindezt
megoldani. Munkahelyi feladatok, egészséges étrend, mozgás,
lazítógyakorlatok – még felsorolni is sok. A tudatos életvezetés
azonban gyakran éppen az anyasággal kezdődik. Ha nyitva
tartja a szemét és a fülét, talán az Ön környezetében is
megtalálja azt a helyet, ahol a friss, teljes értékű alapanyagok,
netán az ezekből elkészített ételek is megvásárolhatók. Mert
abban, hogy a konzervek, a mikrohullámú sütőben
felmelegíthető készételek és a gyorséttermi étkezések nem
szolgálják az egészségünket, talán valamennyien egyetértünk.
Az egészséges anya szervezete megfelelően jelzi, mi az, ami
jólesik neki, és mire van szüksége. Véleményem szerint a
másállapot ideális időszak arra, hogy újra megbízzon a
testében, megfigyelje és észrevegye annak reakcióit. Ha az anya
szomjasnak érzi magát, ez azt jelenti: vegyen folyadékot
magához! Ne várjon, amíg hazaérve majd lesz innivaló, hanem
minél előbb igyon! Tanulmányaim idején, a hetvenes években
még azt állították, hogy a kismama csak 1 liter vizet ihat
naponta, de ez az elképzelés napjainkra a táplálkozástudomány
szerint hamisnak bizonyult. A várandósoknak egyéni
igényeiknek megfelelően szabad és kell viselkedniük, engedve
testük szükségleteinek. Mindebből egyértelműen kiderül, hogy
az új, mégoly tudományosnak tűnő felismeréseket is kritikusan
kell fogadni, és valószínűleg helyesebb az élet dolgait
egészséges, józan belátásunkra bízni.
 A nők már több ezer évvel ezelőtt is vártak gyereket, és nem
volt szükségük tudósokra. Ellenkezőleg: a régmúlt asszonyai
mintha jobban ismerték, és jobban értették volna testük
jelzéseit, mint mai utódaik. Ám soha nem késő. Az önismeret
útján gyermekkel a hasában is nyugodtan elindulhat, hiszen ez
az időszak amúgy is csodálatos lehetőség arra, hogy
függetlenítse magát az általánosításoktól, és öntudatra
ébredjen.
Étkezés közben soha ne felejtse el, hogy a nyugalom és az
élvezet a legjobb „köret”. Ha örülni, netán nevetni tud evés
közben, mert az asztalszomszédja, párja valami vidámat mesélt,
a testében endorfinok szabadulnak fel, melyek csodálatos
stresszellenes hormonok, és nagyon sokat segítenek az
emésztésben. Mindannyian emlékszünk a gyerekkorunkra,
hogyan ment el az étvágyunk, és hogyan akadt a torkunkon a
falat, ha édesanyánk ragaszkodott hozzá, hogy már ebéd
közben kérdőre vonjon az aznapi rossz jegyünk miatt. De
ugyanennyire emlékezetes, milyen jól esett a finom desszert
ebéd után. Ne tagadjon meg hát magától néha egy-egy szelet
csokoládét vagy tejes édességet, hiszen a bennük található
triptofán aminosav kimutathatóan elősegíti a szerotonin, azaz a
„boldogsághormon” képződését, amelytől ismét olyan
boldognak érezheti magát, mint gyerekkorában. Igaz tehát a
régi mondás: a szerelem és a boldogság útja a hasunkon át
vezet, és a boldog emberek egészségesek, mert a szerotonin az
immunrendszer működéséből is kiveszi a részét. Ráadásul
biztos vagyok benne: ha az anya örül, a baba is örül a hasában!
Márpedig erről valamennyi táplálkozástudományi ajánlás
ellenére sem szabad megfeledkezni!

VÁRANDÓSSÁG ALATTI PANASZOK

PANASZOK A MEDENCEFENÉK IZMAINAK MEGNYÚLÁSÁVAL

KAPCSOLATOSAN
Sok anyának – főként a többedszer szülőknek – vannak a méh
süllyedésével kapcsolatos panaszai a terhesség középső
időszakában. Az a legjobb ellenszer, ha olyan gyakran edzi a
medencefenekét, amilyen gyakran csak tudja. Bizonyos napi
tennivalók közben is nyugodtan feszítse meg ezt a testtájékát.
Ehhez pontos gyakorlati utasításokat szoktam adni, illetve azt
tanácsolom, hogy ha megoldható, ne cipelje a már megszületett
gyerekeit. Amennyiben ez lehetetlen, legalább kérje meg őket,
hogy másszanak föl egy fotelba, és csak ebből a magasságból,
minél rövidebb úton emelje meg a csemetét. Nagy segítség, ha a
pelenkás gyerekek önállóan másznak fel a pelenkázóra. Ezeket
a tanácsokat érdemes a szülés után is megfogadni.

HOMEOPÁTIA
Ha a lefelé irányuló nyomás kellemetlenül erős, gyakran segít a
Sepia nevű homeopátiás szer, de az Aletris is jó hatással lehet.
Sokan kifejezetten egy speciális homeopátiás szert keresve
érkeznek hozzám a fogadóórára. Ez nem mindig egyszerű
dolog, és hosszú időt és nagy tapasztalatot kíván.
AROMATERÁPIA
Egyes kismamák nem sajnálnak maguktól reggelente egy
ülőfürdőt, melybe Mirtusz-rózsamuskátli olajat és holt-tengeri
sót, vagy Erősítő testolajat csepegtetnek az alhas erősítése
érdekében. Mint mindig, itt is fontos, hogy a gyógymód
alkalmazását a panaszok elmúltával fejezze be.
Legkésőbb öt héttel a szülés várható időpontja előtt abba kell
hagyni a fürdők használatát. Mint minden
természetgyógyászati gyógymód esetében, ezúttal is azt
tanácsolom, bármilyen változás vagy újabb panasz fellépésekor
kérdezze meg, hogy az alkalmazást lehet-e folytatni. Mindig jó
azt hallani, milyen érzékenyen figyelik testüket a kismamák. A
természetgyógyászati módszerek várandósság alatti használata
akkor előnyös, ha a nemkívánatos reakciókat azonnal felismeri.

MÉHSZALAGFÁJDALMAK
A méhszalagfájdalmakat a méh erős növekedése okozza, ami
miatt a méhszalagoknak tágulniuk, lazulniuk kell. A
szülésfelkészítő tanfolyamon úgy szemléltetem ezt, hogy a
méh, mint egy felfújt, kikötözött hőlégballon, a medencében a
méhszalagokhoz van rögzítve, mintegy lehorgonyozva. Ha a
gyermek a léggömbben erősen mozgolódik, a szalagok
rángatják rögzítési pontjaikat – a horgonyaikat –, és a gyermeki
vagy anyai mozgások következtében ilyenkor „csikorognak a
tartókötelek”. A méhszalagok ilyen húzása és rángatása
leginkább a keresztcsont tájékán és a lágyéknál okoz fájdalmat,
amely izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló.
HOMEOPÁTIA
Nagy segítséget nyújthatnak az alábbi homeopátiás szerek:
Aletris, Clematis, Helonias.

AROMATERÁPIA
Jó érzéssel töltheti el a kismamákat a lágyéktáji masszázs vagy
az olajos borogatás az úgynevezett Lazító masszázsolaj
segítségével, amelyet „méhszalagolajnak” is szoktam nevezni,
és a következő illóolajokat tartalmazza: édeskömény, kamilla,
levendula, linaloefa, mandarin, mandula és neroli. Az
édesköményolaj erőteljes ösztrogénhatása miatt szerepel ebben
a lazító hatású keverékben. A szervezet a várandósság idején
maga is nagy mennyiségben termeli az ösztrogént, mert az
segít a várandósság fenntartásában.

VISSZEREK
Az egyik leggyakoribb terhességi panasz a visszér. Különösen
fontos arra ügyelni, hogy a panaszok ne súlyosbodjanak, mert
hamar fájdalmas vénagyulladáshoz vezethetnek.
A visszerek megelőzésére, vagy annak elkerülésére, hogy a
már meglévők állapota súlyosbodjon, fontos az alábbi
utasítások betartása:
Építsen be lábakra irányuló rendszeres gimnasztikai
gyakorlatokat a napirendjébe. Izommegfeszítésekkel
javítsa, segítse vérkeringését. (Ezeket a gyakorlatokat
bemutatjuk a szülésre felkészítő tanfolyamokon.)
Lábát rendszeresen helyezze magasra napközben is,
éjszakára az ágy lábvégét polcolja fel, és aludjon így.
 Reggelente váltakozva zuhanyoztassa lábát hideg és meleg
vízzel, és – elsősorban nyáron – többször is locsolja le hideg
vízzel az alsó combját. A hideg víz hőmérsékletét úgy állítsa
be, hogy hűvösnek érezze – ez mindenkinél más. Fontos,
hogy a vízsugarat alulról vezesse felfelé.
Figyeljen a rostban gazdag táplálkozásra, az állati fehérjék
mennyiségének csökkentésére. Ügyeljen a jó és rendszeres
emésztésre, amiben nagy segítségére lehetnek többek
között a hidegen sajtolt növényi olajok, például az olívaolaj.
A telítetlen zsírsavakban bővelkedő tápanyagok erősítik az
immunrendszert, javítják az emésztést, és meggátolják az
érfalak elmeszesedését. Ez ugyan táplálkozástudományi
kérdés, ám ha azon a véleményen is vagyok, hogy az
egészséges várandósnak nem kell a kilóira vigyáznia, e
problémával kapcsolatosan mégis önmérsékletet
javasolnék, ugyanis minden felesleges kiló terheli a lábakat,
és így a visszereket is.
A vénák tehermentesítésében mindenképpen fontos
szerepet játszhat egy megfelelő gumírozott harisnyanadrág.
A harisnyanadrág méretének meghatározása reggel
történjen a gyógyszertárban vagy valamilyen szaküzletben.
Még ennél is jobb, ha a méretvétel szempontjainak
megismerése után reggel, még az ágyban fekve keresi meg
az optimális méretet. Így lehet a leginkább biztosítani, hogy
a harisnyanadrág valóban mérethelyes legyen. A viselésre
vonatkozóan azt javaslom, hogy reggel, a harisnya felvétele
előtt tíz percig polcolja fel a lábait, hogy a vénák ne
duzzadhassanak meg, mert attól csak még gyötrőbb a
fájdalom.

A visszerek különösen kellemetlen megjelenési formája a

hüvelyi visszeres csomó. Mivel a panaszt okozó probléma intim
testrészt érint, az ettől szenvedő nők nem szívesen beszélnek
róla. Ráadásul az is aggasztja őket, hogy a kitágult vénák a
szülés során is gondot okozhatnak. Hallani olyan történeteket,
hogy a visszerek esetleg kirepednek, én azonban
megnyugtathatok mindenkit, hogy soha nem találkoztam még
ilyen esettel. Azonban ha mégis előfordulna, az orvostudomány
megoldja a dolgot, úgyhogy semmi pánik! A láb visszereivel
ellentétben ebben az esetben soha ne hordjon szoros harisnyát,
bugyit vagy nadrágot. Eljött a pillanat, hogy élvezze a bő
nadrágok kényelmét! Ám az is rendkívül fontos, hogy
rendszeresen tornáztassa medencéjét, keveset üljön, ha pedig
mégis ülnie kell, használjon térdelőszéket, hogy vénái ne
szoruljanak el a medencetájékon, hanem testtartása révén
akadálytalan legyen a véráramlása. A legtöbb várandós
számára a tornalabda a legjobb ülőalkalmatosság, mert
biztosítja, hogy állandóan mozogjon a rajta ülő. A táplálkozást
illetően ugyanazok a tanácsok érvényesek, mint amelyeket a
láb visszereitől szenvedők számára felsoroltam.

FITOTERÁPIA
Akut panaszok esetén gyakran segít a Körömvirágkenőccsel
vagy vadgesztenye-kivonatot tartalmazó géllel történő
bedörzsölés. Általában a Várandós teának is jó hatása van. A
hajdina, csodabogyó (egértövis), vadgesztenyelevél, somkóró és
citromhéj keverékéből készülő Vénatea nem szünteti meg egy
csapásra a panaszokat, de igen régi, jól bevált szer a
vénaterápiában, mert segíti az anyagcserét és csillapítja a
gyulladást. Azt tanácsolom az érintetteknek, hogy reggel és este
igyanak 1-1 csésze Várandós teát, napközben pedig oltsák a
szomjukat néha Vénateával.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia is ismer néhány szert, amelyek segítenek:
Arnica, Hamamelis, Pulsatilla, Lachesis, Lycopodium, Sepia és
Zincum. Mint mindig, alkalmazásukkor szükséges egy
homeopátiában jártas szülésznő vagy orvos tanácsát kikérni. A
konstitúciós szerek használatakor különösen fontos, hogy ne
válasszon túl alacsony potenciát.

AROMATERÁPIA
Visszerek gyógyításában a legjobb tapasztalataimat az
aromaterápiával szereztem. Receptem körömvirág-mandula
bázisolaj az alábbi illóolajokkal: levendula, kelet-indiai citromfű,
mirtusz, cickafark, boróka és ciprus. Ez a Levendula-ciprus olaj,
melyet visszérolajnak szoktam nevezni. Ezzel reggel
masszírozza be a lábát alulról felfelé haladva. Annak
érdekében, hogy bőre nedvességtartalma egyensúlyban
maradjon, érdemes a masszírozás előtt kissé benedvesítenie a
lábát, vagy használhatja a készen kapható Levendula-ciprus olaj
rázókeverék emulziót is, mely mirtuszhidrolátumot is
tartalmaz. Alacsony vérnyomás esetén ajánlatos a reggeli
olajadaghoz 1 csepp rozmaringolajat adagolni.
Akut visszérfájdalmaknál sokat segíthet, ha a Levendula-
ciprus olajat 1 kávés- vagy evőkanálnyi hideg túróval keveri
össze, és borogatásként az érintett helyre teszi. Ugyanezt a
hatást célozhatja meg az úgynevezett Retterspitz äußerlich
nevű készítménnyel is, noha sok nő bőrpirosodással reagál rá.
Tegyen esetleg egy fehér káposztalevelet a pirosodásra, és
várjon, amíg a levél fonnyadni kezd. Ez a módszer
gyulladásgátló hatású. A Hamamelis-mirtusz balzsam
ugyancsak alkalmazható akár önmagában, akár túróba
keverve.
Kötetekre rúgó visszértörténetet tudnék mesélni, melyek
mindig ezzel a kijelentéssel végződnek: „Soha nem gondoltam
volna, hogy erre a panaszra is van megoldása a
természetgyógyászatnak. Hiszen már annyi mindent
kipróbáltam!”
Emlékszem például egy fodrásznőre,…

…akinek már a munkája miatt is fájt a lába, melyekben a

várandósság alatt úgynevezett „seprűerek” keletkeztek.
Ezek olyan kisebb, felületi erecskék, melyek elpattannak;
fájdalmat ugyan nem okoznak, de zavaróak és látványnak
sem szépek. Az említett kismama így számolt be nekem
néhány héttel később a visszérolaj használata után:
„Képzeld el, még a seprűim is kezdenek elmúlni.” Ez
hihetetlennek tűnt, de saját szememmel láttam, hogy jóval
kevesebb elpattant erecske látszott a lábán.

Vagy…

…itt van Ursula esete, akinek minden este nagyon erős

fájdalmat okozott az egyik lábán kialakult vastag visszér. Ő
mesélte: „Nem fogod elhinni, már az olaj használatának
második estéjén jelentősen csökkent a fájdalom. Azóta egy
 alkalmat sem mulasztok el, különben súlyos árat fizetnék.”
Egy hét múlva új megfigyeléssel érkezett: „Amióta
reggelente alkalmazom az olajat, úgy tűnik, hogy a
vérkeringésem sokkal stabilabb. Régebben voltak fáradt
napjaim, amikor semmihez sem éreztem kedvet. Az orvos
szerint az alacsony vérnyomásommal függhetett össze a
dolog. Most ezek a panaszok is elmúltak. Lehet, hogy az olaj
miatt?” Megerősítettem Ursulát abban a hitében, hogy
panaszait minden bizonnyal vérkeringésének labilitása
okozta. Azonban azt, hogy a javulás vajon csak az olajjal
hozható-e összefüggésbe, nem állíthattam határozottan. Ma
viszont, mindannak alapján, amit az illóolajok
hatásmechanizmusáról tudok, azt válaszolnám: igen, ez a
visszérolaj hatása volt.

Vagy…

…Christine, egyik munkatársnőm mondta: „A

visszérolajat minden szülésznőnek meg kellene kapnia a
kórház vezetésétől, mert amióta használom, nem kell többé
a fájós lábaim miatt panaszkodnom. A kismamáknak és a
kolléganőknek is inkább hasznára vagyok, ha gond nélkül
tudok órákon keresztül a szülőágy mellett állni.”

Még sok hasonló élményről számolhatnék be, hiszen

végtelenül nagy öröm, ha sikeres alkalmazásokról hallok. Ez
ösztönöz és bátorít arra évek óta, hogy továbbadjam
tudásomat, sőt újabb utakat keressek. Az aromaterápia
lehetőségeit és határait még messze nem ismerjük – de
segítségével már most is számtalan esetben lelhetjük meg az
enyhülés és a jó közérzet titkát.

ARANYÉR
Hasonló pozitív tapasztalataim vannak az aranyér kezelésével
kapcsolatban is. Sokan kérnek tanácsot és segítséget a
fogadóórán várandósság alatti aranyeres panaszuk miatt. A
rendszeres medencetájéki tornát feltétlenül a lelkükre kötöm,
mert a mozgás serkenti a medence vérellátását. A
visszérproblémákra vonatkozó táplálkozási tanácsok az
aranyér esetében is megszívlelendők.

FITOTERÁPIA
Újra a Várandós teát és az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból
származó zsíros növényi olajok rendszeres fogyasztását
javasolhatom, mint a visszerek esetében, mert mindkét
jelenséget, az aranyeret és a visszeret is az erekben kialakuló
pangás okozza. A teakeverék segíti a szervezet anyagcseréjét,
illetve a méregtelenítési folyamatot. Használ a
Hametumkenőcs® is, valamint a tölgykéreggel készített hideg
ülőfürdő.

AROMATERÁPIA
Még jobb tapasztalatokat szereztem az illóolajokkal. A
közismert Hamamelis-mirtusz balzsam a következő eszenciákat
tartalmazza, mégpedig egy igen finom, konzerválószerektől
mentes kenőcsalapba dolgozva: levendula, mirtusz és ciprus. Ha
van otthon a fenti eszenciákból, keverje el az egyik 1-2 cseppjét
sóval, így készítsen magának hideg ülőfürdőt. Akut fájdalmak
esetén csillapítóan hat 1 jégkocka, melyre csipetnyi sót és 1
cseppnyi eszenciát téve, majd gézborogatásba csomagolva
helyezze az aranyérre. A jégkockát természetesen bekenheti
vékony réteg balzsammal is, de még ennél is hatásosabb, ha 1
teáskanálnyi túróba keveri a Hamamelis-mirtusz balzsamot, és
borogatásként a fájdalmas aranyérre helyezi.

HOMEOPÁTIA
Segíthet az Acidum muriaticum, az Arnica, a Collinsonia, a
Hamamelis, a Lycopodium, a Nux vomica. Mivel ezek a panaszok
többnyire testi eredetűek, általában a mélyen ható szereket
alkalmazzák. Első próbálkozásra minden várandósnak a
Hamamelist ajánlom, de ha ez nem hoz enyhülést,
homeopátiában jártas szakember bevonására van szükség,
mint minden komolyabb esetben.
HÚGYCSÖVI PANASZOK
Nem ritka, hogy húgycsövi panaszok miatt kérnek segítséget
és tanácsot. E panaszokról azonban először az orvossal kell
beszélni. Megesik, hogy a tanácsot kérőknek nincs semmi testi
panaszuk, mégis felkeresnek a fogadóórámon, vagy felhívnak
az orvos által megállapított diagnózis miatt: baktérium található
a vizeletükben. Ilyenkor azt kérdezik a kismamák, hogy
valóban be kell-e szedniük a felírt antibiotikumot, vagy van
egyéb megoldás.
Ha nem akut vagy krónikus gyulladásról van szó, hanem a
várandóssághoz kapcsolódó bakteriális vizeletürítésről, akkor a
következő néhány tanácsot ajánlom figyelmébe! Az a
legfontosabb, hogy a kismama megértse: várandóssága alatt
hólyag- és veserendszerében is „más állapotok” uralkodnak. A
megváltozott hormonháztartás nemcsak a vérerek
kiöblösödését okozhatja (visszér, aranyér), hanem a
húgyvezeték kitágulását is. Ezért kerülhetnek a baktériumok
sokkal gyorsabban a hólyagba, és emiatt van szükség néhány
tudnivalóra a testápolással és a vizeletellenőrzéssel
kapcsolatban.
A várandósság alatti rendszeres vizsgálatokon mindig
végeznek vizeletvizsgálatot. Fontos, hogy ehhez az úgynevezett
középsugárból származó vizeletet adja le. Ez azt jelenti, hogy az
első adag menjen a vécébe, a középső mennyiség kerüljön a
vizsgálati pohárba, és aztán a hólyag teljesen a vécébe üríthető.
Így minden nő erősítheti medencefenekét, és legalább a
vizsgálati napon van oka bőven folyadékot inni. Ha megfelelő
módon adja le a vizsgálati mintát, egyes – korábban pozitív –
leletekről kiderülhet, hogy negatívak. A baktériumok ugyanis
általában a húgycső elején szaporodnak el, és a középsugaras
vizeletpróba esetén a vécébe kerülnek, nem pedig a
vizeletgyűjtő pohárba.
Testápoláskor figyelni kell arra is, hogy sűrűn váltsa a –
lehetőleg pamutból készült – fehérneműt. Visszatérő
húgycsőgyulladás esetén a selyem alsónemű viselése is segít,
mert a selyem állati fehérjeszál, s ezért baktériumölő hatása is
van. Le kell mondani az illatosított szappanokról és az
úgynevezett intim mosdószerekről. Ezek a készítmények
ugyanis tartósítószereket és fertőtlenítő adalékokat is
tartalmaznak, melyek az egészséges hüvelyi környezet
összetételét felboríthatják, ami kedvez a baktériumok
elszaporodásának. Ugyanilyen hatása lehet az intim tájék
borotválásának, szőrtelenítésének is, sőt, nem ajánlom az
egészségügyi betétek használatát sem, mert nagymértékben
akadályozzák a szellőzést, ráadásul gyakran illatosító anyagokat
is tartalmaznak.
Segít a hólyagpanaszok elkerülésében a rendszeres vizelés
is. Nem kell addig várni, míg a húgyhólyag megtelik, és
sürgőssé válik a dolog. A másállapot során kiderül, hogy a test is
oltalmazza magát, mert szinte mindenki beszámol róla, hogy
soha nem kellett olyan gyakran vécére mennie, mint
várandóssága ideje alatt. Köztudott, hogy a szeretkezés utáni
vizeletürítés jó megelőző módszer a hólyagproblémák ellen,
mert a kórokozók, melyek esetleg a végbélből a környező
szövetekhez vagy a párjuktól a húgycsőhöz kerülhettek, így
rögtön kimosódnak.
Meg kell említeni a táplálkozást is. A cukorban gazdag
étrend a baktériumok számára is „megédesíti” a klímát,
amelyben ők is jól érzik magukat. Ha azonban a kismamák
bőven vesznek magukhoz savtartalmú táplálékot vagy C-
vitamint, a vizelet pH-értéke „savanyú” lesz, és a kórokozók
elvesztik táptalajukat.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a várandósság
idején a kielégítő folyadékbevitel kardinális kérdés. Az
állandóan öblítődő húgyhólyag nem betegszik meg olyan
hamar; az egészséges hólyag megakadályozza a fertőzések
feljutását a vesékbe. Ugyanis gyakran a várandósságra
vezethető vissza a vesekárosodások kezdete, ám ezt el lehet és
el is kell kerülni.

FITOTERÁPIA
Akut hólyagpanaszok esetén segíthet a Kamilla-iglice tea,
amelyet medveszőlőlevélből, nyárfalevélből, aranyvesszőből,
iglicéből, kamillavirágból és gyermekláncfűgyökérből készíthet
el (kamillából, gyermekláncfűből és aranyvesszőből csak fele
mennyiséget használjon!). Naponta legalább 3 csészével, lassan
kortyolgatva igyon ebből a teából, és fogyasszon el legalább 2
liter vizet. Ez a tea csak abban az esetben segít, ha a vizelete
lúgos, ezért a savakat, tehát a vörös teákat és a gyümölcsléket
ilyenkor kerülni kell. Az a legjobb megoldás, ha néhány
indikátorcsíkot vesz a patikában a teszt elvégzéséhez, és
megvizsgálja vizelete pH-értékét. A teához adagolt csipetnyi
szódabikarbóna mindenesetre megkönnyíti az átállást savasról
lúgos kémhatásra.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia szerei a fenti panaszokra: Apis, Berberis,
Cantharis, Equisetum, Pulsatilla, Sepia és Solidago. Amíg arra
kell várnia, hogy tanácsadáson találkozhasson a bábával,
elsősegélyként az alacsony potenciájú Berberist ajánlom.

AROMATERÁPIA
Az elmúlt években igen jó tapasztalatokat szereztem a
Szantálfa-ülőfürdő használata során, mely, mint minden
aromafürdő, holt-tengeri sóba kevert illóolajokat tartalmaz,
hogy a fertőtlenítő és gyógyító hatás még biztosabb legyen. A
készítmény a bergamott, a levendula, a rózsa és a cickafark
olaját is tartalmazza a szantálfa olaján kívül, és kiválóan
alkalmas meleg ülőfürdő készítésére. Ha van otthon
szantálfaolaja, 3 csepp olaj és 2 evőkanál só segítségével házilag
is hatékony ülőfürdőt készíthet magának. Egy nedves
zsebkendőbe 2 csepp szantálfa-, 1 csepp rómaikamilla-olajat,
valamint 1 teáskanál orbáncfűolajat itatva ugyancsak enyhülést
hozó borogatást készíthet.
Tanácsaimat már sokan megfogadták, s akik gyógymódomat
alkalmazták, hosszabb-rövidebb idő után panaszmentesek
lettek. Azt ugyan nem tudom, mert nem is firtattam, hogy az
orvos által rendelt antibiotikumot el tudták-e kerülni.
Ennek kapcsán eszembe jut egy kismama,…

…aki elkeseredetten, sírva hívott fel egyik szombat reggel.

Erős vesetájéki fájdalomra panaszkodott, és arra, hogy
vizeléskor égető érzés kínozza. Orvosát nem tudta elérni, és
nem fogadta meg azt a tanácsomat, hogy hívja fel a kórházat
vagy egy ügyeletes orvost. Alternatív megoldást keresett.
Aggodalmamban rögtön több lehetőséget is említettem:
feküdjön ágyba, helyezzen melegítő palackot a fájó területre
(de nem a fájó oldalra); igya a már említett teakeveréket s
egyéb folyadékokat is bőségesen, vegyen be homeopátiás
szereket – Berberist és Cantharist óránként felváltva –, és
mihelyt férje a sókeveréket az illóolajokkal együtt
beszerezte a gyógyszertárból, készítsen jó meleg ülőfürdőt
magának. Ezenkívül nyomatékosan lelkére kötöttem: ha a
panaszok fél napon belül nem csillapodnak jelentősen,
 haladéktalanul keressen fel egy orvost. Este felhívott, és
legnagyobb örömömre azt mesélte, hogy az égető érzés,
amely pisilés közben fájdalmat okozott neki, szinte teljesen
elmúlt, a vesetájéki fájdalmak a meleg fürdő és az
ágymelegítő palack alkalmazása után két órán belül
tűrhetővé váltak, majd estére teljesen elmúltak.
Megnyugodtam, és hálát adtam a természetnek, amiért
ilyen segítő eszközöket nyújt számunkra.

SÚLYGYARAPODÁS
Hogy a szülők megértsék, miért hízik a kismama olyan sokat,
pontosan be kell számolnom a növekvő gyermek és anyaméh
miatt elkerülhetetlen súlygyarapodásról. A terhesség végére a
gyermek súlya átlagosan 3000 és 3500 gramm között lesz, és a
pici körülbelül 1000 grammnyi magzatvízben mozog. A még
meg sem született gyermeket a méhlepény, a mint-egy 700
gramm tömegű placenta táplálja. A kicsit, a magzatvizet és a
placentát az anyaméh öleli körül, melynek súlya 70 grammról
1500 grammra növekszik. A szülés után a gyermeket a
mellekből táplálják, melyek mérete és súlya ugyancsak nő a
várandósság alatt, együtt gyakran akár 500 grammot is.
Mindezek mellett körülbelül 6000 grammos súlynövekedéssel
jár az élettani vízfelhalmozódás a szövetekben és a vérben.
A 12–14 kilogrammos súlynövekedés tehát a várandósság
alatt teljesen átlagosnak tekinthető. Az első két harmadban
hetente körülbelül 300 gramm súlygyarapodás várható, az
utolsó trimeszterben már mintegy 500 gramm a heti többlet.
 Nyilvánvaló, hogy mindig az egészséges, kiegyensúlyozott
táplálkozásból kell kiindulni. Bátran állítom, hogy az egészséges
várandós nem ismer súlyproblémákat. Persze tudom azt is,
hogy sok kismama nagyon elhízik. Ha rákérdezek, hogy
ismerik-e a ciklusfüggő súlyingadozást, sokszor kiderül, hogy
havivérzésük előtt legalább 1 kilóval szokott nőni a súlyuk.
Valószínű, hogy a hormonális feltételhez kötött súlyingadozásra
hajlamosak a várandósság alatt is többet fognak hízni.
Az utóbbi években feltűnt, hogy sokan utálják, ha súlyuk
miatt piszkálja a környezetük. Éppen elég ugyanis, hogy nekik
maguknak meg kell barátkozniuk a szaporodó kilókkal; nem
könnyen viselik el, ha kívülállók megjegyzéseket tesznek rájuk.
Ne várjon megértést egy várandóstól az, aki arra célozgat, hogy
milyen nehéz is lesz majd a várandósság után ismét lefogyni.
Sajnálatos módon a kismamáknak gyakran férfiak szájából kell
hallaniuk ilyesfajta megjegyzéseket, s ez nemritkán kibillenti
őket a lelki egyensúlyukból.
A súlynövekedést így egyre reménytelenebbnek,
szörnyűbbnek élik meg, csalódásukat, frusztráltságukat pedig
kénytelenek magukba zárni, lenyelni. Ha az anya arról
panaszkodik, hogy a következő vizsgálaton megint meg fogják
dorgálni hízása miatt, mindig azzal vigasztalom, hogy nem az
orvos kedvéért várandós, hanem azért, hogy gyermekét
kihordhassa, és neki kell saját és gyermeke egészségére is
vigyáznia. Néhány kilogrammal nagyobb súlynövekedés jó
„párnácska” a szoptatási időszakra, mert éppen akkor nem kell
és nem is szabad a kismamának lefogynia. A túlságosan gyors
súlycsökkenés a szoptatás alatt fokozza a méreganyagok,
például nehézfémek, peszticidek és dioxinok kiválasztását, ami
az anyatejet terheli.
Gyakorta van olyan érzésem, hogy testünk fel akar készülni
az elkövetkező időszakra, és önmagának is segít. Az a
legfontosabb, hogy ne vegye a lelkére a súlynövekedést. Egyen
kiegyensúlyozottan, bízzon a testében és a gyermekében:
mindketten tudni fogják, mire van szükségük, és elegendő
jelzést küldenek. Tanuljanak meg a testükre hallgatni, és
„válaszoljanak” a jelzéseknek megfelelően.
Persze ez nem ok arra, hogy az édesanya kettő helyett
egyen! Előfordulhat, hogy a várandósság során a túlzott
súlynövekedés betegséghez vezet; ilyen betegség lehet például
a magas vérnyomás vagy a már említett visszér.
Létezik az előzővel éppen ellentétes probléma is: a
túlságosan alacsony súlynövekedés. Azok a nők is gondban
vannak, akiket ez a panasz érint. Bizonytalanságban élnek,
félnek, hogy ez árt a gyereküknek: rossz a gyerek ellátása, vagy
az átlagosnál alacsonyabb súlyú gyerekük születik. Ezeket az
aggodalmakat azonban hamar elfelejthetik. A gyerek mindent
„kivesz” magának az anyjából, amire szüksége van, legfeljebb
egy kicsit vékonyabb zsírpárnája lesz, mint más újszülötteknek.
Emlékszem egy nőre, aki csak 4 kilo-gramm plusz súlyt szedett
magára, és egy 4 kilogramm születési súlyú gyereket hozott a
világra; miközben vannak 25 kilogrammot hízó nők, akiknek
2500 grammos gyerekük születik. E sokak szemében
paradoxnak tűnő jelenségek azonban nem abnormálisak.

HOMEOPÁTIA
Ha a csekély súlynövekedés miatt rosszul érzi magát vagy
aggódik, egyéni tanácsadás keretén belül megtalálható a
megfelelő homeopátiás szer.

AROMATERÁPIA
Sokaknak segít, ha reggelente rozmaringhidrolátummal
dörzsölik be magukat, vagy benedvesített mosdókesztyűre 1
csepp rozmaringolajat tesznek, és azt használják bedörzsölésre;
ez a kezelés élénkíti az étvágyat, és fokozza a vérkeringést, ha a
túlságosan alacsony vérnyomás a panasz kiváltó oka. Magas
vérnyomás esetén soha nem szabad rozmaringolajat használni,
inkább a kedvenc illateszencia, például a grapefruitolaj
szagolgatását ajánlom az étvágy fokozására!
Mivel a túl csekély súlygyarapodás gondjával eddig
viszonylag ritkán szembesültem, ezért kevés tapasztalatról
tudok beszámolni. Biztos, hogy szükség esetén a bábával
folytatott beszélgetés hozzásegítheti a megoldáshoz.
Mindenesetre bármilyen probléma adódik, minden
várandósnak kapcsolatot kell keresnie egy hozzáértő
asszonnyal, hogy legalább kibeszélhesse magát. Néha megesik,
hogy a kismama terápiajavaslat vagy gyógyszerajánlás nélkül
hagyja el fogadószobámat, mégis azt mondja: „A gondjaim
megbeszélése olyan sokat jelent, hogy máris jobban vagyok.”
Nem mindig a tea, az olaj vagy a szer a megoldás. Gyakran a
törődés, a meghallgatás önmagában is sokat segít.

ISIÁSZ
Sajnos a várandósság középső harmadában előfordul néha,
hogy heves isiász gyötri az anyát. A baba növekedése és
fekvése, illetve a méh növekedése okozhatja, hogy erős
nyomás alá kerül a szakroiliakális ízület. A hasonfekvés ebben
az állapotban sajnos nem lehetséges, de – ugyanúgy, ahogyan a
várandósság elején – segíthet, ha napközben minél gyakrabban
négykézlábra ereszkedik vagy hastáncol. Ezek a testi
gyakorlatok tehermentesítik az izomzatot, elősegíthetik, hogy a
baba más helyzetet vegyen fel, s így csillapodhat a
keresztcsontjára nehezedő nyomás. A fájdalom másik oka a
szakroiliakális ízület teljesen természetes, de egyre erősödő,
hormonális okokból bekövetkező lazulása. Ha sem a
bedörzsölések, sem a homeopátia nem hoz megkönnyebbülést,
csak azt tanácsolhatom, keressen egy jó reflexológust. Az
utóbbi időben a bábák közül is többen megtanulták ezeket a
terápiás módszereket, sőt vannak, akik hastánccal is
foglalkoznak. Rendkívül örömteli bizonyságot szerezni arról,
milyen sok várandós számára hoz valódi megoldást egy-egy
ilyen kezelés.
A kolléganőimnek mindig azt javaslom, hogy keressenek
egy jó fizioterapeutát, akivel együtt tudnak működni, hiszen
egy bábának a saját feladatai is épp elegendő teendőt
biztosítanak. Önöknek pedig csak azt tudom tanácsolni, ne
sajnálják a kezelésért elkért pénzt, mert sok fájdalomtól
kímélhetik meg magukat. Gyakran előfordul ugyanis, hogy
nem egyszerű, ártalmatlan keresztcsonti fájdalomról van szó,
hanem komoly idegbecsípődésről. Így volt ez B. asszony
esetében is:
 …B. asszony szombat reggel hívott fel. Hangja
kétségbeesetten csengett, miközben leírhatatlan fájdalomról
számolt be, amely most, a 28. héten kezdődött. Elmondta,
hogy a saját lován lovagolt, erről a várandóssága alatt eddig
sem mondott le. Leszálláskor azonban heves szúrást érzett a
hátában. A lányát még gyorsan el akarta vinni a barátaihoz,
de amikor megérkeztek, nem tudott kiszállni az autóból.
Valahogy még hazajutott, de férje nagy aggodalmak
közepette egyenesen a klinikára vitte, mert felesége addigra
már nagyon nagy fájdalmakkal küszködött. Az
ultrahangvizsgálat, a CTG és a hüvelyi vizsgálat szerint
minden teljesen rendben levőnek tűnt, és semmi ok nem
látszott az aggodalomra. B. asszonyt felvették az osztályra,
fájdalomcsillapítással és ágyban fekvéssel sikerült enyhíteni
a gyötrelmein, és aznap reggel, amikor felhívott, „terhességi
isiász” megállapítása mellett elbocsátották a kórházból.
Azonban amint hazaért, a fájdalomérzet és a
mozgásképtelenség egy csapásra visszatért. Végső
kétségbeesésében telefonált nekem, van-e valamilyen szer,
mert az orvosok tanácstalanok. Mindenekelőtt azt mondtam
neki, annak ellenére, hogy szombat van, feltétlenül próbálja
végig az összes lehetséges telefonszámot, és keressen egy
fizioterapeutát, aki várandósokkal foglalkozik, és hajlandó
azonnal megnézni, illetve rendbe tenni a gerincét.
Számomra egyértelmű volt a távolsági diagnózis: a csigolya
elcsúszott! Öt óra múlva megkönnyebbült, felszabadult
hang hívott vissza újra: „Szívből köszönöm a jó tanácsot!
Ismét tudok járni, ülni, még futni is, és nem fáj semmim! Az
 orvosok miért nem ismerik ezt a végtelenül egyszerű
kezelést?!” Hát igen, a kezelés azért nem volt egyszerű, de
mégis rendkívül eredményesnek bizonyult. Magam is
gyakran érzek hálát azok iránt az emberek iránt, akik
csodálatos, gyógyító kézzel képesek a másikhoz nyúlni.
Ebben is újra meg újra megmutatkozik, hogy a gyógyítás
elsősorban arról szól, hogy az embereket a maguk
teljességében kell megérteni. Csakugyan sajnálatos, hogy a
hivatásos orvosok és az alternatív gyógyászat képviselői
között még mindig nincs kölcsönös megértés, netán
együttműködés. Ennek az asszonynak végül is mindegy
volt, hogy a társadalombiztosítás vállalta-e gyógyítása
költségeit vagy sem. A klinikán töltött napok mindenképpen
sokba kerültek, és nem hoztak megoldást. Szerencsére végül
megszabadult a fájdalmaitól, a félelmeitől, és ismét jó
kedvvel nézett a jövőbe, ráadásul mindezt szombaton! A
kezelés mellett mindenesetre azt tanácsoltam B.
asszonynak, hogy Rhus toxicodendront is szedjen egy
darabig.

AROMATERÁPIA
Lásd az Első három hónap című fejezetet.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia általában sikerrel alkalmazható a most tárgyalt
panaszoknál. Lehetséges szerek a közepes potenciájú Arnica,
Bryonia, Pulsatilla, Sepia, Kalium carbonicum és a Rhus
toxicodendron. Természetesen a gyógyszerkép alapos
ismeretére vagy a repertorizációra ilyenkor is szükség van.

PÁRKAPCSOLAT, SZEXUALITÁS A VÁRANDÓSSÁG IDEJÉN

A tanácsadó beszélgetéseken a várandósság alatti szexualitásról

is szót szoktunk ejteni. A várandósság középső időszakában
ugyanis a legtöbb nő számára nagyon kellemes a testi szerelem
a kitágult erek és a medence bő vérellátása miatt. Megszilárdul
a párjához való szeretetteljes kötődés, a gyengédség és a
törődés gyönyörteli szükségletté válik. Mégis sokszor aggódnak
a leendő szülők, hogy a „szex” jót tesz-e gyermeküknek.
Megnyugtathatok mindenkit: ha az anya és az apa boldogok, a
gyermek is velük örül. A puha anyaméhben fekvő babát a
magzatvíz megfelelően oltalmazza. Ha az anya az élvezetet és a
szerelmet szépnek találja, akkor az a magzatnak sem árt.
Másfelől: ha szükséges lenne, bizonyos, hogy a természet
beépített volna valamilyen „biztonsági zárat”, hogy meghiúsítsa
a várandósság alatti nemi érintkezést. Ekkor is bízom a női
testben. Tehát az is lehetséges, hogy az esetleges elutasító
magatartás a szerelmi aktussal szemben teljesen normális
védekező mechanizmus, ám a kapcsolat rejtett problémái is
megbújhatnak az ellenérzés mögött, s ilyen esetben tanácsos
erről a párjával beszélni, vagy egy tapasztalt orvost felkeresni. A
beszélgetés alapján kiderülhet, hogy milyen félelmek és
aggályok, téves elvárások rejtőznek az elutasítás mögött.
Általában minden pár abból indulhat ki, hogy semmi ok az
önmegtartóztatásra, ha a várandósság normálisan zajlik, és a
vizsgálatokon sem ajánlanak nekik ilyesmit. Tanácsolnám
mindenkinek, hogy a masszírozás alkalmazásával keresse a
gyengédség és a vonzalom új, más útjait is, mert a masszázs a
férfiaknak és a nőknek is szép élményt nyújthat: segíthet
abban, hogy ismét felfedezzék a testüket, és megtapasztalják
reakcióit. Az intimitás hozzátartozik az életünkhöz, a szülésnél
pedig különösen fontos.
Ha a szexualitással és párkapcsolattal kapcsolatban kérdések
merülnek fel, minden kismamát arra biztatok, forduljon
bizalommal orvosához vagy bábájához.

OTTHONSZÜLÉS

Azok, akik az otthonszülés mellett döntenek, legkésőbb a 28.

hétig vegyék fel a kapcsolatot egy bábával! Gyakran hallom a
szülőktől, hogy számukra a várandósság eleje óta nyilvánvaló,
hogy gyermeküknek otthon kell megszületnie. De a bábára
csak az utolsó hetekben gondolnak, aki ilyenkor esetleg
csalódást okoz, mert a naptára már betelt. A bábák nem tudnak
korlátlan számú otthonszülést vállalni, mert intenzív ellátásról
van szó; az otthonszülés ugyanis a bába számára sok feladatot
jelent. Meg kell ismernie az anyát, a párját vagy akár az egész
családot, fel kell ismernie és meg kell ítélnie azt, vajon a szülők
tisztában vannak-e vele, miről is döntenek ilyenkor. A bába a
szülőket végigkíséri a másállapot kilenc hónapján, felkészít a
szülésre, segíti a családot és a kismamát a gyermekágy idején,
tanácsokat ad, sőt, amennyire csak szükséges és igénylik, jelen
van a család életében, hogy majd hetek múltán, amikor
beköszöntenek a mindennapok, kilépjen belőle. Sokszor
éreztetik velünk a szülők, hogy úgy tekintik: szinte a családhoz
tartozunk. Ez nagyon szép, de ugyanakkor fárasztó is. Fizikailag
lehetetlen egyidejűleg túl sok kismamát ellátni. A szülőknek
időben kell bábát keresniük, mert azok nem ülnek állandóan
otthon, ölbe tett kézzel várakozva, hanem egymással
párhuzamosan több anyát is gondoznak. Végül: a bábák is csak
emberek, akik szeretnének néha szabadságra menni a saját
családjukkal. Szerencsére az utóbbi időben egyre több bába
szervez közös praxist, így az anyák biztonságban érezhetik
magukat: nem maradnak bába nélkül akkor sem, ha „saját”
bábájuk továbbképzésre vagy nyaralásra utazik.

ELŐFELTÉTELEK
Az otthonszülésbe természetesen csakis akkor szabad
belevágni, ha adottak az optimális feltételek, ha alapos előzetes
beszélgetés(ek) után biztosan megállapítható, hogy különösebb
kockázat nélküli, szabályszerűen zajló várandósságról van szó.
Az esetleg felmerülő komplikációkat közösen kell tudatosítani,
s a szülőknek tudatában kell lenniük, hogy a kórházba való
menetel a felkészülés ellenére bármikor elkerülhetetlenné
válhat. A kórházi szülésre ugyanúgy fel kell készülni lélekben,
mint az áhított otthonszülésre. Mindkét szülőnek világosan kell
látnia, mekkora és milyen a szülésre vonatkozó
biztonságigényük, hogy személyiségük alkalmas-e a felelősség
elviselésére, amelyet egy ilyen személyes döntés során senki
nem vállalhat át tőlük. Át kell gondolniuk, hogyan
viszonyulnak a fájdalomhoz és a fogyatékosság kérdéséhez.
Minden szülőnek tisztában kell lennie vele, hogy gyermeke
betegen, fogyatékkal, akár halva is születhet. A mai társadalmi
köztudat el is fogadja, ha ez kórházban történik a bevetett
orvosi és technikai lehetőségek ellenére. Ha azonban a
gyermek otthon születik betegen, fogyatékkal vagy halva, azt a
társadalom megbélyegzi, mert a lehetséges segítségnyújtás
elmulasztását feltételezi az eset hátterében. Ezeket a kérdéseket
alaposan meg kell beszélni a szülőkkel, érthető tehát, hogy sok
időre lehet szükség a kontrollvizsgálaton és a felkészülésen
kívül is.
A biztonságérzetet nyújtó, meleg, családi légkörben való
szülés utáni vágy a mai, állítólag tervezhető világban is jogos.
Ha az otthonszülés minden részletét jól megfontolják,
előkészítik, akkor bizonyos, hogy a szülés segítésének ez a
formája is újra helyet talál majd társadalmunkban. Azoknak a
szülőknek is joguk van megértésre és gondozásra, akik így
szeretnék világra hozni gyermeküket. Az otthonszülések
ellátását vállaló bábák természetesen jól képzettek, és tisztában
vannak a rájuk háruló felelősséggel. Ugyanaz a cél, mint a
kórházi szülésznőknek: a szülés kockázatát a lehető
legalacsonyabb szinten tartani, és helyes döntéseket hozni a
szülők kívánságaival és a várt gyermek szükségleteivel
kapcsolatban.

SZÜLETÉSHÁZ®
Németország sok városában összefogtak a bábák, és
úgynevezett születésházakat nyitottak azzal a céllal, hogy
ezekben a házakban lehetőség nyíljon a szülők és a bábák
legkülönbözőbb igényeinek kielégítésére. A német
születésházakban független bábák irányítása alatt, az
otthonszülésekhez hasonló légkörben zajlanak a
családorientált, természetes szülések. Így a bábák a
nagyvárosokban megtakaríthatják az utazgatást a kismamák
között, és a munkaidő valamelyest áttekinthetővé válik. A
szülők az öntörvényű szülés élményében részesülnek, vékony
falú nagyvárosi lakásukon kívüli helyszínen. Meg lehet
ismerkedni a bábákkal, akik a gyermek születésének várható
időpontjában szolgálatban lesznek.
Ezekbe a szülészeti intézményekbe időben kell
bejelentkezni, mert a bábák csak korlátozott számban tudnak
szüléseket vállalni. Az otthonszüléshez hasonlóan a minél
korábbi megismerkedés ebben az esetben is segíti a kockázati
tényezők kizárását. A várandósság és a szülés lefolyásakor
váratlanul fellépő válsághelyzetben a bábák beutalják a
kismamát az általa kiválasztott vagy a legközelebb fekvő
kórházba. A német születésházak általában együtt dolgoznak
egy orvoscsoporttal, sőt egyes helyeken még egy második bába
segítségét is felajánlják. Sajnos az orvosokkal történő
együttműködés orvosi felelősségjogi kérdések miatt nem
mindig egyszerű. Több születésháznál, így például a kempteni
Erdenlichtben is a bábák arra az elhatározásra jutottak, hogy
orvosi segítség nélkül is fenntartják szolgálatukat. A szülők
bizalommal fordulhatnak hozzánk, mert pontosan tudjuk,
mikor van szükség orvosi segítségre, illetve mikor helyesebb a
szülő anyának mégis kórházba mennie. Az elmúlt idők
tapasztalatai azt bizonyították, hogy a születésházban jelen lévő
orvos miatt szükséghelyzetben is elodázódhat a döntés, s ez
értékes idő elvesztésével járhat. Ha idejekorán átkerül a
komplikációval fenyegető szülés a kórházba, nagyobb
biztonságba kerül anya és gyermeke, mintha helyben állna
rendelkezésre orvos, aki ott az adott esetben nem sokat tehet.
Tény, hogy Németországban a gyakorlattal rendelkező
szülészorvosok kórházakban dolgoznak, és a normális
szülésekben is nagy gyakorlattal rendelkező falusi orvosok
úgyszólván kihaltak. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal,
hogy a születésház ugyanolyan biztonságot kínál, mint az
otthonszülés. A bábák vészhelyzet esetére fel vannak szerelve
oxigénnel, vákuumberendezéssel és sürgős esetekben is
használható gyógyszerekkel, ám komplikációk felléptekor
kórházba szállítják a szülő nőt. A születésházak feladata nem a
kórházak és az otthoni szüléseket vezető szülésznők közötti
versenyeztetés, hanem az, hogy természetes, öntörvényű
szülések valósulhassanak meg a lehető legkevesebb orvosi és
technikai ráfordítással, meghitt környezetben. A szülés után a
család elhagyja a születésházat, a gyermekágy időszakát már
saját otthonában éli át, ahol ugyancsak bába gondoskodik
róluk.
Reméljük, hogy politikai lépések is támogatják a természetes
szülészetet és a független bábákat. Eddig szinte az összes ilyen
elképzelés zátonyra futott az anyagi eszközök hiánya miatt. A
bábák egzisztenciájának biztosítására jelenleg a szülőknek
maguknak kell gyermekük születését finanszírozniuk, mert a
betegbiztosítók törvényi szabályozás híján ma még nem látnak
módot arra, hogy a költségeket átvállalják. Szerencsére sok
helyen ennek ellenére együttműködésre törekednek a
biztosítók, és a működési költségek egy részét kifizetik.
Az intézeten kívüli szülésekkel kapcsolatos éves
statisztikákat és jelentéseket egy erre alakult társaság készíti el
Németországban (Gesellschaft für Qualität in der
außerklinischen Geburtshilfe e. V.). Az eredmények (elsősorban
németül, de részben angolul is) olvashatók a www.quag.de
honlapon. A statisztikák tanúbizonysága szerint nagyon
alacsony a gátmetszések aránya, különlegesen alacsony a
császármetszések aránya (alig 5%), és szinte 100%-ban spontán
szülésekre kerül sor. Azt tanácsolom tehát a gyermeket váró
szülőknek, hogy tekintsék meg a választott kórház, illetve a
születésház vagy a bába megfelelő statisztikai mutatóit – megéri
a fáradságot.

IKER- ÉS TÖBBESIKER-TERHESSÉGEK

Minden szülő, aki ikreket vagy többes ikreket vár, azt fogja
gondolni könyvem olvasása közben: jellemző, itt is állandóan
egy gyerekről van szó, pedig nekünk rögtön kettő vagy éppen
több lesz. Megpróbálok tehát néhány ilyen helyzetet közelről is
megvilágítani.
Nem kevés ikres szülő számol be arról, hogy barátaik és
ismerőseik nem nagyon tudnak mit kezdeni a dupla szerencse
hírével. A bekövetkezett várandósság elújságolásakor először
mindenki örül, ahogy azonban az ikerterhességről kezdenek
mesélni, a szülőkkel együtt átélt öröm lohad és ijedtségbe csap
át. Kezdetben Önök sem fogják magukat mindig jól érezni a két
gyermek gondolatával, időnként a bátorság, a bizalom, illetve a
kétség és a félelem érzései között fognak ingadozni. Ugyanígy
éreznek majd a barátaik is, csakhogy ők sokkal gátlástalanabbul
juttatják kifejezésre érzéseiket, Önök pedig kezdettől fogva
barátkozni igyekeznek a ténnyel, és a dolog pozitív oldalát
keresik majd. Készüljenek fel tehát arra, hogy az „Ó istenem,
micsoda, rögtön kettő, én ettől kétségbe esnék” és hasonló
mondatokat fognak hallani. Önöknek, akik az ikrek szülei
lesznek, bizonyára van elég erejük és kitartásuk ahhoz, hogy
boldoguljanak majd. Ugyanúgy át fognak élni testi és lelki
mélypontokat, mint az egy gyerekes szülőtársak. Gondoljon
arra, hogy gyermekei már a hasában megtapasztalják, milyen
az, hogy nem egyedül vannak. Már az anyaméhben
hozzászoknak mind a ketten, hogy a férőhelyen, a táplálékon és
a törődésen osztozniuk kell. Gondolataiban már most tekintse
mind a két gyermeket külön személyiségnek, és ne várja, hogy
mindketten ugyanolyan úton-módon hívják fel magukra a
figyelmet. Próbálja meg felismerni, hogy melyik gyermek
éppen mit csinál, illetve igyekezzen megkülönböztetni a
gyermekek eltérő fekvését, különböző magatartásformáit. Így a
szülés után talán könnyebben rá tudják majd hangolni
magukat a két különböző kis személyiségre. Elsősorban a
kétpetéjű ikreknél úgyis igen hamar rá fognak döbbenni, hogy
a hasonlóság nem nagyobb köztük, mint az eltérő korú
testvérek között. Köztudott, hogy a testvérek gyakran nagyon is
eltérő fejlődési utat járnak be, és különböző személyiségekké
válnak. Egyesek azt állítják, hogy a testvérek szívesen
szegülnek szembe egymással – nos, itt az alkalom, hogy
kiderüljön: hátha az Önök ikrei egészen mások lesznek, mint a
többiek.
A várandósság lefolyása hasonló az egy magzatot hordó
várandóssághoz, de a panaszok és a fájdalmak bizonyára kicsit
másként alakulnak. Ön, az anya, kerekebb lesz, nagyobb terhet
visel, és jobban rászorul a segítségre. A várandósság sok
többesikres anyánál nagyobb kockázattal járhat. A bába
biztosan gyakrabban rendeli be ellenőrző vizsgálatokra, hogy a
rendkívüli dolgokat időben felismerhessék. Az ikerterhesség
tényét azonban önmagában még ne tartsa feltétlenül
kockázatnak. Ha a természet lehetővé teszi, hogy a nő ikreket
foganjon, akkor azt is lehetővé teszi, hogy ezeket a
gyermekeket kihordja és megszülje. Természetesen kezdettől
fogva kerülnie kell a szükségtelen megterhelést, és amilyen
gyakran csak lehet, ki kell magát pihennie; így lesz megfelelő
testi ereje a gyerekek kielégítő ellátásához. Ahogy munkája túl
fárasztóvá válik, beszéljen erről az orvosával, és kérje meg,
hogy írja ki betegállományba. A nyugalom és a házimunka
szabad, merev kötöttségektől mentes beosztása jó előfeltétele a
várandósság panaszmentes lefolyásának.
Az ikerterhesség korai időszakának egyik leggyakoribb
panasza bizonyára a derékfájás (24. o.). Nem is csoda, mert a
méh – mely már kezdettől fogva nagyobb – nyomást gyakorol a
keresztcsontra. Valamelyest javul a helyzet, amikor a méh
tovább nő, és a has érezhetően és láthatóan növekszik. Addig
hasonfekvéssel tehermentesítheti a keresztcsontját. A
várandósság hátralévő időszakában érdemes gyakran felvenni
a térd-könyök helyzetet. Minden kettes és többes ikreket váró
kismamának ajánlom, hogy szerezzen be magának egy
speciális, várandósoknak készített, úgynevezett felpolcoló
párnát. Szülésznője bizonyára tud erről bővebb információt
nyújtani.
Noha a terhesgondozási vizsgálatokat többnyire a
szülészorvos végzi, ne mondjon le a bábával folytatott
beszélgetésekről sem. Egyébként is, amilyen korán csak
lehetséges, tanácsos felvenni a kapcsolatot a szülésznővel, hogy
az előre nem látható, meglepő helyzetekben legyen kihez
fordulnia. A szülésfelkészítő tanfolyamra körülbelül a 20. héttől
érdemes bejelentkeznie, mert az ikrek gyakran korábban
születnek.
Ikres anyák gyakran panaszkodnak hólyag- és
veseproblémákra (50. o.), mert a gyermekeknek elég sok helyre
van szükségük. Fokozottan figyeljen tehát a testtartására és az
alvás közbeni elhelyezkedésére, és kimondottan kerülje a
hanyatt fekvést.
Gyakran korai méhösszehúzódások lépnek fel. Mégsem
szükséges, hogy ezeket túlzott félelemmel fogadja, mert
könnyen belátható, hogy a méh a gyermekek növekedésével
nem boldogul olyan gyorsan, és fokozott összehúzódási
tevékenységgel szeretné fokozni a vérellátást. (Kérem, olvassa
el még a korai összehúzódásokról írottakat a 81. oldalon.) Azt
ajánlom, hogy minden kettes- és többesikres anya tartson
otthon a Toko-olaj nevű aromakeverékemből, és mihelyst
felerősödött összehúzódások jelentkeznek, rendszeresen
masszírozza be vele a hasát. Idő előtti fájások észlelésekor
igyon Citromfüves bábateát, melyből egyébként is érdemes
valamennyit a kamrapolcon tartania. Még mindig jobb, ha
esetleg hiába vásárolta meg ezt a teát, de végül mégsem kellett
felhasználnia, mint ha hétvégén lepik meg az idő előtti fájások,
és zárva találja a gyógyszertárat. Esténként egy langyos, 500–
1000 g holt-tengeri sóval elkészített fürdő ugyancsak
kellemesen hat. Érthető, ha a súly és a has megnövekedése
miatt az éjszakák a várandóssága vége felé ugyanolyan
megterhelőnek tűnnek, mint egy séta. Sok kismama
panaszkodik ilyenkor légszomjról, rossz alvásról és erős, lefelé
irányuló nyomásról. Erre sajnos csak egyetlenegy vigasz van:
„Eljön a nap, amikor e várandósságnak is vége szakad.”
Az ikreket váró apáktól mindig azt kérjük, vigasztalják
feleségüket, ha kell, támogassák őket a házimunkában, és
kísérjék el sétálni még akkor is, ha ez a várandósság vége felé
megerőltető és fárasztó. Gondoljanak arra, hogy párjuknak meg
kell majd birkóznia a szüléssel. Biztosak lehetnek benne, hogy a
természet csak azokra bízza az ikerterhesség feladatát, akik ezt
a feladatot meg is tudják oldani.
A többesikres anyák számoljanak némi kórházi
tartózkodással, mert a korai fájástevékenységet a hagyományos
orvostudomány segítségével kell kezelni. Ez azonban nem azt
jelenti, hogy az ikrek mindig korán születnek. Ismerek néhány
ikres anyát, akik a várt időre hordták ki gyermekeiket, és
normális, spontán szülést éltek át; csak rögtön kettőt egymás
után. Mindegy, hogy korábban vagy időben: a szülés kezdete, a
kontrakciók feldolgozása, a szülés és a szoptatás az Ön számára
is átélhető lesz. A császármetszéses szülések aránya a kettes és
többes ikreknél érthető módon nagyobb, mégsem mindig
szükségszerű a műtét. Idős kolléganőim számos jó és spontánul
lezajló többes szülésre emlékeznek, és fejcsóválva hallgatják,
hogy manapság milyen sok császármetszésre kerül sor.
Magától értetődik, hogy az ikreket éppúgy lehet szoptatni,
mint az egyetlen gyermeket. Bizonyára jó ideig eltart majd,
amíg rutint szerez, de ez a táplálás mindenképpen egyszerűbb
és praktikusabb. A felkészülés során gondolatban azzal is
számolnia kell, hogy a gyermekek kezdetben hosszabb kórházi
tartózkodást igényelnek, mert gyakran korábban vagy kisebb
súllyal születnek, mint a többi baba. (Éppen ezért az érintett
anyáknak különösen a figyelmébe ajánlom könyvem
koraszülésről szóló fejezetrészét, lásd 83. o.) Az ikreket szülő
anyáknak az egy gyereket szülőkhöz hasonlóan fontos
segítséget nyújthat a bába a szoptatás kezdetekor is.
Előfordulhat, hogy az ikrek az első heteket az
újszülöttosztályon kénytelenek tölteni, de ennek ellenére minél
hamarabb tanácsos felvenni a kapcsolatot az utógondozó
bábával, aki sok jó ötlettel szolgálhat, és megtaníthatja az anyát
a tej lefejésére is. Hazatérés után a bába abban is segíthet,
hogyan lehet a legügyesebben és időtakarékosan szoptatni két
vagy több gyereket. Az első alkalmakkor talán még a fürdetés
során is jól jön a jelenléte, netán egy bábainas is szívesen jön,
hogy egy-két alkalommal segítséget nyújtson, miközben
tanulhatja a szakmáját. Szükség esetén a bába gondoskodhat
arról is, hogy egy betegbiztosító által fizetett családsegítő
szakember álljon a család rendelkezésére.
A szülésre való felkészülés előzetes örömei és gondjai
közepette azonban az ikres szülőknek feltétlenül érdemes jó
előre megszervezni a későbbi időszakot, mert a szülés utáni
első hetek sokkal izgalmasabbak lehetnek, mint maga a szülés.
Az apa gondoskodjon róla, hogy párja nemcsak a várandósság
alatt, hanem a szülés után is jó néhány héten át kapja meg a
szükséges segítséget az apától, egy rokontól vagy akár egy
fizetett háztartási alkalmazottól. Általában elmondhatom, hogy
senki nem tud olyan jól szervezni és időzíteni, mint a
többesikres szülők. Ám ezt is meg kell tanulni.
Sem lebecsülni, sem szükségtelenül felfújni nem szeretném
azt a kihívást, amelynek akkor néz elébe egy pár, amikor kettes
vagy többes ikreket vár: a feladatban benne rejlik a dupla öröm
és a dupla teher is. A valóságos élményekről az érintett és
tapasztalt anyák, illetve apák tudnak beszámolni, a
csoportfoglalkozásokon tehát leginkább övék a szó.
UTOLSÓ HÁROM HÓNAP (UTOLSÓ TRIMESZTER)

FEJLŐDÉS, ÉRZÉKSZERVEK

Az utolsó tizenkét hét előkészíti a gyermeket az anya testén

kívüli életre. Fejlődése szép lassan befejeződik, a baba
hamarosan életképes lesz. Magára szed még egy kis zsírpárnát,
hogy védje a testét, érzékszervei napról napra fejlődnek,
élénken részt vesz anyja életében. Viselkedésével gyakran
közli, hogy jól érzi-e magát, vagy ellenkezőleg, valami
kényelmetlen számára. Erőteljes mozgolódásával néha talán
azt akarja környezete tudtára adni, hogy túl nagy a zaj odakint.
Az izgalmakat átélő anyának a baba nyugalma azt üzenheti:
félrehúzódom, nekem ehhez semmi közöm!
A baba immár egyértelműen észleli a hangokat, együtt
hallgatnak zenét, együtt él az anyával és a környezetével; örül a
jó hangulatnak, de a zajoktól meg is ijedhet. Több kutatás is
bebizonyította, hogy a gyermekek a magzatkorukban
rendszeresen hallott zenét születésük után is felismerik. Ha a
baba éppen alszik, és váratlanul hangos, átható zajok hallhatók
az anya környezetében, hirtelen felébred, és erőteljes
mozgásokkal jelzi, hogy mindent hall. Példáimmal azt akarom
bemutatni, hogy az anya-gyermek kapcsolat ekkor már nagyon
intenzív. A baba szaglórendszere is tökéletesen kifejlődött, és
mihelyst először érintkezésbe lép a szabad levegővel,
működésbe léphetnek a hetedik hét óta meglevő érzősejtek. Az
ember tehát a születése pillanatától fogva képes rá, hogy
érzékelje és emlékezetében elraktározza a szagokat. Az is
bizonyított tény, hogy a látás már az anyaméhben is működik:
a baba reagál a sötétre és a fényre. A magzat környezetében
nincs éjszakai sötétség: napfényben, ha az anya kifekszik egy
kicsit élvezni a napsütést, bíborpiros fények szűrődnek át a
testén keresztül. Felhős időben, félhomályban vagy a lakásban
természetesen inkább kékesvörös környezet veszi körül a
babát. A takaró alatt értelemszerűen az anyaméhben is sötét
van. A tudomány egyelőre nem foglalt el egységes álláspontot
arról, hogy a központi idegrendszer milyen mértékben képes
értékelni a beérkező érzéki ingereket, tehát a baba mennyiben
és mikortól kezdődően képes fájdalomérzékelésre. Frédérick
Leboyer és Michel Odent, illetve velük együtt más tudósok
azonban nem kételkednek abban, hogy a fájdalomérzékeléshez
szükséges agysejtek, a neuronok már a negyedik héttől adottak.
Születése után az egyik baba kedvetlen, a másik boldogan
fészkelődik szülei karjaiban. Tagadhatatlan tehát, hogy az
érzékelés és az érzékleteket közvetítő rendszer működik.
Az anya immár teljes mértékben magzatával együtt éli a
hétköznapokat. Beszélget vele, figyel rá, reagál az igényeire.
Ilyen mondat hangzik el például: „Nyugtalanul mocorogsz a
hasamban, úgyhogy lefekszünk.” Az is gyakori, hogy az anya
már nem igazán tudja új testformáját kontrollálni, nekiütközik
valaminek a hasával, evés közben leeszi a blúzát. Egyre
világosabb lesz előtte, hogy a nagy has csak részben tartozik
hozzá, valójában a gyerek „birodalma”. Sokszor hallom
kismamáktól: „Lassan már kényelmetlenné válik, hogy a baba
birtokba vette a hasamat.” Nem az átmérőt, hanem a magzatot
találják ilyenkor kényelmetlennek, a magzatot, aki mozgásával
befolyást gyakorol az anyára. Például az anya leül, pedig nem is
neki van szüksége az ülő testhelyzetre, vagy gyermeke
kedvéért a másik oldalára fordul az ágyban, habár eddig soha
nem aludt így. A baba a jelzéseivel – erőteljes mozgásaival,
gyomor környéki vagy vesetájéki rúgásaival – közli az anyával,
hogy annak pillanatnyi testtartása valamiért nem kényelmes
neki: lehet, hogy a méhlepény vérellátása elégtelen, de az is
lehet, hogy csak szeretne másképp elhelyezkedni az
anyaméhben.
A növekedő gyermek már nem tud úgy mozogni, mint a hal
a vízben, mert egyre nagyobb és nehezebb lesz. A (tíz
holdhónapból számított) nyolcadik hónap kezdetén körülbelül
1400 grammot nyom, a kilencedik hónap elején már 2100
grammot, a tizedik hónap kezdetén pedig 3000 grammot.
A helyhiány, a növekvő súly és méret miatt egyre nehezebb
„bukfenceznie”. Körülbelül a 34. héttől ez a mozgás nagy
megerőltetéssel jár számára, ezért inkább csak már egyik
oldaláról a másikra fordul. Szinte mindegyikük felveszi erre az
időpontra a szüléshez kedvező, fejjel lefelé forduló (ritkábban
fejjel felfelé csücsülő) helyzetet. A szülésznő vagy az orvos
bejegyzi a kiskönyvbe a koponyatartást vagy a fartartást.
A várandósság utolsó heteiben a magzat már tudja a
hüvelykujját szopni az anyaméhben. E szokásunk tehát minden
valószínűség szerint nem tanult, hanem velünk született. Már
próbálkozik az ivással: a tátogó mozgások egy hal levegő után
kapkodó mozgásához hasonlítanak. Megpróbál magzatvizet
inni, de gyakran félrenyel, és az anya a csuklást ritmikus
kopogásként érzi a hasfalán. Szívó- és ivómozgásokkal készül
fel a gyermek az anya melléből való szopásra.
Ezekben a hónapokban az anyában végképp tudatosul, hogy
egy kicsiny emberke növekszik benne, aki a maga
tulajdonságaival és szokásaival már jelentősen befolyásolja a
környezetét. A baba együtt él a családdal, hallja a testvéreit
beszélgetni, énekelni vagy ordibálni. Még a kutya ugatása is jól
ismert hanggá válik számára.

MUNKAHELY, ANYAVÉDELMI TÖRVÉNY

A dolgozó nők a munkahelyükön is azzal szembesülnek, hogy

állapotuk reakciókat vált ki az emberekből. A kolléganők
megsimogatják a hasát, a férfiak vidáman köszöntik a gyereket:
„Jó reggelt, már te is ébren vagy?” Még azok is kedvesen
érdeklődnek a hogylétéről, akik eddig nem is köszöntek neki.
Van, akit ez kimondottan zavar, mások viszont örülnek az
együttérzésnek. A szülésfelkészítő tanfolyamon azzal
magyarázom ezt a viselkedést, hogy talán még létezik
társadalmunkban a nyáj- és a védelmező ösztönhöz hasonló
érzés.
Az anyjuk hasában várakozó babák, az újszülöttek és a
kisgyerekek a legkomolyabb fapofákat is képesek jó kedvre
deríteni. Ők is szeretetet éreznek az apróságok iránt, tudván,
hogy a gyermekek mutatják meg nekünk talán a legszebben,
mi is az élet értelme, s hogy mindannyiuknak békében és
szeretetben kellene felnőniük.
Remélem, hogy minden állapotos megértést és
figyelmességet tapasztal a munkahelyén. Ha mégsem így lenne,
azt ajánlom, hogy tájékozódjanak az Anyavédelmi törvényről, és
éljenek az abban rögzített pihenőkkel és jogokkal. E törvény
azért jött létre, hogy szociális védelmet nyújtson az anyáknak.
További információt a betegbiztosítók nyújtanak.
Sokan azt tervezik másállapotuk elején, hogy addig
dolgoznak majd, amíg kedvet éreznek hozzá, esetleg egészen a
szülésig. Azt mondják: „A terhesség nem betegség.” Ám
körülbelül a 32. héttől a legtöbb várandós mégis sóvárogva
várja, hogy anyasági szabadságra mehessen.
Minden anyának joga van erre a szabadságra, mely hat
héttel a gyermek számított születési időpontja előtt kezdődik.
Ekkorra már igen fárasztó babával a hasban, gyarapodó súllyal
helytállni a munkahelyen. A méh egészen a bordaívekig felnő,
és az anya tüdejének mind kisebb hely marad; ezért fokozódó,
de normálisnak tekintett légszomjat okoz. A magzat minden
centiméternyi helyet elfoglal, amit csak tud. Mindenbe
beleavatkozik, befolyásolja és akadályozza az anyát az összes
lehetséges élethelyzetben. Megpróbál a húgyhólyaggal
pingpongozni; ennek következtében az anya sokszor kénytelen
félbeszakítani a munkáját, hogy vécére rohanjon. A növekvő
gyermek miatt a gyomor számára sem sok hely marad, ezért az
anya csak úgy tud jóllakni, ha naponta többször kisebb adag
ennivalót vesz magához. A munkahelyen nem mindig
tanúsítanak kellő megértést e helyzet iránt. A várandós minden
babakocsit megbámul, melyet egy másik büszke anyuka eltol a
munkahelye ablaka előtt. Félbehagyja a teendőit, ha egy
kisgyereket sírni hall, és elgondolkozik, vajon milyen lesz az, ha
majd az ő gyermeke kap dührohamot az áruházban.
Gondolatban természetesen sokkal okosabban cselekszik, mint
a másik anya, aki a boltban azonnal elveszti az önuralmát, és
enged követelőző gyermekének. (Két év múlva saját akarnok
csemetéje persze őt is más belátásra bírja majd.)

FELKÉSZÜLÉS A SZÜLÉSRE

A szülésfelkészítő tanfolyamra járó kismama számára

megnyugtató, ha csoporttársaiktól megerősítést kapnak.
Hallanak arról, hogy a többi dolgozó kismama is hasonló
problémákkal küzd a munkahelyén, mint ők. Kölcsönösen
biztatják egymást, hogy beszéljenek munkaadójukkal, ha a
munkanapok túlságosan fárasztónak bizonyulnak számukra.
Szükség esetén az orvos is segíthet, például úgy, hogy
betegállományba veszi a nehéz helyzetbe került állapotost.
Számos szakmában (ilyen például az ápolónőké) a testi
megterhelés mindenképpen túlzott a várandós teherbírásához
képest, aki egy idő után már nem tud megfelelni a munkahelyi
követelményeknek. E tanfolyamokon visszatérő élmény
számomra, hogy az új csoportok kezdetben feszült légköre
egyre derűsebbé, oldottabbá válik, és a résztvevőknek mindig
nagy örömöt jelentenek az ismétlődő találkozások. Gyakran
kötődnek maradandó barátságok is; sok, a mai napig
rendszeresen összejáró baba-mama csoport gyökerei a korábbi
kurzusokig nyúlnak vissza.

A NŐI TEST VÁLTOZÁSAI

A GYERMEK MOZGÁSAI
Néhány anyát teste megváltozása nyugtalansággal tölt el.
Aggodalmuk az idegenség érzetével, az ismeretlennel függ
össze. A várandósság utolsó tizenkét hetében hasuk
golyóformán kikerekedik, felnő egészen a bordaívekig.
A gyermek néha teljes erőből elrugaszkodik az anya
bordáiról, ami akár fájdalmas is lehet a várandósnak. Ezek a
mozgások egyértelműen érezhetőek, sőt, az anyával szemben
ülő szemlélő is világosan láthatja a hasfal hullámzását.
Előfordulhat, hogy az anya számára a gyerek rugdalózása már
nem olyan jó játék, mint korábban, hanem valóban fáj. Nem
ritka, hogy a kismamák túlságosan fájdalmas
magzatmozgásokról panaszkodnak. Elsősorban a sovány,
törékeny nők szenvednek a hasfal tágulása és az erőteljes
mozgások miatt.
Mint annak idején S. asszony,…

…aki szégyenlősen jött, és könnyes szemmel kezdett

panaszkodni: „Alig merem elmondani, de nekem
egyszerűen fáj a gyermekem. Belül mindenem fáj, és
összetörtnek érzem magamat. Önnek elmondhatom ezt is,
 igaz? Tudja, otthon nem ért meg senki, mindenki azt
mondja, ilyet nem is lenne szabad gondolnom, mert egy
gyerek nem tud az anyjának fájdalmat okozni a mozgásával.
Azt mondják, biztosan csak képzelődöm, de higgyen nekem,
tényleg nagyon rossz, lassan már kibírhatatlan.” S.
asszonynak Arnica nevű golyócskát adtam. Néhány nap
múlva azt mondta, csak rövid javulást érzett, majd minden
még rosszabb lett. A köldöke környékén olyan fájdalmat
érez, hogy tényleg nem bírja tovább. Szóval tényleg nincs
semmi, ami enyhülést hozna? Nyugtalannak, szinte
hisztérikusnak látszott. Úgy tűnt, minden pillanatban
elveszítheti az önuralmát, ezért Cimicifugát adtam neki. S.
asszony másnap felhívott, és megkönnyebbülve mondta,
hogy fájdalmai elmúltak. Olyan jól érezte magát, ahogyan
már régóta nem. Két hét múlva még egyszer kapott a
szerből, aminek köszönhetően a szülésig megszabadult az
erős köldöktáji fájdalmaktól.

Ha a megfelelő szer éppen az Arnica lett volna, akkor is

nagyon örültem volna a homeopátiás kezelés eredményének.
De korántsem mindig ilyen egyszerű azonnal rátalálni a jó
szerre.

A KÖLDÖK ÉRZÉKENYSÉGE
A köldök kifelé fordulása is sok várandósnak okoz gondot.
Olykor csupán mulatságos látvány, hogy kis gombként
kinyomódik a ruhán keresztül, gyakran azonban fájdalmassá,
legalábbis érzékennyé válik, mert éveken keresztül befelé
húzódva, elrejtve volt, most pedig folyton dörzsöli a ruha.
Vigasztalásképpen csak annyit mondhatok, hogy a köldök a
szülés után hamar visszatér eredeti pozíciójába.
Ritkán, egyedi esetekben azonban köldöksérv is
előfordulhat. Ilyenkor szinte soha nincs szükség különösebb
kezelésre vagy operációra, de mindenképpen érdemes kikérni
az orvos tanácsát.

AROMATERÁPIA
Köldöktáji fájdalmak ellen segít a levendula olaja. Ezt tisztán is
használhatja, de még jobb, ha az Extralevendula-olajba
jojobaviaszban (10%-os) vagy a Lazító testolajba keveri, és így
kerül a köldökére. Készíthet belőle nedves, testmeleg
borogatást is. Ugyancsak enyhíti a panaszait, ha naponta
többször 1 cseppnyi Rómaikamilla-olajat jojobaviaszban (10%-
os) masszíroz be vagy használ borogatásként. Hasonlóan
hatásos a Gátmasszázsolaj és a Lazító fürdő is.

A HAS MÉRETE
A 28–34. héten a baba nagyon sokat nő, szinte naponta
érzékelhető, hogy a has mérete látványosan növekszik. A
kilencedik hónap végére a has kerülete akár 100 centimétert
vagy még többet is elérhet. Minden kismamának javaslom,
hogy röviddel a szülés előtt mérje meg a hasát; anya és
gyermeke később sokat nevethetnek azon, hogy a
mérőszalagot maguk köré tekerve felidézik, mekkora is volt
anya pocakja valaha. Kár, hogy a terhesgondozáson már nem
szokás felírni a haskörfogatot. Érdemes fotókat is készíteni;
később, amikor a nagy pocak már eltűnt, megható lesz
nézegetni a várandósság hónapjaiban készült képeket. A
tanfolyamon is szívesen hasonlítgatják össze a kismamák a
pocakjukat, ahogy az is érdekes a szülők számára, amikor a
bábák egy szemléltető babával bemutatják, hogyan
gömbölyödik össze a baba az anyaméhben, hogyan végez
időnként nyújtógyakorlatokat, hogyan forgolódik. A gyermek
mozgolódásait hullámzó dudorok jelzik a hasfalon.

LINEA FUSCA
Figyelemre méltó változás a barna vonal, vagyis a linea fusca
megjelenése. A test középvonala az utolsó trimeszter végére
erősen pigmentálódik, bebarnul. A vonal a növekvő anyaméh
nyomán a bordaívekig is felnőhet, sokan azonban csak a szülés
után veszik észre. A hasfal roppant kitágulása miatt az intenzív
elszíneződés a már elernyedt hasfalon jobban látható, de
minden barna vonal kifakul a szülés utáni néhány hónap alatt.
A bőrpigmentálódást sem elkerülni, sem befolyásolni nem
tudja a várandósság és a gyermekágy alatt, sem olajokkal, sem
masszázzsal nem lehet ezt a természetes folyamatot
megakadályozni; az anyáknál egyszerűen hozzátartozik a
másállapothoz.

A MELLEK FELKÉSZÍTÉSE A SZOPTATÁSRA

Nagy változáson mennek át a mellek is. A mellbimbók kezdeti

érzékenysége a harmadik trimeszterre kicsit alábbhagy, a
bimbóudvar viszont jobban elszíneződik, maga a bimbó
sötétebb és nagyobb lesz. A mellek nagysága és súlya
megváltozik. A kismamák nagy része mellei roppant
súlygyarapodását tapasztalja, ezért a legtöbben úgy gondolják,
melltartót kell hordaniuk; ez azonban nem előírás. Minden
várandós nyugodtan eldöntheti, hogy mire van szüksége, és mi
az, ami segít. A melltartónak magától értetődően rugalmasnak
és jól illeszkedőnek kell lennie, az a legjobb, ha valamilyen jól
szellőző anyagból, például pamutból vagy selyemből készül.
A masszázs fontosságára már a terhességi csíkok kapcsán
utaltam. Az ott elmondottak érvényesek a növekvő mellekre is.
Használja nyugodtan azt a jól bevált olajat, amelyet a hasára is
szívesen ken. Masszírozza melleit erősen, egyenletes
nyomással, kívülről a mellbimbók irányába, csillag és kör
alakban – ez az első lépés. Rendszeres masszázzsal minden nő
megismerheti a mellét, és az is tudatosul, hogy a mellek nagyon
fontos szervek, nem csupán a szexuális vonzerő szimbólumai.
[6]

NÉHÁNY TIPP A MELLEK EDZÉSÉHEZ

A SZOPTATÁSRA TÖRTÉNŐ FELKÉSZÜLÉS IDEJÉN:
Mosakodjon rendszeresen hideg vízzel, és használjon kissé
durva tapintású mosdókesztyűt.
Durva törülközővel törölje magát szárazra.
A tenyerével dörzsölje a mellbimbókat.
Simítsa végig puha kefével a bőrt a mell aljától a mellbimbó
irányába csillag és kör alakzatban. A mellbimbókat se
hagyja ki.
 Fogja meg a kiegyenesedett mellbimbót hüvelyk- és
mutatóujjával, és sodorja erősen az ujjai között.
Nyomja össze a bimbókat a bimbóudvar szélénél
néhányszor. Később majd a baba állkapcsa is ilyen nyomást
gyakorol a mellre.
Masszírozza meg a mellet egy jó masszázsolajjal
(használhatja például a Terhességicsík-olajat, mely
levendula-, linaloefa-, neroli- és rózsaolajat tartalmaz
mandula-, ligetszépe-, napraforgó- és búzacsíraolaj alapon).
Próbáljon meg 1 csepp előtejet kifejni. Az egyik mellet
kézbe fogva finoman nyomja meg az ujjával, simítsa előre,
közben a bimbóudvart erősen szorítsa össze, hogy a
tejjáratok megnyíljanak és aktivizálódjanak. Ezzel a
módszerrel elkerülhető a szoptatás kezdetén esetleg fellépő
tejpangás.
Helyezzen egy szelet citromot a mellbimbókra, hogy a bőr
erősödjön és ellenállóvá váljon.
Ha lehet, napozzon minél többet fedetlen mellel. Naponta
néhány órára vegye le a melltartót, mert az az edzés
legegyszerűbb formája, ahogy a ruha a bimbókat dörzsöli.

Kérem, lassan és óvatosan fogjon a mell edzéséhez! Néhány

napos szüneteket tartva haladjon pontról pontra. Csak addig
végezze a gyakorlatokat, amíg kellemesnek érzi őket. Vannak
olyanok, akiknek egy heti nekibuzdulás után kisebesedik,
vérzik a mellbimbójuk, ami egyáltalán nem kívánatos, sőt
ártalmas. Kérem, hogy óvatosan bánjon ezzel az érzékeny
bőrfelülettel. Gondoljon arra is, hogy a többedik várandóssága
alatt is újból fel kell készítenie a bimbókat, ugyanis azok
érzékennyé válásáért is a hormonális változás felelős.
 Tudom, sokan túlzásnak, erőszakosnak érzik a mell edzését,
ezért nincs is kedvük hozzá. Én azonban a munkám során évek
óta csaknem naponta szembesülök szoptatási problémákkal.
Sokan, akik ilyen gondokkal küszködnek, azt mondják, nem
készültek fel a szoptatásra. Ezért csak azt tudom minden
várandósnak tanácsolni, ne kezdje el túl korán, de azért készítse
fel a melleit! A gyermek nem lesz tekintettel arra, hogy erős
mellbimbó várja-e vagy sem. Nincs kellemetlenebb, mint sebes,
érzékeny mellbimbókkal szoptatni. Foglalkozzon hát e fontos
testrészével, fogadja el változásait, és „vegye kezébe” a szó
szoros értelmében a sorsát! Az elkövetkező időszak sikeressége
elsősorban a felkészítéstől függ, erre pedig csak a szülés előtt
van mód.
Ha az edzés az elővigyázatossági intézkedések ellenére is
fájdalmat okoz, tegyen 1 csepp Extralevendula-olajat
jojobaviaszban (10%-os) a fájó mellbimbókra, és ezzel a
keverékkel nyugtassa azokat. A Neroli- vagy a Rózsahidrolátum,
illetve a Rózsabalzsam is gyógyító, nyugtató hatású.

LAPOS ÉS BEFELÉ FORDULÓ MELLBIMBÓK

A fenti bimbóedző módszerrel a lapos, sőt a befelé forduló
mellbimbók is kifelé fordíthatóak. Legyen már a terhesség alatt
nyugodt afelől, hogy a gyerek boldogulni fog a mellbimbóival,
hiszen ez a dolga. Ám ha szükségesnek látszik, előre alakítani
kell a mellbimbó formáján. Nem lehet nyugodt lélekkel arra
hagyatkozni, hogy az esetleges problémák a szoptatásig majd
maguktól megoldódnak. Sajnos sok várandós azt gondolja,
hogy a szülésznő vagy a gyermekápolónő úgyis segít, ha
gondjai támadnak a szoptatással. Ám a kórházi személyzet nem
tud egy éjszaka alatt csodát tenni! Hogy a lapos vagy a befelé
forduló bimbókból a szoptatáshoz megfelelő formát nyerjünk,
heteken át felkészítő műveleteket kell végezni. Talán még az
édesapának is örömet okoz, ha segíthet ebben, ha nem másért,
hát azért, mert az ő számára sem kevésbé fontos, hogy
gyermeke megkapja az optimális táplálékot, az anyatejet.
Nemcsak olcsóbb és egyszerűbben kezelhető, mint az üveges
bébiétel, hanem az egyetlen olyan ennivaló, amelyet a gyermek
könnyen meg tud emészteni. Az állatok sem embertejen
nevelkednek, és egyik állatkölyök számára sem megfelelő a
más fajú állat teje. A kisnyúl nem kér kancatejet, az
embergyereket mégis gyakran tehéntejjel táplálják, holott az a
bociknak van kitalálva.
A lapos és a befelé forduló bimbók formája megfelelő
edzéssel megváltoztatható. Ha hetek múltán sem mutatkozik
semmiféle formaváltozás, akkor valóban úgynevezett befelé
forduló mellbimbóról van szó. Ilyen esetben a szülés előtt
néhány héttel mindenképpen el kell kezdeni a bimbókiemelő
vagy niplette használatát, mely gyógyszertárban vásárolható
meg. De kérdezze meg a bábát még egyszer, hogy tényleg
szükség van-e ilyen eszközre. A szoptatás első napjaiban,
esetleg heteiben az anyának az etetés előtt kis idővel kell
felhelyeznie a korongot, s csak abban a pillanatban veheti le,
amikor a gyermek már keresi a bimbót, és be akarja kapni.
A mellbimbók sikeres kezelése után e különösen érzékeny
testtájat érdemes naponta Rózsabalzsammal vagy
Citromfűbalzsammal kényeztetni. Gyakran elegendőnek
bizonyul, ha a sikeresen megfelelő alakúvá tett mellbimbót az
enyhe összehúzó hatású Zsályateával tesszük ellenállóvá. A
napi tisztálkodás során rendszeresen törölje meg mellbimbóit
zsályateába mártott vattadarabbal. A teát természetesen mindig
frissen készítse el. Gyakran ajánlják a zsályatinktúra
használatát, melyről én inkább lebeszélem az édesanyákat,
mert hatása túl erős, akár fájdalmas is lehet.
A mellbimbók edzése során némelyik kismama
méhösszehúzódást tapasztal. Ha az összehúzódások ritmikusak
vagy fájdalmasak, feltétlenül véget kell vetni a bimbó
edzésének. A rövid összehúzódásokkal, melyek a
légzőgyakorlatok és az ezt követő lefekvés, lazítás hatására
rögtön alábbhagynak, nem kell különösebben foglalkoznia, de
ha koraszülés veszélye fenyeget (ritmikus vagy fájdalmas
összehúzódások a 37. betöltött hét előtt), a mell előkészítéséről
teljesen le kell mondania.

ELŐTEJ A VÁRANDÓSSÁG HÓNAPJAIBAN

A várandósság kilenc hónapja alatt a tejmirigyek több vagy
kevesebb előtejet választanak ki. A mennyiség olykor csak
néhány csepp, máskor nagy sárga foltok jelennek meg a ruhán.
Van, aki már a másállapot idején nedvszívó melltartóbetétet
visel, mások 1 cseppet is alig-alig tapasztalnak.
Az előtej kiválasztását mindenki minden várandósság
alkalmával másképp éli meg. A távozó folyadék mennyiségéből
azonban nem lehet következtetni a későbbi tejmennyiségre.
A témával kapcsolatban egy érdekes eset jut eszembe:
 …Angelika második gyermekét várta. Egy napon
mosolyogva köszönt be hozzám. Pici dobozka volt nála, és
azt kérdezte, hogy megmutathatja-e a terhességi csíkok
elleni új krémjét, melytől már napok óta selymes a bőr a
hasán. Először nem értettem mosolygásának okát.
Ragaszkodott hozzá, hogy tegyek a dobozból a kezemre, és
próbáljam ki. Elcsodálkoztam a krém aranyszínén és
selymességén, de megjegyeztem: „Igazán kellemes, de ezzel
a mennyiséggel nem sokra mész.” „Azt hiszed? Ezt a krémet
magam állítom elő naponta, hogy ne avasodjon meg.”
Kíváncsi lettem, mégis miből van e különleges készítmény.
Angelika mosolyogva mondta, hogy egy ideje bőven
termelődik előteje. Ez a tej túl értékes ahhoz, hogy hagyja a
ruhájába folyni. Tejfelfogó csészét használ, amelyet még az
első gyerek szoptatásakor vett, összegyűjti az előtejet, és
búzacsíraolajjal elkeveri. E keverék az a krém, melyet a
kezében tart. Én is elnevettem magam, és vele örültem az
ötletességének és a terhességi csíkok elleni értékes
krémnek.

ÁLTALÁNOS PANASZOK

VASHIÁNY
Sokan fordulnak bábához tanácsért vashiány miatt is. Az
aggódókat az zavarja, hogy a hemoglobinértéket pirossal írják
be a kiskönyvbe. A bejegyzés vérszegénységet jelez, mely
legegyszerűbben vérvizsgálattal mutatható ki. Minden
alkalommal, amikor a gondozóban a középső vagy a gyűrűsujj
hegyének megszúrásával vért vesznek, a hemoglobinértéket is
megállapítják, melynek fő részét a vas teszi ki.
A kismamák általában hosszú időn át szednek
vaskészítményeket, melyeket a nőgyógyász ír fel. Ha a kezelés
nem sikeres, vagy ha kellemetlen kísérőjelenségek – szorulás,
gyomorpanaszok vagy rossz közérzet – fordulnak elő, akkor
keresik fel a várandósok a bábát is tanácsért.
A hemoglobinérték csökkenése a 28–32. hét környékén
normális, mert ekkor növekszik a gyermek a leggyorsabban,
szinte ugrásszerűen. Ezt az anya is tapasztalhatja, mert hasának
mérete folyamatosan nő. A növekedés során a gyermek
megszerez magának mindent, amit csak az anyjától
megkaphat. Ez azt jelenti, hogy az anyai vérkeringést, tehát a
vérképzést is a végsőkig mozgósítani kell. Az orvostudomány
azt is jól tudja, hogy a várandósok több vasat képesek
hasznosítani a táplálékból, mint nem várandós embertársaik,
illetve hogy a várandósság alatt megnövekedett mennyiségű
folyadékot szállítanak a vérpályák, tehát fiziológiás
térfogatnövekedés is történik, amiből bizonyos mértékű
vérhígulás következik; ez is magyarázza a hemoglobinérték
csökkenését.
A hematokritérték viszont meglepő módon viszonylag
állandó. Ezzel mérik a vörösvértestecskék százalékos arányát,
amelyek az oxigénszállításért felelősek, míg a vastartalom a vér
számára az oxigén felvételét teszi lehetővé a belélegzett
levegőből. A várandósság hetei alatt ez az érték is csökkenhet,
ám amíg a csökkenés nem megy 10,5 g/dl, azaz 32% alá, addig
nyugodtan abból indulhatunk ki, hogy sem a gyerek, sem az
anya nem szenved hiányt vasban.
Ahhoz, hogy a vashiányt, illetve az anémiát
(vérszegénységet) elkerülje, ezeket az értékeket rendszeresen
ellenőrizni kell. Minden szülészeti tankönyvben az olvasható,
hogy kezelésre akkor van szükség, ha az érték 11,2 mg% alatt
van (míg a normális érték körülbelül 14 mg%). Az egyéni
jellegzetességekről azonban most sem feledkezhetünk meg.
Minden embernek megvannak a saját értékei, így
kiindulhatunk abból, hogy a vasbevitelt akkor kell elkezdeni, ha
mind a két érték csökken, vagy ha jellemző testi tünetek
jelentkeznek.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy előfordulhatnak vérvételi
és laborhibák is. A kismamának ügyelnie kell, hogy ujja a
„szúrásnál” meleg és jó vérellátású legyen. Feltűnően rossz
érték esetén ragaszkodni kell a vizsgálat megismétléséhez, főleg
akkor, ha egyébként semmi olyan tünetet nem észlel, amely
vashiányra utalna. Ilyen tünetek: fáradtság, kedvetlenség, a
koncentrálóképesség gyengesége, általános bágyadtság. Ha a
kezelés mégis szükséges, léteznek természetes gyógymódok is.
FITOTERÁPIA ÉS TÁPLÁLKOZÁS
Megint csak a Várandós teát ajánlhatom. Sok kismamának
elegendő ez a teakeverék a hemoglobinérték emelkedéséhez.
Kiegészítőként használható a sóska és a petrezselyemgyökér is,
melyeknek, akárcsak a keverékben lévő csalánleveleknek,
nagyon magas vastartalmat tulajdonítanak.
Fontos, hogy a teát néhány csepp citromlével kell inni.
Testünknek ugyanis C-vitaminra (aszkorbinsavra) van szüksége
ahhoz, hogy a növények által szolgáltatott vasat jól fel tudja
használni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a várandós
szervezete az átlagosnál egyharmaddal több C-vitamint igényel.
Többek között ez a vitamin felelős a csontvelő funkciójának
élénkítéséért, ami által aztán vörösvértestecskék képződnek.
Köztudott, hogy a C-vitamin hiánya vérzéshez is vezethet. Ha
feltűnően erős fogínyvérzése lenne, akkor felül kell vizsgálni a
C-vitamin-bevitelt. Egyúttal azonban mindenkit óva intenék
attól, hogy túlzásba vigye a C-vitamin szedését, mert a túlzott
mennyiség hasmenéshez vezethet, mely korai
fájástevékenységet okozhat. Mivel a bél közvetlenül nekifekszik
a méhfalnak, túlzott aktivitása a méhfal izomzatát is könnyen
ugyanarra a működésre késztetheti, a méhizom aktivitása
pedig váratlanul szülési fájásokká alakulhat. A vitaminokra is
érvényes a szólás: „Kismértékben orvosság, nagymértékben
méreg.” Ez az állítás egyébként majdnem az összes
természetgyógyászati gyógymódra igaz.
A táplálkozásnál továbbra is arra kell figyelni, hogy minden
olyan összetevőt tartalmazzon az étrend, amely közvetlenül a
földből fejlődik és nő. Csak a földben van vas, tehát csak onnan
vehető fel. A legmagasabb vastartalmat eddig a céklában és a
sárgarépában mutatták ki. E két zöldségféle fogyasztása –
nyersen vagy kíméletesen elkészítve, esetleg zöldséglé
formájában – hamarosan kimutatható eredményhez vezet. Ám
mindig gondoljanak a C-vitamin bevitelére is, amely a vas
felszívódásához szükséges.
Minden sötét színű bogyótermés, különösen a szeder, de a
málna és a feketeribizli is magas vastartalmú, és
gyümölcsléként is nagyon kedvelt. Sokan állítják, hogy 1 üveg
gyógyszertárból beszerezhető gyógynövénykivonat-lé
elfogyasztása után vérük vastartalma gyorsan emelkedik.
Sok a vas a dió- és mogyorófélékben is. 100 gramm friss
pisztácia 7,3 mg vasat tartalmaz, ezt követi a mandula 4,1 mg-
mal, majd a paradió 3,4 mg-mal. E magok telítetlen zsírsavakat
és E-vitamint is bőven tartalmaznak, így rengeteg energiával
látják el a szervezetet, ezért a várandósság alatti táplálkozás
fontos alkotóelemei. Mindenesetre e magokat is tudatosan
építse be az étrendjébe, ne nassolásra használja! 50 gramm jól
megrágott paradió 1 vagy 2 almával akár egy ebédet is
kiválthat! A vásárlásnál minden esetben figyeljen a minőségre,
különben túl sok nehézfém és egyéb ártalmas anyag kerülhet a
diókkal együtt a szervezetébe.
Még több vas található a tökmagban (12,5 mg) és a
szezámmagban (10 mg), de nem elhanyagolható a
gabonapelyhek, a búzacsíra, a szójaliszt és a kakaópor
vastartalma sem. A gabonafélék között a köles vastartalma a
legmagasabb (100 g száraz kölesben 9 mg található). A
húsfélékről általában köztudott, hogy fontos vasforrások. A
már-már elfeledett véres hurka például 16,8 mg vasat tartalmaz.
A sörélesztő-tabletták még ennél is több, 17,5 mg vassal látják el
szervezetünket.
Az a legfontosabb, hogy az anyák mondjanak le a fekete tea
fogyasztásáról! Ez az ital ugyanis az egyéb foszfáttartalmú
élelmiszerekkel és alginátokkal, azaz a késztermékekhez adagolt
segédanyagokkal együtt minden hemoglobinérték növelése
érdekében tett fáradozást értelmetlenné tesz.
HOMEOPÁTIA
Természetesen vannak bevált homeopátiás szerek is: Ferrum
metallicum, Ferrum phosphoricum, Phosphorus és Pulsatilla.
Érdeklődje meg homeopátiás gyógyászatban jártas bábától
vagy orvostól, melyik szer jöhet szóba az Ön számára.

GYOMORÉGÉS
Az utolsó harmad egyik kisebb problémája a gyomorégés, de
sokan nagyon szenvednek tőle. A gyomorégés akadályozza a
várandóst az ebéd utáni pihenésben, az elalvásban, gyakran a
lehajlással járó testmozgásokban is. A gyomorsav bekerül a
nyelőcsőbe, így keletkezik a megterhelő, égő érzés, mely
ártalmatlan ugyan, de rendkívül kellemetlen. A jelenség oka a
várandós hormonális állapota, valamint a folyton növekedő
anyaméh által kifejtett egyre nagyobb nyomás. A gyomor
szabályszerűen „sarokba van szorítva”. Ésszerűbb az ételt jól
megrágva, sok kis étkezés formájában elfogyasztani, mint
mondjuk délben teletömni a hasat.

FITOTERÁPIA ÉS TÁPLÁLKOZÁS
A gyomorégés okozói lehetnek édességek vagy izgatószerek,
például a kávé is. Az önmegfigyelés elvezet a legegyszerűbb
terápiához, hiszen egyszerű esetben elegendő, ha
következetesen lemond ezekről az élvezeti cikkekről.
Jót tesz a magnéziumfelvétel is, vagy a hámozott mandula
rágcsálása. Ha étkezés után kis kortyokban fogyaszt
Édesköményteát, a panaszok enyhülnek, sőt meg is szűnhetnek.
 Ha a gyomorégés rögtön reggel, felébredés után jelentkezik,
igyon egy kis tejet, vagy rágcsáljon el egy darab száraz kenyeret
(noha a tej is okozhat gyomorégést). Ha egyik sem segít,
próbálkozzon a homeopátia jól bevált elvével: „Hasonlót a
hasonlóval gyógyítani.” Vagyis túlzott gyomorsavtermelés
esetén savban gazdag táplálkozás! Fogyasszon narancsot,
ananászt vagy paradicsomot gyümölcs vagy préselt levek
formájában.
Az is igaz azonban, hogy sok várandósnál éppen a
gyümölcslevek és a gyümölcsök nagy mennyiségű fogyasztása
okozza a gyomorégést. Gondoljon hát továbbra is a vezérelvre:
a táplálékok mértékletes fogyasztása segít a gyógyulásban, a
mértéktelenség azonban károsítja az egészséget. Rossz ötlet
naponta 1 liter gyümölcslevet meginni, mert a túlzott
savbevitel a fentieken túl bőrviszketést és aranyeret is okozhat.
Gisela mesélte nekem, hogy unokatestvérének, aki
gyomorégés miatt szenvedett, azt ajánlotta az orvos, hogy
étkezés után egyen meg 1 kanál mustárt. Ez a kúra teljes
javulást eredményezett.
A legbiztosabb módszer azonban a krumplilé fogyasztása. Ezt
a tanácsomat sajnos a legtöbben elutasítják. A kismamák
elképzelhetetlennek tartják, hogy a nyers krumpli leve
élvezhető lehet, ráadásul az elkészítése is némi fáradságba
kerül. Egy friss, hámozatlan, lehetőleg vörös krumplit reszeljen
apróra, majd a krumplipépet csavarja ki egy tiszta kendőben.
Az íze ugyan valóban nem túl finom, de olyan pici
mennyiségről van szó, hogy napi két-három alkalommal
nyugodtan ihat belőle, mert tényleg megköti a felesleges
gyomorsavat. Ha meg akarja takarítani a préselés fáradságos
munkáját, kérdezze meg a legközelebbi biotermékeket árusító
üzletben, hogy tartanak-e burgonyalevet.
Gyakran ír fel az orvos savkötő gyógyszereket. Ezek
azonban megkötik a vasat, a magnéziumot, az ásványokat és
más anyagokat is, tehát megakadályozzák a szervezetbe való
bevitelüket. Ha tehát ilyen gyógyszert ajánl az orvos, kérdezzen
rá a hatásmechanizmusra, és érdeklődjön a mellékhatásokról
is! Teakeveréknek a Kukoricahaj-teát tudom ajánlani, mely sok
nőnek hozott már enyhülést. Legjobban reggel fejti ki hatását,
illetve éhgyomorra és étkezések előtt.

HOMEOPÁTIA
Természetesen a homeopátia is kínál néhány szert, mely
segíthet a panaszok ellen: Magnesium phosphoricum, Natrium
phosphoricum, esetleg Mercurius solubilis. Az alacsony
potenciájú Magnesium phosphoricum szedése szinte mindig jót
tesz.

A gyomorégésről kedves élmény jut eszembe bábamunkám

első éveiből:

…Ha a várandósok gyomorégésről panaszkodnak, akkor

barátnőjük vagy anyjuk azzal szokta vigasztalni őket, hogy
biztosan hosszú, fekete hajú kislányt fognak szülni. A néphit
így magyarázza a gyomorégést.
Sok évvel ezelőtt az egyik édesanya szép, újszülött
kislányában gyönyörködött, akinek hosszú, fekete haja volt.
 Csodálkozva, valamelyest hitetlenkedve kérdezte: „Tudja,
biztos voltam benne, hogy hosszú hajú kislányom lesz, mert
mindig erős gyomorégésem volt. Csak egyet nem értek:
mondja már meg, ha a baba feje lent volt (a szeméremteste
felé mutatott, mert a kislány a legtöbb babához hasonlóan
fejjel lefelé feküdt az anyaméhben), hogyan tudott fenn, a
gyomrom tájékán csiklandozni?” Ezen mindketten nagyot
nevettünk. Kedves néphagyomány, hogy szép, fekete hajú
kislányokkal vigasztaljuk magunkat, ha egyébként valami
kellemetlenben van részünk.

VISZKETŐ BŐR
Sajnos egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a várandósok
viszkető bőrre panaszkodnak. A viszketés olykor ekcémával is
együtt jár. Sokan az egész testfelületen, mások csak a
hastájékon éreznek heves viszketést, mely estefelé és éjszaka
rosszabbodik. A panaszok enyhítésére gyakran már az is elég,
ha hűvös vízzel lezuhanyozik, vagy hűsítő anyagú ágyneműt
választ. Némelyik anyánál azonban nem csupán könnyű
viszketés, hanem komoly bőrproblémák jelentkeznek, apró,
piros kiütésekkel, sőt akár nedvedző bőrfelületekkel.
Előfordulnak olyan súlyos esetek is, hogy szegény kismama
már a szemét sem tudja lehunyni éjjel, és éjszakái kínlódással
telnek.
Ezúttal is, ahogy más panaszokkal kapcsolatban is az a fő
törekvésem, hogy a probléma egészét vegyem szemügyre. Fel
szoktam tenni a kérdést: „Tud-e olyan problémát említeni az
életéből, amely a viszketéshez hasonlóan szinte kiüldözi a
világból?” Az érintettek közül sokan e kérdés hallatán szinte
önkéntelenül felkiáltanak: „Ó, hát mit mondjak? A
munkahelyemen is, otthon is csak elvárások vesznek körül!
Legyek mindig kiegyensúlyozott, kedves kis asszonyka, aki örül
a kisbabának. Ha valami miatt begurulok, rám szólnak, hogy ez
árt a gyereknek!” A magam részéről biztatom őket, hogy
nyugodtan vállalják a véleményüket, és ne nyomják el a rossz
hangulatukat sem, mert valahol – ha máshogy nem, hát
viszketés formájában – úgyis „kiüt” rajtuk a probléma. Az
anyák ezekből a helyzetekből tanulhatják meg, hogy ne úgy
éljék meg a bosszúságaikat, hogy a hasukban levő babának
okoznak kényelmetlenséget, hanem inkább a környezetükkel
értessék meg, hogy egy várandósnak sem kötelessége
mindenre igent és áment mondani. Az ilyen élettapasztalatok
annak megtanulására is alkalmasak, hogy anyaként igen
fontos, hogy ne kiborulással reagáljon a dolgokra, hanem képes
legyen magabiztosan és higgadtan képviselni a véleményét.
Különösen az első gyerek születésekor jelentős ez a felismerés,
s ugyanakkor remek, magabiztosságot és határozottságot
erősítő előkészítő gyakorlat a következő anyaságra. Törekedjen
arra, hogy embertársaival tisztelettel és figyelmesen bánjon, s
akkor a felőlük érkező „visszhang” is hasonló tartalmú lesz.
Álljon ki önmaga és a baba érdekei mellett, formáljon saját
véleményt a saját várandósságával kapcsolatos kérdésekről,
hiszen előbb vagy utóbb anyaként is önállóan kell döntenie – a
kiborulás akkor sem segít majd.
Először is mindig tisztázni kell, vajon nem valamilyen
allergiás reakcióval áll-e szemben. Előfordulhat, hogy a bőr egy
új testápolóra, teafélére vagy a megnövekedett
gyümölcsfogyasztásra reagál viszketéssel. Talán a málnalevél áll
a dolog hátterében (lásd 141. o.), vagy éppen a has bőrének
ápolására szolgáló, a bőr tágulását elősegítő, magas E-vitamin-
tartalmú búzacsíraolaj a ludas. Az sem kizárható, hogy valaki
először egy paraffinolaj-tartalmú készítményt használt, majd
áttért egy illóolajokat tartalmazó keverék, például a
Terhességicsík-olaj alkalmazására, és ettől jelentkeznek a
panaszok. Ebben az esetben ugyanis az esszenciális zsírsavak és
az illóolajok nem tudnak behatolni a bőr mélyebb rétegeibe,
mert a paraffinolaj akadályozza a bőr lélegzését, s így a
természetes anyagok a bőr külső felületén válnak aktívvá.
Hasonlóképpen a szellőzést akadályozó ruházat is gátolja az
illóolajok párolgását, ami a bőr túl erős vérellátottságát
okozhatja, s így viszketéshez vezethet. Ha a fent felsorolt
okokat kizárta, tovább kell lépni az okok felderítésében. Ahogy
a Gyógyszerek és élelmiszer-kiegészítők a korai várandósság
idején című fejezetrészben leírtam (24. o.), a jód túladagolása is
okozhat problémákat, erről is tiszta képet kell tehát kapni.
A gyümölcs- és gyümölcslé fogyasztás normális mértékre
szorítása fontos tényező, a vörös teákról helyesebb lemondani,
és több kenyeret, illetve tésztát kell fogyasztani, hogy az
anyagcsere inkább lúgossá váljon. Elég gyakran segít a
szervezet savháztartásának felülvizsgálata a viszketéses
problémák leküzdésében. Sokan a várandósságuk kezdetén túl
sok gyümölcsöt, s hozzá még vitaminkészítményeket is
fogyasztanak. A velem kapcsolatba lépők kétharmada beismeri,
hogy inkább tudatosan táplálkozik így, mintsem azért, mert a
szervezete így kívánná. A kávé fogyasztásra szintén rá kell
kérdezni, hiszen a kávébab is hozzájárulhat a túlzott
savtermeléshez, mely aztán viszketés formájában véteti magát
észre. Ne feledkezzen meg persze a „természetes várandóssági
viszketésről”, melyet a női hormonok erősödő jelenléte okoz.
Vannak olyan nők, akik a menstruáció előtt is érzékelik ezt a
tünetet, persze ilyenkor csak fél napig. A várandósság alatt
azonban a májnak napról napra meg kell küzdenie a
nagyarányú hormontermeléssel, és olykor túlterheltté válik.
Éppen ezért igen ésszerűnek látszik, ha a májműködést terhelő
egyéb anyagok, így a gyógyszerek, a tartósítószerek, az alkohol,
az állati zsír és a fehérje bevitelét korlátozza, és gondoskodik a
jó emésztésről, a megfelelő mennyiségű ballasztanyagról, hogy
a beleket jó kiválasztásra serkentse, ami segíti a májat saját
feladata ellátásában. Ugyancsak fontos, hogy a főétkezés a déli
időszakra essen, és ne estére, ahogy az egyébként gyakran
előfordul, mert akkor a májat megintcsak éjszakára terheli
meg. Érdekes megfigyelés, hogy sokan szívesen esznek
várandósságuk idején sósperecet. A sóssütemény ugyanis
inkább lúgos irányba viszi a savháztartást. Figyeljen oda teste
jelzéseire! A természetgyógyászat mindenesetre szolgál némi
segítséggel.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia legfontosabb „nagy” miazmás szereit, a
Syphillinumot, a Medorrhinumot és a Psorinumot, illetve a
Sulfurt, a Graphitest és a Mercuriust csak a homeopátiában
jártas szakembereknek szabad javasolniuk, mert
használatukhoz elengedhetetlen a részletes anamnézis. Az
elmúlt időben azonban gyakran sikerült a Lycopodium, a
Calcium carbonicum, a Staphisagria és a Rhus toxicodendron
segítségével is remek eredményeket elérni. És ne feledkezzünk
meg a rendszerint ugyancsak hatékonynak bizonyuló Acidum
sulfuricumról, Caladiumról, Cantharisról és Urtica urensről sem.
Noha jómagam osztom a klasszikus homeopátia nézeteit,
melyek nem nagyon lelkesednek a komplex szerek
használatáért, ezen a ponton mégis meg kell említenem az
egyiket, mellyel sok várandósnak sikerült legalább átmeneti
megoldást találnia akuttá váló problémájára. Amíg tehát a
részletes anamnézis összeáll, jó hasznát veheti a Sulfur
compositum® Heel nevű komplex szernek, melyből naponta
egy-két tablettát kell lassan, az étkezések között elszopogatni –
általában bekövetkezik az áhított enyhülés. Ha azonban sikerül
megtalálni a valódi „hasonszert”, akár úgy is járhat, mint M.
asszony:

…Egy vidám, temperamentumos, szőke asszony várt rám

a rendelő előterében. Odabent azonban egy csapásra
megváltozott a hangulat. Megpillantottam az asszony
véresre vakart csuklóját, ő pedig azonnal elkezdett
panaszkodni, és már mutatta is a hasát, ahol a bőr
ugyanolyan pirosra volt dörzsölve, mint a karján. A betegség
eddigi történetének részletes megismerése után igazolva
láttam az első benyomásom helyességét, és úgy gondoltam,
hogy magas potenciájú Syphillinummal kellene
próbálkoznia. Megkértem, hogy szívlelje meg a fent leírt
tanácsokat is, és néhány nap múlva hívjon vissza. Már az
 első hívásakor jelentős javulásról számolt be, az éjszakák
pihentetőbbé váltak számára, azon pedig magam is
meglepődtem, hogy három hét múlva panaszmentes lett, és
gyógyult bőrrel keresett fel ismét a rendelőmben. Évek
múlva, amikor találkoztunk, elmesélte, hogy később egy
természetgyógyász asszony ugyanezt a gyógyszert ajánlotta
neki, még magasabb potenciában, és azóta nem voltak
bőrproblémái.

Nos, igen, ha a homeopátia mindig ilyen sikeres lenne,

biztosan sokkal több orvos használná a gyógyítás során, ám
sajnos más irányú tapasztalatok is vannak, ahogy azt például S.
asszony esete bizonyítja:

…A gyógyszertárban szóltak, hogy egy igen idegesnek

látszó asszony szeretne velem beszélni. A nő elmondta,
hogy ekcémás a bőre, és amikor megláttam a hasát, magam
is megdöbbentem: az egész bőrfelület tele volt apró, piros,
nedvedző pontocskákkal. A bőrgyógyász és a nőgyógyász
egyaránt kortizontartalmú kenőcsöt ajánlott neki, de ő nem
bízott a készítményekben. Felvettem az anamnézist, és
megpróbáltam megfelelő szert találni számára. Sajnos sem
az elsőre, sem a másodikra nem reagált a bőre. Hiába
javasoltam, hogy keressen fel egy tapasztalt homeopatát,
korábbi kudarca elvette ettől a kedvét. Végül abban
maradtunk, hogy elfogadja a tanácsomat, és selyem
alsóneműt vásárol magának, illetve végben árusított
természetes selymet, hogy éjszaka azzal takarózzon. Így
 legalább azt sikerült megoldani, hogy szegény éjjelente
jobban aludjon.

AROMATERÁPIA
Szerencsére az aromaterápia kiválóan alkalmas arra, hogy
bőrproblémák esetén legalább a viszketést csillapítsa. A mai
napig is meg szoktam lepődni, amikor beszámolnak bőrük
állapotának jelentős javulásáról, sőt a problémák elmúltáról. A
ligetszépeolaj bázisú Balzsamosszuharolaj nevű készítmény
különösen alkalmas a viszkető bőr ápolására. Ezt a keveréket
először allergiás neurodermitiszben szenvedő gyerekek
számára fejlesztettem ki, de az utóbbi években több
kolléganőm is beszámolt arról, hogy várandósok esetében is
bevált. A testápoló olaj és a fürdő egyaránt lazító, tisztító,
nyugtató hatásúnak bizonyult. Az erős viszketéstől szenvedő
nőknek azt javaslom, hogy esténként – akut esetben reggel és
este – vegyenek Balzsamosszuhar-fürdőt, melyhez holt-tengeri
sót adjanak 500 és 1000 gramm közötti mennyiségben.
Természetesen a fürdő után tiszta vízzel le kell zuhanyozni a
teljes testfelületet, hogy ne maradjanak sókristályok a bőrön.
Fürdés után, de akár attól függetlenül is, naponta többszöri
alkalmazásra ajánlható a Rózsa- vagy Citromfű-hidrolátum,
mely csodálatosan megnyugtatja és nedvesíti a bőrt. Nyáron
érdemes a hidrolátumokat hűvös vagy hideg helyen tartani,
hogy a hűsítő hatás erőteljesebb legyen. A különösen erősen
viszkető vagy kivakart helyeken jól bevált a Citromfűbalzsam
vagy a Rózsabalzsam:
 …A kölni B. asszony esete szinte hihetetlen volt. A 32.
hétben járt már, és kórházba került, ahol egyik napról a
másikra mindenki számára megmagyarázhatatlan kiütést
kapott. Tanácstalanságában engem hívott fel. A távolság
miatt kicsit nehéz helyzetben voltam, de azt tanácsoltam,
hogy próbálja meg a bőrét többször is Rózsahidrolátummal
bekenni. Néhány nap múlva postai úton megkapta a
küldeményt, és további három nap elteltével újra felhívott
telefonon: a kezelés 24 órán belül tartós javulást
eredményezett. Későbbi leveléből arról is értesültem, hogy e
hatás egészen a szülésig megmaradt.

LÁBSZÁRGÖRCSÖK
A vádliban fellépő görcsök viszonylag ártalmatlanok, de
kellemetlen, ha a nyugodt éjszakai álomtól fosztják meg a
várandóst. Leginkább ugyanis éjszaka jelentkeznek, és néha
olyan elviselhetetlenné válnak, hogy az állapotosnak fel kell
állnia, hogy járkáljon egy kicsit. Vannak apák, akik sokat
tudnának mesélni feleségük várandósság alatti
lábszárgörcseiről, mert párjuk rendre felébresztette őket, hogy
masszírozzák meg a lábszárizmaikat. A masszázs valóban sokat
segíthet, ráadásul erősíti a férfiban azt az érzést, hogy ő is része
a „másállapotnak”. Ha párja éppen nem áll rendelkezésre, az
ágyvég vagy a fal is jó eszköz: teli talppal és feszített lábbal
nyomja erősen neki a lábait. Ha a hasa még engedi, fogja meg a
lábujjait, és húzogassa a teste felé. A nyújtó és tágító
gyakorlatok általában lazítják a görcsöt.
TÁPLÁLKOZÁS
A táplálkozás kérdése ebben a témakörben is alapvető, mert a
lábszárgörcs oka a magnéziumhiány. Már az előző
fejezetrészekből is kiderült, hogy mindenekelőtt a
magnéziumban gazdag ásványvizek és a hámozott mandula
segít. Illesszen étrendjébe sok bioművelésből származó, zöld
színű zöldséget is.

HOMEOPÁTIA
Szóba jöhet a Magnesium phosphoricum, a Cuprum aceticum, a
Sepia és a Viburnum opulus is. A Magnesium phosphoricum
olyan hatékonynak szokott bizonyulni, hogy általában
önmagában is elegendő.

AROMATERÁPIA
Segít a rómaikamilla-, levendula-, linaloefa- és majorannaolajat
tartalmazó Nyugtató masszázsolaj. Ezzel az illóolaj-keverékkel
este bekenheti a lábszárát, de méz és tejszín hozzáadásával akár
meleg lábfürdőt is készíthet. Sokan azt állítják, hogy a
Levendula-ciprus olaj használata óta ritkábban görcsöl be a
vádlijuk, de a Lazító testolaj és az Allgäui olaj is gyakran
bizonyul hatékonynak.

ALVÁSZAVAROK
Említettem már, hogy a várandósok sokszor panaszkodnak
alvászavarra. A tanfolyamon mesélik, mennyit járkáltak előző
éjjel a lakásban. Néha éjszaka sürgős dolguk akad, vagy eszükbe
jut átrendezni a lakást. Beszámolóikat mosolyogva szoktam
végighallgatni. Ha megkérdik, ugyan mit találok olyan
mulatságosnak, elmagyarázom, hogy véleményem szerint a
gyerek jelez, üzen az anyjának, megpróbálja már odabentről
felkészíteni őt az eljövendő nyugtalan éjszakákra.
Tulajdonképpen nagyon kedves tőle, hogy figyelmeztet: az
éjszakák átalvására egy darabig nem sok esély lesz. Nem az
anya szervezete képtelen az éjszakai pihenésre, hanem a
gyerek nyüzsög addig, amíg az anyja helyzetet nem változtat
vagy nem áll fel. A gyerek viselkedése még jobban
összekovácsolja őket: kölcsönösen védik, segítik egymást. Az
anya talán azért nem kap vádligörcsöket, vagy azért nem lesz
hólyagproblémája, mert felállt, s közben a gyerek ellátása is
javul a méhlepényen keresztül, hiszen az anya mozgása miatt
élénkül a vérkeringés.
Sok gyermekágyas meséli, hogy a gyerekek néhány héten át
felébrednek egy megszokott éjszakai időpontban, és szopni
akarnak. Azt javaslom, ilyenkor ébressze fel párját is, mondja
el, hogy a gyerek éppen ébren van, hiszen néhány héten belül
talán az apa lesz soron, ami a felkelést és a pelenkázást illeti. Így
az apa is felkészülhet a gyermekágyi időszakra és az apaság
szerepére is.
Néha azonban éppen az apák panaszkodnak arra, hogy nem
tudnak aludni, párjuk ugyanis új szokást vett fel: horkol. A
kismamák ezt nagyon kínosnak érzik, de megnyugtathatom
őket, ez a vélt illetlenség jellemző a másállapotra, méghozzá
nagyon is sűrűn. Természetes folyamatnak tekinthetjük, mert a
gyerek olyan sok helyet igényel, hogy beszűkíti a tüdő
térfogatát. A hormonváltozások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a
várandós áttér a szájon át való légzésre. Sőt, a magam részéről
nem tartom véletlennek, hogy e természetes megnyílás éppen
akkor következik be, amikor az anya önmaga megnyitására, a
szülésre készül. A száj és a medencefenék megnyitása, illetve a
szülőcsatorna megnyílása közötti összefüggésekről sokat
hallhatnak a kismamák a szülésfelkészítő tanfolyamon.
Mindettől függetlenül azonban természetesen mindent meg
kell próbálni az alvás, illetve a nyugodt éjszaka érdekében. A
gyerek később úgyis akkor kelti fel a szüleit, amikor és
ahányszor csak kedve tartja. Nem kötelező feltett kézzel
megadni magunkat a természetesnek tartott zavaró
tényezőknek sem.
Sokat segítenek az elalvásban a légző- és a lazítógyakorlatok.
Ezeket a szülésfelkészítő foglalkozásokon szintén gyakorolják a
kismamák, de az egyszerű ásítozás is altató, lazító hatású. Ha
mégis túl sokáig tart mire sikerül újra elaludnia, talán egy
meleg lábfürdő vagy egy gyógyfüvekből készült forró tea segít.

FITOTERÁPIA
Ha lábszárgörcsök okozzák az éjszakai felébredést, enyhíti az
álmatlanságot a macskagyökérből, komlóból, orbáncfűből,
majorannából, citromfűből és kakukkfűből készült Citromfüves
bábatea. Ha az éjszakai ébrenlét szabályszerűen ismétlődik,
ajánlatos a teát homeopátiás vagy egyéb
magnéziumkészítménnyel együtt este, lefekvés előtt forrón
meginni.
AROMATERÁPIA
Segíthet egy Lazító fürdőt tartalmazó esti fürdés, a következő
illóolajokkal: római kamilla, levendula, mandarin,
rózsamuskátli, szantálfa és cédrus. A holt-tengeri só bázison
elkészített keverékhez tetszés szerint adható még néhány
kanálnyi méz vagy tejszín. Jól bevált ezenkívül a Fellélegzésolaj
is, melyet a teljes testi fürdőhöz vagy a lábfürdőhöz adagolhat,
ugyancsak mézzel vagy tejszínnel gazdagítva. Ha esténként
vagy éjszakánként túlságosan megrohanják a gondolatai,
tegyen 1-2 csepp keveréket zsíros növényi olajba, és ezzel
készítsen borogatást a nyakára. Ugyanilyen hatékony a benzoe
sziám-, írisz-, jázmin-, kelet-indiai citromfű-, citromfű- és
narancsolajat, illetve vaníliakivonatot tartalmazó Védettségolaj
is, melyet pontosan az ilyen helyzetekre találtam ki. A keverék
intenzíven virágos illatú, és este az illatlámpában vagy még
inkább egy kellemes aromafürdőben használható.

ÁLMOK ÉS FÉLELMEK
Az alvászavarok általában nem szervi, hanem lelki eredetűek.
Az éjszakák a kellemetlen álmok miatt válnak nyugtalanná. A
várandósok az utolsó tíz hétben sokat mesélnek az
éjszakánként átélt, szüléssel kapcsolatos álmaikról és
félelmeikről. Féltik a gyereket; aggódnak a szülés miatt; félnek
a fogyatékosságoktól, attól, hogy rosszul fejlett gyermekük
születik; a halállal való találkozás lehetőségétől vagy
egyszerűen az anyaságtól; attól, hogy a feladat meghaladja az
erejüket. A ki nem mondott félelmeket éjszaka dolgozzák fel az
anyák (és bizonyára az apák is), de napközben is
nyugtalaníthatják ezek a szülőket. Érdekes módon szinte csak a
többedszer szülő anyák beszélnek nyíltan és őszintén a
félelmeikről, talán mert előző szüléseik során megtanultak
beszélni róluk. De gyakran bevallják azt is, hogy amikor a
másik gyermeküket várták, ezeket az aggodalmakat nem is
ismerték. Most azonban, miután két vagy három gyereket
szültek, szemlátomást növekszik a félelmük, hiszen annak a
lehetősége is nő, hogy fogyatékos gyerekük születik. A
többgyerekeseknek nem esik jól, hogy ezt kell hallgatniuk:
„Önnek biztosan nincs kérdése. Már úgyis tud mindent, hiszen
vannak gyerekei.” Mintha senki nem akarna a félelmeikkel és a
problémáikkal foglalkozni. Jól emlékszem erre a harmadik
várandósságom kapcsán, ráadásul nekem még azt is
hallgatnom kellett, hogy egy bába úgyis mindent tud. Holott a
várandósok azt szeretnék, ha minden alkalommal komolyan
foglalkoznának velük. Társadalmunkban rengeteg ember
szeretne kitérni a félelem, a halál, a fogyatékosság, a másság
kérdései elől. Ezek a kérdések azonban a várandósság alatt nem
maradhatnak elfojtva, még ha nehéz is beszélni róluk,
különösen a férfiakkal, akiket évszázadok óta arra neveltek,
hogy félelmeikről ne vegyenek tudomást, vagy tekintsék azokat
a gyengeség jelének. A felkészítőn a félelmekről és azok okairól
folytatott beszélgetés mindig kényes helyzetet jelent; sok
kismama, de sok bába is szívesen kitér az ilyen témák elől. Úgy
gondolom, mégis fontos beszélni róluk, hogy készen álljon akár
régóta elnyomott élményeit is megbolygatni. Ugyanis bármely
feldolgozatlan félelem a szülés megakadásához, sőt a szülés
leállásához is vezethet.
 A szülők keressék fel a bábát, a kezelőorvost vagy egy
pszichoterapeutát, ha a feldolgozatlan élmények nagyon
zavarnák az éjszakai álmukat. Amikor a praxisomban először
találkoztam ilyen problémákkal, mindig a bizalom
bizonyítékának tekintettem, hogy engem keresnek meg velük.
Sokat kellett tanulnom e kérdés kezelésével kapcsolatban.
Felismertem, hogy gyakran én vagyok az egyetlen, aki erről az
oldalukról is ismeri a szülőket. Minden kolléganőmet arra
biztatom, hogy lelkileg is nyújtsanak támaszt a szülőknek, ha
igény van rá, miközben természetesen a bábának is tisztában
kell lennie képességei határaival, és meg kell mondania, ha a
téma meghaladja pszichoterápiás lehetőségeit. Az anyák és az
apák pedig mondják el a bábának problémáikat, különösen
akkor, ha ő fogja kísérni a szülést is. A szülés legfontosabb
feltétele a nyíltság és a bizalom. A bába meg fogja Önökkel
beszélni, hogyan lehet a félelmeket feldolgozni, leépíteni,
különösen akkor, ha régmúlt események az aggodalmak és a
megoldatlan problémák kiváltó okai. Lehet, hogy a bába
tanácsadót vagy terápiás orvost javasol, ám ha az anya félelme
a szüléshez vagy a gyermekkel való bánásmódhoz kapcsolódik,
akkor biztos, hogy a bába a legjobb beszélgetőtárs. Mindig is ők
mentek a várandósokhoz segíteni a szülés idején, ők töltötték
velük a vajúdás óráit, ezért hagyományosan szoros bizalmi
kapcsolat fűzi őket a szülő nőhöz.

HOMEOPÁTIA
A félelmek orvoslására ajánlható egy a klasszikus
homeopátiában jártas bábával folytatott beszélgetés, aki
megpróbálja megtalálni a valódi „simile” gyógyszert, tehát az
ideális, személyre szabott szert. Szóba jöhet az Arsenicum
album, Calcium carbonicum, Coffea, Ignatia és a Kalium
carbonicum.

AROMATERÁPIA
A nyugtalanság, a félelemérzet, az alvási zavarok és a
kellemetlen álmok ellen hatékonynak bizonyulnak az
illóolajok, hiszen mint ismeretes, az illatok közvetlenül a
tudatalattinkra, s ezzel az érzelmeinkért felelős agyközpontra
hatnak. A legegyszerűbb olaj megint csak a megtisztító hatású
levendula. Mindazonáltal igen fontos, hogy a valódi extra
levendula olaját használjuk, mert az egyéb levendulafélék nem
alkalmasak az állapotosok számára.
Segít a szépséges rózsa, a csodálatos írisz és a megnyugtató
citromfű olaj a is. A Csendolaj az oknak az asszonyoknak
ajánlható, akik nem tudták még feldolgozni korábbi
halálélményüket. A felsorolt olajokat 10%-os hígításban
tartalmazza a jojobaviaszos illatkeverék.
Sose felejtse el azonban, hogy egy pszichoterapeutával
folytatott beszélgetés ugyancsak alapvető segítséget jelenthet.

BACH-VIRÁGTERÁPIA
A természetgyógyászat egyik sikeres ága a Bach-virágterápia,
melyet jó szívvel merek ajánlani alvási zavarok és félelmek
enyhítésére. A lehetséges szerek: Aspen (rezgőnyár), Mimulus
(sárga bohócvirág), Rock Rose (molyhos napvirág), Red Chestnut
(vörös vadgesztenye) és Cherry Plum (cseresznyeszilva), illetve
a jól bevált Rescue Remedy nevű elsősegélycsepp, mely amúgy
sem hiányozhat a családi patikából. Sok bába szerzett
tapasztalatokat a Bach-virágterápia alkalmazása terén – tőlük
vagy a gyógyszertárban kérhet tanácsot.

BÉLTEVÉKENYSÉG
A vérszegénység természetes megelőzésének örvendetes és
szükséges kísérőjelensége az egészséges bélfunkció. A legtöbb
nőnek az a tapasztalata, hogy a Várandós tea – és sok cékla –
fogyasztása mellett kifogástalanná válik a béltevékenysége. Sok
más gyógyfű és egyéb élelmiszer is ösztönzi a gyomor
nyálkahártyájának működését. Újra felépül az egészséges
bélflóra, és a szorulás nyomasztó emléke a múlté lesz. Hogy ez
mennyire fontos a méh működésének szempontjából, arról a
táplálkozással és a C-vitaminnal foglalkozó részben (69. oldal) is
írtam. A várandós székrekedése legtöbbször nem is igazi
szorulás, mert nem bélrenyheség okozza, hanem a szűkös hely
vagy a gyermek helyzete miatt nem jut elég tér a
béltartalomnak. Ilyenkor a bél felerősödött perisztaltikával
(bélmozgással) próbálja meg fenntartani funkcióját. Ezáltal
azonban a méhizomzatot is ingerli, amely fokozott
összehúzódásokkal (izomgörcsökkel) reagál. E kezdetben
jelentéktelen fájásokból rövidesen igazi korai szülési
fájástevékenység is kialakulhat.
Minderről a következő eset jut eszembe:

…A 32. hétben lévő Ü. asszonyt erős fájásokkal utalta be

orvosa tokolízisre (a méhösszehúzódásokat csökkentő
 gyógyszeres kezelésre) a kórházba. Alkalmazott bábaként
dolgoztam akkoriban, és épp szolgálatban voltam. Miután
nem zárhattam ki a szabályos és effektív
fájástevékenységet, ám a fájdalmak elviselhetetlennek
tűntek, rákérdeztem a béltevékenységre. Ü. asszony
megkönnyebbült, tapasztalván, hogy komolyan veszem
napok óta tartó székrekedését. Egy sikeres beöntés, és a
fájások néhány órás ellenőrzése után este már el is
hagyhatta a kórházat. A fájdalmak elmúltak, a méh
megnyugodott, és elmúlt a koraszülés lehetősége miatt
támadt aggodalom is.

ARANYÉR
Az aranyérről már a Középső három hónap című fejezetben
írtam. Újra hangsúlyozom, hogy fontos a szervezet minden
funkcióját megfigyelni. A bélrenyheség következményeként
gyakran aranyér alakulhat ki, egészséges táplálkozással viszont
ezt is elkerülhetjük.

A VÁRANDÓSSÁG ALATTI GONDOZÁS IDŐPONTJAI

A 28. héttől kezdve többnyire két-három hetes időközönként

zajlik a gondozás. A várandósoknak lassacskán megszokott lesz
az ellenőrző vizsgálat: vizeletleadás, vérnyomásmérés, vérvétel
a hemoglobinérték ellenőrzéséhez (vasérték), testsúlymérés,
CTG, beszélgetés az orvosi szobában, hüvelyi vizsgálat és
ultrahang-ellenőrzés. „Minden rendben, viszontlátásra két vagy
három hét múlva!” A bába által végzett gondozás során egy-egy
találkozó hossza általában ugyancsak lerövidül fél órára, hiszen
a kezdeti ismerkedési beszélgetésekből ekkorra kialakul a
szükséges bizalom, és sok kérdést a felkészítő tanfolyamon is
tisztázni lehet. Hogy egy kismama három-, négy- vagy éppen
kéthetente megy-e kontrollra, azt egyénileg lehet megbeszélni,
illetve nem is feltétlenül szükséges előre rögzíteni. Mindenki
bármikor eljöhet a gondozásra, amikor csak szükségesnek
tartja. Nincsenek rögzített és kötelezően betartandó szabályok,
csak az orvosok és a kórházak által leírt, úgynevezett
terhesgondozási irányelvek jelentenek támpontot.
Németországban jelenleg, a szomszédos országoktól eltérően,
nincs korlátozva a társadalombiztosítás által fizetett
kontrollvizsgálatok száma.

HÜVELYI VIZSGÁLAT
Az állapotosok gyakran megkérdik, miért van szükség a
rutinszerű hüvelyi vizsgálatra. A barátnőjüket emlegetik, aki
bábához jár gondozásra, és nem kell ezt átélnie, sőt, másik
nőgyógyászhoz járó szomszédasszonyukat is csak ritkán
vizsgálják meg így.
A szülészetben többféle felfogás létezik a hüvelyi vizsgálat
szükségességéről. Sok szülésznő és orvos elengedhetetlennek
tartja, hogy megállapítsa a méhszáj változásait. Némelyek azon
a véleményen vannak, hogy a gyakori hüvelyi vizsgálat „jó
szoktatást jelent a szülés óráira”, amikor a sűrű hüvelyi
vizsgálat „úgyis elkerülhetetlen”. Szerintük ugyanis sok
kismama a hiányzó rutin miatt nagyon merev, és ezért tartja
különösen fájdalmasnak ezt a procedúrát. E tekintetben Ön
várandósként is kialakíthatja a saját véleményét, és közölheti
orvosával, illetve a bábával, mi az, ami megnyugtatja; tudom,
hogy sok állapotos utálja a hüvelyen keresztül történő
méhszájvizsgálatot, melyhez nem tudnak és nem is óhajtanak
hozzászokni, ezért nem kérnek az efféle „szoktatásból”.[7]
Valóban meglepő, hogy egyes orvosok rendszeresen végzik ezt
a vizsgálatot, míg mások csak szükség esetén. Szerintem
elvitathatatlan a nők beleszólási joga, és mindenkit arra
biztatok, éljen is vele. Induljon ki abból, hogy az orvos nem
tudhatja magától, milyen terhesgondozást vár tőle, ezért
közölje vele.

ÖNVIZSGÁLAT
Természetesen aki megtanulta, hogyan tapinthatja ki saját
méhszáját, az továbbra is végezhet önvizsgálatot. Tudom, hogy
sok nő szeméremből nem beszél erről a kezelőorvosával. Akik
korábban spirált használtak, ugyancsak hozzászoktak, hogy
megvizsgálják, jó helyen van-e az eszköz, így nem idegen
számukra a saját méhszájuk. A legtöbben azonban soha nem
próbáltak még ilyesmit. Szeretnék mindenkit arra biztatni,
hogy bátran ismerkedjen meg a saját testével; semmi nem szól
az ellen, hogy egy várandós önállóan is meg tudja ítélni a testét.
A Rötzer nyomán kidolgozott természetes családtervezési
módszert használók például minden bizonnyal kiválóan
ismerik a méhszájukat. Ha az önvizsgálat során változást
tapasztal vagy akár csak elbizonytalanodik, nyugodtan szóljon a
bábának vagy az orvosnak, hogy szakértő vélemény is
születhessen. Az ellenőrzött önmegfigyelésnek köszönhetően a
felelősség érzése is megerősödik a várandósokban, hiszen már
nem csupán az orvos az egyedüli döntéshozó. Így a gondozás
kellemes „közös gondozássá” válik. Előfordulhat, hogy a
vizsgálaton a tapintási leletből fontos következtetés vonható le,
a beszélgetéskor az orvos odafigyel arra, hogyan érzi magát a
várandós, és mit mesél növekvő hasáról. A méh méretének és a
gyermek fekvésének kitapintásakor (erre a várandósság
idejének megfelelő magzati nagyság megállapítása érdekében
van szükség) a bába vagy az orvos megfigyelheti az izmok
túlérzékenységét, amely túl korai fájástevékenységnek is lehet
a jele. Ilyen esetben feltehetően minden anya egyetért a
hüvelyi ellenőrzéssel, és örül a megnyugtató leletnek.

MEGRÖVIDÜLT MÉHNYAK
Gyakran hallok aggodalmaskodó kérdéseket a méhszájlelet
miatt. „Ezentúl tényleg nem vehetek részt a tornán? Azt
mondják, sokat kell feküdnöm, mert a méhnyak megrövidült.
Igaz, hogy ha nem fekszem, a baba túl korán fog megszületni?”;
vagy: „Megrövidült a méhnyak. Mit jelent ez? Mennyire súlyos?
Mit kell tennem?” A bábák rengeteget tudnának mesélni az
ilyen félelmekről. A várandósok azt sem tudják, mihez
kezdjenek; feszülten, rettegve ülnek a rendelőben; telefonálás
közben sírógörcs fogja el őket, és szomorúak, hogy nem
jöhetnek többé a csoportba. A bába feladata, hogy
megvigasztalja őket, hiszen sokan kerülnek hasonló helyzetbe.
Általában nem is olyan drámai a helyzet, amilyennek első
pillantásra látszik; az orvos talán csak figyelmeztetni akarja
arra, hogy kicsit lazítania kellene. Itt az ideje, hogy a kismama
átgondolja, feltétlenül be kell-e tartania az összes privát és
szakmai határidőt. Talán egy-két ünnepséget le lehetne
mondani, esetleg a gyerekszobát mégsem most kellene
újratapétázni. A diagnózis úgy is értelmezhető, hogy a
várandósnak jobban kell magát kímélnie, és tényleg minden
délben szüksége van egy órányi pihenésre a kanapén. Ha
mindez nem elég az aggódó anya megnyugtatására, a bába
elmondhatja neki, hogy van olyan páciense, aki tíz héttel
ezelőtt még ugyanebben a helyzetben volt, most pedig
sóvárogva várja gyermekét, akinek születése már öt napja
esedékes. Rajzok és a kötött „méhmodell” segítségével
elmagyarázom, hogy a méhszáj hogyan változhat, és hogyan
kell változnia a várandósság folyamán. Azt is, hogyan készül fel
a méhszáj a szülésre. A magyarázat után a legtöbb kismama
megnyugszik, majd még egyszer megkérdezi, nem
látogathatná-e mégis a felkészítő tanfolyamot. Ha eddig még
nem járt hozzánk, akkor nagy vonalakban elmondom, mit
csinálunk az Erdenlichtben: ülünk és a gyerekre
koncentrálunk, lélegzünk, lazítunk. A kismamák megtanulnak
néhány könnyű gyakorlattal segíteni magukon fájó hát, isiász
vagy légszomj esetén is. Akik már korábban is a csoportba
jártak, maguk döntik el, hogy a továbbiakban is akarnak-e
jönni. A válasz szinte mindig ez: „Igen! Meg kell szülnöm a
gyermekemet, és otthon, a díványon nem tanulom meg a
helyes légzést. Ha a gondozásra úgyis el kell mennem az
orvoshoz, akkor nem árthat ez az óra sem. Sőt, nagyon is
hiányozna.” Ez ellen szavam sem lehet. A tanfolyam
abbahagyását szorgalmazó orvosi tanács idejét múlta. Abból az
időből származik, amikor a szülésfelkészítő tanfolyam a
terhestornával volt egyenlő, ahol az állapotosok valóban csak
tornáztak és körbe-körbe szaladgáltak egy teremben. A bábák
tanfolyamai nem ártalmasak, és semmilyen fájás- vagy
szüléskiváltó gyakorlatot nem tartalmaznak.

CTG[8]
A 28–30. héttől sok orvos rendszeresen használja a
terhesgondozáson a CTG-t. Ez a műszer a korai
fájástevékenység vizsgálatára szolgál, és a gyermeki
szívhangokat is ellenőrzi. Ultrahanghullámok segítségével
jegyzi le a szívhangokat és az esetleges méhösszehúzódásokat.
Az anya és a gyermek számára is fájdalommentes vizsgálatról
van szó, mindazonáltal sok kismama állítja, hogy a hasában
levő baba védekezik az ultrahang ellen, és intenzíven mozog.
Hogy a vizsgálat valójában hogyan hat a gyermekre, nem
tudhatjuk. Az orvos számára azonban jó lehetőség: objektíven,
írásban, tehát dokumentálhatóan lehet vizsgálni a
fájástevékenységet és a szívhangokat. Egy bába odaülne a
kismama mellé, és az anya hasán nyugvó kezével vizsgálná
meg, hogy érezhetők-e a méhen formai vagy keménységi
változások. Az időráfordítás ugyanakkora, mint az ultrahangos
módszernél. Napjainkban sajnos sok vizsgálatot egzakt, írásbeli
bizonyítékkal kell alátámasztani, hogy jogilag bizonyítható
tények legyenek dokumentálva. A bába erre saját,
hagyományos módszereivel természetesen nem képes. Kérem,
hogy gondolják át a kérdést. Kritikusabb szülők úgy vélik, nincs
feltétlenül szükség technikai vagy mechanikai műszerekre.
Beszéljen e témáról az orvosával, mondja el, hogy Ön vállalja a
felelősséget, tudván azt, hogy mindig csak rövid, tizenöt perces
kontrollvizsgálatra van lehetőség, melynek szükségességét ma
már a tudományos vizsgálatok sem egyöntetűen támasztják
alá. Gondoljon bele, hogy a CTG nem terápia, pusztán
pillanatfelvétel!
Ön három héten át, tehát a következő vizsgálatig a nap 24
órájában egyedül lesz a gyermekkel. Megértem a dokumentált,
igazolható vizsgálatok utáni vágyat; az emberek garanciát
akarnak arra, hogy gyermekük jól van és egészséges. Azonban
nincs olyan módszer, amellyel a hasban levő, vagy később a
megszületett gyermeket állandóan felügyelhetnénk.
Kötelességem, hogy felhívjam az anyák figyelmét arra, hogy
lesznek olyan pillanatok, amikor – a gyerekkel kapcsolatban –
mindenkinek önmagára, az érzéseire, az ösztöneire és a józan
emberi értelemre kell hagyatkoznia. Bíznia kell a gyermekben
és önmagában is, abban, hogy Ön érzi leginkább, jól van-e a
kicsi. Egy szép napon mindenki ráébred, hogy tulajdonképpen
állandóan félthetné a gyermekét. Magzatként a hasban,
újszülöttként a bölcsőben, totyogóként a lépcsőn, kisgyerekként
a homokozóban, óvodásként a mászókán, vagy később, az
iskolába vezető úton. Nincs semmiféle gyermekünket óvó és
felügyelő automata, egyedül a remény, a bizalom és a pozitív
gondolkodás segíthet; máskülönben az anyaság megerőltető
lesz, és senki nem tud megfelelni a feladatainak, ha mindig csak
a rá leselkedő veszélyekre gondol. Ha az anya pozitívan
gondolkozik, akkor sokkal jobban tud gyermekével együtt
örülni minden eseménynek, akár a hasában van még a kicsi,
akár már megszületett. A gyermek pontosan érzi, hogy az anya
bizalommal vagy félelemmel van-e eltelve, sokkal jobban
érzékeli, mint a felnőttek, hogy milyen érzések veszik körül. Az
első életévekben jelentkezik legerősebben az emberben az
érzések iránti érzék, mely létfontosságú dolog. Ez az érzék segít
a babának abban, hogy ösztönösen észlelje, biztonságban van-e,
és jól érezheti-e magát vagy éppen veszélybe került. Sokáig
eltart, amíg a gyermek a logikus gondolkodás által ismeri fel,
hogy egy személy vagy egy helyzet veszéllyel fenyegeti-e.

A FÁJÁSOK MEGÍTÉLÉSE

KORAI FÁJÁSTEVÉKENYSÉG, A VÁRANDÓSSÁG

ALATT JELENTKEZŐ MÉHÖSSZEHÚZÓDÁSOK
Minden ellenőrző módszernek van ellentétes oldala is. Nem
mindig állapítható meg pozitív eredmény, sőt, a lelet olykor
félrevezető. Ez történik gyakran a CTG esetében is, amikor korai
fájástevékenységet jelez a műszer. Az ijedt várandósok
izgatottan panaszkodnak: „Képzelje el, már vannak fájásaim, én
meg nem is veszem észre őket. Mi van, ha a szüléssel is így
járok? Egy reggel ott fekszik majd a lábam között a gyerek, és
én nem veszek észre semmit?” A várandósság alatt jelentkező
méhösszehúzódások és a vajúdás közt ég és föld a különbség, a
várandósság alatt jelentkező méhösszehúzódásokat sok
kismama nem is veszi észre. Ők csak a has megkeményedését
észlelik, vagy húzást éreznek a lágyékukban, mások az erős
gyermeki mozgásokkal tévesztik össze a jelenséget. Valóban
előfordulhat, hogy a méh a heves mozgások miatt görcsösen
összehúzódik, hogy nyugalomra intse a gyermeket.

SZÜLŐFÁJÁSOK
Ezzel ellentétben a szülőfájásokat minden vajúdó pontosan
felismeri. A valódi fájások állandó ritmusban térnek vissza, a
has legalább negyven másodpercre kemény lesz és feszül, amit
a vajúdás elején menstruációs fájdalomhoz hasonló érzés kísér.
Amint a kontrakciók (méhösszehúzódások, fájások)
hatékonnyá válnak, vagyis elegendő erővel rendelkeznek a
méhszáj megnyitására, minden vajúdó rájön, mit is jelent egy
kontrakciót igenlően „átlélegezni”. Lehetetlen a gyermek
megszülését átaludni. A női test épp elég jelzést ad, hogy az
anya tisztában legyen vele, mikor is kezdődtek el a
szülőfájások. Erről később, A szülés kezdetének jelei (175. o.)
című fejezetben írok bővebben.

KONTRAKCIÓK
A CTG-n megfigyelhető fájásokat kontrakcióknak is nevezzük,
amely magyarul annyit tesz: összehúzódások. Az anyaméh a
másállapot egész ideje alatt, egészen a szülésig saját
kezdeményezésű „fájásgyakorlatokat” tart. Az izmok
összehúzódásával és megkeményedésével azt mutatja a
gyereknek: „Így lesz ez majd, ha nekem már túl nagy leszel, és
el kell indulnod kifelé.” A kontrakciók alatt szorgalmasan kell
végezni a légzőgyakorlatokat. Ezek a fájásgyakorlatok a méh jó
vérellátását szolgálják, hogy a gyermek növekedhessen és
fejlődhessen, de biztosan vannak olyan anyaméhek is, melyek
kicsit „túllőnek a célon”, és túl sokat gyakorolnak.
Naponta tíz alkalommal történő gyakorlás normálisnak
tekinthető. Ám ha napi húsz vagy több kontrakció lép fel, a
kismamának fel kell keresnie az orvosát, hogy megbeszélje vele
a teendőket. Az orvos ilyenkor általában azt ellenőrzi, hogy a
fájástevékenység okozott-e olyan változást a méhszájon, amely
koraszüléssel fenyegethet. A szorongás szerencsére sokszor
alaptalannak bizonyul. Megállapítják, hogy valóban
rendszeresek a korai méhösszehúzódások, mert ilyenkor a has
mindig golyószerű és kemény; ez az érzés körülbelül negyven
másodpercig tart, utána a has újra megpuhul.
Sajnos a méhszáj nem mindig tartja magát, és szép lassan
elkezd kinyílni. A vizsgálati eredmény szerint a „porcio
(méhnyak) megrövidült”, vagy már „puha és enyhén nyitott” is.
Utóbbi esetben a legnagyobb óvatosság indokolt, mert
tankönyvek szerint ez a diagnózis csak a 36. héttől tekinthető
normálisnak. Sok anya méhe azonban nem tartja magát a
tankönyvhöz, és túl korán kezdi kifelé nyomni a gyermeket.[9]

KORASZÜLÉSI HAJLANDÓSÁG, TOKOLÍZIS

A valódi koraszülés csak gyógyszeres terápia (tokolízis),
legtöbbször infúzió útján bejuttatott fájásgátló szerekkel,
úgynevezett fenoterol-készítményekkel tartóztatható fel.
Mindazonáltal az 1992-ben közzétett tanulmányok eredményei
azt mutatják, hogy legtöbbször csak 48 órás halasztás érhető el
így is.
 A szájon keresztüli gyógyszerelés, azaz a tablettaszedés
hatása, illetve sikere manapság egyre erősebben vitatott,
ugyanis a mindenekelőtt az anyánál mutatkozó mellékhatások
nem egészen jelentéktelenek. Az antropozófiai szemléletű
herdeckei községi kórház kutatásai már 1985-ben igazolták,
hogy a Weleda 50%-os Bryophyllum-készítménye mellékhatás
nélküli módszert kínál a koraszülési hajlam gyógykezelésére.
(A tanulmány 2002-ben jelent meg a Weleda
Hebammenforumban „A Bryophyllum felhasználása a korai
fájástevékenység kezelése során” címmel.)

TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI MÓDSZEREK „GYAKORLÓ FÁJÁSOK”

ESETÉN
Sok kismama nyugtalanítónak, sőt nagyon kellemetlennek érzi
a méh „gyakorlatozását”, vagyis az egyre erősödő
méhösszehúzódásokat. A korai összehúzódásokra szerencsére
van gyógymódja a természetgyógyászatnak is, amely immár
két évtizede hatásosnak bizonyul, sőt egyre inkább elfogadottá
válik a hagyományos orvoslás művelőinek körében is. Hiszen
igen érdekes, hogy a növekvő számú előzetes kontrollvizsgálat
ellenére sem csökken a koraszülések száma. A szülők, a bábák
és az orvosok érthető módon szeretnék idejekorán felismerni,
ha koraszülés fenyeget, s bár ettől azt reméljük, hogy esetleg
meg is tudjuk akadályozni annak bekövetkeztét, valójában
általában nem áll hatalmunkban, hogy meghatározzuk, melyik
gyerek mikor szülessen meg. Bármilyen nehéz is tudomásul
venni, a gyerekek élete többnyire nem tervezhető.
FITOTERÁPIA
Ha korai összehúzódások lépnek fel, a Macskagyökeres bábatea
fogyasztását javaslom, mely a következőket tartalmazza:
macskagyökér, komló, orbáncfű, majoranna, citromfű és
kakukkfű. Az érintett kismamának a nap folyamán legalább 2
pohárnyit kell kortyonként elfogyasztania e keverékből,
amelyet reggel és este magnéziumkészítmény bevitelével
egészíthet ki. A gyógyfüvekből készült teák egyébként melegen
fogyasztva mindig hatásosabbak, mint kihűlve.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia erre a problémára gyakran használja a
Caulophyllumot, a Kalium carbonicumot, a Pulsatillát, a Sepiát, a
Viburnum opulust. Ismét hangsúlyozom, hogy csak
homeopátiában járatos bábák és orvosok jöhetnek szóba
tanácsadóként, mert feltétlenül szükséges e terület átfogó
ismerete ahhoz, hogy a megfelelő szert megtalálják! A siker
gyakran mindenkit megdöbbent.

AROMATERÁPIA
Az olajok közül a fájástevékenység enyhítésére a következőket
ajánlom: extra levendula, linaloefa, majoranna. Ugyanezeket az
illóolajokat tartalmazza az utóbbi időben rendkívül ismertté
vált, sőt a klinikákon is alkalmazott és „alternatív bábaolajként”
emlegetett Toko-olaj, mely jelentősen hozzájárulhat a méh túl
aktív izomtevékenységének csillapításához. Mivel a készítmény
valóban hatásos, csak akkor szabad alkalmazni, ha a bába
javasolja. Az a legjobb, ha simogató mozdulatokkal alulról
felfelé dörzsöli be vele a hasát, miközben nyugodt szavakkal
elmagyarázza a babának, hogy egy darabig még tényleg
odabent kellene maradnia. A babával folytatott beszélgetéseket
nem szabad lebecsülni, hiszen tudható, a gyermek jól hall és
érez a hasban. Az anya-gyermek kötődés intenzitása és
bensőségessége talán a szerelmesek nyelven kívüli, a szavak
értelmén túli kapcsolatához hasonlítható leginkább. Olykor
nem is vagyunk ennek tudatában, és a babát csak egy kis
ismeretlen lénynek érezzük a hasunkban. Pedig a gyermek
számára az anyja mindennél fontosabb: őt ismeri a legjobban,
és néha pontosabban hallja és érti a mamát, mint ahogyan az
esetleg éppen szeretné.
A Toko-olaj hatásmechanizmusa a nyugtató extralevendula-
olajra, az erősen lazító hatású linaloefa-, illetve majorannaolajra
épül, melyek igen kellemes, gyors görcsoldó hatást
gyakorolnak a méhizomzatra. A majorannaolaj helyreállítja a
megingott lelki egyensúlyt, és igen hatékonynak bizonyul
rendkívüli érzelmi helyzetekben. Véleményem szerint ez a
gyógynövény éppen azért segít a túl erős és túl korai
méhösszehúzódások visszaszorításában, mert a koraszülés
veszélye pontosan ilyen rendkívüli érzelmi helyzetnek
tekinthető. A CTG-ellenőrzés alatt ez az állapot még fel is
erősödik, főként, ha az anya olyan könnyelmű kijelentéseket
hall, hogy „Ó, magának már megindultak a fájásai!”; vagy: „A
méhszáj már erősen megrövidült, figyeljen oda, nehogy
koraszülés legyen a dologból!” Ilyenkor a szorongás és az
idegesség újabb feszültséget okoz, amitől valóban
beindulhatnak az igazi fájások.
 Emlékszem Stefanie-ra,…

…aki várandósságának 32. hetében érkezett

fogadóórámra: „Mit szól hozzá: a CTG rendszeres görcsöket
jelez, ezért most görcsoldókat kell szednem! De az első
terhességemre emlékszem, amikor ezek a tabletták nálam
reszketést váltottak ki. Nem akarom őket beszedni, de azt
sem szeretném, hogy koraszülött legyen a baba. Biztos van
valami ötlete!” Kérdésemre, hogy ő maga érzi-e ezeket a
fájásokat, azt mondta: „Igen, hogyne: a hasam
megkeményedik, és néha már a keresztcsont tájékán
hasogat.” Először a kiskönyvét akartam látni a méhszájlelet
miatt. Ez rendben volt. Azt tanácsoltam, hogy reggel és este
rendszeresen, lágyan dörzsölje be magát a Toko-olajjal,
esetleg fürödjön meg az ezzel az olajjal készített langyos
fürdővízben. Napközben gyakran igyon a Macskagyökeres
bábateából. Megígértettem vele, hogy amilyen gyakran csak
lehet, lefekszik, és engedi, hogy a lánya a nagymamával
menjen el sétálni. Lelkére kötöttem, hogy ha a
méhösszehúzódások mégis fájdalmassá és ritmikussá
válnának, késedelem nélkül vegye be a tablettákat. Egy hét
múlva Stefanie vidáman érkezett a tanfolyamra. „Azt kell
mondanom, hogy ez az olaj egy igazi csoda! Nagyon
szívesen ápolom a hasamat, pedig azelőtt soha nem éreztem
szükségét, és a méhem puha, mint egy gumimaci-cukor. De
ahogy túl aktív vagyok, vagy nem használom az olajat, a
hasam ismét megkeményedik. Ma a CTG-kontrollon csak
egyetlen kontrakciót állapítottak meg, az orvosomnak
azonban nem mondtam meg, hogy nem szedem a
 tablettákat.” Együtt örültem Stefanie-val, de az volt a
véleményem, hogy a nőgyógyászánál feltétlenül tiszta vizet
kellene öntenie a pohárba, különben a
természetgyógyászatnak soha nem lesz hitele. Amúgy is
mindig helyesebb őszintének lenni.

Időközben sok kórházi szülésznő is megerősítette a Toko-olaj

meglepően jó hatását. Gyakran csökkenthetővé, sőt
szükségtelenné válnak a fenoterol-infúziók.

KERÜLENDŐ GYÓGYFÜVEK, FŰSZEREK ÉS ILLÓOLAJOK

Még inkább bepillantást nyertem a gyógyfüvek
hatásmechanizmusába, és még jobban megtanultam
tiszteletben tartani gyógyító erejüket, miután Sabina a
következőket mesélte nekem:

…„Egyáltalán nem értem, mi van a méhemmel, állandóan

megkeményedik. Hála istennek, az utolsó terhesgondozáson
semmiféle változás nem volt a méhszájamon. Nagyon
aggódtam, hogy máris igazi, korai szülési fájásaim vannak.”
Nem sokkal később, amikor a szülésfelkészítőn a
gyógyfüvek alkalmazásairól beszélgettünk, Sabina kérdéssel
fordult hozzám: „Egy szomszédasszonyom azt ajánlotta,
hogy a várandósság alatt rendszeresen igyak verbénát, mert
akkor nem tart majd olyan sokáig a szülés. Mi a
véleménye?” Hirtelen kapcsoltam és rákérdeztem: „El is
kezdted inni?” „Persze! Már most megteszek mindent,
nehogy megint olyan maratoni szülésem legyen, mint a
múltkor” – válaszolta Sabina. Határozottan megkértem,
 hogy azonnal hagyja abba a tea ivását, mert összefüggést
láttam a tea fogyasztása és az állandóan megkeményedő
hasa között. A verbéna ugyanis a vasfű latin neve.
Aromaterápiás ismereteim alapján úgy tudom, hogy ez a
gyógynövény fájdalomserkentő hatású, ezért várandósság
alatt nem szabad használni! A következő héten Sabina már
ismét mosolygott: „Vége a megkeményedéseknek! Két
nappal azután, hogy abbahagytam a tea ivását, javult a
helyzet. Úgy gondolom, mégis alaposan kellene
foglalkoznom a gyógyfüvek hatásával.”

Hogy világossá váljék a történet, el kell mondanom, hogy

Sabina ápolónő, és valamelyest mindig is kételkedett a
gyógyfüvek és a homeopátiás szerek hatásában. Ráadásul az is
bonyolította a helyzetet, hogy – mint oly gyakran –
összekeverték a verbénát és a vasfüvet, melyet ugyancsak
szoktak verbénának nevezni. Nekem is először meg kellett
tanulnom, hogy a kettő nem ugyanaz. A szomszédasszony
feltehetően a citromverbénára gondolt (Aloysia triphylla),
melyet az aromaterápiában vasfűként emlegetett (Verbena
officinalis) verbénával könnyen össze lehet téveszteni. A
citromverbénából finom, citromillatú illóolaj nyerhető. A
Franciaországból származó Lippia citriodora (ezt nevezzük
Aloysia triphyllának is) és rokona, a perui Aloisia herrerae
alkalmas eme olaj előállítására. Ezeket a gyógynövényeket
azonban nem szabad összetéveszteni az apró méretű Verbena
officinalissal, az úgynevezett „igazi vasfűvel”. Mindkét növény a
Verbenaceae törzshöz tartozik, ezért sajnos gyakoriak a
tévedések, melyeknek, mint a fenti példa is mutatta, akár
súlyos következményei is lehetnek. Tudományosan is igazolt
tény, hogy a Verbena officinalis verbenalin hatóanyagot
tartalmaz, mely elősegíti a fájásokat.
E tapasztalatok is bizonyítják, hogy a természetgyógyászatot
az emberek nagy része indokolatlanul lebecsüli, holott sokkal
nagyobb elismerést érdemelne. Saját praxisom példái arról
győznek meg, hogy elsősorban a várandósok és a
kisgyermekek reagálnak érzékenyen a gyógyfüvekre és az
eszenciákra.
Néhány éve elővigyázatosabb lettem: alaposan
tanulmányozom a régi füveskönyveket és a mai tudományos
vizsgálatok eredményeit, és gyakran kifejezetten óva intem a
kismamákat bizonyos gyógyfüvek és illóolajok használatától.
Különösen akkor, ha már évek óta természetgyógyászati
kezelést kapnak, és ennek megfelelően érzékenyen reagálnak.
Hogy az idő előtti méhösszehúzódásokat, a „gyakorló
fájásokat” vagy kontrakciókat elkerüljék, azt ajánlom a
várandósoknak, hogy a 36. hétig a következő gyógyfüveket és
illóolajokat ne használják (illatlámpában és masszázsolajként
sem): bazsalikom, gyömbér, szegfűszeg, verbéna (vasfű), fahéj,
kámfor, japán menta és tuja. A német menta óvatos használattal
kipróbálható.
Mindenekelőtt a gyömbérrel, a kardamommal, a
szegfűszeggel, az oregánóval és a fahéjjal kellene a
várandósoknak óvatosan bánniuk, mert ezek erősen melegítő
hatásúak és többek között kámfortartalmúak, ebből
következően fájáskiváltók. Az adventi időszakban ezek a
fűszerek sok teába, mézeskalácsba kerülnek bele. Évek óta
tapasztalom, hogy ilyenkor több kismama mondogatja: „Igen, a
hasam mostanában gyakran megkeményedik.” Vagy: „Talán
ezért nem kívánom ebben az évben a forralt bort, a puncsot és
a mézeskalácsot. Óvatosnak kell lennem a korai fájások miatt.”
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kedvelt Yogi®-teák
többnyire szintén tartalmazzák ezeket a fűszereket.
Kétségtelen, hogy a másállapot idején tapasztalt alkalmi
„kívánósság” vagy az egyes ételektől való idegenkedés a test
legmegbízhatóbb jelzései közé tartozik. E jelzésekben persze
nemcsak a várandósság alatt, hanem egész élete során
megbízhat. Sokévi megfigyelés és tapasztalat alapján
állíthatom, hogy sok esetben a gyógyfüvek és a fűszerek váltják
ki a korai méhtevékenységet. E jelenség azonban gyomor- vagy
bélbetegségekre is utalhat. Minden anyának azt ajánlom, ne
vegyen be semmit anélkül, hogy egy természetgyógyász
tanácsát ki ne kérte volna előtte. „Ez növényi, ez nem árt!” –
mondják meggondolatlanul és felületesen az emberek. A
nadragulya is „csak” növény, de már az elemi iskolásoknak is
megtanítják, hogy mérgező.
Bizonyos, hogy nem tud a gyógyfüvekkel rövid idő alatt
vetélést kiváltani, de az is biztos, hogy a tudatlanságból eredő
sorozatos hibák már komplex egésszé állhatnak össze. Sem az
állapotosnak, sem a magzatnak a legkisebb felesleges
méhösszehúzódásra sincsen szüksége. Sokkal jobb, ha
fennmarad az anyaméh optimális vérellátása, és megtakarítja
magának a szorongást, az aggodalmakat.
Ha gyermeke mégis minden természetgyógyászati és orvosi
eszköz alkalmazása ellenére túl korán születne, először is
forduljon egy közeli bábához. A bába megértéssel kezeli a hozzá
fordulókat, és esetleg elirányíthatja őket egy olyan terápiás
csoporthoz, amelyben hasonló problémával küzdő szülők
vesznek részt. A szülőtársak megértik gondjait, ami már
önmagában is segítséget jelent.

VESZÉLYEZTETETT TERHESSÉG, KÓRHÁZI TARTÓZKODÁS

Előfordul, hogy a terhesgondozás rutinvizsgálatainak rendje

hirtelen megváltozik, szokatlan ellenőrző vizsgálatok válnak
szükségessé. Ha a normális várandósság máról holnapra
veszélyeztetett terhességnek minősül, a bába kénytelen
orvoshoz küldeni a kismamát, akit a nőgyógyász ezentúl
gyakrabban hív ellenőrzésre, szükség esetén pedig kórházba
utalja.
Az orvossal közösen zajló gondozásban a bába feladata az,
hogy felvilágosító és vigasztaló asszonytársként álljon a
kismama mellett. A „veszélyeztetett” minősítés általában nem
takar olyan nagy veszélyeket, mint amennyire ráijeszt az
anyákra; itt-ott még azt is rebesgetik, hogy a feltűnően nagy
számú veszélyeztetett terhességnek elsősorban a kórház
elszámolásai szempontjából van jelentősége.

