m j.

Á I ° k i 3d á s M
megért ?t

ELSŐ

mW7^ Újdonsült szülőknek

a terhesség
vVi utáni időszakról

Az első
hónapról hónapra követve
&
í*V \|
minden lehetséges kérdésre
!á g &
válaszol
1 k

8!* 2*1 l

t ' 1
 AZ
ELSŐ
HÓNAP
 AZ
ELSŐ
HÓNAP
♦♦♦ ♦

Heidi Murkoff, Arlene Eisenberg

és Sandee Hathaway

Újdonsült szülőknek
a terhesség utáni időszakról

P a r k K ö n y v k ia d ó
 Emmának, Wyattnek, Rachelnek és Ethannek
azokért a varázslatos, feledhetetlen első évekért,
és szülőtársainknak: Howardnak, Eriknek és Timnek,
akik nélkül nem boldogultunk volna.

A fordítás alapjául szolgáló kiadás:

Heidi Murkoff, Arlene Eisenberg
és Sandee Hathaway: What to Expect® the First
Year, Workman Publishing Company, Inc., New York, 1989
♦ ♦♦

Fordította dr. Kienle Zsuzsa

Copyright © WhatTo Expect LLC 1989, 1996, 2003

What to Expect ® is a registered trademark of What to Expect LLC
Cover illustrations copyright © 2003 by Judith Cheng
Book illustrations copyright © 2003 by Judy Francis

All rights reserved.

Magyar kiadás © 2008 Park Könyvkiadó, Budapest

Hungárián translation © 2007 dr. Kienle Zsuzsa
Szerkesztette Zsolt Angéla
Felelős szerkesztő Tönkő Vera
Tördelte és a borítót tervezte Köböl Vera
Műszaki szerkesztő Mező Zsuzsa
 Előszó
EGY EGYEDÜLÁLLÓ
GYEREKNEVELESI KÖNYV
Amikor úgy tizenöt éve e könyv népszerű
előzménye, az Az a 9 hónap szerzői úgy
döntöttek, hogy kimerészkednek a terhes­
ség utáni időszakra, és kiadnak egy köny­
vet újdonsült szülőknek, tudták, hogy
zsúfolt területre tévednek, ahol nagy a
verseny. Benjámin Spock 1946-ban nap­
világot látott úttörő műve, a Csecsemő-
és gyermekgondozás után számos író pró­
bálkozott a boldogabb és egészségesebb
gyerekneveléshez segítséget nyújtó köny­
vekkel. A dr. Spock nyomdokaiban lép­
kedő írók között nem volt hiány specia­
listákban: gyermekgyógyászok, gyermek­
pszichológusok, egyetemi tanárok és más
nagy nevek tülekedtek egy olyan ember
mögött, aki nem győzte figyelmeztetni a
szülőket, hogy a gyereknevelésben ne a te­
kintélyre támaszkodjanak, hanem bízza­
nak inkább az ösztöneikben.
Az első 12 hónap nem ezen az úton
járt. Ez a merész próbálkozás már az in­
duláskor sajátos szemszögből nézte a vilá­
got. Azt ígérte, hogy megmagyaráz min­
dent, „amit a szülőknek az első életévről
tudniuk kell”. A szerzők nem a specia­
listák soraiból kerültek ki, hanem olyan
kitűnő írók vállalkoztak a feladatra, akik
annyiban érintettek, hogy maguk is szü­
lők. Az volt a céljuk, hogy választ keres­
senek a többi szülő számára a gyermek-
nevelés során felmerülő, mindenkit egy­
formán nyugtalanító kérdésekre.
Az első 12 hónap nagyon jó fogad­
tatásra talált, és különleges sikert hozott.
Több mint hétmillió példányban jelent
meg, az olvasók értékelték, hogy ígéreté­
hez híven megtartotta a szülőközpontú
megközelítést. De a sikere - akárcsak a je­
len, átdolgozott kiadásé - nézetem szerint
nemcsak a téma bőséges feldolgozásának
és egyéni megközelítésének tudható be,
hanem a minden területre kiterjedő, gon­
dos kutatómunkának, a mindennapos
problémák átgondolt és érvekkel alátá­
masztott tárgyalásának, valamint a leg­
kisebb részletekre is kiterjedő, időnként
meglepő figyelemnek is.
Ez a szülői nézőpontból megírt könyv
olyanfajta tanácsokat tartalmaz, amilye­
neket az anyák és az apák értékelnek, ám
a szakemberek többnyire mellőznek.
Heidi Murkoffnak, aki első terhessége
idején fogalmazta meg az Az a 9 hónap
megírásának terét, kétségkívül akkor ju­
tottak eszébe a legjobb ötletek, amikor
azon vívódott, hogy hogyan etesse Em­
mát, hogyan nyugtassa meg a síró kisba­
bát, vagy amikor egyszerűen csak cso­
dálattal nézte, hogyan éri el és hagyja el
az első év fejlődési mérföldköveit.
Ha Heidi és szülőtársai gyermekgyó-
gyászi diplomával vágnak neki a könyv
megírásának, a mű talán gazdagabb lett
volna az orvosi gyakorlat és gondolko­
dás elemeivel... és szegényebb a szülői
gyakorlat és gondolkodás tapasztalatai­
val. Bizonyára elmagyarázzák, hogy mi­
ben állnak a szoptatás előnyei, vagy hogy
miért nem szabad szilárd étellel táplálni
a babát, amíg nem elég fejlett hozzá. De
vajon kitérnek-e arra, hogy miért érde­
mes jól hangzó nevet választani a babá­
nak és kerülni a (politikai) divatokat?
Ismertetik az egészséges táplálást szolgá­
ló „napi babatucat” tápanyagait, de el­
mesélik-e, hogyan lehet kis adagokat
melegíteni és feltálalni az üres bébiéte-
les üvegekben? Gyermekorvoshoz illő
6 ELŐSZÓ
meggyőződéssel hangsúlyozzák, hogy a
felírt orvosság teljes adagját be kell szed­
ni, de aligha osztják meg azt a titkot,
hogy a gyógyszer behűtve könnyebben
beadható, és nem veszít a hatékonyságá­
ból. Vagy próbáljon meg a kedves anyu­
ka lapos orvosságos kanalat használni...
majd megtudja, miről van szó.
Az első 12 hónap jószerével az összes
tudnivalót felöleli, mely a tárgykörébe
tartozik. Más könyveknél nem ez a hely­
zet. Vannak szerzők, akik kitűnő orvosi
tanácsokat adnak, de figyelmen kívül
hagyják a kisbaba fejlődését, és a táplá­
lását is csak nagy vonalakban ismerte­
tik. Mások foglalkoznak a fejlődés lép­
csőfokaival, de nem elég meggyőzőek és
megnyugtatóak az egészség, a betegség-
megelőzés kérdéseiben. Ebben a könyv­
ben megvan szinte minden, amire egy
csecsemőt ápoló szülő kíváncsi lehet.
Segítséget kap, aki elakad a tápszerké­
szítésben vagy egy szálka kihúzásában, aki
nem tudja eldönteni, hogy megtanítsa-e
a kisbabáját a jelbeszédre, vagy tanácsta­
lan, hogy egy ijesztő kiütés vajon az ötö­
dik betegség tünete-e. Az első 12 hónap
a legtöbb esetben - ha talán nem is min­
dig - helyettesíti a részletesebb szakmai
információkat. Es a legtöbb esetben - ha
talán nem is mindig - segít átvészelni
az éjszakát.
Az olvasó bizonyára értékelni fogja,
hogy Az első 12 hónap mennyi figyel­
met fordít a részletekre. A környezeti ár­
talmak listáján olyasmi is szerepel, ami­
re senki nem gondol: a varró- és kötő­
eszközök, amelyek olyan kicsik és olyan
hegyesek, hogy egy aktív és kíváncsi
nyolc hónapos baba nem lehet bizton­
ságban mellettük. Többet akar tudni a
kedves olvasó a baba pattanásairól? Meg­
bízható otthoni gyerekfelügyeletet keres?
Komolyan fel szeretné mérni a krónikus
tüdőbetegségben szenvedő, koraszülött
gyermek esélyeit? Nem ismeri a leggya­
koribb lázcsillapítók adagolását? Itt meg
fogja találni!
A szerkezet - a hónapról hónapra
történő haladás, a havi helyzetet felmé­
rő, szülőbátorító „Mit tudhat a baba?”
betét - megmaradt a második kiadás­
ban is, hiszen kiállta az idő próbáját.
Kibővült azonban az új kiadás az évszak­
nak megfelelő tanácsokkal, az elsőse­
géllyel, valamint a koraszülött babákra
és az örökbe fogadott gyerekekre vonat­
kozó ismeretekkel. Külön tanácsok segí­
tik az apák és a testvérek helyzetét. Es az
első kiadáshoz hasonlóan most is rengeteg
recept, sok házi gyógymód és gyakori
betegség leírása tájékoztatja az olvasót.
Mindaz, ami Az első 12 hónap első
kiadását oly népszerűvé tette, megma­
radt, sok elemet azonban jelentősen fel­
frissítettek a szerzők. Aktuális infor­
mációk olvashatók a biztonsági gyer­
mekülésről vagy a gyermek-CPR nevű
újraélesztési technikáról, megújult a kü­
lönleges ellátást igénylő gyerekek, pél­
dául a kis súlyú koraszülöttek szüleinek
szóló fejezet, átalakult a védőoltásokkal
és a leggyakoribb gyermekbetegségek­
kel foglalkozó rész. Egyes fejezetek, mint
az ,Apává válni”, „Az örökbe fogadott
baba” vagy „A szülés utáni első napok”,
folytatják a hagyományt, és ellátják a
szülőket azokkal a praktikus és meg­
nyugtató információkkal, amelyek ezt a
könyvet évről évre az olvasottsági lista
élén tartják.
Az első 12 hónap új kiadása tehát jó
maradt - mégis jobb lett. Hosszú ideje
azt javasolom az új szülőknek, hogy le­
hetőleg minél több könyvet tartsanak
a polcukon. De ha csak egyetlen köny­
vük van, az feltétlenül Az első 12 hónap
legyen. Mert a jelenleg forgalomban
lévő csecsemőgondozási könyvek bár­
melyikével felér. Ha nem jobb valameny-
nyinél.
D r . M a r k D. Wid o m e M .P .H .
gyermekgyógyász professzor
Penn State Children s Hospital,
Hersheyy Pennsylvania
 Megszületik
a második
Hogy repül az idő! Az ember gyereket
nevel, könyvet ír, és észre sem veszi a
napok múlását. Szinte úgy érzem, tegnap
(na jó, tegnapelőtt) volt, hogy férjem­
mel, Erikkel hazahoztuk a kórházból első
babánkat, Emmát, pedig valójában több
mint húsz év telt el azóta (a testvére, Watt
is már tizennyolc éve velünk van). És bár
úgy tűnik, hogy csak tegnap adtuk le
szerzőtársaimmal Az első 12 hónap első
kiadását, már azóta is elszaladt majdnem
másfél évtized.
Itt az idő egy újabb babára? Nem hi­
szem (bár sokszor megkísért a gondolat,
amikor a karomba fogok egy kis meleg
porontyot - de már nagyon hozzászok­
tam a nyugodt éjszakákhoz). Vagy itt az
idő Az első 12 hónap újabb kiadására?
Bizony, itt van!
Idekívánkozik egy kérdés, amivel
sokszor bombáznak: Miért gondoltad,
hogy meg kell írnod Az első 12 hónap
újabb kiadását? Tényleg ennyit változtak
a babák az elmúlt tizenöt évben?
Igaz ugyan, hogy minden egyes baba
külön egyéniség (mint a kétgyerekes szü­
lők jól tudják), de összességében a cse­
csemők ma sem mások, mint azok, akik
Az első 12 hónappú együtt születtek (igaz,
ők már jó nagyra nőttek). Még mindig
evéssel, alvással és sírással töltik napjaikat.
Még mindig kevés a hajuk, a foguk. Még
mindig sok pelenkát pusztítanak. Még
mindig jobb az illatuk, mint a legdrágább
parfümé. Még mindig kerek, puha és
(nincs jobb szó rá) ennivaló darabok.
És még mindig ugyanazok az alapszük­
ségleteik: étel, kényelem, sok szeretet.
És mivel még mindig használati utasítás
nélkül érkeznek, a szüleik még mindig
rengeteget találgatnak - vagy olyan köny­
vekhez fordulnak, mint a miénk.
Nem a babák változtak, hanem a cse­
csemőgondozás. Másképp fektetjük őket
(kérve kérjük a kedves szülőket: a hátu­
kon, és ne a hasukon!), másképp nyug­
tatjuk (kisbabám, masszírozzalak meg
picit?), másképp érintkezünk velük (a gü­
gyögést töröljük a szótárból, helyette jöj­
jön a babajelbeszéd!). Más alapelvek vo­
natkoznak az etetésre (minél tovább
szoptatni és minél később kezdeni a
szilárd ételt), a védőoltásra (a kombi­
nált vakcinák kevesebbszer ríkatják meg
a babát), az autóülés-biztonságra (az első
születésnapjáig minden kisgyerek me­
netiránynak hátrafelé ül, függetlenül a
súlyától és a méretétől). Az elérhető ba­
baholmik (szoptatópárna, kéz nélkül mű­
ködtethető mellpumpa, szögben hajlí­
tott cumisüveg, olyan pohár, aminek
nem lötyög ki a tartalma, csúcstechno­
lógiájú babamonitor, könnyű babahin­
ta) száma robbanásszerű növekedésnek
indult. Nos, ezért jött el az ideje az átdol­
gozott kiadásnak.
Hogy mit nyújt a második kiadás?
Számos javítást, olvasói levelek inspi­
rációjára született új kérdéseket és vála­
szokat, több téma (amilyen, mondjuk,
az újszülött megértése, a nagyobb baba
motiválása, egyensúlyteremtés család és
karrier között, a testvéri veszekedések
megoldása) bővebb tárgyalását, egy egész
8 MEGSZÜLETIK A M ÁSODIK

új fejezetet a szoptatásról, a legfrissebb hangnemet, amelynek célja az olvasó

bébihíreket és bébitrendeket - szóval
mindent, amit egy modern szülőnek
tudnia kell.
Mivel a csecsemők élete alapvetően
stabil, Az első 12 hónap legtöbb részét
természetesen változatlanul hagytuk.
Nem módosítottunk az egyszerű és át­
tekinthető elrendezésen, nem tértünk
el attól a véleményünktől, hogy nin­
csen buta kérdés, megtartottuk a baráti
megnyugtatása - és reményeink szerint
megmaradt a könyvben mindaz a szük­
séges segítség, amely azt szolgálja, hogy
szülők és babák boldogok és egészsége­
sek legyenek az emlékezetes (és fárasztó)
első tizenkét hónapban.
Nagyszerű első évet kívánok min­
den kedves olvasónak!*
H eidi M urkoff

* Bár a könyv gyakorlati tanácsai és útmutatásai az amerikai szokásokra, rendszerre vonatkoznak,

a magyar olvasóknak sem érdektelen megismerni őket, mert vannak átfedések az ottani és a hazai
viszonyok között. - A szerk.
--------- 1. rész ---------

AZ ELSŐ
12 HÓNAP
 Vigyázz,
kész, rajt!
Közel kilenc hónapos várakozás után vég­
re fény dereng az alagút végén (mind­
járt tágul és eltűnik a méhszáj). De né­
hány hétnyire a döntő naptól vajon el­
fogadtuk-e a tényt, hogy immár eljött
a gyerek érkezésének ideje? Készen le­
szünk-e a baba fogadására, amikor ő ké­
szen áll az érkezésre?
A legalaposabb nő is rá fog jönni,
hogy képtelenség teljesen felkészülni
arra az időre, amikor a baba egyszerre
háromfélét (vagy jóval többet) követel
majd. De millió apró dologgal meg-
könnyíthetjük a dolgunkat: választha­
A BABA TÁPLÁLÁSA:
Emlő vagy tápszer, vagy mindkettő?
Vannak, akiknek ez nem is kérdés. Csak
becsukják a szemüket, elképzelik magu­
kat a csecsemővel, és tisztán látják, amint
a mellükre borul a drága kis lény. Vagy
éppen arról ábrándoznak, hogy átölelik
újszülöttjüket, aki mohón szívja a cu­
misüveget. A táplálásról már a terhesség
korai szakaszában, sőt talán a fogantatás
előtt döntöttek - szinte mindegy is, hogy
milyen gyakorlati, érzelmi vagy egész-
ségügyi indítékok alapján.
Vagy lehet, hogy az a pillanatfelvé­
tel mégsem olyan éles? Vannak, akik el
sem tudják képzelni magukat, amint
szoptatnak, de annyi érvet hallottak az
tunk előre nevet és persze orvost, elter­
vezhetjük, hogy szoptatással vagy cumis­
üvegből fogjuk-e táplálni a gyereket,
hogy textil- vagy eldobható pelenkát
kívánunk-e használni. Azt is végig­
gondolhatjuk, hogy milyen változáso­
kat hoz az új jövevény érkezése a csa­
lád életében - a kutyát is beleszámítva.
A készülődés lázas izgalma néha ész­
vesztőnek tűnik, de visszatekintve majd
úgy fogjuk látni: jó alapozás volt ah­
hoz a még mozgalmasabb időszak­
hoz, amely a baba születése után kö­
vetkezik.
anyatej jótékony hatásáról, hogy gon­
dolni sem mernek a cumisüveges ete­
tésre. Az is előfordulhat, hogy valaki
őszintén akarja a szoptatást, csak fél, hogy
nem tudja majd összeegyeztetni a mun­
kájával, az éjszakai alvásával vagy a pár-
kapcsolatával. Lehetséges az is, hogy az
illetőt párja - vagy barátja, esetleg édes­
anyja - vegyes érzelmei késztetik továb­
bi mérlegelésre.
Bármi legyen is bizonytalankodá­
sának oka, a tépelődésben segíteni fog,
ha alaposabban megvizsgáljuk a ténye­
ket és saját érzéseinket. Először is lássuk
a tényeket!
12
ÉRVEK A SZOPTATÁS MELLETT
A technológia fejlődésétől függetlenül
mindig lesznek olyan dolgok, amelyek­
ben a természet felülmúlhatatlan. Pél­
dának okáért a csecsemőnek a szoptatás
biztosítja a legjobb összetételű táplálé­
kot és a legjobb táplálékadagolási rend­
szert - ugyanakkor az anyának is ez a
legalkalmasabb. Olivér Wendell Holmes
19. századi amerikai aforizmaszerző sze­
rint „az ideális csecsemőtáplálék kivá­
lasztásában a legokosabb professzorok
agyát is lepipálja egy pár jól fejlett emlő-
mirigy”. Napjainkban gyermekorvosok,
nőgyógyászok, védőnők, sőt csecsemő-
tápszer-gyártók is egyetértenek abban,
hogy a legtöbb esetben a szoptatás a leg­
előnyösebb. íme néhány ok:
Testre szabott Az anyatej összetétele tö­
kéletesen kielégíti a csecsemők szükség­
leteit, legalább 100 olyan összetevőt tar­
talmaz, amely a tehéntejben nem találha­
tó meg, és laboratóriumi körülmények
között, mesterséges úton sem állítható
elő. Szemben a tápszerekkel az anyatej
állandóan változik, hogy kielégítse a gyer­
mek folyamatosan változó igényeit: össze­
tétele más reggel és késő délután; más a
szoptatás elején és végén; más az első hó­
napban és a hetedikben; más egy kora­
szülött és más az időre született baba ese­
tén. Az anyatejben a tápanyagok igazod­
nak a csecsemő igényeihez és szervezete
feldolgozóképességéhez. Például az anya­
tej kevesebb nátriumot tartalmaz, mint
a tehéntej alapú tápszer, így a baba vesé­
je gyorsabban tudja kiválasztani.
Könnyen emészthető. Az anyatej job­
ban alkalmazkodik a csecsemő fejlődés­
ben lévő, érzékeny emésztőrendszeréhez,
mint a kisborjú táplálására hivatott te­
héntej. Fehérje- (főleg laktalbumin) és
zsírkomponenseit könnyebben dolgozza
fel a baba, mint a tehéntej fehérje- (főleg
kazein) és zsírösszetevőit. A csecsemőben
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
jobban felszívódnak az anyatej fontos
mikrotápanyagai, mint a tehéntej táp­
elemei (amelyek, ismét hangsúlyozzuk,
valójában a kisborjú emésztőrendszeré­
hez illenek).
A gyakorlati eredmény: a szoptatással
táplált babák kisebb valószínűséggel szen­
vednek puffadástól, gyakori bukástól.
Biztonságos. Eleve garantált, hogy az
emlőből származó anyatej nincs helyte­
lenül elkészítve, nem romlott vagy fertő­
zött (feltéve hogy az anya nem szenved
olyan betegségben, amely a szoptatást a
baba számára kockázatossá teszi, de ke­
vés ilyen betegség van).
Távol tartja az allergiát. A csecsemők
szinte soha nem allergiásak az anyatejre.
Bár előfordulhat, hogy érzékenyek vala­
mire, ami az anya fogyasztása révén a
tejébe jutott, magát az anyatejet majd­
nem mindig jól tolerálják. Ugyanakkor
tíz csecsemőből legalább egyről már az
első tápszeres táplálkozás után kiderül,
hogy allergiás a tehéntejalapú tápszerek­
re. (Általában megoldást jelent a szója-
vagy hidrolizátumalapú tápszerekre tör­
ténő áttérés, ezek összetétele azonban
még jobban eltér az anyatejétől, mint a
tehéntejalapú tápszereké.*)
Egyes vizsgálatok eredményei szin­
tén arra mutatnak, hogy az anyatejjel táp­
lált babáknak később, gyerekkorukban
kisebb valószínűséggel lesz asztmájuk vagy
ekcémájuk, mint tápszerrel nevelt tár­
saiknak.
Nyugtatja a pocakot Az anyatej termé­
szetes laxatív hatása és jobb emészthető­
sége miatt a szoptatással táplált babáknak
szinte soha nincs székrekedésük, és - bár
A szójatejek azonban táplálkozás-élettani
szempontból nem megfelelőek, és nem taná­
csos alkalmazni őket csecsemők táplálására.
Hasonlóképp a tehéntej sem alkalmas erre; a
babáknak csak csecsemőtápszert adhatunk.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z, RAJ T!
székletük általában igen lágy - a hasme­
nés is ritkán jelent gondot. Az anyatej a
káros mikroorganizmusok elpusztításá­
val, illetve a normális bélflóra szaporodá­
sának elősegítésével csökkenti az emész­
tési rendellenességek veszélyét.
Megakadályozza a pelenkakiütést.
Az anyatejjel táplált baba édeskés szagú
széklete kisebb valószínűséggel okoz pe­
lenkakiütést, bár ez az előny (valamint az
elviselhetőbb szag) a későbbiekben eltű­
nik, amint a szilárd táplálékot bevezetjük.
Megelőzi a fertőzéseket. Mindaddig,
amíg a babák az anyjuk melléből szop­
nak, egészséges adag ellenanyagot kapnak,
vagyis megnő a betegségekkel szembeni
ellenálló képességük. Az ilyen kicsiknél
ritkábban fordul elő megfázás, fülfájás,
alsó légúti fertőzés, a húgyúti rendszer
fertőzése és más betegség, mint üvegből
táplált társaiknál, és amennyiben mégis
fellép, a felépülés rendszerint gyorsabb,
a szövődmény pedig ritkább. Ezenfelül
a szoptatás fokozza a legtöbb betegség
(például a tetanusz, a torokgyík vagy a
gyermekbénulás) elleni vakcinázásra adott
immunválaszt. Azt is feltételezik, hogy bi­
zonyos mértékig védelmet nyújt a hirte­
len csecsemőhalál szindróma (SIDS) ellen.
Zsírégető hatású. A szoptatott csecse­
mők általában kevésbé dundik, mint cu­
misüvegből táplált társaik. Ennek rész­
ben az az oka, hogy a szoptatásnál a baba
étvágya szabályozza a fogyasztást. A szop­
tatott gyerek valószínűleg megáll, ha jól­
lakik, ám a cumisüvegből táplált babát
sok esetben biztatják, hogy addig foly­
tassa az evést, amíg ki nem ürül az üveg.
Az anyatejben a kalóriatartalom is kel­
lően szabályozott. Az utótej (vagyis az a
tej, ami a szopás végén jön ki) kalóriá­
ban dúsabb, mint a szopás elején kapott
tej, és általában a jóllakottság érzetét vált­
ja ki a babában - ez pedig egyértelmű
jelzés a szopás abbahagyására.
13
Elősegíti a szellemi fejlődést A szop­
tatás némileg emeli a gyerek értelmi szint­
jét, és a hatás 15 éves korig, sőt a fel­
nőttségig is érvényesül. Ez nemcsak az
anyatejben lévő agyfejlesztő zsírsavak­
nak (DHA) köszönhető, hanem a szopta­
tással együtt járó anya-gyerek közelség­
nek is, mely a feltételezések szerint segíti
az intellektuális fejlődést.
Nagyobb kielégülést nyújt A baba jól­
lakva is folytathatja az üres mell szívását,
aminek különösen akkor van nagy jelen­
tősége, ha nem érzi jól magát, és meg
kell nyugtatni. Egy üres cumisüveggel
ugyanezt nem lehet eljátszani.
Erősíti a szájat Az anya mellbimbója és
a csecsemő szája tökéletesen illeszkedik
(bár a keserves első próbálkozásokkor ez
bizony nem így néz ki). Nincs az a mester­
séges cumi, akármilyen tudományosan ter­
vezték is, amely úgy edzi a baba állkapcsát,
ínyét, fogazatát és szájpadlását, mint az
anyamell —ez a tréning optimális fejlődést
garantál a szájnak, és rengeteg előnyt a
majdani fogaknak. Szoptatással táplált ba­
báknál kisebb lesz a gyerekkori fogszuva­
sodás aránya, mint a tápszeren nevelteknél.
A szoptatásnak vannak előnyei az anya
(és az apa) számára is:
Kényelem. Az anyatej ideális étel, min­
dig kéznél van, felhasználásra kész, tiszta,
és állandóan megfelelő hőmérsékletű.
Nem fogyhat ki, mint a tápszer, nem kell
megvenni, cipelni, nem kell üveget mos­
ni, újratöltögetni, nem kell porokat össze­
keverni, ételt melegíteni. Akárhol vagyunk
- ágyban, úton, étteremben, tengerpar­
ton - , az összes szükséges táplálék mindig
készen van és a baba rendelkezésére áll.
Ha a baba és az anya nem együtt tölti
az éjszakát, a napot vagy akár a hétvégét,
a gyereket könnyen meg lehet etetni cu­
misüvegből előre lefejt és hűtőszekrény­
ben vagy mélyhűtőben tárolt anyatejjel.
14
Olcsóbb. Az anyatej ingyen van, a cu­
misüveges etetés azonban drága mulatság.
Szoptatás esetén nem kell cumisüvege­
ket vagy tápszert venni, és persze nem
kell kidobálni félig teli üvegeket, kinyi­
tott tápszeres dobozokat. Az egészségügyi
kiadások is csökkennek. A tápszerrel ete­
tett átlagos baba érzékenyebb a betegsé­
gekre, amelyeknek a gyógyítása akkor is
sok pénzbe kerül, ha az egészségbizto­
sító fizeti.
Gyorsabb felépülés a szülés után.
Nem kizárólag önzetlen érvek szólnak a
szoptatás mellett. A szoptatás beletarto­
zik a terhesség-szülés-anyaság termé­
szetes ciklusába, ilyenformán nemcsak
a csecsemő érdekét szolgálja, hanem az
anyáét is. Segítségével könnyebben áll
vissza a méh a terhesség előtti méreté­
re (a folyamatra utal a szülés utáni első
napokban, a szoptatás kezdetekor fel­
lépő erőteljesebb görcsölés), amitől gyor­
sabban elmúlik a gyermekágyi folyás
(a posztpartum szivárgása), tehát ki­
sebb lesz a vérveszteség. És hozzájárul
a terhességből visszamaradt kilók
leadásához, hiszen naponta több mint
500 kalóriát éget. A pluszkilók jórészt
tejtermelést segítő zsírpárnák alakjában
rakódtak le - itt az idő, hogy felhasznál­
juk őket.
Némi védelmet nyújt a teherbe esés
ellen. Az ovuláció és a menstruáció a
legtöbb (de nem mindegyik) szoptató
anyánál egészen addig szünetel, amíg a
baba nem kezd jelentős mennyiségű ki­
egészítő táplálékot (tápszert vagy szilárd
ételt) fogyasztani. Ez sokszor eltart az el­
választásig vagy még több hónappal to­
vább is. (Ami persze nem véd meg a te­
herbe eséstől. Mivel az ovuláció észre­
vétlenül előzi meg a szülés utáni első
menstruációt, soha nem lehetünk bizto­
sak benne, hogy mikor ér véget a szop­
tatástól kapott védelem. Lásd a 710-718.
oldalon a fogamzásgátlás részleteit.)
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Csökkenti a rák kockázatát. A cse­
csemő szoptatása mérsékli bizonyos rák­
típusok későbbi kockázatát. A szoptató
nők körében kicsit kisebb a méhrák,
a petefészekrák és a menopauza előtti
mellrák kialakulásának rizikója.
Csontépítő hatás. Azokat a nőket, akik
szoptattak, kisebb mértékben fenyegeti
idősebb korukban a csontritkulás, mint
azokat, akik soha nem szoptattak.
Kényszerpihenő. A szoptatás a napi
teendők közé sűrűn iktat be pihenőket,
különösen kezdetben (időnként gyakrab­
ban, mint szeretnénk). Van, aki úgy ér­
zi, hogy jut ideje pihenni, van, aki nem,
de a szülés után a szervezetnek minden­
képpen szüksége van ellazulásra, amit a
szoptatás kikényszerít.
Egyszerűbb éjszakai etetés. Sok szü­
lő a nap folyamán nem tud betelni cso­
dálatos csecsemőjével, de azt azért ők sem
díjazzák, hogy hajnali kettőkor (vagy éj­
fél és pirkadat között bármilyen más
időpontban) foglalkozniuk kell vele.
Mennyivel könnyebb egy éjszakai felria-
dás, ha kéznél a megoldás: az anyamell,
és nem kell kimenni a hűtőhöz, nem
kell tápszeres üvegekkel bajlódni. (Még
jobb, ha az apa rakja át a gyereket a kis­
ágyból a mellre és vissza.)
Jobb időbeosztás. Ha némi gyakorlatot
szereztünk a szoptatásban, és elsajátítottuk
az egykezes technikát, rá fogunk jönni,
hogy a szoptatás mellett szinte bármi mást
csinálhatunk - magazint lapozgathatunk,
megnézhetjük az e-mailjeinket, felolvas­
hatunk a nagyobbik gyereknek. (De a
szoptatás alatt azért jusson elegendő idő
és figyelem a csecsemőnek is!)
Erős anya-gyerek kötődés. Minden
anya, aki valaha szoptatott, elmondhat­
ja, hogy a szoptatás legértékesebb előnye
az anya és gyermek közötti erős kötődés.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
A szoptatás szerves része a bőr- és szem-
kontaktus, a dédelgetés, a gagyogás-gü-
gyögés. Igaz, hogy ezeket az élményeket
átélhetjük cumisüveges etetés közben is,
de ott tudatosabb erőfeszítése van szük­
ség (lásd a 115. oldalt): le kell győzni
SZOPTATÁSI TÉVHITEK ÉS IGAZSÁGOK
Mítosz: Nem szoptathat, akinek kis melle
van, vagy lapos a mellbimbója.
A valóság: A külalak semmiben sem be­
folyásolja a tejtermelést vagy az anyai
szervezet tej kiválasztó képességét. Min­
den méretű és alakú mell és mellbimbó
megfelel az éhes csecsemőnek. Az in­
gerlésre nem merevedő, befelé forduló
mellbimbók gyakran nem igényelnek
semmilyen előkészületet ahhoz, hogy
teljesen működőképesek legyenek (lásd
a 36. oldalt).
Mítosz: A szoptatás sok bajjal jár.
A valóság: Soha többet nem lesz ilyen
egyszerű a gyermek etetése (csak rá kell
jönni a nyitjára). Az anyamell, a cumis-
üveggel ellentétben, akkor van készen,
amikor a baba. Nem kell külön figyelni
rá, hogy magunkkal vigyük, ha egy na­
pot a vízparton akarunk tölteni, nem
kell pelenkázótáskában hurcolni, és attól
sem kell félni, hogy a meleg napon meg­
romlik a tej.
Mítosz: A szoptatás helyhez köt.
A valóság: A szoptatás természetesen azok­
nak az anyáknak kényelmesebb, akik ide­
jük többségét a gyermekükkel töltik. De
ha arra van igényünk, hogy dolgozzunk,
moziba menjünk, egész napos tovább­
képzésen vegyünk részt, akkor is csupán
annyi erőfeszítést kell tennünk, hogy
előre lefejjük és hűtőbe tesszük a tejet,
illetve elkészítjük a tápszeres kiegészítést.
Amikor pedig a baba elhagyja a ház négy
falát, könnyebben mozog a szoptató anya,
hiszen akárhová mennek, akármeddig
15
a kísértést, hogy fáradtság esetén má­
sokra ruházzuk át az etetést, vagy elfog­
laltság esetén letámasszuk az üveget.
További előny: a kutatások azt mutatják,
hogy a szoptató nők kisebb eséllyel szen­
vednek szülés utáni depressziótól.
maradnak, mindig elegendő táplálék áll
a gyerek rendelkezésére.
Mítosz: A szoptatás tönkreteszi a mellet
A valóság: A legtöbb ember nagy meg­
lepetésére nem a szoptatás befolyásolja a
mell alakját vagy méretét, hanem maga
a terhesség. A terhesség során a mell fel­
készül a tejtermelésre, és ezek a változá­
sok sok esetben akkor is maradandónak
bizonyulnak, ha a szoptatás nem követke­
zik be. A mell megereszkedésének több
oka is lehet: a terhesség alatti túlzott hí­
zás, bizonyos öröklött tényezők, az élet­
kor vagy a rossz alátámasztás (tilos mell­
tartó nélkül járni!). Vagyis a mell alak-
változásáért kár a szoptatást okolni.
Mítosz: A szoptatás nem ment az első
alkalommal, így máskor sem fog.
A valóság: Épp ellenkezőleg! A kutatá­
sok azt mutatják, hogy második alka­
lommal (még ha az első eset problémás
volt is) valószínűleg több tej termelő­
dik és egyszerűbb lesz a szoptatás. Az a
régi mondás, hogy „gyakorlat teszi a mes­
tert”, különösen igaz a szoptatásra.
Mítosz: A szoptatás kizárja az apát
A valóság: Az az apa, aki szeretne részt
venni szoptatással táplált csecsemőjének
gondozásában, rengeteg lehetőséget talál.
Ilyen, mondjuk, a fürdetés, a pelenkázás,
a büfiztetés, a ringatás, a játék, a lefejt tej­
jel vagy kiegészítő tápszerrel etetés cumis­
üvegből. Amikor pedig a baba megis­
merte a szilárd ételt, ugyanúgy ügyes­
kedhet a kiskanállal, mint az anya.
16
ÉRVEK A TÁPSZERES ETETÉS
MELLETT
Ha nem lenne előnye a cumisüveges ete­
tésnek, egyetlen olyan nő sem használna
tápszert, aki képes szoptatni. De a tápszer
még a szoptatás számtalan jótéteményé­
vel szemben is hoz néhány nagyon való­
ságos pluszt, amelyek némely anya (és apa)
számára meghatározóak:
Hosszabb időre lakatja jól a babát.
A tehéntejből készült csecsemő tápszer
nehezebben emészthető, mint az anya­
tej, a nagy, ragacsos, kicsapódott fehér­
jecsomók hosszabb ideig maradnak a
baba gyomrában, több órán át keltve
a jóllakottság érzetét, ami az etetések
közötti szünetet már az elején is három­
négy órára nyújthatja. Mivel az anyatej
egyszerűen és gyorsan emészthető, a szop­
tatással táplált újszülöttek többnyire olyan
sűrűn esznek, hogy úgy tűnik, mintha
állandóan az anyjuk emlőjén csüngené-
nek. Bár a gyakori szopásnak van gyakor­
lati haszna - élénkíti a tej termelődését
és javítja minőségét - , az anyától kétség­
kívül sok időt rabol el.
Egyszerűen mérhető a fogyasztás. Egy
cumisüvegből táplált babánál pontosan
lehet tudni, hogy mennyit fogyasztott.
Mivel azonban az emlő nincs bekalibrál­
va fogyasztásmérésre, a szoptatós anya
naphosszat rágódhat, hogy újszülöttje nem
kap eleget enni - bár az ilyen csecsemő
ritkán marad éhen, különösen ha az any­
ja gyakorlatot szerzett a szoptatásban,
mivel az emlőről táplált babák annyit
esznek, amennyire szükségük van. A cu­
misüveget használó anyának nincs ilyen
gondja: csak ránéz az üvegre, és tudja a
mennyiséget. (A pontos mérés akkor lehet
hátrányos, ha többet akarunk a gyerekre
erőltetni, mint amennyit enni akar.)
Több szabadság. A tápszeres etetés nem
köt éjjel-nappal a babához. Ha el akarunk
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
menni a társunkkal vacsorázni vagy mo­
ziba, sőt egy egész romantikus hétvégé­
re, befoghatjuk helyettesnek valamelyik
nagyszülőt vagy a bébiszittert. Ha szü­
lés után három hónappal vissza akarunk
térni a munkánkhoz, nem kell elválasz­
tani vagy az anyatej lefej ésével bíbelődni,
elég, ha reggelente összekészítjük az az­
napi tápszert, és a gyermek felügyelője
cumisüvegből meg tudja etetni a kicsit.
(Ez a lehetőség természetesen a szoptató
anyák számára is fennáll, hiszen lefejhe­
tik a tejüket, és kiegészíthetik tápszerrel
a napi táplálékot.)
Kisebb megterhelés. A nehéz szülés
miatt fáradt nő hálás lesz, ha átaludhat-
ja az éjszaka közepére vagy hajnalra eső
etetéseket, és a feladatot átveszi tőle az
apa, a nagymama (ha az első időre oda­
költözik), a dajka, a dúla vagy bárki, aki
kéznél van. Továbbá ha a frissen szült
anyának nem kell a rengeteg nappali és
éjszakai feladata közé a tejtermelést is
beiktatnia, nem merülnek ki olyan köny-
nyen a fizikai tartalékai.
Több lehetőség az apának. A cumis­
üvegből táplált babáknál az apák is részt
vehetnek a babaetetés gyönyöreiben, ami
szoptatással táplált csecsemő esetén leg­
feljebb akkor lehetséges, ha az anya rend­
szeresen lefeji a tejét, vagy kiegészítő táp­
szert használ.
Több lehetőség a nagyobb testvérek­
nek. A nagyobb gyerek sokkal jobban
részt tud venni az új baba gondozásában,
ha segíthet az etetésében. (Ez a lehető­
ség azok előtt a szoptató anyák előtt is
nyitva áll, akik lefejt tejjel vagy tápszer­
rel egészítik ki a szoptatást.)
Nem akadályozza a divatos öltözkö­
dést A cumisüvegből etető anya úgy öl­
tözik, ahogy akar. A szoptató anya ru­
házkodása korlátozott, ha nem is annyi­
ra, mint a terhes nőé: az esetek többségé­
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
ben kénytelen a divatot a praktikum alá
rendelni. El kell felejtenie a nem elöl
gombolódó, egyrészes öltözékeket. (Aki
egyszer megpróbálja princessz-szabású
költeményben megetetni éhes csecsemő­
jét, amihez az egész ruhát a nyakába kell
húznia, megtudja, miről beszélünk.)
Kevesebb korlátozás a fogamzásgátló
eszközök terén. A szoptató anyának
csak olyan fogamzásgádási eszközöket sza­
bad használnia, amelyek biztonságosak
a gyerek számára (persze ilyenből is sok
van, lásd a 710. oldalt). A tápszert hasz­
náló anya előtt nincs ilyen megkötés.
Kevesebb étrendi követelmény és kor­
látozás. Ha tápszerrel etetünk, már nem
kell kettő helyett jóllaknunk. A szopta­
tó anyával ellentétben elhagyhatjuk a
többletfehérjét és -kalciumot, valamint
a szülés előtti vitaminkiegészítőket. Ven­
dégségben megihatunk néhány pohár
italt, szedhetünk gyógyszert, annyi fűsze­
res ételt és káposztát ehetünk, amennyit
akarunk (bár sok baba az anyatejben is
szívesen fogadja ezeket az ízeket), nem
kell attól tartanunk, hogy kárt teszünk
a gyerekben. A szülést követő első hat hét
után (de nem korábban, hisz akkor a szer­
vezet még a felépülés szakaszában van)
jobban diétázhatunk, hogy leadjuk a ter­
hességből visszamaradt súlyfelesleget. Ezt
a szoptató anya addig nem teheti meg,
amíg a babát nem választotta el - bár a
tejtermelés kalóriaigényéből kifolyólag
esetleg nem kell diétáznia ahhoz, hogy
célját elérje.
Nem kell szégyenkezni. Az az anya,
aki nyilvános helyen szoptat, kíváncsi
(sőt időnként rosszalló!) tekinteteket érez
magán, egy olyan nőre viszont, aki cu­
misüvegből eteti a gyerekét, senki sem
fog görbe szemmel nézni. Ha cumis­
üveget használunk, etetés után nem kell
kényelmetlenkednünk az újraöltözéssel
(a melltartó visszakapcsolásával, a blúz
17
begyűrésével, a begombolkozással). Ezek
az akadályok azonban gyorsan elhárulnak:
sok nő, aki a szoptatást választja, ösztö­
nösen végzi a gyereketetést - még zsú­
folt étteremben is.
Lehetőség több szeretkezésre. Hó­
napokig korlátozott körülmények kö­
zött zajlott a szeretkezés, így sok pár alig
várja, hogy ott folytathassák, ahol a ter­
hesség miatt abbahagyták. A szoptató nők
hüvelye a tejkiválasztás hormonális válto­
zásai miatt gyakran száraz lesz, a mell­
bimbója érzékeny, a melléből szivárog
a tej, ami megnehezíti a szeretkezést.
A szülésből felépült és cumisüveget hasz­
náló anya és a párja közé semmi sem áll
(kivéve ha a baba váratlanul felébred, és
sírni kezd).
AZ ÉRZELMI TÉNYEZŐ
Ott állnak tehát a tények, elolvastuk és
újraolvastuk, átgondoltuk és újra átgon­
doltuk őket. És esetleg még most sem
döntöttünk. Hát persze, hiszen mint sok
más ügy, amiben mostanában ki kell
mondanunk a végső szót, a szoptatás,
illetve a tápszer sem csak az érvektől fiigg.
Függ az érzelmektől is.
Ügy érezzük, nagyon szeretnénk
szoptatni, de az ötlet nem praktikus, mi­
vel a baba születése után hamarosan vissza
kell állnunk a munkába? Ne engedjük,
hogy a körülmények megfosszanak az él­
ménytől. Néhány hét szoptatás is jobb
a semminél, és ha az életben csak egyet­
lenegyszer próbáljuk ki, az is többet ér,
mint ha meg sem kísérelnénk. Egy kis
további munkával és szervezéssel (rend­
ben, sok további munkával és szervezéssel)
ki lehet dolgozni egy rendszert, ami akkor
is lehetővé teszi a szoptatást, amikor újra
dolgozni kezdünk (lásd a 263. oldalt).
Sok nőnek ellenérzései vannak a
szoptatással, de a mellette szóló érvek
miatt elhessegetik ezeket. Ebben az eset­
ben szintén érdemes megpróbálni a szop­
18
tatást. Ha az érzelmeink nem változnak,
még mindig áttérhetünk másfajta táplá­
lásra, és a baba legalább egy rövid ideig
élvezhette a szoptatás előnyeit (ami jobb,
mint ha egyáltalán nem lett volna része
bennük). Mi pedig megpróbáltuk, így
megnyugtathatjuk a lelkiismeretünket.
(De tényleg nem szabad előbb feladni,
mint megpróbáltuk volna. Érdemes kí­
sérletezni legalább egy hónapig vagy hat
hétig, mivel eszményi esetben is kell
ennyi idő a jó szoptatási kapcsolathoz.)
Van, akinek általánosságban kelle­
metlen vagy taszító a szoptatás gondo­
lata. Esedeg korábban szoptatott, és riasz­
tónak találta. Még ebben az esetben is
érdemes elgondolkozni a hathetes pró­
bán, ami a gyermek számára nyújt vala­
mennyit a szoptatás előnyeiből, nekünk
pedig lehetőséget ad, hogy felülvizsgál­
juk érzelmeinket. Ha a kísérlet után még
mindig úgy érezzük, hogy a szoptatás
nem nekünk való, nyugodtan elkezdhet­
jük a tápszer adását.
Olyan nő is akad, aki attól fél, hogy
nyugtalan természete, állandó lázas tett­
vágya miatt nem lesz képes egy helyben
ülni a szoptatáshoz, noha ő maga is úgy
véli, hogy az anyatej a legjobb a baba
számára. Ilyen esetben is meg kell pró­
bálni! Nincs vesztenivalónk, hiszen ki­
derülhet, hogy személyiségünk jobban
összefér a szoptatással, mint hittük vol­
na, amivel rengeteget nyerhetünk. Nem
szabad elhamarkodni a döntést. A szen­
tek nyugalmával megáldott nőket is fel­
zaklathatja a szoptatás (vagy az anyaság)
első pár hete. A legtöbben azonban meg­
lepődve tapasztalják, hogy ha jól működő
kapcsolatot alakítottak ki csecsemőjük­
kel, a szoptatás inkább gátolja, semmint
növeli a stresszt, a baba szopása során
felszabaduló hormonok ugyanis relaxáló
hatást keltenek, maga az élmény pedig
egészségesen vezeti le a nyugtalanságot.
(Nagyobb a siker esélye, ha a szoptatás
elindítása előtt relaxációs gyakorlatot vég­
zünk.) Ha pedig mégis a kezdeti ösztönös I
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ellenérzéseink igazolódnának be, bár­
mikor áttérhetünk a tápszerre.
Ha az apa féltékeny, ha rosszul érin­
ti az a gondolat, hogy mi szoptatunk,
olvassa el ő is ezeket az érveket, hiszen
világosan kiderül belőlük: a szoptatás
akkor is a baba javára válik, ha az apa
ideiglenes veszteségnek éli meg, és át­
menetileg idegenkedik tőle (ám a legtöbb
apa maga is csodálatos élményt kap a
gyermek szoptatásától). Jó ötlet elolvas­
ni az apák és a szoptatás viszonyával fog­
lalkozó 24. fejezetet is. A meggyőzésben
segíthet a gyermekorvos, a családorvos
vagy egy szoptatási tanácsadó. A tartóz­
kodó apuka jobban fogja érezni magát
és könnyebben elfogadja a szoptatás ideá­
ját, ha elbeszélget olyan apákkal, akik­
nek a gyermekei szopással táplálkoznak.
Mindenesetre megéri meggyőzni az apát,
mert a véleménye nagyon fontos. Bár
szoptathatunk az apa egyetértése nélkül
is, a felmérések szerint nagyobb valószí­
nűséggel tartanak ki a szoptatás mellett
azok, akiket a partnerük szíwel-lélekkel
támogat.
A legtöbb nő - attól kezdve, hogy a
babával együtt rájött az együttműködés
nyitjára - az okoktól és előzményektől
függetlenül határtalanul pozitívnak, vi­
dámnak, csodálatosnak, semmi mással
össze nem hasonlíthatónak tartja a szop­
tatás élményét. Sokszor azok is lelkesen
szoptatnak, akik csupán kötelességtu­
datból kezdték el, mivel annyi örömöt
szerez nekik. Vannak, akik gyermekük
születése előtt elképzelni sem tudták vol­
na, hogy intim ügyeiket idegenek elé
tárják, ám korábbi ellenérzéseiket elfe­
lejtve a baba első nyikkanására kigom­
bolják a blúzukat a repülőgépen, a zsú­
folt parkban vagy az étteremben.
Ha azonban (próbálkozással vagy
anélkül) úgy döntünk, hogy nem szop­
tatunk, akkor sincs szükség bűntudatra.
Mert hiába törjük kezünk-lábunk a gye­
rekünkért, nem jutunk semmire sem,
ha nekünk magunknak nem jó, amit
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
csinálunk - és ez a szoptatásra is vonat­
kozik. Az újszülött babákban van annyi
bölcsesség, hogy megérzik az anyjukban
bujkáló ellenállást. A szeretettel adott
cumisüveg jobb nekik, mint a kelletle­
nül felkínált mell.
AMIKOR NEM LEHET VAGY
NEM SZABAD SZOPTATNI
Némely nő számára a szoptatás és a táp­
szeres etetés előnyei és hátrányai pusz­
tán elméleti problémát jelentenek. Nekik
ugyanis - a maguk vagy a gyerek egész­
ségi állapota miatt - nincs lehetőségük
újszülött babájuk szoptatására. Az anya
részéről leggyakrabban a következő té­
nyezők akadályozzák vagy teszik lehetet­
lenné a szoptatást:
♦ Súlyos, senyvesztő betegség (például
szív- vagy vesebetegség, súlyos vérszegény­
ség) vagy súlyos alultápláltság (a szerve­
zetnek zsírtartalékra van szüksége ahhoz,
hogy tejet tudjon termelni) - bár sok
nő képes rá, hogy felülkerekedjen eze­
ken a bajokon, és szoptassa gyermekét.
♦ Súlyos fertőzés, például aktív, kezelet­
len tuberkulózis (kéthetes kezelés után
a szoptatás valószínűleg elkezdhető),
AIDS- vagy HIV-fertőzés, ami testned­
vekkel, például az anyatejjel, átkerülhet
a csecsemőre. A hepatitis A-val fertőzött
anya akkor szoptathat, ha gyermeke gam-
ma-globulint kapott, akárcsak a hepati­
tis B-vel fertőzött, ha a baba gamma-
globulint és hepatitis B-oltást kapott.*
♦ Olyan állapotok, amelyek rendszeres
gyógykezelést igényelnek, és a gyógyszer
az anyatejbe átjutva károsíthatja a cse­
csemőt. Idetartoznak a rákellenes gyógy-
Ha a fertőzés a szoptatás alatt jön létre, a baba
elkaphatta, mire a diagnózist felállítják. Ekkor
folytatni kell a szoptatást, Hogy a baba az anya­
tejből ellenanyagokat kaphasson.
19
szerek, némely pajzsmirigyre vagy magas
vérnyomásra adott orvosság, lítium, nyug­
tató, altató. Az ideiglenes gyógyszer (pél­
dául penicillin) szedése valószínűleg ak­
kor sem akadály, ha már a szoptatás alatt
történik. Olyan nők, akik a szülés vagy
mellgyulladás (mastitis) miatt antibio­
tikum-kezelésre szorulnak, nyugodtan
szoptathatnak a gyógyszerszedés mellett.
Mindenesetre ha a szoptatás alatt új
gyógyszerre van szükség, mindig taná­
csot kell kérni a csecsemőorvostól.
♦ Drogok - nyugtatok, amfetaminok,
barbiturátok vagy más gyógyszerek, he­
roin, métádon, kokain, marihuána - hasz­
nálata, nagy mennyiségű alkohol fogyasz­
tása (alkalmankénti ivás nem akadály,
lásd a 101. oldalt).
♦ Az anya a munkahelyen mérgező vegy­
szerekkel kerül kapcsolatba.
♦ Nem kielégítő a mell mirigyállománya
(ez nem ftigg a mellmérettől), vagy (bal­
eset, műtét miatt) sérültek a mellbimbó
idegei. Bizonyos esetekben ilyenkor is
lehet próbálkozni szoptatással, de csakis
fokozott orvosi felügyelettel, hogy vilá­
gosan kiderüljön: gyarapodik-e a baba.
Akinek egyik mellét mellrák miatt ope­
rálták, orvosi jóváhagyással esetleg szop­
tathat a másikból.
Az újszülött oldalán fennálló néhány kö­
rülmény megnehezítheti, de (megfelelő
orvosi felügyelettel) nem teszi lehetetlen­
né a szoptatást. Ilyenek a következők:
♦ Anyagcsere-rendellenességek, például
fenilketonúria (PKU) vagy laktózinto-
lerancia, amelynek következtében a ba­
ba az emberi és a tehéntejet nem képes
megemészteni. A PKU-ban szenvedő ba­
bákat fenil-alanin-mentes tápszer-kiegé­
szítéssel tanácsos kezelni. A tápszeres
etetés kombinálható szoptatással, de a vér­
szintet folyamatosan ellenőrizni, a szop-
20
ÖRÖKBEFOGADÁS ÉS SZOPTATÁS
Abból, hogy nem mi szültük a babát,
még nem következik, hogy nem is szop­
tathatjuk. Sok előzetes tervezéssel és fel­
készüléssel az örökbe fogadó anyák időn­
ként sikeresen szoptatják csecsemőjüket
tatás mennyiségét pedig szabályozni kell.
A (csecsemőkorban nagyon ritka) laktóz-
intolerancia esetében a lefejt anyatejet
laktázzal kell kezelni, hogy a baba meg
tudja emészteni.
♦ A nyúlajak és/vagy farkas torok gátol­
ja a szopást a mellből. Egymagában nyúl­
ajak esetén lehetséges a szoptatás, szájra
illesztett speciális eszköz segítségével pe­
dig a farkastorokban szenvedő baba is
tud szopni. Mielőtt döntenénk az etetés­
ről, érdemes felkeresni egy szoptatási ta­
nácsadót. Talán jobb lefejni az anyatejet
JÓ, HA TUDJUK
AZ ANYASÁG ELFOGADÁSA
„Minden készen áU a baba számára
- csak én nem. Egyszerűen nem
tudom elképzelni magamat anyának *
Az álmok valóra válásakor sokszor még
azok is elbizonytalanodnak elhivatott­
ságukban, akik első játék babájukat rin­
gatva anyának képzelték magukat. Azok
pedig, akik baba helyett autóval és lab­
dával játszottak, gyerekpesztrálás helyett
füvet nyírtak, és a pozitív terhességi teszt­
jük pillanatáig rá se hederítettek a mel­
lettük elhaladó babakocsikra, a szülés
napját talán még nagyobb aggodalom­
mal várják.
Nemcsak normális, hanem egészsé­
ges is, hogy a kilencedik hónapban ösz-
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
(bár többnyire szükség van táplálékki­
egészítésre), de a születés utáni első né­
hány napban el kell kezdeniük. Lásd a
675. oldalon az örökbe fogadott baba
szoptatására vonatkozó tanácsokat.
a gyermek műtétjéig (ezt általában az
első néhány hétben végzik), és csak utá­
na kezdeni a szoptatást.
Akkor sem kell idegeskednünk, ha nem
tudunk vagy nem akarunk szoptatni: a ke­
reskedelemben forgalmazott tápszerek
szinte bizonyosan kielégítő táplálékot
nyújtanak a babának (ritka kivételt ké­
peznek a többszörös allergiában szenvedő
csecsemők, akiknek speciális tápszerre van
szükségük). Milliószám neveltek egészsé­
ges, boldog babákat cumisüvegen, a mi
babánk is felnőhet így.
szeomlik az önbizalmunk. Aki az anya­
ságba (vagy a szülőségbe) túlzott ma­
gabiztossággal vág bele, azt sokkal na­
gyobb kudarc érheti, ha a feladat meg-
terhelőbbnek bizonyul, mint képzelte
- és ez szinte mindig így van, legalábbis
kezdetben.
Ha tehát nem érezzük magunkat ké­
szen az anyaságra, nem aggódnunk kell,
hanem felkészülnünk. Tanácsos elolvasni
e könyvnek legalább az első néhány fe­
jezetét, és minél jobban elmélyülni az új­
szülött- és csecsemőirodalomban. (De vi­
gyázat! A babák nem mindig viselkednek
úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ír­
va!) Jó ödet újszülöttekkel vagy kisbabák­
kal időzni, ölbe venni, pelenkázni őket,
meghallgatni szülői beszámolókat a cse­
csemőgondozás örömeiről és nehézségei­
V I G Y Á Z Z , K ÉS Z , RAJ T!
ről (a kaki-pisi meséktől sem riadva vissza).
Egy gyermekgondozási tanfolyam szin­
tén segíthet a legnehezebb és legöröm­
telibb munka előtt - amelyet végül min­
denki imádni fog. (Mindezek a tanácsok
azoknak a leendő apáknak is szólnak,
akik aggodalommal tekintenek az új sze­
repre.)
Vegyük nyugodtan tudomásul, hogy
senki nem születik anyának (vagy apá­
nak), hanem a feladat során lesz azzá.
Az olyan nő, aki mások csecsemőivel már
szerzett valamennyi tapasztalatot, kezdet­
ben esetleg bátrabb, mint a tapasztalat­
lan anya, de a hathetes ellenőrző vizsgá­
lat idejére már nem lehet megkülönböz­
tetni őket.
MEGVÁLTOZÓ ÉLETSTÍLUS
„Nagyon várom már; hogy meg­
szülessen a babám. Defélek, hogy
az az életvitel, amelyhez a párom
és én hozzászoktunk, teljesen
megfog változni99
Nos, az biztos, hogy amikor hazaérke­
zik a baba, nem csak a pelenkát kell vál­
togatni. Valamennyire minden megvál­
tozik: más lesz a dolgok fontossági sor­
rendje, az új szülők viselkedése, az anyu­
ka alvási ritmusa és étkezése, felfordul­
nak a nappalok és éjszakák, valamint a
hétvégi programok, akadályok gördül­
nek a pár romantikus együttlétei elé,
átalakulnak a családi pénzügyek. Talán
lesz egy-egy vendéglői ebéd vagy vacsora
(különösen ha a mama visszamegy dol­
gozni), de valószínűleg ritkábban kerül
AZERT AZ ANYA IS EMBER
Minden leendő és friss anya tele van kér­
déssel a szülés utáni időszakra: hogyan
gondozza újszülöttjét? Hogyan lássa el ön­
magát? Az is bátran lapozza fel a 23. feje­
21
sor gyertyafényes éttermekre, ám sűrűb­
ben olyan családbarát helyekre, ahol ma­
gas etetőszékeket adnak, és némán tű­
rik a szőnyegbe taposott borsófőzeléket
vagy répapapit. Szórakozás helyett ott­
hon töltött esték következnek, az „ágyban
elköltött reggeli” kifejezés új értelmet
nyer, a kávét és a süteményt felváltja
a hajnali etetés, az újságra úgy délelőtt
11 körül jut pár perc, a szeretkezést (ha
egyáltalán marad rá idő) nem a szenve­
dély vezéreli, hanem a baba szunyóká-
lásának órarendje. A selyemblúzok és
gyapjúnadrágok a szekrény aljára kerül­
nek, hogy helyet adjanak a mosható cuc-
coknak, amik jól bírják a kiköpött ételt
és a szivárgó pelenkát, a DVD kiszorít­
ja a mozit - és amikor visszatér a mozi-
zós korszak, már a gyerekelőadás és a
rajzfilm lesz a favorit.
Más szóval a kisgyerek nagy válto­
zásokat hoz. Minden pár élete átalakul,
amikor szülővé lesznek, de hogy konk­
rét esetben mi történik, azt nem lehet
előre megjósolni: ez részben az anyától,
részben az apától, de leginkább a babá­
tól függ. Egyik-másik szülő nem sírja
vissza a régi, gyerektelen életformáját,
és jól elvan harmadmagával. Mások cso­
dálkozva tapasztalják, hogy nem hiány­
zik annyira a régi élet, mint hitték vol­
na, de időnként szükségük van egy kis
kikapcsolódásra (az ilyen igényeket nem
túl nehéz kielégíteni, mondjuk, egy
állandó szombat esti bébiszitterrel).
Vannak alkalmazkodóbb természetű
kisbabák (őket nyugodtan el lehet vin­
ni egy-egy esti kiruccanásra vagy hét-
zetet, aki még csak türelmetlenül várja
gyermeke megszületését, de az is, aki már
hazaérkezett babájával: rengeteg informá­
ciót fog találni az első év szépségeiről.
22
EZ A KÖNYV
MINDENKINEK SZÓL
Könyvünk, Az első 12 hónap elég gyak­
ran beszél hagyományos családi kap­
csolatokról, feleségekről, férjekről.
Az ilyen megfogalmazások természe­
tesen nem zárják ki sem az egyedül­
álló anyákat és apákat, sem az azonos
nemű partnerkapcsolatban, sem a há­
zasság nélkül együtt élőket. Ezekkel
a fordulatokkal csupán az egyszerű­
ség kedvéért élünk. Ha „férj” helyett
mindenütt azt írnánk: „férj, élettárs
vagy partner”, pontosabbak volnánk,
de nehézkesebb lenne az olvasás.
Minden olvasónkat arra kérünk,
gondolatban törölje ki az összes ki­
fejezést, amely nem illik rá, és helyet­
tesítse azzal a szóval, amely a saját
helyzetéhez passzol.
végére), mások (persze a szüleikkel
együtt) a percre szabályozott etetések
rabjává válnak.
Az életstílus-változásokra tehát jobb
előre felkészülni - legalábbis érzelmileg - ,
bár az esemény bekövetkezte előtt nem
könnyű megmondani, hogy pontosan
milyen lesz az anyaság: mármint az anyá­
nak. Enyhíti a várakozás izgalmát, ha
arra gondolunk, hogy minden változás
feladatokkal jár, de érdekességeket is
hozhat. Igaz, hogy az élet más lesz - de
nemcsak nehezebb, hanem valószínűleg
gazdagabb és jobb is. Bárkit, aki szülő,
meg lehet erről kérdezni.
VISSZA A MUNKÁBA
-V A G Y MÉGSEM?
„Ahányszor valamelyik barátnőm­
mel beszélgetek vagy elolvasok
egy idevágó cikket, mindig meg­
változtatom a véleményemet,
hogy visszamenjek-e dolgozni
röviddel a baba születése után.”
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Egy mai várandós nőnek, aki dolgozik,
mindene megvan: elégedettséget okoz ne­
ki a karrierje, örömet a családi élete - va­
lamint aggódást, bűntudatot és zavart az
a döntés, hogy a szülés után a kettő kö­
zül melyiket tekintse fontosabbnak.
Bár úgy tűnhet, mintha most kellene
elhatároznunk magunkat, ez tévedés. Ha
valaki már a terhessége alatt el akarja dön­
teni, hogy a gyerek születése után otthon
marad-e, vagy visszamegy (és mikor megy
vissza) dolgozni, az egy ismerős dolog
(a munka) és egy ismeretlen (az anya­
ság) között próbál választani. Ha van rá
módunk, inkább várjuk ki az ítélet meg­
hozatalával azt az időt, amelyet így is,
úgy is otthon töltünk a csecsemőnkkel.
Az egyik nő rájön, hogy a hivatását is
beleértve soha semmiben nem lelt akko­
ra örömöt, mint az újszülött gondozásá­
ban, ezért határozatlan időre elhalasztja
a munkába állást. A másik meg arra jön
rá: bármekkora élvezet is az anyaság,
a teljes állású szülőséget nem neki talál­
ták ki, a pályája nélkül nem teljes az
élete. Akadnak olyanok, akik szeretnék
mindkettőből a legjobbat, így részmun­
kaidős állást vállalnak, vagy megosztják
a feladatokat egy másik szülővel, esetleg
részben vagy egészben otthonról dolgoz­
nak. Egy ennyire személyes kérdésben
nincs általában vett „jó” döntés, csak
olyan döntés van, amely az adott sze­
mélynek jó. És mint minden kismama,
mi is mindig meggondolhatjuk magun­
kat, ha rossznak bizonyult a döntés,
amelyet eredetileg jónak hittünk. (Lásd
a 728. oldalt, ahol jó tanácsok találhatók
a baba születése utáni időkre.)
NAGYSZÜLŐK
„Anyám becsomagolta a bőröndjét,
és minden percben indulna, hogy
»segítsen« nekem, mihelyt megszü­
letik a baba. Már a gondolattól is
borsózik a hátam, mivel anyám
általában átveszi az irányítást.
V I G Y Á Z Z , K É S Z , RAJ T!
SZABADSÁG: MÁR NEM CSAK ANYÁKNAK
A kezdő család összecsiszolódására
nincs jobb módszer, mint hogy eleinte
minél több időt töltenek együtt ott­
hon, távol a munkától és más zavaró
tényezőktől. Ez a legjobb recept arra is,
hogy az újdonsült anyák és apák bele­
tanuljanak a szülői munka fogásaiba.
Érthető tehát, hogy egyre többen hasz­
nálják ki a munkajogi törvény változá­
Ugyanakkor nem akarom meg­
bántani azzal, hogy nem kérek
a jelenlétéből”
Lehet egy nő az anyjával (vagy az anyó­
sával) szerető és meleg viszonyban, lehet
hideg és távoli vagy se hideg, se meleg
kapcsolatban, ez mindenképpen az egyik
legbonyolultabb emberi kötelék a vilá­
gon. És a helyzet tovább bonyolódik, ami­
kor a lány anyává lesz, az anya nagyanyá­
vá. A következő néhány évtizedben a
két nemzedék alighanem több százszor
kerül majd szembe egymással, és a mos­
tani kérdésben megfogalmazott konf­
liktus a következő viták kimenetelét is
meghatározhatj a.
Más szóval a nagyszülők látogatása
az egyik első olyan döntés, amelyet az új
szülők nem kerülhetnek meg. A fő szem­
pont ekkor - és persze az összes későb­
bi helyzetben is —az legyen, hogy mi a
jó a felnőtt szereplőknek, és persze első­
sorban a gyereknek. Ha úgy érezzük,
hogy legszűkebb családunkból most nem
hiányzik a társaság - különösen olyan tár­
saság, amely sok teherrel járhat (és nem
csak a bőröndre gondolunk) - , akkor
döntsünk ennek szellemében. Hozzuk
a szüléink (és ha kell, anyósunk-apó-
sunk) tudomására, hogy az első rokoni
látogatás előtt szükségünk van egy kis
időre, amit csak mi, a mama és a papa
töltünk az újszülöttünkkel. Magyarázzuk
23
sát, amely ma már az apáknak is lehe­
tővé teszi, hogy a gyermek életének el­
ső két hónapjában kivegyenek öt nap
fizetett szabadságot. További jó hír,
hogy némely családbarát cég még jobb
lehetőséget kínál az újdonsült szülők­
nek. Érdeklődjünk a munkahelyün­
kön. Lásd még a 730. oldalt, ahol to­
vábbi részletek találhatók.
el, hogy most fogjuk megtanulni az új fel­
adatkör magabiztos ellátását, most szok-
juk meg az új életet, most próbálunk
kötődést kialakítani az új jövevénnyel.
Nyugtassuk meg őket, hogy társaságu­
kat, valamint a baba és a ház körüli se­
gítségüket pár hét múlva köszönettel el­
fogadjuk. Szükség esetén emlékeztessük
édesanyánkat, hogy addigra a baba már
sokkal intenzívebben fog reagálni a kül­
ső ingerekre, érdekesebb, éberebb és fo­
togénebb lesz (kezdetben amúgy is min­
den alvó baba egyforma).
Könnyen lehet, hogy a nagymama
megbántódik, megsértődik vagy megha­
ragszik, és ahhoz a nem túl titkos szülői
fegyverhez folyamodik, amelynek neve
bűntudatkeltés. De nem kell aggódni
(sem az álláspontunkat feladni). Amikor
a nagymama majd a karjában tartja az
unokáját, várhatóan mindent elfelejt és
megbocsát. De egyvalamit örökre meg­
jegyez: azt, hogy a lánya családjában a
szabályokat nem ő, hanem az érintettek
hozzák meg. Ezzel a fontos alapelvvel
célszerű a szülőket és az anyósékat ide­
jében megismertetni (különösen ha erős
egyéniségekről van szó).
Másrészt viszont a terhesség alatt vagy
után sok újdonsült anya és apa éppen
hogy fel kívánja újítani, esetleg meg kí­
vánja erősíteni a szüleihez fűződő érzel­
meit. Némelyeknek jól jön a tapasztalat,
a harmadik pár kéz, a meleg vacsora,
24
a porszívózás, és mindaz a kényeztetés,
amit a nagyszülők látogatása ígér. Nem
kell bűntudatot éreznünk, ha azt mond­
juk: „anya, inkább én magam csinálom”,
és nem kell szégyellnünk magunkat, ha
elfogadjuk a segítséget, mondván, „in­
kább nem én csinálom”. A helyes döntés
az, ami nekünk jó.
yyAz anyósomék mindenhez meg­
jegyzést fűznek, ami a babánkkal
és a leendő nevelési elveinkkel
kapcsolatos, az etetési és alvási
menetrendtől egész addig, hogy
visszamenjek-e dolgozni Szeretem
őket, de hogy érjem el, hogy
hagyjanak békén?”
Kezdetben nem egyszerű felfogni (majd
a hajnali háromkor esedékes etetés vagy
a négykor kitört kólikás roham közepén
fog leesni a tantusz): most már mi va­
gyunk a szülők. Ez az élethelyzet renge­
teg örömmel, de rengeteg felelősséggel
is jár. Például meg kell mondani az anyó­
sunknak: a párunkkal együtt csakis mi
vagyunk a felelősek az újszülött gondo­
zásáért, etetéséért és neveléséért. Érdemes
ezt már a kezdet kezdetén tudatosítani,
hogy ki-ki beleélhesse magát az új sze­
repbe (mi a szülői funkcióba, anyósék a
nagyszülőibe).
Minél előbb szólni kell tehát (ha
szükséges, akár többször is), határozottan
és főleg szeretettel. Magyarázzuk meg a
jót akaró, de mindenbe beleavatkozó
anyóséknak, hogy nagyon jó munkát vé­
geztek a fiuk felnevelésével, de most raj­
tunk a szülői feladatvállalás sora. Lesznek
idők, amikor köszönettel fogadjuk a taná­
csaikat (különösen ha a nagymama ta­
pasztalatainak tárházában akad egy holt­
biztos módszer a síró újszülött megnyug­
tatására), máskor viszont a gyermek-
orvostól, a babakönyvekből és a saját
hibáinkból szeretnénk tanulni - feltéte­
lezhetően úgy, mint az előző generáció
tette a maga idejében. Mondjuk el, hogy
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
az új szülőknek általában is fontos a sza­
bályok lefektetése (ők is így jártak el, ami­
kor hasonló helyzetben voltak), ráadásul
az ő idejük óta sok szabály megváltozott
(a babákat már nem hason fektetik és
nem órarend szerint etetik), emiatt az ő
módszereik ma már talán nem is aján­
lottak. Vegyük elő a humorérzékünket!
Vicceljünk el azon, hogy pár év múlva
megváltoznak a szerepek, a kisbabából
anya lesz, belőlünk pedig régimódi ta­
nácsokat osztogató, tolakodó nagymama.
Eközben nem szabad figyelmen kívül
hagyni két körülményt. Egy: a nagyszü­
lők bölcsessége pótolhatatlan. Ha úgy
érezzük, hogy szüléink (vagy a párunk
szülei) jó, sőt nagyon jó munkát végeztek
a mi felnevelésünkkel, akkor tanuljunk a
tapasztalataikból - ha mást nem, hát azt,
hogy mit nem szabad csinálni. Lehet,
hogy szükség van apró módosításokra,
de nem kell minden generációban újra
feltalálni a spanyolviaszt, vagyis a nevelé­
si technikákat. És kettő: ha a szülői fel­
adat felelősség, akkor a nagyszülői szerep
jutalom, amit egykor majd mi is szeret­
nénk élvezni. Amikor tehát kinyilvánítjuk
saját szülői függetlenségünket, ne fosz-
szuk meg az anyóst-apóst a jutalomtól.
HA NINCSENEK NAGYSZÜLŐK
„A párom szülei meghaltak.
Az enyémek idősek és messze
laknak. Nincs családom, senkivel
nem beszélhetek a terhességemről,
és azt hiszem, a helyzet rosszabb
lesz, ha a baba megszületik.”
Egyre többen küzdünk manapság a ma­
gánnyal. Elődeink idején a nagycsalád
gyakran egy faluban (vagy egy fedél alatt)
élt, ám a mai mobilis társadalomban
párok sokasága lakik több száz kilomé­
terre a szüleitől és a családjától. Soha nem
érződik annyira ez a távolság - mindkét
oldalon - , mint amikor megérkezik az
új nemzedék.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
A telefonos, e-mailes, videós, fény­
képes és (rendszeres!) személyes kapcso­
lattartás segít a távoli generációk közötti
szakadék áthidalásában, meg abban is,
hogy a cseperedő gyermekünk legalább
virtuálisan megismerje a nagyszüleit. De
arra az érzelmi és fizikai támogatásra,
amit az ember a közelben lakó szüleitől
megkaphatna (és ami nagyon is kell a
babának a születése után), érdemes pót­
lást keresni. Szüléstanfolyamokból, ter-
hestornacsoportokból vagy ismerősi kö­
rökből időnként spontán kialakulnak
szülői közösségek, amelyek támaszt (plusz
számos kicserélhető babagondozási tippet)
nyújthatnak. Megismerkedhetünk a lakó­
környékünkön egy idős emberrel (vagy
idős párral), akinek távol él a családja, és
aki éppannyira hiányolja az unokákat,
mint mi a nagyszülőket. Heti látogatá­
sokból és közös kiruccanásokból csalá­
dot szervezhetünk a gyerekünk köré, és
az örökbe fogadott nagyszülőnek is jó
lesz, ha úgy érzi, hogy szükség van rá.
Vagyis mindkét oldalon kitöltjük az ér­
zelmi űrt.
DAJKA VAGY DÚLA
yyA barátaim dajkát vettekfel, ami­
kor megszületett a babájuk. Vajon
nekem is szükségem lesz rá?*9
Aki úgy látja, hogy a pénztárcája megen­
gedi a dajkát (ami nem olcsó mulatság),
annak több más szempontot is figyelem­
be kell vennie, mielőtt dönt. Néhány ok,
amely a segítség mellett szól:
♦ Egy jó dajka mellett szert tehetünk a
csecsemőápolás gyakorlati ismereteire,
megtanulhatjuk a fürdetést, büfiztetést,
pélenkázást, szoptatást. Ennek különösen
akkor van jelentősége, ha nincs tapaszta­
latunk vagy nem jártunk kismamatan­
folyamra, hiszen ki akarna a maga gye­
reke ellen elkövetett hibákból tanulni?
Ebben az esetben olyan személyt keres­
sünk, akit éppúgy érdekel a tanítás, mint
25
minket a tanulás. Erőszakos dajkával vi­
szont nem sokra megyünk, hiszen ha nem
tűri el, hogy lessük minden mozdulatát,
akkor a távozása után ugyanolyan gya­
korlatlanok és bizonytalanok leszünk,
mint az elején voltunk.
♦ Ha egész napos vagy legalább éjszakás
dajkát tartunk, aki elvégzi a csecsemő kö­
rüli teendőket, mi magunk pedig tápszer­
rel tápláljuk a babát, a szülés utáni fá­
radtság első heteiben is végigaludhatjuk
az éjszakát, és nem kell felkelnünk etetni.
♦ Több időt tölthetünk a nagyobb gye­
rekekkel. Van szülő, aki egyenesen azért
vesz fel dajkát, hogy nagyobb gyerekei
ne érezzék magukat kirekesztettnek, és ne
gyötörjék őket az új testvér érkezésekor
nem ritka féltékenységi rohamok. Ilyen
célból elég napi néhány órára - vagyis a
többi gyerekre szánt időre - alkalmaz­
nunk valakit. Nem szabad azonban figyel­
men kívül hagynunk, hogy a dajka jelen­
léte csak elodázza a testvéri féltékenysé­
get. A féltékenységről lásd a 25. fejezetet.
♦ Császármetszésből vagy nehéz hüvelyi
szülésből könnyebb felépülni dajka segít­
ségével. Mivel nem tudhatjuk, mi vár
ránk, ajánlatos még a szülés előtt dajkát
keresni. Érdemes begyűjteni a számítás­
ba jövő jelöltek, illetve a közvetítéssel fog­
lalkozó ügynökségek telefonszámát, és
még a kórházból felhívni őket, hogy mi­
re hazaérünk, legyen segítőnk.
Nem biztos, hogy a dajka a legjobb meg­
oldás a szülés utáni igényekre, ha:
♦ Szoptatunk. Mivel a dajka nem tudja
etetni a szoptatással táplált újszülöttet,
márpedig a csecsemőgondozás talán leg-
időigényesebb feladata az etetés, nem sok
hasznát vesszük a jelenlétének. Ilyen eset­
ben egy háztartási segítő - aki főz, taka­
rít és mos - valószínűleg jobb beruházás.
Vagy persze egy olyan dajka, aki nem­
26
csak a szoptatásban ad tanácsokat, hanem
elvégzi ezeket a feladatokat is.
♦ Nem érezzük jól magunkat, ha idegen
lakik a lakásban. Sokakat zavar a gondo­
lat, hogy egész nap osztozniuk kell vala­
kivel a fürdőszobán, a konyhán és a mun­
kaasztalon. Ez esetben inkább vegyünk
fel részmunkaidős dajkát, ne pedig benn­
lakót, vagy keressünk másfajta segítséget.
♦ Mindent magunk szeretnénk csinál­
ni. Ha saját kezűleg akarjuk először meg­
fürdetni a babát, megpillantani első mo­
solyát (még ha állítólag bélgázok okozzák
is), megvigasztalni első sírásában (akár
hajnali kettőkor is), ne dajkát vegyünk
fel, inkább egy háztartásbeli kisegítőt,
hogy több időnk maradjon a csecsemőre.
♦ Inkább az apára bíznánk a feladatok
egy részét. Ha a párunkkal szeretnénk
megosztani a csecsemőgondozást, egy daj­
ka csak útban van. Lehet, hogy szinte
semmi munkája nem akadna, csak a fize­
tését venné fel, különösen ha az apa egész
szabadságát a kicsire tudja fordítani. Költ-
sük hát az erre szánt pénzt a lakás taka­
rítására.
Ha úgy döntünk, hogy jól jönne egy daj­
ka, forduljunk olyan barátokhoz, akik
már dolgoztak dajkával. Ellenőrizzük,
hogy az ajánlott személynek megvan­
nak-e azok a tulajdonságai, képességei
- és képesítése - , amiket elvárunk tőle.
Egyik dajka főzést is vállal, a másik nem.
Némelyik elvégzi az egyszerű házimun­
kát és a mosást, a másik nem. Vannak
kedves, anyás természetű nők, akik segí­
tik kibontakoztatni friss szülői képessé­
geinket és magabiztosságunkat, mások
parancsolóak, hidegek, lenézőek, mellet­
tük nagy nullának érezzük magunkat.
Sok képzett nővér is vállal ilyen mun­
kát, némelyek szakképesítése nemcsak
csecsemő- és anyagondozásra szól, ha­
nem a szoptatás alapjainak oktatására is.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Persze a személyes beszélgetés a lényeg,
mivel csak így tudjuk megállapítani,
hogy az adott jelölt mennyire elfogad­
ható számunkra. De (ellenőrizhető és
ellenőrizendő) referenciák is kellenek.
Még az olyan dajka szakképesítésének és
korábbi munkahelyeinek is utána kell
nézni, akit közvetítő ügynökségen ke­
resztül szereztünk. Nagyon fontos to­
vábbá, hogy a dajkának - vagy annak,
akit felveszünk, és így kapcsolatba kerül
a gyerekkel - legyen tbc-vizsgálatot iga­
zoló lelete. Ismerje a CPR-t (újraélesz­
tési technikákat), a csecsemőbiztonsági
előírásokat, a legújabb csecsemőgondo­
zási szabályokat (a babát arccal felfelé
fektetjük le aludni, a kiságyban nem tar­
tunk játékokat, párnákat és takarókat,
és így tovább).
Érdemes elgondolkozni egy szülés
utáni dúlán is. Miként a dajka, a dúla
is segít a baba körüli teendőkben, de
a legtöbb dajkával ellentétben átveszi a
háztartás irányítását is. Elrendezi az új­
szülött szobáját, csecsemőgondozási ta­
nácsokat ad, főz, takarít, ügyeket intéz,
részt vesz a nagyobb gyerekek ellátá­
sában (vagy az újszülöttel foglalkozik,
így az anyának több ideje marad a na­
gyobbakra) vagy igényeink szerint bár­
miben. Tőle praktikusabb szoptatási
tanácsok várhatók, jobban segít friss
anyai képességeink kibontakozásában
(tevékenysége sokban hasonlít a szülés
közben mellettünk lévő dúláéra), így
hamarosan ügyesebbek leszünk a cse­
csemőnkkel. Más szóval a dúla anyás­
kodik az anya felett, meghallgatja a
problémáit, segít feloldani az elszige­
teltségét, amiről oly sokan panaszkod­
nak. A szülés utáni dúla általában óra­
bérben dolgozik (a legtöbb dajkával
ellentétben, aki heti tarifa szerint mű­
ködik), tehát elég drága lehet - de ha jól
használjuk ki az idejét, bizonyosan meg­
éri az árát.
A dúlákkal kapcsolatos további in­
formációkat lásd: http://dula.lap.hu/.
V I G Y Á Z Z , KÉ S Z , RAJ T!
SEGÍTSÉG MÁS FORRÁSBÓL
tyA jövedelmem kiesése miatt nem
engedhetünk meg magunknak
dajkát Mivel lehet, hogy császár-
metszésselfogok szülni - a magza­
tomfarfekvéses pozícióban van -,
nem tudom, miként leszek meg
segítség nélkül99
Csak azért, mert nem engedhetünk meg
magunknak - vagy nem akarunk felven­
ni - dajkát, még nem kell egyedül vé­
geznünk az összes feladatot. A legtöbb
nőnek azért akad másféle segítsége is
- nézzük a lehetőségeket:
Az új apa. Ha a párunk be tudja osztani
a munkaidejét, hogy velünk legyen az
első néhány hétben (vagy kihasználja a
munkajogi törvény változását, amely ma
már az apáknak is lehetővé teszi, hogy a
gyermek életének első két hónapjában
öt nap fizetett szabadságot kivegyenek),
valószínűleg ő lesz a legjobb támasz.
Együtt, minden külső segítség vagy be­
avatkozás nélkül többet tanulunk a gye­
rekünkről és a csecsemőgondozásról, mint
bármilyen más módon. Ebbe a munká­
ba minden előzetes tapasztalat nélkül
is gyorsan bele fogunk jönni. Ha lehet,
a baba születése előtt menjünk el együtt
egy gyermekgondozási tanfolyamra a he­
lyi kórházban vagy csecsemőotthonban
(vannak tanfolyamok csak apák számára
is), olvassunk el közösen egy-két csecsemő­
gondozási könyvet, hogy az alapokkal
tisztában legyünk. És persze forduljunk ta­
nácsért családtagokhoz, barátokhoz, a gye­
rekorvoshoz, a kórház szülészeihez, a La
Leche Liga Magyarországhoz (www.lll.hu/)
vagy más forrásokhoz további informá­
cióért és a hiányosságok pódásáért. A part­
ner készüljön fel, hogy a szülés utáni első
hat hétben, amikor mi még lábadozunk,
a házimunka nagyobb része rá fog hárul­
ni, függetlenül attól, hogy gyerek milyen
úton jött a világra.
27
A nagymama. A második legjobb meg­
oldás anyánk vagy anyósunk - persze
csak ha jó viszonyban vagyunk vele, és
nem bánnánk, ha az első hetekben ve­
lünk lakna vagy naponta eljönne. (De
nem árt, ha a nagyi csupán „segít”, és
nem „irányít” - ezt a keskeny mezsgyét
sok nagyszülő egyszerűen nem képes nem
átlépni.) A nagymamák (és sok nagy­
papa) legalább százféleképp hasznossá
tehetők: ringatják a síró babát, finom
vacsorát főznek, kimossák és összehaj­
togatják a ruhát, bevásárolnak, és min­
den elképzelhető mást is megcsinálnak.
Ez a megoldás különösen akkor válik be,
ha jó szívvel tudjuk fogadni a jó szán­
dékú beavatkozást. Természetesen ha a
kérdéses nagyszülőnek amúgy is zsúfolt
az élete, és nem akar leragadni a pelen-
kázóasztalnál, akkor ez a lehetőség nem
áll fenn.
Ingyendúla. Amerikában sok kórház és
szülőotthon egyenesen a szülési csomag
részeként kínálja fel ingyenesen és rövid
(de felbecsülhetetlen) időre a dúla segít­
ségét. A magyar viszonyokról az inter­
neten (http://dula.lap.hu/) vagy a terhes­
gondozáson lehet tájékozódni.
A mélyhűtő. Lehet, hogy holtfáradtak
vagyunk, de a csecsemőt mégsem tehet­
jük jégre. Elővehetjük viszont azokat a
kész ételeket a mélyhűtőből, amelyeket
a terhesség utolsó néhány hetében ké­
szítettünk, amikor —különösen ha már
nem jártunk munkába - úgyis túl sok
szabad időnk volt. Néhány tápláló ra­
gu, felmelegíthető sült csirke vagy előké­
szített tésztaszósz megkönnyíti a család
táplálkozását, mi pedig több figyelmet for­
díthatunk az újszülött etetésére (ami egy
darabig egész munkaidős állás lesz). Hal­
mozzunk fel fagyasztott zöldségeket, ezek
gyorsan elkészülnek és igen táplálóak.
Házhoz szállítás. Akkor sem kell a tűz­
hely mellett rostokolni a szülés utáni na­
28
gyón elfoglalt napokban, ha nincs időnk,
módunk, energiánk vagy kedvünk az elő­
zetes főzéshez. Szinte minden környéken
található házhoz szállítást vállaló étterem,
ahol nyugodtan lehet rendelni (gyors
felmelegítés után) azonnal fogyasztható
marha- és sertéshúst, csirkét, halat, kö­
retet - és egyre gyakrabban friss salátát,
aminek élvezetéhez csak villa és étvágy
kell. Vegyünk fel egy (több) kipróbált
házhoz szállító éttermet a gyorstárcsázó
számaink közé, és ne feledkezzünk meg
valamelyik közeli salátabárról sem.
Papírtányér. Vacsora után mindig ma­
rad mosogatnivaló (és ebből a szempont­
ból mindegy, hogy mi magunk főztük-e
vagy házhoz szállították az ételt). Csak
akkor nem, ha papírtányért, műanyag
evőeszközt, eldobható poharat haszná­
lunk. Az ilyesmi jól jön a csecsemőt lá­
togató barátok kínálásához is. (Az ilyen
látogatásokat azonban érdemes a lehető
legszigorúbban megrostálni, ha túl
akarjuk élni a szülés utáni időszakot.)
Takarítási segítség. Ha van feladat,
amit az új szülők szívesen varrnak más
nyakába, az a takarítás. Adjuk át a mun­
kát valakinek: egy takarítóvállalatnak,
egy takarítónőnek, egy kipróbált vagy
egy teljesen új személynek, aki felpor­
szívóz és portalanít, felmossa a padlót
és kisikálja a fürdőkádat. Az így megma­
radt időben több energiát fordíthatunk
a csecsemőnkre, esetleges nagyobb gye­
rekeinkre, magunkra és egymásra. Ez a
megoldás akkor jön igazán jól, ha az új­
szülött gondozását magunk szeretnénk
végezni, de azért mégsem akarjuk felál­
dozni az egészségünket, az ép eszünket
vagy otthonunk tisztaságát.
Segítséggel is - de különösen segít­
ség nélkül - számolni kell azzal, hogy
ezekben a korai hetekben óhatatlanul
lesznek olyan dolgok az otthonunkban,
amelyek nincsenek rendben. Amíg azon­
ban ez nem érinti a baba gondozását és
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
a mama pihenését, addig nem kell ag­
gódni - az ilyen apróságokhoz hozzá le­
het szokni. És bár a rend előbb-utóbb
helyreáll majd, attól, hogy gyerek van
a házban, mindig marad néhány elvarrat­
lan szál, mondjuk, a mosogatóban mo-
satlan edény tornyosul, a dohányzóasz­
tal alatt porcicák kergetőznek, a mosott
ruha több adagban vár hajtogatásra.
KÖRÜLMETÉLÉS
„Azt képzettem, manapság
a körülmetélés teljesen általános,
de a gyermekorvos, akihez járni
fogunk, azt mondta, tulajdon­
képpen nem szükséges”
Jelenleg valószínűleg nincs olyan orvosi
beavatkozás, amely ősibb volna a körül­
metélésnél. Bár az Ótestamentumból is­
merjük a jelenetet, Ábrahám körülme­
téli Izsákot, az eljárás eredete a múlt ho­
mályába, feltehetőleg a fém szerszámok
használata előtti korokba vész. A muzul­
mánok és a zsidók körében az Istennel
való szövetség bizonyítékaként végzett
körülmetélés a 20. században vallási­
lag közömbös körökben is megjelent.
A puritán Amerika például meggyőző­
déssel vallotta, hogy az előbőr eltávolí­
tásával érzéketlenebbé lesz a pénisz (nem
lett), így a maszturbáció kevésbé vonzó
időtöltéssé válik (nem vált). Sok más
orvosi okot találtak a rutinszerű körül­
metélésre, többek között így próbálták
megelőzni vagy gyógyítani az epilep­
sziát, a szifiliszt, az asztmát, az elmebajt
és a tuberkulózist, ám mindez hamis
hiedelemnek bizonyult.
A körülmetélés csökkenti ugyan a
hímvessző fertőződésének veszélyét, de
ha az előbőr visszahúzható (várhatóan
a második születésnap körül), alatta az
óvatos tisztítás ugyanolyan jól beválik.
A körülmetélés kiküszöböli a fityma­
szűkületet, vagyis azt a rendellenességet,
hogy az előbőr a gyermek növekedésével
is szűk marad, és nem lehet a normális
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
mértékben visszahúzni. A fitymaszűkü­
let igen nagy fájdalmat, sőt merevedési
zavart is okozhat. Becslések szerint a kö-
rülmetéletlen férfiak 5-10 százalékánál
a beavatkozást valamikor a csecsemőkor
után végül gyulladás, fitymaszűkület vagy
más problémák miatt el kell végezni.
A századfordulóra azonban kiderült,
hogy bár a tudományos eredmények alá­
támasztják az újszülöttkori körülmeté­
lés egészségügyi előnyeit, ezek nem elég
jelentősek ahhoz, hogy indokolnák a kö­
rülmetélés rutinszerű alkalmazását. Egyes
kutatások szerint a húgyúti gyulladások
(urinary tract infection, ÚTI) esélye a
körülmetéletlen kisfiúk körében az első
évben nagyobb, ez a veszély azonban 1 szá­
zalékot is alig tesz ki. Azt találták, hogy
a pénisz daganatos megbetegedése vagy
nemi úton történő fertőzése (beleértve
az AIDS-et) körülmetéletlen férfiaknál
talán kicsit nagyobb, de a kockázat
olyan alacsony, hogy nem kell számítás­
ba venni. A körülmetélésből eredő ritka
szövődmények a következők lehetnek:
erős vérzés, fertőzés (ez antibiotikumok­
kal kezelhető), túl rövidre vagy hosszúra
vágott, rosszul gyógyuló előbőr (nagyon
ritkán esetleg egy második, korrekciós
műtét szükséges).
A körülmetélés vita tárgya marad,
az információk és a bizonyítékok egy­
aránt támasztják alá a mellette és az elle­
ne szóló érveket. A mai felvilágosult állás­
pont szerint a szülőket tájékoztatni kell
a körülmetélés lehetséges veszélyeiről és
előnyeiről, és végül történjék az, amit ők
akarnak. Újszülöttünk körülmetélésének
kérdésében döntsünk tehát a gyerekor­
vossal együtt, az egészségügyi előnyök és
veszélyek, az esztétikai, társadalmi, kul­
turális és vallási tényezők teljes körű figye­
lembevételével - és természetesen tegyük
azt, amit helyesnek tartunk. A beavatko­
zásnál szakemberek szerint helyi érzés­
telenítéssel fájdalomcsillapítás javasolt.
Az Egyesült Államokban a fiúk több
mint fele körülmetélt, az arány az 1980-as
29
évek elejéről származó 80 százalékos adat­
hoz képest csökkenő tendenciát mutat.
A körülmetélés mellett felhozott leggya­
koribb szülői okok:
♦ Vallási előírás. Mind a zsidó, mint
az iszlám vallás szabályai előírják, hogy
az újszülött fiúkat körül kell metélni.
♦ Tisztaság. Mivel a körülmetélt péniszt
egyszerűbb tisztán tartani, a vallásosság
mellett a tisztaság a második fő ok a kö­
rülmetélésre.
♦ Öltőzőeffektus. Sokszor azért választ­
ják a szülők a körülmetélést, mert nem
akarják, hogy a fiuk másnak érezze ma­
gát, mint a barátai, az apja vagy a test­
vérei. (Ennek a nézetnek persze annál
kisebb a jelentősége, minél kevesebb fiút
metélnek körül.)
♦ Esztétikai szempont. Néhányan úgy
érzik, hogy az előbőr eltávolításával von­
zóbb lesz a pénisz.
♦ Egészség. A fertőzés, a daganat vagy
más későbbi problémák (beleértve az eset­
leges későbbi körülmetélést) veszélyének
csökkentése sokakat arra buzdít, hogy a
műtétet végeztessék el közvedenül a gyer­
mek születése után.
A következő okok miatt egyre több szülő
nem választja a körülmetélést:
♦ Orvosilag nem indokolt. Sokan két­
ségbe vonják, hogy egyáltalán jogos-e
a csecsemő egyik testrészét kellő indok
nélkül eltávolítani.
♦ Félelem a vérzéstől és a fertőzéstől. Bár
ritkák a komplikációk, különösen ha az
eljárást rutinos sebész vagy gyakorlott ri­
tuális körülmetélő végzi, sok szülő ért­
hető módon aggódik a veszélytől.
30
♦ Félelem a fájdalomtól. A bizonyítékok
azt mutatják, hogy az érzéstelenítés nél­
kül körülmetélt újszülöttek elég nagy
fájdalmat és stresszt éreznek, ami a pul­
zus, a vérnyomás és a kortizol szintjében
mérhető. Mindenesetre az érzéstelenítés
biztonságosan és hatékonyan csökkenti
a körülmetélés fájdalmát.
♦ A gyerek legyen olyan, mint körülme-
téleden apja. Persze a másik oldal is ugyan­
ezt vallja: a fiú hasonlítson az apjára.
♦ Tiszteletben kell tartani a gyermeki jo­
gokat. Némely szülő a döntést a gyerek­
re hagyná - ami persze csak egy későbbi
időpontban lehetséges.
♦ Az optimális szexuális élvezet biztosí­
tása. Még mindig vannak, akik úgy kép­
zelik, hogy a körülmetéletlen pénisz érzé­
kenyebb, bár ennek az álláspontnak nincs
tudományos alapja.
♦ Kisebb az esélye a pelenkairritációnak.
Elhangzanak olyan vélemények, hogy az
ép előbőr megvédheti a péniszt a pelen­
kakiütéstől.
Bár a körülmetélés veszélyei minimálisak,
előfordulhatnak komplikációk. A veszé­
lyek csökkentése érdekében ügyelnünk
kell rá, hogy az eljárást végző személy
tapasztalt orvos vagy jól képzett, hibát­
lan referenciákkal rendelkező rituális kö­
rülmetélő legyen. Helyesebb, ha a műté­
tet nem a szülőszobában végzik, hanem
12-24 órával később, amikor a baba
már stabilizálódott.
Ha lassan itt a szülés ideje, és még­
sem sikerült határozni a körülmetéléssel
kapcsolatban, érdemes elolvasni a 203. ol­
dalon a körülmetélés gondozását, elbe­
szélgetni választott orvosunkkal, valamint
olyan barátokkal, akik hasonló kérdés­
ben már döntöttek.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
MILYEN PELENKÁT
HASZNÁLJUNK?
„Mindenki, akit ismerek, eldobható
pelenkát használ, és én is úgy látom,
jóval egyszerűbb, mint a textilpelen­
ka. De ugyanolyanjó a babának?”
Éva anyánk óta minden szülőnek meg
kell oldania azt a feladatot, hogy bebur­
kolja újszülöttje popsiját. Az idők folya­
mán született néhány érdekes - de nem
biztos, hogy praktikus —megoldás. Az in­
dián anyák például úgy tartották szára­
zon és kényelemben hátukon hordozott
csecsemőjüket, hogy felaprított gyékény
puha belsejével bélelt zsákba helyezték.
Egy 21. századi szülőnek szerencsére
nem kell naponta térdig gázolnia a mo­
csárban, hogy kiválassza babájának a
legpuhább gyékényt, amely a legjobban
szívja a nedvességet. Számos lehetőség
közül választhatunk a különböző mosha­
tó textilpelenkáktól az eldobható változa­
tok zavarba ejtően bőséges és állandóan
fejlődő kínálatáig.
A mi gyerekünknek nem feltétlenül
az a legjobb megoldás, ami boldoggá te­
szi a szomszédasszony csecsemőjét. A pe­
lenkaversenyben sem tudományos, sem
pénzügyi megfontolások alapján nem le­
het egyértelmű győztest hirdetni, itt a sze­
mélyes tényezők a legfontosabbak. A dön­
tésnél vegyünk figyelembe az alábbiakat:
Eldobható pelenka. A legegyszerűbb,
a legtöbb papa-mama ezt választja. És az
elfoglalt szülőknek (van más egyáltalán?)
ez nagy előny. Nem kell összegyűjteni,
kiöblíteni, mosáshoz szétválogatni a ko­
szos pelenkákat. Az eldobható pelenká­
val sok időt és erőfeszítést takaríthatunk
meg, gyorsabban és egyszerűbben lehet
cserélni az izgő-mozgó babán, ami nem
mellékes tényező. Az újabb (és drágább)
fajták egyre erősebb nedvszívó hatásúak,
és elméletileg egyre jobban védenek a pe­
lenkakiütéstől. Vékonyabbak, jobban
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
követik a test formáját, és kevésbé való­
színű, hogy áteresztik a nedvességet.
Ezek a szép előnyök azonban egy
súlyos hátránnyal párosulnak: az eldob­
ható pelenkák túl sok vizeletet képesek
felszívni, és sokszor akkor is száraznak
érezzük őket, amikor már rég nem azok.
így aztán könnyen előfordulhat, hogy
nem cseréljük elég gyakran a pelenkát,
márpedig ez pelenkakiütéshez vezethet.
Ilyen szuper nedvszívó pelenkákkal azt is
nehezebb megállapítani, hogy mennyit
pisil az újszülött, így azt sem tudhatjuk
pontosan, hogy elég tejet fogyaszt-e. És
mivel a legújabb csodapelenkák tökéle­
tes kényelmesen tartják a nedves kisgye­
reket is, előfordulhat, hogy a szobatisz­
taságra szoktatás hosszadalmasabb műve­
let lesz. Hátrányt jelentenek még a ku­
kát megtöltő papírpelenkák környezeti
ártalmai is. (Bár a textilpelenkákhoz annyi
energiát és mosószert használunk el, hogy
azok sem kímélik túlságosan a Földet.)
További nehézség, hogy a pelenkákat meg
kell venni és haza kell hurcolni (ott persze
nem, ahol telefonon vagy interneten pe­
lenka-házhozszállítást lehet rendelni).
Textilpelenka (házhoz szállítva). Ha
nem akarjuk csecsemőnk fenekét papír­
ba és műanyagba zárni, választhatunk
puha, kényelmes, sterilizált, ökológiai
szempontból előnyös pamutpelenkát,
amelynek külön előnye lehet, ha hetente
házhoz szállítják. Magyar családoknak
ez a szolgáltatás legfeljebb Bécsből volna
igénybe vehető, igaz, ott hetente kétszer
viszik házhoz az árut. Egyes felmérések
(ezeket a pelenkaszolgáltatók idézik elő­
szeretettel) azt mutatják, hogy textilpe­
lenkánál kisebb valószínűséggel fordul
elő pelenkakiütés, más felmérések szerint
viszont (ezekre a papírpelenka-gyártók
hivatkoznak) épp a szupernedvszívó el­
dobható papírpelenkák ütik ki a kiütést.
Ha a textilpelenkát tipegőkorban is hasz­
náljuk (bár sok szülő már korábban pa­
pírpelenkára vált), egyszerűbb lesz a szo­
31
batisztaságra nevelés, mivel az átnedve­
sedett textil és a bőr érintkezése nagyon
kényelmeden, a kis lurkó hamarabb ráéb­
red, hogy nedves, és mindjárt nagyobb
érdeklődést tanúsít a bili iránt.
Vannak azonban hátrányok is. Külön
vízhatlan nadrágra lesz szükség, hogy ha
bepisil a gyerek, ne kelljen az ő meg a
gondozója ruháját kicserélni, a kiságyat
áthúzni - igaz, ma már vannak „komp­
lett” vízhatlan borítással bevont textilpe­
lenkák. A vízhatlan nadrágok fokozzák
a kiütésveszélyt, mivel a levegőt nem en­
gedik be, a nedvességet nem engedik ki,
a problémát azonban ma már fantaszti­
kus, levegős hálóbéléssel, nedvszívó szi­
vacsbéléssel készült, lélegző textilpelenka-
nadrágok csökkentik vagy küszöbölik ki.
A textilpelenka cseréje általában bonyo­
lultabb (különösen ahogy a baba egyre
nagyobb rutinra tesz szert a rúgkapálás-
ban), többet kell bütykölni vele, bár ezt a
hátrányt folyamatosan és jelentősen csök­
kentik a technikai előrelépések - például
a test formáját követő pelenkaszabás és az
egyszerűbb kapcsok. Mivel a nedvszívá­
suk korlátozott, éjszakára általában dup­
la pelenka szükséges, de sokszor a nap so­
rán is, ha a gyerek gyakran pisil. A fiúk
vizelete elöl gyűlik össze, náluk érdemes
papír pelenkabélést alkalmazni. És akkor
arról még nem is beszéltünk, hogy ven­
dégségből piszkos pelenkával teli nejlon-
szatyrokat kell hazacipelni, és hogy min­
dig szaglik valamelyik sarokban egy tar­
tály, amelyben a piszkos pelenkák gyűlnek
(igaz, ugyanez elmondható az eldobha­
tó pelenkákról is, ha ritkán ürítjük a pe-
lenkás tartályt).
És bár a textilpelenkák nem végzik a
szemétdombon, mosásuk károsítja a kör­
nyezetet. Lehet rajta vitatkozni, hogy mi
árt jobban: a textilpelenka mosása vagy
a papírpelenka eldobása.
Textilpelenka (otthon mosva). A há­
rom közül ez a leghajszásabb változat.
Az otthoni mosás nem eredményez töké­
32
letes tisztítást, a felmérések szerint az
így kezelt pelenkák nagyobb valószínű­
séggel okoznak pelenkakiütést. És bár
jóval olcsóbb a többi megoldásnál, a fel­
használt mosószer, víz és villany beszámí­
tásával ez az előny már csak minimális.
Ráadásul az áztatás, a szárítás, a vasalás
és a hajtogatás a lehető legnagyobb idő-
és energiabefektetést követeli a szülőtől.
Vannak szülők, akik az első néhány
hónapban, amikor a baba még sokkal
több időt tölt otthon, mint házon kívül,
textilpelenkát használnak, majd amikor
a textilpelenka cipelése egyre súlyosabb
feladat lesz, átváltanak eldobható pelen­
kára. Sokan azonban már a kezdetektől
eldobható pelenkát használnak még éj­
szakára is (a jobb nedvszívás tovább tart­
ja kényelemben a babát, és nyugodtabb
éjszakai alvást ad).
Bármelyik esetben előfordulhat azon­
ban, hogy a csecsemő pelenkakiütést kap,
ami arra utal, hogy érzékeny a válasz­
tott pelenkatípusra. Ha ez történik, ne
a tünetekkel küszködjünk, hanem változ­
tassunk. Próbáljunk ki egy másik pelen­
kafajtát (textil helyett papírt, vagy for­
dítva), vagy egy másik márkájú eldob­
ható pelenkát. Lásd még a 280. oldalon
a pelenkakiütés megelőzéséről és keze­
léséről szóló tanácsokat.
BÚCSÚ A DOHÁNYZÁSTÓL
yfA terhesség első pár hónapja
kivételével, amikor nem dohányoz­
hattam, mert émelygett a gyomrom,
soha nem tudtam teljesen leszokni
-é s a párom sem. Mennyire
fogja befolyásolni a babánkat,
ha körülötte dohányzunk?”
A legnagyobb ajándék, amit egy újszü­
lött kaphat, hogy füst nélküli környezet­
ben növekedhet. Ehhez képest semmit
nem számítanak a bababoltban vásárolt
gyönyörű holmik, a játékboltból össze­
hordott érdekes tárgyak vagy a bankszám­
lán szaporodó összegek. A szülők dohány­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
zását szörnyű dolgokkal hozzák kapcso­
latba: hirtelen csecsemőhalál szindróma
(Sudden Infant Death Syndrome, SIDS),
az első életévben sűrűbben előforduló
légúti megbetegedések (megfázások, inf­
luenza, hörghurut, asztma) és fulgyulla-
dás, csökkent tüdőfunkció és csökkent
tüdőkapacitás, gyermekkori fogszuvaso-
dási hajlam. A dohányzók gyerekei több­
ször betegszenek meg, mint a nem do­
hányzókéi, és betegségeik tovább tarta­
nak. Sokkal valószínűbb az is, hogy a
dohányzó szülők gyerekei életük első há­
rom évében kórházba kerülnek. Minél
több dohányos él a háztartásban, annál
súlyosabbak a káros hatások, hiszen mi­
nél több dohányossal érintkezik rendsze­
resen a gyerek, annál több füstöt lélegez
be. És a veszélyeket az sem küszöböli ki,
ha a szülők a lakáson kívül gyújtanak
rá. A kutatók kimutatták, hogy azok a
gyerekek, akiknek otthonában a felnőt­
tek csak a lakáson kívül dohányoznak,
még mindig 70 százalékkal több tüdő­
károsító részecskével találkoznak, mint
a nem dohányzó háztartásokban élők.
A legrosszabb várható fejlemény talán
az, hogy a dohányzók gyerekei nagyobb
eséllyel lesznek maguk is dohányosok,
mint a nem dohányzókéi. Ha tehát a szü­
lő leszokik, újszülöttjét nemcsak egészsé­
gesebb gyerekkorral ajándékozza meg,
hanem hosszabb és egészségesebb élet­
tel is, mert csökkenti annak valószínű­
ségét, hogy a gyerek később maga is do­
hányos legyen. Ugyanez fordítva is igaz:
akik leszoknak a dohányzásról, egészsé­
gesebb szülőket adnak gyermeküknek.
Ha eddig nem tudtunk leszokni,
nyilvánvalóan nem egyszerű feladat tor­
nyosul elénk. Mint minden (különösen
az erős) drogfüggőség esetén, szerveze­
tünk és agyunk itt is kétségbeesetten
ragaszkodik az eddigi rutinhoz. De ha
elhatároztuk, hogy a magunk és a mag­
zatunk érdekében felvesszük a küzdel­
met veszedelmes szokásunkkal, egész biz­
tosan győzni fogunk. A terhesség jó alkal­
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
mát nyújt az elhatározás keresztülvitelére.
Ha a szülés előtt leszokunk a dohány­
zásról, több oxigént kap a baba a szülés
során, a kórházból pedig tiszta, beléle­
gezhető levegőre, szoptatás esetén niko­
tinmentes tejre érkezik haza az újszülött.
Ha a terhességnek még csak az első hó­
napjaiban járunk, a gyors leszokás csök­
kenti a koraszülés és az alacsony születé­
si súly veszélyét. (De bármilyen időpont
jó, a lényeg, hogy ne szívjunk több bagót:
gondoljunk gyermekünk védtelen tüde­
jére! Aki nem képes leszokni a szülés előtt,
kettőzze meg erőfeszítését akkor, amikor
már egy fedél alatt él csecsemőjével.)
A BABA NEVE
„Sohasem kedveltem a nevemet.
Hogyan legyünk biztosak benne,
hogy gyermekünk szeretni
fogja majd a nevet, amit mi
választunk nekiT
Mit mond egy név? Egy újszülött számá­
ra nem sokat. Ha az anyja megeteti, fel­
öltözteti, megnyugtatja és elszórakoztat­
ja, közben akár Morzsinak is szólongat-
hatja, attól sem fog elkeseredni. Később
azonban (általában az általános iskola
elején) a baráti kör és a külvilág egyre
nagyobb szerepet kap a gyermek életében
- nos, ilyenkor már kialakulhat benne
ellenérzés azzal a névvel szemben, amit a
szülei adtak neki. Bár senki nem tudja
garantálni, hogy a srác élete végéig szeret­
ni fogja a nevét, az óvatos és átgondolt
választás csökkentheti a későbbi konflik­
tusok valószínűségét. íme, néhány tanács,
amire érdemes figyelni, amikor nevet vá­
lasztunk gyermekünknek:
♦ Csakis olyan név jöhet szóba, amely
hangzása, szóképe és jelentése alapján
tetszik a szülőknek. Kérdezzük meg ön­
magunktól: „Szeretném, ha engem így
hívnának?”
33
♦ Válasszunk jelentőségteljes nevet - pél­
dául egy szeretett családtagét, egy híres
történelmi vagy bibliai személyét vagy egy
kedvelt regényhősét. Az ilyen név a va­
lahová tartozás érzetét kelti a gyerekben,
általa egy nagycsalád vagy a világ részének
fogja tekinteni magát.
♦ Keressünk olyan nevet, amely illik az
új jövevényre. Ha kislányunk olyan tö­
rékeny, mint egy virágszirom, nevezzük
Flórának (ami „virágot” jelent). Ha kis­
fiúnk majd kicsattan az élettől, nevezzük
Bálintnak (ami azt jelenti: „erős, egész­
séges”). Válasszunk olyan nevet, amely
beleillik spirituális világképünkbe, vagy
olyan értéket hordoz, amit át szeretnénk
adni gyermekünknek. Ilyen, mondjuk, a
Ráhel („isten báránya”) vagy a Krisztián
(„keresztény”). A névválasztás tükrözze
a gyermek megszületéséhez fűződő ér­
zelmeinket: ajándékozzuk meg, mond­
juk, a Dorottya vagy a Márton névvel
(mindkettő annyit tesz: „isten ajándéka”).
A megfelelő név jó fogódzó lesz, hogy a
gyerek különlegesnek érezze magát, bár
ennek megtalálásához esetleg el kell ha­
lasztani a döntést a születés utánra.
♦ Hogy fog a név csengeni mások fülé­
ben? Nincs-e olyan rejtett jelentése vagy
hangzása, ami kellemetlen lehet a gyerek
számára, és később tréfák, piszkálódás cél­
pontjává teheti? Ha, mondjuk, a „Vég”
vezetéknevet viseljük, nem túl jó ötlet a
„Béla” utónevet ragasztani újszülött kis­
fiúnkra. Kérdés az is, hogy az illető nevet
hogyan szokás becézni, nem könnyű-e
kiforgatni, nem lehet-e gyerekes csúf­
nevet faragni belőle. Ha a kiszemelt név
nagyon furcsa, gondolkozzunk el, nem
lesz-e túl nehéz a gyereknek később az­
zal élnie.
♦ Mindenesetre eleve válasszunk egy má­
sodik utónevet is, így ha a gyerek nem ked­
veli az első nevét, használhatja a másikat.
34
♦ Gondolkozzunk egyszerűen kimond­
ható és leírható néven. Nemcsak az isko­
lában, hanem az életben is teher lehet
egy nagyon különös név, amire a taná­
rok mindig rákérdeznek, vagy amiről
később senki se tudja, hogyan kell leír­
ni. Másrészről némely gyerek (és felnőtt)
szereti extravagáns nevét, amellyel kilóg
a tömegből.
♦ Tanácsos kerülni a divatos vagy poli­
tikai színezetű neveket. Ne terheljük a
gyereket az év divatnevével (egy olyan
filmsztár vagy politikus nevével, aki azok­
ban a hetekben minden magazin borító­
ján szerepel). A híres névrokon könnyen
bizonyulhat múló felvillanásnak vagy
rossz emléknek, a név pedig ósdinak fog
hangzani, vagy kellemetlen megvilágí­
tásba helyezheti a gyermeket.
♦ Használjunk teljes nevet, ne pedig be­
cenevet (legyen a gyerek Gergely, és nem
Gergő, Katalin, és nem Kata). Amíg a
gyerek kicsi, a családtagjai úgy becézik,
ahogy akarják (és ahogy az érintett
hagyja), de később, amikor eléri a fel­
nőttkort, legyen lehetősége hivatalosabb
névre váltani.
♦ Ha nem akarjuk, hogy gyerekünk a
hat Anna vagy hét László egyike legyen
az osztályban, ne a legátlagosabb nevek­
ből válasszunk. Sok webhelyen lehet
találni felvilágosítást a menő nevekről,
érdemes ott megnézni a népszerűségi lis­
ták állását. De elég figyelni a játszótéren,
már onnan is megtudhatjuk, milyen ne­
veket kedvelnek épp a szülők.
♦ Vegyük figyelembe a családi érzelme­
ket, de ne engedjük, hogy ezek uralják
választásunkat. Ha a nagyszülők tovább
akarnak örökíteni egy olyan utónevet,
amely a családban elterjedt, mi azon­
ban - akár csak érzelmi alapon is - nem
szeretjük, legyen az a gyerekünk máso­
dik utóneve. Vagy válasszuk a név egy
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
másik alakját (mint, mondjuk, András
és Endre). Esetleg keressünk egy ugyan­
olyan jelentésű, de más hangalakú ne­
vet. Sokat segíthet a munkában a www.
origo.hu/utonevtar. Végül pedig mind­
egy, milyen nevet választunk, a szülők
és a nagyszülők mindenképp szeretni
fogják a gyereket - még ha kezdetben
idegenkednek is a nevétől.
♦ Figyeljünk rá, hogy a vezeték- és utó­
névnek meglegyen a maga összhangja és
ritmusa. Általános szabály: a rövid veze­
téknévhez hosszú utónév illik (mondjuk,
Kis Friderika) és fordítva (mondjuk, Ba-
lázsfalvi Pál).
A HÁZIÁLLAT FELKÉSZÍTÉSE
yyA kutyánk iszonyúan féltékeny
-h a a párommal megöleljük egy­
mást, akkor is közénk furakodik.
Aggódom, hogy fog reagálni
a babára. "
Az agyonbabusgatott ölebnek valóban
nehéz átállnia és az új jövevény megérke­
zésekor visszavonulnia a normál háziállat
szerepkörébe. Pedig nincs más választása,
kénytelen megosztani a szívünkben el­
foglalt helyét azzal a kicsiny, de fenye­
gető emberkével, aki hamarosan haza­
jön a kórházból. Bár a kezdeti levertség
elkerülhetetlen, mégis meg kell tennünk
minden tőlünk telhetőt, hogy elkerüljük
az állat túlzott féltékenységét - és ter­
mészetesen esetleges agresszív reakcióit.
Legjobb már most elkezdeni.
♦ Ha a kutya nem végzett kutyakiképző
iskolát, mert ennek eddig nem éreztük
szükségességét, most írassuk be, hiszen
viháncolása és túlzott játékossága gye­
rektelen otthonunkban nem volt gond,
de most, az új személy megjelenésével
baj lehet belőle. Mivel az újszülött visel­
kedése nem irányítható, nem kiszámít­
ható, a kutyát kell megfékezni. A kutya-
kiképző iskola nem fogja megtörni ked­
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
vencünket, de kiegyensúlyozottabbá teszi,
így kevésbé valószínű, hogy bántaná a
babát.
♦ Lehetőleg már most fogjuk edzésbe a
kutyánkat. Hívjunk meg kisgyerekes ba­
rátokat, vagy kérjünk meg a parkban egy
szülőt: engedje a gyereke közelébe ebün­
ket, hadd szimatolja végig a kisbabát,
vagy tűrje el egy tipegő gyerek simoga-
tását. így fokozatosan hozzászokik a ba­
baszaghoz és a kisgyerek-viselkedéshez.
♦ Szoktassuk kutyánkat a csecsemővel
való együttélésre. Vegyünk a játékboltban
egy babát, és gyakoroljunk azon (a leen­
dő anyukának sem fog ártani). Pelenkáz-
zuk, ölelgessük, énekeljünk hozzá, ringas­
suk, tegyünk úgy, mintha szoptatnánk,
fektessük le a kiságyba, vigyük sétálni a
babakocsiban - és rá se rántsunk a szom­
szédok megütközött tekintetére. Időn­
ként játsszunk le egy olyan kazettát,
amelyről babasírás hallatszik.
♦ Már most törődjön bele a kutya, hogy
a jövőben egyedül kell aludnia (kivéve
persze, ha a szülés után is meg akarjuk
osztani vele az ágyunkat), így talán nem
fogja sokkolni a változás. Készítsünk
puha kutyaágyat a sarokban, a kénye­
lem kedvéért kerüljön bele egy kedvenc
párna vagy takaró. És ezt a sarkot nyil­
vánítsuk gyerekmentes területté, mert
ha bemászna a kisgyerek az alvó kutya
birodalmába, azzal a legbarátságosabb
ebből is agresszív reakciót válthatna ki.
♦ Vigyük el a kutyust teljes körű kivizs­
gálásra. Oltassuk be kombinált oltással,
győződjünk meg róla, hogy nincs-e az
állatban bolha és kullancs, kérdezzük
meg az állatorvost, hogy milyen kártevő
elleni tabletta, illetve más védekezési
mód használható biztonságosan a baba
mellett. Ne feledkezzünk meg a kutya
féregtelenítéséről sem.
35
♦ Ha a babának külön szobája lesz, ta­
nítsuk meg a kutyát, hogy oda egyedül,
vagyis felnőtt ember nélkül nem mehet
be. Zárjuk le az ajtót ráccsal, hogy meg­
akadályozzuk az állat kéretlen látogatását.
Ha a baba kiságya a szülők szobájában
vagy a nagyszoba sarkában fog állni, ta­
nítsuk meg a kutyát, hogy nem mász­
hat be a kiságy alá, mert könnyen lever­
heti az ágyról a rácsot.
♦ Ha most olyan helyen van a kutya
etetőhelye, hogy a cseperedő kisgyerek
odatipeghet, helyezzük át a pincébe, a ga­
rázsba vagy más olyan területre, ahová
nem jut el a kis kíváncsi, mivel a békés
kutya is veszélyes lehet, ha félti az enniva­
lóját. Kis lakásban érdemes rászoktatni
a kutyát az esti etetésre, nappalra pedig
elzárni az etetőedényét. Soha ne hagy­
junk elöl kutyaeledelt, mivel az állattáp
nem csak a kutyáknak ízlik: sok baba sze­
ret belekóstolni, amitől akár meg is ful­
ladhat. Ha nem akarjuk folyton felmosni
a padlót, használjunk olyan vizesedényt,
amit nem lehet felborítani.
♦ Szülés után küldjünk haza párunkkal
a kórházból vagy a szülőotthonból egy
olyan ruhadarabot, amelyet az újszülött
már viselt, de még nincs kimosva, hogy
a háziállat megszokhassa a baba szagát.
Hazaérkezéskor az legyen az első dolgunk,
hogy üdvözöljük az ebet - azalatt apuka
majd fogja a babát. Majd elégítsük ki ked­
vencünk kíváncsiságát, és hagyjuk meg­
szagolni az alaposan bebugyolált, fején
és arcán kezünkkel eltakart csecsemőt.
Amikor leraktuk a kiságyba a gyereket,
adjunk a kutyának különleges jutalmat,
és töltsünk egy kis időt csak vele.
♦ A kisbabára természetesen figyelni kell,
de nem szabad túlzottan óvni a kutyá­
tól, mert azzal csak féltékennyé tesszük
és elbátortalanítjuk az állatot. Inkább
próbáljuk ugyanúgy (persze más módsze­
rekkel) bevonni a jövevény gondozásába,
36 A Z ELSŐ 12 H Ó N A P

mint a nagyobb testvéreket, és folyama­ A MELL ELŐKÉSZÍTÉSE

tosan biztosítsuk róla, hogy még mindig A SZOPTATÁSRA
szeretett tagja a családnak. Szoptatás köz­
ben simogassuk, vigyük el sétálni a ba­ „Egy barátnőm szerint nem
bával, engedjük be a kicsi szobájába, ha ártana edzeni a mellbimbómat
mi is ott vagyunk, szánjunk naponta leg­ a szoptatásra való felkészülés
alább öt percet csak a kutyára. Ha során. Jó ötlet ez?”
azonban a kisgyerekkel a legkisebb ag­
resszivitást tanúsítja, azonnal szabadul­ A női mellbimbót a természet a szopta­
junk meg tőle! tásra rendelte. Nagyon kevés kivétellel
teljesen készen áll a feladatra, minden
♦ Ha minden erőfeszítésünk és gondos előzetes felkészítés nélkül. A régebben
előkészületünk ellenére a kutya ellen­ javasolt eljárások, amelyek erősítéssel vagy
ségesen viselkedik, kössük meg, és tart­ más módszerrel készítik elő a mellbim­
suk távol a babától, amíg meg nem bi­ bót szoptatáshoz, többet ártanak, mint
zonyosodtunk arról, hogy az állat túl­ használnak. Az alkohol például kiszárít­
jutott az érzelmi válságon. Lehet, hogy ja a mellbimbót, és fokozza, nem pedig
eddig még soha senkit nem harapott csökkenti a megrepedés, behasadás való­
meg, de nem tudhatjuk, hogy stressz színűségét. Még a szappan is szárít, úgy­
alatt mire képes. Ha a póráz csak fel­ hogy lehetőleg ne mossuk szappannal a
korbácsolja az indulatait, lehet, hogy új mellbimbónkat a terhesség utolsó harma­
otthont kell találni számára. (Kan ku­ dában és a tejelválasztás alatt. Ugyan­
tyáknál a kiherélés csökkenti az agresz- csak irritálhatja az érzékeny szövetet a
szivitást.) kefével való dörzsölés, így az is fokozza,
nem pedig csökkenti az esélyét, hogy
a szoptatás fokozott igénybevételétől a
„Félek attól, hogy a macskánk, mellbimbó berepedezik. A mell masszí-
amely mindig velünk aludt,
féltékeny lesz az új babára.”
A barátságos macska is megváltozik, ha
csecsemő érkezik a házba. És mivel a
macska, akárcsak a kutya, képes foggal-
karommal bántani a csecsemőt, jó előre
fel kell készíteni a család szaporodására.
A fenti kutyás tanácsok többsége illik a
macskákra is. Ne sajnáljuk az időt és a
figyelmet, feltétlenül biztosítsuk róla a
kis állatot, hogy még mindig ő a család
kedvence. Mivel a macska szeret össze­
gömbölyödni egy meleg test mellett, és
könnyen felmászik a kiságy oldalán, he­
lyezzünk fel egy speciális hálót, amely
megakadályozza, hogy macskánk a gye­
rekünk mellé feküdjön, ez a barátságos
gesztus ugyanis tragédiába torkollhat. És
vegyük elejét, hogy a kutya-macska meg­
nyalhassa a csecsemő arcát vagy esetleges
bőrsérülését.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
EGYELŐRE MÉG
NEM KELL FEJNI
Nagy a kísértés, hogy szülés előtt
megpróbáljuk lefejni az előtejet,
mert így kiderülhet, hogy egyálta­
lán van-e tejünk - de nem tanácsos.
Az ilyen műveletek nemcsak méh-
összehúzódásokat válthatnak ki,
de olyan nem kívánt eredménnyel
is járhatnak, mint hogy az előtej-
ben lévő néhány fontos alkotó­
rész elvész. Az előtejről többet lásd
a 83. oldalon.
rozása vagy a mellpumpa használata már
komolyabb kárt is tehet, az ilyen eljárá­
sok méhösszehúzódásokat válthatnak ki,
és akár fertőzést is okozhatnak.
A legtöbb nő mellbimbója tehát nem
igényel semmilyen előkészületet a szop­
tatásra, ám nem árt, ha a nőgyógyász
egy szülés előtti vizsgálat során megné­
zi mellünket olyan anatómiai jellemzők
szempontjából, amelyekkel még problé­
ma lehet a szoptatás elkezdésekor. Ilyen
például a fejletlen mirigyszövet vagy a
befelé forduló mellbimbó.
Ha a mellbimbónk befelé fordul,
kérdezzük meg az orvosunkat, hogy nem
Tudnunk kell
AZ MEGFELELŐ ORVOS KIVÁLASZTÁSA
Amikor orvos után kezdünk kutatni,
akinek segítségével majd világra hozzuk
a babát, nehéz elképzelni, hogy lesz ba­
ba, akit világra kell hozni. Most, ami­
kor a kicsi, de erős öklök, lábak és tér­
dek rendszeresen püfölik belső szervein­
ket, már nincs kétség. Igen, van ott benn
egy baba, aki nagyon szeretne már ki­
jönni. És mielőtt kijön, kell találni egy
37
szükséges-e valamilyen előkészület a
szoptatáshoz. (A befelé forduló mell­
bimbó hideg időben vagy nyomás hatá­
sára visszahúzódik a mellbe, ahelyett
hogy kiemelkedne.) Bár a kutatások azt
mutatják, hogy általában nincs szükség
semmiféle felkészítésre (a szoptatás
során a legtöbb invertált mellbimbó
ugyanolyan jól működik, mint a szabá­
lyos), néhány orvos még mindig bim­
bókiemelő (mellkagyló) használatát ja­
vasolja. Ez a műanyag kagyló fájdalom-
mentesen nyomást gyakorol a mellre,
és közben fokozatosan kiemeli a lapos
vagy invertált mellbimbót (lásd az ábrát).
Hátrány, hogy meglehetősen feltűnő lát­
vány, továbbá hogy izzadást és kiütést
okozhat.
A mell előkészítésénél sokkal fonto­
sabb a tudati felkészülés. Érdemes meg­
tanulni minden lehetőt a szoptatásról,
elolvasni e könyv 3. fejezetét és más
könyveket is a témáról, kapcsolatba
lépni a helyi La Leche Ligával (felbe­
csülhetetlen értékű tanácsokat és se­
gítséget adhatnak), vagy megnézni a
www.lll.hu webhelyet. Válasszunk szop­
tatáspárti gyermekorvost, hallgassuk
meg a barátok szoptatási tapasztala­
tait és élménybeszámolóit, vagy ve­
gyünk igénybe szoptatási tanácsadót
(www.szoptatasert.hu/).
orvost, aki segít neki. A döntés elha­
lasztása azzal a kellemetlen következ­
ménnyel járhat, hogy idő előtti szülés
esetén olyan orvos fogja ellátni a babát,
akit nem ismerünk, akinek nem sze­
gezhetjük neki az első, zavaros napok
fontos kérdéseit, és hogy nem lesz a kö­
zelben baráti arc, ha baj lenne az új­
szülöttel.
38
Abban az esetben, ha nem költöz­
ködünk, és elégedettek vagyunk az ellá­
tással, a most kiválasztott orvos fogja
kezelni a babát (és minket) úgy tizen­
nyolc éven át nátha, fiilfájás, torokfájás,
magas láz, gyomorrontás, ütődés, zúzó-
dás, csonttörés esetén, ő fog átsegíteni
minket a fizikai és pszichológiai fejlődés
drámai mérföldkövein, amelyek min­
den érintettet elbűvölnek és összezavar­
nak. Olyan helyzetekben is ez a doktor
lesz a megoldás, amelyeket most talán
el sem tudunk képzelni. Ezek alatt az
évek alatt persze nem fogunk a gyerek­
orvossal összeköltözni (de alighanem
lesz olyan időszak, különösen éjszaka
vagy hétvégén, amikor azt kívánjuk:
bárcsak egy fedél alatt lakhatnánk!),
de azért nyilván olyasvalakit kell találni,
aki rokonszenves, és akivel szót tudunk
érteni. Akit habozás nélkül fel tudunk
hívni hajnali kettőkor, amikor a kilenc
hónapos csecsemő láza rekordot dönt.
Akinek képesek vagyunk zavartalanul
elmesélni hat hónapos gyerekünk hir­
telen támadt érdeklődését a nemi szerve
iránt. Vagy akivel szembe merünk száll­
ni, ha úgy érezzük, hogy nincs szükség
a felírt antibiotikumra.
Mielőtt nekilátnánk neveket gyűj­
teni, elsősorban azt kell eldönteni, hogy
az orvostudomány mely területéről kí­
vánunk kezelőorvost választani a baba
mellé.
GYERMEKORVOS
Néhány nemzedékkel ezelőtt egy orrfo­
lyás vagy egy kellemetlen pelenkakiütés
esetén a szülők nem kerestek fel semmi­
féle gyermekorvost. A drága kis poron­
tyot valószínűleg ugyanaz az orvos gyó­
gyította, aki világra segítette, aki a papa
szőrtüszőgyulladását és a nagymama reu­
máját kezelte, aki a nagybácsi vesekövét
és az unokatestvér manduláját eltávo­
lította. ő a családorvos, aki az orvosi
egyetem elvégzése, a szakmai gyakorlat
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
megszerzése és a szakorvosi vizsgák leté­
tele után háziorvosi praxist szerzett ma­
gának. Manapság az emberek egy tak-
nyos orral vagy egy kiütéses fenékkel is
gyermekorvoshoz, gyermekspecialistá­
hoz rohannak. Először tehát el kell dön­
tenünk, hogy milyen szakorvost kívá­
nunk választani, és csak utána érdemes
megkeresni az ideális doktor nénit/
bácsit.*
A gyermekorvos. Hozzá csecsemők,
gyerekek, esetleg kamaszok járnak. Az or­
vosi egyetem hat éve után a gyermek-
orvosok négy év speciális gyermekor­
vosképzésben részesülnek, mely után
szigorú szakvizsgát tesznek le. Elég nyil­
vánvaló, hogy mi a legnagyobb előnye,
ha a csecsemő mellé gyermekorvost
választunk: mivel ő csak gyerekekkel
- méghozzá sokkal - foglalkozik, a töb­
bi orvosnál jobban ismeri ifjú páciensei
normális és nem normális reakcióit.
Tapasztaltabb a beteg gyerekek gondo­
zásában. És ami talán a legfontosabb:
valószínűbb, hogy válaszolni tud az új­
donsült szülőket aludni sem hagyó kér­
désekre (hiszen naphosszat ilyesmivel fog­
lalkozik), és kapásból megnyugtat, ha
ezt hallja: „Miért akar állandóan szopni
a gyerek?” „Miért nem alszik többet?”
„Miért sír annyit?”
A jó gyermekorvos ráhangolódik a
teljes családra, és felismeri, ha a gyerek
bajának hátterében valamelyik szülő
vagy más családtag fizikai vagy érzelmi
problémája áll. A gyermekorvos hát­
ránya az, hogy ha az egész család meg-
* Ha a születés előtti vizsgálatok vagy a családi
anamnézis arra utalnak, hogy a baba bizonyos
egészségügyi problémákkal (Down-kór, aller­
giák, asztma) fog küszködni, olyan gyermekor­
vost vagy családorvost tanácsos választani, aki
ezekre az esetekre specializálódott, vagy nagy ta­
pasztalata van az efféle bajban szenvedő gyerekek
kezelésében.
 HOGYAN MŰKÖDIK AZ EGÉSZSÉGES CSALÁD
EGÉSZSÉGÜGYI BIZTOSÍTÁSA AMERIKÁBAN?
A zavaros hazai viszonyok közepette cso­
dáljuk meg, milyen egy olajozott rend­
szer! Egészségbiztosítási csomagot válasz­
tani Amerikában is bonyolult, még an­
nak is, akinek nincs gyermeke. Amikor
azonban valaki szülővé válik, önmagán
(és a párján) kívül sok minden másra is
gondolnia kell. Olyan csomagot kell vá­
lasztania (feltételezve, hogy van rá lehető­
sége), amely a lehető legjobban illeszkedik
a család igényeihez és elsősorban a gyer­
mek érdekeihez. Egészségbiztosító válasz­
tásánál a következők a szempontok:
♦Milyen szolgáltatásokat fedez a csomag.
♦ Vannak-e korlátozások (és ha igen,
mik) a kisgyerek rutinvizsgálatainak,
illetve betegsége idején esedékes vizsgá­
latainak számában.
♦ Milyen további kiadások lesznek, mi­
lyen kiegészítő havi költségeket kell fi­
zetni.
♦ Milyen szintű gondozás jár sürgősségi
kezelés vagy hosszú távú ápolás esetén.
Azzal is tisztába kell jönni, hogy a vá­
lasztható csomagok milyen szolgáltatá­
sokat fedeznek. Ezeknek tartalmazniuk
kell a következőket:
♦ Megelőző és elsődleges kezelés (bele­
értve a rutinvizsgálatokat, oltásokat, a be­
teg csecsemő kezelését, beszéd-, hallás-
és látásvizsgálatot, labor- és röntgenvizs­
gálatot, receptre kapható gyógyszerek
térítését).
>etegszik valamilyen orvosi ellátást igény-
ő betegségben (például Streptococcus
)kozta torokgyulladásban), két orvost
teli felkeresni.
♦ Főbb orvosi szolgáltatások (beleértve
a szakellátást, a konzultációt, a kórházi
kezelést, a mentőszolgáltatást).
♦Speciális kezelés (beleértve a fizikote­
rápiát, a logopédust, a foglalkozási vagy
más rehabilitációs kezelést, a hosszú tá­
vú kezelést, az otthoni ápolás fedezését
vagy a kórházi kezelést).
Az amerikai egészségügyi biztosítók ál­
talában fizetik az orvosi kezelés költsé­
gét vagy annak egy részét. Az amerikai
munkavállalók legtöbbje irányított ke­
zelési csomagot kap, a következő szer­
vezeti egységekben:
♦Az egészségmegőrzési szervezet (Health
Maintenance Organization) egészség-
ügyi szolgáltatásokat és a szolgáltatók
listáját kínálja havi fix összegért. Csak
annak nyújt fedezetet, aki az ebbe a
rendszerbe tartozó orvoshoz fordul.
♦A preferált szolgáltató szervezet (Pre-
ferred Provider Organization) kiválasz­
tott orvosokkal és kórházakkal köt szer­
ződést. A páciens eldöntheti: vagy ezek­
hez az orvosokhoz fordul, vagy valami­
vel többet fizet, hogy hálózaton kívüli
gyógyítást vesz igénybe.
♦ A szolgáltatási hely meghatározása
(Point of Service Organization) esetén
a páciensnek van egy elsődleges kezelést
nyújtó orvosa a rendszerben. A hálóza­
ton kívüli is igénybe vehet kezelést, de
ekkor a költségek nagyobb részét neki
kell állnia.
A családorvos. Akár a gyermekorvos,
a családorvos is négy-öt évig folytat spe­
ciális tanulmányokat az egyetem elvég­
zése után. De a családorvosi tanulmányi
40
program sokkal szélesebb körű, mint a
gyermekorvosi, a gyermekgyógyászat
mellett belgyógyászatot, pszichiátriát,
szülészetet és nőgyógyászatot is tartal­
maz. Családorvost választani azért elő­
nyös, mert az egész családot ugyanaz az
orvos fogja kezelni, aki a nagypapától
az unokáig mindenkit ismer emberi ol­
daláról, kívülről fújja a családtagok egész­
ségi állapotát, és ezt az információt ké­
pes hasznosítani a betegségek diagnosz­
tizálásában és kezelésében. Ha a babával
eddigi családorvosunknál jelentkezünk,
annak az a további előnye, hogy az új csa­
ládtag egy régi baráthoz kerül.
Lehetséges hátrány: mivel a család­
orvos a gyermekorvosnál kevesebb gyer­
mekgyógyászati képzéssel és tapasztalat­
tal rendelkezik, talán nincs hozzászokva
azokhoz a kérdésekhez, amelyekkel az
egészséges babák aggódó szülői is nap­
estig bombázzák, és talán nehezebben
ismer fel egy nem túl gyakori kórképet.
Csökkenti a hátrányt, ha olyan család­
orvost keresünk, akinek praxisába nem­
csak nagyobb gyerekek tartoznak, hanem
sok csecsemő is. Ugyancsak hátrány le­
het, ha a családorvos kevésbé hajlandó
vagy képes követni az esetleg kórházba
került gyermek sorsát.
MILYEN .JELLEGŰ ORVOSI
RENDELŐT VÁLASSZUNK?
Némely szülő számára az orvosi praxis
jellege éppannyira fontos, mint az orvos
személye. Egy amerikai családnak több
lehetséges választása van: a döntés a sze­
mélyes szimpátián, az értékrenden, a dol­
gok fontossági sorrendjén múlik.
Egyszemélyes praxis. Az orvos egyedül
dolgozik, és távollétében vagy akadályoz­
tatása esetén egy orvoskolléga helyette­
síti. Ennek a rendszernek az a legfőbb
előnye, hogy az orvos szoros személyes
kapcsolatot tud kialakítani a páciensei­
vel. De van hátránya is: az egyedül prak­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
tizáló orvos valószínűleg nem érhető el a
hét bármely napján, a nap bármely órájá­
ban. Elérhető az egyeztetett időpontban
(ha nem hívták sürgős esethez), és per­
sze többnyire azon kívül is, de időnként
szabadságra megy, este vagy hétvégén
nem dolgozik, és ilyenkor a sürgős ke­
zelést vagy konzultációt igénylő pácienst
egy - feltehetőleg ismeretlen - helyette­
sítő orvosra hagyja. Egyedül praktizáló
orvos választása esetén tanácsos megér­
deklődni, hogy az illetőt ki fogja távol­
létében helyettesíteni, és előre intézked­
ni kell, hogy sürgős esetben a gyermek
orvosi dokumentációi akkor is elérhe­
tőek legyenek, ha az orvos nincs jelen.
Társas praxis. Két orvos sokszor jobb,
mint egy. Ha az egyik nem érhető el,
akkor a másik áll a betegek rendelkezé­
sére. És ha az első évben mindenképpen
gyakori rutinvizsgálatok miatt felváltva
látogatjuk őket, anya és gyermeke egy­
aránt jó kapcsolatot alakíthat ki mind­
kettőjükkel. Bár a partnerek általában
egyetértenek a főbb kérdésekben, és va­
lószínűleg hasonló az orvosi filozófiájuk,
időnként előfordulhat köztük nézetkü­
lönbség. Ez bizonyos esetekben zavaró
lehet, egy tényleg bonyolult kérdésben
viszont egyenesen segít a két megköze­
lítés. (Ha az egyik nem oldja meg a cse­
csemő alvási problémáját, a másiknak
még mindig lehet valami ötlete.)
Társas rendelő választása előtt min­
denképpen meg kell tudakolni, hogy le-
het-e időpontot kérni csupán az egyik
orvoshoz. Ha nem, és a két doktor közül
csak az egyik rokonszenves, az orvosi
vizitek felét olyan személlyel kell tölte-
nünk, akit nem kedvelünk. Az ellenőrző
vizsgálatokhoz bizonyára ki lehet válasz­
tani a szimpatikus orvost, ám a beteg gye­
rekeket az fogja megvizsgálni, aki éppen
ott van.
Orvoscsoport. Ha jó a két orvos, a há­
rom vagy több még jobb - gondolnánk.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
Nos, ez nem egészen így van: bizonyos
értelemben jobb, bizonyos értelemben
rosszabb. A csoport nagyobb eséllyel ga­
rantál 24 órás ügyeletet, de szoros orvos­
páciens viszonyra valószínűleg csak akkor
számíthatunk, ha a rendszeres vizsgála­
tokhoz ugyanazt az orvost (vagy ugyan­
azt a két orvost) kérhetjük. Minél több
orvossal kell találkoznia a gyermeknek
szűrővizsgálatok és betegség esetén, an­
nál nehezebben fogadja el őket. Persze ha
mindegyik doktor kedves és barátságos,
akkor ez nem lesz túl nagy probléma.
Még valamit meg kell említeni: ha cse­
rélgetjük az orvosokat, elképzelhető, hogy
az egymásnak esetleg ellentmondó taná­
csok segítenek. De az is, hogy összeza­
varnak. Hosszú távon az orvosok száma
jóval kevesebbet számít, mint az, hogy
mennyire bízunk bennük külön-külön
és együttesen is.
Orvos +védőnő vagy gyermekápoló
szakasszisztens. A legtöbb ilyen rende­
lőben dolgozik még egy vagy több védő­
nő (az ő szerepe a gyermekgyógyászat­
ban ugyanaz, ami a szülésnél a bábáé),
illetve gyermekápoló szakasszisztens.
A védőnő általában felsőfokú végzettségű,
önálló egészségügyi szakember, a gyer­
mekápoló szakasszisztens ugyancsak
egészségügyi szakember, aki orvos keze
alatt dolgozik. Általában ők végzik a ru­
tinvizsgálatokat, az apróbb betegségek
gyógyítását, szükség esetén természete­
sen az orvossal konzultálva. A hatáskö­
rüket meghaladó problémákat a rendelő
valamelyik orvosához utalják. A védőnő
és a gyermekápoló szakasszisztens gyak­
ran több időt tölt a páciensekkel, mint
az orvos, és legalább annyi figyelmet for­
dít életvezetési és egészségügyi kérdé­
sekre, mint a betegségekre. Mivel azon­
ban nincs orvosi képzettségük, sok anya
nem bízza rájuk feltétel nélkül a csecse­
mőjét. Pedig a kétely valószínűleg nem
jogos: sok felmérés szerint a legtöbb vé­
dőnő és gyermekápoló szakasszisztens
41
ugyanolyan jól vagy még jobban diag­
nosztizál és kezel apróbb betegségeket,
mint az orvos. Munkájuk ráadásul csök­
kenti a költségeket a várakozási időt.
AZ IDEÁLIS
DOKI NÉNI/BÁCSI
MEGTALÁLÁSA
Minden páciensnek megvan a maga ideá­
lis orvosa. Amikor tehát végiggondoltuk,
hogy milyen szakorvost és milyen típusú
rendelőt szeretnénk, jöhet a szívünknek
kedves doki néni/bácsi kikeresése. Létez­
nek orvoskereső internetes szolgáltatások
(mint pl.: www.hazipatika.com/doctors),
de természetesen hagyományosabb for­
rásokra is lehet hagyatkozni, hisz azok
is megbízhatók.
Szülész vagy bába. Az orvosok általában
olyan orvost ajánlanak, aki hozzájuk ha­
sonló stílusban és módszerekkel dolgo­
zik, és akinek munkásságát ismerik és
értékelik. Ha tehát elégedettek vagyunk
a terhességünket figyelemmel kísérő nő­
gyógyásszal, kérjünk tőle tippet. Ha azon­
ban csalódást okozott, érdemes máshová
fordulni ajánlásért.
Szülésznő vagy védőnő. Egy-egy ren­
delőintézeti vagy kórházi gyermekorvos
mellett dolgozó, ismerős nővér jó forrása
lehet az információnak, hiszen ő bizo­
nyára pontosan tudja, kik a jó, lelkiisme­
retes, gondos orvosok, akik a szülőkkel
és a gyerekekkel is rendesen bánnak. Ha
ismeretségi körünkben nincs ilyen nő­
vér, tanácsért fel lehet hívni a nővérszo­
bát annak a kórháznak a szülészetén vagy
gyermekosztályán, ahol szülni fogunk.
Szülők. Senki sem tud több tájékozta­
tást adni egy orvos munkájáról, a bete­
gekkel tanúsított magatartásáról, mint
saját elégedett vagy elégedetlen pácien­
sei - illetve jelen esetben a páciensek
szülei. Az ajánlás akkor a leghitelesebb,
42
ha olyan baráttól vagy ismerőstől szár­
mazik, aki hozzánk hasonló gyerekne­
velési elveket vall, máskülönben lehet,
hogy épp azok miatt a tulajdonságok
miatt utasítanánk el a javasolt orvost,
amelyekért az illető dicséri.
Kórház vagy más közvetítő szolgálta­
tás. Amerikában némely kórház, orvos­
csoport és vállalkozó közvetítő szolgál­
tatásokat tart fenn, ezek közzéteszik a
kívánt szakterületen működő szakorvo­
sok nevét. A kórházak olyan orvosokat
javasolnak, akik saját intézményükben
biztosítanak ellátást; a közvetítő szolgál­
tatás az orvos szakterületén, képzettségén
és kamarai minősítésén kívül működé­
séről is tájékoztat.
Orvosjegyzékek. Az amerikai orvosok
nyilvántartása és a szakorvosok jegyzéke
hozzáférhető az interneten a www
.ama-assn.org/aps/amahg.htm címen. Aki
magyar szakorvosokról kíván tájékozód­
ni, keresse fel a www.internetszaknevsor
.hu oldalt.
La Leche Liga. Szoptatásra készülők a
La Leche Liga honlapján (www.lll.hu) ta­
lálnak olyan szakembereket, akik jól isme­
rik a témát, és támogatják a szoptatást.
Egészségbiztosító. Az amerikai egészség-
biztosítók listát adnak tagjaiknak azok­
ról az orvosokról, akik az adott egész­
ségbiztosítási csomag alapján elérhetők
az illetőnek. Magyarországon az OEP
honlapján (www.oep.hu) vagy például a
http://egeszsegbiztositas.lap.hu oldalon
érdemes körülnézni.
Arany Oldalak. Végső megoldásként
nézzük meg a telefonkönyvet az „Orvo­
sok”, „Szakorvosok”, „Gyermekorvosok”,
„Háziorvosok” vagy „Családorvosok”
címszó alatt. Ezek a listák azonban hiá­
nyosak, sok orvos nem hirdet az Arany
Oldalakban.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
KERESSÜK AZ IDEÁLIS
DOKI NÉNIT/BÁCSIT
Ha a fenti források bármelyikéből be­
szerzőnk egy (több) névsort, azzal már
jó úton vagyunk a kereséséhez. Ám még
elég sok munkát, telefont és utánajárást
fog igényelni a választék leszűkítése a va­
lóban alkalmas jelöltekre, akikkel - ezt
nem lehet megúszni - személyesen is el
kell beszélgetni.
Kórházban dolgozik-e? Bizonyosan elő­
nyös, ha a kiválasztott orvos egyszers­
mind valamelyik közeli kórház munka­
társa, így a kisgyerek igen egyszerűen meg-
kaphatja a sürgősségi ellátást. Az is jó,
ha a doktor hozzáfér ahhoz a kórházhoz,
ahol szülni fogunk, és még a hazamene­
tel előtt megvizsgálhatja az újszülöttet.
De ne zárjunk ki egyetlen alkalmas jelöl­
tet sem csak azért, mert nincs kórházi
kapcsolata. A szükséges vizsgálatokat el­
végzi a kórház orvosa, mi pedig a kórház
elhagyása után a zárójelentéssel együtt el­
visszük a gyereket a kiválasztott orvoshoz.
Diplomák. A különböző hazai és kül­
földi oklevelek jól mutatnak a falon, de
fontosabb, hogy a doktornak legyen gyer­
mekorvosi vagy családorvosi szakképe­
sítése.
A terhesség hetedik vagy nyolcadik hó­
napjában beszéljünk meg találkozót a
már átrostált listán megmaradt orvo­
sokkal. Előtte készüljünk fel, hogy érté­
kelni tudjuk a leendő gyermekorvost.
Vegyük figyelembe a következő szem­
pontokat:
A rendelő helye. Lehet, hogy nehéz
munkának tűnik óriási hassal végigto­
latni a városon, de ez semmi a szülés
utáni terhekhez képest. Ha a rendelőt
nem lehet gyalog elérni, a buszozás, met­
rózás vagy autózás külön tervezést igé­
nyel, és minél távolabbra kell menni,
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
különösen pocsék időben, annál bonyo­
lultabb lesz egy-egy kiruccanás. Egy be­
teg vagy sérült csecsemő esetén a közeli
rendelő nemcsak nagyobb kényelmet,
hanem gyorsabb ellátást is jelenthet.
A döntésben azonban van egy fontosabb
szempont: a tényleg kiváló orvos megéri
a hosszabb utazást.
Rendelési idő. A mi munkaidőnktől is
függ, hogy milyen rendelési időt tartunk
megfelelőnek. Ha a szülők kilenctől ötig
dolgoznak, fontos feltétel, hogy a rende­
lő kora reggel, este vagy hétvégén is fo­
gadjon betegeket.
A légkör. Sok minden kiderül a rende­
lő légköréről, mielőtt az ember egyálta­
lán belépne. Ha már a telefonban nyer­
sen kezelik a jelentkezőt, valószínűleg a
személyes élmények sem lesznek jobbak.
Ha azonban a telefonban egy vidám,
kedves hang szólal meg, nyilván akkor
is szívélyesek lesznek, amikor a szülő be­
állít a beteg, sérült vagy félénk gyerekkel.
További tapasztalatot akkor szerezhetünk,
amikor először meglátogatjuk a rendelőt,
hogy megismerkedjünk a dokival. Ba­
rátságos a recepciós, vagy rideg és hiva­
talos a stílusa? A személyzet készséges és
türelmes a gyerekekkel, vagy folyton ilyen
mondatok pattognak: „Gyere le onnan!”,
„Ne nyúlj hozzá!”, „Maradj csöndben!”?
Berendezés. Egy gyermekorvosi rende­
lő várótermében pusztán attól még nem
lesz kellemes a légkör, hogy hever né­
hány magazin az asztalon és lóg pár imp­
resszionista kép a falon. A felmérő láto­
gatás során keressük azokat a jeleket,
amelyek a lehető legelviselhetőbbé te­
szik számunkra és születendő babánk
számára a várakozást: legyen kialakítva
egy kényelmes játszórész a tipegőknek
és egy külön várórész a nagyobb gyere­
keknek (persze csak ha van elég hely),
szabadon lehessen elvenni több korkate­
góriának megfelelő, tiszta, ápolt játékokat
43
és könyveket, sorakozzanak alacsony szé­
kek vagy más ülőalkalmatosságok a ki­
csiknek. A hely szelleméhez jobban illik
a narancssárga kenguru és a sárga tigris,
mint a diszkrét ízlés: a várószoba és a
vizsgálószoba élénk színű és érdekes min­
tázatú tapétája, jópofa képei segítenek a
szorongó gyerekeknek valami megnyug­
tatóra koncentrálni, míg a rémisztő vizs­
gálatra várnak. (Persze attól, hogy egy
orvos ízlése nem egyezik a miénkkel,
még lehet kitűnő gyógyító.) A családor­
vosi rendelő előnyös tulajdonsága, ha tart
külön várószobát csak felnőtteknek, illet­
ve gyerekes felnőtteknek.
Várakozási idő. Próbára teszi az embert,
ha háromnegyed órát kell várakozni egy
nyűgös csecsemővel fel-alá járkálva vagy
egy nyughatatlan kisgyereket kínkeser­
vesen elszórakoztatva. Pedig forgalmas
rendelőben nem ritka az ilyen várakozá­
si idő. Némely szülőnek a hosszú várako­
zás csak kényelmetlenség, mások egysze­
rűen nem tudják megengedni maguknak,
mert olyan az időbeosztásuk.
Amikor fel akarjuk mérni, hogy egy
rendelőben mennyi az átlagos várako­
zási idő, nem abból kell kiindulni, hogy
nekünk mennyit kell szobroznunk. Mi­
vel mi voltaképpen udvariassági látogatá­
son vagyunk, melynek nincs orvosi in­
doka, velünk szemben előnyt élveznek
—nagyon helyesen —az ordító csecse­
mők és a beteg babák. Érdemesebb meg­
tudakolni a recepcióstól az átlagos vára­
kozási időt, és ha a válasza homályos
vagy határozatlan, szóba lehet elegyedni
a várakozó szülőkkel is.
Ha hosszúnak bizonyul az átlagos
várakozási idő, az utalhat arra, hogy a
rendelő szervezetlen, hogy túl sok páci­
enst ütemez be egy-egy alkalomra, hogy
az orvosnak több betege van, mint
amennyit el tud látni, ám az orvosi mun­
ka minőségéről nem mond semmit.
Vannak remek orvosok, akik nem külö­
nösebben jó menedzserek. Talán a doktor
44
több időt tölt egy-egy pácienssel, mint
gondolta volna (ezt az ember nem a vá­
rószobában, hanem a vizsgálószobában
értékeli). Vagy nem tud nemet monda­
ni, és megpróbál egy-egy beteg gyereket
soron kívül beilleszteni az amúgy is zsú­
folt időrendjébe (ezt a vonását megint
akkor fogjuk respektálni, amikor a mi
gyermekünk a beteg).
Várakozni persze nem csak a váró­
szobában lehet. A legkényelmetlenebb
az, amikor a vizsgálószobában hagyják
magára az embert, kezében egy levetkőz­
tetett, nyűgös babával, akivel még csak
fel-alá járkálni sem lehet, vagy ölében
egy ijedt kisgyerekkel, akinek figyelmét
a kinti játékgyűjtemény segítsége nél­
kül kell lekötni. Önmagában talán még
egy ilyen helyzet sem elég ok az orvos
elutasítására, de ha nagyon felbosszant­
juk magunkat, szólni kell a nővérnek,
hogy ha már kell, legközelebb inkább a
várószobában várakoznánk.
Otthoni vizit. Még mindig van néhány
gyerekorvos és családorvos, aki kijár a
betegeihez. Az orvosok is azt mondják
azonban, hogy az esetek többségében az
otthoni látogatás nemcsak hogy nem
szükséges, de nem is célszerű a baba szá­
mára. A rendelőben vannak olyan fel­
szerelések és elvégezhetők olyan vizsgá­
latok, amelyeket nem tud a hosszúkás
orvosi táskába pakolni. De vannak olyan
esetek, amikor nagyon jól jön az olyan
orvos, aki a szó szoros értelmében a be-
tegágy mellett gyógyít. Mondjuk, ami­
kor egyedül vagyunk otthon a hóvihar­
ban a kisgyerekünkkel, aki nem tudott
bölcsődébe menni, mert ledöntötte a
lábáról egy komolyabb gyomorrontás,
egy magas láz és hörghurut.
Telefonos érdeklődés. Ha az új szü­
lők mindig elrohannának az orvosi ren­
delőbe, amikor kérdésük van babájuk
egészségével vagy fejlődésével kapcsolat­
ban, robbanásszerűen megnőnének egész­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
ségügyi kiadásaik, és éjjel-nappal zsúfo­
lásig tömnék a rendelőket. A rendelők
ezért a kérdések többségét telefonon vá­
laszolják meg, és így oszlatják el a szülői
félelmeket. Mi persze most arra vagyunk
kíváncsiak, hogy gyerekorvosjelöltünk
hogyan oldja meg a telefonos konzultá­
ciót. Vannak orvosok, akik - sok szülő
megelégedésére - naponta egy bizonyos
időt csak a telefonhívásokra fordítanak.
Ekkor nem fogadnak beteget, hogy ne
terelje el semmi a figyelmüket. Ilyen
szervezéssel a szülő szinte azonnal eléri
az orvost, legfeljebb a vonal foglalt, vagy
egy kicsit várni kell a visszahívásra. Más
szülők nem tudják reggel 7-8 vagy déli
11-12 közé szorítani félelmeiket, az meg
pláne nem megy, hogy csak a másnapi
telefonos órán kapjanak enyhülést azna­
pi aggodalmukra, ö k jobban szeretik,
ha mindjárt felhívhatják az orvost, ha
valami baj van, aztán a doki a két beteg
közti néhány szabad percben visszahív­
ja őket. Lehet, hogy erre a visszahívásra
órákat kell várni (természetesen nem sür­
gős esetben), de addigra legalább a tele­
fonkezelőnek kiönthették a szívüket, és
időnként nemcsak megnyugtatást, ha­
nem jó tanácsot is kaptak. Es az az ígé­
ret élteti őket, hogy még a nap folyamán
beszélhetnek az orvossal. Gyermekgyó­
gyászok gyakorlatában további lehető­
ség a nővérhívó rendszer: a simább szülői
kérdéseket telefonügyeletet tartó nővé­
rek válaszolják meg, egyszerűbb ügyek­
ben ők adnak tanácsot, az orvosnak csak
a sürgős vagy komplikáltabb eseteket
adják tovább. Egyelőre ritkább érint­
kezési mód a páciens és az orvos e-mail
váltása.
Hogy kezelik a sürgős eseteket. Ki-
sebb-nagyobb baleset esetén (ezt nem le­
het megúszni) lesz jelentősége annak,
hogy az orvos hogyan kezeli a sürgős
eseteket. Egyes orvosok a szülőket sür­
gős esetben közvetlenül a helyi kórház
sürgősségi osztályára (ER) küldik, és az
V I G Y Á Z Z , KÉS Z, RAJ T!
ellátás már a kórház dolga lesz. (Némely
egészségügyi biztosítási csomag feltétele
szerint a páciensnek fel kell hívnia orvo­
sát, mielőtt a sürgősségi osztályra megy.)
Más orvosok a betegség vagy sérülés jel­
lege alapján telefonon döntik el, hogy
a babát a rendelőben nézik-e meg, vagy
maguk is bemennek vele/utána a sür­
gősségi osztályra. Van orvos, aki a sza­
badsága kivételével sürgős esetekhez
nappal, éjszaka és hétvégén is elérhe­
tő. Mások munkaidőn kívül kollégák­
kal vagy partnerekkel oldják meg az
ügyeletet.
Kórházi kezelés. Szerencsére a legtöbb
baba nem kerül kórházba. De arra a
nem valószínű esetre, ha a mi gyere­
künket mégis kórházba kellene vinni,
tudni kell, hogy a kiválasztott orvos me­
lyik kórházhoz tartozik. Vannak a beteg
gyerekek gondozása terén jobban és ke­
vésbé jól felszerelt kórházak: a legjobbak
természetesen a külön gyermekkórházak.
Azt is célszerű megtudni, hogy ki fogja
kezelni a gyereket a kórházban: a saját
orvosunk vagy egy kórházi orvos?
Pénzügyi kérdések. Amerikában a gaz­
dagok és a jó biztosítással rendelkezők
kivételével mindenkinek fontos szem­
pont a fizetés mikéntje. Némely rendelő
- hacsak nem egyeztetnek másképp -
a vizit során kéri a díjat, mások számlát
állítanak ki. Léteznek első éves kezelési
csomagok, ami tetszőleges számú látoga­
tást fedeznek. Bár a csomag drágább az
előre bejegyzett évi kontrollvizsgálatok
költségénél, általában mégis megéri ezt
választani. Ha ugyanis a gyerek kétszer-
háromszor (pláne ha többször) megbe­
tegszik, már pozitív a szaldó. A betegsé­
gek után a biztosítótól járó visszatéríté­
sek függetlenek a csomagtól.
Egyes rendelők rutinszerűen vagy a
páciens rászorultságától fiiggően részlet-
fizetési lehetőséget is nyújtanak. Ha ez
a rendszer nekünk alkalmasnak látszik,
45
a rendelő gazdasági felelősével kell meg­
beszélni az ügyintézést.
Akinek lapos az erszénye, annak azt
is érdemes megtudakolnia, hogy a rutin
laborvizsgálatokat a rendelőben végzik-e,
vagy külső laboratóriumba küldik a tesz­
teket, mert az első változat valószínűleg
olcsóbb.
Magyarországon az állami, önkor­
mányzati szakorvosi rendelők ingyen,
a magánorvosok a rendelőben feltüntetett
tarifával fogadják a kiskorú pácienseket.
Stílus. Az orvosválasztásban ugyanúgy
a saját stílusunk megvalósítására törek­
szünk, akárcsak a babaszoba berendezé­
sében. El kell dönteni, hogy mit akarunk:
egy laza, kötetlen doktort? Egy feladatra
koncentráló, hivatalosabb személyiséget?
A kettő egyvelegét? Jobban bízunk egy
anyáskodó/apáskodó figurában, mint egy
olyan orvosban, aki partnernek tekinti
a szülőt a gyerekgondozásban? Olyan or­
vost kívánunk, akinek mindenre van kész
válasza, vagy olyat, aki hajlandó bevallani,
ha valamit nem tud, és utána kell néznie?
Egy bölcsőtől vagy egy babakocsitól
mindenki elvár bizonyos tulajdonságo­
kat (jó minőség, hibátlan kidolgozás,
megfelelő ár): nem vagyunk másképp a
gyerekorvossal sem, vele szemben is van
néhány alapkövetelményünk. Hallgasson
meg minket türelmesen, és panaszaink
közben ne tanulmányozza a soron kö­
vetkező páciens nevét. Figyeljen a kérdé­
sekre, tüzetesen és egyértelműen válaszol­
ja meg őket, ne védekezzen, és a kérde-
zősködés puszta tényét ne tekintse fenye­
getésnek. A legfontosabb persze az, hogy
szeresse a gyerekünket.
Filozófia. A legjobb házasságban is elő­
fordul, hogy a házastársak nem értenek
valamiben egyet, ezért a legjobb orvos-
beteg kapcsolatban is lehetnek ellenté­
tek. De mint a házasság, az orvos-beteg
kapcsolat is akkor jó, ha legalább a főbb
pontokban egyetértenek a felek. Az or­
46
vosválasztás előtti beszélgetés a legjobb
időpont annak tisztázására, hogy a doki
filozófiája összeegyeztethető-e a miénkkel.
Kérjük ki az orvos véleményét az
alábbi fontos kérdések valamelyikében:
♦ Szoptatás. Ha mi nagyon akarunk
szoptatni, az orvos viszont nem elég lel­
kes vagy nem elég tájékozott, nem való­
színű, hogy meg tudja adni azt a szak­
mai segítséget, amelyre a szoptatás kez­
detén mindenképpen szükségünk lesz.
♦ Minél hamarabb haza a kórházból!
Ha idő előtt akarunk hazamenni, olyan
gyermekorvosra van szükségünk, aki el­
fogadja ezt a kívánságot, és ha rendben
van, a babát is elbocsátja. (Persze az or­
vos ne legyen annyira engedékeny, hogy
a mama óhaját az újszülött érdekei fölé
helyezi.)
♦ Körülmetélés. Ha megvan a döntés -
akár mellette, akár ellene - , az orvosnak
tiszteletben kell tartania.
♦ Vegetáriánus étkezés. Húst-halat ke­
rülő mamához és családhoz olyan orvos
illik, aki nemcsak elfogadja ezt a táplál­
kozási szokást, de tud is benne segíteni,
hogy a gyerek növekvő tápanyag-szük­
ségletét minél jobban kielégítsük vege­
táriánus vagy vegán étrenddel.
♦ Megelőző orvosságok. Ha a minimá­
lisnál több megelőzésben hiszünk, jó
olyan orvost választani, aki osztozik ezen
a nézeten - hangsúlyozva az egészséges
megoldásokat a baba gondozásában
(jó táplálkozás, fizikai aktivitás, immu­
nizálások és így tovább).
♦ Antibiotikumok. Célszerű olyan or­
vost választani, akik ismeri az antibio­
tikumok időbeni és mennyiségi adago­
lásának legfrissebb elméletét és gyakor­
latát. A felmérések azt mutatják, hogy
sok orvos túl gyakran ír fel antibioti­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
kumot —nemegyszer szükségtelenül, csu­
pán a szülők kérésére.
♦ Kiegészítő és alternatív terápiák. Ha
kedveljük a holisztikus megközelítést a
család egészségügyi ellátásában, olyan
orvost keressünk, aki ismeri az alter­
natív és kiegészítő gyógymódokat, és
hajlandó biztonságos és hatásos, nem
hagyományos elemeket is beépíteni a
gyermek kezelésébe.
BESZÉLGETÉS
A SZÜLÉS ELŐTT
Megtörtént a gyermekorvos kiválasztá­
sa. Itt és a következő a fejezetben olyan
kérdéseket tárgyalunk, amelyeket a kis­
mama biztosan meg akar beszélni a szak­
emberrel. íme:
A szülészeti előzmények és a család­
ban előfordult betegségek. Milyen ha­
tásuk lesz a közelgő szülésre és az új baba
egészségére?
Kórházi eljárások. Milyen gyógyszert
cseppentenek az újszülött szemébe a fer­
tőzés megelőzésére? Milyen rutinteszte­
ket végeznek el a szülés után? Mit tesznek
sárgaság esetén? Mik a feltételei, hogy
minél hamarabb haza lehessen menni a
kórházból?
Körülmetélés. Mik az előnyei és a hát­
rányai? Ha mellette döntünk, ki és mi­
kor végzi a műtétet? Alkalmaznak-e
helyi érzéstelenítést?
Szoptatás. Hogyan segít a csecsemőor­
vos az indításban? Tudja biztosítani, hogy
már a szülőszobában szoptathassunk? Ha
a baba és a mama nincsenek egy kór­
teremben, képes-e a doktor megakadá­
lyozni, hogy a csecsemőosztályon cumit
és kiegészítő tápszert adjanak a gyerek­
nek, és segít-e az igény szerinti etetés­
ben? Fogad-e bennünket egy-két héttel
V I G Y Á Z Z , KÉS Z, RAJ T!
szülés után műsoron kívül a rendelő­
jében, ha a szoptatás nehezen megy,
illetve ha tudni szeretnénk, jó úton já-
runk-e?
Etetés cumisüvegből. Milyen típusú
cumisüveget, cumit és tápszert javasol az
orvos?
Babakellékek és gyógyszerek. Kér­
jünk javaslatot olyan szerekre, mint a pa-
racetamol vagy a pelenkakiütésre való
popsikenőcs, olyan egészségügyi kellé­
kekre, mint a hőmérő, és olyan eszkö­
zökre, mint például az autósülés.
Javasolt olvasnivaló. Létezik-e olyan
könyv vagy videó, amit különösen java­
sol az orvos, vagy amiről különösen le­
beszél?
A rendelő rendje. Mit kell tudni, ho­
gyan működik a kiválasztott doktor ren­
delője? Például mikor fogadnak telefo­
non kérdéseket, hogyan járnak el sürgős
esetekben?
KAPCSOLAT AZ IDEÁLIS
DOKI NÉNIVEL/BÁCSIVAL
Nos, kiválasztottuk az igazit, de azért még­
sem dőlhetünk hátra a váróteremben,
kezünkben egy magazinnal, a biztos meg­
oldás tudatában. Nem rakhatjuk az or­
vos vállára a kisbaba teljes egészségét.
Mint szülőnek nekünk lesz a nagyobb
hatásunk gyermekünk életére, és nem
az orvosnak. Ha nem ápoljuk a kapcso­
latot, a világ legjobb orvosa sem fogja
tisztességesen ellátni a babát. Ne csak a
doki néni/bácsi legyen ideális, hanem
mi is. íme, a ránk háruló követelmények
listája!
Tartsuk magunkat a rendelői rendhez.
Az előjegyzésekre idejében tanácsos ér­
kezni, ha pedig a rendelő állandóan ké­
sésben van, fél órával az időpont előtt
47
érdeklődjünk telefonon, hogy mikor is
érdemes menni. Ha a mi programunk
változik, illik legalább 24 órával koráb­
ban lemondani az időpontot. Ne feled­
jük, a páciensek (ebben az esetben a szü­
leik) részben felelősek a rendelő zökke­
nőmentes működéséért.
Előzzük meg a bajt. Bár olyan csecse­
mőorvost tanácsos választani, aki a meg­
előzésre és az egészségre koncentrál, a ba­
ba egészsége megőrzésének feladata in­
kább hárul ránk, mint az orvosra. Nekünk
kell gondoskodnunk arról, hogy megfe­
lelő táplálékot kapjon, hogy pihenése és
aktív játéka egészséges egyensúlyban le­
gyen, hogy lehetőleg ne érje fertőzés vagy
dohányfüst, hogy ne kerüljön baleset-
veszélyes helyzetbe. Az is a mi dolgunk,
hogy a kisgyerek elsajátítsa és élete végéig
megtartsa a helyes egészségi és biztonsági
szokásokat.
írjuk le az aggodalmainkat. Két el­
lenőrző vizsgálat között sok olyan kér­
dés merül fel, amely figyelmet érdemel,
de annyira azért nem fontos, hogy rög­
tön telefonáljunk is („Miért nem jött
még ki egyetlen foga sem?” vagy „Ho­
gyan vegyem rá, hogy élvezze a für­
dést?”). Akkor vessük papírra mindezt,
amikor eszünkbe jut, nehogy kiverjék
a fejünkből a szokásos napi zűrök.
Aztán a következő látogatásnál mond­
juk el.
Jegyzetelés. Az orvos részletesen el­
mondja, hogy mit kell csinálni, ha az
épp beadott oltás után reakciók lépnek
fel a babánál. A kismama hazaér, és pá­
nikba esik, mert a gyerek valóban belá-
zasodik. Mit mondott az orvos? Nem
meglepő, hogy elfelejtettük - a baba
sírt, mi próbáltuk felöltöztetni, közben
meg se hallottuk, nemhogy megjegyez­
tük volna - az instrukciókat. Gyógy­
mód szülői emlékezetkiesésre: ha orvos­
nál járunk, mindig legyen nálunk papír
48
és toll, írjuk le a diagnózist, az utasítá­
sokat és minden információt, ami ké­
sőbb hasznos lehet. Ez aligha lesz köny-
nyű, amikor a babával az ölünkben
egyensúlyozunk (persze ha a papa is ott
van, minden egyszerűbb), de megéri
a vesződség. Esetleg kérjük meg az
orvost vagy a nővért, írják le nekünk
a lényeget.
Jegyzeteljünk a „telefonrendelés” so­
rán is. Az ember hiába biztos benne,
hogy nem fogja elfelejteni annak a vény
nélkül kapható kenőcsnek a nevét, amit
az orvos a baba kiütésére javasolt, sem
a fogzási fájdalomra felírt paracetamol
adagolását, minden kimegy a fejéből,
amikor arra a látványra teszi le a tele­
font, hogy a gyerek összemázolta a kony­
hafalat.
Használjuk a telefont. Hála Alexan­
der Belinek, a telefon feltalálójának,
néhány szám bepötyögtetésétől elszáll­
hatnak aggodalmaink. De nem kell min­
den apró kérdéssel a gyerekorvost elő­
rángatni: előbb érdemes keresgélni ebben
a műben vagy a könyvespolcon sora­
kozó más könyvekben. Ha azonban
nincs találat, ne habozzunk feltárcsázni
a rendelőt, a telefon nem a kiváltságo­
sok előjoga. Az első hónapokban a
gyerekorvosok egyenesen várják a hí­
vást, különösen első gyermekes szülők­
től. Telefon előtt azonban érdemes fel­
készülni, hogy ne felejtsünk ki semmit
a beszélgetésből. Ebben segít az 547. ol­
dalon A rendelő tárcsázása előtt című al-
fejezet.
A tanácsokat érdemes megfogadni.
Egy jó kapcsolatban mindkét fél képes­
ségei és ismeretei javát nyújtja. Az or­
vos-beteg viszonyban a gyerekorvos
évek tanulását és tapasztalatát adja, ám
ennek csak akkor vehetjük hasznát, ha
az ésszerűség határáig követjük utasí­
tásait, illetve ha nem, azt nyíltan meg­
mondjuk neki. Ez különösen fontos
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
betegségek esetén. Vegyünk egy példát:
Rilfájásra felír az orvos antibiotikumot.
A gyerek kiköpi az orvosságot, és egyet­
len további kortyot nem hajlandó le­
nyelni. Mivel a fülfájása enyhül, nem
próbáljuk belediktálni, és az orvost
sem tartjuk fontosnak értesíteni az
eseményről. Két nap múlva a baba be-
lázasodik. Ha felhívtuk volna a doktort,
elmondta volna, hogy a tünetek ugyan
javulhatnak már az első adag beszedésé­
től, de a félbehagyott kúrától a betegség
súlyosabb formában visszatérhet. És bi­
zonyára lett volna ötlete, hogyan lehet
beadni a gyógyszert, vagy felírt volna
valami mást.
Olykor hasznosabb ellentmondani.
Persze, persze, meg kell fogadni a szak­
ember tanácsait, de ebből még nem
következik, hogy az anya vagy az apa
időnként ne tudhatna valamit jobban
még az orvosnál is. Néha a szülői ösz­
tön pont olyan érzékenyen észleli a be­
tegségek tüneteit, mint az orvosi tás­
kában lapuló műszer. Ha tehát nem
értünk egyet az orvos diagnózisával vagy
a javasolt terápiával, mondjuk meg,
vitatkozzunk nyugodtan, de persze nem
kell kenyértörésre vinni a dolgot. Elő­
fordulhat, hogy mindkét fél tanul vala­
mit a másiktól.
Nem szabad elhallgatni, ha hallot­
tunk egy új módszert hasfájás vagy orr­
folyás ellen, ahogy semmi mást sem,
ami a baba javát szolgálhatja. Ha az új
gyógymódról valahol olvastunk, lehető­
leg a forrását is adjuk meg az orvosnak.
Talán olyasmiről van szó, amiről már ő
is hallott, és további információkkal
erősítheti vagy cáfolhatja meg az értesü­
lést. Ha még nem hallott róla, feltehe­
tőleg szeretne többet tudni, hogy véle­
ményt alkothasson. Ám a különösen az
interneten terjengő egészségügyi infor­
mációk sokszor megbízhatadanok. Az or­
vos segít, hogy elválasszuk a hasznos ta­
nácsot a hibástól.
V I G Y Á Z Z , KÉS Z , RAJ T!
Végső soron szakítani is lehet. Tö­
kéletes orvos nem létezik (aminthogy
tökéletes szülő sem), de még a legjobb
kapcsolatokban is előfordulhat nézet-
eltérés. Ha több az ellentét, mint az
egyetértés, a szakítás előtt érdemes
tisztázni a konfliktusokat. Lehet, hogy
a problémák félreértésből, nem pedig
komoly elvi különbségből adódtak:
ebben az esetben tiszta lappal indul­
hatunk ugyanannál az orvosnál. Ha az
♦♦♦
49
ideális doki bácsi/néni tévedésnek bi­
zonyult, a következő orvost már tapasz­
taltabban és remélhetőleg jobb ered­
ménnyel fogjuk keresni. Mindenesetre
a babának nem szabad ellátatlanul ma­
radnia a keresés idejére sem, addig te­
hát ne szakítsuk meg a kapcsolatot,
amíg nem találtunk új orvost. Ha vi­
szont megvan, gondoskodjunk róla,
hogy a gyerek leletei gyorsan átkerül­
jenek hozzá.
 Körülbelül az 1-4. hét
Hónapok óta ellenállunk a vásárlás kí­
sértésének. Pedig amióta anyai örö­
mök előtt állunk, vágyakozva nézeget­
jük az útba eső csecsemőboltok kira­
katait, de sokáig óvakodtunk akár egy
ujjal is hozzányúlni egy csipkés szegé­
lyű ingecskéhez, egy kézzel kötött kar­
digánhoz, hosszabban elmerülni a zené­
lő játékokban, selyemszőrű macikban.
De a szülés előtti hetekben már nem
kell tovább türtőztetnünk magunkat.
Éppen ellenkezőleg: elérkezett a vásár­
lás ideje!
Ennek ellenére nem ajánlatos ha­
nyatt-homlok rohanni a pulthoz, és ki­
szolgáltatni magunkat tolakodó eladók­
nak, hogy ránk sózzák az áruház teljes
készletét, és a hitelkártyánkra egy cso­
mó olyasmit rendeljenek, amit éppen
nem tartanak raktáron. Lehet, hogy meg­
győző az eladó szakszerű szövege, még­
sem szabad megfeledkezni a sógornőnk­
nél várakozó kinőtt holmikról és a ha­
marosan ránk zúduló ajándékokról,
sem arról, hogy milyen sűrűn akarunk
mosni. Ellenkező esetben zsákszámra
összevásárolunk mindenféle ruhane­
műt, játékot és egyebet, amit a gyerek
rég kinő, mielőtt egyáltalán sorra ke­
rülhetne.
A boltba indulás előtt tanácsos el­
végezni egy házi feladatot. Az 53. olda­
lon található vásárlólista segítségével
számítsuk ki a minimális szükségletet
(ez később bármikor kipótolható), és
abból induljunk ki, hogy az alábbi alap­
elvek az eladók fegyvertárából se hiá­
nyoznak:
♦ A babakelengyét nem kell abban a
komplett összetételben megvenni, ahogy
az áruházakban, árjegyzékekben kínál­
ják, de a tartalmukat ismertető listáknak
jó hasznukat vehetjük a saját listánk
összeállításában. A kisbabák sem egyfor­
mák, a szükségleteik sem - és a szü­
leik sem.
♦ Gondoljuk át, hetente hányszor fo­
gunk mosni (vagy mosatni). Ha naponta,
a listán javasolt mennyiségből a legki­
sebb darabszámot célszerű választani, ha
viszont hetente egyszer mosodába megy
a gyerekholmi, akkor a legnagyobbat.
♦ Fogadjuk szívesen a barátok, család­
tagok levetett holmiját. Az első néhány
hónapban a babát naponta kétszer-
háromszor át kell öltöztetni, ehhez pe­
dig olyan sok ruhára van szükség, hogy
az alaposan megterheli a pénztárcát. Le­
het, hogy az így kapott darabok néme­
lyike nem felel meg az ízlésünknek, de
a kevésbé tetszetős cucc is jól jöhet,
ha (már megint) késtünk a mosással.
A vásárlási lista lezárása előtt pipáljuk
ki, amit kölcsön-, illetve amit örökbe
kaptunk.
♦ Ne szégyelljünk válaszolni, ha a roko­
nok, barátok megkérdezik, hogy mire
volna szükség, ő k se akarnak olyasmit
venni, ami szülés után visszakerül az üz­
letbe. Soroljunk fel néhány különböző
árfekvésű holmit, hogy legyen válasz­
tási lehetőségük, és egy dolgot csak egy
embertől kérjünk. Még jobb megoldás,
BABAKELENGYE
ha naplót vezetünk a baba szükségletei­
ről, így adni is, kapni is könnyebb lesz
(lásd a keretes szöveget).
♦ Nem érdemes túl korán megvenni
olyasmit, amire csak később lesz szükség
(pl. etetőszék, kádülőke, nagyobbaknak
való játék), vagy ami fölöslegesnek bizo­
nyulhat (sorozatban pizsama, törülköző,
póló), várjuk ki az ajándékokat. Ha a
csomagküldő szolgálattal új küldemény
érkezik, vizsgáljuk meg a tartalmát, mi­
előtt újabb beszerző körútra indulnánk.
♦ Eleve 6-9 hónapos babáknak való mé­
retet tanácsos vásárolni. Természetesen
kell pár 3 hónapos méretű ingecske és
két-három rugdalózó közvetlenül szüle­
tés utánra, egyébként azonban a ruha fel­
tűrt ujjal is megfelel, és az se tragédia,
ha néhány hétig kicsit lötyög a gyereken,
hiszen szinte egyik napról a másikra be­
le fog nőni. Bár nagy a kísértés, mégse
pakoljuk át rögtön az új holmit a vado­
natúj babaszekrénybe. Minden ruhada­
rabot hagyjunk az eredeti csomagolásban
(még azt is, amiben a gyerek haza fog
menni a kórházból). Ha véletlenül négy­
kilós születési súllyal érkezik, a kisebbre
sikerült holmit még a kórházi tartózko­
dás alatt becserélheti egy nagyobbra a
boltban a papa, a nagymama, egy ba­
rátnő, a többi ruhadarabbal pedig már
nem lesz baj. Természetesen ugyanezt a
túl nagy holmival is meg lehet tenni, ha
a baba kisebb súllyal születik.
♦ Általában egy számmal nagyobb ruhát
érdemes vásárolni: a féléves babák rend­
szerint 9-12 hónapos méretű ruhát hor­
danak, de van, akire a 18 hónapos méret
se túl nagy. Mindenesetre vásárlás előtt
nem árt alaposan szemügyre venni a ru­
hát, mert egyes (különösen import-) da­
raboknál előfordulhat, hogy kisebb vagy
nagyobb az átlagnál. Kétség esetén gon­
doljunk arra, hogy a gyerek nő, a ruha
pedig - főleg ha pamut - összemegy.
51
♦ Gondoljuk át, milyen szezonra vásá­
rolunk. Ha a gyerek születése valame­
lyik évszak vége felé várható, az akkor
jellemző időjárásra csak néhány kisebb
darabot érdemes beszerezni, a nagyobb
ruháknak már a következő évszakban
kell szolgálniuk. Az évszakokkal együtt
figyelembe kell venni a baba növekedé­
sét is. Lehet, hogy augusztusban nehéz
kihagyni a fél áron kapható, cuki napo­
zót, csak az a baj vele, hogy 12 hóna­
posnak való, a mi gyerekünk pedig jövő
májusban lesz annyi idős.
♦ A babaruha megválasztásánál a hasz­
nálhatóság és a kényelem legyen az első
szempont, a divat csak ezután következ­
het. Hiába aranyos a nyakhoz eső gom­
bolás, ha csak azon az áron lehet begom­
bolni, hogy a pelenkázóasztalon le kell
birkózni a gyereket. Hiába néz ki elra­
gadóan a tüll partiszoknyácska a foga­
son, ha örökre ott is marad, mert szúrja
a kislány finom bőrét. Hiába elegáns az
import tengerészöltöny, ha öltöztetés köz­
ben kiderül, hogy nem fér el alatta a pe­
lenka. A csipkegallér is csak addig szép,
amíg a baba rá nem köpi az ételt - a mo­
sás már a mama nyakába szakad.
Lehetőleg csak puha, könnyen kezelhető
anyagból készült, kapoccsal zárható da­
rabokat vegyünk (a gombolás egyrészt
kevésbé praktikus, másrészt fennáll az a
veszély, hogy a baba lerágja vagy lesza­
kítja a gombot); a nyakkivágás legyen
elég bő (vagy patentos), hogy átférjen
rajta a fej, a popsirész könnyen nyitha­
tó a pelenkázáshoz. A hosszú zsinór,
szalag veszélyes lehet (kerüljük is lehe­
tőleg), a díszes, kemény varrás pedig ké­
nyelmetlen. A ruha akkor jó, ha követi
a baba növekedését: ezt szolgálja például
az állítható vállpánt, a rugalmas anyag,
egybeszabott daraboknál a derékban el
nem vágott fazon, a rugalmas derékpánt,
a felhajtható nadrágszár, a bő és levehe­
tő ingujj, valamint a különféle húzott,
52
ÍRJUK ÖSSZE, MIRE VAN SZÜKSÉGE A BABÁNAK!
Az ajándékozási napló csak addig tűnik
fölöslegesnek, amíg a gyermek nem ka­
pott három fiirdetőkádat, huszonhét egy­
forma méretű ingecskét és négy azonos
mózeskosarat. Mivel a praktikum az
ajándékozóknak sem kevésbé fontos,
mint nekünk, nyissunk ajándékozási
naplót, így mindenkinek könnyebb dol­
ga lesz. A legtöbb, gyermekáruval fog­
lalkozó boltban kapható (vagy az inter­
netről letölthető) babanapló a leendő
piés, pántos megoldások. A talpas rug-
dalózó legyen elég hosszú vagy bokánál
gumírozott, hogy szükség esetén nyúljon
még picit.
♦ Ha a terhesgondozáson nem derült
ki a születendő gyerek neme, ne vásá­
roljunk csupa rózsaszínt vagy kéket (leg­
feljebb ha ez a kettő a kedvenc színünk),
egyébként majd a baba arcszínétől fiigg,
hogy milyen árnyalat áll jól neki. Min­
denesetre a piros, a világos- és közép­
kék, a fehér és a krémszín minden kis­
babának megfelel. Ha néhány beszerzés­
sel kivárjuk a baba érkezését, a kislány­
nak merészebb rózsaszínt, a kisfiúnak
fiúsabb stílust is választhatunk. Egyes
boltokban úgy is lehet komplett baba­
kelengyét rendelni, hogy csak a baba
megszületése és a megfelelő szín eldön­
tése után kell átvenni. Ennek azonban
csak akkor van értelme, ha a papa, a nagy­
mama vagy egy barátnő átveszi a hol­
mit, és behozza a kórházba, illetve ha
még a kórházi tartózkodás alatt haza le­
het szállíttatni.
♦ Bababútor vásárlásakor a használha­
tóság és a biztonság fontosabb szempont,
mint a stílus. Bár egy vásárolt vagy örö­
költ antik bölcső grófkisasszonyi légkört
vihet a gyerekszobába, de fennáll a ve­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
szülőknek könnyíti meg a kívánságlista
összeállítását - nagyjából úgy, ahogy a
jegyespárok állítják össze az esküvő előtt
a kívánságlistát. Az összeírás jóvoltából
azt kapunk, amit szeretnénk, nem ka­
punk olyasmit, ami nem tetszik vagy
fölösleges (például ugyanazt a tárgyat
több példányban), és a gyermekágyas
napokban nem kell az üzletekbe rohan­
gálni, hogy visszavetessük vagy becserél­
tessük az ajándékokat.
szély, hogy a baba súlya alatt kiesik az
alsó deszkája, vagy hogy a régi festékben
sok az ólom. Ha kutya van a háznál,
jobb, ha a bölcső nem túl alacsony.
Az örökölt kiságyakkal, bölcsőkkel gyak­
ran az a baj, hogy nem felelnek meg a
biztonság mai követelményeinek. Egy
plüsskarosszériás Rolls-Royce sportko­
csira az utcán még rámosolyognak, a busz­
megállóban azonban legfeljebb szánalmat
kelt, amikor kezünkben a gyerekkel és a
pelenkacsomaggal megpróbáljuk össze­
csukni, hogy feljussunk a lépcsőn. A fel-
szerelési tárgyak megválasztásához az
57. oldalon is található néhány tanács.
♦ Piperecikkekből nem kell mindent
megvenni, amin megakad a szemünk,
hanem csak annyit, amennyire szükség
van (a listát lásd az 55. oldalon). A külön­
böző termékek között válogatva olyat
keressünk, amely alkoholmentes, és mi­
nél kevesebb mesterséges színezéket, tar­
tósítószert és egyéb adalékanyagot tar­
talmaz.
♦ A gyógyszerkészlet fel töltésénél jobb
a több, mint a kevesebb: tegyünk bele
mindent, amire baj esetén szükség lehet
(természetesen abban a reményben, hogy
soha semmire nem lesz szükség). így nem
fogunk tehetetlenkedni, ha a gyerek
BABAKELENGYE
éjszaka láztól forrón felébred, hiszen
van lázcsillapító. És nem akkor jövünk
rá, hogy elfelejtettünk orrszívót venni,
mikor a baba (a mamával együtt) nem
tud elaludni, annyira szörcsög az orra.
A BABA RUHATÁRA
Az édes kis ruhácskák beszerzése a gye-
rekvárás legnagyobb örömei közé tarto­
zik. A legtöbb kismamának minden
akaraterejét össze kell szednie, hogy ké­
pes legyen ellenállni a kísértésnek, és ne
essen túlzásba a babaruhatár összeállí­
tásánál (és hogy ne vásároljon olyan
darabokat, amelyek csáberejét csak a ha­
szontalanságuk múlja fölül). Itt néhány
alapelv következik. Ne feledjük: más do­
log, amire egy-egy darabból szükség vany
és megint más, amit szeretnénk.
3-10 db ing, alsóing: Újszülöttnek elöl
nyíló, oldalt patentos alsóing való.
Egyrészt az első hetekben ezt a leg­
könnyebb feladni, másrészt amíg a köl­
dökzsinór csonkja nem esett le, az ing
nem lehet szoros, és nem dörzsölheti
a csonkot. Ha a csonk leesett, át lehet
térni az egyszerűbb és kényelmesebb
pólóra. Az egybeszabott, alul patentos
alsóing vagy body előnye, hogy nem
csúszik fel, így a baba hasát óvja a meg­
fázástól.
4-7 db talpas rugdalózó: Tavasz végi
vagy nyári gyerekeknek 3-4 darab is
elegendő, ősszel vagy télen születettek­
nek többre van szükségük. A talpas
nadrág azért is hasznos, mert fölösle­
gessé teszi a zoknit (hamar megtanul­
juk, hogy a zoknik és cipőcskék nem
maradnak fent sokáig). Alul legyen pa­
tentos (vagy cipzáras), hogy könnyen
hozzáférhessünk a popsihoz, mert erre
gyakran lesz szükségünk —különben
minden pelenkázás alkalmával tetőtől
talpig át kéne öltöztetni a gyereket.
53
Kétrészes együttes: Kevésbé prakti­
kus, ezért (bár nem lesz könnyű) be ké­
ne érni belőle egy-két olyan darabbal,
amelyek derékban úgy simulnak a test­
hez, hogy a nadrág ne essen le, a top
meg ne csússzon fel.
3-6 db nyári rugdalózó (egybeszabott,
rövid ujjú felsőrésszel és alul patentos
bugyogóval) késő tavaszi vagy nyári cse­
csemőnek.
3-6 db alul összehúzható hálóruha:
Bár pizsamának a rugdalózó is megfe­
lel, sok szülő jobban szereti, ha a gyer­
meke hálóruhában alszik, így kibontani
is könnyebb a főleg az első hetekben gya­
kori éjszakai pelenkázáshoz. A már moz­
gékonyabb babára nem tanácsos zsinór­
ral (újabban gumival) összehúzható aljú
hálóruhát adni (ha kihúzzuk a zsinórt,
megelőzhető az a veszély, hogy megfullad
vagy magára tekeri a zsinórt, így viszont
éjszaka csúszik fel rajta a hálóruha).
2-3 db hálózsák késő őszi vagy téli cse­
csemőknek. A hálózsák dunyha vagy pap­
lan nélkül is finom melegen tartja a babát.
A dunyha, paplan egyébként is kerülen­
dő, mert fulladást, bölcsőhalált okozhat
(lásd a 271. oldalon). Hálózsákot csak
5 hónapos korig szabad használni.
1-3 db kardigán: nyáron egyetlen vé­
kony kardigán is megteszi, de hűvös idő­
ben vastagabbakra van szükség. Fontos
szempont a moshatóság, száríthatóság, és
hogy könnyű legyen feladni a gyerekre.
1— 3 db sapka: Nyári babának legalább
egy karimás (napellenzős) sapka kell.
A téli gyereknek vastag sapkára is szük­
sége van (a test hőtermelésének jelentős
része a fejen át adódik le a környezetbe,
s mivel a kisgyerekek feje még arányta­
lanul nagy, komolyabb hőveszteség ve­
szélyének van kitéve). A sapka a fület is
takarja, de ne szorosan.
54
1 db kezeslábas vagy anorák kesztyű­
vel késő őszi vagy téli gyereknek. A ki­
választásnál fontos szempont, hogy le­
gyen rajta nyílás a biztonsági heveder
befűzéséhez, mert így könnyebben és
biztonságosabban lehet becsatolni.
2-3 pár cipőcske vagy zokni: A babák
pillanatokon belül képesek lerúgni a ci­
pőt (a mamák pedig csak akkor veszik
észre, mikor már áttolták a kocsit a zeb­
rán az út túloldalára), úgyhogy célszerű
olyan fazont választani, amelytől a gyerek
remélhetőleg nem tud könnyen meg­
szabadulni.
3 db mosható előke: A ruhát már akkor
se árt megóvni a büfizés, nyálazás követ­
kezményeitől, amikor még nem jött el a
pépes zöldborsó és sárgarépa ideje.
3-4 db vízhatlan nadrág, pelenkavé­
dő, gumibugyi textilpelenka használa­
ta esetén. Különleges alkalmakra az is
vehet egy csinos bugyogót, aki eldob­
ható pelenkát használ (bár ennek csak
szoknyába öltöztetett kislányoknál van
értelme).
ÁGYNEMŰ
Mindegy, milyen színt vagy mintát vá­
lasztunk, a lényeg az ágynemű mérete.
A lepedőknek, ágybetéteknek pontosan rá
kell illeniük a matracra. A nem elég fe­
szes ágynemű veszélyes.
3-3 vagy 4-4 db rögzíthető lepedő a
kiságyhoz, bölcsőhöz, gyerekkocsihoz sza­
bott méretben. A lepedőt mindig fesze­
sen kell felhúzni a matracra, hogy ne tud­
jon kicsúszni. A fölhúzott lepedő fölé
az ágyrácshoz kötözve vagy kapcsolva
féllepedő is kerülhet. Ha a kisbaba sokat
bukik, jóval egyszerűbb, ha a rögzített
lepedő helyett csak a féllepedőt kell ki­
cserélni. Természetesen a féllepedőt is
gondosan fel kell erősíteni.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
2-6 db vízhatlan védőpárna a kiságy­
nak, kocsinak, bútornak és a felnőttek
ölébe.
2 db steppelt matracvédő ágybetét:
Szintén feszesnek kell lennie.
2 db mosható takaró az ágyhoz vagy
bölcsőhöz (nem kötelező). Jól be lehet
vele takarni a babát, ha a gyerekkocsi­
ban, autóülésben vagy máshol fekszik
(a lényeg, hogy szem előtt legyen!). A böl­
csőhalál veszélye miatt alváshoz egy hó­
napos kor fölött nem szabad takarót hasz­
nálni. A takarónál sokkal biztonságo­
sabb a hálózsák vagy a meleg hálóruha.
Ha mégis ragaszkodunk hozzá, válasszunk
olyan takarót, amely könnyű és ritka szö­
vésű, nincs rajta se rojt, ami kibomol-
hat, se kihúzódott szál; a takarót a mat­
rac alá kell hajtani és nem érhet följebb
a baba hónaljánál. Ha a gyerek már meg
tud fordulni (ennek egy hónapos kor
körül - vagy előbb, vagy később —jön
el az ideje), alváshoz már nem szabad ta­
karót használni.
1-2 db takaró a gyerekkocsihoz vagy
sportkocsihoz: Nyári babának egyetlen
könnyű takaró is elég.
2-3 db puha törülköző: Legjobb a ka­
pucnis törülköző, mert fürdés után a ba­
ba fejét is melegen tartja.
2-3 db puha törlőkendő
Egy tucat négyszögletes textilpelen­
ka (hüfiztetőkendő), amit büfiztetés-
kor a váltunkra tehetünk, vagy letakar­
hatjuk vele a lepedőt, de szükség esetén
előke helyett és még rengeteg más célra
használható.
2-5 db nagykendő az évszaknak meg­
felelő minőségben. Mivel az újszülöttek
jól érzik magukat pólyában, a nagyken­
dőbe bugyolálva könnyen megnyug­
BABAKELENGYE
szanak. A biztonságos pólyázásról lásd a
153. oldalt.
Pelenka: Ha eldobható pelenkát hasz­
nálunk, előre nem kell többet beszerez­
ni egy-két újszülött méretű csomagnál,
a többit ráérünk megvenni a szülés után,
amikor már pontosan tudjuk, mekkorá­
ra van szükség. Aki a textilpelenka és a
mosás mellett döntött, az most szerez­
zen be 2-5 tucat előformázott textilpe­
lenkát, valamint (immár a méret isme­
retében) két tucat eldobhatót, hogy há­
zon kívülre vagy más szükség esetére
ilyen is legyen. Most kell előre megszer­
vezni az esetleges pelenka-házhozszállítást
is. Kisfiúknak (akik olyan erős sugárban
pisilnek, hogy akár ki is lyukaszthatják a
pelenkát) vagy egyszerűen a nyugodtabb
éjszaka kedvéért ajánlatos betétet is vá­
sárolni a pelenka elejének kibélelésére.
BABAÁPOLAS
A természettől jó szagú kisgyerekek koz­
metikai igényeiről általában elmondható,
hogy a kevesebb több. Következésképpen
olyan termékeket érdemes vásárolni,
amelyek a lehető legkevesebb adalékot,
illatosítót tartalmazzák (ne feledjük, hogy
a baba bőre még nagyon gyenge), abban
a biztos tudatban, hogy a kisgyermekes
szülőknek reklámozott termékek jelen­
tős részére egyáltalán nincs szükség. Még
az alább felsoroltak közül se kötelező
mindegyiket használni. A pelenkázáshoz
szükséges kellékeket a pelenkázóasztal
fölött egy magas polcon ajánlott tartani,
amit még kényelmesen el lehet érni, de
a gyerek nem tudja lerántani.
A babaszappan, fürdető, habfürdő
használatával legyünk mértékletesek, csak
bőrkímélő készítmény engedélyezett.
Csípésmentes babasampon: Sampon
helyett olyan folyékony szappan vagy
habfürdő is megfelel, amely nem csípi
55
a baba szemét (a hab egyszerűbb, mert
nem folyik le).
Babaolaj: Jó, ha kéznél van, mikor ra­
gacsos székletmaradványt kell óvatosan
letörölni a kisebesedett popsiról. Kis-
sapka alá is ajánlott.
A babahintőpor nem kötelező kellék.
A közhiedelemmel ellentétben a babát
nem kell hintőporozni (bár nagy meleg­
ben éppen nem árthat). Aki ragaszkodik
hozzá, az se talkumos, hanem inkább
kukoricakeményítőből készült hintőport
használjon.
Popsikenőcs vagy balzsam kicsípés
ellen: Tanácsért forduljon az orvoshoz.
Kőolajszármazék-alapú kenőcs, például
vazelin a végbélhőmérő bekenéséhez. Pe­
lenkakiütés kezelésére nem használható!
Törlőkendő: pelenkacseréhez, gyors kéz­
törlésre, kicsordult tej vagy pisi feltörlé­
sére és még tucatnyi célra. Az első né­
hány héten, vagy ha a baba popsija ki van
csípve, vattapamacs ajánlott a tisztításra.
Steril vattapamacs: szemtörléshez, va­
lamint az első hetekben pelenkázáshoz,
vagy ha a popsi ki van csípve.
Babaolló, körömcsipesz: Felnőtteknek
való éles ollót tilos használni, mert az
izgő-mozgó gyereket könnyen megvág­
hatjuk.
Babakefe, babafésű: Néhány hónapig,
tehát amíg a csecsemőnek nincs számot­
tevő haja, nem szükséges. Ha már na­
gyobb a gyerek haja, a vizes vagy össze­
ragadt hajat csak ritka fogú fésűvel sza­
bad kibontani.
8 db pelenka-biztosítótű: csak textil­
pelenkához szükséges. A repedésre haj­
lamosabb műanyagnál jobb a fémfejű.
56
FOLDIMOGYORO-VESZELYEK
Ha babaápoló szert vásárolunk, gon­
dosan el kell olvasni a címkét, hogy el­
kerüljük a földimogyoró-olajat. Tudo­
mányos tény, hogy az ilyen szerekkel
BABAPATIKA
A gyógyszert jobb előre beszerezni, mint
megvárni, amíg az éjszaka kellős közepén
vagy hóviharban szükség lesz rá. A gyógy­
szerfajták megválasztásában és adagolásá­
ban kövessük a gyermekorvos tanácsát.
S ami a legfontosabb: a gyógyszert kis és
nagy gyerekek elől egyaránt el kell zárni!
Folyékony lázcsillapító: például acet-
aminofen-tartalmú szer.
Fertőtlenítő balzsam vagy krém kisebb
vágott vagy horzsolt sebek kezeléséhez.
Hidrogén-peroxid sebek lemosására.
Legjobb a fájdalmat is tompító vagy csil­
lapító szagtalan spray.
Cinkpát kenőcs szúnyogcsípésre és visz­
kető kiütésre.
Szájon át bevehető rehidrálóoldat
hasmenésre (csak ha az orvos javasolja).
Napvédő krém: ma már hat hónapos
kor alatt is javasolt. Csecsemőknek való
finomságát kell vásárolni.
Alkohol a köldökzsinórcsonk letörlésé­
hez, a hőmérő tisztításához. Ledörzsölés-
re nem használható!
Mércés kanál, cseppentő és/vagy száj­
fecskendő gyógyszerbeadáshoz. (Lehe­
tőleg a gyógyszerhez mellékelt eszközt
kell használni.)
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
kenegetett kisgyerekek (különösen az
érzékeny bőrűek) hajlamosabbak a föl­
dimogyoró-allergiára, amely kétéves
korukra alakulhat ki.
Steril kötszer, többféle nagyságú és
alakú sebtapasz
Csipesz szálka eltávolításához.
Orrszívó: öblös fecskendő az eldugult
orrocska tisztításához.
Fülmosó fecskendő: ha a gyermekor­
vos javasolja a felgyülemlett fülzsír ki­
mosásához.
Langyos párologtató: Csak ilyen típu­
sú párásítót szabad használni. A forró
gőzt párologtató vagy hideg vizet perme­
tező régebbi típusokat nem javasoljuk
(az egyik forráz, a másikban elszaporod­
hatnak a baktériumok, és a permettel a
szoba légterébe jutnak).
Digitális hőmérő: Bár jóval modernebb,
mint a higanyos lázmérő, higanymér­
gezéstől az utóbbinál sem kell tartani.
A gyerekek testhőmérsékletét pontosab­
ban lehet mérni végbélben vagy hónalj­
ban, mint fülbe dugható (dobhártya-)
lázmérővel. A halánték ütőerére helye­
zett legújabb homlokhőmérő mérési ered­
ményei pontosak, így várhatólag széle­
sebb körben és elérhetőbb áron beszerez­
hetők lesznek. (A lázmérőkről bővebben
lásd az 582. oldalt.)
Apró zseblámpa segítségével megnéz­
hetjük, nem piros-e a gyermek torka,
vagy fejsérülés után megvizsgálhatjuk a
pupilláját.
BABAKELENGYE
Spatula a nyelv lefogásához torokvizs­
gálat esetén.
Melegítőpárna és/vagy meleg vizes
palack hasfájás esetén vagy izomfájda­
lom csillapításához.
AZ ETETÉS KELLÉKTÁRA
Az alábbi kellékekből természetesen több­
re van szüksége annak, aki cumisüvegből
etet, illetve a szoptatást etetéssel kombi­
nálja. A biztonság kedvéért néhány dol­
got a csak szoptató mamának is célszerű
beszereznie.
4 db 120 ml-es és 10-12 db 250 ml-es
cumisüveg cumival és karimával: ha
a baba csak üvegből kap enni. A szopta­
tást kiegészítő etetéshez 4-6 db 250 ml-es,
csak szoptatás esetén pedig 1 db 250 ml­
es „biztonsági” cumisüveg szükséges a hoz­
zá tartozó cumival és peremmel. Három­
féle cumisüveg kapható: a hagyományos
üveg palackja és nyaka egyenes; a döntött
nyakút úgy alakították ki, hogy a cumit
kitöltse a folyadék, és a baba ne nyeljen
sok levegőt (a kevesebb levegő kevesebb
gázt jelent), emellett a ferde nyakú palack
állítólag a fülfertőzés megelőzésére is al­
kalmas, mert cumizás közben a baba egye­
nesebben tartja a fejét); végül az egyszer
használatos, amely voltaképpen egy tar­
tóba helyezett műanyag zacskó, amely
tartalma fogyásával leenged, ezáltal kisebb
lesz a lenyelt levegő mennyisége.
A gyerekszoba felszerelése és díszítése
A csecsemő igényei nagyon egyszerűek:
két ölelő kar, amely elringatja, két mell
(plusz egy cumisüveg), amely táplálja,
egy biztos és biztonságos hely. A gye­
rekszobába kínált áruk, bútorok, kellé­
kek többsége teljesen fölösleges. Amiből
még nem következik, hogy gyermekünk
57
Cumisüveghez való feltét (etető­
cumi) különböző formákban (például
fogszabályozós vagy a mellbimbót szé­
les peremmel utánzó) és lyukmérettel
kapható (a kellék követi a baba fejlődé­
sét). A szilikoncumi szagtalan, íztelen,
nem lesz nyúlós, valamint áttetsző, így
látni, hogy tiszta-e. Érdemes többfélét
is kipróbálni, hogy melyiket szereti leg­
jobban a kisbaba.
Tápszerkeverő edényekre akkor
van szükség, ha a baba üvegből kap enni.
Az edények típusa a tervezett tápszertől
függ, de a beszerzési listáról nem hiá­
nyozhat a cumisüveg, a cumimosó kefe,
a mércés kancsó és csésze, esetleg kon­
zervnyitó, hosszú nyelű keverőkanál, va­
lamint a mosogatógépbe való cumitar­
tó kosárka, hogy a cumik, karimák, pe­
remek ne röpködjenek szerteszét.
Mellszívóra a szoptató anyáknak van
szükségük: segítségével lefejhetik a tejet,
és más is megetetheti vele a babát, mialatt
ő a munkahelyén dolgozik vagy néhány
órára elmegy hazulról.
Nyugtató cumi nem feltétlenül szüksé­
ges. Nem az etetést hivatott pótolni, ha­
nem kielégíti a szopási ösztönt, amely a
csecsemőket akkor is szopásra készteti,
amikor nem éhesek. A jó erős cumi
száj része szellőző nyílásokkal van ellátva.
A cumira kötött zsinór vagy szalag nem
lehet hosszabb 15 centinél.
újonnan berendezett szobáját ne szeret­
nénk telezsúfolni velük. A kis lakó azon­
ban rá se hederít a lakberendezésre (leg­
alábbis eleinte). Hiába kínlódunk vele
órákat, neki nem számít, ugrálnak-e nyu­
szikák, ragyognak-e üstökösök a rug-
dalózóján vagy sem, passzol-e a tapéta
58
a lepedőhöz vagy sem. ö t az érdekli,
hogy meglegyen a szobájában az ő szük­
ségleteihez szabott biztonságos környe­
zet. Ami egyebek közt azt jelenti, hogy
a kiságy feleljen meg a legújabb bizton­
sági normáknak, a rugdalózó pont ké­
nyelmes legyen, a pelenkázóasztalról ne
pottyanhasson le, és minden festett felü­
letre ólommentes festék kerüljön. Ha az
ember elmegy egy gyerekbútorboltba,
már az első szemlén észreveheti, hogy a
stílusok, színek, felületek, egyedi sajátos­
ságok választéka szinte végtelen. A vá­
lasztási szempontok között előkelő he­
lyen állhat a stílus (természetesen az anya­
gi lehetőségek mellett), de a legeslegfon­
tosabb szempont a biztonság és a hasz­
nálhatóság.
A bútordarabokkal szemben általá­
nos követelmény az ólommentes festék,
az erős, nem billegő konstrukció, a sima
élek, a lekerekített sarkok, valamint le­
hetőleg a biztonsági öv, melyet a baba
lába közé és derekára fűzhetünk. Bár a
biztonsági előírásokat szinte minden gyár
igyekszik betartani, vásárláskor jobb sze­
mélyesen meggyőződni, hogy a kiszemelt
berendezési tárgy éle valóban sima, nincs
hegyes sarka, nincsenek olyan kisebb al­
katrészei, amik leszakadhatnak, nincs csu­
pasz csuklópánt és rugó, nincsenek rajta
zsinórok, madzagok, szalagok. Minden­
kor tartsuk be a gyári használati és kar­
bantartási utasítást; rendszeresen vizsgál­
juk át a kiságyat, babaszéket és a többi
bútort, hogy nincs-e rajta kilazult csavar,
kilazult szíj, a helyéről kipattant tartó
vagy az elhasználódás más jele.
Kiságy: Az egyik legfontosabb bútorda­
rab. A jó kiságy biztonságos, kényelmes,
praktikus és tartós (ne csak arra a két-
három évre tartson ki, amíg ez a baba
használja, hanem szolgáljon ki még két-
három új jövevényt is). A kiságynak két­
féle alaptípusa van: a szabványos kiságy
egy vagy két oldala leengedhető, hogy a
babát könnyebb legyen kivenni. Egyes
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
modellek alul lepedő vagy más gyerek­
holmi tárolására alkalmas fiókkal vannak
ellátva. Az átállítható típus csecsemőtől
totyogón át egészen felnőtt méretig nö­
velhető, így elméletileg kamaszkoráig
kiszolgálja a gyereket (ha addig eltart).
Vásárláskor ellenőrizzük a biztonsá­
got. Ne legyen nagy távolság az ágyrudak
közt. Akkor jó továbbá az ágy, ha a fa se
nem szálkás, se nem repedt; a matrac
legalsó állásánál mért korlát magasság
legalább 60 cm; a matractartó keret és
az ágy leengedett oldalának felső éle kö­
zötti távolság legalább 20 cm; a leenged­
hető oldalt retesz rögzíti biztonságosan;
és nincs rajta hámló festék, érdes sarok,
kiálló rúd vagy gomb. A matractartó le­
hetőleg fémből készüljön (ez jobban bír­
ja az ugrálást, mint a faszerkezet); hasznos
az állítható matracmagasság, hogy ha
növekszik a kicsi, lejjebb lehessen enged­
ni a matracot; a (kerékzáras) görgős láb,
mert megkönnyíti a tologatást, nagyon
fontos továbbá a műanyag borítás a rá­
gólécre (hogy fogzáskor ne a fát rágcsálja
a gyerek).
A régi, tízévesnél öregebb kiságy nem
ajánlott. A régebbi (főleg a 70-es évek
darabjai, olykor későbbi) gyártmányok
akkor sem felelnek meg a biztonság mai
követelményeinek, ha szépek vagy érzel­
mi szálakkal kötődünk hozzájuk. Gyako­
ri veszélyforrás a túl ritka rudazat, a szé­
les repedés, az ólomtartalmú festék, a re­
pedt, szilánkos fa; illetve az, hogy a típust
esetleg már bevonták.
Kiságyba való matrac: Mivel a gyermek
naponta (legalább) 12-16 órát fog a mat­
racon aludni, kiválasztásánál a bizton­
ságon és kényelmen kívül a minőségre
is érdemes figyelni. Kiságyakhoz kétféle
matrac kapható: rugós (epeda) vagy hab­
szivacs. A habszivacsnál nehezebb rugós
matrac általában tartósabb, kevésbé de­
formálódik, és jobban támasztja a testet.
Természetesen többe is kerül. A bevált,
egyszerű (de nem egyetlen) módszer sze­
BABAKELENGYE
rint a minőséget a rugótekercsek számá­
ból lehet megállapítani. Minél nagyobb
a rugótekercsek száma (rendszerint leg­
alább 150 db), annál erősebb (egyúttal
jobb minőségű és biztonságosabb) a mat­
rac. A poliészter vagy poliéter habszivacs
matrac kevésbé súlyos (ami jelentősen
megkönnyíti a gyakori ágyhúzást). Ha
habszivacs matracot vásárolunk, tömö­
rebb anyagút érdemes választani, mert az
erősebben, biztosabban tartja a babát.
A matrac típusánál fontosabb, hogy masz-
szív legyen, és pontosan illeszkedjen az
ágyba; a matrac és az ágykeret közötti rés
nem lehet nagyobb, mint két (felnőtt) ujj
vastagsága.
Ütközőpáma: A kiságyba való ütközők­
ből már akkora a kínálat - a rózsaszín­
fehér csíkostól a micimackósig, a rikító
színekben pompázó vonatostól a virágo­
sig - , hogy a választás csak a szülők íz­
lésén és a gyerekszoba stílusán múlik.
Esetleges dekorációs értékétől eltekintve
azonban az ütköző nem tartozik a gye­
rekszoba nélkülözhetetlen kellékei közé,
végtére nem történik semmi különösebb
baj, ha a baba keze-lába egy pillanatra
beakad a rácsba. Kiviteltől függetlenül az
ütközőpárna akkor jó, ha szorosan illesz­
kedik, és körbeéri az ágyat. Legyen rajta
legalább hat kötöző vagy patent, amivel
az ágyrácshoz lehet erősíteni. A 15 centi­
nél hosszabb szalag veszélyes és tilos.
Az ütközőpárnát a bababoltok több­
ségében az ágyneművel együtt, a lepe­
dővel, paplannal egy csomagban árusít­
ják. Ez talán ésszerűnek tűnik, mégsem
jó ötlet a gyereket lepedő helyett pap­
lanra fektetni. A fulladás vagy bölcső­
halál veszélyének megelőzése érdeké­
ben a babaágyban tilos a puha ágynemű,
párna, bolyhos takaró, dunyha (lásd a
273. oldalt). A párnát, paplant legföl­
jebb dísznek tehetjük ki a gyerekszoba
valamelyik más pontján, de legjobb fél­
retenni, míg a baba elég nagy nem lesz
hozzá.
59
Lábas vagy ringatótalpas bölcső:
Nem tartozik a szükséges felszerelési tár­
gyak közé, hiszen az első kb. négy hóna­
pos időszak után úgyis felváltja a kiságy.
Ennek ellenére az első hetekben nem
árthat, mert a csecsemők szeretik a bölcső
meghitt, megnyugtató világát. A másik
előnye, hogy nagyjából egy magasságba
esik a szülők ágyával, így nem muszáj fel­
kelni, ha éjszaka meg akarjuk simogat­
ni (vagy ki akarjuk venni) a gyermeket.
Minthogy könnyű, nem nehéz áttenni
egyik szobából a másikba. Az összecsuk­
ható, úti bölcsőt bárhová magunkkal vi­
hetjük. A talpas bölcső nehezebben moz­
gatható, de a csecsemő szereti a ringatást
(egyes szakemberek szerint az oldalirány­
ban ringó bölcsőénél előnyösebb egy
olyan szerkezet, amely előre-hátra mozog,
mint a hintaszék). Egyes bölcsőkhöz ele­
mes ringató is tartozik, amely a babát
álomba csendesíti. A bölcsőhöz megfe­
lelő rögzítőt is célszerű vásárolni, nehogy
az alvó gyerek alatt elmozduljon.
Akár lábas, akár talpas bölcsőt válasz­
tunk, nem szabad beugrani régi vagy
örökségből származó daraboknak, mert
lehet, hogy nem elég biztonságosak.
A bölcső akkor jó, ha masszív a váza, elég
nagy, a baba kényelmesen elfér benne;
a matrac erős és pontosan illeszkedik;
merev (nem puha) az oldala, és végül
ha megfelel a mai biztonsági követel­
ményeknek. A bölcső oldala (a matrac­
tól a tetejéig mérve) legalább 20 cm ma­
gas legyen. A lábas bölcsőnek legyen rög­
zíthető kereke.
Összecsukható bölcső esetében kér­
dezzük meg az eladótól, hogyan kell a
lábát biztonságosan rögzíteni; ha a böl­
csőnek lehajtható teteje van, próbáljuk ki,
könnyen működik-e (különben bonyo­
lult beletenni az alvó gyereket). Néhány
típus éjszakára fiókággyá alakítható.
Az ágy mellé állítható fiókágy sem tar­
tozik a nélkülözhetetlen szükségletek kö­
zé, de jól jöhet, ha azt akarjuk, hogy a
60
baba mellettünk aludjon, ha szoptatjuk,
vagy ha csak szeretnénk időnként meg­
simogatni, hogy nyugodtan teljen az éj­
szakája. A pótágy három oldala párná­
zott, a negyedik pedig úgy van kialakít­
va, hogy a szülők ágya mellé - azonos
magasságban, karnyújtásnyira - oda le­
hessen állítani.
Öltöztetőhely: Mire eljön a gyerek el­
ső születésnapja, az anyuka már körül­
belül 2500 pelenkacserénél tart (és még
csak Guinness-rekordra sem fogják
jelölni). Tekintettel a lélegzetelállító
mennyiségre, a pelenkázáshoz kényel­
mes, biztonságos, könnyen tisztítható
helyre van szükség. A készen kapható
pelenkázóasztal jó megoldás, de nem
feltétlenül szükséges. Pelenkázóasztalt
közönséges komódból, asztalból is lehet
csinálni.
Az utóbbi esetben a bútor védelme
és a baba biztonságos, kényelmes elhe­
lyezése érdekében szerezzünk be egy
vastag betétet (szivacsot), amit bizton­
sági hevederekkel a komódra lehet rög­
zíteni. Természetesen az erre a célra
(akár saját kezűleg, akár szakember által)
átalakított komódnak megfelelő magas­
ságúnak kell lennie, hogy kényelmesen
lehessen öltöztetni rajta a gyereket, s a
betétnek nem szabad elcsúsznia az izgő-
mozgó gyerek alatt.
Pelenkázóasztalnál két lehetőség kö­
zül választhatunk: az egyik az önálló asz­
tal (szempontok: stabilitás, erős láb, biz­
tonsági korlát, lemosható betét, kézre ál­
ló pelenkatartó, valamint egy olyan hely
a krémek és egyéb tárgyak tárolására,
amit a baba nem ér el), vagy a szekrénnyel
kombinált, amely nem más, mint egy szo­
kásosnál nagyobb vagy lehajtható tetejű
komód. Ha a pelenkázóasztalnak lehajt­
ható a teteje, a babát nem szabad a szé­
lére fektetni, mert a súlya alatt a szekrény
felborulhat. Az egyszerű pelenkázóasztal-
hoz hasonlóan ezúttal is fontos a masszív
szerkezet, a biztonsági heveder, a mosha­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
tó betét, valamint a tárolóhely pelenkák,
törlőkendők, kenőcsök stb. számára.
Az önálló típusú pelenkázóasztal
mellé egy (régi vagy újonnan vásárolt)
fiókos szekrényre is szükség van, hogy le­
gyen miben tartani a ruhaneműt.
Pelenkasvödön A kisbabának biztosan
édes és imádni való popsija lesz, ellentét­
ben azzal, amit kibocsát magából. Szeren­
csére ott a pelenka, amely begyűjti. Mi­
vel azonban a szennyes pelenkát is be
kell gyűjteni valamibe, szükség lesz egy
olyan vödörre, ami alkalmas a nyomok
(és szagok) eltüntetésére. Ha eldobható
pelenkát használunk, olyan csodavödröt
is beszerezhetünk, amelyben a pelenka
szagmentesen záró nejlontasakba kerül
(esetleg összecsavarva). A szokásos sze­
meteszsákkal bélelhető vödör is megfe­
lel (főleg mivel a cserélhető vödörbetét
elég drága). Bármilyen típust választunk,
ne felejtsük el gyakran kiüríteni (befo­
gott orral, ugyanis nem kellemes az állott
pelenka szaga).
Ha textilpelenkát használunk, olyan
vödröt érdemes választani, amit könnyű
kimosni, és a totyogó gyerek nem tudja
levenni a fedelét.
Babakád: A vizes újszülött mocorog és
kicsúszik a kézből, az első fürdetés még
a legmagabiztosabb szülőket is próbára
teszi.
Ha nem akarjuk, hogy a pancsi öröm
helyett veszélyes művelet legyen, vásá­
roljunk vagy kölcsönözzünk anatómiai
fürdetőkádat: a babakádak többsége
követi a testformát, és úgy van kialakít­
va, hogy a csecsemő ne bukhasson a víz
alá. Millióféle babakád kapható a mű­
anyagtól a habpárnáson át a fiiggőágy-
szerűig. Van, amelyik a gyerekkel együtt
„nő”, tehát rendes kádba helyezve totyo­
gókorban is megfelel.
Vásárlási szempontok: a babakád fe­
neke ne csússzon, a széle legyen sima és
lekerekített, vízzel töltve ne deformálod-
BABAKELENGYE
jón, legyen könnyen mosható, gyorsan
üríthető, a baba kényelmesen elférjen
benne (nemcsak most, hanem négy-öt
hónapos korában is), tartsa a fejet és a
vállat, legyen hordozható, és ha habpár-
nás, a párna illeszkedjen jól. A baba­
kádba vastag szivacsból készült csúszás-
gátló is kapható.
Babaszék: Az újszülöttkortól 8-9 hóna­
pos korig használható ringó- és ringató­
székek, játszószékek felbecsülheteden szol­
gálatot tesznek a kisgyerekes szülőknek,
nemcsak azért, mert a baba megnyugszik,
hanem azért is, mert a szülő karja kicsit
pihen. Az ülésbe tett baba biztonságos
közelségben lehet (de nem kell a vállun-
kon tartani), mialatt főzünk, tiszta ruhát
hajtogatunk, számítógépezünk stb. Mi­
vel az ilyen ülőalkalmatosságok könnyű­
ek, és kevés helyet foglalnak, megerőlte­
tés nélkül át lehet vinni őket egyik he­
lyiségből a másikba. A baba is örül, ha
kellemes dőlésszögben feltámasztva szem­
mel tarthatja a sürgő-forgó anyukát (ez a
kedvenc szórakozásuk).
A babaülésnek két fő fajtája van:
a könnyű, rugalmas fém vázas szék, ame­
lyet a baba súlya, mozgása hintáztat elő-
re-hátra, valamint a kemény kagylóülés
formájú elemes szék, amely bekapcsolva
egyenletes ringó- vagy rezgőmozgást vé­
gez. Mindkét fajta tartozéka a napvédő
tető (szabadtéri használat esetére), vala­
mint a mozgatható játéktartó rúd a baba
elszórakoztatására. Vannak zenélő mo­
dellek, sőt még úti bölcsőnek használha­
tó vagy később a totyogónak alkalmas
székké alakítható babaszékek is.
A babaszék akkor jó, ha széles a tal­
pa, masszív és stabil a szerkezete; nem
csúszik az alja; van rajta a baba dereká­
ra vagy lába közé tehető biztonsági he­
veder; kényelmesen ki van párnázva; és
végül ha van benne kivehető párnabetét,
hogy ne csak csecsemőkorban, hanem
nagyobb korában is használhassa a gye­
rek. Fontos a könnyű súly, a hordozha­
61
tóság, valamint - elemmel működő szé­
keknél - az állítható sebesség. A na­
gyobb biztonság érdekében a babaülést
egészen pici korban sem szabad éles asz­
tallaphoz, pulthoz vagy olyan helyre
(pl. fal mellé) állítani, ahol a gyerek meg­
ütheti magát. A babát mindig gondosan
be kell szíj azni. A babaülést nem szabad
a benne lévő gyerekkel együtt hurcolni,
se autóülésnek használni.
Hintaszék, szoptatószék: Az évek óta
jól ismert hintaszéken kívül egyre népsze­
rűbb az úgynevezett szoptatószék, amely­
ben az anya gyermekével együtt, egyen­
letes siklómozgással vízszintesen „ringa­
tózhat”. Gyerekszobában a hintaszéknél
biztonságosabb a szoptatószék, mert a
gyerek nem szorulhat a talpa alá. Nem
kötelező bútordarab, de sok szülő szerint
remekül használható szoptatáshoz vagy
a baba megnyugtatásához. Többnyire láb­
tartó is tartozik hozzájuk, amely a lábat
ringatja. A szoptatószék azért is jó vétel,
mert később is használható (mesét olvas­
hatunk benne a gyereknek, tévéfotelnek
használhatjuk stb.).
A sokféle modellben kapható szop­
tatófotel ülése és háttámlája rendszerint
párnázott; van (a mama fáradt karját meg­
támasztó) karfás változat is. Vásárlás előtt
próbáljunk ki többet is az üzletben.
Babafigyelő készülék: A babatelefon
segítségével a szülők úgy figyelhetnek a
babára, hogy nem kell a kiságy mellett
állniuk (bár az első hetekben úgyis so­
kat fognak ott ácsorogni). Ideális esetben
a gyerek szobája és a hálószoba, illetve
a lakás más helyiségei között nem hal­
latszanak át a zajok, ám a babatelefon
jóvoltából napközben is meghalljuk bé­
késen alvó babánk neszeit, akárhol sür­
gölődünk a lakásban, és ha külön szobá­
ban alszunk, éjszaka is felébredünk, ha
felsír, mert éhes.
Kétféle babatelefon kapható: az egy­
szerű audio típusú csak hangot közvetít,
62
a monitoros audió-videó képet is ad.
Az adót a gyerekszobában kell hagyni,
a vevőt pedig (elemes üzemmódban és
csiptetővel) magunknál hordhatjuk, vagy
a hálózatra kapcsolva letehetjük abban a
szobában, ahol tartózkodunk. Egyes típu­
sokhoz két vevőkészülék tartozik, hogy
mindkét szülő hallja a baba hangjait (vagy
hogy az egyik mindig a hálószobában,
a másik, mondjuk, a konyhában legyen).
A speciális LED kijelzővel ellátott ba­
batelefonon a hangon kívül fényjelzés is
mutatja a baba hangerejét. A monitoros
babatelefon a kiságy mellett elhelyezett
kisméretű kamera segítségével képernyőn
is mutatja a babát. Az infravörös fény­
nyel működő éjjellátó modell már a
csúcstechnika.
Vásárláskor elsősorban azt kell eldön­
teni, alacsony (49 MHz) vagy magasfrek­
venciás (900 MHz) készülékre van-e
szükség. Ha magas épületben vagy sűrűn
lakott helyen lakunk, fennáll a veszély,
hogy az alacsonyffekvenciás adást más ké­
szülékek (pl. rádiótelefon, vezeték nél­
küli telefonok, rádiók) zavarják. Ekkor
900 MHz-es (vagy a még jobb vétel érde­
kében 2,4 GHz-es), magasfrekvenciás és
lehetőleg többcsatornás készülékre van
szükség, hogy csatornát lehessen váltani,
ha a gyereksírás helyett a szomszéd még­
oly érdekfeszítő beszélgetése szólalna meg
a készülékben. Ezenkívül olyan modellt
érdemes választani, amely elemmel vagy
A/C adapterrel is használható, és jelzi,
ha gyengül az elem. Fontos szempont a
szabályozható hangerő (hogy magunk
dönthessük el, minden lélegzetet aka­
runk-e hallani, vagy csak a sírást); a kis
méret; és végül az érintésvédelem (ne le­
gyen olyan rész, amin keresztül megüt­
het az áram). És még valami: az adót is,
a vevőt is olyan helyen tartsuk, ahol sem
a baba, sem a többi gyerek nem tud hoz­
záférni.
Babahinta: Ha különböző szülőktől
megkérdezzük, mi a legjobb dolog, amit
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
a kisgyereküknek vásároltak, szinte biz­
tosan a babahintát fogják megnevezni.
A babahinta csodákra képes, mikor a
nyűgös gyereket meg kell nyugtatni,
emellett a ringatás feladatát részben át­
veszi a szülőktől. (Mivel olyan gyerek is
van, aki nem szeret hintázni, nem nyug­
szik meg tőle, vásárlás előtt érdemes isme­
rősöknél vagy egy áruházban beleültetni
a babát, és kipróbálni.) A hinta lehet fel­
húzható vagy elemes (utóbbit különösen
akkor fogjuk értékelni, ha a gyermek
imád hintázni). A hordozható hinta köny-
nyű és egyszerűen szállítható (ha akkor se
tudjuk nélkülözni, amikor látogatóba me­
gyünk a nagymamához).
Választási szempontok: a babahin­
tának legyen erős váza, széles lába, erős
biztonsági hevederei, szúró élektől men­
tes, sima felülete, ne legyen olyan alkatré­
sze, amely becsípheti az apró ujjacskákat,
vagy olyan kiálló eleme, amely letörhet;
fontos a megfelelő ülés, a játékoknak
való tálca, az állítható sebesség, a csöndes
motor vagy mechanika, valamint a hozzá­
férhetőség. Ellenőrizzük, hogy megfe­
lel-e a hinta hathetesnél kisebb csecse­
mőknek (nem mindegyik felel meg),
és ne használjuk, ha a baba súlya elérte
a 7-9 kilót (illetve a gyárilag megenge­
dett súlyt). A hinta nem pótolja a felügye­
letet: csak ugyanabban a helyiségben
szabad használni, ahol felnőttek tartóz­
kodnak. Ne engedjük a babát sokáig és
túl gyorsan hintázni, mert elszédülhet.
Éjszakai fényforrás: Ha az éjszaka kö­
zepén már megint ki kell botorkálni az
ágyból, jól jöhet a gyerekszobában fel­
szerelt éjszakai fényforrás (tompa fényű
lámpa). így a szoba közepén felejtett ki­
tömött zsiráf sem lesz akadály, és a vil­
lanyt se kell meggyújtani (az erős fény
nemcsak azért kellemetlen, mert elvakít,
hanem azért is, mert megtöri az álmo-
sító félhomályt, és utána nehezebb lesz
elaludni). Lehetőleg konnektorba dug­
ható típust vegyünk, amit nyugodtan
BABAKELENGYE
égve lehet hagyni; természetesen a kon­
nektor nem lehet a gyereknek elérhető
távolságban.
Hordozható kiságy: Ha gyakran me­
gyünk olyan helyre, ahol nincs kiságy
(vagy nem elég biztonságos), érdemes
fontolóra venni egy hordozható kiságy
Mi kell a kimozduláshoz?
Aki akkor sem akar szó szerint otthon
ülő anya lenni, ha nem megy vissza dol­
gozni, annak fel kell készülnie rá, hogy a
babát is magával viszi az utcára. Ehhez
be kell szerezni (legalább) egy könnyű
babakocsit és egy autóba való gyerek­
ülést. A kültéri kellékek választéka leg­
alább akkora, mint a gyerekbútoroké,
a kereskedelem számtalan stílust, színt,
felületkiképzést, jellemzőt kínál. Ezút­
tal is a gyermek biztonsága és kényelme
legyen a vezérelvünk - de persze számí­
tanak az anyagi lehetőségeink is. A sé­
táltatófelszerelés megtervezéséhez gon­
doljuk át az életvitelünket (pl. milyen
gyakran szállunk ki-be a kocsiból; gya­
log szaladunk-e le a sarki boltba, vagy
bevásárlóközpontba járunk; fogunk-e
naponta buszra szállni a gyerekkel).
Olyan darabok ajánlatosak, amelyek
megfelelnek az érvényes biztonsági szab­
ványoknak, és fel vannak szerelve a ba­
ba derekára vagy lába közé erősíthető
biztonsági övékkel. Ne vegyünk meg
olyan tárgyat, amelynek durva a széle,
éles, hegyes részei vagy könnyen letörő
kis alkatrészei vannak; kerülendő a csu­
pasz csukló és rugó, a ráerősített zsinór
vagy szalag. Feltétlenül kövessük a gyári
használati és karbantartási utasításokat,
rendszeresen vizsgáljunk át a gyerekko­
csitól a babaülésig mindent, nézzük
meg, nem lazult-e ki valamelyik csavar,
szíj vagy láb, nincsenek-e más jelei a
meghibásodásnak.
63
beszerzését. Ezek a rendes kiságyhoz ké­
pest kisebbek, könnyen összecsukha­
tok, beférnek a csomagtartóba, és fából,
műanyagból készültek, esetleg hálós ol­
dallal kaphatók. Olyat keressünk, amit
könnyű összecsukni, tárolni és szállíta­
ni. A biztonsági jellemzőket lásd még a
járókáknál a 71. oldalon.
Sportbabakocsi és/vagy mély baba­
kocsi: Egy vagy több jó sportbabakocsi­
val könnyű a babát mindennap kivinni
a szabadba, nehézség és különösebb fá­
radság nélkül lehet őt sétáltatni a park­
ban, vagy az utcán közlekedni vele. A vá­
laszték (nem beszélve az árcédulákról)
azonban finoman szólva is ijesztő. Any-
nyiféle könnyű, mély vagy kombinált
babakocsi, hordozó, úti és sétáltatóesz­
köz kapható, hogy csak az életmódunk­
tól függ, melyik a nekünk való. Hosszú,
kényelmes sétákat fogunk-e tenni nyu­
godt, kertvárosi utcákon (vagy a park­
ban), vagy gyerekestül kocogni fogunk?
Milyen gyakran ülünk be a kocsiba?
Milyen gyakran szállunk föl-le a buszra,
földalattira, metróra? Csak a sarokra
szaladunk le vásárolni, vagy repülőn,
vonaton hosszabb utakra is magunkkal
visszük a gyereket? Van-e a háznál tipegő­
korú gyerek, aki ugyancsak beül a baba­
kocsiba? Nagyon magas vagy nagyon
alacsony az anyuka, az apuka, vagy aki a
gyerek gondját viseli? Kertre nyíló lakás­
ban lakunk-e vagy liftes házban? Hány
lépcsőn lehet feljutni a kapuig? A kérdé­
sek megválaszolása után már eleget tu­
dunk a jó választáshoz. Akinek a pénztár­
cája megengedi, a rugalmasság kedvéért
többféle típust is vehet. Alaptípusok:
♦ Klasszikus gyerekkocsi: A babakocsik
között „szalonkocsinak” számít a hagyo­
mányos, mély gyerekkocsi, amilyenben
64
hajdan a nagymamát is tolták. Jellem­
zően zömök, nagy (és nem csuklós) ke­
rekei könnyen járnak, felfüggesztése ru­
gós, teteje és anyaga elegáns. A mély
gyerekkocsi kosarát többnyire ki lehet
pattintani a vázból (tehát utazáshoz is
megfelel), a baba szembenéz a szülővel.
A nagy és nehéz (kb. 18 kilós) babako­
csi rendkívül tartós (az összes gyerek örö­
kölheti), és rendszerint drága. Akkor jó
választás, ha nagy sétákat fogunk tenni,
és útközben nem kell szűk fordulókban,
lépcsőkön navigálni.
♦ Állítható gyerekkocsi: Mivel a baba há­
rom hónapos koráig csak (lapos fenekű)
mély- vagy megfelelő dőlésszögű sport­
kocsi használható, a kétéltű babakocsi
olyan szülőknek javasolt, akik össze akar­
ják kötni a masszív és kényelmes mély
gyerekkocsi és a könnyebben kezelhető és
kormányozható sportbabakocsi előnyeit.
Az átállítható típus tökéletesen vízszin­
tes síkba dönthető, így a szülő jól látja a
kocsiban fekvő csecsemőt. Ha a baba már
kicsit nagyobb (4-6 hónapos), csak a
fogantyút kell átállítani, az ülést föl tá­
masztani, és hipp-hopp, máris megvan
az előrenéző sportbabakocsi. A legtöbb
modell viszonylag kicsire összecsukható,
a szabályos sportbabakocsinál kissé sú­
lyosabb és nehezebben kezelhető, viszont
igen tartós, és hosszú éveket (szükség ese­
tén még sok gyereket) kiszolgál.
♦ Közepes m éretű sportbabakocsi: Kialakí­
tásánál fogva hordozható és kicsire csuk­
ható típus. Többnyire alumíniumból ké­
szül (súlya alig 7 kiló), de masszív, köny-
nyen csukódik, puhán fut. Bár utazáskor
(vagy buszra szálláskor, mozgólépcsőn)
nehézkesebb a kinyitható babakocsinál,
olyan szülőknek ajánlható, akiknek fon­
tos a tartósság és a kényelem.
♦ Kinyitható (könnyű) gyerekkocsi: A ki­
nyitható babakocsi (amit kampós nyele
után ernyőkocsinak is neveznek) pihe­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
könnyű (2,5-7 kg), és rendkívül könnyű
összecsukni. Összecsukva nagyon kicsi,
így könnyen hordható, és a tárolása sem
okoz gondot. Mivel többnyire nem dönt­
hető, nincs eléggé kipárnázva és nem túl
erős, pici babák szállítására nem alkalmas,
de kisgyerekeknek már ideális megoldás,
főleg ha sokat viszik őket tömegközleke­
dési eszközön vagy autóban. (A kinyit­
ható babakocsi fontos alkatrésze a kitá­
masztó, amely megakadályozza, hogy a
szatyrokkal megrakott kocsi hátrabillen­
jen, amikor kivesszük a gyereket.)
♦ Utazó gyerekkocsi: Az utazáshoz készült
babakocsi az autóba tehető babaülést
a gyerekkocsival kombináló, praktikus
„mindenes” szerkezet. Lényegében egy
olyan szabványos sportbabakocsi, amely­
re az ülést rá lehet pattintani. A szülők
azért kedvelik, mert így az alvó babát is
szépen át lehet tenni egyik kocsiból a
másikba. Ha a baba kinőtte a babaülést,
a szabványos sportkocsihoz hasonló ko­
csirész a továbbiakban önállóan használ­
ható. Sokat autózóknak annak ellenére
is kitűnő választás, hogy az utazó baba­
kocsi jellemzően nehezebb, mint a szab­
ványos sportbabakocsi (bár kocsirésze
néha kevésbé masszív). Olyan könnyű
babakocsi ráz is kapható, amelyre bármi­
lyen babaülést rá lehet csatolni, ugyan­
olyan előnyöket biztosít, mint a nagyobb
típusok, viszont csak addig használható,
míg a baba ki nem növi az ülést.
♦ Kocogó gyerekkocsi: Szeretné visszanyer­
ni az alakját, de a babát is magával vinné?
A kocogó babakocsit lelkes kocogóknak
vagy kirándulóknak találták ki. A három
nagy kerékkel és remek rugózással rendel­
kező, emellett könnyű kocsi mindenfaj­
ta úton kényelmes utazást biztosít a babá­
nak. Többnyire van rajta fék, csuklószíj
és szatyor vagy kosár; továbbá jól kormá­
nyozható, bár csak sima terepen. A leg­
több típus nem csecsemőknek készül,
aki tehát minél gyorsabban le akarja dől-
BABAKELENGYE
gozni a felszedett kilókat, és ezért nem
szeretné halogatni a futást, annak olyan
típust kell keresnie, amely rácsatolható
babaüléssel rendelkezik, hogy a baba nyu­
godtan és kényelmesen hátradőlhessen,
miközben az anyja izzad.
♦ Dupla (vagy tripla) gyerekkocsi: Ha má­
sodik gyermeket vagy ikreket várunk,
dupla sportbabakocsira lesz szükség
(illetve triplára, ha hármas ikrek készü­
lődnek, vagy ha a képlet a következő: egy
gyerek és egy születendő ikerpár, illetve
egy ikerpár és egy születendő gyerek).
Dupla kocsiban két gyereket se (sokkal)
nehezebb tolni, mint egyet. Kétféle dup­
la gyerekkocsi kapható: iker vagy tandem
(az utóbbi kosarai libasorban vannak).
Ikerkocsinál azt kell nézni, hogy az ülé­
seket le lehet-e hajtani, átfér-e a kocsi a
kapun, kapualjon (többnyire átférnek,
de van, amelyik nem fér el a keskeny jár­
dán). A tandemkocsi kiváló megoldás,
ha az egyik gyerek csecsemő, a másik to­
tyogó, viszont nehéz tolni, és ha a kicsi
is nagyobbra nő, össze fognak veszni,
hogy kié a „vezetőülés”. Különböző ko­
rú gyerekek esetén jó megoldás az olyan
gyerekkocsi, amelyre a nagyobbat elöl
vagy hátul fel lehet ültetni, a lábtartóra
ráállítani, és a kicsivel együtt őt is tolni.
Bármilyen típust is választunk, meg kell
győződni róla, hogy megfelel-e a mai biz­
tonsági követelményeknek. Fontos a szé­
les keréktáv, a kormányzást megkönnyí­
tő csuklós kerék és a jó fék. Gondoljunk
arra, hogy a jobb minőségű (azaz drá­
gább) műanyag vagy fémkerék tovább
tart, ügyesebben fordul, és simábban fut,
mint az olcsóbb műanyagból készült ke­
rekek. A jobb márkák olyan biztonsági
övékkel vannak felszerelve, amit csak a
felnőttnek könnyű ki- és becsatolni, de
a gyerek akkor se boldogul vele, ha kis
ezermester. A biztonsági öv akkor meg­
felelő, ha szorosan áll a gyerek derekán
és a lába között, állítható és kényelmes.
65
A kocogó babakocsit a lehető legnagyobb
biztonság érdekében öt ponton rögzíthe­
tő (vállpántos) kantárral látják el. A mű­
anyagból gyártott gyerekkocsi könnyű
és könnyen szállítható, de nem olyan
erős (és nem tart addig), mint az alumí­
nium. Az acél masszív, viszont nehéz.
A lemosható és lehetőleg levehető párna
előnyeit nem kell külön ecsetelni, az első
csorgó pelenka vagy kifolyt gyümölcslé
után úgyis ki fog derülni.
A babakocsikat általában szuper ki­
egészítőkkel látják el. Olyan kiegészítőt
válasszunk, ami nélkül el se tudjuk kép­
zelni az életet, ami hasznosnak tűnik
(és amire valószínűleg soha nem lesz
szükség): jó szolgálatot tesz egy nagy táska
vagy tágas rekesz a játékoknak vagy be­
vásárlásra (a fogantyúkra nem szabad túl
nehéz szatyrokat akasztani, mert a babá­
val együtt felborulhat a kocsi); az állít­
ható magasságú fogantyú, ha nagyon
magas személy is tolja a kocsit; egy eser-
nyő, egy etető tálca; egy másik tálca po­
hártartóval (a baba tejének); horoggal
ellátott tartó a pelenkának; levehető te­
tő; napernyős tető; állítható lábtartó.
Az is fontos, hogy a kocsit fél kézzel is ösz-
sze lehessen csukni, illetve kormányozni.
A hátrahajtható ülés csecsemőkor­
ban szükséges, de nagyobb korban is
hasznos, ha a gyerekkocsiban elalszik
a gyerek. Mivel a kocsit gyakran fogjuk
csukogatni (amikor otthon elrakjuk, be­
tesszük a kocsiba vagy föl a buszra), lehe­
tőleg olyat kell venni, aminek jó a nyitó­
szerkezete, így egyik kézben a gyerekkel
is könnyű nyitni-csukni.
Végül bármilyen gyerekkocsira esik a
választás, megvenni csak akkor szabad,
ha a boltban megjáratva kipróbáltuk,
mennyire engedelmes, elég kényelmes
lesz-e a gyereknek és a mamának, és hogy
hogyan nyílik-csukódik.
Biztonsági gyerekülés: Az autós gye­
rekülés nemcsak a szülők lelki békéjét és
a baba biztonságát szolgálja, használatát a
66
törvény is előírja. Akkor se nélkülözhe­
tő, ha nincs saját kocsi, de előfordul, hogy
taxin, mások kocsijában, bérelt autón
utazunk. Ez az, amit a beszerzési listáról
az elsők közt meg kell venni, még az el­
ső fájások előtt.
Vásárláskor ellenőrizzük, hogy a gye­
rekülés megfelel-e a KRESZ gyermekek­
re vonatkozó balesetvédelmi szabályai­
nak. Semmiképpen ne használjunk más­
tól kölcsönzött régi gyerekülést vagy
olyat, amely már eltorzult egy baleset­
ben. A gyerekülés szabályos beszerelését
- néhány hasznos tanáccsal együtt - lásd
a 142-143. oldalon.
Sokféle gyerekülés kapható. A gye­
rek korától, nagyságától és súlyától függ,
melyik a megfelelő. Mivel jellemzőik
minden kategóriában gyáranként külön­
bözőek, akkor járunk el helyesen, ha azt
az ülést választjuk ki, amit mi magunk
könnyen tudunk kezelni, és ami jól be­
fér a kocsiba.
Gyermekülés használata a KRESZ
szerint: Az 38/2007. (III. 31.) kormány-
rendelet már 2007. április 1-jétől mó­
dosította a közúti közlekedés szabályai­
ról szóló 1/1975. (II. 5.) KRESZ-t, de
egyes rendelkezései csak ebben az év­
ben (2008-ban) léptek hatályba. A biz­
tonsági gyermekülésekkel kapcsolato­
san a 48. paragrafus 5-7. bekezdése,
illetve az R .l. sz. függelék II. fejezetének
w. pontja rendelkezik.
S z a bályok : Elsőként egy magyarázat,
mit is jelent a KRESZ-ben a gyermek-
biztonsági rendszer. Azokat a gyermek­
üléseket jelenti, melyek övvel rögzíte­
tettek és nem gyárilag beszereltek.
A szabálymódosítás során két új fo­
galom került be: integrált és nem integ­
rált rendszerek.
♦ Integrált gyerm ekbiztonsági rendszer:
A „hevederek vagy hajlékony elemek
kombinációja, biztonsági csattal, beállító
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
eszközökkel, tartozékokkal és egyes ese­
tekben kiegészítő székkel és/vagy ütkö­
zésvédelemmel együtt, amit a saját be­
épített hevederrel vagy hevederekkel
rögzítenek”, míg a nem integrált gyer­
mekbiztonsági rendszer az a „részleges
biztonsági rendszer, amely a felnőttek
számára szolgáló biztonsági övvel együtt
használva —amely körbeveszi a gyer­
mek testét, vagy biztonságosan rögzíti
azt a szerkezetet, amelyben a gyermeket
elhelyezik - teljes gyermekbiztonsági
rendszert képez”.
Ebben az új értelmezésben az ülés­
magasító szerepe megkérdőjeleződik, és
mivel nem veszi körbe a gyermek testét,
nem minősül gyermekbiztonsági rend­
szernek.
F ő sz a b á lyo k : K ét 10 éven aluli gyerm e-
kety ha az általuk elfoglalt ülésen a gyer­
mekbiztonsági rendszer használata nem
kötelező, egy személynek kell tekinteni!
♦ A 3 évn él fiatalabb gyermek csak gyer-
i rendszerben rögzítve szál­
lítható.
♦ A gépkocsiban utazó, 150 cm -n él ala­
csonyabb gyerm ek et a testsúlyához iga­
zodó kialakítású gyermekbiztonsági
rendszerben kell rögzíteni. A testsúly­
nak megfelelő jelöléseket feltüntetik a
gyereküléseken is, a következő csoport­
ba sorolás szerint:
0. súlycsoport: 10 kg testsúly alatt
0+ súlycsoport: 13 kg testsúly alatt
1. súlycsoport: 9-18 kg-os testsúly
II. súlycsoport: 15-25 kg-os testsúly
III. súlycsoport: 22—36 kg-os testsúly.
♦ Első ülésen utazhat a gyermek: A gép­
kocsi első üléséhez a gyermekbiztonsági
rendszer csak akkor szerelhető be - a jár­
mű szokásos haladási irányával ellentétes
irányban - , ha az üléshez légzsákot nem
szereltek fel vagy a légzsák működésbe
lépését előzetesen megakadályozták.
babakelengye
♦ Első ülésben nem utazhat a gyermek:
Nem szállítható az első ülésen harma­
dik életévét betöltött, 150 cm-nél ala­
csonyabb testmagasságú gyerek, még gye­
rekülésben sem.
Agyermeket nem kell gyermekbiztonsági rend­
szerben (gyerekülésben) rögzíteni:
♦ ha a gyermekbiztonsági rendszer be­
szerelésére a gépkocsi a gyári kialakítása
alapján nem alkalmas (az ilyen kialakí­
tású M l, NI, N2 és N3 kategóriájú
gépkocsiban a 3 évnél fiatalabb gyer­
mek nem szállítható, illetve a 3. életévét
már betöltött és 150 cm-nél kisebb test­
magasságú gyermek az első ülésen nem
szállítható);
♦ ha gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. élet­
évét már betöltötte, legalább 135 cm
magas, és az üléshez beszerelt biztonsági
övvel a testméretéhez igazodóan bizton­
ságosan rögzíthető;
♦ ha taxi üzemmódban használt taxi
gépkocsi és a személygépkocsi személy-
szállítást végző gépkocsi hátsó ülésén
utazik;
♦ ha a rendvédelmi szervek gépkocsi­
jában vagy a mentő gépkocsi betegellátó
terében utazik;
♦ a menetrend szerinti személyszállítást
végző autóbuszban;
♦ a nem menetrend szerinti személy-
szállítást végző autóbuszban, ha álló uta­
sokat is szállíthat;
♦ ha 3. életévét még nem töltötte be és
állva utazik az autóbuszban;
♦ ha külön jogszabályban meghatáro­
zott orvos által kiállított igazolással ren­
delkezik.
67
A gyermeket gyermekülésben kell szállítani:
♦ Azokban a gépkocsikban, amelyek
gyerekülés rögzítésére nem alkalmasak,
3 évnél fiatalabb gyermek nem szállít­
ható, 3 évnél idősebb és 150 cm-nél ki­
sebb testmagasságú gyermek is csak a
hátsó ülésen utazhat.
Kérdés: a régi típusú Trabantban és kis
Polskiban akkor egyáltalán nem szállít­
ható 3 év alatti gyermek?
♦ A gyermekülés rögzítésére alkalmas
gépkocsikban 3 év alatti gyerekek első
és hátsó ülésen is kizárólag autósülés­
ben utazhatnak (tehergépjárművekben
is). Első ülésre csak akkor rögzíthetjük
az autósülést - minden esetben a me­
netiránnyal ellentétes irányban - , ha az
üléshez nincs felszerelt légzsák, vagy a
légzsák működésbe lépését előzetesen
megakadályozták (kikapcsolták).
♦ 3 év feletti, de 135 cm alatti gyer­
meket kötelező a hátsó ülésen, gyerek­
ülésben szállítani, kivéve ha ez a gyári
kialakítás miatt nem szerelhető be -
például nincs a hátsó üléshez tartozó biz­
tonsági öv.
♦ 135 és 150 cm közötti gyermek az
első ülésen csak gyermekbiztonsági rend­
szerben szállítható, míg a hátsó üléseken
akkor is, ha a biztonsági övvel megfele­
lően rögzíthető.
Ülés nélkül utazhat a gyermek: A 3. élet­
évüket betöltött, legalább 135 cm ma­
gas gyerekeket a hátsó ülésen már ele­
gendő a gépkocsiba szerelt biztonsági
övvel rögzíteni (gyerekülés nélkül), ha
az öv a testmagasságához igazodik és
a gyerek biztonságosan beköthető.
(Ilyenkor lehet jelentőségük az ülésma­
gasítóknak, ha a biztonságiöv-rendszer
nem állítható.)
Nem kell továbbá gyerekülésben
szállítani a gyerekeket a taxi hátsó ülésén,
a mentő betegellátó terében, a menet-
68
ÁLLÍTHATÓ ÉS ELŐRENÉZŐ BABAÜLÉS
A csecsemőülés olyan szerkezet, amelyben
a baba születésétől 18 kilós koráig félig
hanyatt, hátrafeléfeküdhet, majd ha már
nagyobb, át lehet állítani előrenéző és ülő
helyzetbe. Ebben az állásban a gyerek­
ülésnek (a kizárólag totyogóknak való
üléshez hasonlóan) menetirány szerint
rend szerinti autóbuszokon, illetve ha a
gyerek a külön jogszabályban meghatá­
rozott, orvos által kiállított igazolással
rendelkezik.
Babahordozó, kenguru: Az emberiség
évezredek óta ismeri a kenguru típusú
gyerekhordó batyut. „Testen hordani”
jó a gyereket: kényelmes (nem kell ko­
csit tolni), ügyes (a szülő a mosástól az
e-mailezésig, a vásárlástól az ebédelésig
bármire szabadon használhatja a kezét),
a testközelség megnyugtató a gyereknek
(az ilyen gyerek ritkábban sír), boldogí­
tó a szülőnek (nincs jobb érzés, mint a
keblünkre simuló, édes, meleg kisbaba).
Ezért és még tucatnyi okból a legtöbb
szülő szereti, ha legalább az első évben
kéznél van valamilyen babahordó. A kü­
lönféle kenguruk választéka igen széles,
beszerzésük vagy kölcsönzésük mellett
ezer érv szól.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
és fölfelé egyenesen kell állnia, a bizton­
sági övét pedig a gyerek válla fölött lévő
nyílásokba kell befűzni úgy, hogy kantár
mellpajzsa hónaljmagasságba essen. Ter­
mészetesen a gyerekülés csak a hátsó ülésre
kerülhet (és 13 év alatt minden gyerek csak
oda ülhet).
A hason hordott kenguru két vállra akaszt­
ható kantárral ellátott, textilből készült
batyu. Kialakítástól függően a gyerek néz­
het arccal befelé (ez főleg alvó gyerekek­
nél jó megoldás,vagy újszülötteknél, akik
még nem tudják tartani a fejecskéjüket),
vagy arccal kifelé (hogy kedvére nézelőd­
hessen). A rendszerint állítható kantár az
egyenletes súlyelosztásról is gondosko­
dik, így a szerkezet egyformán terheli a
két vállat és a hátat. Többségük hat kilóig
használható, noha sok szülő hat hóna­
pos kortól jobbnak tartja a háti hordo­
zót - amivé egyes kengurukat át is lehet
alakítani.
A kenguru akkor jó, ha segítség nél­
kül is fel-le lehet venni úgy, hogy köz­
ben nem kell kiszedni (és felébreszteni)
az alvó gyereket; a kantár állítható és pár­
názott, hogy ne vágja a vállat; könnyen
mosható; anyaga szellőző (nehogy a baba
túlmelegedjen benne); tartja a gyerek
babakelengye
fejét és vállát; és végül az alja elég széles
a popsi és a combok megtartásához.
A gyerekhordó kendő a test köré tekerhető
széles, vállpántos textilsál. A kendőben
a gyerek kényelmesen elnyúlhat, és ki tud
kukucskálni. A nagyobb gyereket a csípő­
re lehet támasztani. A kismamának azért
is előnyös, mert diszkréten, kényelmesen
lehet benne szoptatni. Olyan kendőt ér­
demes vásárolni, amely mosható, szellő­
ző anyagból készült, a vállpántja párnázott
és kényelmes, és maga a kendő jól szabott
(nem dagad a fölösleges anyagtól).
A háti hordozó fémből vagy műanyagból
készült hátizsákkeret textilüléssel. A ha­
son hordott kenguruval ellentétben,
amely a gyerek súlyát a nyakon és a vállon
osztja el, ez a hátra és a derékra terheli a
súlyt. Hat hónapos kor alatt nem aján­
lott, ám a modelltől függően 18 kilóig
vagy hároméves korig használható. Olyat
érdemes választani, amelynek van letá-
masztója, hogy könnyebb legyen föl-le
venni; vízálló, anyaga tisztítható, állítha­
tó, van rajta biztonsági öv vagy heveder
a gyerek bekötéséhez, hogy ne tudjon
kimászni; a kantár erős és vastagon pár­
názott, van rajta deréktámasz, amely a
súlyt továbbadja a csípőre, végül zsebek
a babaholminak, hogy ne kelljen még egy
pelenkázótáskát is a vállunkra akasztani.
Hosszabb kiruccanásokhoz erős háti hor­
dozó kell, kisebb kimozdulás céljára egy
könnyű modell is megteszi. Jó szolgála­
tot tehet a sportbabakocsivá alakítható
háti hordozó is.
A háti hordozót vezetés, kocogás, tor­
nászás, főzés közben nem ajánlott viselni.
Ha már nagyobb a baba
Máris ijesztőre szaporodott fel a bevá-
sárlólista terjedelme (és a költsége)? Van
egy jó hírünk: mivel az alább ismerte-
69
Ha rajtunk van a baba, emelni csak térd-
hajlítással szabad, nehogy kicsússzon a
gyerek, továbbá kerülendő mindenféle
sámli, létra. Autóban gyerekülés helyett
gyerekhordozót használni és gyerekhor­
dozóba tett gyereket akár egy percre fel­
ügyelet nélkül hagyni tilos!
Kismamatáska (pelenkázótáska): Ha
egy kisgyerekkel el akarunk menni vala­
hová, kismamatáska (pelenkázótáska)
nélkül nem jutunk messzire. Enélkül a
legtöbb szülő ki se meri tenni a lábát ott­
honról. A kereskedelemben olyan sok­
féle táska kapható, hogy nehéznek tűnik
a választás. Pedig könnyű: olyat kell ven­
ni, ami megfelel az igényeinknek. Ha
például üvegből (is) etetünk, olyan tás­
kára van szükség, amelyben van külön
vízhatlan cumisüvegtartó rekesz. A mé­
ret is számít: sok esetben elég, ha elfér
benne egy pelenka és a cumisüveg, hi­
szen van, aki nem akar hatalmas bő­
rönddel járkálni. Fontos az anyag és a
forma: a legjobb a vízhatlan műanyag­
ból készült táska, amelynek több bő re­
kesze van, hogy a használt pelenkát kü­
lön tudjuk tartani a cumisüvegtől, enni­
valótól. A jó kismamatáska vállra vagy
hátra vehető; rekeszeit el lehet cipzárral
zárni; és az se baj, ha divatos. Sokan a
rafinált, lapos, retikülszerű kismama­
táskát szeretik, mások ragaszkodnak a
kiskacsás és nagybetűs bébihangulathoz,
de olyan nő is van, aki csak a babako­
csihoz vagy a kis takaróhoz illő táskát
hajlandó megvenni. A babaholmi szállí­
tására természetesen másféle táska is meg­
felel (pl. sportszatyor, hátizsák, nagyobb
retikül).
tett tételekre csak akkor lesz szükség,
amikor a baba már nagyobb, később
is meg lehet venni őket. A komolyabb
70
FELKÉSZÜLÉS A JÖVŐRE
Most, hogy egy vagonra való gyerekhol­
mi érkezett a házba, és (legalább) egy
évig nincs rá gond, időt szakíthatunk
valamire, amit nem árulnak a boltban:
tervezzük meg a gyerek jövőjét, gondos­
kodjunk a későbbi évekről.
Végrendelet. A fiatalok legtöbbjének
nincs végrendelete, aminek hiánya ál­
talában sem veszélytelen dolog, de csa­
ládalapít ás idején különösen kocká­
zatos, hiszen ha a gyerekek elveszítik a
szüleiket, teljesen védtelenül maradhat­
nak. Akinek nincs vagyona, annak is
tanácsos megneveznie legalább egy gond­
nokot, aki a gyereket vagy gyerekeket
felneveli abban az esetben, ha 18 éves
kora előtt mindkét szülője meghalna.
Ha nincs végrendelet, amely megnevezi
a kívánt személyt, a gyámot a bíróság
fogja kinevezni.
Takarékoskodás. A gyerek felnevelé­
se jóval többe is kerülhet, mint amivel
jelenleg kalkulálunk. Érdemes miha­
darabokat mégsem árt összeírni, hátha
a családtagok vagy a barátnők összeáll­
nak, és úgy döntenek, hogy hamarabb
megveszik ajándékba.
Magas gyerekszék: A magas etetőszék
akkor válik szükségessé, ha a baba már
szilárd ételt eszik (általában féléves kor­
tól; ha korábban, akkor babaszékben
kell etetni). A kiságyon és az autóülésen
kívül ez az egyik legfontosabb bútorda­
rab. Természetesen ebből is minden te­
kintetben hatalmas a választék: van ál­
lítható magasságú, lehajtható (ekkor fél­
évesnél kisebb babát is lehet benne etetni)
vagy összecsukható, a könnyebb tárolás
érdekében.
Magas etetőszék vásárlásakor néz­
zük meg a minőségi tanúsítványt. A szék
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
marabb elkezdeni a spórolást a későb­
bi (főleg iskolai) kiadásokra, hiszen a
legszerényebb induló összeg esetén is
jobb, ha minél hosszabb ideig gyűlik a
pénz. Amint a következő járandóságot
megkaptuk, csippentsünk le belőle egy
összeget, és tizennyolc év múlva örülni
fogunk neki.
Életbiztosítás (nem a gyerekre: ön­
magunkra). Érdemes alaposan utána­
nézni, hogy milyen típust válasszunk.
Pénzügyi tervezési szakértők szerint a
szülők életbiztosítását határozott felté­
telekkel célszerű megkötni, mert a hát­
ramaradottak érdekeit ez szolgálja a leg­
jobban. A biztosító tehát akkor fizessen,
ha a biztosított személy elhalálozik, füg­
getlenül az addigi befizetések összegé­
től. A munkaképtelenség kockázatát fe­
dező biztosítás is megfontolandó, annál
is inkább, mert fiatalkorban a halálnak
kisebb a valószínűsége, mint a munka-
képtelenségnek (és a vele járó csökkent
keresőképességnek).
akkor jó, ha a talpa széles, masszív, nem
billeg; ha a tálcát fél kézzel könnyen le
lehet róla venni és föl lehet rá erősíteni,
ha jó széles a pereme, hogy felfogja a
kifröcsögő ételt; ha a háttámla elég
magas, hogy megtámassza a baba fejét;
kényelmesen ki van párnázva; vannak
rajta biztonsági hevederek, rögzítőke­
rék; az ülésen ütköző, ami a lábak közé
kerülve nem engedi előrecsúszni a gye­
reket, és hogy ne legyen a széken éles
szél; összecsukható széknél fontos a biz­
tonságos retesz. Szintén lényeges szem­
pont a tisztántarthatóság (műanyag ülés,
műanyag tálca).
A stílbútort kedvelő szülők is válo­
gathatnak a kézzel festett, fából készült
(jó drága) magas etetőszékek között,
az ilyen bútordarabok gyakorlati értékét
babakelengye
azonban csorbítja az a sajnálatos körül­
mény, hogy a tiszteletlen gyermeknek
mindegy, mire keni spenótot.
A hordozható etetőszék, más néven
em elt ülés felbecsülhetetlen kellék, ha
olyan helyre megyünk vendégségbe vagy
olyan étteremben ebédelünk, ahol nincs
magas szék, és a gyerek csak a mamája
öléből érné el az asztalt. Akkor is jó szol­
gálatot tesz, ha a totyogó már tud asz­
talról enni, de a rendes szék még korai
neki. (Ha a kisgyerek járni kezd, már
unja a szűk ketreceket, ideértve a magas
etetőszéket is, ezért jobban kedveli az
emelt ülés viszonylagos szabadságát.)
Az emelt ülés valójában székre szíjazható
műanyag zsámoly. Többnyire állítható
az ülésmagassága, néhány típushoz leve­
hető tálca is tartozik.
Olyan hordozható etetőszék is van,
amelyet akasztós megoldással közvetle­
nül az asztalra kell rögzíteni, bár ezt nem
mindenki tartja biztonságosnak, fennáll
ugyanis a veszély, hogy lekapcsolódik
az asztalról, ha a gyerek a lábával hát­
ratolja magát. Nem is minden asztalra
lehet ráerősíteni. Hordozható etetőszék
vásárlásakor kényelmes ülésű, masszív
konstrukciót keressünk, aminek van
biztonsági hevedere a baba bekötésé­
hez; fontos szempont a hordozható­
ság, esetleg a levehető tálca, és végül
a rögzítőkerék az esések megelőzésére.
A 343. oldalon további biztonsági taná­
csok találhatók.
Kádülés: Olyankor jó megoldás, ha a
gyerek a babakádat már kinőtte, de
még nem akkora, hogy kényelmesen
üljön a nagy kádban. Kádban használ -
ható gyerekülésből biztonsági hevede­
res, vákuummal tapadó aljú ülést taná­
csos venni. Ami mindennél fontosabb:
ha a gyerek a kádban ül, ne hagyjuk
felügyelet nélkül, és maradjunk kar­
nyújtásnyi távolságra. Egy kisgyerek
egyetlen pillanat alatt vízbe csúszhat
71
és megfulladhat, elég, amíg a mama
elővesz egy törülközőt vagy felemeli a
telefont.
Járóka: Ez az alkalmatosság rendsze­
rint négyszögletes alakú, alj résszel és
oldallal ellátott; legjobb változatában
oldala könnyen (de biztonságosan) ösz-
szecsukló fémvázra feszített hálóból ké­
szül. Általában hosszú téglalap alakúra
lehet összecsukni, és hordozótáska jár
hozzá. Kereke van, tetejére párnázott
öltöztetőlapot lehet állítani, tartozik
hozzá beépített bölcső újszülöttnek,
sőt szabadtéri használatra árnyékoló is.
A járóka utazáshoz kiságy helyett is
megfelel. Vásárláskor ellenőrizni kell a
minőségi tanúsítványt, a háló sűrűségét
(nem akadhat bele az ujjacska vagy gom-
bocska), a könnyű tisztíthatóságot, a le­
vehető gumis lepedőt; az erős, tépésálló
bélést; a párnázott fémcsuklókat. Fon­
tos szempont a babaálló csuklószerkezet
(amit nem könnyű szétszedni), a gyors
felállítás, a könnyű összehajtás és a hor­
dozhatóság.
Biztonsági korlát: Ha a csemete már
mászik (vagy más módot talált a hely-
változtatásra, például kúszik), minden
veszélyes ajtónyílásba, lépcsőfeljáróra
és a lépcsők aljára biztonsági korlátot
kell tenni.
A befeszíthető korlát az ajtónyílás­
hoz igazodó méretű két eltolható lapból
áll, amelyek az ajtófélfához ékelődve a
helyükre zökkennek. Ilyen korlát lépcsőn
nem alkalmazható.
A másik lehetőség a közvetlenül a
falra csavarozható korlát: ez sokkal stra-
pabíróbb, mint a feszített korlát. A szer­
kezet lengőajtós, és retesszel zárható.
Vásárláskor ellenőrizzük a minőségi ta­
núsítványt. A korlát legyen kihúzható
(hogy be lehessen igazítani különböző
ajtókba, lépcsőtetőkre); masszív, ha
vannak rajta lécek, a köztük lévő távol­
ság ne legyen több 3-6 centinél; a retesz
72
legyen könnyen (lehetőleg fél kézzel)
nyitható-zárható. A harmonikakorlát
nem biztonságos, és ezért nem ajánlott.
Játékkuckók. A helyváltoztató (mobil)
alkalmatosságokat ma már nemhogy
nem ajánlják a kisgyerekek lekötésére,
de az Amerikai Gyermekorvosok Társa­
sága egyenesen be akarja tiltatni az ilye­
nek gyártását és forgalmazását, mert sú­
lyos, sőt halálos sérülésekhez vezettek.
Ehelyett olyan rögzített kuckóféleségek,
helyben álló bébikompok állnak a szü­
♦♦♦
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
lők rendelkezésére, amelyekben a gye­
rek egy helyben, biztonságosan tud ug­
rabugrálni, hemperegni, játszani. A jó
játékkuckó állítható magasságú (hogy
követni tudja a baba növekedését),
párnázata teljesen körbeér, lemosható
ülőfelülettel és masszív, elmozdulásbiz­
tos talppal rendelkezik, és vannak ben­
ne különféle tevékenységeket szolgáló
játékszerek. Ha ilyet vásárolunk, egy­
valamit tudni kell: nem szabad sokáig
benne hagyni a gyereket! (Az okokat
lásd a 345. oldalon.)
 a szoptatásról
Olyan könnyűnek látszik, legalábbis ab­
ból, amit eddig láttunk belőle. Szopta­
tós anyák abba se hagyják a csevegést,
vagy eszik tovább a salátát, csak fölhúz­
zák a blúzukat, és mellre veszik a babát.
Ügyesen, könnyedén, mintha a világ leg­
természetesebb dolga volna.
Pedig csak a táplálék forrása termé­
szetes, ezt azonban a kényelmes, szak­
szerű szoptatásról már kevésbé lehet el­
mondani, különösen első gyereküket
tápláló anyák esetében. Előfordul, hogy
az első néhány kísérlet fizikai akadályo­
kon bukik el, máskor csak a két szereplő
tapasztalatlanságán.
Egyeseknek olyan áldott szerencsé­
jük van, hogy a baba azonnal rákap a
mellükre, és addig szopik, míg jól nem
lakott. Kissé valószínűbb, hogy a dolog
valahogy így fog lezajlani: az anya, bár­
hogy igyekszik, még rendesen a mellére
Felkészülés a szoptatásra
A sikeres szoptatási kapcsolatnak nincs
varázsreceptje. Van viszont számtalan lé­
pés, amit már a kezdet kezdetétől meg­
tehetünk, hogy a gyermekünkkel együtt
jó eséllyel induljunk.
Kezdjük korán! Ki korán kel, aranyat
lel, mert könnyebben ráérez és könnyeb­
ben beletanul. Ha az anya is, a baba is
készen áll rá, a lehető legkorábban ér­
tenni se tudja a gyereket, nemhogy meg­
szoptatni. A baba nyűgösködik, az anya
elkeseredik, mindketten a sírás küszö­
bén állnak.
Ha a második forgatókönyv jönne
be, akkor sem kell bedobni a törülközőt,
a lényeg, hogy a mama és a baba együtt
hozzáfogjanak a feladathoz. Ami történt,
nem kudarc, csupán kezdeti nehézség.
A fontos anyai teendők többségéhez ha­
sonlóan a szoptatást sem ösztönösen tud­
ja az ember, hanem meg kell tanulnia.
Egy kevés idő, néhány jó tanács, aztán
az anyamell és a baba gyorsan szinkron­
ba kerülnek egymással. A kölcsönös jó
viszony néha napokon belül kialakul,
néha csak hetek múlva, sok ügyetlenke­
dés, hiábavaló próbálkozás, pityergés
után. Egyszer aztán, szinte észrevétlenül,
a szoptatás az anya számára is könnyű­
vé - és természetessé válik.
demes elkezdeni a szoptatást - legjobb,
már a szülőszobában. Az újszülött a
születése utáni két órában akar és tud is
szopni, mivel az első harminc percben
a legerősebb a szopóreflex. De akkor sem
kell aggódni, ha nem sikerül azonnal,
ahogy a baba épp hogy megszületett.
Nehezebb szülés után, mikor még mind­
két főszereplő fáradt, nincs értelme eről­
tetni a szoptatást, mert kiábrándító él­
74
meny következhet. Az élet első percei­
ben a csecsemőnek az emlőbimbó szopo-
gatása is megnyugtató érzés, nem csak a
rendes szopás. Ha közvedenül szülés után
nincs lehetőség a szoptatásra, kérjük,
hogy a szükséges ellátás után lehetőleg
azonnal vigyék be hozzánk a babát. Nem
szabad elfelejteni, hogy a korai kezdés
nem jelent garantált sikert. A kezdés idő­
pontjától függetlenül anyának és babá­
nak egyaránt időre lesz szüksége, hogy
megszerezze a szükséges gyakorlatot.
Szakítsunk a rutinnal! A kórházak, szü­
lészeti klinikák többsége tudatában van
a sikeresen beindított szoptatás rendkí­
vüli fontosságának. Ennek ellenére még
a legmodernebb szellemű kórházak is
hajlanak a könnyebb megoldásra, pedig
ez nem feltétlenül esik egybe a szoptató
anya és gyermeke érdekeivel. Ne hagy­
juk, hogy önkényes szabályok megnehe­
zítsék a dolgunkat: kérjük meg orvosun­
kat, hogy előre tegye egyértelművé az
ápolók előtt kívánságainkat, vagy közöl­
jük mi magunk a nővérkékkel, hogy mit
akarunk (pl. csak akkor kapjon enni, ha
kér, ne táplálják üvegből, ne adjanak ne­
ki cumit stb.).
Együttlét. Ha el lehet intézni, hogy az
idő nagyobb részében együtt legyünk a
babával, sokkal nagyobb az esély, hogy
már az első próbálkozások sikerülni fog­
nak; ezért ideális a baba-mama kórterem,
mert a gyerek egész nap velünk egy szo­
bában lehet. Ha nehéz volt a szülés, és a
mama fáradt vagy fél, hogy napi 24 órán
keresztül kell törődnie a babával, talán
jobb megoldás, ha a nap felét (csak a
nappalt) töltik egy szobában. Ha a baba
napközben mellettünk van, akkor adha­
tunk neki enni, amikor kér, éjjel viszont
jobban tudunk pihenni, mert a nővér
csak akkor hozza be, ha eljön a szopta­
tás ideje, vagy felébredt.
Ha egész napos együttlétre nincs le­
hetőség (egyes kórházakban csak egyágyas
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
szobában engedélyezik, kétágyasban pe­
dig csak akkor, ha mindkét anya maga
mellett szeretné tartani a gyermekét),
vagy mi magunk nem tartjuk kívánatos­
nak, kérjük azt, hogy legalább két-há-
rom óránként hozzák be a babát, de ha
éhesen felébred, akkor soron kívül.
Cumisüveget nem kérünk! Az anyá­
nak kell gondoskodnia róla, hogy ne
rontsák el a gyerek étvágyát és szopóösz­
tönét.
Egyes kórházak csecsemőosztályán a
két szoptatás között felsíró babákat még
mindig úgy próbálják lecsillapítani, hogy
cumisüvegből cukros vizet itatnak velük.
Néhány korty cukros víz elég hozzá, hogy
kielégítse a pici baba étvágyát és szopó­
igényét, így mire az anya megkapja, in­
kább álmos lesz, semmint éhes. Nem is
beszélve arról, hogy ha néhányszor már
találkozott mesterséges mellbimbóval,
amiből sokkal könnyebb szopni, nem
lesz kedve az igazival bajlódni. De ezzel
még nincs vége: ha a mellünk nem kap
elég ingert, nem termel elég tejet - és ha
már beindult a körforgás, lehetetlenné
válik a kereslet és a kínálat egészséges
egyensúlyának kialakulása.
A cumi és a tápszer is szoptatási za­
varokhoz vezethet, úgyhogy orvosunkon
keresztül kérjük meg határozottan a cse­
csemőosztályt, hogy a mi gyerekünknek
ne adjanak cumit, de tápszert is csak or­
vosi javaslatra. Kirakhatunk egy cédu­
lát a kiságyra a következő felirattal:
„A baba csak szopik - cumisüveget nem
kérünk!”
Figyeljünk a baba igényeire! A szop­
tatás sikerét az szolgálja a legjobban, ha
a csecsemő akkor kap enni, amikor kér,
nem pedig merev menetrend szerint.
Az első napokban azonban, amikor még
inkább álmos, mint éhes, előfordulhat,
hogy nem ő akar szopni, hanem nekünk
kell kezdeményeznünk. Legalább napon­
ta 8-12 alkalommal meg kell próbálni
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
etetni, akkor is, ha az igénye még nem
ekkora. Egyrészt ettől a baba jól érzi ma­
gát, másrészt több lesz a tejünk a későbbi
megnövekedett szükséglet kielégítésére.
Nem kell idő előtt erőltetni a négyórán­
kénti etetést, mert az a mell fájdalmas
feszülésének súlyosbodásához, majd a
baba alultápláltságához vezethet.
Nem szabad hagyni, hogy a baba el­
aludjál Vannak csecsemők, akik életük
első napjaiban jobban szeretnek aludni,
mint enni, ezért nem ébrednek fel elég
gyakran az etetéshez. Az első napokban
nekik valóban nem kell túl sok tej (elő-
tej), a női mellnek viszont minden csepp
stimulációra szüksége van, különben
mire egyhetes korában megjön a baba
étvágya, nem tudja jóllakatni. A baba
ébresztésére vonatkozó tanácsokat lásd
a 125. oldalon.
Ismerjük fel a jeleket! Ideális esetben
a babát akkor kell megetetni, amikor az
éhség vagy a szopás utáni vágy első je­
leit leadja: például a kezét a szájába ve­
szi, a mell után hadonászik, feltűnően
élénk stb. A sírás nem az „ebédidő” kez­
detét jelzi, hanem a múlását, úgyhogy
nem érdemes megvárni, míg bömböl az
éhségtől. A már síró babát szoptatás előtt
ringatással, babusgatással le kell csende­
síteni. Az ujjúnkat is bedughatjuk a szá­
jába, hogy azt szopogassa, míg le nem
csillapul. Egy tapasztalatlan babának ak­
kor se könnyű megtalálni a mellet, ha
nyugodt, de zaklatott állapotban szinte
reménytelen.
Gyakorlat teszi a mestert! Mielőtt
megjönne a tejünk, tekintsük a szopta­
tást „száraz gyakorlatnak”, és ne törődjünk
vele, ha a baba alig kapott enni. A tejle­
adás a gyerek szükségleteihez igazodik.
Eleinte a baba nagyon keveset igényel.
Az újszülött csecsemő gyomra nem is bír­
na el nagyobb mennyiséget, neki pont
annyi előtej kell, amennyit most anyja
75
kínál neki. Az első etetéseknek ne a teli
bendő legyen a célja, hanem a szoptatá­
si technika kialakítása, és nyugalom: nem
fog éhezni a gyerek a kölcsönös tanulás
alatt.
Csak türelmesen! A jó szoptatási kap­
csolat nem szokott egy nap alatt kiala­
kulni. Az anyaméhből éppen világra jött
babának még nincsenek tapasztalatai,
s első gyerek esetén az anyának sincsen.
Mindkettejüknek sokat és türelmesen
kell tanulniuk. A kereslet-kínálat össze­
hangolt működéséig sok próbálkozáson
és nem egy kudarcon át vezet az út. Ez
akkor is így van, ha az anya nem először
szoptat, mert a csecsemők nem egyfor­
mák, az összhang kialakulásáig vezető út
sem egyformán rögös.
Ne feledjük: nehéz szülés vagy alta­
tás után még lassabban mehet a dolog.
Kába anyától és ernyedt csecsemőtől nem
várható, hogy azonnal készen álljanak a
szoptatás tudományának elsajátítására.
Jobb, ha mindketten kialusszák magu­
kat, mielőtt komolyabban belefognak.
Ne egyedül! Lehetőleg szakembertől kér-
jünk segítséget. Remélhetőleg lesz a kór­
házban vagy a szülészeti klinikán szop­
tatási tanácsadó, aki legalább az első né­
hány etetésen megjelenik, és gyakorlati
tanácsokkal, hasznos fogásokkal, esetleg
szakirodalommal is segít - a legtöbb he­
lyen ez már bevett gyakorlat. Ha nincs
ilyen szolgáltatás, kérjünk meg egy ezen
a téren jártas nővért, aki megnézi, jól
csináljuk-e, és ha nem, elmagyarázza,
mi a teendő. Ha a kórházban nem adó­
dott ilyen segítség, kijövetel után kell
megkérni valakit - pl. gyerekorvost, gon­
dozónőt, dadát, külső szoptatási tanács­
adót - , hogy néhány napon belül el­
lenőrizze a módszerünket.
Néhány kedves szóért és jó tanácsért
a szoptatási tanácsadók helyi szerveze­
téhez is fordulhatunk. A La Leche Li­
ga Magyarország önkéntes munkatársai
76
SZOPTATÁSI TANÁCSADÁS
Számos tanácsadó szolgálat áll a szop­
tatós kismamák rendelkezésére, többek
között:
A Szoptatásért Magyar Egyesület
2013 Pomáz, Németh László u. 19.
06-20-456-0585
szme@szoptatasert.hu
www.szoptatasert.hu
Szoptatás Portál
www.szoptatasportal.hu
tapasztalt anyák, akik a rendszeres ta­
nácsadáshoz szükséges tanfolyam elvég­
zése után oklevelet szereztek. Rendsze­
res értekezleteket tartanak, és telefonos
tanácsadó szolgálatot tartanak fenn. Ha
van olyan barátnőnk, rokonunk, ismerő­
sünk, aki már sikeresen szoptatott, tőle
is kérhetünk tanácsot.
Hidegvér! Bár újdonsült anyáknak nem
könnyű feladat, a higgadtság a sikeres
Százegy kérdés a szoptatásról
Az anya és gyermeke közötti szoptatá­
si kapcsolat kiépítése módszer és tudás
kérdése. Ha tisztában vagyunk azzal,
hogyan zajlik a szoptatás, hogyan kell a
babát mellre tenni, mikor szopik ren­
desen, mikor jött el az etetés vége vagy
a következő etetés ideje, egyre maga­
biztosabban, a jó munkavégzés meg­
nyugtató tudatában fogunk cselekedni.
A siker érdekében nem szabad sajnálni
a fáradságot az elméleti felkészülésre,
íme egy minitanfolyam, mielőtt a ba­
bát a mellünkre vennénk.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
La Leche Liga Magyarország
1022 Budapest, Hermán Ottó u. 18.
info@lll.hu
www.lll.hu
Születés Hete Portál
www.szuleteshete.hu
Szülök háza
1508 Budapest, Pf. 53
06-1-264-8080
szulokhaza@szulokhaza.hu
www.szulokhaza.hu
szoptatás létfontosságú előfeltétele. A fe­
szültség gátolhatja a tejtermelést, ami
azt jelenti, hogy hiába termelődik a tej,
az anya nem tudja leadni, míg meg nem
nyugodott. Ha ideges, küldje ki a szobá­
ból a látogatókat, mielőtt szoptatni kez­
dene. Végezzen lazító gyakorlatokat, ha
úgy érzi, az bizonyára használ, olvasson
könyvet vagy magazint, vagy néhány
percre behunyt szemmel hallgasson va­
lamilyen megnyugtató zenét.
HOGYAN ZAJUK
A SZOPTATÁS?
A szoptatás avagy mellből táplálás a sza­
porodási ciklus természetes befejező sza­
kasza, és a következőképpen folyik:
♦ Tejelválasztás: A méhlepény megszü­
lése automatikusan beindítja a tejelvá­
lasztást; a bekövetkező hormonális válto­
zások arra állítják át az anya szervezetét,
hogy ne önmagán belül táplálja a mag­
zatot - mint az elmúlt kilenc hónapon
át - , hanem kívülről. A szülés utáni pil­
lanatoktól az ösztrogén- és progeszteron-
szint meredeken csökken, a (tejtermelé­
sért felelős) prolaktin hormon szintje pe­
dig felszökik, és az emlőben működésbe
hozza a tej képző sejteket. A hormonok
ugyan kiváltják a tej képződést, fenntar­
tani azonban csak némi segítséggel képe­
sek: ennek a segítségnek pedig a gyermek
pici ajkától kell érkeznie. A kisbaba szí­
vásától emelkedik a prolaktin hormon
szintje, és fokozódik a tejtermelés. Leg­
alább ennyire lényeges, hogy a szopás
beindítja azt a ciklust, amely biztosítja
a folyamatos tejelválasztást. A gyermek
keresletet, vagyis igényt támaszt, az em­
lő termel, vagyis kiszolgálja az igényt.
Minél nagyobb a kereslet, annál nagyobb
a kínálat. Minden olyasmi, amitől a
baba kevesebb tejet ürít ki a mellből,
csökkenti a „hozamot”. A túl ritka, túl
rövid vagy elégtelen szopás tehát rövid
utón csökkenti a tej kiválasztást. Magya­
rán, minél több tejet fogyaszt a baba,
annál többet termel az anyja.
♦ A tej leadása: A tejet nem elég megter­
melni: ha nem jutna ki a kis tejtermelő
mirigyekből, a baba nem fogyaszthatná
el, és leállna a termelődése. Következés­
képp a sikeres szoptatás szempontjából
a legfontosabb funkció a leadási reflex,
mert ez teszi lehetővé a tej kijutását. A le­
adás akkor történik, amikor a baba szo­
pása kiváltja a tej ürítését előidéző hor­
mon, az oxitocin termelődését. Később,
ha beidegeződött a tejleadás, előfordul­
hat, hogy már akkor kicsöppen a tej, ami­
kor (a szervezet beidegződése szerint) kö­
zeledik a szoptatás ideje, de néha az is
elegendő, ha csak a babára gondolunk.
♦ Hogyan változik a tej: A tápszerrel el­
lentétben az anyatej összetétele nem ál­
landó. Minősége etetésenként, sőt etetés
közben is változhat. Az első tej, amit a
baba szopik, az úgynevezett előtej. Mi­
vel ez híg és zsírszegény, kiváló „szomj­
oltónak” tartják. A szoptatás későbbi sza­
kaszában proteinben, zsírban és kalóriá­
ban gazdaggá válik az utótej. Ha a szop­
tatás időtartamát túl rövidre szabjuk,
a gyerek csak híg előtejet szopik, s mivel
a táplálóbb utó tejhez nem jut hozzá,
gyorsabban megéhezik, sőt a súlya se fog
gyarapodni. Akkor mondhatjuk, hogy
a baba elég tejet ürített ki a mellből, ha
a mell a szoptatás után jóval puhább,
mint előtte. (Tudnivaló, hogy a szoptató
anya melle folyamatosan termeli a tejet,
így soha nem egészen üres.) Ilyenkor
érezhetően nehezebben jön a tej, és a
baba ritkábban kortyol, mint az elején,
amikor az emlő még tele volt.
A SZOPTATÁS MEGKEZDÉSE
A következő körülmények és módszerek
segítenek abban, hogy a tej oda kerüljön,
ahová kell:
♦ Egy nyugodt, csöndes hely. Amíg a
szoptatás nem válik második természe­
tünkké (előbb-utóbb a babánál és a ma­
mánál is azzá fog válni), szükség van az
összpontosításra. Telepedjünk le valaho­
vá, ahol semmi nem tereli el a figyelmet,
és nincs nagy zaj. Később, amikor már
megvan a rutin, fél kézzel fogjuk forgat­
ni a könyvet, újságot, unaloműzőnek a
hosszú szoptatás alatt. (Néha persze le kell
tenni az olvasnivalót, és a picivel foglal­
kozni: nemcsak azért, mert jó, hanem
azért is, mert jót is tesz neki.) Az első he­
tekben a telefonálás túlságosan elvon­
hatja a figyelmet, ezért jobb, ha kikap­
csoljuk a telefoncsengőt, majd addig mű­
ködik az üzenetrögzítő. Szoptatás köz­
ben a tévénézést is helyesebb mellőzni,
legalábbis amíg bele nem jöttünk.
♦ Kényelem: Úgy tanácsos leülni, ahogy
a mamának is, a babának is kényelmes.
Lehet a nappaliban a kanapéra (ha nem túl
alacsony), a gyerekszobában a szoptató­
székbe, a dolgozószobában a karoálzékbe
vagy a felpárnázott ágyra. Agyban fekve is
78
lehet szoptatni. Az ágyon ülve tegyünk
az ölünkbe egy párnát, hogy a baba ké­
nyelmes magasságba kerüljön. Aki csá­
szárral szült, annak ez a megoldás azért
jó, mert a párnán keresztül a baba nem
nyomja a varratot. A karunkat is pol­
coljuk fel párnával, vagy támasszuk a
karfára: fárasztó volna 3-5 kilót hossza­
san tartani a levegőben. Lehetőleg a lábun­
kat is tegyük fel valamire. Kísérletezzük
ki a legmegfelelőbb helyzetet, amiben
hosszabb időt kibírunk anélkül, hogy
elfáradnánk vagy ingerültté válnánk.
♦ A mama se szomjazzon: Készítsünk ki
magunknak valamilyen innivalót - tejet,
gyümölcslevet, vizet - a szoptatás közben
vesztett folyadék pótlására. A forró ital
kerülendő (ha véletlenül kifröccsen, le­
forrázhatja valamelyikünket). Aki a hideg
italt nem szereti, ihat langyosat is. Köz­
ben egy szendvics sem árthat, hiszen ha
magunkat tápláljuk, a babát is tápláljuk.
SZOPTATÁSI
TESTHELYZETEK
Szoptatás közben az anyának és gyerme­
kének módjában áll a legkülönbözőbb
pozitúrák kipróbálása. A legfontosabb
tudnivaló, hogy van egy „alaphelyzet”,
és minden más testtartásnak abból kell
kiindulnia: a babának az oldalán, az em­
lő felé fordulva kell feküdnie. Ügyeljünk
rá, hogy a kis test teljesen felénk legyen
fordítva (vagyis a két has egymás felé áll­
jon) úgy, hogy a baba füle, válla és csí­
pője egy vonalba essék. A fejecskéje nem
billenhet oldalra, hanem írjon le egy vo­
nalat a testével. (Képzeljük el, milyen
nehéz lógó fejjel inni és nyelni. A babá­
nak sem könnyebb.)
Szoptatási szakértők szerint az első
néhány hétben két testtartás: a kereszt­
tartás és a futball-labda- vagy karoló tartás
javasolható. Később a bölcsőtartásra és az
oldalfekvésre is sor kerülhet. Tehát vegyük
fel a starthelyzetet, és jöhet a próba:
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
♦ Kereszttartás: Vegyük a baba fejét az
ellentétes kezünkbe aszerint, melyik
mellből fog szopni (ha tehát jobb mell­
ből, akkor a bal kézbe, és megfordítva).
A csuklónkat helyezzük a lapockái közé,
a hüvelykujjunkat az egyik füle mögé,
a többi ujjúnkat pedig a másik füle mö­
gé. A jobb mellünket vegyük jobb kézbe
úgy, hogy a hüvelykujj a bimbó és a bim­
bóudvar fölött arra a pontra essen, ahol
a baba orrocskája hozzá fog érni. A muta­
tóujjnak arra a pontra kell esnie, ahová
a baba álla kerül. Finoman csípjük össze
a mellet, hogy felvegye a baba szájába il­
lő formát. Ezzel meg is történtek az elő­
készületek, hogy a baba be tudja kapni
a mellbimbót.
♦ Futball-labda- vagy karoló tartás: Ez a
testhelyzet főleg olyanoknál előnyös, akik
császárral szültek, és nem szeretnék a ba­
bát a hasukra tenni; akiknek nagy a mel­
lük és pici a babájuk; illetve akik ikreket
táplálnak. Nem kell hozzá előzetes tapasz­
talat, és különösebb szabályok sincsenek.
Egyszerűen vegyük a babát a karunkba,
mint egy labdát, és tartsuk az oldalunk­
hoz úgy, hogy félig ülő helyzetben fe­
lénk forduljon (azzal a mellel ellentétes
karban, amelyből szopni fog, tehát a jobb
mellhez a bal karban kell tartani). Párnák
segítségével emeljük a babát a mellbim­
bó magasságába. Jobb kézzel tartsuk a
baba fejét, a mellünket vegyük bal kéz­
be a kereszttartásnál leírt módon.
♦ Bölcsőtartás: Ebben a klasszikus szop­
tatási testhelyzetben a baba feje az anya
könyökhajlatán fekszik, a mama keze
a gyerek combját és popsiját tartja. Ha a
baba a jobb mellből szopik, a bal alkar­
ját húzzuk a hónaljunk alá és a törzsünk
köré, hogy ne legyen útban. A mellet
- a kereszttartásnál ismertetett módon -
vegyük bal kézbe.
♦ Oldalt fek vő helyzet: Ez a testhelyzet
éjszakai szoptatásnál hasznos, vagy akkor,
t u d n iv a l ó k a sz o p t a t á sr ó l
Kereszttartás
Bölcsőtartás
ha pihennünk kell (illetve kellene - egy­
szóval mindig). Fejünk alatt párnával for­
duljunk az oldalunkra. A babát hassal
felénk fektessük az oldalára úgy, hogy
szája a mellbimbóhoz essen. A mellet
ugyanúgy kell tartani, mint a többi test­
helyzetben. A baba mögé is tehetünk egy
párnát, hogy jobban megtartsa.
A választott testhelyzettől függetlenül
fontos, hogy ne a mellet közelítsük a ba­
bához, hanem a babát húzzuk a mellhez.
A csecsemők sokszor azért nem tudják
bekapni a bimbót, mert anyjuk föléjük
tornyosul, és úgy próbálja a szájukba
tömni.
79
Futball-labda- vagy karoló tartás
Oldalt fek vő helyzet
A MEGFELELŐ SZÍVÓHATÁS
A jó testhelyzet a legjobb kiindulási pont.
A szoptatás azonban csak akkor sikerül,
ha a baba jól kapja be a bimbót, és pon­
tosan összetapad vele, ennek a tudomá­
nyát pedig el kell sajátítani. Egyes anyák
gyermekükkel együtt könnyedén túles­
nek rajta, mások csak sok gyakorlás árán
tanulják meg.
♦ A megfelelő szívóhatáshoz nemcsak a
mellbimbónak, hanem a bimbóudvar­
nak (a bimbó körüli sötétebb résznek)
is a baba szájában kell lennie. A tej a bim­
bóudvar alatti öblökben gyűlik össze,
80
és csak akkor ürül ki, ha a baba az ínyé­
vel kipréseli. Ha a baba csak a bimbót
szopogatja (anélkül, hogy a tej elválasztó
mirigyeket összepréselné), éhen marad,
továbbá fájdalmat okoz, még a mellbim­
bót is berepesztheti. Az is előfordul, hogy
a baba célt téveszt, és a mell egészen más
pontjára szívja rá magát. Az újszülöttek
akkor is mohón szopnak, ha nem jön tej,
és ínyükkel képesek fájdalmasan feldör­
zsölni a mell kényes bőrét.
♦ A jó rátapadás előkészítése: Megtör­
tént a babával együtt a kényelmes elhe­
lyezkedés. Most a mellbimbóval gyöngé­
den csiklandozzuk az ajkát, míg nagyra
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
nem tátja a száját, mintha ásítana. Szop­
tatási tanácsadók szerint a babát a bim­
bóval előbb az orrától a felső ajkáig, majd
onnan az alsó ajkáig kell cirógatni, ettől
tátja hatalmasra a száját. Ez az előkészítés
megakadályozza, hogy alsó ajka szopás
közben beforduljon. Ha nem tátotta ki a
száját, próbáljuk meg azzal rávenni, hogy
a szájára csöppentünk némi előtejet, illet­
ve tejet.
♦ Ha a baba elfordul, gyöngéden simo­
gassuk meg a felénk eső arcát. Ekkor a
keresőreflex jóvoltából a mell felé for­
dítja a fejét. (Két oldalról nem szabad
összeszorítani a baba arcát annak érdé-
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
SZÍVÁS VAGY CUMIZÁS?
Ezen a kis különbségen múlik a szop­
tatás sikere. A hangok elárulják, hogy
a baba valóban szopik-e (vagyis szív­
ja-e a tejet a mellből), vagy csak tény­
leges eredmény nélkül cumizgat.
A szopó baba erősen, egyenletesen
szuszog a szívás-nyelés-légzés ritmu­
sára. Arca, állkapcsa, fiilecskéje ritmi­
kusan mozog. Amikor megindult a
tej, a kortyolást (néha a nyelést) is
hallani. Ilyenkor már folyamatban
van a táplálkozás.
kében, hogy kinyissa a száját, mert csak
összezavarodik.) Ha a baba rájön a do­
log nyitjára, már az emlő puszta érinté­
sére vagy a tej szagra a mell felé fordul.
♦ Jöhet a lakoma: Amint a baba kitá-
totta a száját, húzzuk magunkhoz köze­
lebb. Ne toljuk a mellet a babához, ne
nyomjuk bele a fejét, és ha vonakodik,
ne gyömöszöljük a mellbimbót a szájába,
hanem engedjük át neki a kezdeménye­
zést. Két-három próbálkozásba beletel­
het, amíg eléggé nagyra tudja tátani a
száját, hogy rendesen bekapja a bimbót.
Ne feledjük: a mellet csak akkor szabad
elengedni, ha a baba már rácuppant és
rendesen szopik, de akkor is csak lassan,
óvatosan.
♦ A rátapadás ellenőrzése: A baba akkor
tapad jól a mellre, ha az álla és az orra
hegye hozzáér. Szopás közben a mellbim­
bót mélyen a torkára nyeli, apró ínyével
pedig a bimbóudvart szívja. Ajka nem
befelé, hanem kifelé fordul, mint a hal
szája. Minthogy az újszülött bármit haj­
landó szopni, vigyázni kell, nehogy a
saját ajkát szopja. Az is baj, ha a bimbó
nem a nyelve fölé, hanem alája kerül,
ilyenkor ugyanis a saját nyelvét fogja szop­
ni. Ezt úgy lehet megnézni, hogy szopás
81
közben lehúzzuk az alsó ajkát. Ha nyil­
vánvalóan a nyelvét szopja, az ujjunk se­
gítségével szakítsuk félbe a szopást, ve­
gyük ki a szájából a bimbót, és csak akkor
adjuk vissza, ha leengedte a nyelvét. Ha
az ajkát szopja, nem kell megszakítani a
szoptatást, csak fordítsuk gyöngéden ki­
felé a baba ajkát.
Ha a baba jól rátapad a mellre, a szop­
tatás fájdalommentes - leszámítva azt,
ha a mellbimbó berepedezett vagy elfer­
tőződött (lásd a 88., ill. 93. oldalt). Ha
szoptatás közben fáj a mellbimbónk,
minden bizonnyal azt rágcsálja a baba,
és nem szívja az egész bimbóudvart.
Az alábbiakban ismertetett módon fejt­
sük le a mellről, majd adjuk neki újra
oda. A nem megfelelően sikerült rácup-
panást kattogó hang is jelzi.
♦ Maradjon hely a lélegzéshez: Ha rá-
cuppanás után az emlő a baba orrára ta­
pad, és elállja a levegő útját, óvatosan
nyomjuk be a mellet. Vagy emeljük egy
picit följebb a babát, és máris tud léle­
gezni. De csak óvatosan, nehogy meg­
szakadjon a nehezen létrehozott szívó­
hatás.
♦ Lassú elszakadás: Ha a baba már nem
szopik, de nem akarja a mellet elengedni,
nem szabad hirtelen letépni, mert meg­
sérülhet a mellbimbó. Óvatosan dugjuk
ujjúnkat a szája sarkába, hogy megszűn­
jön a vákuum, majd toljuk tovább az
ínyéig, amíg el nem engedi.
A SZOPTATÁS IDŐTARTAMA
Régen azt tartották jónak, ha az első ete­
téseket rövidre fogják (mellenként öt
perc): a mellbimbó edzéséhez idő kell -
gondolták - , különben fájni fog. A mell­
bimbó fájdalmának azonban az az oka,
hogy a gyerek nincs jól rátéve a mellre,
a szoptatás időtartamához ennek semmi
köze. Ha jól van elhelyezve, nincs semmi
82
KIS TIPOLÓGIA
Minden csecsemőnek más a természete,
és minden csecsemő másképp szopik.
Kutatók leírtak néhány jellemző visel­
kedési típust. Lehet, hogy valamelyik
leírás ráillik a mi kisbabánkra, de az sem
kizárt, hogy teljesen egyéni módszert ta­
lált ki magának.
A kis mohó: Egyből céltudatosan rá­
kap a cicire, és 10-20 percen át farkas-
étvággyal szopja. Az ilyen gyerek nem
ismer tréfát: neki az etetési idő szent és
sérthetetlen. Előfordul, hogy nagy mo­
hóságában eleinte fájdalmat okoz, vagy
hogy mellbimbónk megsérül a falánk
habzsolástól. De nem kell félni, hama­
rosan hozzászokik a vad etetéshez, és
megkeményedik. (A fájó mellbimbó
gondozását lásd a 88. oldalon.)
Az izgága ügyetlenke: Ha a baba ak­
kora izgalomba jön, amikor megkapja
a mellet, hogy keze lecsúszik róla - és
ettől kétségbeesetten üvölteni kezd -,
valószínűleg izgága csecsemővel áldott
meg bennünket a sors. Az ilyen gyerek
anyja legyen különösen türelmes, mert
a baba csak akkor tud munkához lát­
ni, ha előbb szépen lecsillapodott. Idő­
vel az ügyetlen gyerek is egyre keveseb­
bet izgágáskodik, lassan beletanul a szo­
pásba, úgyhogy némi gyakorlattal már
higgadtan és könnyedén elkapja a
zsákmányt.
ok a szoptatási idő korlátozására. Leg­
jobb a babára hagyatkozni: minden cse­
csemő kialakítja a maga szoptatási rend­
jét, és ez a rendszer neki is jó meg az em­
lőnek is. Eleinte maratoni szopásokra
lehet számítani. Van olyan újszülött, aki­
nél az evés háromnegyed órát is eltart
(az átlag 20-30 perc). Úgyhogy nem kell
leállni, ha a baba az első mellet már ne­
gyedórája szopja. Várjuk ki, amíg szem­
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
A lusta: Eleinte halogatja, sőt elszabotál­
ja a szopást. Az evés iránt csak 4-5 napos
korában kezd érdeklődést vagy elemi ké­
pességet mutatni, mikor az anyánál már
beindult a tejelválasztás. Nincs értelme
erőltetni, mert később visszaüthet (ahogy
az is visszafelé sül el, ha majd évek múl­
va arra akarjuk rákényszeríteni a köly-
köt, hogy legalább az utolsó pillanatban
csinálja meg a házi feladatot). A legjobb
kivárni, hogy magától rászánja magát.
Az ilyen babára illik a mondás: lassan
jársz, tovább érsz.
A2 ínyenc: Ha a gyermek szeret játsza­
dozni a mellbimbóval, szopogatja, kós­
tolgatja a tejecskét, nyalogatja a szájacs-
káját, majd minden kortyot áhítatosan
forgat a szájában, akár egy szakképzett
borkóstoló, akkor valószínűleg egy ínyen­
cet hoztunk a világra. Az ínyenc gyerek­
nek a szopás nem gyorsbüfé. A siettetés­
től képes dühbe gurulni, úgyhogy jobb
hagyni, hadd lakomázzon kedvére.
A kényelmes baba pár percet szopik,
pár percet pihen. Olyan is van, aki al­
vással kombinálja a táplálkozást: szopik
egy negyedórácskát, szundít egy negyed­
órát, majd a következő menetre feléb­
red. Az ilyen baba szoptatásához idő és
türelem kell, de siettetni nem érdemes,
mert ugyanúgy megjárhatjuk, mint az
ínyenccel.
mel láthatóan magától is abbahagyná,
és ekkor kínáljuk a másik mellből, de
erőltetni nem kell.
Ideális esetben egy-egy etetésen leg­
alább egy mellet ki kell üríteni (bár az
emlő soha nem teljesen „üres”, legföljebb
alaposan kiszívott). Ez fontosabb, mint az,
hogy a baba mindkét mellből szopjon. így
lehetünk biztosak benne, hogy nemcsak
a hígabb előtej bői, hanem a szoptatás elő­
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
rehaladottabb szakaszában termelődő zsí­
rosabb utótejből is kap (lásd a 77. oldalt).
Amikor vége az etetésnek, a legjobb
megvárni, hogy a baba magától elenged­
jen minket. Ha nem ereszt (a kisbabák
gyakran helyben elalszanak), ki kell vár­
ni, amíg a ritmikus szívás-nyelés arány
úgy le nem lassul, hogy egy nyelésre négy
szívás jut. Előfordul, hogy a baba már az
első mellen elalszik, és vagy fel kell ébresz­
teni, hogy (büfiztetés után, lásd a 141. ol­
dalt) a másikból is szopjon, vagy a követ­
kező etetésig föl sem ébred. A szoptatást
azon a mellen kell kezdeni, amelyből az
előző alkalommal nem szopott vagy ame­
lyet nem szívott ki teljesen. Emlékeztető­
nek tűzhetünk egy biztosítótűt a szoptató
melltartónak arra a felére, amely az előbb
akcióban volt. Az is jó megoldás, ha be­
leteszünk egy darab gézt. Szoptatás köz­
ben majd a gézpárna felfogja az ebből a
mellből már várakozóan kicsorduló tejet.
AZ ETETÉS GYAKORISÁGA
Eleinte gyakran kell szoptatni, egy nap leg­
alább 8-12 alkalommal (vagy még több­
ször, aszerint, hogy mit igényel a baba),
és legalább az egyik mellnek minden al­
kalommal ki kell ürülnie. Ha elosztjuk,
ez azt jelenti, hogy (az etetések megkez­
désétől számítva) 2-3 óránként kell szop­
tatni. De az időpontot ne az óra szabja
meg, hanem a gyerek (kivéve ha nem akar
evéshez felébredni), hiszen minden csecse­
mő más szoptatási rendet igényel. Egyes
újszülötteket gyakran (egy-másfél órán­
ként) meg kell etetni, másokat ritkábban,
esetleg csak háromórás időközökben.
JÓ, HA TUDJUK
ELŐÍRJ (KOLOSZTRUM)
Jilig néhány órája szültem,
ki vagyok merülve, a kislányom
is álmos. Miért muszáj máris
83
A gyakran evő csecsemő édesanyjának
- és fáradt mellének - két etetés között
néha alig egy órája marad pihenésre. De
nincs ok az aggodalomra. Ilyen gyakori
etetésre csak átmenetileg van szükség, ha
már több a tej és nő a gyerek, hosszabbak
lesznek a szünetek.
Az is eltérő, hogy egy baba ragaszko-
dik-e a rendszeres időbeosztáshoz vagy
sem - mindenesetre némely gyerek mint­
ha a vekkert nézné. Van olyan tapinta­
tos baba, aki nappal másfél óránként
kér enni, de éjszaka a három-, sőt négy­
óránkénti ritmussal is beéri. Az ilyen
gyerek nagy szerencse, de időnként meg
kell vizsgálni a pelenkáját, hogy kap-e
elég folyadékot (lásd a 170. oldalt). Más
csecsemők óraműpontossággal működ­
nek: minden másfél órában pontosan fel­
ébrednek, akár éjjel van, akár nappal. Né­
hány hónap alatt azonban az ilyen ba­
bák viselkedése is civilizáltabbá válik; ha
már meg tudják különböztetni az éjszakát
a nappaltól, hálás szüleik boldogan fog­
ják tapasztalni, hogy éjszakánként egyre
ritkábban kell fölkelni hozzájuk.
Bármilyen jó volna mielőbb elnyúj­
tani az etetések közti időt, nem szabad
megadni magunkat a kísértésnek! A tej-
elválasztást főleg az első hetekben erősen
befolyásolja a szopás sűrűsége, intenzi­
tása, időtartama. A kereslet csökkenését
(azaz a szoptatásra szánt idő megrövidí­
tését) a kínálat is hamar megsínyli. Ne
hagyjuk tehát, hogy a baba átaludj a az
étkezési időt: ha az újszülött a legutób­
bi etetés óta már három órája alszik,
ideje felébreszteni. (Az ébresztés mód­
szertanát lásd a 123. oldalon.)
szoptatni, mikor még tejem
sincs?”
Minél előbb kezdjük el a szoptatást, annál
gyorsabban lesz tejünk, ugyanis az anya-
84
tejellátás a kereslettől függ. A korai kezdés
azonban nemcsak azért fontos, hogy be­
induljon a tejtermelés, hanem azért is,
mert a babának meg kell kapnia a szüksé­
ges adag előtejet, élete első napjainak ideá­
lis táplálékát. A sárgás színe és különle­
gesen értékes összetétele miatt „folyékony
aranynak” is nevezett sűrű (néha áttetsző)
előtej igen magas ellenanyag- és fehér­
vérsejt-tartalmának köszönhetően hatá­
sos védelmet biztosít a baktérium- és
vírusfertőzés ellen, sőt újabb kutatások
szerint az újszülött immunrendszerét is
ellenanyag-termelésre serkenti. Ezenkí­
vül az előtej olyan bevonattal látja el a
baba emésztőrendszerét, amely nemcsak
a baktériumfertőzéstől óvja meg az éret­
len szerveket, hanem véd az allergiától
és az emésztési bántalmaktól is. S ha ez
sem elég: az első bélmozgások (meko-
nium, lásd a 134. oldalt) beindításához
szükséges ingert szintén az előtejtől kap­
ja meg az újszülött, de az esetleges sár­
gaságért (132. oldal) felelős bilirubin
eltávolításában is szerepet játszik.
Előtej bői egy kicsi is sokat ér. A ba­
ba alig néhány teáskanálnyit fogyaszt
belőle, de éppen ennyire van szüksége.
Mivel pedig a sok proteint, vitamint és
ásványi anyagot, de kevés zsírt és cukrot
tartalmazó előtej könnyen emészthető,
remek étvágygerjesztőként is szolgál,
és előkészíti a terepet a későbbi lakmá-
rozáshoz.
Az előtej az első napokban kielégíti
a baba zsenge étvágyát, miközben a le­
hető legegészségesebb étkezést biztosít­
ja számára. Egyúttal felkészíti a követke­
ző fogásra: az átmeneti tejre. Az előtej és
az érett anyatej között „tálalt” átmeneti
tej narancslével kevert tejre hasonlít (de
szerencsére a kisbabának százszor job­
ban ízlik), és megjelenését az anyuka
akkor fogja észrevenni, mikor beindult
a teje. Az előtejhez képest kisebb az im­
munglobulin- és proteintartalma, de több
benne a laktóz, a tejzsír és a kalória. A szü­
lés után 10-14 nap múlva termelődő
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
érett anyatej híg és fehér (néha kékes).
Bár a lefölözött sovány tejre hasonlít, te­
lis-tele van tejzsírral és minden olyan
táplálékkal, amire a gyarapodó csecse­
mőnek szüksége van.
TEJBELÖVELLES
„Ma megjött a tejem, és azóta
a mellem a háromszorosára nőtt,
kőkemény, és borzalmasan fáj.
Hogyfogok így szoptatni?”
A kismama keble kilenc hónapon át nő,
és mikor már azt hiszi, ennél nagyobb
már nem is lehetne (plasztikai sebész köz­
reműködése nélkül), a szülés utáni né­
hány hétben mégis tovább nő. Ráadásul
úgy fáj, hogy a kismamamelltartót alig
bírja elviselni. Ennél is rosszabb, hogy
mikor végre beindult a tej, jobban fél
a szoptatástól, mint valaha: a mell fáj és
érzékeny, kemény és duzzadt, ráadásul
a mellbimbó is ellapul, ami megnehezí­
ti a baba számára, hogy bekapja.
A tejelválasztás megindulásával járó
(és a későn kezdett szoptatás miatt sú­
lyosbodó) tejbelövellés néhány óra lefor­
gásán belül, hirtelen és drámai módon
jelenik meg. Többnyire a szülést követő
harmadik-negyedik napon várható, de
ritka esetben már a másodikon is elő­
fordulhat, illetve elhalasztódhat a tizen­
hetedik nap utánra. Bár a mell megna­
gyobbodása annak a jele, hogy duzzad a
tejtől, a fájdalmat, feszülést nem ez, ha­
nem a teljes gőzzel működő tejüzem se­
gítségére odatoluló vér okozza.
A nem minden nőnek egyforma kel­
lemetlenséget okozó mellnagyobbodás
főleg az első gyermek esetében súlyosab­
ban és később jelentkezik (a többi gye­
reknél már jobb lesz). Olyan szerencsés
anyák is vannak (főként a második, har­
madik gyerekesek között), akiknek anél­
kül is van tejük, hogy ezt az árat megfi­
zetnék érte, különösen ha kezdettől fog­
va rendszeresen szoptatnak.
Szerencsére a mell fájdalmas feszülé­
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
se átmeneti jelenség, a tejkereslet és -kí­
nálat összehangolása után elmúlik. A fáj­
dalom, feszülés rendszerint nem tart to­
vább egy-két napnál, bár egyes esetekben
egy hétig is elhúzódhat.
Addig is a következők módszerekkel
lehet enyhíteni a kellemetlen tüneteket:
♦ Szoptatás előtt a bimbóudvar rövid
ideig tartó melegítése megkönnyíti a tej­
leadást. Tegyünk rá meleg (nem forró)
vízbe mártott, kicsavart ruhát, vagy me­
rítsük meg meleg vízben. Szoptatás köz­
ben a mell masszírozása is megkönnyíti
a tej leadást.
♦ Szoptatás után a jeges borogatás csök­
kenti a feszülést. Talán egy kissé furán
hangzik, és még furábban néz ki, de a
jéghideg káposztalevél csodásán hűsít
(a külső leveleket le kell mosni, lecsö-
pögtetni, majd a közepére lyukat vágni
a mellbimbónak). Külön erre a célra hű­
sítő melltartóbetét is kapható.
♦ Vegyünk fel megfelelő méretű mell­
tartót (széles vállpánttal és kizárólag
természetes anyagból készült béléssel).
A melltartó ne legyen szűkebb a kelleté­
nél, mert a fájdalmasan duzzadt mell ne­
hezen viseli a nyomást. Bő ruha kell, ami
nem dörzsöli az érzékeny emlőt.
♦ A fájdalmas mellfeszülés legjobb el­
lenszere a gyakori szoptatás, úgyhogy
nem szabad kihagyni csak azért, mert
félünk a fájdalomtól. Minél kevesebbet
szopik a baba, annál inkább duzzad a
mell, és annál jobban fog fájni. Vagy meg­
fordítva: ha többet szopik az újszülött,
gyorsabban lelohad a mell duzzadása.
Ha a baba nem szopik elég intenzí­
ven, hogy mindkét duzzadt mellet le-
lohassza, mellszívóval is segíthetünk ma­
gunkon. A feszülés enyhítése érdekében
nem szabad túl sok tejet leszívni, mert
akkor az emlő több tejet fog termelni,
mint amennyi a babának kell, felborul
85
a kereslet-kínálat egyensúlya, és nem szű­
nik meg a duzzadás.
♦ A duzzadás csökkentése érdekében
szoptatás előtt kézzel fejjünk ki egy ke­
vés tejet mind a két mellből. így köny-
nyebben fog kiürülni, és a mellbimbó is
elég puha lesz ahhoz, hogy a baba köny-
nyebben bekapja.
♦ Etetésenként váltogatni kell a test­
helyzetet (pl. az egyikben futball-labda-
tartás, a másikban bölcsőtartás, lásd a
78. oldalt). A testtartás változtatása elő­
segíti az összes tejcsatorna kiürítését,
ezáltal hozzájárulhat a fájdalmas duzzadt-
ság csökkentéséhez.
♦ Komolyabb fájdalom esetén orvosi ja­
vaslatra valamilyen enyhébb fájdalom-
csillapító, pl. paracetamolkészítmény is
szóba jöhet. Fájdalomcsillapítót kizáró­
lag szoptatás után szabad bevenni.
„Most szültem másodszor; és
a mellem sokkal kevésbéfeszül,
mint az első gyerekkel Ez azt
jelenti, hogy nem lesz annyi
tejem?”
Nem, ez a jó hír annyit jelent, hogy
már kevesebb fájdalommal jár a szop­
tatás. Bár vannak veterán anyák, akik­
nek a második gyereknél ugyanúgy
(sőt még jobban) megduzzad a mel­
lük, mint az elsőnél, a második és to­
vábbi terhességek többségére nem ez a
jellemző. Oka talán abban keresendő,
hogy a gyakorlott emlő „magabizto­
sabb”, hiszen egyszer már teljesítette a
feladatot, így könnyebben állja a tej­
áradatot. De az is lehet, hogy az anya
szerezte meg azt a tapasztalatot, amivel
már az első perctől jobban tud szoptat­
ni (és könnyebben ürül a melle). Mind­
ettől függetlenül a duzzadás akkor szo­
kott lelohadni, amint a baba szopni
kezd.
86
Nagyon ritkán előfordulhat, de csak
első gyerekes anyáknál, hogy a mellna­
gyobbodás elmaradása és a tej leadás ér­
zésének hiánya valóban az elégtelen tej-
elválasztás jele. Többnyire azonban azok­
nak az első gyerekes anyáknak is bőven
van tejük, akiknek nem duzzadt fel a
mellük. Attól tehát nem kell tartani,
hogy egy anyának nem lesz elég teje -
baj csak akkor van, ha a baba nem gya­
rapszik (lásd a 168. oldalt).
TÚLSOKATEJ
„A mellem már nemfeszül, mégis
annyi a tejem, hogy a gyerek majd
belefullad. Talán túl sok a tejem?”
Talán úgy látszik, mintha az egész kör­
nyéknek - de legalább egy kisebb bölcső­
dének - elég volna a teje, de nyugalom:
nemsokára pont annyi lesz, amennyire
egyetlen éhes babának: a saját gyerme­
kének van szüksége. Sok nő úgy érzi,
főleg a szoptatás első heteiben, hogy
kissé sok a jóból: a baba láthatólag nem
bírja az iramot, szegényke igyekszik min­
dent lenyelni, ami a szájába ömlik, de
végül csak krákog, köhécsel, fuldoklik.
Az is előfordul, hogy a túlcsorduló tejtől
szivárog és csöpög a mell, ami kényel­
meden és zavaró (főleg nyilvános helyen).
Lehet, hogy most éppen több a teje,
mint amennyi a gyereknek kell, vagy
gyorsabban adja le, mint ahogy a gyerek
képes magához venni, de úgy egy hónap
múlva remélhetőleg beáll a kereslet­
kínálat egyensúlya, s ahogy az anya szink­
ronba kerül a gyerek szükségletével, foko­
zatosan megszűnik a túltermelés. Addig
etetés közben tartson kéznél egy törül­
közőt mindkettejük számára, és az alábbi
módszerekkel próbálja meg csökkenteni
a hozamot:
♦ Ha a tej leadás elején a baba kétségbe­
esetten krákogni kezd, és levegő után
kapkod, próbálja egy pillanatra levenni
magáról, hogy kibugyogjon a tej. Ami­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
kor a folyás lelassul, vissza lehet tenni a
gyereket az emlőre.
♦ Csak az egyik melléből etessen. így job­
ban kiürül, a babának pedig egy etetés
alatt kettő helyett csak egy alkalommal
kell megküzdenie a tejáradattal.
♦ Szoptatás közben a bimbóudvar finom
nyomkodásával igyekezzen lassítani a le­
adást.
♦ Tegye a babát félig ülő helyzetbe. Egyes
csecsemők úgy oldják meg a problémát,
hogy a fölösleges tejet hagyják kicsorog­
ni a szájukból.
♦ Próbálja meg kivédeni a gravitációt:
szoptasson kissé hátradőlve, esetleg ha­
nyatt fekve, hogy a baba legyen fölül (bár
ezzel a kissé esetlen pózzal nem érdemes
túl gyakran próbálkozni).
♦ Etetés előtt fejjen le tejet, míg az első
erős sugár le nem lassul. Ekkor már nyu­
godtan szophat a baba, nem fogja elön­
teni a tejáradat.
♦ A saját folyadékbevitel csökkentésével
nincs értelme próbálkozni. A tejelvá­
lasztásnak semmi köze ahhoz, hogy a
mama milyen sok vagy milyen kevés fo­
lyadékot fogyaszt. Attól, hogy keveseb­
bet iszik, még nem lesz kevesebb teje,
az egészségének viszont árthat.
Vannak nők, akiknek végig erősen jön a
tejük. Aggodalomra akkor sincs ok, ha
kiderül, hogy ön is közéjük tartozik.
Ahogy a baba nő, növekszik az étvágya
és egyre gyakorlottabban szopik, ekkor
már meg tud birkózni az árral.
TEJCSORGÁS, SPRICCELES
„Szinte állandóan csorog
a tejem. Normális dolog ez?
Meddig fog tartani?”
t u d n iv a l ó k a sz o p t a t á sr ó l
Pólóátnedvesítésben (trikó-, pulóver-,
melltartó-, sőt ágynemű-eláztatásban)
a kezdő kismamák verhetetlenek. A szop­
tatás első hetei csaknem mindig úsznak;
a tejük gyakran szivárog, csöpög, néha
spriccel is. Mindez figyelmeztetés nélkül,
bárhol, bármikor megtörténhet. Egyszer
csak megérzik a tejelválasztás megindu­
lásáról árulkodó bizsergést, és mielőtt
előkapnának egy vattapamacsot vagy tö­
rülközőt, máris két nyirkos karika díszíti
a pólójukat.
Mivel a tejelválasztás tudatilag be­
folyásolt fizikai folyamat, nagy valószínű­
séggel akkor csordul ki a tej, ha a mama
a kisbabára gondol, róla beszél vagy meg­
hallja a sírását. A meleg zuhany alatt is
könnyen kicsöppen a tej. De olyankor
is előfordulhat, amikor a baba eszébe se
jut (például alszik, számlát fizet be), illet­
ve a lehető legnyilvánosabb vagy leglehe­
tetlenebb helyzetben van (éppen sorban
áll a postán, előadást tart, szerelmeske­
dik). Akkor is kicsöppenhet a tej, ha az
etetés késik vagy az ideje közeleg (főleg
annál van ez így, aki rendszeres időkö­
zönként szoptat). Szoptatás közben pe­
dig elcsöppenhet a másik mell.
Csöpögő kebellel egyébként sem
könnyű az élet, de néha kifejezetten ké­
nyelmetlen, kellemetlen és végtelenül za­
varó, pedig csupán a szoptatás teljesen
normális mellékhatásáról van szó, főleg
eleinte. (De az is normális dolog, ha csak
kicsit vagy egyáltalán nem szivárog a tej,
sok anya tapasztalja, hogy a második
gyereknél már kevésbé csöpög a melle.)
Idővel, ahogy a kereslet és a kínálat las­
san találkozik, és kialakulnak a szoptatás
szabályai, jelentősen csökken a szivár­
gás. Addig is, a szárazabb napok eljöve­
teléig érdemes kipróbálni a következő
módszereket:
♦ Tartsunk magunknál egy csomó mell­
tartóbetétet. A betét életet (de legalábbis
inget) menthet. Tartson betétet a pelen-
kástáskában, a ridikülben, az ágy mellett,
87
és ha átázott, dobja ki. A műanyag vagy
vízhatlan béléses betét kerülendő, mert
a nedvet felszívás helyett csak felfogja,
ezenkívül a mellbimbót is irritálhatja.
Ki-ki kísérletezze ki a neki való típust:
van, aki az eldobható melltartóbetétet sze­
reti, mások a mosható pamutpárnácskát.
♦ Kíméljük az ágyat. Aki éjszaka erősen
át szokott ázni, az, ha nem akar minden­
nap friss lepedőt húzni vagy új matracot
venni, lefekvés előtt tegyen több betétet
a melltartójába, vagy fektessen maga alá
egy nagy törülközőt.
♦ Viseljünk mintás, lehetőleg sötétebb
anyagból készült holmit. Mint tapasz­
talni fogjuk, ezeken kevésbé látszik meg
a folt. Szoptatós gyerek mellé mosható
ruha kell.
♦ Csöpögés ellen nem használ a fejés.
Nemhogy nem véd meg tőle, hanem még
fokozza is. Az emlő annál több tejet ad,
minél inkább stimulálják.
♦ Védekezés nyomással. Ha rossz előér-
zete van, úgy is megpróbálhat gátat vetni
a szivárgásnak, hogy nyomást gyakorol
a mellbimbóra (persze nem nyilvános he­
lyen), vagy szorosan összefonja a karját
a mellén. Mindez azonban csak akkor
lehetséges, amikor a szoptatás már gya­
korlottan megy, és a tej kiválasztás is be­
állt a megfelelő szintre. Az első néhány
héten nem szabad túlzásba vinni a tej-
leadás visszatartását, mert eldugulhatnak
tőle a tej mirigycsatornák.
A TEJLEADÁS ÉRZÉKELÉSE
„ Valahányszor a babát mellre
veszem, amikor megindul a tej,
furcsa érzés támad a mellemben.
Normális dolog ez?*9
Ez az érzés a tej leadás velejárója. A szop­
tatásnak nemcsak normális, hanem szük­
séges tartozéka, azt jelzi, hogy a tej meg­
88
indul azokból a csatornákból, ahol ter­
melődött. Megnyilvánulhat egy kis nyi-
lallásban, sok apró (esetenként a kelle­
ténél hegyesebb) tű szurkálásában, fel-
hevülésben, kimelegedésben. Az érzés a
szoptatás első hónapjaiban és az etetés
elején általában erősebb (bár táplálás köz­
ben is előjöhet), és a baba növekedésével
gyengül. Előfordul, hogy az egyik mell
bizsereg, miközben a baba a másikból
szopik, és bekövetkezhet akkor is, ami­
kor borul a szoptatás menetrendje (lásd
az előző kérdésnél).
A szoptatás első heteiben a bizser­
gés —mely az első szívással kezdődik és
az első csöpp tejjel ér véget - percekig is
eltarthat. Ha már összeszokott a baba és
a mama, néhány másodpercre rövidül le
az érzés, később viszont, mikor a tej ki­
választás lecsökken (mert megjelent a
szilárd étel vagy a tápszer), az időtartama
megint megnyúlhat.
A tej leadási reflexnek nem tesz jót a
feszültség, idegesség, fáradtság, betegség,
zaklatottság, nagyobb adag alkohol. Aki
tehát úgy érzi, hogy leadási reflexe nem
a legjobb vagy a kelleténél lassabban mű­
ködik, néhány lazítási módszer segítségé­
vel relaxáljon, jelöljön ki egy helyet, ahol
nyugodtan tud szoptatni, alkoholt pedig
ne vagy csak minimális mértékben igyon.
Azzal is javíthat a helyzeten, ha szopta­
tás előtt óvatosan megpaskolja a mellét.
De aggodalomra nincs ok. A tej leadás­
sal a gyakorlatban nagyon ritkán van
probléma.
A szoptatás után a mellben jelent­
kező mély nyilallás annak a jele, hogy a
mell kezd újra megtelni tejjel. Ez azon­
ban néhány hét alatt elmúlik. Szoptatás
közben a szúró, égető érzés szájpenész-
fertőzésre (lásd 132. oldal) utal, ami a
baba szájából terjedhetett a mellbim­
bóra. Szoptatás közben a mellbimbó
fájdalmát rendszerint az okozza, hogy
a gyerek nincs jól rátéve a mellre (lásd
a 80. oldalt).
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
REPETA
„Kéthetes gyerekem eddig rend­
szeresen evett minden két-három
órában. Most egyszerre óránként
kér enni Talán nem kap eleget?”
A jelek szerint falánk kisbabát tart a ke­
zében - jobban mondva melenget a keb­
lén. Lehet, hogy a gyerek erős növekedé­
si szakaszban van (ez háromhetes, majd
hathetes korban várható), vagy már több
kell neki a jóllakáshoz. Az ok mindegy
is, a lényeg, hogy megkapja a szükséges
pluszt, a repetát. A kisgyerek ösztönö­
sen tudja, hogy ha fel akarja turbózni az
emlőt a szükséges többletteljesítményre,
akkor kétóránként 30 perc helyett órán­
ként 20 percet kell szopnia. Ezért tehát
átminősíti anyját étteremből gyorsbüfé­
vé. Alig fejezte be jóllakottan, már megint
a mellet keresi, és valami ennivaló után
kotorászik. Ilyenkor vegye ölbe, és szop­
tassa meg újra.
A maratoni etetés elég kimerítő:
a mama kezdi úgy érezni, mintha egy­
huzamban a keblén csüngene a gyerek.
Egy vigasz van: a hajsza csak egy-két na­
pig tart, ennyi kell ahhoz, hogy a tejter­
melés felvegye a versenyt a gyarapodó
baba tej igényével, s ha ez megtörtént,
visszaáll a szoptatás normális és civilizált
rendje. Addig azonban annyiszor töm­
je meg a láthatólag feneketlen bendőt,
ahányszor szüksége van rá.
FAJÓ MELLBIMBÓ
„Mindig is szerettem volna
szoptatni, de a mellbimbóm olyan
kibírhatatlanul megfájdul, hogy
attólfélek, nem leszek képes
tovább szoptatni a kislányomat.”
Először kérdés volt, hogy egyáltalán meg­
tanul-e szopni a gyerek, azóta pedig olyan
buzgón szopik, hogy a mamája mellbim­
bója belefájdul. Bizony, érzékeny mell­
bimbóval szoptatni elkeserítő és elked-
tu d n iv a ló k a sz o p ta tá sró l
A SIKER RÖGÖS ÚTJA
Bár szülés után a kórházban szinte min­
denki találkozott szoptatási tanácsadó­
val, sokakat szülés után két nappal - vagy
mielőtt egyáltalán megjött volna a te­
jük - úgy küldenek haza, hogy nem ta­
nították meg szoptatni (akik császárral
szültek, azok persze kivételt képeznek).
Sajnos a szoptatási problémák nem
olyankor jelentkeznek, amikor még kö­
zel a segítség, csak a gombot kell meg­
nyomni az ágy mellett, hanem már ott­
hon, a szülés utáni első vagy második
héten. Feladni akkor sem szabad, ha úgy
érezzük, a sikeres szoptatáshoz rögösebb
út vezet, mint gondoltuk volna. Telefo­
non hívjunk el otthonunkba egy szop­
vetlenítő dolog. Szerencsére a nők több­
sége nem szenved sokáig; a mellbimbó
gyorsan megedződik, a fájdalom elmúlik,
és a szoptatás örömmé válik. Előfordul
azonban - főleg olyan anyák esetében,
akik nem jól tartják a babát, vagy egy
kis mohót etetnek, hogy ez az időszak
elhúzódik, és a berepedt mellbimbó any-
nyira fáj a szoptatástól, hogy kész tragé­
dia minden etetés. De van néhány mód­
szer, amivel a fájdalom enyhíthető:
♦ Szoptatás közben ügyelni kell a baba
helyes tartására: fordítsa önmaga felé és
úgy, hogy ne csak a bimbó, hanem az
egész bimbóudvar a szájába kerüljön.
Ha csak a bimbót szívja, azzal fájdalmat
okoz, továbbá mérges lesz, mert nem
sok tejet kap. Ha a mell megnagyobbo­
dása miatt nem lehet az egész bimbóud­
vart a szájába adni, szoptatás előtt kézzel
vagy mellszívóval nyomjon ki egy kevés
tejet, hogy az emlő ne legyen olyan duz­
zadt, és a baba könnyebben bekaphassa.
♦ A fájó, repedt mellbimbót minden
szoptatás után szellőztetni kell a szabad
89
tatási tanácsadót. Az ilyen gondokkal
küzdő, frissen szült kismamának ez a
vizit rendkívül hasznos lesz, mert sínre
teszi és felkészíti az akadályok leküz­
désére. Nem érdemes arra várni, hogy
a szoptatási probléma magától megol­
dódjon: minél korábban kezdenek vele
foglalkozni, annál kisebb a valószínű­
sége, hogy végül kezelhetetlenné fajul­
jon (mert például az anyának kevés lesz
a teje, vagy a baba nem tud szopni), és
annál nagyobb az esély, hogy nem fog­
ja idő előtt feladni. Úgyhogy kérjünk
segítséget, mielőtt bedobnánk a törül­
közőt. A baba és a mama egyaránt jól
fog járni.
levegőn, majd rátenni a bimbóvédő ku­
pakot (ami nem azonos a csészeszerű
mellvédővel), amely légpárnában tartja
a mellet, és a ruhát se engedi hozzáérni.
Gyakran cseréljen melltartóbetétet, ha
a kicsorduló tejtől átnedvesedne. Sem­
miképpen ne használjon vízhatlan beté­
tet, mert a bezárt nedvesség csak növeli
a bajt.
♦ Ha nedves az időjárás, szárogassa
langymeleg mellbimbóját hajszárítóval
(15-20 cm távolságból) legfeljebb két-
három percen át. Száraz időben viszont
a nedvesség segíthet, ezért vagy hagyja
rajta megszáradni a szoptatásból ma­
radt tejet, vagy nyomjon ki a szoptatás
végén pár cseppet, kenje szét a mellbim­
bón, és csak akkor vegye fel a melltartót,
ha megszáradt.
♦ A mellbimbó természetes védelmét és
kenését izzadságmirigyek és a bőrben ter­
melődő zsír biztosítják. A mellbimbó
repedésének megelőzésére, gyógyítására
a kereskedelemben kapható módosított
lanolinos kenőcsök is alkalmasak. Szop­
90
tatás után ultrasterilizált, gyógyszermi­
nőségű lanolint kenhet rá, de se kőolaj-
származék-alapú készítményt (vazelint),
se másféle ásványiolaj-származékot nem
szabad használni. A mellbimbót csak víz­
zel szabad lemosni, fiiggedenül attól, fáj-e
vagy sem. Tilos a szappan, az alkohol,
a benzointinktúra, az impregnált tisztító­
kendő. A csecsemő már védett a bőrön
lévő baktériumokkal szemben, maga az
anyatej pedig tiszta.
♦ Tegyen a mellbimbóra hideg vízbe
mártott filteres teát. A tea összetevői
nyugtató és gyógyító hatásúak.
♦ Váltogassa a szoptatási helyzetet, hogy
a bimbóudvart etetésenként más-más ol­
dalról érje nyomás; természetesen a gye­
reknek mindig arccal felénk kell fordulnia.
♦ Ne szoptasson többször abból a mel­
léből, amelyik nem fáj vagy nincs bere­
pedve. Lehetőleg minden alkalommal
mindkét mellet használja, még ha csak
néhány percig is; de jobb a kevésbé érzé­
kennyel kezdeni, mivel az elsőt mohób­
ban kapja be a baba. Ha egyformán fáj
(vagy ha egyáltalán nem fáj), azzal a mel­
lel kezdjen, amely legutóbb másodiknak
került sorra és nem ürült ki eléggé.
♦ Etetés előtt pihenjen néhány percet.
A lazítás elősegíti a tej leadást (ami azt je­
lenti, hogy a babának nem kell olyan erő­
sen szívnia), a feszültség megnehezíti.
Erős fájdalom esetén kérdezze meg az
orvostól, hogy szedhet-e valamilyen nem
receptköteles fájdalomcsillapító orvos­
ságot.
♦ Ha berepedezett a mellbimbó, figyelni
kell, hogy a mell nem mutatja-e gyulla­
dás jeleit, ha ugyanis a baktériumok a
repedéseken keresztül bejutnak a tej csa­
tornákba, fertőzés alakulhat ki. A tej-
csatornák eldugulását és az emlőgyul­
ladást bővebben lásd a 93. oldalon.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
A SZOPTATÁSRA SZÁNT IDŐ
„Nekem senki nem szólt, hogy
napi 24 órát kell szoptatnom!**
Talán mert el se hitte volna. Vagy nem
akarták elvenni a kedvét. Mindenesetre
most már tudja. Az első hetekben a szop­
tatás sok anyának 24 órás műszakot je­
lent. De bátorság: nem sokáig marad fa­
lánk gyermeke foglya. Ahogy a szoptatás
bevett gyakorlattá válik, az etetések szá­
ma csökkenni fog. Mire a baba átalussza
az éjszakát, már alig ötször-hatszor kell
szoptatni, ami mindössze három-négy
órát vesz el a napból.
Addig is ne törődjön semmi más
tennivalóval, pihenjen, és élvezze ki eze­
ket a különleges perceket, amelyeket csak
ön oszthat meg a babával. Vezessen köz­
ben babanaplót, olvasgasson, tervezze meg
papíron a napját. Nagyon valószínű, hogy
elválasztás után hiányozni fog a nyuga­
lom, és vissza fogja sírni a szoptatással töl­
tött sok-sok órát.
KISMAMADIVAT
„Mikor terhes voltam, alig vártam,
hogy újra rendes ruhában járhas­
sak. Most látom, hogy egy szoptatós
mama sem viselhet akármit.**
Ez nem igazság! Végre látszik, hogy az
embernek dereka is van (lenne), erre
megint nem tud mit felvenni. Szeren­
csére a divatos öltözködésnek szoptatós
kismamaként már jóval kevesebb az aka­
dálya, mint áldott állapotban. Az viszont
tagadhatatlan, hogy ilyenkor a ruhatár
némi átalakításra szorul, főleg derékban.
Ennek ellenére néhány ügyesen megvá­
lasztott darab egyszerre kielégítheti a fe­
jecskére szomjazó baba és az eleganciára
szomjazó mama vágyait.
JÓ melltartó: Nem túl meglepő hír:
a ruhatárnak ez az a darabja, amit a baba
és a szülők is a legtöbbször fognak látni.
Feltétlenül szüksége lesz egy vagy több
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
jó melltartóra. Az volna az ideális, ha már
szülés előtt beszerezne egy alapdarabot,
hogy a baba születése után már a kórház­
ban kéznél legyen. Mivel azonban a leg­
több anya melle megnő, amikor megin­
dul a teje, nem biztos, hogy érdemes elő­
re megvenni.
A szoptatós kismama sokféle melltar­
tóból válogathat: vehet merevítőst vagy
merevítő nélkülit, józanul egyszerűt vagy
bolondos csipkéset (csak a bőrét ki ne
csipkézze!), vállon vagy elöl középen kap-
csolhatót, félrehúzhatót. Próbáljon meg
többféle fazont, elsősorban a kényelmes,
praktikus szabást nézze, hiszen gyakran
kell majd fél kézzel kikapcsolnia, mi­
közben a másik kezében az éhesen síró
gyereket tartja. A lényeg, hogy a mell­
tartó erős, lélegző pamutból készüljön,
és a kosara táguljon, követve a mell duz­
zadását. A szűk melltartó a tejcsatornák
elzáródásához vezethet, továbbá rendkí­
vül kényelmetlen a felduzzadt emlőnek,
az érzékeny mellbimbónak.
Kétrészes: Szoptatós kismamának a leg­
jobb divattanács a kétrészes szerelés, kü­
lönös tekintettel az olyan felsőre, amit
szoptatáshoz csak fel kell húzni (a szo­
rosan testhez álló páncélburok nyilván
alkalmatlan a célra). Az elöl cipzáras vagy
gombolt blúzfélék is jól beválnak (bár
ha szoptatáshoz le kell húzni a cipzárt,
többet kell közszemlére tenni, ezzel szem­
ben a blúznak csak az alsó gombjait kell
kigombolni). Kismamatop rejtett ele-
fántfiilekkel is kapható, így a szoptatást,
fejést diszkrét takarásban lehet lebonyo­
lítani. A kismamaruhák óriási előnye az
eleve nagy mellbőség.
Ne egyszínűt: Fehéren, egyszínűn és
minden vékony anyagon sokkal jobban
meglátszik a tej folt, mint a sötétebb
mintáson, ami az árulkodó foltokon
kívül a dudorodó melltartóbetétet is
tudja rejteni.
91
Mosható darabok: A tejcsorgások és
büfizések után örülni fog a mosodás,
hogy baba van a háznál. Persze csak ak­
kor, ha a kismamaruha gépben mosha-
tó-szárítható anyagból van. Akinek ked­
venc selyemblúzait érte már néhány bal­
eset, azt nem kell külön meggyőzni a
mosható ruha előnyeiről.
Bélelt melltartó: A melltartóbetét a szop­
tatós mama legfontosabb kelléke. Függet­
lenül a toalett egyéb darabjaitól a mell­
tartóba mindig kerüljön egy-két betét
(részletesebben lásd a 86—87. oldalon).
SZOPTATÁS NYILVÁNOSAN
„Legalább féléves koráig szoptatni
szeretném a kislányomat, bár nem
maradhatok végig otthon. Kérdés,
tudok-e mások előtt szoptatni. ”
A világ nagyobb részén a gyermekét szop­
tató anya nem feltűnőbb jelenség, mint
ha üvegből adna neki inni. Magyaror­
szágon viszont majdnem illetlenségnek
számít a nyilvános szoptatás. Képtelen­
ség, hogy a női mellet csak a moziban,
színes magazinokban vagy az országút
mentén szabad megbámultatni, és a lát­
ványa akkor már nem ildomos, ha egy
gyerek táplálkozik belőle.
Szerencsére a nyilvános szoptatás
mégis terjedőben van, és egyre több he­
lyen meg is könnyítik. Amerika néhány
államában törvény biztosítja a nyilvános
szoptatás jogát, és kimondja, hogy a
munkahelyeken ki kell jelölni egy helyet,
ahol az anyák szoptathatnak vagy kifej­
hetik a tejüket. Úgyhogy a szoptatás nem
jelenti azt, hogy be kell zárkózni. Némi
gyakorlattal meg lehet tanulni diszkréten
szoptatni, és az érintetteken kívül senki
nem fogja észrevenni, hogy ebédidő van.
A nyilvános szoptatásból a következő
fogásokkal lehet magánügyet csinálni:
♦ Ruha leple alatt. Megfelelő ruhában
(lásd az előző kérdésnél) tömegben is
92
lehet szoptatni anélkül, hogy a bőr ki­
látszana. Alul ki kell gombolni a blúzt
vagy fölhúzni a pólót. A mell feltárt ré­
szét eltakarja a baba feje.
♦ Előgyakorlat. A fellépésre tükör előtt
tanácsos felkészülni. Ki fog derülni,
hogy ügyes stratégiával tökéletes fede­
zékbe lehet vonulni. Az első néhány al­
kalommal a partner vagy egy barátnő
nézze végig a nyilvános szoptatást, és
mondja meg, hol kell javítani.
♦ A vállra terített lepelből vagy sálból
remek sátrat lehet redőzni a babának
(lásd az ábrán), persze vigyázva, hogy
kapjon levegőt. A sátornak tehát nyi­
tottnak, jól szellőzőnek kell lennie. Há­
zon kívüli étkezéskor egy nagyobb asz­
talkendő is megteszi.
♦ Testen hordás. A kenguruban tartott
baba diszkrét etetése annyira egyszerű
feladat, hogy az anya szoptatás közben
ehet, nézhet filmet, járhat. Mindenki azt
fogja hinni, hogy a gyerek alszik.
♦ Privát övezet. Keressen egy padot a fa
alatt, foglalja le a könyvesbolt sarká­
ban álló kényelmes fotelt, üljön be egy
bokszba az étteremben. A mellbimbót
háttal az embereknek adja oda a babá­
nak, s ha bekapta, már vissza is lehet
fordulni.
♦ Kijelölt helyiségek. Ma már a nagyobb
áruházakban, bevásárlóutcákban és rep­
tereken is vannak kényelmes karosszé­
kekkel, pelenkázóasztalokkal felszerelt
kismamaszobák. Mosdó is szóba jöhet,
ha olyan külön előtere van, ahol az éhes
babát meg lehet etetni. Ha végképp
nincs megfelelő hely, és tényleg nem
akar mások előtt szoptatni, etesse meg
babáját kiszállás előtt a parkoló kocsi­
ban. Persze csak ha a hőmérséklet meg­
engedi.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Egy takaró - és már lehet is nyilvánosan
szoptatni
♦ Etesse meg, mielőtt a gyerek dühbe
gurulna. Nem szabad megvárni, hogy
ordítson az éhségtől. A bömbölő baba
feltűnést kelt, pedig nyilván éppen ezt
szeretné elkerülni. Tehát figyelni kell az
éhség jeleire, és lehetőleg megelőzni a
sírást.
♦ Ismerje a jogait, és ne szégyellje gya­
korolni. Ma már több mint húsz ame­
rikai államban törvény mondja ki, hogy
az anyának joga van közterületen szop­
tatni, és mellének ilyen célból történő
felfedése nem büntetendő cselekmény.
Egy 1999-es szövetségi törvény szerint
az anya a szövetség tulajdonában álló
minden ingatlanon jogosult szoptatni.
De az éhes csecsemőt megetetni vitatha­
tatlan jog az olyan államokban is, ahol
nincs rá törvény, és az sincs sehol betilt­
va, hogy az anya a saját m elléből etessen
(ez alól a mozgó jármű képez kivételt,
mert ott a nyugodt babát is kötelező biz­
tonsági ülésben tartani). Magyarorszá­
gon semmiféle ilyen törvény nincs.
♦ Vissza a természethez. Aki a nyilvános
szoptatást természetesnek érzi, csinálja.
Ha néhány próbálkozás után sem szere­
ti, akkor bátran vonuljon el.
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
CSOMÓ A MELLBEN
„Hirtelen csomót vettem észre
a mellemben. Érzékeny és egy
kicsit piros. A szoptatás az oka,
vagy valami rosszabb?”
Minden nőt megijeszt, ha csomót talál a
mellében. Szerencsére azonban ezek a tü­
netek szinte biztosan a szoptatással állnak
kapcsolatban: feltehetőleg eldugult egy
tejcsatorna, és nem tud kiürülni belőle a
tej. Az eldugult terület rendszerint olyan,
mint egy érzékeny, pirosas csomó. Az el­
dugulás önmagában nem veszélyes, de
fertőzésre hajlamos, ezért a problémát
nem szabad elhanyagolni. Kezelésének
alapja lényegében az, hogy a tejnek sza­
bad utat kell adni:
♦ Az érintett mellet minden etetés al­
kalmával alaposan ki kell üríteni. Elő­
ször azt kell odaadni a babának, és rá­
venni, hogy minél jobban kiszívja. Ha a
szoptatás után nyomásra nem szivárog,
hanem folyik belőle a tej, láthatólag nem
ürült ki. Ilyenkor a maradékot kézzel
vagy mellszívóval le kell fejni.
♦ Az eldugult tejcsatornát semmi nem
nyomhatja. Ellenőrizni kell, hogy nem
szűk-e a melltartó, nem szorítja-e le vala­
melyik ruhadarab. Váltogatni kell a szop­
tatási testhelyzeteket, hogy a nyomás ete­
tésenként más-más tejcsatornára kerüljön.
♦ A baba masszíroz. Ha úgy helyezi el
az állacskáját, hogy szopás közben az el­
dugult járatot masszírozza, könnyebben
kitisztul a tejcsatorna.
♦ Minden etetés előtt kerüljön meleg bo­
rogatás az eldugult tejcsatornára. Etetés
előtt és alatt óvatosan tanácsos masszí-
rozgatni.
♦Vajon nem tömi-e el a mellbimbót a rá­
száradt tej? Ajánlott meleg vízzel lemosni.
93
♦ Nem szabad feladni a szoptatást! Ez
az időpont a legkevésbé sem alkalmas a
baba elválasztására vagy a szoptatás csök­
kentésére, mert ettől csak rosszabbodna
a helyzet.
♦ Ritkán előfordulhat, hogy az emlő min­
den óvintézkedés ellenére gyulladásba
jön. Ha az érzékeny terület egyre fájdal­
masabbá, keményebbé, pirosabbá válik,
láz jelenik meg, orvoshoz kell fordulni
(lásd a következő kérdést).
EMLŐGYULLADÁS (MASTITIS)
„Kisfiam buzgón szopik, és bár
a mellbimbóm egy kicsitfájt és
berepedt, azt hittem, egészjól megy
a dolog. Most azonban az egyik
mellem hirtelen nagyon érzékeny
lett és megkeményedett - rosszabb,
mint amikor a tejem megjött.”
A kezdeti nehézségek után a nők több­
ségének viszonylag könnyen megy a szop­
tatás. Sajnos néha komplikáció is közbe­
jöhet, mint az ebben az esetben valószí­
nűsíthető emlőgyulladás. Bár a fertőzés
lehetősége a szoptatás egyetlen szakaszá­
ból sem zárható ki, jellemzően a szülés
utáni második és hatodik hét között szo­
kott előfordulni.
Az emlőgyulladást rendszerint az
okozza, hogy a mellbimbó bőrének re­
pedésein keresztül baktérium kerül a tej­
csatornába, gyakran a csecsemő szájából.
Mivel a berepedezés főleg az első gyere­
kes anyákra jellemző, akiknek a mellbim­
bója még nem edződött hozzá a szopás­
sal járó igénybevételhez, az emlőgyulladás
veszélye is elsősorban őket fenyegeti.
Az emlőgyulladás jellemző tünete a gyul­
ladt tej csatorna fölött érezhető heves
fájdalom, keménység, pír, forróság, fe­
szülés, továbbá a hidegrázás és a láz
(37,9-38,5 0C); bár néha a lázon és fá­
radtságon kívül nincs más tünet. Igen
fontos a gyors orvosi kezelés, úgyhogy
ha ilyen tünetek jelentkeznek, azonnal
94
orvoshoz kell fordulni. Gyógyítására rend­
szerint antibiotikumot, esetleg fekvést,
fájdalomcsillapítót és hűtőborogatást ír­
nak elő.
Gyulladt mellből fájdalmas szoptat­
ni, mégis muszáj. Sőt minél gyakrabban
rá kell szánnunk magunkat, mert a gye­
rek szopása áramlásban tartja a tejet, és
nem engedi eldugulni a tejcsatornákat.
Ha a baba nem végezett alapos munkát,
kézzel vagy mellszívóval óvatosan fejjük
le a maradékot. Attól nem kell félni,
hogy a gyermek elkapja a fertőzést: az ezt
okozó baktériumok nagy valószínűség­
gel éppen az ő szájából származnak.
Az emlőgyulladás kezelésével nem
szabad késlekedni, mert a mellben tá­
lyog alakulhat ki, olyan kínzó tüneteket
okozva, mint a tűrhetetlen fájdalom és
a magas, 37,4-39 °C-os láz. A terápia
rendszerint antibiotikum adásából és sok
esetben a tályog helyi érzéstelenítés alatt,
sebészeti úton történő leszívásából áll.
Ha tályog keletkezett, a beteg mellel egy
időre fel kell függeszteni a szoptatást,
de mellszívóval továbbra is rendszeresen
ki kell üríteni mindaddig, amíg meg nem
gyógyul, és ismét alkalmas nem lesz a
szoptatásra. Ezalatt az egészséges mellel
lehet folytatni a szoptatást.
SZOPTATÁS BETEGEN
„Most tört ki rajtam az influenza.
Szoptathatom-e a gyerekemet, vagy
ő is megkapja?”
A szoptatás a legjobb módja annak,
hogy a gyerek az anyján (és környeze­
tében) lévő baktériumok ellen védettsé­
get szerezzen és egészséges maradjon.
Az anyatejjel náthás tüneteket okozó
kórokozók nem juthatnak át, de egyéb
úton elkaphatja az anyjától a betegsé­
get. A fertőzés továbbterjedésének meg­
előzése érdekében mindig mossunk ke­
zet, mielőtt a gyerekhez vagy a holmi­
jához nyúlnánk, vagy megetetnénk; ha
minden óvatosság ellenére mégis meg­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
betegedne, a kezelési tanácsokat lásd az
539. oldaltól.
Megfázás vagy influenza esetén saját
felépülésünk meggyorsítása, valamint
annak érdekében, hogy elég tejünk és
erőnk legyen, több folyadékot kell inni
(az alvásidőt kivéve óránként egy pohár
vizet, gyümölcslevet, levest, koffeinmen-
tes teát), vitamint szedni, és amennyire
ebben a helyzetben lehetséges, figyelni
az étrendre. Meg kell kérdezni az orvos­
tól, nincs-e szükség valamilyen orvosság­
ra, egyébként ne szedjünk semmilyen
gyógyszert, kivéve ha az orvos jóváhagyta.
Gyomor- vagy bélfertőzés (gastroen-
teritis) esetén a gyerek érdekében szin­
tén meg kell tenni a szükséges óvintéz­
kedéseket, noha nem valószínű, hogy
elkapja: szoptatott csecsemők remekül
ellenállnak az ilyen fertőzésnek. Mossunk
gyakran kezet, különösen vécé után, és
mielőtt hozzányúlnánk a babához vagy
olyasmihez, ami a szájába kerülhet. A has­
menés, hányás miatti folyadékveszteség
pótlására sokat kell inni (pl. hígított gyü­
mölcslevet, koffeinmentes teát).
SZOPTATÁS ,
MENSTRUÁCIÓ KÖZBEN
^Ahhoz képest, hogy szoptatok,
hamar elkezdtem menstruálni.
Milyen hatása van ennek a tejemre?
Lehet így szoptatni a kisfiámat?”
Bár megfelel a valóságnak, hogy a kizáró­
lag mellből etető anyák csak elválasztás
(vagy részleges elválasztás) után kezdenek
újra menstruálni, vannak nők, akiknek
a ciklusa már szülés után 3-6 hónappal
visszaáll.
A menstruáció visszatérte nem jelent
egyet a szoptatás végével. Ha visszatért
a menstruáció, nem kell, sőt nem is sza­
bad abbahagyni a szoptatást, és menst­
ruáció alatt sincs a szoptatásnak akadálya.
A menstruációval járó hormonális válto­
zások miatt azonban azt tapasztalhatjuk,
hogy kevesebb a tejünk. Ezen - főleg a cik-
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
FOGAMZÁSGÁTLÁS
ÉS A SZOPTATÓ ANYA
Régebben a szoptató anyák csak
spirállal vagy óvszerrel védekezhet­
tek az újabb terhesség ellen. Ma
már szoptatás alatt szedhető - az
„igazi” tabletta összetevői közül
csak a progeszteront tartalmazó -
„minitabletta” és más biztonságos
hormonális védekezési lehetőségek
is léteznek. A szülés utáni és szopta­
tás alatti fogamzásgátlás részletes is­
mertetését lásd a 710. oldalon.
lus elején - szorgalmas szoptatással lehet
segíteni, de a vérzéssel együtt valószínű­
leg a csökkent tej kiválasztás is elmúlik.
Ahogy a hormonszint visszaáll, néhány
napon belül megint bőven lesz tej. Köz­
vetlenül menstruáció előtt vagy közben,
szintén a hormonális hatásokra, a tej íze
némileg megváltozhat. Van olyan baba,
aki nem bánja (a csecsemők se egyformán
válogatósak), de olyan is előfordul, aki
ilyenkor ritkábban vagy kevésbé jóízűen
eszik, esetleg el is utasítja egyik vagy
mindkét mellet, vagy a szokásosnál nyű­
gösebb. Szoptatás szempontjából a menst­
ruáció további hatása lehet, hogy a pete­
érés idején vagy a menstruációt megelőző
és követő néhány napon vagy mindezek
alatt érzékenyebbé válik a mellbimbó.
TORNA ÉS SZOPTATÁS
„Most, hogy a kisbabám már
hathetes, szeretnék újra mozogni
De úgy hallom, megsavanyodhat
tőle a tejem.”
Amit a torna és az anyatej viszonyáról
hallhatott (miszerint a testmozgás eme­
li a tejsavszintet és megsavanyítja a te­
jet), már a múlté. Szerencsére az újabb
kutatások azt igazolták, hogy az erősebb
testmozgás (például heti 4-5 aerobik-
95
program) következtében sem lesz sava­
nyúbb az anyatej, és a baba sem húzza
fel az orrocskáját a jól megdolgoztatott
anyuka mellétől.
Tehát járjon nyugodtan futni (má-
szófalazni, úszni). Csak eltúlozni nem
szabad (mert túlzott kimerültség esetén
a tejsav már tényleg felmehet arra a szint­
re, hogy megsavanyítsa a tejet). Jobb a
békesség alapon ossza be az edzést etetés
utáni időpontokra, hogy az esetleges
savanyító hatás a következő etetésig el­
múlhasson. A közvetlenül szoptatás utá­
ni edzés azért is előnyös, mert a mell
ekkor a legkönnyebb. Ha egy keményebb
testgyakorlás előtt nem áll módjában
szoptatni, előre fejje le és tegye el a
tejet, amit aztán edzés után, etetési idő­
ben cumisüvegből oda lehet adni a ba­
bának. Mivel pedig a sós tej sem jobb,
mint a savanyú, edzés után rögtön men­
jen zuhanyozni (de legalább a melléről
mossa le a sós verejtéket).
Ám ha valaki rendszeresen túlhajtja
magát, azt a tejelválasztása bánhatja. Ez
valószínűleg nem is a fárasztó gyakorla­
toknak tulajdonítható, hanem inkább a
mell folyamatos ugráltatásának és a ruha
súrolásának. Tehát jó erős, pamutból ké­
szült sportmelltartó nélkül ne eddzen.
A súlyzóval legyen óvatos, az erős kargya­
korlatoktól eldugulhatnak a tejcsatornák.
Végül edzés előtt és után ne felejt­
sen el inni egy-egy pohár vizet (vagy ha­
sonlót) a folyadékveszteség pótlására,
különösen melegben.
CUMISÜVEGGEL KOMBINÁLT
SZOPTATÁS
„Tisztában vagyok a szoptatás
előnyeivel, mégsem biztos, hogy
kizárólag mellbőlfogom táplálni
a kislányomat. Lehet-e tápszerrel
kombinálni a szoptatást?”
Noha senki nem vitatja, hogy a gyerek­
nek a kizárólagos szoptatás tesz a legjob-
96
CUMIZAVAR?
Talán jó lenne kipróbálni a szoptatás és
a cumisüveg kombinálását. Talán csak
azért szeretne néha tápszert is adni, hogy
olykor-olykor ön is henyélhessen. Csak­
hogy azt hallotta, a cumisüveg túl gyors
vagy helytelen bevezetése „szoptatási za­
varokat” okozhat, és most nem tudja, mit
csináljon. Valóban, ettől a veszélytől sok
szoptatási tanácsadó óva inti az anyákat
(mégpedig jó okkal, ha ugyanis a baba
előbb kap cumisüveget, mint hogy jól
megtanulna mellből táplálkozni, nem
lesz hajlandó szopni), de a csecsemőket
nem nehéz megtanítani, hogy hol a mell­
bimbóból, hol a cumiból szopjanak.
A rejtély titka az időzítés (ha a gye­
rek túl korán kap cumisüveget, azért
nem fog kérni a ciciből, mert hirtelen
kell rádöbbennie, mennyire megnehe­
bat, sok az olyan anya, aki ezt kivihetet­
lennek tartja, mert nem tudja beleillesz­
teni az életmódjába (pl. gyakori hivatalos
utak miatt), mert túl nehéz (megfájdult
és berepedezett a mellbimbója, elfertő­
ződött a melle, krónikusan kevés a teje),
mert túl sok időt igényel (a munkán és
egyéb kötelezettségeken fölül), vagy csak
túlságosan kimeríti. Az anyatejes és táp­
szeres táplálás kombinálása elsősorban
az ilyen anyáknak kínál megoldást. Bár
a kombinálás lehetőségét nem sokan
veszik fontolóra (sok nő inkább úgy vé­
lekedik, hogy a kettő kizárja egymást),
bizonyos helyzetekben a lehető legked­
vezőbb megoldás lehet. Úgy kell felfog­
ni, hogy a kevés anyatej is többet ér a
babának, mint ha semennyit nem kap.
A „kombimódszer” alkalmazása ese­
tén van néhány fontos dolog, amire fel­
tétlenül érdemes figyelni:
Hátrább a cumisüveggeL Igyekezzen
elodázni a tápszeres etetést, amíg be nem
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
zíti a dolgát; ha pedig túl későn érkezik
a cumisüveg, már jobban ragaszkodik
édesanyja emlőjéhez, semhogy holmi
gyári utánzat kedvéért hajlandó lenne
feladni). Az egyéniség se mindegy (pl. az
egyik csecsemő szeret kísérletezni, a má­
sik a szokások csökönyös rabja). A leg­
fontosabb mégis a kitartás (mind az
anya, mind a gyerek részéről). Előfor­
dulhat, hogy a baba az első cumisüveg­
től megzavarodik, az első kísérleteket el
is utasítja, de előbb-utóbb valószínűleg
rá fog érezni a „kombi” ízére. Nem sza­
bad megfeledkezni arról, hogy ha egy
baba már hajthatatlanul elkötelezte ma­
gát valamelyik módszer mellett, nem
fogja elfogadni a kombinációt. A cu­
misüveg bevezetéséről részletesen lásd
a 220. oldalt.
gyakorlódik a szoptatás, vagyis legalább
két-három hétig. Ekkorra a tejelválasz­
tás is beáll, a baba is hozzászokik a mell­
ből szopáshoz (az ő dolga a nehezebb),
mielőtt a (sokkal könnyebben szopható)
’ cumisüveggel megismerkedne.
i
í Nem szabad elsietni. Nem tanácsos
hirtelen a cumisüvegre váltani, hanem
csak szép lassan és fokozatos átmenet­
tel. Az első cumisüveggel szopás után
egy-két órával kell megkínálni a babát
(amikor már éhes, de még nincs kiéhez­
ve). Fokozatosan növelje a tápszeres ete­
tések és csökkentse a szoptatások szá­
mát, lehetőleg úgy, hogy minden újabb
cumisüveg előtt néhány napos időköz
legyen, amíg el nem jut oda, hogy
minden második (vagy az önnek meg­
felelő számú) etetés cumisüvegből tör­
ténik. A szoptatás fokozatos csökken­
tése azért is fontos, mert így megelőz­
hető a tej csatornák eldugulása és be-
gyulladása.
TUDNIVALÓK A SZOPTATÁSRÓL
Legyen rendben a kínálat: Amikor a
gyerek elkezd tápszert kapni, az anyatej
iránti csökkenő kereslet rövid időn be­
lül a kínálat csökkenését vonhatja ma­
ga után. Ezért kellő számú szoptatást
kell beiktatni, különben elapadhat a tej.
(A legtöbb nő esetében naponta hat ala­
pos szoptatás elegendő ahhoz, hogy az
újszülött megkapja a szükséges mennyi­
ségű tejet.) A tej kiválasztás fejéssel is
fenntartható. Ha a gyerek nem szopik
eleget (vagy a kimaradt szoptatások he­
lyett az anya nem fej), hamarosan nem
lesz tej a szoptatáshoz, és a „kombi” for­
dítva fog elsülni.
A jó cumi: A szoptatáshoz a mell már
pont jó „cumival” rendelkezik, s most a
cumisüveghez is meg kell találni a meg­
felelőt. Olyat érdemes választani, amely
a természetes bimbót utánozza, széles a
karimája, és lassan folyik. Az ilyen cumit
a csecsemő tövig be tudja kapni a szájá­
ba, ahelyett hogy csak a végét szopogatná.
A lassú folyás azért fontos, hogy a baba
- a szopáshoz hasonlóan - kénytelen le­
gyen megdolgozni a tejecskéért.
VISSZASZOKTATÁS
„Tíznapos kisbabámat születése
ótafelváltva etetem tápszerrel és
anyatejjel, de ezután csak szoptatni
szeretném. Lehetséges ez7”
Nem lesz könnyű - hiszen az anyatej
ilyen rövid ideig tartó pótlása is a kíná­
lat csökkenését okozza - , de egyáltalán
nem lehetetlen. Kellő idővel, odaadás­
sal, türelemmel - és az éhes baba kész­
séges együttműködésével - egy anya
át tud állni a kombinált táplálásról a
kizárólagos szoptatásra. A gyereket úgy
lehet leszoktatni a tápszerről, ha az anya­
tej pótolja a különbözeiét. A részleges­
ről a kizárólagos szoptatásra való átál­
lás megkönnyítése érdekében a követ­
kező módszerekkel lehet fokozni a tej-
elválasztást:
97
♦ A mell kiürítése: Mivel az emlő gya­
kori és rendszeres ingerlésének fontos
szerepe van a tejelválasztásban (minél
kevesebb fogy belőle, annál kevesebb
termelődik), a mellet nappal legalább
két és fél óránként, éjszaka háromórán­
ként ki kell üríteni (akár szoptatással,
akár fejéssel).
♦ Befejező fejés: Minden szoptatás vé­
gén rá kell szánni 5-10 percet a fejésre,
hogy mindkét mell alaposan kiürüljön,
mert ez nagyobb tejtermelésre serkenti.
A lefejt tejet későbbi fogyasztásra le le­
het fagyasztani (lásd a 165. oldalt), de
tápszerbe keverve is oda lehet adni a
gyereknek.
♦ A tápszeradag csökkentése: A tápszert
nem szabad egy csapásra megvonni a
gyerektől. Ameddig az anyának nincs
elég teje, a kicsinek szüksége van a ki­
egészítő táplálékra, de a cumisüveget csak
a szoptatás végén kapja meg. Ahogy
egyre több lesz a tej, csökkentse az egy-
egy üvegben adott tápszermennyiséget.
Ha a baba fogyasztásáról naplót vezet,
annak az anyatej növekedésével párhu­
zamosan, lassan csökkenő tápszermeny-
nyiségről kell tanúskodnia.
♦ Szoptatás segédeszközzel. Megfonto­
landó valamilyen szoptató anyáknak
való szoptatási segédeszköz alkalmazá­
sa, mivel jelentős mértékben megköny-
nyítheti az átállást a tápszerrel kombi­
nált szoptatásról a kizárólag anyatejes
táplálásra. Az ilyen készítmények lehe­
tővé teszik, hogy a baba a mellből szop­
ja a tápszert (lásd a 170. oldalt), így az
emlő is megkapja a kellő ingereket, és a
baba is a szükséges táplálékot.
♦ Pelenkaszámoló: Folyamatosan ellen­
őrizze a pisis és kakis pelenkák mennyi­
ségét, hogy kiderüljön, eleget kap-e a
gyerek enni (lásd a 166. oldalt). Ezen-
I felül, az átmenet időszakában tartsa a
98
kapcsolatot a gyerekorvossal, és gyakori
méréssel is ellenőrizze, eleget eszik-e a
baba.
♦ Esetleg gyógyszeres kezelés is szóba
jöhet: Vannak erre alkalmas gyógynö­
vények (a szoptatási tanácsadók szerint
csekély mennyiségű görögszéna serken­
ti a tej képződést). De - a gyógynövény-
és gyógyszerfogyasztás egyébként is
érvényes szabályainak is megfelelően
- a tej képzést serkentő készítményeket
is csak orvos, gyerekorvos, a sajátos hely­
zetet ismerő szoptatási tanácsadó tudtá­
val szabad fogyasztani.
♦ Csak türelem: A visszaszoktatáshoz
idő kell, és sikeréhez a külső segítség
is fontos. Lehetőleg kérjen segítséget
a társától, családtagjaitól, barátoktól.
Jucfimnk kell
AZ ANYATEJ EGESZSE£E§ ÖSSZETÉTELEIK ES
BIZTONSÁGOS MINŐSEGÉNEK MEGŐRZÉSÉRŐL
A csecsemő táplálása már nem követel
olyan önmegtartóztató étrendet, mint
mikor még a méhünkben hordtuk.
A szoptató anyának is figyelnie kell azon­
ban arra, mi kerül a szervezetébe, hogy
a baba szervezetébe se juthasson olyan
anyag, ami egészségre ártalmas és veszé­
lyes lehet.
MIT EGYÜNK?
Eddig egy fias sasmadár éberségével kel­
lett megnézni, hogy mit eszünk. Néhány
jó hír: a terhességhez képest a szoptatás
nagyon kevés diétás megszorítást köve­
tel. A főleg zsírt, proteint és szénhidrá­
tot tartalmazó anyatej nem függ köz­
vetlen módon az anya étrendjétől. Ismert
tény, hogy világszerte rengeteg nő nem
táplálkozik elégségesen, mégis bőven van
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Forduljon segítségért egy szoptatási
tanácsadóhoz. Ha nem tud szoptatási
tanácsadót választani, kérdezze meg a
kórháztól, az orvosától, a védőnőtől vagy
a helyi anyavédő szolgálattól, hogy kit
tudnak ajánlani.
A visszaszoktatás az anyának néhány
naptól néhány hétig terjedhető egész
napos odaadást követel, de ez a várható
kudarcok ellenére végül meghozza ju­
talmát. Bár igen ritkán, mégis előfordul­
hat, hogy nem sikerül, és részben vagy
teljesen be kell érni a tápszerrel. Ha így
járna, akkor se legyen lelkifurdalása.
Legyen rá büszke, hogy minden lehetőt
megtett a szoptatás érdekében. És em­
lékezzen arra, hogy a gyereknek még a
rövid ideig tartó szoptatás is óriási hasz­
nára válik.
,
teje. Ennek az az oka, hogy ha az anya
tápláléka nem tartalmaz elég kalóriát és
proteint a szükséges tej előállításához,
a hiányt a saját szervezetéből zsarolja ki
- persze csak addig, amíg ki nem me­
rülnek a tartalékai.
Természetesen attól még nem kell
elégtelenül táplálkoznunk, hogy alultáp­
lál tan is lenne tejünk. Függetlenül attól,
mennyi tápanyagot spájzolt be a szerve­
zet, a szoptatásnak nem az a célja, hogy
ez a tartalék elfogyjon - ellenkezőleg,
ez igen kockázatos megoldás lenne, és
különféle testi problémákhoz, később
csontritkuláshoz is vezethetne. Egyszó­
val együnk rendesen (akkor is, ha már
nagyon jó lenne lefogyni), és táplálkoz­
zunk egészségesen (a szülés után javasolt
étrendet lásd a 683. oldalon). Vigaszta­
lódjunk abban a tényben, hogy a szop-
 LÉTEZIK-E TEJTERMELÉST FOKOZÓ ÉLELMISZER?
Legalább egyről minden szoptatós kis­
mama hallott: valamilyen ételről, ital­
ról, herbateáról, amitől több teje lesz.
A listavezető a tej, a sör, az édeskömény-,
ánizs-, csalán-, krisztustövis- és lucerna­
tea, a paszuly, a csicsóka, a krumpli,
az olajbogyó, a sárgarépa. Vannak anyák,
akik a kulturális hagyományokra, a régi
bábák tudományára esküsznek, mások
szerint az ilyen „tejszaporító főzeteknek”
tatós anyáknak - a várandósokkal ellen­
tétben - nem kell túl óvatosan megvá­
logatniuk, mit szabad és mit nem sza­
bad enniük. (A biztonság kedvéért azért
van néhány rendszabály, ezeket lásd a
101. oldalon.)
A jelek szerint a változatos étrend
jó a gyereknek, éspedig nem csak táp­
lálkozás szempontjából. Mivel az anya
által elfogyasztott étel ízét és illatát az
anyatej is átveszi, a gyerek már szopás
közben megismerkedik velük, így mire
az asztalhoz ülhet, könnyebben kialakul
az ízlése. A csecsemőkorban megismert
ízvilág, a hazai ízek megkedveltetése az
etnikai meghatározottságra és a későbbi
ízlésre is kihat. Például a csípős paprika
egy kis indiánnak meg se kottyan, hiszen
(a magzatvíz közvetítésével) embrió-,
majd csecsszopó korától megszokta. Ha­
sonlóképpen, a mexikói kisgyerek szere­
ti a csilis babot. Az olyan gyerek viszont,
akinek az anyja terhes és szoptatós ko­
rában kímélő diétán élt, az első alka­
lommal félrelöki a tányérkáját, ha ilyes­
mit tesznek elé.
Kényesebb ízlésű csecsemők szopni
se hajlandók, ha édesanyjuk olyat evett,
ami nekik „büdös”, például fokhagy­
mát (bár itt is főleg az lehet a baj, hogy
még szokatlan nekik). Más babák talán
már a méhen belül hozzászoktak a fok­
hagymához, viszont képesek kiöklen-
inkább csak lélektani hatásuk van. Ha
az anya hisz benne, hogy valamitől több
lesz a teje, ennek tudata megnyugtatja.
Ha az anya nyugodt, jó lesz a tejelvá­
lasztása. Ha a tej elválasztási reflex jó,
biztos benne, hogy több lesz a teje, így
végül a csodaszer használt. Ám a tej­
el választás fokozásának a legjobb - és
az egyetlen bizonyított - módszere a gya­
kori szoptatás.
dezni a tejet, ha anyjuk bekapott egy fa­
lat szardíniás pizzát. S ha azt szeretnénk,
hogy a gyermek szeresse a zöldséget, íme
egy megrágnivaló: egy vizsgálat adatai
szerint az olyan gyerekek, akiknek az
édesanyja terhes és szoptatós korában
répalevet ivott, sokkal jobban szeretik
a répaleves kásaféléket, mint akiké nem
—ezzel is bizonyítva, hogy az anya a sa­
ját étrendjével alakítani tudja a gyerek
későbbi ízlését. Ennek tudatában nekünk
is eggyel több okunk van arra, hogy sok
zöldséget együnk. További előny, hogy
mire a szoptatott gyermek az etetőszék­
be kerül, lépéselőnyben lesz a tápszeres
kis kortársakhoz képest. A szoptatott
gyereket talán azért könnyebb átszok­
tatni a rendes ételre, mert az anyatejen
keresztül már többféle ízt megismert.
Nem biztos azonban, hogy egy cse­
csemő gyomrában is mindennek jó a vé­
ge, amit az anya megevett. Sokak szerint a
szoptatós anya ne egyen káposztát, brok­
kolit, hagymát, kelkáposztát, kelbimbót,
mert felfiívódik a gyerek (bár ezt a száj-
hagyomány útján terjedő tanácsot tudo­
mányosan még nem sikerült igazolni).
Egyes babáknak az anya által elfogyasz­
tott tejtermékek, koffein, hagyma, ká­
poszta, bab hasfájást okozhatnak. Má­
soknak hasmenésük lesz, ha anyjuk túl
sok dinnyét, őszibarackot, gyümölcsöt
eszik. Néhány gyereknél a pirospaprika
100
kiütést okozhat. Olyan csecsemők is van­
nak, akik allergiásak az anyjuk által el­
fogyasztott élelmiszerekre. Néhány a gya-
núsabbak közül: tehéntej, tojás, déligyü­
mölcs, mogyoró, liszt (a csecsszopókori
allergiáról bővebben lásd a 181. oldalt).
A tej színén, sőt a gyerek vizeletének
színén is meglátszhat, mit evett az anya.
Aki például sok narancslevet iszik, azt
tapasztalhatja, hogy narancsrózsaszín tej
jön a melléből, és élénk rózsaszínűt pi­
sil a baba (ettől nem kell megijedni, bár
nagyon ijesztő tud lenni). A bioboltok­
ban kapható (tablettázott) hínártól, ten-
gerifutől és más természetes vitaminok­
tól megzöldülhet a tej (húsvétkor lehet
aktualitása, de nem biztos, hogy rendsze­
resen zöld tejet akarunk adni a babának).
Az anyatej ízét és illatát az ételek
fogyasztás után 2-6 óra múlva befolyá­
solják. Ha tehát azt látjuk, hogy néhány
órával azt követően, hogy egy bizonyos
dolgot ettünk, a baba felfúvódott, töb­
bet köpköd, elutasítja a mellet vagy nyű-
gösködik, néhány napig hagyjuk ki a
szóban forgó ételt, és mindjárt kiderül,
elmúlnak-e a tünetek, visszatér-e a szo­
pási kedve.
MIT IGYUNK?
Milyen sokat kell inni ahhoz, hogy a ba­
ba elég folyadékhoz jusson? Tulajdon­
képpen csak annyit, amennyit felnőtt­
életünkben általában iszunk. A szoptató
kismamának annál a bizonyos napi nyolc
pohárnál (ami lehet víz, tej vagy bármi­
lyen más folyadék) nem kell többet innia
ahhoz, hogy elég teje legyen. Sőt a túl
sok folyadéktól kevesebb lehet a teje.
Sajnos a felnőttek többsége nem
issza meg naponta a szükséges mennyisé­
get, és ez alól a kismamák sem képeznek
kivételt. Az elégséges folyadékbevitelt
úgy biztosíthatjuk, hogy szoptatáshoz
(amire eleinte legalább napi nyolc alka­
lommal sor fog kerülni) odakészítünk
magunknak egy üveg (vagy pohár) vizet,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
s a baba itatása közben magunk is iszo­
gatunk. A tej mennyiségéből nem fog
kiderülni, hogy nem iszunk-e keveset
(ahhoz, hogy a tej elapadjon, kórosan
ki kellene száradnunk), de a vizelet sö-
tétebb színe és erősebb szaga elárulja.
Általános szabály, hogy ha addig várunk,
míg megszomjazunk, akkor a kelleténél
hosszabb ideje nélkülözzük a folyadékot.
(A szülés utáni szomjúság a folyadékvesz­
teség, valamint a vajúdás ivás nélkül töl­
tött óráinak a következménye; természe­
tesen a folyadékhiányt az anya egészsége
érdekében feltétlenül pótolni kell.)
MILYEN GYÓGYSZERT
SZABAD SZEDNI?
A gyógyszerek többségének - akár re­
ceptre, akár a nélkül is kaphatók - nincs
hatása sem arra, mennyi teje lesz a kis­
mamának, sem a gyerek közérzetére. Bár
tény és való, hogy ami az anya szerveze­
tébe kerül, az az anyatejbe is megtalálja
az utat, a bevett gyógyszernek a csecse­
mő táplálékába csak egy töredéke jut.
Úgy látszik, a csecsszopó babákra sok
gyógyszernek egyáltalán nincs hatása,
mások csak átmenetileg hatnak rájuk,
de van néhány gyógyszer, amely súlyos
ártalmakat okozhat. Mivel azonban a
csecsemőkorban (az anyatejjel) kapott
gyógyszerek későbbi következményeiről
még nem tudunk eleget, a szoptató kis­
mamának rendkívül óvatosnak kell len­
nie, amikor recept nélkül kapható or­
vosságot vesz be.
Minden olyan gyógyszer, amely cse­
csemőkre akár csak elméletileg is veszé­
lyes lehet, a címkén, a csomagoláson vagy
mindkettőn figyelmeztető jelöléssel van
ellátva. Ha a készítmény előnyei megérik
az esetleges kockázatot, egyes (pl. meg­
fázás elleni vagy fejfájás-csillapító) gyógy­
szerek fogyasztását az orvos többnyire
külön megkérdezés nélkül is engedélyezi,
másokat viszont csak akkor ír fel, ha va­
lóban szükségesek. A várandóshoz hason­
t u d n iv a l ó k a sz o p t a t á sr ó l
lóan a szoptatós kismama se használ se
önmagának, se gyermekének azzal, ha
nem veszi be az ilyenkor felírt gyógyszert.
Az orvossal azonban feltétlenül tudatni
kell, hogy szoptató anyáról van szó.
Ha tudni szeretnénk, melyek azok
a gyógyszerek, amelyeket a szoptatás köz­
ben szedhetőnek, illetve nem szedhető-
nek tartanak, kérdezzük meg a gyerek­
orvost vagy a védőnőt, illetve tájékozód­
junk a La Leche Liga vagy a Házipatika
honlapján (www.lll.hu, www.hazipatika
.com). A legújabb kutatások szerint szop­
tatás közben is szedhető a gyógyszerek
többsége (mint pl. paracetamol, ibu-
profen, a legtöbb nyugtató, antihiszta-
min, hashajtó, többféle antibiotikum,
vérnyomáscsökkentő, pajzsmirigymű-
ködésre ható szer, sőt még néhány dep­
resszió elleni készítmény is). Bizonyos
gyógyszerek azonban egyértelműen ve­
szélyesek (pl. tumor kezelésére használt
gyógyszerek, lítium, migrén elleni erős
fejfájás-csillapítók stb.). Más gyógysze­
rekkel kapcsolatban gyanú merült fel.
A gyógyszeres kezelést egyes esetekben
szoptatás alatt minden további nélkül
abba lehet hagyni, más esetekben vala­
milyen kíméletesebb készítménnyel kell
helyettesíteni. Ha a szoptatás közben nem
javallható gyógyszeres kezelésre csak rö­
vid ideig van szükség, a szoptatást ideig­
lenesen fel lehet függeszteni (ekkor a te­
jet le kell fejni és ki kell önteni). A ke­
zelést vagy szedést is lehet úgy időzíteni,
hogy közvetlenül szoptatás után vagy
akkor történjék, mikor a baba hosszabb
ideig aludni fog. És végül, mint mindig,
gyógyszert kizárólag az orvos engedé­
lyével szedjünk! Ez a gyógynövényekre
és táplálékkiegészítőkre is kötelező sza­
bálynak tekintendő.
MITŐL KELL ÓVAKODNI?
Bár a szoptatós kismamák étrendje és
életmódja jóval kötetlenebb, mint a ter­
heseké, vannak dolgok, amiket szoptatás
101
közben is jobb elkerülni, de legalább
csökkenteni. Bár a kilenc hónap való­
színűleg már úgyis leszoktatott minden
káros szenvedélyről.
Nikotin: a dohány számos mérgező anya­
got tartalmaz, amelyek bejutnak a vér­
áramba, és végül az anyatejbe is. Az erős
(napi egy doboz fölötti) dohányzás csök­
kenti a tej kiválasztást, és a csecsemőnél
hányást, hasmenést, szapora szívverést,
nyugtalanságot válthat ki. Bár az ilyen
toxikus anyagok csecsemőkre gyakorolt
hatása még nem pontosan ismert, az biz­
tos, hogy nem tesznek jót. Ráadásul a
dohányzó szülők a cigaretta füstjével is
ártanak gyermeküknek, mert a passzív
dohányzástól könnyen hasfájást, légúti
fertőzéseket kaphatnak, és megnő a böl­
csőhalál (lásd 271. oldal) kockázata is.
De még egy dohányos anya gyereke is
jobban jár, ha szophat, mint ha tápszert
kap, a napi adagot azonban néhány szál­
ra le kell csökkenteni, és szoptatás előtt
nem szabad cigarettázni.
Alkohol: Az alkohol belekerül az anya­
tejbe, és a kisbaba is kap belőle, bár neki
sokkal kevesebb jut, mint amennyit az
anya iszik. Noha heti egy-két (de inkább
csak egy) alkalommal nem árthat egy po­
hárka, szoptatás közben az is kerülendő.
A nagyobb mértékű ivással további
problémák is járnak. Nagyobb adagtól
a baba álmos, kába, tunya lesz, és nem
tud rendesen szopni. Igen nagy adag lég­
zési nehézségeket okoz. A túlzott alkohol-
fogyasztás az anyai funkciókat is rontja
(akár szoptat, akár nem), képtelenné teszi
arra, hogy gyerekével törődjön, megvéd­
je, táplálja. Az alkoholizáló anya könnyen
depresszióba esik vagy elfárad, nem tud­
ja jól megítélni a helyzetet. A szesz to­
vábbá a tejelválasztást is csökkenti. Aki
néha mégis inna egy kortyot, ne szopta­
tás előtt tegye, hanem közvetlenül szop­
tatás után, hogy legyen néhány órányi
idő az alkohol lebomlásához.
102
Koffein: Napi egy-két csésze kávé, tea
vagy kóla nem árt meg se a babának, se
az anyának, akinek a szülés utáni első
hetekben, amikor alig jut ideje alvásra,
a kávéfőző szinte az utolsó mentsvára.
Ennyi koffeinnal azonban be kell érni,
mert ha többször kávézunk, mindket­
ten idegesek, irritáltak leszünk, és amit
végképp nem szeretnénk: a baba nem
tud aludni. A koffein csecsemőknél ref-
luxot is okozhat. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy mivel a koffein a csecse­
mőkből nem ürül ki olyan könnyen,
mint a felnőttekből, lerakódhat a szer­
vezetükben. A szoptatás idejére tehát
korlátozni kell a kávéfogyasztást, illetve
be kell érni koffeinmentes kávéval.
Gyógynövények: A gyógynövények
ugyan természetes anyagok, de haszná­
latuk, főleg szoptató anyák számára, nem
mindig veszélytelen. Némelyik legalább
olyan erős és mérgező hatású, mint a
gyógyszer. Az orvossághoz hasonlóan a
gyógynövény hatóanyagai is belekerül­
nek az anyatejbe. Nagyobb adagban még
az olyan gyógynövények is, mint a gö­
rögszéna (amit pedig szoptatós anyáknak
évszázadok óta ajánlanak, hogy több te­
jük legyen, sőt kis mennyiségben néha
szoptatási tanácsadók is javasolnak, bár
hatását a kutatók vitatják), komoly ha­
tással lehetnek a vérnyomásra és a pul­
zusra. A gyógynövények csecsemőkre
gyakorolt hatásáról általában keveset tu­
dunk. Nem érdemes kockáztatni: mi­
előtt gyógynövényt használnánk, orvos­
hoz kell fordulni. Kétszer is meg kell
gondolni a herbateát: az egészségügyi
szervek óvatosságra intenek, amíg nem
tudunk eleget róla. Inkább maradjunk
az olyan teáknál, amelyeket állítólag szop­
tatós anyák is ihatnak (pl. narancs, bors­
menta, málna, csipkebogyó); de előbb
gondosan olvassuk el a címkét, hogy
nem kevertek-e bele másféle gyógynö­
vényt, és mindenképp csak mértéklete­
sen fogyasszuk.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
EHET-E MOGYORÓT
A SZOPTATÓS ANYA?
Ha a családban előfordult mogyoró-
(vagy másféle) allergia, szoptatás alatt
az ilyen tartalmú ételeket okosabb
kerülni. Kutatások igazolták, hogy
a földimogyoró-allergének az anya­
tejjel átkerülnek a csecsemőbe. Az el­
fogadott elmélet szerint a babát ér-
zékenyítheti, ha korán kapcsolatba
kerül földimogyoró-allergénekkel,
és ez később súlyos allergiához vezet­
het. Ha az anya allergiás, vagy a csa­
ládban előfordul ilyen betegség, meg
kell kérdezni a gyerekorvost, hogy a
szoptatás ideje alatt mit nem szabad
enni.
Vegyszerek: A mesterséges anyagokat
tartalmazó élelmiszer egyébként sem a
legjobb választás, de terhes és szoptatós
kismamáknak kifejezetten káros. Nem
muszáj megszállott címkeolvasónak len­
nünk, de óvatosnak igen. Ne feledjük:
a mi ennivalónkban lévő adalékok raj­
tunk keresztül a babába is bejutnak.
Általános szabály, hogy kerülendők az
olyan élelmiszer-ipari termékek, ame­
lyeken hosszú az összetevők felsorolása.
A biztonságosabb étkezés érdekében né­
hány jó tanács:
♦ Használjunk ártalmatlan édesítőszert.
Az aszpartám jobb, mint a szaharin (mert
csak nagyon kevés jut át belőle az anya­
tejbe), de mivel nem ismerjük az édesí­
tőszerek esetleges hosszabb távú hatásait,
ezekkel mértékletesen kell élni. (Ha az
anya vagy gyermeke PKU-ban szenved,
nem szabad aszparámot fogyasztani!)
♦ Természetes táplálék: A tejtermékek­
től a baromfin, húsféléken át a tojásig
ma már sokféle élelmiszer viseli a vegy­
szermentességet tanúsító, úgynevezett
t u d n iv a l ó k a sz o p t a t á sr ó l
organikus vagy biocímkét. De senki se
higgye, hogy az őrületbe (vagy a városon
végig) kell hajszolnia magát, ha a gyere­
ket meg akarja védeni a növényvédő sze­
rektől. Igyekezzünk elkerülni a rovarir­
tót (ennek legjobb eszköze a vegyszer-
mentes, bioélelmiszer választása), ám az
anya valamennyi vegyszert így is óha­
tatlanul le fog nyelni és a tejjel tovább
fog adni - de legalább veszélytelen, kis
adagokban. Ha vegyszermentes zöldség,
gyümölcs nem kapható vagy túl drága,
a normál árut kell meghámozni vagy le­
kaparni, és alaposan megmosni.
♦ Zsírosat ne: Mint a kilenc hónap ide­
jén, most is a legjobb zsírtalan vagy ala­
csony zsírtartalmú tejtermékeket, sovány
húsokat, lebőrözött baromfit enni, és­
pedig két okból. Egyrészt zsírszegény
étrenden könnyebb megszabadulni a
terhesség alatt fölszedett kilóktól. Más­
részt azok a növényvédő és egyéb szerek,
♦♦♦
103
amiket az állatok táplálékukkal felvesz­
nek, a zsírjukban (valamint a szoptatás
alatt ugyancsak kerülendő belső szer­
veikben, amilyen a máj, a vese, a velő)
halmozódnak fel. A biotej termékek és
-húskészítmények természetesen kevésbé
veszélyesek, tehát lehetőleg ezeket része­
sítsük előnyben.
♦ Vigyázat a hallal: A halfogyasztás élel­
miszer-biztonsági szabályai a várandós
és a szoptatós kismamák szempontjából
azonosak. Magas higanytartalma miatt
kismamáknak kerülendő a cápa, a kard­
hal és a királymakréla. A hetenként
fogyasztható összmennyiség legföljebb
kb. 20 dkg tonhal (a haltörzsben keve­
sebb a higany, mint a filében vagy a
konzervben), illetve 40 dkg lazac, ten­
geri sügér, lepényhal, nyelvhal, tőke­
hal, óriás laposhal, óceáni sügér, tonhal
(a konzerv biztonságosabb, mint a friss),
tenyésztett pisztráng.
 gyermek
Véget ért a várakozás. Megérkezett a kis­
baba, a kilenc hónapja várva várt ember­
ke. Amikor a pici, meleg porontyot elő­
ször a karunkba vesszük, érzések százai
hullámzanak át rajtunk az elragadtatott
boldogságtól a riadt önbizalomhiányig.
Első gyermek esetén mindemellett még
kérdések (legalább) százai is fel fognak to­
lulni. Miért olyan fura a fejformája? Hogy
lehet máris pattanásos? Miért nem ma­
rad ébren legalább a szopás idejére? Miért
nem hajlandó abbahagyni a sírást?
Legszívesebben nekiállnánk a hasz­
nálati utasítást keresni (hátha mellékel­
Mit tud a baba?
Születése után néhány nappal
valószínűleg:
♦ hason fekvésből rövid időre fel tudja
emelni a fejét (felügyelet nélkül nem sza­
bad hason fektetni!)
Mire kell számítani a kórházi vizsgálatokon?
A csecsemők első orvosi vizsgálatára köz­
vetlenül születésük után, a szülőszobán
kerül sor. Ekkor, majd a csecsemőosztá­
lyon az orvosok, nővérek által végzendő
vizsgálatok a következőket tartalmazhat­
ják (némelyiket vagy mindegyiket):
ték a gyerekhez), pedig csak hinni kell
önmagunkban! Bár sok mindent való­
ban tanulni kell (hiszen a köldökcsonk
kezelése, az eldugult fülecske masszíro­
zása nem tartozik a velünk született is­
meretek közé), meglepődve fogjuk ta­
pasztalni, hogy a természettől milyen
jó érzéket kaptunk a gyerekneveléshez
(beleértve a használati utasítás fő szabá­
lyát, amely így szól: Szeresd gyermeke­
det!). A lehetséges kérdésekre az alábbi
fejezetekben következnek a válaszok, de
egy a lényeg: az anyai ösztönnél nincs
jobb tanácsadó.
♦ karját, lábát a teste mindkét oldalán
egyformán ügyesen mozgatja
♦ képes 20-30 cm távolságban lévő dol­
gokra figyelni (különös tekintettel a szü­
lei arcára!)
♦ Légutak kitisztítása orrszívással (vagy
akkor, amikor a feje kibújt, vagy ha már
az egész gyerek a világra jött).
♦ A köldökzsinórt két ponton elkötik,
majd a kapcsok között elvágják - a köl­
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G YERM EK
dökzsinór elvágásának tisztét az apa is
vállalhatja. (A köldökcsonkot antibioti­
kummal vagy fertőtlenítőszerrel bekenik,
a kapcsot 24 óra múlva eltávolítják.)
♦ Apgar-érték meghatározása (a csecse­
mő jellemző értékei a születés utáni
1-5. percben; lásd a 108. oldalt)
♦ Antibiotikumos szemcsepp (lásd a
121. oldalt) a gonorrhoea- vagy chlamy-
diafertőzés megelőzésére.
♦ Testsúlymérés (az újszülöttek átlagos
testsúlya 3370 g, az időre született csecse­
mők 95 százalékának súlya 2400-4500 g
közé esik).
♦ Testhosszmérés (az újszülöttek átla­
gos testhossza 50 cm, az időre született
csecsemők 95 százalékának testhossza
45-53 cm közé esik).
♦ Fejkörfogatmérés (az újszülöttek ádagá-
ban 35 cm, az időre született csecsemők
95 százalékánál 32,7-37,4 cm közé esik).
♦ Az ujjak számának, valamint a test lát­
ható részeinek és jegyeinek ellenőrzése.
AZ ÚJSZÜLÖTT VÉRVIZSGÁLATA
Pár csepp vér sok mindent elárul. A je­
lenlegi rutinvizsgálatok célja a phenylke-
tonuria (PKU) és a pajzsmirigy-elégte-
lenség szűrése az újszülött sarkából vett
vérből. Ma már igyekeznek a sarokból
levett vért más anyagcsere-rendellenes­
ségek vizsgálatára is felhasználni, amilyen
például a veleszületett mellékvese-hi-
perplázia (adrenogenitális szindróma),
a biotinidáz-elégtelenség, a juharszirup-
vizelet, a galaktozémia, a homociszti-
nuria, a közepes szénláncú acyl-CoA de-
hidrogenáz hiánya vagy a sarlóssejtes vér-
szegénység. Az ilyen rendellenességek
105
♦ Koraszülöttek esetén az érettség (a méh­
ben töltött idő) megállapítása.
♦ A babát odaadják édesanyjának, hogy
megszoptassa és/vagy babusgassa.
♦ Mielőtt az újszülött elhagyná a szülő­
szobát, anyjával és apjával együtt névre
szóló karszalagot kap. Későbbi azono­
sítás céljára a babától talplenyomatot,
az anyától ujjlenyomatot is vehetnek
(a tintát lemossák a lábáról, az esetleges
festéknyomok hamarosan eltűnnek).
Az új jövevény alaposabb orvosi vizsgá­
latát egy - rendszerint szabadon választ­
ható - gyerekorvosnak kell 24 órán be­
lül elvégeznie. Ha a vizsgálaton az anya
is jelen lehet, máris feltehet néhányat
abból a rengeteg kérdésből, ami bizo­
nyára foglalkoztatja. Az orvosi vizsgálat
a következők meghatározására terjed ki:
♦ Testsúly (valószínűleg kisebb a baba
születési súlyánál, és még néhány napig
csökkenni fog), fej körfogat (valószínű­
leg növekedett, az esetleges deformációk
kezdenek kisimulni), testhossz (gyakor­
latilag változatlan, az esetleges különbség
rendkívül ritkák, de amennyiben nem
fedezik fel és nem kezelik őket, élet-
veszélyesnek bizonyulhatnak. A fenti
és egyéb anyagcsere-rendellenességek
szűrése nem kerül sokba, így abban
az esetben, ha valamelyik eredmény
mégis pozitívnak bizonyul, összehason­
líthatatlanul nagyobb a gyógyulás esé­
lye, ha a gyermekorvos tudomására jut,
és az eredmény ellenőrzése után hala­
déktalanul megkezdődhet a baj keze­
lése. Az itt mondottak közül többet és
más vizsgálatokat Magyarországon is el­
végeznek.
106
AZ ÚJSZÜLÖTT HALLÁSVIZSGÁLATA
A csecsemő kizárólag érzékszervein ke­
resztül ismerkedik a külvilággal: a mo­
solygós apai arc látványával, a ringató ka­
rok bőrének melegével, a virágok illatá­
val, anyja gügyögő hangjaival. Sajnos
azonban Amerikában minden 700-2500
gyerekből egy halláskárosultan születik,
holott a hallás tudvalévőleg a beszéd-
készség elengedhetetlen feltétele.
A kisgyerekek süketségét a közel­
múltig csak óvodáskorban, esetleg még
később vették észre. Ma már, amikor le­
hetőség van az újszülöttkori hallásvizs­
gálatra, könnyen kiküszöbölhető a baj.
Amennyiben a kórházban a hallásszűrés­
re nem kerülne sor, úgy a vizsgálatot a
gyermekaudiológiai szakrendelésen lehet
elvégeztetni, bejelentkezés alapján.
A szűrővizsgálatok igen eredménye­
sek. Az otoakusztikai emissziós (OAE)
teszt elnevezésű vizsgálat lényege a hang­
ra adott reakció mérése a baba hallójá­
ratába vezetett apró szonda segítségével.
Az egészséges fiil a hanghatásra gyenge
visszhanggal válaszol, amit a szondába he­
lyezett mikrofon rögzít. A semmiféle fáj­
csak látszólagos, és abból adódik, hogy
nehéz megmérni egy újszülöttet, aki se
állni, se nyugton maradni nem képes).
♦ Belső szervek - pl. vese, máj, lép - ta-
pintásos vizsgálata (kézzel, kívülről).
♦ Csecsemőreflex-vizsgálat.
♦ Csípőficamszűrés.
♦ Végtagok (kéz, kar, láb, lábfej), nemi
szervek.
♦ Köldökcsonk.
Mielőtt a csecsemő elhagyná a kórhá­
zat, a nővérek, illetve orvosok a követ­
kezőkről gondoskodnak:
A Z ELSŐ 12 H Ó N A
dalommal, kellemetlenséggel nem járó,
néhány perces vizsgálatot alvó gyereken
is el lehet végezni. Egy ABR-teszt nevű
másik vizsgálat az agytörzs hallásért fele­
lős területének a csecsemő fülében kel­
tett „kattogásra” adott reakcióját méri a
koponyára helyezett elektródák segítsé­
gével. A szintén gyors és fájdalommentes
vizsgálathoz a babának éber, nyugodt
állapotban kell lennie. Ha egy baba el­
ső vizsgálata nem sikerül, a tévedés ki­
zárása érdekében megismétlik a tesztet.
Ahol nincs intézményes hallásvizs­
gálat, ott feltétlenül el kell intézni, hogy
még a kórházban elvégezzék a gyereken.
Süketség bárkinél előfordulhat, de van
néhány rizikófaktor, mint például az
olyan állapotok, amely miatt a gyereknek
két vagy több napot az újszülött inten­
zív osztályon (perinatális intenzív cent­
rumban, PIC) kell töltenie: az úgyneve­
zett Usher-szindróma; a Waardenburg-
szindróma; a családi előzmények; vala­
mint méhen belüli infekciók, pl. toxo-
plazmózis, szifilisz, rubeola, citomegalo-
vírus, herpeszfertőzések.
♦ Megfigyelik a vizelet- és székletürít
normális vagy rendellenes voltát (az üi
téssel kapcsolatos esetleges problémák k
zárására).
♦ K-vitamint adnak a vér alvadási je
lemzőinek javítására.
♦ Vérvétel (egy gyors tűszúrással) a b
ba sarkából phenylketonuria (PKU)
pajzsmirigy-elégtelenségi szűrővizsgála
hoz. A vérvizsgálat bizonyos anyagcser
rendellenességekre is kiterjed; az inté
ményes vizsgálatokon kívül továbbiak
is van lehetőség (lásd a 105. oldalon
keretes szöveget).
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G YERM EK
AZ ÚJSZÜLÖTT PORTRÉJA
A barátok, rokonok lelkes ujjongásától
függetlenül egy ma született csecsemő
nem pont olyan ennivaló, reklámkész
tündibaba, amilyennek az első gyerekes
szülők elképzelték. Drágának drága, de
szépnek általában nem mondható.
Kezdő szülők szemében az átlagos
újszülött feje a testéhez képest arányta­
lanul nagynak tűnik (kb. a testhossz egy­
negyede), a lába inkább ráncos csirke­
comb, mint kisbabás. Ha nagyon nehe­
zen kellett átpréselődnie a szülőcsator­
nán, a feje deformálódott, esetleg kúpos
formát ölthetett, közben a fejbőre is fel-
horzsolódhatott.
Előfordulhat, hogy haja egyáltalán
nincs az újszülöttnek, csak néhány el­
szórt piheszál, vagy akkora boglya van
a fején, mintha már ráférne egy haj vá­
gás. A gyér hajzatú fejbőr az átlátszó
kék erektől autóstérképre emlékeztet,
a feje lágyán, azaz a kutacsnál látni a pul­
zus lüktetését.
Normális úton történt szülés után
az újszülöttek (és az anyák) többnyire
úgy néznek ki, mintha több menetet
végigküzdöttek volna a ringben. (Koz­
metikai szempontból a császáros babák
sokkal jobban vannak eleresztve, főleg
ha eleve sem kerültek bele a vajúdás prés-
hengerébe.) A szemük a belső zugokban
húzódó redőtől ferdének látszik, és a
nagy nyomás alatt bedagadt, hát még ha
szemcseppet is kaptak. A szem bevérez-
107
hetett az erőlködéstől (ez az anyákkal is
gyakran előfordul). A bokszolójelleget
belapított orrocska, be- vagy félrevert ál-
lacska teszi teljessé.
Az újszülött vékony bőrének az alat­
ta lévő erek halvány rózsaszínes árnyala­
tot kölcsönöznek (nem csak fehér bőrű
gyerekeknél). Közvetlenül születés után
még rajta van a magzatmáz krémsajtsze­
rű maradványa, amely a magzatvízben
védte a bőrét a felázástól (minél koráb­
ban születik meg a gyerek, annál több
magzatmáz marad rajta. Időn túl szüle­
tett csecsemőkről már majdnem vagy tel­
jesen eltűnt a magzatmáz védőkenőcse,
ezért előfordulhat, hogy ráncos vagy
hámlik a bőrük.) Hasonlóképp, minél
érettebben születik a gyerek, annál in­
kább eltűnik a magzat vállát, hátát, hom­
lokát, orcáját borító szőrszerű babapihe.
Végül a közvetlenül a születés előtt
a placentától kapott nőihormon-infuzió
következtében sok csecsemő (akár kis­
lány, akár kisfiú) duzzadt mellel és szem­
betűnő nemi szervvel jön a világra. A mell­
bimbóból még tej, a kislányok hüvelyé­
ből (néha véres) váladék is szivároghat.
Az újszülöttség jegyeit érdemes gyor­
san lefényképezni (bár ezt a szülőknek
talán fölösleges is mondani), mert gyor­
san elmúlnak. A legtöbb néhány napon,
a többi néhány héten belül eltűnik, és
helyette megjelenik egy gödröcskés,
immár tényleg portréképes kis tündér.
108
♦ Szülői engedéllyel az első hepatitis
B-oltásra is sor kerülhet. Egyes kórhá­
zakban rutinszerűen beoltják a csecse­
mőket, és ha az anya hepatitis B-pozi-
tív, erre feltétlenül szükség van. Ha az
anya nem vírushordozó, a gyerek az el­
ső két hónap során bármikor megkap­
hatja az első oltást. Magyarországon,
ha az anya nem fertőzött, ez 14 éves
korban történik. Orvosi javallatra két hó­
napos kortól beadhatják a gyermekbé­
nulás elleni, DTaP és hepatitis B kom­
binált oltást. A hazai oltási rend nem
teljesen azonos ezzel. A kombinált oltás
a születés után beoltott csecsemőknek
is beadható, az újabb adag hepatitis
B-vakcina nem ártalmas. Az orvos uta­
sítása szerint kell eljárni.
♦ Hallásvizsgálat (lásd a 106. oldalon a ke­
retes szöveget).
APGAR-VIZSGÁIAT
Az első vizsgálatot, amin az újszülöt­
teknek - többnyire sikeresen - át kell
esniük, Virginia Apgar aneszteziológus
dolgozta ki. A születést követő első, majd
ötödik percben felvett értékek a gyermek
A p g a r -táblázat
JELLEMZŐ
0 1
Bőrszín kék, sápadt
Pulzus (szívverés) nem érzékelhető
Reflexingerlékenység nem reagál
Mozgás (izomtónus) ernyedt (alig vagy
nem mozog)
Légzés hiányzik
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
állapotát tükrözik ötféle jellemző meg­
figyelése alapján.
A 7-10 közötti összérték kitűnő állapo­
tot jelez, és rendszerint csak rutinszerű
ellátást igényel; 4—6 között a baba álla­
pota kielégítő, de valamilyen orvosi be­
avatkozásra szorulhat; 4 alatt azonnali
életmentő beavatkozást igényel. Kutatá­
sok szerint azonban az olyan újszülöttek
többsége is tökéletesen épnek és egész­
ségesnek bizonyul, akiknek az első öt
percben nem jó az eredményük.
CSECSEMŐREFLEXEK
Újszülöttek esetében természet anyánk
nem ismer lehetetlent: beléjük plántál­
ja a kiszolgáltatott kis teremtések meg­
óvásához szükséges reflexeket, és ezekkel
kiharcolják, hogy már akkor is gondos­
kodjanak róluk és törődjenek velük, ami­
kor a szülői ösztönök még nem ébredtek
fel teljesen.
A kezdedeges viselkedési formák egyik
fele spontán, a másik fele valamivel ki­
váltott reakció. Reflex szolgálja a baba vé­
delmét (fulladástól véd például, amikor
önkéntelenül lesöpri, ami az arcára
ÉRTEK
2
a test rózsaszín, teljesen rózsaszín
a végtagok kékek
100 alatt 100 fölött
grimaszol, köhög, élénk
tüsszent
kevés végtagmozgás élénk mozgás
lassú, szabálytalan jól sír
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G YERM EK
KÓRHÁZI TEENDŐK OTTHON SZÜLÉS ESETÉN
Aki otthon hozza világra a gyermekét,
az önállóbban szülhet —a holmiját se kell
táskákba csomagolnia utána viszont
több felelősség hárul rá. Az otthon szülés
jogát Magyarországon hamarosan talán
törvény engedélyezi, a helyzetről addig is
lásd: www.szules.hu, www.otthonszules
.lap.hu, www.otthonszules.org. Amerikai
viszonyok közt az alábbiakat kórházi szü­
lés esetén automatikusan intézik, ottho­
ni szülés esetén azonban a szülők felada­
tát képezik:
♦ A szemkezelés megfontolása: Egyes
bábák a szülők felelős utasítására haj­
landók eltekinteni az újszülött szemé­
nek antibiotikumos kezelésétől (amely
megakadályozza, hogy az esetleg nemi
úton terjedő betegségben szenvedő anyá­
tól szemfertőzést kapjanak). Bár a mai
készítmények már nem csípnek, elő­
fordulhat, hogy elhomályosítják a baba
szemét, ezáltal lerontják az első szem­
benézés élményét, mikor az anya vagy az
apa a karjába veszi az újszülöttet. A vá­
lasztási lehetőségeket érdemes előre meg­
beszélni az orvossal.
kerül) vagy a táplálkozását (pl. a kereső­
reflex). Bár a csecsemőreflexek többsége
nyilvánvalóan az életben maradás esz­
köztárába tartozik, a természet másra is
gondol. Vegyük például a vívóreflexet:
újszülötteket nem szokás párbajra hívni
- a háton fekvő csecsemők állítólag azért
vesznek fel „támadóállást”, hogy ne gu­
ruljanak el az anyjuktól.
Átkaroló avagy Moro-reflex: A várat­
lan vagy erős hangtól vagy leeséstől meg­
ijedő csecsemő a Moro-reflex hatására vég­
tagjait és ujjait kinyújtja, hátát homo­
rúja, fejét hátrahúzza, majd karját be­
hajlítva összezárt öklét a mellére teszi.
Időtartam : 4—6 hónapig működő
reflex.
109
♦ Rutinvizsgálatok és oltások megterve­
zése: A kórházban született csecsemők
az első véralvadást segítő K-vitamint és
(Amerikában) hepatitis B-oltást kapnak.
A sarkuk megszúrásával vért vesznek tő­
lük elsősorban phenylketonuria- és pajzs-
mirigyelégtelenség-szűrővizsgálat, illet­
ve a kórházban szokásos vagy a szülők
kérésének megfelelő egyéb vizsgálatok
céljára (lásd a 105. oldalon a keretes szö­
veget). Mindezek lebonyolítását a gyer­
mekorvossal kell megbeszélni. Kórházi
szülés esetén a csecsemő hazaengedése
előtt kötelező hallásvizsgálat (lásd a 106.
oldalt) intézéséhez is érdemes a gyermek-
orvos segítségét kérni.
♦ Hivatalos ügyek: A születési bizonyít­
ványt rendszerint a kórházi irodán állít­
ják ki. Otthon szülés esetén az adminiszt­
ráció az anya (vagy a szülésben segédke­
ző személy) feladata. A születési bizonyít­
vány kitöltéséről az Állami Népesség-
nyilvántartó Hivatal ad felvilágosítást.
♦ Szülés után haladéktalanul fel kell hív­
ni a gyermekorvost, hogy mielőbb meg­
nézze a gyereket.
Talp- avagy Babinski-talpreflex: Ha
a baba talpát a sarkától az ujjak felé vé­
gigsimítják, lábujjait felfelé görbíti, láb­
fejét befelé fordítja.
Időtartam: A reflex 6-24 hónapig
működik, azután a lábujjak lefelé gör­
bülnek.
Keresoreflex: Ha a csecsemő arcát meg­
simogatják, szopásra készen, kitátott száj­
jal az inger felé fordul. A reflex a mell
vagy cumisüveg megtalálását és a táplál­
kozást szolgálja.
Időtartam : 3 -4 hónapig tart, bár a
gyerek álmában tovább is működhet.
Elemi járás: Ha a hónaljánál megfogott
csecsemőt asztalra vagy más sima felületre
110
állítják, felváltva emelgeti a lábait, mint­
ha lépkedne. A „járógyakorlat” reflexe a
negyedik naptól megerősödik.
Időtartam: Tartóssága változó, de jel­
lemzően kb. két hónap. (A reflexből nem
lehet arra következtetni, hogy a gyerek
hamar járni kezd.)
Szopóreflex: Ha a csecsemő szájpad­
lásához hozzáér valami (pl. a szájába
adott mellbimbó), reflexszerűen szop­
ni kezd.
Időtartam: A reflex a születéstől kezd­
ve 2-4 hónapig, az akaratlagos szopás
belépéséig működik.
A tenyér fogóreflexe: Ha a csecsemő
tenyeréhez hozzáérünk az ujjunkkal
vagy egy tárggyal, azt ujjait begörbítve
megmarkolja. Fogása olyan erős, hogy
a saját súlyát is képes megtartani. (Ezt
csak az érdekesség kedvéért említjük,
kipróbálását sem otthon, sem máshol
nem javasoljuk!) További érdekesség,
hogy a csecsemők lábának is van fogó-
reflexe.
A csecsemő táplálása:
A TÁPSZERES ETETÉS BEINDÍTÁSA
Bármily furcsán hangzik, a cumisüveggel
szinte természetesebben - de legalábbis
könnyebben - el lehet boldogulni, mint
a szoptatással. A gyerek könnyen megta­
nul cumiból szopni, az anyának pedig
nincsenek tejleadási gondjai. (Éppen
ezért az olyan anyáknak, akik a kom­
binált táplálás mellett döntenek, addig
nem érdemes üvegből etetniük, amíg
a szoptatást jól be nem gyakorolták.)
A gyerek táplálásához azonban ennél
valamivel több munka és még több szak­
értelem szükségeltetik. Végül is - a „ké­
szen kapható” anyatejjel ellentétben -
a tápszert gondosan meg kell választani,
meg kell venni, esetleg el kell készíteni,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Időtartam: A reflex 3-6 hónapig
működik.
Vívóreflex: A hátára fektetett csecsemő
„vívóállásba” helyezkedik: fejét oldalt for­
dítja, végtagjait ezen az oldalán kinyújt­
ja, a másik oldalán behajlítja. En garde!
Időtartam : A reflex tartama erősen
változó. Van olyan baba, aki már születé­
sétől fogva rendelkezik vele, másoknál
csak két hónappal később jelentkezik, és
nagy általánosságban 4-6 hónapig mű­
ködik.
A gyerek reflexeit mókából vagy kíván­
csiságból is ki szabad próbálni, bár olyan
megbízható eredményre nem lehet szá­
mítani, mint ha orvos vagy szakképzett
személy vizsgálná. Az éhes, fáradt baba
reflexei kevésbé erősek, úgyhogy más­
nap is érdemes kísérletet tenni. Ha akkor
sem váltható ki a reflex, meg kell emlí­
teni a gyermekorvosnak - aki egyébként
már minden bizonnyal eredményesen
megvizsgálta, és a következő viziten szí­
vesen tart újabb bemutatót.
és többnyire a tárolásáról is gondoskod­
ni kell. Akár kizárólagosan, akár csak a
szoptatás kiegészítése céljából adunk táp­
szert a gyereknek, nem árt megjegyezni
néhány tudnivalót. (A cumi és a cumis­
üveg megválasztására vonatkozó taná­
csainkat lásd az 57. oldalon.)
TÁPSZERVÁLASZTÁS
A tápszerek nem képesek tökéletesen utá­
nozni az anyatejet (például antitesteket
nem tartalmaznak), de egyre jobban kö­
zelítenek hozzájuk.
A mai tápszerek lényegében az anya­
tejjel azonos arányban és minőségben
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G YERM EK
TÁPKERDESEK
Az akár kizárólag, akár tápszeres ki­
egészítéssel szoptató anya tudniva­
lóit a 3. fejezet tartalmazza (a 73. ol­
daltól).
tartalmaznak fehérje-, zsír-, szénhidrát­
féléket, sókat, vitaminokat, ásványi
anyagokat, vizet és egyéb tápanyagokat.
Magyarországon a Magyar Élelmiszer­
biztonsági Hivatal kötelező érvényű elő­
DHA: AZ OKOSOK TÁPSZERE?
Amikor a tápszergyártó cégek már-már
azt hiszik, ennél jobban képtelenség le­
másolni az anyatej összetételét, jön egy
újabb felfedezés, és mehetnek vissza a
vegykonyhába. A legutóbbi kutatások
az anyatejben található fontos omega-3
zsírsavak, a dekozahexaénsav (DHA) és
az arachidonsav (ARA) jelentőségére hív­
ták fel a figyelmet. Egy nagy port felvert
tudományos felfedezés szerint a fenti táp­
anyagok fontos szerepet játszanak a szel­
lemi képességek és a látás fejlődésében,
illetve sarkalatos szerepük van az agymű­
ködésben.
Kimutatták, hogy az agyban és a re­
tinában a DHA-ARA beépülésének üte­
me a magzati élet utolsó harmada (a mag­
zat ekkor kap zsírsavakat a placentán át)
és másfél éves kor között a leggyorsabb
- nem véletlenül, hiszen ez az a periódus,
amikor az agy a legnagyobb mértékben
növekszik. Az elégséges DHA-ARA-fel­
vétel rendkívüli előnyét máris sikerült
kimutatni; az intelligenciára és egyéb
adottságokra gyakorolt - széles körben
feltételezett - közvetlen jótékony hatás
egyelőre csak elmélet, az igazolás még
hátravan.
Az időre született csecsemők a mé­
hen belüli életük során felhalmozott
111
írásainak hatálya alá esnek. A csecsemő­
tápszerekkel szemben támasztható igé­
nyeket minden olyan tápszer kielégíti,
amely vasat is tartalmaz. Az üzletekben,
patikában azonban annyiféle tápszer
kapható, hogy a bőség zavarában nehéz
köztük választani. Döntés előtt meg­
fontolandó szempontok:
♦ A gyermekorvosok a tápszerek terén
is jártasak. Aki gyermekének a legjob­
bat szeretné felkutatni, annak első útja
a gyermekorvoshoz vezessen. Elsősor­
ban tőle várhatunk útmutatást afelől,
mennyiségben, utólagos pótlás nélkül
is rendelkeznek ezekkel a fontos zsír­
savakkal. Sőt a jelek szerint szervezetük
az eddigi tápszerekben található zsírból is
képes előállítani egy keveset (de néhány
vizsgálat szerint nem annyit, ameny-
nyire agyuk és látásuk optimális fejlő­
déséhez szükség lenne). A koraszülött
csecsemők, akik a magzati élet utolsó
harmadától részben vagy teljesen elestek,
és így zsírsavtartalékokkal sem rendel­
keznek, ebből a szempontból is rosszab­
bul járnak.
Annak érdekében, hogy a szüksé­
ges DHA- és ARA-mennyiséghez min­
den csecsemő hozzájuthasson, az ame­
rikai Élelmiszer és Gyógyszer-ellenőr­
ző Hivatal (FDA) engedélyezte a fenti
anyagokkal dúsított tápszerek előállítá­
sát. Bár az új szabályt korábban is be
lehetett volna vezetni, hiszen a WHO
1994 óta ezt javasolja, és Európával
együtt világszerte több mint hatvan
országban évek óta zsírsavval dúsított
tápszer áll a szülők rendelkezésére. Im­
már az amerikai szülők számára is nyit­
va áll ez a gyermek szempontjából is
ésszerű választási lehetőség. A magyar
viszonyokról lásd: http://bebitapszer
.linkcenter.hu/.
112
MENNYI TÁPSZERREL LEHET JÓLLAKNI?
Mennyi tápszerre van szüksége a gye­
reknek? A válasz attól fiigg, hány kilós,
hány hónapos, és ha eljött már az ideje,
mennyi szilárd ételt fogyaszt. Általános
szabályként hat hónapos korig (amikor
tehát még nem eszik mást) 24 óra alatt
testsúlykilogrammonként 125-160
gramm tápszerre van szüksége. Ötkilós
babára számítva ez napi 600-700 gram­
mot jelent, azaz 24 órára elosztva négy-
óránként kb. 85-115 grammot.
Mivel azonban a fentiek csak hoz­
závetőleges, tájékoztató értékek, és a cse­
csemők nem egyformák (még ugyan­
annak a babának sincs mindennap egy­
forma étvágya), ne várjuk, hogy a gyermek
mereven, matematikai pontossággal ra­
gaszkodjék az előíráshoz.
Tudnivaló, hogy a baba fogyasztá­
sa nemcsak a testsúlyától függ, hanem
az életkorától is. Egy nagy újszülöttbe
nem fér bele annyi, mint egy kicsi, azo­
nos súlyú három hónaposba. A mennyi­
hogy milyen tápszer összetétele hasonlít
a legjobban az anyatejéhez, és melyik
való a gyermekünknek.
♦ A gyermek optimális tápszere legin­
kább a tehéntejre hasonlít, ezért a tápsze­
rek többsége a csecsemők táplálkozási
igényei szerint módosított tehéntejből
készül. (Rendes tehéntejet egyéves ko­
rig ne kapjon a gyerek, mert a tápszer­
hez képest nehezebben emészthető,
kevésbé jól hasznosul, és nem tartal­
mazza a fejlődéséhez szükséges táp­
anyagok teljes körét.) A csecsemőtáp­
szer céljára feldolgozott tehéntej fehér­
jetartalma könnyebben emészthető, lak-
tóztartalma nagyobb (hogy jobban ha­
sonlítson az anyatej összetételéhez),
zsírtartalmát pedig vaj helyett növényi
olajok adják.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
séget tehát szép lassan kell kikísérletez­
ni. Az első héten három-négy óránként
(vagy amikor enni kér) kapjon etetésen­
ként 30-60 grammot. Az adag fokoza­
tosan növelhető, de nem szabad többet
beleerőltetni, mint amennyit szívesen
elfogyaszt. Végül is a gyomra nem na­
gyobb, mint az ökle (nem tévesztendő
össze egy felnőtt ököllel). Ha túltöltik,
a fölösleg úgyis kicsordul, a gyerek kény­
telen kibukni.
Ami a legfontosabb: minden cse­
csemő - akár üvegből etetik, akár szop­
tatják - tudja, mikor evett eleget, jelzi,
hogy mikor lakott jól. Ha jól akarjuk
táplálni a babát, igazodjunk az étvágyá­
hoz. Ha szépen gyarapszik, elég pelen­
kát használ el, láthatólag elégedett és
egészséges (lásd a 168. oldalt), akkor
biztosak lehetünk benne, hogy megfe­
lelően táplált. A még nagyobb bizton­
ság érdekében a gyermekorvossal taná­
csos konzultálni.
♦ Bizonyos esetekben a szójás készítmé­
nyek a legcélszerűbbek. Ezeknél a szója­
babot módosítják az anyatejnek megfe­
lelő vitaminok, ásványi sók, tápanyagok
hozzáadásával. Mivel azonban egyrészt tá­
volabb állnak az anyatejtől, mint a tehén­
tejes tápszerek, másrészt a szójás tápsze­
ren nevelkedő gyerekeknél a későbbiek­
ben fennáll a mogyoróallergia veszélye,
csak orvosilag indokolt esetben, például
a tehéntejre allergiás csecsemők számára
szokták javasolni. Sok vegetáriánus or­
vosi indok nélkül is a növényi eredetű
tápszer mellett dönt.
♦ Különleges babáknak különleges táp­
szer való. Különféle speciális tápszerek
léteznek koraszülötteknek, tehén- vagy
szójatejre allergiás, anyagcserezavarokban,
pl. phenylketonuriában szenvedő csecse­
mőknek. Az allergiára hajlamosabbak
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T G YERM EK
számára laktózszegény és hipoallergén ké­
szítmények is készülnek. Vannak csecse­
mők, akiknek az emésztését megkönnyí­
tik az ilyen tápszerek, de érthető módon
ezek többe is kerülnek, mint a normál ké­
szítmények. Orvosi javaslat nélkül nem
kell speciális tápszert adni a gyereknek.
Kapható biotápszer is, ezek növekedési
hormonoktól, antibiotikumtól, rovarirtó
szerektől mentes tejtermékből készülnek.
♦ A kiegészítő tápszerek nem mindig
tesznek jót. Ezek olyan, négy hónapos­
nál nagyobb babáknak készülnek, akik
már szilárd ételt is kapnak. Érdemes meg­
beszélni a gyermekorvossal; alkalmazá­
sukat egyesek kifejezetten ellenzik.
♦ A vassal dúsított tápszer a legjobb.
Az alacsony vastartalmú tápszereket
egészségi szempontból nem tartják meg­
felelőnek. Az Amerikai Gyermekorvosok
Társasága, valamint a legtöbb gyermek-
orvos álláspontja szerint a csecsemők­
nek születéstől egyéves korig vassal dú­
sított tápszert kell kapniuk.
♦ Ha jó eredményt akarunk elérni, meg
kell figyelni a gyereket, mert táplálkozá­
si igényeinek különböző időszakokban
különféle tápszerek felelnek meg. A meg­
felelő tápszert úgy a legkönnyebb meg­
találni, ha figyeljük, mit szól hozzá a gye­
rek - és a gyermekorvos.
Miután a válogatást sikerült a tápszer faj­
tájára leszűkíteni, következhet a kiszere­
lés kiválasztása:
Üveges bébitápszer: A 120 vagy 250
grammos egyadagos üvegben kapható,
kész tápszerre csak cumit kell rátenni,
és máris „tálalható”. Ennél egyszerűbb
megoldás nincs, viszont olcsóbb és ke­
vésbé környezetszennyező annál inkább
(az olcsóbb tápszert lásd lejjebb, az egy év
alatt kidobott flakontömeget pedig el
lehet képzelni).
113
Dobozos bébitápszer: A többféle nagy­
ságú fém- vagy műanyag tartályban kap­
ható kész tápszert csak át kell tölteni a
megfelelő cumisüvegbe. Az egyadagos
kiszereléshez képest kevesebbe kerül, de
a dobozban maradó mennyiség megfe­
lelő tárolást igényel.
Sűrítmény: A dobozosnál olcsóbb sűrít­
ményt 1:1 arányban vízzel kell hígítani,
így a tápszer elkészítése kissé több időt
vesz igénybe.
Tápszerpor: A leggazdaságosabb, de leg-
időigényesebb és néha maszatos megol­
dás. A dobozban vagy egyadagos csoma­
golásban kapható tápszerport a megadott
arányban vízzel kell keverni. Alacsonyabb
árán kívül az is mellette szól (és pl. nya­
raláskor fontos szempont lehet), hogy el­
készítés előtt nem kell hűtve tárolni.
TÁPSZERREL
BIZTONSÁGOSAN
Bár a tápszerek megbízhatóbbak, mint
valaha, néhány biztonsági intézkedésre
feltétlenül szükség van:
♦ A szavatossági időt minden esetben el­
lenőrizni kell, nehogy véletlenül lejárt
szavatosságú tápszert vásároljunk. Hor­
padt, szivárgó, sérült stb. dobozt nem sza­
bad se venni, se használni.
♦ A tápszer elkészítése előtt alaposan ke­
zet kell mosni.
♦ A tápszeres dobozt kinyitás előtt mo­
sogatószerrel és meleg vízzel le kell mos­
ni, majd öblítés után szárazra törölgetni.
Ha a használati utasítás előírja, fel kell
rázni.
♦ A folyékony tápszert tartalmazó do­
bozt hegyes nyitóval kell kibontani, két
szemközti oldalán egy kisebb és egy na­
gyobb lyukat ütve, hogy könnyebb legyen
114
belőle tölteni. A nyitót használat után el
kell mosogatni. A tápszerporos dobozok
többségének lehúzható teteje van, így
nyitóra nincs szükség. Az egyadagos
üvegnél fontos, hogy kinyitásra hallha­
tóan pukkanjon.
♦ A tápszerhez kevert vizet nem szüksé­
ges forralással sterilizálni. Ha nem bí­
zunk a csapvíz minőségében, vásároljunk
víztisztító készüléket. Vagy használjunk
palackozott (nem desztillált) vizet.
♦ Még egy nem kötelező lépés: a cumi
és cumisüveg fertődenítéséhez nincs szük­
ség külön sterilizátorra. Elég mosogató-
szerrel és forró vízzel elmosni a mosoga­
tóban (vagy a mosogatógépben). Egyes
orvosi vélemények szerint az első haszná­
lat előtt ajánlatos egy fazék forró vízbe
dobva néhány percig forralni.
♦ És egy kötelező lépés: A tápszer hasz­
nálati utasítását pontosan be kell tartani.
Minden egyes dobozon meg kell nézni,
hígítandó-e a tápszer vagy sem. A szük­
ségtelen hígításból éppúgy baj lehet, mint
az előírt hígítás elmulasztásából. A kelle­
ténél hígabb tápszertől nem gyarapszik
a gyerek, a kelleténél sűrűbb tápszertől
viszont kiszáradhat.
♦ Melegítsük fel a cumisüveget, ha úgy
jobban ízlik a gyereknek. Egészségügyi
érvek nem szólnak mellette, sok csecse­
mő egyszerűen melegen szereti az ételt,
főleg ha kezdettől így szokta meg. Egyéb­
ként a szobahőmérsékletű, sőt akár a
hűtőből kivett vízzel készült tápszer is
tökéletesen megfelel neki, aki tehát nem
akarja melegítéssel tölteni az időt, annak
érdemes megfontolnia ezt a lehetőséget
(ennek különösen éjjel és olyankor van
jelentősége, mikor a gyerek ordít az éh­
ségtől). De melegen tálalni se ördöngös­
ség, csupán bele kell állítani az üveget
egy tál vagy lábos forró vízbe, vagy a csap
alá tartani, és meleg vizet folyatni rá.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
A hőmérséklet ellenőrzése céljából időn­
ként csöppentsünk belőle egy keveset a
csuklónk belső oldalára: a gyereknek ak­
kor jó, ha már nem érezzük hidegnek,
vagyis elérte a testhőmérsékletet. A föl­
melegített tápszert azonnal fel kell hasz­
nálni, mert a langyos folyadékban gyor­
san elszaporodnak a baktériumok. Mik­
rohullámú sütőben tilos melegíteni,
mert a folyadék nem egyenletesen me­
legszik benne, és könnyen előfordulhat,
hogy miközben az edény még hideg,
a tápszer már tűzforró, és megégeti a ba­
ba száját vagy torkát.
♦ Etetés után a maradékot ki kell önteni.
Az eltett tápszer még hűtve is kitűnő táp­
talaja a baktériumoknak, tehát bármily
csábító, fogyasztásra már nem alkalmas.
♦ A felbontott folyékony tápszeres do­
bozt, flakont jól lezárva hűtőben kell tar­
tani, és csak a címkén megadott időn
(rendszerint 48 órán) belül szabad fo­
gyasztani. A kinyitott tápszerporos do­
bozt lefedve hűvös, száraz helyen kell
tartani, és egy hónapig (illetve a címkén
olvasható időpontig) szabad használni.
♦ A felbontatlan folyékony tápszeres do­
bozt, flakont 12-24 °C-on kell tárolni.
Ne használjuk fel az olyan dobozt vagy
flakont, amelyet huzamosabb ideig 0 °C-
nál hidegebb helyen tároltak, vagy amely
35 °C-nál magasabb hőmérsékletnek volt
kitéve. Szintén fogyasztásra alkalmatlan
az olyan tápszer, amely megfagyott (a szó-
jatermékek gyorsabban fagynak), vagy
amelyben felrázás után is fehér pöttyö­
ket, szálakat látni.
♦ A kész üveges tápszert felhasználásig
hűtőben kell tartani. Az utazáshoz elő­
re elkészített és palackba töltött tápszert
jégakkuval vagy egy jó adag jégkockával
együtt hűtőtáskában vagy előzőleg a fa­
gyasztóba tett marmonkannában lehet
szállítani (a tápszer addig őrzi meg fris­
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T GYERMEK
sességét, amíg a jégkocka nem olvad el);
de elcsomagolható hűtött dobozos üdí­
tőital mellé is (így a mamának is lesz
hűtött innivalója). Ha már nem hideg
az érintése, nem szabad felhasználni
(ez a szabály természetesen nem vonatko­
zik sem a felbontatlan üveges tápszerre,
sem a porból meleg vagy szobahőmérsék­
letű vízzel frissen kevert tápszerre). Uta­
záshoz az üveges tápszer, illetve az egyada-
gos csomagolásban kapható tápszerpor
a legjobb.
TÁPSZERES ETETÉS
SZERETETTEL
A szeretet minden etetés legfontosabb
eleme, függetlenül attól, hogy a tápszer
a baba fő tápláléka-e, vagy csak a szop­
tatás kiegészítése. Az anya mindig szere­
ti a gyerekét, de ezt vele is tudatni kell.
A szoptatás természetes velejárója a ket­
tejük közötti bőr- és szemkontaktus,
amire a csecsemő agyának fejlődéséhez
és a ragaszkodás képességének kialaku­
lásához elengedhetetlenül szüksége van.
Aki üvegből eteti a gyerekét, annak erről
a kapcsolatról külön kell gondoskodnia,
bár időnként a legjobb szándék mellett
is előfordul, hogy az anya gyorsan sze­
retne túlesni az etetésen, és ennek oltá­
rán feláldozza az együttlét meghittségét.
Gondoskodjunk tehát róla, hogy etetés
közben nem veszítjük el a kapcsolatot a
gyermekkel:
Nem szabad tartóba tenni a cumis­
üveget! Egy kisgyerekben, aki legalább
annyira éhes a babusgatásból érzékelhe­
tő szeretetre, mint az ennivalóra, a tar­
tóban kapott üvegtől erős hiányérzete
marad. Ez nemcsak érzelmi szempont­
ból káros, hanem testileg is. Egyrészt még
hátradönthető etetőszékben vagy baba­
ülésben is fennállhat a félrenyelés, fulla­
dás veszélye. Ráadásul ha fekve eszik,
könnyen begyulladhat a füle. Ha már
van foga, és a cumisüveggel a szájában
115
elalszik (ami nem fordulhat elő, ha az
anyja tartja az üveget), a szájában pangó
tápszertől elromlik a foga. Bármennyire
kényelmes is tehát, akkor sem szabad tar­
tóban adni a gyereknek a cumisüveget,
és akkor sem szabad hagyni, hogy az any­
ja nélkül egyen, ha ezer dolgunk lenne,
és emiatt néhány elmarad.
Bőr a bőrhöz: Kutatási eredmények iga-
zolják, hogy a bőrkontaktusnak óriási
fontossága van a csecsemők fejlődése
szempontjából. De minden kutatásnál
meggyőzőbb az a meghitt, boldog érzés,
ami a szülőt és gyermekét eltölti, ha bő­
rük egymáshoz ér. Ezért amikor etetéshez
ölünkbe vesszük a gyermeket, ha csak le­
het (társaságban nyilván nem lehet, de
otthon nincs akadálya), gombolkozzunk
ki, és öleljük magunkhoz. A jótékony
hatás kiváltására nemcsak a női bőr al­
kalmas, az is célravezető, ha az apa eteti
a saját csupasz melléhez ölelve.
Váltott karral: A gyereket tartó kar vál­
togatása szintén a szoptatás természetes
velejárója (aszerint, hogy melyik emlő­
ből szopik), amit tápszeres táplálás ese­
tén tudatosan kell utánozni. Az etetés
félidejében történő karcsere kettős célt
szolgál: egyrészt a baba a másik oldalról
is körülnézhet a világban, másrészt ke­
vésbé fog elfáradni a karunk.
Hadd mondja meg a baba, mikor elég:
Etetéskor a baba parancsol. Ha azt lát­
juk, hogy alig 85 grammot evett, holott
120 grammot kellett volna, eszünkbe
ne jusson beleerőltetni a különbözetet!
Az egészséges baba ismeri a mértéket.
A tápszeres babák között éppen azért
több az elhízott, mert túletetik őket,
a többiek ellenben csak annyit szopnak,
amennyit kívánnak.
Ne sajnáljuk az időt: A szoptatott cse­
csemők azután is szeretnek a mellen ma­
radni, és még egy darabig szopni, ha már
116
nincs benne tej. Mivel erre az üres cu­
misüveg nem alkalmas, próbáljunk ne­
ki valami hasonló örömöt szerezni: ha
az üveg kiürült, és a baba nem merült
jóllakott álomba, egy darabig még ma­
radjunk együtt. Ha úgy látjuk, hogy a
gyerek az etetések után még rendszere­
sen szopogatna, helyezzünk kisebb lyukú
cumit az üvegre, hogy az egyes étkezések
alatt többet cumizhasson, vagy etetés
után rövid időre tegyünk cumit a szájába.
Ha etetés után elégedetlenkedik, talán
nem kapott eleget. Próbáljuk néhány
grammal növelni az adagot, hogy kide­
rüljön, az éhség gyötri-e, vagy valami más.
Üvegből is lehet tökéletesen táplál­
ni: Nem szabad bánkódni, restelkedni,
ha minden vágyunk ellenére valamilyen
oknál fogva nem sikerül szoptatni, vagy
abba kell hagyni. Az etetéssel öntudat­
lanul átadnánk a rossz érzéseinket is a
gyereknek, és ezzel lerontanánk egy mind-
CUMISÜVEGBŐL
SZERETETTEL
Az etetés az apának és a család más tag­
jainak is módot ad a közelebbi meg­
ismerkedésre a gyerekkel. Időtartamát
babusgatásray beszélgetésre is fe l lehet
használni, hiszen egy csecsemőt nem
csak mellből lehet szeretettel táplálni.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
kettőnknek fontos, közös szertartás
értékét. Ne feledjük: a megfelelő táp­
szert tartalmazó és megfelelő módon
kínált cumisüveggel nemcsak ennivalót
lehet adni a gyereknek, hanem sok-sok
szeretetet is.
CUMISÜVEGBŐL
KÖNNYEDÉN
Akinek az etetés terén már van némi
gyakorlata - például volt kisebb testvé­
re, vagy pénzért, szívességből bébiszit-
terkedett - , szinte azonnal tudni fogja,
hogyan kell csinálni (ez is olyan, mint
a biciklizés: nem lehet elfelejteni). Kez­
dőknek, illetve azoknak, akik szeretnék
felfrissíteni az alapismereteiket, íme, né­
hány tanács:
♦ Figyelmeztetés: Ha egy csecsemővel
közölni akarjuk, hogy etetés következik,
ujjheggyel vagy a cumi hegyével meg kell
cirógatni az arcát. Ez arra készteti, hogy
a cirógatás felé forduljon, és keresse a
forrását. Ha ekkor finoman a szájába
dugják a cumit, remélhetőleg szopni kez­
di. Ha mégsem értette volna meg, miről
van szó, az ajkára csöppen tett tápszer
biztosan rávezeti.
♦ Légtelenítés: A cumisüveget olyan szög­
ben kell tartani, hogy a cumit teljesen
kitöltse a folyadék és ne mehessen bele
levegő. Ellenkező esetben a gyerek a táp­
szerrel együtt levegőt is nyel, felpuffad,
és ez mindkettőnknek rossz lesz. A lég-
telenítést fölöslegessé teszi az olyan egy­
szer használatos üvegbetét (zacskó), amely
automatikusan leereszt (és így nem ke­
letkezhet benne légbuborék), valamint
a döntött nyakú cumisüveg, amelyben a
cuminál gyülemlik fel a folyadék.
♦ Kezdetben apránként: Nem kell ag­
gódni, ha a baba eleinte keveset fogyaszt.
Az újszülött csecsemőknek néhány na­
pig alig van szükségük táplálékra, a szop­
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T G YERM EK
tatott csecsemők is beérik néhány kis-
kanálnyi előtejjel, pedig ők az anyater­
mészetnél adják le a rendelést. A kórházi
nővérek ugyan 120 grammos, teli üvege­
ket adnak, de tartalmuk aligha fog elfogy­
ni. Ha egy újszülött 15 gramm bekebe­
lezése után elszundikál, úgy értendő,
mintha azt mondta volna: „Köszönöm,
elég volt!” Ha viszont néhány perc cu­
mizás után elalvás helyett dühösen el­
fordul az üvegtől, az nem jóllakottságra
vall, hanem valószínűleg levegőt nyel­
hetett. Ezt nem szabad annyiban hagy­
ni, büfiztessük meg jól (lásd a 141. ol­
dalt), és csak akkor higgyük el, hogy jól­
lakott, ha utána sem kér enni. (A java­
solt tápszermennyiségről bővebben lásd
a 112. oldalt.)
♦ Sebességmérés: Győződjünk meg ró­
la, hogy a tápszer nem folyik-e gyorsab­
ban vagy lassabban a kelleténél. A kü­
lönböző korú és nagyságú csecsemők
számára különböző méretű cumik kap­
hatók; a szopásba épphogy belekóstoló
(egyébként is csekély étvágyú) újszülöt­
teknek olyan cumi való, amely lassab­
ban engedi át a tápszert. Az áramlási se­
bességet úgy lehet megvizsgálni, hogy a
cumisüveget fejjel lefelé fordítva meg­
JÓ, HA TUDJUK
SZÜLETÉSI SÚLY
„Minden ismerősöm gyereke
legalább 3 kilóval született.
Az enyém időre született, de
alig 2,60 volt. Egészséges, csak
nagyon picike.”
A felnőttekhez hasonlóan a csecsemők
is változatos formákat mutatnak: van
köztük nyúlánk, hórihorgas, nagy, zö­
mök, mokány, filigrán stb. A termet az
esetek többségében a felmenőknek kö­
szönhető: genetikai szabály, hogy magas
117
rázzuk. Ha folyik vagy fröcsköl, akkor
túl gyors, ha csak néhány csöpp jön ki
belőle, akkor túl lassú. Akkor jó, ha egy
kis permetezés után csöpögni kezd. En­
nél is jobb módszer a kisbaba megfigye­
lése. Ha nagyokat nyeldekel, köpköd, és
a szája sarkán folyton kicsordul a tej,
akkor a cumi gyorsabban folyik a kelle­
ténél. Ha a baba néhány percen át látha­
tólag erőlködik, majd csalódottan fel­
hagy vele (esetleg ki is köpi a cumit, és
reklamálni kezd), akkor lassabb a kelle­
ténél. A cumi sokszor nem azért nem
folyik jól, mert nem jó a mérete, hanem
mert rosszul tették fel az üvegre. Ha túl
erősen rászorítják, az úgy keletkező kis
vákuum akadályozza a folyadék áramlá­
sát; ez esetben kissé meg kell lazítani,
hogy szabadabban folyhasson.
♦ A nyugodt éjszakákért: Az éjszakai
megpróbáltatásokat enyhíti egy cumis-
üvegtartó, amely az üveget hidegen tart­
ja, szükség esetén pedig pillanatok alatt
felmelegíti. Vagy állítsuk jég közé az üve­
get a gyerekszobában, esetleg hálószo­
bában, mint egy pezsgősvödörben, így
amikor a gyerek enni kér, hidegen vagy
a fürdőszobai meleg vizes csap alatt fel­
melegítve gyorsan odaadhatjuk neki.
szülőktől rendszerint magas, alacsony
szülőktől alacsony utódok származnak
(bár a magas apától és alacsony anyától
származók inkább édesanyjuk példáját
követik, legalábbis amikor megszület­
nek). Az anya saját születési súlya is be­
folyásoló tényező lehet. További tényező
a gyerek neme: a kislányok súlya és test­
hossza rendszerint kisebb, mint a kisfiú­
ké. A születési súlyt befolyásoló té­
nyezőket még hosszan lehetne sorolni
(pl. hogyan táplálkozott és mennyit hí­
zott a várandós anya), most csak egy szá­
118
mit: hogy egészséges legyen a gyerek.
Egyébként egy két és fél kilós apróság
ugyanolyan életképes lehet, mint 3-4 ki­
lós kortársai.
Arról sem szabad megfeledkezni,
hogy amint genetikai adottságai beér­
nek, sok kicsinek induló gyerek később
magasra nő (bővebben lásd a 312. oldalt).
Addig örüljön, amíg egészséges a gyerme­
ke, és nem túl súlyos. Hamarosan eljön
az idő, amikor pusztán attól megfájdul
a dereka, ha a megtermett kiscsoportos
megszólal: „Vegyél fel!”
ÉRZELMI KÖTŐDÉS
„Váratlanul császároztak, és
rögtön elvitték a gyereket az intenzív
osztályra, mielőtt ideadták volna,
hogy érzelmi kötődést alakíthassunk
ki Milyen következményekkel
járhat ez a kapcsolatunkra?”
A szülés utáni érzelmi kötődés is egy el­
mélet a sok közül: óhatatlanul divatba
jött, majd —napjainkra - lecsengett.
Az 1970-es években született kötődési
elmélet, mely szerint az anyák és gyerme­
kek kapcsolata erősebb lesz, ha a szülést
követő 24 órából 16 órát szeretetteljes
testközelben tölthetnek, sem tudomá­
nyosan, sem a gyakorlatban nem igazo­
lódott be.
A kötődés elméletének kétségtelenül
hasznos következményei lettek. Ennek
köszönhetően ma már a kórházakban
az újszülötteket a köldökzsinór elvágása
után nem küldik át rögtön a csecsemő-
osztályra, hanem szülés után néhány
perccel odaadják az anyának, és kifeje­
zetten biztatják, hogy legalább tíz percig,
de akár egy órát vagy annál is tovább
babusgassa és megszoptassa. Ily módon
az anyák, apák gyorsan lehetőséget kap­
nak arra, hogy gyermekükkel kölcsö­
nösen megnézzék, megtapintsák egymást
(szem- és bőrkontaktust alakítsanak ki),
ami mindenképpen üdvös dolog. Más­
részt viszont ez az elmélet azokban az
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
anyákban, akiknek nincs módjuk kézbe
venni a frissen született babát (pl. mert
nehéz volt a szülés, vagy közben derült ki,
hogy császármetszésre van szükség, vagy
a gyerek azonnali orvosi ellátásra szorult),
olyan érzést kelt, mintha kihagyták volna
a bensőséges kapcsolat kialakításának so­
ha vissza nem térő lehetőségét.
A szakemberek jelentős része nem­
csak azt vonja kétségbe, hogy a kötődést
születéskor kell megalapozni, hanem ma­
gát a lehetőségét is. Egy újszülött már
az összes érzék birtokában van: tud néz­
ni, fel tudja ismerni az édesanyja hang­
ját (bár arcról csak hónapokkal később
fogja felismerni). Születése után az első
órában rendszerint ébren van, ez az idő
tehát valóban alkalmas az első ismerke­
désre a szülőkkel. Mivel azonban az el­
ső —mégoly csodás —benyomásról sem­
mi emléke nem marad, nem is ezen fog
állni vagy bukni a kapcsolat. Ami a szü­
lőanyát illeti, ő ugyan megőrizheti az
első percek emlékét, mégsem biztos, hogy
azonnal kötődni tud a gyerekéhez; pél­
dául mert a vajúdás és szülés után ki van
merülve, még kába a gyógyszerektől, gör­
csei vagy a gátmetszés miatt fájdalmai
vannak, megriadt az éppen rászakadó
óriási felelősségtől, vagy egyszerűen lelki­
leg még nincs fölkészülve arra, hogy az
újszülött csecsemővel törődjön.
Természetesen fontosak azok a per­
cek, amiket szülés után a baba és a szülők
egymással töltenek, de nem fontosabbak,
mint az előttük álló órák, napok, évek.
Mindössze a kezdetét jelentik a kölcsö­
nös megismerés és megszeretés hosszú
és sokrétű folyamatának. Erre a kezdet­
re pedig órákkal később is sor kerülhet
a kórházi ágyban, az inkubátor üvegén
keresztül, de akár több héttel később a
lakásban. Mikor szüléink, nagyszüleink
a világra jöttek, nemhogy az apjukkal,
hanem valószínűleg még az anyjukkal
se sokat találkoztak, mielőtt (rendszerint
tíznapos korukban) hazakerültek, ezek
a generációk mégis ragaszkodó, szere­
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T G YERM EK
tetteljes családi kötelékben nőttek fel.
Az olyan anyák, akiknek csak az egyik
gyerekükkel volt lehetőségük szülés utá­
ni ismerkedésre, a másikkal pedig nem,
saját állításuk szerint mindegyiket egy­
formán szeretik. Végül az örökbe fogadó
szülők, akik legkorábban akkor kapják
meg a gyereket, amikor a kórházból ki­
adják (vagy még sokkal később), az ese­
tek többségében ugyanolyan bensőséges
viszonyba kerülnek vele, mint az olyan
vér szerinti szülők, akik az újszülöttet az
első percben a kezükben tartják.
Az életre szóló szeretet titokzatos mó­
don, néhány óra vagy néhány nap alatt
képes felébredni. Tényleges rögzülése
azonban pszichológusok szerint a gye­
rek első életévének második felében
zárul le. Az egyik anya tisztán megőrzi a
szülés utáni első percek emlékét, a má­
sikban elmosódik. Egy szó, mint száz,
ezek a percek nem határozzák meg vég­
zetszerűen a későbbi kapcsolat jellegét
és minőségét.
A szülők és gyermek közötti kötelék
a szülők szempontjából már a terhesség
alatt kezdetét veszi, amikor a magzatuk­
kal kapcsolatos szemléletük, érzelmeik
alakulni kezdenek. A viszony kisgyer­
mekkortól a gyerekkoron, kamaszkoron
át folyamatosan fejlődik és alakul, sőt
akkor is, ha már felnőtt. Úgyhogy nyu­
galom: bőven van idő a kötődés kiala­
kulására.
yÁUítólag a szülés utáni ismerkedés
közelebb hozza egymáshoz az
anyát és gyermekét. Szülés után
majdnem egy órán át nálam volt
a kislányom, mégis idegennek
éreztem, sőt még most, három
nap után is annak látom*”
Szerelem első látásra csak regényekben
és filmekben tör ki, nem a valóságban.
Az esetek többségében az egy életen át
tartó szerelem kialakulásához idő kell,
ápolásához pedig nagy-nagy türelem.
A szülői szeretetre ugyanez érvényes.
119
AZ APAI KÖTELEK
Bár mindkét szülő részt vesz a kötő­
dés folyamatában, az apák más úton-
módon, a maguk eszközeivel férkőz­
nek közel az új jövevényhez. Ennek
az érzelmi folyamatnak a mecha­
nizmusát kölcsönösen lebilincselés-
nek nevezi a szaktudomány. Nem­
csak az apa bilincseli le a gyerekét
(pl. felveszi, nyugtatgatja, ringatja,
masszírozza), és nemcsak a maga sa­
játos módján (az apa fogása más, mint
az anyáé, és ezt a csecsemő tudja),
hanem a kisgyerek is az apját (pél­
dául előhozza érzékenyebb, gondos-
kodóbb énjét).
A közvetlenül a születést követő test-
közelség nem garantálja, hogy anya és
gyermeke egy csapásra egymásba is sze­
ret. Ilyenkor nem csak anyai szeretetben
szoktak úszni. Szülés után a nők először
inkább megkönnyebbülést éreznek, és
nem anyai szeretetet: nagy megkönnyeb­
bülés, hogy a baba egészséges, és hogy
túl vannak rajta, kivált ha nehéz szülés
volt. Egyáltalán nem szokatlan, ha az
anya idegen, jobb esetben közönyös szem­
mel nézi lázongva ordító porontyát, aki­
nek mintha semmi köze nem volna ah­
hoz a kezes és aranyos kisbabához, akit
tudtával kilenc hónapon keresztül a szí­
ve alatt hordott.
Sok mindentől függ, hogyan reagál
az anya, amikor szülés után először meg­
pillantja a gyerekét: mennyi ideig tartott
a szülés, mennyire volt nehéz, kapott-e
közben valamilyen gyógyszert, látott-e
már újszülöttet, mit szól ahhoz, hogy
gyereke lett, milyen a házassága, milyen
egyéb gondjai vannak, rendben van-e az
egészsége, s ami a legfontosabb: milyen
a természete.
Mindenkinek a saját reakciója a nor­
mális. Ha a napok múlásával egyre job­
ban megtetszik a baba és egyre inkább
120
a sajátjának érzi, megnyugodhat. A leg­
jobb kapcsolatok nemegyszer nehézke­
sen kezdődnek. Ha elég időt ad önma­
gának és a gyereknek az ismerkedésre,
szép lassan kialakul a vonzalom.
Ha azonban a gyerek több hét eltel­
tével sem áll közelebb a szívéhez, sőt
dühöt vagy ellenszenvet érez iránta, or­
voshoz kell fordulni. Lehetséges, hogy
szülés utáni depresszió esete áll fenn,
aminek valószínűségét más tünetek is
megerősíthetik. Ezt a helyzetet kezeltet­
ni kell, különben nemcsak a mama és a
baba egészsége sínyli meg, hanem ké­
sőbbi kapcsolatuk is. Bővebben lásd a
691. oldalt.
FOGYÁS
„Azzal számoltam, hogy kislányom
a kórházban valamennyit veszít
a születési súlyából, de azzal nem,
hogy három kiló negyvenről
két kiló nyolcvan dekára fogyjon.
Nem sok ez egy kicsit?”
A szülőknek, bár szívesen dicsekedné­
nek gyermekük súlyban kifejezhető gya­
rapodásával, csalódva kell tapasztalniuk,
hogy a baba kisebb súllyal jelentkezik
ki a kórházból, mint amennyivel beje­
lentkezett. Pedig életének első öt napjá­
ban minden újszülött óhatatlanul veszít a
születési súlyából (rendszerint 5-10 szá­
zalékot), és nem azért, mert a csecsemő-
osztályon nem táplálják megfelelően.
A születéskor bekövetkező nagy folya­
dékveszteséget az újszülött azért nem
képes gyorsan pótolni, mert az első na­
pokban alig eszik. A mellből táplált ba­
bák egy-egy szoptatás alkalmával alig
néhány kiskanálnyi előtejet fogyasz­
tanak, így ők általában többet fogy­
nak, mint akiket cumisüvegből etetnek.
A súlycsökkenés rendszerint az ötödik
napig tart, a születési súly visszanyerése
10-14 napos korban várható. Attól fog­
va lehet vele dicsekedni.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
JA J, DE CSÚNYA!
„Ha kérdezik, rám hasonlít-e
a gyerek vagy a fétjemre, meg­
rémülök. Egyikünknek sem hegyes
a feje, püffedt a szeme, kajla a
füle vagy ferde az orra. Mikorfog
ez a baba tisztességesen kinézni?”
Nem véletlen, hogy filmekben, tévérek­
lámokban az újszülöttszerepeket két-
három hónapos kisbabák alakítják. Egy
újszülött csecsemőnek nem túl jó a fény­
képarca. És bár minden szülőnek a saját
gyereke a legszebb, annyira mégse lehet
elvakult, hogy ne lássa meg a tökéletlen­
ségeket. Szerencsére azok a jellegzetes
újszülöttkori vonások, amelyek miatt a
kisbaba még nem válna be se filmszerep­
lőnek, se televíziós pelenkareklámnak,
csak átmenetiek.
Az ön gyermeke sem egy hegyes fejű,
puffadt szemű, kajla és ferde orrú őstől
örökölte vonásait. Akkor szerezte be őket,
amikor az anyaméhben kuporgott, aztán
születéshez készülve átviharzott a me­
dencecsontok szirtjei között, végül átpré-
selődött a szülőcsatorna szorosán.
Ha a magzati koponya nem lenne
olyan csodálatos szerkezet - vagyis ha
csontjai teljesen össze volnának nőve - ,
akkor születés közben nem bírná el a nyo­
mást, formája nem alkalmazkodna a
szülőcsatornához, és sokkal gyakrabban
lenne szükség császármetszésre. Adjon
tehát hálát a hegyes fejecskéért, ami a ren­
des szülésről tanúskodik, és ne féljen,
mert néhány napon belül szépen ki fog
kerekedni, egy újabb csoda révén.
A bedagadt szem - legalábbis rész­
ben - szintén a világrajövetel rögös út­
ján kapott ütlegeknek tulajdonítható.
(A másik ok a gonorrhoeás vagy gombás
fertőzés ellen belecsöpögtetett antibio­
tikum lehet.) Egyes vélemények szerint
ez a püffedés egyúttal a szem védelmét
szolgálja az első fényhatások ellen. Telje­
sen alaptalan állítás, hogy bedagadt sze­
mével a baba nem lát elég jól, ezért nem
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T GYERMEK 7 121
tud az első tekintetváltáskor szemkon­
taktust létesíteni a szüleivel. Igaz, az új­
szülött csak homályosan veszi ki az arco­
kat, és nem képes megkülönböztetni őket,
de püffedt szemhéján keresztül is lát.
A kajla fülecske valószínűleg a méh­
ben gyűrődött félre. A magzatburokban
a növekedő magzatnak otthonos, de egy­
re szűkebb lakása volt, s ha egyik füle
előrelapult, állását születés után is meg­
őrzi - de csak egy időre. Hátrakötéssel
nem lehet segíteni rajta, sőt az a szakem­
berek szerint irritációt okozhat. Gyor­
sabban helyreáll a jó forma, ha a felnőt­
tek vigyáznak, hogy hátrasimuljon a fül,
mikor szigorúan csak felügyelet mellett
arra az oldalára fektetik játszani. Termé­
szetesen örökölt kajlaság is létezik, de
olyankor a két fiil egyforma szögben áll el.
Az orrocska bizonyára a vajúdás és
szülés nyomásában préselődött félre, és
magától helyreáll. Mivel azonban a baba­
orr a maga széles vagy hiányzó orrnyer­
gével, sokszor szinte leírhatatlan alakza­
tával nem hasonlatos a felnőttkori orr­
formákhoz, még beletelik egy időbe, amíg
kiderül, milyen lesz a trónörökös orra.
A SZEME SZÍNE
yyAzt reméltem, a gyereknek is olyan
zöld szeme lesz, mint a férjemnek,
de inkább sötétszürkének látszik.
Megváltozhat-e ez?”
A várandós kismamák kedvenc kitalálós
játéka (fiú lesz vagy lány?) a baba meg­
születése után szemszíntalálgató verseny-
nyé alakul néhány hónapra.
Most még korai volna fogadásokat
kötni. A fehér bőrű újszülöttek szeme
jellemzően sötétkék vagy palaszürke,
a színes bőrűeké pedig fekete vagy bar­
na. Utóbbi általában megmarad, előbbi
általában több színváltozáson is átmegy
(nehogy unalmassá váljon a találgatás),
és 3-6 hónapos korra, esetleg még ké­
sőbb állapodik meg. Mivel az írisz pig-
mentációja ezután is folytatódik, csak
az első születésnap körül áll be a végle­
ges árnyalatra.
BEVERZETT SZEM
„A gyereknek be van vérezve
a szeme fehérje. Talánfertőzést
kapott?”
A csecsemőknek nem azért véres a sze­
mük, mert sokáig fennmaradnak éjsza­
ka (ellentétben az anyjukkal, akinek még
hónapokig emiatt vörös a szeme). Ártal­
matlan jelenségről van szó, és többnyire
akkor fordul elő, ha rendes szülés köz­
ben a szemgolyó olyan traumát szen­
vedett, amely az erek megpattanásához
vezet. (A szülés néven ismert meccs köz­
ben sok anya szeme is bevérzik az eről­
ködéstől vagy a tolófájások elhúzódá­
sától.) A baba szemének elszíneződése
semmiféle szemkárosodásra nem utal,
és néhány napon belül ugyanúgy elmú­
lik, ahogy a bőréről is eltűnik a horzso­
lások nyoma.
SZEMCSEPP
„Miért kellett szemcseppet kapnia
a gyereknek, mikor megszületett,
és meddig nemfog rendesen látni
tőle?”
Több tényező is közrejátszik abban, hogy
egy újszülött csecsemő nem látja tisztán
a külvilágot: a szeme még puffadt a szü­
letéstől, az anyaméh sötétjében leélt ki­
lenc hónap után hozzá kell szoknia a
fényhez, kortársaihoz hasonlóan jellem­
zően rövidlátó; és végül ott az említett,
elhomályosító szemcsepp. A szemcsepp
azonban annyira fontos, hogy ahhoz
képest semmi az a kis kellemetlenség:
az antibiotikumos kezelés célja a go-
norrhoea- vagy chlamydiafertőzés megelő­
zése. Egykor ezek a fertőzések vakságot
okoztak, de ezt a szemcseppel ma már
sikerül megelőzni. A sokáig egyedüli
(és néhány kórházban még használt)
ezüst-nitráttal ellentétben a korszerű
122
(főleg eritromicint tartalmazó) antibio­
tikum-készítmények nem csípnek és nem
irritálnak. Az orvosok tapasztalatai sze­
rint az ezüst-nitrát szemcsepp pirosodását,
gyulladást okozhat, sőt a szem bedaga-
dásával és sárgás váladékozással járó, ké­
miai irritációra visszavezethető kötőhár­
tya-gyulladást is kiválthat a babáknál.
Az újszülött baba szemének enyhe
duzzadtsága, homályossága nem tart to­
vább egy-két napnál. Az ezután kezdő­
dő könnyezést, bedagadást, gyulladást a
könnycsatorna átjárhatatlansága válthat­
ja ki (lásd 212. oldalt).
BABA-MAMA SZOBA
„Szülés előtt azt hittem, ha egy
kórteremben leszünk a gyerekkel,
az maga lesz a mennyország
de most úgy látom, maga a pokol
Folyton sír, és nem tudok vele mit
kezdeni, de micsoda anya volnék,
ha megkérném a nővért, vigye át
a csecsemőosztályra?"
Meglehetősen emberi anya lenne (ebbe
már most jó volna beletörődnie). Ha
meggondolja, mekkora próbát állt ki
(a gyerekszülést), és mekkora áll ön előtt
(a gyereknevelés), nem csoda, ha több
kedve volna az alváshoz, mint egy síró
csecsemőhöz. Emiatt ne legyen bűntu­
data (hisz ön is csak ember).
A LEGFONTOSABB TUDNIVALÓ
Két napja sincs az új, anyai szerepnek,
máris fejfájdító sebességgel zúdulnak
az ellentmondó tanácsok a köldökzsi­
nórtól az etetésig a legkülönfélébb té­
mákban. Az ápolónővér ezt mondja,
az ember tulajdon nővére (kétgyerme­
kes veterán) azt, de mindegyik hom­
lokegyenest az ellenkezőjét, mint amit
a gyermekorvos tanácsolt.
A csecsemőgondozás korszerű állás­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Persze olyan nők is vannak, akik már
az első éjszakától remekül megvannak
egy szobában a gyerekükkel. Talán a szü­
léstől nem merültek ki, hanem felvidul­
tak. Vagy már van benne gyakorlatuk
(akár a saját nagyobb gyerekükkel, akár
máséval). Az éjjel háromkor vigasztalha-
tadanul bömbölő csecsemő az ilyen asszo­
nyoknak se öröm, de legalább nem rém­
álom. Aki viszont két napja nem aludt,
a kimerítő vajúdástól le van gyengülve,
és addig legföljebb pelenkareklámon lá­
tott közelről csecsemőt, azt legfeljebb a
sírás kerülgeti, és nem is érti, minek kel­
lett egyáltalán vállalnia az anyaságot.
Nem érdemes mártírt játszani, mert
a vele járó neheztelést a baba is megér­
zi. Ha ehelyett az éjszakai szoptatások
között visszakerül a csecsemőosztályra,
ő is, az anya is kipiheni magát, és reggel
könnyebb lesz az ismerkedés. A nappali
összeköltözés előnyeit egyébként is reg­
gel a legkönnyebb kiaknázni: a folyosón
még kéznél van a szakembergárda, és ha
kell, megmutatja a gyerek körüli teendő­
ket. Ne feledje, a nővérek segítségére ak­
kor is igényt tarthat, ha úgy dönt, hogy
nappal magánál tartja a gyereket. Azért
vannak ott.
Ha ismét leszáll az éj, és elég pihent­
nek érzi magát, próbálja meg bent tar­
tani a babát, aztán majd kiderül, hogy
megy-e a dolog. A gyerek, nagy megle-
pontjai között nem könnyű eligazodni
- főleg ha mindenki (minden tapasztalt
nő) mást tanácsol az embernek. Ahhoz
kell ragaszkodni, amit az orvos mondott.
Mások útbaigazításait hallgatva nem
szabad elfelejteni: önmagunk is rendel­
kezünk egy értékes és megbízható ta­
nácsadóval: az anyai ösztönnel. A zöld­
fülű anya is többet és jobban tud, mint
hinné.
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G YERM EK
MI VAN AZ ÚJSZÜLÖTT CSECSEMŐ FEJÉBEN?
A felületes megfigyelő —vagy az újdonsült
szülő - azt hiszi, a babának csak három
dolgon jár az esze: az evésen, az alváson és
a síráson (nem feltédenül ebben a sorrend­
ben). Ezzel szemben tudományosan bizo­
nyított tény, hogy az újszülöttek maga­
tartása legalább kétszer ilyen komplikált,
és agyukban hatféle tudatállapot különít­
hető el. Tanuljuk meg felismerni őket,
mert ismeretükben nemcsak a baba üze­
neteit könnyebb megfejteni, hanem sok­
szor azt is ki lehet találni, mit kíván.
Nyugodt (passzív) éberség: Ez a baba
hírszerző üzemmódja. Éber nyugalmi ál­
lapotban a motoros tevékenység gátolt,
ezért a baba alig moccan. Ehelyett min­
den energiáját a megfigyelésre és a hall­
gatózásra összpontosítja (szeme tágra nyí­
lik, rendszerint egyenesen rábámul vala­
kire). Ebből következőleg ilyenkor van
a legjobb állapotban a négyszemközti
beszélgetéshez. Az első hónap végére az
átlagos csecsemő naponta 2,5 órát tölt
éber nyugalmi állapotban.
Nyugtalan (aktív) éberség: Jár a mo­
tor, mozog a keze, mozog a lába. Időn­
ként meg is nyikkan. Ebben a lelkiálla­
potban is sokat nézelődik, de személyek
helyett inkább tárgyakra figyel - ebből
tudni, hogy most jobban érdeklik a vi­
lági dolgok, mint a komoly beszélgetés.
A csecsemők főleg étkezés vagy dühbe
gurulás előtt szoktak így viselkedni.
A nyugtalan éberség könnyen dühkitö­
résbe torkollhat, amit etetéssel vagy egy
kis nyugtató ringatással meg lehet előzni.
petésre, valószínűleg többet alszik, mint
sír, a mama pedig, ugyancsak nagy meg­
lepetésre, valószínűleg nyugodtabb, ha
vele van a kicsi. Ha a második éjszaka
se jobb az elsőnél, vagy ha az éjszakai
műszak még soknak bizonyul, érdemes
123
Sírás: A csecsemőkori viselkedés legköz­
ismertebb jellemzője. Akkor fordul elő,
ha éhesek, ha nem érzik jól magukat, ha
unatkoznak, ha nem törődnek velük ele­
get, ha rossz a kedvük. A síró csecsemő
arca eltorzul, hadonászik, kapálózik, sze­
mét összeszorítja.
Álmosság: Ez az állapot természetesen a
csecsemőknél is ébredés után, illetve elal-
vás előtt jellemző. Az álmos babának van
néhány jellegzetes mozdulata (pl. ébredés
után nyújtózkodik), és sorban egymás
után különféle aranyos, de összefüggés­
telen (pl. haragos-meglepett-elragadta­
tott) képeket vág, miközben a szemhéja
nehéz, a tekintete tompa, tétova.
Nyugodt alvás: A nyugodtan alvó cse­
csemő arca kisimult, szeme csukott és
nem rebben. Szinte mozdulatlanul fek­
szik, legfeljebb a száját mozgatja, és néha
megrándul; légzése egyenletes. A nyu­
godt és aktív alvási fázisok félóránként
váltakoznak.
Aktív alvás: A csecsemők alvásidejének
felét aktív alvási fázis teszi ki. Ebben a
látszólag nyughatatlan (ám a látszat elle­
nére pihentető) szakaszban a csukott
szemhéj alatt láthatólag forog a szemük,
ezért az ilyen alvást a gyors szemmozgás
angol neve után REM-szakasznak neve­
zik. Légzésük egyenetlen, szájukat moz­
gatják, mintha szopnának, rágnának, né­
ha mosolyra húzzák; a végtagjaikat is sű­
rűn emelgetik.
élni a lehetőséggel, és visszavitetni a ba­
bát a csecsemőosztályra. A családköz­
pontú szülészeteken az egész napos
együttlét csodálatos lehetőséget nyújt -
de nem mindenkinek. Ha önnek nincs
kedvére vagy fáradt hozzá, ez egyáltalán
124
nem jelenti azt, Hogy anyai szerepében
csődöt mondott. Ami nem megy, azt
nem kell erőltetni; utólag is nyugodtan
meggondolhatja magát, ha jobban sze­
retné, hogy 24 óra helyett csak nappal
legyen önnél a gyerek.
Csak rugalmasan! Fontosabb a gye­
rekkel együtt töltött idő minősége, mint
a mennyisége. Nemsokára hazakerülnek,
és úgyis éjjel-nappal együtt lesznek. Ha a
kismama most nem esik túlzásba, addig­
ra testileg is, lelkileg is készen fog rá állni.
FÁJDALOMCSILLAPÍTÁS
„Nagyonfáj a császármetszés helye.
A nőgyógyászfelírt egy fájdalom­
csillapítót, de félek, hogy a ható­
anyag belekerül az anyatejbe
Nem kötelező szenvedni a babáért, sza­
bad, sőt gyógyszert kell kérni. Lehet,
hogy mindkettejüknek többet árt, mint
használ, ha a mama nem keres segítséget
a fájdalmaira. Szenvedve-kínlódva nehéz
olyan kapcsolatba kerülni a gyerekkel,
ami a szoptatáshoz szükséges (mert nem
lenne meg hozzá a kellő nyugalom), a tej
is kevesebb lesz (mert a tejtermeléshez pi­
hentnek kell lenni). Emellett az előtejbe
jutó gyógyszermennyiség elenyészően
kicsi, s mire ténylegesen megjön a tej,
valószínűleg már nem lesz szükség narko­
tikumot tartalmazó fájdalomcsillapítóra.
Amennyiben a baba mégis kap belőle
egy picurkát, egyszerűen kialussza, egyéb­
ként semmi baja nem lesz tőle.
Ha nem túl erősek a fájdalmak —vagy
múlófélben vannak -, érdemes megkér­
dezni a nővértől, nem javasolja-e a szop­
tatás közben is szedhető paracetamol-
tabletta erősebb változatát.
ALUSZEKONY A BABA
„Születése után nagyon élénk volt a
kisbabám, de azóta egyhuzamban
alszik, etetéshez is alig tudomfel­
ébreszteni, nemhogy ismerkedéshez ”
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
A kedves kismama kilenc hónapig várt
a találkozásra, s a gyerek most, hogy itt
van, mást se csinál, csak alszik. Nyuga­
lom, a baba nem azért alszik makacsul,
hogy ily módon is kifejezze elégedetlen­
ségét a táplálással és/vagy a bánásmód­
dal, hanem mert ilyenkor ez a természe­
tes. Az újszülöttekre jellemző, hogy szü­
letés után először egy-másfél órán keresz­
tül éberek, majd hosszan, nemegyszer
24 óránál is tovább láthatólag álmata­
gok (bár ezt az időt sem alusszák végig
egyhuzamban). Ez az állapot valószínű­
leg azt szolgálja, hogy a baba a születés,
az anya pedig a szülés fáradalmai után
ki tudja heverni magát. (Arról feltétlenül
gondoskodni kell, hogy a baba néhány
étkezést is beillesszen az alvóprogramjá­
ba; ébresztéstechnikai tanácsainkat lásd
a 125. oldalon.)
Ne remélje, hogy újszülött gyerme­
ke a 24 órás aluszékonyság után sokkal
szórakoztatóbb társaságot fog nyújtani.
Nagyjából a következőkre lehet számí­
tani: életének első néhány hetében a
2-4 órás alvási szakaszok végét felsírás
fogja jelezni. Evéshez félig-meddig fel­
ébred, de közben is elszundikál (ha evés
közben elbóbiskol, kicsit meg kell rázni
az emlőt a szájában, hogy újra szopni
kezdjen). Miután jóllakott, ismét képes
mélyebb álomba merülni.
A kis álomszuszék eleinte nappal
óránként alig három percig lesz fenn,
éjszaka (remélhetőleg) még ennyit sem,
úgyhogy naponta összesen körülbelül egy
órát lehet vele játszani. Lehet, hogy ön­
nek ez csalódás (hiszen régóta szeretné
kipróbálni bújócskázótudományát), ám
a babának ezt rendelte az anyatermészet.
Még kicsi ahhoz, hogy a hosszabb éb­
renléteket kihasználja, az alvás viszont
(különösen a REM-szakasz, amikor ál­
modik) hasznára válik.
Az éber szakaszok fokozatosan hosz-
szabbodnak. Az első hónap végére a cse­
csemők naponta 2-3 órát vannak ébren,
ennek elég nagy részét egyhuzamban,
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T GYERMEK
többnyire a késő délutáni órákban
(ekkor érdemes próbát tenni a babaszó­
rakoztató műsorral). Az esti „szundiká­
lás” 2-3 óra helyett viszont 6-6,5 órát is
tarthat.
Ezalatt az ismerkedési kísérletek to­
vábbra is nehézségekbe fognak ütközni.
Ennek ellenére nincs értelme az ágya
mellett ácsorogva lesni, hogy mikor éb­
red fel egy kis játszadozásra, az időt in­
kább erőgyűjtésre tanácsos használni.
Szükség is lesz rá az ön előtt álló napok­
ban (és éjszakákon), hiszen egyre többet
lesz majd ébren.
ÜRES AZ EMLŐ
„Két napja szültem, mégse tudok
semmit kinyomni a mellemből,
még előtejem sincsen. Attólfélek,
a kislányom éhezik. ”
Nemhogy nem éhezik, hanem még ét­
vágya sincsen. Az újszülöttek nem éhe­
sen jönnek a világra, nem szorulnak
azonnali táplálkozásra. Mire - rendsze­
rint a szülést követő harmadik vagy ne­
gyedik nap körül - kedvük és szüksé­
gük lesz az anyatejtől duzzadó mellre,
majdnem biztos, hogy teljesülni fog a
kérésük.
Mindez nem jelenti azt, hogy most
üres lenne az emlő. Szinte biztosan van
benne kis mennyiségű előtej: ez a táplá­
lékon kívül tartalmazza azokat a fontos
antitesteket, amelyeket a baba szerveze­
te nem tud előállítani, továbbá előse­
gíti a magzatszurok és a fölösleges nyák
kiürülését az emésztőrendszeréből. A sze­
rény mennyiség nem probléma, hiszen
az első néhány alkalommal átlagosan alig
fél kiskanálnyi kell a babának (de a har­
madik napon, tíz szoptatás átlagában se
éri el a három evőkanalat). Egyébként
pedig kézzel nem olyan könnyű előtej et
fakasztani. Ehhez még az egynapos, ta­
pasztalatlan csecsemő is jobban ért, mint
az anyja.
125
KRÁKOGÁS, ÖKLENDEZÉS
„Mikor ma reggel behozták
a gyerekemet, úgy krákogott, mint
akifélrenyelt, aztán kiöklendezett
valamifolyadékot. Bukás nem
lehetett, hiszen még nem szoptattam
Mi lehetett a baja?”
A baba az elmúlt kilenc hónapot jellem­
zően nedves környezetben élte le. Leve­
gőt nem szívott, viszont rengeteg folyadé­
kot nyelt. Világrajövetele után a nővérek,
orvosok feltehetőleg kitisztították a lég-
útját, de a tüdejében maradhatott vala­
mennyi váladék vagy folyadék, amitől
csak úgy tud megszabadulni, ha kikö­
högi. Teljesen normális jelenség, nem kell
aggódni miatta.
ÁTAJUSSZ^
AZ ETKEZESI IDŐT
yyAz orvos szerint két-három
óránként keltene enni adnom
a gyereknek, de néha öt-hat óráig
a hangját se hallani. Ébresszem
fel az etetéshez?”
Sok csecsemő - főleg az első hetekben
- szívesen átalussza az etetési időt. Ha
azonban hagyják, hogy evés helyett
aludjon, nem jut elegendő táplálékhoz,
szoptatás esetén pedig az anya nem
kapja meg azt a kezdeti lökést, ami a
bőséges tejelválasztáshoz szükséges.
Ha ön is ilyen alvómasinával van meg­
áldva, evésidőben próbálj ki az alábbi
módszereket:
♦ Az alvási szakasz helyes megválasztá­
sa: A nyugtalan vagy REM-szakaszban
sokkal könnyebben ébred a baba. Azt,
hogy mikor került ebbe a kevésbé mély
(az alvásidő felét kitevő) szakaszba, a vég­
tagok megmozdulásából, az arckifejezé­
sek váltogatásából és a szemhéj rebegésé-
ből lehet megállapítani.
126
♦ Levetkőztetés: A baba néha már attól
is felébred, ha kitakarják. Ha ez nem
elég (és nincs túl hideg), tanácsos levet­
kőztetni, hogy csak a pelenka maradjon
rajta, hátha a bőrkontaktus segít.
♦ Pelenkacsere: Még ha nincs is rá szük­
ség, a vele járó hercehurca talán felrázza.
♦ Fénytompítás: Bár a kívánt hatáshoz
egy erős fényű lámpa meggyújtása lát­
szana logikusnak, de éppen ellentétes
hatást válthat ki. A csecsemők szemét
bántja a fény, ha tehát a szoba túlságosan
______________ A SÍRÁSKÓD MEGFEJTESE______________
Hiába közismert, hogy a sírás a csecsemők
kommunikációja, ha nem tudjuk, hogy a
konkrét gyerek konkrétan mit akar mon­
dani. De semmi vész! Az alábbi értel­
mező szótár segítségével könnyen meg le­
het fejteni, hogyan értendők a különfé­
le bömbölések, nyöszörgések, sikolyok.
„Éhes vagyok!”A szaggatott, mélyebb
zengésű, ütemesen erősödő-halkuló sírás
könyörgő felhanggal (kérlek, etess már
meg!) általában azt jelenti, hogy a baba
enni akar. Az éhes sírást rendszerint a
megfelelő jelek előzik meg, mint például
szájnyalogatás, kereső mozdulatok, ujj-
szopás. Aki megtanul olvasni a jelekből,
többször elejét veheti a könnyeknek.
„Fáj!” Hirtelen feljajduló sírás, többnyi­
re valamilyen külső hatásra (pl. injekciós
tű bedöfése, fiillyukasztás). A hangos,
rémült és hosszan kitartott, visító ordítás
végére általában elakad a baba lélegzete.
Egy-egy (több másodperces) visítás után
hosszabb szünetet tart (ezalatt levegőt
gyűjt, hogy újult erővel folytathassa), majd
újabb elnyújtott üvöltések következnek.
„Unatkozom!” Gőgicsélő (a kapcsolat
felvételére irányuló) hangokkal kezdő­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
világos, védekezésből szorosan lehuny­
ják. A teljes elsötétítés sem jó, mert a sö­
tét szoba újra álomba ringatja.
♦ Alvóbabamódszer: Ha egy csecsemő
álló helyzetbe kerül, általában felpattan
a szeme (mint az alvóbabáknak). Gyön­
géden emeljük álló vagy ülő helyzet­
be, és paskoljuk meg a hátát. Csak arra
kell vigyázni, nehogy előreessen a feje
(ne döntsük előre).
♦ Szórakoztatás: Énekeljen neki vala­
milyen vidám dalt, beszélgessen hozzá,
dik, majd (ha nem sikerült felhívnia ma­
gára a figyelmet) hisztérikus hangnem­
ben folytatódik, és végül átmegy sértő­
dött bőgéssel („Tessék velem is törőd­
ni!”) váltakozó nyafogásba („Hát hiába
könyörög a szegény kisgyerek, nem esik
meg rajta a szívetek?”). Az unalmában
síró baba nyomban elhallgat, amint fel­
veszik.
„Kifáradtam!” vagy „Kellemetlenül
érzem magam!” A vinnyogó, orrhan­
gú, folyamatos és egyre erősödő sírás
azt jelzi, hogy a babának elege van va­
lamiből (pl. „Hagyjatok már aludni!”,
,Azonnal tegyetek tisztába!”, „Nem lát­
játok, hogy megőrülök ebben az etető­
székben?!”).
„Rosszul vagyok!” Ennek az erőtlen,
orrhangú sírásnak mélyebb a fekvése,
mint a fájdalmat vagy a kifáradást jelző
sírásé. Ügy tűnik, mintha a babának
nem volna ereje kiereszteni a hangját.
Gyakran kísérik a betegségre valló egyéb
tünetek, és megváltozik a baba viselke­
dése (pl. figyelmetlen, nem akar enni,
lázas, és/vagy megy a hasa). A beteg ba­
ba szomorú sírását szívszaggató hallgat­
ni a szülőnek.
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T G YERM EK
és ha felébredt, nézzen a szemébe
(szemkontaktus). A társas élet kedvéért
talán hajlandó ébren maradni.
♦ Masszázs: Cirógassuk meg a tenyerét
és a talpát, dögönyözzük a karját, hátát,
vállát. Vagy végeztessünk vele babator­
nát, például karhajlítgatást, biciklizést.
♦ Ha a kis álomszuszék nem hajlandó
felébredni, tegyünk a homlokára langyos
(nem hideg) borogatást, amivel óvato­
san az arcát is megtörölgethetjük.
Természetesen a baba felébresztéséből
még nem következik, hogy ébren is ma­
rad - különösen ha altatónak már bevett
néhány korty tejecskét. Egy álomittas
csecsemő egy kis szopás után képes azon­
nal elaludni, holott még messze van a
jóllakástól. Ilyenkor a következő lehető­
ségek vannak:
♦ Büfiztetés: Ha nincs is rá szükség, talán
felrázza a gyereket.
♦ A testhelyzet megváltoztatása: Bölcső­
tartás helyett szoptassuk vagy etessük
futball-labda-tartásban (az utóbbiban
ritkábban szoktak elaludni).
♦ Szelíd zuhany: Étvágygerjesztőnek
fröcsköljünk egy kis anyatejet vagy táp­
szert a baba szájára.
♦ Rázogatás: Nem rossz ötlet megforgat­
ni a baba szájában a mellbimbót vagy a
cumit, vagy megcirógatni az állát, hogy
újra szopni kezdjen.
♦ És ismétlés: Az egészen pici babák fel­
váltva esznek és alszanak, mintha az ét­
kezés több fogásból állna. Nem kizárt,
hogy az ilyen gyereket minden „fogás”
után újra kell Süfiztetni, tisztába rakni,
lespriccelni, rázogatni, míg végig nem
eszi a menüt.
127
Néha-néha békén maradhat a gyerek,
nem baj, ha egy-egy előétel után azonnal
álomba merül, és minden költögetés el­
lenére sem folytatja a lakomát. Ébben a
korban azonban a szoptatott gyereket
legalább három-, a tápszereseket pedig
legalább négyóránként rendesen meg kell
etetni. Az se jó ötlet, ha egész nap ne­
gyed- vagy félóránként hagyjuk eszeget-
ni-alukálni. Amennyiben ezt a szokást
akarja bevezetni, könyörtelenül zavarjuk
fel, valahányszor evés közben elszundít.
Ha krónikus aluszékonyság lép fel,
amely a gyereket akadályozza a táplálko­
zásban, és ezért nem gyarapszik rendesen
(a jeleket lásd a 168. oldalon), orvoshoz
kell fordulni.
NONSTOP ETETÉS
„Félek, hogy elfog hájasodni
a gyerekem. Alighogy leteszem,
máris újra sír, hogy megint
szopni akar ”
Tényleg jelentkezhet kisgömböcnek a
gyerek, akit jóllakás után tüstént újra
megszoptat a mamája. Hátha csak fél­
reérti a gyerek jelzéseit (lásd A síráskód
megfejtése című keretes szöveget), hiszen
a csecsemők nem csak akkor szoktak
sírni, ha éhesek. Néha csupán lazítás ked­
véért sírdogálnak pár percet, mielőtt el­
alusznak. Ha újra a mellére veszi, nem­
csak túltáplálja, hanem az alváshoz szük­
séges készülődésben is megzavarja. Evés
után azért is sírhat, mert társaságra vá­
gyik, ilyenkor nem enni szeretne, hanem
beszélgetni. Az is előfordulhat, hogy egye­
dül nem sikerül lenyugodnia, és mind­
össze arra vágyik, hogy egy kicsit rin­
gassák, dúdolgassanak neki. Néha egy­
szerűen szélgörcse van (amit egy újabb
etetés csak súlyosbíthat). A szelek távo­
zásával remélhetőleg elégedetté válik.
Miután az összes fenti lehetőség ki­
zárva - egy gyors vizsgálat azt is kiderí­
tette, hogy a pelenka sincs tele - , és a
gyerek mégis tovább bőg, akkor lehet
128
A SIKERES ETETÉS TITKAI
Függetlenül attól, hogy a gyerek ebéd­
jegye szoptatásra szól-e vagy cumisüveg­
re, az alábbi tanácsok segítségével köny-
nyebben eljut a jóllakáshoz:
Balesetveszély elhárítása: Mivel még
mindketten a betanulással bajlódunk,
és minden figyelmet az etetésre kell össz­
pontosítani, az a jó, ha minél kevesebb
az elterelő körülmény. Kapcsoljuk ki a
tévét (az nem árt, ha halkan szól a zene),
etetés közben csak az üzenetrögzítő mű­
ködjön, mi magunk ne vegyük fel a te­
lefont. Ha vendégek vannak vagy a nap­
paliban cirkuszi hangulat uralkodik (sok
helyen egész nap megy a műsor), etes­
sünk a hálószobában. Ha nagyobb gye­
rek is van, nyilván nem az etetés mód­
szertana a kérdés, hanem az, hogy a kicsi
is, a nagyobb is nyugton legyen. Próbál­
juk lefoglalni valamilyen csöndes tevé­
kenységgel, például ültessük magunk
mellé rajzolni, vagy használjuk fel az al­
kalmat meseolvasásra.
Pelenkacsere: Ha a baba viszonylag
nyugodt, itt az alkalom tisztába rakni.
Tiszta pelenkában kellemesebb ennie, de
azért is hasznos ilyenkor végezni a mű­
veletet, mert így közvetlenül evés után,
amikor már szeretne elbóbiskolni, nem
kell pelenkázással tölteni az időt. Éjsza­
kai etetések előtt azonban az épp csak
nedves (tehát nem csuromvizes) pelen­
kát nem kell kicserélni, mert felzavarná,
és nehezebben fog újra elaludni, főleg
ha még nem tesz különbséget a nappal
és az éjszaka között.
Bemosakodás: A baba etetése előtt szap­
pannal legalább olyan alaposan mossunk
kezet, mintha mi magunk ennénk.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Kényelem a mamának: Különféle fáj­
dalmak olyan anyákat szoktak kínozni,
akiknek az izomzata nincs hozzászokva
egy gyarapodó csecsemő cipeléséhez.
Növeli a bajt, ha etetés közben kényel­
metlenül ülünk. Mielőtt ölbe vennénk
a gyereket, helyezkedjünk el kényelme­
sen úgy, hogy a hátunk és a babát tartó
karunk meg legyen támasztva.
Kényelem a babának: Ha a gyerek szo­
rosan be van pólyázva, lazítsuk meg any-
nyira, hogy etetés közben a dédelgetés-
nek se legyen akadálya.
Csillapítsuk le az izgatott gyereket:
Ha a baba feltüzeli magát, nincs olyan
állapotban, hogy nyugodtan egyen, és
ami még rosszabb, az indulatos állapot
az emésztésének is megárt. Próbáljuk rin-
gatással, dúdolással megnyugtatni.
Ébredjen fel teljesen: Mivel a csecse­
mők, főleg eleinte, evésidőben még ál­
mosak, céltudatosan fel kell őket ébresz­
teni, különben nem képesek megbirkóz­
ni a szopással, illetve a cumisüveggel.
Az álomszuszék babák felrázására alkal­
mas módszereket lásd a 125. oldalon.
Büfíszünet: Az etetés félidejében iktas­
sunk be rendszeres büfiztetőszünetet.
A gyereket akkor is meg kell büfiztetni,
ha nyugtalankodni kezd, és abba akarja
hagyni az evést: lehet, hogy nem az étel­
től feszül a pocakja, hanem a szelektől.
Segítsünk neki kiböfbgni, és csak azután
folytassuk az etetést.
Kapcsolattartás: Simogassuk kézzel, ba­
busgassuk a tekintetünkkel, a hangunk­
kal, a beszédünkkel. Az etetés nemcsak
étellel hivatott táplálni a gyereket, ha­
nem szülői szeretettel is.
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T G YERM EK
arra gyanakodni, hogy tényleg nem la­
kott jól. Talán azért van ideiglenesen
farkasétvágya, mert gyorsabb fejlődési
szakaszban van. De ne feledjük: ha min­
dig enni kap, amikor evés után sír, nem­
csak az elhízás veszélye áll fenn, hanem
olyan evési-alvási szokásokat is felvesz,
amikről később nehéz lesz lenevelni.
Arról mindenképpen meg kell bi­
zonyosodni, hogy kellő mértékben gya-
rapszik-e a gyerek. Ha nem, akkor bi­
zony előfordulhat, hogy sírása krónikus
kiéhezettség tünete - ez pedig arra utalhat,
hogy nem elég a mama teje. (Az alul­
tápláltságról lásd a 168-172. oldalt.)
RESZKET AZ ÁLLA
„A gyerekem sokszor megremegteti
az állat, különösen sírás után.”
A reszkető állacska a látszat ellenére nem
a csecsemők szívhez szóló fogásai közé
tartozik, hanem annak a jele, hogy az
idegrendszerük még nem fejlődött ki
teljesen. Ne tagadja meg tőle a sóvárgott
részvétet, de inkább mosolyogjon a lát­
ványon, mert nem sokáig tart.
RÁNGATÓZÁS
„Félek, hogy valami nincs rendben
a gyerek idegrendszerével Még
alvás közben is rángatózik, mintha
szó szerint ki akarna ugrani
a bőréből”
A jelenség nem más, mint a csecsemők
normális (bár furcsának tűnő) veleszü­
letett reflexeinek egyike (mert a kávé­
zást aligha vitte túlzásba a kis huncut).
Az úgynevezett Moro-reflex egyes gye­
rekeknél viszonylag gyakrabban fordul
elő, sokszor láthatólag ok nélkül, de az
esetek többségében erős hang, rázkódás
vagy a leeséstől való félelem váltja ki,
például ha nem érzi, hogy elég biztosan
tartják, amikor fölveszik vagy leteszik.
A csecsemőreflexek többségéhez hason­
lóan a Moro-reflex is az életben maradást
129
szolgálja, hiszen kezdetleges kísérletnek
tekinthetjük az elvesztett egyensúly visz-
szaszerzésére. Ilyenkor a baba testét meg­
feszíti, karját szimmetrikusan föl- és szét­
csapja, egyébként többnyire ökölbe szorí­
tott kezét kitárja, térdét fölhúzza, majd
karját ismét csukott öklökkel, ölelő moz­
dulattal maga elé zárja. Mindez másod­
percek alatt történik. Közben fel is ki­
álthat.
Bár a megrettent baba látványa a szü­
lőkre is ijesztő hatást gyakorol, orvosi
szempontból az volna aggasztó, ha a gye­
reknek nem volna Moro-reflexe. Az új­
szülötteken rutinszerűen ellenőrzik mint
az idegrendszer normális működésének
egyik bizonyítékát. Mint majd látni fog­
juk, a reflex egyre ritkábban és enyhéb­
ben fog jelentkezni, és 4—6 hónapos kor­
ra megszűnik. (Természetesen egy gyerek
- vagy felnőtt - bármilyen életkorban
megijedhet, de akkor már nem így reagál.)
ANYAJEGY
„Most vettem észre, hogy a kis­
lányom hasán van egy rikító piros
lencse. Anyajegy lenne? És elfog
múlni?”
Mire a lány megkapja az első bikinit, ez a
málnapiros anyajegy (az anyajegyek több­
ségéhez hasonlóan) réges-rég a múlté lesz,
úgyhogy nem lesz akadálya a hasmutoga­
tásnak —még ha ezt a csecsemők testén vi­
ruló (esetenként méretes és színpompás)
anyajegyek láttán nem könnyű is elhinni.
Az (egyébként sokszor csak néhány hetes
korban jelentkező) anyajegyek némelyi­
ke kicsit még nő is, mielőtt felszívódna.
A kisebbedés, halványulás lassú folyamat,
egy-egy nap alatt alig észlelhető. Ezért
vannak orvosok, akik fénykép és mérés
segítségével követik az alakulását. Ha a
gyermekorvosunk nem él ezzel a módszer­
rel, magunk is megtehetjük.
Az alakra, színre, állagra nézve igen
változatos anyajegyeket az alábbi csopor­
tokba soroljuk:
130
Szederjes érdaganat (hemangioma):
A puha, kiemelkedő, szederszínű, a szep-
lőtől a csészenagyságúig változó méretű
anyajegy olyan éretlen vénákat, hajszál­
ereket tartalmaz, amelyek a magzati fejlő­
dés során kiestek a keringési rendszerből.
Általában születéskor még nem látható,
az első néhány héten váratlanul jelentke­
zik, és meglehetősen gyakori, átlag min­
den tizedik gyereknek jut belőle egy.
Az anyajegy egy darabig növekszik, majd
gyöngyszürkére halványul, és végül szin­
te kivétel nélkül nyomtalanul eltűnik,
bár néha csak 5-10 éves korra. A szülők
főleg olyankor szeretnék eltávolíttatni,
ha nagyon látszik, például a gyerek arcán
éktelenkedik, de általában jobb hagyni,
hogy magától fölszívódjon - kivéve ha
tovább növekszik, vérzékeny, elfertőző­
dik, vagy zavarja valamelyik életműkö­
dést, például a látást. Kezelése több komp­
likációt okozhat, mint ha a gyógyítást a
természetre bízzák.
Ha a gyermekorvos szerint kezelést
igényel, erre többféle lehetőség kínálko­
zik. A legegyszerűbb a felszívódás gyor­
sítása borogatás és masszázs segítségé­
vel. A hemangiómás anyajegy megszün­
tetését szolgáló komolyabb beavatkozás
például a szteroidinjekció, a műtét, lézer­
terápia, a száraz jeges fagyasztás (kriote­
rápia), valamint az erek gyógyszeres
(a visszérkenőcsökhöz hasonló) kezelése.
A szakorvosok többsége szerint a heman­
gioma az esetek többségében semmilyen
kezelést nem igényel (ha mégis el kell tá­
volítani, akkor érdemesebb hozzányúl­
ni, mikor még kicsi). Ha az akár magától,
akár kezelés hatására felszívódott heman­
giómás anyajegy helye meglátszik, pl. heg
vagy vastagabb hám marad utána, plasz­
tikai sebészettel rendszerint el lehet tün­
tetni a szépséghibát.
A hemangiómás anyajegy vakarás,
beütés miatt, de akár magától is vérez-
het. Ilyenkor le kell nyomni, hogy eláll­
jon a vérzés.
A jóval ritkább barlangos (vagy vénás)
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
érdaganat csak a csecsemők 1 százalékánál
fordul elő. A sokszor szederjes érdaganat­
tal párosuló barlangos érdaganat mélyeb­
ben fekszik, rendszerint nagy, színe a
világostól a mélykékig változhat. Az előb­
bihez képest nehezebben és kevésbé nyom­
talanul szívódik fel, és többször van szük­
ség orvosi kezelésre.
Rózsásán folt (nevus simplex, „gólya-
csípés”): A lazacszínű foltok a homlo­
kon, a felső szemhéjon, az orr és a száj
környékén díszelegnek, de leggyakrabban
a tarkón, aminél fogva a gólya hozza a
gyereket, innen a „gólyacsípés” elneve­
zés. A foltok kétéves korra kivétel nélkül
elhalványulnak, csak akkor látszanak, ha
a gyerek sír vagy erőlködik. Mivel az arc­
ról 95%-os biztonsággal nyomtalanul el­
tűnnek, kozmetikai szempontból keve­
sebb aggodalomra adnak okot, mint a
másféle anyajegyek.
Tűzfolt (nevus flammeus): Bíborvö­
rös anyajegyek a test bármelyik pontján
előfordulhatnak, és érett hajszálerek tá-
gulata okozza őket. Többnyire már szü­
letéskor láthatók mint a bőrből nem vagy
alig kiemelkedő rózsaszínű vagy vöröses
foltok. Bár színük valamennyire változ­
hat, sokkal halványabbak nem lesznek,
tehát maradó szépséghibának számítanak,
amely azonban lézeres kezeléssel csecse­
mőkortól felnőttkorig bármikor eltávo­
lítható.
Tejeskávéfolt: A bőr lebarnulásszerű elszí­
neződése a tejeskávé világos és sötétebb
árnyalatai között. A test bármely pontján
előfordulhat. Igen gyakori, születéskor
vagy az első évben jelentkezik, és nem mú­
lik el. Ha a gyereken sok (hatnál több)
ilyen folt van, szólni kell az orvosnak.
Mongolfolt: A zúzódás színére emlékez­
tető kék vagy palaszürke, bizonytalan
körvonalú mongolfolt a popsit, a hátat,
valamint néha a lábszárat és a vállat díszíti.
AZ Ú J S Z Ü L Ö T T G Y E R M E K
Tízből kilenc afrikai, ázsiai vagy indiai
származású csecsemőnek van mongolfolt­
ja. Mediterrán származásúaknak is lehet,
de szőke, kék szemű csecsemőkön ritkán
fordul elő. Bár rendszerint születéstől
megvan, és egy éven belül eltűnik, néha
csak később vagy egyáltalán nem múlik el.
Atavisztikus festékfolt (kongenitális
pigmentált nevus): Színük a világosbar­
nától a feketésig változó, néha szőrösek.
Többnyire aprók, a nagy avagy „óriás
festékfolt” ritka, de rosszindulatúvá vál­
hat. Általában javasolni szokták a nagy
és a gyanús kisebb festékfoltok műtéti
eltávolítását, amennyiben nincs akadá­
lya, és a meghagyott foltokat rendszeres
bőrgyógyászati ellenőrzés alatt tartják.
ARCBŐRGONDOK
yyAgyerek arca tele vanfehér
pattanással Nem lehetne leradí­
rozni róla?”
Kicsit még várni kell az arcradírral. A szü­
lők talán nehezen értik meg, hogy lehet
tele egy újszülött arcocskája fehér patta­
nással (főleg az orra körül, az álián, de a
testen, végtagon, sőt a hímvesszőn is elő­
fordulhat), pedig csak átmeneti szép­
séghiba, és nem azt jelenti, hogy a gye­
reknek csúnya lesz az arcbőre. A milia
nevű fehér elváltozásokat a még töké­
letlenül működő faggyúmirigyekben fel­
gyülemlő faggyú okozza, és semmiféle
kezelést nem igényelnek. Bármennyire is
szeretnénk kinyomni vagy kezelni, nem
szabad engedni a csábításnak. Egy-két
héten belül magától eltűnik, és utána
makulátlan tiszta lesz a gyerek arcbőre
- legalábbis kamaszkoráig.
»A gyerek arcán piros szélű,
fehér közepű pattanások vannak.
Nem jelent ez rosszat?”
Ritka az olyan baba, aki megússza a cse­
csemőkori bőrszépséghibát. A gyermek
arcát most elcsúfító pattanás nem más,
131
mint az igen gyakori akné, orvosi nevén
erythema toxicum. Bár ijesztő a neve és
a megjelenése - duzzadt, szabálytalan ala­
kú piros folt a közepén fehér pöttyel - ,
teljesen ártalmatlan, és hamar elmúlik.
Olyan, mintha rovarcsípések érték volna
a kicsit, de kezelés nélkül eltűnik.
SZAJNyÁLKAHÁRTYA-
CISZTAK, -FOLTOK
^Amikor a gyerekem tátott
szájjal ordított, az ínyén néhány
apró fehér dudort láttam. Csak
nem a foga jön?”
Fölösleges riasztani a médiát (és a nagy­
mamát). Nagyon ritkán, de előfordul,
hogy néhány alsó metszőfog a szokásos­
nál akár fél évvel korábban is kinő, ám
az ínyen látható fehér gömböcskék va­
lószínűleg mégsem fogak, hanem folya­
dékkal telt apró hólyagok, azaz ciszták.
Kis csecsemőknél gyakori, de hamaro­
san eltűnik, a baba ínye le fog tisztulni,
és még bőven lesz idő gyönyörködni a
fogatlan mosolyban.
Sok gyerek születik úgy, hogy a száj­
padlásán sárgásfehér pöttyök vannak.
Ebben az életkorban a cisztához hason­
lóan gyakori jelenség, nincs semmi je­
lentősége. A „műgyöngysor” (amelyet
Epstein-gyöngyöknek is hívnak) kezelés
nélkül is elmúlik.
TÁLTOSFOG
„Döbbenten láttam, hogy a
gyerekem elöl kétfoggal született.
Az orvos szerint ki kell húzatni
- vajon miért?”
Néha előfordul, hogy a gyerek egy-két
foggal jön a világra. Bár aranyos és lehet
vele hencegni, ha a fog nem áll olyan
biztosan az ínyben, hogy ne tudjon ki­
potyogni, feltétlenül ki kell húzni, ne­
hogy a baba lenyelje vagy megfulladjon
tőle. Az ilyen korai fog gyakran csak elő-
fog vagy többletfog, a helyén kellő idő-
132
BABABIZTOSÍTÁS
2006. január 1-jétől a magyar állam
minden megszülető gyermek javára
születésének évében az éves költség-
vetési törvényben meghatározott
összegű támogatást biztosít. A ba­
bakötvény elnevezésű állami támo­
gatás a fiatal felnőttek életkezdé­
sének megkönnyítését szolgálja.
Az állami támogatás különösen ak­
kor lehet jelentős, ha a szülők is hoz­
zátesznek befizetéseikkel. A részlete­
ket lásd: www.babakotveny.info/
ben ki fog nőni a tej fog. Ha mégis tej-
fog, és ki kell húzni, az állandó fog ki­
növéséig pótolni kell.
SZÁJPENESZ
„A gyerek szájürege fehér lepe-
dékes. Előszörfelbüfizett tejnek
néztem, de amikor le akartam
törölni, vérezni kezdett
Gombák garázdálkodnak a házban, pon­
tosabban a családban. A száj penész né­
ven ismert gombás fertőzés valószínűleg
a méhcsatorna gombás fertőzésével kez­
dődött, és a gyerek is ott kapta el. A mind­
ezért felelős Candida albicans a szájban
és a hüvelyben fordul elő, és addig nem
okoz bajt, amíg a többi mikroorganizmus
kordában tartja. Ha azonban betegség,
antibiotikum vagy (például terhességgel
járó) hormonális változás miatt felborul
a rend, és a gombának kedvezőbb körül­
mények alakulnak ki, elszaporodva fertő-
zéses tüneteket okozhat.
A száj penész túróra vagy tejbegrízre
hasonlító, apró fehér felrakodás formá­
jában a baba száj üregének két oldalát lepi
el, de esetenként a nyelvre, a szájpadlás­
ra, az ínyre is átterjedhet. Ha ledörzsö­
lik, a helye nyersvörös színű, és vérezhet.
Újszülötteknél a leggyakoribb, de nagyobb
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
csecsemő is elkaphatja, főleg ha antibio­
tikummal kezelik. Szájpenész gyanúja
esetén orvoshoz kell fordulni.
A fertőzés a szoptató anya mellbim­
bójára is átterjedhet, ennek jellemzői a
ciklámenvörös pír, a viszketés, a berepe­
dezés, a hámvastagodás, az égető érzés az
emlőbimbón. Fungicidkezelés hiányá­
ban anya és gyermeke kölcsönösen újra­
fertőzik egymást. Száj penész miatt nem
kell felfüggeszteni a szoptatást (de ha nem
kezelik, fájdalmassága miatt akadályoz­
hatja a baba táplálását). A gyerekkel együtt
az anyának is kezeltetnie kell magát két-
három héten keresztül, amíg a tünetek el
nem múlnak.
SÁRGASÁG
yyAz orvos szerint a gyereknek
sárgasága van, és egy ideig
kékfény-lámpa alatt kell tartani,
csak azután engedik haza.
Állítólag nem súlyos, de nekem
minden súlyos, ami miatt a gyereket
benntartják a kórházban.”
Bármelyik újszülöttosztályon látni lehet,
hogy életük második-harmadik napján a
csecsemők több mint fele besárgul - nem
az öregedés, hanem az újszülöttkori sár­
gaság miatt. A fejen kezdődő, a szemen
is látható, a lábujjakig lefelé terjedő sár­
gaságot a vér magas bilirubintartalma
okozza. (A fekete és a barna bőrű csecse­
mők ugyanígy besárgulnak, de ez csak a
tenyerükön, a talpukon és a szemük fe­
hérjén észlelhető.)
A bilirubin normális körülmények
között a vörösvértestek bomlása során
keletkező vegyület, amelyet a máj távolít
el a vérből. Az újszülöttekben azonban
gyakran több keletkezik belőle, mint
amennyivel a baba mája képes megbir­
kózni. Az újszülöttkori úgynevezett nor­
mális vagy fiziológiás sárgaságot a vérben
felhalmozódó bilirubin okozza.
A fiziológiás sárgaság rendszerint az
élet második vagy harmadik napján
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYER M EK
kezdődik, az ötödiken kulminál, majd
7-10 napos korra gyakorlatilag elmú­
lik. Koraszülötteknél egy kicsit később
kezdődik (a negyedik vagy ötödik na­
pon), és hosszabb ideig tart (akár két hét­
nél is tovább), hiszen a májuk még fej­
letlenebb. Nagyobb a valószínűsége az
olyan babák esetében, akik közvetlenül
születésük után több súlyt vesztettek,
vagy anyjuk diabéteszes (cukorbeteg), il­
letve ha művileg indították be a szülést.
Az enyhe vagy közepes fiziológiás
sárgaság általában nem igényel kezelést.
Az erős fiziológiás sárgaságban szenve­
dő csecsemőket néhány nappal tovább
tartják bent a kórházban megfigyelés és
UV- (kéklámpás) fénykezelés vagy fo­
to terápia céljából. A fénykezelés célja
a bilirubin átalakítása olyan formává,
amelytől a csecsemő mája könnyebben
megszabadul.
Kezelés alatt a babán a pelenka és a
szemvédő kivételével nincs ruha. A foko­
zott bőrpárolgás miatt folyadékpótlást
kap, és kizárólag etetés céljából engedik
TAJKÁRTYA ig é n ylé se
ÚJSZÜLÖTTNEK
Csak ki kell töltenünk az újszülött­
osztályon rendelkezésünkre bocsá­
tott nyomtatványt. Ha a szülés nem
kórházban vagy orvos közreműködé­
sével történik, akkor a születést anya­
könyvező anyakönyvvezető bocsátja
a rendelkezésünkre a nyomtatványt.
Akár így, akár úgy, a nyomtatványt
az anyakönyvvezető küldi meg a me­
gyei, fővárosi egészségbiztosítási pénz­
tárnak. A nyomtatványon szereplő
személyi adatok alapján a megyei
egészségbiztosítási pénztár kiadja a
táj számot, és a kiállított tajkártyát
postán megküldi a szülő vagy a
gyermeket gondviselő eltartó, törvé­
nyes képviselő részére.
133
AZ ÚJSZÜLÖTTEK
BIZTONSÁGA
Az amerikai kórházakban annak ér­
dekében, hogy mindenki a saját gyer­
mekét vigye haza, és még véletlenül
se másvalakiét, valahányszor kivisz­
nek egy babát a csecsemőosztályról,
a kórházi személyzet ellenőrzi az anya
és a gyerek (még a szülőszobában ka­
pott) karszalagján olvasható nevet.
Egyes kórházakban színkódos kitűzőt
kapnak azok a rokonok, akiknek
engedélyük van a baba látogatására.
Másokban a csecsemőkre szerelnek
különleges vészjelzőt, amely akkor
lép működésbe, ha a babát engedély
nélkül kiviszik a csecsemőosztályról.
A magyar kórházakban az újszülöt­
tek azonosítása a helyben szokásos
módon történhet (például a kisfiúk
karjára kék, a lányokéra rózsaszín
csuklószalagot tesznek), kiegészítve
az intézmény által használt beteg­
azonosítóval.
kivinni az osztályról. Nagyobb rugalmas­
ságot nyújt az egyedi készülék vagy a
baba törzse köré csavarható száloptikás
lepedő, ezek segítségével a babát még ha­
za is lehet vinni.
A kezelés hatására a (vérvizsgálattal
mérhető) bilirubinszint szinte minden
esetben csökken, és a baba egészségesen
mehet haza.
Ritkán, de előfordul, hogy a biliru­
bin szintje tovább vagy a vártnál gyor­
sabban emelkedik, ami arra vall, hogy
esetleg nem fiziológiás sárgaságról van
szó. Az ilyen sárgaság a fiziológiás sárga­
sághoz képest előbb vagy később kezdő­
dik, és magasabb bilirubinszint jellemzi.
A rendellenesen magas bilirubinszintet
azért kell csökkenteni, nehogy az agyban
felhalmozódva úgynevezett magicterust
okozzon. A magicterus tünetei: erős be-
sárgulás, erőtlen sírás, ernyedt reflexek,
134
étvágytalanság (a fénykezelés alatt álló
csecsemő is ernyedtnek látszik, de ezt
csak a meleg és az ingerhiány okozza, és
nem a magicterus tünete). Orvosi be­
avatkozás nélkül a magicterus mara­
dandó agykárosodáshoz, sőt halálhoz
vezethet. Mivel rendkívül ritka kór, és
könnyen elkerülheti a figyelmet, egyes
kórházakban szabályozzák a magicterus
kiszűrését szolgáló vér- és utóvizsgála­
tokat.
A kórházakat felügyelő akkreditá-
ciós hatóság az összes kórházban célsze­
rűnek tartaná hasonló szűrővizsgálatok
intézményesítését. A nem fiziológiás
eredetű sárgaság szűrése az első orvosi
vizsgálaton történik a csecsemő színének
ellenőrzésével.
A nem fiziológiás sárgaság a kórok­
tól függően fényterápiával, vérátömlesz­
téssel vagy műtéttel gyógyítható, de újab­
ban a bilirubintermelés gádására alkalmas
hatóanyagot tartalmazó gyógyszeres ke­
zelés is számításba jöhet.
VÁLTOZATOK A KAKIRA
Téved, aki azt hiszi: ha egy kakis pe­
lenkát látott, az olyan, mintha
mindegyiket látta volna. Noha egy cse­
csemőbe eleinte csak kétféle dolgot le­
het betáplálni: vagy anyatejet, vagy
tápszert, a végtermék sokféle lehet. A
baba székletének színe és állaga napon­
ként és adagonként annyira változó,
hogy még a harcedzett szülő is
megijedhet tőle. íme egy rövid mutat­
vány a jellemző minőségek értelmezé­
séhez:
Ragadós, szurokszerű, fekete vagy sötét­
zöld: magzatszurok, az újszülött első
széklete.
Szemcsés, zöldessárga vagy barna: átme­
neti széklet, születés utáni harmadik
vagy negyedik napra jellemző.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
„Úgy hallom, a szoptatás
sárgaságot okozhat Az én gyere-
kém kissé sárgás - állítsam le
a szoptatást?”
Az újszülöttek közül a szoptatott cse­
csemők vére átlagosan több bilirubint
tartalmaz, mint a tápszereseké, és hosz-
szabb ideig (akár hat hétig is) magasabb
szinten maradhat. Az újszülöttkori
fiziológiás sárgaság különösebb aggoda­
lomra sem ad okot, még kevésbé az elvá­
lasztásra. A bilirubin szintjét a szoptatás
felfüggesztése és/vagy vizes glükózol­
dat itatása inkább növeli, semhogy
csökkentené, emellett a tejelválasztás be­
indulását is kedvezőtlenül befolyásolja.
A szülés után egy órán belüli szoptatás
állítólag csökkenti az újszülöttek biliru-
binszintjét.
Akkor lehet valóban az anyatejnek
tulajdonítható sárgaságra gyanakodni,
ha a bilirubinszint később, az első hét
vége felé kezd emelkedni, és a nem fi-
Grízes, túrószerű, kenőcsös vagy lágy da­
rabos, színe a világossárga és a mustár­
szín között változik, vagy élénkzöld: a
szoptatott csecsemő normális széklete.
Formásabb, színe a világosbarna és az
élénksárga között változik: a tápszeres
csecsemő normális széklete.
Gyakori, híg a szokásosnál zöldebb: hasme­
nés.
Kemény, bogyós, nyálkás vagy vércsíkos:
székrekedés.
Fekete: vaspótlót kap a gyerek.
Vércsíkos: berepedezett végbél vagy tej-
allergia.
Nyálkás, zöld vagy halványsárga: víru­
sos fertőzés, pl. nátha, bélfertőzés.
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T G YERM EK
HAZABOCSÁTÁS
Az 1930-as években az újszülötteket tíz
nap után engedték haza a kórházból,
majd az 50-es években négy napra,
a 80-as években két napra csökkent az
időtartam. A 90-es években Amerika
már ott tartott, hogy a költségeik leszo­
rításában érdekelt magánbiztosítók né­
hány órára kezdték korlátozni a kórház­
ban tölthető időt. A „parkolószülészet”
(drive-through delivery) ellen fellépő szö­
vetségi kormányzat 1996-ban meghozta
az újszülöttek és anyák egészségvédel­
méről szóló törvényt. A törvény rendes
szülés esetén 48 óra, császármetszés ese­
tén 96 óra időtartamú kórházi ápolás fe­
dezésére kötelezi a biztosítókat, az anyák­
nak azonban orvosi javaslatra vagy saját
kérésre előbb is jogukban áll hazamen­
ni, amennyiben a csecsemő egészséges, és
az anya is képes vállalni az utat. A gyors
hazabocsátást esetenként, orvosi véle­
mény alapján célszerű eldönteni. A ko­
rábbi hazamenetel kockázata akkor a leg­
kisebb, ha a gyerek időre született, súlya
rendes, már elég ügyesen eszik, legalább
az egyik szülő rendelkezik a csecsemő­
gondozás alapismereteivel, és hazabo­
ziológiás sárgaság lehetőségét kizárták.
Ennek vélhetőleg az az oka, hogy egyes
nők anyateje olyan anyagot tartalmaz,
amely gátolja a bilirubin lebomlását;
ez a szoptatott csecsemők kb. 2%-ánál
fordul elő. Néhány héten belül magá­
tól, kezelés és a szoptatás abbahagyá­
sa nélkül elmúlik. Súlyosabb esetben,
tehát igen magas bilirubinszintnél elő­
fordulhat, hogy az orvos tápszeres
kiegészítést javasol (esetleg egy napra a
szoptatást is abbahagyatja, ekkor a tej-
elválasztás folyamatos fenntartása érde­
kében mellszívóval le kell fejni a tejet),
és/vagy valamilyen egyszerű kezelést
alkalmaz.
135
csátás után két napon belül látni fogja
szakorvos (gyermekorvos, képesített ápo­
lónő vagy védőnő). Ha nem szeretné,
hogy idő előtt hazaküldjék, beszéljen a
gyermekorvossal.
Gyors hazabocsátás esetén tehát a
szakorvosi vizsgálatnak 48 órán belül
meg kell történnie. Másrészt figyelni
kell az újszülöttekre jellemző betegségek
tüneteire, amilyen pl. a sárgaság (sárgu­
ló bőr és szemfehérje),* az étvágytalan­
ság, a kiszáradás (24 óra alatt kevesebb
mint 6 db nedves pelenka, sötétsárga
vizelet); szakadatlan sírás vagy sírás he­
lyett nyögdécselés; láz; vagy piros pöttyök
a test bármely pontján.
Magyarországon normál szülés után
legkorábban 5, császármetszés után 6 nap­
pal lehet hazamenni a kórházból, de már
itt is terjedőben van a korai hazabocsá­
tás gyakorlata.
* A következő egyszerű sárgaságpróba csak fe­
hér bőrű csecsemőkön végezhető: hüvelyk­
ujjal nyomjuk meg a karját vagy a combját,
s ha a bőr eredeti színe a nyomás helyén sár­
gás árnyalatot ölt, fennáll a sárgaság gyanúja.
A SZÉKLET SZÍNE
„Amikor először tisztába raktam
a gyereket, döbbenten láttam, hogy
zöldesfekete a széklete
Ez még csak az első volt a még egy jó
évig önre váró megdöbbentő pelen-
kázási felfedezések sorából. A leletek
többsége azonban ha nem is mindig
gusztusos, teljesen normálisnak számít.
A most talált szurokszerű, zöldesfeke­
te dolog nem más, mint a magzati élet
során felhalmozódott meconium, azaz
magzatszurok. Örvendetes tény, hogy a
beleiből átkerült a pelenkába, mert azt
mutatja, hogy a bélcsatorna akadályta­
lanul átjárható.
136
Az első 24 óra elmúltával, mikor már
az összes magzatszurok kiürült, átme­
neti székletnek kell megjelennie, amely
jellemzően sötét zöldessárga, laza, néha
(főleg szoptatott babáknál) grízes állagú,
esetenként nyálkás. Az esetleges vérnyo­
mok feltehetőleg a szülés közben lenyelt
anyai vér nyomai (a véres pelenkát a biz­
tonság kedvéért el kell tenni, és meg kell
mutatni a nővérnek vagy orvosnak).
Az átmeneti széklet után három-négy
nappal a végtermék minőségét már a ka­
pott táplálék határozza meg. Az anya­
tejjel táplált csecsemő székletének színe
és állaga rendszerint a mustárra emlékez­
tet, de néha laza, sőt folyós, néha grízes,
pépes vagy túrószerű is lehet. A tápszer­
rel táplált csecsemő széklete is puha, de
„formásabb”, színe a halványsárga és sár­
gásbarna között változhat, illetve világos-
barna vagy barnászöld. Vaspótlás esetén
(akár a tápszerben, akár vitamincseppek
formájában kapja) a széklet fekete vagy
sötétzöld árnyalatot kaphat.
Mindent szabad, csak egyet nem: ne
hasonlítgassa a gyereke székletét a szom­
széd bölcsőben lakó kis kollégáéhoz.
Nincs két egyforma széklet, ahogy két
egyforma ujjlenyomat sincsen. Mi több,
az ujjlenyomattal ellentétben a széklet
nemcsak csecsemőnként változik, hanem
egyazon csecsemőé is naponta (sőt ada­
gonként) más és más. Mikor már szilárd
ételt ehet a baba, tapasztalni fogja, hogy
minél változatosabb az étrendje, annál
különbözőbbek a székletei.
CUMI
„Sose tetszett, ha egy nagyobbacska
gyereknek cumi lóg a szájából,
de sajnos a saját kislányom is így
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
járhat, ha a csecsemőosztályon
cumit adnak neki.”
Attól a baba még nem fog rászokni a
cumira, ha a csecsemőosztályon töltött
néhány nap alatt azt kapja nyugtatónak
- ilyen pici korában még nem kapja el
a cumizás szenvedélye. Ennek ellenére
több nyomós ok van arra, hogy cumi
helyett valamilyen más módszerhez fo­
lyamodjon:
♦ Szoptatás esetén a cumi azért hátrá­
nyos, mert a baba nem fog tudni kü­
lönbséget tenni a mesterséges és az igazi
csecsbimbó között (amelyet másmilyen
szájmozgással kell szopni), ezáltal meg­
nehezíti a szoptatás beindítását.
♦ Szoptatott és tápszeres babáknál egy­
aránt fennáll a veszély, hogy ha szopóösz­
tönüket cumira pazarolják, evésidőben
nincs kedvük szopni.
♦ A baba nem azért sír, hogy egy cumi­
val befogják a száját, hanem hogy szol­
gálják ki az igényeit: pl. etessék meg, sze-
retgessék, ringatgassák, adjanak rá friss
pelenkát.
Ha cumiügyben elhatározásra jutott, be­
széljen a csecsemőosztály vezetőivel. Ha
nincsenek egy szobában a gyerekkel, kér­
je meg a nővéreket, hogy ha a baba sírni
kezd, vigyék be önhöz, hogy megszop­
tathassa (illetve ha éppen evés után van,
más módon megnyugtathassa). Vagy
próbáljon átmenni egy baba-mama
szobába. Ha már otthon úgy látja, hogy
a gyerek az etetések között is szeretne
valamit szopogatni, ne cumit vegyen,
hanem olvassa el a 200. oldalt.
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T G YERM EK
Tudnunk kelj
A CSECSEMŐGONDOZAS ALAPJAI
Fordítva adta rá a pelenkát? ö t percbe
telt, mire sikerült eltalálnia a büfiztető
tartást? Mosdatáskor kimaradt a hónalja?
Sebaj. A kisbabák nemcsak megbocsá­
tok, hanem többnyire észre sem veszik a
mulasztást. Egy anya azonban mindent
- vagy majdnem mindent - jól szeretne
csinálni. Az alábbiakban ehhez szeret­
nénk hasznos útmutatással szolgálni.
Az itt leírtakat, kedves Olvasó, tekintse
ajánlott módszereknek gyermeke gondo­
zásához. Előbb-utóbb nyilván kialakul
a saját stílusának megfelelő módszertana.
Amíg veszélytelen és szeretetteljes, bár­
hogy csinálhatja, az a fő, hogy kézre álljon.
FÜRDETÉS
Amíg a baba nem tud négykézláb le­
mászni a porba, nem muszáj naponta
megfürdetni. Ha tisztába tevés közben
a szükséges pontokon letisztogatják,
a mászni még nem tudó gyereknek
hetenként kétszer-háromszor elég füröd-
nie, hogy jó illatú és szalonképes legyen.
A lazább hirdetési rend főleg az első he­
tekben kedvező, mikor még fürösztött
és furösztő egyaránt retteg tőle. Az olyan
kisbabákat, akik nem szeretik meg gyor­
san a fürdést (a többség imádja), tovább­
ra is elég hetente kétszer-háromszor für­
detni, legföljebb kissé piszkosabbak
lesznek, mire sor kerül rá. A közbeeső
napokon szivaccsal is le lehet mosni a
fontosabb részeket, pl. arcot, nyakat,
kezecskét, popsit (a fürdéstől való fé­
lelem oldásáról lásd a 367. oldalt).
Az olyan babáknak viszont, akik élve­
zik a pancsit, a mindennapos fürdetés
kedves szertartásuk lesz.
A csecsemő mosdatására tulajdon­
képpen a nap bármely órája megfelel,
de a legjobb közvetlenül lefektetés előtt
137
fürdetni, mert a baba kellemesen ellazul
tőle, és jól fog aludni. (Ha már azzal töl­
ti a napot, hogy minél jobban bepisz­
kolódjon, egy újabb érv szól az esti für­
detés mellett.) Közvetlenül evés előtt
vagy után nem szabad fürdetni, mert a
mozgatástól felfordul a gyomra, illetve
üres gyomorral nem biztos, hogy keze­
sen fog viselkedni. A fürdetésre hosszú
és osztatlan időt kell szentelni, hogy ne
kelljen kapkodni, és ne hagyjuk ott egy
pillanatra sem, mert valami más dolgunk
akadt. Fürdetés közben bízzuk a telefont
az üzenetrögzítőre.
Amíg hordozható kádban fürdik a
baba, a lakás bármely pontja megteszi,
bár a fröcskölésre tekintettel a legjobb
színteret a fürdőszoba vagy a konyha kí­
nálja. A munkafelület legyen kényelmes
magasságú és elég nagy az összes kellék
elhelyezéséhez. A fürdetés idejére a ven­
tilátort, légkondicionálót a baba érde­
kében - főleg az első hetekben - ki kell
kapcsolni, a helyiség legyen jó meleg
(23-26 °C), és ne legyen benne huzat.
Ha nem lehet ennyire felfűteni, fürdés
előtt folyassuk a forró vizes csapot, hogy
a gőz felmelegítse a levegőt.
Mosdatás szivaccsal: Mivel a köldök-
zsinór és az esetleges körülmetélés he­
lyének begyógyulásáig (kb. néhány hé­
tig) tilos füröszteni, addig csak mos­
dókendővel lehet mosdatni a gyereket.
A szivacsos mosdatás lépései:
1. A mosdatás helyének kijelölése: A pe-
lenkázóasztal, a konyhai pult, a saját
ágyunk vagy a baba kiságya (ha a mat­
rac elég magasan van) egyaránt megteszi,
csak rá kell tenni egy vízhatlan (habszi­
vacs) párnát, illetve a pultra egy jó vas­
tag törülközőt vagy párnát.
138
2. A baba levetkőztetése előtt kikészít­
jük a kellékeket:
♦ babaszappan, tetszés szerint baba­
sampon
♦ két mosdókendő (ha kézzel szappa­
nozunk, egy is elég)
♦ steril vattapamacsok szemtisztításhoz
♦ törülköző, lehetőleg kapucnis
♦ tiszta pelenka és ruha
♦ popsikenőcs, pelenkakiütés esetén
gyógykenőcs
♦ alkoholos lemosó vattacsomókkal vagy
alkoholos vattakorong a köldökzsinórc­
sonk tisztogatásához (orvosi előírás ese­
tén, lásd a 154. oldalt)
♦ meleg víz, ha nincs csap a közelben
3- A baba előkészítése: Ha a szobában me­
leg van, a babát előre le lehet vetkőztetni,
csak egy törülközővel kell lazán betakar­
ni (a csecsemők nem szeretnek anyaszült
meztelenül lenni); ha viszont nincs elég
meleg, mindig csak a sorra kerülő testré­
széről kell levenni a ruhát. Minden hő­
mérsékletre érvényes óvintézkedés: a pe­
lenkát csak akkor érdemes levenni róla,
mikor már a popsimosás következik. Vi­
gyázat, a pelenka nélküli baba (különö­
sen a fiú) veszélyes fegyverrel rendelkezik!
4. A mosdatást a legtisztább részeken kell
kezdeni, a legpiszkosabbak felé haladva,
hogy a mosdókendő és a víz ne legyen
túl hamar piszkos. Szappanozni kézzel
vagy mosdókendővel is lehet, de a leöb-
lítéshez tiszta kesztyűt kell használni.
Az alábbi sorrend általában beválik:
♦ Fejmosás: A baba fejét hetente egyszer
kell szappannal vagy samponnal meg­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
mosni és alaposan leöblíteni. A többi
napon elég vízzel lemosni. A csecsemők
fejét óvatosan a mosogatómedence szé­
lénél tartva lehet a legkönnyebben, leg­
kényelmesebben megmosni (a fej biz­
tonságos tartását lásd a 139-140. olda­
lon). Folytatás előtt a haját törülközővel
gyöngéden megszárogatjuk.
♦ Arcmosás: Először a szemét töröljük
át meleg vízzel megnedvesített vattával,
az orrtól kifelé haladó gyengéd simítá­
sokkal. A másik szemét is friss vattával
tisztogatjuk. Arcmosáshoz nem kell szap­
pant használni. A ftilkagylót csak kívülről
töröljük át óvatosan, belül nem. Az arc
minden részét gondosan szárazra töröljük.
♦ Nyak, mellkas: Szappanozni csak ak­
kor kell, ha nagyon izzadt vagy piszkos
a baba. A hurkák között feltétlenül tisz­
togassuk ki, mert odagyűlik a piszok.
Szárazra töröljük.
♦ Karmosás: A két karját egyenként
kinyújtjuk, hogy a könyökhajlathoz hoz­
záférjünk; a tenyerét megnyomjuk,
hogy kinyissa az öklét. A kezecskéhez
egy kis szappan se árt, de alaposan öblít-
Mosdatáskor takarjuk be a baba hasát,
hogy közben ne fázzon és kényelmesen
érezze magát, és hogy egyúttal védekezzünk
a kéretlen zuhany ellen (főleg kisfiú esetén).
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYERMEK
A leggondosabb tisztogatást igénylőpelenkás
területet érdemes a végére hagyni, nehogy
a baktériumok más testrészekre is átterjedje­
nek róla.
síik le, mielőtt a szájába venné. Szárazra
töröljük.
♦ Hátmosás: A babát a hasára fordítjuk
úgy, hogy a feje az egyik arcán támasz­
kodjon; lemossuk a hátát, külön ügyelve
a tarkó hurkáira. Mivel ez a testrésze nem
szokott bepiszkolódni, általában fölösle­
ges beszappanozni. Szárazra töröljük, majd
folytatás előtt ruhát adunk a felsőtestére.
A legtöbb csecsemőy amikor először teszik
egy kád vízbey rosszat sejt, esetleg sírva
is fakad. Ezért is kell - szóval és biztos
fogással - bátorságot önteni bele.
139
♦ Lábmosás: A lábszárakat egyenként
kiegyenesítjük, hogy a térdhajlathoz hoz­
záférjünk, bár a baba ezt a mozdulatot
rosszul tűri. Szárazra töröljük.
♦ Pelenkás terület: A seb begyógyulásáig
a körülmetélt hímvesszőre (153. oldal),
a körülmetéletlen hímvesszőre (152. ol­
dal), illetve a köldökzsinórcsonkra
(154. oldal) vonatkozó szabályok sze­
rint kell eljárni. A kislányok lába kö­
zét elölről hátrafelé haladva tisztogat­
juk, a nagyajkakat széthajtjuk, majd
vízzel és szappannal lemossuk. Egy ke­
vés fehér hüvelyváladék normális jelen­
ség, nem szabad letörölni. A hüvelybe-
menetet a mosdókendő tiszta sarkával
ki tisztogatjuk, majd tiszta vízzel, illetve
bögréből rálocsolt friss vízzel leöblítjük.
A kisfiúk nemi szervét óvatosan meg-
törölgetjük, minden redőt, hajlatot
szappannal és vízzel gondosan meg­
tisztítunk, de ha nincs körülmetélve,
az előbőrét nem szabad hátrahúzni.
Alaposan szárazra töröljük, szükség
szerint popsikenőccsel vagy gyógyke-
nőccsel bekenjük.
5. Pelenkát és ruhát adunk rá.
Ha a kád nem támasztja meg jó l
a csúszós kis testet és ingó fejecskét,
magunkra kell vállalnunk a feladatot.
Finoman, de erősen.
140
Amíg a nyak izomzata nem elég erős
a fe j tartásához, hátmosás közben fé l kézzel
tartani kell a baba fejét, nehogy előreessen,
miközben a másik kezünkkel a hátát
mossuk.
Babakád: A köldökzsinór és az esetle­
ges körülmetélés helyének begyógyulá-
sa után már kádban is szabad füröszte-
ni a babát. Ha láthatólag nem érzi jól
magát a vízben, az újabb próbálkozás
előtt néhány napra vissza lehet térni a
mosdatáshoz. A víznek kellemes meleg­
nek kell lennie, s a babát biztos fogással
kell tartani, mert ha fél a leejtéstől, ref­
lexesen rángatózni kezdhet.
1. A hordozható kiskád helyének kijelö­
lése: A konyhai mosogató, a fürdőszobai
mosdó pultja vagy a fürdőkád egyaránt
szóba jöhet (bár a kádba behajolva nem
könnyű dolog egy pici babát furöszteni).
Gondoskodjunk saját kényelmes mun­
kafeltételeinkről, továbbá arról, hogy le­
gyen hely a kellékek számára. Az első
néhány alkalommal jobb eltekinteni a
szappanozástól - a vizes baba is éppen
elég csúszós, hát még a szappanos!
2. A baba levetkőztetése előtt kikészít­
jük a kellékeket:
♦ kád, esetleg tisztára sikált és megtölt­
hető mosdó vagy mosogatómedence
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ babaszappan, tetszés szerint baba­
sampon
♦ két mosdókendő (ha kézzel szappa­
nozunk, egy is elég)
♦ steril vattagolyók szemtisztításhoz
♦ törülköző, lehetőleg kapucnis
♦ tiszta pelenka és ruha
♦ popsikenőcs, pelenkakiütés esetén
gyógykenőcs
3. A babakádba annyi vizet töltünk, hogy
a babát részben, de nem túl mélyen el­
lepje; könyökünkkel ellenőrizzük a hő­
mérsékletét. Ha a gyerek a kádban van,
már nem szabad folyatni a vizet, nehogy
megváltozzon a hőfoka, és leforrázza.
A vízbe nem szabad babaszappant, hab­
fürdőt tenni, mert szárítja a gyerek bőrét.
4. Csupaszra vetkőztetjük a babát.
5. Szép lassan belecsúsztatjuk a vízbe,
közben nyugtató, biztató hangon be­
szélünk hozzá, és közben végig biztosan
tartjuk, nehogy megijedjen, és reflex-
szerűen hirtelen mozdulatokat tegyen.
Amíg a baba nem tudja tartani a fejét,
fél kezünkkel fogni kell a nyakát és a
fejét - kivéve ha a kádon beépített fej­
támasz van, de ebben az esetben is elő­
fordulhat, hogy a gyerek nem érzi biz­
tonságban magát, és jobb, ha kézben
tartjuk. A babát félig hátradőlt helyzet­
ben és biztos kézzel kell fogni, nehogy
hirtelen belecsusszanjon a vízbe, mert
halálra rémülne.
6. Szabad kezünkkel a tiszta tájaktól a
szennyezettek felé haladva megmossuk
a babát. Először a szemét tisztítjuk me­
leg vízzel megnedvesített vattával - mind­
két szeméhez friss vattát használva - ,
az orrtól kifelé haladó simításokkal.
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T G YERM EK
Ezután az arc, a fiil külső felülete és a
nyak következik. Errefelé szappanra ál­
talában nincs szükség (hacsak nem volt
nagyobb „baleset”), a kezét és a pelen-
kás területet azonban mindennap szap­
pannal kell megmosni. Időnként a kar­
ját, nyakát, lábát, hasát se árt beszappa­
nozni, de ha száraz a bőre, lehetőleg nem
túl gyakran. Kézzel vagy mosdókendő­
vel szappanozunk. Ha elöl megmostuk,
karunkon hasra fordítva a hátát és pop­
siját is megmossuk.
7. Tiszta mosdókendővel leöblögetjük.
.
8 Hetenként egyszer kíméletes baba­
szappannal vagy babasamponnal meg­
mossuk a fejét. Alapos öblítés után óva­
tosan szárazra töröljük.
9. A babát törülközőbe csavarjuk, száraz­
ra lapogatjuk, és fölöltöztetjük.
HAJMOSÁS
Kis csecsemőknél nem túl kínos dolog.
A későbbi samponfóbia megelőzése ér­
dekében azonban vigyázni keŰ, hogy még
a legfinomabb szappan vagy sampon se
kerülhessen a szemébe. Eleinte heten­
ként legföljebb egyszer vagy kétszer kell
rá sort keríteni, kivéve ha szeborreás,
vagy nagyon zsíros a fejbőre.
1. Csapból vagy pohárból bevizezzük a
fejét. Rácsöppentünk egy csepp baba­
sampont vagy babaszappant (többet nem
érdemes, mert nehéz leöblíteni), és óvato­
san habosra dörzsöljük. A legkönnyebb
megoldás a habsampon.
2. A baba fejét (szilárdan alátámasztva)
a medence fölé tartjuk, és a zuhannyal
vagy 2-3 pohár vízzel alaposan leöblítjük.
Ha a baba már a nagy kádban fürödhet,
a haját a fürdés végén, akkor érdemes
megmosni, amikor még a kádban ül.
141
A sampont mosdókendovel a legkönnyebb
eltüntetni.
Mivel a csecsemők (és általában a kis­
gyerekek) nem szeretik, ha hajmosáshoz
hátra kell hajtani a fejüket - ettől olyan
kiszolgáltatottnak érzik magukat, hogy
sírva fakadnak, később hisztiznek -, a leg­
jobb zuhanyrózsát használni, ha van, és a
baba nem ijed meg tőle. Külön hajmo­
sáshoz való babaszemüveg is kapható
(pl. bababoltban, katalógusáruházak­
ban), amely a fejbőrt szabadon hagyja, de
a szemet megóvja a víztől és a sampon­
tól. Ideális megoldás - lenne, ha a babák
többsége nem tiltakozna ellene. Ha a
gyermek sem a zuhanyt, sem a szemüve­
get nem tűri, akkor a babakádban kell
megmosni (vagy leöblíteni) a haját. Bár
nem tökéletes (és nagyobb babával elég
körülményes), legalább gyors megoldás.
BÜFIZTETES
Szopás közben a csecsemő nem csak
anyatejet kortyol. A tápláló nektár mel­
lé kísérőként levegőt is leereszt a torkán,
ami táplálék helyett csak a jóllakottság
érzésével tölti el már akkor, amikor va­
lójában még nem lakott jól. Azért kell
büfiztetni, hogy megszabaduljon a gyom­
rába gyűlő fölös levegőtől, ez a művelet
tehát az etetés nagyon fontos részét ké­
pezi. Az üvegből etetett babákat néhány
142
BIZTONSÁGOS ÜLÉS
Mikor az újdonsült szülők a gyereket
először kiviszik a szabadba, gondosan
(sokszor a kelleténél alaposabban) bebu­
gyolálják, hogy megvédjék az elemektől,
nehogy pár csepp eső vagy egy fuvallat
kárt tegyen benne. De ugyanezek a szü­
lők, akik gyermeküket a szellőtől is óvják,
pont ott nem törődnek ivadékuk védel­
mével, ahol a legjobban kellene. Termé­
szetesen az autóról van szó. A csecsemők­
nek egy kis rossz időtől nem esik bajuk,
de attól eshet, ha babaülés nélkül vagy
rosszul rögzített ülésben autóznak. Éven­
te több gyerek sebesül és hal meg autó­
balesetben, mint az összes komolyabb
gyerekbetegségben együttvéve.
A biztonsági ülés törvény szerint
ugyanúgy kötelező, mint a biztonsági öv.
Úgyhogy amikor a kórházból hazamenet
először autóba tesszük - és utána is min­
den alkalommal -, ellenőrizni kell, hogy
a biztonsági ülés jól van-e rögzítve, majd
be kell kötni a babát. Még akkor is, ha
szó szerint csak egy ugrásra lakunk
(minden ellenkező vélekedéssel szem­
ben a legtöbb baleset nem az ország­
úton történik, hanem a lakás 50 kilo­
méteres körzetében). Még akkor is, ha
lassan vezetünk (50 kilométer/órás sebes­
séggel egy ütközéstől akkora ütést lehet
szenvedni, mint harmincemeletnyi zu­
hanástól). Még akkor is, ha a bizton­
sági övünk be van kapcsolva, és a gyere­
ket szorosan magunkhoz ölelve tartjuk
(baleset esetén a saját testünkkel agyon­
nyomhatjuk, vagy kiröpülhet a kezünk­
ből, valószínűleg a szélvédőn keresztül).
Még akkor is, ha nagyon óvatosan ve­
zetünk (kisebb koccanástól is szoktak sú­
lyos sérülést szenvedni, főleg olyankor,
ha az ütközés elkerülése céljából hirtelen
fékezés vagy irányváltoztatás történik).
Mozgó járműben csak biztonságosan
bekötött gyerek szállítható, függetlenül
attól, hogy vidékre utazunk-e, vagy csak
a parkoló egyik állásából megyünk át egy
másikba.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Ha a gyerek pici korától eleve hoz­
zászokott a biztonsági üléshez, később
szinte természetesnek fogja tekinteni.
Az utazás közben rendszeresen beszíja­
zott gyerek amellett, hogy nagyobb biz­
tonságban van, azt is megszokja, hogy
útközben fegyelmezetten viselkedjék,
amiért tipegőkorában szülei még hálá­
sak lesznek.
A törvényben előírt biztonsági sza­
bályok betartásán kívül az is fontos köve­
telmény, hogy mindenkor a gyerek élet­
korának és nagyságának megfelelő,
szakszerűen rögzített ülést használjunk.
♦ Az ülés beszerelésénél és a baba be­
kötésénél kövessük a gyári utasítást.
Indulás előtt minden esetben ellenőriz­
zük az ülés rögzítését, valamint a biz­
tonsági övék és kantárok feszességét.
A legtöbb babaülésnek külön tartó-
csatjai vannak az olyan hevederek szá­
mára, amelyek az ölben vagy a vállon
elmozdulhatnak (főleg 1996 előtt gyár­
tott kocsiknál fordulhat elő). A jól rög­
zített ülés nem mozoghat, foroghat,
oldalirányban nem csúszkálhat, nem
borulhat fel, és kézzel megnyomva
minden irányban legföljebb 2,5 centi­
métert engedhet. (A hátranéző baba­
ülés akkor van elég erősen rögzítve, ha
a felső szélénél fogva lefelé nyomva a
háttámlája nem mozdul el a helyéről,
és a dőlésszöge sem változik.) A na­
gyobb biztonság érdekében érdemes
szakemberrel ellenőriztetni a babaülés
szakszerű beszerelését.
♦ A 10 kilón és egy éven aluli csecsemő­
ket hátrafelé néző (45 fokos szögben
hátradőlt) babaülésben kell szállítani.
Egyéves korig a hátranéző ülés akkor
is kötelező, ha a gyerek már túllépte a
súlyhatárt (gyakori eset), vagy hosszá­
ban kinőtte az ülést (több mint 70 cm
magas, vagy a feje teteje egy magasság­
ba került az ülés háttámlájával). Ebben
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T G YERM EK
az életkorban ugyanis a gerince és a nya­
ka még nem elég erős, hogy ellensú­
lyozza az (autóban jellemző) előre-
hátra mozgást, rázkódást. Az olyan ba­
báknak, akik a csecsemőülést már ki­
nőtték, de még nem ülhetnek arccal
előre, állítható típusú ülés való, amely­
be nagyobb (akár 9-18 kilós) gyerek
is belefér, és egyéves koráig hátrafelé
néz, majd a korhatár (és a súlyhatár)
elérése után előre lehet fordítani. A má­
sik megoldás egy tipegőnek való gyerek­
ülés beszerzése.
♦ A babaülést lehetőleg a hátsó ülés
közepén, a kocsi legbiztosabb pontján
kell elhelyezni. Tilos a hátranéző gye­
rekülést a kocsi első ülésére helyezni,
főleg ha az autó légzsákkal van ellátva,
mert ha felfújódik (ez a veszély kisebb
sebességű koccanásnál is fennáll), a gye­
rek az ütéstől súlyos vagy halálos sérülést
szenvedhet. Általában 36 kg-os testsúlyig
a gyereknek hátul van a helye, előre csak
nagyon indokolt esetben szabad ültet­
ni, akkor is minél távolabb az anyós­
ülés légzsákjától, és gondosan be kell
kötni. (Ma már olyan légzsákbiztos ba­
baülés is kapható, amelyet hátsó ülés
hiányában - pl. kisteherautóban, két­
üléses sportkocsiban - az első ülésre is
nyugodtan rá lehet tenni.)
♦ A vállhevedert a babára kell igazíta­
ni. Hátranéző babaülésen a heveder­
csatlakozóknak a gyerek vállához vagy
alája, a mellcsatnak a hónalj magassá­
gába kell esnie. A hevedernek laposan,
csavarodás nélkül és olyan feszesen kell
feküdnie, hogy legföljebb két ujj fér­
jen a heveder és a gyerek kulcscsontja
közé. Hordozófüllel rendelkező baba­
ülés esetén nézzünk utána a használati
utasításban, hogy hogyan kell állnia a
kocsiban.
♦ A babát úgy kell felöltöztetni, hogy
a hevedert a lába között át lehessen
vezetni. Hidegben jobb takarót tenni
143
a már beszíjazott babára (a heveder be­
igazítása után), mint hóembernek öl­
töztetni. A vastag anorák a gyerek és a
szoros heveder közé gyűrődhet.
♦ A babaülések többségéhez külön pár­
názott fej támasz tartozik, hogy ne lö­
työghessen a baba fejecskéje. Ennek
hiányában a fej és a nyak körüli részen
egy felcsavart lepedővel is ki lehet pár­
názni az ülést.
♦ A nagyobb vagy nehezebb holmit,
pl. aktatáskát úgy kell elhelyezni,
hogy gyors fékezés vagy koccanás ese­
tén ne alakulhasson át veszélyes repülő
tárggyá.
♦ Ha már nagyobb a baba, az ülésre
műanyag csipesszel vagy rövid zsinór­
ral puha játékokat lehet akasztani. Ne
lógjanak lazán, mert ha röpködnek
vagy leesnek, a baba dühös lesz, és el­
vonja a figyelmet a vezetéstől. Kifeje­
zetten babaülésre való játékokat is le­
het kapni.
♦ A babaülések többségét bevásárlóko­
csiba is be lehet akasztani, ami ugyan
kényelmes, de nem egészen veszélyte­
len dolog, a gyerek és az ülés súlyától
ugyanis áthelyeződik a súlypont, és fel­
borulhat a kocsi. Tehát vagy nagyon
gondosan kell belehelyezni a gyereket,
vagy kenguruba, mózeskosárba vagy gye­
rekkocsiba kell tenni bevásárláskor.
♦ A repülőgépen utazó gyerekeket
négyéves korig biztonsági gyerekülésbe
kell csatolni (és a rendes ülés biztonsági
övével rögzíteni). A hátranéző, állítha­
tó és előrenéző gyerekülések többsége
repülőgépen is használható.
♦ A babaülésre is érvényes balesetvé­
delmi főszabály: Nincs kivétel! Ha a
kocsi mozgásban van, minden benne
ülő személyt biztonságosan és szabá­
lyosan be kell csatolni.
144
VEDELEM MINDEN IRÁNYBÓL?
Mivel a kocsi legveszélytelenebb pont­
ja a hátsó ülés közepén található, a ba­
bát lehetőleg ide kell ültetni. Ha ott nincs
hely (mert több gyerek utazik, vagy a
hátsó ülések között hézag vagy pl. lecsap­
ható ülés van stb.), a következő legve­
szélytelenebb hely a hátsó ülés egyik
oldala (természetesen a babaülés felsze­
relésére és használatára vonatkozó sza­
bályok betartása mellett).
De mi a teendő az utóbbi időben
egyre szaporodó olyan kocsiban, ami
köbcentinként, a szoptatott babákat
mellcsere közben kell megbüfiztetni.
Ennek három szokásos módszere van:
a vállunkra vesszük, arccal lefelé az
ölünkbe fektetjük vagy fölültetjük, asze­
rint hogy melyik válik be a legjobban.
A gyerekek többségének elég közben fi­
noman megveregetni vagy simogatni a
hátát, de van, aki erőteljesebb segítséget
igényel.
Vállra borítva: Egyik kézzel a popsiját
tartva szorosan a vállunkra borítjuk, má­
sik kezünkkel a hátát paskoljuk-simo-
gatjuk.
Ölben hasra fektetve: A babát az ölünk­
be fektetjük úgy, hogy a hasa az egyik
combunkon, a feje a másikon nyugod­
jon. Egy kézzel tartjuk, a másikkal pas-
kolj uk-simogatj uk.
Felültetve: A babát az ölünkbe ültetjük,
fejjel kissé előredöntve egyik kezünkkel
az áliánál, karunkkal a mellkasánál tart­
juk. A másik kezünkkel paskoljuk-simo-
gatjuk; a fejére vigyázni kell, nehogy elő­
reessen.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
már oldalsó légzsákokkal is fel van sze­
relve? Bár arról még nincsenek ada­
tok, milyen sérülést okoz a felfúvódó
oldalsó légzsák a kisgyerekeknek, üt­
közési kísérletek tapasztalatai szerint
bizony okozhat. Ezért aki biztosra
akar menni - hisz mi mást tehet, aki­
nek gyereke van? -, az autókereskedés­
ben szereltesse ki az oldalsó légzsákot.
(A függönyrendszerű oldalsó légzsák
viszont nem jelent veszélyt a kisgyere­
kekre.)
PELENKÁZÁS
A csecsemőt főleg az első időkben meg­
lehetősen sűrűn kell tisztába tenni, nap­
pal akár óránként is szükség lehet rá. Bár
a gyakori pelenkacsere (legalább eteté­
sek előtt és után, és valahányszor székle­
te volt) mindkét fél számára unalmassá
válhat, az érzékeny popsit csak így lehet
megóvni a bőrgyulladás vagy pelenka­
kiütés veszélyétől. Textilpelenka hasz­
nálata esetén könnyebb megállapítani,
mikor jött el a csere ideje: egyszerűen
A csecsemők többségét vállon a legkönnyebb
megbüfiztetniy természetesen a ruhánkat le
kell takarni.
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYERMEK
Az ölbe vett baba megnyugszik, ami
különösen akkor előnyös, ha fá j a hasa.
megtapintjuk, nem nedves-e. A nedv­
szívó eldobható pelenkába már bele kell
kukkantani (és szimatolni), mert amíg
át nem ázott, nem látszik rajta a ned­
vesség. Pelenkázás kedvéért az alvó gye­
reket fölösleges felébreszteni, kivéve ha
lucskos, láthatólag kellemetlenül érzi ma­
gát vagy széklete volt; az éjszakai eteté­
seknél sem muszáj mindig tisztába tenni,
mert a mozgatástól fölélénkülve nehe­
zebben alszik el.
A sikeres pelenkacsere az alábbi mód­
szerekkel biztosítható:
Büfiztetéshez az újszülött csecsemőt
is fö l lehet ültetni, de a fejét meg kell
tartani.
145
1. Csak akkor fogjunk hozzá, ha már
minden kéznél van a pelenkázóasztalon,
illetve házon kívül a kismamatáskában.
Különben még az is megtörténhet, hogy
a használt pelenka levétele után nincs mi­
vel letörölgetni a maradványokat. A szük­
séges kellékek:
♦ tiszta pelenka
♦ popsitörlő kendő, illetve egy hónapos
korig (vagy pelenkakiütés esetén) vatta­
csomók, meleg víz kisebb törülközővel
vagy törlőruhával
♦ tiszta ruha a biztonság kedvéért (a leg­
jobb pelenkával is történhet baleset), illet­
ve textilpelenka esetén gumibugyi vagy
vízhatlan fölső pelenka
♦ popsikenőcs, pelenkakiütés esetén
gyógykenőcs; babatejre, hintőporra nincs
szükség. Krémezés közben vigyázni kell,
hogy az eldobható pelenka tapadócsíkja
(ha nem tépőzáras) ne kenődjön össze,
mert akkor nem tapad jól.
2. Előtte mossunk kezet, és töröljük szá­
razra, például egy popsikendővel.
3. Keressünk valakit vagy valamit, aki
vagy ami leköti a babát. A szórakoztató
műsort (gügyögés, jópofa grimaszolás,
énekszó) előadhatja akár a pelenkázó
személy, akár testvér, szülő, barátnő, vagy
aki éppen kéznél van. Szintén jó szolgá­
latot tehet a pelenkázóasztal fölött lógó
csingilingi, egy-két kitömött játék a ba­
ba látóterében (később kartávolságban),
zenélő doboz, felhúzható játék, végered­
ményben bármi, ami elszórakoztatja a
babát, amíg a régi pelenka lekerül róla,
és az új rákerül. Hintőport vagy folya­
dékot tartalmazó flakont nem szabad a
kezébe adni, nehogy a szájába vegye vagy
kiborítsa.
146
Az eldobható pelenkát könnyűfeladni. Ráfektetjük a babát, majd az elejét a lába közöttfölhúzva
rögzítjük, ügyelve, hogy a tapadózár jó l legyen összenyomva.
4. A pelenkázóasztal kivételével a mun­
kafelületet textilpelenkával vagy kendő­
vel le kell teríteni. Akárhol zajlik a pe-
lenkázás, a babát soha egy pillanatra sem
szabad elereszteni. Egy csecsemőt még
megkötözve sem szabad kartávolságon
kívül hagyni.
5. Bontsuk ki a pelenkát, de még ne
vegyük le róla. Először tartsunk benne
terepszemlét. Ha kakis, a pelenkával
töröljük le a nagyját, kisfiúnál közben
védjük a hímvesszőt a pelenkával.
Ezután a pelenkát tiszta felével kifelé
hajtsuk be a gyerek alá, hogy védőfe­
lületet képezzen, majd meleg vízzel vagy
törlőkendővel tisztogassuk meg előbb
elölről, külön ügyelve a hajlatokra; az­
után a két lábánál felemelve a hátsó fer­
tályát, majd továbbra is felemelve húz­
zuk ki alóla a maszatos pelenkát, tegyük
alá a tisztát, s ha ez megvan, leenged­
hetjük a lábát. (Puszta önvédelemből
a hímvesszőt lehetőleg végig takarjuk
le egy tiszta pelenkával. Pelenkázás köz­
ben előfordulhat, hogy föláll a hím­
vesszője, ez nem a túlzott ingerlés jele,
hanem teljesen normális jelenség.) Ha
vízzel mostuk meg a babát, töröljük
szárazra. Mielőtt a pelenkát ráadnánk
vagy a popsiját bekennénk, ellenőriz­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
zük, hogy teljesen száraz-e. Gyulladás,
kiütés esetén a teendőket lásd a 280. ol­
dalon.
6. A textilpelenkát általában gyárilag
előhajtogatják, tehát gyakorlatilag hasz­
nálatra kész. Amíg a baba pici, még
kisebbre kell hajtogatni. A fölösleges
anyagnak kisfiúknál előre, kislányok­
nál hátúira kell kerülnie. Összetűzés­
kor csúsztassuk az ujjúnkat az anyag
alá, nehogy a biztosító tű megszúrja a
babát (külön pelenkázáshoz való biztosí­
tótű használata esetén kisebb a veszély).
A tű könnyebben átmegy az anyagon,
ha előbb beszúrjuk egy szappanba. Ha
a tű fénye eltompult, ki kell dobni.
Még jobb megoldás a tépőzáras pelenka
vagy külső (nejlon-) pelenka. Lásd még
a 30. oldalt.
Tapadózáras papírpelenka haszná­
lata esetén vigyázni kell, nehogy a csík
a baba bőrére ragadjon. A tépőzár jobb
és könnyebben kezelhető, mint a ta­
padózár.
A pelenka és a gumibugyi legyen
elég szoros ahhoz, hogy ne eresszen, de
ne annyira, hogy vágjon vagy kidör­
zsölje a baba gyönge bőrét. Az árul­
kodó jelekből megállapítható, ha szo­
rosabb a kelleténél.
AZ Ú JS Z Ü L Ö T T GYERMEK
Kisfiúkat lefelé álló fütyivel érde­
mes a pelenkába tenni, különben a föl­
felé terjedő vizelet a kisinget is eláztatja.
Ha a köldökcsonk még nem esett le,
a pelenkát le kell tűrni, hogy a seb leve-
gőzzön, és ne érje nedvesség.
7. A használt pelenkát higiénikusan kell
kezelni. Az eldobható pelenkát össze­
hajtva és szorosan lezárva dobjuk a pelen-
kásvödörbe vagy a szemetesbe. A szeny-
nyes textilpelenkát mosásig jól záró
fedeles pelenkásvödörben kell tartani.
A házon kívül levett pelenkát nejlonzacs­
kóban vigyük haza.
8.Ha kell, adjunk rá másik ruhát, húzzuk
át az ágyát.
9. Végül lehetőleg vízzel és szappannal
mossunk kezet, vagy töröljük meg ke­
zünket alaposan egy törlőkendővel.
ÖLTÖZTETÉS
A cséphadaró karocskák, a makacsul kun-
korodó lábacskák, a fejhez képest mindig
szűknek tűnő ruhanyakak emberpróbáló
feladattá változtatják egy olyan csemete
öltöztetését, aki ráadásul utálja a mezte­
lenséget. Szerencsére van néhány mód­
szer, amely megkönnyíti a feladatot:
147
1. Vásárláskor fontos szempont, hogy
a ruhát könnyű legyen feladni és le­
venni. A nyaka lehetőleg legyen bő ki­
vágású vagy kikapcsolható. A cipzáras
vagy kapcsos fenekű ruha a könnyebb
átöltöztetést és pelenkázást szolgálja.
Az ujja legyen elég bő. A rugalmas vagy
kötött anyagú ruhát általában köny-
nyebb föladni, mint a rugalmatlan, te­
hát nem táguló anyagból készült dara­
bokat.
2. A babát csak akkor kell átöltöztetni,
ha valóban szükséges. Ha a sok bukás­
tól rossz a szaga, elég törlőkendővel le­
dörzsölni a nyomokat, nem muszáj min­
den buggyantásra tetőtől talpig átöl­
töztetni. Ilyen balesetek etetés közben
és után szoktak előfordulni, és eközben
a ruhát egy nagyobb élőkével meg lehet
óvni.
3. A babát sík felületen, pl. a pelenká-
zóasztalon, az ágyon, a kiságy matracán
kell öltöztetni. Jó, ha közben van mivel
szórakoznia.
4. Az öltöztetést tekintsük közös szóra­
kozásnak. Könnyed, vidám csevegéssel
(pl. élő riport arról, ami éppen törté­
nik) igyekezzünk elterelni a figyelmét
az öltöztetéssel járó kellemetlenségekről
A ruhaujj felhúzása
148
és sérelmekről, hátha így segítőkészebb
lesz. A figyelemelterelést az izgalom fo­
kozásával is össze lehet kötni, ha a ruha­
darabok fel- és lehúzása közben játéko­
san tanítgatjuk a babát. Még nagyobb
lesz a kacagás, ha minden előadás végé­
re egy cuppanós puszival teszünk pon­
tot (valahányszor egy kezecske, lábacska
kibukkan a ruha ujjából vagy szárából,
kap egy csókot).
5. A ruha nyakát tágítsuk ki, mielőtt
megpróbálnánk belebújtatni a gyereket.
Fel- és lehúzáskor a ruhát erőltetés nél­
kül próbáljuk átsegíteni a fején, közben
a nyílást húzzuk ki olyan tágra, amennyi­
re csak lehet, és vigyázzunk a baba fülé-
re-orrára. Varázsoljuk át bújócskává azt
a töredék másodpercet, amíg az egész
feje a ruha alatt van. („Hol a mama?”
- „Itt a mama!”, majd amikor már feléri
ésszel, hogy a mama se látja őt: „Hol a
Dani?” - „Itt a Dani!”)
6. A ruha ujját ne úgy próbáljuk felhúzni
a karjára, mint egy csövet, hanem nyúl­
junk át rajta, és húzzuk ki a kezecskéjét.
Ez is jó alkalom a figyelemeltereléssel
egybekötött játékos tanulásra. („Hol a
Brigi keze?” - „Itt van a keze!”)
7. Ha cipzárat kell le- vagy felhúzni, húz­
zuk el a ruhát a kis testétől, nehogy be-
csípődjön a bőre.
FÜLPUCOLAS
Egy régi aranyszabály szerint az ember a
könyökénél kisebb dolgot ne dugjon a
fülébe. Ezt nemcsak nagymamák hirde­
tik, hanem a modern orvostudomány
szaktekintélyei is egyetértenek abban,
hogy bármi, ami a fülbe belefér, bajt okoz­
hat - legyen az pénzérme, amit egy kí­
váncsi kisgyerek próbaképpen belerak,
vagy vattacsomó, amit egy felnőtt jó szán­
dékkal beledug. Csak a baba fulkagylóját
szabad megmosni kívülről, mosdókendő­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
vel vagy vattával, de a hallójáratba sem
pálcikával, sem ujjheggyel, sem semmi
egyébbel nem szabad belenyúlni. A fül
öntisztuló szerv, a fülzsírt a piszkálás csak
beljebb tolja. Ha a baba fülében látható­
lag felgyülemlett a fulzsír, a következő vizi­
ten beszéljük meg a teendőket az orvossal.
EMELNI, VINNI
Aki még nem cipelt csecsemőt, annak
első alkalommal megrázó élményben van
része. A babának szintúgy. Aki hónapo­
kon keresztül ahhoz volt szokva, hogy az
anyaméh biztonságos védőburkában le­
begjen, annak maga a rettenet, ha egy­
szerre csak felkapják, átsuhintják a leve­
gőn, és lerakják valahová. Ha közben
nem tartják szilárdan a fejét és a nyakát,
úgy érzi, mintha zuhanna, és ez rémült
vészreakciót, reflexes rángatózást vált ki
belőle. A jó tartáshoz nemcsak az kell,
hogy biztonságos legyen, hanem hogy a
baba is biztonságban érezze magát.
Idővel, ha már rájöttünk a megfele­
lő technikára, a gyerek hordozása termé­
szetes dologgá válik. Lazán a karunkra vett
vagy hónunk alá csapott gyerekkel me­
gyünk majd szennyest válogatni, számí-
tógépezni, árcédulákat nézegetni a szuper­
marketben, és akárcsak a mama, a baba
is olyan biztonságban érzi magát, mint
amikor még az anyaméhben volt. Alábbi
tanácsainkkal a félszeg átmeneti időszak
áthidalásában szeretnénk segíteni.
Fölemelni: Mielőtt egy ujjal is hozzá­
nyúlnánk, hangunkkal vagy tekintetünk­
kel hozzuk tudomására a jelenlétünket.
Senki sem szereti, ha láthatatlan kezek
fölragadják, és ki tudja, hová hurcolják.
Csúsztassuk alá a kezünket (egyiket
a feje és tarkója, a másikat a feneke alá),
és tartsuk így néhány pillanatig, hogy
mire felemeljük, ideje legyen átértékelni
a helyzetet: már nem a matracon fekszik,
hanem a mama tenyerén.
A feje alól csúsztassuk lejjebb a ke­
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYERMEK 149