KÓRHÁZI TARTÓZKODÁS
Természetesen egy várandósság alatt valóban adódhatnak
olyan helyzetek, amikor az állandó kórházi tartózkodás
elkerülhetetlen. Ha koraszülés fenyeget, csak simaizom-lazító
infúzióval lehetséges az idő előtti szülést minél tovább
elkerülni. A modern technológiák és az orvostudomány
lehetőségei nem mindig tudják megoldani a rendkívüli
helyzeteket. A koraszülöttek aránya bizonyára nem fog soha
nullára csökkenni. Sok gyerek mintha a méhen kívül nagyobb
esélyt érezne a túlélésre, annak ellenére, hogy élet és halál
határmezsgyéjére lép. Ők minden külső, a szülés
feltartóztatására irányuló próbálkozás ellenére túl korán
jönnek a világra. Ám az is lehet, hogy vannak olyan babák, akik
ezzel valóban az élet elleni döntésüket fejezik ki, s abban
reménykednek, hogy a külvilág is elfogadja, hogy ők még nem
életképesek. (Figyelmébe ajánlom a Boldogtalan szülés (215.
oldaltól) című fejezetet.)
Szívesen mélyebben is belemennék a veszélyeztetettség, a
fenyegető koraszülés, az anyánál és a gyereknél előforduló
betegségek kérdéskörébe, ez azonban meghaladná e könyv
kereteit. Csak arra vállalkozhatom, hogy ismertetést nyújtsak a
normális várandósság lefolyásáról, a természetes szülésről és a
gyermekágyról természetgyógyászati szempontok
figyelembevétele mellett. Koraszülésnél vagy patologikus
terhességnél letérünk a természetes útról, és a modern
orvostudomány összes tudását be kell vetni a probléma
megoldásának érdekében. Ilyenkor ez az egyetlen lehetőség az
anya és a magzat számára, hogy a fenyegető helyzet
megoldódjon, és nőjön az anya és a gyermek életben
maradásának esélye. Nem a mindenáron való természetes
módon zajló gyógyászatért harcolok, hanem arra szavazok,
hogy egészséges együttműködés jöjjön létre: ameddig csak
lehet, természetes módszereket alkalmazzunk, és az orvosi-
technikai segítséget csak akkor vessük be, ha szükséges.
Előfordulhat, hogy kórházba kell mennie – átmenetileg, a
terhesség alatt néhány hétre, vagy a számított szülési időpont
előtt a hátralévő időre. Ez nem jelenti azt, hogy le kell
mondania a bába segítségéről. Forduljon kórházi szülésznőhöz,
vagy telefonon keresztül keressen kapcsolatot független
bábával, aki vállalja a gondozást, és aki a kórházból való
elbocsátása után otthon is látogatja.
A bába az orvosi intézkedések kísérőjeként lelki támaszt
adhat a vajúdónak, valamint a klasszikus orvostudomány
kiegészítéseképpen felkínálhatja a természetgyógyászat
segítségét.

KORASZÜLÉS
Lenne még néhány megjegyzésem az orvostudomány és a
technika fejlődésével kapcsolatosan: A 24–27. hét tájékán lezajló
koraszülésekből származó babák túlélési esélyeit csak és
kizárólag a technika biztosítja. A szülők ilyenkor a „mindent
vagy semmit” kérdése előtt állnak: vagy a legintenzívebb orvosi
terápia a lehető legfejlettebb technikai háttér bevetésével –
vagy a halál. Természetesen mindenki számára magától
értetődőnek látszik, hogy az élet mellett döntsön, ám ez a
döntés sok-sok kérdőjelet, előre nem látható későbbi
következményt hozhat magával. Senki nem mondhatja meg
előre a szülőknek, hogy gyermekük későbbi fejlődése hova
vezet. Nem minden koraszülött baba harcol az életéért, vannak
gyerekek, akik mintha nem kívánkoznának erre a világra, s ezt
értésére is adják a szülőknek, az orvosoknak. Ilyenkor a szülők
feladata, hogy képesek legyenek elbúcsúzni a karjukban fekvő
kis élettől, és engedjék gyermeküket méltóságban meghalni.
Sajnos sok szülő számára nem magától értetődő, hogy még
ebben a szélsőséges helyzetben is számíthat a bába segítségére,
aki erőt önthet belé. A bábák minden szülési helyzetre
felkészültek, és szinte mindig elérhetőek. De szakember, lelkész
és pszichológus is támogatja a szülőket és az orvosi gárdát,
amikor arról a nehéz kérdésről kell döntést hozni, hogy mi
helyesebb, küzdeni vagy békésen elengedni a babát a halálba.
Mivel a gyermeket nem lehet megkérdezni arról, ő mit
szeretne, talán az a leghelyesebb, ha az ő helyzetébe próbál
belehelyezkedni, ha tiszteli a korán született ember méltóságát,
és nemcsak a jelent, hanem a gyermek jövőjét is szem előtt
tartja, amikor megvédi az esetleges túlkezelést is szorgalmazó
idegen érdekektől. Nem kis feladat elfogadni, hogy ő bizony
korán született, s ezzel valahol az élet elleni döntést hozta meg.
Mielőtt elfogadja a technika által kínált eszköztárat, mérlegelni
kell, milyen támogatásra számíthat a gyermek a szüleitől és a
társadalomtól.
Az elmondottakon kívül általában véve is fontos, hogy a nők
és a férfiak ismét többet beszélgessenek a gyermekvállalásról,
és előre elgondolkodjanak a nehéz helyzetekről, valamint az
azokkal járó súlyos döntésekről, hogy ne akkor tegyenek fel
maguknak első ízben bizonyos kérdéseket, amikor már nagy a
baj. Az is jó lenne, ha az érintett szülők többször kapnának szót
a nyilvánosság előtt is, és így közösen vitatnánk meg a
koraszülöttek intenzív orvoslásával kapcsolatos problémákat. A
magam részéről rendkívül rossz gyakorlatnak tartom a
jelenlegit, amikor a terhesség alatti diagnosztika mindent
megtesz azért, hogy kiszűrje a majdani fogyatékos
gyermekeket, miközben a koraszülötteket óriási technikai
apparátussal próbálják minden áron életben tartani – akár a
legsúlyosabb fogyatékosságok árán is.

PROBLÉMÁK AZ UTOLSÓ HARMADBAN

Sok kismamának be kell látnia, hogy a másállapotot olyan

kisebb panaszok is terhelhetik, amelyek miatt nem kell azonnal
kórházba menni, de mint kicsi vagy kezdődő problémát
ugyancsak komolyan kell venni. E panaszokra a
természetgyógyászat több lehetőséget is kínál. Teste önsegítő
mechanizmusának támogatása érdekében fontos, hogy már az
első korán fellépő jeleknél tegyen valamit.

VIZELETVIZSGÁLAT
Ha a rutin vizeletvizsgálat lelete szokatlan eredményt mutat, ne
várjon a következő vizsgálatig. Rögtön el lehet gondolkozni
azon, vajon mi ennek az oka. Vizsgálja felül életmódját, s adott
esetben változtasson rajta. Olvassa át még egyszer a Húgycsövi
panaszok (50. o.) című részt, és legelőször az elfogyasztott
folyadék mennyiségét gondolja végig. Ha cukrot találtak a
vizeletében, akkor azonnal száműzze a cukor minden fajtáját és
az édességeket az étrendjéből. Fogyasszon bőségesen
folyadékot. Ahogy korábban említettem, a várandósság alatt a
rendszeres mozgással is megelőzhető a diabétesz. Nézzen
utána, előfordult-e a családjában cukorbetegség, s ha igen,
feltétlenül tájékoztassa orvosát. Ha a lelet a további
ellenőrzések során a cukortilalom ellenére pozitív marad,
orvosa a vércukorszint ellenőrzésére küldheti Önt. A további
teendőket ugyancsak az orvossal tisztázhatja.
A várandósság alatti jelentős mértékű cukorkiválasztás
rendszeres és alapos orvosi felügyeletet igényel. Az ellenőrzést
általában belgyógyász szakorvos végzi.

ÖDÉMA (SZÖVETKÖZTI NEDVEK FELHALMOZÓDÁSA)

Ha a kismama már a 30. hét előtt vagy annak környékén
vízfelhalmozódást, vizes duzzanatokat, úgynevezett ödémát
észlel a testén, alaposan át kell gondolnia, nem okoznak-e
aránytalanul nagy megterhelést a hétköznapok számára. A
praxisomban szerzett tapasztalatom alapján nyugodtan
állíthatom, hogy a veseműködéssel kapcsolatos problémák
gyakran munkahelyi vagy egyéb túlterheltség miatt
jelentkeznek. Az erős vizesedés miatt kórházba kerülő
asszonyokról hamar kiderül, hogy már az ágynyugalom is
elegendő lehet ahhoz, hogy az ödéma csökkenjen, és a
vízkiválasztás megnövekedjen. Mindez azt jelenti, hogy amint a
kismama megszabadul a stresszt okozó környezettől, rögtön
normalizálódik a helyzet. Ahhoz azonban egyáltalán nincs
szükség kórházi ápolásra, hogy a várandós felismerje, ha
pihenésre van szüksége. Ha a dolgozó nő kiléphet a
munkahelyi hétköznapokból, ha a háziasszony segítséget
kérhet párjától, a nagymamától vagy egy barátnőtől, ha kiiktat
bizonyos vasalási, takarítási vagy konyhai teendőket, máris
lényegesen csökken a rá nehezedő megterhelés. A várandós
családjának meg kell értenie, hogy a gyermek megváltoztatja a
dolgok addigi menetét.
A vízfelhalmozódást jelzi, ha a lábfej és az alsó lábszár
megduzzad, a cipő szorítani kezd, a zokni bevág, nyomot hagy,
a bőr feszül, sőt talán viszket is a lábon vagy a hason. Az este
közeledtével egyre jobban felgyűlik a víz, és egyre erősebben
fáj a várandós lába. A kézben is feszülő, bizsergő érzés
jelentkezik, s a kismama azt veszi észre, hogy gyűrűi már nem
mennek fel az ujjára. Ha arcán is vízvisszatartás nyomait fedezi
fel, a barátnők és az ismerősök megjegyzik: „Tetőtől talpig
kereknek látszol.”

EPH-GESZTÓZIS – TERHESSÉGI TOXÉMIA

Az ödémát minden esetben komolyan kell venni, és ennek
megfelelően kell kezelni, mert gyakran egy terhességspecifikus
betegség, az EPH-gesztózis, közismert nevén a terhességi
toxémia kezdetét jelenti. Az EPH-gesztózis vízlerakódással (az E
az angol edema, azaz ödéma rövidítése) és/vagy a vizeletben
megjelenő fehérjekiválasztással (a P proteinúria) és/vagy
megemelkedett vérnyomással (H, azaz hipertónia) jár. Az anyát
és a gyermeket egyaránt fenyegető gesztózist minden
rendelkezésre álló eszközzel meg kell akadályozni, különben
akár mindkettőjük élete is veszélybe kerülhet. A koraszülések
leggyakoribb oka a gesztózis, bár a pontos okok még mindig
nem teljesen tisztázottak. Magas értékek esetén
császármetszéssel kell minél gyorsabban véget vetni a
terhességnek, mert a rossz vérellátás miatt veszélyben van a
baba, az anyát pedig az úgynevezett eklampszia (terhességi
rángógörcs) fenyegeti.
Ezért kell az ödémára már a kezdeti stádiumban odafigyelni.
A természetgyógyászat módszereivel hatékonyan lehet
támogatni a vesék kiválasztó mechanizmusát, valamint a teljes
anyagcserét.
Ebben az élethelyzetben továbbra is a nyugalom és a teljes
stresszmentesség az első és legfontosabb követelmény. Az anya
válassza inkább a heverőt a munkahelye helyett, esetleg
menjen el a szüleihez pihenni, hogy legalább rövid ideig
biztosan ne találkozzon a zsémbes szomszédasszonnyal vagy a
fárasztó anyóssal. Ezúttal igazán elfogadhat egy kis
kényeztetést!

FITOTERÁPIA
A Várandós tea elkészítésénél, melyet remélhetően már hosszú
ideje fogyaszt, vegyen a csalánból és a zsurlóból dupla
mennyiséget, és tegyen még hozzá nyírfalevelet. 3 csészével
igyon meg naponta a teából, amelyet citrommal és kevés
mézzel ízesíthet. Szeretném ismételten hangsúlyozni (ahogy a
44. oldalon is tettem), hogy ama elterjedt nézet, mely szerint a
csalánlevél ödémát okozhat, a tudomány jelenlegi állása szerint
egyáltalán nem igaz.

HOMEOPÁTIA
A homeopátiás szerek hatékonyan segítenek, ám a megfelelő
szer megtalálása ezúttal is időt és tapasztalatot igényel. Szóba
jöhet az Apis, a Chelidonium, a Lycopodium, a Natrium
muriaticum, a Pulsatilla, a Sepia, a Solidago és a Taraxacum.

AROMATERÁPIA
Az illóolajokkal kapcsolatban ismét csak rendkívül jó
tapasztalatokról számolhatok be. A saját készítésű Ébresztő
fürdő és Ébresztő olaj salaktalanító hatása miatt hatásos a
bedagadt lábakra. A keverékek a következő illóolajokat
tartalmazzák: angyalgyökér, sárgarépamag, limett, litsea,
rozmaring és boróka. Ezzel az illóolaj-keverékkel készíthető
lábfürdő, de akár a kész sókeverék is használható. Sajnos
előfordulhat, hogy még a témában valamennyire járatos
emberek szájából is elhangzik, hogy „borókát egy várandós
egyáltalán nem használhat”! Megint csak azt kell mondanom,
hogy egyértelműen meg kell különböztetni, valaki saját
elhatározásából, belsőleg alkalmazza-e a borókát, vagy
lábfürdőt készít belőle. Mint ahogy az sem mindegy, hogy csak
pár hete állapotos, vagy már a 32. héten jár. Ezeket a tényezőket
alaposan fontolóra kell venni. A korai várandósság idején tilos
borókafőzetet inni, vagy illóolaját fürdőadalékként,
masszázsolajként használni, mert vetélést okozhat. A
várandósság későbbi időszakában – mindennemű ödémára
való hajlam nélkül is – a boróka erősen ingerli a májat.
Visszerek esetén azonban a masszázsolajban lévő borókaolaj a
májfunkciót olyan pozitívan támogatja, hogy semmilyen
masszív vízlerakódás nem keletkezik. A máj a vese fölé rendelt
szerv, és nagyon aktívan vesz részt a kiválasztási folyamatban.
Meglévő ödémánál, melynek gyakran májprobléma az okozója,
a borókaolajból készült lábfürdő – bőséges folyadékbevitel
mellett – hamarosan javuláshoz és a kiválasztás fokozódásához
vezethet. Ennek az olajnak azt a lélektani hatást tulajdonítják,
hogy segít az érzelmi gondokat elűzni. Egy helyütt azt olvastam
a borókáról, hogy a „saját erőket mozgósítja az emberben”. Ezt
úgy is értelmezhetjük, hogy erőteljesebb működésre ösztönzi
az anyagcsere-folyamatokat. Ha mája túlterheléséből adódó
problémái vannak, vagy a természetgyógyász felhívta a
figyelmét mája túlterheltségére, tanácsos körülbelül egy héten
át naponta kétszer borogatást készítenie a felső hasi részre a
Sárgarépa-limett olaj jojobaviaszban (10%-os) felhasználásával,
mert ez a keverék ugyanazokat az illóolajokat tartalmazza,
mint az Ébresztő fürdő, illetve az Ébresztő olaj. Olajozza be a
mája tájékát, és fektessen a beolajozott bőrfelületre meleg,
nedves pelenkát, miközben kis időre lepihen a heverőre.

HELLP-SZINDRÓMA
Ez a kimondottan csak a várandósokat sújtó megbetegedés az
EPH-gesztózis súlyosabb formája. Általában hirtelen jelentkezik,
és véralvadási zavarok súlyosbítják.
Bármilyen problémát észlel hasa jobb felső részén,
haladéktalanul tisztázni kell a panasz kiváltó okát, mert a
HELLP-szindróma a rosszullét, hányás és fejfájás mellett éppen
ezen a testtájékon szokott fájdalomérzetet okozni. Az első
tüneteket hirtelen vérnyomás-emelkedés, néha pedig ödéma is
követi. Ezt a diagnózist soha nem szabad könnyelműen kezelni,
azonnal orvosi segítségre, de leginkább kórházi felvételre van
szükség. A legjobb és leghatékonyabb megoldás szinte mindig
az azonnali császármetszés, tehát a terhesség befejezése.

TÁPLÁLKOZÁS
A megfelelő táplálkozás ugyancsak segít a szövetekben
feleslegesen felhalmozódott víz kimosásában. Egy nagy adag
uborkasaláta elfogyasztása után rövid időn belül a WC sűrű
látogatása bizonyítja a vízhajtó hatást, de hasonló mondható el
a főtt burgonyáról is. Mindenesetre továbbra is szeretném
felhívni a figyelmet arra, hogy ellenőrzött ökológiai
gazdálkodásból származó krumplit vásároljon! A burgonyát
alapos tisztítás, majd főzés után a héjával együtt fogyassza –
reggel, délben és este egyaránt jól kell lakni vele. Nagy
szerencséje van annak, aki éppen spárga szezonban várandós,
mert akkor naponta élvezheti e csodálatos vízhajtó zöldség
áldásos hatását. A spárgához és a burgonyához egyaránt bőven
ehet friss petrezselyemzöldet és metélőhagymát is. Más
fűszerekkel, akár egy kevés tormaszósszal is szabad ízesíteni –
ez utóbbi egyaránt serkenti a májfunkciót és az
immunrendszer működését.
A fűszerek között a lestyánról sem szabad elfeledkezni, mert
ez az intenzív ízű fűszer ugyancsak segíti a kiválasztást, és
egyáltalán nem lebecsülendő májfunkciót serkentő hatással is
büszkélkedhet.
Sok kismama megnövekedett vízkiválasztással reagál arra,
ha elfogyaszt egy friss ananászt. Ügyelni kell azonban, mert ez
a gyümölcs gyomorégést okozhat, ha túl sokat fogyaszt belőle
(70. o.).
 Az 1970-es és 80-as években a rizskúra számított a
legkedveltebbnek. A rizskúra előírásai szerint teljes értékű
(hántolatlan, natúr) rizst kellett fogyasztani, bármilyen
mennyiségben, de legalább napi 250–300 grammot a nap
folyamán arányosan elosztva. A kúra több napon át tartó
alkalmazása azonban jelentős káliumveszteséggel jár, amit az
évszaktól függően friss vagy szárított sárgabarack
fogyasztásával lehet ellensúlyozni. A káliumveszteség azonban
nem teljesen veszélytelen, mert nagymértékű elgyengüléshez
vezethet. Még nem ismert, mennyiben befolyásolja a
magzatvíztermelést, gyanítják azonban, hogy a túlzásba vitt,
ellenőrzés nélküli, napokig tartó rizsdiéta burokrepedést
okozhat. Ezért inkább a burgonyát javaslom, amely nem borítja
fel teste egyensúlyát, és a vízháztartást is jobban szabályozza.
Mindazonáltal nem tartom egyértelműen ellenjavaltnak az
olyan típusú vízhajtó diétákat, mint a rizskúra. Ma sokan azért
beszélnek le az alkalmazásáról, mert régebben túlzott
mértékben és nem megfelelően használták ezt a módszert, és a
káliumveszteséget olykor nem sikerült kellően ellensúlyozni.
Ha valaki értelmesen csinálja végig a kúrát, elegendő
sárgabarackot fogyaszt, megfelelő mennyiségű (!) vizet iszik
hozzá, és sokat pihen, tapasztalni fogja, hogy a vízvisszatartás
valóban csökken, és végre jobban érzi magát. Az egykori
rizsnapokon elkövetett hibák közül valószínűleg a pótlólagos,
mára bizonyítottan helytelennek tartott sószegény vagy só
nélküli táplálkozás, a túl kevés folyadék fogyasztása és a ma
ajánlott teljes értékű rizs helyett a fehér rizs fogyasztása
lehetett a három legsúlyosabb.
 Az ödémával kapcsolatban megint eszembe jut egy történet:

…G. asszony harmadik gyermekével volt állapotos,

közeledett a szülés időpontja, amikor riadtan hívott fel egy
délelőtt: „Most voltam az orvosnál. A lábaim nagyon
vizesek, ami az orvos szerint már veszélyes a gyermekemre.
Ráadásul a vérnyomásom is túl magas. Az orvos azt mondta,
ha a gyermek nem születik meg az elkövetkező napokban,
nem vállalja tovább a felelősséget. Most mit csináljak? Az
orvos által javasolt gyógyszereket nem szedem be, ő pedig
azzal fenyegetőzött, hogy ha a helyzet holnapra sem
változik, meg kell indítania a szülést. Pedig úgy örültem,
hogy ez a gyerek végre maga szabhatja meg, mikor akar
megszületni!” (G. asszony első két gyermekét azokban az
időkben szülte, amikor a programozott szülés volt a divat.
Most végre szülésmegindítás nélkül szeretett volna szülni,
hogy mindent a maga természetes módján élhessen át.)
Megkérdeztem, mennyi folyadékot iszik naponta, és milyen
gyakran tud vizelni. Elmondta, hogy ő ugyan nagyon
szomjas, de követi az orvos tanácsát, és 1 liternél többet
nem iszik naponta. „Mindig 2 csepp miatt kell rohannom a
vécére. Ugyan honnan is jönne bármi, ha semmit nem
iszom? Ráadásul éjszakánként még iszonyúan izzadok is” –
hangzott a válasz. Osztottam az orvos aggályait, de mégis azt
javasoltam, hogy egy rövid ideig még próbálkozzon
alternatív módszerekkel. Azt tanácsoltam, hogy annyit
igyon a Várandós teából, amennyit csak tud. Egyen
bőségesen héjában főtt krumplit, friss konyhakerti
növényeket és túrót. Lelkére kötöttem, hogy ne dolgozzon,
csak a heverőn feküdjön. Megígértettem vele, hogy átadja a
férjének vagy a nagymamának a gyerekek és a háztartás
ellátását, mert csak nyugalommal, ivással és krumplievéssel
érhet el eredményt. Javasoltam, hogy kiegészítésként
vegyen be Pulsatillát is, melyet véletlenül tartott otthon. Az
asszony alkata kimondottan indokolta e homeopátiás szer
használatát. Végezetül megkértem, hogy azonnal hívjon fel,
ha bármilyen panasz lépne fel, vagy ha nem tudna
bőségesen pisilni. Mivel tisztában voltam a gesztózis
veszélyével, mely akár életveszélyessé is válhat egy ilyen
esetben, délután felkerekedtem, hogy meglátogassam G.
asszonyt. A férje fogadott, aki elmondta, hogy épp az imént
íratta ki magát szabadságra. Az asszony a heverőn feküdt,
mellette egy kanna tea, az asztalon egy tányér krumpli volt.
A kismama boldogan mesélte, milyen gyakran és sikeresen
látogatja a vécét. „Már hetek óta nem pisiltem ennyit!
Kifejezetten jólesik.” Azonnal feltűnt, milyen duzzadt az arca
és dagadt a lába, ám megkönnyebbültem, amint beszámolt a
sikerről. Vérnyomása még éppen a megengedett értéken
belül volt. Beszéltem telefonon az orvosával, aki nagyon
örült házi látogatásomnak, és egyetértett javaslataimmal.
Közölte, hogy intenzív vérnyomás- és kiválasztásellenőrzés
mellett egyelőre eltekint a szülés megindításától. Jól ismerte
G. asszonyt, megértette a kívánságát. Krumplidiétás
eljárásomon ugyan mosolygott, de azt mondta: „Tegyen
meg mindent, amit jónak lát.” Másnap reggel G. asszony,
akinek az arca ödéma nélkül megint ugyanúgy nézett ki,
mint korábban, boldogan és felszabadultan fogadott: „Nem
 fogja elhinni, három kilóval könnyebb lettem. Az éjszaka
nagy részét a vécén töltöttem. De mondja csak, a nyákfolyás
is az ivástól és a krumplievéstől lett most olyan intenzív?”
Vele örültem a sikernek; a vérnyomása is csökkent
valamennyivel. A nyákra vonatkozó kérdésével
kapcsolatban jó hírem volt: bizonyára a gyermek tudatja így
érkezését. „Talán a baba megelégelte a hangos vízcsobogást,
és elhatározta, hogy lassan megnyitja a szülés kapuit – a
nyákfolyás ennek a jele.” A vizsgálat megerősítette
gyanúmat. A méhnyak kisimult, a méhszáj kezdett lassan
kinyílni. Nagy volt az öröm a házban. Az aznapi második
ellenőrzés is örvendetes volt, vérnyomása teljesen
normalizálódott.
G. asszony még mindig ette a krumplit, és itta a teát
literszámra; kontrakciókat még nem észlelt. Másnap kora
reggel hívott a boldog apa: nem vérnyomásmérés, hanem
köldökápolás miatt kellene megjelennem. G. asszony az
éjszaka folyamán egészséges lányt szült, méghozzá
hihetetlen sebességgel. A szülők épp akkor készültek haza a
kórházból. Már hetekkel ezelőtt elhatározták, hogy
ambulánsan szülnek, vagyis a gyermekágy teljes időszakát
otthon töltik.

Ezek a legszebb élmények. Az a várandós, aki a testápolás és

a megelőzés során a természetgyógyászat módszereire is
támaszkodik, ugyanilyen szép sikerekre számíthat. Aki
ellenben évek óta erős gyógyszerekkel él, nem szerezhet ilyen
tapasztalatokat. A szülészet területén kétszeresen is jó
természetes eszközökkel dolgozni. A gyermekre vágyó nők
nagy része fiatal és egészséges, és közülük nem kevesen azzal is
tisztában vannak, hogy számos gyógyszer káros hatású. Máshol
élő kolléganőim mondják, hogy nekünk itt, Allgäuban még
egészséges emberi észjárásunk van, és hozzám úgyis csak azok
a nők jönnek, akik eleve a természetes módszereket részesítik
előnyben. Ebben bizony van igazság, melyet nem titkolhatok el
azok elől a bábák elől, akiknek még nem volt hasonló
élményük.
Jók a tapasztalataim a „Gesztózisbeteg Nők
Munkacsoportjának”[10] tanácsaival kapcsolatban is. Ez a
csoport azt a véleményt képviseli, hogy a testnek bőséges
folyadék- és sóbevitelt kell biztosítani. A munkacsoport
adatokat gyűjt, tanulmányokat és vizsgálatokat közöl
szakfolyóiratokban. A közzétett eredmények azt bizonyítják,
hogy a szokásos sóbevitel csökkentése éppen az ellenkező
eredményt váltja ki, mint szeretnénk, és felgyorsítja azt a
mechanizmust, amely a vízlerakódást felerősíti a szövetekben.
Akut esetekre azt ajánlják, hogy 1 teáskanál sót oldjon fel 1 liter
vízben, majd a nap folyamán egyenletesen elosztva igya meg;
kiegészítésképpen sósvizes lábfürdőt vagy még inkább 1–3 kg
sóval elkészített teljes fürdőt ajánlok. A módszer viszonylag
gyorsan serkenti a vizeletkiválasztást – ezt nemcsak a
munkacsoport révén, hanem saját tapasztalataim alapján is
megerősíthetem. Voltak ugyanis olyan kismamák, akiknek az
előző várandósságuk gesztózis miatt császármetszéssel és
koraszüléssel ért véget, és következő állapotosságuk idején
érthető óvatosságból már jó előre tájékozódni akartak a
lehetséges terápiák felől. Elmondtam nekik, hogy a gesztózis-
csoport ajánlása szerint a sóbevitel a kielégítő állatifehérje-
bevitel és a laktató táplálkozás mellett jó módszer a gesztózis
elkerülésére. Az a legjobb, ha az érintettek közvetlenül a
munkaközösséggel veszik fel a kapcsolatot.

A VÉRNYOMÁSRÓL ÁLTALÁBAN
Itt szeretnék részletesebben foglalkozni a várandósság alatti
vérnyomásproblémákkal. Mint említettem, a vérnyomás szoros
összefüggésben áll a vízvisszatartással, a gesztózissal és a
HELLP-szindrómával (90. o.).
Mindig az a legfontosabb, hogy ismerje a saját kiindulási
értékeit. Jó lenne, ha minden nő megméretné időnként a
vérnyomását, akkor is, amikor nem állapotos. Sokan ugyanis
nyugtalankodnak az állítólag túl magas vagy túl alacsony
vérnyomásuk miatt, holott rájuk egyébként is az átlagosnál
magasabb vagy alacsonyabb érték jellemző. Kezelés általában
csak akkor szükséges, ha az egyéni értékhez viszonyítva
tapasztal változást.

HIPERTÓNIA (MAGAS VÉRNYOMÁS)

A vérnyomás-szabálytalanságok egyike a veleszületett
hipertónia, azaz a magas vérnyomás. Orvosa tudja, hogy ezt
hogyan, milyen gyógyszerekkel kell kezelni, s ennek
megfelelően jár majd el.
Sok várandósnál külső hatások is kiválthatják a magas
vérnyomást, melyet stresszből származó magas vérnyomásnak
neveznek. Ha ezzel keresnek meg, először azt kérdezem, mi
vagy ki okoz a kismamának stresszt. Kérdésemre általában
hosszú szenvedéstörténet a válasz. Az érintettek végre egyszer
beszélhetnek hétköznapi, szakmai vagy kapcsolataikra
vonatkozó gondjaikról. Gyakran úgy érzem, hogy nemcsak
bába, hanem családi tanácsadó és pszichoterapeuta is vagyok
egy személyben. A beszélgetés után a kismamák általában
megnyugodva mennek haza, gondjaikat más nézőpontból
látják, és maguktól találnak megoldást arra, hogy a rájuk
nehezedő nyomást csökkentsék vagy megszüntessék. Íme egy
újabb bizonyíték, hogy nem mindig kell azonnal gyógyszer;
egy-egy beszélgetés vagy a mentális tényezők is döntően
javíthatnak a helyzeten.

FITOTERÁPIA
Magától értetődik, hogy a koffeintartalmú italokról, köztük a
kávéról, a kóláról és a zöld teáról le kell mondani. Az állati
fehérjét csökkentett, ám zöldséget és teljes értékű tápanyagokat
bőséges mennyiségben tartalmazó étrend az ideális. Teakedvelő
kismamák számára készült a Citromfüves bábatea receptje: ez a
teakeverék citromfűből, fagyöngyből és galagonyából áll. E
régóta bevált gyógyfüvek jól használhatóak várandósság idején,
az alapszabály azonban változatlan: napi 3 bögre langyos teával
éri el a legjobb eredményt.

HOMEOPÁTIA
Egyes anyák céltudatosan azért jönnek, hogy valami olyan –
ahogy a köznapi szóhasználatban elterjedt – „golyócskát”
kérjenek, amely segíthet rajtuk. A homeopátiának vannak
szerei a magas vérnyomás ellen is – melyeket természetesen a
komplexitás szempontját figyelembe véve lehet felhasználni.
Soha nem szabad eltekinteni az alapos anamnézistől és a
repertorizációtól. Az Aurum, az Apis, a Belladonna, a Plumbum
és a Pulsatilla alkalmazható szerek, azonban ezek egyikét se
szedje önállóan, kísérletezésképpen! A homeopátiás szereket
magas vérnyomás esetén is a lehető legpontosabban kell
kiválasztani. Hatásukat gondosan meg kell figyelni, és csak a
megfelelő potenciában szabad alkalmazni őket. A homeopátiás
gyógyszerek különböző potenciálásáról A homeopátia alapjai
című részben olvashat bővebben (364. o.).

AROMATERÁPIA
Az aromaterápia terén jó tapasztalatokat szereztem az ilang-
ilanggal. Erről az olajról mindig egy korábban olvasott mondat
jut az eszembe: „Engedd el magad, zuhanj és örülj!” Van ennél
jobb terápia a magas vérnyomásra?
Ki kell kerülni a hétköznapok stresszhelyzeteiből, és meg
kell tanulni feszültségek nélkül élvezni az életet. Ehhez segíthet
hozzá a Fülöp-szigeteken termő ilang-ilang. Az eszenciát
használhatjuk magában vagy levendulaolajjal és 100%-os
citromfűolajjal együtt akár illatlámpában, akár masszázsolajba
vagy tusfürdőbe keverve. Az illatlámpát olyan helyiségben
helyezzük el, ahol egyedül az anya tartózkodik, mert mások –
különösen azok, akiknek eleve alacsony a vérnyomásuk – talán
nem szeretnének részesülni az ilang-ilang jótékony hatásából.
Alacsony vérnyomású ember ettől a kezeléstől erőtlenné,
tehetetlenné válhat, sőt akár vérkeringési problémái is
felléphetnek. Fontos tehát, hogy tekintettel legyünk a
környezetünkre. Mivel ennek az olajnak önmagában igen erős
az illata, készítettem egy mára igen közkedveltté vált keveréket
Lelkinyugalom-olaj elnevezéssel, mely az ilang-ilang mellett
litsea-, muskotályzsálya-, vetiver- és citrom olajat tartalmaz, és
akár testolajként, akár illatparfümként is alkalmazható. A
testolajat már reggel a bőrünkbe masszírozhatjuk felülről lefelé
haladva. A visszérrel küszködő nők természetesen alulról
fölfelé masszírozzák be a lábukat, és csak a felsőtestükön
haladjanak fentről lefelé.
Ezzel a keverékkel már volt alkalmam más, nem várandós
embereknek is segíteni vérnyomásuk kezelésében. A hozzám
járó várandósok ugyanis nem szokták elmulasztani, hogy ha
szükséges, a nagymama számára is kérjenek e keverékből.

ALACSONY VÉRNYOMÁS (HIPOTÓNIA)

Sok olyan várandós van, aki alacsony vérnyomás miatt
szenved. Ők arra panaszkodnak, hogy mindig fáradtak, nem
bírják az álldogálást, elszédülnek, és ilyenkor gyorsan le kell
ülniük, nehogy elessenek.
Nekik azt tanácsolom, végezzenek gimnasztikai
gyakorlatokat, menjenek gyakran úszni, és igyanak minél több
folyadékot. Ne csökkentsék a sófogyasztásukat, sőt, néha épp az
segít, ha nagyobb sótartalmú ásványvízre váltanak. 1 vagy 2
csésze zöld tea már reggel serkenti a vérkeringést. Reggel, a
zuhanyozás végén alulról felfelé haladva mossák le magukat
hideg vízsugárral, mert ez jót tesz a vérnyomásnak, felpezsdíti a
bőr vérkeringését, ellenállóvá tesz, és aktiválja a test
védőerejét. Tudom, eleinte nem könnyű rászánni magát a
hideg vizes zuhanyozásra, pedig észrevehetően pozitív hatással
van a test állapotára. Jóléti életmódunk mellett fontos, hogy
testünket kitegyük hőmérséklet-változásoknak. Hajdanában az
emberek nem tudták ennyire megvédeni magukat a
hőmérséklet-ingadozásoktól, mert nem volt központi fűtés, sem
előmelegített autó. Manapság sokan fűtött szobában alszanak
ahelyett, hogy nyitott ablaknál, hideg helyiségben töltenék az
éjszakát. Túlmelegített fürdőszobában fürdenek, fűtött
konyhában reggeliznek, beszállnak a (lehetőleg előmelegített)
autóba, órákon keresztül tartózkodnak túlmelegített,
légkondicionált dolgozószobában, majd este testük hiányzó
ellenállóerejére panaszkodnak, mert már megint náthásak…
Szeretném felhívni a figyelmet arra, ők milyen
meggondolatlanul viselkednek. A másállapot lehetőséget ad
életvitele és szokásai átgondolására.
Lenyűgöző, hogy a gyermekek már az anyjuk hasában
megoldanak bizonyos kérdéseket. Sok szülő meséli: „Ha nem
lenne gyermekem, és nem lenne a bába, aki felhívja a figyelmet
néhány dologra, bizony még sokáig nem gondoltuk volna át
szokásainkat az egészségünk érdekében.” Megértem a szülőket,
mert velem is így történt. Egy kedves, idős bába egyszer
felemelt mutatóujjal mondta nekem: „Igen, igen! Ti, fiatal
bábák és anyák, meglátjátok majd, hova vezet a
gondolkodásotok és az életfelfogásotok. Minden kisebb fájásra
bekaptok egy tablettát ahelyett, hogy egyszerűen hideg vizet
használnátok, és legalább egy kicsit megbíznátok a
testetekben.” Theának ma is hálás vagyok ezért a
megjegyzéséért, amellyel akkoriban nagyon elgondolkoztatott.
FITOTERÁPIA
Egyenlő mennyiségű seprőzanót, csikófark, rozmaringlevél és
kétszeres mennyiségű galagonya felhasználásával készült a
Rozmaringos bábatea. Az általános javaslathoz hasonlóan ezt a
teát is néhány napig kell inni, majd a javulás beállta után abba
kell hagyni a fogyasztását.

HOMEOPÁTIA
Mint mindig, e probléma megoldásában is segítségünkre lehet a
homeopátia, ha pontos anamnézis után nyúlunk a megfelelő
szerhez. A szokásos szerek: Veratrum album, Arnica, Natrium
muriaticum, Gelsemium.

AROMATERÁPIA
Az alacsony vérnyomás kezelésével kapcsolatban a legjobb
tapasztalataimat eddig a rozmaringolajjal szereztem.
Mosakodás vagy zuhanyozás közben cseppentsen 1, legfeljebb 2
csepp olajat a mosdókendőre. Gyakran már ennyi elegendő
ahhoz, hogy vérnyomása néhány napon belül stabilizálódjon.
Vannak, akik inkább masszázsolajat kevernek, és a testüket
lentről felfelé (!) végigmasszírozzák vele. Otthon alkalmazhat
illatlámpát, de itt is érvényes, amit a magas vérnyomásnál
írtam: mindig figyelni kell, önmagán kívül kiket részesít még
passzív kezelésben. Alacsony vérnyomás esetén a
rozmaringolaj jótékony hatású, erősíti az állóképességet és az
úgynevezett ÉN-erőt. Sokszor éppen ez a két dolog csökken a
várandósoknál. Reggelente alig bírnak lábra állni, délben
fáradtak, este elgyöngülve zuhannak az ágyba. Ilyenkor
felmerül a kérdés: „Mégis, hogyan fogok boldogulni majd, ha a
baba megszületett?” A rozmaring a sivatag egyik virága. Ez azt
jelenti, hogy ott terem, ahol szinte már semmi táptalaj nincs,
csak homok, de ez a növény képes táplálkozni az égből hulló
pár csepp vízből, felegyenesedni és növekedni a homokon. Ön
is mozgósíthatja utolsó erőit, növelheti kitartását ezzel az
olajjal. Próbálja meg egyszer, lehet, hogy elég a frissítő hatású
rozmaringhidrolátum, hogy erőre kapjon!
A rozmaringolaj vagy -hidrolátum igen jó szolgálatot tehet a
bábáknak is, ha éjszakai szolgálatot kell teljesíteniük, és már
fáradtnak, erőtlennek érzik magukat, vagy azoknak a
kolléganőknek, akik tíz órányi munka után végre szeretnének
hazamenni, de a szülőszoba ajtaján újabb kismama kopogtat
azzal, hogy megindult a szülése.
A rozmaringolaj a fentieken túl remek étvágygerjesztőnek
bizonyul. A beteges, rosszul evő gyerekek szülei sokat tudnának
mesélni arról, milyen hamar rendbe jött gyermekük étvágya
ettől az olajtól.

…Más eset volt az a nagymama, aki együtt lakott a

családdal, és magas vérnyomása miatt kezelés alatt állt. Egy
darabig megmagyarázhatatlan okokból még magasabb
értékeket mértek nála, érdekes módon azonban mégsem
léptek fel az általa jól ismert kísérőjelenségek. Miután lánya
rozmaringolajat tett az illatlámpába, minden rendbejött.

Igen: az illóolajok bizonyíthatóan hatnak, s éppen ezért

mindig csak a megfelelő alkalmakkor kellene hozzájuk
fordulni. Soha nem szabad meggondolatlanul használni őket.
Minden természetgyógyászati módszer akkor segít, ha
tudatosan alkalmazzuk, s a felhasználást azonnal abba kell
hagyni, ha ellenjavallat merül fel. Minden anyát kérek, inkább
eggyel többször kérjen tanácsot a szükségesnél, mint eggyel
kevesebbszer! A kolléganőimet, akik most gyűjtik első
tapasztalataikat, ugyancsak kérem, hogy vegyék komolyan az
illóolajokat! Rögzítsék pontosan a kismamák megfigyeléseit, és
értelmezzék mélyrehatóan az összegyűjtött adatokat.
Ennek alapján a rozmaringolajjal kapcsolatban azt kell szem
előtt tartani, hogy alacsony vérnyomásnál használható, de
csakis a cineol típusú rozmaring. Normális, illetve magas
vérnyomás esetén nem szabad alkalmazni, ezért sok könyv –
tulajdonképpen helyesen – eleve tiltja a várandósság ideje alatt.
Remélem azonban, hogy bízhatok a kismamákban és a
bábákban, mert ők komolyan veszik fent leírt tanácsaimat.
Annak, aki nem szereti a rozmaring illatát, javaslom, hogy
próbálja ki a Fűszerkosár nevű készítményemet. Figyelembe
kell azonban venni, hogy ez a keverék borsmentaolajat is
tartalmaz, úgyhogy csak akkor használható, ha semmilyen jel
nem utal túl erőteljes méhtevékenységre. Használata tehát
elsősorban a rendkívül alacsony vérnyomású nők számára
javasolt.

FARFEKVÉS

A legtöbb gyermek a 32. hét környékén fejével a szülőcsatorna

irányába fordul, vagyis fejjel lefelé fekszik az anyaméhben.
 Néhányan azonban még a 35. héten is éberen csücsülnek a
méh barlangjában. A terhesgondozáson ilyenkor farfekvést
állapítanak meg, s ezt bejegyzik a kiskönyvbe. Ez az adat
minden bábának és szülészorvosnak nagyon fontos, hiszen
senki nem akar szülés közben meglepődni, hogy először a baba
popsiját pillantja meg. A farfekvéses szülésre időben fel kell
készülni, de szó sincs arról, hogy valamiféle anomália vagy
patológiás állapot fenyegetne! A farfekvés pusztán egy
ritkábban előforduló alternatíva a fejfekvés mellett.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
Az ultrahangvizsgálat segítségével a vizsgáló orvos komolyabb
nehézség nélkül megállapíthatja a gyermek fekvését, méghozzá
bármelyik héten. A bábák azonban, de gyakran az orvosok is,
megpróbálják kezükkel kívülről kitapintani a gyermek
helyzetét. Az úgynevezett Leopold-műfogásokat, amelyekkel a
gyermek helyzete az anyaméhen belül megállapítható, minden
bába megtanulja a szülésznőképzés során.
Az az előnye, hogy technika és elektromos áram nélkül
tudjuk meghatározni a gyermek fekvését, s ezzel egyidejűleg
közeli, testi kapcsolatba kerülhetünk az anyával. Szüléskor is a
bába keze látja el a kismamát, nem a műszerek. A külső
vizsgálat során elmondjuk az anyának (és ő rögtön meg is
próbálhatja velünk együtt kitapintani), hol van a gyermek háta,
feneke, feje, lába, karja. Ahogy növekszik a baba, a másállapot
vége felé egyre könnyebb lesz ez a vizsgálat. 1975-ig általában
ez volt az egyetlen lehetőség a gyermek helyzetének
felismerésére, mert csak akkortájt helyezték üzembe az első
ultrahangkészülékeket a kisebb szülészeti klinikákon
(szülészeteken) is. Az orvosi rendelőkbe csak néhány évvel
később kerültek be ezek a drága gépek, melyeket azóta is
folyamatosan fejlesztenek. Az ultrahang-berendezéssel
természetesen hamar megbarátkoztak a szülészeti osztályokon,
a technika gyorsan elbűvöli az embert, főként a férfiakat. Ma az
ultrahangvizsgálat a legbiztosabb módszer a gyermek
fekvésével kapcsolatos bizonytalanság azonnali tisztázására.
A rutinszerű terhesgondozáson minden
ultrahangvizsgálatnál láthatják az anyák a képernyőn, hogyan
helyezkedik el gyermekük, ami bizonyára különleges érzés. Ám
a látás és a tapintás két különböző érzékelési mód! A magzatról
készített képek nyilván igen érdekesek, mégis sokkal nagyobb
élményt jelent, ha a babát kitapinthatja a hasában, érezheti,
hogy itt a feneke, ott meg a lábait nyújtogatja. Az anyák jobban
megismerkednek gyermekükkel tapintáson keresztül, mint az
ultrahangos képek nézegetésekor. Nekem mindig nagy élmény,
ha beavathatom az anyát és az apát a tapintás örömébe.
Különösen az apák örülnek ennek: roppant boldogok, amikor a
párcsoportban vagy a terhesgondozási vizsgálaton saját
kezükkel foghatják meg gyermeküket, és érezhetik: itt van a
háta, ott a feje, itt vannak a kezei és a lábai. Nem kis dolog, ha az
apa láthatja gyermekét, kitapintani azonban mégis más:
érezheti, hogy tényleg itt van, apai kezében, nem a műszer
képernyőjén. Azt látom ilyenkor, hogy az apák nagy tisztelettel,
sőt néha félénken viseltetnek az anya hasa iránt, nem igazán
merik megfogni a gyermeket. Ez az érzés szerintem a
csúcstechnológiával végzett ellenőrzési lehetőségekhez
kapcsolódik. Megfigyelték, hogy a high-tech berendezések
tiszteletet és tekintélyt parancsolnak, így félelmet is
ébresztenek bennünk. Ez azonban hamis tekintély. Az anya
hasa az apa szemében törékenynek tűnik, és ugyanolyan
túlzott óvatossággal kezeli, ahogyan gyakran az elektromos
készülékekkel bánik: aggodalommal, hiszen ki tudja, valami
még tönkremehet benne… Sok várandós fogadja értetlenkedve,
hogy párja túl elővigyázatosan érinti meg. Az apák hálásak, ha
megmutatom nekik, hogyan tapinthatják ki pontosan a
gyermeket. A határozott, erős fogást kellemesebbnek és
természetesebbnek találják az anyák, sőt az biztonságot nyújt
számukra. Ha az apa túl erősen találná megfogni a várandós
hasát, az úgyis megkéri, hogy legyen szíves óvatosabban
vizsgálódni. Mindig az arany középút, az egészséges középérték
a jó, amelyet nem is olyan nehéz megtalálni, ha a szülők
mernek beszélni a vágyaikról és az érzéseikről.

SPONTÁN SZÜLÉS VAGY CSÁSZÁRMETSZÉS

Az ultrahangvizsgálatnak köszönhetően sok nagy kockázatot
jelentő farfekvéses szülést lehet elkerülni. Azonban számos
szülésznő osztja véleményemet, miszerint sajnálatos, hogy az
orvosok szinte nem is engedélyeznek spontán farfekvéses
szülést, melynek segítését így szinte nincs is alkalmuk
megtanulni. Néhány éve örvendetes módon ismét kezd
kibontakozni egyes egyetemi klinikákon egy óvatos irányzat.
Néhány első alkalommal szülő nőnek lehetővé teszik a
szülészek, hogy gyermeküket a farfekvés ellenére is hüvelyi
úton szüljék meg, így újabban nem kell minden farfekvéses
terhesnek műtét alá vetnie magát.[11] A többedszer szülőknél
sem igazolódott be az a gyakorlat, hogy a császármetszés
alkalmazása feltétlenül szükséges lenne. Sokan sikeresen
tiltakoztak ez ellen, és a spontán szülést szorgalmazták.
Tájékozódjon a közeli kórházak gyakorlatáról, és tudakolja
meg, melyik szülészeten teszik lehetővé a várandósoknak, hogy
spontán módon szülhessék meg gyermeküket. A farfekvéses
gyerek megszületése ugyanúgy megtörténhet normális módon
és ütemben, mint ahogy a fejfekvéses baba születése is lehet
elhúzódó. A szülésnél jelen levő szakembereknek ebben az
esetben is nagy gondossággal kell eljárniuk, és
szükséghelyzetben megfelelő módon kell segítséget nyújtaniuk.
Mivel a farfekvésnél feltétlenül orvosra van szükség,
mindenképpen ajánlatos kórházba menni. A farfekvéses
szülésnél történő segítség során szükség van bizonyos jól bevált
fogások alkalmazására; jól tesszük, ha megtudakolja, milyen
százalékban zajlanak le spontán módon a farfekvéses szülések
orvosa, illetve a kórház praxisában. Sajnos gyakran derül ki,
hogy igen alacsony ez az arány, ami arra utal, hogy nem egy
esetben a tapasztalatlanság és a különleges helyzettől való
félelem dönt akkor, amikor a szülés császármetszéssel fejeződik
be. A legújabb dublini kutatások tanúbizonysága szerint
farfekvés esetén is biztonságos a hüvelyi szülés. Nagy
érdeklődéssel és örömmel olvastam, hogy a kutatások során a
mesterséges szülésmegindítás és az oxitocinadagolása tabu volt
az orvosok számára, és a komplikációk alacsony aránya
nyilvánvalóan ennek a szigorú előírásnak is köszönhető.
 Minden érintett a szülés előtt orvosával együtt alaposan
megfontolhatja a kérdést, s remélhetően találnak olyan
megoldást, mellyel mind a ketten egyetértenek, és amely az
anyának és a gyermeknek is a legjobb és a legbiztonságosabb.
Szívem szerint persze azt tanácsolnám, hogy tegyen meg
mindent a császármetszés elkerüléséért. Örvendetes, hogy
ismét tudatára ébred annak, a császármetszés abszolút tévút, ha
a félelem elkerülésének módját látják benne. Sajnos sok éven át
megtörténhetett, hogy egymásnak ajánlgatták a nők: „Kérj
császármetszést, akkor teljes narkózist kapsz. Mire felébredsz,
már túl vagy az egészen.” Hosszú ideig nem is volt nehéz
meggyőzni őket a császármetszésről, főleg az idősebb, először
szülő nőket. Mára sajnos megfordult a helyzet: sok esetben az
orvosok szorgalmazzák a császármetszést, noha ők is tisztában
vannak vele, hogy a teljes altatásban végzett császármetszésre
csakis szükséghelyzetben kerülhetne sor. Kérem, Ön se
feledkezzen meg arról, hogy a császármetszés ma is
körülményes, komoly operációs beavatkozás, melynek
kockázata messzemenően nagyobb, mint a spontán szülésé.
Akkor is így van ez, ha a császármetszés ma már
rutinbeavatkozásnak számít, és ezért teljesen ártalmatlannak
tüntetik fel. Néha sajnos az a gyanú is felmerül, hogy a
kórházak vezetését a császármetszések után járó magasabb
társadalombiztosítási díj, illetve a szülések tervezhetősége is
befolyásolja.

A FARVEKVÉSES BABA MEGFORDÍTÁSÁNAK

LEHETŐSÉGEI TERMÉSZETES MÓDSZEREKKEL
Idő és nyugalom
A várandósok gyakran már a 30. héten nyugtalankodnak
amiatt, hogy gyermekük farfekvéses helyzetben fekszik.
Ilyenkor megnyugtatom őket, hogy a babának még sok-sok
hete van arra, hogy átforduljon a helyes pozícióba.
Megpróbálom meggyőzni őket arról, hogy néhány hetet még
nyugodtan várhatnak; ha a magzatnak kedve lesz, meg fog
fordulni. Ha az anya nem tudna az általában ultrahanggal
megállapított farfekvésről, ilyentájt még semmi oka nem lenne
aggódni.
A tanfolyamon bábu segítségével mutatom meg a
kismamáknak, mennyi helye van még a gyermeknek.
Gondolatban biztassa magzatát, hogy forduljon fejjel lefelé, és
képzelje el magában, hogyan bukfencezik egyet a gyermek a
pocakjában.
Szeretném azonban felhívni a szülők figyelmét arra, hogy
értelmetlen lenne állandóan ultrahangvizsgálatokra járniuk,
hiszen az mit sem változtat a helyzeten, viszont teljesen
feleslegesen terheli meg a magzatot alkalmanként 100 decibel
hangerővel. Tegyék inkább próbára a türelmüket, és várjanak
kicsit. Az utolsó pillanatig adják meg a babának az esélyt, hogy
magától megforduljon! Én nagyon sajnálom, ha a babának a
számított ideje előtt már két héttel meg kell születnie, holott
lehet, hogy három nap múlva magától megfordult volna, ahogy
az például W. asszonnyal is megesett,…

…aki tőlem akarta megtudni, valóban feltétlenül szükség

van-e császármetszésre két héttel a számított születési idő
 előtt. Az orvosa csütörtökre rendelte be a kórházba, hogy
pénteken elvégezze a tervezett műtétet. Nagyon is meg
tudtam W. asszonyt érteni, és a legkomolyabb szándék
mellett sem találtam okot az idő előtti beavatkozás
elvégzésére. Biztattam, hogy ha várni akar, beszéljen az
orvosával, és kérjen még haladékot. Hétfőn W. asszony
újabb időpontot kért. Nyugtalan éjszaka állt mögötte, a baba
nagyon élénken viselkedett, a hasa állandóan
megkeményedett, olyannyira, hogy szinte már a szülési
fájások beindulására gyanakodott. Kezdett
elbizonytalanodni, vajon helyes-e még mindig várni. Amint
megtapogattam a babát, örömhírrel nyugtathattam meg:
„Szerintem a baba megfordult, alul ki lehet tapintani a fejét,
a szívhangok pedig egyértelműen a köldök alatt hallhatóak.
Menjen el az orvosához, nyugodtan nézze meg az
ultrahanggal. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy
érdemes volt várnia!” W. asszony már délután telefonált:
„Igaza lett, az ultrahang igazolta a várakozásunkat: a baba
fejjel lefelé várja, hogy megszülessen, és ahogy maga is
mondta, a méhszáj kissé nyitva van, talán már holnap
megindul a szülés.”

A türelem és a gyerekbe vetett bizalom meghozza a

gyümölcsét – ez a bölcsesség a későbbi élethelyzetekben is újra
meg újra beigazolódik. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy
gyerekeink már az anyaméhben sok mindent szeretnének
megmutatni és megtanítani nekünk, csak éppen mi, szülők
gondolkodunk túlságosan rövidlátóan és aggodalmasan.
A farfekvés lelki háttere
Ha a kismamák farfekvés miatt érkeznek hozzám, először arról
beszélek velük, hogy el tudják-e képzelni, miért így ült le a baba
ahelyett, hogy fejen állna a tankönyvek útmutatása szerint.
Lehet, hogy ezzel el akar valamit érni. A beszélgetések során
gyakran megfogalmazódó következtetés szerint az
ülősztrájkkal elsősorban azt sikerül elérnie a gyermeknek, hogy
a szülők közösen elgondolkozzanak a közeli szülés és a szülővé
válás új élethelyzetéről. A szülők sokszor ilyenkor jönnek rá,
hogy mindeddig túlságosan magától értetődő dologként
kezelték a várandósságot, vagy túl keveset gondolkodtak
közösen a rájuk váró változásokról. A várandósoknak mindig
jót tesznek az okok után kutató beszélgetések, mert alkalmuk
nyílik arra, hogy a kezdetben csak aggodalmat vagy riadalmat
keltő diagnózis után a gyermek szemszögéből nézzék a
helyzetet. Nem kell tehetetlenül beletörődni a rosszat sejtető
diagnózisba, a babát is be lehet vonni a történésekbe. Nemcsak
arról van szó, hogy tegyen-e valamit vagy aggódjon, hanem
meg kell tanulnia bánni a gyermekével és az általa adott
információkkal. Egy beszélgetés önmagában is sokat segíthet.
Sokan egyetértenek velem abban, hogy később, a nevelési
problémák megoldása során is segített nekik az a módszer,
hogy a gyerek nézőpontjából is megpróbálták értelmezni a
helyzetet.
A farfekvéssel hozzám forduló anyáktól mindig
megkérdezem, hogy a baba két nagymamája hogyan szülte a
gyermekeit. Amikor azt a választ kapom: „Tényleg, az anyósom
is farfekvéssel szült!”, a jelenlévők többsége elmosolyodik, és
megállapítjuk, hogy a gyerek talán már most hasonlít
valamiben az apjára. A szülőknek először is még egyszer át kell
gondolniuk a szüléssel kapcsolatos terveiket, és annak is itt az
ideje, hogy kikérdezzék a nagymamát szülésélményeiről.

Indiai híd – Négykézláb állás – Vena-cava szindróma

A szülésfelkészítő tanfolyamon a 33-34. héttől kezdve
elmondom és megmutatom a kismamáknak, hogyan
használhatják az úgynevezett indiai hidat. Ennél a gyakorlatnál
az anya a földön hanyatt fekszik és jó magasra emeli a
medencéjét, miközben combja alsó részét lehetőség szerint
lefelé nyomja. Ebben a pozícióban a gyerek helyzete olyan
kényelmetlenné válik, hogy talán magától megpróbál másféle
testhelyzetet felvenni. Ki-ki döntse el maga, mennyi ideig bírja
így. Egyes tanácsadó kézikönyvek megszabják a gyakorlat
időtartamát, de véleményem szerint senki nem döntheti el a
várandós helyett, hogy meddig viseli el ezt az extrém, átlósan
háton fekvő helyzetet, mely gyakran erős légszomjhoz vezet. A
gyermek felcsúszik a bordaívekig, és ezzel kettős akadály áll az
anya tüdejének működése előtt, egyfelől a gyermek, másfelől
az anya hanyatt fekvése miatt. A hanyatt fekvés amúgy sem
javasolt a várandósok számára, mert akár a vena-cava
szindróma kialakulásához is hozzájárulhat. A szindróma
kiváltója a nagy méh, mely az akár hatkilós súlyával az alsó
üres vénára (vena cava) nyomódik, és megakadályozza a vér
visszaáramlását a szívbe. Az anya szédülni kezd, minden
elfeketedik a szeme előtt, és gyorsan az oldalára kell fordulnia.
Emiatt a kismamák számára általános tanács, hogy mindig az
oldalukon feküdjenek e szindróma elkerülésének érdekében.
Óvatosan fogjon tehát az indiai híd kivitelezéséhez, és jól
irányított hasi légzéssel próbálja megelőzni a légszomjat. Ha
már nem bírja tartani e pozíciót, forduljon négykézláb állásba,
fújja ki magát, és lélegezzen mélyeket, amíg a tüdő kipiheni
magát. Ebben a helyzetben nyugodtan elidőzhet, gondolatai
járhatnak a gyermekénél. A négykézlábas testhelyzet a
babának szabad játékteret biztosít, és megkönnyíti számára,
hogy esetleg bukfencre szánja el magát. Ha a baba túlságosan
nyomja a gyomrát, és ezért az indiai híd rosszullétet okoz, van
egy alternatív testhelyzet is: álljon négykézláb, és a könyökére
támaszkodva töltsön el húsz percet. Az a fontos, hogy a
medencéje magasabban helyezkedjen el, mint a vállöve, s így a
baba kicsússzon a medence öbléből.

AROMATERÁPIA
Az indiai híd gyakorlásába nyugodtan vonja be a párját is: ő
támaszthatja meg a kismama medencéjét. Mialatt a várandós a
gyakorlatot végzi, társa gyengéd hasi masszázsban részesítheti
a Bukfenc olaj segítségével, mely a következő illóolajokat
tartalmazza: levendula, rózsa, cickafark, ilang-ilang, mandula és
cédrus. Célszerű, ha a megfelelő irányban, azaz a „bukfenc” felé
masszíroznak. Ezt a technikát a bába természetesen
megmutatja a szülőknek.

EGYÉB MÓDSZEREK
Néhány állapotos szereti, ha az apa a gyakorlat közben a hasa
helyett a lábfejét masszírozza, azonban mindenkit óva intek
ettől, mert a várandósok reflexzónáin csak képzett
szakembereknek szabad dolgozniuk. Nagyon sokszor hallottam
már kismamáktól, hogy masszőrnél jártak, aki lábreflexzóna-
terápiával vagy akupresszúrával bírta rá a gyermeket a
megfordulásra. Mindenképpen bizonyosodjanak meg arról,
hogy a kezelést kompetens személy végzi-e. Ha így van, akkor a
lábreflexológia valóban jó lehetőség a farfekvéses gyermek
„fejre állítására”.
Hasonlóképpen célravezető lehet a Penzel-féle akupunktúra,
illetve a CranioSacral-terápia, melyet több bába is sikeresen
alkalmaz.
Egy ideje néhány kolléganő azt is tanácsolja, hogy a
gyermeket elemlámpával vegyük rá a megfordulásra. Erről a
módszerről is vannak tapasztalataim. A fénysugarat néhány
alkalommal egymás után, egészen lassan, „bukfencirányban”
mozgassuk az anya hasán. Annyi biztos, hogy az anya
csakugyan fájdalommentes és kellemes módon világíthatja
meg – a szó legszorosabb értelmében – az utat a babának, mert
a fénysugár keresztülhatol az izmokon a magzatig. A bába külső
vizsgálat alapján mutatja meg az anyának, hogy melyik oldalon
kell megvilágítania az utat gyermekének.[12]

HOMEOPÁTIA
Újra meg újra felmerül a fogadóórán az a kérdés, nem lehetne-e
a magzatot pár „golyócska” segítségével megfordítani. Ez nem
olyan egyszerű, mert a homeopátia nem képes arra, hogy
valamit közvetlenül megmozgasson. A bábának olyan szert kell
találnia, amely az anyát ebben a helyzetben támogatja, illetve
segíti a méhet vagy a gyermeket az aktivizálódásban. A
homeopátiás szer tehát segíthet, de önmagában nem tud egy
babát forgásra bírni, ha annak esze ágában sincs megfordulni –
teljesen mindegy, milyen okból. A következő szerek szedését
csak homeopátiában jártas bábák és orvosok rendelhetik el:
Pulsatilla, Sepia és Tuberculinum. Én magam is meglepődöm
néha, hogy mi mindenre alkalmazható ez a gyógymód!

MOXARÚD
Örülök, amikor a kismamákat nőgyógyászuk azzal küldi el a
bábához: „Menjen csak el hozzá. Van egy módszerük, melyet én
ugyan nem sokra tartok, de néha valóban segít.” Az orvosok
ilyenkor a Moxarúd módszerre gondolnak. A kempteni
Erdenlicht rendelőben a kolléganők pár éve alkalmazzák a
moxát, és az így kezelt várandósok 50–70%-ánál érjük el, hogy a
gyermek megforduljon. A terápia hasonlít az akupunktúrára,
de nem tűket, hanem moxarudakat használunk. A kislábujj
egyik pontjának melegítésével a nő hólyag- és vesemeridiánját
melegítjük. Ez pozitív hatást gyakorol a méh izomzatára,
valamint a kismedencére, és támogatja a másállapot normális
lefolyását. Márpedig köztudottan normális, hogy a gyermek a
várandósság végén fejjel lefelé helyezkedik el az anyaméhben.
Uschi gyermeke azonban erről a szokásról mit sem hallott,
mert…

…a kismama csalódottan érkezett a rendelőbe: „Képzeld

el, a gyermekem farfekvéses, és már csak szűk négy hetem
van a szülésig. Mondd csak, bele kell törődnöm a
megváltoztathatatlanba, vagy van valami ötleted?” Először
is megnyugtattam, hogy még semmi sincs veszve.
Nyugodtan tovább álmodozhat a szülésről, a végén úgyis
másképp lesz, mint ahogy megálmodta. Szokásos
megjegyzésem után, melyet már ő is nem egyszer hallott
tőlem, azt mondtam neki: „Megtapogatnám a babát. Tudni
szeretném, mennyi helye van még, és milyen mozgékony a
hasadban.” Elmagyaráztam neki, hogy egyedül semmit nem
tudok tenni, legfeljebb közösen, a moxával segíthetünk a
gyermeknek. A külső vizsgálat során Leopold-műfogásokkal
tapintottam ki a gyermek fekvését az anyaméhben. Rögtön
megnyugtathattam az aggódó anyát. Úgy éreztem,
mindenképpen megéri próbálkozni a moxával, hátha segít,
ugyanis a vizsgálat során kiderült, hogy a gyermeknek van
elég helye. Készségesen együtt mozgott a kezemmel, szinte
az volt az érzésem, hogy egy kis bátorság elég lenne
részemről, egy utolsó fordítás, és már meg is volna a
bukfenc. Ám mindig visszatartanak a bábaképzés során
szerzett ismereteim: orvosi háttér és ultrahang-ellenőrzés
nélkül túlságosan nagynak érzem a kockázatot ahhoz, hogy
én fordítsam meg a babát. Egy ideje számos klinikán és
kórházban ismét a kezükkel próbálják az orvosok
megfordítani a gyermekeket, narkóziskészenlét és állandó
monitoros ellenőrzés mellett. Uschival megbeszéltünk a
következő napra egy időpontot, amikor a férje is ott lehet
vele. Ennek az volt a célja, hogy a kezelést a következő
napokban otthon, önállóan is folytathassák. Bárki könnyen
elsajátíthatja, hogyan kell a moxarudat használni, ha a bába
megmutatja.
Másnap náluk találkoztunk. Ahogy megbeszéltük,
kellemes levendulaillat fogadott, hogy Uschi jól érezze
magát. Peter már szorgalmasan sodorta a kemény, vastag
moxarudakat, és miután a kismama kényelembe helyezte
magát a heverőn, elkezdhettük a kezelést. Gyertyafénynél
fogtunk hozzá. Peter a bal oldali, én a jobb oldali kislábujjon,
hogy Uschit a szó szoros értelmében befűtsük, mert a
szóban forgó pontot addig kell melegíteni, amíg el nem
vörösödik. Uschit arra kértem, hogy kizárólag a gyermekére
koncentráljon, és hasi légzéssel jól burkolja be. Néhány perc
alatt megszokta a forróságot, majd arról számolt be, hogy
kellemes meleget érez az egész lábfejében. Három perc
múlva érezte, ahogy az alsó lábszárán felkúszik a meleg.
Hamarosan örvendezve szólalt meg: „Nézzétek már a
gyerkőcöt, milyen éber, és hogyan tornázik.” Tényleg, Uschi
hasa erősen kidomborodott, és pontosan láthattuk, hogyan
mozog a gyermek a hasfal alatt. Nagyon örültünk, mert ez
pozitív jelzés volt: a gyerek reagált a terápiára.
Néhány nappal később, miután a szülők naponta
moxáztak, Uschi felhívott, és már a hangjából sejtettem az
örömhírt: „Ma voltam az orvosnál. Képzeld, fejjel lefelé
fekszik! Talán most már minden rendben lesz.” Ez volt az
egyik legelső a sok örvendetes moxaélményem közül.

Érdekes moxaesetem volt egy ikerterhessel is:

 …Evi a férje kíséretében, teljesen elkeseredetten érkezett
péntek délután a rendelőbe. Már hetek óta én voltam a
kísérő bábája. Akkortájt a 29. hétben járt, és a hasa átmérője
ugyancsak megnövekedett. Evi néhány napja jött haza a
kórházból, ahol méhszájzáró műtétet végeztek rajta. A
méhszáj az ikerterhesség miatt nagy megterhelésnek volt
kitéve, ezért kellett összevarrni. Ezenkívül fájásgátló
tablettákat is kellett szednie, sőt néhány nappal korábban a
veseműködésében is problémák léptek fel. Emiatt jöttek el
hozzám a szülők, de ráadásképpen még az ikrek is
farfekvésben feküdtek. „Mondd, Inge, mit tegyünk? Nincs
valami jó tanácsod? Én úgy hallottam, van egy furcsa
módszeretek!” – faggatott az aggódó apa. Beszéltem nekik a
moxáról, és elmondtam, hogy ikrek esetében nem sokat
ígérhetek. Ártani biztosan nem árt, s ha más haszna nincs,
legalább pozitívan támogatja a vesefunkciót. Beleegyeztek a
moxa alkalmazásába, és ez engem is felbátorított. Buzgón
hozzáláttunk a „lábujjfüstöléshez”. Evi már az első tíz
percben sokkal jobban érezte magát, ellazult, arcvonásai
kisimultak. A kezelés végén úgy érezte, hogy a fájdalmakat
sokkal könnyebben viseli el. Számomra már ez is szinte
hihetetlen volt. Másnap reggel felhívott, és boldogan
számolt be arról, hogy napok óta nem aludt olyan jól, mint
aznap éjjel. Férje, aki egyébként orvos, azt mesélte: „Evi a fél
éjszakát a vécén töltötte, úgy tűnik, rendbe jött a veséje. Ha
nem éltem volna át vele együtt, ami történt, soha nem
hinném el.” Osztoztam örömükben és ámulatukban is.
Hihetetlen, hogy már régen mi mindent tudott a kínai
 gyógyászat. A két gyerek ugyan nem hagyta magát fejjel
lefelé fordítani, de ezt valójában már nem is mertük
remélni. A vesék azonban megkönnyebbültek, ami több
volt, mint amit várhattunk.

Sikerre leginkább akkor számíthat, ha a baba a moxa

alkalmazása alatt erőteljesen mozog. Nyilván ő is élvezi, hogy a
szülők őrá összpontosítják gondolataikat, és ezért nagyobb
lelkesedéssel vág bele a bukfencbe.

A FARFEKVÉS OKAI
Sok farfekvéses gyermek rendíthetetlenül megmarad
helyzetében, amelyet senki és semmi nem változtathat meg. A
császármetszés után gyakran kiderül a makacsság oka: a
gyermek képtelen volt megfordulni, mert az anyja medencéje
eredendően túl szűk egy normális szüléshez. Néha
köldökzsinór-komplikációk is okozhatják, hogy a magzat
inkább ülve marad. Bizony a gyerekek jobban tudják, mi a jó
nekik. A szülés után az anyának is tudatosítania kell magában:
mindent megtett, hogy segítsen a babának megfordulni. Súlyos
lélektani zavarokhoz vezethet, s a szülők és a gyermek
viszonyát is erősen megterhelheti, ha utólag az anya
mulasztással vádolja magát.

PÁRKAPCSOLAT, SZÜLŐVÉ VÁLÁS

Az utolsó három hónapban általában intenzívebbé válik a
párkapcsolat, ezért itt az ideje, hogy a pár megpróbálja
megoldani az esetleg még mindig fennálló problémákat.
Használják ki az időt, és amilyen gyakran csak lehet,
beszélgessenek egymással érzéseikről, hallgassák meg egymást.
Létezik egy nagyon jó gyakorlat: üljenek le egymással szemben,
mindketten tegyék a kezüket az anya hasára, melyben a közös
baba mocorog, nézzenek némán egymás szemébe, majd
hunyják le a szemüket, és próbáljanak meg a gyermekükre
koncentrálni. Néhány perc múlva kölcsönösen meséljék el,
milyen érzéseik támadtak. Ne szakítsák félbe egymást, adják
meg az esélyt, hogy mindkét fél elmondhassa az érzéseit, a
kívánságait és az elvárásait a szülővé válással kapcsolatban.
Legyenek jó hallgatók, tanúsítsanak figyelmet egymás igényei
iránt, hogy tényleg közös, együttes élményben legyen részük.
Fontos feltétele ez a küszöbön álló szülésnek és az utána
következő első hónapoknak. Van, akit eleinte kicsit zavarba hoz
érzelmi életük rendkívül intenzívvé válása, de én azt
gondolom, hogy az érzelmek tisztázása a várandósság során, a
szülésnél és a gyermekágyban is természetes védelmet jelent az
anyának és a gyermeknek. A kismamáknak fontos, hogy az
apák is beszéljenek a szülői szereppel kapcsolatos érzéseikről,
mert így könnyebben azonosulhatnak az apaság gondolatával.
A várandósok hajlamosak arra, hogy párjuktól állandó
megértést várjanak anyaságuk iránt, de soha nem képzelik
magukat az apa szerepébe. Gyakran úgy érzem, hogy túl sokat
követelnek párjuktól.
 Az apáknak jó alkalom ez arra, hogy megtanuljanak az
érzelmeikről beszélni. Megtanulják, hogy elmondhatják az
ilyenkor támadó gondolataikat. Nem mindig azt a férfiszerepet
kell betölteniük, melyben az állítólagos feladatuk az anya
ismeretlen érzelmi világának megértése. Legtöbbször csak
sejteni lehet, mi zajlik egy nőben, mit jelent, ha hormonális
érzelmi ingadozásnak van kitéve. Sok apa ugyancsak „más
állapotot” él át párja másállapota alatt. Ők is gyakran találják
szembe magukat új kihívásokkal, például a munkájuk során,
hiszen lehet, hogy nemsokára egyedül kell gondoskodniuk a
családról. Az apává válás érzéseire és a vele járó stresszre alig
figyel oda a társadalom. Gyakran hallom tőlük, hogy
figyelmesnek, de nyomasztónak is találják a kérdést: „Na, hogy
van a feleséged? Nő a baba, szépen fejlődik?” Sok apa örülne, ha
az ő érzéseire is rákérdezne valaki, hiszen ő is elgondolkozik a
rá váró változásokon.
A szülővé válás a nők és a férfiak számára egyaránt egy
változás megtapasztalását jelenti. Most még azzal töltenek el
hosszú órákat, hogy a szülői kötelességekről és feladatokról
alkotott elképzeléseiket beszélik meg, később pedig gyermekük
esti, nyugtalan időszakának leküzdésére kell rengeteg időt
szánniuk. A társas kurzuson azt ajánlom a pároknak, hogy
legalább egy hétvégét töltsenek el annak kipróbálásával, mit is
jelent szülőnek lenni – az időráfordítás szempontjából. Az anya
naponta hat–nyolc alkalommal üljön egy órát a karosszékben
vagy a heverőn, tegye fel a lábát és „szoptasson”, mert a kicsik
legalább ennyi alkalommal kívánják, hogy ellássák, tehát
szoptassák, pelenkázzák, hordozzák – szeressék őket. Az
„ellátási procedúrához” kezdetben alkalmanként egy-másfél
órányi időre vagy még többre van szükség, mielőtt a gyermek
végre ismét elalszik; az anyák tehát teljes munkaidőben
dolgoznak gyerekükkel. Az apáknak fel kell készülniük az
átmeneti elhanyagoltságra, mely minden újdonsült apa sorsa.
Ráadásul rájuk új feladat is vár: az anyát és gyermekét
intenzíven kell szeretni. Természetes elvárás, hogy az apa
segítsen a háztartásban; a szülés előtti és utáni hetekben a
bevásárlást és a főzést egyre többen teljesen magukra vállalják,
már amennyire a munkájuk engedi. A próbahétvégén
mindketten gyakorolhatnak. A férfi az új feladatokat, a nő pedig
a bizonyos napi és háztartási szokásokról való lemondást, azok
átengedését.
Pár nappal ezelőtt mesélte nekem Anita:

…„Tudod, Inge, nagyon jók voltak a nálad töltött esték.

Most látjuk csak, milyen nagy szükség volt rá, hogy
felkészüljünk a gyermek jövetelére. A férjem végre felfogta,
hogy apa lesz; néha lemondja a találkozókat a barátaival,
már a hírek sem olyan fontosak neki. Kapcsolatunk elején
sokat beszélgettünk, de idővel elkoptak a témák. Most ismét
van egymás számára mondanivalónk. A háztartási munkák
átengedését is gyakorolnom kell, de lassanként elfogadom,
hogy ő másképpen csinálja a dolgokat.”

Az apák visszatérően felteszik a fanyar kérdést:

„Hallhatnánk valami biztatót is a szülővé válás első heteiről?”
Amikor először hallottam ezt a kérdést, rádöbbentem, hogy
miközben a szülők hétköznapjainak bemutatásán fáradozom,
igen messzire kerülök a prospektusok és a reklámok idealizált
hangulatától. Ám a dolog tényleg úgy áll, hogy a kezdeti
boldogság után néhány nappal a stressz, az aggodalmak és az
átállás körüli bonyodalmak kerülnek túlsúlyba, és bizonyos
mértékig lejjebb kell szállítani az elvárások szintjét.
De az is biztos, hogy a problémák könnyebben leküzdhetők,
ha a szülők az utolsó hetekben tudatosítják magukban a „más
állapot” fogalmát. A gyermek születésével valóban más
állapotok fognak uralkodni a családban. A bábának
szembesítenie kell a szülőket a tényekkel, nem az a dolga, hogy
hamis illúziót keltsen az első hetek tényleges hétköznapjaival
kapcsolatban. Persze sok kellemes, boldog pillanat kötődik a
szülővé váláshoz, de nem mindig ezek vannak túlsúlyban.

SZEXUALITÁS
A másállapot alatti testi kapcsolathoz fűződő élmények
mindenkinél teljesen mások, elvégre az emberek tapasztalatai
és érzelmei is különböznek. A szexualitásra is érvényes:
minden megengedett, ami élvezetet okoz és örömet szerez. Ha
a várandós kedvetlenséget érez, teste pedig a nemi érintkezés
után hasfájást vagy hasonló negatív tüneteket produkál, akkor
le kell vonni bizonyos következtetéseket.
Semmilyen adat nincs arra vonatkozóan, hogy a nemi
érintkezés a gyermekre nézve káros, és ezért tiltott lenne. Az
orgazmus sem jelent veszélyt, sőt, inkább az előnyeit ismerjük.
Javítja a méh izomtónusát, a testet pedig felkészíti a szülésre.
Sokan mesélik, hogy legszebb szexuális élményeiket a
másállapot ideje alatt szerezték, mert átélték, mit jelent
„valamit megengedni, hagyni, hogy csak történjenek a dolgok”.
Talán éppen így lehet a legszebb módon felkészülni az
„elengedésre”, melyre a szülés során is képesnek kell lennie az
anya testének és lelkének. A gyerekszülésben alapvetően
átélhető az orgazmusszerű fel- és eloldódás. Nagyon fontos,
hogy a párjukkal tudjanak beszélgetni a szexualitással
kapcsolatos érzéseikről. Abban mindenképp biztosak lehetnek,
hogy a baba védetten fekszik, és örül a szeretetteljes ölelésnek.
A helyes pozíció megválasztásával mindannyian örömüket
lelhetik a szeretkezésben: a gyermek, a nő és a férfi is. Sok pár
beszél arról, mennyivel gazdagabb lett a kapcsolatuk, amikor a
másállapot alatt eltértek a régi szerelmeskedési szokásaiktól,
hiszen izgató dolog a sok párna bevonásával újabb
lehetőségeket és variációkat találni az örömszerzésre.
Nem szokatlan az sem, hogy a várandósoknak ilyenkor
nincs kedvük testi szerelemre. Mindenképpen beszéljenek
egymással, hogy felismerjék, nem valamilyen mélyen
gyökerező problémát jelez-e a dolog. És ugyanígy, vannak olyan
férfiak, akik a gyerek iránt érzett aggodalom miatt nem
akarnak ilyenkor a párjukkal szeretkezni. Ez sajnos gyakran
ahhoz a félreértéshez vezet, hogy az állapotos úgy érzi, párja
visszataszítónak találja elformátlanodott testét. Ha úgy tűnik,
hogy a beszélgetések nem oldják fel a kialakult feszültséget,
érdemes tapasztalt szakemberektől is tanácsot kérni.
A várandósok visszatérő kérdése, mi legyen a szexszel az
utolsó hetekben. Semmi sem indokolja a szeretkezés tiltását, ezt
egyértelműen kijelenthetem. Minden pár nyugodtan döntse el,
mikor és hogyan akarják egymást szeretni; testük jelezni fogja,
mi tesz neki jót. Igaz, hogy a várandósság vége felé a hatalmas
has, valamint a légszomj vagy hasonló panaszok miatt
alábbhagyhat a kedv. Az is lehetséges, hogy a szeretkezés enyhe
fájástevékenységet vált ki, vagyis a has közvetlenül a
szeretkezés után izomfeszüléssel reagál. Ez normális dolog,
mely nem akadályozza az orgazmus utáni ellazulást. Az ondó
prosztaglandin-tartalma rendkívül ritkán vált ki szülési
fájásokat. Ilyesmi akkor történhet meg, ha már elérkezett a
szülés ideje, vagy túl is lépték a terminust, tehát csöppet sem
árt, ha végre beindul a szülés. Az anya teste csak akkor reagál a
prosztaglandinra, ha felkészült a szülésre, hiszen ezt a
hormonális anyagot, amely felpuhítja és tágulékonnyá teszi a
méhszájat, a méhszáj bizonyos sejtjei maguk is termelik.
Néha megesik, hogy a nők szeretkezés után enyhe vérzést
tapasztalnak. A jelenség oka, hogy a koitusz kisebb
érsérüléseket okozhat a méhnyakon. Aggodalomra általában
semmi ok, de nem árt, ha beszél a dologról a bábával vagy az
orvossal.

KISTESTVÉR
Meglévő gyermeküket legkésőbb a várandósság utolsó
heteiben fel kell készíteni arra, hogy a család gyarapodni fog.
Próbálja meg bevonni a mindenkit érintő eseménybe a
nagyo(ka)t is! Mutassa be nekik a testvérkét, hagyja őket a
hasán hallgatózni! Hadd tapogassák meg a babát, és találgassák,
hogyan fekhet ott bent. A gyerekek örülnek, hogy a baba már
odabent is hallja a hangjukat, különösen, ha elmondják nekik,
hogy a szülés után az újszülött is a hangjukról fogja felismerni
őket. A nagyobb gyerekek szívesen énekelnek egy-két dalt a
kistestvérnek, „jó éjt puszit” adnak neki, és bevonják a lefekvési
ceremóniába. Kétlem azonban, hogy a gyerekek bármit is el
tudnak képzelni az ultrahangfelvételek segítségével. Maradjon
inkább Ön is gyermeke képzeletvilágánál, és adjon a nagy
testvér kezébe egy jó könyvet, mely segít feldolgozni a témát
(ilyen például Uwe Spillmann Runa születése című műve).
Ügyeljen rá, hogy a gyerekeknek elég idejük legyen
befogadni az új jövevényt, és ne várjon azonnali lelkesedést.
Egy ötéves fiúcska az „örvendetes hír” hallatán világosan
tudtára adta a szüleinek: „Nekem aztán be nem jön a házba egy
kisbaba!” Ez a fiú ma forrón és tiszta szívből szereti
húgocskáját. Gizella tízéves lányának az volt a véleménye: „Egy
kiskutyának sokkal jobban örülnék!” De ő is kezdettől fogva
gyöngéden szerette a babát. Készüljön fel arra, hogy az Ön
„nagyobbikja” nem fogja azonnal örömmel fogadni a hírt. Úgy
látom, a gyerekek talán ösztönösen jobban tudják nálunk, mit is
jelent a család gyarapodása.
Érdemes időben arra szoktatni a gyerekeket, hogy apa
esténként épp olyan szép esti mesét tud olvasni, mint anya. Ha
a nagyobb gyerek hozzá van szokva és elfogadja, hogy nem
csak az anyja vigyázhat rá, könnyebb megoldani a váratlan
helyzeteket. A várandósság alatt egyik napról a másikra
létrejöhet olyan kockázati tényező, amely miatt az anyának
rövid időre kórházba kell mennie. Ha a gyermek időnként
próbaképpen elmegy a nagymamához, a szomszédasszonyhoz
vagy a barátnőhöz, nem érzi olyan fájdalmasnak az elválást,
amely legkésőbb a szüléskor mindenképpen bekövetkezik. Ám
az is fontos, hogy ne szembesítsék túl korán a szüléssel, és ne
beszéljenek neki állandóan a majdani eseményről. Negyven hét
felfoghatatlanul hosszú idő a gyerekek számára, és hosszú
távon roppant fárasztó a testvérkére való várakozás izgalma.

A GYEREKSZOBA ELŐKÉSZÍTÉSE
A gyerekszoba berendezése az egyik legkellemesebb feladat a
felkészülés során. Ahol már nagyobb gyerekek is vannak, ott a
berendezés átalakítása jó alkalom arra, hogy a testvérek
ráhangolódjanak a család bővülésének gondolatára. A kiságy
láttán a gyerekek megértik, hogy a baba nemsokára kikerül az
anya hasából, és a gyerekszoba, illetve a szülők hálószobájának
lakója lesz. Azoknak a nagy testvéreknek, akik még a szülők
ágyában alszanak, elérkezik a költözés ideje. A
„kikvártélyozáshoz” azonban ne röviddel a szülés előtt kezdjen
hozzá, mert a kisgyerekek nem értik meg egyik pillanatról a
másikra, hogy ők már nagyok, és ezért helyet kell adniuk az új
jövevénynek, és le kell mondaniuk a szülők ágyában való
alvásról. A nagyobb gyerekeket érintő változtatások
bevezetéséhez óvatosságra van szükség. Az újszülött kezdetben
szívesen alszik a kosarában, sőt szükség esetén négyesben is jól
lehet aludni a szülők ágyában.

PELENKÁZÓ HELY
Az előkészületek során leginkább arra kell ügyelni, hogy a
pelenkázó praktikus legyen. Ez a hely lesz ugyanis az anya
legfőbb „munkahelye” a következő hónapokban, sőt talán
években, ha egymás után több gyerek születik. A pelenkázó
akkor kényelmes, ha legalább 95 cm magas, másképp rövid
időn belül hátfájást okoz. A pelenkázó felület legyen jó nagy, és
rendelkezzen magas peremmel, hogy a baba lezuhanásának
veszélyét a lehető legkisebbre csökkentse. Praktikus, ha van
hely egy vízzel teli tál számára is, de még jobb, ha van vízcsap a
szobában. A pelenkázó fölé néha melegítő lámpát erősítenek,
mert így nem kell a szobát egész nap fűteni. Csakhogy a baba
napról napra nagyobb, és a szülőnek sem kellemes, ha a
forróság közvetlenül a feje fölül sugárzik, úgyhogy ez az ötlet
csak akkor válik be, ha kellő magasságban van felszerelve a
lámpa. E lámpával mindenesetre bármikor kellő meleget tud
teremteni, ami nagyon kellemes a fűtésmentes napokon, de
főleg éjszaka. Mindenekelőtt az első napokban fontos, hogy az
újszülöttet pelenkázás közben melegen tartsa; a melegítő lámpa
alatt a pelenkázás a gyermek és a szülő számára is élvezetes. Ne
használjon azonban vörös fényű lámpát, mert az túlságosan
irányítottan, egy pontra sugározza a hőt, és nehéz is úgy
beállítani, hogy se a baba, se a szülő szemét ne zavarja a fénye.
A vörös fényű kvarclámpa remek gyógyeszköz, de nem való
melegítésre.
Minden szülőnek azt tanácsolom, hogy csak a
legszükségesebb felszerelést vásárolja meg, hiszen a következő
hónapokban sok ajándék és kölcsönadomány fog a házba
érkezni. Szülés után a gyakorlatban bizony átértékelődik a
tárgyak használati értéke. Az újszülöttnek az a legfontosabb,
hogy legyen egy ágyacskája melegítő palackkal és puha
szőrmével, huzattól védett helyen. Túl sok új bútorra és
ruhadarabra nincs szükség, de ha mégis vásárlásra szánja el
magát, környezetbarát, formaldehidmentes bútort válasszon.
Kérje ki szakember tanácsát, keressen megfelelő szakirodalmat,
vagy kérdezzen meg tapasztaltabb szülőket, mielőtt nagyobb
költségbe veri magát. Tőlünk, bábáktól is sokszor kérnek
tanácsot, sajnos sokszor túl későn. Ha az első gyermekágyi
látogatásnál érzem a szoba szagán, hogy új bútorok között
fekszik a baba, nem sokáig kell törnöm a fejem azon, vajon
mitől olyan nyugtalan. Már több ízben voltam kénytelen a
szülőket rábeszélni, hogy költöztessék ki a gyermeküket egy
időre a vegyszerekkel megterhelt szobából.
A gyerekszoba berendezésével természetesen időben kell
elkezdeni foglalkozni. Sokan úgy tervezik, ráérnek majd a
szülési szabadság alatt elintézni az ezzel kapcsolatos teendőket.
Erről mindenkit lebeszélnék, mert ki tudja, hogy a várandósság
még milyen meglepetéseket tartogat. Néhány gyerek áthúzza a
szülei számítását, például fekvésre kényszeríti a mamáját, vagy
túl korán megszületik. Ráadásul szülés előtt néhány héttel már
nem igazán kellemes dolog az áruházakat járni, bútorokat
válogatni, vagy otthon a szobát átrendezni, tapétázni.

CSECSEMŐÁPOLÁS

Szülésfelkészítő tanfolyamainkon kívül vannak speciális

csecsemőgondozási csoportjaink is, melyekben nemcsak a
pelenkázást gyakoroljuk, hanem mindent megbeszélünk a
babaápolással kapcsolatban. Bemutatjuk a különböző
pelenkafajtákat, kipróbáljuk a textilpelenka használati
technikáit, megbeszéljük a problémákat a pelenkásvödörtől a
mosóporig, a bölcsőtől a hordozókendőn át a fürdetésig és a
bőrápolásig.

TEXTILPELENKA
Időben el kell dönteni, hogy eldobható papír- vagy inkább
textilpelenka várja-e a babát. Ha a gyermek már megszületett,
szülei merő kényelemből nem mondanak le többé az egyszer
használatos pelenkáról. Ha azonban a pelenkázó komód fel van
töltve kellemesen puha pamutpelenkákkal, akkor magától
értetődően így fogják a gyermeket pelenkázni. „A gyermekért
semmi sem drága” reklámszlogent értelmezhetnénk így is:
„Pelenkázza gyermekét textilpelenkával!” A mosás, a szárítás, a
teregetés, a hajtogatás és a textíliával történő szeretetteljes
pelenkázás időigényes; ez a hétköznapi munka tényleg nem
fizethető meg semmivel. Más szülők rohannak a városba,
állnak a dugóban, bosszankodnak, ha kifogyott a megfelelő
pelenka, majd fáradtan érkeznek haza. Ezalatt Ön otthon ül
gyermekével a hordozókendőben, az erkélyen vagy a kertben,
és nagy nyugalommal hajtogatja a textilpelenkákat. Néhány év
múlva, amikor ablakpucoláshoz is előkerülnek az egykori
pelenkák, eszébe fognak jutni a kisbabakori emlékek. A
textilpelenka elkíséri a későbbi években is, előveszi
takarításkor, vagy borogatást készít vele beteg családtagja
számára.

BABARUHÁK
A modern babacikkek kínálatát az utóbbi időben egyre inkább a
divat határozza meg. Vásárlásnál mindig gondolja végig, hogy
az árukínálat a gyermek vagy a gyártó cég érdekeit szolgálja-e.
Ne vegyen sok kisméretű rugdalózót, hiszen ezek egy része már
az első héten túl kicsi, ráadásul a látogatók is hoznak majd jó
néhányat. A nagymamák és a barátnők is imádnak babaruhát
vásárolni. Sajnos a babacikkek kereskedelme valódi divatipari
ágazattá vált, pedig a külsőségeknél sokkal fontosabb, hogy a
babaruhák – különösen az alsóneműk – tiszta pamutból,
gyapjúból vagy selyemből készüljenek. Talán régimódinak
hangzik, de tényleg jobbnak tartom a fehér alsóneműt, mert a
színes anyagok révén az érzékeny bababőr túl sok
festékanyaggal kerül kapcsolatba. Szinte hihetetlen, de az
orvosi szakirodalomban már most olvashatók leírások olyan
allergiákról és légzőszervi problémákról, amelyektől tarka
alsóruhába öltöztetett újszülöttek szenvednek.
Egy allgäui nagymama véleményét is szívesen megosztom
Önökkel: régebben a gyerekek több generáción át hordták
ugyanazokat a kisingeket és rugdalózókat, ráadásul a babákat a
konyhai komódon pelenkázták, mert a tűzhelyen mindig volt
meleg víz, az anya pedig egyidejűleg szemmel tarthatta a
nagyobb testvéreket, sőt, a levest is megmenthette a kifutástól.
Napjainkban sem a pénz az egyedüli lehetőség arra, hogy a
gyermekkel éreztessük, mennyire szeretjük, s hogy ő is a család
része. Nincs szükség a legmodernebb bútorokra vagy
ruhadarabokra ahhoz, hogy gyermekét boldoggá és elégedetté
tegye.
OTTHONSZÜLÉS – SZÜLETÉSHÁZ®

A várandósság utolsó három hónapjában szoros kapcsolat

alakul ki az otthonszülést vagy születésházat választó párok és
a bába között. A várandósok rendszeresen látogatják a
szülésfelkészítő tanfolyamot, és párjuk is részt vesz az
információs esteken.

TANFOLYAMOK, RÁHANGOLÓDÁS A SZÜLÉSRE

Ideális esetben a bába által vezetett tanfolyamon az intézeten
kívüli szülést választó szülőknek lehetőségük van a
tapasztalatcserére. A bábák megpróbálják a szülőket ráhangolni
a várt gyermekre. Ezt különösen azok az apák értékelik,
akiknek már van gyerekük, mert az anya hasában lévő
gyermekre otthon kevesebb idő jut. Örülök, mikor búcsúzáskor
így szólnak: „Szép este volt. Most tudatosult bennem igazán,
hogy ismét apa leszek. A feleségemnek mégis igaza volt abban,
hogy közösen jöjjünk el. Otthon maradni azért más lett volna.
Itt, a tanfolyamon valahogy testközelbe került a gyermek
közelgő születése.”
Az esteken felkészülünk a vajúdásra, a légzésre. Azok a
szülők, akik első gyermeküket akarják otthon világra hozni, sok
információt kapnak a többszörös apáktól. Soha nem felejtem el,
milyen hatásosan tudta Oliver ecsetelni a kontrakciók erejét.
Egy nyaralási élményét mesélte el, amikor a tengerparton ülve
hatalmas hullámok közeledtek felé, és a felkavart tenger miatt
morajlott a köves part. Kiszolgáltatott helyzetében nem
hátrálhatott, mert áthatolhatatlan, magas sziklafal állt a háta
mögött – az élmény felidézte benne fia születését. Az apák által
elmesélt élmények néha sokkal nagyobb hatást váltanak ki a
jelenlevőkből, mint a bába történetei.
Az esteken közösen gyakoroljuk, hogy mi, kísérő személyek
hogyan tarthatjuk, támaszthatjuk és masszírozhatjuk a szülő
nőt. Végigbeszéljük a szülés lefolyását: képek segítségével
magyarázom el, mi történik az egyes szülési fázisokban.
Természetesen a különböző pozíciókat is gyakoroljuk.
Biztonságérzést ad az anyának, ha a jelenlétemben
megerősítést kap, vagy közösen korrigálunk valamit, s így a
szüléskor emlékeztethetem a közösen begyakorolt
mozdulatokra. A kitolási szak gyakorlásakor emlékeztethetem
gyenge és erős pontjaira. A gyakorláson keresztül tudatosul az
apában is, milyen feladatok várnak rá a szüléskor, felismerheti,
hogy az ő segítségén is múlhat, hogy a gyermek gyorsan és jól
születik-e meg. Mindannyian egymásra hangolódhatunk
szavakban és cselekvésben egyaránt. Természetesen
mindenkinek elmagyarázzuk, hogy a szülésnél is fontos a
rugalmasság, és adott esetben minden begyakorolt ismeretet el
kell felejteni. Sokszor hallják kedvenc mondásomat is: „Először
egészen másképpen lesz. Másodszor úgy, ahogyan a szülők
gondolják. Harmadszor pedig minden magától kialakul!” A
leendő otthonszülőknek tudniuk kell, hogy egyetlen
otthonszülést sem lehet részletekbe menően előre
megtervezni. Sokan átélték már, hogy a nagy rohanásban
mégsem volt idő illatlámpa felállítására, a kedvenc kazetta
berakására, gyertyagyújtásra vagy a kellemes, megnyugtató
fürdő elkészítésére. Igen, a gyerekeknek gyakran már
születésük pillanatában megnyilvánul a saját akaratuk, és
másképp viselkednek, mint amire a szüleik számítanak. A
születésházban dolgozó bábák számára újra meg újra komoly
feladatot jelent, hogy a nagy sietség ellenére is jó hangulatot
teremtsenek. Az a legnagyobb segítség, ha egy bábatanuló
gondoskodik a hangulati elemekről, amíg a bába és az apa a
vajúdóval foglalkozik. Vannak olyan gyerekek, akik addig sem
hajlandók várni, amíg szüleik elmennek velük a születésházba,
hanem inkább otthon jönnek világra, miután az érkező bába
(akit a szülők jó ösztönnel eleve odahívtak), úgy ítéli meg, hogy
már nincs idő az utazásra.
A csoportokban beszélünk azokról a félelmekről és
aggodalmakról is, amelyek az apákban jelentkeznek a szülés
előtt. „Mi lesz, ha nem érek haza időben? Ha a baba az autóban
születik meg? Ha elfogy a benzin? Ha ítéletidő vagy méteres hó
lesz?” Fontos, hogy halljam néha az apák egymással folytatott
beszélgetéseit is, hiszen én magától értetődően más látószögből
figyelem és élem meg egy gyermek születését, mint ők.

ELŐZETES LÁTOGATÁSOK
Természetesen nem mindenki tudja megoldani, hogy részt
vegyen az információs esteken. Ilyen esetekben mindent a
szülésre készülő pár otthonában szoktunk megbeszélni. A
szülőknek és a bábának is fontosak az előzetes látogatások:
kialakul a kölcsönös bizalom, és megbeszéljük az előkészület
kérdéseit. A szülés napjára már ismerem a települést és a házat,
ahol a kismama vár. Különösen télen jelent biztonságérzetet,
hogy már jártam az oda vezető úton, ismerem a veszélyes
kanyarokat, a csúszós útszakaszokat, a nehezebb emelkedőket.
Forgalmas vagy hegyi út esetén előre megkeresem a kerülőket,
vagy megkérdezem a szülőket, melyik szakasz gyorsabb és
biztonságosabb. Nálunk, Allgäuban a téli szülések előtt mindig
megkönnyebbülnek az apák, ha azt látják, hogy a bába a hóban
való közlekedésre is alkalmas autóval jár. Gyakran hallottam
már tőlük: „Hála istennek normális autód van. Már azt hittem,
hogy traktorral kell majd érted mennem, mint annak idején az
apámnak, amikor én születtem.”

ELŐKÉSZÜLETI LISTA AZ OTTHONSZÜLÉSHEZ

A szülők és a bába valamelyik találkozás vagy információs est
alkalmával beszélhetik meg az otthonszülés előkészületeit.
Munkájuk megkönnyítése érdekében összeállítottam egy listát,
noha más bábáknak más kívánságai vagy javaslatai lehetnek.
Listámmal informálni szeretném az otthonszülőket, valamint
azokat a bábákat, akik most készülnek arra, hogy
otthonszülésekhez járjanak. Szakmánk szépsége az
individualitás, és ez a bábákra ugyanúgy vonatkozik, mint az
otthonszülést választó szülőkre.

Javaslataim:
Helyezzen készenlétbe egy telefonszámlistát: a
mentőszolgálat, a kórház, a kezelőorvos (privát és rendelői
telefonszámok), az esetleg szóba jöhető gyermekorvos
aktuális telefonszámaival.

A szobában, ahol a szülés zajlik, legyen:

 egy hozzáférhető ágy párnával vagy állítható fejrésszel,
könnyű takaró;
elegendő hely az ágy előtt, hogy guggoló szülésre is sor
kerülhessen;
stabil szék hátpárnával, támaszték gyanánt az apának, ha
guggoló szülést terveznek;
asztal vagy más pakolóhely (ez lehet a majdani pelenkázó
is);
kiegészítő hőforrás (hősugárzó, radiátor) az ideális
szobahőmérséklet (körülbelül 25 °C) eléréséhez;
egy álló- vagy csíptethető lámpa vagy egy jó elemlámpa;
pontos óra a születési időpont megállapításához;
esetleg illatlámpa a szüléshez illő eszenciákkal, és gyertya a
kellemes légkör megteremtéséhez.

A pelenkázón legyen:
melegítő lámpa vagy más, megfelelő melegítő forrás (lásd
fent);
az újszülöttnek: sapka, hajtogatható pelenka (textilpelenka,
melyet háromszögbe kell hajtani), pólya, gyapjútakaró,
fürdetőtál, szappan, bébifésű, törülköző és mosdókendők;
hidegen sajtolt, jó minőségű bébiolaj (mandula-, olívaolaj,
jojobaviasz);
teásüveg pici lyukú cumival, Édesköménytea és szőlőcukor.

A szüléshez készenlétben kell tartani:

a kiskönyvet;
kórházi táskát az újszülött holmijával és az anya ruháival
egynapos kórházi tartózkodásra;
pelenkát;
 puha alátétet az ágy elé térdvédőnek, illetve szigetelőként,
főként kemény, hideg aljzat esetén (például habszivacs,
hálózsák, régi ágybetét alkalmas erre);
két vízálló alátétet (műanyag vagy viaszosvászon terítő),
egyiket az ágyra, a másikat pedig az ágy elé a földre (méret
körülbelül 1,50 m x 1,50 m);
egy vagy két lepedőt (a vízálló alátét fölé);
négy-öt középméretű, puha, lehetőleg piros vagy hasonló
színű törülközőt;
egy nagy szemetesvödröt vagy szemeteszsákot, esetleg
kettőt, a papír és az egyéb szemét szétválasztása céljából;
tárolót vagy zacskót a méhlepénynek;
egy vagy két ágymelegítő palackot;
egy támasztékul szolgáló tönkölybúza vagy hungarocell
töltetű párnát vagy Corpomed-párnát (várandósok, szülő és
szoptató nők számára készülő speciális támasztópárna,
mely később a kisbaba megszületése után is jól
használható), ezek hiányában bármilyen egyéb párna is
megfelelő;
teamelegítőt egy tálnak, amelyben a gátvédelemhez
használt vatta nedvesen és melegen tartható;
kis tálacskát a masszázsolajnak (Gátmasszázsolaj);
termoszt, extra erős forró kávéval a gátvédelemhez (csak a
bábával történő előzetes megbeszélés alapján) és egy
nagyobb tálat, melybe azután a kávé tölthető, hogy a
gátvédelemhez használt vattát vagy egyéb textilanyagot
bele lehessen mártani.

A fürdőszobában legyen:
körülbelül 1 kilogramm só, ha a kismamának fürödni
támadna kedve (a só szinten tartja és stabilizálja a
 vérkeringést, valamint az illóolajok emulgeálójaként is
szolgál);
a bába számára előkészítve körömkefe, törülköző,
konyharuha.

A mélyhűtőben legyen:
jégzacskó és több jégakku;
Arnica- és Calendula-jégkocka (mindegyik 125 ml vízből és 1
teáskanál eszenciából készül).

A gyermekágyhoz szükséges:
a szokásos gyermekágyi fehérnemű (hálóingek,
nagyméretű bugyik);
lázmérő;
ülőfürdőre való lehetőség;
ülőkarika az üléshez nagyobb gátsérülés esetére;
búza-, len- vagy egyéb mag az egészséges bélműködés
fenntartása érdekében;
elegendő túró a hűtőszekrényben a tejbelövellés idejére.

A listával kapcsolatban mindig sok elmagyarázni és

megbeszélni való akad. Mint mondtam, más bábáknak más
elvárásai lehetnek, tehát ez a lista soha nem helyettesítheti a
kismamát gondozó bábával való megbeszélést. Csak ennek
során derülhet ki, mire kell a babafésű, a teamelegítő, a kávé, a
méhlepénytároló, a jégkocka és így tovább.[13]
E felsorolás olvasása közben bizonyára feltűnt Önnek, hogy
az otthonszülést jól át kell gondolni, és alaposan elő kell
készíteni. Ezért amilyen korán csak lehet, vegye fel a
kapcsolatot a bábával, hogy elég idő jusson a megbeszélésekre.
Az előkészületek mellett mindig fenn kell tartani az orvosi
kapcsolatot is, mert az otthonszülés az utolsó percig „lefújható”.
Ha indulni kell a kórházba, ne legyen annak sem akadálya.

AMBULÁNS SZÜLÉS

Olyan szülők is érkeznek a bába fogadóórájára, akik szívesen

választanák az otthonszülést, de szeretnék előbb tisztázni
aggályaikat. Velük általában arra jutunk, hogy számukra talán a
kórházi, ambuláns szülés az optimális. Sok szülő eleve azért
jön, hogy felvilágosítást kapjon erről a kompromisszumos
megoldásról, mert ezt tartják a legjobb alternatívának. A
szomszéd országok egy részében egyébként teljesen
megszokott gyakorlat, hogy a szülők 24 órán belül hazamennek
újszülött gyermekükkel.
Az ambuláns szülés lényege, hogy a gyermek kórházban
születik, majd az anya az újszülöttel együtt 4–24 órán belül
hazamegy, hogy otthon töltse a gyermekágyat, ahol bába
vállalja a további ellátást. A szülőket általában ugyanaz
motiválja az ambuláns szülésre, mint az otthonszülésre. Az
anyák nem akarják átengedni gyermekeiket a kórházi
személyzetnek, de főképpen: nem akarnak újszülöttjüktől
elválasztva feküdni. Sajnos, sok szülészeten még mindig nem
általános, hogy az anyák mindig maguknál tarthassák
gyermeküket. A nők pontosan tudják, mit jelent a baba
számára, ha anyjától elválasztva kell lennie. A bensőséges,
negyven héten át tartó kötődést nem lenne szabad ilyen
hirtelen megszakítani, az elválasztás az anyának és az
újszülöttnek is fájdalmat okoz. Régóta ismeretes, ez milyen
későbbi következményeket vonhat maga után. Már Sigmund
Freud beszámol az anya-gyermek kötődésről, és azoknak az
embereknek a lelki traumáiról, akik váláson mentek keresztül.
„Az anyai szív vérzik” – ezt a kifejezést akkor értettem meg,
amikor magam is anya lettem, mert ezek valóságos fájdalmak.
Azok az újszülöttek, akik születésük napjától kezdve családi
körben élnek, általában sokkal nyugodtabbak és ki-
egyensúlyozottabbak, bár természetesen lehetnek kivételek ez
alól is.
Az apák arról panaszkodnak, hogy nagyon rossz a szülés
után egyedül hazamenni, az anyát és a gyermeket a kórházban
hagyni. Minden szülő ilyenkor közelségre vágyik. Történt egy
óriási, megbeszélésre váró élmény, jó lenne közösen kipihenni
a fáradalmakat. A kórházi hétköznapok nem teszik lehetővé az
együttlétet: az apa hazamegy, az anya a gyermekágyas
osztályra, a gyermek a csecsemőosztályra kerül. Az apa
nemcsak a várandósságban szeretne részt vállalni, hanem
miután aktívan és segítőkészen részt vett a szülésben, kezdettől
fogva szeretne gyermeke apja lenni:

…Egy apa azt mesélte, hogy első gyermeke születésekor

úgy érezte magát a kórházban, mint egy pótkerék. Az anyát
körülvették a látogatók, a gyerek az ágyacskájában aludt
vagy egy látogató karján feküdt. Neki nem is maradt más,
mint a beszerzési lista gyűrögetése. Szeretett volna szép
órákat tölteni újszülött fiával, de ehelyett bevásárolni ment,
hazarohant, ellátta a háztartást, virágokat locsolt, és az
anyjához járt vacsorázni. Amikor este meg akarta látogatni
 feleségét és gyermekét, egy órát várakoztatták a folyosón,
mert vizit volt, majd gyorsan távoznia kellett, mert a
szomszéd ágyban fekvő, frissen megszült asszony nem
érezte magát valami fényesen.

A példa viszonylag tipikus, pedig a mai apák nem hat nap

múltán, hanem a kezdetektől szeretnének kapcsolatban lenni
gyermekükkel. Werner mesélte vidáman:

„Nem szeretném még egyszer átélni, hogy amikor a

feleségem a hatodik napon hazajön, már rég leelőzött
engem a babával való törődés kitanulásában. Frusztráló volt
állandóan azt hallani: »Édesem, ezt másképp tanultam! Ezt
pedig így szoktam csinálni, nézd!«”

Az ambuláns szülés másik gyakori oka a nagyobb testvér. A

szülők azt akarják, hogy a gyerekek az első naptól fogva együtt
legyenek. A nagyobbnak ne azt kelljen hallgatnia, hogy a
kisbaba miatt nincs itthon a mami. A szülők szándéka az, hogy
a lehető legkisebb féltékenységet okozzák, és amilyen gyorsan
csak lehet, igazi, teljes családdá váljanak. De ne feledjék: a
gyermeket a biztonság kedvéért fel kell készíteni arra is, hogy a
mamának talán mégis egy-két napig a kórházban kell
maradnia.
A jól felszerelt szülészetek ellenére is előfordulhat, hogy egy
szülés komplikációval zajlik le. Sem a problémamentes
másállapot, sem a szülés megfelelő előkészítése, sem a
szüléshez való természetes hozzáállás, sem az igyekvő
személyzet vagy a családiasan berendezett szülőszoba nem
garancia a komplikációmentes szülésre. Technikai eszközökkel
felszerelt világunkban is előfordulhat, hogy a szülés az anya és
a gyermek számára veszélyessé válik. Azt sem tudhatjuk előre,
hogyan fogja magát érezni az anya és a gyermek a szülés utáni
első órákban.
Ezért nem szabad biztosra megígérni a nagyobb
gyermekeknek, hogy azonnal köszönthetik majd a babát.
Magyarázzák el, hogy legyenek türelmesek a baba érkeztéig,
talán annál is türelmesebbek, mint amilyennek a karácsony
várásakor kell lenniük. A gyerekek nem felejtik el olyan
gyorsan az ígéreteket, mint a felnőttek!

MEGELŐZŐ INFORMÁCIÓS BESZÉLGETÉS A SZÜLŐKKEL

Az ambuláns szülésre a szülőkkel együtt a bábának is fel kell
készülnie. A szülők szinte mindig kérdéslistát állítanak össze. A
két lista segítségével minden közösen megbeszélhető. Az első
feladat az időpont tisztázása. A bábának elérhetőnek kell lennie,
nem tervezhet szabadságot vagy más távollétet, ha mégis,
akkor a szülőknek már előre tudniuk kell a helyettesítés
lehetőségéről.
Az apa jelenléte is fontos a megbeszélésen, mert a
kórházban és a hazamenetelkor alapvető feladatok várnak rá.
Ha az újdonsült apa aggodalmat vagy bizonytalanságot érez,
akkor a bába és az orvos a szülők értésére adja, hogy mégis
jobb lenne a kórházban maradni. A kórházi személyzet abból
indul ki, hogy az apa bizonytalansága otthon is folytatódik
majd, ezért az anya és a gyerek a kórházban jobb ellátásban
részesül. Nem lehet eltekinteni az apa előzetes bevonásától,
mert neki is tisztában kell lennie azzal, mit jelent egy ambuláns
szülés.
A kórházban általában tanácsos óvatosan kezelni a
hazatérés kérdését. Még mindig vannak kórházak, ahol
lebeszélik a szülőket az ambuláns szülésről. Ennek nem a
személyzet negatív tapasztalata az alapja, hanem a pénzügyek
tisztázatlansága, mert az ambuláns szülésekkel kapcsolatos
társadalombiztosítási megállapodások nem mindenhol vannak
részletesen kidolgozva. Az ambuláns szülést rendhagyónak és
veszélyesnek tituláló vélekedések rosszindulatról vagy
tapasztalatlanságról árulkodnak. A bábák immár hosszú ideje
egyre több olyan szülőt látnak el, akik a korai gyermekágyat
otthon töltik, és elmondhatom, még egyetlenegy alkalommal
sem szereztem rossz tapasztalatot. Egyetlen anyát vagy
újszülöttet sem kellett a korai gyermekágy ideje alatt
visszavinni a kórházba. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy
azért kerülhetjük el a rettegett veszélyhelyzeteket, mert a
szülők a várandósság alatt informálódnak, és időben
gondoskodnak arról, hogy egy bába naponta házhoz jöjjön, és
szükség esetén készen álljon egy orvos, ha az anyának vagy a
gyermeknek orvosi ápolásra van szüksége. Ha az apa
viselkedése a kórház szülőszobájában azt sugallja, hogy minden
elő van készítve, akkor szinte az összes szülészeti osztályon
elfogadják, hogy a szülők néhány órával a szülés után a babával
együtt hazamennek.
A bábák többnyire rendelkeznek tapasztalatokkal a helyi
kórházban szokásos gyakorlatról, így felvilágosítással tudnak
szolgálni a szülőknek. Tanácsom a szülők számára: használják a
kórházak információs lehetőségeit, hogy időben megtudjanak
minden fontosat.

ELŐFELTÉTELEK ÉS EGYÉB GONDOLATOK

A HAZATÉRÉSSEL KAPCSOLATBAN
A tanácsadás feladata, hogy a szülők tájékoztatást kapjanak az
ambuláns szülés előfeltételeiről. Nyilvánvaló, hogy erről csakis
normális lefolyású szülés és egészséges, érett újszülött
világrajövetele esetén lehet csak szó. Normális esetben abból
indulhatnak ki a szülők, hogy semmi akadálya a hazatérésnek,
ha az anyát a gyermekágyas osztályon, a babát pedig az
újszülöttosztályon készül elhelyezni a kórházi személyzet. Ettől
a pillanattól kezdve ugyanis a baba nincs a csecsemősnővér
állandó felügyelete alatt, és az anyát sem figyelik folyamatosan.
Minden vizsgálat megtörtént, kezdődhet a nyugalom és a
pihenés időszaka. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülők
immár nyugodtan magukra vállalhatják a felelősséget, hiszen a
gyermekágyas osztályon sem áll az orvos és a nővérke
állandóan készenlétben, hanem csengetéssel kell hívni őket. A
csengetést időnként hosszú várakozás követi. A gyermekágyas
osztályon bekövetkező vészhelyzetben sem terem ott azonnal
az orvosi segítség, és ugyanez érvényes az újszülöttosztályra is:
a csecsemőket gondozó nővérkék egyszerre mindig több babát
látnak el. Jönnek-mennek a babák és az anyák között,
miközben a frissen született baba felügyelet nélkül, egyedül
fekszik az újszülöttosztályon. A szülők ezzel szemben soha nem
hagyják magára gyereküket az első napokban. A legtöbb
újszülött éjszaka a szülők karjaiban alszik, vagy a szülői ágy
mellett lévő mózeskosárban. A kórházi éjszakás nővér hol az
egyik babát eteti, hol a másikat pelenkázza, hol pedig a
harmadikat viszi a mamájához. A rutinja nagyobb, de a szülők
bensőséges kötődéssel és megbízható ösztönökkel foglalkoznak
a saját gyermekükkel – és ez többet jelent. Szinte minden anya
feldobott, jó hangulatban érzi magát az első éjszakán, ami
részben a szülés során végbemenő endorfinkibocsátással
magyarázható. Az endorfin a test saját fájdalomcsillapító
hormonja. Az anya teste tehát ragyogó védelmi funkcióval
készül arra, hogy rögtön éberen tudjon vigyázni kisbabájára. Ez
a hormonfunkció néhány napig áll fenn, csak a harmadik
gyermekágyi napon esik vissza. Ekkorra a gyermek már
kielégítően el van látva tejjel, és túl van az első beilleszkedési
problémákon.

RÖVIDDEL A SZÜLÉS UTÁN, A KÓRHÁZI HELYZET

Mielőbb el kell dönteni, minden rendben van-e, és sor kerülhet-
e a hazatérésre. Javaslom ezért, hogy az apa többször is
érdeklődjön, vajon jól érzi-e magát a felesége és az újszülött.
Nem mindegy azonban, milyen kérdések hangzanak el az apa
szájából. „Csakugyan teljesen normális a vérzés?” – ez jogos és
érthető kérdés, melyre a klinikai személyzet csakis a
valóságnak megfelelő választ adhat. Ám a „Mit gondol,
hazamehetnénk már?” típusú kérdések hallatán az orvos
gyorsan felsorolja a kockázati tényezőket, és nem a baba valódi
állapotáról beszél. Kevés olyan kórház van, ahol az ambuláns
szülést örömmel fogadják. Sajnos többet nyom a latban a
statisztika, a betöltött helyek száma, valamint a pénzügyi
veszteség, mely a kórházat éri. Kérdezzen hát rá határozottan
az anya és a gyerek pillanatnyi állapotára. Ha így teszi fel a
kérdést: „Csakugyan minden rendben van a feleségemmel és a
gyerekemmel?”, valószínűleg a következő választ kapja:
„Higgyen nekünk, mindketten jól vannak. Mindjárt mehetnek
is a gyermekágyas osztályra.” Erre így válaszolhat: „Jó, akkor
mi most hazamegyünk.” Tudom, hogy a kolléganők
szívesebben veszik, ha a szülők eleve közlik az ügyeletes
szülésznővel, hogy ambuláns szülésre készülnek, csakhogy,
mint említettem, Németországban nem egységes az ezzel
kapcsolatos megítélés. Az a legjobb, ha az előzetes tanácsadás
során tájékozódik az adott kórház szokásairól.
A fentiek alapján tehát, ha az apával közlik, hogy minden
rendben van, nyugodtan hazamehet az újszülöttel és az
édesanyával együtt, függetlenül attól, hogy előre bejelentették-
e szándékukat. Természetesen először a további ápolást végző
bábával kell kapcsolatba lépniük, hogy biztosak lehessenek
benne: a bába még aznap meglátogatja őket otthonukban. Sok
klinikán ez az egyetlen, nyilván jó szándékú előfeltétele annak,
hogy a szülők hazamehessenek. Így a kórházi személyzet tudja,
hogy a bába biztosítja a gyerek és az anya számára a szükséges
ellátást.
Azt már az anyának magának kell eldöntenie, hogy esetleges
gátmetszése visszatartja-e a hazameneteltől. Arra a kérdésre,
hogy jelent-e akadályt a gátmetszés az ambuláns szülésnél, az a
válaszom, hogy minden anyának, akár itt van, akár ott,
magának kell elviselnie a fájdalmat. Egyedül kell beülnie az
ülőfürdőbe is. Otthon talán inkább a saját igényei szerint
ápolhatja sebét, de annak itt is, ott is, magának kell
begyógyulnia. Sem a kórházi vizit, sem a házi látogatások nem
tehetnek csodát.

HAZAÉRKEZÉS – AZ APA, A GYERMEKÁGY MENEDZSERE

Otthon az apa az anya és az újszülött első számú segítője. Ő az
egyes számú közvetítő a bába, az orvos, az aggódó nagymamák,
a látogatók és a szomszédok felé. A gyermekágyas összes
örömét, félelmét és anyai érzését először társával osztja meg.
Mindez azt jelenti, hogy a férfi apává válhat a gyermek életének
első percétől fogva. Csodálatos, aligha túlbecsülhető kihívás ez
mindenki számára.
Ewald, aki feleségét ambuláns gyermekágyban látta el,
akkoriban „gyermekágyi menedzsernek” nevezte magát,
amivel fején találta a szöget. Ha az apa szívesen pelenkázza a
babát, az anya nyugodtan fekhet az első napokban. Erre
szükség is van, mert vérkeringési problémák miatt az állás
kezdetben nehezére eshet, és a gátseb is nagyobb fájdalmat
okozhat állás közben, mint fekvő helyzetben.
Sokan a feleségük szeméből is megpróbálják kiolvasni
annak minden kívánságát, és társak abban, hogy közösen
dolgozzák fel a szülés élményét. A szülők szívesen pelenkázzák,
szoptatják, itatják, altatják együtt az újszülöttet. Az apák ott
állnak a bába mellett, hogy egy kérdést se felejtsenek el,
egyetlen információt se mulasszanak el. Figyelemmel kísérik a
szakember kezének minden mozdulatát. A bába látogatása a
kérdések és a válaszok miatt fontos órája a napnak.
 Mindemellett az apa feladata a gyermekágy alatt a háztartás
menedzselése is. Vásárolnia, főznie, takarítania, mosnia kell.
Irányítja a látogatók áradatát, ellátja a nagyobb gyerekeket,
hordja őket a nagymamához vagy a barátnőhöz, majd ő megy
értük is. Megy a postára és a zöldségeshez, intézi a hivatalos
ügyeket, mert a gyermeket a betegbiztosító pénztárnál is be kell
jelenteni, és ki kell tölteni a gyermeknevelési támogatás
kérvényét is.[14]
Néhány praktikus gondolkodású apa hiányolja, miért nincs
valami egyszerűbb módja a születés körüli ügyintézésnek. A
magam részéről azt szoktam válaszolni: „Ezek az apák
szülőfájásai: a hivatal előtt állni, várni, és nem tudni, meddig
tart.”

A SZÜLŐKNEK FELTETT KÉRDÉSEK

AZ OTTHONI GYERMEKÁGYAT ILLETŐEN
A fentiek alapján nyilvánvaló, mennyire fontos az átgondolt
tervezés. Ezért a következő kérdéseket kell feltenniük a
szülőknek:
Ki látja el majd a háztartást?
Ki gondoskodik a nagyobb gyerekekről?
Van az apának vagy a gondozó személynek ebben
tapasztalata?
Milyen volt a gyermekágy az előző szüléseknél?
Hajlandó-e az orvos szükség esetén házhoz jönni?
Tudja-e már, ki lesz az újszülött gyermekorvosa? Hajlandó-
e házhoz jönni, mindenekelőtt azért, hogy a gyermek
életének 3–10. napja között esedékes szűrővizsgálatokat
elvégezze?
 Tudatában van-e annak az anya, hogy a nap legalább
huszonhárom órájában egyedül felelős a gyermekéért?
Egyedül kell eldöntenie: éhes-e a kicsi, kell-e pelenkázni,
alhat-e, vagy fel kell ébreszteni?
Tudja-e, hogy az újszülöttkori sárgaság olyan mértékűvé is
válhat, hogy a gyermeket kórházba kell szállítani?

Ezeket a kérdéseket egyébiránt ugyanúgy meg kell beszélni

az otthonszülő párokkal is, mint a születésházban szülőkkel. A
válasz többnyire a következő: „Mit gondol, miért akarjuk
otthon tölteni a gyermekágyat? Éppen azért, hogy magunk
dönthessünk a folyadék- vagy tápszerpótlásról, és hogy a baba
megtalálhassa a saját életritmusát. Gyermekünk életének első
percétől kezdve magunk szeretnénk vállalni a felelősséget.”

A BÁBA TAPASZTALATAI AZ AMBULÁNS GYERMEKÁGYRÓL

Független bábaként az első években meglepve figyeltem,
milyen erős öntudatuk és meggyőződésük van az ambuláns
szülést választó pároknak. Ők segítettek megszabadulni túlzott
aggodalmaimtól, és ez meghatározó volt a pályámra nézve:

…E. F. asszony a harmadik gyermekét várta, és engem

kért fel bábának. Az első látogatásnál megállapítottam, hogy
orvoscsaládnál járok: a gondozó gyermekorvos, akit jól
ismertem, nagyapja volt a várt babának. Kényes helyzetben
éreztem magam, de F. asszony magabiztosnak tűnt, és első
szülésekor szerzett negatív kórházi tapasztalatairól is
beszámolt. Közölte, nem szeretne többé ahhoz hasonló
élményt átélni. A csecsemőkkel való bánásmód úgy hatott
rá, hogy rögtön elhatározta, legközelebb hazajön a szülés
után. Ha már két „férfi orvossal” a családban nem szülhet
otthon, legalább az ambuláns megoldást hadd válassza.
Megértettem őt, hiszen tényleg nem jó az újszülöttnek, ha
alvás közben felébresztik, míg legéberebb órájában messze
az anyjától, egyedül kell feküdnie az újszülöttosztályon.
Amikor jeleztem kétségeimet az újszülöttkori sárgaság és az
esetleg fárasztó, otthoni gyermekágy miatt, az apa
közbeszólt: „Ha a feleségem valamit eltervez, akkor meg is
valósítja. A babavizsgálatokat majd a nagypapa elvégzi, akár
a sárgaságra vonatkozóan is.” E. F. asszony hamarosan
kislányt szült, és két órával a szülés után hazatért. Ezt az
orvosok tiltakozása ellenére tette, mert akkoriban, 1984-ben
gyakorlatilag példátlan volt, hogy valaki a szülőágyból
egyenesen haza indul. Amikor pár órával később az első
házi látogatásra érkeztem, a frissen szült nő a kislányát
karjában tartva, boldogan feküdt a gyermekágyas szobában.
Beszámolt a kórházi eseményekről: „Szerintem a kórházban
még örülnek is, hogy hazajöttem. Miután nem engedtük a
magzatburkot megrepeszteni, és azt sem, hogy elektródát
tegyenek a gyerekünk fejére, úgyis engedetlen anya lettem.
Biztos megkönnyebbültek, hogy legalább a gyermekágyas
osztályon nem kell elviselni ezt a renitenst.” Az első nap
problémamentes volt. A második nap nagy ijedelemmel
kezdődött: a kis Lisa birsalmasárga lett. Legalábbis addigi
tapasztalataim alapján így véltem. A gyermekorvos
nagypapa a biztonság kedvéért vért vett, de bizakodó volt.
Az érték a megfigyelési tartományban maradt, így
egyetértettem E. F. asszonnyal, hogy a gyermek napozhat
egy keveset. Engem aggasztott a sárgaság mértéke, de az
anya, az apa és a nagypapa megnyugtattak. Azóta
megfordult a helyzet: most már én nyugtatom meg a
szülőket. Miután a sárgaság lassan javult, és Lisának jobb
étvágya lett, azt hittük, minden rendben. De tévedtünk! Lisa
szeme váladékos lett, méghozzá nem is kicsit. E. F. asszony
azt kérdezte: „Nem kellene valami növényi gyógymóddal
próbálkozni? Máskülönben az apósom rögtön
antibiotikumot ad neki. Tisztában van vele, hogy ellenzem,
de hát… – hiszen tudja, hogy van ez.” Szemvidító cseppeket
adtam az újszülöttnek, és azt tanácsoltam az anyának, hogy
gyakran csepegtesse a gyerek szemébe. Két nappal később
újabb probléma adódott, a gyermekágyi vérzés pangása.
Úgy véltük, utóbbi bizonyára lélektani okokra vezethető
vissza: előbb a sárgaság miatti izgalom, majd a beragadt
szemek és a nagypapa miatt, aki másnap be akarta oltani a
gyereket. Előző este jött el a tipikus gyermekágyi mélypont:
a sírónap. E. F. asszony elhatározta, hogy még néhány napot
ágyban fog tölteni. Megbeszéltük, mi minden játszott közre
az izgalmak kialakulásában. Hasmasszázs, gimnasztika,
nyugalom és egy hasra helyezett melegítő üveg segítségével
aznap estére ismét beindult a vérzés, így a gyermekágy
eseményei jó irányt vettek, és E. F. asszonyt a tizedik napon
látogattam meg utoljára. Sok tapasztalatot köszönhetek
ennek a gyermekágynak: megtanultam, hogy az orvosok is
emberek, és hogy a sárgaság veszélye feleakkora, mint a
tőle való félelem. Megtanultam, hogy bizonyos gyermekágyi
 problémák otthon gyógyíthatók a legjobban, gyógyfüvekkel,
idővel és törődéssel.
Két évvel később másodszor is én gondoztam E. F.
asszonyt ambuláns gyermekágyban. Addigra gazdagabb
lettem néhány tapasztalattal, nálunk is megszületett a
harmadik baba. E. F. asszonnyal – aki szakmáját tekintve
pszichológus – folytatott beszélgetéseim sokat nyújtottak
nekem szakmai szempontból is.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy még egyszer

megköszönjem minden anyának, aki meggyőződésével és
nyitottságával segített nekem tapasztalatokat gyűjteni, hogy
hozzájárultak szakmai fejlődésemhez. A gyermekágyasokkal
való bánásmódot senki nem tudja tankönyvből megtanulni,
csak ha szán rá elég időt, hogy beszélgessen a frissen szült
nőkkel. Azok az anyák, akik sok évvel ezelőtt már ambulánsan
szültek, egészen biztosan sokat segítettek nekem abban, hogy
ma már meggyőződéssel vallom: nincs szebb, mint a
gyermekágyat otthon, családi körben tölteni. Az évek során
bebizonyosodott számomra, hogy a tankönyvekben leírt
kritikus helyzetek otthon általában gyógyszerek nélkül is
nagyon jól átvészelhetőek.
Senkit nem beszélek rá, hogy ambulánsan szüljön. Ezt a
döntést mindenkinek magának kell meghoznia. De nem lennék
őszinte, ha bármi rosszat mondanék, mert mindmáig egyetlen
kellemetlen emlékű tapasztalatot sem tudok felidézni az
általam ellátott gyermekágyi napokból. A fárasztó és
aggodalmat keltő pillanatokról ugyanúgy beszámolok, mint a
szép órákról, ám végső soron mindent eldönt számomra az a
leírhatatlan érzés, amelyet a szülők éreznek, amikor
gyermeküket rögtön megszületése után ugyanazon a helyen
tarthatják a karjukban, ahol talán megfogant. Nagy adomány ez
mindazoknak, akik átélhetik.
UTOLSÓ HAT HÉT – FELKÉSZÜLÉS A SZÜLÉSRE

A 34. héten fellélegezhetnek a kismamák, elmúltak a koraszülés

lehetőségének kritikus hetei, anya és gyermeke a
„célegyenesbe” érkezett. A baba már szinte életképes: felszed
még egy-két zsírpárnácskát, lassan befordul a születési
helyzetbe. Legkésőbb ezekben a hetekben a legtöbb farfekvéses
gyerek rászánja magát a bukfencre.
A dolgozó anyák szülési szabadságukat élvezik, és megteszik
az utolsó előkészületeket. A többgyerekes anyák elkezdik
kirámolni a bölcsőből a kacatokat, hogy ismét helyet
csináljanak az új lakónak. Itt az ideje a babaruhák kimosásának,
összepakolásának és a pelenkázó előkészítésének.
Javaslom, hogy a várandósság utolsó heteiben mindenből
kétszeres mennyiséget főzzön, és fagyassza le az elkészült
ételek felét. Praktikus és biztonságérzetet ad, ha van tartalék a
fagyasztóban a szülés utáni hetekre, amikor a nagymama már
elutazott. Sokáig eltart még, míg a háziasszonyi és az anyai
teendők egyensúlyba kerülnek.
A szülés előtt néhány héttel általában sor kerül a
nagytakarításra. Ez a nagyszabású esemény a szülés utáni
hónapokban sokáig elmarad. Sokan hasonló élményeket
fogalmaznak meg, mint egykor Otto: „A feleségem elkezdett
takarítani. Előre megfőz és pakol – fészekrakó lett. Ha amúgy
nem tudnám, ebből egyértelműen rájönnék, hogy hamarosan
ismét apa leszek.” A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülés előtt a
női ösztönök „fészekrakást”, vagyis házimunkát, rendrakást
diktálnak. Olyan erős ez a hormonális késztetés, hogy sokan
még a havi menstruációjuk előtt is találkoznak a jelenséggel.
Mivel a várandósság hosszabb folyamat, mint a havi ciklus, a
szülés előtt néhány héttel jelentkezik a takarítási láz, míg a
menstruáció előtt néhány nap is elég. A vérzés, a szülés és a
takarítás között van szimbolikus hasonlóság, semmi okunk
tehát meglepődni ösztönös késztetéseinken. A rendrakási és
takarítási láz csúcspontja sok várandósnál röviddel a szülés
előtt jön el. Minden anya és apa vegye komolyan a jelzést, és
készüljön fel rá, hogy 24 órán belül észlelhetővé válhatnak a
szülés kezdetének első jelei.

HANGULATINGADOZÁS ÉS PULSATILLA

Az utolsó hetekben sok anya hihetetlen

hangulatingadozásokról számol be. Ezt a problémát majdnem
mindenki ismeri, gyakran mégsem mernek beszélni róla, mert
még mindig azt gondolják, hogy csak sugárzó, boldog
várandósként mutatkozhatnak a környezetük előtt. A
szülésfelkészítőn mindig megpróbálom szóba hozni e témát.
Ilyenkor a csoport tagjai szégyenlős pillantásokat váltanak, és
jól látom, hogy nehezükre esik beszélni a dologról. Ám miután
elmondom, milyen sok hasonló esetet ismerek, kisvártatva
egymás szájából veszik ki a szót, hogy beszámoljanak saját
hangulatingadozással kapcsolatos tapasztalataikról: a gyermek
miatti örömöt olykor mélypontok váltják fel, s a várandóson
eluralkodik az anyává válástól való félelem.
Hasonló, hormonális eredetű hangulatingadozások
mindenki előtt ismertek lehetnek a havivérzés kapcsán. A
környezetükben élők ilyenkor csak bólintanak: „Aha, ismét
megjön a vérzése.” A másállapot végén is mindenki tudomásul
veszi a helyzetet: „Hát persze, közeleg a szülés.” A másállapot
alatt a párja legtöbbször megértően viselkedik a
hangulatingadozásokkor, de az is előfordul, hogy egy-egy apa
már a kétségbeesés határán jár: „Fogalmam sincs, mi lenne jó.
Ha azt mondom, inkább itthon maradok a tekézés helyett,
akkor rávágja, hogy állandóan figyelem. Ha mégis elmegyek,
azt hallgathatom, milyen keveset törődöm vele. Teljesen
csapdahelyzetben érzem magam, és tanácstalan vagyok!”
Egy biztos: a kismama röviddel a szülés előtt úgy érzi,
bármit tesz, az előtte álló szüléstől már nem menekül.
Kiszolgáltatottságában és meg nem értettségében a nagyobb
gyerekekkel is feszülten, szeszélyesen viselkedik. Ettől az
állapottól persze maguk az anyák szenvednek a legjobban,
hiszen tisztában vannak vele, milyen kiszámíthatatlanok.
Reggel örülnek a babának, délelőtt azonban könny szökik a
szemükbe, ahogy porszívózás közben rábukkannak a kórházi
táskára. Délben ismét napsugaras a világ, de este, amikor
párjuk hazajön, elég egyetlen kritikus szó ahhoz, hogy elsírják
magukat.
Erre a női hormonháztartás természetesen megfelelő
magyarázattal szolgál, mert a várandósság végén nagyon
megemelkedik a terhességi hormonszint. Az ok ismerete
azonban viszonylag kevés segítséget nyújt. Amikor emiatt
keresnek fel a várandósok a fogadóórán, vagy beszélgetést
kezdeményeznek a szülésfelkészítő tanfolyam után, a
következő kérdést szokták feltenni: „Mondja meg, de őszintén:
elfogadható egy anyától ez a kiegyensúlyozatlanság? Tudna
nekem valami segítséget ajánlani?” Szerencsére megértő
mosollyal válaszolhatok nekik: „Persze, hogy van, méghozzá a
Pulsatilla!” Ez a homeopátiás szer a leginkább bevált medicina a
másállapot hangulatingadozásaira. A kökörcsin
gyógyszerképében éppen a hormonális alapú helyzeteknél
fellépő változékonyság áll, ezért a Pulsatilla a legtöbbet
alkalmazott homeopátiás szer a várandósság idején. A
legmagasabb potencia (365. o.) beadása, vagy egy alacsonyabb
potencia több napon át történő szedése után a kismama ismét
egyensúlyba kerül önmagával és helyzetével. Újra
megnyugszik, és reménykedve néz a szülés elé. Sok orvos
minden várandósnak ajánlja, hogy a számított szülési időpont
előtt négy hétig szedjen Pulsatillát. Erről azonban szeretném
lebeszélni, mert a homeopátia egyedi, pontosan személyre
szabott terápia. Vannak ugyanis teljesen kiegyensúlyozott és
lelkileg stabil várandósok is. Igaz, jelentős a Pulsatilla-tünettől
szenvedő kismamák száma, de korántsem mindenki tartozik
közéjük.
Kérem, hogy Ön, anyaként, beszélje meg homeopátiában
járatos bábájával, hogy szüksége van-e Pulsatillára vagy sem. A
Pulsatilla gyógyszerképével kapcsolatosan a 146. oldalon talál
további információkat.
MINDENÓRÁS NŐ

Az immár mindenórás nőnek nyugalomra van szüksége a

takarítás és az előkészületek helyett. Szívesen üldögél a
hintaszékben, és élvezi a benső békét gyermekével. Az anya és
a gyermek közötti összetartozás bizalmas barátsággá válik;
némelyik kismama pontosan tudja, mikor vannak a magzat
ébrenléti és alvási időszakai. A kívülállóknak gyakran az az
érzésük, hogy ők ketten már jól ismerik egymást, beszélgetnek
és tapintatosak egymással.
Az anyában egyre erősebben tudatosodik, hogy az együttlét
heteinek hamarosan vége szakad. A másállapot a vége felé
közeledik, ez nemcsak az anya, hanem a külvilág számára is
egyértelmű. A gyermek felér a bordaívig, a has magasan áll és
egyre jobban kifelé domborodik. A várandós testtartása
egyenes lesz, „magasra” emeli felsőtestét. A gyermek elfoglalja
a teljes hasüreget, és ez az anya tartásában, valamint hasa
formájában is megmutatkozik.

AZ APA ÉS A PÁRKAPCSOLAT

Az apa is egyre inkább hatása alá kerül a „célegyenes-

hangulatnak”. A kismamák a következőképpen szoktak
beszámolni a párjukon tapasztalt változásokról: „Egy ideje a
férjem a legkisebb mozdulatomra vagy szavamra is azonnal
reagál. Állandóan kérdezget, hogy minden rendben van-e, és jól
érzem-e magam.”
 Az apák gondoskodó buzgalma hozzájárul ahhoz, hogy a
párkapcsolat elmélyüljön. Az utolsó hat hétben ők is szívesen
eljönnek párjukkal a bába rendelőjébe, elkísérik az anyát a
vizsgálatokra, és tájékozódnak a szüléssel és a gyermekággyal
kapcsolatos tudnivalókról. Minél inkább közeledik a szülés
időpontja, annál fontosabb lesz az apának, hogy állandóan
elérhető legyen, és folytonos kapcsolatban maradjon párjával.
A kívülállónak is jólesik látni, milyen szeretetteljesen és
gyengéden bánnak egymással ebben az időszakban. Az érzelmi
kiegyensúlyozottság bizonyára sokat segít abban, hogy az
anyák türelmesen töltsék el az utolsó, olykor
kellemetlenségekkel is járó heteket. Dietmar mesélte egy
partnerkurzuson:

…„Néha megpróbálom elképzelni, milyen az, ha a baba a

kis hegyes sarkaival és csontos könyökével mocorog a
feleségem hasában, akinek az ágyban plusz 15 kilót kell
megmozgatnia minden egyes fordulásnál. Sajnos nincs elég
fantáziám ahhoz, hogy tökéletesen beleéljem magamat a
helyzetébe, de legalább párnákat tudok tenni a hasa alá vagy
a háta mögé, hogy a babával együtt mind a ketten
kényelmesen feküdjenek.”

A gondoskodás biztosan minden kismamának jót tesz a

várandósság utolsó heteiben, és ahhoz is hozzájárul, hogy
bensőségesebbé váljon a párkapcsolat. A szülők megtanulnak
alkalmazkodni egymáshoz és a gyermekhez is, odafigyelnek
egymás igényeire, egyéni szükségleteire, és kölcsönösen
segítőkészek egymással. A várandósság utolsó hetei szinte
mindig szeretetteljes, gyengéd időszakot jelentenek a
kapcsolatban. A testi szerelem ilyenkor általában háttérbe
szorul, de megnő az érzelmi vonzódás. Az életben persze
nincsenek kőbe vésett szabályok, és előfordulhat, hogy a párok
egészen a gyermek születésének napjáig erős vágyat éreznek a
szexre. Mindazonáltal a megfigyelések szerint nem ritka
ilyenkor a szexualitástól való idegenkedés és tartózkodás.
Ahogy már az előző fejezetekben említettem, teljesen a pár
döntésén múlik, hogy a nemi élet kérdéseit miként kezelik;
nem létezik semmilyen parancs vagy tilalom a testi
szerelemmel kapcsolatban. Előfordulhat, hogy a szülés előtti
napokban a férfi ondófolyadékának prosztaglandin-hormonja
kontrakciókat vált ki, de ennek előfeltétele, hogy a női
hormonháztartás már eleve fel legyen készülve a szülésre.
Ezekben a napokban tehát előnyös a szeretkezés, mert
természetes szülést indíthat be. Ismét szeretném azonban
hangsúlyozni, hogy a pár közös döntésébe senki nem szólhat
bele, s mindkettőjüknek oka lehet arra, hogy lemondjon a
szexről.

ÚSZÁS

Néha még szoktam találkozni a régi intéssel: „Egy várandósnak

az utolsó hetekben már sem szeretkeznie, sem úsznia nem
szabad.”
Nagyon sok állapotos van, aki mind a két tevékenységet
élvezi, és nem szeretné a szülésig sem mellőzni az úszást, ezért
eljár az uszodába vagy a strandra. Biztos vagyok benne, hogy a
fertőzésveszély semmivel nem nagyobb, mint egy hüvelyi
vizsgálat során. A kismamák jól érzik magukat a vízben, a
mozgásnak köszönhetően enyhül a hátfájásuk, és javul a
vérellátottságuk. Gisella határozottan állította, hogy a hasában
levő babának tetszett az úszás, mert ő is mindig erőteljesen
rugdalózott.
Ha amiatt aggódik, hogy a nyilvános uszodában hüvelyi
gombafertőzést szedhet össze, azt tanácsolom, használjon
olívaolajba mártott tampont, mely megbízhatóan megvédi a
gombaspóráktól. További óvintézkedés, ha a fürdés után
gyorsan lezuhanyozik hideg vízzel, majd alaposan
megtörülközik.

A SZÜLETÉSHÁZ® VAGY A SZÜLÉSZETI

KLINIKA (KÓRHÁZ) KIVÁLASZTÁSA

Legkésőbb ezekben a hetekben, röviddel a szülés előtt

választják ki a szülők a számukra megfelelő születésházat vagy
szülészeti klinikát (kórházat). Ahogy már említettem, ez az
időpont általában már túl késő ahhoz, hogy bejelentkezzen egy
születésházba. Kivétel lehet, ha a szülésfelkészítő tanfolyam
vagy az előzetes gondozás révén már ismeri a bábákat, és
kialakult a bizalmi kapcsolat, de Ön csak most ébredt rá, hogy
mégiscsak születésházban szeretne szülni. Ha szerencséje van,
a bábák találnak még helyet az Ön számára, és felkészülhet az
intézeten kívüli szülésre. Ugyancsak kivételes helyzetet jelent,
ha a szülők ebben az időszakban költöznek más városba, és az
előző lakóhelyükön dolgozó bába fel tudja venni a kapcsolatot
az új bábával, aki így, e késői időpontban is információkat
kaphat a várandósságról és a kismamáról.
Megnyugtató érzés tudni, milyen utcák, milyen lámpák,
milyen kereszteződések találhatók a kórház vagy a születésház
felé vezető útvonalon, várhatók-e építkezések vagy más
akadályok a várva várt órában. Mindenképpen praktikus, ha jó
előre tájékozódik a lehetséges kerülő utakról. Nyugodtan mérje
le stopperórával az utazás szükséges idejét. Kifejezetten
megnyugtató lehet a vajúdónak, ha közlik vele: „Már csak tíz
percig tart az út, a felét megtettük.” Van-e elegendő parkolóhely
a kórház közelében, beállhat-e az apa egészen a portáig, vagy
talán a szülészeti osztályhoz külön bejárat vezet? Nagy előnyt
jelent, ha már egyszer nyugodtan végigment a kórházban a
szülészeti osztályhoz vezető úton. Aki ismerős terepen mozog,
tudja, melyik lépcsőt, és melyik felvonót kell használnia, és
ismeri azokat a lépcsőkorlátokat és ablakpárkányokat, ahol
átvészelheti a menet közben érkező kontrakciót. Ha előre
megismerkedik a kórház valamelyik szülésznőjével, időben
tájékozódhat a helyi szokásokról, bizalmasabb viszonyba
kerülhet a környezettel, és kérdéseit ott helyben megbeszélheti
a bábával, esetleg az orvossal. Sok kórház ajánl fel információs
lehetőségeket, amelyekkel mindenki bátran élhet. Fontosnak
tartom, hogy amilyen korán csak lehet, érdeklődje meg, mely
rutinintézkedések általánosak az adott szülészeti osztályon.
Később, a szülés közben nagyon kellemetlen a borotválás, a
beöntés, az infúzió, a rutinszerű gátmetszés, a korai
köldökzsinór-átvágás, a gyerek első mellre tevése és más egyéb
intézkedések értelméről és szükségességéről vitatkozni. A
felmerülő kérdéseket érdemes azonnal és előre megbeszélni a
kiválasztott kórház személyzetével. A tét nem kicsi: a szülés
teljes lefolyása alatt kölcsönös bizalomra van szükség. A szülés
óráiban lefolytatott viták azért nem helyénvalóak, mert a
feszült lelkiállapotba kerülő vajúdó képtelen a lazításra, amely
pedig alapvető feltétele annak, hogy teljesen a vajúdás
folyamatának szentelje magát. Nem csoda hát, hogy
„banalitások” miatt is leállhat a szülés. Talán ritkán esik szó
erről, ám a hormonok működése megmagyarázza a jelenséget:
a fájásokért felelős oxitocin akkor fejti ki legjobban a hatását,
ha a vajúdó ellazult állapotban van, sőt boldog (ezt a hormont a
test a szexuális aktus közben is termeli). Mihelyt a nő figyelmét
eltereli valami, a szervezet adrenalintermeléssel válaszol, mely
a menekülésben és az aktivitásban segíti az embert, és
meggátolja a fájásokat, illetve egyúttal a boldogságérzetért
felelős endorfin termelődését is, amelyre pedig nagy szükség
van ahhoz, hogy a fájások könnyebben elviselhetőek legyenek.
A fájások alatt a vajúdónak a teste által végzett munkára kell
koncentrálnia, hogy képes legyen átadni magát a szülés
történéseinek; ebben az állapotban nem tud külső dolgokkal
foglalkozni. Elég, ha a szerelemre gondol: ha a hely és a
hangulat megfelelő, akkor a szerelmespár a hetedik
mennyországban érezheti magát, ha azonban szerelmeskedés
közben valaki odajön, és például személyi adatokat akar
tisztázni, vagy megkérdezi, ne legyen-e inkább világosabb vagy
sötétebb a szoba, megfelelő-e a zene hangereje, nincs-e szükség
mégis másik szobára, akkor lőttek a boldog órának. Pontosan
ugyanígy áll a dolog a szülési fájásokkal: ha a nő jól érzi magát,
megfelelő a hely, megkapja az odafigyelést, a szeretetet, akkor
szervezetében elég szerotonin, vagyis az ellazuláshoz és az
örömérzethez szükséges hormon szabadul fel (ugyanaz, mint
például csokoládéevéskor vagy egy jóleső hasmasszázskor), és
el tudja engedni magát.
Az előre megszerzett információk lehetővé teszik, hogy
mindenki megkeresse az elvárásainak megfelelő szülészeti
klinikát. A jól informáltság növeli a szolgálatban lévő
személyzet iránti bizalmat, és megteremtheti a szülés jó
lefolyásának alapfeltételét jelentő kedvező légkört.
A pszichológusok egyre gyakrabban utalnak arra, hogy a
szülés órái a gyermek későbbi életére is nagy hatással vannak.
Saját élményeim szerint a szülők mindent megtesznek azért,
hogy a gyermeket otthon kellemes fészek fogadja, melyben jól
érzi magát. Magáért a szülésért mégis nagyon kevésre
vállalkoznak, vagy átadják másnak az e világon való köszöntés
pillanatát. Azt ajánlom, gondolkozzon el egy hasonlaton: a
gyermek számára talán olyasmit jelent a születés, mint nekünk
a megérkezés egy régóta vágyott üdülőhelyre. Nagy csalódást
érez, ha érdeklődés nélkül, személytelenül fogadja a hotel
személyzete. Mit számít a legdrágább szoba, ha elhagyatottan,
magányosan álldogál a bőröndje mellett! A születéskor átélt
érzések és élmények bizonyosan sokkal meghatározóbban
bevésődnek a tudatba, mint egy hétköznapi esemény, és
kitörölhetetlen nyomot hagy, ha az első benyomások egy
gépesített, hideg, hangos és vakító környezetből származnak.
 A várandósság utolsó heteiben megszületik a döntés: ki-ki
választ egy biztonságos, magas technikai színvonalú vagy
éppen a természetes szempontok alapján álló klinikát vagy
kórházat magának. Ha a szoptatás optimális feltételeit
megteremtő kórházra vágyik, érdemes érdeklődnie, van-e a
környezetében bababarát kórház kitüntetéssel büszkélkedő
intézmény. Sajnos egyelőre nem túl sok ilyet találni, de talán
Önnek szerencséje lesz. Kérdezősködjön nyugodtan! Arra is
bátran rákérdezhet, vajon a választott kórház adott esetben
miért nem kapta még meg ezt a minősítést. Ha sokan teszik fel
ugyanazt a kérdést, talán tesznek valamit az újszülöttek
érdekében!
Minden tervezésnél és előrelátásnál nagyobb szükség van
azonban a rugalmasságra, mert néha a babának bizony nagyon
sürgős, hogy megpillantsa a fényt ezen a világon. A biztonság
kedvéért tehát tájékozódjon a legközelebb eső kórház
adottságairól és az oda vezető útról is. Készüljön fel lélekben
arra az eshetőségre is, hogy óhajtott klinikájáról le kell
mondania. Néha az ember már akkor is boldog, ha időben eléri
a legközelebb lévő kórházat, mert ahogy a mondás tartja:

Először egészen másképpen lesz.

Másodszor úgy, ahogyan a szülők gondolják.
Harmadszor pedig minden magától kialakul!

Gerdára az alábbi tapasztalat várt:

…A választott kórház sok kilométer távolságra volt

lakóhelyétől, a helyi kórház szülészeti módszereiben
azonban nem bízott. Az egyik előadáson úgy
megbotránkozott az orvos különböző megjegyzésein, hogy
minden más megoldást szívesebben választott volna, csak
ne kelljen a helyi szülészetre mennie. Az egyik este
izgatottan telefonált: „Inge, mit tegyek? Már órák óta
fájásaim vannak, bementünk a kórházba is, de a
szülésznőnek az volt a véleménye, hogy ezek csak
jóslófájások. Egy pillanat… (hallottam, ahogy küzd egy
kontrakcióval). Most nem tudom, elinduljak-e, esetleg
megint hiába. Meg tudnál vizsgálni?” „Természetesen
megvizsgálhatlak, de amit hallottam, az nem jóslófájásra
vall. Nem gondolod, hogy okosabb lenne rögtön bemenned
a városba, a választott kórházba? Az a baj ugyanis, hogy
pillanatnyilag nem tudok innét elmenni, neked kellene
idejönnöd hozzám, a rendelőbe” – válaszoltam. „Nem, már
reggel is ilyenek voltak a fájások, amelyekkel a szülésznő
látott. Inkább vizsgálj meg, szívesen odautazunk hozzád.”
Nemsokára megjelent nálam a vajúdó, az apa és a
nagyobbik fiú. Első pillantásra látszott, hogy Gerda nagyon
megfeszíti magát, és összes figyelmét a kontrakciók kötik le.
A vizsgálat eredménye még több aggodalmat keltett
bennem. A méhszáj sajnos még nem nagyon tágult, ezért
adtam neki egy homeopátiás szert, és kértem, hogy lazítson
egy kicsit. Beszéltem az apával, és mindketten azon a
véleményen voltunk, hogy a választott klinikáig túl sokat
kellene utazni. Az anya feszültségét minden jel szerint az a
szorongás okozta, hogy a szülésznő netán megint nem lesz
elégedett a teljesítményével. Elhatároztuk, hogy amíg a
 kisfiút édesapja a nagymamához viszi, addig Gerda az én
oltalmam alatt marad. Miután a férj visszaért, újabb
vizsgálat tűnt szükségesnek. A kellemes környezetben
Gerda nagyobb biztonságban érezte magát, el tudott lazulni,
és a méhszáj is puhult valamelyest, ám nyilvánvaló volt,
hogy az erős fájásokat nem bírja még órákig elviselni. Azt
tanácsoltam nekik, hogy mégiscsak menjenek a helyi
kórházba, ahol epidurális érzéstelenítéssel remélhetően
gyorsan megszülethet a baba. Gerda nagyon nehezen
barátkozott meg az új helyzettel, hiszen eredetileg mind a
helyi kórháztól, mind a gyógyszeres szüléstől rettenetesen
idegenkedett. Nos igen, így van ez a gyerekekkel: először
másként, másodszorra úgy, ahogyan a szülők gondolják…

HA MÉGIS MINDEN MÁSKÉPP TÖRTÉNIK

Nagyon kijózanító, majdnem brutális élmény az állapotosok
számára, ha minden másként történik a gyermek születésekor,
mint ahogyan elképzelték. Ezért azt ajánlom minden szülőnek,
leginkább a várandósoknak: ne kössék magukat semmihez,
sem egy meghatározott szülészethez, sem egy bizonyos
módszerhez, legkevésbé pedig a szülés eltervezett lezajlásához.
Véleményem szerint különösen az először szülőknek esik
nagyon nehezükre valóban nyitottan és elfogulatlanul
nekivágni a szülésnek. Megértem ezt, mégis azt mondom,
mindenkinek erőt kell vennie magán, és fel kell készülnie
minden lehetséges eshetőségre. Az életben később is – a
gyerekneveléssel kapcsolatban is – át kell olykor élnie, hogy
nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Különösen
nehéz azok helyzete, akik egyáltalán nem akartak
császármetszést, és végül mégis ez volt az egyetlen lehetőség az
anya és gyermeke számára. Mi, bábák gyakran tapasztaljuk,
hogy a várandósok nem nagyon figyelnek a császármetszéssel
kapcsolatos információkra. A kismamák ösztönösen hárítanak,
ha a tanfolyamon ehhez a témához érünk, sőt a könyvben is
átsiklanak az ide tartozó részeken. Aki aztán ezen a műtéten
esik át, szemrehányó hangon jegyzi meg: „Igazán mondhattak
volna többet is arról, mi minden történik az emberrel egy
császármetszés során.” Őszintén szólva megértem őket; előtte is
és utána is. Végső soron természetes, hogy a nők szeretnének
bizakodással nézni várandósságuk és szülésük elé. A
bizonytalanság úgyis eléri őket, felszerelkeznek hát egy
védőköpennyel, mely részben kiszűri a félelmeket. A műtét
utáni csalódottságot hasonlóképpen el kell fogadnom, hiszen
nem könnyű megemészteni, ha váratlanul, az utolsó
pillanatban császármetszésre kerül sor. Jó szívvel ajánlom
Theresia de Jong és Gabriele Kemmler könyvét
(Császármetszés – hogyan gyógyulnak be a has és a lélek sebei?),
mely hosszabb távon is tényleg segít megbékélni a történtekkel.
A bábák nagyon is nagy súlyt fektetnek arra, hogy látogatásaik
alkalmával sort kerítsenek a szüléssel kapcsolatos
beszélgetésekre, de gyakran megesik, hogy a császármetszés túl
későn kerül terítékre. Így történt egyik előadásom végén is:

…Az egyik hallgató már az előadás közben feltűnt nekem,

olyan elgondolkozva, magába forduló arckifejezéssel ült a
teremben; néha mintha könny is csillogott volna a
szemében. A végén jelentkezett és szót kért: „Nagyon jó Önt
hallgatni, a szavai megvilágító erejűek, főleg a természetes
szüléssel kapcsolatosan, de tudja, ha egyszer mégis
császármetszésre kerül a sor, a világ hirtelen megváltozik az
ember számára. Ahogy például velem történt. Éppen ezért
nem tartom jónak, hogy Ön is – az én bábámhoz hasonlóan
– alig ejtett szót az enyémhez hasonló helyzetekről.”
Védekezésül idéztem a könyvemből, és igyekeztem
megértést tanúsítani iránta, elmondva, hogy bizonyára
jogos, ha kételkedik a szavaimban, pedig már a
bevezetőmben is mondtam: „Először egészen másképp
lesz.” Azt is emlegettem, hogy a szülés olykor
szükséghelyzetté válhat; mindazonáltal tény, hogy erről a
személyes és bensőséges élményről soha nem lehet
általánosságban beszélni.
A végén odajött hozzám egyik kolléganőm, és elmondta,
milyen tanácstalannak érzi magát: ő volt az asszony bábája,
és annak idején is lelkiismeretesen végezte a munkáját.
Mindeddig úgy gondolta, hogy a szülés nehézségei után a
gyermekágy igazán szépen alakult. Ráadásul arra is
emlékszik, hogy éppen abban a felkészítő csoportban négy
olyan asszony is volt, aki korábban császármetszéssel szült,
és sokat meséltek tapasztalataikról (az ő meglátása szerint
túl sokat is) – s most ennek az asszonynak a szavai… A
kolléganő határozottan emlékezett, hogy a nekem
panaszkodó hölgy csakis a normális szülésről akart hallani,
és teljesen elzárkózott a más irányú információk elől. Nos, a
baba megmutatta az édesanyjának, hogy nem jelölhetők ki
előre az utak – éppen ezt az élményt volt képtelen
 feldolgozni a mama. De a kolléganőnek is meg kellett
tapasztalnia, hogy a szülés feldolgozásához túl rövid a
gyermekágyas időszak, sőt az anyák egy részének akár
évekre is szüksége lehet ahhoz, hogy bele tudjon nyugodni a
történtekbe, noha még ekkor is maradhatnak nyitva
kérdések.

KÓRHÁZI TÁSKA

Az utolsó hetek előkészületeihez hozzátartozik a kórházi táska

összepakolása is. Mindenkinek azt javaslom, hogy minél előbb
gondoskodjon a táskáról; akár már hat héttel a szülés várható
időpontja előtt. Izgalmassá válhat ugyanis a dolog, ha a
gyermek meglepetésszerűen, három héttel korábban
„bejelentkezik”, és még semmi sincs bepakolva. Az apák nem
szívesen kutatnak feleségük fehérneműs szekrényében, és
úgyis másik hálóinget vesznek elő, mint amelyikre a várandós
gondolt. Spórolják meg maguknak és párjuknak is a felesleges
idegeskedést!
Vegye figyelembe a csomagolásnál, hogy ritka az olyan
kórház, amelyben tágas szekrények állnak rendelkezésre;
pakoljon inkább utazótáskába, és hagyja otthon a nehézkes
bőröndöt!
A következő dolgokat kell magával vinnie:
Kedvenc, kényelmes, rövid hálóing vagy férfiing. Sok
kórházban ajánlanak fel fehér műtős hálóinget
szülőingként. Válasszon Ön, és beszélje meg a szülésznővel,
ha inkább a sajátját szeretné felvenni, mert az mégiscsak
személyesebb. Ráadásul később, ha előveszi a szekrényből
a szüléskor viselt hálóinget, mindig alkalma nyílik a szép
emlékekre gondolni. Ha kórházi inget vesz fel, akkor azt
úgy meg tudja elöl kötni, hogy a gyermeket közvetlenül a
szülés után a hasára fektetheti.
Jól bejáratott, kényelmes papucs, mert a lábfejek az utolsó
hetekben gyakran megdagadnak. A gyermekágyhoz
megfelel egy kicsit magasabb sarkú is, mely tehermentesíti
a gátat abban az esetben, ha gátmetszésre volt szükség.
Meleg zokni, mert nincs kellemetlenebb szülés közben,
mint a hideg láb. A vajúdó nem tud ellazulni, és a
kontrakciókat sokkal fájdalmasabbnak találja.
Megfelelő fürdőköpeny, melyet egyszerűen be lehet kötni.
Kényelmes ruha (póló, melegítőnadrág, papucs) a párjának
vagy annak, aki elkíséri a szülésre.
Hosszú haj esetén csat vagy gumi a haj összefogásához.
1 pohár só levendulaolajjal a fürdőkádba. Ez az olaj kitűnő
fürdőadalék feszültségoldáshoz és a jó közérzethez. Sok
szülésznő számol be a levendulafürdőkkel szerzett pozitív
tapasztalatairól. A nők ellazulnak, méhszájuk felpuhul, a
szülőfájások szabályossá válnak, sőt az izgatott apa is
megnyugszik. Jól bevált a Lazító fürdő és a Kényeztető fürdő
nevű készen kapható készítményem is. Olyat vigyen
magával, amelyről tudja, hogy nagyon szereti. Egyébként
sok klinikán már készletet tartanak a jóféle olajokból –
nyugodtan érdeklődjön tehát, hogy számíthat-e erre, vagy
inkább hozzon magával saját olajat, mert a kórház
költségtakarékossági okokból nem vesz belőlük.
Vajúdóolaj a kontrakciók alatti masszázshoz, valamint
Gátmasszázsolaj a szüléshez.
Rózsahidrolátum frissítőként, mert a rózsaillat illik
legjobban a szüléshez mint eseményhez.
Esetleg frissítő cukorka a száj nyálkahártyájának
megnedvesítésére.
Discman vagy MP3-lejátszó, nyugtató zenével vagy a
kedvenc cédéjével.
Fényképezőgép az újszülöttről készült első képekhez,
fényérzékeny filmmel, hogy a vakut ne kelljen használni.
1 teáskannányi Málnalevéltea, mely kiválóan elősegíti a
fájástevékenységet.
Egy kis uzsonna az apának elhúzódó szülés esetére. Az
anyáknak a legtöbb klinikán nem engedélyezik az evést a
szülés alatt. De ha éjszaka kerülnek az osztályra, akkor
biztos, hogy az apa megéhezik, és jobb, ha nem kell a
reggeliig várnia.
Házassági anyakönyvi kivonat.
Bizonyos esetekben költségátvállalási igazolás a
betegbiztosítótól, főként, ha magán- vagy kiegészítő
biztosítása van.
Orvosi beutaló.
Kiskönyv! Ragasszon egy emlékeztető cédulát a táskájára
„kiskönyv” megjegyzéssel, mert ugyancsak bosszantó, ha
otthon felejtik, és férjének vissza kell mennie, hogy
elhozza. Előfordult már, hogy az apa azért nem tudott jelen
lenni a szülésen, mert sokáig kellett keresgélnie, és a baba
megszületett, mire ő visszaérkezett a kórházba.
Illatlámpa és a kedvenc olaja. Legszívesebben a készen
kapható Szülésillat keveréket ajánlom, hogy ne kelljen
külön-külön megvennie a drága olajokat. E keverék
összetevői: benzoe sziám, grapefruit, jázmin, linaloefa, piros
mandarin, rózsa, szantálfa és ilang-ilang. De az egyszerű
hegyi levendula olajának illata is nagyon kellemes lehet.
Némelyik bába eleve magánál tartja a szóba jöhető
olajokat, és a kismamának csak ki kell választania, melyik
 esik a legjobban neki ezen a fontos napon. A már korábbról
jól ismert illatok kellemes emlékeket hívhatnak elő, ami
igen fontos a lazításhoz. Ha tehát valaki például nagyon
szereti a Rózsakert keveréket, akkor jól teszi, ha azt készíti
be magának. Az illóolajokról részletesebben a Szülés című
fejezetben (163. oldaltól), illetve az Aromaterápia a szüléstől
a szoptatásig és a Bevált aromakeverékeim című
könyveimben olvashatnak.

A gyermekágyhoz az alábbiakat kell becsomagolni:

Körülbelül négy kényelmes, elölgombolós, kifőzhető
hálóinget vagy pizsamafelsőt.
Érdemes nem túl vastag anyagból készült hálóruhát vinni,
mert a gyermekágy alatt Ön gyakran fog izzadni, és a
szobát amúgy is erősen fűtik a babák miatt.
Körülbelül nyolc, nagy, meleg, kifőzhető pamutbugyit. Az
első napokban szüksége lesz nagyméretű betétekre a
vérzés miatt, ezért kell a bugyiknak elég nagyoknak
lenniük. Ezenkívül a méhet melegen kell tartani, hogy az
extrém éjszakai utófájásokat elkerülje.
A biztonság kedvéért körülbelül húsz gyapjú- vagy bolyhos
pelenkát, mert sok kórházban egyszerű női betéteket adnak
a gyermekágyasoknak. Az intimbetét felvevőképessége túl
kicsi az első gyermekágyi napok vérzéséhez képest,
ráadásul kellemetlenül nyomhatja, dörzsölheti az esetleges
gátsebet.
Könnyű ágykabátot vagy melegítőfelsőt akkorra, ha a
szobában szellőztetnek.
Melegítőalsót, ha sétálni akar a kórházban. Szigorúan
ügyeljen arra, főként ha többedik alkalommal szül, hogy a
kórházi folyosón ne kapjon huzatot, mert a fázás is fokozza
az utófájásokat. Vigyen magával gyapjúsálat vagy
vesemelegítőt, és hordja a szülés utáni első napokban.
Két-három törülközőt a zuhanyozáshoz: a legtöbb
gyermekágyas szívesen zuhanyozik naponta kétszer is,
mert hormonháztartása átállása miatt erősen izzad, és
szívesen frissíti fel magát.
A szokásos tisztálkodóeszközöket (fogkefe, fogkrém,
szappan, sampon), Gyermekágyi hasmasszázsolajat és
kozmetikumokat.
Hajszárítót, mert a frissen mosott haj hozzájárul a jó
közérzethez. A régi intelem, hogy a gyermekágyasnak nem
szabad hajat mosnia, minden bizonnyal arra vezethető
vissza, hogy régen a nők vizes hajjal megfáztak és
belázasodtak. A gyermekágyas valóban különösen
érzékeny, mert a szülés miatt legyengül az
immunrendszere.
Legalább két szoptatós melltartót, melyek két számmal
nagyobbak az eredeti méreténél, mert a mell jelentősen
megnő a tejbelövelléskor.
Szoptatós betétet gyapjúból vagy selyemből. A természetes
eredetű textíliák segítenek elkerülni a kisebesedést, nagy a
szívóképességük, és baktériumölő hatásuk is van, viselésük
pedig kellemes.
Ha a kórház nem tart ilyesmit, akkor vigyen magával
Szoptatóolajat és Szoptatóteát is.
Ha meg van győződve az illóolajok jó hatásáról, azt
ajánlom, vigyen magával Ülőfürdőt holt-tengeri só alappal,
mert ma még igen kevés kórházban kínálják fel ezt a szert.
Címlistát és aprópénzt vagy telefonkártyát, hogy szeretteit
felhívhassa. Ne felejtse el, a kórházakban nem szabad
mobiltelefont használni!
 Jegyzetfüzetet vagy naplót, hogy le tudja írni a szüléssel
kapcsolatos élményeit és a gyermekéről szerzett első
benyomásait.