Az arccal fölfelé fek vő csecsemőt Az arccal lefelé fek vő csecsemőt az álla

a háta és tarkója alá tett kézzel és nyaka alá tett kézzel és a lába között
emeljük. a fenekét fogva emeljük.

zünket a hátán úgy, hogy a háta tarkóig a A kis csecsemők is kedvelik, a nagyob­
karunkra kerüljön, és megmarkolhassuk bak pedig kifejezetten szeretik, ha arccal
a fenekét. A másik kezünkkel a lábát tart­ előre fogják őket, és nézelődhetnek. Hát­
va óvatosan emeljük magunk felé, köz­ tal magunk felé egyik karunkkal öleljük
ben kedvesen beszéljünk hozzá. A tá­ magunkhoz, a másikkal tartsuk a fenekét.
volság csökkentése érdekében hajoljunk A csípőtartás csak egy kezet igényel,
fölé, mert minél rövidebb utat kell meg­ a másikat szabadon hagyja. (Derékbán-
tennie a levegőben, annál kevesebb kel­ talmak esetén kerülendő!) Fél karral fog­
lemetlenséget okozunk neki. juk a gyereket magunkhoz, a fenekét
támasszuk a csípőnkre.
Kényelmesen vinni: Egy pici babát fél
karba is jól bele lehet csúsztatni (a kéz Letenni: Ha a babát vissza akarjuk fektet­
a fenekét tartja, az alkar a hátat, tarkót, ni, egyik kezünkkel a fenekét, a másikkal
fejet támasztja), csak magabiztosan
kell csinálni.
Ha a baba már nagyobb, az a legké­
nyelmesebb megoldás, ha egyik kezünk­
kel a lába között fogjuk, a másikkal pe­
dig a hátát, tarkóját, fejét tartjuk (háta
a karunkon, feje a csuklónkon, kezünk­
kel a karocskáját fogjuk).
Vannak gyerekek, akik a válltartást
részesítik előnyben. Egyik kézzel egysze­
rűen megfogjuk a lába között a fenekét,
a másikat a feje és nyaka alá tesszük, és
szépen felvesszük. Amíg egyedül nem
tudja, addig a fejét is tartani kell. Akár
fél kézzel, a lába között előrenyúlva is
meg lehet csinálni, ekkor a feneke a kö­ A kisgyerekek jobban szeretik,
nyökhajlatba kerül, a háta az alkarra, ha arccal előre tartják őket, mert így
a tarkó és a fejecske a kézbe. látják, mi történik a világban.
150
Afé l kezet szabadon hagyó csípőtartás
nagyobb babáknak való, akik már képesek
megtartani a saját súlyukat.
a hátát, tarkóját, fejét tartva fogjuk szo­
rosan magunkhoz, és úgy hajoljunk be
vele az ágyába (ezúttal is az a cél, hogy
minél rövidebb távolságot tegyen meg a
levegőben). Miután így leraktunk, a ke­
zünket még néhány pillanatig hagyjuk
alatta, míg rá nem jön, hogy a matra­
con biztonságos, jó helye van, aztán
óvatosan húzzuk ki alóla. Ha még éb­
ren van, jöhet néhány paskolás vagy si-
mogatás (aszerint, mit szeret jobban a
gyerek), kedves búcsúszó, aztán ott le­
het hagyni. (Az alvó csecsemő észrevét­
len lefektetéséről lásd még a 189. ol­
dalt.)
KÖRÖMVÁGÁS
Bármily nehéz feladat elé állítja a szülőket
egy újszülött csecsemő picurka körmei­
nek levágása, meg kell tenni. A hosszú
körmökkel kapkodó kezecske komoly ká­
rokat okozhat, elsősorban a baba arcán.
A csecsemők gyakran hosszú köröm­
mel születnek (az anyaméhben nincs
manikűr), de ez a köröm még annyira
vékony, hogy olyan könnyű levágni,
mintha papírból volna. Jóval nehezebb
elérni, hogy közben ne mozogjon a keze.
Jól beválhat az alvás közbeni körömvágás,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
feltéve hogy a baba jó alvó, vagy vállaljuk
a kockázatot, hogy közben mégis feléb­
resztjük. Ha körömvágás közben ébren
van, kell még valaki, aki fogja azt a kezét,
amivel éppen foglalkozunk. Kizárólag cse­
csemőknek való, tompa végű körömol­
lót vagy körömcsipeszt szabad használ­
ni, ami akkor sem szúrja meg sem őt,
sem senkit, ha a legrosszabb pillanatban
megrándul. Ha körömcsipesszel dolgo­
zunk, az ujj begyét nyomjuk félre az út­
ból, nehogy a csipesz a bőrébe vágjon.
A legnagyobb elővigyázatosság mellett
is előfordulhat, hogy belevágunk, egyszer-
kétszer sajnos minden szülő vért fakaszt
a gyermekéből. Ebben az esetben steril
gézpárnával nyomjuk le, amíg a vérzés
el nem áll; sebtapaszra valószínűleg nem
lesz szükség.
ORRÁPOLÁS
A hallójárathoz hasonlóan az orrüreg is
öntisztuló, külön ápolást nem igényel.
A váladékos orrot kívülről meg kell tö­
rölni, belül azonban tilos vattával, ruhá­
val, körömmel belenyúlva tisztogatni,
mert a piszkálással csak visszanyomnánk
a váladékot, és a kényes nyálkahártyát is
felsérthetnénk. A takonytól nagyon el­
dugult orrocskát babaorrszívóval ki le­
het „porszívózni” (lásd az 564. oldalt).
ELMEGYÜNK OTTHONRÓL
Mostantól nem léphetünk ki üres kéz­
zel a lakásból - de legalábbis a gyerek
nélkül. Valahányszor kitesszük a lábun­
kat, nagy valószínűséggel a következő dol­
gokat kell magunkkal vinni:
Pelenkázótáska nélkül egy lépést se!
A táskát rendszeresen utána kell tölte­
ni, hogy mindenkor becsomagolva és
indulásra készen álljon. (Pelenkázótás-
kához a választási szempontokat lásd a
69. oldalon.)
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYERMEK
Pelenkázó-alátét: Ha nem jár a pelen-
kázótáskához, tegyünk bele be egy kü­
lön vízhatlan lepedőt. A baba alá törül­
közőt vagy textilpelenkát is lehet teríteni,
de az nem garantálja a házigazda szőnye­
gének, ágyának, bútorának megvédését
a pelenkázás következményeitől.
Pelenka: A szükséges mennyiség attól
függ, mennyi időre megyünk el hazulról.
Biztonság kedvéért mindig eggyel többet
vigyünk magunkkal, mint amennyire
várhatóan szükség lesz.
Popsitörlő: A kisméretű tartó prakti­
kusabb, de gyakran utána kell tölteni.
Olyasféle minicsomagolásban is kapha­
tó, mint a tízes papír zsebkendő. Szük­
ség esetén jól jöhet kéztörlés céljára is,
pl. szoptatás előtt, pelenkázás előtt és után,
vagy az etetés következtében összekent
ruha, bútor stb. letisztogatásához.
Lezárható nejlonzacskók: az eldobha­
tó használt pelenkának, főleg ha nincs
szemetes a közelben, illetve a babáról le­
vett mosnivalónak.
Tápszer: Tápszeres gyerek esetén, ha a
távoliét ideje túllépheti az etetési időt.
Ha bontatlan tápszeres üveget vagy egy
palack vizet és helyben bekeverhető táp­
szerport viszünk magunkkal, nem kell
hűtésről gondoskodni. Az otthon előre
elkészített tápszert azonban egy kisebb
jégakkuval vagy jégkockákkal együtt hő­
szigetelő tartóba kell tenni.
Vállra teríthető pelenka: A barátnők
bizonyára boldogok lesznek, ha felve­
hetik a gyereket, de annak már kevésbé
örülnének, ha összekeni a ruhájukat.
Egyetlen textilpelenka segítségével elejét
vehetjük a kínos perceknek, fintorgásnak.
Tiszta ruha a babának: A makulátla­
nul elegáns gyermekkel fontos családi
vendégségbe megyünk. Megérkezünk,
151
kiemeljük a kocsiból az édes kis poron­
tyot, és kiderül, hogy az „utolsó simítás­
ról” maga gondoskodott egy szép nagy,
mustársárga folt formájában. Hát ezért
érdemes még egy —hosszabb távoliét ese­
tén még két - öltözéket magunkkal vin­
ni. Egy jó adag popsitörlővel egyetemben.
Cumi, ha cumizik a baba: A cumit
tiszta nejlonzacskóba kell tenni.
Szórakozási lehetőség: Pici babának
bármi jó, aminek a látványa elszórakoz­
tatja, főleg amikor a kocsiban vagy a
gyerekkocsiban ül. Nagyobbacskáknak
olyan könnyű játékszer való, amit meg
tud fogni vagy himbálni, de nem tud a
szájába venni.
Fényvédő: Ha a babát nem tudjuk ár­
nyékban tartani, vékonyan kenjük be
az arcát, kezét, testét megfelelő minősé­
gű napvédő tejjel (ezt ma már féléves
kor alatt is javasolják, sőt télen-nyáron,
hiszen a hóról visszaverődő napfénytől
is le lehet égni).
Egy falat a mamának: Ha szoptatunk
vagy hosszabb időt töltünk olyan helyen,
ahol nem lehet megfelelő tápértékű enni­
valóhoz jutni, vigyünk magunkkal egy
almát, egy darabka sajtot, búzából készült
péksüteményt, kenyeret vagy egy zacskó
aszalt gyümölcsöt. A parkban, ahol nincs
büfé, egy dobozos gyümölcslé vagy egy
termosz meleg ital se árthat.
Egy (vagy két, vagy három) falat a ba­
bának: Ha már szilárd ételt is eszik a
baba, és etetési időre nem érünk haza,
vigyünk magunkkal néhány üveg bébi­
ételt (kinyitás előtt nem kell hűteni, tála­
lás előtt nem kell melegíteni); egy kana­
lat nejlonzacskóban (később a maszatos
kanalat is beletehetjük), egy élőkét és jó
sok papírszalvétát. Később kézbe adható
ennivaló is megfelel (természetesen me­
leg időben csak olyan, ami nem romlik
152
A BABA HIVATALOS ÜGYEI
Ki hinné, hogy egy újszülött babának
bármilyen elintézni való dolga akadhat
(azon kívül, hogy egyen, aludjon, sírjon
és gyarapodjon)? Pedig van két fontos
okmány, amire egész életében szüksége
lesz, és mindkettőt most kell beszerezni.
Az egyik okmány a születési bizo­
nyítvány, amivel annak idején a szüle­
tését és állampolgárságát kell igazolnia,
amikor iskolába iratkozik, jogosítványt,
útlevelet, házassági engedélyt, társada­
lombiztosítási ellátást kér. Az anyaköny­
vezést rendszerint a kórház intézi, és az
elintézésről a család hivatalos értesítést
kap. Ha az értesítés a mellékelt születési
bizonyítvánnyal együtt néhány hónapon
belül nem érkezik meg, járjunk utána a
helyileg illetékes önkormányzatnál, hogy
mi az oka a késedelemnek. A születési
bizonyítványt gondosan át kell olvasni,
ellenőrizni a pontosságát, nehogy téves
meg), például friss gyümölcs, kifli, keksz,
hogy étkezések között csillapítsa a gye­
rek éhségét, és hasznosan tölthesse az
időt. Vigyázat, éhség ellen vagy megnyug­
tatás céljából nem szabad nasit dugdos-
ni a baba szájába, mert a csecsemőkor­
ban felvett helytelen étkezési szokások
miatt később nagy árat kell fizetni!
Piperecikkek, elsősegélykészlet: A ba­
ba egészségi állapotától és a célállomás­
tól függően szükség lehet pelenkakiütés
elleni balzsamra vagy kenőcsre, sebta­
paszra, antibiotikumos seblemosóra (fő­
leg ha a gyerek már mászik vagy jár),
gyógyszeres kezelés esetén a beadandó
orvosságokra (ha a következő beadásra
nem érünk haza; a hűtve tartandó or­
vosságot jégakkuval együtt hőszigetelt
tartóba kell tenni).
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
adat legyen benne. Ha hibát találtunk
benne, fel kell keresni a kiállító önkor­
mányzatot, és megtudakolni a helyes­
bítés módját. Ha a születési bizonyít­
vány hibátlan, készítsünk róla néhány
másolatot, és gondosan őrizzük meg.
A másik okmány a társadalombiz­
tosítási kártya. A táj számot az anya-
könyveztetéssel együtt, tehát még a kór­
házból kell kérvényezni. A kapott nyom­
tatványon egyszerűen be kell ikszelni a
kockát a táj szám-igénylésre vonatko­
zó rovatban. Az adatlapot a kórház to­
vábbítja a társadalombiztosítási igazga­
tósághoz, amely a táj szám megadása
után kiállítja a tajkártyát, és közvet­
lenül a címünkre postázza, táj szám
kérvényezése akkor érvényes, ha az adat­
lapon szerepel a szülő aláírása, és a szám-
kérés rovatában a kocka be van ikszelve.
Lásd a 133. oldalt.
A HÍMVESSZŐ a p o l a s a
A fityma vagy előbőr (a hímvesszőt ta­
karó bőr vége) születéskor a makkhoz
(a hímvessző végéhez) van nőve. A fel­
hám sejtjeinek a két összeérő felszínen
végbemenő leválása következtében az
előbőr idővel körülmetélés nélkül is
leválik a makkról. A leváló (és az élet
során folyamatosan cserélődő) sejtek fe­
héres, túrószerű „gömböcskékbe” gyűl­
nek, és az előbőr végén távoznak.
Tízből kilenc (körülmetéletlen) fiú­
gyermek esetében az előbőr a második év
végére végleg leválik, de néha 3-10 évet
vagy még tovább várat magára. A fity­
ma nyílása ekkor már elég tág ahhoz,
hogy a makkról vissza lehessen húzni.
A hímvessző gondozása: A korábbi
vélekedéssel ellentétben a körülmetélet­
len pénisz kisgyermekkorban egyáltalán
AZ Ú JSZ Ü L Ö T T GYERMEK
nem igényel különösebb gondozást, víz­
zel és szappannal ugyanúgy tisztán lehet
tartani, mint a többi testrészt. Nemcsak
szükségtelen, hanem kifejezetten árthat
a gyereknek, ha hátra próbálják erősza­
kolni a fitymát, vagy az előbőr alól vat­
tával, vízsugárral, fertőtlenítővel próbál­
ják megmosdatni a hímvesszőt. A már
teljesen levált előbőrt vissza kell húzni,
hogy néha alatta is meg legyen mosva.
Kamaszkorra szinte kivétel nélkül min­
den fiú vissza tudja húzni az előbőrét,
és alatta tisztán tudja tartani.
A körülmetélt hímvessző ápolása:
A seb begyógyulása után a körülmetélt
hímvessző sem igényel semmi különö­
sebb gondozást, csak vízzel és szappan­
nal kell mosdatni. (A begyógyulás előtti
ápolást lásd a 203. oldalon.)
ALVÓ TESTHELYZET
A csecsemőt alváshoz a hátára kell fek­
tetni. A hason fekve alvó baba jobban
ki van téve a bölcsőhalál veszélyének.
Bár a bölcsőhalál az első hat hónapban
a leggyakoribb, a háton fekvés szabálya
az első életév végéig érvényes. (Ha a baba
már át tud fordulni, lehet, hogy inkább
hason fekve szeretne aludni, ennek elle­
nére továbbra is fektessük a hátára, majd
Kisgyerekkorban sem a körülmetéletlen
(bal oldali ábra), sem a körülmetélt
(jobb oldali ábra) hímvessző nem igényel
különleges ápolást.
153
megfordul, ha akar.) Tilos a babát puha
ágynemű közé tenni (csak kemény mat­
racra, „felpárnázás” nélkül), az ágyában
(sem a szülői ágyban) nem lehet körü­
lötte párna, cumi, puha takaró, kitömött
állatka, mert megfulladhat tőle. A böl­
csőhalálról bővebben lásd a 271. oldalt.
PÓLYÁZÁS
Egyes újszülött babák szeretik a pólyát,
megnyugszanak tőle, hasfájás idején még
a sírásuk is elhallgat, mások viszont utál­
ják, mert nem tudnak benne szabadon
mozogni. A bepólyázás nem növeli a
bölcsőhalál veszélyét, feltéve hogy a ba­
ba a hátán fekve alszik és nincs túl me­
leg. Sőt, egyes kutatások szerint azáltal,
hogy a babát biztonságos háton fekvés­
ben tartja, még csökkenti is a bölcsőha­
lál veszélyét. (További előny, hogy számos
csecsemő jobban érzi magát a hátán, ha
be van pólyázva, s ennek köszönhetően
kevesebbet sír.) A gyereket a következő­
képpen kell bepólyázni:
1. Terítsünk ki egy bugyolálókendőt
(takarót) a kiságyban, az ágyon vagy a
pelenkázóasztalon, az egyik sarkát hajt­
suk be kb. 15 centire. Átlósan fektessük
rá a babát úgy, hogy a feje a behajtott
sarokra essen.
2. Fogjuk meg a baba bal kezéhez eső sar­
kát, húzzuk át a karja és a teste fölött.
Emeljük fel a gyerek jobb karját, és tűrjük
a kendő sarkát jobbról a háta alá. (Tépő­
záras bugyolálókendőt nem kell betűrni.)
3. A kendő alsó sarkát hajtsuk föl a ba­
ba fölé, és tűrjük be az első lepelbe.
4. Emeljük fel a kendő utolsó sarkát,
húzzuk át a baba jobb karja fölött, majd
balról hajtsuk a háta alá.
Ha a gyerek láthatólag jobban szeret­
né, hogy mozogjon a keze, bugyoláljuk
154 AZ ELSŐ 12 H Ó N A P

A kendő alsó sarkát a babára hajtjuk.

a karja alatt, hogy szabadon maradjon.

Mivel a pólya később hátráltathatja a
fejlődést, és mivel a kiságyban egy lerú­
gott kendő veszélyessé válhat, a pólyá-
zást csak addig szabad folytatni, amíg a
baba nem mocorog sokat.