„NEMKÍVÁNATOS” ILLATOK A KÓRHÁZI CSOMAGBAN

Már most szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a
gyermekágy idején óvatosan kell bánni a parfümökkel. Talán
nem mindenki számára egyértelmű, mi keresnivalója van
ennek a Várandósság című fejezetben. Tapasztalatom szerint
azonban idejekorán szóba kell hozni e témát, a gyermekágy
napjaiban már késő. Akkor már összekészített kórházi táska áll
rendelkezésre, és a kismama nincs abban a helyzetben, hogy
beszerzéseket intézzen, legfeljebb párja szaladgálhat a boltokba
a hiányzó holmikért, pedig biztosan szívesebben ülne felesége
ágya mellett, vagy próbálkozna a pelenkázással.
Ügyeljen arra, hogy teste saját illatát lehetőleg ne változtassa
meg idegen, szintetikus illatokkal, mert azok irritálják az
újszülöttet. A baba szaglóérzéke már az első napokban is
teljesen kifejlett. Természetes folyamat, hogy a vajúdó a szülés
során verejtékezik; a baba első élményei közé tartozik, hogy
megérzi az anyja illatát, ami alapvetően segíti abban, hogy
később is felismerje őt. Ha azonban az anya a gyermekágyas
időszakban illatosított tusfürdővel és parfümmel nyomja el a
természetes illatokat, akkor ezek idegenek maradnak a
gyermek számára, így a kicsinek nehézségei lesznek az anyja
felismerésében és elfogadásában. A szintetikus illatanyagok az
orrán keresztül a gyermek testébe kerülhetnek, és feleslegesen
megterhelhetik szervezetét. Mindeddig ugyanis nem tisztázott,
milyen hatásuk van testünkre a szintetikus anyagoknak, s hogy
kiválasztódnak-e valaha is. Egy 1994-es sajtóközlemény
megerősítette azt, ami köztudott tény az aromaterápiában: a
mesterségesen előállított illóolajok nem veszélytelenek.
Számos anyatejpróbában fedeztek fel mósuszolaj-kötődéseket.
Ezt az olajat már csak szintetikus olaj formájában alkalmazzák,
és számos parfüm, illetve egyéb készítmény adalékanyaga. A
szakértők bebizonyították, hogy az illóolajok egyrészt igenis
átjutnak az anyatejbe, másrészt pedig nagy valószínűséggel le is
rakódnak az emberi testben. Ráadásul a fent említett olaj
esetében egészségre ártalmas kémiai kötésekre is joggal
gyanakodhatunk. Nagy örömmel tölt el, hogy a kisbabák
rendelkeznek azzal a képességgel, amellyel megóvhatják
magukat a művi illatoktól.
Kórházi munkával töltött éveim során rendszeresen
megfigyelhettem, hogy az újszülöttek általában éppen akkor
utasítják el az anyamellet, amikor a mamák frissen illatosítva
fekszenek az ágyban. Ugyanaz a gyerek, akivel gond volt az
előző napi szoptatásnál, másnap, a kora reggeli órákban jó
étvággyal eszik, mert reggel a mamát csak felébresztették a
szoptatáshoz, és még nem ment el zuhanyozni: csak anyaszaga
van.
Gondoljanak minderre, amikor kozmetikumokat vagy
parfümöt készülnek betenni a csomagba. A babaholmik
vásárlásakor és a többi előkészület során szintén fontos
szempont a szintetikus anyagok és illatszerek mellőzése. A
babaruhák mosásához lehetőleg ne használjon szintetikus
illatokat tartalmazó öblítőszert, mely irritálhatja az újszülött
bőrét. Sok családban a baba születésének köszönhető, hogy
végre tudatosabban járnak el a mosószerek vásárlásakor és
felhasználásakor. Az öblítőről való lemondás után a családtagok
eleinte kifogásolják a ruhák szokatlan keménységét, de
nemsokára a felnőttek is tapasztalhatják, hogy eltűnnek a
pattanásaik, és kitisztul a bőrük. A babaruhák puhábbá tehetők,
ha az utolsó öblítővízhez néhány csepp levendulaolajat vagy 1
csésze ecetet ad, vagy ha előveszi a jól bevált vasalót.

ELŐKÉSZÜLETEK A HAZATÉRÉSHEZ
A következő ruhákat érdemes otthon előkészítenie gyermeke
és saját maga számára a hazatéréshez, melyeket aztán párja a
kórházi elbocsátás napján magával vihet. A kórházban
valószínűleg nincs elegendő hely a ruhák tárolására.

Az anyának:
Az évszaknak megfelelő, bő, kényelmes öltözék. A baba
ugyan megszületett, de az édesanya hasa még mindig jóval
nagyobb, mint a gyerekvárás előtt. A szoptató anya
tekintélyes mellbőséggel dicsekedhet. A
legkényelmesebbek a kismamaruhák, de szinte minden nő
örül, ha végre valami mást vehet fel.
Ülőkarika, melyet a hazautazáskor az anya ülésére
fektethetnek, hogy az esetleges gátsérülés ne legyen
fájdalmas. Ön is elkészítheti az ülőkarikát: tekerjen fel
spirálformában egy nagy törülközőt vagy egy kis takarót, és
formáljon belőle gyűrűt. De használhat egészen puhára fújt
úszógumit is, melyet saját gyerekeitől vagy a szomszédtól
kér kölcsön.
Az újszülöttnek:
A legjobban bevált szállítóeszköz a hordozótáska
babaszőrmével. A közlekedési szabályzat szerint a
hordozótáskát biztonsági övvel kell rögzíteni a hátsó
ülésen. Igazság szerint a kisbabáknak való ülést kellene
ajánlanom, de a szülésznői lélek nem visz rá erre. Az
újszülött szerintem nem való ebbe a kényelmetlen,
melegtől és hideg levegőtől nem megfelelően védett
hordozóeszközbe. Ha mégis a babaülést választja,
különösen ügyeljen arra, hogy a baba jól be legyen takarva.
Melegítő palack, melynek – legalábbis télen vagy hidegebb
időben – a szőrmebélés ellenére feltétlenül benne kell
lennie a hordozótáskában. Vastag báránygyapjú párna
egyébként ugyanúgy megfelel a célnak.
Egy garnitúra kabátka, kising, rugdalózó, az a legjobb, ha
kétféle méretben, mert nem tudhatja, mekkora lesz a
gyermeke a születéskor.
Egy sapka, egy gyapjúkabátka és kötött zokni gyapjúból
vagy pamutból.
Gyapjú- vagy pamuttakaró a bebugyoláláshoz, a
hordozótáska párnája alá.
Ha úgy határoztak, hogy gyermeküket textilpelenkával
pelenkázzák, akkor vigyenek egy-két pelenkát is magukkal,
és ne feledkezzenek el a pelenkanadrágról sem. Ne
aggódjon, az újszülöttet a köldökzsinórcsonk ellenére is
lehet textilpelenkával pelenkázni. Vajon az eldobható
pelenkák feltalálása előtt hogy élték túl az emberek az
újszülöttkort? Kérek minden anyát, ne hagyja magát már a
kórházi elbocsátáskor lebeszélni a textilpelenkával történő
(legjobb) pelenkázási módról.
 A köldökápoláshoz nincs szükség semmire. A hazatérés
előtt még a csecsemősnővér ellátja a köldököt, otthon pedig
az utókezelő bába (védőnő) veszi át a köldökápolást, és
rendelkezésére bocsátja a szükséges eszközöket a
beteggondozási pénztár számlájára.[15]
Tegye a ruhákat és az elbocsátáshoz szükséges egyéb
kellékeket egy csomagba, vagy még jobb, ha egyből a baba
hordozótáskájába készít mindent, nehogy párja az izgalom
miatt a holmik felét otthon felejtse.

Ha ambuláns szülést tervez, vagy az otthonszülést kell

kórházban befejezni, akkor természetesen már a kórházba
utazáskor mindent be kell tenni az autóba. A csomagot egyelőre
hagyják az autóban, majd miután a gyermek megszületett, és
valóban néhány órán belül elhagyhatja a kórházat, marad még
elég idő, hogy minden bekerüljön. Érdemes a frissen szült anya
számára is bekészíteni egy gyapjútakarót meg egy ágymelegítő
palackot, hogy ő se fázzon hazafelé.

INTÉZETEN KÍVÜLI SZÜLÉS

UTOLSÓ MEGBESZÉLÉSEK, „BEVONULÁS” A KÓRHÁZBA

Az otthonszülést vagy születésházat választó pároknál tett
látogatásaim során az utolsó hetekben főleg a végső
előkészületekkel kapcsolatos teendőkről esik szó. Még egyszer
megbeszéljük a „bevonulás”, tehát a kórházba menés
lehetőségét. Ha a következő részekben újra meg újra a
kórházban befejeződő otthonszülésről olvasnak, az a
benyomásuk támadhat, hogy ilyesmi bizonyára gyakran fordul
elő. Azonban megnyugtathatok minden otthonszülésre vagy
születésházba készülőt: a németországi statisztikák szerint a
10%-ot sem éri el azon szülések száma, amelyeket kórházban
kell befejezni. Az otthonszülések esetén még alacsonyabb az
arány, mint a születésházaknál. Noha örvendetes, hogy ilyen
jónak mondható a statisztika, továbbra is nagyon fontos, hogy a
szülők a bábával együtt alaposan felkészüljenek, és
készületlenségből eredő problémák szükséghelyzetben ne
súlyosbítsák a helyzetet.
Át kell gondolnia, melyik kórház van a legközelebb, és hogy
ez az intézmény a legjobb lehetőséget jelenti-e akut szülési
helyzetben.
A szülők többnyire előre informálódnak, és tudják, hogy az
adott kórházban milyen rutinszerű intézkedésekre szokott sor
kerülni. A vajúdó és az apa általában képes elfogadni azt a
fejleményt is, hogy a megkezdődött otthonszülésből mégis
kórházi szülés lesz. Mindannyiunk számára megnyugtató, hogy
vészhelyzetben biztosított az epidurális érzéstelenítés, a
vákuum használata vagy akár a császármetszés lehetősége.
Tudjuk, hogy néha a kórházi beavatkozás az egyetlen lehetőség
anya és gyermeke számára, hogy mind a ketten egészségesen
és sértetlenül legyenek túl a szülésen. Az „otthonszülő csapat”
számára ez annyit jelent, hogy a természetes szülés olyan nagy
horderejű természeti eseménnyé vált, amely csak az
orvostudomány védelmében érhet jó véget. A kórházba
vonulás a bábának gyakran ugyanolyan nehezére esik, mint a
szülőknek, és sajnos nem mindig fogadják őket kedvesen. Az a
benyomásom, hogy valamelyest csökkent ugyan az élesen
bírálók száma, de még mindig vannak kolléganők és orvosok,
akik bennünket, otthonszülésben résztvevőket „potenciális
gyilkosoknak” tartanak. Ez mindannyiunknak nagyon fáj, mert
jól tudom, hogy az otthonszülő párok nagyon is tisztában
vannak saját felelősségükkel, a szülési kockázatokkal és azok
következményeivel. Otthonszülők is tudják, hogy fogyatékos
gyereke is születhet az anyának. Minden résztvevő számára
magától értetődő, hogy nyíltan beszélünk az akut vagy
életveszélyes helyzetekről, a fogyatékosságokról és a halálról.
Az előzetes látogatások és a felkészítő beszélgetések során
gyakran kérdezik meg a szülők: „Mondd csak, Inge, a kórházi
szülést választó szülőket is ilyen alaposan felvilágosítják?” Azok
a kolléganők, akik tőlem szereznek információkat az
otthonszülések le-folyásával kapcsolatban, mindig
meglepődnek, milyen nyitottan beszélünk a lehetséges szülési
kockázatokról. Elcsodálkoznak, amikor a kórházban is
bemutatkozó, velük is megismerkedni szándékozó szülőktől azt
hallják, hogy pontosan tisztában vannak vele: bármelyik
várandósságból születhet fogyatékos vagy beteg baba. Sokan
éppen azért választják inkább az otthonszülést, mert ha így
történne, akkor is emberibbnek érzik, ha gyermekük az ő
karjaikban halhat meg, és nem különböző technikai
berendezések között. Független bábaságom kezdetén
számomra is meglepő volt, hogy a szülők sokkal jobban tudják
kezelni a fájdalmat, mint én. Az általam ellátott családok közül
sokan segítettek nekem abban, hogy ma már magától értetődő
természetességgel tudok erről a témáról beszélni.
 Ami a kórházba vonulást illeti, sajnos sokszor éppen
azoknak a szülőknek kell kórházi szülést átélniük, akik
kezdetben kézzel-lábbal tiltakoztak annak puszta gondolata
ellen is. Időnként az a benyomásom, hogy éppen az ő
gyermekeik feladata megmutatni, hogy a kórházi szülészetre
milyen nagy szükség lehet, ha az otthoni lehetőségek
kimerültek. Nekem személy szerint szép célkitűzés, hogy a két
oldal, a kórházi szülészet és az otthoni szülészet közeledjen
egymáshoz, megtanulják kölcsönösen elfogadni egymást.
„Mindkettő a társadalmunkhoz tartozik, és mindkettőnek
megvan a maga létjogosultsága” – ezt a mondatot az
otthonszülések egyik elkeseredett ellenzője, egy kórházi orvos
mondta, amikor hallott tőlem az otthonszülést megelőző,
kimerítő felkészítő beszélgetésekről. Szerencsére sok jó példa is
akad, amikor jó az együttműködés, és a „bevonulás” is
súrlódásmentesen történik meg. Különösen örülök annak, hogy
ez a könyv is hozzájárult ahhoz, hogy egyre többször szóba
állnak egymással a kórházi orvosok és a bábák. Persze vannak
még problémák, de én mindenképpen arra bátorítanám
kolléganőimet, hogy kölcsönösen fáradhatatlanul keressék a
kapcsolatot egymással és a kórházakkal is, ne mondjanak le
soha a tapasztalatcsere lehetőségéről. Az intézményen kívüli
szülés élményét maguk mögött tudó szülők nyitottsága és
őszinte beszámolói is sokat segíthetnek abban, hogy az
egyoldalú nézőpontból származó előítéletek lassan eltűnjenek.
Az otthonszülésnél is nagyon fontos, hogy az anya
készenlétbe helyezze a kórházi táskát a szükséges kellékekkel
együtt, hiszen bármelyik pillanatban előállhat olyan helyzet,
hogy késedelem nélkül el kell jutni a legközelebbi kórházba.
Azok az anyák, akik már több gyereket szültek otthon, gyakran
csodálkoznak ezen. Velük is tisztázni kell, hogy soha nincs
biztosíték arra, hogy az előző, normálisan zajló szülésük után a
többi is hasonlóan problémamentes lesz. Gyakran előfordult
már, hogy többedszer szülő nőkkel kellett kórházba mennem.
Tisztán emlékszem Eva születésére:

…Az apa és jómagam már jó néhány órát eltöltöttünk a

vajúdó mellett, igyekeztünk a segítségére lenni, de egyre
inkább úgy éreztem, túl nehezen halad a szülés ahhoz, hogy
otthon folytatódjon. A vizsgálatokba bevont orvos
megerősítette gyanúmat; a gyermek technikai segítség
nélkül nem találja meg az utat napvilágra jöveteléhez. Az
előzetes megbeszélések értelmében úgy határoztunk, hogy
eljött a kórházba indulás pillanata. Hozni akartam a kórházi
táskát, de nem találtam; a kismama nem készítette elő.
Fogyott az idő, és nőtt a feszültség a szobában. Nem tudtam
leplezni bosszúságomat amiatt, hogy a szülők figyelmen
kívül hagyták kérésemet. Eva öccsének születésekor, két
évvel később, az anya legelőször az előkészített kórházi
táskát mutatta meg nekem. Szerencsére akkor nem volt rá
szükségünk, mert a szülés otthon folyhatott le.

Egy anya számára egyike a legszebb foglalatosságoknak,

amikor az otthonszülés után ismét kicsomagolhatja a kórházi
táskát!

MÉGSEM OTTHONSZÜLÉS?
Előfordulhat, hogy a szülők az utolsó hetekben
elbizonytalanodnak a korábban általuk választott
otthonszüléssel kapcsolatban. Én magam ugyan még egyetlen
általam gondozott várandós esetében sem éltem át ilyen esetet,
de az már előfordult, hogy úgy éreztem: a kismama talán még
nem érett a felelősségvállalásra.
Olykor bennem tör fel megmagyarázhatatlan rossz érzés,
melyet nem tudok orvosilag megindokolni. Ilyenkor még
egyszer elbeszélgetek a szülőkkel arról, mit jelent otthon szülni.
Megpróbáljuk közösen kideríteni, miért támadt bennem ez az
érzés, és még egyszer pontosan ellenőrizzük az időpontot, a
vizsgálati leleteket és az érzelmeinket. A beszélgetések után
gyakran az a döntés születik, hogy jobb lesz, ha kórházi
ambuláns szülésre készülünk fel. Az otthonszülés minden
résztvevőjére érvényes, hogy bármikor visszaléphet. A szülők,
a közreműködő orvos vagy a bába egyaránt jelezheti a
többieknek, hogy bizonytalan vagy kételkedik. Ezt
mindenkinek el kell fogadnia. A közösen hozott döntés a
legfontosabb alapja az otthonszülések sikeres kimenetelének.
Ám szerencsére otthonszülési eseteim csak mintegy 10%-
ában fordult elő, hogy röviddel a szülés előtt vagy a vajúdás
kezdetekor kellett eredeti szándékainkat megváltoztatnunk a
fellépő kockázat nagysága miatt.

VÁRANDÓSSÁG ALATTI VIZSGÁLATOK

A kéthetente esedékes ellenőrző vizsgálatokon sűrűn felmerül
az a kérdés, hogy mely időponttól lehet számítani
jóslófájásokra.

LESZÁLL A BABA
Mivel nehéz leírni, mit érez ilyenkor az állapotos, a kismamák
mellett szerzett tapasztalataimat hívom segítségül. Emlékszem
Andreára:

…„Már csak szűk négy hetem van a szülésig. Most száll le

a baba?” Megkérdeztem, még mindig úgy érzi-e, mintha a
gyermek egészen fent, a bordaíveinél lenne, és hogy
nehezen kap levegőt. Andrea így válaszolt: „Egyáltalán nem.
Ellenkezőleg: ismét tudok jó mélyet lélegezni, evéskor
megint nagyobb adagoknak jut hely a gyomromban.
Másfelől viszont gyakrabban kelek fel éjszakánként, mint
eddig. Csak nem azt mondod, Inge, hogy a gyerek máris
leszállt?” Meg kellett erősítenem a sejtését: „De bizony, úgy
néz ki. Te magad állapítottad meg, és ahogy a hasadat
elnézem, egyet kell értenem veled. Múlt héten a
tanfolyamon úgy láttam, hogy a hasad még jóval
magasabban volt. Minden jel szerint azok közé tartozol, akik
a baba leszállását nem érzik vagy átalusszák.” Andrea
elgondolkozott: „Illetve… várj csak, két nappal ezelőtt,
napközben állandó húzást éreztem a derekamban. Aztán
este már azt sem tudtam, milyen pozícióban feküdjek le:
vagy a hasam volt kemény, vagy a lágyékomban éreztem
 fájdalmat, vagy a hátam fájt. Akkor szállt volna le?” Erős volt
a gyanúm, hogy bizony úgy lehetett, ahogy mondta.

Sokan valóban nem érzékelik pontosan, nem ismerik fel a

baba leszállását. Ez főleg az először szülőknek okoz problémát.
Egyébként a baba leszállása nagyon eltérő módokon
következhet be. Némelyik kismama az egész nap szabályos
ritmusban fellépő kontrakciókat, mások csak a has esti
megkeményedését tapasztalják. Vannak, akik azt mesélik, hogy
néhány napon át erős, visszatérő derékfájásuk volt, mások
semmiféle változást nem vesznek észre, és meglepődnek, ha a
vizsgálaton megállapítják, hogy a gyermek feje beilleszkedett a
kismedencébe. A baba leszállásának értelme és célja, hogy
létrejöjjön a kapcsolat a szülőcsatornával. Vannak gyerekek,
akik röviddel a szülés előtt, vagy csak a vajúdás
megkezdődésekor szánják el magukat arra, hogy belépjenek a
medencébe; ilyesmit azonban szinte csak többedszer szülőknél
tapasztalhatunk.

A TÖBBEDSZER SZÜLŐK JÓSLÓFÁJÁSAI

…Egyik hétfőn Simone jött be a tanfolyamra. Rövid,

négyszemközti beszélgetést kért tőlem. Korábban jelezte,
hogy első két gyermekéhez hasonlóan ezt a babát is otthon
szeretné megszülni, azonban ezúttal aggódott: elmondta,
hogy hétvégén olyan erős, rendszeres kontrakciói voltak
tízperces időközönként, hogy majdnem felhívott.
Hirtelenjében rám is átragadt az ijedelme, és rávágtam:
„Simone, ilyen korán nem szülheted meg a gyereket otthon.
 Ha most szülsz, be kell menned a kórházba. Úgy számoltuk
ki, hogy legkorábban a hónap közepétől szülhetsz otthon, és
még csak harmadika van. Van egyéb jele is a szülésnek?
Kiürült a nyákcsap, vagy volt vérzésed?” Vállvonogatva
válaszolta: „Azt nem mondhatnám. De igazi fájások voltak!
Két szülés után már csak emlékszem, milyenek a fájások.
Nem először mondom, hogy az előérzetem szerint ez a
gyerek korábban fog megszületni. Mondd csak,
megvizsgálnál?” A vizsgálati lelet megerősítette gyanúmat:
Simone méhszája egyáltalán nem volt érett a szülésre, még
a fej sem illeszkedett be a medencébe. A kesztyűmön kevés
tejszerű, ragadós nyálka maradt. Tehát nem volt semmi jele
a küszöbön álló szülésnek, Simonénak közepes jóslófájásai
voltak. Mondtam is neki: „Simone, szerintem csak a méhed
gyakorol. Szeretné tudtára adni a gyermeknek, hogy lassan
meg kell barátkoznia a szülőcsatornával. De a baba erről
még mit sem akar tudni, szabadon mozog a medence
bejárata fölött. Rendszeres jóslófájásaid voltak, de ez még
nem szülés, úgyhogy nem osztom a félelmedet vagy
reményedet a gyermek korai megszületését illetően. A
mostani helyzet szerint még simán elérheted a számított
időpontot. Ismételjük meg a kontrollt egy hét múlva, akkor
talán pontosabbat tudok mondani a szülés kezdetére
vonatkozóan.” Egy hét eltelt, majd a második is, és Simone
méhszájlelete változatlan maradt, habár mindig rendszeres
jóslófájásai voltak. Végül tíz nappal túlhordta gyermekét.

Sok többedszer szülőről tudnék hasonló történeteket

mesélni. Gyakran csalódnak az anyák, amikor tévesen mérik fel
a helyzetet, és a jóslófájások kibillentik őket lelki
egyensúlyukból. Pedig szerintem a jóslófájásoknak is megvan a
maguk értelme. Az anya figyelme a gyermekre terelődik, és
egyre határozottabban érzi, mennyire más babára számíthat,
mint a korábban születettek. Tudatosul benne, hogy nem
hagyatkozhat eddig szerzett tapasztalataira, új, talán másfajta
szülésre kell felkészülnie. Minden kismamának elmondom,
hogy a szülés soha nem válhat rutinná. Aki azon aggódik, hogy
a baba korábban talál beköszönni, mint kellene, gyakran
öntudatlanul reményt is táplál magában: legalább ennél a
gyereknél ne kelljen az utolsó, kellemetlen heteket kibírni. Ez
már csak így van: a gyermekek számának gyarapodásával a
másállapot utolsó hetei egyre több panasszal járnak. A testnek
roppant erőt kell mozgósítania a gyermek kihordása
érdekében.

JÓSLÓFÁJÁSOK
A méh a jóslófájásokkal tartja fenn a vérellátást. A hasizomzat
újra meg újra görcsösen összehúzódik, hogy alá tudja
támasztani a súlyt. A méh a szülésig gyakorol, és közben a
babának is megmutatja a szülőcsatornába vezető utat. E fájások
nyomán válik a méhszáj éretté. A vizsgálati lelet a következő
megállapítást tartalmazza: „A porció elsimult és középre került,
a méhszáj egy ujjnyi.” A többedszer szülőknél a méhszáj akár
négy centire is kinyílik, ám ez sem ad okot izgalomra, mert
egyetlen gyermek sem születhet meg igazi szülőfájások nélkül.
Ne legyen hát nyugtalan, ha ilyesféle leleteket ismertetnek
Önnel harmadik vagy negyedik gyermeke születése előtt. Az
érintettek néha felhívnak, mert – mint mondják – attól félnek,
hogy gyermekük valahol útközben fog kipottyanni, vagy
néhány héttel előbb születik meg, mint kellene. Így járt
Dorothea is:

…Hátra volt még egy találkozó, hogy mindent

megbeszéljünk az otthonszülésével kapcsolatban. Dorothea
a harmadik gyermekét várta. Az első gyermek ambulánsan
született, pontosan a kiírt időpontban. A második majdnem
három héttel korábban a vártnál, otthon született, de
valamivel nagyobb súllyal, mint az első. Most a harmadik
gyermekét várta, a 33. hétnél tartott. A külső vizsgálat során
megállapítottam, hogy a gyermek még nagyon kicsi, és a 38.
hét végéig semmi esetre sem szorgalmazhatjuk az otthoni
szülést. Bosszantó lehetett, hogy ilyen feltételeket szabtam,
mert az egyik kolléganőm csöppet sem aggályoskodott a
második gyereknél, amikor az három héttel korábban jött.
Ám biztos voltam benne, hogy a gyermek túl kicsi, ezért idő
előtti szülés esetén túl nagy kockázattal kellene
számolnunk. Dorotheát sikerült meggyőznöm, hogy sok
pihenésre van szüksége, mert hetek óta erős
méhösszehúzódásai voltak. Mindenképpen arra vágyott,
hogy gyermekét otthon szülhesse meg. A hüvelyi vizsgálat
megerősítette kételyemet: méhszája kétujjnyi széles volt, de
még hátul, a keresztcsont irányában lehetett tapintani, nem
a szeméremcsont felől. A fej viszont már kereste az utat a
medencébe. Azt tanácsoltam neki, hogy ha sokat fekszik és
gyakran ereszkedik négykézlábra, akkor néhány hetet még
talán ki tud húzni. Javasoltam, hogy alkalomadtán párjával
együtt menjen el autóval a kórházba, és vegye fel a
kapcsolatot egy ottani kolléganővel. Dorotheának meg
kellett barátkoznia azzal a gondolattal, hogy minden
másképpen alakulhat, mint ahogy elképzelte. Kilenc nap
múlva este felhívott otthon, és azt mesélte: „Egész nap erős
jóslófájásaim vannak. Nem rendszeresek a fájások, de
összetéveszthetetlenek. Érzem, hogy a baba feje erősen
nyom lefelé. Azt hiszem, komolyabban kellett volna
vennem a feddésedet: többet kellett volna feküdnöm. Mit
tegyek?” Mivel tudtam, hogy vannak illóolajai, azt
tanácsoltam, hogy készítsen nedves-meleg Toko-olajos
borogatást, s négykézláb állva tekerje a hasa köré. Hogy
nyugodtan fekhessen, lehetőleg férje lássa el a gyerekeket.
Ha nem lép fel javulás, hívjon fel. Csak másnap hívott, mert
az olaj hatására hasa megnyugodott, a nyomás enyhült, és
az erős kontrakciók megszűntek. Elmondta, hogy háztartási
kisegítőt fogadott, és amint lehet, férjével együtt felkeresi a
kórházat. A nyugalom azonban nem tartott sokáig. Tíz nap
múlva Dorothea elérte a 37. hetet, s este tíz órakor jött a
telefonhívás: „Inge, a feleségemnek tízpercenként vannak
fájásai, mit tegyünk?” „Ha a helyzet nem változik, be kell
mennetek a kórházba, de előtte szívesen elmegyek még
egyszer hozzátok” – ajánlottam fel. „Nem kell megtenned a
hosszú utat. Bepakoljuk a táskát” – mondta a férj. Másnap
reggel csörgött a telefon. Dorothea jókedvűen mesélte, hogy
otthon van, jól aludt, és minden rendbe jött azt követően,
hogy megint beolajozta a hasát. Néhány nap múlva a
szülésfelkészítőn megpróbáltuk kideríteni, mi vezethetett
ismételten álvajúdáshoz. Kérdésemre, hogy bevett-e
olyasvalamit, ami kontrakciókat válthat ki, elmondta, hogy
az utolsó hétvégén kombinált készítményt szedett. Azt hitte,
hogy influenzás lesz, és így akarta az immunrendszerét
megerősíteni. A termékismertető cédula elolvasása után
minden világos lett előttem: a készítmény tuját tartalmazott,
olyan növényi kivonatot, melyről tudjuk, hogy
kontrakciókat válthat ki. Ez a gyógyszer kiválóan alkalmas a
test saját ellenanyagainak serkentésére, így adott esetben az
influenza kivédésére is; érzékeny várandósoknál azonban
kontrakciókat válthat ki. Dorothea évek óta
természetgyógyászati módszerekkel kezelte magát, ennek
megfelelően érzékennyé vált a szervezete.
A történetnek azonban ezzel még nincs vége. Soron
következő otthoni látogatásom alkalmával, tizenhárom
nappal a számított időpont előtt még egyszer meg akartam
vizsgálni a kismamát. Beszámolója szerint a jóslófájások
időközben minimálissá váltak. Az orvos változatlan
méhszájleletet talált. Mindannyian nyugodtak, derűsek
voltunk. Külsőleg végzett vizsgálatom során
megállapítottam, hogy a gyerek nőtt és sokat hízott. Ebből a
szempontból nyugodtan megszülethetett otthon. A hüvelyi
vizsgálatnál egy pillanatra mégis megijedtem: a méhszáj
már hat centi széles volt, és a fej szorosan beilleszkedett a
medencebemenetbe. A lelkére kötöttem, hogy rögtön
értesítsen, ha a kontrakciói megkezdődnek, mert biztos,
hogy gyors szülés előtt áll. Mindazonáltal nyugodt voltam,
mert tudtam, hogy egy gyermek sem születhet meg erős
 kontrakciók nélkül. Három nap múlva hívott az apa, hogy
menjek a szüléshez. Dorothea egyórás vajúdás után 2860
grammos kislányt hozott a világra – kilenc nappal a
számított időpont előtt.

Ezzel a történettel azt szeretném tudatosítani minden

kismamában és a kezdő bábákban is, hogy erőteljes
szülőfájások nélkül nem születik meg egyetlen gyermek sem.
Mindegy, mióta és milyen sűrűn lépnek fel a jóslófájások, a
leszállást eredményező kontrakciók vagy az álvajúdás. Minden
anyát kínoz néha a kétség, hogy a gyermek csak úgy, hirtelen
megszülethet; az otthonszüléseket kísérő bábák is félnek attól,
hogy a gyermek nélkülük születik meg. Egyet azonban
mindenki biztosra vehet: a vajúdóknak érezhető kontrakciókra
van szükségük a szüléshez. Vannak gyerekek, akik lassan
bújnak ki, olyanok is, akik gyorsan „csusszannak ki”, ám senki
sem születhet meg kontrakciók nélkül.

PROBLÉMÁK AZ UTOLSÓ HETEKBEN

Az utolsó hetekben előforduló problémák egyik

legkellemetlenebbike a hüvelyi fertőzés, melyet általában a
soor (szájpenész), a chlamidia vagy a Streptococcus B okoz.
Sajnos egyre több kismama szembesül ilyesfajta
megbetegedéssel. Az anyáknak komolyan kell venniük a
pirosodást, a viszketést, az égést és a fokozott, darabos,
szürkésfehér folyást, és minél hamarabb tisztázni kell, mi váltja
ki a tüneteket. Mindazonáltal túl nagy aggodalomra,
szorongásra semmi szükség. Ha feltétlenül steril hüvelyre
lenne szükség a szüléshez, az evolúció bizonyára talált volna
már megoldást. És azt se felejtse el, hogy a szorongás gyengíti
az immunrendszert!

HÜVELYI GOMBÁSODÁS
Már az első tüneteknél meg kell kezdeni a kezelést. Minél
régebben történt a fertőzés – néha már évek óta krónikusan
jelen van –, annál nehezebb és hosszadalmasabb a gyógyítása. A
gyermekvárás alatt sajnos viszonylag gyakran lép fel gombás
fertőzés a hüvelyben. A hüvelyi környezet a másállapot alatt
megváltozik, és érzékenyebbé válik a candida-kórokozóval
szemben. Az okok között szerepelhet a cukorban gazdag
táplálkozás, a stressz, a vashiány (anémia), előzetes
antibiotikumos kezelés. A gombásodás sikeres kezelése nagyon
fontos a szülés előtt, mert a baba megfertőződhet a szülés alatt,
azaz szájpenészt vagy pelenkapenészt kaphat. Ez a kicsinek
nagyon megterhelő, kezelése pedig fájdalmas és hosszú.
Az orvos által felírt gyógyszerek, antimikotikumok általában
csak rövid ideig tartó javulást jelentenek, főleg akkor, ha már
gyakori kezelésre volt szükség. Sokszor túl rövid ideig
használják a készítményeket, így a gombák teljes kiirtása nem
érhető el. A gomba-spórák csak „elalszanak”, ami azt jelenti,
hogy a következő stresszhelyzetnél rögtön újra megjelennek.
Köztudott, hogy a gombák csak nedves, sötét környezetben
fejlődnek, és leginkább a cukorban, illetve fehér lisztben gazdag
étrend kedvez nekik. Segít ellenben, ha levegőáteresztő,
pamutból készült alsó- és felsőruházat viselése révén tiszta és
szellős hüvelyi környezetet teremt, és táplálkozásában
drasztikusan csökkenti a cukorfogyasztást. Az a legjobb, ha a
cukrot teljesen kiiktatja az étrendből. Sajnos azonban előfordul,
hogy gondos elővigyázatosság mellett sem tud valaki
megszabadulni a gombáktól. A természetgyógyászok általában
a stressz miatt túlzottan savas hüvelyflórában látják az ilyen
panaszok okát.

A MEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEI
A természetes gyógyulás vagy a hüvelyi gombás fertőzés
elkerülése érdekében az alábbi óvintézkedések tehetők:
Mosakodjon hideg vízzel! Ne használjon mosdókendőt,
mert a textíliában megtelepedhet a gomba! Ha mégis
ragaszkodik a mosdókendőhöz, a nyersselyem
antibakteriális hatása miatt ajánlható.
Használjon alkáli szappant, de intim testápolót vagy más,
parfümözött intim spray-t és ehhez hasonló
készítményeket semmiképpen sem!
Hordjon pamut vagy selyem alsóneműt!
Ne használjon semmilyen szintetikus alsóneműt,
nejlonharisnyát vagy műszálas „macskanadrágot”! A bőrön
feszülő, szűk nadrágok ugyancsak kerülendők.
Lehetőleg sokszor érje levegő a genitális területet, azaz
otthon ne viseljen bugyit!
A másállapot hónapjai alatt keresse a nyugalmat, és
kerüljön minden stresszt!
Az uszodában helyezzen a hüvelyébe egy olívaolajjal
átitatott tampont, mely ideális védelmet nyújt a gombás
megbetegedésekkel szemben, mert a gombaspórák a szó
 szoros értelmében „lecsúsznak” róla, ahelyett hogy
megtelepednének!
A rendszeres medencealapi torna elősegíti a vérellátást, és
erősíti az immunrendszert!
Természetesen általánosan kerülni kell minden a szokottól
eltérő szexuális tevékenységet, mert gyakori ok, hogy ezek
okozzák a csírák továbbterjedését!

TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI MÓDSZEREK
Van néhány természetgyógyászati lehetőség is az akut hüvelyi
gombafertőzés kezelésére.
Nagy segítség az élőflórás és a jobbra csavarodó tejsavakat
tartalmazó joghurt alkalmazása. Kenjen 1 teáskanálnyi
joghurtot este a hüvelyébe és a vulvára a gombás fertőzés
helyének megfelelően, reggel pedig – ez nagyon fontos –
kézizuhany vagy speciális hüvelyzuhany segítségével mossa ki
alaposan a hüvelyét! Ha a kezelés már rögtön a fellépő
viszketés kezdetén megkezdődik, akkor sokszor ennyi is
elegendő.
Ha a gombás fertőzés hosszabb ideje fennáll, a fokhagymás
kezelés segít. Húzzon át cérnaszálat 1 fokhagymagerezden, és a
fokhagymát helyezze a hüvelyébe! Legalább kétszer tizenkét
órányi időre van szükség, hogy a gombaspórák nagy eséllyel
kipusztuljanak. Minden alkalommal új gerezdet kell használni!
A fokhagymás kezelés során a várandósság alatt érzékennyé
vált hüvelyi nyálkahártya égető érzése okozhat panaszokat. Ezt
elkerülendő a fokhagymát ágyazza bele egy tamponba, vagy
tekerje Stülpa-ujjkötésbe, és cérnával jól zárja le! E kúra
szükség esetén gyakrabban is alkalmazható. A fokhagyma
rendszeres fogyasztása önmagában is jót tesz; meglepődve
szoktam tapasztalni, hogy a fokhagymát gyakran az
étrendjükbe illesztő asszonyokat úgyszólván egyáltalán nem
fenyegetik a gombás megbetegedések.

AROMATERÁPIA
Hatékonynak bizonyult a mára már igen ismertnek számító
Rózsa-teafa eszencia, mely az extra levendula, a manuka, a rózsa
és a teafa illóolajából áll. Azok a nők, akik régóta csak
természetgyógyászati módszerekkel kúrálják betegségeiket,
ezért a testük érzékenyen reagál a természetes hatóanyagokra,
igen jó tapasztalatokról számolnak be a Rózsa-teafa hidrolátum
hatásával kapcsolatosan, főleg ha már az első, enyhe tüneteknél
használják e keveréket. A kezelés akkor a legsikeresebb, ha az
intim testrészt többször is bespricceli vele, vagy ha a gomba a
hüvelyen belül telepedett meg, hüvelyöblítőt használ (a
hidrolátumot 1:1 arányban hígítsa csíramentes vízzel). Mihelyt
csillapodik a viszketésérzet, a kezelések számát csökkentheti
napi háromra, amíg a fertőzés teljesen el nem múlik.
A candida-fertőzésekkel kapcsolatos élményeim közül a
Marionnal történteket emelném ki:

…„Inge, képzeld, ismét hüvelygombásodásom van. Most

mit tegyek? Az orvos által felírt hüvelykúpokat már két hete
használom, de minden kezdődik elölről. Ismersz valami
nekem való illóolajat?” Azt javasoltam, hogy naponta, reggel
és este a bidékagylóban vegyen ülőfürdőt. A vízbe tegyen 1
evőkanál holt-tengeri sót, 5 csepp Rózsa-teafa eszenciát és 1
 bemetszett fokhagymagerezdet. Egy hét múlva így
lelkendezett: „Inge, jó hírem van! Teljesen elmúlt a
fertőzésem!”

Sokan fokhagyma nélkül is sikeresen kezelik a

hüvelygombát. A nem várandósoknak azt ajánlom, hogy
ülőfürdők helyett végezzék el a joghurttal és a fenti
illóolajokkal történő hüvelyi kezelést. Egy orbáncfű- vagy még
inkább ligetszépeolajjal és néhány csepp Rózsa-teafa
eszenciával átitatott tampon ugyancsak segít. Ez a terápia szinte
mindig meghozza a kívánt eredményt.
A terhesség alatt azonban elvből az ülőfürdőt tanácsolnám,
mert a fokozott érzékenység miatt átlagos esetben ez is
elegendő. Nem irritálja a nyálkahártyát, és használata után a
hüvelyi környezet gyorsan stabilizálódik.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia is ismer megfelelő szereket, de ezeket mindig
terápiás orvosnak vagy tapasztalt bábának kell jóváhagynia. A
két legfontosabb szer a Sepia és a Kreosotum. Krónikus
megbetegedések esetén természetesen a nagy miazmás szerek
(Psorinum, Luesinum, Medorrhinum) egyikét kell szedni.

TOVÁBBI VAGINÁLIS MEGBETEGEDÉSEK

Streptococcus B
Sajnos igen gyakran nyugtalanságot okoz a hüvelyben
megtelepedő Streptococcus B. Mindenki arról hall először,
milyen fertőzésveszélyt hordoz ez a betegség az újszülött
számára, és ez különösen nagy aggodalmat vált ki. A félelmek
gerjesztése teljesen felesleges, hiszen e fertőzés csakis akkor
lehetséges, ha a baba felé szabaddá válik a kórokozó útja. A
vizsgálatok gyakran annyira korai időpontban történnek, hogy
mire a szülés közeledik, a Streptococcus B talán már rég el is
tűnt a szervezetből. Maguk az orvosok sem képviselnek
egységes álláspontot azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e a
várandósság alatt erre vonatkozó vizsgálatokat végezni. A
klasszikus orvoslás szerint a Streptococcus B felkutatása akkor
elengedhetetlen, ha a 37. hét betöltése előtt koraszülés
fenyeget, ha a burokrepedés több mint 18 órával a szülés előtt
következett be, vagy ha az anya testhőmérséklete a szülés
közben meghaladta a 38 °C-ot. Amennyiben a kórokozó ilyen
helyzetben bukkan fel, elkerülhetetlenné válik az
antibiotikumos kezelés, és az újszülöttnek feltétlenül orvosi
felügyeletre van szüksége.
A méhen belüli fertőződés megelőzésére határozottan
célszerű lenne teljesen lemondani a mesterséges
burokrepesztésről, hogy a baba minél tovább védett maradjon,
és ne kerüljön kapcsolatba az anya nyálkahártyájával. Ezzel
együtt a hüvelyi vizsgálatokra is csak átgondoltan, indokolt
esetben szabad sort keríteni, hogy a kórokozókat ne toljuk
feleslegesen a méhszáj irányába. Nem csak én gondolom úgy,
hogy az újabb kori megbetegedésekért gyakran éppen a túl sok
megelőző vizsgálat és ellenőrző beavatkozás a felelős, és nem
az anyai higiéniában tapasztalható hiányosságok. Ez utóbbi ok
manapság szinte mindig teljesen kizárható. Valószínűleg ezúttal
is arról van szó, hogy ugyan sok mindent ellenőrzünk és
vizsgálunk, ám nem mindig tudjuk pontosan, mit is kezdjünk a
kapott eredményekkel.

Herpes genitalis
Az akut herpes-genitalis-fertőzés rendkívül ritkán fordul elő,
ám szülés alatti megléte akár életveszélyes is lehet az újszülött
számára. A szülést ebben az esetben mindenképpen
császármetszéssel kell megoldani. A szülés előtti hetekben a
hüvelyi herpeszt nagyon komolyan kell venni, és megfelelő
kezelésről kell gondoskodni.

AROMATERÁPIA
A Citromfű-hidrolátum és a Citromfűolaj jojobaviaszban (10%-os)
kombinált felhasználása ajánlható. A hidrolátummal történő
bespriccelés után az érintett bőrfelületet olajjal kell bekenni.

VÉRZÉSEK

A másállapot vége felé járó kismamáktól sokszor kapunk

izgatott telefonhívásokat: „Mit tegyek? Reggel óta állandó,
gyenge vérzésem van!”

Friss, piros vérzés

Elsőként azt tisztázzuk, hogy a vérzés a havivérzésnek
megfelelő, esetleg erősebb vagy gyengébb annál. Világos, friss,
piros vér vagy sötét, „öreg” vér tapasztalható? Az én
praxisomban szerencsére mindeddig egyetlen kismama sem
számolt be cikluserősségű, friss, piros vérről.
A szülésfelkészítő tanfolyam egyik fontos információja, hogy
a friss vér rendkívül komolyan veendő jel, melynek
jelentkezése esetén azonnal kórházba kell sietni. A piros a riadó
színe! Ez világszerte köztudott, ezért minden anyának,
függetlenül attól, hogy a másállapot melyik időszakában van,
erős, világospiros vérzés fellépésekor azonnal a
legközelebbi kórházba kell mennie!!!
Az ilyen típusú vérzés sajnos szinte mindig arra utal, hogy
idő előtti lepényleválás következett be, amit haladéktalanul
orvosi beavatkozásnak, mégpedig császármetszésnek kell
követnie. Az érintetteket súlyosan megrázza e hír, ezért
rendkívül sok megértésre és figyelemre van szükségük a
hirtelen megváltozott helyzetben. Mi itt, Németországban
nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert kiválóan
működő mentőszolgálattal dicsekedhetünk, ezért szerencsére a
legtöbb baba életét sikerül megmenteni. Természetesen ennek
ellenére megtörténhet, hogy a nagy vérveszteség miatt olyan
mértékű károsodást szenved a magzat, hogy nem éli túl a
világrajövetelét. Tisztában vagyok vele, hogy szörnyű és
kegyetlen megpróbáltatás tudomásul venni a hirtelen,
radikálisan beálló veszélyeztetettséget, de sajnos ez is a
természet része. Mivel az érintett anyák többsége már a korai
várandósság idején tapasztal úgynevezett „figyelmeztető”
vérzéseket, illetve az ultrahangos vizsgálatok során értesült a
mélyen tapadó méhlepényről, számos esetben nem teljesen
felkészületlenül éri őket, hogy haladéktalanul kórházba kell
menniük. Itt mindenképpen el kell ismerni az ultrahangos
vizsgálatok jelentőségét, hiszen a veszélyeztetett anyák előre
megbeszélhetik a szomszédasszonnyal, a főnökkel vagy a
kolléganőkkel, hogy vérzés jelentkezésekor nagyobb
magyarázkodás és különösebb körülményeskedés nélkül
beadhatják a szomszédba a nagyobb testvért, illetve
eltávozhatnak a munkahelyükről, hogy haladéktalanul
bemehessenek a kórházba. Ugyanez érvényes az apára is, aki
így felkészülten és haladéktalanul tud cselekedni. Vannak
azonban várandósok, akik az ultrahangos diagnózis után
teljesen összeomlanak, és úgyszólván már a temetőben látják
magukat és gyermeküket. A rémületüket meg lehet érteni, de
ahogy fentebb is említettem, Németországban minden okunk
megvan arra, hogy megnyugtassuk az anyákat: a kórházak
mindenütt elérhetőek megfelelő idő alatt. Ráadásul a teljes
méhlepény leválása csakugyan nagyon ritkán fordul elő. Az
első diagnózis általában úgy hangzik, hogy a méhlepény
mélyen tapad és esetleg eléri a méhszájat. A magam részéről
szívesebben venném, ha ezek a megállapítások a korai
várandósság idején egyáltalán nem hangoznának el, mert
akkor még úgyis bőven van idő, hogy a helyzet megváltozzon.
Ám a várandósoknak joguk van hozzá, hogy értesüljenek
minden leletről és minden eredményről, tehát ezt is figyelembe
kell venni.
Szeretnék azonban még egyszer utalni a „figyelmeztető”
vérzésekre. Ha ugyanis az ultrahangos vizsgálaton nem veszik
észre a mélyen tapadó méhlepényt, vagy az anya nem akar
korai ultrahangos vizsgálaton átesni, a szervezet akkor is
figyelmezteti a fennálló helyzetre. Végtére az
ultrahangvizsgálat feltalálása előtt is előfordult ilyen
rendellenesség, és a bábáknak, szülészeknek akkor is tudniuk
kellett, mi a teendőjük. Ismét régi, kedves kolléganőmre
hivatkoznék, aki gyakran mondogatta: „Istenem, ti fiatalok! Azt
hiszitek talán, hogy mi teljesen ostobák voltunk? Mi is alaposan
kinyitottuk a szemünket meg a fülünket, tanulmányoztuk a
könyveinket, és mi is felismertük a kockázatos helyzeteket. Az
a fontos, hogy figyelmesen meghallgasd a szívhangot, abból
pontosan megtudhatod, hol van a méhlepény.” Akkor még
teljesen újdonságként hatottak rám ezek a szavak, de felhívták
a figyelmemet arra, hogy figyelmesebben füleljem e hangokat.
S csakugyan, kisvártatva sikerült a jó öreg szívhanghallgatóval
is megerősítenem az orvosi leletet arról, hol is tapad a
méhlepény. Bizony, az egyszerű fülhallgató segítségével! Nagy
kár, hogy ma hajlamosak vagyunk elbizakodottan azt gondolni,
csak a technikai vívmányoktól érdemes tanulni, és nem
figyelünk oda az öreg bábák régi bölcsességére. Pedig az ő
tudásuk bizonyság arra, hogy elődeink is gondosan odafigyeltek
az anyák és gyermekeik egészségére, és fontos volt számukra,
hogy a várandósok minél nyugodtabban járják végig az anyává
válás útját. Az e témával foglalkozó történész, Barbara Duden
leszögezte, hogy „félelmek mindig is voltak”. A félelmeket ki
kell mondani, komolyan kell venni, hiszen jogosak. Ha az anya
gyermeket vár, és olyan nyugtalanító diagnózissal kell
szembenéznie, mint a placenta praevia, vagyis hogy a
méhlepény teljesen vagy részben a méhszájon fekszik,
feltétlenül szükséges olyan orvosi, egészségügyi segítséget
találnia, amelyben teljesen megbízik, hogy ismét bizakodva
nézhessen a jövőbe. Természetesen többek között ezért
vagyunk itt mi, bábák is.

Sötét vér – A hüvelyi vizsgálatok következménye

A telefonálók döntő többsége enyhe, kezdetben halványpiros,
később inkább „öreg”, sötétebb vérzésről számol be. Így volt ez
A. asszonynál is:

…Amikor az orvosi vizsgálatokról kérdeztem, azt mondta:

„Persze, voltam orvosnál, de semmi különös nem történt,
csak éppen a vizsgálat óta vérzem. Fáj a hátam, és a
lágyékomban is állandó húzást érzek. Az orvos szerint
minden pillanatban megindulhat a szülés. Csakhogy
nincsenek fájásaim. Szültem már, felismerem, milyenek az
igazi fájások. Mit tegyek? Mit jelent a vérzés valódi fájások
nélkül?” Gyorsan átszámoltuk, hogy a várandósság eddig
mennyivel lépte túl a szülés várható időpontját.
Megkérdeztem, milyenek az utolsó vizsgálati leletek, és
hogy fájt-e maga a vizsgálat. „Igen, éppen ez a furcsa: csak
holnaputánra vagyok kiírva, de a méhszáj már érett a
szülésre, három centire tágult. Szerintem egyébként maga
az orvos is legalább egy centit tágított rajta, mert annyira
fájt, amit csinált, hogy úgy éreztem, a torkomon jön ki az
ujja. Mondta előre, ne ijedjek meg, megpróbálja a méhszájat
ingerelni és tágítani egy kicsit, akkor talán hamarabb
megindul a szülés. Nem is válaszolhattam, rögtön
belekezdett, és azóta is mindenem fáj odalent. Biztosan én
 hibáztam, mert rögtön a köszönés után mondtam neki,
hogy már nagyon vágyom igazi fájásokra. Ennél a babánál
valahogyan nagyon nehezemre esik a várakozás.” Miközben
A. asszony beszámolt nekem a történtekről, maga is rájött,
mi okozta a panaszait és a vérzést. A vizsgálat során masszív
beavatkozásra került sor, mely megsértette a méhszájon
levő hajszálereket, és ezáltal – egyébként aggodalomra okot
nem adó – vérzést váltott ki. A méhszáj tágítása olyan erős
mértékben ingerelte a méhet, hogy deréktáji és lágyéki
fájások léptek fel, vagyis úgynevezett álvajúdást okozott. A.
asszonyt arra kértem, hogy próbáljon ellazulni, vegyen egy
meleg levendula- vagy citromfűfürdőt, és feküdjön ágyba.
Talán újra megnyugszik a méhe, vagy néhány óra múlva
elkezdődnek az igazi összehúzódások. A. asszony később
elmesélte, hogy aznap még egész este ilyen fájásai voltak, de
a fürdő után nyugodtabb lett. Az igazi összehúzódások négy
nap múlva kezdődtek meg.

Ebből a történetből is látszik, mennyire fontos a várandós nő

számára a nyugalom. A. asszony türelmetlen megjegyzése
olyan erőteljes beavatkozásra késztette a nőgyógyászt, mely
akár a szülés megindulását is kiprovokálhatta volna, de
általában – mint ezúttal is – pusztán szükségtelen fájdalmat
okoz. Sajnos még mindig vannak szülészek, akik ilyen
(nőgyűlölő) módszerekhez nyúlnak, hogy a fájástevékenységet
elindítsák. Minden érintettnek ajánlom, kérje meg orvosát,
hogy legközelebb óvatosabb legyen. A hüvelyi vizsgálatnak
nem kell fájdalmasnak lennie. Gyakran úgy érzem, hogy
sokakból hiányzik a bátorság ahhoz, hogy érzéseiről nyíltan és
őszintén beszéljen.

A SZÜLÉSFELKÉSZÍTÉS TERMÉSZETES MÓDSZEREI

A szülésfelkészítőn leggyakrabban elhangzó kérdések egyike:

„Hogyan tudom természetes módszerekkel, optimálisan
felkészíteni magam a szülésre?”
Örülök, ha ezt a kérdést hallom, hiszen arról tanúskodik,
hogy a kismamák tudják, milyen nagy mértékben tőlük
maguktól függ, hogy gyermekük rendben megszülessen. Nem
akarják a szülés minden felelősségét a gondozó személyzetre
hárítani, a babát sem szeretnék hibáztatni, mondván, ő nem
találta meg az utat. Ám egyidejűleg minden várandósnak és
bábának fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy a legjobb
felkészítés, a homeopátiás szerek és az illóolajok sem tudnak
egy túl szűk anyai medencét kitágítani, vagy egy magzatot
könnyebbé, kisebbé varázsolni. A legalaposabb előkészület sem
akadályozhat meg egy akut szülészeti szövődményt. A
természetes szülésre felkészítő módszerek arra szolgálnak,
hogy bizakodhassunk a szülés normális lefolyásában, a nem
elviselhetetlenül hosszúra nyúló vajúdásban, az anyai test
lehető legjobb egészségi állapotában. Az egészséges anyai test
optimálisan működik, és nem állít akadályt a gyermek elé.
Mindennek elérésében a következők segíthetnek.

MÁLNALEVÉLTEA
A 34. hét vége után a Málnalevéltea rendszeres élvezetét
ajánlom. Körülbelül 3-4 csészével igyon naponta. Fogyaszthatja
kiegészítésképpen a Várandóstea mellett, de az is megfelelő, ha
fele-fele arányban összekeverve együtt issza a két teát. A
málnalevél várandósokra gyakorolt hatása tudományosan még
nem bizonyított, mégis sok bába esküszik a belőle készült teára,
és ennek bizonyára jó oka van. Mi, bábák úgy gondoljuk, hogy a
málnalevél fellazítja a kismedence izomzatát. Köztudott, hogy
méregtelenítő és salaktalanító hatással van a bél sima
izomzatára, vagyis a bélen keresztül serkenti az anyagcsere-
folyamatot, és a salaktalanítással hozzájárul ahhoz, hogy a
szervezet egészséges maradjon. Az egészséges szervezet a
normális időtartamú szülés előfeltétele. A rendszeres
béltevékenység jó bélperisztaltikát is jelent, és mert a bél
közvetlenül a méhfal mellett halad, így a méh izomzata a béllel
együtt állandóan ingereket kap, ami a méhet is aktivizálja.
Bizonyára emiatt tulajdonítanak a málnalevélnek
kontrakciókat kiváltó hatást.
Sok kismamától hallottam, hogy amikor Málnalevélteát
ivott, kiütéseket vett észre a hasán vagy a combján. Ekkor
csökkentse e tea mennyiségét, és igyon elegendő mennyiségű
más folyadékot is, leginkább vizet. A kiütés annak a jele, hogy
működésbe lépett a méregtelenítő folyamat, ám a kiválasztás
feladata túlterheli a májat és a vesét, ezért a szervezet a bőrt
használja kiválasztó szervnek. A kiütés és az esetleges viszketés
nem mindig allergia. Újból meg kell tanulni, hogy a bőr a test
kiválasztó szerve is lehet; ezt a jelenséget nem kell elfojtani.
Normális és egészséges folyamat, ha a méreganyagok a bőr
külső felületéig előrehatolnak, és nem a test mélyén rakódnak
le. Idővel a kiütés is elmúlik.

LENMAG
Szintén a 34. hét után tanácsos naponta 1 kanál összezúzott
lenmagot enni. A néphagyomány azt tartja, hogy a lenmag
„kicsúsztatja” a gyereket. Jó hatása van a nyálkahártyákra, főleg
a bélnyálkahártyára. Sok várandós tapasztalja az erősödő
nyákképződést is a hüvely nyálkahártyáján. A frissen zúzott
lenmag rendszeres fogyasztása miatt fokozódó hüvelyi
nyáktermelés könnyen belátható módon segíti a szülést.
Közismert székletszabályozó hatása ugyanabból az okból hat a
méhizomzatra, mint a Málnalevéltea: a fokozott perisztaltikával
együtt a méh izomzata is aktivizálódik.
A zúzott lenmag fogyasztása során elegendő folyadékra is
szükség van, máskülönben ellenkező hatás léphet fel, vagyis
szorulás. 1 kanálnyi lenmagtól ne várjon meghajtó hatást, ez a
mennyiség nagyon jó székletszabályozónak tekinthető.

GÁTMASSZÁZS
A legfontosabb szülésfelkészítő eljárás véleményem szerint a
rendszeres gátmasszázs. A masszázshoz Gátmasszázsolajat
ajánlok, mely orbáncfű- és búzacsíraolajat, valamint illóolaj-
adalékként muskotályzsályát és rózsát tartalmaz.
Az 1970-es évek vége óta javaslom a várandósoknak a gát
masszírozását, és nagyon örülök, hogy időközben a szülészeti
szakma számára is magától értetődővé váltak e masszázs
előnyei. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan köszönhetik e
módszernek a gátmetszés nélküli szülést. A gátmasszázs célja,
hogy a gát puhává és tágulékonnyá váljék, s így a baba feje
anélkül bújhasson át rajta, hogy az anyának gátmetszéssel
kellene sérülést okozni. A gát kisebb sérülései, berepedései nem
mindig kerülhetők el, azonban sokkal gyorsabban és
könnyebben gyógyulnak, mint a gátmetszés. Bábamunkám
kezdete óta ez a tapasztalatom. Időközben születtek erre
vonatkozó, bábák által végzett kutatási eredmények, melyek
számokkal támasztják alá saját megfigyeléseimet. A Gisele
Steffentől származó tanulmány adatai szerint az enyhe
gátrepedést elszenvedett nők nem csupán kevesebb panaszról
számolnak be a gyermekágy és az azt követő hónapok idején,
hanem kevesebb fájdalomcsillapítóra is van szükségük.
Döbbenetes, hogy a gátmetszés miatt milyen sok nő érzi magát
erősen sérültnek az intim testrészén. A gátmetszés évekig tartó
lelki sérülést okozhat, mert vannak, akik női mivoltuk
megsértéseként élik meg a beavatkozást. Minden szülésznő és
szülész számára magától értetődőnek kellene lennie, hogy
gátmetszést csak alaposan indokolt esetben szabad
végrehajtani. Sajnos én is csak saját szüléseim során
szembesültem azzal, milyen alapvető különbség van a
gátmetszés és a sértetlenség között.
Csak az otthonszülések élményei tették számomra is
nyilvánvalóvá, hogy bábaként fontos feladatot vállalok
magamra a gát megóvása érdekében. Boldog vagyok, hogy
mindeddig csak sikeres bábai óvintézkedésre tekinthetek
vissza. Van egy határhelyzet – vágni vagy nem vágni –, és ez
roppant lelki megterhelést és sokoldalú kihívást jelent. A döntő
pillanatban engem is elönt a veríték, de az anya sértetlen
gátjáért semmilyen fáradság nem lehet sok. Az olaj használata
mellett fontos, hogy a bába határozott legyen, és bátorságot
öntsön a vajúdóba. A női testbe vetett hit és bizalom elemi
módon szükséges a gátmetszés nélküli szüléshez. Lehet, hogy
így néhány fájással tovább tart a folyamat, de kíméletesebben
halad előre a gát tágulása, és a tágulással járó fájdalmat enyhíti
a meleg, illóolajos nedves kendő; így a vajúdó egyenletesen
lélegzik, és a baba oxigénellátása is jobb marad. A fájásokat
erősítő infúzió nélkül a fájások közötti szünetek hosszabbak és
pihentetőbbek, ami ugyancsak jót tesz a gyermek
ellátottságának is. Az anya a szünetekben valóban kipihenheti
magát, és a szöveteknek van idejük a tágulásra. Mindezeket a
szempontokat a bábáknak újra meg újra nagy meggyőződéssel
kell képviselniük, és soha, egyetlen szülés során sem szabad
szem elől téveszteniük. Ha valaki ollóval a kezében áll a bába
mellett, a bábának akkor sem szabad elveszítenie a türelmét és
belső meggyőződését: tartson ki a vajúdó és a bába közötti
évezredes együttműködés mellett! Ha mégis megsérül a gát, az
sem okoz olyan erős fájdalmat, hiszen a gátrepedés természetes
sérülési mód, és a szövet mindig a leggyengébb pontjain szakad.
Nagyon ritka, hogy spontán érsérülés következzen be. A
gátmetszés során ellenben átvágják az ereket, s gyakran
véraláfutások keletkeznek, melyek akadályozzák a normális
gyógyulást, és járulékos sebfájdalmakat okoznak.
Minden szülésznő és szülész tudja, hogy teljes egészében
nem mondhatunk le erről az eljárásról. Nagyon örvendetes
azonban, hogy 1990 óta az akkori 90%-ról átlagosan 45%-ra
csökkent a gátmetszések aránya Németországban. Remélem,
eljutunk a 20%-ig is, ugyanis az Egészségügyi Világszervezet
(WHO) egyik jelentésének becslése szerint a gátmetszések
számának erre való csökkentése lenne tudományosan indokolt.
Mi, bábák igen erősen szorgalmazzuk, hogy sikerüljön
megfelelnünk a WHO ajánlásának, ehhez azonban szükségünk
van az anyák együttműködésére is. Az alábbi javaslatok
megszívlelése segíthet abban, hogy a gát a szülés során
sértetlen maradhasson: körülbelül hat héttel a várható időpont
előtt kezdje el a gátat, azaz a hüvely hátsó fala és a végbélnyílás
közötti szövetet masszírozni. A masszázshoz használjon
Gátmasszázsolajat. Az a cél, hogy e szövet puha, nyúlékony
(hajlékony) és tágulékony legyen. Körülbelül 3–5 percig tartó
napi masszázs esetén hamarosan megállapíthatja, hogy az olaj
használatának köszönhetően gátja puhává és hajlékonnyá
válik. A szülés előtti napokban érdemes a szeméremajkait is
beolajozni és gyengéden masszírozni, mert gyakran előfordul,
hogy a gát sértetlen marad, de a szeméremajkak valamelyest
sérülnek. A gátmasszázshoz csak annyi olajat használjon,
amennyit be tud masszírozni, a maradékot itassa fel papírral
vagy zsebkendővel. Társa természetesen magára vállalhatja a
masszírozás feladatát, s ezzel kiveheti részét a gát
sértetlenségének megőrzéséből. Sok várandós azonban nem
akarja, hogy a masszázs szerelmi játékba csapjon át, ezért
inkább kihagyja belőle a párját. A döntés szabad; mindenesetre,
ha a szerelmeskedés nem megy a masszázs rovására, akkor
nem mond ellent az eredeti célkitűzésnek. Az sem haszontalan
feladat az apa számára, hogy meg kell próbálnia szexuális
gondolatok nélkül foglalkoznia a gáttal. A férfiélet különleges
tapasztalatává válhat, hogy a szeméremtájék, melyhez
leginkább intim érzelmeket kapcsolnak, olykor milyen orvosi
és tárgyilagos módon is kezelhető.
A bába a szülés során általában masszírozza a gátat és a
szeméremajkakat. A várandós abból azonban nem indulhat ki,
hogy minden bábánál van masszázsolaj, ezért vigye magával és
ajánlja fel saját üvegcséjét. A bába hivatásából fakadó feladata,
hogy mindent megtegyen a gát megóvásáért, és a legtöbb
kolléganő örül, ha az anya tud erről a feladatról. A vágás nélküli
szülésre vonatkozó óhaj szép szakmai kihívás.
Az utóbbi időben a technika is továbblépett: egy nőgyógyász
kifejlesztette az EPI-NO készüléket, mely egy felfújható
gumifejből és egy kézipumpából áll. A szülés előtti utolsó
hetekben a várandós a gumifejet a hüvelyébe teszi és
fokozatosan egyre nagyobbra pumpálja, mígnem az átmérője
eléri a baba fejméretét, azaz mintegy tíz centimétert. E
gyakorlat lehetővé teszi, hogy a várandós hozzászokjon a
tágulás fájdalmához, és a szövetek rugalmassá váljanak. A
készülék alkalmazhatóságáról a bábák és a kismamák körében
igencsak megoszlanak a vélemények, vannak lelkes hívei,
mások azonban gusztustalannak találják. Az előbbiek a hasznos
előkészületek sorában üdvözlik a gyakorlatok elvégzését, az
utóbbiak attól tartanak, hogy medencefenekük túlzottan
kitágul a szülés előtt. Nekem magamnak is nehezemre esik egy
ilyen készülék ajánlása. Ráadásul a tágulási fájdalomhoz
történő hozzászoktatás gondolatával sem tudok megbarátkozni,
hiszen a baba feje sem halad többször is oda meg vissza a szülés
során, hanem ha eljött az ideje, a lehető leggyorsabban,
egyetlen tágítással szépen átcsúszik.

A Gátmasszázsolaj története
A Gátmasszázsolaj azért is nagyon fontos számomra, mert
ezzel a keverékkel kezdődött az illóolajok hatékony
alkalmazása bábamunkám során. Frederik születésénél
használtam először e keveréket, és a siker tényleg
megdöbbentő volt. Édesanyja néhány évvel azelőtt szült már
egy gyereket. A hatalmas gátmetszés, melyet akkor
elszenvedett, évekig fájdalmat okozott neki. A legfőbb vágya az
volt, hogy ezúttal gátmetszés nélkül szülhessen. Nagy, dudoros
hege miatt persze nem ígérhettem semmit, s magam is
meglepődtem, hogy az olaj alkalmazásának köszönhetően a
baba a legkisebb gáthorzsolás nélkül született meg.
Nem sok idő kellett hozzá, hogy további tapasztalatokra
tegyek szert. Megfigyeltem, hogy egy sor gyerek jött a világra
jelentősen nagyobb testsúllyal, mint idősebb testvéreik,
mégsem volt szükség gátmetszésre, holott a korábbi
szüléseknél állítólag elkerülhetetlen volt a vágás. Hamarosan
megbizonyosodtam arról, hogy a gátmetszés elkerülésében
tapasztalható javulást az illóolajoknak köszönhetjük, hiszen a
gátmasszázst mindig is ajánlottam. Az anyák azonban gyakran
bevallották, hogy nem szívesen nyúlkálnak a nemi szervükhöz,
és észre kellett vennem, hogy sokukat leküzdhetetlen
szeméremérzet gátolja abban, hogy elvégezze a masszázst. Az
általam kifejlesztett Gátmasszázsolaj a muskotályzsálya és a
rózsa illóolaját tartalmazza, és használata meglepő módon
feloldja az ilyen jellegű gátlásokat. A kismamák elkezdtek
mesélni a gátmasszázzsal kapcsolatos megfigyeléseikről,
tapasztalataikról. Azon várandósok száma, akik a kórházakban
is sértetlen gáttal szültek, hónapról hónapra nőtt.
Egyértelmű volt az illóolajok hatása. Ma is hálás vagyok
patikusomnak, aki rábeszélésemre előállította a keveréket,
méghozzá méltányos áron. A törökrózsa olaja nagyon drága,
ráadásul a nyolcvanas évek, tehát az első keverékek előállítása
óta megháromszorozódott. Nem várhattam el, hogy a
várandósok óriási összegeket fizessenek ki 10 csepp
rózsaolajért, amikor a keverékhez csak 1-2 cseppre van
szükség. Szinte tolakodásnak éreztem volna olyan költséges
szert ajánlani, amelyet csak kevesen engedhetnek meg
maguknak. Az is fontos volt, hogy a szülészetben csak
kifogástalan és kiváló minőségű eszenciákat alkalmazzak. Mivel
ezt nem tudtam magam ellenőrizni, a patikus szakértői
nyilatkozatára voltam utalva. Egy a szakmában is jó hírűnek
örvendő gyógyszertárat kerestem, így jutottam a
természetgyógyászatban is járatos kempteni Bahnhof
gyógyszertár nyomára, s itt találtam meg azokat a
munkatársakat, akikkel azóta is szigorú minőség-ellenőrzés
mellett állítjuk elő a legfinomabb olajokat. Egész
Németországban ez az egyetlen gyógyszertár, ahol az olajokat
saját laboratóriumukban gázkromatográffal és
tömegspektrográffal is vizsgálják. Míg más illóolajakat előállító
cégek csak szúrópróbaszerűen végzik el a minőség-ellenőrzési
vizsgálatokat, addig mi a legfinomabb, kézzel adagolt olajokkal
tudjuk ellátni az anyákat, a szülésznőket, a kórházakat és a
gyógyszertárakat.
Laikusként igen nehéz megkülönböztetni a kifogástalan, jó
lelkiismerettel használható illóolajokat a pancsolt szerektől.
Sajnos a tiszta olajok állandó drágulása miatt világszerte sokan
kereskednek és pancsolnak szintetikus olajokkal és alacsony
értékű eszenciákkal. Az aromaterápia sikere meghatározó
mértékben függ az olajok minőségétől, tehát olyan tényezőktől,
amelyeket az éghajlat, a növénytermesztési feltételek és a
desztilláció körülményei is alapvetően befolyásolnak.
Tapasztalataim csak a saját keverékeimen és az általam
kiválasztott cég olajain alapulnak. Ha más cégektől származó
olajokat vásárol, lehet, hogy más eredményekhez és
tapasztalatokhoz jut.

Az illóolajok összetétele és bemutatása

Az alábbiakban felsorolt zsíros olajokat és illóolajokat
használom a Gátmasszázsolajhoz.
Az orbáncfűolajnak idegerősítő hatása van, érzékeny
idegvégződések kezelésére alkalmazható.
A búzacsíraolaj gazdag E-vitaminban, ezért javítja a szövet
rugalmasságát, és támogatja az izom- és mirigyfunkciót.
A ligetszépeolaj eleve is nagyon értékes, mert igen gazdag
telítetlen zsírsavakban, ráadásul jó hatással van a női
hormonháztartásra, főleg az ösztrogénre.
Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó rózsa és
törökrózsa olaja a legjobb és legértékesebb olaj, ha hüvelyi
kezelésről van szó. Ez az olaj erősen antiszeptikus
(fertőtlenítő) és görcsoldó hatású. Rózsaolajat már az
 ókorban is használt a szülészet, és Marie Louis Bourgois
bábaasszony már 1629-ben beszámolt eme olaj szülészeti
alkalmazásáról. A rózsaolajnál különösen fontos a minőség
és a tisztaság. Mivel ez a legdrágább olajok egyike – 5000 kg
rózsavirág szükséges 1 liter eszenciához! –, gyakran
szintetikus vagy kevert olajat kínál a kereskedelem.
A muskotályzsálya-olaj is fertőtlenítő, görcsoldó,
fájdalomcsillapító hatású, illetve a sclareol hatóanyagnak
köszönhetően hormonokhoz hasonló hatás is tapasztalható
használatakor. Éppen ezért a kempteni gyógyszertárban
mindig nagy hangsúlyt helyezünk e hatóanyag megfelelő
arányú használatára. A muskotályzsálya főként lelki síkon
nyújt segítséget, hogy a vajúdó át tudjon lépni saját
határain, és kibírja az olyan komoly megterhelést is, mint a
szülés. A várandósok gyakran hallják a biztatást: „Ki fogod
bírni. Csak erőt kell venned magadon, és kiengeded a
gyereket.”

Minden kismama tisztában van vele, hogy a kitolási szak

végén már „csak” a gátat kell legyőzni. Ám sokan közülük (és
ezzel az apák nagy része is így van) el sem tudják képzelni,
hogy tágulhat ki a hüvely annyira, hogy a baba feje kiférjen
rajta. Ez az olaj éppen abban segít, hogy a gátlásokat leküzdve a
várandós idejekorán gátmasszírozásba kezdjen, s így minél
rugalmasabbá tegye azt. A szülés során egyébként a
szaglószerven keresztül minden jelenlévőre hatnak az
illóolajok, így a muskotályzsálya hatására a szülésben
segédkezők is jobban bíznak a baba sikeres világrajövetelében.
A bába feladata, hogy takarékosan bánjon e masszázsolajjal,
mert a készítmény nagyon tömény, és – különösen a
muskotályzsálya-olajnak – vérnyomáscsökkentő és narkotizáló
hatása is van. Az illóolajok rendkívül hatékonyak, ezért semmi
értelme a pazarlásnak.

FITOTERÁPIA
Azt ajánlom, hogy a 38. hét kezdetétől az anya hetente egyszer
vegyen szalmavirággal készített gőzülőfürdőt. Ez segít a szövetet
puhává és rugalmassá tenni. Főleg az először szülők számára
javallott, mert az ő medenceizomzatuk általában még nagyon
kemény. A többedszer szülőknek akkor tanácsolható a
rendszeres ülőfürdő, ha az előző szülések valamelyikénél nagy
gátmetszésre került sor. Régi bábahagyomány, hogy
rendszertelen vagy gyenge fájástevékenység esetén
szalmavirágot alkalmaznak. A forró szalmavirágzsák, a forró
fürdő vagy a szalmavirág-teafőzet görcsoldó és fájásszabályozó
hatású. Szénanáthásoknak azonban számítaniuk kell arra, hogy
a szalmavirág gőzfürdő formájában allergiát válthat ki.
A szülési időpont elérése után bárki kedve szerint vehet
gőzülőfürdőt, de a legalkalmasabb erre a fájások kezdete. A
kontrakciók beindulásakor alkalmazott fürdő puhává és
tágulékonnyá teszi a medencefeneket. A hüvelytájékon
visszértől szenvedő nők azonban legyenek óvatosak, mert e
fürdő után a visszerek fájdalmassá válhatnak.
Az ülőfürdő alkalmazása igen egyszerű: „Vegyen egy kis
tűzálló lábast, töltse meg egy maréknyi, gyógyszertárból
származó szalmavirággal, öntsön rá forrásban lévő vizet, tegye
a lábast a bidébe vagy a vécébe, és üljön fölötte mindaddig,
amíg a víz gőzölög.” Renáta mesélte:
 …„Inge, ez a szalmavirággőz szerintem nemcsak a
szövetet puhítja, hanem az alvó magzatot is felébreszti. Ha
este ülök a gőz fölött, utána nem tudok elaludni, annyira
erőteljesen mozog a baba a hasamban. Ezentúl inkább
reggelente veszek gőzülőfürdőt.”

HOMEOPÁTIA

Az anyák leggyakoribb kérdése: „Milyen homeopátiás szereket

vegyek be a szülés előkészítéséhez? Azt olvastam, hogy a terhes
nőknek négy héttel a kiírt szülés előtt Pulsatillát és
Caulophyllumot kell szedniük, mert ettől a két szertől a nő
állítólag viszonylag normális időn belül, hatékony fájásokkal
megszülheti a gyerekét. Mit szól ehhez?”
Válaszom a következő: Igen, előfordulhat, hogy ha a
várandós nincs harmóniában önmagával, ezzel a két
homeopátiás szerrel készül fel a szülésre. Csak annak a
várandósnak kell homeopátiás szert bevennie, akinek tényleg
szüksége van rá, akinek testi vagy lelki problémája vagy
panasza van. Értelmetlen lenne minden anyának ugyanazokat
a szereket adni; ez azt jelentené, hogy minden ember
egyforma. Mindenki tudja, hogy nem vagyunk egyformák, és
mivel a homeopátia az egyéni különbségekre odafigyelő
terápia, nem igaz, hogy a Pulsatillára és a Caulophyllumra
minden kismamának szüksége van. Feltétlenül azt tanácsolom
tehát, hogy homeopátiában jártas szakemberrel beszéljen arról,
hogy szüksége van-e szerre a szülésre való felkészülés során, s
ha igen, melyikre.
A Pulsatilla gyógyszerképe
A Pulsatillát (kökörcsint) azok a nők szedhetik, akik az alábbi
gyógyszerkép leírásakor magukra ismernek, illetve akikre
jellemzőek a következő tünetek (nem mindegyik tünetnek kell
együtt jelen lennie).

A Pulsatilla fő szimptómái:
Változékonyság minden tekintetben – hangulat, fájdalmak,
szokások –, akár az áprilisi időjárás.
Minden apróság miatt sír, de a vigasztalás gyorsan segít.
A nő mintha maga volna a virágzó élet.
Nagy hangulatingadozás, elsősorban hormonális okokon
alapuló helyzetekben.
Pangásos panaszok: például ödémák, visszerek, melyek
többnyire a jobb oldalon lépnek fel.
Lágy és sárga testnedvek – pl. csipa, orrváladék.
Nehézségei vannak az elengedéssel, ellazulással.
Nem bírja a zsíros ételeket, a gyümölcsöt és a fagylaltot.
Általában jobban érzi magát a friss levegőn, a nyitott
ablaknál.

Tény, hogy a sírásra való hajlam a várandósság utolsó négy

hetében a legerősebb, egyben ez a Pulsatilla-nő virágzó
időszaka. Szeretné, ha ez az időszak soha nem érne véget, ám
tudja, hogy gyermekét hamarosan el kell engednie, s ez nagyon
nehezére esik. Az is lehet, hogy a tüneteket már néhány héttel
korábban, vagyis akkor észleli, amikor eljött az ideje, hogy
Pulsatillát vegyen be. A szer szedésével újra megtalálhatja a
belső egyensúlyt, a homeopátia segít helyreállítani a
harmóniát.
Számos Pulsatillával kapcsolatos tapasztalatom egyikéről
szeretnék beszámolni:

…Sch. asszony a harmadik gyermekét várta. Még hét hete

volt hátra a szülés kiírt időpontjáig. „Nos, hogy van?” –
kérdeztem, mikor a rendelőbe lépett. A legjobb pillanatban
tettem fel a kérdést, mert rögtön könnyes lett a szeme: „Ó,
magam sem tudom igazán. Sokszor már nem is ismerek
magamra: apróságok miatt ideges leszek, és semmiségekért
veszekszem a gyerekekkel. A férjemnek már fogalma sincs,
mit tegyen, mert így is, úgy is, mindig csak sírok. Igaza van:
látja, most is sírnom kell. Tudja, most, hogy közeledik a
szülés, kezdek kicsit félni attól, hogy ez is olyan hosszú lesz,
mint a másik két gyereknél.” Meglepett a kitörése, mert Sch.
asszonyt mindig kiegyensúlyozott, ideális anyának
ismertem. Azt is tudtam, hogy az egész család örül a
babának. Mivel ennyire kibillent belső egyensúlyából,
megkérdeztem: „Nem gondolja, hogy célszerű lenne
Pulsatillát alkalmaznia?” Javasoltam, hogy naponta kétszer
vegye be a következő napokban, és ha nem javul az
állapota, hívjon fel. Sch. asszony két hét sikeres alkalmazás
után abbahagyta a homeopátiás golyócskák szedését, majd
röviddel a terminus előtt még három napig szedte, mert újra
jelentkeztek a tünetek. Lánya születése gyorsan zajlott le, és
az anya boldog volt, mert szép szülést élhetett át.
Meggyőződésem, hogy ehhez hozzájárult a Pulsatilla.
A Caulophyllum gyógyszerképe
A Caulophyllum thalictroides az indián nők bevált szere.
Homeopátiás szerként is jól alkalmazható, ha:
a terminus idején még éretlen a méhszáj, és a méhnyak
szinte teljesen kemény;
nem megfelelő a fájástevékenység, a kontrakciók gyengék
és hatástalanok;
a magzatvíz elfolyik, de nincs fájástevékenység.

A Caulophyllummal jó tapasztalatokat szereztem olyan

nőknél, akiknek a méhszáján megelőző varrás vagy más,
korábbi nőgyógyászati beavatkozás miatti forradások
maradtak. E szer azt segíti, hogy ők is normális időtartamon
belül éljék át a tágulási szakot. Azoknak a várandósoknak, akik
előző szüléseik során nagyon hosszú ideig vajúdtak, ugyancsak
azt ajánlom, hogy e szert röviddel a számított szülési időpont
előtt kezdjék szedni. De ne hetekkel előtte, mint ahogy az
gyakran olvasható! Jól használható a Caulophyllum a korai
magzatvízcsorgáskor, amikor idő előtt megreped a
magzatburok, de a méhösszehúzódások még nem kezdődnek
el. Még mindig sok orvos akar ilyenkor rögtön fájáskeltő
infúziót alkalmazni. Azok a kismamák, akik emiatt keresnek fel,
lehetőleg szeretnék elkerülni e beavatkozást. Ha a magzat jól
van, és a vizsgálati eredmények is rendben vannak, a vajúdó
alacsony potenciájú Caulophyllumot vegyen be négyórás
időközönként. Mire a szülők megérkeznek a szülészetre, a
fájások többnyire rendszeresek, és a fájáskeltő infúzió
alkalmazása elkerülhető.
 Gyakran felteszik a kérdést: „Biztos, hogy normálisan
szülhetek, ha szedem a Pulsatillát és a Caulophyllumot? Az
előző szülésnél császármetszésre volt szükség, mert a gyerek
túl nagy, a medencém pedig állítólag túl szűk volt.” Le kell
szögeznem, hogy a homeopátia sem tud csodát művelni. Nincs
olyan golyócska, mely csökkenthetné a baba méretét, vagy
növeszthetné a medencét. Azt azonban nem árt megvizsgálni,
hogy a relatív téraránytalanság diagnózisa helytálló-e.
Előfordul, hogy a császármetszés prognózisára a természet
cáfol rá. Mint egykor Manuelánál, akinek…

…első gyermeke alig három kilósan, császármetszéssel

született, relatív téraránytalanság miatt. Második gyermeke
négy kilogrammot nyomott. A szülők még éppen időben
értek be a kórházba, éppen amikor a gyerek szélsebesen
préselte át magát az állítólag túl szűk medencén. Az anya
magas potenciájú Pulsatillát szedett, és most boldogult az
elengedéssel, ami korábban gondot jelentett.

TÚLHORDÁS

Amint az anyák túllépik a számított szülési dátumot, úrrá lesz

rajtuk az aggodalom, nehogy a gyerek túlhordott legyen. Sokan
hagyják magukat elbizonytalanítani a barátnők, szomszédok,
rokonok kérdései által: „Na, vannak már fájásaid? Lassan itt az
ideje, hogy jöjjön a baba. Nem aggódsz a gyerek miatt? Mit szól
ehhez az orvos? Az én terhességemnél a kiírt időpont napján
megindították a szülést, hogy a gyerek ne kerüljön veszélybe.”
Az ilyen és hasonló kérdések nagyon megterhelik a várandóst,
akit jogosan nyomaszt, hogy mindenki azt várja, vezényszóra
produkáljon fájásokat. A presszió csak azt eredményezi, hogy
egyre merevebb, görcsösebb lesz, és a gyermek elengedése még
nagyobb gondot okoz számára. Persze az is lehet, hogy nyugodt
és bizakodó marad, és környezete támaszt nyújt neki.
Mindenesetre az sem sokat segít, ha a közkedvelt megállapítást
kell hallgatnia: „Még egy gyermek sem maradt odabent: a tiéd
is ki fog jönni.” Néhány nappal a terminus letelte után minden
kismama megbánja, hogy barátnőinek és ismerőseinek elárulta
a pontos dátumot. Ekkor ébred rá, miért is tanácsoltam neki
korábban: „Jól gondolja meg, kiknek mondja meg a kiírt
időpontot. Bosszantó lesz, ha attól kezdve folyton csörög a
telefon, és mindenki állandóan azt kérdezi, megvan-e már a
gyerek. Mondjon egy-két héttel későbbi időpontot! Minden
barátnője azt fogja hinni, hogy az ultrahangon elszámolták
magukat.”
Sokszor a nőgyógyászok gyakorolnak nyomást a
várandósokra. Ez bizonyára nem szándékos, inkább a gyakori
ellenőrző vizsgálatokból adódik, melyeket részben röviddel a
szülési időpont előtt, de a terminus elérésétől kezdve
mindenképpen el kell végezni. Az állapotosok egy részét
kétnaponta, sokukat akár naponta is vizsgálatra rendelik, még
szombaton és vasárnap is. H. asszony mesélte nekem
elgondolkodva:

„Furcsa: eleinte kétnaponta kellett kontrollra járnom,

most viszont az orvosom szabadságra ment, így elegendő,
ha a hétvége elteltével a helyetteséhez megyek vizsgálatra.”
 Az ilyen típusú felismerésekhez nem sokat tudok hozzáfűzni
– mindenesetre elgondolkoztatóak.[16]
Vannak orvosok, akik a számított időpont eltelte után egy
héttel rendelik be a kismamákat vizsgálatra, és csak a tizedik
naptól kezdik az intenzív ellenőrzést. A várandós a
viselkedésével is nagy befolyást gyakorol az őt vizsgáló,
gondozó személyekre. Ha kérdései bizonytalanok, félénkek,
akkor rövid időközönként fogja őt berendelni orvosa. Azt az
anyát, aki magatartásával azt sugallja, hogy türelmesen és
bizalommal tud várakozni, nem hívják be olyan gyakran
vizsgálatra.

INTENZÍV ELLENŐRZÉSI MÓDSZEREK

Túlhordás gyanúja esetén nagyon eltérő módszerek
használatosak az intenzív ellenőrzések során:
Hüvelyi vizsgálat, melynek célja a méhszáj érett
állapotának felismerése, és a gyermek rendellenes
fekvésének kizárása.
CTG (szívhang- és fájásrögzítő) a gyermek állapotának
ellenőrzésére, illetve az esetleg fellépő fájások írásbeli
nyilvántartására. Fontos felismerni, hogy a gyermeki
szívhangok egy-egy fájás alatt stabilak maradnak-e.
Ultrahangvizsgálat a gyermeki szívfrekvencia, a magzatvíz
mennyisége és a méhlepényfunkció ellenőrzésére. Az
áramlásmérés is szóba jöhet, hogy megállapítsa a
köldökzsinór és a baba véredényeinek vérellátottságát.
Amnioszkópia (magzatvízvizsgálat), melynek során egy cső
és egy fényforrás segítségével a magzatvíz színét vizsgálják.
Ezt a vizsgálatot csak a már nyitott méhszáj esetén lehet
fájdalommentesen elvégezni. Ha az orvos erre a vizsgálatra
készül, kérdezzen rá, kinyílt-e már a méhszája, mert
különben nagyon fájdalmas lesz a beavatkozás, ráadásul
erős ingerlő hatást gyakorol a méh izomzatára.
Álláspontom szerint nem érdemes szükségtelen altesti
fájdalmakat elszenvedni. Sajnos nagyon sokan telefonálnak
könnyekkel küszködve, mert teljesen váratlanul rohanták
le őket ezzel a vizsgálati módszerrel. Fájdalmakról
panaszkodnak, és nem tudják megkülönböztetni, hogy
szülési fájásaik vannak-e, vagy a vizsgálat okozta-e
fájdalmaikat.
Ezzel szemben a már nyitott méhszáj esetén ez a vizsgálat
teljesen fájdalommentes ellenőrzési lehetőség. A magzatvíz
színének segítségével próbálják megállapítani, hogy a
gyermek jó ellátottságnak örvend-e még. A tiszta víz és a
látható magzatmázpelyhek jelzik, hogy a gyermek még
nincs túlhordva. Ha a víz kezd elszíneződni, zöldessé válik,
akkor elérkezett a szülés megindításának ideje. Sok orvos
nem végzi el a vizsgálatot, mert a magzatvíznek csak az
alsó része látható, így e vizsgálat nem ad megbízható
eredményt. Ha a baba feje szorosan beilleszkedett a
szülőcsatornába, előfordulhat, hogy a magzatvíz elégtelen
cserélődése miatt nem látszik, hogy a felső rész már
elszíneződött. Ezenkívül e vizsgálat során nagy a veszélye a
magzatburok megrepedésének, melynek véletlen
megsértése beindíthatja a szülést, és a kismamát ilyenkor
rögtön kórházba kell szállítani.
Hormonérték megállapítása vérvétellel. Ehhez nem elég az
egyszeri vizsgálat, mivel minden méhlepény a maga
„személyes” értékeit mutatja. A többszöri méréssel
megállapított értékek alapján felvett grafikon megmutatja,
hogy a méhlepény megfelelően látja-e el a gyermeket. Ez a
 módszer viszonylag drága laboratóriumi eljárás, és mert a
költségek a várandóssági ellátásban is egyre nagyobb
szerepet játszanak, nem mindig végzik el.
Oxitocin-terheléses teszt. Ezt a vizsgálatot általában csak
kórházakban végzik el, bár néhány nőgyógyász is
megcsinálja a magánrendelőjében. Az anyának infúziót
kötnek be, mely fájáskeltő hormont tartalmaz. A hormon,
azaz az oxitocin normális esetben a nő hipofízisében
magától termelődik, és méhösszehúzódásokat vált ki. Az
oxitocin-terheléssel ellenőrizhető, hogy a vizsgálat
időpontjában a méhlepény mennyire megfelelően látja el a
gyermeket. Az eljáráshoz egyre gyakrabban használnak
infúzió helyett orrspray-t, melynek azonban véleményem
szerint igen nagy hátránya az ellenőrizhetetlen és olykor
felelőtlen adagolás.

MIKORTÓL VAN SZÜKSÉG INTENZÍV ELLENŐRZÉSRE?

Mindig megdöbbent, sokan micsoda állhatatossággal
kapaszkodnak a számított szülési időpontba. A tankönyvek
szerint ez a nap nem kötelező érvényű dátum, pusztán
kiindulópont. Köztudott, hogy száz gyermek közül csak négy
születik a kiírt napon. A szülészet mindig is számolt plusz-
mínusz tíz nappal. A tíznapos időponttúllépés tehát egyáltalán
nem ad aggodalomra okot, és csak ez után lehet túlhordásról
beszélni.
Természetesen szükség van a magzat ellenőrzésére.
Hangsúlyozom, amíg a gyermek az anyja testében van, nincs
olyan ellenőrzési lehetőség, amely 24 órán túl garanciát
nyújtana. A szülőknek saját felelősségükben, valamint a
gyermekhez és a természethez fűződő bizalmukban kell
fogódzót keresniük. A gyermek időben jelezni fogja, ha meg
kell születnie, mert az anya testében már nem optimális az
ellátása. A szülőknek figyelniük kell e jelekre, és bizalommal
kell viseltetniük e helyzet iránt. A nők arra születtek, hogy
szüljenek, az emberi faj sok évezredes képessége a
fajfenntartás. Nem az a természetes, hogy hagyjuk meghalni a
magzatot. Hallottam már, ahogy a kismamának szemrehányást
tett a kórházi személyzet: „Azt akarja, hogy a gyermek halva
szülessen?” Tudjuk, ilyesmi ma is megesik, és a legjobb
ellenőrzési lehetőségek ellenére sajnos mindig elő fog fordulni,
hogy a baba már az anyaméhben meghal. Egy jó ismerősöm
családjában is megesett ez a tragédia. Nagyon nehéz az élet
ilyen fájó és elszomorító eseményeit elfogadni, de a halál
ugyanúgy ehhez a világhoz tartozik, mint az élet. Az ő esetük
óta megtanultam, hogy rossz előérzeteimet azonnal közöljem a
szülőkkel. Akkoriban nem voltam erre képes. Miután nem
érkezett hír a szülőktől, pedig megígérték, hogy szólnak, ha
megszületett a gyerekük, igen nyugtalan lettem. Habár akkor
nem voltam kísérő bába, aggódtam, és felkerestem őket.
Elhatároztuk, hogy másnap, a tervezett otthonszülést lefújva,
be kell jönniük a kórházba, hogy megindítsák a szülést. Késő
volt, a kislány halva született. Ha erre az esetre gondolok, még
ma is összeszorul a szívem, és könnyek tolulnak a szemembe,
de az élet ilyen. Semmi sem látható előre: megpróbálhatjuk
ellenőrizni a dolgokat, és remélni, hogy minden jól fog menni,
de életről és halálról sohasem fogunk dönteni. Annyit tehetünk,
hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk a gyászolóval és a halál
tényével.
ANYAI ÉRZÉSEK: A SZÜLŐK IS A DÖNTÉS RÉSZESEI
Az orvosnak nem mindig egyszerű felmérnie, mekkora a
szülők biztonságigénye, ezért helyesen teszik, ha világosan
közlik, milyen mértékben tudnak és akarnak maguk
felelősséget vállalni, és milyen mértékben igénylik az
ellenőrzést a számított szülési időpont túllépésének ideje alatt.
Sajnos az orvosok jogi következményektől való félelme a
szülészet terén különösen nagy. Technikai ellenőrző módszerek
nélkül nem tudják bizonyítani, hogy a gyermek egy adott
időpontban jól volt, és semmi nem utalt arra, szükséges lenne
beavatkozni az események rendjébe. Az orvos sem állhat a
jogászok elé olyan érvekkel, hogy „a gyerek még nem adta
jelét, hogy meg kellene születnie”. Csak a számok, a tények és a
laboreredmények számítanak.
A szülők feladata tehát, hogy az orvos helyzetét számbavéve
egyértelmű álláspontot alakítsanak ki, s ezt közöljék is a
kórházi személyzettel. Nagyon sok bába és kismama jól tudja,
hogy a babák jelzéseket adnak, melyekre rendkívül fogékonyak
az anyák kifinomult érzékei. Ám hiába bízunk a várandósok
veszélyfelismerő ösztönében, ha a megérzések nem
számítanak statisztikai tényeknek. Így volt ez F.-K. asszonynál
is,…

…aki hat nappal a szülés számított időpontja után hívott

fel: „Kezdődik a cirkusz az állandó kontrollvizsgálatokkal,
éppen úgy, ahogyan az első gyereknél volt. Minden második
nap kontrollra kell mennem, és ha a gyermek vasárnapig
nem születik meg, akkor a doktornő szerint meg kell
indítani a szülést. Mit gondol, nem várhatnék még? A
lányom is majdnem két héttel a számított időpont után
született meg. Akkor azt mondta a bába, hogy a gyermek
nem volt túlhordva. Elegem van abból, hogy állandóan a
doktornőhöz rohangáljak. Annak idején az orvos a lányom
születésénél nem rendezett ekkora cirkuszt.”
Először nem szóltam, azt akartam tudni, milyen is volt F.-
K. asszony ciklusa, tudja-e esetleg a pontos nemzési
időpontot. „Látja, épp ez az! Pontosan tudom, hogy nálam
valamivel később jönnek a gyerekek, mert nagyon hosszú a
ciklusom, azaz sokkal későbbre esik a tüszőrepedésem, mint
másoknak. De a doktornő makacsul a számításaiból indul ki.
Oda sem figyel, ha azt mondom, hogy szerintem később fog
jönni a baba. Nincs kedvem ahhoz, hogy naponta járjak
hozzá és idegesítsem magam. A gyerek majd megszületik,
amikor ő akar.”
Mivel F.-K. asszonyt ismertem a tanfolyamról, tudtam,
hogy magabiztos nő, és hihető, amit mond. Azt ajánlottam,
még egyszer próbáljon nyugodtan beszélni orvosnőjével.
Vázoljon fel mindent, és mondja el; türelmesen tud
várakozni, mert biztosnak és nyugodtnak érzi magát.
Szögezze le, hogy vállalja a felelősséget, és nincs
szándékában felelősségre vonni az orvost egy elmulasztott
vizsgálatért. Közölje vele, hogy a legkisebb nyugtalanság
vagy bizonytalanság esetén szívesen elfogadja az általa
felajánlott intenzív ellenőrzést. F.-K. asszony
megkönnyebbülten fogadta, hogy megerősítettem
szándékában.
 Egy hét múlva meg is született a gyermeke, mesterséges
indítás nélkül, egészségesen és éretten, a túlhordás
legkisebb jele nélkül. Az orvosnő felelőtlennek nevezte a
kismamát, mert az nem hagyta eltéríteni magát
meggyőződésétől. Egyébként az illetőnek most eggyel
kevesebb páciense van, mert F.-K. asszony azt mondta: „A
harmadik gyerekemmel nem csinálom még egyszer végig
ezt a cirkuszt. Végül is vannak más nőgyógyászok is.”

Megnyugtat, ha látom, hogy a szülők szorosan kötődnek

egyházi közösségükhöz, és védelmet kapnak attól. Ezek a
családok biztosak a dolgukban. Istenbe vetett hitük olyan erős,
hogy nem hagyják magukat megtéveszteni, és türelmesen
várnak. A hívők nyugodtan jelentik ki: „Jézus a mi Urunk, ő
tudni fogja, mikor kell a gyermekünknek a világra jönnie. Nem
azért teremtett bennünket, hogy meghaljunk, hanem azért,
hogy éljünk.” Ilyenkor mindig újra megtanulom, mit jelent
támaszt találni a hitben. Jó dolog olyan szülőket gondoznom,
akik egyházi közösséghez tartoznak, mint R. asszony is,…

…aki a második gyermekét várta. Az orvos néhány nappal

a számított időpont előtt megkérdezte, ne tágítsa-e ki egy
kissé a méhszájat, akkor biztosan gyorsabban jönne a
gyermek. A kismama határozottan elutasította a felajánlott
beavatkozást. Amikor tíz nappal túllépte a számított
időpontot, felhívott, s megszokott, nyugodt hangján azt
kérdezte: „Ugye, Ön is azt mondja, hogy a gyermekek akkor
jönnek a világra, amikor elérkezik az idejük? A férjem és én
tudunk várni, de az orvos egyre nyugtalanabb. Azt mondja,
 nem vállalja tovább a felelősséget. Mi ezt sohasem vártuk el
tőle. A mi Urunk átveszi a felelősséget tőlünk.”
R. asszony mindössze azt akarta, hogy megerősítsem e
véleményében. Négy nap múlva egészséges, erős
fiúgyermeket szült. Két évvel később megint elérkezett az
idő, R. asszony harmadik gyermekével újra túllépte egy
héttel a számított időpontot. Harmadik fia is, mind közül a
legnehezebb, a maga által meghatározott napon született. Ez
alkalommal sem hagyta magát nyugalmában megrendíteni
a „felelősségteljes” nőgyógyász által.

Maradandóan szép élmény volt ezt a családot ellátni az

ambuláns gyermekágy idején, nyugalmukból és hitükből rám
is sugárzott. Harmonikus gyermekágya volt R. asszonynak;
sokat segített neki a hite, nem csak az én szakértelmemre
számított.

KÖZÖS DÖNTÉSEK
A bába persze gyakran arra kényszerül, hogy a szülőktől
átvállalva a döntést azt mondja: feltétlenül szükséges a CTG-
ellenőrzés vagy az oxitocin-terheléses teszt. Mégis neki és az
orvosnak is azon kell fáradoznia, hogy a szülőkkel közösen
döntsenek. Végül is azoknak a gyermekéről van szó, akik a
szülés után önálló döntéseket hoznak majd gyermekükkel
kapcsolatban.
Véleményem szerint a szülők az első pillanattól kezdve
megtehetik, hogy kiállnak a gyermekükért. Hiba, ha egy
anyának nem biztosítják a kellő mozgásteret az őt és gyermekét
illető kérdésekben. Bezzeg hat nappal a kórházi elbocsátás után,
vagy legkésőbb az első betegség idején, netán az első esés után
az anya azzal szembesül: „Az Ön gyereke beteg, Önnek kell
eldöntenie, melyik kezelési eljárást óhajtja.” Feladatomnak
tartom, hogy a szülőket felvilágosítsam és tanácsaimmal
segítsem, de nem vagyok felhatalmazva arra, hogy nélkülük
döntsek gyermekükkel kapcsolatos kérdésekben.
Fontos tanulsággal járt számomra Jeanette esete,…

…akit majdnem két héttel a szülés számított időpontja

után nagyon nyomatékosan kellett rábeszélnem, feltétlenül
menjen el orvoshoz, mert nekem kissé lassúnak tűnnek a
gyermek szívhangjai. A CTG-ellenőrzés mindent rendben
talált. Jeanette megnyugodott, de az orvos által tanácsolt
következő kontrollnak nem akarta alávetni magát. Szavaira
csak annyit mondtam: „Majd meglátjuk. Ha a gyerek hétfő
reggelig nem születik meg, akkor valaminek történnie kell.
Ti mind a ketten biztosak vagytok a nemzés időpontjában,
én viszont nem szeretnék könnyelmű lenni. Tehát hétfőn
még egyszer el kell menned az ellenőrzésre!” Jeanette
valószínűleg fenyegetésként élte meg a válaszomat, mert a
vasárnapról hétfőre virradó éjjel világra jött a fia. A gyerek a
túlhordás kivehető jeleit hordozta magán. Kölcsönösen
igazat kellett adnunk egymásnak. Abban is, hogy a gyerekek
tudják, mikor jött el világrajövetelük ideje, de abban is, hogy
aggodalmam és figyelmeztetésem indokolt volt.[17]
SZÜLÉSMEGINDÍTÁS

Ha félelmek, rossz előérzetek nyugtalanítják az anyát, ha

állandóan hatástalan kontrakciók jelentkeznek, vagy a
vizsgálati eredmény aggodalmat kelt, akkor meg kell indítani a
szülést.
Előfordulhat, hogy a méh nem képes hatékony
kontrakciókra, ilyenkor tényleges fájásgyengeségről van szó.
Nekem azonban meggyőződésem, hogy nem minden
szülésmegindítás esetén beszélhetünk a női test téves
hormonális vezérléséről; biztos, hogy a legtöbb
szülésmegindítás lelki okokra vagy éppen a bizonytalan
terminusra vezethető vissza. Elsődleges fájásgyengeség csak
kivételesen fordul elő.
A szülés megindítása csak kórházban, szigorú CTG-
ellenőrzés mellett történhet. Az otthonszülésre készülők
számára ez annyit jelent, hogy a kórházi szülés elkerülhetetlen.
Van néhány születésház, ahol olyan szoros az orvosi praxissal
megszervezett együttműködés, hogy házon belül is ellátnak
megindított szüléseket. Ebben az esetben is úgy vélem azonban,
hogy a szülőket be kell vonni a döntési folyamatba, mert
lehetséges, hogy a gyerek pontosan tudja, miért is nem akar
előbújni olyan sokáig, és érdemes mindent még egyszer
átgondolni.

SZÜLÉSMEGINDÍTÓ ELJÁRÁSOK

Fájáskeltő infúzió
A szülés megindításának legáltalánosabb módszere az oxitocin
infúziós adagolása. Ezt a hormont a nők agyalapi mirigye
termeli, és ha a test saját termelése nem kielégítő, szintetikus
formában adják be. Természetesen e beavatkozás során
folyamatosan ellenőrzik a gyermek állapotát. Tudni kell, hogy a
fájáskeltő infúzió kívülről avatkozik be a női
hormonháztartásba, és ezzel a fájások sokkal intenzívebbé és
fájdalmasabbá válnak. A fájdalomcsökkentés érdekében
ugyancsak gyógyszeradagolásra, esetleg epidurális
érzéstelenítésre lehet szükség. A test által termelt oxitocinnal
arányosan a szerotonin és az endorfinok kiválasztása is
emelkedik, tehát a test önmaga képes a saját
fájdalomcsillapítását szabályozni. Ha azonban vénásan, tehát
külső forrásból adagoljuk a hormont, megzavarjuk az
önszabályozást. Gyakran számolnak be arról az anyák, hogy a
fájáskeltő cseppeket tartalmazó infúzió bekötésének
pillanatától kezdve elviselhetetlenné vált számukra a
fájdalomérzet.
Személyes véleményem szerint a várandósok pontosan
érzik, mire képes a testük, és mi zavarja a működését, de
mindaddig, amíg nem születnek a témában alapos kutatásokra
épülő tanulmányok, a kórházi szülészeti gyakorlatban nem
várható jelentős változás.

Burokrepesztés
Egy másik módszer a magzatburok megnyitása, melyet
burokrepesztésnek is hívnak. Az eljárás következtében
általában néhány órán belül megkezdődik a fájástevékenység.
A beavatkozásnak jól átgondoltnak kell lennie, mert utána a
szülést minden körülmények között be kell fejezni. A
burokrepesztést követően a baba teljesen ki van szolgáltatva a
kórokozók támadásának, mert a természetes zártságban rejlő
védelmét a beavatkozás megszünteti. A fertőzésveszély
majdhogynem óráról órára növekszik. A gyermeket ezzel a
módszerrel erősen korlátozzák mozgásszabadságában, így talán
gyorsabban „beékeli” magát a medencebejáratba. A zárt
magzatburok játékteret hagy a magzatnak, aki a vízben
könnyebben tudja elfordítani és hajlítani a fejét, ami fontos
tényezője a születésnek, mert az anya medencéjében igen szűk
a hely. A 19. században még parancsnak számított a
szülészetben: el a kezekkel a magzatburoktól! Ez tehát
akkoriban a legszigorúbban tilos volt; így változnak az idők és a
szokások. Bábaként azt tanácsolom minden anyának és
kolléganőnek: bízzák rá a szülés lefolyását a természetre. A
burok megnyitását, amíg csak lehet, próbálják meg elkerülni.
Az otthon kísért szüléseknél ma is érvényes ez a parancs, és
tapasztalataim szerint igencsak helyénvaló az óvatosság. A
gyermekek könnyebben megtalálják az útjukat, a vajúdónak
pedig könnyebb a fájások okozta szenvedést feldolgoznia, mert
a gyermeki fej által kifejtett nyomást a magzatvíz enyhíti: a
vajúdó „puhábbnak” érzi a kontrakciókat. Igaz, hogy a fájások
közötti szünetek gyakran tovább tartanak, és a teljes szülés
ideje is hosszabb, de a türelem mindig is a bábák egyik
legfontosabb erénye volt. Ép magzatburok mellett a fájások
ugyanúgy tompábbak, mintha párnába burkolnám az öklömet,
mielőtt egy kemény tárgyba beleütök. Többek közt bizonyára
az ép magzatburok is az oka, hogy az otthonszüléseknél
fájdalomcsillapító nélkül is boldogulunk. Természetesen a
bábák is tisztában vannak vele, hogy vannak olyan helyzetek,
amikor elkerülhetetlen a magzatburok megrepesztése. Ilyen
esetekben az anyák is megértik, mi indokolja a be-avatkozást. A
türelmetlenség azonban soha nem lehet kielégítő ok.

Hüvelytabletták
Az utóbbi években elterjedt szülésmegindító módszer lett a
Minprostin® hüvelytabletta alkalmazása. E szer, melyet
hüvelykúp formájában is használnak, fájáskeltő hormont, azaz
prosztaglandint tartalmaz. Hatékonyan befolyásolja a szülés
folyamatát, ám sok kismama mesélte, hogy a hormon hatására
fellépő szülőfájásokat nagyon fájdalmasnak és különösen
hevesnek érezte. A bábák és az anyák beszámolói szerint a
szülési idő nagyon lerövidül, és minden résztvevőnek nehéz a
szülés gyors eseményeivel lépést tartania. A hüvelykúpot
bizonyára azért használják ilyen gyakran, mert viszonylag
veszélytelennek tűnik, amikor a szülészorvos közli az anyával:
„Felhelyezünk Önnek egy kúpot. Hamarosan talán történik
valami.” Mióta a nők tudják, hogy a fájáserősítő infúzió
jelentősen beavatkozik a szülés lefolyásába azzal, hogy
felerősíti a fájástevékenységet, s ezért elutasítják a használatát,
azóta gyakrabban alkalmazzák ezt az ártalmatlannak tűnő
módszert, amelyet azonban nem szabad alábecsülni. Sőt, a
tablettának van egy nagy hátránya a fájáserősítő infúzióval
szemben: a hüvelykúp vagy -zselé nem adagolható, csak
egyszer alkalmazhatjuk, ebből következően a
hatásmechanizmusba nem lehet visszamenőleg beavatkozni. A
fájáserősítő infúzió hatása jobban ellenőrzés alatt tartható, túl
erős hatás fellépése esetén akár teljesen ki is kapcsolható.

SZÜLÉSRE ÉRETTEN
A fent felsorolt eljárások mindegyikére vonatkozik, hogy a
szülés megindításának két legfontosabb előfeltétele a számított
időpont átlépése és a szülésre érett méhszáj. Alaposan tisztázni
kell, nem történt-e számítási hiba. Az utolsó percekben is utána
szoktam számolni az anyákkal, és néha meg kell állapítanom,
hogy a fogamzás időpontja szerint a szülési időpontot még csak
egy vagy két nappal léptük túl. Ilyen esetben még semmi ok az
aggodalomra. Ne titkolja el a fogamzás időpontját, ha biztos a
dátumban. Az orvosnak vagy a bábának minden adatra
tekintettel kell lennie.

A SZÜLÉSI IDŐPONT MEGHATÁROZÁSA

Nagy kérdés, hogy felelősséggel megengedhetjük-e magunknak
a gyermek születési időpontjának meghatározását. Valójában
be sem látható, mit jelent a gyerek számára, hogy egy általunk
megállapított napon kell megszületnie. A születés nem
jelentéktelen esemény, hanem az egész életre kihat. Ha valaki
számára fontos az asztrológia, akkor elbizakodottság és
felelőtlenség beavatkozni a születés időpontjába. Mint mindig,
minden érvet és ellenérvet alaposan mérlegelni kell.
Majdhogynem iszonyat számomra, ha a programozott szülés
éveire gondolok vissza. Remélem, a szülészet nem tér vissza
többé ehhez hasonló kísérleti módszerek alkalmazásához.
Akkoriban az a szemlélet volt érvényben, mely szerint
mondjuk „holnap délután, úgy 16.00 órakor mindenkinek lenne
ideje a gyermek születésére, megpróbáljuk, sikerül-e”. Biztos,
hogy ezzel a módszerrel nagyon sok kockázat merül fel a
szülészetben.
Ha azonban mindent tisztáztak és ellenőriztek, és az anya, az
apa, a bába vagy az orvos nyugtalanná válik, akkor nem tűr
halasztást a gyermek születésének megindítása. Ahogy
nemrégiben átéltem:

…Simone, a férje és én is örültünk az előttünk álló

otthonszülésnek. Első gyermekük születésekor
ismerkedtünk meg, most pedig a harmadikra vártunk. A
várakozás egyszerűen nem akart véget érni, a rendszeres
jóslófájások ellenére Simonénak nem lettek szülőfájásai.
Méhszája már valamennyire nyitva volt, a fej optimális
szülőhelyzetbe került, de a gyerek csak nem akart jönni. Telt
az idő, már tizenegy nap múlt el a számított születési
időpont óta. Szerda reggel egyértelmű lett számomra: ma
történnie kell valaminek Simonéval; ez így már nem jó.
Amikor megérkeztem hozzá, reggeli előérzetem tovább
erősödött, és mindannyiunk számára világossá vált, hogy a
gyerek közölni akar valamit. Ismét fölülvizsgáltuk a
számított időpontot: tizenegy nappal voltunk túl a
terminuson. A lelet változatlan, a szívhangok, melyeket nem
ultrahangos berendezéssel kontrolláltam, jók, ám az én
fülemnek túl egyenletesek. Egy telefonbeszélgetés az
együttműködő nőgyógyásszal megerősítette aggodalmamat:
a hormonértékek erősen csökkentek. Elhatároztuk, hogy
 Simone bemegy a kórházba, hogy ott, ahogy telefonon
megegyeztünk, elvégezzék az oxitocin-terheléses tesztet,
mely után dönteni tudnak a további lépésekről. Sejtelmeink
beigazolódtak. A gyermek szívhangjai romlottak: rövid ideig
kimondottan rosszak voltak, s bár később kissé javultak,
még mindig nem tűnt megnyugtatónak a helyzet. Az orvos
burkot repesztett, a kontrakciók felerősödtek, és egy órával
később Emil egészségesen megszületett a kórházban. A
nyakára tekeredett köldökzsinóron valódi csomó volt.
Döntésünk helyessége beigazolódott: megértettük a gyerek
jelzéseit, korábban, mint ahogy megtudtuk volna a
laboratóriumi értékeket.

ALTERNATÍV SZÜLÉSMEGINDÍTÓ MÓDSZEREK

Túlhordás esetén a leggyakoribb kérdések egyike: „Tud

valamilyen alternatív lehetőséget, amellyel rá lehetne bírni a
babát a megszületésre?” Gyakran nagyon aggódva hívnak fel az
állapotosok, mert úgy tűnik, a szülésmegindítás
elkerülhetetlen.
Sokszor az a benyomásom, a várandósok egyszerűen
lelkileg nincsenek abban az állapotban, hogy elviseljék a
további várakozást. A „szülni akarás” nyomása egyre erősebb.
Tehetetlenek, és gyakran már nem tudják, mit tegyenek.
Egyrészt tudatában vannak, hogy csak napok lehetnek hátra, és
a gyermek „tudja” a számára megfelelő időpontot a születésre.
Másrészt viszont elegük van a várakozásból és a
megválaszolatlan kérdésekből. Ez az időszak gyakran a
kismamák türelmének legkeményebb próbája. Már nem
mernek programot szervezni maguknak; minden este
kimossák a blúzukat, mert talán az előttük álló éjszakán
meglesz a gyerek; a lakásban mindent azonnal elrendeznek;
állandóan az jár a fejükben, vajon elegendő élelmiszer van-e
otthon, hogy férjüknek majd ne kelljen rögtön boltba szaladnia.
A szomszédasszony napok óta készen áll, hogy szükség esetén
vigyázzon a nagyobb gyerekre. A másik szomszédasszony
minden reggel elcsodálkozik a péknél: „Még mindig egyben
vannak? Azt hittem, már rég itt van az ideje!” Az apák
úgyszintén komoly türelmi próba előtt állnak. Ők is egyre
kevésbé viselik el, hogy kollégáik tipikus férfihumorral
üdvözlik őket: „Hát ebből a gyerekből nem lesz már semmi.
Gyereket csinálni nehezebb, mint tojást tojni!” A helyzet
nagyon megterhelő, mert a munkatársak nem mindig értik
meg, hogy az apát minden telefoncsörrenésnél kiveri a víz, és
képzeletben már látja magát, ahogy keresztülhajt a piros
lámpán, mert napok óta csak azt hallja a bábától vagy az
orvostól: „Ha a feleségénél beindul a szülés, akkor biztosan
minden gyorsan fog történni. Minden készen áll egy szép
szülésre. Ugye nem tart sokáig, amíg hazaér az irodából?”
„Bármikor megindulhat” – ez az a kijelentés, amely miatt az
apáknak le kell mondaniuk néhány kedves szokásukról, s ez jó
néhány párt ugyancsak megterhel. A gyerekeknek tehát már
születésük előtt sikerül az apjuk szokásait összekuszálni; az
apává válás bizony áldozatokkal és kellemetlenségekkel is jár.
 Szegény apák engem szoktak kérdezgetni: „Mit tegyünk
most? A szabadságom tíz nap múlva lejár, nem maradhatok
tovább itthon. A kollégáim nem tudják átszervezni a
szabadságukat. Történnie kellene valaminek, hogy a gyerek
megértse, rettenetesen vágyakozunk már a megszületésére.
Nincs valami jó ötlete? Mi sem akarjuk, hogy erőszakkal
megindítsák a szülést, de némi gyengéd noszogatás talán
beleférne.”
Sokféle oka lehet, hogy a szülők még egyszer megjelennek a
bába rendelőjében, és a természetes módszerek felől
tudakozódnak.

ELŐFELTÉTELEK
Most következő tanácsaim és bábaként szerzett, a szülés
megindításához kötődő tapasztalataim elé szeretném bocsátani,
hogy ezek a természetes módszerek csak akkor nyújthatnak
támogatást a test önsegítő folyamataihoz, ha az valóban
felkészült a szülésre, vagyis a méhszáj érett, és a gyermek
születésre kész helyzetben fekszik. Elengedhetetlennek tartom
a kiírt terminus ellenőrzését és azt, hogy minden kismama
vegye fel a kapcsolatot egy bábával, és közösen beszéljék meg,
mik a lehetőségek az adott helyzetben.

A MELLBIMBÓ STIMULÁLÁSA
Egyszerű és természetes segítség a mellbimbók stimulálása,
melyet már jó néhány éve alkalmaznak a szülészeti
osztályokon oxitocin-provokációs tesztként. A
szülőotthonokban és a természetes módszerek iránt nyitott
szülészeti osztályokon dolgozó bábák szerint ez a módszer
sikeres lehet a szülés megindításában.
A kismamát vagy az apát megkérik arra, hogy az anya
mindkét mellbimbóját egy percig erőteljesen dörzsölje, aztán
két-három percnyi szünet után ismételje meg az eljárást. Az így
kiváltott inger összehúzódásra ösztönzi a méhizomzatot. Ha a
mellbimbó-stimulálás fél órán belül néhány fájást vált ki, akkor
a méh szülésre készen áll. Eközben a gyermek szívhangjait CTG-
vel ellenőrzik. Ha a szívhangok a fellépő fájások alatt teljesen
szokványosak, akkor feltételezhető, hogy a gyermek jól van, és
jó ellátásban részesül a méhlepényen keresztül. E valamelyest
fárasztó procedúra egy-két óra után nagy valószínűséggel
fájáskeltő hatású, ahogy ezt amerikai tanulmányok is igazolják.

BEÖNTÉS, KOPLALÓKÚRA
A beöntés és a koplalókúra régimódi, ártalmatlan, de hatásos
módszer. A szülésznő beöntést ad a kismamának, aki a nap
folyamán bőséges mennyiségben vett magához folyadékot.
Rendszeresen előfordul, hogy a beöntés után spontán
szülőfájások lépnek fel. A meleg vízzel végzett beöntés élénkíti
a bélperisztaltikát, amire a méhizomzat felerősödött
összehúzódásokkal reagál.

TERMÉSZETES PROSZTAGLANDINOK
Teljesen természetes és nem ritkán sikeres módszer a
természetes prosztaglandin felhasználása, amely a férfiak
ondófolyadékában található. Mint ahogy az előző fejezetben a
másállapot alatti nemi kapcsolatról írtam, e szövethormonok
fájáskeltő hatásúak, de csakis akkor, ha a várandós teste
szülésre készen áll. Sok szülő elámul, amikor a következő
tanácsot hallja tőlem: „Ha azt szeretnék, hogy a baba
elbúcsúzzon az anyaméhtől, tegyék ugyanazt, mint amikor
beköltöztették őt oda.” Sok párnak ilyenkor az jut az eszébe,
hogy a várandósságról és szülésről szóló könyvükben azt
olvasták, a várandósság utolsó heteiben már nem tanácsos
szeretkezni. Megpróbálom őket megnyugtatni, és
elmagyarázom nekik, hogy a gyereknek feltehetően semmi
kifogása sincs az ellen, ha szülei szerelmeskednek, sőt, talán
nagyon is szép élmény számára, ha egy szerelmi aktussal
búcsúztatják az anyaméhtől. Enyhe fájásgyengeség esetén
szinte mindig sikerül ezzel a gyöngéd módszerrel megmutatni a
gyereknek a külvilágba vezető utat. Így történt Sch. asszonnyal
is,…

…aki tíz nappal a számított szülési időpont után fordult

hozzám: „Tudna nekem tanácsot adni? Holnap, de
legkésőbb holnapután be kell mennem a kórházba, hogy
megindítsák a szülést. Mi azonban, ha lehet, szeretnénk
elkerülni a fájáskeltő infúziót.” Neki is megmondtam, amit
más, hasonló helyzetben lévő nőknek szoktam: „Ha azt
szeretnék, hogy a baba elbúcsúzzon az anyaméhtől, tegyék
ugyanazt, mint amikor beköltöztették őt oda.” „Csakugyan
azt mondja, hogy a szülés előtt még szeretkezhetnénk? A
férjem is ezt javasolja, de nekem nem volt merszem hozzá.
Köszönöm!” Ezzel be is fejeződött a beszélgetésünk. Másnap
egy üzenet várt a rendelőm üzenetrögzítőjén: „Segített a
tanácsa: megszületett a mi kis Vanessánk.”
 E természetes prosztaglandin-módszert egy öreg
nőgyógyász, akit nem sokkal a nyugdíjba vonulása előtt
ismertem meg, sokat sejtető mosoly kíséretében ajánlotta a
férfiaknak: „Drága uram, most szépen hívja meg a feleségét egy
gyertyafényes vacsorára, igyanak egy jó pohár finom
vörösbort, tudja maga azt, mi kell egy nőnek. Na, a többi megy
szépen magától, és meg fogja látni, holnapra meglesz a baba. De
ne legyenek túl gyorsak, nem nagyon szeretek éjjel felkelni!”
Ideális esetben a várandós tényleg ellazul, majd izgalmi
állapotba kerül a szextől, s így ő is elegendő prosztaglandint
választ ki. A prosztaglandinok hatása jól ismert, a már említett
Minprostin® hüvelygolyó (vagy kúp) használata is ebből a
hatásmechanizmusból indul ki. Természetesen vannak
olyanok, nem is kevesen, akik ebben az időszakban már
elutasítják a nemi érintkezést. Olykor nekem is vannak
gátlásaim, hogy mindenkinek ilyesmit tanácsoljak. Ők azt a
benyomást keltik bennem, hogy nincsenek hozzászokva a
szexualitás ennyire közvetlen emlegetéséhez.

FITOTERÁPIA
Hatásos lehetőségnek tűnik egy bizonyos, fűszerekből készített
ital. Ez azonban nem órákon belül érezteti hatását, hanem
általában csak egy-két napon belül.
Azt ajánlom, készítsen magának Fahéjas bábateát. Ez a tea
otthon is elkészíthető 1 darab fahéjból, 10 szem szegfűszegből, 1
kis gyömbérgyökérből és 1 evőkanál verbénateából (vasfű –
Verbena officinalis). A felsorolt összetevők 1 liternyi főzet
elkészítéséhez elegendőek. A fűszereket tíz percen át főzze, a
verbénát viszont nem szabad főzni, csak felönteni forró vízzel,
majd a főzetet és a felöntött verbénát együtt egy kannába
tölteni. Az italt a nap folyamán langyosan, kortyonként kell
fogyasztani. A főzet fájástevékenységre ösztönzi a
méhizomzatot, ahogy Eunikének is segített,…

…akinek első három gyermeke egy-egy héttel a számított

időpont előtt született. Most, a negyedikkel azonban már hat
nappal túllépte a terminust. Kiderült, nagyon aggódik, mert
szinte minden este egy-két óra hosszat rendszertelen, ám
igen gyenge fájásai vannak. Tudta, hogy ilyen gyenge
fájásokkal nem lehet megszülni a babát, s ez nagyon
nyugtalanította őt, mert az előző gyerekek, egykori bábája
tanúbizonysága szerint, valamennyien éretten, magzatmáz
nélkül jöttek a világra, noha egy héttel a számított időpont
előtt indult meg a szülés. Szeretett volna szülni végre, és
biztos volt benne, hogy a baba számára is megérett az idő.
„Mit gondolsz, mit tehetünk?” – kérdezte. Azt tanácsoltam
neki, hogy fahéjból, szegfűszegből, gyömbérből és
verbénából főzze meg az említett italt. A rá következő
éjszaka már hívtak a szüléshez. Eunike örömtől sugárzó
arccal várt rám: „Segített a főzet, rendszeres és erőteljes
fájásaim vannak.” Magam is alig hittem a szememnek,
olyan ellazultnak és boldognak látszott. „Azok szoktak
ilyenek lenni, akiknek még hosszú óráik vannak hátra a
szülésig”, gondoltam magamban. Ám a bába is tévedhet: alig
két óra múlva megszületett a család negyedik gyermeke.
 A fent leírt fűszeres ital helyett egyes kolléganők a klasszikus
Yogi-teát® ajánlják, amely fahéjból, kardamomból, gyömbérből,
szegfűszegből és fekete borsból készül.

AROMATERÁPIA
E fűszeres italt alkotó fűszerek, a fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér
és a vasfű természetesen illóolajok formájában is
alkalmazhatók. A bábák által hasmasszázshoz vagy forró fürdő
elkészítéséhez használt, jól ismert UT-olaj is ezeket az olajokat
tartalmazza (de a vasfű esetében az Aloysia tryiphylla illóolaját
alkalmazzuk). A kismama naponta többször is
bemasszírozhatja vele magát, s a fájáskeltő hatás azzal is
fokozható, ha a hasát forró vízzel megnedvesíti, vagy az
olajozás után meleg, nedves borogatást tesz rá, ami gyorsítja az
olajok felszívódását. Ha lehet, előtte még forró, szalmavirágos
gőz fölött is üldögéljen egy kicsit. Már jó néhány, a terminust
túllépő kismamánál sikerhez vezetett ez az – egy-két napon
keresztül alkalmazott – eljárás. Olykor az is elég, ha a bába
célzott talpmasszázst végez az olajjal. Kolléganőm és barátnőm,
Johanna mesélte, hogy egyszer kontroll céljából kereste fel
otthonában az egyik páciensét, akinek már régen esedékes volt
a szülése. Has- és talpmasszázst végeztek az UT-olajjal, és
bizony örülhetett, hogy mindig nála vannak a kocsiban az
otthoni szüléshez szükséges segédeszközök, mert viharos
sebességgel beindultak a fájások.

HOMEOPÁTIA
Gyakran előfordul, hogy a már-már fenyegető szülésmegindítás
helyett homeopátiás szerekkel sikerül a fájások spontán
erősödését elérni. De ismételten felhívom a figyelmet arra,
hogy csak a homeopátiában jártas bábák és orvosok
rendelhetnek ilyen szereket, senkinek nem szabad a saját
szakállára kísérleteznie velük.
A leggyakoribb homeopátiás szereim, melyeket eddig a
szülés megindulása érdekében használtam: Caulophyllum,
Cimicifuga, Kalium carbonicum, Nux vomica, Pulsatilla, Sepia.
Nagyon érdekes élményben volt részem…

…az első otthonszüléseim egyikénél. A kis Konrad

burokrepedéssel adta tudtunkra, hogy világra készül jönni.
Előttem és az anya előtt is világos volt, hogy ha hamarosan
nem kezdődnek meg a kontrakciók, akkor kórházban kell
megindítani a szülést. Az éretlen méhszáj miatt (még
megvolt a méhnyak, és a nyakcsatorna szorosan zárt volt)
Caulophyllumot adtam neki, melyet kezdetben óránként
kellett bevennie. Már néhány óra múlva gyenge
összehúzódások jelentkeztek, és a méhszáj valamivel
puhább lett, noha még mindig zárt volt. Az anya nagyon
szomorkodott, könnyek folytak az arcán, mert még semmi
jelentős változás nem mutatkozott. Semmiképpen nem
akart kórházba menni, ellenben kész volt bármit megtenni
azért, hogy első gyerekét otthon hozhassa a világra. Azt
tanácsoltam neki, hogy rövid időközönként felváltva
szedjen be Caulophyllumot és Pulsatillát. Hála az anya
türelmének és a szereknek, néhány óra alatt kinyílt a
méhszája, mert a kontrakciók rendszeresebbek és
 erőteljesebbek lettek. Nagyon csodálkoztam, hogy végül
valóban az otthonában köszönthettük a megszülető babát,
mert a kezdetben abszolút éretlen méhszájból bábai
tapasztalataim alapján arra következtettem, hogy szinte
semmi esély az ilyen rövid idő alatt lezajló tágulásra.
…Nagy örömet okozott nekem, amikor egy orvosfeleség
kérte ki a tanácsomat, mert férjének voltak ugyan
homeopátiás ismeretei, de mégsem talált megfelelő szert. A
kismamát kezelő nőgyógyász azon a véleményen volt, hogy
az ikreknek a szülés megindításával kell megszületniük,
mert immár öt nappal túllépték a számított időpontot. Ezt
ugyan a szülők lehetőség szerint el akarták kerülni, de az
anya is epekedve várt a szülőfájásokra, ami egy
ikerterhességnél igencsak érthető. Tünetei felsorolása
közben nyilvánvaló lett előttem, hogy Kalium carbonicumra
van szüksége. A szer segített is, nem sokkal később
megindultak a fájások, és megszületett a két egészséges,
erős gyermek. Ezt a szert mindig azoknál a kismamáknál
alkalmazom, akik hátfájásról, éjszakai izzadásról
panaszkodnak, valamint kissé legyengültnek látszanak,
miközben nagy önuralomról tesznek tanúbizonyságot.

SEMMI NEM SEGÍT

Mindazonáltal előfordul, hogy a felsoroltak közül egyik
módszer sem vezet a méhösszehúzódások megindulásához.
Sem a mellbimbó-stimuláció, sem a természetes
prosztaglandinok, de még a nagy gonddal kiválasztott
homeopátiás szer vagy aromaterápiás illóolaj-keverék sem.
Egyik barátnőm második gyermekénél is ez történt:

…A szülők teljesen biztosak voltak a számított

időpontban. Ez nagyon megnyugtató volt, mert az első baba,
akinél bizonytalan volt a terminus, igen hosszan váratott
magára, s csak két héttel a számított időpont után szánta el
magát a világrajövetelre. Ezúttal ismét tíz nap telt el az
előrelátható szülési időpont óta. A kismamának megint
állandó méhösszehúzódásai voltak, de nem kezdődtek meg
az igazi szülőfájások. A méhszájlelet ugyan napról napra
javult, a méhszáj szemlátomást éretté vált a szülésre, de a
fájástevékenység némi kívánnivalót hagyott maga után:
vagy abbamaradtak a fájások, vagy egyszerűen túl enyhék
voltak ahhoz, hogy a gyermek megszületésére lehetett
volna gondolni. Újra meg újra megpróbáltuk a megfelelő
homeopátiás szert megtalálni, alkalmaztuk a Moxa-
módszert, a prosztaglandinokat, a beöntést, de semmi nem
tudta a gyereket rábírni, hogy elinduljon kifelé. Az anya
egyre jobban aggódott, egyre türelmetlenebbé vált,
lelkiállapota romlott. Elhatároztuk, hogy kórházi OPT-
vizsgálatot (oxitocin-provokációs tesztet) kérünk, hogy
megállapíthassuk, kielégítő ellátásban részesül-e még a
gyermek. Az eredmény rendben volt, nem adott okot
aggodalomra. Azonban egy „ártalmatlan” spasmolyticum
(görcsoldó fájdalomcsillapító) rutinszerű használata
jelentékeny mellékhatást eredményezett, a szülést
magzatburok-repedés miatt meg kellett indítani. A gyermek
egyáltalán nem volt túlhordva, az anya viszont láthatóan
 megkönnyebbült, hogy megbirkózott a szüléssel. Immár
örökre rejtély marad, és talán csak maga a gyerek tudhatja,
miért kellett neki ilyen erős beavatkozás árán megszületnie.
Talán vannak gyerekek, akik csakugyan hosszabb kihordási
időt igényelnek, talán az anyának volt valamilyen
ismeretlen, mélyen rejlő lelki problémája, s abban
keresendő a tényleges ok.

Ha már akkoriban ismertem volna a ricinuskoktél

hatásosságát, minden bizonnyal megkíséreltem volna elkerülni
vele a burokrepesztést és következményeit.

RICINUSKOKTÉL
Szinte hihetetlen, hogy a ricinuskoktél hatására milyen
megbízhatóan beindul az erőteljes fájástevékenység, ha
valóban(!) túl van az anya a helyesen kitűzött időponton. A
módszert több kórházban is sikerrel alkalmazzák. Többször is
átéltem már, hogy – hála a ricinusolajnak – spontán módon
megszültek olyan asszonyok, akiknek másnap kórházba kellett
volna menniük szülésmegindításra. Az érintett kismamáknak
azt ajánlom tehát, hogy készítsenek 20–30 ml ricinusolajból, 1
pohár sárgabarackléből és 1 korty tiszta pálinkából álló
keveréket, és igyák meg. Van, ahol a tiszta pálinka helyett
whiskyt vagy pikolót használnak, mindegy, a lényeg, hogy
alkohol legyen, mert anélkül az olaj nem oldódik fel a
gyümölcslében. A sárgabaracklére azért van szükség, mert
nélküle veszélyes káliumveszteség következhet be, ami pedig
burokrepedést okozhat. Elegendő sárgabaracklé és a
szükségesnél nem több ricinus viszont nagyon gyakran enyhe
hashajtónak bizonyul, így három–hat órán belül
megkezdődnek az erőteljes fájások. Az a legjobb, ha este issza
meg a koktélt, mert leginkább éjszaka hat a fájásokat erősítő
paraszimpatikus rendszer. Lehet, hogy ennek kevésbé örül a
kórházi személyzet, mint a szülők, de valamiért az éjszakai
szülések mindig nagyobb élményt jelentenek. Akkor legalább
nem téved senki formaságok elintézése kedvéért a
szülőszobába. Ha a ricinuskoktél sem hat, akkor az anyának
abból kell kiindulnia, hogy a gyermek egyelőre semmiképp
nem akar megszületni. Marianne esetében azonban sikerült
elindítani a szülést:

…Harmadik gyerekével volt állapotos, és akárcsak másik

két fiával, messze túllépte a terminust. Kezdtem nyugtalan
lenni, mert semmilyen homeopátiás szer nem váltott ki
kontrakciókat. Előző gyermekénél a Cimicifuga volt az a
szer, amely a baba megszületéséhez vezetett. Ekkor már
pontosan két hét telt el a számított időpont óta, Marianne
mindenre készen állt, mert szeretett volna végre szülni, de
semmi áron nem akart kórházba menni. Mindamellett az
volt a gyanúm, valódi fájásgyengesége van, mert mindegyik
gyermeke nagyon nagy volt, és az előző szülésnél is
fájássegítő gyógyszert kellett neki adnom injekció
formájában. Ez volt addig az egyetlen fájást elősegítő szer,
melyet otthonszülésnél alkalmaztam. Kételyeim arra
ösztönöztek, hogy Mariannét hétfőre kórházba utaljam a
szülés megindítására. Az utolsó percben azonban eszembe
jutott a ricinusolaj. A fájásgyengeség miatt azt ajánlottam
 neki, hogy még 1 csepp vasfűolajat is adjon a koktélhoz.
Marianne délután vette be a keveréket, este fél tízkor
bizonytalan fájásokat észlelt, és tízkor ismét felhívott, hogy
immár biztos a dolgában, noha még elviselhetőek a fájások.
Szándékában állt újra telefonálni, ha a fájások erősödnének,
ám én a megérzésemet követve máris elindultam hozzá. 23
óra 5 perckor megszülte 4500 grammos, túlhordott
kislányát. Mindannyian meg voltunk döbbenve a
fergetegesen gyors szülésen, legfőképpen az apa, aki el sem
akarta hinni, hogy a szülésnek mindjárt vége, mert az előző
két fiú nagyon hosszú vajúdás után jött a világra. Veronika
először egészen fel volt háborodva, amiért száműzetett az
anyaméhből – rég nem hallottam ilyen élesen panaszkodó
újszülöttet. Ám mi mégis örültünk sírásának, hiszen sikerült
elkerülni az infúziós szülésmegindítást.

Véleményem szerint a vasfűolaj váltotta ki a heves fájásokat,

ezért többé soha nem ajánlottam vasfüvet adalékként. Sok
kolléganőm azonban éppen fordítva értelmezte a fenti
történetet, és úgy ítélte meg, hogy szükség van a
vasfűcseppekre. A magam részéről nyomatékosan
hangsúlyozom: nem szabad az illóolajokat ártalmatlan növényi
szerként kezelni! Sőt, tisztában kell lenni vele, hogy a növényi
hatóanyagok rendkívül erős koncentrációját tartalmazzák, és
belső használatukkal kapcsolatban egyelőre a sötétben
tapogatózunk. 1–3 cseppnyi Vasfűolaj jojobaviaszban (10%-os)
adagolható a ricinuskoktélhoz, de csakis bába ellenőrzése
mellett, ami amúgy önmagára a koktélra is vonatkozik. A baba
szívhangjait folyamatosan ellenőrizni kell az alkalmazás során.
Megfelelő elővigyázatossággal alkalmazva e hagyományos
módszer alkalmas arra, hogy a túlzottan ráérős babákat is
rábírja a cselekvésre.
SZÜLÉS

nem sejtett erők

fentről
lefelé
belülről kifelé
föld és fény
engedd el
te és én
A SZÜLÉS ESEMÉNYE

TERMÉSZETES SZÜLÉS

Mielőtt rátérnék arra, mik a szülés alapvető jelei, fontosnak

tartom, hogy meghatározzam, mit jelent számomra a szülés,
illetve a születés mint emberi történés. A természetből
szeretnék példát kölcsönözni, hogy értsék, mit is értek
természetes szülés alatt. Újra és újra azt kell megállapítanom,
hogy sokak szerint szinte bármi belefér ebbe a fogalomba,
ráadásul manapság mintha divat lenne a természetes szülés
után vágyakozni.
Azokon a szülésfelkészítő esteken, ahol az apák is jelen
vannak, különösen fontos, hogy tisztázzam a természetes
szülés fogalmát. Nagyon sok férfi szorgalmazza a teljesen
természetes születést, mert azt szeretné, hogy gyermeke ne
gyógyszeres befolyás alatt jöjjön világra. Sajnos gyakran
hallhatjuk a férfiak szájából: „Ha más nőknek is sikerül
megszülni a gyermeküket, akkor az én feleségem is képes rá.”
Néha úgy érzem, hogy néhányan nem fogják fel valójában, mit
jelent a szülés és a vele járó fájdalom. Amikor azonban eljön az
idő, és a vajúdó ott fekszik a szülőágyon, nyögve próbál a
fájásaival együtt lélegezni, majd ordítva hozza világra
gyermekét – nos ekkor már sok apa képtelen az általa
látottakban valami egészen természetes folyamatot látni. A
kórházban dolgozó szülésznők gyakran számolnak be arról,
amire egyébként én is jól emlékszem saját kórházi időmből:
éppen az apák azok, akik aggódva kérdezgetik a vajúdót, nem
akarják-e mégis az orvos által felajánlott fájdalomcsillapítót
elfogadni. Az apák könyörgő szemmel kérik a bábát, hogy
segítsen, és ha lehet, minél gyorsabban érjen véget az egész
procedúra. Ezért volt és marad különösképpen fontos, hogy a
férfi ne csak a szülés mechanizmusáról tudjon, hanem a szülő
nő vajúdás alatt átélt érzelmeiről és érzéseiről is.
Számomra az ember születése természeti esemény. A
természeti események ritka, maradandó élményt jelentenek az
ember életében, s a gyermek születése is lenyűgözi, elbűvöli a
szülőket – olyan élményben lehet részük, amilyenben csak
ritkán. A nagyszabású természeti események, így a szülések is
megmaradnak az emberek emlékezetében, akik később is
gyakran gondolnak vissza arra, mennyire csodálták a természet
erejét és hatalmát. A szélvész, a fergeteges vihar, a zúgó tenger,
a szökőár, egy új sziget keletkezése – megannyi természeti
történés, ami a természet erejét, nagyságát mutatja. Ugyanígy
élem át minden alkalommal a gyermekek születését.
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy honnan és miből merítik az
anyák azt az erőt, amely kontrakciókat hoz létre, megnyitja a
méhszájat, és a szülőcsatornán keresztül kitolja a gyermeket.
Mi, nők, érezzük magunkban a hatalmat, mely minket is
magával ragad, magával sodor, és amely fölött nekünk
magunknak sincs uralmunk. Nem tehetünk mást, a testünkre
hagyatkozunk. Ha egy várandós megérti, megérzi, mennyire
fontos, hogy átadja magát a történéseknek, hogy ne akarja
uralni a folyamatot, akkor meg tudja szülni gyermekét, és
pozitív élményben lesz része. Természetesen vannak lágyan
megkapó természeti események is, például egy zsenge növényi
sarj kibújása. A rügy keresztülpréseli magát a földrétegen,
szétmorzsolódik a föld, és egyre nagyobb lesz a hasadék. A
gyengének tűnő sarj helyet teremt magának – ez is születés. A
föld nem tud beszélni – vagy lehet, hogy csak a mi fülünk nem
hallja a szavát? Talán fájdalommal jár, ahogy a rügy helyet
csinál magának? A növények nagyon hajlamosak a különböző
megbetegedésekre növekedésük ideje alatt, mert ilyenkor igen
sok energiára van szükségük. Vannak nők, akik olyan nagy
hangerővel szülik meg gyermeküket, mintha a vihar zúdítana
hullámokat a szárazföldre. Ismerek azonban olyanokat is, akik
óriási, de néma energiával szülnek, teljesen befelé fordulva,
csak az arcvonásaik mutatják az erőt, amely bennük dolgozik.
Minden apának azt tanácsolom, pontosan vésse emlékezetébe
párja arcvonásait. A vajúdók szépek a kontrakciók alatt, puhák
és kimerültek, de soha nem elgyötörtek vagy megkínzottak.
Kérem az apákat, nézzék csak meg pontosan; főként a
kontrakciók közötti szünetekben válik emlékezetessé párjuk
várakozó arca. Erről árulkodnak Katja szavai is, aki jelen volt
testvére szülésénél. E szavak bátorítóan hatottak a szülő nőre:

…„Olyan szép vagy, mint amikor valami jó és megterhelő

munkát kell végezned. Meglátod, sikerülni fog.”

Különösen fontos, hogy mindenki, aki jelen van a szülésnél,

tudatában legyen, hogy természeti esemény tanúja. Csak így
lehet képes rá, hogy megértse a vajúdó viselkedését, és
megfelelő szavakkal reagáljon. A természeti események
ugyanis félelmeket és aggodalmat is kiválthatnak belőlünk,
főképpen akkor, ha meglepetésszerűen történnek. Ha
gondolatainkba merülve lebegünk a gumimatracon, a
szörfdeszkán vagy valami hasonló alkalmatosságon a tengeren,
esetleg önfeledten el is alszunk, a hirtelen kerekedő vihar által
korbácsolt hullámok sokkal jobban megfélemlítenek és
elbizonytalanítanak, mint akkor, ha már tengerre
merészkedésünk előtt észrevesszük az égen gyülekező
felhőket. Ha képszerű hasonlatot keresünk a fájásélmények
jellemzésére, akkor képzeljünk el egy embert, aki messze a
parttól, a viharos tengeren úszik. A képpel azt szeretném
érzékeltetni, hogy az anya fel tudja dolgozni a fájásait, ha
felkészül rájuk, ha megpróbál ráhangolódni a szülés
hullámverésére (a fájásokra) és az őt hatalmába kerítő erőre. Az
apa sokkal inkább képesnek tartja társát a szülés nehéz
munkájának elvégzésére, ha tudja, hogy párja kiigazodik a
viharos tengeren. Ez pedig akkor lehetséges, ha az apa az élet
más pillanataiban is megajándékozza feleségét a bizalmával, ha
hisz az erejében és a kitartásában. Teljesen érthető, hogy mi,
emberek egy-egy új élethelyzetben félünk és segítségért
kiáltunk. Ha higgadt embertársaink bátorítanak bennünket, ha
világosan értésünkre adják, hogy az élet e szakaszát is túl lehet
és túl is kell élni, akkor roppant erőket tudunk mozgósítani, és
saját erőnkből elérjük a távoli túlpartot. Az apák néha úgy érzik,
mintha a parton állva várnák nehéz helyzetbe került párjukat,
néha pedig úgy, mintha vele úsznának. A bába erőt adó, segítő
és „együtt úszó” asszonytárs, hiszen maga is ismeri a háborgó
tengert, s így az anyával együtt halad a végső cél, a part felé. Ha
kell, csónakkal és úszómellénnyel megy a tengeren hánykolódó
elé, vagy hívja a parti őrséget, hozat egy motorcsónakot, és a
modern technika segítségül hívásával a fedélzetre emelik a
kimerült vajúdót. Néha előfordul, hogy gyorsan kell cselekedni,
gyógyszerekre vagy egyéb beavatkozásra van szükség, ám
akkor és ott már nem a bába, hanem az orvosok az illetékesek.
Az együtt úszás végére a bába is igencsak kimerül.
Próbálja meg magát ilyen vagy hasonló képekkel
felkészíteni a természetes szülésre, hogy átérezhesse, miért
nevezem a szülést természeti eseménynek. A felkészülés abban
is segíti, hogy elfogadja az esetleges, olykor elkerülhetetlen
orvosi beavatkozás szükségességét. Akár kórházi, akár otthoni
szülésre számít, a kapukat minden eshetőség előtt nyitva kell
tartania, hogy megkapaszkodhasson a mentőövekben.
Bizonyára sokakban felvetődik a kérdés: „Igen, de ha a
szülés természetes dolog, hogyhogy mégis sokakat
gyógyszerekkel és érzéstelenítéssel kell megmenteni?” Még
egyszer szeretném leszögezni: a szülés nem rutintörténés,
hanem természeti esemény, és sok embert fog el a pánik és a
félelem ilyen helyzetben. Igen, sokan életüket vesztették, sőt
vesztik még ma is szülés közben. Igaz ugyan, hogy az
asszonyok az emberiség történetének kezdetei óta szülnek
gyerekeket, sokszor minden segítség nélkül, de ugyanilyen rég-
óta tudjuk, hogy az anyák vagy a gyermekeik akár meg is
halhatnak a szülés során. A mi orvosi szempontból teljesen
technicizált világunkban erről alig akarunk tudomást venni.
Néhány generációval korábban a mi kultúránkban is minden
asszony tudatában volt annak, hogy a gyermeki halandóság
nem csekély, és az újszülöttek akár a szülés közben is életüket
veszthetik. A régi mesékben nem véletlenül gyakori motívum a
mostoha figurája, többek között azért, mert egy-két évszázaddal
ezelőtt sokkal gyakrabban fordult elő, hogy a vér szerinti anya a
szülés közben vagy után meghalt.
Másfelől azonban igen elgondolkoztatóak a jelenkori adatok:
még mindig nagyon elterjedt a fájdalomcsillapítók használata,
roppant magas – helyenként 50% fölötti – az epidurális
érzéstelenítés (EDA) alkalmazásának aránya, valamint tény,
hogy a kórházi szülések alig 6%-a zajlik gyógyszeres
beavatkozás (fájdalomcsillapító, fájáserősítő vagy fájásgátló
gyógyszerek), illetve sebészi beavatkozás (gátmetszés,
császármetszés) nélkül. Ki kell mondanom: ilyen sok
problémával azért soha nem kellett küszködnie a szülészetnek.
A gyógyszerhasználat szükségességét nyilvánvalónak látom
azoknál a szüléseknél, melyeket otthonra terveztek, ám mégis
kórházban fejeződnek be, s amelyek aránya 1-2% körül mozog.
Ezekhez adódik mindazon – nem jelentéktelen számú – szülők
esete, akik hiába szerettek volna otthon szülni, valamilyen
veszélyeztetettség miatt a bába kezdettől fogva kórházba
irányította őket. A medikalizált szülési gyakorlat
létjogosultságát igazolják azok a várandósok is, akik sajnos soha
nem jönnek (jöhetnek?) el a bába rendelőjébe, mert
terhességük veszélyeztetettsége miatt végig orvosi ellenőrzés
alatt kell állniuk, bár akik számára egyébként ugyancsak nyitva
áll a sok jó tanáccsal segíteni tudó bába rendelője.
 Ha gondos az előzetes szűrés, és ha a felkészítés is optimális,
akkor az otthoninak tervezett, ám kórházban befejeződő
szülések száma nagyon csekély. A kismamáknak tisztában kell
lenniük vele, hogy a kórházakban is megvalósítható lenne a
minél kevésbé medikalizált, minél inkább a természeteshez
közelítő szülés. A születésházak tevékenységének
köszönhetően ez már évek óta erősödő tendencia. Azon
kórházak szülészeti osztályain, amelyek ilyen lehetőségeket
kínálnak, és ahol a nők emberi igényeire és a természetes
gyógyászati módszerekre nyitott, bábák által irányított munka
folyik, a kockázatos szülések százalékos aránya lényegesen
alacsonyabb. Reménykedhetünk tehát abban, hogy a jövőben,
akár költségcsökkentés szükségessé válása miatt is,
megváltozik a kórházakat irányító gondolkodásmód, és még
több, bábák által irányított szülészeti osztályt hoznak létre. A
bábák által kísért szüléseknél ugyanis nemcsak a
beavatkozások aránya kisebb, hanem az utógondozás költségei
is jelentősen csökkennek, amit többnyire a beavatkozások
mellékhatásai tesznek szükségessé. A WHO (Egészségügyi
Világszervezet) vizsgálatai szerint a bába által segített szülés
jelentősen hozzájárul anya és gyermeke jó közérzetéhez. Az
anya és a gyermek jó közérzete minden szülés célja, márpedig a
bába segítsége jobban szolgálja ezt, mint a gyógyszerek és
gépek indokolatlan alkalmazása. A szülők jól teszik tehát, ha
alaposan tájékozódnak, és megfontoltan választják ki
gyermekük születési helyét. Ma már egyre több kórház
dolgozik külsős bábákkal is. Kérdezzen rá a kórház saját
statisztikáira a gátmetszéssel, az epidurális érzéstelenítéssel, a
vízben szüléssel és a császármetszéssel kapcsolatban! Az
anyáknak ugyanis a kórházban is jár az olyan bába vagy
szülésznő segítsége, aki ismeri az egyensúlyt a türelmes
szüléskísérés és a technikai beavatkozások között. Az ilyen
típusú szülésznői hozzáállás elismeri a vajúdó szabad döntési
jogát az őt érintő kérdésekben, és a szülés alatt is erősíti az
önbizalmát. A magam részéről nagyon örülök annak, hogy
ezzel a könyvvel sok várandóst megerősíthettem abban, hogy a
saját útját járja.
A szülések kis részénél indokolt az altatás, a
fájdalomcsillapító, a gátmetszés és a műtéti beavatkozások
alkalmazása. A bábákat és bizonyára a szülőket is
elgondolkodtatja, ha valamelyik kórházban többször annyi
gátmetszés, császármetszés és epidurális érzéstelenítés fordul
elő, mint a másik intézményben. A központi és egyetemi
klinikák fokozott ellenőrzést alkalmaznak a hozzájuk érkező
veszélyeztetett esetek magasabb aránya miatt, de ez a
gyógyszeres és műtéti beavatkozások magas arányát nem
feltétlenül indokolja.
A nagyszámú orvosi beavatkozásnak nem mindig van köze
a szüléssel járó kockázatokhoz. Inkább a kórházi rutint, a
kórházi hétköznapokat, a szülésznők és a szülészorvosok
létszámhiányát, nem utolsósorban pedig a nem megfelelő
térbeosztású, nő- és családellenes szülészeti osztályok
létesítését tükrözik. A beavatkozások nagy része valószínűleg a
szülésznők és az orvosasszisztensek hajdani képzésének
számlájára írható. A bábaképzésben ma ismét trend lett a
természeteshez közelítő szülészet; szakmánk újra ráébred a
bábák hagyományos feladatára és önállóságára. Igyekszünk
lehetővé tenni, hogy a kismamák újra természetes szülési
folyamatokat élhessenek meg, és senki ne korlátozhassa az
anya és a gyermek rendelkezésére álló időt.
Korábban, a klinikai szülészet kialakulásakor, voltak az
egyetemen úgynevezett „házi ellátottak”, azaz olyan
leányanyák, akik sehol máshol nem találtak volna menedéket.
Rajtuk gyakoroltak a tanuló orvosok. Természetesen ilyesmi
ma már nem fordulhat elő, és nagyon remélem, hogy soha
többé senki nem fog bizonyos embereket élő objektumoknak
vagy szülészeti gyakorlóterepnek tekinteni. A kérdés azonban
továbbra is megoldatlan: mikor vagy mely szüléseken tanulják
meg a leendő szakemberek a gátmetszést, a gátvarrást, a
vákuumharang és a többi beavatkozás alkalmazását?
Akármilyen választ is adunk, a „képzésre” hivatkozó cinikus
érvelés semmi esetre sem igazolja a gátmetszések óriási számát
(amely az elképesztő 90%-ról szorult vissza a még mindig
nagyon magas 45%-ra) vagy az EDA (epidurális érzéstelenítés)
körülbelül 60-70%-os arányát, mely egyes kórházakban
átlagosnak mondható. Egyik-másik szülészeten még mindig
minden második vajúdó rutinszerűen kap egy-két
fájdalomcsillapítót, noha tudjuk, hogy e gyógyszereknek
jelentős mellékhatásaik vannak a gyermekre. Sok szülőszobán
a mai napig napirenden van a morfiumtartalmú gyógyszerek
használata, noha köztudott, hogy a morfiumtartalmú szerek
nemcsak közvetlenül a születés után okoznak légzési zavart a
gyermeknél, de az esetleges későbbi függőség is
visszavezethető alkalmazásukra.
 Időnként felteszem magamnak a kérdést: vajon miért van
az, hogy oly sok szülő szorgalmaz természetes szülést, majd –
állítólag – mégis fájdalomcsillapítókért és érzéstelenítőkért
könyörög. Erre a kérdésre a fenti okok mellett még egy
magyarázatot találok, mely a modern társadalomban
gyökeredzik. A legtöbb fiatal nő életében először gyermeke
megszülése során kerül szembe olyan feladattal, amelynek
végrehajtásához el kell érnie, sőt átmenetileg át is kell lépnie
teljesítőképességének határait. S még egyszer összevetve a mai
életet a korábbival, meg kell állapítanom, hogy régen a legtöbb
embertől már gyermekkorában és ifjúságában is többet
követelt az élet. Elődeink nehéz életfeltételek között, a
hétköznapok testi megerőltetései és nélkülözések közepette
nőttek fel. Az emberek sokszor aggódtak gyermekeik életéért,
mert nagyobb eséllyel betegedtek meg akkor még
gyógyíthatatlan betegségekben. Az élet és a halál kérdései
sokkal inkább napirenden voltak. A ma felnövekedők általában
gondtalan gyermekkort tudhatnak maguk mögött, mindent
megengedhettek maguknak, busszal utazhattak az iskolába,
később autóval a munkába, és hála a modern
orvostudománynak, még soha nem voltak komolyan betegek.
A gyermekbetegségektől sem kellett tartaniuk, mert azoktól is
kombinált oltások védték meg őket. Így hát először a
másállapotuk során, gyakran pedig csak a szülés közben
tudatosul bennük, hogy életükben először igazi testi munkát
kell végezniük. Bizonyára az alacsony fájdalomtűrési küszöb is
felelős azért, ha a természetes szülés nem sikerül. Sokan nem is
akarják elviselni a fájdalmat, a fájdalomküszöb nagyon
alacsonnyá vált. Meglepő módon nem egy kismama számolt be
arról, hogy a másállapot alatt kipróbálta, el tud-e viselni egy
érzéstelenítés nélküli fogorvosi beavatkozást, és nagyon
elámult, hogy a célirányos légzés ekkor is segített. Nem
csodálkozhatunk tehát azon a tényen, és nem is varrhatjuk
pusztán a kórházak és a kórházi személyzet nyakába, hogy a
gyógyszerek alkalmazása csak lassan szorul vissza.
Sok várandósnak egészen biztosan valamilyen belső
belátásra van szüksége ahhoz, hogy a természetes szülésre
vonatkozó vágyát valóra válthassa. Az apák szintén nem
kerülhetik el, hogy foglalkozzanak e témával, ha igazán segíteni
akarnak társuknak. Hiába hangoztatják, hogy „a gyermekünk
magától értetődően természetes szülés útján fog világra jönni”,
ha egyébként minden erőfeszítéstől óvni akarják párjukat:
„Drágám, hagyd ezt a fárasztó munkát, majd én elintézem”,
vagy: „Kérlek, ne menj gyalog, majd elviszlek autóval”. Nem
kell megijedni attól, ha a kismama normális megterhelésnek
van kitéve, hiszen a szülés munkáját sem lehet átvállalni tőle.
Ajándékozzák meg párjukat a bizalmukkal, hogy
megismerhesse saját teherbírásának határait a másállapotban
is. A gyerek úgyis világosan jelzi, ha az édesanyja elérkezett a
határpontra.
Még egyszer felhívnám az apák figyelmét arra, hogy az
anyák többnyire sokkal nagyobb teljesítőképességgel vannak
megáldva, mint gondolnák. Legkésőbb a szüléskor rá fognak
ébredni, hogy a női nem egyáltalán nem gyenge. Igaz, hogy
őket gyakran az érzelmeik irányítják, s ezért
bizonytalanabbnak tűnnek, de ez nem a gyengeség jele.
 Minden várandóst szeretnék arra bátorítani, hogy örüljön a
szülésnek, örüljön, hogy övé ez a munka, s övé lesz ez az új,
ismeretlen erő, mely a későbbi életében is hihetetlen
mértékben segítheti. Nem hiába hallhatjuk sok ember szájából:
„Meglepő, de amióta megszülte a gyerekét, nagyon
megváltozott. Hirtelen mindenre képessé vált, és harcol olyan
dolgokért is, melyeket korábban észre sem vett vagy éppen
elítélt.” Így megváltoztathatja a szülés egy nő öntudatát, ahogy
B. asszony esetében is történt,…

…aki gyermeke születése után hirtelen olyan dolgokra

vált képessé, melyeket azelőtt mindig elutasított vagy másra
hárított. Élénken élt az emlékezetében például egy
várandóssága előtti hegyi túra, melyet azért kellett
félbeszakítania, mert egyszerűen nem bírta tovább. Most,
néhány évvel később a meredek lejtő ugyanazon pontján
eszébe jutott a szülése: akkor sem akarta tovább csinálni, de
a bába bátorította, hogy ne gyengüljön el, végtére is nem
maradhat a hasában a gyermek. Az emlék a túrán is erőt
öntött belé, s mint akkor a szülés közben, most is erőt vett
magán, és eljutott a csúcsig.

Sok anyát gyermeke megbetegedése késztet arra, hogy

felidézze szülése emlékeit. Susanne mesélte:

…„Igazad volt, Inge. Beteg gyereket ápolni nem olyan

egyszerű dolog. Rettenetesen féltettem a kicsit, mert a
magas láz csak nem akart lemenni. Eszembe jutott az a
pillanat, amikor a szülés alatt hirtelen lelassultak a
 szívhangok – akkor is borzasztóan féltettem gyermekemet.
Most, ezen a lázas éjszakán azt suttogtam a lányom fülébe:
»Gyere, erősek vagyunk mi ketten, meg fogsz birkózni a
lázzal, nem kell aggódnom miattad, hiszen születésedkor is
éppen így, közösen sikerült minden.« Így töltöttem az
éjszakát gyermekem ágya mellett, lázcsillapító vizes
borogatásokat csináltam, és végre reggel felé csökkenni
kezdett a láza. Születése is napfelkeltekor történt, s most is a
napfelkelte hozott gyógyulást.”

Meglep, hogy az emberek éppen ma nyilvánítják ki újra a

természetes szülés iránti vágyukat, ma, amikor a technika, a
kutatás és a fejlődés a világ elpusztításával fenyeget. A szülészet
területén jelentkező régi-új gondolkodásban az emberiség
újjászületésének lehetőségét látom. Az új kor és az új
gondolkodás mindig születéssel kezdődik. A természetes szülés
és az otthonszülés utáni egyre gyakrabban tapasztalható vágy
az emberek védettség és nyugalom iránti igényét mutatja. Sok
családnak talán a gyerekek segítenek a szemléletváltásban és
abban, hogy feltegyék maguknak a kérdést: vajon mit hoz a
jövő? A szülészet területén néhány éve jelentős változások
következtek be. Egyre több kórház fordul a vajúdók valódi
szükségletei felé, így például a szülésznők egyre nagyobb
mértékben alkalmazzák a homeopátiát a szülőszobában.
Bizonyára ezen a téren lépett előre legnagyobbat az utóbbi évek
orvosilag irányított szülészete: a szülésznők, az anyák és a
szülészorvosok homeopátiás szerek segítségével tanulják meg,
hogy a szülés átélhető, természetes folyamat, melyhez időre
van szükség, de teljesíthető feladat.
GYÖNGÉD SZÜLETÉS, A SZÜLÉS ATMOSZFÉRÁJA
A felkészítő tanfolyamon szoktam tapasztalni, hogy a
természetes szüléssel kapcsolatban szinte mindig szóba kerül a
„gyöngéd születés” is, mintha ez a két fogalom felcserélhető
lenne. Pedig egyáltalán nem ugyanarról van szó, noha tény,
hogy a szülés természetes lefolyása mellett valóban lehet
törekedni a gyöngéd bánásmódra is. Leboyer, a „gyöngéd
születés” mozgalmának megalapítója nem azt akarta
tudatosítani, hogy a szülés menete gyöngéd, hanem azt, hogy a
szülés minden résztvevőjének normális és természetes módon
kell fogadnia a gyermeket, és az anyaméhből a külvilágba
történő átjutást olyan gyöngéden kell elősegíteni, amennyire
csak lehetséges. Ezzel Leboyer a szülés atmoszférájára, a vajúdó
és az újszülött környezetére gondolt. Fontos, hogy a szoba
berendezése a kényelmet szolgálja és a védettségérzetet
erősítse; az a szoba nyújt ideális helyszínt, ahol az anya jól érzi
magát. Igen örvendetes, hogy egyre több kórház fáradozik
azon, hogy szülőszobáját átalakítsa, és kellemes légkört
teremtsen. Az anyagok megfelelő megválasztásával, nyugodt
színekkel, növényekkel, zenével és illóolajokkal a csempézett
szülőszoba gyorsan átváltoztatható.
A szülés résztvevőinek már előre rá kell hangolódniuk a
szülés hangulatára, mert fontos, hogy a vajúdó érezze: segítői
valóban vele vannak, teljes lelkével rájuk hagyatkozhat a
vajúdás és a szülés alatt. A vajúdónak védettségre,
„fészekérzetre” van szüksége, ha óhajtja, kellemes
háttérzenével. Ehhez tartozik minden mellékes körülmény és
zaj távol tartása. A vajúdót meg kell védeni a külső, zavaró
tényezőktől, a telefoncsöngés, a csengetés, az utcai forgalom
zajától. Távol kell tartani azokat az embereket, akiknek nem
szükséges vagy nem kívánatos a jelenléte, s akik zavarnák az
intim történéseket. Bármilyen ártalmatlannak tűnő apróság
megzavarhatja a vajúdót ezekben a percekben, hiszen az ő
feladata, hogy befelé forduljon, és teljesen a testére figyeljen. A
napi hírek és a tervezett nyaralás megtárgyalása nem ide
tartozik.
Minden jelenlévőnek tudatában kell lennie, hogy egy ember
születésének lesz a tanúja. A kis jövevénynek nyugodt,
kellemes környezetben kell megszületnie. Ne neoncsövek
fényében, hanem meghitt gyertyafénynél; ne hideg levegőn,
hanem kellemes melegben köszöntsük őt, s amennyire csak
lehet, enyhítsük a gyermek számára a hőmérséklet-különbség
által okozott sokkot. A szülés helyszínéül szolgáló szoba
hőmérsékletének legalább 25 °C-nak kell lennie. A 37 °C-os
testhőmérséklethez képest ez is 12 °C-os hőmérséklet-
különbséget jelent, mely nem kevés. Körülbelül olyan, mint ha
a kellemes, 24 °C-os nyárias melegről hirtelen egy 12 °C-os
pincébe lépnénk. Nem csoda, ha a babákat sokkolja az élmény,
és hirtelen ijedtségükben lélegezni kezdenek. Ez az effektus
ugyan létfontosságú a gyermek számára, de a hatást nem
szükséges fokozni, sőt amennyire csak lehet, tompítani kell. A
legtöbb baba boldog megnyugvással hálálja meg, ha puha,
pirosas árnyalatú takaróba burkolják, hiszen negyven héten át
azonos hőmérsékletű környezetben, tompa, az izmok és a
méhlepény által pirosasra színezett vagy halványlilásan
derengő fényben fejlődhetett. A gyermek tehát akkor érzi
magát legközelebb az eddig megszokott állapothoz, ha meleg,
puha, kékes-pirosas környezetet biztosítunk neki a születése
utáni percekben.
A születés radikális esemény: a baba eddig csak az abszolút
„bentlétet” ismerte, s most kikerült az abszolút „kintbe”. Az
újszülött számára nagyon fontos, hogy egyértelműen érezze:
változás következett be, bizonyos életfunkcióknak most kell
működésbe lépniük. Erre egyébként már a kontrakciók, a szűk
szülőcsatornán való áthaladás és a nyomáskülönbség is
elkezdik felkészíteni őt. A víz alatti szülés könnyebbé teszi a
baba számára a vízből a szárazföldre kerülést. Ha a
szülőcsatorna szűk kijárata nem a kemény szárazföldre vezet,
hanem a megszokott közegnek érzett meleg vízbe, a
nyomáskülönbség sem olyan nagy. A baba az első pillanatban
kicsit kipihenheti magát, ami igen jól jöhet neki, hiszen az előző
percben még minden nyomta és préselte kifelé. Kapkodásra
semmi ok, lehet, hogy először csak az egyik karja vagy lába
kerül érintkezésbe a levegővel, majd az anya gyengéden
kiemeli őt a vízből, és a mamája nedves hasán vagy mellén
fekve pillanthat először körül a világban. Az anya számára a
vízben jelentősen csökken a tágulással járó fájdalom, és a
szüléssel járó sérülések is sokkal csekélyebbek, mint a
szárazföldön – bár lehet: ez csupán azon múlik, hogy ebben a
helyzetben senki nem nyúl olyan gyorsan az ollóhoz. A víz még
ma is szokatlan közeg egy vágás elvégzéséhez, ráadásul a
szülést segítő személyzet számára kényelmetlenül lent zajlik a
folyamat.
 Felejthetetlen pillanat az újszülött fogadása: amint a baba
kipiheni a születés megpróbáltatásait, elkezd nyugodtan
lélegezni, és lassan kinyitja a szemét. Mindig időt kellene
hagyni neki, hogy lassan, óvatosan érkezzen meg a fény, a
keménység és a hideg világába. A gyöngéd átmenet azt jelenti,
hogy csendben, áhítatosan, a pillanat hatását magunkba
engedve, tompa fényben várjuk az érkezését. Egy ember
születésénél jelen lenni: tisztelgés az emberré válás előtt. A
gyermek születése előtti és utáni percek nem írhatók le
szavakkal, aki részesévé akar válni, annak át kell élnie.
Soha nem fogom elfelejteni az egyik első „gyöngéd” szülési
élményemet: még újdonság volt számomra, hogy a szülők
otthonában zajló szülések mellett segédkezem, és ekkor
tudatosult bennem, milyen erősen meghatározza az otthoni
szüléseket kísérő stílusomat is a korábban szerzett kórházi
gyakorlat. Magától értetődőnek tartottam, hogy a gyermeket
fehér, kifőzéssel sterilizált és előmelegített kendőbe kell
csavarni. Már hozzá is fogtam, hogy az újszülött Anna-Lenát
fehér, meleg kendőmbe bugyoláljam, amikor az apja suttogva
szólt: „Nézd, Inge, mi már előkészítettünk egy piros, bolyhos
frottírkendőt. Kérlek, használd ezt.” Tanulságos pillanat volt: a
kislány rögtön abbahagyta az ordítást, megnyugodott,
kinyitotta a szemét, és kíváncsian pillantott az anyjára. Alig
hittem a saját szememnek, ezért próbát tettem, és kisvártatva
lecseréltem a piros kendőt fehérre. Az újszülött válasza egy
percet sem késett: kiabált egyet, behunyta a szemét, de mielőtt
nagyobb balhé tört volna ki, jobbnak láttam, ha nem
kísérletezem tovább, és gyorsan visszabugyoláltam a pirosba.
 Ezt értem tehát gyöngéd születés alatt – nyugalmat,
védettséget, meleget, pirosas környezetet. A gyermek a
gyöngéd születés során a szülőknél maradhat, köldökzsinórját
akkor vágjuk el, ha már nem lüktet (feltéve, ha orvosi
szempontból mindennek nincs akadálya). Az anyának
lehetősége van arra, hogy maga vegye fel a gyermeket, és nem
rohanjuk le azonnal azzal, hogy a kicsit a hasára fektessük.
Igénybe vehet néhány percet, amíg kipiheni a szülés
fáradalmait. Az anya és az apa szemkontaktusba kerülhet a
gyermekkel, és maguk dönthetik el, mikor veszik magukhoz a
babát. Leírhatatlanul szép perc egy bába életében, amikor
karjában tartja a gyermeket, érzi, ahogy a kicsi alkalmazkodni
kezd új helyzetéhez, látja az anya egy pillanat alatt megváltozó,
sugárzó tekintetét, és az apa csodáló-csodálkozó, a szülés
élményétől megigézett pillantását. Csodálatos, hogy jelen
lehetek, amikor a szülők lassan, az ujjukkal, a kezükkel, a
karjukkal nyúlnak gyermekük felé, hogy magukhoz öleljék.
Úgy gondolom, Leboyer ezt a folyamatot szeretné velünk
megismertetni, amikor lehetőséget kér a gyermek számára a
gyöngéd születésre.

A SZÜLÉS IDŐTARTAMA
A természetes szüléshez nemcsak elfogadó hozzáállás és
emberséges környezet kell, hanem az is, hogy az idő ne eleve
korlátozottan álljon rendelkezésre. Mindaddig, amíg az anya és
a gyermek jól van, semmi ok a sietségre. Előfordul, hogy a baba
napokig küldi a jelzéseket a mamájának arról, hogy nemsokára
megérkezik. Az anya rendszeres fájásokat tapasztal, amelyek
ugyanolyan rendszeresen abba is maradnak; a méhszáj egyre
érettebb, lassan nyílik. A vajúdó közben többször is alvással
piheni ki magát, nappal is nyugodt, pihentető órákban van
része. A folyamat vége természetesen az, hogy megérkeznek az
erőteljes szülési fájások, és a baba világra jön. Más babák nem
tanakodnak napokig, hanem egy-két óra alatt dűlőre viszik a
dolgot. Minden lehetőségre fel kell készülni, hiszen a várandós
tudja: semmi sem történik pontosan úgy, ahogyan előre
eltervezi. Mivel feltehetően nem minden évben várnak
gyermeket, egyszer-egyszer a család és a munkáltató is kibírja,
hogy némi bizonytalanság veszi körül a történéseket. Mi,
független bábák folyamatosan együtt élünk ezzel a tudattal,
ezért életünk részévé válik, hogy hol nyugtalanabb, hol
nyugodtabb időszakokat élünk át.

MŰTÉTES SZÜLÉSBEFEJEZÉSEK

Bizonyára minden olvasóm tudja, hogy nem minden szülés

zajlik természetes, gyöngéd és normális úton. Ebben a
könyvben azonban csak a természetes szülésekkel szeretnék
foglalkozni. A szülészeti beavatkozásokról, így a vákuumos
szülésről (vákuum-extrakció), a fogós szülésről vagy a
császármetszésről más szakirodalomból lehet tájékozódni. Ha e
szülészeti beavatkozások bármelyike szükségessé válik, akkor
alkalmazásuk elkerülhetetlen, és a szülészorvosoknak jó okuk
van rá, hogy a beavatkozás mellett döntsenek. Bízzanak abban,
hogy az anyát és a gyermeket csak olyan beavatkozásnak teszik
ki, amely valóban szükséges, és hogy minden emberileg
lehetségest elkövetnek, hogy mindkettőjükön segítsenek.
Ahogy egy szép nyári napon váratlanul vihar kerekedik, úgy
válhat a normálisnak ígérkező spontán szülésből hirtelen
műtétes szülés. Mindenkinek, különösképpen a szülőknek
gyorsan rá kell hangolódniuk az új helyzetre.
Ha eleve nagy valószínűséggel számolnak a műtétes szülés
lehetőségével, vagy valamilyen fennálló kockázat miatt már a
várandósság alatt kiderül, hogy császármetszést vagy
vákuumot kell alkalmazni, akkor beszéljék meg a bábával a
legszemélyesebb problémákat. Ő igyekszik majd elmagyarázni
a legfontosabb tudnivalókat. Mindig nagyon fontos, hogy a
szülők a rendhagyó esetekről is információkat kapjanak.
Azonban ha a várandósság komplikáció nélkül zajlik, akkor
mindenképpen ajánlatosabb a spontán szüléssel foglalkozni,
mint a speciális részterületek szakirodalmát böngészni. Minden
okunk megvan rá, hogy örvendjünk a szép szüléseknek, hiszen
száz babából kilencvenhat pontosan tudja, hogy fejfekvésben
illik világra jönnie.
Ennek ellenére vannak bizonyos tendenciák, amelyeket
kénytelen vagyok kritikus szemmel figyelni. 15 évvel ezelőtt a
császármetszések aránya még 13% körül volt, míg az egyéb
beavatkozások aránya 20% körül mozgott. Jelenleg
Németországban már 20–25%-os a császármetszések aránya,
sőt néhány helyen eléri vagy meghaladja a 40%-ot is (!),
miközben Skandináviában továbbra is 10%-os a műtétes
szülésbefejezések aránya. A statisztikai adatok ilyen irányú
növekedése bizony elgondolkoztat. A női medence nem
változott meg alapvetően, a jólét és az egészséges táplálkozás,
valamint a várandósok intenzív gondozása optimális
előfeltételeket teremt a normális szülésekhez. A helyzet az,
hogy nem a valódi kockázati tényezők, például az idő előtti
lepényleválás gyakorisága nőtt, hanem inkább az a hajlam,
amely az azonnali műtőbe vonulásban látja egy-egy helyzet
megoldásának kulcsát. A műtétes beavatkozás iránti igény igen
erősen él a kórházi vezetésben, az orvosokban, de olykor a
szülőkben is. A normális szüléstől való félelem egyik oka, hogy
a vajúdó érzelmileg kikerül a kontroll alól. A statisztikák
többnyire nem tartalmazzák, hogy a császármetszések növekvő
számával együtt a műtét utáni rendellenességek is
szaporodnak, megnő az anyai halandóság kockázata, és e
jelenségnek előre nem látható kihatása lehet az emberi
szülőképességre.

AZ ANYA ÁLTAL KÉRT CSÁSZÁRMETSZÉS

A műtéti beavatkozás kockázatai ellenére igen elgondolkoztató
trend figyelhető meg Európában: sokan kifejezetten megkérik
orvosukat, hogy császármetszéssel születhessen meg a
gyermekük. Ami mostanáig a veszélyhelyzetek megoldására
szolgált, immár egyszerű rutinná kezd válni. Pedig ma is igaz,
hogy a császármetszés komoly sebészeti beavatkozás, melynek
kockázata mind az anya, mind pedig a gyermek számára sokkal
nagyobb, mint egy spontán szülésé. S ekkor még nem is
szóltunk arról a pszichés teherről, amelyet az anya vesz
magára. Teljesen beláthatatlan, mit jelent mindez azon
generációk szempontjából, akiktől tömegesen vették el már
életük első pillanatában a lehetőséget, hogy maguk járjanak
végig egy fárasztó, de nem teljesíthetetlen utat. Az anyák néha
nincsenek is tudatában, hogy a császármetszés utáni időt a
műtéti seb miatti fájdalom és az ágyhoz kötöttség árnyékolja
be, hogy nem lehet náluk az újszülött, és a babával való
ismerkedés, valamint az első szoptatás infúziós csövek
társaságában, fájdalomcsillapítók hatása alatt történik meg. Az
anya nem tapasztalja meg azt a természetes boldogságérzetet,
amelyet a saját teste hormonjai váltanak ki, mert az altatás és a
gyógyszerek hatása még tart. Az apa és az újszülött
társaságában eltöltött intim perceket minduntalan
megszakítják a frissen operálttal kapcsolatos rutinszerű kórházi
eljárások. Ilyen körülmények között a szoptatási problémák
szinte törvényszerűen bekövetkeznek. Az ambuláns
császármetszés Németországban elképzelhetetlen, de
szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a világ számos
országában már csak pénzügyi okok miatt is magától értetődik,
hogy három nappal az operáció után elbocsátják az anyákat a
kórházból, ami nyilvánvalóan nem járul hozzá az anya és a
gyermek biztonságához. Németországban jelenleg viták
zajlanak arról, hogy az anya által kért császármetszést nem
kellene-e valamilyen mértékben maguknak a szülőknek
finanszírozniuk. Az egészségügy, az anya és a társadalom
érdekei nem elhanyagolható mértékben eltérnek, és a jövő
fogja megmutatni, mi is a lényeg: az anya és a gyermek
biztonsága, múló divat vagy pedig egyenesen a szülési szokások
megváltozása.
 Dorothee Struck kieli szülészorvos szerint döbbenetes
mértékben elhallgatják az egészségügyben az orvosi
beavatkozás kockázatait: „Természetesen ma már viszonylag
biztonságos beavatkozásnak számít a császármetszés, de a
műtét utáni trombózisok és embóliák aránya még mindig
tízszerese annak, mint amennyivel a hüvelyi szülések után
számolni kell. Ha korábban (kívánt) császármetszésen átesett
nőket operálok, gyakran tapasztalok olyan problémákat,
amelyeket éppen ezek a műtétek okoztak. Az összenövések
szerencsétlen helyzetben akár bélelzáródáshoz is vezethetnek,
a hasfali lyukak sérvkapuként okozhatnak betegséget, a hólyag
és a méh vagy egyéb szervek körüli elváltozások ugyancsak
látható nyomai az egykori műtétnek. Előfordul, hogy a
méhnyálkahártya sejtjei más helyekre kerülve endometriózist
okoznak a hasfalban. Amennyiben később operációra kerül sor,
például el kell távolítani a méhet vagy a vastagbél egy részét
(például rákos megbetegedés miatt), a komplikációk
előfordulásának aránya egyértelműen nagyobb, ha korábban a
test ugyanazon területén műtéti beavatkozás történt. A heges
szövet nehezebben gyógyul, és az összenövések miatt nagyobb
a kockázata annak, hogy a közeli szervek, például a hólyag
véletlenül megsérül műtét közben. Mindezeket a kockázatokat
természetesen érdemes vállalni, ha nyomós orvosi érv szól
amellett, hogy a gyermek ne a maga természetes útján
szülessen meg. Ha ilyen érvek nincsenek, a kívánságra történő
császármetszés csak látszólag tűnik egyszerű, alternatív
megoldásnak, melynek köszönhetően kényelmesen és
tervezhetően születhet meg a baba. A kényelembe és a
tervezhetőségbe ugyanis nem számíthatjuk bele a páciens
műtét utáni bélelzáródását vagy embóliáját.”
Dorothee Struck az érvelése végén tudatosan provokatív
kérdést tesz fel: „Ha valaki teljesen tervezhető életre vágyik,
akkor tulajdonképpen miért akar gyereket?”
A SZÜLÉS KEZDETÉNEK JELEI

A párok számára szervezett információs esteken és a

szülésfelkészítő tanfolyamokon a leggyakrabban felmerülő
kérdések a következők:
Miről ismerni fel, hogy megkezdődött a szülés?
Mikor kell hívni a bábát a szüléshez?
Mikor kell bemenni a kórházba?

Természetesen amennyire csak lehetséges, minden bába

megpróbál válaszolni e kérdésekre, mégis fontos, hogy az anya
merjen az érzéseire hagyatkozni, mert egészen biztos, hogy ha
komolyra fordul a dolog, akkor ő maga tudja leginkább
megítélni, mikortól van szüksége segítségre.

Az egész másállapotra vonatkozó legfontosabb parancs,

különösen a szülés kezdetét illetően így hangzik:
Amint egy állapotos nő nyugtalanná válik, aggódik és
segítséget kér, lehetőség szerint azonnal bábát vagy
szülészorvost kell hívni, illetve fel kell keresni egy kórházat.
Mindegy, hogy a kontrakciók rövidebb vagy hosszabb
időközönként következnek be, fellép-e burokrepedés vagy vérzés,
éjjel vagy nappal van, és hogy ez a nyugtalanság a számított
időpont előtt vagy után jelentkezik. Az anya magatartása
mindennél egyértelműbben jelzi, mikor van szüksége segítségre.
 Az először szülőknek éppen ez az élmény ismeretlen még.
Számos új, eddig nem ismert helyzet és kérdés állítja izgalmak
elé őket. Miről ismerik fel a kontrakciókat? Mennyi idő van az
első kontrakciótól kezdve? Időben beérek-e a kórházba? Mi
történik akkor, ha túl korán hívnak segítséget? Mi a teendő, ha
megreped a magzatburok? Mit jelentenek a vérzések? Mi van
akkor, ha a gyermek otthon lep meg születésével? Előfordulhat-
e, hogy túl későn ébredek fel? Mikor hívjam fel a páromat,
mikortól kezdve célszerű, hogy mellettem legyen?
E kérdéseknek egyébként a többedszer szülők számára is
van jelentőségük. Mindig és minden szülés előtt álló pár
számára teljesen új helyzetet teremt a szülés kezdete.
Ismételten úrrá lesz rajtuk az aggodalom: Hogyan köszönt be
majd ez a gyerek? Gyorsabb lesz-e a szülés, mint az előző
alkalommal, vagy tovább fog tartani? Tovább maradjunk-e
most otthon? Meg tudjuk-e várni, amíg a nagymamáék
megérkeznek, hogy vigyázzanak a nagyobb gyerekre? Mi lesz a
nagyobbakkal, ha a szülés az éjszaka közepén indul meg?
Hívjunk-e magunkhoz valakit, aki vigyáz rájuk, vagy az lenne a
jobb, ha ismerősöknél alhatnának?
A gyermekek felügyeletének kérdését a szülőknek jó előre
végig kell gondolniuk, függetlenül attól, hogy a szülés és a
gyermekágy kórházban vagy otthon zajlik-e majd. Ha a gyerek
még soha nem aludt másoknál, akkor gondot okozhat, ha
először a várt testvérke miatt kell az otthonán kívül
éjszakáznia. Fontosnak tartom, hogy a nagyobb gyermek jól
ismerje a rá vigyázó személyt, mert ha a gyerek figyelmét
hamar le tudja kötni az, aki vigyáz rá, akkor a vajúdónak sokkal
könnyebb elválnia tőle. Azt ajánlom a szülőknek, hogy minden
eshetőségre jól felkészülve több ismerősükkel is vegyék fel a
kapcsolatot. Egyébként pedig legokosabb példát venni az
egyszeri édesapáról, akinek néhány évvel ezelőtt ugyancsak
sietett az utóda:

…Az apa arra ért haza, hogy feleségének már erőteljes

kontrakciói vannak, és nincs értelme a nagyszülőkre várni.
Késlekedés nélkül beültette a vajúdó asszonyt és a fiát az
autóba, és sietős tempóban a kórházba hajtott. Amint
beléptek a szülészetre, egy szembejövő orvos kezébe
nyomta a gyereket, és azt mondta: „Kérem, vigyázzon rá.
Látja, a feleségemnek most szüksége van rám.” A
megdöbbent orvos bólintott, a bába kézen fogta a már
tolófájásokkal küszködő kismamát, és gyorsan a
szülőszobába vezette. Negyedórával később az újdonsült apa
már sietett is a fiáért. Az orvos a következő szavakkal
fogadta: „Számomra ez egészen új, vidám változata volt a
szülésnél történő segítségnyújtásnak.”

KONTRAKCIÓK, AZAZ FÁJÁSOK

A kontrakciók arról ismerszenek meg, hogy a méhizomzat

ritmikusan, többé-kevésbé rendszeres időközönként
összehúzódik. Ezt először a has megkeményedésén keresztül
érzékelheti. A méh ilyenkor legtöbbször határozottan
labdaformát ölt. A megkeményedést először rendszertelenül, a
menstruációt kísérő fájdalmakhoz hasonlóan a deréktájékon és
a lágyéktájékon fogja érezni. Szeretném, ha világos lenne: a
kontrakciók nem feltétlenül a has területén érezhetőek. Ahogy
a havivérzés okozta fájdalmakat is deréktájon érzékeli, néha a
méhösszehúzódásoknál is a hátból sugárzik ki a fájdalom.
Mások azonban a hasban érzik a kontrakciókat, és azt mondják,
hogy a fájások felülről lefelé vagy a köldöktájékról kiindulva
oldalirányban húznak. Megint mások a szeméremtájékon érzik
a lágyék-comb hajlaton keresztül a hát irányába húzó
méhösszehúzódásokat. A kontrakciók néha egészen a felső
combokig kisugároznak. Ez a fájásforma nehezebben lazítható
el légzéssel, de azért meg lehet vele küzdeni; valójában minden
testrészre tudunk hatni légzésünkkel.
Később, ha eljön az ideje, szabályossá válnak a fent leírt
kontrakciók közötti időtartamok, és a húzó érzés fájdalommá
válik. Az izomgörcs célirányos hasi légzéssel elviselhetővé
tehető. Legkésőbb ekkor minden kismama rájön, milyen jó,
hogy tanult valamit a kontrakciók „lelélegzéséről”.[18] Általános
vélekedés, hogy egyáltalán nem is olyan nehéz a légzéssel
boldogulni. Sok várandós aggódik, hogy a szülés időpontjára
mindent elfelejt. Valóban nem kizárt, hogy a nagy izgalom
miatt bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy megtalálja a
légzés ritmusát, de ez nem baj, hiszen a szülőfájások néhány
óráig is eltartanak, így elegendő idő áll rendelkezésre,
ráhangolódni a helyes légzésre. Olyan ez, mint egy
vizsgahelyzet: sokan úgy érzik először, hogy a vizsga idejére
mindent elfelejtettek, aztán mégis hirtelen minden a helyére
kerül, és olajozottan mennek a dolgok. Ugyanígy érez a vajúdó
is a kontrakciók kezdetén: először nem akar összejönni, utána
visszatérnek az emlékek a gyakorlás óráiról, és a légzés teljesen
magától helyes ritmusra áll rá, és innentől kezdve már nem
nehéz felismerni a célirányos hasi légzés valódi hasznát. Az
egyenletes, lassú légzéssel elviselhetővé tehető az
összehúzódások által okozott fájdalom. Az irányított
koncentrálással a hipnózishoz hasonló állapotot célozzon meg,
melynek köszönhetően a fájdalomérzet valóban enyhébb lehet.
Amikor a kismama úgy érzi, hogy hangos, hosszú nyögéssel
kell kilélegeznie, az apa és ő is biztos lehet benne, hogy
megkezdődött a gyerek tényleges megszületése.
Ebben a fázisban a kontrakciók közötti idő a tapasztalatok
alapján körülbelül öt perc, amelyet mindig egy kontrakció
kezdetétől számítanak. A kontrakciók időtartama körülbelül
40–60 másodperc, így a köztük maradó szünet már csak három-
négy perc.

MIKOR KELL ELINDULNI? ELSIETETT INDULÁS

Sokszor azt ajánlják a kismamáknak, hogy már akkor keressék
fel a kórházat, ha a kontrakciók tízpercenként jönnek. Ehhez
bábaként annyit fűzhetek hozzá: ha kedvük van többször is
elindulni, akkor nyugodtan fogadják meg ezt a tanácsot. A
tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ilyenkor még legtöbbször
nagyon gyengék a méhösszehúzódások, és a szolgálatban lévő
szülésznő a szülők nagy csalódására csak valami olyasmit
mond: „Hát igen, még jó darabig eltarthat a dolog, ilyen gyenge
kontrakciókkal nem lehet gyereket szülni”. Az elutasítás
következménye, hogy a vajúdó megijed, feszültté válik, s az
erősödő kontrakcióknál nem mer időben elindulni. Másfelől
viszont arra kérem Önt, ne szégyelljen időben segítséget kérni,
és bizonytalanság esetén inkább induljanak el kétszer túl korán,
mint egyszer az utolsó pillanatban. A többedszer szülőkkel is
gyakran előfordul, hogy túl korán riadót fújnak, amiben
mindössze az a kellemetlen, hogy egyes szülészeti osztályokon
nem mindig magától értetődő, hogy a korán érkezőt
hazaküldik. Ezért érdemes mindig, ahogy már a 122. oldalon
említettem, előre tájékozódni a kiválasztott kórház szokásairól.
Mint oly sok más helyzetben is, az éppen szolgálatban lévő
személyzet reakciója Önöktől is függ. Ha az apáról lerí, hogy
párja biztonságos ellátása megnyugtatná őt, akkor
mindenképpen felveszik a kismamát a kórházba. Ha viszont a
pár eleve bizonytalan abban, hogy a tapasztalt fájáserősség
elegendő-e, s talán csak megnyugtató felvilágosításra van
szüksége, akkor az a legjobb, ha a bőröndöt egyelőre az
autóban hagyják. Már a köszönésnél közölje, csak azért jöttek,
hogy megvizsgáltassa magát, és kétely esetén haza szeretnének
menni. Véleményem szerint főként a szülőkön múlik, hogy
éretlen méhszájlelet vagy gyenge fájástevékenység esetén újra
hazamehetnek-e. A legtöbb helyen a szülésznő és az orvos nem
ismeri személyesen az érkezőket, ezért nem is tudhatják
pontosan, milyen elvárásokkal számoljanak. Néhányan azért
panaszkodnak, mert haza kellett menniük, mások viszont
éppen az ellenkezője miatt neheztelnek. Ebben a különleges
élethelyzetben nem indulhatunk ki abból, hogy minden vajúdó
ugyanannak a megoldásnak örül. Ha a pár világosan közli,
milyen elképzelésekkel érkezett a kórházba, akkor a
személyzetnek is van mihez igazodnia, és – hacsak orvosi
akadálya nincsen – bizonyára megengedik, hogy
hazamenjenek.[19]

BÁBAI SEGÍTSÉG
Azok a kismamák, akik eleve el akarják kerülni a fent említett
problémát, telefonálnak a bábának, vagy eljönnek a rendelőbe,
hiszen a terhesgondozásra járók pontosan tudják, mikor
találnak ott ügyeletes bábát. Érdekes, hogy minket, bábákat
általában estefelé vagy hétvégén keresnek fel. Napközben
számos kismama először az orvosához megy, éjszaka azonban
rendszeresen a bábához fordul tanácsért. Megértéssel fogadom
ezt, hiszen tudom, a szülők számára nagyon megnyugtató, ha
beszélhetnek a bábájukkal. Általában csak a jóváhagyásunkra
van szükségük, hogy helyesen cselekszenek-e, gyakran viszont
hasznos tanácsot is tudunk adni. Egyértelmű diagnózist
természetesen csak a személyes vizsgálat tesz lehetővé, ezért a
bába nem mindig éri be a telefonos felvilágosítással, hanem
behívja a kismamát, vagy meglátogatja őt otthonában.

TÉVES RIADÓ
Otthonszülők és kórházi szülésre készülők esetén egyforma
gyakorisággal fordul elő az úgynevezett téves riadó. A
különbség mindössze annyi, hogy otthonszülésnél nem a
szülők indulnak útnak, hanem a bába, és ő az, aki
dolgavégezetlenül hazazötyög majd. Így volt ez egyszer Monika
esetében,…
 …aki a negyedik gyermekét várta. Kezdetben
mindkettőnknek kétségei voltak afelől, jó lesz-e, ha én
vállalom a szülése körüli teendőket, mert tudtuk,
csúcsforgalom esetén akár fél óra utazási időre is szükségem
lehet. Mivel azonban nem volt más bába a környékükön, aki
otthonszüléseket vállalt volna, és Monika már kétszer szült
otthon, mégis igent mondtam. A szülők megbízhatóak
voltak, tudtam, időben fel fognak majd hívni. Egyik éjszaka
csörgött a telefon. Még meg is könnyebbültem, mert éjszaka
biztosan időben oda tudok érni. Ám kiderült, túl korán
jöttem, mert a méhszáj még egyáltalán nem volt érett a
szülésre, és úgy tűnt, inkább a baba leszállásáról van szó.
Teljes lelki nyugalommal hazamentem, és lefeküdtem
aludni. Néhány nappal később Monika újra hívott: megint
kontrakciói vannak, most deréktájon. Ismét elindultam, de
ezúttal a déli csúcsforgalomban. A riasztás újfent korainak
bizonyult; megnyugtattam Monikát, hogy még egészen
biztosan el fog tartani egy-két napig, amíg a gyerek
megszületik. Két hét múlva (!) újra csörgött a telefon:
Monika jelezte, enyhén véres nyákfolyása van.
Megegyeztünk, hogy a fájások észlelése esetén újra
jelentkezik. Este hívott, útnak indultam, de még mindig
hiába. Éjfélkor végre eljött az idő. A hangja is más volt a
telefonban, mint eddig. Azonnal tudtam, immár tényleg
szülőfájásai vannak. Megérkezésemkor azzal fogadott:
„Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg el tudom
felejteni, milyenek a fájások. Azt hiszem, most már tényleg
maradhatsz.” Így is lett, de elég sok ideig tartott még – ahhoz
 képest, hogy negyedik szülésről volt szó –, amíg a vajúdó, az
apa, az orvos és a bába közös erőfeszítéseinek köszönhetően
reggel öt óra körül végre megszületett Monika kislánya.

Ezzel a történettel minden anyát arra szeretnék bátorítani,

hogy azonnal jelentkezzen, ha törődésre van szüksége. Nem
baj, ha téves riasztás történik, ennek a lehetősége mindig benne
van a pakliban. A történet tanulsága az is, hogy a többedszer
szülők sem mindentudók, és az ő tapasztalataik sem zárják ki a
tévedéseket. Minden várandós, függetlenül attól, hányadik
gyerekét várja, segítségre szorul, és boldog, ha másoktól
tanácsot kérhet. Sűrűn panaszkodnak a többedszer szülő
anyák: „Már hallani sem bírom, amikor azt mondja az orvos,
hogy nekem nem kell semmit elmesélnie, hiszen én úgyis
tudom már, milyenek a kontrakciók, és hogyan zajlik egy
szülés.” A többedszer szülők effajta megjegyzései gyakran
elgondolkodtatnak és arra ösztönöznek, hogy minden kismama
kérdéseit, aggodalmait és problémáit újra és újra
meghallgassam. Úgy vélem, nekünk, bábáknak is olykor túl
nagy elvárásaink vannak a „tapasztalt” anyákkal szemben.

INDULÁS IDEJE ELŐSZÖR SZÜLŐKNÉL

Ha a kontrakciók már két-három órája rövid időközönként,
azaz két-három percenként jelentkeznek, akkor biztosan
elérkezett a kórházba indulás vagy a bába felhívásának ideje.
Háromperces kontrakcióknál már biztosan nem kell
elhamarkodott indulástól tartani. A háromperces kontrakciók
már nagyon hatékonyak, és a méhszáj ekkorra már
remélhetően pár centiméternyire kinyílt. Ha a kórházba vezető
út hosszabb időt igényel, akkor már az ötperces kontrakcióknál
el kell indulni. E tanácsok mindenekelőtt a többedszer szülőkre
érvényesek.
Természetesen előfordulhat, hogy a kismama már a
tízperces kontrakcióknál is bábai segítséget igényel, mert a
fájásokat máris erősnek és hatékonynak érzi. Ebben az esetben
ez az ideális időpont elindulni a szülés helyszínére. Mint
említettem, nem az a lényeg, hogy a kontrakciók közti
időtartamokat jegyzetelje, majd telefonáljon, ha már tízszer is
háromperces időközt mért, hanem az, hogy elfogadjuk a vajúdó
igényeit.

SZÜLÉS KEZDETE TÖBBEDSZER SZÜLŐKNÉL

A többedszer szülőknél ritkán számít jelzésnek a kontrakciók
közti időtartam, sokkal inkább a fájástevékenység
hatékonyságát kell figyelni. A kismamának esetleg már órák
óta vannak rendszertelen vagy gyenge kontrakciói, ám
tapasztalatból tudja, hogy a szülés még odébb van. Hirtelen
azonban, az első erős kontrakcióknál beköszönt az első aha-
élmény. Ettől a pillanattól világos: aha, éppen így volt a korábbi
szüléseknél is, ugyanez a hangos aaaaaaa…-nyögés kísérte a
fájásokat. A kontrakciók végzik azt a munkát, amely nélkül
nincsen szülés, s ezt segíti a célirányos légzés. Természetesen a
többedszer szülők is néha azzal a reménnyel áltatják magukat,
hogy a sokadik gyerek esetleg egészen gyorsan és fájdalmas
kontrakciók nélkül fog megszületni. Erről Gabi jut az eszembe,
…
 …aki a hatodik gyermekét várta, és nevetve mesélte
nekem az egyik előzetes látogatásom alkalmával: „Képzeld
el, Inge, azt álmodtam, hogy felébredtem, és a gyerek ott
feküdt a takaró alatt. Minden fájdalom és minden
megerőltetés nélkül hoztam a világra.” Mind a ketten jót
mulattunk a történeten, és arra gondoltam, Gabi álmában
valószínűleg a kismama vágya fogalmazódott meg. Amikor
aztán eljött az idő, és egy esős vasárnap reggelen kihívtak a
romantikus, gyönyörű völgyben álló erdészházhoz (ez is az
otthonszülés szépségéhez tartozik: a bábáknak nagyon sok
természeti élményük van, nemcsak a természetes szülések
révén, hanem magányos völgyek, félreeső parasztházak
látogatásakor is – minden évszakból kijut nekünk a java:
napsütés és eső, hó és szél), Gabi erőteljes fájásai az előző
gyermekek születéseire emlékeztettek. Az álom tehát csak
vágy maradt. „Valószínűleg soha nem fogok gyereket szülni
a takaró alatt, egyedül, és úgy, hogy semmit sem érzek” –
sóhajtotta. Ugyanúgy zajlott minden, mint az előző
szüléseknél: hétcentiméteres méhszájnál jött rá, hogy már a
szülőfájásoknál tart, mégis, mint minden alkalommal,
elegendő idő maradt az előkészületekre.

BUROKREPEDÉS, MAGZATVÍZ

A szülés kezdetének egyik gyakori jele, hogy megreped a

magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. Sajnos nincs szabály,
amelyre százszázalékos biztonsággal, minden alkalommal
hagyatkozni lehetne. Néha én magam is szégyenkezem, hogy
bába létemre sem tudok biztosat mondani, és a mondataimban
hemzsegnek az olyan szavak, mint az „esetleg; talán; meglehet;
úgy tűnik, hogy…” és így tovább. De hát ilyen a természet, nem
kínál egyértelmű szabályokat és mindig érvényes válaszokat.
Mivel a szülés természeti esemény, nem betegség, de nem is
hétköznapi dolog, ezért nem lehet elvárni, hogy a technikailag
ellenőrizhető mechanizmusokhoz hasonlóan pontról pontra
kiszámítható sorrendben történjen minden. A természeti
eseményekkel való találkozásaink során fel kell készülni a
meglepetésekre és a váratlan helyzetekre. A kiszámíthatatlan
tényezők nagyfokú rugalmasságot követelnek, de egyúttal
megajándékoznak a történések valódi életszerűségének
élményével is.

ELŐRE NEM LÁTHATÓ ESEMÉNY

A magzatvíz elfolyása általában minden különösebb előjel
nélkül következik be. Egyesek kis pukkanást vagy roppanást
éreznek a hasukban, és már folyik is a magzatvíz. A kismama
nem tudja előre, mikor kell a burokrepedéssel számolnia, tehát
nem is készülhet fel rá. A burokrepedés többféleképpen
történhet.
Ha a magzatvíz már néhány héttel a szülés várható ideje
előtt elfolyik, haladéktalanul el kell indulni a közelben lévő
kórházba. Akár nappal, akár éjszaka észleli a víz szivárgását,
akár vannak fájásai, akár nincsenek, az indulás nem tűr
halasztást.
 A burokrepedés bekövetkezhet a fájástevékenység
beindulása előtt is, de mindenképpen jelzi, hogy a baba
rövidesen megszületik. A méh általában néhány órán belül
kontrakciókkal reagál a burok megrepedésére.
Sokan aggódva kérdezik: „Ha folyamatosan szivárog a víz,
akkor egy idő után elfogy. Mi lesz, ha szárazon marad a gyerek,
és még mindig nem indulnak el a fájások?” Nos, minden szülőt
megnyugtathatok, itt sem csúszott hiba a természetes
folyamatokba. A magzatvizet a sejthártyák és a gyermek veséi
termelik. A várandósság végén a víz egyharmada egy órán
belül újratermelődik, kétóránként pedig a teljes
magzatvízmennyiség kicserélődik az anya és a gyermek között.
Ha a magzatvíz elfolyik, akkor is állandóan új képződik
helyette. A gyerek biztosan nem marad szárazon.

MAGZATVÍZSZIVÁRGÁS
Bizonyos körülmények között arról ismerhető fel a
burokrepedés, hogy a hüvelyből folyamatosan kevés folyadék
távozik. Kezdetben körülbelül egy evőkanálnyi mennyiség,
aztán csak cseppenként jön, vagy egyáltalán semmi sem
szivárog. A jelenség egyik magyarázata, hogy a magzatburok
felső részén, a sejthártyán hajszálrepedés keletkezett, és innen
származik a víz. A másik lehetséges ok, hogy lent, a gyerek feje
és a méhszáj között folyik a magzatvíz, de a fej kisvártatva jól
illeszkedő „dugóként” elzárja a további csöpögést.

BŐSÉGES MAGZATVÍZCSORGÁS
Egészen másféle módja a magzatvíz távozásának, amikor az
anya hirtelen azt érzi, hogy bőséges meleg folyadék folyik ki a
hüvelyéből. Hiába próbálja a folyást elállítani – mintha a
vizeletsugarat szakítaná meg –, nem jár sikerrel. A magzatvíz
csak folyik és folyik végeérhetetlenül, esetenként egészen a
gyermek megszületéséig. Ilyesmi persze csak akkor fordul elő,
ha bőven van magzatvíz. Gyakran azonban az áradat
hamarosan véget ér, és csak kis csepegés marad utána. Sokan
ezzel szemben azt tapasztalják, hogy csak a kontrakciók alatt
vagy végén folyik.
Ha a fájások közben, áradatszerűen távozik el a magzatvíz,
utána általában néhány alkalommal hosszabb időközönként
lépnek fel a kontrakciók, de kisvártatva nagyon megnő az
intenzitásuk, és az időtartamuk is meghosszabbodik. Ezért
szeretném minden várandós lelkére kötni, hogy ha a fájások
közben hirtelen nagy mennyiségű magzatvízelfolyást tapasztal,
ne késlekedjen, azonnal értesítse a bábát.
Amennyiben kórházi szülésre készül, és még otthon van,
legkésőbb ekkor el kell indulnia. Vannak kismamák, akik még
mindig szeretnének egy kicsit otthon maradni, és a következő
megjegyzéssel intik le türelmetlenkedő párjukat: „Á, maradj
már nyugton, így megy ez már rég, lehet, hogy megint
abbamarad a folyás, ugyanúgy, mint tegnap. A burokrepedés
még nem jelenti azt, hogy a gyerekünk most rögtön meg akar
születni.” Kérem az apákat, ne hagyják magukat: vegyék rá
párjukat a kórházba indulásra, vagy értesítsék a bábát.
Ha az apa információt szeretne a szülés előrehaladásáról,
figyelje meg kedvese légzését, mert az csalhatatlanul
megmutatja, milyen stádiumban van a folyamat. Ne járjanak
úgy, mint az egyszeri édesapa:

…Fiatal szülésznő koromban egy alkalommal éjszakai

műszakban a portán vártam a szülőkre, akik telefonon
jelentkeztek be, és közölték, hogy a kismamának
kontrakciói vannak, s a magzatvíz már elfolyt. A közeledő
autó vezetési stílusáról már sejtettem, ők lesznek a vajúdók,
s gyorsan fognak pörögni az események. Megállt az autó,
kiszállt az apa, majd ki akarta nyitni a hátsó ajtót. Ekkor
felordított, rám nézett és azt kiáltotta, miközben újra
beszállt: „Jesszusom, a feleségem otthon maradt! Kérem,
várjon, rögtön jövök vissza!” Nagy szerencse volt, hogy csak
néhány utcányira laktak, és tíz perccel később mind a ketten
nevetve, illetve nyögve megérkeztek. Két órával később
egészséges baba született.

MEGELŐZÉS
Egyébként tanácsos, hogy a várandós a számított szülési
időpont előtti napokban mindig hordjon magánál egy kis
törülközőt, gyermekpelenkát, gyapjúbetétet vagy néhány női
betétet. Előfordulhat ugyanis, hogy a magzatburok bevásárlás
közben, a városban vagy a barátnőhöz menet reped meg. Ez
ugyan kínos, ám teljesen természetes! Legyen előrelátó, és
készüljön fel a meglepetésekre is! Bizony jó, ha tudjuk, a
gyerekek már a születésük előtt is állandóan váratlan
helyzetekbe sodorhatnak. Az egyik osztálytársammal a
következő történt:
 …A számított szülési időponton már néhány nappal túl
volt. Férje, mint minden évben, el akart menni a város
ünnepi kiállítására. Osztálytársamnak nem volt kedve
otthon maradni, és elkísérte a férjét. Még egy órát sem
töltöttek a kiállításon, amikor meleg magzatvíz folyt le a
combján. Meglepődött, de örült is, mert végre megfogható
közelségbe került a gyermek megszületése. Mivel semmi
sem volt náluk, a férje papírszalvétákat hozott a
söröspulttól, és már igyekeztek is a legközelebbi kijárat felé.
Amikor a történetet mesélte nekem, kétszer is hangsúlyozta,
milyen furcsa érzés volt érezni a magzatvíz szivárgását, és
tehetetlenül állni azelőtt, ami történni fog. Kislányuk még
aznap megszületett, miután közvetlenül a burokrepedés
után megkezdődtek az első méhösszehúzódások.
Második várandósságánál ismét ugyanarra a hónapra
várta a szülést, és ismét elmentek az ünnepségre, ám ez
alkalommal előre betétet tett a bugyijába. Alig hihető, de
Alexandrának ismét ugyanott történt burokrepedése, ám
most már nem lepődött meg annyira. A szülők viccesnek
találták a dolgot, de egyenesen a kórházba hajtottak, mert
eleve bekészítették a bőröndöt az autóba. Különleges ünnep
volt számukra, hogy a második kislányuk is az Allgäui
Ünnepi Héten született meg.

BUROKREPEDÉS TÁGULÁSI ÉS KITOLÁSI SZAKBAN

A magzatburok megrepedhet a kontrakciók első óráiban, tehát
a tágulási szakban vagy a szülés vége felé, röviddel a kitolási
szak előtt, sőt akár az alatt is. Ilyenkor valósággal löketszerű a
víz elfolyása. A bábákat gyakran közvetlenül lepi meg a hirtelen
zuhanyként érkező „placcs”, mert közvetlenül a „tetthely” előtt
ülnek, és általában éppen a gátat masszírozzák. A kismama
először nyomást érez, amely aztán magától elmúlik, mintha
egy léggömb pukkanna el. Az ő számára kellemes érzés a meleg
nedvesség, és azt jelzi, hogy hamarosan a fejecske is meg fog
jelenni. A vajúdók egyfajta csúcspontként élik meg, amikor
röviddel a gyermek tulajdonképpeni megszületése előtt pukkan
szét a magzatburok, és sokan boldogságérzetről számolnak be
ebben a pillanatban. Sajnos a szülészeti osztályokon ezt csak
nagyon kevesen élhetik át, mert ott a magzatburkot a szülés
közben mesterségesen megrepesztik. Otthonszülések során
azonban gyakran tapasztalom a fent leírt érzéseket, mert mi
lehetőleg egyáltalán nem avatkozunk be a szülés folyamatába.
A guggoló szülés közben a vajúdó a burokrepedésből és a
bábára zúdított zuhanyból maga is rájöhet, hogy a szülőmunka
lassan a végéhez ér. Ahogyan Uschi is,…

…aki még órákkal később is így áradozott: „A

magzatburok szétrepedése olyan volt, mint egy startlövés,
mintha alámerültem volna a szülés mély vizébe. Meleg és
nedves lett minden. Először megszűnt, majd felerősödött a
nyomás. Éreztem, ahogyan a fej kitölti a hüvelyemet,
feszült, égetett, te még óvatosságból figyelmeztettél,
hagyjam csak, hogy lassan érkezzen, aztán néhány tolás,
lihegés, megint tolás, és kint volt a feje. Remélem, soha nem
fogom elfelejteni ezt a nedves, meleg érzést, a szülést.”

A MAGZATVÍZ FELISMERÉSE
Az anyák egyértelműen felismerik a magzatvizet, és meg tudják
különböztetni a vizelettől. A szaga is más, enyhén édeskés. Egy
kismama megpróbálta leírni: „Egész egyszerűen emberszaga
van.” Aki mégsem biztos a dolgában, annak azt tanácsolom,
vécépapírral itasson fel egy kevés nedvességet a hüvelyéből,
akkor világos lesz, hogy ez a víz a méhéből és nem a
húgyhólyagjából csöpög. Mindazonáltal érthető, ha néhányan
nem biztosak a dolgukban. A várandósság vége felé sokan
panaszkodnak, hogy úgy érzik, mintha szivárogna a hólyagjuk,
mert szinte minden tüsszentésnél, köhögésnél vagy nevetésnél
elcsöppen a vizeletük, amit a gyermek feje által kifejtett erős
nyomás okoz. A szülés után ez a csöpögés természetesen
megszűnik. Ne feledkezzen meg azonban az intenzív
gáttornáról, nehogy a panaszok néhány év múlva hólyag- vagy
hüvelysüllyedés formájában lépjenek ismét fel.
A magzatvíz színe normális esetben az átlátszó fehértől a
homályos sárgáig terjed. Hogy el tudja képzelni, milyen a
magzatvíz, azt ajánlom, töltsön meg egy poharat vízzel, tegyen
bele egy tojásfehérjét és keverje össze; a keverék
megtévesztően hasonlít a magzatvízhez. Néha zöldes
elszíneződés is megállapítható, de ha ilyesmit vesznek észre,
mihelyt lehet, értesítsék a bábát vagy menjenek kórházba.
A magzatvíz mennyisége a másállapot végén átlagosan szűk
liternyi, de roppant nagy az ingadozás; körülbelül 300 ml és
1500 ml között normálisnak tekinthető. Még burokrepedéskor
is csak egy része folyik el.

A MAGZATVÍZ FUNKCIÓI
A magzatvíz nagyon sok funkciót tölt be a magzat életében.
Ebben a folyadékban tanulja meg a gyermek a szopást és az
ivást, ezáltal a magzat vesetevékenysége már az anyaméhben
aktiválódik. Bizonyos értelemben ez adja a gyermek
táplálékának egy részét is, mert a folyadék a 98%-os víztartalom
mellett fehérjéből (500 mg), glükózból (22 mg), valamint
karbamidból, nátriumból, klórból és tejsavból áll. Ebből
adódóan bizonyára nem meglepő, hogy azok az újszülöttek,
akiknek a magzatburka az utolsó kontrakciókig nem reped
meg, bizonyos értelemben jóllakottan jönnek a világra. Ezek a
gyerekek életük első óráiban gyakran sokkal kisebb éhséget és
szomjúságot éreznek, mint társaik.
Viselkedésük legtisztábban az otthonszülésnél figyelhető
meg. Azok a gyerekek, akiknek a magzatburka nem lett
megrepesztve, és gyomortartalmukat nem szívták le, életük
első 48 órájában általában nyugodtabbak; legtöbbször
egyáltalán nem igényelnek kiegészítő teáztatást, és sokkal
kevesebb súlyt veszítenek. Kivételek természetesen vannak, és
mint mindig, a szabályt erősítik. Mindez számomra ismét azt
bizonyítja, hogy határozottan érdemes lemondani az olyan
jellegű beavatkozásokról, mint például a magzatburok idő előtti
megrepesztése.
Lehet, hogy a burokrepesztés lerövidíti a szülést, de én azt
gondolom, egyetlen óráért sem kár, amelyet a szülésre
szánunk. Életünk során úgyis csak kevés olyan óra adatik meg,
amelyet a saját szülésünknek szentelhetünk; ne sajnáljuk hát az
időt, ha arról van szó, hogy gyermekünket a természettel
összhangban, a vele együtt meghatározott, optimális ritmusban
indíthatjuk el az életbe.
A magzatvíz további fontos szerepe, hogy a várandósság
alatt egyfajta lökhárítóként funkcionál, mely épp annyira óvja
az anyát a gyermek mozgásától, mint a gyermeket a külső
hatásoktól.
A víz mozgási és fejlődési szabadságot ad a gyermeknek, és
megvédi a köldökzsinórt a vérkeringés megszakadásától. A
burkok és a magzatvíz úgy veszik körül a gyermeket, mint egy
selymes, vízzel töltött kabát, így remekül megvédelmezik a
fertőzésekkel szemben. A baba nyugodtan ficánkolhat a
vízágyban, ami bizonyára hiányzik is neki odakint, a
szárazföldön. A sírás oka tehát nem mindig az éhség, lehet,
hogy a kicsi visszavágyik abba a közegbe, amelyből érkezett.

MEGELŐZŐ INTÉZKEDÉSEK BUROKREPEDÉS UTÁN

A magzatburok megrepedésével a kórokozók és egyéb csírák
számára közvetlen út nyílik a gyermek felé, ezért
burokrepedéskor a legelső parancs a higiénia és a tisztaság. Az
anyáknak kínosan tisztán kell magukat tartaniuk, azaz
hüvelyük környéke nem kerülhet érintkezésbe olyan
anyagokkal vagy tárgyakkal, amelyek nem tiszták. Ezért a
következőket tanácsolom azoknak a nőknek, akik túl vannak a
burokrepedésen.

ÖBLÍTÉS ILLÓOLAJOKKAL
Ahányszor csak vécére mennek, végezzenek öblítést 1%-os holt-
tengeri sóoldattal, melybe 3–5 csepp extralevendula-olajat
tesznek. A levendulának erős fertőtlenítő hatása van. Ha van
otthon Rózsa-teafa eszencia, akkor abból is adhatnak a
keverékhez még 3–5 cseppet. Hordjanak tiszta, kifőzött bugyit,
és állandóan cseréljék a betétjüket. A betétre csöppentett
illóolaj szintén nagyon jól véd a fertőzéstől.

HÜVELYI VIZSGÁLAT BUROKREPEDÉS UTÁN

A magzatvízcsorgás megkezdődése után minden hüvelyi
vizsgálatkor rákérdeznék, vajon csakugyan szükség van-e rá.
Bábaként arra törekszem, hogy soha ne vizsgáljam a feltétlenül
szükségesnél gyakrabban a várandóst. A vizsgálatot végző kéz –
még alapos tisztítás után is – összehasonlíthatatlanul több
kórokozót juttathat a méhszájhoz, mint ahogy ez természetes
úton valaha is előfordulna. Az állandóan kifelé folyó magzatvíz
ugyanis folyásirányával meggátolja a kórokozók bejutását, de
minden megszakítás megállítja ezt a folyamatot.[20]

ANTIBIOTIKUS MEGELŐZÉS
Ha a burokrepedés órákkal a szülés előtt következett be, akkor
sok szülészeten az újszülöttet – az esetlegesen már kialakult
fertőzéstől való félelem miatt – gyakran rögtön a születése után
antibiotikummal kezelik. Az időtartam, amely után az
antibiotikumot adják, kórházak szerint erősen változó, de
általában 8 és 48 óra között mozog.

A BUROKREPEDÉS TERMÉSZETES SZEMLÉLETE

Meg vagyok győződve arról, hogy a természet tudja, miért kell
a magzatot és a méhet a magzatvíz elfolyásával figyelmeztetnie,
hogy lássanak munkához, mert eljött a születés ideje. Nekünk,
embereknek persze nem könnyű belátnunk, hogy ennek is
megvan a maga értelme, ám mégis helyes lenne tiszteletben
tartani a folyamatot. Ha így tennénk, óvatosabban,
meggondoltabban kezdenénk hüvelyi vizsgálatokba, és
valamivel jobban bíznánk a szülés természetes lefolyásában. Ha
a burokrepedés csakugyan komoly veszélyt jelentene, akkor
sokkal ritkábban lenne a szülés kezdetének jele. Számomra
napnál világosabb, hogy a nők azért szülnek gyerekeket, hogy
fenntartsák fajunkat, nem pedig azért, hogy már életük
kezdetén veszélyeztessék őket. Erre már máskor is utaltam e
könyvben. A megelőző antibiotikus kezelés értelméről vagy
szükségtelenségéről a szülőknek érdemes szakemberrel
konzultálniuk.
Egy ambuláns szülés után az újdonsült apa felháborodottan
mesélte nekem az első látogatásom alkalmával:

…„Én ezt nem értem: az orvosok azt mondták, hogy a

feleségemnek nemhogy megfürödnie, de még felállnia sem
szabad, mert túl nagy a fertőzésveszély. Ezzel szemben a
szülés néhány órája alatt többen is megvizsgálták, legalább
tízszer. Azt hiszem, ezzel még keveset is mondtam –
mindegy is, mindenesetre túl sokszor vizsgálták. Mintha az
ő kezük és kesztyűik nem jelentenének sokkal nagyobb
fertőzésveszélyt. Ezek után antibiotikumot adtak a babának,
és durva felelőtlenségnek nevezték, hogy hazajöttünk.”
Nem akartam véleményt nyilvánítani arról, hogy az anyát
 tényleg túl gyakran vizsgálták-e meg, mert nem voltam ott a
szülésnél. De gyanítom, hogy egyik-másik vizsgálatról le
lehetett volna mondani. Csak annyit mondtam, hogy talán
jobb lett volna a felmerülő problémákat ott helyben
tisztázni, mire ő megjegyezte: „A szülés teljesen lekötötte a
figyelmemet. Ráadásul biztosan nem használt volna a
feleségemnek, ha a fájások közben a személyzettel a
szakmai eljárások értelméről és szükségességéről
vitatkoztam volna.” Ebben természetesen tökéletesen igazat
kellett adnom neki, mert a szülőágy valóban a
legalkalmatlanabb hely a vitára. Úgy tudom, nem akarta
annyiban hagyni a dolgot, és szándékában állt később még
pótolni a személyzettel az elmulasztott beszélgetést, de
sajnos nem tudtam meg, mi lett az elhatározásából. A
gyermekkel egyébként a gyermekágyi időszakban minden
rendben volt, és semmilyen fertőzés nem lépett fel.

Mégis minden szülőnek, szülészorvosnak és bábának tudnia

kell, hogy az otthoni környezetben a fertőzésveszély sokkal
kisebb, mint a kórházban, ahol a tipikus kórházi baktériumok
és a látogatók által behozott fertőzések miatt elkerülhetetlen a
kórokozók felhalmozódása. Bizonyára nem egyszerű a
döntéshozatal, mert a kórházi személyzet aggodalma olykor
ugyancsak indokolt lehet a gyermeket fenyegető
fertőzésveszély miatt.

TESTTARTÁS
A szülésfelkészítő tanfolyamon az anyák igen gyakran
érdeklődnek arról, hogy feküdniük kell-e, s ha igen, mennyit. Ez
a kérdés a magzatvíz elfolyása után is fel szokott merülni.
Tudom, hogy ez a probléma a szülők számára nagyon fontos,
mert erről is, mint sok egyéb, a másállapotot és a szülést illető
dologról, eltérő vélemények és válaszok állnak rendelkezésre.
Nos, a fenti kérdésben két, alapjaiban különböző tézis tartja
magát a szülészeti oktatásban. Az egyik hívei meggyőződéssel
állítják: „Az anyát csak fekve szabad szállítani! A nő nem állhat
fel többet a szülésig, mert túl nagy a köldökzsinór
előreesésének veszélye.” A másik tézis hívei ugyanolyan
rendíthetetlenséggel vallják: „Természetesen szabad, sőt fel is
kell a nőnek állnia, hogy a gravitációt is a maga javára fordítsa,
s a fej elzárja a méhszájat.” Vajon melyik tanítás a helyes? Ha
alaposan belegondol, akkor be kell látni, hogy az anyának
mindenképpen fel szabad állnia. A természet lehetővé tette,
hogy állás közben is bekövetkezhessen a burokrepedés, akár
minden különösebb előzetes jel nélkül is. A természet számol
azzal, hogy a várandósok jelentős része nem az első gyermekét
szüli, és a nagyobb testvéreket is el kell látni. A várandósság
ugyan „más állapot”, ám ez nem azt jelenti, hogy szakítani
kellene a normális hétköznapi teendőkkel. A kicsinél
időszerűvé vált a pelenkacsere, a nagyobb ebben a pillanatban
jött haza sírva a játszótérről – miért is ne pont akkor
következne be a burokrepedés? Talán bizony feküdjön le az
anya késedelem nélkül úgy, ahogyan a tankönyvben áll, hagyja
ott a kicsit szutykosan, a nagyobbikat pedig az ajtó előtt
bömbölve, és reménykedjen abban, hogy egy őrangyal majd
segítségül hozza a nagymamát vagy az apát? Ugye könnyen
belátható, hogy a tankönyvben olvasott előírás teljesen
életidegen? Egy kis faluban vagy községben, ahol nincsen
térerő, és el kellene menni a legközelebbi telefonhoz, vajon
hogy teljesítse a kismama a következő utasításokat:
„Burokrepedés esetén a szülő nő késedelem nélkül feküdjön le,
és többé ne hagyja el az ágyát. Az anyát amilyen gyorsan csak
lehet, fekvő helyzetben kell elszállítani.” Véleményem szerint
könnyen belátható, hogy ez kivitelezhetetlen. A szülészetben
általában férfiak fogalmazták meg ezeket az előírásokat, férfiak,
akik soha nem voltak állapotosok, s akik soha nem tapasztalták
meg a gyakorlatban, milyen értelmetlenek és életidegenek a
javaslataik.
Fentiek alapján úgy gondolom, hogy a köldökzsinór-
előreesés veszélyére figyelmeztető intések ellenére a várandós
burokrepedés esetén is nyugodtan maradhat függőleges
helyzetben. Ha követi az ösztöneit, bízhat benne, teste tudni
fogja, feküdni vagy állni akar. Akkor cselekszik helyesen, ha
követi az érzéseit; ez persze azt feltételezi, hogy jól ismeri testét,
és jól tudja értelmezni annak szükségleteit és jelzéseit.

KÖLDÖKZSINÓR-ELŐREESÉS
Aki ellenőrizni akarja, hogy nem következett-e be – az
egyébként rendkívül ritka – köldökzsinór-előreesés, megteheti,
amit sok nő ösztönösen is meg szokott tenni, vagyis a
magzatvíz elfolyása után megtapogatja a hüvelyét, sőt egy
pillanatra bele is nyúl egy kicsit, hogy érezze, mi történt. Ha
előreesett a köldökzsinór, észre lehet venni az erre utaló jelet.
Ismétlem azonban, ez rendkívül ritka komplikáció, ráadásul
érdekes módon általában a kórházi szülőszobán, fekve
szülőknél fordul elő. Ha a kismama otthon tapasztal erre utaló
jelet, akkor lehetőleg azonnal térdeljen le a földre, és felfelé
irányított medencével támaszkodjon a könyökére, amíg a
segítség megérkezik. A kockázat így is valóban nagyon nagy a
gyermek számára, csak kevés baba éli túl, ha a köldökzsinór
előreesik, mert a segítség általában későn érkezik. Úgy
gondolom, hogy sem ez ellen, sem más sorscsapás ellen nem
vagyunk biztosítva, hiszen mindnyájan bármikor
megbetegedhetünk, s akár meg is halhatunk. Mégis örülünk a
holnapnak. Tudjuk, hogy vannak váratlan tragédiák, ám
szívesebben foglalkozunk az élettel, mint a halállal. Pedig fontos
lenne, hogy a mi társadalmunk is ismét megtanuljon beszélni a
szenvedésről, a betegségről és a halálról. Egyik-másik téma
kapcsán már gyakran utaltam arra, hogy a szülés, a születés és
a halál, az elmúlás egymással határos, sőt, érintkező
életszakasz, ezért minden anya szembesül velük. Kérésemet
tehát az apákhoz intézem: ne hárítsa el magától párja félelmeit
és gondjait, beszélgessen vele minél többet, jöjjenek közösen a
fogadóórára, hogy tisztázhassunk mindent, és így a
gyermekvárás öröme nagyobb legyen, mint a szorongás.

FÁJÁSKELTŐ ELJÁRÁSOK

Ha fájástevékenységet megelőző, úgynevezett idő előtti

burokrepedés lép fel, természetesen azonnal felmerül a kérdés:
„Mit lehet tenni, hogy beinduljon a fájástevékenységet?”

TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI ELJÁRÁSOK
Ebben az esetben ugyanazokat az eljárásokat tudom tanácsolni,
mint az Alternatív szülésmegindító módszerek című részben
(155. o.). A természetes prosztaglandinok mellett tehát
használhatók az ott felsorolt módszerek: illóolajok,
gyógynövények, homeopátiás szerek. Feltétlenül kérje ki egy
bába tanácsát, nehogy valamilyen értelmetlen eljáráshoz
folyamodjon, vagy kihasználatlanul teljen az idő, mialatt az
anya és a gyerek ellenőrzés nélkül marad. A várandósok már az
ókorban kikérték a „bölcs asszonyok” tanácsait.

NYÁKCSAP, NYÁKDUGÓ, VÉRZÉS

A szülés kezdetének gyakori jele a nyákfolyás, mely sokaknál

néhány nappal a kontrakciók kezdete előtt jelentkezik. A
tejszerű és ragadós nyák a menstruációs ciklushoz hasonlóan
szülés előtt átalakul tiszta, átlátszó, nyúlékony nyákká. E
természetes változásnak egészséges hüvelyi környezet a
feltétele.

NYÁKDUGÓ
Időnként azt mesélik a kismamák, hogy hirtelen maréknyi,
csirizhez hasonló nyák folyt el. Az elfolyó nyák néha tényleg
olyan, mint egy igazi dugó, innen az elnevezés, mely sok
könyvben olvasható. Mint már többször említettem, a
várandósok nem gépek, és a szülés jelei éppen olyan
különbözőek, mint maguk az emberek.
A nyákdugó megjelenése után néhány órával (talán már
előtte is) a havivérzést kísérő fájdalomhoz hasonló húzást
érezhet a keresztcsontjánál vagy az alhasában. A nyákcsap
ürülése és a kontrakciók kezdete között napok is eltelhetnek.
Régebben ebből tudták az asszonyok, hogy elő kell készíteniük
a ruhákat és a szobájukat, és itt az idő, hogy értesítsék segítőiket
a szülés és a gyermekágy közeledtéről, mert a telefon nélküli
világban gyakran néhány napig is eltartott, amíg mindenki
megkapta a hírt.

VÉRES NYÁK
Sok kismama sötétpiros, véres nyákot tapasztal egy vagy két
nappal a kontrakciók megindulása előtt a már valamelyest
nyitott méhszáj esetén, de az is lehet, hogy ez csak a tágulási
szakban jelenik meg. A nyák elszíneződése „öreg vérre” utal,
ezért semmi ok az aggodalomra; éppen ellenkezőleg: nagyon is
örvendetes jel, azt mutatja ugyanis, hogy a méhszáj lassan
továbbnyílik, és a burok leválik a méhszáj széléről. A nyák lehet
kevés vagy nagyon bőséges. A jelet a gyermek második,
természetes figyelemfelkeltő hívásaként is szokták értelmezni.
Az ókorban, amikor a nőknek nem volt naptáruk, és senki sem
tudta az anyának hormonellenőrzés vagy hüvelyi vizsgálat
segítségével megmondani, hogy egy vagy két napon belül,
esetleg már a következő órákban kell-e a szülés kezdetével
számolnia, ilyen jelekre voltak utalva. Sajnos ma sokan mit sem
tudnak erről a jelről, és ijedten reagálnak rá, vagy éppen észre
sem veszik. A számított időpont elérése után úgyis gyakrabban
végeznek hüvelyi vizsgálatot, s a művelet közben nyák
maradhat a vizsgálatot végző személy kesztyűjén. Azt
tanácsolnám, hogy minden alkalommal kérdezzen rá, van-e
nyáknak jele, amely egyébként a nemi érintkezés után is
mutatkozhat.

VÉRZÉS

ENYHE FOKÚ VÉRZÉS

Néha a szabályos, általában még gyenge fájástevékenységet
kísérve minimális vérzés léphet fel, melyet arról vehet észre,
hogy kevés friss, világospiros vér látható a bugyiján vagy a
betétjén. Ez is egy ok arra, hogy a másállapot vége felé mindig
hordjon a táskájában néhány betétet vagy pelenkát, mert soha
nem lehet biztos benne, mikor következik be a burokrepedés
vagy a vérzés. Azoknál a nőknél, akik a menstruációjuk alatt is
erős vérzésre hajlamosak, előfordulhat, hogy a szülés
kezdetétől fogva, általában a kontrakciók egész ideje alatt kevés
vérzés tapasztalható. A tankönyvek általában nem említik a
jelenséget, de a szakmában töltött évek alatt épp elég
tapasztalatot gyűjtöttem róla. A világospiros vérzés azt mutatja,
hogy a méhszáj tágul, ám soha nem fordul elő menstruációs
erősségű vérzés. Csak a „jelzésértékű” vérzést tekinthetjük
normálisnak. Erősen javallott, hogy a legkisebb kétség esetén is
kérje ki a bába vagy az orvos tanácsát – ezt egyébként nem is
szokták elmulasztani a várandósok. Még egyszer felhívnám
azonban arra a figyelmet, hogy egy kisebb, világospiros vérfolt
nem ok az aggodalomra vagy a pánikra.
Mégis, a piros jelzés általában arra késztet mindenkit, hogy
éberen és minden érzékszervével figyelje, mi történik a
továbbiakban. Ez így van rendjén. Vegyen észre Ön is minden
jelet, amelyből a szülés kezdetére következtethet. Ezek a
következők:

enyhe, világospiros vérnyom;

húzó, ritmikusan fellépő fájdalmak;
a méh szabályos időközönkénti megkeményedése;
hányinger, rosszullét, állandó székletürítési kényszer.

E jelek megjelenése után néhány órán belül megkezdődnek

az igazi kontrakciók.

VILÁGOSPIROS VÉR ÉS RENDSZERES KONTRAKCIÓK

Ha már rendszeres, közepes erősségű kontrakciói vannak,
melyeket körülbelül ötperces időközönként kell „lelélegeznie”,
és világospiros vérfolt is megjelent már, akkor eljött az ideje,
hogy hívja a bábát, vagy elinduljon a kórházba. A tapasztalat azt
mutatja, hogy a világospiros vérzés hat–nyolc centiméteres
méhszájtágulásnál fordul elő, tehát biztosan elmondható, hogy
ilyenkor már csakugyan indokolt segítséget hívnia akkor is, ha
a fájástevékenységet még viszonylag elviselhetőnek találja.

ERŐS, VILÁGOSPIROS VÉRZÉS

Erős, világospiros vérzés fellépésekor, ha a vérzés
menstruációs erősségű vagy annál is erősebb, esetleg
vérdarabok távozásával jár együtt, egyetlen lehetőség van:
azonnal fel kell keresni a kórházat – függetlenül attól,
hogy mikor van a számított szülési időpont, és függetlenül
attól, hogy érez-e méhösszehúzódásokat vagy sem.
Sem az alkalmatlannak tűnő napszak, sem egyéb ellenérv
ne tartsa ettől vissza! Ha a párjának negyedóránál tovább tart,
amíg Önért tud menni, akkor kérje inkább a szomszédasszony
segítségét, hívjon taxit vagy mentőautót. Semmi szükség arra,
hogy az apa piros lámpákon száguldozzon át, viszont azt se
várja meg, amíg a tévében véget ér a krimi. Javaslom továbbá,
hogy indulás előtt hívja fel a kórházat is, tudassa velük, vérzés
lépett fel, és úton vannak a szülészeti osztály felé.
Az erős, menstruációs vérzéshez hasonló vagy annál
erősebb, friss, világospiros, esetleg csomókban távozó vérzés
szinte mindig annak a jele, hogy túl korán válik le a méhlepény.
Ebben az esetben valóban sürgősen orvosi ellátásra van
szükség, mert nagyon valószínű, hogy császármetszésre kerül
sor. Remélem, hogy most, e sorok olvasása közben nem ijed
meg annyira, hogy merő pánikból a férje lelkére kösse, legyen
mindig elérhető, s a nagymamát sem hívja fel, hogy már
hetekkel előbb álljon készenlétben. A méhlepény leválásának
valószínűsége ugyanis épp akkora, mint annak, hogy felkelés
közben lábát töri. Őrizze meg tehát a nyugalmát! Az életben
sokféle gyors cselekvésre késztető helyzetet ismerhet, de
valójában csak kevés komolyan fenyegető szituációt kell
átélnie. A szülés kezdete előtti utolsó hetekben és napokban is
az a legfontosabb, hogy nyugalommal, higgadtan, bizalommal
és hittel viseltessen a gyermek iránt. Tudjuk, hogy tavasszal
gyakran heves viharok támadnak, mégis örülünk a hosszú tél
után a növekedés időszakának és a virágzásnak. Így kell ennek
lennie a hosszú várandósság után is.

ROSSZULLÉT, HÁNYÁS

Egyes gyerekek ugyanúgy vesznek búcsút az anyaméhtől,

ahogyan befészkelték magukat oda: rosszulléttel és hányással.
Tényleg rengeteget hallom: „Ez nem lehet igaz, már megint
émelyeg a gyomrom, éppen ma, amikor állandóan húzást érzek
az alhasamban. Csak nem kezdődik el úgy a szülés, hogy ilyen
rosszul vagyok!” Nem szükségszerű, hogy így legyen, de
csakugyan gyakran fordul elő, hogy az anyák a kontrakcióik
alatt rosszul érzik magukat és hányingerük van. Legtöbbször
azonban ez csak rövid ideig tart.
Néhány kismamánál a hányás szinte startlövést jelent a
kontrakciók megkezdődésére. Hánynak egyet, majd a
periodikus húzások rendszeres méhösszehúzódásokká
alakulnak.
Ennél azonban gyakoribb, hogy a vajúdónak már hosszabb
ideje erős kontrakciói vannak, és a kontrakciók között egy vagy
több alkalommal hánynia kell. Ez igen kellemetlen, de nincs
mit tenni. Mi, bábák örülünk e tünetnek, mert tudjuk, ilyenkor
is tágul a méhszáj. Örüljön tehát Ön is, még ha a hányás
megterhelő is, mert ha minden csatorna megnyílik, akkor már
nincs messze a gyermek, s a szülőcsatorna is megnyílásra
készülődik. Minderről eszembe jut egy néhány évvel ezelőtti
szülés:

…M. asszonynak erős kontrakciói voltak, a hüvelyi

vizsgálat alapján a méhszáj szűk egy órája már hat
centiméterre nyitva volt. A vajúdó hirtelen iszonyú
hányingert érzett, és rögtön ki is hányta az ebédjét. Ezzel
egy időben nyomást éreztem a gáton, amelyet a viselkedése
is jól tükrözött. Hánytálat adtam az apa kezébe, és
mindössze annyit kértem tőle: „Kérem, segítsen a
feleségének, nekem gyorsan hoznom kell a
felszerelésemet.” A vajúdónak ennyit mondtam
vigasztalásul: „Nagyon jól haladunk, engedjen csak ki
mindent, szerintem hamarosan jön a baba is.” „Mondja csak,
micsoda bába maga!” – hordott le az apa. „A feleségem már
azt sem tudja, hová legyen, hol fel kell ülnie hányni, hol a
következő fájáson dolgozik. Folyik a könnye a szörnyű
fájások miatt, maga meg boldog arccal helyesel, hogy
milyen jól haladunk! Inkább segítsen rajta!” Heves reakciója
ellenére mosolyognom kellett, és próbáltam lecsillapítani:
„Tényleg nagyon sajnálom, hogy a feleségének hánynia
kellett, de meglátja, a gyermeke rögtön megszületik, a
feleségének mindjárt tolófájásai lesznek. Azonban engedje
meg, hogy erről később beszélgessünk. Most gondoskodjunk
inkább a feleségéről és a gyermekéről, aki világra akar
jönni.” Tulajdonképpen hálás voltam neki, hogy így rám
kiabált, mert ebből jöttem rá, milyen fontos, hogy a
szülésfelkészítő tanfolyamon felhívjam a szülők figyelmét a
szülések ilyesfajta határhelyzeteire is.
 Örüljön tehát nyugodtan, ha mindene a megnyílás jeleit
mutatja, ne tartsa vissza magát, így a gyermek is gyorsan el
tudja hagyni az anyaméhet. Valóban: először csak néhány
könnycsepp hull, aztán folyik az orr, később sokan szeretnék az
egész világnak kikiabálni a szülési fájdalmakat, aztán talán
vizelnie is kell, hüvelyéből kevés vér szivárog, a gátra kifejtett
nyomás hatására széklet távozik, majd hamarosan megjelenik
a gyermek feje a hüvely kijáratában. Egyeseknél órákon
keresztül, lépésről lépésre történik, míg meg tudja nyitni
önmagát, másoknál fél órával a tényleges szülés előtt
jelentkeznek ugyanezek a tünetek, akkor azonban szinte
egyszerre.

HASMENÉS

Egészséges, gyakran fellépő jele a szülés kezdetének a

hasmenés. Az egészséges női test tudja, hogy a gyermek
születése előtt meg kell tisztulnia és ki kell ürülnie. Teste
tisztában van azzal, hogy a telt belek csak feleslegesen rabolják
a gyermek elől a helyet, akinek pluszmunkát és fáradságot
jelentene a béltartalmat félretolnia, illetve kiürítenie. Mivel a fej
az egész medenceteret kitölti, a bélnek ki kell ürülnie. A fellépő
hasmenéssel általában megindulnak a kontrakciók, mert az
aktív bélperisztaltikával együtt a méhizomzat is aktívvá válik.
Tekintsen tehát a jó bélműködésre, a méhben egyre
gyakrabban fellépő húzásra és a méh megkeményedésére úgy,
mint a szülés kezdetének pozitív és megbízható jelére.
A SZÜLÉS SZAKASZAI

TÁGULÁSI SZAK

A tágulási szak méhösszehúzódásai az eleinte még csak csekély

mértékben nyitott méhszájtól annak körülbelül hét-nyolc
centiméteresre történő kinyílásáig tartanak. A szülésznők a
tágulási szak végén azt mondják: „Majdnem eltűnt a méhszáj.”
A szülésnek ez a szakasza változó ideig tarthat, hossza többek
között a szülés irányításától függ. A természetes szülésnél
lehetséges, hogy 24 óra is eltelik az első rendszeres fájások és a
méhszáj teljes kinyílása között. Persze akár négy órán belül is le
tud zajlani a szülésnek ez a része. Néhányan az első
jóslófájásoktól számolják az órákat, holott még nyugodtan
végigalusszák az éjszakát, később pedig azt mesélik, hogy
három napig tartott, amíg a gyermek megszületett. Vannak
azonban egészen másféle szülésről szóló történetek is:

„Képzeld, Anita fiút szült, és mindössze másfél óráig

tartott az egész” – büszkélkedik a férj. „Amikor igazán
beindult a dolog, három fájással megszületett a gyerek.
Főleg Anita miatt örülök, hogy ilyen gyorsan ment.” Ilyen
történetek hallatán csak mosolyogni tudok. Gyakran
személyesen is értesülök az előzményekről telefonon vagy a
 házi látogatás során. Így volt ez ennél a szülésnél is. Az apa
bizony elfelejtett mesélni arról, hogy feleségének már
néhány nappal a szülés előtt minden este közepes erősségű
kontrakciói voltak, s arról is, hogy a szülés napján állandó,
tízperces kontrakciói voltak, amelyek azonban nem érték el
a megfelelő hatást. Egy tőlem hallott kis praktika segített
abban, hogy estére végre rövidebb időközönként lépjenek
fel a fájások, és hogy az erejük is megnőjön. A szerencsés
apával folytatott telefonbeszélgetésből valószínűleg nem
derült ki, hogy az említett másfél órát az otthoni indulástól
számították. Érdekesnek találom, hogy a férfiak a szülés
tulajdonképpeni „indulását” rendszerint csak a
tolófájásoktól számítják. A magyarázat a dolog
természetében rejlik: a férfi nem mindig érzi át, amit a
felesége átél az órákig tartó tágulási szakban. Az ő szemében
ilyenkor még „semmi nem történik”. Csak a kezdődő
tolófájási munkánál – amely a szülés látványos, megerőltető
és intenzív része – veszik észre, hogy „akció van”, látható
módon elindult a szülés. Minden egyéb, a várakozás, a
kontrakciók feldolgozása, a türelmes reménykedés és az
aggodalom: nos, mindez csak „női érzelgősség”.

Ezzel a történettel azt szeretném érzékeltetni, hogy ne vegye

készpénznek az egyébként élvezetes beszámolókat. Az az anya,
aki a szülés hosszáról reális képet szeretne kapni, beszéljen egy
nemrég szült anyával. Nekünk nőknek olykor bizony
szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a férfiak másként
látnak, éreznek és élnek meg egy szülést, mint mi.
 Bizonyára vannak pillanatok, melyekben mi, nők is más
benyomások alapján számolunk be egy „férfiélményről”, mint
ahogy ők maguk tennék. Fontos tehát, hogy az anyák
tapasztalatot cseréljenek a többi anyával. Ha egy férfi meg
szeretné érteni a felesége testén belül zajló folyamatokat, nem
elég, hogy elbeszélget a többi apával a törzsasztal mellett,
hanem magával a szüléssel is foglalkoznia kell. Ezért helyezek
nagy súlyt arra, hogy a szülésfelkészítésen elmagyarázzam a
szülőknek a tágulási szak kontrakcióinak funkcióját.
Ezek a kontrakciók tehát ugyancsak eltérő ideig tarthatnak.
Rendszeres fájástevékenység esetén ötperces időközökkel
kezdődnek, és nyolc centiméter széles méhszájnál érnek véget.

INTENZÍV SZAK

Az intenzív szakban a legerősebbek a szülőfájások. Ahhoz

kellenek, hogy a majdnem teljesen kinyílt méhszáj egészen
„eltűnjön”, tehát körülbelül tízcentiméteresre nyíljon. Azt, hogy
az újszülötteknek nem egyforma méretű a fejük, bizonyára
mindenki tudja. Következésképpen egy vékonyka gyerek
fejecskéjének már kilenc centiméter elég az átcsúszáshoz, egy
nagy és erős gyereknek azonban talán tizenegy centiméterre
vagy akár még többre is szüksége van, hogy elhagyhassa az
addig védelmező, de immár állandóan kifelé préselő
anyaméhet.
A kontrakciók nagyon erősek. Legkésőbb ettől az időponttól
kezdve a vajúdónak rövid időközönként erőteljes
méhösszehúzódásai vannak, de azt is gyakran tapasztalom,
hogy a kellemes pihenők, azaz a kontrakciók közötti szünetek
meghosszabbodnak.

A GYERMEK ÚTJA A SZÜLŐCSATORNÁN KERESZTÜL

Ez a szakasz azt jelenti, hogy a gyermeknek meg kell találnia a

kivezető utat az anyaméhből a medencébe. Először csak
préselődik kifelé, ám ahogy lefelé csúszik, fokozatosan aktívvá
válik, és a feje elfordul. A gyermek a szűk, ám izmokkal puhán
kipárnázott anyai medencében a fejével negyedfordulatot hajt
végre, és meghajlik, hogy megtalálja az anyaméhből a
medenceüregbe vezető utat, majd végezetül onnan is kijusson.
Sok gyermek játszva rájön, hogyan juthat a
medencebemenetből az üregbe, sokan már a tágulási fájások
kezdetekor keresik az utat, míg mások csak akkor kezdenek
rájönni, hogy ideje elindulni kifelé, amikor már szinte nyitva
van a méhszáj. Az ember számára tehát az élethez vezető út
összekapcsolódik az alászállással – meg kell hajolnunk, hogy
megpillanthassuk a napvilágot. Nem egyszerű az életbe vezető
út, felnőtt fejjel ez is egyre világosabb. Azonban bizonyára
helyes, hogy éppen ilyen a kezdet: ez ad nekünk bizonyosságot
egész életünkre, hogy túljuthatunk a mélypontokon, mert azok
éppen úgy hozzátartoznak az élethez, mint a magaslatok. Az
átmeneti helyzet a gyermek számára szűkösséget és
bizonytalanságot jelent, de egyúttal arra is alkalmat ad, hogy
megtapasztaljon bizonyos erőket, amikor az anyaméh tolja és
préseli kifelé. Ugyanígy később is, életünk egy-egy mélypontján
embertársaink fognak minket megtartani, és kényszeríteni,
hogy továbblépjünk. Természetesen vannak olyanok is, akik
önerőből és szinte játszva, gyorsan jutnak túl a mélypontokon,
és felfelé, előrefelé törekednek. Hasonlóképpen vannak
természetesen olyan gyerekek is, akik az átmeneti helyzetet
igyekeznek gyorsan maguk mögött tudni. Ők szinte „zuhannak”
a mélybe, és néhány kontrakcióval már le is győzik ezt az
útszakaszt. Az átmeneti pillanat gyakran felismerhető a
gyermeki szívhangok lassulásából, amire a bába megjegyzi:
„Aha, a belépési effektus. Semmi gond, a gyermek mindjárt
kipiheni magát, és túl lesz rajta. A szülés a végéhez közeledik.
Hamarosan kényszert fog érezni arra, hogy nyomjon.”
A szülés lefolyása tehát a gyermek viselkedésétől is függ.
Lehet, hogy korábbi szülése során észre sem vette az átmeneti
periódust, mert csak néhány kontrakció jelezte bekövetkeztét,
és máris jött a meglepetésszerű nyomási kényszer. Ám az is
lehetséges, hogy nagyon sokáig tart ez a szülési szakasz, egy-két
óra hosszat is elhúzódhat, és türelemmel kell várni a
tolófájásokra. Előfordulhat, hogy a bába segít: a kontrakció
közben vizsgálatot végez, és kézzel a fej fölé tolja a méhszájat,
miközben arra kéri az anyát, próbáljon nyomni. Néhányan
saját állításuk szerint semmiféle kényszert nem éreznek
eközben arra, hogy nyomjanak. Hogy a bába mikor folyamodik
ehhez a módszerhez, s egyáltalán szükség lesz-e rá, azt előre
senki nem tudja megmondani. Bízzon benne, hogy a bába ki
tudja várni a megfelelő pillanatot, és kellő időben avatkozik be.
Be kell vallanom, nekem bábaként ez a szülési szakasz jelenti
minden alkalommal a legerősebb koncentráció pillanatait, mert
semmiképpen sem szeretném a vajúdót feleslegesen sokáig
kitenni az erőteljes kontrakcióknak. Mérlegelni kell, hogy
meddig tart a vajúdó önsegítő mechanizmusaiba vetett
bizalom, és mikor kell mégis beavatkozni úgy, hogy az anyát és
a gyermeket semmilyen manőverrel ne sodorjam veszélybe, és
ne pazaroljam értelmetlenül az energiájukat.
Nem egyszerű segíteni a vajúdón ezekben a pillanatokban,
mégis azt gondolom, hogy minden szülésznek ugyanolyan
türelmesnek kell lennie a szülés végén, mint az elején, és meg
kell adnia az esélyt, hogy a gyerek és az anya egyedül
csinálhassa végig. Gyakran az a benyomásom, hogy már az
intenzív szakban megmutatkozik a gyermek igazi karaktere:
lehet, hogy önmagától határozottan csúszik keresztül a
szülőcsatornán, lehet, hogy lassan, de biztosan indul útnak, de
az is előfordulhat, hogy az egész munkát az anyjára hagyja.

AZ ANYA TESTHELYZETE SZÜLÉS KÖZBEN

Nagyon fontosnak tartom, hogy az anyának a szülés minden

szakaszában lehetősége legyen a szabad mozgásra. Ez azt
jelenti, hogy az anya maga dönthesse el, mi tesz jót neki,
testhelyzete ugyanis jelentősen megkönnyítheti a baba útját a
szülőcsatornában. Az anya ösztönösen megtalálja a baba
számára legjobb testhelyzetet; könnyen lehet, hogy létezik egy
a kívülállók számára rejtett kommunikáció az anya és a gyerek
között. Régóta nem titok, hogy a gravitáció erejét már
évszázadok óta természetes módon és ösztönösen használják a
vajúdók, míg a fekvő pozíció inkább akadályozhatja a szülés
menetét. Lehet, hogy a szülést kísérő egészségügyi személyzet
dolgát időnként megnehezíti az anya olykor mulatságosnak
tűnő testtartása, de megdöbbentő, hogy néha éppen valamelyik
meghökkentő testtartás eredményez perceken belüli és
bámulatos előrehaladást a szülés menetében. A testtartás
megváltoztatása mindenképpen jobb, hiszen lényegesen
egyszerűbb és fájdalommentesebb, mint bármilyen manuális
beavatkozás vagy a méhszájon történő manipuláció.
Természetesen előfordul, hogy a bábának kicsit bátorítania
kell a vajúdót, nyugodtan jöjjön ki az ágyból, feküdjön be ismét
a fürdőkádba, vagy még jobb, ha négykézlábra ereszkedik. A
mai anyáknak ugyanis nincs meg ugyanaz a szülési
tapasztalatuk, mint dédanyáiknak. Valóban a bába, a szülész és
a párja feladata, hogy a fájások szünetében a vajúdót testtartása
megváltoztatására rábeszélje. A puszta kérdés, hogy nem akar-e
másképp elhelyezkedni, biztosan nem segít, mert ő már a
legkevésbé sem akar döntéseket hozni, teljesen átadja magát a
testi történéseknek. Megfelelő beleérző képességre van
szükség, hogy változtatásra biztassuk, s közben ne zavarjuk
meg a szülés munkájában. De éppen ezért vagyunk ott mi,
bábák. Az intézeten kívüli szülések kísérése során ritkán jelent
nehézséget a dolog, hiszen az anya, a bába és az apa jól
összeszokott csapatot alkot, hónapok óta ismerik egymást, és
együtt gyakoroltak a felkészülés során. A környezet barátságos,
nem jelent gondot guggolásból négykézlábra ereszkedni. Lehet,
hogy már rég minden a földön zajlik, ahová úgyis puha
matracok és lepedők vannak leterítve. A kórházban más a
helyzet: a vajúdónak valóban „le kell szállnia” az ágyról, a
földön ritkán teremthetők barátságos feltételek, nem túl vidító
az ágy alá nézegetni, a kád pedig tulajdonképpen ugyanúgy
csak a háton fekvő pozíciót teszi lehetővé, mint az ágy, hiszen
formája eleve mindent meghatároz. A szülőkádnak éppúgy,
mint a szülőszobának, hívogatónak, nagynak, kényelmesnek és
melegnek kell lennie. Normális esetben nem lehet probléma,
ha a víz kiloccsan. A mozgásszabadság azt jelenti, hogy a vajúdó
biztonságban, gond nélkül használhatja a vízben vagy a
szárazon lévő eszközöket, nem kell azzal foglalkoznia, hogy az
ágy túl keskeny vagy túl rövid, a kád túl magas vagy túl
keskeny, hogy az ülőke billeg, vagy bármely egyéb eszköz nem
működik rendesen. A „szabadság” egyúttal azt is jelenti, hogy
semmilyen akadály vagy félelem nem bénítja az embert, és
nincs kitéve illetéktelen emberek pillantásának. Itt kell
idéznem nagyrabecsült kolléganőmet, Hanna Fischert, a Szülési
pozíciók atlasza című könyv szerzőjét: „Professzor úr, bába
asszony! – próbáltak már valaha is ebben az ágyban
szerelmeskedni?” Ez az egyszerű kérdés megvilágít egy
alapvető igazságot: a baba szerelemben fogant, és úgy is kellene
születnie. A szerelem, mint köztudott, feltétlen! Éppen ezért
minden zavaró tényezőt ki kell iktatni, hogy a vajúdó tényleg
elengedhesse a történéseket, képes legyen a legbenső dolgokat
kiengedni magából, és teljesen átadhassa magát az intim
történéseknek. Mindez azt jelenti, hogy nekünk, jelenlévőknek
akár valóban kényelmetlenné válhat a helyzet. De hát nem a
bába, nem az orvos, nem az apa szüli a gyermeket, hanem az
anya, méghozzá lehetőleg úgy, hogy a babának is a legjobb
legyen! Ön, kedves olvasóm, valószínűleg megérti, hogy azt
mondom, ez a fajta szabadság tulajdonképpen csak az intézeten
kívüli szülések során adatik meg, mert a független bába vállát
nem nyomja naponta több szülés terhe, hanem normális
esetben van egy-két napja arra, hogy kipihenje a hajlongást
egy-egy megterhelő szülés után, amikor az anya úgy érezte
magát a legjobban, hogy felváltva támaszkodott az apára és a
bábára. Biztos vagyok benne, hogy a vajúdó valódi szabadsága
nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön a – nem
mérhető – biztonság. Mert az intimitás nemcsak azt jelenti,
nincsenek szabályok és előírások, hanem azt is, hogy nincsenek
ellenőrző műszerek, nincsenek előre rögzített
rutinellenőrzések és normálértékek, amelyek megadják, mikor
fejeződjön be a szülés. Az az óhaj, hogy a lehető legnagyobb
(orvosi) biztonság vegye körül a szülést, a gyerek számára
nagyon gyakran bizonyul legyőzhetetlen akadálynak. A szülés
nem függ a szívhanghallgatástól, és a születés nem puszta
végighaladás egy anatómiailag korrekt formájú, mozdulatlan
női medencén, hanem a hormonok és az emóciók, az idő és a
tér csodálatos összjátéka az anya és a baba között.

A NŐ AZ INTENZÍV SZAKBAN

Az intenzív szakban azonban nemcsak a gyermek természete

mutatkozik meg, hanem még inkább az anya valódi énje. A
szülés e fázisában pontosan kirajzolódik a vajúdó igazi
temperamentuma; szüléskor bizony szó szerint „kitesszük a
lelkünket”. Azok a vajúdók, akik egész életükben minden
fontos helyzettel egyedül birkóztak meg, a szülést is egyéni
vállalkozásnak tekintik. Ez a kísérő személyek számára azt
jelenti, inkább kívülállónak érzik majd magukat, és az apa
ugyan ott van, ám semmit, egyáltalán semmit nem tud „tenni”.
A vajúdó talán kereken meg is mondja neki: „Maradj itt, ne
menj el, de hagyj békén.” Így tudatja mindenkivel, hogy képes
és akar is egyedül szülni. Olyan erővel és öntudattal hozza
gyermekét a világra, ahogyan egyébként az életben is mások
megkérdezése nélkül hozta meg a döntéseit. Azok azonban,
akik soha életükben nem jártak önálló utakon, mindig hagyták
magukat mások által vezetni, és általában is segítséget
igényelnek, gyermekük születésekor is örülni fognak, sőt
egyenesen igényt tartanak arra, hogy támogassák őket, és
határozott, masszírozó kezektől kapjanak segítséget. Ezek a
vajúdók, mint eddigi életük során mindig, most is nagyon
pontosan közölni fogják érzéseiket. Legkésőbb az intenzív
szaktól kezdve efféle szavak hangzanak el: „Elegem van, nem
bírom tovább! Haza akarok menni, nem kell a gyerek. Csináld
te tovább, szüld csak meg te! Inkább meghalnék, csak ne
kellene szülnöm.” Vagy éppen: „Állati az egész, mindjárt
megőrülök. Nem ismerek magamra, én ezt bármeddig
csinálnám! Nem lehet kibírni, de mégis, egyszerűen
fenomenális!” A szülés intenzív hangulati telítettségben zajlik.
W. úr néhány nappal a szülés után telefonált: „Le vagyok
nyűgözve, fogalmam sem volt róla, hogy a feleségem ilyen
emocionális pillanatokra képes. Most már tudom, miért nem
lehet a szülésről olyan emberrel beszélgetni, aki nem élt át
hasonlót.”
Az intenzív kontrakciók azt jelzik a vajúdó számára, hogy itt
az idő túllépni önmagán, túllépni teljesítőképessége határain.
Az anya – legalábbis az első gyereknél – az önmaga számára is
teljesen ismeretlen énjét ismerheti meg, amikor teljes
egészében megnyitja magát a gyermek számára. Vannak
olyanok, akik állandóan saját teljesítőképességük határait
keresik a sportban, és megpróbálnak túl is lépni azon. Ha
sikerül nekik, akkor gyorsan elérik az óhajtott célt. Mégis éppen
ebben a helyzetben van szükségük egy edzőre, aki tudja, mi az,
amit el lehet várni, és mi az, amit meg kell követelni. Szülés
esetén ez azt jelenti, hogy az intenzív szakban, talán először
életében, Önnek is túl kell lépnie teljesítőképessége határain, s
ugyanúgy edzőt és lelkes szurkolókat igényel ahhoz, hogy
megbirkózzon a szüléssel. Nem lehet félúton kiszállni: a
gyermek szeretne megszületni, és meg is fog születni.
A szülést kísérő személyek, az apa, a bába és esetleg az orvos
valódi segítséget tudnak nyújtani az átmeneti és az utolsó
szakasz között, a kezükkel is, de különösképpen szavaikkal. Ám
szülnie végső soron az anyának kell, az anyának, akinek
bizalomra és biztatásra van szüksége, hogy érezze, képes
végigcsinálni a feladatot. A végső cél, hogy megérkezzenek a
tolófájások, és nemsokára láthassa, hallhassa és kezében
tarthassa gyermekét.
Nőként és bábaként is jól tudom, hogy ez roppant
jellemformáló helyzet mindenki számára: megszülni a
gyereket olyan élmény, amelyet az élet kínál, de amelyet nem
is utasíthatunk vissza. Később viszont még sokat meríthetünk
belőle. Viszont azt is tudom, sokak számára a szülés e szakasza
szinte legyőzhetetlen akadálynak tűnik. Az a tudat, hogy
tulajdonképpen idegen emberek lesznek részesévé a
legbensőbb érzéseinek, lehetetlenné teheti a vajúdó számára,
már csak a természetes szemérem miatt is, hogy 100%-ig átadja
magát a pillanatnak, és teljesen megnyíljon. Az intenzív szak
olyan testi extázissal jár, amelyhez hasonlót egyébként csak a
szexualitás idéz elő – ilyenkor azonban az ember egyedül lehet
a szerelmével. Vannak, akik még a szerelem pillanataiban sem
„veszítik el teljesen a fejüket”. Idegen emberek nem
pillanthatnak be az érzelmek világának ilyen mélységeibe. Ezt
tudva érthető, hogy olykor komoly gátlások nem engedik
előrehaladni a szülést, ha a vajúdó idegen helyiségben és
idegen emberek között találja magát, ami aztán orvosi
beavatkozást tesz szükségessé. A kórházi hétköznapokban
gyakran előfordul, hogy csupán a szülés gyógyszeres
irányításának köszönhetően tudják elkerülni a szülés leállását.

A SZOBÁBAN URALKODÓ HANGULAT

A szülés helyszínéül szolgáló szobában az intenzív szak

kezdetén jelentősen megváltozik a hangulat. A korábbi
nyugodt, meditációs légkör hatékony, energiával telített,
felfokozott hangulattá változik, érezni lehet, hamarosan
felfoghatatlan esemény következik be. Ahhoz, hogy ez a
hangulat létrejöhessen, nagyon fontos, hogy a vajúdó
biztonságban érezze magát, bízhasson abban, senki nem lép be
váratlanul a szobába. Ha a külső intimitás megengedi, a
legbenső érzések is átélhetők teljes mélységükben.

A KONTRAKCIÓK SZEREPE, A MAGAS NYAKÚ PULÓVER

ELVE

Hogy képszerűen mutassam be a kontrakciók funkcióját a

tágulási és az intenzív szakban, valamint a méhszáj kinyílását a
kontrakciók erejétől, el szoktam mesélni a magas nyakú
pulóver történetét:

…Ha az apa meg szeretné érteni a hatásmechanizmust, el

kell képzelnie, mi történik, miután az anya túl forró vízben
mosta ki a kedvenc gyapjúpulóverét. Nincs más hátra, mégis
megpróbálja a szoros, összefilcesedett, durva pulóvert
felhúzni. Először biztosan fárasztó lesz a magas nyakrészen
átnyomni a fejét, de kitartással és türelemmel talán
sikerülni fog. Hasonló az elöl fekvő rész leszállását segítő és
előkészítő kontrakciók mechanizmusa is, melyeknek a
méhnyakat kell megrövidíteniük. A szakzsargonban úgy
mondjuk: „kezd eltűnni a méhszáj”. Az apa, feje körül a
garbóval megállapítja: „szoros ugyan, de elférek”. A
következő lépés, hogy óvatosan egyre lejjebb kell húznia
fején a pulóvert, miközben párja megjegyzi: „Légy óvatos,
nehogy elszakadjon a nyaka. Egyforma erővel, egyszerre
kellene húznod minden oldalon.” Ezzel a módszerrel a
„méhszájnak” sikerül öt-hat centiméterre tágulnia. Azt
 hiszem, ekkorra elfogy az apa türelme, és megkéri a
feleségét: „Segíts, kérlek, te húzd elöl és hátul a pulcsit, én
pedig húzom kétoldalt, így többre megyünk, mintha csak
okosakat mondogatsz.” Ilyesmi zajlik le a szülés közben is. A
vajúdó öt-hat centiméteres méhszájnál türelmetlenné válik,
a fájások felerősödnek, és a kismama nem tudja elviselni, ha
valaki jó szándékú tippeket ad neki azzal kapcsolatban,
hogyan viselkedjen. Vagy valódi segítséget, vagy inkább
egyedüllétet akar, de az okos tanácsokból nem kér. A
„pulóver-szülésnél” a négy kéz húzásának hatására egyre
több lesz látható a fejből. Amikor már csak a pulóver széle
takarja széles sávban a fejet, az apa felkiált: „Hát tudtam én,
még jó rám, ha most erősen nyomom a fejemet, akkor
mindjárt keresztüljutok rajta!” Az elhatározást tett követi, ő
nyom a koponyájával, a négy kéz egyszerre húz, és az apa
feje már át is bújt a pulóver magas nyakán. A gyermek
születésekor ebben a szakaszban azt mondják: „Eltűnt a
méhszáj. Már nem tart sokáig, csak néhány kontrakció kell
még, és vége az intenzív szaknak: kezdődhet a kitolás.”

KITOLÁSI SZAK

A kitolási szak a szülés utolsó fázisa, általában a tolófájások

idejeként emlegetik. A méhszáj már teljesen kitágult.

ANYA ÉS GYERMEK A KITOLÁSI SZAKBAN

Mélyebbre jutva a gyermek befejezi a negyedfordulatot, és
elfordítja a fejét úgy, hogy arccal hátrafelé a keresztcsont és a
belek irányába néz. A gyermek megérkezett a medence
mélyére, és kitölti a kismedence egész terét.
Ekkor a vajúdó roppant erős nyomást érez a végbelén,
egyszerűen nem is tehet mást, mint hogy reflexszerűen ki
akarja tolni a gyermeket. Ez a nyomáskényszer a sokszorosa
annak, mint amikor azért siet vécére, hogy a beleit kiürítse.
Egyetlen anya sem felejti el többé, milyen volt, amikor igazán
nyomnia kellett. Mégis gyakran, főleg az első alkalommal
szülők meglepődnek azon, hogy ez az érzés először a végbélre
korlátozódik, ezért szeméremérzetből megpróbálják
visszatartani a nyomást. Sokan egészen megijednek: „Drágám,
azt hiszem, a gyerek rossz helyen akar kijönni, most mit
tegyek?” A bába meghallja az aggodalmát, és emlékezteti a
kismamát, hogy most a gyerek nyomja őt, mert a bél már
kiürült egy beöntés vagy a természetes tisztító folyamat által.
Ilyenkor örülni szoktak a vajúdók, hogy előre kiürültek a
beleik, de ha mégsem, akkor sincs gond, a bába gondoskodni
fog az anya tisztántartásáról. Őket ez csöppet sem zavarja, sőt
arra bátorítják a vajúdót, engedjen a nyomáskényszernek, és
nyomjon bátran, hogy a gyerek eljuthasson a hüvely kijáratáig,
ahonnan már szabad az út. A múltkoriban, a szülésfelkészítő
tanfolyamon találó hasonlattal írta le ezt az érzést az egyik
résztvevő a másik várandós számára: „Úgy kell elképzelned,
hogy a hüvelynyílásod citromnyi nagyságú, a gyermek pedig a
szülőcsatornában akkora, mint egy görögdinnye: ezt kell a
nyíláson keresztül kitolnod. És menni fog!” Az, hogy az anya
együtt nyom vele, arra ösztönzi a gyereket, hogy kinyújtsa a
fejét, elrugaszkodjon a szeméremcsonttól, és egy kanyarral
elinduljon a hüvelybemenet irányába. A baba eddig teljesen
lehajtotta a fejét, de most teljesen kinyújtja a nyakát. Mivel ez
számára szokatlan és megerőltető, a folyamat természetesen
nem játszódhat le egyetlen kontrakció alatt. Az első gyermeknél
valószínűleg hosszabb ideig fog tartani, mint a második vagy a
további gyerekeknél. Ebben a fázisban a vajúdó
medencefenekének szintén maximálisan ki kell tágulnia, hogy
helyet teremtsen a baba feje számára. Ekkor van szerepe
annak, hogy az utolsó hetekben oly sok medencefenék-lazító
gyakorlatot, szalmavirágos gőzölést és gátmasszírozást
végeznek az anyák, hogy a medencefenék laza és puha legyen a
szülésnél. Minden további szüléssel nő az esélye, hogy a kitolási
szak gyorsabban megy, mert az izomzat már egyszer engedett.
Ez nem csupán fizikai értelemben van így, hanem sokkal
inkább egyfajta „lelki puhaságként” is értendő. A vajúdónak az
egyre erőteljesebb tágulás és a fokozódó feszülés pillanataiban
eszébe juthat, hogy legutóbbi gyermeke születésénél is
elegendő hely volt a kicsi számára. Tudja: „Szültem már
gyereket, ez a baba is megtalálja az utat, és legyőzi a szűk
helyet.”

A „SZÜLETÉS CSÚSZDÁJA”
Hogy a kismamák számára képszerűen bemutathassam a
gyermek átcsúszását a szülőcsatornán, egy szemléltető modellt
használok: textilből készült medencemodellünk segítségével
meg tudom mutatni a kismamáknak a keresztcsonti üreget és a
szülőcsatornát. Világosan látható, hogy a születés útja egy
gyermekcsúszdához hasonlít. Azt ajánlom, figyelje meg,
hogyan engedik ki az első gyerekes anyák a csúszdára
egyszülöttjüket. Legszívesebben gyermekük mögé ülnének, és
– vérmérsékletük szerint – arra biztatnák, hogy lassan,
óvatosan vagy éppen simán, lendületesen csússzon le. Lent
fékeznek a gyerekek, ám egy jól kialakított csúszda vége
egyébként is csökkenti az érkezési sebességet, nehogy a
gyermek kirepüljön és megsérüljön. A gyerekek azt is gyakran
kérik, hogy anyjuk vagy apjuk kapja el őket. A család második
vagy többedik szülöttje egyszerűen ráül a csúszdára, és így
kiált: „Figyelem, jövök! Kapj el, apa!” Nem mondom, hogy
törvényszerű az első és a többedik gyerekek közti különbség, de
a szülésfelkészítő csoportban az anyák szinte mindig
megerősítik a fent leírt tapasztalatot. Hogy a nők a
„csúszásérzetet” jól megjegyezhessék, a textilmodellen
öklükkel szokták utánozni a gyermeki mozgásokat, és egy
negyedfordulattal, egy meghajlással, végezetül egy kinyújtással
„csúsznak végig a medencén”. Örömteli megerősítés volt
számomra, amikor Anettel közvetlenül a szülése után
beszélgettem:

…A negyedik gyerek nagyon szépen és gyorsan született,

ami nem volt megszokott dolog a kismama számára, mert a
tolófájásoknál eddig mindig nehézségekkel kellett
megküzdenie. Magam is együtt örvendeztem a szülőkkel,
hogy a szülés utolsó szakasza ilyen jól zajlott le. A frissen
szült anya boldog volt, és azt mondta: „Csakugyan négy
gyereket kellett szülnöm, hogy végre megértsem, miről is
 van szó. A textilmedence és a csúszda segített elképzelni,
hogyan csúszik át a baba a medencémen. Nagyon
szemléletes ez a példa.”

AZ UTOLSÓ NAGY MUNKA

A kitolási szak a szülés többi fázisához hasonlóan eltérő

hosszúságú lehet. Néha két-három fájás után véget ér, de akár
egy óra hosszat vagy még tovább is eltarthat. Az idő minden
bizonnyal részben attól függ, hogy a gyermek maga is
igyekszik-e, vagy az egész munkát az anyjára hagyja. Ameddig
a gyermek és az anya jól vannak, addig ebben az utolsó szülési
fázisban is türelemmel és kitartással várhatunk. Az intenzív
szakkal kapcsolatban már említettem, hogy nagy szülészeti
tapasztalatot és roppant empátiás képességet igényel a
mérlegelés. Fontos feladat az anyában tudatosítani: képes a
szülésre, és elegendő hely van ahhoz, hogy átférjen a gyermek.
Normális esetben elegendő biztatni a kismamát, és mozgósítani
fogja utolsó erejét is. Döntő fontosságú megadni a gyermeknek
az esélyt, hogy maga találja meg az útját, de természetesen sem
neki, sem az anyának nem szabad veszélybe kerülnie.
Mindenkinek, a vajúdónak, az apának, a bábának és az
orvosnak is szem előtt kell tartania: egy ember születése
valóban természeti esemény, mely semmiféle be-avatkozást
nem, csak nagyfokú emberi támogatást igényel. Ám adott
esetben képesnek kell rá lenni, felismerni, ha a természeti
esemény mégis katasztrófával fenyeget!
HORMONÁLIS ÖNSZABÁLYOZÓ MECHANIZMUS

Minden nő képes a szülésre! – amilyen egyszerűen hangzik ez a

mondat, olyan bonyolult az a hormonrendszer, amely lehetővé
teszi, hogy a nők szüljenek, és amelyről még mindig nem
tudunk mindent. A teljes rendszernek köszönhetjük, hogy a női
nemi hormonok működése következtében a fogantatás után
szülésre kerül a sor.
A várandósság vége felé a női szervezet fájáskeltő oxitocint
termel, amely izom-összehúzódásokat vált ki a méhben. Az
oxitocin, mely egyébként a férfi és a nő közötti nemi aktus
során is termelődik, s ezért szerelmi hormonnak is nevezik,
bizonyos mértékig vágykeltő hatású, és állati viselkedésminták
követésére ösztönöz. Ezzel párhuzamosan az oxitocin
fájdalomcsillapító hatással is bír, mert termelődésével
párhuzamosan a szervezet saját fájdalomcsillapító anyagokat
állít elő a hipotalamuszban (az agyalapi mirigyben): az endorfin
és az enkefalin a test saját ópiátjai, melyek elégedettségérzést,
jó közérzetet és eufóriát okoznak, sőt akár orgiasztikus
magatartást válthatnak ki a vajúdóból.
Mihelyt azonban a vajúdó kifelé kénytelen irányítani a
figyelmét, pláne ha vitába kell bocsátkoznia ilyen-olyan
rutineljárásokkal kapcsolatosan, leállnak a tudatalattijában és
az ősi agyközpontokban zajló folyamatok, s helyettük az
intellektualitásért felelős nagyagy aktivizálódik, vagy az
állapotos egyszerűen stresszhelyzetbe kerül, és adrenalint kezd
termelni, ami gátolja az endorfinok képződését. Egyelőre
viszonylag ismeretlen funkciót lát el az idegsejtek között
közvetítő szerotonin, mely az agyban, a gerincvelőben és a
legújabb kutatási eredmények szerint a bélnyálkahártyán is
termelődik. Ez is elősegíti az emberi boldogságérzés és a jó
közérzet kialakulását, ám stressz hatására működése
ugyancsak lebénul. A szülés évszázadok óta a nők teljesíthető
feladatai közé tartozik. Ma is az, ha a szülés zavartalan,
stresszmentes és így adrenalinmentes, ha a vajúdó jól érzi
magát, szerető gondoskodásban, például hát- és
hasmasszázsban részesül, ami ismét a szerotonin termelődését
segíti. A kedvenc zene, a kedvenc illat szintén az agyon
keresztül befolyásolja az érzékeny ingertovábbítási és
hormonrendszert. Az emlékezet, mely ugyancsak ezen az agyi
területen található, felidézi a felkészítő tanfolyamon
elhangzottakat, így a vajúdó tud lazítani is, ami ugyancsak
hozzájárul, hogy az oxitocin mint fájáskeltő hormon megfelelő
hatásfokkal segítse a jó vérellátású méh és a felpuhult
medencefenék munkáját. A fájáskeltő hormon termelődésével
párhuzamosan, ahogy fentebb is említettem, az endorfinok is
nagyobb mennyiségben jelennek meg a szervezetben, ezért a
szülés a fájdalom ellenére is jól elviselhető. Olyannyira, hogy a
vajúdó a fájások szüneteiben egészen ellazult, sőt álmodozó,
boldog arckifejezést ölt, ami újra meg újra elképeszti a
körülötte lévőket. A fájdalom és a megkönnyebbülés
váltakozása pontosan megfelel a természet jól ismert,
megbízhatóan működő polaritásának. Az élet alaptörvénye,
hogy az ellentétek, így a fájdalom és a jó érzés, a betegség és az
egészség, az éjszaka és a nappal, a fent és a lent, a magasság és a
mélység, a jobb és a bal összetartoznak, kölcsönösen feltételezik
egymást – mindez a pozitív és a negatív pólusokon, a
bolygónkat a világűrben is pályán tartó mágneses polaritáson
nyugszik. Az élet poláris ritmusa teszi lehetővé a születést is:
fájás – fájásszünet, hosszú szünet – erős fájás. Az egészséges, élő
ritmus az anyát és az apát felkészíti a gyermekükkel való
együttélésre, az előttük álló csúcs- és mélypontokra, melyekre
minden bizonnyal számíthatnak, amíg együtt élnek a Földön
most születendő vendégükkel.
Mi, bábák pontosan tudjuk: mindaddig, amíg a vajúdó a
fejével akarja uralni gyermeke születését, tehát amíg a nagyagy
aktivitása a legerősebb, az anya sokat beszél és reagál a külső
ingerekre, addig a szülés még nem áll a küszöbön. Csak amikor
érzelmi világa kezdi átvenni a hatalmat, amikor artikulálatlan
hangokat, nyögéseket hallat, veszekszik a férjével vagy a
bábával, hangosan panaszkodik magára, a gyermekére, akkor
számolhatunk azzal, hogy komolyra fordult a dolog! Ahol
szintetikus oxitocint tartalmazó fájáskeltő infúziót vagy
prosztaglandint tartalmazó hüvelytablettát adtak a vajúdónak,
ahol megzavarták a test saját hormonháztartását, és lefojtották
az endorfinkiválasztást, ott a bába egyáltalán nem lepődik meg,
ha az anya pillanatokon belül kétségbeesetten sír a fájdalom
miatt, és hangosan követeli a fájdalomcsillapítót vagy a
narkózist. Ha a vajúdót megfosztják saját, testi
boldogsághormonjaitól, leteríti őt a fájdalom, és teljes
mértékben elhatalmasodik rajta a vágy, hogy minél előbb
túlessen a szülésen. E stresszhelyzetben a szülést kísérő
személyzet az apával együtt elfeledkezik arról, hogy minden
vita („Hiszen maga mondta, hogy természetes szülést…”) csak
tovább fokozza az adrenalin és a fájdalom erejét, és a végén
valóban elkerülhetetlenné válik az epidurális érzéstelenítés, sőt
a teljes altatásban végzett császármetszésre is sor kerülhet.
Verena Schmid, Olaszországban dolgozó bába tette fel a
kérdést: „Nem lehetséges, hogy sokan azért nem akarnak egy
gyereknél többet, mert nem találkozhattak a természetes
szülési fájdalommal? Elképzelhető, hogy ebben a tényben rejlik
a magyarázat arra, hogy nincs bennük vágy további
gyerekszülésekre?”
Bezzeg az az idős asszony, akivel valamikor régen
találkoztam:

…„Tudja, ha az orvosokon múlott volna, biztosan csak egy

gyerekem lett volna. Megjósolták, hogy a következő
szülésembe belehalok. De ti, bábák, szintén asszonyok
vagytok, és tudjátok, hogy a vágy néha erősebb a józan
megfontolásnál. Így aztán szültem még három gyereket, és
ma is élek. Az első és a harmadik vajúdás nagyon nehéz
volt, a második és a negyedik gyermekem viszont könnyű
szüléssel ajándékozott meg. Ma azt mondom, életemnek
ezek az emlékei nagyon fontosak nekem, és egyikről sem
mondanék le semmi pénzért.”

Bizony így van, gondoltam mindezt hallva: a szülés-születés

nem is sejtett erőket szabadít fel, és edz az életre. Az a kérdés
azonban, hogy kire hat jobban, kinek az életét formálja
meghatározóbban az élmény: az anyáét vagy a gyermekét,
eldönthetetlen.
GYERMEK SZÜLETIK

A BÁBA SEGÍTSÉGE

A bábának világos szavakkal, nyugodt, csillapító hangon, ha

szükséges, határozottan kell szólnia a vajúdóhoz. Az a feladata,
hogy olyan tanácsokat adjon, amelyek segítik megtalálni a
legmegfelelőbb viselkedést az adott szülési szakban, hogy a
gyermek és az anya szempontjából is a lehető legkedvezőbben
alakuljanak a dolgok. Természetesen a bába nem akadályozza
semmiben, ha az anya ösztönösen helyesen viselkedik, ami a
gyermekének is jó. Bízzon benne, hogy a bába sokat tud
segíteni a kitolási szakban; elkezdheti például a gátat
masszírozni, hogy az puhává és tágulékonnyá váljon, s a
gyermek könnyebben győzhesse le ezt az akadályt. Sok
kolléganőm büszke arra és kihívásnak tekinti, hogy a szülők
újra őt kérjék meg, hogy ügyeljen a gát sértetlenségére.
Másfelől viszont azt is kérem Öntől, ne adjon előzetes
utasításokat; a bába felismeri, hogy a gát megtartható-e, vagy
mégis vágni kell. Bízzon benne! Fontos, hogy a maximális
nyúlás fázisában pontosan kövesse a bába utasításait, akkor
fejtsen ki tolóerőt, amikor az szükséges, hogy minél ellazultabb
állapotban, a kellő időben történhessen a tágulás. Amikor
átbújik a fej, éles, égető fájdalmat fog érezni, de ebben a
pillanatban a fájdalom megint önmagában hordozza az
értelmét és jutalmát.
Hogy a kismamák lelkileg előre fel tudjanak készülni, és az
apák jobban át tudják érezni, mit jelent ez a fájdalom,
megpróbálkozhatnak a következővel: (a száj az érzékelést
tekintve nagyon erősen hasonlít a medencealjra) mindkét kéz
két-két ujjával fogja meg a szája szegletét, egészen a
nyálkahártyáig, és utánozzon egy széles szájú békát. Ezután
húzza szét szélesre az arcát, és próbálja elérni a szájnyílás
maximális kifeszülését. Nos, körülbelül ilyen érzés, amikor a fej
átcsúszik, de az nagyon sokat segít, ha jól előkészítik a gátat. Ha
tágulékonnyá teszi a szájszegletét Gátmasszázsolajjal,
másodszorra is belefoghat a kísérletbe. Nos, most milyen érzés?
Igen, nagyon jó érzés, ha a feszülés csillapodik. E pillanatban
szinte minden vajúdónak nagy szüksége van arra, hogy
levegőhöz jusson, egy felszabadító kiáltást engedjen ki
magából, vagy a tanult, lihegő légzéssel próbálja meg legyőzni a
feszülést (a tanfolyamon a lovak fújtatásához és horkantásához
szoktuk hasonlítani a fájás átlégzését).
A bábának mindig csodálatos élmény, ha az anya nagyon
szépen boldogul a rövid, ám intenzív tágulási érzéssel.
Különösen fontos, hogy a vajúdó érezze a bizalmat: képes erre,
elegendő hely van benne, ki tud tágulni és meg tud nyílni a
szülés során.
Ha nem akarja elhinni, hogy már csakugyan látható a
fejecske, ahogy azt a bába mondja, akkor nyúljon a hüvelyéhez,
és győződjön meg róla, hogy tényleg így van. Rengeteg vajúdó
elsöprő boldogságot érez, amikor megérzi és megsimogatja
babája fejecskéjét. A köszöntés gesztusa után az anya jobban
össze tudja gyűjteni utolsó energiaforrásait, hogy a gyermeket
nagyobb erővel kitolja. Igen gyakran még fékeznem is kell a
tolóerőt, és óvatosságra intenem az anyát, hogy lassan
csúsztassa keresztül a gyermeket a gátján. Világosan
emlékszem Andreára, aki…

…a kitolási szak kezdetekor már az első kontrakcióknál fel

akarta adni, és így sóhajtozott: „Nem bírom tovább, nekem
ez nem megy. Segítsetek már!” Ezek azok a pillanatok,
amelyek számomra az ijedelem perceit jelentik az
otthonszüléskor, mert már késő kórházba vonulni, egyedül
magunkra vagyunk utalva. Ebben a helyzetben nem segít
semmilyen berendezés, semmilyen orvos nem jön a
vákuummal, hogy levegye az anyáról a terhet, és kihúzza a
gyermeket. Ilyen helyzetekben – ahogy Andrea esetében is
történt – különösen nagy nyugalommal és bizalommal
próbálok az anya szemébe nézni, és érthető szavakkal így
szólok hozzá: „Tudod, hogy most meg kell szülnöd a
gyermekedet. Meg tudod tenni, képesnek tartalak rá. Gyere,
tedd ide a kezed, s érezd, már teljesen lent van. Ha
megmutatod neki az utat és erősen nyomod, akkor gyorsan
túl leszel rajta. Kérlek, szedd össze magad!” A baba fejének
megtapogatása ekkor is csodát művelt. Andrea sugárzó
szemmel válaszolt: „Nahát, tényleg ez itt már a feje, ó
milyen jó! Igen, Inge, megpróbálom, meg tudom csinálni!”
Roppant erőfeszítéssel, néhány fájással később megszületett
Martin. Magam is nagyon megkönnyebbültem, hogy
sikerült Andreát a megfelelő pillanatban motiválnom.
 Sok fáradozásomba és győzködésembe került azonban, hogy
megfékezzem Kirstent,…

…aki folyamatosan ellenőrizte kezével, vajon tapintható-e

már a gyerek, és amikor megtalálta, nem is lehetett többé
visszatartani. Azt kiáltotta: „Jön, jön, érzem, most azonnal
meg akarom kapni!” Megnyugtató szavakkal meg tudtam
fékezni az extázis pillanataiban, hogy ne erőteljesen
nyomjon, csak lassan csúsztassa át a gyermeket a gáton,
hogy az meg ne sérüljön.

Természetesen vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy

egy ilyen pillanatban a hüvelyükhöz nyúljanak. Ez teljesen
elfogadható és érthető. Vannak bábák és orvosok, akik nem
szívesen fogalmaznak meg ilyen irányú kéréseket. A bába talán
csak annyit mond, hogy már tisztán látja a gyermek haját, és
leírja, hogy egészen kevés, sötét vagy nagyon sok, fekete haja
van. Egyik kolléganőm egy ízben folyamatosan próbálta
meggyőzni a vajúdót, hogy a gyermek jól látható, és egész
biztosan már csak két tolófájásra van szükség, hogy kint legyen.
Az anya azonban nem hitt neki: „Persze, persze, néhány órával
ezelőtt ugyanezt mondta, hogy már csak néhány fájás van
hátra, és azóta négy óra telt el. Mesélhet nekem akármit, én
már nem hiszem el.” A bába ekkor gyorsan cselekedett, fogott
egy ollót, levágott egy tincset a baba hajából, és odaadta a
vajúdónak. Ezzel a kézzelfogható bizonyítékkal érte el, hogy
ismét helyreállt a bizalom közte és az anya között, és a gyermek
két további kontrakció után csakugyan megszületett. Akárhogy
is, de mindig beválik, ha a vajúdó valamilyen pozitív hírt kap a
fej helyzetéről. Mindegy, hogy maga nyúl oda megtapogatni,
kap egy hajtincset vagy vethet egy pillantást az odatartott
tükörbe, az a fontos, hogy az anya számára valóságossá váljon,
a gyermek csakugyan látható. Minden kolléganőmnek
javaslom, hogy kínálja fel ezt a lehetőséget, és magától
értetődően hagyja a szülő nőre a döntést, milyen formában
szeretne meggyőződni a szülés előrehaladottságáról.
Az utolsó tolófájással a gyermek arca átjut a gát fölött, majd
lassan oldalra fordul a fej. A babák gyakran ilyenkor hallatják
az első hangos ordítást. Ha a vajúdón vágást ejtettek, akkor a
gyermek általában teljesen kicsúszik. Gátmetszés nélkül egy
kicsit tovább tart a dolog, ki kell várni a következő kontrakciót.
Ezzel a tolófájással és egy újabb feszülő érzéssel megszületnek a
vállak, majd az anya érzi, ahogy kicsusszan a gyermek teste:

Megszületett! A legszebb érzés a Földön!

A TÁRS FELADATA

JELENLÉT – KÍSÉRÉS
A partnerkurzusokon megkérdezem az apákat, mit várnak
ezektől az estéktől. Szinte mindig azt a választ kapom:
„Szeretném megtudni, mit tudok tenni a szülésnél. Azt várom,
hogy Ön, a bába mondja meg nekem, mi lesz a dolgom.” Ahogy
az előző fejezetekben is sokszor említettem, az apa
legfontosabb feladata a puszta jelenlét! Még egyszer véssék jól
az eszükbe, hogy semmit nem tudnak csinálni, a szüléssel a
társuknak kell megbirkóznia, és ezt ő meg is tudja tenni.
Megértem, ha az apa nem szeretne ott lenni a szülés
eseményénél, mindegy, milyen okból kifolyólag. Bábaként ezt
elfogadom. Néhány éve azonban terjed az a szokás, hogy a
legtöbb apa jelen van a szülőszobában. Ha valamelyikük mégis
elbúcsúzik, gyakran megdöbbenve kérdezik a kolléganők: „Mi,
maga el akar menni?” Nyugodtan álljon ki döntése mellett, és
ne hagyja magát meggyőzni. Önnek, apaként önállóan kell
elhatároznia, hogy gyermekét a párjával együtt, közösen
szeretné-e köszönteni; vagy túl nagy kihívásnak érezné az
eseményt; vagy esetleg úgy gondolja, hogy a szülés női dolog,
és a férfiaknak jobb ebből kimaradniuk.
Ha párjának a szülést Ön nélkül kell végigcsinálnia,
mindenképpen gondoskodjon róla, hogy egy kedves, jó barátnő
elkísérje őt. Előnyös, ha a kísérő már maga is anya. A vajúdó a
szülés teljes ideje alatt igényli a biztatást és a társakat. Soha
nem szabad egyedül vagy elhagyatottnak éreznie magát.

ÉS MÉG EGY SEGÍTŐ[21]

A tervezett otthonszüléseknél gyakori, hogy a vajúdó párja
mellett kiegészítésképpen, támaszképpen egy barátnő vagy egy
jó barát is jelen van. A születésházban zajló szüléseknél
gyakran egy második bába vagy egy harmadéves, intézményen
kívüli vizsgájára készülő tanuló bába látja el ezt a feladatot. Az
apák nagy megkönnyebbüléssel és szívesen fogadják ezt a
segítséget. A segítők általában a háttérben tartózkodnak, és csak
akkor aktivizálódnak, ha érzik, hogy a többieknek elfogyott az
energiájuk. Az apák bármikor eltávozhatnak rövidebb időre,
hogy új energiát gyűjtsenek, egyenek, igyanak valamit, friss
levegőt szívjanak, vagy egyszerűen csak lazítsanak. A vajúdó
nagyon gyorsan érzékeli és meghálálja az ilyenkor feltankolt
energiát. A bábát is segíti, ha olyan személyek vannak jelen,
akik képesek magukat beleélni a helyzetbe. A kórházi
szülésznőnek pedig még többet jelenthet a segítség, mert neki
gyakran több vajúdót is párhuzamosan el kell látnia, és ő felel
számos apróságért a telefonokkal, az orvosi jelentésekkel, az
ellenőrző vizsgálatokkal kapcsolatosan, amelyek az osztályon
lévő más kismamákat is érinthetnek. Ma már csak egészen
ritkán, kivételes esetben küldik haza a kolléganők az apát vagy
a vajúdó barátnőjét.
Ha elhatározta, hogy az anya mellett marad, akkor ne
hagyja magát elküldeni, és valóban tartson ki. Próbáljon teljes
mértékben ráhangolódni a vajúdó szükségleteire.

TÁGULÁSI SZAK – VÁRAKOZÁS EGYÜTT

A tágulási szakban okosan teszi, ha valamilyen hasznos
tevékenységgel foglalatoskodik, és biztonságot sugároz a
vajúdónak: „Ha szükséged van rám, hívj, rögtön itt vagyok
melletted.” Ne kérdezzen rá állandóan, milyen időközönként
jönnek a kontrakciók, mert teljesítménykényszer alakulhat ki.
A részvételnek egészséges mértékűnek kell lennie, és
helyénvaló a higgadtság. Induljon ki abból, hogy esetleg egyik
pillanatról a másikra félbe kell szakítania egy sürgős munkát.
Ha párja hirtelen segítséget igényel, akkor mindent ott kell
hagynia. Amint a vajúdó a légzését tudatosan kezdi alkalmazni,
az a legjobb, ha Ön már nem is hagyja el a szobát. A vajúdók
szívesen fogadják a kontrakciók alatti masszírozást és a meleg
fürdőt. A tágulási szak közben az apa feladata lehet a
kontrakciók alatti közös légzés, gondoskodás a szükséges friss
levegőről, innivaló kínálása a vajúdónak, a kedvenc zene
bekapcsolása, séta a folyosón vagy térdelés vele együtt a földön,
ha erre van szükség. Gondoskodjon róla, hogy párja olyan
testtartást vehessen fel, amilyet kíván. Normális esetben a
vajúdó teste pontosan tudja, melyik tartás lesz a legjobb. Az
események alatt szükségessé váló vizsgálat vagy
szívhanghallgatás általában nyugodtan elvégezhető úgy is,
hogy az anya nem mozdul ki az általa felvett testhelyzetből.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a fekvés tilos lenne.
Nincs egyedüli helyes szülési testtartás, ahogy nincs a szülésnek
szabályos menete sem. Minden vajúdó képes megtalálni a
módját, hogy gyermeke születésekor úgy viselkedjen, ahogy ez
neki a legjobb. Sajnos sok szülészeti osztályon a vajúdó
mozgásszabadsága még mindig nagyon korlátozott – de hát
Önök ugyebár előre informálódtak. Ha mégis a saját óhajaikat
és elképzeléseiket akarják megvalósítani, járjanak el
diplomatikusan. Gondoljanak arra, hogy egyetlen profi sem
szereti, ha laikusok oktatják ki.

SEGÍTŐ KÉZ – EGYÜTTLÉGZÉS

Bizonyos idő elteltével a fájdalom helyén masszírozó kéz és az
együttlégzés a legnagyobb segítség. Ebben a szakban a vajúdó
társa beszéljen mély, párja számára jól ismert hangján; lassan,
szinte énekelve ejtse a szavakat: igen – ki(felé) – ki(nyílni) –
puha – széles. Állandóan jelezze, hogy tudja: társa képes a
megnyílásra. A kontrakciók közötti szünetekben emlékeztesse
arra, hogy minden feldolgozott kontrakciónak értelme és célja
van, és a gyermek lépésről lépésre közelebb kerül a
külvilághoz. Persze ne beszéljen állandóan, ügyeljen arra, hogy
párja viselkedése legyen az irányadó, hiszen mint minden
jelenlévőnek, az apának is teljes mértékben rá kell hangolódnia
a kismama szükségleteire.

INTENZÍV SZAK – EGYÜTT ÉREZNI, EGYÜTT CSINÁLNI, JELEN

LENNI
Lehet, hogy a vajúdó korábban elutasította, de az intenzív
kontrakciók kezdetétől fogva igényli, ha párja vele együtt
lélegzik, aki szükség esetén segítheti őt úgy is, hogy lassú
előlégzéssel mutatja neki a légzés ritmusát. Különösen az
intenzív szakban gyakran fellépő keresztcsonti fájdalmak
esetén tehet jót, ha az egyik kezével gyengéd, enyhén erősödő
nyomással a testen lefelé vezető irányban mutatja a gyermek
útját. A masszírozó, lefelé irányuló mozgásnak szinkronban kell
lennie a kilégzéssel. Ügyeljen arra, hogy soha ne végezzen a
háton felfelé irányuló mozgást. A segítő kezeknek újból és újból
meg kell mutatniuk a vajúdó számára, melyik irányban kell a
kontrakció erejének hatnia – tehát lefelé és kiszélesedően.
Minél jobban nyitva van a méhszáj, annál előnyösebb, ha a
kezével lefelé és oldalra irányuló, gyengéd nyomómasszázst
fejt ki. Sokan nagyon szeretik, ha a masszírozó kezek a kilégzés
ritmusában a farpofákon csúsznak le. Ha megerőltetőnek találja
a masszázst, ne aggódjon, mert akkor jó igazán!
 Figyeljen arra is, hogy a kismamának ne fázzon a dereka, a
lába. A meleg segít ellazulni. Ha a vajúdó nem vágyik az
érintésre, próbálja meg legalább a lábait tartani, különösen a
sarkait. Ez a gesztus az anyáknak gyakran sokkal jobban esik és
hatékonyabban segíti őket, mint minden más érintés.
Nyugodtan vegye a karjába vajúdó párját! Nagyon szép
dolog, amikor egy nő szülés közben párja karjaiban pihenhet.
Ám úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy az apa csakugyan
semmi gyakorlati segítséget nem tud nyújtani azon túl, hogy
jelen van, bár meg kell mondanom, az én praxisomban eddig
még egyszer sem fordult elő ilyesmi. Talán azon múlik ez is,
hogy a kísérők hogyan bánnak a vajúdóval. Viszont szinte
mindig azt tapasztalom, hogy a vajúdó a szülési szakasz vége
felé egyre inkább a bábájához fordul. Ne legyen emiatt
frusztrált, ne húzódjon vissza, továbbra is támogassa párját a
háttérből. Általában nem szokták zokon venni ezt a fordulatot,
mert felismerik, hogy a vajúdó ekkor már szaksegítséget keres.
Talán a természet sugallja, hogy ebben a szülési szakaszban egy
másik nőtől várja a támogatást.
Ne érezze magát kívülállónak, maradjon bevonva a szülés
folyamatába. Sokat segíthet párjának az utolsó, erőteljes,
intenzív kontrakcióknál, ha a kiengedés szavait hangsúlyozza,
mintegy felszólítva őt: „Gyere, nyisd meg, tárd ki magad, a
gyerek szeretne kijönni.” Vagy kiáltson vele együtt a
kilégzésnél: „Gyere!” Nagyon fontos, hogy dicsérje őt, és
megerősítse abban, jól végzi a szülés nehéz munkáját. Bátorítsa
a következő szavakkal: „Tudod te ezt, igen. Erős vagy. Meg
tudod csinálni. Gondolj a gyermekünkre.” Ha a fájások közötti
szünetben a vajúdó panaszkodik, és azt állítja, egyszerűen nem
bírja tovább, elege van az egészből, juttassa eszébe a vajúdás
során eddig már elvégzett nagy, közös, megerőltető munkát.
Higgye el, szavai lelket fognak önteni belé, és újra erőt adnak
neki. Az is megkönnyebbülés számára, ha egy hideg kendővel
sűrűn megnedvesíti az arcát, a homlokát és a nyakát.

KITOLÁSI SZAK – A GYERMEK MEGSZÜLETÉSE

A hát megtámasztása a kitolási szakban nemcsak szimbolikus
jelentéssel bír, hanem a test valódi szükséglete. Üljön, álljon
vagy guggoljon a felesége mögé, és kínáljon neki élő háttámlát.
Nagyon sok kórházban megengedik az apáknak, hogy így
tegyenek, de ha nem így lenne, nyugodtan kezdeményezzen
Ön! Az otthonszülésnél magától értetődő, hogy az apának a
szülés utolsó fázisában szoros testi kapcsolata van a vajúdóval.
A bába szavai olykor önmagukban is segítenek, máskor
azonban jót tesz, ha az apa a saját szavaival is támogatja párját.
Körülbelül ilyesmiket mondhat: „Gyerünk! Rajta, nyomj!
Engedd ki a gyereket. Van helyed. Megcsinálod.” Még mindig
visszacsengenek bennem a férjem szavai, amikor szemmel
láthatóan a fejemmel próbáltam irányítani a nyomás munkáját:
„A hasaddal, gyerünk, nyomd a hasaddal és lefelé!” Rögtön be
tudtam vetni az erőmet a kellő pillanatban. Ha a vajúdó
összeszorítja a fogát, akkor világosan emlékeztetni kell: „Ne
szorítsd a szádat, nem nyelni akarsz, hanem a gyereket akarod
kiengedni, rajta, nyugodtan nyisd ki a szád.” E szavakkal párja
eszébe juttathatja azokat a medencefenék-gyakorlatokat,
amelyek segítségével megfigyelhették és tudatosíthatták
magukban a medencefenék és a szájban fellépő túlfeszítések
közötti közvetlen összefüggést. A gyakorlat hatására
mindketten tudják, milyen negatív következményekkel jár a
száj és a fogak összeharapása, és milyen pozitívan hat kinyitása.
A legnagyobb segítséget azzal nyújthatja, ha emlékezteti erre és
bátorítja. Ha a bába magától nem számolna be arról, hogy a
gyermek hogyan halad előre, kérdezzen rá. A vajúdó az utolsó
szakaszban annyi pozitív támogatást igényel, amennyi csak
telik Öntől. Az apa legfontosabb szerepe az lehet, hogy
megpróbál tolmácsolni az anya és a bába, illetve az orvos
között, hiszen ő beszéli a legjobban azt a nyelvet, amelyet a
vajúdó megért. Ahogy megpróbálja hasznossá tenni magát, az
apa egyszer csak rádöbben: felfoghatatlan csoda történik vele,
tanúja gyermeke születésének. Lenyűgözve, meghatódva,
könnyeivel küszködve, izzadságban úszva, de a kimerítő
esemény után mégiscsak megkönnyebbülve kiálthat fel:

Megvan a gyermekem! Megszülte őt az édesanyja.

A legszebb érzés a Földön!

Egy apa csodálattal jegyezte meg: „A szülés – nos igen, az

olyan, mint ha az ég és a föld megérintenék egymást. És én
átélhettem ezt a pillanatot.”

TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI MÓDSZEREK
ALKALMAZÁSA A SZÜLÉSKÍSÉRÉS SORÁN
Sokan kérdezik a tanfolyamon és a fogadóórán is, hogyan lehet
természetes módszerekkel támogatni a szülés lefolyását.
Homeopátiás szerekkel és illóolajokkal is lehet segíteni a
kismamának a szülési munka alatt. Persze másféle, teljes
kezelésnek számító módszereket is lehet alkalmazni, például a
Bach-virágterápiát, a lábreflexzóna-kezelést, az akupunktúrát, a
reikit.
Otthonszülés tervezésekor már az első beszélgetésnél
felvilágosítom a kismamát, hogy sem fájdalomcsillapító, sem
fájáserősítő gyógyszerekkel nem fog találkozni. Az intézeten
kívüli szülést választó szülők többsége éppen azért részesíti
előnyben a bába segítségével zajló szülést, mert el szeretnék
kerülni a szokásos kórházi készítmények használatát. Az a
szülőszoba, ahol a gyógyszeres szekrény különböző
fájdalomcsillapítókkal van tele, körülbelül olyan csábító, mint
egy édességekkel teli spájz böjt idején.

HOMEOPÁTIA
Az otthonszülést választó szülők nagy súlyt fektetnek rá, hogy
lehetőleg minden információt beszerezzenek arról, hogyan
tudják a szülést a természetgyógyászat módszereivel
támogatni. Sokan kérdeznek a homeopátiás szerekről, mert
betegségek esetén már régóta ezeket használják, vagy maguk
szereztek ismereteket a homeopátiáról, és van már
homeopátiás házipatikájuk. A fogadóórámon szívesen adok egy
listát a szülőknek az esetleg számításba jövő szerekről. Mivel a
legtöbb szülőről tudom, milyenek az ismeretei, nem nehéz
megfelelő tanácsot adni. Azoknak, akiknek nincsenek
homeopátiás alapismereteik, természetesen lehetetlen ripsz-
ropsz átadni az erre a speciális területre vonatkozó tudást. A
vakbél eltávolítását sem lehet megtanulni a sebész
fogadóóráján. Samuel Hahnemann klasszikus homeopátia-tana
nagyon átfogó, és a klasszikus homeopaták, akik ennek alapján
dolgoznak, azon a véleményen vannak, hogy ezt a gyógymódot
az ember holtáig tanulja. 1981 óta szerzett tapasztalataim
alapján csak megerősíthetem az állításukat. Ezért arra kérek
mindenkit, aki ezt a könyvet olvassa: keressenek
homeopátiában jártas, speciálisan képzett bábát vagy orvost. A
személyes kapcsolaton keresztül megfelelő támogatást és a
várandósra egyénileg beállított szert kaphat. Ha van rá mód,
hogy homeopátiában jártas bábákat alkalmazó kórházat
keressen, akkor feltétlenül érdemes kihasználni ezt a
lehetőséget. Ma már nem jelent problémát az ilyen irányú
igény, mert a német kórházak szülőszobáin szinte
mindennapossá vált a homeopátia alkalmazása.
Kolléganőimnek szeretném a lelkükre kötni, hogy a
homeopátiát ne könyvekből tanulják, hanem jó
szemináriumokon tegyenek szert az ismeretekre. A
homeopátiát nem lehet könyvekből megtanulni, tapasztalati,
gyakorlati tudást kell szerezni a gyógyszerképekről. Egy
homeopátiás szer nem alkalmas minden ember kezelésére. A jó
szakreferens úgy közvetíti a megfelelő gyógyszerkép
mindenkori temperamentumát és viselkedésformáját
(hatásmechanizmusát), hogy felismerhető legyen az, akit ezzel
a gyógyszerrel kell kezelni. Különösképpen az alábbiakban
felsorolt fontosabb homeopátiás szerek kapcsán van szükség
arra, hogy a teljes emberi személyiséget figyelembe vegyék az
alkalmazás során. A homeopátia nem a méhet látja, hanem a
vajúdót teljes mivoltában; egyéniségének egészére figyel
vajúdásával és szülésének lefolyásával együtt.
Ha egyáltalán nem rendelkeznek alapismeretekkel, akkor
egyszerűen lapozzanak tovább. Az orvosságok tünetleírása csak
zavaró lehet. A homeopátia azon alapul, hogy a szer és a
betegség tünetei úgy fedik le egymást, ahogyan egy bizonyos
kulcs egy bizonyos zárba illik. A szernek mindig a lehető
legjobban kell hasonlítania a betegségképhez. Szándékosan
rövid és precíz tünetleírást választottam, hogy senkit ne
zavarjanak a felesleges szavak és megjegyzések.
Minden homeopátiás ismeretekkel bíró szülő körülbelül az
alábbi információkat kapja, amelyekkel különösen a várandós
párjának kell megismerkednie, hiszen a szülés alatt neki kell
megtalálnia az észlelt tünethez legjobban illő szert.

Aconitum: Hirtelen heves halálfélelem, kínzó

kontrakciók, minden nyálkahártya száraz;
az újszülöttre vonatkozóan: a gyermek
féltése, nagy szülési sokk.
Arnica: Nem lokalizálható fájdalom; az egész test
szétzúzva érzi magát, az ágy túl
keménynek tűnik; szülés után
sebgyógyulásra (placentaseb, hüvely- és
gátsebek) minden szülés után adható!
Belladonna: Hirtelen támadó és megszűnő, nagyon
heves, erőteljes kontrakcióknál; a kismama
elutasít minden érintést, feje égővörös, és
 általában egész teste izzad, ingerültnek és
mérgesnek tűnik.
Caulophyllum: Nincsenek kontrakciók, de a magzatburok
megrepedt; a sikertelen kontrakciók olykor
túl rövidek és gyorsak, mégis kimerítőek
lehetnek, ami megkínozza a vajúdót.
Cantharis: A placenta nem válik le (gyakori
szeradagolás).
Chamomilla: A kismama türelmetlen, a kontrakciókat
elviselhetetlennek találja,
fájdalomcsillapítót vagy érzéstelenítést
akar; minden segítséget elutasít,
agresszívnek, szinte hisztérikusnak hat
gyakran már a szülés kezdetekor.
Cimicifuga: A kismama sokat beszél, a legrosszabbtól
fél és mindent sötét színben lát: „hát
mégsem jön a gyerek”; a kontrakciók
eredménytelenek, görcsös jellegűek a
csípőben.
Coffea: Elviselhetetlen fájdalmak, ájulások a
kontrakciók közötti szünetekben; beválik
röviddel az utolsó kontrakciók előtt,
amikor a gát tágul.
Gelsemium: Nyugtalanság, félelem a következő
pillanatoktól („Mit csinálnak velem?” –
„modern klinikai légkör”), remegő
gyengeség, nyugtalan izgatottság, a
kismama azt akarja, hogy fogják.
Kalium Erőteljes kontrakciók, háttájéki fájdalom, a
carbonicum: kismama erős nyomást és masszírozást
 igényel, szereti a meleget, erős az
önkontrollja – nem tud elengedni.
Nux vomica: Túlságosan izgatott és stresszben lévő nő; a
vajúdási fájdalmak idegesítik, kevés
fájdalmat visel el; még soha nem mondott
le gyógyszerekről; roppant hányinger,
nyomás a beleken és a hólyagon; nem bírja
elviselni a huzatot, meleget és
érzéstelenítést kíván.
Pulsatilla: Sírósság, elégtelen fájástevékenység,
túlhordás – „nem tudja elengedni a
gyermeket”; friss levegőre van szüksége,
szeretne sétálni menni, minden
változékony: fájásai, hangulata, testtartása.
Sepia: A kismama kimerültnek látszik, más
dolgokat kellett elintéznie, mielőtt a
kórházba ment, szereti a meleg, órákig
tartó fürdést – legszívesebben ott szülne a
kádban, kínzó, lefelé hatoló kontrakciói
vannak, szúrásszerű kontrakciókat érez a
hüvelyben.[22]

A felsorolt szerek hatékony segítséget nyújtanak a szülés

során. Hangsúlyozom: a fájdalmakat nem lehet homeopátiás
szerekkel megszüntetni, de nem is lenne ésszerű erre
törekedni. A természetes módszerek a természetes szülés
élményéhez segítenek hozzá. Sok élményről számolhatnék be,
mégis egyik kolléganőmet idézem, aki független bábaként
dolgozik egy kórházban: „Amióta homeopátiás szereket
használunk a szülőszobában, szinte egyáltalán nincs szükség
dolantinra (morfiumhoz hasonló fájdalomcsillapító). Orvosaink
csodálkoznak, hogy a nők milyen rövid időn belül megszülnek,
az aneszteziológusok pedig tudják, nekünk tényleg csak
kilátástalan helyzetben van szükségünk érzéstelenítésre. Az
utóbbi évek tapasztalata szerint az utóvérzések előfordulása
minimálisra csökkent. Ezek után állítsa valaki, hogy a
homeopátiának nincsenek eredményei!”
Biztos vagyok benne, a homeopátiás módszerek lehetővé
teszik a kockázatok csökkentését az otthonszülések során. Az
anyát természetes szüléshez segíthetik hozzá, a gyermek
számára pedig gyógyszerek nélküli, panaszmentes indulást
biztosíthatnak az életbe.

AROMATERÁPIA, A SZÜLÉSHEZ TARTOZÓ ILLATOK

A vasfű, a jázmin, a római kamilla, a levendula, a
muskotályzsálya, a szegfű, az ilang-ilang és a fahéj eszenciái sok
szülészeti osztályon varázsoltak már kellemes hangulatot a
vajúdók, a bábák és az orvosok közös örömére. Az illatok a
természet és a védettség leheletét viszik a sivár és gyakran
személytelen helyiségekbe. Használatuk során nyugalmas,
meleg, bizalomteli és finoman érzéki, gyakran enyhén erotikus
atmoszféra jön létre. Az illatok kapcsán mindenki a nőiességre,
az erőre és a kitartásra asszociál. Minden résztvevőben és az
ellátó személyzetben is tudatosul, hogy a vajúdó valóban szülni
fog, mert képes rá, és elmúlnak a folyamatokat akadályozó
kételyek. Mivel az említett illóolajok igen értékesek, és sokszor
nem egyszerű az adagolásuk, a kolléganők kívánságára
kifejlesztettem a nagyon érzéki hatású Szülésillat nevű
készítményt. Ez a keverék igen kellemes illatot hoz a szülés
előkészületeibe, az apáknak segít ráhangolódni a nőiség
történéseire, a vajúdóknak pedig segít visszaemlékezni a
felkészítő tanfolyamon tanultakra anélkül, hogy túl sok szót
kellene vesztegetni minderre, mert a szavak úgyis csak
feleslegesen elterelik a figyelmet. Ez az illóolaj-keverék
mindezeken felül oldottabbá teszi a vajúdókat, és hozzájárul a
hormonok egyensúlyba kerüléséhez. Ha a bába a szülés során
szükségesnek tartja, keverhet hozzá egy kis muskotályzsálya-,
fahéj-, szegfűszeg- vagy gyömbérolajat.

SZÜLÉSILLAT ÉS VAJÚDÓOLAJ
Mivel az illóolajok hatása nagyon hamar lenyűgözött, egy idő
után erős késztetést éreztem, hogy minden szülőt
megismertessek ezzel a csodálatos világgal. A már említett
Gátmasszázsolaj mellett kikevertem egy olajat a vajúdáshoz is.
Így jött létre a Vajúdóolaj, amely az aromákkal folytatott
munkám kezdete óta a legnagyobb népszerűségnek örvend, és
mindenfelé természetes módon használják. Az illatok erejét
több érzékszervünk segítségével is megtapasztalhatjuk. Egy
masszázsolaj először az orron, tehát a szaglószerven keresztül
hat, de nem sok idő telik bele, hogy a masszírozó kéz jóvoltából
a bőrön át is kifejtse jótékony hatását. A bőr érzékelő idegsejtjei
közvetlen összeköttetésben vannak az aggyal, és
hormonkiválasztásra késztetnek. Számtalan szülésznő van
meggyőződve a kempteni Bahnhof gyógyszertárban előállított
masszázsolaj hatékonyságáról, ezért állandóan tartanak egy
üvegcsét belőle a szülőágy mellett. Egy szeminárium
alkalmával az egyik kolléganő lenyűgözve számolt be első
elsöprő illatélményéről:

…„Nemrég egy fiatal párt kellett ellátnom. Kétségbeejtő

helyzet volt, tényleg nem tudtam, hogyan segíthetnék
rajtuk. A férfi állandóan azt hajtogatta, hogy az asszonynak
semmi sem jó. Nem is csodálkoztam, annyira tehetetlen volt
a fiatal apa. Sajnos csak keveset tudtam a vajúdóval
foglalkozni, mert közben egy másik szülő nőt is el kellett
látnom. Már-már úgy tűnt, a cselekvésképtelen férfi és a
szinte hisztérikus nő számára csak az epidurális
érzéstelenítés hozhat megváltást. Tehetetlenségemben és
sietségemben egy olajos üvegcsét nyomtam a férfi kezébe,
hogy masszírozza be vele felesége hátát. E masszázsolajat
egy másik szülő pár felejtette ott néhány hete az
ablakpárkányon. Miután a másik asszony szülése
befejeződött, visszamentem hozzájuk. Már az ajtóban
feltűnt a váratlan nyugalom, de miután beléptem a szobába,
alig tértem magamhoz a csodálkozástól. A kismama
koncentrálva, nyugodtan lélegezte le a kontrakcióit, a férfi
az ágyon ült, és a hátát masszírozta. A kontrakció végén a
kismama ragyogva nézett rám, és köszönetet mondott a
csodaolajért. Attól kezdve, hogy a férje ezzel dörzsölte a
hátát, a kontrakciók elviselhetőbbé váltak, úgy érezte, a
férje kezei nélkül már létezni sem tudna. A férfi még mindig
meg volt lepődve, hogy feleségének szüksége van rá,
ugyanis egy órával azelőtt éppen ellenkező volt a helyzet. A
gyermek szűk két órával később született meg, epidurális
érzéstelenítés nélkül. A gyermekágyban az anya folyton azt
 mesélte, hogy e masszázsolaj nélkül biztos nem élhetett
volna át ilyen szép szülést. Ezért most szeretnék többet
megtudni az illóolajok hatásáról.”

A fájdalmak jobb feldolgozását segítő szülőolaj, mely a

történetben annyira hatásosnak bizonyult, a jázmin, a
muskotályzsálya, a rózsa, valamint az ilang-ilang illóolaját
tartalmazza, melyek jojobaviaszban és egyéb értékes növényi
olajokban vannak oldva. Ha többet szeretne megtudni a
különböző olajok hatásmechanizmusáról, ajánlom a Bevált
aromakeverékeim című könyvemet.
A Vajúdóolaj alkalmazása minden résztvevő számára
biztonságot, védelmet jelent, és a szülés eseményébe vetett
bizalmat erősíti. Hatására a vajúdó képes lesz átadni magát a
szülés történéseinek. Az apa megbízik benne, tudván, párja
teljesíteni tudja az élettől kapott feladatot. A bábák hagyják a
vajúdót önállóan cselekedni, és a legnagyobb tisztelettel és
figyelemmel kísérik a szülést.
Egy anya arról számolt be nekem, hogy…

…nagyon meglepte, milyen hatással volt e masszázsolaj

az orvosi teamre. Az illat nemcsak a vajúdó bőrén érződik,
hanem az egész szobában szétterjed. Így írta le a jelenséget:
„Amikor az orvos belépett a szülőszobába, mogorván meg
akarta kérdezni, mennyire van nyitva a méhszáj. De
félbeszakította saját mondatát, hirtelen barátságossá vált, és
megkérdezte: »Mi van itt ma? Ez aztán a finom illat! Az ám,
és a baba sem fog már soká késlekedni!« Egész ottléte
nyugodt várakozást tükrözött, majd vidám arckifejezéssel
 hagyta el a szobát. A vezető szülésznő meghökkent, és
megjegyezte: »Mi történt vele? Ilyen jókedvűnek még soha
nem láttam. Itt hagy bennünket anélkül, hogy vizsgálati
leletet kérne. Amióta itt dolgozom, ilyen még nem fordult
elő.« A dolog vége az lett, hogy a szülésznő felírta, honnan
szerezheti be e szülőolajat, annak reményében, hogy
általánossá válik az imént megtapasztalt munkahelyi
légkör.”

Én magam is szép élményt köszönhetek a Cora születésénél

is használt Vajúdóolajnak:

…Cora édesanyja igen erős személyiség. Értésemre adta,

hogy nem óhajt semmiféle masszázst vagy egyéb
hókuszpókuszt. Mindössze annyit akar, hogy otthon,
nyugalomban szülhesse meg gyermekét anélkül, hogy
mások belebeszélnének. Érkezésemkor a vajúdó
törökülésben, egyenes háttal ült, és meditált. Igyekezett a
lehető legjobban átlélegezni a kontrakciókat, és azon volt,
hogy ne veszítse el az önuralmát. Óvatos kérdésemet, hogy
megmasszírozzam-e a vajúdási fájdalom helyét, hevesen
ellenezte – erre nincs szüksége. Amikor láttam, hogy egyre
erősebben küzd a kontrakciókkal, beolajozott kezemmel
előzetes engedélykérés nélkül gyengéden bedörzsöltem az
alhasát. Egyetlen fájás jött még, és az asszony puha hangon,
lelkesen suttogta: „Ó de jó, kérlek, tartsd itt az olajat és a
kezedet.” Néhány további kontrakció után már nem is én
masszíroztam, hanem ő maga: négykézláb térdelt, és hasát a
kezemben ringatva mozgatta. El tudott lazulni, és közölte,
 gyermeke hamarosan megszületik. Megnyitotta magát a
saját érzelmei előtt, és gyönyörű szülést éltünk át.

AROMATERÁPIA A SZÜLÉSKÍSÉRÉSBEN
Az alább felsorolt illóolajok természetesen illatlámpában is
használhatók a szülés után. Az otthonszüléseknél mindig a
vajúdó kedvenc illata tölti be a szobát, a kórházban azonban
inkább a fürdőadalékok és a masszázsolajok a megfelelőbbek,
mert azok nem terhelik túl a szülésznőket és a kórházi
személyzetet; persze az is előfordulhat, hogy a szomszéd ágyon
vajúdó éppen kiegyensúlyozott és oldott hangulatban van, és
nem megfelelő neki a római kamilla illóolaja.
A szülést nagymértékben támogató, kellemes hatása van a
Vajúdóolajnak, ha fürdő-adalékként használják. Bőséges
mennyiségű holt-tengeri sóban emulgeálva, 1-2 evőkanál
mézzel vagy tejszínnel (a kórházban sűrített tejjel) vegyítve
erős nyugtató, fájásenyhítő hatást fejt ki. Holt-tengeri sóból
akár 1 kilogrammot is adagolhat a fürdőbe, hogy
fertőtlenítő és vérnyomás-stabilizáló reakció lépjen fel, és a
vajúdó úgy érezze, a víz megtartja és oltalmazza őt.
Masszív kontrakciók vagy feszült alaphangulat esetén az
extra levendula olaj a az ideális fürdőadalék. A hegyi
levendula tisztánlátást és nyugalmat ad, a legizgatottabb
apának és az esetleg ideges bábának is segíteni fog.
A római kamilla masszázsolajként és fürdőolajként is jó
hatású. A fájdalomra különösen érzékeny vajúdók esetén
javallott, akik már a szülés kezdetén heves, elviselhetetlen
fájásoktól szenvednek. Elegendő 3–5 csepp Rómaikamilla-
olajat jojobaviaszban (10%-os) elkeverni a masszázsolajban,
és számíthat csillapító hatásra.
Gyöngülő fájástevékenység vagy fájásgyengeség ellen be
fog válni az UT-olaj vasfű-, szegfű-, gyömbér- és fahéjolajból
álló keveréke. Minden bábának javaslom, hogy legyen
kéznél ez az olaj, ha az intenzív vagy a kitolási szakban
alábbhagy a vajúdó ereje, és egyidejűleg a fájástevékenység
is gyengül. Masszírozza be erőteljesen az olajjal a méh
fundusát, tehát a méh legfelső területét, így a vajúdó képes
lesz arra, hogy kitartson a szülés alatt, és a kontrakciók
ereje elegendő lesz a gyermek megszüléséhez. Ezt az olajat
azonban csak a bába vagy a szülésznő alkalmazhatja, és
csakis akkor, ha valóban szükséges (tehát nem azért, mert
letelik a műszak, hanem mert a szülő nőnek tényleg
szüksége van rá). Biztos vagyok benne, hogy az UT-olaj
hatásának köszönhető, hogy eddig az otthoni szülések
során boldogulni tudtam fájáserősítő gyógyszerek nélkül is.
A vasfű illóolaját a bábák általában csak szaglóüvegcsében
használják. Ezzel a vajúdót ki lehet mozdítani az őt uraló
emocionalitásból, fokozható a koncentrációs képessége,
ami segít abban, hogy teljesen el tudja engedni a
gyermeket. A vasfű illóolajának alkalmazásakor a szülő nő
figyelme javul, lehet vele beszélni, ismét kész az
együttműködésre. 1 csepp Vasfűolaj jojobaviaszban (10%-
os) elég a homlokra, a nyak mélyedésébe vagy a
dekoltázsra.
Ugyancsak jól bevált illóolaj a Neroliolaj jojobaviaszban
(10%-os), szintén szaglóüvegcsében vagy – ahogy a fent
említett vasfű is – természetes parfümként. Alkalmazása
különösen akkor segít, ha az apának van szüksége
elsősegélyre. Vannak ugyanis férfiak, akik annyira
meghatódnak gyermekük születésétől, hogy – miközben
„nagy kő esik le a szívükről” – a vérnyomásuk is megindul
ugyanezen az úton, vagyis esik. Az otthonszülésben részt
vevő apák vállát bizonyára lényegesen nagyobb felelősség
nyomja, és több segítséget is várnak tőlük, mint a kórházi
szülésnél jelen levő társaiktól. Ezenkívül szinte mindig
sikerül jól befűteni a szülőszobát, így a hőmérséklet-
változás is ingadozóvá teszi a vérnyomást. De a frissen szült
nőknek is szükségük lehet a Neroliolajra jojobaviaszban
(10%-os), mert az első felállás szinte mindig
elhamarkodottnak bizonyul. Hiába figyelmezteti az
anyákat a bába, ők valamiért nem szívesen várnak, hanem
sietve felállnak, de persze egy-két lépés után
megszédülnek. Ilyenkor segít a szaglóüvegcse, hogy az
anyát ismét épségben ágyba lehet fektetni. Kedves
édesanyák! Higgyék el, a bábák nem véletlenül kérik, hogy
ne keljenek fel vérnyomás-stabilizáló gyakorlatok nélkül a
szülőágyból.
A rozmaring olaját a szülések segítésekor szoktuk a
Vajúdóolajba keverni. Alacsony vérnyomás ellen
lábmasszázzsal vagy fürdővel vehetjük fel a harcot. Ha
emiatt túlságosan gyenge a fájástevékenység, vagy
fáradtság vesz erőt az anyán, ezen olaj hatására
megdöbbentően hamar túl lehet lendülni a holtponton, és
beindulnak az erőteljes kontrakciók. Az imént még erőtlen
anya váratlan lendülettel és erővel birkózik meg a
szüléssel.
Kellemes felfrissülést hozhat a kontrakciók vagy a szülés
alatt, ha a homlokot vagy a felsőtestet bemasszírozzák
rózsahidrolátummal. Apaként nyugodtan meglepheti és
megörvendeztetheti feleségét rózsa- vagy
nerolihidrolátummal.
A SZÜLÉS LEPÉNYI SZAKASZA

A gyermek megszületésével még nincs vége a szülésnek. Az

első öröm és megkönnyebbülés után még egy utolsó, általában
rövid megerőltetés vár az anyára: a méhlepény (placenta)
megszülése. Sajnos a kórházban rögtön a szülés után
fájáserősítő hormont adnak be, hogy a lepény a lehető
leggyorsabban leváljon, holott gyógyszerek nélkül is 5–15 perc
alatt meg lehet szülni. Vannak azonban olyan helyzetek,
amikor egy óra hosszat vagy tovább is eltarthat, amíg a szülés
ezen utolsó fázisa is lezárul. Ezt nyugodtan ki lehet várni, ha az
anya jól érzi magát, és nem lépnek fel vérkeringési vagy vérzési
problémák. Negyvenhetes várakozás után elvárható még ennyi
türelem mindenki részéről, fontosnak tartom ugyanis, hogy ne
zavarjuk meg a test saját hormonháztartását. A tapasztalat
szerint a rutinszerű oxitocin-adagolás nélkül szült anyáknál
hamarabb következik be a tejbelövellés, és a babák is
nyugodtabbak. Kockázat fennállása esetén természetesen nem
szabad elvetni az oxitocin-adagolás lehetőségét, de az igazán
érthetetlen, hogy az orvostudomány gépesített fordulata óta
maga a szülés vált kockázati tényezővé. Ehelyett célszerű volna
minden egyes szülésre mint személyes és egyéni történésre
tekinteni, és eszerint megszabni az alkalmazott eljárásokat.
Sok szülész úgy gondolja, hogy a méhlepénynek minél
hamarabb meg kell születnie, ezért a bába vagy az orvos a
méhre kifejtett, az anya számára fájdalmas, erőteljes nyomással
és a köldökzsinór gyengéd húzásával a méhlepényt kinyomja a
méhből. Az apa esetleg megteheti, hogy némi türelmet és
megértést kér az állapotos számára, aki biztosan hálás lesz neki
ezért. Én magam fontosnak tartom, hogy a vajúdók a lepényi
szakaszt is nyugodtan, tudatosan éljék át. Szerintem nem
véletlen, hogy a természet úgy alakította a szülést, hogy a
hüvelyt különösen megterhelő tágulás, azaz a gyerek
megszületése után még egy puha, könnyed, utolsó tágulásra is
sor kerüljön. Az anya emlékezetében a puha lepényi születés
marad az utolsó tágulási élmény.
Néhány további kontrakció után megszületik a méhlepény
is. Ezek a kontrakciók azonban sem erejükben, sem
intenzitásukban nem hasonlíthatók össze a szülőfájásokkal.
Több, egymást követő görcsös jellegű fájdalom és egyénileg
eltérő, de nem túl hosszú idő múlva újból a medencefenékre
nehezedő nyomás érezhető, majd a frissen szült anya
minimális feszülést érezve megszüli a méhlepényt, melyet csak
egy „puha, meleg valaminek” érez. A bába feladata, hogy erről
is előre szóljon az anyának, valamint segítségnyújtás közben
arra is ügyeljen, hogy a lepény a burkokkal együtt épen
csússzon ki a hüvelyből. Már csak ezért is nagyon fontosnak
tartom, hogy a vajúdót ne sürgessék, és mindenki türelmesen
várja meg a placenta megszületését.
Az utolsó szakasz után közösen ellenőrizzük, hogy a
placenta sértetlen-e. A méhlepény általában süteményestál
nagyságú, körülbelül 2-3 centiméter vastagságú, és azon az
oldalán, amellyel a méhfalhoz tapadt, sötétvörös, hússzínű, míg
a gyermek felé forduló oldalán gyöngyházszínű, és burkok
borítják. A köldökzsinór csatlakozása érdekes, fára emlékeztető
alakzatot rajzol a placentára. A köldökzsinór képezi a törzset, és
a nagy főerek jelenítik meg a vastag ágakat, melyek mind
kisebbekre ágaznak szét; a méhlepény lebenyei pedig fakoronát
formáznak. Ahogy a fák annyifélék, ahányan vannak,
ugyanúgy minden placentának megvan a maga egyedi
mintázata. Ki tudja, talán a lepényszövet fa formája adta az
ötletet a családfák rajzolásához, és a kifejezés eredete is ide
vezethető vissza. Talán az sem véletlen, hogy sok helyütt még
ma is szokás fát ültetni az elásott méhlepény fölé. Mivel a
lepény emberi szövet, a bábáknak oda kell figyelniük a
megsemmisítés folyamatára. Régebben kézenfekvő megoldás
volt, hogy a méhlepényt elásták egy gödörbe, melybe később
fácskát ültettek. Néhány évvel ezelőtt a kozmetikai ipar még
krémekhez használta fel a kórházaktól megkapott, lefagyasztott
placentát. Mára azonban ez is megváltozott: a méhlepényt
kizárólag a kórházakban szabad megsemmisíteni, akkor is, ha
otthon született meg a kisbaba. Mindezt érthetetlennek tartom!
A szülés mindig is a családban zajlott, és valószínűleg a jövőben
is előfordul majd, hogy a családban zajlik. Mégiscsak furcsa,
hogy már az emberi méhlepényben is valami betegeset
gyanítanak. Az egyik oldal értéket lát a méhlepényben, és
szeretné orvosi értelemben is hasznosítani, a másik pedig
gyanús, ellenőrzött körülmények között megsemmisítendő
anyagnak tartja.
A gyermek eddigi lakása, a placenta vizsgálatakor a legtöbb
szülő meglepődve simítja végig az újszülött felé forduló,
mindeddig a „párnájaként” funkcionáló selymes felületet. A
sejthártyák és a placenta színei mély benyomást tesznek
mindenkire, és a szülők immár nem csodálkoznak rajta, hogy a
gyermek az első hetekben a fénylő, kékes-pirosas
színárnyalatokat kedveli.
Eddigi otthonszülési gyakorlatom alatt még soha nem
tapasztaltam, hogy az anya vagy az apa undorodott volna a
méhlepénytől, vagy megijedt volna a véres látványtól. Éppen
ellenkezőleg: ámulatba ejti őket a természet működése.
Nekünk, bábáknak is meg kell tanulnunk figyelemmel és
tisztelettel beszélni a méhlepényről úgy, hogy ne ijessze el a
szülőket a szülészet e véres oldala. Hálás vagyok egy apának,
aki egyszer feddő szavakkal támadt rám utolsó kórházi éveim
alatt: „Miért bánik olyan durván a méhlepénnyel? Ne vigye el
ilyen gyorsan, mi is szeretnénk látni, milyen szerv táplálta
eddig a gyermekünket.” A szülőket természetesen senki nem
kényszerítheti a méhlepény megszemlélésére vagy
megtapintására, ha ők nem éreznek erre kedvet, ám ha
szeretnének megismerkedni vele, akkor nyugodtan beszéljenek
erről a szülésznőjükkel. Mert legkésőbb ekkor mindenképpen
eljön az ideje, hogy a méhlepényre vonatkozó kérdéseiket
feltegyék, és a kívánságaikat megfogalmazzák.
A szülés utolsó felvonása egyébként csakugyan véres. Sok
apa mondja, hogy azért nem akarja látni a szülést, mert ott sok
vér folyik. Később aztán megkönnyebbülnek, mert nem is volt
annyira véres a szülés, amennyire várták. Ennek leginkább az
az oka, hogy a szülés után általában szinte csak az újszülöttel
foglalkoznak, és nem is veszik észre, hogy párjuk a méhlepény
leválása után vérzik. Egyébként az 500 ml körüli vérveszteséget
még teljesen normálisnak tekinthetjük.
TERMÉSZETES SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI LEHETŐSÉGEK
Az utolsó szülési szakaszban is vannak természetes
segítségnyújtási lehetőségek, főleg ha túl sokáig tart ez a fázis.

A GYERMEK SZOPÁSIGÉNYE, A MELLBIMBÓK STIMULÁLÁSA

Az egyik legegyszerűbb segédeszköz, melyet a természet eleve
biztosít számunkra, az újszülött szopásigénye. Amint a gyermek
szopómozgásokat próbálgat és keresni kezd, ideje mellre tenni.
Nagyon sok kisbaba teljesen egyedül megtalálja a mellbimbót,
elég, ha az anya a karjában tartja. A szopás ingert fejt ki a
méhre, a méh pedig ennek hatására elkezd összehúzódni, tehát
a szopás utófájásokat vált ki. Ha valakinek netán olyan
kisbabája születik, akinek tényleg nincs kedve még szopni,
akkor is ki lehet találni valamit a mellbimbó stimulálására. Ez a
leghatékonyabb természetes módszere annak, hogy
utófájásokat váltson ki.