A KÖLDÖKCSONK ÁPOLÁSA
A köldökzsinór csonkja a magzat és édes­
anyja közötti szerves kapcsolat utolsó
bizonyítéka. Születés után néhány na­
pon belül megfeketedik, és valamikor
az első és a negyedik hét között leesik.
A gyógyulás elősegítése és a fertőzés el­
kerülése érdekében szárazon és levegőn
kell tartani. Ennek módja a következő: kot alkohollal kell tisztogatni, újabb ku­
tatások szerint enélkül gyorsabban gyó­
1. Pelenkázáskor a pelenkát a köldök gyul, és a fertőzés veszélye sem nagyobb.
alatt le kell hajtani, hogy levegőzhessen, Kérdezzük meg, mit javasol a saját or­
és védve legyen a vizelettől. vosunk. Ha mégis az alkoholos kezelés
mellett döntünk, a környező érzékeny
2. Amíg a csonk fenn van, nem szabad bőr kímélése érdekében vattatampont
sem kádban fiiröszteni, sem mosdatás kell használni.
közben bevizezni.
4. Ha a köldök környéke bepirosodik,
3. Bár korábban azt tartották, hogy ha nedvedzik vagy bűzös, orvoshoz kell for­
a babát már hazavitték, a köldökcson- dulni.
♦♦♦
 Az első
Hazavittük az újszülöttet, és megpróbá­
lunk mindent megadni neki, amit csak
tudunk. Ugyanakkor kételkedünk ma­
gunkban: elegendő-e az, amit adni tu­
dunk? A napirendünk (és az életünk, még
ha nem is vesszük tudomásul) a feje te­
tejére áll: a babát úgy tartjuk, mintha
üvegből volna, és nem emlékszünk rá,
mikor sikerült legutóbb zuhanyozni, vagy
két óránál többet aludni egyfolytában.
Amíg a baba aranyos, de alig reagá­
ló újszülöttből édes kisgyermekké fejlő­
dik, az álmatlanul töltött éjszakáinkat
és mozgalmas nappalainkat valószínű­
leg nemcsak a színtiszta öröm tölti be,
hanem a kimerültség is - az újonnan
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési tem­
pója a normális. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy a hason fekve gyakorol­
ható készségeket csak akkor tudja megta­
nulni, ha módjában áll gyakorolni őket.
Adjuk meg tehát a lehetőséget a csecse­
mőnek, hogy felügyelet mellett hason
fekve játsszon. Ha kétségeink vannak
a gyermek fejlődésével kapcsolatban,
forduljunk orvoshoz. A koraszülöttek
felmerülő kérdésekről és aggodalmakról
nem is beszélve. Eleget eszik a gyerme­
kem? Miért hány ki olyan sok mindent?
Ezek a sírási rohamok hasfájást jelente­
nek? Fog valaha is a gyerek (és mi) egész
éjszakán át aludni? És naponta hányszor
hívhatom a gyerekorvost? Ne aggódjunk.
Hisszük vagy sem, a hónap végére a cse­
csemővel kényelmes rutin alakul ki, amely
továbbra is kimerítő, de sokkal jobban
kezelhető. Tapasztalt profinak fogjuk
magunkat érezni a babaápolási szerepjá­
tékban (legalábbis ahhoz képest, ahogy
most érezzük magunkat), viszonylag
gondtalanul fogjuk etetni, büfiztetni,
fürdetni és gondozni a babát.
valamivel később érkeznek el az egyes
fejlődési fokokhoz, mint időre született
kortársaik: az esetek többségében nagy­
jából annyit késnek, amennyivel koráb­
ban születtek (korrigált korukat tehát
onnan „számoljuk”, mint ha időre szü­
lettek volna), néha többet is.
Az első hónapban ezt kell tudnia
a babának:
♦ sima felületen hason fekve rövid ideig
felemelni a fejét
♦ arcra fókuszálni
156
MIT TUD A BABA EBBEN A HÓNAPBAN?
Minden szülő szeretné tudni, hogy a gyer­
meke jól fejlődik-e. Ám ha a gyermeküket
az ugyanolyan korú „átlagos” csecsemő­
höz hasonlítják, azt tapasztalják, hogy a
sajátjuk vagy fejlettebb, vagy kevésbé fej­
lett - mert nagyon kevés az „ádagos” baba.
Könyvünk segít meghatározni, hogy
a gyermek fejlődése a normális skálán
belül van-e (vagyis kilépünk az „átlagos”
korlátozott tartományából). A denveri
fejlődési szűrővizsgálat (Denver Deve-
lopmental ScreeningTest), valamint a kli­
nikai nyelvi és hallási szintskála (Clinical
Linguistic and Auditory Milestone Scale,
CLAMS) segítségével lefektettük azo­
kat a havi szinteket, amelyeket csaknem
minden baba elér. Négy csoport követ­
kezik itt hónapról hónapra. Az elsőt
(„Ezt kell tudnia a babának”) a csecse­
mők 90 százaléka minden hónapban
biztosan eléri. A másodikat („Valószí­
nűleg tudni fogja”) körülbelül a babák
75 százaléka teljesíti. A harmadik cso­
portba („Talán tudni fogja”) nagyjából
a babák fele tartozik. Végül a negyedik
kört („Esetleg még ezt is tudja”) a ba­
báknak mintegy 25 százaléka teljesíti.
A szülők azt fogják tapasztalni, hogy
gyermekük egyazon időben több kategó­
riában sikeres. Néhányan azt figyelhe­
Valószínűleg tudnifogja:
♦ csengőre valamilyen formában reagálni
(például megijed, felsír, elhallgat)
Talán tudnifogja:
♦ hason fekve 45 fokban felemelni a fejét
♦ síráson kívül más hangot is adni (pl. gü­
gyögni)
♦ mosolyra mosollyal válaszolni
Ennek a hónapnak a végére a csecsemőnek
fókuszálni kell az arcra. >
A7. ELSŐ 12 HÓNAP
tik meg, hogy a csemetéjük állandóan
ugyanabban a kategóriában marad. Töb­
beknél pedig a babák fejlődése nem
egyenletes, egyik hónapban lassú, a kö­
vetkező hónapban pedig hatalmas ugrás
észlelhető. Valamennyien megnyugod­
hatnak abban a tudatban, hogy a gyer­
mek teljesen rendben fejlődik.
Aggodalomra legfeljebb akkor van
ok - és ilyenkor az orvossal meg kell be­
szélni a problémát -, ha a gyermek tartó­
san nem éri el az első, vagyis az „Ezt kell
tudnia a babának” szintet. Még ebben az
esetben sem biztos, hogy valóban gond
van, talán a gyermek csak más ütemben
halad (vagy fordul meg, vagy áll fel).
A „Mit tudhat a baba?” oldalakon
havonta ellenőrizhetjük gyermekünk fej­
lődését - persze csak ha kedvünk van
hozzá. Soha ne használjuk azonban az
itt megadottakat a gyermek jelen- és
jövőbeli képességeinek értékelésére. Jós­
lásra ez a felmérés nem használható. Ha
a gyermeket ilyen listákkal próbáljuk
mérni, ez inkább aggodalmat fog ki­
váltani belőlünk, mint megnyugvást,
ezért mindenképpen kerüljük el. A ba­
ba ugyanolyan jól fog fejlődni, ha soha
nem is nézünk rá a listára - mi pedig
sokkal boldogabbak leszünk.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Esetleg még ezt is tudja:
♦ hason fekve 90 fokban felemelni a
fejét
Mire számíthatunk az e havi ellenőrzésen?
A baba fejlődésének ellenőrzése olyan
eseménnyé válik, amelyre örömmel ké­
szülünk, nemcsak azért, mert megtud­
hatjuk, mennyit fejlődött a gyermekünk,
hanem azért is, mert tucatnyi olyan kér­
dést feltehetünk, amely az orvosnál tett
legutolsó látogatásunk óta merült fel, de
nem ütötte meg azt a mértéket, hogy
őrülten, azonnal felkapjuk a telefont (lesz­
nek ilyenek is szép számban). Mindig ké­
szítsünk egy listát ezekről a kérdésekről,
és vigyük magunkkal az ellenőrzésre.
Minden orvos a saját módszere sze­
rint végzi el a baba fejlődésének ellen­
őrzését. A fizikális vizsgálat általános
menete, valamint az ellenőrző vizsgá­
latok száma és iránya, az elvégzett mű­
veletek a gyermek egyedi szükségletei
szerint változnak. Általánosságban a kö­
vetkezőket várhatjuk a gyermekünk egy-
és négyhetes kora közötti vizsgálatnál.
(Az első látogatás korábban is megtör­
ténhet, vagy egy hónapon belül több
ellenőrzésre is sor kerülhet különleges
körülmények esetén, például ha az új­
szülött besárgult vagy koraszülött, vagy
valamilyen probléma merül fel a szop­
tatásnál.)
♦ Kérdéseket fognak feltenni az anya, a
baba és a család hogylétéről, a baba
evési szokásairól, alvásáról, bélműködé­
séről és általános fejlődéséről.
♦ A baba súlyának, hosszának, fej kör-
fogatának mérése és a fejlődés ütemé­
nek ábrázolása a születéstől kezdve.
♦ Látás- és hallásvizsgálatok.
157
♦ függőleges helyzetben megtartani a fejét
♦ a két kezét összeérinteni
♦ spontán mosolyogni
♦ Ha eddig nem, most átadják az új­
szülöttkori szűrővizsgálat (PKU, hypo-
thyreosis és más veleszületett anyagcsere-
zavarok) leleteit. Ha az orvos nem em­
líti a vizsgálatokat, akkor az eredmény
valószínűleg normális, de azért kérjük el,
hogy nekünk is meglegyen. Ha a gyer­
meket ezen vizsgálatok elvégzése előtt ki­
adták a kórházból, vagy ha a teszteket a
gyermek születése után eltelt első 72 órá­
ban végezték el, akkor valószínűleg ez
alkalommal kerül sor az elvégzésükre
vagy a megismétlésükre.
♦ Fizikális vizsgálat. Az orvos vagy a gyer­
mekgondozó a következőket (vagy a kö­
vetkezőkből a legtöbbet) vizsgálja meg
tapasztalt szemmel vagy kézzel, olykor
egyetlen megjegyzés nélkül:
❖ a szívhangok meghallgatása szte­
toszkóppal, a szívverés vizuális ellen­
őrzése a mellkason
❖a has áttapintása, bármilyen rend­
ellenes dudor, duzzanat keresése
❖ a csípő ellenőrzése csípőficam ki­
zárására, a lábak rotációjával
❖ kéz és karok, láb és lábfej normá­
lis fejlődésének és mozgásának meg­
állapítása
❖ hát és gerinc vizsgálata bármilyen
rendellenesség kimutatására
❖ szemvizsgálat oftalmoszkóppal
és/vagy réslámpával, a normális ref-
158
lexek és a fokuszálás, valamint a
könnycsatorna átjárhatóságának el­
lenőrzésére
❖fulvizsgálat otoszkóppal a szín, fo­
lyadék és mozgás ellenőrzésére
❖ az orr vizsgálata otoszkóppal a
nyálkahártyák színének és állapotá­
nak szemrevételezése
❖ száj- és torokvizsgálat faspatulával
a szín, gyulladás, duzzanat megálla­
pítására
❖a nyak, a normális mozgás ellenőr­
zése, pajzsmirigy és nyirokcsomók
méretének vizsgálata (nyirokcsomók
csecsemőkben sokkal könnyebben
tapinthatók, ami teljesen normális
jelenség)
❖ a hónalj esetleges duzzadt nyirok­
csomóinak kitapintása
❖ kutacsok (a fejen lévő puhább ré­
szek) tapintása kézzel
❖ légzés és légzési működések meg­
figyelése szabad szemmel, néha szte­
toszkóppal és/vagy a mellkas és a
hát óvatos kopogtatásával
❖ a nemi szervek ellenőrzése bármi­
lyen rendellenességre (például sérv
vagy rejtettheréjűség), a végbélnyílás
vizsgálata repedésekre vagy hasadé-
kokra; a pulzus ellenőrzése az ágyé­
kon, a combverőér erős, ritmusos
ütéseinek tapintásával
❖ a köldökzsinór és (adott esetben)
a körülmetélés sebének gyógyulása
❖ a bőr színének, tónusának vizs­
gálata, esetleges kiütések és sérülé­
sek, például anyajegyek szemrevé­
telezése
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
❖a baba korának megfelelő reflexek
ellenőrzése
❖ mozgás és viselkedés, másokhoz
való viszony általános vizsgálata
♦ Tanácsadás arról, hogy mi várható a
következő hónapban a táplálkozás, az al­
vás, a fejlődés és a csecsemő biztonsága
területén.
♦ Esetleges hepatitis B-oltás, ha születés­
kor nem végezték el, és ha nem a kom­
binált DTaP-hepB-IPV-vakcinában fog­
ják beadni (ez két hónapos kortól adható).
A vizit alatt nefelejtsük el
♦ Megérdeklődni, hogy a baba betegsé­
ge esetén hogyan hívhatjuk az orvost.
(Milyen esetekben kell az éjszaka kellős
közepén telefonálni? Hogyan érhető el
az orvos rendelési időn kívül?)
♦ Elmondani minden aggodalmunkat,
amely az elmúlt hónap során a baba egész­
ségével, viselkedésével, alvásával, táplál­
kozásával stb. kapcsolatban felmerült.
♦ Feljegyezni az orvostól kapott infor­
mációkat és tanácsokat, hogy később ne
felejtsük el.
Hazaérve azonnal írjunk fel minden lénye­
ges információt (a baba súlyát, hosszát,
fejkörfogatát, vércsoportját, vizsgálati
eredményeket, anyajegyeket) egy folya­
matosan vezetett egészségügyi naplóba.
* A magyarországi kötelező (ingyenes) védőol­
tások 2006. január 1-jétől kezdődött új rendje
(teljes egészében a 2005. október 31. után szüle­
tettekre vonatkozik): oltás: BCG 0-6 életkor:
újszülött a kórházban; oltás: DPT I/a + IPV +
Hib életkor: 2 hónap; oltás: DPT I/b + IPV +
Hib életkor: 3 hónap; oltás: DPT I/c + IPV +
Hib életkor: 4 hónap; oltás: MMR életkor:
15 hónap; oltás: DPT I/d + IPV + Hib életkor:
18 hónap
A Z EL S Ő H Ó N A P
A gyerek e havi táplálása:
AZ ANYATEJ LEFEJESE*
A szülői szerepnek ebben a korai szaka­
szában az anyuka és a baba valószínűleg
nem tölt külön egy vagy két óránál töb­
bet, ha egyáltalán elválnak, de minden
szoptatós kismama életében eljön az az
idő, amikor az állandó szoptatásnál több
szabadságra van szüksége vagy több sza­
badságot szeretne; amikor nem tudja
megszoptatni a csecsemőjét, mert dol­
gozik, utazik, esti programja van, de nem
akar lemondani az anyatejes etetésről.
Ilyenkor jöhet jól a lefejt tej.
MIRE VALÓ A FEJES?
Itt nem annyira a fizika, mint inkább
az anyai túlhajszoltság törvénye műkö­
dik: nem mindig lehet garantálni, hogy
a baba és az anyai mell ugyanabban az
időben ugyanazon a helyen legyen.
Akkor is van azonban lehetőség anya­
tejjel táplálni a babát (és így fenntartani
a tejelválasztást), ha anya és gyermeke
kilométerekre van egymástól, ez pedig
a tej lefejése.
Sokféle (rövid vagy hosszú távú,
rendszeresen előforduló vagy csak alkal­
mankénti) helyzetben szükséges vagy
érdemes leszívni az anyatejet. Az aláb­
biakban felsoroljuk a fej és leggyakoribb
okait:
♦ Enyhíteni a feszülést, amikor a tej ter­
melődés megindul.
♦ Összegyűjteni a tejet a baba táplálásá­
hoz, amikor a kismama dolgozik.
♦ Tartalékot képezni arra az esetre, ha a
mama távol van otthonról.
Természetesen csak annak, aki szoptat. A tápsze­
res táplálásról lásd a 110. oldalt.
159
♦ Serkenteni vagy fenntartani a tejelvá­
lasztást.
♦ Mélyhűtőben tárolni a tejet, rendkí­
vüli esetekre.
♦ Megelőzni a mell feszülését, fenntar­
tani a tejtermelődést, amikor a szoptatás
ideiglenesen nem lehetséges, például a
mama vagy a baba betegsége miatt.
♦ Fenntartani a tej termelődést, amikor
a szoptatást ideiglenesen abba kell hagy­
ni, mert az anya olyan gyógyszert szed,
amely mellett nem szabad szoptatni.
♦ Anyatejet biztosítani a kórházban lé­
vő, beteg vagy koraszülött babának.
♦ Anyatejet biztosítani cumisüveg feltöl­
tésére vagy más mesterséges tápláláshoz,
amikor a (koraszülött vagy más bajjal
küszködő) baba gyenge ahhoz, hogy
szopjon, vagy valamilyen szájüregi rend­
ellenesség akadályozza a szopásban.
♦ Újból beindítani a tejelválasztást, ha az
anya csak később dönt a szoptatás mel­
lett, vagy ha a babáról korai elválasztás
után kiderül, hogy allergiás a tehéntejre.
♦ Megindítani a tejelválasztást örökbe
fogadó anyánál, illetve a biológiai anyá­
nál, ha tej termelődése lassan indul be.
A MELLSZÍVÓ KIVÁLASZTÁSA
Régen kizárólag kézzel fejtek hosszú,
nehéz munkával, amely gyakran nem
is eredményezett jelentős mennyiségű
tejet (és igencsak fájdalmas volt). Ma­
napság a szoptatás reneszánsza arra ösz­
tönözi a gyártó cégeket, hogy mellszívók
160
széles választékát kínálják, kezdve az
egyszerű, kézzel működtetett, olcsó mo­
dellektol egészen a drága, kórházi hasz­
nálatra is alkalmas elektromos berende­
zésekig (amelyek ma már otthoni hasz­
nálatra is megfizethető árúak). Ezekkel
az eszközökkel a mell leszívása könnyebb
és kényelmesebb. Bár még ma is van­
nak anyák, akik a mellfeszülés enyhí­
tésére kézzel fejnek, a legtöbben inkább
elektromos, elemes vagy kézi mellszívót
használnak.
Mielőtt eldöntjük, milyen típusú tej­
pumpa lenne számunkra a legkedvezőbb,
végezzünk el egy kis házi feladatot:
♦ Gondoljuk át az igényeinket. Rendsze­
resen akarjuk-e fejni a tejet, mert vissza­
térünk a munkába, vagy várhatóan na­
ponta házon kívül leszünk? Csak alkal­
manként egyszer-egyszer kívánunk le­
szívni egy tartalék üvegre valót? Vagy
folyamatosan mellszívót fogunk használ­
ni, mert a beteg vagy koraszülött újszülött
hetekig vagy hónapokig is a kórházban
tartózkodhat?
♦ Mérlegeljük a lehetőségeket. Ha hosz-
szabb időn keresztül naponta többször
le fogjuk szívni a tejet (például munkába
állás miatt vagy idő előtt született csecse­
mő etetéséhez), valószínűleg egy dupla
elektromos mellszívó a legjobb megol­
dás. Ha alkalmi távollétek miatt van
szükség a tej pumpára, ahhoz a néhány
üveghez egy elektromos, elemes vagy
kézi mellszívó is megfelel. Ha terveink
szerint csak akkor fejünk, ha feszül a
mellünk, és csak nagy ritkán töltünk meg
egy tartalék üveget, akkor valószínűleg
kézzel is boldogulunk (bár egy olcsó ké­
zi tejpumpa ilyenkor is jól jöhet, kézzel
sokat kell dolgozni egyetlen üveg meg­
töltéséhez is).
♦ Tájékozódjunk. Beszéljünk mellszívót
használó barátnőinkkel, hogy melyiket
kedvelik. Óriási különbségek vannak a
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
tejpumpák között. Némelyik elektro­
mos pumpa használata kényelmetlen,
néhány kézi tej pumpa kétségbeejtően
lassú nagyobb mennyiségű tej lefejése-
kor. Vitassuk meg a lehetőségeket szop­
tatási szakértővel vagy az orvosunkkal.
Kutassuk fel, milyen típusú mellszívók
állnak rendelkezésünkre (nézzük meg a
gyártó cégek weboldalait), és a választás
előtt vegyük számításba a pénztárcánk
lehetőségeit, valamint a modellek elő­
nyös tulajdonságait.
AMIT A MELLSZÍVÓRÓL
TUDNI KELL
A tejpumpa mellcsészéjét vagy mellvé­
dőjét rá kell helyezni a mell közepére,
a mellbimbó és a bimbóudvar köré. Akár
elektromos, akár kézi mellszívót haszná­
lunk, a művelet megkezdésekor szívóerő
lép fel, amely a baba szopását utánozza.
Az alkalmazott pumpától (és a tej ürü-
lési sebességétől) függően tíz perctől
negyvenöt percig tarthat mindkét mell
leszívása. A mellszívásnak nem szabad
fájnia. Ha mégis fáj, győződjünk meg ró­
la, hogy helyesen használjuk-e. Ha he­
lyesen használjuk, és mégis fáj, akkor a
hiba a készülékben van; fontoljuk meg,
hogy másikra cseréljük.
Elektromos mellszívók: Hatékonyak,
gyorsak és könnyű használni őket (álta­
lában). A teljesen automatizált, elektro­
mos tej pumpák híven utánozzák a szo­
pó csecsemő ütemes szívását. Akadnak
szép számmal olyan elektromos pumpák,
LENYŰGÖZŐ TÉNYEK
Az anyatej normál esetben kékes vagy
sárgás árnyalatú. A lefejt tej szétvá­
lik tejre és tejszínre. Ez is természe­
tes jelenség. Etetés előtt óvatosan
rázzuk össze, hogy összekeveredjen.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Egyszerre mindkét mell szívása gyors,
hatékony és kényelmes.
amelyekkel egyszerre mindkét mellet le
lehet szívni - ez nagy előny, ha gyakran
fejünk. Mindkét mell egyidejű leszívása
nemcsak felére csökkenti a leszívási időt,
hanem a prolaktin szintjének növekedé­
sét is serkend, amely azt jelenti, hogy gyor­
sabban, több tej termelődik. A kórházi fo­
kozatú, elektromos pumpák általában drá­
gák, de akinél az idő pénz, annál megéri
a befektetés. (Ha a tápszer költségével vet­
jük össze, lehet, hogy jobban is járunk.)
Kórházi fokozatú, elektromos tej­
pumpát lehet kölcsönözni gyógyszer-
tárakban, orvosisegédeszköz-boltokban
(lásd például itt: www.medela.hu/kol-
cson/kolcsonzes.htm), más kismamák­
kal közösen venni vagy bérelni, használ­
tan venni vagy ismerőstől kölcsönkérni.
Elektromos pumpából vannak hordozha­
tó modellek is, amelyek nem feltűnőek
(a fekete, hordozható doboz hátizsáknak
vagy válltáskának látszik), kevésbé költ­
ségesek, kisebbek, mint a kórházi foko­
zatú mellszívók, és éppen olyan hatéko­
nyak. Némelyik modellhez adapter is
tartozik, amely autóhoz csatlakoztatható
és/vagy elemről működtethető, így nem
kell hálózathoz csatlakoztatni.
Elemes mellszívók: Kevésbé hatéko­
nyak, mint az elektromos pumpák, drá­
161
gábbak, mint a kézi tejpumpák, viszont
sok típusuk hordozható, és hatékonyan
működik. Általában mérsékelt árfek-
vésűek, de némelyik olyan sebesen fo­
gyasztja az elemet, hogy ez drágává teszi
a használatát, és megkérdőjelezi a prak­
tikusságát.
De az biztos, hogy kényelmesek. Eze­
ket a készülékeket fánk nagyságú, lágy
mellvédővel gyártják, amely a melltar­
tóba helyezhető, és a testhez simuló kis
gyűjtőzacskóhoz csatlakozik. A rendszer
teljesen diszkrét, hivatalban is viselhető
és munka közben használható anélkül,
hogy bárki észrevenné. Mivel kéz nem
szükséges a működtetéséhez, közben mást
is csinálhatunk, számítógépen dolgozha­
tunk, telefonon beszélhetünk, vacsorát
főzhetünk. Az internet ezen a területen
is széles kínálatot nyújt.
Kézi mellszívók: Ezek a kézzel működ­
tetett tejpumpák többféle változatban kap­
hatók. Némelyik jobb, mint a többi.
♦ Fecskendőpumpa: két, egymásba helye­
zett hengerből áll. A belső hengert a mell­
bimbóra illesztjük, és amikor a külső
hengert benyomjuk, majd kihúzzuk, szívó
hatás keletkezik, amely tejet sajtol ki.
Bár a pumpálást végző kar kemény munkát
végez, a fecskendőpumpa kényelmes módja
a tej lefejésének.
162
A billentyűvel működő pumpa hatásosan
serkenti a tej kiürülését, így a tej lefejése
könnyű feladat.
♦ Billentyűs pum pa: a billentyűkar lenyo­
mása hozza létre a szívóerőt. Az egyik
típus szirom alakú masszázspárnákat
tartalmaz, és a kisbaba bimbóudvarra
gyakorolt nyomását utánozva segíti elő
a tej kiürülését.
♦ Buborék- vagy kerékpárduda-pumpa:
a buborék összenyomásával szívja ki a
tejet az emlőből. Nem ajánlott, mivel
kevéssé hatékony, kényelmeden, és rend­
kívül egészségtelen (baktériumok te­
nyészhetnek benne, amelyek az anyatej­
be is beszívódhatnak). A mellbimbóban
gyulladást, az emlő szövetében károso­
dást okozhat.
GYAKORLAT TESZI A MESTERT
Mindegy, hogy milyen módszert válasz­
tunk, az első néhány alkalommal való­
színűleg nehéz lesz nagyobb mennyiségű
tejet lefejni. Ezeket a kezdő mellszívási
próbálkozásokat tekintsük gyakorlásnak,
amelynek elsődleges célja, hogy rájöjjünk
a tejpumpa használatára, és nem szük­
ségszerűen az, hogy nagy mennyiségű
tejet nyerjünk. A korai próbálkozásnál
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Mind a fecskendőpumpa, mind a billen­
tyűs pumpa közkedveltségnek örvend,
mivel viszonylag egyszerűen használha­
tók, áruk mérsékelt, könnyen tisztítha­
tok, hordozhatók, és etetőüvegként is
szolgálhatnak.
ELKÉSZÜLÉS
A MELLSZÍVÁSRA
Mielőtt - bármilyen típusú tejpumpá­
val - hozzálátunk a mellszíváshoz, né­
hány fontos előkészületet kell tenni,
hogy a tej lefejése biztonságos és köny-
nyű legyen:
♦ Fontos az időzítés. Válasszunk olyan
napszakot, amikor a mellünk általában
tele van. Ha a fejés célja az, hogy a ba­
bát távollétünkben láthassuk el anyatej­
jel, háromóránként abban az időben
próbáljuk meg a fejést, amikor normá­
lisan etetnénk. Ha otthon vagyunk és
a mélyhűtőt szeretnénk feltölteni anya­
tejjel rendkívüli esetekre vagy tartaléknak,
egy órával a baba első reggeli etetése után
fejjünk, mivel a kismamák többségének
a nap kezdetén több teje van. (A késő dél­
után vagy a kora este, amikor az anyu­
kák teje a kimerültség és az egész napos
stressz miatt jellemzően a legcsekélyebb
mértékű, általában igen kevéssé megfe­
lelő idő a mellszívásra.) Esetleg addig szív­
juk le az egyik mellet, amíg a másikból
valószínűleg amúgy sem fog sok tej foly­
ni, mégpedig két okból. Egyrészt ha a
csecsemő még csak egy-két hónapos,
nem termelődik túl sok tej, másrészt a
pumpa (különösen tapasztalatlan kéz­
ben) sokkal kevésbé hatékony, mint a
kisbaba. De kitartással és rengeteg gya­
korlással rövid időn belül kiváló mell­
szívóvá válhatunk.
A Z ELSŐ H Ó N A P
a kisbabát szoptatjuk; szervezetünk a szo­
pó gyermekre természetes kiürülési folya­
mattal reagál, s ez elősegíti a tej áramlá­
sát abban a mellben is, amelyen mell­
szívóval dolgozunk. (Addig ne próbál­
kozzunk ezzel, amíg nem vagyunk gya­
korlottak mind a szoptatásban, mind
pedig a mellszívásban, mivel kezdőknek
ez meglehetősen bonyolult feladat.)
♦ Tartsunk tisztaságot. Mossunk kezet,
és győződjünk meg róla, hogy a mellszí­
vó minden alkatrésze tiszta-e. A pum­
pát használat után azonnal mossuk el
forró vízben, így könnyebb tisztán tar­
tani. Ha nem otthon használjuk a
pumpát, vigyünk magunkkal üvegmo­
só kefét, mosogatószert és papírtörül­
közőt.
♦ Fő a nyugalom. A mellszíváshoz vá­
lasszunk nyugodt, kényelmesen meleg
helyet, ahol nem zavar meg telefoncsör­
gés vagy ajtócsengő, és ahol egyedül le­
hetünk. Munkahelyen esetleg saját szo­
bában, üres tanácsteremben vagy a női
mosdóban építhetjük ki főhadiszállá­
sunkat.
Otthon várjuk meg, amíg a baba
elszundikál, vagy bízzuk rá valakire, hogy
szabadon koncentrálhassunk a mellszí­
vásra (hacsak nem szoptatás közben vé­
gezzük a fejést).
♦ De a kényelem se árt. Helyezkedjünk
el kényelmesen, ha lehetséges, tegyük
fel a lábunkat. Mielőtt nekilátunk, pár
percig lazítsunk. Meditáljunk vagy hasz­
náljunk más relaxációs technikákat, ze­
nét, rádiót, bármit, amiről tudjuk, hogy
segít az ellazulásban.
♦ Fogyasszunk folyadékot. Igyunk vizet,
gyümölcslevet, tejet, koffeinmentes teát,
kávét vagy levest röviddel kezdés előtt.
♦ Segítsük elő a tej kiürülését. Gondol­
junk a gyermekünkre, nézegessük olyan
163
AZ EREM MÁSIK OLDALA
Ha nem egyszerre fejjük mindkét
mellet, a le nem szívott mell is elkezd
szivárogni. A bajok elkerülése érde­
kében a használaton kívüli emlőt ala­
posan párnázzuk ki (főleg ha mell­
szívás után visszatérünk a dolgozó­
asztal mellé). De előfordulhat, hogy
fel akarunk használni minden csepp
tejet: ez esetben gyűjtsük össze a
szivárgást egy üvegbe, tiszta csészébe
vagy tej csészébe.
fényképet, mely róla vagy rólunk készült,
amikor együtt vagyunk nagy boldogság­
ban, mert ez elősegíti a kiürülést. Nagyon
jót tesz, ha mellszívás előtt egy rövid ideig
dajkálgatjuk a babát. Ha (a pumpát meg­
tartó, speciális melltartó segítségével)
testen viselhető vagy kéz nélkül, más­
képp működő, elektromos tejpumpát
használunk, karunkba is vehetjük a ba­
bát - bár sok kisbaba dühös lesz, ha ily
közel van a táplálékforráshoz, és mégis
oly távol tőle.
Öblögessük meleg vízzel a mellbim­
bót és a mellet öt-tíz percen keresztül,
vegyünk forró zuhanyt, masszírozzuk,
vagy előrehajolva rázzuk a mellünket:
ez is elősegítheti a kiürülést.
HOGYAN FEJJÜK A TEJET?
Az alapelv ugyanaz, bármilyen mellszí­
vót használunk is (a bimbóudvar ingerlé­
se és összenyomása a mellbimbón keresz­
tül kipréseli a tej csatornákból a tejet),
apró kis különbségek azonban előfordul­
hatnak a módszerekben a használt pum­
pa típusától függően.
Fejes kézzel: Először is helyezzük a ke­
zünket az egyik mellünkre, a hüvelyk­
és a mutatóujjunk egymással szemben a
bimbóudvar szélét fogja körül. Nyomjuk
164
Kézzel fejn i lassú művelet. Ez a módszer
csak kis mennyiségek lefejésére alkalmas,
amikor például a mell túlságosan feszül
hogy a haha kényelmesen a szájába vegye.
a kezünket a mellkasunk felé, gyengé­
den nyomj uk-préselj ük a hüvelyk- és a
mutatóujjunkat, közben húzzuk kissé elő­
re. (Ne csússzon az ujjunk a mellbim­
bóra.) Ütemesen ismételjük, hogy a tej
folyni kezdjen, közben a kezünk helyze­
tét változtassuk a mellbimbó körül, hogy
Mellmasszírozáshoz helyezzük az egyik
kezünket a mellünk alá, a másikat fölé.
Csúsztassuk az egyik tenyerünket vagy
mindkettőt gyengéden a mellkastól a mell-
bimbó felé, és fejtsünk ki enyhe nyomást.
Változtassuk a tenyerünk helyzetét a mell
körül, és ismételjük meg a műveletet,
hogy minden tejcsatomát megmozgassunk.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
A TEJ ÚTJA
Sok mellszívóhoz tarozik gyűjtőedény
is, amely tároló- és etetőüvegnek is
használható. Másoknál hagyományos
cumisüvegekben gyűjtjük a tejet.
Mélyhűtéshez kényelmesek a speciá­
lis anyatej tároló zacskók. (Az eldob­
ható cumisüvegbetétek vastagabb
műanyagból készülnek, mint az anya­
tejtároló zacskók, és könnyebben tör­
nek.) Egyes pumpáknál a lefejt tej
közvetlenül a tárolózacskókba gyűjt­
hető, így tárolás előtt nincs szükség
további lépésre, nem kell a tejet az
üvegből a zacskóba áttölteni. Leszí­
vás után a tej gyűjtésére szolgáló
valamennyi tárolóedényt és -üveget
forró, szappanos vízzel vagy mosoga­
tógéppel mossuk el.
valamennyi tej csatornát kipréseljük.
Ismételjük meg a másik mellünkkel is;
a fejések között masszírozzuk, ha szüksé­
ges. Folytassuk megint az először fejt mel­
lel, majd térjünk vissza a másodikra.
Miközben dolgozunk a mellünkön, he­
lyezzünk alája egy tiszta, széles szájú csé­
szét, amely felfogja a kifejt tejet. A másik
mellből is felfoghatunk minden csep­
pet, ha mellvédőt* teszünk a melltartó­
ban a bimbóra. Az összegyűjtött tejet
üvegekbe vagy tárolózacskókba töltjük,
és amint lehet, hűtőszekrénybe rakjuk
(lásd a 165. oldalt).
Fejés kézi mellszívóval: Kövessük az
alkalmazott pumpára vonatkozó haszná­
lati útmutatást. Előfordulhat, hogy ha a
* A mellvédő (tejcsészének is nevezik) a befelé
forduló mellbimbó korrigálására szolgál, szop­
tatás közben azonban, míg az egyik mellet fej­
jük vagy a baba szopja, összegyűjthetjük benne
a másik mellből szivárgó tejet. Helyezzük a tej­
csészét a melltartóba a másik mellhez.
A Z ELSŐ H Ó N A P
GYORS ÖTLET
A mélyhűtőbe szánt anyatejtároló
edényeket vagy zacskókat csak há­
romnegyedéig töltsük, hogy a tejnek
legyen helye tágulni, és írjuk rá a
dátumot (mindig a legrégebbi tejet
használjuk fel).
perem külső szélét vízzel vagy anyatejjel
megnedvesítjük, jobb lesz a szívás, de ez
nem szükségszerű teendő. A peremnek
körül kell fognia a mellbimbót és a
bimbóudvart úgy, hogy a mellbimbó tel­
jesen, a bimbóudvar részben benne le­
gyen. Eleinte rövid, gyors nyomásokkal
próbáljuk utánozni a baba szopó mozgá­
sát. Amint a tejkiürülés beindul, hosz-
szú, folyamatos nyomásokkal folytat­
hatjuk. Ha kézi tejpumpát akarunk hasz­
nálni az egyik mellünkön, miközben a
másikon a gyermekünk szopik, helyez­
zük a gyermeket egy párnán a mellünk­
re (de vigyázzunk, nehogy leessen az
ölünkből).
Fejes elektromos mellszívóval: Kö­
vessük az alkalmazott pumpára vonat­
kozó használati útmutatást. Egyidejűleg
mindkét mell leszívása ideális, mivel időt
takarít meg, és növeli a tej mennyisé­
gét. Előfordulhat, hogy ha a perem kül­
ső szélét vízzel vagy anyatejjel megned­
vesítjük, jobb lesz a szívás. Kezdjünk mi­
nimális szívási erővel, és amint a tej el­
kezd folyni, növeljük a szívást, ha szük­
séges. Ha a mellbimbó fáj, állítsuk a
pumpát alacsonyabb fokozatra. Lehet,
hogy azt tapasztaljuk, hogy az egyik mel­
lünkből több tej jön, mint a másikból,
amikor egyszerre mindkettőt fejjük - ez
normális dolog, mivel a két mell egy­
mástól függetlenül működik.
165
AZ ANYATEJ TÁROLÁSA
A lefejt tejet tartsuk mindig frissen és
biztonságosan a baba számára a követ­
kező tárolási javaslatok figyelembevéte­
lével:
♦ A lefejt tejet, amint lehet, tegyük hű­
tőbe. Ha ez nem lehetséges, az anyatej
szobahőmérsékleten (de radiátortól,
naptól vagy más hőforrástól távol) akár
hat órán keresztül frissen megmarad.
♦ Az anyatejet hűtőszekrényben 48 órán
át tárolhatjuk, vagy harmincperces gyors­
fagyasztás után tegyük mélyhűtőbe.
♦ Egyajtós mélyhűtőben az anyatej egy­
két hétig áll el, kétajtós, jégmentes mo­
dellben, amely az ételeket szilárd, fagyasz­
tott állapotban tartja, körülbelül három
hónapig, -20 °C-os mélyhűtőben pedig
hat hónapig.
♦ A tejet kis mennyiségekben, egyszer­
re 80-100 grammonként fagyasszuk le,
hogy kevesebb legyen a veszteség és köny-
nyebb a felolvasztás.
♦ A felolvasztáshoz langyos csapvíz
alatt rázogassuk az anyatejes üveget
vagy zacskót, majd harminc percen
belül használjuk fel. Ha hűtőszekrény­
ben olvasztjuk fel, 24 órán belül kell
felhasználni. Soha ne olvasszuk ki mik­
rohullámú sütőben, tűzhelyen vagy szo­
bahőmérsékleten, és soha ne fagyasszuk
vissza.
Ha a baba befejezte a cumizást, a mara­
dék tejet öntsük ki. Dobjunk ki továbbá
minden, a fentiekben javasolt tárolási
időnél hosszabb ideig állt tejet.
166
JÓ, HA TUDJUK
A TÖRÉKENY BABA
„Félek hozzányúlni a gyerekhez
- olyan aprónak és törékenynek
néz k V
Az újszülöttek törékenynek néznek ki,
mint a porcelánbaba, pedig valójában
nem azok. Igazából meglehetősen erő­
teljesek. Ha a fejük alá van támasztva,
nem lehet kárt tenni bennük, csak nor­
málisan kell velük bánni, még ha ez első
gyermekes szülők esetében egy kicsit ne­
hézkes és bizonytalan is. Fokozatosan
megtanuljuk, mi a megfelelő a gyerme­
künknek és nekünk, ez ugyanis teljesen
egyéni minden szülőnél és minden gye­
reknél. Hamarosan ugyanolyan gond nél­
kül fogjuk cipelni a gyereket, mint egy
zacskó élelmiszert - és gyakran egy élel­
miszeres zacskóval együtt. A szállítási
útmutatásokat lásd a 148-150. oldalon.
KUTACSOK
„Ideges vagyok, amikor a gyer­
mekemfejéhez nyúlok, mert azok
a lágy pontok olyan sérülékenyek­
nek látszanak. Néha úgy látszik,
mintha lüktetnének, ami különösen
aggaszt”
Azok a „lágy pontok” - pontosan kettő
van belőlük, és kutacsnak hívják - erő­
sebbek, mint amilyennek látszanak. A ku-
tacsokat borító erős hártya képes meg­
védeni az újszülöttet még a legkíván­
csibb testvér kutató ujjacskáitól is (bár
erre azért nem kell bátorítani) és a min­
dennapi élethelyzetektől.
Ezeken a koponyanyílásokon a cson­
tok még nem nőttek össze, de nem azért
vannak, hogy idegesítsék az új szülőket
(bár gyakran ez a következményük),
hanem két fontosabb okból. A születés­
kor ezek jóvoltából idomul a magzat ko­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ponyája úgy, hogy kiférjen a szülőcsa­
tornán, amire egy szilárdan összecson­
tosodott koponya nem lenne képes. És
ez a rugalmasság teszi lehetővé első évben
az agy hatalmas növekedését.
A rombusz alakú, mintegy öt centi­
méter széles nagyobbik nyílás, az elülső
kutacs, az újszülött feje tetején található.
Összezáródása a kisbaba hat hónapos
korától kezdődik, és általában tizen­
nyolc hónapos korára befejeződik.
A kutacs normális esetben sima, bár
ha a gyerek sír, néha kidudorodik, a rit-
kás, szőke hajon pedig átlátszik az agyi
érverés (ami teljesen normális, nem kell
aggódni miatta). A jelentősen besüllyedt
elülső kutacs általában a kiszáradás intő
jele, arra utal, hogy a gyermeknek azon­
nal folyadékot kell adni. (Azonnal fel kell
hívni a gyermekorvost, és tájékoztatni
erről a tünetről.) Az állandóan kidudo­
rodó kutacs (ellentétben a síráskor kicsit
kidomborodóval) arra vallhat, hogy a fe­
jen belül megnőtt a nyomás, és ez szin­
tén azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A hátsó kutacs - ez egy kisebb, körül­
belül egy centiméter széles, háromszög
alakú nyílás a koponya hátsó részén -
sokkal kevésbé látható, és nehezebben
megtalálható. Általában a harmadik hó­
napra teljesen összezárul. A korán bezá­
ródó kutacs (ez ritkán történik meg)
torz fej formát eredményezhet, és orvosi
beavatkozást igényel.
A SOVÁNY BABA
„Három hónapos korára a gyer­
mekem soványabbnak tűnik, mint
amikor született. Mi haja lehet?”
Sok újszülöttnek a születés során felda­
gad az arca, és amikor a duzzanatok le­
mennek, a gyerek soványabbnak látszik.
Többségük azonban a harmadik hétre
A Z ELS Ő H Ó N A P
elkezd kigömbölyödni, és nyúzott, sovány
újszülöttből telt babává alakul. A szop­
tatott babák a második hétre többnyire
visszanyerik születési súlyukat, és az el­
következő néhány hónapban hetente
körülbelül 170-230 grammot híznak.
Az anyai szem azonban nem a legmegbíz­
hatóbb eszköz a baba súlygyarapodásának
leméréséhez (azok, akik mindennap lát­
ják a babát, kevésbé valószínű, hogy ész­
reveszik a gyarapodását, mint azok, akik
ritkábban látják). Ha kétségeink vannak
afelől, hogy a gyermekünk megfelelően
fejlődik-e, hívjuk fel az orvost, és kér­
dezzük meg, hogy bevihetjük-e egy al­
kalmi súlymérésre.
Ha a baba kellő módon mozdítja ki
a mérleg nyelvét, akkor valószínű, hogy
jól van táplálva. Ha a súlya nem válto­
zik, bizony előfordulhat, hogy nem kap
eleget enni (lásd a 168. oldalt).
ELEG E AZ ANYATEJ?
Em ikor megjött a tejem, a mettem
majd túlcsordult. Mostanra a
feszülés elmúlt, már nem szivárog
a tejem, és aggódom, hogy nem
lesz elég a fiam számára.”
Mivel az emberi emlőn nincs hiteles
fokbeosztás, szemmel lehetetlen meg­
határozni, hogy mennyire jó a tej terme­
lődés. Inkább a gyermeket kell útmu­
tatónak használni. Ha ő boldognak,
egészségesnek tűnik, és megfelelően gya­
rapodik, akkor elegendő a tej. A sikeres
szoptatáshoz nem kell hogy spricceljen
a mell, mint a szökőkút, vagy folyjon,
mint a csap; csak az a tej számít, ami a
gyermekbe kerül. Ha valaha is úgy tű­
nik, hogy a gyermek nem fejlődik, gya­
koribb szoptatás és a következő oldalon
található ötletek segíthetnek abban, hogy
több tej termelődjön.
yyAgyermekem minden harmadik
órában szopott, és minden nagyon
jól ment. Most hirtelen minden
167
órában szopni akar. Lehet, hogy
valami történt a tejemmel?”
A kutaktól, forrásoktól eltérően a tej-
utánpótlás nem valószínű, hogy elapad,
legalábbis ha rendszeresen igénybe ve­
szik. Gyakorlatilag épp az ellenkezője az
igaz. Minél többet szoptatjuk a kisbabát,
annál több tej termelődik. Arra a kérdés­
re, hogy a baba miért vágyik gyakrabban
a mellre, sokkal valószínűbb magyarázat
van: a hirtelen növekedés vagy az étvágy
rohamszerű megemelkedése. Ez a jelen­
ség általában háromhetes, hathetes és há­
rom hónapos korban tapasztalható, de
a csecsemő fejlődése során bármikor
előfordulhat. A szülők kétségbeesésére a
korábban az egész éjszakát békésen átal-
vó baba is felébred az éjszaka közepén
egy kis etetésre. Ebben az esetben a ba­
ba megnőtt étvágya természetes módon
biztosítja, hogy az anyai szervezet több
tejet állítson elő a növekedési igényei fe­
dezésére.
Pihenjünk és álljunk készenlétben,
amíg a növekedési roham el nem mú­
lik. Ne essünk kísértésbe, hogy az ét­
vágy csillapítására tápszert (vagy rosz-
szabb esetben szilárd táplálékot) adjunk
a babának, mivel a szopás gyakorisá­
gának csökkenésével a tej termelődés
is csökkenne, ami épp ellentétes a kis­
baba óhajával. Sokan azért hagyják abba
idő előtt a szoptatást, mert bekerülnek
a bűvös körbe: a kisbaba többet kíván
szopni, a mama aggódni kezd a megfe­
lelő tej utánpótlás miatt, és pótlékot kí­
nál fel, amit a tej termelődés csökkenése
követ.
Amikor a baba rászokik, hogy át­
aludj a az éjszakát, előfordul, hogy ideig­
lenesen több etetést kér napközben, de
idővel ez is el fog múlni. Ha azonban a
kisbaba több mint egy héten keresztül
(nagyjából) óránként kíván szopni, mér­
jük meg a súlyát (lásd az alábbi feje­
zetet). A jelenség arra is utalhat, hogy a
gyermek nem kap eleget enni.
168
MENNYI ANYATEJ KELL
A GYEREKNEK?
„Hogyan győződhetnék meg
arról, hogy a szopós kisfiam
eleget eszik-e?**
Üveges etetésnél a kisbaba jóllakottságát
maga az üres cumisüveg bizonyítja. Szop­
tatásnál már több figyelem kell ahhoz,
hogy megállapítsuk, jól tápláljuk-e a ba­
bánkat. Szerencsére számos jel van, amely­
nek segítségével megbizonyosodhatunk
arról, hogy a gyermekünk kellő mennyi­
ségű anyatejet fogyaszt.
A kisbabának naponta legalább öt­
ször van nagy, csomós, mustárszínű
széklete. Az első hetekben naponta öt­
nél kevesebb széklet nem megfelelő táp­
lálékfelvételt jelezhet. (Hathetes kortól
három hónapos korig a székelések száma
lecsökken napi egyre, vagy akár két-,
háromnaponta egyre.)
Valahányszor etetés előtt tisztába tesz-
szük, nedves a pelenkája. Az a baba,
aki naponta nyolc-tízszer ürít vizeletet,
elegendő mennyiségű folyadékot kap.
A vizelete színtelen. A kevés folyadék­
hoz jutó kisbaba vizelete sárga, esetleg
halszagú, és/vagy húgykristályokat tar­
talmaz (ezek téglapornak tűnnek, a pelen­
kának rózsaszínes-piros színezetet adnak;
mielőtt a kismamának megjön a teje, ez
normális jelenség, de később már nem).
Szoptatás közben hangos nyeldeklés
és kortyolás hallatszik. Ha nem így
történne, a babának valószínűleg nem
lenne mit nyelnie. Ne aggódjunk azon­
ban a viszonylag halk szopás miatt sem,
ha a kisbaba súlya gyarapodik.
A baba boldognak és elégedettnek tű­
nik az etetések után. Ha a gyerek egy
teljes szoptatás után reménytelenül sír
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
vagy kétségbeesetten szopja az ujját, azt
jelezheti, hogy még éhes. Természetesen
nem minden nyafogás utal éhségre. Evés
után bélgázok gyötörhetik, székletet pró­
bál kinyomni, szundikálásra készülődik,
vagy törődésre vágyik. Esetleg hasfájás
miatt nyűgös (lásd a 191-192. oldalt).
A kismama feszülést érez a mellében,
amikor megindul a teje. A feszülés a
tejtermelődés kedvező jele. Ha reggel fel­
keléskor vagy szoptatás után 3-4 órával
feszesebb a mell, mint közvetlenül a szop­
tatás befejezésekor, ez arra utal, hogy
rendszeresen feltöltődik tejjel - és arra
is, hogy a baba rendesen lecsapolja. Ha
nem érzünk feszülést, de a baba jól fej­
lődik, nincs ok aggodalomra.
A kismama érzi a tejkiürülést, vagy
tejszivárgást észlel. A kismamák a ki­
ürülést különbözőképpen élik meg (lásd
a 86. oldalt), de a szoptatás kezdeténél
ez az érzés minden esetben arra utal,
hogy a tej a tej csatornákból a mellbim­
bó felé folyik a baba kielégítése céljából.
Nem minden kismama veszi észre a tej-
kiürülést, de a hiánya (továbbá az, hogy
a baba nem hízik) figyelmeztető jelzés.
A szülés utáni első három hónapban
nincs menstruáció. A szoptatós kisma­
mák havibaja általában nem jön meg,
és főleg nem az első három hónapban.
A menzesz korai megjelenése a hormon­
szint megváltozásának tudható be, és nem
megfelelő tej termelődésben tükröződhet.
„Úgy gondoltam, a gyermekem
eleget eszik, de az orvos azt állítja,
hogy a testsúlya nem nő elég
gyorsan. Mi lehet a gond?**
Sokféle oka lehet, hogy a baba miért nem
hízik az anyatejen. Sok közülük köny-
nyen orvosolható, így a baba tovább
szophat, és gyorsabb gyarapodásnak in­
dulhat.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Lehetséges probléma: Nem elég gyak­
ran etetjük a babát.
Megoldás: Növeljük az etetések számát
legalább napi nyolc-tízre. A szoptatások
között ne teljen el három óránál több
napközben és négy óránál több éjsza­
ka (a négyórás napközbeni időszak cu­
miból etetett babáknál javasolt). Ilyen­
kor az alvó babát fel kell ébreszteni,
hogy el ne mulassza a vacsorát, vagy ak­
kor is meg kell etetni a kis éhezőt, ha
egy órával azelőtt fejezte be az étkezést.
Ha a gyermekünk jól tűri az éhezést
(van ilyen újszülött), és soha nem köve­
teli ki az etetést, akkor nekünk kell ke­
zünkbe venni a kezdeményezést, és ki­
alakítani számára egy sűrű étkezési prog­
ramot. A gyakori szoptatások nemcsak
a baba gyomrát töltik meg (és kerekítik
ki a testét), hanem a tej termelődést is
serkentik.
Lehetséges probléma: Szoptatásoknál
nem ürül ki teljesen legalább az egyik mell.
Megoldás: Ha egy mellen legalább tíz
percig szoptatunk, attól az emlőnek kel­
lőképpen ki kell ürülnie. Ha a baba el­
végezte ezt a feladatot, vegyük a másik
mellünkre olyan hosszú (vagy olyan rövid)
időre, amennyire ő szeretné. Ne felejt­
sük el, hogy minden szoptatásnál válto­
gatni kell, hogy melyik mellel kezdünk.
Lehetséges probléma: A mellen töltött
idő túl rövid. Ha öt perc elteltével (vagy
mielőtt a szopás befejeződött volna) át­
tesszük a másik mellre a babát, akkor
megfosztjuk a súlygyarapodáshoz szük­
séges zsíros, gazdag utótejtől.
Megoldás: A kisbabát figyeljük, és ne az
órát, így biztosak lehetünk benne, hogy az
utótejet is megkapja, nemcsak az előtejet.
Lehetséges probléma: A baba lusta vagy
nem tu d já l szopni. Az oka lehet az, hogy
koraszülött, beteg vagy a száj fejlődése
rendellenes (például farkastorok, lenőtt
nyelv).
169
Megoldás: Minél kevésbé hatékony a
szopás, annál kevesebb tej termelődik,
és a baba annak a veszélynek van kitéve,
hogy nem gyarapodik. Ha a baba jól
szopik, akkor a mell ingerlésével kell
segíteni az elegendő tejtermelődést. Ez
mellszívóval oldható meg, amellyel min­
den etetés után kiürítjük a mellet (fog­
junk fel minden csepp tejet, és használ­
juk fel később üveges etetéshez). Amíg
a tej termelődés nem megfelelő, a gyer­
mekorvos (szoptatás utánra) valószí­
nűleg kiegészítő, tápszeres etetést fog
javasolni cumisüvegből, illetve ajánlani
fogja egy kiegészítő táplálkozási segéd­
eszköz, az SNS (Supplemental Nutrition
System) alkalmazását (a képet lásd a
következő keretes szövegnél). Az SNS
előnye, hogy itt nincs szükség mestersé­
ges mellbimbóra, ezért a babát nem za­
varja meg az anyai mell és a cumisüveg
eltérő mérete.
Ha a baba könnyen elfárad, mind­
két mellen csak rövid ideig tanácsos
szoptatni (a maradékot később le lehet
fejni, hogy a mell kiürüljön), és étke­
zését egészítsük ki lefejt tejjel vagy cu­
misüvegből, illetve SNS-sel adott táp­
szerrel, mert mindkettő kisebb erőfeszí­
tést kíván.
Lehetséges probléma: A kisbaba m ég
nem tanulta meg, hogyan mozgassa szopás­
nál az állkapocsizmait.
Megoldás: A nem jól szopó babának is
szüksége lehet a mellszívóra, amely a
mellet minél nagyobb mennyiségű tej
termelődésére serkenti. Meg kell továbbá
tanítanunk neki a jobb szopási techni­
kát; a gyermekorvos javaslatára kérjünk
segítséget szoptatási szakértőtől, esetleg
beszéd- vagy nyelvpatológustól. Míg a
baba meg nem tanul szopni, addig
szükség lehet kiegészítő táplálásra (lásd
följebb). A szopási technika javításához
a La Leche Ligától vagy a Szoptatásért
Magyar Egyesülettől kérhetünk további
segítséget.
170
KiegészítőTáplálási Rendszer (SNS):
Ez a készülék a kisbabát kiegészítő táplálék­
hozjuttatja, miközben a mama tejtermelő'-
dését serkenti. Az etetőedény az anya nyaká­
ban lóg az edényből kivezető, vékony csöve­
ket az anya mellére kell ragasztani, a mell­
bimbón kicsivel túlnyúlva. Az üvegbe a kis­
mama saját, mellszívóval gyűjtött teje vagy
az anyatejgyűjtő állomástól kapott anya-
tej, vagy a gyermekorvos által ajánlott táp­
szer kerül. Ahogy a baba a mellet szopja,
úgy kapja a póttáplálékot a csövön keresz­
tül. Ezzel az eszközzel elkerülhető, hogy
az eltérő mellbimbóméret zavart okozzon
(ilyesmi előfordulhat, ha a gyermek cu­
misüvegből kapja a kiegészítő táplálékot,
ekkor ugyanis meg kell tanulnia, hogy más­
Lehetséges probléma: A mellbimbók
fájnak vagy mellfertőzés lépett fel. A fáj­
dalom nemcsak gátolhatja a szoptatás
vágyát - csökkentve ezáltal a szoptatás
gyakoriságát és a tejtermelődést hanem
adott esetben a tejkiürülést is megakadá­
lyozhatja.
Megoldás: Kúráljuk ki a fájó mellbim­
bót vagy a mellgyulladást (lásd a 88. és
a 93. oldalt). Ne használjunk mellvédőt,
mert az akadályozhatja a babát, hogy szá­
jába vegye a mellbimbót, és ezzel csak to­
vább halmozódnak a problémáink.
Lehetséges probléma: A mellbimbó la­
pos vagy befelé fordul. A baba elég nehe­
zen tudja bekapni az ilyen mellbimbót.
Könnyen kialakul a bűvös kör, azaz a
baba nem szopik eleget, ami kevesebb te­
jet eredményez, még kevesebbet szopik,
és még kevesebb lesz a tej.
Megoldás: Segítsük a gyermeket, hogy
szoptatás közben jobban be tudja venni
a szájába a mellbimbót. Fogjuk a hüvelyk­
ujjunk és a mutatóujjunk közé a bimbó-
udvar külső részét, és szopáskor nyomjuk
össze az egész részt. Az etetések között
használjunk mellvédőt, hogy segítse a
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
képp szopjon az üvegből, másképp a mell­
ből), továbbá a mesterséges kiegészítés elle­
nére is serkenti az anya tejtermelését.
mellbimbó kiemelkedését, de szoptatás
közben ne hagyjuk magunkon, mivel
- bár segíti a mellbimbó kiemelkedését
- megakadályozza a babát, hogy kellő­
képpen bekapja a mellbimbót, és így a
probléma hosszabb távra kitolódik.
Lehetséges probléma: Más tényezők
akadályozzák a tejkiürülést. A kiürülés
fiziológiás aktus, amelyet lelkiállapotunk
gátolhat vagy éppen serkenthet. Ha az
anya a szoptatás miatt zavarban van, vagy
egyéb okból idegeskedik, az nemcsak a
kiürülést fojthatja el, hanem a tej meny-
nyiségét és kalóriatartalmát is befolyá­
solhatja.
Megoldás: Akkor próbáljuk etetni a ba­
bát, amikor a legnagyobb kényelemben
vagyunk. Ha például szoptatás közben
zavar mások jelenléte, vonuljunk félre.
Segítsük elő az ellazulást: üljünk ké­
nyelmes székbe, hallgassunk lágy zenét,
igyunk alkoholmentes italt, próbálkoz­
zunk meditációval vagy relaxációs tech­
nikákkal. Elősegítheti a kiürülést a mell
masszírozása vagy meleg vizes öblítése,
akárcsak a blúzunk kigombolása vagy a
baba-mama bőrkontaktus is.
A Z ELS Ő H Ó N A P
Lehetséges probléma: A baba máshogy
csillapítja szopási vágyát. Ha a kisbaba
elsősorban cumiból vagy más, nem táp­
lálkozási forrásból nyeri szopási vágyá­
nak kielégülését, kevés érdeklődést mu­
tathat az anyamell iránt.
Megoldás: Dobjuk el a cumit, és szop­
tassuk a babát, amikor szopni kíván.
Ne adjunk neki cumisüvegből kiegészí­
tésképpen vizet, mert ez egyrészt nem
táplálkozási jellegű szopás, csökkenti az
étvágyat, továbbá ha nagy mennyiségben
kap vizet a gyermek, megváltozik a vér
nátriumszintje.
Lehetséges probléma: Nem büfizteijük
m eg a babát a két m ellből történő szopás
között. Ha a baba levegőt nyel, abba­
hagyhatja az evést, mielőtt eleget evett
volna, mivel kényelmetlenül telítve érzi
magát.
Megoldás: A levegő kiűzése helyet csinál
a további tejnek. Mindenképpen büfiz-
tessük meg a babát, mielőtt a másik
mellre vesszük (akkor is emeljük fel,
ha a szopás hosszan eltart ugyanazon a
mellen), függetlenül attól, hogy szüksé­
gesnek látszik-e vagy sem. Ha pedig a
baba szoptatás közben sokat nyűgöskö-
dik, büfiztessünk gyakrabban.
Lehetséges probléma: A baba átalusz-
sza az éjszakát. A háborítatlan éjszakai
alvás jót tesz a szépségnek, de nem szük­
ségszerűen használ a tej termelődésnek.
Ha a baba hét vagy nyolc órát (esetleg
tizet) alszik éjszaka szopás nélkül, a tej
mennyisége csökkenhet, és esetleg kiegé­
szítésre lehet szükség.
Megoldás: Egyszer egy éjszaka fel kell
ébreszteni a kis hétalvót, hogy ez ne
történjen meg. Az első hónapban négy
óránál hosszabb idő ne teljen el éjszaka
szopás nélkül.
Lehetséges probléma: A kismama visz-
szamegy dolgozni. A munkába való visz-
szatérés - ami azzal járhat, hogy nyolc,
171
tíz óra eltelik napközben szoptatás nél­
kül - szintén csökkentheti a tejterme­
lődést.
Megoldás: Ezt úgy akadályozhatjuk meg,
ha munka közben, amíg távol vagyunk a
babától, legalább négyóránként egyszer
lefejjük a tejet (még akkor is, ha nem
használjuk fel aztán etetésre).
Lehetséges probléma: Sokat akarunk
csinálni gyorsan. Az anyatej előállítása
sok energiát vesz el. Ha túl sok energiát
használunk el, és nem pihenünk eleget,
az anyatej termelődése csökkenhet.
Megoldás: Próbáljunk meg egy teljes na­
pot ágyban maradni, majd három, négy
napig lazább programot teljesíteni. Fi­
gyeljük meg, vajon a baba nem lesz-e
sokkal elégedettebb.
Lehetséges probléma: A kismama ha­
son fekszik. Sok anyuka szívesen hasra
fordul a terhesség gyötrelmes utolsó hó­
napjai után, amikor ezt nem tehette, ám
ilyenkor a mellre gyakorolt nyomás csök­
kentheti a tej termelődést.
Megoldás: Forduljunk meg az oldalunk­
ra legalább annyira, hogy levegyük a ter­
helést az emlőmirigyekről.
Lehetséges probléma: Tanácstalanok
vagyunk.
Megoldás: A szoptatás nem minden ma­
mánál és nem minden babánál megy
könnyen. Lehetséges, hogy szakképzett
forrásból, például szoptatási tanácsadó­
tól származó jó tanácsok elindítanak a
helyes úton (lásd a 76. oldalt).
Lehetséges probléma: A méhben m ég
méhlepénymaradványok vannak. A testünk
addig nem fog tudomást venni róla, hogy
megtörtént a szülés, amíg a terhesség
valamennyi velejárója, beleértve a méh­
lepényt, el nem távozik. Ennek megtör­
téntéig testünk nem fogja megfelelő szin­
ten termelni a prolaktint, vagyis a tej ter­
melődést serkentő hormont.
172
Megoldás: Ha valakinek rendellenes vér­
zése van, vagy bármilyen jelét látja annak,
hogy szervezetében méhlepénymarad­
vány van, rögtön lépjen érintkezésbe az
orvosával. Tágítással és kaparással elhá­
rulnak az akadályok a sikeres szoptatás
elől, és elhárul az a veszély is, hogy a
visszamaradt placenta betegséget okozhat
a kismamának.
A legnagyobb erőfeszítés ellenére, a leg­
jobb körülmények között, az orvosunk­
tól, a szoptatási tanácsadótól, a házas­
társunktól, a barátainktól kapott bősé­
ges segítség ellenére is megeshet, hogy
nem vagyunk képesek teljes mértékben
kielégíteni a baba igényeit. A kismamák
egy kis százaléka egyszerűen nem tudja
szoptatni a gyermekét kiegészítő táplá­
lék nélkül, és nagyon kis százalékuk egy­
általán nem képes szoptatni. Az ok le­
het fiziológiai, például prolaktinhiány,
nem megfelelő emlőmirigyszövet, jelen­
tősen aszimmetrikus emlők vagy a mell­
bimbóhoz vezető idegek mellműtét
okozta sérülése. A hiba tulajdonítható a
túl nagy stressznek is, amely gátolhatja
a kiürülést. Esetleg nem is állapítható
meg az ok. Ha a terhesség alatt egyálta­
lán nem nő meg a mell, az korai jel a
tejtermelés későbbi zavaraira - bár ez
nem csalhatatlan, és a második vagy azt
követő terhességeknél kevésbé megbíz­
ható, mint az elsőnél.
Ha a kisbaba nem gyarapszik, és a
probléma nem olyan jellegű, hogy né­
hány napon belül megoldás várható,
az orvos csaknem biztosan felír valami­
lyen kiegészítő tápszert. Nem kell két­
ségbeesni. A legfontosabb, hogy meg­
felelően tápláljuk a babát, függetlenül
attól, hogy a táplálék mellből jön-e vagy
cumisüvegből. Táplálékkiegészítésre
szoruló babával is élvezhetjük azt a köz­
vetlen szülő-gyermek kapcsolatot, ame­
lyet a szoptatás kínál, ha az etetés befe­
jezése után pusztán a magunk és a baba
örömére a mellünkre vesszük a gyerme­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ket, illetve ha kiegészítő táplálási eszközt
használunk.
Ha az olyan baba, aki az anyatejen
sovány maradt, tápszert kap, csaknem
mindig gyarapodásnak indul. Abban a
ritka esetben, amikor ez nem történik
meg, menjünk vissza az orvoshoz, hogy
kiderüljön, mi akadályozza a súlynöve­
kedést.
SZOPTATÁSI HÓLYAG
„Miért lett hólyag a gyermekem
felső ajkán? Túl erősen szopik?”
Egy jó étvágyú kisbaba nem szophat túl
erősen - bár egy érzékeny mellbimbójú
újdonsült anyuka nem biztos, hogy egyet­
ért ezzel az állítással. Szoptatási hólyag
mind szoptatott, mind cumisüvegből
etetett újszülött felső ajka közepén ki­
fejlődhet, s bár a heves szopás miatt
alakul ki, nincs orvosi jelentősége, nem
okoz kellemetlenséget a csecsemőnek,
és kezelés nélkül eltűnik néhány héten
vagy hónapon belül. Néha akár etetések
között is eltűnhet.
AZ ETETÉS IDŐBEOSZTÁSA
„Úgy érzem, hogy az újszülött
lányomat egész nap szoptatom.
Hová lett a négyórás időköz,
amiről hallottam?”
A kisbabája (mint a többi csecsemő, aki
élete első néhány hónapjában az anyai
mellen csüng) nyilvánvalóan nem hallott
a négyórás időközről. Az éhség nagy úr,
és ő enni akar, némileg gyakrabban, mint
ahogy a legtöbb etetési program előírja
számára.
Engedje meg neki - legalábbis egy­
előre. A három- és négyórás időközt a
cumisüvegből etetett újszülöttek igényei
szerint alakították ki, akik általában
megfelelően növekednek ilyen rendszer­
ben. A szoptatott babák többségének
azonban gyakrabban kell enniük. Rész­
A Z EL S Ő H Ó N A P
ben azért, mert az anyatej könnyebben
emészthető, mint a tápszer, ezért hama­
rabb megéheznek, részben azért, mert a
gyakori szoptatás elősegíti a jó tej után­
pótlás kialakulását, ami a sikeres szop­
tatási viszony alapja.
Az első hetekben szoptasson olyan
gyakran, ahogy a gyermek kívánja. Ha
azonban a baba háromhetes korában
még mindig óránként követeli az ete­
tést, ellenőriztesse az orvossal, hogy a
súlygyarapodása normális-e. Ha nem,
kérjen tanácsot az orvostól, és olvassa
el a M ennyi an yatej kell a gyereknek?
című fejezetet a 168. oldalon. Ha a ki­
csi kellően gyarapodik, akkor a mama
kissé felszabadulhat. Az óránkénti szop­
tatás nemcsak lelkileg nagy megterhe­
lés, hanem fizikailag is annyira kimerí­
tő, hogy csökkentheti a tejtermelést.
Ráadásul a babának sem kedvező, mivel
neki hosszabb alvási és ébrenléti idősza­
kokra is szüksége van, amikor az anyai
mellen kívül mást is szemlélhet. A sírás
nem mindig az éhség jele, a csecse­
mők akkor is sírnak, ha álmosak, unat­
koznak vagy csak figyelemre vágynak
(a baba sírásának értelmezéséről lásd a
126. oldalt).
Feltételezve, hogy a tej utánpótlás
kialakult, lassan megpróbálhatjuk nyúj­
tani az etetések közötti időt (ami ab­
ban is segíthet, hogy a baba jobban
aludjon éjszaka). Ha a gyermek sírva
ébred egy órával az etetés után, ne sies­
sünk megetetni. Ha még álmosnak tű­
nik, próbáljuk meg elaltatni szoptatás
nélkül. Mielőtt felvesszük, gyengéden
paskolgassuk, dörzsölgessük, vagy kap­
csoljunk be valamilyen zenélő játék­
szert, és figyeljük, hogy újra elalszik-e.
Ha nem, vegyük fel, énekeljünk neki,
sétáljunk vele, ringassuk, azzal a céllal,
hogy elaludjon. Ha felébredt, tegyük
tisztába, beszéljünk hozzá, valamilyen
módon tereljük el a figyelmét, vigyük
ki babakocsiban. Lehet, hogy a gyer­
mek inkább ránk és a külvilágra fog
173
figyelni, és legalább néhány percig elfe­
ledkezik az anyai mellről.
Ha mégis szoptatásra kerül a sor, ne
törődjünk bele a gyorsbüfészerű fogyasz­
tásba, amelyre sok baba hajlamos; biz­
tassuk inkább, hogy mindegyik oldalon
szopjon legalább tíz percet. Ha közben
elaludna, ébresszük fel, hogy folytassa
az étkezést. Ha sikerül megnyújtani az
etetések közötti időszakot, akkor végül
is mind a kismama, mind a baba szá­
mára sokkal ésszerűbb - két-három és
végül négyórás - időbeosztás alakul ki.
De ez a gyermek éhségén alapuljon, ne
az idő múlásán.
MEGGONDOLTAM MAGAM:
MÉGSEM SZOPTATOK
„Három hete szoptatom a fiamat,
de nem szeretem csinálni. A legszí­
vesebben áttérnék a cumisüvegre,
de bűnösnek érzem magam. ”
A szoptatás kezdete sorozatos csaló­
dást keltő próbálkozásból és hibából
áll. Az összehangolódás ezen korai sza­
kaszában az élvezet sem jön könnyen sem
az anyának, sem a babának. Nagyon va­
lószínű, hogy a szoptatás miatti elége­
detlensége a nehézkes kezdés következ­
ménye (ez többnyire sima folytatásba
torkollik a második hónap közepére).
Ésszerű lenne elhalasztani a döntést hat­
hetes (vagy inkább két hónapos) korig,
amikorra a baba már sokat nyert a szop­
tatásból (a hosszabb szoptatásnak még
több előnye van, lásd a 279. oldalt),
maga a művelet pedig általában sokkal
könnyebbé válik és több megelégedett­
séget nyújt mindkét fél részére. Ha még
ekkor sem élvezi a szoptatást, nyugod­
tan, minden lelkiismeret-furdalás nélkül
válassza el a babát. Mert ha nem érzi,
hogy ez jó önnek és a gyermeknek,
akkor valószínűleg tényleg nem jó. Ér­
demes az embernek megbíznia az érzé­
seiben és az ösztöneiben.
174
KÉTSZERES TEHER, KÉTSZERES ÖRÖM
Duplán készüljünk feL Mivel a kettős ál­
dás gyakran korábban érkezik (ikreknél a
teljes idő inkább 37, és nem 4 0 hét), nem
árt jó előre felkészülni. Próbáljuk úgy in­
tézni, hogy minden babaápolási felszere­
lés otthon és használatra kész állapotban
legyen, mielőtt bemegyünk a kórházba.
Az előkészületekre érdemes sok időt szán­
ni, de annak nincs sok értelme, hogy ki­
merítsük magunkat (főleg ha az orvos nyu­
galmat rendelt el). A babák érkezése előtt
pihenjünk sokat - amikor itt lesznek, ez
ritka luxus lesz.
Kettőzzük meg önmagunkat Amennyi­
re lehetséges, próbáljunk meg egyszerre tö­
rődni a babákkal. Vagyis ébresszük őket
egy időben, így együtt lehet őket etetni,
egyszerre tegyük őket a fürdőbe (ha már
tudnak ülni), egyszerre sétáltassuk őket a
babakocsiban. A büfiztetést is jó egyszerre
végezni: a csecsemők legyenek az ölünkben,
vagy az egyik az ölünkben és a másik a vál­
tunkon. Aki erre nem képes, csinálja felvált­
va. A korai időszakban nem szükséges na­
ponta fürdetni a kisbabákat, így hát egyik
este az egyik, másik este a másik következ­
zen. Vagy Hirdessük őket két-három napon­
ta együtt, és a közbeeső napokon tisztogas­
suk meg őket szivaccsal. Az első hetekben
tegyük őket lábtól-fejtől a közös gyerek-
ágyba, ez segíthet, hogy jobban aludjanak,
de előbb azért kérdezzük meg az orvos
véleményét. Néhány szakértő óva int az
együtt alvástól, mert növelheti a SIDS
(bölcsőhalál, lásd a 2 7 1 -2 7 5 . oldalt) veszé­
lyét, amikor az ikrek már fordulni tudnak.
Osszuk meg a munkát Ha mindkét szü­
lő jelen van, osszuk meg a háztartási mun­
kát (főzés, takarítás, mosás, bevásárlás) és a
gyerekeket (az anyukánál legyen az egyik
gyerek, az apukánál a másik). Gondoskod­
junk róla, hogy a két gyerek felváltva legyen
az anyjánál és az apjánál, hogy mindkét
szülővel megismerkedjenek, illetve a szü­
lők mindkét gyereket megismerjék.
Próbáljunk meg egyszerre két mellből
etetni. Az ikrek szoptatása fizikailag kime­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
rítő, de feleslegessé teszi a cumisüvegek tu­
catjaival és a tápszerek grammjaival való
vég nélküli bajlódást. Az egyidejű szoptatás
időt takarít meg, és elkerülhető az álló na­
pon át tartó szakadatlan szoptatás. A gyer­
mekeket tarthatjuk párnával alátámasztva
futball-labda-tartásban, a lábukkal a hátunk
mögött (lásd a 79. oldalt), vagy vegyünk
egy-egy mellünkre egy-egy gyereket. A ba­
bákat szoptatásonként felváltva etessük
egyik vagy másik mellből, hogy elkerüljük
a tartósan hibás párosítást (ha kiderülne,
hogy az egyik baba ügyesebb szopó, mint
a másik), vagy azt, hogy az egyik baba ke­
vesebbet kapjon enni, ha az egyik mel­
lünk esetleg kevesebbet termelne. Ha túl
nehéznek találjuk kizárólag anyatejen ne­
velni az ikreket, akkor az egyiket szoptas­
suk, a másikat pedig cumiztassuk, és ter­
mészetesen etetésről etetésre cserélgessük
őket. Ahhoz, hogy az energia- és tejután-
pódásunkat fenntartsuk, elsőrendű táplá­
lékra (babánként 4 0 0 -5 0 0 kalóriatöbblet­
re) és sok pihenésre van szükség.
Szervezzünk segítséget a cumiztatás-
hoz. Ha ikreket cumisüvegből etetünk,
még két kéz kell - vagy nagy találékony­
ság. Ha etetési időben nincs segítségünk,
üljünk egy kanapéra a gyermekek közé, fek­
tessük őket a támla felé tartott lábbal, és
tartsunk egy-egy üveget mindegyiknek.
Esetleg vegyük m indkettőt a karunkba,
a cumisüveget tegyük tartóba, és párnákkal
emeljük a megfelelő magasságba. Megpró­
bálhatjuk az egyik számára a cumisüveget
a babaszékbe tenni (de nem fektetve),
miközben a másikat hagyományos mó­
don etetjük. Egyiket a másik után etetni
is lehetséges, de így jelentősen csökken
az a kis idő, ami más tevékenységekre
marad. Ezzel a megoldással az evés utáni
alvás különböző ritmusba kerül, ami
kedvező lehet, ha az anyuka szeretne kü­
lön is foglalkozni a kicsikkel, de lehet
rossz is, ha a gyerekek alvási idejét pihe­
nésre vagy ház körüli munkára kívánja
fordítani.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Kétszeres segítség. Minden újdonsült
anyukának szüksége van segítségre: ilyen
esetben dupla annyira. Fogadjunk el min­
den segítséget, bármilyen fonásból származik.
Kétszer annyi segédeszköz. Ha nem áll
rendelkezésünkre további segítség, fordul­
junk a segédeszközhöz. Ilyen például a gye­
rekhordó kendő (használhatunk egy nagy
kendőt mindkét babához, vagy kettőt kü-
lön-külön, de az is megoldás, ha az egyik
babát magunkra kötözzük, a másikat ka­
ron visszük), a kenguru (egyes modelleket
a baba hathetes kora előtt nem szabad hasz­
nálni), a gyermekülés. A járóka biztonságos
játszóhely az ikreknek, ahogy idősebbek
lesznek, és mivel társaságot nyújtanak egy­
másnak, gyakrabban és hosszabb ideig haj­
landók itt lenni száműzetésben, mint az
egy szem gyerekek. Ikerbabakocsiból olyat
válasszunk, amely megfelel az igényeink­
nek (az élelmiszeres pultok közötti szűk
folyosón például az egymás mögötti el­
rendezés praktikusabb, mint az egymás
melletti); a mély babakocsi valószínűleg
kidobott pénz. És ne felejtsük el, hogy az
autóba is két gyerekülés kell. Helyezzük
mindkettőt a hátsó ülésre.
Kétszer annyi adminisztráció. Melyik
mit kapott etetéskor, melyiket fiirösztöttük
tegnap, ki a következő ma? Ha nem írjuk
fel naponta (a gyermekszoba falán lógó no­
teszbe vagy egy emlékeztető táblára), biztos,
hogy el fogjuk felejteni. Készítsünk feljegy­
zéseket továbbá az oltásokról, betegségek­
ről stb. egy állandó naplóba. Bár többnyire
mindkét baba ugyanazt kapja, előfordulhat,
hogy csak az egyik kap meg valamit - és ta­
lán nem fogunk rá emlékezni, hogy melyik.
Próbáljunk normálisan aludni. Az al­
vás ritkaság lesz az első néhány hónapban
- de még ritkább, ha hagyjuk, hogy a gyer­
mekek véletlenszerűen ébredjenek fel éjjel.
Ha az első sírni kezd, ébresszük fel a mási­
kat is, és etessük meg mindkettőt. Ha nap­
közben mindkét drágaságunk szundikál, mi
is aludjunk egy szemhunyásnyit, vagy leg­
alábbis helyezzük magunkat kényelembe.
Foglalkozzunk velük külön-külön. Bár
nem könnyű (pláne eleinte), valahogy még­
175
is meg kell oldani, hogy szakítsunk napköz­
ben időt külön-külön a két gyerekre. Ha
pihentebbek vagyunk, szakaszosan toljuk el
az alvási időt - az egyik gyereket fektessük
le negyedórával korábban a másiknál - , így
speciális figyelmet szentelhetünk az ébren
lévőnek. Ha valami elintéznivalónk van,
vigyük csak az egyik babát magunkkal, és
hagyjuk a másikat a pótmamára vagy a tár­
sunkra. Lépjünk be egy játszóházba vagy
baba-mama csoportba, és minden héten
váltakozva vigyük hol az egyik, hol a másik
gyereket. Még a babák körüli mindenna­
pos teendőkbe, például a pelenkázásba,
az öltöztetésbe is vihetünk csak az adott
gyereknek szóló elemeket.
Keressük kétszeres erővel a magunk-
fajták társaságát Más ikergyermekes szü­
lőktől rengeteg jó tanácsot és segítséget
kaphatunk, éljünk hát vele. Keressük meg
a környék ikergyermekes szülőinek csoport­
ját, és ha nincs ilyen, szervezzük meg. Ke­
rüljük azonban a klikkezést, ne csak ikrek
szülőivel tartsunk kapcsolatot, gyermekeink
ne csak ikrekkel játsszanak. Bár ikernek
lenni kétségtelenül különleges, ha elzárjuk
gyermekünket az egy szem gyerekekkel va­
ló kapcsolattól, gátoljuk a normális szociá­
lis fejlődésüket a velük egykorúakkal - akik­
nek többsége nem iker.
Kétszerezzük meg a figyelmünket, ami­
kor az ikrek már mozognak. Tapasz­
talni fogjuk, hogy amint a gyermekek
mászni kezdenek, és felfedezőutakra in­
dulnak, közös erővel fognak kíváncsis­
kodni, és amit az egyik nem mer megcsi­
nálni, attól a másik biztosan nem riad
vissza. így kétszer olyan figyelmesnek kell
lennünk.
Kettővel könnyebb. Az ikrekkel az első
négy hónap a legnehezebb. Am int sikerül
összehangolni a sokféle folyamatot, köny-
nyebbé válik az élet. Ne felejtsük el azon­
ban, hogy az ikrek gyakran egymás leg­
jobb társasága: elfoglalják egymást, amit
a követelőző egy szem gyerekek szülői
irigylésre méltónak tartanak, és ez egyre
inkább több szabadságot ad a következő
hónapokban és években.
176
TÚL SOK TÁPSZER
„A gyermekem imádja a cumizást.
Ha rajta múlna, állandóan inna.
Honnan tudjam, hogy mikor adjak
neki még tápszert, illetve hogy
mikor elég?”
A szoptatott babáknak - minthogy táp­
lálékfelvételüket étvágyuk és egy lele­
ményes szükségletutánpótlás-rendszer
szabályozza - ritkán jut túl sok (vagy túl
kevés) a jóból. A cumiztatott babáknál
viszont, akiknek táplálékfelvételét inkább
szüleik irányítják, előfordulhat ilyen.
Amíg a baba egészséges, boldog és meg­
felelően gyarapodik, biztosak lehetünk
benne, hogy elegendő tápszert kap. De
a szükségesnél többet is ehet, főleg ha a
cumisüvegét a jó szándékú szülő folya­
matosan utántölti, még akkor is, amikor
a gyerek étvágya már csillapodott.
A túl sok tápszertől a baba túlságo­
san dundi lesz (így a kutatók szerint duci
gyermek és kövér felnőtt válhat belőle).
Más gondokat is okozhat azonban a táp­
szer-túladagolás. Ha a kisbaba a normá­
lisnál többet hány (lásd a 177. oldalt),
ha hasi fájdalmak gyötrik (közvetlenül
etetés után felhúzza a lábát a feszes hasa
felé) és/vagy súlyfeleslege van, valószínű­
leg túl sok tápszert kap. A gyermekorvos
meg tudja mondani, hogy milyen súly-
gyarapodás várható el, és körülbelül
mennyi tápszert kell kapnia a kicsinek
egy-egy etetésnél (lásd a 112. oldalt). Ha
úgy tűnik, hogy túl sokat kap, kínáljunk
neki kevesebb ennivalót, és hagyjuk abba
az etetést, amikor a babának elege van,
ahelyett hogy még megpróbálunk bele-
tölteni; büfiztessük gyakrabban, hogy
megszabadítsuk a kellemetlen hasi érzé­
sektől, és kérdezzük meg az orvost, hogy
adhatunk-e alkalmanként egy kis cumis­
üveg vizet (hogy szomját oltsuk anélkül,
hogy túletetnénk). Gondoljunk azonban
arra a lehetőségre is, hogy talán csak a szo­
pásra vágyik (és nem a tápszerre, amely
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
AZ IDŐZÍTÉS
A LEGFONTOSABB
Mint a szülési fájdalmakat, az eteté­
sek közötti szüneteket is az előző kez­
detétől a következő kezdetéig számol-
juk. Vagyis az a baba, aki tíz órától
negyven percig szopik, majd az újabb
evés előtt egy óra húsz percet alszik,
kétóránként eszik, nem pedig egy óra
húsz percenként.
azonban vele együtt jön), egyes gyerme­
keknek ugyanis több szopásra van szüksé­
gük, mint másoknak. Ebben az esetben
fontoljuk meg a cumi használatát a kö­
vetkező néhány hónapban, amíg a szopás
iránti vágy a legerősebb (lásd a 200. ol­
dalt), vagy segítsünk neki megtalálni az
ujját vagy az öklét, hogy azt szopja.
FOLYADÉKPÓTLAS VÍZZEL
„Szeretném tudni, hogy a kis­
lányunknak a gyakori szoptatás
helyett adjak-e vizet.”
Sajnos a víz ebben az időszakban nem he­
lyettesíti és nem egészíti ki az anyatejet.
A kizárólag anyatejjel táplált kisbaba
minden folyadékszükségletét az anya­
tejből szerzi, és pontosan innen is kell
beszereznie. Rendes körülmények között
nincs szüksége pótlólagos vízre, ezért
nem is kell megkínálni vele. Először is a
víz (főleg a szoptatás korai szakaszában)
elveheti az étvágyát és a szopási vágyát,
így szoptatási igyekezetünk ellentétes
hatású lehet. Másodszor, a túl sok víz ve­
szélyesen felhígíthatja a baba vérét, és a
folyadékegyensúly felborulásához vezet­
het. Ez utóbbi a cumisüvegből etetett
babákra is igaz, ha túl sok vízzel itatják
őket. Nagyon meleg időben adhatunk
egy kis vizet a cumisüvegből etetett ba­
báknak, de általában szükségtelen. Na­
gyobbaknak (négy hónapos kortól) egy
A Z EL S Ő H Ó N A P
csészéből kis kortyokban adhatunk vizet
(a csészéből nem tudnak túl sokat inni,
csak cumisüvegből). Szilárd táplálékot
kapó gyermekek több vizet ihatnak,
függetlenül attól, hogy szopnak vagy cu­
miznak.
A 168. oldalon bővebb felvilágosítás
található arról, hogy a baba túl gyakran
szopik-e.
VITAMINOK
„Bárkivel beszélünk, mindenkinek
más a véleménye a babavitaminok'
róL Nem tudjuk eldönteni, hogy
adjunk vagy ne adjunk újszülött
kisfiúnknak.”
A táplálkozástudomány még gyerekci­
pőben jár, és ez vonatkozik a vitaminok
kutatására is (1912 előtt még nevük se
volt). Sokkal többet kellene tudnunk,
ráadásul nap mint nap új információk
látnak napvilágot, így nem csoda, ha a
vitaminadásra vonatkozó ajánlások ál­
landóan változnak, és folyton ellentétbe
kerülnek egymással. És az sem csoda,
ha a fogyasztó, beleértve az új szülőket,
gyakran kétségek között hányódik.
Egy dolog biztos: a tápszerrel etetett
babáknak nincs szükségük semmilyen
kiegészítő vitaminra, mivel a tápszerben
minden, számukra szükséges tápanyag
megtalálható (csak olvassuk el a címkét,
és láthatjuk). Kevésbé egyértelmű a do­
log a kizárólag anyatejjel etetett babák­
nál. Újabb kutatások szerint az egészsé­
ges szopós csecsemők a feltételezhetőleg
szükséges vitaminok és ásványi sók több­
ségét (ha nem is valamennyit) az anya­
tejből szerzik be (ha az anyuka megfe­
lelően táplálkozik, és naponta szedi a
terhességi-szoptatási kiegészítőket).
Az anyatejből hiányzó vitaminok, első­
sorban a D-vitamin, cseppek formájá­
ban adhatók (lásd a 178-179. oldalon
lévő keretes szöveget).
Egyes csecsemőknek nagyobb szük­
ségük lehet kiegészítő tápanyagokra, pél­
177
dául akkor, ha a babának olyan egész-
ségügyi problémája van, amely kihat a
táplálkozására (ide azok a gyerekek tar­
toznak, akik nem képesek bizonyos táp­
anyagokat felvenni a táplálékból, és/vagy
megszabott diétára szorulnak), vagy ha
a szoptató anyuka vegetáriánus, nem
eszik állati terméket és nem szed kiegészí­
tőket. Ez utóbbi esetben a csecsemőknek
legalább B12-vitamint kell kapniuk,
mert az teljesen hiányozhat az anyatejből,
és valószínűleg folsavat is, bár a legjobb
megoldás egy teljes, vassal kiegészített vi­
tamin- és ásványianyag-kiegészítő.
Egészséges, idősebb gyermekeknél
megfelelő táplálkozás mellett valószí­
nűleg nincs szükség rendszeres vitami­
nozásra - még akkor se, ha egyik nap
a zabpehely a padlón végzi is, másnap a
joghurt zöme az etetőszék tálcáján kenő-
dik szét, az este kínált pépesített csirke­
húst pedig a baba próbaképpen meg­
kóstolja, majd kiköpi. Egyes orvosok
mindazonáltal ajánlják vitamincseppek
napi adását megelőzésképpen, és valószí­
nűleg recept nélkül kapható kiegészítőt
is javasolnak, amelyek nagyobb babák
napi vitamin- és ásványianyag-pótlékát
biztosítják. Ne adjunk a gyermekünknek
semmilyen más vitamin-, ásványianyag-
vagy gyógynövény-kiegészítőt, hacsak
nem a gyermekorvos javasolja.
BUKÁS
t9A gyermekem olyan sokat bukik,
hogy aggódom, nem kap elegendő
táplálékot”
Látszat szerint ami bemegy a gyermek­
be, az ki is jön, de ez tévedés. Ami egy
egész étkezésnyi mennyiségű tejnek tű­
nik, az valójában nem több egy vagy két
nyállal és nyálkával kevert evőkanálnyi­
nál, vagyis semmiképp nem annyi, hogy
érintené a kisbaba tápanyagellátását.
(Próbaképp öntsön ki két evőkanál te­
jet a konyhaasztalra: legfeljebb ennyi­
ről lehet szó.) A hányás csecsemőknél
178
AZ EGYES KIEGÉSZÍTŐK JELENTŐSÉGE
íme a legáltalánosabb táplálkozási ki­
egészítők, amelyeket a gyermekorvosok
felírhatnak:
D-vitamin. Ez a vitamin, amely a nor­
mális csontfejlődéshez szükséges, és be­
tegségek, például angolkór ellen véd,
természetes módon a bőrben képződik
napfény hatására. Mivel azonban nem
minden baba kap annyi napfényt,
hogy kellően feltöltse D-vitamin-kész-
letét (hetente körülbelül 15 perc kell
világos bőrű babáknak és ennél több
sötét bőrűeknek), hisz védőöltözetet
visel, télen meleg ruha fedi, nyáron nap­
ernyő árnyékolja, és mivel az anyatej
D-vitamint csak kis mennyiségben tar­
talmaz, szoptatott babáknak javasol­
ható D-vitamin-kiegészítés, gyakran
ACD-cseppek formájában (amely A-,
C- és D-vitamint tartalmaz) a harmadik
hónaptól kezdve.
Miután a kereskedelmi forgalom­
ban kapható bébitápszerekben megvan
valamennyi, a baba számára szüksé­
ges vitamin és ásványi anyag, a cumi­
általános jelenség, bár mindent összepisz­
kít és rossz szagú, nem kell aggódni mi­
atta. (Orvosok előszeretettel mondják,
hogy a hányás mosási, és nem egészség-
ügyi probléma.)
A legtöbb baba csak alkalmanként
bukik, de vannak, akik minden étkezés­
nél. A csecsemőknél ezt a folyamatot
valószínűleg az okozza, hogy a nyelőcső és
a gyomor közötti záróizom még éretlen,
és a felesleges nyálat valahogy el kell távo­
lítani. Nagyobb babáknál bukás akkor
fordul elő, amikor a tej levegővel kevered­
ve jön vissza böfögés formájában. Néha
a baba azért bukik, mert túl sokat evett.
Amit a baba kibukik, az viszonylag
kevéssé különbözik attól, ami a szájába
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ból etetett csecsemőknek, ha naponta
450 grammnál több tápszert kapnak,
nincs szükségük további kiegészítőkre.
(A túl sok D-vitamin káros lehet.)
Vas. Az élet első tizennyolc hónapjá­
ban a vashiány súlyos fejlődési és visel­
kedési zavarokat okozhat, ezért fontos,
hogy a babák elegendő vasat kapjanak.
Az újszülött, hacsak nem koraszülött
vagy kis születési súlyú, valószínűleg szá­
mottevő vastartalékkal született, de ez ki­
ürül valamikor 4-6 hónapos kor között.
Ha tápszerrel etetjük a babát, a vas­
sal dúsított tápszer kielégíti a baba igé­
nyeit. Az anyatej az első hat hónapban
elegendő mennyiségű vasat tartalmaz,
így ha szoptatunk, további vaspótlásra
nincs szükség, amíg a féléves mérföld­
követ el nem hagyjuk. Amikor szilárd
táplálékkal kezdjük etetni a gyermeket,
úgy tudjuk továbbra is biztosítani az
életfontosságú ásványianyag-szükségle-
tét, ha olyan ételeket szolgálunk fel, ame­
lyek nagy mennyiségben tartalmaznak
vasat, ilyen például a dúsított zabpehely,
került, hiszen csak a nyelőcsövéig jutott,
mielőtt visszafordult. Ha mégis tovább­
jutott a gyomorig, és onnan került vissza,
csomós lesz, és savanyú tejszagot áraszt.
Nincs biztos gyógyír bukás ellen.
Meg kell próbálkozni az étkezés közben
lenyelt levegő mennyiségének a csökken­
tésével, mert az is hozzájárulhat a prob­
lémához. Amíg a baba sír, addig nem
szabad etetni (helyette nyugtatással egy­
bekötött szünetet kell tartani), etetés
közben és után pedig egy ideig tanácsos
függőlegesen tartani a gyereket. Cumis­
üveges etetéskor ellenőrizendő, hogy a
cumisüveg nyílása nem túl nagy vagy nem
túl kicsi-e, az üveget pedig úgy helyes
megdönteni, hogy a tápszer (és ne a le-
A Z EL S Ő H Ó N A P
a hús és a zöldség. Megfelelő C-vita-
min-bevitel fokozza a vas felszívódását,
és amikor a baba szilárd táplálékot kezd
fogyasztani, nem árt C-vitamin-tartal-
mú ételeket adni minden étkezéskor,
hogy minden felvett vas maximálisan
hasznosuljon (lásd a 328. oldalt). Ki­
egészítő vascsepp gyermekeknek nem
ajánlható (csak koraszülötteknek), mi­
vel nem jól tűrik a babák, és a fogak
festődését okozhatja. Az ásványi anyag
nagy mennyiségben toxikus lehet, így a
gyermekorvos csak akkor ír fel cseppe­
ket, ha szükséges.
Fluor. A babáknak életük első hat hó­
napjában nincs szükségük fluorpótlásra.
Hat hónap után fluorkiegészítést kell
adni, ha a vezetékes víz nem tartalmaz
elegendő mennyiségű fluort. Ha nem
vagyunk biztosak a csapvíz fluortartal­
mában, kérdezzük meg a vízművektől,
majd kérjünk tanácsot a gyermekorvos­
tól, szükséges-e fluortartalmú szer adása.
A fluorra is áll, ami a legtöbb jó do­
logra, nevezetesen jóból is megárt a sok.
A fogínyben fejlődő fogakon a túlzott
bevitel (ez akkor fordulhat elő, ha a baba
vegő) töltse ki a cumit (erre a célra jó
a döntött vagy eldobható betétes üveg).
Az is segíthet, ha etetés közben vagy köz­
vetlenül utána nincs módja a kicsinek
ugrándozni (etetés után egy időre be le­
het szíj azni őt az etetőszékbe vagy a ba­
bakocsiba). Étkezés közben ne maradjon
el a büfiztetés, nem kell megvárni az ete­
tés végét, amikor egyetlen nagy bubo­
rékban jön fel egész eddigi munkánk
eredménye.
Bele kell törődni: bármit csinál az
ember, ha a baba bukós, akkor bukni is
fog: ezzel együtt kell élni legalább hat
hónapig. (Az élet egy kissé kellemesebb,
ha óvintézkedésként pelenkát terítünk
a vállunkra vagy az ölünkbe.) A legtöbb
179
tápszerrel kevert vagy natúr fluorozott
vizet iszik, és kiegészítőt is kap) „fluoró-
zist” vagy foltos elszíneződést okozhat,
és a kinövő fogakon fehér csíkok jelen­
nek meg. Túlzott mennyiségű fluor úgy
is bekerülhet a szervezetbe, ha a baba
vagy a kisgyerek fluorozott fogkrémet
használ, és rendszeresen lenyeli. A fol-
tosodás enyhébb formája észre sem ve­
hető, illetve esztétikailag nem zavaró.
Súlyosabb esetekben azonban nem csak
a fogak esztétikai elváltozása a gond:
felmaródásuk szuvasodásra hajlamosít­
hat, semmissé téve azt az előnyös hatást,
amelyet a fluortól várunk.
A kisbabák és kisgyermekek kis ter-
metűek, a fogaik még fejlődnek, ezért
különösen érzékenyek a fluorózisra.
Vigyázzunk, nehogy túladagoljuk! Ha
a gyerek már mossa a fogát, ne használ­
junk fogkrémet, csak ha a gyerek ra­
gaszkodik hozzá (és akkor is csak bor­
sónyit, vagy vegyünk nem fluorozott
gyermekfogkrémet). Használaton kívül
csavarjuk rá a fogkrémes tubusra a te­
tejét, és tegyük el, hogy a gyermek ne
érhesse el, a babák és a tipegősök ugyan­
is szeretik megenni az ilyesmit.
babánál csökken a bukás, amikor meg­
tanulnak egyenesen ülni, de néhányan
egészen az első születésnapjukig folytat­
ják a rossz illatú környezetszennyezést.
A szokásos bukás normális jelenség,
és nem ad okot aggodalomra, de néhány
esetben a hányás problémát jelezhet.
Értesítendő az orvos, ha a baba hányása
kis hízással vagy elhúzódó émelygéssel
és köhögéssel párosul, ha súlyosabbra
fordul (ez gastrooesophagealis reflux,
vagyis GER jelenlétére utalhat), ha a
hányadék barna vagy zöld színű, ha fél-
egy méterre kilövellődik (sugárhányás).
Ezek komoly betegséget jelezhetnek,
például bélelzáródást vagy a gyomor
kimenetének szűkületét (a más néven
180
GYORSTIPP
Keverjünk el némi étkezési szódabi­
karbónát vízzel, és műanyag palack­
ban tartsuk kéznél a foltok tisztításá­
ra. Ha a keverékkel m egnedvesített
kendővel átdörzsöljük a foltot, meg­
akadályozzuk, hogy rászáradjon a ru­
hára, és a szag jó részét is elvesszük.
Pelenkát is használhatunk tö rlő ­
kendőnek.
pylorus stenosis műtéttel gyógyítható).
Ezekről az állapotokról további infor­
mációkért lásd az 572. és a 665. ol­
dalt. Akkor is orvost kell hívni, ha a bu­
kás/hányás a babának láthatólag kényel­
metlenséget okoz. A legtöbb baba él­
vezettel bukik - ha fájdalmat okoz a
művelet, talán irritáció van a nyelő­
csövében.
VER A FELBUKOTT TEJBEN
„Kéthetes gyermekem szoptatás
után bukott, és vöröses csíkokat
találtam a kicsapódott tejben.
Nagyon aggódom.”
Ha egy kéthetes csecsemőből (pláne a
hányadékából) vér jön, az mindenkép­
pen rosszat jelent. Nem kell azonban
pánikba esni, inkább próbáljuk meg
kideríteni, kinek a vére is az. Ha a mell­
bimbó akár csekély mértékben is be­
repedt, akkor a kismama valószínűleg
a tulajdon vérét látja viszont, amelyet
a baba a tejjel együtt szopott, majd bu­
kott ki.
Ha a mellbimbón sérülés nem látha­
tó (bár előfordulhat, még ha nem lát­
szanak is a finom repedések), vagy ha a
gyerek nem szopással táplálkozik, fel kell
hívni a gyermekorvost, hogy segítsen
kideríteni, honnan került vér a baba há-
nyadékába.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
TEJALLERGIA
„A gyermekem sokat sír. Szeretném
tudni, hogy nem allergiás-e
a tápszerében lévő tejre. Hogyan
deríthetem ezt ki?”
Bár jó lenne kideríteni a baba sírásának
okát (és egyszerű gyógymódot találni rá),
nem valószínű, hogy a tej a kiváltó ok.
A tejallergia a legáltalánosabb ételaller­
gia a csecsemők között, de kevésbé ál­
talános, mint sokan gondolják (csak
körülbelül minden századik babában fej­
lődik ki valódi tej érzékenység). Az or­
vosok nem tartják valószínűnek, hogy
olyan gyerek, akinek a szülei nem aller­
giásak, és akinél az egyetlen tünet a sí­
rás, valóban allergiás volna. Az a baba,
akinél súlyos tejallergiás reakció tapasz­
talható, általában gyakran hány, súlyt
veszít, a széklete vizes, esedeg vérrel szeny-
nyezett. Kevésbé súlyos esetekben alkal­
mi hányás fordul elő, és laza, nyálkás
széklet. Egyes tej allergiás gyerekeknél
tejfehérjék hatására ekcéma, csalánki­
ütés, zihálás és/vagy orrfolyás vagy orr­
dugulás tapasztalható.
Sajnos a tej allergiát csak allergia­
próbával lehet azonosítani. Gyanú ese­
tén első lépésben a gyermek orvosával
kell beszélni, és csak aztán akcióba lép­
ni. Ha allergia nem fordult elő a család­
ban, és ha nincs más tünet, mint a sírás,
az orvos valószínűleg azt fogja javasol­
ni, hogy a sírógörcsöket közönséges
hasfájásként kezeljük (lásd a 191-193.
oldalt).
Ha a családban előfordult allergia,
vagy a síráson kívül más tünetek is ta­
pasztalhatók, akkor kísérletképpen java­
solt a tápszert hidrolizátumra (amelyben
a fehérje részlegesen bontott vagy elő­
emésztett állapotban van) vagy szójára
cserélni. A hasfájás és az esetleges egyéb
tünetek gyors elmúlása tejallergiát su­
gall, de lehet szó véletlen egybeesésről is.
A diagnózis alátámasztásához újra ki
A Z ELS Ő H Ó N A P
kell próbálni a tejes tápszert: ha a tüne­
tek a tejjel visszatérnek, akkor ez való­
színűleg allergia.
Sok esetben nem tapasztalható vál­
tozás, amikor a babát szójás tápszerre
állítjuk át. Ez jelentheti azt is, hogy a
szójára is allergiás, vagy olyan, a későb­
biekben diagnosztizálandó orvosi prob­
lémával állunk szemben, amelynek sem­
mi köze a tejhez, de az is lehet, hogy
egyszerűen csak fejletlen a baba emész­
tőrendszere. Ha a baba mind a szójára,
mind a tejre érzékenynek tűnik, a szó­
járól a hidrolizált tápszerre való áttérés­
nek segítenie kell.
Ritkán, de előfordul, hogy a gon­
dot egy enzim hiánya okozza. Ebben az
esetben a csecsemő nem képes előállí­
tani a tejcukor, a laktóz emésztéséhez
szükséges laktázenzimet. Az ilyen gye­
rekeknél kezdettől állandó hasmenés
tapasztalható, a súlyuk nem növekszik.
A problémát általában megoldja egy
olyan tápszer, amely nem vagy csak kis
mennyiségben tartalmaz laktózt. Az át­
meneti laktózérzékenységtől eltérően
(ennek oka lehet a bélférgesség) a vele­
született laktázhiány általában egész éle­
ten át megmarad. A gyermek valószínű­
leg soha nem fog tudni szokásos tejter­
mékeket fogyasztani, de a csökkentett
laktóztartalmú tejtermékek számára is
megfelelőek.
Ha a probléma nem vezethető vissza
tejallergiára vagy tejérzékenységre, ak­
kor valószínűleg a legjobb megoldás
kitartani a tehéntejes tápszer mellett,
vagy visszatérni hozzá, mivel ez helyet­
tesíti a legjobban az anyatejet.
A csecsemőkori tehéntej-allergiát a
legtöbb gyerek az első év végére, de leg­
később a második év végére kinövi. Ha
a babának nem szabad tehéntej es táp­
szert kapnia, az orvos valószínűleg azt
fogja javasolni, hogy a hat hónapig (vagy
az első születésnapig) adott helyettesítő
tápszer után próbáljuk meg újra a te­
héntejet.
181
TEJALLERGIA SZOPTATOTT
BABÁKNÁL
„Kizárólag anyatejjel táplálom a
fiamat, és amikor ma a pelenkáját
cseréltem, a székletében vércsíkokat
vettem észre. Ez mitjelenthet?"
A babák szinte soha nem allergiásak az
anyjuk tejére, ritkán azonban előfordul,
hogy allergiásak az anyuka étrendjének
valamely elemére, amely a tejbe kerül.
És ez bizony lehet a tehéntej fehérjéje.
Úgy tűnik, ez történhetett az érzékeny
kis csemetéjével is.
Az ilyen, úgynevezett allergiás colitis
tünete például, hogy vér jelenik meg a
székletben, a gyerek nyűgös vagy ne­
hezen kezelhető, súlynövekedése mini­
mális vagy teljesen elmarad, gyakran kí­
nozza hányás és/vagy hasmenés. Olykor
valamennyi tünet megjelenik, olykor
csak egy a felsoroltak közül. Kutatók úgy
vélik, hogy egyes kisbabák még az anya­
méhben érzékennyé válnak a kismama
valamely ételére, ami a születés után al­
lergiában folytatódik.
A leggyakoribb bűnös a tehéntej
és más tejtermékek, de nem kizárólag.
További lehetséges tettesek: a szója, a dió,
a búza és a mogyoró. Egy gyors megbe­
szélés a gyermek orvosával valószínűleg
a következő folyamatot indítja el. Annak
meghatározására, hogy az étrend mely
eleme váltja ki az allergiás reakciót, egy
hétre (vagy amíg a tünetek el nem múl­
nak) ki kell iktatni az összes feltételezett
kiváltó okot, majd lassan újra vissza kell
építeni őket, figyelve a baba reakcióját.
Általában hamar észre lehet venni,
hogy melyik étel okoz problémát. Néha
megesik, hogy nem lehet összefüggést
találni az étel és az allergiás tünetek kö­
zött. Ebben az esetben valószínű, hogy
a babának csak valamilyen gyomor-bél
rendszeri vírusfertőzése volt, és ez okoz­
ta a vércsík megjelenését a székletében.
Esetleg kis repedések vagy hasadások
182
lehetnek a végbélnél, és attól van a vérzés.
A gyermekorvos rendszeres ellenőrző
vizsgálatai fényt deríthetnek a rejtélyre.
BÉLMŰKÖDÉS
„Szoptatom a kislányomat, naponta
egy, esetleg két székletet vártam.
De szinte minden pelenkában tatátok
valamit, gyakran akár tízszer
is naponta, és nagyon lágy.
Lehet, hogy hasmenése van?"
A kislánya nem az első csecsszopó, aki
megdönti a pelenkahasználat világre­
kordját. Az ilyen aktív ürítési folyamat
nemhogy rossz jel egy szopós újszülött­
nél, hanem inkább kedvező. Mivel az
eltávozó anyagmennyiség összefüggés­
ben áll a bejövővei, ezért azok a szop­
tatós anyukák, akiknek az újszülöttje
naponta ötször vagy még többször ürít
székletet, biztosak lehetnek benne,
hogy a baba elegendő táplálékot kap.
(Azok az anyukák, akiknek a szopós cse­
csemője kevesebbszer ürít naponta, la­
pozzák fel a 168. oldalt.) A székletek
száma jelentősen csökken, és napi egy­
nél nem többre vagy kétnaponként egy­
re apad a következő hónapban, de egyes
babáknak továbbra is naponta több
széklete lehet az egész első életévben.
Nem szükséges különösebben figyelni,
a szám napról napra változhat, és ez így
normális.
Az is teljesen normális, hogy a szo­
pós csecsemők széklete nagyon lágy,
szinte vizes. Hasmenés azonban, amely
gyakori, folyékony, bűzös és nyálkát
tartalmazó széklet ürítésével jár, gyakran
láz és/vagy súlycsökkenés kíséretében,
kizárólag anyatejet fogyasztó gyerme­
keknél ritkán fordul elő. Az esetleges
hasmenésből, illetve a cumiztatott ba­
bákénál ritkább és kevesebb székletből
azonban az anyatej antibakteriális ha­
tásának köszönhetően gyorsabban fel­
gyógyulnak.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ROBBANÁSSZERŰ
SZEKLETÜRÍTES
yyAfiam székletürítését olyan erős
és robbanásszerű hangok kísérik,
hogy aggódom, nincs-e baj
az emésztésével Esetleg az anya­
tejemmel van valami gond ”
A szopós csecsemők ritkán ürítik diszk­
réten a székletüket. A hangos pukkanás,
amely a pelenka megtöltésével egyide­
jűleg a szobát is megtölti, gyakran még
a szomszéd szobában is hallható, és meg­
ijesztheti az első gyermekes szülőket.
A bélműködés és a kiürülést aláfestő
hangok meglepő gazdagsága normális
jelenség, a fejletlen emésztőrendszerből
nagy erővel kiszabaduló gázok eredmé­
nyezik. Egy vagy két hónap elteltével a
dolgok lecsendesednek.
SZELEK TÁVOZÁSA
„A gyermekemből áltó nap
jönnek a szelek, és nagyon
hangosan. Csak nincs valami
baj a gyomrával?”
A figyelemfelkeltő emésztési hangok,
amelyek az újszülött piciny popsijából
gyakran törnek elő - legalább olyan nyo­
matékosan, mint a felnőtteknél - , nyug­
talanítják és néha zavarba ejtik a szülőket.
De a robbanásszerű hangokkal kísért
székletürítéshez hasonlóan teljesen nor­
mális jelenségnek számítanak. Amint az
újszülött emésztőrendszere legyőzi az aka­
dályokat, a gázok nyugodtabban és rit­
kábban fognak távozni.
SZÉKREKEDÉS
„Félek, hogy a gyermekemnek
székrekedése van. Átlagban két­
vagy háromnaponként van széklete.
Lehet, hogy a tápszer az oka?”
A gyermekkori székrekedéssel akár el is
lehet viccelődni: egy kicsinek kevesebb­
A Z EL S Ő H Ó N A P
szer van széklete, mint a szüleinek. Ez
azonban megbízhatatlan mérce, mivel
minden lénynek megvan a személyes
ürítési rendje, és ez nem öröklődik.
Egyes cumiztatott babáknál három-négy
nap is eltelik széklet nélkül, de csak ab­
ban az esetben tekintjük székrekedés­
nek, ha a ritka széklet kemény, nehéz
galacsinok formájában kerül elő, fájdal­
mat vagy vérzést okoz (a végbélen az
erőfeszítés következtében keletkező ha­
sadásokból vagy repedésekből). Ha a
baba széklete lágy, és nem okoz gondot,
akkor nincs miért aggódni. Székrekedés
gyanúja esetén azonban tanácsos orvos­
hoz fordulni. Az orvos beleegyezésével
adhatunk a babának egy kis vizet, ami
általában segít. (Négy hónaposnál idő­
sebb babáknál kis mennyiségű szilvalé
itatása enyhíti a székrekedést, de alkal­
mazásához orvosi engedély szükséges!)
Ritkán tej allergia is okozhat székreke­
dést, ekkor a tápszer megváltoztatása hoz­
hat megkönnyebbülést (szintén csak az
orvos egyetértésével). Orvosi tanács nél­
kül tilos használni bármi mást, például
(akár glicerines) hashajtót, beöntést vagy
gyógyteákat.
„Azt hittem, szoptatott babáknak
soha nincs székrekedésük,
de a lányom nyög, nyöszörög
és erőlködik, amikor székel”
Igaz, hogy a szoptatott babáknak ritkán
van székrekedésük, mivel a természet az
anyatejet találta ki a kisbabák emésztő­
rendszere számára. Az is igaz azonban,
hogy némelyik gyereknek nyomni és
erőlködni kell, hogy megszabaduljon a
székletétől, még ha olyan lágy is, hogy
könnyen üríthetőnek látszik. Hogy ez
Ha a szoptatott babának nagyon ritkán van szék­
lete, és a súlya nem nő, lapozzunk a 168. oldal­
ra, továbbá nézessük meg a gyereket orvossal.
Lehet, hogy nem kap eleget enni, így nincs is mi­
től megszabadulnia.
183
miért van így, nem tudjuk. Egyesek fel­
tételezik, hogy a szoptatott babák lágy
széklete nem gyakorol kellő nyomást
a végbélre. Mások szerint az újszülött
végbelének izomzata nem elég erős és
nem elég jól koordinált ahhoz, hogy
könnyen ki tudja nyomni a székletet.
Megint mások úgy vélik, az általában
fekve székelő kisbabáknak nem segít a
gravitáció.
Bármi az ok, a nehézségek csökken­
nek, amikor a baba étrendjébe szilárd
táplálék is kerül. Addig sem kell aggód­
ni. Ne használjunk hashajtót (gliceri­
nest sem) vagy beöntést, sem semmi­
lyen más házi patikaszert a probléma
megoldására, mert valójában nincs is
gond. Amikor egy felnőttnek székre­
kedése van, a séta gyakran segít; ha
úgy látjuk, hogy a baba kellemetlenül
érzi magát, megpróbálkozhatunk azzal,
hogy a hátára fektetjük, és a lábát be­
hajlítjuk, majd kinyújtjuk, mintha bi­
ciklizne.
ALVÁSI POZÍCIÓK
„A szüleim engem mindig a hasa­
monfekve altattak el Az orvos
azonban aztjavasolja, a gyermekem
hanyattfekve aludjon. Teljesen
össze vagyok zavarodva.”
Egy nemzedékkel ezelőtt még valóban
a hason fekvés volt az ajánlott. Akkori­
ban a szakértők azt hitték, hogy a hason
fekvés megóvja a babákat a fulladástól,
ha alvás közben buknának. Újabb kuta­
tások szerint azonban a hanyatt fekvés a
legbiztonságosabb helyzet. Kimutatták,
hogy a hanyatt fekvőknél ritkábban for­
dul elő láz, orrdugulás és fulfertőzés, mint
a hason alvó babáknál, és semmivel sem
nagyobb a valószínűsége, hogy felbö­
fögnek az éjjel (vagy letüdőzik a felbö­
fögött ételt). A legfontosabb azonban a
biztonság: a hanyatt fektetett babáknál je­
lentősen csökken a bölcsőhalál (SIDS)
veszélye. Ezért tanácsolják például az
184
amerikai gyermekorvosok a szülőknek,
hogy az egészséges újszülötteket a hátu­
kon fekve altassák.
Már a születés után a hátán fekve al­
tassuk el a gyermeket, hogy a kezdetek­
től hozzászokjon, és kényelmesnek
érezze ezt a helyzetet (a babák többsége
természetes módon inkább a hason fek­
vést kedveli). Egyes babák sokat nyű­
gösködnek háton fekve, mivel hado­
nászó kezükkel-lábukkal nem támasz­
kodhatnak a matracra, így kevésbé érzik
magukat kényelmesen és biztonságban.
Emiatt valószínűleg azt tapasztaljuk,
hogy a baba gyakrabban riad fel alvás
közben, vagyis gyakrabban van ébren.
(A korai időszakban a pólyázás kényel­
mesebbé teszi számukra a hanyatt fek­
vést, és elégedettebbek lesznek, lásd a
204. oldalt.) Az is előfordulhat, hogy
koponyáján lapos vagy kopasz folt alakul
ki, hiszen mindig ugyanabba az irányba
és ugyanarra a pontra néz (többnyire az
ablakra). Ennek a problémának az eny­
hítése érdekében változtassuk a csecsemő
helyzetét (egyik éjszaka tegyük a fejét a
gyermekágy egyik végébe, a következő
éjszaka a másik végébe). Ha minden
erőfeszítésünk ellenére a feje ellaposo­
dik vagy kikopaszodik, akkor sem kell
aggódni. Ezek a gondok fokozatosan
maguktól megoldódnak, ahogy a gyer­
mek nő. Súlyosabb eseteket fejpánttal
vagy sisakkal lehet korrigálni.
Amikor a gyermek ébren van (és
szemmel tartjuk), a hasára fektethetjük
játszani. Ezzel enyhíthetjük a deformá-
lódás veszélyét, és lehetőséget adunk a
gyermeknek, hogy fejlessze az izmait,
gyakorolja a nagymozgásos motorikus
készségeket (lásd a 215. oldalt). Alap­
szabály: hanyatt fekve aludni, hason fek­
ve játszani.
* Egyedi esetekben kivételt lehet tenni olyan cse­
csemőknél, akiknél súlyos gastrooesophagealis
reflux (GER) vagy légúti rendellenesség áll fenn.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
ALVÁSI PERIÓDUSOK
„Az újszülöttek állítólag állandóan
alszanak. A mi háromhetes kislá­
nyunk viszont szinte alig alszik.”
Az újszülöttek gyakran nem tudják, hogy
állítólag nekik mit kellene tenniük.
Rendszertelenül szopnak, amikor állí­
tólag három- vagy négyóránként kelle­
ne szopniuk, tizenkét (vagy huszonkét)
órát alszanak, amikor állítólag tizenhat
és fél órát kellene. Ők ugyanis tudják azt,
amit mi gyakran elfelejtünk, hogy szin­
te semmi sincs, amit egy baba állítólag
szokott csinálni. Léteznek ugyan átla­
gos babák, akik mindent könyv szerint
csinálnak, de ők kisebbségben vannak.
Az első hónapra számolt tizenhat és fél
órás átlagos alvásidő úgy jön ki, hogy fi­
gyelembe veszik azokat a kisbabákat,
akik naponta tizenkét órát alszanak, és
azokat, akik naponta huszonhármat,
valamint az összes többit a két érték kö­
zött. Azok a csecsemők, akik ezen tar­
tomány valamelyik végébe esnek, nem
kevésbé normálisak, mint azok, akik
az átlag közelében vannak. Egyes cse­
csemőknek, mint ahogy egyes felnőt­
teknek is, több alvásra van szükségük,
másoknak kevesebbre.
Ha tehát a baba minden szempont­
ból egészségesnek és boldognak tűnik, ne
aggódjunk azon, hogy sokat van ébren,
hanem szokjunk hozzá. Azokból a cse­
csemőkből, akik nagyon keveset alszanak,
könnyen lesz éjszakai bagoly - különö­
sen ha a szüleik is keveset alszanak.
„A gyerekem éjjel többszörfel­
ébred, Édesanyám szerint ha most
nem szoktatom rá a rendszeres
alvásra, soha nem lesz jó alvó.
Szerinte hagyjam sírni, ahelyett
hogy egész éjszaka etetem.”
Minden tapasztalt szülő - főleg ha már
küszködött olyan gyerekkel, aki nem
alussza végig az éjszakát vagy nehezen
A Z EL S Ő H Ó N A P
alszik el - tudja, mekkora jelentősége
van a jó alvási szokások kialakításának
már korai életkorban. De az élet első hó­
napja túl korai ehhez. A gyermek még
csak ismerkedik a világgal. Most a leg­
fontosabb az a bizonyosság, hogy ami­
kor az anyját hívja, jönni fog, akkor is,
ha hajnali hármat üt az óra, akkor is, ha
hat órán belül negyedszer kell feltápász-
kodnia. Számos módszer van, amivel a
szülők rávezethetik a babát, hogyan alud­
jon el magától, de ez még néhány hóna­
pig ráér, majd akkor lesz rá szükség,
amikor a gyermek nagyobb biztonság­
ban tudja magát, és úgy érzi, jobban el­
igazodik a környezetében.
Szoptatott babáknál a szigorú alvás­
rend kialakítása gátolhatja a jó tej után­
pótlás stabilizálódását és a baba növeke­
dését. A szoptatott újszülötteknek a cu­
misüvegből etetett gyerekeknél gyakrab­
ban (esetleg két- vagy háromóránként)
kell enniük, emiatt háromtól hat hónapos
korukig általában nem tudják átaludni
az éjszakát. Az a bevett tévhit, hogy a
kisbabáknak két hónapos korukra át kell
aludniuk az éjszakát, a tápszerrel etetett
csecsemők fejlődési ütemén alapul, és
nem áll a szoptatott babákra.
Nem árt előre gondolkozni, hogy
hogyan lehet kialakítani a gyerek jó al­
vási szokásait, de még korai e terveket
megvalósítani.
NYUGTALAN ALVÁS
„A kisbabánk velünk egy szobában
alszik. Egész éjszaka mocorog
és forgolódik. Lehetséges, hogy
a közelségünk miatt nem tud
mélyen aludni?”
Bár az „alszik, mint egy csecsemő” ha­
sonlatot a békés alvás illusztrálására hasz­
nálják az ágybetétgyártók, a csecsemők
alvása a valóságban egyáltalán nem békés.
Az újszülöttek valóban sokat alszanak,
de közben sokszor fel is ébrednek. Ennek
oka, hogy alvásuk túlnyomó része a REM-
185
(Rapid Eye Movement, gyors szemmoz­
gás) szakaszba esik, amely aktív alvás
álommal és sok mozgással jár. A RÉM
alvási periódus végén az alvó általában
rövid időre felébred. Amikor a kisbabát
éjjel nyugtalankodni, nyögdécselni hall­
juk, annak oka nem az, hogy a szülők­
kel egy szobában alszik, hanem az, hogy
egy REM-periódus végére ért.
Ahogy nagyobb lesz, az alvási módja
is érettebbé válik. Kevesebb lesz a RÉM
alvási periódus, megnyúlnak a mélyebb,
nyugodt alvási periódusok, amelyekből
nehezebb őt felébreszteni, és ritkábban
fog forgolódni, nyögdécselni.
Bár a közös hálószoba ekkor még va­
lószínűleg nem zavarja a babát, de a szü­
lőket biztosan. Ők felébrednek minden
nyögésre, és kísértésbe esnek, hogy a szük­
ségesnél gyakrabban felvegyék a kicsit.
Meg kell próbálni figyelmen kívül hagy­
ni a baba éjszakai neszeit, és csak akkor
felvenni, ha kitartóan és komolyan sír.
Mindenki jobban fog így aludni. Ha ezt
nehéz megállni, akkor érdemes megfon­
tolni a külön szobát.
Ekkor is figyeljünk azonban oda a
hirtelen felébredésekre és sírásokra, szo­
katlan nyugtalanságra vagy az alvási szo­
kások más változásaira, amelyek nem a
gyermek életének eseményeivel kapcso­
latosak (amilyen a fogzás vagy egy túlsá­
gosan ingerdús nap). Ha ilyet észlelünk,
ellenőrizzük az esetleges betegségtüne­
teket (láz, étvágytalanság, hasmenés -
lásd a 18. fejezetet). Hívjuk fel az orvost,
ha a tünetek nem múlnak el.
NAPPALOK ÉS ÉJSZAKÁK
„A háromhetes gyermekem
átalussza csaknem az egész
napot, viszont egész éjjelfent
szeretne lenni. Hogyan vegyem rá,
hogy fordítsa meg a napirendjét?
így a család nem tud pihenni.”
Az éjszakai műszakban dolgozó babák,
akik túlnyomórészt nappal alszanak,
186
a normális életritmusú szülőket alva­
járóvá képesek változtatni. Szerencsére
nem tartós az az állapot, amíg a csecse­
mő figyelmen kívül hagyja a nappalok
és éjszakák közötti különbséget. Az új­
szülöttnek, akit, mielőtt megérkezett a
nappali fény és az éjszakai sötétség vilá­
gába, kilenc hónapig sötétség vett körül,
kell egy kis idő az átálláshoz.
Feltehetőleg a baba a következő né­
hány héten magától igazodni fog a nap­
palok és éjszakák ritmusához. Ha fel sze­
retnénk gyorsítani a folyamatot, a nap­
pali szunyókálás idejét próbáljuk meg
3-4 órára korlátozni. Bár az alvó újszü­
lött felébresztése nem egyszerű dolog,
de azért nem is lehetetlen. Emeljük füg­
gőlegesre, büfiztessük, vegyük le a ru­
háját, dörzsölgessük az álla alatt, vagy
masszírozzuk a lábát. Amikor valameny-
nyire már éber, foglalkoztassuk tovább:
beszéljünk hozzá, énekeljünk élénk da­
lokat, himbáljunk valamilyen játékszert
a látóterében, vagyis a szemétől 20-33
centire. (További ötletek a baba ébren­
tartására a 123. oldalon találhatók.) Ne
tartsuk azonban egész nap ébren abban a
reményben, hogy éjjel aludni fog. A túl­
ságosan kifáradt és valószínűleg túlsá­
gosan felizgatott gyermek aligha alussza
át jól az éjszakát.
A nappal és az éjszaka jól látható
elkülönítése is segíthet. Ha a baba a
szobájában szundikál, ne sötétítsünk be,
és ne próbáljuk kirekeszteni a zajokat.
Ha felébred, foglaljuk le izgalmas já­
tékokkal. Éjjel járjunk el épp fordítva.
Amikor a gyermeket az ágyába tettük,
törekedjünk sötétségre (használjunk
sötétítő redőnyöket), viszonylagos nyu­
galomra és passzivitásra. Bármennyire
csábító, ne játsszunk vagy beszéljünk
hozzá, ha éjszaka felébred, ne kapcsol­
juk be a villanyt vagy a tévét, amíg etet­
jük, a kommunikáció csak suttogás­
ból vagy lágyan énekelt altatódalból
álljon. Bizonyosodjunk meg róla, hogy
amikor visszakerül az ágyába, az alvási
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
feltételek ideálisak (lásd 188. oldal kere­
tes szöveg).
Végül is szerencsésnek tarthatjuk
magunkat, ha a baba nappal hosszú sza­
kaszokat álomban tölt - még ha vannak
is hátrányai - , hiszen annak láthatjuk
kedvező jelét, hogy tud jól aludni. Amint
a belső órája helyesen beáll, éjjel is mé­
lyen fog aludni.
ALUDJON NÉMA CSÖNDBEN?
„A barátnőm kikapcsolja a tele­
font, amikor a fia alszik, az ajtón
egy cédula figyelmezteti a látoga­
tókat, hogy csengetés helyett
kopogjanak, és alvásidőben láb­
ujjhegyen közlekedik a lakásban.
Jó ez így?”
Amikor a barátnő megpróbál minden
zajt kiszűrni gyermeke életéből, volta­
képpen arra szoktatja, hogy csak meg­
határozott körülmények között tudjon
aludni. Ezzel a jó szándékú intézkedés­
sel az a gond, hogy a gyermek később
valószínűleg nehezen fog tudni elaludni
abban a világban, ahol folyton telefonok
és ajtócsengők szólnak.
Mi több, az igyekezete ellentétes
irányban hat. Bár egy hirtelen, hangos
zaj egyes kisbabákat felriaszt, mások
viszont nyugodtan alszanak tűzijáték,
vijjogó sziréna és ugató kutyák mellett
is. A háttérzaj állandó zümmögése - té­
véből vagy rádióból, ventilátorból vagy
légkondicionálóból, zenés játékszerből
vagy olyan eszközből, amely nyugtató
hatású frekvencián sugároz vagy a mag­
zati hangokat utánozza - sokkal inkább
vezet nyugodt alváshoz, mint a teljes
csend, főleg ha a gyermek ilyen békés
hangok ritmusára aludt el.
A zajban alvás képességének mérté­
ke részben attól függ, hogy a baba milyen
hangokhoz szokott hozzá a születése
előtt, részben pedig az egyedi vérmér­
séklettől (egyesek sokkal érzékenyebbek
az ingerekre, mint mások). A szülőknek
A Z ELSŐ H Ó N A P
tehát a baba viselkedéséből kell kikövet­
keztetniük, hogy mennyire kell védeni a
gyereküket a zajoktól alvásidőben és éj­
szaka. Ha kiderül, hogy álmában a baba
különösen érzékeny a hangokra, érde­
mes a telefon csengőjét halkra állítani,
kicserélni az ajtócsengőt kevésbé éles han­
gúra, lejjebb csavarni a tévét vagy a rá­
diót. Ilyen taktikák azonban feleslegesek,
ha a baba mindent átalszik.
A BABA LÉGZÉSE
mikor úgy latom, hogy újszülött
csecsemőm álmában rendszertelenül
veszi a levegőt, a mellkasafurcsán
mozog, megrémülök. Valami baj
van vele?"
Nem, a baba teljesen normális - és az
is, hogy az anyuka aggódva áll a gyerek-
ágy felett, és lesi a gyermek lélegzetvéte­
lét: ilyen helyzetbe gyakran kerül egy új
szülő a gyermeke első néhány hetében
(lásd a következő kérdést).
Az újszülött normális légzésszáma
ébrenlétkor percenként negyven, alvás
közben azonban lelassul akár percen­
ként húszra. Nem is ettől ijednek meg az
új szülők, hanem attól, hogy mennyire
rendszertelen a csecsemő lélegzése alvás
közben: 15-20 másodpercen keresztül
gyorsan lélegzik ismételt szapora, rövid
légzésekkel, majd szünet következik
(azaz nem lélegzik, és itt kezd a dolog
rémisztővé válni) mintegy 10 másodper­
cig (ami örökkévalóságnak tűnik a szü­
lőnek), és e rövid szünet után újra léle­
gezni kezd (ez az a pillanat, amikor a
szülő is mer levegőt venni). Ez a perio­
dikus légzésnek is nevezett légzési típus
normális jelenség, és az agyban lévő,
légzésellenőrző központ éretlenségének
tulajdonítható (ami fejlődési szempont­
ból a gyermek korának megfelelő).
Az is megfigyelhető, hogy a gyer­
mek mellkasa alvás közben fel-le süllyed.
A kisbabák légzéshez a rekeszizmot (a tü­
dők alatti nagy izmot) használják. Ha
187
a baba szája környéke nem kékül, és a
légzést szülői beavatkozás nélkül is foly­
tatja, nincs miért aggódni.
Az újszülöttek alvási idejük felét
REM-alvásban töltik, ez idő alatt rend-
szertelenül lélegeznek, sokat nyögdécsel-
nek, horkantanak és megrándulnak,
szemhéjuk alatt még a szemük mozgása
is látható. A szendergés többi részét nyu­
godt alvás tölti ki, ekkor nagyon mélyen
és nyugodtan lélegeznek, csak alkalman­
ként riadnak fel vagy tesznek szopó moz­
dulatot. Ahogy a gyerek nagyobb lesz,
egyre kevesebb időt tölt REM-alvás­
ban, és nyugodt alvása egyre inkább ha­
sonlóvá válik a felnőttekéhez.
Amit leírt, kedves Olvasó, az tehát
a baba normális légzése. Ha azonban a
baba lélegzetvétele percenként megha­
ladja a hatvanat, az orra megduzzad,
nyögő hangokat hallat, kékülni látszik,
vagy minden levegővételnél erőlködnek a
bordaközi izmai, úgy, hogy a bordák ki­
dudorodnak, azonnal hívni kell az orvost.
Italában kinevetik azokat
a szülőket, akik besurrannak
a gyerekük szobájába, hogy
meghallgassák, vajon lélegzik-e.
És most azon kapom magam,
hogy pont így teszek, még
az éjszaka kellős közepén is."
A gyermeke lélegzetvételét idegesen el­
lenőrző új szülő jó vígjátéki témának
látszik - de csak addig, amíg nem lesz va­
laki maga is szülő. Attól kezdve ez egy­
általán nem nevetnivaló. Az embert ki­
veri a hideg veríték, amikor tökéletes
csendre ébred öt órával a gyerek lefekte­
tése után. Valami baj történt? Miért al­
szik még mindig? Vagy elmegy a mama
a gyerekágy mellett, és a baba olyan moz­
dulatlanul fekszik, hogy muszáj meg­
bökni, minden rendben van-e. Vagy
annyit nyöszörög és horkant, hogy az
ember csak nehézlégzésre tud gyanakod­
ni. így vannak ezzel szülők milliói.
188
HOGY A BABA ÁLMA NYUGODTABB LEGYEN
Függetlenül attól, Hogy a baba jó alvó-e
vagy sem, néhány, alvást előidéző techni­
kával segíteni lehet neki, hogy lehetőleg
jól aludjon. Ezen technikák az anyaméh
komfortérzését próbálják visszahozni.
Kényelmes alvóhely. A gyerekágy re­
mek találmány, de az első hetekben sok
újszülött hatalmasnak észleli, és nyugta­
lankodik, amikor magányosan egy óriá­
si matrac közepén találja magát, a falak­
tól tisztes távolságban. Ha a baba nem
érzi jól magát a gyerekágyban, az első né­
hány hónapban bölcső, mózeskosár vagy
mély babakocsi használható, mert az ott­
honosabb, és jobban emlékeztet a kilenc
hónapra az anyaméh védettségében.
A biztonságérzetet fokozhatja, ha bepó­
lyázzuk a csecsemőt (de csak addig, amíg
még nem aktív, lásd a 153. oldalt), vagy
babahálózsákot használunk.
Szabályozott hőmérséklet A túl me-
leg vagy a túl hideg egyaránt zavarhatja
a gyermek alvását. Biztosítsunk neki me­
leg időjárásban is kellemes környezetet
(az ötleteket lásd az 523. oldalon), akár­
csak hidegben (lásd az 531. oldalt).
Nyugtató ringatás. Az anyaméhben a
magzat akkor a legaktívabb, amikor az
anyuka pihen, amikor a kismama fent
van és mozog, a magzat lelassul, a moz­
gás elcsendesíti. Az anyaméhen kívül is
nyugtató hatása van a mozgásnak. A daj-
kálás, a hintáztatás és a simogatás elége­
dettséget vált ki, és kellemesen elaltat.
Nyugtató hangok. Hónapokon keresz­
tül az anya szívverése, gyomrának bugy-
borékolása szórakoztatta és nyugtatta
meg a babát. Most nehéz az alvás hát­
térzörej nélkül. Próbáljuk ki a ventilátor
zümmögését, kapcsoljunk be lágy zenét
a rádióból vagy egy magnóból, szóljon
zenélő játékszer, csilingeljen mobiltele­
AZ ELSŐ 12 H Ó N
fon vagy valamilyen babanyugtató eszköz,
amely az anyaméhbeli hangokat, a szív­
verést utánozza.
Nyugodt környezet. A kisgyermekek
jobban alszanak, ha a saját szobájukban
vannak; nem azért, mert zavarja őket a
szülők jelenléte, hanem azért, mert a szü­
lők hajlamosak felvenni a gyereket a leg­
kisebb nyafogásra, ezáltal feleslegesen
megzavarva az alvását. Aki nem képes
megállni, hogy felvegye a gyereket min­
den mocorgásra vagy fordulásra, az lehe­
tőség szerint hagyja a babát a saját szo­
bájában. Legyünk azonban elég közel
hozzá, hogy meghalljuk a sírását, mielőtt
őrületes, fülhasogató óbégatásba kezd,
vagy telepítsünk gyerekvigyázó eszközt
a baba szobájába.
Rutin. Mivel az újszülöttek szoptatás vagy
cumiztatás közben szinte mindig elalsza­
nak, a lefektetési rutin feleslegesnek lát­
szik. Pedig nem lehet elég korán kiala­
kítani az ilyen rutint, és a hatodik hó­
napra minden estét ennek kell zárnia.
Nyugtató hatású, és még a legkisebb ba­
bát is elaltatja az esti szertartás: a meleg
fürdő, az éjszakai ruha felvétele, egy kis
nyugodt játék az ágyban, halk éneklés
vagy egy gyerekvers egy képeskönyvből.
Az anyai mell vagy a cumi legyen az utol­
só program azoknál a babáknál, akik még
így alszanak el, de akik maguktól képesek
elszunnyadni, azoknál előtte is jöhet.
Napközben is kell pihenni. Egyes
szülők úgy oldják meg az éjszakai alvás
problémáját, hogy nappal ébren tartják
a gyereket, még akkor is, amikor aludni
szeretne. Ez nagy hiba (bár a nappali szu-
nyókálás hosszát korlátozni kell, hogy
megmaradjon a különbség a nappal és
az éjszaka között), mivel a túlságosan
fáradt gyerek sokkal rendszertelenebbül
alszik, mint a kipihent.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Nemcsak az aggódás normális, hanem
a baba szundikálás közben változó légzé­
se is. Később m ajd csökken a pánik, nem
fogunk fo lyto n azon aggódni, hogy vajon
reggel felébred-e a csöppség, az élet kényel­
m esebbé válik, hiszen a babával együtt
egyfolytában végigalszunk nyo lc órát.
Arról azonban addig nem fogunk
leszokni, hogy (legalább időnként) el­
lenőrizzük a gyerek lélegzetvételét, amíg
nem szakad el a szülői háztól, és nem
alszik máshol - kívül a látókörünkön,
de nem a gondolatainkon.
ÍGY FEKTESSÜK ÁGYBA
AZ ALVÓ BABÁT
„A frász kerülget, amikor alvó
gyermekemet megpróbálom
az ágyába tenni Mindig félek,
hogyfelébred, ami általában
be is következik.”
Óráknak tűnt, amíg sajgó keblünkön
szoptattuk, fájó karunkon dajkáltuk, egy­
re rekedtebben énekeltük az altatódalt
- és most végre elaludt. Nagyon lassan
felemelkedünk a kanapéról, lélegzetünket
is visszatartva és csak a feltétlenül szüksé­
ges izmokat mozgatva a gyerekágy felé ol­
dalazunk. Majd csöndes, de buzgó fohász
közepette átemeljük a babát a gyermek­
ágy szélén, és megkezdődik a kockázatos
ereszkedés a matrac felé. Végül elereszt­
jük, de hajszálnyival korábban. A baba
lent van, csak éppen felébredt. A fejét ide-
oda forgatja, szipog, halkan pityereg,
majd hangos sírásra fakad. Majdnem mi
is elsírjuk magunkat, felkapjuk a gyere­
ket, és kezdünk mindent elölről.
A jelenet ugyanígy játszódik le csak­
nem minden kisgyermekes otthonban.
Ha nehézséget okoz lefektetni egy ba­
bát, várjunk tíz percet, amíg mélyen al­
szik, majd próbáljuk a következőket:
Magasra állított matrac. Ha gorillák
volnánk, könnyedén letennénk a gyere­
189
ket az ágy alacsonyra állított matracára,
nem kéne azzal bajlódnunk, hogy át­
emeljük a korláton, és nem fenyegetne
az a veszély, hogy az utolsó tizenöt cen­
timéterről leejtjük szegénykét. Mivel csak
emberek vagyunk, egyszerűbb, ha a mat­
racot állítjuk a legmagasabb helyzetbe
(de legalább tíz centiméterre a korlát tete­
jétől - és amikor a baba már felül, akkor
lejjebb engedjük). Ha a gyerekágynak
leengedhető a korlátja, húzzuk le, mi­
előtt beletesszük a babát, így elkerülhető,
hogy át kelljen hajolni a magas korlát
felett. Az első néhány hétben használ­
hatunk gyerekágy helyett gyerekkocsit,
mózeskosarat vagy bölcsőt, ezekből és
ezekbe sokkal könnyebb ki-be rakni a
gyereket. Ezeknek az alkalmatosságok­
nak többnyire még az az előnye is meg­
van, hogy ringathatok, így a karunkban
megkezdett ringató mozgás az ágyban
is folytatható.
Némi fény. Bár jónak tűnő gondolat a
gyereket sötétített szobában lefektetni,
kell lennie annyi fénynek (egy éjszakai
lámpa is megteszi), hogy megtaláljuk az
utat a gyerekágyig, és ne rúgjunk bele a
kisszekrénybe, vagy ne bukjunk fel egy
játékszerben, amitől a baba is és mi ma­
gunk is megsérülhetünk.
Közelség. Minél nagyobb a távolság a
között a két hely között, ahol a baba el­
aludt és ahol le akarjuk fektetni, annál na­
gyobb a valószínűsége, hogy felébred út­
közben. így a gyerekágyhoz a lehető leg­
közelebb etessük meg és ringassuk el.
Olyan ülőhely, amelyből fel tudunk
kelni. Mindig olyan széken vagy kana­
pén etessük a gyereket, ahonnan óvato­
san, a gyerek megzavarása nélkül fel tu­
dunk állni.
A jobb oldal. Vagy a bal. Vagyis azon
a karon etessük vagy ringassuk a babát,
amelyikkel könnyebben bele tudjuk fék-
190
tetni a gyerekágyba. Ha túl korán elal­
szik a rossz karon, óvatosan cseréljük meg
a karunkat, és egy kicsit etessük vagy rin­
gassuk még, mielőtt megkíséreljük le­
tenni.
Állandó kapcsolat. A baba kényelem­
ben és biztonságban érzi magát a mama
karján, így hiába vagyunk nagyon ügye­
sek, ha hirtelen a nyílt térbe pottyan,
meghökken, és felébred. Folyamatosan
dajkáljuk a gyereket, amíg eresztjük le az
ágyába. Először a háta érje az ágyat, és az
alatta lévő kezünket közvetlenül a mat­
rac elérése előtt húzzuk ki. Pár pillanatig
még tartsuk a gyereken a kezünket, és
gyengéden paskolgassuk, ha felriadna.
Csitító hang. Hipnotizáljuk alvásra a
gyereket hagyományos altatódallal (nem
fog tiltakozni, ha hamisan énekelünk),
vagy improvizáljunk monoton ritmus­
ban (valami effélét: „tente, baba, tente”).
Folytassuk, amíg a gyerekágyhoz visz-
szük, letesszük, és utána is néhány per­
cig. Ha forgolódni kezd, énekeljünk to­
vább addig, amíg meg nem nyugszik.
SÍRÁS
yyA kórházban gratuláltunk magunk­
nak, hogy milyen jó gyermekünk
van. Alig egy hetet töltött itthon,
amikor elkezdett ordítani.”
Ha az egy-két napos babák annyit sír­
nának, mint amennyit a néhány héttel
idősebbek, az új szülők kétszer is meg­
gondolnák, hogy hazavigyék a kórházból
a csemetéjüket. Amint azonban bizton­
ságosan befészkelték magukat otthon,
színt vallanak; egy kicsit valamennyi
baba sír, és sokan rengeteget bőgnek.
Végül is a sírás a csecsemők egyetlen
módja, hogy közöljék szükségleteiket és
érzéseiket: ez a bababeszéd. A kisbaba
nem tudja elmondani, hogy magányos,
éhes, nedves a pelenkája, fáradt, kényel­
metlenül érzi magát, melege van, fázik,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
vagy bármilyen más baja van. Ebben a
pillanatban ez valószínűleg lehetetlen­
nek tűnik, de hamarosan minden anyu­
ka képes lesz valamennyire dekódolni a
baba különböző sírásait, és megérteni,
hogy mit kíván vele közölni a gyermek
(lásd a 126. oldalt).
Ujszülöttkorban van olyan sírás,
amely egyáltalán nem köthető alapvető
szükségletekhez. A babák 80-90 száza­
lékánál előfordulnak napi sírási idősza­
kok, amelyek tizenöt perctől egy óráig
is tarthatnak, és nem könnyen magya­
rázhatók. Ezek az ismétlődő sírási roha­
mok - a „hasfájós” síráshoz hasonlóan,
amely a megfejthetetlen hátterű sírás
súlyosabb és kitartóbb formája - több­
nyire este tapasztalhatók. Lehetséges,
hogy ez otthon a legmozgalmasabb idő­
szak, készül a vacsora, a szülők és a testvé­
rek jönnek haza a munkából és az isko­
lából, a család asztalhoz ül, a gyerekek
figyelemért versenyeznek, és a sürgés-for­
gás meghaladja a baba tűréshatárát. De
lehet, hogy az álló napi szemlélődés, a kör­
nyezetből jövő látási, hallási élmények,
szagok és más ingerek feldolgozása után
a babának egyszerűen csak le kell vezet­
nie a feszültséget egy kiadós bőgéssel.
Egyes, egyébként teljesen boldognak
látszó babáknak szükségük van arra, hogy
álomba sírják magukat, valószínűleg a
kimerültség miatt. Ha a gyermek néhány
percet sírdogál, mielőtt elbóbiskol, ne
aggódjunk, idővel kinövi. Ami általában
segít, az a rendszeres lefekvés előtti szer­
tartás és az elegendő pihenés napközben,
hogy a gyerek ne legyen túlságosan fá­
radt éjjel.
Mindeközben tartsunk ki. Bár az el­
következő körülbelül 18 évben sok köny-
nyet fogunk felszárítani, ezek az általá­
ban könny nélküli újszülöttkori sírási
rohamok a baba három hónapos korára
valószínűleg elmúlnak. Ahogy a baba
egyre hatékonyabban tud kommuni­
kálni és egyre több önbizalma lesz, és
ahogy az anyuka egyre hatékonyabban
A Z ELS Ő H Ó N A P
megérti a babát, a gyermek már keveseb­
bet és rövidebb ideig fog sírni, és köny-
nycbben meg lehet nyugtatni.
Egy hirtelen sírási roham azonban
egy máskülönben nem sírós kisbabánál
betegséget vagy korai fogzást jelezhet.
Mérjük meg a lázát, keressük valami je­
lét esetleges betegségének vagy fogzásá­
nak, és hívjuk fel az orvost, ha valami­
lyen rendellenességet észleltünk.
HASFÁJÁS
J í párom és én nem tudjuk együtt
megenni a vacsorát a kisbabánk
háromhetes kora óta. Felváltva
kell bekapnunk az ételt, és fel-alá
sétálni vele, mert minden este
órákon át sír.9*
Hasfájós baba szüleinél még a bélszín­
vacsora is gyorskajává válik, amelyet gyo­
morfájást kiváltó sikoltások közepette
gyömöszölnek magukba. Csekély vigasz,
hogy az orvos szerint a baba ki fogja nő­
ni a hasfájást...
A baj csőstül jön, a hasfájós baba szü­
leinek is jut belőle. A becslések szerint
öt baba közül egynél fellépő, általában
késő délután kezdődő és lefekvésig tartó,
súlyos sírási rohamokat nevezzük hasfá­
jós sírásnak. Ez a sírás annyiban más,
mint a szokásos (lásd az előző kérdést),
hogy a babát nem lehet megvigasztalni,
a sírás fultépő sikításba fordul, és a szen­
vedés vagy három órán át, esetleg még
tovább tart, sőt néha éjjel-nappal nem
szűnik. A hasfájós időszakok többnyire
a nappalokra jellemzők, de egyes babák­
nál olykor éjjel is előjönnek. Az orvo­
sok a következő „hármas szabály” alap­
ján diagnosztizálják a hasfájást: három­
órás sírás a hét három napján három
héten át.
A baba a hasfájás tankönyvi esete
szerint felhúzza a térdét, ökölbe szorítja
a kezét, és általában nő az aktivitása.
A szemét szorosan lezárja vagy tágra nyit­
ja, összevonja a szemöldökét, sőt rövid
191
ideig visszatartja a lélegzetét. A bélműkö­
dés fokozódik, szelek is távoznak. Az evé­
si és alvási periódusok felborulnak a sírás
miatt, a kisbaba őrülten keresi a mellbim­
bót, de csak azért, hogy visszautasítsa,
amikor a szoptatás kezdődne. Esetleg
szundít néhány pillanatot, majd sikítva
felébred.
A tankönyvi leírást azonban csak
néhány csecsemő követi pontosan. Nincs
két baba, aki pont egyformán és azonos
intenzitással produkálná a sírás és az egyéb
társult viselkedések sorozatát, és nincs két
szülő, aki hasonlóan reagálna.
A hasfájás általában az élet második
vagy harmadik hetében kezdődik (kora­
szülött csecsemőknél később), és általá­
ban a hatodik hétig rosszabbodik. Egy
ideig úgy tűnik, soha nem ér véget, de
a tizenkettedik hétre általában csökkenni
kezd, és három hónapos korban (a ko­
raszülött babáknál később) a legtöbb has­
fájós csecsemő csodálatos módon meg­
gyógyul, csak néhányuk folytatja a sírást
a negyedik és az ötödik hónapban is.
A hasfájás megszűnhet hirtelen vagy fo­
kozatosan, jó napok és néhány rossz nap
váltakozásával, amíg minden jóra nem
fordul.
Ezeket a napi sírási időszakokat - füg­
getlenül attól, hogy maratoni vagy elvi­
selhetőbb hosszúságúak - kólikás hasfá­
jásnak nevezik, noha nincs egyértelmű
definíciója sem a kólikának, sem annak,
hogy mennyiben különbözik a más jel­
legű sírási problémáktól. A meghatáro­
zások és a különbségek vajmi kevéssé
érdeklik a szülőket, akik kétségbeesetten
próbálják csitítgatni porontyukat az ilyen
elhúzódó sírási rohamok alatt.
Rejtély, hogy mi okozza a hasfájást.
Elméletek akadnak szép számmal. Az alább
következők részben vagy egészben már
megdőltek. A hasfájós babák azért sírnak,
hogy a tüdejüket fejlesszék (nincs rá or­
vosi bizonyíték); olyan gyomorpanaszok
miatt sírnak, amelyeket szoptatott babá­
nál az anya étrendjének valamely elemé­
192
re való érzékenység vagy allergia vált ki,
cumisüvegből etetett babánál pedig a táp­
szerben lévő anyag (az ilyesmi csak ritkán
lehet oka a hasfájásnak); a szülői gyakor­
latlanság miatt sírnak (pedig hasfájás a
második vagy későbbi gyermekeknél nem
kevésbé gyakori, és azt a sírást a szülők
már nagyobb hidegvérrel kezelik); a has­
fájás örökletes (nem úgy tűnik, hogy
családok különböző generációiban hal­
mozódna); hasfájás gyakrabban fordul
elő azoknál a babáknál, akiknek az anyjá­
nál komplikációk léptek fel a terhesség
alatt vagy a szülésnél (statisztikák nem
igazolják); friss levegő váltja ki a hasfá­
jást (a gyakorlatban sok szülő azt tapasz­
talja, hogy a friss levegő az egyetlen mód
a síró babák lecsendesítésére).
A legújabb vizsgálatok az alábbi
okokra mutatnak rá:
♦ Túlterheltség. Az élet első néhány he­
tében a babák általában kizárják a kör­
nyezetből jövő külső ingereket, valószí­
nűleg így tudnak az alvásra és az evésre
koncentrálni. Amint azonban egyre in­
kább tudatosul bennük az őket körül­
vevő világ, gyakran több ingert vesznek
fel, mint amennyit képesek feldolgozni.
Álló napon át érzékelések bombázzák
őket (új hangok, vizuális ingerek, szagok)
így a kora esti órákra felfokozott, érzé-
kileg túlingerelt állapotba kerülhetnek.
Ennek következménye az ingerekre ér­
zékeny vagy különlegesen éber babáknál
a hasfájás. Szerencsére a babák (általában
három, de esetleg csak öt hónapos korra)
megtanulják kikapcsolni még a túltelí-
tődés előtt a környezetet, így a hasfájós
rohamok véget érnek. Ha a hasfájás oka­
ként erre a tényezőre gyanakszunk, a túl-
gondoskodás (ringatás, dajkálás, hintáz-
tatás, éneklés) csak ronthat a helyzeten.
Helyette figyeljük, hogyan reagál a baba
bizonyos ingerekre, és kerüljük azokat,
amelyek ártanak (ha például jobban sír
dörzsölgetésre vagy masszírozásra, hagy­
juk el ezt a fajta érintést a hasfájás idején,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
és inkább próbáljuk meg hintáztatni,
ha elég idős hozzá, lásd a 346. oldalt).
♦ Éretlen emésztés. Egy másik elmélet
szerint a kisbaba fejletlen emésztőrend­
szere erősen összehúzódik, amikor a sze­
lek távoznak, ez fájdalmat okoz, és nem
meglepő módon sok sírást. Ha a bélgá­
zok tűnnek a hasfájás kiváltó okának,
gyógyszerekkel lehet segíteni rajta (lásd
a 194 oldalt).
♦ Reflux. Újabb vizsgálatok szerint a
hasfájás gyakori oka a reflux. A reflux
ezen formája a nyelőcsövet ingerli (a fel­
nőtteknél jelentkező gyomorégéshez ha­
sonlóan), nagyon kellemetlen érzést és
sírást vált ki. Ha a babánál vélhetően
reflux okozza a hasfájást, lásd néhány öt­
letért az 374. oldalt.
♦ Környezet. A hasfájáshoz hozzájárul­
hat, bár még ismeretlen okból, ha do­
hányfüst van a lakásban. Minél több do­
hányos van a háztartásban, annál nagyobb
a valószínűsége a hasfájásnak, és annál
súlyosabb a panasz.
♦ Tej utánpótlási gondok. Nem elegen­
dő tej vagy más szoptatási problémák is
kiválthatnak hasfájást. A tej utánpótlás
gyakran a kora esti órákban csökken,
abban az időben, amikor a baba sírni
kezd. Ha ez az oka a hasfájós viselkedés­
nek, a jobb szoptatási technika vagy a
leszívott tejjel történő kiegészítés megold­
hatja a gondot.
♦ Szülői feszültség. Egy meglehetősen
vitatott elmélet szerint a baba azért has­
fájós, mert a szülők idegesek. Sok szakér­
tő szerint valószínűbb, hogy a baba sírá­
sa váltja ki a szülők feszültségét, mások
szerint a nagyon ideges szülő akaratla­
nul is átadja szorongását a gyereknek, és
megríkatja vele. Lehetséges, hogy a szü­
lői feszültség nem okozza, de súlyosbít­
ja a hasfájást.
A Z ELSŐ H Ó N A P
Megnyugtató hír a hasfájásról: a sírási
rohamokkal küszködő babák látható­
lag nem gyengülnek le (ugyanez nem
mondható el a szüléikről) sem érzelmi­
leg, sem fizikailag, ugyanúgy fejlődnek,
gyarapodnak, mint azok a babák, akik
keveset sírnak, vagy esetleg még jobban
is, és később sem lép fel náluk több vi­
selkedési probléma, mint más gyer­
mekeknél. Azokból a gyerekekből, akik
csecsemőkorukban hevesen sírnak, na­
gyobb valószínűséggel lesz élénk és ak­
tív problémamegoldó tipegő, mint azok­
ból, akik erőtlenül sírnak. És a legmeg­
nyugtatóbb az a bizonyosság, hogy ez
az állapot nem tart az örökkévalóságig.
A következő oldalon található ötletek
segíthetnek kezelni a problémát. (Lásd
még a 755. oldalt, ha nagyobb gyerek­
nél még mindig előfordul hasfájás.)
TÚLÉLNI A HASFÁJÁST
„Első gyermekünket gondozzuk,
és állandóan sír. Mit csinálunk
rosszul?”
Nyugodjon meg, nem ön a hibás. Nem
állja meg a helyét az az elmélet, hogy a
gyermek hasfájása a szülők bűne. A gyer­
mek valószínűleg pontosan ugyanennyit
sírna, ha mindent helyesen tenne (ami­
re természetesen egyetlen szülő sem ké­
pes, még sok tapasztalat birtokában sem).
A hasfájás a legújabb kutatások szerint a
gyermek fejlődésével áll összefüggésben,
és nem a szülőkével.
A legjobb, amit tehetünk, hogy meg­
próbálunk megbirkózni a baba sírási ro­
hamaival tőlünk telhetőleg hűvös fejjel
és racionálisan, mivel a szülők feszültsége
hozzáadódik a babáéhoz. Nem könnyű
nyugodtnak maradni a hasfájós rohamok
közepette, de annak tudata, hogy nem
mi vagyunk hibásak, segíthet. Es segít­
het a következő kérdésre adott válasz is.
„Amikor már a harmadik órája
ringatom hasfájós gyerekemet,
193
és nem hagyja abba az üvöltést,
az a szörnyű vágyam támad,
hogy kidobjam az ablakon.
Természetesen nem teszem, de
milyen szülő az, akinek ilyesmi
egyáltalán az eszébe jut?”
Teljesen normális szülő. Még az egyéb­
ként szentté avatásra méltó szülők sem
nagyon tudják elviselni valamiféle in­
dulat, akár múló ellenérzés nélkül azt a
lelki gyötrelmet és csalódottságot, ame­
lyet a folyamatosan síró babával való
együttélés okoz. A bőgőmasinák szülei,
bár csak ritkán vallják be, rendszeresen
harcolnak olyan rémítő gondolatokkal,
mint ön. (Ha úgy tapasztaljuk, hogy
az ilyen érzés nem csak múló impulzus,
és/vagy ha attól félünk, hogy valóban
bánthatjuk a kicsit, azonnal kérjünk se­
gítséget.)
Nem kérdés, hogy a szülők húzzák
a rövidebbet a hasfájásból. Azt bizton­
sággal kijelenthetjük, hogy a sírás nem
árt a gyermeknek, viszont nyomokat hagy
a papán és a mamán. A síró gyermek
hallgatása ingerlő, és idegességet vált ki.
Tárgyilagos vizsgálatok kimutatták, hogy
a csecsemő állandó sírására mindenki,
még egy gyermek is, vérnyomás-emelke-
H asfájós tartás. A hasfájós babákat
olykor megnyugtatja, ha ebben a pozícióban
a hasukra nyomást gyakorlunk.
194
GYÓGYSZEREK HASFÁJÁSRA
A hasfájós baba elkeseredett szülei gyak­
ran fordulnak orvoshoz varázsszerért
(vagy legalább gyógyszerért), hogy vége
legyen a sírásnak. Sajnos nem ismeretes
olyan orvosság, amely tökéletesen meg­
gyógyítaná a hasfájást minden csecsemő­
nél, és mivel minden felírt gyógyszernek
van mellékhatása, az orvosok többsége
nem kap a receptkönyve után az ilyen
megrögzött bőgőmasinák láttán. Léte­
zik azonban egy recept nélkül kapható
gyógyszer csecsemők számára, amelyet
Európában számos helyen alkalmaznak
hasfájás, puffadásos problémák kezelésé­
re, és csökkenti vagy enyhíti a tüneteket
a hasfájós babáknál. Hatóanyaga, a si-
methicone felnőtteknek szánt puffadás
elleni készítményekben is megtalálható.
Bár a szakemberek közt nincs egyet­
értés abban, hogy a csecsemőkori has­
fájást a bélgázok váltanák ki, általános
megfigyelés szerint sok hasfájós kisba­
déssel, a szívverés ütemének gyorsulásá­
val és a bőrben a véráram megváltozásá­
val reagál. Koraszülött, a méhben ke­
vésbé jól volt táplált vagy toxémiás volt
(preeklampsziás/eklampsziás) anyától
született gyermeknél a sírás hangmagas­
sága szokatlanul magas lehet, és külö­
nösen nehezen viselhető el.
Ahhoz, hogy a hasfájós korszak két
vagy három hónapját ép elmével átvé­
szeljük, próbáljuk meg a következőket:
Adjunk magunknak egy kis szünetet:
Ha a síró baba a hasfájós időszakban
egész héten, a hét minden éjszakáján ránk
marad, a megterhelésnek nemcsak a szü­
lői érzés látja kárát, hanem az egészsé­
günk és a házastársi kapcsolatunk is.
* Ha a baba ok nélkül magas hangon sír, nézessük
meg az orvossal, ilyen sírás betegséget jelezhet.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
bánál gyakoriak a szelek (de nem tisz­
tázott, hogy ez vajon oka vagy csak kö­
vetkezménye a sírásnak), és különböző
vizsgálatokban kimutatták, hogy a bél­
gázok mennyiségének csökkentése eny­
híti a diszkomfortot (és a sírást). Ez a
hatóanyag nem szívódik fel a szervezet­
ben, teljesen biztonságos, és nincsenek
mellékhatásai, ha tehát a hasfájós baba
puffad, kérdezzük meg az orvost az eset­
leges simethicone-adagolásról.
Vannak gyógynövény eredetű sze­
rek is, amelyeket kikiáltottak hasfájás
elleni gyógyírnak, de gyermekorvosok
szerint nem lehet tudni, hogy az ezekben
a készítményekben használt alkotóele­
mek vagy gyógyfuvek biztonságosak-e
csecsemők számára. Ne adjunk a kis­
babának semmilyen gyógyszert, legyen
bár gyógynövény eredetű vagy másmi­
lyen, amíg nem beszéltünk a gyermek
orvosával.
Ha mindkét szülő otthon van, a hasfá­
jós gyermek terhét osszuk meg egyen­
lően (egy óra vagy egy éjszaka szolgálat,
egy óra vagy egy éjszaka pihenés, vagy
bármilyen más elrendezésben, ahogy a
legjobbnak találjuk). A friss felnőttkar
(és az eltérő ringatási ritmus) néha meg­
nyugtatja a síró babát, ezért a váltás gyak­
ran a legjobb ötletnek bizonyulhat.
Törekedjünk arra is, hogy legalább
egyszer egy héten együtt is kikapcsolód­
junk. Szerezzünk fizetett segítséget (de
bizonyosodjunk meg róla, hogy olyan
személyt fogadunk fel, aki türelmes, és
van tapasztalata sírós csecsemőkkel),
vagy bízzuk a gyereket rokonokra vagy
barátokra (de ne olyan személyre, aki
nyíltan vagy bújtatva arra céloz, hogy
mi vagyunk a sírás okai, mert ez nem
igaz). Menjünk el vacsorázni (a szoptatós
periódusban is szakítsunk időt egy nyu­
A Z EL S Ő H Ó N A P
godt étkezésre egy közeli étteremben),
látogassunk meg barátokat, tornásszunk,
masszírozzuk meg egymást, vagy tegyünk
egy hosszú, nyugodt sétát.
Olyan szülőknek, akik tartósan vagy
csak alkalmilag egyedül vannak, még
gyakrabban kell segítséget kérniük, hi­
szen egyedül ki sem lehet bírni, hogy
nap mint nap órákon keresztül megbir­
kózzunk egy síró csecsemővel. Fogad­
junk pótmamát, ha megengedhetjük
magunknak, keressünk egy segítőkész
rokont vagy barátot (a nagyszülők érin­
tése rendszerint csodát tesz a nyűgös
kisbabánál; olyan barátok, akik velünk
egy cipőben járnak, biztatást adhatnak,
meg tanácsot). Amíg a közelben egy kis
szünetet tartunk, még egy olyan kamasz
is felveheti vagy tologathatja babakocsi­
ban a babát, akiről nem gondolnánk,
hogy egyedül lehet hagyni egy hasfájós
csecsemővel.
Adjunk a babának is szünetet: A ba­
ba sírására reagálni kell, hiszen ez a cse­
csemő egyetlen kommunikációs eszköze.
Ha viszont valamennyi szükségletét ki­
elégítettük (etetés, büfiztetés, pelenká-
zás, dajkálás stb.) anélkül, hogy a sírás
észlelhetően csökkent volna, tarthatunk
egy kis szünetet: tegyük az ágyába vagy
a mózeskosárba (a hátára) egy időre.
Nem lesz semmi baja, ha a karunk he­
lyett az ágyában sír tíz vagy tizenöt per­
cen keresztül, amíg valami viszonylag
nyugtató hatású dologgal foglaljuk el
magunkat, például lefekszünk, megnéz­
zük az e-mailjeinket, jógázunk, elmél­
kedünk vagy meditálunk, tévét nézünk,
vagy olvasunk néhány oldalt. A babának
is jót tesz, ha egy kissé kipihentebben és
felfrissültebben vesszük fel újra, és ott
folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Kikapcsolódás: Használjunk fuldugót,
ami csökkenti a gyermek sírásának ter­
heit; nem szűri ki teljesen a hangokat,
csak tompítja, elviselhetőbbé teszi őket.
195
Tegyük be a fülünkbe arra az időre, amíg
szünetet tartunk, vagy amikor fel-alá
sétálgatunk a babával. Elnyomhatjuk a
zajt fíilhallgatós zenehallgatással is.
Testmozgás: A torna kiválóan levezeti
a feszültséget, amiből a hasfájós baba
szüleinek sok jut. Végezzük a gyakorla­
tokat otthon korán reggel a babával együtt
(lásd a 702. oldalt), vagy menjünk úszni,
esetleg tornázni egy olyan fitneszköz-
pontba (püföljünk el, mondjuk, egy
bokszzsákot), amelynek van gyermek-
megőrzője, vagy vigyük magunkkal a
nyűgösködő gyermeket egy kis frissítő
sétára a gyerekkocsiban (ez segít a babá­
nak is megnyugodni, és közben az anyu­
ka is lehiggad).
Beszéljünk róla: Sírjuk ki mi is magun­
kat egy megértő személy vállán, legyen
az a házastársé, a gyerek orvosáé, a saját
orvosunké, egy családtagé, egy baráté,
vagy akár egy idegené egy chatportálon.
A hasfájást nem fogja meggyógyítani,
ha beszélünk róla, de jobban fogjuk ma­
gunkat érezni, ha megosztjuk valakivel
élményeinket. A legjobb megoldás, ha a
helyzetünket más hasfájós babák szülei­
vel tárgyaljuk meg, különösen azokkal,
akik sikeresen átvészelték a viharos idő­
ket, és már sima vizeken hajóznak;
szülői chatportálokon találhatunk olya­
nokat, akik egy cipőben járnak velünk.
Már annak a tudata is jólesik, hogy nem
vagyunk egyedül a vigasztalhatatlan kis­
babák világában.
Ha valóban félünk, hogy kárt oko­
zunk a gyereknek, kérjünk segítsé­
get: Szinte mindenkit idegesít az állan­
dóan síró kisbaba. Vannak, akiknek ez a
sírás már több, mint amit el tudnak vi­
selni. Ez az idegfeszültség néha a gyer­
mek elleni erőszakba torkollik. Sokkal
valószínűbb, hogy átlépjük ezt a határvo­
nalat, ha kezeletlen (és valószínűleg nem
diagnosztizált) szülés utáni depresszióban
196
HOGYAN BIRKÓZZUNK MEG A SÍRÁSSAL?
A kisbaba sírása ellen nincs biztos gyógy­
mód, nincs rá gyógyszer, orvosi vagy
gyógynövényi eredetű gyógyír vagy ke­
zelés, sőt ezek közül némelyik akár súlyos­
bíthatja is. Hogy még bonyolultabb le­
gyen a dolog, ami az egyik babát meg­
nyugtathatja, az a másiknál fokozza a
sírást. Azért vannak módszerek, ame­
lyek legalábbis időnként beválnak.
Amikor kipróbáljuk a baba megnyug­
tatásának különböző módjait, mind­
egyikre hagyjunk kellő időt, mielőtt át­
térünk egy következőre, másképp csak
szélmalomharcot vívunk, a gyerek meg
csak sír, sír és sír. íme néhány trükk,
amit előhúzhatunk a tarsolyból, amikor
legközelebb elkezdődik a sírás.
Válasz. A sírás a baba egyetlen módja,
hogy befolyást gyakoroljon a hatalmas
és rémítő új környezetre, hogy kom­
munikáljon, hogy elérjen valamit. Azt
várja, hogy ha szól, valaki válaszoljon.
Ha rendszeresen nem reagálunk, a gyer­
mek nemcsak erőtlennek, hanem érték­
telennek is érzi magát („olyan jelentékte­
len vagyok, hogy senki sem jön, amikor
szólok”). Bár néha úgy érezzük, hogy
teljesen feleslegesen teszünk bármit is,
úgysem segít, ez nem így van: ha rend­
szeresen és azonnal válaszolunk a baba
hívására, végül csökkenni fog a sírás.
Vizsgálatok szerint azok a babák, akik­
nek a szülei kisgyermekkorukban rend­
szeresen és azonnal reagálnak, tipegő-
korukban kevesebbet sírnak. Ha több
mint néhány percen keresztül hagyjuk
erősödni a sírást, már nehezebb lesz
megfejteni az okát, mivel a baba annyi­
ra izgatott lesz, hogy már ő sem emlék­
szik, miért is kezdett méltatlankodni.
Minél tovább sír a gyermek, annál to­
vább tart lecsillapítani. Természetesen
nem mindig kell mindent azonnal el­
dobni a kezünkből, hogy reagáljunk a
hívásra, hiszen előfordulhat, hogy éppen
a zuhany alatt állunk, a spagettit szűr­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
jük le, vagy megnézzük, ki csengetett.
Ha olykor egy pár perccel többet sír a
baba, nem lesz baja - legalábbis ha biz­
tonságos helyen van. Ha kiveszünk ma­
gunknak egy negyedóra szünetet a has­
fájós sírásmaratonból, senkinek nem
ártunk vele. (A vigasztalhatatlan sírás
különlegesen nehéz eseteiben egyes szak­
értők azt javasolják, hogy tíz-tizenöt
percig hagyjuk a babát sírni biztonsá­
gos helyen, például az ágyában, majd ve­
gyük fel, és további tizenöt percig pró­
báljuk csitítgatni, majd újra tegyük le,
és ezt ismételjük.)
Ne féljünk, hogy elkényeztetjük a
gyereket, ha rögtön pattanunk. Ilyen kis
csecsemőt még nem lehet elkényeztetni.
Több figyelem nem vezet túlzott füg­
gőséghez. Pont fordítva: azok a babák,
akik a szükségleteiket könnyen ki tud­
ják elégíteni, félelem nélküli, kevésbé
követelőző gyermekekké fejlődnek.
Derítsük fel az okokat. Ne higgyük
azt azonnal, hogy a gyerek csak a sírás
kedvéért sír. Előbb nézzük meg, hogy a
viselkedésének nincs-e valamilyen egy­
szerű és megszüntethető oka. Ha úgy
gondoljuk, hogy éhes, próbáljuk szop­
tatni vagy cumiztatni, de ne kövessük
el azt a hibát, hogy a könnyekre min­
dig étellel reagálunk. Az étel ebben a
zsenge korban is az éhségre legyen vá­
lasz, és ne a figyelem vagy a dédelgetés
hiányára. Ha fáradtságot gyanítunk,
próbáljuk meg alvásba ringatni a babát
a karunkban, a babakocsiban, a bölcső­
ben vagy a gyerekhordozóban. Ha a
nedves pelenka válthatja ki a sírást, te­
gyük tisztába. Ha melege van (aminek
izzadás a jele), vegyünk le egy vagy két
réteget az öltözékéből, nyissuk ki az
ablakot, kapcsoljunk be ventilátort vagy
légkondicionálót. Ha a hideg lehet a
gond (a nyak és a test érintésre hűvös­
nek tűnik), adjunk rá még egy réteg
ruhát, vagy futsünk jobban. Ha a baba
A Z EL S Ő H Ó N A P
akkor kezd el sírni, amikor fürdéshez
levetkőztetjük (a legtöbb újszülött nem
szeret meztelenül lenni), gyorsan csa­
varjuk törülközőbe vagy takaróba. Ha
úgy gondoljuk, hogy a gyermek túl so­
káig volt ugyanabban a helyzetben, és
ez okozza a kellemetlenséget, változtas­
sunk a helyzetén. Ha ugyanazt látja már
fél órája, fordítsuk meg. Ha egész nap
bent voltunk a lakásban, menjünk ki
(ha az időjárás engedi).
Testi közelség. Azokban a társadal­
makban, ahol a nők a saját testükön
hordják a gyereküket (mint például az
indiánok), az egészséges gyerekeknél
ismeretlen a hosszú sírás vagy nyűgös-
ködés. Ez a hagyományos bölcsesség a
mi kultúránkba is átültethető; kutatá­
sok szerint azok a gyermekek, akiket
karon vagy gyermekhordozóban napon­
ta legalább három órán keresztül cipel­
nek, kevesebbet sírnak, mint azok, akiket
nem vesznek fel ilyen gyakran. A baba
hordozása nemcsak a gyermeknek adja
meg a fizikai közelség élményét (kilenc
hónapi állandó közelség után lehet,
hogy pont ez után sír), hanem az anyá­
nak is segít jobban ráhangolódni a ba­
ba szükségleteire.
Pólyázás. Kis csecsemőknek nagyon
megnyugtató érzés, ha szorosan be van­
nak csomagolva, főleg hasfájás idején.
De vannak, akik kifejezetten nem sze­
retik a pólyát. Egyféleképpen tudhatjuk
meg, hogy mi jó a mi gyerekünknek: ha
legközelebb jön a hasfájás, próbakép­
pen pólyázzuk be (lásd a 153. oldalt).
Átkarolás. A pólyázáshoz hasonlóan
az ölelés is sok babának ad biztonságot.
Tartsuk a gyermeket szorosan a mel­
lünkhöz szorítva, karunkkal meghitten
átölelve. A pólyázáshoz hasonlóan egyes
babák a nagyobb mozgási szabadságot
kedvelik, és tiltakoznak, ha szorosan fog­
ják őket.
197
Egy kis vigasz. Az újszülött számára a
vigasztalás különböző formákban jö­
het. A karba vételen, a hordozáson és
az ölelésen kívül próbáljuk ki a követ­
kezőket:
♦ Ütemes ringatás a karunkban, ken­
guruban, babakocsiban, bölcsőben, rez­
gő gyermekülésben, gyermekhintában
(ha a baba már elég idős). Egyes babák
jobban reagálnak a gyors ringatásra, mint
a lassúra, de ne ráncigáijuk túl erősen,
mert azzal súlyos sérülést okozhatunk.
Van, akit felvillanyoz, ha oldalvást rin­
gatják, és megnyugtat, ha előre-hátra.
Figyeljük meg, a baba hogyan reagál a
különböző fajta ringatásokra.
♦ Sétáljunk fel-alá úgy, hogy a gyermek
a hordozójában, kenguruban vagy egy­
szerűen a karunkban van. Kipróbált, jó
módszer - fárasztó, de gyakran hatásos.
♦ Meleg vizes fürdő. De csak akkor, ha
a gyermek szereti a fürdőt. Egyes ba­
bák csak még hangosabban sírnak, ha
vízbe kerülnek.
♦ Éneklés. Tapasztaljuk ki, hogy a gyer­
mekünk megnyugszik-e lágy altatódal­
ra, vidám ritmusokra vagy popzenére,
és vajon a tiszta, magas hangot szereti-e,
vagy inkább a mély duruzsolást. Ha ta­
lálunk egy olyan dallamot, amelyet a ba­
ba szeret, énekeljük el újra és újra, a leg­
több gyermek szereti az ismétlést.
♦ Ritmikus hangok. Sok baba megnyug­
szik például a ventilátor, a porszívó vagy
a szárító zúgásától, az anyaméhbeli bu-
gyogásokat lejátszó magnószalagtól, a szü­
lők suttogásától, vagy megnyugtató ter­
mészetes hangokat rögzítő felvételtől,
amilyen a tengerparton megtörő hullá­
mok zaja vagy a szél zúgása a fák között.
♦ Kézrátétel. Azok a babák, akik szere­
tik, ha simogatják őket, masszírozásra
megnyugszanak (bár a mozdulat foko­
zott sírást okozhat azoknál, akik nem
198
szeretik). Mind az anya, mind a csecse­
mő számára megnyugtató, ha a masszí­
rozást úgy végezzük, hogy hanyatt fek­
szünk, és a babát arccal felénk fordítva
a mellünkre tesszük. (Lásd a 314. oldalt
további ötletekért a babamasszázsról.)
Gyakoroljunk egy kis nyomást A ba­
ba hasára, hová máshová? A hasfájós tar­
tás (az illusztrációt lásd a 193. oldalon)
vagy bármilyen más helyzet, amely eny­
he nyomást gyakorol a baba hasára
(például keresztbe fektetjük az ölünkben,
a hasa az egyik térdünkön, a feje a mási­
kon), enyhítheti a sírást okozó kellemet­
lenséget. Egyes babák jobban szeretik,
ha egyenesen a vállunkra emeljük őket,
és közben kicsit megnyomjuk a hasu­
kat, a hátukat veregetjük vagy dörzsöl-
getjük. Próbáljuk megszabadítani a
szelektől: gyengéden nyomjuk fel a térdét
a hasa felé, tartsuk ott tíz másodpercig,
majd engedjük el, egyenesítsük ki a lábát,
és ismételjük néhányszor.
Alakítsunk ki rituálékat Azoknál a
babáknál, akik szeretik a rendszerességet,
a rutin (etetés, fürdetés, pelenkázás, le­
vegőzés, és így tovább egészen a lefek­
vés szertartásáig) csökkentheti a sírást.
Ha a mi esetünkben is ez a helyzet (ez
csak akkor fog kiderülni, ha kipróbáljuk),
tartsunk ki következetesen a választott
nyugtató módszer mellett: ne csináljuk
azt, hogy egyik nap sétálunk, másnap
autózunk, harmadnap hintázunk. Ha
egyszer megvan a jó megoldás, ragasz­
kodjunk hozzá mindig.
A nyugtató szopás. Gyakran csak a
szopás öröméért kell a szopás, és nem a
táplálékért. Egyes babák örülnek, ha se­
gítünk a szájukba venni a saját ujjúkat
szenvedünk (lásd a 692. oldalt). Ha a
gyerek iránti indulat nem futó gondo­
lat csupán, ha nem tudunk parancsolni
annak az ösztönzésnek, hogy megüssük
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
(elsősorban a hüvelykujjukat), mert
így is rátalálnak a szopás élményére.
Mások a felnőttek kisujját szeretik job­
ban. Megint mások a cumit kedvelik
(ami csak akkor jó nyugtatónak, ha
a baba egyéb szükségleteit elláttuk, és a
szoptatás már jól megy).
Friss erő. Az a szülő, aki egy órája küzd
a zokogó újszülött megvigasztalásával,
csaknem biztosan stressz és fáradtság je­
leit bocsátja ki magából, amit a csecsemő
megérez, és még több sírással reagál rá.
Adjuk át a babát valakinek - a másik
szülőnek, egy rokonnak, barátnak vagy
pótmamának -, hogy pihenten kezdje
elölről, és a sírás talán abbamarad.
Menjünk friss levegőre. Az otthon
helyett egy másik helyszínen a baba cso­
dásán felüdülhet. Tegyünk kirándulást
autóval, gyermekhordozóval vagy baba­
kocsival. Az se baj, ha sötét van kint, a ba­
ba figyelmét úgyis eltereli az utcai fények
és az autólámpák csillogása. A mozgás
is csaknem biztosan nyugtatóan hat rá.
(Ha a sírás az autóban sem marad abba,
vegyük hazafelé az irányt, és próbál­
kozzunk más ötlettel.)
Vigyázzunk, hogy ne nyeljen sok le­
vegőt. Sok újszülött rossz közérzetét
gyakran a lenyelt levegő okozza. A ba­
bák kevesebb levegőt nyelnek le, ha ete­
tés közben lehetőleg függőlegesen tart­
juk és büfiztetjük őket. A cumisüvegen
a megfelelő nagyságú lyuk szintén csök­
kenti a bejutott levegőt. A lyuk ne le­
gyen se túl nagy (mert akkor a tápszerrel
együtt több levegő is megy), se túl ki­
csi (ha nagyon meg kell küzdeni a táp­
szerért, az is hozzájárul a levegő lenye­
léséhez). Tartsuk úgy a cumisüveget,
vagy megrázzuk a gyereket, vagy bár­
milyen módon ártsunk neki, azonnal
kérjünk segítséget. Menjünk át a szom­
szédhoz, és adjuk át a babát addig, amíg
A Z EL S Ő H Ó N A P
hogy ne kerüljön levegő a cumis részhez
(használjunk döntött cumisüveget vagy
eldobható betétest). A tápszer ne legyen
túl forró vagy túl hideg (bár a babák
többsége a fel nem melegített tápszert is
elfogyasztja, csak egy kis részüket zavar­
ja a hőfok). Etetés közben büfiztessünk
gyakran, hogy el távolítsuk a lenyelt leve­
gőt. Ha cumisüvegből etetünk, erre min­
den 15 vagy 30 gramm után kerüljön
sor. Szoptatásnál akkor történjen, ami­
kor a másik mellünkre vesszük a babát
(persze ha úgy tűnik, hogy sok levegőt
nyelt vagy rossz a közérzete, ugyanazon
mellnél is tartsunk szünetet). Cumizta-
tásnál és szoptatásnál egyaránt büfizte-
tésnek kell zárnia az etetést.
Szórakoztassuk a babát Az első hóna­
pokban egyes csecsemőknek elegendő,
ha csak elvannak, és szemlélik az őket
körülvevő világot, mások azonban sírnak
a csalódottságtól és az unalomtól, mivel
még oly keveset tudnak saját maguk ten­
ni. Vigyük őket magunkkal ügyeinket
intézni, magyarázzuk el nekik, hogy mit
csinálunk, találjunk nekik a környezetük­
ben olyan játékszereket vagy tárgyakat,
amelyeket nézhetnek, később ütögethet-
nek, amik tehát leköthetik a figyelmü­
ket. Másrészről viszont egy túlságosan
felizgatott gyermek hajlamosabb sírni,
így figyeljünk arra, hogy mikor kell ab­
bahagyni a szórakoztatást, és mikor nyu­
godt körülményeket teremteni.
Ne izgassuk fel túlságosan. Az újszü­
lött kisbabát mutogatni jó szórakozás,
mindenki látni szeretné, és az anyuka is
szívesen mutogatja mindenkinek. Új
tapasztalatokat, ingerlő környezetet sze­
retnénk biztosítani a kicsinek. Egyes ba­
báknak ez jót is tesz, mások (különösen
össze nem szedjük magunkat. Majd
hívjunk fel valakit, aki segíteni tud,
a házastársunkat, egy rokont, közeli ba­
rátot, a gyermek vagy a magunk orvo­
199
a kicsik) számára azonban túlságosan
izgató. Ha a baba hasfájós, korlátozzuk
az izgalmakat, a látogatókat és az inge­
reket, főleg késő délután és este.
Figyeljünk az étrendre. Győződjünk
meg arról, hogy a gyermek nem éhségé­
ben sír. Az éhezést pontosan megmutat­
ja a súlygyarapodás vagy a fejlődés jelei­
nek a hiánya (lásd a 168. oldalt). Több
ételt kell neki adni, és megszűnhet a sírás.
Ha cumisüvegből etetjük, kérdezzük meg
az orvost, hogy a sírás nem a tápszerre
való allergiának tulajdonítható-e (bár ez
csak akkor valószínű, ha a sírást az aller­
gia egyéb tünetei is kísérik). Ha szoptat­
juk a babát, számításba jöhet a saját ét­
rendünk felülvizsgálata is, mivel fennáll
annak a halvány veszélye, hogy a sírást a
mi étrendünk valamely eleme váltja ki.
Konzultáljunk az orvossal. Bár a ba­
ba napi sírási rohamai valószínűleg nem
többek normál sírásnál vagy hasfájásnál,
azért nem árt megbeszélni az orvossal,
hogy biztosak legyünk benne: nincs-e
betegség a háttérben. írjuk le a gyermek-
orvosnak a sírást, az időtartamát, az inten­
zitását, a hangfekvését, egyáltalán minden
eltérést a normálistól, minden szempon­
tot, amely betegség gyanúját keltheti.
Keressünk segítséget Ez az az idő, ami­
kor nincs értelme mindent a magunk vál­
lára venni. Használjunk ki minden lehe­
tőséget arra, hogy megosszuk a terhet.
Csak türelem! Néha semmi sem csilla­
pítja a hasfájást, csak a múló idő. Együtt
élni vele küzdelmes, de segíthet, ha újra
és újra és újra emlékeztetjük magunkat,
hogy általában a gyermek három hóna­
pos korára ez is elmúlik.
sát, a védőnőt Nem valószínű, hogy
erős indulataink a gyermek bántalma­
zásához vezessenek, de ha nem kapunk
gyorsan segítséget (szülés utáni depresz-
200
szió esetén kezelést), a bennünk fel to­
luló érzések alááshatják a szülő-gyerek
kapcsolatot, valamint szülői önbizal­
munkat.
ELKÉNYEZTETETT GYERMEK
„Mi mindigfelvesszük
a gyereket, ha sír; Lehet,
hogy elkényeztetjük?”
Az még nem fogja elkényeztetni a gye­
reket, ha nem vonjuk meg tőle a dédel-
getést. Vizsgálatok kimutatták, hogy
az ajnározás (ha sír, azonnal felvesszük,
és kielégítjük minden szükségletét)
nemhogy nem teszi elkényeztetetté a
gyereket, hanem épp fordítva: boldog­
ságot és önbizalmat ad neki, és a gyerek
végül kevesebbet fog sírni és kevesebb
figyelmet követel. Sokkal bensősége­
sebb kapcsolatot alakít ki az anyjával
(vagy azzal, aki az igényeit kielégíti),
és nagyobb bizalom épül ki benne.
További előny, hogy nyugodtan kerül
a mellbimbóhoz vagy a cumisüveghez,
és sokkal jobban fog enni, mert sírás
közben nem nyelt le egy egész étkezés-
nyi levegőt.
Valójában soha nem leszünk képe­
sek abban a pillanatban felvenni a gyer­
meket, amikor sírni kezd (előfordulhat,
hogy a fürdőszobában vagyunk, tele­
fonálunk vagy a vacsorát vesszük ki a
sütőből). Egyes időszakokban talán az
anyukának lesz szüksége egy kis szünet­
re a hasfájós sírás idején. Ezzel nem
teszünk rosszat addig, amíg az idő túl­
nyomó részében azonnal ugrunk a baba
hívására.
CUMI
„A gyermekem délután sírni
szokott. Adjak neki cumit, hogy
megnyugodjon?”
Egyszerű, gyors, és sok babánál megbíz­
hatóbban nyújt vigaszt és szárítja fel
a könnyeket, mint a rekedt hangon tu­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
catszor ismételt „csicsíja babája”. De
valóban a cumi az a tökéletes csodaszer
síró babák számára, amelyre elgyötört
szülők vágynak?
Valószínűleg nem. Bár kapóra jön
rövid távon (és nélkülözhetetlen lehet
azoknál a babáknál, akiknek nagy a szo­
pási igényük, de még nem jöttek rá,
hogyan vegyék az ujjúkat a szájukba),
a cumi előnye mellett több hátrány is
jár. Fontoljuk meg a következőket, mi­
előtt döntenénk, hogy használjuk vagy
ne használjuk, és ha igen, mikor kezd­
jük, és mennyi ideig.
♦ A cumi korai használata a szoptatásra
is kihathat. Az anyai mellbimbó és a
mesterséges mellbimbó különbsége meg­
zavarhatja a babát, ezért nem jó ötlet
szopós kisbabának cumit adni addig,
amíg a szoptatás nem megy megfele­
lően. Egyáltalán nem szabad olyan ba­
báknak adni, akik nem gyarapodnak
egy-egy szopás után, vagy akik rosszul
esznek cumisüvegből, mivel a cumi ki­
elégítheti a szopási igényüket, és így el­
vesztik az érdeklődésüket a mellen való
szopás iránt. Vizsgálatok kimutatták,
hogy a cumi megrövidíti a szoptatás
időtartamát, bár nehéz meghatározni,
hogy a cumi az oka a korai elválasztás­
nak, vagy a cumizás csak korai jele a
szoptatással kapcsolatos gondoknak.
Utolsó megjegyzés: Ha szoptatott babá­
nak cumit szándékozunk adni, várjunk
vele, amíg a baba belejött a szopásba, és
a súlya kellően nő.
♦ A cumi használata csakis a szülőn
múlik. Ez lehet jó olyan helyzetekben,
amikor megetettük, elringattuk, ének­
léssel szórakoztattuk a babát, órákon
keresztül tologattuk a gyerekkocsit,
de semmi nem csitította el, csak a szá­
jába dugott cumi. És rossz is lehet, mert
a cumi túl könnyű módszer, és ami
eleinte a baba számára volt segítség,
az hamarosan az anyuka mankójává
A Z ELS Ő H Ó N A P
válik. A jó szándékú szülő, aki a cumit
azért adja a gyermekének, hogy a szo­
pási igényét kielégítse, hamarosan ké­
nyelmesnek fogja találni, hogy bedug­
ja a cumit abban a pillanatban, amikor
a gyermek nyűgösködni kezd, ahelyett
hogy megpróbálná kitalálni a nyafogás
okát, vagy másképp próbálná megvi­
gasztalni. Esetleg arra használja, hogy
elaltassa a gyermeket, ahelyett hogy
időt szánna az ölelésére; hogy nyugal­
mat biztosítson magának, amíg telefo­
nál, ahelyett hogy felvenné, és megvi­
gasztalná; hogy megvásárolja a hallga­
tását, amíg bevásárol a sarki boltban,
ahelyett hogy bevonná az eseményekbe.
Az eredmény az lehet, hogy a gyerek
csak akkor boldog, ha van valami a szá­
jában, és nem képes semmilyen más
módon vigasztalódni.
♦ Az éjszakai cumizás mindenki szá­
mára kevesebb alvást jelent. A lefekvés­
kor adott cumi megakadályozza, hogy
a gyermek megtanuljon önmagától
elaludni, ami végül is kevesebb alvást
hoz az egész háznak. A baba felriad az
alvásból, amikor az éjszaka közepén el­
veszti a cumit, nem tud visszatérni nél­
küle álomországba —ilyenkor vajon ki
fog felkelni, hogy visszategye a szájába
a cumit?
♦ A cumizás megrögzött szokássá vál­
hat, amellyel nehéz felhagyni. Ha a cu­
mit akkor használjuk, amikor a szopási
igény a legerősebb, káros hatás nélkül
átsegítheti a szülőket és a babát egy igen
nehéz korszakon. Ha azonban hosszabb
ideig használjuk, mind a szülő, mind
a baba függővé válhat, és olyan szokás
alakulhat ki, amelytől egyre nehezebb
lesz megszabadítani a viszonylag köny-
nyen alakítható kisbabából hevesen el­
lenálló tipegővé fejlődött gyereket.
♦ Hosszabb távon jobb a mesterséges
segédeszköznél az, ha a babák megta­
201
nulják saját magukat megvigasztalni
(illetve ha a szülők megtanulják a gye­
reküket megvigasztalni). A hüvelykujj
(vagy az ököl) ugyanúgy kielégítheti a
fokozott szopási vágyat, mint a cumi,
de ennek használatát a baba irányítja,
és nem a szülő (igaz, ez nehezebbé teszi
a leszoktatást). Ha kell, bekapja a hü­
velykujját a szájába, ha kell, kiveszi,
és akkor mosolyog, gőgicsél, sír, akkor
fejezi ki magát a saját eszközeivel, ami­
kor akarja.
Ha azonban elkeseredetten vá­
gyunk egy kis nyugalomra, mert nem
bírjuk tovább a gyereksírást, és a cumi
láthatólag megoldást jelent, ne ha­
bozzunk használni. Akkor is próbáljuk
ki, amikor a gyermekünknek olyan erős
a szopási igénye, hogy a mellbimbón­
kat rágcsálja cumi gyanánt (vagy ami­
kor túl sok tápszert fogyaszt, mivel nem
ereszti el az üveg cumiját). De megfon­
toltan használjuk. Soha ne kössük a
cumit a gyerekágyra, babakocsihoz,
járókához, soha ne akasszuk a gyerek
nyakába vagy ne kössük a csuklójához
szalaggal, zsinórral vagy bármilyen más
fonallal, a gyerek ugyanis megfulladhat.
Ne használjuk túl sokat, és csak olyan­
kor folyamodjunk hozzá, amikor való­
ban szükség van rá. (Valahányszor fel­
merül, hogy adjunk-e cumit, először
kérdezzük meg magunktól: A gyer­
meknek ránk vagy a cumira van-e
szüksége?) Hogy elkerüljük a hozzá­
szokást, amelytől nehéz lesz szabadul­
ni, három és hat hónapos kora között
egyre sűrűbben vegyük ki a szájából
a cumit. Még egy okból érdemes mi­
nél korábban elválasztani a cumitól:
ha sokáig, még tipegőkorban is hasz­
nálja, az ismétlődő fülfertőzésekhez
vezethet.
202
A KÖLDÖKZSINÓR
GYÓGYULÁSA
„A köldökzsinór még nem esett le
a gyerekem köldökéről, és nagyon
csúnyán néz ki Lehet, hogy
elfertőződött?”
A köldök a gyógyulás folyamán általában
sokkal rosszabb képet mutat és rosszabb
szagokat áraszt, mint azt az állapota in­
dokolttá tenné. Ami orvosi értelemben
teljesen normális, az a gyenge idegzetűe­
ket ugyanúgy elrémíti, mint egy horror­
film csúcspontja.
Nem valószínű, hogy a köldökcsonk
elfertőződődne, főleg ha gondosan tisz­
tán és szárazon tartjuk. (Egyes orvosok
alkoholos ecsetelést ajánlanak a gyógyu­
lás érdekében és a fertőzés ellen, de vizs­
gálatok szerint a köldök ugyanúgy vagy
egyes esetekben még jobban gyógyul
alkohol nélkül is.) Ha a környező bőrfe­
lületen pirosodást tapasztalunk (ami al­
kohol okozta irritáció is lehet, nem csak
fertőzés), vagy szivárgást a köldökből vagy
a köldökzsinór tövéből, főleg ha rossz
szagú, ellenőriztessük a gyerek orvosá­
val. Ha fertőzés áll fenn, valószínűleg
antibiotikumot fog felírni.
A születéskor fényes és nedves köl­
dökzsinór általában egy-két héten belül
leszárad és leesik, de a nagy esemény meg­
történhet korábban vagy sokkal később
is (egyes babák mintha nem akarnának
megszabadulni tőle). Amíg le nem esik,
tartsuk szárazon a helyet (nem szabad
kádban füröszteni), hagyjuk szellőzni
(tűrjük le a pelenkát, hogy ne dörzsölje),
és tisztítsuk alkohollal, ha az orvos ezt
javasolta (de a környező bőrt védjük,
például az alkoholos lemosás előtt ken­
jük be babakrémmel, vagy csak a köl­
dökzsinór tövét kezeljük alkoholos vat­
tatamponnal, a környező bőrt hagyjuk
ki). Ha végül leesik, egy kis nyílt sebet
láthatunk, vagy kis mennyiségű, véres fo­
lyadék szivárgását észlelhetjük. Ez nor­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
mális jelenség, és ha néhány napon belül
teljesen leszárad, nincs ok aggodalomra.
Ha azonban két héttel a csonk leesése
után még nem teljesen záródott és nem
száraz, hívjuk fel a gyerekorvost. Eseten­
ként köldökgranulóma (élénkvörös és
nedvedző kis hegszövet) fejlődhet ki a
köldökzsinór leesését követően. Általá­
ban ezüst-nitráttal kezelik (hogy leszá­
radjon), néhány öltéssel elszorítják, hagy­
ják kiszáradni és leesni. Ha nem esik le,
kis beavatkozással távolitják el.
KÖLDÖKSÉRV
„Amikor a kislányom sír, a köldöke
mindig kidudorodik. Mitjelent ez?”
Valószínűleg azt, hogy a kislánynak köl­
döksérve van, ám ez semmi aggodalomra
nem ad okot.
Születés előtt minden baba hasfalán
van egy nyílás, amelyen keresztül a vér­
erek a köldökzsinórba jutnak. Egyes ese­
tekben a nyílás születéskor nem záródik
teljesen. Amikor az ilyen babák sírnak,
köhögnek vagy erőlködnek, egy kis bél­
szakasz a nyíláson keresztül kitüremked-
het, a köldököt és gyakran a körülvevő
területet is megemelve, ujjhegynyitől cit­
rom nagyságú dudort képezve. Az ilyen
dudor (főleg ha tudjuk róla, hogy sérv)
ijesztő lehet, de ritkán ad okot aggoda­
lomra. A bél szinte soha nem záródik ki
a nyílásban (ez a bél vérellátásának meg­
szűnését jelenthetné), és az esetek több­
ségében beavatkozás nélkül meggyógyul.
Kisebb nyílások általában néhány hóna­
pon belül záródnak vagy észrevehetetle­
nekké válnak, a nagyobbak kétesztendős
korra.
A köldöksérv legjobb kezelési mód­
ja, ha nem kezeljük. Az olyan házi gyógy­
módok, amelyek a dudort visszaszorítják
(például haskötők vagy szorítok), nem
hatásosak, és egyes esetekben károsak is
lehetnek. A köldöksérvet helyreállító mű­
tétet csak akkor szokták javasolni, ha a
nyílás a hasfalon nagyon nagy, egyre nő,
A Z ELSŐ H Ó N A P
vagy zavarja a babát. Gyakran a gyerek­
orvos javasolja, hogy a műtéttel várjunk
a gyerek hat- vagy hétéves koráig, mivel
a sérv erre a korra általában elmúlik. Ha
azonban a kizáródás jeleit tapasztaljuk,
a dudor sírás után nem húzódik vissza,
nem lehet visszanyomni, hirtelen megnő,
érzékennyé válik, a baba hány, forduljunk
orvoshoz, azonnali műtétre lehet szükség.
A KÖRÜLMETÉLÉS SEBÉNEK
GONDOZÁSA
„Tegnap a fiamat körülmetélték,
és az érintett terület körül
ma szivárgás tapasztalható.
Ez normális jelenség?**
Egy kis szivárgás nemcsak normális jelen­
ség, hanem annak jele, hogy a szervezet
gyógyító nedvei oda gyülekeztek, és meg­
kezdték munkájukat. Fájdalom és néha
egy kis vérzés általános jelenség körülme­
télés után, és nem kell aggódni miatta.
Az első napon dupla pelenkát érde­
mes használni, mely segít a péniszt ki­
párnázni, ráadásul széttárja a baba comb­
jait, hogy ne nyomják az érzékeny sebet,
később azonban általában erre már nincs
szükség. A péniszt általában az orvos vagy
a mohéi (a rituális zsidó körülmetélő)
gézzel betekeri. Egyes orvosok javasolják,
hogy minden pelenkaváltásnál rakjunk
friss, vazelinbe vagy más kenőcsbe már­
tott gézpárnát a péniszre, mások szerint
ez nem szükséges, ha a területet tisztán
tartjuk. Kerülni kell, hogy a teljes gyó­
gyulás előtt a pénisz fürdés közben nedves
legyen (feltehetően amúgy sem meríte­
nénk vízbe a babát, mivel a köldökzsinór
ilyenkor valószínűleg még nem esett le).
DUZZADT HEREZACSKÓ
fiunknak hatalmas a here­
zacskója. Ez valami rosszatjelent?*
Valószínűleg semmit. A fiúk heréi egy vé­
dőtasakba vannak zárva: a herezacskó­
ba. Az ezt kitöltő folyadék kipárnázza
203
a heréket. Néha születéskor a gyereknek
nagyobb mennyiségű folyadék van a he­
rezacskójában, amely így duzzadtnak tű­
nik. Az állapotot hydrokelének (vízsérv­
nek) nevezik, és nem kell miatta aggódni,
mivel az első életév során fokozatosan,
kezelés nélkül felszívódik.
Mutassuk meg azonban a gyerek or­
vosának, hogy biztosak legyünk benne:
amit látunk, nem lágyéksérv (az utóbbi
sokkal valószínűbb, ha érzékenység, bőr­
pír és elszíneződés is tapasztalható, lásd
a 244. oldalt), amely emlékeztethet a hyd-
rokelére, illetve együtt járhat vele. A kis­
fiú vizsgálatával az orvos eldönti, hogy
a duzzadt herezacskó folyadékfeleslegnek
tulajdonítható-e, vagy sérvről van szó.
HYPOSPADIASIS
„Most mondták meg nekünk, hogy
a fiunk péniszén a kivezető nyílás
középen van, és nem a csúcson.
Mit jelent ez?**
Megesik, hogy születés előtt kissé sza­
bálytalanul alakul a húgycső és a pénisz.
A kisfiú esetében a húgycső (az a cső,
amelyen a vizelet és a hímivarsejtek tá­
voznak - persze nem ugyanabban az idő­
ben) nem fut végig a pénisz csúcsáig,
hanem máshová nyílik. Ezt a jelenséget
hypospadiasisnak nevezik, és ezerből egy-
három fiúnál fordul elő. Első fokú hy-
pospadiasisról akkor beszélünk, ha a
húgycső nyílása a pénisz végén van, de
nem pontosan a megfelelő helyen; ez a
minimális eltérés nem szorul kezelésre.
Másodfokú hypospadiasisról van szó,
ha a nyílás a pénisz tengelyének alsó
oldala mentén található. Harmadfokú
hypospadiasisnál a nyílás a herezacskó
közelében van. Ezek a rendellenességek
helyreállító műtéttel korrigálhatok.
Mivel a helyreállításhoz az előbőr-
re szükség lehet, körülmetélést (még
rituális körülmetélést) sem hajtanak
végre hypospadiasisban szenvedő gye­
reken.
204
Lányok is születhetnek hypospadi-
asisszal, amikor a húgycső a vaginába
nyílik. Műtéttel általában ez is helyre­
állítható.
PÓLYÁZÁS
„Próbálom pólyában tartani
a kisbabámat, ahogy a kórházban
mutatták, de lerúgja magáról
Hagyjam abba a próbálkozást?”
Méhen kívül az élet első néhány napja
zavarba ejtő, sőt nyugtalanító. Az anya­
méh gubójába meghitten beburkolózva
töltött kilenc hónap után az újszülött­
nek alkalmazkodnia kell új környezete
hirtelen tágra nyílt teréhez. A gyerek-
gondozók többnyire úgy vélik, hogy ez
az átmenet kényelmesebb lesz, ha az új­
szülött korábbi otthonának biztonságát
és melegségét próbáljuk utánozni a pó-
lyázással vagy a takaróba göngyöléssel.
Pólyában a gyereket kevésbé zavarja a sa­
ját rángatózó mozgása alvás közben, a be-
bugyolálás kényelmesebben és elégedet­
tebben tartja háton fekve, és meleget ad
az első napokban, amikor a hőszabályo­
zás még nem teljes hatékonysággal mű­
ködik. (A túlhevülés megakadályozásá­
ra a babát soha nem szabad bepólyázva
tartani meleg szobában.)
A kórházban általában bepólyáz­
zák az újszülötteket, de ebből még nem
következik, hogy minden babának szük­
sége van rá, vagy otthon is szereti majd.
Sok gyerek pár hétig még megnyugta­
tónak találja a pólyát (és jobban alszik
benne), néhányan még tovább is. A mód­
szer segíthet hasfájós csecsemők lecsen-
desítésében. Más babák viszont teljesen
elégedettnek tűnnek pólya nélkül, vagy
nyilvánvalóan zavarja őket a pólya már
a kezdet kezdetétől. Egy jó tanács: ha
úgy tűnik, hogy a pólyázás kedvére van
az újszülöttnek, használjuk, ha nem,
akkor inkább ne.
Végül valamennyi kisbaba kinövi
a pólyát, amint egy kissé aktívabbá válik,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
és ezt nyilvánvalóvá is teszi azzal, hogy
megpróbálja lerugdosni a csomagolást.
Ekkor a szundikálás idejére történő pó­
lyázás akár veszélyes is lehet, mert a lerú­
gott takaró a fulladás veszélyével fenyeget.
A pólyázás továbbá megakadályozhatja,
hogy a baba a motorikus készségeit gya­
korolhassa, ezért tehát csak akkor szabad
bepólyázni az aktívabbá vált kisbabákat,
ha valóban úgy tűnik, hogy hasfájási ro­
hamok alatt szükségük van a szűk hely
melegére, ám a pólyázást csak ezekre az
órákra korlátozzuk.
MEGFELELŐ HŐMÉRSÉKLET
„A szabadban melegnek tűnik
az idő a kötött kabátkához
és a sapkához, de ha trikóban
és pelenkában viszem ki a gyere­
kemet, mindenki azt mondja,
hogy nincs kellően felöltöztetve”
A buszon, az üzletben és az utcán min­
dig akadnak jó szándékú idegenek, akik
szerint az új szülők (még ha második
vagy harmadik gyereküket nevelik is) so­
ha semmit nem csinálnak jól. Hozzá kell
szokni a kritikához. Ne hagyjuk magun­
kat befolyásolni a gyerekünk gondvise­
lésében. Hiába esküdöznek nagymamák
vagy nagymamatípusok, amint a kisba­
ba természetes hőszabályozása (az élet
első néhány napjában) beáll, nem kell
a kisgyereket semmivel sem melegebben
öltöztetni, mint ahogy magunk öltözkö­
dünk. (Enyhe időben a sok ruha éppoly
megerőltető az újszülött hőszabályozási
rendszerének, mint a kevés.)
Általában véve vegyük alapul a saját
hőérzetünket a gyerek komfortos kör­
nyezetének megteremtéséhez (ez nem
azokra vonatkozik, akiknek mindig me­
legük van, amikor mások fáznak, vagy
mindig fáznak, amikor másoknak me­
legük van). Ha bizonytalanok vagyunk,
ne a kezénél próbáljuk ellenőrizni
(„Szent ég, hideg a keze!”). A kisbaba
keze és lába általában hűvösebb, mint
A Z EL S Ő H Ó N A P
a test többi része a fejletlen keringési rend­
szer miatt. Ne gondoljuk, hogy fázik, ha
néhányszor tüsszent, lehet, hogy csak a
napsütés ingerli, vagy kitisztítja az orrát.
Az idegenekre nem szabad hallgat­
ni, a gyerekre azonban annál inkább.
A kisbabák általában nyűgösködéssel
vagy sírással közük, ha fáznak (ahogy
minden mást is közölnek). Ha felfogjuk
ezeket az üzeneteket (vagy ha nem va­
gyunk benne biztosak, hogy jól öltöz­
tettük fel), vizsgáljuk meg a hőmérsék­
letét a tarkóján, a karján vagy a törzsén
(ahová könnyebben odaférünk a ruha
alatt) a kezünk fejével. Ha a baba kelle­
mesen melegnek tűnik, lehet, hogy azért
sír, mert éhes vagy fáradt. (Ha a baba iz­
zad, valószínűleg túlságosan fel van öltöz­
tetve, vegyünk le tehát egy réteget róla.)
Ha fázik, öltöztessük fel vagy takarjuk
be, vagy állítsuk feljebb a fűtést. Ha a kis­
baba túlságosan hidegnek tűnik, rögtön
vigyük meleg helyre, mert a szervezete
valószínűleg nem tud elegendő hőt ter­
melni, hogy felmelegítse, még ha sok ru­
ha van is rajta. Közben vegyük a babát
a meleg testünkre, ha szükséges, a blú­
zunk alá.
Egyetlen testrész igényel különleges
védelmet mindenfajta időjárásnál: a fej.
Részben azért, mert sok hő távozik a fe­
detlen fejen keresztül (hiszen a csecsemő
feje aránytalanul nagy a testéhez képest),
részben pedig azért, mert a legtöbb kis­
babát igen kevés haj védi. Még kevésbé
hideg napokon sem árt sapkát tenni az
egy évnél fiatalabb gyerek fejére. Meleg,
napos időben egy jó kis karimás kalap
megvédi a baba fejét, arcát és szemét,
de még ilyen (napernyővel kiegészített)
védelem mellett is csak rövid ideig te­
gyük ki teljes napsütésnek.
A kisbabáknak alvás közben is kü­
lönleges védelemre van szükségük a hő­
veszteség ellen. Mély alváskor a hőter-
melő folyamatok lelassulnak, így ha a
gyerek hidegebb időben napközben a ba­
bakocsiban szundikál, vigyünk magunk­
205
kal egy másik takarót vagy lepedőt is.
Ha éjszaka hideg szobában alszik, a pi­
zsamájára húzott babahálózsák segít me­
legen tartani (paplan vagy dunyha nem
biztonságos alvó baba betakarására). Ne
tegyünk azonban sapkát a gyerek fejére,
amikor lakásban tesszük le aludni, mert
ez túlhevüléshez vezethet.
Hidegben tanácsos rétegesen öltöz­
tetni a gyereket, ez nemcsak divatos,
hanem ésszerű is. A többrétegű, könnyű
öltözet a test melegét jobban megtartja,
mint egyetlen nehéz réteg, a külső ruha­
darabokat pedig le lehet venni, ha túl­
fűtött bevásárlóközpontban sétálunk,
levegőtlen buszra szállunk, vagy az idő­
járás hirtelen melegebbre fordul.
Vannak babák, akiknek hőérzékelé­
se (akárcsak egy-egy felnőtté) kívül esik
a normál tartományon. Ha a gyerek ál­
landóan jobban fázik, mint az anyuka,
vagy folyton melege van, fogadjuk el ezt
a tényt. Ha megkérdezzük az anyóst,
kiderülhet, hogy a házastárs pont ilyen
volt kiskorában. Ez azt jelenti, hogy fázós
baba számára több takaró és melegebb
ruha kell, mint amennyire az anyukának
szüksége volna. Az olyan baba számára,
akinek folyton melege van (télen is ki­
ütköznek rajta a melegkiütések), keve­
sebb takaró és könnyebb ruha szükséges.
KINT A SZABADBAN
„Tíz napja jöttünk haza a kórház­
ból, és lassan beleőrülök, hogy
be vagyok zárva a lakásba. Mikor
vihetem ki a gyereket?”
Ha a kórház és az otthonunk nincs össze­
kötve föld alatti csatornával, a gyerek
már járt a szabadban. És ha nem volt
hóvihar, zivatar vagy mélyen fagypont
alatti hőmérséklet, azóta is mindennap
ki lehetett volna vinni. A dajkamesék
(amelyekhez a nem is olyan idős anyák
és anyósok is ragaszkodnak) az újszü­
lötteket és az új szülőket a szülés utáni
két hétben vagy még tovább az otthon
206
fogságában tartanák, de ne higgyünk ne­
kik. Egy egészséges, időre született cse­
csemő elég erős ahhoz, hogy kibírjon egy
babakocsizást a parkon keresztül, egy
gyors kiruccanást a piacra, vagy akár egy
hosszabb nagymama-látogatást (bár inf­
luenzás időszakban, az első hat-nyolc
hétben jobb korlátozni a gyerek kap­
csolatát a látogatókkal, főleg az általuk
hordozott mikrobák miatt). Ha azonban
készen állunk egy kirándulásra (a szülés
utáni első héten valószínűleg sok időt
fogunk ágyban tölteni), bátran kiszaba­
dulhatunk az otthon korlátai közül.
Ha elmegyünk a gyerekkel, öltöz­
tessük fel megfelelően, védjük az időjá­
rás szélsőségeitől, és mindig vigyünk ma­
gunkkal tartalék takarót, ha fennáll a
lehetősége, hogy az idő rosszabbra for­
dul. Szélben, esőben tegyünk esővédőt
a babakocsira, nagy hidegben vagy pá­
rás melegben korlátozzuk a szabadban
töltött időt - ha mi fázunk vagy izza­
dunk, a baba is bizonyosan szenved.
Közvetlen napfénynek még enyhe idő­
ben is csak rövid ideig tegyük ki. És ami
a legfontosabb: ha autóval megyünk,
a baba legyen jól beszíjazva a hátrafelé
néző biztonsági gyerekülésbe.
TALÁLKOZÁS IDEGENEKKEL
„Mindenki meg akutja érinteni
a fiunkat. A kapus, az eladó a
szupermarketben, idős asszonyok
az üzletekben, a látogatók, akik
a lakásunkba lépnek. Állandóan
aggódom a kórokozók miatt.”
Az újszülött baba ellenállhatatlan, min­
denki gyömöszölni szeretné. Arcocskájá-
tól, ujjaitól, állátói, lábujjaitól mindenki
elájul. Pedig a szülők tartózkodó visel­
kedést várnak el a kívülállóktól, amikor
az újszülöttjükről van szó.
Indokolt a félelem, a baba ily módon
valóban megfertőződhet. A nagyon fia­
tal csecsemők érzékenyebbek a fertőzé­
sekre, mivel az immunrendszerük még
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
viszonylag fejleden, és nem volt alkalmuk
védettséget kialakítani. Kérjük meg az
idegeneket, hogy csak nézzék a gyereket,
de ne érintsék meg, főleg a kezét hagy­
ják békén, hiszen az általában a szájába
kerül. Nyugodtan ráfoghatjuk az orvos­
ra: „A gyerekorvos azt mondta, hogy a
családon kívül senkinek se engedjük meg,
hogy hozzányúljon.” A barátokat és a csa­
ládtagokat legalább az első hónapban
kérjük meg, hogy mossanak kezet, mi­
előtt felveszik a gyereket. A közvetlen
bőrkontaktust nyilvánvalóan kerülni kell
olyasvalakivel, akinek kiütései, kelései
vagy nyílt sebei vannak.
Bármit mondunk vagy csinálunk,
nem kerülhetjük el, hogy néha a gyerek
fizikailag érintkezzen idegenekkel. Ha egy
barátságos bankhivatalnok leteszteli a
gyerek markolását az ujján, és nem tud­
juk megakadályozni, vegyünk elő egy
törlőkendőt, és diszkréten töröljük le
a gyerek kezét. Ha kívülről jövünk, mi
magunk is gondosan mossunk kezet, mi­
előtt a gyerekhez nyúlunk. A kóroko­
zók a kívülállókról (és ajtókilincsekről
vagy bevásárlókocsikról) a kezünkön át
könnyen átjuthatnak a gyerekre.
Ahogy a baba nagyobb lesz, nem kell
és nem is szabad túlságosan steril környe­
zetben nevelni. Szüksége van rá, hogy
kapcsolatba kerüljön különféle mikro­
organizmusokkal, mert csak akkor tudja
kialakítani immunitását a környezetében
előforduló baktériumokkal, vírusokkal
szemben. Lazítsunk tehát egy kicsit az
első hat-nyolc hét után, és hagyjuk, hogy
a bacilusok oda kerüljenek, ahova egyéb­
ként is kerülnének.
CSECSEMŐKORI AKNE
^A kisbabáknak állítólag
csodálatos a bőrük. De az én
kéthetes gyerekemen, úgy tűnik,
súlyos akné tört ki.”
A legtöbb kisbaba egy hónapos kora előtt
megküzd a „serdülőkori” bőrproblémák-
A Z ELS Ő H Ó N A P
kai, ami nagyon igazságtalan dolog, és
általában teljesen alkalmatlan időben je­
lentkezik (a nagyszülők érkezésekor vagy
az első ünnepélyes fényképezés alkal­
mával). A csecsemőkori akné, amely az
újszülöttek 40 százalékát érinti, általá­
ban két-három hetes korban kezdődik,
és gyakran a baba négy-hat hónapos
koráig tart. Senki sem tudja bizonyos­
sággal a csecsemőkori akné okát, de úgy
vélik, hogy ezeknek a bőrproblémáknak
ugyanaz az oka, mint sok tizenéves kori
bőrproblémának: a hormonok.
Újszülöttek esetében azonban nem
a saját hormonjaik váltják ki a problémát,
hanem az édesanyjukéi, hiszen a vérke­
ringésükben még ezek cirkulálnak. Ezek
az anyai hormonok serkentik a baba lom­
ha izzadságmirigyeit, és vezetnek patta­
nások kialakulásához. A csecsemőkori
akné további oka az, hogy az újszülött
pórusai még nem teljesen fejlődtek ki,
ezáltal könnyen beléjük kerül a piszok,
és kivirágzanak a pattanások.
Nem szabad nyomkodni, szappan­
nal dörzsölni, arcvízzel elárasztani, és sem­
milyen más módon kezelni az újszülött
baba aknéját. Egyszerűen naponta két-
háromszor mossuk le vízzel, töröljük szá­
razra, és néhány hónapon belül nyom­
talanul ki fog tisztulni magától.
A BŐRSZÍN VÁLTOZÁSAI
yyAgyerekem hirtelen kétszínűvé
vált - deréktól lefelé vöröseskék,
deréktólfelfelé sápadt. Mi baja
lehet?”
Valóban ijesztő a saját szemünkkel látni,
hogy a gyerekünk színe megváltozik.
Még sincs mitől félni, amikor egy új­
szülött hirtelen többféle színben kezd
tündökölni, az egyik oldala más, mint a
másik, a felsőteste elüt az altestétől. Fej­
letlen keringési rendszere következtében
a vér egyszerűen a gyerek testének egyik
részében halmozódott fel. Gyengéden
fordítsuk meg (vagy ha a színeltérés a
207
has- és a hátoldal között áll fenn, akkor
fordítsuk át) egy időre, és a normális
színe vissza fog térni.
Azt is megfigyelhetjük, hogy a baba
keze és lába kékesnek tűnik, a test többi
része viszont rózsaszín. Ez is a fejletlen
keringési rendszer következménye, és ál­
talában az első hét végére elmúlik.
Em ikor tisztába teszem a kis­
babámat, a bőre olykor a teljes
testfelületén márványozottnak
tűnik. Miért van ez?”
Lilás (néha inkább piros, néha kékesebb)
márványozottság az apró baba bőrén,
ha fázik vagy sír, egyáltalán nem szokat­
lan jelenség. Ezek a múló változások
csak újabb jelei a fejletlen keringési rend­
szernek, ami a baba még nagyon vékony
bőrén keresztül megfigyelhető. Néhány
hónapon belül ki fogja nőni ezt a jelen­
séget. Ha ilyesmit észlelünk, ellenőrizzük
a tarkóján vagy a derekánál, hogy nem
fázik-e. Ha igen, adjunk rá ruhát, vagy
takarjuk be. Ha nem, nyugodtan várjuk
meg, míg a márványozottság - valószí­
nűleg néhány percen belül - elmúlik.
HALLÁS
,yA gyerekem látszólag nem reagál
a zajokra. Átalussza a kutya
ugatását és a nővére hisztériáit.
Lehet, hogy baj van a hallásával?”
Ez valószínűleg nem azért van, mert a
baba nem hallja a kutya ugatását vagy a
nővére kiabálását, hanem azért, mert már
hozzászokott ezekhez a hangokhoz. Bár
ő akkor pillantotta meg először a vilá­
got, amikor az anyaméhből kikerült, de
nem ez volt az első alkalom, amikor a
külvilág hangjai eljutottak hozzá. Sok
hang - kezdve a rádióból jövő zenétől
az utcákon tülkölő dudákig és a sikoltó
szirénákig - áthatolt békés méhbeli ott­
hona falán, és már hozzászokott.
A legtöbb baba korai gyerekkorban
ijedséggel, körülbelül három hónapos
208
korban pislogással, körülbelül négy hó­
napos korban a hangforrás felé fordu­
lással reagál a zajokra. Nem biztos, hogy
azok a hangok, amelyek létezésének hát­
térzörejévé váltak, erőteljes választ válta­
nak ki, esetleg csak olyan finom reak­
ciót, amit gyakorlatlan szem nem is vesz
észre (például megváltoztatja a testhely­
zetét vagy a tevékenységét).
A legtöbb újszülött hallását meg­
vizsgálják (lásd a 106. oldalt). Valószí­
nűleg az ön gyerekéét is megvizsgálták,
és mindent rendben találtak. Megbizo­
nyosodhat róla, ha megkérdezi a gyerek
orvosát, hogy elvégezték-e a vizsgálatot,
és mi volt az eredménye.
További aggódás megelőzésére el­
végezhetjük a következő kis tesztet: tap­
soljunk a gyerek feje mögött, és figyel­
jük, megijed-e. Ha igen, tudjuk, hogy
a gyerek hall. Ha nem, próbálkozzunk
később. A gyerekeknek (az újszülöttek­
nek is) megvan az a csodálatos tulajdon­
ságuk, hogy akaratlagosan figyelmen kí­
vül hagyják vagy kizárják a környezetü­
ket, és lehet, hogy a baba most éppen
ilyen állapotban van. Az ismételt teszt
kiválthatja a várt választ. Ha mégsem,
keressünk más módokat a megfigyelésé­
re: megnyugszik-e vagy bármilyen más
módon reagál-e az anyja megnyugtató
hangjára, amikor nem néznek egymás
szemébe? Van-e bármilyen válasza az
éneklésre vagy a zenére? Megijed-e, ami­
kor ismeretlen zajt hall? Ha úgy tűnik,
a baba soha nem reagál a hangokra,
beszéljünk a lehető leghamarabb az or­
vossal. Minél korábban felismerik és
kezelik a gyerek esetleges halláskároso­
dását, annál jobb eredmény várható.
A vizsgálat különösen fontos a ma­
gas kockázatú csecsemőknél: akiknek
születési súlya nem érte el a 2,5 kilót,
akiknél szülés közben komplikációk
léptek fel, akiket az anyaméhben olyan
gyógyszerek vagy fertőzések értek (pél­
dául rubeola), amelyek halláskároso­
dást okozhatnak, akiknek a családjában
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
előfordult süketség, akiknek más súlyos
rendellenességei vannak.
HANGOS ZENE
yyApárom hangosan szereti
hallgatni a rockzenét. Attólfélek,
hogy károsíthatja a kislányom
fülét.”
A fiatal vagy idős fül egyaránt megadja
az árát, ha hosszú időn át hangos zenét
hallgat (függetlenül attól, hogy rock,
klasszikus vagy másmilyen), nevezetesen,
a hallás bizonyos mértékben károsodik.
Bár egyesek füle születéstől kényesebb
és hajlamosabb a károsodásra, mint má­
soké, általánosságban elmondható, hogy
a kisbabák és kisgyerekek hallása a legér­
zékenyebb a túlságosan hangos zajok
káros hatásaira. A fül károsodása lehet
átmeneti vagy maradandó, a zaj szintjé­
től, az időtartamától és a gyakoriságától
függően.
Milyen hangos az, ami már veszé­
lyes? Ha a baba felsír, a zene (vagy bár­
milyen zaj) bizonyára túl hangos a szá­
mára, de ne várjunk a jelre, anélkül is
halkítsuk le a zenét, a zajnak ugyanis
nem kell szükségszerűen zavarnia a cse­
csemőt ahhoz, hogy hallása kárt szenved­
jen. Általános nézet szerint a maximális,
de még biztonságos zajszint felnőttek
számára 90 decibel, ám ezt a szintet egy
sztereó lejátszóval könnyű túllépni. Ha
nincs olyan készülékünk, amely a baba
mellett kiadott decibeleket méri, úgy állít­
hatjuk be biztonságosra a hangerőt, hogy
még tudjunk beszélgetni mellette: ha kia­
bálni kell, akkor már túl hangos a zene.
LÁTÁS
„A mobiltelefonomat a gyerekágy
fölé helyeztem abban a reményben,
hogy a színek érdekelnifogják
a gyerekemet, de látszólag nem
vette észre. Lehet, hogy baj van
a látásával?”
A Z EL S Ő H Ó N A P
Sokkal valószínűbb, hogy a mobilkészü­
lékkel - pontosabban a hellyel, ahová
felfüggesztették - van a baj. Az újszülött
legjobban olyan tárgyakra tud fókuszál­
ni, amelyek 20-35 cm távolságra vannak
a szemétől; ez az a távolság, amelyből a
szopós csecsemő jól látja az anyja arcát.
A gyerekágyban fekvő babának az ennél
közelebb vagy távolabb lévő tárgyak csak
elmosódott foltot jelentenek, bár ha nincs
semmi megfigyelésre érdemes a látóteré­
ben, megnéz távolabbi, fényes vagy moz­
gó tárgyakat is.
Az első hónapokban ideje túlnyomó
részében jobbra vagy balra néz, ritkán
pillant egyenesen a feje fölé. A közvet­
lenül az ágya felett lévő mobiltelefon
aligha vonja magára a tekintetét, míg
az egyik vagy a másik oldalon lógó va­
lószínűleg igen. Sok kisbaba azonban
egyáltalán nem érdeklődik a mobilké­
szülékek iránt három- vagy négyhetes
koráig, és sokan csak még később. (Biz­
tonsági okokból ne felejtsük el eltávo­
lítani a mobilokat és a játékszereket a
gyerekágyból, mire a baba négykézlábra
tud állni, ami általában négy-hat hóna­
pos korban következik be.)
Az újszülött tehát lát, csak nem úgy,
ahogy három vagy négy hónapos kor­
ban fog látni. Ha vizsgálni kívánjuk a
baba látását, tartsunk egy vékony fény­
sugarú zseblámpát látóterének egyik ol­
dalára, az arcától körülbelül 25-30 cm-
re. Az első hónap során a baba általában
csak rövid ideig fókuszál a fényre, de ez
elegendő, hogy megbizonyosodjunk a
látásáról. Az első hónap végére egyes ba­
bák követik, ahogy a fényt lassan a látó­
mezőjük közepe felé mozgatjuk. Általá­
ban három hónapos korban kezdik el a
gyerekek követni a tárgyakat 180 fokos
ívben, egyik oldalról a másikra.
A baba szeme továbbfejlődik az első
életév alatt. Néhány hónapig valószínű­
leg távollátó lesz, és a kilencedik hónapig
nem képes megfelelően észlelni a mély­
séget (ezért esik le könnyen a pelenkázó-
209
asztalról és az ágyról). Bár a látása nem
tökéletes, mégis élvezettel néz dolgokat,
és tanulásának ez az időtöltés az egyik
legfontosabb módja. Ügyeljünk rá, hogy
rengeteg vizuális inger érje, de ne ter­
heljük túl az idegpályáit. Egy vagy két
látnivaló egy időben elég, ennyit még
kezelni tud. Mivel a figyelme rövid ideig
tart, gyakran változtassuk a díszletet.
A kisbabák többsége még akkor is
szeret arcokat nézegetni, ha csak elna­
gyoltan látja őket, és kíváncsian figyeli a
saját képét is a gyerekágy tükrében (bár
természetesen még sok hónapig nem is­
meri fel magát). Jobban szeret olyan dol­
gokat nézni, amelyek erősen kontrasz-
tosak - fekete-fehér, piros-sárga - , és a
bonyolult tárgyaktól kezdve az egysze­
rűekig minden érdekli. Szeret fénybe néz­
ni: a csillár, a lámpa, az ablak (főleg olyan,
ahol a fény vízszintes vagy függőleges re­
dőny lécein szűrődik keresztül) mind
elmélyült vizsgálódás tárgya, és általában
jobban érzi magát jól megvilágított szo­
bában, mint félhomályban.
A látásvizsgálat a gyerek rendszeres
ellenőrzésének része. Ha azonban úgy
érezzük, hogy a gyerekünk nem fókuszál
tárgyakra vagy arcokra, vagy nem fordul
a fény felé, említsük meg az orvosnak a
legközelebbi vizit alkalmával.
VAKU
„Észrevettem, hogy a gyerekünk
pislant, amikor a vaku felvillan.
Lehet, hogy bántja a szemét?”
Csak a legkeresettebb hírességekre va­
dásznak annyit a fényképezőgép-vakuk-
kal, mint az újszülött babákra, akiknek
paparazzo szülei elszántan próbálják
megörökíteni az élet első napjainak min­
den részletét. A hírességektől eltérően
azonban a csecsemők nem bújhatnak el
sötét napszemüveg mögé, amikor a va­
ku fénye villan. Nem árt néhány óvin­
tézkedést tenni a fotózások alkalmával,
hogy megvédjük a baba szemét a túl
210
A BABA BIZTONSÁGA
Bár a kisbabák törékenynek látszanak,
meglehetősen ellenállóak. Nem törnek
össze, ha felvesszük őket, nem zuhan
hátra a fejük, ha elfelejtjük alátámasz­
tani, és az esések többségét nagyobb sé­
rülések nélkül túlélik. De attól még sérü­
lékenyek. Sokszor még azok sem ússzák
meg, akik egy balesethez is túl fiatalok
és túl aprónak tűnnek - elég, ha megfor­
dulnak, vagy valami után nyújtózkod­
nak. Hogy a kisbabát megóvjuk a kivéd­
hető balesetektől, állandóan tartsuk be
az itt következő biztonsági előírásokat:
♦ Autóban mindig csatoljuk be a kisba­
bát a biztonsági gyerekülésbe, függetle­
nül attól, hogy milyen messzire me­
gyünk, milyen gyorsan vagy lassan veze­
tünk. A biztonsági övét mi is kapcsol­
juk be, és gondoskodjunk róla, hogy az
is csatolja be, aki vezet; senki sincs biz­
tonságban, amíg a vezető nincs bizton­
ságban. Vezetés előtt soha ne igyunk sze­
szes italt (és ne vezessünk, ha fáradtak
vagyunk, vagy ha olyan gyógyszereket
szedünk, amelyek álmosítanak), és ne en­
gedjük el a gyereket olyan sofőrrel autóz­
ni, aki alkoholt ivott. (A gyerek biztonsá­
gáról az autóban lásd még a 142. oldalt.)
♦ Ha a gyereket nagy fürdőkádban für­
detjük, tegyünk egy kis törülközőt vagy
valamilyen anyagot a kád aljára, hogy
ne csússzon. Fürdetés közben egyik ke­
zünkkel mindig tartsuk a gyereket.
közeli vaku, a túl erős és túl közeli ka­
merafény okozta esetleges károsodástól.
A kamerát legalább egy méterre tartsuk
a gyerektől, és ha a masina lehetővé te­
szi, a fényt a falra vagy a mennyezetre
vetítsük, ne pedig a gyerek arcába. Ha
eddig a fényképezésnél nem figyeltünk
ezekre az óvintézkedésekre, semmi baj.
A sérülés veszélye nagyon kicsi.
A Z ELSŐ 12 H Ó N ÁT
♦ Soha, egyetlen másodpercre se hagy­
juk a gyereket felügyelet nélkül a pelen-
kázóasztalon, az ágyon, a széken vagy a
heverőn. Előfordulhat még egy újszü­
löttel is, aki nem tud átfordulni, hogy
hirtelen kinyújtózkodik, és leesik. Ha
nincsenek biztonsági szíjak a pelenká-
zón, m indig fogjuk a gyereket.
♦ Soha ne tegyünk gyerekülést (gyerek-
autóülést) vagy gyerekhordozót asztalra,
pultra vagy bárm ilyen más magas hely­
re, soha ne hagyjuk a gyereket felügyelet
nélkül gyerekülésben bárm ilyen felüle­
ten, még egy puha ágy közepén sem
(fennáll a megfulladás veszélye, ha a kis­
baba az üléssel felborul).
♦ Soha ne hagyjuk egyedül a kisbabát
háziállattal, még nagyon jó magavisele­
tűvel sem.
♦ Soha ne hagyjuk egyedül a kisbabát
5 évnél fiatalabb testvérrel. Ha egy óvo­
dás kukucs! játékot játszik vele, a kisba­
ba megfulladhat. Egy szerető, de túlsá­
gosan lelkes ölelés bordatörést okozhat.
♦ Soha ne hagyjuk a kisbabát 14 évnél
fiatalabb pótm am ára, vagy olyanra,
akit nem ism erünk jól, vagy akinek a
referenciáit nem ellenőriztük. A p ó t­
mamáknak képzetteknek kell lenniük
a gyerek biztonsága és az újraélesztés
területén.
KANCSALSÁG
j i duzzanat elmúlt a gyerekem
szeme környékéről Viszont úgy
néz ki, hogy kancsal ”
A gyerekek nagyon előzékenyek: mindig
előállnak valami újjal, amitől a szülők
aggódhatnak. És a legtöbb szülő valóban
A Z EL S Ő H Ó N A P
+ Soha ne szökdécseljünk a gyerekkel,
ne rázzuk erősen, ne dobáljuk a levegőbe.
♦ Soha ne hagyjuk egyedül a gyereket,
még annyi időre se, amíg kimegyünk a
postáért, beállunk a kocsival, vagy meg­
nézzük a mosást; egy baleset másodper­
cek alatt megtörténhet.
♦ Soha ne hagyjunk kisbabát vagy gye­
reket egyedül autóban. Meleg (vagy eny­
he) időben még leengedett ablakok mel­
lett is hőgutát kaphat. Gyerekrablók pe­
dig időjárástól függetlenül is vannak.
♦ Soha ne vegyük le a szemünket a gye­
rekünkről, amikor bevásárolunk, sétá­
lunk vagy a játszótéren üldögélünk.
A gyerekkocsi könnyű célpontja a gye­
rekrablóknak.
♦ Ne használjunk semmilyen láncot vagy
zsinórt se a babán, se a játékszerein vagy
egyéb tárgyain, vagyis ne legyen rajta
nyaklánc, medál, a cumihoz vagy a csör­
gőhöz ne tartozzon zsinór, az ágyról
vagy a bölcsőről ne lógjon le 15 cm-nél
hosszabb szalag. Győződjünk meg róla,
hogy a fejfedők, köpenyek, nadrágok
kötői csomóra vannak kötve, és nem
tudnak kioldódni, és soha ne hagyjunk
semmiféle fonalat, zsinórt, kötelet vagy
láncot olyan helyen, ahol a kisbaba eléri.
Figyeljünk arra is, hogy a gyerekágy,
a járóka és a pelenkázó mellett ne le­
gyen elérhető távolságban elektromos
vezeték (amely kétszeres veszélyt jelent),
aggódik, amikor felfedezi, hogy a gyerek
szeme keresztbe áll. Az esetek többségé­
ben egyszerűen csak a belső szemzug egy
extra bőrredője miatt néz ki a gyerek
kancsalnak. Ahogy a gyerek nő, a redők
kisimulnak, és a szeme is szabályosabban
metszettnek fog látszani. A biztonság
kedvéért említsük meg az aggodalmun­
kat a baba következő ellenőrzésénél.
211
telefonzsinór, szalagfiiggöny vagy fíig-
gönyzsinór. Ezek mind fulladást okoz­
hatnak.
♦ Soha ne tegyünk vékony műanyag
fóliát (például amilyet a vegytisztítok
használnak) vagy műanyag zacskót a
matracra vagy bárhova, ahová a kisbaba
elérhet.
♦ Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a
csecsemőt (ébren vagy alva) párna, ki­
tömött játékszerek vagy más plüsstár-
gyak elérhető közelségében, ne hagyjuk
a gyereket elaludni báránybőrön, plüss-
tetejű ágybetéten, babzsákon, vízágyon
vagy sarokba állított ágyon. Mindig ve­
gyük le az élőkét, szedjük ki a haj tűket,
haj csatokat, mielőtt a kisbabát letesszük
aludni.
♦ Amint a baba négykézlábra tud állni
(körülbelül négy-hat hónapos kora kö­
rül), távolítsuk el az ágyból a játékszere­
ket. Fontoljuk meg, hogy eltávolítsuk-e
a gyerekágyról a védőpárnákat, amikor
a gyerek fel tud emelkedni (nehogy lép­
csőnek használja a kimászáshoz).
♦ Soha egyetlen másodpercre, még alva
se hagyjuk a gyereket rács nélküli ablak
közelében.
♦ Használjunk füstdetektort és szén-
monoxid-detektort az otthonunkban,
és a tűzrendészed előírások szerint sze­
reltessük fel. Tartsuk üzemképesen.
Az első hónapokban azt is tapasztalhat­
juk, hogy a gyerek két szeme nem min­
dig működik teljes összhangban. Ezek a
véletlenszerű szemmozgások azt jelentik,
hogy most tanulja használni a szemét,
és erősíti a szemizmokat. Három hóna­
pos korra a szemkoordinációnak már
sokkal jobbnak kell lennie. Ha nem így
lesz, ha a gyerek két szeme még ekkor
212
sincs szinkronban, beszéljük meg az or­
vossal a problémát. Ha valóban fennáll
az igazi kancsalság veszélye (strabismus,
amikor a gyerek csak az egyik szemével
fókuszál arra, amit néz, a másik szeme
máshová irányul), konzultáljunk gyerek­
szemésszel. A korai kezelés nagyon fontos,
mivel amit a gyerek tanul, azt a szemén
keresztül tanulja meg, és az elhanyagolt
kancsalság lusta szemet, amblyopiát ered­
ményezhet (amikor a nem használt szem
ellustul, és mivel nincs használatban, a lá­
tása gyengül).
KÖNNYES SZEM
„Eleinte nemjöttek könnyek a
gyerekem szeméből, amikor sírt.
Mostpedig akkor is tele van könnyel
a szeme, amikor nem sír, és néha
kicsordulnak a könnycseppek.”
Az apró könnyek csak az első hónap vé­
ge felé folynak az apró szemekből. Ez az
az időpont, amikor a szemet fürdető fo­
lyadék (amit könnynek nevezünk) elkezd
elegendő mennyiségben termelődni a
könnymirigyekben. A folyadék normális
esetben a belső szemzugban lévő vékony
csatornán keresztül elvezetődik, és az orr­
ba kerül (ezért kezd el folyni az orrunk
erős sírás után). A csatornák az újszü­
lötteknél nagyon vékonyak, és a babák
körülbelül egy százalékánál, mint ebben
az esetben is, az egyik vagy mindkét csa­
torna el van záródva születéskor.
Mivel az elzáródott könnycsatorna
nem vezeti el megfelelően a folyadékot,
könnyes lesz a szem, a könnycseppek
túlcsordulnak, és még a boldog babák is
állandóan könnyes tekintettel néznek a
világba. Az eldugult csatorna miatt nem
kell aggódni, az esetek többségében ma­
gától, kezelés nélkül megoldódik az első
év végére. Az orvos esetleg megmutat­
hatja, hogyan kell gyengéden masszíroz­
ni a csatornákat, hogy segítsük az átjár­
hatóságukat. (Mindig alaposan mossunk
kezet, mielőtt elkezdjük a masszázst; ha
A Z EL SŐ 12 H Ó N A P
a baba szeme megdagad vagy kivörösö­
dik, hagyjuk abba a masszírozást, és be­
széljünk az orvossal.)
Néha az eldugult könnycsatornájú
szemnél kis mennyiségű sárgásfehér vá­
ladék gyűlhet össze a belső szemzugban,
és reggel, a baba ébredésekor a szemhé­
jak összeragadhatnak. A nyálka és a csipa
vízzel és steril nedvszívó vattacsomóval
lemosható. Erősebb, sötétebb sárga lera­
kódás és/vagy a szemfehérje bepirosodása
fertőzést vagy más, orvosi ellátást igénylő
állapotot jelezhet. Az orvos antibiotikum­
tartalmú kenőcsöt vagy cseppeket írhat
fel, és ha a könnycsatorna krónikusan fer­
tőzöttnek tűnik, gyerekszemészhez küld.
Hívjuk azonnal az orvost, ha a könnyes
szem fényre érzékeny, vagy ha alakja vagy
mérete eltér a másik szemétől.
TÜSSZENTÉS
gyerekem állandóan tüsszög.
Nem látszik betegnek, de attól
félek, megfázott "
Ne vonjunk le elhamarkodott következ­
tetéseket. A baba valószínűleg nem beteg­
séget kapott el, hanem egy kis magzatvíz
és nyálka van a légutaiban, ami teljesen
általános jelenség fiatal csecsemőknél.
Ennek kitisztítására a természet a tüsz-
szentés védekezőrendszerével látta el a
babákat. A gyakori tüsszentés (és a köhö­
gés, egy másik védekezőmechanizmus)
segít az újszülötteknek megszabadulni a
környezetből származó idegen részecskék­
től, amelyek utat találnak az orrukba -
mint ahogy a bors beszippantása sok fel­
nőttet tüsszentésre késztet. A kisbaba fény,
különösen napfény hatására is tüsszenthet.
AZ ELSŐ MOSOLY
yyAgyerekem mosolyát mindenki
a szeleknek tulajdonítja,
de olyan boldognak tűnik, amikor
mosolyog. Most akkor boldog
vagy szenved?”
A Z EL S Ő H Ó N A P
O lvasható kö n yvek b en és fo ly ó ira to k ­
ban; h a llh a tó a n y ó so k tó l, kisgyerekes
szü lők től, g y e re k o rv o so k tó l, és idege­
nektől a p arkban. És m égis, az új szülők
nem a k a rjá k e lh in n i, h o g y a g yerek e l­
ső m o so lya i a b élg ázo k eltávo zá sá n a k
k ö szö n h ető k , és n em a szere te th u llám
kizárólag a m a m a és a papa felé árad ó
jelei.
Sajnos a tudományos tények alap­
ján kijelenthetjük, hogy a kisbabák több­
sége a szó szociális értelmében nem mo­
solyog négy-hat hetes kora előtt. Ez nem
jelenti azonban azt, hogy a mosoly min­
dig csak a gáznak tulajdonítható. A ké­
nyelem és a megelégedettség jele is lehet:
sok baba mosolyog, amikor elalszik,
amikor vizeletet ürít vagy amikor az ar­
cát simogatják.
Amikor a gyerek első igazi mosolya
felragyog, biztosan tudni fogjuk, és el
is fogunk olvadni tőle. Addig is élvez­
zük azokat a felvillanó mosolyokat - két­
ségtelenül imádnivalók, bármi okozza
őket.
CSUKLÁS
nA kisbabámat minden látható
ok nélkül állandóan elfogja
a csuklás. Ugyanúgy zavarja
ez őt, mint ahogy engem?”
Egyes babák nem a születés után kez­
denek el csuklani, hanem már azelőtt
csuklottak, hogy megszülettek volna.
Nagy a valószínűsége, hogy ha a baba
sokat csuklóit az anyaméhben, akkor
sokat fog csuklani a születése utáni el­
ső néhány hónapban is. Az újszülöttek
csuklásának oka a felnőttekétől elté­
rően nem ismert, bár elméletek vannak.
Az egyik szerint ez reflex, bár később
gyakran a nevetés váltja ki. Egy másik
elmélet szerint a kisbabák akkor kez­
denek csuklani, amikor habzsolják a táp­
szerüket vagy az anyatejet, és a gyom­
ruk megtelik levegővel. A felnőttek
csuklásától eltérően a baba számára a
213
csuklás nem okoz kellemetlenséget. Ha
azonban az anyukát zavarja, meg lehet
kísérelni szoptatni vagy (ha cumisüveg­
ből etetjük) cumiztatni, amely kiolthat­
ja a rohamot.
A MOSÓSZEREK ÉS
A BABARUHA
„Babaszappannal mosom a kis­
lányom ruháit, de semmi sem
lesz igazán tiszta, és belefáradok,
hogy az ő holmiját külön mossam.
Mikor kezdhetem el használni
a szokásos mosóporunkat?”
A különleges gyerekmosószappanok gyár­
tói valószínűleg nem akarják, hogy híre
menjen, de sok gyereknek valószínűleg
nincs rá szüksége, hogy a ruháit a család
többi tagjáéitól külön mossák. Még a
ruhákat valóban kitisztító, minden fol­
tot és szagot (az édes kisbabák nagyon
ügyesek az előállításukban) megszünte­
tő, nagy hatékonyságú mosószerek sem
irritálják a csecsemők többségét, ha jól
kiöblítik a ruhákat.
Hogy a gyerek érzékeny-e a kedvenc
tisztítószerünkre, azt úgy vizsgálhatjuk
meg, hogy egy olyan ruhadarabot, ame­
lyet a gyerek a bőréhez közel visel (pél­
dául trikót), a következő családi mosás­
hoz teszünk. Ne használjunk túl sok
mosószert, és öblítsünk alaposan. Ha a
gyerek bőrén nem jelennek meg kiüté­
s e k , és nincs jele irritációnak, nyugod­
tan mossuk a baba ruháit a család holmi­
jával együtt. Ha kiütések jelennek meg,
próbáljunk ki egy másik, lehetőleg szín-
és illatanyag nélküli mosószert, mielőtt
eldöntjük, hogy ragaszkodunk a gyerek­
mosószappanhoz.
Egy további mosási lépést is megfon­
tolhatunk, nevezetesen az előzetes folt­
tisztítást, hogy elkerüljük az árulkodó
sárgás, bukás okozta foltokat. Még jobb,
ha ezeket azon frissiben megpróbáljuk
kitisztítani.
214
Tudnunk kell
ÍGY KELTSÜK FEL A KISBABA ÉRDEKLŐDÉSÉT
AZ ELSŐ HÓNAPOKBAN
A gyerek születésétől kezdve megindul a
verseny, és biztosak lehetünk benne, hogy
a legtöbb szülő, miután az utódát a start­
vonalhoz állította, csalódott lesz, ha a be­
lépő nem jól sikerül. Ha a gyerek fejlődé­
si diagramja szerint egyes kisbabák tíz­
hetes korukban fordulnak meg, akkor a
mi gyerekünk miért nem képes rá még
tizenkét hetes korában sem? Ha a park­
ban, a szomszéd gyerekkocsiban lévő ba­
ba három és fél hónapos korában meg­
fog egy tárgyat, akkor a miénk miért nem
tudja ugyanezt ugyanekkor? Ha a nagy­
mama valamennyi gyereke felült öt hó­
napos korára, akkor a miénk miért dől
el még hat hónaposán is?
Ebben a versenyben azonban az a gye­
rek, aki első az ifjúkori képességek elsajá­
tításában, nem feltétlenül lesz nyertes,
az pedig, aki lustábban fejlődik, nem fel­
tétlenül fog hátul kullogni. Bár a nagyon
éber kisbabák valóban értelmes gyerekek­
ké és sikeres felnőttekké cseperedhetnek,
a csecsemőkori intelligencia mérésére irá­
nyuló kísérletek azonban nem voltak ered­
ményesek, és nem sikerült összefüggést
kimutatni a későbbi évek intelligenciájá­
val sem. A kicsit lassúnak tűnő kisgye­
rek is fejlődhet értelmes és sikeres gye­
rekké. Vizsgálatok kimutatták, hogy az
IQ hét gyerek közül egynél 40 ponttal nő
a harmadik életév közepétől tizenhét éves
korig. Ez azt jelenti, hogy egy „átlagos”
tipegő „tehetséges” tinédzserré válhat.
Nehézséget okoz, hogy nem tudjuk,
hogyan nyilvánul meg az intelligencia cse­
csemőkorban, ha egyáltalán megnyilvá­
nul. De még ha tudnánk is, nehéz lenne
vizsgálni, mivel a csecsemők nem képe­
sek beszélni. Nem tehetünk fel kérdése­
ket, és nem várhatunk válaszokat, nem
jelölhetünk ki egy szakaszt elolvasásra,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
hogy megvizsgáljuk a szövegértést, nem
vethetünk fel egy problémát, hogy a lo­
gikai képességet értékeljük. A legtöbb,
amit tehetünk, a motoros és szociális
készségek felmérése, ám később ezeket
nem soroljuk az intelligencia körébe.
A korai fejlődési készségeket vizsgáló ered­
mények is gyakran megkérdőjelezhetők:
soha nem tudhatjuk, hogy a kisbaba azért
nem teljesít valamit, mert nem képes rá,
nincs rá lehetősége, éhes, fáradt, vagy csu­
pán éppen nem érdekli a dolog.
Mindenki tudja, aki egynél több gye­
rek társaságában valamennyi időt eltöltött,
hogy a gyerekek különböző ütemben fej­
lődnek. A különbségek túlnyomó részéért
a természet felelős, és nem a táplálás.
Minden emberi lény születésétől fogva be
van programozva, hogy egy bizonyos kor­
ban mosolyogjon, felemelje a fejét, üljön,
megtegye az első lépéseket. Vizsgálatok
szerint keveset tehetünk a fejlődési ütem­
terv felgyorsítása érdekében, viszont le­
lassíthatjuk, ha az ingerek vagy a lehe­
tőségek hiányával, nem megfelelő táp­
lálással, hanyag egészségügyi ellátással,
szeretet- vagy figyelemmegvonással nem
biztosítunk megfelelő környezetet a fej­
lődéshez.
A csecsemőkori fejlődést általában
négy területre osztják.
Szociális szegmens. Az, hogy mennyire
könnyen tanul meg a baba mosolyogni,
gügyögni, emberi arcra és hangra reagál­
ni, elárul valamennyit a szociális beállí­
tottságáról. Bár egyes babák természetük­
től fogva sokkal komolyabbak, mint má­
sok, jelentős késedelem ezen a területen
látási vagy hallási problémákat jelezhet,
esetleg lelki vagy intellektuális fejlődési
problémára utalhat.
A Z EL S Ő H Ó N A P
Nyelvhasználat. Az a gyerek, akinek
már igen korán nagy a szókincse, vagy
aki másoknál korábban használ válasz­
tékos kifejezéseket és mondatokat, való­
színűleg a szavak mestere lesz. De az a
gyerek is felzárkózhat, aki a második évé­
ben a kéréseit nyögésekkel és gesztusokkal
fejezi ki, és később ugyanolyan jól vagy
még jobban is teljesíthet. Mivel a nyelvi
befogadás (mennyire érti a kisbaba, amit
mondanak) jobb mércéje a fejlődésnek,
mint a nyelvi kifejezés (milyen jól beszél),
az a gyerek, aki mindent megért, de ke­
veset beszél, valószínűleg nincs lemarad­
va a fejlődésben. Ismét megjegyezzük,
hogy nagyon lassú fejlődés ezen a terü­
leten látási vagy hallási problémákat je­
lezhet, és kivizsgálást tehet szükségessé.
Nagymozgások motorikus fejlődése.
Egyes kisbabák fizikailag igen aktívnak
tűnnek már az anyaméhbeli első rúgá­
soktól kezdve, születés után pedig ko­
rán felemelik a fejüket, korán felülnek,
felállnak és járnak, és kiderülhet róluk,
NAPJAINK LASSÚBB BABÁI
A m ik o r elfog bennünket a kényszer
(mert biztosan elfog), hogy összehason­
lításokat tegyünk, ne feledjük, hogy a
mai babák egyes fontos, nagymozgásos,
motorikus készségeket később sajátítanak
el, mint a régebben született kisgyerekek.
Nem azért, m ert természettől fogva ké­
sőbb érnek, hanem azért, mert kevesebb
időt töltenek hason fekve. A kisbabák
hanyatt fekve történő altatásával jelentős
mértékben sikerült csökkenteni a SID S
(bölcsőhalál) veszélyét, de ez a testhelyzet
átmenetileg lassítja a motorikus fejlődést.
M ivel kevesebb lehetőségük van gyako­
rolni azokat a készségeket, amelyeket a
hason fekvő kisbabák gyakorolni tudtak
(például átfordulás és mászás), sok gyerek
ezeket a feladatokat csak később teljesíti.
215
hogy atletikusabbak másoknál. De van­
nak lassan rajtolok is, akik később kivá­
lóan teljesítenek a futballpályán vagy
a teniszstadionban. A nagyon lassan el-
indulókat azonban ki kell vizsgálni, hogy
biztosak legyünk benne, nincs fizikai
vagy egészségügyi akadálya a normális
fejlődésnek.
Finommozgások motorikus fejlődése.
A korai szem-kéz koordináció, az után-
nyúlás, a megragadás és a tárgyak mani­
pulálása az ehhez szükséges ádagos életkor
elérése előtt jó kézügyességet jelezhet.
De az a kisbaba, akinek tovább tart ezek­
nek a készségeknek az elsajátítása, sem
lesz feltétlenül kétbalkezes.
Az intellektuális fejlődés főbb jelzői -
kreativitás, humorérzék és probléma-
megoldó képesség - legkorábban általá­
ban csak az első év vége felé nyilvánulnak
meg. Végül is sok-sok gyakorlási lehető­
ség, biztatás, megerősítés segíthet abban,
hogy a gyereknek különböző veleszületett
Sokan akár teljesen át is ugorhat­
ják a mászás szakaszát. Ezt a lelassulást
fejlődési szem pontból nem tartju k je­
lentősnek (és a mászási szakasz átug-
rása soha nem jelent problém át, kivéve
ha a kisbaba más fejlődési m érfö ld ­
köveket - átfordulás, felülés stb. - is
átugrik), a szülők azonban segíthetnek
a gyereküknek azzal, hogy sok időt töl­
tenek a gyerekükkel, és felügyelet mel­
lett a kicsi hason fekve tud játszani már
a korai időszakban. (Azok a szülők,
akik túl sokáig várnak azzal, hogy játék
közben hasra fordítsák a babát, tapasz­
talni fogják, hogy a gyerekük visszariad
a számára szokatlan helyzettől.) Ne fe­
lejtsük el: H anyatt fekve aludni, hason
fekve játszani.
216
képességei összeadódjanak, és létrehoz­
zák azt a felnőttet, aki tehetséges festő,
ügyes műszerész, hatékony pénzügyi szak­
ember, hozzáértő bróker, érzékeny pe­
dagógus és osztályon felüli baseballjáté-
kos lesz.
A fejlődés üteme az egyes szakaszok­
ban nem egyenletes. Az egyik gyerek mo­
solyog hathetes korában, de nem nyúl
a játékért hat hónapos koráig, a másik
nyolc hónaposán jár, de nem beszél más­
fél éves koráig. Ha egy gyerek véletlenül
egyenletesen fejlődik minden területen,
világosabban láthatjuk a jövő lehetősé­
geit. Az a gyerek, aki például mindent
korábban végre tud hajtani, valószínűleg
eszesebb lesz az átlagnál, annál a gyerek­
nél pedig, aki minden területen külö­
nösen lassú, súlyos fejlődési vagy egészség-
ügyi problémák állhatnak fent, amely
szakértő segítséget és beavatkozást is igé­
nyelhet (óriási különbség!).
Bár a gyerekek különböző ütemben
fejlődnek, minden gyerek fejlődésében
—feltételezve, hogy nincsenek környe­
zeti vagy fizikai akadályok - ugyanaz a
három alapminta figyelhető meg. Az el­
ső, hogy a gyerek felülről lefelé haladva
fejlődik, a fejtől a lábujjakig. A kisbabák
először felemelik a fejüket, mielőtt a há­
tukat tudnák tartani ülés közben, majd
tartják a hátukat ülésnél, mielőtt fel tud­
nának állni. A második, hogy a törzstől
a végtagok irányába fejlődnek. A gyere­
kek először a karjukat tudják használni,
mielőtt a kezüket tudnák, és a kezüket,
mielőtt az ujjaikat használnák. A fej­
lődési folyamatok nem meglepő mó­
don az egyszerűtől a bonyolultabb felé
haladnak.
A csecsemők tanulásának másik vo­
nása, hogy igen erősen koncentrálnak egy
bizonyos készség elsajátítására. Lehet,
hogy a gyerek nem akar elkezdeni ga­
gyogni, amíg nem tanult meg felállni.
Amikor egy készséget sikeresen elsajátí­
tott, egy másik kerül a központba, és a
kisgyerek egy időre látszólag megfeledke-
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
MELYIK HÓNAPBAN
VAGYUNK?
Könyvünkben az egyes fejezetek úgy
következnek, ahogy a baba első élet­
évének hónapjai. „Az első hónap”
címet viselő fejezet a születésétől az
első hónap végéig követi a kisbaba
fejlődését, „A második hónap” a kis­
baba egy és két hónap közti életide­
jéről ad felvilágosítást, és így tovább,
egészen addig, amíg el nem fújjuk
az első születésnapi gyertyát.
zik a megtanultról, annyira belemerül az
új tanulásába. Végül a gyerek megtanul­
ja egybeépíteni a különböző készségeket,
és spontán és helyesen tudja alkalmazni
őket. Időközben azonban ne aggódjunk,
ha a gyerek látszólag elfelejtette a nem­
régen megtanultakat, vagy értetlenül bá­
mul, ha megpróbáljuk végrehajtatni vele
a legújabban elsajátított attrakciót.
Akármilyen is a gyerek fejlődési üte­
me, amit az első évben elsajátít, az fi­
gyelemre méltó, hogy soha többé nem fog
ennyi mindent ilyen gyorsan megtanul­
ni. Élvezzük ezt az időszakot, és éreztes­
sük örömünket a gyerekkel is. Ha el­
fogadjuk a gyerek saját fejlődési üte­
mét, azt jelezzük, hogy elfogadjuk őt
magát olyannak, amilyen. Ne hasonlít­
suk össze a gyerekünket más babákkal
(sajátunkkal vagy bárki máséval) vagy
mintákkal, vagy fejlődési diagramokkal.
Ennek a könyvnek a havi fejlődési diag­
ramját nem arra szántuk, hogy ilyen
versengést (vagy aggódást) váltsunk ki
vele azokban a szülőkben, akiknek a gye­
reke nem éri el a legmagasabb szintet.
Inkább azért tesszük közzé, hogy a szü­
lőknek legyen elképzelésük a normális
tartomány teljes szélességéről, és meg­
bizonyosodhassanak róla, hogy a gyere­
küknek nincs kivizsgálást igénylő fejlő­
dési lemaradása.
 /
Nagy valószínűséggel az elmúlt hónap
jelentős életmódbeli váltást (és itt nem
csak a pelenkaváltásra gondolunk) ho­
zott a család háza tájékán. Változásokat
tapasztalhatunk abban is, amint a bű­
bájos, de a körülötte lévő világra még alig
fogékony csöppségből egyre aktívabb
és éberebb kicsiny személyiség fejlődik
(aki már egy kicsit kevesebbet alszik, és
egyre többet közöl a világgal). A válto­
zások természetesen minket sem kerül­
nek el, hiszen egyre inkább úgy érezhet­
jük, hogy ügyetlen kezdőből (még csak
részben) megedzett és tapasztalt szülővé
válunk. Végül is akár már fél kézzel is
sikerül a pelenkázás, a baba büfiztetésé-
ben is szakavatottak leszünk, és ilyenkor­
ra egy anya álmában is képes kebléhez
vonni azt a pici szájat (amint az gyakran
meg is történik).
Mindezek ellenére nem mondhatjuk,
hogy az otthoniét a babával kötetlen
szabadságot jelent. Az otthoni együttlét
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
sem kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési tem­
pója a normális. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy a hason fekve gyakorol­
ható készségeket csak akkor tudja megta­
előre kiszámítható (bár kimerítő) esemé­
nyek egész sorát jelenti, és ennek foly­
tán jól kialakítható napi rutinná válik.
A kiszámíthatóság ellenére azonban van­
nak olyan események, amelyek az új ma­
mát kétségekkel töltik el, és találgatások­
ra adnak okot, ilyenek például a baba
sírós időszaka, a baba fején megjelenő
koszmó és a pelenka tartalmának jellege
(mindezek miatt gyakran fordul gyerek­
orvoshoz). A gyerek növekedésével együtt
azonban nő a higgadtságunk, valamint
szülőként is egyre kiegyensúlyozottabbak
leszünk, és egyre inkább rendelkezni fo­
gunk azokkal az eszközökkel, melyeknek
a segítségével sikerül szembenézni a min­
dennapi kihívásokkal, és nagyobb erőfe­
szítések nélkül legyőzzük az akadályokat.
Bizonyára segít, ha arra gondolunk, hogy
ez lesz az a hónap, amikor elnyerjük ju­
talmunkat a sok álmatlan éjszakákért - és
ez nem más, mint gyerekünk első igazi,
nekünk szóló mosolya!
nulni, ha módjában áll gyakorolni őket.
Adjuk meg tehát a lehetőséget a csecse­
mőnek, hogy felügyelet mellett hason
fekve játsszon. Ha kétségeink vannak
a gyermek fejlődésével kapcsolatban,
forduljunk orvoshoz. A koraszülöttek
valamivel később érkeznek el az egyes
fejlődési fokokhoz, mint időre született
kortársaik: az esetek többségében nagyjá­
218 AZ ELSŐ 12 H Ó N A P

ból a n n yit késnek, am ennyivel korábban

születtek (korrigált k o ru k at tehát o n n an
„szám oljuk”, m in th a időre születtek v o l­
na), néh a tö b b et is.