A NŐ TESTTARTÁSÁNAK MEGVÁLTOZÁSA
Ha a szopás, illetve a stimuláció sem segít, és a várakozási idő
egyre hosszabbra nyúlik, akkor meg lehet kérni az anyát, hogy
mozogjon, váltson testhelyzetet. A gravitáció és a mozgás a
gyermek születésében is segített, miért ne lenne hatásos a
méhlepénynél? Ezt a természetes, hatékony módszert az
anyáktól tanultam, nem a szülészektől, és tudom, sok szülésznő
és orvos elutasítja, mert mindmáig szokatlan viselkedésnek
számít a szülőszobában. De kifejezett kérésre talán mégis
megengedik, hogy az anya a szülőágyban guggoló helyzetbe
kerüljön, majd ebben a helyzetben intenzív
medencemozgásokat végezzen. Ez a fajta mozgás biztosan
meggyorsítja a placenta megszületését. Magától értetődik
azonban, hogy erős vérzés fennállása esetén nem alkalmazható
ez a módszer.

HOMEOPÁTIA
A homeopátiás szerek közül általában az alábbiak valamelyikét
alkalmazzuk: Arnica, Cantharis, Sepia, Pulsatilla.
A homeopátiás szerek kiválóan alkalmazhatók a szülés
során fellépő vérzés csillapítására, eddigi pályafutásom során
emiatt igen kevés esetben kellett kórházba vinni az anyát. A
következő szereket csak azért sorolom fel, hogy az
otthonszülésről tájékozódó, most érdeklődő fiatal
kolléganőkhöz ne csak az intések és a félelmek jussanak el.
A vérzés a bábák számára igen rettegett helyzet, és érdemes
megismerkedni a vérzés elleni szerek (Arnica, Belladonna,
China, Ferrum, Hamamelis, Ipecacuanha, Millefolium,
Phosphorus, Sabina és Secale) homeopátiás gyógyszerképével,
hogy felkészültek legyenek, amikor a helyzet úgy kívánja. Nem
győzöm hangsúlyozni: nem elég, ha csak könyveket olvasnak a
homeopátiáról! Azzal is tisztában kell lenni, hogy a házi
szüléskísérések során nem létezik olyan módszer, amely erős
vérzéssel járó akut életveszélyt eleve kizárhatna. Én magam
máig pontosan emlékszem minden olyan anyára, akinél erős
vérzés lépett fel, és mindig hosszú időre volt szükségem, amíg
feldolgoztam az élményt. Végkövetkeztetésként mindenesetre
azt vontam le, hogy még ez a kockázati tényező is kezelhető, ha
minden jól elő van készítve, gyors és egyértelmű döntéseket
lehet hozni, és jó az együttműködés a mentőszolgálattal és a
kórházzal. A beszállításra mindenképpen jut elég idő, hiszen
orvosi beavatkozást igénylő helyzetben a kórházban is
előkészületi időre van szükség. Egyetlen kórházban sem
várakozik az altatást végző csoport a szülőszoba előtt. Az
altatóorvos is végzi a munkáját, szolgálatban van, talán
műtéten, mindenesetre először őt is értesíteni kell.
Az egyik esetet soha nem fogom elfelejteni:

…Épp megérkeztem egy otthonszüléshez. A vajúdó

közölte velem, pont az imént adott magának még egy
kamillabeöntést. Nemsokára meg is született a baba, majd
enyhén erősödő lepényleválási vérzés lépett fel, ami a
lepény megszületésével sem maradt abba. Amikor gyorsan
átnéztem a vérzéscsillapító szerek leírását, eszembe villant a
kamillabeöntés. A China gyógyszerképénél ugyanis ez áll:
vérzés, kamilla téves használata miatt. A China- golyócska
beadása után néhány percen belül elállt a vérzés, a kismama
pedig viszonylag könnyen kiheverte jelentős vérveszteségét.

AROMATERÁPIA
Illóolajokkal is elősegítheti a placenta elhúzódó vagy
nehézkesen haladó leválását. Néhány csepp vasfűolajjal kevert
UT-olajjal meg kell masszírozni a méh feletti területet, hogy
beinduljanak a jótékony hatású utófájások. A kezelésre
azonban csak akkor kerülhet sor, ha az anyának nincs vérzése,
és nincs melege, sőt inkább fázósan, lehűlve érzi magát.
 Az elmúlt években több kolléganőtől is hallottam, hogy
hűvös levendulapakolással is jó eredményeket értek el. Ennél
azonban jobbnak találom a Zsálya-ciprus olajban található
menta-, zsálya-, citrom- és ciprusolaj összeállítást. Dörzsölje a
has bőrére, majd tegyen rá hideg borogatást. A kezelés szinte
mindig elég ahhoz, hogy felerősödjenek az utófájások, sőt az
UT-olajhoz képest előnyös, hogy a Zsálya-ciprus olaj összehúzza
a véredényeket, és ezáltal vérzéscsillapító hatást is kifejt.
Amikor befejeződik a méhlepény megszületésének fázisa, az
anya számára megkezdődik a gyermekágy ideje.
BOLDOGTALAN SZÜLÉS

HALÁL AZ ÉLET KEZDETÉN

Ebben a könyvben már többször volt szó róla, sajnos nincsen

garancia arra, hogy a várandósság kizárólag boldogságban és
örömben végződhet. Emberemlékezet óta rendszeresen
előfordul, hogy halott kisbabák születnek. Ha a világ átlagát
nézzük, csak a várandósságok fele végződik élő gyermek
születésével. Sajnos a szülők többsége erről csak akkor szerez
tudomást, ha maga is érintetté válik. A vetélés, a koraszülés, a
halvaszületés, a kihordott vagy túlhordott, majd halva születő
gyermek, a súlyosan fogyatékos, életképtelen kisbaba vagy a
szülés után közvetlenül meghaló gyermek egyaránt
megismerteti a szülőket a fájdalom és a gyász érzésével.
Elmondhatatlan tragédia az is, amikor a hirtelen bölcsőhalál az
első évben viszi el a kisbabát.
Egyáltalán nem vigasztalóak, sőt nagyon rosszul esnek az
anyák számára a szakemberektől vagy a közvetlen
környezetüktől hallott, vigasztalónak szánt szavak: „Hiszen
maga még fiatal, szülhet még gyereket, amennyit csak akar.”
Mintha az egyik gyermeket pótolhatná a másik!
A szülők számára nincs nehezebb, mint szembenézni ezzel a
témával. Többnyire csak akkor olvassák el e sorokat, amikor
már érintettek a dologban. De talán Ön, aki szintén itt nyitotta
ki a könyvet, annak ellenére szeretne foglalkozni e nehéz
kérdéssel, hogy boldog várandós, és a legszebb reményeket
táplálja a jövővel kapcsolatban. Ha mindenki nyitottabb lenne a
gyász iránt, érintettként is jobban tudná, hogyan lehet az élet
ilyen jellegű kihívásait feldolgozni.
Először is tudni kell, hogy a halállal való szembesülés
pillanatában az idő teljessége áll rendelkezésre. A meghalt
gyermek életének órája örökre leállt! Az anya életének órája is
mintha leállna egy időre, vagy legalábbis sokkal lassabban
ketyeg. Ne engedje, hogy bárki elvegye Öntől ezt az időt!
Először is engedje szabadjára az érzéseit, sírjon, kiabáljon, essen
kétségbe, némaságba, tomboljon, zokogjon, ordítson, törjön
össze. Ezután nyugalomra van szüksége. Vonuljon vissza.
Keressen a nagyobb gyerekeinek barátnőt, gyerekfelvigyázót,
szomszédasszonyt, valakinek biztosan lesz ideje. Nem kell
eltitkolni a nagyobb gyerekek elől szüleik kétségbeesését, de
nekik szükségük van valakire, akivel beszélhetnek, és aki
megfelelően, időben ellátja őket. Az anya számára ugyanis
ilyenkor jelentéktelenné válik az evés, az alvás és a napi
életritmussal járó szükségletek.
Ne várjon el együttérzést a kívülállóktól, mert ők ebben az
esetben tehetetlenek. Az apától ugyancsak túl sokat követel a
helyzet, főleg ha a várandósság nagyon korán ért szerencsétlen
véget. A férfiakban nagyon gyakran csak a szüléskor alakul ki
komolyabb kötődés gyermekük iránt, ezért a vetélés vagy a
koraszülés esetén számukra nehéz lehet megérteni az anya
érzéseit. A párok érzéseiben tapasztalható különbség néha
sajnos a kapcsolat kárára, terhére is válhat.
A felfoghatatlan veszteség megközelítő feldolgozásához
feltétlenül szükséges első nyugalmi időszak után az a kérdés
vár választ, hogy mi legyen ezután:
Ha a magzat a korai várandósság idején halt meg, számítania
kell rá, hogy előbb vagy utóbb vetélésen fog az anya átesni.
Nem kell kapkodnia, ne cselekedjen az idő szorításában;
megfájdul a hasa, többé-kevésbé ritmikus fájásai lesznek, és
vérzés kíséretében eltávozik a gyermek. Nyugodt körülmények
között kell megbeszélni, valóban szükség van-e a rutinszerű
méhkaparásra. A mai ultrahangos technológia alkalmas arra,
hogy az orvos megállapítsa, tényleg elengedhetetlen-e ez a
beavatkozás. Számos asszony mellett segédkeztem, akik nem
akarták elszenvedni ezt a műtétet. Naponta megtörténik, hogy
az asszonyok elvetélnek. Sok országban fel sem merül, hogy a
vetélést sebészeti beavatkozásnak kell követnie, és a korábban
elvetéltek minden további nélkül megszülik következő
gyermekeiket. A korai gyermekággyal foglalkozó fejezetben
leírt módszerek alkalmazása elősegíti a méh megfelelő
összehúzódását. Józan emberi megfontolásra sajnos a szomorú
életszakaszokban is szükség lehet, mert túlságosan hamar
végeznek el olyan rutinszerű beavatkozásokat, amelyekre
normális élethelyzetben igenis kritikusan rákérdeznénk. Nem
kell tehát azonnal kórházba rohanni, a vetélés után nyugodtan
keresse fel nőgyógyásza rendelőjét. Amennyiben azonban
valóban erős vérzést tapasztal, tudnia kell, hogy minden
kórházban 24 órás ügyelet van, és fogadniuk kell a sürgős
ellátásra szorulókat.
Halvaszületéssel végződő koraszülésnél vagy időre történő
halvaszülésnél sincs ok a kapkodásra. A szervezet tudja mit kell
tennie, és a gyermek halála után tíz napon belül elindítja a
szülés folyamatát. A kontrakciók ilyenkor valóban fájások, és
fájdalmas szülésre lehet számítani. A pszichés okok
mindenesetre ebben is nagy szerepet játszanak, hiszen az anya
érthető módon negatív érzésekkel viszonyul a történésekhez,
amelyektől nem a boldog végkifejletet, hanem csak a
kimondhatatlan gyászt várhatja. A gyász fájdalma önmagában
is szörnyű testi fájdalom, a hozzáadódó szülési fájdalmak
túlcsordulhatnak az el-viselhetőség határán. Hagyja, hogy
szabadon áradjanak az érzései! Természetesen
fájdalomcsillapítókat is kérhet, hogy elviselhetőbbnek érezze a
helyzetét, de a testi fájdalom szelepet kínál a lelki fájdalom
feldolgozásához. Elfogadhatja a fájdalomcsillapítókat vagy az
epidurális érzéstelenítést, de nem feltétlenül szükséges, hogy
ezt tegye. Minél hamarabb eléri a fájdalom a testi szintet, annál
gyorsabban gyógyul a lélek. Párjával és a bábával együtt
nyugodtan gondolják végig, melyik helyszín a legmegfelelőbb:
otthon, a születésház vagy a kórház. A bába ismeri a környező
kórházak szokásait, és tud tanácsot adni ebben a kérdésben. Az
is fontos, hogy az ilyen szomorú szüléshez is a védettség
légkörére van szükség, éppúgy, mint az élő gyermek esetében,
és ez is történhet vízben. Gondoskodjon olyan környezetről,
amilyenre szüksége van, és amilyenben a fájdalma is teret és
időt kaphat! Ne siesse el a döntéseit, és ragaszkodjon a nyugodt
körülményekhez! Egyszer egy orvos fennhangon követelte:
„Igen, de az asszonynak még ma be kell jönnie, mert feltétlenül
megfigyelésre van szükség!” Azt válaszoltam neki: „Rosszabb
nem történhet, mint hogy meghal a gyerek, az pedig már
megtörtént.” Erre ő is belátóbb lett: „Tulajdonképpen igaz. Na
jó. Jöjjenek a szülők akkor, amikor ők is úgy érzik, hogy
szükségük van rá.” Magától értetődik, hogy a halvaszüléssel
kapcsolatban nincs kórházi rutin, mert hála istennek, ilyesmi
csak ritkán fordul elő. Ez azonban azt is jelenti, hogy az
érintetteknek sajnos mindig újra végig kell gondolniuk a dolgot,
és maguknak kell döntéseket hozniuk egy olyan helyzetben,
amelyben valójában nekik maguknak is sürgősen támogatásra
volna szükségük.

BÚCSÚ

A szülés után ismét rendelkezésére áll az idő teljessége.

Búcsúzzon el gyermekétől úgy, ahogyan Ön szeretné, hagyja,
hogy teljes mértékben az érzései vezessék! Most nem az
értelem és a ráció dönt. Ha akarja, jó emlékké válhat, hogy
gyermekét a karjában tartotta, hogy a legszebb rugdalózóba
öltöztette, vagy bolyhos pelenkába bugyolálta. Fektesse a babát
babaágyba vagy szépen elkészített, szépen ácsolt koporsóba,
hiszen még erre is lehetett idő az első fájásokig. A koporsó
elkészítésébe az apa is beleteheti a saját könnyeit, a saját
fájdalmát. Az egyik apa később úgy számolt be a koporsóról
való gondoskodásról, mint a számára legfontosabb feladatról,
mintegy a saját „szülési fájásairól”. Ha vannak nagyobb
testvérek, ők talán egy babát vagy egy játék állatot szeretnének
adni a hosszú útra. Fontos, hogy a szülésig tartó időt arra is
felhasználják, hogy nevet adjanak a babának. Gondoljon arra,
bármilyen rövid ideig élt a gyermeke, egy ideig mégiscsak élt,
ezért örökre elválaszthatatlanul hozzátartozik élete
történetéhez. A holtakról könnyebb úgy beszélni, ha nevükön
idézhetjük fel őket.
Jó, ha a bába készít egy-két fotót a babáról, hogy később
bármikor megnézhessék. De az emlékezetnél jobb képeket nem
rögzít semmilyen technika.
Ha lehet, temesse el gyermekét! A független bába ebben a
kérdésben is fontos segítőtársa lehet.

HIRTELEN BÖLCSŐHALÁL

Ha valakinek a gyermeke hirtelen bölcsőhalál áldozataként hal

meg, a fájdalom és a gyász mellett még az ügy hivatalos
tisztázása is nehéz kötelesség a szülők számára. A rendőrségi
eljárás feladata, hogy orvosi szakvéleményt kérjen a csecsemő
haláláról. A szülők nagyon megszenvedik a hivatalos eljárást,
mely rendőri és orvosi oldalról sem rutinfeladat, és a hivatalból
eljárók gyakran a személytelenség, a merevség mögé
menekülnek tehetetlenségükben. De a bába, aki végigkísérte a
szülést, segített a félelmek feloldásában, most is sokat tehet.
Empátiája nemcsak a gyermek születése közben, de halálakor is
a szülők támogatását, erősítését szolgálja. Engedje most is, hogy
eluralkodjanak az érzései! Teljesen természetes, hogy
kétségbeesetten kutat a „miért” után, ám hiába keresi a hibát, a
csecsemőt már nem hozhatja vissza az életbe. Próbáljon meg a
családon belül megszabadulni az önvádtól, másokat se
hibáztasson, forduljon szeretettel és megértéssel a többiek felé.
Mindig voltak gyerekek, akik néhány hónapos korukban
meghaltak. El kell fogadni, hogy itt hagynak bennünket,
bármilyen érthetetlen is ez. A halál nyomában mindig
megválaszolhatatlan kérdések és szótlanság marad. A szülők
számára teljesen természetellenes, hogy ők kísérik el
gyermeküket a temetésre, és nem fordítva. Mégis: el kell
engedni a holtakat. Az elfogadásban segítenek a nagyobb
testvérek gyakran hallható szavai: „Vissza akart menni az
angyalok közé, mert ott minden olyan szép!”
A szülők azonban nagyon hamar szembesülnek a
valósággal, és el kell dönteniük, a kis halott maradhat-e még
egy-két napig velük, vagy máris be kell szállítani a helyi
hullaházba. Lehet, a baba még nem volt megkeresztelve, vagy
szülei rá akarták bízni a döntést, milyen valláshoz szeretne
majd csatlakozni.
Ebben az életszakaszban is az a legfontosabb, hogy ne
tagadja meg magától az időt! Búcsúzzon el gyermekétől! Tartsa
mindaddig a karjában, amíg szükségesnek érzi. Akkor tegye le,
amikor az érzései azt mondják: igen, eljutottam odáig, hogy
még egyszer lefektessem a kedvenc helyére. Öltöztesse fel,
ahogy szeretné, és mondja meg, mikor kerülhet a kis holttest a
koporsóba. E sorokat olvasva talán arra gondol: én erre soha
nem lennék képes! Csakhogy az élet meg szokta mutatni, mi
mindenre vagyunk képesek, ha a gyerekünkről van szó.
A BABA HALÁLA UTÁNI NAPOK

A spontán abortusz vagy a koraszülés után természetesen

igénybe veheti a bába segítségét, aki jó tanácsokkal szolgálhat a
tej elapasztásával és a méhösszehúzódással kapcsolatosan.
Ebben a könyvben a korai gyermekágyról szóló részek
foglalkoznak e témával. Keressen egy önsegítő csoportot, ahol
hasonló élethelyzetű emberekkel oszthatja meg érzéseit és
tapasztalatait. Az önsegítő csoportok résztvevői a gyásszal
kapcsolatos problémákban tudnak egymásnak segítséget
nyújtani, például a nagyobb testvérekkel, a nagyszülőkkel, a
párjukkal való kommunikáció terén. Mindenkinek meg kell
találnia az egyéni útját a gyászmunkában. Többnyire az anya
fájdalma a legkimondhatatlanabb. Engedje meg a
hozzátartozóinak, hogy mindenki a maga módján gyászoljon.
Nemsokára az a kérdés is felmerül, hogy az anya vajon
mikor vállalhat újabb várandósságot. Tapasztalatból mondom,
ezt a kérdést nem a racionalitásnak kell megválaszolnia.
Hagyjon időt a testének, figyelje üzeneteit! Legyen azonban
tudatában annak, hogy a test talán rövidebb ideig gyászol, mint
a lélek, és sokan bizony hamarosan újra kisbabát fogannak. Ne
felejtse el, hogy a spontán abortusz vagy a koraszülés után a
baba számolt születési időpontja újabb nehéz és intenzív
gyászmunka elé állítja majd, aminek akár testi tünetei is
lehetnek. Ha a szülők nem adják át magukat a gyásznak,
hanem elfojtják, felszín alá nyomják az érzéseiket, akkor
különösen nehéz időszak vár rájuk azokon a napokon, amelyek
eredetileg a szülés valószínű időpontjaként lettek megjelölve. A
kihordott gyermek első születésnapja is súlyos gyásznap. Az a
baba, akit valaha eltemettünk, soha többé nem foganhat meg
bennünk újra. Minden újabb várandósság, minden újabb
gyerek új esélyt kér magának, hogy elfoglalja helyét az
életünkben – méghozzá a meghalt testvére mellett, és nem
helyett!

SZERTARTÁS A TEMETÉS HELYETT

Az abortusz során az 500 gramm alatt világra jövő magzatok

temetéséről nem a szokásos hivatalos eljárás, hanem a kórház
gondoskodik, noha a szülőknek joguk van a temetéshez.
Mostanáig azonban kevés városban biztosítják azt a
lehetőséget, hogy az apró magzatokat is a temetőben lehessen
eltemetni. A szülők tehát nem tudnak sírkövet állítani, bár erre
sokszor nem is tartanának igényt. Azt tanácsolom, a
magzatukat elvesztő szülők keressenek kint a természetben egy
szabad területet, ahol valamilyen szertartás keretében
visszaadhatják gyermeküket a természetnek és a
világegyetemnek. Olyan helyet válasszanak, ahol meg tudják
olykor látogatni őt. Talán egy fa leveleit bízzák a szél szárnyára,
vagy virágszirmokat a víz sodrára, talán egy szép követ ássanak
el a földbe – mindegy, milyen formát választanak, a lényeg,
hogy azon a helyen később is bármikor visszagondolhassanak
egykor megfogant gyermekükre. A szabadon, bármikor
felidézhető emlék segít, hogy ne csak a lélek cipelje a terhet.
BACH-VIRÁGTERÁPIA
A Bach-virágterápiában használt Rescue-Remedy cseppek kiváló
eredménnyel használhatók. A magam részéről soha nem
indulok el gyászoló asszonyhoz vagy családhoz e cseppek
nélkül. Először 1 cseppet kell tisztán a nyelvre hinteni, majd az
elkövetkező napokban 1-1 pohár vízben feloldani 3-3 cseppet, és
a nap folyamán kortyonként meginni az oldatot. A Bach-
virágok csodálatos lélekvigasztalók.

FITOTERÁPIA
A Szívvigasztaló gyógynövényes teakeveréket az egész család
fogyaszthatja kortyonként, hogy könnyebben feldolgozza az
elfogadhatatlan sorscsapást. A teakeverékben megtalálható az
idegerősítő és nyugtató hatású damiana, az orbáncfű, a
citromfűlevél (Folium melissae), a szegfűszeg, a golgotavirág, a
rózsaszirom és az édesgyökér.

AROMATERÁPIA
Illóolajok nélkül szinte már el sem tudnám képzelni e nehéz
élethelyzetek megoldását, hiszen az illat jótékonyan beburkolja
az anyát, és minden érintettnek segít szembenézni a helyzettel.
Az illat a természet sajátos nyelve, melyhez nincs szüksége
szavakra; a szavakat úgyis sokszor rosszul választjuk meg a
nehéz pillanatokban. Az illatok lehetővé teszik, hogy elfogadják
az elkerülhetetlent. Elsősorban a citromfű (Melissa officinalis) és
a rózsa illata alkalmas e feladatra. Évekkel ezelőtt kikevertem
egy illóolaj-keveréket Elválásfájdalma-olaj néven, melyet
illatlámpában vagy ha szükségét érzi valaki, aromafürdőben
mézzel és tejszínnel keverve lehet használni. Sok szülőnek az
értékes olajokat tartalmazó Csendolaj keveréke segít. A
Rózsaolaj jojobaviaszban (10%-os) édes illata szinte természetes
parfümként burkol be a védettség érzésével.

HOMEOPÁTIA
Az elsősegélyszerként ismert Acotinum áll természetesen az
első helyen. Később szóba kerülhet az Ignatia és a Natrium
muriaticum is. Általában magasabb potenciát válasszon, de
természetesen hasznos, ha az alkalmazást megbeszéli a bábával
vagy a természetgyógyásszal.
GYERMEKÁGY

Üresség – egyedül
megint barlang – védelem
némi időzés
mi
te és én
A gyermekágy közvetlenül kapcsolódik a szüléshez, és összesen
nyolc hétig tart.[23] Természetes állapot az anya életében,
semmi köze a betegséghez; a női lét különleges, kiemelt
időszaka. Nekem úgy tűnik, egy anya életének ez az egyik
legszebb része, hiszen kipihenheti a másállapot kilenc hónapját,
kiheverheti a szülést, és feldolgozhatja az eseményeket. A
gyermekágy a pihenés mellett arra is alkalmat teremt, hogy új
erőt merítsen a következő, megerőltető hónapokhoz, melyek a
csecsemő mellett rá várnak.

A BÁBA SEGÍTSÉGE

Minden gyermekágyas igényli a bába segítségét. Az első tíz

napban kötelesek vagyunk naponta látogatni az anyát:
érdeklődünk az állapota felől, ellenőrizzük a méh
összehúzódását, segítségére vagyunk a gyermek ápolásában,
ellátjuk az újszülött köldökét. A gyermekágyi utóápolást a
szülés után nyolc hétig kérvények, papírmunka és orvosi
receptek nélkül veheti igénybe, azonban az első nyolc hét
eltelte után a teljes szoptatási idő alatt is igényt tarthat a
tanácsadásra. Ha a törvény által biztosított családlátogatások
száma nem elég, az orvos szívesen ír fel receptre további
látogatásokat.[24]
 Ha kórházban szült, és a várandósság alatt bejelentkezett az
illetékes bábához, de személyesen még nem találkozott vele,
hívja fel, és értesítse a szülés bekövetkeztéről. Amennyiben a
bábával már a várandósság alatt megismerkedett, most
ismerősökként találkozhatnak újra, ami nagyon jó abból a
szempontból, hogy nem ekkor kell bizonyos kérdéseket
tisztázni. A bába ismeri Önt, a várandósság lefolyását, a család
életkörülményeit, így teljesen személyre szabottan
gondoskodhat Önökről. Ha igényt tartanak a bába munkájára,
ne engedjék magukat lebeszélni. Nincs másik olyan szakma,
amelynek képviselői speciálisan gyermekágyasok ellátására
lennének kiképezve.

A GYERMEKÁGY JELENTŐSÉGE

A gyermekágy időszaka korai gyermekágyra és késői

gyermekágyra osztható fel. Az első szakasz a szülést követő
tizedik napig tart, és nagyjából a szülési sebek
begyógyulásához, valamint a tejképződés beindulásához
elegendő. A korai gyermekágy alatt meghatározó az anya és a
gyermek bensőséges kapcsolata: ekkor egyfajta szimbiózisban
élnek, elválaszthatatlanok egymástól. A késői gyermekágy
körülbelül nyolc hét múlva ér véget, nagyjából eddig tart
ugyanis az az alkalmazkodási folyamat, amíg a család
megszokja az együttélést a jövevénnyel, és az anya
hormonálisan is átáll az új élethelyzetre.
 Hogy az átállási folyamatot érthetővé tegyem, előszeretettel
hasonlítom össze a gyermekágyat egy férfi és egy nő közötti
kapcsolat első időszakával. Az a különbség, hogy most egy
gyermek is jelen van, aki betolakodóként megzavarhatja a
kapcsolat egyensúlyát. Az első napok megfeleltethetőek a
szerelem első napjainak, az eufóriának és az egymásra találás
véget érni nem akaró boldogságának. Nincs különbség nappal
és éjszaka között, olybá tűnik, mintha megállt volna az idő.
Ezután lassan visszatérnek a hétköznapok, jelentkeznek a
fáradtság és az észrevehető túlterheltség jelei is. A lángoló
szerelem időszaka után az eljegyzés, a „vizsga” napjai
következnek. Szükség lesz arra, hogy be tudják osztani
maguknak a napokat, eleget tegyenek a hétköznapok
követelményeinek. Bekövetkeznek az első konfliktusok és
nézeteltérések. Ezek egyelőre rövidek, mert még óvja őket a
szerelmi boldogság hamvas takarója. A második, legkésőbb a
harmadik hét kezdetével elérkezik a „házasság” ideje. Visszatér
a hétköznapokba a rutin, és a családtagok lassan ismét
tudomást vesznek a külvilág eseményeiről. A régi szokások és
kívánságok újra helyet kérnek a napirendben, de mindent
egyeztetni kell az új jövevénnyel kialakított új szokásrenddel is.
Mindeddig ismeretlen konfliktusok keletkeznek a
párkapcsolatban, és az apa részéről is nagy beleélési képességet
kíván, hogy elfogadja a megváltozott helyzetet. Az újszülöttel
töltött első hetek minden család számára mérföldkövet
jelentenek. A gyermekek arra kényszerítik szüleiket, hogy
újragondolják és átrendezzék életük és kapcsolatuk irányelveit.
Ha a baba iránt érzett forró szeretet és öröm hatja át ezeket a
heteket, a krízishelyzetből hamarosan új alapokra helyezett
harmónia alakulhat ki. A gyermekágy, akár maga a szülés, újra
meg újra próbára teszi a szülők kitartását és türelmét, de
egyúttal a kapcsolat egyik csúcspontja is. Tekintse a
gyermekágyat a gyermekével megélt első kalandnak, elvégre
ez a gyorsan fejlődő kapcsolat, melybe most belekerültek,
éppen eléggé kalandos. Előnyt jelent, hogy már a várandósságot
is – remélhetően – párkapcsolatuk megerősítésére használták.
Kezdjék a gyermekágyas időszakot kíváncsisággal,
bizakodással és bizalommal; ha így tesznek, gyakran és
szívesen fognak visszaemlékezni rá később is.
Fontosnak tartom, hogy a gyermekágyat szép, de egyúttal
reális színben tüntessem fel az anyák előtt. A női élet e
fejezetének ismét a maga kiemelt helyére kellene kerülnie,
hogy ne tekinthessék betegségnek, ám ne is hanyagolják el
teljesen.

SZÜLŐK A GYERMEKÁGY IDEJÉN

A következő részben viszonylag kevés élménybeszámolót
fognak találni. Nem véletlenül van ez így. Sok várandós
érdeklődik arról: „Vajon a többi kismama is ugyanígy érzi
magát?” A gyermek születéséig mások élményei alapján
orientálódik, gyűjti a tapasztalatokat. Ám a szülés után
megváltozik a helyzet, és az anya hirtelen úgy érzi, a történések
immár egyes-egyedül csak rá vonatkoznak. A saját kisbabával
átélt élmények nem helyettesíthetők be! A szülés órái a
gyermekkel a párkapcsolatban átélhető legintimebb emlékek
közé tartoznak, és ugyanez vonatkozik a gyermekágyra is. Az
anyák ekkor már nem a többi gyermekágyas élményeire
kíváncsiak, hanem saját pillanatnyi helyzetükben szeretnének
tanácsot és segítséget kapni. Ezért döntöttem úgy, hogy nem a
frissen szült nők személyes élményeinek bemutatására
helyezem a hangsúlyt. A korai gyermekágy végén azonban
ismét eljön az ideje, hogy a szülők fokozatosan újra nyitottabbá
váljanak a külvilágra, és érdeklődni kezdjenek a más
családokban szerzett tapasztalatok iránt. A nyitás
természetesen fokozatos; akár a késői gyermekágyig is
eltarthat, amíg a családtagok ismét részt akarnak venni a szűk
családon kívüli élet eseményeiben. Ezen a ponton mégsem
állom meg, hogy elő ne hozakodjak egy élményemmel, amely
gyönyörűen bizonyította számomra, milyen hermetikusan
képesek az újszülöttek elzárni a világtól szüleiket:

…A Wibke-orkán 1990 tavaszán söpört végig Allgäu fölött.

Éppen úton voltam, nagyon aggódtam, hiszen nem volt
veszélytelen vállalkozás az ítéletidőben rámerészkedni az
erdei szakadékok között vezető útra, egyes bevezető utakat
meg sem lehetett közelíteni. Boldog megkönnyebbüléssel
parkoltam le a gyermekágyas háza közelében, de a ház
ajtajáig vezető harmincméteres úton is alaposan
megtépázott a viharos szél és a zuhogó eső. Pár lépést is
nehezen tudtam megtenni, elkapott egy széllökés, és a
szomszédos építkezés miatt ott álló sittkupacra lökött. Térdig
mocskosan csengettem be, a hajam, a ruhám, a táskám:
minden csurom víz volt. Odabent a szülők csak a második
csengetést hallották meg, ezért időbe telt, mire az apa végre
ajtót nyitott. Döbbenten nézett rám: „Maga meg honnan
 jön? Mi történt magával? Ó, csak nem esik odakint?
Bocsánat, hogy megvárakoztattam. De jó, hogy jön, éppen
pelenkázunk. Jöjjön fel velem!” Ha nem figyelmeztetem,
hogy előbb szeretném levenni az átázott ruhámat és a
piszkos cipőmet, már indult is volna előre. Kértem tőle egy
törülközőt a hajamra, száraz ruhát az átázott helyett, majd a
szegény, mentegetőző apát félbeszakítva jeleztem, most már
boldogan megyek megnézni az újszülöttet. Utóbb a szülők
elképedve hallgatták beszámolómat az országos ítéletidőről,
amely miatt egyes községekben katasztrófariadót hirdettek
ki, és alig tudtam eljutni hozzájuk. Odaálltak az ablakhoz, és
csak akkor vették észre a házuk körüli pusztítást. Az újságok
érintetlenül hevertek a sarokban. „Soha nem hittem volna,
hogy velem ilyesmi megtörténhet!” – búcsúzott el tőlem az
apa, aki még ekkor is alig tudott napirendre térni a dolog
fölött.

AZ ANYÁNAK IDŐRE, SZERETETRE, FIGYELEMRE VAN

SZÜKSÉGE
Szeretném felhívni a nők, a férfiak, a bábák és az orvosok
figyelmét arra, hogy társadalmunk feltűnően kevés figyelmet
szentel a gyermekágynak. Szerintem az utóbbi évtizedekben
meglehetősen kiszorult a családok hétköznapjaiból a tudatosan
vállalt gyermekágyas időszak. Szemmel láthatóan sok helyütt
teljesen feledésbe merült, hogy az anyának kilenc hónap
másállapot és a szülés után jó néhány hétre van szüksége, hogy
átálljon a megváltozott élethelyzet feladataira. Az egyik orvos
megjegyzése még ma is a fülemben cseng. A doktor úr néhány
nappal az ambuláns szülés után házi látogatásra érkezett, és a
gyermekágyast ágyban fekve találta. „Ugye tudja: aki pihen, az
rozsdásodik. Fel kell kelnie” – mondta.
A négygyermekes anya szerencsére nem sokat törődött az
orvos megjegyzésével, és szigorúan betartotta gyermekágyát a
tizedik napig. Az utóbbi években egyre inkább csak a
gyermekágy testi vonatkozásaival törődnek, a lelki tényezők, az
anyaszerep új kihívásai még a szakképzett emberek
figyelmének is a perifériájára kerültek. Holott a
gyermekágyasnak nem csak ágyra és némi ennivalóra van
szüksége, és azzal sincs minden elintézve, hogy naponta
megmérik a lázát és a vérnyomását. Egy képzett bába hőmérő
és vérnyomásmérő nélkül is felismeri, van-e az anyának láza
vagy vérkeringési problémája. A vérnyomással kapcsolatos
gondokat vagy a visszeres csomókat ágyban végzett
gyakorlatokkal is elháríthatja, nem kell a hírhedt lépcsőzéshez
folyamodni. A lépcsőzést egyébként az előbb említett
nőgyógyász már az asszony előző gyermekágyánál is jobb
terápiának tartotta, mint hogy a gyermekágyast a férje
kényeztesse. Legalábbis így nyilatkozott két évvel ezelőtt.
A gyermekágyas gondozása során az a legfontosabb, hogy
mindenki tudatában legyen, micsoda roppant
hormoningadozásnak van kitéve az anya ez alatt az idő alatt.
Meg kell érteni, hogy szüléskor a legbenső tartalmait adja ki
magából, hogy megszülhesse gyermekét. Ezután mindenki
üresnek, védtelennek és sebezhetőnek érzi magát; jól
hozzászokott a baba rugdosásához, most pedig üres, érzéketlen
és lötyögős a hasa. Esetleg sebesültnek és magányosnak is érzi
magát, ezért alapvető, hogy senki ne vegye el tőle az újszülöttet.
Magam is emlékszem: azt szerettem a legjobban, ha a baba
felém fordulva feküdt, és ismét érezhettem, ahogyan a kis
lábával, kezével gyömöszöli a hasamat. A gyermekágyasnak az
első napok ürességérzetének, kimerültségének legyőzéséhez
mindenekelőtt szeretetre, időre, valamint figyelemre van
szüksége. Mindezt természetesen elsősorban a párjától kaphatja
meg. Ám bábaként is központi jelentőségű számomra e három
fogalom (idő, szeretet, figyelem) – a tanácsadásnak egyáltalán
nem kell a testi funkciókra korlátozódnia! A gyermekágy idején
az egész család nagy hasznára válik az olyan segítségnyújtás,
amely a test és lélek egységét tartja szem előtt.
KORAI GYERMEKÁGY

OTTHONI ÉS KÓRHÁZI GYERMEKÁGY

Mivel szándékom szerint ebben a könyvben a természetes és

normális gyermekágyról írok, elsősorban az otthon töltött
gyermekágyi ápolásban szerzett tapasztalataimat tudom
megosztani. Mindazonáltal a kórházi gyermekágyi ápolással
töltött idő alatt szerzett szakmai ismereteimet sem szeretném
mellőzni, mert ott is nagyon sokat tanultam a gyermekágyasok
és az újszülöttek ápolásáról. Mégis, amióta személyesen is volt
alkalmam a gyermekágyat otthon átélni, és sok éven át
gondozhattam az anyákat otthonukban, azóta tudom csak
igazán, valójában mi is a természetes gyermekágy. A testi
folyamatok a kórházban sem mások, gyakran azonban ott úgy
értelmezik e folyamatokat, mintha azok valami beteges állapot
tünetei lennének. Noha sokszor utalok általában véve a kórházi
tartózkodásra, mindannyian tudjuk, hogy a szülészeti
gyakorlathoz hasonlóan az ápolás is helyi szokásoktól függ. Az
utóbbi időben komoly erőfeszítések tapasztalhatóak, hogy a
szülészeti osztályokon töltött gyermekágyas napokat
családbaráttá tegyék. Vannak már szoptatószobák, látogatói
szobák, sőt családi szobák is, van reggeli büfé, így a
gyermekágyasnak nem kell előre megszabott időpontokhoz
tartania magát. Hogy valóban jó-e, ha az anyának mindig másik
szobába kell mennie ahelyett, hogy a saját ágyában pihenhetne,
maradjon most nyitott kérdés. Örüljünk annak, hogy ma már
létezik úgynevezett „integrált ápolás”, vagyis nem egy külön
ápolónő felel az anya deréktól lefelé elhelyezkedő szerveiért és
a szülés utáni ellátásért, egy másik pedig – a csecsemősnővér –
a szoptató anya mellének ápolásáért, a szoptatásért és az
újszülöttért, hanem a gyermekágyasok és a kisbabák ellátása
egy összehangolt csapat feladata. Mindennek ellenére azon a
véleményen vagyok, hogy nincs személyesebb a jól
megszervezett otthoni gyermekágynál.
Időben érdeklődjön tehát az adott kórház szokásai felől.
Mindmáig Németország-szerte általános, hogy az anyákat a
szülés utáni harmadik–ötödik napon bocsátják el. Valószínű,
hogy ezt a pihenőidőt a közeljövőben lerövidítik, mint ahogy
1982-ben történt, amikor a betegbiztosító pénztárak a kórházi
gyermekágyat tízről hat napra csökkentették. Európai
összehasonlításban a gyermekágyasok fekvési ideje egyébként
lényegesen rövidebb, a legtöbb országban 24 óra elteltével
hazabocsátják őket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a
korai gyermekágy semmi esetre sem ér véget a hazatéréssel. A
kórházi elbocsátás – egy rendelet foganatosítása – nem jelenti
azt, hogy érvényét veszti az évezredes tudás, és egyik
pillanatról a másikra megváltozik a női szervezet működése.
Még mindig tíz napig tart, amíg a tejképződés nagyjából beáll a
gyermek szükséglete alapján! A baba köldöke gyakran speciális
ápolást igényel. A méh tíz nap múltán még mindig a
szeméremcsont felett tapintható, a seb gyógyulása még messze
nem fejeződött be! Kérem tehát, a kórházi elbocsátás után is
tartsa be a gyermekágyat, ne vesse bele magát az otthoni
teendőkbe. Fogadja el a bábától az otthoni ellátást, a tanácsokat,
a segítséget. Mi, bábák pontosan tudjuk és felismerjük, mikor
fejeződik be ténylegesen a gyermekágyi időszak, és nem
naptári dátumokhoz vagy a háttérben megbúvó pénzügyi
okokhoz igazodunk.

A SZÜLÉS KIPIHENÉSE, EGY HÉT AZ ÁGYBAN

A korai gyermekágyban mindkét főszereplőnek, az anyának és
a gyermeknek is ki kell pihennie a szülés okozta fáradalmakat.
Az anya a másállapot fárasztó heteivel és a vajúdás megerőltető
óráival a háta mögött jól teszi, ha ezen a héten minél többet
fekszik. Most a szülési sebek gyógyulásán és a tejelválasztás
beindulásán van a sor. Már csak azért is emlékezetesek ezek a
napok, mert egyébként valószínűleg nem szokott huzamosabb
ideig ágyban feküdni, hacsak nem beteg. Ismernek olyan anyát,
aki fekve nézi végig, ahogy valaki más elrendezi a házi
teendőket? Aki máskor ágyból hallgatja a mosógép
zümmögését, és nem neki kell szétválogatnia és kiteregetnie a
ruhát? Aki pompás illatokat szimatolhat a konyha felől, de nem
neki kell sürögni-forogni a tűzhely körül? Nos, mindezek az
élvezetek talán csak a gyermekágy idején, újszülött gyermekét
a karjában tartva adatnak meg. Ne hagyja elvenni életének e
különleges időszakát! Mindig örömmel fog visszagondolni a
gyermekágyára. Korábban ez volt az egyetlen szabadság a nők
életében, talán ezért is tartotta a család és a szomszédság
fokozottan fontosnak, hogy a gyermekágyas zavartalanul
pihenhessen a gyermekágyban. Egy régi népköltésben ez áll:
„all Joahr kam’s Weib ins Wuchebett, sonst hättse koi
Erholung ghött…!”
(„Minden évben gyermekágyba került a nő, különben nem
lett volna semmi pihenése!” – hangzik az archaikus nyelvű
szöveg.)

FÉLHOMÁLY ÉS NYUGALOM
A gyermekágyasnak régen árnyas, félhomályos szobát
biztosítottak, és megfelelő ennivalókkal látták el őt. Jöttek a
„bölcs asszonyok”, tápláló ételeket hoztak, és hasznos
tanácsokkal szolgáltak az újszülöttel kapcsolatban. Nálunk,
Allgäuban még mindig elterjedt hagyománynak számít ez a
látogatás, ám sajnos pont a lényege változott meg: az anya
vendégeli meg bőséges étkezéssel a szomszédokat, akik
ajándékot hoznak a babának – szerencsére csak néhány héttel
vagy hónappal a szülés után. A férfiakra vonatkozó szokások is
ugyancsak megváltoztak: mialatt a feleség a kórházban pihen,
az apát a szomszédasszonyok látják el meleg étellel. Vagyis
most az apa kapja meg azt, ami egykor az anyának járt.
Talán sikerül visszatérni a régi hagyományhoz, mert jó
lenne, ha a jó szándékú rokonok, ismerősök megint a
gyermekágyast látnák el meleg ételekkel. Az anya erejére és
energiájára nagy szükség van a tejképzés során, nem az ő dolga,
hogy vendégül lássa a szomszédasszonyokat.
Amit napjainkban valóban újra kell tanulnunk, az a
gyermekágyast megillető védelem. A kórházak gyermekágyas
osztályain be- és kiáramló látogató áradat láttán felmerül a
kérdés: mi köze mindennek a nyugalomhoz és a pihenéshez?
Néha olyan érzésem van, mintha az újszülöttet ezüsttálcán
kínálgatnák körbe, hogy minden látogatóba érkező hölgy a
karjába vehesse, és hozzá hajolhasson a friss náthabacilusokat
lehelő szájával, orrával. Azokkal az anyákkal értek egyet, akik
gyermekük védelmében előre elutasítják az effajta
látogatásokat. A „rooming-in”-nek semmi köze az
„ezüsttálcához”, hanem az a célja, hogy fenntartsa az anya és a
gyermek egységét. Érdekes módon az otthoni
gyermekágyasoknál ritkán adódik ilyesféle probléma a
látogatókkal. Mindenki érzékeli a különleges légkört, az
emberek suttogva beszélnek, leveszik a cipőjüket, nehogy zajt
okozzanak; mindenki tisztelettel szemléli a Föld új polgárát. A
barátok és az ismerősök ösztönösen inkább kívül maradnak a
szülők hálószobáján. Ez olyan intim terület, amelyet e
különleges helyzetben is mindenki tiszteletben tart.
Az első napokban a legtöbb anya magától is az ágyban
fekvést választaná, a szülési sebek is erre kényszerítik. Az egyik
gyermekágyas így mesélt erről: „Egész testem sajog, mintha
őrült izomlázam lenne. Ráadásul ha felállok, valósággal
szédelgek. Sok ez most a vérkeringésemnek. Az imént még azt
hittem, fákat tudnék kiszaggatni, de jobb belátásra kell térnem.”
A kismama a lényegre tapintott. A gyermekágyas számára
hamar kiderül, hogy a szülés nemcsak az altestét érintő aktus,
hanem vérkeringését és pszichéjét is megterheli.
Természetesen vannak anyák, akik a gyors és kevésbé
megerőltető szülés után azonnal fittnek érzik magukat.
Lezuhanyoznak, majd párjukkal és a bábával együtt asztalhoz
ülnek, hogy közös vacsorával ünnepeljék meg a nagy
eseményt. Ők azonban inkább kivételnek számítanak, és
általában alig fél óra múltán még ezek az erőtől duzzadó anyák
is maguktól visszatérnek az ágyba. A gátsérülés és egyéb
medencefenéki sérülés, utólagos fájdalom nélkül szülők is
véreznek szülés után, és a vérveszteség mindenképpen
megterheli a vérnyomást, úgyhogy jobban esik a fekvés, mint a
talpon maradás.

A GYERMEKÁGY LEFOLYÁSA

Szándékosan foglaltam össze egy fejezetrészen belül a vérzés, a

gyermekágyi folyás, az utófájások és a méhösszehúzódás
témakörét. Nem tartanám helyesnek, hogy itt csak a vérzésről
írjak, majd elkülönítve, valahol máshol számoljak be a
méhösszehúzódásról.
Az ember oszthatatlan egység, nem szerelhetjük szét külön
szervekre, és nem tekinthetünk el attól, hogy az összefüggő
testi folyamatokat egységben szemléljük. A gyermekágy is
bizonyítja, hogy szervezetünk óriási fogaskerékrendszer,
melyben minden kis fogaskerék összefügg más
fogaskerekekkel.
Tulajdonképpen ebben a fejezetben kellene tárgyalni mind a
szoptatás, mind a gyermekápolás kérdéseit is. Az anya és a
gyermek eleinte szoros egységet alkotnak, szétválásuk csak
később, fokozatosan megy végbe. Az áttekinthetőbb, tagoltabb
szerkesztés kedvéért döntöttem mégis úgy, hogy ezekkel a
témákkal külön foglalkozom, ahogy például a sebellátásról is
külön ejtek szót. Hogy el tudja képzelni az átlagos korai
gyermekágy lefolyását, a fejezetrészt az egyes napok alapján
osztottam fel. Nyilvánvalóan minden gyermekágyas eltéréseket
fog tapasztalni az alább leírtakhoz képest. Minden nőnek
megvan a saját vérzésmódja, a saját gyors vagy elhúzódó
méhösszehúzódása, és mindenkinek egyéni ritmusban, alkati
adottságai szerint rendeződik a vérkeringése. A gyermekágy
lefolyása abszolút egyéni történés. Leírásomban az átlagot
mutatom meg, melytől jelentős egyéni eltérések is lehetnek.
Ugyanígy minden bábának megvan a saját módszere a
gyermekágyi ápolásra. Egy bizonyos helyzetet az egyik
kolléganő még normálisnak, a másik már aggodalmat keltőnek
tarthat.
Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy a vérzés, az
utófájások és a méhösszehúzódás folyamatai a
leglényegesebbek a gyermekágyban. Éppen ellenkezőleg: a
gyermek ellátása és megfigyelése olyan sok időt igényel, hogy a
saját testében zajló folyamatok az anya számára másodlagosak.
Sok könyvben lehet olvasni az újszülöttekkel való
bánásmódról, én is egész fejezetet szentelek e roppant fontos
témának, de nem szeretnék abba a gyakran tapasztalható
hibába esni, hogy megfeledkezek a gyermekágyasról. A saját
testi működésével tisztában levő anya általában jobban tud
figyelni a gyermekére is. Akinek kevesebb problémája van a
tejképződéssel, az nyilván zavartalanabb módon láthatja el
újszülöttjét.
 Már az első napokban beigazolódik az az aranyszabály,
amely az elkövetkező évekre is minden bizonnyal érvényes
lesz: ha az anya jól érzi magát, akkor a gyermekek is jól
vannak.

VÉRZŐ MÉHSEB
Először is szeretném elmagyarázni, mi okozza a gyermekágy
idején tapasztalható vérzést. A méhlepény sebet hagy hátra a
méhfalon. Ez a seb körülbelül tenyérnyi nagyságú, és három
hét alatt mintegy három centiméter átmérőjűre csökken. A
magzatburok sejthártyái a leváláskor horzsolási sebeket
okoznak a méhizomzat egyéb részein. A placenta és a
sejthártyák leválását úgy kell elképzelni, mintha az
orrnyálkahártyán nagy, bevarasodott sebhely lenne, amely
egyszer csak leszakad. Mivel a nyálkahártyának igen jó a
vérellátása, természetesen a seb erősen vérezni kezd. A
gyermekágy alatti teljes vérveszteség egyébként 200 és 500 ml
között van.

ELSŐ ÓRÁK

Vérzés
A méhben a szülés után minden néhány dimenzióval nagyobb,
mint egyébként, a vérzés is ennek megfelelő erősségű a szülés
utáni első órákban. Van, akinek minden mozdulatra sugárban
folyik a vér a hüvelyéből, ami már csak azért is furcsa, mert a
várandósság hónapjai alatt elszokik a vérzéstől. Nem is jön
rosszul a szokatlanságban rejlő figyelmeztetés: a frissen szült
anyának oda kell figyelnie a vérzés mennyiségére. Az előrelátó
anyák vastag betétekkel és a lepedő alá tett vízhatlan alátéttel
készülnek a gyermekágyra. A nagyméretű pamutbugyi is jól
jön most, mert biztonságosan megtartja a vastag betétet. A
csomagot három-négy óránként kell cserélni, a betétek addigra
átvérezhetnek. Lehet, hogy a bába az első betétcserénél
megnyomja kicsit az anya hasát a méhnél, hogy kipréselje az
összegyűlt vért. Ez ugyan kellemetlen, de néhány utófájást meg
lehet spórolni vele.

Utófájások
A frissen szült nő nem nagyon örül a görcsös húzást okozó
utófájásoknak, pedig feltétlenül szükség van rájuk. Az
utófájások nagyon hasonlítanak a tágulási szak utolsó
kontrakcióihoz, de hosszabbak. Az először szülők utófájásai
általában alig fájnak. A fájdalomtevékenység a méh számára
különösen fontos, mert az erős izomkontrakció miatt újra
erősen összehúzódik a méh. Közben a méhlepény sebe
jelentősen csökken, és a vérzés enyhébb lesz. Vagyis: minél
több az utófájás, annál kisebb a méh, és annál kevesebb a
vérveszteség is. A többedszer szülők már nem sokkal a lepény
megszülése után világosan érzik az utófájásokat. A görcsszerű
fájásokra azért van szükség, mert az izomzat minden
alkalommal több erőt igényel, hogy teljesen összehúzódjon. A
méhnek minden szülés után újra el kell érnie eredeti
nagyságát, és ehhez minden alkalommal egyre több energiára
van szüksége. Az utófájások elviselhetőbbek, ha a szülési
fájásokhoz hasonlóan próbálja lelélegezni őket.
A méh visszahúzódása
A méhösszehúzódás közvetlenül a lepényleválással és a
meginduló utófájásokkal veszi kezdetét. Mindkettőt a gyermek
minél korábbi mellretételével segítheti elő. A szülés utáni első
órákban a méhet golyó formájú képződményként tapinthatja ki
a köldök felett. Sokaknak meglepő, hogy a méh, mely néhány
órával ezelőtt még a baba puha szállása volt, és a bordaívek
szélének ütközött, milyen üres, kicsi és kemény lett. A
természet valóban mindenre gondol. Az is előfordulhat, hogy a
méh nem középen, hanem a has egyik oldalán helyezkedik el.
Nem csoda, hiszen rendelkezésére áll az egész hasüreg, és
erőtlenül esik egyik oldalról a másikra. A bába arra kéri
ilyenkor az anyát, hogy maradjon hanyatt fekve, mert ebben a
helyzetben a méh a has közepén marad, a méhüregben felgyűlt
vér jobban ki tud folyni, s a bábának nem kell nyomással
kiürítenie.

Első felállás
Érdemes minél korábban felkelni és vécére menni. Pisilés
közben a vér egy része is kifolyik, és az anya megtakarítja a
kinyomással járó fájdalmat. De soha ne keljen fel egyedül,
illetve előzetes, vérkeringést pezsdítő kar- és lábgyakorlatok
nélkül. Készüljön fel arra, hogy a vérveszteség miatt
vérkeringési problémákra és jelentős egyensúlyzavarokra
számíthat, mert egyensúlyérzékelése is a gyermekkel együtt
számított súlyra állt be.
Az első felkelés előtt jót tehet a vérkeringésnek némi az
anya arcára, hátára és lábára paskolt rozmaring-, neroli- vagy
rózsahidrolátum. A mosakodáshoz tehet a mosdótálba néhány
cseppet a következő illóolajok valamelyikéből: finomlevendula-
olaj, Neroliolaj jojobaviaszban (10%-os), Rózsaolaj
jojobaviaszban (10%-os), rozmaring- vagy citromolaj.Legjobban
az Ébresztő olajvált be.
Nagyon fontos, hogy a felállás előtt az anya egyen és igyon
valamit. A kórházban bizony jól jönnek ilyenkor az
„aranytartalékok”, ha az osztályon nem tudnak semmi
ennivalót adni. Otthonszülésnél egyébként gyakori, hogy az
első felállást közös falatozással kötik össze.

…Gisela mesélte, hogy hiába intette a bába, nem hitt neki.

Mire a kolléganő így magyarázta el a dolgot: „Képzelje el,
hogy amputálták a kezét vagy a lábát. Hasonló veszteséget
kell most a testének legyőznie.” Ezzel a hasonlattal sikerült
Giselával megértetnie új helyzetét.

Nagyon furcsa érzés ott maradni lötyögő, üres hassal, gyerek

nélkül. Van, aki ösztönösen a hasa alá nyúl, hogy tartsa, mert
különben úgy érzi, az leesik a semmibe. A has izomzata a
várandósság miatt kitágult, és amíg nem éri el az eredeti
feszességét, addig bizonytalan érzést okoz. Ez az érzés független
attól, hogy először vagy többedszer szült-e az anya. Nem kell
azonban nyugtalankodnia, mert a helyzet napról napra javul, és
egy hét múlva már csak az emléke marad.

Intimhigiénia
Már az első vécére menéskor jól esik a langyos öblítés, melyhez
üres ásványvizes palackot, kancsót vagy csőrös edényt ajánlok.
A langyos vízben körülbelül 1 teáskanálnyi sebgyógyító sót,
Ülőfürdőt oldjon fel (251. o.). Üljön le a vécére, és a
szeméremszőrzet határánál kezdve csorgassa az oldatot a
nemiszervére, mégpedig úgy, hogy a víz a gáton is végigfolyjon.
Ha nem akarja önállóan elvégezni az öblítést, nyugodtan
kérheti a bába vagy a párja segítségét. Az öblítéssel elkerülhető
vagy legalábbis enyhíthető a pisilés közben jelentkező égető
érzés; a szülés ugyanis a húgycsőnyílás közelében zajlik, és az
ekkor keletkezett apró horzsolások a vizelés közben
kellemetlen fájdalmat okozhatnak.
Ne féljen az első vécére menéstől, hanem próbáljon meg
fertőtlenítő, hűsítő, a sebgyógyulást elősegítő oldattal
felkészülni rá. Meglátja, nem is olyan borzasztó. Az is segíthet,
ha felsőtestével előrehajol, és szeméremajkait valamelyest
szétfeszíti. A vizelet így nem folyik végig hüvelye nyílásán, és
nem irritálja az ott keletkezett horzsolásokat. Az öblítés
emellett arra is jó, hogy a kis vércsomókat eltávolítsa a
szeméremszőrzetből, s az anya újra frissebbnek, tisztábbnak
érezze magát. Ha vérkeringése stabil, nyugodtan mosson arcot,
vagy mossa végig a testét. A legtöbben azonban legszívesebben
visszafekszenek az ágyba, és engedik, hogy párjuk vagy a bába
frissítse fel őket.

ELSŐ NAP

Vérzés
Az első nap lehetőleg ne keljen fel segítség nélkül, hívjon
magához valakit, akiben megkapaszkodhat. Ha nem sokkal
korábban különösen erős vérzés kíséretében vált le a
méhlepény, még az is lehet, hogy elájul. Az első felállás során,
már a függőleges helyzetbe való felegyenesedés közben, de
később, a vécén ülve is megtörténhet, hogy nagyobb vércsomó
esik ki a hüvelyéből. Sok mit sem sejtő anya nagyon megijed
ettől, ám nyugtalanságra semmi ok, a jelenség teljesen
normális. Fekvés közben az ekkor még viszonylag nagy,
köldökig nyúló méh feltöltődik vérrel, amely ott megalvad, és
csak függőleges testtartásban tud távozni.

Utófájások először és többedszer szülőknél

Az utófájásokat az első ízben szülők alig érzik meg, ám a
többedszer szülők néha nagyon szenvednek tőlük. A kórházi
gyermekágyban görcsoldó szert, úgynevezett Spasmolyticát
kínálnak fel az anyáknak. Az otthonukban maradó
gyermekágyasoknak eddig mindössze néhány alkalommal
kellett javasolnom, hogy szerezzenek be maguknak görcsoldó
gyógyszert. Ez mindig olyan anyák esetében történt, akik
negyedik vagy ötödik gyermeküket szülték, meglepő módon
azonban mindenki más kibírja gyógyszer nélkül. Ez bizonyára a
gyermekágy természetes lefolyását támogató
intézkedéseinken, valamint az anyák viselkedésén múlik.
Kövesse saját testének utasításait, és engedelmeskedjen
szükségleteinek!
Sokan bevallják, hogy inkább ritkábban teszik mellre az
újszülöttet, mert szoptatás közben az utófájások nagyon
felerősödnek. Én magam is szoktam ezt a módszert javasolni,
mert szerintem így figyelmezteti a sokgyerekes anyákat a
természet, hogy gyermeküket akár az első naptól kezdve is
ránevelhetik: van más vigasztalódás is, mint az anyamell. A
türelmes várakozás a sorsa a minden másodikként vagy
sokadikként született gyermeknek. Ezzel nem azt akarom
mondani, hogy a kicsik csak nyugodtan feküdjenek ordítva a
mózeskosárban, éppen ellenkezőleg: minden anya, aki a
gyermekágyát otthon tölti – de ez sokszor a kórházban is
megoldható –, tartsa gyermekét a közvetlen közelében. A baba
biztonságban és mindentől védve érzi magát mamája meleg
teste mellett. A szopáskereső mozdulatra az anya akár az egyik
ujját is a baba szájába dughatja, s a gyermek így is élvezheti a
cumizást. A nyugodt, vigasztaló szavak után gyorsan ismét
mély álomba zuhannak a gyerekek, és így ez alkalommal
megtakarította magának a kellemetlen utófájásokat. Persze
teljesen nem úszhatja meg a fájdalmas hasi görcsöket, úgyhogy
gondoljon arra: utófájások nélkül nincs méhösszehúzódás.
Az egyik legfontosabb segítség, mellyel az utófájások a
többedszer szülők számára is elviselhetők maradnak, az állandó
testmeleg. Amióta következetesen azt ajánlom az anyáknak,
hogy tartsák melegen altestüket, azt tapasztalom,
elviselhetőbbnek találják az utófájásaikat. Az ágyban tartott
melegítő palack vagy a hasra fektetett meleg, cseresznyemaggal
vagy fűszernövényekkel töltött zsákocska szinte
nélkülözhetetlen gyermekágyi felszereléssé vált. Felálláskor is
maradjon melegen bebugyolálva: nyugodtan vegyen fel igazi
„szerelemölő bugyit”, esetleg tekerjen a derekára vesemelegítőt
vagy gyapjúsálat, ha vécére megy. Köztudott, hogy hasgörcsök
ellen mindig segít a meleg. A sál arra is jó, hogy kellemesen
megtámassza a még nehéz, noha üres hasat.

Méhösszehúzódás
A méh az első napon még mindig a köldök magasságában
tapintható. A kemény golyó néha megpuhul, de ha mellre teszi
a babát, újra megkeményedik. A szoptatás segíti legjobban a
méh összehúzódását, de a hason fekvés is nagyon jót tesz,
különösen az első napon. A hason fekvés nyomást gyakorol a
méhre, a vér könnyen ki tud folyni, és az esetleg sérült gát is
mentesül a teher alól. Bizonyára jó ideje várja, hogy végre
ismét hason fekhessen; használja ki az első gyermekágyi napon
kínálkozó rövid időt. A mell úgyis hamarosan tejjel telik meg, és
megint vége a hason fekvésnek. A has alá tett kicsi, henger
alakú párna tehermentesíti a gerincet és a keresztcsontot. A
húgyhólyag rendszeres ürítése elengedhetetlen feltétele a jó
visszahúzódásnak; menjen rendszeresen vécére, legalább
minden szoptatás előtt. Eleinte talán nem érzékeli
egyértelműen, hogy tele van vagy üres a hólyagja. Ne aggódjon,
nemsokára a hólyagműködése is ugyanolyan lesz, mint régen.
Szülés után a húgyhólyag is „élvezi” a hasüregben visszanyert
teret, s ezért nagyon feltöltődik. A teli húgyhólyag nyomja az
utófájások segítségével összehúzódni próbáló, s a
kismedencében ismét helyét kereső méhet. A rendszeres
vizeléssel eltávolítja a méh útjából a hólyagot, és felesleges
utófájásokat spórolhat meg magának.

Vérkeringés
Normálisan lefolyó szülés és lepényi szak után tulajdonképpen
minden gyermekágyas már az első napon zuhanyozhat. Legyen
óvatos, és tartsa be a következő szabályokat: a tisztálkodásra
csak kiadós étkezést követően kerüljön sor. Legyen
hallótávolságban a párja vagy valaki más, hogy szükség esetén
gyorsan segíteni tudjon. Ha lehet, inkább hideg vízzel
zuhanyozzon, és befejezésképpen vezessen végig egy
vízsugarat lentről felfelé, hogy serkentse a vérkeringését. A
hajmosás egyelőre túl fárasztónak bizonyulhat, ráér még vele
egy-két napig. Az öblítés jótékony hatását már úgyis ismeri,
napközben ugyanezzel a módszerrel többször is gondoskodhat
az intimhigiéniáról. Az otthon töltött gyermekágy során
minden anya jó hasznát veheti a bidének, ha van. Vérkeringés-
problémákat legfeljebb a hosszas álldogálás szokott okozni, de a
talpon maradásra ilyenkor semmi szükség; az édesanya
legmegfelelőbb tartózkodási helye az ágy. A fekvésre már csak a
medencefenék pihentetése kedvéért is szükség van, nem jött
még el az ideje, hogy nagyobb megterhelésnek tegye ki ezt a
testtájat.

MÁSODIK NAP

Vérzés
A második napra csökken a vérzés, ekkor már rendszerint elég
a vastag betét. A vércsomók kisebbek, legfeljebb dió
nagyságúak. A vérzés azonban még nagyon folyékony és
világospiros. Olykor rostszerű nyálkahártyadarabok távoznak.
Magzatburok-maradványok is lehetnek a vérben, ezt szálas
vérnek szokták nevezni.

Utófájások
Az első ízben szülők legfeljebb enyhén érzékelik az
utófájásokat. A többedszer szülőknél enyhülés nélkül támadnak
az utófájások, és általában szoptatáskor a legerősebbek. A
szoptatási szünetekben elviselhetőbb a helyzet. Egy melegítő
palack továbbra is hasznos a szoptatás előtt.

Méhösszehúzódás
A méhösszehúzódás az utófájásoknak köszönhetően jól halad
előre. Két-három ujjnyival a köldök alatt akár az édesanya is
kitapinthatja a méhét, de ha ő nem találja meg, a házi
látogatásra érkező bába egészen biztosan ki tudja tapintani.

Vérkeringés
Vérkeringése bizonyára stabilizálódott, és már nem probléma
egyedül a zuhany alá állni. A pelenkázó melletti hosszas
álldogálás viszont nehézséget okozhat. Kerülje az egy helyben
állást, inkább sétáljon néhány lépést, ám ugyanúgy, mint eddig,
legkedvesebb tartózkodási helye egyelőre valószínűleg az ágy
marad. Pisiléskor bizonyára nem felejti el a rendszeres öblítést,
az elkövetkező időkben ez a legjobb módszer az
intimhigiéniára.

HARMADIK NAP
Gyermekágyi folyás
A harmadik naptól a vérzés hússzínű, kicsit vízszerű
folyadékká, a közismert gyermekágyi folyássá alakul át. A
folyást a sebváladék okozza, melyben ugyan megtelepedhetnek
bizonyos baktériumok, de betegséget okozó kórokozók
nincsenek benne, ezért nyugodtan magához veheti az ágyba
gyermekét. Nagy kár, hogy sok gyermekágyas osztályon még
ma is riogatják az anyákat. Ha valóban fertőzésveszéllyel
kellene számolni, a természet lehetetlenné tenné, hogy anya és
gyermeke az első napokban valóban szimbiózisban éljen. A
gyermekágyasnak nincsen szüksége külön vécére sem, a mai
higiéniai viszonyok mellett semmi ok nincs az aggodalomra.
Évek óta tapasztalom, hogy a nők soha nem helyeznek nagyobb
súlyt a testi higiéniára, mint éppen gyermekágy idején. A
gyermekágyi folyás enyhén állott sajtszaga is mintegy
figyelmezteti az anyákat a gyakori mosakodásra. A rendszeres
kézmosás, a fertőtlenítő öblítés és a betétek sűrű cseréje
megfelelően véd a fertőzéstől. A nők régen sem a saját folyásuk
kórokozóitól haltak meg, hanem olyan idegen baktériumok
miatt, amelyeket az orvosok szállítottak egyik szülő anyáról a
másikra. Óvakodni kell tehát minden külső fertőzésveszélytől,
mert az immunrendszer valóban gyenge, és időbe telik, amíg
fel tudja venni a harcot az idegen kórokozókkal.

Utófájások
Az utófájások végre a többedszer szülőknél is enyhülnek,
ritkulnak. Már csak szoptatás után jelentkeznek, de sokkal
gyengébben, mint korábban.
Méhösszehúzódás
A méh újra megmutatja, mit tud. Még mi, szakemberek is
elcsodálkozunk olykor, milyen előrehaladott lehet a
méhösszehúzódás a harmadik napra. Egyes esetekben már a
köldök és a szeméremcsont között tapintható a méh felső része
– ez nagyon gyors összehúzódást jelent. A gyermekágyasok
nagy részénél a méh ezen a napon három-négy ujjnyival a
köldök alatt található – körülbelül ez felel meg az átlagnak.
Fontos, hogy a méh kisebbedése zökkenőmentesen haladjon
előre, és a bába akkor valóban napról napra lejjebb tapinthatja
ki a felső részét. A tempó ugyan mindenkinél eltérő, de a
folyamatosság a fontos.

Vérkeringés
A harmadik napra biztosan stabilizálódik a vérkeringés, és a
talpon levés sem okoz már szédülést, ám a medencefenék miatt
még mindig nem tanácsos álldogálni (lásd a medencefenékről
szóló fejezetrészt, a 246. oldaltól). Igazán jólesik olykor egy-egy
kellemes illatú öblítés. A gyermekágyi folyás tipikus szagát erre
a napra már minden anya megismeri, nem csoda, ha
fokozottan ügyel, hogy inkább friss és kellemes illata legyen.
Általában véve is jellemző, hogy a harmadik nap tájékán az
anyák életében visszaáll a zuhanyozás és tisztálkodás szokásos
rendje. A hormonális átállás miatt naponta többször is elönti a
gyermekágyast a verejték. A legkisebb ok is elegendő az
izzadáshoz, mely valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy ekkorra
szinte mindenki ellenállhatatlan vágyat érezzen a hajmosásra;
ennek most már nincs is semmi akadálya. Még mindig sok
gyermekágyas osztályon járja az idős asszonyoktól hallott
pletyka, mely szerint a gyermekágy idején veszélyes a
hajmosás. A hiedelem azokból az időkből származik, amikor
még sem fűtött fürdőszoba, sem hajszárító nem volt. Ma már
elég arra odafigyelni, hogy ne legyen túl forró a víz, mert
annyira még nem stabil a vérkeringése, hogy ellensúlyozza a
fejét elöntő forróságot. Rögtön fürdés után szárítsa meg a haját,
persze ne túl forró levegővel. A gyermekágy idején nem
tanácsos vizes hajjal időzni, mert a hideg és a nedvesség
felboríthatja a test egyensúlyát, ami könnyen megbetegedéshez
vezethet. Amíg nem áll vissza a teljes testi egyensúly, mellőzni
kell mindent, ami kicsit is „megingat”.

Béltevékenység
Legkésőbb három nappal a szülés után már nem halogatható
tovább a székletürítés. Hogy már korábban is megy-e a dolog,
vagy csak három nap elteltével sikerül székletet produkálni,
elsősorban attól függ, hogy a szülés előtt alkalmaztak-e
beöntést, másodsorban pedig attól, hogy idegen helyen (kórházi
osztályon) vagy otthon tartózkodik-e a kismama. Az ambuláns
gyermekágyasoknál elvétve van szükség hashajtóra;
legtöbbször a gátmetszés gyógyulására váró anyáknak kell
gyógyszerrel segíteni, mert a gátseb megsértésétől és a
fájdalomtól való félelem gátlásokat okozhat bennük. Otthon
bizonyára azért szabályozódik magától az emésztés, mert az
anya a megszokott ételeket fogyasztja, és a saját fürdőszobáját
használja, amikor csak akarja. Eleinte a kórházi osztályon és
otthon is egyaránt ajánlatos könnyen emészthető ételeket
fogyasztani. Az elegendő mennyiségű folyadék nagyon fontos a
szervezet számára a tejtermelés beindítása és a fokozott
verejtékezés miatt. Ha túl keveset iszik, könnyen előfordulhat,
hogy túlzottan besűrűsödik a béltartalma, és székrekedés alakul
ki. Ha a „vécére menéstől” való félelem miatt a kismama az első
napokban visszatartja a természetes ingert, a végbél egyre
jobban megtelik, tartalma pedig egyre keményebbé válik. Mivel
azonban a bélnek – éppúgy, mint a húgyhólyagnak – váratlanul
nagy hely áll a rendelkezésére, a túltelített állapot csak akkor
válik nyilvánvalóvá, amikor már túl késő. A végbélbe helyezett
glicerines kúp jótékony segítséget nyújt a belek kiürítéséhez.
Ha ez nem elég, akkor a beöntés a legbiztosabb módszer.
Helytelennek tartom, ha a gyermekágyasnak naponta hashajtót
adnak, hiszen az első napok bélrenyhesége természetadta
védelem számára, aki örül, hogy közvetlenül a szülés után nem
kell az „alfelével” ilyen értelemben foglalkoznia. Amint az
altesti szervek kipihenték a várandósság és a szülés radikális
történéseit, újra a megszokott módon lépnek működésbe. Ha
mégis elhúzódik a bélműködés normalizálódásának folyamata,
akkor szinte biztos, hogy a székeléstől való pszichés félelem a
kiváltó ok, nem a bélrenyheség. Ilyenkor a bába feladata, hogy
elmagyarázza: minden szerve – köztük a záróizomzata is –
normálisan működik, a kismama nyugodtan szedje össze a
bátorságát, és gyengén nyomjon. A széklet puhaságáról a
megfelelő táplálkozással lehet a legmegfelelőbben
gondoskodni. Tudható, hogy a szájon át bevett hashajtók
hatóanyaga bekerül az anyatejbe, és puffadást, hasfájást okoz
az újszülöttnek, ahogy a gyermekágyasnak is.
 A táplálkozásra fordított megfelelő figyelem mellett a
naponta egyszer, az óramutató járásával megegyező irányban
végzett hasmasszázs is segíti a bélműködést.

NEGYEDIK ÉS ÖTÖDIK NAP

Gyermekágyi folyás
A negyedik és ötödik gyermekágyi napon a folyás már csak
enyhén véres, a menstruációs vérzés lecsengéséhez hasonlít.
Néhány gyermekágyas már csak szoptatás után észlel vérzést.
Másoknál éjszaka szinte teljesen abbamarad, de reggelente
ismét felerősödik. A gyermekágyi folyásra sincsenek abszolút
normák, ugyanúgy számolni kell egyéni eltérésekkel, mint az
élet egyéb területein. Csak az a fontos, hogy a folyás látható
legyen, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem alakult
ki pangás.

A magzatburok maradványainak kiürülése

A gyermekágyasok számára esetleg ijesztő, a bábáknak viszont
megkönnyebbülést hozó esemény lehet a magzatburok
maradványainak kiürülése. Ahogy például Verával történt. Egy
este…

…azzal hívott fel izgatott nővére, hogy Vera a vécén ült,

amikor valami megjelent a hüvelynyílásában, talán a
méhszáj vagy a méh egy darabja. Megnyugtattam:
„Bizonyára a magzatburok maradványáról van szó. Ne
csináljatok semmit, azonnal jövök.” Útközben
 gondolkoztam, hogy az utóbbi napokban feltűnt-e bármi a
méhösszehúzódással vagy a folyással kapcsolatban, de nem
emlékeztem semmi rendellenességre. Néhány perc múlva
megérkeztem Verához, és megkönnyebbülten állapítottam
meg, hogy viszonylag nagy mennyiségű magzatburok-
maradvány látszik a hüvelyben. A maradványokon
meggyűlt az alvadt vér, és sajátos, hússzínű konzisztenciát
vettek fel. Fogó és csipesz segítségével óvatosan
eltávolítottam a hüvelyboltozatból a maradék, nagyon
törékeny magzatburkot. Vidáman állapítottuk meg, hogy a
méh szerencsére megvan: rendes helyén tapintható. Az
ilyesfajta események nagyon ritkák, de azért
előfordulhatnak; a magzatburok-maradványok ugyanis a
szülés után egy erősebb vérzéssel távoznak, gyakran
észrevétlenül. Szerencsére ezúttal sem voltak további
komplikációk.

Nem kell tehát mindig a legrosszabbra gondolni. Ha azonnal

szól a bábának, ahogy Veráék is tették, számíthat rá, hogy
gyorsan tanácsot vagy gyakorlati segítséget kap. Az ilyen
telefonhívások teszik a mi életünket – rövid időre – izgalmassá.

Utófájások
A negyedik napon esedékes gyermekágyi látogatásomkor a
többedszer szülőket jó hangulatban szoktam találni.
Elégedettségük oka, hogy ekkorra általában elmúlnak az
utófájások. Persze felléphetnek még enyhe formában, főleg ha
az anya most áll fel először hosszabb időre. Így figyelmezteti
Önt a teste, hogy a gyermekágy még nem fejeződött be.

Méhösszehúzódás
A méhösszehúzódás ekkorra lelassul, mert a test a tejképzéshez
igényli az energiát. Ha a gyermekágyi folyással minden
rendben van, és a méh kitapintása nem okoz fájdalmat, nincs
oka emiatt aggodalomra. A méh legmagasabb része immár a
köldök és a szeméremcsont között tapintható. Amennyiben a
bába nem ezt tapasztalja, először is megkéri a gyermekágyast,
ürítse ki a húgyhólyagját, mert a teli hólyag időnként téves
diagnózist okoz. A kórházi gyermekágyasoknak is azt ajánlom,
vizit előtt menjenek el pisilni, a teli hólyag miatt ugyanis
felmerülhet a gyanú, hogy nem megfelelő ütemben halad előre
a méhösszehúzódás, és az orvos gyógyszert írhat fel. A
Methergin® egy anyarozs-alkaloid tartalmú szer, melynek
hatóanyaga bekerül az anyatejbe, és miközben valóban
felerősíti az utófájásokat, kedvezőtlenül hat a tejképződésre,
ráadásul a babának is hasi görcsöket okozhat.

Gyermekágyi torna
Eljött az ideje, hogy nemcsak üres húgyhólyaggal és a meleg
biztosításával segítse teste működését, hanem rendszeres
gyermekágyi tornával is; nem csupán medencefeneke
szilárdságának visszaállítása, hanem a méhösszehúzódás
érdekében is. A kórházban éppúgy számíthat rá, mint az
otthonában, hogy a bába megtanítja a megfelelő, eleinte
könnyű gyakorlatokra. A negyedik-ötödik napon a
gyermekágyasok – mintha összebeszéltek volna – szinte
óraműpontossággal jelzik, hogy szívesen végeznének
mozgásgyakorlatokat. A könnyű, hasi légzőgyakorlatokat
természetesen már korábban is el lehet kezdeni,
medenceizomzata tornáztatásával azonban helyesebb néhány
napot várni. A vizsgálatok szerint csak akkor érdemes belefogni
a gyakorlatok végzésébe, ha az anya már stabilan érzi a
medencefenekét. Szerintem először alaposan ki kell pihennie
magát, mielőtt ismét az alakjával és egyéb külső elvárásokkal
kezdene foglalkozni. Ne azért végezzen gyermekágyi tornát,
mert valaki felírta vagy elrendelte; várja meg, amíg megfelelő
állapotban érzi magát a testmozgáshoz. Inkább várja meg akár
a nyolc hét leteltét is, de akkor hosszú időn keresztül és
következetesen tornázzon.

Testi higiénia, öblítés, ülőfürdő

A testi higiéniához az ülőfürdő is hozzátartozik. Az ülőfürdő
időtartamát kórházanként eltérően rendelik el. Az otthoni
gyermekágyasok már a második napon vehetnek ülőfürdőt.
Erről a sebellátást ismertető bekezdésben olvashatnak. A
rendszeres öblítést a legtöbb anya nagyon szívesen végzi. A
bidé ugyancsak jó szolgálatot tehet vécéhasználat után.
Teste ápolása során arra kell ügyelnie, hogy teste illatát ne
változtassa meg idegen illatokkal. A kisbaba az anya személyes
illatát szereti, hiszen arról ismeri fel. A szintetikus illatok
megzavarják a gyermek érzékelését, arról pedig semmit sem
tudunk, hogy a baba szervezete mit kezd a szintetikus
illatmolekulákkal. Az újszülöttek szaglóérzéke nagyon erős, és
az emlékezőtehetség összefügg az illatélményekkel. Soha többé
nem olyan erős az illatok érzékelésére irányuló késztetés, mint
az élet első heteiben, és az emlékezet megőrzi valahol az akkor
érzett illatokat. Nagy kár volna, ha édesanyja
összetéveszthetetlen illata helyett csak egy x márkanevű
parfümre emlékezhetne a baba.

HATODIK NAP

Kórházi elbocsátás
A gyermekágy első napjait kórházban töltő anyák legkésőbb
ezen a napon igen izgalmas esemény, az elbocsátás előtt állnak.
Próbáljon meg minden különösebb bonyodalom nélkül
nekiindulni e napnak. Ne időzítsen erre a napra egyéb
elintéznivalókat, arról pedig végképp lebeszélek mindenkit,
hogy már a kórházból hazafelé kitérőt tegyenek egy
ismerőshöz, vagy betérjenek egy boltba némely
nélkülözhetetlen holmi beszerzése kedvéért. Bizonyára fel van
dobva és igen jól érzi magát, de otthon hamarosan minden
másképp lesz: Ön még mindig gyermekágyas, a korai
gyermekágy időszaka még nem zárult le.

Gyermekágyi folyás
Az otthoni gyermekágyasok számára ez a nap sem más, mint a
többi. Örülnek, hogy a folyás csökken, és elmúltak az
utófájások. Élvezik, hogy ápolják és kényeztetik őket.

Méhösszehúzódás
A méh fundusa lassan megközelíti a szeméremcsontot.
Általában három-négy ujjnyira a szeméremcsont felett
tapintható.

HETEDIKTŐL A TIZEDIK NAPIG

Az anyák már nem fekszenek egész nap az ágyban, hanem órák
hosszat azon kívül vannak. A hálóinget pólóra, tréningruhára
cserélik. Szoptatási időben azonban a legtöbb gyermekágyas
még szívesen vonul vissza a szobájába. Meglepő módon az
otthonszülő anyák hosszabb ideig maradnak ott; élvezik a
szoba hangulatát, ameddig csak lehet, mert még mindig érezni
lehet egy kicsit a szülés illatát.

Gyermekágyi folyás
A hatodik és a tizedik gyermekágyi nap között a vérzésből
barnásabb, híg folyás lesz. Legkésőbb most megismerkednek a
lochia (gyermekágyi folyás) tipikus szagával. Gyakran
előfordul, hogy szoptatás után piros lesz a folyás. A nagy, vastag
betétek helyét időközben vegyék át a rendes női betétek.
Vigyázzon, a betét ne legyen illatosított! Sokszor előfordul, hogy
az anya hirtelen megmagyarázhatatlan viszketésről és a
hüvelyterületen fellépő kiütésekről számol be. Ezek a panaszok
szinte mindig megszűnnek, ha az anya lecseréli az addig
használt betétet. Érdemes ragasztócsík nélküli betétet
használni, mert a ragasztócsík is gyakran csak felesleges
bonyodalom forrása, főleg ha érintkezésbe kerül a gátsebbel.
Egyébként jól beválnak a természetes, fehérítetlen szálakból,
például pamutból és selyemből készült betétek is. A
textilbetétek mosógéppel moshatók, és mosásuk könnyen
megoldható a gyermekágyban amúgy is hamar összegyűlő
többi szennyessel együtt. A természetes textíliákból készülő
betéteket a gyermekágyon kívül is szívesen ajánlom, főleg
azoknak, akik krónikus hüvelyi fertőzéstől szenvednek. A
természetes anyagok és az egész embert figyelembe vevő
szemléletmód sok érintettnek segíthetnek. A betéteket célszerű
a várandósság alatt beszerezni, mert az apák nem szívesen
kutatnak a boltokban női intimbetétek között.

Méhösszehúzódás
A méhösszehúzódás a tizedik napig annyira előrehalad, hogy a
méh éppen csak a szeméremcsont mögött tapintható. Ekkor
már a bába is szóba hozza a rendszeres méhösszehúzó torna
fontosságát. Kiváltképp a többedszer szülők kérik emiatt a bába
látogatását a tizedik napig; gyakran a bába megjelenése kínálja
az egyetlen lehetőséget a gyakorlatok következetes
kivitelezéséhez. Persze olyan anyák is szép számmal vannak,
akik csak egyszeri eligazítást kérnek, majd inkább egyedül
gyakorolnak. A dolog a bába időbeosztásától is függ, mert egyes
napokon több gyermekágyast is el kell látnia.

TERMÉSZETES SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A GYERMEKÁGY

NORMÁLIS LEFOLYÁSÁHOZ

A gyermekágy különleges szakasz egy nő életében. Köztudott,

hogy az élet különleges helyzetei egyúttal a kockázat, a veszély
pillanatait is magukban hordozzák. Hogy a korai
gyermekágynak ne legyen beteges a lefolyása, ajánlom minden
gyermekágyasnak, hogy a felépülés és a hormonháztartás
támogatása érdekében forduljon természetes gyógymódokhoz.
Teakeverékekkel, homeopátiás szerekkel és illóolajokkal a
sebgyógyulás és a hormonális átállás is elősegíthető. E
módszereket már az ókorban is ismerték az anyák és a „bölcs
asszonyok”.
Mindig kérje ki a bába tanácsát, hogy bizonyos szereket
milyen formában alkalmazzon: golyócskákat vegyen be, esetleg
főzetet vagy masszázsolajat készítsen inkább.

FITOTERÁPIA
Az első időben jót tesz a Palástfűtea és a Málnalevéltea napi
fogyasztása. A palástfüvet mintha csak nekünk, nőknek
teremtette volna az isten, hogy minden olyan időszakban
segítsen, amikor hormonháztartásunkban nagyobb változások
mennek végbe. A Málnalevéltea serkenti a belek működését és
a méregtelenítést. Noha e két gyógynövény hatását
tudományosan még nem sikerült igazolni, az asszonyok
évszázados tapasztalata mindennél többet mond. Mindazonáltal
helyes, ha csak az első napokra korlátozza a teafogyasztást,
mert utána inkább a szövetek megerősödésén van a sor.

HOMEOPÁTIA
A homeopátiás Arnica szedése segíti a gyors sebgyógyulást és a
normális folyást. A bábák megfigyelése szerint a
gyermekágyasok az Arnica szedése mellett hamarabb hagyják
abba a vérzést, és méhük is jobban összehúzódik. Aki második
gyermeke születése után C6-os potenciájú Arnicát vesz be,
maga is meglepődhet, hogy ezúttal mennyivel kisebb a
vérvesztesége.

AROMATERÁPIA
Kellemes és hatásos módon támogatják a gyermekágy
természetes lefolyását az illóolajok is. Akinek van illatlámpája,
most nyugodtan tehet bele pár cseppet kedvenc olajából.
Bármelyik virág- vagy faolaj megfelelő lehet. Az illóolajok
segítenek az anyának a belső harmónia és stabilitás
megtalálásában. Többféle olaj áll rendelkezésre, de a
legalkalmasabb az édeskömény, a rózsamuskátli, a jázmin, a
levendula, a linaloefa, a muskotályzsálya, a rózsa, a rózsafa, a
cickafark, az ilang-ilang, a cédrus és a ciprus olaja. Az illóolajok
kiválasztásában mindenkit a saját szaglása vezesse, ám az is
tény, hogy az egyesével megvásárolt olajok túl intenzívnek
tűnhetnek, illetve igen drágák. A gyermekágyas időszakban is
jól bevált az 1980-as évek vége felé kifejlesztett Gyermekágyi
hasmasszázsolaj, mely a grapefruit, a rózsamuskátli, a
cickafark, a borókabogyó és a ciprus illóolaját tartalmazza. Ezek
az olajok nagyon alkalmasak arra, hogy anélkül segítsék a
méhösszehúzódást, hogy túl erős utófájásokat váltanának ki a
többedszer szült anyáknál. Ez az olajkeverék arra is jó, hogy
végbemenjenek a salaktalanítási folyamatok, és segíti a has
bőrének és izomzatának újra feszessé válását is. A legfontosabb
feladata azonban az, hogy a méhseb gyógyulásában fejtsen ki
jótékony hatást, ezért az elmúlt időszakban mindent megtettem
azért, hogy a gyermekágyasok és a bábák számára elérhető
legyen a kész keverék. Kórházi kolléganőim is lelkesednek a
Gyermekágyi hasmasszázsolajért, és szívesen masszírozzák
vele a gyermekágyasok hasát. Az egyik bába egyszer külön
odajött hozzám, hogy elmondja: „Olyan hasznosnak bizonyult a
munkám során ez az olaj, hogy nem is tudnék nélküle
dolgozni.”
Biztos vagyok benne, hogy e masszázsolaj rendszeres
használatával sokan elkerülhetik a következő részben felsorolt
komplikációkat. Hasa masszírozását már az első napon el lehet
kezdeni. Párja vagy a bába keze eleinte legyen gyöngéd, mert a
méh helyenként még érzékeny az érintésre, de minden
gyermekágyi nap elteltével erősödhet a masszázs. Ha a bába
nem ad erre vonatkozó tanácsokat, akkor is próbálkozhat
önállóan, megérzésére hagyatkozva. Fontos, hogy a hasát
először az óramutató járásának megfelelően, csillagformában
masszírozza, később keresztben, oldalirányból gyúrja át; utána
átlósan a bordaíveknél kezdve nyolcast formázóan, két kézzel,
egyre lejjebb vándorolva. Befejezésképpen a csípőcsontokat
kell körkörös mozdulatokkal, váltakozva, a csípő egyik oldalától
a másik felé jól bedörzsölni. E masszázsban minden résztvevő
örömét leli.

ERŐS UTÓFÁJÁSOK
A többedszer szülők erős utófájásait a fenti eljárás nem
csillapítja hatékonyan. A fájdalomcsillapító azonban bekerül az
anyatejbe, amit szeretnénk elkerülni, ezért a következő
módszereket ajánlom:
FITOTERÁPIA
A Gyermekágyas teában levő gyógyfüvek, a kerek repkény, a
libapimpó, a mézfű és a damianalevelek biztosan hozzájárulnak
a görcsoldódáshoz.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia gyógyszerei közül a már emlegetett Arnica
mellett a Caulophyllum, a Chamomilla, a Cuprum metallicum, a
Kalium carbonicum és a Secale segít. A szereket ne saját
diagnózis alapján alkalmazza, hanem homeopátiában jártas
orvos vagy bába írja fel őket.

…Marianna a harmadik gyermekét szülte, és masszív

utófájásai igen feldühítették: „Nyugalmat akarok végre!
Nincs valami jó bogyód?” Néhány órával később a
Chamomilla hatására elviselhetőbbek lettek az utófájásai.

AROMATERÁPIA
Az aromaterápia terén jó tapasztalatokat szereztem a
várandósság alatt is ajánlott, a méhösszehúzódásokat gátló
Toko-olajjal, mely levendula-, linaloefa- és majoranna olajat
tartalmaz, s melyet a gyermekágyas nedves, meleg
borogatásként vagy hasmasszázsolajként alkalmazhat,
lehetőleg a szoptatás előtt.

…Karin a harmadik gyermeke születésekor már rögtön a

szülés után heves utófájásokat érzett. Amikor este
meglátogattam, láttam, hogy szívesebben kínálja teával a
 babát, minthogy mellre tegye, mert kibírhatatlannak érzi az
utófájásokat. Megértettem őt, mégis haboztam, hogy eleget
tegyek-e a fájdalomcsillapítóra vonatkozó kérésének. Azt
javasoltam, próbálja átlélegezni a kontrakciókat,
masszírozza a hasát Toko-olajjal, és tartson az ágyban
melegítő palackot. Ha mindez nem használ, még mindig
fordulhat a fájdalomcsillapítóhoz. Másnap reggel Karin
büszkén mutatta nekem a bontatlan csomag gyógyszert, és
elmondta, hatékonyan alkalmazta a javasolt módszereket;
ám kislányát még így is csak mintegy négyóránként
szoptatta. A terápia mellékhatásaként a gyermekágyasnak
ezúttal nem volt olyan heves a tejbelövellése, mint az előző
gyerekeknél.

A KORAI GYERMEKÁGY ZAVARAI

Mint minden természetes élettani folyamat esetében, a

gyermekágyi folyással vagy a méhösszehúzódással
kapcsolatban is adódhatnak problémák. A természetes
kezelések sikere érdekében fontos már az első jeleket
felismerni. Ha túl sokáig vár, valódi rendellenesség, akár
betegség is kialakulhat, s ilyenkor már csak a hagyományos,
esetleg kórházi kezelés veheti elejét a súlyosabb
szövődményeknek. A gyermekágy idején fellépő zavarokat az
anyának és a bábának egyaránt komolyan kell vennie.
A gyermekágy idején minden anyának szakképzett bábára
van szüksége, aki meg tudja állapítani, hogy egy bizonyos tünet
még normálisnak tekinthető-e, vagy valamilyen problémára
utal. A szakképzett bába döntéseire nyugodtan hagyatkozhat az
édesanya, és számíthat rá, hogy időben szól, ha kezelésre vagy
szakorvosra van szükség.

LELKI ALAPHANGULAT, A BÁBA TUDÁSA

Véleményem szerint minden gyermekágyi rendellenesség
esetén először a gyermekágyas hangulatát és a család helyzetét
kell megérteni. A gyermekágyas gondozása során különösen
fontos a holisztikus (a teljes személyiségre koncentráló)
gondolkodás. Nem lehet külön-külön értelmezni a méh, a mell
vagy a vérnyomás problémáit, a gyermekágyas szervezetében
zajló folyamatok komplex egységet alkotnak. A terhesség és a
szülés megbolygatja a hormonális egyensúlyt, s roppant kihívás
elé állítja az éltető energiákat biztosító folyamatokat. Az
ágynyugalom elmulasztása vagy a váratlan testi-lelki
megterhelések zavart keltenek a testi funkciókban. Életünk e
szakaszában nincsen más mechanizmus, amely felhívhatná a
figyelmet a megzavart öngyógyító folyamatokra. Ezért fontos
megérteni a gyermekágyas szavai mögött megbúvó okokat, és
figyelni a családi helyzetre. Mindez persze empátiát követel.
Ilyenkor is megmutatkozik, milyen jó, hogy a bába az anyát
már a várandósság alatt megismerte, és a gyermekágy idejére
bizalmas kapcsolatba kerültek egymással. Kiváltképp akkor van
szükség bizalomra, ha a testi zavar hátterében párkapcsolatbeli
vagy személyes, intim problémák állnak. A bábák nemcsak
gondolkodásukban, de szakmájuk gyakorlása során is mindig
az egész emberre figyelnek, amikor egy nőt végigkísérnek a
várandósságán, ott vannak a szülésénél, vagy vállalják a
gyermekágy felügyeletét.

TÚL ERŐS VÉRZÉS

Előfordulhat, hogy a bába vagy az orvos túl erős vérzést állapít
meg. Ha minden orvosi ellenőrzést elvégeztek, és a betegségek
kizárhatók, akkor a túl erős vérzés a gyermekágyasnál –
tapasztalatom szerint – alkati dolog. Sok anya elmondja, hogy a
menstruációja intenzív vérzéssel jár, ezért nem meglepő, ha
nála erős a gyermekágyi vérzés. Pusztán emiatt nem látok okot
aggodalomra, ha egyébként kielégítő az anya és a méh
általános állapota. Fontos azonban, hogy az anya ne legyen
nyugtalan. Folyamatos megfigyelés mellett, a pillanatnyi állapot
figyelembevételével lehet megítélni, hogy szükség van-e
beavatkozásra. Az anyák általában normálisnak tekintik a
vérzést, különösen ha az előző gyereknél is hasonlót
tapasztaltak, vagy ha a menstruációjuk is erős vérzéssel szokott
járni. Ha a bába mégis nyugtalan, akkor mérlegelni kell. Az
anya felelősségérzetén is múlik a döntés, de a bába legyen
inkább óvatos, és ellenőrizzen mindent többször is, ha kell. A
gyermekágyasoktól mindenesetre megértést kérek, ha a bába
mégis orvos bevonását javasolja a dolog tisztázása érdekében; a
határesetek mindig kihívást jelentenek a bába számára.
Olykor a túlzott melegen tartás okozza az erős vérzést. Aki
hajlamos a túl erős vérzésre, ne vegyen igénybe forró ülőfürdőt
vagy melegítő palackot, illetve meleg cseresznyemagos vagy
gyógynövényes párnácskát. Tartózkodjon a fájdalomcsillapító
gyógyszerektől, mert ezek befolyásolják az alvadás folyamatát,
és felerősítik a vérzést.
Nem emlékszem, hogy ambuláns bábaként végzett
munkám alatt bárkinél olyan erős vérzés alakult volna ki,
amelyet néhány homeopátiás golyócska vagy valamelyik
illóolaj segítségével rövid időn belül ne tudtam volna
normalizálni. A csillapíthatatlanul erős vérzés ritka
komplikáció, és mindig egyértelmű okhoz kapcsolódik. Soha
nem kellett emiatt gyermekágyast kórházba irányítanom, amit
bizonyára az otthoni gondozás megelőző és egyénre szabott
jellegének köszönhetek.

FITOTERÁPIA
Túl erős vérzés esetén a következő teakeverék segít: palástfű,
cickafark és borsmenta. A borsmenta kiváló összehúzó
tulajdonsággal rendelkezik. Ügyeljen arra, hogy homeopátiás
szer egyidejű alkalmazása antidotum (ellenszer) hatást
eredményez.

HOMEOPÁTIA
A homeopátiás szerek közül ugyanazok jönnek szóba, amelyek
az erős vérzéssel járó lepényleválás esetén hasznosnak
bizonyulhattak, tehát: Arnica, Belladonna, China, Ferrum
metallicum, Hamamelis, Millefolium, Phosphorus, Sabina, Secale
és Sepia (205. o.).

AROMATERÁPIA
Természetesen az illóolajok is segítenek. A legjobb az, ha a
Gyermekágyi hasmasszázsolajat hideg borogatás mellett vagy
kiegészítő jégkockás pakolással használja. A telefonon
segítséget kérőknek hideg levendula-, borsmenta- és citrom
olajos borogatást szoktam ajánlani, mely átmeneti segítséget
nyújt, amíg megérkezem.
Használja azt az olajat, amelyik otthon kéznél van – a
felsoroltak közül egyik vagy másik megtalálható a legtöbb
háztartásban. Az is tökéletes megoldás, ha netán van otthon
pumpás kiszerelésű Fűszerkosár, mellyel az anya befújhatja a
hasát, esetleg hideg borogatást is tehet rá, így a vérzés
hamarosan elmúlik. Mivel csupán akut és rövid távú kezelésről
van szó, a borsmentaolaj tejképződésgátló hatása ebben az
esetben elhanyagolható.

TÚL KEVÉS GYERMEKÁGYI FOLYÁS

A túl kevés gyermekágyi folyás miatt, amely pedig általában a
gyenge méhösszehúzódás jele, az anyák nem szoktak
nyugtalankodni, inkább örülnek, hogy vége a vérzésnek. Ám a
bába vagy a vizitelő orvos másképp ítélheti meg a jelenséget,
mert a kevés, enyhén rossz szagú lochiából igazi pangás
alakulhat ki, azaz egyáltalán nem távozik el a vér.
Ne csodálkozzon tehát, ha a bába naponta érdeklődik a
lochia mennyisége felől. Lehet, hogy meg is akarja szagolni a
betétet, mert a szag sokat elárul arról, rendben van-e minden. A
gyermekágyi folyás ellenőrzése nem az intim szféra
megsértését célozza, hanem a bába gyermekágyi látogatásainak
egyik legfontosabb feladata. Kezdetben talán szokatlan a
vérzéséről beszélnie, de ezt a gátlást hamar le lehet küzdeni.

Bábai gondozás
A vérzés felerősítésének leghatékonyabb módszere, ha gyakran
mellre teszi a kisbabát. Ha a szoptatás után ismét több vér
folyik, akkor minden rendben van. Megfigyelésem szerint
szinte minden gyermekágyasnál csökken a lochia mennyisége
tejbelövelléskor, míg a tej kiürülésekor ismét bővebb lesz.
Ugyanez érvényes a méhösszehúzódásra is. A női test egységes
egész, nem lehet az összefüggések szem előtt tartása nélkül
mellre, hasra és lochiára felosztani. A gondozó bábáknak azt
javaslom, ne ijedjenek meg, ha azt tapasztalják, hogy a
gyermekágyas lélektani mélypontra kerül: a mellek feszülnek,
de a tej nem folyik, a méhösszehúzódás is kívánnivalókat hagy
maga után, ráadásul a vérzés akadozik és furcsa szagú. Ha a
hangulat rossz, és az érzések elfojtódnak, természetes, hogy a
testben is bent reked az, aminek el kéne távoznia. A bába első
feladata, hogy a hangulati mélyponton megpróbálja
túllendíteni az anyát. Biztassa: nyugodtan folyjanak a könnyei!
Vigasztalja azzal, hogy a mell- és tejproblémák másnapra
biztosan enyhülnek. Segítsen mellre tenni a babát, és csak a
mell tökéletes kiürítése után engedje a másik mellből szopni.[25]
Már ennyi is segíthet a gyermekágyasnak, és néhány óra múlva
minden rendbe jön. Elképzelhetetlen számomra, hogy
gyermekágyi látogatásaim során ne figyeljek oda a család
lelkiállapotára. A megértés, a biztatás és a vigasztalás legalább
annyit segítenek egy gyermekágyasnak, mint a gyógyszerek.
 Elhúzódó méhösszehúzódás és enyhén bűzös gyermekágyi
folyás ellen nagy segítséget nyújtanak a tornagyakorlatok is. A
bábák által csak „fatörzsgyakorlatoknak” becézett mozdulatsort
naponta többször is el lehet végezni. A forró ülőfürdő vagy a
melegítő palack is gyakran újraindítja a folyást.

FITOTERÁPIA
Az egy rész palástfűből, két rész pásztortáskából és citromfűből
készült méhösszehúzódást segítő Visszaalakító tea
fogyasztásával ugyancsak támogathatja szervezetét. Ezzel a
keverékkel mindig remek eredményeket értem el. Napi 2
csészénél többet azonban nem szabad inni belőle, mert túlzott
fogyasztása erős hasfájást okozhat,…

…mint hajdan az egyik első ambuláns

gyermekágyasomnál a szülés utáni harmadik napon. A méh
fölső része szűk két ujjnyival a köldök alatt volt tapintható, a
betéten szinte egyáltalán nem volt vér. Nála hagytam a
méhösszehúzódást elősegítő teát, hogy iszogassa a nap
folyamán. Késő délután felhívott, és kérdezte, mit tegyen,
mert nagyon erősen fáj a hasa. Szavai megijesztettek,
megígértem, hogy rögtön meglátogatom. Amíg úton voltam,
kezdő bábaként már rémeket láttam, hogy kórházba kell
vinni gondozottamat, s a legrosszabb orvosi
következményektől féltem: az antibiotikumos kezeléstől a
narkózison át a méhkaparásig. Teljesen elfelejtettem a
telefonban rákérdezni a gyermekágyi fertőzés más tüneteire
is. Kifulladva érkeztem a családhoz, az asszony melegítő
 palackkal feküdt, összehúzódzkodva. Első mozdulatom a
homlokát érintette, másik kezem a méhét kereste.
Csodálkozásomra a homlok normális hőmérsékletű volt, a
láznak semmi jelét nem lehetett tapasztalni, és a méhet nem
lehetett a köldöknél kitapintani. Nagy meglepetésemre a
méhet a köldök és a szeméremcsont között találtam meg, és
nyomásra nem reagált fájdalommal. A gyermekágyas arról
számolt be, hogy egy órája újra bő, véres folyása van, és
éppen két órája észleli az erős, görcsszerű hasfájást is.
Kérdésemre, hogy mennyi visszahúzódást segítő teát ivott
eddig, azt válaszolta: „Ez a harmadik kancsó. Gondoltam, jót
tesz, ha sokat iszom belőle.” Minden világossá vált. G.
asszony túl sok teát ivott, és a pásztortáska erős utófájásokat
váltott ki. Mind a ketten megkönnyebbültünk, és
kölcsönösen elmeséltük félelmeinket. Azóta minden
gyermekágyasnak a lelkére kötöm, hogy naponta csak 2
csészével, lassan kortyolgatva igya a méhösszehúzódást
segítő teát.

HOMEOPÁTIA
Vannak gyermekágyasok, akik nem szívesen isznak teát,
inkább homeopátiás golyócskákat alkalmaznak. Csekély
gyermekágyi folyás esetén a bába Bellis perennist ír fel, de a
Pulsatilla vagy a Sepia is jól használható a túlságosan gyenge
gyermekágyi folyás és a méh elhúzódó visszaalakulásának
serkentésére. A Bellis perennis, a százszorszép az egyik
leggyakrabban alkalmazott szerem a gyermekágy idején.
 …Egy parasztasszony a harmadik gyermeke születésénél
vette először igénybe az utóellátást. Egyetértettem vele,
hogy abbahagyhatná a Methergin® nevű gyógyszer
szedését, mert ő is olvasta a nemkívánatos mellékhatásokról
szóló ismertetőt. Ez az egyetlen klasszikus medicina, mely
elégtelen méhösszehúzódás esetén alkalmazható. Mint
előző két gyermekénél is, pótlást kellett adnia az
újszülöttnek, aki ráadásul az előző napokban erős
hasfájástól szenvedett. Az asszony mesélte, hogy kórházi
elbocsátásáig naponta kétszer kapott injekciót, és most az
említett cseppeket kellene szednie. A méh állásának
ellenőrzésekor meglepődtem: a hetedik nap ellenére két
ujjal a köldök alatt volt tapintható. A lelkére kötöttem, hogy
minden második órában vegyen be a golyócskákból. A
következő napra a méh már jobban összehúzódott, a lochia
is erősebb lett. Az összehúzódás lassan, de folyamatosan
zajlott, további komplikációk nélkül. Három nappal a
Methergin abbahagyása után megindult az anyatej, és az
újszülött hasfájása is csökkent. Utolsó látogatásomkor
elmagyaráztam neki, hogy a következő gyermeknél előre
szólnia kell majd, hogy számítani lehet a hosszabb ideig
tartó méhösszehúzódásra, mert ő minden jel szerint
alkatilag eltér az átlagtól. Ne legyen azonban nyugtalan,
inkább vigye magával a kórházba a
százszorszépgolyócskákat. A parasztasszony vidáman
mesélte a „százszorszép” szó hallatán: „Most már tudom,
miért küldött le minket, gyerekeket a nagyapám mindig
 százszorszépet szedni, ha az istállóban borjú született.
Persze, miért ne segítene az embereken is?”

AROMATERÁPIA
Jók a tapasztalataim az UT-olajjal végzett hasmasszázzsal is. Ez a
vasfű-, szegfű-, fahéj- és gyömbérolajból álló keverék (zsíros olaj
bázison) soha nem hiányzott a táskámból. Eleinte a bába maga
végezze el a masszázst, de nemsokára a gyermekágyas is
átveheti a feladatot. Az anya a bábától tanult
masszázsfogásokkal rendszeresen, általában szoptatás előtt
dörzsölje be az alhasat, hogy erős utófájásokat érjen el. Forró
borogatás vagy fürdő formájában is kitűnő ez az olaj.
Meglepetten mesélik egyesek, hogy már masszázs közben
érzik, ahogy folyni kezd a vérük. E hasmasszázsolajjal
kapcsolatos legérdekesebb esetem M. asszonnyal történt:

…Császármetszése után szoptatási gondok miatt kért fel

házi látogatásra. Régi szokásomhoz híven, mintegy
mellékesen érdeklődtem gyermekágyi vérzéséről is. Az
asszony meglepődött: „Hogyhogy vérzés? A két hét alatt
egyáltalán nem is véreztem, csak sűrű, barnás folyásom
volt.” A méh ellenőrzése megerősítette sejtésemet: nemcsak
a tej, hanem a gyermekágyi vérzés is pangott. Megmutattam
a gyermekágyasnak a hasmasszázs fogásait, és tanácsoltam,
hogy amilyen gyakran csak teheti, végezze. Másnap
boldogan mesélte: „A mellem is jobban van, és képzelje,
elkezdtem vérezni! Tegnap este, röviddel a masszázs után
megindult a ciklushoz hasonló vérzés. Néha ugyan eláll, de a
 beolajozás után mindig újra megindul.” Magam is
meglepődtem az eredményen – egyébként a méh
visszahúzódása is megnyugtató, előrehaladott állapotban
volt.

Az elhúzódó méhvisszahúzódásra általában a gyermekágyi

folyás is felhívja a figyelmet. Bármi szokatlant észlel,
haladéktalanul közölje a bábával, és ne csodálkozzon, ha a bába
minden látogatás alkalmával ellenőrzi a méh helyzetét, és
rákérdez a folyásra is.

TÚL GYORS MÉHVISSZAHÚZÓDÁS

A túl gyors méhvisszahúzódás, még ha el is tér az átlagostól,
soha nem okoz gondot, mindig örvendetes jelenség.
Egyidejűleg a gyermekágyi folyás mennyisége is gyorsabban
csökken, illetve barnásan elszíneződik.

A GYERMEKÁGYI FOLYÁS PANGÁSA

Ha a fent leírt módon felügyelik a gyermekágyast, akkor ritkán
fordulhat elő a lochia pangása. A vérzés túl korai megszűnése
szinte mindig rendellenes gyermekágyi folyással vagy a méh
elhúzódó visszaalakulásával együtt jelentkezik.
A szokatlan tüneteket észlelő anyák saját elhatározásukból
jönnek el az utógondozásra, illetve a házi látogatást végző bába
figyelhet fel a homloküregi fejfájásra panaszkodó
gyermekágyasoknál jelentkező egyéb szimptómákra. A bába
gyermekágyi folyásukkal kapcsolatos faggatózására örömmel
mesélik, hogy egész nap nem tapasztaltak vérzést. A korai
gyermekágyban oda kell figyelni a hasonló megjegyzésekre,
mert ilyenkor a méh fundusának helyzete többnyire kóros
állapotot mutat. Akut helyzetben javaslom a méhösszehúzódást
segítő tea fogyasztását, és ha a kismama is egyetért, akkor
ideillő homeopátiás szer alkalmazását. Az UT-olajjal végzett
hasmasszírozás ugyancsak javallott, és arra kérem az anyát,
hogy ő maga is gyakran végezze a masszázst a vérzés
megindítása érdekében.

BÉLTEVÉKENYSÉG
Az elhúzódó méhösszehúzódás bizonyos esetekben glicerines
kúppal vagy beöntéssel normalizálható. A probléma
jelentkezése esetén a bába valamennyi testfunkcióra rákérdez.
Sok gyermekágyasnak van gondja az emésztésével, és meglepő
módon hatnapi kórházi tartózkodás után sokszor még mindig
nem normalizálódik a bélműködés. Gyakran mesélik az anyák,
hogy a kórházban már gyógyszereket és injekciót kaptak az
elégtelen méhösszehúzódásra. Ha megkérdezem, a kórházi
személyzet tudott-e arról, hogy a szülés óta nem volt székletük,
gyakran tagadó választ adnak: nem verték nagydobra a
problémát, mert nem akartak hashajtót bevenni. Nem tudok
egyetérteni ezzel a viselkedéssel, mert komplikációk
származhatnak belőle. Mint említettem, egy beöntéssel sok
mindent meg lehet oldani.

HÁTRAHAJLÓ MÉH (RETROFLEXIO)

Azonban az is előfordul, hogy a méh látszólag jól
összehúzódott, a húgyhólyag sincs tele, a belek üresek, s ennek
ellenére az anya a gyermekágyi folyás pangásakor jellemző
fejfájásra panaszkodik. Ha egyúttal az eddig bő, véres folyás
hirtelen eláll, a bába az esetleges derékfájásról fog érdeklődni. A
sejtés többnyire beigazolódik, mert a gyermekágyas elismeri,
valóban fáj a dereka, noha nem nagyon érti, mi köze ennek a
fejfájáshoz és az elmaradó gyermekágyi folyáshoz. „Szerintem
csak túl sokat álltam, azért fáj a hátam”, mondja a kismama, ám
amikor a bába rákérdez, tud-e arról, hogy hátrahajló méhe
lenne, szinte mindig kiderül, hogy már a várandósság előtt is
megállapított ilyesmit az orvos. Sokan azonban még nem
hallottak a keresztcsont felé hajló méhről. Az ilyen
elhelyezkedésű méh a túlfeszített méhszalagok miatt többé-
kevésbé tartás nélkül dülöngél ide-oda a hasüregben.
Előfordulhat, hogy a túl korai felkelés vagy a túl hosszú ideig
tartó állás miatt a méh a méhnyaki területen lehajlik, és a
kismedencébe csúszik. Ezáltal a gyermekágyi folyás nem tud
eltávozni, felhalmozódik a méhüregben, és így derékfájás
alakul ki. Ha a pangás hosszabb ideig tart, akkor bekövetkezik a
fenyegető méhgyulladás, amelyet először láz jelez.
A hátrahajló méhű gyermekágyas tartózkodjon minél többet
négykézláb vagy hason fekve, és végezzen erőteljes
hasizomgyakorlatokat, amíg újra meg nem indul a természetes
folyás. Jót tesz, ha az UT-olajat a keresztcsontnál masszírozza a
bőrébe, és a melegítő palackot is váltakozva, hol a
keresztcsontjára, hol a hasára helyezi. Ha az anya belázasodott,
akkor gyorsan meg kell találni a megfelelő homeopátiás szert.
Ha azonban nem indul meg a vérzés, és a láz rövid időn belül
nem csökken, valószínűleg kórházba kell szállítani a kismamát,
de a fent leírt természetgyógyászati módszerekkel és egy rövid
időközönként szopó újszülött segítségével normális esetben
gyorsan beindul az önsegítő mechanizmus, és nincs szükség
kórházi tartózkodásra.

HOMEOPÁTIA
A folyás pangásakor is segítenek a homeopátiás szerek, ha
holisztikus szemlélettel alkalmazzuk őket. A feladat a
gyermekágy alapos megfigyelése, hiszen a gyógyítás során arra
kell rájönni, mi is „pang” magában a családban. Mindössze
néhány szert sorolok fel, mert minden homeopátiában jártas
bába és orvos tudja, hogy nagyon sok szer van, melyek közül a
szimptómák összessége alapján kell válogatni. Az igazi
művészet éppen abban rejlik, hogy valóban a leghasonlóbbat, a
legmegfelelőbbet találjuk meg. Szóba jöhet tehát az Aconitum, a
Belladonna, a Pulsatilla, a Sepia, a Natrium muriaticum, a
Kalium carbonicum vagy a Nux vomica is.
Álljon itt egyik legemlékezetesebb esetem a Natrium
muriaticummal kapcsolatban:

…S. asszony felkért az utógondozásra. A szokásosnál két

nappal hamarabb ment haza a kórházból, mert mint
mondta, a nagyobbik lányának is szüksége van rá. Első
látogatásom alkalmával barátságos mosollyal fogadott, és
rögtön azt kérdezte, felhívott-e már a kórházi
ágyszomszédja, mert annak az asszonynak sürgős bábai
segítségre lenne szüksége. A gyerekszobában gyors
mozdulatokkal tolta el az útból a játékokat, és elnézést kért a
rendetlenségért. Az újszülöttel minden rendben volt, de a
méh meglepően nagy volt, az összehúzódás messze
elmaradt az elvárhatótól. S. asszony sajátos, látszólag
gondtalan mosollyal adta tudtomra, hogy valóban enyhe a
vérzése is, de majd csak rendbe jön minden. Rábeszéltem,
fogyasszon méhösszehúzódást segítő Visszaalakító teát, de
kicsit furcsa érzéssel hagytam el a házat, és elhatároztam,
másnap jobban odafigyelek, mi van emögött. A
gyermekágyas újra erőltetettnek tűnő mosollyal nyitott
ajtót, és mondta, férje ugyan nincs itt, de egyedül is jól
boldogul. Elmesélte, a nagyobbik lány milyen okos,
egyáltalán nem féltékeny, sőt gond nélkül elmegy a
nagymamához, és engedi, hogy a papa fektesse le. Mint
mondta, aggodalmának, úgy tűnik, semmi oka nem volt, de
azért örül, hogy hazajött, mert hiányzott neki a nagyobbik
gyermeke. Óvatos kérdésemre, nem okoz-e fájdalmat neki,
hogy a kislány jól megvan az anyukája nélkül, könnycsepp
gördült le az arcán. Gyorsan letörölte a könnyeit, aztán
elmesélte fájdalmát. Beszélt saját szeretetlen, szorgalmas és
örökké elfoglalt édesanyjáról; a félelméről, hogy immár két
gyermekkel kell helytállnia; az évek óta visszatérő, férje elől
is eltitkolt, búskomor órákról. Miközben bizalmába avatott,
és engedte, hogy bepillantást nyerjek az életébe, egyszer
sem nézett rám. Rájöttem, hogy a vigasztalás most nem
segít, de észrevettem, hogy száraz ajkán egy nagy
herpeszhólyagocska van. Egyértelművé vált: ennek az
asszonynak Natrium muriaticumra van szüksége. Miután
befejezte mondandóját, a maga szégyenlős módján
 segítséget kért: „Bocsássa meg, hogy olyan sok idejét
elraboltam, de el kellett mondanom valakinek az
érzéseimet. Talán valamilyen homeopátiás gyógyszerre
volna szükségem, mert néha már attól félek, nem tudok
helytállni itthon. Csak arra kérem, minderről ne szóljon a
férjemnek.” Megígértem, hogy természetesen köztünk
maradnak az elhangzottak, és másnap hozok neki Natrium
muriaticumot LM-potenciában. Ezt a gyógyszert egyébként
igen ritkán alkalmazom, de S. asszony valóban kritikus lelki
állapotban volt, és nem akartam kockáztatni. A homeopátiás
kezelés során a potencia megválasztása döntő lehet, hogy
rövid távon se kelljen a szimptómák felerősödésétől és a
helyzet további romlásától szenvednie a páciensnek. A
gyermekágyi folyás pangása még a beszélgetés alatt
megoldódott. Ha az anya könnyeket tud ejteni, és ki tudja
beszélni magát, azzal minden pangás megoldódik. S.
asszony egy héttel később felhívott, ahogy az utolsó
látogatáskor megbeszéltük, és elmondta, a beszélgetésünk
és a szer bevétele óta viszonylag ki-egyensúlyozott, nem
zuhant újra depresszióba. Sőt azon is elgondolkozott,
elmenjen-e egy terápiás beszélgetésre, ahogy tanácsoltam
neki.

Ez az eset jól szemlélteti, hogy gondolkozik a homeopátiás

orvoslás. Minden esetben teljes körű megfigyelés és a tünetek
összegyűjtése előzi meg a megfelelő gyógyszer kiválasztását.

VISSZÉRGYULLADÁS
Nem csak a méh és a gyermekágyi folyás rendellenességei
késztetnek arra, hogy egy gyermekágyast gyakrabban
látogassak. A trombophlebitis (vénagyulladás) alaposan próbára
teszi a bábát is – különösen első, független éveimben
tapasztaltam ezt a saját bőrömön is. Azóta azonban annyira
megnőtt a természetgyógyászatba vetett bizalmam, és
megelőző intézkedéseim olyan hatásosak, hogy már nem
ijedek meg annyira. A vénagyulladásnál mindig bevethető a
klinikailag bevált heparininjekció is (a heparin a test saját
alvadásgátlója), de független bábaként végigdolgozott éveim
alatt mindössze egy gyermekágyasom élt ezzel az orvosi
ajánlattal. Az érintett anyák már a szülés után felveszik az előre
megvásárolt vagy a bábától kapott gumírozott zoknit. A frissen
szült nőnek mindennap mutatok véna-tehermentesítő
gyakorlatokat, és meg kell ígérnie, hogy ezeket gyakran elvégzi,
lábait felpolcolja, és gyakran feláll egy-egy pillanatra. Az
Arnicának hála, csak ritkán fordulnak elő nagyobb problémák.
Ha minden elővigyázatosság ellenére begyullad a vénája,
még mindig fordulhat a jó öreg fáslihoz, nem kell visszariadnia
attól, hogy visszeres lábát azzal kösse be.

AROMATERÁPIA
Kenjen a fájdalmas, kipirosodott helyre gyógyiszapot vagy túrót
(akár mindkettőt felváltva), és a borogatáshoz adjon Levendula-
ciprus olajat. A keverék levendula-, citromfű-, mirtusz-,
cickafark-, boróka- és ciprusolajat tartalmaz. A Retterspitz
äußerlich is hatékony kezelésnek bizonyulhat.
HOMEOPÁTIA
A homeopátia a belső kezelés lehetőségét nyújtja: a Calendula, a
Hamamelis, a Lachesis, a Lycopodium vagy a Pulsatillajöhet
szóba.
Azok a gyermekágyasok, akik könyvemet olvassák,
bizonyára megértéssel fogadják, hogy ezeken az oldalakon
gyakran a bábákhoz szólok. A patologikus állapotokat soha nem
szabad önállóan, bába vagy orvos nélkül kezelni. Minden anyát
kérek, hogy kétség esetén forduljon bábához, ő tudni fogja, mi
legyen a következő lépés.

MEDENCEFENÉK

SEBGYÓGYULÁSI FOLYAMAT ÉS GONDOZÁS

A szülés alatt medencéje szövetét óriási megterhelés éri, és a
tágulás miatt kisebb sérüléseket, szakadásokat is elszenved. Az
izomzat a várandósság alatt felkészül erre a folyamatra,
részben hormonálisan, részben testi gyakorlatok és
természetgyógyászati módszerek segítségével. A korai
gyermekágyban medencéje csak tehermentesítést, pihenést és
gyógyulást kíván, majd a késői gyermekágyban erősödik meg
újra az izomzat. A szülés utáni testi folyamatokat a
hormonrendszer szabályozza, de mozgásgyakorlatokkal és
természetgyógyászati módszerekkel elősegíthető a felépülés.

ÉRZÉSEK, ÉRZELMEK
Minden anyának el szeretném mondani, legyenek nyugodtak:
intim testrészük természetes érzékenysége egészen biztosan
vissza fog térni, még ha kezdetben kételyei is lesznek. Sokszor
hallom ki a várandósok és a frissen szült nők szavai mögött
megbújó kimondatlan félelmet, bizonytalanságot nemi szerveik
külleme és „működőképessége” miatt. Bizonyára az apákban is
felmerül a „mi lesz utána” kérdése. (A szexualitás témaköréről
a késői gyermekágyról szóló fejezetben olvashat többet is, 353.
o.)
Hüvelye hamarosan ugyanúgy fog kinézni és érzékelni,
mint azelőtt. Az első órákban a szeméremajkak többé-kevésbé
duzzadtak, ám a megszokott módon zárják el a hüvelybejáratot.
Egy laikus biztosan nem tudná megmondani a női genitáliákra
nézve, hogy: „Aha, ez a nő szült már gyereket.” A természet
csak a szülési folyamat legvégén nyitja meg a gyermek előtt a
világba vezető ajtót, majd rögtön be is zárja.
Az első napokban minden anyának furcsa érzése van
medencefenekével kapcsolatban. Nem érez feszülést, tágulást
vagy megterhelést, inkább érzéketlennek, mégis sérültnek érzi
ezt a testrészt. Mi Allgäuban azt szoktuk mondani, hogy olyan
„szikkadt”. Még azok a nők sem teljesen panaszmentesek,
akiknek nincs gátmetszésük. Hogy is lehetnének azok?! Egy
szülés nem olyan kis esemény, hogy túl vagyunk rajta s már el
is felejthetjük. A nemi szervek érzékelésében ugyanúgy vannak
„utófájások”. Sokan keresik a megfelelő szavakat, hogy
elmondják, mit éreznek: „Valahogy duzzadtnak érzem a nemi
szervemet, olyan a hüvelyem, mintha kinyúlt volna.” „Mintha a
fenekemet vittem volna fogorvoshoz.” „Mintha nyers tojásokon
ülnék.” „Érzékenynek és sebesültnek érzem a hüvelyem.” Ezek
az érzések maximum három napig tartanak, utána a hüvely
tájéka ismét olyan lesz, mint azelőtt – feltéve, hogy nem voltak
nagyobb sérülések.

A MEDENCEFENÉK ÁLLAPOTA
Aki szeretné a nőiségével és az intim testrészeivel kapcsolatos
érzelmeit helyükre tenni, nyugodtan nézze meg az altestét egy
tükör segítségével. A megtapogatás is jó, ám a tapintás hamis
benyomást kelthet a keletkezett sérülésekről. Sokan nem is
nagyon merik megérinteni magukat a kényes testtájukon.
Természetesen döntse el szabadon, mikor szeretné
megnézni magát. Ha lelkileg valóban elérkezettnek látja az időt,
ha valóban szeretné megnézni az intim testrészeit, akkor
nyugodtan tegye meg, akár önállóan, akár a bábával vagy a
párjával együtt. Az apákat és a bábákat azonban óva inteném
attól, hogy egy frissen szült nőt lerohanjanak a tükörrel, és
akarata ellenére arra kényszerítsék, nézze meg magát. Ez
egyenlő a lelki megerőszakolással. Az ápoló személyeknek
tisztában kell lenniük azzal, hogy az anya a szülés után a
legintimebb területén érzi sérültnek magát, és először az
önmagával kapcsolatos érzéseit kell tisztáznia. Ehhez időre van
szüksége. A szakmai látogatások alkalmával is meg kell óvnunk
az anya intim testrészeit, és hagynunk kell, ő határozza meg,
mikor és hol engedi, hogy képet kapjunk szülési sebeinek
gyógyulásáról. Sokukat a kórházakban naponta megsértik az
érzéseiben, amikor tekintet nélkül szeméremérzetükre,
minden gátlás nélkül szemlélik, tapogatják a nemi szerveit, és
véleményt nyilvánítanak róla, általában persze férfiak.
Otthonában tehát minden anya számára azt kell közvetíteni,
hogy joga van a természetes szeméremérzethez.
Ha eljutott odáig, hogy szeretne egy pillantást vetni a
hüvelyére, tükör segítségével egyszerűen megteheti. Ha
megérinti magát, rájön, hogy a gyermek nem változtatta meg a
testét. Lehet, a gátvarrás kicsit ijesztőnek látszik eleinte, de
további ellenőrzésekkel nyomon követhető, hogyan halad előre
a gyógyulás. Házi látogatásaim alkalmával gyakran
tapasztalhattam, hogy a legtöbb gyermekágyas kellemesen
meglepődik intim testrészei láttán. Legyen tehát bátor, és nézze
meg a hüvelyét. Fontos, hogy ne a viziten hallottak alapján
ítélje meg e testrészei állapotát, hanem képes legyen továbbra
is szeretni önmagát, elfogadni a külsejét, az érzéseit és az
érzelmeit.

A MEDENCEFENÉK KÍMÉLÉSE
Minden frissen szült nőnek azt ajánlom, kímélje az altestét,
vagyis ha lehet, feküdjön. Szülés után nagyon nehéz a méh, és a
túlságosan kitágult medencefenék számára igen megterhelő az
álldogálás. Az említett érzéketlenség miatt nem mindig tűnik
fel, hogy túl nagy nyomás nehezedik rá. Mindazonáltal
általában csak a sértetlenül maradt gátú anyákat kell
figyelmeztetni, hogy ne terheljék túl feleslegesen a hüvely- és a
gátizmaikat. A többiek, akiknél gátmetszést végeztek, vagy
akiknél repedés történt, enélkül is szívesen maradnak az
ágyban a sajgó seb miatt.
MEDENCEFENÉK-SÉRÜLÉSEK

GÁTREPEDÉS
A szülés során történő gátrepedést nem mindig varrjuk össze.
Az anyának ilyenkor feltétlenül ágynyugalomra van szüksége,
és lelkére kötjük, ne tartsa terpeszben a lábát. Otthonszüléskor
gyakran lemondunk a kisebb repedések varrásáról, és az anyát
megkérjük, hogy az első napokban ne sokat üljön, a
lábterpesztésre vonatkozó tilalmat is megemlítjük, de ezt
maguktól is elkerülik a gyermekágyasok. Jó néhány napnak
kell eltelnie, hogy ismét törökülésben akarjon üldögélni. Eddig
egyébként csak jó tapasztalatokat gyűjtöttem az úgynevezett
„ellátatlan” gátrepedésekkel kapcsolatban. Minden repedés,
még az első látásra aggasztó méretűek is szépen begyógyultak.
Később is visszatérően rákérdezek, hogy a sérülés óta voltak-e
panaszok. Eddig mindig tagadó választ kaptam, panaszok nem
voltak, éppen ellenkezőleg, például…

…Simone esetében, aki a következő véleményt

fogalmazta meg: „Örülök neki, hogy nem varrtuk össze a
repedést. Igazad volt. A hüvelynyílásom anatómiája megint
olyan, amilyen eredetileg volt. A korábbi gátmetszés
varratai viszont mindig érezhetőek maradtak.”

Ne aggódjon tehát, ha egy kis repedés összevarratlanul

marad. Kímélje magát, és ügyeljen a helyes testtartásra.

SZEMÉREMAJAK-SÉRÜLÉSEK
Ugyanez érvényes a szeméremajkak sérüléseire is. Sértetlen gát
mellett is gyakori, hogy a szeméremajkak megsérülnek. A
kórházban ezeket a sérüléseket is részben összevarrják,
részben azonban – mint az otthonszüléseknél – rábízzák az
öngyógyulásra. Ez ügyben is csak biztathatok és
megnyugtathatok mindenkit: a repedés szépen be fog
gyógyulni. A nyálkahártya-sérülések – itt ugyanis erről van szó
– mindig jól és gyorsan gyógyulnak.

GÁTMETSZÉS
Gátmetszésnél természetesen a seb miatt tovább tart a
fájdalom. Mint minden vágott seb esetében, a gyógyulás ekkor
is a seb hosszán és mélységén múlik. A vágás vezetése lehet
egyenes a záróizom irányában, vagy ferde a gát közepétől a
farizom irányában. Hossza két centitől körülbelül nyolc
centiméterig terjedhet. De nemcsak a gátmetszés nagysága és
mélysége, hanem a sebvarrás technikája és a test saját
gyógyulási folyamata is döntő jelentőségű a fájdalom
szempontjából. A helyi fájdalmat az első napokban elfedi az
általános levertségérzés, és csak a második-harmadik
gyermekágyi napon válik önmagában kivehetővé a vágás által
okozott fájdalom. A sérülés általában a negyedik és az ötödik
napon a legkellemetlenebb, mert a varrat anyaga megduzzad,
és egyúttal feszülést is okoz. Az első megkönnyebbülést a
cérnák felszívódásával és távozásával érzi az anya. Mivel a
kórházakban különböző cérnafajtákat használnak, a felszívódás
is eltérő időt vehet igénybe, öt naptól három hétig terjedő
időtartamban. Ha a gyógyulási folyamat már észrevehetően
lezajlott, érdemes a szálakat és a varratmaradványokat
eltávolítani. Én például a negyedik nap után megkezdem a
szálakat egyenként kihúzogatni. „De hát ezek maguktól
felszívódnak. Nem kell kihúzni őket” – nos, ez így túl általános.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyik nő esetében még az
ötödik napon is a szálak tartják össze a varratot, míg a másik
sebe addigra szinte be is gyógyult. Minden anya esetében
egyéni döntést kell hozni, mégpedig nem a fonal minősége
vagy a forgalmazó cég neve alapján; a varrat ellenőrzésekor
meg lehet állapítani, hogy a test néhány nap múlva már csak
zavaró faktorként fogja-e kezelni a varratokat. Gyakran látható,
hogy minden beszúrás helyén irritált és gyulladásos a szövet. A
gyermekágyasnak ezt a „szálka”-elvvel tudom szemléltetni: ha
beleáll egy szálka a kezünkbe, és nem vesszük ki, akkor a test
néhány nap múlva megpróbálja kilökni. Ugyanígy viszonyul a
test a gátvarrat feleslegessé váló szálaihoz is, tehát a szálak
időben történő eltávolítása az anyának nagy segítséget nyújtó,
jótékony eljárás, fölösleges csípő érzéstől és feszüléstől kíméli
meg őt. A bőrben tovafutó varratoknál érdemes legalább a
külső, látható csomót kioldani, hogy enyhüljön a feszülés.
Tapasztalataim szerint a csomós öltések, amelyek a metszést
szakaszonként illesztik össze, kezdetben gyorsabban
gyógyulnak és panaszmentesebbek, de a szálak végleges
felszívódásáig mégis problémát okoznak. Be kell vallanom,
hogy saját testemen kellett először megtapasztalnom, mit is
jelent, ha az embernek gátvarrata van. A saját példámon
értettem meg a legjobban mások panaszait és fájdalmait.
Azelőtt csak szajkóztam az orvosoktól sokszor hallott mondást:
„Lehetetlen, hogy ennyire fájjon: szépen gyógyul a varrat.”
Talán minden nőgyógyásznak és bábának ki kellene előbb
próbálnia, milyen érzés az intim testrészén egy vágás és egy
varrat, mielőtt véleményt mond e kérdésről. Tudom, hogy a
gátmetszés olykor nem kerülhető el, de minden bábának és
férfinak meg kell értenie, hogy a varrással bajlódó anya
fájdalmakat tűr el, és esetleg a közérzete is rossz. A hajam is
égnek áll, amikor higgadt férfiak szájából hallom a tömör
beszámolót a szülésről: „Persze a végén kicsit vágni kellett.”
Már maga a megfogalmazás és a vágás súlyosságának
lekicsinylése is az orvosi vélemény szajkózásának tűnik. Vajon
mikor hagyják abba az urak, hogy a nők által elszenvedett
nagyon is gyakori gátmetszést apróságként állítják be? Gisela
szavait sok nő elmondhatná: „Jól emlékszem, ahogy az orvos
nyugodt hangon a bábához szólt: »Á, mégis inkább csináljunk
egy kis könnyítést.« – Ez a »kis könnyítés« aztán hónapokig
elkísért engem.” Az anyáktól visszatérően hallom, hogy akár
egy évig, sőt még tovább is eltart, mire megszűnnek a
„könnyítő” vágás miatti panaszaik.
Ha már egy gátat vágni kell, ami az operatív beavatkozások
során természetesen soha nem kerülhető el, a bábának, az
orvosnak és a párjának mindent meg kell tennie az optimális és
gyors gyógyulási folyamatért.

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A SZÜLÉSI SÉRÜLÉSEK ESETÉN

Testtartás: Gátmetszéssel vagy nagyobb gátrepedéssel az
első napokban a lehető legtöbbet feküdjön! Kerüljön
minden megterhelést: ülést, állást, járkálást!
Fekvés: Fekvő helyzetben még jobban tehermentesítheti a
sebet azzal, hogy gyakran hasra fekszik, és alátétként
kispárnát tesz maga alá. A fájó seb ellenére próbálja meg
váltogatni az oldalfekvési helyzetet, nehogy olyan tartást
vegyen fel, amely aztán további görcsöket okoz!
Lefekvés: Ha kórházban van, kérjen egy zsámolyt, hogy ne
kényszerüljön szétterpeszteni a lábát (és feleslegesen
megnyújtani a gátat) a lefekvés vagy a felkelés miatt!
Részben a magas kórházi ágyak is szerepet játszanak
abban, hogy néhány gátrepedést varrni kell a minél jobb
gyógyulás érdekében. Az otthoni ágyak szerencsére nem
olyan magasak. A legjobb az, ha a szó szoros értelmében
bemászik az ágyába. Másszon fel négykézláb az ágyra, és
fordulva feküdjön le! Felálláskor is érdemes négykézláb
hátrafelé kimászni az ágyból.
Ülés: Ameddig csak lehet, kerülni kell. Ha mégis ülni akar,
akkor kezdetben segítségre lesz szüksége. A nagyobb gát- és
mély hüvelysérüléseket szenvedett édesanyák jó hasznát
veszik az ülőgyűrűnek, akár kórházban, akár odahaza
telnek a gyermekágy napjai. Kérjen a kórházi
személyzettől, illetve szerezzen be ülő- vagy úszógumit!
Szükség esetén házilag is elkészíthető a megfelelő eszköz:
egy vastag szivacs közepébe vágjon lyukat, vagy még
egyszerűbben: egy nagy törülközőt szorosan csavarjon
össze, és formázzon karikát belőle. Egy tipp az
utógondozást végző bábáknak: az ambulánsan vagy otthon
szült anyák számára mindig tartok egy ülőkarikát az
autóban. Szülőként azonban nem ajánlatos csupán erre
számítani, mert lehet, hogy a bába ülőkarikáját éppen egy
másik gyermekágyas használja!
Állás: Nem kellemes dolog, ám ha mégis szükséges,
elviselhetőbb, ha megtámasztja a felsőtestét például egy
 szék háttámláján vagy az asztalon. A támaszkodás
tehermentesíti a medencefeneket.
Járás: Még mindig a legkellemesebb ilyenkor, de
valószínűleg csak az apró lépésekkel tett séta nem jár
fájdalommal. Egyébként hordjon kissé emelt sarkú
papucsot, mert ez is tehermentesíti a gátat.

Egyénenként változó, mennyi időbe telik, amíg valaki újra

teljesen panaszmentesen tud járni, ülni és hosszabb ideig állni.
Az eltérő időtartam többek között az előző részekben említett
sebgyógyulási tényezőktől is függ. Ne hasonlítgassa össze a
helyzetét más gyermekágyasokéval, ne azon morfondírozzon,
hogy mások esetleg hamarabb „lábra kapnak”. A felesleges
teljesítménydrukk csak kisebbségi érzést okoz.

Fizikai segítségnyújtás
Hűtő módszerek: Közvetlenül a szülés után és az első
gyermekágyi napon is jótékonynak és
fájdalomcsillapítónak találják a gyermekágyasok az
úgynevezett jégnyakkendőt. A legtöbb gyermekágyas
osztályon felkínálnak jégpakolást. Az otthoni ápolás során
nagy előszeretettel használok Arnica- vagy Calendula-
jégkockákat. A szülők a megbeszéltek szerint előre
elkészítik a jégkockákat, amelyeket aztán pólyába
csomagolhat és a sebre helyezheti. Az Arnica-jégkocka a
kialakult vérömleny és aranyér esetén hasznos. Gyakran
keletkezik a gátmetszésen vagy a császármetszés varratán
vérömleny, mely az azonnali jégpakolás hatására gyorsan
visszahúzódik. Ugyanez érvényes a szülés miatt
kitüremkedő aranyérre is. Fogjon egy jégkockát, tegyen rá
Hamamelis-mirtusz balzsamot, és csavarja kötésbe. A
kezelés hamarosan csökkenti a szenvedést, mert a
trombusok rövidesen kisebbek lesznek, és néhány nap
múlva visszatolhatóvá válnak. Calendula-jégkockát
gátrepedésnél vagy vulvaödémánál (a nagyajkak
duzzanata) alkalmazhat pakolásként. A legalább három
kötésbe csavart Calendula-jégkocka nagyon jólesik a frissen
szült anyának már a szülés utáni első órákban is. Ha
azonban a hideg teljesen áthatol a csomagoláson, be kell
fejezni a kezelést. Mint mindig, ezúttal is csak azt
tanácsolhatom, hogy hagyatkozzon teste jelzéseire.
Öblítés: Nem pusztán kellemes, de a gyógyulást is elősegíti
a rendszeres öblítés, amelyet az Intimhigiénia című részben
(229. o.) írtam le.
Levegő és napfény: Régi, bevált módszer a sebkezelésre és a
gyógyulás elősegítésére a levegő és a napfény alkalmazása.
Nyugodtan „szellőztesse” kicsit a sebeit a betétet eltávolítva.
Tudom, a kórházban nem egyszerű megoldani, de legalább
a takaró alatt meg lehet próbálkozni vele. Otthon
mindenképp alkalmazza a szellőztetést, sőt a rosszul
gyógyuló gátsebeknek az is jót tesz, ha minden
vécéhasználat vagy ülőfürdő után hajszárítóval szárítja
meg, vagy megvárja, hogy a levegőn megszáradjon.
Természetesen a sebgyógyulás infralámpával is
elősegíthető, ám az intenzív meleg elviseléséhez kell még
néhány nap.
Ülőfürdő: A legsikeresebb és nagyon kellemes módszer a
gyermekágy idején az ülőfürdő. A gyermekágyi
osztályokon az ülőfürdő-terápia használata eltérő: van,
ahol már az első naptól kezdve, naponta egy vagy több
alkalommal önként felajánlják az ülőfürdőt a
kismamáknak, van, ahol hallani sem akarnak róla. Ez a
kórház lehetőségeitől is függ. Az otthon töltött gyermekágy
 esetén mindenki maga döntheti el, mikortól és milyen
adalékokat használva ülőfürdőzik, de amint lehet, érdemes
beleülni egy előkészített edénybe. Azonban ügyelnie kell a
víz hőmérsékletére: az első napra hűvös (körülbelül 28 °C-
os), a második és harmadik napra langyos (körülbelül 32 °C-
os), a seb fájdalmának megszűntével pedig testmeleg
ülőfürdőt ajánlok.

FITOTERÁPIA
Az ülőfürdő adalékául választhatja a tölgyfakérget, mely
csertartalma miatt összehúzó és fertőzéscsökkentő hatással bír.
A legismertebb adalék természetesen a kamilla. A késői
gyermekágyban a kamilla valóban segíti a seb gyógyulását, de
véleményem szerint az első napokban nem ajánlatos használni.
Független bábaként az első években gyakran állapítottam meg,
hogy túl korai használata miatt a még nyílt nyálkahártya-
sérüléseknél először gyors, felületes gyógyulás játszódott le (a
magas azuléntartalom miatt), ám ezt követően az irritált és
kipirosodott bőr miatt felszakadt a seb. Mivel a
gátrepedéseknek és a gátvarratoknak bentről kifelé vezető
irányban kell gyógyulniuk, felhagytam a korai gyermekágyban
alkalmazott kamillaöblítéssel.

AROMATERÁPIA
Sok jó tapasztalatot szereztem az illóolajokkal, ezért kézenfekvő
volt, hogy az ülőfürdőhöz is ezeket használjam. Az eszenciák
emulgeátoraként a holt-tengeri só kínálkozott, melynek
fertőtlenítő, tisztító és immunrendszert erősítő hatása
közismert. A bőrszárító hatás nagyon jót tesz a szülési
sebeknek. Az illatos olajokkal elkészített ülőfürdő a
gyermekágyas számára egyenesen jótétemény. Az Ülőfürdőben
a holt-tengeri sóhoz a következő illóolajokat kevertük: kék
kamilla, levendula, rózsa, rózsamuskátli és cickafark.
A gyermekágyi vagy az otthoni sebápolás számomra
elképzelhetetlen az Ülőfürdő nélkül. Külön könyvet írhatnék e
csodálatos só illóolajokkal összekapcsolódó gyógyító
folyamatairól. Számomra is szinte felfoghatatlan, hogy az
illóolajok ilyen csodálatos gyógyító erővel rendelkeznek. Szinte
magam előtt látom, ahogy begyógyulnak a gátmetszés után
időnként kialakuló mély hegek, a császármetszés nehezen
gyógyuló hegei, a fertőzött sebek, a csúnyán kisebesedett
mellbimbók, a piros babapopsik és a gyerekek csúnya, tátongó
sebei. Évek óta rengeteg visszajelzést kapok e fürdő
használatával kapcsolatban: sok kolléganőnek sikerült elérnie,
hogy kórházakban is alkalmazzák, a bábák még a rokonaik
nyitott lábfekélyét is szívesen kezelik vele, de ismerek egy
családot, akiknek egy halálra-ítélt tenyészkanca hatalmas sebét
sikerült meggyógyítaniuk, azaz, az illóolajok mentették meg az
értékes állat életét. Minden újabb siker után erősödik bennem a
meggyőződés, hogy másokkal is meg kell osztanom az
illóolajok hatásáról szóló tudást.

KENŐCSÖS BOROGATÁSOK NÖVÉNYI TERMÉKEKKEL

A kórházban gyakran megesik, hogy egy gyermekágyas
gátmetszése rosszul gyógyul, vagy fertőzés miatt akár újra fel is
nyílik egy szakaszon. Nem emlékszem, hogy ambuláns
gyermekágyasnál valaha is előfordult volna ilyesmi. Mégis jobb
az otthoni megelőzés és ápolás? Ebben a bekezdésben a
gyógyító borogatások készítéséhez szeretnék ötleteket adni.
Olvasóim közül sokan ismernek egy sor más kiváló
gyógymódot, mert különböző embereknek különböző
tapasztalataik vannak. Javaslataimat elsősorban kezdő
bábáknak és tapasztalatlan anyáknak szánom.
A nehezen gyógyuló gáttal bajlódó anyák az ülőfürdő után
vegyenek levegő- és napfürdőt, vagy szárítsák meg sebüket
hajszárítóval. Kiegészítésképpen naponta kétszer kenőcsös
borogatást tehetnek fel. Piros, enyhén nyitott sebre megfelel a
Körömvirágkenőcs, mely gyógyszertárunkban peszticidmentes
tiszta faggyú alapon, propolisz és méhviasz hozzáadásával
készül.
Szélesen tátongó, mély gátsebekre kiváló a Feketenadálytő-
kenőcs. A fekete nadálytő hatékonyan segíti a sejtek
megújulását, így gyógyítja be a mély sebeket. Kiváló hatással
rendelkezik a sebgyógyászatban, de a kivonatnak PA-mentes
(pirrolicitin-alkaloid-mentes) minőségűnek kell lennie. A
Feketenadálytő-kenőcs alapja a Körömvirágkenőcshöz
hasonlóan propolisztinktúrából és peszticidmentes tiszta
faggyúból, valamint orbáncfű- és körömvirágolajból áll.
A nagyon nehezen gyógyuló, gyulladt gátseb gyógyításával
kapcsolatban igen jó tapasztalatokra tettem szert a Rózsa-teafa
balzsam használatakor. A balzsamban található illóolajok
hihetetlen mértékben felgyorsítják a gyógyulás folyamatát.
Egy másik gyógykenőcs, a Traumeel®S-kenőcs hatása
minden Traumeel®S-készítményhez hasonlatos. A komplex
homeopátiás szer cseppek formájában is használatos a
gyulladások ellen, gyermekágyi sebgyógyításhoz pedig
kimondottan hatásos.

KÖRÖMVIRÁG-ESZENCIA
A Körömvirág-eszenciával végzett öblítés, kötés és borogatás
alkalmas a különösen nehezen gyógyuló sebek ápolására.
Régóta ismerjük a körömvirág kiváló gyógyító hatását, mely
sokszor beigazolódott a begyulladt gátsebek kezelése során is.
Az eszencia maradékát a családban előforduló, elfertőződött
sebekre is alkalmazhatjuk. Egyszer a nagypapa is meghallotta,
amit a gyermekágyasnak erről az eszenciáról mondtam:

…Fel is tűnt, hogy egyre nagyobb figyelemmel fülel

magyarázatomra, s aztán kíváncsian megkérdezte: „Nem
tudna a szülésznő asszony nekem is tanácsolni valamit? Egy
hete rohangálok fölöslegesen a doktorhoz! Elkapott a tehén
a karomon, és a seb sehogy sem akar begyógyulni.
Használhatom én is a körömvirágot?” Igent mondtam, és
elmagyaráztam, hogyan ápolja a sebét. Két nappal később,
amikor ismét látogatásra érkeztem hozzájuk, a nagypapa
sebe szemmel látható javulást mutatott. Egy hét múlva a
nagymama tarka csokorral mondott köszönetet. Hálás volt,
hogy férje, aki a sérülése óta igencsak morcos volt, újra
jókedvű. Nem kellett többé naponta bemennie a faluba,
hanem otthon látták el, és sebe szinte már be is gyógyult.

Az ilyen élmények teszik széppé a független bába életét, és

mutatják meg, mit is jelenthetett régen faluhelyen bábának
lenni. A legnagyobb elismerést az jelenti számomra, ha az
idősebb családtagok is köszöntenek. Az idősek sok történetet
mesélnek „a mi régi bábaasszonyunkról”. Boldog vagyok, hogy
a „régi bába” mesterségéről alkotott kép még nem tűnt el
teljesen.

Az anyatej felhasználása
Sikeres, bár orvosok közt vitatott gyógymód az anyatej
felhasználása. Sokan számolnak be arról, hogy az orvos
rosszallóan jegyezte meg: „Úgy, a bába magának is azt ajánlotta,
hogy tegyen anyatejet a sebre. Remélem, nem hisz az efféle
badarságokban?” Pedig vagyunk néhányan, akik igenis úgy
gondoljuk, az anyatej sok mindenre lehet gyógyír! Sőt, most
már néhány alternatív orvos is csatlakozott hozzánk! Az
anyatej a test saját védőanyagait tartalmazza, melyek minden
gyógyulási folyamatban csak jót tehetnek. A gyógyszeripar nem
tudja előállítani ezeket a védőanyagokat. A kismama
nyugodtan csurgasson egy kevés anyatejet a kötésre, vagy fogja
fel az elfolyó tejet, és tegye borogatásként a gátmetszésre.
Akinek sok az elfolyó teje, akár ülőfürdőt is készíthet a
feleslegből.
Mint említettem, vannak, akik idegenkednek az efféle
módszerektől. Bevallom, engem ez meglep: az idegen,
mesterségesen előállított anyagoktól ne irtózzunk, de saját
testünk lehetőségeit utasítsuk el? Mindenki hagyatkozzon az
ösztöneire, és válassza a számára legmegfelelőbb kezelést
szülési sebei gyógyítása során.
A TÁRS SZEREPE A GYERMEKÁGY IDEJÉN

A gyermek születése a szerelmi kapcsolat megkoronázása lehet.

A gyermekágy ebben az esetben valódi ünnep, melyhez
ugyanúgy hozzátartozik az újdonsült apa, mint az anya és a
gyerek. Sajnos a mi társadalmunkban sokszor egészen
másképp fest a valóság. A férfiak rosszalló megjegyzéseknek
vannak kitéve: „Szabadságra megy, csak azért, mert szült a
felesége. Már a törzsasztalhoz sem jár.” Jó lenne, ha az apává
válást nem mindig alkohollal ünnepelnék, hanem több
megértéssel.
Biztos, hogy sok apa ugyanúgy átéli a gyermekágyat és a
vele kapcsolatos hangulatváltozásokat, mint az anya, különben
nem lenne néhányuknak olyan nagy szüksége arra, hogy
éppen ekkor nézzen mélyen a pohár fenekére. Apának lenni
felelősségvállalást jelent: gondoskodni kell az anyáról és a
gyerekről. A férfiban újrarendeződnek az érzések: „Hol is állok
most e kapcsolatban? Mostantól mindig a gyerek lesz az első?
Vége az összebújásnak, simogatásnak, szerelmeskedésnek?
Ezentúl mindig köztünk fekszik a gyerek?” Hamar
jelentkezhetnek az első féltékeny gondolatok.

ELSŐ NAPOK
Az első napokban sok apára kijózanító gondolatok törnek rá a
szüléssel kapcsolatban – főleg saját tehetetlensége miatt.
Különösen, ha arra számított, hogy elkíséri párját és majd
mindenben segít neki – s nem vált már jó előre világossá, hogy
bizony csak mellette állni, jelen lenni tud. A csalódottság
gyakori következménye, hogy az apák gyomorbélhuruttal
ágynak esnek, mialatt az anya a kórházi gyermekágyát tölti.
Sokuknak így jelzi a teste, mennyire nem tetszik neki, hogy el
van választva gyermekétől és párjától. Érdekes módon
ambuláns szüléseknél nem szoktam hasonlót tapasztalni.
Azok az apák, akik a frissen szült anyát és az újszülöttet
otthon ápolhatják, az első napokban mintha „lebegnének,
repülni akarnának”. Figyelmesek, szeretetteljesek,
gondoskodók és védelmezők. Mint valami „férfitündérek”, úgy
suhannak halk léptekkel a lakásban, s képzett ügyvezető
módjára megszerveznek mindent: elég meleg legyen a
babának, időben főni kezdjen az étel, menjen a mosógép, a
telefon halkra legyen állítva – s mindeközben profin fogadják,
vagy éppen lerázzák a látogatókat. Aztán a látogatásomkor
teljes nyugalommal beülnek hozzám és az anyához, noha ideje
lenne elmosogatni. Gyönyörű dolog belecsöppenni az ilyen
családi légkörbe.

HARMADIK NAP, BÉBI-BLUES

Ám a harmadik napon általában mégis elveszti a fejét a
„gyermekágyi ügyvezető”. A telefonhívások száma nő, a
hivatali ügyeket el kell intézni, a tészta főzővize megint kifutott.
Ez az a pillanat, amikor megkönnyebbülés fogadja a bába arra
vonatkozó javaslatát, hogy hozassanak ebédet ételszállító
céggel, esetleg vonják be a nagymamát vagy az egyik tettrekész
barátnőt. Az apának eszébe jut, hogy mégiscsak nagyon
praktikus lett volna felvenni egy háztartási kisegítőt. De
mindezek a gondok tulajdonképpen mellékesek, mert ahogy a
karjában tartja a babát, ismét elönti a büszkeség, a gyengédség
és az öröm.
Az asszony hormoningadozása általában a harmadik napon
a leglátványosabb, és ez olykor túl nagy kihívást jelent szegény
apának. A bába folyton arról papol, hogy az anyának elsősorban
megértésre van szüksége, és többet ér neki, ha a párja átöleli,
mint ha porszívóval száguldozik körülötte. Gyakran üzleti
beszélgetések okoznak sírógörcsöt. Az apa ezt nem érti: aznap
már mindent elvégzett, miért ne tisztázhatta volna ezt az üzleti
ügyet? Biztosan nehéz megérteni, miért potyognak állandóan
az anya könnyei, pedig már egészen jól kipihente magát, a baba
egészséges, és anyatej is van. Sajnos ez van: ilyenkor a
legkisebb alkalom is elég, hogy az anya elveszítse nyugalmát.
Nem kis eseményen van túl: szült egy gyereket, sebezhető és
kiüresedett. Védelmet keres, mindenekelőtt biztonságra van
szüksége; a jól szervezett háztartás és a szupermenü most
mellékes. Azok az anyák, akik a gyermekágyat a kórházban
töltik, ugyanúgy átélik ezt, gyakran sokkal erősebben;
legfeljebb párjuk csupán az érzelemkitörések egy részéről
értesül. Ám könnyeik este a takaró alatt tovább folynak, mialatt
az apa otthon ül vagy ünnepelni megy.
Az anya hormonháztartásában olyan ingadozások zajlanak,
mint még soha. A szülés után az egyik hormon termelődése a
mélybe zuhan, a másik a tejképződési folyamat révén
ugrásszerűen növekszik. Ezek hormonális – és ezzel együtt
hangulati – csúcsok és mélypontok. A gyermekágyasnak tehát
még az érzelmi hullámvasutat is ki kell bírnia a fáradságos
várandósság és a megerőltető szülés után.
 Kérem az édesapákat, próbálják meg elviselni mindezt
akkor is, ha megérteni nem tudják. Maradjanak párjukkal,
feküdjenek mellé, vegyék őt karjukba. Egyébként van egy régi
trükk: a gyermekágyas nagyon örül egy kis szerelmi
ajándéknak. Akkor is, ha ez ódivatúan vagy romantikusan
hangzik. Az egyik apának az volt a csodálatos ötlete lánya
születésekor, hogy feleségének opálfüggőt ajándékozott azzal a
megjegyzéssel: „Ezt a kislány is hordhatja, ha majd nagyobb
lesz!”

NEGYEDIK, ÖTÖDIK NAP

A negyedik, ötödik gyermekágyi napon nyugalom és pihenés
köszönt a családra. A szülők ekkor már vagy nem törődnek a
háztartási teendőkkel, vagy mások végzik el azt helyettük.
Örülök, ha délelőtt érkezem, és az apa matraccal a hóna alatt
elhagyja a gyermekágyas szobát, majd gyorsan eltűnik a
fürdőszobában. Van, aki ott marad az ágyban, gyönyörködik
hasán fekvő babájában, és büszkén magyarázza: „Végre
elaltattam. Fekve is maradok, mert az éjszaka amúgy elég
fárasztó volt.” Ezekben a napokban sokszor az apa vállalja át a
pelenkázást.

HATODIK NAPTÓL
A hatodik naptól örülnek az apák, hogy párjuk ismét maga
válogatja szét a ruhákat, vagy este megint ő mesél a
nagyobb(ak)nak. Az anyák már nem találják olyan nagy bajnak,
ha az apa sokáig vásárol.
A KORAI GYERMEKÁGY VÉGE
A korai gyermekágy végén a családok megpróbálkoznak a napi
teendők újragondolásával. Meg kell azonban állapítaniuk, hogy
nehéz állandó rutint kialakítani az újszülött mellett, mert
naponta adódhatnak meglepetések.

A KÓRHÁZI GYERMEKÁGY UTÁNI IDŐSZAK

Sok apa számára a kórházi gyermekágy után kezdődik el
istenigazából az apaság. Sajnos gyakran csak most van először
lehetőség arra, hogy gyermekét élvezze. Egy hét után végre
ismét nézegetheti és csókolgathatja a meztelen babát.
Megállapítja, hogy gyorsan be kell hoznia a lemaradást, ha nem
akar hátrányba kerülni, mert az anya sokkal tapasztaltabb a
pelenkázás terén.
Gyakran az apák köszöntenek az első utógondozáskor,
karjukon az egyhetes gyermekkel:

…„Jó, hogy jön. Tegnap az elbocsátáskor még minden

rendben volt, most meg a feleségem az ágyban fekszik és sír.
A baba már órák óta üvölt, és nem alszik el. Ráadásul
szerintem hasmenése van, mert pelenkázáskor teljesen
folyékony széklet volt a pelenkában.” Megkezdődik a bába
feladata: elveszem az apától az ordító csomagot,
megvigasztalom az ujjammal, melyet a kicsi élvezettel
szopogat. Az anya elpanaszolja, hogy párjának már megint
valami dolga van, pedig itthon volna rá nagyobb szükség.
Mire az apa így válaszol: „Igen, de magad mondtad tegnap,
hogy jól vagy, és ezt még elintézhetem.” „Igen, de most…”
 (az anya ismét sír). Az újszülött már nem éri be az ujjammal,
és hirtelen üvölteni kezd. Óvatos kérdésemre, hogy
szeretné-e most gyermekét megszoptatni, szipogva válaszol
az anya: „De hát nincs több tejem, a mellem teljesen puha,
ráadásul egész éjjel szopott.” Kiküldöm az apát a konyhába,
hogy forraljon vizet a teához és a melegítő palackhoz. Az
utóbbit persze meg kell keresnie. Az anyával megbeszélem,
hogy volt pontosan az éjszakai szoptatás. Eldöntjük, hogy
még egyszer meg kell etetnie a babát, aztán a férjével
bepelenkázom a kicsit, majd a melegítő palackkal bölcsőbe
fektetem. A szoptatásnál megmutatom az anyának, hogy
még bőségesen tapinthatók telt tejmirigyek. Szólok neki:
hallgassa csak, ahogy a baba nyel. A pelenkacsere közben
elmagyarázom, hogy a „hasmenés” teljesen normális
anyatejes széklet. A szülők megkönnyebbülve lélegeznek
fel, megölelik, megcsókolják egymást: „Gyereket csinálni
nem nehéz, de gyereket nevelni nagyon!” Látogatásom
végén a baba mégsem a bölcsőben, hanem az anya mellett
fekszik az ágyban – tisztáztuk, hogy ettől nem lesz
elkényeztetve. Elbúcsúzunk, és megbeszéljük, hogy másnap
ismét jövök. A kapuban az apa bevallja: „Mégis
komolyabban kellett volna vennem a társas felkészítés
anyagát. Akkor azt hittem, hogy ez csak női fecsegés, de
apának lenni tényleg bonyolult tanulási folyamat – mégis jó
ezt átélni.”

Az apák, akik ezt a könyvet olvassák, talán megjegyzik: „Na,

nálunk ez egészen másképpen volt.” Vagy elhatározzák: „A mi
gyermekágyunkra minden elő lesz készítve. Ilyesmi nem
történhet meg.” Igazuk van, egy gyermekágy ezerféle lehet, de
ne feledjék:

Először egészen másképpen lesz.

Másodszor úgy, ahogyan a szülők gondolják.
Harmadszor pedig minden magától kialakul!

Minden apának szívből kívánom, hogy ne engedje

észrevétlenül eltelni a gyermekágy időszakát. Ne mondjon le
arról, hogy részese legyen ennek a szép időszaknak. A
következő gyermeknél nem hozhatja be, ami most kimaradt,
mert az már egy másik gyerek. Ne keressen kibúvókat a
munkája miatt. Ha Ön lenne „gyermekágyas”, akkor Ön nélkül
kellene működnie mindennek a munkahelyén. Párja biztosan
ugyanolyan szeretettel ápolná, ahogyan most Ön teszi. Ha lehet,
vegyen ki két-három hét szabadságot. Ez a családnak és Önnek
is javára válik, mert az első tíz nap után az apák is pihenésre
szorulnak. Meglátja, így legalább újra örülhet a munkájának.
Utolsó házi látogatásaim során gyakran azt mondják nekem az
apák: „Nagyon csodálom a férjedet, én nem tudnék itthon
maradni, hogy háztartást vezessek.” Mások arról érdeklődnek,
hogy is megy ez nálunk. Szerintem nem olyan rossz a családot
ellátni – érdekes, milyen különbözően látják az emberek még
ezt a kérdést is.
Egy apró kérés az apákhoz: bizonyára sok újat éltek át az
utóbbi hetekben, és néha hálásak lettek volna, ha korábban
hallják, mi minden vár rájuk. Talán hiányolták az őszinte
érzéseket és a férfiasan nyílt szavakat. Most is sok tapasztalattal
lettek gazdagabbak: ne tartsák meg a tapasztalataikat
maguknak, hanem vegyék fel a kapcsolatot más „várandós
apákkal”. Ha nem zajlott volna le az a számtalan beszélgetés
„nő és nő” között, nem született volna meg ez a könyv sem.
Miért ne zajlanának beszélgetések „férfi és férfi” között?
Bábaként érzem az információs hiányt, de nőként nem tudok
férfinyelven beszélni, és hitelesen beszámolni a férfivilágról.
ÚJSZÜLÖTT

AZ ANYAI TESTBŐL VILÁGRA JÖNNI

Az újszülött védettségből érkezik, ahol állandó testmeleget

élvezett, és hónapokon át puhán lubickolt a vízben, bár az
utolsó hetekben már alig tudott mozogni.
A baba e világra vezető útja csontos, de jól kipárnázott
csatornán keresztül vezet, melyen részint egy külső erő
nyomja, tolja végig, részint ő maga próbál egy-egy kanyaron
átvergődni. A tágulékony, szoros résen átpréselődve végül is
sikerül megpillantania a napvilág vakító fényét.
Az újszülöttet hangos szavak köszöntik, először gumiba
bújtatott kezek fogják meg, kemény anyagokba csavarják, és
hideglevegő-vétel okoz fájdalmat tüdejében, amitől muszáj
felsírnia. A megpróbáltatásokból azonban nem elég ennyi: ha
lehet, akkor még egy műanyag csővel ki is szívják a szájából,
sőt talán a gyomrából is az eddig jóízűen kortyolt magzatvizet.
Adott esetben hideg sztetoszkópot tartanak a szívéhez, és egy
furcsa, fekete valami folyamatosan oxigént fúj az orrába,
szájába, noha a baba magától is éppen lélegezni szeretne.
Ordítással próbálja megakadályozni az életet szállító
köldökzsinór átvágását, de késő: már megtörtént.
 Vajon milyen benyomásokat szerez a gyermek, ha ilyen –
bizonyos kórházakban még ma is szokásos – ceremóniával
fogadjuk világunkban?
Jó, hogy néhány szülő és bába tudatában van e kínoknak, és
megpróbálja a gyermeket gyöngéd fogadtatásban részesíteni:
pirosas, meghitt fényben és kellemes, meleg helyiségben, puha,
meleg törülközőkbe takargatva köszöntik a gyermeket. Az első
levegőszippantás után az egyetlen zaj az anya szívdobogása és a
szülés résztvevőinek babusgató, suttogó hangja.

A SZÜLETÉS FÁRADALMAI
Vannak gyerekek, akik röviddel megszületésük előtt már
annyira elfáradnak, hogy az utolsó kanyarban egyszerűen
feladják. Műtéti segítséggel, vákuum, fogó vagy császármetszés
útján rángatják ki őket a napvilágra. Némelyik újszülött ezen
annyira felháborodik, hogy teli torokból ordít, mindenki nagy
örömére, aki a szülést aggódva és reménykedve, felgyűrt
ingujjal átélte. Más babákat annyira sokkol a születés ténye,
hogy csak oxigénmaszkkal hidalható át az az időszak, amíg
rászánja magát, hogy szabad akaratából lélegezzen. Éppen ezek
a gyerekek gyakran igen szívósnak és nagy akarattal
rendelkezőnek bizonyulnak, hiszen néhány perccel később ők
adják környezetük tudtára a leghevesebben, mennyire
neheztelnek ezért a bánásmódért. És pont ilyenkor örvendezik
és könnyebbül meg leginkább a „fogadóbizottság”: sír a baba!
Különösen a vákuumos gyerekek okoznak külsejükkel
aggodalmat szüleiknek. Úgynevezett „fejdaganat” van a
fejükön. Ez a kerek, körülbelül hatcentis kék folt a vákuum
ötatmoszférás szívóerejének megterhelése miatt jön létre, mely
főleg a kopasz gyermekeken hat valóban ijesztően; azonban
rövid idő alatt elmúlik, mások már a következő napon sem
veszik észre. A gyermek számára a vákuum bizonyára
megterhelést jelent, az újszülött koponyája valószínűleg
„zsong” a fejnél történt húzástól. Az első napokban bánjanak
mindannyian nagyon óvatosan a fejecskével! Ezeknek a
gyermekeknek mindenképpen homeopátiás szert, ArnicaC30-at
érdemes adni. Ambulánsan, vákuummal született
gyermekeknél már Arnica-borogatást is alkalmaztunk, hogy a
hematóma gyorsan visszahúzódjon. Később, pár hónapon át
megfigyelhető, hogy a gyermek folyamatosan az ágy egyik
sarkába nyomja magát, fölfelé tolakodva. Ezzel bizonyára a
beékelt születési helyzet érzetét keresi. Hagyja gyermekét, talán
így próbálja meg születése élményét feldolgozni. Ez olyan
gyerekeknél is megfigyelhető, akiknek természetes születési
élményük volt.
Azok a szülők, akiknek gyermekei vákuummal, fogóval
vagy császármetszéssel születtek, gyakran mesélik, hogy
babájuk hosszú ideig nyugtalanul aludt. Ez érthető is, a babák
talán még alvás közben is születésük élményével birkóznak.
Ilyenkor sokat segít, ha a gyereket éjszaka is szorosan magához
öleli, hogy megint hasonlóan szűk környezetbe kerüljön (talán
épp erről álmodik), aztán gyengéden és lassan az ágyba fekteti
(ahol ugyanolyan tágas a hely, mint a világban, melybe
beleszületett).

ELSŐ SÍRÁS
Érdekes módon szinte minden szülő az első sírást tekinti a
klasszikus életjelnek. Először nyugtalanná is teszi őket, ha a
gyerek a születése után csak nézeget egy kicsit, aztán elalszik.
Tényleg vannak gyerekek, akik majdnem átalusszák a világra
jövetelüket. De ha megbizonyosodtak róla, hogy a köldökzsinór
pulzál, a baba tüdőtevékenysége és szívverése megfelelő, bőre
pedig láthatóan rózsás, akkor mindenki megnyugodhat, mert
tényleg csak alszik a baba.

AZ ÉLET ELSŐ PERCEI

KÜLSŐ MEGJELENÉS, KÖLDÖKZSINÓR-PULZÁLÁS, LÉGZÉS

Az élet első perceiben az újszülött egyáltalán nem rózsás bőrű,
inkább sápadt-fehéres vagy szürkéskék. Csak légzése
beindulásával kapja meg a babák jellegzetesen finom,
rózsaszínű bőrszínét, először a törzsén, aztán a fején, később a
karjain és a lábain is.
Érdekes látvány, ahogy a babák a köldökzsinór lüktetésének
alábbhagyásával egyre jobban „kivirulnak”. Legkésőbb a
lüktetés abbamaradásakor szinte minden gyerek erőteljesen
felsír. Talán erősebb összefüggés áll fenn a köldökzsinór-
aktivitás és a légzés között, mint ahogy azt az orvostudomány
gondolja. Gyakran állapítom meg, hogy semmi ok az
aggodalomra, amíg a köldökzsinór pulzál. Mégis az élet első
perceit az aggodalom, a remény és a félelem kíséri, hogy a
gyermek jól van-e, lélegzik-e.
 Ha az első légvételek aggasztóan hatnának, akkor
segíthetnek dr. Bach Rescue-Remedy cseppjei és/vagy a
homeopátiás AconitumC30. A Bach-virágcseppeket akár hígítás
nélkül, akár vízben oldva is bátran a kutacsra csöpögtetheti.
Természetesen nem szeretném az oxigénpalackomat otthon
hagyni, de bevallom, a maszk általában a táskámban maradhat.
Az egyik idősebb, otthonszülésekhez járó bába így biztatott a
házi szülészetet illető kezdeti félelmek idején: „Ne félj annyira.
Nekünk nem voltak orvosaink, gyógyszereink, oxigénünk,
télen nem volt elérhető a legközelebbi kórház sem. Gyakran
csak síléccel és hátizsákkal tudtam eljutni a vajúdóhoz. Ennek
ellenére egyetlen gyermek sem halt meg nálam, mindet
megmentettem, akkor is, ha ezt az orvosok nem hiszik el.
Ameddig a köldökzsinór aktív, nem kell nyugtalankodnod. De
ha a zsinór már semmit nem csinál, késztesd valahogy sírásra a
gyereket. Amint a köldökzsinór sápadt és petyhüdt lesz, nem
szabad időt vesztegetni. Mi a hideg vizet és a kezünket
használtuk, nálatok már ott az oxigén. Mindegy mit, tégy
valamit, hogy a gyerek lélegezzen!” Ennek az idős, tapasztalt
bábának az elbeszéléseit mindig figyelemmel hallgattam, és ma
is hálás vagyok a tanácsaiért és a bátorságért, amelyet nekem
adott. Sajnos az idősebb kolléganők keveset adnak tovább
tapasztalataikból, mert azt hiszik, hogy mi, fiatalok sokkal jobb
képzést kaptunk. Pedig a bábák régen kincset érő
tapasztalatokkal rendelkeztek, noha még nem jelentek meg
Frédérick Leboyer, Sheila Kitzinger és Ina May Gaskin könyvei.
Mi, mai bábák megkapjuk a modern tudományos ismereteket,
de a régi, bölcs tanácsok már nem állnak rendelkezésünkre, és
fáradságos munkával kell újra tapasztalatokat gyűjtenünk.
Ilyen régi hagyomány bizonyára a meleg fürdő, melynek
hasznát magam is megerősíthetem. Alkalmazkodási zavarok
esetén az újszülöttet tegye meleg vízbe, hogy gyorsabban erőre
kapjon.
A vízben történő szüléseknél éppen az alkalmazkodási fázis
válik sokkal egyszerűbbé a baba számára, mert ismerős
közegben: vízben találja magát. Az anya ugyan a karjában tartja
a kicsit, de időnként még szelíden ringatja a vízben. Mihelyt a
baba végképp kikerül a vízből, meleg takaróba bugyolálják.

PANGÁSOS CIANÓZIS
Egyes újszülöttek sötétkék fejjel születnek, úgynevezett
pangásos cianózissal. Nagy fejük miatt komoly fáradságba kerül
átküzdeniük magukat a szülőcsatornán, és még egy kontrakció
idejéig eltart, míg széles vállukkal is átjutnak. Mindeközben
roppant nyomás nehezedik a fejre; a vérvisszafolyás csökken,
és pangás alakul ki. Így keletkezik a kékes elszíneződés, mely a
szülőket igencsak megijeszti. A bábák viszont magától
értetődően veszik tudomásul, mert ismerik a magyarázatot.
Megvigasztalhatjuk a szülőket, hogy a fej kék színe biztosan
gyorsan elmúlik, csak kezdetben néz ki furcsán: rózsás baba –
kék fejjel. Egy „pangásos” kislány bátyja elutasítóan mondta:
„Nem akarok ilyen kék arcú babát.”
A cianózis után azonban az arcocskák már az élet első
órájában rózsássá válnak, és a fej már a következő napon olyan
lesz, mint minden más babáé. Közelebbi vizsgálódáskor persze
még láthatók icipici kék foltok, de 48 óra múlva ezek közül is
eltűnik a legtöbb. A pangásos cianózisos újszülöttek
mindenképpen kapnak tőlem egy adag ArnicaC30-at. Valószínű,
hogy ez is segít, hogy gyorsan elmúljon a kék szín.

ELSŐ SZEMPILLANTÁSOK
Nagyon érdekes megfigyelni a gyerek első „szempillantásait”,
melyek alatt ezúttal szó szerint a szeme első pillantásait értem.
A babák gyakran már az élet első perceiben nagy, tágra nyitott
szemmel néznek a világba. Pillantásuk azt sejteti, mintha
messzi utazásból érkeztek volna, és sok mesélnivalójuk lenne.
Arckifejezésük, mimikájuk és szemeik gyakran egyáltalán nem
azt fejezik ki, hogy új és idegen mindaz, amit látnak, hanem
élettapasztalat tükröződik bennük. Gyakran a bába az első, aki
ezt a pillantást láthatja. Néha az újszülött még az ölemben
fekszik, a szülők először összeszedik magukat, fellélegeznek,
megcsókolják egymást, és csak ezután fordulnak
gyermekükhöz. Közben olyan érzésem támad, mintha a baba
sok mindenről szeretne beszámolni, mintha már sok mindent
átélt volna. Ekkor kerül be az anya és az apa szeme is az
újszülött látókörébe. Egymásra néznek, és máris létrejön
köztük a mély szeretet. A gyermeki szemek jól ismert, ártatlan,
gondtalanul sugárzó pillantása az élet első perceiben még nem
látható, csak a későbbi hetekben alakul ki.

FOGÁS, KAPASZKODÁS, SZOPÁS

Az élet első perceihez tartozik az is, hogy a baba fogni,
kapaszkodni, szopni kezd. Sok baba céltudatosan találja meg az
ujját vagy az öklöcskéjét, és olyan buzgalommal szopja,
ahogyan ritkán látható majd a következő napokban. Az
újszülött szorosan fogja az apa ujját, mintha soha többé nem
akarná elengedni, csimpaszkodva keres támaszt az idegen
világban. Ahogy az anya a karjába veszi, a legtöbb újszülött az
anya mellének keresésére indul. Ezek a vaktában tapogatózó
mozgások jelentik talán az anyai boldogság első szép érzését;
még évekkel később is emlékeznek rá. Csak kevés gyermek tesz
kivételt, és részesíti az ujját előnyben a mellbimbóval szemben.

TESTI KIVÁLASZTÁS
Mindenkit felvidít, ha az újszülött az első percekben az anyja
vagy a szülésznő kezére pisil. Nagyon gyakran a gyerekek
„lesz…ják” az életbe vezető startot, mert gyorsan nagy
mennyiséget ürítenek a ragadós, fekete magzatszurokból. Ezzel
egyúttal azonnal reális oldaláról mutatkozik meg a szülői lét: a
baba már az első percekben jelzi, hogy a gyereknevelés
nemcsak szeretetből, hanem táplálásból, tisztán tartásból,
gondozásból is áll.

A SZÜLETÉS UTÁNI ÓRA

Az a rövid, átmeneti idő, amíg a baba számára elkezdődhet az

anyával töltendő gyermekágy, apróbb kellemetlenségekkel jár.
Sok gyerek olyan tisztán születik, hogy úgy határoznak: nem
fürdetik meg. Akár szükségesnek tartják a fürdetést, akár
puszta kórházi szokásnak, mindenképpen nyugodtan
rábízhatják az apára a bába felügyelete mellett. A legtöbb
gyerek kimondottan élvezi a fürdést. Apaként nyugodtan
vállalkozzon a feladatra, végül is a gyerekéről van szó! Sokan
később sokáig büszkélkednek az első fürdetéssel. Otthon
használjon fel 1 csepp Rózsaolajat jojobaviaszban (10%-os) –
egy rózsás gyermeket rózsaillatban fürdetni, csodaszép
befejezése a szülésnek. Régi, születésről szóló mesékben,
történetekben is olvasható: „…és a gyermeket rózsaszirmokban
fürösztötték meg”. Ezt követően kezdődik az újszülött számára
az élet kellemetlen része: a szárazra törlés, köldökellátás, hossz-
és súlymérés és öltözködés, mely a melegítő lámpa ellenére is
csak a papa ujjának szopogatásával lesz úgy-ahogy elviselhető.
Különben szinte mindig hangosan tiltakoznak a kicsik.[26]
Ez a procedúra azonban arra is jó, hogy a gyerekorvos vagy
a bába elvégezze a baba első vizsgálatával járó teendőket. A
születési méretek (súly, hossz, fejkörfogat) meghatározása
mellett meghallgatják a tüdőt és a szívet, végigtapogatják a
belső szerveket, ellenőrzik a nemi szerveket, a reflexeket és az
ízületek működését. Ezt követően eljön a pillanat, hogy a szülők
szembetalálják magukat a babával kapcsolatos első döntési
helyzettel: kapjon a gyerek szemprofilaxist és K-vitamint, vagy
ne. Természetesen ideális esetben a szülők már a várandósság
alatt beszerzik a szükséges információkat, és a szülés előtt
mindent megbeszélnek a szülésben segédkezőkkel, hogy ne
ekkor érje őket a váratlan és a szülés utáni varázslatos
hangulatot megzavaró kérdés.
A szemprofilaxist immár évek óta nem használják
rutinszerűen. Korábban az volt a célja, hogy megelőzzék a
gyermek megvakulását, amelyet egy esetleg felderítetlen nemi
betegség, a gonorrhoea okozhat. Az ehhez használt ezüstnitrátot
ma már nem használják. Az anyáknál gyakran előforduló
hüvelyi chlamídia- megbetegedés miatt sok kórházban ajánlják,
hogy a baba megelőző célzattal kapjon antibiotikumos
szemkezelést. Ha azonban az anyánál nem kimutatható a
kórokozó, teljesen felesleges a babát antibiotikummal kezelni.
A németországi gyakorlat szerint a babák az első négy hét
alatt háromszor kapnak K-vitaminos cseppeket, hogy
megelőzzék a spontán vérzések kialakulását, elsősorban az
agyban. Mindeddig nem mutattak ki egyetlen egyértelműen
negatív mellékhatást sem a K-vitaminnal kapcsolatban.
Mindazonáltal az életveszélyes agyvérzéseket a profilaxissal
sem lehet biztosan elkerülni. Fontos, hogy az anyák tudatában
legyenek: százezer csecsemőből négyet érintenek az
agyvérzések. Korábban csak a traumatikus szülések után adtak
K-vitamint a babáknak, ma szinte minden esetben. A szülők
azonban szabadon eldönthetik, igénylik-e a különböző
profilaxisokat. A K-vitamin a szoptatott csecsemők
szervezetében kimutathatóan kevesebb mennyiségben van
jelen, míg a nem szoptatott babák a tápszerrel együtt pótlást
kapnak ebből is.
A K-vitamin adagolása során tekintettel kell lenni arra a
tényre, hogy az előtej, az úgynevezett kolosztrum nagyon
gazdag K-vitaminban. Bizony kötelezővé kellene tenni, hogy
minden újszülött részesüljön ebből a megfizethetetlen pár
cseppből, mert nemsokára a természet már feleslegesnek fogja
tartani a megemelt mennyiségű K-vitamin biztosítását.
A K-vitamint a máj tárolja, ezért túlságosan nagy mennyiség
bevitele meg is terhelheti a csecsemő éretlen máját, sőt egyes
gyanúk szerint a túladagolás akár a rák kockázatát is növelheti.
Nem tisztázott még, hogy a többlet K-vitaminnak olykor
szerepe van-e az újszülöttkori sárgaság kialakulásában, ahogy
nincsenek hosszú múltra visszatekintő vizsgálatok általában a
profilaxisokkal kapcsolatosan sem. Ha a baba koraszülött,
traumatikus szülésen esett át, vagy már eleve
antibiotikumokkal terhelt, indokoltnak tűnik a K-vitaminos
profilaxis adása. A profilaxis elvetése esetén a koraszülöttnek
vagy a traumatikus szülésen átesett babának mindenesetre
adjon ArnicaC30-at vagy C200-at.
Az első vizsgálatok után, amikor a baba végre melegen be
van csomagolva, és odabújhat az anyjához, általában pihentető
álomba zuhan. Ambuláns szülésnél a gyerekeket előmelegített
kosárba fektetik, és hazamehetnek a szülőkkel. Ha az újszülött
a gyermekágyas osztályon marad, akkor vagy az anyával
együtt a baba-mama osztályra (rooming-in) vagy az
újszülöttosztályra viszik. A szülés után két-három órával tehát
az anyát és a gyermeket a gyermekágyas osztályra szállítják,
elbocsátják, vagy otthoni szülés esetén a bába az utolsó
utasításokkal magára hagyja a szülőket.

AZ ÉLET ELSŐ ÓRÁI, NAPJAI ÉS HETEI

A továbbiakban a gyermek életének első időszakát igyekszem

leírni. Mint az előző fejezetek, a gyermekágyról szóló is a
„normális” eseményekre korlátozódik. Már újszülöttként
minden gyermek megmutatja az egyéniségét.
 Az élet első óráiban, napjaiban és heteiben mindenkinek, aki
az újszülöttel kapcsolatba kerül (gondozza, ápolja vagy akár
csak megfigyeli), figyelembe kell vennie, milyen élményeken
ment keresztül a baba közvetlenül a szülés előtt, közben és
után. Arra gondolok, hogy kötelességünk a baba számára az
első hetekben minél gyengédebb, biztonságosabb és
kellemesebb átmenetet biztosítani az életbe. Az anyai
gyermekágy a lehető legtökéletesebb megoldás. Az újszülöttkor
nyolc hétig tart, körülbelül addig, mint az anya hormonális
átállása. A babának akkor lesz a legkönnyebb megszokni a
kemény külvilágot, ha továbbra is igazi fészekmelegről
gondoskodik számára. Az anyaméhben megszokta, hogy a
zajok, a lárma csak tompítva érkeznek a füléhez – legyen ez
továbbra is így. A fényhatásoktól is megóvhatja őt, a
táplálékfelvétel ritmusát is bízza rá, hiszen az anyaméhben is
bármikor szophatta az ujját, és kortyolhatott a magzatvízből.
Nem ismerek olyan édesanyát, aki várandóssága alatt
felébresztette volna gyermekét, sőt boldog volt, hogy végre
nyugalom van a pocakjában – most is hagyja a babát nyugodtan
aludni! A vizet mint közeget nehezen lehet biztosítani, végtére
is embergyerekről van szó. Tudható, hogy a magzatvíz
mennyisége a várandósság vége felé csökken; ez is jelzi, hogy a
baba lassan elbúcsúzik ettől a közegtől. Ám a gondosan
kiválasztott babaruhák segítenek hozzászokni az új anyagokhoz
és a levegőhöz. Ugyanez érvényes a bőrápolásra: a baba bőre
leginkább a természetes alapanyagú termékeket szereti,
melyek nem tartalmaznak izgató és szintetikus illatanyagokat.
OTTHONI GYERMEKÁGY
Elsősorban arra törekszem, hogy az otthoni gyermekágy
lefolyását írjam le, mert minden anya, aki otthon, illetve
ambulánsan kórházban vagy születésházban szült, otthon tölti
a gyermekágyat. Teljesen természetes, hogy az egészséges
újszülött családi körben szokjon hozzá a „kinti” élethez.

ÚJSZÜLÖTTOSZTÁLY
Szeretnék azonban azoknak az anyáknak is néhány
megjegyzést beleszőni ebbe a részbe, akik babájukkal még egy
időre kórházban maradnak, noha ez nem is olyan egyszerű.
Minden gyermekágyas és újszülöttosztályon speciális helyi
szokások és berendezések vannak, úgyhogy nem lehet
általános kijelentéseket tenni. Úgy vélem, ennek ellenére e
könyvben minden anya talál a babája javát szolgáló tanácsot és
segítséget. Az első napokat a kórházban töltő minden
gyermekágyasba szeretnék bátorságot önteni, és tudatosítani
bennük, hogy nem lehet elég korán kezdeni a gyermekük
szükségleteiről való gondoskodást. Ne engedjék át az ellátást
egyedül a kórházi személyzetnek, és világosan közöljék
kívánságaikat!
A kórházban szinte mindig a csecsemősnővérek felelnek az
újszülöttekért. Kisebb szülészeteken és kórházakban azonban a
független bába is az anyák rendelkezésére áll, akihez segítségért
fordulhatnak. Ő a napi rendszeres gyermekágyi látogatásnál
nemcsak a gyermekágyast felügyeli, hanem az újszülöttről is
gondoskodik. Fürdetésnél, mellre helyezésnél tanáccsal és
gyakorlati segítséggel szolgál.
 A bábák és a nővérek nem tudhatják, hogy az anya a
születés idejére már milyen viszonyt alakított ki a gyermekével.
Még mindig vannak olyanok, akiknek jobban esik nyugodtan
elszívni egy cigarettát, mialatt gyermekét a kórházi személyzet
látja el. Honnan is tudhatná a nővér, hogy Ön anyaként hogyan
fog viselkedni? Honnan tudhatná, vajon éjszaka inkább aludni
akar-e, és panaszkodni fog, ha felébresztik szoptatni, vagy pedig
minden étkezéskor magától értetődően szeretné mellre tenni
és ellátni a gyerekét? Nem minden anya tartja fontosnak, hogy
a kórházban együtt lehessen a babájával, ezért közölnie kell,
hogy Ön milyen elhelyezést kér. Vannak nagyon szép és
hangulatos gyermekágyas osztályok, ahol mindent
megtesznek, hogy az anya-gyermek egységet semmi se zavarja.
Ez a könyv is lehetőség arra, hogy már előre tájékozódhasson,
tehát Önön is múlik, hogy mennyire lesz zavartalan és
pihentető a kórházi gyermekágy ideje.
Már az első naptól kezdve mutassa ki, hogy felelősséget érez,
hiszen az elbocsátástól úgyis Önnek kell mindenben döntenie,
egyedül kell ellátnia a babát. Kérje ki a nővér tanácsát, és ne
zavartassa magát az ágyszomszédja miatt, aki már ügyesebb:
csak néhány nap előnye van. Ne az elbocsátásnál panaszkodjon,
hanem mindig azonnal beszéljen a személyzettel, ha gondja
van, hogy a félreértések gyorsan tisztázódjanak. Ne a
személyzetet tegye felelőssé a helyiségek állapotáért és a
kórházi hétköznapokért, inkább legyen a nővérek partnere, és
észrevételeiket is figyelembe véve rövid, precíz beszámolóban
közölje az igazgatósággal az esetleges szabálytalanságokat.
ELSŐ ALVÁS
Érthető, hogy a baba az első szopás, fürdés és tisztábatétel után
álomba zuhan, és a megerőltető születés és az azt követő
hercehurca után gyakran órákig alszik. A természet meglepően
körültekintően gondoskodik arról, hogy az anya és a gyermek
is kipihenhesse magát. Az anya ugyan kimerült, az apa
legtöbbször fáradt, azonban ritkán merülnek mély álomba
mind a ketten. Átölelik egymást, köztük a gyermekük, akinek
lélegzését figyelik. Egy orvos mondta egyszer, hogy „a szülők a
legjobb intenzíves nővérek! Senki nem figyeli és érzi jobban
minden felügyelő berendezés nélkül az újszülött egészségi
állapotát, mint ők”. Ez az orvos nem látott kivetnivalót abban,
hogy a babákat néhány órával születésük után hazaengedjék.
Jóváhagyása megerősítette hosszú éveken át szerzett
tapasztalataimat. Az orvosok ugyanis gyakran éppen az
ellenkező álláspontot képviselik, mely szerint az
újszülöttosztály az optimális hely az újszülött számára, mert a
csecsemősnővérek szakszerűen ügyelnek a gyerekekre. Az
azonban, hogy az ottani személyzetnek sok más babát is el kell
látnia, és az éjszakás műszakban gyakran egyedül vannak húsz
gyerekre, gyakran feledésbe merül. Szerintem a
„szakembereknek” a szülőkre kellene hagyniuk a döntés jogát,
hogy gyermeküket az ágyukban vagy az újszülöttosztályon
szeretnék-e hagyni. Ahogy az orvosok és a bábák is különböző
nézeteket vallanak, úgy a szülőknek is különböző igényeik
lehetnek. Az anya, az apa és a gyermek közös gyermekágyának
támogatói manapság sok helyen ugyan kisebbségben vannak,
de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne igazuk. Soha nem láttam
olyan szülőket, akik odahaza újszülöttjükkel az első éjszaka túl
lettek volna terhelve. Soha nem találkoztam olyan gyerekkel,
akit ne láttak volna el megfelelően.

ELSŐ NAP
Az alább olvasható tanácsok jórészt általánosságban
vonatkoznak az újszülött első heteire. Megadom ugyan, hogy az
újszülött ellátásának hányadik napjáról szól a megfelelő rész,
de a kórházból hazatérő szülők szempontjából az „első nap” az
elbocsátás utáni otthoni nap, mely szabályos kórházi
tartózkodás után a baba életének hatodik napja, ám egy
koraszülött esetén akár négy héttel a születése utáni nap is
lehet.

Melegigény
A baba az első 24 órában a szülői ágy melegében vagy melegítő
palack mellett a bölcsőjében szeret feküdni. Az állandó meleg
nagyon fontos ahhoz, hogy minden testfunkciója optimálisan
működjön. A babák az első hetekben nem tudják
testhőmérsékletüket önállóan szabályozni; gyorsan kihűlnek,
hőmérsékletük a normálérték alá süllyedhet. Túlöltöztetésnél
viszont az ellenkezője fenyeget: emelkedik a testhőmérséklet,
és a baba belázasodik. Látogatásaimkor mindig az alvó
gyermek bőrszínét nézem meg először. Rózsás arcocskájáról és
kezéről látom, jól érzi magát. Kezei lehetnek egy kicsit
sápadtabbak, mint az arca, ha azonban a feje túlságosan piros,
szükség van hőmérséklete ellenőrzésére. Levetkőztetem a
gyermeket, megnézem a ruháját, és ellenőrzöm a
hőmérsékletét. Persze közösen a szülőkkel, hogy a jövőben ők
is biztosíthassák a megfelelő meleget, és hogy a
testhőmérsékletet ők is ellenőrizni tudják anélkül, hogy rögtön
lázmérőhöz kellene nyúlniuk. Eddig ritkán találkoztam túl
hideg vagy túl meleg gyermekkel, amikor néhány órával az
elbocsátás után ellátogattam a családokhoz. Alapvetően
érvényes, hogy az időre kihordott újszülött jobban tartja a
hőmérsékletet, mint a kicsit korán született gyerek. Ugyanilyen
szabály, hogy a nagyobb súllyal a hőháztartás is stabilabbá
válik. Tehát minél érettebb, súlyosabb és idősebb az újszülött,
annál stabilabb a testhőmérséklete.
A gyermekre vetett első pillantás közben kezemmel
óvatosan, hogy ne zavarjam meg az alvásban, a takaró alá
nyúlok, hogy ellenőrizzem a meleget a hasa alatt és a lábainál.
Aztán megkérem a szülőket, hogy ők is tegyék ugyanezt. Így
meg tudják ítélni, hogy az ágy melege megfelel-e a 37 °C-os
testhőmérsékletnek, vagy eltér attól. Ha a gyermek az anya
ágyában fekszik, akkor nem aggódom a meleg miatt. A
gyermekágyasok érzékenyek a hőmérsékletre, és érzik, ha túl
meleg vagy túl hideg van. Az ember a legjobb melegítő palack,
és valószínűleg ezt érzik a gyerekek is, mert első napjuktól
kezdve szeretnek a felnőttek ágyában aludni. Ott aztán nincs
több nyavalygás és ordítás, ott szinte minden baba békésen
szundikál, miközben hallja a jól ismert, megnyugtató
szívdobogást, és az anya hasában töltött „régi szép időkről”
álmodik. A testhőmérséklet ellenőrzésére a legalkalmasabb
hely a gyerek homloka és tarkója. Ha ezek a testrészei éppolyan
melegek, mint a keze, akkor a gyerek helyesen van
felöltöztetve és betakarva. Ha homloka, tarkója, lába vagy hasa
hidegebb, akkor melegebbet kell számára teremteni. Ne
aggódjon amiatt, hogy eleinte hideg a kicsi keze, az első évben a
babák keze általában hidegebb a testüknél. Inkább a melegebb
kéz és a vöröslő fej adhat okot arra, hogy a gyereket kibontsa
ruháiból. Ha megsimogatja a hasát, egyszerűen ellenőrizheti,
nincs-e túl melege.

Táplálkozás
Az újszülött az első 24 órában gyakran csak két-három
alkalommal szeretne szopni. A mellretevések között
megelégszik a saját vagy az anyja ujjának rövid cumizásával.
Természetesen vannak babák, akik gyakrabban adnak hangot
annak, hogy szopni szeretnének. Ilyenkor a szülőkre bízom,
hogy esetleg néhány korty teát adnak-e neki kiegészítésként.
Ha az újszülött egyértelmű túlhordási jeleket mutat, akkor
viszont lelkére kötöm a szülőknek, hogy a gyermeket gyakran
és bőségesen kínálják meg teával. Egyébként sokszor
megfigyeltem, hogy a túlhordott gyermek anyjának jócskán
van előteje, és a gyermek elég folyadékot kap. A természet
tudja, mit kell biztosítania a baba számára közvetlenül a
születése után; egyre kevésbé gondolom úgy, hogy az
újszülöttnek az első 24 órában teára volna szüksége, mert az
előtej biztosan elegendő. Sok baba ki is hányja a tea-anyatej
keveréket, miközben ezt a hányást szakmai körökben teljesen
normálisnak tartják. De a szülők számára az öklendező, bukó
újszülött látványa olykor nagy megpróbáltatást jelent, s
szerintem a gyereket is megterheli a hányás. Mi szükség arra,
hogy a laborértékektől való félelem miatt az anyát és a
gyermeket feleslegesen aggodalomba kergessék? A bábák
régen még tudták, miért nem kap a gyermek az első 24 órában
folyadékot. Vissza kellene nyernünk a természetes
folyamatokba vetett hitünket; egy újszülött nem hal éhen élete
első óráiban, de minden bizonnyal nem esik jól neki, ha
laborellenőrzések miatt állandóan felébresztik.
Az orvosok és a kolléganők általános véleményével
szemben az újszülöttek tea és gyakori szoptatás nélkül is jól
megvannak az első 24 órában. Legtöbbjük egyáltalán nem
mutat egészségkárosodásra vagy folyadékveszteségre utaló
jeleket, melyeket a kiválasztási folyamatokon, a
bőrjelenségeken vagy a hőmérséklet ellenőrzésén keresztül
ismerhetnénk fel. Nem jelenteném ki tehát – az összes
újszülöttet egy kalap alá véve –, hogy márpedig „a gyereknek
folyadékot kell kapnia”, ami pedig sajnos sok újszülöttosztályon
még mindig általános jelmondat. A baba veséje még nem tud
nagyobb mennyiségű folyadékot feldolgozni. A szerveknek
fokozatosan kell átállniuk a „kinti” életre. Egyénre szabott
döntéseket kell hozni, mégpedig úgy, hogy ellenőrizzük az
életfunkciókat, a bőr állapotát, a gyerek kiválasztását és szopási
viselkedését. Ezt a feladatot a kórházban is a nővérek és a
szülésznők végzik. Mi, bábák megfelelően képzettek vagyunk
ennek megfigyelésére és felügyeletére.[27]

Pelenkázás
Az újszülöttet az első 24 órában általában kétszer tegye tisztába.
Először az első házi látogatásom alkalmával, a szülés után. A
szülők ilyenkor örülnek, ha még egyszer megmutatom, mire
figyeljenek, de természetesen ők maguk is pelenkázhatnak. A
kiválasztási folyamatot tekintve kétszeri pelenkacsere
elegendő. Az ennél sűrűbb ki- és becsomagolás a baba számára
csak szükségtelen meleg- és energiaveszteséget jelent, illetve a
pelenkában maradó esetleges mosószermaradékok is
feleslegesen terhelik a bőrt.
Az első napokban legszívesebben egy „csavart csomagba”
teszem bele az újszülöttet. Ez annyit jelent, hogy a gyermeken
nincs rugdalózó, hanem nagy, puha, bolyhos moltonkendőbe
vagy meleg pólyazsákba van bepólyázva. Pólyazsákok ma már
kaphatók a természetes textiltermékeket kínáló cégek
boltjaiban. A legtöbb anya ismeri ezt a módszert a
tanfolyamról; így a babának meleget biztosítunk, miközben
még lábai élvezhetik a megszokott meztelenséget. A szülők
hamar rádöbbennek, hogy a pólyacsomag melegebb, mint egy
rugdalózó; ugyanúgy melegebben tartja a testet, mint ahogyan
az egyujjas kesztyű is jobban melegíti az ujjakat, mint az
ötujjas. A rugdalózók ugyan szép látványt nyújtanak, de nem
elég melegek a lábak számára. Mindenki eldöntheti, hogy
gyermekét csak az első napokban vagy akár néhány héten
keresztül is így akarja-e pólyázni. Ha a szülők nem a
pólyacsomagot választják, akkor a rugdalózó fölé
gyapjúcipőcskét is húzzanak a lábakra. Még jobb, ha kicsi
zoknikat ad a rugdalózó alá, így azok el sem veszhetnek.
Vannak családok, ahol az újszülött rugdalózót hord, és sapka
nélkül fekszik az ágyban. Végső soron a szülők döntenek arról,
hogyan ápolják, öltöztetik, táplálják és gondozzák
gyermeküket; a bába csak tanácsot adhat. Amíg a gyermek
fejlődik, és nem szenved hiányt semmiben, elfogadom a szülő
döntéseit, s ez érvényes a pelenkázási módszerekre is.
A magam részéről mindig a textilpelenkát vagy a pamut
nadrágpelenkát javaslom, hiszen függetlenül attól, milyen
irányból közelítjük meg e kérdést, a környezetvédelmi,
takarékossági, praktikussági szempontok egyaránt emellett
szólnak. Akárki akármit mond, a textil kellemesebb a gyerek
bőrének, mint a műanyag. Akkor is, ha a pelenkaipar reklámjai
mindenáron be akarják bizonyítani, hogy ezek a pelenkák
nedvszívóbbak, levegőáteresztők, meg még ki tudja, milyenek.
Nem ismerek olyan felnőttet, aki selyem- vagy pamut
fehérneműjét szívesen műanyag alsóneműre cserélné. Azok a
felnőttek, akiknek egészségügyi okokból pelenkanadrágot kell
hordaniuk, boldogok lennének, ha izzasztó csomagjaik nélkül
élhetnének.

A fej védelme, kissapka

A gyermek fejére a pelenkacsere után természetesen újra adjon
sapkát, melyet születése óta hord, hogy érzékeny füleit
megóvja a hangos zajoktól. Ami még fontosabb, a sapka a
melegveszteség elkerülését is szolgálja. A melegveszteség elég
jelentős, mert a testhez viszonyítva még a baba feje és kutacsa
is igen nagy, ezért alkalmas a hőleadásra. A fejet itt nem zárja el
csont. A gyermek számára a nyitott kutacs ugyanolyan, mint ha
egy felnőtt télen fedetlenül hagyná a hasát; ezt a testtájékot
mindannyian ösztönösen próbáljuk megóvni a lehűléstől, mert
fedetlensége igen kellemetlen panaszokhoz vezethet. Az az
újszülött tehát, akinek a kutacsa nincs betakarva, ki van téve
minden hőmérséklet-ingadozásnak, és burok nélkül érzi magát.
A szülőkön múlik, meddig húznak sapkát gyerekük fejére.
Mivel az újszülöttkor hat hétig tart, legalább ennyi ideig
célszerű a sapkát a fején tartani. Hogy nyáron ne fülledjen be a
baba feje, használjon selyemsapkát vagy vékony, napellenzős
pamutsapkát. Mindenki tudja, hogy a csecsemők vagy a
kisgyerekek fejét a szabadban szinte mindig be kell fedni. Forró
napokon, szélcsendes, árnyékos helyeken olykor le lehet róla
mondani, míg hideg szélben különösen fontos, hogy védje a
fülüket. Ha a fülük már kisgyermekkorukban megbetegszik,
akkor később is mindig gyulladásra hajlamos maradhat. Sajnos
egyre gyakrabban hallhatóak olyan hangok, amelyek a sapkát
viselő babák állítólagos túlmelegedésével riogatnak.
Határozottan ellent kell mondanom. A riogatók általában véve
a sapka ellen emelnek szót, holott egyáltalán nem mindegy,
milyen anyagból készül az a sapka. Mint említettem, a nyári
hónapokban természetesen selyem- vagy pamutsapka az
ajánlatos, és a meleg napokon erről is nyugodtan lemondhat. A
sapkakérdésben mindenki maga dönthet, figyelembe véve a
kinti hőmérsékletet és a baba korát – nem mindegy ugyanis,
hogy néhány napos vagy néhány hónapos csecsemőről van szó.
Ezenkívül egyéni eltérések is lehetnek a különböző gyerekek
meleg- és védelemigényében.

Bőrápolás
A pelenkával érintkező területen történő bőrápolás az első
napon annyiból álljon, hogy a ragadós mekoniumot
(magzatszurkot) meleg vízzel, szükség esetén szappannal
mossa le. Ezután meleg vízben megnedvesített kézzel
(körülbelül 43 °C-os vízzel teli tál álljon a pelenkázón) és egy
első hidegsajtolásból nyert, szobahőmérsékletű zsíros olajjal
(mandula-, avokádó-, olíva-, körömvirág- vagy mogyoróolaj)
olajozza be az újszülött érzékeny bőrét. Az olajozásra
nyugodtan használhatja a finoman rózsaillatú Babaápoló olajat
érzékeny bőrre. Ezt a tevékenységet óvatosan kell végezni, mert
a bőr felszíne a levegővel és a ruházattal való érintkezés,
továbbá a vízveszteség miatt feszül és érzékeny. A gyerek most
talán ugyanúgy fogja érezni magát a bőrében, mint amikor mi,
felnőttek először napozunk túl hosszú ideig. Az olajozás elején
szinte minden gyermek ordít, ám a bőrre jutó növekvő
mennyiségű nedvesség okán megnyugszanak, ellazulnak, és
élvezik a gondoskodást. A forró víz használata mellett nagy
figyelemmel kell végezni ezt a műveletet, mert amint a víz
túlságosan kihűl, a gyermek testhőmérséklete a viszonylag
nagy mennyiségű folyadék miatt azonnal csökkenhet. Magam
csak jól fűtött helyiségben végzem az olajozást, leginkább
melegítőlámpa alatt. Különösképpen bevált e víz-olaj masszázs
a túlhordott gyermekeknél; az ilyen gyermekek bőre gyorsan
kiszárad, a folyadékveszteség miatt berepedezik, ugyanis
túlhordáskor a bőr elveszti a védelmet nyújtó
magzatmázköpenyt, érzékennyé válik, és gyorsan ráncos lesz.
Azoknál az újszülötteknél, akik a számított időpontnál sokkal
később jönnek világra, előfordulhat, hogy kezükről és lábukról
bőrcafatok válnak le. A túlhordott gyermekeknél ezért
mindenképp oda kell figyelni a bőr ápolására. Sokszor
tapasztalom, hogy azok a babák, akik nyugtalanok, de mégsem
akarnak inni, ilyen kezelés után gyorsan, hosszabb időre
elalszanak. Biztos, hogy ezek a gyerekek már nem érezték jól
magukat a bőrükben, azért voltak nyugtalanok.
E vizes-olajos masszázs optimális lehetőséget ad arra, hogy
az újszülött anyagcseréjéhez nedvességet biztosítson, és
egyúttal megelőzze a fenyegető újszülöttkori sárgaságot.

Anyajegyek
Amikor a baba először rugdalózik meztelenül a pelenkázón a
melegítőlámpa alatt vagy a mama mellett az ágyon, itt az
alkalom, hogy a szülők végre alaposan szemügyre vegyék a kis
jövevényt. Lehet, hogy csak most tűnik fel: úgynevezett
„tűzfolt” van a baba bőrén. A világos- vagy sötétpiros foltocska
valahol a test középvonalán, a homlokon, az orr tövében vagy a
nyakon helyezkedhet el. A folt, melyet a bőr véredényeinek
kitágulása okoz, az első életév alatt magától eltűnik, legfeljebb a
kisgyerek első dackitörései alkalmával válik újra láthatóvá.
Az is előfordul, hogy az újszülöttön kékes színezetű, néhány
centiméter átmérőjű „mongolfoltot” fedezhet fel a hátán vagy a
keresztcsontja tájékán. Ez a kék folt ugyancsak teljesen
ártalmatlan pigmentfelhalmozódás, fokozatosan el fog tűnni.
Az élet első heteiben kialakulhat haemangioma (jóindulatú
vérérdaganat) is. A sötétpiros, domború, jóindulatú
bőrduzzanat bárhol kifejlődhet a test felületén, majd néhány
évig általában növekszik, hogy iskoláskorra úgy eltűnjön,
mintha soha ott sem lett volna. Elég ritka, hogy a
gyermekorvosnak kezelnie kell; a szülő általában jobban
aggódik miatta, mint akár a gyerek, akár a szakemberek, hiszen
szépséghibát lát benne. A saját praxisomban ez a fajta bőrjegy
soha nem okozott különösebb problémát.

MÁSODIK NAP

Melegszükséglet, szobahőmérséklet, szabad levegő

Az újszülött továbbra is egyenletes test- és környezeti
hőmérsékletet igényel. Ha jól be van csomagolva, az anya
testéhez közel fekszik, vagy behúzza a bölcsőfátyolt, akkor
szellőztethet a szobában. Nyáron az anyának és a gyermeknek
is szüksége van a friss levegőre. A legfontosabb, és ez minden
évszakra vonatkozik: kerülje a huzatot. Gondoskodjon friss
levegőről, de csomagolja be gyermekét a fenti kritériumoknak
megfelelően.
Pelenkázáskor mindenképpen kellemes melegnek kell
lennie, legalább 22 °C-nak, de inkább melegebbnek. Jó
szolgálatot tesz ilyenkor a melegítőlámpa. A ruhákat érdemes
előmelegíteni, különösen akkor, ha nem áll rendelkezésre
melegítőlámpa. Ezzel elkerülheti, hogy pelenkázás közben
kihűljön a baba teste.
Élete első 24 órájában a bába még egyszer kénytelen kicsit
meggyötörni a babát, hogy elvégezzen egy vérvizsgálatot, a
PKU-t (Guthrie-teszt), mely a pajzsmirigyfunkcióról és az
anyagcsere-működésről szolgál információkkal. A bábák
törekszenek rá, hogy akkor végezzék el a vizsgálatot, amikor a
házi látogatás alkalmával éber a baba, meleg a lába, és mindjárt
szopni fog. Vérvétel céljából közvetlenül szoptatás előtt szúrjuk
meg az édesanyja ölében függőleges testtartásban elhelyezkedő
baba sarkát. Az anya rögtön a szúrás után megvigasztalhatja,
megszoptathatja a picit, és így nem kell hosszú sírással
kifejeznie méltatlankodását. A vérvétel egyébként szabadon
kérhető vagy elutasítható, és ugyan az általános szokás szerint
el szokták végezni a vizsgálatot, kötelezni senkit sem lehet rá. A
bába feladata, hogy minden fontos információt megadjon e
teszttel kapcsolatban, de a szülők maguk döntenek arról,
szükségesnek tartják-e.

Első étkezés
A második nap gyakran az újszülött nyugtalanságával kezdődik,
abban a napszakban, amikor a vajúdás is megindult, vagy
amikor a szülés lezajlott. A baba talán nagyobb erővel használja
a hangját, és általában már többször kíván enni. Azonban öt
percig tartó, mindkét mellen való szopás után, miután jóllakott
a fehérjében és szénhidrátokban gazdag előtejtől, ismét
kimerülve elalszik.[28] Az anyatej egyébként soha többé nem
lesz ilyen gazdag fehérjékben, mint a baba életének első
napjaiban. Gyermeke tehát egészen biztosan jól fog lakni a
melléből.

Teáztatás – szükséges?
Ha a baba kiegészítésként szívesen iszik a felkínált meleg forralt
vízből, Édeskömény teából vagy Kukoricahaj-teából,
természetesen adhat neki. Ügyeljen arra, hogy a tea
hőmérséklete testmeleg legyen. Ezt úgy ellenőrizheti, ha
csuklója belső oldalára teát cseppent. A tea a cumiból csak
csepegjen, ne folyjon, és halványsárga színű legyen. Ne főzze
túl erősre: negyed teáskanál frissen tört édesköménymag vagy
fél teáskanál kukoricahaj 100 ml forrásban lévő vízhez
tökéletesen elég. Vannak babák, akik a folyadék minden fajtáját
elfogadják, mások egy kortyot sem isznak. A bába tájékoztatni
fogja, hogy gyermekének szüksége van-e kiegészítő folyadékra,
vagy elegendő szoptatni, és a baba cumizási igényét másképpen
kell kielégíteni.[29]
Az Édesköményteával kapcsolatban meg kell jegyeznem,
hogy néhány évvel ezelőtt a német fogyasztóvédelmi intézet
kiadott egy figyelmeztető nyilatkozatot, melyben lebeszélt
mindenkit az Édesköménytea rendszeres fogyasztásáról. A
vásárlókat igencsak elbizonytalanította e figyelmeztetés, noha
számos szakértő igyekezett megnyugtatni a közvéleményt. Az
intézet az állásfoglalás megfogalmazásakor egy olyan
kísérletsorozat eredményeire támaszkodott, amelynek során
kiderült: az édesköményolajban is megtalálható estragol és
metil-eugenol az egerekre és a patkányokra egészségkárosító
hatással bír. Az anyagokat egyébként önmagukban vizsgálták,
és nem az édesköményolajat mint komplexitást vették alapul,
ráadásul az ilyesfajta kísérletek eredményei nem
vonatkoztathatók minden további nélkül az emberre is. Az is
megjegyzésre méltó, hogy az édesköménymag ugyan valóban
tartalmazza a fenti anyagokat, ám a vízben megjelenő
mennyiség egészen elenyésző mértékű. Az Édesköményteát
már sok-sok generáció használta gyógyításra, ezért minden
okunk megvan rá, hogy a jövőben is nyugodtan alkalmazzuk.
Még a német fogyasztóvédelmi intézet is elismeri, hogy az
embernél mindeddig semmilyen egészségkárosító hatást nem
tudtak kimutatni – erre a nem teljesen mellékes megjegyzésre
azonban a szenzációhajhász média természetesen fel sem
figyelt.

A szopási igény kielégítése

Újra meg újra megállapítom, hogy a szopóösztönnek nincs köze
az éhséghez; ezt a szokást a baba már az anyaméhben felveszi.
Esetleg segíthet a gyermeknek, hogy újra megtalálja a
hüvelykujját. Ön is felkínálhatja az egyik ujját, vagy adjon neki
cumit. A „cumitémát” sok családban már a gyermek életének
második napján meg kell vitatni. Én inkább azt ajánlom az
anyáknak, hogy helyettesítő módszert alkalmazzanak, mintsem
hogy túl gyakran tegyék mellre az újszülöttet. Emiatt ugyanis
később sok anya melle érzékennyé, sőt sebessé válik, miközben
a tejreflex olyan erősen serkentődik, hogy a tejbelövellés túl
erős lesz, és szükségtelen fájdalmakat okoz. A bába meg tudja
állapítani, hogy a baba „csak” cumizást igényel, vagy tényleg
folyadékra van szüksége, és ennek megfelelő tanácsot ad.[30] A
szopási viselkedés, a bőr feszessége, a kiválasztási folyamat és a
has telítettségének ellenőrzésével ez nehézség nélkül
megállapítható. Ha a baba nagyon erősen igényli a cumizást,
ami gyakran előfordul, akkor a szülőknek kell eldönteniük,
hogy cumit, hüvelykujjat vagy selyembabát adnak-e a kicsinek.
[31]

Ha cumit kínálnának fel, figyeljenek a helyes méretre, és

legyenek türelmesek. A legtöbb baba eleinte húzódozik attól,
hogy elfogadja a gumi vagy a szilikon ízét, az első
próbálkozásnál gyakran reagálnak öklendezéssel és egyértelmű
elutasítással. Mégis, egy perc múlva, a második óvatos
próbálkozásnál a baba elkapja a cumit, és élvezettel szopni
kezdi. Már az első napokban meg kell tanulniuk a szülőknek,
hogy gyermekük gyakran csak második nekifutásra fogadja
meg tanácsaikat. De kérem, ne kövessék azon szülők példáját,
akik a cumit először saját szájukba veszik, és „tisztára” szopják,
mielőtt az újszülött bekaphatná! Ettől a cumi egyáltalán nem
lesz tisztább, sőt a nyálból számos kórokozó kerül rá, különösen
a gombaspóra átvitelének kockázata növekszik meg jelentősen.
Mivel az újszülöttek az első hónapokban nem rendelkeznek
saját védelmi rendszerrel, ki vannak téve a szájpenész
gombafertőzésének. Az első időkben szorgalmasan főzzék ki a
cumit, vagy dörzsöljék le sóval vagy ecettel (melyet utóbb
természetesen öblítsenek le), és szellős, tiszta helyen tárolják.
Az idősebb testvéreknek is kezdettől fogva meg kell tanulniuk,
hogy ez a cumi a babáé, és semmi keresnivalója nincs az ő
szájukban.
A selyembaba is kedvelt és higiénikus ölelgető-,
szopogatókendője a babának. Ez egy apró, növénnyel színezett
selyemanyag, melynek közepébe bárányszőrrel töltött fejecskét
kötnek, a négy sarkára pedig csomót. A selyem azért különösen
alkalmas, mert nagyon sima (a gyermekek emlékeznek a
placenta selymes felületére), bármikor kimosható és gyorsan
szárad. Ráadásul a selyem természetes fehérjeszálai elpusztítják
a baktériumokat, így nem válik „kórokozóteleppé”, amit sok
szülő és orvos jogos érvként emleget más anyagból készült
szopókendők használatakor. Az a legjobb, ha kezdettől két baba
áll rendelkezésre arra az esetre, ha az egyik például a
babamasszázst végző hölgynél marad, aki ráadásul egy-két
napig nem elérhető.
Nem biztos, hogy egy hüvelykujját szopó gyerek
átszoktatható selyembabára, de egy próbát megér a dolog.
Egyébként sok újszülött már néhány nap múlva elveszíti
veleszületett képességét az ujjszopásra. Ehhez a megnyugtató
technikához csak néhány hét vagy pár hónap múlva
folyamodnak majd megint a gyerekek, ha semmi más
lehetőséget nem találnak a szopásra. A fogorvosok azt állítják,
hogy a hüvelykujj szopása sokkal károsabb hatással van az
ember szájpadlására, és a fogak állását is súlyosabban rontja,
mint a cumi. A hüvelykujjról való leszoktatás a negyedik évben
valószínűleg több nehézséggel jár, mint a cumi elhagyása. A
hüvelykujjszopásnak megvan az a vélt előnye, hogy a baba
éjszaka önállóan megnyugtatja magát, és a szülőknek nincs
gondjuk a cumi keresésével és a megnyugtatással. Ez az érv
azonban nem lehet mérvadó arra nézve, hogy a gyereket
hüvelykujjszopásra nevelik, vagy hogy azt eltűrjék. Végül is a
szülők éjjel is felelősek a gyermekükért. Már most szeretném
megvigasztalni: biztos, hogy egyszer vége lesz az éjszakai
felkelésnek. Ha cumizós gyermeke lenne, aki éjszaka a cumit
kéri, aztán probléma nélkül tovább alszik, akkor egy idő után
őrjítőnek fogja találni az örökös keresgélést. A takaró alatt lehet,
vagy a matrac és az ágy között, vagy a gyerek hasa alatt, vagy
talán mégis a lábánál? Kérem, soha ne essen kísértésbe, és
nehogy valahova odakösse a cumit: egész életében magát
hibáztatná, ha a gyermek megfojtaná magát. Szerezzenek be
egy cumikészletet, és tartsa mindig ugyanazon a helyen. Így
éjszaka használhatja az akasztón lógó vagy a dobozban lévő
tartalékot. Megéri, ha magát és a többi családtagot is rendre
neveli: minden megtalált cumi menjen a gyűjtőhelyre! Közben
rendszeresen cserélje ki a régit újra, hogy a gyerek ne rögzüljön
túlságosan a megszokotthoz. Családi dráma lehet abból, ha pont
ez a darab marad a száz kilométerre lakó nagymamánál.
Az apáknak is ki kell venniük a részüket a döntésből, melyet
a cumiról mint „mellpótlékról” hoznak. Ne utasítsa el a kérdést
azzal, hogy „ezt a feleségemnek kell eldöntenie”. Néhány hét
múlva, amikor az anya először megy el otthonról gyerek
nélkül, boldogok lesznek, hogy gyermekét egy mellpótlékkal
megnyugtathatja. Ám a vigasztalásra, akár teával, akár cumival
próbálkozik, ne csak hetekkel később vállalkozzon, mert akkor
valószínűleg nem fog sikerülni, hogy életében először
megnyugtassa gyermekét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak
magam háromszoros tapasztalatról tudok beszámolni. Férjem a
harmadik gyermeknél fokozottan ügyelt arra, hogy
gyermekünket ne csak mellel tudjuk megvigasztalni. Ezért ma
is hálás vagyok, mert így nyertem egy kis szabadságot, és nem
kellett sebtiben, rossz lelkiismerettel hazaloholnom. A széles
körben elterjedt véleményt, hogy a gyerekek meg fogják
tagadni a mellet, amint teát vagy más szopáshelyettesítő
lehetőséget kapnak, nem tudom megerősíteni sem saját, sem a
hosszú évek alatt szerzett szakmai tapasztalatom alapján.
Ebben a vélekedésben pánikkeltést és az anya és a gyermek
közti szükségtelen függőségi viszony megteremtését látom.[32]
Eközben megfeledkeznek arról, hogy sok apa, a szoptatáson
kívül, szívesen átveszi a gyerekgondozást. Nekik is szükségük
van olyan lehetőségre, amellyel a babát megnyugtathatják, míg
feleségük távol van. Gondolkodjon el időben, amikor még nem
sürgeti az idő, hogy megoldást találjon.
Ugyanez vonatkozik az ujjszopásra. A várandósság ideje
alatt mindenki nagyon aranyosnak találja, amikor az
ultrahangképen látható, ahogy az ujját szopja a baba. Ám
alighogy megszületik, ugyanez a ténykedés egyből szörnyű
rossz szokássá minősül, és a baba máris megkapja a bélyeget:
ujjszopó! Véleményem szerint nyugodtan lehet egy kicsit
lazább és megértőbb az iránt, hogy az ember, amíg csak él, egy
kicsit visszavágyik az anyaméhbe, és az első években az
ujjszopás talán a legegyszerűbb módja annak, hogy a baba
örömet szerezzen magának.

Testi érintkezés
Az első gyermeknél különösen jól jön, ha a kórházban a
csecsemősnővér vagy otthon a bába még egyszer átvállalja a
pelenkázást. Az első pelenkázások még így is megizzaszthatják.
Jó tudni, hogy az újszülött még a második napon is kisigényű
ebből a szempontból, és elegendő, ha minden ötödik-hatodik
órában pelenkázzák. A gyerekek tehát elég hosszú szünetet
hagynak, hogy kifújhassa magát. Amennyire fárasztó eleinte a
pelenkázás, és amennyire tapasztalatlannak, gyakorlatlannak
érzi magát, ugyanannyira örömteli is az új feladat: megérintheti
a babát, simogathatja, babusgathatja. Egymás megismerése,
szeretni tanulása mindig a bőrkontaktushoz kötődik. A
felnőttek közti szerelmi viszonyban is óvatosan, lassan indul a
testi kapcsolat; a most született gyermek szüleinek is először
meg kellett tanulniuk, hogyan érintsék meg egymást, hogyan
bánjanak egymással. Ez valószínűleg nem egyik napról a
másikra történt. Hagyjanak most is időt, ne vetkőztessék le
állandóan a gyereket, de ne is hagyják ki ezt a lehetőséget a testi
kapcsolatra. Gyermekük hangja tudatja, hogy az érintést
felületesnek vagy erősnek érzi; masszírozáskor a síráson
észreveszik majd, hogy talán túl óvatosan járnak el, a
„dünnyögésről” és a jóleső nyújtózkodásról viszont felismerik,
gyermekük biztonságban érzi magát. Ha megérintik a babát,
nyugodtan tegyék ezt annak tudatában, hogy az újszülött nem
törékeny. Két napja még a hasában szinte semmi helye nem
volt, ahonnan méhe a kontrakciók segítségével végül is kilökte.
A gyermek ezeket a kontrakciókat bizonyára határozott,
erőteljes masszázsként élte meg. Legyen bátorsága gyermekét
ugyanígy meggyúrni. Ha a baba tervezett császármetszéssel,
tehát fájások nélkül született, akkor éppen ez az az érzés,
amelyben nem lehetett része. Az ilyen babák teljesen
tapasztalatok nélkül érkeznek a világra. Őket is meg lehet
ajándékozni – akár utólag is – a jótékony, ismétlődő
masszázzsal. A baba ellazítja magát és békésen fekszik. A túl
gyenge, felületes fogásoknál sírni fog, nem érzi jól magát.
Emlékezzen rá, milyennek érez egy különösen petyhüdt
kézfogást. Biztonságban érezné magát ilyen kezekben?
Szülőként úgy vegye gyermekét a karjába, és úgy érintse meg
meztelen testét, ahogyan azt maga is szereti. Induljon ki saját
igényeiből; ami a testi közeledést illeti, ez mindig jó alap az
emberekkel való bánásmód terén.[33] Ha a babát nem kell
éppen pelenkázni, vagy már eleget masszírozta, akkor is annyi
időt szánjon rá, amennyit csak lehet. Hordozza a testén
bébihordozóban, szoptassa igény szerint; a baba és a szülő
közötti szoros kapcsolat pótolhatatlan. Nemcsak a gyermek jó
közérzetét teremti meg a szoros kötelék, hanem állandóan
növeli benne az apjába és az anyjába vetett bizalmat. Az
elkövetkező hetekben mindannyian élvezik a „hordozást”,
melyben az együttlét egyik legkellemesebb formáját lelik meg.
A hordozott babák kimutathatóan kiegyensúlyozottabbak,
nyugodtabbak és jobban fejlődnek. Nem egyszer fogja
tapasztalni, hogy – noha először azt hitte, az éhség miatt sír a
baba – elég a hordozás ahhoz, hogy a nyugtalan csecsemő
lecsillapodjon, és elégedetten nézegessen a világban. A
hordozókendő természetesen tökéletes eszköz erre, mert
szabaddá teszi az anya kezét, aki így elláthatja a háztartást és a
nagyobb gyerekeket, miközben a legkisebb is élvezheti a mama
hasában megszokott közelséget és a mozdulatok ritmusát.

Kiválasztás
A pelenkacserénél még mindig fekete-sötétbarna
magzatszurkot talál, noha állaga már valamivel puhább, mint
az előző napon. Az is lehet, hogy a második napon nincs széklet,
mert az előző napon olyan sok volt a pelenkában. A bába
mindennap érdeklődni fog a székletről, s megállapítja, hogy
minden normális úton halad-e.
Azokat az anyákat, akik először töltik gyermekágyukat
otthon vagy kórházi rooming-in elhelyezésben, ugyancsak
meglepi újszülöttjük székletének mennyisége. A többedszer
szülő anyák is gyakran csodálkozva állapítják meg: „Már két
gyermekem van, és csak most, a harmadiknál értettem meg,
mit jelent az a szó: magzatszurok. Ha belegondolok, mi minden
rejtve maradt előttem az előző gyerekeknél, mert őket a
nővérek pelenkázták! Most már nem csodálkozom, hogy az
újszülött annyit veszít a súlyából a hihetetlen mennyiségű
magzatszurok mellett.”
A vizeletmennyiség ezzel szemben kevesebb; legtöbbször
csak kis foltok láthatók a pelenkán. A második napon
felkészítem az anyákat arra, hogy nem kell megijedni, ha aznap
vagy a következő napokon rózsaszínű, téglaporhoz hasonló
foltot fedeznek fel a pelenkában. Ilyen úgynevezett „téglapor”-
urint sok újszülött választ ki, mindamellett kisfiúknál
gyakrabban figyelhető meg. Ez normális folyamat, mely azt
mutatja, hogy a baba csakugyan az utolsó urinadagot választja
ki, és hamarosan több folyadékot fog igényelni. Az élet
böjtöléssel kezdődik, és minden szerv először „alapos
kiválasztási folyamaton” megy át. Böjtölni annyit jelent, mint
méregteleníteni, hogy minden anyagcsere-folyamatot
„rendreutasítsunk”. A kis test így kiválaszthatja a méhen belüli
élet során felgyűlt méreganyagokat. Ha a böjtölési és
kiválasztási folyamatra nem lenne szükség, akkor a természet
gondoskodott volna arról, hogy az anyának már az első naptól
kezdve bőségesen legyen anyateje. Mivel azonban a tejtermelés
később indul be, az újszülöttnek valószínűleg szüksége van erre
a folyamatra az anyagcsere serkentéséhez.

Bőrápolás, újszülöttkori akné

Néhány baba mintha még a bőrén keresztül is kiválasztana.
Már a második vagy a harmadik napon sok gyermeknél
képződik úgynevezett újszülöttkori akné. Zöld magzatvízzel
született gyerekeknél ezt gyakrabban figyelhetjük meg, az ő
bőrüket több-kevesebb sárga pattanás borítja. Az anya ezt
sokkal kellemetlenebb dolognak találja, mint a baba. Ha
erőteljes kiütéseket tapasztal, melyekből hólyagocskák lesznek,
ügyeljen arra, hogy a gyerek olyan alsóneműt hordjon, amely
nem irritálja a bőrét: kifőzött pamut alsóneműt vagy selyemből
készült ingecskét. Nagyra becsülöm a gyapjút, ám az aknés
újszülötteknél szívesebben nyúlok a pamuthoz vagy a
selyemhez. Egyes szakemberek fertőzött magzatvizet
emlegetnek, ha ilyen hólyagokat látnak, és bakteriális
fertőzésre gyanakodnak, de jobb, ha nem izgatja magát
túlságosan emiatt. A babák képesek rá, hogy önállóan is
boldoguljanak e rendkívüli bőrreakcióval. A bőrápoláshoz
szívesen teszek a mosdóvízbe néhány csepp extralevendula-
olajat, vagy néhány csepp Rózsa-teafa hidrolátummal ápolom a
hólyagocskákat. Egyébként nem szükséges, hogy a babát külön
emiatt nyaggassa további fürdetésekkel, sőt mindent mellőzzön
inkább, ami az érzékeny bababőrt terheli. Tökéletesen elég
naponta valamilyen hidegen préselt, ellenőrzött ökológiai
gazdálkodásból származó növényi olajjal, például
mandulaolajban oldott körömvirág- vagy napraforgóolajjal
beolajozni. Az újszülöttkori akné egyébként akár egy-két hét
múlva is megjelenhet. Ha a hólyagocskák az egész testfelületet
elborítják, akkor legjobb a Balzsamos szuhar-olaj gyerekeknek
készítményemet alkalmazni.
HARMADIK NAP

Melegigény, bárány- vagy juhprém

Továbbra is figyelni kell a gyermek melegháztartását, főleg
olyan újszülöttek esetén, akik sokat veszítettek születési
súlyukból. Ezek a gyerekek még mindig állandó meleget
igényelnek, mert önmagukban is csekély zsírpárnácskáik most
még kisebbek. A körülbelül 3800–4000 gramm születési súlyú
gyermekek kicsomagoláskor már nem kékülnek el, már nem
kezdenek el azonnal fázni. Alváskor az évszak hőmérsékletétől
függ, hogy a babának szüksége van-e melegítő palackra.
Azoknak, akik bárány- vagy birkaprémen alhatnak,
egyenletesebb testhőmérsékletük van, mert a természetes
szőrme kiegyenlítően hat a hőmérsékletre. Az ilyen újszülöttek
nem veszítenek annyit a születési súlyukból, illetve gyorsabban
híznak. Ma már szinte magától értetődő az újszülöttet
bárányszőrre fektetni, sőt már egyes kórházakban is szokás a
használata, egyébként pedig magával viheti a sajátját. E puha,
simulékony fészekben jól érzik magukat a gyermekek, és
általában szívesebben maradnak az ágyukban. A bárányprém
gyakran kedvenc kísérővé válik: amint a gyereknek megvan a
szeretett szőrméje, mindenhol otthon érzi magát, és útközben
is jól tud aludni. Vásárláskor ügyeljen arra, hogy mosható és
orvosilag cserzett legyen. Már vannak biológiai, a bőr számára
jól elviselhető cserzések, melyek természetbarát cserzési
eljárást jelentenek, és nem károsítják az egészséget. Az a
legjobb, ha olyan cégektől kér információt, amelyek
gyermekeknek készült natúrtextíliákra specializálódtak. Ne
helyezzen a gyerek bölcsőjébe gumikendőt a szőrme alá. Sajnos
ez elterjedt szokás, holott meggátolja, hogy a szőrme áteressze
a levegőt; hőmérsékleti pangás keletkezik, amit feltétlenül
kerüljön el. Fontos a szőrme rendszeres szellőztetése is. Ahol
allergiás megbetegedések gyakoriak a családban, ott általában
ne alkalmazzák!
Mihelyt egy jól bevált dolog használata elterjed az emberek
között, hamarosan jön valaki, aki képes bebizonyítani
mindennek az ellenkezőjét. Nem csodálkozom tehát, hogy két
évtizedes használat után a bárányszőrme is ellenzőkre talált.
Azt azonban egyáltalán nem értem, miért pont a hirtelen
csecsemőhalál okozásával gyanúsítják meg! Szomorú és
elviselhetetlen érzés, hogy vannak gyerekek, akik nem akarnak
velünk maradni a földi életben, és érthető emberi törekvés,
hogy mindig magyarázat után kutatunk, de el kell fogadni,
hogy időnként tehetetlenek vagyunk. Szerintem, ha a babák
nagy része bárányszőrmén alszik, mégpedig általában minden
súlyos következmény nélkül, akkor a szintén bárányszőrmére
fektetett, de meghalt gyerekek nem emiatt távoznak el
közülünk. Kérem, ne hagyja magát összezavarni, bízzon az
ösztöneiben, és látni fogja, hogy a baba jól érzi-e magát a
bárányszőrmén vagy sem. Mindenkinek tudatában kell lennie:
azt a gyermeket, aki nem akar élni, nem lehet visszatartani –
sem bárányszőrmével, sem anélkül. Teljesen normális, hogy
mindannyian aggódunk gyermekeinkért; a félelmeket az is
okozhatja, hogy az újszülöttel egyúttal új szakasz is kezdődik az
életben, amellyel először is meg kell tanulni bánni.
Táplálkozás
Az újszülöttek a harmadik napon szinte mindig farkaséhesek.
Az eddig nyugodt, álmos gyerek megváltozik, legszívesebben
minden második órában szopna. Az anyák ezt nem veszik rossz
néven gyermekeiktől, sőt boldogok, mert a baba éhsége
általában együtt jár a tejbelövelléssel. Cuppogva, tejcseppekkel
a száján élvezi a gyermek a jóllakottságot. A szoptatás ekkor
általában 15–20 perc mellenként. Attól kezdve, hogy az újszülött
elegendő tejet kap, tehát amikor vége a böjtölésnek, elutasítja
az Édeskömény- vagy Kukoricahaj-teát. Hagyja, hogy apja
csütörtököt mondjon a teásüveggel a kezében, és addig ordít,
amíg meg nem kapja a mellet. Ez nem feltétlenül okoz csalódást
a kimerült apának, aki most talán végre átalussza a szoptatást.
A táplálékfelvétel mennyisége ugyanolyan eltérő, mint az
időpont, amikor e változás fellép. Néhány baba ugyanis már a
második, de a legtöbb csak a harmadik napon lakik jól. Hogy
jóllakott-e, azt a bába a pelenka tartalmán látja.

Pelenkázás, kiválasztás, átmeneti széklet

Rendszeres, körülbelül négyórás ritmusban zajló
pelenkacserére van szükség, ugyanis a pelenkák nedvesebbé
válnak, főként ha az újszülött kiegészítésként még
Édesköményteát is iszik. Az emelkedő anyatejmennyiséggel a
magzatszurokból úgynevezett átmeneti széklet alakul ki, mely
a barnától a zöldig bármilyen színárnyalatot felvehet. Állaga is
folyósabb. Ha a széklet kevés vagy csak a nyoma látható a
pelenkában, akkor sincs ok az aggodalomra, hiszen mihelyt a
gyermek már elegendő anyatejet kap, a pelenka tartalma is
növekszik.
Gyakran meglepődnek a szülők, ha váratlanul vérnyomokat
találnak a pelenkában, vagy pelenkázáskor látják, hogy kevés
véres váladék távozik kislányuk hüvelyéből. Nem kell
megijedni: normális, hogy a harmadik és az ötödik nap közt a
lányoknak sűrű, fehér folyásuk vagy első, kicsi vérzésük van.
Ez a folyamat úgy jön létre, hogy kislányuk sok anyatejet
fogyaszt, és így bőségesen kap a női hormonokból, ami e
menstruációszerű vérzéshez vezet. Legalább
megbizonyosodhatnak arról, hogy a baba működőképes nemi
szervekkel rendelkezik. A fiúk sem ússzák meg teljesen az anya
hormonátállását, de ez csak egy vagy két nappal később
mutatkozik meg.
A harmadik napi látogatásomon legtöbbször a nemi szervek
válnak a beszélgetés egyik témájává. A szülők most egyébként
is részletesen megfigyelnek mindent. Kis időbe telik, amíg
szavakba tudják foglalni első benyomásaikat a viszonylag nagy
nemi szervekről. Meglepő lehet, hogy a fiúk heréi és a lányok
nagyajkai méretesek. Ennek is az anyai hormonterhelés az oka.
A herezacskó gyakran sötétvörös vagy sötétbarnán pigmentált
és néha valóban túlméretezett. Az egyik szülő így emlékezett az
első fiával töltött gyermekágyra: „Kezdetben azt hittem, földbe
gyökerezik a lábam; ekkora fityegőt! Ám az első és a második
év folyamán az volt a benyomásom, hogy minden növekszik a
gyerekünkön, a heréket kivéve, melyek inkább mintha
zsugorodtak volna.” Én magam is így jártam, amikor életemben
először láttam fiú újszülöttet, csakhogy akkoriban semmit sem
tudtam e kisgyermekkorig tartó változásról. A lányok
szeméremajkai jó kritériumai az érettségnek: minél tovább
hordta az anyja a kislányát a méhében (a megfelelő szülési
időpontig vagy azon is túl), annál zártabbak.
A nemi szervek tisztításakor minden apró ráncot meg kell
tisztítani a széklet- és vizeletmaradékoktól, le kell mosni őket.
A kislányok szeméremajkait nedves mosdókesztyűvel, egy
ujjal, óvatosan, elölről hátrafelé haladva kell megtisztítani. A
lányoknak ugyanolyan fontos, mint az anyáknak, hogy a
szemérmük ebben az irányban legyen tisztítva, mert ezzel
elkerülhető a kórokozók átjutása a végbélből a hüvelybe. A
végbél irányába vezető törlés során az ujj csak a kis
szeméremajkakig nyúlhat a hüvelybe, de fontos, hogy ott se
maradjanak székletmaradékok. A vastag fehér lepedék,
amelyet ott láthat, a magzatmáz maradéka, és ott is kell
maradnia. Sérülésveszély miatt sose használjon fültisztító
pálcikát a női nemi szervek tisztítására.
A fiúknál gond nélkül eltávolíthatja a székletmaradékokat a
herezacskók alól, megemelve azokat. Jól törölje szárazra ezt a
testrészt, mert a nagy herék miatt ez a bőrrész hajlamos a
kisebesedésre. Mivel a fitymát a péniszen nem könnyű
tisztítani, ne nyúljon hozzá addig, amíg gyermeke maga vissza
nem tudja tolni; egy nappal se korábban! Egyes könyvekben
talán mást lehet olvasni, olykor még szakemberek szájából is
elhangzik ellentétes értelmű tanács, mégis azt mondom, a
fityma visszahúzására az első évben semmiképp sem szabad
kísérleteket tenni. Körülbelül akkor, amikor fia egyéves lesz,
mutassa meg a fürdőkádban a pénisz tisztítását. Ha a fityma
szűknek látszik, biztassa kisfiát arra, hogy húzogassa
néhányszor hátra, hogy az tágulékony, nyújtható legyen. Egy
kis maradék a Gátmasszázsolajból jót tehet, esetleg
megspórolhatja fiának az orvosi fitymatágítást, mely mégiscsak
operatív beavatkozás. Az orvos bemetszést hajt végre, vagy
esetleg eltávolítja az előbőr egy részét. Kérdezzen meg előre
mindent a beavatkozásról, mert utána már nem lehet
visszanöveszteni az előbőrt. De szülőként legyen nagyon
óvatos, és csak meleg vízben, olaj alkalmazása mellett
gyakoroltassa kisfiával a visszahúzást. Az olajat még az előtt
kenje a bőrre, mielőtt a kicsi beül a kádba, ahol a gyerekek
legszívesebben maguk próbálgatják milliméterről milliméterre
hátrébb húzni a bőrt.

NEGYEDIK NAP

Melegigény, alvás, a gyermek fektetése

A baba melegigénye már nem olyan nagy, de továbbra sem
szabad lebecsülni. Ruházata előmelegítése már csak fürdetés
után szükséges. Hosszabb ébrenléte után, amely most már
előfordulhat, a lábaihoz tett melegítő palack jó szolgálatot tesz a
hideg szobában vagy a hideg éjszakákon. Ésszerű a baba
bölcsőjét először a fejvégen előmelegíteni, majd a gyermek
lefektetésekor a palackot a lábvéghez helyezni. Ezzel a trükkel
néhány újszülöttet meg lehet győzni arról, hogy a saját ágyában
is jól tud aludni.
Azoknál a szülőknél, akik maguk dönthetnek a gyermek
alvóhelyéről, a gyerekek az első napokban többnyire a szülői
ágyban alszanak. A szülők látni akarják a gyermeküket, amint
megérkezik a számára új világba, látni akarják az első napok
különleges mimikáját, ahogy a baba arcvonásai megmozdulnak
könnyű alvása közben is. Az első napon többnyire a hátukon, a
második, harmadik napon pedig az oldalukon fekszenek az
újszülöttek. A harmadik vagy a negyedik naptól kezdik
igényelni a szülők, hogy a gyermek alváskor nagyobb
távolságra kerüljön tőlük. Mintha a baba is egyre inkább
igényelné a nyugodt alvást; sokan ezt megérezve ekkor
helyezik el őt először a saját kiságyában.
A kiságyba vagy a bölcsőbe költözéskor az anyák ösztönösen
hasukra fektetik a gyerekeket. Ha tetszik a gyereknek ez a
helyzet, akkor biztosan jó is. Az alvási testhelyzettel
kapcsolatban ugyanolyan kevés norma létezik, mint más
emberi szükségleteknél. Az egyik gyerek szívesebben alszik a
hátán, a másik viszont az oldalán szeret feküdni. Ha
kényelmetlenül érzi magát, akkor addig fog mozgolódni vagy
ordítani, amíg másként nem fektetik. Arra, hogy egy bizonyos
fekvési helyzet veszélyesebb vagy veszélytelenebb a hirtelen
bölcsőhalált illetően, csak azt mondhatom: tipikus statisztikák!
Az 1970-es évektől az 1990-es évek közepéig minden
gyermeknek hason kellett feküdnie, mert állítólag a hanyatt
fekvés az előző években életveszélyes volt. 1992 óta vannak
statisztikák, melyek azt kívánják bizonyítani, hogy minden
gyerek, aki csecsemőkorában hirtelen meghalt, hason feküdt.
Mégis, milyen más helyzetben halhatott meg a gyermek, hiszen
merő aggodalomból egy anya sem merte gyermekét más
helyzetben lefektetni! Minden anyát azzal az utasítással
bocsátottak el a kórházból, hogy a gyermeket csak hason fekve
szabad altatni. Előre tudható, mik lesznek a statisztikai
eredmények tizenöt év múlva, miután a hason fekvő helyzetet
száműzték, és minden orvos és médium életveszélyesnek
bélyegezte. Ráadásul a tanulmányok egyáltalán nem vettek
figyelembe más helyzetben fekvő gyerekeket, miközben az
egyéb szempontok, például a koraszülések, a nagyon fiatal
anyák, a nem szoptatott gyerekek és a dohányzó anyák
gyermekei valóban rizikócsoportba sorolhatók.
Kizárólag az anyák józan eszére számíthatok, és azt kérem,
úgy fektessék le gyermeküket aludni, ahogyan a kicsi jól és
szívesen alszik. Az egészséges anyai ösztöneikre hallgassanak,
ne a sajtóközleményekre és a statisztikai eredményekre. Ha a
gyermek életórája abbahagyja a ketyegést, nem az anya a
hibás. Ha az emberek állandóan okot és bűnösöket keresnek, ez
azt jelenti, már nem tudják a halált és a meghalást kezelni.
Anyaként és bábaként visszautasítom, hogy állandóan anyai
gondatlanságot akarnak látni abban, ha egy gyermek meghal.
Amelyik anyának el kell temetnie a gyermekét, annak úgyis
lehetetlen megértenie, feldolgoznia e tragédiát. Semmilyen
társadalomnak nincs joga ahhoz, hogy még önvádat is akasszon
a nyakába; a feldolgozás és a gyász önmagában is épp elég.
Talán csodálkoznak vagy meg is rémülnek azon, hogy ebben
a fejezetben írok a halálról. Mégis ideillik, a gyermek életének
harmadik-negyedik napjához. A legtöbb anya ezeken a
napokon éli át lelki mélypontját, mely többek között olyan
gondolatokhoz kötődik, hogy megállja-e a helyét a
problémákkal, gondokkal és betegségekkel kapcsolatban,
melyeket az élet hoz a gyerekkel. A szülés élménye még
éppolyan friss, mint azok az érzések, hogy már ezzel a
gyermekkel is megtapasztalta az élet és a halál végső kérdéseit,
és a lelki sebek még messze nem gyógyultak be. Olyan
hétköznapi jelenségek láttán, mint egy lila karocska, melyet
„elfeküdt” a gyermek, világos lesz, hogy egyáltalán nem olyan
magától értetődő gyermeke egészsége.
Még egy megjegyzés az alváshoz: ha a kicsi szívesen alszik a
hátán, de aggódik, mert sokat bukik, fektesse inkább úgy az
oldalára, hogy a lapockáján nyugodjon. De ne a felső karon,
mert akkor a vér pangani fog a karocskában. Támasztékként
helyezzen összegöngyölt textilpelenkát a háta mögé. Ezzel két
legyet üthet egy csapásra: a (büfiztető) pelenkának is megvan a
helye, melyet különben úgyis mindig keresnek, továbbá a
gyermek oldalfekvése is biztosítva lesz. Ha mindig másképpen
fekteti le a babát, elkerülheti, hogy a feje egyoldalúan
deformálódjon.

Születési élmény, névadás

Jót tesz az anyának, ha gyermekével a karján még egyszer
beszélhet a szülés élményéről. Gyakran az újszülött alvási és
ébrenléti ritmusa vezet a szülésről szóló beszélgetéshez.
Mindenkinek fontos, hogy magyarázatot találjon például a
gyermek ijedős vagy nyugtalan viselkedésére. Az újszülöttnek
meghatározó élményei és érzései voltak az olyan kórházi
rutinellenőrzések miatt is, mint például a gyakori vérvételek.
Ezek során legtöbbször a sarkából vesznek vért; lehet, hogy a
baba ezt a szúrást éppoly kevéssé dolgozta fel, mint a születés
élményét. A beszélgetéssel utakat keresünk, hogy segítsünk a
babának feldolgozni az élményeit, és megmutassuk neki:
biztonságban érezheti magát.
Ezen a napon újra szóba kerülhet a névadás, mert –
kiváltképpen az otthonszülő családokban – gyakran néhány
nap is eltelik, amíg egy bizonyos név mellett tudnak dönteni.
Végül is csak egy héten belül kell az apának gyermeke
születését bejelentenie.[34] Vigasztalja Önt, hogy nem állnak
egyedül ezzel a problémával, mások is bizonytalankodnak.
Nagyon is ésszerű, ha senki nem sajnálja az időt, hogy
nyugodtan átgondolja a névadás kérdését. Sokan úgy érzik,
meg kell kicsit ismerkedniük a gyermekükkel, mielőtt
döntenének. A gyerek egész életében viseli majd a nevét, és egy
napon talán számon kéri szülein, hogy miért épp ezt a „béna”
nevet választották számára.

Táplálkozás, bukás
A baba még mindig rövid, körülbelül két-három órás
időközönként eszik. Gyomra kicsi, még nem tud nagy
folyadékmennyiséget megemészteni. Sok gyermek mohón
annyit próbál szopni, amennyi csak beléfér. Büfizéskor azonban
rájönnek, hogy túl sok volt, és szerencsére valamennyit
kibuknak belőle. Az újszülött egészséges túlfolyási szeleppel
rendelkezik. Nem kell nyugtalankodni emiatt, sőt inkább
örülhet neki, mert a bukás azt jelenti, hogy a kicsi elegendő
tejet szopik. Figyelje meg gyermeke sárga bukásfoltját, és
képzelje el, hogy böjtölés után fehérjegazdag és zsíros
disznósültet kell elfogyasztania. Ön is csak egy falatnyit tudna
bent tartani. Így áll a dolog a zsíros anyatejjel is; legyen
megértő, ne akadályozza gyerekét. A bába gyorsan felismeri,
hogy a kibukott mennyiség normális vagy sem. A kórházban
szintén őrizze meg nyugalmát, és ne „zaklassa” a
csecsemősnővéreket. Ők pontosan tudják, hogy teljesen
normális-e az újszülött, rendezett táplálkozási szokásokkal,
akkor is, ha mind a ketten „kór”-házban vannak. Keressen
viszont egy hozzáértőt, aki kérdéseit komolyan veszi, és
mindenre válaszol. Ami a csecsemősnővéreknek, bábáknak és
orvosoknak rutin, az az anyának indokoltan okoz
nyugtalanságot és aggodalmat, hiszen saját gyermekéről van
szó.

Súlycsökkenés, súlynövekedés
A negyedik napon gyakran ott lebeg a kérdés a levegőben:
„Elkezdett végre hízni a gyerek, vagy még mindig fogy?” Otthon
nem végzünk rendszeres súlyellenőrzést, hanem vizuális
benyomásokra támaszkodunk, és az anya is megtanulja,
hogyan tudja gyermekét ily módon megfigyelni. A negyedik
napra látható, hogy az eleinte inkább ellaposodott gyomortájék
ismét megtelik, kerekdeddé válik. Ez biztos jele a
súlynövekedésnek, melyet így naponta elmondhatok az
anyának; ezenkívül nem kell nyugtatgatni a mérleg esetleges
hibái miatt. A gyermekét naponta vagy akár minden étkezés
után mérő szülőknél banális figyelmetlenségek történhetnek.
Nyugtalankodik, mert az előző mérésnél lelógott a mérlegről a
gyerek lába, vagy úgy ordított, hogy mindenki ideges lett, és a
következő ellenőrzésnél a mérleg szerint jelentősen fogyott.
Nem találok semmi pozitívumot a rendszeres
súlyellenőrzésben, ellenkezőleg; az anya számára csak
szükségtelen aggodalmat jelent, a gyermeket pedig
megérdemelt szoptatása helyett csak gyötri vele. Gondoljon
arra minden szoptatásnál, hogy a gyerek érzi: boldogan vagy
aggodalommal telve áll a dologhoz. Az újszülött roppant fejlett
érzékszervekkel rendelkezik, melyek már az első hetekben is
segítenek neki tájékozódni. A kicsi érzi és tapintja a szülő
félelmét, érzi, ha a feszültség miatt megváltozik teste szaga.
Szabaduljon meg mindentől, ami teljesítménydrukkot és
bizonytalanságot okoz. Bábaként azon vagyok, hogy a
gyermekeket a negyedik vagy még inkább az ötödik nap előtt
sose mérjem, hogy aztán jó hírem legyen az anya számára, és
örömet okozzak neki. Eddig még egyetlen otthon gondozott
újszülöttemnél sem következett be aggodalmat keltő
súlycsökkenés, még soha nem kellett egy babának sem
táplálékpótlást adni.
Azok a gyermekágyasok, akik kórházban fekszenek,
egyértelmű információt kapnak a nővérektől: „Gyermeke ma
először hízott egy kicsit.” Ha azonban fogyna, akkor sajnos
közlik az anyával: „A babának most már híznia kell, különben
pótlást adunk neki!” A gyermekágyasok az ilyen megjegyzések
miatt érzik úgy, hogy roppant nyomásnak vannak kitéve, és
mindenáron tejet kell termelniük. A gyermeket gyakran túl
sokáig hagyják a mellükön, amitől a mellbimbók
kisebesedésének veszélye is nő. Ez a „nyomás” tökéletes
káoszhoz vezethet, fájnak a mellbimbók, a gyermek érzi az
anya feszültségét, és akár a mellet is elutasíthatja. Semmi nem
folyik már – a könnyeken kívül –, minden összezavarodik a
gyermekágyi mélypont idején. Sokan hívják fel ilyenkor
kétségbeesetten a bábát, és kórházon kívüli segítséget kérnek.
Megvigasztalom őket, és elmagyarázom, hogy az újszülött
súlycsökkenése élettanilag normális: a gyermek a születése
után születési súlyának 10%-át is leadhatja, például 3300
grammos születési súlynál ez akár 300 grammos fogyást is
jelenthet. Azt szoktam tanácsolni, hogy beszéljék meg a
nővérekkel, mit is jelenthet ez, mert ritkán fordul elő, hogy a
gyermek csakugyan elérje az alsó határt. Ezzel a felelettel
megmutathatja az anya, hogy ő is tájékozott: „Az újszülöttek
lefogyhatnak, ez teljesen normális folyamat. Holnap bizonyára
hízni fog, utána még mindig beszélhetünk a pótlásról.”
Megpróbálom rávenni az anyákat arra, hogy legyenek
türelmesek, és vállaljanak felelősséget. Soha nem érdemes elvi
okokból elutasítani a gyermek hozzátáplálását. Erről
legközelebb A szoptatott gyermek kiegészítő táplálása című
részben (343. o.) lesz szó. A súlyvesztés kapcsán nem szabad
elfeledkezni arról, hogy azok a babák, akiknek a fogadására
hosszú időt szántak a szüleik, általában nem fogynak olyan
sokat. A magyarázat egyszerű: őket csak a születésük után
néhány órával mérik meg, és addigra valószínűleg ürítenek egy
kis magzatszurkot és vizeletet – ennyivel könnyebbek azokhoz
a társaikhoz képest, akiket egyből mérlegre tesznek. Mindenki
számára megtakarítható a stressz, ha nyugodtan fogadja az
újszülöttet.

Pelenka és kiválasztás
A pelenkacserénél világosan látszik, hogy valóban szükséges
száraz fészekről gondoskodni. A pelenkát minden étkezés után
cserélni kell, mert a vizelet és a széklet mennyisége emelkedik
a növekvő táplálékfelvétellel. Az is előfordulhat, hogy a sárga,
folyékony, anyatejes széklet egészen a gyerek lábáig csurog le.
A pelenka tartalmának színe a barnássárgától a tojássárgán
keresztül a spenótzöldig terjedhet. Csodálkozására a
csecsemősnővér vagy a bába azt fogja mondani, hogy ez
normális. Ugyanígy van ez a széklet állagával is; a puhán
megformálttól a slejmesig vagy folyékonyig terjedhet. Azoknál
az újszülötteknél, akik jóval több anyatejet szopnak, mint
amennyire éhségük alapján szükségük lenne, a pelenka
állandóan kidudorodik, és a székletben kicsi, szilárd, lenmaghoz
hasonló magocskák láthatók. Ezek az anyatej megemésztetlen
fehérje-alkotórészei, tehát megint csak semmi ok az
aggodalomra. Azoknál a gyerekeknél, akik még mindig kis
mennyiségű anyatejet kapnak, a pelenka tartalma szűkös lesz;
az ilyen gyerekeknek gyakran napokig egyáltalán nincs
székletük. Amíg azonban a pelenka naponta hat alkalommal
nedves vagy vizes, és látható vagy bizonyítható
súlygyarapodást tapasztal, addig ez az állapot is normális. A
bába mindenképpen érdeklődni fog látogatásai során a széklet
és a vizelet iránt. Házi látogatásaim oka gyakran csak annyi,
hogy megnyugtassam a szülőket, és kimondjam, hogy minden
rendben van. Éppen ez a megerősítés az, amire a szülőknek
szükségük van.

Bőrápolás, első fürdetés

Mivel a pelenkák egyre inkább megtelnek, jó, ha a gyermeket a
mosdókendővel, szappannal és törülközővel való mosdatás
helyett rögtön a kagylóban mosdatja. Ha a kicsit még mindig a
gyermekágyas szobában pelenkázza, ahol nincs mosdókagyló,
segítsen magán egy mosdótállal. A gyerekek a szűk, meleg
környezetben védetten érzik magukat, és valószínűleg
visszaemlékeznek az anyaméhre. Nagyon ritkán zajlik ordítás
mellett ez a ceremónia. Természetesen otthon a gyermeket
gyerekkádban is fürdetheti, ha ez praktikusabb; az utógondozó
bába minden vonatkozásban alkalmazkodik a házi
adottságokhoz. Hogy az újszülöttet naponta vagy hetente
fürdetik, ezt az anya határozza meg. Ésszerű minden bőrredőt a
fülek mögött, a nyak-, hónalj- és a lágyéki tájékon minden
második nap vízzel lemosni. Az egész test lemosásánál vagy
fürdetésnél a helyiségnek jó melegnek kell lennie, vagy
melegítőlámpát kell használni. A pelenkázott terület
rendszeres, jó tisztítást és ápolást kíván a kisebesedés
elkerülése miatt.
Az első fürdés otthon kisebb családi ünnep: válasszon ki egy
napot, amikor az apa és esetleg a testvérek is jelen tudnak lenni.
A többgyermekes anyák is élvezik, ha a bába fürdeti a gyereket.
Az elsőszülötteknél legtöbbször egyedül a bába végzi a
fürdetést, az apa és az anya megelégednek azzal, hogy nézik.
Másodszorra a szülők maguk fürdetik gyermeküket. Fürdetés
után masszírozza be az újszülöttet, és öltöztesse fel az
előmelegített ruhába. Hogy a szülők választanak-e valamilyen
fürdőadalékot, rájuk bízom. Takarékosan bánjanak az
adagolással, és valamilyen natúrterméket válasszanak.
Használhat illóolajokat, például extralevendula-,
mandarinolajat, Rózsaolajat jojobaviaszban (10%-os),
Szantálfaolajat jojobaviaszban (10%-os) vagy vaníliakivonatot.
Az 1-2 cseppnyi illóolajat sóban, mézben, korpában, tejszínben,
tejben, tojássárgájában vagy semleges szappanalapban kell
emulgeálni (elkeverni). A legegyszerűbb természetesen a
késztermékek felhasználása, például a Babafürdő és a Baba-
gyermek tusfürdő aromakeverékem. A bioboltokban kapható
természetes alapú termékek szintén megfelelőek az érzékeny
bababőr ápolására. Ezeket a fürdőadalékokat minden cég
termékével szemben előnyben részesítem. Az úgynevezett
alternatív cégek termékei, melyeket natúr élelmiszerboltokban
lehet beszerezni, ugyancsak jól elviselhetők a baba finom
bőrének, de ezek a szerek drágábbak, mint a hagyományos
cégek termékei. Ha mégis krémeket, fürdőadalékokat és
olajokat használ, feltétlenül természetes anyagokat vásároljon,
szintetikus illatanyagok, puhító adalékok, emulgeáló és
tartósítószerek nélkül. Csak az első beszerzéskor kell többet
költenie, később meg fogja állapítani, hogy a natúrtermékekkel
történő babaápolás jóval takarékosabb és kiadósabb.

ÖTÖDIK NAP

Melegigény
A testhőmérséklet stabilizálódásával a gyermek fokozatosan
megtalálja alvási és ébrenléti ritmusát. Ágyacskájában még
mindig az egyenletes meleget szereti, de a rutinszerűen
alkalmazott melegítő palackról, cseresznyemaggal vagy
fűszernövénnyel töltött párnácskáról most már néhányuknál le
lehet mondani. Szülei vagy testvérei karján azonban még
mindig pamut- vagy gyapjútakaróba csavarva kell lennie,
kivéve a legmelegebb nyári kánikulát. Ügyeljen fejecskéje
fedésére hideg és hőség ellen egyaránt, tehát gyapjú-, pamut-
vagy selyemsapka viselése javallott.

Alvási és ébrenléti időszakok, védelmi ösztön

Ilyenkor már beállhat az állandó ritmus. A gyermek bizonyos
időpontokban történő táplálkozásra áll be, néhány órára is
elalszik. Ez gyakran tényleg négyórás időközönként történik.
Egyes babáknak már van hosszabb, körülbelül egyórás
ébrenléti szakaszuk, melyet lehetőleg felnőttekkel való
testkontaktusban szeretnének tölteni. Néha már a nagymama
vagy a jó barátnő is karjaiba veheti az újszülöttet, miközben a
szülők megállapítják, hogy nem is esik még olyan jól
kisbabájukat kiadni a kezükből. A teljesen természetes
„védelmi ösztön” nálunk, embereknél is egészen jól működik
még. Habár a nagymama vagy a jó barátnő is nevelt fel már
gyerekeket, azon fogja magát kapni, hogy e tapasztalt anyákat
is ki akarja oktatni arról, hogyan tartsák és hordozzák a
csemetéjét. Még az is előfordulhat, hogy kiveri a víz, ha látja, az
újszülött hogyan fekszik idegen kezekben. Olyannyira érzékeny
lehet, hogy könnyekre fakad, ha a nagymama azt mondja, a
baba sírhat is egy kicsit. Fájhat a szíve, amikor a
csecsemősnővér az üvöltő gyermekét elviszi magával az
újszülöttosztályra, és azt mondja: „Majd megnyugszik, ne
aggódjon.” Ezek normális anyai érzések. Én is csak saját
gyermekeim mellett értettem meg ezt a jelenséget. Azóta
tudom, mit jelent „kotlósként”, dühösen fújva védelmezni
gyermekünket. Megtapasztaltam, mit jelent az a kifejezés:
„vérző anyai szív”. Engedjen az érzéseinek, védje meg gyerekét.
Még erősebben fog kötődni hozzá, és egyre jobban megismerik
egymást. Ne legyen csalódott, ha a szakszemélyzet vagy a
legjobb barátnője nem viseltet megértéssel a kotlóstyúk-
magatartás iránt. Valószínűleg még nincs gyerekük, és nem
tudják megérteni az ilyen reakciókat. Emlékezzen, hogy
elhatározták egy ismerősüknél tett látogatás után: „Mi nem
leszünk ilyenek. Van egy gyerekük, a rádió és a tévé
kikapcsolva, és már csak suttogva beszélnek. És a gyereket csak
egy percre vehettük fel. Nem, ilyenek biztosan nem leszünk!”
Persze az is lehet, hogy képes odaadni gyermekét más kezébe,
és egészen jól boldogul az első elengedéssel.
Ennek ellenére a bába is óvatosan járjon el, ha fel szeretné
venni a gyereket. Azt tanácsolom minden fiatal kolléganőnek,
aki első házi látogatását teszi, hogy először kérdezze meg az
anyát, kiveheti-e a kicsit az ágyból. Otthon ugyanis éppen
fordított a helyzet: itt az anyát kell megkérdezni, míg a
kórházban a nővérek mondják meg, hogy a gyermeket ki
szabad-e venni. A gyermekágy (akár otthon, akár kórházban
zajlik) befejeződése után az anyának minden döntést önállóan
kell meghoznia, és már az első naptól rá kell ébrednie, hogy ő a
felelős, s mi csak tanácsainkkal segítjük.
A gyermek ébrenléti szakaszaival együtt járnak az első
hangos órák is. Tőlünk, bábáktól meg szokták kérdezni, hogy az
ordítás éhséget vagy hasfájást jelent-e. Az újszülöttnek jogában
áll, hogy időnként használja a hangját, és nem szeretné, ha
mindig elhallgattatnák. Mégis tisztán kell látni, hogy az üvöltő
gyermek riadalmat okoz a szüleinek. Az ötödik naptól kezdve
az utógondozásból gyakran megint fogadóóra lesz. Már nem a
pelenkázás vagy a fürdetés megmutatásáról van szó, hanem azt
kell a szülőkkel tisztázni, miért így és nem úgy viselkedik a
baba. Az is előnyös, ha most valamivel többet magyarázunk a
szülőknek a babaápolásról, ha bátorítjuk őket, hogy az
újszülöttet időnként másképp is hordhatják; hogy az éber
gyerekkel, aki az alkarjukon hason fekszik, esetleg már a
lakásban körülsétálhatnak, vagy a combjukon keresztben fekvő
babával az asztalnál ülhetnek és étkezhetnek. Elárulhatunk
nekik egy-két trükköt, mellyel meg lehet győzni a babát arról,
hogy „büfizzen”.
Nem csak az ordító és a szokásosnál éberebb gyerekek miatt
van szükség a megnyugtató, felvilágosító beszélgetésre.
Alkalmat adnak a vigasztaló szavakra az alvó, csendes gyerekek
is. Az anyák hasonlóan nyugtalanok, ha olyan babájuk van, aki
négy-öt órát alszik egyhuzamban. Sőt, vannak újszülöttek, akik
éjszakánként már hét órát alszanak, és jól megvannak közben
evés nélkül. Ezekben az esetekben az anyával még egyszer
átgondoljuk a pelenka tartalma vagy a súlygyarapodás
segítségével, hogy ez a folyamat normális-e. Talán célszerű
ilyenkor az anyát arra biztatni, hogy mégis inkább keltse fel
gyermekét, aki a sárgaság vagy a súlyveszteség miatt mégis
több étkezést igényelne.

Pelenkacsere, kiválasztás
Az ötödik naptól már nincs több újdonság azonkívül, hogy a
szülők fogásai napról napra rutinosabbak, és a szennyeshegy
sajnos látványosan növekszik. Az újszülöttet immár csakugyan
hat-hét alkalommal kell tisztába tenni, gyakran kétszer is át kell
öltöztetni, mert vagy „lebukta” magát, vagy a pelenka a
szokványos reklámszöveg ellenére mégsem volt „folyásbiztos”.

HATODIKTÓL A TIZEDIK NAPIG

Megelőző vizsgálatok, súly

A melegigény, a táplálkozás és a pelenkacsere témájához nincs
több kiegészítenivaló, különösen nem azoknál a gyerekeknél,
akik az újszülöttkort otthon, az anyjukkal tölthetik el.
Ezekben a napokban fogja a gyerek- vagy a háziorvos
meglátogatni a családot, hogy elvégezze az esedékes megelőző
(szűrő-) vizsgálatot. Ezt a napot gyakran nagy izgalommal
várják, mert a szülők és a bába számára is megnyugtató, ha az
orvos igazolja, hogy egészséges a gyermek.[35]
Azon a napon, amelyikre az orvos bejelentkezik,
mindenképpen mérje meg az újszülöttet, mert a
gyermekorvosok általában nem rendelkeznek szállítható,
összehajtható mérleggel. Ilyenkor örömmel látom, hogy a
legtöbb baba teljesen vagy csaknem elérte születési súlyát.
Gyakran tapasztalom, hogy a gyerekek már e súly felett
vannak, melyet valójában csak a születésük után tíz–tizennégy
nap múlva kellene elérniük.

Fürdés
Ezekben a napokban fogják a szülők először önállóan fürdetni
gyermeküket. A legtöbb esetben ez is még az irányításom alatt
történik, de az is lehet, hogy egyedül fürdetem az újszülöttet. A
fürdetés megmutatásakor felhívom a szülők figyelmét: jobb az
újszülöttet tekintetének irányában a vízbe csúsztatni. Ez azt
jelenti, hogy a baba a hasával és a lábaival kerül először
kapcsolatba a vízzel. Így a víz a gyermek előtt lesz, és nem
hátulról lepi meg az „ellenséges” közeg. A baba kezelése így
ugyan valamivel nehezebb, mert a víznyelés veszélye nagyobb,
ám idővel és türelemmel hamar megtanulják a szülők, hogyan
tartsák gyermeküket. Azt, hogy bőségesen engedjen vizet a
fürdőkádba, először csodálkozással fogadják, de érthetővé válik,
ha belegondol, hogy mi, fel nőttek sem tíz centi vizet folyatunk
a kádba, ha fürdeni akarunk. Még valami fontos: fürdéskor
szinte minden kisbaba legalább egyszer vizet nyel életének első
heteiben. Ön jobban meg fog ijedni, mint a gyerek. Próbálja a
vízben megnyugtatni, hogy ne ijedten és ordítva, hanem
győztesként hagyja el a fürdőkádat, és a következő alkalommal
rögtön erre emlékezzen.
A szülők sokszor már végeztek is a fürdetéssel, mielőtt
megérkezem. Az önálló fürdetés attól függ, hogy a köldökzsinór
csonkja begyógyult-e már, vagy még nekem kell ellátnom. Ha a
köldök tökéletesen begyógyult, nincsen semmi akadálya, hogy
az apa magához vegye a kisbabát a nagy fürdőkádban. Az apák
nagyon élvezik ezt: gyermekükkel együtt fekhetnek a
fürdőkádban! Végre egy olyan feladat, amelyet egyedül kell
elvégezniük, a gyermekágyasoknak ugyanis az első hetekben a
vérzésük miatt nem szabad fürödniük. Anyaként vagy
bábaként biztassa az apát az újszülöttel való közös fürdés
élvezetére. Talán Ön is úgy lesz vele, mint egykor W. asszony,…

…aki boldogan mesélte másnap: „Az apa és a lánya közös

fürdéséről szóló tanácsával elérte, hogy a férjem tíz év után
ismét beült a fürdőkádba, mert eddig csak zuhanyozott. Sőt,
most határozottan az a véleménye, hogy a gyereket legalább
kétnaponta meg kell fürdetni. A kurzus idején még úgy
vélekedett, hogy heti egy alkalom is elegendő, mert
felesleges a roppant vízfogyasztás. Mit meg nem tesz egy
apa a lányáért!”

A bábák gyakran új szokásokat honosítanak meg a

családban. Egyszer csak ott van a cumizó gyerek vagy az
emelkedő villany- és vízfogyasztás, mert azt tanácsoljuk az
apáknak, hogy szárítsák meg a gyereket hajszárítóval,
fürödjenek vele együtt, és néha vigasztalják meg cumival. A
fiatal kolléganők gondoljanak arra, hogy szavaik és tanácsaik
még sok éven keresztül kihatnak a család életére! Sokszor
rácsodálkozom, mi minden marad meg a szülők
emlékezetében.
Azoknak az újszülötteknek, akik életük első napjait otthon
töltik, a hatodik naptól csak akkor van a további gondozásomra
szükségük, ha köldökzsinórjuk csonkja még nem esett le, vagy
ha köldöksebük még nem gyógyult be. Ha minden rendben
van, akkor látogatásaimkor nem látom indokoltnak, hogy
felébresszem az alvó gyereket. Az anya dönti el és mondja meg
nekem, fel kell-e kelteni az újszülöttet, vagy sem.
Mellmirigyduzzanat
Az anyatej hormonális hatása olykor abban is megmutatkozik,
hogy a babák mellmirigye duzzadttá válik. Az anyák
megütközve hozzák szóba: „Nem is tudom, hogy mondjam, de
a gyerek melle valahogy máshogyan néz ki – olyan duzzadt.
Nézze már meg!” Néha sikerül az alvó kisbaba felsőtestét olyan
óvatosan levetkőztetnem, hogy az újszülött nem ébred fel. A
gyermekágyasok ezekben a napokban boldogok, ha a gyerek
végre alszik, és ők is lefekhetnek még egy órára az ágyba.
A szülők általában vegyes érzelmekkel fogadják a
mellnövekedést, főként a fiúkét, a bábák viszont újra csak azt
mondják: „Ez teljesen normális folyamat.” Ez igaz is, a
mellmirigyduzzanat annak a jele, hogy a gyermeket anyatejjel
táplálják, és akár az is előfordulhat, hogy a kicsi mellek is
termelnek tejet. Az apák is meglepődnek ezen. Hihetetlen, hogy
a természet mi mindent produkál: noha ez a tejtermelés csak
rövid ideig tart, mégis ki kell párnázni vattával a kicsiny, feszülő
melleket, esetleg 1 cseppnyi Extralevendulaolajat
jojobaviaszban (10%-os) téve a borogatáshoz, mert a feszülés a
gyermeknek ugyanolyan fájdalmakat okozhat, mint az
anyának a tejbelövellés. Az egyik rendkívül erős
megkeményedéskor már túrópakolást is tettem a gyermekre.
Ezt a tejet soha, semmiképpen ne akarják kinyomni a gyermek
melleiből!

BÁBAI UTÓGONDOZÁS A KÓRHÁZI ELBOCSÁTÁS UTÁN

A kórházi elbocsátás napjától számított hat–tizennégy nap
múlva, illetve a koraszülötteknél néhány héttel később válik
igazán szülővé az anya és az apa. Amikor belépnek a lakás
ajtaján, tudatára ébrednek, hogy mostantól ők a felelősek a
gyermekért. Sok szülő csak ekkor döbben rá erre. Nincs senki,
aki csengőnyomásra megjelenne, és tanáccsal vagy segítséggel
állna mellettük. Ez néha nyomasztja az embert; magam is jól
emlékszem ezekre az érzésekre.
Ha eszébe jut az első otthoni reggelen, hogy hallott valamit a
bábai utógondozásról, még mindig kereshet bábát. Ez ugyan
nem mindig egyszerű dolog, ezért inkább már a várandósság
alatt vegye fel a kapcsolatot egy képzett bábával, akit ilyenkor
megkérhet, hogy látogassa és lássa el az újszülöttet. A bába
majd ellátja a köldököt, ugyanis másnap reggel kiderülhet,
hogy ez mégsem olyan egyszerű dolog, mint ahogy az elbocsátó
beszélgetésnél gondolta. Ne lepődjön meg, ha a bába nem tud
rögtön megjelenni. Más gyermekágyasokat is el kell látnia, és
általában neki is van saját családja. Ne csodálkozzon tehát, ha a
bába párja a telefonban rákérdez néhány részletkérdésre. Nem
azért teszi, mert kíváncsiskodik, hanem mert „közvetítő
irodaként” is működik; mint általában a bábák élettársai. Ők
többnyire megfelelően el tudják dönteni, milyen esetekben kell
a bábát sürgősen mobiltelefonon értesíteni.
Az otthoni látogatások alkalmával aztán a köldökellátás, a
méhkontroll és a szoptatási kérdések mellett minden téma
szóba kerül majd, melyeket az előző bekezdésekben
említettem. A melegháztartásra, a szopásigényre, a pelenkázási
módszerekre, a fürdetésre, a kezelésre és a továbbiakra
vonatkozó kérdéseket a kórházi szülés után természetesen
néhány napos késéssel teszik fel.

ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSA AZ ÚJSZÜLÖTTEKNÉL

Sok házi látogatáson hangzik el ez a kérdés: „Milyen illóolajokat

használhatok az illatlámpában, a fürdőhöz vagy
masszázsolajban?” Örülök, ha felmerül az illóolajok megfelelő
alkalmazásának gondolata. Mint említettem, az újszülött
szaglóérzéke nagyon fejlett, irritálni természetesen nem
szabad. Sok embernél a gyermekkori emlékeket illatok, szagok
emlékei is kísérik.
Ha egyáltalán szükség van illatszerre, akkor azok az illatok
ideálisak, melyeket az anya kapcsolatba hoz újszülöttjével.
Alapvetően azonban nem tanácsos minden ok nélkül
illatlámpát használni. Elég, ha a baba az első hónapokban csak a
szülők és a közvetlen környezet, tehát a lakás illataival
ismerkedik meg. Ha mégis szükség van bizonyos kellemetlen
illatok semlegesítésére, akkor is csak valamelyik egészen enyhe
illatot használja. A Bevált aromakeverékek babaápoló szereibe is
csak nagyon óvatosan adagoltuk az illatanyagokat. A keverékek
elkészítésekor a frissen szült anyák szavai inspiráltak: „Édes kis
rózsaszínű baba!” Ezzel már meg is nevezte, melyek azok az
illatolajok, amelyek egy újszülötthöz illenek: rózsa, vanília és
méz. Egyedül ezeket az illóolajokat viseli el a kisbaba orra az
első hetekben, ezek nem irritálják. Az anyák gyakran állapítják
meg, hogy gyermekük homlokán édes, mézszerű illatot
éreznek. Egy fiatal anya így áradozott kisbabájáról: „Mmm,
olyan illata van, mint a vaníliás cukorkának.” A rózsaolajról
mint az anyához és gyermekéhez illő olajról már részletesen
olvashattak. Sok anya énekel erről az illatról gyermekének
anélkül, hogy tudatában lenne az illat jelentőségének: „Jó estét,
jó éjszakát, rózsákkal elhalmozva, szegfűkkel megtűzdelve, bújj
a takaró alá.” A Rózsaolajat természetesen jojobaviaszban
oldott formájában használjuk (10%-os hígításban), hogy
valóban finoman adagolhassuk. Néhány héttel később a baba
már jól fogja érezni magát a mandarin- vagy levendulaolajos
fürdőben is. Sokan szeretik a Babafürdőt is. Az ezt követő
masszázsceremóniához alkalmazható Babaápoló olaj érzékeny
bőrre is tartalmaz rózsaolajat, a gyermek számára a
legfinomabb eszenciát. Az újszülöttkori akné ellen ajánlom a
Babaápoló olajat megviselt bőrre, mely kiegészítésképpen
rómaikamilla-olajat is tartalmaz. Ha az anyának elege lenne a
rózsaolajból, akkor a méz is kellemes illatadalék lehet a
Babaápoló olajhoz.
Szoptatásnál a Szoptatóolaj alacsony koncentrációjú
eszenciái (ánizs-, édeskömény-, sárgarépamag-, koriander-,
rómaikömény-, levendula- és rózsaolaj) jó hatással vannak az
újszülött emésztésére. Az ánizs-, az édeskömény-, a kömény- és a
korianderolajat tartalmazó Édeskömény-kömény olaj (ánizsos,
köményes olaj gyerekeknek) a Puffadás című részben (296. o.)
kerül részletesebben szóba.
Az újszülöttkor vége felé, a gyermekek életének első
hónapjaiban sokszor kérdeznek a gyermeknek megfelelő
illatkeverékről. Mivel sok szülő lelkesedik a várandósság alatti,
a szülési és a gyermekágyi illatélmények iránt, ezért szeretném
a nyugtalan gyerekek számára is kihasználni az illóolajok
hatását, remélve, hogy a családi béke ettől helyreáll. Azt
azonban tisztázni kell, hogy a temperamentumos gyermek az
illatlámpában vagy a fürdőben lévő illóolajok hatására nem
változik át csendes, nyugodt és álmos gyermekké. Az eszenciák
azonban segíthetnek az ideges, „túlpörgött” gyermeknek, aki a
sok új benyomás és érzés miatt nem tud elaludni. Egy ilyen
„keljfeljancsinak”, akinek minden eltereli a figyelmét, és nem
ismeri a belső kiegyensúlyozottságot, a megfelelő keverék talán
hoz valamennyi stabilitást. Erre a célra kétféle Bevált
aromakeverék is kínálkozik. A szülők természetesen saját
orrukra is hagyatkozhatnak, és megpróbálhatnak ideális
„gyerekszobaillatot” találni. Kérem, kerüljön minden serkentő
és frissítő illatot, mert a legtöbb gyerek amúgy is kész
energiabomba.
Az emésztési problémák miatt elalvási nehézségekkel
küszködő gyerekek esetén ideális az édeskömény, az extra
levendula, a narancs és a cirbolyafenyő illóolajának keveréke
(Álommanóolaj). Azoknál a gyerekeknél, akiknek figyelme
könnyen elterelhető, és sokat ficánkolnak, az alábbi
összetevőkből álló keveréket ajánlom: méz, római kamilla,
mandarin, szantálfa (Fellélegzésolaj).
Ha az illatkeveréket lámpában alkalmazza, gondoljon arra,
hogy a kicsiknek 1 vagy 2 csepp bizonyosan elegendő lesz. Ha
fürdőt akar varázsolni mézzel vagy tejszínnel, akkor is elég 3,
legfeljebb 5 csepp.
AZ ÚJSZÜLÖTT KÖLDÖKÉNEK ELLÁTÁSA

A nagyjából egy-két centis köldökzsinórcsonkot a szülés után

általában műanyag csipesz segítségével szorítják el, vagy
felszívódó Catgut szállal kötik el, hogy elkerüljék a vér
átszivárgását. A köldökcsonkot a fogadott bába vagy a
csecsemősnővér látja el naponta, otthon ez a bába napi feladata.
Minden esetben arra kérik a szülőket, hogy tartsák be a
megfelelő klinikai vagy bábai utasításokat. Nincs megszabott
idő, mely alatt a köldökcsonknak le kell esnie. Sokszor ápolok
olyan újszülötteket, akiknek a köldökcsonkja már a második
napon leesik, míg vannak olyan köldökmaradványok is,
amelyek akár a tizenkettedik napig is tartják magukat.
Munkám során tapasztaltam, hogy néha hosszú időbe telik a
köldök begyógyulása, ugyanakkor sok baba köldöke néhány
nap alatt rendbe jön. Úgy tűnik, az évszakok is hatással vannak
a gyógyulási folyamatra. Esetleg kozmikus erők is befolyásolják
a testet, olyanok, amelyeket eddig nem tartottak megfigyelésre
érdemesnek.
A következő bekezdésekben elsősorban kolléganőimhez
fordulok, ám a szülők számára bizonyára ugyanolyan
érdekesek e témák. Mindig fontos hangsúlyozni, hogy szárazon
kell tartani a köldököt.
Erre már sokféle módszert alkalmaztam, a köldökpólyától a
hálós vagy háló nélküli kötésen keresztül a teljesen nyílt
kezelésig. A köldökápolásra is igaz az elv: nem rutinszerű
eljárásokat kell alkalmazni, hanem egyéni ellátásban kell
részesíteni a köldököt aszerint, mennyire száraz vagy nedves.
KÖLDÖK: KAPCSOLAT A VILÁGGAL
Az otthoni ápolás során a köldökellátással kapcsolatban
figyelembe kell venni az anya véleményét. Az anya számára a
köldökzsinór körülbelül negyven héten keresztül a
gyermekével való testi összeköttetést jelentette. Újra és újra
tudatosul benne, hogy a hasában lévő gyermeket ezen a
zsinóron keresztül táplálta, aki ennek köszönhette a
növekedést. A gyermekágyas nagy tisztelettel kezeli a köldököt,
és ezen összeköttetési csonkot semmiképpen nem akarja
megsérteni. Érdemes lenne végiggondolni, milyen
szókapcsolatokban használja nyelvünk a köldök szót; döntő
alkalmakkor vagy fontos csomópontokban beszélünk például a
világ köldökéről. Nekünk, bábáknak is tisztelnünk kell az anya
és a gyerek közti kapocs utolsó testi maradványát, és nem
meggondolatlanul, érzések nélkül bánni vele. Ha a gyermek a
köldökápolás közben sír, azzal az anyának is fájdalmat okoz. Az
elcsépelt fordulatot: „Ez nem fáj a gyereknek, ebben nincsenek
idegek”, az anya nem szereti hallani. A nagyobb testvérek
sokkal egyértelműbben reagálnak: „Ha tényleg nem fájna,
akkor most nem ordítana a baba. Ugye, mama, a bába
hazudik?” Véget kell vetnünk végre annak, hogy túl
elkötelezetten higgyünk az orvostudomány állításainak,
miszerint ahol nincsenek idegek, ott érzékelés sem lehet!
Jóllehet az orvosok elfogadják az amputációk utáni
fantomfájdalmat, a köldöki fájdalomérzetet még mindig
tagadják. Ezt nem tudom elfogadni, mert a legnyugodtabb,
legellazultabb gyermek is védekezik és ordít, ha túl gyorsan és
óvatlanul közelítünk a köldökéhez.
KÖLDÖKKÖTŐ VAGY -HÁLÓ
Ha az anya előző gyermekágyai során ahhoz szokott, hogy
köldökkötő fedi a köldökcsonkot, és megint így szeretné, akkor
ez a bába számára parancs. Sok anya nem boldogul a nyílt
köldökellátással, mert nem bírja elviselni, hogy minden
pelenkázáskor látnia kell a köldökcsonkot. Ilyenkor úgy
döntök, hogy a köldököt kötéssel vagy köldökhálóval látom el.

KÖLDÖKCSONK TISZTÍTÁSA
Nedves, leváló köldökcsonk esetén mindig előnyös kötést
használni, mely szárítja a köldökalapot, így gyors
mumifikálódás játszódhat le. Ilyenkor is beválik, ha a köldököt
hajszárítóval óvatosan megszárítja. A bábára van bízva, hogy
Körömvirág-eszenciát (Weleda), hintőport, Rózsahidrolátumot
vagy Rózsa-teafa hidrolátumot használ.
Ha a köldök kellemetlen szagot áraszt, ajánlom a Rózsa-teafa
hidrolátumot. Sok bába még mindig inkább valamilyen
alkoholos szert használ; nekik azt javaslom, hogy a Rózsa-teafa
hidrolátumot fele-fele arányban keverjék a Körömvirág-
eszenciával.
Fenyegető köldökfertőzés esetén, de csakis ekkor, szoktunk
alaposan sterilizált Rózsa-teafa eszenciát vagy extralevendula-
olajat használni. Nézetem szerint ezek túl erősek ahhoz, hogy
az érzékeny köldöktájéki bőr mindennapos ápolására használja
őket. Kérem a kedves kollégáimat is, hogy óvatosan és nagyon
takarékosan használják a tiszta illóolajokat! Egyetlen csepp
teljesen elegendő belőlük.
ANYATEJ A KÖLDÖKELLÁTÁSHOZ
Sok bába és anya szereti az anyatejjel való köldökápolást. Az
orvosok gyakran szívesebben használnak antibiotikus
hintőporokat vagy alkoholos oldatokat, holott ezek nemcsak a
köldökcsonkot szárítják, hanem a köldök körüli érzékeny bőrt
is, ezért a bőr kipirosodásához és irritációjához vezethetnek. A
magam részéről egyáltalán nem értem, miért kellene
problémamentes köldök esetén antibiotikus hintőporokat
alkalmazni.

KÖLDÖKGRANULÓMA, A KÖLDÖK MARATÁSA

Szerintem nagy tartózkodással kell használni a lápiszrudat a
köldökalapon. Sok úgynevezett köldökgranulóma – melyet a
népnyelv „vadhúsnak” nevez – több-kevesebb türelemmel
teljesen magától begyógyul. A lápiszrudat makacs esetekben is
elég csak rövid ideig és óvatosan használni. Minden
homeopátia iránt érdeklődő bábának és orvosnak meg kellene
ismerkednie az Argentum nitricum gyógyszerképével, talán
akkor kissé gátlásosabbak lennének e gyakran rutinszerű
beavatkozás alkalmazásával, mely kizárólag a felgyorsított
gyógyulást szolgálja. Az ezüstnitrát nyugtalanságot, szorongást,
idegességet válthat ki, ami a gyermek viselkedésében is
megmutatkozhat, pedig nekem általában úgy tűnik, hogy az
anyáknak bőségesen van türelmük és idejük kivárni a köldök
begyógyulását. Az újszülötteknek sem lesz semmi bajuk, ha a
köldökseb csak tizennégy nap után gyógyul be. Inkább a bába
menjen többször, esetleg, ha rendkívüli módon elhúzódik a seb
gyógyulása, akkor az anyák jöjjenek el ismét a rendelőbe.
 Gyakran láthattam, hogy a köldökgranulóma eltűnik egy
homeopátiás szer, a Silicea hatására. Érdemes kipróbálni
először a homeopátiás kezelést, és csak makacs esetekben
használni a lápiszrudat. A ceruza hatására felléphet az
Argentum nitricum gyógyszerképe; ebben az esetben is ugyanez
a golyócska segíthet a babán. Ekkor világosan tettenérhető a
homeopátia alapmondata: „Hasonlót a hasonlóval kezelj!”

TEXTILPELENKA A KÖLDÖK GYÓGYULÁSÁNAK IDEJE ALATT

Sok anya meséli kórházi elbocsátása után, hogy csak a köldök
begyógyulása után szeretne textilpelenkát használni, mert a
kórházban lebeszélték erről. A tanács ugyan szakmailag képzett
emberektől származik, számomra mégis a mi pazarló, mindent
lecserélő fogyasztói társadalmunk felfogása hallatszik ki belőle.
Ki gondolhatja komolyan, hogy a csecsemő csakis eldobható
pelenkával nevelhető fel? A szülők érthető módon nem
szívesen vitatják a kórházban kapott tanács helyességét, habár
józan paraszti ésszel is belátható, hogy a hetvenes évek
közepéig az újszülöttkortól kezdve a szobatisztaságig
mindannyian textilbe voltunk pelenkázva. Köztudott, hogy az
ipar csak egyre növekvő mániákus kényelemszeretetünkre
reagálva dobta piacra az egyszer használatos pelenkát. Az
egyetlen dolog, melyre a textilpelenka használatakor figyelni
kell, amíg még nem gyógyult be a köldökseb, hogy megfelelően
legyen hajtogatva a textil. Ne hagyja magát a jól bevált
textilpelenkáról lebeszélni! Tanulja meg a bábától, hogyan kell
vele helyesen pelenkázni, amíg megvan a köldökcsonk. Sokszor
az a benyomásom, hogy a köldöksebek gyorsabban gyógyulnak
az olyan kisbabáknál, akiket textilpelenkával és
gyapjúnadrággal pelenkáznak. Ez azonban szintén „csak” a
bába tapasztalata, nem pedig olyan tudományos vizsgálatok
eredménye, melyeket nagyszerű statisztikákkal lehet
alátámasztani.

KÖLDÖKCSONK LEESÉSE UTÁNI ÁPOLÁS

A köldök néhány héttel a köldökcsonk leesése után is nedvet
bocsáthat ki, ami azt jelenti, hogy még mindig egy kevés
váladék jön ki belőle. Ez néha akár véres is lehet, ami miatt a
gyermekágyasok izgatottan telefonálnak a rendelőbe vagy a
lakásomra. Megértem, hiszen ez valóban nyugtalaníthatja a
szülőket, de gyorsan megvigasztalom őket, mert a jelenség
teljesen normális. Ilyen esetekben az a biztos, ha még egyszer
megnézzük a köldököt. Gyakran még homeopátiás kezelés is
következhet, Arnicával, Calcium carbonicummal vagy
Siliceával.

BEGYÓGYULT KÖLDÖK ÁPOLÁSA

A begyógyult köldök ápolása és tisztítása során nagy gonddal
kell eljárni. Az anya vegye a bátorságot, hogy fürdetés után a
köldököt valamennyire szétfeszítse, és a keletkező köztes teret
megszárítsa.

BŐRKÖLDÖK
Esetenként úgynevezett bőrköldök látható, ha a has bőre felnő
egy kis darabon a köldökzsinóron. Miután a köldökzsinór
maradványa leesett, körülbelül egy centiméter magasan áll ki a
hasfalból; ez a bőrköldök. Ne aggódjon, idővel ez is eltűnik
majd. Talán egy évbe is beletelik, de legyen türelmes; csak igen
kevés ember köldöke marad így egész életében. A bába
azonban nem hibás a köldök kinézete miatt, és nem érdemel
dicséretet, ha a köldökcsonk különösen szépen gyógyul, majd
leesik. A köldök formája és külseje egyedül a gyermek egyéni
adottságain múlik.
Ha köldöksérv fenyeget, azt javaslom, mégiscsak helyezze
fel a jó öreg haskötőt néhány hétre. Vagy megmutathatjuk az
anyának, hogyan kell a köldököt leragasztani, csodákat
azonban a „bölcs asszonyok” sem tudnak véghezvinni.

ÚJSZÜLÖTTKORI SÁRGASÁG (IKTERUS)

Az újszülöttkori sárgaság az egyik leggyakrabban előforduló

probléma. Újra meg újra átélem, hogy egy teljesen normális
dologgal kapcsolatosan nagy pánik tör ki.
A következő bekezdések a bábák számára fontosak.
Szülőként feltétlenül engedje át bábájának a döntés jogát, ha a
következő esetek valamelyike fordulna elő. A bába tudni fogja,
mikor kell orvost bevonnia.

NORMÁLIS ÉLETTANI SÁRGASÁG

Normális ugyanis, hogy a vörösvértestek szétesésekor
úgynevezett bilirubin keletkezik, és a gyermeki máj éretlensége
vagy túlterheltsége miatt először az újszülött bőrében
raktározódik el. Amint a máj képes lesz rá, a normális
anyagcsere-folyamaton keresztül választja ki ezt az anyagot. Ha
a sárgaság az újszülött életének harmadik napján lép fel, akkor
fiziológiás sárgaságról van szó, mely ritkán igényel kezelést.
Ugyanúgy azonban, ahogyan a normális várandósságból
hirtelen veszélyeztetett terhesség válhat, és a természetesnek
induló szülés operatív beavatkozással végződhet, a sárgasággal
kapcsolatban is elmondható, hogy a természeti esemény és a
természeti katasztrófa határai közel állnak egymáshoz, gyakran
folyamatosan egymásba érnek.

KEZELÉST IGÉNYLŐ SÁRGASÁG

Nem normális, ha az újszülött bőrének sárga elszíneződése túl
korán és túl intenzíven jelenik meg, és a vérben lévő bilirubin
túllépi a határértéket. Annak a veszélye, hogy ez a megterhelés
maradandó agyi károsodást okoz a gyermeknek, mindenekelőtt
az élet első 48 órájában áll fenn, de még ebben az időszakban is
rendkívül ritka, hogy valóban kockázatos magasságba
emelkedik a mért érték. Utána már bezárul a vér és az agy
közötti sorompó, így a bilirubin csak a vérkeringésben lehet
jelen. Állandó ellenőrzésre van tehát szükség, de a harmadik
naptól nyugodtan fel lehet lélegezni. Ismét az idős allgäui bába
jut az eszembe, aki azt mondta: „Ha az ember benneteket,
fiatalokat hallgat, azt hihetné, hogy mi itt mind idióták voltunk.
Itt a völgyben szinte mindenki otthon született. Az én
gyermekeim olyan sárgák voltak, mint a kínaiak, de mindből
értelmes, egészséges és okos ember lett.” Ezt csak
megerősíthetem: az én három gyerekem is birsalmasárga volt,
és mind a három intelligens és egészséges. Ám jól emlékszem e
megerőltető napokra és a növekvő aggodalomra. Ehhez jönnek
még a velős megjegyzések: „De hát ez teljesen normális, majd
rendbe jön.” Vagy még rosszabb a látogatók öröme az
egészséges újszülött láttán, majd a kérdéseik: „Olyan sok
sárgarépát ettél a terhesség alatt, hogy ilyen szép színe lett tőle
a gyerekednek?” Az ilyen megjegyzések oda vezethetnek, hogy
a gyermekágyas könnyek között és meg nem értve fekszik az
ágyában. Most először félti a gyermekét, most először aggódik
igazán érte, és azt gondolja, hogy senki sincs, aki megértené
fájdalmát.

KÓRHÁZI HELYZET
Az újszülöttkori sárgaságot a kórházban a bába vagy a
csecsemősnővér figyeli a gyermekorvossal való megállapodás
alapján. Az első jeleknél vért vesznek a gyerek sarkából, és
amint a laborérték bizonyos határon túllép, a gyermeket
úgynevezett „kék lámpa” alá fektetik. Ez a fehér fénnyel végzett
fototerápia a gyermek számára viszonylag veszélytelen, de
hatásos módszer. Gyakran már 24 óra után jelentős javulás lép
fel az UV-kezelés hatására. Néhány újszülöttnek azonban
néhány napon keresztül az inkubátorban kell feküdnie
meztelenül, lekötött szemmel a lámpa alatt. Az anyák ezt
megterhelőnek érzik, mert el vannak választva gyermeküktől.
A letakart szemű, inkubátorban fekvő gyermek látványa lelki
fájdalmat okoz nekik, ugyanis kevés kórházban van mód arra,
hogy a fototerápiát mozgatható berendezés segítségével a
gyermekágyas ágya mellett végezzék.
ÚJSZÜLÖTTKORI SÁRGASÁG OTTHON
Az otthoni kezelések során a bába megpróbálja megállapítani a
sárgaság mértékét, melyet egy színspatulával ellenőriz a
gyermek orrán, valamint megfelelő dokumentáció után időben
megteszi a megfelelő intézkedéseket.
Mint annyi más esetben, itt is fontos a megelőzés; a
megbeszélt eljárást feltétlenül be kell tartani. Ahogy a
várandósság alatti megbeszéléseken tisztáztuk, ez az újszülött
kórházi elhelyezésének elkerülését szolgálja. Sajnos még nem
megoldható, hogy az újszülöttet mozgatható fototerápiás
berendezéssel ambulánsan kezeljék. A jövőre nézve ezt
szükségesnek tartom. A bábáknak, az orvosoknak és a
betegbiztosító pénztáraknak közösen kellene fáradozniuk azon,
hogy rendelkezésre álljanak ezek a terápiás berendezések, már
csak költségmegtakarítási okokból is.

MEGELŐZŐ TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI INTÉZKEDÉSEK

Állandó testmeleg
A legfontosabb szabály az állandó testhőmérséklet biztosítása.
Ne pelenkázza, ne hűtse le fölöslegesen az újszülöttet. A
sárgaságot leginkább úgy kerülheti el, ha ritkábban cserél
pelenkát, a pelenkázó fölé melegítőlámpát szerelnek, melegítő
palackot használ, vagy sokat tartja a karján gyermekét.

Lemondás a gyógyszerekről
Ugyancsak megelőző hatású, ha a szülés alatt és a gyermekágy
idején lemond a gyógyszerekről. Az ambulánsan vagy otthon
szülőknél ez általában nem jelent problémát, mert a
gyógyszermentességre való törekvés eleve szerepet játszik a
szülésmód kiválasztása során. A gyermek máját így nem éri
felesleges megterhelés.

Az anya táplálkozása
A gyermekágyasnak feltétlenül ügyelnie kell a máját kímélő
étrendre, ami azt jelenti, hogy érdemes kerülnie a máját
megterhelő vagy irritáló élelmiszereket. Különösen állati
eredetű fehérjéket (húst és felvágottat) nem tanácsos
fogyasztania az első napokban. A keményített (hidrogénezett)
zsírok és a hüvelyesek is lehetőleg maradjanak le az étlapról. A
paradicsom fogyasztását ugyancsak nem ajánlom, mert nagyon
sok benne az A-vitamin, mely szintén megterheli a májat. Igyon
sokat, és gondoljon arra, hogy a gyermekágyasnak
hagyományosan általában levest, rizst, zabkását és krumplis
ételeket adtak. Ha az anya ballasztanyagokban gazdag ételeket
eszik, és naponta kétszer 1 teáskanál hidegen préselt növényi
olajat (például olívaolajat) vesz magához, hamarosan
tapasztalni fogja, hogy rendbe jön az emésztése. Érdekes
módon ez az újszülött sárgaságának fokozódása ellen is
használ.

Folyadékbevitel
Ha a sárgaság legcsekélyebb jelét tapasztalja, adjon a babának
megnövelt mennyiségű folyadékot, például Kukoricahaj- vagy
Édesköményteát. Ezzel ösztönzi a kiválasztási folyamatot, a
vesék aktiválása ugyanis a májat is serkenti.
FITOTERÁPIA
A korán, tehát az élet második napján fellépő besárgulás vagy
elhúzódó sárgaság esetén, illetve ha a bilirubinérték enyhén
megnövekedett, az anya és a gyermek is ihat egy speciális
májserkentő gyógynövényteát, a Boldoleveles bábateát, mely
vérehulló fecskefűből, máriatövisből, gyermekláncfűből és annak
gyökeréből, valamint boldolevelekből áll. Fontos tudni, hogy a
vérehulló fecskefű használatához elengedhetetlen a
szakértelem. A vérehulló fecskefű olyan alkaloidokat tartalmaz,
amelyek túlzott mértékű fogyasztás esetén károsak, sőt toxikus
hatásúak is lehetnek. Megfelelő adagolásban alkalmazva
azonban nyugodtan ihatja ezt a teát. A jó öreg Paracelsusnak
megint igaza van: mindig a mérték szabja meg, hogy valami
gyógyszerré vagy méreggé válik-e a kezünkben. Ne hagyja
tehát, hogy félismeretekkel rendelkező kotnyelesek
összezavarják! Engem is gyakran hívnak, hogy a patikus
elképedt, amikor meghallotta, hogy sárgaságban szenvedő
újszülöttnél akarunk vérehulló fecskefüvet használni. Gyakran
persze a fertőző sárgaságot (hepatitiszt) keverik össze az
újszülöttkori fiziológiás sárgasággal. A kollégáknak tehát azt
tanácsolom, mindig legyen a táskájukban Boldoleveles bábatea,
hogy ne kelljen az apát elküldeni a gyógyszertárba, ahol jogilag
teljesen érthető módon megtagadhatják a tea kiadását, hiszen a
vérehulló fecskefű terhesség és szoptatás alatt ellenjavallt.
Mindez persze ismét csak azt jelenti, hogy amikor a vérehulló
fecskefű besorolásáról döntöttek, nem folytatták le a megfelelő
vizsgálatokat.
 A teából a gyermekágyas naponta legfeljebb 2-3 csészével
igyon, az újszülöttnek pedig minden étkezés előtt 1
teáskanálnyit kell adni. Ez az adagolás nem lépi túl a vérehulló
fecskefűből naponta fogyasztható mennyiséget. Szükség esetén
az újszülött a szopást követően még kaphat Kukoricahaj-teát,
hogy folyadékszükségletét fedezze. Nagyon sok gyermek cukor
hozzáadása nélkül is szívesen fogyasztja ezt a teát. Ha azonban
az újszülött nem hajlandó semmilyen teát meginni, de
sárgasága erősödése miatt feltétlenül folyadékbevitelre van
szükség, akkor kénytelen lesz szőlőcukorral, vagy még jobb, ha
malátacukorral kívánatosabbá tenni számára a teát. Nem
ajánlatos túllépni a szokásos adagolást, vagyis 100 ml-be 1
teáskanál szőlőcukor elég. Az első hónapokban ne használjon
mézet az édesítéshez, mert a méz nem csupán hashajtó hatású,
hanem életveszélyes botulizmust (ételmérgezést) is okozhat. A
mézben lehetnek olyan baktériumspórák, amelyek az éretlen
gyermeki bélflórában zavartalanul elszaporodhatnak, és
botulismus toxint (idegmérget) termelhetnek. A fertőzés légzési
nehézségekhez, sőt, akár a gyermek halálához is vezethet. Ha
tényleg édesíteni kell a teát, akkor is fontos, hogy hamarosan
ismét csökkentse az édesítésre szolgáló cukor mennyiségét!

HOMEOPÁTIA
Besárgult gyerekek esetén sem mondanék le a homeopátiás
gyógyszerek alkalmazásáról. Ismételten arra kell utalnom,
hogy ezeket a gyógyszereket nem alkalmazhatják laikusok,
csakis a megfelelő ismeretekkel rendelkező bábák és orvosok
javaslata alapján használja! Én a következő golyócskákat
szoktam használni: Aconitum, Chelidonium, China, Lycopodium,
Natrium sulfuricum, Sepia, Sulfur.

AROMATERÁPIA
Az illóolajok ugyancsak jó hatásfokkal alkalmazhatók az
újszülöttkori sárgaság kezelésére. Az akut fázisban minden
pelenkázásnál masszírozzon Sárgarépa-limett olajat
jojobaviaszban (10%-os) a baba hasának jobb felső részére. Az e
keverékben levő angyalgyökér, sárgarépamag, limett, litsea,
rozmaring és borókabogyó élénkíti az anyagcserét.

A kiválasztás ellenőrzése
Folyamatosan figyelje az újszülött székletének mennyiségét és
minőségét. Ha nagyon kis mennyiségű mekóniumot
(magzatszurkot) és átmeneti székletet lát, a sárgaság miatt
azonnal le kell állni az édesített tea itatásával, mert a cukor
köztudottan fogja a hasat! Ha az anyának segítségre van
szüksége a tejképződés fokozásához, buzdítsa arra, hogy a
gyermeket minél többször tegye mellre. Otthon szerencsére
nem kap a baba glükózoldatot, melyet sok kórházban sajnos
rutinszerűen itatnak az újszülöttel. Az újszülött normális
böjtölési folyamata véleményem szerint az emberi szervezet
egyik legtermészetesebb megelőzési mechanizmusa.

Kezelés napfénnyel
Ha otthon sárgul be az újszülött, a bába arra kéri a szülőket,
hogy a gyermeket időnként rövid időre tegyék ki a napfényre.
Ilyenkor néhány napra vegye le a gyermek bölcsőjéről a
sötétítő fátylat, hogy minél több közvetlen napfény érje a babát.
Szedje le a virágokat az egyik párkányról, párnázza ki meleg
szőrmével és melegítő palackkal, hogy természetes
fényterápiában részesíthesse a csecsemőt. Otthon szükségtelen
letakarnia a gyermek szemét, mert a baba a napfény közvetlen
hatására önkéntelenül is behunyja azt. Üljön le a napfürdőző
baba mellé, de ne hagyja magára, mert figyelni kell arra is,
hogy a kicsinek ne legyen túl melege. Hamarosan észreveheti,
ahogy fokozatosan halványodik a sárga szín. Mindig azt a
testrészt fordítsa a napfény felé, amelyiken még mindig erősen
látszik a sárgaság. A bilirubinértéktől függ, hogy elég-e a baba
arcát napfényben füröszteni, vagy le kell mezteleníteni, és a
hasát, a hátát süttetni a fénnyel. Ez a terápia természetesen az
évszaktól és a lakás, illetve a család körülményeitől is függ.

A BÁBÁK TAPASZTALATAI
Utókezeléseim során a komolyabb sárgaság veszélyét általában
a Boldoleveles bábateával és a megfelelő homeopátiás
golyócska segítségével tudtam megakadályozni. Érdekes
módon e betegség kockázatával szembenézve azokat a szülőket
is meg tudom győzni a homeopátiáról, akik egyébként
okkultizmusnak tartják e módszert. Néha rengeteg munkámba
kerül, mire a szülőknek elmagyarázom Samuel Hahnemann
alapelveit, és sikerül csökkentenem az előítéleteiket.
Alapvetően idegenkedem attól, hogy misszionárius módon
terjesszem a természetgyógyászati módszerek alkalmazását,
hiszen mindenféle életfelfogást el kell fogadnunk. De a
sárgaságban szenvedő újszülöttnél nincs más alternatíva. Még
egyszer lelkére kötném a kolléganőknek: foglalkozzanak
komolyan a homeopátiával, hogy a szülők kérdéseire,
kétségeire válaszolni tudjanak.
A sárgaságban szenvedő gyerek kezelése a bába
tapasztalataitól is függ. Mindmáig sok energiámba és állandó
önellenőrzésbe kerül, hogy megbizonyosodjak arról, vajon jól
olvasom-e le az ikterométert (a bilirubinérték színskáláját),
hiszen a túl hosszú várakozás szövődményekkel
veszélyeztetheti az újszülött egészségét. A túl korai vérvétel
viszont fájdalmat okoz a babának, és értelmetlen
energiaveszteséghez vezet, mely még jobban megterheli a
csecsemő anyagcseréjét, ráadásul felesleges szorongást és
izgalmat okoz a szülőknek. A szülők érzelmei átsugároznak a
gyermekre, és így negatívan hatnak. Szükség van tehát a bába
önkontrolljára, hogy helyesen mérje fel saját határait. A
sárgaság miatt kórházba utalt gyermek csak ritkán hagyhatja el
a kórházat rövid időn belül, mert mind a szülésznő, mind az
orvos tökéletes biztonságra törekszik. A kórházban gyakran
elhangzik, hogy „a biztonság kedvéért megfigyelés alatt kell
még tartanunk a gyermeket”. Éppen a besárgult gyermekek
miatt fontos, hogy minél több és hosszabb otthoni látogatásra
kerüljön sor, és a bába inkább eggyel többször érdeklődjön a
baba hogyléte felől, mint eggyel kevesebbszer. Ez a bába
álmatlan éjszakáiba is kerülhet.[36]

ELSŐ KISEBB BETEGSÉGEK

CSIPÁS SZEM
Gyakran tapasztalható, hogy az újszülöttek és a csecsemők
szemgyulladásban szenvednek. Néhányuknál már az első
napokban előfordulhat ilyesmi. Az anya néha már pár nappal a
kórházi elbocsátás után segítséget kér tőlünk, mert nem akarja
beadni a felírt antibiotikumot.

Megelőzés
Az újszülöttet csak tiszta, frissen mosott kézzel ápolja és kezelje.
A nagyobb testvéreket is rá kell nevelni a kezük tisztán
tartására. A csecsemők szemének nyálkahártyái roppant
érzékenyek, és mindenfajta szennyezéstől meg kell óvni őket.
Segít a fertőzés megelőzésében, ha mindig friss, tiszta pelenka
van az ágyban és a szülők karján.
A gyermek arcát ajánlatos kizárólag vízzel mosni, és szemét
mindig kívülről befelé, tehát az orr felé haladva tisztítani,
sohasem fordítva.
Szellőztetéskor ügyeljen arra, hogy a baba arcát és szemét
ne érje huzat. Tolja el tehát a bölcsőt a huzatból, vagy húzza
össze a sötétítő fátylat.

TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI KEZELÉSI MÓDSZEREK

A csipásodó, kissé már begyulladt szemű újszülöttnél elsőként a
fenti megelőző óvintézkedéseket alkalmazhatja.
Az összeragadt szemek kitisztításához és lemosásához
forralással sterilizált vízben elkevert csipetnyi sójavallott, de
minden tisztításhoz és borogatáshoz új mullpólya- vagy
textildarabot kell használni.
 A szoptatás ideje alatt a kismama természetesen anyatejjel is
kezelheti az újszülött szemét. Anyatejjel elvileg mindenféle
gyulladás kezelhető, ez az egyszerű és természetes módszer
mindig segíteni szokott.
Természetgyógyászati kezelés alkalmazása során persze az
anyának is tisztában kell lennie azzal, hogy máról holnapra
mindent megoldó csodaszerek nincsenek: a sikerhez idő kell.
De néhány kivételtől eltekintve a természetgyógyászat
általában egy héten belül megoldáshoz vezet.

HOMEOPÁTIA
Már enyhén vörös, karikás szem esetén Calendula-D4 és
Euphrasia-D3 szemcseppeket hagyok az anyánál, melyeket
szoptatáskor és pelenkázáskor felváltva kell a gyermek
szemébe csepegtetnie. Ez a kezelés majdnem mindig sikerrel
jár.
Az említett hatóanyagokat persze golyócskákban,
homeopátiás potenciában is beadhatja a gyereknek. Euphrasia
és Calendula mellett gyakran Argentum nitricumot, Pulsatillát,
Sulfurt vagy Thuját ajánlok.

FITOTERÁPIA
Az első stádiumban, tehát könnyező szemek esetén Euphrasia
(szemvidító) szemcseppeket adok a gyereknek. Az anya minden
pelenkázás alkalmával csepegtessen belőle a gyermek
könnyező szemébe. E szemvidító főzetet természetesen az anya
maga is előállíthatja, de ilyenkor csak borogatásként használja,
nehogy a főzetben található mikroméretű részecskék újabb
tisztátalanságot vagy nyálkahártya-gyulladást okozzanak. A
főzet előállításához nagyon finom szűrőt használjon.

AROMATERÁPIA
A szemek Rózsahidrolátumos lemosása biztosan elősegíti a
gyógyulást, és kezdődő csipásodásnál elegendő kezelést jelent.
A Rózsahidrolátumnak természetesen alkoholmentesnek kell
lennie. A kempteni Bahnhof gyógyszertár éppen a
szemkezelések megkönnyítésére készített alkoholmentes
Rózsahidrolátumot.
Tisztításhoz és szoptatás alatti szemborogatáshoz is
felhasználhatja az Ülőfürdőt sebápoló gyógyfürdőként. 1 pohár
felforralt vízben oldjon fel egy csipetnyit ebből a sóból –
természetesen naponta frissen kell elkészíteni, és minden
alkalommal friss vattát kell belemártani. Ez a módszer is
sokszor bevált.
Az izotóniás sóoldatba kevert extralevendula-olajugyancsak
gyógyító hatással van a szemekre. Az oldat kapható a
gyógyszertárakban is. 30 ml konyhasóoldathoz 3 csepp olajat
használjon a keverék elkészítéséhez.

AZ ÚJSZÜLÖTT PIROS POPSIJA

Állandó téma az újszülöttek popsijának kipirosodása, ami a
gyermekágyi időszakban és a későbbiekben is gyakran
foglalkoztatja a szülőket és a bábát.

Megelőzés
Megelőzésként minden intézkedés beválik, melyet e fejezetben
Az élet első órái, napjai és hetei (261. o.) című részben
felsoroltam. A popsi kivörösödését tapasztalataim alapján
leginkább a szokottnál valamivel hűvösebb vízzel, illetve
olívaolajjal és színszappannal előzheti meg. Mosás közben
nyersselyem mosdókesztyűt vagy természetes szivacsot
használjon, hogy a bőr vérellátását fokozza. A korai, szelíd
edzés jobban megvédi a baba popsiját a kipirosodástól, mint
bármelyik reklámozott törlőkendő. A pelenka alatti bőrfelület
masszírozásához használjon biogazdálkodásból származó,
hidegen sajtolt zsíros növényi olajat. A bőr bekenésére
természetes alapú kenőcsöt ajánlok, mely nem tartalmaz
tartósítószereket, adalékanyagokat és cink-oxidot. Használjon
textilpelenkát, és cserélje rendszeresen – tapasztalatom szerint
így kerülheti el legbiztosabban a pirosodást.

Általános intézkedések
Ha mégis begyulladt a baba popsija, akkor a gyógyulást a
következők segítik elő:
Pelenkaváltás: Legyen gyakori, de ügyeljen a jó
nedvszívóképességgel bíró anyagok használatára. A sokat
pisilő gyermekeknek ajánlatos egy számmal nagyobb
nadrágpelenkát használniuk (ha ezek használata mellett
döntött), vagy kiegészítő anyagbetétet tenni a pelenkába.
Az eldobható pelenkáknál ügyeljen arra, hogy ne feszüljön
a popsin, hanem a baba teste és a pelenka között legyen
elég levegőréteg.
Meztelen rugdalózás: A baba rugdalózzon meztelenül minél
gyakrabban, jó meleg helyen, hogy ne hűljön meg. A
levegő és ha mód van rá, a napfény is természetes módon
gyógyítja a bőrt.
Szárító és hőkezelések: Az Ülőfürdő használata után (lásd
később az Aromaterápia címszónál) ajánlatos az újszülöttet
hajszárítóval megszárítani, mert a sebes popsi dörzsölése,
érintése fájdalmat okoz. A hajszárítós szárítás csökkenti a
fájdalmat, mellesleg levegőt és meleget biztosít, miközben
megszárítja a bőrt. Ha fia van, mindig borítson
mosdókesztyűt vagy pelenkát a fütyijére, nehogy áramütés
érje, ha véletlenül pont a szárogatás közben kezd el pisilni.
A popsi tisztítása után néhány percig infravörös lámpával is
kezelheti a gyermeket. Magától értetődően eközben sem
szabad a babát felügyelet nélkül hagyni.
Selyem pelenkabetét: Sebes popsik sikeres kezelésére
további jó módszer a burettselyemből készített
pelenkabetét. Mindegy, hogy a gyermeket textil- vagy
eldobható pelenkával pelenkázza, ezek a betétek mindkét
esetben beváltak. Amint egy kis vörösödést észlel, rögtön
kezdje el a selyembetétet használni. A selyem elvezeti a
nedvességet a bőrről, és jó minősége miatt serkenti a
sebgyógyulást. Három darab selyem pelenkabetétre –
véleményem szerint – minden anyának szüksége van. Az a
legjobb, ha a betétet minden használat után bioszappannal
forró vízben kimossa. A selyem pillanatok alatt megszárad
és ismét felhasználható, viszont a kifőzést nem bírja, attól
idő előtt elhasználódik.
Kezelés anyatejjel: Az anyatej a popsi kipirosodása ellen is
jó. Ha a kezdődő kisebesedés észlelésekor a baba popsijára
ken belőle, az nem súlyosbodik, hanem begyógyul. Első
anyatejes tapasztalatom a következő volt:
 …Brigitte barátnőm éppen pelenkázta gyermekét, amikor
meglátogattam. Csodálkozva néztem, ahogy világossárga
folyadékot önt a kezére egy üvegecskéből, mely a pelenkázó
polcán állt, majd nagy odaadással bemasszírozta vele a baba
popsiját. „Ne nézz ilyen értetlenkedve! Ami a mellbimbómat
megvédi a sebektől, az nem árthat a fiamnak sem, ugye?
Igen, eltaláltad, ez anyatej.” Ez még független bábai
pályafutásom elején történt. Ekkor ébredtem rá, mennyi
fantázia van az alternatív kezelési módszerekben. Azóta
magam is hirdetem az anyatejes kezelés hatékonyságát.
Még szerencse, hogy vannak olyanok, akik megmutatják a
bábáknak, hogyan lehet az iskolában tanultak mellett
természetes módszerekkel kezelni a gyerekeket!

A szoptató anya étkezése: Kisebesedett babapopsi láttán

felmerül a szoptató anya étkezési szokásainak átgondolása.
Gyakran az erős fűszerek és a túladagolt C-vitamin csípik ki
a popsit. El kell döntenie, kell-e a pizzára pepperoni, a
müzlibe kivi vagy frissen préselt almalé, mely az anyatejen
keresztül esetleg kicsípi a bababőrt.

AROMATERÁPIA
Az Ülőfürdő cickafark, extra levendula, kék kamilla, rózsa és
rózsamuskátli illóolajaiból, valamint holt-tengeri só keverékéből
áll, és már majdnem két évtizede használjuk nagy sikerrel.
Naponta egyszer, de akár többször is beleültetheti gyermekét
egy kisebb lavórba. Minden pelenkacserénél e gyógyfürdőbe
mártott mosdókesztyűvel mossa le a kivörösödött popsit. Az
oldat elkészítéséhez fél teáskanál sókeveréket tegyen 1 liternyi
testmeleg vízbe.

FITOTERÁPIA
Az enyhén kivörösödött popsit Körömvirágkenőccsel kenje be.
Súlyosabb esetben, ha a popsi bőre helyenként vérzik vagy
nedvedző területek is láthatók, az immár húsz éve jól beváló
Feketenadálytő-kenőcs segíthet. A többi Bevált
aromakeverékemmel együtt ezt a kenőcsöt is saját patikusom
készíti tiszta, természetes alapanyagokból. Más cégek termékei
sajnos gyakran tartalmaznak tartósítószereket, például cink-
oxidot is.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia mindig segít a kisebesedett bőrű gyermeken. Ám
a bevált szerek – Arnica, Calendula, Hypericum, Sulfur,
Symphytum – mellett e probléma megoldásában az úgynevezett
miazmatikus szereknek is szerepük van. A miazmatikus szerek
a mélyben gyökerező, jelentősebb okokra visszavezethető
problémák ellen használatosak, ám az efféle terápia sok időt
igényel, és csak képzett homeopaták alkalmazhatják. De ha az
említett módszerek egyike sem jár sikerrel, keresse fel a bábát,
és vele együtt vitassa meg a rendellenesség okát és a megfelelő
kezelést.

Cinkkenőcsök
A nagymamák gyakran emlegetik a régi jó Penaten krémet. Az
igaz, hogy nagy adag kenőccsel el lehet kerülni a kisebesedést,
mert megakadályozza, hogy az irritáló anyagokban dús széklet
és savanyú vizelet hosszan érintkezzen a bőrrel, viszont az
összes ilyen erősen tapadó, sűrű kenőcs, amely a reklám szerint
megóvja a gyermeket a bőrgyulladástól, többé-kevésbé nagy
mennyiségű cink-oxidot tartalmaz. A seb- és
gyógykenőcsökben lévő fém, a cink-oxid valóban gyorsan
összehúzza a bőrsebeket. Ez azonban nem indokolja, hogy
állandó használatával már korán cinkterhelésnek tegyük ki a
babát. Nem beszélve arról, hogy az eldobható pelenkák
önmagukban is magas cinktartalmúak; éppen ezért nem
komposztálhatók, évekre szóló fémmegterhelést jelentenek az
anyaföld számára. Bőrgyulladáskor valóban gyorsan gyógyul a
seb, de ezzel még nem szüntette meg a gyulladás okát. Azok a
mérgező anyagok, amelyek a testből a bőrön keresztül a
pelenkába jutnak, mindenképp utat találnak maguknak, sőt, a
kenőcs hatására mintegy visszapréselődnek a szervezetbe, és
egy másik szervben vagy a bőr másik részén kötnek ki. A
probléma visszaszorítása, elfojtása nem megoldás. Éppen
ellenkezőleg, a homeopátia a Hering-szabály szerint ítél, amikor
azt vallja: „A gyógyulás akkor halad jó úton, ha fentről lefelé és
belülről kifelé zajlanak a folyamatok!” Próbálja meg elfogadni a
gyulladást, és keresse a szervezet öngyógyítását támogató
természetes módszereket.

PUFFADÁS
Az újszülöttek szülei a baba életének első három hónapjában
gyakran felteszik a kérdést: „A gyerekemnek nagyon sokat
puffad a hasa, mitévő legyek?”
Éber fázisok
Először azt kell kideríteni, hogy egyáltalán valóban puffadásról
van-e szó, vagy a csecsemő nem tud mást kezdeni az
ébrenléttel, minthogy sír. Szeretném nyilvánvalóvá tenni, a
babának többek között az is dolga, hogy próbálgassa a hangját.
Az anya feladata annak megállapítása, hogy gyermekének tele
van-e a pelenkája, éhes-e, a hasa fáj, fázik a lába vagy a keze,
melege van, vagy egyszerűen csak unatkozik, és azt akarja,
hogy foglalkozzanak vele, miközben anyja talán zuhanyozni
szeretne, vagy éppen főz, vagy el kell látnia a nagyobb
testvéreket. Ilyenkor az anyának nincs más lehetősége, mint
hogy a babát beteszi a mózeskosárba. A gyermek nyafog vagy
teli torokból tiltakozik. Igenis szabad mérgelődni, szabad
hangosan méltatlankodni. Ne érezze magát mostohának,
hanem lássa be: „Megadom a gyermeknek a jogot, hogy
tiltakozzon, de nem engedek.” Biztos lehet benne, hogy a kicsi
öt percen belül elhallgat, mert nincs semmi baja, vagy az anya
hamarosan befejezi a munkáját, és felveszi az ordító kis batyut.
A hordozókendő alkalmas eszköz azon babák számára, akik
állandóan cipeltetni szeretnék magukat. Ezzel a segédeszközzel
az anya kíméli a derekát, kezei szabadon munkálkodhatnak, a
gyermek pedig részt vesz a napi programban, és jól érzi magát.
Ne hallgasson azokra az ismerőseire, akik a hordozókendős
módszert nem találják jónak. Sok orvos is éppúgy pártolja e
kendő alkalmazását, mint a kismamák. Az a legjobb, ha a
kételkedőket és a kritikusokat megkéri, hogy pár napra
vállalják el a babát a háztartással együtt.
Átsírt órák, valódi puffadás és kólika az első három hónapban
Az igazi puffadást vagy kólikát (hasgörcsöt) az első három
hónapban alig lehet megkülönböztetni a szokásos esti sírástól.
Utóbbi, mint a neve is mutatja, esténként lép fel két-három
órán keresztül, leginkább 17 és 20 óra között. Sok újszülötthöz
akár órát lehetne igazítani sírása és hasgörcsei alapján.
A sírás órái arról ismerhetők fel, hogy a babát az égvilágon
semmivel nem lehet megnyugtatni. A szoptatás is csak rövid
ideig segít, éppúgy, mint a hordozgatás. A fürdő és a masszázs
talán rövid időre enyhülést hoz. Mindig fiaim mondása jut
eszembe, amikor legkisebb gyermekem esténként nyugtalan
volt: „Anyuci, ne aggódj, tudod, hogy a babák pont este sírnak.”
Ez a mondat megvigasztalt, akárcsak a férjemet, hiszen a
kisgyerekek nagyon finoman megérzik kistestvérük igényeit.
Gyakran gyorsabban meg tudják vigasztalni – vagy akár
megnevettetni – a kisbabát, mint a felnőttek.
Az igazi puffadás viszont valóban nagyon fáj a gyereknek. A
fájdalomtól elvörösödik a fejük, vagy éppen sápadttá válnak,
talán még verejtéket is láthatunk a szemük és az orruk között.
A hasuk többnyire puffadt, olyan, mint egy dob. Némelyik
hasfájós baba kinyújtózva fekszik, és úgy sír, mások felhúzzák,
majd hirtelen, rúgásszerűen nyújtják ki újra a lábukat. A mama
hallja, ahogy a mozdulattól szellent a baba. A hasfájós
csecsemők kedvenc testhelyzete az úgynevezett repülőtartás,
amikor hason fekteti őt a karján. Hordozgatás közben legyen a
baba hasi izomzata laza, tehát kerek háttal, lógó fejjel és
lábakkal tartsa őket az alsókarján vagy a vállán, vagy feküdjön
az egyik combján. Az újszülött nyugtalan óráiban jó eszköz az
úgynevezett Pezzi-, illetve Togu-labda. A hatvan centiméter
átmérőjű tornalabda kényelmes és egészséges ülőeszközként
szolgál a szülőknek. Üljön le gyermekével a labdára, fektesse
hasára a babát a combján, és hintázzon vagy forgolódjon a
labdán. A mozgások csillapítják a gyermek fájdalmait, sőt, az
anya tarkójának és vállainak is jót tesznek.
A szülők és az orvosok akkor beszélnek kólikáról, ha a
fájdalom miatti éles sírást időnként heves mozgás, majd
összegörnyedő testtartás, illetve nyugalmi periódusok váltják
fel. A kólika legjobban a vajúdáshoz hasonlít, a fájdalom
ismétlődően jön és megy. Ilyenkor mintha semmi nem segítene
a gyereken.

Hasfájást okozó (lelki) emésztési problémák

A hasfájásnak általában valamilyen emésztési probléma az
alapja. Az első tizenkét héten az újszülött gyomra és belei még
nem mindig működnek kifogástalanul. Az emésztőszervek
olykor mintha nem boldogulnának a feladatukkal. Talán az
újszülött is nehezen „emészti meg” a méhen kívüli életet. A
csillapíthatatlan sírás hallatán azonban ismét komplexen kell
gondolkodnia. Miért fújja fel magát ennyire az újszülött? Talán
a figyelmét akarja felhívni valamire? Talán nincs megelégedve
azzal, ahogy bánik vele? Sírásával talán tiltakozik a hangos tévé,
a gyakori látogatók vagy a rikító színek ellen, melyek miatt
nem tud elaludni? Ha a békés baba a karján kezd el sírni, akkor
arra is gondolhat, hogy talán nem fájdalmat akar a tudomására
hozni, csak azt, hogy az ágyában szeretne pihenni végre.
Tudom, sok szülő csak a többedik gyerek után jut arra az
elhatározásra, hogy az újszülött sírására lefektetéssel reagáljon.
Eleinte hinni sem akar a szemének, amikor a baba tényleg
elalszik. Bevallom, én magam is így jártam. Csak a harmadik
gyereknél néztünk a férjemmel egymásra: nem kellene
nyűgösködő csemeténket egyszerűen ágyba fektetni? Egy
próbát megér, talán valóban csak nyugalomra vágyik a gyerek.
Vannak olyan gyerekek, akik abbahagyják a sírást, amint
lekapcsoljuk a villanyt. Oldalra fordítják a fejüket, és már
alszanak is. Ha nem éltem volna át ezt a második
gyermekemmel, el sem hinném.

„Dohányzó” babák
Sok gyereknek talán valóban hasonló fárasztó eszközökkel kell
felhívnia a figyelmet arra, hogy kényelmetlenül érzi magát.
Lehet, hogy a dohányzásról akarják leszoktatni a szüleiket.
Bizonyított tény, hogy a dohányzó szülők gyermekeinek jóval
többször van hasfájásuk, mint azoknak, akik nemdohányzó
családban nőnek fel. Hozzá kell tennem, hogy főleg a
dohányzók gyermekeit érinti a hirtelen csecsemőhalál is.
Legyenek szigorúak a családtagokkal és a látogatókkal, és
egyszer s mindenkorra tiltsák meg a lakásban való dohányzást,
hogy a babának legalább az ezzel okozott hasfájást
megtakarítsák. Mit sem ér a tiltás, ha akár egyetlen szobában is
szabad dohányozni, hiszen a füstfelhők minden résen
átszivárognak. A ruha is beszívja a dohányszagot, így a
gyermek az orrán keresztül veszi magához. Úgy védje meg
gyermekét ezzel a veszéllyel szemben, mint egy anyatigris!
Szoptatás, a szoptató anya táplálkozása
Akinek gyermeke hajlamos a puffadásra, annak szigorúbban
kell vennie a szoptatás időpontjait. Ha megoldható, ne tegye a
babát három óránál rövidebb időn belül mellre, mert az
anyatejet mintegy három óra alatt emészti meg a kicsi
szervezete. A még erjedési folyamatban levő táplálékhoz adódó
friss anyatej valóban emésztési panaszokhoz vezethet. Próbálja
meg legalább két-három napig szigorúan a pontos szoptatási
időhöz tartani magát. Gyakran már ettől megszűnnek a
puffadással járó gondok. Ha így sem változik a helyzet, akkor
legalább bebizonyította magának, hogy „nem a rendszertelen
szoptatáson múlik”. Tudom, hogy a szoptató anya rengeteg
tanácsot kap, és étkezési parancsok és tilalmak ezreit kell
betartania. Sajnálom, hogy nekem is ilyesmikről kell írnom, de
az újszülöttek puffadásának oka gyakran tényleg összefügg az
anya étkezésével is. Azonban csak részben, mert nem ez szokott
a gondok kizárólagos gyökere lenni. Sok mesterségesen táplált
csecsemő is masszív hasfájással és szélbántalmakkal kínlódik,
pedig fájdalmai semmiképp sem származhatnak a
lilakáposztától, a savanyú káposztától vagy a nehéz sajtoktól.
Sajnos a szoptatott babák esetén az anyák mindig egyedül
magukat érzik ludasnak, holott, mint mondtam, sok
mesterségesen táplált csecsemő is szenved a puffadástól.
Semmi olyasmit ne egyen, ami Önnek és párjának amúgy is
emésztési panaszokat okozna. Elvégre a csecsemő
mindkettőjük hajlamait örökölhette. Legyen óvatos azzal a
táplálékkal is, amely már állapotosként sem esett jól Önnek. A
baba a maga gyermeke, és talán már a hasában is jelezte, hogy
ezt vagy azt nem kedveli. A tejet sem hagyhatom említés
nélkül, mert saját szoptatási tapasztalataimig magam sem
akartam elhinni, hogy az anya tehéntej fogyasztása nem
feltétlenül tesz jót a csecsemőnek. Engem is egy kedves,
idősebb bábának kellett meggyőznie. „Hát nem tudod, hogy a
gyerekek nem bocik? A tehéntej mindkettőtöknek túl zsíros” –
mondta, amikor hasfájástól visító gyerekemmel meglátott.
Azonnal abbahagytam a tejivást, pedig addig azt hittem, a
szoptatás alatt feltétlenül szükségem van rá. Igaz, addig is
inkább kötelességérzetből, mint élvezetből ittam literszámra.
Két nappal később a babám már csak feleannyit sírt. Ezzel nem
azt akarom mondani, hogy megvan a tökéletes megoldás
puffadás ellen, de sok esetben ez is segíthet, főleg akkor, ha az
anya a szoptatás alatt kezdett tejet inni, holott korábban
idegenkedett tőle.
Az sem árt, ha kerüli az erős fűszereket. Az élesztős tésztából
készülő pizza nem esik jól az újszülöttnek. Ugyanez érvényes a
C-vitaminban dús déligyümölcsökre is. Az újszülött nemcsak
kisebesedik, hanem puffadásos is lesz a nem hazai ételektől.
Az a legjobb, ha az anya kísérletezni kezd. Az egyik napon
tudatosan csak egy bizonyos gyümölcsöt vagy zöldséget
próbáljon ki, és közben figyelje csecsemője viselkedését.
Minden kismama mást fog megállapítani. A friss szilváslepényt
természetesen nemigen ajánlom az első hetekben. Három
hónapon belül viszont valószínűleg megállapítja majd, hogy
gyermeke estére még olyan tápláléktól sem lesz puffadásos,
amelytől kezdetben szörnyű görcsöket kapott. A gyorsan
emészthető élelmiszerektől a csecsemő hamarabb kap
görcsöket, mint a nehezen emészthetőktől. Utóbbiaknál fél
napba is beletelhet, amíg a panaszok jelentkeznek.

Mesterségesen táplált gyerekek

Cumisüveggel táplált gyerekeknél ugyanúgy felléphetnek
puffadások. Ilyenkor leginkább a rossz cumi okoz gondot, mert
az újszülött túl sok levegőt szív be. Ügyeljen rá, hogy a
testhőmérsékletű táplálék csak csepegjen a cumiból. Egyébként
is ajánlatos a táplálékot az etetés előtt úgy elkészíteni, hogy
kicsit még álljon, ugyanis az üveg felrázásakor nagyon sok
buborék képződik, amit a tej habosodásakor vehetünk észre;
ezeknek viszont le kell ülepedniük. Már a víz felforralásakor
ügyeljen rá, hogy a vízkődarabkák a lábosban maradjanak, és
ne kerüljenek a cumisüvegbe. Sok helyütt magas a víz
mésztartalma, amit a víz szürkés színén, illetve a gyakori főzés
után a lábosban visszamaradt mészlerakódáson vehet észre.
Sok csecsemőnek segít, ha a tápszert megfelelő ásványvízzel
(feliratát legyen szíves elolvasni) vagy enyhe ánizsteával
készítik el.

A puffadás kezelése
Puffadás és kólika ellen az alábbi lehetőségek jöhetnek
számításba – természetesen ezek először csak a tüneteket
csillapítják, de a betegség okaira is befolyással lehetnek:

AROMATERÁPIA
Az Édeskömény-kömény olaj, amelyet „négy szélolajként” is
szoktak emlegetni, nagyon alkalmas jótékony hasmasszázs
elvégzésére. Ánizs-, édeskömény-, koriander- és köménymagolaj,
illetve hidegen sajtolt növényi olaj keverékéből áll. A masszázst
kizárólag(!) az óramutató haladási irányában szabad végezni,
lehetőleg már pelenkázás közben, tehát a szokásos puffadási
idő előtt. A puffadási szakaszban még egyszer megismételheti a
masszázst, illetve – ha a baba nem szereti a masszírozást – az
olajat nedves, meleg hasborogatásként is használhatja. Az
aromakeverékkel átitatott papírzsebkendőt fektesse a baba
hasára, arra tegyen meleg, nedves mosdókendőt, majd végül
egy pamutpelenkát. Hagyja az egészet minél tovább a babán; az
sem baj, ha elalszik, a borogatás semmiben nem fogja zavarni,
az olajat egyébként is teljesen felszívja a bőr.
Az aromafürdő szintén megoldást hozhat a problémára;
ilyenkor az aromakeveréket mézzel, holt-tengeri sóval,
tejszínnel vagy anyatejjel keverje el. A keveréket
fürdőadalékként használja. A fürdés után vegye ki a babát a
kádból, egyenletes, megnyugtató hangon beszéljen hozzá az
öltöztetés közben, esetleg még egyszer megszoptathatja, majd
tegye be az ágyába.
Ez az olaj a felnőtteken is segít, amit a következő történettel
szeretnék bizonyítani:

…Érdekes élményem volt a négy szélolajjal egy

tanfolyamon, ahol lencsefőzeléket kaptunk ebédre. Röviddel
az étkezés után mindenki szünetet kért, az ablakok előtt
álltunk, szellőztettünk, és felpuffadt hasunkat fogtuk –
egyikünknek sem volt kedve tanulni. Nem tudtuk, hogyan
segíthetnénk magunkon, amikor mentő ötletem támadt:
keverjünk magunknak olajat. Hamarosan mintha elfújták
 volna a puffadásunkat, és képesek voltunk újra
koncentrálni.
Szoptatott gyermekeknél a Szoptatóolaj is beválik, de
ajánlatos olívaolajjal vagy napraforgóolajjal hígítani. Sok
kismama mesélte, hogy a csecsemő kevesebbet szellent, ha
saját mellüket ezzel az olajjal masszírozzák be.