A második hónapban ezt kell tudnia

a babának:
♦ m o so lyra m osollyal reagálni

♦ csengőre reagálni (például m egijed, fel­

sír, elhallgat)

Valószínűleg tudnifogja:
A második hónap végére a legtöbb csecsemő
♦ a sírástól eltérő hangokat artikulálni már képes 45 fokos szögben felemelni a fejét.
(P1- gügyög- gőgicsél)
♦ hason fekvő pozícióban 45 fokos szög­
♦ egy tárgyért nyúlni
ben felem eln i a fejét ♦ gügyögő magánhangzó-mássalhang­
zó kombinációkat kiejteni
Talán tudnifogja:
♦ egyenes p o zícióban m eg tartan i a fejét Esetleg még ezt is tudja:

♦ hason fek vő p ozícióban felem eln i a

♦ önkéntelenül mosolyogni
m ellkasát, és így m eg tartani m agát a két ♦ két kezét összeérinteni
karjával
♦ hason fekvő pozícióban fejét 90 fok­
♦ á tg u ru ln i a m ásik old alára (egy irá n y ­ ban felemelni
ban)
♦ hangosan felnevetni
♦ m egfogni az ujjacskái hátához vagy be­
gyéhez é rin te tt csörgőt ♦ örömében felsikoltani
♦ egy m azsola m éretű tárgyat fig yelem ­ ♦ végig figyelemmel követni az arca felett
m el k ö v e tn i (az ilyen jelleg ű tá rg ya k a t 15 centiméterre és 180 fokban egyik ol­
azonb an tartsu k távol a gyerektől!) dalról a másikra mozgatott tárgyat

Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?

Valószínűleg egyéni eltéréseket mutat az,
hogy az egyes körzeti gyerekorvosok mi­
lyen ellenőrző vizsgálatokat tartanak meg­
felelőnek a második hónapban lévő cse­
csemő esetében. A gyerek egészségi álla­
potára vonatkozó vizsgálat megszervezése,
valamint az alkalmazott értékelési tech­
nikák és eljárások is változóak lehetnek
a gyerek egyéni szükségleteinek megfele­
lően. Általánosságban azonban a gyerek
két hónapos korában a következőkre le­
het számítani egy kivizsgálás során:
♦ A csecsemő súlyának, hosszának, feje
körméretének mérése és a gyerek fejlődé­
sének átnézése születésétől kezdődően.
1ÁSODIK HÓNAP
mtt tehetünk a rendszeres havi vizsgáiato k sikeréért?
Még az egészséges csecsemők is sok időt töl­
tenek az orvosi rendelőben. Az első évben
a csecsemők havonkénti, illetve kéthavon­
kénti ellenőrző vizsgálata lehetővé teszi az
orvos számára, hogy nyomon követhesse
a gyerek növekedését és fejlődését, eközben
azt is biztosítja, hogy ezt a fejlődést semmi­
lyen újabb egészségügyi probléma ne akadá­
lyozza. Az orvosi ellenőrzések azonban még
más célt is szolgálnak, nevezetesen azt, hogy
a legutóbbi vizit óta összegyűlt kérdésein­
ket az orvosnak feltehessíik. Mindezt köve­
tően bölcs tanácsok egész sorával a tarso­
lyunkban távozhatunk, és tájékozottabbak
leszünk, hogy egészséges gyerekünk jó testi­
lelki állapotát hogyan őrizzük meg.
Ahhoz, hogy egy ilyen orvosi vizsgálat­
nak a lehető legtöbb hasznát vegyük, a kö­
vetkezőkre érdemes figyelnünk:
♦ Megfelelően időzítsük a vizsgálatot. Ne
tervezzük a vizit időpontját az alvás vagy az
ebéd idejére, illetve bármely olyan időszak­
ra, amikor a gyerek egyébként meglehetősen
nyűgös. Vegyük figyelembe, hogy mikor van
csúcsidő az orvosi rendelőben, és ha lehet,
kerüljük a zsúfolt orvosi várótermeket. A dél-
előttök rendszerint nyugalmasabbak, mivel
ilyenkor az idősebb gyerekek általában isko­
lában vannak. Amennyiben úgy gondoljuk,
hogy a tényleges vizsgálati időn túl még to­
vábbi időre van szükségünk, bejelentkezés­
kor előre közöljük ezt a kívánságot, hogy
a hosszabb vizsgálati idővel számolni tud­
janak. Ily módon talán nem érezzük úgy,
hogy nem szentel az orvos elegendő időt a
gyereknek és nekünk.
♦ Etessük meg előtte a babát. Az éhes pá­
ciens nehezen kezelhető, és nem hajlandó
együttműködni. Az ellenőrző vizsgálaton
tehát jóllakott babával jelenjünk meg. Ne
feledjük azonban, hogy a pocak túltöltése
közvetlenül a vizit előtt azzal a veszéllyel
járhat, hogy a baba kiköpködi az ételt a
vizsgálat megkezdésekor.
♦ Ügy öltöztessük fel a babát, hogy köny-
nyen le lehessen vetkőztetni. A ruha kivá­
219
lasztásánál a „könnyen fel” és a „könnyen
le” legyen a cél. Mellőzzük az olyan ruhada­
rabokat, amelyeken túl sok a gomb, csat,
kapocs, és így begombolásuk vagy össze­
kapcsolásuk egy örökkévalóságnak tűnik.
Ne öltöztessük a babát olyan ruhába sem,
melyet csak nagy erőfeszítések árán lehet fel­
vagy levenni. Ha a baba nem szeret mez­
telenkedni, akkor a vetkőztetést nem kell
elsietni - elég csak közvetlenül a vizsgálat
kezdetekor levetkőztetni a csecsemőt.
♦ írjuk fel a kérdéseinket. Emlékezhetünk
arra a közel kétszáz kérdésre, amelyet az
orvosnak fel akarunk tenni? Nem valószínű,
miután húsz percet töltöttünk a várószo­
bában, újabb húsz percet a vizsgálóban, és
eközben megpróbáltuk a gyereket és ön­
magunkat is megnyugtatni. Ne felejtsünk
el íróeszközt vinni magunkkal, hogy le tud­
juk jegyezni az orvos válaszait, tanácsait és
utasításait. Ugyancsak feljegyzést készíthe­
tünk a baba hosszára, súlyára és a már be­
adott védőoltásokra vonatkozóan.
♦ Ügyeljünk a baba kényelmére. Nem túl
sok gyerek szereti, amikor az orvosi vizs­
gálat során bökdösik, tologatják vagy tapo­
gatják - de még kevésbé szeretik, ha mind­
ez egy hideg, kényelmetlen kezelőasztalon
történik. Kérdezzük meg az orvost, hogy le­
hetséges-e a vizsgálatokat többnyire úgy vé­
gezni, hogy a baba a mamája ölében lehessen.
♦ Bízzunk az ösztöneinkben. Az orvos ha­
vonta egyszer látja a babát, mi ellenben
mindennap vele vagyunk. Ez azt jelenti,
hogy mi képesek vagyunk felfigyelni olyan
apró változásokra, melyeket az orvos egyéb­
ként nem venne észre. Ha úgy gondoljuk,
hogy valami nincs rendben a gyerekkel -
még ha nem is tudjuk pontosan, hogy mi
az - , ezt az érzést mondjuk el az orvosnak.
Ne felejtsük el, nem kell ahhoz szakkép­
zett orvosnak lenni, hogy jó partnerek le­
gyünk gyerekünk egészségügyi gondozá­
sában. Bizonyos esetekben a szülői ösztön
tekinthető a legmegbízhatóbb diagnoszti­
kai eszköznek.
220
♦ Fizikális vizsgálat, beleértve bármely
korábbi problémával kapcsolatos ellen­
őrző vizsgálatot is.
♦ A fejlődés értékelése. Az orvos számos
vizsgálatot rendelhet el a babának, hogy
értékelni tudja a fej mozgás szabályozá­
sának képességét, kézhasználatát, látását,
hallását és kapcsolatteremtési készségét,
vagy egyszerűen csak megfigyelésekre és
a szülő beszámolójára támaszkodik.
♦ Védőoltások, amennyiben a baba jó
egészségi állapotban van, és egyéb ellen­
javallat nincs (a javaslatokat lásd a 233. ol­
dalon).
♦ Útmutatás arra vonatkozóan, hogy mi
várható a következő hónapban a táplál­
kozással, alvással, fejlődéssel kapcsolatban,
illetve a csecsemő biztonságával kapcso­
latos tanácsok.
A g y e re k e h a v i tá p lá lá sa :
CUMISÜVEGBŐL KEZDÜNK ETETNI
Kétségtelen, hogy a szoptatás a csecse­
mő ideális táplálási módja. Bármennyire
is könnyű és praktikus (most, hogy már
ilyen jól beletanultunk), megvannak a
korlátai is, például az, hogy nem tudjuk
megszoptatni a babát, ha nem vagyunk
együtt vele.
Bizonyos kultúrákban anya és cse­
csemője állandó közelségben, szinte elvá­
laszthatatlanul együtt van, így a szopta­
tás igen hatékony módon és bármikor,
a napnak mind a huszonnégy órájában
kivitelezhető. A cumisüveg bevezetése
ezért ilyen helyeken szükségtelenné vá­
lik. A mi kultúránkban azonban még az
újszülött babák is gyakran töltenek meg­
lehetősen hosszú időszakokat távol az
édesanyjuktól, így egy-két alkalommal
szükség lehet kiegészítő etetésre (vagyis
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Esedeges további kérdések, amelyekre vá­
laszt várunk, amennyiben az orvos ko­
rábban még nem adott választ.
♦ A védőoltásokat illetően milyen válasz-
reakciókra lehet számítani, amennyiben
előfordulhatnak ilyenek? Hogyan kezel­
jük őket? Milyen reakciók esetén kell or­
voshoz fordulnunk?
Említsük meg az elmúlt hónapban fel­
merült aggodalmainkat a baba egészsé­
gével, táplálkozásával vagy a családban
az új helyzethez történő alkalmazkodás
problémáival kapcsolatban. Jegyezzük le
az orvostól kapott összes információt és
utasítást, és a baba egészségügyi napló­
jába írjunk fel minden fontos, a babára
vonatkozó adatot (testsúly, hosszúság,
fejkörfogat, anyajegyek, védőoltások, be­
tegségek, alkalmazott orvosságok, vizsgá­
lati eredmények stb.).
arra, hogy a szoptatásokat helyettesítsék
lefejt anyatejjel vagy tápszerrel).
Eleinte nagyon sok anya dönt úgy,
hogy egyáltalán nem vezeti be a cumis­
üveget. ö k azok, akik elég hosszú ideig
otthon tudnak maradni a gyerekükkel,
tehát nincs rá szükségük. Mégis elérke­
zik az idő, amikor a cumisüveghez for­
dulnak, például mert így délután vagy
este olykor el tudnak menni otthonról,
vagy visszamennek dolgozni, vagy úgy
látják, hogy a baba súlya nem gyarapo­
dik eléggé, ha csak anyatejjel táplálják.
Aki nem tervezi a cumisüveg rend­
szeres használatát, az is jól teszi, ha min­
den eshetőségre kifej és lefagyaszt elegen­
dő (mintegy 6 cumisüveg) anyatejet. Ez
biztonsági tartalékként szolgálhat arra az
esetre, ha az anya megbetegedne, és egy
A MÁ SODIK HÓNAP
CUMISÜVEG NÉLKÜL
ön nem kezd cumisüveggel etetni? így
is helyes, mivel nincs olyan szabály, mely
szerint a babát meg kellene ismertetni a
cumisüveggel. Vannak olyan édesanyák,
akik számos érvet tudnak felsorakoztat­
ni a cumisüveg bevezetésével szemben.
♦ Az ilyen anyák gyerekei visszautasít­
ják a cumisüveget. Azok az anyák, akik­
nek nem kell szembenézniük a szopta­
tást kiegészítő táplálás kényszerítő kö­
rülményével, valószínűleg nem fogják
erőltetni a cumisüveg használatát.
ideig olyan gyógyszert kell szednie, amely
az anyatejbe bekerülve veszélyes lehet,
vagy ha váratlanul vidékre kell mennie,
és ezért a szoptatás kimarad. Az olyan
babának is könnyebb elfogadnia a jól
ismert anyatejjel és nem ismeretlen táp­
HIEDELMEK A KIEGÉSZÍTŐ TAPLALASSAL KAPCSOLATBAN
Hiedelem: A tápszerrel történő kiegé­
szítés (vagy ha gabona eredetű termé­
ket adunk a cumisüvegben lévő tejhez)
segít a csecsemőnek abban, hogy végig
tudja aludni az éjszakát.
A valóság: A csecsemők akkor alusszák
végig az éjszakát, amikor fejlettségük
alapján erre már képesek. A tápszer vagy
a gabonafélék bevezetése nem hozza el
számunkra gyorsabban annak a bizonyos
ragyogó napnak a hajnalát (azt a hajnalt,
amikor ráeszmélünk, hogy végigaludtuk
az éjszakát). A kutatók nem találtak sem­
milyen összefüggést az éjszakai táplálék
és az alvás között.
Hiedelem: Az anyatej önmagában nem
elegendő a gyermeknek.
A valóság: Hat hónapig a szoptatás
önmagában biztosít a babának minden
221
♦ Aggodalomra adhat okot, ha a cse­
csemő függővé válik a cumisüvegtől,
így az elválasztás kétszer történik
meg: először a melltől, másodszor pe­
dig az üvegtől. Azok az anyák, akik
meg akarják óvni gyereküket a cumis­
üvegtől való függőségtől, igyekeznek
a babát azonnal pohárra szoktatni,
amint képes ülve megtartani magát,
és poharat használnak a szoptatást ki­
egészítő lefejt anyatej és más italok adá­
sakor.
szerekkel töltött cumisüveget, akit soha
nem tápláltak így (lásd a 165. oldalt a
fagyasztóban tárolt anyatej eltarthatósá­
gáról). Amint a biztonsági tartalékot ké­
pező adagok fogyaszthatóságának ideje
lejár, frissel kell őket pótolni.
olyan tápanyagot, amire szüksége van.
Hat hónap elteltével az anyatej és a szi­
lárd táplálék tápszeres kiegészítés nélkül
megfelelően biztosítja majd a fejlődő cse­
csemő táplálását.
Hiedelem: A tápszeres kiegészítés nem be­
folyásolja károsan az anyatej mennyiségét.
A valóság: Minden olyan alkalommal,
amikor a csecsemőt nem szoptatjuk,
hanem tápszert vagy szilárd táplálékot
adunk neki, az anyatej mennyisége csök­
ken. Minél kevesebbet szopik a baba,
annál kevesebb anyatej termelődik. Ha
azonban kivárjuk azt az időszakot, ami­
kor a szoptatás már megszokott rendsze­
rességgel történik, akkor csökkenthetjük
azt a negatív hatást, amit a cumisüveges
kiegészítő táplálás jelent a tejelválasz­
tásra nézve.
222
NYERJÜK MEG A BABÁT
Itt az első üveg tápszer! Szerencsés eset­
ben a baba régi barátként fogadja, mo­
hón megragadja, és kiszívja a tartalmát.
De sokkal valószínűbb, hogy egy kis
időt vesz igénybe, amíg hozzászokik az
idegen táplálékforráshoz. A következő
tippekkel könnyebben fog menni a ba­
ba megnyerése.
♦ Minden az időzítésen múlik. Várjuk
ki, amíg a baba éhes (de nem farkaséhes),
de jó hangulatban van, és akkor kísérel­
jük meg bevezetni az üveget.
♦ Engedjük át másnak. Lehet, hogy az
első üveget inkább elfogadja, ha az anya
helyett valaki más kínálja - lehetőleg
akkor, amikor az anya nincs is a szobá­
ban, hogy ne legyen, akinek panaszkod­
hat a baba. A helyettes ölelje át a gyere­
ket, és úgy beszéljen hozzá etetés közben,
ahogy az anya szokott.
♦ Felöltözködve. Ha magunknak kell fel­
ajánlanunk az első üveget, segíthet, ha a
MI VAN A CUMISUVEGBEN?
Anyatej. Aki megtanulta az anyatej ki­
pumpálásának fortélyát, annak nem
bonyolult feladat egy üveget megtölteni
VEGYES KOSZT
Ha nincs annyi kifejt anyatej, hogy
megtöltsünk vele egy cumisüveget,
nem kell a nehéz munkával kifejt
tejet kiönteni a lefolyóba. Inkább
keverjünk bele tápszert, így nem
vész kárba az anyatej, és a gyerek
megkapja belőle azokat az enzime­
ket, amelyek segítségével könnyeb­
ben megemészti a tápszert.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
mellünket alaposan betakarjuk (az első
üveges etetéskor ne közelítsünk felfedett
mellel vagy kivágott blúzban; inkább
vegyünk fel egy vastag kardigánt), pró­
báljuk elvonni a gyerek figyelmét halk
háttérzenével, valamilyen játékkal vagy
más szórakozással. Túl sok elterelő had­
művelet azonban oda vezethet, hogy in­
kább játszani akar evés helyett.
♦ Válasszunk ki megfelelő cumit. Ha a
baba rákap a cumira, aztán látható nem­
tetszéssel elengedi, a következő alkalom­
mal próbálkozzunk másfajta cumival.
Olyan babáknál, akik nyugtató cumit
használnak, általában beválik egy hason­
ló formájú cumifeltét.
♦ Próbálkozzunk észrevétlenül. Ha el­
lenállást tapasztalunk az üveggel szem­
ben, lopjuk be alvás közben. Vegyük
karunkba az alvó babát, és így próbáljuk
odaadni neki az üveget. Néhány hét
múlva a baba éber állapotban is bizo­
nyára elfogadja.
anyatejjel. A csupán anyatejjel táplálkozó
baba etetésének nincs más módja, ha az
anya távol van gyerekétől. (Hogy a babát
ne zavarja meg a mellbimbó és az üveg
cuclijának váltogatása, legjobb addig vár­
ni a cumisüveg bevezetésével, amíg a
szoptatás kialakult rendben zajlik és meg­
szokottá vált. További részletért lásd a
95. oldalt.)
Tápszer. A tápszeres kiegészítés - bár
nagyon egyszerű, hiszen csak egy dobozt
kell felnyitni - számos hátránnyal jár­
hat, ha a szoptatás túl korai szakaszában
kezdjük el. A tej termelődés mennyiségét
akár egy cumisüvegnyi tápszer is meg­
változtathatja, és rendben történő tejelvá­
lasztásnál is problémát idézhet elő. Ha
pedig a tejelválasztás nem megfelelő, egy
üveg tápszer csak fokozza a nehézségeket.
A M ÁS OD IK HÓNAP
Amikor azonban a szoptatás már jól ki­
alakult rutinná válik (6-8 hetes kor kö­
rül), sok anya sikeresen összeegyezteti a
cumisüvegből történő tápszeres táplálás­
sal. Sok esetben az anya úgy dönt, hogy
nem alkalmaz kiegészítő tápszert, pél­
dául mert szeretné végigszoptatni az
ajánlott egy évet (a kutatások azt bizo­
nyítják, hogy szoros kapcsolat van a táp­
szeres táplálás és a korai elválasztás kö­
zött). További lehetséges ok, hogy az anya
hosszú szoptatással kívánja megakadá­
lyozni vagy késleltetni a tehéntej káros
hatását, a családi vonalon már előfor­
dult tejallergiát.
KEZDŐDIK
A CUMISÜVEGKORSZAK
Mikor érdemes elkezdeni? Néhány
babának már a kezdetekkor sem okoz
semmilyen gondot, hogy a szopásról
átváltson a cumisüvegre, illetve ismét
visszaszokjon a szopásra. A legtöbben
azonban inkább három- vagy öthetes ko­
ruk körül mutatnak erre hajlandóságot.
Ha az említett kornál korábban próbál­
kozunk, megzavarhatjuk a szoptatás meg­
felelő rendjének kialakulását. Azért is
megzavarhatja a babát a mellbimbóról
a cuclira történő átváltás, mert e kétféle
táplálkozás más és más szopási techni­
kát igényel. Még később is előfordul,
hogy a baba visszautasítja a gumiból ké­
szült cumit, és előnyben részesíti szere­
tett mamája jól megszokott és sokkal kel­
lemesebb mellbimbóját.
Mennyi anyatejet vagy tápszert lehet
adni? A szoptatás egyik előnye éppen az,
hogy a baba az étvágyának megfelelő
mennyiséget ehet, nem pedig annyi gram­
mot, amennyit mi igyekszünk beleeről­
tetni. Amint elkezdjük a cumisüveggel
való etetést, nem tudjuk megállni, hogy
ne kerüljünk a grammok bűvöletébe.
Pedig nem szabad. Tudatosítsuk magunk­
ban és mondjuk meg a gyerekre felügye­
223
lő személynek, hogy csak annyi ételt
kapjon a gyerek, amennyit ő akar, nem
szabad arra unszolni, hogy a maradé­
kot is megegye. Egy átlagosan 4 kg kö­
rüli csecsemő egy étkezés során maxi­
mum 170 grammot eszik, de lehet, hogy
60 grammnál kevesebbel is beéri.
Szoktatás a cumisüveghez. Amennyi­
ben az anya időbeosztása megköveteli,
hogy a nap folyamán két szoptatást cu-
misüveggel helyettesítsen, az átálláshoz
érdemes fokozatosan hozzákezdeni. Elő­
ször csak egy alkalommal használjunk
üveget. Legalább két héttel a munkába
állás előtt kezdjük úgy, hogy a babá­
nak egy teljes hét álljon rendelkezésére
a napi egyszeri, majd még egy teljes hét
a napi kétszeri cumisüvegezés megszo­
kására. Ez nemcsak a babának segít az
átállásban, hanem így az anya szervezete
is könnyebben alkalmazkodik a kétszeri
szoptatás kihagyásából adódó új helyzet­
hez. A csodálatos kereslet-kínálat mecha­
nizmus, amely irányítja az anyatej ter­
melődését, az anya akarata szerint csök­
kenteni fogja az anyatej mennyiségét,
ezzel kényelmesebbé teszi a helyzetét,
és így megkönnyíti számára a munkába
történő visszaállást.
Teremtsünk önmagunknak megfe­
lelő körülményeket Ha csupán alkal­
milag tervezünk cumisüveget használni,
akkor úgy kerülhető el az esetleges mell­
feszülés vagy tejcsorgás, hogy otthonról
való távozás előtt mindkét mellből meg­
szoptatjuk a babát (vagy kifejjük a tejet).
Intézzük úgy, hogy a gyerek ne étkezzen
közvetlenül a hazatérésünk előtt (vagyis
az utolsó étkezésétől számítva több mint
két óra teljen el), hogy azonnal meg tud­
juk szoptatni feszülő mellünkből.
Akár anyatejjel, akár tápszerekkel
egészítjük ki a szoptatást, nem szabad
megfeledkeznünk arról, hogy kifejjük a
tejet, ha előreláthatólag több mint három
vagy négy órán keresztül távol leszünk
224
KIEGÉSZÍTÉS NEM GYARAPODÓ BABÁNAK
Esetenként ki kell egészíteni tápszerrel
a szopást, mert csupán anyatejen a ba­
ba nem fejlődik kellőképpen. Ez gyak­
ran ellentmondásos érzéseket kelt az
anyában. Egyrészt folyamatosan azt
1hallja, hogy egy ilyen helyzetben a cu-
1 misüveg használatával a sikeres szopta­
tás esélyei teljesen megszűnnek, más­
gyerekünktől. így megakadályozhatjuk
a tej vezetékek eldugulását, a tejcsorgást,
valamint a tejtermelődés csökkenését.
JÓ, HA TUDJUK
A MOSOLY
„A fiam már öthetes, és azt
hittem, mostanára igazi mosoly
jelenik meg az arcán, de úgy
tűnik, erre még nem képes”
Nincs ok az aggodalomra. Még a leg­
boldogabb babák sem képesek igazi,
szociális mosolyt produkálni 6-7 hetes
korukig. A mosolyra képes babák közül
is néhányan gyakrabban, mások pedig
ritkábban mosolyognak. Valószínűleg
nem lesz nehéz megkülönböztetni az
első igazi mosolyt attól a szokványos
mimikától, amely nem csupán a szá­
jon, hanem a baba egész arcán megje­
lenik. Bár a babák csak akkor kezdenek
mosolyogni, amikor ehhez már elérték
a megfelelő fejlettségi szintet, ez gyor­
sabban bekövetkezik, ha beszélünk hoz­
zájuk, játszunk velük, és gyakran ma­
gunkhoz öleljük őket. Tehát mosolyog­
jon a gyerekére, beszéljen hozzá sokat,
és hamarosan a mosolyra mosollyal fog
válaszolni.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
részt viszont az orvosától tudja, hogy a
baba egészségét veszélyezteti, ha ét­
rendjét nem egészíti ki tápszerekkel.
Ilyen helyzetre kínál jó megoldást a
170. oldalon látható kiegészítő táplál­
kozási rendszer, amely a babát ellátja a
fejlődéshez szükséges tápszerrel, és az
anya tejelválasztását sem csökkenti.
Az anyatejet a kifejés után összegyűjthet-
jük és tartalékolhatjuk későbbre, vagy
kiönthetjük.
A GŐGICSÉLÉS
„Hathetes gyerekem a levegő­
vétellel együtt ki tudja ejteni
a legtöbb magánhangzót, de
a mássalhangzók nem sikerülnek
neki. Vajon megfelelőenfejlődik
a beszédkészsége?”
A babák a korai időszakban ügyesen ej­
tik ki az „igen” szó „i” és „e” hangzóit.
A magánhangzókat ejtik először vala­
mikor néhány hetes koruk körül, illetve
a második hónap végén. Ez a levegős,
dallamos (és elragadó) gőgicsélés és to­
rokból kiadott gurgulázás teljesen vélet­
lenszerűnek tűnik. Majd később észre
fogjuk venni, hogy a baba a hozzá inté­
zett beszédre válaszol, vagy a mellette
lévő plüssállathoz szól, illetve a közelé­
ben lévő, levegőben mozgó játék ragad­
ta meg a figyelmét, de lehet az is, hogy
a gyerekágyra felakasztott tükörben meg­
jelenő tükörképével vagy a labdán lévő
kacsával társalog.
Ezek a hanggyakorlatok legalább
annyira szolgálnak saját örömükre, mint
amennyire szólnak a szülőhöz - a babák
a m áso d ik h ónap
NICSAK, KI BESZEL!
Gondolhatjuk-e azokat az elragadó ba-
ba-ba hangkapcsolatokat csupán vélet­
lenszerű gőgicsélésnek? A válasz nem,
mert ez valóban nem más, mint a beszéd
kezdete. Ezek a baba első próbálkozásai
arra, hogy kitalálja, hogyan beszél a má­
sik fél (a szülő). Van azonban egy érde­
kes babatulajdonság, amelyet a kutatók
(akik jelentős időt töltöttek annak ta­
nulmányozásával, hogy mit „beszél” a
csecsemő) felfedeztek. Nevezetesen az,
hogy e korai időszakban képzett han­
gok a baba szájának jobb oldalán jön­
nek ki (azon az oldalon, amelyet az agy
bal oldala, vagyis az a félteke irányít,
amely a beszédért felelős). Amikor a ba­
bák saját örömükre gügyögnek (és nem
a nyelvi gyakorlat kedvéért), akkor az
valójában nagyon szeretik hallani saját
hangjukat. Mindezek során a baba a szó­
alkotásra is kísérletet tesz, és megpróbál­
ja felfedezni, hogy milyen hangkombi­
nációk keletkeznek torka működtetése,
illetve nyelve és szája mozgatása folytán.
A mama és a papa boldogan fogad­
ják, hogy gyerekük a kommunikációs lét­
rán egy fokkal feljebb került azzal, hogy
a sírástól eljutott a gőgicsélésig. És ez csak
a kezdet. Néhány héten belül (általában
három és fél hónapos korára) a baba el­
kezd hangosan felnevetni, később (négy
és fél hónapos korára) felsikít örömében,
majd néhány mássalhangzóval bővíti a
hangkészletét. Hogy melyik baba mikor
kezd mássalhangzókat kiejteni, az egyé­
nenként nagyon változó. Néhányan kö­
zülük már három hónapos koruk körül
képesek mássalhangzószerű hangokat
kiadni, mások csak öt, hat hónaposán
teszik ezt, de az átlagot tekintve mindez
négy hónapos korban történik meg.
Amikor a babák elkezdenek kísérletezni
a mássalhangzókkal, egyszerre általában
225
egész szájukat mozgatják. Amikor mo­
solyognak, akkor szemmel láthatólag
szájuk bal oldalát használják (mely száj­
rész az érzelmeket hivatott kifejezni).
Mielőtt azonban ezt saját gyere­
künkön próbálnánk kitapasztalni ott­
hon, van még valami, amit tudni kell.
A szájmozgások közötti különbségek
olyan észrevehetetlenek, hogy nyelvé­
szetből doktori fokozattal kell rendel­
kezni ahhoz, hogy meg lehessen külön­
böztetni egy bal oldali szájmozgást a
jobb oldalitól. így tehát hagyjuk az ana­
lizálást inkább a kutatókra, dőljünk hát­
ra, és gyönyörködjünk azokban az elraga­
dó hangokban, amelyeket a baba kiad,
és ne figyeljünk arra, hogy szája melyik
szegletében keletkeznek.
egyet vagy legfeljebb kettőt fedeznek fel,
és azok magánhangzókkal alkotott kom­
binációját ismételgetik újra és újra (ba, ga,
da stb.). A következő héten lehet, hogy
egy új kombinációt fedeznek fel, miköz­
ben úgy tűnik, az előzőről már meg is
feledkeztek. Valójában a korábbiak nem
merültek feledésbe, de mivel koncent­
rálókészségük korlátozott, általában egy­
szerre csak egy dolgot próbálnak elsajátí­
tani. Ugyanakkor természetesen szeretnek
ismételgetni is.
A két szótagos, egy mássalhangzós
hangkombinációkat (a-ga, a-ba, a-da)
általában hat hónapos korban követi a
dallamos mássalhangzósorok monoton
kántálása, a gügyögés. Nyolc hónapos
korra már sok gyerek képes két mással­
hangzós szóhoz hasonló képleteket al­
kotni (dá-dá, ma-ma, ba-ba) anélkül,
hogy azokhoz bármilyen jelentést társí­
tana, ami csak két vagy három hónappal
később következik be. (A papák nagy
örömére és a mamák szomorúságára a
dá-dá általában a mama, nem pedig
226
HOGYAN BESZEIJÜNK A BABÁHOZ?
A csecsemővel számtalan módon lehet
kommunikálni. Bizonyos szülők hosszabb,
mások rövidebb úton jutnak el e célig.
Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan
módszert, amelyet érdemes kipróbálni
most vagy a következő hónapokban.
Tartsunk folyamatos beszámolót az ép­
pen történő eseményekről. Amikor a
gyerek körül tevékenykedünk, ne mulasz-
szuk el elmondani neki, hogy éppen mit
csinálunk. Közöljük például az öltözködé­
si folyamat mozzanatait: „Most rád adom
a pelenkát... itt van a trikó, áthúzzuk a
fejeden... most begombolom a kezeslá­
basodat.” A konyhában elmondhatjuk,
hogyan mosogatunk, vagy hogyan ízesítjük
a tésztára kerülő szószt. A fürdetés alatt
magyarázzuk el, hogy mire jó a szappan,
miért kell leöblíteni, hogy a sampon fé­
nyessé és tisztává teszi a hajat. Nem baj, ha
gyerek még csak nem is sejti, miről beszé­
lünk. A minden apró részletre kiterjedő
magyarázat segít abban, hogy állandóan
legyen közlendőnk, a babát pedig arra kész­
teti, hogy figyeljen ránk, és így elinduljon
a megértés felé vezető úton.
Kérdezgessük a gyereket Nem kell meg­
várni a kérdésekkel azt az időszakot, amíg
a baba már válaszolni tud. Képzeljük el,
hogy mi vagyunk a riporter és a baba a ri­
portalany. Feltett kérdéseink a baba körüli
napi tevékenységeinkhez igazodnak, ezért
nagyon változatosak lehetnek. „A piros nad­
rágot vagy a zöld kezeslábast szeretnéd fel­
venni?” „Hát nem csodálatosan kék ma az
ég?” „Zöldbabot vagy brokkolit vegyek ma
ebédre?” A kérdések után tartunk egy kis
szünetet (egy nap, nagy meglepetésre, egé­
szen biztosan kitölti e szünetet válaszával
a gyerek), majd adjuk meg magunk a vá­
laszt úgy, hogy a baba is hallja. („Brokkoli?
Jó ötlet.”)
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Adjunk esélyt a babának. Tanulmányok
szerint azok a csecsemők, akikhez beszél­
nek, maguk is korábban tanulnak meg be­
szélni, összehasonlítva azokkal, akiknek
jelenlétében ugyan beszélnek, de nem cél­
irányosan hozzájuk intézik a mondanivalót.
Adjunk lehetőséget a csecsemőnek időn­
ként „közbeszólni” gőgicsélésével, gügyö­
gésével, gurgulázásával. Az éppen aktuális
eseményről történő beszámoló során bizto­
sítsunk a babának lehetőséget arra, hogy
hangot adjon saját észrevételének.
Általában fejezzük ki magunkat egy­
szerűen. Az életnek már ebben a korai
időszakában is érdemes a babához beszél­
ni, hiszen ugyanakkora örömmel fogja
hallgatni, ha drámaian szavalunk neki a
Hamletból, vagy egy érdekfeszítő gazda­
sági elemzéssel traktáljuk. Később azon­
ban, amikor már arra érett, könnyítsük
meg számára az egyes szavak felismerését.
Tehát tudatosan törekedjünk arra, hogy az
idő egy részében egyszerű mondatokat és
kifejezéseket használjunk. „Ott süt a nap.”
„Pá-pá.” „Itt a baba ujja, ott a baba láb­
ujja.” „Szép kutya.”
Mellőzzük a személyes névmások hasz­
nálatát. Nehézséget jelent a babának
megérteni, hogy az „én” vagy a „te” attól
függően, hogy ki beszél, jelentheti a ma­
mát, a papát, a nagymamát vagy önmagát
is. A többiekre tehát harmadik személyben
érdemes utalni: „mama” vagy „papa”, ma­
gára a gyerekre pedig a neve alapján:
„Most a papa kicseréli Aranka pelenkáját.”
Emeljük a hangszint A legtöbb baba
jobban kedveli a magasabb hangot. Való­
színűleg ez az oka, hogy a nők a termé­
szetesnél is magasabb hangon beszélnek a
gyerekükhöz, és hangjuk egy vagy két ok­
távval emelkedik, amikor a csecsemőjük­
höz szólnak. Próbáljuk megemelni a hang­
A M ÁS ODI K HÓNAP
színünket, amikor a babához beszélünk,
és figyeljük meg az erre adott reakciót.
(Bizonyos csecsemők jobban kedvelik a
mély hangszínt - kísérletezzük ki, hogy
gyermekünk melyiket kedveli jobban.)
Gügyögjünk-e a babának vagy sem?
Ha a gügyögés („Ki az én pici tündér-
kém-mündérkém?”) természetesen jön a
szánkra, akkor gügyögjünk, ha nem, akkor
jobban tesszük, ha ezt kihagyjuk a babá­
val történő társalgásból. Aki tehetségesnek
érzi magát a „babanyelv” használatában,
az se feledkezzen meg arról, hogy néhány
helyes, felnőttesebb nyelvi eszközt is al­
kalmazzon. így tud csak tudatossá válni a
fejlődő gyerekben, hogy a gügyögés nyelve
különbözik helyesen alkalmazott anya­
nyelvétől.
Összpontosítsunk a jelenre. Bármiről
beszélünk is a babának, egy ideig ne vár­
juk el tőle, hogy az értés akár legkisebb
jelét is mutassa. Értelmének fejlődése során
elsősorban arra kell összpontosítanunk, amit
a baba az adott pillanatban lát vagy tapasz­
tal. Egy csecsemőnek nincsenek a múltra
vonatkozó emlékei, és a jövő fogalmát
sem ismeri.
Utánozzuk a babát. A babák szeretik,
ha úgy dicsérjük őket, hogy közben utá­
nozzuk az általuk kiadott hangokat.
Amikor a baba gőgicsél, ugyanazokkal a
hangokkal válaszoljunk neki. Az utánzás
hamarosan mind a baba, mind pedig a
mama számára élvezetes játékká alakul,
egyben a gyerek számára alapul szolgál az
anyanyelv elsajátításához is. Utánzásunk
ugyanakkor növeli a baba önbizalmát is,
hiszen észreveszi, hogy az, amit „mond”,
fontos az anyjának.
Társítsunk zenét a mondanivalónk­
hoz. Mindegy, hogy a mamának jó füle
van-e vagy sem, a baba nem tud különb­
séget tenni az eltérő dallamok között.
227
Függetlenül attól, hogy mai modern dalt
vagy régi iskolai éneket dúdolunk neki,
illetve csupán kitalált szöveget társítunk
valamilyen ismerős dallammal, minden­
képpen tetszeni fog neki. Ha úgy talál­
juk, hogy a dalok éneklése még nem
időszerű (vagy a szomszédok esetleg til­
takoznának), akkor elég, ha csak dudo­
rászunk a babának. A legtöbb gyerekdal
vagy gyerekvers még az egészen kicsiny
csecsemőt is elbűvöli (ha nem jutna
eszünkbe egy sem, akkor jó ötleteket
kaphatunk például a Lúdanyó meséi című
könyvből). Amennyiben a gyerekversek
dúdolását ismert vagy általunk kitalált
kézmozdulatokkal is megtoldjuk, még
jobban fokozhatjuk a baba örömét. A gye­
rek hamarosan tudom ásunkra fogja
hozni, hogy mely dalocskák a kedvencei,
és hogy melyeket szeretné hallani újból
és újból.
Olvassunk fel a babának. Bár eleinte a
baba számára a hallott szavak semmilyen
jelentést nem közvetítenek, mégis érde­
mes minél előbb elkezdeni egyszerű, ríme­
lő történetek felolvasását. Am ikor nem
érzünk kedvet a gügyögéshez, és inkább
arra vágynánk, hogy valamilyen felnőtte­
sebb módszerrel ösztönözzük a baba fej­
lődését, osszuk meg vele az irodalom irán­
ti szeretetünket úgy, hogy fennhangon
olvasunk neki az épp aktuális könyvünk­
ből. (De lehet ez akár egy recept vagy va­
lamilyen pletykarovat egy magazinból,
sőt még politikai hír is.)
A babáé az utolsó szó. A szakadatlan
csevegés vagy éneklés hallgatásától egy
idő után mindenki elfáradna, nemhogy
egy piciny csecsemő. Am ikor a baba már
nem figyel a szójátékokra, becsukja a sze­
mét vagy elfordítja tekintetét, nyűgössé
vagy szeszélyessé válik, illetve egyéb módon
juttatja kifejezésre, hogy pillanatnyilag
telítődött a nyelvleckékkel. Ilyenkor hagy­
juk, hogy pihenjen egy kicsit.
228
a papa szót előzi meg.) Az összes más­
salhangzó elsajátítása csak jóval később,
négy- vagy ötéves korban következik be,
esetenként akár még később.
„Úgy tűnik, gyerekünk gőgicsélő
hangjai nem ugyanolyanok, mint
amiket a bátyja hathetes korában
kiadott. Ugye nem kell emiatt
aggódnunkV*
Egyes normálisan fejlődő csecsemők nyel­
vi készségei korábban, másokéi később
alakulnak ki, mint egyébként ez általában
történik. A csecsemők körülbelül 10%-a
még az első hónap vége előtt kezd el gő-
gicsélni, egy másik 10% pedig csak közel
három hónapos kor körül teszi ezt, míg
a többiek valahol a kettő közötti időszak­
ban sajátítják el ezt a képességet. Vannak
olyan csecsemők, akik négy és fél hóna­
pos koruk körül kezdenek mássalhangzós
sorokat alkotni, más babák csak nyolc
hónapos koruk után teszik ezt. A korai
szóalkotók később figyelemre méltóan
sikeresek lesznek nyelvi készségek tekin­
tetében (bár az erre vonatkozó bizonyí­
ték nem egészen megalapozott). Azoknak
a csecsemőknek az esetében, akik jelen­
tős lemaradást mutatnak a szóalkotásban
(a lemaradók 10%-ának alsó rétege), le­
hetséges, hogy a probléma valamilyen tes­
ti vagy fejlődési okokra vezethető vissza,
bár még ez sem teljesen bizonyított. Ter­
mészetesen az ön gyerekével kapcsolat­
ban korai lenne bármilyen, ilyen jellegű
aggodalomnak hangot adni, mivel ő még
jócskán belefér az átlagosan elfogadott
követelmények tartományába.
Amennyiben a következő hónapok
során úgy tűnik, hogy a gyerek szinte
állandó jelleggel, minden bátorítás elle­
nére, nagy lemaradást mutat abban, hogy
a könyv egyes fejezeteiben az adott hóna­
pokra jellemzően megállapított fejlődési
mérföldköveket elérje, aggodalmával for­
duljon a gyerekorvoshoz. Az elmondot­
tak alapján történő orvosi értékelés vagy
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
néhány vizsgálat tisztázhatja a problémát.
Kiderülhet például, hogy az anya nagy
elfoglaltságában nem is veszi észre gyereke
hangképzéssel kapcsolatos eredményeit
(ez általában a második gyereknél történik
meg), vagy a családtagok olyan hango­
sak (beleértve a gyerek idősebb testvérét
is), hogy a baba szinte „szóhoz sem jut”.
Abban a kevésbé valószínű esetben,
amikor valóban valamilyen rendellenes­
ség áll fenn, az idejében történő beavatko­
zás segíthet orvosolni a problémát.
BABANYELV
„Úgy tűnik, a többi szülő tudja,
hogyan beszéljen újszülött
gyerekéhez. Én azonban nem
tudom, hogy mit mondjak hathetes
gyerekemnek, és amikor próbál­
kozom, teljesen ostobának érzem
magam. Attólfélek, hogy
gátlásaimmal lelassítom
a nyelvifejlődését.”
Olyan picik, olyan magatehetetlenek, és
nem beszélnek vissza. Mindezek ellenére
sok újdonsült anya és apa számára még­
is újszülött gyereke jelenti szinte a leg­
félelmetesebb közönséget, akihez valaha
is beszédet intézett. A nevetséges, magas
hangszínű gügyögés, mely oly természe­
tes egyes szülők számára, a szóban forgó
típushoz tartozó szülőknek nagy nehéz­
séget okoz. Amint gügyögésre kerülne
a sor, zavarukban szinte elnémulnak, és
ezenközben bűntudatot éreznek a gyerek­
szobát beburkoló, kínos csend miatt.
Bár a gyerek bizonyosan megtanul­
ja anyanyelvét, még akkor is, ha az anyja
sosem tanulja meg a babanyelvet, beszé­
de gyorsabban és jobban fejlődik majd,
ha erre vonatkozóan tudatos erőfeszíté­
seket teszünk a baba beszédtanulásának
korai szakaszában. Azok a csecsemők,
akikkel nem beszélgetnek, nem csupán
a nyelvi fejlődésben, hanem általában a
fejlődés minden területén lemaradást
mutatnak. Az ilyen eset azonban ritkán
a m áso d ik h ónap
PRÓBÁIJUK MEGÉRTENI A BABÁT
Lehet, hogy akár egy év is eltelik addig,
amíg a baba kimondja a várva várt első
szót. További két év vagy talán még több
is szükséges ahhoz, hogy a szavakat ki­
fejezésekké, majd mondatokká fűzze.
Mindezek után lehetséges, hogy egy
újabb évnek vagy talán még hosszabb
időnek kell eltelnie, amíg a gyerek be­
széde számunkra érthetővé válik. Tudni
kell azonban, hogy jóval a szóbeli kom­
munikáció képességének kifejlődése előtt
a gyerek már sokféle egyéb módon ki
tudja fejezni a mondanivalóját. Ha na­
gyon figyelmesek vagyunk, már most,
a baba két hónapos korában észreve­
hetjük, hogy a baba megpróbál beszélni
hozzánk - természetesen nem szavak­
kal, inkább a viselkedésével és a moz­
dulataival kommunikál velünk.
Nem létezik olyan szótár, amely
arról informálna, hogy mit mond a ba­
ba. Az egyetlen módszer ahhoz, hogy
megértsük őt, nem más, mint a kitartó
és alapos megfigyelés. Ilyen módon hó­
napokkal azelőtt, hogy gyerek egyálta­
lán beszélni tudna, számtalan informá­
ciót megtudhatunk a személyiségéről,
valamint arról, hogy mit szeret és mi­
lyen szükségletei vannak. Például, izeg-
mozog vagy nyűgösködik a gyerekünk,
amikor a fürdés előtt levetkőztetjük? Ez
jelentheti azt, hogy fázik ruha nélkül,
vagy egyszerűen csak nem szeret mez­
telen lenni. Ezt a kellemetlen érzését
csökkenthetjük, ha betakarva tartjuk
mindaddig, amíg a kádba nem kerül.
fordul elő. Még a gügyögéstől oly nagyon
vonakodó szülő is szinte egész nap kom­
munikál gyerekével. Ezt teszi, amikor át­
öleli őt, vagy amikor altatódallal próbálja
a síró csecsemőt megnyugtatni, amikor
azt mondja: „Itt az idő egy kis sétára.”
Vagy amikor méltatlankodva azt motyog­
ja: „Jaj, ne, már megint csöng a telefon.”
229
Észrevette már, hogy a baba köhö­
gő hangot ad ki, amikor közeledik a
délutáni alvás ideje? Lehet, hogy még
mielőtt teljesen kezelhetetlenné válna,
ezzel a köhögő hanggal figyelmezteti önt
arra, hogy kezd elfáradni. Előfordult-e
már az, hogy még mielőtt hangos sírás­
ba kezdett volna, öklét kétségbeesetten
gyömöszölte a szájába az etetés közeled­
tével? Minden valószínűség szerint így
jelzi, hogy éhes, és ökle szájába tömkö-
dése csupán első üzenete, hogy készen
áll az etetésre (a második üzenet - a sí­
rás - már sokkal nehezebbé teszi az
evést a babának, az etetést pedig a szü­
lőnek). A baba viselkedésében és kéz­
mozdulataiban megfigyelhető szokásos,
visszatérő jelzések a szülőnek egy idő
után már bizonyos jelentést közvetíte­
nek, így érthetővé válik számára, amit
a baba közölni akar vele.
Ha odafigyelünk arra, amit a baba
„mond”, az nagyban megkönnyíti a fel­
adatunkat (azt adhatjuk, amit a baba
szeretne, ahelyett hogy próbálgatások­
kal, hibákon és könnyeken keresztül
próbálnánk kitalálni a szükségleteit).
Ugyanakkor figyelmünk a baba szem­
szögéből nézve is előnyös, hiszen ily
módon tudathatjuk vele, hogy amit
„mond”, az fontos nekünk. Mindezzel
hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gyere­
künk megtegye az első lépést azon az
úton, amely egy magabiztos, bizakodó,
sikeres és érzelmileg érett személyiség
kialakulásához vezet.
A szülők nemcsak azzal tanítják beszédre
gyereküket, hogy velük társalognak, de az­
zal is, hogy egymással beszélgetnek. A ba­
bák majdnem ugyanannyit tanulnak má­
sok párbeszédéből, mint abból, amelyben
maguk is résztvevői a társalgásnak.
Bár nem valószínű, hogy újszülöt­
tünk a következő évet egy teljesen szótlan
230
LEGYEN BIZTOS ALAP AZ ELSŐ HÁROM ÉV
A gyerek valószínűleg nem sok mindenre
fog emlékezni (ha egyáltalán valamire is
emlékszik majd) élete első három évének
eseményeiből. Azonban a kutatók szerint
ennek a három évnek óriási hatása lesz a
gyerek későbbi életminőségére - bizonyos
tekintetben ez jelentősebb időszak, mint
akármelyik a következő évek közül.
Mivel az első három évet elsősorban
csupán az étkezés, az alvás, a sírás, valamint
a játék tölti ki, és a formális tanulás ekkor
még el sem kezdődik, felvetődik a kérdés,
hogy vajon mi teszi ezt az időszakot olyan
alapvetően fontossá a gyerek későbbi si­
kerére, pályafutására, illetve társas kapcso­
lataira nézve. Vajon hogyan lehet az, hogy
ez az időszak, amikor a gyerek még teljesen
kialakulatlan, ennyire mindent meghatá­
rozó személyisége kialakulásában? A válasz
figyelemre méltó, bonyolult, és további
vizsgálatokat kíván meg. Az alábbiakban
arról adunk információt, hogy mind ez
idáig a tudósok ebben a kérdésben milyen
eredményekre jutottak.
A kutatások szerint az első három
évben a gyerek agya olyan mértékig fejlő­
dik, hogy az eléri a felnőtt agy kapacitá­
sának 90% -át. Figyelemre méltó, hogy
jóllehet a gyerek agyának befogadóképes­
sége igen jelentős, mégsem tud megoldani
egy olyan egyszerű feladatot, mint a cipő­
fűző megkötése. E három nagyszerű év so­
rán történik meg az agy „huzalozása” (a szón
itt azt a folyamatot értjük, melynek során
létrejön az agysejtek közötti kapcsolat).
A gyerek a harmadik születésnapján már
körülbelül 1000 billió agysejtkapcsolattal
rendelkezik.
Jóllehet ebben a korban az agyban
igen aktív fiziológiai folyamatok zajlanak
le, a gyerek agya még tovább fejlődik. Tíz­
vagy tizenegy éves korig további agysejt-
kapcsolatok alakulnak ki. Ebben a korban
a nagyobb hatékonyság érdekében az agy
elkezd differenciálni, eközben megszünteti
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
azokat a sejtkapcsolatokat, amelyeket az
agy ritkán használ (ez a tendencia egész
életünk során folytatódik, így a felnőttek
agyában kb. feleannyi sejtkapcsolat van,
mint egy hároméves gyerekében). A válto­
zások még jóval a serdülőkor után is foly­
tatódnak az agynak azon fontos részein is,
amelyek életünk végéig folyamatos átala­
kuláson mennek keresztül.
Természetesen a gyerek hároméves
korában még nem beszélhetünk arról, hogy
jövője már eldőlt, vagy hogy agyi fejlettsé­
ge már teljesen kialakult, mégis úgy tűnik,
agyában ekkor már kialakul az a lenyomat,
amely eldönti, hogy milyen személyiség
válik belőle. Tudni kell azonban, hogy az
első három év egyéniségformáló időszaká­
ban a legnagyobb hatást a gyerekre a szülő
gyakorolja.
A kutatások azt bizonyítják, hogy az
ezen időszakban nyújtott szülői gondos­
kodás minősége döntő kihatással lesz arra,
hogy az agyi sejtkapcsolatok megfelelő mó­
don jönnek-e létre, valamint hogy a gyerek
agya milyen fejlettségi szintet képes elérni.
Abban is jelentős szerep jut a szülői gondos­
kodásnak, hogy mennyire lesz a gyerek si­
keres, elégedett vagy magabiztos, és hogy
mennyire lesz képes kezelni azokat a ki­
hívásokat, amelyekkel élete során szembe
kell néznie.
Nem szabad, hogy szülői feladataink
nehézsége miatt elbátortalanodjunk vagy
elcsüggedjünk. Az a szülő, aki szereti gye­
rekét, a legtöbb esetben ösztönösen (anél­
kül, hogy ezt tanítanák neki, vagy a médiá­
ból informálódna, vagy szülői továbbkép­
ző programon venne részt) azt teszi, ami a
gyerek, illetve a gyerek képességeinek fej­
lődése szempontjából a legelőnyösebb.
Ezt vegyük figyelembe:
♦ Valahányszor megérintjük, magunkhoz
öleljük vagy törődő gondoskodással vesz-
szük körül gyerekünket (természetesen
a m áso d ik hónap
egyébként is mindig így teszünk), pozitív
hatást fejtünk ki agyának arra a képessé­
gére, ami az agysejtek közötti kapcsolatok
kialakítását célozza. Azzal, hogy felolva­
sunk a babának, beszélgetünk vele, éneke­
lünk neki, szemkontaktust teremtünk vele
vagy gőgicsélve beszélünk hozzá, segítsé­
gére lehetünk, hogy értelmi képességei a
lehető legmagasabb szinten kibontakoz­
hassanak. Pozitív szülői viselkedésünkön
keresztül olyan szociális és érzelmi kész­
ségekre tudjuk megtanítani gyerekünket,
amelyek a későbbiekben ténylegesen fokoz­
zák intellektuális fejlődését. Minél maga­
biztosabb a gyerek társadalmi és érzelmi
szempontból, valószínűleg annál nagyobb
ösztönzést érez majd a tanulásra, és annál
nagyobb lelkesedéssel és bátorsággal néz
majd szembe életének kihívásaival.
♦ Azok a gyerekek, akiknek csecsemőko­
rukban kielégítették minden alapvető szük­
ségletét (megetették, amikor éhes volt, kicse­
rélték a pelenkáját, amikor az átnedvesedett,
felvették, amikor félelmében sírt), képesek
lesznek arra, hogy bizalmat érezzenek má­
sok iránt, és magabiztos személyiséggé vál­
nak. További kutatások bizonyítják, hogy
az ilyen gondoskodó környezetben nevelke­
dett gyerekeknél a későbbiekben kevesebb
magatartási probléma jelentkezik az isko­
lában, és érzelmileg alkalmasabbak pozi­
tív társadalmi kapcsolatok kialakítására.
♦ Önfegyelemre tanítjuk gyerekünket az­
zal, ha az első néhány évben figyelemmel
kísérjük érzéseit, segítünk kordában tar­
tani őket, és ha megfelelően irányítjuk
viselkedésének bizonyos mozzanatait (pél­
dául megmagyarázzuk, hogy nem szabad
mást megharapni vagy elvenni más játé­
kát). Kutatók szerint méltányos és az élet­
kornak megfelelő korlátok felállítása, vala­
mint azok következetes betartatása hoz­
zájárul ahhoz, hogy gyerekünk ne váljon
szorongó, könnyen haragra gerjedő sze­
mélyiséggé. Az ilyen nevelési módszer
231
megakadályozhatja azt is, hogy a gyerek a
későbbiek során erőszakos eszközökkel
próbálja megoldani életének konfliktus­
helyzeteit. Az általunk nyújtott szilárd ér­
zelmi alapok később képessé teszik az in­
tellektuális fejlődésre is.
♦ Bárkinek, aki a gyerekünkre felügyel, és
távollétünkben jelentős időt tölt vele, hoz­
zánk hasonló módon ösztönzőleg kell hat­
nia a magatartására, és érzékenyen, ugyan­
akkor pozitív fegyelmezéssel kell reagálnia
a viselkedésére. A magas színvonalú gyerek-
gondozás hozzájárul ahhoz, hogy gyere­
künk biztosan megkapja mindazt, ami
agyának megfelelő fejlődéséhez szükséges,
és ez nem más, m int a sok szerető gon­
doskodás.
♦ Fontos a rutinszerű orvosi vizsgálat is,
amely biztosítja, hogy rendszeres ellenőr­
zéssel kiszűrjük az olyan egészségügyi vagy
fejlődési problémákat, amelyek lassíthatják
a gyerek szellemi, társadalmi, illetve érzel­
mi fejlődését. Amennyiben mégis felme­
rült valamilyen probléma, a rendszeres
ellenőrzés lehetővé teszi a korai orvosi
beavatkozást, ezáltal megakadályozható,
hogy az hátráltassa a gyerek fejlődését.
A legfontosabbat azonban a következők­
ben lehet összefoglalni: miközben gyere­
künk segítségére vagyunk abban, hogy ké­
pességeinek legjavát nyújtsa, ne próbáljuk
megváltoztatni a személyiségét. Az intel­
lektuális fejlődés ösztönzése nem azonos
annak siettetésével. A gyereknek igyekez­
zünk stimuláló élményeket nyújtani, de
ne állítsunk össze számára olyan napi prog­
ramot, amely túlterheli, mert akkor telje­
sen elveszítheti az érdeklődését. Könnyen
elkerülhetjük e határok átlépését, ha meg­
figyeljük a baba jelzéseit, ő ugyanis nálunk
is okosabb lehet, amikor arról van szó,
mire van szüksége. Figyeljünk és fiileljünk,
és csaknem mindig rájövünk, hogy mi a
legjobb a számára.
232
szülő társaságában fogja tölteni, azért nem
árt tudni, milyen módszerek vannak „ba­
baszókincsünk” fejlesztésére. E módsze­
rek különösen akkor fontosak, ha a baba­
nyelv használata nem természetes módon
jön a szánkra. A trükk az, hogy titokban
kell gyakorolni. Ha ezt már begyako­
roltuk, akkor nem kell majd feszélyezve
éreznünk magunkat a gyerekhez intézett
gurgulázás és gügyögés miatt felnőtt tár­
saink jelenlétében. Ha nem tudjuk, ho­
gyan is kezdjük el a babanyelv gyakorlá­
sát, használjuk a 229. oldalon lévő útmu­
tató ötleteket. Ahogy egyre inkább ott­
honosan érezzük magunkat a babanyelv
területén, valószínűleg szinte észrevétle­
nül és önkéntelenül használni kezdjük
annak elemeit még felnőtt társaságban
is. („Ugye milyen fini ez a bébipapi? Jól
megtelik tőle a pici poci.”)
A MÁSODIK ANYANYELV
yyAfeleségem francia, és kizárólag
franciául akar beszélni a gyere­
künkkel-én az anyanyelvemen
beszélek. Azt hiszem, igazán
nagyszerű lenne, ha a kislányunk
egy második nyelvet is beszélne
anyanyelvi szinten. Vajon nem
lenne zavaró neki a két nyelv
egyszerre?”
Általánosan elfogadott tény, hogy egy
második nyelv elsajátítása a gyerek szá­
mára felbecsülheteden értéket jelent. Egy
idegen nyelv magas szintű ismerete segít­
ségére lehet abban, hogy gondolkodása
több síkon működjön. Jobban fog kö­
tődni a gyökereihez, ha ő is beszél azon
a nyelven, amelyen több felmenője vagy
rokona.
Nincs közmegegyezés, hogy mikor
érdemes elkezdeni egy második nyelv ta­
nítását. A szakemberek többsége azonban
azt állítja: a gyerek születése pillanatában,
így ugyanis a következő nyelv nem „ta­
nult” nyelv lesz, hanem ugyanolyan „szer­
zett”, mint az anyanyelv. Mások szerint
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
a korai kezdés mindkét nyelv elsajátítá­
sában akadályokat gördít a gyerek elé -
legalábbis átmeneti időre. E második cso­
port szerint két és fél-három éves korig
várni kell a második nyelv tanításával,
addigra ugyanis már jól megalapozódtak
az anyanyelvi készségek, és a gyerek ké­
szen áll egy második nyelv befogadására.
Akár most kezdjük, akár csak pár év
múlva, mindenképpen különböző mód­
szerek léteznek a második anyanyelv el­
sajátíttatására. Az egyik szülő a saját
anyanyelvén, a másik (a házastárs javas­
latára) a maga nyelvén kommunikál a
gyerekkel, vagy mindkét szülő a máso­
dik nyelvet használja (azzal az elvárással,
hogy a gyerek az ország nyelvét majd az
iskolában, illetve otthonán kívül sajátítja
el). Sokan választják azt a lehetőséget,
hogy gyerekükhöz a nagyszülővel vagy
a bébiszitterrel beszéltetnek idegen nyel­
ven, a szülők pedig az anyanyelvükön
szólnak hozzá (ez a legkevésbé sikeres
módszer). Az említett módszerek közül
egyik sem tekinthető különösképpen si­
keresnek, ha a „tanár” maga sem beszél
folyékonyan az adott idegen nyelven.
A szakemberek nem javasolják, hogy
nyelvórát tartsunk gyerekünknek a máso­
dik nyelvből. Hatékonyabb, ha a szóban
forgó idegen nyelven bizonyos szituációk
tevékeny részesévé tesszük őket. Ilyenek
lehetnek például a játékok (amint a gye­
rek egyre fejlődik, akár számítógépes
játékok is), az olvasás, a gyerekversek,
a CD-hallgatás, a DVD-k, olyan barátok
látogatása, akik jól beszélnek az idegen
nyelven, illetve amennyiben lehetséges,
ellátogatás olyan helyekre, ahol a gyerek
által elsajátítandó második nyelv a hiva­
talos nyelv. Bárki legyen is az, aki a má­
sodik nyelven kommunikál, fontos, hogy
mondanivalóját kizárólag a gyerekhez
intézze, továbbá hogy ne forduljon a
gyerek anyanyelvéhez vagy az anyanyel­
vére történő fordításhoz segítségért, ha
a gyerek nehezen érti meg. Á gyerek fej­
lődése során kezdetben feltehetően lesz
A MÁ SODIK HÓNAP
olyan időszak, amikor keveri a két nyel­
vet, de végül is képes lesz különválasz­
tani őket egy idő után. Az iskolában a
gyereket meg kell tanítani írni és olvas­
ni az adott nyelven, hogy később még
nagyobb hasznát vehesse a második nyelv
ismeretének. Amennyiben az iskolában
ilyen típusú órák nem elérhetők a gyerek
számára, a hiányt magánórák vagy szá­
mítógépes oktatóprogramok kiválóan
pótolhatják.
A BABÁK / /
ÖSSZEHASONUTASA
J í szülőtársakkal rendszeresen
összejárunk, és elkerülhetetlen,
hogy mindannyian azonnal
elkezdik összehasonlítani saját
gyerekük képességeit a többiéveL
Megőrjít és aggodalommal tölt el
az a gondolat, hogy vajon az én
fiam megfelelő ütembenfejlődik-e”
Ha létezik idegesítőbb dolog annál, mint
amikor a várandós mamák a pocakjukat
hasonlítgatják össze, akkor az talán az a
helyzet, amikor az újdonsült kismamák
egymás gyerekeit mérik össze. Mint ahogy
két várandós kismamának nem lehet egy­
forma a hasa, úgy két egyforma újszü­
lött sem létezik. Ahhoz, hogy fel tudjuk
becsülni gyerekünk fejlődését, és felis­
merhessük az esetleges lemaradásokat,
csakis a normálisan fejlődő csecsemők
nagy átlagát figyelembe vevő (e könyv
egyes fejezeteiben is található) fejlődési
normákra szabad alapozni. Az újszülött
saját testvérével, illetve mások gyerekével
való összehasonlítása sok felesleges félel­
met gerjeszthet és csalódást kelthet. Le­
hetséges, hogy két tökéletesen „normá­
lis” baba különböző területeken eltérő
ütemben fejlődik - az egyik a hangképzés
és a kapcsolatteremtés területén tör előre,
a másik pedig inkább a fizikai képességek
terén jeleskedik, például hamarabb tud át­
fordulni egyik oldaláról a másikra. A fej­
lődésbeli különbségek az első évben egyre
233
szembetűnőbbé válnak - egyik baba már
nagyon korán elkezd mászni, de 15 hóna­
pos koráig nem tanul meg járni, egy má­
sik lehet, hogy egyáltalán nem tanul meg
mászni, de 10 hónapos korában hirtelen
elkezd lépegetni. Nem szabad arról sem
megfeledkezni, hogy egy szülő értékíté­
lete nagyon szubjektív, és nem mindig
pontos. Előfordul az is, hogy egyik szülő
fel sem ismeri, hogy gyerekének gyakori
gőgicsélése a beszéd kezdetét jelenti, egy
másik szülő pedig e kezdeti hangokban
már szavakat vél felfedezni.
Mindebből könnyen belátható, hogy
a babák összehasonlítgatása nem vezet jó­
ra. Ennek ellenére nehéz megállni, hogy
ne essünk ebbe a hibába. Sok szülő már
szinte megrögzötten kutatja a saját és má­
sok gyereke között a különbségeket, és
nem tud ellenállni, hogy a buszon vagy az
orvosi rendelőben a többi gyerekes szülőt
letámadja látszólag ártatlan kérdéseivel.
Mindez elkerülhetetlenül a gyerekek ké­
pességeinek összevetéséhez vezet. („Milyen
elragadó baba! Már tud ülni? Mennyi
idős?”)
Amennyiben nem sikerül a tolakodó
kérdezőnek értésére adni, hogy „törődjön
a saját babájával”, a legjobb, ha emlékez­
tetjük magunkat, mennyire értelmetlen is
az ilyen összehasonlítás. A babánk, mint
ahogyan várandós korunkban a poca­
kunk is, teljesen egyedinek mondható.
VÉDŐOLTÁS
yyA gyerekorvosunk szerint
a védőoltás teljesen biztonságos.
Hallottam azonban olyan
történeteket, amelyek súlyos
következményekről számolnak
be. Félek beadatni a lányomnak
ezeket az oltásokat ”
Olyan társadalomban élünk, amelyben
úgy tartják, ha nincs hír, az jó hír. A védő­
oltások pozitív hatásáról szóló informá­
ciók hírértéke nem vetekedhet azon ritka
esetekével, amikor az oltások nyomán
234
súlyos komplikációk lépnek fel. Valószí­
nű tehát, hogy a mai szülők többet hal­
lottak a védőoltások veszélyeiről, mint
jótékony hatásairól.
Mint ahogyan azonban a gyerekor­
vos minden bizonnyal már elmondta,
a legtöbb csecsemő számára a védőoltá­
sok beadásával járó kockázat azok áldá­
sos hatásához képest elenyésző.
Nem is olyan régen a legtöbb cse­
csemő halálát valamilyen fertőző beteg­
ség okozta, mint például a diftéria, a tí­
fusz és a himlő. A kanyaró és a szamár­
köhögés olyan gyakoriak voltak, hogy
szinte minden gyerek átesett e betegsé­
geken. Az említett betegségek következ­
ményeként gyerekek ezrei, főleg csecse­
mők, haltak meg vagy váltak életre szó­
lóan fogyatékossá.
A szülők rettegtek a nyár beköszön-
tétől és a járványos gyerekbénulástól
(polio), amely halmozottan jelent meg
az évnek ebben a szakában, és gyerekek,
csecsemők ezreinek halálát okozta, vagy
a betegek élethosszig tartó rokkantságá­
hoz vezetett.
Napjainkra a himlő jóformán telje­
sen eltűnt, a diftéria és a tífusz pedig na­
gyon ritkán fordul elő. Évente a gyerekek
csupán igen kis százaléka kap kanyarót
és szamárköhögést. A szülők a gyerek­
bénulástól ma már nemcsak hogy nem
félnek, de igen gyakran nem is ismerik ezt
a betegséget.
A fejlett országokban egy kisgyerek
halálát a fertőző betegségeknél nagyobb
valószínűséggel okozhatja az, hogy az
autóban nem kapcsolták be a biztonsá­
gi övét. Kétségtelen tény, hogy a védő­
oltások bevezetésének eredményeként a
gyerekkor biztonságosabbá vált.
Az immunizáció azon alapul, hogy
az oltással a beoltandó személynek gyen­
gített vagy elölt formában beadjuk az
adott fertőző betegséget okozó mikro­
organizmusokat, illetve az általuk termelt
toxinokat, amelyeket hő- vagy kémiai
kezeléssel ártalmatlanná tettünk (toxinok
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
esetében toxoiddá alakítottunk). Az oltás
hatására a beoltott személy szervezetében
olyan antitestek termelődnek, amilyene­
ket az adott fertőző betegséggel történő
találkozás váltott volna ki. Ily módon
az immunrendszerre jellemző memória
által az antitestek később képesek felis­
merni és elpusztítani a szervezetet meg­
támadó mikroorganizmusokat.
Már a régi görögök és rómaiak is
felismerték: az emberek bizonyos súlyos
betegségekből felépülve ugyanattól a kór­
tól nem betegedtek meg újra. így fordult
elő, hogy a pestisből felgyógyult embe­
reket bízták meg a betegség újabb áldo­
zatainak ápolásával. Kezdetleges kísérle­
tek után a modern immunizálás kezde­
tei Edward Jenner skót orvos nevéhez
köthetők, ő volt az, aki ellenőrizte an­
nak a régi megfigyelésnek a valóságtar­
talmát, mely szerint az enyhe betegség­
tüneteket okozó tehénhimlőn átesett
emberek sohasem kapják el a feketehim­
lőt. Jenner 1796-ban váladékot vett egy
tehénhimlővel megfertőződött fejőnő se­
béből, és azt egy egészséges, nyolcéves
gyerek karján ejtett két kicsiny vágásra
kente. Egy héttel később a gyerek belá­
zasodott, és néhány varasodó heg keletke­
zett a karján. Amikor később fekete him­
lőnek volt kitéve, egészséges maradt.
Védetté vált a himlővel szemben.
Az immunizálás sokat fejlődött az el­
ső kísérletek óta. Az első, széles körben
alkalmazott immunizálási eljárás, a him­
lő elleni védőoltás olyannyira hatásos
volt, hogy ma már nem is tartják szük­
ségesnek a beadását. Úgy tűnik, ezt a
betegséget világszerte sikerült kiirtani.
Az orvostudomány jelentős előrehaladást
ért már el más veszedelmes betegségek
leküzdésében is, és remélhetőleg a vé­
dőoltások segítségével egy napon leg­
többjüket végképp sikerül felszámolni.
Jóllehet az oltások évente fiatal életek
ezreit mentik meg, még tökéletesítésre
szorulnak.
Bár a gyerekek többsége bizonyos
 HIEDELMEK AZ IMMUNIZÁLÁSSAL KAPCSOLATBAN
Jóllehet a védőoltásokkal kapcsolatos aggo­
dalmak teljesen érthetőek, nem megalapo­
zottak. Ne engedjük, hogy az alább felsorolt
hiedelmek elbátortalanítsanak attól, hogy
gyerekünket beoltassuk:
Hiedelem: Több védőoltás együttes be­
adása nem biztonságos.
A valóság: Tanulmányok bizonyítják, hogy
a védőoltások egy időben történő beadása
biztonságos és hatásos. Kombinált védőol­
tásokat már évek óta rendszeresen használ­
nak (MMR, DPTa). Az Amerikában nem­
régiben jóváhagyón (de nálunk még nem lé­
tező) Pediarix elnevezésű vakcina a DPTa,
a polio (járványos gyerekbénulás) és a hepa­
titis B oltások kombinációja. A kutatók je­
lenleg is dolgoznak olyan kombinált védő­
oltások kifejlesztésén, amelyeket várhatóan
hamarosan törzskönyveznek, és a közeljövő­
ben hozzáférhetőek lesznek. A kombinált ol­
tások előnye - mind a szülő, mind a gyerek
nagy örömére - , hogy a kisgyereknek összes­
ségében kevesebb szúrást kell elszenvednie.
Hiedelem: A védőoltások beadása a gye­
reknek nagy fájdalmat okoz.
A valóság: Az oltás okozta fájdalom el­
enyésző ahhoz a súlyos betegséghez képest,
amellyel szemben az oltás védelmet nyújt.
Mindazonáltal vannak olyan módszerek,
amelyek mérséklik az oltás okozta fájdalmat
a babánál. Bizonyított, hogy oltáskor azok
a babák sírnak kevesebbet, akiket ölbe vesz­
nek, és a figyelmüket megpróbálják elvonni.
Tapasztalatok szerint kevesebb fájdalmat
éreznek azok a babák is, akiket röviddel az
oltás előtt vagy éppen az oltás ideje alatt
szoptatnak meg. Kikérhetjük az orvos véle­
ményét arról, hogy segít-e az, ha valamilyen
édes italt adunk a babának közvetlenül az
oltás előtt, vagy érzéstelenítőkrémet hasz­
nálunk egy órával az oltás előtt.
Hiedelem: Ha minden más gyereket
beoltanak, akkor az én gyerekem nem
betegedhet meg.
A valóság: Néhány szülő úgy gondolja,
hogy saját gyerekét nem kell immunizálni,
ha a többi gyerekkel ezt már megtették - ha
a védőoltások miatt a betegség nem jelent­
kezik senkinél, akkor nincs is kitől megfer­
tőződnie. Ez az elmélet nem állja meg a
helyét. Először is fennáll annak a veszélye,
hogy más szülők is a magukévá teszik az
előbbi, hamis elképzelést, és ők sem oltatják
be a gyereküket. Másodszor: a be nem ol­
tott gyerekek az oltottak számára is ve­
szélyt jelentenek az adott betegséget ille­
tően (a védőoltások körülbelül 90%-ban
hatásosak, a beoltott gyerekek magas ará­
nya korlátozza a betegség terjedését), így
tehát nem csupán saját gyerekünk láthatja
kárát, hanem a gyerek barátai is. Harmad­
szor: a be nem oltott gyerekek nemcsak
más oltatlan gyerekektől kaphatják el a
szamárköhögést, de felnőttektől is. Ennek
oka az, hogy a szamárköhögés elleni védő­
oltást hétéves kor felett már nem adják.
Ezenfelül felnőttkorra a szamárköhögés el­
leni védettség már nagymértékben csök­
ken, és bár a betegség továbbra is fertőző,
a felnőtteknél olyan enyhe tüneteket vált
ki, hogy azt nem is diagnosztizálják. Azok
a felnőttek tehát, akik tudtukon kívül ma­
gukban hordozzák a szamárköhögés kór­
okozóját, akaratlanul is megfertőzhetik a
kisgyerekeket, akik sokkal érzékenyebbek
a betegség következményeire.
Hiedelem: Egy védőoltás-sorozatból már
egy oltás is elég védelmet nyújt
A valóság: Kutatók bebizonyították, hogy
amennyiben a védőoltás-sorozatból egy-egy
oltás kimarad, a gyereknél a betegség kiala­
kulásának veszélye megnő. Ez az állítás kü­
lönösen igaz a kanyaróra és a szamárköhö­
gésre. Következésképp ha a javaslat szerint
négy oltásból álló sorozat szükséges, kapja
meg a gyerek mind a négyet, mert csak így
szerezhet védettséget a betegséggel szemben.
Hiedelem: Csecsemőknél az oltásso­
rozat, illetve a többszörös oltás növeli
más betegségek kialakulásának ve­
szélyét
A valóság: Nincs bizonyíték arra, hogy
a sorozatoltás fokozná a cukorbetegség,
fertőző vagy más betegségek kockázatát.
Jelenleg arra vonatkozó bizonyíték sem áll
a rendelkezésünkre, miszerint kapcsolat
lenne a sorozatoltások és az allergiás be­
tegségek, mint például az asztma kiala­
kulása között.
236
védőoltásokra csupán enyhe tünetekkel
reagál, néhányuk megbetegedhet, és
igen csekély számban ugyan, de egye­
seknél súlyos tünetek is előfordulhatnak.
Feltételezik, hogy bizonyos típusú védő­
oltások tartós egészségkárosodást és igen
ritkán halált okozhatnak. Ennek ellenére,
a veszélyeztetettek kivételével, a védőol­
tások minden gyerek számára biztosítják
az egyébként igen súlyos betegségekkel
szembeni védelmet, melynek előnye mesz-
sze felülmúlja az immunizálással kapcso­
latos csekély kockázatot.
Mindez világosan mutatja, hogy az
immunizálás jó választás a gyerek egész­
ségének megőrzésére. Jóllehet a védőol­
tások veszélye minimális, a kockázatokat
tovább csökkenthetjük az alábbi óvin­
tézkedésekkel:
♦ A gyerekorvos minden bizonnyal ala­
posan megvizsgálja a gyereket, mielőtt be­
oltaná. Megbizonyosodik például arról,
hogy az oltás idején nem mutatkoznak
valamilyen súlyosabb betegség jelei. Ha
a baba komolyabban beteg, az oltást el
kell halasztani. (Enyhe lefolyású beteg­
ségek esetén, mint például a megfázás,
az oltás elhalasztása nem indokolt.)
♦ Olvassuk el például a www.informed.hu/
index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek
_reszletesen/pediatrics/vaccines/& article
_id=4l 130 honlapot, melyből szinte min­
dent megtudunk a védőoltásokról.
♦ Az oltást követő 72 órában (különösen
az első 48 órában) a gyerek egészségi ál­
lapotát kísérjük fokozott figyelemmel, és
azonnal jelentsük az orvosnak, ha a baba
bármilyen szokatlan viselkedést mutat.
A kevésbé súlyos reakciókról is érdemes
beszámolni a következő vizit alkalmával.
♦ Kérjük meg az orvost, hogy a védőol­
tás gyártójának nevét, valamint a védő­
oltás tétel- vagy sorozatszámát, illetve gye­
reknek a védőoltásra adott reakcióit je­
az e lső 12 h ó n a p
gyezze fel a gyerek egészségügyi könyvé­
be. Bizonyosodjunk meg róla, hogy az
adatokról mi is kaptunk másolatot saját
nyilvántartásunkhoz.
♦ A következő védőoltás alkalmával em­
lékeztessük az orvost a gyereknél a ko­
rábbi oltások után tapasztalt reakciókra.
♦ Amennyiben kétségeink vannak a vé­
dőoltás biztonságosságát illetően, beszél­
jük meg őket a gyerekorvossal.
DTPa, MMR, IPV
ÉS MAS BETŰSZÓK
Nem árt tudni, hogy az injekciós fecs­
kendő, amely éppen a gyerekre irányul,
mivel van megtöltve. A következőkben
tájékoztatást nyújtunk arról, hogy milyen
védőoltásokra lehet számítani a gyerek
egyéves koráig, illetve egyéves korán túl:
Diftéria-tetanusz-(acelluláris) pertus-
sis elleni védőoltás (DTPa). A diftéria,
a tetanusz és a pertussis (szamárköhö­
gés) elleni immunizálás döntő fontossá­
gú, mivel ezek közül bármelyik súlyos be­
tegséget, sőt akár halált is okozhat. DTPa-
nak (amely diftéria- és tetanusztoxint, va­
lamint szamárköhögés elleni acelluláris
antigént tartalmazó vakcina) kevesebb sú­
lyos mellékhatást tulajdonítanak, mint
a régebbi DTP-nek (amely a teljes-cellu-
láris pertussis komponenst tartalmazza),
és jelenleg nem tartozik a kötelező oltá­
sok sorába. Korábban, ugyan ritkán és
megalapozatlanul, kapcsolatot véltek
felfedezni a régebbi oltóanyag (DTP) és
az agy károsodása között. Mind ez idáig
az új DTPa-oltással kapcsolatban hason­
ló bejelentést nem tettek.
A gyereknek öt DTPa-oltást kell
megkapnia. A DTPa-oltás javasolt idő­
pontjai: 2, 4 és 6 hónapos kor, ezt kö­
vetően egy oltás 13 és 18 hónapos kor kö­
zött, végül az utolsó oltásra 4 és 6 éves
kor között kerül sor. A DTPa-val beoltott
A MÁS ODI K HÓNAP
gyerekeknek mintegy egyharmadánál csak
lokálisan észlelhetők enyhe reakciók az
oltást követő két napon belül. Ilyenek
lehetnek például az oltás helyén fellépő
érzékenység, duzzanat vagy bőrpír. Né­
hány gyereknél nyűgösség, illetve néhány
órás vagy esetleg egy-két napos étvágy­
talanság előfordulhat. Gyakori reakció a
láz is. Ezek a reakciók nem az oltássorozat
kezdetén, hanem leginkább a negyedik
vagy az ötödik dózist követően jelentkez­
nek. Előfordulhat az is, hogy az oltást kö­
vetően súlyosabb mellékhatásként ma­
gas, akár 40 fokot elérő láz jelentkezik.
Néha a gyerek akár 3 vagy több órás, fo­
lyamatos sírással is reagálhat a DTPa-
oltásra. Még ritkábban rángógörcs is
előfordulhat, mely azonban nem az ol­
tás közvetlen következménye, hanem in­
kább az esetenként jelentkező magas láz
idézi elő (lásd a 241. oldalt). Bizonyí­
tott, hogy az oltás okozta láz által kivál­
tott rohamok nem okoznak maradandó
károsodást, például nem mutatható ki
összefüggés az ilyen típusú rohamok és
az autizmus között. Kutatások arra is
rámutattak, hogy nem állapítható meg
összefüggés a DTPa és a SIDS magasabb
kockázata között sem.
Bizonyos körülmények esetén az or­
vos dönthet a szamárköhögés elleni oltás
elhagyása mellett (ilyenkor csak a DT-t
adja be). A döntés oka lehet az, hogy a
gyerek a korábbi DTPa-oltásokra súlyos
tünetekkel reagált. Lehetséges az is, hogy
az orvos a DTPa-oltás beadását késlel­
teti (vagy egyáltalán nem adja be), ha a
gyerek a DTPa első dózisára súlyos aller­
giás tünetekkel vagy magas lázzal reagált,
illetve az oltásra egyéb súlyos reakcióval,
például rohammal válaszolt.
A legtöbb orvos az oltás elhalasztá­
sa mellett dönt, ha a baba súlyosan beteg.
Indokolatlan módon az orvosok közül
néhányan még enyhe megfázás esetén is
jobbnak látják a DTPa- (vagy más) oltás
késleltetését. Az orvosnak eme döntése
a gyerek hiányos immunizálását eredmé­
237
nyezheti. Megfázás esetén az oltás elha­
lasztása annál is inkább indokolatlan,
mert a bölcsődébe járó gyerekek több­
sége, valamint azok, akiknek idősebb test­
vére van, gyakran elkapják egymástól a
betegséget, és szinte egyik megfázásból
a másikba kerülnek az év hűvösebb idő­
szakában. Az esély, hogy a babák teljesen
tünetmentesek legyenek az oltások beadá­
sának tervezett időpontjaiban, igen cse­
kély. Az oltások elhalasztása hőemelkedés,
fiilgyulladás vagy gyomor- és bélpanaszok
miatt nem indokolt és nem is ésszerű.
Járványos gyermekbénulás (polio)
elleni védőoltás (IPV=inaktivált polio-
vakcina). Az immunizálás gyakorlatilag
felszámolta az egykor oly rettegett beteg­
séget, a gyerekbénulást. A szájon át adott,
úgynevezett élő vakcinát (OPV = orális
polio-vakcina) ma már nem alkalmazzák,
mivel az OPV-vel immunizált gyerekek­
nél, elenyészően csekély arányban (körül­
belül 1 : 8,7 millió) ugyan, de a paralízis
kialakulásának kockázatával kellett szá­
molni. A szájon át adott OPV helyett ma
már az úgynevezett inaktivált polio-ol-
tást (IPV) alkalmazzák, melyet a gyerek
injekció formájában kap meg.
Az IPV-ből a gyerekeknek négy dó­
zist kell kapniuk —az elsőt 2 hónapos
korban, a másodikat 4 hónapos korban,
a harmadikat 6 és 8 hónapos kor között,
a negyediket 4 és 6 éves kor között. Rend­
hagyó esetekben (például amikor olyan
országba utazunk, ahol gyerekparalízis
még mindig előfordul) az oltás beadásá­
nak üteme gyorsítható.
Az IPV általában nem okoz mellék­
hatásokat, kivéve az enyhe fájdalmat és
bőrpírt az injekció helyén, valamint a
ritka esetekben előforduló allergiás reak­
ciót. Az orvos minden valószínűség sze­
rint elhalasztja az oltást, ha a gyerek ko­
molyabban beteg. Amennyiben az ol­
tássorozat első dózisa súlyos allergiás re­
akciót váltott ki, a gyerek a további oltá­
sokat általában nem kapja meg.
238
Kanyaró, mumpsz, rubeola (rózsa­
himlő) elleni védőoltás (MMR). A gye­
rekek két dózist kapnak az MMR-ből -
az elsőt 12 és 15 hónapos kor között,
a másodikat pedig 4 és 6 éves kor között
(bár a második dózis bármikor beadható
az elsőtől számított 28 nap elteltével).
Annak ellenére, hogy a kanyaró tünet­
együttesének részeként a bőrön megjele­
nő kis pöttyökkel kapcsolatban gyakran
viccelődünk, ne feledjük, hogy valójában
komolyan veendő betegség, melynek né­
ha súlyos komplikációi is lehetnek, és
akár halálos kimenetelű is lehet. Ezzel
szemben a rubeola, melyet rózsahimlő­
nek is nevezünk, gyakran annyira enyhe
lefolyású, hogy még tünetek sem jelent­
keznek. Mivel azonban a rubeola a fertő­
zött várandós asszony magzatánál fejlődé­
si rendellenességeket okozhat, az immu­
nizálás már a korai gyerekkorban javaik.
Az oltással egyrészt a leánygyerekek jö­
vendő magzatát védjük a betegséggel
szemben, másrészt csökkentjük azt a koc­
kázatot, amit a fertőzött gyerekek jelen­
léte jelent a várandós anyák számára, be­
leértve saját édesanyjukat is. A mumpsz
gyerekkorban ritkán veszélyes, de mivel
felnőttkorban súlyos következményei
lehetnek (meddőség, süketség), a beteg­
séggel szembeni védettség létrehozása már
korai gyerekkorban kívánatos.
Az MMR általában csak nagyon
enyhe reakciót vált ki, amely az oltástól
számított egy vagy két hét elteltével je­
lentkezhet. Körülbelül öt gyerekből
egynél észlelhető néhány napig tartó
bőrkiütés vagy hőemelkedés, amely az
MMR-vakcina kanyaró komponensé­
nek tulajdonítható. Általában hét gye­
rekből egynél tapasztalható bőrkiütés és
a nyaki mirigyek duzzanata. Az oltás
rubeola elleni komponense körülbelül
100 : 1 arányban idézhet elő ízületi fáj­
dalmakat és duzzanatot. Utóbbi esetben
a tünetek akár az oltástól számított há­
rom hét elteltével is jelentkezhetnek.
Ritkán a nyálmirigyek duzzanata is elő­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
fordulhat az oltás mumpsz komponen­
sének következményeként.
Ritkán ugyan, de előfordulhat a kéz
vagy láb bizsergése, zsibbadása és fájdal­
ma. Ezeket a tüneteket azonban csecse­
mők esetében nagyon nehéz észlelni.
Az MMR kanyaró elleni komponense
ritkán allergiás reakciókat is kiválthat.
Az idevonatkozó jelentősebb tanulmá­
nyok nem találtak összefüggést az
MMR-védőoltás és az autizmus kiala­
kulása között.
Különleges óvatossággal kell eljárni
az MMR-oltás beadásakor olyan esetek­
ben, amikor a gyerek enyhe megfázáson
kívül más betegségben is szenved, im­
munrendszere legyengült (valamilyen
gyógyszer, daganatos vagy más betegség
következtében), vagy nemrégiben vérát­
ömlesztést kapott. Körültekintést igényel­
nek azok az esetek is, amikor a gyerek­
nél súlyos allergiás reakciót válthat ki az
oltóanyag zselatintartalma vagy a neo-
mycin nevű antibiotikum, illetve ha a
gyerek az MMR első dózisára is súlyos
allergiás reakcióval válaszolt.
Varicella (bárányhimlő) elleni védő­
oltás. A varicella, más néven bárányhim­
lő egyike a leggyakoribb gyerekbeteg­
ségeknek, általában enyhe lefolyású, és
súlyos komplikációkkal nem jár. Szövőd­
mények azonban ezzel a betegséggel kap­
csolatosan is előfordulhatnak, mint pél­
dául a Reye-szindróma vagy különböző
bakteriális fertőzések (beleértve az A cso­
portú streptococcusfertőzéseket). Ezen­
felül, különösen veszélyeztetett gyerekek
esetén, a bárányhimlő akár halálos kime­
netelű is lehet. Idesorolhatók például a
leukémiában vagy immunhiányos beteg­
ségekben szenvedők, illetve azok a gyere­
kek, akiknek édesanyja közvetlenül a szü­
lés előtt fertőződött meg varicellavírussal.
A bárányhimlő elleni védőoltás
egyszeri dózisban történő beadása 12 és
18 hónapos kor között javasolt. A beteg­
ségen már egyszer átesett gyerekek szá­
A MÁS ODI K HÓNAP
mára a védőoltás nem szükséges. A be­
oltott gyerekek 70-90%-a válik védetté
a betegséggel szemben. Az igen csekély
százalékot képviselő gyerekek, akik az
oltást követően lesznek betegek, a nem
immunizáltaknál sokkal enyhébb tüne­
teket mutatnak.
A varicella elleni védőoltás nagyon
biztonságos. Ritkán előforduló mellékha­
tás az injekció helyén keletkező bőrpír
vagy az ugyancsak lokálisan fellépő fájda­
lom. Előfordulhat, hogy az oltást követő
néhány hét elteltével a beoltott gyerek bő­
rén elvétve apró pöttyök jelennek meg.
Btípusú Haemophilus influenzae-fer-
tőzés elleni oltóanyag (HIB). E védő­
oltás a B típusú Haemophilus influen­
záé (HIB) baktériumok okozta fertőzés
következményeitől véd (a korábbi hiede­
lemmel szemben ez a betegség semmi­
lyen kapcsolatban nincs az influenzával).
Csecsemőknél és kisgyerekeknél ez a bak­
térium okolható számos súlyos fertőző
betegség kialakulásáért. A védőoltás be­
vezetését megelőzően rengeteg gyerek
betegedett meg (az 5%-ban halálos ki­
menetelű) agyhártyagyulladásban, és az
epiglottitis (azaz gégefedő-gyulladás,
mely a légutak elzáródását előidézve akár
halálos kimenetelű is lehet) előfordulá­
sát is csaknem minden esetben B típusú
Haemophilus influenzáé baktériumok
okozzák. Gyakran ezt a kórokozót tart­
ják felelősnek kisgyerekeknél a szepszis,
a cellulitis (a bőr és a kapcsolódó szö­
vetek fertőzése), a csontvelőgyulladás
(osteomyelitis) és a szívburok gyulladása
(pericarditis) kialakulásáért.
A HIB védőoltással kapcsolatosan
nem lép fel nemkívánt reakció, vagy csak
igen kevés mellékhatásról számolnak be.
Az oltott gyerekeknek csak kis százaléká­
nál jelentkezhet láz vagy bőrpír és/vagy
érzékenység az injekció helyén. A gye­
reknek 2, 3 és 6 hónapos korában, vala­
mint 12 és 13 hónapos kora közt java­
solt e védőoltást beadni.
239
Hasonlóan más oltásokhoz a HIB-et
sem szabad súlyosan beteg gyereknél
vagy az oltás bármely összetevőjére eset­
legesen allergiás reakcióval válaszoló gye­
rekeknél alkalmazni (enyhébb betegsé­
gek azonban nem indokolják az oltás
elhagyását), de ezzel kapcsolatban érde­
mes az orvos véleményét kikérni.
Hepatitis elleni védőoltások. A hepa­
titis B-vírus fertőző, krónikus májgyul­
ladást okoz, amely a későbbiekben máj-
elégtelenséghez, illetve a máj daganatos
megbetegedéséhez vezethet. A védőol­
tásból három dózis szükséges. A hepa­
titis B elleni védőoltás első dózisának
beadása a baba születésekor esedékes
(koraszülött gyerekek esetén későbbi idő­
szakra halasztható) a második 4 hóna­
pos korban, majd a harmadik dózis 6 és
18 hónapos kor között javasolt. (Ameny-
nyiben a gyerek a Pediarix kombinált
oltást kapja, úgy a fenti időpontok he­
lyett a hepatitis B elleni védőoltás be­
adására 2, 4 és 6 hónapos korban kerül
sor.) Magyarországon az oltást 8. osztá­
lyosoknak adják kötelezően. Az oltással
kapcsolatos mellékhatások - enyhe fáj­
dalom és nyűgösség - ritkák, és ha egyál­
talán jelentkeznek, rövid ideig tartanak.
Pneumococcus elleni kombinált vak­
cina (PCV7). A pneumococcus baktériu­
mokat számos gyerekbetegség legfőbb
okozójaként tartják számon. A leggya­
koribb ilyen kórképek például a közép­
fülgyulladás, a tüdőgyulladás, szepszis,
agyhártyagyulladás és egyéb betegségek.
Bár a PCV7 viszonylag új védőoltás,
mégis számos figyelemre méltó tanul­
mány és kísérlet bizonyította már, hogy
rendkívül hatékony bizonyos típusú
pneumococcusok által okozott fulgyul-
ladás, agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás
és más, ezekkel kapcsolatos életveszélyes
fertőzések megelőzésére. A gyerekek
PCV7 oltása 2, 4, és 6 hónapos korban
javaik, emlékeztető oltás 12 és 15 hó-
240 A Z ELSŐ 12 H Ó N A P

JAVASOLT IMMUNIZÁLÁSI SÉMA

KOR DTPa1 IPV MMR HIB Hep B5 Var PCV76 Influenza7

Születés X

2. hónap X X X X

1-4. hónap X

4. hónap X X X X

6. hónap X X4 X

6-18. hónap X X

12-15. hónap X X X

12-18. hónap X

15-18. hónap X

4—
6. év X X x3
11-12. év Td2
6. hónap- X
18. év

1. A DTPa negyedik dózisát legalább 6 hónappal a harmadik dózis után kell beadni.
2. Rutin Td emlékeztetők beadása javasolt minden tíz évben.
3- Bármikor beadható, amennyiben legalább 4 hét telt el az első dózis beadása óta, és ha mind­
két dózist vagy 12 hónapos korban, vagy pedig ezt követően kapta meg a gyerek.
4. Három HIB-vakcinakonjugátum van forgalomban csecsemők számára. Ha a PRP-OMP
vakcinát 2 és 4 hónapos korban már beadták, akkor a továbbiakban 6 hónapos korban ez
már nem szükséges. A DTPa/HIB kombinációs termékek nem használhatók csecsemők
primer immunizálására 2, 4 és 6 hónapos korban, HIB-oltás után viszont emlékeztetőként
alkalmazhatók.
5. Minden csecsemőt kötelezően születése után, még mielőtt a kórházat elhagyná, be kell
oltani a hepatitis B ellen (hacsak az orvos nem dönt úgy, hogy kapjon a csecsemő Pediarix
kombinált oltást 2 hónapos korában). Az első oltás 2 hónapos korig bármikor beadható,
ha a csecsemő édesanyja hep B-negatív. A hepatitis B-pozitív anyától született csecsemők
kötelezően megkapják a hepatitis B elleni oltást és a hepatitis B-immunglobulint (HBIG)
a születéstől számított 12 hónapon belül, a test két különböző pontjára.
6. Szintén javasolt a hepatitis A-oltóanyag alkalmazása veszélyeztetett 24—59 hónapos gye­
rek esetében.
7. Az influenza elleni védőoltás beadása évenkénti ismétléssel 6 hónaposnál idősebb gye­
rekeknek ajánlott. Az olyan 9 évesnél fiatalabb gyerekek esetében, akik ezt az oltást első
alkalommal kapják, 2 dózis beadása javasolt, a két oltás között legalább 4 hét teljen el.
A M ÁS ODI K HÓNAP
napos kor között szükséges. Ritkán ta­
pasztalható mellékhatás a hőemelkedés,
illetve az injekció helyén bőrpír és a bőr
érzékenysége, melyek azonban a gyerek
egészségét tartósan nem befolyásolják.
Influenza. Az influenza elleni védőol­
tást ma már minden egészséges, 6 és 12
hónapos kor közötti gyereknek ajánlják.
A múltban ezt a védőoltást elsősorban
azoknak a gyerekeknek ajánlották, akik
az influenza nyomában esetlegesen fel­
lépő szövődményekkel szemben külö­
nösen veszélyeztetettek voltak. Az ide­
vonatkozó tanulmányok azonban rávilá­
gítanak arra, hogy az influenzával kap­
csolatban fellépő komplikációk a két­
éves kor alatti gyerekekre nézve olyan
magas kockázatot jelentenek, hogy a be­
tegek az esetek többségében kórházi ápo­
lásra szorulnak. A védőoltás a veszélyez­
tetett gyerekek számára különösen fon­
tos. Idetartoznak azok, akik súlyos szív­
vagy tüdőelégtelenségben szenvednek,
illetve akiknek immunrendszere gyen­
gült, az asztmások, HIV-fertőzöttek vagy
cukorbetegek, illetve a sarlósejtes vér-
szegénységben vagy más vérképző rend­
szeri betegségben szenvedő gyerekek.
MIKOR KELL ORVOST HÍVNI OLTÁS UTÁN?
Bár immunizálás következtében súlyos
reakciók ritkán jelentkeznek, ameny-
nyiben az oltást követő két napon be­
lül a gyereken a következőket tapasz­
taljuk, mindenképp forduljunk orvos­
hoz:
♦ Magas láz (40 fok felett)
♦Több mint három órán át tartó sírás
♦ A láz következtében kialakuló eny­
hébb rohamok/görcsök (rángatózás vagy
merev tekintet)
241
Az influenza védőoltását nem kaphat­
ják meg azok, akik a tojásra súlyos aller­
giás reakciót mutatnak. Ehelyett az inf­
luenza kialakulásának megakadályozása
érdekében a veszélyeztetett gyerekeket
érdemes antivirális szerekkel kezelni.
Ha valamilyen okból a gyerekünk bár­
mely oltását későbbre kell halasztani, az
immunizálás ott folytatható, ahol éppen
abbamaradt; az újrakezdés nem szüksé­
ges. Beszéljük meg az orvossal, hogy a
gyerek milyen ütemben pótolhatja az
elmaradt oltásokat.
A KOSZMÓ
„A lányom haját mindennap
megmosom, ennek ellenére
képtelen vagyok eltávolítani
fejbőréről az apró, pikkelyszeru
bőrlemezkéket. ”
Nem szabad ilyen könnyen feladni. A fe­
jen megjelenő, úgynevezett seborrhoeás
bőrgyulladás a csecsemőknél igen gyak­
ran előforduló bőrbetegség, de termé­
szetesen nem jelenti azt, hogy a fent
említett babának a feje egy egész életre
szólóan korpás lesz. Az enyhe koszmó
♦ Az oltástól számított hét napon belül
jelentkező rohamok vagy a tudatállapot
változása
♦ Allergiás reakciók (a száj, az arc vagy
a torok megduzzadása; légzési nehéz­
ség; az oltás után közvetlenül kialakuló
kiütések)
Ilyen esetekben azonnal hívni kell az
orvost.
242
(vagyis zsíros pörkök a fej tetején) jól
kezelhető ásványolajjal vagy vazelinnel
történő intenzív bedörzsöléssel, melynek
során a fejbőrön lévő, pikkelyszerű pör­
kök fellazulnak. Ezt követően alaposan
meg kell mosni a baba fejét, hogy az em­
lített pörköket és az olajos szer maradvá­
nyait el lehessen távolítani.
Előfordulhat azonban az is, hogy a
hámlás nagyon intenzív, és/vagy barnás
foltok és sárga kérges var jelenik meg a
baba fejbőrén. Ezekben a nehezebben
kezelhető esetekben az olajos kezelést
követően jótékony hatású lehet, ha napi
rendszerességgel kénes szalicilátokat tar­
talmazó antiseborrhoeás sampont (pél­
dául Eucerint) használunk. Ügyelni kell
arra, hogy a sampon ne kerüljön a baba
szemébe. (Lehetnek azonban olyan ese­
tek, amikor az említett összetételű sam­
pon hatására az adott bőrprobléma fo­
kozódik. Ilyenkor abba kell hagyni, és az
orvossal meg kell beszélni a további te­
endőket.) Mivel a seborrhoeás bőrgyul­
ladás általában súlyosabbá válik, ha a
baba feje izzad, ezért törekedjünk arra,
hogy a babának ne legyen melege, és a
feje lehetőleg mindig száraz legyen - te­
hát ne tegyünk rá sapkát, ha pedig ez fel­
tétlenül szükséges (például erős napon
tartózkodik vagy hideg van), minden­
képpen vegyük le róla, amikor meleg la­
kásba vagy fűtött autóba kerülünk.
A fejen lévő bőrgyulladás (koszmó)
súlyosabb esetben átterjedhet a baba ar­
cára, nyakára vagy popsijára. Ez esetben
az orvos kenőcsöt ír fel az adott testrész
kezelésére.
Előfordulhat az is, hogy a koszmó
nem múlik el a baba egyéves koráig, és
bizonyos esetekben még jóval a csecse­
mőkor elmúltával is fennmarad. Mivel
ez az állapot a babának rossz közérzetet
nem okoz, és csak kozmetikai problé­
maként tartják számon, agresszív keze­
lés (például a pörkösödést ideiglene­
sen akadályozó kortizon helyi alkalma­
zása) nem javasolt. Természetesen végső
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
megoldásként érdemes az orvossal kon­
zultálni a megfelelő kezelésről.
GÖRBE LÁB
„A fiunk lába befelé görbül
Elképzelhető, hogy valamikor
magától kiegyenesedik?”
Az ön fia nem az egyedüli, akinek ilyen
problémája van. A legtöbb baba ólábú.
Ennek két oka van: 1. a baba lábának
természetes rotációjából származó gör­
bület, 2. az anyaméhben fennálló szűk
körülmények arra kényszerítik a babát,
hogy lábát szokatlan pozícióban tartsa.
Mivel a csecsemő jó néhány hónapot
eltöltött ilyen furcsa tartásban, érthető,
hogy lába a születéskor még mindig gör­
be, és befelé fordul.
A következő hónapokban, amint a
baba végre megszabadult lábának méhen
belüli kényszertartásától, és elkezd meg­
tanulni felkapaszkodni, mászni és azután
járni, lába egyre inkább kiegyenesedik.
Az esetek nagy többségében tehát nincs
szükség semmiféle orvosi segítségre.
De hogy egészen biztosak legyünk
benne, hogy gyerekünk lábával orvosi
szempontból is minden rendben van,
a soron következő orvosi ellenőrzésen ér­
demes megosztani aggodalmainkat az or­
vossal. Az orvos már valószínűleg ellen­
őrizte, hogy kimutatható-e valami rend­
ellenesség a baba lábában, de egy újabb
vizsgálat nem árthat. Abban a nagyon va­
lószínűtlen esetben, amikor úgy tűnik,
hogy a baba lába önmagától nem egyene­
sedik ki, a lábak begipszelése vagy későb­
biek során speciális cipő viselése javasolt.
Azt, hogy a kezelést milyen stádiumban
kell elkezdeni, részben a probléma jellege,
részben az orvos döntése határozza meg.
REJTETTHERÉJŰSÉG
J i fiam rejtettheréjüséggel született.
Az orvos megnyugtatott, hogy
a herék leszáünak a hasüregből
A MÁSO DIK HÓNAP
mire a baba eléri az egy vagy
két hónapos kort. Ez azonban
mind ez idáig nem következett be. ”
Úgy tűnhet, hogy a hasüreg nem éppen
a legmegfelelőbb hely a herék számára,
de valójában ennek az ellenkezője igaz.
Ugyanis mind a herék, mind pedig a női
petefészek ugyanabból az embrionális
szövetből fejlődik ki, éppen a magzat has­
üregében. A petefészek természetesen ké­
sőbb sem mozdul el erről a helyről.
A herék leszállása a hasüregből a gesz-
tációs (méhen belüli élet) időszak nyolca­
dik hónapja körül esedékes. Ekkor a he­
rék a lágyékcsatornán keresztül az ágyék­
ban lévő herezacskókba jutnak, melyek
a pénisz tövénél helyezkednek el.
Az érett fiú újszülöttek között 3-4%-
ra tehető azonban azok aránya, akiknél
a herék nem teszik meg az említett utat
a hasüregtől az ágyékig, míg a koraszü­
lötteknél a rejtettheréjűség aránya egy-
harmadra becsülhető.
Mivel a herék képesek helyzetüket
változtatni, néha nehéz észrevenni, ha az
egyik esetleg nem szállt le a hasüregből.
Rendes körülmények között a herék a
testtől távolabb kerülnek, ha túlmelege-
dés veszélyének vannak kitéve (ily módon
védelmezik spermatermelő funkciójukat
a túl magas hőmérsékleti hatásoktól).
Ugyanakkor képesek arra is, hogy visz-
szahúzódjanak, amikor túlságosan lehűl­
nek (ilyen módon védelmezik sperma-
termelő mechanizmusukat a túlságosan
alacsony hőmérsékleti hatásoktól), vagy
érintésre (így védekezve az esetleges sérü­
lésektől). Egyes fiúgyerekeknél a herék
különösen érzékenyek, és így viszonylag
hosszú időt töltenek a hasüreg védett
környezetében. Sok esetben a bal here
lejjebb helyezkedik el, mint a jobb, és
ezzel azt a látszatot kelti, hogy a jobb
here nem szállt le a hasüregből (az ilyen
eset sok fiúban kelt aggodalmat). Végső
soron akkor jelenthetjük ki, hogy a ba­
bánál rejtettheréjűség áll fenn, ha a két
243
here közül eddig még egyik sem jelent
meg a herezacskóban, még akkor sem,
amikor a baba meleg vízben fiirdött.
A rejtettheréjűség nem okoz nagyobb
gondot vagy fájdalmat vizeléskor, és a gye­
rekorvos nyilván már elmondta, hogy a
herék általában önmaguktól leszállnak a
hasüregből. Egyéves korra ezerből csupán
3 vagy 4 fiúnál áll fenn rejtettheréjűség.
Ilyenkor (kisebb) műtét segíthet a herék­
nek megfelelő helyre kerülni. Esetleg a
hormonterápia is megkísérelhető, de a
tapasztalat azt mutatja, hogy ez nagy
többségében nem vezet sikerre.
A FITYMA LETAPADÁSA
yyAfiamat körülmetélték újszülött­
korában, és az orvos szerint
letapadt a fitymája. Mitjelent ez?*9
Amikor valamilyen testszövetbe belevág­
nak, a gyógyulás során az elvágott szövet
szélei hozzátapadnak a környező szövetek­
hez. Amikor körülmetéléskor a pénisz
előbőrét, a fitymát eltávolítják, a gyógyu­
lás folyamán a vágás után megmaradó
kör alakú szövetszélek a péniszhez tapad­
hatnak. Amennyiben a körülmetélés után
a megmaradó előbőr nagysága még min­
dig jelentős, úgy a gyógyulás folyamán
az újból hozzátapadhat a péniszhez, és
újra jelentkezhet az eredeti probléma,
vagyis a fityma ismételt letapadása áll­
hat elő. A fityma letapadása mindaddig
nem jelent problémát, amíg azt rend­
szeresen vissza tudjuk húzni, hogy meg­
akadályozzuk a végleges lenövést. Érde­
mes orvosunkkal megkonzultálni, hogy
milyen módon tegyük ezt, és hogy egy­
általán szükség van-e rá. Amikor a fiúk­
nak, beleértve a csecsemőket is, normá­
lis erekciójuk van, a letapadó bőrfelüle­
tek húzódása és egymástól történő elvá­
lása külső beavatkozás nélkül történik
meg. Előfordulhat, hogy a pénisz és a
makk között egy kis darab bőr véglege­
sen letapad, ezt urológus műtéti úton
elválasztja a környező bőrtől, ezután
244
eltávolítja a fennmaradó előbőrdarabot,
hogy megakadályozza a probléma ismé­
telt jelentkezését.
LÁGYÉKSÉRV
yyAgyerekorvos azt mondta,
hogy ikerfiaimnak lágyéksérvük
van, és műtétre van szükségük.
Súlyos a baj?”
A sérvvel kapcsolatosan az terjedt el a
köztudatban, hogy elsősorban az olyan
felnőtt férfiaknál fejlődik ki, akik túl
gyakran emelgetnek nagy súlyokat. Ez a
betegség azonban a mégoly fiatal csecse­
mőknél is előfordul, pedig még ahhoz
is túl gyengék, hogy az ujjacskájukat
felemeljék, nem beszélve egy nehéz cso­
magról. A sérv nem szokatlan az újszü­
lött babáknál, közöttük is leginkább a
fiúknál és különösképpen a koraszülöt­
teknél jellemző (mint például az ikrek,
akik többségében koraszülöttek).
A lágyéksérv esetében a belek egy
része az egyik lágyékcsatornába kerül
(ugyanazon csatornák egyikén, melyeken
át a herék leszállnak a herezacskóba),
és azon keresztül jut tovább az ágyékba.
A bajra akkor figyelünk fel először, ami­
kor kidudorodást észlelünk a baba tes­
tén, a comb és a has határvonalának
ráncában. A kinövés különösen akkor
szembetűnő, amikor a baba sír vagy moz­
gásban van, de nyugalmi állapotában a
dudor gyakorta visszahúzódik. Amikor
a szóban forgó bélszakasz egészen a he­
rezacskóig lehúzódik, azt a benyomást
kelti, mintha maga a herezacskó duz­
zadt volna meg - ilyenkor heresérvről
beszélünk.
A sérv általában nem okoz panaszo­
kat, és jóllehet orvosi kezelést tesz szük­
ségessé, mégsem tekinthető súlyos vagy
sürgősségi beavatkozást igénylő beteg­
ségnek. Ennek ellenére ha a szülő a baba
ágyékában vagy herezacskójában valami­
lyen duzzanatot észlel, haladéktalanul
jelentse az orvosnak. A sérv diagnózisának
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
felállítását követően az orvos általában
azonnali beavatkozást javasol, feltéve hogy
a baba műtétre alkalmas állapotban van.
A sérvműtét általában egyszerű, sikeres
kimenetelű, és nagyon rövid (néha csak
egyetlen nap) kórházi tartózkodást igé­
nyel. Ritkán fordul elő, hogy a lágyék­
sérv a műtét után ismét megjelenik.
Néhány gyereknél azonban megesik,
hogy egy későbbi időszakban a sérv az
ellenkező oldalon kiújul.
Amennyiben nem kezelik a csecse­
mőkori lágyéksérvet, előfordulhat, hogy
az érintett bélszakasz elzáródik vagy a
lágyékcsatorna belső izomzata elszorítja,
ezáltal a bélrendszer vérellátása, valamint
az emésztés veszélybe kerül. Következ­
ményként hányás, heves fájdalom és akár
sokk is felléphet. A szülőnek azonnal
orvosi segítséget kell hívnia, ha észreve­
szi, hogy a baba hirtelen elkezd sírni a
fájdalomtól, hány, vagy nincsenek bél­
mozgásai. Ha az orvost nem sikerül el­
érni, a babát azonnal a legközelebbi se­
gélyhelyre kell szállítani. Amíg el nem
jutunk oda, próbáljuk meg elősegíteni a
kitüremkedett bélszakasz visszahúzódá­
sát úgy, hogy a baba popsiját óvatosan
megemeljük, és a sürgősségi ellátás felé
az úton jeges borogatást alkalmazunk.
A dudor kézzel történő visszanyomásával
azonban ne próbálkozzunk.
BEFELÉ FORDULÓ
MELLBIMBÓK
j i kislányom egyik mellbimbója
befeléfordul, ahelyett hogy
kidomborodna. Mi a baj vele?”
A csecsemőknél a mellbimbók befelé for­
dulása egyáltalán nem szokatlan. A szü­
letéskor még befelé forduló mellbimbó
később önmagától kifordul. Amennyi­
ben ez nem történik meg, úgy a befelé
forduló mellbimbó már csak akkor je­
lent gondot, amikor a baba felnő, és
anyaként a saját gyerekét kell majd
szoptatnia. Ekkor (ha szükséges, de ez
a m áso d ik hónap
nem valószínű) majd feltehetően lépése­
ket tesz annak érdekében, hogy a prob­
lémát korrigálja.
A BABA CSAK AZ EGYIK
MELLET FAVORIZÁLJA
kislányom alig akar szopni
a bal mellemből, ennek következ­
tében annak mérete a jobb
mellemhez viszonyítva jelentősen
kisebb lett”
Egyes babák kedvenc mellet választanak
maguknak. Előfordulhat, hogy a babát
egyik karunkon kényelmesebben tudjuk
tartani, ezért ezt a valószínűleg egyéb­
ként is erősebb karunkat részesíti előny­
ben a másikkal szemben. így érthetően
favorizálja a kényelmesebb kar oldalán
lévő mellet is. A kedvenc mell kiválasz­
tásának másik oka lehet, hogy gyakran
helyezzük őt a bal mellre azért, hogy
szabaddá tudjuk tenni a jobb kezünket,
így a jobb kézzel könnyebben tudunk
tevékenykedni, például enni, könyvet
vagy telefont tartani, illetve más felada­
tokat elvégezni. Következésképpen a jobb
mell mérete és a benne termelődő anya­
tej mennyisége egyre csökken (ez igaz a
másik oldalra is, ha az anya balkezes).
Az is lehetséges, hogy az egyik mellben
azért erőteljesebb a tejelválasztás, mert
már a szoptatás kezdetétől úgy alakult,
hogy valamilyen okból az anya abból
szoptatta gyakrabban a csecsemőt. Ilyen
ok lehet például a császármetszés követ­
keztében fellépő fájdalom lokalizációja,
vagy akár az, hogy a hálószoba melyik
részén található a tévé.
Bármi legyen is az ok, tény, hogy
vannak babák, akik kedvenc mellet vá­
lasztanak maguknak, és vannak anyák,
akik féloldalasak. Az anya ugyan a mell­
szívó napi használatával megpróbálhat­
ja növelni a kevésbé kedvelt mell tejel­
választását, és megkísérelheti azt is, hogy
minden szoptatást ezzel a mellel kezdjen
(ha a baba egyáltalán hajlandó együtt­
245
működni), de mindehhez nem érdemes
nagy reményeket fűzni. Sok esetben az
anyák a szoptatás teljes időszakán keresz­
tül azt tapasztalják, hogy egyik mellük
mindig nagyobb a másiknál (bár való­
színűleg ezt a különbséget csak ők ma­
guk veszik észre). A féloldalúság minden
bizonnyal csökkenni fog a baba elválasz­
tását követően, jóllehet a normálisnál
enyhén nagyobb különbség a későbbiek­
ben is fennmaradhat.
Ritkán előfordulhat az is, hogy a ba­
ba az egyik mellet azért utasítja vissza,
mert az valamilyen rosszindulatú beteg­
séget rejt magában. Érdemes tehát az or­
vosnak említést tenni a jelenségről.
HÁTI HORDOZÓ VAGY
BABAHORDOZÓ KENDŐ
,,Általában mindenhová háti
hordozóban szállítjuk a kisfiúnkat
Vajon ez jó megoldás?”
A gyerekek szállítása már ezer éve így
történik. A háti hordozó és a babahor­
dozó kendő, melynek segítségével a ba­
ba állandó közelségben lehet a szüleivel
vagy a gondozójával, szinte a történe­
lem előtti idők óta használatos bizo­
nyos kultúrákban. Milyen okokra ve­
zethető vissza ezeknek az eszközöknek
ilyen hosszú időre visszanyúló használa­
ta? Először is a babák szeretik az utazás­
nak ezt a módját, mert élvezik a folya­
matos ringatózó mozgást és a szülő
vagy a gondozó testének közelségét és
melegségét. Másodszor a megfigyelések
szerint a babák kevesebbet sírnak, ha a
szülő (vagy gondozó) magukkal viszi
őket, és az ilyen módon történő szállítás
számukra is a legkényelmesebb és a leg­
könnyebb megoldás. Harmadszor, a gye­
rekhordozó eszközök a babát cipelő
személy számára bizonyos szabadságot
nyújtanak napi feladataik elvégzésében,
például így könnyebben tudják cipelni
a bevásárlószatyrot, nem okoz nehézséget
számukra maguk előtt tolni a bevásárló­
246
kocsit, vagy akár porszívózhatnak, illet­
ve telefonálhatnak is.
A különböző gyerekhordozó eszkö­
zöknek különböző előnyeik vannak; lásd
ezzel kapcsolatosan a 68. oldalt. Jólle­
het nagyon jó szolgálatot tesznek a szü­
lőknek, esetenként sok bosszúságot is
okozhatnak, ha túlzásba visszük a hasz­
nálatukat, vagy nem megfelelően hasz­
náljuk őket. Babaszállításkor figyeljünk
a következőkre:
Túlmelegedés. Nagyon meleg napokon
még egy kevéssé felöltöztetett baba is
szinte megfőhet a gyerekhordozóban -
különösen egy olyanban, amely takarja
a baba lábát és fejét, vagy nehéz anyag­
ból készült, például kordbársonyból.
Az ilyen túlmelegedés miatt csalán-
kiütés jelentkezhet, de akár hőgutát is
kaphat a baba. Ha meleg időben, túlfű­
tött szobában, túlmelegedett buszon vagy
metróban használjuk a gyerekhordozó
eszközt (babahordozó eszközt sosem sza­
bad gépkocsiban biztonsági ülés helyett
használni), gyakran kell a babát ellen­
őrizni, hogy megbizonyosodhassunk:
nem verejtékezik-e, a teste nem mele-
gebb-e, mint a miénk. Amennyiben úgy
tűnik, hogy a baba túlmelegedett, ve­
gyünk le róla néhány ruhadarabot, vagy
emeljük ki a babahordozó eszközből.
Ingerszegény környezet. A babának,
aki állandóan a gyerekhordozóba van
bekasztlizva, nincs lehetősége mindazt
észrevenni a világból, amire szüksége van.
Hiszen csak az őt szállító személy mell­
kasát látja, ha pedig felnéz, a látvány
csupán egy arc alulnézetből. Ez persze
nem jelent nagy problémát a baba éle­
tének első néhány hetében, mert ösztö­
nös érdeklődése még csak a számára
legalapvetőbb dologra irányul. Két hó­
napos korban azonban ezzel a problé­
mával már számolni kell, mert a baba
ilyenkor már készen áll arra, hogy széle­
sebb látókörből nézze a világot. Hasz­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
náljunk olyan átalakítható gyerekhordo­
zó eszközt vagy gyerekhordozó kendőt,
melyben a gyerek kényelmesen elszu­
nyókálhat, vagy ha ébren van, szabadon
szemlélheti a körülötte lévő világot. Ezek
az eszközök azokban az esetekben is hasz­
nosak lehetnek, amikor a baba számára
csak átmeneti tartózkodási helyként szol­
gálnak; például amikor alszik, vagy éppen
meg akarjuk nyugtatni a gyerekhordozó
eszköz ringatásával, illetve amikor egyik
karunkra szükségünk van más feladatok
elvégzéséhez. Más esetekben használha­
tunk gyerekkocsit vagy csecsemőszéket.
Túl sok alvás. A gyerekhordozó eszkö­
zökben szállított babák hajlamosak a túl
sok alvásra - gyakran többet alszanak,
mint amennyire szükségük lenne. Mind­
ez két aligha kívánatos dolgot idéz elő.
Először is, hozzászoknak az útközbeni
szunyókáláshoz (tizenöt perc, amíg le­
szaladunk a sarki fűszereshez, húsz perc,
amíg megsétáltatjuk a kutyát), ahelyett
hogy a kiságyukban hosszabb időre el-
szenderednének. Másodszor, olyan jól
kipihenik magukat napközben, hogy ez
az éjszakai pihenés rovására megy. Ha
a gyerek azonnal elalszik, amint be­
tesszük a gyerekhordozó eszközbe, kor­
látozni kell azt az időt, melyet benne
tölt, így elejét vehetjük annak, hogy át­
szunyókálja benne az egész napot.
A sérülés veszélye. A fiatal csecsemő
nyaka nem eléggé erős ahhoz, hogy a
fejét megtartsa, amikor szállítás közben
erősen rázkódik vagy sok lökdösésnek
van kitéve. Bár úgy tűnhet, hogy koco­
gás közben a gyerek biztonsága zavarta­
lan a háti hordozóban vagy a gyerek­
hordozó kendőben, ez nem így van:
a zökkenő mozgások veszélyesek a babá­
ra. Az említett testmozgás idejére a ba­
bát érdemes gyerekkocsiba tenni. Ha a
babát a testünkön szállítjuk, sose hajol­
junk derékból, csakis térdből, különben
kicsúszhat a baba a gyerekhordozóból.
A m ásodik hónap
A gyerekhordozó eszközök szakszerű hasz­
nálata megkönnyítheti életünket, és a
babának is nagyobb örömet jelent ez a
kényelmes és biztonságos utazás. Addig
azonban ne szállítsuk a babát háti hor­
dozóban, amíg önállóan nem tud ülni.
nehezen ke ze lh e tő b a b a
„Kislányunk elragadó, de a legkisebb
ok is megríkatja. Ha valami túl
zajos körülötte, ha világos van,
ha egy kicsit nedves a pelenkája,
nyomban ordít. Néha már az
őrület határán vagyunk. Valamit
rosszul csinálunk?*'
Nincs olyan szülő, aki előre elhinné, hogy
gyereke majd mekkora erőpróbáknak
teszi ki. A várandós időszak alatti rózsa­
színű álmodozások során egy elégedett
baba képe dereng fel a kismama előtt.
Ez a baba boldogan gőgicsél, mosolyog,
békésen alszik, és csak akkor sír, amikor
éhes, később pedig kedves, szófogadó kis­
gyerekké cseperedik. Az üvöltve síró, vi­
gasztalhatatlan csecsemők és a rugdosó­
dó, visítozó kisgyerekek más szülők gye­
rekei, akik bizonyára mindent elrontot­
tak, és most ennek az árát fizetik meg.
Később azonban sok hozzánk ha­
sonló szülővel együtt rá kell ébrednünk,
hogy néhány héttel a tökéletes gyerek
megszületése után a valóság nem felel
meg az álmoknak. Hirtelen úgy tűnik,
mindegy, hogy mit teszünk, a gyerek ál­
landóan sír, nem akar aludni, örökösen
boldogtalan és elégedetlen. Hát miért is
ne gyötörne minket a kérdés, hogy mit
csinálunk rosszul?
Minden bizonnyal nem rontottunk
el semmit, legfeljebb átadtunk a gyerek­
nek néhány, az adott helyzetet jelentő­
sen meghatározó gént. Hiszen tudvale­
vő, hogy a gyerek vérmérsékletét sokkal
inkább befolyásolják az öröklött gének,
mint maga a környezet, amelybe szüle­
tett. Ugyanakkor a gyerekkori környe­
zet elemei befolyással lehetnek arra,
247
hogy veleszületett hajlamai milyen mér­
tékben fejeződnek ki későbbi fejlődése
során. Törekedni kell arra, hogy a mama
és a papa segítségével a gyerek megtanul­
ja veleszületett, mások számára próbaté­
telt jelentő, „nehéz” személyiségjegyeit
kordában tartani, és mindinkább képes
legyen előnyös személyiséggé fejlődni.
Ily módon elérhető, hogy a lehetetlenül
viselkedő, problémás csecsemőből ké­
sőbb sikeres felnőtt váljék.
Ebben az átalakulásban - mint ahogy
a gyerek egész fejlődése során - a szülő
személye központi szerepet játszik. Első
lépésben a szülőnek azonosítania kell
azokat a személyiségjegyeket, amelyek
összefüggnek a baba nehezen kezelhető
viselkedésével (esetenként a gyerek egy­
szerre több ilyen jellemvonással is bírhat).
Előfordulhat, hogy gyerekünk az ala­
csony szenzoros ingerküszöbű csecsemők
közé tartozik. A nedves pelenka, a kemé­
nyített ruha, a magas gallér, az erős fény,
a recsegő rádió, a szúrós takaró, a hideg
gyerekágy vagy bármely más kényelmet­
len körülmény túlságosan is felzaklathat
egy olyan babát, aki különösen érzékeny
a szenzoros ingerlésre. Bizonyos gyere­
kek esetében mind az öt érzékszerv - hal­
lás, látás, ízlelés, érintés és szaglás - köny-
nyen túlterhelődik; más gyerekeknél az
öt közül csak egy vagy kettő hajlamos
erre. Alacsony szenzoros ingerküszöbű
babánál törekednünk kell arra, hogy a
szenzoros ingerlés szintjét alacsonyan
tartsuk, és elkerüljük mindazt, amiről
úgy gondoljuk, zavaró lehet:
♦ Hangérzékenység esetén, amennyire
megvalósítható (hiszen a lakásban mégis­
csak élni kell), csökkentsük az otthoni
zajszintet. Ne hangosítsuk fel a rádiót,
televíziót, a telefon csengőhangját állít­
suk alacsony fokozatra, a hangok tom­
pítására tegyünk fel szőnyegeket és dra­
périákat. A babához csak lágyan beszél­
jünk, halkan énekeljünk, és másokat
is kérjünk meg ugyanerre. Vigyázzunk,
248
A NEHEZEN KEZELHETŐ BABA ISMÉRVEI
A túlságosan aktív baba. A baba már
a méhen belüli élete során jelét adja
annak, hogy aktívabb lesz, mint általá­
ban a gyerekek többsége. Nem sokkal
megszületése után gyanúnk beigazo­
lódni látszik, amikor takaróját azonnal
lerúgja, amint ráterítjük, amikor a pelen-
kázása és öltöztetése szinte egy boksz­
meccsel ér fel, és amikor a délutáni alvást
követően a babaágy ellenkező oldalán
köt ki. Az ilyen aktív babák állandó fel­
adatot adnak (a többieknél kevesebbet
alszanak, nyugtalanná válnak etetéskor,
és szétfeszíti őket az elégedetlenség mind­
addig, amíg önállóan nem tudják hely­
zetüket változtatni, mindezen kívül gyak­
ran vannak kitéve sérülés veszélyének),
ugyanakkor rengeteg vidámságot is hoz­
nak életünkbe (általában nagyon élén­
kek, érdeklődőek és érdekesek, és min­
dig készen állnak a cselekvésre). Mivel
nem akarjuk az ilyen babák lelkesedését
és kalandos természetét letörni, a leg­
jobb, ha különleges óvintézkedéseket
teszünk, valamint megtanuljuk elcsití-
tani őket etetéshez és alváshoz készü­
lődve. Például így:
♦ Hidegben használjunk babahálózsá­
kot, ha pedig langyos az idő, aludjon a
baba kezeslábasban Pólyát csak korláto­
zottan vagy egyáltalán ne használjunk.
♦ Ügyeljünk arra, hogy az állandóan
mozgolódó babát egy pillanatra se hagy­
juk egyedül az ágyon, a pelenkázóasz-
talon vagy magas helyen - gyakran elő­
fordul, hogy az ilyen aktív babák hama­
rabb rájönnek, hogyan tudnak megfor­
dulni, és ezt meg is teszik a legváratlanabb
pillanatokban, amikor erre a legkevésbé
sem gondolunk. A pelenkázóasztalra sze­
relt biztonsági heveder hasznos lehet,
de ne bízzuk a baba biztonságát erre az
eszközre, ha mi magunk az asztaltól
többlépésnyi távolságra vagyunk.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Érdemes a gyerekágy matracát egy fo­
kozattal lejjebb tenni, amikor a baba,
még ha csak nagyon rövid ideig is, de
már képes egyedül ülni. A gyerekágy­
ból és a baba játszóhelyének környeze­
téből távolítsunk el minden olyan tár­
gyat, amelyre a baba felmászhat.
♦A mozgékony babát nem szabad a ba­
baszékben hagyni, kivéve ha a szék köz­
vetlenül a padlón van, mert előfordul,
hogy ebben a korban már képesek fel­
borítani. Természetesen a babát mindig
be kell kapcsolni biztonsági övvel vagy
hevederrel az ülésben.
♦Tanuljuk meg, hogy mivel fékezhetjük
meg a mozgékony babát: masszírozga-
tás (lásd a 314. oldalt), andalító zene­
szó (éneklés vagy CD), egy meleg fürdő,
képeskönyv (utóbbi talán még túl korai,
ellentétben a nyugodtabb babákkal).
Ezeket a tevékenységeket napi rendsze­
rességgel építsünk be a baba etetés és
alvás előtti programjába.
A nem mindennapi baba. A hat- és
tizenkét hetes kor közötti babák több­
sége láthatóan kezd hozzászokni a rend­
szeres napi menetrendhez, és reakciói
egyre inkább kiszámíthatóak, ám a
„rendhagyó” babák egyre szeszélyesebbé
válnak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy
képtelenek segítség nélkül egyfajta napi
rendszerhez alkalmazkodni, hanem azt
is, hogy érdektelenek maradnak mind­
az iránt, amivel megpróbáljuk a figyel­
müket lekötni.
A helyzet megoldására próbáljuk
megtalálni az arany középutat. A baba
irányító szerepét és az ebből adódó rend­
szertelenséget otthonunkban nem va­
gyunk kötelesek elfogadni, de az sem
vezet sikerre, ha egy általunk megsza­
bott napirendet próbálunk rákény­
szeríteni, mert az ilyenfajta merevség
A m ásodik hónap
ellentétes a csecsemő természetével.
Mind a mama, mind a baba érdeke
úgy kívánja, hogy ha nem is túl szigorú,
de legalább némi rendszeresség kiala­
kuljon életvitelükben. Törekedjünk a
megszokott napirendet úgy kialakítani,
hogy összhangban legyen a baba szemé­
lyiségéből fakadó igényekkel. A napló­
vezetés megoldást kínálhat, hogy felis­
merjük azokat az időszakokat, melyeken
belül egy nap folyamán a baba viselke­
dési mintái ismétlődnek, mint például
éhség minden délelőtt 11 óra körül vagy
nyűgösködés minden este 7 óra körül.
Próbáljuk elhárítani a rendszerte­
len és váratlan eseményeket, és betarta­
ni a rendszeres napirendet. Amennyire
csak lehetséges, mindig azonos időben
és azonos módon végezzük a napi teen­
dőket. Például a szoptatás lehetőleg
mindig ugyanabban a székben ülve tör­
ténjen, a baba fürdetésének időpontja
mindennap ugyanaz legyen, a baba el-
csendesítése mindig azonos módon tör­
ténjen (ringatás, éneklés vagy más be­
vált módszer). Törekedjünk arra, hogy
az etetések is mindennap hozzávetőlege­
sen ugyanabban az időpontban történ­
jenek, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy
a baba nem éhes. Az etetésben is pró­
báljuk magunkat a napirendhez tartani,
és ha a baba megéhezne, adjunk neki
néhány falatot a következő étkezésig.
A napi rendszerességet ne kényszer­
rel, inkább a baba számára megnyug­
tató körülményeket teremtve alakít­
suk ki. Ne várjunk el túl nagy rend­
szerességet, elégedjünk meg azzal, ha
csupán egy kicsivel kisebb zűrvar van
körülöttünk.
Az éjszaka sok gyötrődést hozhat
szeszélyes babák társaságában, többnyi­
re azért, mert ők nem tesznek különb­
séget nappal és éjszaka között. E prob­
léma megoldására számos ötlet szüle­
tett, melyeket érdemes kipróbálni (lásd
a 185. oldalt), de ne fűzzünk hozzájuk
nagy reményeket, mert nem vezetnek
249
azonnali sikerhez, ha a baba szinte az
egész éjszakát ébren akarja tölteni.
Az ilyen éjszakákat úgy lehet túlélni, ha
a mama és a papa megegyeznek, hogy
mindaddig, amíg a dolgok jobbra nem
fordulnak, felváltva vállalják a felügye­
letet. Végül ez a nehéz helyzet is megol­
dódik, ha a szülők kitartóak, és higgad­
tan közelítik meg a problémát.
Elégtelen alkalmazkodóképesség és
az újtól való félelem. Az ilyen tulaj­
donságjegyekkel rendelkező csecsemők
következetesen elutasítanak mindent - új
tárgyakat, embereket, ételeket -, ami
vagy aki számukra ismeretlen. Vannak
olyan csecsemők is, akiket minden vál­
tozás megrettent, még az is, ha kiviszik
őket az autóhoz. Ha erről ráismerünk a
saját gyerekünkre, akkor állítsunk ösz-
sze olyan napirendet a baba számára,
amely nem bővelkedik meglepetések­
ben. Érdemes az etetést, a fürdetést, a dél­
utáni alvást mindennap ugyanakkorra
időzíteni és ugyanott végezni. Új játéko­
kat (és amikor már lehet, új ételeket),
valamint új embereket csak fokozatosan
ismertessünk meg a babával. Például egy
új mozgó tárgyat először csak egy-két
percre akasszunk fel a gyerekágy fölé.
Ezután távolítsuk el onnan, majd rövid
idő elteltével ismét akasszuk vissza
ugyanarra a helyre, de már néhány perc­
cel hosszabb időre. Ezután egyre hosz-
szabb ideig hagyjuk ott: mindaddig,
amíg a baba már elfogadja, és örömét
leli benne. Ajánlatos ugyanezt a mód­
szert alkalmazni más játékok és tárgyak
megismertetésekor is. Új ember elfo­
gadtatásához első lépésben az illető tölt­
sön hosszabb időt a baba szobájában.
Következő alkalommal beszélgessünk
bizonyos távolságból vele, majd tegyük
ugyanezt kicsit közelebbről, mindaddig,
amíg az ismeretlen fizikai kontaktusba
kerülhet a babával. A szilárd táplálékra
áttérve új ételeket csak fokozatosan, kez­
detben nagyon kicsi adagokkal vezes-
250
síink be, és teljes adaggal csak egy-két
hét elteltével próbálkozzunk. Mind­
addig ne adjunk újabb ételféleséget,
amíg a baba még az előzőhöz sem szo­
kott hozzá. Ragaszkodjunk a már bevált
tárgyakhoz, és ne kísérletezzünk például
új formájú és színű cumisüveggel vagy
cumival. Ha valami elhasználódik vagy
tönkremegy, ajánlatos ugyanolyannal
vagy hasonlóval pótolni.
Az energikus baba. A mama számára
bizonyára már a legelején nyilvánvalóvá
vált, hogy a kórház csecsemőosztályán
az összes újszülött közül az ő gyereke sír
a leghangosabban. A kórházból haza­
térve nem szakadt vége annak a hangos
hogy a zenei vagy másféle hangokat ki­
adó játékok ne zavarják a babát. Ha az
utcai zaj kellemetlenül érinti, próbáljunk
elhelyezni fehérzaj-generátort vagy lég­
tisztító berendezést a baba szobájában.
♦ Fényérzékenység, vizuális érzékenység
esetén redőny vagy sötétítőfüggöny ja­
vasolt, mert ezek segítségével a baba reg­
gel tovább tud aludni, és a délutáni alvás
is zavartalanabb. Ily módon megakadá­
lyozhatjuk, hogy a zavaróan erős nap­
pali fény beszűrődjön más olyan helyi­
ségekbe is, ahol gyakran tartózkodik. Ne
tegyük ki a babát egyszerre túl sok vizuá­
lis ingernek - csak egy játékot akasz-
szunk a gyerekágyra, és a baba játszóhe­
lyére egyszerre kevés játék kerüljön, az se
harsány és élénk színű, hanem inkább
lágy színű és finom kidolgozású.
♦ ízérzékenység esetén előfordulhat,
hogy a babát megkínozza a szoptatás,
ha a mama korábban fokhagymát vagy
vöröshagymát evett, és a baba az anya­
tejben lévő, eddig még nem tapasztalt,
ismeretlen ízekkel találkozik. Amennyi­
ben a babát cumisüvegből etetjük, és azt
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
visításnak, amely a kötélidegeket is
képes kikezdeni. A gyereket nem kat­
tinthatjuk le, mint egy villanykap­
csolót, nem halkíthatjuk le, mint egy
rádiót. Annyit tehetünk, hogy mi ma­
gunk csendesebbek vagyunk, és nem
mozgunk túl sokat a környezetében.
Az ilyen gyakorlati intézkedések azt is
lehetővé teszik, hogy a családtagokat és
a szomszédokat megkíméljük a zajtól.
Ha lehetséges, a baba szobájának fa­
lait hangszigetelő lemezekkel vagy tö­
mőanyaggal szigeteljük le, és tegyünk
fel szőnyegeket, függönyt és a hang
tompítására szolgáló más tárgyakat. Ki­
próbálhatjuk a füldugót, a fehérzaj-
generátort és talán egy ventilátor vagy
tapasztaljuk, hogy sokat nyűgösködik,
próbáljunk ki egy más ízű tápszert (ezzel
kapcsolatban kérjük ki az orvos taná­
csát). Amikor bevezetjük a szilárd táplá­
lékot, számoljunk azzal, hogy az új ízek
közül néhány nem lesz a baba kedvére
való, az erősebb aromákat pedig el sem
fogadja.
♦ Érintésérzékenység. Az ilyen „borsó­
szem hercegkisasszony” szindrómától
szenvedő babák hamar elvesztik a nyu­
galmukat, amikor pelenkájuk nedves lesz,
viharos hangulatba kerülhetnek, amikor
melegük van vagy egy kicsit durvább
anyagból készült ruhát kapnak, keserve­
sen sírnak, amikor a fürdőkádba teszik
őket, vagy hideg az ágy, amibe fektetik,
de akkor is nagyon elkeserednek, ami­
kor a zoknijuk meggyűrődik vagy cipőt
adunk rájuk. Adjunk tehát a babára ké­
nyelmes ruhát (legyen finom pamut,
amelyen a gombok, a kapcsok, a cím­
kék és a gallér nem irritálnak, a méret,
forma legyen éppen megfelelő), tartsuk
a fürdővíz és a szoba hőmérsékletét kel­
lő fokon, és cseréljük gyakran a pelenkát
a tiszta száraz érzés érdekében.
A MÁSODI K HÓNAP
légkondicionáló berendezés is megóv­
hatja fülünket és idegeinket anélkül,
hogy a baba sírását teljesen kizárná a
környezetünkből. Amint a következő
hónapok során a baba sírása enyhül,
a probléma is kezd megoldódni. Arra
azonban bátran számíthatunk, hogy a
mi gyerekünk mindig is hangosabb és
erőteljesebb lesz.
A negatív vagy „boldogtalan” baba.
Vannak olyan babák, akik ahelyett, hogy
mosolyognának és békésen gőgicsél-
nének, többnyire állandóan morcosak
és barátságtalanok. Ez nem feltétlenül
a szülő hibája (hacsak nem hanyagolja
el a gyerekét), de annyi bizonyos, hogy
A babák elenyésző hányadánál ak­
kora érzékenység is előfordulhat, hogy
ellenállást fejtenek ki, ha karba akarjuk
venni vagy magunkhoz akarjuk ölelni
őket. Az ilyen babákat nem ajánlatos
gyakran dajkálni. A fizikai érintkezés
helyett inkább szavakkal és szemkon­
taktuson keresztül dédelgessük. Pró­
báljunk meg rájönni, hogy a fizikai
érintés mely formái irritálják őt a leg­
kevésbé (például szorosabban vagy la­
zábban kell tartani a karunkban). Gon­
dosan figyeljük meg, hogy mi az, ami
kellemes a számára, és mi az, ami nem
kedvére való.
♦ Szagérzékenység. A nagyon fiatal cse­
csemőt aligha zavarják a szokatlan sza­
gok. Vannak azonban olyan gyerekek,
akik már egyéves koruk előtt rosszul rea­
gálnak bizonyos illatokra és szagokra.
A piruló hagyma, a popsikrém, a mama
új parfümjének és a papa borotválkozás
utáni arcszeszének szaga nyugtalanná
és lehangolttá teheti a babát. Ha észre­
vesszük, hogy a gyerek érzékeny a sza­
gokra és az illatokra, korlátozzuk őket a
baba környezetében.
251
ez a viselkedése mély nyomokat hagy
bennük. A szülőknek gyakran nehezük­
re esik őszintén szeretni „boldogtalan”
gyereküket, sőt még az is előfordulhat,
hogy elutasítják őt. Ha úgy tűnik, hogy
semmit nem tudunk a baba kedvére
tenni (és az okra nem derül fény), kö­
vessünk el mindent annak érdekében,
hogy bárhogy alakulnak a dolgok, meg­
maradjunk szerető és gondoskodó szü­
lőjének. Tegyük ezt annak reményében,
hogy egy nap, amikor a baba már képes
lesz más módon is kifejezni az érzéseit,
elmúlik a sírás és a boldogtalanság.
Az ilyen babák fejlődésük későbbi sza­
kaszában is feltehetően a „komoly” típus­
hoz fognak tartozni.
♦ Ingerlésérzékenység. Az erős ingerek
problémát idézhetnek elő egyes csecse­
mőknél. Az ilyen babák gyengéd bánás­
módot és lassú mozdulatokat igényel­
nek. A hangos beszéd, a gyors mozdu­
latok, a túl sok játék és a túl sok ember,
valamint a tevékenységgel túlzsúfolt
napok felboríthatják a baba nyugalmát.
Az ilyen babát úgy segíthetjük jobban
alváshoz, hogy kerüljük az alvásidő előt­
ti, nagy aktivitást igénylő játékokat,
és helyettük válasszunk megnyugtató
meleg fürdőt, majd olvassunk fel neki
egy kedves esti mesét, énekeljünk alta­
tódalt. A kazettáról szóló lágy zene is
segíthet a baba lecsendesítésében.
Nem könnyű az ilyen gyerek szülőjének,
hiszen ahhoz, hogy boldognak lássa gye­
rekét, rengeteget kell fáradoznia. Az erő­
feszítés azonban csaknem minden eset­
ben elnyeri jutalmát. Mindamellett
jöhetnek olyan időszakok, amikor nem
vagyunk képesek kielégíteni a baba kü­
lönleges igényeit (nem szereti az erős
fényt és a zajt, de még így is el kell vin­
nünk őt a családi karácsonyra). Fel kell
tehát készülnünk a baba sírásából adódó,
252
esetlegesen kellemetlen következmények­
re. Vigasztalásul szolgálhat azonban az,
hogy a nehezen kezelhető tünetek egy­
re inkább enyhülnek, amint a baba idő­
sebb lesz.
Mielőtt azonban a gyereket végképp
nehezen kezelhetőnek könyvelnénk el,
meg kell bizonyosodnunk arról, hogy
nem áll a háttérben semmilyen fizikai
rendellenesség, amely magyarázatot
adna e viselkedésére. Tárjuk a problémát
az orvos elé, hogy az egészségügyi okok,
például betegség vagy allergia kizárható
legyen. A baba szeszélyes viselkedésének
oka sokszor egyszerűen az, hogy bélgör­
csök kínozzák, vagy a fogzás viseli meg,
de elképzelhető az is, hogy beteg, vagy
a tápszerre allergiás. A nehezen kezelhe­
tő babákról a további információt lásd
a 248. oldalon.
A BABA NEM HAJLANDÓ
HANYATT FEKVE ALUDNI
„Tudom, hogy a gyerekemet
a hátán kellene letenni aludni,
hogy a hirtelen bölcsőhalál
veszélyét a minimálisra csökkent-
senu Sajnos azonban ebben a
pozícióban nagyon rosszul alszik.
Egy alkalommal, amikorjáték
közben a hasára fordítottam,
ezt a helyzetet olyan kényelmesnek
találta, hogy azonnal elaludt,
és minden addiginál hosszabb
ideig szunyókált a délutánfolyamán,
Vajon biztonságos-e erre
a pozícióra átváltani?”
A babák az esetek többségében nagyon
jól tudják, hogy nekik mi a legjobb (pél­
dául abbahagyják az evést, amikor már
nem éhesek, vagy egyszerűen nem figyel­
nek tovább a szüleikre, ha túl sok ingert
küldenek feléjük). Sajnos van egy olyan
terület, ahol a babák kívánsága nem ve­
hető figyelembe, és ez az alvási pozíció.
A legtöbb baba a hason fekvést részesíti
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
előnyben, mivel így kényelmesebb, biz­
tonságosabb és nyugalmasabb az alvás.
Érthető tehát, hogy ilyen helyzetben
hosszabb ideig alszanak, és alvás közben
ritkábban riadnak fel.
Jóllehet a hason fekvés a baba számá­
ra nagyon kényelmes, de nem ajánlatos
alvási pozíció. A hason fekvő helyzet az
esetek többségében összefüggésbe hoz­
ható a hirtelen bölcsőhalál bekövetkez­
tével, különösen olyan babáknál, akik ezt
a pozíciót nem szokták meg (mert, mint
az ön gyereke is, már születésüktől a há­
ton fekvéshez szoktak). A legtöbb baba
gyorsan hozzászokik a hanyatt fekvés­
hez, különösen akkor, ha már kezdettől
ilyen helyzetben alszik, míg mások to­
vábbra is egy kicsit nyűgösködnek, és
még kevesebben, mint az ön babája is,
nehezen nyugszanak meg, és meglehető­
sen rosszul alszanak hanyatt fekve. Ha
lehetőséget adunk a babának a hason fek­
vésre, akkor azt tapasztaljuk, hogy jobban
alszik, mint háton. A hason fekvő ba­
báknál a hirtelen bölcsőhalál azért for­
dul elő nagyobb valószínűséggel, mert
így mélyebben alszanak, és az ébredési
központjuk elégtelenebbül működik.
Tudományos elméletek szerint ez az
oka, hogy átmeneti légzéskimaradások
alkalmával nehezebben ébrednek fel,
és nehezebben tér vissza a normális lég­
zési ritmusuk.
Tapasztalatait mindenképp beszélje
meg a gyerekorvossal, aki minden bi­
zonnyal megpróbálja kideríteni a ha­
nyatt fekvés kényelmetlenségének okát.
Esetenként előfordul az is, hogy a baba
fizikai vagy anatómiai okok miatt érzi
különösen kényelmetlenül magát ilyen
pozícióban. Valószínű, hogy az ön ese­
tében a felsorolt okok közül egyik sem
áll fenn; a baba egyszerűen csak nem
szeret így aludni. Ajánlatos az itt követ­
kező ötleteket kipróbálni, hogy a baba
háton fekve is elégedett legyen és kom­
fortosan érezze magát:
A MÁS ODI K HÓNAP
+ Lefekvés előtt tegyük a babát pólyata­
karóba. A kutatások azt bizonyítják,
hogy ha alváshoz készülődve a babát ily
módon bepólyázva fektetjük a hátára,
akkor ebben a helyzetben sokkal nyu-
godtabban és elégedettebben fog aludni,
és kevesebbet is sír. Ezenfelül így való­
színűleg nem riad fel, illetve nem ébred
fel a saját normális, megránduló mozgásá­
tól sem. Ha azonban a baba már eléggé
aktívan mozog ahhoz, hogy le tudja rúg­
ni a pólyatakarót, ne is próbálkozzunk
a bepólyázással (a baba biztonságát ve­
szélyeztetheti, ha körülötte a pólyata­
karó túl laza). Vannak babák, akik erre
már két hónapos korukban képesek.
Győződjünk meg arról is, hogy a szoba
elég hűvös ahhoz, hogy a baba jól érezze
magát a pólyában, mert a túlmelegedés
a hirtelen bölcsőhalál bekövetkeztének
egyik veszélyforrása.
♦ Emeljük meg kissé az ágybetét fejré­
szét (a matrac alá helyezett párnával
vagy összegöngyölt takaróval), hogy a
baba ne laposan feküdjön a hátán. Ez­
zel kényelmesebb fekvést biztosíthatunk
neki. Párnát vagy más puha ágyneműt
azonban ne tegyünk közvetlenül a baba
feje alá.
Tudnunk kell
AZ ELSŐ HÓNAPOKBAN MEG NEM KELL SIETNI!
Eredményorientált társadalmunkban a
szülők többsége már a baba megszületé­
sétől arra törekszik, hogy az ő gyereke
semmilyen tekintetben ne maradjon le
szomszédja gyerekétől. Egyes szülők
amiatt is aggódnak, hogy ha a baba négy­
hetes koráig nem tanul meg mosolyogni,
képtelen lesz az óvodában a megfelelő
iskolai előkészítő programban részt ven­
ni. Ha a gyerekük két hónapos korára
még nem akar átfordulni a másik olda­
253
♦ Fokozatosan tanítsuk meg a babát
arra, hogy hanyatt fekve is lehet kényel­
mesen aludni. Ha ebben a pozícióban
az elalvás nehéznek bizonyul számára,
próbáljuk meg elaltatni a babaülőké­
ben, vagy ringassuk álomba, és ha már
elaludt, akkor tegyük le háton fekve a
kiságyba.
♦ Amennyiben a baba továbbra sem ér­
zi jól magát háton fekve, forduljunk a
gyerekorvoshoz tanácsért. Ha már min­
den próbálkozás kudarcba fulladt, orvo­
si javaslat alapján kíséreljük meg rá­
szoktatni a babát arra, hogy az oldalán
fekve aludjon egy olyan támaszték segít­
ségével, amely megakadályozza őt abban,
hogy hasra forduljon (a hátára fordulást
viszont nem akadályozza). Jóllehet nem
ez a javasolt alvópozíció, de még min­
dig biztonságosabb, mint a hason alvás.
További előnye, hogy talán ily módon
mind a mamának, mind a babának jut
egy kis pihenés.
Ha a baba önállóan meg tud fordulni,
mindenképpen nagy az esély arra, hogy
az alváshoz kedvenc pozícióját veszi fel
még akkor is, ha egyébként a hátára fek­
tettük le.
lára, szoronganak, hogy testnevelésből
majd fel kell őt menteni az iskolában.
Talán túlzás - de van ilyen is. Találkoz­
hatunk olyan szülőkkel, akik állandóan
attól félnek, hogy hibát követnek el, és
az ő kudarcuk miatt nem lesz az éppen
imént született és a világról mit sem tu­
dó csemetéből ígéretes tudósjelölt vala­
melyik világhírű egyetemen. Valójában
nincs okuk az aggodalomra. A babák
—még azok is, akik majdan megszerzik
254
azt a hőn áhított diplomát valamelyik
híres egyetemen - különböző ütemben
fejlődnek, és azok, akik kezdetben talán
kicsit lassúak, később gyakran kimagasló
eredményeket érnek el. És még a bizony­
talan szülők is nagy szakértelemmel ösz­
tönzik gyerekük fejlődését, amihez nincs
szükségük tudatos erőfeszítésekre.
Bármilyen vigasztaló is ez a tudat,
a szülői aggodalmaknak nem szab ha­
tárt. A szülők többsége továbbra sem
bízik abban, hogy mindaz, amit termé­
szetesen és ösztönösen tesz, elegendő
a szülői feladatok elvégzéséhez. Az itt
következő tanácsok segítséget nyújtanak
ahhoz, hogy a gyerek számára a tanu­
lásra alkalmas és a szenzoros fejlődésre
ösztönzőleg ható környezetet alakíthas­
sunk ki.
A MEGFELELŐ KÖRNYEZET
KIALAKÍTÁSA
A gyerek fejlődésére ösztönzőleg ható
környezet megteremtése nem is annyi­
ra nehéz, mint első pillantásra látszik.
Az alábbiakban következik mindaz,
am it erről tudni érdemes:
Szeressük a babát. Semmi sem segít­
heti elő a baba növekedését és gyarapo­
dását jobban, mint a szeretet. A szülővel,
illetve a szülőkkel és/vagy nevelőszülő­
vel kialakult szoros kapcsolat elenged­
hetetlen a baba normális fejlődéséhez.
A szeretetnek feltétlennek is kell lennie,
mert csakis a mindenféle kikötésektől
mentes szeretet lehet jótékony hatású.
Továbbá a szeretetet egyértelműen és
világosan ki kell fejezni a gyereknek
(még akkor is, ha ez nem mindig köny-
nyű) a nehéz időszakokban is - mint
amikor éppen bélgörcsei vannak, vagy
a tipegőkre jellemző szeszélyes dühki­
törés lesz úrrá rajta (vagy később a pu­
bertáskori érzelmi viharok időszakában) -,
és persze akkor is, amikor angyalian vi­
selkedik.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Beszélgessünk vele. Ragadjunk meg
minden alkalmat a beszélgetésre, az ének­
lésre, gőgicséljünk vissza a babának, mi­
alatt pelenkát cserélünk, fürdetjük, vásá­
rolni megyünk vele vagy autót vezetünk.
Az ilyen rögtönzött, de ösztönző társal­
gással többet érhetünk el a baba szelle­
mi képességeinek fejlesztése terén, mint
bármilyen számítógépes oktatóprogram­
mal. Mert bármennyire oktató jellegű
is egy játék, szinte semmit sem ér, ha mi
nem vesszük a fáradságot, hogy játsz-
szunk néha a babával. Ebben az esetben
a cél nem az, hogy „tanítsuk” őt, hanem
az, hogy jelen legyünk, és részt vegyünk
a közös tevékenységben.
Ismerjük meg a tulajdon gyerekün­
ket. Elsősorban nem könyvekből vagy
szakértőktől tudhatjuk meg, hogy mi
teszi a babát boldoggá vagy szomorúvá,
nyugodttá vagy érdeklődővé, hanem sa­
ját tapasztalatunkból, abból, hogy több
figyelmet szentelünk a baba válaszreak­
cióinak. A baba ösztönzésére irányuló
erőfeszítéseinket mindenekelőtt a gye­
rek egyéniségének megfelelően alakít­
suk. Ha úgy vesszük észre, hogy a han­
gos zaj és/vagy az erőteljesebb játék
megzavarja a nyugalmát, játsszunk vele
finoman, szóljunk hozzá lágy hangon.
Amennyiben a túl sok izgalom miatt a
baba zaklatottá válik, rövidítsük le a já­
tékra szánt időt, és csökkentsük a játék
intenzitását.
Felszabadultan, jó kedvvel. A kény­
szer és a feszültség hátráltatja a tanulást
és a fejlődést. A baba önbizalmát sérti,
ha akár burkoltan is, de azt az üzenetet
közvetítjük számára, hogy nem vagyunk
elégedettek fejlődése ütemével. Ahelyett,
hogy a babával eltöltött alkalmakat tan­
órának fognánk fel, melyeken a baba
ösztönzése a feladat, inkább mindket­
tőnk érdekében lazuljunk el, és leljük
örömünket a tevékenységben.
A M ÁS O DIK HÓNAP
Adjunk teret a baba érdeklődésének.
A babának szánt megfelelő mértékű fi­
gyelem elengedhetetlen; a túl sok figye­
lem viszont már teher lehet a számára.
Bár fontos, hogy a gyerek érezze, ha kell,
mindig számíthat segítségre, de azt is
meg kell tanulnia, hogy miként juthat
hozzá. Ha állandóan felette őrködünk,
és a figyelmét örökösen lekötjük, meg­
fosztjuk attól a lehetőségtől, hogy új,
szórakoztató dolgokat fedezzen fel ma­
ga körül. Például azt, hogy felfigyeljen a
barátságos arcú játék mackójára, meg­
szemlélje az ablakredőnyön átszűrődő
fények alakzatát, felfedezze a kezén vagy
a lábán lévő ujjacskákat, meghallja oda­
kint a repülőgép zúgását, a mentőautó
szirénáját vagy a szomszéd kutyájának
ugatását. Állandó jelenlétünkkel akadá­
lyozhatjuk őt a későbbiekben nagyon
fontos képességek kifejlődésében, pél­
dául abban, hogy képes legyen játszani,
tanulni vagy önállóan valamilyen prob­
lémát megoldani. (Egy túlságosan szülő-
függő gyerek magát a szülőt is akadá­
lyozhatja abban, hogy gyerekén kívül
bármi mással foglalkozzon.) Természe­
tesen azt az időt, amit a babával töltünk,
igyekezzük a lehető legjobban kihasz­
nálni. Teremtsünk azonban alkalmat arra
is, hogy a baba egyedül maradjon a já­
tékaival, és ilyenkor csak félrevonulva,
valahonnan a szoba sarkából figyeljük
őt, amint ismerkedik velük.
Legyen az övé az irányító szerep.
Hagyjuk, hogy a baba vezessen minket,
ne pedig mi a babát. Ha a kerekes járó­
ka nagy boldogsággal tölti el, ne vegyünk
elő társasjátékot, hanem összpontosít­
sunk vele együtt a kerekes járókára. Mi­
közben a járókát mozgatjuk a kormány­
kerékkel, engedjük meg a babának, hogy
egyszer-egyszer ő is megfoghassa a kor­
mányt. így nem csupán azt segítjük elő,
hogy egy egyébként is megtanulandó
mozgással megismerkedjen, hanem erő­
sítjük benne az éppen fejlődő önbecsü­
255
lést, hiszen láthatja, hogy a mamája meny­
nyire örül az ügyességének, és hogy amit
tesz, az fontos neki.
Engedjük meg a babának, még ha
nagyon fiatal is, hogy ő szabja meg és
döntse el, mikor legyen vége a játéknak.
A baba képes közölni, hogy mikor van
elege a játékból, például azzal, hogy más
irányba fordul, nyűgösködik, sír, elvesz­
ti az érdeklődését, vagy láthatólag nem
leli már örömét az adott tevékenységben.
Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és to­
vább erőltetjük a játékot, megfosztjuk a
babát attól a lehetőségtől, hogy megta­
nulja a dolgok irányítását. Ezenfelül ha
a játékot a baba kedve ellenére folytat­
juk, annak nem fog örülni sem a baba,
sem a mama.
A játék időzítése. A baba hat tudatál­
lapot valamelyikében van: mély vagy
nyugodt alvás; felszínes vagy aktív alvás;
szendergés; aktív ébrenlét, melyet a fizi­
kai tevékenységek iránti érdeklődés kí­
sér; nyűgösség és sírás; végül nyugodt
ébrenléti állapot. A fizikai fejlődés ösz­
tönzésére az aktív ébrenlét időszaka a
leghatékonyabb, a nyugodt ébrenléti
állapot pedig egyéb tanulási folyamatok­
nak kedvez (lásd a 123. oldalt). Nem
szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a
csecsemő csak nagyon rövid ideig képes
egy dologra koncentrálni. Ha a baba két
perc után nem figyel a lapozgatott könyv­
re, abból nem következik, hogy nem
szereti, ha felolvasnak neki, egyszerűen
nem képes tovább koncentrálni.
Dicsérjünk. Amikor a baba eredményt
mutat fel bizonyos cselekvésekben (pél­
dául mosolyog, rácsap a csörgőre, kezét
nyújtogatja az ágyból, rátalál egy játék­
ra), további erőfeszítésekre fogjuk ösz­
tönözni azzal, ha megdicsérjük az ered­
ményeit. Megtehetjük ezt úgy, hogy
örömet mutatunk az eredmény láttán,
átöleljük, tapsolunk, vagy elégedettsé­
günk egyéb jeleit mutatjuk. Természete­
256
sen mindezt úgy tegyük, hogy a baba ké­
pes legyen megérteni az üzenetet, vagyis
azt, hogy ő fantasztikusan ügyes gyerek.
PRAKTIKUS TANÁCSOK
TANULÁSHOZ ÉS JÁTÉKHOZ
Egyesek sohasem olvastak könyveket a
csecsemőfejlődés ösztönzéséről, előadá­
sokra sem jártak, mégis könnyebben bol­
dogulnak, mint más, elméletileg képzett
szülők. A babák között is akadnak, aki­
ket könnyebben be lehet vonni a tevé­
kenységbe, mert aktívabban reagálnak
környezetük eseményeire, mint társaik.
Tudvalevő azonban, hogy egy kis segít­
séggel minden szülő és baba képes sike­
reket elérni a tanulásban és a játékban.
ízlelés. Egyelőre nem kell különösebb
erőfeszítéseket tenni annak érdekében,
hogy a babának ezt az érzékét fejlesz-
szük; ízlelőbimbóit elegendő inger éri
az etetések során, mellből történő szop­
tatásnál és cumisüvegből történő táplá­
lásnál egyaránt. A későbbiekben azon­
ban az ízlelésnek egy másik funkciója
is megjelenik: a dolgok felfedezését is
szolgálja majd, hiszen minden, ami a
baba keze ügyébe kerül, végül a szájában
köt ki. Bármekkora késztetést érezhe­
tünk, hogy leszoktassuk erről a babát,
mégse tegyük. Természetesen figyelni
kell, hogy mit vesz a szájába, hiszen az
adott tárgy lehet akár mérgező is, vagy
élével felsértheti a száját, vagy méreténél
fogva fulladást okozhat.
Szaglás. A baba környezetében előfor­
duló illatok és szagok számos ingert köz­
vetítenek a baba kifinomult szaglószer-
vének, és így bőven van lehetősége a
szagérzékelés gyakorlására. Gondoljunk
csak az anyatej illatára vagy a papa bo­
rotválkozás utáni arcszeszére, az utcán
beindított autóból dőlő benzingőz sza­
gára vagy a sütőben sülő csirke illatára.
Ha a baba nem mutat ezekkel szemben
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
túlérzékenységet, úgy nagyszerűen segí­
tik őt környezete megismerésében.
Látás. Bár valamikor úgy hitték, hogy
a csecsemők születésükkor szinte nem
látnak semmit, ma már tudjuk, hogy
látnak, és képesek tanulni abból, amit a
szemükkel érzékelnek. A látás e korai ké­
pessége révén hamarosan különbséget
tesznek a tárgyak és az emberek között
(valamint a különböző tárgyak és a kü­
lönböző emberek között). Továbbá ké­
pesek értelmezni a testbeszédet és egyéb,
nem verbálisán kifejezett jeleket, így nap­
ról napra egyre többet értenek meg az
őket körülvevő világból.
A babaszoba vagy a baba számára ki­
alakított sarok berendezésében ne a sa­
ját ízlésünk érvényesüljön, inkább az a
szempont vezéreljen, hogy a baba kör­
nyezete vizuális szempontból megfele­
lően stimuláló legyen.
A tapéta, a takaró, a fali képek, a já­
tékok vagy a könyvek kiválasztásakor tart­
suk szem előtt, hogy a babák szeretik az
éles kontrasztokat, és a feltűnő, élénk
színű, látványos formák ilyenkor még
jobban tetszenek nekik, mint a később
kedvelt, finomabb formájú, lágyabb szí­
nű játékok. (Hozzávetőlegesen az első
hat hétben nagyobb érdeklődést mutat­
nak a fekete-fehér és más kontrasztos
színek iránt, később azonban inkább a
pasztellszíneket részesítik előnyben.)
A környező tárgyak, játékok a látás-
érzékelés szempontjából ösztönzőleg hat­
nak a babára (de ügyelni kell arra*4iogy
egyszerre ne legyen túl sok tárgy vagy
játék körülötte, mert azok egyszerre túl
sok információt jelenthetnek számára,
és összezavarják).
♦ Mozgó játékok. A baba ágya fölé ló­
gatott játéknak elsősorban alulról (a ba­
ba nézőpontjából) kell jól látszania, nem
pedig oldalnézetből (ez a beállítás in­
kább a felnőtteknek kedvezne). A beló­
gó tárgynak legalább 35-40 centiméterre
A M ÁS ODI K HÓNAP
kell lennie a baba arca felett, de nem kö­
zépen, hanem inkább a látóterének jobb
vagy bal oldalán (a legtöbb baba elősze­
retettel irányítja a tekintetét jobb oldal­
ra, de a legcélszerűbb, ha megfigyeljük,
hogy melyik oldalt kedveli).
♦ Egyéb mozgó tárgyak. Mozgassunk a
baba szeme előtt csörgőt vagy bármilyen
egyéb játékot, amivel arra ösztönözzük,
hogy kövesse a tekintetével. Vigyük el egy
állatkereskedésbe, és mutassunk neki ak­
váriumban mozgó halakat, vagy figyel­
tessünk meg vele kalitkában repdeső
madarat. Jó ötlet az is, ha buborékokat
fiijunk neki.
♦ Mozdulatlan tárgyak. A babák sok időt
töltenek a tárgyak szemlélésével. Ez fon­
tos tanulási folyamat, nem tévesztendő
össze a tétlenséggel. Az első kedvencek
közé általában geometriai alakzatok tar­
toznak, saját kézzel rajzolt vagy boltban
vásárolt, egyszerű fekete-fehér képek,
de olyan hétköznapi és megszokott tár­
gyakban is örömét lelheti, melyeket mi
már észre sem veszünk.
♦ Tükrök. A tükröt a babák nagyon ked­
velik, elvarázsolja őket a bennük megje­
lenő képek állandóan változó látványa.
(Különösen nagy örömet szerez nekik,
amikor meglátják a tükörben feltűnő
„babát”, és „barátkozhatnak” vele: termé­
szetesen ekkor még fogalmuk sincs arról,
hogy ki az a másik baba.) Ügyeljünk
arra, hogy a tükör biztonságos legyen,
és a baba testi épségét ne veszélyeztesse
- gondosan erősítsük fel a gyerekágyra,
a babakocsira vagy a pelenkázóasztalra.
♦ Emberek. A babát örömmel tölti el,
ha arcunkkal közel hajolunk hozzá, és
ha a családtagok sok időt töltenek a köz­
veden közelében. A későbbiek során mu­
togassunk neki családi fotókat is, egyen­
ként mutassunk rá a család tagjaira, és
nevezzük meg, ki kicsoda.
257
♦ Könyvek. Mutassunk a babának egy­
szerű képeket más babákról, gyerekek­
ről, állatokról vagy játékokról, és nevez­
zük meg őket. A rajzok legyenek egy­
szerűek és könnyen kivehetők, és ne
tartalmazzanak a baba számára nehezen
felfogható túl sok részletet. Az élénk szí­
nekkel illusztrált, kemény, lapos köny­
vek kiválóan megfelelnek erre a célra.
♦ A világ. A gyerek hamarosan piciny
orrocskáján túl is érzékel sok mindent,
és egyre nagyobb érdeklődést mutat a
külvilág iránt. Ennek megfelelően egy­
re több lehetőséget kell biztosítanunk
neki ahhoz, hogy a babakocsiból vagy
az autó gyereküléséből többet láthasson
környezetéből. Szállításkor érdemes arc­
cal előre fordítani, így hozzásegítjük,
hogy még jobban táguljon a látótere.
Ilyenkor mutassunk rá az utcán látható
tárgyakra, például autókra, fákra, embe­
rekre, és nevezzük is meg őket. Vigyáz­
zunk azonban, ne tömjük tele a fejét
minden séta alkalmával túl sok infor­
mációval, mert ettől mi is hamar elfára­
dunk, és egy idő után már a baba sem
képes figyelni ránk.
Hallás. A csecsemő hallás útján ismer­
kedik meg a beszélt nyelvvel, ezen ke­
resztül érzékeli a ritmust, ismeri fel a
veszélyt, vesz tudomást érzelmekről,
érzésekről és még sok minden másról,
ami a környezetében történik. A baba
auditív stimulációjának forrását szinte
bármi képezheti:
♦ Az emberi hang. Természetesen egy
újszülöttnek a környezetben tapasztalt
hangok közül ez a legfontosabb. Hasz­
nálnunk kell tehát a hangunkat a baba
érdekében - beszéljünk hozzá, énekel­
jünk neki és gőgicséljünk vele együtt.
Dudorásszunk neki altatódalokat, gye-
rekversikéket, magunk költötte, akár
értelmetlen szövegű dalocskákat. Utánoz­
zunk állathangokat, különösen olyano-
258
MI HONNAN JÖN?
Amikor egy csörgőt vagy más játé­
kot adunk a babának, figyelnünk
kell rá, hogy honnan, milyen irány­
ból nyújtjuk oda neki. Az elölről
felkínált tárgyért nem nyújtja ki a
kezét, csak akkor mutat hajlandósá­
got a tárgy megmarkolására, ha ol­
dalról érkezik feléje.
kát, melyeket gyerekünk egyébként gya­
korta hall, mint a kutyaugatás vagy a
macskanyávogás. Nagyon fontos, hogy
a baba az általa kiadott hangokat tő­
lünk is visszahallja.
♦ A háztartás zajai. Sok csecsemő elra­
gadtatással figyeli a háztartás zajait, pél­
dául a háttérben hallatszó lágy vagy
erőteljesebb zenét, a porszívó vagy a
háztartási robotgép búgását, a teafőző
sípolását vagy a folyó víz csobogását,
a papír zizegését, a csengő csilingelését
vagy a szél zúgását. Később azonban -
a baba egy- vagy kétéves korában - ezek
a hangok félelmet is kiválthatnak.
♦ Csörgők és más finom hangú játékok.
Ne várjuk meg, amíg a baba képes lesz
önmaga megrázni a csörgőt. Az első hó­
napokban rázzuk mi magunk az ilyen
játékszereket, később adjuk a kezébe, és
segítsünk neki a működtetésében, vagy
tegyünk rá egy csuklócsörgőt. A látás és
a hallás koordinációja akkor fejlődik ki,
amikor a baba képes a hang irányába
fordulni.
♦ Zenedobozok. Meglepő, hogy a ba­
bák milyen gyorsan képesek felismerni
egy dallamot. Különösen kedves játékuk
a zenedoboz. Ezek nemcsak a dallamok­
kal szereznek örömet a babának, hanem
vizuális élményt is nyújtanak érdekes
színükkel és formájukkal. Amennyiben
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
azonban könnyen elérhető helyre tesszük
a zenedobozt, győződjünk meg arról,
hogy nincsenek rajta olyan apró, kiálló
részecskék, melyek könnyen letörhetnek,
és melyeket a baba a szájába vehet.
♦ Zenélő játékok. Különösen kedveltek
azok a játékok, melyek zenei hangokat
adnak ki, egyben vizuális élményt nyújta­
nak, és kis motoros szerkezettel mozgás­
ba hozhatók (mint például a felhúzható
nyuszi, amely mozog és közben zenél, ha
a baba meghúzza a zsinegjét). Kerüljük
a hallásra káros, túl zajos játékokat, de ke­
vésbé hangos játékot se helyezzünk köz­
vetlenül a baba füle mellé. Győződjünk
meg arról is, hogy ezek a játékok nem je­
lentenek veszélyt a baba testi épségére.
♦ Gyerekhangszalagok és DVD-k. Mi­
előtt megvásárolnánk egy hangszalagot
vagy DVD-t, hallgassunk bele, hogy meg­
bizonyosodj unk: a baba számára kelle­
mes hangzásúak. Érdemes már csecse­
mőkorban megismertetni a gyereket a
klasszikus zenével (ilyen jellegű muzsika
szólhat halk háttérzeneként játék közben,
vagy etetés, illetve fürdetés alatt). Tapasz­
talatok szerint azonban a babák jobban
kedvelik a rock-, a pop- és a country stí­
lusú zene élénkebb ritmusait. Figyeljük
meg, hogy a baba az egyes zenei stílu­
sokra milyen reakciókat mutat. Ameny-
nyiben azt tapasztaljuk, hogy egy zene za­
varja, kapcsoljuk ki. Hangos zene hallás-
károsodást okozhat.
A tapintás érzékelése. A tapintás érzé­
kelésének képességét gyakran alábecsül­
jük, pedig ez a baba egyik legértékesebb
eszköze, hogy felfedezze és megismerje
a körülötte lévő világot. Az érintés segít
a babának abban, hogy megismerje a
mama gyengédségét és a papa viszonyla­
gos keménységét, hogy megtanulja azt,
hogy a plüssmackó érintése örömet je­
lent, a merev szőrű kefe megsimítása pe­
dig kellemetlen. A legfontosabb azonban
A M ÁS ODIK HÓNAP
az, Hogy a baba az érintésen keresztül
megtanulja a rá gondot viselők szeretetét,
amelyet ki is mutatnak minden alkalom­
mal, amikor fürdetik, pelenkázzák, etetik,
a karjukban tartják vagy ringatják.
Az alábbi felsorolásból vett ötletek­
kel további lehetőségeket nyújthatunk a
babának arra, hogy a világot megismerje
az érintés élményén keresztül:
♦ A szerető kéz érintése. Ki kell tapasztal­
nunk, hogy a baba milyen érintést szeret:
vajon határozottan vagy inkább gyen­
géden kell őt megfogni, gyorsabb, neta­
lán lassúbb mozdulatokkal kell bánni
vele? A legtöbb baba örül, ha ölelgetik
és csókolgatják, a hasát csiklandozzák,
puszilgatják, ujjacskáit és lábujjait fujo-
gatják. Nem bánja, sőt örömét leli benne,
hogy a mama és a papa érintése külön­
bözik egymástól. Szereti, ahogyan testvé­
re játékosan megöleli, de el van ragad­
tatva attól a könnyed szakértelemtől is,
amit a nagymama tanúsít a ringatásban.
♦ Masszírozás. Ha a koraszülött babát na­
ponta legalább húsz percig masszírozzák,
gyorsabban gyarapodik és általában job­
ban fejlődik, mint ha nincs része ilyen
élményben (még nem tisztázott, hogy va­
jon a masszírozás van-e ilyen jótékony
hatással a fejlődés ütemére, vagy, hogy
többet foglalkoznak vele). Az viszont
biztos, hogy azok a csecsemők, akiktől
megvonják az érintés kellemes élmé­
nyét, nem fejlődnek normális ütemben.
Figyeljük meg, hogy gyerekünk a simo-
gatás mely formáit szereti, és kerüljük
az olyan érintést, amely láthatóan za­
varja őt (erre vonatkozó javaslatokról
olvashatunk a 314. oldalon).
♦ Különféle anyagok. Dörzsöljünk a ba­
ba bőréhez különféle textileket (szatént,
bársonyt, gyapjút, szőrmét vagy vattát),
hogy megismerje érintésük érzését. Ké­
sőbb ösztönözzük arra, hogy segítségünk
nélkül, önállóan derítse fel környezetét.
259
Tegyük a babát hason fekve (természe­
tesen felügyelettel) különböző textúrájú
felületekre, például a nappali szőnyegé­
re, egy bolyhos törülközőre, műszőrmé­
ből készült kabátra, a papa gyapjúpuló­
verére, a mama kordkabátkájára vagy a
márványtetejű dohányzóasztalra; a lehe­
tőségek száma végtelen.
♦ Szövetből készült játékok. Adjunk a
baba kezébe érdekes anyagokból készült
játékokat. Ilyen például a plüssből ké­
szült játék mackó, a durvább anyagból
készült játék kutya, a keményfából ké­
szült, illetve a puha anyaggal kitömött
játékok, az érdes és a sima felületű fém­
tál, a sima tapintású selyempárna és a
durvább, érdes díszpárna.
Szociális fejlődés. A gyerek azáltal vá­
lik társadalmi lénnyé, hogy figyeli az any­
ját, kapcsolatot próbál teremteni vele és
a család többi tagjával, valamint később
a vele azonos korú gyerekkel. Most még
természetesen nem érkezett el annak az
ideje, hogy megtanítsuk a gyereket a par­
tiszervezés vagy a körbekínált szendvicsek
mellett folytatott érdekes beszélgetés min­
den csínjára-bínjára. Annak viszont már
most elérkezett az ideje, hogy elkezdjük
okítani arra, miként kell viselkedni má­
sokkal. Néhány év múlva, amikor a nö­
vekvő gyerek beszélgetést kezdeményez
barátokkal, nevelőkkel, szomszédokkal,
és papás-mamást játszik a többi gyerek­
kel, a mi példánkat fogja követi. Remél­
hetőleg az ekkor hallottak megelégedés­
sel, nem pedig csalódással fognak minket
eltölteni.
A kitömött játékok, a felhúzható
szerkezetű mozgó játékok és a játék ba­
bák nagyban elősegítik a gyerekek szociá­
lis fejlődését. Kétségtelen, hogy hosszú
hónapoknak kell még eltelniük ahhoz,
hogy képesek legyenek megfogni, szere-
tetük jeléül akár átölelni ezeket a játéko­
kat és rendeltetésszerűen játszani velük.
Bizonyos azonban, hogy már most képe­
260
sek az ilyen játékokkal kapcsolatot ki­
alakítani, és ezt gyakorta meg is teszik.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ami­
kor azt látjuk, hogy a baba a gyerekágy
sarkában ágaskodó vagy a szeme előtt
mozgó játék állatokhoz „beszél”. Később
a könyvek, a szerepjátékok és a jelmezek
tovább segítik a baba szociális készségei­
nek fejlődését.
A finommotoros mozgás fejlődése.
A baba kézmozdulatai egyelőre teljesen
összerendezetlennek tűnnek, de néhány
hónap elteltével ezek a kicsiny kezek
sokkal célirányosabban és szabályozot-
tabban fognak működni. Mindehhez
hozzásegíthetjük a babát, ha keze moz­
gásának nagyobb teret és szabadságot
adunk. Ne tartsuk hosszú ideig a kezét
a pólyában vagy a takaró alatt (kivéve ha
kivisszük a hidegbe). Adjunk neki olyan
tárgyakat, amelyeket könnyebben meg
tud fogni, és amelyeknek a kezelése nem
igényel nagy kézügyességet. Mivel a fia­
tal csecsemők nem mutatnak hajlandó­
ságot arra, hogy a közvetlenül a szemük
előtt lévő tárgyakat megragadják, érde­
mes azokat oldalról nyújtani feléjük.
Ilyen eszközökkel teremtsünk lehe­
tőséget a gyereknek, hogy a kezével meg­
tapasztalja a tárgyakat:
♦ A kis kezekben elférő csörgők. Azok
a csörgők, melyek két kis fogantyúval
vannak ellátva, vagy felületükön hely van
kialakítva az ujjacskák számára, egy fon­
tos készség elsajátításában segítik a babát:
abban, hogy a csörgőt egyik kezéből a
másikba áttegye. A fogzás kellemetlen
időszakában megkönnyebbülést hoz az
olyan csörgő, amelyet szájba lehet venni.
♦ A bölcső fölé keresztben rögzíthető
(vagy a babakocsi, a játszóhely vagy a
gyerekágy fölé helyezhető) ügyességi sze­
rek legkülönbözőbb változatai alkalma­
sak arra, hogy a baba megragadja, for­
gassa, húzza, lökdösse őket. Óvatosnak
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
kell azonban lenni azokkal a szerekkel,
melyeken 15 centinél hosszabb zsinór
van, ha pedig a baba képes önállóan
felülni, minden ilyen eszközt el kell tá­
volítani a közelből.
♦ Ügyességi játékok, melyeken kézmoz­
dulatok egész sorát lehet gyakorolni.
Elképzelhető, hogy kezdetben a baba nem
tudja iránytani a játék bábuk mozgását,
de véletlenszerűen ez még egy nagyon
fiatal csecsemőnek is sikerülhet. Ezek a
játékok jelentős mértékben segítenek
abban, hogy a baba megtanulja, miként
kell egy tárgyat forgatni, megfordítani,
meglökni vagy megnyomni. Mindezeken
túl a baba felismeri az ok-okozati össze­
függés elvét is.
A nagymotoros mozgás fejlődése.
Gyerekünket nem azzal segítjük erős
izomzathoz, nem azzal gyorsítjuk fel
mozgásfejlődésének ütemét, ha egy cse­
csemőknek szóló videós torna utasításai
szerint végeztetünk vele gyakorlatokat.
A csecsemő mozgáskészségének megfe­
lelő fejlődése, az erős testi és fizikai álla­
pot a következők függvénye: helyes táp­
lálkozás, megfelelő orvosi ellenőrzés
(mind egészséges, mind pedig beteg gye­
reknél), bőséges lehetőség biztosítása a
gyerek által kedvelt (de rá nem kénysze-
rített) fizikai tevékenységekre. Azoknak
a csecsemőknek, akiket állandóan hin­
tába vagy gyerekülésbe kötve ringatnak
vagy kerekes járókában tartanak, illetve
a pólya, vagy a pólyazsák által kikény-
szerített mozdulatlanságra ítélnek, aligha
lesz lehetőségük arra, hogy megtanulhas­
sák testük működését. Azok a csecse­
mők, akiket soha nem fektetnek a ha­
sukra - természetesen a felügyelt játék­
időben - , csak lassan tanulják meg fel­
emelni a fejüket és a vállukat, és hosz-
szabb időre lesz szükségük ahhoz is,
hogy megtanuljanak a hasukról a há­
tukra fordulni. Az ilyen csecsemőknél
előfordulhat az is, hogy a mászás kész­
A MÁSODIK HÓNAP
ségét egyáltalán nem képesek elsajátíta­
ni. A nap során változtassuk gyakran a
baba helyzetét (támasszuk ki ülő hely­
zetben, fektessük hasra - felügyelet mel-
lett - , helyezzük a hátára), így több lehe­
tőséget biztosíthatunk neki különböző
fizikai aktivitásra.
Segítsük a baba fizikai fejlődését az­
zal is, hogy ülő pozícióba helyezzük, így
lehetővé tesszük számára, hogy kezét és
karját szabadon mozgathassa. Az is jó
megoldás, ha a sípcsontunkra helyezve
lovagoltatjuk. A megfordulásra azzal
ösztönözhetjük, ha az oldalához egy ér­
dekes tárgyat helyezünk, amikor a hátán
fekszik. Amikor már egy kevéssé elfor­
dult a tárgy irányába, segítsünk neki a
teljes átfordulásban. A hason fekvő ba­
bát úgy vehetjük rá a mászásra, hogy elé
tesszük a kezünket, és hagyjuk, hogy az
így állított akadályt a fejével eltolja.
Értelmi fejlődés. Az érzékszervek sti-
mulálása, valamint a finom- és nagy­
motoros mozgás fejlődésének ösztön­
zése a baba intellektuális fejlődéséhez is
hozzájárul. Már a kezdetektől igyekez­
zünk minél többet beszélni vele. Nevez­
zük meg a tárgyakat, az állatokat és az
♦♦♦
261
embereket, mutassunk rá a testrészekre,
és magyarázzuk el, hogy éppen mit csi­
nálunk. Olvassunk fel gyerekverseket,
egyszerű történeteket, közben tegyük a
szeme elé az ezekhez készült illusztrá­
ciókat. Mutassunk be a babának minél
több helyet abból a környezetből, ahol
él (a bevásárlóközpontot, az áruházat,
a múzeumot, a parkot). Utazzunk bu­
szon, autóban, taxiban. Fontos, hogy a
baba az otthoni környezetnek is többfé­
le vetületét ismerje meg. Helyezzük az
ülőkéjét az ablak mellé (de csak bizton­
ságos helyre, és úgy, hogy mi is felügyel­
jünk rá) vagy a tükör elé; fektessük a
nappali közepére, a szőnyegre, hogy
követni tudja a családi eseményeket;
tegyük az ágy közepére, hogy lásson min­
ket, amint összehajtogatjuk a megszá­
radt tiszta ruhát; vagy toljuk a babako­
csit a konyhába, hogy figyelhessen ebéd­
főzés közben.
Bármit teszünk, ne feledjük, a legfonto­
sabb feladatunk a gyerek fejlődésének
ösztönzése. Ezt a játékon keresztül ér­
hetjük el, a játéknak pedig mindenek­
előtt örömszerző tevékenységnek kell
lennie.
Ebben a hónapban a baba lassan felfe­
dezi, hogy az élet nem csak evésből,
alvásból, sírásból áll. Ilyesmivel ennyi
idős korában már amúgy sem foglalko­
zik annyit (bár a hasfájós gyerekek a ké­
ső délutáni, kora esti bőgőműsort hó
végéig prolongálhatják), hiszen más
dolgok is érdekelni kezdik. Mint pél­
dául a saját keze, aminél - a két-három
hónaposok véleménye szerint - jobb já­
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elérke­
zik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
sem kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizonnyal
hamarosan annak is eljön az ideje. Min­
den gyereknek a saját fejlődési tempója
a normális. Arról sem szabad megfeled­
kezni, hogy a készségeket csak akkor
tudja megtanulni, ha gyakorolja őket.
Adjuk meg tehát a lehetőséget a csecse­
mőnek, hogy felügyelet mellett hason
fekve játszszon. Ha kétségeink vannak
a gyermek fejlődésével kapcsolatban,
forduljunk orvoshoz. A koraszülöttek
valamivel később érkeznek el az egyes
fejlődési fokokhoz, mint időre született
kortársaik: az esetek többségében nagy­
jából annyit késnek, amennyivel koráb­
ban születtek (korrigált korukat tehát
onnan „számoljuk”, mintha időre szü­
lettek volna), néha többet is.
tékot ki se lehetne találni. Mint például
hogy nappal hosszabb időre' is fenn le­
het maradni és játszani (éjszaka pedig
remélhetőleg hosszabb ideig aludni).
Vagy mint anyu és apu szórakoztatása
azokkal a megejtő mosolyokból, ber­
regésből, sikkantásokból, gőgicsélésből
összeállított mutatványokkal, amitől
úgy érzik: már ezért is megérte gyere­
ket vállalni.
A harmadik hónapban ezt kell
tudnia a babának:
♦ hasonfekvésből 45 fokos szögig fel­
emelni a fejét
Valószínűleg tudnifogja:
♦ hangosan felkacagni
♦ hason fekvésből derékszögben (90°)
felemelni a fejét
♦ örömében sikítani
♦ két kezét összeilleszteni
♦ elmosolyodni
♦ végig szemmel követni az arca fölött
kb. 15 cm távolságban 180 fokos ívben
mozgó tárgy útját
a harm ad ik h ónap
Sok három hónapos már 90 fokban fe l tudja
emelni a fejét.
Talán tudnifogja:
♦ felemelt fejét biztosan tartani
♦ hason fekvésből karral feltámasztani a
törzsét
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?
A gyerekorvosok erre a hónapra általá­
ban nem terveznek vizsgálatot. Ha va­
A gyerek e havi táplálása:
SZOPTATÁS MUNKA MELLETT
A fejés semmilyen munkaköri leírás­
ban nem szerepel, ennek ellenére egyre
több dolgozó nő vállalja. Bár a kávé- és
ebédidő egy részének feláldozásán kívül
tovább szaporítja az amúgy is sűrű teen­
dőket, rengeteg tervezést és még több
elszántságot kíván, mégis sok anya más­
képp el se tudná képzelni, mert ha a
munkahelyén nem fejné le a tejét, nem
263
♦ áthengeredni (egy irányban)
♦ megfogni az ujjacskái hátához vagy
begyéhez érintett csörgőt
♦ egy mazsola méretű tárgyat figyelem­
mel követni (az ilyen jellegű tárgyakat
azonban tartsuk távol a gyerektől)
Esetleg még ezt is tudja:
♦ ha felállítjuk, megtartja magát a lábán
♦ egy tárgyért nyúlni
♦ felültetve fejét a törzsével egy vonal­
ban tartani
♦ hang (elsősorban az anyai hang) felé
fordulni
♦ magán- és mássalhangzó-kombiná­
ciókat kiejteni
♦ berregő (bugyborékoló) hangot adni
lami baj volna, és nem várhat a követ­
kező hónapig, hívjuk ki az orvost.
tudná folytatni a szoptatást. A szopta­
tás folytatásának testi (egészségesebb lesz
a gyerek) és lelki előnyei (az anya és gye­
rekének kapcsolata munkaidőn kívül to­
vábbra is meghitt és szoros marad) bő­
ségesen megérik az áldozatot. S ha már
belejöttek, arra is rájönnek, hogy nem
is olyan nehéz dolgozó szoptató anyá­
nak lenni.
264
A SZOPTATÁS ÉS A MUNKA
ÖSSZEEGYEZTETÉSE
Mint mindig, ha kisgyerek mellől vissza
kell menni dolgozni, ezúttal is körülte­
kintően kell eljárni. Néhány jó tanács:
Várjunk a cumisüveggel: Ne kezdjünk
üvegből etetni, míg be nem állt a tejelvá­
lasztás. A túl korai kezdés egyrészt „cumi­
zavart” okozhat (lásd a 96. oldalt), más­
részt csökkentheti a tejelválasztást. Vár­
junk a cumisüveg bevezetésével, amíg
kialakítottuk a technikát, és biztosak va­
gyunk benne, hogy lesz elég tejünk. Ehhez
a nők többségének 4-6 hétre van szüksé­
ge, bár előfordulhat, hogy valamivel gyor­
sabban vagy lassabban áll be a rend.
...de ne halogassuk túl sokáig: Bár
az üvegből etetéshez 4-5 hétnél rövidebb
időn belül nem érdemes hozzáfogni, túl
sokáig halogatni sem jó, abban az eset­
ben sem, ha az anya még nem megy vissza
dolgozni. Általában minél nagyobb és
ügyesebb a baba, annál kevésbé hajlan­
dó megismerkedni a cumisüveggel. Ha
megtörtént a bemutatkozás, szoktassuk
rá a babát, hogy naponta legalább egy­
szer üvegből egyen - lehetőleg olyan
időpontban, ami az anya munkaidejébe
fog esni.
Kezdjük korán: A munkába való vissza­
térés az első napokban akkor sem köny-
nyű, ha nem kell még amiatt is ideges­
kedni, hogy nem ismerjük a fejés tech­
nológiáját. Tehát munkába állás előtt
néhány héttel célszerű hozzáfogni a fe-
jéshez. Ez a begyakorláson kívül azzal
az előnnyel is jár, hogy a lefejt és lefa­
gyasztott tejből addigra lesz tartalék.
Tartsunk néhány próbát: A gyerekre
vigyázó személy segítségével próbáljuk
el a munkanapokat: intézzük úgy a dol­
gokat, mintha valóban dolgozni men­
tünk volna (a házon kívüli fejést is ide­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
értve), de az első alkalommal csak néhány
órára menjünk el hazulról, azután növel­
jük az időt. Az esetleges problémák már
a próbák során kiderülnek, és így arra is
marad idő, hogy kitaláljuk a megoldást.
Fékezzük a startot: Ha nyolcórás állás­
ba térünk vissza, legjobb csütörtökön
vagy pénteken kezdeni, hogy lássuk, ho­
gyan mennek a dolgok, és a hétvégén ér­
tékelhessünk. Kurta héttel kezdeni sok­
kal kisebb megpróbáltatást jelent, mint
ha azonnal egy teljes ötnapos munkahét
tornyosulna előttünk.
Részmunkaidő: Több ideje marad an­
nak a szoptatásra, aki legalább eleinte
részmunkaidőben dolgozik. Heti két-
három teljes munkanapnál több okból
is jobb hetenként négyszer-ötször fél na­
pot dolgozni. Félnapos munka esetén na­
ponta legföljebb egy szoptatást kell ki­
hagyni. A tejcsorgás se okoz annyi gon­
dot (a blúzaink meghálálják), esetleg a
munkahelyi fejést is megússzuk (vagyis
a kávészünetet tényleg kávézásra fordít­
hatjuk), s ami mindennél többet ér: na­
ponta több időt tölthetünk a gyerekünk­
kel. Az éjszakai műszak is szóba jöhet,
mint olyan lehetőség, amely nem ütkö­
zik a szoptatással - kivált ha a baba már
átalussza az éjszakát - , ezzel szemben
gátol két olyan fontos dolgot, mint a pi­
henés és a magánélet.
Munkába állás után a szoptatós kis­
mamák egyik legnehezebb feladata a fe-
jésre alkalmas időpont és hely megtalá­
lása. Szerencsére azonban a fejés ma már
egyre inkább beépül a munkahelyi rutin­
ba, sőt egyes munkahelyeken kifejezetten
bátorítják. A szoptatást, a fejést és a mun­
kát sok nőnek sikerül összeegyeztetnie.
Az alábbi tanácsok segítségével önnek is
sikerülni fog.
♦ Öltözzünk fejéshez: Ne viseljünk olyan
ruhát, amiben nehéz fejni. A felsőrész
legyen felhúzható vagy elöl kigombol­
A HARMADIK HÓNAP
ható, továbbá lehetőleg olyan anyagból
készüljön, amely nem nyúlik ki, nem gyú­
ródik, nem megy ki a formájából (lásd
a 90. oldalt). Bármit veszünk föl, a ruha
megóvása érdekében béleljük ki a mell­
tartót, és hordjunk magunkkal egy cso­
mag melltartóbetétet, hogy a tejtől átned­
vesedett darabot ki lehessen cserélni.
+ Vonuljunk félre: Munkahelyen sokkal
könnyebb úgy fejni, ha magunkra zár­
hatjuk az ajtót, mondjuk, a saját szobánk­
ban, egy üres irodában vagy tárgyalóban,
vagy a mosdó előterének egy diszkrét
(és tiszta) sarkában.
♦ Rendszeres időbeosztás: Kérjünk en­
gedélyt rendszeres fejőszünetre, igyekez­
zünk mindig ugyanabban az időben fej­
ni, lehetőleg akkortájt, amikor egyéb­
ként szoptatnánk. Ekkor az anyai emlő
„számít” a fejésre (ahogy a szoptatások­
ra is számít), és az óramű pontosságával
megtelik tejjel.
♦ Gondoskodjunk a tárolásról: A frissen
fejt anyatejet a munkahelyi hűtőszek­
rényben lehet tartani, de csak jól látha­
tóan felcímkézve (nehogy véledenül össze­
tévesszék a kávétejszínnel). Másik lehető­
ség az otthonról hozott hűtőtáska (hű­
tőakkumulátorokkal) vagy a tejhűtővel
felszerelt mellszívó. Az anyatej tárolásá­
ról lásd még a 165. oldalt.
♦ Használjuk fel gyorsan a tejet: Oda­
haza azonnal tegyük hűtőbe, és gondo­
skodj uk róla, hogy a baba másnap meg­
kapja. Mindig legyen egy teljes napi adag
a hűtőben.
♦ Rendszer a szoptatásban: A rendszeres­
ség nemcsak a tej kiválasztásnak használ,
hanem anya és gyerek meghitt együttlé-
tének is. Reggel elindulás előtt, majd
délután vagy este hazatérés után szop­
tassuk meg a babát. Beszéljük meg a
gondozóval, hogy a munkaidő utolsó
265
órájában ne adjon neki enni, legfeljebb
csak annyit, hogy ne legyen nagyon éhes.
♦ Hétvégén kapjon kimenőt a cumis­
üveg: A bő tejtermelés érdekében hasz­
náljuk ki szoptatásra a szabadnapokat.
Általában is, ha otthon vagyunk, lehe­
tőleg mellőzzük a cumisüveget.
♦ Az idő ügyes kihasználása: Igyekezzünk
úgy beosztani a napot, hogy minél több­
ször szoptathassunk. Munkába indulás
előtt szorítsunk be két, délutántól két-
három (vagy több) szoptatást. Aki a kö­
zelben dolgozik, próbáljon ebédszünet­
ben hazaugrani. A gondozó is elhozhatja
a babát (a parkolóba vagy a munkahely­
re, ha el lehet intézni). A bölcsődés ba­
bát a bölcsődében is meg lehet szoptatni,
amikor érte megyünk, de akár a kocsiban
is, mielőtt bevinnénk, aszerint, hogy me­
lyik a jobb megoldás. Érdemesebb akkor
megetetni a babát, mikor érte megyünk,
nem kell várni hazáig.
♦ Minél közelebb az otthonhoz. Ha a
munkakörünkhöz hozzátartozik az uta­
zás, elválasztás előtt igyekezzük kerülni
az olyan utakat, amelyek miatt egy nap­
nál tovább távol kell lenni; ha erre nincs
lehetőség, vagy próbáljuk meg előre le­
fejni és lefagyasztani a távollétünk alatt
szükséges mennyiséget, vagy már előző­
leg szoktassuk rá a babát a tápszerre. Sa­
ját közérzetünk és a jobb tejelválaszás
kedvéért vigyünk magunkkal (vagy bé­
reljünk) mellszívót, és három-négy órán­
ként fejjük le a tejet. Hazatérve valószí­
nűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy vala­
mivel kevesebb a tejünk, de ezen segít a
szokásosnál sűrűbb szoptatás és a gon­
dosabban megválogatott étrend.
♦ Lehetőleg vigyük haza a munkát: Amit
nem muszáj bent csinálni, azt csináljuk
meg otthon (ennek az esetleges beosz­
tottak is örülni fognak). Ily módon ru­
galmasabb lesz az időbeosztásunk, és
266
a baba többször lát minket maga mel­
lett, amikor felébred. Alighanem ottho­
ni munka mellett is másnak kell vigyáz­
nia a gyerekre, de megszoptatására időt
lehet szakítani.
♦ Rangsoroljuk a teendőket: Egy szopta­
tó kismamától nem várható, hogy min­
dent megcsináljon és mindenben töké­
letes munkát végezzen. A listavezető a
gyerek és a férj legyen (és ha már van­
nak nagyobb gyerekek, ők). Munkánk­
nak szintén a lista élén kell állnia, főleg
ha valamilyen (anyagi, érzelmi, szakmai)
szempontból fontos nekünk. A többit
könyörtelenül szorítsuk korlátok közé.
JÓ, HA TUDJUK
RENDSZERESSÉG
ffAnyám szerint a gyereket máris
rendhez kell szoktatni A nővérem
viszont azt mondja, ne az órát
lessem, hanem a gyereket.
Melyikükre hallgassak?”
Mint a gyereknevelésben annyiszor, ezt
a kérdést is az dönti el, hogy mi jobb
a szülőnek és a gyereknek. Mindkét
álláspont mellett vagy ellen lehet érve­
ket felhozni, de olyan érv nem létezik,
amely egyszer és mindenkorra eldön-
tené, hogy egy csecsemőt, aki már túl
van az újszülöttkoron, rendhez kell-e
szoktatni vagy sem. Hiszen sem a gye­
rekek, sem a szülők nem egyformák.
Ami az egyik szülőnek és gyerekének
megfelel, az nemcsak egy másik szülő­
nek és gyerekének, hanem gyakran
még a testvéreknek sem jó. Mindkét
nevelési elvnek megvannak a maga
védelmezői és ellenzői, de a szülők ak­
kor teszik jól, ha egyiket sem követik
szolgaian, hanem megtalálják a nekik
való középutat.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Rugalmasan: A csecsemő jó egészsége
szempontjából a (viszonylag) nyugodt,
jókedvű anya talán még az anyatejnél
is fontosabb. Bár nagy valószínűséggel
(a nők többségéhez hasonlóan) önnek
is elég teje lesz a gyerek táplálásához,
az ellenkezője is előfordulhat. Sok anyá­
nak azért lesz kevesebb a teje, mert a
szoptatás melletti munkába járás testi-
leg-lelkileg túlságosan megterheli. Ha
a gyerek nem csak anyatejet kap, a tej-
elválasztás helyreállítása érdekében igye­
kezzünk minél többet szoptatni, ami­
kor otthon vagyunk, de lehetőleg ebéd­
időben is, amennyiben módunkban áll
hazaugrani.
Három hónapos korra a csecsemők
általában szülői közreműködés nélkül is
kialakítják a saját életritmusukat. Az idő­
beosztás nagyjából a következő: a baba
reggelente ugyanakkor ébred, eszik, ta­
lán egy rövid ébrenlét beiktatása után
alszik, ebédre felébred, utána megint al­
szik, megint eszik, ezután - a késő dél­
utáni órákban - hosszabb ideig ébren
marad, utána bevacsorázik, és kora este el­
alszik. Ha ekkor tovább alszik, mint ami­
kor a szülők lefeküdnének, nem árt lefek­
vés előtt, 11 óra körül (vagy mielőtt lera­
gadna a szemünk) felébreszteni, és meg­
etetni. Ezután hajnalig alszik. Az ilyen
korú kisgyerekek már hat órát vagy még
többet is tudnak egyhuzamban aludni.
Vannak rendhagyóbb, ám így is elég
rendszeres napirendet követő csecsemők.
Például reggel 6-kor ébred, eszik, majd
egy-két órára újra elalszik. Ha ezután
felébred, evés előtt még játszik egy kicsit,
de ha egyszer szopni kezdett, három
órán át abba se hagyná. Ha húsz perc
szundítás után felébredt, képes egész dél­
után játszani, miközben csak egyszer eszik
és utána 5 percet szundikál. Délután
A HARMADIK HÓNAP
hatkor eszik, hétre mélyen elalszik, és csak
akkor ébred fel, ha az anyja lefekvés
előtt felébreszti, hogy éjszakára jóllakas­
sa. Az ilyen baba ugyan nem a szokásos
négyórás ritmusban osztja be a napját,
de az alvás-ébrenlét-evés szabályos rend­
ben követi egymást.
Az ilyen „rendes” babák szüleinek
nem nehéz feladat a napirend kialakítá­
sa; még a rendhagyó, de szabályos rend
is lehetővé teszi a tervezést, akár az órát
is hozzá lehet állítani. Mivel ekkor nem a
szülei kényszerítik rá, hanem a baba ál­
lítja fel a szabályokat, a szülőt sem fur­
dalja a lelkiismeret, hogy talán túl szigo­
rúan, szívtelenül bánik a gyerekkel.
Olyan gyerek is van, aki még három
hónapos korára se áll be valamilyen rend­
re. Mindennap máskor ébred, eszik,
alszik. Ha ilyen gyerekünk van, el kell
döntenünk, átvesszük-e az irányítást, és
amennyire lehet, magunk próbáljuk meg-
rendszabályozni az életét, vagy bedobjuk
a törülközőt. Az alábbiakban röviden
vázoljuk, mi várható a két módszertől.
Tervszerű nevelés: A tervszerű neve­
lés szószólói szerint a rendszeresség ki­
számíthatóságot, stabilitást, biztonságot
ad a gyereknek. A nyugodt, megbízható
napi rutin biztosítja azt a megnyugtató
rendszerességet, ami a legtöbb csecsemő
természetének megfelel. A rendszeresség
nem azt jelenti, hogy a baba igényei nin­
csenek kielégítve, hanem azt, hogy kielé­
gítésük naponta ismétlődő rend szerint
történik. Mivel pedig a szülő is ember,
az ilyen (elvileg) kiszámítható ütemterv
lehetőséget ad arra, hogy (otthon vagy
máshol) a baba nélkül egymással is fog­
lalkozhassanak, ami a jó házassághoz igen
fontos, de szinte lehetetlen, ha folyton
azon jár az eszünk, vajon nem enne vagy
aludna-e a gyerek. Ahogy az idő múlik,
a család összetartása és a gyerek nevelése
szempontjából egyre nagyobb lesz a terv-
szerűség jelentősége. A csecsemők látha­
tólag rend nélkül is remekül megvannak,
267
eleinte mindegy nekik, hová viszik, hol,
mikor etetik, altatják. Később azonban
az evés- és alvásidő rendszertelenségére
sírással, dühöngéssel reagálnak. Ha a gye­
rek nem szokott hozzá, hogy idejében
lefeküdjön, iskoláskorában képtelen fel­
kelni, kialvatlanul megy az iskolába, és
nem tud rendesen figyelni.
A csecsemők napirendjének üteme­
zésével könnyű, de nem tanácsos túlzá­
sokba esni. Két-három hónaposnál fiata­
labb kisbabákra semmilyen rendet nem
szabad ráerőltetni: hadd egyenek és alud­
janak, amikor nekik jólesik. Később se
bölcs dolog az éhes gyerektől megtagad­
ni az anyamellet vagy a cumisüveget csak
azért, mert az óra szerint még nincs itt
az ideje (szoptatott babáknál ez azzal a
veszéllyel is járhat, hogy az anyának ke­
vesebb lesz a teje, sőt a gyerek elmarad a
fejlődésben). Kegyetlenség a síró gyereket
nem ölbe venni csak azért, mert az óra­
rend szerint éppen „papás-mamás” idő
volna, mert ettől védtelennek, elhagya­
tottnak érzi magát, úgy éli meg, hogy
nem vigyáznak rá, nem szeretik. Más szó­
val, a túl szigorú rend ugyanolyan rossz,
mint a túlzott lazaság, mert az egyik foj­
togató, a másik pedig megfosztja a gye­
reket az eligazodáshoz szükséges tám­
pontoktól.
Ha a tervszerűség mellett döntünk,
a szabályok megszerkesztésénél számítás­
ba kell venni a gyerek evési és alvási szo­
kásait, a veleszületett hajlamokat (egyes
gyerekek természettől fogva több szabá­
lyozást igényelnek, mások kevesebbet),
valamint a család igényeit. A felállított
szabályt nem szabad szentírásnak tekin­
teni, amit mindenáron szigorúan és pon­
tosan be kell tartani, hanem csak rugal­
mas menetrendnek, ami körül a napjaink
forognak.
Spontán (a gyerek igényeire hagyat­
kozó) nevelés: Társadalmunk többnyi­
re szabályozottan működik (vasúti menet­
rend, munkarend stb. szerint), de egyesek
268
anélkül is megvannak. Ha a baba a rend­
szeresség teljes hiányában is szépen fejlő­
dik (szemmel láthatólag elégedett, nap­
pal élénk és érdeklődő, éjjel alszik), és a
szülei is jól érzik magukat (még akkor
sem bánják, hogy első a baba, ha ez más
dolgaik rovására megy), akkor ez a rend­
szer is beválhat. Pártolói szerint aki min­
dig a baba kéréseire, igényeire reagál,
jobban megismeri a gyerekét, másrészt az
így elnyert bizalommal megalapozza jó
kapcsolatát a gyerekkel. Az olyan baba,
akit akkor szoptatnak meg, amikor enni
kér (fliggedenül attól, hogy nemrég evett),
akkor hagyják aludni (vagy ébren marad­
ni), amikor akar, és napközben annyit
veszik fel vagy hurcolják, amennyit csak
lehet (vagy ahányszor csak kéri), úgy ér­
zi, vigyáznak rá és emberszámba veszik,
és ezt azzal hálálja meg, hogy kevesebbet
sír és hisztizik. Mivel az ilyen nevelés
több együtdéttel jár, a szülő jobban, gyor­
sabban megismeri a gyerekét. A spon­
tán nevelés mellett döntő szülők vélemé­
nye szerint a gyerek megregulázásának
hosszabb távon nagyobb a kára, mint a
vele elérhető rövid távú haszon.
A rendszertelen körülmények kö­
zötti nevelkedésnek azonban megvan­
nak a maga hátulütői. Van olyan csecse­
mő, akinek kell a rend. Az ilyen baba
dühbe gurul, ha késik az etetés, és túl­
fárad, ha késik az altatás. Ha a baba
rosszul viseli az anya rendszertelen nap­
pali és éjszakai életét, valószínűleg na­
gyobb rendet igényelne, akkor is, ha az
anyja nem. A rendszertelen tartás nem­
csak a csecsemő fejlődésének árthat meg,
hanem az önfegyelem kialakulásának és
későbbi gyakorlásának is. Ha korábban
nem szokott hozzá a rendhez, iskolásko­
rában nehezen fogja bírni a pontosságot,
valamint a házi feladattal, dolgozatírás­
sal járó kötelmeket. Természetesen van­
nak gyerekek, akik rendszertelen tartás
mellett is jól fejlődnek. Mivel pedig min­
den gyerek más, és a jelleme is különböz­
het a szüleiétől, könnyen előfordulhat,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
hogy a rendszertelenül nevelt csecsemő­
ből szinte vaskalapos gyerek lesz, aki a
saját igényeinek megfelelő szabályokat
állít fel (előírja magának, amit a szülei el­
mulasztottak, pl. hogy mikor kell lefe­
küdni), a menetrend szerint neveltről pe­
dig később minden rendszabály lepereg.
Ha a spontán módszer mellett dön­
tünk, vigyázzunk, nehogy úgy járjunk,
hogy miközben a baba kedvét lessük,
elhanyagoljuk a férjünket. Az olyan há­
zaspárok, akik a gyereket nem fektetik
le rendszeres időben, hamarosan azon
kapják magukat, hogy szinte soha nincse­
nek együtt. Esténként oly jól érzik ma­
gukat hármasban, hogy megfeledkeznek
róla, milyen jó - és fontos - kettesben
lenni.
Azonfelül, hogy nincs rá szabály, hó­
napról hónapra változhat is, melyik mód­
szer felel meg jobban az anyának és gye­
rekének. Ha tervszerűen kezdjük, lehet,
hogy később úgy érezzük, gúzsba vagyunk
kötve. Ha a spontán módszerrel kezdjük,
kiderülhet, hogy a gyerek igényli a rend­
szerességet. Az a legvalószínűbb azonban,
hogy a szülők többségéhez hasonlóan egy
köztes megoldásnál fogunk kikötni. Bár­
milyen módszernél tudatában kell azon­
ban lenni, hogy ez egyedül a mamára és
a babára tartozik. Azt csináljuk, ami ne­
künk és a kisbabának leginkább megfe­
lel, és ne törődjünk vele, mit szólnak
hozzá mások.
LEFEKTETÉS
yyAgyerekem szopás közben
szokott elaludni Rossz szokásról
van-e szó, amin változtatni kell?"
Elméletileg jól hangzik, hogy a gyereket
nem akkor kell ágyba dugni, mikor már
elaludt, hanem amikor még ébren van,
így elválasztás után magától el fog aludni
anélkül, hogy a mellbimbó vagy a cumis­
üveg a szájában lenne. A gyakorlatban
azonban aki már megpróbálta megaka­
dályozni, hogy gyereke szopás közben
A HARM ADIK HÓNAP
VERSENGŐ NEVELÉSI ELVEK
Ha az ember benyit egy tetszőleges
könyvesboltba, és a polcokon (vagy az
interneten) megnézi a szülőknek szóló
írásokat, töméntelen nevelési tanács­
adó könyvet, magazint, cikket, taná­
csot talál. A záporozó nevelési elvek
mindegyikének megvannak a maga
- sokszor egymással ellentmondó -
dogmái, és természetesen mindegyik
a legjobbnak hirdeti magát. Függet­
lenül attól, hogy az etetésről, az éj­
szakai altatásról, az altatás helyéről,
a hordozás módjáról vagy az elválasz­
tás idejéről szólnak-e, mindegyik abból
indul ki, hogy a gyereknek szükségletei
vannak, amelyek kielégítése a szülők
feladata.
A sokféle tanácshoz, elmélethez kü­
lönféle módszerek és a többi nézettel üt­
köztetett szempontok tartoznak. A szülők
többsége a két „legkorszerűbb” elmélet
egyikét fogadja el. A babát csatolt rész­
nek tekintő „testközeli nevelés” lényege
a spontán nevelés, az együtt alvás és a ba­
ba hurcolászása (a lehető legszorosabb
testi kapcsolat a baba igényeinek lehető
legjobb kielégítése érdekében). A „szülő­
központú” nevelés lényege olyan szer­
vezett feltételek kialakítása, amelyek
elaludjon, vagy felébreszteni, ha már el­
aludt, jól tudja, hogy ez szinte megvaló­
síthatatlan. A szopás közben elálmoso-
dott csecsemőt nehéz megakadályozni
abban, hogy elaludjon. Kérdés: ha tud­
nád, megakadályoznád benne?
Ráérünk a babát megtanítani arra,
hogy az anyamell (vagy cumisüveg) se­
gítsége nélkül elaludjon, amikor már
nagyobb - 6-9 hónapos - , és ritkábban
szopik. Elválasztás után akkor is viszony-
lag gyorsan le lehet szoktatni róla, ha be­
vett szokásává vált.
Ha azonban adódik a lehetőség, ér­
demes a babát alvásidőben lefektetni,
269
családias, tervszerű módon szolgálják a
gyerek igényeinek kielégítését.
Vannak szülők, akik a kettőt kombi­
nálják, attól függően, miről van szó. Van,
aki mindegyiket kipróbálja, hogy kikísér­
letezze, melyik való a gyerekének. Van,
aki hosszú ideig ingadozik, de egyiket se
tartja elég meggyőzőnek. Van, aki mind­
két módszerből szemezgetve dolgozza ki
a saját módszereit. Van, aki az egyiket
mindenestül elfogadja, a másikat szidja.
Azt azonban az elméletek - és hí­
veik - többsége figyelmen kívül hagyja,
hogy a gyereknevelésben nincsenek holt­
biztos szabályok. A baleset- és egészség-
védelmet kivéve (autóülés, rendszeres or­
vosi felügyelet) a jó nevelésnek sokféle
módja létezik. A gyerekorvosok általános
véleménye szerint az adott családban az
a jó módszer (vagy kombinált módszer),
amelyben a szülők meg tudnak egyezni,
és az elhatározottakat következetesen vég-
hezviszik. Mindaddig, amíg a gyerek ép,
egészséges és elégedett, érdemesebb azt a
módszert követni, ami a családnak a leg­
jobban megfelel, semmint valamilyen
dogmához ragaszkodni - netán bűntu­
datot érezni, mert mások rossz szem­
mel nézik, ahogy a gyereket neveljük.
amikor még ébren van: már nem annyira
éber, hogy ne tudjon elaludni, de látszik
rajta az álmosság. Egy kis ringatás, ba-
busgatás, altatódal segítségével könnyű
ebbe az állapotba hozni (természetesen
ha már elaludt, békén kell hagyni).
FELKELÉS ÉJSZAKAI
ETETÉSHEZ
yyA barátnőm gyereke alighogy
kijött a kórházból, már átaludta
az éjszakát, az enyém meg most
is ugyanolyan gyakran felébred
enni, mint újszülött korában.”
270
A gyakori éjszakai etetés többnyire a
csecsemők megfelelő táplálásához szük­
séges. Bár van olyan baba, akinek három
hónapos korára (vagy még előbb) éjsza­
ka már nem kell annyiszor ennie, a két-
három hónaposokat, főleg a szoptatott
babákat, éjszakánként kétszer-háromszor
még meg kell etetni.
A kisbabának valószínűleg szüksége
van némi éjszakai táplálkozásra, arra azon­
ban biztosan nem, hogy esténként há-
romszor-négyszer teletömjék. A késő esti
adagokat nemcsak azért célszerű foko­
zatos csökkenteni, hogy az anya többet
pihenhessen, hanem azért is, mert ez az
első fontos lépés afelé, hogy később evés
nélkül átaludja az éjszakát. íme a módszer:
♦ Növeljük a lefekvés előtti adagot:
Az álmos baba képes elbóbiskolni, mi­
előtt éjszakára rendesen betankolt volna;
ilyenkor próbáljuk meg büfiztetés ürü­
gyén finoman felrázni (a rázogatás szó
szerint értendő) vagy más módon stimu­
lálni, majd addig etetni, amíg láthatóan
eleget nem kapott. Az olyan babának,
aki még nem elég nagy hozzá, az alvásidő
meghosszabbítása kedvéért sem szabad
szilárd ételt adni (cumisüvegébe gabona­
félét keverni).
♦ Keltsük föl a babát enni, mielőtt mi
magunk lefeküdnénk. A késői vacsorától
remélhetőleg eléggé jóllakik ahhoz, hogy
hat-nyolc órát aludni hagyjon minket.
Ha álmosabb, semhogy egy teljes adagot
elfogyasszon, annyit talán így is eszik,
hogy egy-két órával tovább bírja evés
nélkül. (Természetesen ha ettől még gyak­
rabban ébred fel, nem érdemes folytatni.
Talán éppen az ébresztgetéstől lett rosz-
szabb alvó.)
♦ Gondoskodjunk róla, hogy napközben
eleget egyen, különben az éjszakai órá­
kat fogja kihasználni a hiányzó kalória
pótlására. Ha úgy látjuk, erről van szó,
napközben érdemes többször szoptatni,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
hogy fokozódjon a tejtermelés (lásd még
a 169. oldalt). Ha üvegből etetünk, nö­
veljük a tápszeradagokat. De csak óvato­
san, mert előfordulhat, hogy a kisbaba
rászokik a kétóránkénti etetésre, és éj­
szaka is ragaszkodni fog hozzá. Ilyen
esetben jobb áttérni a ritkább, de huza­
mosabb etetésre.
♦ Tartsunk hosszabb szünetet az eteté­
sek között. Ha a baba kétóránként fel­
ébred, és enni kér (ami újszülötteknél
természetes, de a jól fejlődő két-három
hónaposoknál már kevésbé), éjszakán­
ként vagy másnaponként fél-fél órával
nyújtsuk meg az időt. Ne ugorjunk az
első nyikkanásra, várjunk egy kicsit,
hátha a gyerek szerez egy kis meglepe­
tést a mamának, és magától elalszik. Ha
ehelyett egyre hangosabban követelődzik,
próbáljuk etetés nélkül megnyugtatni:
lapogassuk, simogassuk, dúdoljunk ne­
ki monoton altatódalt, vagy szólaltassunk
meg kiságyba való zenélő játékot. Ha bi­
zonyos (a mi türelmünktől függő) időn
belül nem hagy fel a sírással, vegyük ölbe,
és babusgatva, ringatva, gügyögve vagy
énekelve nyugtatgassuk. A szoptatott ba­
bákat az apjuk könnyebben meg tudja
nyugtatni, mert szeme, hangja, illata nem
csábítja őket evésre - ellentétben az anyá­
val, aki maga a tejforrás. A szobában le­
gyen sötét, a fölösleges beszélgetés és
egyéb ingerek kerülendők.
Ha a gyerek elalvás helyett továbbra is
enni kér, meg kell etetni, de legalább az
időközt sikerült jó fél órával megnyúj­
tani. A baba remélhetőleg néhány éjszaka
alatt hozzászokik az új rendhez, és két
evés között ennyivel tovább fog aludni.
Az időközöket fokozatosan addig kell
nyújtani, míg be nem éri éjszakánként
egy etetéssel, amire még két-három hó­
napig szüksége lesz.
♦ Csökkentsük a mennyiséget azokon az
éjszakai etetéseken, amelyeket el szeret­
a h arm ad ik hónap
nénk hagyni. A szoptatás idejét, illetve az
üvegből adott adagot fokozatosan mér­
sékeljük. Éjszakánként vagy másnapon­
ként egyre kevesebbet adjunk.
♦ Növeljük a mennyiséget azon az éjsza­
kai etetésen, amelyet (egyelőre) folytatni
szeretnénk. Ha például a gyerek éjfélkor,
kettőkor és négykor ébred fel, az első és
a harmadik alkalmat célszerű kihagyni.
Ezt úgy a legkönnyebb megoldani, ha a
kettő között többet kap enni. Egy pár
korty a mellből vagy az üvegből nem
fogja sokáig nyugton tartani. Az álmos
baba ébren tartásáról és megetetéséről
lásd a 125. oldalt.
♦ Éjszaka ne cseréljünk pelenkát, hacsak
a szimatunk azt nem súgja, hogy feltét­
lenül szükséges. (Természetesen minél
ritkábban kap éjszaka enni, annál rit­
kábban kell pelenkázni.) Ha a baba két
pelenkaméret határán van, a nagyobb szí­
vófelületű méretet vagy speciális éjszakai
pelenkát kell ráadni.
♦ Tartsuk messzebb magunktól: Ha a gye­
rekkel egy szobában vagy egy ágyban al­
szunk (de ezt csak ideiglenes megoldás­
nak szánjuk), talán most jött el az ideje,
hogy fontolóra vegyük a leválást (lásd
a 275. oldalt). Talán a közelség az oka,
hogy olyan sokszor felébred, vagy az,
hogy sokszor felvesszük.
♦ Négy hónapos korra a kisbabák több­
ségét éjszaka már egyáltalán nem kell
etetni. (Pusztán az anyagcsere szempont­
jából nézve az ötkilós súly elérése után
már evés nélkül is kibírják az éjszakát
- más kérdés, hajlandók-e lemondani
róla.) Ha az éjszakai ébredések szokása
az ötödik-hatodik hónapra sem múlik el,
gyanús, hogy nem azért ébred fel, mert
tényleg ennie kell, hanem mert meg­
szokta, hogy éjszaka is kap enni: ha a
pocakja megszokta, hogy kétóránként
megtöltik, ,,üres!” jelzést ad akkor is,
271
ha egyébként még bőven van benne tar­
talék. Az éjszaka átaltatására vonatkozó
tanácsokért lásd a 361. oldalt.
BÖLCSŐHALÁL (SIDS)
„Mióta a szomszédban bölcsőhalál
történt, nagyon ideges vagyok,
éjjel többször isfel kell ébresztenem
a gyereket, hogy lássam, rendben
van-e. Azon gondolkodom, meg­
kérdem a gyerekorvos véleményét
a babafigyelőkészülékekröL”
A bölcsőhalál viszonylag új orvosi elne­
vezés, de a szülők valószínűleg ősidők óta
rettegnek tőle, hogy éjszaka hirtelen meg­
hal a gyerekük. Ilyen eseteket régi szöve­
gekből is ismerünk, például azzal a cse­
csemővel is ez történhetett, akire a Ki­
rályok Könyve szerint ráfeküdt az anyja.
A bölcsőhalál veszélye azonban el­
enyészően kicsi, kivéve ha a gyerekkel
már előfordult, hogy életveszélyesen el­
akadt a lélegzete, és újra kellett éleszteni
(ebben az esetben lásd a következő ol­
dalt). Ennél anyára és gyerekre nézve na­
gyobb veszélyt jelent, ha állandó halál-
félelemben élnek.
A szülők többségét lehetetlen meg­
győzni, hogy éjszakánként nem muszáj
ellenőrizni a gyerekük légzését. Sokan
szinte maguk se mernek levegőt venni,
amíg a gyerek egyéves korára ki nem nö­
vi a bölcsőhalál veszélyét. Ezzel addig
nincs is baj, amíg a rémüldözés nem
hatja át a szülők és a gyerek viszonyát.
Bár a szülők nyugalma szempontjá­
ból a babamonitor - olyan készülék,
amely jelzi, ha a baba nem vesz levegőt
- ideális (bár kissé drága) megoldásnak
látszik, a normális baba monitorozása
néha több problémát okoz, mint ameny-
nyit megold. A gyakran előforduló téves
jelzések miatt inkább nyugtalanító a ha­
tása, mint megnyugtató.
A magabiztosabb fellépés érdekében
- a fent felsorolt óvintézkedéseken felül -
tanuljuk meg, hogyan kell újra megindí­
272
tani a csecsemők légzését (cardiopul-
monary resuscitation, CPR, kardio-
pulmonális újraélesztés), és mielőtt a
gyerekünket rábíznánk valakire, győ­
ződjünk meg róla, hogy az illető is is­
meri ezt az életmentő technikát. így
ha mégis előfordulna, hogy a baba nem
vesz levegőt, haladéktalanul meg lehet
kísérelni az újraélesztését (lásd az 610.
oldalt). Aki még ezek után sem tud sza­
badulni a félelemtől, beszéljen a gyerek­
orvossal, vagy a továbbiakban fordul­
jon a témával foglalkozó szakorvoshoz
(az ilyen kóros aggodalmaskodást sok­
szor a szülés utáni depresszió váltja ki,
lásd a 692. oldalt).
A BÖLCSŐHALÁLRÓL
Bölcsőhalálnak (orvosi nevén SIDS: hir­
telen csecsemőhalál szindróma) a lát­
hatólag egészséges csecsemők hirtelen,
ismeretlen okból bekövetkező halálát
nevezzük, amelyet se a baba addigi egész­
ségi állapotával, se boncolással, se a halál
körülményeivel nem lehet megmagya­
rázni. Bár kéthetes és egyéves kor között
a fő haláloknak számít, az átlagos csecse­
mőnél bölcsőhalálnak kicsi a valószí­
nűsége (kb. 1 : 1500), és a szülők által
bevezetett megelőző intézkedésekkel a
veszély tovább csökkenthető (a bölcső­
halál megelőzését lásd a túloldalon).
A bölcsőhalál veszélye általában
2-4 hónapos kor között, főleg féléves kor
alatt a legnagyobb. Korábban úgy vélték,
hogy a tragédiák „tökéletesen egészsé­
ges” babákkal történtek minden ok nél­
kül, újabb kutatások szerint azonban a
bölcsőhalált szenvedett csecsemők csak
látszólag voltak egészségesek, valójában
volt valamilyen, a hirtelen halálra haj­
lamosító bajuk. Az egyik feltételezés
szerint agyuknak az a része maradt el a
fejlődésben, amelynek az a feladata, hogy
légzési problémák esetén felébressze
az embert. Egy másik elmélet szerint az
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
„Tegnap délután bementem meg­
nézni a gyerekemet, mert mintha
túl soká aludt volna. Mozdulat­
lanulfeküdt a kiságyban, és el
volt kékülve. Mikor szintefélőrülten
felkaptam, újra elkezdett lélegezni
Az orvos azt mondja, kórházba
kell vinni kivizsgálásra. Meg
vagyok rémülve.”
Bár rémisztő élményben lehetett része,
tulajdonképpen szerencséje volt. Nem­
csak azért, mert a baba rendbejött, ha­
nem azért is, mert önnel együtt az or­
vost is figyelmeztette az ismétlődés ve­
szélyére és megelőzésének fontosságára.
ok a szívműködés fel nem ismert zava­
rában keresendő.
Az olyan csecsemők jobban ki van­
nak téve a bölcsőhalál veszélyének, akik­
nek anyja kiskorában kevés törődést ka­
pott vagy a terhesség alatt dohányzott
(a szülés előtti és utáni dohányzás há­
romszorosára növeli a veszélyt), vagy
húszévesnél fiatalabb (ekkor az ok épp­
úgy lehet a szülés előtti vagy utáni bánás­
mód vagy a dohányzás, mint az éretlen­
ség). Az idő előtt vagy kis súllyal szüle­
tett babák is nagyobb veszélyben vannak.
A bölcsőhalál nem fertőző, és a ha­
lálokok között nem szerepel sem hányás,
fulladás vagy kisebb betegség, sem a kü­
lönféle oltások.
Vannak azonban olyan faktorok,
amelyek növelik a bölcsőhalál kockáza­
tát: ilyen például a hason alvás, a túl pu­
ha vagy laza ágynemű, a párna, az alvó­
társnak használt játékok, a dohányfüst
és a túlmelegedés. Szerencsére ezek mind­
egyike elkerülhető. Tény, hogy mióta
1994-ben Amerikában beindult és ná­
lunk is elterjedt a „Back to Sleep” al­
tatástechnikai kampány, a bölcsőhalál
40 százalékkal csökkent.
A HARMADIK HÓNAP
A BÖLCSŐHALÁL MEGELŐZÉSE
A bölcsőhalál veszélye a felsorolt intézke­
désekkel számottevően csökkenthető:
♦Alváshoz a babát a hátára kell fektet­
ni, és ezt mindenkitől feltétlenül meg
kell követelni, aki a gyerekre vigyáz
(bébiszitter, bölcsődei dadus, nagyma­
ma stb.).
♦ A kiságy matraca legyen kemény,
a lepedő feszes. Dobjunk ki belőle min­
den laza ágyneműt, párnát, bolyhos hol­
mit, alvóállatkát, puha játékszert. Paplan
helyett lehetőleg használjunk egyrészes
hálózsákot. (Ha a szülőkkel alszik, a nagy­
ágyból is küszöböljük ki a veszélyforrá­
sokat, lásd a 277. oldalt.)
♦ Soha ne hevüljön túl a baba. Éjszaká­
ra ne öltöztessük túl melegen - ne ad­
junk rá sapkát, ne tegyünk rá még egy
takarót stb. -, és ne fíítsük túl a szobá­
ját. Kézzel vizsgálva a baba bőrének
Az orvos pontosan ezért látta jónak a
kórházi kivizsgálást.
A babának életveszélyes tünetei
voltak, de ez nem jelenti azt, hogy most
veszélyben volna az élete. Bár a hosz-
szabb (20 másodpercen túli) légzésszü­
net némileg növeli a bölcsőhalál koc­
kázatát, az esetek 99 százalékában nem
történik nagyobb baj. Az elővigyázatos­
ság kedvéért és a kiváltó okok megálla­
pítása érdekében a kórházban alaposan
megvizsgálják a kórelőzményt, a baba fi­
zikai állapotát, elvégzik a szükséges diag­
nosztikai vizsgálatokat, és megfigyelik a
légzés esetleges elakadását. (Ilyen kivizs­
gálásra akkor is sor kerülhet, ha a csecse­
mőnek még nem maradt ki a lélegzete,
de két vagy több testvére bölcsőhalálban
halt meg, vagy az egyik testvére meg­
halt, a többinek pedig életveszélyes tü­
netei voltak.)
273
nem szabad forrónak lennie. A túlhe-
vülés kihagyó légzést, ez pedig egyes cse­
csemőknél bölcsőhalált okozhat.
♦Tiltsuk meg a dohányzást a lakásban,
illetve a gyerek közelében.
Újabb kutatások szerint a szoptatással
táplált babák (különösen azok, akiket
négy hónapnál tovább szoptatnak) ke­
vésbé vannak kitéve a bölcsőhalál veszé­
lyének, mint az üvegből etetett babák,
de állítólag a cumi is használ. Az ered­
mények igazolásához azonban még to­
vábbi kutatásra van szükség.
Nem javasolt az alvó baba testhely­
zetének (pl. kiékeléssel történő) rögzí­
tésére vagy a levegő visszanyelésének
megakadályozására szolgáló készségek
használata, mert sem a biztonságossá­
gukat nem sikerült még igazolni, sem
azt, hogy valóban képesek-e megelőzni
a bölcsőhalált.
A kivizsgálást szakorvosi intézetben,
kórházban vagy SIDS-prevenciós köz­
pontban végzik. A bölcsőhalállal kap­
csolatban a legfontosabb tudnivalókat
innen lehet megtudni: www.bolcso-
halal.hu.
A kivizsgálás eredménye gyakran az,
hogy a tüneteket valamilyen, viszonylag
egyszerű okra lehet visszavezetni (például
fertőzés, görcs, légúti akadály), amely­
nek a kezelésével a veszély el is múlik.
Ha a tünetek okát nem sikerül megálla­
pítani, vagy ha szív- vagy tüdő-rendel-
lenességet találnak, orvosi javaslatra a
gyereket otthon olyan készülékkel lát­
ják el, ami folyamatosan figyeli a légzé­
sét és/vagy a szívverését. A babafigyelő
műszert elektródák segítségével a gye­
rekre kapcsoljuk, illetve a kiságy, a járó­
ka vagy a bölcső matracába ágyazzuk.
Az anyát vagy a gyerekre vigyázó sze-
274
HOGYAN JELENTSÜK AZ ORVOSNAK
A LÉGZÉSI PROBLÉMÁKAT?
A pillanatnyi (legföljebb 20 másodper­
ces) légzéskimaradás normális jelenség­
nek számít, de az ennél hosszabb lég­
zésszünet - vagy az olyan rövidebb tar­
tamú, amelytől a baba elsápad, elkékül
vagy elernyed, és lelassul a szívverése -
orvosi beavatkozást igényel. Ha élesz­
teni kell, azonnal orvost vagy mentőt
kell hívni. Ha gyengéd rázogatással nem
sikerül feléleszteni, próbáljuk újra­
élesztéssel (CPR-rel) beindítani a légzé­
sét (lásd a 610. oldalt), és hívjuk vagy
hívassuk fel az 104-es segélykérő számot.
Az orvos minél jobb tájékoztatása érde­
kében igyekezzünk megfigyelni a kö­
vetkező körülményeket:
mélyt megtanítják a babamonitor csatla­
koztatására és a CPR-elsősegélyre. Bár a
bölcsőhalál ellen a műszeres megfigyelés
sem garantál teljes védelmet, segítségével
az orvos jobban figyelemmel tudja kísér­
ni a gyereket, és az anyának is megnyug­
tatóbb érzés, mint tétlenül a sors kegyére
bízni magát. Mindamellett tudni kell,
hogy a babafigyelő készülékek értékét
egyesek kétségbe vonják, másrészt a leg­
egészségesebb kisbabákkal is előfordul,
hogy kimarad a lélegzetük vagy lelassul a
szívverésük, de ettől még nem fenyegeti
őket a bölcsőhalál veszélye. A téves riasz­
tás sem ritka.
Ne hagyjuk, hogy ez az esemény,
a kórházi kezelés vagy az esetleges mű­
szeres figyelés központi kérdéssé váljon.
Ezzel csak azt érnénk el, hogy egyéb­
ként egészséges gyerekből „beteget” csi­
nálunk, és ártunk a testi-szellemi fej­
lődésének. Ha a babamonitor miatt a
családban inkább nőtt a feszültség, mint
csökkent, forduljunk tanácsért orvoshoz
vagy szakképzett tanácsadóhoz.
Bár a feltételek orvosonként változ­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Alvás vagy ébrenlét idején maradt-e
ki a baba légzése?
♦ Mit csinált éppen a baba: pl. aludt,
evett, sírt, bukott, fuldokolt, köhögött?
♦ Megváltozott-e a színe: elsápadt, elké-
kült, elvörösödött?
♦ Kellett-e éleszteni? Milyen módszer­
rel és milyen gyorsan sikerült?
♦A légzéskimaradás előtt megváltozott-e
a sírása (pl. magasabb lett a hangja)?
♦ Ernyedt vagy merev volt-e, vagy nor­
málisan mozgott?
♦Szokott-e hangosan szuszogni, horkolni?
nak, a műszeres figyelést rendszerint ak­
kor lehet abbahagyni, ha az első eset
után a babának két hónapig nem voltak
hosszabb, erőteljesebb stimulálást vagy
a mentők kihívását igénylő tünetei.
Az olyan babákra, akiknél másodszor
is súlyos tünetek fordultak elő, szigorúbb
szabályok érvényesek. Bár a műszer hasz­
nálatának elhagyására hat hónapos kor­
ban kerülhet sor, amikor a baba túljutott
a veszélyes életkoron, az esetek 90 száza­
lékában kivárják vele az egyéves kort.
„Koraszülött kisbabámnak
az első néhány héten pár
alkalommal kimaradt a légzése>
de a gyerekorvos szerint nem
kell aggódni, és nincs szükség
babamonitorra. ”
A légzéskimaradás koraszülötteknél meg­
lehetősen gyakori jelenség, előfordulását
a 32. hétnél korábban született csecsemők
körülbelül felénél leírják. Ha az úgyne­
vezett koraszülött-légzéskiesés az előtt
az időpont előtt fordul elő, amikor a ba­
A HARMADIK HÓNAP
bának időre meg kellett volna születnie,
sem a bölcsőhalál, sem a későbbi légzés­
kiesés kockázata nem növekszik. Tehát
- hacsak az eredetileg számított születési
időpont után nem jelentkeznek komoly
tünetek - valóban nincs ok aggodalomra.
Szakemberek szerint az sem tekint­
hető a bölcsőhalál előjelének, ha a rendes
időre született csecsemő légzése anélkül
marad ki rövid időre, hogy elkékülne,
elernyedne vagy újraélesztésre lenne
szüksége; ezek közül a csecsemők közül
csak nagyon kevesen szenvednek böl­
csőhalált, másrészt a bölcsőhalálesetek
többségét nem előzi meg korábbi lég­
zéskimaradás.
„Félek beoüatni a gyerekemet,
mert az oltás állítólag bölcsőhalált
okozhat
Bár tudományos bizonyítékok szerint
az oltásnak nincs köze a bölcsőhalálhoz,
annyi más rég megcáfolt tévhithez ha­
sonlóan ez a hiedelem is makacsul tart­
ja magát. Ráadásul a csecsemőket már a
DTPa nevű újabb, biztonságosabb készít­
ménnyel oltják be (lásd a 236. oldalt),
amit még elméletileg sem lehet össze­
függésbe hozni a bölcsőhalállal. Aggoda­
lomra tehát semmi ok.
Ha továbbra is kétségeink vannak,
beszéljünk a gyerekorvossal - ő bizto­
san meg fogja győzni az oltás fontossá­
gáról.
Az immunizálás mellett szóló nyo­
mós érvekért lásd a 233. oldalt.
KÖZÖS SZOBA
„Tízhetes kisbabánk születése óta
egy szobában van velünk. Ez nem
lesz mindig így, csak az a kérdés,
mikor tegyem át a saját szobájába.”
Az első egy-két hónapban, mikor a baba
(akár szopik, akár cumisüvegből etetik)
tnég legalább annyit van ölben, mint az
ágyban, és az éjszakai etetések, pelenká-
275
zások, ringatások forgatagában csak rö­
vid szakaszokban lehet mellette aludni,
nem árthat kartávolságban tartani. Sok
szülő később, akár a kisgyerekkorig is,
a közös szobát részesíti előnyben vagy
tartja kényelmesebbnek (a két ok gyak­
ran összefonódik). Ha azonban nem aka­
runk vele örökre egy szobában aludni,
akkor érdemes változtatni a szokáson,
amikor már nem kell éjszaka rendszere­
sen etetni (ez kb. 2-4 hónapos kor között
várható). Ezután a kis szobatárs jelenléte
különféle gondokkal járhat.
Kevesebbet alszik a baba: Ha egész
éjjel egy szobában vannak, az anya nem
tudja megállni, hogy minden nyikka-
násra föl ne vegye, esetleg megszakítva
az alvási ciklusait. A csecsemők távolról
sem alszanak nesztelenül, de az esetek
többségében maguktól is gyorsan újra
álomba süllyednek. Ha a legkisebb nyö­
szörgésre fölveszik, talán a legédesebb ál­
mából verik fel. Másrészt a felületesebb
alvási szakaszokban a legkisebb zajra is
felébredhet, hiába járkálunk puha pa­
pucsban lábujjhegyen, hiába próbálunk
csöndesen besurranni az ágyba.
Kevesebbet alszik a szülő: Természe­
tesen attól, hogy éjszakánként többször
fölvesszük a babát, nem csak ő fog ke­
vesebbet aludni. De ha megálljuk is,
hogy fölvegyük, egy darabig biztosan
nem alszunk el, mert azt fogjuk lesni,
mikor vált a nyöszörgés sírásba. Mivel a
csecsemők hírhedten nyugtalan alvók,
a kicsi rúgkapálása, mocorgása miatt sem
fogunk tudni rendesen aludni. Vannak
szülők, akiket éjszaka nem zavar a gye­
rekük mocorgása, sőt úgy érzik, a szoba
csöndje nem éri meg azt a hátrányt, hogy
mikor a baba sír, a sötét folyosón kell
átbotorkálni hozzá.
Kevesebb intim együtüét: A szülők nyil­
ván abban a tudatban (vagy legalább
abban a hiszemben) kezdeményezik
276
a szexuális együttlétet, hogy a gyerek al­
szik —kérdés azonban, mennyire tudják
elengedni magukat a mellettük alvó (han­
gosan szuszogó, fejét ide-oda forgató, ál­
mában nyögdécselő) baba társaságában?
A problémákat egy célszerűen kijelölt hely
(pl. kinyitható kanapé) segítségével el le­
het kerülni.
Később nehezebb: Ha túl sokáig lakunk
egy szobában, nehezebb lesz az elszaka­
dás, amikor végül mégis átköltöztetjük a
gyereket a saját szobájába. (Vannak gyere­
kek, akiket nem nehéz átszoktatni: mikor
már elég nagyok hozzá, hogy egyedül
aludjanak, minden további nélkül maguk
mögött hagyják szüleik szobáját.)
Természetesen saját szobára nincs
minden családban lehetőség. Ahol pél­
dául másfél szobás lakásban vagy több gye­
rekkel laknak, a csecsemőnek valakivel
osztoznia kell a szobán. Megoldásként
szóba jöhet a térelválasztó, ami lehet pa­
raván vagy a mennyezetre szerelt, sínen
lógó vastag függöny (az utóbbi jó hang-
szigetelő). Vagy a hálószoba átengedése a
babának, amely esetben a nappaliba ven­
ni kell egy alvásra is használható kanapét.
Vagy a nappali egyik sarkának elkerítése
a gyereknek, ekkor az esti tévézéshez, tár­
salgáshoz át kell települni a hálószobába.
Ha a baba egy másik gyerekkel kerül
egy szobába, az alvóhelyek kialakítása
attól függ, milyen jó alvók. Ha egyikük
vagy mind a kettő éberen alszik, és éjsza­
kánként többször felébred, nem lesz köny-
nyű az élet, amíg meg nem tanulnak
egymás ébredéseitől függetlenül aludni.
Megoldásnak ezúttal is a térelválasztó vagy
a függöny kínálkozik, amely a hangszi­
getelésen kívül némi önállóságot is bizto­
sít a nagyobb gyerek számára.
KÖZÖS ÁGY
„Sokak szerint jó, ba a gyerek
egy ágyban alszik a szüleivel Ha
meggondolom, hányszor ébreszt
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
fel éjszakánként a kislányom,
el tudom képzelni, hogy így
mindannyian többet tudnánk
aludni”
Egyes családokban a közös „családi ágy”
magától értetődő (és szívmelengető) do­
log. Vannak, akiknek csak praktikus, de
olyanok is, akiknek rémálom. Az együtt-
alvás pártolói szerint a családi ágy számos
előnnyel jár: erősíti az érzelmi kötelé­
keket, megkönnyíti a gyerek szoptatását-
babusgatását, a magány ellenszere. Egye­
sek szerint ellenszere a bölcsőhalálnak is,
noha még senki nem mutatott ki össze­
függést a bölcsőhalál és az együtt- vagy
különalvás között. Az ellentábor meg­
győződése szerint azért jobb külön alud­
ni, mert ha a baba megtanul egyedül
aludni, függetlenebb lesz, nem alakulnak
ki alvászavarai, nincs kitéve a veszélynek,
hogy megfullad a szülői ágyak párnái, pu­
ha paplanjai közt, és végül a szülőknek
is kényelmesebb (nyugodtabban tudnak
aludni, de attól se kell félniük, hogy bele­
fekszenek a büfizésből vagy a pelenkából
származó tócsákba).
Bár elméletekben, véleményekben
nincs hiány, a szülőkre váró döntések
többségéhez hasonlóan az is teljesen ma­
gánügy, hogy kiságyban vagy a saját
ágyunkban akarjuk-e altatni a gyereket.
Természetesen ezt is éber állapotban érde­
mes eldönteni (értsd: nem éjjel 2-kor),
mikor képesek vagyunk tiszta fejjel fon­
tolóra venni a következő szempontokat:
A gyerek biztonsága: A felnőttek szere­
tik a puha-pihe ágyat, így nagyon elővi­
gyázatosnak kell lennie az olyan szülőnek,
aki gyerekét a saját ágyában akarja tartani
anélkül, hogy veszélybe sodorná. Egyes
vélemények szerint számos csecsemőha­
lál a kelleténél több veszélyforrást rejtő
családi ágynak tulajdonítható. Az együtt-
alvás szószólói szerint azonban ez tévedés,
és halálesetek egyedül alvó csecsemők­
kel is előfordulnak. Más kutatók arra az
A HARMADIK HÓNAP
eredményre jutottak, hogy anya és gye­
rek együttalvása az ember veleszületett
ösztöne, mert a hormonális választ akti­
válja a csecsemő testi közelsége, illetve
szoptatása. Az utóbbi kutatók elmélete
szerint az anya ennek a reakciónak kö­
szönhetően éjjel pontosabban érzékeli a
vele alvó gyerek légzését és testhőmérsék­
letét, tehát gyorsabban tud reagálni a
változásokra. Nem csoda, ha a gyerekük­
kel együtt alvó anyák éberebb álmáért is
ugyanez a hormonreakció a felelős.
Ha úgy döntünk, hogy együtt fo­
gunk aludni, az ágyazásra ugyanazok a
biztonsági szabályok érvényesek, mint a
kiságy esetében. Kötelező a kemény mat­
rac (mindenféle puha betét, melegítőpa­
lack nélkül), valamint a feszes lepedő.
Az ágyban nem lehet plüss játékszer,
a baba kúszótávolságán belül nem lehet
párna, nem lehet olyan alkatrész, amibe
beszorulhat (az ágyvég lécei közötti rés
nem lehet szélesebb, mint 6 cm, nem
lehet rés a matrac és az ágykeret között).
Nem szabad a babát fal mellett álló ágy­
ban altatni (mert az ágy és a fal közé es­
het, és beszorulhat), olyan helyen hagy­
ni, ahonnan legurulhat (ez már egészen
pici korban is előfordulhat); nem alhat
olyan felnőtt mellett, aki ivott, altató ha­
tású gyógyszert szed vagy természettől
nagyon mélyen alszik. A családi ágyban
tilos dohányozni, mivel bölcsőhalálhoz
(és tűzhöz) vezethet. A gyerek közelsé­
gének biztosítására kitűnő megoldást
kínál az ágyhoz csatlakozó fiókágy (lásd
az 59. oldalt).
Családi béke: A kisbaba csak akkor ke­
rülhet a szülők közé, ha mindkét felnőtt
akarja. Fontos, hogy az anya a sajátján
kívül a férje érzelmeire is tekintettel
legyen. Arra sem árt gondolni, hogy
hármasban alva is módot kell találni
a házastársi együttlétekre, különben a
baba a „fölösleges harmadik” szerepébe
kerülhet.
277
Mindenkinek kell az alvás: Van, akinek
az együttalvásra az is elégséges indok,
hogy így nem kell kikelni az ágyból, ha
éjfélkor meg kell etetni vagy el kell rin­
gatni a babát. A szoptató anyának való­
ban nagy előny, ha félig alva szoptathat.
Az érem másik oldala: lehet, hogy az
ágyból nem kell kikelni, de kérdés, min­
denki ki tudja-e aludni magát. Lehet,
hogy lelkileg jót tesz, de testileg biztosan
nem (közös alomban a szülők és a gye­
rekek egyaránt kevésbé mélyen és keve­
sebbet alszanak). A szüleivel alvó csecse­
mő éjszakánként gyakrabban ébred fel,
és fennáll a veszély, hogy később sem haj­
landó egyedül aludni, pedig egyszer azt
is meg kell szoknia. A sűrű ébredés má­
sik mellékhatására éjszaka többet szopik,
ami pici korban remek dolog, de ha már
nő a foga, kevésbé örvendetes. A fogának
sem tesz jót, ha éjszaka állandóan a mell­
bimbót vagy a cumisüveget szopogatja.
A jövő: Mikor a családi ágyról döntünk,
gondoljuk át, meddig szeretnénk fenn­
tartani ezt az állapotot. Egyes vélemények
szerint az együttalvás következtében elhú­
zódik a baba függősége, mások szerint
éppen ellenkezőleg: éppen az ebből szár­
mazó nagyobb biztonságérzet fog erőt
adni neki a függetlenséghez. Általában
minél tovább tart, annál nehezebb az
átállás a magányos alvásra. A féléves gye­
reket még nem nehéz átköltöztetni a
kiságyba, de az egyévest már nem könnyű,
hát még egy totyogót vagy nagycsopor­
tost. Vannak gyerekek, akik két-három
éves korukban maguktól kiköltöznek a
szülői ágyból, mások csak akkor hajlan­
dók rá, ha már iskolába mennek, és bár
ritkán, de előfordul, hogy hosszú évekig,
akár fiatal felnőtt korukig is képesek ki­
tartani.
Függetlenül attól, hogy az éjszakát
együtt töltjük-e vagy sem, nagyon jó do­
log, ha kora reggelenként beengedjük
az ágyunkba egy kis reggelire vagy ba­
bázásra. Az ilyen családi együttlétek jó
278
szokását sokáig fenn lehet tartani a hét­
végék megünneplésére - bár előbb-utóbb
párnacsatába fog torkollni.
MEG MINDIG CUMIZÁS
„A cumit eredetileg csak három
hónapos korig szántam, de
a kislányom úgy ragaszkodik
hozzá, hogy most aligha
sikerülne elvenni tőle."
A csecsemők megnyugtatásra, vigasztalás­
ra vágyó lények. A vigasz többféle cso­
magolásban érkezhet, úgymint az anyai
mell, az anyatej vagy tápszerrel töltött cu­
misüveget hozó apa, egy kedves bölcső­
dal - és a cumi. Minél jobban rászoknak
valamelyik vigaszforrásra, annál nehezeb­
ben válnak meg tőle. Ha nem akarunk
később a cumi megvonását kísérő nehéz­
ségekkel vesződni, most van itt a leszok-
tatás ideje. Egyrészt, az ilyen korú babá­
nak még rövid az emlékezete, gyorsan
megfeledkezik a cumiról, ha eltüntetik
az életéből. Másrészt, mivel most jobban
fogadja a változást, mint nagyobb korá­
ban, könnyebben áttér valamilyen más
megoldásra. A totyogó már nem felejti el
a cumit, sőt felháborodottan és akarato-
san követeli, hogy adják vissza. Arról nem
beszélve, hogy egy alig három hónapos
szokással könnyebb felhagyni, mint ha
már egy éve vagy még régebben tartana.
A babát cumi nélkül is meg lehet
nyugtatni például ringatással, énekszó­
val, de szopogatnivalónak egy tiszta ujjal
is beéri (vagy segítünk neki megtalálni a
saját ujját). A további módszerekért lásd
a 196. oldalt. Természetesen ez több időt
és törődést igényel, mint cumit dugni a
szájába, de a gyereknek hosszabb távon
jobbat teszünk - főleg ha lassanként
ezektől is elszoktatjuk, hogy rájöjjön,
hogy kell magát megvigasztalnia (pél­
dául úgy, hogy a mindig „kéznél lévő”
saját hüvelykujját cumizza. A cumi
használata mellett és ellen szóló érveket
lásd a 200. oldalon).
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Ha a gyerek nagyon ragaszkodik a
cumihoz, korlátozzuk a szundikálás
vagy az éjszakai alvás idejére. így
legalább nappal nem fojtja belé a szót,
nem zavarja a társasági életét. Természe­
tesen egyszer majd az éjszakai cumizás­
ról is le kell szoktatni.
KORAI ELVÁLASZTÁS
yfA hónap végén visszamegyek
dolgozni, és a főállásom mellett
nem akarom folytatni a szopta­
tást. Mennyire lesz ez nehéz
a kislányomnak?”
A három hónapos emberke általában
megértő és alkalmazkodó. Személyisége
már kezd bontakozni, de az akaratos (ne­
tán zsarnok) totyogó még odébb van.
Az elválasztás az ő szempontjából való­
színűleg ekkor a legkönnyebb. Bárhogy
imád szopni, nem fog hozzá olyan meg­
átalkodó ttan ragaszkodni, mint egy cu­
misüveget sose látott féléves gyerek, akit
hirtelen ér az elválasztás. Mindent össze­
véve valószínűleg azt fogjuk tapasztalni,
hogy nekünk nehezebben megy az elvá­
lasztás, mint a három hónapos kisba­
bának. (Mielőtt végleges elhatározásra
jutnánk, olvassuk el a munka melletti
szoptatásról szóló részt a 264. oldalon:
hátha kiderül, hogy könnyebben össze
lehet egyeztetni még néhány hónapig -
netán egyéves koráig - , mint hinnénk.)
Az olyan anyának, aki korán el sze­
retné választani a gyerekét, ideális esetben
már 4-6 hetes kortól célszerű hozzászok­
tatnia ahhoz, hogy a szopás mellett időn­
ként cumisüvegből is kap kifejt anyate­
jet vagy tápszert. Ha ez a feladat még
hátravan, akkor elsősorban a cumival kell
megismerkednie: lehet, hogy többfélét
is ki kell próbálni, mire megtaláljuk a
neki valót. Mivel ezután már nem lesz
annyi tejünk, a tápszert is ekkor kell be­
vezetni. Szoptatás előtt próbáljuk meg­
kínálni a babát a cumisüveggel, és ha
az első alkalommal nem fogadná el,
A HARM ADIK HÓNAP
MINÉL TOVÁBB, ANNÁL JOBB
Közismert tény, hogy a csecsemőnek
az anyatej a legideálisabb táplálék, és a
gyerek egészséges indítása szempont­
jából még a kevés anyatej is sokat ér.
Már hathetes szoptatás is óriási előnyök­
kel jár. Ám szenzációt hoztak azok a
kutatások, amelyek igazolták, hogy
minél tovább tart a szoptatás, annál
többet használ, továbbá hogy ezek az
előnyök három hónapot meghaladó
szoptatás esetén még sokkal kifejezet­
tebbek. Ezért tanácsol a legtöbb orvos
lehetőleg egyéves korig tartó szopta­
tást. A szoptatás számos előnyéből néz­
zük a legfontosabbakat:
♦ Az elhízás megelőzése: Minél tovább
szopik a gyerek, annál kisebb a való­
színűsége, hogy csatlakozni fog az elhí­
zott gyerekek és felnőttek gyarapodó
táborához.
♦ Kevesebb hasfájás: Közismert tény,
hogy az anyatej könnyebben emészt­
hető, mint a tápszer. Kutatások azt is
kimutatták, hogy az olyan csecsemők,
akiket az első hat hónapban kizárólag
anyatejjel tápláltak, kevésbé vannak
kitéve a bélfertőzés veszélyének, mint
akik 3-4 hónapos kortól tápszert is
kaptak. A szoptatással táplált nagyobb
gyerekek emésztése szempontjából to­
vábbi előnyt jelent, hogy akiket a szilárd
étel (rendszerint 3-6 hónapos korban
szokásos) bevezetése után is szoptatnak,
a következő etetés alkalmával ismételjük
meg a kísérletet. A gyerekek jobban fo­
gadják az üveget más kezéből, mint az
anyjukéból. (A cumisüveg bevezetésé­
nek módszereit lásd a 220. oldalon.)
Addig folytassuk a próbálkozást, amíg
legalább 3-3 grammot sikerül adnunk az
üvegből. Ezután az egyik nappali szopta­
tás időpontjában etessük meg tápszerrel.
279
kevésbé hajlamosak lisztérzékenységre,
a tápanyagok felszívódását érintő emész­
tési zavarra.
♦ Sőt, kevesebb fulfájás: Kutatási ered­
mények szerint a legalább négy hóna­
pos korig kizárólag szoptatott gyerekek
közül alig feleannyian kapnak fiilgyul-
ladást, mint a tápszeresek.
♦ Kevesebb szipogás: A fél éven át szop­
tatott gyerekeket sokkal kevésbé fenye­
getik a különféle allergiák.
♦ Intelligencia: A huzamosabb szopta­
tás és a magasabb IQ összefüggését több
elemzés is kimutatta. Kutatók szerint a
kis súlyú (másfél kiló alatti) koraszü­
löttek is intelligensebbek lesznek, ha
az első hat hónapban csak szoptatással
táplálják őket.
♦ Kisebb a bölcsőhalál veszélye: Minél
tovább szopik egy csecsemő, annál ke­
vésbé van kitéve a bölcsőhalál veszé­
lyének.
Természetesen bármilyen meggyőzőek
a szoptatás elnyújtásával járó előnyök,
nem minden anya és nem minden cse­
csemő képes addig folytatni, ameddig
újabban javasolják. Végeredményben
az a lényeg, hogy minél tovább, annál
jobb, de a kevés is többet ér, mint a
semmi.
Néhány nap múlva egy másik nappali
szoptatást is váltsunk fel tápszerrel. A fo­
kozatos átmenet az emlő alkalmazkodása
szempontjából is fontos, különben fájdal­
masan megduzzadhat. Az esti szoptatást
küszöböljük ki legutoljára, mert hazaté­
rés után ez ad alkalmat a megnyugtató,
pihentető együttlétre. Ha nem apad el
teljesen a mama teje, és még a babának
280
is van hozzá kedve, a napi egyszeri (vagy
ha reggel is ezzel szeretnénk kezdeni a
napot, kétszeri) szoptatás egy darabig
még folytatható, a teljes elválasztást egy
későbbi időpontig vagy a tej elapadásáig
el lehet halasztani.
A TEHÉNTEJ MINT
KIEGÉSZÍTŐ TÁPLÁLÉK
„A gyereket szoptatom, de szeret­
ném valamivel kipótolni, viszont
a tápszer sokba kerül Szabad
neki tehéntejet adnom?"
A tehéntej bociknak és nagyobb gyere­
keknek kitűnő táplálék, azonban a táp­
anyagokat nem pont abban az összetétel­
ben tartalmazza, amire a kis emberpa­
lántáknak szükségük van. Az anyatejhez
és a tápszerhez képest (sokkal) nagyobb
só- és proteintartalma miatt megterheli
a csecsemő veséjét. Ugyanakkor nincs
benne elegendő vas. A tehéntej összetéte­
le egyéb szempontokból is különbözik
az anyatej, illetve a tápszer összetételétől.
Ráadásul - igaz, csak a csecsemők néhány
százalékánál - kisebb emésztőrendszeri
vérzést okozhat. Bár a vérveszteség a szék­
leten szabad szemmel nem látható, vér-
szegénységhez vezethet.
A szoptatás kiegészítésére tehát a
gyerek egyéves koráig vagy lefejt anya­
tejet kell használni, vagy az orvos által ja­
vasolt tápszert.
RITKULÓ SZÉKLET
^Attól tartok, szorulása van
a gyereknek. Eddig naponta
hatszor-nyolcszor volt széklete,
most megjó, ha egyszer, de van
olyan nap, amikor egyszer sem."
Nem aggódni kell, hanem örülni. Egy­
részt a bélsárképződés lassulása normá­
lis fejlemény, másrészt a mamának rit­
kábban lesz dolga a pelenkázóasztalnál.
Tehát mindenképpen kedvező változás­
ról van szó.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
A szoptatással táplált babáknál rend­
szerint 1-3 hónapos kor között kezd
ritkábbá válni a székletürítés. Van, aki né­
hány napot ki is hagy. Ennek az az oka,
hogy ha a baba már nagyobb, és több
táplálékra van szüksége, a szervezete job­
ban hasznosítja, amit kapott, következés­
képpen kevesebb a melléktermék. Olyan
csecsemők is vannak, akik mindaddig
szorgalmasan ontják a székletet, amíg
szoptatják őket. Természetesen ez is nor­
mális dolog.
Szoptatott csecsemőknek ritkán van
szorulásuk, aminek különben sem a rit­
ka széklet a jele, hanem a kemény széklet
és a nehéz székelés (lásd a 182. oldalt).
PELENKAKIÜTÉS
„Sűrűn teszem tisztába a gyereket,
mégis piros a popsija, és nehezen
jön rendbe."
A babák 35 százalékának nem ok nélkül
pirul a popsija. A bőr a nyirkos, fülledt
pelenkában különféle irritáló kémiai ha­
tásoknak, a vizeletben, székletben lévő
baktériumoknak is ki van téve, nemrit­
kán kidörzsöli a pelenka vagy egy szűk
ruhadarab; egyszóval könnyű célpont a
különféle bőrproblémáknak. A pelenka­
kiütés csak addig áll fenn, amíg a gye­
rek pelenkát hord, de rendszerint hét és
kilenc hónapos kor között a legsúlyosabb,
amikor a vegyesebb táplálkozás miatt
több irritáló anyag kerül a székletbe,
majd ahogy a bőr megerősödik és ellen-
állóbbá válik, lassan elmúlik.
Sajnos a tünetek egyes gyerekeknél
ismételten előfordulhatnak, talán mert
születéstől kényesebbek, hajlamosabbak
az allergiára, nincs rendben a székletük
pH-értéke (sav-bázis aránya), vizeletük­
ben túl sok az ammónia, vagy egysze­
rűen a bőr az első gyulladás után érzé­
kenyebbé válik.
Bár a pelenkakiütésért felelős mecha­
nizmust egyelőre nem ismerjük, valószí­
nűleg azzal kezdődik, hogy a bőrt csípi
A HARMADIK HÓNAP
az állandó nedvesség. Ha ráadásul a pe­
lenka vagy ruha horzsolása, vagy a szék­
let, a vizelet irritáló anyagai is legyengí­
tik, készen áll a támadási felület a bőrön
vagy a székletben, vizeletben lévő bak­
tériumok számára. A fertőtlenítőszerrel
vagy szappannal történő túl erős vagy
túl gyakori tisztogatás rontja a bőr véde­
kezőképességét, csakúgy, mint a túl szo­
ros pelenka. Az elsőrendű gyanúsított,
a pisiben lévő ammónia csak a már sé­
rült bőrfelszínt csípi, de önmagában nem
tartozik a főbűnösök közé. Végül, a pír
általában azon a ponton kezdődik, ahol
a pelenkában a vizelet összegyűlik, vagy­
is lányoknál alul, fiúknál elöl.
A pelenkakiütés elnevezés a pelenkás
bőrfelület többféle elváltozását takarja.
Bár a különböző típusok osztályozásában
a szakemberek még nem jutottak meg­
egyezésre (talán mert a téma nem váltott
ki akkora érdeklődést, hogy behatóbban
tanulmányozzák, és külön nevet adjanak
nekik), szokásos leírásuk a következő:
Kidörzsölésből eredő bőrgyulladás:
A bőrgyulladás leggyakoribb formája,
ekkor a bőrön csak ott látszik a pír, ahol
a legjobban dörzsöli a pelenka, de a haj­
latokban nem. Általában ahogy jött, úgy
el is múlik, és ha nem súlyosbítja járu­
lékos fertőzés, nem okoz nagyobb kelle­
metlenséget.
Vágásszéli bőrgyulladás: A pelenka szé­
lénél kidörzsölődött bőr.
Végbéltáji bőrgyulladás: A végbél kör­
nyékének kipirulását általában a táp­
szertől lúgos széklet okozza; anyatejjel
táplált csecsemőknél csak a szilárd étel
bevezetése után fordul elő.
Gombás (candida okozta) bőrgyul­
ladás: Ez a kellemetlen, élénk pírral és
irritációval járó bőrgyulladás a lágyékhaj-
latban (az alhas és a combok között) kez­
dődik, és onnan terjed tovább. A 72 órá­
281
nál tovább tartó tünetek esetén gyakori
a száj penészért is felelős Candida albicans
gombás fertőzés. Antibiotikumos keze­
lés során is előfordulhat.
Atopiás dermatitisz (bőrgyulladás):
Ez a viszkető bőrpír először más testré­
szeken jelentkezik. Általában 6-12 hóna­
pos korban kezd átterjedni a pelenkás
bőrfelületre.
Szeborreás bőrgyulladás: A rendsze­
rint a fejbőrön sapkaszerűen jelentkező,
néha sárgás szélű, élénkpiros kiütés
néha a pelenkás bőrfelületen kezdődik,
és onnan terjed tovább. A pelenkakiüté­
sekhez hasonlóan ez sem olyan kellemet­
len a gyereknek, mint a szülőnek.
Otvar (impetigo): Bakteriális (strepto-
coccus vagy staphylococcus) fertőzés
okozza. A pelenkás bőrfelületen két válto­
zatban fordulhat elő: vagy hólyagos, ek­
kor a vékony falú, nagy hólyagok kifaka-
dás után vékony, sárgásbarna vart hagynak
maguk után; vagy nem hólyagos, ekkor
a bőrön terjedelmes vörös udvarban vas­
tag, sárga varas sebek keletkeznek. A comb­
ra, fenékre, alhasra, sőt a többi testrészre
is átterjedhet.
Intertrigo: Kidörzsölés miatt keletkező,
egyébként jellegtelen bőrpír. Csecsemők­
nél rendszerint a comb és az alhas között,
a lágyékhajlatban és esetenként a hónalj­
ban jelentkezik. Néha fehéres-sárgás vá­
ladék szivárog belőle. A vizelet irritálja,
ez lehet az oka, ha a baba sír.
A pelenkakiütés legjobb ellenszere a meg­
előzés - bár erre nem mindig van lehető­
ség. A megelőzés lényege, hogy a pelenkás
területet szárazon és tisztán kell tartani.
A pelenkázás célszerű módszereiért lásd a
144. oldalt. Arra az esetre, ha mégis bekö­
vetkezne a baj, az egyszerű pelenkakiütés
elmulasztását és megismétlődésének kivé­
dését szolgáló módszerek segíthetnek.
282
Kevesebb nedvességet: Gyakori pe­
lenkacserével előzzük meg az átázást:
éjjel se mulasszuk el tisztába rakni a ba­
bát, ha ébren van és tele a pelenka. Ne is
gondoljunk arra, hogy átaltassuk vele az
éjszakát, amíg el nem múlnak a tünetek.
Makacsabb gyulladás esetén amint pisilt
vagy kakik, azonnal tisztába kell tenni.
Ha az anyatejen vagy tápszeren kí­
vül már más folyadékot is kap, nem sza­
bad túlitatni (ami bement, annak ki is
kell jönnie). Ha üvegszám kapja a gyü­
mölcslevet, a sok pisiléstől még jobban
begyullad a bőre. A túladagolás megelő­
zése érdekében üveg helyett adjuk pohár­
ból a gyümölcslevet.
Több levegőt: Időnként hagyjuk pucé­
ron szellőzni a popsit: fektessük a gyere­
ket vízhatlan anyagra terített, összehaj­
tott textilpelenkákra vagy nedvszívó taka­
róra. Makacs gyulladás esetén nem árt,
ha így is alszik, feltéve hogy elég meleg
van a szobában, különben megfázhat. Ha
textilpelenkát használunk, ne csomagol­
juk vízhadan anyagba vagy gumibugyiba;
esetleg egyáltalán ne adjunk rá bugyit,
de tegyünk alá vízhadan matracot. Eldob­
ható pelenka esetén a vízhatlan külső
réteget néhány helyen ki kell lyukasztani.
Egyrészt így jobban szellőzik, másrészt
kicsit ereszt, ezzel is ösztönözve a minél
gyakoribb pelenkacserét.
Kevesebb irritációt: A természetes - azaz
a széklettől, vizelettől - származó irritá-
ció ellen csak sűrű pelenkázással lehet vé­
dekezni, ám a gyerek popsijára kent anya­
gokkal jobb óvatosnak lenni. Mosda-
táshoz szappant - irritáló hatása miatt -
naponta csak egyszer szabad használni.
Csecsemőknek általában a Dove vagy
Johnson márka ajánlható (de az úgyne­
vezett pipereszappanok nem), ezenkívül
a gyerekorvostól is lehet tanácsot kérni.
Ha a babának széklete volt, meleg vízzel
és popsitörlő helyett vattacsomók segítsé­
gével gondosan le kell mosni (időigény:
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
30-60 s). Az impregnált törlőkendő­
ket olyan szerekkel itatják át, amelyek
némelyike irritáló lehet (a különböző
gyerekek különböző szerekre érzékenyek),
az alkoholos kendőknek pedig erős szá­
rító hatásuk van. Ha az eddig használt
gyártmány észrevehető problémát okoz,
másra kell cserélni, amíg azonban a baba
bőre gyulladt, semmilyen törlőkendővel
nem szabad tisztogatni. Ha nagyon ma-
szatos, mossuk le a kádban vagy a mos­
dóban; ha ragacsos, töröljük le baba­
olajjal. Mosdatás után teljesen szárazra
kell itatni.
Másféle pelenkát: Ismétlődő pelenka­
kiütés esetén próbáljuk ki, nem hasz­
nál-e, ha másképp pelenkázzuk (textil
helyett eldobhatóval, vagy megfordítva).
Ha magunk mossuk a pelenkát, öntsünk
az öblítővízbe fél csésze ecetet vagy pelen­
kaöblítőt, s ha kell, főzzük ki egy nagy
mosófazékban úgy, hogy 10 percet forrjon.
Szigetelés: A pelenka feladása előtt a tisz­
ta bőrre vastagon felkent gyógyszertári
popsikenőcs vagy orvos által javasolt ké­
szítmény elzárja a vizeletet a baba bőrétől.
Kenőcsöt, krémet csak teljesen száraz
bőrre szabad kenni, különben éppen a
krém alá zárt víztől lesz pelenkakiütése
a gyereknek. Kenőcsöt nagyobb kisze­
relésben érdemes venni, egyrészt mert
így olcsóbb, másrészt hogy ne kelljen ve­
le spórolni. Levegőztetéshez a popsit nem
szabad bekrémezni.
Búzakeményítőből készült babahin­
tőpor is segít szárazon tartani a babát,
mert felszívja a vizet, talkumos hintőport
azonban nem szabad használni. Ugyan­
csak tiltottak az olyan gyógyszerek, ame­
lyek csak éppen kéznél vannak, mert
valaki másnak felírták őket, valamint
bizonyos összetételű gyógykenőcsök,
mivel (főleg a szteroidot, baktérium- vagy
gombaölő hatóanyagot tartalmazó ké­
szítmények) súlyos allergiás bőrreakciót
okozhatnak, és használatuk gyógyszeréivé-
a harm adik hónap
kenységet válthat ki a babánál. Az ilyen
készítményeket eredetileg sem kisbabák
kényes bőrére szánták.
Ha a pelenkakiütés egy-két napon
belül nem múlik el, vagy legalább nem
javul, illetve ha felhólyagosodik vagy
kifekélyesedik, ki kell hívni az orvost,
hogy megállapítsa az okot és a megfelelő
kezelés módját. Szeborreás bőrgyulladás
kezeléséhez szteroidos kenőcsre lehet
szükség (de csak rövid ideig használható),
ótvarhoz szájon át adott antibiotikumra,
intertrigo esetén gondos mosdatás mel­
lett hidrokortizon krémre és védőkenőcs­
re, a leggyakoribbnak számító gombás
fertőzésre pedig valamilyen bevált fun-
gicid (gombaölő) krémet vagy folyadé­
kot szoktak rendelni. Kérdezzük meg,
mennyi időn belül várható javulás, s ha
addig nem múlna el a baj, vagy a keze­
léstől láthatólag rosszabbodna, szóljunk
megint az orvosnak.
Elhúzódó gyulladás esetén az orvos
az étrenden kívül más lehetséges ténye­
zőket is számításba vesz. Ritka esetben
előfordulhat, hogy a pelenkakiütés okát
csak gyerekbőrgyógyász szakorvos tudja
kideríteni.
SEBES HÍMVESSZŐ
»Aggódom a kisfiámért, mert
a hímvesszője végén van egy
piros, nyers folt, *
Bár a látvány talán rosszabbat sejtet,
valószínűleg csak a pelenkakiütés egyik
válfajáról van szó. A gyulladásnak ez a
gyakori formája esetenként duzzanat­
tal jár, és ez vizelési nehézségeket okoz.
A gyulladás mielőbbi kezelése azért is
fontos, mert ha a húgycsőre terjed, he-
gesedéshez vezethet. Kövessük a pelen­
kakiütés esetére javasolt eljárást, és ha
vizelési gondok is vannak, egészítsük ki
alapos fiirösztéssel. Ha két-három napos
otthoni ápolás után nincs javulás, vagy
vizelési problémák lépnek fel, hívjuk ki
az orvost.
283
GÖRCSÖS MOZDULATOK
^Afiam mellényül a tárgyaknak,
és mintha szaggatott lenne
a mozgása. Csak nincs valami
baj az idegrendszerével?”
Mióta a méhben megmozdult, a gyerek
idegrendszere hatalmas fejlődésen ment
keresztül, de azt még túl korai elvárni tő­
le, hogy kellő tapasztalattal rendelkezzék,
és mindennek ismerje a módját. A kisgye­
rek tétova, koordinálatlan mozgása - pél­
dául ha a karját valamilyen játék felé
csapja, elvéti a célt - a mozgás beidegzé­
sének fejletlenségével együtt járó, nor­
mális jelenség. A mozgás hamarosan
összehangolttá válik, és a gyerek ügye­
sen, céltudatosan megfogja, amit nem­
rég még véletlenül se sikerült elkapnia.
Majd ha már elérhető távolságon belül
semmi nem menekülhet a markából,
a kedves anyuka vissza fogja sírni a régi
szép időket, amikor a baba még csak ki­
nézte magának a fognivalókat, de meg­
ragadni nem tudta.
Ha nem érjük be ennyivel, a követ­
kező viziten beszéljük meg a kérdést a
gyerekorvossal.
REPÜL A BABA?
gyerekem 12 hetes, a fétjem
imád vele »repül a habát«játszani,
és láthatólag neki is tetszik.
Viszont tudomásom szerint a sok
rázkódás még játékból se tesz
jót egy kisbabának, akár meg is
sérülhet tőle "
Ki gondolná, hogy a móka rossz véget ér­
het, hiszen a baba arcáról lerí az öröm,
miközben szerető szülei a levegőbe do­
bálják és elkapják. Kétéves kor alatt a
vigyázatlan bánásmód rendkívül veszé­
lyes - akár harag, akár játék az oka.
A baba feldobálása, rázása, ugrálta-
tása (például ha futás közben az anyja
testén zötykölődik a kenguruban vagy
284
A BABÁT
MEGRÁZNI TILOS!
Egyes szülők szerint a pofozásnál jobb
módszer nevelési célzattal megrázni a
babát, ha rosszalkodik vagy dühöng.
Az ilyen nézet igen veszélyes. Egy­
részt, a csecsemők még túl kicsik a
neveléshez. Másrészt, a testi fegyel­
mezés (például pofozás) minden for­
mája helytelen (a totyogók nevelé­
sének helyes és hatásos módszereiről
lásd a 467. oldalt). S ami a legfon­
tosabb: a baba a rázkódástól súlyos
károsodást szenvedhet (függetlenül
attól, hogy haragból vagy játékból
rázzák-e). Egyszóval, a babát még vé­
letlenül sem szabad megrázni.
a háti hordozóban) többféle bajt okozhat.
Sérülés jöhet létre például a tehetetlen­
ség vagy az „ostorhatás” következtében
(hasonlóan ahhoz, ahogy karambol ese­
tén az autóban ülő ember feje előre­
vagy hátracsuklik).
A kisgyerekek nem tudják megtar­
tani a fejüket, mert a testükhöz képest
aránytalanul nagy és súlyos, és a nyak­
izmaik is fejletlenek. Ha erősen meg­
rázzák őket, fejük ide-oda nyaklik, és
eközben agyvelejük a koponyacsont­
hoz ütődik. Az agy sérülése duzzadás­
sal, vérzéssel, nyomással járhat, ami a
központi idegrendszerben visszafordít­
hatatlan károsodást okozhat, akár szel­
lemi vagy testi fogyatékossághoz vezet­
het. Szintén fennáll a szemsérülés veszé­
lye. A retina leválása vagy a szemidegek
megsérülése esetén a gyerek tartós lá­
táskárosodást szenvedhet, sőt meg is va­
kulhat.
A kockázatot tovább fokozza, ha ráz­
kódás közben a baba sír vagy fejjel lefelé
tartják, ugyanis mindegyiktől a fejébe
száll a vér, azaz a fejében megnő a vérnyo­
más, és ettől könnyen megpattannak a
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
gyönge erek. Ilyen sérülés ritkán fordul
elő, de a súlyos következményekre tekin­
tettel ne kockáztassuk meg.
Bár a sérülések főleg olyankor kelet­
keznek, mikor dühből rázzák meg a gye­
reket, játék közben is megtörténhet a baj.
Ezért minden olyan játék kerülendő,
amely közben a gyerek feje vagy nyaka
megtámasztás nélkül rázkódik vagy ki­
leng. Kocogásra és más „rázós” tevékeny­
ségekhez ne vigyük magunkkal kengu­
ruban (ennél még az is jobb, ha a baba­
kocsiban toljuk).
Mindez nem azt jelenti, hogy egy­
általán nem szabad a babával játszani,
hanem csak azt, hogy gyöngéden, fino­
man kell vele bánni. A kisbabák úgy is
imádnak „repülni”, ha deréknál jól meg­
fogott testtel siklanak a levegőben, sze­
retik, ha hancúroznak velük, s ha már
másznak, szeretik a kergetőzést. De mind­
két nemből olyan kisbabák is akadnak,
akik semmilyen keményebb játékot
nem kedvelnek; az ilyenekkel még fino­
mabban kell bánni, és ez a szabály a túl­
buzgó rokonokra is vonatkozik.
A korábbi akrobatikus játékok miatt
fölösleges aggódni. Ha a gyereknek nem
lett tőlük baja vagy sérülése, nyilván nem
ártottak meg neki. Ha valami mégis nyug­
talanít bennünket, forduljunk a gyerek­
orvoshoz.
BEZÁRVA ÉRZEM MAGAM,
MERT SZOPTATOK
„Eleinte örültem neki, hogy
egyáltalán nem adok tápszert
a gyereknek, csakhogy így este
képtelenség kimozdulni. ”
Semmi nem tökéletes, a kizárólagos szop­
tatás melletti elkötelezettség vállalását is
ideértve. Minden előnye mellett ennek
is lehetnek hátrányos következményei:
ha például a vacsora és utána a mozi to­
vább tart, mint a két szoptatás közt ren­
delkezésre álló szabad idő, a mama a fér­
jével vagy barátnőivel egyetlen tisztességes
A HARM ADIK HÓNAP
programot se tud szervezni. Most, hogy
a gyerek gyakran eszik, még nehezebb a
társasági élet. Ha néhány órányi alvást
feláldozunk, és este 8-9 körül lefektet­
jük a babát, késő este el lehet menni
otthonról (hacsak nem szokott a gyerek
éjféltájt felébredni). Vagy egyelőre válasz-
szunk a vacsora és a mozi között.
Valamivel könnyebb lesz a helyzet, ha
a gyerek már szilárd ételt is kap (kb. fél­
éves kortól), és éjjel tovább bírja evés
nélkül. Ha már megismertettük a bögré­
vel (kb. 5-6 hónapos kortól), remélhető­
leg cumisüveg nélkül is tud inni, ha meg­
szomjazik.
Addig is néhány tipp pár órás esti
program esetére:
♦ Vigyük magunkkal a gyereket és a bébi-
szittert, ha van hol tartózkodniuk. Amíg
mi benn vagyunk az étteremben, a gye­
rek a babakocsiban alhat, és ha meg kell
szoptatni, ki tudunk hozzá szaladni.
♦ Ha a program távolabbi helyre szólít,
menjünk családostul. Vigyük magunk­
kal a bébiszittert, vagy helyben szerezzünk
valakit. Ha a szállás a program helyszí­
nének közelében van, szoptatás idején át
tudunk szaladni.
♦ Igazítsuk a programhoz a fektetést.
Ha hétkor el kell menni, de a baba csak
kilenc után szokott lefeküdni, délután
próbáljuk meg rövidebb ideig altatni,
majd este korábban ágyba tenni. Indu­
lás előtt szoptassuk meg rendesen, és úgy
készüljünk, hogy szükség esetén haza­
érés után is meg kell szoptatni.
♦ Készítsünk elő egy üveg lefejt tejet, és
reménykedjünk. Ha felébred, és való­
ban éhes, talán üvegből is elfogadja. Ha
nem fogadja el, egy darabig talán sírni
fog, de előbb-utóbb elalszik, és majd kap
enni, ha a mamája hazaért. Minden­
esetre legyen kéznél a mobil, hogy a
bébiszitter jelezhesse, ha a babának sür­
285
gős szüksége van szoptatásra; természe­
tesen ebben az esetben feltétlenül haza
kell menni.
SZABAD-E BÉBISZTITERRE
HAGYNI A BABÁT?
„Szeretnénk egyszer kimozdulni,
de nem tudom, ilyen kis babát
éjszakára rá lehet-e bízni a bébi-
szitterre?”
Nyugodtan menjünk el, éspedig minél
előbb. Mivel a következő tíz-egynéhány
évben is előfordulhat, hogy szeretnénk a
férjünkkel kettesben elmenni - vagy csak
kettesben maradni vele - , nem árt, ha a
baba hozzászokik, hogy a szülei helyett
időnként mások vigyáznak rá. Ez fon­
tos része a nevelésnek is, és minél előbb
szokja meg, annál jobb. A babák két-
három hónapos korukra már felismerik
a szüleiket, de aki nincs a szemük előtt,
az a fejükben sincsen. Ezenkívül a cse­
csemőknek csak az a fontos, hogy gon­
doskodjanak róluk, és ezt általában bár­
kitől szívesen veszik. Kilenc hónapos ko­
rukra (néha gyorsabban) már észlelik,
ha szüleik otthagyták őket, és kezdenek
tartani az idegenektől - nemcsak azért,
mert anyuka és apuka hiányzik nekik,
hanem mert nem szeretik az új arcokat.
Úgyhogy most a legalkalmasabb az idő
arra, hogy egy bébiszitter belépjen az
életébe, szüleinek pedig felnőtt kedvte­
lésekre is jusson ideje.
Kezdetben nyilván nem akarunk
hosszabb időre elmenni otthonról, ki­
vált ha szoptatunk, és a programot két
etetés közé kell bepréselni. Amire vi­
szont nem szabad sajnálni az időt, az a
bébiszitter megválasztása és felkészítése,
mert csak így vehetjük biztosra, hogy a
gyerek jó kezekbe kerül. Kérjük meg,
hogy az első alkalommal legalább fél
órával korábban jöjjön, hogy legyen időnk
elmondani a baba rigolyáit, és megismer­
tetni őket egymással. (A gyerekgondozó
megválasztásához szükséges tudnivaló­
286
kát és a követelmények felsorolását lásd
a következő oldalakon.)
„Ha elmegyünk hazulról, a gyerek
általában velünk jön; kizárólag
akkor hagyjuk bébiszitterre, ha
már alszik, akkor is csak néhány
órára. A barátaink szerint ettől
önáUótlan lesz ”
Ne másokra hallgassunk, hanem saját
ösztöneinkre. Bár több szempontból
előnyös lenne, ha a gyerek máris hoz­
zászokna a bébiszitter jelenlétéhez
(mielőtt kitör rajta az idegenektől való
félelem), nekünk pedig több társasági
élet jutna (az ember nem csak olyan
helyekre jár, ahol egy csecsemővel fog­
lalkozni lehet, vagy vele együtt is szí­
vesen látott vendég). Attól, hogy kis­
korában nem sürgölődnek folyton kö­
rülötte a szülei, nem lesz feltétlenül
Tudnunk kell
A HELYES GYEREKGONDOZÁSRÓL
Az első alkalommal akkor is nehéz
egyedül hagyni a gyereket egy bébiszit-
terrel, ha nem kell még amiatt is ag­
godalmaskodni, hogy vajon jó kezek­
ben hagytuk-e. Jó gyerekgondozót
találni nem olyan egyszerű dolog,
mint áttelefonálni a nagymamának
vagy a szomszéd néninek. Ha a család
nem egy városban lakik, és a nagyma­
mák vagy a nagymamaszerepet vállaló
rokonok dolgoznak, a gyerek felügyele­
tét rendszerint idegenekre kényszerü­
lünk bízni.
Ha nagyszülő vigyáz a gyerekre,
a szülők főleg amiatt aggódnak, nehogy
teletömje édességgel. Jóval több a tépe-
lődnivaló, ha egy (vagy több) idegenre
kell hagyni a gyereket. Mennyire lelki-
ismeretes, milyen megbízható? Elég fi-
gyelmes-e, tudja-e, mi kell a babának?
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
önállótlan gyerek. Az olyan gyerekek,
akik kora gyerekkorukban majdnem
mindig az egyik vagy mindkét szülővel
vannak, általában magabiztosabbak és
jóhiszeműbbek. De a gyereknek egyéb­
ként is szilárd meggyőződése, hogy a
szülei szeretik, csakis olyan emberre
bízzák, aki tud róla gondoskodni, s ha
elmentek is hazulról, úgyis hazajön­
nek, amikorra ígérték. (Természetesen
a jó bébiszitter is kelthet ilyen érzést a
gyerekben.)
Tehát ne mások tetszését keressük,
hanem a magunkét, és cselekedjünk sa­
ját belátásunk szerint. Ám ha a baba már
nagyobb, nem árt néha a bébiszitterre
hagyni, mikor még ébren van. Ha min­
dig csak azután indulunk el otthonról,
hogy már elaludt, és távollétünkben fel­
ébredve egy idegennel találja magát,
halálra rémülhet.
Tud-e vele úgy bánni, hogy kedvet csinál­
jon neki a játszva tanuláshoz, és segítse
a testi-lelki fejlődését? Milyen nevelési
elveket vall, illenek-e a szülők elveihez,
hajlandó lesz-e elfogadni a véleményü­
ket, teljesíteni a kéréseiket? Elég jószívű
és kedves-e a helyettes szülői szerep vál­
lalásához anélkül, hogy összetévesztené
magát a szülővel?
Egy kisbabát soha nem könnyű ott­
hagyni (akár nyolcórás munkába me­
gyünk, akár csak egy szombat esti, vacso­
rával egybekötött színházlátogatásra),
de az első néhány alkalom lesz a legne­
hezebb. Nyugodt lelkiismerettel csak
akkor lehet eltávozni, ha a szülő biztos
benne, hogy a lehető legjobb kezekben
hagyta gyermekét. (Egy kis érdekesség:
Amerikában az 1 éven aluli gyerekes szü­
lők fele alkalmaz bébiszittert.)
 MILYEN KÖVETELMÉNYEKET TÁMASSZUNK
A BÉBISZTITERREL SZEMBEN?
A legszakképzettebb, legtapasztaltabb bé-
biszitternek is szüksége van utasításokra
(hiszen minden gyereknek, családnak má­
sok az igényei). Mielőtt rábíznánk valakire
a babát, győződjünk meg, tudja-e a követ­
kezőket:
♦ Hogy lehet a legkönnyebben megnyug­
tatni a babát (pl. ringatással, dallal, egy
kedvenc játékszerrel, tologatással a baba­
kocsiban)?
♦ Melyik a gyerek kedvenc játéka?
♦ A babát arcával felfelé, párna és cumi
nélkül kell altatni.
♦ Hogy lehet őt a legjobban büfiztetni
(vállon, ölben, etetés után vagy közben)?
♦ Hogyan kell tisztába tenni (pl. tiszto­
gatás törlőkendővel vagy vattacsomóval,
pelenkakiütés ellen bekenni popsikenőcs-
csel), hol találja a pelenkákat és egyéb
kellékeket?
♦Hol találja a ruhákat, ha tisztát kell ad­
ni a babára?
♦ Hogy kell neki odaadni a cumisüveget
(tápszeres etetés esetén, vagy ha kiegészí­
tésül tápszert vagy lefejt anyatejet kap)?
♦ Mit szabad és mit nem szabad vele
etetni-itatni? (A bébiszitterrel egyértel­
műen közölni kell, hogy semmi olyan
ételt, orvosságot nem adhat a gyereknek,
amit a szülő vagy a gyerekorvos nem en­
gedélyezett.)
♦A konyha, a gyerekszoba stb. elrende­
zése, egyéb fontos tudnivalók a lakásról
(pl. riasztó, amely megszólalhat, vészki­
járat tűz esetén).
♦ A gyerek esetleges olyan szokásai,
amelyek váratlanul érhetik a bébiszittert
(pl. sokat bukik, sokszor kakil, sír, ha
pisis, csak úgy alszik el, ha ég a lámpa
vagy ringatják).
♦ Ha van háziállat, mit érdemes tudni
róla, és milyen viszonyban lehet a ba­
bával.
♦Az elsősegélykészlet (vagy az egyes da­
rabok) helye.
♦ A zseblámpa (gyertya) helye.
♦ Kit engedhet be a lakásba a szülők tá­
vollétében, milyen feltételekkel fogadhat
látogatót?
♦ Mi a teendő, ha megszólal a tűzjel­
ző, ha füstöt, tüzet észlel, ha olyasvala­
ki csenget, akiről nem mondtuk, hogy
beengedheti?
A bébiszittert csak a következőkkel sza­
bad magára hagyni:
♦ Fontos telefonszámok (gyerekorvos,
a mama-papa mobilja vagy más elér­
hetősége, egy otthon tartózkodó szom­
széd, a nagyszülők, a kórházi ügyelet,
a mérgezés esetén hívható egészségügyi
intézmény, a házfelügyelő vagy gond­
nok, vízvezeték-szerelő, segítő személy),
jegyzetfüzet és toll az üzenetek felírá­
sához.
♦ A legközelebbi kórházi ügyelet címe
és a célszerű útvonal.
♦Taxipénz (arra az esetre, ha a gyereket
sürgősen kórházba vagy orvosi rendelő­
be kell vinni), a taxi telefonszáma.
♦ Aláírt nyilatkozat, amelyben bizo­
nyos feltételekkel engedélyezzük a gye­
rek orvosi kezelését arra az esetre, ha
nem tudnának elérni (a feltételeket a
gyerekorvos segítségével előre ki kell
dolgozni).
A gyerek felügyeletére vonatkozó tudni­
valókat (pl. telefonszámok, balesetvé­
delmi, egészségügyi tanácsok stb.) érde­
mes egy külön kis (nem fűzős) dosszié­
ban tartani.
288
OTTHONI FELÜGYELET
A szakemberek többsége szerint ha a szü­
lő nem tud folyamatosan a gyerekkel
lenni (mert munkába, iskolába jár, vagy
más dolga van), a legjobb megoldás egy
olyan „szülőhelyettes” (dada, bébiszitter,
bennlakó au-pair), aki a lakásban vigyáz
a gyerekre. Ez sok szempontból előnyös
megoldás. A baba ismerős környezetben
marad, a saját kiságyában, etetőszékében,
játékaival; nincs kitéve fertőzéseknek egy
csomó más gyerek között, és nem kell
oda-vissza hurcolni. Van valaki, aki csak
vele törődik (hacsak nem kapott más fel­
adatokat is), és akivel megszerethetik
egymást.
Természetesen a hátrányokkal is szá­
molni kell. Ha a bébiszitter megbetegszik
vagy más okból nem tud jönni, vagy
hirtelen felmond, nincs kéznél a meg­
oldás. Nagyobb babáknak a szeretett
bébiszitter hirtelen eltűnése vagy a szü­
lő leplezetlen féltékenysége súlyos meg­
rázkódtatást okozhat. Vannak szülők,
akiket a bennlakó bébiszitter zavar.
Az otthoni felügyelet nem olcsó mulat­
ság: természetesen a szakképzett dada
drágább, mint egy diáklány vagy szak­
képzetlen pesztonka.
ÍGY FOGJUNK HOZZÁ
A BÉBISZTTTER-KERESÉSHEZ
Mivel az ideális bébiszitter megtalálásá­
hoz idő kell, legalább két hónappal ko­
rábban érdemes hozzáfogni a kereséshez.
Lehetséges nyomravezetők:
A gyerekorvos: Alighanem a gyerek­
orvos ismeretségi körében található a
legtöbb csecsemő, természetesen a szü­
leikkel együtt. Kérdezzük meg, nem
tud-e ajánlani egy dadát; a hirdetőtáb­
láján olvassuk el az álláskereső gyerek-
gondozók ajánlatait (a gyerekorvosok
egy része csak a titkárságon hagyott re­
ferenciák ellenében engedi kitenni a hir­
AZ ELSŐ 12 H Ó N AP
detést), vagy tűzzünk ki magunk egy hir­
detést. A váróban is lehet kérdezősködni.
Más szülők: Valahányszor szülőkkel ta­
lálkozunk - a játszótéren, a gyerektor­
nán, partin, hivatalos megbeszélésen - ,
ne mulasszuk el megkérdezni őket, nem
ismernek-e egy jó bébiszittert.
Az óvónők: ő k általában ismernek szak­
képzett gyerekgondozókat, sőt részmun­
kaidős kollégáik között is lehetnek dadu-
sok. Óvónők is szoktak esténként vagy
hétvégén bébiszitterkedni.
A gyerekfelügyelet-közvetítők: Rend­
szerint szakképzett, okleveles (és több­
nyire drága) gyerekgondozók közvetí­
tésével foglalkoznak. Ha hozzájuk for­
dulunk, sok kételyt és utánjárást meg­
takaríthatunk magunknak (bár az aján­
lott személyek referenciáit és előéletét
ekkor is ellenőriznünk kell). Érdemes
ezzel foglalkozó honlapokhoz fordul­
ni, mint például: www.babaszoba.hu/
Services.
A bébiszitter-szolgálatok: Ezek ellen­
őrzött bébiszittereket közvetítenek egész
napos, félnapos vagy eseti megbízásra.
A szakmai telefonkönyvben szerepelnek.
DADAKISOKOS
Ha egy amerikai szülő meg akar győ­
ződni róla, hogy a gyerek mellé szer­
ződtetett bébiszitter mindent tud,
amit egy jó gyerekgondozónak tud­
nia kell, egyszerűen ellátja egy da­
dáknak készült kézikönyvvel, mely
a csecsemő- és gyerekgondozás fon­
tos tudnivalóin kívül naplórészt is
tartalmaz az egyéni bejegyzések szá­
mára. A magyar szülő kénytelen ma­
ga gondoskodni egy ilyen házi kis­
okos összeállításáról.
a harm ad ik hónap
Segítséget nyújtanak az olyan oldalak,
mint például: www.babysitterek.hu.
Központi kórház: Egyes kórházak bé-
biszitterek ajánlásával is foglalkoznak.
Általában olyan személyeket ajánlanak,
akik elvégezték a kórház tanfolyamát,
amelyen a csecsemők újraélesztését és az
elsősegély más módszereit is tanulták.
Más kórházakban, nővérképzőkben a
diákok között lehet bébiszittert találni.
Újsághirdetés: A napilapokban, szülők­
nek készülő magazinokban olvasgassuk
a hirdetések álláskereső rovatát, illetve
adjunk fel hirdetést.
Diákmunka-szervezők: A közeli kol­
légiumokban is érdemes érdeklődni,
mert sok diák vállal egész napos, fél­
napos vagy nyári munkát. Lásd még:
www.dialcmunka.hu.
Nyugdíjasszervezetek; A tetterős nyug­
díjasok kitűnő bébiszittereknek bizo­
nyulhatnak, ráadásul a nagyszülőket is
képesek pótolni. (Kérdés, ismerik-e a gye­
reknevelés újabb szabályait, például hogy
a csecsemőnek háton fekve kell aludnia.)
A LEHETŐSÉGEK
MEGROSTÁLÁSA
Ha nem akarunk értékes napokat paza­
rolni nyilvánvalóan alkalmatlan jelentke­
zőkre, rostáljuk meg őket levélben vagy
telefonon bekért életrajzok alapján. Sze­
mélyes beszélgetés előtt vázlatos „mun­
kaköri leírásban” írjuk össze a neki szánt
feladatokat. A teendők között szerepelhet
például a bevásárlás és a mosás, de vi­
gyázat, túl sok házimunkát nem szabad
ráterhelni, mert elvonja a figyelmét a gye­
rekről. Előre gondoljuk át a heti beosz­
tását (munkaórák száma, fix vagy rugal­
mas munkaidő) és a fizetését (alapbér,
túlóra). Szűrjünk telefonon: kérdezzük
meg a jelentkező nevét, lakcímét, telefon­
289
számát, életkorát, iskolai végzettségét,
gyakorlatát (ami sokszor kevésbé fontos,
mint például a lelkesedés vagy a termé­
szetes adottságok), milyen fizetésre, ked­
vezményekre tart igényt (előbb a környé­
ken érdeklődjük meg a szokásos mérté­
ket; egy évben legalább két hét fizetett
szabadság jár), és végül hogy miért ér­
dekli az állás. Mondjuk el, mivel járna a
munkája, hogy lássuk, ezután is érdek-
li-e. Személyes megbeszélésre csak akkor
hívjuk, ha a telefonbeszélgetés alapján
megfelelőnek látszik.
A megbeszélésen figyeljük a kérdé­
seit, megjegyzéseit (pl. aki megkérdezi,
hogy sokat sír-e a baba, annak valószínű­
leg nincs elég türelme a csecsemőkhöz);
a hallgatás is beszédes lehet (például
az is mond valamit, ha egy nő meg se
említi, hogy szereti a gyerekeket, és az
elvállalandó csecsemőről se beszél). Pró­
báljuk megismerni a jellemét a következő
kérdések segítségével, de ne úgy tegyük
fel őket, hogy egyszerű igennel vagy nem­
mel lehessen rájuk válaszolni (például
arra a kérdésre, szereti-e a gyerekeket,
nyilván igennel válaszolna, de ezzel nem
mennénk sokra):
♦ Miért érdekli ez az állás?
♦ Hol dolgozott legutóbb, miért hagy­
ta ott?
♦ Véleménye szerint egy ilyen korú kis­
babának mire van legjobban szüksége?
♦ Mit gondol, hogy fog telni a napja egy
ilyen kisbaba mellett?
♦ Mit gondol, milyen szerepet fog játsza­
ni a baba életében?
♦ Mi a véleménye a szoptatásról? (Ter­
mészetesen ennek a kérdésnek csak ak­
kor van értelme, ha szoptatunk, és az ő
segítségével szeretnénk folytatni.)
290
♦ Mit fog csinálni, ha a baba mozgéko­
nyabb lesz és rosszalkodik? Hogy lehet
egy kisgyereket megnevelni?
♦ Hogyan fog naponta munkába járni?
Rossz időben?
♦ Van-e jogosítványa, jól vezet-e (ameny-
nyiben a feladatai megkívánnák)? Van
kocsija (amennyiben mi megkívánnánk)?
♦ Milyen hosszú időre tervezi ezt az ál­
lást? (Túl hosszú idővel nem lehet szá­
molni, de ha akkor lépne ki, mikor a
baba éppen hozzászokott, az az egész csa­
ládnak komoly kellemedenséget okozna.)
♦ Vannak saját gyerekei? Nem akadá­
lyozzák a munkában? Például tud-e jön­
ni, ha betegen fekszenek, vagy nem men­
nek iskolába? Ha megengedjük, hogy a
bébiszitter magával hozza a gyerekeit,
annak van jó és rossz oldala is. Egyrészt,
a kisbaba nap mint nap gyerektársaság­
ban lehetne. Másrészt, a kisbaba nap
mint nap ki lenne téve a fertőzésnek,
továbbá kevésbé és kevesebbet törődné­
nek vele, ha a bébiszitter közben a saját
gyerekeire is vigyázna. Valószínűleg a la­
kás is megsínylené.
♦ Hajlandó-e főzni, vásárolni, egyéb ház­
tartási munkát végezni? (Ha az otthon
lévő anyának ezekre a teendőkre van se­
gítsége, több időt tud a gyerekének szen­
telni. Ha viszont a bébiszitterre hárulnak,
elvonják az idejét a babától, és nem fog
tudni eleget törődni, foglalkozni vele).
♦ Egészségi állapota? Nézzük meg leg­
utóbbi orvosi vizsgálatának és tüdőszű­
résének az igazolását, kérdezzük meg,
dohányzik-e (a dohányzás kizáró kö­
rülmény), fogyaszt-e alkoholt, drogot,
szed-e gyógyszert. Alkoholistától, kábí­
tószerezőtől nem várhatunk őszinte vá­
laszt, de vannak árulkodó jelek, például:
nyugtalanság, szószátyárság, idegesség,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
izgatottság, tág pupillák, rossz étvágy
(stimulánsok, pl. amfetamin, kokain
jele); zagyva, hebegő beszéd, tétovaság,
rossz koncentrálás és a részegség egyéb
tünetei, függetlenül attól, érezni-e az al­
kohol (alkoholizmus, barbiturát- stb.
fogyasztás) szagát; beszűkült pupillák és
sóvárgás az édességre (korai heroinfüg­
gés); felfokozott vidámság, gátlástalan­
ság, falánkság, kieső emlékezet, esetleg
tág pupillák, véres szem (marihuána). Ha
az alkoholista vagy kábítószer-fogyasztó
bébiszitter napközben megtartóztatja is
magát, elvonási tünetei lehetnek, például:
vizenyős szem, bizonytalan tekintet, ásí-
tozás, ingerlékenység, félelem, remegés,
didergés, izzadás. Természetesen a fenti
tünetek nemcsak drogról árulkodhatnak,
hanem (testi vagy mentális) betegségre
is utalhatnak. Mindenesetre az ilyen
tünetek gyerekgondozók esetében kü­
lönösen súlyosan esnek a latba, mert fé­
lő, hogy fizikai állapotuk miatt kihagy a
figyelmük.
♦ Tanulta-e a közelmúltban, illetve szán­
dékában áll-e megtanulni, hogyan kell
csecsemőknek CPR-rel és egyéb mód­
szerekkel elsősegélyt nyújtani?
Bár mi tesszük fel a kérdést, nem csupán
a jelöltnek kell válaszolnia. Az egyes sze­
mélyek felmérése után tegyük fel ma­
gunknak a következő kérdéseket, és vá­
laszoljunk rájuk őszintén:
♦ Tisztán, rendesen öltözve jött-e a meg­
beszélésre? Az elhanyagolt ruházat, zsí­
ros haj, piszkos köröm akkor se jó aján­
lólevél, ha nem ragaszkodunk a frissen
keményített nővérruhához.
♦ A rendről alkotott elképzelései hason-
lóak-e a saját elképzeléseinkhez? Ha mi
rendszeretőek vagyunk, ő viszont csak
hosszas kotorászás után tudta előszedni
a papírjait a táskájából, ez már eleve ki­
záró körülmény. Ha viszont mi kissé
A h arm adik hónap
LEHET-E JÓ DADA
EGY FÉRFI?
Ha igaz a mondás, hogy amit egy
anya meg tud csinálni, azt az apa leg­
alább olyan jól vagy talán még jobban
megcsinálja (természetesen a szopta­
tás kivételével), akkor amit egy nő­
nemű dada meg tud csinálni, azt egy
hímnemű legalább olyan jól vagy ta­
lán még jobban megcsinálja. Ezért
egyre több férfi vállalja kisgyerekek
gondozását, és egyre több szülő alkal­
maz férfit gyerekfelügyeletre. Bár a
szakmában még kisebbséget képez­
nek, a számuk egyre gyarapszik.
rendetlen vagyunk, míg ő kényesen pe­
dáns, valószínűleg ki fogunk jönni egy­
mással.
♦ Megbízhatónak látszik-e? Ha késett,
rossz jel. Lehet, hogy mindig késve fog
érkezni. Érdeklődjük meg a korábbi
munkaadóinál.
♦ Rendelkezik-e a szükséges testi adottsá­
gokkal? Egy törékeny öregasszony nem
tudja egész nap hurcolászni a babát, ké­
sőbb pedig nem tud utánafutkosni.
♦ Tud bánni a gyerekekkel? A beszélge­
tés csak akkor teljes, ha a jelentkező egy
ideig a gyerekkel van, hogy megfigyelhes­
sük, mit szólnak avagy nem szólnak egy­
máshoz. Látszik-e rajta, hogy türelmes,
kedves, érdeklődő, figyelmes, mennyire
szívesen szolgálja ki a baba igényeit?
Kérdezzük meg a korábbi munkaadókat,
hogy bánt a gyerekekkel.
♦ Elég értelmes? Nyilván olyasvalakit sze­
retnénk, aki úgy tanítgatja, szórakoztat-
la a gyereket, ahogy magunk is tennénk,
és aki a nehezebb helyzetekben is felta­
lálja magát.
291
♦ Ha külföldi, beszél-e magyarul? Leg­
alább annyira tudnia kell, hogy megér­
tesse magát az előzetes megbeszélésen
(amennyiben nincs más közös nyelvünk),
de a külföldinek megvan az az előnye,
hogy mire a gyerek megérik a beszédta­
nulásra, egy másik nyelvvel is megismer­
kedik (lásd a 232. oldalt).
♦ Kellemes benyomást tett ránk? Ket­
tőnk viszonyának majdnem akkora a
jelentősége, mint a babával kialakuló vi­
szonyának. A gyerek érdekét az szolgálja,
ha anyja és választott gondozója rend­
szeresen, őszintén beszél, és könnyen szót
ért egymással, tehát fontos, hogy köny-
nyen lehessen vele beszélni.
Ha az első körben egyik jelölt se tetszett,
ne adjuk fel, hanem kezdjük elölről.
Ha többen is megfeleltek, a referenciák
ellenőrzésével folytassuk a válogatást.
Az egyes jelöltek képességei, megbízható­
sága felől ne bízzuk magunkat a barátok,
rokonok véleményére, hanem kérjünk
referenciát (ajánlólevelet) a korábbi mun­
kahelyükről, illetve kezdők esetében for­
duljunk olyanokhoz, akik meg tudják
ítélni a személyiségüket (pl. tanárok, pszi­
chológusok stb.).
ISMERKEDÉS
Senki nem szeret egész nap egyedül len­
ni egy vadidegennel. A kisbabától sem
várható, hogy örüljön neki, mikor már
úgyis szülőhiányban szenved (kisebb ko­
rában kevésbé, féléves kortól jobban).
Hogy kevésbé bánkódjon, előre be kell
mutatni neki a bébiszittert. Ha éjszaká­
ra vesszük fel, kérjük meg, hogy az első
alkalommal jöjjön fél órával (ha a baba
elmúlt öt hónapos, egy órával) korábban,
hogy a gyereknek legyen ideje megszok­
ni őt. A bemutatkozás fokozatosan tör­
ténjen: vegyük fel a babát, és menjünk
vele az etetőszék felé, vagy ringassuk a
karunkban, hogy a bébiszitter semleges
292
terepen közelítsen, s ha megszokta a ba­
ba szeme a jövevényt, adjuk át az ő kar­
jába. Az első bemutatkozás után ne ma­
radjunk távol egy-két óránál tovább.
A következő alkalommal a bébiszitternek
ismét fél órával az indulásunk előtt kell
érkeznie, és egy kicsit tovább kell ma­
radnia. A harmadik alkalommal már
negyedórás átmenet is elégséges, és ezek
után már kebelbarátoknak kell lenniük.
(Ha nem azok, talán nem jól választottuk
meg a bébiszittert.)
A nappalos bébiszitter bemutatásá­
ra több időt kell szánni. Legalább egy
fizetett munkanapot velünk együtt kell
töltenie, hogy a babán kívül a lakással,
a nevelési elveinkkel és a háztartás veze­
tésével is megismerkedjék. így módunk­
ban áll javaslatokat tenni, neki pedig
kérdezni. Ezenkívül megnézhetjük, ho­
gyan tevékenykedik, s ha nem tetszik, még
meggondolhatjuk magunkat. (A bébiszit­
tert nem a baba, hanem a saját reakciói
alapján kell megítélni. A pici babák a
legjobb bébiszittertől is ódzkodnak, amíg
a szüleiket látják.)
A félévesnél fiatalabb kisgyerekek
könnyebben hozzászoknak a bébiszit-
terhez, mint ha már kialakult bennük a
bizalmadanság (ez rendszerint 6-9 hóna­
pos kor között várható, lást a 444. oldalt).
PRÓBAIDŐ
Bébiszittert csak próbaidővel szabad fel­
venni, hogy legyen idő felmérni, mielőtt
végleg szerződtetnénk. Az összes szerep­
lővel szemben tisztességesebb dolog
előre tisztázni, hogy az első két hét vagy
az első hónap próbaidőnek tekintendő.
Ezalatt figyeljük a babát. Hazatérve vi­
dáman, tisztán, élénken találjuk? Vagy
fáradtabb, nyűgösebb, mint szokott?
Mikor tehették utoljára tisztába? Hát a
bébiszitter milyen idegállapotban végzi
a napot? Nyugodt, kellemes hangulatban
van, vagy feszült, ideges, alig várja, hogy
elmehessen? El akarja-e mesélni, mi tör-
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
A DADA ALKALMAZÁSA
Aki alkalmi munkára vesz fel gyer­
mekfelügyelőt, annak ki kell válta­
nia az alkalmi munkavállalói könyvet
(AM-könyv), magyarán kék köny­
vet. A könyv kitöltésével - minden
egyéb szerződés nélkül - a felek kö­
zött munkaviszony jön létre. A köz­
teherjegy beragasztásával a munka­
adó teljesíti adó- és járulékfizetési
kötelezettségét, és tb-nyilvántartási,
illetve -bejelentési kötelezettség sem
terheli. A könyvet a munkavállalók
ingyenesen válthatják ki a munka­
ügyi kirendeltségeken, a közteherje­
gyeket a foglalkoztatók; 100, 200,
500 és 1000 forintos címletekben
vehetik meg a postahivatalokban.
tént, milyen új dolgot tud a pici, nem
volt-e valami baj? Vagy csak tárgyilagosan
beszámol, hogy mennyit aludt, evett -
vagy ami ennél is rosszabb: mennyit sírt
a gyerek? Tudatában van-e, hogy válto­
zatlanul nem ő a gyerek anyja, tehát a
komolyabb döntések tőlünk függenek?
Vagy úgy viselkedik, mintha át akarná
venni az irányítást?
Ha az új bébiszitterrel nem vagyunk
megelégedve (vagy rajta látszik, hogy nem
fűlik a foga a dologhoz), újat kell keresni.
Ha kétségeink vannak, figyelmeztetés nél­
kül menjünk haza korábban, hogy meg­
nézzük, tulajdonképpen mi folyik a tá­
vollétünkben. Vagy kérdezzük meg az
olyan ismerősök, szomszédok véleményét,
akik a játszótéren, üzletben, utcán talál­
koznak vele. Rossz jel, ha a szomszéd
szerint az egyébként jókedvű kisbaba so­
kat sír, amikor a mamája nincs otthon.
Másik lehetőség a kamerás megfigyelés
(lásd a következő oldalon).
Ha rajtunk kívül láthatólag minden
és mindenki rendben van (csak mi va­
gyunk idegesek és rosszkedvűek, amiért
ott kellett hagynunk a gyereket, és állan-
 TARTSUK A SZEMÜNKET A BÉBISZTITEREN
Bizonyára minden anyának azon jár az
esze, Hogy vajon mi történik, amikor
nincs otthon. Vajon a bébiszitter a gye­
reknek szenteli az idejét, vagy törődés,
gondozás helyett naphosszat telefonál,
sorozatokat bámul? Beszélget, mókázik,
játszik-e vele, vagy beköti az etetőszékbe,
egész nap az ágyban hagyja bőgni? Szó
szerint betartja-e az utasításainkat, vagy
amint kitettük a lábunkat, elfelejti?
Olyan-e, mint a mesebeli tündér, vagy
mint a gonosz mostoha? Hol áll a ket­
tő között?
Ha végleg alaposan meg akarunk
győződni róla, hogy a bébiszitter meg­
felel-e a várakozásainknak vagy sem
(főleg ha már volt néhány intő jel), sze­
reltessünk be kamerát, ami a gyerek figye­
lésére alkalmas - szülői körökben egyre
népszerűbb a rejtett videokamera. Beszer­
zése előtt vegyük fontolóra a következő
szempontokat:
♦ Készülék: Vehetünk vagy bérelhetünk
kamerát, de valamelyik biztonságtech­
nikai cégtől az egész lakásra kiterjedő
rendszert is rendelhetünk. A legolcsóbb
megoldás egyetlen rejtett kamera abban
a szobában, ahol a gyerek és a bébiszit­
ter a legtöbbet tartózkodik; ez azonban
teljes kép helyett csak bepillantást en­
ged az eseményekbe (például előfordul­
hat, hogy a bébiszitter egy másik helyi­
ségben bánik rosszul vagy viselkedik fi­
gyelmetlenül a gyerekkel). A kitömött
játék állatba rejtett, vezeték nélküli ka­
mera ugyan drágább, de kevésbé feltűnő,
és mivel nincs helyhez kötve, naponta
más szobát lehet vele megfigyelni. A leg­
teljesebb képet az egész lakásra kiterjedő
óan azt lessük, hol köthetnénk bele az
gyébként kifogástalan bébiszitterbe),
alószínűleg nem a személlyel van ba-
mk, hanem a megoldással. A bébiszit-
rendszer adja, de ez kerül a legtöbbe.
Természetesen a megfigyelőrendszer csak
annyit ér, amennyire az ember figyeli.
Hetente legalább néhány napon át (bár
legjobb naponta) felvételt kell készíteni,
a felvett anyagot pedig rendszeresen meg
kell nézni, különben csak napokkal ké­
sőbb szerzünk tudomást az esetleges vét­
ségekről.
♦Törvényes jogok: Az adatvédelmi tör­
vény így fogalmaz: a személyes adatok
rögzítéséhez nélkülözhetetlen a szereplő
hozzájárulása, „az érintett kívánságának
önkéntes és határozott kinyilvánítása,
amely megfelelő tájékoztatáson alapul,
és amellyel félreérthetetlen beleegyezését
adja a rá vonatkozó személyes adatok
- teljes körű vagy egyes műveletekre ki­
terjedő - kezeléséhez”. A készülék árusí­
tójának ismernie kell a vonatkozó tör­
vényeket. A dolog erkölcsi fele vitatható
kérdés. Egyesek szerint a kamera sérti a
dada személyiségi jogait, míg mások a
gyerekek védelmében a lehető legjobb
eszköznek tekintik.
♦A szülő indokai: Aki azért akarja titok­
ban meglesni a bébiszittert, mert eleve
gyanakszik rá, az jobban teszi, ha az il­
letőt be se engedi a lakásába. Hallgassunk
az ösztöneinkre, és szerezzünk egy meg­
bízható bébiszittert.
A bébiszitternek jelentkező személye­
ket semmi esetre sem kamerával, ha­
nem a fentebb felsorolt módszerekkel,
személyesen kell kiválasztani. És még
mielőtt az illető egyedül maradna a
gyerekkel.
terek váltogatása helyett (hisz olyan még
úgysem termett a világra, aki nekünk
elég jó lenne) inkább gondoljuk át, ér­
demes volt-e visszamenni dolgozni.
294
NAPKÖZI
A jó bölcsőde, óvoda számos előnyt kí­
nál. Szakképzett személyzet hajt végre az
életkornak megfelelő, testi-szellemi fej­
lődést szolgáló nevelési tervet, és bizto­
sítja a kisebb-nagyobb gyerekek közös
játékához, tanulásához szükséges lehető­
ségeket. Mivel az otthoni gyerekgondo­
zással ellentétben ezek a létesítmények
nem egyszemélyes intézmények, egy-egy
személy betegsége, felmondása általában
nem okoz több fennakadást, mint hogy
a gyerekeknek egy új archoz kell szok­
niuk. A működési engedéllyel rendelkező
bölcsődék balesetvédelmi, egészségügyi
és pedagógiai szempontból is ellenőrzés
alatt állnak. Mivel az otthoni gyerekgon­
dozáshoz képest olcsóbb is, a bölcsőde
nemcsak a legjobb, hanem sok esetben
az egyetlen lehetséges megoldás.
A bölcsődének a csecsemők szem­
pontjából jelentős hátrányai is lehetnek.
Először is nem minden nevelési terv jó,
de még a legjobb pedagógiai programot
se lehet úgy személyre szabni, mint mi­
kor egy gyerekkel a saját otthonában a
saját dadája foglalkozik. Előfordulhat,
hogy a bölcsődei pedagógusok, dadák,
óvónők sűrűn cserélődnek. Kötött a mun­
kaidejük, az általános iskolai naptárat
követő intézmények olyan ünnepnapo­
kon is zárva lehetnek, amikor a szülők
dolgoznak. Bár az otthoni felügyeletnél
kevesebbe kerül, így se olcsó mulatság,
hacsak nem állami, önkormányzati vagy
a magánszférától kapott támogatással
működik (mint pl. a vállalati bölcsődék).
Valószínűleg a legnagyobb hátrányt a
fertőzésveszély jelenti. A dolgozó szülők
többsége - egyéb lehetőség hiányában -
akkor is beviszi a gyerekét, ha náthás
vagy más kisebb betegségben szenved,
ezért a bölcsődések között gyakoribb a
fülgyulladás és egyéb fertőző betegség.
Természetesen egészen kiváló bölcső­
dék is léteznek: csak az a kérdés, sike­
rül-e megtalálni a megfelelőt, ahová fel
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
tudják venni a gyereket, és amely anyagi
lehetőségeinknek is megfelel.
BÖLCSŐDEKERESÉS
A környéken működő (önkormányzati
vagy magán-) bölcsődék felől érdeklőd­
jünk a hozzánk hasonló nevelési elveket
valló ismerősöknél, telefonon az illetékes
szervnél. Ezenkívül megkérdezhetjük a
gyerekorvost, utánanézhetünk a telefon­
könyvben, a szülőknek szóló magazinok
hirdetéseiben, a bölcsődék saját infor­
mációs szolgálatánál, illetve reklámjaiban.
Ha már néhány címet megszereztünk,
kezdődhet a kiértékelés.
SZEMPONTOK
A minőségi skála a luxuskategóriától az
átlagoson át a szerényig terjed. Ha a gye­
reket a lehető legjobb bölcsődében kíván­
juk elhelyezni, az alábbi szempontok
szerint egyenként vizsgáljuk meg a lehe­
tőségeket:
Működési engedély: A helyi önkor­
mányzat az alábbi engedélyek bemuta­
tásához köti a magánbölcsődék működé­
si engedélyét: be kell adni a szakképesítést
igazoló papírokat és a szakmai progra­
mot. A felelősségbiztosítás sem maradhat
el, mert nem állami fenntartás esetén a
gyermekekért a magánbölcsőde vállalja
a felelősséget.
Szakképzett, gyakorlott személyzet:
Fontos, hogy legalább a vezető munka­
társak szakképzett óvónők legyenek, és
az egész személyzet rendelkezzék a szük­
séges szaktudással. Az alacsony fizetés
miatt sajnos sokan csak azért állnak be
dadának, mert semmi máshoz nem érte­
nek - feltehetőleg a csecsemőgondozás­
hoz sem. A személyzet lehetőleg ne nagyon
cserélődjön: az olyan intézmény gyanús,
ahol minden évben sok az új dada.
Dada-baba arány: Egy-egy dadára lég-
följebb három gyereknek szabad jutnia.
a h arm ad ik hónap
Ha nincsenek elegen, a baba sokáig sírhat,
mire sort tudnak keríteni az ellátására.
Közepes nagyság: A túl nagy bölcsődét
nehezebb jól igazgatni, mint a kisebbet
- bár a szabály alól vannak kivételek.
Továbbá minél nagyobb a gyereklétszám,
annál nagyobb a fertőzésveszély. Az in­
tézmény nagyságától függetlenül fontos,
hogy elegendő tér álljon az egyes gyere­
kek rendelkezésére. A zsúfolt termek nem
megfelelő szabályozásra utalnak.
Korcsoportok elkülönítése: Az 1 éven
aluli, totyogókorú és ennél nagyobb gye­
rekeket balesetvédelmi, egészségügyi, gon­
dozási és nevelési okokból külön kell el­
helyezni.
Szeretetteljes légkör: A személyzeten
látszania kell, hogy valóban szeretik a
gyerekeket, és szívükön viselik a sorsukat.
Ez abból is meglátszik, ha a gyerekek
jókedvűek, élénkek és tiszták. Feltétle­
nül toppanjunk be a bölcsődébe nap­
közben vagy zárás előtt, mert így pon­
tosabb képet kapunk róla, mint kora
reggel. (Gyanús az olyan bölcsőde, ahová
előzetes bejelentés nélkül nem engedik
be a szülőket.)
Serkentő légkör: Már a két hónapos
babáknak is jót tesz az olyan élénk kör­
nyezet, amelyben a gyerekek és gondo­
zóik szóban és fizikailag sokat foglalkoz­
nak egymással, és amely fel van szerelve
a korukhoz illő játékszerekkel. A növek­
vő, okosodó gyerekeknek sokféle játékra,
képeskönyvre, zenére, szabadtéri foglal­
kozásra van szükségük. A legjobb, ha a
tanterv „kiruccanásokat” is tartalmaz,
mikor 3—6 gyereket 1-2 személy kísére­
tében elvisznek a parkba, az utcára és
olyan helyekre, ahová az anyja is járna
vele, ha otthon lenne.
A szülők bevonása: Igényt tartanak-e
a szülők valamilyen részvételére, van-e
295
„szülői tanács”, amely beleszólhat a ne­
velési elvekbe?
Elvi összhang: Egyetértünk-e a bölcső­
de nevelési, vallási, ideológiai elveivel?
Megfelelő pihenési lehetőség: A kis­
gyerekeknek nappal is kell aludniuk, akár
otthon vannak, akár bölcsődében. Fon­
tos, hogy minden gyerek nyugodtan al-
hasson: a kisebbek a saját kiságyukban,
a nagyobbak pedig nem az intézmény,
hanem a saját órájuk szerint.
Biztonság: Az intézmény munkaidő alatt
legyen bezárva, és más módon is őrizzék
(csak aláírás ellenében lehessen belépni,
valaki tartsa szemmel a bejáratot, szükség
esetén kérjék el a személyi igazolványt).
Olyan szabályok legyenek érvényben,
amelyek kizárják a gyerekek illetéktelen
elvitelét (csak olyan személynek adhassák
ki a gyereket, aki szerepel a szülők által
engedélyezett személyek névsorában).
Szigorú egészségügyi és higiéniai sza­
bályok: Otthon még elmegy, ha a gye­
rek mindenfélét a szájába vesz, a bölcső­
dében azonban, ahol a sok gyerek mind­
egyikének megvan a maga baciluskész-
lete, jobb félni, mint megijedni. Egy
bölcsőde könnyen válhat különféle bél­
és felső légúti fertőzések gócává. A jobb
bölcsődék szakorvosi felügyelettel és az
alábbi tartalmú szabályzattal gondos­
kodnak a fertőzések megelőzéséről és a
gyerekek egészségének védelméről:
♦ A dadák minden pelenkázás után kö­
telesek alaposan (folyékony szappannal)
kezet mosni, illetve minden tisztába ra­
káshoz új eldobható kesztyűt kell húz­
niuk. A gyerekek vécéztetése, orrfújás,
náthás gyerek ellátása után, valamint ete­
tés előtt a kézmosás kötelező.
♦ A tisztába tevést és az étel-előkészítést
helyileg el kell különíteni, és az arra
296
szolgáló helyiségeket minden használat
után ki kell takarítani.
♦ A pelenkákat a gyerekek elől elzárt he­
lyen lévő zárt tartályba kell dobni.
♦ A játékszereket fertőtlenítőszerrel le
kell mosni, mielőtt más gyerekhez kerül­
nek, illetve minden gyerek játékait kü­
lön dobozban kell tartani.
♦ Kitömött játék állatokat nem szabad
több gyereknek közösen használni, és mo­
sógépben gyakran ki kell mosni.
♦ Ugyanazt a fogzáshoz való gumit, cu­
mit, törlőkendőt, törülközőt, fésűt, kefét
kizárólag egy gyereknek szabad odaadni
használni.
♦ Az etetéshez használt edényeket, evő­
eszközöket mosogatógépben kell elmos­
ni, bár az eldobható eszközök használata
még jobb megoldás (a cumisüvegekre
az összekeverés megelőzése érdekében rá
kell írni a gyerekek nevét).
♦ A szilárd ételeket steril körülmények
között kell előkészíteni.
♦ Minden gyereket idejében be kell oltatni.
♦ A közepestől a súlyosig terjedő beteg­
ségben szenvedő gyerekeket, különösen
A BABA MINT BAROMÉTER
Tekintet nélkül arra, ki és hol vigyáz
a gyerekre, figyeljük rajta az elége-
dedenség jeleit, például: hirtelen sze­
mélyiség- vagy hangulatváltozás, se
fogzásnak, se betegségnek, se más lát­
ható oknak nem tulajdonítható nyű-
gösség, dühöngés. Ha a baba szem­
mel láthatólag rosszkedvű, nem árt
utánanézni a bölcsődei viszonyoknak.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
ha hasmenésük van, hánynak, magas lá­
zuk vagy fertőző betegségekre jellemző
kiütésük van, vagy otthon kell tartani
(megfázás esetében ez nem feltétlenül
szükséges, mivel már a lappangási idő
alatt is fertőznek), vagy a bölcsőde be­
tegszobájában el kell különíteni.
♦ Szigorú gyógyszerkiadási rendnek kell
érvényesülnie.
♦ Amennyiben valamelyik gyerek ragá­
lyos fertőző betegséget kapott, a bölcső­
de az összes gyerek szüleit köteles érte­
síteni; B típusú Hemophilus influenza
infekció esetén oltással vagy orvossággal
meg kell előzni a terjedését.*
A fentieken kívül nézzünk utána az ille­
tékes egészségügyi szerveknél, nincs-e
folyamatban feljelentés, szabálysértési
ügy a bölcsőde ellen.
Szigorú balesetvédelmi szabályok:
Bölcsődékben ritkán fordul elő sérülés,
főleg komolyabb. Ettől függetlenül nyil­
ván minél biztonságosabb a környezet,
annál nagyobb biztonságban van a gye­
rek. A legnagyobb veszélyt a mászókák,
csúszdák, kézi játékok, akadályok, játszó­
téri berendezések, ajtók, beltéri padlók
jelentik. Az ilyesmitől kisgyerekeknek
már akkor is bajuk eshet, mikor még
csak mászni tudnak; az apró (félre- vagy
* A citomegalovírus (CMV) terjedését a bölcsődei
környezet elősegíti, mert a gondozóknak sokszor
van dolguk fertőzött vizelettel, nyállal. Bár az anya
fertőzését a magzat ritkán kapja el, szükség lehet
a megelőzésére. Ha tudjuk magunkról, hogy ezzel
a vírussal szemben (a nők többségével ellentétben)
nem vagyunk védettek, és ismét teherbe esünk,
illetve a közeljövőben szeretnénk teherbe esni,
pelenkázás után alaposan mossunk kezet, ne csó­
koljuk szájon a gyereket, és ne együk meg, amit
hagyott. (Aki „védett”, az nem kaphatja el a fer­
tőzést, így külön óvintézkedéseket sem kell ten­
nie. A 24 hetesnél nagyobb magzatra sem veszé­
lyes, tehát miatta sincs szükség óvintézkedésre.)
A HARM ADIK HÓNAP
lenyelhető) tárgyak minden kisgyerekre
veszélyesek. A bölcsődékre ugyanazok a
balesetvédelmi szabályok vonatkoznak,
mint a saját otthonunkra:
♦ A gyerekeket háton fekve kell altatni.
♦ A kiságyak, pelenkázóasztalok, etető­
székek, járókák és egyéb berendezési tár­
gyak feleljenek meg a biztonsági előírá­
soknak.
♦ A matracok legyenek kemények, kis­
ágyba nem kerülhet se párna, se puha
ágynemű vagy játék.
♦ A lépcsőknél biztonsági korlátot kell
fölszerelni, és vigyázni kell az ajtókkal,
nehogy becsípjék a kis ujjakat vagy ko­
bakon találják a gyerekeket.
♦ Az emeleti ablakok nyílása ne haladja
meg a 15 centit, és/vagy legyen rajtuk
védőrács.
♦ Külön óvintézkedésekkel kell védeni a
gyerekeket a radiátoroktól és egyéb fű­
tőkészülékektől, villanycsatlakozóktól,
tisztítószerektől, gyógyszerektől (a lába­
dozó vagy valamilyen krónikus betegség­
ben szenvedő gyerekek orvosságát gyak­
ran a dadusoknak kell beadniuk).
♦ A padló nem lehet teleszórva olyan já­
tékokkal, amikben az éppen járni tanu­
ló egyéves vagy a gyereket cipelő dada
elbotolhat.
♦ A nagyobb gyerekek által használt
anyagokat a kisebbek elől el kell zárni
(pl. festék, agyag, apró vagy éles alkat­
részekkel rendelkező játékok).
♦ A bölcsődét el kell látni jól látható
helyen felszerelt füstérzékelőkkel, tűz
esetére kijelölt menekülési útvonalakkal
és egyéb tűzvédelmi eszközökkel.
297
♦ A személyzet legyen kiképezve az el-
sősegély-CPR légzőkészülékes és egyéb
módozataira, legyen kéznél komplett első­
segélykészlet.
Megfelelő táplálás: A gyerekeknek csak
egészséges, biztonságos, életkorukhoz il­
lő ételt, nassolnivalót szabad kapniuk.
A bölcsődének tiszteletben kell tartania
a szülők étkezéssel (tápszer, anyatej, ete­
tési idő) kapcsolatos kívánságait. Cumis­
üvegből nem szabad úgy etetni, hogy köz­
ben kitámasztják.
CSALÁDI NAPKÖZI
Sok szülő szívesebben viszi a gyerekét ma­
gánháznál néhány gyerek számára beren­
dezett családi napközibe, mint a személy­
telenebb bölcsődébe; sokan az otthoni
bébiszitter után ezt tartják a legjobb meg­
oldásnak.
A családi napközi több szempontból
előnyös. Hangulata többnyire meleg és
otthonos, emellett viszonylag nem drága.
Mivel nincs sok gyerek, a fertőzés veszé­
lye is kisebb, ugyanakkor elég stimulá­
ciót és személyes törődést ígér (bár ezt
nem mindig teljesíti). Kevésbé merev az
időrendjük, többnyire nincs kifogásuk
az ellen, ha csak korábban tudjuk hoz­
ni vagy később elvinni a gyereket.
A hátrányok helyzetenként változnak.
Az ilyen gyerekmegőrzőknek többnyire
nincs működési engedélyük, ami egész­
ségügyi és balesetvédelmi szempontból
esetleg csökkent biztonságot jelent. Elő­
fordulhat, hogy a gyerek szakképzetlen,
szakmai gyakorlattal sem rendelkező ke­
zekbe kerül, vagy hogy a szülőkétől elté­
rő nevelési elveket vallanak. Ha az egyik
dada megbetegszik, nem biztos, hogy lesz,
aki helyettesítse. És végül itt sincs kizár­
va a fertőzés, főleg ha nem ügyelnek
eléggé a tisztaságra. A családi napközi
kiválasztására ugyanazok a tanácsok vo­
natkoznak, mint a bölcsődékére (lásd
a 294. oldaltól).
298
BIZTONSÁGOS ALTATÁS
Ha a kisgyereket másvalaki gondjára
bízzuk (dada, nagymama, barátnő,
bébiszitter), győződjünk meg róla,
tisztában van-e azzal az alapkövetel­
ménnyel, hogy a csecsemőket sima,
biztonságos felületen alváshoz a há­
tukra, játszadozáshoz hasra kell fek­
tetni (hacsak egészségi állapotuk nem
szól ellene); továbbá az ébrenléti idő
egy részét lehetőleg hason fekve kell
tölteniük (de csak állandó felügyelet
mellett).
VÁLLALATI BÖLCSŐDE
A szülők munkahelyén vagy közelében
működő vállalati bölcsőde, óvoda nagy­
szerű dolog, bizonyára sok szülő boldo­
gan élne a lehetőséggel - ha választhatná.
A vállalati bölcsőde rendkívül elő­
nyös megoldás. Ha bármi történne, a gye­
rek a közelben van, anyja kávé- és ebéd­
szünetben átszaladhat megszoptatni vagy
akár csak megnézni, és mivel együtt járnak
be, többet vannak egymással. Az ilyen
intézmények rendszerint szakképzett sze­
mélyzettel és igen jó felszereltséggel ren­
delkeznek. A munkára is könnyebb fi­
gyelni abban a tudatban, hogy a gyerek
a közelében és jó helyen van.
Természetesen ennek a megoldásnak
is lehetnek hátrányai. Ha nehézkes a
közlekedés, bajos a kicsit nap mint nap
utaztatni, csomagokkal, gyerekkocsival
megpakolva zsúfolt járművekre föl-le
szállni. Ha napközben gyakran elláto­
gatunk a gyerekhez, egyre nehezebben
fogja viselni az elválást (később akár bete­
ges félelem is kialakulhat benne az egye­
dül maradástól). A látogatás lehetősége
elvonhatja a figyelmet a munkától.
Természetesen a vállalati bölcsődére
is a többi bölcsődével azonos pedagó­
giai, egészségügyi és balesetvédelmi sza­
bályok érvényesek. Ha a vállalatunknál
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
működő bölcsőde nem felel meg az el­
várásainknak, beszéljük meg az illetékes
személlyel, hogyan lehetne javítani a ne­
velési, biztonsági feltételeken.
GYEREK A MUNKAHELYEN
Bár igen ritka, de olyan munkahely is lé­
tezik, ahová az anya magával viheti a kis­
gyerekét. Sőt ez sokszor nem is rossz
megoldás. Főleg akkor szokott beválni,
ha a baba még nem jár, nem is hasfájós
- és, természetesen, ha az anya mellett a
gyerek kellékeivel együtt elfér a hordoz­
ható kiságy, és ha a kollégáknak sincs
ellenvetése. Az a legjobb, ha legalább a
munkaidő egy része alatt a bébiszitter is
ott lehet, vagy ha az anya munkabeosz­
tása rugalmas, különben a baba végül
rosszabbul jár, mint ha bölcsődében lenne,
mert nem kapja meg a szükséges meny-
nyiségű törődést, stimulációt. Csecsemőt
csak nyugodt munkahelyre érdemes be­
vinni, mert a felfokozott, feszült légkör
nem tesz jót neki. Ha van rá lehetőség,
tökéletes megoldást kínál a szoptató és
az olyan anyáknak, akik maguk mellett
akarják tudni gyereküket.
HA BETEG A GYEREK
Nincs szülő, aki örül, ha a gyereke meg­
betegszik, de a dolgozó szülőt még job­
ban megijeszti, ha a kicsi belázasodik
vagy a kezdődő gyomorrontás jeleit mu­
tatja. Hiszen egy beteg babát nem köny-
nyű gondozni, és főleg ki fogja gondját
viselni, és hol?
Ideális esetben az egyik szülő szabad­
ságot vesz ki, hogy otthon ápolja a gye­
rekét. Mindenki tudja, akinek volt beteg
gyereke, hogy nincs, aki az anyát vagy
apát pótolni tudná, mikor egy gyerek
forró kis kezét kell fogni, lázas homlo­
kát törölgetni, mikor a szükséges plusz
szeretet- és gondoskodásadagokat kell
neki beadogatni. A második legjobb
megoldás a jól ismert, megbízható bébi-
a h arm adik hónap
szitter vagy családtag, aki hajlandó el­
vállalni az otthoni ápolást. Egyes böl­
csődék betegszobát is fenntartanak,
ahol a gyerekek ismerős környezetben,
ismerős arcok között gyógyulhatnak.
Léteznek kifejezetten beteg gyereket
fogadó, gondozásukat vállaló helyek is
a bölcsődétől a családi napközin át a
nagyobb intézményekig, ekkor azon­
ban a gyereknek - ha már képes érzé-
♦♦♦
299
kelni az ilyesmit - idegen helyhez és
gondozókhoz kell szoknia. Egyes cégek
— a szülők benntartása érdekében -
magukra vállalják a náluk dolgozók
gyerekeinek ápolási költségeit, például
gyerekkórházakban fenntartott ápoló­
szobák formájában vagy kijáró gyerek­
ápolónők alkalmazásával (természete­
sen a gyereknek ekkor is idegenhez kell
szoknia).
 A negyedik
Ebben a hónapban egy fontos személy
csupa mosoly lesz - s a mosoly, ragadós
lévén, remélhetőleg ránk is átragad. Kis­
babánk most lép abba az életkorba, amit
a csecsemők aranykorának nevezhetünk:
abba a néhány varázslatos hónapból
álló korszakba, amikor nappal jókedv
uralkodik, az éjszaka az alvásé, de az
önálló mozgás még odébb van (értsd:
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési tem­
pója a normális. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy a hasmánt gyakorolható
készségeket csak akkor tudja megtanulni,
ha gyakorolja őket. Adjuk meg tehát a le­
hetőséget a csecsemőnek, hogy felügyelet
mellett hason fekve játsszon. Ha kétsé­
geink vannak a baba fejlődésével kapcso­
latban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk vala­
mi lemaradást a fejlődésében), kérdez­
zük meg nyugodtan az orvostól a követ­
kező rutinvizsgálat során, még ha az orvos
nem is említi. A szülők sokszor megfi­
gyelnek a baba fejlődésében olyan apró
eltéréseket, amit az orvosok nem vesznek
észre. A koraszülöttek valamivel később
a gyerek még nagyjából ott marad, ahová
tettük, így nem nagyon tud rosszalkod­
ni, csintalankodni - élvezzük ki, amíg
lehet!). Társaságkedvelő, érdeklődő, min­
dig szívesen beszélget, szereti figyelni,
hogy zajlik az élet körülötte, három­
méteres körzetben mindenkit képes el­
bűvölni - egyszóval az ilyen korú gyerek
nagy öröm.
érkeznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az esetek
többségében nagyjából annyit késnek,
amennyivel korábban születtek (korrigált
korukat tehát onnan „számoljuk”, mint­
ha időre születtek volna), néha többet is.
A negyedik hónapban ezt kell
tudnia a babának:
♦ hasonfekvésből 90 fokos szögig fel­
emelni a fejét
♦ hangosan kacagni
♦ szemmel követni az arca fölött kb. 15
cm távolságban, 180 fokos ívben (egyik
oldalról a másikra) mozgó tárgy útját
Valószínűleg tudnifogja:
♦ felemelt fejét biztosan tartani
♦ hason fekvésből karral feltámasztani
a törzsét
A NEGYEDIK HÓ NA P
A négy hónapos kor elején a karjuknál felhúzott csecsemők többsége még nem képes a fejét
egy vonalban tartani a testével (balra). Afejük rendszerint hátrabillen (jobbra).
Sok, de nem mindegyik négy hónapos tud
fekvőtámaszt csinálni.
♦ megfogni az ujjacskái hátához vagy
begyéhez érintett csörgőt
♦ egy mazsola méretű tárgyat figyelem­
mel követni (az ilyen jellegű tárgyakat
azonban tartsuk távol a gyerektől)
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?
Mivel a harmadik hónapban nem lát-
ta orvos a gyereket, valószínűleg szépen
összegyűltek a kérdeznivalók. Most itt
301
♦ egy tárgyért nyúlni
♦ örömében sikítani
Talán tudnifogja:
♦ hang (főleg az anyai hang) felé fordulni
♦ ha ülő helyzetbe húzzák, fejét testével
egy vonalban tartani
♦ áthengeredni (egy irányban)
♦ magán- és mássalhangzó-kombináció­
kat kiejteni
♦ berregő (bugyborékoló) hangot adni
Esetleg még ezt is tudja:
♦ ha felállítjuk, megtartja magát a lábán
♦ megtámasztás nélkül ülni
♦ ellenkezni, ha valamit el akarnak tőle
venni
az alkalom, hogy feltegyük a kérdése-
két. Mivel ehhez a vizithez az oltás is
hozzátartozik, előtte kérdezzünk, ami-
302
kor a gyerek még nyugton van, és lehe­
tőleg le sincs vetkőztetve.
A vizsgálatot minden gyerekorvos a
saját belátása szerint végzi. A vizsgálat
általános menetét, a diagnosztikai mód­
szerek számát és jellegét, az alkalmazott
módszereket a gyerekek állapota is befo­
lyásolja. A négy hónapos babák vizsgála­
ta nagyjából a következőképpen zajlik:
♦ Az orvos érdeklődik az anya, a gyerek
és a többi családtag hogyléte felől; meg­
kérdezi, hogy eszik, alszik, fejlődik a ba­
ba, dolgozó anya esetén ki vigyáz rá.
♦ Megméri a baba súlyát, testhosszát,
fej körfogatát, felméri, mennyit gyarapo­
dott, amióta megszületett.
♦ Fizikális vizsgálat, beleértve bármely
korábbi problémával kapcsolatos ellenőr­
ző vizsgálatot is.
♦ Az orvos különböző vizsgálatokkal el­
lenőrzi a gyerek értelmi képességeit, kéz­
ügyességét, látását, hallását, szociális vi­
selkedését, de az anya tapasztalataival
kiegészített egyszerű megfigyeléssel is be­
érheti.
A gyerek e havi táplálása:
GONDOLATOK A SZILÁRD TÁPLÁLÉKRÓL
A kismamák sokféle, gyakran ellentmon­
dó tanácsot kapnak afelől, mikor kezdje­
nek szilárd ételt adni a gyereknek. A na­
gyi nem is érti, anyuka minek halogatja,
mikor maga is négy hónapos korától ka­
pott, s a nyomaték kedvéért még hozzá­
fűzi, hogy ugye semmi baj nem lett tőle.
Egy szomszédasszony szerint azért kell ko­
rán kezdeni, mert akkor a gyerek át fog­
ja aludni az éjszakát. Természetesen ő is
tud hivatkozni egy kisbabára, aki azóta
nem szokott éjjel felébredni, mióta az el­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Másodszori oltás/ amennyiben a
gyerek egészséges, és egyéb ellenjaval­
lat nincs. Az idevágó javaslatot lásd a
240. oldalon. Az első oltás által kivál­
tott esetleges reakciókat előre meg kell
beszélni.
♦ Tudnivalók a következő hónapra, első­
sorban a táplálkozással, alvással, fejlődés­
sel, balesetvédelemmel kapcsolatosan.
♦ Milyen reakciót válthat ki a második
oltás? Mi a kezelési módjuk? Milyen
reakció esetén kell szólni az orvosnak?
♦ Mikor jön el a szilárd étel ideje?
Említsük meg az elmúlt hónapban fel­
merült aggodalmainkat a baba egészsé­
gével, táplálkozásával vagy a családban
az új helyzethez történő alkalmazkodás
problémáival kapcsolatban. Jegyezzük
le az orvostól kapott összes információt
és utasítást, és a baba egészségügyi napló­
jába írjunk fel minden fontos, a babára
vonatkozó adatot (testsúly, hosszúság,
fejkörfogat, anyajegyek, védőoltások, be­
tegségek, alkalmazott orvosságok, vizsgá­
lati eredmények stb.).
ső kanálka kását lenyelte. A gyermekorvos
a legújabb ajánlásokra, kutatásokra hivat­
kozva csak hat hónapos kortól javasolja.
A magyarországi kötelező (ingyenes) védőoltá­
sok 2006. január 1-jétől kezdődött új rendje (teljes
egészében a 2005. október 31. után születettekre
vonatkozik): oltás: BCG 0-6 életkor: újszülött a
kórházban; oltás: DPT I/a + IPV + Hib életkor:
2 hónap; oltás: DPT I/b + IPV + Hib életkor:
3 hónap; oltás: DPT I/c + IPV + Hib életkor:
4 hónap; oltás: MMR életkor: 15 hónap; oltás:
DPT I/d + IPV + Hib életkor: 18 hónap
a negyedik h ónap
Kire érdemes hallgatni? Ki tudja job­
ban? A nagymama? A barátnők? Az or­
vos? Eláruljuk: a baba tudja a legesleg-
jobban, mikor való már neki a szilárd
ennivaló. Bár a szakorvosi véleményt fel­
tétlenül mérvadónak kell tekinteni (sok­
kal inkább, mint a nagyiét vagy a barát­
nőkét), és a paramétereket is arra kell
alapozni, a változatosabb étrendre törté­
nő átálláshoz a gyerek egyéni fejlődése a
döntő tényezők közé sorolandó.
Mai tudásunk szerint a szilárd táp­
lálék általában a nagyon kis csecsemő
szervezetének sem árt, de esetenként al­
lergiát válthat ki. Ennek ellenére több
okból sem ajánlatos. Először is, az új­
szülött emésztőrendszere még nem elég
fejlett hozzá - kezdve a nyelvével, amely
minden idegen anyagot igyekszik kitol­
ni a szájából, az emésztéshez szükséges
enzimek hiányáig. Másodszor fölösle­
ges, mivel az anyatej vagy a tápszer ön­
magában is megadja, amire az élet első
hat hónapjában szükség van. A túl ko­
rán adott szilárd étel a későbbi étkezési
szokásokat is befolyásolhatja (először
azért utasítja el a kását, mert még nem
érett meg rá, később pedig azért, mert
beleerőltették).
Másrészt a - féléves koron túli - ha­
logatásnak is megvannak a hátulütői.
A nagyobb babákban kisebb a hajlan­
dóság a szilárd étel rágásával, lenyelésé­
vel járó új feladatokra, inkább maradná­
nak a járt úton, a mell vagy a cumisüveg
jól ismert, jól bevált (és jóval könnyebb)
módszerénél. Erre az életkorra az ízlésük
még a rossz szokásnál is megrögzöttebbé
válhat - a simulékony hat hónaposok­
kal ellentétben a folyékony táplálékhoz
szokott tíz-tizenegy hónapos gyerekek
nem szokták szó nélkül lenyelni, amit a
szájukba adnak.
Ha meg akarjuk tudni, készen áll-e
gyerekünk a nagy lépésre (ez 4-6 hóna­
pos korban szokott bekövetkezni), figyel­
jük az alább felsorolt jeleket, majd be­
széljünk az orvossal:
303
♦ A gyerek már szilárdan tudja tartani a
fejét. Addig még átpasszírozott bébiételt
sem szabad neki adni, amíg ülő helyzet­
ben nem tudja rendesen tartani a fejét;
a darabosabb étellel várni kell, amíg ma­
gától is jól ül, azaz kb. a hetedik hónapig.
♦ Elmúlt a kilökő nyelvreflex. Az újszü­
löttek ennek a reflexnek köszönhetően ké­
pesek megszabadulni a szájukba kerülő
idegen anyagoktól (veleszületett védeke­
zés a fulladás veszélye ellen). Próbáljuk ki
a következőképpen: csecsemőnek való ga­
bonalisztet hígítsunk fel anyatejjel vagy
tápszerrel, majd kávés- vagy babakanál
csücskével vagy az ujjunk hegyével dug­
junk egy kicsit a szájába. Ha a nyelvével
együtt azonnal viszontlátjuk, és ez több­
ször megismétlődik, a reflex még műkö­
dik, tehát még nem lehet kanállal etetni.
♦ A gyerek nyúlkálással vagy más módon
elárulja, hogy érdekelné az asztalra tett
ennivaló. Az a gyerek, aki kiveszi a ke­
zünkből a villát, megkaparintja a ke­
nyerünket, tulajdonképpen azt tudatja,
hogy ő is szeretné végre megkóstolni,
amit a nagyok esznek.
♦ Nyelvét már tudja ki-be, föl-le moz­
gatni. Ennek a képességnek a fejlődését
megfigyelhetjük.
♦ Száját olyanformán is ki tudja nyitni,
hogy a kanálból kiehesse az ennivalót.
Természetesen megtörténhet —főleg az al­
lergiára hajlamos családokban - , hogy a
gyerek akkor sem térhet át a szilárd táp­
lálékra, ha egyébként megérett volna rá.
Addig is, amíg többet nem tudunk az al­
lergia kialakulásáról, azt javasoljuk, hogy
az ilyen családba született gyereket egy­
éves koráig túlnyomórészt anyatejen kell
tartani úgy, hogy féléves korától kezdve
nagyon óvatosan adagolt szilárd enni­
valót is kapjon. A szilárd táplálék beve­
zetését lásd még a 322. oldalon.
304
JÓ, HA TUDJUK
A MELL ELUTASÍTÁSA
99Á gyerek eddig remekül szopott,
most meg már nyolc órája
nem akar. Csak nem a tejemmel
van valami baj?"
Valamivel tényleg baj lehet, de nem biz­
tos, hogy az anyatej a hibás. A mell ideig­
lenes elutasítása, vagy akár a szopási
sztrájk, ami nem ismeretlen és többnyi­
re nem is ok nélküli jelenség. A legjellem­
zőbb okai a következők:
Az anya táplálkozása: Ha az anya na­
gyon fokhagymás, túl csípős ételt vagy
például húsos káposztát evett, akkor egy­
szerűen csak az a baj, hogy megérződik
a tején, és ezért nem ízlik a babának. Fi­
gyeljük meg, milyen étel veszi el a gye­
rek kedvét a tejünktől, s az elválasztásig
tartózkodjunk tőle. A csecsemők több­
sége nem bánja, ha az anyatej egy kicsit
csípős, sőt némelyik kifejezetten szereti,
különösen ha már méhen belüli életében,
a magzatvízen keresztül hozzászokott a
fűszeres aromákhoz.
Megfázás: Ha a baba orra eldugult a
náthától, szájon át kénytelen lélegezni;
s ha választania kell, hogy szopjon-e vagy
levegőt vegyen, érthető módon a léleg­
zést választja. Orrszívóval óvatosan tisz­
títsuk ki az orrocskáját, vagy írassunk
fel orrcseppet.
Fogzás: Bár a csecsemők többsége öt
vagy hat hónapos kora előtt nem kezd
fogzani, van, aki korábban kezdi, és egy­
két foga már négy hónapos korára ki­
bújik. Duzzadt ínnyel nehéz és fájdal­
mas szopni. Ha a baba mohón szopni
kezd, de fájdalmában meggondolja ma­
gát, a mell elutasítása a fogzásnak tulaj­
donítható.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Fülfájás: Mivel a fiilfájás az állkapocsra
is kisugárzik, a szopással járó szájmozgás
még kínzóbbá teszi a fájdalmat. A fül­
gyulladásról lásd még az 569. oldalt.
Szájpenész: Ha a gyerek gombás fertő­
zést kapott, szopás közben fáj a szája.
A száj penészt feltétlenül kezelni kell, ne­
hogy a baba más testrészére is átterjed­
jen, vagy mellbimbósérülésen át az anya
is elkapja (lásd a 132. oldalt).
Lassú tejleadás: Ha nem jön azonnal a
tej (vannak nők, akiknek öt percbe is be­
letelik, amíg megindul a tejelválasztásuk),
nagyon éhes babának elfogyhat a türelme,
és dühében elutasítja az emlőt, mielőtt
megindult volna a tejleadás. Ezt megelő­
zendő csak akkor vegyük fel a gyereket,
ha egy kevés tejet már kinyomtunk, hogy
amint szopni kezd, fáradozásának rögtön
legyen valami jutalma.
Hormonális változások az anya szer­
vezetében: Egy újabb terhesség miatt
(ennek csekély a valószínűsége olyan
anyánál, aki csak szoptat, de valamivel
nagyobb, ha tápszert is ad) termelődő
hormonok megváltoztatják a tej ízét, és
ezért nem kéri a baba. A menstruációnak
lehet hasonló hatása, de ennek sincs nagy
valószínűsége, amíg a baba legalább rész­
ben el nincs választva.
Az anya idegessége: Talán azért feszült,
mert nemrég ment vissza dolgozni. Talán
most kell fizetni a számlákat, vagy pont
most romlott el a mosogatógép. De le­
het, hogy csak bal lábbal kelt. Végered­
ményben mindegy, mi az oka, ha a gye­
rekre átragad, nyugtalanabb lesz, sem­
hogy szopni tudna. Tehát szoptatás előtt
meg kell próbálni lehiggadni.
A NEGYEDIK HÓNAP
Megérett az idő az elválasztásra: Ez
még korai volna - majd ha lassan egy­
éves lesz, akkor lesz itt az ideje, hogy a
gyerek az emlő elutasításával a maga mód­
ján ezt mondja: „Édesanyám, köszönöm,
hogy eddig szoptattál, de most már to­
vább tudnék lépni.” Ám fura módon az
elválasztást a gyerekek nem akkor szok­
ták kezdeményezni, mikor anyjuk jónak
látja, hanem amikor eszébe sem jut.
Az emlő elutasításának néha nincs ké­
zenfekvő magyarázata. A felnőttekhez
hasonlóan a csecsemővel is előfordul­
hat, hogy egy-egy étkezéshez nincs ked­
ve. Szerencsére általában csak ideiglenes
kihagyásról van szó. Addig is, az alábbi
módszerekkel próbáljuk megtörni a szo­
pási sztrájkot:
♦ Ne próbáljuk mással megetetni. Ha a
cicit mellőző babának tápszert adunk,
csak súlyosbítjuk a bajt, mert azt koc­
káztatjuk, hogy kevesebb lesz a tejünk.
A legkonokabb szopási sztrájk se szokott
egy-két napnál tovább tartani.
♦ Próbáljunk cumisüvegből itatni vele
egy kis anyatejet. Töltsünk az üvegbe egy
kevés lefejt tejet, s ha makacsul nem
akar szopni, kínáljuk meg vele (ez ter­
mészetesen csak akkor fog beválni, ha
nem a tej ízével volt baja). Mint már
említettük, egy-két napnál úgysem tart
tovább a sztrájk, és ha véget ért, ismét
visszatér a tej forrásához.
♦ Próbálkozzunk: ha már néhány étke­
zést kihagyott, valószínűleg hamarosan
azzal fog meglepetést szerezni, hogy ott
folytatja, ahol abbahagyta.
♦ Lassabban a szilárd táplálékkal. Ha
már elkezdtünk szilárdat etetni a babá­
val, lehet, hogy túlságosan jóllakatjuk
vele, és ezért az anyatejet nem kívánja.
Ebben az életkorban az anyatej még
sokkal fontosabb, mint bármilyen szilárd
305
táplálék, úgyhogy az utóbbiból keveseb­
bet adjunk, és mindig szoptatással kez­
dődjön az etetés.
Ha a gyereknek hosszabb ideig nincs ked­
ve szopni, vagy betegség jeleit is mutat­
ja, hívjuk a gyerekorvost.
KAPÁLÓZÁp
ÖLTÖZTETÉS KÖZBEN
„ Öltözködés közben a kislányom
nem hajlandó nyugodtan feküdni,
folyton meg akarfordulni.
Mit csináljak, hogy rendesen
viselkedjen?”
Ami a tisztába tevés alatti együttműkö­
dési készséget illeti, a hónapok múlásá­
val egyre kevésbé lehet rá számítani. A pe­
lenkázás különben sem túl méltóságteljes
művelet, s ha az embert ráadásul kite­
kert pózba és mozdulatlanságra kénysze­
rítik, érthető, ha minden alkalommal
lázad ellene. A megoldás titka a gyorsa­
ság (készítsük elő a kellékeket, hogy mire
a babát a pelenkázóasztalra tesszük, min­
den kéznél legyen) és a figyelemelvonás,
például zenélődoboz segítségével, ami lát­
ványnak is érdekes, csörgővel vagy a keze
- és lehetőleg a gondolatai - lefoglalá­
sára alkalmas tárggyal. Énekléssel, beszél­
getéssel is le lehet kötni a gyereket annyi
időre, ami alatt elkészül a művelet.
A BABA FELPÁRNÁZÁSA
„Két nő megszólt, amiért a baba­
kocsiban felpámáztam a gyereket,
mert szerintük még nem való neki
az ülés."
Ő maga is tudja közölni, ha még tényleg
nem való neki. Természetesen nem kör­
mondatokban, hanem úgy, hogy nem
sikerül felpolcolni, mert visszaborul vagy
oldalra dől. Az olyan kicsi babával nem
szabad kísérletezni, akinek a feje, háta
még ennél biztosabb támasztásra szo­
rul, de egy 3-4 hónapos gyerek, aki már
306
Az ülő helyzetbe feltámasztott babának
nemcsak a látószöge változik meg előnyösem
hanem az önálló üléshez szükséges izmai
és tapasztalatai is gyarapszanak.
jól tartja a fejét, és feltámasztva képes im­
bolygás nélkül ülni, már elég nagy (és na­
gyon kíváncsi) erre a testhelyzetre. (Erre
a célra külön fejtartó is kapható.) Ha
megelégelték az üldögélést, többnyire
nyafogással vagy lecsúszással adják jelét.
Az ülő babának kedvezően megvál­
tozik a látószöge, kitágul a látótere. A ba­
bakocsiból már nemcsak az eget néze­
getheti, hanem a járó-kelő (időnként az
anyját kritizáló) embereket, boltokat,
házakat, fákat, kutyákat, más kocsiban
tolt babákat, az iskolából kijövő gyere­
keket, buszokat, autókat is, és mindazt
az érdekességet, ami helyet kér a gyerek
gazdagodó világában. Mivel így valószí­
nűleg hosszabb ideig marad nyugton,
mint ha feküdne, a mamának is kelle­
mesebb vele sétálni.
ÁLL A BABA
,yA gyerek szeret az ölemben álldo­
gálni Ha leültetem, sírni kezd Pedig
állítólag még nem volna szabad
állnia, mert görbe lesz a lába.”
Általában maguk a csecsemők tudják a
legjobban, mi való nekik. Ebben az élet­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
korban a legtöbb baba már megérett rá,
és szeretne is biztonságos körülmények
között ölben álldogálni. Érdekes dolog,
erősíti az izmokat, üdítő változatosság az
ágyban vagy a gyerekülésben heveréshez
képest, és végül, egyáltalán nem lesz tőle
görbe a lába.
Másrészt ha a babának még látható­
lag nem akaródzik, nem szabad álló hely­
zetbe erőltetni, ki kell várni az idejét.
Sokkal boldogabbak, egészségesebbek az
olyan babák, akiket a saját tempójukban
hagynak fejlődni, mint akiknek a szülők
próbálják diktálni a tempót.
NYUGÖSKÖDÉS
A BABASZEKBEN
„Időnként kénytelen vagyok a
gyereket az ülésben tartani, mikor
valami dolgom van. Csakhogy amint
belerakom, elkezd nyűgösködni”
Egyes babák szívesen üldögélnek a pá­
holyban, nézegetve az élet zajlását (és a
szüleik tevékenykedését), míg másoknak
- főleg akiknek a született tettrekészsé-
ge jóval meghaladja a jelenlegi adottsá­
gaikat - unalmas és dühítő korlátozást
jelent. Ha gyermekünk azok közé tarto­
zik, akik lázongva utálják a bezártságot,
se a szobai, se az autós gyerekülésben
nem lesz könnyű nyugton tartani. Né­
hány jó tanács, hogy ne esélytelenül in­
duljunk a csatába:
♦ Érdemes korlátozni a fogságot: Csak
akkor ültessük be a babaszékbe, ha min­
denképpen biztonságban akarjuk tudni
magunk mellett (például főzés közben).
♦ Változatos látvány: A jó kilátást nyújtó
babaszék talán nem vált ki azonnali el­
lenszegülést. Tegyük az ülést a padlóra
egy tükör elé (a babák többsége szívesen
elmókázik a saját tükörképével), vagy
magunk mellé egy veszélytelen helyre
(babakörökben a tevékenykedő szülőnél
nincs érdekfeszítőbb látnivaló).
A negyedik h ón ap
+ Unaloműzés: Egy játékszeres rúd a
gyerekülésből képes szórakozóhelyet va­
rázsolni. A gyerek érdeklődésének fenn­
tartására, az ücsörgés unalmának elűzésé­
re elsősorban a forgó játékok alkalmasak.
Ha a játéktól még hisztisebb lesz, vagy
túl fáradt, vagy túlságosan izgatott, ekkor
talán épp a játék eltávolításával lehet
megnyugtatni.
♦ Mozgatás: A szék ringó mozgása talán
megnyugtatólag hat a babára (bár egye­
sek kifejezetten utálják: mint mindig,
most is a gyerek reagálása a legjobb út­
mutató).
♦ Engedjük szabadjára: Míg a kisebb
babák többnyire szívesen üldögélnek,
a nagyobbacskáknak már némi mozgá­
si szabadság is kell. Beszíj azás helyett te­
rítsünk le egy takarót a szoba közepén,
és próbáljuk (hason fekve) arra tenni.
Ez nemcsak a lelki nyugalmának hasz­
nál, hanem különféle tornagyakorlato­
kat is végezhet, amilyen például az át­
fordulás, a kúszás. Hátránya, hogy az
esetleges egyéb teendőkre nehéz rende­
sen figyelni, miközben a gyerek bizton­
ságára is ügyelni kell, magyarán nem
sok mindent tudunk közben elvégezni.
♦ Egyéb védelmi módok: Lehet, hogy a
babaülést mind testileg, mind szellemi­
leg kinőtte a gyerek. Ha időnként egy
helyben kell tartani, szerezzünk be egy
jól felszerelt járókát vagy játékkuckót
(de egyikben se tartsuk sokáig, lásd a
310. és a 344. oldalt).
A BABA ROSSZUL TŰRI
A GYEREKÜLÉST
„Már utálunk autózni, mert a fiam
menten bőgni kezd, amint bekötöm
az ülésébe ”
Bár a motor zümmögése és az autó gu-
rulása egyaránt nyugtatólag hat, úgyhogy
a csecsemők többsége el is szundikál tőle
307
(van, aki már a gyújtás rákapcsolásától
álomba merül), nem minden gyerek (és
szülő) száll be örömmel - főleg ha a be­
szállás beszíjazást jelent. Vigaszul álljon
itt, hogy számos klausztrofóbiás kölyök
adja elő a M egkínzott gyermek az autó-
pályán című horror saját változatát. A gye­
rekülésben lázongó kisgyerek gyakori
jelenség, főleg ha az illető már nagyobb,
tevékenyebb, akit ráadásul még mindig
menetiránynak háttal ültetnek. A bekö­
tés nélküli autózás természetesen ki van
zárva, elsősorban mert veszélyes, má­
sodsorban a törvény is tiltja. Néhány
tanács a lázadás leszereléséhez:
♦ Figyelemelterelés: Ha a baba már az
ülés látványától is bőgni kezd, bekötés
közben kössük le valamivel. Énekeljük
el neki a kedvenc nótáját, adjuk a kezé­
be a legkedvesebb játékát, hogy elvonja
a figyelmét a rettegett művelettől. Egy
kis szerencsével előbb végzünk a mun­
kával, mintsem hogy rájönne, mit mű­
veltek vele.
♦ Ügyeljünk a kényelmére: A hevedere­
ket csak olyan feszesre kell meghúzni,
hogy biztosan tartsák (legföljebb két ujj
férhet be a heveder és a gyerek közé), de
semmiképpen se annyira, hogy szorítsák
vagy vágják. A kelleténél lazább bekötés
nemcsak azért kerülendő, mert baleset-
veszélyes, hanem azért is, mert a gyerek
félrecsúszhat benne, és ettől még rosszab­
bul fogja magát érezni. S ha még bő neki
az ülés, tegyünk alá kisbabáknak való
betétet, hogy kényelmesen feküdjön, és
menet közben ne csúszkáljon. Ellenőriz­
zük a hátsó ülés hőmérsékletét, nehogy
túl meleg vagy túl hideg legyen (a légte­
relőt úgy kell fordítani, hogy ne fújjon
az arcába, mert ettől is feldühödhet).
♦ Árnyékolás: A gyerekek sem szeretik,
ha a szemükbe tűz a nap, tehát gondos­
kodjunk róla, hogy a kicsi árnyékban
legyen. Ha a gyerekülésnek van naper­
308
nyője, húzzuk fel, ha nincs, vegyünk az
ablakra bababoltban kapható árnyékolót.
♦ Utazás közben is kössük le a figyelmét.
Kapcsoljunk be kedves zenét, vagy dú­
doljunk gyerekdalokat. Szereljük fel az
ülést autóba való játékokkal, melyeket
nem könnyű ledobni (és időnként pör­
gessük meg őket, különben a gyerek gyor­
san elunhatja magát). Tegyünk elé külön
erre a célra tervezett, üléstámlára szerel­
hető tükröt (minden ember halálra unná
magát attól a látványtól, ami egy hátra­
néző ülésből elé tárul): a tükör nemcsak
a babának szórakoztató, hanem ha jól
van beállítva, a visszapillantóban látszik
a baba arca.
♦ Érezze, hogy nincs egyedül. A hátsó
ülés magányos hely, hát még ha hátrafe­
lé néz! Úgyhogy megnyugtató hangon
beszélgessünk vele, énekelgessünk neki
(akkor is, ha sír).
♦ Ne szigeteljük el: Ha két felnőtt ül
a kocsiban, egyikük üljön a baba mellé
a szórakoztatás és a nagyobb biztonság-
érzet kedvéért. Természetesen ezt a sze­
repet a testvére is betöltheti (a 150 cin­
nél alacsonyabb gyermekek úgyis csak
a hátsó ülésen utazhatnak).
♦ Vigyük haza a gyerekülést: Hátha
megenyhül a baba, ha néha rövid időre
otthon is belekötjük az autós ülésbe,
miközben bőségesen ellátjuk játékokkal
és gondoskodással (vagyis az üléshez kap­
csolódó kellemes élményekkel).
♦ Adjunk neki időt, de ne adjuk fel:
A gyerek előbb-utóbb beletörődik, hogy
gyerekülésben kell utaznia (még ha sze­
retni nem is fogja). De hiába dacol,
egyetlenegyszer, egyetlen percre sem sza­
bad engedni neki, nemcsak azért, mert
nagyon veszélyes (egy pillanat törtrésze
is elég hozzá, hogy megtörténjen a ka­
rambol, és a biztonsági öv nélkül utazó
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
kisgyerek testi épsége, sőt élete veszély­
be kerüljön), hanem mert stratégiai hiba
volna utat nyitni a további engedmé­
nyek előtt.
UJJSZOPÁS
„ Újabban a fiam szopja a hüvelyk-
ujját Eleinte nem bántam, mert
jobban alszik tőle, de félek,
ha túlságosan rászokik, később
nehezen fog leszokni róla.”
Nincs könnyű élete egy csecsemőnek.
Valahányszor rátalál valamire, ami meg­
adja azt a komfortot és biztonságérzést,
amire vágyott, valaki jön, és - sokszor
indokolatlanul - meg akarja fosztani tőle.
Az első év során gyakorlatilag min­
den csecsemő szopja az ujját, sőt van, aki
már az anyaméhben rászokik. Ebben
nincs semmi meglepő. A csecsemő szá­
ja nemcsak a táplálkozást, hanem a fel­
fedezést, örömszerzést is szolgáló, igen
fontos szerv. (Mint némi undorral ha­
marosan tapasztalni fogja, a baba min­
dent a szájába vesz, amit ér - legyen az
csörgő vagy a szekrény fenekéről előbá­
nyászott döglött bogár.) Mielőtt azon­
ban fogni tudna, előbb a kezét kell föl­
fedeznie - és mi sem természetesebb,
mint hogy az új szerzeményt be kell dug­
ni a szájába, az érzékelés eme csodabar­
langjába. Az első alkalommal még csak
véletlenül kapja be a kezét, de aztán ha­
mar rájön, milyen jó érzés, ha egy cso­
korra való ujjacska van az ember szájá­
ban. Az ujjak bekapása rövid időn belül
rendszeressé válik. Azok a csecsemők,
akik szerint az a legbölcsebb, leglakta­
tóbb eljárás, ha az ember a hüvelykujját
szopogatja, az ujjacskákról áttérnek a
hüvelykszopásra. Némelyek egy-két uj­
júkkal is beérik, mások nem adják alább
az egész öklüknél.
Ez eleinte aranyos dolognak látszik,
sőt örülünk is, hogy talált egy módszert,
amivel nélkülünk is meg tudja magát
nyugtatni. Aztán ahogy múlnak a hetek,
a negyedik hónap
és a gyerek egyre vadabbul szopja az ujját,
aggódni kezdünk, és lelki szemeink előtt
látjuk, amint a gyerek a szájába nőtt ujjal
megy az iskolába, osztálytársai csúfolódá­
sa és a tanerő feddő tekintete közepette.
Muszáj lesz minden hónapban fogszabá­
lyozó szakorvoshoz hordani, hogy rend­
be hozzák, ami az ujjszopástól elromlott,
vagy ennél is rosszabb esetben hetenként
gyerekpszichológushoz járni, míg kide­
rítik, milyen alapvető érzelmi problémák
juttatták a gyereket idáig.
Fölösleges az aggodalom, nyugodtan
hagyjuk rá a gyerekre. Az ujj szopás és az
érzelmi hiányérzet között még senki nem
mutatott ki összefüggést. Az ujj szopás
szokása - ha ötéves korig elmúlik - az
állandó fogak növését sem befolyásolja,
a gyerek ajka pedig a szokás elhagyása
után akkor is rendbe jön, ha korábban
deformálódott volna. Mivel a gyerekek
többsége 4-6 éves koránál tovább nem
szokta szopni az ujját, a szakemberek
többsége szerint ennél korábban nincs
értelme leszoktatással próbálkozni.
Egyes kutatások szerint a gyerekek
közel fele néha később is szopja az ujját.
A szokás 18-21 hónapos korban a leg­
erősebb, bár előfordulhat, hogy addigra
felhagynak vele. A gyerekek 80 százaléka
ötéves, 95 százaléka hatéves korra leszo­
kik róla, többnyire magától. Az olyan
gyerekek, akik így tudnak elaludni vagy
ettől tudnak megnyugodni, tovább szop­
ják az ujjúkat, mint akiknek csak orális
örömforrást jelentett.
Addig hadd szopogassa az ujját a
gyerek. Csak arra kell vigyázni, hogy
amíg szoptatjuk, ne az ujja szopásával
próbálja jóllakatni magát: ha esetenként
egy kicsit tovább szeretne szopni, en­
gedjük meg neki. Ha pedig a kezét nem
tudja más dolgok felfedezésére használ­
ni, mert egész nap a szájában állomáso­
zik, néha szedjük ki, és tartsuk kívül
annyi ideig, hogy játékszerekkel vagy
az ujjaival foglalkozzék (pl. ciróka-ma-
róka, csip-csip csóka, ez elment vadász­
309
n i... stb.), vagy ha szereti, állítsuk fel az
ülésben, és fogjuk meg a kezét.
KÖVÉR A BABA
„Dundi kislányomat mindenki
megcsodálja, titokban mégis
tartok tőle, hogy talán kövérebb
a kelleténél Hiszen olyan duci,
hogy szinte mozogni se bír.**
A gödröcskés térd és könyök, a Buddha-
szobrokra hajazó pocak, a tokás állacska,
a csípni való húsos pofika tökéletesen
megfelel az eszményi kisbaba festői ké­
pének. Kérdés azonban, egészségi szem­
pontból is eszményi képet nyújt-e.
Nem inkább azt jelenti-e, hogy gyerek-
és felnőttkorában is kövér marad? Mint­
hogy a fejlett világban az utóbbi évtize­
dekben rémületesen megnőtt az elhízott
gyerekek aránya, a fenti kérdés egyre in­
kább foglalkoztatja a szülőket, az orvoso­
kat, a tudósokat.
Egy tudományos vizsgálattal már ki­
mutatták, hogy az első négy hónap alatt
gyorsabban gyarapodó súlyú csecsemők
későbbi életükben jobban ki vannak té­
ve az elhízás veszélyének. De a csecse­
mőkori túlsúly következményeit tudo­
mányos magyarázat nélkül se nehéz ér­
zékeltetni. A kövérségtől lomha kisbaba
egész életére a tunyaság és elhájasodás ör­
dögi körébe keveredhet. Minél keveseb­
bet mozog, annál kövérebb lesz, és minél
kövérebb, annál kevésbé tud mozogni.
A saját nehézkessége miatt elégedetlen,
ingerlékeny gyereket sok szülő úgy pró­
bálja jobb kedvre deríteni, hogy még töb­
bet ad neki enni. Ha négyéves koráig
túlsúlyos marad, erősen megnő a felnőtt­
kori elhízás valószínűsége.
Mielőtt bezárná a hizlaldát, győződ­
jön meg róla, valóban kövér-e a gyerek,
vagy csak szép gömbölyded (ne feledjük,
mivel a csecsemők izomzata fejletlen,
még a soványabbak teste is zsírpárnás,
valamennyi „fókahájra” minden kis­
babának szüksége van). Egyes szülők az
310
egyébként normális gyereküket annyira
féltik az elhízástól, hogy nem adnak ne­
ki eleget enni, és ezzel talán még többet
ártanak, mint ha túltáplálnák, elsősorban
azért, mert a baba így nem tud rendesen
gyarapodni, másodsorban mert a későb­
biekben táplálkozási rendellenességek
alakulhatnak ki. Mielőtt elhamarkodott
következtetésekre jutnánk vagy ilyen cse­
lekedetekre vetemednénk, a 800. oldalon
található testhossz-, testtömegindex-táb-
lázat segítségével ellenőrizzük a baba gya­
rapodását. Ha a súlya rendszeresen gyor­
sabban növekszik, mint a hosszúsága,
beszéljünk az orvossal (ha mindkét pa­
ramétere gyorsan növekszik, valószínű­
leg egyszerűen nagyobb az átlagosnál).
A felnőttekkel ellentétben a kisba­
bák kövérségét nem fogyókúrával orvo­
soljuk. Az ő súlyfölöslegüket a további
hízás megelőzésével próbáljuk vissza­
fogni. Ekkor a testhossz növekedésével
párhuzamosan karcsúbbá válnak - egyéb­
ÓVATOSAN A GYÜMÖLCSLÉVEL!
Igaz-e, hogy semmi nem használ jobban
egy baba egészségének, mint a gyümölcs­
lé? Nem igaz. Mint több kutatás is ki­
mutatta, az olyan csecsemők, akik sok
gyümölcslevet - főleg almalevet - kap­
nak, könnyen alultáplálttá válhatnak.
Ennek az az oka, hogy a (csekély tápér­
tékű) gyümölcslé elveszi a kisbaba étvá­
gyát az anyatejtől, illetve a tápszertől,
holott élete első évében elsősorban azzal
kellene táplálkoznia. Ezenfelül a túlzott
gyümölcsléfogyasztás hasmenést és egyéb
krónikus emésztési zavarokat okozhat,
továbbá árt a fogaknak (különösen gyak­
ran romlik el a foguk az olyan kisgye­
rekeknek, akik gyümölcsleves üveggel
vagy csőrös bögrével mennek az ágyba,
vagy egész nap azt szívogatják).
Az orvosok többsége féléves kor előtt
egyáltalán nem ajánlja a gyümölcslevet.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
ként a többség magától is vékonyabb lesz,
ha már többet mozog. A következő taná­
csok nemcsak a máris túlsúlyos babákra
vonatkoznak, hanem azokra is, akikről
jogosan feltételezhető, hogy hízásnak
indultak:
♦ Az etetés az éhség csillapításán kívül
semmilyen más célt nem szolgálhat. Aki­
nek pici korában különféle helytelen
ürügyekkel enni adnak (például ha fáj
valamije, rossz a kedve, a szülők nem ér­
nek rá vele foglalkozni, vagy hogy ne
unatkozzon a babakocsiban), az hasonló
ürügyekkel később is enni akar, és még
felnőttkorában is enni fog. Ne étellel vi­
gasztaljuk, amikor sírva fakad, hanem ve­
gyük az ölünkbe, vagy énekeljünk neki
egy kedves kis dalt. Ha nincs időnk ját­
szani vele, ne a cumisüveget tegyük elé,
hanem valamilyen mozgó vagy zenélő
játékszert; különböző teendőink közben
hordjuk magunkkal a kenguruban, vagy
Lefekvés előtt ezután is kerülendő, de
hat hónapostól hatéves korig napköz­
ben kis adagokban lehet a gyerekeknek
gyümölcslevet adni (egy nap összesen
1-1,5 decit). Fele-fele arányban vízzel ke­
verve a gyerek kevésbé fog rászokni, és a
gyomra, foga sincs kitéve akkora veszély­
nek. (A babát kezdettől fogva érdemes
rászoktatni a vizezett gyümölcslére, így
később sem lesz ellene kifogása.)
Az se mindegy, milyen gyümölcs­
levet kap a baba. Általában, de különö­
sen olyan gyerekek esetében, akik már
voltak kólikások, a fehér szőlő leve
igazoltan kevésbé árt, mint az alma­
léből készült bébiital. Később is csak
olyan gyümölcslevet érdemes megvenni,
ami a kalórián kívül valami más értéket
is tartalmaz, például kalciumot vagy
C-vitamint.
A NEGYEDIK HÓNAP
ültessük be a babaszékbe, hadd lássa, mit
csinálunk. Ha bevásárláskor azt akarjuk,
hogy nyugtunk legyen tőle az üzletben,
ne vegyünk neki minden alkalommal
bébiropit, hanem szereljük fel játékok­
kal a babakocsiját. Még a saját anyánk­
nak se higgyük el, hogy a szeretetet úgy
mutathatjuk ki a legjobban, ha folyton
dugdosunk valamit a csőrébe.
+ Szükség esetén változtassunk a baba ét­
rendjén: A szoptatott babák kevésbé van­
nak kitéve az elhízás veszélyének, mert
az anya tejelválasztását a gyerek igényei
vezérlik. A szoptatás elején termelődő,
kisebb zsír- és kalóriatartalmú, hígabb tej
az éhes babát szopásra készteti, a szop­
tatás vége felé termelődő, nagyobb zsír-
és kalóriatartalmú utótej pedig jóllakat­
ja, mintha azt mondaná: „Teli a bendő!”
Ha ettől sem megy el a kedve a szopás­
tól, az emlő egyre lassabban adja le a te­
jet. Akkor se jut több kalóriához, ha me­
rő kedvtelésből tovább szopik. A tápszer
természetesen nincs így testre szabva,
ha tehát a baba a kelleténél gyorsabban
gyarapszik, és láthatólag hízik, az orvos
alacsonyabb kalóriatartalmú tápszert ja­
vasolhat. Az áttérés előtt azonban érde­
mes ellenőrizni, nem az-e a baj, hogy az
eddigi tápszert nem hígítottuk fel elég­
gé, ebben az esetben ugyanis minden
adag jóval több kalóriát tartalmazhat,
mint amennyivel számoltunk. Orvosi
utasítás nélkül nem szabad nagyobb mér­
tékben hígítani a tápszert. További lehe­
tőség a fölözött vagy sovány tejre való
áttérés. Még a túlsúlyos csecsemőknek
is szükségük van koleszterinre és zsírra,
amelyhez az anyatejjel vagy a tápszerrel,
majd egy- és kétéves kor között tehén­
tejjel jutnak hozzá.
♦ Utolsó mentsvárként kíséreljünk meg
vizet adni: Az emberek többsége nem
iszik elég vizet. A főként vagy kizárólag
folyadékkal táplált kisgyermekeknek nem
kell külön vizet adni. Ennek ellenére
311
a víz kiváló az olyan túlsúlyos babáknak,
akik a jóllakás után is szeretnék folytatni
a szopást, vagy csak melegük van, és in­
kább szomjasak, mint éhesek. Ha a gye­
rek két étkezés között, tehát az utolsó
etetés után egy-két órán belül kér valami
nasit, ne adjunk neki se anyatejet, se táp­
szert, hanem kínáljuk meg egy üveg vagy
bögre vízzel, természetesen cukor és éde­
skés nélkül. (Ha a gyerek korán meg­
szokja a víz ízét, pontosabban ízetlensé­
gét, könnyebben folytatja a vízivás egész­
séges szokását.)
♦ Ha még nem jött el az ideje, ne adjunk
a gyereknek szilárd ételt csak azért, hogy
átaludj a az éjszakát - egyrészt nem fog
beválni, másrészt elhízáshoz vezethet.
(A nyugodt alvásról lásd a 270. oldalt.)
♦ Ellenőrizzük a baba étrendjét: Ha már
szilárd ételt is eszik (saját elhatározásból
vagy orvosi javaslatra), és a kásából többet
kap néhány kanálkánál, nézzük meg, nem
fogyaszt-e ugyanannyi anyatejet, tápszert
is, mint korábban. Ha igen, valószínűleg
ettől hízik. Ha a tápszert kissé korán
kezdtük, adjunk belőle kevesebbet, vagy
egy-két hónapra teljesen függesszük fel
(szakmai körök szerint féléves kor előtt
egyébként sem jó szilárd ételt adni a gye­
reknek). Később, ha már több szilárd ételt
fogyaszt, az anyatej, tápszer mennyisége
fokozatosan csökkentendő, hogy a hang­
súly átkerüljön a szilárd ennivalóra (zöld-
ség, joghurt, gyümölcs, gabona, kenyér).
Ha a baba gyümölcslevet kap (bár féléves
kora előtt nem szabadna, mert minden
életkorban hizlal, bővebben lásd a 312.
oldalon), fele-fele arányban hígítsuk víz­
zel. Kását, szilárd ételt nem érdemes cu­
misüvegből adni, mert így a gyerekek
képesek túl sokat enni belőle.
♦ Mozogjon a gyerek: Ha nem szeret mo­
zogni, szerettessük meg vele. Tisztába
tevés közben a jobb könyökét érintsük
néhányszor a bal térdéhez, majd fordítva.
312
HOGYAN NÖVEKSZIK A CSECSEMŐ?
Hogyan növekszik egy csecsemő?
Az olyan ideges szülők félelmeivel el­
lentétben, akik mérleggel és centivel pró­
bálják megállapítani, nincs-e valami baj,
minden gyerek úgy nő, ahogy neki meg­
felel.
A felnőttkori magassága és súlya
nagyjából már akkor eldőlt, amikor meg­
fogant. Ha magzatkorában minden
rendben volt, és világrajövetele után sem
szenved szeretet- vagy táplálékhiányban,
várhatóan be fogja teljesíteni genetikai
programját.
A testmagassági programot az apa
és az anya magasságának középértéke ha­
tározza meg. Vizsgálatok azt mutatják,
hogy ehhez az értékhez képest a fiúk
kissé magasabbra, a lányok kissé alacso­
nyabbra nőnek.
Úgy tűnik, bizonyos fokig a testsúly
is előre be van programozva. A baba
eleve a karcsúságot, zömökséget vagy az
arany középutat eredményező génekkel
születik. A sors azonban a csecsemő- és
gyerekkorban elsajátított étkezési szo­
kások segítségével befolyásolható.
A növekedési grafikonok, mint pél­
dául a könyvünk végén található össze­
Fogassuk meg vele az egyik ujjúnkat, s en­
nél, valamint a karjánál fogva segítsük
ülő helyzetbe „húzódzkodni”. Vegyük az
ölünkbe, hogy „álldogáljon”, s ha akar,
ugrándozzon.
SOVÁNY A BABA
„Csupa götnbölyded kisdedet
látni, csak az enyém olyan nyurga
és vékony, bogy bárom a hossza,
egy a széle. A gyerekorvos szerint
ez nem baj, mégis aggódom. ”
A karcsúság máshol lehet divatos, de a
bölcsődében nem. Kisgyerekben akkor
is a dundit szeretik, ha felnőttben a nád-
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
hasonlító táblázatok, nem azért készül­
tek, hogy a szülői aggodalmak állandó
forrásává váljanak, annál is kevésbé,
mert igen könnyű őket félremagyaráz­
ni. Hasznuk abban áll, hogy segítsé­
gükkel az orvos vagy a szülők meg tud­
ják állapítani, nincs-e eltérés a normá­
listól, illetve a szülők alkatát, a gyerek
tápláltságát és általános egészségi álla­
potát tekintve nincs-e szükség valami­
lyen vizsgálatra. Mivel az első évben a
babák nem egyenletesen gyarapodnak,
valószínűleg nincs jelentősége, ha egy-
egy mérés kisebb vagy nagyobb ered­
ményt hoz. Ennek ellenére jobb fi­
gyelmeztető jelzésnek felfogni. A két
hónapon keresztül tartó csekély súly-
gyarapodás talán csak azt jelenti, hogy
a baba genetikailag kis termetű (főleg
ha a testhossz is lassabban növekedett),
de alultápláltságra vagy betegségre is
utalhat. Ha a súlygyarapodás az adott
két hónapban a normális kétszerese
(ám a testhossz nem nőtt ezzel arányo­
san), talán csak arról van szó, hogy a
kis súllyal született baba most hozza be
a lemaradást, de az is lehet, hogy túl
sokat kap enni.
száltermet az ideál. És mégis, bár pelen­
kareklámnak talán kevésbé kapósak, mint
a hurkás kis kollégák, a vékony gyerekek
általában egészségesek, sőt nemegyszer
egészségesebbek.
Általánosságban, ha a baba élénk,
aktív és alapvetően elégedett, egyenlete­
sen gyarapszik, és a testhosszával arányo­
san növekszik a súlya - még ha kissé el­
marad is az átlagtól - , akkor, ahogy az
orvos is mondta, valóban nincs miért
aggódni. Egy csecsemő méretei számos
nehezen befolyásolható tényezőtől füg­
genek. Közrejátszanak például genetikai
tényezők: a sovány testalkatú, vékony
csontú szülőknek általában a gyerekei is
A negyedik h ón ap
hasonlóak. Vagy jellembeli tényezőktől:
az izgágább gyerekek általában sová­
nyabbak.
Természetesen a soványságnak olyan
okai is lehetnek, amelyeket orvosolni
kell. Az egyik leggyakoribb ok az alul­
tápláltság. Ha a baba súlygyarapodási
görbéje néhány hónap óta csökken, és
ezt a következő hónapban sem ellensú­
lyozza egy megugrás, az orvosnak arra
kell gyanakodnia, hogy nem kap eleget
enni. A szoptatott csecsemők feltáplálá­
sát lásd a 169. oldalon. Tápszeres cse­
csemők esetében a tápszert valamivel
sűrűbbre kell készíteni, amennyiben az
orvos is jónak látja. A szilárd étel mind­
két esetben használni fog, ha az orvos
már engedélyezte.
Csecsemőt szántszándékkal koplal-
tatni tilos. Egyes szülők abban a hiszem-
ben vonják meg a kalóriát és a zsírt a
gyermeküktől, hogy ettől majd karcsúbb
és egészségesebb lesz. Ez rendkívül ve­
szélyes tévhit, a kalória- és zsírbevitel
ugyanis a csecsemő normális testi-szelle­
mi fejlődésének elengedhetetlen feltétele.
Egy gyereket anélkül is rá lehet nevelni
a helyes táplálkozásra, hogy megfoszta­
nák az ebben az életkorban létfontossá­
gú tápanyagoktól.
Érdemes megvizsgálni továbbá, nem
azért felejt-e el enni a baba, mert túl alu-
székony vagy túl izgága. Három-négy
hónapos korban napközben legalább
négyóránként (tehát legalább ötször) kell
táplálkoznia, de az éjszakát már evés
nélkül is átalhatja. Egy szoptatott gye­
rek ennél többször is ehet, de ha ennél
ritkábban akar szopni, nem eszik eleget.
Ha a baba nem bánja egy-egy etetés el­
hagyását, vegyük át a kezdeményezést,
és próbáljuk gyakrabban megszoptatni
- akkor is, ha a sziesztázó vagy éppen
tornagyakorlatokat végző gyermeket ki
kell szedni a kiságyból.
Ritka esetben az is akadályozhatja a
súlygyarapodást, ha a baba szervezetében
bizonyos tápanyagok nem szívódnak
313
fel, nincs rendben az anyagcseréje, fer­
tőző vagy krónikus betegségben szen­
ved (ez más jelekből is látható). Beteg­
ség esetén természetesen orvoshoz kell
fordulni.
SZÍVZÖREJ
„Az orvos szerint szívzöreje
van a gyereknek, de ennek nincs
jelentősége. Mégis ijesztő,\n
Orvosi összefüggésben a szív említése
mindig ijesztő. Hogyne ijednének meg
egy kis csecsemő szülei a lehetőségtől,
hogy egy ilyen létfontosságú szervnek va­
lami baja lehet, mikor a gyerek még alig­
hogy a világra jött? A szívzörejtől azon­
ban az esetek túlnyomó többségében va­
lóban nem kell megijedni.
Ha az orvos azt mondja, hogy a ba­
bának szívzöreje van, ez mindössze any-
nyit jelent, hogy a szívben az áramló vér
rendellenes szívhangokat hoz létre, és ezt
az orvos vizsgálat közben hallja. A hang
intenzitásából (ami az alig hallhatótól a
normális szívdobogást túlharsogó zörejig
terjedhet) és a hang jellegéből (például
surranó, aritmiás, zenei vagy kaparó)
többnyire azt is meg tudja állapítani, mi
a rendellenesség oka.
A zörejt az esetek többségében az
okozza, hogy a növekedő szív alakja még
tökéletlen. Az ilyen „ártalmatlan” vagy
„funkcionális” szívzörejt egyszerű szte-
toszkópos (hallgatózásos) vizsgálattal
meg lehet állapítani. Sem további vizs­
gálatot, sem egyéb teendőket nem igé­
nyel. A gyerekek legalább felének van
ártalmatlan gyermekkori szívzöreje,
amely ahogy jött, úgy el is múlik. Ennek
ellenére, szerepelnie kell a gyerek egész­
ségügyi kartonján, hogy a későbbi or­
vosi vizsgálatokon tudjanak róla. Ha a
szív már elérte normális nagyságát, több­
nyire a zörej is elmúlik.
Ha mégis aggódunk, kérjük meg a
gyerekorvost, magyarázza el pontosan, mi­
lyen szívzöreje van a gyereknek, okozhat-e
314
bajt most vagy a későbbiekben, és hogy
miért nem ad okot aggodalomra. Ha a
válasz nem kielégítő, forduljunk gyer­
mekszívgyógyász szakorvoshoz.
FEKETE SZÉKLET
„A legutóbbi pelenkában fekete
székletet találtam. Csak nincs
valami baj a gyerek emésztésévelT
Valószínűbb, hogy vashiány ellen kapott
valamilyen szert. Néhány gyerek székle­
tét a bélcsatornában élő baktériumok és
a vaspótlókban lévő vas-szulfát reakciója
barnára, zöldesre vagy feketére színezi.
Az ilyen színváltozásnak nincs egészség-
ügyi következménye, aggodalomra sem
ad okot, mivel a vas kis mennyiségben
nem okoz sem emésztési zavart, sem rossz
közérzetet. Másrészt viszont a vaspótlás
az esetek többségében indokolatlan (elég
vasat kap a gyerek az anyatejjel, a vassal
dúsított tápszerrel, később a dúsított ga­
bonakészítményekkel). Ne adjunk te­
hát több vaspótlót a babának, hacsak az
orvos nem javasolja. Ha nem kapott vas­
pótlót, mégis fekete a széklete, fordul­
junk orvoshoz.
BABAMASSZÁZS
„ÁUítólag a kisbabáknak jót tesz
a masszírozás. Masszírozzam én
is a fiamat?”
A masszírozás nem csak felnőttek szá­
mára ajánlott. Évek óta tudjuk, hogy az
újszülötteknek jót tesz a gyógymasszázs:
gyorsabban fejlődnek tőle, jobban alsza­
nak és lélegeznek, élénkebben viselked­
nek. Úgy tűnik, az egészséges kisbabának
és a nagyobb gyereknek is hasznára válik.
Egy kisbabának több okból is hasz­
nál az anyai kézrátétel. Bizonyított tény,
hogy az olyan csecsemő, akit a szülei
gyakran fölvesznek, ölelgetnek, puszilgat-
nak, gyorsabban fejlődik és erősebben
kötődik a szüleihez. A gyógymasszázs
azonban ennél is többet tud: állítólag
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
erősíti az immunrendszert, erősíti az
izmokat, elősegíti a fejlődést, enyhíti
a kólikát, a fogzással járó fájdalmakat,
a hasfájást; segít a megfelelő alvási szo­
kások kialakításában, serkentőleg hat a
vérkeringésre és a légzőszervekre, és vé­
gül, csökkenti a stresszhormonok szint­
jét (bizony, a babában is vannak). Az is
jól ismert, hogy a cirógatás (akár masszí­
rozás, akár egyszerű simogatás) csökken­
ti az agresszivitást. Sőt a babamasszázs
nem csak a gyereknek használ: a kisgye­
rek érintése a masszírozó szülőre is nyug­
tató hatást gyakorol, még a szülés utáni
depresszió tüneteit is képes enyhíteni.
A babamasszázs fogásainak elsajátí­
tásához érdemes beszerezni a megfelelő
tankönyvet vagy videót, illetve beirat­
kozni egy szakképzett gyógymasszőrhöz.
Ajánlott kipróbálni továbbá az alábbi
módszereket:
A mamának megfelelő időzítés: A masz-
százs nem fejti ki a kívánt jótékony ha­
tást, ha közben csörög a telefon, odaég
az ebéd vagy két adag mosnivaló vár.
Olyan időpontot válasszunk, amikor
semmi nem siettet, és remélhetőleg nem
fognak zavarni; kapcsoljuk ki a telefont,
vagy állítsuk némára, hadd válaszoljon
az üzenetrögzítő (a telefon csöngése ak­
kor is zavaró, ha nem kell felvenni).
A babának megfelelő időzítés: Nincs
értelme olyankor masszírozni, ha éhes
vagy éppen teleette magát. Remek idő­
pont lehet közvetlenül fürdés után, mikor
kezd elernyedni (kivéve ha utál fürödni,
és sértve érzi magát). A játék előtti idő­
pont is jó lehet, főleg azért, mert a gye­
rekek masszírozás után érdeklődőbbek,
és jobban tudnak összpontosítani.
Megnyugtató környezet: Jelöljünk ki
egy csöndes és jó meleg (legalább 23,5 fo­
kos) helyiséget, tekintve hogy a gyerek
legföljebb egy szál pelenkában lesz. Segít­
sük elő a relaxációt: legyen ingerszegény
A NEGYEDIK HÓNAP
félhomály, esetleg tegyünk föl valamilyen
lassú zenét. Ülhetünk akár a padlóra, akár
az ágyra, a babát - alatta törülközővel
vagy takaróval —helyezhetjük az ölünk­
be vagy a szétterpesztett lábunk közé tett
párnára.
Olajozás: A babát szárazon is lehet masz-
szírozni, de (a fejét kivéve) be is kenhet­
jük babaolajjal, növényi olajjal vagy ba­
batejjel. Mielőtt rákennénk az olajat,
melengessük egy kicsit a két tenyerünk
között.
Kísérletezzük ki a módszereket: A kis­
babák szeretik, ha finoman érintik őket,
de nem annyira kíméletesen, ami már
csiklandozó érzést kelt. Kezdetnek né­
hány ötlet:
♦ Két oldalról fogjuk a baba fejét a két
tenyerünk közé, és könnyű kézzel tart­
suk néhány másodpercig. Ezután oldal­
ról simítsuk végig az arcát és az oldalát,
le a lába ujjáig.
♦ Ujjakkal rajzoljunk kis köröcskéket a
baba fejére. Két kezünket tegyük a hom­
lokára, és finoman nyomást gyakorolva
simítsuk középről kifelé.
♦ Simítsuk a mellkasát középről kifelé.
♦ Előbb az egyik, majd a másik kezünk
külső élével, fölülről lefelé körözve simít­
suk át a hasát. Ezután sétáltassuk meg
az ujjainkat a hasán.
♦ Karjait, lábait egyenként hengerges-
sük a kezeink között, vagy simogassuk
kissé erősebben, mintha fejni akarnánk.
Nyissuk ki a markát, és masszírozzuk át
az ujjacskáit.
♦ Váltott kézzel dörgöljük át a lábát
fölfelé és lefelé is. Ha a lábfejéhez ér­
tünk, masszírozzuk meg, begörbített láb­
ujjait egyenesítsük ki és masszírozzuk át.
315
♦ Fektessük a babát a hasára, és simít­
suk végig a hátát, előbb oldalirányban,
aztán föl- és lefelé.
Masszírozás közben beszéljünk hozzá
vagy dúdoljunk neki: Legalább az egyik
kezünket mindig tartsuk rajta.
Kérjünk tanácsot a babától: A baba
közölni tudja a mamával, hogy jól csi­
nálj a-e vagy sem. Azt is tudtára adja,
ha szeretne még dörzsölgetést, vagy már
ideje abbahagyni.
TESTNEVELÉS
„Sokat hallottam róla, milyen
fontos a baba tomáztatása.
Eszerint az én lányomat is baba-
tornára kelljáratni?”
Az emberek hajlamosak a végletekre.
Vagy egyáltalán nem mozognak, és be­
érik annyi erőfeszítéssel, amennyi a tévé
bekapcsolásához és a sörösüveg emelge-
téséhez szükséges, vagy olyan kegyetlen
edzésterv szerint kocognak, hogy egy
héten belül lesérülnek, és a sportorvosi
rendelőben kötnek ki. Vagy kisszékbe,
babakocsiba, járókába zárva tétlenségre
ítélik a gyereküket, vagy amint fel tud­
ja emelni a fejecskéjét, már rohannak is
vele a tücsöktornára, miközben életerős
csecsemőatléták lebegnek a szeme előtt.
A jó egészséghez azonban nem vég­
leteken át vezet az út, éppen ellenkező­
leg, úgy nagyobb a kudarc veszélye. A jó­
zan célkitűzés mind a szülőnek, mind a
babának javára válik. Ha azt akarjuk te­
hát, hogy gyermekünk egészségesen in­
duljon az életnek, akkor a testnevelés
elhanyagolása vagy a képességeit meg­
haladó túlhajszólása helyett kövessük az
alábbi útmutatást:
Testi és szellemi nevelés: A gyerek szel­
lemi nevelését sok szülő már a bölcső­
ben elkezdi, a testi képességeiről viszont
úgy vélekedik, hogy maguktól is kifej-
316
lödnek. Ez általában igaz is, mégsem árt
valamivel több figyelmet szentelni neki.
Nem árt, ha a gyerekkel együtt a szülő is
tudatában van a mozgás fontosságának.
Mikor a babával játszunk, az idő egy ré­
szében próbáljuk tornáztatni. Ez ebben
a korban mindössze annyiból áll, hogy a
gyereket a kezénél fogva ülő (vagy ha már
hajlandó, álló) helyzetbe húzzuk, ke­
zecskéjét óvatosan a feje fölé vezetjük,
,,bicikliztetjük”, hogy a térdét ritmiku­
san felhúzogassa a könyökéig, vagy a de­
rekánál fogva fölemeljük a levegőbe, hadd
rugóztassa a végtagjait.
Testi örömök: Ha azt akarjuk, hogy jól
érezze magát a bőrében, és szeressen mo­
zogni, gondoskodjunk róla, hogy örö­
me legyen az ilyen kis tornaórákban, és
persze nekünk sem szabad túl komo­
lyan viselkedni közben. Beszélgessünk,
énekelgessünk, mondogassuk, hogy mit
csinálunk éppen. Hamar megtanulja,
melyik versikéhez (mondjuk, „Torna,
torna, jaj de jó kis torna!”) melyik torna­
mutatvány tartozik.
Ne tartsuk rács mögött: Ha egy kis­
babát jól bekötve állandóan babako­
csiban, babaülésben, kenguruban tarta­
nak, és ezért nincs rá lehetősége, hogy
felfedezze a testi adottságait, félő, hogy
később egy helyben ülő - és testileg
gyönge - gyerek lesz belőle. Még a mász­
ni se tudó csecsemőnek is jót tesz, ha
a padlóra tett takarón vagy az ágy köze­
pén szabadon mozoghat (természete­
sen állandó felügyelet mellett). Három­
négy hónapos korban a hátára fektetett
baba ideje nagyobb részét általában az­
zal tölti, hogy megpróbál hasra fordul­
ni (ha segíteni akarunk neki a gyakor­
lásban, óvatosan gördítsük át, majd visz-
sza). Hason fekve többnyire tapogató­
zik, kezével, szájával igyekszik felderí­
teni a felderítendőket, popsiját égnek
emeli, fejét, vállát emelgeti. Mindez
természetesen a kis karok-lábak olyan
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
mozgására ad lehetőséget, amit szűk he­
lyen lehetetlen utánozni.
Nem kell a hivatalos út: A gyerek egész­
séges fejlődéséhez nincs szükség szerve­
zett vagy videokazettás babatornára, sőt
a rosszul összeállított vagy rosszul alkal­
mazott edzés káros is lehet. A kisgyere­
kek természettől lemozogják a szükséges
mennyiséget, amennyiben van rá lehe­
tőségük. Mindettől függetlenül a baba­
torna szülőknek is, gyerekeknek is jó
móka, ismerkedési lehetőség más szü­
lőkkel és gyerekekkel, emellett a baba
olyan gyakorlatokat is végezhet, amikre
otthon esetleg nincs lehetősége. Ha úgy
határozunk, hogy „tücsöktornára” fogunk
járni a babával, a következő szemponto­
kat célszerű előre megvizsgálni:
♦ Megfelelő szakképzettséggel rendelkez­
nek a pedagógusok? Nem veszélyes?
Beiratkozás előtt kérjünk véleményt a
gyerekorvostól. Figyeljük meg a foglal­
kozást. A babák lökdösésével, rázásá­
val járó gyakorlatok veszélyesek (lásd a
284. oldalt). Az sem jó jel, ha az órán
jókedv helyett túlzott fegyelem uralko­
dik, vagy ha az egyéni fejlődés helyett a
versengésre fektetik a hangsúlyt.
♦ Élvezik a gyerekek? Ha egy gyerek tor-
náztatás közben nem nevet vagy moso­
lyog, akkor nem is esik jól neki. Különö­
sen rossz jel, ha láthatólag meg van zava­
rodva, ijedt, vagy ha bármi olyat csinál­
tatnak vele, ami láthatólag nincs ínyére.
♦ Vannak-e életkornak megfelelő játék­
szerek? Ebben a korosztályban ilyen pél­
dául a színes szőnyeg, a mászásra való lej­
tők, a labdák, a rázogatható játékok.
♦ Elég sokat játszhatnak-e szabadon a
gyerekek, van-e lehetőségük egyedül
vagy az anyjukkal együtt kísérletezni?
Az óra nagyobb részét érdemesebb erre
szánni, mint szervezett gyakorlatokra.
A NEGYEDIK HÓNAP
+ Szerves része-e a zene az órának? A ze­
ne és a ritmikus mozgás, például ének­
szóra himbálódzás jól kombinálható, és
a kisgyerekek is szeretik.
Hadd kövesse a saját tempóját: A gye­
reket se tornászásra, se másra nem érdemes
kényszeríteni, ha nincs hozzá kedve, mert
ez erős ellenszegülést vált ki belőle. A tor-
náztatást akkor kell elkezdeni, amikor
láthatólag van rá hajlandósága, és akkor
kell abbahagyni, ha közönyös vagy nyű­
gös viselkedésével jelzi, hogy elég volt.
Ügyeljünk rá, hogy jó erőben legyen:
A testi fejlődéshez a jó táplálkozás leg­
alább olyan fontos, mint a torna. Ha
Tudnunk kell
A BABA JÁTÉKSZEREIRŐL
Ha az ember belép egy játékboltba, úgy
érzi magát, mint a vidámparkban. Min­
den zsebkendőnyi hely magára akarja
vonni a figyelmet valamilyen feltűnő
dologgal, az érzékszerveket - és az ide­
geket - bombázó tarkabarka kirakatok,
polcok vég nélküli sorával, ezért aztán
azt se tudjuk, merre induljunk.
És bár a legtöbbször egy ilyen ki­
rándulás a felnőttből is képes kihozni
a gyereket, egy szülő mégsem adhatja
át magát felelőtlenül a játékvásárlás örö­
meinek.
Ha nem akarunk bedőlni a legszebb
csomagolásoknak, a legcsábítóbb trük-
köknek, amikkel a játékipar szolgálni
tud, de használhatatlan babagyűjte­
ményt sem akarunk a gyereknek, ve­
gyük fontolóra az alábbi kérdéseket,
mielőtt vásárolni mennénk - illetve
amikor azt mérlegeljük, hogy az aján­
dékba kapott játékok közül melyiket
dobjuk ki, dugjuk el vagy vigyük vissza
az üzletbe:
317
(természetesen orvosi engedéllyel) már
szilárd ételt is kaphat, a játékhoz szük­
séges energia- és a fejlődéshez szükséges
tápanyagellátás biztosítása érdekében
vezessük be az első évre ajánlott étren­
det (lásd a 326. oldalt).
Ne mutassunk rossz példát: Példából
tanul a gyerek. Az olyan család, amelynek
a tagjai együtt tornáznak, összetartóbb.
Ha a gyerek azt látja, hogy egy-két kilo­
méteres távolságra autó helyett gyalog
járunk vásárolni, a tévé előtt ropizás he­
lyett aerobikozunk, az uszodában úszunk
is, felnőttként másképpen fog gondol­
kodni az egészséges életmódról, és a gye­
rekeinek is ezt adja tovább.
Mi illik a gyerek korához? Az élet­
kornak való megfelelés azon egyszerű
oknál fogva lényeges, hogy egy nagyob­
baknak való tárgyat a gyerek most még
nem tudna értékelni, nemigen tudna
mit kezdeni vele. És van egy talán ke­
vésbé nyilvánvaló, de nem kevésbé fon­
tos ok is: a korai játék akkor sem tesz
jót a gyereknek, ha korához képest fej­
lett, tetszene neki, sőt valamilyen egy­
szerűbb módon még játszani is tudna
vele, az életkor szerinti besorolásnál
ugyanis a veszélyességi fok is számít.
A túl korai játék további hátránya, hogy
mire a gyerek felnő hozzá, nem fogja
érdekelni.
Miből lehet megtudni, megfelel-e
egy-egy játék a gyerek életkorának? Egy­
részt rá van írva a címkére, bár előfor­
dulhat, hogy egyes játékok a mi gyere­
künknek előbb vagy később valók az
átlagnál. Másrészt meg lehet figyelni,
mit szól hozzá a gyerek. Ha már van
otthon ilyen játék, vagy ki lehet próbálni
318
A gyereknek a játékkal töltött idő tanulással
töltött időt jelent. A 3-4 hónapos babát a
kukucskáló játék nemcsak elbűvölt kacagásra
készteti, hanem a dolgok állandóságának fon ­
tos leckéjére is megtanítja: hiszen anyu akkor
is ott van, mikor a kezével elrejti az arcát.
az üzletben, barátoknál, nézzük meg, mit
kezd vele. Érdeklődést mutat? Úgy ját­
szik vele, ahogy kell? A megfelelő játék
segítségével a gyerek tovább finomíthat­
ja a már megszerzett készségeit, és bele­
foghat a most időszerű újabbak tanulá­
sába. Az ilyen játék se nem könnyebb
(unalmasabb), se nem nehezebb (fruszt-
rálóbb) a kelleténél.
Van nevelő hatása? Minden játéknak
az a szerepe, hogy a gyereket egy lépés­
sel közelebb vigye a majdani iskola­
érettséghez - noha a gondtalan gyermek­
kor még eltart néhány évig. A gyereknek
is több öröme van az olyan játékból,
amely nemcsak tetszetős, hanem edzi,
fejleszti is a látását (pl. tükör, mozgó já­
ték), hallását (zenélődoboz, csöngettyűs
pocakú bohóc), tapintását (kiságytorna,
tornaszer), ízlelését (fogzáshoz való rá­
gógyűrű és mindenféle csócsálnivaló).
Minél nagyobb, annál jobban szereti az
olyan ügyességi játékokat, amelyeknek
a segítségével megtanulhatja a keze és a
szeme összehangolását, a kisebb-nagyobb
mozdulatok tudatos irányítását, az ok­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
okozati összefüggéseket, a színek, for­
mák felismerését és összepárosítását, a
hangok megkülönböztetését, a térbeli ösz-
szefüggéseket és mindazt, amin egy kép­
zelőerővel megáldott, okos, beszélő tár­
sas lénynek nevelkednie kell.
Nem veszélyes? Talán ez a legfontosabb
kérdés, hiszen a játékok évente rengeteg
sérülést okoznak (nem számítva a kerék­
pár, szánkó, görkorcsolya, robogó, gör­
deszka használata miatt oly sűrűn bekö­
vetkező baleseteket). A jó játék jellemzői:
♦ Masszivitás: A könnyen törő vagy szét­
eső játék sérülést okozhat.
♦ Veszélytelenség: Győződjünk meg ró­
la, hogy a játékhoz használt festék nem
mérgező.
♦ Biztonságos konstrukció: Az éles szé­
leket vagy letörhető darabokat tartal­
mazó játék veszélyes.
♦ Moshatóság: Az olyan játék, ami nem
mosható, baktériumtenyészetté válhat,
ez pedig kisbabákra, akik mindent a szá­
jukba vesznek, különösen veszélyes.
♦ Veszélytelen méret: Az olyan játék, ami
átfér az apró játékokhoz készült szűrőn
vagy a vécépapír hengerén, vagy amin kis,
levehető vagy letörhető alkatrészek van­
nak, komoly fiilladásveszélyt jelent. Szint­
úgy az olyan játékok, amikről a kibújó
fogacskákkal valamit le lehet rágni.
♦ Veszélytelen súly: Olyan játék, ami ak­
kor se tehet kárt a babában, ha netán
ráesik.
♦ Nem lehet rajta zsinór: Olyan játékot
(vagy bármilyen tárgyat), aminek 15 cen­
tinél hosszabb zsinórja, pántja, szalagja
stb. van, tilos a baba közelében hagyni,
mert a nyakára tekeredhet. A kiságyba,
járókába stb. való játékok rögzítéséhez
A NEGYEDIK HÓNAP
BABUSGATHATÓ JÁTÉKOK
Az ajándékba kapott kitömött játék ál­
latok szinte kivétel nélkül aranyosak és
szeretgetni valók. Az alábbiak ellenőr­
zésével megbizonyosodhatunk róla,
hogy a kis macik, zsiráfok, nyuszik, ku-
tyusok nemcsak édesek, hanem veszély­
telenek is:
♦ A játék állat szeme nem készülhet
gombból, gyöngyből stb., mert ha kiesik
(kiszakítják, kirágják), a gyerek lenyel­
heti, és akár meg is fulladhat. A gom­
bokat máshonnan (pl. a maci akasztó­
járól) is el kell távolítani.
♦ Az alkatrészek (pl. fülek) ne dróttal
legyenek felerősítve. Még a textilbe hú­
célszerűbb, biztonságosabb a műanyag­
ból készült játékcsipesz, ami maga is
olyan, mint egy vidám színű játék.
♦ Veszélytelen hanghatás: Mivel a túl
erős hangot kibocsátó játék (pl. játék
pisztoly, repülő, kisautó) halláskáro­
sodást okozhat, a gyereknek csak zené­
lő vagy kellemes hangú játékot szabad
adni, az éles, hangos, sivító hang ke­
rülendő.
319
zott drót is megszúrhatja a gyereket, ha
lerágja, vagy lekopik a bevonat.
♦ Az állatkán (pl. nyakkendős nyuszin,
pórázos kutyán) nem lehet kb. 15 cen­
tinél hosszabb szalag, zsinór.
♦ A játék állat legyen minél masszívabb,
a varrásai erősek. Időnként meg kell néz­
ni, nincs-e rajta lyuk vagy feslés, ahol
kijöhet a belseje (fulladásveszély).
♦ A játék állatokat időnként - fertőtle­
nítés céljából - ki kell mosni, tehát fel­
tétlenül moshatónak kell lenniük.
♦A kiságyba tilos kitömött játékot ten­
ni, mert megfulladhat tőle a gyerek.
Nem ellenkezik az elveinkkel? Bár
ez még nem akkora probléma, mint a
gyerek nagyobb korában lesz, már most
sem korai átgondolni, hogy amit egy-
egy játék sugall, az megfelel-e a saját
értékrendünknek. Ne hagyjuk, hogy a
társadalom - vagy legalábbis a társada­
lomnak az a része, amelyik a tévében
reklámozott játékokból divathóbortot
csinál - döntse el, milyen játékot adjunk
a gyerekünk kezébe.
 Az ötödik
Tévedés volt az gondolni, hogy a dol­
gok nem lehetnek jobbak (és a baba
aranyosabb). Az ötödik hónap során
a baba végtelenül szórakoztatóvá válik
- naponta új trükköket tanul, látszólag
sosem fárad el a kedvenc társaival (a szü­
leivel) folytatott társasági élettől. És mi­
után (viszonylag) hosszabb ideig képes
koncentrálni, a kapcsolattartás sokkal
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési tem­
pója a normális. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy a hasmánt gyakorolható
készségeket csak akkor tudja megtanulni,
ha gyakorolja őket. Adjuk meg tehát a le­
hetőséget a csecsemőnek, hogy felügyelet
mellett hason fekve játsszon. Ha kétsé­
geink vannak a baba fejlődésével kapcso­
latban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk vala­
mi lemaradást a fejlődésében), kérdez­
zük meg nyugodtan az orvostól a követ­
kező rutinvizsgálat során, még ha az orvos
nem is említi. A szülők sokszor megfi­
gyelnek a baba fejlődésében olyan apró
eltéréseket, amit az orvosok nem vesznek
észre. A koraszülöttek valamivel később
dinamikusabb, mint pár héttel koráb­
ban volt. A kis személyiség kialakulását
nézni is csodálatos, éppúgy, mint a ba­
ba növekvő érdeklődését a környezete
iránt. A baba már nemcsak bámulja ezt
a világot - meg is érinti, felfedezve min­
dent, ami a keze ügyébe kerül, és min­
dent, ami belegyömöszölhető (vagy nem)
a szájába.
érkeznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az esetek
többségében nagyjából annyit késnek,
amennyivel korábban születtek (korrigált
korukat tehát onnan „számoljuk”, mint­
ha időre születtek volna), néha többet is.
Az ötödik hónapban ezt kelt
tudnia a babának:
♦ stabilan tartani a fejét függőleges po­
zícióban
♦ hason fekvésből karral feltámasztani
a törzsét
♦ egy mazsola méretű tárgyat figyelem­
mel követni (az ilyen jellegű tárgyakat
azonban tartsuk távol a gyerektől)
♦ örömében sikítani
♦ egy tárgyért nyúlni
♦ spontán mosolyogni
AZ Ö T Ö D I K H ÓN A P
Előfordulhat, hogy a hónap végére támasz
nélkül is tudnak ülni, vagy ülő helyzetből
álló helyzetbe húzzák magukat, de a legtöbb
baba még csak próbálkozik
♦ visszamosolyogni, amikor mosolyog­
nak rá
♦ megfogni az ujjacskái tövéhez vagy
hegyéhez érintett csörgőt
♦ ha ülő helyzetbe húzzák, fejét testével
egy vonalban tartani
Valószínűleg tudnifogja:
♦ átfordulni (egyik irányba)*
♦ súlyt megtartani a lábán
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?
Általában az orvosok nem terveznek ru­
tinvizsgálatot erre a hónapra. A jó hír,
hogy ebben a hónapban nincs oltás,
a rossz, hogy nem láthatjuk, hogy a baba
mennyit fejlődött. Kérdéseinket gyűjt­
* Azok a babák, akik kevés időt töltenek a hasu­
kon, később érik el ezt a mérföldkövet, de ez nem
°k aggodalomra (lásd a 215. oldalt).
321
♦ magán- és mássalhangzó-kombináció­
kat kiejteni
♦ cuppantani (nedves, cuppanó hangot
hallatni)
♦ egy külső hang felé fordulni
Talán tudnifogja:
♦ támasz nélkül ülni
Esetleg még ezt is tudja:
♦ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni
magát
♦ valakibe vagy valamibe
állni
♦ tiltakozni, ha elveszik a játékát
♦ távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
♦ kockát vagy más tárgyat átadni egyik
kezéből a másikba
♦ elejtett tárgyat keresni
♦ kis tárgyat ujjaival besöpörni és ma­
rokba felvenni (minden veszélyes tár­
gyat tartsunk a babától távol)
♦ gagyogni, magánhangzókat és mással­
hangzókat kombinálva, mint például ga-
ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, dá-dá-dá
sük össze a következő hónapra, de ha
bármi halaszthatatlan kérdésünk lenne,
bátran forduljunk vele az orvoshoz a
rutinvizsgálatok során is. Próbáljunk meg
minél kevesebbet aggódni.
322
A j’yerek e havi táplálása:
SZILÁRD ENNIVALÓK BEVEZETÉSE
Itt a perc, amire az egész család várt.
Apa készen áll a videokamerával, hogy
felvegye a történelmi jelentőségű ese­
ményt, a baba frissen mosott partedlijé­
vel ott ül a vadonatúj etetőszékében,
biztonságosan rögzítve. A filmezés meg­
indul, és a baba első falat szilárd étele
- a nagymama gravírozott ezüstkanalán
felhalmozva - elindul a tálból a baba
szája felé. A baba szája kinyílik, majd
PRAKTIKUS KEZDŐ ÉTELEK A BABA SZÁMÁRA
Mielőtt a gyerek előtt kitárul a gasztro­
nómia világa, át kell kelni az egyhan­
gúság sivatagán. Gyerekünknek először
tehát a kezdő lépéseket kell megtennie
az asztalnál, ezeknek javasolt sorrend­
jét alább felsoroljuk (a kezdés ideje
későbbre tolódhat allergiára hajlamos
gyerek vagy család esetén). Az enni­
való, amit elkészíthetünk otthon vagy
felhasználásra készen megveszünk,
kezdetben legyen nagyon finom álla­
gú - az áttört, pürésített vagy finom­
ra tört formát folyadékkal hígítsuk,
míg sűrű krémszerű nem lesz. Az enni-
4-6. hónap 6 hónap
rizsnyák rozspelyhek
zabpelyhek
almaszósz
banán
körte
barack
borsó
sárgarépa
zöldbab
édesburgonya
tök
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
amikor a tapasztalatlan ízlelőbimbók
megérzik a bizarr újdonságot, a száj az
utálattól elfintorodik, a felkínált újdon­
ság szétszóródik az állra, a partedlire és
az etetőszék tálcájára. Snitt!
A kihívás, hogy a gyerek egyen (vagy
legalábbis hogy azt egye, amit az anyja
szeretne), amely várhatóan addig tart,
míg a család ugyanannál az asztalnál
étkezik, elkezdődött. Ez több, mint a
való állaga legyen sima a hatodik vagy
hetedik hónapig,, majd folyamatosan
lehet darabosabb, ahogy a gyerek egy­
re tapasztaltabb étkező lesz. Kezdet­
ben a gyerekek egy fél teáskanálnál
többet nem fogadnak el, de megle­
pően gyorsan feldolgozzák magukat
két-három vagy több evőkanálnyira.
Az ételt tálaljuk hidegen vagy szoba-
hőmérsékleten (a legtöbb gyerek így
kedveli), esetleg enyhén melegítve, bár
ez utóbbi inkább a felnőttek ízléséhez
alkalmazkodik, és többnyire felesleges
időpocsékolás.
7-8. hónap 9. hónap
csirke joghurt
(nem zsírszegény)
pulyka sajt (ementáli,
cheddar)
bárány tészta
marhahús bab
avokádó tofii
tojássárgája
AZ Ö T Ö D I K H ÓN A P
helyes táplálkozás szorgalmazása, bele­
tartozik még a megfelelő étkezési és
uzsonnaidők kialakítása is. Bár fontos,
hogy a baba szájába kerülő étel egészsé­
ges legyen, éppoly fontos, hogy az ete­
tési környezet kellemes és békés legyen.
A szilárd étel első pár hónapjában
(ezt akkor érdemes elkezdeni, amikor a
baba már készen áll rá, körülbelül négy
és hat hónapos kor között) nem számít,
hogy a baba mennyit eszik, ha mellette
a szoptatás vagy a cumisüveges etetés is
folytatódik. Kezdetben az evés inkább ta­
pasztalat-, mint tápanyagforrás - első­
sorban evési szokásokkal, különböző ízek­
kel és állagokkal, illetve az étkezés társa­
dalmi vonatkozásaival való ismerkedés.
AZ ELSŐ ÉJSZAKA
- ÉS UTÁNA
A videofelvevő elővétele nem az egyet­
len előkészületi lépés az emlékezetes első
étkezéshez. Meg kell választani az időzí­
tést, a helyszínt és a kellékeket, hogy a
maximumot hozzuk ki ebből és a ké­
sőbbi etetésekből.
Az időzítés. Ha szoptatunk, a műsort
akkor érdemes elkezdeni, mikor a leg­
kevesebb a tejünk (a legtöbb nőnél ez
késő délután vagy kora este). Ha azon­
ban a gyerek reggel szokott a legéhe-
sebb lenni, próbálkozzunk akkor is a
szilárd étel felkínálásával. Nem baj, ha
az időpont este hat, a menü pedig gabo-
napehely, a gyerek nem fog marhasültet
várni.
Vegyük figyelembe a főszereplőt.
Az előadást délután ötre terveztük, de
a sztár nyűgös és fáradt. Halasszuk el az
előadást. A gyereket nem tudjuk semmi
újjal megismertetni, beleértve az enni­
valót is, ha nem érdekli. Időzítsük az ét­
kezéseket olyankorra, mikor a gyerek ál­
talában élénk és vidám.
323
Ne nyissunk teli pocakkal. Ébresszük
fel a gyerek kíváncsiságát a szilárd étel
iránt, de ne akarjuk agyonetetni. Kezd­
jük egy kevés tápszerből vagy anyatej­
ből álló előétellel. így a gyerek nem lesz
túl éhes ahhoz, hogy elviselje az új ta­
pasztalatokat, de nem is lesz annyira te­
le, hogy ne értékelje a következő fogást.
Kisebb étkű gyerekkel esetleg célszerű
éhesen kezdeni a szilárd étel kipróbálását.
Ki-ki válassza azt a megközelítést, amely
praktikusabbnak tűnik.
Készüljünk fel egy hosszú előadásra.
Ne próbáljuk a gyerek etetését más el­
foglaltságok közötti ötperces szünetekbe
beszorítani. A gyereketetés időigényes
munka, tehát hagyjunk bőven időt rá.
Készítsük elő a helyszínt Egy nyugha­
tatlan gyereket ölben tartani, miközben
egy ismeretlen anyagot próbálunk be­
juttatni egy nem együttműködő szájba,
kiváló katasztrófarecept. Több nappal
az első étkezés előtt állítsunk fel egy sta­
bil magas széket vagy etetőszéket (lásd a
343. oldalt), és szoktassuk hozzá a gye­
reket. Ha csúszkál benne vagy nem ül
egyenesen, párnázzuk ki a széket takaró­
val, pokróccal vagy törülközőkkel, vagy
ha a szék lehetővé teszi, döntsük hátra
egy kicsit. A biztonsági öveket kössük be
a gyerek egészsége és a mama nyugalma
érdekében. Ha a gyerek nem tud ülni
ilyen székben, akkor célszerű elhalasztani
a szilárd táplálék adását későbbre.
Győződjünk meg arról is, hogy van-e
megfelelő kanál. Nem kell családi erek­
lyének lennie, az a fontos, hogy kis öblű
legyen (például mokkáskanál) és esetleg
műanyag borítású, ami kevésbé zavarja
a gyerek ínyét. Ha adunk a gyereknek
egy saját kanalat, amit foghat és amivel
játszhat, megelőzhetjük a huzavonát min­
den egyes falatnál, és biztosíthatjuk a füg­
getlenség érzését a fejlődő egyéniség szá­
mára. Az etetéshez célszerű egy hosszú
nyelű kanál, de a gyerek számára válasz-
324
szunk egy rövid, hajlított nyelűt, így elke­
rülhetjük, hogy véletlenül a szemünkbe
kapjon. Ha a kis ínyenc ragaszkodik ah­
hoz, hogy „segítsen” az etetőkanállal, en­
gedjük, hogy kis kezével megfogja a ka­
nalat, miközben határozottan irányítjuk
a cél felé - többnyire célba fogunk érni.
Végül használjunk nagy, könnyen
tisztítható, könnyen levehető, kényelmes
partedlit. Az igényeinknek megfelelően
lehet kemény vagy lágy műanyag, amely
letörölhető vagy lemosható, kimosható
szövet vagy műanyag, vagy eldobható
papír. Lehet, hogy most még nem aggó­
dunk, hogy a gyerek leeszi a majdnem
kinőtt ruháját, de ha nem szoktatjuk
hozzá korán a partedlihez, később nehéz
(ha nem lehetetlen) lesz hozzászoktatni.
És ne feledkezzünk el a hosszú ujjak fel-
tűréséről. A partedli otthoni alternatívá­
ja (ha a szoba hőmérséklete megengedi)
az, hogy a gyerek csupán pelenkában
eszik. Ugyan törölgetni kell (a gyerek ar­
cát, nyakát, hasát, karját, lábát), de nem
kell aggódni a foltok miatt.
Legyen a gyerek a főszereplő. Ha le­
hetőséget adunk a gyereknek, hogy ő
irányítsa a műsort, jelentősen megnő
a sikeres etetés esélye. Mielőtt megpró­
báljuk a kanalat a szájához közelíteni,
rakjunk az ételből egy keveset az asztal­
ra vagy az etetőszék tálcájára, hogy lehe­
tősége legyen megvizsgálni, nyomkodni,
préselni, kenni és esetleg megkóstolni,
így mikor a kanállal közelítünk, nem
lesz teljesen idegen, amit kínálunk. Bár
jó ötletnek tűnik, hogy az új ételt cu­
misüvegben (nagy lyukú cumival) kap­
ja a gyerek, megadva neki az önetetés
lehetőségét, ezt a megoldást nem java­
soljuk. Egyrészt erősíti a cumisüveghez
való ragaszkodást, és nem tanítja meg a
gyereket felnőtt módra enni, ami a kez­
deti etetések célja, másrészt így a gyere­
kek túl sokat szoktak enni, ezért ez a
módszer elhízáshoz vezethet.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Kezdjünk a várható érdekességek­
kel. Az első pár alkalom nem is iga­
zán étkezés lesz, inkább a későbbi étke­
zések előjátéka. Kezdetben egy negyed­
fél teáskanálnyi ennivalóval kezdjünk.
Épp csak egy keveset tegyünk a gyerek
szájába, és hagyjunk időt a reagálásra.
Ha az íz megfelelő, várhatóan a követ­
kező falat számára nagyobbra tárul a
száj, és akkor beljebb tolhatjuk a kana­
lat a könnyebb nyelés érdekében (de ne
annyira, hogy öklendezzen a gyerek).
Még ha hajlandó is a gyerek elfogad­
ni az ennivalót, az első pár próbafalat
lehet, hogy kicsúszik a szájából, és elő­
fordulhat, hogy az első néhány étkezés
teljes kudarcnak tűnik. De az a gyerek,
aki már készen áll a szilárd ételre, rövid
időn belül többet nyel majd le, mint
amennyit kiköp. Ha az ennivaló to­
vábbra is kicsúszik, lehet, hogy fejlődés
szempontjából a gyerek még nem áll
készen. Vagy továbbra is pazarolunk
időt, erőfeszítést, ennivalót és mosó­
szert erre az eredménytelen feladatra,
vagy várunk egy-két hetet az új pró­
bálkozással.
Jókor kell befejezni. Soha ne folytas­
suk az étkezést, ha a gyerek elvesztette
az érdeklődést iránta. A jelzések egyér­
telműek lesznek, bár gyerekről gyerekre
és étkezésről étkezésre változnak: nyű-
gösség, elfordított fej, szorosra zárt száj,
kiköpött vagy eldobált étel.
Ha a gyerek visszautasít egy koráb­
ban kedvelt ételt, kóstoljuk meg, nem
romlott-e. Természetesen lehet más oka
is a visszautasításnak. Talán a gyerek íz­
lése változott (kisbabák és fiatal gyere­
kek nagyon rapszodikusak lehetnek étel­
ügyben), talán nem érzi jól magát, vagy
csak egyszerűen nem éhes. Akármi az
oka, ne erőszakoskodjunk se az etetés­
sel, se az étellel. Próbáljunk ki egy má­
sik ételt, és ha az sem megy, eresszük
le a függönyt.
AZ Ö T Ö D I K H ÓN A P
AZ IDÉN MEG NEM
Ezek az ételek ne szerepeljenek az
első év étlapján:
♦ olajos magvak és földimogyoró
(lásd a keretes írást az 507. oldalon)
♦ csokoládé
♦ tojásfehérje
♦ méz (lásd a keretes írást a 328. ol­
dalon)
♦ tehéntej
Néhány orvos engedélyezi a követ­
kező ételeket az első év utolsó pár
hónapjában, mások azt javasolják,
hogy a gyerek születésnapjáig vár­
junk, különösen ha a családban elő­
fordult allergia:
♦ búza
♦ déligyümölcsök és -levek
♦ paradicsom
♦ eper
MILYEN ENNIVALÓVAL
KEZDJÜNK?
Abban mindenki egyetért, hogy a gyerek
tökéletes első folyékony tápláléka az anya­
tej. De van-e tökéletes első szilárd étel?
Bár kevés elfogadható tudományos bizo­
nyíték van bármilyen szilárd étel abszo­
lút elsőségéről, és a legtöbb gyerek több
fajtával is ugyanúgy boldogul (feltételez­
ve, hogy az a csecsemő számára megfele­
lő ennivaló), azért alább felsorolunk egy
egyértelmű győztest és néhány helyezettet.
Kérdezzük meg a gyerekorvost, mit java­
sol. Az azonban tény, hogy arckifejezés
alapján nem tudjuk pontosan értékelni
a gyerek viszonyát az első felkínált étel­
hez - a legtöbb gyerek kezdetben a meg­
döbbenését fejezi ki, függetlenül attól,
mennyire ízlik neki az étel, különösen
ha savanyú az íze. Inkább aszerint dönt­
sünk, hogy a gyerek kíván-e repetát.
325
Rizsnyák. Mivel könnyen hígítható
majdnem tejszerű állagúra, a legtöbb
gyerek könnyen megemészti, várhatóan
nem vált ki allergiás reakciót és biztosít­
ja a szükséges vasat, ezért a vassal dúsított
csecsemőrizsnyák a legáltalánosabban
javasolt kezdő étel. Keverjük tápszer­
rel, anyatejjel vagy vízzel. Ne enged­
jünk a kísértésnek, hogy banánpürét,
almaszószt vagy gyümölcslevet kever­
jünk bele, illetve hogy kész, gyümölcsös
gabonapelyhet vegyünk (még akkor
sem, ha a gyerek már megismerkedett
ezekkel a gyümölcsökkel), mert a baba
gyorsan hozzá fog szokni az édes en­
nivalóhoz, és visszautasít majd min­
den mást.
Gyümölcsök. A legtöbb gyerek finom­
ra tört vagy préselt banánnal (igény sze­
rint tápszerrel vagy anyatejjel hígítva)
vagy almaszósszal kezd. Igaz, a leg­
többen szívesen fogyasztják ezeket, de
amikor később kevésbé édes ételekkel
- mint a zöldségek vagy az édesítés nél­
küli gabonapelyhek - kínáljuk őket,
többnyire visszautasítják. Bár néme­
lyik gyümölcs megfelelő korai táplálék,
mégsem feltétlenül szerencsés ezekkel
kezdeni.
Zöldségek. Elméletileg a zöldség jó
kezdőétel - tápláló és nem édes. Erős,
jellegzetes íze azonban a legtöbb gyerek
számára kevésbé vonzó, mint a gabona-
pelyheké vagy a gyümölcsöké, így nem
biztos, hogy pozitív lesz a hozzáállá­
suk ehhez a gasztronómiai élményhez.
Mégis hasznos a gyümölcsök előtt meg­
ismertetni velük a gyereket, vagyis ak­
kor, amikor még sokkal fogékonyabb
a kevésbé édes ízek iránt. A „sárgák”,
mint például az édesburgonya és a sár­
garépa, általában sokkal elfogadhatób-
bak (és táplálóbbak), mint a „zöldek”,
például a borsó vagy a zöldbab. Megis­
mételjük: tanácsos korán kínálni ezeket,
de talán nem elsőnek.
326
A GYEREKMENÜ BŐVÍTÉSE
Még ha a gyerek felfalja is az első ada­
got a reggeli gabonapehelyből, ne ter­
vezzünk ebédre joghurtot és zöldbabot,
vacsorára meg húspépet és édesburgo­
nyát. A gyerekkel megismertetett új en­
nivalókat célszerű vagy önmagukban,
vagy már elfogadott ennivalókkal kínál­
ni, így ha bármilyen érzékenység vagy
allergia jelentkezik, észre fogjuk venni.
Ha például gabonapehellyel kezdünk,
csak legalább a következő három-négy
napban (néhány orvos öt napot javasol)
azt adjuk. Ha a babánál nem tapaszta­
lunk semmilyen negatív reakciót (túlzott
puffadás vagy kólika, hasmenés vagy
nyálkás széklet, hányás, kiütés az arcon,
különösen a száj körül vagy a végbél kö­
rül, orrfolyás és/vagy könnyező szemek,
vagy olyan köhögés, ami megfázással
nem hozható összefüggésbe, szokatlan
éjszakai ébrenlét vagy nappali nyűgös-
ség), feltehetőleg jól fogadta az ételt.
Ha észreveszünk valamilyen tünetet,
ami esetleg az ételnek tulajdonítható,
várjunk kb. egy hetet, és próbálkozzunk
újra. Ugyanaz a tünet kétszer vagy há­
romszor általában azt jelzi, hogy a baba
érzékeny az ételre. Várjunk pár hóna­
pot, mielőtt újra kipróbáljuk, közben
kísérletezzünk valami más, új étellel. Ha
a baba érzékeny több különböző ételre,
vagy a családban gyakori az allergia, tart­
sunk egy teljes hét szünetet az új ételek
között. Ha minden kipróbált étel lát­
szólag problémát okoz, beszéljük meg
a baba orvosával, hogy pár hónapig vá­
runk, és csak akkor próbálkozunk újra
szilárd étellel.
Mindegyik új ételt ugyanazzal az
elővigyázatossággal próbáljunk ki, fel­
jegyezve az ételt, a körülbelül elfogyasz­
tott mennyiséget és bármilyen tünetet
(az emlékezet időnként kihagy). Kez­
detben csak egyszerű ételek kerüljenek
sorra - például áttört sárgarépa vagy bor­
só. A bébiételt gyártó cégek általában
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
készítenek speciális, egyfajta alapanya­
got tartalmazó kezdő sorozatokat pont
erre célra (ezeket még kis üvegekben is
kínálják, hogy minimális legyen a vesz­
teség). Ha a baba zökkenőmentesen el­
fogadta már mind a borsót, mind a sár­
garépát, akkor nyugodtan adjuk őket
keverten. Később, amikor a baba válasz­
téka már megnőtt, kipróbálhatunk más,
elfogadott zöldségek keverékével együtt
olyan új ételeket, amelyeket nem csoma­
golnak külön.
Néhány ételt, mivel nagyobb eséllyel
váltanak ki allergiát, mint mások, célsze­
rűbb később bevezetni. A búzát például
általában azután adjuk a csecsemő ét­
rendjéhez, miután a rizst, a zabot és az ár­
pát már megszokta. Egyeseknél ez csak
a nyolcadik hónap körül következik be,
de korábban adható olyan babáknál, ahol
nincs családi ételallergia és nincsenek erre
utaló jelek. A déligyümölcsöket és déli-
gyümölcsleveket általában más gyümöl­
csök és gyümölcslevek után vezetjük be,
a halat a baromfi, a marha és a disznó­
hús után. Tojássárgáját (rántottaként vagy
megfőzve és összetörve) a legkorábban a
nyolcadik hónap körül adhatunk, a fe­
hérjét, ami sokkal nagyobb eséllyel vált
ki allergiás reakciót, általában az első év
vége felé. A csokoládénak, az olajos mag­
vaknak és földimogyorónak szintén ma­
gas az allergénpo tendálj a, általában ke­
rüljük őket az első évben (és bizonyos
esetekben sokkal tovább, lásd az 507. ol­
dalon az olajos magokról és a földimo­
gyoróról szóló részletes leírást).
ELSŐÉVES ÉTREND
KEZDŐK SZÁMÁRA
A baba még csak próbálgatja a szilárd
ennivalót, a tápanyagszükséglet zömét
még mindig az anyatej vagy a tápszer biz­
tosítja. De a hatodik hónaptól az anya­
tej vagy a tápszer egyedül már nem csil­
lapítja a baba éhségét, és az év végére
a baba tápanyagszükségletének nagyobb
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
KI SZÁMOLJA?
Amikor a baba „napi tucatjáról” van szó,
nem adjuk meg az ajánlott adagot vagy
a napi étkezesek javasolt számát. Ez azért
van, mivel a baba „napi tucatját” csak
általános iránymutatónak szánjuk, hogy
milyen ételeket kóstoljon meg a gyerek,
nem pedig étrendi bibliának, amihez a
szülőknek ragaszkodniuk kell. A folya­
matos összegzésbe vagy abba, ha az egyes
ételcsoportokból naponta bizonyos szá­
mú étkezést próbálunk a babára eről­
tetni, bele lehet bolondulni (és ez készíti
elő a terepet az etetőszékbeli és későbbi,
étkezéssel kapcsolatos veszekedéseknek).
A babák étvágya ebben az időszakban
széles skálán mozog, hiszen még inkább
a gyakorlás kedvéért és élvezetből esz­
nek, és nem tápanyag-szükségleteik ki­
elégítésére. Némelyik baba mindig sokat
eszik, mások többnyire nagyon keveset,
részét már más források fogják fedezni.
Miután a baba - általában nyolc vagy
kilenc hónapos kora körül - már válto­
zatosan étkezik, ideje étkezéseit a helyes
táplálkozás elvei szerint tervezni, hasz­
nosítva az egyszerűsített „napi baba­
tucat” összeállítást (lásd a következő
részt). Ne törődjünk a tálalási adagok­
kal vagy az adagok számával (lásd a ke­
retes szöveget fent). Elsősorban arra kon­
centráljunk, hogy az étkezések legyenek
érdekesek és táplálóak —ez a legjobb
módja a helyes étrend kialakításának
és a későbbi egészséges étkezési szoká­
sok megalapozásának (Kezdők számára
találhatók receptek a 765. oldaltól kez­
dődően.)
A BABA „NAPI TUCATJA”
Energia. Nem kell a baba kalóriáit szá­
molni, hogy megtudjuk, eleget kap-e
vagy túl sokat. Túlzottan kövér? Valószí­
327
vannak, akik alig esznek az egyik nap,
és a következőn falnak. Némelyikük
változatos és kíváncsi étkező, mások
válogatósak. De ha egészséges ételekkel
kínáljuk őket, és hagyjuk, hogy az ét­
vágyuk diktáljon, majdnem mindegyik
baba annyit eszik, amennyi szükséges
a növekedéséhez és gyarapodásához.
Semmi szükség erőszakoskodásra, mé-
ricskélésre, számolásra.
A baba felfalt egy teljes doboz tel­
jes kiőrlésű gabonát, de kereken eluta­
sította a fehérjéket? Megtöltötte a ha­
sát kalciummal, de visszahőkölt a zöld
és sárga gyümölcsöktől és zöldségektől?
Semmi gond. Továbbra is kínáljuk min­
dennap sokféle étellel (ahogy megismer­
tettük velük), és engedjük, hogy étvá­
gya határozza meg, melyikből mennyit
eszik.
nűleg túl sok kalóriát kap. Nagyon vé­
kony vagy nagyon lassan növekszik? Való­
színűleg nem kap elég kalóriát. Ebben az
időszakban a baba gyarapodásához szük­
séges kalóriák többségét az anyatejből
vagy a tápszerből kapja, de egyre több és
több származik majd a szilárd táplálékból.
Fehérje. A baba a legtöbb szükséges fe­
hérjét még az anyatejből vagy a tápszerből
kapja. De ez hamarosan változni fog; mi­
után az első születésnapi gyertyát elfuj-
ták, eljött az idő, hogy a baba más fehér­
jetartalmú ételt is megpróbáljon. A be­
vezetés sorrendje szerint ez a következő
lehet: tojássárgája, csirke, egyéb húsok
és tofu. A kalciumtartalmú ételek fehér-
jeforrásokként is jól beválnak.
Kalciumtartalmú élelmiszerek. A szük­
séges kalciummennyiség oroszlánrészét
még mindig mellből vagy cumisüvegből
kapja a baba (ezekből kb. kétcsészényi
328
NE KAPJON MÉZET
A méz a szimpla kalóriákon kívül
szinte semmi táplálót nem tartalmaz,
és különösen veszélyes az első évben.
Tartalmazhat Clostridium botulinum
spórákat, amelyek ebben a formában
felnőttek számára veszélytelenek, de
botulizmust (székrekedéssel, gyen­
gült szopással, étvágytalansággal és
letargiával járó betegséget) okozhat­
nak babáknál. Ez a súlyos, bár ritkán
halálos betegség tüdőgyulladáshoz
és kiszáradáshoz vezethet. Némely
orvos engedélyezi a mézet nyolc hó­
napos korban, a többség az első év
végéig történő kivárást javasolja.
elég az első születésnapig, de a legtöbb
baba ennél a mennyiségnél jóval többet
fogyaszt, ami nem gond). Miután meg­
kóstoltattuk őket, használjunk finom,
egészséges kiegészítőnek bababarát kal­
ciumtartalmú ételeket, mint például a
kemény sajtok (jó választás az ementáli,
a cheddar, az edami) és a teljes tejből ké­
szült natúr joghurt.
Teljes kiőrlésű gabona és más kon­
centrált, komplex szénhidrátok. A ba­
ba napi étrendjében ezek az etetőszék­
ben fogyasztható kedvencek létfontos­
ságú vitaminokat és ásványi anyagokat
biztosítanak, némi fehérjével kiegé­
szítve. Miután megkóstoltattuk, jó vá­
lasztás a következő: baba-gabonape-
hely, teljes kiőrlésű lisztből készült ke­
nyér, teljes kiőrlésű lisztből készült ga­
bonapelyhek (különösen azok, ame­
lyeket a baba magától tud fogyasztani,
például zabkarika), megfőzött teljes ki­
őrlésű gabonapehely, tészta (a falatnyi
méretűek mindig sikeresek), puhára fő­
zött, pürésített lencse, bab, borsó vagy
szója.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Zöld leveles és sárga zöldségek és
sárga gyümölcsök. A zöld és sárga le­
velű növények között A-vitaminban
gazdag, finom gyümölcsök és zöldsé­
gek tucatjai találhatók - kísérletezzünk
(az orvos engedélyével), hogy a baba
melyikeket kedveli. Válogassunk a kö­
vetkezők közül: sütőtök, édesburgonya,
sárgarépa, sárga húsú őszibarack, sárga­
barack, sárgadinnye, mangó, brokkoli
és kelkáposzta (kezdetben mindegyik
püréként, majd darabosan). Amikor a
baba már falatokat is eszik, az érett gyü­
mölcsöket fel is lehet kockázni.
C-vitamint tartalmazó ételek. A leg­
több orvos nem engedélyezi a nagy
C-vitamin-tartalmú déligyümölcsöket
legalább a nyolcadik hónapig, bizonyos
esetekben a narancslének várnia kell az
első születésnap utánig. Közben a baba
megkaphatja a szükséges C-vitamint
mangóból, sárgadinnyéből, brokkoliból,
karfiolból vagy édesburgonyából. Ne fe­
ledjük, hogy sok bébiétel és -ital C-vita-
minnal dúsított.
Más gyümölcsök és zöldségek. Van
még hely abban az aranyos kis pocak­
ban? Töltsük meg a következők bár­
melyikével: édesítetlen almaszósz, tört
banán, borsó- vagy zöldbabpüré, krump­
lipüré.
Nagy zsírtartalmú ételek. Azok a ba­
bák, akik kalóriáik többségét anyatejből
vagy tápszerből szerzik be, megkapják
az összes szükséges zsírt és koleszterint.
Mikor a baba változatos étrendre áll át,
és egyre kevesebb időt tölt a mellen
vagy a cumisüveggel, fontos bebiztosí­
tani, hogy a zsír- és koleszterin fogyasz­
tás ne csökkenjen le túlságosan. Ezért
kell a legtöbb, a babának kínált tejter­
méknek (túró, joghurt, kemény sajt)
teljes tejből állnia. Az egészségtelen
zsírok (amelyek a sütött vagy sok fel­
dolgozott ennivalóban találhatók) már
AZ Ö T Ö D I K H Ó N A P
más lapra tartoznak. A baba tömése
ezekkel a zsírokkal kiegyensúlyozatlan
étrendhez, felesleges kilókhoz és bélmű­
ködési problémákhoz vezethet (mivel
nehéz őket emészteni). Ezenfelül olyan
egészségtelen étkezési szokásokat alakít­
hatunk ki, amelyektől később nehéz
megszabadulni.
Vastartalmú ételek. A cumisüvegből
táplált babák vasszükségletük teljes egé­
szét a vassal dúsított tápszerből kapják,
a szoptatott babáknak azonban hat hó­
napos kor után más forrásra is szük­
ségük van. A vassal dúsított baba-gabo-
napehely tökéletesen megfelel, de más
forrásokból is származhat még vas: hús,
tojássárgája, búzacsíra, teljes kiőrlésű
kenyerek és gabonapelyhek, főtt száraz­
borsó vagy más hüvelyesek. Ha a vasban
dús ételek mellé C-vitamint tartalma­
zókat adunk (például egy kis sárgadinnye
rizsnyákkal), az javítja ennek a fontos
fémnek a felszívódását.
Sós ételek. Felejtsük el a sótartót, ami­
kor a baba ételét készítjük. Veséit a
nagy mennyiségű nátrium túlterheli
(és ha az etetőszékben megszereti a sós
ételeket, később egészségtelen étkezési
szokásai lesznek), a babák étrendjében
ne szerepeljen só. A legtöbb étel termé­
szetesen tartalmaz valamennyi nátriu­
mot (különösen a tejtermékek és több
zöldség), így a baba nem fog hiányt
szenvedni belőle.
Folyadékok. Az élet első öt-hat hónap­
ja során a baba az összes folyadékot a
cumisüvegből vagy szopás útján veszi fel.
Ezután azonban kis mennyiséget már
más forrásból kell kapnia, például gyü-
mölcslevekből, gyümölcsökből és zöld-
^329
TÖBBSZÖR
HASZNÁLATOS ÜVEGEK
A bébiétel melegítésére és/vagy kis
adagok felszolgálására használjunk
üres bébiételes üvegeket, alaposan el­
mosva mosogatószerrel mosogatógép­
ben vagy kézzel, forró vízben. A me­
legítés során a nyitott üveget rakjuk
inkább meleg vízbe, és ne a mikro­
hullámú sütőbe (mert lehet, hogy
nem egyenletesen melegíti az ételt).
Még ha sietünk is (és mikor ne siet­
nénk?), mindig ellenőrizzük, hogy a
melegített étel nem túl meleg-e a ba­
ba érzékeny szájacskájának.
ségekből. Amint a tápszer- vagy anyatej­
fogyasztás csökken, figyelnünk kell arra,
hogy az összes fogyasztott folyadék meny-
nyisége ne csökkenjen. Melegben ezt
növelni kell, tehát ha felfut a hőmérő
higanyszála, adjunk vizet vagy vízzel hí­
gított gyümölcslevet a babának.
Vitaminkiegészítés. Az egészséges cse­
csemők számára általában nem szükséges
semmilyen kiegészítő vitaminkészítmény
(bár vannak kivételek, a szoptatott babák­
nak például szükségük van D-vitaminra).
De ha az orvos azt javasolja, vagy mi
jobban érezzük magunkat tőle, egy kis
extra vitamin-/ásványianyag-biztosítás-
ként adjunk valamilyen speciálisan csecse­
mők számára kifejlesztett vitamin-/ásvá-
nyianyag-készítményt. Ezek a készítmé­
nyek ne haladják meg a babák számára
javasolt napi vitamin- és ásványianyag­
szükségletet. Az orvos engedélye nélkül
ne adjunk más vitaminkészítményt.
Lásd a 177. oldalt további részletekért.
330
JÓ, HA TUDJUK
FOGZÁS
„Hogyan tudom megállapítani,
hogy jönnek-e a baba fogai?
Sokat rágja a kezét, de nem látok
semmit az ínyén.”
Amikor kezdődik a fogzás, senki sem tud­
ja megmondani, hogy milyen hosszú vagy
mennyire kellemeden lesz. Egyik gyerek
számára lehet hosszú, elnyúló, fájdalmas
esemény. A másik számára varázsütésre
megtörténik egy nyugalmas éjszaka kö­
zepén. Időnként egy dudor vagy gerinc
látható az ínyen hetekig vagy hónapo­
kig, máskor nincs semmi látható nyom,
míg a fog meg nem jelenik.
Az első fog általában a hetedik hónap
során jelenik meg, bár gyöngyfehér fejét
kidughatja korán, már a harmadik, vagy
későn, a tizenkettedik hónapban, ritka
esetekben még korábban vagy még ké­
sőbb. A fogzás általában öröklődő min­
tát követ, tehát ha bármelyik szülő korán
vagy későn fogzott, lehet, hogy a gyere­
küknél ugyanaz fog történni. A fogzás
tünetei azonban gyakran két-három hó­
nappal a fogak kibújása előtt jelentkez­
nek. Ezek a tünetek gyerekről gyerekre
változnak, és orvosról orvosra változik a
vélemény, hogy pontosan mik is ezek a
tünetek, és ténylegesen mennyire fájdal­
mas a fogzás. A fogzó babánál a követke­
zők bármelyikét vagy a felsoroltak mind­
egyikét tapasztalhatjuk:
Nyálzás. Valamikor a tizedik hét és a
harmadik-negyedik hónap között számos
babánál kinyílik a csap. A fogzás egyes
babákban jobban stimulálja a nyálzást,
mint másokban.
All- vagy arckiütés. Egy bőven nyálzó
babánál nem ritka, hogy száraz bőrki­
ütés vagy kirepedés figyelhető meg az
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
állón és a száj körül, a nyállal történő
folyamatos érintkezés okozta irritáció
következtében. Ennek megelőzésére nap­
közben rendszeresen, gyengéden töröljük
le a nyálat. Ha száraz foltot észlelünk,
kímélő, enyhén zsíros kenőccsel kenjük be
(kérdezzük meg az orvostól, mit javasol).
Egy kis köhögés. A felesleges nyál miatt
előfordulhat, hogy a baba időnként kö­
hög vagy öklendezik. Ettől nem kell meg­
ijedni, amíg a baba a megfázás, az influen­
za vagy az allergia tüneteit egyébként nem
mutatja. A babák sokszor figyelemfelhívó
eszközként használják a köhögést, vagy
így gyakorolják a hangképzést.
Harapás. Ebben az esetben a harapás
nem ellenséges viselkedés. A fogzó baba
ráharap mindenre, ami a szájába fér, a sa­
ját kis kezétől kezdve az őt tápláló mel­
len keresztül a gyanútlan idegen hüvelyk­
ujjáig. Az ellennyomás enyhíti az íny
alatti feszülő érzést.
Fájdalom. A gyulladás az érzékeny íny­
szövet védekező válasza a kibújni készü­
lő fogra, amit leküzdendő behatolónak
tekint. Némely babának elviselhetetlen
fájdalmat okoz, másoknak szinte sem­
mit. A fájdalom általában az első fogak
megjelenésénél a legrosszabb (feltételez­
hetően a legtöbb baba hozzászokik a
fogzással kapcsolatos kényelmetlenségek­
hez, és megtanul együtt élni velük), vala­
mint az őrlőfogaknál (amelyek nagyobb
méretük miatt a legfájdalmasabbak), de
ezekkel szerencsére nem kell számolni a
baba első születésnapjáig).
Nyűgösség. Ahogy a gyulladás erősödik
és az éles fogacska közelít a felszínhez,
kibújni készül, a fájdalom a baba ínyében
állandósul. Mint bárki, aki krónikus
fájdalomban szenved, a baba is nyűgös,
AZ Ö T Ö D I K H Ó N A P
rosszkedvű, valahogy nem „önmaga”.
Megint csak érvényes: néhány baba (és
szüleik) többet szenvednek másoknál,
náluk a nyűgösség hetekig tart napok
vagy órák helyett.
Nem akar enni. Lehet, hogy a fogzó
baba rendszertelenül szopik. Bár kíván­
ja azt a kellemes érzést, amit az vált ki,
hogy valami van a szájában, és látszólag
mindig szopni kíván, mihelyt elkezd
szopni, a szívóhatás növeli a kellemetlen­
séget, kiköpheti a mellet vagy a cumis­
üveget, amit röviddel korábban annyira
kívánt. A helyzet ismétlődésével (és né­
hány baba egész nap ezt csinálja a fogzás
idején) a baba (és az anya) egyre rosz-
szabbul érzi magát. Ha a baba már elfo­
gadta a szilárd ételt, ideiglenesen elveszt­
heti az érdeklődését iránta, de ez nem
ok aggodalomra, mivel még mindig szin­
te az összes szükséges tápanyagot és fo­
lyadékot a szopásból vagy a tápszerből
kapja, és étvágya visszatér majd, ha a
foga kijött. Ha azonban a baba pár ete­
tésnél többet visszautasít, vagy napokig
alig eszik, célszerű felhívni az orvost.
Hasmenés. A vélemények megoszlanak,
hogy ez a tünet valóban a fogzással hoz­
ható-e kapcsolatba. Néhány szülő arról
számol be, hogy a babájának, minden al­
kalommal, mikor fogzik, megy a hasa.
Néhány orvos feltételezi, hogy lehet össze-
fiiggés - mivel a lenyelt nyál felhígítja a
székletet. Más orvosok nem fogadják el
ezt a nézetet, legalábbis hivatalosan - nem
mintha teljesen biztosak lennének abban,
hogy ez a lehetőség valóban kizárható,
hanem azért, mert félnek, hogy az elmé­
let hivatalossá tételével a szülők figyelmen
kívül hagynának súlyosabb bélproblé­
mákra utaló tüneteket, azzal nyugtatva
magukat, hogy ezek a fogzás következ­
ményei. Lehetséges tehát, hogy a baba
széklete fogzás idején hígabb, de a két
esetnél gyakrabban észlelt hasmenést cél­
szerű az orvos tudomására hozni.
331
Hőemelkedés. A lázat, a hasmenéshez
hasonlóan, az orvosok óvakodnak kap­
csolatba hozni a fogzással. A specialis­
ták szerint csak véletlen egybeesés, hogy
a fogzást időnként láz is kíséri. Elvégre
az első fogak általában a hatodik hónap
körül jelennek meg, épp akkor, amikor
a babák anyjuktól kapott immunitása
gyengül, így sokkal hajlamosabbak lá­
zas állapotokra és fertőzésekre. Még­
is, néhányan úgy vélik, a hőemelkedés
(38,5 fok, végbélben mérve) időnként
kísérheti a fogzást mint az íny gyulladá­
sának jele. Biztonság okából kezeljük a
fogzás esetén előforduló lázat éppúgy,
mint más hőemelkedést, és hívjuk fel az
orvost, ha három napnál tovább tart
(lásd az 579. oldalt a lázzal kapcsolatos
részletekért).
Álmatlanság. A babák nem csak a nap­
pali órákban fogzanak. A kellemetlenség,
amely nappalra nyűgössé tette, éjszaka
is ébren tarthatja a babát. Még az eddig
az egész éjszakát átalvó baba is váratla­
nul újra rendszeresen felébredhet éjsza­
kánként. Hogy elkerüljük a régi szoká­
saihoz való visszatérést (ami a fogzási
fájdalom elmúlása után hosszú ideig
megmaradhat), ne rohanjunk be hozzá
az első hangra. Ehelyett várjunk, hogy
el tud-e aludni gyorsan. Ha nem, akkor
nyugtassuk meg valamivel, de ne etetéssel
(néhány halk altatódal vagy simogatás
segíthet). Az éjszakai felébredések, mint
sok más fogzási probléma, a leggyakorib­
bak az első fogaknál és az őrlőknél.
Vérömleny az ínyen. Időnként a fog­
zás vérzést válthat ki az íny alatt, ami
kékes dudorként jelentkezhet. Az ilyen
vérömlenyekkel kapcsolatban nincs ok
aggodalomra, és a legtöbb orvos azt
javasolja, hagyjuk magától, orvosi
beavatkozás nélkül elmúlni. Hideg bo­
rogatás csökkentheti a kellemetlensé­
get, és gyorsíthatja a vérömleny felszí­
vódását.
332
FOGZÁSI TÉRKÉP
Ez az ábra a legáltalánosabb fogkibújási
sorrendet mutatja. Míg a legtöbb babánál
a nagykönyvben leírtak szerint bújnak elő
a fogak, mások más menetrend szerint
fogzanak - például a felső fogaikkal kez­
denek az alsók helyett. Nagyon ritkán egy
fo g vagy fogpár ki sem bújik —ebben az
esetben az orvos várhatóan beutalja a ba­
bát egy csecsemőfogászhoz vagy gyerekfog­
orvoshoz. Ha a baba korán vagy későn
fogzott, várhatóan a második fogkészlet­
nél is hasonló lesz az időzítés.
Fülhúzás, arcdörzsölés. Az ínyből ki­
induló fájdalom a fülekbe vagy az arcba
sugározhat a közös idegpályák közvetí­
tésével, különösen az őrlők kibújásakor.
Ez az oka annak, hogy néhány baba fog­
zás idején a fülét húzgálja, vagy az arcát,
állát dörgöli. De gondoljunk arra, hogy
a babák akkor is a fülüket húzzák, ha az
be van gyulladva. Ha fülgyulladásra gya­
nakszunk (lásd az 569. oldalt), a fogzás­
tól függetlenül vizsgáltassuk ki orvossal.
Körülbelül annyi házi szer van a fog-
zási kellemetlenségek kezelésére, ahány
nagyszülő. Némelyik beválik, mások
nem. Néhány a legjobbak közül, amit
a hagyomány és a modern gyógyászat
kínálhat:
Valami rágnivaló. Nem a tápanyagtar­
talom, hanem az ínyre ható ellennyomás
okozta megkönnyebbülés miatt hasz­
nos - sokkal jobb, ha a rágott tárgy jég­
hideg és zsibbasztó. A következők mind­
egyike megfelelő rágásra: fagyasztott
zsemle (ha a gabonát már kipróbáltuk),
fagyaszott banán (bár a baba mindent
összeken vele), tiszta zsebkendőbe be­
burkolt és rögzített jégkocka (de figyel­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
jünk, ne szabaduljon ki a jégkocka),
hűtött sárgarépa, amelynek a vékony
végét levágtuk (de ne használjunk sárga­
répát, amikor a fogak már kinn vannak,
és öklendezést okozó darabokat lehasít­
hatnak), egyenetlen felületű gumi fogzó­
gyűrű vagy más fogzási játék, akár a já­
róka vagy a gyerekágy műanyag kerete.
Ha ételt használunk a fogzó baba meg­
nyugtatásához, gondoskodjunk róla, hogy
csak ülő pozícióban és felnőtt felügyelete
mellett fogyassza.
Valami, amihez dörgölőzhet Sok ba­
ba értékeli az ínyéhez határozottan hoz­
zádörgölt felnőtt ujjat. Némelyik kez­
detben tiltakozik a beavatkozás ellen,
mivel a dörgölés először fájdalmas, majd
megnyugszik, mikor az ellennyomás eny­
hülést hoz.
Valami hideg innivaló. Adjunk a ba­
bának egy cumisüveg hideg vizet. Ha
nem használunk cumisüveget vagy za­
varja a szopás, akkor az enyhítő folya­
dékot kínáljuk pohárban. Ez megnöveli
a fogzó baba folyadékfogyasztását is, ami
fontos, ha nyálzás és/vagy hasmenés miatt
folyadékot veszít.
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
Valami hideg ennivaló. Miután kipró­
bálta, a mélyhűtőben lehűtött almaszósz,
barackpüré vagy joghurt sokkal vonzóbb
lehet egy fogzó baba számára, mint a me­
leg vagy szobahőmérsékletű ételek.
Valami fájdalomcsillapító. Ha más
már nem hoz enyhülést, akkor a csecse­
mők számára kiszerelt paracetamol-
tartalmú gyógyszer várhatóan segít.
Kérdezzük meg az orvost a megfelelő
dózis felől, de a 773. oldalon is találha­
tó tájékoztató, ha az orvos nem elérhe­
tő. Próbálkozhatunk valamilyen helyi
érzéstelenítővei vagy fájdalomcsillapító­
val is, az orvos javaslata szerint. Kerül­
jük más gyógyszer szájon keresztüli ada­
golását, ne kenjünk semmit az ínyre,
ha az orvos nem ajánlja. Ez vonatkozik
a konyakra vagy bármilyen más alkoho­
los italra is. Az alkohol, akár néhány
csepp is, rendkívül káros lehet a csecse­
mő számára.
KRÓNIKUS KÖHÖGÉS
„Három hete rendszeresen köhög
a gyerekem. Nem tűnik betegnek,
és nem köhög álmában - úgy néz
ki, mintha szándékosan köhögne.
Lehetséges ez7*
Sok baba már az ötödik hónapban rá­
jön, hogy színház az egész világ, és sem­
mi sem jobb a csodáló közönségnél. Te­
hát amikor a baba felfedezi, hogy egy
apró köhögés - amit akár a felesleges
nyál váltott ki, vagy véletlenül szakadt
fel belőle a hangjával való kísérletezés
közben - jelentős figyelmet kelt, rend­
szerint csupán a hatás kedvéért tovább
folytatja. Amíg egyébként egészségesnek
tűnik, és szemlátomást maga irányítja
a köhécselést, hagyjuk figyelmen kívül.
És bár lehet, hogy kis színészünk soha
nem veszti el drámai érzékét, inkább
valószínű, hogy felhagy a figyelemfel­
keltésnek ezzel a módjával, mikor ő
(vagy közönsége) ráun.
333
FÜLHUZOGATÁS
lányom sokat húzogatja a fülét.
Nem látszik, hogy bármije fájna,
de félek, hogyfülgyulladása lehet”
A babáknak sok mindent kell felfedez­
niük, részben a saját testüket. Az ujjak
és a kezek, a lábujjak és a lábak, a pénisz
vagy a vagina és egy másik különös füg­
gelék, a fiil mind sorra kerülnek a felfe­
dezés során. Hacsak a baba fiilhúzogatá-
sa vagy -rángatása nem jár együtt sírással
vagy más látható kellemetlenséggel, láz­
zal és/vagy más, betegségre utaló jellel
(lásd az 569. oldalt), nagyon valószínű,
hogy csak a kíváncsiság jele, és nem fiil-
gyulladás tünete. Némelyik baba pisz­
kálja a fülét a fogzás során vagy ha fá­
radt. A külső fiil pirossága nem fertőzés
jele, hanem a folyamatos piszkálás kö­
vetkezménye. Probléma gyanúja esetén
beszéljünk az orvossal.
Bizonyos viselkedésformák, mint
például a fiilhúzogatás, gyakori és rövid
életű szokások, mindegyiket egy újabb
és érdekesebb váltja, miután a baba ki­
nőtte vagy megunta.
SZUNYÓKÁLÁS
„A gyerekem most már többet
van ébren nappal, és nem vagyok
biztos benne - szerintem ő sem -,
hogy mennyi alvásra van szüksége.”
A kórházból hazajövet utáni első pár hét­
ben a büszke mama és papa türelmetle­
nül várja, hogy az aktív szülői tevékeny­
séget elkezdhessék, várakozóan állnak
babájuk bölcsője fölött, várva, hogy vég­
telennek tűnő álmából felébredjen.
Utána, mikor már egyre többet van éb­
ren, elkezdenek azon tűnődni: „Miért
nem alszik soha?”
Bár az átlagos öt hónapos baba há­
rom vagy négy viszonylag szabályos, úgy
egyórás szunyókálást igényel, némelyik
baba számára ideális az öt-hat körülbe­
lül húszperces alvás, míg mások számára
334
jobb két hosszabb, másfél-két órás alvás.
A szunyókálások száma és ideje sokkal
kevésbé fontos, mint a baba összes alvás­
ideje (amely átlagosan 14 és fél óra na­
ponta az ötödik hónap során, és széles
skálán változik). Számunkra praktikusab­
bak a hosszabb alvási időszakok, mivel
nyilvánvalóan hosszabb időnk marad más
dolgok elvégzésére. Továbbá a baba, aki
nappal rövideket alszik, átviheti ezt a szo­
kást éjszakára is, és gyakorta felébred.
A hosszabb szunyókálást a következő­
képpen próbáljuk elősegíteni:
♦ Biztosítsunk az alvásra egy kényelmes
helyet. Ha engedjük, hogy a baba a vál-
lunkon aludjon, nemcsak mi fogunk el­
fáradni, hanem a baba is korábban fog
felébredni. Bölcső vagy gyerekkocsi lehe­
tővé teszi, hogy a baba tovább aludjon.
♦ Tartsuk a szoba hőmérsékletét kellemes
szinten, nem túl melegen és nem túl hi­
degen, a baba ruhája legyen megfelelő.
♦ Jó időzítés. Ne engedjük, hogy a ba­
ba közvetlenül étkezés előtt elaludjon
(mert az üres gyomra idő előtt feléb­
reszti), amikor cserélni kell a pelenká­
ját (nem fog sokáig aludni, ha nedves
a popsija), amikor társaságot (és zajt)
várunk, vagy bármilyen más esetben,
mikor várhatóan nem fog sokáig tarta­
ni az alvás.
♦ Védjük ki az elkerülhető zavaró kö­
rülményeket. Hamar megtanuljuk, mi
zavarja meg a baba álmát. Lehet, hogy
a babakocsi betolása a boltba. Vagy a ko­
csiból a bölcsőbe átemelés. Vagy a ku­
tya éles ugatása. Vagy a telefon a szobá­
ja melletti folyosón. Ha megpróbáljuk
befolyásolni a körülményeket, amelyek
között a baba alszik, minimálisra csök­
kenthetjük az ilyen zavaró hatásokat —igaz,
természetesen nem tudjuk (és ne is próbál­
juk) az összes zajt kiszűrni.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Tartsuk ébren a babát hosszabb ideig
a szunyókálások között. Mostanra már
a babának két és fél-három órát kellene
egyfolytában ébren maradnia. Ha hosz-
szan van ébren, valószínűbb, hogy hosz-
szabb ideig alszik is. Próbáljuk ki a 253.
és a 377. oldalon bemutatott csecsemő­
stimuláló ötleteket az ébrenléti idő meg­
hosszabbítására.
♦ Bár a legtöbb baba önszabályozó, ami­
kor az alvásszükségletéről van szó, nem
mindegyik baba alszik annyit, amennyi­
re szüksége lenne. Ha a baba gyakran
nyűgös, lehet, hogy nem szunyókál ele­
get, vagy nem alszik összesen eleget. Ha
úgy véljük, hogy több alvásra van szük­
sége, akkor be kell avatkozni, hogy meg­
növeljük az alvásidőt. De ha a baba ke­
veset alszik, és teljesen elégedettnek lát­
szik, el kell fogadni a tényt, hogy nem
kell neki sok alvás.
EKCÉMA
yyA lányom arcán vöröses kiütést
vettem észre. Valószínűleg viszket,
mivel állandóan vakarni próbálja.”
Ez a csecsemőkori ekcéma, más néven
atopiás dermatitisz tipikus esetének tű­
nik. Az ekcéma olyan bőrbetegség,
amelyről feltételezik, hogy allergia okoz­
za. Bár némelyik babánál születéskor je­
len van, általában kettő és hat hónapos
kor között jelentkezik. Megjelenését gyak­
ran a szilárd étel bevezetése, szoptatásról
a tápszerre vagy tápszerről tehéntejre
(egyéves korban) való átállás váltja ki.
Kisebb gyakorisággal fordul elő csak szop­
tatott babáknál, és gyakoribb azoknál,
akiknek családjában örökletes ekcéma,
asztma vagy szénanátha fordul elő. Táp­
szerrel táplált babáknál a kiütés tipiku­
san három hónapos kor körül jelenik meg
először.
Általában élénkpiros, pikkelyes ki­
ütés jelenik meg az arcon, és továbbter­
jedhet, leggyakrabban a fül mögötti
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
területre, a nyakra, a karokra és a lábak­
ra. (A hatodik-nyolcadik hónapnál ko­
rábban általában nem terjed a pelenka
által fedett területre.) Kis göbök vagy hó­
lyagok alakulnak ki, megtelnek folya­
dékkal, majd kifakadnak és varasodnak.
Az erős viszketés a gyerekeket vakaró­
zásra készteti, ami fertőzéshez vezethet.
A legenyhébb eseteket kivéve az ekcéma
orvosi kezelést igényel a szövődmények
megelőzése érdekében. Körülbelül tizen­
nyolc hónapos korra az esetek felében
feltisztul, és súlyossága a többi esetben
hároméves korra csökken. Körülbelül há­
rom ekcémás gyerek közül egynél a ké­
sőbbekben asztma vagy más allergiás be­
tegség alakul ki, vagy felnőttkorig küsz­
ködik az ekcémával.
A következők betartása rendkívül
fontos az ekcémás gyerek kezelésénél:
Körömvágás. A baba körmeit tartsuk
olyan röviden, amennyire lehet, hogy
minimalizáljuk a kiütés vakarásából
származó sérüléseket. Esetleg megaka­
dályozhatjuk a vakarózást úgy, hogy ami­
kor alszik, zoknit vagy kesztyűt húzunk
a kezére.
A fürdés rövidítése. Mivel a vízzel és
szappannal való huzamosabb érintkezés
kiszárítja a bőrt, a fürdetés ne tartson tíz­
tizenöt percnél tovább, és használjunk
különösen kímélő szappant (például Dove
vagy Cetaphil). Ne engedjük a babát a
szappanos vízben ázni, és mihelyt kivet­
tük a vízből, használjunk hidratálókré­
met. A klórozott és sós víz súlyosbíthatja
az ekcémát, ha ennek veszélye a babánál
fennáll, korlátozzuk a medencékben vagy
a tengerben való fürdést.
Bő kenegetés. Fürdetés után kenjük be
vastagon zsíros, hipoallergén kenőccsel
(olyannal, amit az orvos javasol), míg
nedves a bőr. Ne használjunk azonban
olajokat vagy kőolajalapú kenőcsöt (pél­
dául vazelint).
335
Vigyázzunk a környezetre. Mivel a
túlzott meleg, hideg vagy a száraz leve­
gő súlyosbíthatja az ekcémát, próbáljuk
elkerülni, hogy a babát ki kelljen vinni
szélsőséges időjárásban, a lakás ne legyen
túl meleg vagy túl hideg, és használjunk
párásítót a levegő páratartalmának nö­
velésére.
Csak pamutban. Az izzadás súlyosbít­
hatja az ekcémát, tehát kerüljük el a szin­
tetikus vagy gyapjúruhákat és általában
a túlöltöztetést. Szintén kerüljük el a
szúrós, viszketést kiváltó anyagokat és
a durva szegélyű vagy varrású ruhákat,
amelyek mind ronthatják a helyzetet.
A legkényelmesebb és nem irritáló a la­
zán rétegzett, puha pamutruházat. He­
lyezzünk egy pamutlepedőt a baba alá,
amikor a szőnyegen játszik, mivel az szin­
tén irritálhatja a bőrt.
Ügyeljünk az étrendjére. Az orvos fel­
ügyelete mellett hagyjunk el az étrend­
ből minden olyan ételt, amely a kiütés
erősödését vagy súlyosbodását okozza.
Kezeltessük orvossal. A csecsemőkor­
ban előforduló és elmúló ekcémának
általában nincs maradandó nyoma. Ha
azonban a gyerekkorig eltart, az érintett
bőr megvastagodhat, depigmentálód-
hat, repedezhet. A létfontosságú kezelés
általában a következőkből áll: szteroid-
kenőcs (vagy az újabb, nem szteroid-
tartalmú takrolimuszkenőcs, vagy két­
évesnél idősebb gyerekeknél pimekroli-
muszkenőcs) az érintett felületek be-
kenésére, antihisztaminok a viszketés
csökkentésére, és másodlagos fertőzés ese­
tén antibiotikumok.
HÁTI HORDOZÓ
„A gyerekünk kezd túl nagy lenni
a kenguruban való hurcoláshoz.
Biztonságos háti hordozót
használni?”
336
Miután a baba képes egyedül ülni, akár
csak rövid időre is, készen áll a háti hor­
dozóra - feltételezve, hogy anya és gye­
rek számára egyaránt megfelelő. Néme­
lyik szülő számára ez a babahordozás
kényelmes és praktikus módja, mások
számára zavaró és túlterheli az izmokat.
Némelyik baba élvezi a háti hordozó
által biztosított magasságot és madártáv­
lati nézőpontot, mások számára félelme­
tes a kitett ülőke. Annak eldöntésére, hogy
számunkra és a baba számára megfele­
lő-e a háti hordozó, próbáljunk ki egy
baráttól kölcsönkapott darabot vagy egy
bolti bemutatópéldányt, mielőtt veszünk.
Ha háti hordozót használunk, min­
dig ellenőrizzük, hogy a baba biztonságo­
san van-e rögzítve. Vegyük figyelembe
továbbá, hogy a hátunk mögötti hely­
zet a nézelődésen kívül rengeteg cselek­
vési lehetőséget nyújt a babának - bolt­
ban dobozokat húzhat le a polcokról,
feldönthet egy vázát a virágboltban, a park­
ban letépheti (és megrághatja) a bokrok
és fák leveleit. Arra is figyelni kell, hogy
ezzel a hátizsákkal máshogy kell felbe­
csülni a távolságokat - például amikor
behátrálunk egy tömött liftbe vagy be­
megyünk egy alacsony ajtón.
KÉRETLEN TANÁCSOK
„Valahányszor sétálni megyek
a fiammal, meg kell hallgatnom
legalább egy tucat idegent, akik
szerint nincs elég melegen öltözve,
akik megmondják, hogy mit
csináljak a fogzásával vagy
miképp tudnám a sírását lecsen­
desíteni Hogy kellenefogadnom
ezeket a kéretlen tanácsokat?”
Amikor a baba neveléséről van szó, min­
denki azt hiszi, ő tudja a legjobban - leg­
alábbis jobban, mint a baba anyja vagy
apja. És ebbe beletartoznak a tapaszta­
lat korholó megnyilvánulásai, amelyek
felhangzanak a babakocsi körül, valahány­
szor elmegyünk otthonról.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Ha elég alaposan megrostáljuk az összes
tudálékos által kínált javaslatot, esetleg
találhatunk pár valóban hasznos ötletet,
de a legtöbbet, amit hallunk, eresszük
csak el a fülünk mellett. Természetesen
udvariasan figyelmen kívül hagyni a
tanácsokat művészet. Visszavághatnánk
csípősen („Nem gondolja, hogy a babám
a tudomásomra hozná, ha nem volna
elég melegen öltöztetve?”), vagy el tölt­
hetünk tíz percet nevelési álláspontunk
kifejtésével („A kutatások szerint a ba­
bákat nem kell melegebben öltöztetni,
mint a felnőtteket!”). A legokosabb vi­
selkedés a legtöbb esetben mosolyogva
bólintani, majd megköszönni a tanácsot,
és továbbmenni, amilyen gyorsan csak
lehet. így a tanácsadók folytathatják út­
jukat azzal a tudattal, hogy segítettek
(„Újabb babát mentettem meg a hideg­
től!”), mi pedig meg lehetünk győződve
a saját nézetünk helyességéről. Nem sza­
bad felidegesíteni magunkat, ha az ide­
genek kritizálnak.
Ha az a véleményünk, hogy a tanács
esetleg hasznos lehet, de nem vagyunk
biztosak benne, érdeklődjük meg a ba­
ba orvosánál, vagy tájékozódjunk más
megbízható forrásból.
A POHÁR BEVEZETÉSE
^4 gyerekem nem használ cumis­
üveget, de az orvos azt mondta,
hogy most már adhatok neki
gyümölcslevet. Túl korai a pohár
használatának elkezdése?”
Függetlenül attól, hogy a baba az ötö­
dik, a tizedik vagy a tizennyolcadik hó­
napban kezdi el használni a poharat,
biztos, hogy végül az összes folyadékot
abból fogja fogyasztani. De számos elő­
nye van korán megtanítani a pohár­
ból inni. Először, megtanulja, hogy van
más folyadékforrás, mint a mell vagy
a cumisüveg, ez később elősegíti bár­
melyiktől vagy mindkettőtől az elvá­
lasztást. Másodszor, így is adhatunk
 A CSŐRÖS POHÁR BIZTONSÁGOS HASZNÁLATA
Ha azokat a szülőket hallgatjuk, akik nem
tudnának meglenni nélküle (vagy olyan
gyerekeik vannak, akik rászoktak), a tépő­
zár óta ez a legnagyobb találmány. Egy po­
hár csőrrel: eléggé ártalmatlannak tűnik.
És az előnyeik listája is csodálatra méltó:
gyakorlatilag kilötyögtetésbiztosak és tör-
hetedenek, nem kell többet sírni a kiöntött
tej vagy gyümölcslé miatt, kevesebbet kell
takarítani és mosni, más poharakkal ellen­
tétben használhatóak a kocsiban, játék köz­
ben, a babakocsiban és - a szülők számá­
ra ez a legfontosabb - felügyelet nélkül.
De a kutatások rámutatnak a csőrös
pohár használatának néhány potenciális
hátrányára is. Mivel a folyadék kinyerése
szempontjából inkább cumisüvegre, mint
pohárra hasonlít (lassabb módszer, a fo­
lyadék a szájban és a fogakon maradhat),
hosszan tartó, gyakori használatuk fogszu­
vasodáshoz vezethet. Ez különösen igaz, ha
a csőrös poharat étkezések és fogmosások
közben használják (ami gyakran előfordul),
és még nagyobb a kockázata, ha állandó
szopogatásra egész nap hurcolják (mint
ahogy a cumisüveggel tennék). Az egész
napos hurcolászással kapcsolatos további
probléma, hogy a csőrös pohár baktériu­
mok melegágya lesz (különösen ha a gye­
reknek van egy „kedvence”, amit nem mos­
nak el gyakorta alaposan, mivel állandóan
használatban van, vagy ha a gyerek a poha­
rat egy játékhalmon felejti, majd másnap
felkapja, és iszik belőle). Még egy gond:
akárcsak a cumisüvegből egész nap gyü­
mölcslevet cumizó gyerek, a gyümölcslével
teli csőrös pohárból egész nap iszogató gye­
rek is étvágycsökkenésen eshet át, és/vagy
túl sok felesleges kalóriát fogyaszthat, és/
vagy krónikus hasmenéstől szenvedhet. To­
vábbá a kizárólag csőrös poharat használó
gyerekeknél késleltetett lehet a beszédfejlő­
dés, vagy nagyobb eséllyel alakul ki ideig­
lenes beszédhiba. Az elmélet szerint a cső­
rös pohárból történő ivás - ellentétben a
rendes pohárból vagy szívószállal történő
ivással - nem tornáztatja meg kellően a száj-
izmokat. Az elmélet általános elfogadásához
még további kutatás szükséges, de addig is
érdemes elgondolkozni rajta.
Ennek ellenére a csőrös poharak ra­
gyogó átmenetet képeznek a cumisüveg
vagy a mell és a hagyományos poharak
között, minimalizálják a felfordulást, és
tagadhatatlanul előnyösek utazás során.
Az előnyök elismerése mellett, a potenciá­
lis veszélyek elhárítására a következőket
érdemes figyelembe venni:
♦ Ne csőrös pohárral kezdjünk. Gondos­
kodjunk róla, hogy a baba legalább elkezd­
je a csőrtelen pohárból való ivás finom
művészetét tanulmányozni, mielőtt bevet­
jük a csőrös poharat. Ezután használjuk
mindkettőt párhuzamosan, ne váltsunk át
a csőrös pohár állandó használatára.
♦ Korlátozzuk a csőrös pohár használatát
az étkezési és uzsonnaidőre. Ne hagyjuk,
hogy a gyerek a csőrös poharat magával
hurcolja a ház körül és a játszótéren, ne
mindig csőrös poharat használjunk a baba
megnyugtatására az autóban vagy a baba­
kocsiban. Ezek a korlátozások segítik a fo­
gak megóvását és a helyes beszéd kialakulá­
sát, megakadályozzák a gyümölcslé-túlada­
golást, és nem engedik, hogy a csőrös po­
hár használata kóros mértéket öltsön.
♦ Vegyünk többet. Sok gyereknek vannak
kedvencei - és ugyanazt a csőrös poharat
fogják követelni minden alkalommal. Ve­
gyünk többet abból a típusból, amit a gye­
rek kedvel, hogy mindig legyen egy használ­
ható, miközben a többi a mosogatóban van.
♦Töltsük meg vízzel. Ha a csőrös pohár
inkább vigasztalást nyújtó tárggyá válik,
ne vonjuk meg a babától, de gyümölcslé
helyett töltsük meg vízzel. Ezzel kikerül­
jük a csőrös pohár használatából adódó
hátrányok többségét.
♦Tudjuk abbahagyni idejében. Miután a
gyerek már magabiztosan, kényelmesen
tud pohárból inni, a csőrös poharat von­
juk ki a forgalomból.
338
BABAETETÉS BIZTONSÁGOSAN
Kisgyerekek körében az ételmérgezés az
egyik leggyakoribb betegség. Ugyancsak
egyike a legkönnyebben megelőzhetők-
nek. Az étkezőasztallal kapcsolatos többi
veszély (üvegszilánkok, meghűléses tüne­
teket okozó kórokozók átadása) szintén
elkerülhetőek. A baba biztonságos étke­
zése érdekében tegyük meg a következő
óvintézkedéseket, ha ételt készítünk:
♦ Mindig mossunk kezet szappannal és
vízzel, mielőtt a babát etetjük, és mos­
sunk kezet újra, ha nyers húst, csirkét,
halat vagy tojást (amelyek mind tartal­
maznak baktériumokat) érintünk meg
etetés közben. Ha kifújjuk az orrunkat
vagy megérintjük a szánkat, szintén mos­
sunk kezet. Ha a kezünkön nyílt seb van,
ragasszuk le etetés előtt.
♦A száraz baba-gabonapelyhet és a bon­
tatlan bébiételesüvegeket tároljuk hűvös,
száraz helyen, szélsőséges melegtől távol
(például ne a tűzhely felett) vagy hideg­
től védve (ne a fűtetlen pincében).
♦ Kinyitás előtt a bébiételes üvegek te­
tejéről a port tiszta ruhával töröljük le,
vagy öblítsük le vízzel.
♦ Győződjünk meg róla, hogy a tető nem
deformálódott-e, mielőtt első alkalom­
mal kinyitjuk az üveget; amikor nyitjuk,
figyeljünk a pukkanásra, az utóbbi jelzi,
hogy az üveg légmentesen volt zárva.
folyadékot, amikor anya nem tud szop­
tatni, vagy nincs kéznél cumisüveg.
Még egy előnye a korai pohárhoz
szoktatásnak: az öt hónapos csecsemő
határozottan befolyásolhatóbb, nyitot­
tabb az új tapasztalatokra. Ha a baba el­
ső születésnapjáig várunk a pohár beve­
zetésével, igen valószínű, hogy komoly
ellenállásba fogunk ütközni. Nem elég,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Minden üveget, aminél a tető deformá­
lódott vagy nem adott pukkanó hangot,
dobjunk ki. Ha idősebb baba (vagy bár­
ki más) számára közönséges konzerve-
ket használunk, dobjuk ki a deformáló­
dott vagy szivárgó dobozokat. Ne hasz­
náljunk olyan ételt, amelynek rendes
állapotban áttetsző leve zavarossá vagy
tej szerűvé vált.
♦ Ha nehéz egy üveget kinyitni, enged­
jünk meleg vizet a nyakára, vagy sörnyi­
tóval emeljük meg a teteje peremét, míg
pukkan, de ne ütögessük a tetejét, mivel
így üvegszilánkok kerülhetnek az ételbe.
♦ Ha konzervnyitót használunk, ellen­
őrizzük, hogy tiszta-e (mossuk el), dob­
juk ki, ha rozsdásodni kezd vagy nem
tudjuk megtisztítani.
♦ A babát ne etessük közvetlenül a bébi­
ételes üvegből, kivéve ha ez az utolsó adag,
és ne tegyük félre a maradékot egyik étke­
zésről a másikra, mivel a nyálából szár­
mazó enzimek és baktériumok elkezdik
„megemészteni” az ételt, így az vizes álla­
gú lesz, és könnyebben megromlik.
♦ A bébiételes üvegből egy adagot ve­
gyünk ki egyszerre, tiszta kanállal. Ha a
baba repetát kér, használjunk új kanalat.
♦ Miután kivettünk egy adagot az üveg­
ből, zárjuk vissza és hűtsük be a maradé-
hogy makacsul ragaszkodni fog a meg­
szokott dolgokhoz, de meg fogja sejteni,
hogy a pohár elfogadása a cumisüveg
vagy a mell feladásához fog vezetni.
És még ha elfogadja is a poharat, idő­
be telik, míg gyakorlott lesz a haszná­
latában, így hetekbe-hónapokba ke­
rülhet, mire jelentős mennyiséget tud
belőle inni - és ennek következtében
A Z EL S Ő H Ó N A P
kot, ameddig szükség nem lesz rá, gyü­
mölcslevek és gyümölcsök esetében há­
rom nap, minden más étel esetében két
nap múlva dobjuk ki.
♦A bébiételt nem szükséges melegíteni
(a felnőttek lehet, hogy jobban kedvelik
a meleg húst és zöldséget, de a babák­
ban még nem fejlődött ki ilyen előíté­
let), de ha megtesszük, csak egy adagot
melegítsünk meg, és dobjunk ki minden
felmelegített, de el nem fogyasztott ételt.
A bébiételt ne melegítsük mikrohullámú
sütőben, lehet, hogy az edény hideg ma­
rad, de a tartalma pár percig még fő a
kivétel után, és elég forró lehet ahhoz,
hogy a baba száját megégesse. Inkább
elektromos etetőedényben vagy hőálló
üvegtálban vízfürdőn melegítsük (a me­
leg vizes etetőedények nem forrósítják az
ételt, de melegen fogják tartani). Amikor
a hőmérsékletet ellenőrizzük, keverjük
meg az ételt, majd a csuklónk belsejére
cseppentsünk ahelyett, hogy a baba ka­
nalával megkóstolnánk; ha mégis így íz­
leltük meg, vegyünk a babának egy má­
sik kanalat.
♦Amikor friss bébiételt készítünk, min­
dig legyenek tiszták az eszközök és a
munkafelület. A hideg ételt tartsuk hi­
degen, a meleget melegen, az étel leg­
gyorsabban 15 és 51 °C között romlik
meg, tehát a baba ételét ne tartsuk egy
óránál tovább ezen a hőmérsékleten.
(Felnőttek számára a biztonságos idő
két-három óra körül van.)
hetek-hónapok telnek el, mielőtt elvá­
laszthatjuk.
A baba korai és sikeres pohárhasz­
nálatának megkönnyítésére vegyük figye­
lembe a következőket:
Várjunk, amíg feltámasztva képes
ulni. Akár két hónapos babák is elkezd­
hetik a pohár használatát, de az öklen­
339
♦ Amikor az orvos engedélyezi a tojást
a baba számára, alaposan főzzük meg
tálalás előtt. A nyers vagy alulfőzött
tojás szalmonellabaktériumokat tartal­
mazhat (ha egészen biztosra akarunk
menni, használjunk inkább pasztöri-
zált tojást).
♦ Ne adjunk a babának pasztőrözetlen
gyümölcslevet, tejet, sajtot vagy bármi­
lyen más „nyers” tejterméket.
♦Amikor lehet, hámozzuk meg a zöld­
séget és a gyümölcsöt, kivéve ha iga­
zoltan biotermék. Minden gyümölcsöt
és zöldséget alaposan mossunk meg.
A dinnyéket sikáljuk meg felszeletelés
előtt.
♦Amikor az ételt készítés közben meg­
kóstoljuk, mindig használjunk tiszta ka­
nalat, vagy kóstolások között mossuk el
a kanalat.
♦ Ha nem vagyunk biztosak az étel fris­
sességében, dobjuk ki.
♦ Utazásra vigyünk bontatlan üvegeket
vagy por alakú bébiételt (amihez tisz­
ta vizet adhatunk). Szállítsunk minden
bontott üveget vagy bármilyen hide­
gen tartandót tartalmazó edényt jég­
gel vagy jégakkuval töltött hűtő tás­
kában, amennyiben több mint egy óra
fog eltelni az etetésig. Ha az ételt már
nem érezzük hidegnek, ne adjuk oda a
babának.
dezés kisebb probléma lesz, ha a baba
már tud feltámasztva ülni.
Válasszunk biztonságos poharat Még
ha mi fogjuk is a poharat, a baba fel­
döntheti vagy türelmetlenül elütheti,
amikor nem kér többet, tehát használ­
junk törhetetlen poharakat. Előnyös a
nehéz fenekű, így nehezebben felboruló
340 A Z ELSŐ 12 H Ó N A P