FITOTERÁPIA
Minden gyermeknek segíthet, ha etetés előtt teáskanálnyi
ánizs- vagy édeskömény-teát ad neki. Akár egy babérlevelet is
tehet a főzetbe. Egy kiskanálnyi enyhe főzet (fél teáskanál száz
milliliter vízben) elegendő, hogy kedvezően befolyásolja az
emésztést. Szoptató kismamáknak ajánlom, hogy maguk is
igyanak napi 1-2 csésze köménymagos és ánizsos teát a
szoptatás előtt tíz perccel.

HOMEOPÁTIA
A leghatásosabb kezelési módok közé tartoznak a homeopátiás
szerek. Az egyes szerekről pontosabban is szeretnék írni, mert
egyre több szülőnek van homeopátiás házipatikája. Ha az első
szernél nem mutatkozna javulás, keressen fel még egyszer
homeopátiában jártas bábát vagy kezelőorvost.

Belladonna –
a sírógörcsökkel küszködő gyerek feje elvörösödik,
homloka izzad,
inkább feküdni kíván ágyacskájában, nyugalomra vágyik,
használ az ágymelegítő palack.
Chamomilla –
a gyerek leginkább este kilenc körül nyugtalankodik,
az általános alaphangulat feszült,
szeretne valamit, amivel a következő pillanatban már
nincs megelégedve,
a sírógörcsök alatt egyik orcája vörös, a másik sápadt.
Cuprum metallicum –
a babának erősen görcsös, kólikaszerű fájdalmai vannak,
hüvelykujját tartósan tenyerébe szorítja,
bőre sápadt, kékes,
hasfala feszült, és nem szeret ölben lenni.
Colocynthis –
a gyermeknek szörnyű puffadási kólikája van,
ágaskodik, majd összegörnyed a fájdalomtól,
legszívesebben anyja vállán fekszik,
a váll kemény nyomása könnyít fájdalmain.
Lycopodium –
a gyereknek nehézségei vannak a büfizéssel, és gyakran
csuklik,
mohón eszik, de keveset és gyorsan elfárad,
felpuffadt a hasa, és szívesen fekszik a pelenkából
kibontva,
a legrosszabb időszaka délután négy és este nyolc óra
között van, de éjszaka nyugodtan alszik.
Magnesium carbonicum –
a gyereknek kólikaszerű fájdalmai vannak, melyek
gyakran a szoptatás alatt vagy röviddel utána kezdődnek,
gyakran savanyú tejet köp ki,
 széklete savanyú szagú és habzó, zöld színű,
kedveli, ha a hasát megnyomják, és összegörbülhet.
Magnesium phosphoricum –
a gyereknek hirtelen rátörő kólikaszerű fájdalmai vannak,
széklete zöldes és fröcskölős,
minden mozdulat és a hirtelen hideg is súlyosbítja a
helyzetet,
a gyermeken a meleg és a hasmasszázs segít.

SZÁJ- ÉS PELENKAGOMBA (CANDIDA-FERTŐZÉS)

Az újszülöttek és a csecsemők kellemetlen és makacs
problémáinak egyike a candida-fertőzés. Ez a gomba a modern,
jóléti társadalmunk kultúrájának egyik terméke. Az újszülött
ezekkel a gombákkal szemben sajnos nem kapja meg az
anyjától az úgynevezett fészekvédelmet, melyet más
kórokozók ellen megkap, élete első napjától kezdve védtelenül
ki van szolgáltatva e gombáknak. Körülbelül egy év, míg
immunrendszere valamennyire reakció-képes lesz, ezért kell
megelőzni a betegséget. Egy candida-fertőzést sajnos nem lehet
gyorsan leküzdeni, és a szájpenésztelep majdnem mindig az
egész bélrendszert is ellepi, és pelenkapenészként bukkan fel
újra. A betegség gyakran egész pelenkás korszaka alatt elkíséri
a babát. A pelenkagomba (soor) mindig akkor jelentkezik,
amikor a gyermek ellenállóképessége gyenge, például nátha,
megfázás vagy oltás esetén.

Megelőző intézkedések
Amennyire fontos a csecsemőt élete első napjaiban melegen
tartani, éppoly fontos, hogy már a második héten hideg vízzel
mossa le a bőrét, és a gombafertőzések ellen levegő és napfürdő
segítségével védje. A nedves, sötét és meleg környezet ideális a
gombák szaporodásához. Ha ezek után még édességről is
gondoskodik, a gombák kifejezetten jól érzik magukat. Egy
okkal több, hogy az édesített teák helyett hamarosan
visszaszokjon az édesítés nélküli teákra. Egyébként a
gyümölcslevek is tartalmaznak cukrot! Kérem, okvetlenül
hígítsák fel ezeket a nedűket, melyek később a gyerekek
kedvenc italaivá válhatnak! A szoptató kismama teljesen
mondjon le az édességről, mert az is kedvezhet a csecsemő
szájpenészének. Figyeljen rá, hogy se ő, se az idősebb testvérek
ne vegyék szájukba a cumisüveget vagy a cuclit. Sajnos ez a
rossz szokás közvetíti leggyakrabban a szájpenészt a
családtagok között.
Régi bölcsesség, hogy gondoskodjon hűvös fejről (ezen nem
a fejfedő mellőzése, hanem a friss levegő értendő) és meleg
lábról. Az ilyen irányú gondosság a szájgomba megelőzését is
szolgálja. Ahányszor csak lehet, a baba kerüljön melegen
bebugyolálva a friss levegőre, vagy aludjon hűvös szobában, így
hamarabb megszűnnek a kedvező feltételek a gomba
szaporodásához. A fűtési szezon kezdetével a szájpenészes
esetek száma is megnő.
A pelenka szempontjából ugyanazok a tanácsok érvényesek,
mint a piros popsinál (294. o.).

A szájpenész (soor) kezelési lehetőségei

A szájpenészt a nyelven levő fehér, lemoshatatlan
nyelvlepedékről lehet felismerni, amelyet olykor nehéz
megkülönböztetni a normális tejlepedéktől. Ha az
arcnyálkahártyát, a felső- és alsóajkakat, illetve a szájpadlást
fehér vagy szürke pörsenéses kiütések lepik el, biztos lehet
benne, hogy gyermekének szájpenésze van. Érdemes az
anyának és a bábának rendszeresen belepillantania a baba
szájába, mert minél hamarabb észreveszik a gomba-lepedéket,
annál gyorsabban lehet azt természetgyógyászati módszerekkel
kezelni. Ha a gomba masszívan megtelepszik, általában már
csak az orvos által elrendelt antimikotikum segít.

AROMATERÁPIA
Ha időben felismerik a szájpenészt, Rózsa-teafa hidrolátummal
igen jól kezelhető. A gombalepte részeket a hidrolátumba
mártott vattapálcikával finoman törölgesse át, vagy egy átitatott
vászondarabkával mossa ki a szájüreget. Természetesen
minden alkalommal friss vászondarabkát használjon.

HOMEOPÁTIA
(lásd a pelenkapenésznél)

A pelenkapenész (soor) kezelési lehetőségei

A pelenkagomba-fertőzést eleinte könnyű összetéveszteni az
egyszerű kipirosodással. Sebes gyermekét mindig mutassa meg
természetgyógyásznak, bábának vagy gyermekorvosnak, mert
a gombafertőzést csak a gyakorlott szem ismeri fel rögtön. Az
apró, kerek pontok, melyeknek vörös középpontjuk és fehér
koszorújuk van, gombára utalnak. A pöttyök viharos
gyorsasággal terjednek el a pelenka alatti bőrfelületen. Először
ugyanazzal a kezeléssel próbálkozzon, amelyet Az újszülött
piros popsija (294. o.) című részben írtam le.
A candida-betegségek leküzdése során sokszor azon múlik a
siker, hogy a terápia elég hosszú-e. Lehetőleg a teljes gyógyulás
után is folytassa a kezelést néhány napig. Fontos a további
megelőzés (hideg vizes lemosás, levegőztetés, selyempelenka)
is. Néha a gombák csak „pihennek”, hogy mihelyt ismét
gyengül a védelmi rendszer (fogzás, nátha), újra támadásba
lendülhessenek. Legyen azonban nyugodt, gyermeke is egyszer
megválik majd a pelenkától, és akkor a problémától is
megszabadulnak.

AROMATERÁPIA
A pelenkagomba a Rózsa-teafa eszencia segítségével kezelhető,
mely extralevendula-, manuka-, rózsa- és teafaolajat tartalmaz.
A megfelelő bőrfelületre cseppentsen 1-1 cseppnyi olajat, és az
eljárást két-három napig minden pelenkázás során ismételje
meg, naponta legfeljebb ötször. Ha a gomba már nagy felületen
elterjedt, akkor spriccelje be a bőrt inkább Rózsa-teafa
hidrolátummal, majd tegyen rá vékonyan Rózsa-teafa
balzsamot, melyet elég naponta kétszer használnia. Ha a gomba
betokosodott, és a bőr száraz, akkor használjon Feketenadálytő-
kenőcsöt.

HOMEOPÁTIA
Száj- és pelenkapenész ellen kiegészítő terápiát biztosítanak a
következő homeopátiás szerek: Borax, Graphites, Kalium
muriaticum, Lycopodium, Medorrhinum, Mercurius, Natrium
carbonicum, Sulfur. Mint már többször is hangsúlyoztam,
ezeket a szereket kizárólag természetgyógyászok ajánlhatják,
akik az egyes szerek hatásmechanizmusát pontosan ismerik.

NÁTHA
Örülök, ha a kismamák olyan bizalommal viseltetnek a bába
iránt, hogy a hat hét eltelte után is megkeresik őt a gondjaikkal.
A csecsemő első náthája is ilyen gond lehet.

Természetes kezelési lehetőségek

Anyatej: A legegyszerűbb szer, melyet orrcseppként
ajánlhatok, az anyatej (ha még szopik a baba). A gyermek
orrába csepegtetve többet használ, mint bármi más. A
gyógyszertárból beszerezhető fiziológiás sóoldat szintén
sokkal jobb, mint a szokásos orrcseppek, melyeknek
mellékhatásaik vannak.
Orrleszívó: Mivel a csecsemő még nem tudja az orrát
kifújni és kitisztítani, az anyjának kell ezt elvégeznie
helyette. Javaslom, hogy vegyen egy újszülötteknek való
olcsó orrleszívót a gyógyszertárban. Az általában ajánlott
gumipumpa az első fél évben még túl nagy a pici orr
kezeléséhez.

AROMATERÁPIA
Illóolajos kenőcsöt is tudok ajánlani: az
Angyalgyökérbalzsamtól könnyebben elfolyósodik az eldugult
orrban levő váladék, és megnyugszik az érzékeny
orrnyálkahártya. Kenje be vele a homlokot és az orrcimpákat.
Újszülötteknél elég, ha beken vele egy ruhadarabot, és azt a
csecsemő fejének magasságában a bölcsőre köti. A
Megfázásolaj, melegítőt magam állítottam össze homeopátiás
kezelést igénylők számára. Nem találtam olyan kész olajat,
mely ne lenne túl erős a pici orrokra, és menta-, valamint
kámformentes lenne. Ez az időközben nagyon népszerűvé vált
olaj felhasználható illatlámpában, vagy néhány cseppet
papírzsebkendőre csepegtethet belőle, melyet a gyerekágy
baldachinjára erősíthet. Fontos azonban, hogy semmiképp ne
csepegtesse közvetlenül a baba ruhájára!

HOMEOPÁTIA
Az újszülötteknél és a csecsemőknél nagyon komolyan kell
venni a náthát, mert a náthás baba nehezen kap levegőt szopás
közben. Ha lefekteti, gyakran azért nem tud elaludni, mert
levegőért kapkod. Ezek a szimptómák jellemzik a Sambucus
nevű homeopátiás gyógyszert is, de ezenkívül számításba jöhet
az Allium cepa, az Arsenicum album, az Euphrasia, a Luffa, a
Pulsatilla és a Nux vomica is.
A további részletekről Homeopátiás házi- és utazópatika
című kis könyvecskémben olvashatnak, melyben a
kisgyerekeknek ajánlható gyógyszereket írtam le.

ELSŐ FOG
Alighogy elmúltak végre a puffadásos, nyűgös napok, a szülők
máris szemben találják magukat a következő problémával:
„Már megint nyafog a baba, nincs nyugtunk, annyit sír. Lehet,
hogy a foga jön?” – kérdezik az anyák, amikor a tornán vagy
bárhol máshol összefutnak a bábával. Az én
szemináriumaimon is ez az aggódó édesanyák egyik
leggyakoribb kérdése. A bába tulajdonképpen már nem igazán
kompetens szaktanácsadó a fogzás idején, de e panaszok
gyakran összefüggnek szoptatási kérdésekkel is, mert
néhányan elbizonytalanodnak, hogy ekkor is normális-e még a
gyakori szoptatás. Az utóbbi kérdésre természetesen igen is
lehet a válasz, ám az anyák többnyire nem érik be ennyivel,
mert használható segítségnyújtásra vágynak. Éppen ezért a
következőkben a természetgyógyászat lehetőségeit szeretném
bemutatni.
A fogzás időszaka általában a hatodiktól a tizenkettedik
hónapig tart, majd a második életévben ismét előjön a
zápfogakkal kapcsolatosan. Az éjszakák megint fárasztóak,
ezért vigasztalja magát pozitív gondolatokkal, például azzal,
hogy akár hálát is adhat a sorsnak, amiért gyermekének ebben
az egészséges és fontos életszakaszban is segítségére lehet. Most
még fájdalmában kell vigasztalnia a babát, de nemsokára
büszkén mutogathatja a barátainak, hogy íme, kibújt az első
fogacska. (A fogak egyébként egyáltalán nem zavarják a
szopizást.)
Ne feledje: csodák ritkán történnek, fogakra azonban
mindannyiunknak szükségünk van, hogy átrágjuk magunkat
az élet viszontagságain!

FITOTERÁPIA
A fogzás megkönnyítésére hagyományosan nősziromgyökeret
szoktak használni. Már nagyanyáink tudtak a nőszirom
gyökerének lazító, fájdalomcsillapító hatásáról, ezért szárítva
adták a babának, hadd rágcsálja.
Ma már nem csak az antropozófiában hívő emberek
használnak szívesen borostyánláncot. Az ásványok gyógyító
erejével foglalkozók szerint a borostyán „fogzási kő”, ezért
kitartó viselését javasolják, hogy hatása érvényesüljön.
Némelyik láncra különösen nagy borostyánt akasztanak, hogy
a baba azt rágicsálhassa.

AROMATERÁPIA
Az első fogproblémák idején a tiszta eszenciákat tartalmazó
Fogolajat alkalmazhatja, amely az orbáncfű, a római kamilla, az
extralevendula és a szegfűbimbó olajából áll. A szegfűbimbó és a
római kamilla olaja fájdalomcsillapító hatású. Csodát ugyan
nem tesznek, de abban segíthetnek, hogy a baba újra el tudjon
aludni. Az olajat a baba arcán masszírozza be!

HOMEOPÁTIA
A homeopátiának szinte mindenféle panaszra megvan a
megfelelő golyócskája, ha a hasonlósági elvhez tartjuk
magunkat, azonban nem szünteti meg úgy a fájdalmat, ahogy
egy allopátiás gyógyszer teszi, pusztán normalizálja a helyzetet.
A homeopátiát alkalmazó szülő tudomásul veszi, hogy a baba
fogzik, és arra törekszik, hogy a helyzet még viszonylag
kezelhető maradjon, így nem óránként, hanem egyszer vagy
kétszer kell felkelnie éjszaka. A szóba jöhető szerek: Belladonna,
Chamomilla, Coffea, Nux vomica és Phytolacca. Fontos, hogy a
magas potenciák alkalmankénti és nem rendszeres szedésre
valók!
A témáról bővebben a Homeopátiás házi- és utazópatika
című kis könyvecskémben olvashatnak.

BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉSEK

Az újszülött gondozása a bába számára a köldökcsonk

begyógyulásával és a baba gyarapodásával tulajdonképpen
véget is ér. Ahogy azonban korábban is említettem, a bába
tanácsadói szerepe igen gyakran tovább is eltart. A nátha és a
fogzás mellett szóba kerülnek az oltással, a K-vitaminnal vagy a
D-vitamin-profilaxissal kapcsolatos kérdések éppúgy, ahogyan
az anyák is megbeszélik egymás között az aktuális
problémáikat.
Számomra nagyon fontos, hogy a szülők összes
aggodalmával szemben megértéssel viseltessek, és az általam
ismert szakirodalom alapján segítséget nyújtsak. Legfőbb
feladatomnak azonban azt tekintem, hogy bátorságot öntsek
beléjük, mert tényleg érdemes az első év napjait teljes
egészében a gyermekre áldozni. A fentebb leírtak alapján
nyilván Ön is biztos benne, hogy unalomról szó sem lehet.
Nemsokára nevetve fogja konstatálni, hogy az első nátha és az
első kibújt fogacskák után máris küszöbön áll a következő,
majd az azt követő probléma. Ne engedje azonban, hogy
leteperjék a szülői gondok, hanem büszkélkedjen nyugodtan
gyermekével, ha a kicsi (akár taknyos orrocskával is) puszit
nyom az arcára, vagy bejelenti, hogy „mama, papa, szejetjek!”.
Naponta lelje örömét a gondtalan gyermeki tekintetben és
abban a boldogságban, amelyben része van. Azért is örüljön a
pillanatnak, mert ahogy mondani szokás, „kis gyerek, kis gond,
nagy gyerek, nagy gond”. A fogzás nyűgösségét felváltja az első
dackorszak, ezt követik az óvodai, majd az iskolai ügyek, és a
szülő minden átmenet nélkül a korai pubertással találja
szemben magát. Végül azt veszi majd észre, hogy nagyra nőtt
csemetéje jogosítvánnyal a kezében szépen átautókázik a
felnőttkorba.
Egy azonban mindig bizonyos marad: szülőnek lenni
nemcsak felelősség, hanem még inkább büszkeség, öröm és
feltétel nélküli szeretet. A magam részéről biztos vagyok benne,
hogy mi, szülők együtt növünk és érünk a feladatokkal,
amelyek elé gyermekeink nap mint nap állítanak bennünket.
Sajnos a problémák között ott vannak a gyerekbetegségek is.
A csodálatos aromaterápia és a gyógynövények ősrégi
tudománya mellett a homeopátia is remek kezelési
lehetőségeket nyújt, melyek otthoni körülmények között is jól
alkalmazhatók. Ám mindez már nem ennek a könyvnek a
témája, hanem a Homeopátiás házi- és utazópatika című
könyvemé. A homeopátia (valamint az aromaterápia és a
gyógynövények) témakörében rendszeresen tartok
szemináriumokat Kemptenben, de talán a fenti homeopátiás
könyv és az Aromaterápia a várandósságtól a szoptatásig című
kiadvány is segítségére lehet. Tervezem, hogy további
aromaterápiás kézikönyveket is összeállítok majd, hogy az
illóolajok csodálatos gyógyító erejét a nagyobb gyerekek
gyógyítása során is használhassák a szülők.
Jó szívvel ajánlom még a homeopátiás kérdések és
módszerek iránt érdeklődőknek dr. Friedrich Graf könyvét, A
homeopátia és gyermekeink egészsége címűt, melyben
ugyancsak olvashatnak a K-vitamin- és D-vitamin-profilaxisról,
valamint az oltásokról. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az
Amerikai Egyesült Államokban a kilencvenes évek végén
leállították a fluor-profilaxist. A D-vitaminnal kapcsolatban
tudniuk kell, hogy a skandináv országokban például nincs ilyen
profilaxis, és télen a lakosság továbbra is csukamájolajat
fogyaszt. Amennyiben Ön nem kíván élni a D-vitamin-
profilaxissal, feltétlenül mondja meg ezt őszintén a
gyerekorvosnak. Tudom, sokan félnek nyíltan beszélni
ilyesmiről az orvossal, de ha nem őszinték, az orvosi szakma
soha nem fog értesülni arról, hogy noha ők felírják, a szülők
pedig kiváltják a recepteket, a gyógyszerek nem mindig jutnak
el a pácienshez. Hol azért, mert az anya elfeledkezik róla, hol
pedig azért, mert nem szeretné a csecsemőt máris naponta
gyógyszerezni. A magam részéről megértem a viszolygást,
hiszen ami ma a D-vitamin, az holnap a fájdalomcsillapító,
holnapután pedig esetleg az Ecstasy. A tudományos vélemény
ma azt tartja, hogy a rachitist (angólkórt) a D-vitamin
adagolásával lehet elkerülni, ám én úgy gondolom, megosztom
saját megfigyeléseimet. Egyébként a D-vitamin bekerülhet az
anyatejbe, úgyhogy nyugodtan szedheti az anya is. Mindaddig,
amíg szoptat, a baba is részesül belőle. Ennek az az előnye is
megvan, hogy önmagán mindenki könnyebben észreveheti az
esetleges mellékhatásokat.
A profilaxis témakörénél itt nem szeretnék hosszabban
elidőzni, mert a kérdéskör túlmutat e könyv keretein.
Természetes, hogy a bábák konfrontálódnak a témával, és
szívesen adnak tanácsot ezzel kapcsolatban is. A magam
részéről a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás
nézőpontját is ismertetem, ha a kérdés szóba kerül. Hogy a
szülők melyik utat választják, arról végső soron mindig maguk
döntenek. Egy dologról azonban senki nem feledkezhet meg:
aki nemet mond az oltásra, az igent mond a betegségre!
Gondolja végig Ön is, melyik terapeutát választja majd, ha
gyermeke megbetegszik. Másfelől tény, hogy az oltás nemcsak
véd, hanem árthat is. Erről sok információt szerezhet a
médiából, elsősorban az internetről. Ne kapkodja el a döntést,
hagyjon magának időt, hiszen a következmény ebben az
esetben akár életre szóló is lehet. Megfelelő információk
birtokában nyugodtan nézhet a gyermekkel töltött első két év
elé.
A SZOPTATÁS IDEJE

Ez a téma nem véletlenül maradt ki a Korai gyermekágy és az

Újszülött című fejezetekből. A szoptatás kérdése bizonyára már
várandóssága alatt is érdekelte anyai teendőire való
felkészülésként. Az anya számára az elkövetkezendő hónapok
„hivatása” gyermeke szoptatása, ezért ezzel kapcsolatban
tájékozottnak, jóformán képzettebbnek kell lennie, mint a
bábának vagy a nővérkének. A szoptatás nemcsak a
várandóssága alatt és a szülés után foglalkoztatja, hanem
később is lesznek majd kérdései, és néha el fog
bizonytalanodni. Előfordulhat, hogy gyermeke koraszülött, és
kérdései, hogy mi a „normális” vagy a „nem normális”, csak
hetekkel a kórházi elbocsátás után merülnek fel. Ez a rész
legyen első útikalauza, de emlékeztesse arra is, hogy tanácsos
egy bábával felvennie a kapcsolatot.
A szoptatás fontos területe a bábák tájékoztatási
tevékenységének. A gyermekágyban, a napi látogatásoknál –
mindegy, hogy kórházban vagy otthon született a baba –, a
klinikai utókezelések során a szoptatás mindig fontos téma.
Olykor a többgyermekes anyák is épp annyira bizonytalanok,
mint azok a kismamák, akik első alkalommal szültek. Még
hónapokkal a szülés után is elsősorban azért jönnek az anyák a
rendelésre vagy más összejövetelekre, hogy a szoptatással
kapcsolatos kérdéseiket feltegyék. Ilyenkor mindig azt ajánlom,
vegyenek részt a szoptatós csoport tapasztalatcseréjén. Ha
ezekben a csoportokban, illetve a többi anyától sem kap
megfelelő tanácsot, vagy ha olykor súlyosabb tünetek
jelentkeznek, akkor megtörténhet, hogy a hét hónapos
gyermek anyjához is elmegyek házi látogatásra. Örvendetes
módon egyre több olyan orvos van, aki a szoptatási gondokkal
küszködő anyát a bábához küldi, mert egy duzzadt mellet
kiüríteni és kikezelni mégiscsak női, illetve bábai feladat. Ha
van orvosi beutaló, akkor a betegbiztosító pénztár
természetesen kifizeti a bába honoráriumát.[37]
Mint az eddigi fejezetek során, itt is a leghasznosabb
ötleteket és szakmai tapasztalataimat próbálom átadni. Az én
nézeteim talán nem minden esetben vágnak egybe a szoptatási
tanácsadókéval, mert olykor-olykor úgy tűnik számomra, hogy
némelyikük túlzottan elméleti oldalról közelíti meg a kérdést,
és nem elég jól ismeri a gyakorlatot. Egyik-másik tanács szinte
használhatatlannak tűnik egy sokgyerekes családban. Vannak
anyák, akik már saját tapasztalatokkal is rendelkeznek,
melyeket nem árt számításba venni. Hasznunkra válik a sok új
felismerés és irányzat, de nem kell, hogy az egyéni
különbözőségek veszendőbe menjenek; az útmutatásokban
foglaltakat nem mindig kell szó szerint érteni, hiszen az élet
sem foglalható szabályokba. Az embert is meghatározza a Föld
polaritása, hol fent, hol lent érezzük magunkat. A többszörös
anyák is bevallják, hogy az egyik babánál szerzett tapasztalataik
bizony nem mindig érvényesek a következőnél. Hosszú évek
során szerzett tapasztalataimat szeretném tehát megosztani a
kollégákkal és az édesanyákkal, hátha segítségükre lehetek
abban, hogy sikereket és örömöket éljenek át a szoptatás
különleges időszakában.
A szoptató anyák ápolása közben és saját szoptatási
időszakaimban tanultam a legtöbbet. Ezen a helyen is
elismeréssel kell szólnom a szoptatós csoportok vezetőnőiről,
akik rengeteg segítséget nyújtottak saját élményeim
kiegészítéséhez.[38] Ezért magam is szeretném a többi anya
rendelkezésére bocsátani saját tapasztalataimat, hogy valóban
tájékozottabbak, és így anyaságukban függetlenebbek
legyenek.

A SIKERES SZOPTATÁS FELTÉTELEI

LÉNYEG: A MEGGYŐZŐDÉS
Alapvetően fontos, hogy minden anya kételyek nélkül meg
legyen győződve a szoptatás értelméről és hasznáról. Bábai
tapasztalataim alapján abból indulok ki, hogy a nők 99%-a
valóban képes a szoptatásra. De csak körültekintő
tájékoztatással lehet elérni, hogy a kismama hosszú ideig
szoptasson, és ne elégedjen meg csupán egy szerencsétlen
kísérlettel. Hogy ne a divat sugallatára mondja, hogy „na jó,
megpróbálom, hogy végre nyugton hagyjatok” (mármint a
barátnője, a férje, az orvosa). Jól tudom, hogy manapság újra
divatba jött a szoptatás. Minden kismamának tudnia kell, hogy
az anyatej gyermeke optimális táplálását jelenti. Egyetlen
olyan, iparilag előállított tápszer sincs, amely az anyatej
összetételével azonos lenne. Az összes gyerektápszer csak
pótkeverék, melynek alapja tehéntej, szójatej vagy kancatej, az
újszülötteknek viszont embertejre van szükségük. Csak ebben
találhatók meg azok az immunanyagok, amelyekre a babáknak
szükségük van, hogy az első hónapokban védve legyenek a
betegségek ellen.
Véleményem szerint minden anya biztos lehet abban, hogy
az első nyolc hétben és természetesen sokkal tovább is képes
lesz szoptatni a gyermekét, ha elegendő ismerettel rendelkezik.
Először is azzal kell tisztában lennie mindenkinek, hogy az első
hetekben a baba kizárólag az anyatejen keresztül kap
immunglobulinokat, melyek nagyon fontosak az
immunrendszer szempontjából. A felkészítő tanfolyamokon a
szülőkkel, tehát az apákkal is sokat beszélgetünk a szoptatás
alapvető fontosságáról. Nem arról van szó, hogy rábeszéljük az
anyákat a szoptatásra – a rábeszélésnek úgyis csak a szoptatási
problémákkal való küzdelem lenne a következménye, hiszen a
test a lelki kényszerre hamarosan különféle szimptómákkal
válaszol. A kezdeti időszak szempontjából mindegy is, hogy az
anyák azután boldogok, miután az első heteket sikeresen
megoldották, vagy pedig hónapokig szoptatnak majd. Nem
szabad, hogy az idő vagy a teljesítménykényszer nyomasztó
szorításában érezze magát, hiszen mindannyian tudjuk: először
minden másképp lesz, másodszor úgy, ahogyan gondoljuk,
harmadszor pedig úgy, ahogyan a baba akarja. Kezdjen bele, az
élet pedig majd eldönti, mennyi ideig tud, akar és szeretne
szoptatni, és főleg, mennyi ideig fogadja el a baba az anyatejet.
A könyvekben igen gyakran csak az anya szándékairól esik szó,
pedig azért a babának is van beleszólása a dologba.
 Ismertem olyan családot, amelyben a gyerekek hónapokig,
sőt az első születésnapjuk után is szoptak, majd az ikszedik
gyerek minden jól bevett szokást felborított, és kategorikusan
elutasította a mellet! Az anya, aki maga is szoptatási
tanácsadónő volt, kétségbeesett, de végül be kellett látnia: más
dolog az elméleti tudás, és más dolog a gyerek személyisége.
Tehát: semmi kényszer! Az a fontos, hogy az első nyolc–
tizenkét hétben örömét lelje a szoptatásban, és elfogadja azt a
mélypontjaival együtt. Utána már megy minden, mint a
karikacsapás. Az első hetekben valóban tapasztalhat
krízishelyzeteket. A baba növekszik, hízik és megállíthatatlanul
nő az étvágya. Ilyenkor ismét gyakrabban kell szoptatni, hogy a
kereslet és a kínálat összehangolódjon. Az anya szervezete is
gyakran ilyenkor próbál visszaállni a rendszeres havi ciklusra.
Mintha a hormonok csatájának volna tanúja: ki győz, ki fogja
átvenni vagy megtartani az uralmat? Az ösztrogén fel akarja
újítani a havi ciklusokat, és vissza akarja állítani a nő
termékenységét. A prolaktinnak nevezett szoptatóhormon
ezzel szemben a tejképzésért felel, ezért a szoptatás
időszakában úgyszólván jogot formálhat arra, hogy megnyerje
a szervezet irányításáért folytatott csatát. Az ösztrogén
hatásának tudható be a szexualitás iránti nagyobb kedv, de a
petefészek aktivizálódása által okozott húzó alhasi érzés vagy
akár az első menstruáció jelentkezése is. A nagyon szigorúan
gondolkodó orvosok ebben akár patologikus jelet is láthatnak,
hiszen egy négyóránként szoptató nőnek a tudomány jelenlegi
állása szerint nem emelkedhet meg ennyire az
ösztrogénszintje. Ámde a tankönyvek és az élet valósága bizony
nem mindig fedik egymást! Gondoztam olyan anyákat, akik
szoptatásuk alatt végig menstruáltak, de olyanokat is, akik egy-
két évig is megúszták a vérzést. A szoptatás mindenesetre csak
részben véd meg a következő megtermékenyüléstől. Ráadásul
vannak olyan babák, akik éjjel hamarosan öt–hét órát is
átalusznak, és ez az idő már elég is a hormonháztartásnak arra,
hogy elindítsa a rendszeres ciklust. Ebben az időszakban is
fontos, hogy az anya rendszeresen szoptasson, és a mell gyakori
aktiválásával megadja az esélyt a prolaktinnak. Ha a gyermek is
gyakran érez kedvet a szopáshoz, remek! Nem kell törődni a
rokonság aggodalmaival, nem ezzel kényeztetjük el
gyermekünket! Ha kitart, és minél többször mellre teszi a
babát, meglátja, a szoptatási hormon megőrzi uralmát.
Ne tekintsen úgy a szoptatási időszakra, mint valami
kötelességre, még ha a WHO teljes megalapozottsággal ajánlja
is a hat hónapos időtartamot.[39] Inkább örüljön neki, mint
valami ajándéknak, mint egy soha vissza nem térő korszaknak,
melyet a gyermekével élvezhet. Szoptasson örömmel amíg
lehet, mert vannak gyerekek, akik már három-négy hónaposan
szívesen elcsennének valamit a szülői tányérról, miközben más
csecsemők még kilenc hónaposan is határozottan elutasítják a
szilárd táplálékot. A gyerekek nem hajlandóak a könyvek
előírásaihoz igazodni!

ALLERGIA ÉS SZOPTATÁS
Egyre többször merül fel a gyanú, hogy az allergiák roppant
nagy mértékű elterjedése összefüggésbe hozható a hetvenes-
nyolcvanas években jellemzően csökkent szoptatási kedvvel. A
neurodermitiszben szenvedő gyermekek anyukái közül sokan
abból a generációból származnak, amelyik gyermekei szinte
kizárólag tehéntejalapú tápszeren nőttek fel. Annak idején még
jóval kevesebb hasonlóságot mutattak ezek a készítmények az
anyatejjel, mint manapság. A felismerések mindazonáltal oda
vezettek, hogy az allergiás édesanyákra óriási nyomás
nehezedik, hogy gyermeküket mindenféleképpen hat hónapig
szoptassák. Számomra már maga ez a nyomás is a szoptatási
nehézségek egyik kiváltó okának tűnik. Egyszerűen nem
szabad elfelejteni, hogy a fej, tehát a mentális hozzáállás
nagyon is befolyásolja az ember hormonrendszerét, az
aggodalom és a gondok felőrlik a lelket. Egy aggódó vagy
teljesítménykényszer alatt vergődő anyában a megemelt
adrenalinszint megzavarja a szerotonin, az oxitocin és az
endorfin megfelelő összjátékát, melyre pedig nagy szükség
lenne a prolaktin megfelelő működéséhez. Itt kell még
megemlítenem azt is, hogy természetesen nem csupán az
anyatej hiánya lehet az allergia kiváltója, hanem a környezeti
hatások mellett még egy igen súlyos és nagy probléma is: az
oltások. Komoly gyógyszeripari érdekek állnak az oltások
mögött, miközben a gyógyszeripar valószínűleg az allergiák
egyik legfőbb okozója. Az oltások ellenzőinek hangja ennek
ellenére jóformán nem hallható, őket egyszerűen a
„felelőtlenek” közé sorolják. Számomra ebből az a fontos, hogy
ne csupán az anyákra nehezedjék a felelősség súlya, hogy az
apák és a társadalom férfi tagjai is foglalkozzanak az allergiával
mint problémával. Immár a harmadik és a negyedik
generációban terheljük a legkülönbözőbb tartósítószerekkel és
környezeti mérgekkel a gyermekeinket. Nem is szólva arról,
hogy ma már azok a nők szülnek, akiket nem szoptatott a saját
édesanyjuk, ellenben a teljes oltási programot végigcsinálták
rajtuk. Az ő gyermekeik immár egyáltalán nem kapják meg
anyjuktól a teljes védőhálót! Az oltással kapcsolatos
kérdésekben jó tanácsadó dr. Friedrich Graf könyve:
Impfentscheidungen és dr. Stefan Wild tanácsadó könyve:
Praxisleitfaden zur Impfentscheidung.
Minden allergiás édesanyának azt tanácsolom, semmiképp
ne hagyja magát teljesítménykényszernek kitenni. Ez persze
nem könnyű éppen a gyermekágy idején. Ha boldog-
boldogtalan azon sápítozik, hogy a „szegény gyerek vajon elég
anyatejet kap-e az amúgy is allergiás családban”, az bizony
stresszhelyzet. Ebből nyugodtan kivonhatja magát, élvezze
inkább a párjával és a babájával az anyai örömöket, és kerüljön
mindenféle stresszt, mert az adrenalin és a cortisol a prolaktin
működését ugyanúgy gátolja, mint az immunrendszerét.

TÉVES INFORMÁCIÓK, TÁRS, CSALÁDI HELYZET

Kismamaként kételkedjen baráti körének elriasztó
beszámolóiban, és ne hallgasson azokra, akik le akarják
beszélni a szoptatásról. Könnyen lehet, hogy ilyenkor
valamilyen feldolgozatlan élmény áll a háttérben.
Rendeléseimen gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy az
állítólag szoptatásra képtelen anyáknál inkább
személyiségzavarok okozzák a problémát. Ugyanis
mindenekelőtt a szoptatással kapcsolatos téves tájékoztatásról,
hibás elképzelésekről, feltételezett hátrányokról és a női test
állítólagos változásáról van szó az ilyen esetekben. A szoptatás
megtagadásának leggyakoribb okát a párkapcsolat problémái
okozzák, illetve az, ha a nő nehezen fogadja el önnön
nőiségének ezt a részét. Még mindig vannak olyan nők és
férfiak, akik a szoptatás folyamatát szexuális motivációk miatt
utasítják el. A férfiak néha nem is sejtik, hogy olyan
megjegyzéseikkel, mint: „Most már csak a babáé a mell! A
feleségem egy tejcsárda lett, másra már nem is gondol.” –
gyakran nagy hatással vannak feleségükre. Az anyák közül
sokakat párjuk féltékenysége riaszt el a szoptatástól.
Az utóbbi időben végre valamelyest változott a társadalmi
megítélés, és a szoptató anyának már nem kell távol tartania
magát a nyilvános eseményektől. De saját négy faluk között
még mindig sokan vannak kitéve erősen negatív befolyásnak,
mindegy, hogy szexuális okokból vagy a párja magatartása
miatt. Pedig nyugodt lehet: a gyermekágy után és a hormonális
átállás folyamatának befejeztével a szoptatás mellett is újra
örömét fogja lelni a szexualitásban. (A témáról bővebben
olvashat a Szexualitás a szülés után, védekezés című
fejezetrészben a 353. oldaltól.)
Párjának sem kell szeretkezés közben tabuként kezelnie a
melleit, sőt, mindketten észre fogják venni, hogy ezáltal is
gazdagodhatnak az érzelmeik.
A barátnők és a nagymamák állandóan elbizonytalanítják a
kismamákat az ilyesféle mondatokkal: „Micsoda, te tényleg
szoptatni akarsz? Hát, nekem ez nem ment. El sem tudom
képzelni, hogy neked sikerülne. Azt csinálsz, amit akarsz, de én
azt tanácsolom, hagyj fel ezzel a flanccal.”
 Anyaként folyamodjon ilyenkor az „egyik fülén be, a
másikon ki” technikához. Vagy reagáljon úgy, mint Marion:

…„Be fogom bizonyítani az anyámnak és a nővéremnek

is, hogy képes vagyok szoptatni a gyereket akkor is, ha
mindketten állítják, hogy a mi családunkban nem született
még egyetlen »tejcsárda« sem.” Valóban sokat harcolt, és
nekem is sok fáradozásomba, kitartásomba és biztatásomba
került, hogy gyermekét szoptatni tudja. A nagymama, aki
azután maga is büszke lett szoptató leányára, egy szép
napon csodálattal mondta nekem: „Hogy egy asszony a mi
famíliánkból szoptat, az csak a maga érdeme! Se az én
bábám, se a másik lányomé nem vesződött velünk ennyit.”
Nagyon örültem a dicséretnek, hiszen a tanácsadás
számtalan óráját, az anya befelé forduló mellbimbóival való
vesződséget úgysem lehet megfizetni, se a betegkasszának
benyújtani. De hát a mi szakmánk is az elismerésből él,
vagyis egy bábának lelki balzsamra is szüksége van.

SZOPTATÓS MELLTARTÓ
Sok anyát riaszt az a gondolat, hogy a következő hónapokban
nem járhat szoptatós melltartó nélkül, holott addig egyáltalán
nem is hordott melltartót. Ez az igen elterjedt vélekedés teljesen
távol áll a valóságtól. Mindenki maga döntheti el, hogy akarja-e
a szoptatós melltartót hordani, szüksége van-e rá. Egyetlen
orvosnak sem feladata, hogy felhívja a figyelmet a szoptatós
melltartó viselésének szükségességére.
 Egyeseknek szükségük lesz a tartásra és a támaszra, mások
viszont úgy érzik, hogy csak összepréseli és gátolja őket. Az
úgynevezett „csepegő” melleknél az anya keresni fogja a
módját, hogy a nedvszívó betétek ne csússzanak el, de a
melltartós kombiné ugyanannyira megfelelő. Az első négy–
nyolc hónapban több kismama melltartót visel, utána viszont
megváltoztathatják szokásaikat. A szoptató anya hamarosan
saját maga dönti el, hogy legalább éjszakára mellőzze-e a
„páncélt”. Vagy beletörődik abba, hogy tejben úszva ébred fel,
vagy csodálkozva tapasztalja, hogy egy csepp teje sem folyt el.
Párja is megkérdezheti olykor, nem akarna-e egyszer-egyszer
ismét „topless” aludni. De vigyázzon: lehet, hogy egy ilyen
megjegyzésben az anya megint valamilyen szexuális elvárást
vél kihallani, noha még nem tart ott!
Lényegében arról van szó, hogy az anya maga is nagyon jól
el tudja dönteni, egyáltalán akar-e, és ha igen, meddig akar
szoptatós melltartót viselni.

A MELL MEGVÁLTOZÁSA

Mindenkinek tudnia kell, hogy mellei nem csupán a szoptatás

miatt változnak meg, hanem a hormonháztartás átalakulásától
is.
Az első napokban mellei egyre inkább megduzzadnak, sőt
hamarosan feszülést is érezhet majd. Ez a feszülés hasonlít
ahhoz, amit a várandósság kezdetén érzett, vagy az ovuláció
első napjához.
 De már körülbelül a harmadik nap után, ha a tej „belövell”, a
mellek keménnyé, csomóssá válnak, ami akár fájdalmat is
okozhat. A „tejbelövellés” kifejezés talán egy kicsit drasztikus,
de csupán annyit jelent, hogy a mell elkezd megtelni tejjel.
Legkésőbb a szülés utáni hatodik nap körül már csak
közvetlenül a szoptatás előtt észlelhetik ezt a kellemetlen
érzést. Azok az anyák, akik nem előre rögzített időpontokban,
hanem szükséglet szerint szoptatják gyermeküket, úgyszólván
nem is ismerik ezt a problémát.
Máskülönben a tejet termelő mell a következő hetekben,
körülbelül a gyermekágy végéig szebb, mint valaha, és a
legtöbben, de bizonyára a párjuk is büszke rá. Könnyen lehet,
hogy a reggeli mosakodás közben a kismama azt mondja
magának: „Isteni, de jó lenne, ha ilyen maradna a mellem!”
Persze az is lehet, hogy nem tud megbarátkozni a „robbanó
mellekkel”. Volt olyan asszony is, aki azt mondta, hogy „a
terhesség alatt a pocakom miatt nem láttam a fanszőrömet,
most meg a hasamat nem látom a bögyömtől”. Várja meg,
milyen változáson megy át a melle. Valószínűleg hamarosan
meg fogja állapítani, hogy a szoptatás előtt a melle megtelik és
feszes lesz, de az is lehet, hogy csak a gyermek első szívásai
után érzi majd a bizsergő „tejbelövellést”. Néhány anyának
elég, ha csak a gyermekére gondol, és rögtön elkezd csöpögni a
teje, főleg akkor, ha a csecsemő sír: ilyenkor a tej azonnal
belövell, és a blúzán megjelennek a tejfoltok. Ám ehhez
hamarosan hozzászokik. Ajánlatos, hogy ebben az időszakban
könnyen kezelhető ruhákat hordjon.
 Majd a késői gyermekágy végén, olykor már az első két hét
elteltével mellei újra puhábbak lesznek, és visszanyerik régi
méretüket. Úgy jár majd Ön is, mint a legtöbb kismama, aki
megállapítja: „Ha nem hallanám a gyereket nyelni, és nem
látnék a szája szögletében tejet, valamint nem érezném a
karomon, hogy nő a súlya, akkor a melleim nagyságát tekintve
azt mondanám: »szegény gyerek, éhen hal, hiszen olyan kicsik
lettek a melleim«”. Alapvetően abba kellene hagyni végre a
szoptató nőről a mellmérete alapján mondani véleményt; az
egyetlen fontos szempont, hogy a tejképződés a mellre tevés
pillanatában aktiválódjon. A mell mérete és formája mellékes,
kizárólag a tejmirigyek működése számít a szoptatás során.
A szoptatás időszaka után semmiképp sem fog egy petyhüdt
„valami”, egy „bőrtasak” visszamaradni, amiről sajnos gyakran
mesélnek. Nyilván tévedés azt képzelni, hogy az anya melle, aki
gyermekét nyolc hónapon át szoptatta, ismét olyan tömör és
feszes lesz, mint egy szűz leányé. De az sem igaz, hogy a nők
sokat veszítenének a nőiességükből a szoptatás miatt. A mell
puhább lesz, és enyhén csüngeni fog, talán kisebb is lesz, de
felsőtest- és mellkastréninggel, mely szintén hozzátartozik a
szülés utáni gimnasztikaprogramhoz, újra megerősödik. A
szoptatás befejezése után nyugodtan masszírozza az
angyalgyökér, rózsamuskátli és egyéb illóolajokat tartalmazó
Mellmasszázsolajjal. Úgy gondolom, párja számára is kellemes,
ha masszázs útján újra felfedezheti a melleit. Ne csüggedjen
tehát, hanem büszkén húzza ki magát, hogy már a szoptatás
ideje alatt is kiemelkedjen a mellcsont; a későbbiekben is
ápolja, „dolgozza meg” a melleit. Egyik olvasóm szerint a
Mellmasszázsolaj még a hason és a combon levő terhességi
csíkokat is eltüntette.
Ami biztos, és nem csak a várandósság idejére és a szülésre
érvényes: mindenkinek, így a párjának is csak úgy tud tetszeni,
ha elégedetten tekint magára. Aki nem szereti saját magát, azt
mások sem fogják szeretni! Tanulja meg a szülés után, hogyan
tudja kedvtelve szemügyre venni magát a tükörben, és
hozzászokni a kerekdedséghez és puhasághoz. A gyerekek nem
szeretik a szögletes anyákat! Egy anyának simulékonynak és
ölelőnek kell lennie, ehhez pedig puha hasra és mellekre van
szükség.

SZOPTATÓ KISMAMA VAGYOK

Ha szilárdan elhatározta, hogy jó szoptató kismama akar lenni,

akkor az anyai természet nagy adag öntudatára és egészséges
önbizalmára van szüksége. Ahogy a természet tőlünk, anyáktól
a szülést, a gyerekektől pedig normális hízást vár el, úgy azt is
lehetővé tette, hogy az anya táplálni tudja gyermekét. Biztos
lehet benne, hogy az anyatej helyes összetétele mindig
gyermeke igényeihez igazodik, és éjjel-nappal rendelkezésre áll,
mindig a kellő hőmérsékleten. Gyermeke és önmaga
érdekében ne dőljön be a reklámok megtévesztő szlogenjeinek:
„…és ha nem lakna jól gyermeke, ha sír a szoptatás után…!” Ne
zavartassa magát a rokonok és ismerősök jó szándékú kérdései
miatt: „ettől a vizenyős tejtől lakjon jól a baba?”, és ne hagyja
magát elbizonytalanítani, ha orvosa szerint már elég sokáig
szoptatott, nyugodtan abbahagyhatja, mert a gyermek heti 50
grammos hízása túl kevés. Teljes erejét vesse be gyermeke
legjobb táplálása érdekében, anyatigrisként vicsorgassa a fogait
és prüszköljön, mert hamarosan be fog bizonyosodni, hogy
saját ösztönei a helyesek! Ne csak állapotossága és szülése
közben hagyja magát saját érzelmeitől vezérelni, hanem
gyakorló anyaként is; márpedig ez a szoptatás időszakával
kezdődik.
Cselekedjen meggyőződése szerint, és maradjon hű ahhoz a
gondolathoz, hogy gyermeke szoptatása az egyedüli helyes és
legjobb döntés. De az is fontos, hogy a világ e legtermészetesebb
feladatáról informálódjon minél bővebben a bábánál vagy a
szoptatási tanácsadónál. Sajnos ugyanis ez a magától értetődő
képesség bizony sok anyánál elveszett, mert a család már nem
hagyományozza tovább az ősi asszonyi tudást.

KÜLSŐ NYUGALOM
A sikeres szoptatás három fő feltétele közül az elszántság
mellett a második: a nyugalom! A nyugalom szó alatt
mindenekelőtt a gyermekágyas kismama külső nyugalmát
értem. Legyen magától értetődő, hogy a szoptató anya
közelében nem folytatnak hangos vitát, nem bömböl a tévé
vagy a rádió, nem csöngenek mobiltelefonok. Hála istennek
nem én vagyok az egyetlen bába, aki megkéri, hogy kapcsolják
ki a tévét, miközben a gyermekágyassal a szoptatási
testhelyzetről beszélget. Különösen a gyermekágy teljes ideje
alatt kell a nyugalomról gondoskodni az anya környezetében,
hogy teljes mértékben feladatának, a szoptatásnak tudja
szentelni magát. A kisgyerekeket jóformán soha nem kell
csendre inteni, mert ők nagy kerek szemekkel, áhítattal szokták
csodálni a szoptatás szertartását, főleg eleinte. A felnőttek
azonban, legalábbis nekem ez a benyomásom, gyakran
egyáltalán nem tudják, hogyan viselkedjenek. Vagy teljes
mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy szoptatnak a
jelenlétükben, vagy vidáman fecsegnek; néha, rosszabb esetben
viccelődnek a szoptatással kapcsolatban, hogy oldják zavarukat.
A következő történet igaz, még akkor is, ha alig hihető:

…Egy újszülöttet megfigyelésre bent tartottak a

gyerekklinikán. Az anya nagy erőfeszítés árán rávette a
személyzetet, hogy szoptathassa gyermekét, illetve legalább
egyszer megpróbálhassa. Végre, tizenöt izzasztó perc után
sikerült a gyermekágyasnak szopásra bírnia a babát. Ebben
a pillanatban rászólt valaki: „Tessék a másik széket
használni, erre sürgősen szükségünk van!” Egy
villanyszerelőnek kellett a szék, hogy kicserélhessen egy
villanykörtét. Semmi kifogásom nincs egy halaszthatatlan
munka ellen, de hát épp ezt a szoptató anyukát kellett
megzavarni, aki ezek után már nem tudta rávenni
gyermekét, hogy az folytassa a szopást?

BELSŐ NYUGALOM
A külső nyugalomnál is nagyobb jelentősége van az anya belső
nyugalmának. Ha eldöntötte, hogy szoptatni fog, és tud is eleget
a szoptatásról, ez még mind nem elég. Az egészségügyi
dolgozók sóhajtozva fogják mondani: „Már megint egy anyuka,
aki azt hiszi, hogy mert mindent tud, rögtön elegendő, ha csak
szopik a gyereke!” Kis idő múlva azonban megleli a lelki
nyugalmát, és nyugodtan szemléli majd, ahogy gyermeke
szopik. Már megszervezte a házimunka elvégzését, kiosztotta a
feladatokat, az üzleti telefonok fogadása az üzenetrögzítő dolga.
A nagyobb gyerekeket ellátta, s teljes nyugalommal ki tudja
várni, amíg csecsemője megtalálja a mellbimbót, ügyesen a
szájába veszi, és szopni kezd. Mindehhez az is kell, hogy
nyugodtan tudjon hozzáfogni a szoptatáshoz, ne azon törje a
fejét, hogy az újszülöttnek 90 vagy 110 ml anyatejet kell-e
szopnia. Tájékozott, tehát tudja, hogy a babának nem az a
fontos, hogy mennyit eszik, hanem az, hogy sikerült-e jóllaknia.
Ha a felsorolt tényezők biztosítva vannak, akkor meg fogja
találni belső nyugalmát. Ha a légzése nyugodt, akkor a tej is
szépen folyik. Az anya tehát ne legyen értelmetlen és felesleges
elvárásoknak kitéve, melyeknek a gyermekágy idején
egyáltalán nincs helyük. Védje meg a nyugalmát azzal, hogy jól
felkészült, amihez többek között az a tudat is hozzátartozik,
hogy bízik az anyai természetben, mely nem hagyja a
csecsemőket éhen halni.
Meggyőződésem, hogyha a gyermekágyat a könyvem
alapján megfelelően előkészítette, az első perctől kezdve
nyugalma lesz, és nem fognak komolyabb szoptatási
problémák adódni. Sajnos túl gyakran látom, hogy sokan
egyszerűen nem értik meg a gyermekággyal és a szoptatással
kapcsolatos jóindulatú tanácsaimat. Ilyenkor megeshet az, ami
Andreával is történt:
 …Második gyermekét otthon szülte meg, és minden
rendben folyt le; a szülők úgy érezték, mintha a hetedik
mennyországban lebegnének. Már a második napon
majdnem minden úgy ment, ahogyan kell, az anya ugyan
ágyban feküdt, de felelősnek érezte magát két évvel idősebb
kislányáért is. Játékok, mesekönyvek feküdtek szanaszét az
ágyán, a cumisüveg is ott volt, és a délutáni alvásnak is az
anya ágya lett a helyszíne. Ez még nem lett volna
kifogásolható, de valahogy úgy vettem észre, hogy napról
napra erősödik a nagyobbik gyermekre fordított figyelem.
Andrea kereste meg a nagylány papucsát, teljes
háztartásvezetési programot készített a segítőjének, és
panaszkodott, hogy az apa már megint kizárólag a
munkájával foglalkozik. Ő fektette le a nagyobbik kislányát,
és mindenről ő gondoskodott, ami a háztartással és a
gyerekkel volt kapcsolatban. Igaz, mindent a
gyermekágyból irányított, de mégis túlzásba vitte a
háziasszonyi teendőket. Így nem telt sok időbe, hogy egy
napon könnybe lábadt szemmel fogadjon, mert az újszülött
megtagadta a szopást. Legalább tíz percig tartott, amíg a
gyermek szájába vette anyja telt mellét, hogy aztán nagy
élvezettel szopja egy fél óra hosszat. Andrea sírt: „Most van
elég tejem, és nagyon bízom benne, hogy jóllakik a
gyermekem, különben is, most jól hízik. Akkor miért csinál
ekkora cirkuszt? Már a kislányom is állandóan azt kérdezi,
hogy az öcsike miért keresi a cicit ilyen sokáig, és miért sír
addig, míg végre enni kezd. Mitévő legyek? Mi lesz, ha a
falubeli segítő már nem jön, és még több vendég lesz majd?”
 Hosszú beszélgetés során rájöttünk, hogy a gyerek a
viselkedésével csak az anyját akarja visszaszerezni
magának, mert ha bekapná a cicit, és gond nélkül szopna,
akkor az ő jelenlétét észre sem lehetne venni, és az anya
már elhagyta volna a gyermekágyat. Andrea saját maga
állapította meg, hogy túlterhelte magát, és más vágya sincs,
mint hogy a férje vele legyen, egyedül vele. Megegyeztünk
abban, hogy mostantól kezdve teljes mértékben és kizárólag
az újszülöttel kell foglalkoznia. Nagynénjével megbeszéltük,
hogy magához veszi a kislányt, a nagymama pedig lerázza
az összes erőszakos vendéget. Az apának elmagyaráztam,
munkája jó részét nyugodtan az üzletben hagyhatja, mert
most az a fontos, hogy a gyermekágyas időszakot ő is átélje,
hiszen, ellentétben a munkájával, ezt nem tudja bepótolni.
Másnap Andrea hálóingben várt, férje mellette ült az
ágyon, mindketten szinte ragyogtak az örömtől, és boldogok
voltak. A nagyobbik gyerek örömmel utazott a
nagynénjéhez, a konyhát és a vendégeket a nagymama
tartotta kézben, és senki nem léphette át figyelmeztetés
nélkül a küszöböt, mindenkinek tudomásul kellett vennie,
hogy gyermekágyas van a házban. Végül Andrea nevetett.
„Az öcsike még mindig kitartóan keresi a cicit, de most
mindketten élvezzük ezt az időt. Igazad van, különben
tényleg csak a szundikáló babát tartottam volna a
karjaimban. Köszönöm, hogy még időben szóltál.”

KITARTÁS
A nyugalom és a meggyőződés mellett még egy harmadik
előfeltétele is van a sikeres szoptatásnak: a kitartás. Erre
sokszor már a kezdet kezdetétől szükség van, mert tényleg
vannak olyan babák, akiket csak rafinált trükkök segítségével
lehet rábírni a szopásra. Pedig a szakkönyvek azt írják, hogy
csak meg kell simogatni a csecsemő arcocskáját, és már oda is
fordítja a fejét az anyukájához, aztán egyszerűen bekapja annak
mellbimbóját, és szopik. Néhány gyermek erre mégsem képes,
mert egyszerűen nem akar szívni, főleg akkor nem, amikor az
anyuka, a csecsemősnővér vagy a bába éppen szeretné. Ám kis
türelemmel az anya később teljesen egyedül a mellére tudja
tenni gyermekét.
Több kismamának jó ideig várnia kell, míg végre igazán
beindul a tejelválasztás. Bizony néha előfordul, hogy a szülés
utáni második vagy harmadik napon sem lehet elkezdeni a
szoptatást! Van, akinél akár öt napba is beletelhet, amíg megérzi
mellei feszülését.
A következő próbatétel elé akkor kerül a kismama, amikor a
baba fél óráig akar szopni, míg jól nem lakik, a sokat emlegetett
mellenkénti öt vagy tíz perc helyett. De még ezzel sincs vége a
megpróbáltatásoknak, mert lehet, hogy további fél órába kerül,
amíg a baba végre böffent egyet. És persze elaludni sem fog
rögvest, hanem inkább állhatatosan karon szeretné hordoztatni
magát.
Kitartásra lesz szüksége a hormonok átállásakor is, amikor a
gyakran előforduló tejhiány miatt többször kell majd
csecsemőjét a mellére tennie. Kitartást igényel a beteg
csecsemőt óránként szoptatni, ha nyelés közben fáj a torka.
Végül az anyának nagyon sok kitartásra lehet szüksége ahhoz,
hogy környezetét meggyőzze arról, miért táplálja gyermekét
kizárólag anyatejjel, és hogy ettől még nem fog éhen halni a
baba.
Kitartás, türelem és a várakozás képessége: ezek a
tulajdonságok elengedhetetlenek az anyaság felé vezető úton és
az anyai létben. Azzal kezdődik, hogy kislánykorunkban alig
tudjuk kivárni az első menstruációt, aztán gyermekre vágyunk,
s reménykedve várjuk, hogy a vérzés végre kimaradjon. A
várandósság is a türelemmel kezdődik, hogy elviseljük a
hányingert, hogy megérezhessük végre a gyermek első
mozgását. A várandósság negyven hete is jó nagy adag kitartást
igényel, mint ahogy a szülésre való várakozás is. Több
asszonynak igen nagy kitartásra van szüksége ahhoz, hogy
elviselje a méhszáj megnyílásával járó és a szülési folyamatot
kísérő többórás fájdalmat. A szoptatási időszakban a türelmi
próbák néha soha nem érnek véget, mint azt ebben a részben
olvashatta. A szülők tapasztalják, mennyi kitartásra és
türelemre van szükségük, míg gyerekük felnő, például amikor
az anya otthon ül, és várja, hogy tízéves fia végre hazajöjjön. De
ezzel egy időben remélhetően elmondja néha saját magának:
„Megérte a kitartás, mert a gyermek már nagy, és a legjobb
úton van az önállóság felé – és hát mi az a várakozással töltött
pár év a körülbelül hetven évig tartó élethez képest?”
Bátorságot szeretnék önteni Önökbe, és segíteni abban, hogy
már közös életük kezdetén fejlesszék a kitartást magukban, ha
a gyermekükről van szó. Megéri, hiszen a bensőséges
összetartozás később már pótolhatatlan. Ráadásul betegség
esetén vagy a kamaszkor nehéz időszakaiban vissza fog rá
emlékezni, hogy megérte az egykori kitartás és türelem.
Gyermekével együtt töltött életében minden tapasztalatának
értelme lesz, még akkor is, ha sok idejébe kerül. Manapság
sajnos sokan azt gondolják, éppen idejük nincsen. Gyermekével
együtt fogja megtanulni, hogy időre márpedig szükség van, és
kitartónak kell lennie. Az évek múltával örömmel fog
visszaemlékezni a szoptatásra; ne hagyja, hogy Öntől mint
nőtől elrabolják ezt az élményt. Csodálatos, felszabadító és
elismerést nyújtó feladat vár önre.

SZOPTATNI JÓ
Olvasás közben talán az lehetett a benyomása, hogy a szoptatás
borzasztóan nehéz, és most aztán végképp nincs mersze
belevágni. Ezért most néhány örvendetes dolgot is megosztok
Önnel.
A szoptatásra fordított idő csak és kizárólag az Öné. A
későbbi évek során számtalanszor fog visszaemlékezni az
együttlét pillanataira, mert gyermekének tekintete talán soha
többé nem lesz ilyen mély és szeretettel teli. Nézzen gyermeke
szemébe, és meg fogja állapítani, hogy egész kis világot
építettek fel maguk körül, melyet senki sem tud, és senkinek
nem is szabad megzavarnia.
A gyermek anyatejjel való táplálásának sok olyan gyakorlati
vonatkozása is van, amelyet akkor fog igazán észrevenni, ha
már nem szoptat. Többen megbánták már, hogy nem
tájékozódtak jobban az anyatej előnyeiről: a tejnek állandóan
megfelelő a hőmérséklete, télen nem túl hideg, és nyáron nem
romlik meg; hétvégén soha nem kell elrohanni a közértbe,
mert elfogyott a tejpor; nem fog mérgelődni, hogy megint
felment a tápszer ára; mehet a csecsemővel ünnepségre,
hosszabb kirándulásokra; a nyaralás csodálatos élmény lesz,
mert nem kell a víz vagy a táplálék átállítása miatt rettegnie;
csak a pelenkákra kell majd gondolnia, és miután azok
(remélhetően) textilből vannak, azokkal sem lesznek
problémái, hiszen víz, szappan, levegő és napsütés minden
országban van; megállapíthatja majd, hogy szopós gyermeke
kitűnően védett a betegségekkel szemben, de mihelyt tápszeres
pótlást ad, elkapja az első közönséges náthát.
Egyetlenegy érvet sem ismerek, mely miatt az anyának le
kellene mondania a szoptatásról. Saját szoptatásaim egyetlen
napját sem adnám semmiért, sőt, mai fejemmel még nagyobb
odaadással és meggyőződéssel szoptatnám gyermekeimet,
hiszen tapasztalataim időközben megsokszorozódtak.
Remélem, nem kétséges, Önnek is megadatik a hosszú
szoptatás szép élménye.

…Az egyik kedves kolléganőm, aki részt vett a felkészítő

beszélgetéseken, azt mondta az egyik alkalommal: „Na jó,
ennyi probléma talán csak nem lesz.” Erre fel én: „Azért az
elején lesz majd egy kis »rumli«, de ha a kezdeti
nehézségeket legyűrted, élvezet lesz a dolog.” Egy nap
múlva a kolléganő is megszülte gyermekét, és mindketten
nevettünk, amikor újszülöttjét a mellére tette. „Igen, hát
kicsit tényleg »rumlis« a dolog.” Pár hét múlva a
boldogságtól ragyogó, fiatal bába így fogalmazott: „Inge, ez a
legszebb rumli, melyet valaha is megéltem.”
GYAKORLATI TANÁCSOK SZOPTATÁSHOZ

ELSŐ MELLRE TEVÉS

Az újszülöttet, ha csak lehet, már a szülőágyban, tehát
közvetlenül a szülés után tegye mellre. A legtöbb újszülött
kitűnő szopóreflexszel rendelkezik az első órákban. A bábák
majdnem mindegyik klinikán fontosnak tartják, ezért segítenek
is abban, hogy az anya mihamarabb a mellére tehesse
gyermekét. Egyébként ez császármetszés után is megoldható.

A SZOPTATÁS KEZDETE, TESTTARTÁS A SZOPTATÁS ALATT

A sikeres szoptatás előfeltétele a minden feszültségtől mentes
testtartás. Kezdetben ajánlatos az oldalfekvés, hogy medencéjét
az esetleges szülési sérülések miatt kímélje. Ajánlatos úgy a
gerincét, mint a fejét párnával alátámasztani, hogy valóban
lazán fekhessen, mert a tej csak így folyik könnyen. Ha a
csecsemőt akkor teszi mellre, amikor az sír és szopja az ujját,
vagy nyalakodó, szopni kívánó mozdulatokat tesz, akkor a
gyermek egyedül is meg fogja találni a mellbimbót. Ha viszont
meghatározott időben akar szoptatni, mert például reggel
kilenc órakor szokás, akkor valamivel bonyolultabb lehet a
dolog. Otthon született babáknál még nem észleltem nagyobb
gondokat a szoptatásnál, hiszen saját maguk határozzák meg a
szopás és az alvás fázisait. Noha jó dolog közelebbről
megismerkedni a szoptatási pozíciókkal és technikákkal, mégis
óvnám attól, hogy gépiesen próbálja alkalmazni ezeket. Legyen
nyugodt, elszánt és kitartó! Majd csak sikerülni fog.
 Próbálja meg úgy maga mellé fektetni gyermekét, hogy
karjával szorosan magához, illetve melléhez tartsa. Ügyeljen
arra, hogy a baba mindig a hasával forduljon az Ön hasa felé, ne
csak a fejét tekerje a mellbimbó irányába. Mi, felnőttek sem
szeretünk oldalvást ülni az asztalnál, és csak a fejünket fordítani
a tányér irányába. Próbálja ki egyszer, milyen érzés így enni,
rögtön természetellenesnek fogja találni a baba kicsavart
testtartását, és talán mellbimbója szempontjából sem tűnik
majd szerencsésnek, ha így szopik a csecsemő. Érdekes, mégis
milyen gyakran előfordul, hogy a baba így „csatlakozik rá” a
mamájára. De legyen óvatos, nehogy megnyomja, vagy túl
erősen magához szorítsa a gyermeket, mert ha szűken,
kényelmetlenül érzi magát, sírással próbál meg védekezni.
Mielőtt mellbimbóját a gyermeknek nyújtja, a már ismert
módon ingerelje, hogy a bimbó kicsit megmerevedjen, így a
baba könnyebben kaphassa be, és a bimbóudvarból is
automatikusan elegendőt foghasson a szájába. A gyermekkel
szemben levő szabad kezével nyújtsa oda neki a mellét. Vegye a
hüvelyk- és a többi ujja közé, és állítson elő a mellbőr felületén
egy kis feszültséget, mellét saját teste felé, tehát a gyerektől
kicsit elhúzva. Így a mellbimbó bizonyosan eléggé ki fog
emelkedni. Ha mellét enyhén megnyomja (úgyszólván fejő
mozdulatokat tesz, persze csak nagyon finoman), beindul a tej
áramlása. Fontos, hogy ez valóban „nyomás” legyen, és ne a
mell végigsimítása, dörzsölése. Ha sikerül eltalálnia a
mozdulatot, valóban könnyebben, gyorsabban folyik a tej. Ez
különösen rosszul szopó gyermek vagy durranásig feszülő
mellek esetén előnyös, amikor a gyerek rosszul kapja be a
bimbót, vagy nem vesz szájába eleget a bimbóudvarból, vagy
gyakran nincs is neki elég ereje a szíváshoz. Persze rögtön abba
kell hagyni a rásegítést, ha a gyermek rendesen szív, és a tej jól
folyik, különben úgy érzi a kicsi, hogy belefullad a tejbe. A
szoptatás végén ajánlatos ezzel a nyomófogással tejet spriccelni
a gyermek szájába, és így megmutatni neki, hogy megéri még
egyszer erőteljesen szívni, mert a mell még nem teljesen üres.
Így elősegítheti, hogy legalább az elsőnek odanyújtott mell
teljesen kiürüljön.
Ez a technika olvasva talán bonyolultnak tűnik, de
alkalmazása biztosan menni fog. Különben is, talál majd egy
tapasztalt asszonyt, aki tud valami jó tippet adni. Nem biztos,
hogy a bába vagy a csecsemősnővér lesz az, hiszen nekik is
lehetnek gátlásaik megfogni a mellét. A jó barátnő, aki már
maga is szoptatta saját gyermekeit, most szó szerint
„kebelbarátnővé” válhat, ha időt szán Önre, tapasztalatot ad át,
és nyugalmat sugároz Ön felé.
Annak a még mindig közszájon forgó aggodalomnak, hogy
„a gyermek orrocskájának okvetlenül szabadon kell lennie,
különben megfullad”, itt egyáltalán nincs helye. Minden
csecsemő van annyira okos, hogy mielőtt anyja mellén
megfulladna, elengedi a mellbimbót, vagy rugdalózással és
ficánkolással veszi rá az anyját, hogy változtasson pozíciót.
Pár nap múlva, illetve a szoptatás későbbi időszakában
szívesebben fog ülve szoptatni. Megint csak az a fontos, hogy
ellazult legyen; gondoljon a belső és a külső nyugalomra.
Próbáljon meg ügyelni a testtartására, eressze le a vállait,
keressen magának támaszt, és tegye fel a lábait egy sámlira.
Első házi látogatásom során mindig az az első dolgom, hogy a
szoptató kismamát ellazulásra szólítom fel. Kisszék híján egy
fotelt, az asztal szélét, kimustrált könyveket vagy sörösládát is
használhat lábtámasznak. Mindegy hogyan, de mindig
gondoskodjon arról, hogy mind a két lábát a földön vagy más
támasztékon teljes mértékben alátámaszthassa: ez nemcsak a
lábujjaira vonatkozik, hanem az egész talpára. Üljön úgy, hogy
gyermeke a combjain fekhessen. Ahogy úgy érzi, hogy karjával
vagy válla erejével kell gyermekét tartania, illetve felsőtestével
előregörnyed, hogy karjain könnyítsen, tudnia kell: nem
támasztotta alá kellő mértékben az ülőhelyét. Kérem az apákat,
ellenőrizzék az anya „munkatesttartását”, és szükség esetén
javítsanak rajta párnákkal. A szoptatás alatti feszültségnek
izommerevedés lesz a következménye, ha viszont egyenesen és
egyben lazán ül, több hónapig tud majd minden testi nehézség
nélkül szoptatni.

A SZOPTATÁS HOSSZA ÉS A MELLCSERE[40]

Eleinte mellenként ötperces szoptatás elegendő, az
újszülötteknek csak ritkán van kedvük hosszabb ideig szívni,
illetve életük első napjaiban nagyon hamar elfáradnak. Ha
nehezére is esik, vegye le gyermekét a melléről öt-tíz perc után.
Az első napok szoptatási idejére vonatkozóan különböző
tanácsokat fog hallani, de legmegbízhatóbban a baba jelzi,
mennyire van szüksége. Mindenesetre, ha érzi, hogy már nem
szív, csak cumizik, akkor felajánlhatja neki, hogy folytassa ezt a
tevékenységet a (mama) hüvelykujján; azzal is igen elégedett
lesz az újszülött. Arra is ügyeljen, hogy örömében ne hagyja túl
sokáig az egyik mellén szopni, mert sajnos néha már a
gyermekágy első napjaiban kialakulhat a bimbósérülés.

Az első baba
Az első gyermeknél tanácsos kezdetben egy etetés alkalmával
mindkét mellet odanyújtani. Cseréljen mellet a már említett öt
perc után, és növelje a szoptatás idejét naponta egy perccel,
amíg a gyerek a tej belövellése után saját maga el tudja dönteni
a szoptatás hosszát. Látni fogja, hogy a szopás hossza
mellenként húsz perc körül áll be. Normális esetben egy erős
újszülött hatékony szívással körülbelül tíz perc alatt kiürít egy
mellet. Ezen a ponton a rend kedvéért szeretném idézni egy
kolléganőm szavait: „A laktáló mell nem tejesüveg! Soha nincs
olyan, hogy kiürült! A mell folyamatosan termeli a tejet, az
legfeljebb nem folyik patakokban.”
Ha a baba lassan és élvezettel eszik, akkor a szoptatás tovább
tart. Gondolja meg, hogy az újszülöttet hamarosan
„csecsemőnek” nevezik, ami a cseccsel (emlővel) van
kapcsolatban, mert a csecsemő életének a szopás az értelme.
Tehát nemcsak jól akar lakni a mellen, hanem szopóingerét is
ki akarja elégíteni, és ez etetésenként akár fél vagy
háromnegyed órába is beletelhet. Ezenfelül csak a szoptatás
második felében, rövid pihenő után fogja a mellet teljesen
üresre szívni.

Ajánlatos az első napokban a gyermeket tízperces szopás

után áttenni a másik mellre, hogy azt is „kiürítse”. A másik
mellen aztán addig szophat, amíg csak igényeit ki nem
elégítette. A következő szoptatást kezdje azzal a mellével,
amelyikkel az előzőnél abbahagyta. Így mindkét mellét
felváltva ösztönzi tejképzésre, mindkettő felváltva ürül ki. Ha
nem tudná megjegyezni a sorrendet, kössön egy színes szalagot
a melltartójára, vagy tűzzön fel egy kedves brosst a hálóingére.
De ha ezt is elfelejtené, akkor sem lesz gond, mert ha megnézi
magát a tükörben, vagy egyszerűen csak megtapogatja a mellét,
érezni fogja a feszülésből, melyik melle van soron.
Attól a naptól kezdve, hogy belövellt a tej, valószínűleg
szoptatásonként egy mell is elengedő lesz. Feltétlenül
tanácsolom, hogy az első mellből engedje a babát addig szopni,
amíg a melle érezhetően puhább és könnyebb nem lesz.
Pelenkázás után ugyanarra a mellére még egyszer visszateheti
a kicsit, és csak akkor nyújtsa oda a másik mellét is, ha az
újszülött még mindig igazán éhes. Ettől kezdve a gyermek
határozza meg a szopás időtartamát, de a már említett
„nyomófogással” stimulálhatja a babát a tovább vagy az üresre
szopásra. Ha túl gyorsan váltogatja melleit, teljesen
fölöslegesen serkenti a tejképzést.

Többgyermekes anyák
Többgyerekes anyukáknál a szoptatási magatartás a
tejbelövellés helyzetétől függően fog alakulni, a tej mennyisége
pedig általában annyi lesz, mint az előző gyermekeknél. Ha a
tejbelövellés problémamentes volt, és gyermekeit mindkét
melléből szoptatta, akkor ajánlatos úgy eljárni, ahogyan
fentebb leírtam.
 Ha azonban a tejbelövellést nagyon kellemetlennek érezte,
akkor előnyösebb legkésőbb a szülés utáni második naptól
kezdve étkezésenként csak egy mellet odanyújtani. Lehet, hogy
Ön azok közé tartozik, akik valósággal szenvednek a tejük
mennyiségétől, vagyis az újszülött az egyik mellét sem üríti ki
teljesen. Ilyen esetben nyomatékosan tanácsolom, hogy a
szüléstől kezdve az etetésekkor csak az egyik melléből
szoptassa a babát. Kerülje a túl gyakori szoptatást, hogy ezúttal
normális tejbelövellést élhessen meg. A negyedik-ötödik napon
rá fog érezni, hogy a továbbiakban inkább mindkét vagy csak
az egyik mellét nyújtsa oda. A magam részéről köszönettel
tartozom azoknak a sokgyerekes anyáknak, akik megosztották
velem tapasztalataikat. Ők ugyan szembementek a mai
szoptatási trendekkel, a saját gyakorlatuk azonban
többszörösen beigazolódott. Előfordul, hogy a gyakorlati
tapasztalatok többet érnek, mint a tudományos elmélet, mely
szerint például a szülés utáni első 24 órában összesen 110–120
percnyi szoptatásra van szükség ahhoz, hogy minden
prolaktinreceptor és velük a tejkiválasztás megfelelően
beinduljon. Az elméletben előírtak akkor is megvalósulhatnak,
ha a baba mindig egy mellből szopik, alkalmanként húsz percig.
Ámde mindannyian ismerünk olyan gyermekágyasokat,
akiknek a csemetéje az első nap során csak három alkalommal
volt hajlandó szopni, és mégis egy álló évig anyatejen élt.
Nincsenek tehát mindenkire érvényes szabályok.

A GYERMEK LEVÉTELE A MELLRŐL

A gyermekek majdnem mindig maguktól hagyják abba a
szopást, amikor jóllaktak. Némelyikük viszont szívesen elalszik
anyja cicijén, ezért különösen sebes vagy érzékeny mellbimbó
esetén ajánlatos a babát előbb levenni a mellről. Próbálja meg a
kisujját a gyerek szája szélébe dugni: ezzel megszakítja a
szívást, és gond nélkül ki tudja majd húzni mellbimbóját a baba
szájából.

BÜFIZÉS
Már az első napokban, de legkésőbb a tejbelövellés után
büfiztetni kell a babát. Fektesse az újszülöttet a vállára, és
finoman paskolhatja is a hátát, hogy segítsen neki e fárasztó
feladatban. Az is lehet, hogy a baba már a mellen vagy rögtön a
felemelés után elkezd büfizni. Más babáknak nem elég a
hátpaskolás és a simogatás, hanem a szoptatások között tíz
percen át sétálni kell velük, és ringatni őket, amíg a művelet
sikerül, és a baba tovább tud szopni. A gyerekek sem
egyformák. Mellesleg otthon többnyire az apák vállalják a
büfiztetési ceremóniát.
Sok szülő végül is megelégeli a várakozást a (valószínűleg
nem létező) levegő kibüfizésére, így a baba tovább szophat,
majd békésen elszenderül az ágyában. Vannak tehát olyan
szoptatott gyerekek, akiknek egyáltalán nem kell büfizniük; ez
teljes mértékben a gyermek szopástechnikájától függ. Az a
baba, aki mohón szopik, és közben sok levegőt nyel, sokat
büfizik, különben felpuffadna a hasa, ami nem kellemes.
Annak a csecsemőnek, aki lassan, ráérősen szopik, élvezettel
és nyugodtan, kortyonként nyeli a tejet, talán soha nem kell
büfiznie.

AZ ANYATEJ ÖSSZETÉTELE

Anyatej Friss
tehéntej
100 ml-ben Előtej Átmeneti Érett
(kolosztrum) anyatej anyatej
(transitorikus)
Fehérje (g) 2,7 1,6 1,2 3,3
Zsír (g) 1,9 2,8 3,5 3,5
Szénhidrátok 5,3 6,5 7,0 4,8
(g)
(Tejcukor –
laktóz)
Ásványi sók 0,33 0,24 0,21 0,72
(g)
Kalória (kcal) 65 70 70 66
(Szülésznők tankönyve, Schattauer Kiadó)

ELŐTEJ
A szülés utáni első naptól kezdve a mell elkezdi termelni a
kolosztrumot, az előtejet. A sűrű, sárgás, néha csak pár
cseppnyi előtej kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint az érett
anyatej. Zsírtartalma az első napokban valamivel alacsonyabb,
majd a duplájára növekszik. A tejcukormennyiség a folyadék
mennyiségéhez viszonyítva viszonylag magas, és a következő
napok folyamán tovább nő. Az ásványi anyagok bősége
különösen érdekes, egyharmaddal magasabb, mint a következő
hetekben. Tehát ha csak néhány csepp előtej termelődik, akkor
is egészen biztosan jól fog lakni vele a baba, és a pici gyomor
lassan hozzászokik majd a növekvő tejmennyiséghez.

ÁTMENETI TEJ
Az átmeneti tej a tejbelövellés időpontjától kezdve képződik.
Sárgás színe van, már erről is felismerhető, mert a zsírtartalom
gyorsan emelkedik, hogy a baba súlyveszteségét ellensúlyozza
a tápanyag. Miközben a tej mennyisége folyamatosan
növekszik, a fehérje aránya egyharmadával csökken, a
tejcukortartalom pedig enyhén nő – tehát az újszülöttek
valóban édes tejet kapnak. Az immár bőségesen folyó anyatej
optimális táplálék ahhoz, hogy a gyermek jóllakjon és
gyarapodjon; körülbelül két hétig tartja meg ezt az összetételt.
Gyakran tapasztalom, hogy még hetekkel később is termelődik
az átmeneti tej. Miután a tej mennyisége nem növekedett,
fehérje értéke is állandó maradt, így azok a csecsemők is
híznak, akiknek esetleg már sokkal többet kellene szopniuk.

ÉRETT ANYATEJ
A harmadik, de legkésőbb a nyolcadik héttől kezdve a női
mellekben már érett anyatej termelődik, melynek színe inkább
vizeskéknek mondható. Normális esetben a fehérjeérték az
előtejéhez viszonyítva a felére csökken, a zsírtartalom a
kétszeresére növekszik, és a tejcukortartalom is emelkedik.
Szeretnék persze az általános kijelentésekkel nagyon óvatosan
bánni, hiszen az anyatej összetétele mindig a gyermek addig
ivott tejmennyiségéhez igazodik. Az olyan anya melle, akinek
gyermeke ritkán szopik, laktatóbb tejet produkál, mint az a
mell, amelyből a csecsemő állandóan szopni akar. Maga a
tejzsírérték 0,8% és 4,5% között ingadozhat, amit számtalan
anyatejvizsgálat kimutatott. Valódi csoda, hogy az anya teste
szabályozza magát a csecsemő igényeihez igazodva. Ha ezeket
a folyamatokat megérti, akkor tudomásul veszi, hogy az
iparilag előállított csecsemőtápszer az újszülött egyéni
követelményeinek az első hetekben egyszerűen nem felelhet
meg.

TEJBELÖVELLÉS

Az úgynevezett tejbelövellés körülbelül a harmadik vagy az

ötödik gyermekágyi nap körül következik be. Ez azt jelenti,
hogy ettől a naptól kezdve indul meg istenigazából a
tejtermelés. Sok kismamánál, különösen otthonszülés után, ez
a néha félve várt nap teljesen simán és panaszmentesen zajlik
le. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a tejbelövellés alakulása
is a gyermekágyi helyzettől függ. Az anyák a kórházban vagy
otthon megállapíthatják, hogy mellük megduzzadt, kemény és
telt. Legszívesebben felemelt felsőkarokkal feküdnének,
nehogy mellükhöz érjenek, mert már a mell enyhe
megnyomása is kellemetlen lehet, és a tej is rögtön folyni kezd.
A friss gyermekágyasok annak is örülnek, ha ezekben a
napokban nem ölelik át őket.
A kellemetlen melléktünetek legtöbbször két-három nap
alatt megszűnnek, mert először is az anya teste beállítja a
tejmennyiséget a gyermek szükséglete szerint, másodszor a
gyermekágyas megtanulja, hogyan kell telt melleit kezelnie.
Néhányan a tejbelövellés alatt szoptatási problémákról és a
melleikben érezhető fájdalmakról panaszkodnak. A mellben
tapintható kemény csomókat és a forró feszülést az okozza,
hogy a babát előre rögzített időpontokban szoptatja, és nem
annak szükséglete szerint. Olvassa el még egyszer a Korai
gyermekágy és az Újszülött című fejezeteket, talán valamelyest
könnyíthet a kellemetlenségek egy részén.

MEGELŐZÉS
A tejelválasztás viszonylag panaszmentes beindulásának
bizonyára előfeltétele az igény szerinti szoptatás; továbbá
fontosnak tartom, hogy A szoptatás hossza és a mellcsere című
részben (318. o.) leírt szempontokat is figyelembe vegye.
Gondolja meg jól, valóban mindig mind a két mellét oda kell-e
nyújtania. Jusson eszébe, hogy minden egyes mellre tétel és
szoptatás még jobban serkenti a tejképződést.
Mihelyt feszültséget érez a melleiben, kerülje az állandó
ivást. Napi két liter folyadék teljesen normális mennyiség.
Figyeljen arra, hogy a kórház száraz levegője miatt esetleg túl
sokat iszik! Különösen a tejtermelést serkentő teák fogyasztását
csökkentse, vagy kerülje teljesen. Legyen óvatos, nehogy túl
sok pohár pezsgőt igyon gyermeke megszületésének örömére,
amit több kórházi szülőosztályon még ajánlanak is, mert a
tejtermelést ez is elősegíti.
Szoptatás előtt masszírozza be duzzadt melleit a
Szoptatóolajjal; ettől könnyebben folyik a tej.

TERMÉSZETES MÓDSZEREK PANASZOK ESETÉN

A már túl bőségesen folyó anyatej miatt megkeményedő, fájó
melleken és egyéb panaszokon a következő módokon
enyhíthet:
Csökkentse az elfogyasztott ital mennyiségét.
Etetésenként valóban csak az egyik mellére tegye
gyermekét.
Szoptatás előtt a szoptató mellre tegyen meleg borogatást,
és masszírozza Szoptatóolajjal. Feltétlenül állítsa fel a
mellbimbóját, hogy a csecsemő a bimbóudvart jól
bekaphassa. Esetleg nyomjon ki a kezével egy kis tejet,
ezzel könnyítve meg gyermekének a feszülő mellbimbó
bekapását.
Szoptatás közben hűsítse a másik mellét jégakkuval vagy
mosdókesztyűbe dugott jégkockákkal, melyet szorítson a
hónalja alá, nehogy még több tejet termeljen, főleg ha csak
egy mellből szoptat.
Szoptatás után kezelje ismét hideg borogatással a melleit.
Talán az a legjobb, ha mellenként 2-3 csepp extralevendula-
olajjal elkevert hideg túrót ken rá. Ez segít a leghamarabb
megnyugtatni, ellazítani a mellet. Ha illóolajok segítségével
szeretné csökkenteni a tejmennyiséget, keverjen a túróba
Zsálya-ciprus olajat, melyben menta- és citromolaj is van.
Vigyázzon arra, hogy ezt az olajat csakis intenzív
tejelválasztás mellett szabad alkalmaznia, különben fennáll
 a veszély, hogy elapasztja a tejet. A homeopátiás
kölcsönhatás miatt ellenjavallt, ha homeopátiás gyógyszert
szed. Az elmúlt években jól bevált a kimondottan erre a
célra készített Rózsamuskátli-levendula olaj is. Ezt az olajat
közvetlenül a szoptatás után, illetve a szoptatások közötti
szünetekben közvetlenül is a mellre lehet kenni, vagy 1-2
cseppet keverjen belőle 3 evőkanálnyi túróba, melyet
borogatásként tegyen a pangó mellre.
Ha valóban szükséges, akkor a Phytolacca homeopátiás
szer igen hatékony megoldás. A potencia mértékének
meghatározásához kell bizonyos jártasság. Attól függően,
hogy a tej mennyiségét akarja-e csökkenteni, vagy jobban
ki akarja üríteni a melleit, esetleg serkenteni szeretné a
tejelválasztást, alacsony, közepes vagy magas potenciát
választhat. Személy szerint tényleg nagyon sok sikeres
kezelésre tekinthetek vissza. Időnként még a telefonon
vagy e-mailen keresztül felállított diagnózistól sem riadok
vissza, ha gyermekágyasok a kórházból segítségért
fordulnak hozzám. Ezt a gyógyszert azonban semmiképp
nem szabad hosszabb időn keresztül szedni, mert a hatás
mellett a mellékhatások is jelentkezni fognak a
homeopátiában is!

Duzzadt, fájós, csomós melleit, ha még nincs elegendő teje,

sokféle módon kezelheti:
Érdemes lefolytatni egy beszélgetést, mely azt próbálja meg
kideríteni, miért nem tud folyni a tej (tehát hol van a
gyermekágyban vagy az anyai boldogságban az a bizonyos
csomó).
Rendszeres vállkörzés, minden egyes szoptatás előtt lágy
csillag- és körszerű mellmasszázs a Szoptatóolajjal.
 Szoptatás előtt hőkezelés infralámpával vagy forró nedves
borogatással, melyet a Szoptatóolajjal, illetve szükség
esetén a megmaradt Gátmasszázsolajjal bekent mellre
tehet.
Esetleg a bába vagy a gyermekápolónő segítségével, és a
korábban leírt „nyomófogással” sikerül rávenni a babát,
hogy az egyik mellet üresre szívja. Szükség lesz az erős
mellmasszázsra, melyet meleg borogatások válthatnak fel.
Ez fáradságos, de hasznos „kézi munka”. Utána
természetesen a másik mellet is oda lehet nyújtani a
gyermeknek.
Ebben a helyzetben a legjobb homeopátiás segítséget
mindig a Pulsatilla és a Bryonia nyújtja. Az előbbi akkor
válik be, ha minden begyulladt (megduzzadt): az anya lelki
állapota, a tej, a gyermekágyi váladék és talán még a fájó
visszerek is. A Pulsatilla hatása alatt vissza fog térni a
jókedv és a tej csurgása is. A Bryonia akkor megfelelő
orvosság, ha a mell feszül, és minden egyes érintése
fájdalmat okoz az anyának. Ilyenkor a tej kifejésére még
csak gondolni sem lehet. A Bryonia alkalmazásával már tíz
perc alatt sikerülhet a fájdalmaktól megszabadulni.

TOVÁBBI TEJBELÖVELLÉS
A második erős tejbelövellés tíz nappal az első, a harmadik
pedig további három hét múlva szokott bekövetkezni. Ez a két
pótlólagos tejbelövellési időpont egybeesik a gyermek
gyarapodásának fordulópontjaival, mert ilyenkor több
táplálékra van szüksége. Ennek köszönhető, hogy a további
komoly panaszok legtöbbször elmaradnak, sőt a belövellés alig
tűnik fel, mert a mell nem válik olyan gyorsan teltté és feszessé.
 A nyolcadik és a tizenkettedik hét közötti utolsó tejbelövellés
majdnem mindig a női test hormonális átállásával is összefügg.
Ezután gyakran még egy apadási szakasz is észlelhető, miután
az anya teste megpróbálja tisztázni, hogy az ösztrogénhormon
győz-e, és ezzel ovulációt vált ki, avagy a prolaktin, a tejképző
hormon marad-e a meghatározó. Ebben az időszakban gyakori
szoptatással saját maga is befolyásolhatja, hogy továbbra is
elegendő tej álljon gyermeke rendelkezésére. Néhány nap
múlva erősödő tejfolyás jutalmazza türelmét. A baba továbbra
is, a nagyobb szünetek ellenére, jól fog lakni.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a „szoptatási készség” nyolc
hétig teljes lendületben van, és ez alatt az idő alatt újból és újból
lehetősége van „beszállni”. Ha valamilyen jogos okból
kifolyólag gyermekét eleinte csak részben szoptatja, és
tápszeres pótlást adott neki, akkor ebben az időszakban még
bármikor visszatérhet a teljes szoptatásra. Előfordulhat például,
hogy az anya megbetegedik az első időszakban, koraszülött
vagy beteg gyermeket hozott világra – ilyen esetben a
nyolchetes „gondolkodási idő” ösztönzést és reménysugarat
jelenthet. Bizonyára nagyon hálás lesz a bába gondozásáért és a
szoptatós csoport anyáinak támogatásáért. Ezzel a témával
kapcsolatban mindig H. asszony jut az eszembe,…

…akinek babája császármetszéssel, külföldön,

koraszülöttként jött a világra. Ott az volt a szokás, hogy a
császármetszéses nőknek rögtön elapasztják a tejét egy
injekcióval. Két héttel a szülés után szomorúan, gyermeke
nélkül jelent meg nálunk a rendelőben. Nagyon szeretett
volna szoptatni! Bátorítottam, hogy rögtön szerezzen be egy
 elektromos fejőkészüléket, igyon sokat, és szorgalmasan
fejje a melleit. Háromhetesen érkezett meg a baba
Németországba. Az anya gyermeke láttán rögvest több tejet
termelt, és hét héttel a klinikáról való elbocsátása után teljes
mértékben tudta gyermekét szoptatni. Mindezt csak
acélkemény akaratának, szilárd meggyőződésének,
visszanyert nyugalmának és példamutató kitartásának
köszönhette.

SZOPÁSMENNYISÉG, A SZOPTATOTT GYERMEK

GYARAPODÁSA

Mint már több helyen említettem, mindig egyénileg a

gyermektől és az anyatejképzéstől függ, hogy a gyermek
mennyit szopik. A csecsemők nem ismerik az „előírásokat”! Ne
is kezdje el a szopás mennyiségét mérleggel ellenőrizni,
spórolja meg magának a méregetéssel járó stresszt. Az a lényeg,
hogy a gyermek gyarapodjon. Ha óhajtja, a bába többször is
végez majd súlykontrollt, és megfelelő tanácsokat ad. Ha van
saját mérlege vagy kölcsönzött egyet, tegye gyermekét
meztelenül vagy kisingben a textilpelenkával leterített
mérlegre. Jegyezze fel a súlyt azzal a megjegyzéssel, hogy
szoptatás előtt vagy után mérte a babát. Pár nappal később
ismételje meg a mérést, de feltétlenül ugyanabban az
öltözékben, mint korábban. A különbség megmutatja, mennyit
hízott a gyermek.
 Figyelembe kell venni, hogy az újszülött eleinte súlyának
akár 10%-át is lefogyhatja. Ez teljesen természetes, fiziológiailag
indokolt fogyás, a születés utáni magzatszurok- és
folyadékveszteség miatt. A gyermek gyarapodása csak az
anyatej mennyiségének növekedése után következik be, tehát a
negyedik vagy az ötödik naptól kezdve. A legújabb kutatások
szerint a 10%-os fogyási mértéket azokban az években
határozták meg, amikor szinte alig szoptattak az anyák, az adat
tehát leginkább az üvegből táplált gyerekekre érvényes.
Eszerint tíz–tizennégy napon belül a gyermeknek vissza kell
nyernie születési súlyát. A következő nyolc hétre van egy
egyszerű gyakorlati szabály: hetente 100 gramm a szükséges
gyarapodás, heti 200 gramm pedig kiváló eredményt jelent. Ne
engedje, hogy a gyerekorvos vagy a rokonság elbizonytalanítsa!
A mama csak szoptasson, amíg az apa számolgat!
A negyedik és hatodik hétre kitűzött szűrővizsgálaton az
orvos amúgy is ellenőrizni fogja a gyermek súlyát. Ha a baba
valóban aggasztó közelségben lenne a súlygörbe alsó
határához, ismét megbeszélheti orvosával vagy bábájával,
milyen módon ellenőrizheti mégis a gyarapodást. Bizonyára
semmi oka sincs kétségbe esni. Ne veszítse el a fejét, hívja fel a
bábát, ahogy ezt számtalan más anya is teszi már évek óta.
Tapasztalatból tudom, hogy gyermeke állítólagos súlyhiánya
nagyon el fogja gondolkoztatni, és sürgősen egy tapasztalt anya
vagy bába tanácsára lesz szüksége, mert különben az orvos
aggasztó kijelentése önmagában is elég indíték tejtermelése
csökkenésére. E tipikus anyai gondokkal ne maradjon egyedül.
Egy gyermektelen ismerős vigasztaló szavai: „hagyd abba a
kesergést, nem fog rögtön éhen halni a kisbabád”, kevés vigaszt
jelent. Tudom, hogy ilyen helyzetben igazán csak a kompetens
vigasztaló szavak és a hasonló gondokat ismerő anyák
segíthetnek.
De ne feledje: a gyerekek nem két lábon járó táblázatok, és
nemigen akarnak normáknak megfelelni. Ön talán igen?
Vannak olyan hetek, amikor gyermeke sokat eszik és hízik,
aztán lehet olyan idő is, amikor minimális tejadaggal is
elégedett. Ezt a jelenséget a serdülő gyerekeknél is ismerjük. Ők
olykor szinte a levegőből élnek, aztán hetekig tömik magukat,
mintha feneketlen bendőjük lenne. Ilyen növekedési
folyamatok és fejlődési szakaszok újszülötteknél is lehetnek,
tehát ennek fog a súlygörbe vonala is megfelelni. Vagyis az a
legjobb, ha megspórolja magának a méregetéssel járó stresszt!
A szülők közül adott esetben csak a statisztika barátai éreznek
igazi érdeklődést az ilyesfajta táblázatok iránt. Sokkal
szórakoztatóbb a babával játszani és beszélgetni (gügyögni),
mint feljegyzéseket készítgetni a súlyáról és a hosszáról.
Kivételes esetben bábája vagy orvosa megkérheti a napi
tejmennyiség felügyeletére. Ilyenkor gyermekét 24 órán
keresztül minden etetésnél a szoptatás előtt és után is meg kell
mérnie anélkül, hogy közben pelenkázná. Csak a mérés után
kaphat a baba friss pelenkát; kizárólag így lehet a gyermek
teljes ivásmennyiségét megállapítani, és következtetéseket
levonni további ellátásával kapcsolatban.
De ismét hangsúlyoznám, megfigyeléssel kitűnően meg
lehet állapítani, hogy a baba jóllakott-e. A normálisan
gyarapodó gyermek ötször–nyolcszor kéri a mellet, és naponta
ötször-hatszor pisili tele a pelenkáját. Van olyan baba, aki
hetente egyszer produkál székletet, más naponta többször is.
Pocakja láthatóan nagyobb és szélesebb lesz. Ha máshonnan
nem, a rugdalózó kinövéséből mindenképpen észreveheti,
hogy hízott. Ha bizonytalan amiatt, hogy gyermeke eleget hízik-
e, akkor kérjen tanácsot egy tapasztalt asszonytól. Ne hagyja
magát mindenféle táblázatok és előírások által zavartatni! Ha
például Ön és párja kistermetű, pehelysúlyú emberek, akkor ne
várja se az orvos, se Ön, hogy gyermeke ugyanannyit hízik
majd, mint a szomszéd baba, akinek anyja 180 centiméter
magas, apja pedig 100 kg-ot nyom a mérlegen. A kolléganőknek
azt tanácsolom, kétes esetekben azért mindig használják a
mérleget. Nem szükséges, hogy az egyik végletből a másikba
essünk, és amíg régen naponta ötször mértük meg a csecsemőt,
addig ma teljesen lemondjunk erről. Ma is vannak gyarapodási
problémákkal küzdő gyerekek, és noha magam is elkötelezett
vagyok a szoptatás mellett, a realitással mindig számolni kell. A
szoptató anyáknak azt tanácsolom, ha kételyei vannak,
forduljon olyan bábához, aki iránt valóban bizalmat érez, és aki
ismeri a gyermeket. Ha valamilyen okból mégis másik bábát
keres, mutasson neki az elmúlt hetekben készített fényképeket.
Köteteket tudnék írni az úgynevezett „nem megfelelően
gyarapodó gyermekekről”, akiknek pótlást kellene adni,
pusztán azért, mert nem felelnek meg a német normáknak. Ha
az anyjukat sikerül megvigasztalni és egy-két gyakorlati
tanáccsal ellátni, ezek a gyerekek is minden tápszer nélkül
gyarapodnak. Hát nem fontosabb, hogy a baba egészséges
legyen és egyenletesen fejlődjön? Hogyan reagálnánk mi,
felnőttek, ha minket is különböző „ipari kvóták és normák”
alapján ítélnének meg?

AZ ANYATEJ MENNYISÉGÉNEK BEFOLYÁSOLÁSA

A két legfontosabb gyakorlati szabály a szoptatás időtartamára:

Ha minden etetésnél mindkét mellén szoptat: növeli a
tejmennyiséget!
Ha minden etetésnél csak az egyik mellén szoptat: csökkenti
a tejmennyiséget!

A TEJMENNYISÉG NÖVELÉSE

Gyakori szoptatás
Az újszülött gyakori szoptatása növeli a tejmennyiséget, míg a
ritkább szoptatás az ellenkezőjét váltja ki. Ha igény szerint
szoptat, teljesen magától szabályozódik a tej kereslet-kínálat
viszonya. Normális esetben négy–nyolc hétig is eltarthat, amíg
a gyermek éhsége és az anya tejtermelése összehangolódik. A
kereskedelemből merített példával szoktam ezt a szabályt az
anyukáknak megmagyarázni: ha egy nő naponta egyszer
érdeklődik friss zsömle után, a pék talán fel sem figyel rá. Ha
viszont naponta tízszer jelenik meg az üzletben, a tulajdonos
biztos megpróbál majd a vevő kívánságához igazodni akkor is,
ha ez néhány napba telik; a kitartás minden bizonnyal
eredményt hoz. Ugyanígy van a tejképzéssel is: kétóránkénti
szoptatással néhány nap alatt feltornázható a tej mennyisége,
és a gyermek saját magától, szoptatás nélkül fog hosszabb
szüneteket tartani. Az igény szerint történő szoptatás nagy
valószínűséggel sikerhez vezet. Tehát a kismama ne adjon
pótlást annak érdekében, hogy minden lehetséges eszközzel
elérje a négyóránkénti szoptatást, hanem szoptassa gyermekét
akkor, ha az sír, vagy keresi a cicit. Ezzel kapcsolatosan a
kórházi elbocsátás után kialakult stresszhelyzetek százairól
tudnék mesélni. Nagyon meglepőnek tartom, milyen kevés
kórház tartja fontosnak, hogy megszerezze a „bababarát”
minősítést. Talán azért, mert nem fűződik a minősítéshez
anyagi érdek? Sajnos tény, hogy az anyákat még ma is gyakran
azzal a tanáccsal engedik haza a kórházból, hogy az
újszülöttnek pótlásra van szüksége, mert az anyatej nem
elegendő. Holott éppen a pótlás zavarja meg a kereslet és a
kínálat szabályozását, aminek következtében a mell utána
tényleg nem termel elegendő tejet a gyermek számára. Ha a
fent említett vevő elmenne a konkurenshez, akkor a péknek
sem lenne kellő ösztönzése, hogy több péksüteményt süssön. A
legtöbb gyerek csak a tápszer csökkentése vagy teljes mellőzése
után fog majd néhány nap múlva elegendő mennyiségű
anyatejet kapni. Biztos, hogy a gyakori szoptatás rengeteg időt
vesz igénybe, és fontos, hogy a bábák segítsék, bátorítsák a
szülőket. Kérem, még egyszer gondolja át a fejezetrész elején
leírt feltételeket.

Melltartó
Ha nem használ szoptatós melltartót, azzal egyszerű, de nagyon
sikeres módszert választ a tejmennyiség növelésére. A mell
tejtermelő képességének jót tesz, ha szabadon, a fehérnemű
szorítása nélkül lehet. Az anyák mindig örülnek ennek a
tanácsnak, és azonnal elhagyják a melltartót. Otthoni
látogatásom alkalmával pedig azzal a hírrel fogadnak, hogy
mintha bizseregne a mellük. Sok asszony így éli meg a
tejbelövellést.

FITOTERÁPIA
Ha az anya többet iszik, akkor az három napon belül növeli a tej
mennyiségét. Ezt a szempontot nem szabad lebecsülni!
Elsősorban természetesen a folyadék mennyiségéről van szó,
de hamarosan azt is megállapíthatja, hogy a szénsavmentes
ásványvíz és a megfelelő gyógyteák (nem zsálya- és nem
borsmenta-!) a legmegfelelőbbek. A tejmennyiség növeléséhez
a legmeggyőzőbb tapasztalataimat a Szoptatóteával szereztem.
A Szoptatótea ánizs, édeskömény, köménymag, kapor,
majoranna, keserű pacsirtafű és citromfű egyenlő arányú
keveréke. Tudom, olykor nehézségekbe ütközik a keserű
pacsirtafű beszerzése, melyet ráadásul össze szoktak keverni a
közönséges pacsirtafűvel, sőt a Senecionis herbával vagy Senecio
ovatusszal (közönséges aggófűvel vagy lilás szárú aggófűvel),
mely egészségre káros pyrrolicitin-alkaloidot is tartalmaz.
Szóval vigyázni kell! A hosszú évek tapasztalatai naponta
beigazolódnak. Sok gyermekágyas meséli, hogy már aznap több
teje volt, amikor először ivott e teából. Fontos, hogy a magok
frissen legyenek őrölve. A dobozban vagy sötét csomagolásban
tárolt teakeverék három hétig hatékony marad, majd tejképző
hatása a felére csökken. Kérem, ügyeljen arra, hogy a napi
maximális 1 liternyi adagot is csak az első napokban fogyassza;
később elég belőle napi 3 csészényi. Persze az is jó megoldás, ha
a 3 teáskanálnyi Szoptatóteát (1 teáskanállal szoktunk javasolni
csészénként) több vízzel hígítva issza. Az a lényeg, hogy a teafű
mennyisége ne növekedjen, máskülönben a tea erős hashajtó
hatással lehet az anyára, de a gyermekre is. Apák mesélték
nekem, hogy kellemetlen, labilis állapotba kerültek, miután egy
hétig ők is ezt a teát itták – ez a jelenség is a gyógynövények és
magok hormonális hatását bizonyítja. Persze az is lehet, hogy
ez az állapot csak az apák gyermekágyi depressziójából ered,
ahogy ezt néhányan vélik. Nagyon hígított formában a teát
gyermekének is adhatja puffadás esetén.
A barátnőm, Gina bábaként dolgozik Berlinben. Ő kérdezte
meg még évekkel ezelőtt, hogy ismerem-e a „Barleywater”-t
(árpavizet). Elmondta, hogy az árpavíz igen kedvelt és nagyon
jótékony ital, melyet főleg azok az édesanyák szeretnek, akik
nem szívesen iszogatnak teákat, vagy akik csupán
változatosságra vágynak a Szoptatótea mellett. Az árpavíz igen
olcsón előállítható: öntsön 50 gramm árpaszemet 2 liter vízbe,
és főzze másfél órán át. A szemeket szűrje ki a folyadékból, és
hagyja kihűlni. Ízesítse 1 evőkanál almalével, 1 friss, kezeletlen
citrom levével és 1 evőkanál mézzel. Az így nyert italt
kortyonként fogyaszthatja egy-két napon át.

HOMEOPÁTIA
Magától értetődő, hogy a homeopátia a laktációt (tejtermelést)
is segítheti természetes úton. De ismét elmaradhatatlan az a
megjegyzés, hogy képzett bábával vagy orvossal kell felvennie
a kapcsolatot. Csak az egyes gyógyszerképek ismeretében
lehetséges nagyobb időpazarlás nélkül, rögtön a helyes szert
megtalálni. Egyáltalán nem állíthatom, hogy nekem mindig
gyorsan sikerül valakit a helyes homeopátiás módon kezelni.
Gyors és sikeres terápiára csak akkor van remény, ha az anya
személyiségét már a várandósság alatt megismertem, s egy
kicsit be vagyok avatva az életkörülményeibe is.
Mint említettem, a Pulsatilla a leggyakrabban használható
szer. Azok a nők, akiknek már a várandósság alatt is jó
tapasztalataik voltak vele, természetesen a gyermekágyban is
használhatják. A Pulsatilla tanúsítja a legpontosabban a
homeopátiás terápia egységességét. Ez a szer vezérfonalként
szerepel e könyvben, s használata az újszülöttkor után, a
gyermekévek alatt is folytatódhat. Olvassa el még egyszer a
megfelelő részeket, hogy megtudja, Ön is azok közé tartozik-e,
akiknek a Pulsatilla a megfelelő orvosság. A hatékonyság
alapfeltétele, hogy sikerüljön helyesen megválasztani a
potenciát.
A következő homeopátiás szereket is alkalmazhatja: Agnus
castus, Bryonia, Calcium carbonicum, Lac caninum, Lac
defloratum, Secale és Sepia.

AROMATERÁPIA
Az illóolajok felhasználása a szülészet minden területén, így
kevés tej esetén is kiváló lehetőséget jelent. Tulajdonképpen
legkedvesebb segítőszereim közé tartoznak, mert egy
masszázsolajjal a kismama egyszerre testi és lelki támogatást is
kap. Ha megtalálja azt az illatot, amely segíti anyaságában,
hangulata is javulni fog. Ráadásul Ön is tud saját magán
segíteni, ugyanakkor nincs kitéve gyógyszereknek vagy
gyógymódoknak. Az aromakeverékek bizonyos függetlenséget
nyújtanak, és erősítik az önbizalmat – melyből véleményem
szerint néhány anyának amúgy sincs túl sok.
Elsősorban a Szoptatóolajat szeretném figyelmébe ajánlani,
melyet már több helyen is említettem. E zsíros növényi olajon
alapuló Bevált aromakeverék az ánizs, az édeskömény, a
sárgarépamag, a koriander, a köménymag, az extra levendula és
a rózsa illóolaját tartalmazza, és igen megbízható segítséget
nyújt, ha serkenteni szeretné a tej kiválasztását.
E mellmasszázsolajjal a gyermekágy első napjától kezdve
mindennap bemasszírozhatja a melleit, hogy elősegítse a
mihamarabbi és problémamentes tejbelövellést. Ha a tej
mennyisége még mindig nem lenne elegendő, akkor minden
szoptatás előtt ezzel masszírozza be a melleit csillagalakban és
körkörösen, ahogyan ezt a várandósság alatt a szoptatásra való
felkészüléskor már gyakorolta. A szoptatás teljes időszakában,
ha kevés a teje, ha melle duzzadt vagy fáj, ez az olaj minden
alkalommal hatékony.

A TEJMENNYISÉG CSÖKKENTÉSE
A túl bőségesen tejelő mell éppolyan megterhelő, mint az
ellentéte. Az alábbi ajánlásokkal már sok kismamának
nyújtottam segítséget. Ha a megelőzés a célja, akkor e fejezet
első bekezdéseiben talál használható tanácsokat.
A gyermek mellre tétele: Mint fentebb, az erről szóló részben
említettem, az első és legfontosabb szabály, hogy mindig
csak az egyik mellén szoptassa a babát. Közben hűsítse a
másik mellét jégakkuval vagy jégkockákkal. Ha
 mellbimbóját tenyerével vagy hüvelykujjával egy-két
percig erőteljesen megnyomja, szintén meggátolhatja a tej
csorgását.
Melltartó: ajánlatos a szoptatások között szűk, feszes
melltartót viselni, sőt ha lehet, rövid ideig próbáljon meg
hason feküdni.
Túró: célszerű a szoptatási szünetek alatt hideg borogatást
feltenni, mely túróból is készülhet.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia az ilyen mértékű túltermelés ellen is ismer egy
igen hasznos szert, a Phytolaccát (alkörmös). Ennek rövid ideig
tartó és alacsony potenciában (D3–D8) történő alkalmazása
biztosan csökkenteni fogja a tejtermelődést. A potencia és az
adagolás meghatározása ennél a szernél különösen nagy
figyelmet kíván, de tapasztalt bába hamar meghatározza,
milyen dózisokra van szükség.

AROMATERÁPIA
Az illóolajok közül ebben az esetben a zsálya használ. Szoptatás
után 1 vagy 2 csepp zsályaeszenciát csepegtethet a
mellbimbóra; ezt sok kórház és klinika is ajánlja, de csakis
túltermelés esetén! A túróba is keverhet zsályaolajat. Még jobb,
ha a tejapasztó Zsálya-ciprus olajat használja, mert a zsályaolaj
önmagában esetleg túl magas ketontartalommal bír, mely
némelyik csecsemőnek légzési nehézségeket okozhat. Nagyon
megnyugtató számomra, hogy a Bevált aromakeverékek
elkészítését alapos laborvizsgálatok előzik meg, így a túl magas
ketontartalom eleve kizárt.
 A tejtúltermelés kezelésekor nagyon óvatosnak kell lennie,
nehogy véletlenül túlságosan is elapassza a tejet!

A MELL ÁPOLÁSA

Sok kismama kérdez arról, hogyan ápolja a melleit. Ilyenkor

nem sok mindenre kell ügyelnie: semmi nem mutat arra, hogy
melle több ápolást igényelne, mint máskor. A gyermekágyasok
természetesen gyakrabban verejtékeznek, s ezért
fokozottabban igénylik a mosdást, a zuhanyozást. A szokásos
testápolás teljesen elegendő.

MEGELŐZÉS
Ahhoz, hogy mellbimbója kisebesedését megelőzze, ajánlatos
odafigyelnie arra, hogy bimbói puhák és simulékonyak
maradjanak, tehát védje meg a forróságtól, a nedvességtől és a
rendkívüli hidegtől. A helyes mellre tevés magától értetődően
szintén döntő fontosságú, mert ha a baba nem kapja be az egész
mellbimbót, akkor nagyon megterheli, akár ki is sebesítheti azt.
Olyan ez, mint amikor az ember nem megfelelő cipőt vesz fel –
mindannyian tudjuk, mi a következménye, ha a cipő szorít.
A nedvesség és a nedves testmeleg kedvez a
gombafertőzéseknek, melyek kifejezetten kellemetlenek:
viszketnek, sőt sebes és repedezett mellbimbókhoz
vezethetnek. Ezért szoptatás után lehetőleg a levegőn szárítsa
meg a mellét. A tejmaradékokat nem kell teljesen eltávolítania,
de hagyja, hogy a levegőn száradjanak meg!
 A rendkívüli hideg is a mellbimbó berepedéséhez,
behasadásához vezethet. Ahogy a kéz és az ajak télen a hidegtől
érdessé válik, a szoptatás alatt ugyanez történik a
mellbimbókkal is. Egyik évszakban se menjen ki a szabadba, ha
éppen hűvös szél fúj, télen viszont csak meleg ruhában és a
melleit védő melltartóbetéttel tartózkodjon odakint. Szoptató
anyaként jól gondolja meg, úszhat-e fűtetlen medencében vagy
hideg tóban. Már az is mellbimbóproblémákhoz vezethet, ha
csak kiteregeti a mosott ruhát az erkélyen, miközben nincs
megfelelően felöltözve. Rendkívüli esetben úgynevezett
„tejgörcsöt” is kaphat, ha a gyermeket közvetlenül ilyen hideg
behatás után szoptatja meg. A mell egyszerűen nem tudja
kiereszteni a tejet, vagy csak nagy fájdalmak árán. Ilyesmi
többnyire tejpangáshoz vezet, mely lázzal is járhat.
Ha mégis hideg éri melleit, ellenintézkedés gyanánt azonnal
hőfelvételről kell gondoskodnia. Nyáron hideg fürdő után
rögtön törülközzön meg, öltözzön fel melegen, és használja ki a
napsugár melegét. Ősszel és télen használjon otthon
infralámpát vagy meleg borogatásokat. Így bizonyára elkerüli
az említett repedéseket, behasadásokat, a duzzadást és a
tejpangást.
Szoptatási problémát okozhat az is, ha az újszülött rövid
nyelvfékkel született, ezért nem tudja rendesen bekapni a
mellbimbót, melyet nagyon meggyötörhet a rossz
szopótechnika, és ez kisebesedéshez vezethet. Ilyenkor csak a
nyelvfék átvágása segít. A beavatkozást természetesen
tapasztalt szakembernek kell elvégeznie.
Természetes alapanyagokból készült szoptatóbetétek
A legjobb óvintézkedéseket a természetes alapanyagú, gyapjú
vagy tiszta selyem szoptatóbetétek viselése jelenti. Ezekkel az
anyagokkal el tudja kerülni a már említett két veszélyforrást, a
nedvességet és a hideget. Amióta a gyermekágyasok ilyen
betéteket használnak, azóta mellbimbójuk kisebesedésének
veszélye a minimálisra csökkent. Sok kismamára emlékszem
pályám kezdetéről, akikhez vérző mellbimbóik miatt kellett
házi kezelésre mennem. Ez a természetes betétek használatával
egy csapásra megszűnt.
E betétek hatásának magyarázata magától értetődő: ezek a
betétek gyapjú és selyem állati fehérjeszálakból állnak, és
gyapjúviasz-tartalmuk miatt baktériumölő hatásuk van. Nem
nyújtanak táptalajt a csíráknak, és gyulladásgátló, valamint
gyógyító hatásúak. A természetes szálak jól szellőznek, és így jó
levegőcirkulálást biztosítanak a mellek felett.
A gyapjú melegíti a melleket, és saját súlyának 40%-áig
szívja fel a nedvességet. A mell száraz marad, mert a betét a
nedvességet kifelé vezeti el. Összehasonlításként, a pamut csak
6%-ot szív fel, mégis lassabban adja le a nedvességet. Az az
egyszerű kísérlet, melynek során 1 kispohárnyi vizet pamutra
vagy tiszta gyapjúra önt, segíteni fog, hogy megismerje ezt a
tulajdonságot. Vagy gondoljon a beáztatott pamutpólóra, illetve
a gyapjúpulóverre: melyik ruhadarab merül el azonnal, és
melyik csak jóval később, miközben magába szívja a vizet?
A selyem sima, finom és puha, nem irritálja a bőrt, és az is
jól bírja, aki gyapjúra érzékeny vagy gyapjúallergiás. Ez a
természetes szál kiválóan alkalmas szoptató anyák számára,
mert melegben hűsít, hidegben pedig melegít. A selyem
gyógyító hatását a gyerekek sebes popsijáról szóló részben már
említettem. Igen jó a nedvszívóképessége is, mégsem lesz
nedves tapintású.
Természetes szálú betétek használatakor teljesen el lehet
hagyni a szokásos mellbimbókenőcsöt, melyet a kórházakban
szoktak ajánlani. Használatuk nem csak ebből a szempontból
takarékos, hiszen egy vagy két pár tökéletesen elég belőlük. De
az állandó kifőzéssel sincs munkája, nem növeli a háztartási
szemetet, nem kell állandóan eldobható betéteket vásárolnia, és
a későbbiekben a családban sebkezelésre is felhasználhatja.
Teljesen elég, ha a tejfoltokat semleges szappannal, kézzel
mossa ki.
A pamut betétek még mindig jobb megoldást jelentenek,
mint az eldobható betétek, de nem rendelkeznek a gyapjú és a
selyem fentebb leírt tulajdonságaival. A pamutbetéteket
naponta kell váltani, és rendszeresen ki kell főzni őket.

A SZOPTATÓ ANYA TÁPLÁLKOZÁSA

A Korai gyermekágy és az Újszülött című fejezetekben kitértem

a szoptató anya táplálkozására, kérem, olvassa el még egyszer.
Minden egyes kérdésnél vegye figyelembe, hogy az újszülött
élete első nyolc hetében valóban „új szülöttnek” érzi magát, és
Ön, az anya még mind a hormonális, mind a testi és lelki
vonatkozásokat tekintve szintén átmeneti állapotban van. Az
eddigi fejezetekben folyton az egészséges test jelzéseire hívtam
fel a figyelmét – az egészséges, kiegyensúlyozott és az anya által
megszokott kevert étrend nem fog megártani babájának sem.
Egyen és igyon a szülőföldjének és természetes környezetének
megfelelő ételeket, ne változtasson táplálkozási szokásain épp a
szoptatás idején, főként ne váltson egzotikus ételekre, és ne
használjon erős fűszereket. Ha kedveli a káposztaféléket, akkor
kezdje óvatosan a karfiollal és a brokkolival; ez a két zöldség
valószínűleg mérsékeltebb puffadást fog okozni gyermekének.
A burgonya és a sárgarépa minden változatban
kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozást biztosít, különösen
akkor, ha köménymaggal és édesköménnyel készíti el.
Bizonyára más zöldségekkel vagy különösen gyümölcsökkel is
járhat hasonlóan, de az éretlenül leszedett termés komoly
emésztési nehézségeket okozhat. Az a leghelyesebb, ha aszerint
választ zöldségeket és gyümölcsöket az étrendjébe, hogy mi az,
ami megteremne a saját kertjében vagy a környezetében is.
Nincs olyan afrikai anya, aki a szoptatás időszakában naponta
trappista sajtot enne, vagyis Ön se sűrűn egyen friss ananászt,
kivit, mangót vagy hasonlót.
Remélhetően az alkohol és a kóla nem tartozik szokásos
italai közé. Egy pohár bor vagy gyenge sör jót tesz a
közérzetének, és gyermekét sem fogja károsítani. A
koffeinfogyasztást mindazonáltal nem árt a minimumra
csökkenteni, ezért, ha lehet, álljon át gabonakávéra;
mindannyian tudjuk, hogy a kávé izgató hatású. Délután négy
óra után semmiképp nem ajánlom a serkentő italok
fogyasztását. Sok kisbaba szokott le „meglepő” módon a
délutáni, esti nyugtalanságról, sírásról, miután anyja lemondott
a koffeinről. A koffeinhez hasonlóan délután kerülje a nehezen
emészthető ételeket, és a főétkezést is időzítse inkább négy óra
előttre. Mint említettem, ebben az időszakban inkább könnyen
emészthető zöldség- vagy csirkeleves fogyasztását ajánlom. Meg
is voltam lepve, amikor egyik kolléganőm szakmai
publikációjában arról olvastam, hogy a tanfolyamok
témájaként is felbukkanhat ez az ősrégi bölcsesség, melyet én
még az édesanyámtól tanultam.
Rendre megállapíthatom, hogy az anyának nem a táplálék
összeállítása okoz gondot, hanem inkább maga az étkezés.
Nemcsak a baba igényel sok figyelmet, hanem ő maga is
kemény próbatétel elébe néz: át kell állnia a rendszeres hivatali
hétköznapokról a háziasszony és anya szabályozatlan
teendőire. Elfeledkezhet saját magáról, arról, hogy magának is
főzzön; ez túl nagy felhajtásnak tűnik, holott egy szoptató
anyának rendszeres és elegendő laktató táplálékra van
szüksége, mert energiafogyasztása a szoptatás időszakában
nagyon magas. Kimondottan kerülnie kell, hogy lefogyjon az
eredeti súlya alá, mert ez káros anyagok kiválasztásával jár
együtt; a káros anyagok ugyanis a zsírszövetekben vannak
elraktározva. Hogy a szoptató anya kiegyensúlyozott
táplálkozásban részesüljön anélkül, hogy állandóan főznie
kelljen, és ne kezdjen el csokoládén és kávén élni, azt szoktam
ajánlani, hogy készítsen magának tejbombákat. Ezeket előre,
pillanatok alatt el lehet készíteni, sokáig elállnak a
hűtőszekrényben és nagyon ízletesek.
Receptje: 1 kg búza-árpa-zab durván összezúzott keverékét
serpenyőben barnára pirítja, hozzáad 30 dkg főtt rizst, 35 dkg
hideg vajat, 1 pohár vizet, 30 dkg mézet. A masszából két
centiméter átmérőjű golyókat formál, megforgatja szezám-
vagy napraforgómagban (esetleg a változatosság kedvéért
kókuszreszelékben), és naponta 2-3 darabot fogyaszt belőle.
Vigyázat: a bábaasszonyok és a férfiak is nagyon szeretik ezt a
kalóriabombát! Kipróbálásra elkészítheti a fele mennyiséget is.

AZ ANYASÁG SAJÁTOSSÁGAI

LAPOS, BEFELÉ FORDULÓ ÉS REJTETT MELLBIMBÓK

Átmenetileg igen kellemetlen problémát jelenthetnek a lapos
vagy befelé forduló mellbimbók. De ez még nem ok arra, hogy
ne szoptasson! Remélhetően már várandóssága alatt beszélt
erről a bábával. Ha eljön az idő, hogy gyermekét sok
türelemmel és néhány trükkel mellre tegye, feltétlenül kérje a
bába vagy a védőnő segítségét. Az a legjobb, ha a
bimbókiemelőt már fél órával a szoptatás előtt felteszi.
Testének melegétől vákuum jön létre, melytől a mellbimbó
kiemelkedik. Vegye karjába gyermekét, és a bimbóvédőt
közvetlenül azelőtt távolítsa el, mielőtt a baba szopni szeretne,
így a gyermek biztosan jól be tudja majd kapni a bimbót.
Némely esetben ajánlatos eleinte a bimbóvédővel szoptatni, de
újra és újra próbálja meg anélkül is.
A gyermekágyi utókezelés során mindig az az első dolgom,
hogy bimbókiemelő nélkül is megpróbálom a gyereket az anya
mellére tenni. A gyerekek gond nélkül bekapják a cicit, és az
anyák csodálkoznak, hogy a baba „távtartó” nélkül is képes
enni. Néha magam sem értem, kik azok, akik a további
lehetőségek kipróbálása előtt és helyett azt tanácsolják a
gyermekágyasoknak, hogy használják ezt az eszközt. Szerintem
aki igazán segíteni akar a szoptatásban, annak el kell fogadnia
az emberi közelséget, de vannak olyanok is, akiknek szükségük
van a három lépés távolságra. Kérem, anyaként fogadja el: nem
mindegyik nővérke vagy bába képes arra, hogy megérintse az
Ön mellét, de ez nem jelenti azt, hogy Ön is távolságot tartson a
saját testével és gyermekével szemben.

BEREPEDEZETT, KISEBESEDETT MELLBIMBÓK

Minden óvatosság ellenére is megtörténhet, hogy kisebesedik,
berepedezik a mellbimbója. Ez sajnos nagyon fájdalmas dolog,
különösen amikor a gyerek szívni kezd. Az első szívások után
enyhül a fájdalom, és gond nélkül jóllakhat a baba.
A gyermekágyas számára ilyen esetben az a legfontosabb,
hogy kérje a bába segítségét. Ő tapasztalatai alapján tanácsokkal
és természetes módszerekkel segítséget tud nyújtani abban,
hogy megszabaduljon a repedésektől. A sebes mellek nem
indokolják, hogy az anyát elválasztásra vagy a tej leszívására
beszéljük rá, hanem ez jó alkalom intenzív szoptatási és
gyógykezelési tanácsadásra.
Elsőként a szoptatás technikáját kell felülvizsgálni. A
gyermeknek be kell kapnia az Ön bimbóudvarából is annyit,
amennyit csak tud, és nem szabad a mellbimbóját túl hosszú
ideig strapálnia. Figyeljen oda, hogy a kicsi nem marad-e a
szoptatás alkalmával túl sokáig a mellén, és ügyeljen, hogy ne
rángassa le a bimbójáról, hanem a már említetteknek
megfelelően szakítsa meg a szívást, egyik ujját a gyermek szája
csücskébe dugva.
Kérem, vegye figyelembe az előző részekben leírt megelőző
módszereket, a levegő, a napfény gyógyító hatását, valamint a
szoptató betétek hasznosságát, és a gyermek helyes mellre
tételét.

ÉRZÉKENY MELLBIMBÓK
Az érzékeny mellbimbók a már említett, általánosan elfogadott
ápolási módszerekkel és a háromórás ritmus betartásával
hamarosan begyógyulnak. Érdekesnek találom, hogy a
kisebesedő mellbimbóval küszködő anyák jelentős része a
Silicea nevű homeopátiás szer alaptípusába tartozik. A fő
szimptómák között lehet megemlíteni, hogy az ilyen kismama
jobban érzi magát, ha rend veszi körül. Az egész személyiséget
figyelembe vevő szemlélet ilyenkor arra a belátásra vezet, hogy
minden szoptatási irányzatnál többet ér a személyiség
középpontba állítása. A gyereknek egészen biztosan jobb az,
ami az anyának is jobb. Ha az anyának jót tesz a három-négy
órás ritmus, akkor a babának is jót fog tenni.

Természetgyógyászati kezelési módszerek

Sebes mellbimbóknál a legfontosabb előírás a tiszta selyem
betét használata, hogy elérhesse a seb optimális gyógyulását és
szellőzését.

FITOTERÁPIA
A mellbimbó berepedését Körömvirág-eszenciával és Ratanhia-
tinktúrával lehet kezelni. Itasson át valamelyik szerrel egy
vattapálcikát, és szoptatás után tisztítsa le a sebet.

AROMATERÁPIA
A seb kezelését elősegítő Ülőfürdő illóolajait
mellbimbófürdőként is hasznosíthatja. Ahányszor csak ideje
engedi és kedve van hozzá, vegyen meleg mellfürdőt, melyhez
1 pálinkáspohárkányi felforralt, majd testmelegre hűtött vízben
oldjon fel csipetnyi Ülőfürdőt. Mindkét mellbimbóját fürdesse
néhány percig az oldatban, majd tiszta vízzel öblítse le, és
szárítsa meg hajszárítóval vagy infralámpával. A
mellbimbófürdő után naponta kétszer kenje be mellét
vékonyan a gyógyulást serkentő Körömvirág- vagy
Feketenadálytő-kenőccsel, esetleg Rózsa- vagy
Citromfűbalzsammal. Soha ne használjon vastag kenőcsös
borogatást, mert az túlságosan felpuhítja mellbimbóját,
meggátolja a levegő áramlását, és így nedves kamrát alkot a
baktériumok és gombák számára.
Hatékony elsősegélyt nyújthat a Rózsa-teafa eszencia, ha
szoptatás után 1 cseppet tesz közvetlenül a sebre. Mihelyt a seb
már nem nyitott, az eszencia helyett használja inkább néhány
napig a Rózsa-teafa hidrolátumot.

HOMEOPÁTIA
A homeopátiás szerek közül az Arnica, a Castor equi, a
Causticum, a Phytolacca, a Sepia, a Silicea és a Sulfur már
nagyon gyakran segítettek kismamák kisebesedett
mellbimbóin.

A bába segítsége
A bába többnyire a megfelelő homeopátiás szerrel, illóolaj-
keverékkel, természetes anyagból készült betéttel segíthet a
gyermekágyasnak, hogy a leggyötrőbb panaszok néhány nap
alatt elmúljanak; mindent megtesz azért, hogy mihamarabbi
javulást érjen el. Sajnos én is a saját tapasztalatomból tudom,
mit jelent a babát heteken át könnyes szemmel szoptatni.
Minden bábának a lelkére kötöm, tegyen meg mindent,
segítsen a kisebesedett mellbimbójú anyán, és nyújtson neki
vigaszt, hogy tovább szoptathassa gyermekét. Ebben a
helyzetben is megéri odafigyelni a család ideges és feszült
hangulatára, mert lehet, hogy közvetett úton éppen az anya
mellbimbói hívják fel a figyelmet valamilyen visszás helyzetre,
ha az anya maga nem mer közvetlenül segítséget kérni.

SZOPTATÁSI SEGÉDESZKÖZÖK

BIMBÓVÉDŐ
Néhány esetben kétségtelenül mégis tanácsos az anyának a
bimbóvédőt ajánlani, hogy kímélje a mellbimbóit, de ügyeljen
arra, hogy ez valóban kíméletet, s ne épp ellenkezőleg, még
nagyobb megterhelést jelentsen. Előfordulhat, hogy nem is a
mellbimbó, hanem maga az anya szorul kíméletre. Hosszú
távon nem megoldás, hogy a problémás testfelületre „kalapot
teszünk”. Ha hosszabb időn át kell bimbóvédőt használnia,
akkor hetente szükséges az újszülött súlyának ellenőrzése,
ugyanis a baba a kupak használata közben nem képes rendesen
fejni a nyelvével, hanem elsősorban a szájacskájával szív, s nem
az ínyével, amit egy tapasztalt bába rögtön észrevesz. Fáradtnak
látszik ugyan a hosszas szopástól, de nem biztos, hogy jóllakott.
A baba, ha lehetséges, csak az első öt percben egyen a szoptató
segédeszközzel, utána feltétlenül bimbóvédő nélkül lakjon jól a
mellén.
Bimbóvédő híján többször is használtam már jó minőségű
cumisüveg cumiját mellrátétként. Egy forró tűvel még egy-két
lyukat is szúrok a cumiba, hogy a baba hozzászokjon ahhoz,
hogy a mell több csatornából ereszti a tejet, és önmaga kezdje
szabályozni ínyével a tej folyását és mennyiségét. Ezzel a
segítséggel különösen a cumisüveggel elkényeztetett
gyermekek tudnak azonnal és gond nélkül szopni. Ez a trükk
abban az esetben is hasznos, ha az anya melle túl sok tejet
termel, és a baba első erőteljes szívásai túl gyors tejfolyást
idéznek elő; a baba félrenyel, ezért elengedi a mellet, sír, és
sokszor nem is hajlandó tovább szopni, vagy csak a kifolyó tejet
akarja lenyalogatni, de nem lakik jól. Ezért többen mesélik,
hogy dől a mellükből a tej, a baba állandóan szopni akar, de
mégsem látszik soha jóllakottnak. Ha ilyen szoptatási
problémája van, elegendő a babát az első percekben – amikor a
mellből ömlik a tej – ezzel a cumival szoptatni, de pótlyukak
nélkül. Néhány erőteljes húzás után a gyerek élvezettel, kupak
nélkül is üresre eheti a mellet, és jóllakhat. Néhány hét múlva
ezt a segédeszközt általában teljesen el lehet hagyni. Ez a
módszer azoknak a babáknak is segítséget nyújt, akik a túl
gyorsan folyó tej és saját mohóságuk miatt nagyon sok levegőt
nyelnek, s ezért görcsöl a hasuk. A kupakkal ez a probléma is
megoldódik, mert a gyermek lassabban fog szopni.
Azért javaslom, tűzze ki célul, hogy egy szép napon
segédeszközök nélkül tudjon majd szoptatni, hiszen mindig a
közvetlen út a legjobb.
Kicsit drága, de régóta bevált módszer a kisebesedett
mellbimbó gyógyítására, ha az anya tiszta ónból készült
bimbóvédőt visel a szoptatások szünetében. A levegőztetés és a
(néha anyatejjel is megtöltött) ón bimbóvédő váltott
alkalmazása hamar begyógyítja a sebes mellbimbókat. Az
északi- és a balti-tengeri területeken élő kolléganőim kis, sapka
alakú kagylókat is mutattak nekem, melyek nagyon jó
szolgálatot tettek bimbóvédőként. E bábák fantasztikus
eredményekről számoltak be, úgyhogy érdemes újra meg újra
kicserélni a különböző vidékekről származó helyi
tapasztalatokat.

TEJLESZÍVÓ
Úgy vélem, az elektromos tejleszívó használata csak igen ritkán
indokolt. Az anyának majdnem mindig háromszoros
megterhelést jelent, hiszen neki kell a melleit üresre fejnie, a
gyereket ezzel a tejjel, cumisüvegből megetetnie, és végül az
összes felszerelést elmosnia és sterilizálnia. Ha a bimbók még
ráadásul érzékennyé is válnak, a tej apadni kezd, és az anya úgy
érzi, jóformán nincs más hátra, mint az elválasztás; még ekkor
sem késő a bába segítségét kérni. Ám mindenkinek azt ajánlom,
szoptatási gondok felmerülése esetén rögtön jelentkezzen, mert
súlyos helyzetben mi sem tudunk máról holnapra csodát tenni.
Mielőtt az elektromos tejleszívót használná, próbáljon meg
keresni egy bábát, aki segít elkerülni, hogy alkalmaznia kelljen
ezt az eszközt. Független bábai pályám kezdetén megfogadtam,
soha nem fogok egyetlen anyát sem magára hagyni a
tejleszívóval, akinek egészséges gyermeke van otthon.
Véleményem szerintem a „boci” csakis valódi szükség esetén és
korlátozott ideig alkalmazható, hiszen egy gép soha nem tudja a
természetes szoptatást helyettesíteni, amely időigényes ugyan,
hiszen sok felvilágosító munkával együtt járó házi
látogatásokba kerül, de az anyák és a bábák is bizonyíthatják,
hogy a várandósság alatti, részletekbe menő szoptatási
tájékoztatás legkésőbb a gyermekágy idején kifizetődik. Minden
bába vegye magának a fáradságot, segítse a gyermekágyast,
hogy a babát sikerüljön nagy türelemmel mellre szoktatnia. A
kismama hálás lesz, amiért megszabadul a géptől.
Egyetlen szivattyú sem szívja olyan üresre a mellet, mint az
egészséges gyermek. Saját magam is tapasztaltam ezt;
fájdalmas és csalódást okozó élmény volt, de igen tanulságos. A
gép legfeljebb rövid időre jelent megoldást és némi
megkönnyebbülést a beteg gyermekével küszködő anyának.
Előfordulhat, hogy elkerülhetetlen a mellszívó használata, ha a
koraszülött vagy beteg újszülött nem képes szopni. Ilyenkor a
korszerű interval vagy kettős szívókészülékek használatát
ajánlom, a költségeket szerencsére állja a betegbiztosító.
Egyébként türelemmel és kitartással az sem lehetetlen, hogy
akár a hónapokon át lefejt tejjel táplált csecsemőt még utólag
rászoktassa a szopásra. A koraszülöttek számára jól használható
készletet lehet vásárolni a szopás megtanításához. Ha
szakemberhez fordul, bizonyára megfelelő segítséget kap az
első lépések megtételéhez.

AZ ANYATEJ LEFEJÉSE ÉS FAGYASZTÁSA

A kézi tejszívók ideiglenesen sokszor kellemes segítséget

nyújtanak, különösen ahhoz, hogy a felesleges tejet
tartalékként a mélyhűtőben tárolhassa. Ügyeljen arra, hogy az
átmeneti tejet csak néhány napig, legfeljebb a negyedik hétig
használhatja fel, három hónapos gyermeke ugyanis az első
hetek eltérő ízű tejét el fogja utasítani. Az érett anyatejet
legfeljebb 72 órán át tárolhatja a 4–8 °C-os hűtőszekrényben,
nem az ajtóban, hanem a hűtő belsejében. Ennél hosszabb ideig
csak lefagyasztva szabad eltenni az anyatejet. A fagyasztáshoz
használjon üveg vagy nem átlátszó műanyag edényt vagy
anyatejhez való fagyasztótasakot. A vizsgálatok szerint a
mélyhűtőben az eltarthatóság három–hat hónap között mozog,
de a hűtőszekrény fagyasztójában az anyatejet ne tartsa tovább
néhány hétnél. A nap folyamán összegyűjtött adagokat a
fagyasztás előtt ne tartsa 12 óránál tovább a hűtőben.
Felolvasztáskor vízfürdőben melegítse a tartóedényt. Ha nem
fogyott el a teljes adag, sajnos ki kell dobni a maradékot. Semmi
esetre ne melegítse fel újra az egyszer már felmelegített
anyatejet! A melegítésre ne használjon mikrohullámú sütőt!
Megnyugtató érzés az anyának, aki például forgalmi
dugóban áll, ha tudja, hogy időközben az apa a felolvasztott
anyatejjel megetetheti a babát. Ilyesmi természetesen csak
kivételes esetben történhet, mert noha a fagyasztás kíméletes
tartósítási módszer, azért bizonyos alkotóelemekre káros
hatással van.
Megtanulhatja az anyatejet szívó nélkül is lefejni. A tej
lefejése egy kifőzött edénybe az első időkben ugyan fáradságos,
de kis türelemmel és gyakorlással hamarosan gyorsan fog
menni. Ez a mell kiürítésének leginkább fájdalommentes
módszere, és sebes mellbimbóknál is nagyszerűen bevált. A
lefejési technika megtanulása – a leírt nyomásfogással – sokszor
megerősített abban a tudatban, hogy mi, bábák valóban
„kézműves” munkát végzünk. Az anyatejet a következőképpen
tudja kifejni: vegye a hüvelykujja és a mutató- vagy középső
ujja közé a mellét körülbelül három-négy centiméterrel a
mellbimbó mögött, vagyis a bimbóudvar szélénél; kicsit húzza
hátra az ujjait a test felé, majd nyomja össze. A mellbimbó
nyílásain ekkor megjelenik, vagy akár spriccelni is kezd a tej,
melyet kifőzött vagy steril műanyag edénybe fogjon fel. Addig
kell préselni a tejet, amíg megszűnik a túlzott feszülés, és a mell
ismét puhább tapintású, vagy amíg egy etetésre elegendő tejet
nyer. Én például felvettem azt a szokást, hogy ha gyermekem
nagyon sokáig aludt, olykor könnyítettem egy kicsit a
túlságosan feszülő melleimen. Jobban éreztem így magam, és a
mélyhűtőben is mindig volt egy kis tartalék, hogy
távollétemben se legyen anyatejben hiány. Amikor elkezdtem
egyéb táplálékot is adni gyermekemnek, a maradék anyatejet
felhasználtam az első bébiételekben.
TEJPANGÁS, MELLGYULLADÁS (MASTITIS)

A szoptatás időszakában az anya számára a tejpangás, pláne a

mellgyulladás a legfélelmetesebb válsághelyzet. De nemcsak az
anyák, hanem a bábák is rettegnek ettől a problémától. A
mellgyulladás az anyát nőiességében és intim szférájában sérti.
Hála a természetgyógyászat lehetőségeinek, bátorságot
önthetek beléjük, illetve megszabadíthatom őket e betegség
félelmétől. Meg szeretnék cáfolni egy igen elterjedt hiedelmet,
miszerint lázas tejpangásnál vagy mellgyulladáskor rögtön el
kell választani a gyermeket, mert különben tályog képződik,
melyet csak operációval lehet kezelni. Pályám hosszú évei
során egyetlen olyan kismamát kellett ápolnom, akinek
mellgyulladása tályoggal végződött, és sebészeti beavatkozást
követelt. De ő is tovább tudott szoptatni, és néhány nappal
később panaszmentes volt. Néha arra gondolok, ha már akkor a
mai tudásommal rendelkeztem volna, talán arra a sebészeti
beavatkozásra sem lett volna szükség. Az általam gondozott
anyák közül csupán néhányat kellett antibiotikummal kezelni
vagy elválasztani a tejláz miatt. Nekik sajnos kapóra jött a
gyulladás, mert így megindokolhatták az elválasztás
kényszerét. Újra és újra azt kell észlelnem, hogy néha a nő teste
mondja ki a „parancsot”, ha akaratával nem tudja elérni, amit
szeretne. Más életkörülmények között ez a férfiakra és a
gyermekekre is igaz. A fizikai panaszoknak nagy
valószínűséggel mindig lelki okai vannak. Nemhiába nő a lelki
betegek száma, hiszen a természet nem tud kibékülni azzal,
hogy állandóan csak fizikai vonatkozású, tünetorientált
elnyomási terápiákat alkalmazunk.

LELKI OKOK
A tejpangás erre az egyik legjobb példa. Bár valódi hátterét csak
ritkán lehet egykönnyen felismerni, nem szabad sajnálni az
időt; az érintettel folytatott beszélgetés során megismerjük a
családi problémákat, kapcsolatát párjával vagy az anyaság
újszerűségében rejlő gondjait. Arra a kérdésre, hogy a párja
szabadságon van-e még, majdnem mindig ez a válasz: „Hát ez
az. Muszáj dolgoznia, én meg egyáltalán nem érem utol
magam, mert mindennel egyedül kell megbirkóznom.” További
kérdezősködésem hatására mások elmondják, mi minden
gyülemlett fel bennük a szülés óta. Jellemző példa A. M.
asszony esete:

…„Ó, tudja, már azt sem tudom, mi a helyes. A férjem és

az anyósom úgy gondolják, mégiscsak inkább tápszerrel
kellene etetnem a gyereket, mert négy hónap után már
annak is itt van az ideje. De pillanatnyilag a megtelt, pangó
melleim miatt éppen hogy többször is szoptatnom kell, vagy
nem?” Beszélgetésünk alatt kiderítettük, hogy az anya nem
találja borzasztónak, sőt nagy odaadással és örömmel
szoptatja gyermekét. Megbeszéltük, hogy nyugodtan
kiállhat a véleménye mellett, egy babát gond nélkül lehet fél
évig vagy még tovább is szoptatni, függetlenül attól, mások
mit mondanak. Férjével is tudatta ezt, anyósának pedig
megmondta, hogy a gyermek nem fog tápszert kapni addig,
 amíg neki a szoptatás öröm. A. M. asszony nagyon boldog
volt, és búcsúzáskor azt mondta: „Jó, hogy tejpangásom van,
most el tudtam magával beszélgetni. Ahhoz nem volt
merszem, hogy csak úgy felhívjam telefonon.”

Minden anyát arra kérek, hogy zavar esetén vagy akkor is,
ha csak információra van szüksége, vegye fel egy bábával vagy
egy szoptatós csoporttal a kapcsolatot. Próbálja meg leküzdeni a
gátlásait, és járjon utána a problémák megoldásának, a
kérdések megválaszolásának: mások is ugyanabban a cipőben
járnak.

A TEJPANGÁS ÉS A MELLGYULLADÁS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

Sok esetben nehéz megkülönböztetni, hogy tejpangásról van-e
szó, amelyet a póttejbelövellés okoz, vagy a tejutak valódi
elzáródásáról és pangásról, mely lázzal jár, vagy éppen már a
gyulladás van folyamatban. Véleményem szerint nem is az a
lényeg, hogy a bába megállapítsa a helyes diagnózist, hanem az,
hogy az anya azonnal segítséget kapjon.
A tejpangás fájdalmat okoz, a mell feszes és duzzadt, a
kezdeti stádium igen hasonlít a tejbelövelléskor érzett
feszülésre. A gyermek szopása vagy a mell bármilyen érintése
nagyon fájdalmas az anya számára. De az is lehet, hogy a
mellnek csak az egyik területén pang a tej; itt csomó is kialakul,
és enyhén kivörösödik a bőr, érintésre pedig ugyancsak
fájdalmasan reagál. A tejpangás különböző formáinál láz eleinte
még nem jelentkezik.
 A mellgyulladás ugyanolyan tünetekkel jár, mint a
tejpangás, de ellentétben azzal, a kismama betegnek is érzi
magát, végtagjai az influenzás állapothoz hasonlóan fájnak.
Majdnem mindig rövid időn belül lázas lesz, hőmérséklete akár
a 40 °C-ot is elérheti. A mell a pangó helyen vörös és majdnem
mindig igen érzékeny. A vörösség foltszerűen vagy nagy
felületen, éles határ nélkül is megjelenhet, gyakran vörös,
csíkszerű gyulladások láthatók.

TEJPANGÁS OKAI
A tejpangásnak sokféle oka lehet. Mint már említettem, lelki
problémák felhalmozódása is kiválthatja a testi reakciót.
Mindenesetre fontos, hogy rögtön vonjon be egy bábát a
probléma megoldásába, hiszen szoptató anyákkal kapcsolatban
neki van a legtöbb tapasztalata. Ne várjon! Hívja fel a bábát
hétvégén is, mert a rosszul vagy egyáltalán nem kezelt
tejpangásból szempillantás alatt mellgyulladás alakulhat ki.
Minden kolléganőmet arra biztatom, hogy kezeljék a
mellproblémákat, mert gyakran megoldhatók a tejpangási
problémák, és csak viszonylag ritkán válnak veszélyes
gyulladássá.
Lehet, hogy a pangást a kései, a harmadik–nyolcadik hét
utáni tejbelövellés okozza.
Az is megeshet, hogy ebben az időben a gyermek
megbetegszik, és egyszer csak nem szopja üresre a mellet,
így a kínálat és a kereslet közötti aránytalanság vezet a
tejpangáshoz.
Olykor pozitív eseményeknek is a következménye lehet a
tejpangás: kellemes szabadsága alatt jól kipihente magát a
 napon, és talán még egy ünnepségen is részt vett, ahol
finom tejserkentő italt, pezsgőt vagy búzasört ivott. Mindez
a tejtermelés ugrásszerű növekedéséhez vezethet,
olyannyira, hogy gyermeke már az egyik mellén jóllakik,
így a másik órák hosszat nincs kiürítve. Gyakori oka a
tejpangásnak, hogy a gyermek végre átalussza az éjszakát.
A baba első ízben alszik át hét órát, az anya viszont ül az
ágyban, mert telt mellei fájnak.
A tejpangás oka esetleg a túl szűk vagy éjszaka elcsúszott
melltartó is lehet.
Az is előfordulhat, hogy az egyik tejmirigyet egy kis hólyag
zárja el. Ennek eleinte nincsenek tünetei, az anya csak
fájdalmat érez, és arról számol be, hogy gyermeke nagyon
gyorsan elengedi a mellét, tiltakozik a további szopás ellen,
pedig az anya nagyon is jól érzi, hogy melle még nem üres.
Szoptatás után kis sárga pontot lát a mellbimbón, és ha
tüzetesen szemügyre veszi, akkor meglátja, hogy átlátszó
hártya takarja el a tej kijáratát. Ilyenkor nincs más hátra,
mint egy sterilizált tűvel felszúrni a hólyagocskát, és
kinyomni a besűrűsödött tejet. Gyakran az is elég, ha a
gyermeket szopni hagyja, és az eldugult részt a kezével feji
ki. Első, tejpangáshoz vezető tejbuborékélményemet soha
nem fogom elfelejteni:

…M. asszony korán reggel telefonált, és aggódó hangon

kért segítséget: „El tudna hozzám még ma jönni? Valami
nem stimmel a jobb mellemmel. Fáj, kemény és feszes, és a
baba sem akar rendesen szopni; hamar elengedi és sír, pedig
még nem szopta üresre. Nem értem, mi van.” Megígértem,
hogy meglátogatom, addig is tegyen fel túróborogatást.
Lázat ugyan még nem észlelt, de számomra mégis fontos,
hogy ilyen helyzetekben legalább gyakorlati tanácsot adjak
az anyáknak, hogy mellük feszülése és ezzel lelki
feszültségük egy része is alábbhagyjon. Amikor
megérkeztem hozzá, magam is csodálkoztam: mellén se
vörösödést, se fájó pontokat nem lehetett találni, lázas sem
volt, mégis a mell felső, külső negyede tele volt tejjel. M. úr a
karján hordozgatta a fiát, aki nyugtalan és nyűgös volt. Meg
akartam állapítani, folyik-e még tej. Két tejcsatornából tej
csepegett, de hirtelen egy ponton feltűnt egy aranysárga,
apró foltocska, körülbelül 1 mm átmérőjű. „Hát ez meg
micsoda?” – kérdeztem csodálkozva. Minden
próbálkozásomkor, amikor erről a részről is igyekeztem a
tejet kinyomni, a pontocska valamivel nagyobb lett, és így
felismerhettem, hogy a tej kijáratát finom hártya fedi.
Kértem az apát, hozzon nekem egy gombostűt. Hirtelen
kivert a víz, beleborzongtam, mert eszembe jutott: az apa
orvos. „Mit fog szólni, ha a felesége mellén egy közönséges
gombostűvel teszek-veszek?”, gondoltam magamban.
„Mindegy, az asszonyon segíteni kell.” Elmondtam a
férfinak, mit fogok tenni. „Tegye, amit jónak lát, a lényeg az,
hogy a csöppség jóllakjon, és a feleségem megszabaduljon a
fájdalmaktól. Ezután a fárasztó éjszaka után beláttam, hogy
én magam nem tudok a feleségemen segíteni.” Így hát
beledugtam a tűt a Körömvirág-eszenciába, melyből a
mellbimbóra is csepegtettem, majd nagy merészen
felszúrtam a szívóbuborékot. Egy mini „anyatejdugó” repült
a szemembe, a tej elkezdett csöpögni, és míg mindannyian
ezen nevettünk, a csöppség az anyja mellének esett, és
 hangosan cuppogva kiszopta. Az anya ragyogott az örömtől,
és boldog volt, hogy mellei kiürülnek, s így végre
megkönnyebbül; az apa pedig a fejét fogta, és fellélegezve
kijelentette: „A bábáknak mindig van egy trükk a
tarsolyukban, pedig én már a kés alatt láttam a feleségemet,
és elképzeltem, mennyire meg fog változni a melle a sebtől.
Köszönöm!” Büszkén így válaszoltam: „Önök, orvosok
mindent a legrosszabb oldalról néznek. Ez legfeljebb a
mellgyulladás kezdetének első gyenge jele volt, a felesége
még nem mutatta a gyulladás egyértelmű tüneteit. De most
már megértem, miért járt-kelt gyermekével olyan
nyugtalanul. Ilyen rosszra én még egyáltalán nem
gondoltam.” Úton a következő kismamához mosolyognom
kellett saját ötletemen, mert soha nem tételeztem volna fel
magamról, hogy valaha is gombostűvel „megoperálnám”
egy anya mellét. De hiába, a szükség leleményessé tett, és
boldog voltam, hogy megfigyelőképességem és
találékonyságom ilyen gyorsan megkönnyebbülést hozott
az anyának. Azóta független bábai pályafutásom alatt a
gombostűt sokszor és sikerrel használtam.

KEZELÉSI MÓDSZEREK TEJPANGÁS ESETÉN

Tejpangás esetén először is olvassa el még egyszer a
Tejbelövellés (321. o.) című fejezetrészt. Az összes ott leírt
módszer itt is segíteni fog.
Az a legfontosabb, hogy a gyermek minél gyakrabban
szopjon, és kétség esetén inkább keltse fel egyszer, hogy a
mell ismét kiürüljön. Furcsa módon a legtöbb anya arról
számol be: „Érdekes, mintha a gyermekem megérezné,
hogy gyakran kell szopnia. Amióta a tejpangás kialakult,
gyakran eszik, és utána megint aranyosan elalszik egy-két
órára.” Teljesen biztos vagyok benne, hogy az anya és a
gyermek közötti természetes kapcsolat ilyen helyzetekben
is kiválóan működik, sokszor csak a bizalom hiányzik.
Gyakran jelent megoldást a megfelelő szoptatási testhelyzet
megtalálása. Ha a baba alsó állkapcsa a pangó rész felé
fordul, hatékonyan kiürül a mell. Ha minden kötél szakad,
nyugodtan álljon négykézláb a baba fölé, és hagyja, hogy a
csecsemő fölé lógjon a melle. A jelenet talán kicsit
meghökkentő, de a módszer nagyon hatékony, mert a
folyadék, mint tudjuk, lefelé folyik a legkönnyebben.
A Szoptatóolaj, az illóolajos túróborogatás vagy a
Rózsamuskátli-levendula olajos fehér fejeskáposzta-leveles
borogatás szintén hatékony.
A homeopátiás szerek közül a Bryonia, a Phytolacca,
valamint az Arnica, az Aconitum, a Belladonna, a Pulsatilla,
a Silicea, a Borax és több más is segíthet. Ha házi- vagy
utazó patikájában Aconitumot, Bryoniát és Phytolaccát,
valamint Pulsatillát talál, gondolja át, hogy ezek egyike jó
lenne-e panaszai kezelésére. Máskülönben forduljon rögtön
bábához vagy orvoshoz, aki jártas a homeopátiában. Ők
nagyon pontosan ki fogják kérdezni Önt a panaszairól, és
egy szakkönyvben utánanéznek a betegségszimptómáknak
és a szerösszetételeknek. Ne csodálkozzon, ha a bába egy
könyvet húz ki a táskájából, és a legnagyobb lelki
nyugalommal keresni kezdi a betegség szimptómáihoz
legközelebb álló orvosságot. Minden
természetgyógyászatban képzett bábának megvan dr. Graf
repertóriuma, mely roppant hasznos, és segítséget nyújt a
helyes golyócska megtalálásához. Az igazán jó homeopátiás
orvost épp arról lehet felismerni, hogy mindig igénybe
 veszi a könyvek segítségét, egyébként két lábon járó
számítógépnek kellene lennie. A természetgyógyászat
számtalan orvosságának egyetemes hatásmódját nem lehet
állandóan fejben tartani. A hagyományos orvoslás például
a tejpangásra nem ismer orvosságot, csak a bőrt rendkívül
kiszárító alkoholos borogatást, lázas gyulladásra pedig csak
lázcsillapítót és antibiotikumot adagol. Egészen másképp
jár el a természetgyógyászat, ezt ebből a példából is
láthatja.

KEZELÉSI MÓDSZEREK LÁZAS MELLGYULLADÁS (MASTITIS)

ESETÉN
Az igazi lázas mastitis komoly betegség, melyet csak ágyban
fekve lehet kiheverni. Ha a szoptató anyának eleinte csak
enyhe hőemelkedése van, akkor is feltétlenül ágyban kell
maradnia, mert úgy hamarabb lesz túl rajta. Újra meg újra
megállapítom, hogy azok a kismamák kapnak lázas
mellgyulladást, akik nem tartották be gyermekágyukat. Lám,
ismét kiderül, hogy a test elveszi magának azt, amire szüksége
van, még ha néha sok energiájába (ez esetben lázba) kerül is,
hogy észrevétesse követelését.

A bába segítsége
A bába ilyenkor kétszeresen is igénybe van véve, mert nem
csupán életvezetési tanácsokat, a baba helyes mellre tételével
kapcsolatos tippeket várnak tőlünk, hanem azt is, segítsünk
kifejni a maradék tejet. El kell oszlatnunk egy csomó félelmet is,
melytől a család szenved, miközben határozottan tisztáznunk
kell, hogy az anya helye az ágyban van, és párjának otthon kell
maradnia. Ha ez egyáltalán nem megoldható, akkor feltétlenül
találni kell családi gondozónőt. Ennek érdekében először
esetleg az orvossal kell tisztáznom, az érintettet ne
antibiotikummal állítsa talpra, és elválasztásról szó sem lehet,
és pusztán gondozónőre van szükség. Ezen a ponton újra
kifizetődőnek bizonyul, ha a bába és az orvos megfelelően
együttműködnek. Néha vágyakozva gondolok vissza a már
régen kihalt gyermekágyas gondozónői szakmára. Mennyire
hasznosak lehettek ezek az asszonyok annak idején! Ki tudja,
régi gyógyszereinkkel együtt talán lefújhatnánk a port egy régi
hivatásról is; szerintem nagyon jó lenne.
Örömmel látom, az orvosok hozzászoktak, hogy a
mellgyulladásos anyához a bábák mennek ki házi látogatásra,
és az utóbbi időben a szoptató anyák érdekében jó
együttműködés alakult ki közöttük. Mostanában gyakran
nőgyógyászok hívnak fel, és kérik, betegeik bábától kapjanak
segítséget. Az utóbbi időben elterjedt, hogy mi, bábák
antibiotikum nélkül is kezelni tudjuk a mellgyulladást, ami
persze nem jelenti azt, hogy kivételes esetekben sincs szükség
olykor ezekre a gyógyszerekre.
A kezelésnek a szoptatás elveihez kell igazodnia, ahogyan
ezeket a Gyakorlati tanácsok szoptatáshoz (316. oldal),
Tejbelövellés (321. oldal) és Tejpangás, mellgyulladás (336. oldal)
című fejezetrészekben leírtam.
Elsőként fel kell mérni az anya testi és lelki állapotát, és el
kell dönteni, hogy a család vállalja-e a növényi szerekkel
történő gyógyítással járó felelősséget. Ilyenkor megtapintom a
melleket, és megfigyelem, hol és milyen terjedelemben
érzékelhető a pangás vagy a kezdődő gyulladási góc. Számomra
nagyon fontos, hogy a kivörösödés nagyságát és intenzitását is
megvizsgáljam, hogy további látogatásaim alatt helyesen
tudjam megítélni a folyamatot; mindeközben elmagyarázom az
anyának, milyen következtetésekre jutottam a vizsgálat során.
Utána mindig megpróbálok kifejni egy kis tejet, hogy színét és
konzisztenciáját megítéljem. Az a legfontosabb, hogy a pangó
tej kiürüljön, ezért együtt is megpróbáljuk mellre tenni az éhes
gyermeket, és ügyelünk arra, hogy a csecsemő alsó ínye a mell
eldugult oldalán legyen. Így a gyermek a pangó tejet jobban ki
tudja szopni. Ha a gyermek alszik, vagy az anyának a szopás
nagyon fáj, kezemmel kell a tejet kifejnem.
Eleinte fájdalmat okoz, de már percek múlva jelentős
javulást és megkönnyebbülést éreznek a kismamák. Ezzel egy
időben a begyulladt mell feszülése mindig alább szokott hagyni.
Sokszor elegendő egy mozdulat, hogy beinduljon a régi, sárga
tej kicsepegése. Néha a második vagy harmadik napon meg kell
ismételni a procedúrát. A legtöbb mellgyulladásos esetben egy
órával a kezelés után csökken a láz, ám az is megtörténhet,
hogy még egyszer nagyon felmegy a hőmérséklet, hogy aztán a
következő reggelre teljesen normálissá váljon. Feltétlenül
töltsön még egy lázmentes napot az ágyban. Nyomatékosan
ajánlom, hogy a megbetegedett mellet a következő hetekben
alaposan figyelje meg, és különösen a hidegtől óvja; többeknél
ugyanis különös jelenséget lehet tapasztalni: a gyulladás egyik
mellről a másikra vándorol.
A mellgyulladáskor az is igen fontos, hogy az anya elegendő
folyadékot vegyen magához, hogy a láz miatt ne apadjon el a
teje. A láz ugyanis nemcsak az erőt, de a folyadékot is kivonja a
szervezetből. A lázas embernek jólesik az egész testet beborító
nedves borogatás vagy lemosás. A bába feladata ilyenkor, hogy
a családnak is megmutassa, milyen ápolási módszerek vannak.
Sajnos mára a családokban nagyon kevés hagyományozott
tudás maradt meg. Minden lehetséges és lehetetlen dolgot
megtanulunk matematikából és fizikából, de fogalmunk sincs
róla, milyen egy rendes borogatás vagy lemosás, mellyel pedig
hihetetlen mértékben javítható a beteg közérzete. Holott a
közérzet javulása az első lépés minden gyógyulási
folyamatban!
A mellgyulladás súlyos betegség, nem mindig sikerül hamar
a gyógyulás útjára lépni. Érdemes időben segítséget kérni, ha
kezdődő tejpangást észlel, hogy lehetőleg ne fajuljon a dolog a
lázas állapotig. A szülésfelkészítő tanfolyamokon mindig azt
mondom a résztvevőknek: „Ha fájdalmat észlelnek,
bepirosodik vagy nagyon feszül a mellük, akkor egyik kezükkel
ragadják meg a telefont, de a másik kezükkel már kenhetik is a
túrót a mellükre.” Mindenkinek el kell döntenie, tovább akar-e
szoptatni vagy sem, és ennek megfelelően kell értesíteni a
bábát. Ő majd tudni fogja, be kell-e vonni az orvost is, hogy
közösen beszéljék meg a kezelési eljárásokat.

HOMEOPÁTIA
A mellgyulladás és a hasonló tünetek nagyon árulkodóak a
természetgyógyászat számára, így könnyű megtalálni a
megfelelő homeopátiás szert. Az ilyen állapot leírása
rendszerint elvezet a Lac caninum nevű szerhez. De más szerek
is szóba jöhetnek: Aconitum, Belladonna, Bryonia, Chamomilla,
Gelsemium, Lachesis, Phytolacca, Pyrogenium, Silicea. A
következő esetben a Belladonna hozott enyhülést a mastitisre,
ami ugyancsak bizonyítja, mennyire fontos pontosan
megfigyelni az esetet, és utánanézni a tüneteknek:

…G. asszony felhívott, mert hőemelkedése volt, egyik

melle pedig bevörösödött és nagyon fájt. A fentebb leírt
módon megvizsgáltam a mellét, és megpróbáltam kifejni. G.
asszony azonban nem bírta az érintést elviselni, inkább
elsötétített hálószobájában az ágyban akart maradni, és
megkérdezte, nem tudnék-e pár golyócskát adni, amitől
feszülő, forró melle megkönnyebbülne. Először a Bryonia és
a Phytolacca homeopátiás szereket akartam adni neki,
hiszen eddig jól bevált, ha ezekkel kezdtem. A klasszikus
homeopátiának ugyan nem felel meg igazán, de ahogy
homeopátia tanárom, én is azt tapasztaltam, majdnem
mindig ez a két szer alkalmazható mastitisre. De hirtelen
megálltam, és még egyszer elgondolkoztam: nem tipikus,
csomós, fájdalmas gyulladás volt ez, a mell vörössége mást
mutatott. Egy pillanatra elhúztam a sötétítő függönyt, és a
napvilágnál tisztán láttam, hogy egy vörös csík képződött a
bimbóudvartól a mell széléig. Pontosan megfigyelve a
szimptóma teljesen nyilvánvalóvá vált: vörös fej,
fényérzékenység, a nyugalom igénye és ellenérzet minden
tapintással szemben. Utánanéztem a könyvemben, és a
Belladonna gyógyszerképénél azt olvashattam: begyulladt
mell, kerékküllőszerű kivörösödéssel. Pontosan erről volt
szó, úgynevezett kerékküllő-szindrómáról! Egy adag
 Belladonna C30 pohárban feloldva és jól megkeverve, és G.
asszony fél óra múlva már azt is hajlandó volt engedni, hogy
a pangó tejet kifejjem. Mint mindig, neki is ajánlottam, hogy
túrót kenjen szoptatás után az érintett mellre. Amikor
később felhívtam, már csökkent a láza, és a következő nap
során már el is múlt teljesen, éppúgy, mint a fájdalom.
Csupán kisebb érzékenység maradt vissza még néhány
napig. De ez teljesen normális, hiszen ahogy semelyik más
gyulladás sem gyógyul meg testünkben máról holnapra, a
mellgyulladás sem.
A homeopátiás szerek hatásának ismeretében a
mellgyulladás számomra elvesztette ijesztő jellegét. Az
utókezelő bábáknak érdemes ezt a gyógyszertant
elsajátítaniuk.