pohár. A papír- vagy műanyag poharak, A poharat töltsük meg a megfelelő

bár törhetetlenek, nem jók a szoktatáshoz, folyadékkal. A legkönnyebb és legtisz­
mivel - a baba nagy örömére - össze­ tább vízzel kezdeni. Miután ezt már meg­
nyomhatok vagy összeroppanthatók. tanulta (valamennyire), átállhatunk lefejt
anyatejre vagy tápszerre (de tehéntejre
Használjunk megfelelő poharat. egyéves kor előtt nem), vagy ha megkós­
A kedvelt pohár típusa gyerekről gye­ tolta, hígított gyümölcslére. Igazodjunk
rekre változik, lehet, hogy több válto­ a baba ízléséhez, némely gyerek kezdet­
zattal is kísérletezni kell, mielőtt megta­ ben csak gyümölcslét fogad el pohárban
láljuk azt, amelyiket a mi gyerekünk és tejet nem, mások kizárólag tejet.
kedvence lesz. Némelyik gyerek kedveli
a megragadható, egy- vagy kétfülű po­ Egyszerre egy kortyot A pohárba csak
harakat, mások a fiil nélküli poharakat kevés folyadékot tegyünk. Tartsuk a po­
szeretik (ha az ilyen pohár hajlamos ki­ harat a baba ajkához, és lassan pár csep­
csúszni a baba nedves kis kezéből, teker­ pet öntsünk a szájába. Ezután vegyük el
jük körbe néhányszor ragasztószalaggal, a poharat, és adjunk rá időt, hogy öklen­
cserélve őket, amikor elkoszolódnak). dezés nélkül lenyelhesse. Hagyjuk abba
A kiöntős tetővel ellátott poharak (ami­ a próbálkozást, ha a baba a feje elfordítá-
ket csőrös pohárnak is hívnak) elméletileg sával, a pohár eltolásával vagy nyűgöskö-
átmenetet kínálnak a szopásról a kortyo­ déssel jelzi, hogy elege van.
lásra (valószínűleg inkább a cumisüveg­ Még ezzel az eljárással is körülbelül
ből etetett babák, mint a szoptatottak szá­ annyi folyadék fogja elhagyni a baba szá­
mára), de némelyik baba egyszerűen nem ját, mint amennyit beleöntünk. Előbb-
szereti - lehet, hogy úgy találják, nehe­ utóbb, sok gyakorlással, türelemmel és
zebb hozzáférni a folyadékhoz, lehet, állhatatossággal több marad benn, mint
hogy inkább olyan pohárból kívánnak amennyi mellémegy.
inni, mint anya és apa. És bár kezdetben
kevesebb folyadékot lötyögtetünk ki a Bátorítsuk a baba részvételét. Lehet,
csőrös pohárból (a kilötyögtetésbiztos hogy a baba „inkább én csinálom” hozzá­
változatokból pedig valószínűleg sem­ állással megpróbálja elvenni a poharat.
mit), a babának vennie kell ezt az aka­ Engedjük. Néhány baba már ilyen fiata­
dályt is. (Ezen kívül vannak más ténye­ lon is megbirkózik a pohárral. Ne ideges­
zők is a csőrös pohárral kapcsolatban, kedjünk, ha mindent kiönt - ez is a tanu­
lásd a keretes szöveget a 337. oldalon.) lási folyamat része. Tanulhat munkameg­
osztással is, velünk együtt fogva a poharat.
Védelem mindenkinek. A babát meg­
tanítani pohárból inni nem lesz sima Fogadjuk el a visszautasítást Ha a ba­
ügy, számíthatunk arra, hogy több folyik ba még több próbálkozás után is vissza­
le az állán, mint amennyi a hasába jut. utasítja a poharat, és már több külön­
Amíg nem tud elég jól inni, borítsuk be böző folyadékot és poharat kipróbáltunk,
egy nedvszívó vagy vízhatlan partedlivel ne erőszakoskodjunk vele. Halasszuk el
az ivóleckék alatt. Ha ölben etetjük, mi pár héttel az újabb kísérletet. Amikor
magunk is használjunk vízhadan kötényt. újra próbálkozunk, az érdeklődés fel­
keltésére használjunk egy új poharat, és
A baba legyen kényelmes helyzetben. csapjunk egy kis felhajtást („Nézd, anya
Ügy ültessük, hogy biztonságban érezze mit hozott neked!”). Vagy engedjük,
magát ölben, csecsemőszékben vagy ete­ hogy a kis makacs egy darabig játéknak
tőszékben egyaránt. I használjon egy üres poharat.
AZ Ö T Ö D I K H ÓN A P
ÉTELALLERGIÁK
„Mind a párom, mind én számos
dologra vagyunk allergiásak.
Félek, hogy a fiunknál is fellépnek
ugyanezek.”
Sajnos nem csak a jó tulajdonságok - dús
haj, hosszú láb, zenei képesség, mecha­
nikai adottság - örökölhetők. A kevésbé
kívánatosak szintén örökölhetőek, és ha
mindkét szülő allergiás, nagyobb az esé­
lye, hogy a babánál szintén kialakul, mint
ha két allergiától mentes szülője lenne.
De ez nem jelenti azt, hogy a baba egész
életében csalánkiütésre és tüsszögésre
kárhoztatott. Viszont azt jelenti, hogy
a félelmeinket meg kell beszélni a baba
orvosával, és ha szükséges, gyerekaller-
gia-specialistával.
A baba akkor lesz allergiás valamely
anyagra, ha immunrendszere érzékeny-
nyé válik, és antitesteket termel ellene.
Ez előfordulhat az anyaggal való első vagy
századik találkozáskor. Miután megtör­
tént, az antitestek akcióba lendülnek, és
különböző tüneteket válthatnak ki, ilye­
nek például a következők: könnyező sze­
mek és folyó orr, fejfájás, tüsszögés, ek­
céma, csalánkiütés, hasmenés, hasi fáj­
dalom vagy diszkomfort, erős hányás, és
súlyosabb esetben anafilaxiás sokk. Még
arra is van adat, hogy az allergia viselke­
dési tünetekben, mint például nyűgös-
ségben is megnyilvánulhat.
A leggyakoribb bűnösök az ételek
közt a tej, a tojás, a földimogyoró, az ola­
jos magvak, a gabona, a kukorica, a hal,
a kagylók, a bogyósok, a borsó, a bab,
a csokoládé és néhány fűszer. Bizonyos
esetekben már csekély mennyiség is sú­
lyos tüneteket vált ki, más esetekben kis
mennyiségek nem okoznak problémát.
A gyerekek sokszor kinőnek néhány étel-
allergiát, de később a környezetben ta­
lálható más anyagok, például por, pol­
len és állatszőr iránt mutatnak hiper-
szenzitivitást.
341
Azonban nem minden étellel vagy
más anyaggal szembeni negatív reakció
utal allergiára. Egyes felmérésekben a szak­
emberek a páciensek kevesebb mint a fe­
lében tudták igazolni az allergiát - ko­
rábban pedig mindegyiket „allergiásként”
kezelték. Időnként enzimhiányos állapot
az, ami allergiának tűnik. Laktázhiányos
gyerekek például nem képesek a tejcukrot
(laktózt) megemészteni, így igen rosszul
bírják a tejet és a tejtermékeket. A cö-
liákiában szenvedők viszont nem tudják
a sok gabonában megtalálható glutént
lebontani, így látszólag allergiásak a ga­
bonákra. Az emésztőrendszer éretlensége
vagy olyan gyakori csecsemőkori prob­
lémák, mint a kólika, szintén összeté­
veszthetők allergiával.
Ha a csecsemő családjában gyakran
fordul elő allergia, az orvosok a következő
megelőző lépések alkalmazását javasolják:
A szoptatás folytatása. A cumisüveg­
ből táplált babáknál nagyobb eséllyel
alakul ki allergia, mint a szoptatottak-
nál - valószínűleg azért, mert a tehéntej
viszonylag gyakran vált ki allergiát. Ha
szoptatjuk a babát, lehetőleg folytassuk
az egész első évben. Minél később jut
a tehéntej főszerephez az étrendjében,
annál jobb. Ha kiegészítés kell, gyakran
javasolják allergiás családokban szójaala-
pú tápszer használatát, de némelyik baba
allergiás lehet a szójára. Az ilyen babák
számára proteinhidrolizátum-alapú táp­
szer szükséges.
A szilárd étel bevezetésének elha­
lasztása. Napjainkban azt feltételezik,
hogy minél később kerül kapcsolatba a
baba egy potenciális allergénnel, annál
kisebb az esélye, hogy érzékennyé válik
rá. A legtöbb orvos azt javasolja, hogy
* Időnként a szoptatott babák allergiásak lehet­
nek az anyjuk által elfogyasztott olajos magvakra,
tojásra vagy tehéntejre, amelyek az anyatejjel
jutottak el hozzájuk (lásd a 102. és a 181. oldalt).
342
allergiás családból származó babáknál a
szilárd étellel való ismerkedést halasszuk
a hatodik hónapra, esetenként későbbre.
Az új ételek fokozatosabb megismer­
tetése. Mindig jó ötlet az új ételeket
egyesével megkóstoltatni a babával, de
ez különösen fontos allergiás családok
esetén. Javasoljuk, hogy mindegyik új
ételt adjuk egy héten át mindennap, mi­
előtt egy másikat kezdünk el. Ha bármi­
lyen negatív reakció tapasztalható - hí-
gabb széklet, bélgázok, kiütés (beleértve
a pelenkakiütést is), túlzott köpködés,
tüsszentés, vagy orrfolyás —,javasoljuk az
étel adásának azonnali megszüntetését.
Legalább pár hétig ne folytassuk, ami­
kor a baba esetleg már problémamente­
sen elfogadja.
Kezdetiben kevésbé aUergén ételekkel
ismertessük meg. Kezdőételnek általá­
ban a babarizsnyákot, a várhatóan legke­
vésbé allergén gabonapelyhet javasolják.
Az árpa és a zab kevésbé allergén, és ko­
rábban adható, mint a búza vagy a kuko­
rica. A legtöbb gyümölcs és zöldség nem
okoz gondot, de javasoljuk a szülőknek,
hogy várjanak a bogyósokkal és a paradi­
csommal. A kagylók, rákfélék, a borsó és
a bab szintén várhatnak. A többi erősen
allergén étel (magok, földimogyoró,
némely fűszer és csokoládé) többségé­
nek megkóstoltatása várhat a harmadik
év utánig.
Az allergiás állapotok diagnosztizálá­
sa kiválasztáson alapuló, speciális folya­
dékétrendekkel történhet, de azok bonyo­
lultak és időigényesek. Az ételallergiára
végzett bőrtesztek nem túl pontosak,
lehet, hogy valakinél a bőrteszt pozitív
egy adott ételre, de a fogyasztása semmi­
féle reakciót nem vált ki. Az „ételérzé­
kenységet” szűrő tesztek, amelyek azt
állítják, hogy vérminták alapján képesek
diagnosztizálni az allergiát, még pontat­
lanabbak, és nagyon drágák.
Szerencsére a legtöbb gyerekkori
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
allergia kinőhető (bár bizonyos ételaller­
giákra ez nem állítható, például a földi-
mogyoró, az olajos magvak, a kagylók
és a halak által kiváltott allergiák). Tehát
ha a baba érzékeny most a tejre, a búzára
vagy más ételekre, lehet, hogy pár év múl­
va - vagy korábban - már nem lesz az.
ETETŐSZEKEK
„Mostanáig az ölembe ültetve
etettem a babát, de ez nagyon
nagy koszt csinál Mikor rakhatom
etetőszékbe?,f
A baba etetésének nincs tökéletesen tisz­
ta módja (hosszú hónapokig a család
sok papírtörülközőt fog elhasználni).
A legmaszatosabb és legnehezebb a ba­
bát ölben etetni, valamilyen etetőszék
sokkal hatékonyabbá teszi a feladatot.
Amíg a babának az üléshez támasztékra
van szüksége, egy csecsemőszék (benne
a baba rögzítve és állandóan felügyelet
alatt van) használható etetőszékként is.
Miután már támaszték nélkül is viszony­
lag jól tud ülni, eljött az ideje a magas
székre váltásnak. Lásd a 323. oldalt rész­
letekért a baba csúszásának, csúszkálá­
sának, eldőlésének megakadályozására,
és a 343. oldalt az etetőszék biztonsági
tippjeivel kapcsolatban.
BÉBIKOMPOK
„A lányomat látszólag nagyon
zavarja, hogy nem tud mászkálni
Nem szeret nyugodtanfeküdni
a bölcsőjében vagy ülni a csecsemő-
székén, de nem hordozhatom
egész nap. Rakhatom bébi-
kompba?”
Elég idegesítő lehet az élet, amikor hiá­
ba akarunk, nincs hová mennünk (vagy
legalábbis felnőtt segítsége nélkül).
Az ilyen frusztráció csúcspontja azon
időszak, mikor a baba már elég jól ül,
de még nem tud magától mászkálni
ÖTÖDIK HÓNAP
e t e t ő sz é k k e l k a p c s o l a t o s b iz t o n sá g i t a n á c so k
A baba biztonságos etetéséhez nem csak
az új ételek fokozatos megkóstoltatása
tartozik. A baba biztonságos etetése már
az első kanál megtöltése előtt kezdődik,
vagyis akkor, amikor a babát az etető­
székbe tesszük. Kövessük az alábbi sza­
bályokat, hogy minden étkezés bizton­
ságos legyen.
MINDEN ETETŐSZÉK ESETÉBEN:
♦ Soha ne hagyjunk egy kisbabát fel­
ügyelet nélkül az etetőszékben. Készítsük
elő az ételt, a partedlit, a papírtörülközőt,
az evőeszközöket és bármi más, az ét­
kezéshez szükséges dolgot, így nem kell
a gyereket magára hagyni, míg előke­
ressük őket.
♦ Mindig rögzítsük a biztonsági öveket,
még ha a baba túl fiatalnak tűnik is a ki­
mászáshoz. Rögzítsük az övét az ágyéká­
nál, hogy megelőzzük a kicsúszását alul.
(Sok új széknek ágyékvédője van a kicsú­
szás megakadályozására - de a bizton­
ság kedvéért azért használjuk az övét is.)
♦Az összes szék- és etetőfelületet tartsuk
tisztán (mossuk mosogatószerrel vagy
szappanos vízzel, majd alaposan öblítsük
le), a babák ugyanis minden további nél­
kül felvesznek egy előző étkezésből szár­
mazó romlott ételmorzsát, és elrágcsálják.
MAGAS SZÉKEK, MAGASÍTOTT
SZÉKEK ÉS ALACSONY
ÉTKEZŐASZTALOK ESETÉBEN:
♦ Mindig ellenőrizzük, hogy a lecsúsz­
tatható tálcák biztonságosan a helyükre
vannak-e pattintva: egy előrelendülő, be
nem kötött baba rögzítetlen tálca esetén
fejjel előre kirepülhet a székből.
♦Ellenőrizzük, hogy az összehajtható szék
stabilan, a nyitott pozícióban van rögzít­
ve, és nem fog a babával együtt össze­
csukódni.
343
♦ A széket helyezzük távol asztaloktól,
konyhabútoroktól, falaktól vagy más fel­
színektől, amelyekről elrúgva magát a
baba felboríthatná a széket.
♦A tálca fel- vagy lecsatolása előtt ellen­
őrizzük, hogy hol vannak a baba ujjai.
ASZTALRA SZERELHETŐ SZÉKEK:
♦ A széket csak stabil fa- vagy fémasz­
talon használjuk, ne tegyük üveglapú
vagy elmozdítható lapú asztalokra, kö­
zépen alátámasztott asztalokra (a baba
súlya felboríthatja), kártyaasztalokra,
összehajtható alumíniumasztalokra vagy
asztalt meghosszabbító toldásra.
♦ Ha az asztalra szerelhető székben ülő
baba meg tudja billenteni az asztalt,
akkor az asztal nem elég stabil, tehát ne
használjuk rajta a széket.
♦Ne használjunk alátéteket vagy abroszt
az asztalon, mert így a szék kevésbé rög­
zíthető az asztalhoz.
♦ Ellenőrizzük, hogy minden zár, bilincs
vagy összepattintható rész biztonságosan
van-e rögzítve, mielőtt a babát a székbe
helyeznénk; mindig vegyük ki a babát
a székből, mielőtt lekapcsoljuk vagy ki­
engedjük a rögzítőelemeket. A kapcsok
mindig legyenek tiszták és működőké­
pesek.
♦ Ne tegyünk széket vagy más tárgyat az
asztalra szerelhető szék alá biztosításnak
arra az esetre, ha a baba leesik, vagy ne
helyezzük az asztalra szerelhető széket
asztalláb vagy támaszték közelébe: a ba­
ba ezektől a felszínektől elrúghatja ma­
gát, leborítva a széket. És amikor a baba
a székben van, ne engedjünk nagyobb
kutyát vagy nagyobb gyereket a szék
alá, mivel alulról feldönthetik. |
344
(kúszni, mászni, négykézlábazni, vagy
bármilyen, általa először felfedezett moz­
gást végezni). Régebben az egyértelmű
megoldás a bébikomp volt - egy ülőke
négy kerekes lábbal felszerelt, asztal­
szerű keret közepén - , amely lehetővé
tette a babák számára, hogy otthon mo­
zogjanak, mielőtt a független mobilitás­
ra tettek szert. De mivel a bébikompok
évente több ezer orvosi beavatkozást
igénylő fejsérülést okoztak és még több
ezer, otthon puszival kezeltet, most már
nem javasoljuk az alkalmazásukat.
(Mindazonáltal a bébikompról lásd a
keretes szöveget a 345. oldalon.)
Valamivel biztonságosabb választás
a helyhez kötött bébikomp, amely kor­
látozott mozgási lehetőséget biztosít a
baba számára, a mobil bébikomphoz ké­
pest kevesebb potenciális veszéllyel. De
ezeknek is sok hátránya van. Először is,
a babák, akiknek frusztrációja abból ered,
hogy anyai vagy apai segítség nélkül nem
tudnak eljutni A pontból B pontba, nem
lesznek kevésbé frusztráltak olyan bébi­
kompban, amely nem mozog. Mivel a
helyhez kötött bébikomp csak körben
mozog, esetleg még frusztráltabbak lesz­
nek, ez még jobban feldühítheti őket
(„Megyek, de nem jutok sehova!”). To­
vábbá néhány felmérés szerint a bébi­
komp ideiglenesen hátráltathatja a fej­
lődést, ha túl sokat használják; a felmé­
rések szerint azok a babák, akik sok időt
töltenek benne, később kezdenek ülni,
mászni és járni. Ez nem meglepő, ha fi­
gyelembe vesszük, hogy a bébikompba
(vagy csecsemőszékbe vagy hintába) zárt
baba számára nincs lehetőség az ilyen
képességek gyakorlására és az elsajátí­
tásukhoz szükséges izmok mozgatására.
A babák más izomkészletet használnak
az egyenes tartáshoz a bébikompban,
mint járáskor. A felmérések szerint mi­
vel a babák a bébikompban nem láthat­
ják a lábukat, nélkülözni kényszerülnek
azt a vizuális támpontot, amely segítene
nekik megtanulni, hogyan mozog a tes­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
tük a térben (ami a járni tanulás kulcs-
fontosságú része). Nem tanulják meg to­
vábbá megőrizni az egyensúlyukat, és azt,
hogy sikertelenség esetén hogyan essenek
és álljanak fel újra —amely képességek
elsajátítása szintén létfontosságú lépés
az önálló járáshoz vezető úton.
Aki mégis úgy dönt, hogy bébikom­
pot használ, annak alább néhány tanács
következik, hogy használata során a babá­
nak örömet szerezzen és biztonságot adjon:
Vigyük a babát próbaútra. A legjobb
módszer eldönteni, hogy a baba készen
áll-e a helyhez kötött bébikompra, az,
hogy engedjük, hogy kipróbálja. Ha nincs
a baráti körben, próbáljunk ki a boltban
egy bemutatómodellt. Ha jól érzi ma­
gát, és nem esik el benne, a baba készen
áll a helyhez kötött bébikompra.
Nemenjünk el, miközben a baba „jár”.
A helyhez kötött bébikomp nem he­
lyettesítheti a felügyeletet. Csak akkor
hagyjuk benne a babát, ha figyelni tu­
dunk rá.
Ne engedjük, hogy állandóan járjon
benne. A baba bébikompozásának ide­
jét korlátozzuk 30 percre alkalmanként.
Minden babának kell időt töltenie a
földön olyan képességek gyakorlásával,
amelyek később lehetővé teszik számára
a mászást, ilyen például a négykézlábra
állás. Az állás és később a járás előkészí­
téséhez szüksége van arra, hogy dohány­
zóasztalokba és konyhai székekbe ka­
paszkodva felhúzódzkodjon. Sokkal több
alkalmat kell adni arra, hogy megismer­
je és megfogja a környezete biztonságos
tárgyait, mint amit bármilyen bébikomp
enged. És szüksége van az anyjával és
másokkal folytatott szabad játék által
jelentett kapcsolatra; a helyhez kötött
bébikompok (éppúgy, mint a csecsemő­
székek és a járókák) ne legyenek gyerek-
pesztrák.
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
A BÉBIKOMP VESZÉLYEINEK CSÖKKENTÉSE
A mobil bébikompok alkalmazása több
módon is veszélyeztetheti a baba testi
épségét (és jó pár, fejlődéssel kapcsola­
tos aggályt is felvet, lásd az előző oldalt).
Ha olyan bébikompot kívánunk hasz­
nálni, ami mozog, ne feledjük, hogy nem
számunkra biztosít mozgási szabadsá­
got - a közelben kell maradnunk, és fel­
ügyelnünk a baba összes ténykedését
benne. A biztonság szavatolásához te­
gyük meg a következőket:
Csak olyat használjunk, ami meg­
felel a biztonsági előírásoknak.
Az újabb bébikompok szélesebbek egy
90 cm-es ajtónál, fékezőberendezésük
van, ami megállítja a bébikompot, ha
bármelyik kerék alacsonyabbra kerül,
mint a járófelület (például a lépcső
tetején). Ne kölcsönözzünk ki olyat,
amelyik nem felel meg ezeknek a fel­
tételeknek.
A lakást tegyük minél előbb gyerek­
biztossá. A bébikompos babával épp­
úgy megtörténhet a legtöbb baj, ami
egy mászó vagy járó babával megtörtén­
het. Elég egy lökés a faltól és pár gyors
lépés, és a baba már a szoba másik fe­
lén van - és az ajtón túl vagy a lépcső
alján. Ha tehát a baba még csak a
bébikomp segítségével tud mozogni,
tudni kell, hogy éppannyira veszélyes
a saját egészségére, mint ha szabadjára
engednénk. Olvassuk el a lakás baba­
Ne akkor vegyük el tőle a bébikom­
pot, amikor már megtanult járni.
Mihelyt a baba képes más módon is
közlekedni —például mászni vagy kúsz­
ni - , rakjuk el a helyhez kötött bébi­
kompot. A célja az volt, hogy csökkent­
se a baba helyhez kötöttség miatti
frusztrációját. A baba bébikompban tar­
tása nemcsak nem segíti a járni tanulást,
345
biztossá tételéről szóló leírást (lásd a
415. oldalt), és végezzük el az összes
szükséges módosítást, mielőtt a bébi­
kompban a babát szabadon eresztjük.
Tartsunk távol minden veszélyt a bé­
bikomp útvonalától A bébikompban
lévő baba számára potenciálisan a leg­
veszélyesebb hely a lépcső teteje. Ne en­
gedjük, hogy a baba a bébikompban a
lépcső teteje körül szabadon mozogjon,
még ha a lépcsőt zárt védőkapu védi is.
Bár a legtöbb lépcsős sérülés védőkapu
nélküli vagy nyitva hagyott védőkapus
lépcsőkön fordul elő, baleset előfordul­
hat úgy is, hogy a védőkapu nincs meg­
felelően a falhoz erősítve. Amikor tehát
a baba a bébikompban van, legjobb tel­
jesen elzárni a lépcsőkhöz vezető terü­
letet - zárt ajtóval vagy nehéz akadá­
lyokkal. A bébikompban járó baba szá­
mára további eltávolítandó veszély a
küszöb, a padló szintkülönbsége (sző­
nyegről linóleumra vagy aszfaltról fűre),
a padlón lévő játék, mozdítható sző­
nyeg és más alacsony akadály, ami fel­
boríthatja a bébikompot, ezeket el kell
távolítani, vagy a hozzájuk vezető utat
el kell zárni.
A bébikompban lévő gyerekre más
veszélyek is leselkedhetnek: lelógó ve­
zetékek, amelyek feldönthetnek készü­
lékeket, lerántható abroszok (a gyerek­
re borítva minden asztalon lévő dolgot,
a forró edényeket is beleértve).
de állandó használata „járási zavart” okoz­
hat (hasonlóan ahhoz, mint amikor a
szopás elsajátítása előtt adott cumis­
üveg „szopási zavart” okoz), mivel a
bébikompozás (még helyhez kötött
komp esetében is) és a független járás
másfajta mozgást igényel.
346
UGRÁLOK
„Kaptunk ajándékba egy ajtóra
felakasztható, rugózás hintát
a baba számára. Kedveli, de nem
tudjuk, biztonságos-e.”
A legtöbb baba kész és vágyik valami
mozgásra, mielőtt önálló mobilitásra tesz
szert - ez az oka, hogy sokan élvezik a
babaugrálóval végezhető akrobatikát. De
az ugrálás élvezete nem minden hátrány­
tól mentes. Egyrészt néhány gyerek-
ortopédspecialista arra figyelmeztet, hogy
az ugráló túlzott használata bizonyos tí­
pusú sérüléseket okozhat a csontokban
és az ízületekben. Másrészt a baba öröme
az ugráló által biztosított mozgásszabad­
ságtól könnyen frusztrációba fordulhat,
miután rájön, hogy bármennyit és bár­
hogyan mozgatja a karját és a lábát, az aj­
tónyílásban kell maradnia.
Ha rugózós hintát kívánunk hasz­
nálni, ellenőrizzük, hogy az ajtónyílá­
sok elég szélesek-e. Mint minden, a ba­
bát elfoglaló eszköznél (például bébi­
komp, hinta, cumi), itt is bizonyosod­
junk meg róla, hogy megfelel-e a baba
igényeinek; ha rosszul érzi magát ben­
ne, azonnal vegyük ki belőle. És soha ne
hagyjuk az ugrálóban a babát felügyelet
nélkül még egy pillanatra se!
BABAHINTA
„A baba imádja a csecsemő­
hintáját -órákat képes eltölteni
benne. Mennyi ideig engedhetem,
hogy a hintában maradjon?”
Valószínűleg a mama annyira szereti a
babát a hintában tudni, mint amennyi­
re ő szeret benne lenni. Elvégre elfoglal­
ja, amikor az anyja elfoglalt, tartja, ami­
kor a szülő karját más köti le - és meg­
nyugtatja, amikor semmi más nem tudja.
A hintázás érdekes és nyugtató a
baba számára - és kényelmes a szülő
számára, de van hátránya is. A sok hin­
tázás megakadályozhatja, hogy a baba
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
fontos mozgási képességeket gyakorol­
jon, mint például kúszás, mászás, vala­
mibe kapaszkodva felállás és négykézláb
mászás. Csökkentheti továbbá a baba
anyai kötődését - mind a fizikait (amit
akkor kap, amikor tartjuk), mind az ér­
zelmit (amit akkor kap, amikor ját­
szunk vele).
Tehát folytassuk a hintázást, de kor­
látozásokkal. Először is, a hintázási idő­
szakot csökkentsük naponta két alkalom­
ra, alkalmanként 30 percre. Másodszor,
a hintát abban a szobában szereljük fel,
amelyben mi is tartózkodunk, és foglal­
kozzunk a babával, miközben hintázik
- játsszunk kukucsot a konyharuha mö­
gött, miközben vacsorát főzünk, éne­
keljünk, miközben leveleket válogatunk,
időnként öleljük meg, miközben telefo­
non beszélünk. Ha el szokott aludni a
hintában (és ki hibáztatná?), tegyük át
a bölcsőbe, mielőtt elalszik - így nem­
csak a feje nem lóg, de megtanul ringa-
tás nélkül elaludni. Harmadszor, tartsuk
be a következő biztonsági tanácsokat
hintázás idejére:
♦ Mindig kössük be a babát, hogy az
eséseket elkerüljük.
♦ Hintázás közben ne hagyjuk a babát
felügyelet nélkül.
♦ A hintát legalább karnyújtásnyira
tartsuk olyan dolgoktól, amit a baba
megragadhat - például függöny, pad­
lólámpa, fuggönyzsinór - , és olyan ve­
szélyes dolgoktól, amik felé kinyúlhat
a baba - például konnektorok, tűzhely,
sütő vagy éles konyhai eszközök. Tartsuk
továbbá a hintát távol falaktól, szekré­
nyektől vagy más tárgyaktól, amikről a
baba a lábával elrugaszkodhat.
♦ Ha a baba eléri a gyártó javaslata sze­
rinti súlyhatárt - ez általában 7,3-10 kg
rakjuk el a hintát.
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
Tudnunk kell
KÖRNYEZETI ÁRTALMAK ÉS A BABA
Természetes ösztönünk (akárcsak az ál­
latvilágban) a leszármazottakat bizton­
ságban és épségben tartani. A madarak
a fészküket a fákon rakják, távol raga­
dozó állatoktól, amelyek felfalhatják a
meg sem születetteket. Az aligátor- és
krokodilanyák az elásott tojásaikat növé­
nyekkel borítják, amik rothadás közben
hőt termelnek, a fészek hőmérsékletét
megfelelő szinten tartva. A pingvinanyák
és -apák a tojásaikat a lábukon egyen­
súlyozzák, hogy ne érintkezzenek a fa­
gyott talajjal. Az anyamedvék, -farkasok
és -rókák odúkat ásnak, hogy a sérülé­
keny utódokat megvédjék az időjárás
viszontagságaitól. Mi bababiztossá tesz-
szük a házat, gyerekülést használunk a
kocsiban, biztonságos bababútort vá­
lasztunk - és megvédj ük a gyereket a
környezeti ártalmaktól.
Amikor ilyen ártalmakról szóló ri­
portot találunk, elolvassuk az újságot,
felhangosítjuk a tévét, átlapozzuk a gye­
reknevelésről szóló könyveket, és a leg­
több szülőhöz hasonlóan aggodalmas­
kodunk (esetleg néhány szülőhöz ha­
sonlóan nagyon sokat aggódunk). De
tényleg olyan veszélyes a babát körülve­
vő világ, mint ahogy hallottuk? Vagy
másképp nézve: lehet olyan biztonságos,
amilyennek szeretnénk? Bár nekünk
sokkal egyszerűbb biztonságban tartani
csemetéinket, mint szőrös és tollas ba­
rátainknak, még sok munka vár ránk.
Bár nem a dzsungelben élünk, nem egy­
szerű megvédeni a babát a környezeté­
ben rá leselkedő ártalmaktól.
Szerencsére a gyerek hosszú távú
jólétét befolyásoló tényezők közül többet
tudunk befolyásolni, mint amennyit
nem. Például a szüléstől kezdődően biz­
tosíthatjuk a megfelelő rutin- és beteg­
ségi vizsgálatokat. A babának a lehető
347
legjobb tápanyagokat adjuk kezdettől
fogva. Senkinek nem engedjük, hogy do­
hányozzon a baba környezetében. Előny­
ben részesítjük az egészséges életmódot,
például a megfelelő mozgást és étrendet,
és visszaszorítjuk az egészségtelen szoká­
sokat, például a dohányzást és a túlzott
alkoholfogyasztást. Vigyázzunk ezekre,
és már kiváló munkát végeztünk a gye­
rek védelme érdekében.
De van néhány ártalom a környeze­
tében, amit nehéz kiküszöbölni, és ame­
lyek a legnagyobb erőfeszítés ellenére is
csak részlegesen vagy közvetetten befo­
lyásolhatók. És bár a többségük jóval
kevésbé fontos, mint az általunk befolyá­
solhatók, némelyikük veszélyt jelenthet.
A babákra és fiatal gyerekekre nagyobb ve­
szélyek leselkednek, több okból. Az egyik
ok a kisebb testméret - ugyanolyan dó-
zisú veszélyes anyag gyerekben sokkal
mérgezőbb, mint felnőttben. És mivel
testsúlykilogrammonként több vizet
isznak, több ételt esznek és több levegőt
szívnak, ezért több toxint fogyasztanak.
A másik ok, hogy a szerveik még nö­
vekednek és érnek, így jóval érzéke­
nyebbek a környezeti hatásokra. Az a
szokásuk, hogy a kezüket a szájukba
veszik, szintén megnöveli a kockázatot
(mivel szinte mindenhez hozzányúlnak,
és így szinte minden, amihez hozzáér­
nek, végül is a szájukba, és így a szerve­
zetükbe kerül), ezenfelül közel vannak a
földhöz, sokat játszanak ott (tehát sok­
kal közelebb vannak a porban, földben,
szőnyegben és fűben található mérgek­
hez). Figyelembe kell venni azt is, hogy
a mai gyerekek várható életkora hosz-
szabb, mint a korábbi generációké, és
mivel a károsodás sokszor több év alatt
alakul ki, náluk több év van annak lét­
rejöttéhez.
348
Még így is, a relatív kockázat ala­
csony, és a legtöbb esetben nem érik meg
az aggodalmaskodást. Fontos tudni, hogy
bármilyen keményen próbálkoznak a szü­
lők, leheteden az utódok számára teljesen
veszélytelen környezetet létrehozni. De
követve a természetes védő ösztönt, logi­
kusnak tűnik, hogy minden lehetségest
megtegyünk a gyerekre leselkedő veszélyek
minimalizálására. íme, hogyan csináljuk.
TARTSUK KORDÁBAN
A HÁZI KÁRTEVŐKET
A házi kártevők undorítóak és bosszan­
tóak, ezenfelül bizonyos esetekben be­
tegségeket terjeszthetnek, vagy csípésük,
harapásuk fájdalmas és veszélyes lehet.
A legtöbb, otthon használt rovarirtó szer
azonban veszélyes méreg, különösen a
csecsemők és a totyogók kezében (vagy
szájában). A veszélyt minimálisra csök­
kenthetjük, és otthonunkat kártevőktől
mentesen tarthatjuk az alábbiak segít­
ségével:
Behatolást gátló taktika. Használjunk
szúnyoghálót az ablakokon, a többi ro­
var és féreg lehetséges behatolási helyeit
zárjuk le, vagy oda is szereljünk hálót.
Ragasztós rovar- vagy rágcsálócsap­
dák. Ezek a csapdák nem gyilkos vegy­
szereken alapulnak, csapdába ejtik a má­
szó rovarokat zárt dobozban (csótány­
csapdák) vagy edényben (hangyacsap­
dák), a legyeket régimódi légypapíron,
az egereket négyszögletű ragacsos lapo­
kon. Mivel az emberi bőr hozzáragad­
hat ezekhez a felületekhez (és az eltá­
volításuk gyakran fájdalmas), a nyitott
csapdákat tartsuk távol a gyerekektől,
vagy csak akkor rakjuk ki őket, ha a
gyerekek már az ágyban vannak, ez eset­
ben szedjük fel őket, mielőtt reggel fel­
ébrednek. A rágcsálókhoz használt csap­
dák hátránya, hogy meghosszabbítják az
állatok haláltusáját.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Dobozcsapdák. A lágyszívűek a rágcsá­
lókat csapdába ejthetik dobozcsapdák­
ban, majd az áldozatokat szabadon
ereszthetik lakott területtől távoli réten
vagy erdőben, bár ez nem mindig egy­
szerű. Mivel ezek a rágcsálók haraphat­
nak, a csapdákat a gyerekektől távol kell
tartani, vagy akkor kirakni, amikor nin­
csenek jelen.
A vegyi rovarirtók biztonságos hasz­
nálata. Szinte mindegyik, még a sokat
hirdetett bórsav is, éppúgy mérgező az
emberek, mint a kártevők számára. Ha
ezeket akarjuk használni, ne helyezzük ki
őket olyan helyre (vagy ne tároljuk olyan
helyen), ahol babák vagy gyerekek hoz­
zájuk férhetnek, vagy olyan felületen,
ahol ételt készítünk. Mindig a legkevés­
bé toxikus anyagot használjuk. Permete­
zésnél, amíg szórjuk, és még legalább a
nap hátralévő részében a gyerekeket tart­
suk távol a háztól. Jobb, ha várunk a
befúj ássál a vakációig, nagyszülő-láto­
gatásig vagy más hosszabb programig.
Amikor visszajövünk, nyissuk ki az összes
ablakot, hogy kiszellőztessük a házat vagy
a lakást, és sikáljuk le az összes felületet,
amihez a baba hozzáérhet, vagy ami kap­
csolatba kerülhet az étellel.
ÓLOM
Évek óta ismert, hogy nagy mennyisé­
gű ólom súlyos agykárosodást okozhat
gyerekeknél. Ismert, hogy az ólom még
viszonylag kis mennyiségben is csök­
kentheti az IQ-t, enzimfunkciókat mó­
dosíthat, hátráltathatja a növekedést, ká­
rosíthatja a veséket, valamint tanulási,
viselkedési problémákat, halláskároso­
dást és koncentrálási nehézséget okoz­
hat. Az immunrendszerre is lehetnek ne­
gatív hatásai.
Logikus tehát, hogy a szülők ismer­
jék, milyen forrásból kerülhet ólom a
baba környezetébe, és mit lehet tenni,
hogy az érintkezést minimalizálják.
AZ Ö T Ö D I K H ÓN A P
HOMOKOZÁSRA ALKALMATLAN?
A homokozók számára árult homok ál­
talában teljesen biztonságos, és készen
áll a gyerek ásási vágyának kielégítésé­
re. De esetenként előfordulhat, hogy a
homok a tremolit nevezetű azbeszt-
származékkal szennyezett. A tremolit-
szálak a levegőben lebegnek, és beléle­
gezve komoly betegséget okozhatnak.
A probléma sokkal súlyosabb zárt tér­
ben, ahol a homok száraz és porszerű,
mint a szabadban, ahol sokszor nedves.
Ólomtartalmú festék. Annak ellené­
re, hogy törvény tiltja a használatukat,
a gyerekek elsősorban ólomtartalmú fes­
tékek által kerülhetnek érintkezésbe ólom­
mal. Sok régi ház még ólomtartalmú fes­
tékekkel van befestve, és az újabb réte­
gek alatt gyakran nagyon magas ólom­
koncentrációjú festék van. Ahogy a fes­
ték reped és mállik, mikroszkopikus
ólomtartalmú részecskék hullanak le. Ezek
a baba kezén, játékain és ruháján, végül
a szájában kötnek ki. Ha feltételezhető,
hogy a házunk ólomtartalmú festékkel
van befestve, eltávolítását illetően kérjünk
tanácsot szakembertől. Ügyeljünk rá,
hogy minden festett tárgy - játék, böl­
cső vagy bármi más, amivel kapcsolatba
kerül a baba - ólommentes legyen. Kü­
lönösen vigyázzunk a régiségekkel.
Ivóvíz. Ólommal szennyezett víz még
mindig sok otthonba juthat el. Az ólom
általában olyan épületekben kerül a víz­
be, ahol ólomcsövek vagy ólommal he­
gesztett csövek vannak, különösen olyan
helyeken, ahol a víz a szokásosnál jobban
korrodál. Ha aggódunk, hogy ivóvizünk
ólommal (vagy más veszélyes anyaggal)
szennyezett lehet, kérjünk ÁNTSZ-vizs-
gálatot. Ha találnak ólmot, a konyhai
csapra felszereltethetünk egy fordított
349
Bár majdnem lehetetlen kideríteni,
hogy a homok, amiben a baba ás (ott­
hon, bölcsödében vagy a játszótéren),
szennyezett-e, ha porfelhőt képez, ami­
kor kiöntünk egy vödörnyit, vagy po­
hár vízben egy kanál nyit elkeverve a
homok leülepedése után felhős marad
a víz, a biztonság kedvéért tekintsük a
légzésre veszélyesnek, és haladéktala­
nul vigyük a gyereket másik homo­
kozóba.
ozmózison alapuló szűrőt (ami eltávo­
lítja az ólmot), vagy palackos vizet hasz­
nálhatunk ivásra és tápszerkészítésre.
A csapvíz háromperces kiengedése szin­
tén biztonságossá teszi a vizet ivásra vagy
főzésre, de meg kell vallani, pazarlás. Ne
használjunk meleg vizet főzésre, mivel
több ólmot old ki, és ne forraljuk a vizet
öt percnél tovább, mivel az koncentrálja
az ólmot.
GYERMEKEK VÉDELME
Gyermek-egészségügyi problémákról
tájékozódjunk a neten:
kornyezetvedelem.lap. hu
www.ktm.hu/
www.nonprofit.hu/szerv/
www.lelegzet.hu
www.oktt.hu
ec.europa.eu/environment/index_
hu.htm
Vagy telefonon:
Állami Népegészségügyi és Tisztior­
vosi Szolgálat: +06 1 476-1100
Országos Egészségfejlesztési Intézet:
+06 1 428-8272
350
Föld. Az ólomtartalmú, lemállott házfes­
ték, ipari szennyeződés, ólommal festett
házak lebontásából származó por mind
hozzájárulhat a talaj szennyezéséhez. Bár
nem kell fanatikusnak lenni, próbáljuk
megakadályozni, hogy a baba marok­
számra fogyassza.
Azonkívül, hogy a gyereket távol tartjuk
az ismert ólomforrásoktól, próbáljuk meg
növelni az ellenálló képességét az ólom-
mérgezéssel szemben helyes étrenddel,
különösen megfelelő mennyiségű vas és
kalcium fogyasztásával. És kérdezzük meg
az orvost ólomra történő szűrővizsgála­
tok elvégzésének a lehetőségéről (néme­
lyik orvos rutinszerűen szűr).
EGYÉB SZENNYEZŐDÉST
TARTALMAZÓ VÍZ
Magyarországon a legtöbb helyen a csap­
víz iható, de az ivóvíz tisztasága nem min­
den helyen felel meg az előírásoknak, és
tartalmazhat olyan anyagokat, amelyek
veszélyt jelenthetnek az egészségre. Ha
egy ANTSZ-vizsgálat során a víz szennye­
zettnek bizonyul, többnyire egy víztisz­
tító ihatóvá teheti. Az otthonunknak leg­
inkább megfelelő tisztító típusa függ a
szennyeződéstől és attól, hogy mennyit
tudunk rá áldozni.
SZENNYEZETT
BELTÉRI LEVEGŐ
A legtöbb baba idejének nagy részét zárt
helyiségben tölti, tehát nagyon fontos az
ott belélegzett levegő minősége. Ahhoz,
hogy a baba levegője tiszta és biztonsá­
gos legyen, figyeljünk a beltéri levegő­
vel kapcsolatos következő veszélyekre:
Szén-monoxid. Ez a színtelen, szagta­
lan, ízetlen, de álnok gáz (ami okozhat
tüdő- és látáskárosodást, ronthatja az
agyműködést, és nagy mennyiségben ha­
lálos) az égés során keletkezik, és számos
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
forrásból juthat be az otthonunkba: rossz
levegőzésű fa- vagy olajtüzelésű kály­
hákból (vizsgáltassuk meg a szellőzést a
kéményseprővel), lassan égő fatüzelésű
kályhákból (gyorsítsuk fel az égést a szel­
lőzőnyílás kinyitásával), rosszul beállított
vagy nem szellőző gáztűzhelyekből vagy
más eszközökből (rendszeresen ellenőriz­
tessük a beállításokat - a lángnak kék­
nek kell lennie - , és rakjunk fel egy sza­
badba vezető levegőztető ventilátort az
égéstermékek eltávolítására), a gázégők­
ből, amikor bekapcsoljuk őket (elektro­
mos gyújtás csökkenti a felszabaduló
égéstermékek mennyiségét), az elzáródott
kéményű kályhákból (soha ne engedjük
parázslani a tüzet, és a kéményeket rend­
szeresen tisztíttassuk), a házhoz csatlako­
zó garázsból (ne hagyjuk a kocsit járó
motorral, még rövid időre sem, olyan
garázsban, amelynek fala vagy mennye­
zete közös a lakással, mivel a gázok át­
szivároghatnak). A biztonság kedvéért sze­
reltessünk be egy szén-monoxid-detek-
tort a lakás minden szintjén, nem túl
közel a nagyobb készülékekhez.
Benzo-pirének. A légúti megbetegedé­
sek hosszú listája (a szem-, orr- és torok-
irritációtól kezdve az asztmáig, a hörg­
huruton és a tüdőtáguláson keresztül a
rákig) a kátrányhoz hasonló organikus
részecskék jelenlétével kapcsolatos, ame­
lyek a dohány vagy a fa nem tökéletes
égése során szabadulnak fel. A babát ezek­
től védjük úgy, hogy ne engedjünk do­
hányozni a lakásban, ellenőrizzük, hogy
a fatüzelésű kályha kéménye nem ereszt,
az égésen alapuló eszközök gázait a sza­
badba vezettetjük, a különböző eszkö­
zök légszűrőit rendszeresen cseréltetjük,
és alaposabban szellőztetjük a lakást.
Részecskék. Otthonunk levegőjében
rengeteg szabad szemmel nem látható
részecske található. Ezek a házi porból
(amely érzékeny gyerekekben allerg iát
válthat ki), dohányfüstből, fafüstből,
AZ Ö T Ö D I K H Ó N A P
BIZTONSÁGOSABB
KIRÁNDULÁS A SZABADBA
Legyünk nagyon óvatosak, ha a ba­
ba közel akar kerülni a kecskékhez
és birkákhoz az állatkerti simogató-
ban vagy falun. Bár ezek az állatok
aranyosak és ölel nivalók, veszélyes
E. coli baktériumokat hordozhatnak,
amelyeket továbbadhatnak a kis si-
mogatóknak. Az E. rö/j-fertőzés súlyos
hasmenést és hasi görcsöket okozhat,
néhány esetben halálos is lehet. Tehát
alaposan mossuk meg a baba kezét
vízzel és szappannal (a legtöbb ál­
latkerti simogatónál van egy mosdó
közvetlenül az állatok mellett, pont
erre a célra), vagy töröljük át antibak-
teriális törlőkendővel vagy géllel min­
den dédelgetés után. Ha a korábbi
látogatások alkalmával ezeket az elő­
vigyázatossági szabályokat nem kö­
vettük, de a babánál nem vettünk
észre semmilyen tünetet, nincs ok
az aggodalomra. Legközelebb járjunk
el óvatosabban.
nem elvezetett gázégésű eszközökből, olaj­
kályhákból és azbeszt építőanyagokból
származnak. A fentebb ismertetett elővi­
gyázatossági szabályok (ne dohányozzunk,
megfelelő szellőztetés, szűrőcsere) mini­
malizálhatják a veszélyt. A légszűrő beren­
dezések eltávolítják ezeknek a részecskék­
nek a többségét, és különösen hasznosak,
ha a családban allergiás személy van. Ha
otthonunkban eltávolítandó azbesztet ta­
lálunk, a megoldásért forduljunk szak­
emberhez, mielőtt a részecskék elkezde­
nek az otthonunkban lebegni.
Más gázok. A tisztító folyadékokból,
némely aeroszolos sprayből (ha fluoro-
karbonokat tartalmaznak, a környeze­
tet is károsíthatják) és a hígítóból vagy
mas, festéssel kapcsolatos anyagból fel­
351
szálló gőzök nagyon toxikusak lehet­
nek. Ha egyáltalán használjuk ezeket az
anyagokat, válasszuk a legkevésbé mér­
gező termékeket (vízalapú festékeket,
méhviasz padlófényezőket, növényi olaj­
ból készített hígítókat), alkalmazzuk
őket jól szellőztetett helyen (még jobb,
ha a szabadban), és soha ne akkor, ha
közelben csecsemők vagy gyerekek van­
nak. Ezeket, mint minden más háztar­
tási szert, tartsuk a kíváncsi kis kezektől
távol. Legjobb, ha házon kívüli tároló­
helyen tudjuk őket tartani, így ha páro­
logni kezdenek, a gőzök nem jutnak be
a lakóterületre.
Formaldehid. Mivel annyi modern ter­
mék tartalmaz formaldehidet (a forgács­
lemezből készült bútorok ragasztójától
kezdve a dekoratív szövetek díszítéséig
és a szőnyegragasztókig), nem meglepő,
ÉTELVESZELYEK
MEGFELELŐ NÉZETBŐL
Bár lehetőség szerint tanácsos a csa­
lád étrendjében szereplő vegyszereket
korlátozni, az adalékoktól és vegy­
szerektől való túlzott félelem annyira
leszűkítheti a fogyasztott ételek listá­
ját, hogy az gátolhatja a helyes táplál­
kozást. A helyes, tápanyagban gazdag
étrend, amely nagy mennyiségben
tartalmaz teljes kiőrlésű gabonát,
gyümölcsöket és zöldségeket (első­
sorban káposztaféléket, mint például
a brokkoli, a kelbimbó és a karfiol,
és az A-vitaminban dúsakat, mint
például a zöld leveleket és a mély
sárgákat), nemcsak hogy biztosítja
a növekedéshez és a jó egészséghez
szükséges tápanyagokat, de ellensú­
lyozza a környezetben előforduló kar­
cinogének hatását is. Tehát korlátoz­
zuk a vegyszerfogyasztást, amikor
praktikus, de ne kergessük közben a
családot és önmagunkat az őrületbe.
352
EL A BABA SZKJÁTÓL!
Nem csak a parkból származó pár marék­
nyi földet vagy a boltban kitett száraz vi­
rágokat kell távol tartanunk a baba szájá­
tól. Számos étel (a 325. oldalon felsorol­
takon kívül), ital és más emészthető dolog
van, aminek nincs helye a baba étrendjé­
ben, ezek például a következők:
♦ Nem pasztőrözött (nyers) tejtermé­
kek, gyümölcslevek vagy almaié. Ezek
veszélyes baktériumokat tartalmazhat­
nak, amelyek babáknál vagy fiatal gye­
rekeknél akár halálos kimenetelű beteg­
ségeket okozhatnak.
♦ Füstölt vagy tartósított húsok, mint
például virsli, szalonna és szalámi. Álta­
lában magas zsír- és koleszterin-, illetve
nitrát- és más vegyszertartalmuk miatt
ezeket csak ritkán adjuk a babának, ha
egyáltalán kapnak ilyet. (A felvágotta­
kat mindig melegítsük gőzölgésig, hogy
elkerüljük a listeriabaktériummal törté­
nő fertőzést.)
hogy mindenütt megtalálható ez a gáz,
amely állatokban orrnyálkahártyará-
kot, légúti problémákat, kiütést, hány­
ingert és más tüneteket okoz. A már a
házban lévő formaldehid hatásának
csökkentésére az olyan anyagokat, mint
a forgácslemez, epoxival szigeteljük
- vagy egyszerűbb és szebb, ha beru­
házunk egy belső kertre. Tizenöt-húsz
szobanövény képes felfogni az átlagos
házban keletkező formaldehidgőzöket.
De gondoskodjunk róla, hogy ezek a nö­
vények ne legyenek mérgezőek, ha esedeg
a baba meg kívánja kóstolni őket.
Penész. A gombákról, amelyek a ned­
ves helyeket kedvelik, mint például a pin­
céket, ismert, hogy csecsemőknek lég­
zési problémákat, kruppot, hörghurutot
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ A füstölt halak, mint például füstölt
lazac vagy pisztráng. Két ok, ami miatt
az etetőszék tálcájától távol kell tarta­
nunk őket: először, általában a fris­
sesség megőrzésére nitritekkel kezelik
őket. Másodszor, listeriával fertőzöttek
lehetnek.
♦ Bármilyen hal, amely nagyobb meny-
nyiségű higannyal szennyezett lehet,
beleértve a cápát, a kardhalat, a király­
makrélát és a mélytengeri halakat,
illetve bármilyen, szennyezett vízből
származó halat. Mivel a tonhal szintén
jelentős mennyiségű higanyt tartal­
mazhat (a konzerv valamivel keveseb­
bet, mint a friss), azt is ajánlatos kor­
látozni, hogy a baba vagy a kisgyerek
mennyit eszik ebből a halból. Javasol­
juk még, hogy a gyerek sporthorgá­
szatból származó halfogyasztását (ellen­
tétben az ipari horgászatból szárma­
zóval) korlátozzuk heti 50 grammra
(főtt súly).
és más betegségeket okozhatnak. Figyel­
jünk a nedves és penészes foltokra ottho­
nunkban, és távolítsuk el őket. Olyankor
is mérlegeljük a gombaspórák szintjének
vizsgálatát a lakásban, ha a baba légzési
problémákkal küszködik.
Radon. Ez a színtelen, szagtalan, radio­
aktív gáz, amely a kövekben és a talajban
található urán lebomlásának természetes
terméke, a tüdőrák második leggyakoribb
oka. Olyan lakásokban, ahol felhalmozó­
dott, a gyanútlan lakók belélegezik, ami­
vel a tüdejüket sugárzásnak teszik ki, és
ez az évek során tüdőrákot okozhat.
A radon akkor halmozódik fel, ami­
kor a gáz bejut egy lakásba az alatta bom-
ló kövekből és földből, és az építmény
rossz szellőzése miatt ott megreked.
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
+ Nyers hal, mint például a szusi tölte­
léke. A kisgyerekek nem rágnak elég ala­
posan ahhoz, hogy elpusztítsák az eset­
leges parazitákat, így azok súlyos be­
tegségeket okozhatnak náluk; emellett
a betegségek nagyobb veszélyt is jelen­
tenek számukra.
♦Koffeint vagy hasonló vegyületeket tar­
talmazó ételek vagy italok, mint például
kávé, tea, kakaó és csokoládé. A koffein
nyughatatlanná teheti a babát, s ami
még rosszabb, gátolja a kalcium felszí­
vódását, és az étrend értékes elemeit szo­
ríthatja ki.
♦„Utánzatételek”, mint például a nem
tejből készült tejszín és az olyan gyü­
mölcsitalok, amelyek tartalmaznak egy
kevés valódi gyümölcslevet, de emellett
felesleges cukrot, és sokszor rengeteg
vegyszert.
♦Gyógyteák. Ezek sokszor gyanús anya­
gokat tartalmaznak (a nadálytea például
A következők betartása megelőzheti
a radonnal való érintkezés súlyos követ­
kezményeit:
♦ Mielőtt lakást vásárolunk, ellenőriztes­
sük a radonsugárzást. Forduljunk például
az ELFT Sugárvédelmi Szakcsoportjá­
hoz (www.kfld.hu/elftsv/elftsvhu.htm).
♦ Ha feltételezzük, hogy a lakásunk szeny-
nyezett, ellenőriztessük. Ideális esetben
a tesztelés több hónapig tart, hogy átla­
got számíthassanak. A szintek általában
Magasabbak azokban az évszakokban,
amikor az ablakokat zárva tartjuk.
♦ Ha a lakásban magas a radonszint, ér­
deklődjük meg a Környezetgazdálkodási
Intézettől (Gödöllő, Péter Károly út 1.),
353
karcinogént), és sokszor felesleges, nem
kívánatos, esetleg veszélyes hatást fejte­
nek ki a szervezetben. Csak azokat hasz­
náljuk, amelyeket a baba orvosa javasolt.
♦Alkoholos italok. Senki sem iktatná a
baba normális étrendjébe, de sokan úgy
gondolják, egy korty nem árthat a babá­
nak - ez veszélyes játék, a baba számára
az alkohol méreg. Ugyanez vonatkozik
arra az esetre is, amikor a baba ínyére
tesznek egy csöppet a fogzás okozta pa­
nasz enyhítésére.
♦ Ólommal, poliklórozott bifenilekkel
vagy más veszélyes anyaggal szennyezett
ivóvíz.
♦Vitaminkiegészítők, kivéve azok, ame­
lyeket csecsemők számára állítottak össze
(és amelyeket az orvos javallata szerint
adunk). A babák számára különösen
veszélyesek a felesleges vitaminok, mivel
a testük nem tudja őket olyan gyorsan
feldolgozni, mint a felnőtteké.
hogy kivel távolittathatjuk el. Az első lé­
pés valószínűleg az alapozás repedéseinek
és más nyílásainak a lezárása. Sokkal
fontosabb a szellőzés javítása az ablakok
kinyitásával, szellőztetőnyílások beépí­
tése szűk helyekre, manzárdszobában,
padláson és más zárt tereken, illetve a
levegőt át nem eresztő, időjárás elleni bo­
rítások és a levegő-levegő hőcserélők el­
távolítása. Néhány esetben teljes házszel­
lőztető rendszerre lehet szükség.
SZENNYEZÉSEK ÉTELBEN
A mai tömegtermelő világban a gyártók
rájöttek, hogy különböző vegyszerektől
az előre gyártott étel jobban néz ki, jobb
az illata, jobb az íze (vagy feldolgozott éte­
lek esetében közelebb van az igazihoz),
354
ORGANIKUS ÉLELMISZEREK - NÖVEKVŐ KÍNÁLAT
A legtöbb egészségeséletmód-boltban és
szupermarketben rendszeresen kapha­
tók biotermesztéssel előállított élel­
miszerek. Egyelőre azonban a legtöbb
vásárló nem tudja megtölteni kosarát
csak bioélelmiszerrel. Nem termelnek
belőle eleget, és ami kapható, az általá­
ban igen drága.
A kereslet növekedése maga után
vonja a kínálat bővülését. És ahogy a kí­
nálat nő, úgy csökkennek az árak. A kis­
gyerekek és szüleik szerencséjére egyre
több és több üveges biobébiétel áll
rendelkezésre. Bármi, amit egy kezdő
étkező megkívánhat, megtalálható bio-
formában is, az elsőként adható gabo-
napelyhektől és az áttört gyümölcsök­
től, zöldségektől és húsoktól kezdve a
kombinált főfogásokig. Még biotápszer
is kapható.
és tovább tartható el. De még azok az éte­
lek is sokszor szennyezettek - például a
termesztés vagy tárolás során használt ro­
varirtókkal vagy más vegyszerekkel, vagy
a földből vagy vízből felvett kémiai anya­
gokkal - , amelyek gyártási folyamaton
nem mentek át. Sok esetben az ilyen
vegyszerek emberre való veszélyessége
ismeretlen vagy feltételezetten alacsony.
Ennek ellenére amikor ételt választunk
vagy készítünk, jobb, ha óvjuk a gyere­
ket (aki jóval érzékenyebb ezekre a vegy­
szerekre, mint a felnőttek) a következő
alapszabályok betartásával:
♦ Tartózkodjunk a sok vegyszeradalékot
tartalmazó, feldolgozott ételektől, leg­
alábbis amikor a baba számára vásáro­
lunk. Az ilyen ételek általában nemcsak
hogy kevésbé táplálóak, mint a friss
élelmiszer, de a bennük lévő vegyszerek
biztonságossága megkérdőjelezhető. Bár
számos gyakori élelmiszer-adalékot biz­
tonságosnak tartanak, mások lehet, hogy
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
A biotermékek vásárlása, ha meg­
találjuk, amit keresünk, és meg is tud­
juk fizetni a magasabb árat, két célt is
szolgál. Az egyik természetesen a család
védelme a nem kívánt vegyszerektől.
A másik, hogy ösztönözzük a boltokat
a biotermékek árusítására - a tejtermé­
kektől kezdve a húsokon és a pékárun
keresztül a zöldségekig és a gyümölcsö­
kig. Ha a környéken nem lehet bio­
élelmiszert kapni, kérjük meg a köze­
li zöldségest, hogy szerezzen be ilyet,
a vásárlók érdeklődése segít magasan
tartani a kínálatot és alacsonyan az
árakat. És ne aggódjunk, ha nem ta­
lálunk, vagy nem tudjuk megfizetni
a biozöldséget vagy -gyümölcsöt -
csak mossuk meg jó alaposan a ha­
gyományosat, és ha lehet, hámozzuk
meg.
nem azok. Különösen legyünk óvatosak
a következőket tartalmazó ételekkel: bró-
mozott növényi olajok, butilált hidroxi-
anizol, butilált hidroxi-toluén, koffein,
nátrium-glutamát, propil-gallát, kinin,
szacharin, nátrium-nitrát és nátrium-
nitrit, szulfitok, valamint mesterséges
színezékek és ízesítők. Kerüljük a karra-
gén heptil-parabént, foszforsavat és a
többi foszforvegyületet is.
♦ Ne adjunk mesterséges édesítőt a ba­
bának. Némely édesítők biztonságával
kapcsolatban még rengeteg kérdés ma­
radt megválaszoladanul. Bár egyesek biz­
tonságosnak tűnnek, nincs helyük a
baba étrendjében, mivel a kalóriakorlá­
tozás a céljuk (és a baba soha ne legyen
kalóriaszegény étrenden).
♦ Vegyünk organikus élelmiszert, ha le­
hetséges. (De ne aggódjunk, ha nem
lehetséges, mivel a vegyszermaradékok
veszélye feltehetőleg kicsi.) A legbizton­
AZ Ö T Ö D IK HÓNAP
ságosabbak a helyben termesztett termé­
kek, amikor szezonjuk van, mivel nincs
szükség nagy mennyiségű vegyszerre,
hogy tárolás és szállítás alatt tartósítsák
őket. Szintén biztonságosabbak a vastag
héjú vagy levelű zöldfélék (például az
avokádó, a dinnye és a banán), amelyek
kívül tartják a rovarirtó szereket. A nem
tökéletes kinézetű (például barna foltos)
termékek esetleg biztonságosabbak, mi­
vel általában a kémiai védelem tartja tö­
kéletesen az ételt.
♦ Használat előtt hámozzuk meg azo­
kat a gyümölcsöket és zöldségeket (kü­
lönösen a viaszos héjúakat), amelyek nem
biotermesztésűek, vagy alaposan mossuk
meg vízzel és esetleg természetes alapú
tisztítószerrel, és ha megoldható, egy
kefével dörzsöljük le őket. Ne próbál­
juk a salátát vagy az epret lekefélni, de
az almát és a cukkinit igen.
♦ Amennyire lehet, igyekezzünk válto­
zatossá tenni a gyerek étrendjét, miután
több különböző ételt megkóstolt. A vál­
tozatosság egyfajta biztonságot is ad
(nem beszélve arról, hogy a több forrás­
ból származó, nagyobb vitamin- és ás­
ványianyag-választék jobb táplálkozást
biztosít). Az állandó almaié helyett
napról napra váltogassuk a gyümölcsle-
veket (egyik nap alma, másik nap szőlő,
harmadik nap sárgabarack, a negyedi­
ken körte).
Váltogassuk a fehérjeforrásul szol­
gáló ételeket, a gabonapelyheket és a ke­
nyereket, a gyümölcsöket és a zöldsége­
ket. Bár ez nem mindig lesz egyszerű
- sok gyerek ideiglenesen beáll bizo­
nyos ételek fogyasztására, és egyszerűen
nem hajlandó mást enni - , de megéri
az erőfeszítést.
♦♦♦
355
♦ Korlátozzuk a baba állatizsír-fogyasz-
tását (kivéve a tejtermékekben vagy táp­
szerben találhatókét), mivel a zsír az, ahol
a vegyszerek (antibiotikumok, rovarirtók
és mások) tárolódnak. A hús zsírját tá­
volítsuk el, a szárnyasok bőrét húzzuk
le, és azokat is zsírtalanítsuk. A marha-,
disznó- és csirkehúsadagok ne legyenek
nagyok. Ha lehet, válasszunk olyan tej­
termékeket, amelyek a címke szerint
„biotermékek”, olyan húst és szárnyast,
amit vegyszerek vagy antibiotikumok
nélkül neveltek.
♦ A fentiekben leírtakat kövessük a
halakkal kapcsolatos biztonsági kérdé­
sekben.
♦ Ha már megkóstolta a baba, olyan
étellel kínáljuk, amiről feltételezik, hogy
véd a környezetben található mérgek
ellen. Ilyenek a káposztafélék (brok­
koli, kelbimbó, karfiol, káposzta), a főtt
száraz borsó és bab, a béta-karotinban
gazdag ételek (sárgarépa, sütőtök, édes­
burgonya, brokkoli, sárgadinnye) és a
rostban gazdag ételek (teljes kiőrlésű ga­
bonafélék, friss gyümölcsök és zöldségek).
♦ Az elővigyázatosság mellett persze
azért nem kell pánikba esni. Még a leg­
borúlátóbb becslések szerint is a rákos
esetek csekély százalékát okozzák az élel­
miszerekben előforduló vegyszerek. Sok­
kal jelentősebb szerepet játszanak a
dohányzás, az alkohol, a nem kielégítő
étrend, az immunrendszer gyengesége
vagy a kocsiban a biztonsági előírások
figyelmen kívül hagyása miatt a gyerek­
re leselkedő veszélyek.
íme, nem is olyan nehéz a baba bizton­
ságának megőrzése.
A baba személyisége csodálatos ezekben
a napokban - és már van saját személyi­
sége. A társadalmi élet anyával, apával
vagy a babakocsi vagy babahordozó mel­
lett elhaladókkal még mindig a baba ked­
venc aktivitásai közé tartozik, és egyre
érdekesebbnek tartjuk az időnként ka­
cagással vagy gügyögéssel megszakított,
hosszú gagyogó mondatokat. Nagy ked­
venc a kukucs játék, valamint a csörgő
M it tu d a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési tem­
pója a normális. Arról sem szabad meg­
feledkezni, hogy a hasmánt gyakorolható
készségeket csak akkor tudja megtanulni,
ha gyakorolja őket. Adjuk meg tehát a le­
hetőséget a csecsemőnek, hogy felügyelet
mellett hason fekve játsszon. Ha kétsé­
geink vannak a baba fejlődésével kapcso­
latban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk vala­
mi lemaradást a fejlődésében), kérdez­
zük meg nyugodtan az orvostól a követ­
kező rutinvizsgálat során, még ha az orvos
nem is említi. A szülők sokszor megfi­
gyelnek a baba fejlődésében olyan apró
eltéréseket, amit az orvosok nem vesznek
észre. A koraszülöttek valamivel később
rázása (és bármi másé, ami hangot ad).
A felfedezés iránti vonzalom folytatódik,
és kiterjed a mama arcára, amit a baba
úgy gyűr, mint egy játék macit (nincs
már biztonságban a szemüveg, a fülbe­
való vagy a frizura). Valamikor ebben a
hónapban fogjuk kicsomagolni a par­
tedlit és az etetőszéket a szilárd étellel
való az első találkozásra (ha még nem tet­
tük meg). J ó étvágyat!
érkeznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az ese­
tek többségében nagyjából annyit kés­
nek, amennyivel korábban születtek
(korrigált korukat tehát onnan „számol­
juk”, mintha időre születtek volna), néha
többet is.
A hatodik hónapban ezt kell
tudnia a babának:
♦ ha ülő helyzetbe húzzák, fejét testével
egy vonalban tartani
♦ magán- és mássalhangzó-kombiná­
ciókat kiejteni
Valószínűleg tudnifogja:
♦ függőlegesen tartva súlyt megtartani
a lábán
♦ támasz nélkül ülni
A HATODIK HÓNAP
A babákat vonzzák az apró és veszélyes
tárgyak - tartsuk ókét távol tőlük
♦ külső hang felé fordulni
♦ cuppantani (nedves, cuppanó hangot
hallatni)
Talán tudnifogja:
♦ valakibe vagy valamibe kapaszkodva
állni
♦ tiltakozni, ha elveszik a játékát
M it v á rh a tu n k az e h a v i e lle n ő rz é se n ?
Mindegyik orvos máshogy közelíti meg
a rutinvizsgálatot. A gyerek egyedi igé­
nyeitől fiigg a vizsgálat általános elren­
dezése, az alkalmazott felmérő eljárások
száma, típusa és az elvégzett vizsgála­
tok. Általánosságban a hatodik hónap
rutinvizsgálata során a következőket
várhatjuk:
♦ Az orvos érdeklődik az anya, a gye­
rek és a többi családtag hogyléte felől;
^egkérdezi, hogy eszik, alszik, fejlő­
dik a baba, dolgozó anya esetén ki vi­
gyáz rá.
357
♦ távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
♦ kockát vagy más tárgyat átadni egyik
kezéből a másikba
♦ elejtett tárgyat keresni
♦ gagyogni, magánhangzókat és más­
salhangzókat kombinálva, mint pél­
dául ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma,
dá-dá-dá
♦ kekszet vagy más apró falatokat segít­
ség nélkül enni
Esetleg még ezt is tudja:
♦ mászni vagy kúszni*
♦ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni
magát
♦ hason fekvésből felülni
♦ apró tárgyat a hüvelykujjával és a mu­
tatóujjával felvenni
♦ azt mondani, hogy „mama” vagy „pa­
pa”, válogatás nélkül bárkinek
♦ Megméri a baba súlyát, testhosszát,
fej körfogatát, felméri, mennyit gyarapo­
dott, amióta megszületett.
♦ Fizikális vizsgálat, beleértve bármely
korábbi problémával kapcsolatos ellen­
őrző vizsgálatot is. Valószínűleg meg­
nézik a száját most és a későbbi látoga­
tásokon a fogak kibújását vagy várható
kibújását vizsgálva.
♦ Azok a babák, akik kevés időt töltenek a ha­
sukon, később érik el ezt a mérföldkövet, de ez
nem ok aggodalomra (lásd a 215. oldalt).
358
♦ A fejlődés vizsgálata: ennek során elő­
fordulhat, hogy az orvos különböző vizs­
gálatokkal ellenőrzi a gyerek értelmi
képességeit, kézügyességét, látását, hal­
lását, szociális viselkedését, de az anya
tapasztalataival kiegészített egyszerű
megfigyeléssel is beérheti. Több „felmé­
rőtesztet” végezhet a babán, mint pél­
dául a fej irányítása felültetéskor, látás,
hallás, tárgyak után nyúlás és azok meg­
ragadása, apró tárgyak felmarkolása,
átgördülés, valamint valamennyi súly el­
bírása a lábakon, illetve a szociális kap­
csolattartás és a hangképzés.
♦ Harmadszori beoltás,* amennyiben
a gyerek egészséges, és egyéb ellenjaval­
lat nincs. Az idevágó javaslatot lásd a
240. oldalon. Az első oltás által kivál­
tott esetleges reakciókat előre meg kell
beszélni.
♦ Esetleg hemoglobin- vagy hematok-
ritteszt vérszegénység kimutatására (álta­
lában egy kis tűszúrással az egyik ujjon),
különösen alacsony születési súlyú ba­
bák esetén.
A g y e re k e h a v i tá p lá lá sa :
GYÁRI VAGY OTTHON KÉSZÍTETT BÉBIÉTELEK
Mielőtt a kész bébiételek megjelentek a
boltok polcain, nem volt más megol­
dás: a baba etetése azt jelentette, hogy az
anya maga csinálta a bébiételt. Ma már
* A magyarországi kötelező (ingyenes) védőoltá­
sok 2006. január 1-jétől kezdődött új rendje (teljes
egészében a 2005. október 31. után születet­
tekre vonatkozik): oltás: BCG 0-6 életkor:
újszülött a kórházban; oltás: DPT I/a + IPV +
Hib életkor: 2 hónap; oltás: DPT I/b + IPV +
Hib életkor: 3 hónap; oltás: DPT I/c + IPV +
Hib életkor: 4 hónap; oltás: MMR életkor:
15 hónap; oltás: DPT I/d + IPV + Hib életkor:
18 hónap
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Tudnivalók a következő hónapra, első­
sorban a táplálkozással, alvással, fejlő­
déssel, balesetvédelemmel kapcsolatosan.
Esetleges további kérdések, amelyekre vá­
laszt várunk, amennyiben az orvos koráb­
ban még nem adott választ.
♦ Milyen reakciókat válthat ki a harma­
dik oltás? Mi a kezelési módjuk? Milyen
reakció esetén kell szólni az orvosnak?
♦ Milyen ételt lehet most a babával meg­
kóstoltatni?
Említsük meg az elmúlt hónapban fel­
merült aggodalmainkat a baba egészsé­
gével, táplálkozásával vagy a családban
az új helyzethez történő alkalmazkodás
problémáival kapcsolatban. Jegyezzük le
az orvostól kapott összes információt és
utasítást, és a baba egészségügyi napló­
jába írjunk fel minden fontos, a babára
vonatkozó adatot (testsúly, hosszúság,
fejkörfogat, anyajegyek, védőoltások, be­
tegségek, alkalmazott orvosságok, vizsgá­
lati eredmények stb.).
a szülők választhatnak, hogy maguk ké­
szítik el (ami az ételkeverők és turmix­
gépek idején esetleg csak egy gombnyo­
másba kerül), vagy vásárolnak az óriási,
fogyasztásra kész választékból.
Mi kerül a baba szájába adott ka­
nálra? Házi koszt vagy konzerv? A vá­
lasztás a miénk.
GYÁRI BÉBIÉTELEK
A kényelem és a tápérték kompromisz-
szumra kényszerülhet a felnőttek éte­
leiben (ahol a fogyasztásra kész ételek
A HATODIK HÓNAP
ÉLELEM A SZELLEMI KÉPESSEGEK FEJLESZTÉSÉÉRT
Lehetséges-e a baba gyomrát megtöltő
ételt úgy megválasztani, hogy az a szel­
lemi fejlődését is elősegítse? Ez az ötlet
áll a DHA-val és ARA-val, az agymű­
ködés fejlődését elősegítő (a természet­
ben az anyatejben előforduló) zsírsavak­
kal dúsított gyári bébiételek kifejleszté­
se mögött. Ezek a zsírsavak DHA-ban
és ARA-ban dús lenmaggal és szójával
táplált csirkék tojásából származnak
(csak a sárgáját használják az allergiás
reakciók elkerülésére). A kutatók még
sokszor túl feldolgozottak, cukrozottak
és sózottak), de nem a bébiételek köré­
ben. Itt nincs kompromisszum: megvan
a kényelem is, de a minőségben nincs
megalkuvás. Az étel fogyasztásra kész,
babaadag méretű üvegekben vásárol­
ható, amelyek a maradék behűtéséhez
újrazárhatóak. De a mai bébiételeknek
más előnyei is vannak. A legtöbb válto­
zat nem tartalmaz hozzáadott sót, az egy-
komponensű ételekhez ritkán adnak
cukrot vagy más töltőanyagot. Mivel a
gyümölcsöket és zöldségeket röviddel
a leszedésük után főzik és csomagolják,
tápanyagaik viszonylag nagy részét meg­
őrzik. Az étel íze és állaga állandó, és mi­
vel szigorú tisztasági előírások mellett
készítik őket (amelyek hatását nehéz utá­
nozni otthonunkban), megbízhatunk a
biztonságosságukban. Viszonylag kifi­
zetődőek, különösen ha az anya számára
értékes a használatukkal megtakarított
idő, és ha figyelembe vesszük, hogy ke­
vesebb ételt pazarolunk el, mint amikor
nagy mennyiségű ételt készítünk a baba
számára.
A gyári bébiételek előnyei a szilárd
etel első hónapjaiban a legnagyobbak.
A pépesített változatok a kezdők számára
ideális állagúak, és az egykomponensű
kezdőételek egyszerűvé teszik az allergiák
359
nem hozták meg ítéletüket, hogy meny­
nyire hatékonyak ezek az ételek a gye­
rek szellemi képességeinek növelésére,
de mivel aminosavaik egyúttal szívbará­
tok is, biztosan nem okoz bajt - viszont
rengeteg előnnyel járhat -, ha ezeket
az ételeket választjuk a baba számára.
Egyetlen hátrányuk van: az áruk, akár­
csak a speciálisan dúsított tápszereké,
elég magas. Ne feledjük továbbá, hogy
várnunk kell, amíg a baba étrendjébe
bekerül a tojássárgája.
kiszűrését. Bár a nagy gyártók kínálnak
darabos állagúakat is olyan babák szá­
mára, akik erre készen állnak, de a leg­
több család elhagyja a boltban beszerez­
hető, előkészített ételeket, mihelyt a
gyerek képes elfogyasztani a családi ét­
kezések puhára főzött, összetört, apróra
vágott vagy pelyhesített ételeit. Ez azért
van, mert ellentétben azzal, ha a bébi­
ételekhez ragaszkodunk, a felnőttételek
korábbi bevezetésétől jóval kevésbé lesz
válogatós a gyerek (más szavakkal azt
eszi, amit a család többi része). Az idő­
sebb babák és tipegők számára készített,
fogyasztásra kész étel még így is kényel­
messé teheti a család utazásait, barát­
vagy vendéglőlátogatásait, vagy azokat
az alkalmakat, amikor a családi étkezés
nem bababarát vagy nem felel meg a
babának.
Bár a kezdő étkezők számára készí­
tett legtöbb bébiétel egészséges, mindig
célszerű megnézni a címkét. Figyeljünk
azokra az összetevőkre, amelyekre a ba­
bának nincs szüksége, mint például cu­
kor vagy kukoricaszirup, só, módosított
keményítő vagy más sűrítőanyag.
Vizsgáljuk meg, hogy nincsenek-e
benne olyan összetevők (például tojás,
amely váratlan helyeken tud felbuk­
kanni), amelyek a baba étrendjébe még
360
nincsenek bevezetve. Ne feledjük, hogy
a csecsemők —akiknek az ízlelőbim­
bói még nincsenek elkényeztetve —tel­
jesen elégedettek az édesítetlen gabo­
napelyhekkel, gyümölcsökkel és más
desszertekkel, az ilyen termékekhez
adott cukor nemcsak hogy felesleges,
de megakadályozhatja, hogy a baba meg­
kedvelje a sokkal kifinomultabb, ter­
mészetes édes ízt. Ugyanez igaz a hoz­
záadott só esetében. Az erős fuszerezésű
ételekhez szokott felnőttek számára az
édesítetlen, só nélküli bébiételek ízet­
lenek, a babák számára azonban pont
megfelelőek.
Az egykor nagyon drága és nehezen
hozzáférhető biobébiételek mára gyako­
ribbak a boltokban. Válasszunk ezekből,
amikor tudunk, de nyugodjunk meg,
a gyári termékek - még azok is, amelyek
nem biotermékek - általában hozzáadott
anyagoktól és rovarirtó-maradványoktól
mentesek.
OTTHON KÉSZÍTETT
BÉBIÉTELEK
Van időnk? Van kedvünk hozzá? Szeret­
nénk magunk csinálni? Bár a gyári bébi­
ételek jobbak, mint valaha, kiváló ötlet
a baba ételeit - időnként vagy állandóan
- házilag elkészíteni az alapanyagokból
kiindulva.
A következő néhány tanácsot érde­
mes megfogadni:
♦ Amikor új ételt akarunk megkóstoltat­
ni, készítsük el mindenféle hozzáadott
összetevő - cukor, só, más fűszerek -
nélkül. Ha a teljes család számára fő­
zünk, vegyük ki a baba részét, mielőtt
ezeket hozzáadjuk.
♦ A baba ételét hozzáadott zsír nélkül
főzzük.
♦ A zöldségeket gőzöljük, kuktában vagy
víz nélkül főzzük, és minimális mennyi­
AZ ELSŐ 12 H Ó N AP
ségű fénnyel, levegővel, hővel és vízzel
hagyjuk érintkezni.
♦ A vitaminok megőrzése érdekében a
krumplit főzzük, mikrózzuk vagy süssük
héjában, és akkor hámozzuk meg, ha el­
készült.
♦ Ne főzzünk rézedényben, mivel az el­
roncsolhatja a C-vitamint.
♦ Savas ételeket (mint például paradi­
csomot, ha már szabad) ne főzzünk alu­
míniumedényben, mivel kis mennyisé­
gű alumínium feloldódhat az ételben.
♦ Ne adjunk az ételhez szódabikarbónát,
mert lehet, hogy a színt megőrzi, de
csökkenti a vitamin- és ásványianyag­
tartalmat.
♦ A szárított hüvelyeseket (borsó vagy
bab) egy éjszakán át áztassuk, vagy gyor­
sabb megoldás, ha két percig forraljuk
őket, majd egy óráig állni hagyjuk, és az
áztatóvízben főzzük meg.
Tanácsos követni a Babaetetés biztonsá­
gosan címen leírt biztonságos étel-előké­
szítési módszereket a 338. oldalon.
A szilárd étel első pár hetében, vagy amíg
a baba hét hónapos nem lesz, a kínált
ételt pürésítsük, utána törjük vagy szűr­
jük át (bár a banánt villával is szét­
nyomhatjuk, és egy kis folyadékkal
hígíthatjuk). Kényelmi okokból elké-
FIGYELMEZTETÉS
A CSINÁLD MAGAD
MOZGALOM KÖVETŐINEK
Itt az ideje próbára tenni a turmix­
gépet? Az otthon készített bébiétele­
ket még könnyebb most elkészíteni.
Lásd a 765. oldalt receptötletekért.
A HATODIK H ÓN AP
szíthetünk egyszerre nagyobb adag ré­
pát, borsót vagy más zöldséget, majd
lefagyaszthatjuk jégkockatartóban. M i­
után megfagyott, az egyes kockákat lég­
mentesen záródó mélyhűtőtasakokban
tároljuk. Használat előtt hűtőszekrény­
JÓ, HA TUDJUK
m ég m o st se m a l u ss z a á t
AZ ÉJSZAKÁT
J í gyerekem még mindigfelébred
éjszakánként kétszer, és szoptatás
nélkül nem tud újra elaludni
Kialusszuk valaha is magunkat?
A baba, mint minden ember, élete folya­
mán éjszakánként többször is fel fog éb­
redni. De ameddig nem tanul meg ma­
gától elaludni, egyikünknek sem lesz
egyetlen nyugodt éjszakánk sem.
Ha segítünk neki újra elaludni -
szoptatással, cumisüveggel, cuclival, rin-
gatással, simogatással, énekléssel, altató­
kazettával - , csak elodázzuk az időt, ami­
kor megtanul önmagától elaludni. Eljön
a pillanat, amikor már nem lesz prakti­
kus vagy lehetséges, hogy az anyja legyen
az álommanója. Ha elhatározzuk, hogy
most van itt az idő, nemcsak mi alszunk
többet, de ő is.
Mielőtt elkezdjük, érdemes megvizs­
gálni a baba alvási szokásait, és megnéz­
ni, hogy nem alszik-e túl sokat nappal.
A másik fontos kezdőlépés a baba éjszakai
etetéseinek szüneteltetése (lásd a 269. ol­
dalt). Ha a baba elalszik a mellnél vagy
a cumisüvegnél, olyan lefekvési menet­
rendet alakítsunk ki, amely az esti etetést
a fürdés és a többi megszokott tevékeny­
ség elé helyezi. így a babát ébren rakjuk
a bölcsőbe, ami segít abban, hogy elkezd­
je megtanulni az egyedül elalvást.
Ezután el kell döntenünk, hogy me­
lyik utat követjük, amikor a babát elindít­
361
ben, dupla vízmelegítőben, mikrohul­
lámú sütőben (nem a „főzés”, hanem a
„kiolvasztás” beállítás alatt) vagy hideg
vízzel (a kocka a műanyag zacskóban
marad) olvasszuk ki - ne szobahőmér­
sékleten.
juk az önálló alváshoz vezető úton. Ne
feledjük, hogy nem minden módszer
válik be minden babánál és szülőnél.
Mindegyikről tájékozódjunk, mielőtt el­
döntjük, hogy várhatóan melyik fog jobb
éjszakai alvást eredményezni a család
számára. Utána legyünk rugalmasak,
és ha a módszer, amelyet eldöntöttünk
és kipróbáltunk, mégsem felel meg a
családnak, próbáljuk ki a másik tervet.
Azonnali elvonás. Az egész éjszakai al­
vásra most azonnal áhítozó, kétségbe­
esett szülők számára szinte mindig elfo­
gadható, ha a baba álomba sírja magát.
Bár néhányan javasolják, hogy ezt a
módszert akár már a baba három hóna­
pos korában használhatjuk, célszerűbb
hat hónapos korig várni. Akkorra már
a legtöbb babának nincs szüksége az éj­
szakai táplálkozási szünetekre - kivéve
ha koraszülöttek voltak, és van még be­
hozni valójuk. És bár a fiatalabb csecse­
mő az alapszükségletei kifejezésére sír,
az idősebb babák motivációi jóval kifi­
nomultabbak. Folytatni fogják, ameddig
a sírás azt eredményezi, hogy felveszik,
ringatják és etetik őket. A legtöbb gye­
rek azonban általában három-négy éj­
szakán belül feladja az éjszakai sírást,
ha azt tapasztalja, hogy már nem hat.
(Lásd alább, hogy tehetjük elviselhetőb­
bé a sírást.)
Akinek lélekben elfogadhatatlan ez
a megközelítés, az ne próbálja ki. A szü­
lői ösztönökkel ellentétes nevelés ritkán
sikeres. Inkább ameddig szükséges, adjunk
362
a babának egy újraelalvást segítő mankót,
például altatózenét, cuclit vagy szopta­
tást, vagy térjünk át az alábbi tervre.
Fokozatos elvonás. Ha az azonnali el-
vonásos taktikával kapcsolatban kelle­
metlen érzéseink vannak, léteznek más
eljárások, amelyek hasonlóan működnek,
de lehetővé teszik, hogy lassabban halad­
junk. Itt van néhány, mintaként szolgáló
módszer:
A dr. Richard Ferberről, A gyerek alvási
problémáinak megoldása című könyv író­
járól elnevezett „ferberizálás” a követke­
ző módon működik: az első éjszaka a
babát ébren fektetjük le, megcirógatjuk,
és azt suttogjuk neki: „Jó éjszakát, sze­
retlek”, majd elhagyjuk a szobát. Ne ma­
radjunk vele addig, amíg elalszik, és ne
vegyük fel. Ha elkezd sírni, és szinte biz­
tos, hogy elkezd, hagyjuk öt percig sírni,
majd menjünk vissza a szobába, újra ci­
rógassuk és nyugtassuk meg. (Ha az anya
az étkezésekkel asszociálódott, lehet, hogy
jobb, ha az apa végzi a nyugtatást.) Ismé­
teljük addig, ameddig sír, de minden
alkalommal, amikor magára hagyjuk,
növeljük az időt körülbelül öt perccel,
egészen addig, amíg el nem alszik.
Könnyebb kezelni a sírást, ha részlege­
sen ki tudjuk zárni. Használhatunk fiil-
dugót, a ventilátor zúgását, háttérzenét,
halkra kapcsolt tévét, rádiót vagy bármi
mást, ami tompítja a sírás hangját, de
nem nyomja el teljesen. Ha van a baba
szobájában lehallgatókészülék, halkítsuk
le, hogy ne legyen annyira erős a sírás.
Ha bármikor megváltozik a baba sírása,
nézzünk rá, hogy nem állt-e fel és nem
tud visszafeküdni, vagy nem került-e
másfajta bajba. Ha valami problémája
van, nyugtassuk meg ismét, simogassuk,
becézzük, majd hagyjuk egyedül.
Általánosságban a sírás időtartama
három éjszakán keresztül éjszakáról éj­
szakára csökken. Valamikor a negyedik
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
és hetedik éjszaka között - ha szeren­
csések vagyunk, és a legtöbb szülő az -
csak egy kis szipákolást vagy pár perc
sírást hallunk (ilyenkor nem szabad be­
menni), és utána áldott csöndet.
Ugyanennek az elméletnek egy má­
sik megvalósítása idősebb babák esetén
jobban hat, és némelyik szülő számára
kényelmesebb. A babát éjszakánként az
ágya melletti székben ülve nyugtatjuk,
amíg elalszik (megint anélkül, hogy fel­
vennénk). Minden éjszaka kicsit távolabb­
ra rakjuk a széket, amíg el nem érjük az
ajtót - ekkor már a babának az anyja je­
lenléte nélkül is el kellene tudnia alud­
ni. Ne feledjük azonban, hogy némely
baba tudatában a szülők csak akkor
MINDEN
AZ IDŐZÍTÉSÉN MÚLIK
Egyszerre elég egy nagy változás vagy
komoly stressz a baba életében. Ha
a baba épp egy ilyen változással küzd
- fogzás, anya megy vissza a mun­
kába, új bébiszitter vagy fíilgyulla-
dás -, várjunk, ameddig újra helyre­
rázódik, mielőtt elindítjuk az egész
éjszakás alvás programját. Szintén
praktikus várni, ha a közeljövőben
családi utazást tervezünk (az utazás
szinte biztos, hogy meghiúsítja az
igyekezetei). Ne feledjük, hogy még
az a baba is elkezdhet újra felébred­
ni, aki már megtanul egész éjszaka
aludni, ha valami stressz vagy komoly
változás éri (célszerű csak addig biz­
tosítani a megnyugtatást, ameddig
a kiváltó ok fennáll, máskülönben a
baba a stressz elmúltával is sokáig
fel fog ébredni). Az éjszakai ébredés
újrakezdődhet, ha a baba épp elha­
gyott egy fő fejlődési mérföldkövet
- például megtanult mászni vagy
járni - , mivel az új képesség gya­
korlására érzett kényszer a baba al­
vását ideiglenesen akadályozhatja.
A HATODIK HÓNAP
nincsenek ott, ha nem láthatók, ebben
az esetben ez a megközelítés nem fog
működni.
+ A „szisztematikus ébresztés” ugyan­
olyan jól működhet, mint a ferberizálás,
de talán kicsit lassabban, és lehetővé teszi,
hogy kihagyjuk a potenciálisan hosszú
sírásokat. Egy hétig vezessünk naplót a
baba éjszakai felébredéseiről, hogy meg­
állapíthassuk, mik a szokásos ébredési
idők. Ezután állítsuk be a vekkert fél órá­
val az első sírás várható időpontja elé.
Mikor megszólal, keljünk fel, ébresszük
fel a babát, majd végezzük el az ébredés
utáni spontán ceremóniát (pelenkacsere,
etetés, ringatás vagy bármi más). Mind­
egyik szokásos ébredést így előzzük meg.
Folyamatosan növeljük a szisztematikus
ébresztések közötti időt, és végül kezdjük
elhagyni őket. A program támogatói sze­
rint az ébresztések pár héten belül telje­
sen elhagyhatók lesznek.
♦ Az alvásritmusok megerősítése azon
alapszik, hogy soha nem engedjük túl­
fáradni a babát. E megközelítés szerint
az összes alvásproblémának a túlfáradás
az oka. Ha felkészülünk a csecsemő ter­
mészetes álmosságára (mind szunyóká-
lás, mind lefekvés idején), és ennek meg­
felelően fektetjük le (a kiságyban - és
nem kutyafuttában a babakocsiban),
a baba könnyebben fog elaludni és jól
fog aludni (mivel fáradt lesz, de nem túl
fáradt). Az alvás alvást terem, és amíg so­
ha nem ébresztjük fel (négy hónaposnál
idősebb) álmos babánkat még a szunyó-
kálásból sem, az egész éjszakát jól át fogja
aludni. Ha vannak éjszakai felébredések,
röviden reagáljunk, nyugtassuk meg a ba­
bát, de hagyjuk, hogy magától aludjon el.
♦ Válasszuk el a babát a lefekvési alvás­
segítőktől, hogy az éjszaka közepén a fel­
ébredés ne legyen akkora kihívás a számá­
ra. Ez a megközelítés (amit kedvesebb,
gyengédebb ferberizálásnak hívnak) arra
363
szólít fel, hogy segítsünk a babának meg­
szabadulni azoktól a szülők által rátuk­
mált szokásoktól (a cumisüveg, a mell,
az a húszperces ringatás), amelyek idáig
segítettek neki elaludni. Míg néhány ba­
ba csak a cumisüvegen vagy a mellen, vagy
az apa vagy anya karjában alszik el, még­
is képes az éjszaka közepén ezek segítsége
nélkül újra elaludni, mások nem. Ha a
mi gyerekünk is ilyen, meg kell változ­
tatni a lefekvés rendjét. Az etetést jóval a
tervezett szunyókálás vagy lefektetés előtt
tartsuk, és később, amikor álmosnak tű­
nik, rakjuk a kiságyba álmosan, de ébren
- egy megnyugtató, a lefekvést megelőző
rutin után. A legtöbb babának kezdet­
ben problémái lesznek így az elalvással,
de ha adunk neki esélyt egy önnyugtató
technika megtanulására, utána szinte biz­
tosan sikerülni fog neki. Ha a gyerek ön­
magától alszik el, teljesen elfogadható,
hogy reagálunk az éjszakai felébredéseire,
de nem felvevéssel vagy etetéssel. A han­
gunk és a jelenlétünk, esetleg egy simo-
gatás megnyugtathatja a gyereket, de nem
altatja el. Hagyjuk egyedül a babát, hogy
önmagától aludjon el, ez a képesség na­
gyon jól jön a kora hajnali órákban.
Akármelyik módszert választjuk
arra, hogy a baba átaludja az éjszakát,
vegyük figyelembe, hogy mindegyikben
közös két fontos szabály: legyünk állha­
tatosak a módszerrel, és adjunk rá lehe­
tőséget, hogy valóban hasson. Ha nem
tartunk ki elég sokáig mellette, nem fo­
gunk haladást elérni, és soha nem tud­
juk majd megállapítani, hogy a módszer
vagy a kivitelezése volt hibás. Használ­
juk mindegyik technikát hűségesen két
teljes hétig, mielőtt feladjuk. Ha mód­
szerről módszerre ugrálunk, vagy csak
időnként tartjuk be a módszer előírá­
sait, a baba összezavarása csak növeli az
alvásproblémáit.
Ne feledjük még az éjszaka közele­
désével kapcsolatban: ha ellenezzük is,
hogy a baba álomba sírja magát, akkor
se rohanjunk hozzá az első nyöszörgésre.
364
MIT FOGNAK GONDOLNI A SZOMSZÉDOK?
Még nekünk magunknak is elég nehéz
a baba sírását hallgatni az éjszaka köze­
pén - hát még a szomszédoknak! Ha
társasházban vagy a szomszédok halló­
távolságán belül lakunk, nagyon rossz
szomszédi viselkedés lesz engedni, hogy
a kicsi bármeddig sírjon. Itt van pár öt­
let arra, hogyan varázsolhatunk jó alvót
a babából anélkül, hogy a szomszédok­
ból ellenséget csinálnánk:
♦ Figyelmeztessük őket. Mondjuk meg
szomszédoknak előre, hogy mi várható
(és ne hajnali háromkor, amikor felhív­
nak reklamálni). Mondjuk el nekik a ter­
vünket (meg akarjuk tanítani a babát
az éjszaka átalvására, ami azzal jár, hogy
rövid ideig minden éjszaka sírni fog),
és azt, hogy szerintünk meddig fog tarta­
ni (remélhetőleg nem tovább egy hétnél).
♦Előre kérjünk bocsánatot (és ha ez nem
működik, vásároljuk meg a jóindulatu­
kat). Valószínűleg nem lesznek elragad­
tatva a megszakított éjszakáktól (elvégre
az éjszakai ébredés az új gyerek szülei­
nek jár - és nem nekik). Azok a szomszé­
dok, akiknek gyerekeik vannak (és szin­
tén kivették a részüket a lakásban zoko­
gó babával való járkálásból), megértőb­
bek lesznek - esetleg még ötleteket is
Esetleg épp azzal ébresztjük fel. A babák
időnként felsírnak, ha álmodnak, majd
minden segítség nélkül újra mély álom­
ba merülnek. Vagy lehet, hogy feléb­
rednek egy pillanatra, mielőtt maguktól
újra elalszanak. Némelyik baba mindig
sír pár percet, mielőtt elalszik (önnyug-
tatás címén) és amikor felébred éjszaka.
Hacsak a baba nem kezd el teljes erővel
ordítani, várjunk pár percet, mielőtt be­
megyünk megnyugtatni, hogy elmúlik-e
a zokogás.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
adhatnak a sírás elviselésére. A gyerek­
telen szomszédok esetleg kevésbé lesz­
nek megértőek. Jobban fogadhatják a
bocsánatkérést, ha a nyugalmuk meg­
zavarása valami apró ajándékkal jár
együtt (egy üveg bor, sajt és gyümölcs­
kosár, egy doboz bonbon - vagy nehéz
esetekben mind). Ha a szomszédaink­
nak van humorérzékük (és remélhetőleg
van), felkínálhatunk nekik füldugót
vagy fülvédőt.
♦ Zárjuk be az ablakokat. Gondoskod­
junk róla, hogy a baba sírása ne zengjen
nyitott ablakon keresztül az utcára.
♦ Próbáljuk tompítani a sírást. Lógas­
sunk pokrócokat a baba szobájának fa­
lára vagy a szomszédokra néző ablakok
elé. Ha lehetséges, a baba kiságyát rakjuk
egy szőnyeges szobába (jobb hangszigete­
lést biztosít, mint a csupasz padlójú szoba).
♦Ne érezzük túl rosszul magunkat. A tár­
sasházban élés bizonyos szintű zajjal jár
- valószínűleg nekünk is el kellett visel­
ni ugató kutyákat, becsapott ajtókat,
éjféli lépteket, harsogó zenét, hajnali
porszívózást. A jó szomszéd (és remél­
hetőleg a mieink ilyenek) is tolerálni
fogják a síró babát.
KORAI ÉBREDÉS
„Kezdetben örültünk, hogy a fiunk
átaludta az éjszakát De azóta,
hogy óraműpontossággal minden
reggel ötkorfelébred, azt kívánjuk,
hogy inkább az éjszaka közepén
ébredt volna f e l”
Az éjszakai ébresztőnél még ott van
legalább pár óra alvás ígérete, miután
újra elalszik a baba. De az éber és élénk,
a napot elkezdeni kész és akaró babánál,
A HATODIK HÓNAP
aki szüleit mindennap akkor kelti, ami­
kor még a kakasok is alszanak, nincs
lehetőség a további pihenésre a követ-
kező éjszakáig. És mégis rengeteg szü-
lőnek kell szembenéznie ezzel a durva
ébresztővel.
Nem reális, ha azt várjuk el a korai
ébredőtől, hogy hat vagy hét utánig alud­
jon (legalábbis amíg nem lesz tizenéves,
amikor valószínűleg ki kell rángatni
minden reggel az ágyból, hogy idejében
beérjen az iskolába). De a kis ébresztő­
órát kicsit későbbre állíthatjuk a követ­
kezőkkel:
Rekesszük k ívü l a h ajn al első suga­
ra it Némelyik baba (mint némelyik fel­
nőtt) alváskor nagyon érzékeny a fény­
re. A baba szobáját sötéten tartva némi
további alvást biztosíthatunk mindenki
KÖZÖS ÁGY
Nem érzi szükségét a független alvás eről­
tetésének ilyen fiatal korban? Nem akar­
ja a babát sírni hagyni, vagy manipulál­
ni a természetes alvásritmusát? Szeret
ott lenni, akármikor ébredjen is fel a
baba, de nem akar az ágyból kimászni,
hogy megnyugtassa? Azt hiszi, hogy a
boldogság forrása (az éjszaka közepén)
egy meleg baba? Ha igen, lehet, hogy
az ön számára jó az együttalvás.
Ha megosztjuk az ágyunkat a babá­
val, az nem jelenti azt, hogy teljesen fel­
adjuk az önálló alvás gondolatát (előbb-
utóbb minden gyerek megtanul önma­
ga aludni, és némelyik már hároméves
korban önként csinálja), csak azt, hogy
elnapoljuk addig, ameddig a baba és mi
magunk is felkészültnek nem érezzük
ra magunkat. Az ágymegosztás hívei azt
mondják, hogy a szüleikkel alvó babák­
ban pozitív érzések fejlődnek ki az al­
vás iránt (de azok, akik nem osztják
meg az ágyat, szintén érezhetnek így).
365
számára, különösen amikor a napok hosz-
szabbak. Tegyünk fel sötétítőfüggönyt
vagy bélelt fiiggönyt, hogy a hajnal su­
garai ne ébresszék fel a babát.
Rekesszük ki a forgalom zaját. Ha a
baba ablaka hajnalban nagy forgalmú
utcára néz, a zaj korán felébresztheti.
Próbáljuk zárva tartani az ablakát, a zaj
tompítására akasszunk fel egy vastag pok­
rócot vagy függönyt az ablak elé, vagy,
ha lehet, vigyük át a gyereket egy má­
sik, nem az utcára néző szobába. Vagy
használjunk ventilátort vagy más hát­
térzaj-generáló készüléket az utcai zaj
elnyomására.
Este tartsuk tovább fenn a babát.
A korai lefekvés sokszor korai felkelés­
sel jár. Próbáljuk a babát minden este
A szülők jelenléte - tapintásuk, szaguk
és hangjuk - a baba számára azt a meg­
nyugtató üzenetet továbbítja, hogy az
elalvás vagy felébredés után az újra elal-
vás biztonságos. Amikor eljön az idő,
hogy a babák a saját ágyukba kerüljenek,
nem félnek az alvástól vagy a sötéttől
(bár némelyik számára nehéz végül el­
szakadni a társaságtól).
Az együttalvás része az összetar­
tozáson alapuló nevelési filozófiának,
mely támogatja az éjszakai szoptatást,
ameddig a baba igényli, s ez tarthat ti-
pegős- vagy akár óvodáskorig. (Ne fe­
ledjük azért, hogy a gyakori éjszakai ét­
kezés, ha a fogak már kijöttek, hozzá­
járulhat a fogak romlásához.) Szintén
fontos - a családi harmónia szempont­
jából -, hogy mindkét szülő támogassa
az együttalvást, máskülönben a baba a
szó szoros értelmében kettőnk közé fog
kerülni. Az együttalvásról lásd még a
276. oldalt.
366
tíz perccel később lefektetni, ameddig
körülbelül egy órával későbbre nem tol­
tuk a lefekvés idejét. A sikerhez segít,
ha a szunyókálási és étkezési időket ez­
zel párhuzamosan, ugyanilyen tempóban
későbbre helyezzük át.
Nappal tartsuk tovább ébren a babát
Némelyik korai kelő egy vagy két óra
múlva szeretne újra aludni. A korai szu-
nyókálás korai lefekvéshez vezet, ami foly­
tatja a korai felkelés ciklusát. A ciklus
megtöréséhez minden reggel tíz perccel
később fektessük vissza a babát a kiságy­
ba, míg végül körülbelül egy órával ké­
sőbb fektetjük le; ez esetleg segíthet, hogy
tovább aludjon éjszaka.
Csökkentsük a nappali alvásidőt.
A babának összesen csak bizonyos meny-
nyiségű alvásra van szüksége - ebben a
korban átlagosan 14 és fél órára, de ez
babától függően nagymértékben változ­
hat. Lehet, hogy a miénk túl sokat alszik
nappal, és így kevesebbre van szüksége
az éjszaka folyamán. Korlátozzuk a nap­
pali alvást, egy alkalmat iktassunk ki,
vagy mindegyik alkalommal rövidítsük
meg az alvásidőt. De ne csökkentsük le
annyira a nappali alvást, hogy a baba es­
tére túlfáradjon (és várhatóan rosszab­
bul aludjon).
Várakoztassuk. Ne rohanjunk a babát
üdvözölni a bölcsőből felhangzó első hí­
vásra. Előbb várjunk öt percet. Szeren­
csés esetben összegömbölyödik és újra
elalszik, vagy legalább elszórakoztatja ma­
gát, amíg mi még pár percet alszunk.
Legyen kéznél szórakoztató eszköz.
Ha nem segít a szoba elsötétítése, en­
gedjük, hogy egy kevés fény bejuthas­
son, így játszhat, amíg az anyjára vár.
Például egy bölcsőtükör pár percig le­
kötheti a figyelmét. Ha a kiságyban bár­
milyen játékot hagyunk, gondoskodjunk
róla, hogy azzal biztonságosan egyedül
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
maradhasson (semmi plüss, semmi éles
perem, semmi apró darab).
Várakoztassuk a reggeliveL Ha meg­
szokta, hogy fél hatkor eszik, rendszere­
sen éhes lesz ebben az időben. Ha vele
egy időben kelünk fel, akkor se etessük
meg rögtön. Lassan csúsztassuk később­
re a reggeli idejét, így várhatóan nem kel
fel érte olyan korán.
Sajnos lehet, hogy mindezek az erőfeszí­
tések kudarcba íulladnak. Némelyik baba
számára összesen kevesebb alvás is elegen­
dő, mások kezdettől fogva korán kelők.
Ha a miénk ilyennek bizonyul, lehet,
hogy nem marad más választásunk, mint
korán kelni addig, amíg elég idős nem
lesz ahhoz, hogy felkelés után elkészítse
a saját reggelijét. Addig a legjobb túlélési
technika a korai lefekvés és a kora haj­
nali terhek megosztása lehet: a szülők kel­
jenek felváltva a baba ellátására (ez csak
akkor megy, ha az anya nem szoptat).
HASRA FORDULÁS
AZ ÉJSZAKA FOLYAMÁN
„A babámat mindig hanyatt
fektetem le aludni De most, hogy
már meg tudfordulni, átfordul,
és a hasán alszik. Aggódom
a bölcsőhalál veszélye miatt.”
Miután a babák megtanultak átfordulni,
nem lehet hanyatt fekve tartani őket,
ha a hason fekvést jobban szeretik. Es
nemcsak hogy semmi ok sincs a babát
hason fekve tartani, de felesleges is ag­
gódni, ha nem sikerül. A szakemberek
egyetértenek abban, hogy a könnyen át­
forduló baba jóval kisebb SIDS-ve-
szélynek van kitéve. Ennek két oka van:
először is, a leginkább SIDS-veszélyes
időszak már elmúlt, mire a baba át tud
fordulni, másodszor pedig, az átfordul­
ni képes baba jobban meg tudja magát
védeni attól, ami hason alva megnöveli
a SIDS veszélyét.
A HATODIK HÓNAP
A babát az első születésnapjáig es­
ténként hanyatt fektessük le, de nem kell
megijedni, ha éjszaka átfordul. Gondos­
kodjunk róla, hogy a kiságya biztonságos
legyen, kövessük továbbra is a 273. olda­
lon felsorolt, bölcsőhalált (SIDS) megelő­
ző tanácsokat, például csak kemény mat­
racot használjunk, kerüljük a párnákat,
pokrócokat, takarókat és plüssjátékokat.
fü rd é s a n a g y k á d b a n
J í babánk már túl nagy a gyerek­
kádjához. De rettegek a fürdő­
kádbanfürdetéstől-és úgy tűnik,
ő is. Egyszer próbáltam, de annyira
visított, hogy ki kellett vennem.
Hogyan tudom megfürdetni?*9
Mind a babának, mind a mamának fé­
lelmetes élmény lehet megmártózni a
családi fürdőkádban, a baba még kicsi
egy ekkora medencéhez, és könnyen ki­
csúszik a kezünk közül. Ha a balesetek
megelőzéséről (lásd a következő oldalon
a keretes szöveget) és a baba félelmének
enyhítéséről gondoskodunk, az öt-hat
hónapos gyerek számára a fürdőkád vízi
csodavilággá válik, a fürdetés pedig ked­
venc (bár nedves) családi szórakozássá.
Ha boldog „vízi” babát akarunk nevel­
ni, akkor tartsuk be a fürdőkádi fürde­
tésre vonatkozó alaptanácsokat (A cse­
csemőgondozás alapjai, 137. oldal), és
próbáljuk ki az alábbiakat:
A baba ismerős környezetben ismer­
kedjen az újjal. Pár este a babát az üres
fürdőkádba helyezett babakádban fürdes­
sük, mielőtt átváltunk a fürdőkádra. így
nem lesz annyira félelmetes az új kád,
amikor vízzel —és babával —van tele.
Próbáljuk ki üresen. Ha hajlandó
ta, egy halom játékkal együtt rakjuk a
babát az üres fürdőkádba (nagy fürdő­
lepedőn vagy kádülésben a megcsúszás
ellen). így hozzászokhat a környezethez
száraz állapotában - és remélhetőleg
367
felfedezi, mennyire mulatságos is a kád.
Ha a fürdőszoba kellemesen meleg, és a
baba jól érzi magát meztelenül, enged­
jük, hogy ruha nélkül játsszon a kádban.
Máskülönben maradjon felöltöztetve.
Mint minden fürdőkádi helyzetben,
soha, egyetlen másodpercre se hagyjuk
egyedül.
Tartsunk bemutatót. Miközben a ba­
bát valaki más tartja, mutassuk be a für­
dőkádi fürdetést egy mosható babán
vagy plüssállaton, közben folyamatosan
beszéljünk a gyerekhez megnyugtató han­
gon. Állítsuk be úgy, hogy minden részt­
vevő nagyon élvezi a dolgot.
Ne legyen hideg. A babák nem szeret­
nek fázni, és ha a fázást a fürdetéssel
asszociálják, fellázadhatnak ellene. Gon­
doskodjunk róla, hogy a fürdőszoba kel­
lemesen meleg legyen. Ha a fürdőszo­
ba nincs megfelelően fűtve, a forró víz
kiengedésével felmelegíthetjük. Amíg
a kád nincs feltöltve, és nem állunk ké­
szen vízbe dugni a babát, ne vetkőztes-
sük le. Legyen kéznél nagy, puha, lehe­
tőleg csuklyás törülköző, amibe bele­
tekerhetjük, mihelyt a vízből kivettük.
A babát alaposan töröljük meg a hajla­
tokban is, mielőtt kicsomagoljuk és fel­
öltöztetjük.
Legyen kéznél szórakoztató eszköz.
A baba számára legyen a fürdőkád egy
lebegő játszótér, így eltereljük a figyel­
mét, miközben megmossuk. Nagyon
jók a speciálisan tervezett fürdőjátékok
(különösen azok, amelyek a vízen lebeg­
nek) és a műanyag könyvek, valamint a
különböző méretű és alakú műanyag
edények. A fürdőjátékok penészesedé-
sét megelőzendő legalább hetente egy­
szer egy rész hipó és tizenöt rész víz
keverékével mossuk meg őket (gondos­
kodjunk alapos leöblítésükről), így meg­
akadályozhatjuk az esetleg fertőzést oko­
zó baktériumok felszaporodását.
368
Hadd fröcsköljön a baba. De a mama
ne fröcsköljön. A legtöbb baba számára
a fröcskölés a fürdési élmény legjobb
része, minél jobban el tudja az anyját áz­
tatni, annál boldogabb lesz. De míg szin­
te biztos, hogy szívesen fröcsköl, nem
biztos, hogy szeretne fröcskölés célpont­
ja lenni. Sok baba egy játékos fröcskölés
miatt utálja meg a fürdést.
Csináljuk párban. Némely baba hajla­
mosabb fürdeni, ha társasága van. Pró­
báljunk együtt fürdeni a babával, de ne­
ki megfelelő fürdővíz-hőmérsékleten. Ha
a baba hozzászokott már a páros fürdés­
hez, megpróbálhatjuk egyedül fürdetni.
Evés után nincs fürdetés. Kérdéses,
hogy anyánk egykor állandóan ismételt
nyári intelme orvosilag igazolható-e. De
jó ötlet lehet, ha a babát nem közvetle­
nül evés után hirdetjük, mivel az aktivi­
tás fokozódása öklendezéshez vezethet.
Ne húzzuk ki a dugót, amíg a baba
a kádban van. Nem csak fizikailag
lehet kellemetlen egy kiürülő kádban
lenni, pszichológiailag is az lehet. A gur-
gulázó hang megijeszthet még egy kis
csecsemőt is, az idősebb baba vagy a ti­
pegő pedig frászt kaphat attól, hogy ő is
lemegy a lefolyón a leeresztett, örvény­
lő vízzel.
Csak türelem. Előbb-utóbb a baba meg­
szereti a kádat. De gyorsabban megy, ha
a saját tempójában tudja megkedvelni,
szülői kényszer nélkül.
A SZOPTATOTT BABA
VISSZAUTASÍTJA A CUMIS­
ÜVEGET
„Szeretnék időnként egy cumisüveg
lefejt anyatejet adni a babámnak,
hogy kicsit egyszerűbb legyen az
életem, de nem hajlandó meginni
Mit tehetek?”
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
A baba nem ma született. Ellentétben
egy új jövevénnyel, már képes eldönte­
ni, hogy mit kíván és mit nem kíván, és
mi a legjobb módja céljának elérésére.
Amit akar: a mama kellemes, puha, me­
leg melle. Amit nem akar: egy gyárban
készült gumi- vagy műanyag cumi. Mi a
legjobb módja, hogy célját elérje? Az el­
sőért sír, a másodikat visszautasítja.
Ön ellen dolgozik, hogy ilyen sokáig
várt a cumisüveg megismertetésével, leg­
jobb lett volna hathetes kor előtt megis­
merteti vele (lásd a 223. oldalt). De
még lehetséges, hogy megnyerheti őt a
következő tanácsok segítségével:
Etessük éhgyomorra. A legtöbb baba
jobban elfogadja a cumisüveget, amikor
valami táplálóra vágyik. Próbáljuk tehát
az éhes babának felkínálni a cumisüveget.
Vagy etessük akkor, amikor tele a po­
cakja. Amikor a mellet keresi, némelyik
baba a felkínált cumisüvegtől ellenséges
lesz, úgy érzi, elárulták, becsapták. Ha
nálunk is ez az eset (és csak próbálkozás
és visszautasítás révén tudunk rájönni),
ne akkor kínáljuk a cumisüveget, ami­
kor a legéhesebb, hanem csak úgy, la­
zán, két szoptatás között. Lehet, hogy
jobb hangulatban lesz a kísérletezéshez,
és szeretne egy kicsit nassolni.
Mutassuk magunkat közömbösnek.
Ne viselkedjünk úgy, mintha nagyon
fontos lenne (még ha igenis az), visel­
kedjünk úgy, mintha nem számítana,
hogyan dönt a cumisüveggel kapcso­
latban.
Engedjük, hogy evés előtt játsszon.
Mielőtt elkezdjük a cumisüvegből etet­
ni, engedjük, hogy megfoghassa. Ha volt
rá lehetősége, hogy önállóan felfedezze,
esetleg hajlamosabb lesz beengedni az
életébe, és remélhetőleg a szájába is.
Esetleg saját maga rakhatja a szájába
- mint minden mást.
 b iz t o n sá g i t a n á c s o k a n a g y f ü r d ő k á d h o z
Annak biztosítására, hogy a fürdetés ne
csak élvezetes, de biztonságos is legyen,
kövessük az alábbi fontos tanácsokat.
Várjuk ki, amíg a baba ülni tud.
Mindkettőnk számára kellemesebb lesz
a fiirdőkádi fürdetés, ha a baba önállóan
vagy minimális támasszal ülni tud.
Legyen biztonságos az ülés. A ned­
ves baba könnyen kicsúszhat a kezünk
közül, és még a stabilan ülő is elcsúsz­
hat a kádban. És bár egy pillanatnyi víz
alá merülés nem ártalmas fizikailag,
hosszú távú félelmet kelthet a fürdés
iránt. (Természetesen ha megcsúszik,
és nem vagyunk ott, a következmények
sokkal súlyosabbak lehetnek.)
A fürdetőszék kiváltja azt, hogy
egyik kezünket mindig a babán kelljen
tartani, de a legtöbb szakember szerint
nem elég biztonságos. A jelenleg kap­
ható fürdetőszékekből olyat válasz-
szunk, amelynek alján gumi tapadóko­
rongok vannak, így stabilan a kádhoz
erősíthetjük, és soha ne használjuk a
széket a teljes és állandó felügyelet he­
lyettesítésére. Némelyik szék rendelke­
zik a baba alá rakható szivacspárnák­
kal, így fürdés közben nem csúszkál a
baba. Ha a mi fürdetőszékünk nem
ilyen, rakjunk a baba feneke alá tiszta
törlőkendőt vagy kis törülközőt, így
ugyanazt a hatást érjük el. Hogy a ned­
ves anyagban ne szaporodjanak el a bak­
tériumok, a ruhát öblítsük és csavarjuk
ki, majd rakjuk ki száradni, vagy min­
den fürdetéskor használjunk újat. Ha a
széknek van szivacspárnája, használat
után ugyanezért szárítsuk meg. Ha
nem használunk fürdetőszéket, a kád
alját műanyag kádszőnyeggel vagy csú­
szásmentes felragasztható mintázattal
béleljük ki, így megakadályozzuk a
csúszást.
Legyünk felkészültek. Mielőtt a ba­
bát a kádba helyezzük, legyen kéznél
minden, ami a fürdetéséhez kell: törül­
köző, törlőkendő, szappan, sampon, fíir-
dőjátékok és bármi más, amire szükség
van. Ha valamit elfelejtettünk, és ne­
künk kell érte mennünk, csavarjuk a
babát egy törülközőbe, és vigyük ma­
gunkkal. A felkészüléshez tartozik,
hogy a fürdőkád közeléből eltávolítunk
mindent, ami a kíváncsi baba kezében
veszélyes lehet, például szappant, borot­
vát, sampont.
Jelenlét. A babának a fürdés minden
percében felnőtt felügyeletére van szük­
sége —és ez így lesz az első öt év für­
detései során. Soha, még egy másod­
percre se hagyjuk a kádban felügyelet
nélkül, még babaszékben sem (kicsúsz­
hat vagy kimászhat belőle). Ne feled­
kezzünk meg arról a megdöbbentő sta­
tisztikáról, amikor megszólal a telefon
vagy csöngetnek, felforr a víz a tűzhe­
lyen, vagy bármi el akarja vonni a figyel­
münket a gyerekről: a csecsemők fulla-
dásos balesetének 55 százaléka a fürdő­
kádban történik.
Könyökteszt. A kezünk sokkal job­
ban elviseli a hőt, mint a baba érzé­
keny bőre. A víz hőmérsékletét a kö­
nyökünkkel vagy a csuklónkkal, vagy
kádhőmérővel ellenőrizzük, mielőtt a
babát beletesszük. Legyen a víz kelle­
mesen meleg, de nem forró. A meleg
vizes csapot zárjuk el előbb, így a csap­
ból csepegő víz hideg lesz, és nem
égetheti meg a babát. A bojler 50 °C
alá állítása szintén segíthet megelőzni
a baba leforrázását. A fürdőkádcsap­
ra helyezhető biztonsági borítás meg­
védheti a babát az égésektől és az üté­
sektől.
370
Ne legyen szem előtt a mellünk. És
az anya sem, amikor elkezdődik a cumis-
üvegezés. A szoptatott baba nagyobb
eséllyel fogadja el a cumisüveget az apá­
tól, a nagymamától vagy más gondozótól,
amikor az anya nincs szaglótávolságon
belül. Amíg meg nem szokta a cumisüve­
ges etetést, már a mama hangja képes
elvenni a kedvét a cumisüvegtől.
Próbáljunk ki egy kedvenc italt Lehet,
hogy a baba nem a cumisüveget, hanem
a benne található italt utasítja vissza.
Némelyik csecsemő jobban fogadja a cu­
misüveget, ha ismerős anyatej van ben­
ne, mások az anyatej eredeti forrására
emlékezve más italt sokkal jobban fo­
gadnak. Próbáljunk ki helyette tápszert
vagy hígított alma- vagy szőlőlevet.
Lopjuk oda álmában. Aki a cumisüve­
get adja, vegye fel az alvó babát, és ak­
kor próbálja megkínálni vele. Lehet, hogy
pár hét után már ébren is elfogadja a
cumisüveget.
Néha fel kell adni - ideiglenesen.
Ne engedjük, hogy a cumisüveg veszeke­
dés középpontja legyen, mert akkor esé­
lyünk sem lesz a győzelemre. Mihelyt a
baba tiltakozni kezd a cumisüveg ellen,
vegyük el, és próbálkozzunk másik na­
pon. Az állhatatosság - miközben meg­
őrizzük semleges viselkedésünket - lehet,
hogy elég lesz. Legalább pár hétig pró­
báljuk pár naponként egyszer felkínál­
ni a cumisüveget, mielőtt beismerjük
a vereséget.
Ha vereséget szenvedtünk, ne veszítsük el
a reményt. A mellünkre van alternatíva:
a pohár. A legtöbb öt-hat hónapos baba
már képes megtanulni a pohár kezelését,
és boldogan fogyasztja el belőle a kiegé­
szítő étkezéseket (lásd a 336. oldalt), né­
melyik elég szakképzett pohárhasználó
lesz az első év végére (időnként már nyolc-
kilenc hónapos korra) ahhoz, hogy a mell­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
től rögtön a pohárra válasszuk el - ami
megkíméli a szülőket a cumisüvegtől
való elválasztás további lépésétől.
A SZÉKLET JELLEGÉNEK
MEGVÁLTOZÁSA
yyAmióta az elmúlt héten elkezdtem
a szoptatott babámnak szilárd
ennivalót adni, a széklete szilárdabb
lett - amit vártam - de sötétebb
és szagosabb is. Ez természetes?”
Elmúlt az az idő, amikor minden, ami a
babán áthaladt, tisztán és ártatlanul buk­
kant elő. A szoptatott baba szülője számá­
ra időnként megdöbbentő lehet az átál­
lás a puha, mustárszerű, nem túl bűzös
székletről a sűrű, sötét, szagos székletre.
Bár lehet, hogy a változás nem esztétikus,
de természetes. Azt várhatjuk, hogy a ba­
ba széklete egyre felnőttesebb lesz, ahogy
az étrendje is - de az elválasztásig a szop­
tatott babáké esetleg lágyabb marad,
mint a cumisüvegből etetetteké.
,,0 babámnak először adtam
sárgarépát, és a következő széklete
élénk narancssárga volt.”
Ami bemegy, annak ki is kell jönnie. És
a fejletlen emésztő rendszerű babák ese­
tében a táplálék utazása során nem sokat
változik. Miután elkezdték a szilárd ételt,
a széklet alkalomról alkalomra változik,
sokszor színben vagy állagban tükrözi az
előző étkezést. Később a nem jól meg­
rágott étel —különösen a nehezebben
megemészthető darabok - egészben vagy
majdnem egészben jöhet ki. És ameddig
a széklet nem nyálkás és nem különösen
híg, ami a bélrendszer irritációját jelent­
heti (és ebben az esetben pár hétig ne
adjuk az érintett ételt), gond nélkül foly­
tathatjuk a baba új, változatos étrendjét.
A BABA FOGAINAK ÁPOLÁSA
„A lányom elsőfoga most jött ki
Az orvos szerint el kellene
A HATODIK HÓNAP
kezdenem mosni, de valahogy
butaságnak tűnik.”
Azok a kijövetelük előtt annyi fájdalmat
és az íny áttörésekor annyi izgalmat
okozó kis gyöngyök kihalásra ítéltettek.
Mindegyik várhatóan kiesik az iskolás­
kor elején, lecserélődik végleges fogakra.
Tehát miért gondozzuk őket?
Több oka van. Először is, mivel őr­
zik a végleges fogak helyét, a szájat per­
manensen deformálhatja ezeknek az első
fogaknak a romlása és pusztulása. Má­
sodszor, a babának még több évig szük­
sége van a tej fogakra harapáshoz és rá­
gáshoz, a rossz fogak akadályozhatják a
helyes táplálkozást. És az egészséges fogak
szükségesek a helyes beszéd fejlődéséhez
és a megfelelő megjelenéshez - a gyerek
önbizalma szempontjából mindkettő na­
gyon fontos. Az a gyerek, aki hibás fogak
miatt nem tud tisztán beszélni, vagy aki­
nek csukva kell tartani a száját, hogy
lyukas vagy hiányzó fogait eldugja, nem
érzi annyira jól magát a bőrében. Végül,
ha a gyerek korán kezdi el a fogmosást,
mire a második fogkészlet kijön, való­
színűleg már természetes lesz számára a
helyes fogápolás.
Az első fogakat letörölhetjük tiszta,
nedves gézlappal, törlőkendővel vagy er­
re a célra tervezett, eldobható ujj fogke­
fével, moshatjuk vízzel nedvesített,
nagyon puha, kicsi csecsemőfogkefével
(amelynek csak háromsornyi sörtéje van).
A fogorvos (hamarosan amúgy is szük­
ség lesz rá) vagy gyógyszerész javasolhat
megfelelő fogkefét, és segíthet az ujj-
fogkefék megtalálásában. Amíg az őrlők
ki nem jönnek, várhatóan jobban tisztít
a törlés, de a fogmosás olyan szokást ta­
nít meg a babának, amire az életfogytig
tartó helyes fogápolás során szüksége lesz,
tehát legjobb a kettő kombinációja.
A törlést vagy fogmosást étkezések után
és lefekvés előtt végezzük. Legyünk óva­
tosak - a babafogak puhák. Gyengéden
töröljük vagy mossuk meg a nyelvet is,
371
mivel szintén lehetnek rajta bacik (de csak
a nyelv elejét mossuk meg, a túlzott
hátranyúlás öklendezést válthat ki).
A baba fogainál nincs szükség fog­
krémre, de megízesíthetjük a fogkefét
egy pici fogkrémmel (olyat használjunk,
ami csecsemőkre és tipegőkre van ter­
vezve, és nem tartalmaz fluoridot), ha ez
a fogmosásban érdekeltebbé teszi a ba­
bát. Ha fluoridos fogkrémet használunk,
csak egy borsónyit rakjunk a fogkefére.
A legtöbb baba imádja a fogkrém ízét,
és amikor vége a fogmosásnak, kiköpés
helyett lenyeli, így túl sok fluoridot
fogyasztana. A legtöbb idősebb baba és
tipegő vágyik arra, hogy „maga csinálja”.
Miután már megvan a kézügyessége,
engedjük, hogy a baba saját maga mos­
sa meg a fogait étkezések után, de lefek­
vés előtt a fogakat rendszeresen töröljük
át alaposan gézlappal, vagy mossuk meg
ujj fogkefével. Engedjük, hogy nézzen,
miközben a saját fogainkat ápoljuk. Ha
anya és apa jó fogápolási példával jár
elöl, később megbízhatóbb fogmosó és
még később fogselymező lesz.
Bár a fogmosás és fogselymezés a
baba élete során folyamatosan fontos lesz,
mostantól a megfelelő táplálkozás ugyan-
A BABA ELSŐ FOGKEFÉJE
Amikor a baba első fogkeféjét választ­
juk ki, nem minden a kinézet - bár
a kedvenc figurák és az élénk színek
mindig hasznosak lehetnek. A minő­
ség is számít. A sörte legyen puha,
hogy ne sértse meg az érzékeny ínyt;
ha a sörték pereme megkeményedett
(ami viszonylag gyorsan megtörté­
nik, ha a baba szeret ráharapni), akkor
ki kell cserélni. Még ha a fogkefe tel­
jesen újnak tűnik, akkor is kettő­
négy havonta cserélni kell, mivel az
idő során a szájból származó bakté­
riumok a fogkefén felszaporodnak.
372
annyira befolyásolhatja fogai (igazából
a születése előtt megalapozódott) egész­
ségét. A megfelelő kalcium, foszfor, fluo­
rid és más ásványi anyagok és vitaminok
fogyasztásának biztosítása (különösen a
C-vitaminé, ami segít az ínyek egészségé­
nek megőrzésében), valamint a finomí­
tott cukrokban gazdag ételek (beleértve
a forgalmazott fogzási kekszeket) vagy ra­
gacsos természetes édesség (mint például
szárított gyümölcsök, például mazsola)
korlátozása megelőzhet sok, fogszuvaso­
dással és fogínyvérzéssel járó problémát.
Ideális esetben az édességeket (még az
egészségeseket is) korlátozzuk napi egy­
szeri vagy kétszeri alkalomra, mivel mi­
nél jobban eloszlik a cukorfogyasztás a
nap folyamán, annál nagyobb a fogakra
nézve a veszély. Az étkezésekkel együtt
adjuk őket, mivel így kevésbé károsítják
a fogakat, mint étkezések között fogyaszt­
va. Vagy az édességek fogyasztása után
rögtön mossuk meg a baba fogait.
Amikor a baba édességeket vagy szén­
hidrátokban gazdag nassolnivalót fogyaszt
az étkezések között, és nincs kéznél fog­
kefe, adjunk egy darab sajtot utána (emen­
tálit vagy cheddart, ha már megkóstolta
őket), amely képes a lepedékben lévő ba-
cik által termelt, fogromlást okozó sava­
kat semlegesíteni. A további fogbizton­
ság érdekében szoktassuk hozzá a babát
ahhoz, hogy gyümölcslevet csak pohár­
ból igyon (felvizezve adjuk, étkezésekkel
és uzsonnákkal együtt, nem köztük) és
soha ne engedjük, hogy cumisüveggel fe­
küdjön le aludni. A csőrös pohár haszná­
latát is korlátozzuk (lásd a 337. oldalt).
A megfelelő otthoni fogmosás és
étkezés mellett a babának megfelelő,
szakszerű orvosi felügyelet is szükséges,
hogy egészséges ínyben ép fogai legye­
nek. Mielőtt bármi sürgős probléma
akad, kérjük meg a baba orvosát, java­
soljon megbízható gyerekfogászt vagy
olyan fogászt, aki sok gyereket kezel, és
jól tud velük bánni. Ha kérdésünk van
a baba fogaival kapcsolatban, hívjuk fel
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
az illetőt vagy kérjünk időpontot, amint
a kérdés felmerül.
Az első rutinellenőrzés az első és a
második születésnap között legyen (a hat
és tizenkét hónapos kor között a babák
a fogromlás tekintetében nagy veszély­
nek vannak kitéve —például azok a ba­
bák, akik rendszeresen alszanak egy cu­
misüveg gyümölcslével vagy tápszerrel,
akik sokszor kortyolgatnak éjszaka vagy
napközben, vagy akik napjuk nagy részét
cumisüveggel a szájukban töltik). Minél
korábbi az orvosi vizsgálat, annál na­
gyobb az esély a fogproblémák megelő­
zésére (a fogorvosi vizsgálattal kapcsola­
tos fóbia is gyakoribb azoknál, akiket a
fogorvoshoz először már nagyobb tipe­
gőkorukban viszik el). A távol elhelyez­
kedő fogakat, amik később egymás mel­
lé húzódnak, általában nem szükséges
korán kezelni.
CUMISŰVEG-SZINDRÓMA
„Egy baráti családban a babának
ki kellett húzni az első kétfogát
cumisüveg-szindróma miatt.
Hogy akadályozhatom meg,
hogy a kisfiámmal ez történjen?”
Nincs semmi annál aranyosabb, mint egy
mosolygó, elöl foghíjas első osztályos.
De a cumisüveg-szindróma miatt elvesz­
teni a fogakat - mielőtt itt az ideje a ki­
hullásuknak - már nem annyira aranyos.
Szerencsére a cumisüveg-szindróma
teljes mértékben megelőzhető. Leggyak­
rabban az első két életév során alakul ki,
amikor a fogak a legérzékenyebbek, és
oka legtöbbször az, hogy a baba rend­
szeresen cumisüveggel (vagy mellbim­
bóval) a szájában alszik el. Az éppen fo­
gyasztott folyadékban (anyatej, tápszer,
gyümölcslé, tehéntej vagy cukrozott ital)
lévő cukor a szájban lévő baktériumok­
kal együtt rongálja a fogakat. A romlást
fokozza, hogy alvás közben jelentősen
csökken a nyáltermelés, amely általá­
ban felhígítja az ételt és az innivalót, és
A HATODIK HÓNAP
segíti a nyelési reflexet. Mivel keveset nyel,
az utolsó korty a baba szájában marad,
és órákig érintkezik a fogaival.
A cumisüveg-szindróma elkerülése
érdekében:
+ Soha ne adjunk a babának glükóztar­
talmú (cukros) vizet, még fogainak ki­
bújása előtt sem, így nem szokik hozzá
az édes ízhez. Ugyanez vonatkozik más
cukros italokra, mint például áfonya­
nektárra, gyümölcslékeverékekre, gyü­
mölcsitalokra vagy gyümölcsnektárokra.
Még a 100 százalékos gyümölcsleveket
is hígítsuk vízzel. Ha lehetséges, gyü­
mölcslevet csak pohárban kínáljunk, így
a baba nem szokik rá a gyümölcsleves
cumisüvegre.
♦ Miután a baba fogai kijöttek, ne fektes­
sük le este aludni vagy nappal szunyó­
kálni egy cumisüveg tápszerrel, anyatejjel
vagy gyümölcslével. Nem fog problémát
okozni, ha csak alkalmanként fordul elő,
de ha rendszeresen, akkor igen. Ha mu­
száj lefekvéskor cumisüveget adni neki,
legyen benne tiszta víz, ami nem káro­
sítja a fogakat (és ha fluoridos, akkor még
erősítheti is).
♦ Ne engedjük, hogy a baba cumiként
használjon egy cumisüveg tejet vagy gyü­
mölcslevet, és azzal másszon vagy feküd­
jön, miközben kedvére kortyol belőle.
Az egész napos kortyolgatás éppannyira
káros a fogakra, mint az éjszakai szopo-
gatás. A cumisüvegeket tekintsük az ét­
kezések, az uzsonnák tartozékának, és
használjuk rendszeresen, a megfelelő el­
rendezésben (a karunkban, a babaszék­
ben, az etetőszékben vagy más megfele­
lő, etetésre alkalmas székben) és megfe­
lelő időben. Ugyanezek a szabályok vo­
natkoznak a kortyolgatós poharakra
(lásd a 337. oldalt).
♦ Ne engedjük, hogy az ágyunkban alvó
baba egész éjszaka a mellünknél marad­
373
jon, és amikor neki tetszik, szophasson.
Az anyatej szintén fogkárosodást okoz­
hat, márpedig ha engedjük, hogy meg­
üljön a baba szájában, a folyamatos éjsza­
kai szopás során ez megtörténhet.
♦ Tizenkét hónapos kortól ne használ­
junk cumisüveget.
ÁTTÉRÉS TEHÉNTEJRE
„Szoptatom a gyerekemet,
és szeretném elválasztani
Nem akarok neki tápszert adni
Adhatok tehéntejet?”
A tehéntejet ne adjuk az első születésnap
előtt. Minden orvos azt javasolja, hogy
amennyiben lehetséges, az egész első év­
ben szoptassunk (és utána addig, amed­
dig anyának és gyereknek kívánatos).
Amennyiben ez nem lehetséges, a baba
elsődleges itala vassal dúsított csecsemő­
tápszer legyen (az okokat lásd a 110. ol­
dalon). Bár sok, elsősorban idősebb ba­
bákra kifejlesztett tápszer van a piacon,
a legtöbb orvos szerint nincs szükség rá­
juk. Kérdezzük meg a baba orvosát, mi­
előtt eldöntjük, hogy melyik tápszert
választjuk.
Amikor tehéntejre váltunk az év vé­
gén, használjunk teljes tejet, ne csökken­
tett zsírtartalmú vagy zsírtalan tejet. Két­
éves korig a teljes tej javasolt, bár néhány
orvos tizennyolc hónapos kortól enge­
délyezi a 2 százalékos tejet.
SÓFOGYASZTÁS
^Általában vigyázok, hogy aférjem
és én mennyi sótfogyasztunk.
De mennyire kell vigyáznom
a lányom étrendjében lévő sóra?”
A csecsemőknek, mint mindannyiunk­
nak, kell a só. De nekik éppúgy, mint
nekünk, nem kell sok. A veséik nem tud­
nak nagy mennyiségű nátriumot kezelni,
ezért lehet, hogy a természet az anyatejet
374
nagyon nátriumszegény itallá tette (kb.
poharanként 5 milligramm nátrium, ösz-
szevetve a tehéntej poharankénti 120 mil­
ligrammjával). És van rá néhány bizonyí­
ték, hogy túl sok só, túl korán, különösen
ha a családban öröklődik a magas vér­
nyomás, előkészíti a terepet a felnőttkori
magas vérnyomásnak. A korai, nátrium­
ban gazdag étrend elősegítheti az élet
során a sós dolgok élvezetét.
Mivel a túl sok nátrium nem jó a ba­
bák számára, a főbb gyártók nem tesz­
nek sót a bébiételeikbe. A szülők, akik
maguk készítik a bébiételeket, szintén
jobb, ha kihagyják. Ne higgyük, hogy a
zöldbab vagy a krumplipüré nem fog íz­
leni a gyereknek, ha nincs megszórva só­
val csak azért, mert mi sóval szeretjük.
Engedjük, hogy az ízlelőbimbói megta­
nulják, hogy só nélkül milyen az ételek
íze, és gyerekünk egy életen át tartó, egész­
séges hozzáállást sajátíthat el.
A címkék rendszeres elolvasásával
gondoskodhatunk arról, hogy a baba ne
szokjon rá a nagy sótartalmú étkezések­
re, és egy füst alatt a család sófogyasztá­
sát is csökkenthetjük. Nagy mennyiségű
nátriumot találhatunk a legváratlanabb
készítményekben, beleértve a kenyereket,
a reggeli gabonapelyheket, a süteménye­
ket és a kekszeket. Mivel a hat hónapos
és egyéves kor közötti babának nincs szük­
sége többre, mint naponta 250-750 mil­
ligramm nátriumra, adagonként 300 vagy
több milligrammot tartalmazó ételek
gyorsan ezen szint fölé viszik a fogyasz­
tást. A baba számára olyan ételeket vá­
lasszunk, amelyek adagonként kevesebb
mint 50 milligrammot tartalmaznak.
A GABONAPELYHEK
ELUTASÍTÁSA
„Elkezdtük a babánkat rizsnyákkal
etetni, amint kell, de nem szerette.
Továbbléptünk zöldségekre és gyü­
mölcsökre - amiket nagyon szeret.
Szükséges gabonapelyhet ennie?**
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
Nem a gabonapehely az, amire a babák­
nak szükségük van, hanem a vas, amivel
dúsítják. A tápszerrel etetett csoport
számára nem probléma a gabonapehely
visszautasítása, mivel ezek a babák ebből
a létfontosságú ásványi anyagból más­
honnan kapják a szükségletüket. Miután
átlépték a hat hónapos korhatárt, a szop­
tatott babáknak szükségük van további
vasforrásra. Szerencsére míg a dúsított
baba-gabonapelyhek nagyon népszerű
alternatív vasforrások (legalábbis a kez­
dő étkezők többsége és szüleik körében),
nem az egyedüliek. A gabonapelyhet visz-
szautasító, szoptatott csecsemők valami­
lyen vaskiegészítővel pótolhatják a szük­
ségletüket. Kérdezzük meg az orvostól,
mit tanácsol.
És mielőtt bezárnánk a spájz ajtaját
a gabonapehely előtt, adjunk a babának
egy másik változatot - rozsot például vagy
zabot. Lehet, hogy kalandvágyóbb ízlelő­
bimbói természettől fogva kicsit erősebb
ízt kívánnak (a rizs egyértelműen a leg-
NINCS HÚS?
NEM PROBLÉMA
Van tej, más tejtermék és tojás a ve­
getáriánus étrendünkben? Ha igen,
akkor a baba számára a megfelelő
tápanyagok biztosítása pofonegysze­
rű lesz. A kalciummal biztosan nincs
gond, a tejterméket biztosítják (mi­
közben sok A-, B12- és D-vitamint
is tartalmaznak). A fehérjével szin­
tén nincs gond, a tejtermékek itt is
segítenek. (A halvegetáriánusok, akik
halat fogyasztanak, de húst nem, még
könnyebben megoldják a fehérjeprob­
lémát.) A tojássárgája, miután fogyasz­
tása már engedélyezett, további fehér­
jét, illetve vasat biztosít, DHA-gazdag
tojásokat használva pedig létfontos­
ságú omega-3 zsírsavakat nyújtha­
tunk, azok összes előnyével együtt.
A HATODIK HÓNAP
ízetlenebb). Vagy keverjünk össze egy kis
gabonapelyhet a gyerek által kedvelt gyü­
mölcsök egyikével. Ezt nem javasoljuk
olyan babáknak, akik önmagában is sze­
retik a gabonapelyhet, viszont semmi baj
nem származik abból, ha a párosítást
olyan baba kapja, aki szereti a gyümöl­
csöt, de visszautasítja a gabonapelyhet).
VEGÁN ÉTREND
„Szigorú vegetáriánusok vagyunk,
és szeretnénk a lányunkat hason­
lóan nevelni Az étrendünk tud elég
tápanyagot biztosítani számára?”
Ami jó a vegán gúnárnak és lúdnak, az jó
lehet a kislibának is. Az állati terméke­
ket visszautasító szülők milliói nevelnek
teljesen egészséges gyereket anélkül, hogy
tejet, húst vagy halat adnának neki. Hosz-
szú távon a vegetáriánus életmódnak po­
zitív egészségügyi hatásai lehetnek - csök­
kentve a szívbetegség, rák és más, zsíros,
alacsony rosttartalmú, hússal teli étrend­
del kapcsolatba hozott betegségek esélyét.
Azonban vannak hátrányai is a gyerek ve­
getáriánus étrendjének, ezek elkerülésé­
re a következőkre legyünk figyelemmel:
♦ Szoptassuk a babát. Ha lehetséges,
legalább egy évig tartson a szoptatás, ez
ugyanis elősegíti, hogy a csecsemő élete
első hat hónapjában megkapja az összes
tápanyagot, és az első év második felé­
ben a tápanyagok a többségét - feltéte­
lezve, hogy az anya megkapja az összes
szükséges tápanyagot (beleértve a folsa-
vat és kiegészítőkből a Bi2-vitamint),
hogy jó minőségű anyatejet válasszon
ki. Aki nem tud szoptatni, az olyan szó-
jatápszert adjon, amit az orvos javasol.
♦ Használjunk kiegészítőket, ha szük­
séges. Beszéljük meg az orvossal, hogy a
szoptatott baba kapjon-e vasat, D-vita­
niint, folsavat és Bi2-vitamint (ami csak
állati termékekben található meg) tartal­
mazó csecsemővitamin-tablettát. (Lásd
375
a 177. oldalt további információért a vi­
taminkiegészítőkkel kapcsolatban.) A ki­
egészítő biztosan szükséges lesz, amikor
a babát elválasztjuk az anyatejtől vagy a
tápszertől.
♦ Válogatósán! Csak teljes kiőrlésű ga-
bonapelyheket és kenyereket tálaljunk,
miután a baba túllépett a kezdő baba-
gabonapelyheken. Ezek az általában álla­
ti termékekből származó vitaminokból,
ásványi anyagokból és fehérjéből többet
biztosítanak, mint fehér liszttel készült
változataik.
♦ Használjunk tofut. Amikor a baba
szilárd ételt kezd fogyasztani, adjunk ne­
ki tofut és más, szójaalapú termékeket
a további fehérje biztosítására. Az első
év vége felé az étrendhez további fehér­
jeforrásként adhatunk puhára főzött bar­
na rizst, összetört csicseriborsót vagy más
hüvelyeseket (bab és borsó), és nagy fe­
hérjetartalmú vagy teljes kiőrlésű tész­
tákat. És ne felejtsük el a szóját. Puhára
főzve és meghámozva, kezdetben püré
formában tálalva, majd összetörve a szó­
jabab finom, és tele van fehérjével.
♦ Koncentráljunk a kalóriákra. A babák­
nak sok kalóriára van szükségük a növe­
kedéshez, és a csak növényi ételekre kor­
látozott étrendből nehezebb elég ener­
giát nyerni. Annak megállapítására, hogy
a baba elég kalóriát kap-e, kövessük a
baba testsúlygyarapodását; ha lelassul,
növeljük meg az anyatejfogyasztást, és
koncentráljunk a kalóriadús növények­
re, például az avokádóra.
♦ Legyen elég kalcium. Elválasztás után
kicsit bonyolultabb lesz biztosítani, hogy
a baba az erős és egészséges csontokhoz
és fogakhoz elég kalciumot kapjon. Jó
vegetáriánus kalciumforrás a kalcium­
mal dúsított gyümölcslé, a kalciummal
készített tofu (de figyeljünk a sok, kal­
ciumot nem tartalmazó szójaitalra és
376
fagyasztott desszertre), a brokkoli és más
zöld leveles zöldségek. Mivel ezek és más,
nem tejtermék eredetű kalciumforrások
nem kedvencei a gyerekeknek, lehet,
hogy kalciumkiegészítőt kell adni a gye­
rek étrendjéhez, ha nem akarunk neki
tejet adni. Tanácsot ad az orvos.
♦ Ne feledjük a zsírt - a jó zsírt. A lazac
és más halak és a DHA-gazdag tojások
létfontosságú omega-3 zsírsavakat tartal­
maznak. A vegánoknak, akik nem fo­
gyasztanak állati termékeket, máshol kell
keresniük ezeket a jó zsírokat. Mivel a
zöldségek nem biztosítanak előre gyár­
tott DHA-t, kérjünk az orvostól DHA-
kiegészítőket (mint amilyeneket a cse­
csemőtápszerhez adnak).
A VÉRSZEGÉNYSÉG
ELLENORZESE
„Nem tudom, miért akutja
a következő látogatás során
az orvos afiamat vérszegénységre
tesztelni. Koraszülött volt, de most
már egészséges és aktív.*9
A vassal dúsított tápszernek és baba-ga-
bonapelyheknek köszönhetően a vérsze­
génység ma már ritka a jól táplált babák
között (100 középosztálybeli csecsemőből
csak 2-3 lesz vérszegény). Ennek követ­
keztében a vérszegénység (a vörösvértes-
tek alacsony fehérjetartalma) rutinszerű
ellenőrzését nem tekintik nélkülözhetet­
lennek. De mivel az enyhe vérszegény­
ségben szenvedő babák általában nem
mutatják az állapot jellegzetes tüneteit
(sápadtság, gyengeség és/vagy ingerlé­
kenység) - és mivel a legtöbb látszólag
egészséges és aktív - , csak vérvizsgálattal
lehet diagnosztizálni. Ez az oka annak,
hogy a biztonság kedvéért sok orvos el­
végzi a tesztet (hat és kilenc hónapos
kor között alacsony születési súlyú cse­
csemők esetében, és kilenc és tizenkét
hónapos kor között a többinél).
A babák vérszegénységének leggya­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
koribb oka a vashiány —általában olyan
babákban fordul elő, akik alacsony vas­
tartalékkal születtek, például koraszülött
csecsemőknél, akiknek nem volt idejük a
születés előtt tartalékot felhalmozni, és
olyan babáknál, akiknek az anyja nem
kapott elég vasat a terhesség alatt. A ki­
hordott babáknak általában van elég vas-
tartalékuk, hogy az élet első pár hónap­
ját átvészeljék. Utána, mivel a babáknak
nagy mennyiségű vasra van szükségük
ahhoz, hogy a növekedés mértékével pár­
huzamosan növeljék a vérmennyiségü-
ket, az étrendjükben szükségük van vas­
forrásra, például vassal dúsított tápszerre
(cumisüvegből táplált babák számára)
vagy vassal dúsított baba-gabonapehely-
re. Bár a kizárólagos szoptatás az első
négy-hat hónapban a legjobbnak tartott
babatáplálási mód, és az anyatejben lévő
vas nagyon jól szívódik fel, hat hónapos
kor után a szoptatás egyedül nem bizto­
sít elég vasat.
Általában olyan, teljes időre született
babánál jelentkezhet vashiányos vérsze­
génység, aki tápanyagforrásként elsősor­
ban az anyatejet (hat hónapos kor után),
tehéntejet, alacsony vastartalmú tápszert
kap, és kevés szilárd ételt fogyaszt. Mi­
vel a vérszegénység csökkenti étvágyát a
szilárd étel, egyetlen vasforrása iránt, egy
kevesebb vas/kevesebb étel/kevesebb
vas/kevesebb étel ciklus alakul ki, ami
még tovább rontja a helyzetet. A felírt
vaspótló cseppek általában gyorsan meg­
oldják a problémát.
A baba vashiányos vérszegénységének
elkerülésére próbáljuk a következőket:
♦ Cumisüveges etetésnél gondoskodjunk
vassal dúsított tápszerről.
♦ Szoptatásnál gondoskodjunk hat hó­
napos kor után vaspótlásról valamilyen
kiegészítő formájában (például vassal
dúsított gabonapehely, vagy ha az orvos
javasolja, vasat is tartalmazó vitamin-
a hatodik h ón ap
cseppek). Lehetőleg egyidejűleg kapjon
C-vitamint is, ami javítja a vas felszívó-
dását.
+ Amint a baba szilárdétel-fogyasztása
nő, építsünk be vasban gazdag ételeket
(lásd a 329. oldalt).
+ Ne adjunk túl sok korpát a babának
(például korpás muffinokat vagy korpás
gabonapehelyhet), mivel zavarhatja a vas
felszívódását.
BABALÁBBELI
J í babám természetesen még
nemjár, de nem érzemfelöltöztetve
cipő nélkül”
Bár a baba számára a fejlődés ezen szaka­
szában a zokni, a kötött kiscipő vagy a
Tudnunk kell
ÍGY KELTSÜK FEL A NAGYOBB BABA ÉRDEKLŐDÉSÉT
Ha a baba ösztönzése az élet első pár
hónapjában találékonyságot igényel,
a fél évet megközelítő babáé valóságos
művészet. A baba fizikailag, érzelmi­
leg és értelmileg már nem egy bábu.
Most már készen áll, és képes aktívan
részt venni a tanulási folyamatban és
az érzékek összehangolásában - látni,
hogy mit érintett meg, keresni, hogy
mit hallott, és megérinteni, amit meg­
kóstolt.
Ugyanazok az irányvonalak, ami­
ket Az első hónapokban m ég nem kell
sietni!című részben (lásd a 233. oldalt)
tárgyaltunk, még akkor is érvényesek,
amikor a baba életének második fél
évét elérjük, de jelentősen kibővülnek
a használható aktivitás típusok. Alapjá­
ban a következő fejlődési irányokra kon­
centrálhatunk:
377
meztelen láb a legjobb, nincs semmi rossz
abban, ha speciális alkalmakra cipőt hú­
zunk a lábára - ha annak típusa megfele­
lő. Mivel a baba lába még nem járásra
való (legalábbis egyelőre), a cipőjének sem
kell azt a célt szolgálnia. A csecsemőcipők
legyenek könnyűek, lélegző anyagból
(bőr vagy szövet, de nem műanyag),
olyan hajlékony talppal, hogy a baba uj­
jait tudjuk érezni rajtuk keresztül (a ke­
mény talpakról feledkezzünk el). A stabil
bokarögzítéssel rendelkező cipők (maga­
sabb szárnak) nemcsak hogy feleslegesek
és egészségtelenek most a láb számára,
de akkor is azok lesznek, ha a baba járni
kezd. És figyelembe véve, hogy milyen
gyorsan fogja az első cipőit kinőni, logi­
kus, hogy olcsók legyenek.
A már járó babának cipőválasztáshoz
lásd a 48. oldalt.
A babák nagyon szeretnek ölben állni.
Ha felhúzzuk őket ebbe a pozícióba,
az nemcsak szórakoztatja őket, hanem
segíti a lábizmok fejlődését, amelyekre
később szükségük lesz a segítség nélküli
felkapaszkodáshoz és az álláshoz.
Nagyobb mozgási képességek. Az ülés­
hez, mászáshoz, járáshoz, labdázáshoz és
triciklin tekeréshez szükséges nagyobb
mozgási erő és koordináció kifejleszté­
sére a baba hozzásegítésének legjobb mód­
ja a sok lehetőség biztosítása. Gyakran
változtassuk a baba helyzetét - hátról
hasra, a feltámasztottról a nem feltámasz­
tottra, a kiságyból a padlóra - , így lehe­
tőséget adunk a fizikai képességek gya­
korlására. Amikor úgy érezzük, hogy a
baba készen áll rá (amit addig nem tud­
hatunk meg, amíg ki nem próbáltuk),
adjunk neki lehetőséget a következőkre:
♦ álljon az anyja ölében, és ugráljon
♦ húzza fel magát ülő helyzetbe
♦ üljön „béka’-pozitúrában
♦ üljön függőlegesen, szükség esetén pár­
nákkal feltámasztva
♦ húzza magát álló helyzetbe, az anyja
ujjait fogva
♦ húzza magát álló helyzetbe a kiságy­
ban vagy járókában, vagy más bútor se­
gítségével
♦ álljon négykézlábra
Finom mozgási készségek. A baba
kis ujjai és kezei ügyességének fejleszté­
se sok létfontosságú képesség elsajátítá­
sához vezet, mint például az önálló evés,
rajzolás, írás, fogmosás, cipőfűző-bekö­
tés, inggombolás, zárnyitás kulccsal és
annyi minden más. Az ügyesség sokkal
gyorsabban érhető el, ha a babák szá­
mára bőven biztosítunk lehetőséget ke­
zük használatára, a különböző tárgyak
manipulálására, megérintésére, felfede­
zésére, a velük való kísérletezésre. A kö­
vetkezők segítik a kisebb mozgási képes­
ségek fejlesztését:
♦ Babafejlesztő interaktív táblák - szá­
mos tevékenység rengeteg lehetőséget
biztosít a babának a finom mozgási ké­
pesség gyakorlására, bár hónapokba tel­
het, míg a legtöbb baba mindet uralja.
♦ Építőkockák - kicsi vagy nagy, egy­
szerű fa, műanyag vagy szövetkockák
megfelelőek ebben a korban.
♦ Puha babák és kitömött állatok - a ke­
zelésük a kézügyességet fejleszti.
♦ Igazi vagy játék háztartási tárgyak -
a babák általában imádják az igazi vagy
játék telefonokat (a zsinórokat távolítsuk
el), a keverőkanalakat, a mérőpoharakat,
a szűrőket, lábosokat és fazekakat, a pa­
pírpoharakat és az üres dobozokat.
♦ Különböző méretű és állagú labdák,
amelyek megfoghatók, összenyomhatok,
és különösen szórakoztatók, ha a baba
már képes felülni és gurítani őket, vagy
utánuk mászni.
♦ Ujj-játékok - kezdetben a mama lesz
az, aki tapsolást, piros pacsit, elment va­
dászni, hova szaladt a nyulacska és ha­
sonló játékokat játszik, de rövid időn
belül a baba is bekapcsolódik. Pár bemu­
tató után énekelve segítsünk neki.
Szocializáció. Az első év közepe a leg­
több baba számára fontos társasági idő­
szak. Mosolyognak, nevetnek, visítanak
és számos más módon kommunikálnak,
és hajlandók minden jövevénnyel barát­
ságosan viselkedni - a legtöbb még nem
fejlesztette ki az idegentől való félénksé­
get. Ez az ideális időpont a szocializáció
támogatására, a baba megismertetésére
számos, különböző korú emberrel - más
babáktól az idősekig. Ezt csinálhatjuk
vásárlás közben, vendégségben, más ba­
bák társaságában vagy akár a tükör előtt.
Tanítsuk meg példamutatással a kö­
szönés és a társasági viselkedés alapjait,
 HOGYAN BESZÉIJÜNK A BABÁHOZ?
Most, hogy a baba már a nyelv megértésé­
nek küszöbén áll, az, amit mondunk neki,
új értelmet kap. A következőképp segíthet­
jük a baba nyelvi képességeinek a fejlődését:
Lassuljunk le. Amikor a baba megpróbál
minket megérteni, a gyors beszéd csak
hátráltatja. A lassabb, tisztább és egysze­
rűbb beszéddel lehetőséget adunk neki a
szavak felszedésére.
Koncentráljunk egyetlen szóra. Folytas­
suk a folyamatos kommentárt, de kezd­
jünk hangsúlyozni egyes szavakat és egysze­
rű kifejezéseket, amiket a baba mindenna­
pi életében gyakran használunk. Etetésnél,
amikor azt mondjuk, „A gyümölcslevet a
pohárba öntöm”, tartsuk fel a gyümölcsle­
vet, és tegyük hozzá, „Itt a gyümölcslé” és ez
a „pohár”. Mindig tartsunk szünetet, hogy
a babának legyen elég ideje felfogni a sza­
vainkat, mielőtt továbbmennénk.
Ne használjunk még névmásokat A név­
mások még mindig zavaróak a baba számá­
ra, tehát maradjunk az „Ez anya könyve”
és „Ez Évike babája” típusú mondatoknál.
Utánozzunk sokat. Most, hogy a baba
hangjainak száma növekszik, mulatságos,
ha egymást utánozzuk. Egész párbeszédeket
lehet pár mássalhangzó és magánhangzó
köré építeni. Ha a baba azt mondja, hogy
„Ba-ba-ba-ba”, válaszoljunk egy élénk „Ba-
ba-ba-ba”-val. A baba azt válaszolja, hogy
„Dá-dá-dá-dá”, mire mi rávágunk egy újabb
„Dá-dá-dá-dá”-t. Ha a baba fogékonynak
tűnik, megpróbálhatunk új szótagokkal elő­
állni (Például „ga-ga-ga-ga”), és rávenni a
babát az utánzásra. Ha azonban a szerepek
felcserélődése nem érdekli a babát, cserél­
jük vissza a szerepet. Néhány hónap múlva
azt tapasztaljuk, hogy a baba már próbálja
utánozni a szavainkat - ösztönzés nélkül.
Beszéljünk-beszéljünk. Beszéljünk a ba­
bához mindenről - és bármiről - , miköz­
ben együtt töltjük a napot. Maradjunk ter­
mészetesek a beszédben, de hanghordozá­
sunk legyen bababarát (ne keverjük össze
a gügyögéssel). Lásd a keretes szöveget a
2 2 6 -2 2 7 . oldalon további információért
arról, hogy hogyan beszéljünk a babával.
Állítsunk össze egy énekekből és mon-
dókákból álló repertoárt. Lehet, hogy
unalmasnak találjuk ugyanazt a mondókát
vagy éneket ismételgetni tucatszor minden­
nap. A baba azonban nemcsak imádja az
ismétlést, hanem tanul is belőle. Nem szá­
mít, hogy a Bóbita t, az Öreg néne őzikéjét
vagy a saját kreativitásunkat használjuk, a
lényeg a következetesség.
Mutogassunk könyveket. A baba még
nem áll készen meséket hallgatni, de a ké­
peskönyvekben található színes képek és
rövid mondókák sok fiatal csecsemő figyel­
mét megragadják. Vegyük a fáradságot, hogy
egyesével mutassuk meg a tárgyakat, álla­
tokat és embereket. Kezdetben kérdezzük:
„Hol a kutya?”, és előbb-utóbb a baba meg­
lep bennünket azzal, hogy egy kis tömzsi
ujjat a kutyára helyez.
Várjuk ki a választ Bár a baba még nem
beszél, elkezdte feldolgozni az információt,
és sokszor lesz valami válasza arra, amit
mondunk - még ha ez csak egy izgatott
visítás is vagy egy barátságtalan morgás.
Adjunk utasításokat Idővel a baba meg­
tanul olyan egyszerű utasításokat követni,
mint például „Puszild meg a nagymamát”
vagy „Integess” vagy „Add anyának a babát”
(tegyük hozzá a „légy szíves” kifejezést, ha
azt szeretnénk, hogy ez később a baba szá­
mára természetes legyen). De tudni kell,
hogy a baba hónapokig nem fogja a kéré­
seinket teljesíteni, és amikor elkezdi, nem
biztos, hogy mindig és azonnal fogja csinál­
ni (lehet, hogy integet, de csak öt perccel
azután, hogy a barátunk elment). Ne mu­
tassunk csalódást, ha a baba nem cselekszik.
Inkább segítsünk neki, mi magunk csinál­
juk meg, amit kértünk (például integes­
sünk), és előbb-utóbb rájön a dolog nyit­
jára. Amikor ez megtörténik, ne kezeljük
a babát betanított papagájnak, és ne akar­
juk vele előadatni a legújabb „trükköt”,
amikor közönség adódik (bármilyen csá­
bító is megmutatni, hogy mit tud a baba).
380
például az integetést, a puszi fújását és
valaminek a megköszönését.
Értelmi és beszédképességek. A meg­
értés kezd pislákolni. A neveket (anyáé,
apáé, testvéré) ismeri fel először, majd az
egyszerű szavakat (például „nem”, „cumis­
üveg”, „szia”), és később az egyszerű, gyak­
ran hallott mondatokat (,Akarsz szop­
ni?” vagy „Légy kedves a kutyával!”). Ez
a befogadó nyelvtudás (megérti, amit
hall) a beszélt nyelv előtt jár. Kezdenek
megjelenni az értelmi fejlődés más jelei
is. Bár kezdetben nem fog úgy látszani,
a baba az első lépéseket teszi meg a kez­
detleges problémamegoldáshoz, megfi­
gyeléshez és emlékezéshez. Ezeket a kö­
vetkezőkkel segíthetjük:
♦ Játsszunk olyan játékokat, amelyek az
értelmet fejlesztik (lásd a 447. oldalt),
és segítik a babát ok és okozat megfigye­
lésében (megtöltünk egy poharat vízzel
a kádban, és hagyjuk, hogy a baba fel­
döntse - „Látod, kifolyik a víz”), vagy
amelyek a tárgyak állandóságát mutat­
ják be (fedjünk le egy kedvenc játékot
ruhával, majd keressük a babával - „Ho­
va tűnt a vonat?” - , vagy játsszunk ku-
kucsot kezünk vagy egy könyv mögött).
♦ Fejlesszük a baba hangfelfogását. Ami­
kor repülőgép megy el felettünk, vagy
egy tűzoltóautó szirénázva elvágtat az
utcán, mutassuk meg őket a babának:
„Látod a repülőt?” vagy „Hallod a tűz­
oltóautót?”, ez segíti a babát eligazodni
a hangok világában. A kulcsszavak hang-
súlyozásával és ismétlésével („repülő,”
„tűzoltóautó”) szintén segítjük a szófelis­
♦♦♦
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
merést. Csináljuk ugyanezt, ha bekap­
csoljuk a porszívót, vagy vizet engedünk
a kádba, vagy sípol a teáskanna, csönget­
nek vagy csöng a telefon. És ne hagyjuk
figyelmen kívül a kedvenc hangokat -
cuppantani a baba hasán vagy karján,
csettinteni a nyelvvel, vagy fütyülni - ,
mert ezek mind tanulságosak, segítik az
utánzást és végső soron a nyelvi fejlődést.
♦ Vezessünk be fogalmakat. Mutassuk
meg: a medve puha, a kávé forró, a ko­
csi gyorsan megy, korán keltél, a labda
az asztal alatt van. Amikor tárgyakat
használunk, írjuk le, hogy mire valók:
ez a seprű seprésre való, a víz moso­
gatásra és ivásra, a törülköző szárításra,
a szappan mosakodásra. Kezdetben e
szavak értelmetlenek lesznek a baba szá­
mára, de végül sok ismétléssel elkezdi
megtanulni a fogalmakat.
♦ Bátorítsuk a kíváncsiságát és a kreativi­
tását. Ha a gyerek egy játékot szokatlan
módon akar használni, ne vegyük el a
kedvét, vagy ne tereljük más irányba.
Engedjük, hogy kísérletezzen és felfedez­
zen - függetlenül attól, hogy az a kert­
ben fucsomók ki tépését jelenti vagy a
kádban egy nedves szivacs nyomogatását.
A baba sokkal többet tanul a tapasztala­
ton, mint az oktatáson keresztül, és ez a
fajta játék és kísérletezés ingyen van.
♦ Szerettessük meg vele a tanulást. A gye­
reknek bizonyos tények és fogalmak meg­
tanítása fontos, de éppoly fontos a tanu­
lás és a tanulás szeretetének megtanulása.
Emlékezzünk rá, hogy a tanulás sokkal
hatékonyabb, ha interaktív és érdekes.
A baba most is szociális lény, a szemé­
lyes egyiittléteket azonban időnként
háttérbe szorítja a felfedezések iránti
vágy - ezt a szenvedélyt nemcsak a nö­
vekvő kíváncsiság, hanem a bimbózó
függetlenedési vágy is fűti (ezt a kö­
vetkező hónapok során egyre többet
tapasztaljuk). A vágy, hogy önmaga
legyen, párosul a független, önálló moz­
gás iránti igénnyel. Lassan véget ér - sőt
talán már véget is ért - az időszak, ami­
kor lepottyanthattuk a babát a szoba
M it tu d a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési
tempója a normális. Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy a készségeket csak
akkor tudja megtanulni, ha gyako­
rolhat. Adjuk meg tehát a lehetőséget
a csecsemőnek, hogy felügyelet mellett
hason fekve játsszon. Ha kétségeink
vannak a baba fejlődésével kapcsolat­
ban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk va­
lami lemaradást a fejlődésében), kér­
dezzük meg nyugodtan az orvostól a
következő rutinvizsgálat során, még ha
az orvos nem is említi. A szülők sok­
szor megfigyelnek a baba fejlődésében
közepén, abban bízva, hogy öt perc
múlva ugyanott találjuk. Mielőtt észre-
vennénk, a baba forog, gurul, csúszik,
és valószínűleg mászik is, a szoba egyik
végéből a másikba és tovább (habár
egyes babák kihagyják a csúszó-mászó
állapotot, különösen akkor, ha nem töl­
tenek túl sok időt hason). A küszöbön-
álló önálló mozgás, mozgékonyság ese­
tén ideje, hogy otthonunkat alaposan
gyerekállóvá tegyük, ha eddig nem tet­
tük volna.
olyan apró eltéréseket, amit az orvosok
nem vesznek észre.
A koraszülöttek valamivel később
érkeznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az ese­
tek többségében nagyjából annyit kés­
nek, amennyivel korábban születtek,
néha többet is.
A hetedik hónapban ezt kell
tudnia a babának
♦ kekszet vagy más apró falatokat segít­
ség nélkül enni
♦ cuppantani (nedves, cuppanó hangot
hallatni)
♦ gügyögni vagy gagyogni, ha jó a kedve
♦ mosolyogni, ha foglalkozunk vele
382
Valószínűleg tudnifogja:
♦ támasz nélkül ülni
♦ függőlegesen tartva súlyt megtartani
a lábán
♦ tiltakozni, ha elveszik a játékát
♦ távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
♦ elejtett tárgyat keresni
♦ kis tárgyat ujjaival besöpörni és ma­
rokba felvenni (minden veszélyes tár­
gyat tartsunk a babától távol)
♦ külső hang felé fordulni
♦ gagyogni, magánhangzókat és más­
salhangzókat kombinálva, mint pél­
dául ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma,
dá-dá-dá
M it v á rh a tu n k az e h a v i e lle n ő rz é se n ?
A gyerekorvosok erre a hónapra általá­
ban nem terveznek vizsgálatot. Ha valami
A g y e re k e h a v i tá p lá lá sa :
LÉPÉSEK A PÉPES ÉTELTŐL A SZILÁRD FELÉ
A szilárd étel felé való haladás a baba
számára lehetett eddig sima vagy döcö­
gős, de egy fontos lépést kell most megten­
nie: a pépes ételtől el kell jutnia a kissé
darabosabbhoz. Lehet a baba mohó és
kíváncsi ínyenc, vagy válogatós, finnyás
evő, lehet gyakorlott a pépes ételek te­
rén vagy újonc az etetőszékben, ezt a
lépést jobb korábban, mint később meg­
tenni. Amint említettük már, ahogy
a hónapok telnek, valószínűbb, hogy az
új élményeket a baba inkább visszauta­
sítja, semmint elfogadja.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ kukucs játékot játszani
Talán tudnifogja:
♦ mászni vagy kúszni*
♦ kockát vagy más tárgyat átadni egyik
kezéből a másikba
♦ valakibe vagy valamibe kapaszkodva állni
Esetleg még ezt is tudja:
♦ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni magát
♦ hason fekvésből felülni
♦ tapsolni vagy integetni
♦ bútorba kapaszkodva járni
♦ azt mondani, hogy „mama” vagy „pa­
pa”, válogatás nélkül bárkinek
baj volna, és nem várhat a következő hó­
napig, hívjuk ki az orvost.
Ez korántsem jelenti azt, hogy elér­
kezett az ideje egy szelet frissensült el­
fogyasztásának. A babák még az első
néhány fog kibújása után is az ínyükkel
rágnak, ami nem megfelelő a húsda­
rabokhoz. Ebben az időben a baba ét­
lapjára jobban illenek a durván passzí-
rozott vagy tört ételek, amelyek egy kis­
sé darabosak.
* Azok a babák, akik kevés időt töltenek a hasu­
kon, később érik el ezt a mérföldkövet, de ez nem
ok aggodalomra (lásd a 215. oldalt).
a hetedik h ó n ap
Alkalmazhatunk kereskedelmi for­
galomban kapható „junior” vagy 3. kor-
osztályos bébiételeket, vagy készíthet­
jük a baba ételét a családéval együtt pé-
pesítéssel, amennyiben az nem tartal­
maz hozzáadott sót vagy cukrot. Kipró­
bálhatjuk a teljes kiőrlésű, házi készíté­
sű zabpelyhet, amelyet tápszerrel vagy
anyatejjel készítünk (emlékeztetünk ar­
ra, hogy a babák számára készített bébi­
étellel ellentétben ez rendszerint nem
tartalmaz hozzáadott vasat); tört tehén­
túrót (lehetőleg sótlant), reszelt almát
vagy körtét (kaparjunk apró gyümölcs-
darabokat egy edénybe késsel); passzí-
rozott vagy kissé összetört, párolt gyü­
mölcsöt (almát, sárgabarackot, ősziba­
rackot, szilvát) és zöldséget (például répát,
burgonyát és édesburgonyát, karfiolt,
cukkinit). A hetedik hónapban rend­
szerint adhatunk a babának húst és szár­
nyast a bőre nélkül (passzírozva, darálva
vagy nagyon finomra vagdalva) és vé­
kony halfiiét. Ha az orvos nem ellenzi,
bevezethetjük a tojássárgáját (valószí­
nűleg azt fogja javasolni, hogy várjunk
a tojásfehérjével, mivel az allergén le­
het), keményre főzve és összetörve, rán-
tottában, bundás kenyérben vagy pala­
csintában. Vigyázzunk a durva növényi
rostokkal a gyümölcsökben (a banánban
és a mangóban például), a zöldségek­
ben (a brokkoliban, a zöldbabban és a
kelkáposztában) és a húsban. Vizsgáljuk
JÓ, HA TUDJUK
felvenni v a g y
nem FELVENNI
„Felveszem a babát abban a percben,
ahogy sírni kezd, és végül a nap
nagyobb részében magammal
hordozom Vajon elkényeztetem őt?”
Nehezen lehet egy ilyen korú babát el­
kényeztetni, azonban számos ok miatt
383
meg a halat nagyon figyelmesen, nehogy
szálka maradjon benne passzírozás után
(lásd a 322. oldalt a többi, rendszeresen
adható jellegzetes ételről).
Egyes babák a hetedik hónapra ügye­
sen bánnak a kenyérrel és a keksszel.
Ha allergia veszélye nem fenyeget, eb­
ben az időben étrendje már tartalmaz­
hat búzalisztet, azonban körültekintően
válasszunk, lehetőleg teljes kiőrlésűt,
amely nem tartalmaz túl sok sót és cuk­
rot, és a fogínyt sem sérti. Kezdetnek
ideálisak a fagyasztott, teljes kiőrlésű
zsemlék (ezek kemények, azonban amit
a baba lerágcsál belőlük, az pépes-ra­
gacsos lesz) és a sótlan, puffasztott rizs­
szeletek (könnyen morzsolódnak, azon­
ban szétolvadnak a szájban; a legtöbb
baba imádja). Ha ezekkel ügyesen bá­
nik, a baba felkészült a teljes kiőrlésű
kenyerek fogyasztására. A fulladás ve­
szélyének elkerülésére távolítsuk el a kér­
get, és a szeletelt kenyeret kockákra
vágva, a zsemlét és kiflit nagyobb dara­
bokban tálaljuk. Kerüljük a boltban kap­
ható fehér kenyereket, amelyek raga­
csossá válnak, és öklendezést, fuldoklást
okozhatnak. Kenyeret és kekszet - és
minden más, kézbe fogható ételt - csak
akkor adjunk a babának, ha egyenesen
tud ülni, és akkor is felügyelet mellett.
Tanuljuk meg, mit kell tennünk, ha a
baba félrenyel és fulladozik (lásd a 607.
oldalt).
ritkábban kellene felvenni a babát. Idő­
rabló foglalatosság babahordozót ját­
szani, vagyis felvenni a kicsikét a kis ka-
rocskája első intésére vagy az első unat­
kozó nyafogására (úgy hangzik, mintha
„szolgálatban” lennénk a kicsi ébrenléti
idejében). A baba éjjel-nappali hordozá­
sa azonban nemcsak minket akadályoz
abban, hogy tegyük a dolgunkat, hanem
384
őt is abban, hogy tegye a dolgát. Ka­
runkban hordozva a babának nincs lehe­
tősége arra, hogy épp azokat a képessé­
geket sajátítsa el és gyakorolja, amelyek
az önálló mozgást teszik lehetővé. így
arra sincs esélye, hogy függetlenségét
kibontakoztassa: hogy megtanulja, ho­
gyan szórakoztassa magát egy rövid ideig,
és hogyan érezze jól magát egyedül, ami
a bimbózó önbizalma számára alapvető
fontosságú. Végül megakadályozza abban,
hogy megtanuljon egy leckét, amely fel­
becsülhetetlen ahhoz, hogy érzékeny,
önzetlen emberré váljon: hogy más em­
bereknek, még a szüleinek is vannak jo­
gai. Mivel a babák és a kisgyerekek nor­
mális esetben és szükségszerűen önzőek,
ezt nem lesz könnyű elsőre megértenie.
Azonban ha most kezdjük ezt vele meg­
értetni, biztosabbak lehetünk abban,
hogy olyan gyereket nevelünk, aki nem
mindig a saját érdekeit tartja fontosabb­
nak - vagyis olyan gyereket, aki nincs el­
kényeztetve.
Előfordul, hogy a baba nem hordoz-
tatni akarja magát, hanem vigasztalásért
és figyelemért könyörög - mindkettőre
nagy szüksége van még mindig. Ezért
az első dolgunk, hogy megfontoljuk,
vajon a babának jut-e elegendő ezekből
a kincsekből. Gondoljuk meg: valóban
játszunk-e vele egy nap többször, vagy a
törődés abból áll, hogy vacsorafőzés ide­
jére becsapjuk a járókába egy játékkal,
vagy a helyhez kötött bébikompjában
ülve hagyjuk, esetleg beszíjazzuk az ülé­
sébe, és vásárolni visszük? Ha ez a hely­
zet, akkor a baba arra a következtetésre
juthatott, hogy akármennyire unalmas
is, ha a mama a karjában hordozza, még
mindig jobb, mint ha egyáltalán nem
figyelne rá.
A következő, amire gondolnunk kell,
a baba fizikai szükséglete. Pelenkázni
kellene? Ebédidő van? Szomjas? Fáradt?
Ha így van, akkor cseréljünk pelenkát,
etessük meg, itassuk meg vagy fektes­
sük le. Ezután lépjünk tovább.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Vigyük máshova: ha a kiságyban
volt, a járókába; onnan az ülőkébe,
az ülőkéből a padlóra. Ez kielégítheti a
mehetnékjét.
Ezután győződjünk meg arról, hogy
vannak-e a közelében szórakoztató tár­
gyak és játékok - fazekak és lábosok,
egy ölelni való plüssállat vagy interaktív
táblácska - , amiket szeret. Mivel csak
rövid ideig tud egy dologra figyelni,
elég két vagy három játék a keze ügyé­
ben; túl sok játék azonban túlterheli és
frusztrálja. Kínáljunk fel új választékot,
ha nyugtalanná válna.
Ha tovább sír hordozásért, próbál­
juk meg szórakoztatni. Ereszkedjünk le
az ő szintjére pár percre, és foglaljuk el
valamivel anélkül, hogy felvennénk. Mu­
tassuk meg, hogyan rakja egymásra a
kockákat, mutassuk meg a plüssállat sze­
mét, orrát, száját, forgassuk meg a hen­
gert, tekerjük meg a tárcsát az interak­
tív táblán, és biztassuk, hogy tegye ő is.
Ha rövid időre elfoglalja magát,
közöljük vele, hogy dolgunk van, és mel­
lékesen, gondolkodás nélkül menjünk
ki, még akkor is, ha kelletlenül tiltako­
zik. Maradjunk a látóterében, beszéljünk
hozzá vagy énekeljünk neki, ha azon­
ban jelenlétünk fokozza az elégedetlen­
ségét, tűnjünk el a látóteréből (de ma­
radjunk halló távolságban, és hagyjuk a
gyereket biztonságos járókában, kiságy­
ban vagy bababiztossá tett szobában).
Előtte a játékos kukucs! szóval jelezzük,
hogy most egy időre eltűnünk, de hama­
rosan visszatérünk.
Minden alkalommal egy kicsit hosz-
szabb ideig hagyjuk magára, és engedjük,
hogy tiltakozzon, ha szükséges. Azon­
ban mindig térjünk vissza hozzá, ha nyű-
gösködik - nyugtassuk meg, játsszunk
vele pár percet, aztán kezdjük elölről.
Fokozatosan növeljük az időtartamot,
ami két karba vétel közt eltelik, azon­
ban ne várjuk meg, amíg sikoltozva kö­
veteli - az elv az, hogy bátorítsuk arra,
játsszon egyedül, nem az, hogy úgy érezze,
A HETEDIK H ÓN AP
nem veszünk róla tudomást, és csak a sí­
rással tudja felhívni magára a figyelmet.
Elvárásaink legyenek reálisak; a leg­
több baba csak pár percet játszik egye­
dül, és még a leginkább függetlenek is
igénylik a díszlet és a játékok gyakori
változtatását. Jusson eszünkbe az is, hogy
a kicsi, ha még nem tud mászni, lehet
frusztrált attól is, hogy még nem tud el­
jutni egyik helyről a másikra önállóan;
ekkor a mozgékonyságot még anya vagy
apa karja biztosítja.
Ne érezzünk bűntudatot, amiért a
gyereket arra próbáljuk rávenni, hogy
egy kis időt eltöltsön egyedül; külön­
ben azt az üzenetet közvetítjük, hogy
egyedül játszani büntetés (valójában nem
az), nem pedig valami olyasmi, ami mó­
kás lehet egyszer-egyszer (mókásnak
kellene lennie). Azt se felejtsük el azon­
ban, hogy a gyerek még baba, akinek
szüksége van arra, hogy sokat öleljük,
karunkban tartsuk és magunkkal hor­
dozzuk.
NAGYSZÜLŐI KÉNYEZTETÉS
yyA szüleim a közelben laknak, és
a lányommal vannak egy héten
néhányszor. Ilyenkor édességgel
tömik és lesik minden kívánságát.
Én nagyon szeretem őket, de azt
nem szeretem, ahogy elkényeztetik
a lányomat.”
Nagyszülőnek lenni a legjobb dolog a
világon: kényeztethetnek anélkül, hogy
a gyötrelmes következményeket viselnék.
Élvezettel nézhetik, amint unokájuk a
cukros süteményeket falja, de nem kell
a nyűgös - és jóllakott, étvágytalan -
babával harcolniuk az etetési időben.
Ébren tarthatják a csendes pihenő ide­
jében, tehát többet játszhatnak vele, de
nem kell a nyűgösségét elviselniük.
Vajon elidegeníthetetlen joga-e a
nagyszülőknek unokájuk elkényeztetése?
Igen, valamilyen mértékben. Ők már
Megtették a kötelességüket, nem is akár­
385
hogyan, még a mi gyerekkorunkban, ami­
kor elvonták tőlünk az imádott cumisüve­
get, amikor hízelegtek nekünk az utált
spenót kedvéért, és amikor a lefektetés­
kor csatáztak velünk. Most nekünk kell
szigorúnak lennünk, és övék a kényez-
tetők kellemes szerepe. Noha kevesebb
gond van a kényeztetéssel az első évben,
mint majd később, jó ötlet néhány alap­
szabályt (amellyel remélhetőleg minden­
ki egyetért) most felállítani:
♦ Nagyobb szabadságot adhatunk azok­
nak a nagyszülőknek, akik tőlünk nagy
távolságban vannak. Azok a nagyszülők,
akiknek személyesen csak ritkán áll mód­
jukban kényeztetni - mivel csak kétszer
vagy háromszor látják a babát egy évben,
ünnepekkor vagy különleges alkalmak­
kor nem tudják elkényeztetni, de
meg kellene adni nekik minden lehető­
séget arra, hogy megpróbálhassák. Ha a
baba kihagy egy alvást vagy későn fek­
szik le, amikor a család kétnapos látoga­
táson van a feledik születésnapon, vagy
a szülői kívánság ellenére királynő mód­
jára hordozzák, amikor a család a nagyszü­
lőknél vakációzik, nem érdemes aggódni.
Hagyjuk, hadd élvezze (és élvezzék ők is)
a különleges bánásmódot, biztosak le­
hetünk benne, a gyerek gyorsan visszatér
a normális napirendjéhez, ha a látoga­
tásnak vége.
♦ A közel lakó nagyszülők azonban az
idő nagyobb részében alkalmazkodjanak
a szokásokhoz. Túlzásba vihetik a ké­
nyeztetést azok a nagyszülők, akik a csa­
láddal egy városban, esetleg egy házban
laknak, ezzel elviselhetetlenné téve nem­
csak a baba szüleinek életét, hanem a
babáét is. Az egymásnak ellentmondó
jelzések - anya és apa nem veszi fel őt
minden nyafogásra, de nagypapa és
nagymama igen - zavarodottá és boldog­
talanná teheti a gyereket. Másrészről egy
gyerek hamar megtanulja, hogy „ahány
ház, annyi szokás”: nagymamánál végig­
386
kenheti az ételt az asztalon, de otthon
nem. Még a közeli nagyszülőknek is en­
gednünk kell valamennyi kilengést -
olyan területeken, ahol a következmé­
nyek kevésbé súlyosak.
♦ Bizonyos szülői szabályok szükségsze­
rűen sérthetetlenek. A gyerek a szülőkkel
tölti a nap 24 óráját, ezért a szülőknek
kell a leglényegesebb kérdésekben a sza­
bályokat kimondani. A távoli vagy köze­
li nagyszülők azok, akik ezekhez a szabá­
lyokhoz alkalmazkodnak, még ha nem
is feltétlenül értenek velük egyet. Egyik
családban a lefekvés ideje lehet a vita
tárgya, egy másikban a cukor és a nasso­
lás, megint másikban az, hogy mennyit
nézhet a gyerek tévét (hat vagy hét hóna­
pos gyereknél még nem lényeges kérdés,
de hamarosan eljön az idő, amikor az
lesz). Ha a szülők ki akarnak tartani el­
veik mellett, engedjenek a nagyszülők­
nek néhány jelentéktelenebb kérdésben.
♦ Bizonyos nagyszülői jogok sérthetet­
lenek. Például olyan ajándékok vásárlá­
sa és átadása, amilyeneket a szülők nem
vennének - akár azért, mert drágának
vagy komolytalannak, akár azért, mert
ízléstelennek tartják. És ahhoz is joguk
van, hogy gyakrabban ajándékozzanak,
mint a szülők tennék (azért a nem biz­
tonságos ajándékok tabut képeznek, és
a szülők értékrendjét sértő ajándékok ese­
tében a beszerzés előtt egyeztetni kell).
Általában joguk van ahhoz, hogy unoká­
jukat kényeztessék (igen, elkényeztessék)
mindenből egy kis többlettel - szeretet­
tel, idővel, anyagi dolgokkal. Azonban
nem olyan mértékben, hogy a kényez­
tetéssel rendszeresen megsértsék a szü­
lői szabályokat.
Ha a nagyszülők átlépik a korrekt nagy-
szülőség határait, ha figyelmen kívül
hagynak vagy nyíltan kigúnyolnak min­
den szabályt, amelyet olyan körültekin­
tően felállítottunk, és amelyhez követ­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
kezetesen ragaszkodni próbálunk, akkor
itt az ideje egy őszinte beszélgetésnek.
Maradjunk szeretetteljesek és könnyedek.
Magyarázzuk el (ha kell, újra és újra),
mennyire szeretnénk, hogy együtt legye­
nek a babával, azonban ha ők megsze­
gik a szabályokat, azzal megzavarják a
babát, megtörik a napirendjét és a csalá­
di egyensúlyt. Mondjuk el nekik, hogy
bizonyos kérdésekben hajlékonyak va­
gyunk, azonban más kérdésekben nekik
kell engedniük. Emlékeztessük őket arra,
hogy amikor ők voltak szülők, megal­
kották a saját szabályaikat; most raj­
tunk a sor. Ha ez sem segít, felejtsük az
éjjeliszekrényükön ezt a könyvet a Nagy­
szülői kényeztetés című fejezetnél nyitva.
Ha bármelyik nézeteltérés élet-halál
kérdést érint (édesapánk nem ismeri el
a gyerekülés alkalmazásának szükséges­
ségét egy kis kocsikázás alkalmával;
anyósunk dohányzik, miközben a babát
tartja a karjában), hangsúlyozzuk a prob­
léma súlyosságát, magyarázzuk meg cse­
lekedetük lehetséges veszélyeit és káros
hatásait, alkalmazzuk ezt a könyvet és
más forrásokat is, hogy meggyőzőbbek
és objektívek lehessünk. Ha még így sem
ismerik el igazunkat, fogadtassuk el ha­
talmi szóval (nincs autókázás velük ba­
baülés nélkül, nincs dohányzás a baba
közelében, és nincs vita).
A BABA ROSSZALKODIK, DE
CSAK A MAMA JELENLÉTÉBEN
yyA bébiszitter azt mondja, hogy a
babám egy angyal, amikor vele
van, azonban hisztizni kezd abban
a pillanatban, amikor belépek az
ajtón munka után. Úgy érzem, rét-
tenetes szülő lehetek. ”
Ne csüggedjünk - legyünk inkább büsz­
kék! Az a tény, hogy a legtöbb baba és
totyogó gyerek, még az idősebbek is,
nagyobb valószínűséggel rosszalkodnak
a szüleik jelenlétében, mint más fel­
ügyelőkkel, annak a jele, hogy szüleik
A HETEDIK HÓ NA P
mellett nyugodtabbak és nagyobb bizton­
ságban érzik magukat. Ilyen szempont­
ból nézve: olyan jól tesszük a dolgunkat
mint szülő, hogy a babánk biztos ab­
ban, hogy szeretetünk feltétel nélküli.
Kimutathatja a foga fehérjét a szeretet
elvesztésének veszélye nélkül.
Az esti válságot időzítéssel kezelhet­
jük. A hazaérkezés valószínűleg egybe­
esik a baba napjának tipikusan legnyű­
gösebb időszakával - a kora estével - ,
amikor a kimerültség, az izgatottság és
az éhség még a legderűsebb angyalból is
a legrosszabbat hozza ki. A munkában
töltött nehéz nap és valószínűleg egy
hosszadalmas utazás után hazatérve ki­
merültek lehetünk mi is - amit a baba
érzékeny hangulati radarja biztosan ér­
zékel. A mi idegességünk őt is felizgatja
- és hamarosan mindkettőnk hangula­
ta pocsék lesz. Ha eléggé hajszoltak va­
gyunk az ajtón belépve (át kell öltözni,
a leveleket át kell nézni, a vacsorát oda
kell tenni), a baba rosszalkodása lehet
kiáltás is a sóvárgott figyelemért, amely­
ből ebben a napszakban kevés jut neki.
Az olyan babáknál, akik a változást rosz-
szul viselik (és az első születésnapjuk
közeledtével még többen fogják rosszul
viselni), a felügyelő személyzet cserélő­
dése önmagában is felzaklató lehet, düh-
kitörést kiváltva.
Az esti hazaérkezéskor az átmenet
megkönnyítésére próbáljuk ki a követ­
kező ötleteket:
♦ Hazaérkezéskor ne éhes, izgatott ba­
ba fogadjon bennünket. A bébiszitter
etesse meg a babát szilárd étellel az ér­
kezésünk órájában. (Ha otthon hama­
rosan szoptatni akarunk, biztosítsuk,
hogy ne előtte kapja a cumisüveget.)
Egy késő délutáni alvás szintén segíthet
a nyűgösség leküzdésében; biztosítsuk
azonban, hogy a baba ne szundikáljon
olyan sokáig, hogy ne tudjon idejében
lefeküdni. Javasoljuk, hogy a gyerek­
vigyázó a megérkezésünk előtti időt
387
csendes elfoglaltságokra tartogassa úgy,
hogy a kicsi ne legyen túl izgatott, ami­
kor belépünk.
♦ Nyugodjunk meg, mielőtt hazaérünk!
Ha egy órát vesztegeltünk egy közleke­
dési dugóban, akkor üljünk még egy ki­
csit az autóban, és végezzünk el néhány
pihentető gyakorlatot, mielőtt beme­
gyünk. A buszon vagy a metrón utazva
ne az íróasztalon hagyott munka járjon a
fejünkben, hanem használjuk fel az időt
arra, hogy kiűzzük a fejünkből az aggasz­
tó gondolatokat, és megnyugodjunk.
♦ Megérkezéskor pihenjünk egy kicsit!
Ne rohanjunk feltenni a vacsorát vagy
átnézni az e-maileket vagy szennyest vá­
logatni, amint letettük a táskát. Ehelyett
szánjunk tizenöt percet arra, hogy lazít­
sunk a babával, teljes és osztatlan figyel­
münket neki szentelve, ha ez lehetséges.
Ha a babánk utálja a változást, a bébi­
szitter ne rohanjon ki az ajtón. Illeszked­
jünk be újra a baba napirendjébe foko­
zatosan, úgy, hogy hozzászokhasson a
gondolathoz: váltás közeleg, s ha már na­
gyobb biztonságban érzi magát, a bébi­
szitter akkor távozhat.
♦ Vonjuk be a babát a házimunkába!
Ha már mindketten megnyugodtunk,
a házimunka után nézhetünk, azonban
vonjuk be őt is a folyamatokba. Tegyük
le az ágy közepére (felügyelet mellett)
vagy a padlóra, miközben átöltözünk.
Tartsuk ölünkben, miközben átnézzük
az e-maileket. Ültessük az etetőszékébe
néhány játékával, míg a vacsorát feltesz-
szük; beszéljünk hozzá, miközben zöld­
séget aprítunk.
♦ Ne vegyük a szívünkre! Szinte minden
dolgozó szülő szembesül a hazaérkezési
válsággal. A bölcsődés vagy óvodás gye­
rekek szülei akkor tapasztalhatják ezt,
amikor felveszik a babát, hazafelé viszik
vagy belépnek vele a lakásba.
388
VAJON TEHETSÉGES E?
„Nem akarok rámenős szülő lenni,
de ha tehetséges, nem akarom
elhanyagolni a lányom képességei­
nekfejlesztését. Hogyan lehet
megkülönböztetni egy átlagos,
élénk gyereket a zsenitől?"
Először is fontos szem előtt tartanunk,
hogy minden gyerek zseni a maga mód­
ján. Lehet jó zenei hallása, művészi hajla­
ma, szociális érzéke, atletikus képességei
vagy mechanikai érzéke. Lehet, hogy sok
mindenhez van érzéke. Még a kivételes
intellektuális képességekkel megáldott
gyerekek között is vannak különbségek.
Némelyik jól számol, másoknak jó a tér-
érzékelése, megint másoknak nyelvérzé­
ke van. Egyesek kreatívak; mások a szer­
vezőkészségükkel tűnnek ki.
Bármilyen tehetség rejtőzik a gyerek­
ben, teljesebben fog kibontakozni, ha
fejlesztjük és bátorítjuk a korai időktől.
A szülők általában égnek a vágytól, hogy
így tehessenek. Azonban fejleszteni és báto­
rítani, amint azt bölcsen megállapítja, nem
ugyanaz, mint rámenősnek és követelő­
zőnek lenni. Ha elfogadjuk a lányunkat
annak a különleges személynek, aki való­
jában - ahelyett, hogy olyanná próbálnánk
átformálni, amilyennek mi szeretnénk őt
látni - , akkor valóban segíthetünk ne­
ki a tehetsége kibontakoztatásában.
Az IQ-tesztekkel mérhetők az in­
tellektuális képességek a későbbi gye­
rekkorban, azonban nehéz és általában
felesleges dolog megállapítani, hogy egy
baba intellektuálisan különleges-e. Végül
is minden babának meg kell kapnia a
szükséges ösztönzést - mindegy, hogy
elméletileg mit tartogat számára a jövő
- ahhoz, hogy felnőjön, és a benne rejlő
lehetőségek kibontakozhassanak. Az ösz­
tönzést nem kell (valójában nem is sza­
badna) különleges „osztályokban” és szá­
mítógépes oktatóprogramok formájában
kapnia (lásd a 462. és az 514. oldalt); ha
felolvasunk neki, játszunk vele, együtt
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
hallgatunk zenét, számos érdekes élményt
nyújtunk számára, és tudomására hozzuk,
mennyire szeretjük (függetlenül attól,
milyen teljesítmény nyújt), akkor meg­
adjuk neki azt az alapot, amire szüksége
van ahhoz, hogy felnőjön, és később si­
kereket érjen el.
Mégis, vannak az intelligenciának
olyan jelei az első évben, amelyeket meg­
figyelhetünk a babán:
Egyenletesen gyorsabb fejlődés. Egy
baba, aki mindent „korán” tud - korán
mosolyog, ül, jár, beszél, hamar vesz kéz­
be tárgyakat és így tovább - , valószínű­
leg a továbbiakban is nagy iramban fej­
lődik, és kivételesen tehetségesnek bizo­
nyulhat. A korán megmutatkozó nyelvi
készség - különösen szokatlan szavak
alkalmazása az első évben - olyan jel,
amit a tehetséges gyerek szülei a legko­
rábban felismernek, és valószínűleg fejlett
intelligenciát jelez, azonban némelyik te­
hetséges gyerek egész sokáig nem beszél.
Jó memória és megfigyelőképesség.
A tehetséges gyerekek gyakran ámulatba
ejtik a szüleiket azzal, hogy mi mindenre
emlékeznek, gyakran sokkal korábban,
mint ahogy a legtöbb baba bármilyen
jelét is mutatná memóriának. Ha valami
változik a megszokott világában (anya
fodrásznál volt, apának új kabátja van,
nagypapa szemén kötés van a műtét
után), azonnal észreveszik.
Kreativitás és eredetiség. A legtöbb
baba egyéves kora előtt nem a problé­
mamegoldó képességéről híres, azonban
a tehetséges gyerek meglepheti szüleit
azzal, hogy kitalálja, hogyan szabadítsa
ki a szék mögé beszorult játékot, hogyan
érjen el egy magas polcot a könyvszek­
rényen (esetleg az alsóbb polcokról a
könyveket egymásra halmozza, és felmá­
szik), vagy jelbeszédet alkalmaz az olyan
szavak helyett, amelyek meghaladják
nyelvi képességeit (saját orrára mutatva
A HETEDIK H Ó N A P
jelzi a mesekönyvben az elefántot vagy
a fülére mutatva a nyulat). A tehetséges
gyerekké felnövő baba a játékban is krea­
tivitást mutathat: a játékokkal nem a
szokásos módon játszik, fantáziadúsan
foglalkozik használati tárgyakkal, és szíve­
sen játszik „úgy teszek, mintha” játékokat.
Humorérzék. Egy értelmes gyerek már
az első évben is észreveszi az oda nem illő
dolgokat, és nevet rajtuk: például nagy­
mama a szemüvegét a feje tetején viseli,
vagy apa megbotlik a kutyában, és ki­
loccsantja a gyümölcslevet.
Kíváncsiság és koncentrálóképesség.
Minden baba nagyon kíváncsi, azonban
a nagyon tehetségesek nemcsak kíván­
csiak, hanem kitartóan és odafigyelve
vizsgálják azt, amire kíváncsiak.
Asszociációs képesség. A tehetséges
gyerek a többi gyereknél korábban és
kifejezettebben meglátja az összefüggést
a dolgok között, és képes a régi ismere­
teit új szituációkra alkalmazni. Egy ki­
lenc vagy tíz hónapos baba észreveheti a
boltban a könyvet, amit apa olvas otthon,
és mondhatja: „ap-pa”. Vagy ha meg­
szokta, hogy a házukban ő nyomja meg
a liftgombot, az áruházban a liftbe száll­
va keresheti a gombot.
Gazdag képzelőerő. Az okos gyerek
egyéves kora előtt képes lehet szerepját­
szásra (úgy tehet, mintha kávét inna vagy
babát ringatna), és nem sokkal később
lelkesen kitalálhat meséket, társasjáté­
kokat, játszhat képzelt barátokkal és így
tovább.
Alvási nehézségek. A tehetséges gye­
rekek gyakran annyira el vannak foglal­
va a megfigyeléssel és a tanulással, hogy
gondjaik vannak a világ „kikapcsolásá-
val” - így nem Sokat alusznak, amivel el­
keseríthetik szüleiket.
389
Érzékenység és fogékonyság. Az okos
gyerek nagyon korán észreveheti, ha anya
vagy apa szomorú, apának „bibije” van
(ragtapasz az ujján), megpróbálhatja fel­
vidítani a síró testvért.
Ha a babán észreveszünk az ilyen jelek
közül sokat, vagy akár mindegyiket is,
azért túl korai lenne a „tehetséges” bé-
lyeggel felcímkézni. Azt is korai lenne
kijelenteni, hogy egy gyerek a hagyo­
mányos értelemben nem értelmes (újra
hangsúlyozzuk, minden gyerek „tehetsé­
ges” valamiben). Némelyik okos gyerek
eleinte elmarad a kortársaihoz viszonyít­
va a fejlődés egyik vagy másik területén,
azonban később lehagyhatja őket.
Gyerekünket úgy sarkallhatjuk a leg­
nagyobb teljesítményre, ha szeretjük, és
nem „skatulyázzuk be”. Biztosítsunk szá­
mára olyan környezetet, amely lehetővé
teszi a tehetsége kibontakozását, azon­
ban ne felejtsük el gyengéden, feltétel
nélkül szeretni és megbecsülni (és tudo­
mására hozni szeretetünket és megbecsü­
lésünket), önmagáért - nem csak azért,
amire képes.
MEG NEM ÜL
„A babám még nem ül, és aggódom,
hogy a korához képest lassan
fejlődik.”
Mivel az átlagos babák a különböző fej­
lődési állomásokat különböző életkor­
ban érik el, az eltérés egészen nagy le­
het.
Az „átlagos” baba valamikor hat és
fél hónapos korában ül segítség nélkül,
némelyik normálisan fejlődő baba már
négy hónaposán ül, mások kilenc hóna­
pos korukig nem ülnek.
A gyerekben genetikai tényezők ál­
tal van programozva az adott életkor­
ban az ülés és más fejlődési stádiumok
elérkezése. Egy szülő nem sokat tehet
(vagyis nem kell tennie) a fejlődés gyor­
sítása érdekében, azonban vannak mód­
390
jai annak, hogy elkerüljük a lassulást.
Az olyan baba, akit gyakran és korán
megtámasztanak babaülésben, babako­
csiban vagy etetőszékben, hamarabb
gyakorlatot szerezhet az ülő pozícióban,
mielőtt megtartaná magát, és hamarabb
megtanulhat ülni. Másrészt az olyan ba­
ba, aki ideje nagyobb részét hátán fekve
vagy babahordozóban tölti, és ritkán tá­
masztják meg ülő helyzetben, sokkal ké­
sőbb tanul meg ülni.
Bizonyos kultúrákban, ahol a babá­
kat állandóan babahordozóban tartják,
a babák gyakran előbb felállnak, mint
ahogy ülnek, és így szoknak hozzá a
függőleges helyzethez. Van egy másik
tényező, amely lassíthatja az ülés (és más,
mozgással kapcsolatos, un. motoros
készség) tanulását: a túlsúly. Egy göm-
bölyded baba nagyobb valószínűséggel
billen fel az ülés próbálgatása közben,
mint egy karcsúbb.
Amennyiben elegendő alkalmat
nyújtunk a babának arra, hogy gyako­
roljon, van esély arra, hogy hamarosan,
két hónapon belül ülni fog. Ha nem
tenné, és/vagy úgy érezzük, fejlődése
más téren is lassú, kérdezzük meg a gye­
rekorvost.
HARAPJA A MELLBIMBÓT
„A lányomnak már kétfoga van,
és úgy gondolhatja, mókás dolog
megharapni a mellbimbómat
szopás közben. Hogyan szoktat­
hatnám őt le erről a fájdalmas
szokásáról?”
Semmi szükség arra, hogy engedje az ön
rovására szórakozni. Mivel a baba, ha
ténylegesen szopik (a nyelve a foga és a
mell között van), nem tud harapni, a ha­
rapás rendszerint annak a jele, hogy már
elég tejet kapott, és most játszik. Lehet,
hogy a mókázás akkor kezdődött, ami­
kor véletlenül ráharapott a mellbimbóra,
a mama önkéntelenül felsikoltott, ő kun­
cogott, a mama nem állta meg nevetés
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
nélkül, ő folytatta a játékot: harap, figye­
li a reakciókat, vigyorog a hamiskás tilta­
kozáson, és átlát a gyenge próbálkozáson,
hogy a mama fapofát vágjon.
Tehát ahelyett, hogy kacagással bá­
torítaná a gyerek szórakozását (vagy túl-
reagálással, amely szintén az „előadás”
ismédését válthatja ki), tudassa vele, hogy
a harapás tilos, mégpedig egy határozott
NEM kimondásával. Azonnal vegye őt
le a melléről, magyarázza el, hogy „a ha­
rapás fáj anyának, jaj”. Ha megpróbál
a mellbimbóba kapaszkodni, ujjai segít­
ségével lazítson a szorításon. Néhány
ilyen epizód után meg fogja érteni, és
feladja.
Fontos, hogy most akadályozzuk
meg a harapás szokásának kialakulását,
hogy későbbi, komolyabb problémákat
kerüljünk el. Itt az ideje, hogy megtanul­
ja, bizonyos dolgok azért vannak, hogy
rájuk harapjunk (rágógyűrű, egy darab
kenyér vagy banán), mások pedig nem
ezért vannak (anya mellbimbója, a báty­
ja ujja, apa válla).
NASSOLÁS
„A babám szemmel láthatóan
állandóan enne. Hány kis étkezés,
mennyi »nassolás« tesz jót neki?”
Mivel a szülők fiilében ott visszhangoz­
nak édesanyjuk nassolásra vonatkozó ki­
jelentései („Édesem, vacsora előtt ne, még
elrontod az étvágyadat!”), így néha kel­
letlenül osztják gyerekeik kérésére az étke­
zések közötti nyalánkságokat, még akkor
is, ha a gyerekek egész álló nap csipeget­
nének. Pedig a kis harapnivalók, korlá­
tozott mértékben, valójában fontos ki­
egészítő szerepet játszanak a főétkezések
mellett, különösen a babáknál.
A nassolás alkalom a tanulásra. Étke­
zési időben a babát rendszerint kanállal
etetik mélytányérból; a kis étkezések,
a „nassolások” idejében lehetősége adó­
dik arra, hogy ujjaival felvegyen egy da­
A HE T E D I K H Ó N A P
rab kenyeret vagy kekszet, és ajkaihoz
közelítse, szájába vegye önmaga - ez nem
kis teljesítmény, figyelembe véve azt,
hogy milyen apró az a száj és mennyire
primitívek a koordinációs képességei.
A kis étkezések hiánypótlók. A babák
pici gyomra gyorsan telik és gyorsan
kiürül, így ritkán tartanak ki a főétkezé­
sek között kis étkezések nélkül, ahogy
a felnőttek. Ahogy a szilárd étel teszi ki
a baba étrendjének legjelentősebb részét,
a kis nassolásokra szükség lesz a táplál­
kozási követelményeknek megfelelő ét­
rend kiegészítése céljából. Szinte lehetet­
len, hogy csupán a napi három főétke­
zéssel ellássuk a babát a szükséges táp­
anyagokkal.
A kis étkezések pihentetnek. A ba­
báknak, mint közülünk sokaknak, szük­
ségük van az unalmas munka vagy játék
(a játék az ő munkájuk) közben szünet­
re, és a kis étkezés alkalmat ad egy kis
pihenőre.
A nassolás orális kielégülést nyújt.
A babák nagyon erősen orális beállított­
ságúak - minden, amit felszednek, rögtön
a szájukba kerül. A nassolás egy elfogadott
lehetőség arra, hogy szájába tegyen tárgya­
kat anélkül, hogy büntetést kapna érte.
A nassolás megkönnyíti az elválasz­
tást Ha nem kínálunk a babának szilárd
ételeket, jó esélyünk van arra, hogy ra­
gaszkodni fog a mellhez vagy a cumis­
üveghez. A kis étkezések csökkentik a
gyakori szoptatások szükségességét, és
végső soron - ha eljön az ideje - segíte­
nek az elválasztásban.
Azonban minden előnye ellenére a
nassolásnak vannak hátrányai is. Hasz­
náljuk ki az előnyöket anélkül, hogy a
hátrányokat elszenvednénk, ebben segí­
tenek a következő tanácsok:
391
A kis étkezések időzítése. Maminak
igaza volt: az étkezési előtti nassolás meg­
zavarhatja a baba étvágyát. Törekedjünk
arra, hogy a kis étkezéseket a főétkezések
között félidőre időzítsük, hogy elkerül­
jük ezt a problémát. A nassolás hozzá­
szoktatja a babát ahhoz, hogy állandóan
legyen valami a szájában, és ez a szokás
veszélyes lehet a derékbőségére nézve,
és rögzül a gyerekkorban és a felnőtt­
korban. A folyamatosan étellel teli száj
fogszuvasodáshoz vezethet - még az
egészséges, teljes kiőrlésű kenyérben
található keményítő is cukorrá bomlik,
amikor a szájban nyállal érintkezik. Le­
gyen elegendő egy kis étkezés délelőtt,
egy délután, és ha hosszú idő telik el
a vacsora és a lefekvés között, egy este.
Tegyünk kivételt természetesen akkor,
ha egy étkezés a szokásosnál jobban ké­
sik, és a baba egyértelműen éhes.
Jó okok a nassolásra. Vannak jó okok
a nassolásra (amint az előző részben is­
mertettük), és nem olyan jó okok. Óva­
kodjunk attól, hogy étellel kínáljuk a
babát, ha unatkozik (keltsük fel az ér­
deklődését egy játékkal), ha megsérült
(nyugtassuk meg egy öleléssel vagy ének­
kel), vagy ha valamilyen teljesítményért
akarjuk jutalmazni (kapjon dicséretet és
egy elragadtatott tapsot).
Nassolás a megfelelő helyen. A kis
étkezéseket annyira komolyan kell ven­
ni, mint a főétkezéseket. Biztonsági okok­
ból (hátán fekve, mászás közben vagy
járkálva könnyen félrenyelhet), az illem
okán (az illedelmes étkezési szokásokat
leginkább az asztalnál lehet elsajátítani)
és tekintettel a háziasszonyra (aki taka­
rít, méltányolni fogja, hogy nem talál
morzsákat a kanapén vagy foltokat a
szőnyegen), a nassolások idején a baba
üljön, lehetőleg az etetőszékében. Ha
elmegyünk otthonról, és a kicsi a baba­
kocsiban vagy az autós ülésében ül,
feltálalhatjuk neki ott is. Ne sugalljuk
392
VACSORA A BABÁVAL
Fenntartásaink vannak azzal kapcsolat­
ban, hogy étteremben étkezzünk a babá­
val? Valójában az étteremnek is lehetnek
fenntartásai - azaz lesznek is, ha felké­
születlenül megyünk.
♦Szóljunk oda telefonon! Nemcsak a fog­
lalás miatt (vagy megtudni, van-e hely;
vagy olyan éttermet választanánk, ahol
várni kell), hanem azért is, hogy megtud­
juk, mit tudnak kínálni a babának és
milyenek a körülmények. Például van-e
magas etetőszék? Esetleg (asztalra) felpat­
tintható szék? A babaülés valószínűleg
nem lesz alkalmas, míg az első év vége
nem közeledik. A konyha mennyire ru­
galmas a rendeléskor: például tálalnak-e
fel gyereknek való pici adagokat felnőtt
ételből (tört burgonyát só és bors nélkül,
csirkemellet mártás nélkül) anélkül, hogy
a teljes árat kérnék érte? A gyerekmenü
csak jó lehet, ha a hot dogon, a sült krump­
lin, a csirkefasírton kívül mást is adnak.
Figyeljünk jól, miközben telefonálunk.
Nemcsak a kérdésekre adott válaszokra,
hanem a hangsúlyra is, ahogy mondják;
ez felvilágosíthat arról, hogy valójában
mennyire szívesen látnak minket.
♦ Kezdjünk készülődni korán! A baba
napirendje szerint időzítsük az étkezést,
ne a felnőttek vacsoraideje legyen mérv­
adó. Legyünk mi az első fecskék, akik
ugyan nyarat nem csinálnak, de még ide­
jében érkeznek, mielőtt elfogyna a ház spe­
cialitása. (A korai étkezésnek van egy má­
sik előnye is: a pincérek még jó állapotban
vannak, a konyha még nem olajszagú,
és kevesebb vacsoravendéget bosszant a
baba, ha az asztalt püföli a csészéjével.)
azonban ezzel azt, hogy az étel kárpót­
lás a szűk helyen, „fogságban” eltöltött
időért; a kocsiba vagy ülésbe szíj ázást
nem követi automatikusan a keksz és a
csőrös pohár megjelenése.
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
♦Kérjünk egy félreeső asztalt! Persze nyil­
vánvalóan nem a romantika kedvéért
(minden bizonnyal nem lesz terítéken),
hanem azért, hogy a kis társaság ne sértse
a többi vendéget, vagy ne kerüljön a zak­
latott pincérek útjába. Értékelni fogjuk
az elszigeteltséget, ha az étkezési idő na­
gyobb részében szoptatnunk kell.
♦ Legyünk rugalmasak! Jobb, ha szem­
besülünk azzal, hogy még egy négycsil­
lagos vacsora is végezheti gyorsételként,
ha baba van az asztalnál. Érdemes előny­
ben részesíteni a gyorséttermeket, ahol
több időt tölthetünk el evéssel, mint vá­
rakozással. Rendeljük meg az összes ételt
egyszerre (nézzük át az étlapot, mielőtt
leülünk), és kérjük meg a pincért, hogy
a baba ételét hozzák ki, amilyen gyorsan
csak lehet.
♦ Készüljünk fel alaposan! Elmúltak azok
az idők, amikor elmehettünk étterembe
egyetlen bankkártyával felszerelve. Most
a következőkre is szükség lesz:
❖Előke, hogy tisztán tartsuk a babát,
valamint törlőkendők. Ha az étte­
remben szőnyeg van, vigyünk egy
négyszögletes, tiszta műanyag fóliát,
amit a kicsi széke alá terítünk, érté­
kelni fogják azok, akik utánunk ta­
karítanak.
❖Játékok, könyvek és egyéb figye­
lemelterelő eszközök, amelyekkel el­
foglalhatjuk a babát két fogás közt
(és ha elvesztette az érdeklődését a
halfilé iránt). Ne vegyük elő azonban
ezeket addig, amíg nincs rájuk szük­
ség (a baba valószínűleg hajlandó
MAJSZOLGATÁS
„Azt hallottam, hogy a majszol-
gatás, vagyis a folyamatos
evés a táplálkozás legegészsé-
A HE T E D I K H Ó N A P
lesz eljátszani a kanállal, flörtölni a
személyzettel és a világítótestekre mu­
togatni az első pár percben), azután
vegyük elő, mindig csak egyet. Pró­
báljunk „kukucsot” játszani az étlap­
pal vagy a szalvétával, ha kifogytunk
a munícióból.
❖Bébiétel, ha a „junior” menü még
nem szerepel a kicsi étrendjében, vagy
ha aggódunk amiatt, hogy nem lesz
bababarát kínálat az étlapon, vagy ki
akarjuk egészíteni a kínálatot.
♦ Nassolnivaló, különösen a kézbe
foghatók, amelyek lefoglalják azokat
az ujjacskákat (és a kicsi figyelmét is
lekötik). A cumi szintén életmentő
lehet, ha az ételre többet kell várni,
mint amire számítottunk, vagy ha a
baba unja az asztali étkezést. Azon­
ban ezt is tartsuk készenlétben, a tás­
kában, amíg nincs rá szükség.
♦ Ha valamit nem látunk, kérdezzünk!
Ha nincs az étlapon, az nem jelenti azt,
hogy nincs a konyhán. Jó választás lehet
(attól fiiggően, hogy a baba ismeri-e már)
többek között: túró, teljes kiőrlésű ke­
nyér vagy kifli, sajt, hamburger (átsütve
és összemorzsolva), kockára vágott csirke
(sült, roston sült vagy párolt), puha hal
(jól megfőzve, filézve és alaposan kiszál-
kázva) tört vagy főtt burgonya vagy édes-
burgonya, zöldborsó (összetörve), puhá­
ra főtt répa és zöldbab, tészta, dinnye.
♦A babát tartsuk a székben! Soha ne en­
gedjük a gyereket az étteremben mászni
vagy járkálni, még akkor sem, ha az vi­
szonylag üres. Az ilyen felfedezőutak vége
sérülés és anyagi kár lehet, vagy mind­
kettő. Előfordulhat, hogy egy pincér,
gesebb formája mindenkinek,
különösen kicsi gyerekek
számára. Nekem is így kellene
etetnem afiamat?”
393
aki nehéz, étellel vagy itallal teli tálcát
hordoz, esetleg megbotlik az ott lábatlan-
kodó babában. Ha a baba az ételre vára­
kozva nyugtalan lesz, eljött az ideje an­
nak, hogy egy felnőtt kimenjen vele az
étteremből. Ha a baba befejezte az evést,
de mi még nem, a szülők válthatják egy­
mást (feltételezve, hogy ketten vannak
jelen), míg egyikük eszik, a másik sétáltat­
hatja a kicsit.
♦ Legyünk tekintettel a körülöttünk tar­
tózkodókra. Lehet, hogy a szomszéd asz­
talnál a vendégek nem tudnak betelni a
kicsi imádni való mosolyával. Vagy az is
lehet, hogy az ott ülő pár tisztes summát
fizetett egy bébiszitternek, hogy megsza­
baduljon a gyerekektől arra az estére.
Mindenképpen vigyük ki gyorsan egy kis
sétára, ha a baba hangosan sír, a fülsike­
títő sikkantásait gyakorolja, vagy más mó­
don zavarja az étterem nyugalmát.
♦ Tudnunk kell, hol a határ, mikor kell
véget vetni az étkezésnek (ha a baba tele­
ette magát édesburgonyával, a szomszé­
dos bokszban talált maradékokat kezdi
hajigálni); a hosszas, sóvárgó várakozás
a desszertre és a kávéra kedves emlék a
régmúltból, legalábbis kisgyerekes szülők
számára mindenképpen.
♦ Adjunk borravalót! A legfontosabb jó
tanács, egyben a leghasznosabb, amit ad­
hatunk: adjunk bőséges borravalót a sze­
mélyzetnek (rájuk marad a szétnyomko­
dott zöldborsó feltakarítása az asztalról
és a répa felszedése a padlóról). Különösen
akkor, ha azt reméljük, ugyanabban az
étteremben szívesen látnak legközelebb is
(de a pincérek iránti méltányosságból ak­
kor is, ha soha többé nem térünk vissza).
Ha sorsára hagynánk, és ő választhatna
az étkezési szokások közül, a legtöbb kicsi
gyerek a tehenekét választaná - folyama­
tosan legelne - , nem a modern embe­
rét, aki étkezésekhez szokott. A gyerek
394
akkor lenne a legboldogabb, ha egész nap
nassolgatna, kekszet majszolgatna és gyü­
mölcslevet szopogatna játék közben,
anélkül hogy valójában leülne. Van, aki
szerint a könnyű, egész napos majszol-
gatás egészségesebb, és alkalmasabb a
szükséges tápanyagok biztosítására, mint
a régi „három főétkezés plusz kis étke­
zések”, mások ezzel nem értenek egyet.
Vegyük figyelembe a következő szem­
pontokat a folyamatos evésről:
Zavart okozhat a teljes értékű táplá­
lék biztosításában. A tehén a lóhere­
mezőn legelve a szükséges tápanyagok
nagy részéhez hozzájut. Lehetséges, hogy
egy baba, aki egész álló nap csak ked­
venc, kézben fogható nyalánkságait maj­
szolja, megkapja a szükséges tápanyagokat
megfelelő összetételben, de nem valószí­
nű. A tápanyagszükséglet sokkal nagyobb
hatékonysággal kielégíthető a három fő­
étkezéssel, két vagy három tápláló kis ét­
kezéssel kiegészítve.
Zavarja a játékot. A kézben tartott
keksz vagy kenyérdarab (vagy cumisüveg)
korlátozza a babát játékában és felfede­
zőútjaiban; korlátozza azok mennyisé­
gét és módját. És amint mozgékony lesz,
az étellel való mászás és totyogás veszélyes­
sé válik a félrenyelés kockázata miatt.
Akadályozza a társadalmi beilleszke­
dést. Teli szájjal a baba nem gyakorol­
hatja anyanyelvét. Ha sohasem ül le étke­
zésekhez, lemarad az étkezésről, annak
szociális részéről is.
Gátolja az étkezési kultúra elsajátítá­
sát. A gyerek nem tanulja meg az illen­
dő étkezési viselkedést, ha sütit majszol
a kanapén, az ágyon zabkását szopogat
vagy sajtot eszeget a szőnyegen.
Hozzájárul a fogszuvasodáshoz. Még
az egészséges nassolnivalók is valóságos
táptalajjá válhatnak a szuvasodást okozó
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
baktériumok számára, ha egész napra a
szájban maradnak. A gyümölcslével teli
cumisüveg vagy csőrös pohár (a pici nas­
solok kedvence) szopogatása szintén fog­
romláshoz vezethet (lásd a 337. oldalt).
SZABÁLYTALANUL
KIBÚJÓ FOGAK
f9A babámfogai nem szabályosan
bújnak elő. Ez azt jelenti,
hogy szükség lesz majdfog­
szabályozásra?*9
Egyelőre ne kérjünk időpontot a fogsza­
bályozó szakorvostól! Az első tej fogak
megjelenése nem jelzi előre a későbbi
fogsor fésületlenségét. Valójában a tej-
fogak gyakran bújnak ki szabálytalanul,
különösen az alsó „egyesek” gyakran
V alakot képeznek, amikor áttörnek.
A felső fogak pedig óriásinak tűnnek az
alsókhoz viszonyítva. Ráadásul egyesek­
nél a felsők hamarabb kibújnak, mint
az alsók, de emiatt sem kell aggódnunk.
Két és fél éves korára a kicsikénk
valószínűleg egy teljes tejfogsor - össze­
sen húsz fogacska - büszke tulajdonosa
lesz. A fogak addigra bizonyosan ará­
nyosan és katonás sorban állnak, azon­
ban nem kell aggódnunk, ha nem így
lenne. A szabálytalanul álló tejfogsor
nem vetíti előre a szabálytalan végleges
fogsor képét.
ELSZÍNEZŐDÖTT FOGAK
lányom kétfoga szürkére
színeződött. Lehetséges, hogy
már szuvasodnak?**
Van esély arra, hogy az amúgy hófehér
fogakat nem a szuvasodás színezi lehan­
golóan szürkére, hanem a vas. Néhány
baba esetében, akik vastartalmú folyé­
kony vitamin- és ásványianyag-pótlást
kapnak, a fogak elszíneződnek. Ez egy­
általán nem árt a fogaknak, és el fog múl­
ni, amikor a kicsi az ilyen folyadékokról
a rágótablettára tér át. Addig is csökkent-
A HETEDIK HÓ NA P
hetjíik az elszíneződés mértékét, ha a vi­
taminpótlás beadása után azonnal meg­
tisztítjuk a fogait fogkefével vagy gézzel
Ha a baba nem kap folyékony vi­
tamin- és ásványianyag-pótlást, és kü­
lönösen akkor, ha gyakran szopogat gyü­
Tudnunk kell
A SZUPERBÉBKÉPZÉSRŐL
Bizonyára ismerős az a rikító oktatójá­
ték-sorozat, amely bizonyosan felgyor­
sítja a babák szellemi képességeinek gya­
rapodását, és amelytől a finom mozgási
készségek rendkívüli módon kifejlődnek.
Hallottak olyan CD- és DVD-lemezek-
ről, amelyek a hat-nyolc hónapos kicsi­
kéből Einsteint és egyidejűleg Mozartot
farag (nem beszélve arról, hogy magas
színvonalon fog olvasni már a második
születésnapján)? Esetleg olyan osztályok­
ról (művészeti, zenei, nyelvi - kívánság
szerint), amelyek garantáltan képeznek
pöttömnyi csodagyereket? Talán cso­
dálkoznak azon, miként képesek egyes
szülők ilyen csodagyereknek való termé­
keket és programokat vásárolni - ho­
gyan lehetnek ilyen törtetőek? Ugyan­
akkor lehet, hogy mi magunk is azon
tűnődünk, vajon nem ezt kellene-e ten­
nünk nekünk is?
Mielőtt elrohannánk beiratkozni a
legközelebbi babazseniképzőbe, olvassuk
el a következőket. Még ha lehetséges is
- persze kevéssé hatékonyan - pici gye­
rekeket olyasmire tanítani, aminek mesz-
sze nem jött még el az ideje (többek kö­
zött szavak felismerésére), a szakértők
többsége egyetért abban, hogy nincs
bizonyíték arra, hogy a korai, intenzív
tanulás valójában hosszú távú előnyö­
ket nyújtana a hagyományosabb tanu­
lási sémákkal szemben.
Más szóval, a babának az első évét
babaként kell leélnie. A babakorban
395
mölcslevet vagy zabkását cumisüvegből
lefekvéskor, az elszíneződés jelezhet
szuvasodást. Okozhatja sérülés is, vagy
a fogzománc képződésének veleszületett
hiányossága. Kérdezzük meg erről a há­
ziorvost vagy a fogorvost.
minden fejlődési állomás - nemcsak
az intellektuális, hanem az érzelmi, a fi­
zikai és a szociális életben is - előre be­
programozott ütemben és sorrendben
jön el. Az első két hónapban a babának
meg kell tanulnia kapcsolatot teremteni
(anyjával, apjával, a testvéreivel, a bébi-
szitterekkel és így tovább), megbízni va­
lakiben („ha bajba .kerülök, anya vagy
apa mindig segít”), meg kell értenie a
dolgok állandóságát („ha apa elbújik
a szék mögé, ott van akkor is, ha nem
látom őt”). Meg kell tanulnia bánni a
testével (ülni, állni, járni), a kezével
(felvenni és eldobni tárgyakat, valamint
kezelni, irányítani, manipulálni valamit)
és az eszével. Meg kell tanulnia szavak
százainak jelentését és végső soron ezek
reprodukálását a hangszálai, ajka és nyel­
ve működésének bonyolult kombiná­
ciójával. És valamit arról is meg kell ta­
nulnia, ki ő valójában („Ki vagyok én?
Milyen vagyok, milyen nem vagyok,
mit szeretek, mit nem szeretek, mi
okoz örömet, mi szomorít el?”). Olyan
sok tanulnivaló vár rá így is, hogy az el­
méleti kiegészítők túlterhelhetik az ideg-
rendszerét, még akkor is, ha a fontos,
de mellőzött területek közül valamelyi­
ket (többek között a kritikus érzelmi és
szociális területeket) erőltetjük.
A legjobb, amit tehetünk, hogy nem
szuperbabát próbálunk nevelni, hanem
egy élénk, örökmozgó, kíváncsi és elége­
dett kisgyereket - olyat, aki a lehetőségeit
396
maximálisan eléri, olyan sebességgel, ami
neki megfelel. Nem feltétlenül úgy kell
ezt elérnünk, hogy „képzőkbe” íratjuk,
vagy nyalábnyi oktatójátékot cipelünk
haza, hanem úgy, hogy bőséges bátorí­
tást adunk ahhoz, hogy megbirkózzon
a csecsemőkor szokásos (de nem hétköz­
napi!) feladataival; bátorítjuk, tápláljuk
természetes kíváncsiságát, amivel az őt
körülvevő világ felé fordul (lehet annak
tárgya akár a porcica a padlón vagy egy
felhő az égen); biztosítunk neki ehhez
számos, ösztönzőleg ható helyszínt
(boltot, állatkertet, múzeumot, benzin­
kutat, parkot és így tovább); beszélünk
neki az emberekről („az a néni nagyon
öreg”, „annak a bácsinak abban a szék­
ben kell közlekednie, mert bibis a lába”,
„azok a gyerekek iskolába mennek”);
megmutatjuk neki, hogy a dolgok ho­
gyan működnek („látod, elfordítom a
csapot, és jön a víz”), mire használjuk
őket („ez egy szék; te is egy székben
ülsz”), miben különböznek („a lónak
hosszú, hullámos farka van, a malacnak
rövid és tekeredő”). Ha olyan környeze­
tet biztosítunk a babának, amely nyelvi
értelemben gazdag (ha sokat beszélünk
♦♦♦
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
hozzá, énekelünk és könyveket olvasunk
fel neki), mérhetetlenül fokozzuk a nyel­
vi képességeit - azonban ne feledjük,
a babának fontosabb az, hogy megtud­
ja: a kutya ugat, eszik, harapni tud, négy
lába van és mindenütt szőrös, mint az,
hogy megtanulja ezt a szót a hangjaiból
felismerni.
Ha a baba érdeklődést mutat a han­
gok, szavak, betűk és számok iránt, ter­
mészetesen elégítsük ki a kíváncsiságát.
De nehogy kihagyjuk a játszótéri sé­
tát azért, hogy minden idejét egy halom
memória- vagy betűkártyával töltse!
Fontos, hogy a tanulás - mindegy, hogy
az betűfelismerés vagy labdadobás -
szórakozás legyen! Kevéssé szórakozta­
tó azonban, a babának és nekünk is, ha
a környezet állandóan az elvégzendő
feladatok véget nem érő listájával szem­
besíti (erre elegendő idő lesz később,
amikor a házi feladat kényszere lép be
otthonunkba). Hagyjuk a kicsire, hadd
szabja meg ő a sebességet! Ha úgy lát­
juk, hogy a kis tanuló a pelenkája meg­
töltésével van elfoglalva a tantervűnk
helyett, ideje kisebb fokozatra kap­
csolnunk.
 i 12. FEJEZET —
A nyolcadik
hónap
A hét és nyolc hónapos babák nagyon
elfoglaltak. Buzgón gyakorolják mindazt,
aminek már mesterei (például a mászás),
és azt, aminek a mesterei szeretnének len­
ni (például a felülés, felállás). Lelkesen
játszanak (a sokkal ügyesebb pufók uj-
jacskákkal és karokkal legalább kétszer
olyan szórakoztató, és a jobb koncent­
rálóképességgel legalább kétszer olyan
érdekfeszítő). Buzgók a felfedezésben,
a kutatásban, a tanulásban, és ahogy a
humorérzékük nyiladozik, a kacagásban
is. Ebben a hónapban a baba tovább foly­
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ide­
je. Minden gyereknek a saját fejlődési
tempója a normális. Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy a készségeket
csak akkor tudja megtanulni, ha gya­
korolhatja őket. Adjuk meg tehát a le­
hetőséget a csecsemőnek, hogy fel­
ügyelet mellett hason fekve játsszon.
Ha kétségeink vannak a baba fejlődé­
sével kapcsolatban (például kihagyott
egy fejlődési mérföldkövet, vagy meg­
figyeltünk valami lemaradást a fejlődé­
sében), kérdezzük meg nyugodtan az
orvostól a következő rutinvizsgálat
—
tatja a magánhangzókkal és mássalhang­
zókkal való kísérletezést, és a hónap vé­
gére akár összefűzheti azt a kombinációt,
amire úgy vártunk („ma-ma”, vagy „pa­
pa”). A baba csak kevés szót ért meg,
azonban kezdi felfogni néhány szó jelen­
tését - szerencsés esetben az elsők kö­
zött ismeri meg a „nem” szó jelentését;
ez kapóra jön a következő hónapokban
(ha nem engedelmeskedik). Kedvenc el­
foglaltsága a tükörrel való ismerkedés,
azonban még nem ismeri fel, ki az a kis
barátja ott a tükörben.
során, még ha az orvos nem is említi.
A szülők sokszor megfigyelnek a baba
fejlődésében olyan apró eltéréseket,
amit az orvosok nem vesznek észre.
A koraszülöttek valamivel később ér­
keznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az ese­
tek többségében nagyjából annyit kés­
nek, amennyivel korábban születtek
(korrigált korukat tehát onnan „számol­
juk”, mintha időre születtek volna),
néha többet is.
A nyolcadik hónapban ezt kell
tudnia a babának:
♦ függőlegesen tartva súlyt megtartani
a lábán
398 A Z ELSŐ 12 H Ó N A P