AROMATERÁPIA ÉS MELLBOROGATÁSOK
A homeopátiás terápiát kísérő intézkedésként kenjük be hűvös
túróval a begyulladt, fájó, kivörösödött részt, és hagyja a mellen
addig, amíg leszárad. Az egyik lehetőség, hogy simán felkeni a
túrót, és egy kéztörlővel vagy pelenkával letakarja; a másik
pedig, hogy beteszi a túrót egy nagy kötésbe, vagyis a kötést
keni be túróval, és hajtja össze. Egy illóolajokkal vagy
Retterspitz äußerlich-hal átitatott mosdókesztyű ugyancsak jót
tehet. A túróborogatás felhelyezése előtt bekenheti a mellét
Szoptatóolajjal vagy Rózsamuskátli-levendula olajjal; a
borogatást csak akkor vegye le, ha a túró megszáradt. Kérem,
soha ne tegyen a nedvesség kicsorgása ellen nejlonzacskót vagy
más, műanyaggal bevont anyagot a mellére, csakis az említett
törülközőt, gyapjúbetétet vagy gyapjúsálat. A mell minden
egyes nedves kezelésénél ügyelni kell arra, hogy a borogatás ne
legyen túl nedves, és a nedvesség ne érintse veséje környékét.
Hogy nedves túróborogatással nem járkál az ember a lakásban,
hanem ágyban a helye, az magától értetődik. Ha bekövetkezik
az általános javulás, akkor is legalább még egy napig túróval
folytassa a kezelést.
További hatékony segítséget jelenthet a káposztalevél,
melynek a túróhoz hasonlóan méregtelenítő hatást
tulajdonítunk. A láz közben toxinok keletkeznek a testben,
melyek igencsak megterhelik a szervezetet, és ezért hamar ki
kell választódniuk. Ebben a helyzetben nagyon jó a kiválasztást
a bőrön keresztül is elősegíteni. Válassza le a káposzta néhány
levelét, távolítsa el a torzsát, majd puhítsa meg egy nyújtófával
vagy pohárral. A puha levelet simítsa a mellre. Ahogy a túrónak
is, a káposztának is frissnek kell lennie. A túró és a káposzta
helyett gyógyiszapot is tehet a mellére, melyet előbb a
használati utasítás szerint ki kell keverni. Valószínűleg annak
alapján fog választani, mit tud egyszerűen előteremteni a
háztartásában, de ez mindegy is. Amikor még házi
látogatásokra jártam, megbeszéltem egy benzinkutassal, hogy
mindig tartson a hűtőpultban túrót, így az apákat még éjszaka is
el lehetett szalasztani túróért, és nem mindig a saját hűtőmet
kellett kifosztani.

A BABA A SZOPTATÁS IDŐSZAKÁBAN

IKREK ÉS PROBLÉMÁS GYEREKEK
Az ikrek szoptatása tulajdonképpen nem tér el az „egy szem
gyerekétől”. Természetesen attól eltekintve, hogy az anya még
egy eldöntendő kérdés előtt áll: együtt szoptassa őket, vagy
külön? Szerintem nyugodtan szoptasson mindig úgy, ahogyan
éppen jólesik. Gondoztam ikres édesanyákat, akik remekül
boldogultak, mert mindig az érzéseikre hagyatkoztak. A bába
segítségével Ön is biztosan meg fogja találni a legjobb
megoldást. Az, hogy sok ikerbaba kiegészítést kap a szoptatás
mellett, sokszor csupán azon múlik, hogy az apa és a
nagymama nagyon szeretné a munka egy részét átvállalni,
méghozzá gyakran főleg az etetés kapcsán. Szeretném
leszögezni, a pelenkázás, a mosás, a takarítás és a főzés is
rengeteg fontos feladatot jelent!
Nagyon szívesen foglalkoznék a problémás, az átlagtól
valamiképpen eltérő gyerekek mindennapjaival, de ez
szétfeszítené e könyv kereteit. Elsődleges célom az, hogy a
normális folyamatok természetes alkalmazási módszereivel
ismertessem meg. Forduljon bizalommal bábához, ha
gyermeke túl korán, betegen vagy egyéb problémával jött a
világra. Ikrei szoptatásában ugyanúgy fog segíteni, mint egy
ajakhasadékkal született baba édesanyjának. Talán akad a
közelében egy olyan csoport, mely a hasonló helyzetű szülőket
tömöríti, s ahol szintén választ kaphat a kérdéseire.
Gyakran a testi és lelki igénybevétel miatt nem tudja az ilyen
gyermekeket szoptatni. Különösen, ha gyermekének még a
klinikán kell maradnia, mert a tej lefejése, a mindennapos
klinikai látogatások, esetleg a többi testvér és a háztartás
gondjai miatt túlterheltnek érzi magát. Sokszor előfordul, hogy
a bába valamelyik szomszédasszonytól tudja meg: X. Y. asszony
nem akarja felhívni őt, mert a gyermeke még nincs otthon. Ne
legyen félénk, és nyugodtan keresse meg a bábát. Ha nincs
ismerős bábája, érdeklődjön a klinikán, az orvosánál vagy
betegbiztosítójánál. Mindig azt látom, hogy éppen a
problémákkal küszködő anyák maradnak információ és
segítség nélkül, mert nem tudják, kihez is fordulhatnának, és
mert amúgy is elveszettnek és túlterheltnek érzik magukat.
Pedig néhány tipp és tanács segítségével ők is megkönnyíthetik
a nehéz „hétköznapokat”. Nagyon fontos, hogy elsősorban a
szoptatáshoz kapjanak segítséget és tanácsadást, mert pontosan
a beteg és a koraszülött gyerekeknek van feltétlenül szükségük
az anyatejben lévő védőanyagokra. Még ha először nem is
sikerül teljes mértékben szoptatnia, legalább annyi anyatejet
kapjon az újszülött, amennyi lehetséges. Ne gondolja soha,
hogy annak a „pár cseppnek” semmi értelme: a kevés mindig
több, mint a semmi. Amikor hazahozhatja a gyermekét,
lehetőleg kérje a bába házi látogatását, mert a kórházból való
elbocsátás napja az Ön számára azt jelenti, hogy itt az első olyan
nap, amikor már csak Ön felel a babájáért. Biztosan örül majd a
jó tanácsoknak, a szoptatási segítségnek. Nagy időráfordítással
és kitartással képes lesz szoptatni nemrég még „problémásnak”
nevezett gyermekét, aki most már nagyobb és egészséges. Ha
kell is tápszert adnia a tej mellé, az nem olyan nagy gond, mert
mint mondottam, a kevés anyatej még mindig jobb, mint a
semmi. Sok olyan kismamát láttam, aki egy hét után teljes
mértékben tudott szoptatni, persze nagyon fontos, hogy módja
legyen átállni a késői gyermekágyra, vagyis a férje szabadságon
legyen, vagy a nagymama segítsen.

A SZOPTATOTT GYERMEK KIEGÉSZÍTŐ TÁPLÁLÁSA

TÁPSZER
Mindig megkérdik tőlem, nagy baj-e, ha a csecsemő naponta
egyszer tápszert vagy házilag elkészített táplálékot is kap
cumisüvegből. Természetesen egyáltalán nem baj, ha az anya
más táplálékot is ad gyermekének az anyatej mellett, ha pár
hónapos gyermekénél észreveszi, hogy már nem tud a kicsi
számára elegendő tej termelődni. Néha úgy vélem, hogy
manapság, a szoptatást újra egyre inkább kedvelő időkben az
anyák lelkiismeret-furdalást éreznek, ha nem tudják
csecsemőiket teljesen kielégítően szoptatni. Erre a bűntudatra
semmi szükség. Ilyen esetben mindig azt ajánlom, inkább
adjanak egy kis pótlást (talán egy üveg tényleg elegendő lesz),
mielőtt veszélybe kerül a családi béke, vagy az anya ideg-
összeroppanást kap. Az nem segít a családon, ha az anyának
sikerül ugyan kizárólag szoptatnia, ám közben kikészül
idegileg. Az arany középút mindig jobb, mint egy rendkívül
keskeny ösvény. Saját maga tudja a legjobban eldönteni,
hogyan táplálja gyermekét, hogy Ön is elégedett és boldog
legyen. Sem a baba, sem a férje vagy a családtagok nem fognak
köszönetet mondani a túlzásba vitt önfeláldozásért. Mindig azt
fogja hallani: „Te akartad így, nézd meg, hogyan bírod.” Az
anyának a szoptatás sok energiájába kerül, nem mindenki
képes ezt sokáig vállalni. Szeretném felhívni a figyelmét a
Stadelmann-féle felépítőszerre (homeopátiás komplex
készítmény), melyet por alakban lehet megvenni vagy
megrendelni a gyógyszertárban, s mellyel feltöltheti
kimerülőben lévő energiaforrásait.

SZILÁRD TÁPLÁLÉK
A gyümölcs, a zöldség és a szilárd táplálék adagolásáról,
bevezetéséről mindig egyénileg kell dönteni. Ha az anya úgy
érzi, hogy a szoptatás teljesen felemészti, és gyermeke tátott
szájjal, nyálát csurgatva néz az anyja tányérjára, és nyúl a kanál
után, akkor bizonyosan eljött az ideje, hogy áttérjen a normális
táplálásra, de legalábbis kapjon az anyatej mellé más táplálékot
is a baba. Ezt majd valamikor a harmadik és a hatodik hónap
körül észlelheti.
Tudnia kell, hogy gyermeke ízérzékelése még nem annyira
kifinomult, mint az Öné vagy a tápszert gyártó cég képviselőié.
Ezért keressen fel ismét egy tapasztalt anyukát a szoptatós
csoportból, vagy kérje ki a bába megfelelő tanácsát. Ha a
tápszerprospektusok gyűjteményét nézegeti, akkor annak
alapján a baba táplálása manapság nagyon komplikált és
problematikus dolognak tűnhet. Maradjon inkább a
természetes gondolkodás mellett, és hallgasson anyai
ösztöneire. Még ma is felnőhet a gyermek reszelt almán,
összenyomott banánon vagy sárgarépa-, karfiol- és
krumplipürén, de vegye figyelembe az említett ízérzékelést, és
ezért fokozatosan kezdjen az élelmezési lánc felépítéséhez.
 Elvileg a hatodik hónap betöltéséig minden fenntartás
nélkül kizárólag szoptathatja gyermekét. A teljes szoptatást hat
hónapos korig ajánljuk, de ezt az időpontot nem kell szigorúan
és szó szerint venni. Az ajánlás nem azt jelenti, hogy egyik
napról a másikra radikálisan csökkenteni kellene a szoptatási
mennyiséget. Sokkal jobb, ha fokozatos az áttérés, melyet
éppen az indít el, hogy körülbelül ekkortól a baba maga is jelzi a
kívánságait, és képes arra, hogy ne csak játékokat, hanem ehető
dolgokat is a saját szájába dugjon. Az is előfordulhat, hogy
csecsemője csak a nyolcadik hónapban mutat először erre
hajlandóságot. Legyen türelmes, és igazodjon gyermeke
igényeihez. A brosúrák és a szakemberek tanácsai nem
abszolút érvényűek, ezeket a mondatokat és számokat nem kell
kőbe vésett adatoknak és törvénynek tekinteni.

ANYATEJ ÉS KÁROSANYAG-MEGTERHELÉS

Korunk fontos, minden embert érintő problémája a

környezetszennyezés. Különösen szoptató anyák kerülnek
sokszor kapcsolatba ezzel a témával. Tudható, hogy az
anyatejben kimutatható káros anyagok mennyisége az utóbbi
években folyamatosan csökken. Csökken a dioxinok és a PCB
jelenléte, de az új vizsgálati eljárások újabb káros anyagokat
mutatnak ki – noha többnyire csak igen kis mennyiségben. A
szintetikus illatanyagok ugyancsak növekvő mennyiségben
találhatók meg az anyatejben. Az iparral együtt
valamennyiünknek szem előtt kell tartania, hogy gyermekeink
és a jövő generációja érdekében le kell mondani az
élelmiszerekben, kozmetikumokban, textíliákban és
mosószerekben alkalmazott mesterséges illatanyagokról.
Ahogy ebből is kiderül, az anyatej bizonyos értelemben
indikátorként mutatja ki a környezeti terhelést. Ennek ellenére
az anyatej továbbra is a legjobb, amit gyermekünknek
adhatunk. Ideális az összetétele, immunvédelmet biztosít,
tápláló és jól emészthető, tehát a baba számára a
legegészségesebb táplálék. Egyébként is nagy tévedés lenne azt
gondolni, hogy a gyári tápszerekkel megoldódik a probléma,
hiszen azokban is kimutathatók a környezetünkben jelen lévő
anyagok!
A WHO-hoz hasonlóan a német Szoptatási Egyesület is a hat
hónapig tartó szoptatást ajánlja. Természetesen a megfelelő
kiegészítő táplálás mellett nyugodtan lehet tovább is szoptatni.
Ha azonban az anya mégis bizonytalan, mert úgy véli, hogy
különösen nagy környezeti ártalmaknak van kitéve, lépjen
kapcsolatba az illetékes egészségügyi központtal, és vizsgáltassa
meg a tejét. Sajnos a dioxinterhelésre vonatkozó vizsgálat csak
igen indokolt esetben ingyenes, mert nagyon drága eljárások
szükségesek hozzá. Ahhoz, hogy az anyatej károsanyag-
tartalmát ne növelje ok nélkül, különösen fontos, hogy a
szoptatás ideje alatt ne erőltesse a szükségtelen fogyást. A
koplalókúrák és diéták, melyek segítségével gyorsan elérheti a
várandósság előtti súlyát, ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a
káros anyagok, melyeket évekig a zsírszövet tárolt, most az
anyatejben választódjanak ki.
A GYERMEK ELVÁLASZTÁSA

Valamikor a harmadik hónap és az első vagy második életév

között szembesül majd az elválasztással. Számtalan baba maga
szabja meg ezt az időpontot, és egyik napról a másikra
visszautasítja a mellet. Ez természetesen igen egyszerűvé teszi a
helyzetet.
Sok anya ama vágya, hogy végre elválaszthasson, gyorsan
kihat a tejtermelésre és a gyermekre is! A tej mennyisége hétről
hétre kevesebb, a csecsemő esténként szívesen iszik egy üveg
tápszert, és egyre több szilárd táplálékot eszik.
Az első életév végéig valamikor, körülbelül két-három hét
alatt hozzászokik a baba a másféle táplálékhoz, miközben
folyamatosan csökken a szopás mennyisége. Ha addig nem
ivott cumisüvegből, akkor nem is olyan egyszerű most
tápszerre szoktatni. Jobb, ha rögtön kanállal ad neki szilárd
táplálékot, hiszen mindegyik gyerek nyugodtan felnőhet
tápszer nélkül is. Mindazonáltal a babának sokáig szüksége van
a szopás vagy a cumizás valamilyen formájára, hogy
megnyugodjon és kielégüljön. A cumizás pillanatok alatt
boldogsághormonokat szabadít fel, ezért a fáradt, nyűgös,
rosszkedvű baba könnyebben tud elaludni a segítségével!
Gyermeke nemsokára úgyis pohárból vagy csészéből fog
folyadékot (teát vagy vizet) inni. Ha még túl kicsi lenne ehhez,
néhány trükkel hozzászoktathatja a cumihoz. Vagy lefeji az
anyatejet, és cumisüvegben adja oda, vagy a cumit teszi a
mellbimbójára, hogy a baba hozzászokjon a szívás új
formájához. Ilyenkor szúrjon még egy-két lyukat a cumira,
máskülönben türelmetlen lesz a gyermek, hiszen eddig ahhoz
szokott, hogy több csatornából áradt a finom tej.
Minél inkább meggyőződött arról, hogy itt az ideje az
elválasztásnak, és minél több energiát és időt szán erre, annál
egyszerűbben, simábban zajlik le az átállás. Ám lehet, hogy
gyermeke annyira hozzászokott a szopáshoz, hogy minden más
etetésmód ellen tiltakozik; különösen idősebb babáknál
tapasztalhatunk ilyesmit. Ilyenkor sokszor csak az segít, ha
„elmegy szabadságra”, tehát az egyik hétvégén az apa vállalja a
baba ellátását és táplálását. A sikert egyedül az ilyen elvonókúra
biztosíthatja. A csecsemő csak akkor fog kibékülni a
pótlékokkal, a másféle élelemmel, ha az anyját nem látja, nem
hallja, és „szagolni” sem tudja – mert biztos, hogy anyjának
anyatej illata van. Ha viszont azt mondja: „Nem, nem! Képtelen
vagyok ilyen brutális eljárásra. Visító gyermekemet a férjemre
hagyni! És egyáltalán, szegény gyerek!”, akkor szoptasson
tovább! Úgy gondolom, ilyenkor még Ön sem akarja
abbahagyni a szoptatást.[41]
Ám úgy is alakulhat, hogy gyermeke egyik napról a másikra
szívesebben választja a cumisüveget, mint a mellet. Ilyesmi
gyakran az anya akarata ellenére is megtörténik, pedig ez
frusztrációt és sok-sok könnyet is okozhat. Vigasztalódjon azzal,
hogy babája most végleg „elvágta a köldökzsinórt”, és a szoros
anya-gyermek egymáshoz láncoltság nélkül is boldogul. Ezután
még többször fog önálló döntéseket hozni. Az elválás ilyen
pillanatai mindig fájdalmasak, de a baba önállósága láttán
hamarosan büszkeség és öröm tölti majd el.[42]
 Viszonylag sűrűn előfordul, hogy gyógyszeres kezelés miatt
van szükség az elválasztásra. Ez esetben javaslom, kérjen
pontos felvilágosítást, mert sokszor elhamarkodva tanácsolnak
ilyesmit. Én magam először Kleinbrecht és Windorfer
Gyógyszerek a terhesség és a szoptatás időszakában vagy H.
Spielmann és Schaefer Gyógyszerrendelés a terhesség és a
gyermekágy időszakában című könyveiben szoktam
utánanézni e kérdésnek. Ha nem találom elegendőnek az
információkat, felhívom vagy felkeresem a gyógyszertárat,
ahol a számítógépen rögzített adatok vagy közvetlenül a
gyógyszergyártók segítségével beszerzik a szakvéleményt. A
gyógyszertárban az anyák is tájékozódhatnak, és szükség
esetén beszélhetnek az orvossal, hogy találjanak egy másik,
megfelelő gyógyszert. Ez az eljárás fáradságos és időigényes, de
gyermekeink sokkal fontosabbak annál, hogy a legértékesebb
dolgot megvonjuk tőlük idő előtt egy téves információ miatt.[43]

TANÁCSOK ELVÁLASZTÁSHOZ
Italfogyasztását csökkentse a minimumra. Kerülje az összes
hashajtó italt, a sört, az almabort vagy a pezsgőt. Az a legjobb,
ha zsályateát iszik, kortyonként. Ha nem áll homeopátiás
kezelés alatt, adjon borsmentát is hozzá. Citromot ugyancsak
bármilyen formában ehet és ihat. Viseljen szoros, feszes
melltartót, és ha otthon van, minél többször tegyen hideg
borogatást a mellére.[44] A nagy pamutbetétekkel bélelt régi jó
mellkötés a mai napig jó szolgálatot tesz a tejcsorgás
megakadályozásában. A kötésnek olyan szorosnak kell lennie,
hogy az anya úgy érezze magát, mintha páncélban lenne.
HOMEOPÁTIA
Az óránként adagolt homeopátiás D2 vagy D3 potenciájú
Phytolacca szerrel megakadályozható, hogy a tej ismét
belövelljen. Puha mellek esetén növelje a szerbevételek közti
időszakaszokat addig, amíg három-négy nap múltán naponta
már csak 5 golyócskát szopogat. Egy hét után elhagyhatja a
szert. A Lac caninum és a Pulsatilla is segíthet. Mint mindig,
ezúttal is a helyes potencia megtalálása a döntő. Kérdezze meg
a bábát, aki tudni fogja, melyik szer használ Önnek, mert a két
utóbbi szedéséhez megfelelő indikáció szükséges, megfelelő
ismeretek nélkül nem szabad őket alkalmazni.

AROMATERÁPIA
A Zsálya-ciprus olaj hideg borogatásként vagy túrópakolásként
is segít (lásd a tejmennyiség csökkentéséről szóló részt, 330. o.).
Amikor a szoptatás bensőséges, néha talán kissé terhes
időszaka véget ér, az időponttól függetlenül egy kis fájdalom
mindig kapcsolódik hozzá. Ha visszatekint, bevallja magának,
felejthetetlen és visszahozhatatlanul szép időszak zárult le
most. Nem érdemes azon rágódnia, túl korán vagy túl későn
történt meg az elválasztás, inkább örüljön az anyatej minden
értékes, megfizethetetlen cseppjének, melyet megadhatott
gyermekének. Most azonban más következik, és jól is van ez
így. A fontos csak az, hogy Ön és gyermeke egyet-értsen az
időpontban, hiszen a többi ember könnyen beszél, és úgyis
mindig eltérő véleményen van.
KÉSŐI GYERMEKÁGY

A szülési sebek behegedése után az első tíz napban

megkezdődik a késői gyermekágyi hormonális átállási
folyamat, mely körülbelül nyolc hétig tart. A gyermek és a
család kapcsolatának most kell megerősödnie – vége az első
eufóriának, megkezdődnek a hétköznapok. Azonban a
kismama belső egyensúlya még nem állt helyre. Lehet, hogy
úgy érzi, minden újra a régi, hiszen az ágyát is elhagyhatta, de
már pár nap után észlelheti kiegyensúlyozatlanságát.
Már nem várandós, már nem friss szülő, de nem is ugyanaz,
aki az anyaság előtt volt. Többnyire bizonytalannak,
kiegyensúlyozatlannak érzi magát, keresi jelenlegi énjét. Este
fáj a medencéje, a hét folyamán hevesebbek lesznek a
gerincfájdalmai is, és merevséget érez a vállában.
Medencefeneke még nem erősödött meg, testsúlyát nem
bírja órák hosszat cipelni. A nyomó érzés miatt tudatosul
benne, hogy gáttornára kellene járnia.
Hátizmai merevségét általában a szoptatás alatt és a
csecsemő gyakori hordozgatása közben felvett rossz testtartás
okozza. Elvégre ez az izomzata még nem heverte ki a szülés
fáradalmait. Hasizomzata gyakran puha és nincs tartása,
úgyhogy egyedül háta izomzata felelős a stabil testtartásért.
Még méhe is terheli a keresztcsontját, mert méhszalagjai még
nem nyerték vissza feszességüket, és emiatt méhe retroflexiós
(hátrahajló) állapotba esik vissza.
Az instabilitás és az előnytelen szoptatási testtartás együtt
felsőteste merevségéhez vezethet, mely tarkó- és
vállfájdalmakban nyilvánul meg.
A fentiekben leírt panaszokat ki tudja küszöbölni, ha
tudatosítja helyzetét, és körülbelül nyolc héttel a szülés után
elkezdi rendszeresen végezni a várandósság utáni
gimnasztikagyakorlatokat. Szerencsére sokan még hónapok
után is felkeresik a tanfolyamokat, ahol hasonló helyzetben
lévőkkel tudnak beszélgetni, és megoldást találnak panaszaikra.

CSALÁDI HÉTKÖZNAPOK ÉS A GYERMEKÁGYASOK

HELYZETE HÁZIASSZONYKÉNT

Kímélje magát a késői gyermekágy idején is. Fogadjon el

minden segítséget, ha a barátnők vagy a nagymamák jólelkűen
megkérdezik: „Segíthetek neked valamit?” Válaszoljon
örömmel, készségesen: „Igen, itt egy kosár vasalnivaló, és az
ablakokra is ráférne egy pucolás.” Merjen segítséget kérni,
merje a felajánlott segítséget elfogadni. Ha a nagymama
telefonál: „Szeretnénk meglátogatni, hogy megnézhessük az
unokánkat”, akkor nyugodt lelkiismerettel válaszolja: „Szívesen
látunk, ha hoztok süteményt és vacsorát.” Meglátja, a nagyi is
örül ennek a válasznak; nem érzi magát feleslegesnek, sőt még
segít is neki, hogy új szerepében jobban feltalálja magát. Egész
könyvet írhatnék a panaszkodó nagymamákról, akik gyakran
szomorúak, mert nem hagyják, hogy segítsenek, mert „a mai
fiatalok mindent inkább egyedül szeretnek csinálni”. Tényleg
így lenne?
A szakmai teendőknek a következő időkben vége, a barátok
és családtagok figyelme alábbhagy, párjának pedig vissza kell
térnie hivatásához. Sok anya túlterheltnek érzi magát,
kialvatlan, és nem tudja, megfelel-e az anyaság
követelményeinek. Új életforma kezdődik az első
gyermekeseknél, és új rend alakul ki a többgyerekes
családokban is, ahol még a nagyobb testvérek féltékenysége is
hozzáadódik a megsokasodott teendőkhöz. A hétköznapok
olyan rendetlenek, mint a lakás költözködés után. Ránézésre
ragyog az anya, mint az új otthon, de belül még káosz van, meg
kell találnia a rendhez vezető utat. Párjának ugyancsak meg
kell találnia az utat kedveséhez. Az apák nem tudják, hogyan,
mikor, hol közeledhetnek az anyához. „Eljött már az ideje a
szeretkezésnek, vagy még vissza kell tartanom magam?”, ez a
férfiak állandóan visszatérő kérdése. A kismamák arra
vágynak, hogy a párjuk a karjába zárja őket, és sok támogatásra
és simogatásra van szükségük, de azt szeretnék, még ne kelljen
„mindent” cserébe adni. Ez a „minden”, vagyis a testi szerelem,
gyakran az ismeretlentől és a fájdalomtól való félelem. Az egyik
apa találóan jellemezte a helyzetet:

…„Újra meg kellett keresnünk és találnunk egymást, mint

azokban az időkben, amikor megismerkedtünk. Csakhogy
akkor attól féltünk, hogy a szüleink rajtakapnak, most
viszont a csecsemő sírt fel mindig, ha próbálkoztunk.
Nagyon izgalmas volt a szülés utáni első hetekben; vagy én
 nem mertem, vagy a feleségemnek éppen akkor lett volna
kedve, amikor hullafáradt voltam a munkától, vagy a
gyerek csinált balhét. De most szebb a szerelem, mint
valaha. Kapcsolatunk új távlatokat kapott, ismeretlen
várakozások teljesültek be.”

Fontos megértetni a családokkal: legalább nyolc hétbe telik,

amíg az anya ismét terhelhetővé válik. Idős bábám szerint
„amennyi időre a gyermeknek szüksége van a növekedéshez,
ugyanannyi idő kell az anyának, hogy újra összeszedje magát”.
Régebben mifelénk azt mesélték, hogy kilenc hónapig tart,
amíg a méh, a has és a mellek visszanyerik formájukat. Annak
idején ezt nem értettem, annyira felgyorsult volt az életem, ma
viszont gyakran eszembe jut. Egyelőre kicsi az esélye, hogy a
kismama környezete megértse ezt a lassú átalakulást, de ha az
anyák újra kiállnak a gyermekágy folyamata mellett, akkor
mindenkiben tudatosul, mit is jelent ez. A késői gyermekágy
feleannyi lelki megterhelést jelent, ha a kismama elég
nyugalmat biztosít magának. Az ebéd utáni alvás minden
anyukának jár: tanulja meg fél órára vagy egy órára elengedni
magát; utána még mindig ugyanannyi házimunka várja, de
hamarabb el tudja végezni, ha friss energiát gyűjtött. Tudom,
hogy az ebéd utáni alvást sokaknak meg kell tanulnia, de
higgye el, gyorsan megy, csak meg kell engednie magának.
Mellesleg az ebéd utáni pihenő minden családtagnak jót tesz.
Megnő az önbizalma, ha biztosít magának egy szabad
délutánt, és séta közben vesz egy új blúzt. A gyermekágyi
időszakban az öltözködésnek nagy szerepe van. Sok anyának
hosszú ideig, néha harminc hétig is eltart, amíg a régi blúzokat
és szoknyákat újra előveheti a szekrényből. Egy nehéz éjszaka
után még lehangolóbb, ha belenéz a tükörbe, és karikás
szemeket, elhanyagolt frizurát és túl szűk farmert kell látnia.
Nemcsak a fodrász segíthet abban, hogy ismét jobban tetsszen
magának, de egy új nadrág segítségével kerekded hasát is
könnyebben el tudja majd viselni. Ki állítja, hogy minden
anyának soványnak kell lennie? Ilyesmit csak a reklámokban
láthat-hallhat. Mellesleg sok férfi kedveli a lágy, puha
asszonyokat; vállalja fel nyugodtan az anyai formákat.
A háziasszonyi trécselés és a kismama-találkozók nyugodtan
a háziasszonyi program fontos részeivé válhatnak: a
munkahelyeken is minden osztálynak és munkacsoportnak
vannak összejövetelei. Ha párja hazajön, ne arról meséljen
neki, mi mindent nem tudott megcsinálni, hanem számoljon be
neki dolgos életének sokrétű feladatairól: Ön most
gyermekápolónő, óvó néni, szakácsnő, takarítónő, háziorvos,
tanító néni és pszichológus egy személyben. Ezek a szakmák
ötvöződnek az anya munkanapjában. Ne csodálkozzon, ha nem
találkozik együttérzéssel, ha önmagát puszta „otthon ülőként”
jellemzi a társaságban. Az anyaság éveiben is állandóan
tanulhat. Minél nagyobbak a gyerekek, annál gyakrabban
kérdezi meg magától, mi a mai napra szánt új feladat a
gyerekneveléssel kapcsolatban. Meg kell tanulnia, hogy ne
kételkedjen örökké önmagában és nevelési módszereiben, elég,
ha újra meg újra felteszi a kérdést, mit is kellene
megváltoztatnia. Nagyon fontos, hogy a napi problémákat a
gyerek szemszögéből is lássa. Ami helyes és jó volt az
elsőszülöttnél, nem biztos, hogy működik a másodiknál, míg a
harmadik gyerek egészen új lehetőségeket mutathat meg. A
„csak otthon levés” egy új munkakör, mely ugyancsak naponta
állítja kihívások elé. A kihívásoknak persze játszva meg lehet
felelni, ha játékosan közelíti meg a napi eseményeket, esetleg
másokkal is megosztja anyai tapasztalatait. Menjen bele
spontán és rugalmas módon a kalandokba, de ne felejtse el
időnként megjutalmazni magát: biztos lehet benne, nem Ön az
egyetlen háziasszony (háziúr), aki este, a gyerekek lefektetése
után még kilopózik egy szelet csokiért a konyhába. Lepje meg
magát rendszeresen valami jó dologgal, például jelentkezzen be
masszázsra. A párkapcsolatban érdemes rászokni, hogy
esténként megdicsérik egymást. Ha a jelentős
hormoningadozásokkal járó kismamaszerepben siralmasan,
lelkileg a béka feneke alatt érzi magát, gondoljon arra, hogy
csak azt az embert tudják szeretni mások, aki önmagát is képes
szeretni.

A KÉSŐI GYERMEKÁGY KÍSÉRŐJELENSÉGEI

ISMÉTLŐDŐ VÉRZÉS
A nők teste bármikor fel tudja mutatni a „piros lapot”, mely
egyet jelent a pályáról való kiállítással. A méh kertelés nélkül
közli, ha a belső sebek még nem gyógyultak be. A testi vagy
lelki túlterheltség oda vezethet, hogy a méh nyálkahártyája
újra leválik, és vérzés útján kimosódik.
Ne essen kétségbe, ha három héttel a szülés után rövid ideig
a menstruációhoz hasonló világosvörös vérzést tapasztal,
hanem gyermekágyasként nyugodtan gondolja át, nem egy
újabb tejbelövellésről van-e szó. Ebben az esetben ugyanazok a
természetes módszerek jöhetnek számításba, mint a korai
gyermekágyban, de tartós vérzés esetén feltétlenül keresse fel
orvosát.

ELSŐ MENSTRUÁCIÓ
Ha a vérzés hat–nyolc héttel a szülés után jelentkezik, akkor ez
akár az első menstruációja is lehet. Szoptató anyáknál is
előfordul, hogy ciklusuk már ilyen korán beáll. Az első vérzés
valószínűleg nagyon intenzív (bőséges) lesz, és háta, medencéje
erősen fájni fog. Mondjon le minden megígért feladatot,
családjának pedig jelentsen beteget, így az első menstruáció
nem lesz olyan fájdalmas. A legtöbben csalódottak, hogy vége a
vérzésmentes időknek, másrészt viszont örülnek is abban
bízva, hogy a rendszeres ciklussal talán helyreáll a
hormonháztartásuk. Az is lehet, hogy a szoptató anya első
havivérzése csak az elválasztás után jelentkezik. Azonban
vigyázat! A szoptatás csöppet sem megbízható fogamzásgátló:
addig, amíg gyermekét négyóránként szoptatja, körülbelül
annyira véd a nem kívánt terhességtől, mint a spirál. De
gondoljon bele, nagyon sok várandósság fordul elő spirál
használata mellett és ellenére! (A szoptatás és a havi ciklus
kapcsolatáról a 308-309. oldalon olvashat.)

DERÉKFÁJÁS
Sok anya panaszkodik derékfájásról, melynek okairól már
írtam. Ügyeljen jobban szoptatás közben a testtartására, vagy
változtasson a pelenkázó magasságán. A baba egy
hordozókendőben jobb helyen van, mint a karján, és így kíméli
a derekát is. Ha eleinte vannak is nehézségei, legyen
szorgalmas és tornázzon. Nem sok idő kell hozzá, hogy a
hordozókendő használatához hozzászokjon, sőt már meg se
tudjon lenni nélküle. A hordozókendő olyan szoros kapcsolatot
tesz lehetővé a babával, amely később soha nem tér vissza, rá-
adásul rendkívül praktikus. Meg fogja látni, hogy párja is élvezi
a lehetőséget. Esetleg a bába vagy a szoptatós csoport vezetője
ad majd néhány praktikus tanácsot ezzel kapcsolatban. Az is
lehet azonban, hogy az első menstruáció jele a derékfájás.

HOMEOPÁTIA
A homeopátia akár az aromaterápiával kombinálva is sokat
segíthet e panaszok megszüntetésében. Általában az Arnicát, a
Hypericumot, a Rhododendront, a Rhus toxicodendront, a Kalium
carbonicumot vagy a Sepiát használhatja.

AROMATERÁPIA
A Keresztcsont-masszázsolaj megkönnyebbülést hozhat,
egyben párja is örülhet, hogy masszírozási feladatot kap. Sok
anya később, a gyermekágy elmúltával is szívesen használja ezt
a kellemes illatú olajat. A Bevált aromakeverékek közül az
Erősítő testolajat is jó szívvel ajánlhatom. Külön előny, hogy ez
utóbbi illóolaj-keverékkel az apák is szívesen masszíroztatják
be magukat.

A GYENGESÉG ÁLLAPOTA
„Mondja, normális ez még? Kihullik az összes hajam! Ha így
megy tovább, hamarosan kopasz leszek.” Válaszom: „A
verejtékező, feledékeny gyermekágyast még meg is tépázza a
természet. Holott az apák azt hiszik, hogy a gyerekektől nekik
hullik ki lassan minden szál hajuk.”
Valóban, a kismamák állandóan úgy érzik, verejtékben
úsznak, úgy, mint később, amikor a változókor miatti
panaszoktól szenvednek. Ezt a jelenséget a hormoningadozás
okozza, mely testünk egyik természetes védekezési formája,
hogy nyugalomra kényszerítsen minket. A késői gyermekágy
végére ez a jelenség megszűnik, és már csak egy-két nappal az
első vérzés előtt lesz ismét érzékelhető.
A kismamák különbözőképpen szenvednek a hajhullás
miatt. Van, akinek fel sem tűnik, mások komolyan megijednek
„kopaszodó” halántékuk láttán. De hát nem olyan az anyaság
valójában, mint egy rejtvény? Hamarosan a „kopaszodó
halántékon” újra szép és dús fürtök nőnek, mellesleg gyakran
az is előfordul, hogy az anyák hajkoronájuk szerkezetének
megváltozását észlelik. A gyér haj megvastagszik és dús lesz, a
sima haj begöndörödhet, vagy fordítva.
Sajnos a késői gyermekágy időszakában több társ áll
értetlenül párja feledékenysége mellett. A várandósság hosszú-
hosszú hetei alatt mutatott kímélet, a szülésnél tanúsított
gyöngédség és a korai gyermekágy időszakában produkált
erőbedobás után párja már nem képes, vagy nem akar képes
lenni arra, hogy elfogadja e viszonylag ártatlan
„fogyatékosságot”. Pedig a dolog tényleg így áll; meglátja majd,
hogy a legegyszerűbb dolgokról is megfeledkezik. Ne izgassa
magát fölöslegesen, inkább írjon fel mindent a bevásárláshoz.
Ezzel elkerüli a véget nem érő számonkérést, hogy miért
hiányzik ez vagy az. Mellesleg a feledékenység a prolaktin,
vagyis a szoptatóhormon mellékhatása. Ebből is látszik, hogy az
anya feladata ilyenkor egyedül a szoptatás. A baba csak örül, ha
a mama netán elfeledkezik a megbeszélt találkozóról. Az egyik
anya ezt egyenesen így fogalmazta meg: „Szerintem az agyam
leköltözött a mellembe. Kilométerekről meghallom, ha a fiam
sír, de a tűzhelyen megint ott felejtettem a tejet. Be kell
állítanom a csipogó órát, különben minden ott marad.” A
feledékenység azonban olykor a vérszegénység jele is lehet. Ha
feledékenysége a „szenilitás” méreteit öltené, akkor ajánlatos
vérvétellel megnézetni, nem vérszegénységről van-e szó.
A szoptató anyák legtöbb problémája a kimerültséggel függ
össze. Sokszor ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy a
„néhány kilós gyerek” milyen sok fáradságot okoz. Azelőtt
ugyanúgy állták a sarat a munkahelyükön, mint a párjuk, most
meg kifog rajtuk egy kis házimunka meg a baba? Plusz terhet
jelent, hogy nagyon sok kismama már a szoptatás alatt órákat
szán pénzkereső munkája elvégzésére. Arról is meg szoktak
feledkezni, hogy régebben az asszonyok ugyan több gyereket is
szoptattak, de nem egyedül kellett ellátniuk minden munkát. A
nagymama, a nagynéni és mások együtt dolgoztak egy-egy
nagyobb háztartásban. Előfordult persze, hogy akinek nem volt
elég segítsége, annyira legyengült, hogy a következő szülésébe
belehalt.
A szoptató anyák problémáit jól ismerik a bábák;
kifacsartnak érzik magukat, fáradtak és dől belőlük a panasz.
Gyakran még nem pótlódott a szülés utáni vérveszteség, és így
kettős értelemben is nedvességhiány miatt szenvednek. Ehhez
jön az akár napi 1 litert is elérő tejkiválasztás, valamint a
hőhullámok miatti izzadás. Magam is emlékszem a szüléseim
utáni hónapokra: az egészséges és vidám gyermek miatt érzett
öröm és hála érzetét sokszor megingatják a hormonok. Sok
anya úgy fogalmaz, hogy már csak egy buboréknak érzi magát,
gyermekei a szó szoros értelmében kiszívják.

FITOTERÁPIA
A Stadelmann-féle asszonytea az alábbi összetevőket
tartalmazza: palástfű, orbáncfű, citromfű, barátcserje és
cickafark. Ezekkel a füvekkel a női hormonháztartást, valamint
a testi-lelki teherbírást is támogathatja.
A kökénylé nemcsak erősít, hanem a tejelválasztást is
serkenti, ezért a látogatók nyugodtan vihetik ajándékba is a
gyermekágyasnak.

AROMATERÁPIA
A Gyermekágyi hasmasszázsolaj minden bizonnyal kiváló
segítséget nyújt, sőt lehet, hogy később ezt választja testápoló
olajának. A cickafarkolaj a gyermekágy egyik legfontosabb
kísérője, elsősorban abban segít az anyának, hogy megtalálja
lelki egyensúlyát. A Stabilizáló testolaj kimondottan azoknak a
kismamáknak készült, akik még depressziótól is szenvednek. A
vasfű, a jázmin, a muskotályzsálya, a mirtusz, a rózsamuskátli, a
cickafark, a vetiver és a ciprus olajai erősítik és stabilizálják a
hormonháztartást.
 Az illatlámpában azokat az olajokat érdemes alkalmazni,
amelyeket a korai gyermekágynál említettem. Derűt árasztó,
friss, kedvenc illatává válhat a grapefruitolaj. Segít, hogy újra
könnyen mosolyogjon és nevessen hétköznap is, segít, hogy
felfedezze, sőt akár érdekes kalanddá varázsolja az anyaság
örömeit.

HOMEOPÁTIA
Évekkel ezelőtt gyermekágyasként magam is kétségbeesetten
kutattam a megfelelő homeopátiás szer után, mely visszahozná
elveszett energiáimat, megemelné a vasértéket, és megállítaná
hajhullásomat. Homeopátiás orvosnőm felírt egy erősítőt, mely
ugyan segített, de nem találtam elég kiegyensúlyozottnak,
valamint túl sok A- és D-vitamint tartalmazott. Magam kezdtem
el keresni a megfelelő gyógyszert, és sok olyan gyógyszerképre
leltem, melyek megegyeztek a kiszipolyozott gyermekágyas
asszonyok helyzetével. Gyógyszertárunkban együtt állítottunk
össze egy komplex homeopátiás szert, mely azóta Stadelmann-
féle felépítőszer néven kimerült állapotosoknak,
gyermekágyasoknak, szoptató kismamáknak és lábadozóknak
segít hatékonyan, gyakran még orvosok is felírják. Elnézést
kérek a klasszikus természetgyógyászoktól, de a por sikere
önmagáért beszél. (A recept leírását lásd a 366. oldalon.)
Naponta kétszer-háromszor 1 teáskanálnyit vegyen be belőle,
és hagyja, hogy felolvadjon a nyelvén.
Ezt a port azoknál is alkalmazom, akiknek elfogy az
energiájuk a vajúdás alatt, illetve akiknél a tágulási szak nagyon
sokáig tart, és nagyon sok erőt emészt fel. Otthonszülésnél a por
az infúziót helyettesíti, a korai gyermekágyban vashiány esetén
és vérkeringési problémáknál szintén segítséget nyújthat. A
tejcukor és glukóz  D1 alap lehetővé teszi, hogy a test azonnal
hasznosítsa a homeopátiás vasat. Azok az anyák, akik nem
akarták bevenni az orvostudomány hagyományos
készítményeit, e szer hatására vérképük gyors javulásáról
számoltak be, egyes kolléganők pedig arról, hogy késhegynyi
por gyengén szopó, sárgaságban szenvedő csecsemőket
menthet meg a klinikai kezeléstől. Ha tehát vásárol egy doboz
port, gondoljon arra, ha bármelyik családtagja olyan helyzetbe
kerül, hogy már az utolsó erőtartalékait emészti fel, ez a szer
segíteni fog, mert élénkíti a test önsegítő mechanizmusát.

SZEXUALITÁS A SZÜLÉS UTÁN, VÉDEKEZÉS

Az utolsó házi látogatások egyikén vagy a szülők vagy a bába

szóba fogja hozni a szexualitás témáját, melyhez
értelemszerűen kapcsolódik a védekezés kérdése is.

SZEXUALITÁS
Mindkét félnek tudnia kell, hogy a szoptatás időszakában a
prolaktin szoptatóhormon csökkentheti a szexuális kedvet,
ráadásul száraz hüvelyi környezetet okoz. A kedvetlenség nem
azt jelenti tehát, hogy a nő elutasítja a férfit, hanem a természet
intézi úgy, hogy a kismama elsősorban meglevő gyermeke
ellátásáról gondoskodjon, mielőtt egy új baba fogadására
irányuló lépéseket tenne. Ne feledkezzen meg arról, hogy a
nemi kapcsolat mindenekelőtt a fajfenntartást szolgálja, és
éppen ez az, amiről az anya e pillanatban sikeresen
gondoskodik.
Azok a kismamák, akik szülési sérülések nélkül kezdik meg
gyermekágyukat, sokkal hamarabb válnak szexuálisan is
aktívvá. Közülük sokan már néhány hét elteltével megkérdezik,
szól-e valami a testi szerelem újrakezdése ellen. Ezek a párok a
szülés élményét és az egymás felé fordulást néha egészen
korán minden síkon és minden örömforrás segítségével
élvezik.
A szülés utáni női orgazmuskészségről a legkülönbözőbb
megállapításokat hallani. Sok mindent írnak és állítanak, de
valójában a mai napig tabutémáról van szó. Persze lehet, hogy
traumatikus szülés után egy-egy anyának több időre van
szüksége, amíg ismét örömöt talál a testi szerelemben, arról
azonban szó sincs, amit itt-ott hallani, hogy a szülés után a nők
nem képesek többé orgazmusra. Annál is nagyobb badarság
ilyet állítani, mert nem egy párral találkoztam már életemben,
akik egyenesen azt állították, éppen gyermekeik születése után
mélyült el igazán a szexuális életük.
Ha valamelyik gyerek megszületése nehezen feldolgozható
élmény, annál fontosabb a pár számára, hogy beszélni tudjanak
e kényes témáról, esetleg akár a bábával, akár egy terapeutával
is. Ezek a beszélgetések sajnos gyakran elhalasztódnak, mert az
újszülöttnek a nap 24 órájában szüksége van a szüleire. Amint
telnek a hetek és a hónapok, nagyon fontos, hogy a
párkapcsolatban az érzelmi mellett a testi kapcsolat is
helyreálljon, mert a szexualitás minden kapcsolatban alapvető
tényező. Sajnos a bábák tapasztalata szerint a párok néha
egyszerűen beletörődnek abba, hogy a baba megérkezése óta
megváltoztak a dolgok. A kismama beleveti magát az
anyaságba, nemsokára ismét leköti a munkája is, a férfi pedig a
sportra koncentrál. A szoptatás egyszer majd befejeződik,
visszatérnek a hétköznapok, és a szexuális kielégülés hiánya
egyre inkább feszültségekben, hangulatingadozásban és
lehangoltságban mutatkozik meg. Mindez arra utal, hogy
mindkét félnek hiányoznak a boldogsághormonok. Mert a testi
egyesülés, ugyanúgy, mint a szülésnél, aktiválja a szexuális
hormonokat, és leírhatatlan boldogságérzethez, szabályos
endorfinos utazáshoz vezet. Ha néha lebeghet a felhők fölött,
közelebb érezheti magát az éghez, akkor szülőként is könnyebb
a szokványos kis hétköznapi problémákon úrrá lenni. Nem is
szólva arról, hogy ezek a hormonok erőteljesen hozzájárulnak
a testi és lelki jó közérzethez, miközben stabilizálják az
immunrendszert is. A baba lehet ugyan a család szeme fénye,
de soha nem helyettesítheti az „endorfinos utazást”.
A házi „jólét” tehát nemcsak az éjszakákat átalvó gyerektől,
a szófogadó és szépen okosodó óvódástól vagy a jól tanuló
diáktól függ, hanem a szülők kapcsolatától is. A kielégítetlen,
boldogtalan szexuális életű felnőttek öntudatlanul is egyre
nagyobb elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben,
miközben kapcsolatuk egyre inkább válságba kerül, nem is
szólva arról a lelki teherről, amelyet a gyerekek is öntudatlanul
cipelnek. A társadalomban a médián keresztül ugyan állandóan
szó van a szexről, de a valóságban a fiatal szülőknél még
mindig tabuk nehezítik a megoldás megtalálását.
 Először talán a szülés utáni torna közben merül fel e téma az
anya és a bába között. Nagy kár azonban, ha a férfiról való
beszélgetést nem követi a férfival folytatott beszélgetés is. Nagy
öröm számunkra, ha egyik-másik pár a probléma felvetését
követően a rendelőbe is eljön, hogy a bábával együtt keressék
meg a megoldást. Annál is inkább magától értetődő ez, hiszen
éppen a bába az, aki végigkísérte a párt a várandósság, a szülés
és a szoptatás időszakán, és ezalatt alaposan megismerte a
kapcsolatukat. Természetesen érthető, hogy a bába sem mindig
tud csalhatatlan véleményt mondani, inkább a szakmai és
élettapasztalatából merít. Mindazonáltal az ő szájából talán
komolyabbnak tűnik a tanács, hogy fel kellene keresni a
párterápiát, mint ha egy ismeretlen ember jut ugyanerre a
következtetésre. Magamnak is néhány év szakmai tapasztalatra
volt szükségem, hogy rájöjjek: a nőgyógyász nem feltétlenül a
megfelelő tanácsadó. Az orvos elsősorban a dolog testi
vonatkozásait nézi, és csak annyit mond: „Miután minden
szépen begyógyult, semmi akadály nem áll az útjukban. A
védekezésről, gondolom, beszélt már a férjével.” A
nőgyógyásznak nem mindig van ideje belemenni az ilyen
jellegű problémák megbeszélésébe, és az anyák sem szívesen
szánják rá magukat a szexuális életükről szóló kitárulkozásra a
vizsgálóasztal és az öltözés között.
A világot holisztikusan szemlélő bába azonban még valamit
elő tud húzni a természetgyógyászat kincsesládájából: egy
homeopátiás szer, a megfelelő Bach-virág, egy illóolaj, egy jó
hírű CranioSacral terapeuta telefonszáma… – és a családi
boldogság nemsokára ismét helyreáll.
 A szexuális problémák enyhítését szolgálják a nagyobb
német városokban működő „Pro Familia” egyesületek.[45]
Amennyiben Önöknek időre és megértésre van szükségük a
szülés élményének feldolgozásához, nagyon fontos, hogy
türelemmel legyenek önmaguk iránt, és ne sürgessék sem
magukat, sem egymást. Soha nem lesz ismét úgy, mint valaha,
hiszen immár szülők lettek, de a testi szerelem akár sokkal
szebbé, sokkal nyitottabbá is válhat! Biztosítsanak maguknak
gyerekmentes napot, hogy újra szerelmes párként találjanak
egymásra! Egy jótékony masszázs, feltöltődést nyújtó heverés a
nyugágyon, romantikus, gyertyafényes vacsora és egy
afrodiziákumos masszázsolaj csodát tehet.
Eljön az idő, amikor szóba kerül a következő gyerek,
egyelőre csak elméleti felvetés szintjén. De a következő
gyerekkel együtt önmagának is megadja a lehetőséget, hogy
megint átéljen egy szülést. Számtalan párral megtörténik, hogy
a második szülés hozza el a megbékélést az elsővel, mert ekkor
zárul le végérvényesen az első szülés belső feldolgozása, ekkor
békél meg az anya a történtekkel. A harmadik baba aztán az
igazi testi vágy gyümölcse lehet – érkezésében közrejátszhat,
hogy szülei kicsit elhanyagolták a védekezést. Valamelyik fél
meg is állapítja: a gyerekek jelentik az élet igazi tartalmát, nem
is biztos, hogy mindig a fejünkkel kell eltervezni jövetelüket. Ez
is az egyik kedvenc mondásomat igazolja: az első gyerek a
szívek találkozásából, a második az értelem megfontolásából, a
többiek a testi vágyból születnek.

ÚJ KIHÍVÁSOK A SZEXUALITÁSBAN
Számos oka van, hogy a szoptatás időszakában a szexualitás a
tabutémák közé tartozik. Ilyenek a testi vagy lelki szülési
sérülések, melyek érzékennyé tehetik az anyát minden
„érintéssel” szemben, és eddig ismeretlen érzéseket hívnak elő.
De nemcsak a kismamák, az apák is elbizonytalanodhatnak egy
operatív, gátmetszéssel végződő szülés után. A gáton, a
hüvelyben, a nagyajkakon levő hegek és a lelki
elbizonytalanodás mellett további testi akadályok
jelentkezhetnek: a hormonális okok miatt száraz hüvely és a
tejtől feszülő mellek. Ilyen körülmények között a testi
egyesülés mindkét felet új kihívás elé állítja. Tanácsos az első
hónapokban óvatosan alkalmazni a „misszionárius pózt”, mert
a hegre éppen így nehezedik a legnagyobb nyomás, és ez
valóban fájdalmas lehet az anya számára. Beindulhat tehát a
fantázia, akárcsak az első időkben és a várandósság idején. Az
újféle simogatások és pozíciók mellett jusson eszébe, hogy a
Gátmasszázsolaj nemcsak a szüléskor teszi selymesen simává a
szövetet, hanem most is alkalmas arra, hogy az esetleges hegek
érzékenységét jótékonyan elmulassza. A simogatást szinte
minden ember szereti! A maradék Vajúdóolaj is alkalmas arra,
hogy a száraz hüvelyi környezetet csúszóssá tegye, de ha az
üvegből kifogyott az olaj, a párok mást is használhatnak
(Virágos masszázsolaj vagy Frissítő masszázsolaj). Egy dologról
nem szabad megfeledkezni: a zsíros növényi olajok porózussá
tehetik az óvszert, így az már nem nyújt biztos védelmet.
Néha szinte megoldhatatlannak tűnik a kérdés, mi legyen a
szülői ágyban alvó újszülöttel. Egy anya a következőképpen
fogalmazta meg a helyzetet: „Most már soha nem maradhatok
kettesben a férjemmel? Eddig a hasamból kukkolt minket a
baba, mostantól meg az ágyból?” Ha több gyerek is van a
családban, a nagyobbak is közbeszólnak, például megállnak az
ajtóban: „Ha készen vagytok, akkor azt akarom még mondani,
hogy…” Közben néha a nappalok olyan fárasztóak, és az
éjszakák olyan rövidek, hogy hol az anya, hol az apa zuhan szó
nélkül az ágyba.

VÉDEKEZÉS
És ha egyszer kivételesen minden összejön, a gyerekek jó
helyen vannak, az este romantikus, a maradék szülési olaj
kikészítve várja, hogy az előjáték egyik szereplője legyen, a
kismama is odaadó, nos akkor egyszer csak mindkét félnek
eszébe jut: „Na de mi van, ha ebből megint gyerek lesz?”
A védekezés témája olykor hónapokig lebeg a levegőben, és
elrabolja a pár utolsó örömét is. Végre hozzászoktak a
tejcsorgáshoz, végre kitessékelték a gyerekeket az ágyból, mert
a nappaliban álló kanapé mégiscsak kényelmetlennek
bizonyult, feltalálták magukat, és kölcsönös olajozással
megszüntették a szárazságot, lebontották a pszichés gátakat.
Végre az apa kimondta, tetszik neki az anya gátheggel együtt is,
az anya pedig elérte, hogy ismét érzi azokat a kéjérzéseket,
amelyeket a párja szeretne megadni neki. És mégsem jön össze
a hőn áhított orgazmus, mert még mindig nem sikerült
tisztázni, mi legyen a védekezéssel. Nem is csoda: az óvszer
nem elég biztos, ráadásul nem használható mellette az olaj,
mert a növényi olajok károsíthatják a gumit; olaj nélkül viszont
a hüvelyi szárazság okoz problémát. Fogamzásgátló tabletta
szóba sem jöhet, hiszen még szopik a baba. Gesztagén tablettát
nem akar szedni, mert anélkül is elég fáradt. A spirált egyikük
sem fogadja el védekezési módszerként, mert az
tulajdonképpen csak a beágyazódást akadályozza meg, a
megtermékenyülést nem. Az is lehet, hogy az anya már
eltávolíttatott egy spirált, mert túl erős vérzései voltak, és nem
tudott megszabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy idegen
anyag van a testében. Maradnak az egyéb módszerek, a
pesszárium, a cervix-sapka és egyéb ismeretlen nevű termékek.
Mi legyen? Van még a védekezési kalkulátor, a Ladycomp, de az
elég drága. Többszörös szülőknél szóba kerülhet a sterilizáció.
Az anya azt mondja, ő szülte a gyerekeket, most legyen az apán
a sor; ő vonakodik, és különben is: biztos, hogy nem akarunk
több gyereket?
A megoldást csak közösen találhatják meg. Adjanak
maguknak időt, beszéljék meg nyugodtan a dolgot, esetleg
vonják be a bábát is. Még úgy is járhatnak, mint az a férfi, aki
így vélekedett: „Na mindegy, hagyjuk még pihenni a kérdést,
most úgyis még hónapokig szoptat a feleségem. Aztán majd
lesz, ami lesz, úgyis akkor a legkiegyensúlyozottabb, amikor
gyereket vár vagy szoptat!”
Helyes, ha a férfi kicsit türelmesebb, az új jövevény úgyis
kicsit megváltoztatja a párkapcsolatot is. Nagyon fontos, hogy
eközben újra meg újra biztosítsa a feleségét a szeretetéről és a
megbecsüléséről. Minden kedves szó, minden szeretetteli
gesztus, ölelés, gyengédség és simogatás a boldogság pillanatait
hozza el, és egyúttal boldogsághormonokat szabadít fel.
 Gondolják meg azt is, hogy a szexualitás ugyan fontos része
minden kapcsolatnak, de azért nem minden! Ha a szívben
boldogság van, az altesti részek is követik a szív szavát, és
nemsokára ismét eljön az idő, amikor egy boldog szerelmi órán
bekövetkezik az óhajtott orgazmus. Sok asszonyt ismertem, aki
azt mondta: „Szerintem a természetes védekezés a legjobb. Így
mindig figyelem a testemet, tudatában vagyok a történéseinek,
és a férjem is pontosan követi, mikor vagyok termékeny, és
mikor nem. Sokáig használtuk a védekezési kalkulátort, de
állandóan pirosat mutatott (ez a termékenység jele), és annyira
vágytunk egymásra, hogy egyszerűen már nem érdekelt!”
Ezzel egyébként azt az elterjedt tévhitet is szeretném cáfolni,
miszerint a többszörös anyáknak már úgy kitágult volna a
hüvelyük, hogy frigidek. Ez egyszerűen nem igaz! Épp
ellenkezőleg, sok otthonszülő (akik közül egyiknek sem volt
gátmetszése) állítja, hogy épp a gyerekek megszületése után
jutott fel a szerelmi érzés legszebb csúcsaira.

A SZÜLŐI LÉT KALANDJA

Miután oly sok testi panaszról, a lélek mélységeiben dúló

viharokról számoltam be, itt az ideje, hogy kiemeljem és
hangsúlyozzam a várandósság és az anyaság szépségét a nő
életében. Az anyatermészet csak azokat részesíti ebben a
felemelő érzésben, akik valóban át tudják azt élni.
Minden újabb nap meglepetést hoz az anya és az apa
számára egyaránt – élvezzen úgy minden napot, mint egy újabb
ajándékot. Oly gyorsan elmúlik, hiszen senki nem tudja, hogy a
gyermek meddig marad Önnel. Vannak rövid életű emberek,
senki sem kötött születésekor szerződést az örökléttel. Az
összes testi-lelki fáradtság, a fájdalmak, az átvirrasztott
éjszakák, melyeket gyermeke növekedése közben átél, egyúttal
azt is jelentik: nem vagyok egyedül. De gondoljon arra is, csak
élete első szakaszában kísérheti el, valamikor majd el kell őt
engednie.

Elengedéskor nőnek ki a szabadság szárnyai.

Próbálja meg ezt az irányelvet élete tartalmává tenni. Talán

akkor is segíteni fog, ha gyermeke egy napon felnő, elmegy
otthonról, és saját életét kezdi élni. Így szülőként bölcs és
tartalmas évekre tud visszatekinteni. Az első kézmozdulatok, az
első nevetés hangja egy átvirrasztott éjszaka után minden
küszködéséért kárpótolja. Gyermeke első lépései, az első „anya”
és „apa”, az örömkiáltás, amikor az apa este hazaérkezik –
mindez elfeledteti a hétköznapok fáradalmait.
Gyermekek nélkül az élet üres és unalmas lenne. Erőt és
kitartást kívánok, hogy sok-sok nyugodt órában, tudatosan
élhesse meg gyermeke felnövekedését.
FÜGGELÉK
A GYÓGYNÖVÉNYEK ALKALMAZÁSÁNAK ALAPJAI

A FITOTERÁPIA TÖRTÉNETE
A gyógynövénytan olyan idős, mint az emberiség: története a
legrégebbi hagyományokhoz nyúlik vissza. A kínai
gyógyászatban már körülbelül i. e. 3700-ból ismert a
farmakológiai növénytan. Az indiai gyógynövénytan a több
mint 1500 évvel ezelőtt keletkezett ájurvédikus könyvekben
van leírva. A földközi-tengeri népek gyógyászati tapasztalatait
egy Dioscorides nevű orvos foglalta össze először a Krisztus
utáni első évszázadban, De materia medica című művében. Az
összes történelmi korszakon végighúzódik a fitoterápia mint a
gyógyászat egyik vezérfonala: egyiptomiak, rómaiak, zsidók és
germánok hagyták ránk tudásukat.
A német nyelvű hagyomány egyik leghíresebb
gyógynövénytana Hildegard von Bingen apátasszony műve a
12. századból. Szent Hildegard tudománya iránt éppen
napjainkban éled újra az érdeklődés és a lelkesedés.
A középkori kolostorok szerzetesei alapvetően fontos
szerepet játszottak, amikor gyógynövénykönyvekben
hagyományozták tovább tudásukat generációról generációra.
Nekik köszönhető, hogy az akkori tudás nem merült teljesen
feledésbe.
Ma már a fitoterápia és benne a növényi hatóanyagok
kutatása elismert tudományág. Annak ellenére így van ez, hogy
a gyógyászat technicizálódásával a gyógynövények iránti
érdeklődés kicsit mellékvágányra kényszerült, holott mindig is
a növények jelentették a természetes gyógyászat alapját. Az
analitikus és kémiai módszerek, valamint a farmakológiai és
toxikológiai tanulmányok olyan hatóanyagokat azonosítottak,
izoláltak és válogattak ki, amelyek ma már számos gyógyszer
alapelemei lettek. Ilyen például a fűzfakéregből származó
szalicinből készülő acetilszalicil-sav.

GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSE
A kereskedelemben kapható gyógynövényeket külön e célt
szolgáló kertekben termesztik, gondosan kezelik, és
meghatározott körülmények között takarítják be.
A gyógyszertárakban kapható gyógynövény-hatóanyagokat
levelekből, termésekből és magokból, fakéregből vagy
gyökérből vonják ki speciális eljárásokkal. E növényi részeket a
fitoterápia drogoknak nevezi. Kiváló minőségűeknek kell
lenniük, és meg kell felelniük a gyógyszerkönyvek
követelményeinek, legalábbis ami az eredetet, a tisztaságot és a
hatóanyag-tartalmat illeti.

GYÓGYNÖVÉNYEK ALKALMAZÁSA
Az orvostudomány rendszeresen és sikerrel alkalmazza a
gyógynövényeket teák, tinktúrák, extraktumok (kivonatok)
vagy további átalakítások után kenőcsök formájában.

Tea készítéséhez a növények bizonyos részeit megszárítják,

majd kíméletesen felaprítják. Ezek lehetőleg ökológiai
termesztésből származzanak. Mivel a teákat italként
fogyasztjuk, ezért a vízben oldódó hatóanyag-tartalom igen
csekély.

A tinktúra rendszerint alkoholos kivonat 1:5-től az 1:10-ig

terjedő keverési arányban. Az alkoholtartalmat és a kivonat
arányát mindig úgy választják meg, hogy optimális, széles körű
hatást kifejtő készítményt nyerjenek.
A tinktúrának vannak bizonyos előnyei a teával szemben:
nemcsak a vízben, hanem a zsírban és az alkoholban is oldható
hatóanyagok is felhasználhatóvá válnak.
A növényextraktum a növényi részek koncentrátuma.

GYÓGYNÖVÉNYEK HATÁSA
A gyógynövények képesek bizonyos betegségeket gyógyítani,
megelőzni és tüneteiket enyhíteni. Külső vagy belső
alkalmazással segítik elő a gyógyulás folyamatát. Borogatáshoz
leginkább tinktúrát használnak, a fitoterápia alapszabályai
szerint. Például a meleg borogatást a vérkeringés serkentésére, a
hideg borogatást gyulladásokra, égő sebekre stb.
Felhasználáskor mindig tartsa szem előtt alkalmazásuk
határait.

GYÓGYNÖVÉNYEK A SZÜLÉSZETBEN
A szülészet hagyományos gyógykezelési eljárásai közé tartozik
a gyógynövények használata. A bábák régen is ismerték a
gyógynövények hatásait, de sajnos a hagyományból kevés vált
ismertté írott formában. A gyógynövények a várandósság
minden szakaszában, a szülés alatt, a gyermekágy és a szoptatás
időszakában is alkalmazhatók.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógynövények hatását
sem a szülés alatt, sem a gyermekágyban nem szabad
lebecsülni. Ezt mindennél egyértelműbben bizonyít-ja a
verbéna és a fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér, melyek a
másállapot alatt nagyon erős méhösszehúzódásokat
okozhatnak, ezzel szemben a szülés előtt helyettesíteni tudják a
szülés gyógyszeres megindítását. A legújabb megfigyelések
óvatosságra intenek a mákkal kapcsolatban, mert vérzést
indíthat el.

TEAKEVERÉKEK ALKALMAZÁSA ÉS ADAGOLÁSA

Ha a megfelelő fejezetben nem talált külön megjegyzést, akkor
az összes e könyvben említett teakeverékre az alábbi szabály
vonatkozik: a receptekben megadott összetevőkből mindig
azonos mennyiséget keverjen össze.
A várandósság és a gyermekágy idején teafőzet készítésekor
1 púpos teáskanálnyi keveréket adjon 1 csésze (125 ml) vízhez.
Az újszülött számára készített teafőzet készítésekor 1 csapott
teáskanálnyi keveréket adjon 1 csésze vízhez.
A teákat ne fogyassza túl nagy mennyiségben, és túl sokáig.
Általában néhány hétig, maximum három hónapig javasolt
alkalmazásuk. A várandósság és a szoptatás e tekintetben
kivétel, de ilyenkor is figyelembe kell venni, mikor indokolt a
teakeverék alkalmazása.

Előkészítés
A szárított gyógynövényeket forrázza le, és hagyja állni tíz
percig egy nagy teaszűrőben.
A filteres teakeverékeket nem ajánlom, mert a tasakokban a
növények túl finomra vannak vágva, ráadásul csomagolásuk is
költséges. Az illóolajokat gyakran mikrokapszulákban adják
ezekhez a teákhoz, mert a finomra vágás következtében az
aromák veszendőbe mennek.
Az instant teák általában glükózszirupból vagy
glükózgranulátumból és hozzáadott száraz extraktumokból,
illetve illóolajokból készülnek. A kész teakeverék-
granulátumok körülbelül 10% száraz extraktumot
tartalmaznak, ami mintegy 50% friss növényi hányadnak felel
meg.
Ha magokat használ fel, például édesköményt vagy ánizst,
frissen zúzza őket össze mozsárban, hogy az illóolajok
kellőképpen kibontakoztathassák hatásukat. Ha a tört magokat
dobozban tárolja, figyeljen arra, hogy csak három hétig tartják
meg aromájukat. Ez a magyarázata, hogy az édeskömény csak
frissen őrölt formában használ szelek ellen, filteres teaként
szinte hatástalan.

Fogyasztási mennyiség
A teakeverékekből soha ne igyon a megengedett napi 1 liternél
többet, hogy elkerülje a mellékhatásokat. A vízmennyiség
aránya természetesen ízlés szerint növelhető. A teát mindig
langyosan és kortyonként igya.
Csecsemőknek többnyire néhány teáskanál elég.
A gyógynövényfőzet eltarthatósága
A tea maximálisan tizenkét óráig állhat, mert ezután a
kórokozók rendkívül gyorsan elszaporodnak benne, ráadásul
az íze is keserű lesz.

SZÁRÍTOTT GYÓGYNÖVÉNYEK ELTARTHATÓSÁGA

A szárított gyógynövények fél évig, maximum egy évig
tarthatók el, később megdohosodhatnak.

TINKTÚRÁK HASZNÁLATA
Növénytinktúrák használatakor mindig olvassa el és tartsa be a
kísérő cédula utasításait. Hígítatlan tinktúrákat, különösen
árnikatinktúrát soha ne használjon nyílt sebekre, csak intakt
bőrfelületre.

KÖLCSÖNHATÁS MÁSFAJTA KEZELÉSEKKEL

A gyógynövényeket kiválóan lehet az aromaterápia és a
homeopátia mellett, azok kiegészítőjeként használni.
Tudomásom szerint más kezelési módszerek sem gátolják a
gyógynövénykivonatok hatását.
Homeopátiás gyógyszerekkel való kezelés során – mint már
többször említettem – mellőzni kell a borsmentatea élvezetét.
Némelyik orvos a kamillatea mellőzését is javasolja.

KONTRAINDIKÁCIÓ VÁRANDÓSSÁG ALATT

Állapotos asszonyok számára természetesen ellenjavallt
gyógynövények is vannak: a szennalevél és a bengekéreg. Ezek
erősen ingerlik a bélműködést, megzavarják az
elektrolitháztartást, és a legrosszabb esetben akár korai
méhösszehúzódásokat is elindíthatnak.

FIGYELMEZTETÉS A KAMILLÁVAL KAPCSOLATBAN

Különösen csecsemők kötőhártya-gyulladásakor szokták
használni a kamillafőzetet, holott ez ellenjavallt.
Kérem, soha ne használjon a szem környékén kamillát,
hanem mindig csak szemvidító füvet (Euphrasia)! A főzetben
soha ne legyenek szilárd részecskék, melyek a szembe kerülve
irritálhatják a kötőhártyát.

FIGYELMEZTETÉS A CSALÁNNAL KAPCSOLATBAN

A csalánnal kapcsolatban gyakran említik, hogy béta-
szitoszterin-tartalma miatt ellenjavallt az ödémák gyógyítása
során. A béta-szitoszterin valóban növeli az ödéma
kialakulásának esélyét, de ez a hatóanyag csak a növény
gyökérzetében van jelen, ráadásul nem oldódik vízben.
A HOMEOPÁTIA ALAPJAI

A klasszikus homeopátia alapítója, Samuel Hahnemann

1755-ben a szászországi Meissenben született, és 1845-ben
Párizsban halt meg. Kora nagy tudósai közé tartozott
gyógyszerészként, orvosként és vegyészként is.

HASONLÓSÁGI ELV ÉS GYÓGYSZERKÉPEK

Samuel Hahnemann tétele világhírű lett:

Similia similibus curentur.

Hasonló a hasonlót gyógyítja.

Ezt a tételt könnyen szemléltethetjük egy példával:

Ha egészséges emberek fogyasztanak nadragulyát (Atropa
belladonna), épp olyan mérgezési tünetektől fognak szenvedni,
amilyen tüneteket a betegek a nadragulya fogyasztása nélkül
mutatnak: magas láz, vörös arc, delírium, verejtékezés,
napfény-összeférhetetlenség, szomjúságérzet anélkül, hogy
sokat tudnának inni… Ezeknek a betegeknek a Belladonna –
tehát a nadragulya – segít.

Hahnemann a növények eredeti tinktúrájával kísérletezett,

és rá kellett jönnie, hogy jelentékeny mellékhatások
jelentkezhetnek, melyek adott esetben halálozáshoz is
vezethetnek. Elkezdte hígítani a tinktúrákat, a hígítást egyre
növelte (potenciálta), tehát az oldott gyógyszereket szinte a
végtelenségig hígította. Eközben megállapította: egészséges
embereknél a betegség tünetei mérsékelt formában lépnek fel,
miközben betegeknél segít a betegséget legyőzni.
Hahnemann vastag könyveket írt ezekről a
gyógyszerképekről, az egészséges emberek próbatüneteiről. A
leírások a mai napig folyamatosan bővülnek, mert a
homeopátia a tapasztalatokra épül, s a tapasztalatok száma
végtelen.
A gyógyszerképek úgynevezett vezér szimptómákat és
modalitásokat tartalmaznak, például:
A szimptómák javulása vagy romlása.
Meleg és hideg, mozgás és nyugalom hatása.
Napszakkal, évszakkal és a test oldalaival járó változások.
Táplálkozás, szomjúság, bőrreakció és verejtékezés miatt
történő változások.

A homeopátiában tehát nem diagnózisokat adnak, és

diagnózisokat kezelnek, hanem az embert teljes egészében
vizsgálják.
A homeopátia egységes gyógymód, az embert tetőtől talpig,
testi-lelki panaszaival együtt veszi szemügyre. A homeopátia –
mint minden a természetgyógyászat felé orientálódó egységes
gyógymód – úgy látja, hogy:
a betegség az életerő gyengeségét,
a gyógyulás az életerő erősítését jelenti.
 A hasonlósági szabály következtében a szer utat talál a
szervezet legyengített őreihez, a védekező mechanizmusokhoz,
s így segíti elő a gyógyulást.
A homeopátia önmagunk aktív gyógyítását segíti elő.
A homeopátiás gyógymód nem a betegség elleni harcot, a
tünetek elnyomását és kiűzését szorgalmazza. A homeopátiát
ingerlő terápiának is szokás nevezni, mert a szervezet önsegítő
mechanizmusait próbálja beindítani, miközben harmóniát
teremt az emberben, és segít megtalálni a belső egyensúlyt.
A homeopátia nem megelőző kezelésekre való. Csakis akkor
alkalmazzák, ha az élethez szükséges erők éppen gyengének
bizonyulnak, vagyis betegség lép fel. A normálisan zajló
várandósság, szülés és gyermekágy nem szolgáltat okot a
gyógyszerezésre, mert ezek az események az anya egészséges
állapotához tartoznak.

GYÓGYSZERHATÁS
A szer hatásos, ha:
a várandós még hányingert érez, de már nem szenved
annyira;
a vajúdó újra képes a szülés munkáját folytatni;
a lázas gyerek megnyugszik, elmúlik a szorongása;
a nyugtalanság pillanatai után megnyugvás, elalvás
következik be;
a félelemből bizakodás lesz,
az eldugult orr folyni kezd.

A Hering-szabály szerint, ha a betegség folyamata fentről

lefelé és bentről kifelé zajlik le, akkor a betegség a helyes úton
halad, és megkezdődik a gyógyulás. Vagyis ha láz után kiütés
mutatkozik, az jó jel; tehát ne nyomják el, hanem hagyják
kibontakozni. A bőr testünk legkülső rétege, nagyon fontos
kiválasztó szerv. De ha a kiütés után asztmaroham jelentkezik,
akkor a betegség rossz úton jár. Ez annyit tesz, hogy romlik a
beteg állapota, és azonnal kezelni kell.

SZER KÉSZÍTÉSE, POTENCIÁLÁS

A homeopátiás szereket a homeopátiás gyógyszerkönyv szerint
növényekből, álla-tokból, ásványokból és kórokozókból állítják
elő.
A gyógyszerpotenciálás a mai napig a Hahnemann által
előírt potenciálási eljárás alapján történik. Szilárd anyagokat
morzsolnak össze, majd oldóanyaggal, például tejcukorral vagy
alkohollal 1:100 arányban keverik össze; a tejcukor esetén
pontosan előírt dörzsölési módszerrel, az alkoholnál pedig rázó
ütésekkel. Így áll elő a C1 potencia. Ennek 1 részét ismét hígítják
az oldóanyag 99 részével, miáltal a C2-es potencia jön létre,
ebből ismét 1 részt elvéve, újra 99-ed rész oldóanyaggal hígítva
potenciálják a C3-ast. Ily módon C200-ig és tovább hígítják a
szert. Németországban gyakran az úgynevezett D-potenciákkal
dolgoznak. A hatóanyagok 1 részéhez 9 rész oldóanyagot
adnak. Az első potenciálásnál D1 lesz belőle, majd további 9 rész
hozzáadásával D2 stb.

Gyógyszerformák és tartósság
A szereket különböző formájú készítményekben adják:
folyékony formában, víz-alkohol keverékben dilucióként (dil.),
porszerű formában a tejcukoralap eldörzsölésével
triturációként (trit.) vagy préselt formában tablettaként (tab.).
Szülésznőknél az úgynevezett golyócska a legkedveltebb
gyógyszerkészítményi forma. A golyócskák folyékony
orvossággal átitatott nádcukorból készülnek. Sok szer
ampullában, injekcióként is rendelkezésre áll.
A törvényhozó hét évben állapította meg a szavatosságot, de
ez nem feltétlenül felel meg a valódi eltarthatóságnak. Sok
homeopátiában jártas szakember úgy véli, ezek a szerek
korlátlan ideig eltarthatók, ha nem éri őket röntgen- vagy egyéb
sugárzás. Ha egy szer a biztos repertorizáció ellenére is
hatástalannak bizonyul, akkor mégis ki kell cserélni.

A szer adagolása
Az orvosok különbözőképpen járnak el az adagolással, de
várandósok és gyerekek számára leggyakrabban 2–5 golyócska
bevételét szokták felírni. A golyócskákat mindig hagyja a
szájban elolvadni. Alternatív megoldásként olykor 5 cseppet
vagy 1 tablettát is adhat helyettük.
A potencia megválasztásához magas és alacsony potencia áll
rendelkezésre. Orvosa az Önhöz illő szert a megfelelő
potenciában fogja kiválasztani. A potenciát úgy lehet a
legegyszerűbben meghatározni, hogy rá kell jönni, a tünetet
kizárólag testi szindrómaként kell-e értékelni, vagy inkább
pszichés, lelki folyamatok állnak a háttérben. Testi panaszok
esetén alacsony potenciájú szerek segítenek, míg a pszichés
folyamatokat inkább a magas potenciájú szerek befolyásolják.
Akut fázisban az alacsony potencia gyakori adagolása, vagy
éppen ellenkezőleg, a magas potenciájú szer egyszeri bevétele
segíthet. Magas potencia alkalmazása során valóban fontos
pontosan meghatározni a szert, mert meg kell kímélni a
problémával küzdőt a kísérletezgetéstől, illetve nem cél
elmosni az akut betegségképet, ami csak nehezítené a további
homeopátiás kezelést. Előfordul, hogy tudatlanságból magas
potenciájú szert adnak valakinek, és az első reakcióként fellépő
esetleges romlás teljesen váratlanul éri a beteget. Az ettől való
félelem azt okozza, hogy sokan inkább azonnal olyan
gyógyászati módszerekhez folyamodnak, amelyeket jobb lenne
elkerülni. A homeopátiát nagyon komolyan kell venni, és
semmiképp nem szabad nyakló nélkül kipróbálgatni az
„ártalmatlan kis bogyócskákat”. Főleg a kisgyerekek és a
várandósok reagálnak igen érzékenyen és jól a homeopátiára.
Éppen ezért náluk általában elég a rövid ideig tartó, alacsony
potenciájú szerrel történő kezelés, vagy a C30-as vagy C200-as
potencia egyszeri alkalmazása.
A potenciák megválasztásakor vegye figyelembe az alábbi
szabályt: minél inkább testi jellegű panaszokról van szó – annál
alacsonyabb a szerpotencia; minél inkább lelki panaszokról van
szó – annál magasabb a szerpotencia.
Az adagolásra vonatkozó fő szabály: minél akutabb a
probléma, annál alacsonyabb a potencia, és annál gyakoribb az
adagolás.
Alacsony potenciánál, tehát C30-ig, jól bevált egy egyszerű
adagolási séma: ahányszor a potencia száma 24 órában
elosztható, annyiszor vegye be az orvosságot. Tehát D/C6-ot
naponta négyszer, D12-t naponta kétszer. Csecsemők és
várandósok esetében ajánlatos mindig egy adaggal kevesebbet
előírni, nagyobb érzékenységük miatt ugyanis az orvosság
gyorsan és jól hat.
Magas potenciánál normális esetben egyszeri adagnak is
elegendőnek kell lennie. Szükség esetén még egyszer feloldom
az orvosságot 1 pohár vízben, és kortyokban itatom meg a
beteggel. Akut esetben ezt meg lehet ismételni. Ha mégsem
következik be jobbulás, még egyszer pontosan felül kell
vizsgálni a szimptómákat és a modalitásokat. Lehet, hogy másik
szerhez kell folyamodni.

A szer szedését azonnal be kell fejezni, mihelyt javulást

tapasztal. Előfordul, hogy tudatlanságból túl sokáig szed valaki
egy szert. Az indokolatlan szerszedés tulajdonképpen a szer
hatásmechanizmusával való kísérletezés, hiszen ugyanaz
történik, mint amikor az egészséges ember vesz be
homeopátiás szert, hogy a hatást vizsgálja. A túlpörgetett
helyzet miatt a beteg azt hiszi, nem hatott a homeopátiás
készítmény.

Még egyszer hangsúlyozom, laikusként senki ne kezdjen

kísérletezni a várandósság, a szülés és a gyermekágy ideje alatt,
és főleg ne higgyen annak a teljesen téves állításnak, mely
szerint „ami sok, az sokat használ”. Forduljon homeopátiában
jártas bábához. Minden bábának szeretném még egyszer
felhívni a figyelmét arra, hogy foglalkozzon komolyan a
gyógyszerképek tanulmányozásával! A homeopátiát ne
könyvekből, hanem szakszemináriumokon tanulja meg!
Homeopátiás komplex szerek
Az említett hasonlósági szabály ellenére, tehát hogy hasonlót a
hasonlóval gyógyítunk, különböző, egymást kiegészítő szerek
úgy-nevezett komplex gyógyszerként is adhatók. Léteznek
olyan komplex szerek, amelyekkel jó tapasztalatokat szereztek
a használóik (kiemelném a Weleda, a Wala, a Heel és a Cefak
termékeit).
Jól bevált komplex szerként tudom ajánlani az általam
összeállított készítményt, a Stadelmann-féle felépítőszert, melyet
a kempteni Bahnhof gyógyszertár forgalmaz. A készítmény a
következő szereket tartalmazza: 4 gramm Calcium carbonicum
D3; 6 gramm Calcium phosphoricum D3; 2 gramm China D6; 10
gramm Ferrum metallicum D6; 5 gramm Ferrum
phosphoricum D6; 7,5 gramm Magnesium carbonicum D6; 7,5
gramm Magnesium phosphoricum; 6 gramm Silicea D4; 2
gramm Stannum D6; 2 gramm Zincum metallicum D6 és 128
gramm glukóz D1. A Stadelmann-féle felépítőszert akár a közeli
gyógyszertárban is megrendelheti, ám előtte tisztázza az árat,
mert időnként jelentős árkülönbségeket lehet tapasztalni.

Kölcsönhatások
A fitoterápiában vannak növénykivonatok, illóolajok és
másfajta hatóanyagok, melyek igen erős hatással rendelkeznek,
és a homeopátiás szer hatását ronthatják. Ezért nem szabad
használni e gyógyszer szedésével egy időben borsmentát sem
fogkrémben, sem rágógumiban, sem más készítményben.
Sok homeopata orvos vélekedik úgy, hogy a kávé fogyasztása
az orvosságok hatását csökkenti, olykor meg is semmisíti. Az a
leghelyesebb, ha ebben a kérdésben mindenki egyéni
tapasztalatokat szerez, de bölcsen teszi, ha ilyenkor mellőzi az
erős hatású élvezeti cikkeket. Sok kezelőorvos az ecet és a
kamillatea fogyasztásáról is lebeszéli a betegeit, pedig erről is
különböző tapasztalatok állnak rendelkezésre. A jól
megválasztott szer segítségével a test maga is felismeri, mi tesz
neki jót – a homeopátiás kezelésnek éppen ez a célja.

Illóolajok és homeopátiás szerek

Azt is gyakran hallhatjuk, hogy homeopátiás kezelés közben
semmiféle illóolajat nem szabad használni. A kérdést nagyon
fontos tisztázni, annál is inkább, mert a szüléskísérés során
évek óta alkalmazzuk párhuzamosan e két módszert, nagy
sikerrel. Több erős hatású olaj használatát viszont, így a
kámfort, a borsmentát és az eukaliptuszt kétségtelenül el kell
kerülni homeopátia alkalmazása mellett.
Az aromaterápia minden egyéb eszenciáját alkalmazhatja.

Homeopátia a szülészetben
A homeopátia mind az intézeten belüli, mind az intézeten kívüli
szüléskísérésben óriási lehetőség, mellyel várandósoknak és
vajúdóknak lehet segíteni a természetes szülés
megvalósításában és abban, hogy a gyermekek gyógyszerek
mellékhatásai nélkül jöhessenek világra. Örvendetes, hogy a
homeopátia néhány éve egyre több szülőszobában vált
használatossá.
 Ha várandósként fontosnak tartja, hogy szülése során
homeopátiás segítségben részesüljön, ma már számos olyan
klinikát talál, ahol homeopátiában képzett bábák dolgoznak. Az
elő- és utókezeléseket vállaló független bábák általában már
nagy tudással rendelkeznek.
A szülészetben azonban nem a homeopátia az egyedül
üdvözítő gyógymód. A komplex gondolkozás a legfontosabb. Ez
a gyógymód az anya és a gyermek hatékony segítségére lehet,
és más gyógymódokkal együtt is alkalmazható. Természetesen
a túlságosan szűk medence a golyócskák bevétele után sem fog
kitágulni, de segíthet a vajúdónak, hogy könnyebben
teljesíthesse a szülés feladatát, és így elkerülhetővé válik a
mellékhatásokkal járó gyógyszerek alkalmazása.
AZ AROMATERÁPIA ALAPJAI

AZ AROMATERÁPIA TÖRTÉNETE
Az aromaterápia ősrégi gyógymód, létrejötte az ókorba nyúlik
vissza. Mezopotámiában már 5000 évvel ezelőtt is desztillálták a
virágokat és a füveket, hogy hidrolátumot nyerjenek belőlük.
Tudjuk, hogy az egyiptomiak már 4000 évvel ezelőtt használtak
illóolajokat a mumifikáláshoz, a gyógyászatban és a
kozmetikában. A középkorban az arabok voltak azok, akik újra
felfedezték és tovább is fejlesztették a desztillációt. Később az
eljárás feledésbe merült, de az 1980-as években a nyugati
országokban ismét feltámadt az aromaterápia iránti érdeklődés,
és e természetgyógyászati módszert sikerült az elmúlt években
egyre inkább újra elfogadtatni.

ILLÓOLAJOK
Az illóolajok olyan növényi illatanyagok, amelyekkel a
növények például a rovarokat vonzzák magukhoz, vagy
állatokat akadályoznak meg abban, hogy azok megegyék őket.
A növények képesek arra, hogy az illatmolekulákkal
megvédjék magukat a szélsőséges hőségtől vagy a hidegtől.
Egyes fajták még antibiotikus hatású illóolajokat is termelnek,
illetve az illatanyagok segítségével kommunikálnak egymással.
Ugyanaz a növény vagy virág más-más illatanyagokat
termel a különböző nap- vagy évszakokban, és a különböző
növényi részekben eltérő mennyiségben raktározódnak az
illatmolekulák. Néhány virág, például a rózsa vagy a jázmin
leszedésekor rendkívül fontos figyelembe venni a napszakot is.
A szedés ideális esetben olyan korán történik, amikor a kelő
nap meleg sugarai még nem nyelték el az illatanyagok jó részét.
Az illóolajok szinte az egész színskálát felvonultatják a
halványsárgától a zöldön és a kéken át a sötétbarnáig. Állaguk a
híg folyékonytól a gyantaszerűig szintén igen változatos lehet.
A finom illatú anyagok enyhén illékonyak és lobbanékonyak.

Illóolajok kinyerése és előállítása

Különböző eljárások léteznek, melyekkel a növényekből
kivonható az illóolaj: vízgőz-desztilláció, hideg sajtolás,
extrakció, kivételes esetekben az enfleurage, illetve az újnak
számító és igen drága szén-dioxidos extrakció.

Beltartalom
Illóolajok esetén élő anyagokról van szó, melyek beltartalma az
ültetvény elhelyezkedése szerint függ az éghajlattól, az adott
terméstől és a desztilláció körülményeitől. Az olaj terápiás
értéke nem elsősorban egy-egy fontos összetevőjének
kimutathatóságától függ, hanem sokkal inkább az összes
hatóanyag teljes spektrumának összjátékától.
Az egyes anyagok hatásspektruma igen nagy:
antidepresszáns, antiszeptikus, élénkítő, fájdalomcsökkentő,
gombaölő, görcsoldó, gyulladásgátló, hangulatjavító,
hormonszabályozó, idegnyugtató, immunstabilizáló, nyákoldó,
vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó, vírusölő, sőt akár erősen
bőrizgató, magzatelhajtó vagy neurotoxikus is lehet.

Hatásmechanizmus
Az illóolajok és illóolaj-keverékek a szaglószerven keresztül
hatnak, illetve a bőrön és a nyálkahártyán keresztül jutnak a
szervezetbe. Jól ismert tény, hogy az anyaméhben először a
szaglóérzék fejlődik ki, és az embrió néhány héttel fogantatása
után már érzékel bizonyos szagokat. A születés után, körülbelül
a tizenkettedik hétig nagyon érzékeny a csecsemő szaglása.
Három hónapos és hároméves kor között a szagérzékenység
valamelyest visszafejlődik, majd a harmincas éveink közepéig
ismét erősödik. Ekkor újra csökkenni kezd, és életünk végére
akár 30%-kal is gyengülhet.
Az illóolajok a limbikus rendszeren és a test ingerreakció-
mechanizmusán keresztül befolyásolják a szervezet működését
elsősorban azáltal, hogy kellemes közérzetet teremtenek, és
ezzel elősegítik az öngyógyító folyamatokat. Az illatmolekulák
percek alatt a vérbe jutnak, részesei lesznek az anyagcserének,
és néhány óra alatt kiválasztódnak. Éppen ezért tanácsos az
aromaterápiában kizárólag tiszta és természetes anyagokkal
dolgozni. Az illóolajok inhalálással vagy a bőrön át (kivételes
esetekben szájon át) jutnak az emberi szervezetbe, de az
azonosítás mindig a szaglószerven keresztül történik; ezzel
minden terápia esetén számolni kell.
A kérdés orvosi oldala néha figyelmen kívül marad, pedig az
illóolajok olyan tömény koncentrációk, amelyekben rengeteg
hatóanyag van. Az illóolajok kimutatható gyógyító hatását nem
szabad alábecsülni, ezért a kellemes illatú olajok, fürdők és
balzsamok használata is aromaterápiai ismereteket, hogy ne
mondjam, szaktudást igényel.

MINŐSÉG ÉS TISZTASÁG
Gyógyító erejük csakis a tiszta illóolajoknak van! Az
aromaterápiában mindig a minőség a legfontosabb kérdés, a
mennyiség csak másodlagos. Azért is fontos a minőség
figyelembevétele, mert a világpiacon sajnos rengeteg gyenge
minőségű, pancsolt terméket forgalmaznak.
A vásárlás során a következő információkat figyelje a
terméken található címkén:

a növény magyar és latin neve;

származási hely;
termelési mód (ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, Déméter-
ültetvény, vadgyűjtésből származó vagy hagyományos
gazdálkodás);
a feldolgozott növényi részek felsorolása;
az illóolaj kinyerését szolgáló eljárások (CO2-desztilláció,
hidegen sajtolás, enfleurage, alkoholos extrakció, hexán-
desztilláció (absolue);
termékszám, mellyel az olaj származása egészen a
termelőig visszanyomozható;
a lejárat vagy a töltés ideje;
figyelmeztetés a véletlen lenyelés veszélyeire.

Minőség-ellenőrzés
Az aromaterápiában használt illóolajok és keverékeik
minőségét illetően nem lehet pusztán a szaglás érzékenységére
hagyatkozni, és az egyszerű fizikai vizsgálat nem képes teljes
biztonsággal kiszűrni a szennyezett, a hamisított vagy a
pancsolt olajokat. A vegyi elemzés az egyedüli lehetőség az
összes összetevő pontos megállapítására. Az illóolajok
minőségvizsgálata során ténylegesen érvényes a mondás:
fontos a bizalom, de még jobb az ellenőrzés.

Gyógyszerkönyvi minőség
Minden gyógyszertárnak megvan rá a lehetősége, hogy minden
további nélkül beszerezze azokat az illóolajokat, amelyek fel
vannak sorolva az adott ország érvényes gyógyszerkönyvében
(a német jelzés DAB), illetve az Európai gyógyszerkönyvben (Ph.
Eur.). Ezen olajok minőségi standardja megfelel a törvényes
előírásoknak, ezért terápiás keverékek előállítására is
alkalmasak. Ha a gyógyszerész ilyen jelzésű olajat használ, és a
gyártótól is megköveteli a megfelelő eredetigazolásokat,
megtakaríthatja magának, hogy drága és fáradságos módon
maga ellenőrizze, ellenőriztesse a termékek minőségét.
Sajnos DAB vagy Ph. Eur. jelzésű olajból mindössze tizenöt
létezik, ez pedig nagyon csekély szám a megalapozott
aromaterápiás tevékenységhez. És akkor még nem szóltam
arról, hogy ezek az olajok nem alkalmasak az egészelvű
kezelések elvégzéséhez, mert sem a termelésről, sem az
előállításról nincsenek feltüntetve a megfelelő adatok, így a
minőségi optimum sem biztosított.
Természetazonos illóolajok
A szintetikus olajok, bármilyen valódinak tűnjék is az illatuk,
igen kevés olyan összetevővel rendelkeznek, amelyek terápiás
szempontból hasznosak lehetnek, ezért általában egyáltalán
nem vagy csak csekély mértékben hatnak. Az aromaterapeuták
úgynevezett „halott szubsztanciáknak” nevezik az ilyen
anyagokat, mert nem növényekből nyerik őket. Ráadásul az
allergiák okozói között is feltételezhetően ott vannak a
természetazonos és szintetikus illatanyagok.

TÁROLÁS ÉS TARTÓSSÁG
Az illóolajokat mindig sötét üvegekben, 18–20 °C-os
szobahőmérsékleten tárolja. Használat után azonnal zárja
vissza, hogy ne illanjanak el az aromák. Az üvegben egyre
nagyobb arányban jelen lévő oxigén megváltoztathatja az olaj
minőségét. Nem csak az oxigén, a fény is elindíthat olyan
kémiai folyamatokat, amelyek hatással vannak az olaj
minőségére és hatásosságára. Az eltarthatóságot mindig
figyelembe kell venni!
Ne feledje: biztosítani kell, hogy az illóolajok ne
kerülhessenek gyerek kezébe!

FELHASZNÁLÁS LEHETŐSÉGEI ÉS ADAGOLÁS

Az aromaterápia nagyon jól használható az egészelvűséget
követő gyógyászatban, csak meg kell találni a kiválasztott
olajok megfelelő arányát. Ebben segít a következő kilenc
aranyszabály:
A kezelendő személyből kiindulva:
minél fiatalabb – annál takarékosabban;
minél könnyebb – annál kevesebbet;
minél érzékenyebb – annál csekélyebb mennyiségben;
minél idősebb – annál gyakrabban.

A panaszokból kiindulva:
minél nagyobbak a fájdalmak – annál több olajat;
minél krónikusabb a betegség – annál hosszabb kezelést.

Az illóolaj mennyiségéből kiindulva:

minél frissebb a jegy – annál többet;
minél drágább az illat – annál takarékosabban;
minél nehezebb az olaj – annál kevesebbet.

A kezelés annyi ideig és olyan gyakran folytatható, amíg az

orrnak kellemes az illat, és a testnek jólesik az olaj. Ha a test
már nem kívánja a terápiát, abba kell hagyni. Ösztöneink
pontosan megmondják, gyakrabban vagy ritkábban végezzük-e
el a kezelést.

Illóolajok a szüléskísérésben
A jó közérzet ellazítja a testet, és így nagyobb fájdalomtűrést
eredményez. A vegetatív idegrendszerre gyakorolt pozitív hatás
miatt magától értetődik, hogy a szüléskísérésben is felmerült az
illóolajok használatának lehetősége. A szülés folyamán minél
kevesebb gyógyszert kell alkalmazni, hogy a baba szervezetét
se terhelje feleslegesen, és főleg, hogy az anyában is erősödjön
a szülésre való képesség, alkalmasság tudata. Éppen ez az,
amiben az aromaterápia rendkívül sokat segíthet. A felépülés, a
pihenés, a gyógyulás során a gyermekágyas is élvezheti a
fürdők és a masszázsolajok kellemes illatát.

Felhasználás az illatlámpában
Egy-egy illóolaj illatlámpában való alkalmazhatósága mindig
több tényezőtől függ egyszerre. Először is a lámpa minőségétől,
azután a helyiség méretétől és a benne tartózkodó emberek
számától. Ha a lámpát terápiás céllal használja, számításba kell
vennie, hogy a benne lévő illóolaj minden jelenlévőre hat.
A kereskedelem a legkülönbözőbb anyagokból készült
illatlámpákat kínálja, hőforrásként mécses vagy izzólámpa
szolgálhat. Fontos, hogy a hőforrás és a vizes tálka megfelelő
távolságban legyen egymástól, sőt a vizes tálka mérete sem
mellékes. Ne feledkezzen meg az illatlámpa táljának rendszeres
tisztításáról sem.
Az illatlámpa kiválasztásakor fontos szempont, hogy ne
legyen tűzveszélyes. Kórházi alkalmazásakor biztonsági
okokból eleve nem szabad nyílt lángot használni. Az
elektromos illatlámpák ugyan drágábbak, de masszívabb
felépítésűek és takarékosabban üzemeltethetők, mert
egyenletes hőmérsékletet tartanak.
Időtartam: Alapvetően elegendő, ha egy óráig használja az
illatlámpát, mert ennyi idő alatt az illatmolekulák kellő
mennyiségben szabadulnak fel, hogy betöltsék a teret. A
következő nyolc órában a lámpát lehetőleg ne töltse fel újra
illóolajjal.
 Adagolás: Az érzéki élmény eléréséhez kevesebb csepp olaj
kell, mint a testi panaszok gyógyításához. A Szülésillat
megfelelő érzéki illatot biztosít a szülés élményteli óráihoz. Egy
körülbelül 25 m 2-es, 2,5 méteres belmagasságú szobában elég
belőle 3-4 csepp. A rózsa tiszta illóolaja olyan tömény, hogy
egyetlen csepp elég belőle, de a Rózsaolaj jojobaviaszban (10%-
os) oldatból 5 csepp is csodálatos rózsaillatot varázsol a szobába.
Megfázás esetén ugyanebben a szobában 10 csepp
Megfázásolaj, melegítő a megfelelő mennyiség. Ha a
helyiségben kisgyermek vagy várandós tartózkodik, csökkentse
mintegy felére a felhasznált illóolajadagot. Egészen kicsi
gyerekek (egy–három évesek) esetén a szokásos mennyiség
negyede is elég.
Fontos, hogy kezdetben inkább kevesebb cseppet tegyen a
lámpába, mert ha több illatra vágyik, később bármikor tehet
még 1-2 cseppet az oldatba.

Testolajok alkalmazása
Az illóolajokhoz mindig szükség van emulgeáló szerre, például
valamilyen zsíros növényi olajra, hogy a bőrön keresztül hatást
tudjanak kifejteni. Minél nagyobb arányban vannak jelen a
telítetlen zsírsavak a bázisolajban, és minél melegebb a bőr,
annál gyorsabban jut be az illóolaj a szervezetbe, ahol
többnyire percek alatt kifejti hatását. Alapvetően abból indulhat
ki, hogy a bőr egy órán belül teljesen képes felszívni a zsíros
hordozóban oldott illóolajokat, melyek kilencven percen belül
bekerülnek az anyagcsere-folyamatokba.
 Időtartam: Beteg emberek esetén figyelembe kell venni a
pillanatnyi anyagcsere-állapotot. Napi kétszeri alkalmazás
valószínűleg elegendő. Ha a kezelés alatt álló ember akár órákig
is eltartó fájdalmat érez, és fokozott anyagcsere figyelhető meg
(mint például szülési fájásoknál, gyomor- vagy bélinfluenzánál),
rövid, ám gyakori kezelések a kívánatosak.
Adagolás: Alapvetően a következő irányadó elvek
követendők a saját receptúrák elkészítésekor: A testolaj
legfeljebb 1% illóolajat tartalmazhat, tehát 50 ml zsíros növényi
olajban maximum 0,5 ml illóolaj lehet, ami fajtától függően 7–
15 cseppnek felel meg.
A masszázsolaj akár 10% illóolajat is tartalmazhat, azaz 5 ml
illóolaj is lehet 50 ml-nyi készítményben, ami 30–150 cseppet
jelent. A legtöbb esetben mégis elegendő mintegy 5% illóolaj.
A terápiás olaj, például fájdalomcsökkentésre használt olaj
akár 30% illóolajat is tartalmazhat, 7 ml növényi olajhoz tehát 3
ml, vagyis 30–90 cseppnyi illóolajat tehet. Az ilyen tömény
szereket azonban nagyon rövid időn keresztül, leginkább csak
egyszeri alkalmakkor szabad használni.
A természetgyógyászathoz hasonlóan az aromaterápiában is
igaz: A kevesebb több!

Fürdők alkalmazása
Az illóolajokkal elkészített fürdők nagyon kellemesek, és
hatásos aromaterápiás kezelést nyújtanak. Előnyeik között
megemlíthető, hogy az egész testfelület magába szívhatja az
értékes hatóanyagokat. Fontos, hogy az illóolajokat soha ne
csöpögtesse közvetlenül a fürdővízbe, hanem előbb keverje el
megfelelő növényi emulgeálószerrel, például mézzel, tejszínnel,
semleges szappannal, savóval vagy sóval.
Adagolás: Fürdéshez 3–15 csepp illóolajra van szükség
aszerint, hogy élvezeti okból vagy gyógyító célzattal szeretne
fürdőt venni feszültség- vagy fájdalomcsökkentésre vágyva,
illetve, hogy felnőtt, várandós vagy gyermek számára készül.
A várandósoknak vagy gyerekeknek készített fürdőbe a
szokásos adag felét, a legkisebb gyerekek esetén harmadát
tegyék csupán!

Lemosások
Illóolajos lemosásra főleg az ágyhoz kötött betegeknek lehet
szükségük. A bőrt érő inger erősíti az immunrendszert, a szív-
és vérkeringési funkciókat, és harmonizálja az idegrendszert,
így jó hatással van keringési gyengeség, levertség, fáradtság és
elalvási problémák esetén.
Adagolás: A megfelelő illóolajat el kell keverni egy
emulgeáló szerben, mielőtt a lemosó vízbe tenné. 1-2 csepp
illóolaj többnyire elegendő. Beteg gyerekek lemosására
egyetlen csepp is teljesen elég, felnőttek számára legfeljebb 5
cseppre növelheti a mennyiséget.
Az illóolajok és keverékeik leggyorsabban kevés szappannal
elegyítve oldódnak fel a vízben. Lázas betegekre az is igen jó
hatással van, ha 1 teáskanálnyi ecetbe keveri bele az olajat,
mert az ecet segíti a párologtatást, és egyúttal hozzájárul a bőr
savas védelméhez is.

Borogatások
A szükséges anyagnak mindig elérhetőnek kell lennie.
Németországban egyes patikákban, bioboltokban és
egészségügyi cikkeket forgalmazó csomagküldő szolgálatoknál
is kaphatók borogatáskészletek, melyek minden szükséges
hozzávalót tartalmaznak.
A borogatások hatását egyéb adalékokkal, hagymával,
krumplival, citrommal, gyógyiszappal, túróval vagy illóolajokkal
is növelheti. A borogatások használata erősíti az
immunrendszert, a keringést, és részt vesz a
méregtelenítésben. A gyerekeket soha nem szabad felügyelet
nélkül hagyni a borogatással, mindig figyelni kell a reakcióikat.
Ha nem érzik jól magukat, el kell távolítani a pakolást. A
borogatás ismételt alkalmazásáról a betegség alapján dönthet,
illetve a beteg általában megbízhatóan meg tudja ítélni, jót tesz-
e neki a további kezelés.
Hőmérséklet: A beteg szükséglete dönti el, hideg vagy meleg
borogatás a megfelelő. Akut panaszok, így gyulladások és láz
esetén többnyire a hőt elvonó, hűsítő pakolásokat használja. A
nedves, meleg borogatások sokkal hatékonyabbak, mint a
meleg, száraz borogatások, mert segítik a vérellátást, és oldják a
görcsöt, a feszültséget. A konyhai segédanyagokkal elkészített
pakolások legalább szobahőmérsékletűek, de még inkább
testmelegek legyenek.
Adagolás: Az illóolaj nehezen jut át a többszörös borogatási
rétegen, ezért hatóanyagai befelé, a bőrbe hatolnak, és ott fejtik
ki hatásukat. A tiszta illóolajokat mindig emulgeátorral kell
elkeverni. Nedves borogatás esetén az ideális emulgeátor a sós
víz (1 teáskanál só1 liter vízben). Kor és érzékenység szerint 1–7
csepp illóolajat használhat, vagy az érintett testrészt megfelelő
Bevált aromakeverékkel kenje be, mielőtt rátenné a borogatást.
A túró csodálatosan gyógyítja a gyulladásos folyamatokat,
kiválóan használható a mellen vagy vénagyulladás esetén. A
testfelület méretének megfelelő mennyiségű túrót össze kell
keverni illóolajjal vagy Bevált aromakeverékkel (minden
evőkanálnyi túróra 1-2 cseppet számítva). A túrót tegye pamut-
vagy vászonkendőre, vagy csomagolja borogatásba, és így
helyezze fel.
Időtartam: A közérzet javulása irányadó: általában fél és egy
óra közötti idő az optimális.

Kötések és sebek borogatása

Sebgyógyítás céljából a megfelelő illóolajat steril, nedves
sebborogatásra cseppentse.
Időtartam: Akut panaszok, fájdalom ellen a sebborogatást
rövid időközönként, körülbelül óránként, hosszabb távú
kezeléskor naponta kétszer ismételje meg. Minden
sebkezeléskor elengedhetetlen, hogy szakszerű (orvosi)
tanácsadást is kérjen.
A kórházban minden megfelelő olaj beletehető a szokásos
sebkezelő szerekbe, kenőcsökbe is. A Rózsa-teafa eszencia
levegőáteresztő sebkötésekre és -borogatásokra is rátehető,
eleinte rövid időközönként, később naponta kétszer. A seb
méretétől függően 1–5 csepp illóolajra van szükség, ennél
többet ne használjon.
Fontos, hogy csak a friss olajok, például az extralevendula- és
a teafaolaj alkalmas arra, hogy rövid távon (egy-két napig)
önmagában használja. Az összes többi olajat, hosszú távon
(legkésőbb a harmadik naptól) a fent említett két olajat is, bele
kell kevernie egy zsíros olajba vagy kenőcsbe, mert hosszabb
idő alatt még a leginkább bőrbarát olajok is bőrirritációhoz
vezetnek. Ha megjelenik az új bőr a seb helyén, zsíros növényi
olajjal, például orbáncfűolajjal lehet tovább segíteni a
gyógyulást.

ZSÍROS NÖVÉNYI OLAJOK
Az olíva, a mandula, a mogyoró, a dió, a jojobaviasz, a
makadámiadió, a csipkebogyó, a katicavirág, valamint a
búzacsíra, a ligetszépe hidegen sajtolt olaja ápolja és gyógyítja a
bőrt. Ugyanez érvényes az aloe vera, az árnika, a körömvirág és
az orbáncfű olajára.

Minőség, tárolás és tartósság

A zsíros növényi olajok jó minőségben kaphatóak a
kereskedelemben. Terápiás és test-ápolási célra csak első
osztályú, hidegen sajtolt olajokat használjon, mert ezek
gazdagok telítetlen zsírsavakban. A zsírban oldódó illóolajok
zsíros olajokkal elkeverve igen jól felszívódnak a bőrben, és
eljutnak a bőr mélyebb rétegeibe is, ahol a finom hajszál-
ereken keresztül bekerülnek a véráramba. A folyamat lezajlása
függ a bőrfelület nagyságától és a test hőmérsékletétől. Minél
finomabb és melegebb a bőr, minél ellazultabb az izomzat, és
gyorsabb a vér áramlása, annál hamarabb kerülnek a zsíros és
illóolajok hatóanyagai a vérbe és az anyagcsere folyamataiba. A
hordozóolajok gazdagok egyszerű és többszörösen telítetlen
zsírsavakban, ezért jól ápolják a bőrt, regenerálják a
hámszövetet, hozzájárulnak a sebgyógyuláshoz. A bőrtápláló
hatású, hidegen sajtolt növényi olajok használata révén nő a
bőr áteresztőképessége, és a bőrproblémák csökkennek.
Fontos, hogy a hordozóolajok lehetőleg ellenőrzött ökológiai
gazdálkodásból származzanak. A bioolajokban nincsenek olyan
– akár mérgező – szennyeződések (peszticidek, rovarölők,
nehézfémek), amelyek a zsíros alkotórészekhez kötődve a
masszázs és a test-ápolás során bekerülhetnének a szervezetbe.
A telítetlen zsírsavak miatt a hordozóolajok csak korlátozott
ideig tarthatók el. Az esszenciális zsírsavak, ahogy szintén
nevezni szokták őket, reagálnak az oxigén jelenlétére, és az olaj
megavasodik. Minél értékesebb, vagyis telítetlen zsírsavakban
gazdagabb az olaj, annál rövidebb az eltarthatósága. Alapvető,
hogy minden zsíros olajnál ellenőrizni kell az esetleges
avasodást, akár már fél évvel a szavatosság lejárta előtt is. A
növényi olajok tartóssága mindig az eredeti, zárt csomagolásra
vonatkozik, felbontott állapotban a tárolási körülményektől
függ a további eltart-hatóság. Az üvegcse rendszeres használata
esetén, minden alkalommal meg kell szagolni, nem érződik-e
az avasodás kellemetlen szaga.
A megavasodott zsíros növényi olajokat nem szabad testi
kezelésre alkalmazni, mert az oxigén hatására bekövetkező
változás során úgynevezett szabad gyökök keletkeznek, melyek
egészségkárosító hatásúak.
A növényi olajok túl korai avasodása elkerülhető, ha sötét
üvegben, hűvös és száraz helyen tárolja őket, mert a fény
elősegíti az oxidációt. Az a legegyszerűbb, ha eleve kisebb
mennyiséget vásárol az olajokból.

Finomított növényi olajok

A finomított olajokat is növényi olajnak nevezik, de kinyerése
során másféle eljárásnak vetik alá. Az oldószerek, fehérítők,
illatosítók, esetleges színezők és hozzáadott vitaminok révén
létrehozott, úgynevezett „fogyasztóbarát”, ízben semleges,
illatát tekintve meghamisított, tartós olajok teljesen mentesek
az értékes telítetlen zsírsavaktól, mert azok tönkremennek a
finomítási eljárás során.

PARAFFINOLAJ – VAZELIN
Fel kell hívnom a figyelmet ezen olajok értéktelenségére. A
petróleumból előállított olcsó olajokat nyugodtan nevezhetjük
„fáradt olajoknak”. A szervezet a paraffinolajokat, melyeket a
babakozmetika iparág tömeges mennyiségben dob piacra, a
bőrön keresztül felszívni is alig, de feldolgozni már egyáltalán
nem tudja. A szervezet csak elraktározza ezeket az anyagokat. A
vazelin, a kőolaj „szárazanyaga” eltömíti a pórusokat, és
legfeljebb a víz vagy télen a jég ellen nyújt védelmet.

KÖLCSÖNHATÁSOK ÉS ELLENJAVALLATOK
Az egy-egy illóolaj vagy keverék elleni legfontosabb érv, ha a
szaglás tiltakozik ellene. Lehet, hogy egyébként semmi más
nem szól az olaj használata ellen, de ha az orra kellemetlennek
találja, a biztonság kedvéért mégse használja.
 A következő ismertetők az egyes olajok felhasználásával
foglalkoznak. Bevált aromakeverékek esetén az olajok hatása
kevésbé okoz gondot, egyrészt mert a problémás olajokból ezek
a készítmények csak keveset tartalmaznak, másrészt mert már
a beszerzéskor is odafigyelünk a kérdéses hatóanyagok minél
kisebb mértékű jelenlétére. A Bevált aromakeverékekben
nincsenek tartósítószerek és vegyi adalékok, így a természetes
anyagok legmagasabb minősége garantálható a vásárlók
számára.

Várandósság idején
A kámfor, az eukaliptusz és a borsmenta olaj a idő előtti
fájásokat válthat ki, ezért nem ajánlatos a várandósok számára.
Ezek mellett a következő olajokat is tanácsos kerülni:
bazsalikom, vasfű, gyömbér, kardamom, szegfű, oregánó, tuja és
fahéj, mert ezek ugyancsak fokozhatják a fájástevékenységet. A
vérnyomásnövelő olajokat – levendula, rozmaring, ravensara,
izsóp és kakukkfű (thymian thymol) – csak aromaterápiában
jártas szakember felügyelete mellett használja. Túl alacsony
vérnyomás esetén ajánlatos lemondani az extra levendula, a
majoranna, a muskotályzsálya, a szőrfű (nardus stricta) és az
ilang-ilang olajának alkalmazásáról is. A felsoroltak egyébként a
várandósságon kívül is hasonló hatással vannak a
vérnyomásra.

Csecsemők és kisgyerekek
Csecsemő jelenlétében tulajdonképpen minden illatanyagot
kerülni kellene, hogy ne irritálja a szaglását, és ne zavarja meg
a gyermek és a szülők kapcsolatát. A kisgyerekek
környezetében csakis terápiás céllal használjon illóolajokat. A
kömény, az édeskömény, az ánizs és a koriander szükség esetén
masszázsolaj formájában is serkenti az emésztést.
A különösen friss, élénkítő illatú olajokat, így az eukaliptuszt,
a borsmentát, a rozmaringot, a zsályát és a citromot kiváltképp
kerülje a kisgyermek környezetében. A légzés leállásának és a
glottisödéma kifejlődésének kockázatát gyakran hozzák
összefüggésbe az erős illatú anyagokkal, így a kámforral és a
mentollal, ezért ezeket semmi esetre sem szabad a csecsemő
közelében használni.

Kerülendő olajok napfürdőzők és allergiások számára

Ha olyan testolajat ken magára, amelyben citrusfélék, vasfű,
mézfű, angyalgyökér vagy cickafark van, a következő négy
órában tartsa magát távol a napfénytől, mert ezek az olajok
növelik a bőr fényérzékenységét, így úgynevezett
„fényfoltokat” vagy pigmentproblémákat okozhatnak. Az ily
módon keletkezett foltok bizonyos esetekben hónapokig, ritkán
akár egy életen keresztül újra meg újra megjelenhetnek,
mihelyt az adott bőrfelületet ismét napfény éri. Ugyanez
érvényes egyébként a zsíros orbáncfűre is. Egyes anyagok
esetében a kutatások még nem nyújtanak elég információt, így
addig a gyógynövényes gyógyászat figyelmeztetéseit tekintse
irány-adónak, noha egyáltalán nem biztos, hogy az illóolajokra
is igaz az adott kockázat. Saját aromakeverékeim közül is
többről tudom, hogy semmilyen problémát nem okoznak, noha
egyes összetevőiket a szakirodalom bőrirritálónak tartja. Mint
mindig, az adagolás dönti el, mérgez-e valami vagy sem.
A fényérzékennyé tevő olajok az allergiásoknál is
bőrirritációhoz vezethetnek. Érzékeny bőrű embereknél
feltétlenül javasolt bőrtesztet végezni: kenjen kevés illóolajjal
elkevert zsíros olajat a könyökhajlatba, és hagyja legalább tíz
percig hatni a krémet. Ha viszketést vagy hólyagosodást
tapasztal, le kell mondani erről az olajról. Ugyanígy járjon el az
illóolaj-keverékekkel is.

Kerülendő olajok epilepsziások és asztmások számára

Krónikus betegségekben szenvedőknek minden anyaggal
óvatosan kell bánniuk. Ők azok, akiknek felhasználás előtt
valóban feltétlenül bele kell szagolniuk minden illóolajos
üvegcsébe. Az epilepsziás vagy asztmás emberek ügyeljenek
arra is, ne túl közelről szagoljanak bele az üvegbe, és semmi
esetre se használják a következő illóolajokat: rozmaringot,
kámfort, zsályát és izsópot, és óvatosan bánjanak az
édesköménnyel és az ánizzsal is.

Ellenintézkedések
Ha minden óvatosság ellenére is bőrreakció lép fel, az illóolaj
felhasználását azonnal abba kell hagyni. A bőrre került olajat
alaposan mossa le szappannal, és próbálja meg felgyorsítani az
anyagcserét, hogy minél hamarabb megtörténjen a kiválasztás.
1 csésze erős kávé például alkalmas arra, hogy lökést adjon az
anyagcsere-folyamatoknak.
 Ha egy illóolaj valakinek a szemébe kerül, a szemet azonnal
zsíros olajjal vagy vajjal kell kitisztítani, illetve kitörölni, majd
feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

HOMEOPÁTIA ÉS AROMATERÁPIA
Kiújuló vita tárgya, hogy a két terápiás módszer mennyiben
zárja ki, avagy egészíti ki egymást. Vitathatatlan, hogy a kámfor
alkalmatlan homeopátiás gyógyszerrel együtt történő
alkalmazásra, és ugyanez érvényes valamennyi
kámfortartalmú illóolajra, az eukaliptuszra és az összes
mentafélére is.

E kivételektől eltekintve a két gyógyítási módszer jól kiegészíti

egymást.

KEVERÉKEK ELŐÁLLÍTÁSA
A gyógyszertárban helyben elkészített receptúrákhoz elég az
összetevők megfelelő gyógyszerészeti tanúsítványával
rendelkezni. Az előre gyártott keverékek esetén minden
gyógyszerekre, illetve kozmetikumokra vonatkozó előírásnak
meg kell felelni, és ehhez megfelelő tanúsítvánnyal kell
rendelkezni ahhoz, hogy a terméket forgalomba lehessen
hozni. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy el kell végezni az előírt
vizsgálatokat, hanem azt is, hogy meg kell nézni az összes
engedélyt, toxikológiai szakvéleményt stb. Az esetleges
hanyagság komoly következményekkel járhat a
gyógyszerészeti szakmai ellenőrzések, a fogyasztóvédelmi
eljárások, legrosszabb esetben a felelősség megállapítását célzó
eljárások során.
Azok a terapeuták, akik keverékeket készítenek pácienseik
számára, teljes felelősséget viselnek a következményekért,
legyen szó akár gyógyszerérzékenységről vagy reflexes
légzésmegállásról, hiszen az engedély nélküli
gyógyszerkészítésre semelyik biztosítás nem terjed ki. (A
receptekkel dolgozó gyógyászati tevékenység automatikusan
gyógyszeres terápiának számít.)
A fenti szabályok minden területen érvényesek, akár
illóolajokkal, akár teákkal történik a kezelés.

BEVÁLT AROMAKEVERÉKEK
Az egyes keverékek jellegzetes illata mindig az olajok
minőségétől, a mindenkori gyártótól függ, és évről évre
változik az új terméssel.
Szándékosan nem közlök részletes mennyiségi adatokat.
Már többször hallottam sikertelenségről vagy bőrpanaszokról,
ha a keverékeket más gyógyszertárban vagy másik gyártó
eszenciájával állították elő. Sajnos túl sokan próbálkoztak már a
Bevált aromakeverékek gyatra másolásával, feltehetően
takarékossági okokból kevesebb vagy minőségileg gyengébb
illóolajokat használva. Az ilyen termékek más illatúak, és más
hatásúak. Remélem, megérti, hogy a pontos recepteket nem
adom közre. Szeretném Önt és magamat egyaránt megóvni a
pusztán piacorientált plagizálástól.
Legyünk kritikusak a gyógyszertárak keverékeivel szemben,
ugyanis a patikák a Német Gyógyszerkönyv jogi szabályozása
alapján nem a felhasznált olajok minőségi optimumát, csupán
egy minőségi minimumot kötelesek garantálni. Az állandó
minőség-ellenőrzés bizonyítja, hogy nem haszontalan a kritikus
magatartás.
A Bevált aromakeverékeken található minőségjel garantálja,
hogy kizárólag a legmagasabb minőségi követelményeknek
megfelelő olajokat tartalmazza a készítmény. A termékeket a
kempteni Bahnhof gyógyszertár állítja elő a
közreműködésemmel. A magam részéről rendkívül hálás
vagyok ezért az együttműködésért, ezért megértést kérek az
engem újra meg újra megkereső gyógyszerészektől és egyéb
cégek képviselőitől, akik időnként több-kevesebb nyomást
gyakorolva szeretnének szert tenni a pontos receptúrákra.
Ilyen intenzív és alapos munka számomra csak akkor
lehetséges, ha nem dolgozom együtt egynél több patikával.
Ezen a helyen szeretném kifejezni hálás köszönetemet Wolz
gyógyszerész úrnak is. Annál is hálásabb vagyok neki, mert
nem egyszer kellett már szembesülnöm a ténnyel: sajnos
egyáltalán nem magától értetődő, hogy gyógyszerész és bába
között a miénkhez hasonlóan termékeny és őszinte
munkakapcsolat jöjjön létre.
Kettőnk fáradhatatlan és elkötelezett munkája az illóolajok
megismertetéséért tovább folytatódik a Forum Essenzia
bejegyzett egyesület tevékenysége által. Nagyon reméljük,
hogy az egyesület segítségével minél több embernek tudjuk
továbbadni tapasztalatainkat és megszerzett tudásunkat.
BÁBAI SEGÍTSÉG AZ ANYA ÉS A GYERMEK 
SZÁMÁRA

INFORMÁCIÓK A BÁBA MUNKÁJÁRÓL

Várandósság
A várandósság alatt érdemes minél előbb kapcsolatba lépni a
bábával, aki az anya szakmai segítőjeként igen fontos
feladatokat lát el. A bába a rendelőjében, házi látogatások
alkalmával vagy telefonon tud tanácsot adni a következő
témakörökben:

Személyes tanácsadás
egészséges életmód
szükséges orvosi vizsgálatok
szexualitás és párkapcsolat
a gyermek fogadása
gyermekvállaláshoz kapcsolódó szociális juttatások

Várandóssági panaszok
Megelőző vizsgálatok
Szülésfelkészítő tanfolyam

Szülés
A bába önállóan, saját felelősséggel segíthet minden normálisan
zajló szülési folyamatot:
otthonszülést: szülés és gyermekágy otthon;
születésházi szülést: szülés a születésházban®, gyermekágy
otthon;
ambuláns szülést: szülés a klinikán, gyermekágy otthon,
kórházi szülést: szülés és korai gyermekágy a klinikán.

A bába szakmai segítséget nyújt az anyának a szülés mindegyik

szakaszában. Megvizsgálja, figyeli és dokumentálja az anya és
gyermeke hogylétét a szülés alatt, majd segít a szoptatás
elkezdésében, és elvégzi az első vizsgálatokat a babán.

Gyermekágy
A szülés utáni első tíz napban minden kismamának joga van
igénybe venni a bába mindennapi gondozását. A kismamának
ez a joga a klinikáról való elbocsátással sem szűnik meg. A
szülés utáni tizedik napig a gyermekágyasnak joga van
otthonában igénybe vennie az ellátást, mely, ha problémák
lépnek fel, a gyermekágy végéig (nyolcadik hét)
meghosszabbítható. Tehát ha óhajtja, a bába otthonában is
ápolni fogja.

A gyermekágyi gondozás a következő feladatokat jelenti:

a gyermek fejlődésének figyelemmel kísérése;
segítség és tanácsadás a köldökzsinór begyógyulásával
kapcsolatosan, haspuffadásoknál és alkalmazkodási
zavaroknál;
vérvétel esetleges anyagcserezavarok kiszűrése céljából;
 az anya megfigyelése a gyermekágyban, a
méhösszehúzódások figyelemmel kísérése;
segítség a mellek megkeményedésekor, a mellbimbók
sebesedése vagy begyulladása esetén, a gyermekágyi folyás
pangásánál, emésztési zavarok vagy más problémák
fellépésekor;
aktív segítségnyújtás a szoptatásban;
tanácsadás a baba gondozásával kapcsolatosan,
információk nyújtása a tápszerekkel, az
allergiaprofilaxisokkal, a megelőző vizsgálatokkal és a
családtervezéssel kapcsolatban.

A bábák ezenkívül gyermekágyi tornát, medencealapi erősítő

tornát, babamasszázs-tanfolyamokat szerveznek. Végül, de nem
utolsósorban tanácsadással segítik a szülőket a legnehezebb
élethelyzetekben, például, ha egy gyermek betegen jön a
világra, esetleg születése előtt vagy után meghal.

Amit a szülőknek tudniuk kell:

A bábáknak szakképesítésük van.
A bábák a rájuk vonatkozó törvényi előírások alapján
dolgoznak.
A bába által nyújtott ápolás költségeit az egészségügyi
biztosítók viselik.
Bármilyen rendellenesség esetén a bába orvosi segítséget
kér.
Az egyes országokban érvényes szabályozásról a megfelelő
internetes oldalakon lehet tájékozódni.
A SZERZŐRŐL

Ingeborg Stadelmann (1956) független bába, három gyermek

édesanyja, a kempteni Erdenlicht bábarendelő alapító tagja, aki
éveken át foglalkozott szüléskíséréssel. A várandósokkal és a
szülő nőkkel folytatott napi kapcsolata során mindig nagyon
fontosnak tartotta a komplex szemlélet követését, az
aromaterápia és a fitoterápia mellett eredményesen használta a
klasszikus homeopátia kezelési módszereit is.
Ingeborg Stadelmann immár évek óta kizárólag a bábák és
az ápolók szakmai továbbképzésében, illetve a
felnőttképzésben tevékenykedik. Német nyelvterületeken
mindenfelé tart előadásokat és tanfolyamokat a természetes
szüléskísérés, az aromaterápia, a fitoterápia és a homeopátia
témakörében.
2004-ben a Bajor Bábaszövetség Briliáns Emlékéremmel
tüntette ki, korábban, 1999-ben pedig a kempteni nőszövetség
„Aranyalma” díjat adományozott neki bábaként folytatott és az
Erdenlicht születésház létrehozásában kifejtett
tevékenységéért.
Legújabb kezdeményezése a Dietmar Wolz gyógyszerésszel
együtt kialakított illat- és gyógynövénykert a kempteni vár
mellett, mely 2005 júliusa óta fogadja a látogatókat.
Ingeborg Stadelmann tevékenységéről további információk
olvashatók a www.stadelmann-verlag.de honlapon.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetet mondok valamennyi segítőmnek, aki e könyv

megszületése körül bábáskodott, és elsősorban a gyerekeknek,
akik születésük pillanatában a kezemet érezték. Ők tették
lehetővé, hogy tapasztalatokra tegyek szert, és tudásomat
megszerezhessem. Köszönöm a szülőknek is, akik
megengedték gyermekük születésének kísérését. Az anyáknak
tudniuk kell, hogy nemcsak együtt „vajúdtam”, és együtt
„éreztem” velük, hanem sok erőt is kaptam tőlük ezekben az
órákban. A szülő nőkből áradó hatalom és erő elég kitartást
adott nekem, hogy könyvemet megírhassam. E könyv
keletkezésének kilenc hónapjában és a szülés heteiben,
valamint az utófájásokat követő hetekben végzett első
korrektúra idején nagyon hasonlóan éreztem magam azokhoz
a kismamákhoz, akiket gondoztam. Az írás és a kézirat
előkészítése ugyanis valóban kilenc hónapig és hat hétig tartott.
A kézirat leadása hasonlított ahhoz az érzéshez, amelyet a
várandós érez, amikor rábízza magát a bábára, és reméli, hogy
a gyermekágyat is hamarosan elhagyhatja. De könyvemmel
nekem is meg kellett élnem a gyermekágyi depressziót, és be
kellett látnom, hogy a „gyereket” magamnak kell felnevelnem.
Több neves nagy kiadó túl hosszúnak, és nem elég
„felhasználóbarátnak” találta a kéziratot. 1995-96-ra kaptam
csak ígéretet, de ez nem felelt meg az elképzeléseimnek.
Barátaim segítségével találtam lektort és szerkesztőt, és így
semmi nem állt a szerzői kiadás útjában; e könyv pontosan egy
évvel a megszületése után megjelent. Kedves Klaus, hálás
köszönet lektori munkádért, a könyvemnek szentelt
átvirrasztott éjszakákért. Kedves Julia, köszönöm fáradhatatlan
munkálkodásodat e könyv szerkesztésében. Torill, nagyon
örülök, hogy találkozhattunk. Boldog vagyok, hogy
könyvemben megörökíthettem norvég vénádat. A te kis titkod
segített hozzá ehhez a műhöz.
Külön köszönet mindenkinek, akinek e könyv megírása alatt
hiányolniuk kellett: elsősorban családomnak, a várandósoknak,
akik csalódottak voltak, mert nem találkozhattak velem
Erdenlichtben.
Kolléganőim igen nagy segítséget nyújtottak. Kitartással
viselték ezt a szülést, szó nélkül magukra vállalták az én
munkámat is. Köszönöm, kedves Brigitte, kedves Elisa,
nélkülözhetetlen bábatársak voltatok.
Gisela segítőm és támaszom volt, aki az utolsó betűig
fáradhatatlanul javítgatta gépelési hibáimat. Vera feljegyzései
segítettek az első nyilvános próbafelolvasásnál.
Kedves Dietmar, az együttműködés veled, mint már évek
óta, e könyv elkészítése során is pótolhatatlan volt. Köszönet
azért, hogy mérhetetlen tudással és kifogyhatatlan türelemmel
válaszoltál kérdéseimre. Patikádnak és asszisztenseidnek
köszönhetően már sok ezer asszony és csecsemő tapasztalhatta
meg az aromaterápia gyógyerejét.
Nem szeretnék megfeledkezni dr. Friedrich Graf úrról sem,
aki biztatásával és szemináriumaival nemcsak homeopátiás
tudást, hanem bátorságot is nyújtott ahhoz, hogy kitartsak az
otthonszülés mellett. (Talán egy szép napon te is meg tudsz
barátkozni az eszenciákkal, Friedrich. A Te férfias homeopátiád
nőies oldalával.)
Köszönet a nőknek, akik megerősítettek abban, hogy meg
kell írnom e könyvet.
Kedves Frauke barátnőmnek köszönet a második kiadás
kritikus javításáért, mely minden idegesség ellenére
zökkenőmentesen zajlott.
Joachim, köszönöm az együttműködést.

Ermengerst, 1995
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS AZ ÚJ KIADÁSHOZ

Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki hozzájárult

könyvem új, átdolgozott kiadásának létrejöttéhez, különösen
azoknak, akik leveleikkel, ötleteikkel és kéréseikkel segítettek
ebben. Hálásan köszönöm, kedves Marina, hogy odaadó
figyelemmel rendezgetted, javítgattad szavaimat és betűimet.
Köszönettel tartozom nektek is, kedves „erdenlichtes”
kolléganőim, amiért elmondtátok gondolataitokat az új
kiadáshoz, különösen neked, Gabi, aki kritikus figyelemmel
olvastad végig könyvemet. A Te segítséged nélkül, Johanna,
teljesen elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy könyvet
írjak, és jelentessek meg; nagyon hálás vagyok a barátságodért.
Torill, köszönöm a munkád, veled sokkal könnyebben és
gyorsabban tudtam dönteni, mely pontokon lehet tovább
javítani a leírtakon.
A Kösel nyomdával ismét nagy öröm volt együtt dolgozni,
sajnálom, hogy Joachim nem érhette meg az átdolgozás
megjelenését. De Te, Martin, igazán becsülettel beleástad magad
a témába.
Külön köszönök mindent azoknak az embereknek, akik
tanítottak, erősítettek, és kísértek a természetgyógyászat terén
kifejtett munkám során. Tanárok nélkül nincsenek diákok,
szorgalmas kezek nélkül nincsenek értékes, természetes
eredetű szerek. Neked, Friedrich, ezer köszönet azért a roppant
nagy tudásért, amelyet ugyancsak magánkiadásban megjelent
könyveidben a bábák rendelkezésére bocsátottál. Nemcsak az
nagy öröm számomra, hogy mindketten hasonló lépéseket
tettünk saját kiadónk megalapításáért, hanem az is, hogy
könyveidben te is utalsz a Bevált aromakeverékekre, melyeket
jó szívvel méltatsz a homeopátiás szerek mellett. Talán még
eljön a nap, amikor időt szánhatunk arra, hogy az illatokban és
a homeopátiás szerekben rejlő hasonlóságot is mélyebben
megértsük. Elismerésemet szeretném kifejezni Ute Leube és
Gian Furrer, illetve csapatuk munkája iránt. Az illóolajokról
adott információitok éppoly fontosak számomra, mint a Forum
Essenzia egyesület többi szakemberével folytatott eszmecsere.
Remélem, együtt elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a politikai
nehézségek ellenére továbbra is megőrizzük az illóolajok
eredeti minőségét a jövő gyermekei számára. Azt azonban,
hogy ezek az olajok valóban optimális és felhasználható
formában legyenek elérhetőek számunkra, elsősorban neked
kell megköszönnöm, Dietmar, neked és a sok-sok szorgalmas
kéznek, azaz kiválóan képzett kolléganőidnek. Sok kicsiből áll
össze a nagy egész!
Éppen ezért szívből jövő köszönettel tartozom a
gyermekeimnek, akik már most mindent megtesznek azért,
hogy a meglévő szövetséget további energiákkal töltsék fel.
Mint mindig, ezúttal is megköszönöm a családomnak, hogy az
írás idejére tudtak olykor nélkülözni, sőt ők jöttek utánam az
irodába, hogy ellássanak, ha kellett. Köszönöm, Konrad, hogy
még a szabadságod idején is türelemmel vagy, és zokszó nélkül
tűröd, amikor „hobbimnak”, az írásnak hódolok, és nem
panaszkodsz, amiért annyi időt szánok szenvedélyemre, a
Dietmarral végzett gyógyszertári munkára.

Ermengerst, 2005
TÁRGYMUTATÓ

A ánizs
Acidum muriaticum ánizsolaj
Acidum sulfuricum antibiotikum
Aconitum anyatej felhasználása
AFP anyatej lefagyasztása
Agnus castus anyatejes széklet
Aletris Apis
alkalmazkodási zavarok aranyér
allergia aranyvessző
Allgäui olaj Argentum nitricum
Allium cepa Arnica
aloe vera Arnica-borogatás
Álommanóolaj Arnica-jégkocka
álvajúdás árpavíz
alvászavar Arsenicum album
ambuláns szülés átmeneti széklet
amniocentézis átmeneti tej
amnioszkópia Aurum
Angyalgyökérbalzsam avokádóolaj
angyalgyökérolaj

B Babaápoló olaj érzékeny

Babaápoló olaj bőrre
Babafürdő bimbókiemelő
Baba-gyermek tusfürdő bimbóvédő
babér Boldoleveles bábatea
Bach-virágterápia Borax
Balzsamosszuhar- borókaolaj
immortella olaj borostyánlánc
Balzsamosszuhar-fürdő borsmenta
Balzsamosszuhar-olaj borsmentaolaj
gyerekeknek botulizmus
bazsalikom bőrápolás
bazsalikomolaj bőrköldök
Belladonna Bryonia
Bellis perennis Bryophyllum
bélrenyheség bukás
bengekéreg Bukfencolaj
benzoe sziám olaj burokrepedés
beöntés burokrepesztés
Berberis búzacsíra
bergamottolaj búzacsíraolaj
bilirubin büfizés

C Cantharis
C-vitamin Castor-equi
Caladium Caulophyllum
Calcium carbonicum Causticum
Calcium phosphoricum cédrusolaj
Calendula Chamomilla
Calendula-jégkocka Chelidonium
candida China
chlamídia Cocculus
cickafark Coffea
cickafarkolaj Colocynthis
Cimicifuga CTG
cinkkenőcs cukorkiválasztás
cink-oxid cumi
ciprusolaj cumisüveg 299
cirbolyafenyő-olaj Cuprum aceticum
citrom Cuprum metallicum
citromfű csalán
Citromfűbalzsam császármetszés
citromfű-hidrolátum Csendolaj
citromfűolaj csikófark
Citromfűolaj csipás szem
jojobaviaszban (10%-os) csípőcsont-keresztcsonti
Citromfüves bábatea izület
citromolaj csodabogyó
Clematis csuklás

D dió
D-vitamin dióolaj
damiana dohányzás
depresszió Down-szindróma
derékfájás

E édeskömény
Ébresztő fürdő Édeskömény-kömény olaj
Ébresztő olaj édesköményolaj
édesgyökér Édesköménytea
ekcéma (EDA)
elalvási nehézség Equisetum
előtej Erősítő testolaj
első menstruáció eukaliptuszolaj
Elválásfájdalma-olaj Euphrasia
elválasztás extralevendula-olaj
emésztési problémák Extralevendula-olaj
endorfin jojobaviaszban (10%-os)
EPH-gesztózis ezüstnitrát
epidurális érzéstelenítés

F farfekvés
fagyöngy fejfájás
fahéj Feketenadálytő-kenőcs
Fahéjas bábatea Fellélegzésolaj
fahéjolaj Ferrum metallicum
fájásgyengeség, valódi Ferrum phosphoricum
fájások átlélegzése fogak
fájások elősegítése fogamzás időpontja
fájások gátlása fogamzásgátló
fájások kezdete fogínyvérzés
fájások, erős Fogolaj
fájások, gyenge fogós szülés
fájások, korai fogyás
fájások, rendszeres fokhagyma
fájások, rendszertelen folsav
fájásszünet Frissítő masszázsolaj
fájdalomcsillapító Fűszerkosár
fáradtság
G gyász
galagonya gyermekágyi depresszió
gátmasszázs gyermekágyi fertőzés
Gátmasszázsolaj gyermekágyi folyás
gátmetszés gyermekágyi folyás
gátrepedés pangása
gátvarrás Gyermekágyi
gátvédelem hasmasszázsolaj
Gelsemium gyermekágyi torna
gesztózis gyermekláncfű
glottisödéma gyógyiszap
golgotavirág gyomorégés
gombafertőzés gyömbér
gonorrhoea gyömbérolaj
grapefruitolaj gyöngéd születés
Graphites

H hasfájás
haemangioma hashajtó
hajdina hasmasszázs
hajhullás hasmenés
halvaszülés hasméret
halvaszületés hátfájás
Hamamelis hátrahajló méh
Hamamelis-mirtusz HELLP-szindróma
balzsam Helonias
hangulatingadozás hematokritérték
hányás hemoglobinérték
hányinger heparin
hirtelen csecsemőhalál hüvelyi gombásodás
holt-tengeri só hüvelyi herpesz
hordozókendő hüvelyi visszér
hormoningadozás hüvelyi vizsgálat
hormonok hüvelyváladék
hüvelyi fertőzés Hypericum

I intenzív szak
iglice intimhigiénia
Ignatia Ipecacuanha
ikrek íriszolaj
ikterométer isiász
ilang-ilang olaj izomlazítás
indiai híd izsópolaj
intenzív felügyelet

J jodizmus
jázminolaj jojobaviasz
jég jóslófájás
jód

K Kamilla-iglice tea
K-vitamin kapor
kakukkfű káposzta
kakukkfűolaj kardamom
Kalium carbonicum kardamomolaj
Kalium muriaticum kékkamilla-olaj
kámforolaj kelet-indiai citromfű
kamilla Kényeztető fürdő
keresztcsont köldökellátás
Keresztcsont-masszázsolaj köldökfájdalom
kiegészítő táplálék köldökháló
kimerültség köldökkötő
kiskönyv köldöksérv
kitolási szak köldökzsinór
kiütés köldökzsinór előreesése
kívánósság köményolaj
kólika körömvirág-eszencia
komló  Körömvirágkenőcs
koplalókúra körömvirágolaj
koraszülés Kreosotum
korianderolaj krumpli
köldök krumplidiéta
köldökcsomó Kukoricahaj-tea
köldökcsonk kutacs

L légzési nehézségek
lábszárgörcs Lelkinyugalom-parfüm
Lac caninum lenmag
Lac defloratum Leopold-műfogások
Lachesis lepényi szak
láz Levendula-ciprus olaj
Lazító fürdő levendulaolaj
Lazító masszázsolaj ligetszépeolaj
Lazító testolaj limettolaj
légzés linaloefa-olaj
légzés leállása linea fusca
légzési gyakorlatok litseaolaj
Luesinum Lycopodium
Luffa

M máriatövis
macskagyökér medencefenék
Macskagyökeres bábatea medencefenék-gyakorlatok
Magnesium carbonicum medencefenéki sérülés
Magnesium phosphoricum Medorrhinum
magnézium medveszőlőlevél
magnéziumhiány Megfázásolaj, melegítő
magzatburok méhgyulladás
magzatmáz méhkaparás
magzatmozgás méhlepény
magzatszurok méhnyak
magzatvíz méhösszehúzódás
magzatvíz elfolyása méhsüllyedés
magzatvízcsorgás méhszáj
magzatvízvizsgálat méhszalagfájdalmak
magzatvízszivárgás melegigény
majoranna melegítő lámpa
majorannaolaj melegítő palack
mák mell előkészítése
málna mell, csomós
málnalevél mellápolás
Málnalevéltea mellbimbó, befelé forduló
mandarinolaj mellbimbó, érzékeny
mandula mellbimbó, kisebesedett
mandulaolaj mellbimbó, lapos
manukaolaj mellbimbók stimulálása
mellfeszülés mézolaj
mellgyulladás Millefolium
mellmasszázs mirtuszolaj
Mellmasszázsolaj Mirtusz-rózsamuskátli olaj
mellmirigyduzzanat mogyoró
melltartó mogyoróolaj
Mercurius solubilis moxa
méz muskotályzsálya-olaj
mézfű

N (10%-os)
nadragulya neurodermitisz
napraforgóolaj nőszirom
narancs Nux vomica
narancsolaj nyákcsap
nátha nyákdugó
Natrium carbonicum nyákfolyás
Natrium muriaticum nyáktermelés
Natrium phosphoricum nyálkahártya
Natrium sulfuricum nyálkahártyadarabok
nerolihidrolátum nyárfalevél
neroliolaj Nyugtató masszázsolaj
Neroliolaj jojobaviaszban

O oregánó
olívaolaj oregánóolaj
oltások oxitocin
orbáncfű oxitocin-terheléses teszt
orbáncfűolaj ödéma
önvizsgálat
ösztrogén

P petrezselyemgyökér
pacsirtafű Phosphorus
palástfű Phytolacca
Palástfűtea PKU
pangásos cianózis Plumbum
paraffinolaj prolaktin
pásztortáska prosztaglandin
pelenkagomba Psorinum
pelenkapenész puffadás
pelenkázás Pulsatilla
pelenkázási módszerek Pyrogenium
petrezselyem pyrrolicitin-alkaloid (PA)

R Rozmaringos bábatea
Ratanhia-tinktúra Rózsabalzsam
ravensaraolaj rózsahidrolátum
Rescue-Remedy Rózsakert
Rhus toxicodendron Rózsamuskátli-levendula
ricinuskoktél masszázsolaj
rómaikamilla-olaj Rózsamuskátli-levendula
Rómaikamilla-olaj olaj
jojobaviaszban (10%-os) rózsamuskátli-olaj
rómaikömény-olaj rózsaolaj
rozmaringhidrolátum Rózsaolaj jojobaviaszban
rozmaringlevél (10%-os)
rozmaringolaj Rózsa-teafa balzsam
Rózsa-teafa eszencia Rózsatestolaj
Rózsa-teafa hidrolátum

S súlynövekedés
Sabina Symphytum
sárgarépa szagérzékenység
Sárgarépa-limett olaj szájpenész
jojobaviaszban (10%-os) Szájtátó olaj
sárgarépamag-olaj szalmavirág
sebgyógyulás szantálfaolaj
Secale Szantálfaolaj
selyembaba jojobaviaszban (10%-os)
Sepia Szantálfa-ülőfürdő
seprőzanót szédülés
Silicea szegfűolaj
Solidago szegfűszeg
somkóró szeméremajak-sérülések
sóska szemgyulladás
spontán abortusz szemprofilaxis
spontán szülés szennalevél
spontán vetélés szerotonin
Stabilizáló testolaj szexualitás
Stadelmann-féle szopásmennyiség
felépítőszer szoptatási idő
Staphisagria szoptatási információk
Streptococcus B szoptatási problémák
Sulfur szoptatási testhelyzet
súlycsökkenés Szoptatóolaj
súlyellenőrzés szoptatós betét
Szoptatótea szülési időpont
szorongás szülési sérülések
szorulás szülési testhelyzet
szülés időtartama Szülésillat
szülés kezdete születésház
szülés leállása szülőcsatorna
szülési előkészületek

T terhességi csíkok
Tabacum Terhességicsík-olaj
tágulási fájdalmak terminustúllépés
tágulási szak testápolás
táplálékfelvétel Testolaj száraz bőrre
táplálkozás textilpelenka
tápszeres táplálás Thuja
teafaolaj tokolízis
tehéntej Toko-olaj
tej elapasztása tolófájások
tejbelövellés toxémia
tejhiány tölgyfakéreg
tejképzés Tuberculinum
tejleszívó túlhordás
tejpangás túró
tejtermelés tűzfolt
terhességi cukorbetegség

U újszülöttkori sárgaság
ujjszopás újszülöttosztály
újszülöttkori akné ultrahang
Urtica urens utófájások
úszás Ülőfürdő
UT-olaj

V Vénatea
vadgesztenye-kivonat Veratrum album
vadgesztenyelevél vércukor
vadrózsaolaj vérehulló fecskefű
vajúdás vérkeringés
Vajúdóolaj vérnyomás, alacsony
vákuum vérnyomás, magas
vanília vérömleny
vaníliakivonat vérszegénység
Várandóstea vérveszteség
Várandósolaj vérvizsgálat
vasfűolaj vérzés
Vasfűolaj jojobaviaszban veszélyeztetett terhesség
(10%-os) vetiverolaj
vashiány Viburnum opulus
vazelin viszketés
védekezés visszér
Védettségolaj visszérgyulladás
vena-cava szindróma visszérolaj
vénagyulladás vízben szülés

Z Zsálya-ciprus olaj
Zincum zsályaolaj
zsálya zsurló
JEGYZETEK

1 A kempteni Bahnhof-Apothekben készített Stadelmann-féle

Bevált aromakeverékek magyarországi forgalmazója az
Aromakeverékek Bt.. A termékek megtekinthetők és
megvásárolhatók a www.aromakeverekek.hu oldalon. (A
szerk.)

2 Ingeborg Stadelmann: Bevált aromakeverékeim. Katalizátor

Könyvkiadó, Budapest, 2007 (A szerk.)

3 Természetesen a szerző mindig a németországi helyzetről

ír. E könyv további oldalain ezt nem fogjuk külön jelölni. (A
szerk.)

4 Magyarországon a várandós anyák a számított időpont előtt

huszonnyolc nappal mehetnek szülési szabadságra. (A
szerk.)

5 Magyarországon csak a kórházi tanfolyamokat számolja el

az Egészségbiztosítási Pénztár, a kórházon kívülieket nem.
(A szerk.)

6 A mellbimbó ingerlése méhösszehúzódásokat válthat ki,

ezért ha a baba még nem érett a megszületésre, óvatosnak
kell lenni a mell edzésével! Tapasztalataink szerint a nők
 rendszerint akkor is tudnak szoptatni, ha mellüket
előzetesen nem edzették. (A szaklektor)

7 Ha egy várandósnak nincs terhelő szülészeti előzménye

(például terhességmegszakítása vagy egyéb, a méhszáj
izmait érintő műtéte, beavatkozása), akkor nem várható,
hogy a méhszája észrevétlenül kinyílik, illetve amennyire
panaszmentesen kinyílik, az nem veszélyezteti a kisbaba
méhen belüli fejlődését. Aki már szült, annak ugyanis
gyakran megnyílik a méhszája tünetmentesen a
várandósság félideje körül, de ez nem akadályozza a baba
fejlődését, és koraszülést sem eredményez. Ezért a mi
gyakorlatunkban az egészséges állapotosokat csak a 37.
héten, összesen egy alkalommal vetjük alá hüvelyi
vizsgálatnak. Ami a szülés kísérését illeti, ha a vajúdás a
külső jelekkel összhangban, problémamentesen zajlik,
rutinszerűen csak egyszer, az érkezéskor végzünk belső
vizsgálatot. (A szaklektor)

8 A CTG a „cardiotokographia” rövidítése. Lehetőséget ad

arra, hogy a magzat méhen belüli állapotáról, az esetleges
oxigénhiány legelső jeleiről tájékozódjunk – erre a magzati
szívműködésnek a magzatmozgásra és a méhen belüli
nyomás változására adott válaszok rajzából tudunk
következtetni. Mivel már az oxigénhiány legkorábbi jeleit
is rögzíti a CTG, a jó eredmény birtokában feltételezhetjük,
hogy a baba – ha a méhen belül kezdi rosszul érezni magát,
és romlik az oxigénellátása, akár a vizsgálatot követő
percekben, akár két nap múlva, amikor a vizsgálatot
 megismételjük – lesz olyan jó állapotban, hogy szükség
esetén megindítsuk a szülést, és egészségesen
megszülessen. Fontos tudni azonban, hogy a CTG csak a
baba pillanatnyi állapotáról ad képet! (A szaklektor)

9 A méhszáj állapotát a szülészek számokkal jelölik. A 3000

például azt jelenti, hogy a nyakcsatorna normális hossza
megtartott (3 cm), a belső méhszáj zárt (0 cm-nyire nyitott),
a nyakcsatorna is zárt (0 cm-nyire nyitott) és a külső
méhszáj is zárt (0 cm-nyire nyitott). Egy másik példa: a 2111
azt jelenti, hogy a méhnyak megrövidült 3 cm-ről 2 cm-re, a
belső méhszáj, a nyakcsatorna és a külső méhszáj 1 cm-
nyire kinyílt. (A szaklektor)

10 Tudomásunk szerint Magyarországon nem létezik hasonló

csoport. (A szerk.)

11 Magyarországon is a császármetszés a gyakorlat, de

vannak olyan kórházak, ahol lehetséges farfekvés esetén is
a hüvelyi úton történő szülés. (A szerk.)

12 Hatásos a kendős módszer is a baba megfordítására: két

személy egy kendővel a hátán fekvő várandóst a csípőjénél
megemeli, ringatja, így terelgeti a babát. (A szaklektor)

13 Mint ahogy a szerző is írja, különböző bábák különböző

listát szoktak adni arról, miket javasolnak a baba
születéséhez. A teásüveg pici lyukú cumival,
édesköménytea és szőlőcukor például egészen biztosan
 nem szükséges azoknak, akik szoptatni szeretnék a babát.
(A szaklektor)

14 Magyarországon a kórházak intézik a gyermek

bejelentését, a kórházon kívül született gyermekek
születését a lakóhely szerint illetékes Anyakönyvi
Hivatalban kell bejelenteni. Az Egészségbiztosítási Pénztár
csak a kórházi szüléseket finanszírozza. (A szaklektor)

15 Magyarországon is a védőnő szokott ebben segíteni, de

nálunk nem ad eszközöket az Egészségbiztosítási Pénztár
számlájára. (A szerk.)

16 A magyarországi gyakorlat teljesen hasonló. (A szerk.)

17 Általában akkor mondják Magyarországon is, hogy

túlhordása van valakinek, ha körülbelül tíz nap eltelt a
szülés várható idejétől. Saját, otthonszülő gyakorlatunk
eltér ettől. Föltételezzük, hogy a természet tudja a dolgát – a
szülés megindul, amikor az az idő, amely a babának a
méhen belül szükséges, lejár. Ez az idő nem föltétlenül
azonos azzal az idővel, amelyet a szülés várható idejének
kiszámoltunk. Azt tapasztaljuk, hogy a várt idő túllépése
(terminustúllépés) mindennapos, míg a valódi túlhordás –
amely azt jelenti, hogy a lepényszövet megöregedése,
elhalása miatt a magzatnak nem jut megfelelő mennyiségű
oxigén – elenyésző. Ugyanakkor nem hagyhatjuk
figyelmen kívül, hogy bár ritkán, de mégis előfordul
túlhordás, és emiatt méhen belüli elhalás is. Ezért a
terminus túllépése esetén a magzat állapotának gyakori
 ellenőrzése mellett (CTG, áramlásmérés, amnioszkópia)
addig várunk, ameddig csak lehetséges, attól függetlenül,
hány nap telik el. Rendszerint sikerül kivárni, hogy a szülés
magától meginduljon. Ha viszont a magzat állapota a
legcsekélyebb mértékben is romlik, a szülést kórházi
körülmények között megindíttatjuk. (A szaklektor)

18 A Magyarországon zajló szülésre fölkészítő tanfolyamokon

általában tanítanak olyan légzéstechnikákat, amelyek a
szülés, vajúdás alatt alkalmazhatóak. Főleg azoknak
hasznos, akik a szülés alatti fájdalomcsillapításnak azt a
lehetőségét használják ki, hogy a légzésükre összpontosítva
elterelik a figyelmüket a fájdalomról. A légzéstechnikák
között tanítanak nyomási technikát is, melyet a kitolási
szakban lehet használni. Segítségével jobban együtt tudnak
működni a szülést vezető orvossal vagy szülésznővel. Aki
otthon vagy születésházban szül, végül nem használja a
megtanult technikát. (A szaklektor)

19 A „jobb” kórházakból Magyarországon is haza lehet

menni. (A szerk.)

20 Ha a burok előbb reped meg, mint ahogy a kontrakciók

megkezdődnének (ezt a jelenséget idő előtti
burokrepedésnek hívják), akkor mindent, ami azzal jár,
hogy a hüvelybe bekerül valami, érdemes kerülni. Ilyenkor
se hüvelyöblítés, se fürdőkádban való üldögélés, se
szeretkezés, se tamponhasználat, se hüvelyi vizsgálat nem
javasolt egészen addig, ameddig nincsenek rendszeres
 kontrakciók. Ha a kontrakciók már rendszeresek, akkor
már nemcsak tusolni, hanem fürödni is szabad. Így –
tapasztalataink szerint – el lehet kerülni a méhen belüli
fertőzést. A méhen belüli fertőzés igen veszélyes a babára,
halálos is lehet. Ez a magyarázata annak, hogy a
kórházakban a burokrepedést követően általában 6, néhol
24, még kevesebb helyen pedig 48 óra elteltével
mindenképpen megindítják a szülést, hiszen ott az utcáról
belépő, idegen várandós megvizsgálása elkerülhetetlen
annak ellenére, hogy a hüvelyi vizsgálattal – akármilyen
steril kesztyűvel is történik – óhatatlanul följebb kerülnek a
hüvelyben lévő baktériumok. A szülőszobákon tehát a
hüvelyi vizsgálattal elkötelezik magukat a szülészek a
szülés mielőbbi befejezésére. Aki otthon szül, és betartja a
szükséges óvintézkedéseket, valamint állandóan ellenőrzi a
hőmérsékletét, hogy észrevegye az esetleges fertőzés
legkisebb jelét is, és persze ha a magzatvíz is tiszta,
megvárhatja a szülés spontán megindulását még akkor is,
ha az nem 48 órán belül következik be. (A szaklektor)

21 Doulák – azaz asszonytársi segítők: Magyarországon

először a szaksegítséggel történő, intézeten kívüli
szüléseknél (otthonszülés, születésházban való szülés)
ismerték föl a laikus segítők jelentős szerepét.
Tapasztalataik megegyeztek a külföldön már évekkel
ezelőtt publikált szakirodalmak tapasztalataival, amelyek a
doulákkal közösen kísért szülések jótékony velejáróiról
számoltak be kórházi körülmények között.
Magyarországon 2000 májusában szerveződött először
 tanfolyam doulák képzésére. Ezt követően megalakult a
Magyarországi Dúlák Egyesülete (MODULE), melynek
célkitűzése, hogy a szülő nőt érzelmileg és fizikailag is
segítse a szülés előtt, alatt és után. (A szaklektor)

22 Itt említeném meg a Cuprum metallicum nevű

homeopátiás szert, melyet az utófájások enyhítésére a
legtöbb esetben hatékonyan alkalmazunk azoknál a
gyermek ágyasoknál, akik három vagy több gyermeket
szültek. (A szaklektor)

23 Magyarországon nem 8 hét, hanem 42 nap, azaz 6 hét a

gyermekágy számított időtartama. (A szerk.)

24 Magyarországon csak a védőnők látogatásait támogatja az

Egészségbiztosítási Pénztár, a független bábák gyermekágyi
segítségnyújtását nem, aki bábát vesz igénybe az a bábát
foglalkoztató szolgáltatóval szerződik. A szolgáltatónak fizet
az ellátásért. A bábát a szolgáltató fizeti. (A szerk.)

25 Ha a baba az egyik mellet „végigszopta”, meg lehet kínálni

a másik mellből is. Nincs okunk arra, hogy ragaszkodjunk a
váltott mellből való szoptatáshoz. (A szaklektor)

26 Ha az újszülött jó állapotban születik, első órájában van

mód arra, hogy elkerüljük a szerző szerint az „élet
kellemetlen része”-ként emlegetett dolgokat, a hossz- és
súlymérést, az öltözködést, a köldökellátást. Egyik sem
sürgős! A köldökellátás, amennyiben az a bőrköldöktől
legalább 6–8 centiméternyire történik, az édesanya hasán
 éppen szopó gyermeken is elvégezhető úgy, hogy még a
baba kitakarásával sem jár; nem éri kellemetlenség a
kisbabát. Az újszülött hossza, még ha annak pontos
ismerete bárkinek is fontos, nem változik az élet első
napjaiban, tehát megmérhető később is. Az újszülött
születési súlya is megtudható 6–8 órával a születés után.
Gyermekünk életének egyik legfontosabb útravalója az,
ami a megszületése utáni első órában történik! Nem
mindegy, mit teszünk bele a batyujába. (A szaklektor)

27 Tapasztalataink szerint az egészséges újszülöttnek nincs

szüksége teára. Ha a gyerek az anyja közelében fekszik, az
anya észreveszi azokat a jellegzetes mozdulatokat,
hangokat, amelyekkel a kicsi jelzi, hogy szopni kíván. Elég
gyakran fog szopni ahhoz, hogy folyadékigényét kielégítse
már az első napokban is. Az előtej ugyan nem tartalmaz
elég folyadékot, inkább az energiáért és az ellenanyag-
tartalomért felelős, de a szükséges folyadék fölszívódik a
baba gyomortartalmából. A gyomrában van ugyanis az a
magzatvízmennyiség, amelyet a baba magzati életében
lenyelt. (A szaklektor)

28 A babát addig kell mellen hagyni, amíg ő azt kívánja; nem

kell mérni az időt! A második napon a legtöbb újszülött
nyugtalan. Ilyenkor nem folyadékpótlásra van szüksége,
hanem gyakori szopásra. Erre az anya szervezetének is
szüksége van, hiszen ennek hatására indul be az érett tej
termelése. (A szaklektor)
29 Újszülöttnek semmiképp ne adjunk cumisüvegből inni,
mert ez könnyen megzavarhatja a szopási készségét.
Egészséges csecsemőnek folyadékpótlásra sincs szüksége –
az első hat hónapban elég, ha a kicsi csak anyatejet kap. (A
szaklektor)

30 A szopás nemcsak táplálkozást jelent a baba számára,

hanem veleszületett szopási igényének kielégítését is. Ez
természetes: megnyugtatja a babát, és egyben serkenti a
tejképződést is. (A szaklektor)

31 A szopási igény kielégítésére elsősorban az anyamell való,

másodsorban a baba ujja. Az ujjszopás természetes
megoldás, a gyerek így önmaga döntheti el, mikor van
szüksége megnyugtatásra, és nincs kiszolgáltatva a
szüleinek, de a szülők sem a cumi után síró gyereknek.
Cumi vagy selyembaba használata sem a szoptatás, sem a
harmonikus lelki fejlődés szempontjából nem jár
előnyökkel, sőt, többnyire problémákhoz vezethet. (A
szaklektor)

32 A fent leírtakkal ellentétben szoptatási tanácsadás során

számtalan esetben találkoztunk cumizavaros kisbabákkal,
akiket csak kemény munkával lehetett visszaszoktatni az
anyamellre. A mellpótlék bevezetése helyett azt javasoljuk,
hogy az anya kezdetben – amíg a baba csak szopik, és nincs
megbízhatóan hosszú szopási szünet – vigye magával a
gyereket, akárhová is megy. Ezt egy jó hordozókendő
segítségével szinte minden esetben meg lehet oldani. A
 baba hordozása nem a gyerek magunkhoz láncolását
eredményezi, hanem a gyerek természetes igényének
kielégítését. Két-három hónapos kortól, ha nincs más
megoldás, meg lehet próbálni a cumisüveg bevezetését az
anya távolléte esetén, de ilyenkor is jobb, ha csészéből vagy
kanállal kapja a baba az anyatejet. (A szaklektor)

33 Az indiai tradicionális gyermekmasszázsról szól Frédérick

Leboyer Shantala című könyve. Katalizátor Könyvkiadó,
2004. (A szerk.)

34 Magyarországon a 2010. évi I. törvény az anyakönyvi

eljárásról V. fejezetének 61. paragrafusa az ide tartozó
jogszabály. (A szerk.)

35 Magyarországon ez eltér a kórházban és az otthon

született gyerekek esetében. (A szerk.)

36 A La Leche Liga véleménye és saját tapasztalataink szerint

is a sárgaság legjobb gyógyszere a gyakori szoptatás. Ha a
sárgaság jelentkezésétől kezdve – ilyenkor az általánostól
eltérő módon, akár a baba fölébresztésének árán is – ügyel
arra, hogy két–két és fél óránként a baba szopjon, akkor
minden egyéb kezelés, folyadékpótlás nélkül a legtöbbször
el lehet érni, hogy a sárgaság ne érjen el kóros szintet. Ha a
baba gyakori időszakokban jól ébreszthető és szopik, akkor
fejlődésére veszélyes, maradandó károsodást okozó
magikterusz kialakulása nem várható. Ha viszont a
sárgasággal járó aluszékonyság fokozódik, haladéktalanul
orvoshoz kell fordulni! (A szaklektor)
37 Magyarországon a szoptatási szaktanácsadó még nem
hivatalosan bejegyzett szakma, de egyre több a felsőfokú
végzettségű szoptatási szaktanácsadó. A tanácsadók egyre
bővülő névsora a www.szoptatasert.hu oldalon található. (A
szaklektor)

38 Magyarországon a La leche Liga tart fönn szoptatással

foglalkozó anyacsoportokat. A csoportok elérhetősége a
www.lll.hu oldalon található. (A szaklektor)

39 A WHO a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást

javasolja, ez után lassú elválasztódást úgy, hogy a baba még
egyéves korában is legalább annyi anyatejet kapjon, mint
más táplálékot. Ez egy irányelv, mely azt jelzi, hogy a baba
számára ez az optimális. Valójában a kultúrától és a család
egyedi igényeitől függ, hogy alakul az elválasztódás
folyamata. (A szaklektor)

40 A nemzetközi ajánlások szerint a babát sem újszülött

korában, sem később nem kell korlátozni a szopásban.
Lehet, hogy már az első napokban hosszabban szeretne
szopni. Ha nincs rá különösebb ok, ne korlátozzuk. Ha
megfelelő technikával szopik, a hosszú szopás nem okoz
bimbósérülést. (A szaklektor)

41 Ha az anyának nincs különösebb oka rá, semmi nem

indokolja, hogy a gyermeket befolyásolja abban, mikor
választja el magát. Ideális helyzetben az anya fél éves kor
után is a csecsemő igényeinek megfelelően szoptat, és ha a
baba kívánja, meg-megkínálja néhány falat egyszerű, nem
 fűszeres áttört ennivalóval. Mivel a gyerek érdeklődése
fokozatosan fordul a külvilág felé, és lassan ő maga kíván
alkalmazkodni a család étkezési „menetrendjéhez”, az első
születésnap tájára már minden közös étkezésen szívesen
vesz részt, de a szopás még mindig fontos része az életének.
Ha kiegyensúlyozott az anya és a gyermek kapcsolata,
kettő- és négyéves kor között mindketten eljutnak odáig,
hogy a szoptatás fokozatosan elveszíti a jelentőségét, és
más módját találják a köztük lévő mély kapcsolat
kifejezésének, építésének. Ebben az esetben nincs szükség
leszoktatásra, trükkökre, cumisüvegre. Ha az anya lelki
vagy egészségi okból mégis hamarabb szeretné befejezni a
szoptatást, átszoktathatja a babát cumisüvegre, de nem
kötelező. A hirtelen elválasztás ebben az esetben sem jó
megoldás: a gyereknek és az anyának is nagy lelki
megterhelést jelent. (A szaklektor)

42 Ahhoz, hogy a szopás elutasítását, ezzel a frusztrációt és a

könnyeket megelőzzék, az a legjobb, ha nem is adnak a
gyereknek cumisüveget. Azt ugyanis nem a gyerek
választja, hanem a szülők adják neki. (A szaklektor)

43 A gyógyszeres kezelés miatti kényszerű elválasztás ritka,

főleg akkor, ha az orvos körültekintően megvizsgálja az
összes számba vehető lehetőséget, és megkeresi a
megfelelő hatóanyagot vagy eljárást. Ez sokszor
rugalmasságot és némi utánajárást követel, amit nem
minden orvos vállal. Nálunk a Szent István Kórház
szoptatási ambulanciáján és a LLL (La Leche Liga)
 munkatársainál található korszerű hatóanyaglista és
további információk a szoptatás és a gyógyszerszedés
összefüggéseiről. (A szaklektor)

44 Ha valamilyen okból hirtelen el kell választania

gyermekét, ez kellemetlen mellfeszüléshez vezethet. A
folyadékmegvonás segíthet valamennyit, a szoros melltartó
viselésének viszont fájdalmas mellgyulladás lehet a
következménye. Ha nagyon feszül a melle, fejjen le egy
kevés tejet, de csak éppen annyit, amennyi a
megkönnyebbüléshez szükséges. Ezzel a módszerrel
utánozhatja a természetes elválasztás menetét. Amint
múlik az idő, egyre kevesebb fejéssel is jól érzi majd magát.
(A szaklektor)

45 Magyarországon a párterápia és a családsegítő szolgálatok

segíthetnek. (A szaklektor)