♦ kekszet vagy más apró falatokat segít­

ség nélkül enni

♦ kis tárgyat ujjaival besöpörni és ma­

rokba felvenni (minden veszélyes tár­
gyat tartsunk a babától távol)

♦ külső hang felé fordulni

♦ elejtett tárgyat keresni

Valószínűleg tudnifogja:
♦ kockát vagy más tárgyat átadni egyik
kezéből a másikba Ebben az életkorban minden veszélyesnek
tűnő apró tárgyat távolítsunk el a baba
♦ valakibe vagy valamibe kapaszkodva környezetéből
állni
♦ azt mondani, hogy „mama” vagy „pa­
♦ tiltakozni, ha elveszik a játékát pa”, válogatás nélkül bárkinek
♦ távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
Esetleg még ezt is tudja:
♦ kukucs játékot játszani ♦ tapsolni vagy integetni
♦ hason fekvésből felülni
♦ bútorba kapaszkodva járni
Talán tudnifogja:
♦ rövid ideig támasz nélkül megállni
♦ mászni vagy kúszni*
♦ megérteni a „nem” szó jelentését (és
♦ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni magát nem mindig engedelmeskedni)

Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?

A gyerekorvosok erre a hónapra általában ba nem jól viseli őket - és mást sem na­
nem terveznek vizsgálatot. Többek közt gyon. Ha valami baj volna, és nem várhat
azért sem, mert a legtöbb ilyen korú ba­ a következő hónapig, hívjuk ki az orvost.

* Azok a babák, akik kevés időt töltenek a hasu­

kon, kdffabb érik el ezt a mérföldkövet, de ez nem
ok aggodalomra (lásd a 215. oldalt).
A NYOLCADIK h ó n a p
A gyerek e havi táplálása:
VÉGRE KEZBE FOGHATÓ ETETEKET KAP
A legtöbb szülő számára a baba etetésé­
nek varázsa úgy fogy, ahogy a rizspe-
hely, amit a pici szájacskába próbálnak
bejuttatni. Az ajka makacsul összeszo­
rítva, a feje a kritikus pillanatban elfor­
dul (pötty!), a dundi kéz elfogja és el­
fordítja a kanalat, mielőtt elérné célját
(megint pötty!), és a maszatos szertartás
ismétlése napi három alkalommal (pötty,
pötty, pötty) könnyen arra késztetheti
a szülőket, hogy feladják a szerepet,
amelyre pár hónappal korábban még
lelkesen vágytak. Szerencsére hamaro­
san lehetőség nyílik arra, hogy sutba dob­
juk a kanalat. A legtöbb baba nemcsak
buzgó és lelkes a kézzel fogható ételek
kipróbálásában, hanem képes is rá hét­
nyolc hónapos korában.
A váltás nem fokozatos, inkább meg­
lepően gyors. Amint a baba felfedezi,
hogy ételt tud a szájába tenni egyedül,
megnövekszik az olyan ételek választéka,
amelyeket ügyesen a szájába tud juttat­
ni. A legtöbb baba először a rizs- vagy
kenyérszeletet szorongatja az öklében,
és így majszolgatja, anélkül hogy meg­
tanulná az ujjai mozgását a megfogás­
hoz és a szállításhoz összehangolni.
Amikor felmerül az a probléma, hogy
hogyan tegye a szájába az utolsó étel­
darabot, amit az öklében szorongat,
csalódottságukat kinyilváníthatják köny-
nyes dühkitörésben. Egyesek ezt úgy
oldják meg, hogy nyitott tenyerüket kö­
zelítik a szájukhoz, mások leteszik az
ételt, és újra felveszik úgy, hogy nagyobb
része váljon hozzáférhetővé.
Az a képesség, hogy egy tárgyat el­
helyezzen a hüvelykujj és a mutatóujj
közötti árokban, a legtöbb babánál ki­
lenc és tizenkét hónapos kora között
fejlődik ki - habár néhányan korábban
vagy később tökéletesítik a fogást. Ha
399
ez a képesség kialakul, a baba számára
lehetővé válik, hogy nagyon apró tárgya­
kat, mint például borsót és aprópénzt
felvegyen, és a szájába tegyen, jelentősen
kibővítve az ételválasztékot - és a fulla­
dás veszélyét.
A kézzel való táplálkozás megtanu­
lása rendszerint az első lépés az önálló
étkezés felé. Először is, a kézbe vehető
ételek nagymértékben kiegészítik a fia­
tal gyerek étrendjét; ahogy az önálló
étkezés lehetővé válik, a napi ételadag
nagy részét a baba saját keze segítségével
fogyasztja el. Egyesek egészen jól meg­
tanulnak kanállal bánni a második év
közepére vagy még hamarabb, és így a
civilizáltabb étkezési módra térnek át;
mások továbbra is, még hosszú ideig uj-
jaikkal juttatják az ételt a szájukba (még
az olyan, kevéssé kézzel fogható ételeket
is, mint a zabkása és a túró). Néhányan
(főleg azok, akiket sohase engedtek egye­
dül enni, mert nagyon időigényes, vagy
a maszatolás miatt) továbbra is ragasz­
kodnak ahhoz, hogy etessék őket, jóval
azután is, hogy képesek lennének egye­
dül enni.
Kezdetben olyan ételeket tud kézzel
enni, amelyeket lenyelhető állagúra tud
pépesíteni, vagy amelyek rágás nélkül
is elolvadnak a szájban, és amelyeket
passzírozva már jól fogadott a koráb­
biakban. Az ilyen ételeket vágjuk kezel­
hető méretű kockákra vagy darabokra -
borsóméretűre a keményebbeket, kicsit
nagyobbra a puhábbakat. Jó választás
lehet többek között a korpás lisztből
készült zsemle, a teljes kiőrlésű kenyér
vagy kétszersült, a rizsszeletek vagy kek­
szek, amelyek pépesek lesznek a szájá­
ban; a zabpehelykarikák, a puffasztott
rizs vagy búza, az apró sajtkocksj^ (ter­
mészetes, de pasztőrözött sajtolt, mint
400
például trappista, edami, óvári, ched-
dar); a gyümölcsdarabok (például ba­
nán, nagyon érett körte, barack, ősziba­
rack, sárgadinnye, kantalupdinnye vagy
mangó); a kis darab nagyon puhára
főtt répa, burgonya vagy édesburgonya,
jamszgyökér, brokkoli vagy karfiol (csak
kis virágjai), borsó (félbevágva vagy ösz-
szetörve); a roston sült, főtt vagy párolt
halfiié (vizsgáljuk át alaposan a szálka
miatt); a puha húsgolyók (mártásban
vagy levesben főzve, így nem lesz kér­
ges); a különböző méretű és formájú,
jól megfőzött tészták (törjük el főzés
előtt vagy vágjuk fel főzés után, ha szük­
séges), akkor, ha nem tartalmaznak olyan
összetevőket, amelyek még tilosak a ba­
ba számára; a tojássárgája rántóttában
vagy keményre főzve (és ha a baba már
evett tojásfehérjét, a teljes tojás); a puha
bundáskenyérkockák vagy korpás liszt­
ből készült palacsinta (ez is először csak
sárgájával, azután, ha már kipróbáltuk,
egész tojással). A kézbe vehető ételek
bevezetésével egy időben a baba pépes
ételeit is kissé darabosabban tálalhat­
juk; adhatunk neki készen kapható,
totyogóknak való bébiételeket, vagy
készítsük a felnőttek ételéből, szeletel­
ve vagy passzírozva úgy, hogy apró da­
rabokat hagyunk benne, amelyeket össze
rágni.
A kézbe vehető ételek tálalásakor
y vagy öt darabot helyezzünk elszór­
va törhetetlen tányérra vagy közvetle­
nül a baba etető tálcájára, és pótoljuk,
ha a baba megette. A kezdők, ha túl sok
étellel szembesülnek - különösen akkor,
ha egy kupacban látják - , megpróbál­
hatják azonnal, egyszerre betömni a szá­
jukba, vagy egy gyors mozdulattal a pad­
lóra söpörni. Mint minden más ételt,
kézbe fogható ételt is csak ülő baba
kaphat; mászó, kúszó vagy totyogó gye­
reknek ne adjunk enni.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
A fulladás veszélye miatt ne adjunk
a babának olyan ételeket, amelyek nem
olvadnak el a szájban, nem rághatok szét
a fogínnyel, vagy könnyen bekerülhet­
nek a légcsőbe. Kerüljük a nyers mazso­
lát, a pattogatott kukoricát, a mogyorót,
az egész borsót, a nyers, kemény húsú
zöldségeket (répát, zöldpaprikát) vagy gyü­
mölcsöket (almát, éretlen körtét, szőlőt),
a nagy darab húst vagy hot dogot (a leg­
több változatban amúgy is túl sok a nát­
rium és az adalékanyagok).
Ha az őrlőfogak kibújtak (az első
fogak harapásra valók, és nem javítják a
baba rágóképességét), valamikor az első
év vége felé (azoknál, akiknél korán búj­
nak ki a fogak), adhatunk olyan ételt,
ami valódi rágást igényel, mint például
nyers almát (vágjuk nagyon apró dara­
bokra) és más, kemény húsú, nyers
gyümölcsöt és zöldséget, kis szelet húst
(vágjuk el a rostokat) és mag nélküli sző­
lőt (hámozva és félbevágva). Tartózkod­
junk azonban hároméves korig azoktól
az ételektől, amelyek általában fulladást
okozhatnak; ilyen a nyers répa, a patto­
gatott kukorica, a mogyoró és a hot dog.
Akkor adjuk csak neki ezeket, ha a baba
már jól rág.
Vannak olyan ételek, amelyeket nem
nagyon sürgős megismertetni a babá­
val, a szerkezetétől függetlenül: a gyors­
ételek, amelyek tápértéke alacsony; a sok
hozzáadott sóval és cukorral készült éte­
lek és a finomított kenyerek és gabona­
pelyhek. A gyerek valószínűleg találko­
zik majd ezekkel, azonban remélhetőleg
addigra az általunk nyújtott egészséges,
korai étkezési tapasztalatok szilárdan
megalapozták a jövőbeni étkezési szo­
kásokat. Ez nem jelenti azt, hogy a gye­
rek soha nem fogja szeretni a sült krump­
lit, a fehér kenyeret és a fánkot - csak
azt jelenti, hogy szeretni fogja az egész­
séges ételeket is.
a n yolcadik hón ap
JÓ, HA TUDJUK
A BABA ELSŐ SZAVAI
JL babám kezdi sokat mondogatni,
hogy »ma-ma«. Mindannyian
izgatottak voltunk addig, amíg
nem olvastunk arról, hogy
valószínűleg csak hangokat
hallat, anélkül hogy ismerné
a szavak jelentést. Igaz ez?”
Csak a baba tudhatja biztosan, ő meg
nem mondja el, legalábbis most még
nem. Nehéz pontosan megmondani, mi­
kor jön el az az átmenet, amikor a baba
már nemcsak a valódi szavakra emlékez­
tető hangokat hallat, hanem értelmes
beszédre törekszik. Lehet, hogy a baba
csak gyakorolja az „m” hang kiejtését,
vagy az is lehet, hogy hívja az édesany­
ját, de valójában mindegy. Az a fontos,
hogy hangokat hallat és a hallott han­
gokat próbálja utánozni. Természetesen
sokan először a „pa-pát” mondják; ez
nem részrehajlás részükről, hanem an­
nak a jele, hogy ezt a mássalhangzót tud­
ják könnyebben kiejteni.
A hímnemű és nőnemű szülőt jelző
szavak a legtöbb nyelvben nagyon hason­
lóan hangzanak: papa, mama. Jó esély
van arra, hogy ezek a baba elgagyogott
szótagjaiból fejlődtek ki, amelyeket a
buzgó szülők meghallottak, és bennük
a baba első értelmes szavát vélték felis­
merni. Amikor egy spanyol baba először
kimondja, „ma-ma”, úgy kántálva, ahogy
a babák szoktak, büszke édesanyja biztos
benne, hogy a kicsike az anyját szólítja:
»madré\ És amikor egy francia gyerek
azt mondja, „pa-pa”, apja valószínűleg
kihúzza magát, és azt mondja: „azt akar­
ta mondani, hogy apa, vagyis peré\
A babáknál más és más az az időpont,
amikor elhangzik az első igazi szó, és ter­
mészetesen a többé-kevésbé objektív szü­
lői értelmezésen múlik. A szakértők sze-
rint egy átlagos gyerek esetében először
401
valamikor tíz és tizennégy hónapos korá­
ban várható, hogy azt mondja, amit gon­
dol, és arra gondol, amit mond. A gye­
rekek egy kis százaléka néhány hónap­
pal korábban kezdi, és némelyik tökéle­
tesen normális baba egyetlen értelmes
szót sem mond ki a második év köze­
péig, már amennyire ez megállapítható.
A baba gyakran mondhat szótagokat,
önmagukban vagy kombinációban, tár­
gyak jelölésére („ba”: baba, „pá”: elmen­
ni, „ma”: mama), de előfordulhat, hogy
a szülők nincsenek ráhangolódva, hogy
megértsék, amíg a kiejtése nem lesz tisz­
tább. Az olyan gyerek, akit nagyon elfog­
lal a mozgás gyakorlása - aki valószínű­
leg korán mászik és jár, a lépcsőn járást
tanulja és kisvonattal játszik - , a kevés­
bé aktív gyereknél lassabban kezdhet
beszélni. Nincs miért aggódnunk, amíg
a viselkedéséből világosan látszik, hogy
sok ismerős szót megért.
A baba nyelvi készsége sokkal ko­
rábban kezd fejlődni, mint hogy az első
szót kimondaná. Először is azáltal, hogy
megtanulja megérteni, mit mondtak ne­
ki. Ez a receptív (értett) nyelvtanulás szü­
letéskor kezdődik, az első szóval, amit a
baba hall. Fokozatosan kezdi kiválogat­
ni az őt körülvevő nyelvi egyvelegből a
szavakat, és egy napon, körülbelül az első
év közepén, a nevét hallja, és ő odafordul.
Felismert egy szót! Nem sokkal ezután
kezdi megérteni olyan emberek és tárgyak
nevét, akivel és amivel naponta találko­
zik: anya, apa, üveg, csésze, kenyér. Né­
hány hónapon belül, vagy akár hama­
rabb, kezdhet teljesíteni egyszerű kéré­
seket: „adj egy falatot”, „ints pá-pát”,
„adj egy puszit anyának”. A megértés ké­
pessége sokkal nagyobb léptekben ha­
lad előre, mint maga a beszéd, és annak
fontos előfutára. Sokféleképpen báto­
ríthatjuk az értett és beszélt nyelv kifej­
lődését (lásd a 379. oldalt).
402
A BABAJELBESZED
„Néhány barátnőm babáknak való
jelbeszéddel kommunikál a pici
gyerekével - és úgy látszik, működik.
Azt is hallottam azonban, hogy
a jelbeszéd alkalmazása lassíthatja
a beszédtanulás folyamatát. Nem
tudom, mit higgyek”
Láthatjuk bárhol: a homokozókban és a
babakocsikban a babák beszélgetnek.
Nem sok szóval, hanem sok jellel. A jel­
beszéd, amelyet egykor csak süketek
használtak, a kommunikáció népszerű
formája lett az olyan gyerekek között,
akik hallanak, de még nem tudnak a
szüleikkel beszélgetni, pedig azok égnek
a vágytól, hogy megértsék őket.
A babáknak való jelbeszéd mint moz­
galom viszonylag új, azonban a még
nem beszélő babák mindig próbálták
kifejezni taglejtésekkel és mozdulatok­
kal azt, amit nem tudnak kimondani.
Egy baba jelekkel kommunikál, amikor
a hűtőszekrényre mutat, ha éhes vagy
szomjas, vagy a kabátjára, ha el akar men­
ni. Ezt teszi a baba akkor is, ha meg­
húzza a fiilét, ha a könyvben nyuszit lát,
vagy „pá-pát” int a szüleinek, ha el akar
menni. Generációk óta kedveltek a kéz­
játékok, mint például a „csip-csip-csóka”
vagy a „kerekecske-gombocska”, mert le­
hetővé teszik, hogy a baba velünk játsszon,
akkor is, ha nem tud velünk énekelni.
A babák által alkalmazott ösztönös
jeleket a szülők nem mindig értik meg.
Ez a kommunikációs szakadék mindkét
oldalon frusztrációt eredményez, mivel
a babák küzdenek azért, hogy megértsék
őket, a szülők pedig azért, hogy megért­
sék a babát. Ezért javasolnak egyes nyel­
vi szakértők egy szülő-baba kommuni­
kációs rendszert: a babajelbeszédet.
A babajelbeszédnek sok előnye van.
A legjelentősebb az, hogy mivel növeli az
érthetőséget, lehetővé teszi kilenc vagy
tíz hónapos babáknak, hogy tudassák
szüleikkel, pontosan mire van szükségük;
A Z EI.SÖ 12 H Ó N A P
sokkal előbb, mint ahogy szavakkal ki
tudnák fejezni, tehát csökkenti a fruszt­
rációt. A jobb kommunikáció simább
együttműködéshez vezet (értsd: ritkább
dühkitöréshez), javítva az együtt töltött
értékes idő minőségét. Az a tudat, hogy
megértik, alátámasztja a gyerek önbi­
zalmát is („amit mondok, az fontos”),
és ezzel nemcsak magabiztos személlyé
válik, hanem magabiztos kommuniká­
torrá is. Ez a magabiztosság végül növeli
a kedvét a beszédtanulás iránt. (Gondol­
juk végig: ha külföldön erőfeszítéseket
tennénk azért, hogy az idegen nyelven
beszéljünk, és az ott élők gondot fordíta­
nának arra, hogy megértsenek, ez erősen
motiválna bennünket a további igyeke­
zetre.) Egyes kutatók vitát folytatnak
arról, hogy a jelbeszédet alkalmazó ba­
bák lemaradnak-e a beszélt nyelvi kész­
ségek terén; valójában az olyan kétéves
gyerek, aki jelekkel kommunikált, átla­
gosan nagyobb szókinccsel rendelkezik,
mint a többiek.
A babajelbeszéd előnyei azonban rö­
vid távúnak bizonyulnak. Az a gyerek, aki
jeleket alkalmazott, bizonnyal könnyeb­
ben kommunikál kezdetben, azonban ez,
amint azt a legtöbb kutató rámutat, már
nem mutatkozik meg iskoláskorban. Ha
egy gyerek megtanult beszélni, és megér­
teti magát, a jelhasználat előnyei csök­
kennek, és végül eltűnnek. Tehát ne alkal­
mazzuk a babajeleket azért, mert azt gon­
doljuk, ettől a gyerek intelligensebb lesz
vagy felgyorsul a fejlődése; alkalmazzuk
azért, mert segíti az érintkezést most.
Ha babajelekkel szeretnénk beszélget­
ni babával, a következőképpen tegyük:
♦ Kezdjük korán! Kezdjük el, amint a
babát érdekelni kezdi a velünk való kom­
munikáció - legalább nyolc vagy kilenc
hónapos korban, habár nincs veszélye
annak sem, ha korábban kezdjük. A leg­
több baba tíz és tizennégy hónapos ko­
ra között mutatja az első jeleket, am iket
tanult.
A NYOLCADIK HÓNAP
+ Mutassuk azt, ami természetesen adó­
dik. Alakítsunk ki olyan természetes jel­
rendszert, ami megfelel nekünk és a babá­
nak. Bármely taglejtés alkalmas lehet,
amely illik egy szóra vagy kifejezésre (pél­
dául karunkkal csapkodunk, ez a „ma­
dár”, hónaljunkat vakarjuk, ez a „majom”;
összeillesztett kezünkkel megtámasztjuk
megbillentett fejünket: „alszunk”, ha­
sunkat dörzsöljük: „éhesek vagyunk”,
kezünkből csészét képezünk, és a szánk­
hoz illesztjük: „iszunk”, ujjúnkat az or­
runkhoz érintjük: „szagolunk”). Alkal­
mazhatjuk a hivatalos jelbeszéd elemeit
is (az interneten a www.hallatlan.hu/
címen találunk segítséget), azonban
egyes szakértők szerint ez nem olyan
könnyű a babáknak, mint a természetes
jelrendszer.
♦ Azokat a jeleket mutassuk a babának,
amelyekre a legnagyobb szüksége van a
mindennapos igényei kifejezésére, mint
például éhség, szomjúság és fáradtság.
♦ Következetesen alkalmazzuk a jeleket.
Ugyanazt a jelet látva újra és újra a baba
megérti ezeket, és hamarosan utánozza.
♦ Mondjuk és mutassuk egyszerre. Biz­
tosítsuk, hogy a baba a mutatott és a be­
szélt nyelvet is megtanulja, a kettőt egy­
szerre használjuk.
♦ Az egész családot vonjuk be a jelbe­
szédbe! Minél többen ismerik a jeleket,
a baba annál boldogabb lesz. Ismerniük
kell legalább a legfontosabb jeleket a test­
véreknek, a nagyszülőknek, a bébiszit-
tereknek, és bárki másnak, aki sok időt
tölt a babával.
♦ Kövessük a baba jeleit! A babák sokszor
maguk fejlesztenek ki jelrendszert. Ha a
kicsikénk talál ki jeleket, mindig ezeket
alkalmazzuk; ezek sokkal értelmesebbek
a számára.
403
♦ Ne erőltessük a jeleket! A jelbeszédnek,
mint a kommunikáció minden formá­
jának, természetes módon kell kialakul­
nia, a gyerek saját ütemében. A gyerekek
legjobban az élmény, a tapasztalat hatá­
sára tanulnak, nem formális utasításokon
keresztül. Ha a babát zavarja a jelbe­
széd, és ellenáll, vagy inkább csak a fá-
radás jeleit mutatja, ne erőltessük ezt a
napirendi pontot.
A jelbeszéd kicsit megkönnyítheti az éle­
tet a szóbeliség előtti időszakban, azon­
ban biztosan nem szükséges a jó szülő­
gyerek érintkezéshez, nem életfontossá­
gú a szülő-gyerek kapcsolathoz és nem
kritikus a nyelvi fejlődéshez sem. Tehát
ha úgy látjuk, hogy a hivatalos jelrend­
szer kényelmetlen számunkra vagy nem
működik a babánál, ne érezzünk kény­
szert arra, hogy bevezessük vagy alkalmaz­
zuk. A szülők évezredek óta kitalálják,
mit akarnak a gyerekek, anélkül hogy a
formális babajeleket alkalmaznák (rend­
szerint azért, mert járatossá válnak számos
nem verbális jel - taglejtések és „düny-
nyögések” —megfejtésében), és mi ma­
gunk is ki fogjuk találni.
MEG NEM MÁSZIK
„A nővérem babája hat hónaposán
kezdett mászni Az énfiam majd­
nem nyolc hónapos, és egyáltalán
nem érdekli a mászás. Vajon
elmaradt-e a fejlődésbenT
Az összehasonlítás sohasem méltányos,
de a mászás tekintetében különösen nem
az, mivel a mászás „szabadon választott”,
kihagyható fejlődési állomás, nem olyan,
amivel az általános fejlettség mérhető.
Egyesek már hat hónaposán másznak
(különösen akkor, ha sok időt töltenek
hason, felügyelet mellett), de kilenc hó­
napos korban jellemzőbb. Mostanában
több baba kezd később mászni (mivel
kevesebbet vannak hason), és egy jelen­
tős kisebbség ki is hagyja. Nincs ok az
404
Néhány baba a hasán kezdi vonszolni magát:
kúszik. Sokan továbbképezik magukat
a négykézlábas mászás irányába, néhányan
ragaszkodnak a kúszáshoz, míg a talpukra
nem állnak.
Átmenet a mászás és a járás között. A baba
leragadhat ennél a kezes-talpas póznál, de
az is lehet, hogy továbblép a járás irányába.
aggodalomra addig, míg más, a fejlődés
szempontjából fontos állomásokat elér
(mint például az ülést - ezt mesterfokon
kell űznie, mielőtt mászni tanulna). Azok,
akik úgy döntenek, hogy kihagyják a má­
szást, csak rövid ideig vannak mozgá­
sukban korlátozva - addig, míg rá nem
jönnek, hogyan húzódzkodjanak fel, és
hogyan induljanak el kapaszkodva (a szék­
től a dohányzóasztalig, és onnan a kana-
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Négykézlábas mozgás, ez a klasszikus
mászási technika. Néhányan annyira
elégedettek azzal, ha így száguldozhatnak,
hogy a következő hónapokban egyáltalán
nem vesződnek a mászással.
péig), és végül hogyan járjanak. Valójá­
ban a mászást nem kedvelő babák közül
sokan végül hamarabb járnak, mint a
mászóbajnokok, akik hónapokig meg­
elégednek a négykézlábas üzemmóddal.
A mászás, az üléssel vagy az állásba hú-
zódzkodással ellentétben, a megjósolható
fejlődési mintázatokba nem illeszkedik,
ezért a legtöbb, fejlődést értékelő táblá­
zatban nem is szerepel.
A babák változatos stílusokban mász­
nak. A hason közlekedés, vagyis kúszás
rendszerint előfutára a négykézlábas hely-
változtatásnak vagy mászásnak, azonban
egyesek elakadnak a kúszásnál. Sokan
hátrafelé vagy oldalirányban indulnak el,
és hetekig nem jönnek rá az előrehala­
dás fortélyaira. Néhányan a könyökükön
vagy a fenekükön, mások a tenyerükön
és a talpukon közlekednek; ezt a szintet
sok baba a járás előtt éri el. Kevésbé fon­
tos az, hogy a baba melyik módszert vá­
lasztja, a lényeg az, hogy erőfeszítéseket
tesz az önálló mozgás irányába. (Ha azon­
ban úgy látjuk, hogy nem egyformán
használja teste két oldalát - karját és lá­
bát - , mutassuk meg orvosnak.)
Néhány baba nem mászik, mert nincs
A nyolcadik hónap
rá esélye. Ha a baba napjának nagy részét
kiságyban, babakocsiban, babahordozó­
ban, járókában és/vagy az interaktív asz­
talkájánál vagy a hátán fekve tölti, nem
fogja megtanulni, hogyan emelkedjen
négykézlábra, és hogyan mozogjon keze
és lába segítségével. Biztosítsunk elegen­
dő időt (felügyelet mellett) a babának a
padlón, hason fekve (ne aggódjunk a pi­
szok miatt, ha felsöpörtük vagy felpor­
szívóztuk a padlóról a kisebb tárgyakat
és eltakarítottuk az útból a veszélyes tár­
gyakat). Bátorítsuk az előrehaladásra:
helyezzünk el egy kedves játékot vagy egy
érdekes tárgyat tőle kis távolságra. Ad­
junk rá nadrágot, mert a hideg, kemény
kövön vagy az érdes szőnyegen kelle­
metlen lehet csupasz térddel, és ez még
a mászástól is elveheti a baba kedvét.
Szoktassuk le az interaktív ülőkéjéről,
ha azelőtt üldögélt ilyesmiben, és korlá­
tozzuk a járókába való száműzetésének
időtartamát arra az időre, amikor nem
tudjuk szemmel tartani.
Bármelyik módon mászik is, a kö­
vetkező néhány hónapban a baba újra
és újra bajba fog kerülni - és azon fogunk
tűnődni akkor: vajon érdemes volt ezt
úgy siettetni?
ÜLVE CSÚSZKÁL
yyApici lányom a fenekén ülve
csúszkál mászás helyett. Halad
vele, de igazán különös látványt
nyújt”
Egy babának, aki lelkes, és el van kötelez­
ve a helyváltoztatás iránt, a forma és a
stílus kevésbé számít. Nekünk sem kell tö­
rődnünk ezzel! Amíg a baba törekszik az
önálló helyváltoztatásra, nem lényeges, ho­
gyan teszi. Csak amiatt kell aggódnunk,
ha a baba szemmel láthatóan nem képes
összehangolni a teste két oldalának moz­
gását, vagyis nem tudja összehangoltan
mozgatni kezét és lábát. Ez mozgatóidegi
rendellenességre utalhat, amelynek korai
kezelése nagyon hatékony lehet.
405
FELFORDULÁS A LAKÁSBAN
„Most, hogy a fiam mászik,
mindenbe belekapaszkodik és fel-
húzódzkodik. Nem tudok lépést
tartani vele és a rendetlenséggel,
amit csinál! Legyek vele szigorúbb
-éspróbáljak nagyobb rendet
tartani -, vagy adjamfel végképp?”
Lehet a felfordulás a mi legnagyobb el­
lenségünk, azonban egy vállalkozó szel­
lemű babának a legjobb barátja. Egy
kényszeresen rendben tartott otthon
körülbelül annyi érdekességet kínál egy
újonnan mozgékonnyá váló babának,
mint például egy tavacska Kolumbusz
Kristóf számára, vagy egy elővárosi par­
koló Gullivernek. Ésszerű keretek között
(nem kell megengednünk, hogy a baba
széttépje a folyószámla-kivonatunkat vagy
átprogramozza a kézi számítógépünket)
és biztonsági megfontolások mellett en­
gednünk kell, hogy a baba kiterjessze és
kielégítse a kíváncsiságát, miközben az iz­
mait gyakorlatoztatja. Az, hogy enged­
jük szabadon csatangolni - és rámolni -,
legalább olyan fontos az értelmi, mint a
fizikai fejlődésében. Ezt realitásként kel­
lene elfogadnunk a mentális egészségünk
érdekében; kisgyerekes szülők, akik har­
colnak ez ellen, és küzdenek azért, hogy
a házat olyan rendben tartsák, mint a ba­
ba előtti korszakban, azok csalódni fog­
nak - soha véget nem érő frusztráció­
nak és szorongásnak néznek elébe.
Tehetünk azonban lépéseket azért,
hogy a realitásokkal könnyebben meg­
birkózzunk:
Kezdjük a biztonsággal. Nem akkora
baj, ha a kicsi szétszórja a fehérneműt a
hálószoba padlóján, vagy pelenkákból há­
zat épít a konyhai linóleumon, de az már
baj lehet, ha sörösüvegeket kocogtat egy­
máshoz, hogy lássa, mi történik, vagy ha
a klóros tisztítószert a szőnyegre önti.
Tehát mielőtt szabadon eresztjük a ba­
bát, győződjünk meg arról, hogy a ház
406
biztonságos a számára, és biztonságban
van tőle (lásd a 415. oldalt).
Fékezzük meg a káoszt! Kényszeres
énünk sokkal boldogabb lesz, ha a fel­
fordulást megpróbáljuk egy vagy két szo­
bára vagy területre korlátozni. Ez azt je­
lenti, hogy a babát csak a saját szobájá­
ban és talán a konyhában, a nappaliban
engedjük szabadon - bárhol, ahol a leg­
több időt töltjük el együtt. Csukjuk be
az ajtókat vagy a bababiztos rácsokat a te­
rület bekerítése céljából. Természetesen
ha kis lakásban lakunk, talán nem is tu­
dunk ilyen korlátokat felállítani; ehelyett
jobb, ha beletörődünk a nappali rendet­
lenségbe és az éjszakai takarításba.
Csökkenthetjük a felfordulás lehető­
ségét azzal is, ha a baba számára elérhető
polcokon a könyveket szorosan beékelve
rakjuk fel, és az ő elpusztíthatatlan köny­
vei közül néhányat elöl hagyunk olyan
helyen, ahol elérheti és könnyen leve-
heti; zárjuk le a leginkább sebezhető fió­
kos szekrényeket és komódokat (külö­
nösen azokat, amelyek törékeny, értékes
vagy veszélyes tárgyakat rejtenek) baba­
biztos biztonsági zárakkal; tegyünk el
minden csecsebecsét az alacsony aszta­
lokról, csak néhány olyat hagyjunk elöl,
amit nem sajnálunk. Tartsunk fenn szá­
mára egy speciális fiókot vagy szekrényt,
ez legyen az övé, és töltsük meg izgalmas
dolgokkal, mint például papírcsészékkel
és papírtányérokkal, fakanalakkal, fém­
csészével vagy fazékkal, műanyag mérő­
kancsókkal és üres dobozokkal.
Ne érezzünk bűntudatot azért, mert
nem engedjük neki, hogy feldíszítse a
fürdőszobát rúzsokkal és borotvahabbal,
vagy nem engedjük, hogy kitépje a lapo­
kat a kedvenc könyveinkből, hogy ki­
szórja a gabonapelyhet a dobozokból
a konyhapadlóra, és általában az ő íz­
lése szerint díszítse ki az otthonunkat.
A korlátok felállítása nemcsak a mi lel­
ki nyugalmunk megőrzését segíti, de a
baba fejlődését is - a gyerekek valójában
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
tanulnak abból, ha határokat szabunk
nekik - , és arra a fontos leckére tanítanak,
hogy más embereknek, még a szülőknek
is, van tulajdonuk és vannak jogaik.
Tartsuk vissza magunkat Ne köves­
sük mindenhová a babát, amerre pusz­
tító szélvészként halad, és ne tegyünk
mindent azonnal vissza a helyére. Ez meg-
zavarja őt, olyan érzést keltve benne,
mintha minden cselekedete nemcsak el­
fogadhatatlan, hanem alapvetően hiába­
való is lenne. Ez frusztráló lesz számunk­
ra is, ha azonnal újra lerombolja azt, amit
mi helyrehoztunk. Ehelyett egy nap két­
szer komolyabban rakjunk rendet, egyszer
a reggeli játszóidő után, amíg szundít
vagy a járókában/etetőszékben van, és egy­
szer kora este, vagy amikor ágyba került.
Tanítsuk rendre, újra és újra. Ne vele
együtt végezzük a nagytakarítást, de min­
den játék után vegyünk fel néhány hol­
mit vele együtt, hangsúlyozottan kérjük
(még akkor is, ha túl fiatal a mondani­
való pontos megértéséhez): „Segítesz apá­
nak felvenni ezt a játékot és a helyére
tenni?” Nyújtsunk oda neki egy kockát,
hogy tegye vissza a dobozba, vagy adjunk
egy lábost, és tegye be ő a konyhaszek­
rénybe, vagy egy összegyűrt papírt dobjon
ő a szemétkosárba, és minden próbálko­
zását tapsoljuk meg. A következő évek­
ben sokkal inkább a zűrzavarhoz fog hoz­
zájárulni, mint a rendhez, azonban ezek
a korai leckék segítenek majd neki meg­
érteni, hogy amit elővettünk, annak a
helyére is kell kerülnie valahogy.
Hagyjuk nyugodtan rámolni! Ne pa­
naszkodjunk folyton a rendetlenség
miatt, amit a kicsi csinál, és ne okozzunk
neki olyan érzést, hogy a természetes
kíváncsiságának kifejezése („Mi fog tör­
ténni, ha a bögre tejet felfordítom? Ha
kirámolom ezeket a ruhákat a fiókból,
mit fogok találni alattuk?”) rossz, vagy azt
jelenti, hogy ő rossz. Ha valami olyasmit
A nyolcadik h ónap
tenne, amit nem akarunk megengedni,
akkor ezt tudassuk vele - de tanáraként,
nem bírájaként.
Nemtarthatjuk vissza, de ne tartsunk
vele. Ne jussunk arra a következtetésre,
hogy amúgy is vesztes csatában harco­
lunk, ezért hagyjuk a felfordulást elhatal­
masodni, és inkább nem törődünk vele.
Ha így élünk, az nem tesz jót az általá­
nos morálnak, és a babának sem használ.
A babának jót tesz, ha engedjük, hogy
rendetlenséget csináljon, de nem tesz jót,
ha mindig zűrzavar veszi körül. Bizton­
ságérzetet ad neki a tudat, hogy lefekvés­
kor felfordult világot hagy maga után,
reggelre kelve azonban rend fogadja.
Ezenkívül még szórakoztatóbb és kielé­
gítőbb lesz felfordulást csinálni - ugyan
mekkora kihívás rendetlenséget csinálni
egy szobában, ha az amúgy is rendetlen?
Határozzunk meg védett területeket!
Nem mindig lehetünk képesek lépést
tartani a kis hurrikán után maradt rom­
bolással, azonban próbáljunk fenntarta­
ni egy nyugodt helyet a viharzóna kellős
közepén - a hálószobában, a dolgozó-
szobában vagy a nappaliban például -
akár úgy, hogy nem engedjük a babát ott
játszani, akár úgy, hogy délután vagy es­
te minden körülmények között rendet
rakunk. Végül is szükségünk lehet egy
nyugodt helyre, ahova este elmenekül­
hetünk.
Ügyeljünk a biztonságra! Egy kivétel
van az „ahogy esik, úgy puffan” felfogás
alól: ha a rendetlenség a biztonságot fe­
nyegeti. Ha a kicsi kiönti a gyümölcsle­
vet vagy kiborítja a kutya vizes edényét,
azonnal töröljük fel! A friss tócsák a csu­
pasz padlón korcsolyapályát képeznek,
ahol az esés elkerülhetetlen. Szedjük fel
a papírlapokat és az újságokat, amint a
baba végzett velük, és sose hagyjunk a
közlekedési útvonalakban játékokat, kü­
lönösen kisautókat ne.
407
ESZIK A PADLÓRÓL
yyA babám mindig leejti a kekszét,
azután felveszi, és megeszi.
Ez olyan egészségtelennek tűnik
- vagy nem?9*
Ha nem is tartjuk a padlót olyan tisztán,
hogy „enni lehessen róla”, a baba nyu­
godtan piknikezhet rajta. Vannak mik­
robák a padlón, de nem jelentős szám­
ban. Ezek többnyire azok a baktériumok,
amelyekkel a baba szükségszerűen talál­
kozott már, különösen akkor, ha gyak­
ran játszik a padlón. Általában ugyanez
a helyzet más lakások padlójával, a bol­
tokkal és az áruházakkal, ha azonban
sérti az esztétikai érzékünket az, hogy a
gyerek a padlóra került kekszet visszateszi
a szájába, nyugodtan dobjuk ki, és adjunk
másikat. Tartsuk azonban szem előtt,
hogy a vírusokkal vagy baktériumokkal
való minden találkozás az immunrend­
szert építi és a babát erősíti, tehát ne ag­
gódjunk a következő alkalommal, ami­
kor a kicsi a bevásárlókocsi fogantyúját
rágcsálja.
Vannak azonban kivételek. A bakté­
riumok száraz felületeken nem tudnak
nagyon elszaporodni, azonban nagyon
gyorsan osztódni kezdhetnek a nedves
vagy vizes helyeken. Ha van rá esélyünk
(vagyis ha el tudjuk csípni a falatot, mi­
előtt a szájában landol), ne engedjük,
hogy olyasmit egyen, ami a fürdőszoba
padlóján, egy pocsolyában vagy más, ned­
ves felületen megfordult. A nedvesség
az ételen is problémát jelenthet. Nem al­
kalmas fogyasztásra az olyan keksz vagy
bármilyen étel, amit egy ideig már rág­
csált, azután otthagyott (akár tiszta fe­
lületen is) pár órára, míg a baktériumok
elszaporodhattak. Ne hagyjunk a padlón
heverni tehát nedves hulladékot ott, ahol
a baba újra felszedheti! Természetesen
nem mindig van alkalmunk arra, hogy
ezt megakadályozzuk; a kicsik gyakran
„nyernek vissza” régen elvesztett ételma­
radékot (vagy megtalálnak háromnapos
408
gyümölcslével töltött csőrös bögrét), és
a szájukba veszik, mielőtt megakadályoz­
hatnánk. Szerencsére ritkán betegednek
meg ettől. Egy másik kivétel: ha az ott­
honunk régi, ólomtartalmú festékkel van
kifestve, és a falak rossz állapotban van­
nak, akkor nem biztonságos a padlóról
enni (lásd a 348. oldalt).
Akkor is elővigyázatosnak kell len­
nünk, ha kimozdulunk. Sokszor előfor­
dul, hogy a kicsik leejtik az üvegüket az
utcán, és utána szájukba veszik anélkül,
hogy betegek lennének, azonban kétség­
telenül nagyobb a veszélye annak, hogy
veszedelmes kórokozókat szedünk fel ott,
ahol kutyák vizelnek és piszkítanak és
emberek köpködnek. Cseréljünk ki vagy
öblítsünk le minden ételt, üveget, cumit
vagy játékot, ami leesett az utcán, külö­
nösen akkor, ha a talaj nedves! Használ­
junk törlőkendőket a cumik vagy játékok
letörlésére, ha folyóvíz nem áll rendelke­
zésre. A játszótereken, ahonnan a kutyák
ki vannak tiltva - és a felnőttekben talán
van annyi belátás, hogy nem köpködnek
itt - , valószínűleg kevésbé kell aggód­
nunk, ha a talaj nem nedves - a felületi
piszok gyors letörlése elegendő lesz. A po­
csolyák azonban veszélyes, kórokozó bak­
tériumokat rejthetnek, és a babákat,
valamint a játékaikat és ennivalójukat
tartsuk távol ezektől! Ha el akarjuk
kerülni azt, hogy választanunk kelljen
(a visító gyerek lecsillapítása vagy a kétes
tisztaságú falat eldobása a biztonság cél­
jából), mindig legyen nálunk tartalék.
Mossuk meg gyakran a kicsi kezét
(ezt a szokást jó, ha már most megta­
nulja), vagy használjunk törlőkendőket
vagy fertőtlenítőgélt, ha nincs a közelben
szappan és víz.
HAGYJÁN, HOGY CSAK
A PISZKOT ESZIK MEG!
»A kisfiam mindent a szájába
vesz. Most, hogy olyan sokat
játszik a padlón, kevésbé tudom
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
ellenőrizni, mi került a szájába.
Mi biztonságos és mi veszélyes?”
A kicsik szájába kerül minden, ami be­
lefér: piszok, homok, kutyaeledel, rova­
rok, porcicák, rothadt étel, még akár a
szennyes pelenka tartalma is. Nyilván­
való, hogy a legjobb az lenne, ha elke­
rülhetnénk, hogy a baba mintát vegyen
ebből a kevéssé ínycsiklandó választék­
ból, azonban ez nem mindig lehetséges.
Kevés kisgyerek éli át a csúszó-mászó
korszakot anélkül, hogy legalább egyszer
szájába ne vegyen valamit, amit a szülei
undorítónak találnak; másoknál egyetlen
délelőtt sem telik el enélkül.
Sokkal kevésbé kell félnünk attól,
ami tisztátalan, mint attól, amit tisztítás­
ra használunk. Egy falat piszok ritkán
ártalmas, azonban egy csepp tisztítószer
is súlyos sérülést okozhat. Nem zárha­
tunk el mindent a baba kíváncsi érdek­
lődése elől, így koncentráljunk a lehető
legveszélyesebb anyagokra (lásd a 428. ol­
dalt), és kevésbé aggódjunk egy véletlen­
szerűen adódó bogár vagy egy kupac
kutyaszőr miatt, ami a kicsi szájában lan­
dol! Ha épp elkapjuk őt azzal a bizonyos
arckifejezéssel („a macska épp lenyelni
készül a kanárit”), akkor nyissuk ki a szá­
ját úgy, hogy összeszorítjuk a két orcáját
egyik kezünk hüvelyk- és mutatóujjá­
val, és begörbített ujjunkkal kotorjuk ki
azt a bizonyos tárgyat.
A legfontosabbak - a nyilvánvalóan
mérgező anyagokon kívül - a romlóiéi-
ben levő ételek. A kórokozók és más mik­
roorganizmusok gyorsan szaporodnak
szobahőmérsékleten, ezért gondoskod­
junk arról, hogy a baba ne juthasson hoz­
zá olyan ételhez, ami romlott vagy rom­
lásnak indult - ezek leggyakrabban az
állatok táljában, a konyhai szemetesben,
a fel nem söpört konyha vagy étkező pad­
lóján találhatók.
Arra is nagyon vigyáznunk kell, hogy
ne kerülhessenek a baba szájába olyan
tárgyak, amelyek elég kicsik ahhoz, hogy
a nyolcadik h ónap
lenyelje vagy a torkán akadjon - gom­
bok, kupakok, gemkapcsok, biztosítótűk,
szemcsés állateledel, pénzérmék és így
tovább. Mielőtt letesszük a babát, vizs­
gáljuk át a padlót, és távolítsunk el min­
dent, aminek az átmérője kisebb 2-3 cen­
timéternél. Ezenkívül tegyünk el min­
dent, ami mérgező lehet, mint például
a tisztítószerek. Olvassuk át a Tegyük az
otthonunkat biztonságossá a baba számá­
ra c. fejezetet (413. oldal), ahol azt rész­
letezzük, mi mindent kell eltennünk a
baba keze ügyéből.
ÖSSZEPISZKOLJA MAGÁT
„A lányom imádna a játszótéren
mászni, ha engedném. De a föld
olyan piszkos...”
Tegyük túl magunkat azon, hogy a gye­
rek koszos lesz, ha letesszük a földre
(és vegyük elő a folttisztítót). Azok a
babák, akik az oldalvonalról kényszerül­
nek nézni a meccset, pedig szeretnének
a csetepaté közepében lenni, valóban
tiszták maradhatnak, de elégedetlenek
is! A gyerekek kiválóan moshatók. A leg­
szembetűnőbb piszok eltávolítható tör­
lőkendővel vagy nedves törülközővel,
még ott a játszótéren vagy a kertben,
a makacsabb szennyeződések lejönnek
majd a fürdőben. Tehát ne érzékenyked­
jünk, és miután megbizonyosodtunk
arról, hogy nincs üvegcserép vagy ku­
tyapiszok az útjában, engedjük a kicsit,
hadd mászkáljon, de ne tévesszük szem
elől. Ha valami igazán mocskos dolgot
talált, felületesen töröljük meg a kezét
törlőkendővel, és engedjük útjára.
Nem mindegyik baba szereti bepisz-
kolni magát; egyesek inkább szurkolók,
mint játékosok. Ha a babánk ilyen, lehet,
hogy azért tétovázik, mert azt gondolja,
nem szeretnénk, ha bepiszkolná magát.
Bátorítsuk fokozatosan nagyobb aktivi­
tásra, de ne erőltessünk semmit!
Puha cipő vagy tornacipő megvéd­
heti a lábát, ha betonon mászik; fűben,
409
meleg időben lehet mezítláb. Kelleme­
sebb lehet számára, ha nadrág vagy ke­
zeslábas van rajta az ilyen kirándulások
alkalmával (mosási képességeinknek vi­
szont kihívás). Ha kényesek vagyunk
arra, hogy a nyilvánosság előtt frissen és
tisztán jelenjen meg, akkor tartsunk a
táskánkban egy rend játszóruhát, és öl­
töztessük át, mielőtt a téren útjára bo­
csátjuk; majd mosdassuk meg, és adjuk
rá a tiszta ruháját, amikor hazaindulunk.
EREKCIÓ
^Amikor a babámat pelenkázom,
néha erekciója van. Vajon túl
gyakran érintem meg a péniszét?”
Ha annyiszor érintjük meg a péniszét,
ahányszor szükséges a pelenkázáskor és
fürdetéskor a tisztán tartására, az nem
lesz túl sok. A kisfiú erekciója egy érzé­
keny nemi szerv normális reakciója - épp­
úgy, mint egy kislány klitoriszának erek­
ciója, ami kevésbé szembetűnő, de való­
színűleg ugyanolyan gyakori. A babának
lehet erekciója akkor is, amikor a pelenka
dörzsöli őt, amikor szopik vagy amikor
fürdetjük a kádban. Minden fiúcskának
vannak időnként erekciói (habár a szüleik
talán nincsenek tudatában), azonban
egyeseknek gyakrabban, mint másoknak.
Az ilyen erekciók nem igényelnek külö­
nösebb figyelmet.
A NEMI SZERVEK
FELFEDEZESE
„A lányom mostanában kezdett
játszani a nemi szervével, ahány­
szor csak lekerül róla a pelenka.
Ez normális ilyenfiatal korban?”
Ha jólesik, akkor csinálni is fogja! Az anya-
természet épp erre épített, amikor a nemi
szerveket megalkotta; ha kellemes az érin­
tése, akkor megérinti valaki, először a tu­
lajdonosa, aztán végül, ha az idő meg­
érik, a másik nem egyik képviselője - ez­
által biztosítva a fajfenntartást.
410
A babák szexuális lények születésük­
től fogva, vagy pontosabban születésük
előtt is azok - megfigyelték, hogy fiú­
magzatoknak erekcióik vannak az
anyaméhben. Egyesek, mint ez a gye­
rek, az első év közepén kezdik felfedez­
ni a szexualitásukat, mások az év vége
felé. Ez az érdeklődés elkerülhetetlen és
egészséges része a baba fejlődésének, épp­
úgy, amint az ujjak és a lábujjak iránti
elragadtatottság volt korábban. Az ilyen
kíváncsiság elfojtására való törekvés
(amint elmúlt generációk érezték köteles­
ségüknek ezt) éppannyira értelmes el­
gondolás, mint az ujjai vagy lábujjai irán­
ti érdeklődés elfojtása.
Akárki akármit mond, semmi ár­
talmas - sem fizikai, sem pszichológiai
értelemben - nincs abban, ha a babák
vagy a gyerekek a nemi szervüket meg­
érintik. Azonban nagyon ártalmas és
negatív hatással lehet a jövőben a sze­
xualitásukra és az önbecsülésükre, ha a
gyerekben olyan érzést keltünk, hogy
„tisztátalanok” vagy „rosszak”, ha ilyen
játékokkal foglalatoskodnak. Ha az
„öningerlést” tabuvá tesszük, ezzel csak
olajat öntünk a tűzre.
Megalapozatlan az aggodalom is,
hogy a nemi szervek érintése után a ke­
zecskék nem eléggé tiszták ahhoz, hogy
a kicsi szájába vegye ujjait: a nemi szer­
veken található mikrobák mind a saját­
jai, és nem jelentenek veszélyt. Ha azon­
ban azt látjuk, hogy a baba nagyon pisz­
kos kézzel próbálkozik, mossuk meg a
kezét, hogy elkerüljük a hüvelyi fertő­
zés lehetőségét. A fiúk nemi szervei nem
ennyire érzékenyek, azonban mindkét
nembeli gyerek kezét meg kell mosni,
ha szennyes pelenkát vagy piszkos, pe-
lenkázott területet érintett.
Ha a gyerek elég idős ahhoz, hogy
megértse, elmagyarázhatjuk neki, hogy
testének ez a része magánterület, és az­
zal semmi baj nincs, ha megérinti, de ne
tegye ezt nyilvánosság előtt, ezenkívül
senki más nem érintheti meg.
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
JÁRÓKVJÁTSZÓKETREC
HASZNÁLATA
Em ikor néhány hónappal ezelőtt
megvettük a járókát, a haha
minden idejét ott töltötte volna.
Most öt perc után sikít, hogy
vegyük ki belőle.”
Néhány hónappal ezelőtt úgy tűnt, a já­
róka nem korlátozza a kicsit; ellenkező-
leg, úgy látszott, ez az ő személyre sza­
bott vidámparkja. Most kezd rájönni,
hogy egy egész világ —vagy legalábbis
egy lakószoba - várja odakint, és neki
meg kell felelnie a kihívásnak. A négy
fal, amely azelőtt a Paradicsomot zárta
körül, most bosszantó korlát számára,
benntartja őt, miközben kifelé vágyik.
Értsük meg a baba célzását, és kezd­
jük másképp alkalmazni a járókát: csak
végszükség esetére, olyan időszakokban,
amikor a biztonsága érdekében zárjuk
ketrecbe, vagy csak ritkán és nem túl
hosszú időre, a saját kényelmünk ked­
véért - amíg felmossuk a konyhát, be­
teszünk valamit a sütőbe, felvesszük a
telefont, bemegyünk a fürdőszobába,
vagy mikor vendégség előtt az utolsó
simításokat végezzük. Korlátozzuk be­
börtönzése idejét 5-15 percre, körülbe­
lül ennyi időt visel el egyhuzamban egy
aktív nyolc hónapos. Tegyük változatos­
sá a társaságát; cserélgessük a játékkészle­
tét úgy, hogy ne unja el magát idő előtt.
Ha jobban szereti, ha láthat és hallhat
minket játék közben, akkor tartsuk a
járókát magunk mellett; ha elégedet­
tebbnek látszik, ha a látókörén kívül ke­
rülünk, tartsuk a szomszédos szobában
(maradjunk azonban hallótávolságra, és
nézzünk rá gyakran). Ha tiltakozik, mi­
előtt az ideje letelt volna, próbáljunk
neki új játékokat adni - néhány lábost
és fazekat, egy vagy kettő üres üdítős pa­
lackot (kupak nélkül), vagy bármi mást,
amivel nem szokott itt játszani. Ha ez
nem segít, helyezzük szabadlábra, am int
lehetséges.
a nyolcadik hónap
Legyünk elővigyázatosak: megszök­
het! A különösen mozgékony és lelemé­
nyes baba megszökhet úgy, ha felmászik
nagyobb játékokra - ezért száműzzük
ezeket a járókából. Kerüljük ezenkívül
a járóka tetején keresztbe kötött játéko­
kat is.
J í lányom egész álló nap eljátszana
a járókában, ha engedném,
de nem vagyok biztos abban,
hogy jó, ha hagyom."
Egyes nyugodt vérmérsékletű babák tö­
kéletesen boldognak tűnnek a járóká­
ban akár órákon át, még az első év vége
felé is. Lehet, hogy nem tudják, mit ve­
szítenek, vagy talán nem eléggé öntuda­
tosak ahhoz, hogy a szabadságukat kikö­
veteljék. Az ilyen helyzet lehetővé teszi,
hogy a szülők dolgaikat intézzék, azon­
ban megakadályozzák a babát, hogy elő­
rehaladjon, intellektuális és fizikai érte­
lemben is. Bátorítsuk tehát a babát arra,
hogy a világot új perspektívából lássa!
Először tétovázhat a járóka elhagyásakor,
kényelmetlenül érezheti magát a bizton­
ságérzet elveszítése miatt. Üljünk le ve­
le a nyílt padlóra, játsszunk vele, adjuk
neki kedvenc játékát vagy kedves taka­
róját, vagy tapsoljuk meg erőfeszítéseit,
ha mászni próbál; ezzel megkönnyítjük
az átmenetet.
OLVASUNK A BABÁNAK
„Szeretném a lányomban kifejlesz­
teni az olvasás iránti érdeklődést.
Túl korai lenne az olvasást
elkezdeni?”
Olyan korban, amikor a televízió köny-
nyen és gyorsan elcsábítja a gyerekeket
a könyvektől, valószínűleg soha nem le­
het túl korai felolvasni a kicsinek. Egye­
sek azt gondolják, hogy már a magzat­
nak érdemes felolvasni, és sokan születés
után nem sokkal kezdik a könyvekkel
való barátkozást. A baba az első év máso­
dik felére lesz az olvasás aktív résztvevője,
411
ha a könyv sarkának rágcsálását nem te­
kintjük annak. Hamarosan figyelni kezd
a felolvasott szavakra (ebben az időben
a szavak ritmusára és hangzására in­
kább, mint a jelentésére, és a képekre
(élvezi a színeket és mintázatokat, azon­
ban nem szükségszerűen ismeri fel az
összefüggést a képek és ismert tárgyak
között). Kövessük a következő stratégiát,
ha azt akarjuk, hogy a babánk később
„könyvmollyá” váljon:
Példamutató olvasás. Kevéssé hatásos
felolvasni a babának, ha mi magunk több
időt töltünk a tévé előtt, mint kezünk­
ben könyvvel (vagy újsággal). Nehéz egy
kisgyerekes szülőnek egy nyugodt per­
cet találni olvasásra, azonban megéri a
fáradságot; mint minden - kívánatos
vagy nem kívánatos - szokás, viselkedé­
si minta esetében, a gyerek nagyobb
valószínűséggel teszi azt, amit mi teszünk,
mint azt, amit mondunk. Olvassunk fel
hangosan néhány oldalt egy kitámasz­
tott könyvből, miközben szopik vagy
cumisüvegből iszik, olvassunk a szobá­
jában, amikor játszik, tartsunk egy köny­
vet az éjjeli szekrényen elalvás előtti ol­
vasásra, és mutassuk meg a babának
(„Ez apa könyve”).
Kezdjünk el gyűjteni gyereknek való
könyveket. Gyerekeknek való könyvek
ezrei hevernek a könyvesboltok polcain,
de csak korlátozottan alkalmasak kez­
dők számára. A következőket figyeljük:
♦ Robusztus szerkezet, amely ellenáll a
rombolásnak. Azok a legerősebbek, ame­
lyek rétegelt kartonból készültek, kerek
sarkokkal; ezeket lehet rágcsálni anél­
kül, hogy a lapok szétesnének, és lehet
lapozni szakadás nélkül. A rétegelt vagy
puha textilkönyvek megfelelőek, ha nyit­
va fektethetőek. A műanyag spirálkötés
a kartonlapokon ráadás, mivel nemcsak
azt teszi lehetővé, hogy nyitva lefektes­
sük, de a kicsi játszhat is a lenyűgöző
412
spirállal (ellenőrizzük, hogy rugalmas
legyen, nehogy becsípje az ujjacskáit).
A PVC-ből készült könyvek jók a für­
dőszobában, ahol a nagyon fiatal babák
közül néhányan elég időt töltenek el az
olvasáshoz. A penészedés megakadályo­
zására alaposan szárítsuk meg fürdés után,
és tároljuk száraz helyen.
♦ Képek, amelyek feltűnően, érthetően,
valósághűen ábrázolják az ismerős témá­
kat, különösen az állatokat, a járműve­
ket, a játékokat és a gyerekeket. Fontos,
hogy a képek legyenek egyszerűek, nem
zsúfoltak, nehogy a babát túlterheljük.
♦ Nem túl bonyolult szöveg. Felolva­
sáskor a versek kötik le a baba figyelmét
a legjobb eséllyel, mivel nagyobbrészt a
szöveg hangzását, nem az értelmét kö­
veti, és sok hónap telik el addig, míg
képes lesz követni egy történetet. Jók az
olyan könyvek is, amelyekben egy szó
van egy oldalon, mivel növelik az értett
nyelvi szókincset és végső soron a beszélt
nyelvi szókincset.
♦ Interaktív epizódok. A játékokra, pél­
dául kukucs játékra serkentő könyvek,
az „érintő-érzékelő” könyvek, amelyek
segítik a felületek, anyagok megismeré­
sét, és az olyan könyvek, amelyek ki­
sebb, kihajtható lapok alatt meglepetést
tartogatnak, bátorítva a hallgatóság rész­
vételét az olvasásban.
♦ Eldobható olvasnivaló. A kicsik sze­
retik a színes, képes újságokat forgatni
és nézegetni, tehát ne dobjuk ki a régi új­
ságokat (azaz ne vigyük még a papírgyűj­
tőbe), tartsunk otthon egy „esős időre
való” válogatást a baba számára. Termé­
szetesen ha már végzett velük, valószí­
nűleg amúgy is ki kell dobnunk (azaz a
papírgyűjtőbe vinnünk).
Tanuljunk meg felolvasni, szülő mód­
jára. Persze, tudunk hangosan olvasni,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
azonban a kicsinek olvasva stílust kell
váltanunk. Fontos a tempó, a hangszín,
a hajlítások; olvassunk lassan, ritmusos,
éneklő hangon, eltúlzott hangsúlyokkal
a megfelelő helyeken. Álljunk meg min­
den oldal végén, és emeljünk ki néhány
lényeges elemet („Nézd, a kisfiú legurul
a dombról” vagy „Látod, a kiskutya ne­
vet!”), vagy mutassunk neki állatokat
vagy embereket („Ez egy tehén - a tehén
azt mondja: mú” vagy „Az ott egy baba
a bölcsőben - a baba aludni fog”).
Tegyük az olvasást rendszeressé.
Illesszük be az olvasást a baba napirend­
jébe; legalább kétszer pár percet olvassunk
mindennap, olyankor, amikor nyugodt,
de éber, és ha már evett. Az alvás előtti,
az ebéd utáni, a fürdetés utáni és az esti
lefekvés előtti percek mind jó idősza­
kok az olvasásra. Csak akkor ragaszkod­
junk a napirendi ponthoz, ha a baba fo­
gékony rá; ne erőltessünk rá könyvet,
ha a mászás gyakorlásához van kedve vagy
két lábosfedővel koncertezne. Az olvasás
soha ne legyen kínos kötelesség.
Legyen a könyvtár hozzáférhető szá­
mára! Az értékes, sérülékeny könyve­
ket tartsuk magas polcon a szülők által
felügyelt olvasásidő számára, azonban
tartsunk egy kisebb (nehogy túlterhel­
jük a babát), változó összetételű (és ne
is unja meg hamar), babaálló könyv­
tárat, ahol elérheti és élvezettel forgat­
hatja a könyveket. Az olyan babák, akik
nem szívesen ülnek le olvasni anyával
vagy apával, boldogan „olvasnak” egye­
dül, a saját ütemükben lapozgatva és a
képeket nézegetve.
JOBBKEZESSÉG, BALKEZESSÉG
„Azt vettem észre, hogy a baba
mindkét kezét használja, amikor
felvesz valamit vagy egy játékot
megfog. Kellene őt bátorítanom,
hogy a jobb kezét használja?”
A nyolcadik hónap
BIZTONSÁGOS KISÁGY
Amint a baba aktívabbá és vállalkozó
szelleművé válik, egy egész világ nyílik
meg számára, és ezzel együtt sok lehe­
tőség arra, hogy bajba ke>feredjen. A kis­
ágy tűnik a legbiztonságósabb helynek
a kis felfedező számára, azonban nem
kell már sokáig várni, hogy kereket old­
jon. Némelyek sohasem próbálnak meg­
szökni a kiságyból, sokan viszont igen,
tehát bölcs dolog megfontolni a követ­
kezőket:
♦Ha eddig még nem tettük, akkor eresz-
szük le a matracot, amennyire csak le­
het. Ellenőrizzük a matrac kitámasztá­
sát rendszeresen, nehogy meglazuljon,
különben egy aktívabb gyerek lenyom­
hatja a matracot, és megsérülhet.
♦ Vegyük fontolóra az oldalpárnák,
a „lökhárítók” eltávolításának lehetősé­
gét; egyesek felmásznak rá, és megszök­
nek. (A nyugtalanul alvó gyerekek
szülei inkább helyükön tartanák a lök­
hárítókat, hogy védjék a kicsi fejét az
ütődéstől.)
♦ Ne hagyjunk olyan nagy játékokat a
kiságyban, amelyeket a baba egymásra
halmozhat, és lépcsőfokként szolgálhat
a szabaduláshoz - és a bajba jutáshoz.
Tegyünk el minden mozdíthatót, amin
a kicsi felhúzhatja magát!
Olyan világban élünk, amely a jobbke­
zesekkel jobban bánik: gondoskodik a
jobbkezesekről, a balkezeseket sorsukra
hagyva. A legtöbb ajtót, tollat, krumpli-
hámozót, ollót és evőeszközt jobbkezesek­
nek tervezték. A balkezesek arra vannak
ítélve, hogy beüssék a könyöküket az
ebédlőasztalba, a „rossz” kezükkel fogja­
nak kezet és a „rossznak” tekintett csukló­
jukon viseljék a karórát. A múltban egyes
^ülők, akik vonakodtak erre a kisebbségi
413
♦ Továbbra is kerüljük a párnákat és
más, tollpihével töltött dunyhákat; nem­
csak a hirtelen bölcsőhalál veszélye miatt
(ez most is fenyeget, csak kevésbé), ha­
nem azért, mert egy eszes baba (és melyik
nem az?!) egymásra halmozhatja, és lét­
raként felmászhat rajtuk.
♦ Húzzuk el a kiságyat legalább 30 centi­
méter távolságra minden bútortól és fal­
tól, hogy a kicsi ne tudjon felmászni raj­
tuk. Mint mindig, most is biztosítsuk,
hogy a kiságy ne legyen közel függöny­
höz vagy sötétítőfüggöny zsinórjához
(egyébként is minden zsinórt fel kell
kötnünk).
♦ Ha a kicsi felhúzódzkodott, valószínű­
leg a kiságy korlátját fogja rágni rágóka
helyett. Ha a korlát fából van, és sze­
retnénk megvédeni a gyerektől (és a gye­
reket a korláttól), tegyünk fel rágható
korlátot.
♦ Ha tartunk attól, hogy a baba meg­
próbál megszökni, fontoljuk meg pár­
nák és pehelypaplanok elhelyezését a
kiságy mellé, hogy adott esetben puhán
landoljon.
♦ Itt az ideje gyereknek való ágyra cserél­
ni a kiságyat, ha a baba magasabb 90 cen­
timéternél.
állapotra ítélni gyereküket, rutinosan
megpróbálták jobbkezességre kénysze­
ríteni balkezességre hajlamos utódjukat.
A szakértők nemrég úgy gondolták,
hogy az ilyen szülői nyomás, amely egy
valószínűleg genetikailag meghatározott
jellemvonás megváltoztatására irányul,
dadogáshoz és számos más, változatos
tanulási problémához vezethet. Most sem
javasolják, hogy egy gyerek természetes,
veleszületett hajlamát a jobb- vagy bal­
414
kezességre megváltoztassák, azonban fel­
tételezik, hogy a balkezességgel együtt jár
néhány jellegzetesség, amely genetikailag
kapcsolódik a balkezességhez. Úgy tű­
nik, hogy ezek a jobb- és balkezeseknél
a jobb és a bal agyfélteke fejlődésével
vannak összefüggésben. A balkezeseknél
a jobb félteke a meghatározó, aminek
következtében kiemelkedően jó a térérzé­
kelésük, ezért lehet az, hogy a balkeze­
seknél nagyobb arányban vannak a spor­
tolók, az építészek és a művészek. Több
a balkezes fiú, mint lány, feltételezések
szerint a tesztoszteron, egy férfihormon
szintje miatt, amely valamilyen módon
hatással van az agy fejlődésére és a jobb­
vagy balkezességre.
A legtöbb baba először egyformán
használja mindkét kezét; egyesek kezdik
előnyben részesíteni egyiket vagy másikat
néhány hónapon belül, mások csak az
első születésnapjuk után. Némelyek ké­
sőbb váltanak. A fontos az, hogy hagyjuk,
a baba azt a kezét használja, amelyik job­
ban esik, nem azt, amelyiket mi szeret­
nénk, ha használná. Mivel a népesség­
nek körülbelül 70%-a biztos jobbkezes
(10% balkezes és 20% kétkezes), felté­
telezhetjük tehát, hogy a gyerekünk jobb­
kezes, amíg nem bizonyítja az ellenke­
zőjét. Kínáljuk a tárgyakat a jobb kezébe.
Ha a bal kezével nyúl érte és fogja meg,
vagy jobb kézzel veszi el, és átteszi a bal
kezébe, jó úton halad abban az irányban,
hogy bedobja a győztes gólt húsz év
múlva a vízilabda-világbajnokságon, vagy
megtervezze a világ leghosszabb hídját.
BABABIZTOS OTTHON
„Mindig azt mondogattam, hogy
egy baba nem változtathatja meg
az életemet A mászás korba került
lányom mellett azonban az évek
során összegyűjtött értéktárgyak
veszélybe kerültek. El kellene tennem
ezeket, vagy tanítsam meg őt arra,
hogy tartsa távol magát tőlük?”
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
Sok porcelánboltban annyira találna szí­
ves fogadtatásra egy elefánt, mint egy hét
vagy nyolc hónapos baba. Valójában a
törékeny értéktárgyaink olyan biztonság­
ban vannak a nappalinkban, mint a kicsi­
ke lenne egy bikaviadal kellős közepén.
Tehát ha nem akarjuk, hogy a baba
talpa alatt zúzódjon össze a Párizsban
beszerzett kristálykehely vagy az a már­
kás porcelánváza, amit a legjobb barát­
tól kaptunk nászajándékba, akkor tegyük
el ezeket a gyerek elől, amíg elég idős és
eléggé felelős nem lesz ahhoz, hogy tiszte­
lettel bánjon ezekkel - ehhez még hosszú
évekig kell várni. Tegyünk hasonlókép­
pen az olyan tárgyakkal (dísztárgyakkal
és egyebekkel), amelyek eléggé nehezek
ahhoz, hogy a kicsi megsérülhessen, ha
magára rántja.
Azért nem feltétlenül szükséges, hogy
a család a csupasz négy fal között tölt­
se a következő éveket. Ha azt akarjuk,
tanuljon meg együtt élni a finomabb és
törékenyebb dolgokkal, szükséges már
ilyen korában megismernie ezeket. Hagy­
juk a gyűjtemény néhány strapabíróbb
és kevésbé értékes darabját a baba keze
ügyében! Ha hozzányúlna, határozot­
tan mondjuk neki: „Nem, ne nyúlj hoz­
zá! Ez anyáé és apáé!” Adjunk neki egy
játékot, és mondjuk neki, hogy ez az
övé. Ha kitart amellett, hogy a tiltott
tárgyhoz nyúljon, tegyük el (a túl sok­
szor elhangzó „nem” hatástalanná vá­
lik), és vegyük elő egy másik napon.
Nem számíthatunk arra, hogy engedel­
meskedik (a kicsi babák memóriája rö­
vid), de a gyerek végül megérti. Amint
idősebb lesz, tarthatunk gyakorlati
oktatást - ekkor kezében tarthat és meg­
felelő módon dédelgethet törékeny tár­
gyakat, erős felügyelet mellett, azzal az
értékes tapasztalattal gazdagodva, hogy
hogyan bánjunk az értékes tárgyakkal.
Ha bízhatunk abban, hogy messzire
elkerüli ezeket vagy óvatosan bánik ve­
lük, visszatehetjük a kristálykelyhet és
a porcelánvázát.
A nyolcadik hón ap
T u d n u n k k e ll
t e g y ü k a z o tth o n u n k at b izt o n sá g o ssá
A BABA SZÁMÁRA
Tegyünk egy törékeny, egynapos babát
egy erőteljes hét hónapos mellé; az új­
szülött olyan gyámoltalannak, olyan se­
bezhetőnek tűnik. Valójában az idősebb
az, amelyik sérülékenyebb. Az újonnan
szerzett készségek, amelyek nem páro­
sulnak jó ítélőképességgel, valójában az
első év második felében szélsőségesen ön­
veszélyessé teszik őt. Amint a baba képes
önállóan mozogni, az átlagos otthon fel­
fedezése legalább annyira veszélyes lesz
számukra, mint amennyire izgalmas.
Egy fürge kisgyerek egy olyan ott­
honban, amelyet nem tettek bababiz­
tossá, biztosan megsérül, még ha nem is
keresi a bajt. Több tényező kombiná­
ciója az, ami kiváltja a balesetet vagy sé­
rülést; többek között egy veszélyes tárgy
vagy anyag (egy baba esetében talán egy
veszélyes tárgy vagy gyógyszer), egy fo­
gékony áldozat (a baba elsőrendű jelölt)
és a lehetséges környezeti körülmények
(nyitott lépcsők, el nem zárt gyógysze­
resdoboz), amelyek lehetővé teszik, hogy
az áldozat és a veszély egymásra találja­
nak. A kicsi gyerekek sérülése még egy
tényezőn múlhat: a szülők vagy más fel­
ügyelő lankadó figyelmén.
Bármely sérülés valószínűségének
csökkentésére mindegyik tényezőn vál­
toztatni kell valamilyen módon. A veszé­
lyes tárgyakat és anyagokat el kell távo­
lítani, a sérülékeny gyereket ellenállóvá
kell tenni fokozatos biztonsági képzés­
sel, a veszélyes környezeten módosítani
kell (a lépcsőkre rácsot, a fiókos szekré­
nyekre zárat teszünk), és valószínűleg
mind közül a legfontosabb: a felügye­
lőknek mindig nagyon figyelniük kell a
babára, különösen a feszültebb idősza­
kokban, amikor a legtöbb baleset törté­
nik. Nagyon sok baleset történik mások
415
otthonában - különösen a nagyszülők­
nél - , ezért a biztonsági rendszabályok
közül sokat ki kell terjeszteni más laká­
sokra is, ahol a kicsi gyakran megfordul,
és adjuk át ezt a fejezetet olvasásra azok­
nak, akik gyakran vigyáznak a babára.
A következőképpen módosíthatjuk
azokat a tényezőket, amelyek hozzájá­
rulnak a balesetekhez.
MIT TEGYÜNK MÁSKÉPP?
A baba viselkedése hosszú, lassú nevelési
folyamat során változtatható meg, ame­
lyet most elkezdhetünk, de még hosszú
évekig nem fejeződik be, ezért ebben az
időszakban a gyerek biztonságára a saját
viselkedésünk van a legnagyobb hatással.
♦ Legyünk állandóan éberek! Akármeny-
nyire gondosan próbáljuk bababiztossá
tenni a házat, nem tehetjük balesetmen­
tessé. Szükséges, hogy a figyelmünk vagy
más gyerekfelügyelő figyelme lankadat­
lan legyen, kiváltképp akkor, ha a kicsi­
kénk különösen leleményes.
♦ Ne engedjük a figyelmünket elterelni,
ha a baba szabadlábon van, mi pedig
közben olyan háztartási tisztítószerekkel,
gyógyszerekkel, elektromos készülékkel
vagy bármi mással foglalatoskodunk,
amiben veszély rejlik! Egy babának egy
másodperc elég arra, hogy komoly bajba
kerüljön. Ha nagyon veszélyes eszközö­
ket - például szerszámgépeket —hasz­
nálunk, akkor a babát csak úgy engedhet-
jük szabadon, ha más felnőtt vigyáz rá.
♦ Különösen óvatosnak kell lennünk a
feszültebb időszakokban. Ilyenkor szét­
szórtak vagyunk (csöng a telefon, harsog
416
A MÉRGEKRŐL
Minden évben sok kisgyerek kerül v é­
letlenül méreg hatása alá. Ez szomorú,
de nem meglepő. A gyerekek, külö­
nösen a nagyon fiatalok, a világot na­
gyobbrészt a szájukon át ismerik meg.
Látható módon minden, ami a kezük­
be kerül, a szájukban köt ki. Még nem
tanulták meg az anyagokat vagy tár­
gyakat „biztonságos” vagy „nem bizton­
ságos” kategóriákba sorolni - minden
pusztán „érdekes”. Még az ízlelőbim­
bóik sem eléggé tökéletesek ahhoz,
hogy - mint a felnőtteket - figyelmez­
tessék őket arra, hogy egy anyag veszé­
lyes, ha rettenetes íze van.
Kövessük az alábbi tanácsokat hala­
déktalanul, hogy megóvjuk a kis tudat­
lanokat a veszélytől:
♦ Minden, potenciálisan veszélyes
anyagot zárjunk el a gyerek keze és
szeme elől - még a mászó baba is fel­
mászhat alacsony székre, asztalra vagy
párnákra.
♦ Minden biztonsági előírást tartsunk
be gyógyszerek beadásakor vagy bevé­
telekor (lásd az 551. oldalt).
♦ Kerüljük az erősen színezett vagy
vonzóan csomagolt háztartási tisztító-
szereket, mosószereket és más anyago­
kat! Csábítóak lesznek a baba számára.
a televízió, a vacsora felforr a tűzhe­
lyen), és valószínűleg elfelejtjük elten­
ni a kést az asztalról, beszíjazni a babát
az etetőszékbe vagy bezárni a lépcső­
rácsot.
♦ Soha ne hagyjunk babát egyedül
autóban vagy otthon, még egy percre
sem! Ne hagyjuk egyedül még a szo­
bában sem (kivéve a járókában vagy
AZ ELSŐ 12 H Ó N AP
Ha szükséges, takarjuk le rajtuk a képe­
ket fekete ragasztószalaggal (de ne ta­
karjuk el a használati utasítást vagy a
figyelmeztetéseket). Kerüljük azokat a
mérgező anyagokat, amelyekbe vonzó,
ételre emlékeztető illatanyagot (például
mentolt, citromot, barackot) kevertek.
♦ Vegyünk gyerekzáras termékeket, ha
lehetséges.
♦Váljon szokásunkká, hogy a veszélyes
anyagokat minden használat után azon­
nal visszatesszük zárt tárolóhelyére; ne
tegyük le a bútorápoló sprayt vagy a
molyirtót „csak egy pillanatra”, hogy fel­
vegyük a telefont.
♦ Tároljuk az ennivalót más anyagok­
tól elkülönítve, és soha ne tegyünk nem
ehető anyagokat kiürült ételes üvegekbe
vagy dobozokba (fehérítőszert az alma­
leves üvegbe vagy kenőolajat a lekváros-
üvegbe). A babák nagyok korán felis­
merik, hogy az ennivalójuk honnan szár­
mazik, és nem fogják megérteni, miért
ne ihatnák meg, ami a gyümölcsleves
üvegben van, és miért ne nyalakodhat-
nának a lekvárosüvegből.
♦ Ne vásároljunk ételnek tűnő tárgya­
kat (például viaszból vagy üvegből ké­
szült gyümölcsöket).
kiságyban, vagy alaposan bababiztos­
sá tett szobában, és akkor is legfel­
jebb néhány percre és hallótávolságon
belül, hacsak nem alszik). Ne hagyjunk
babát egyedül - még „biztonságban”,
a kiságyába vagy járókába zárva, ébren
vagy alvás közben sem —egy óvodásko­
rúval (ők gyakran nem ismerik a saját
erejüket és nem ismerik fel tetteik le­
hetséges következményét) vagy háziál-
a nyolcadik hónap
+ A veszélyt rejtő anyagok eldobása.
Ürítsük ki a dobozt vagy üveget a cím­
ke utasításai szerint, öblítsük ki, hacsak
a címke másként nem utasít, és tegyük
azonnal szorosan záródó szeméttároló­
ba. Soha ne dobjuk papírkosárba vagy
a konyhai szemetesvödörbe!
♦A viszonylag kevésbé veszélyes termé­
ket válasszuk - ne azt, amelyen hosszú
lista figyelmeztet a veszélyre -, ha le­
hetséges. A háztartási tisztítószerek és
vegyszerek közül kevésbé veszélyesek:
a Idórt nem tartalmazó fehérítők, az ecet,
a mosószóda, a citromolaj, a méh­
viasz, az olívaolaj (bútorfényezésre),
a nem kémiai anyagú légypapír, a víz­
alapú, nem mérgező ragasztók, az ás­
ványi olaj (kenésre, nem belsőleg!),
a sűrített levegővel működő lefolyótisz­
títók (korrozív folyadékok és granulá­
tumok helyett).
♦ Tegyünk MÉREG feliratot vagy fe­
kete szalagból X-et minden mérgező
termékre (de ne takarjuk le a használa­
ti utasítást vagy a figyelmeztetéseket!).
Végül a gyerek felismeri majd, hogy az
ilyen termékek nem biztonságosak.
A következőkben felsoroltak potenciá­
lisan mérgezőnek tekinthetők, ha a ba­
ba lenyeli (csillaggal megjelöltük azo­
kat, amelyeket egyáltalán nem kellene
tartanunk otthon):
lattal (még egy kezes, engedelmes állat­
tal sem).
♦ Válasszunk megfelelő ruházatot! Gon­
doskodjunk arról, hogy a pizsama ne le­
gyen túl laza, a nadrágfelhajtás túl hosszú,
a zokni vagy papucs túl csúszós az épp
felhúzódzkodó és járni kezdő babánál.
Kerüljük a hosszú sálakat és öveket, ami­
tol a baba elbotolhat, amibe beleakad­
417
• Alkoholos italok
• Altatópirulák
• Aszpirin vagy paracetamol
• Bórsav
• Bútorfényezők
• Fagyálló
• Gautierolaj (ne alkalmazzuk orvosi
célokra)
• Gyomirtók
• Higany-ammónium vegyületek (or­
vosilag nem alkalmazhatók)*
• Kámforolaj
• Kerozin
• Körömápolási termékek
• Klórtartalmú fehérítők
• Kozmetikumok
• Lefolyótisztítók
• Lúgok*
• Mindenféle gyógyszer (különösen csá­
bítóak a gyerekeknek valók, amelyek
illatosak és jóízűek)
• Molyirtók
• Mosogatógépben alkalmazható mosó­
szerek
• Nyugtatok
• Parfümök
• Petróleum (azaz benzin)*
• Rovar- és rágcsálóirtók
• Szájvíz
• Terpentin (ne használjuk)
• Vas, tablettában vagy cseppekben (még
a babáé is)
hat vagy ami fulladást okozhat, mint pél­
dául a 15 centiméternél hosszabb zsinó­
rok (távolítsuk el ezeket a sportruhákról,
a kabátok kapucnijáról és más ruhákról).
♦ Ismerkedjünk meg (ha eddig nem
tettük volna) a sürgősségi teendőkkel és
az elsősegéllyel (lásd az 589-617. ol­
dalt). Nem mindig akadályozhatjuk
meg a sérüléseket, azonban életet (pici
418
életet) menthetünk, ha tudjuk, mit kell
tennünk súlyosabb sérülés esetében.
♦ Biztosítsunk a babának bőséges szabad­
ságot - felügyelet mellett! Ha a baba
környezetét a lehető legbiztonságosabbá
tettük, figyeljünk rá, de ne akaszkod-
junk rá! Azt szeretnénk, ha biztonságér­
zete lenne, de nem akarjuk elvenni a
kedvét a gyerekkor normális kísérlete­
zéseitől. A gyerekek, akárcsak a felnőttek,
a hibáikból tanulnak; ha soha nem en­
gedjük hibázni, akkor megakadályozzuk
a fejlődésüket. Ezenkívül az olyan gyerek,
aki fél a futástól, a mászástól vagy új dol­
gok kipróbálásától, nemcsak a szabad já­
tékból eredő tapasztalatot fogja elveszíte­
ni, hanem a gyerekkor sok mulatságát is.
Változtatások a lakás különböző pont­
jain. Ahogy körbesétálunk a lakásban,
nézelődjünk és változtassunk a követke­
zők szerint, ha szükséges:
♦ Ablakok. Ha az ablakok a talajszintnél
magasabban vannak, akkor szereljünk fel
védőrácsokat, a gyártó utasításai szerint;
vagy alakítsuk át az ablakokat úgy, hogy
legfeljebb 15 centiméternyire nyíljanak.
Tartsuk az olyan bútorokat távol az abla­
koktól, amelyekre fel lehet mászni.
♦ Függönyök és sötétítőfüggönyök hú­
zózsinórjai. Kössük fel ezeket úgy, hogy
a baba ne gabalyodhasson bele, és ke­
rüljük el a hurkokat; ne tegyünk a zsi­
nórok közelébe olyan kiságyat vagy já­
rókát, széket vagy ágyat, amire a baba
felmászhat.
♦ Elektromos vezetékek. Tegyük el a ba­
ba keze ügyéből, a bútorok mögé, úgy,
hogy a baba ne vehesse a szájába, hogy
megrágja, és emiatt áramütést kaphas­
son, vagy beléjük kapaszkodva lámpákat
vagy nehéz tárgyakat húzzon le; ne he­
lyezzük szőnyeg alá, ahol túlmelegedhet­
nek és tüzet okozhatnak.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Elektromos csatlakozók. Takarjuk el
csatlakozótakaróval vagy helyezzünk elé­
jük nehéz bútorokat, megakadályozandó,
hogy a baba beledugjon valamit (például
hajcsatot) vagy a nyálas ujját, és áram­
ütést kapjon.
♦ Instabil bútorok. Tegyük el egy időre
a rozoga vagy instabil bútorokat, széke­
ket, asztalokat vagy más bútort, amely
feldőlhet, ha a baba belekapaszkodik;
rögzítsük a falhoz a könyvespolcokat vagy
más szerkezeteket, amelyeket a baba
ledönthet.
♦ Tálalószekrények. Tartsuk zárva (ha le­
het, biztonsági retesszel), hogy a kicsi ne
másszon beléjük vagy ne húzza le a tá­
lalót, vagy ne húzza ki a fiókokat a saját
fejére; ha a szekrény nem stabil, esetleg
rögzítsük a falhoz.
♦ Festett falak a baba közelében. Győ­
ződjünk meg arról, hogy a festék nem
tartalmaz ólmot; ha esetleg tartalmaz
vagy bizonytalanok vagyunk, fessük át
vagy tegyünk fel tapétát. Ha a vizsgála­
tok ólmot mutatnak ki a festékben, kér­
jük szakértő véleményét.
♦ Hamutartók. Tegyük el ezeket, hogy
a baba ne érinthesse meg az izzó csikket,
vagy ne kóstolhasson meg egy marék ha­
mut és csikket; még jobb, ha a baba egész­
sége és biztonsága érdekében teljesen
száműzzük a dohányt a lakásból.
♦ Szobanövények. Tartsuk távol a babától,
ott, ahol nem tudja magára rántani vagy
megrágni; legyünk különösen óvatosak a
mérgező növényekkel (lásd a 428. oldalt).
♦ Laza fogantyúk a bútoron vagy fiókos
szekrényeken. Távolítsuk el vagy erősít­
sük meg azokat, amelyek eléggé kicsik
ahhoz, hogy a baba lenyelje őket (kiseb­
bek, mint a baba ökle) vagy fulladást
okozzanak.
A nyolcadik hónap
+ Radiátorok. Állítsunk fel korlátokat
köréjük, vagy tegyünk rájuk radiátorbo­
rítókat a fűtési idényben.
+ Lépcsők. Szereljünk fel biztonsági rá­
csot a tetejére és egyet alulra, a harma­
dik lépcsőre.
♦ Lépcsőkorlátok és kerítések. Győződ­
jünk meg róla, hogy a lépcső és az erkély­
korlát függőleges rúdjai között a rés
kevesebb mint 7,5 centiméter, és egyik
sem lazult meg. Ha a rés túl nagy, he­
lyezzünk rá plexiüveget, átlátszó mű­
anyagot vagy illesszünk rá korlátot ke­
resztben.
♦ Tűzhelyek, hősugárzók, kandallók.
Állítsunk eléjük védőrácsot vagy más kor­
látot, amely távol tartja az apró ujjakat a
forró felületektől (a kandallórács is elég
meleg lehet ahhoz, hogy másodfokú égé­
si sérüléseket okozzon) és a tűztől. Húz­
zuk ki a hősugárzót, ha nem használjuk,
és tároljuk olyan helyen, ahol a gyerek
nem érheti el.
♦ Asztalterítők. Távolítsuk el, ha lelógnak
az asztal mellett, és rosszul vannak rög­
zítve; ne használjuk, amíg a baba meg
nem tanulja, hogy nem kapaszkodhat be-
vagy tartsuk tőle távol a babát, amíg
az asztalon van.
♦ Asztalok üveglappal. Fedjük le nehéz
falappal, vagy tegyük el egy időre.
♦ Hegyes élek és sarkok az asztalokon és
szekrényeken. Ha a baba ezeknek ütköz­
het, fedjük el házi készítésű vagy bolt­
ban vásárolt párnázott csíkokkal és sa­
rokvédőkkel.
♦ Kisebb szőnyegek. Győződjünk meg
atról, hogy a hátoldaluk nem csúszós;
ne tegyük lépcsők tetejére, és ne hagyjuk,
hogy összegyűrődjenek.
419
♦ Padlóburkoló lapok és padlószőnyeg.
Javítsuk ki a meglazult részeket, nehogy
elbotolhassunk.
♦ Az ajtórögzítők gumivégződése. Sze­
reljük le őket, mert ha a baba szájába
kerülnek, akár meg is fulladhat.
♦ Nehéz csecsebecsék és könyvtámaszok.
Olyan helyre tegyük, ahol a baba nem
érheti el és nem húzhatja le őket; a ba­
bák erősebbek, mint gondolnánk.
♦ Játéktartó ládák. Fedelük legyen köny-
nyű és biztonsági zárás (vagy ne legyen
egyáltalán fedelük), és legyenek szellő­
zőnyílásaik (arra az esetre, ha a baba be­
zárná magát). Még jobb, ha egyáltalán
nem használunk játékládát. Általában
a nyitott polcok biztonságosabbak a já­
téktárolásra.
♦ Kiságy. Ha a baba próbálja felhúzni
magát (ne várjuk meg, míg sikerül is
neki), akkor ideje átalakítanunk az ágyát
(lásd a 413. oldalt).
♦ Rendetlenség a padlón. Tartsuk rend­
ben a közlekedési útvonalakat, hogy
elkerüljük az elbotlásokat. Azonnal tö­
röljük fel a víztócsákat, és szedjük fel a
papírlapokat.
♦ Garázs, alagsor és hobbiszoba. Zárjuk
be biztonságosan és tartsuk távol a ba­
bát, mivel ezekben a helyiségekben rend­
szerint számos veszélyes holmi és/vagy
mérgező anyag található.
♦ Más, veszélyes vagy törékeny tárgyak­
kal teli terület, mint például nappali
szoba, ahol értékes teáscsésze-gyűjte­
ményt tárolunk. Szereljünk fel bizton­
sági rácsot vagy más korlátot, hogy tá­
vol tartsuk a babát, vagy zárjuk el a
tárgyakat.
420
Ezenkívül vigyázzunk arra a rengeteg
veszélyes apróságra, amelyek egy tipikus
háztartásban előfordulnak, és tároljuk
ezeket biztonságosan, általában gyerek-
zárás fiókokban, fiókos szekrényekben
vagy ládákban, vagy VALÓBAN elérhe­
tetlen polcokon (némelyik baba megle­
pően magasra tud mászni). Ha ilyenek­
kel dolgozunk, vigyázzunk arra, hogy a
baba ne férjen hozzá, ha elfordulunk,
és mindig tegyük el használat után,
amint lehetséges, illetve ha valaki elöl
felejtett egyet. Legyünk különösen óva­
tosak a következőkkel:
♦ Éles, hegyes szerszámok, mint például
ollók, kések, levélbontó kések, borotvák
(ne hagyjuk ezeket a fürdőkád szélén vagy
a szemétkosárban) és borotvapengék.
♦ Lenyelhető apróságok, mint üveggo­
lyók, érmék, biztosítótűk és bármi más,
ami kisebb, mint 2-3 centiméter.
♦ Tollak, ceruzák és más írószerszámok
(helyettesítsük ezeket vastag, nem toxi­
kus ceruzával vagy zsírkrétával).*
♦ Könnyű műanyag zsákok, mint pél­
dául a reklámszatyrok és az új ruhák
csomagolása (a babák megfulladhat­
nak, ha ilyen műanyag fólia kerül az
arcukra).
♦ Gyúlékony áruk, mint a gyufa és a
gyufásdoboz, öngyújtó és izzó cigaretta-
csikkek (ami azt illeti, bármilyen ciga­
retta veszélyes —mérgező és fulladást
okozhat).
♦ A mesterségünkkel vagy hobbinkkal
kapcsolatos szerszámok: festékek és hí­
gítók, ha művész van a családban; gom­
* Egyes gyerekek szeretnek „írni” a tollal és a ce­
ruzával, ahogy anya és apa szokott. Ha a babánk
is ilyen, engedjük írni, ha biztonságosan ül, és
csak felügyelet mellett.
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
bostűk és varrótűk, ha valaki varr; fameg­
munkáló felszerelés, ha valaki asztalos;
és így tovább.
♦ Nagyobb gyerekeknek való játékok.
Idősebb testvérek játékaival nem játsz­
hatnak három évnél fiatalabb babák vagy
totyogók; ilyenek például a kis alkatré­
szeket tartalmazó építőjátékok, babák
pici kiegészítőkkel, kerékpárok és rolle­
rek, autómodellek és kis teherautók,
és minden, aminek elektromos csatlako­
zója, éles sarkai, kicsi darabjai, levehető
vagy törékeny kis részei vannak.
♦ Gombelemek, lemez formájú elemek,
amelyek órákban, számológépekben, hal­
lókészülékekben, fényképezőgépekben és
hasonlókban vannak (könnyen lenyelhe-
tők, és veszélyes tartalmuk a baba nye­
lőcsövében vagy gyomrában szabadul­
hat ki).
♦ Ételutánzatok viaszból, papírmaséból,
műanyagból vagy bármi másból, ami nem
biztonságos, ha a baba szájába kerül
(viaszalma, gyertya, amelynek színe és
illata fagylaltkehelyre emlékeztet, érett
földieperre hasonlító gyerekradír).
♦ Tisztítószerek.
♦ Üveg, porcelán vagy más törékeny hol­
mik.
♦ Villanykörték, különösen az aprók,
amelyek éjjeli lámpákba valók; ezeket a
kicsi a szájába veheti és összetörheti.
♦ Ékszerek, különösen gyöngysorok,
amelyeket széttéphet; kis tárgyak, pél­
dául gyűrűk (vonzóak a baba számára,
MENTŐK
104
a nyolcadik hónap
BIZTONSÁGI FELSZERELÉSEK
A babánknak nemcsak bájos ruhácská-
kat, divatos babakocsit és a legújabb
divat szerinti autósülést kell megvásá­
rolnunk. A következő gyerekbiztos fel­
szerelésekkel kell gyarapítanunk a be­
vásárlólistát, hogy az otthonunkat biz­
tonságossá tegyük a baba számára:
♦Szekrény- és fiókzárak (a konyhaszek­
rények és fiókok biztonságban lesznek
a fürkésző ujj aktól)
♦ Fiókreteszek (ugyanilyen okból)
♦ Védőrács kályhára
és könnyen lenyelheti őket). A babák le­
hetőleg ne viseljenek ékszert, ugyanilyen
okból.
♦ Molyirtók (mérgezőek).
♦ Cipőtisztító (nemcsak rendetlenséget
jelent, de a kicsi beteg lehet tőle).
♦ Parfümök és minden kozmetikum
(mérgezőek lehetnek); vitaminok és
gyógyszerek.
♦ Játéksípok (a kicsi félrenyelheti, vagy
a kis golyó meglazulhat benne).
♦ A vendégek tárcáit és táskáit tegyük
el a kicsi elől. Találhat ezekben pipere­
cikkeket, gyógyszereket vagy más hol­
mikat, amelyek nem biztonságosak a
számára.
♦ Léggömbök (ha nincsenek felfújva
vagy kipukkadtak; a kicsi belélegezheti
ezeket, és fulladozhat tőle).
♦ Lőfegyverek és lőszerek, valódiak vagy
játékok (kell egyáltalán ilyesmit tarta­
nunk?).
421
♦ Ajtókilincsre való zár (megnehezíti,
hogy a kicsik kinyissák az ajtókat)
♦Átlátszó műanyag sarokvédők (az asz­
talsarkokra)
♦ Peremvédők (az éles peremekre)
♦Elektromos csadakozódugók vagy fedők
♦ Csúszásgátló dekoráció a fürdőkád
aljára
♦ Nem csúszós fellépő (zsámoly)
♦ Gyerekbiztos kertkapuzár
♦ Vécétetőzár (vákuumos fedő vagy re­
tesz, amely a fedelet lenn tartja, ha nem
használják)
♦ Lúgok és savak; például egyes vegytisz­
tító termékek (jobb, ha nincs ilyesmi
otthon).
♦ Alkoholos italok (olyan mennyiség­
gel, amely csupán arra elég, hogy egy
felnőttet ellazítson, halálosan megbete-
gíthetjük a babát).
♦ Zsinórok, kötelek, bölcsőringató kö­
telek, magnókazetták vagy bármi más,
ami a baba nyakára tekeredhet, és fojto­
gathatja.
♦ Bármi más a lakásban, ami veszélyes le­
het, ha a baba a szájába veszi és lenyeli.
Lásd a mérgek listáját a 417. oldalon.
Tűzvédelmi átalakítások. Elég felzak-
lató hallani, ha gyerekek halnak meg tűz­
ben. Még nyugtalanítóbb ez annak tu­
datában, hogy a tűz megelőzhető vagy
felfedezhető lett volna, mielőtt végzetes
mértékben elterjedt volna. Ellenőrizzünk
minden sarkot otthonunkban lehetséges
tűzveszély után kutatva, hogy biztosan
elmondhassuk: „Itt ez nem történhet
meg.”
422
♦ Győződjünk meg arról, hogy a baba
és a gyerekek hálóruházata biztonsá­
gos.
♦ Ha a dohányzás megengedett a lakás­
ban, figyelmesen távolítsunk el minden
szivar- vagy cigarettacsikket, hamut,
pipahamut, használt gyufaszálat, és so­
ha ne hagyjuk olyan helyen, ahol a ba­
ba hozzáférhet. Mindenki, aki dohány­
zik a lakásban, szokjon hozzá, hogy a
csikket azonnal ki kell dobnia, és a
hamutartókat is haladéktalanul ki kell
ürítenünk, amikor a vendégeink dohá­
nyoznak.
♦ Senkinek (még a látogatóinknak se)
engedjük, hogy ágyban vagy a kanapén
szundikálva dohányozzon!
♦ Tartsuk a gyufát és az öngyújtókat a
babák és gyerekek számára nem elérhe­
tő helyen.
♦ Kerüljük a gyúlékony folyadékok,
mint például a benzin használatát folt­
tisztításkor, azért is, mert lenyelve mér-
gezőek.
♦ Ne engedjünk senkit (felnőttet és gye­
reket sem) tűzhely, fatüzelésű kályha,
gyertya vagy hősugárzó közelébe, aki föl­
dig érő nadrágot, lebegő sálat vagy lógó
inget visel; ezek véletlenül lángra kap­
hatnak.
♦ Tartsuk a gyertyákat távol a gyerek kí­
váncsi kezecskéitől, olyan helyen, ahol
nem dőlhetnek fel, és minden esetben
fújjuk el ezeket, mielőtt kimegyünk a
szobából. Tartsuk a karácsonyfa díszlám­
páit elég magasan ahhoz, hogy egy gye­
rek ne érhesse el, és ne húzhassa magára
az egész fát.
♦ A halogénizzókat fedjük biztonsági
ernyővel.
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
♦ Évente ellenőriztessük a fűtésrendszert;
vigyázzunk, nehogy túlterheljük az elekt­
romos rendszert; mindig gondosan húz­
zuk ki a csatlakozókat az aljzatból (ne
rántsuk ki a vezetéket); és rendszeresen
ellenőrizzük az elektromos készülékeket
és a vezetékeket kopást és/vagy laza csat­
lakozásokat keresve.
♦ Kerüljük a hősugárzó használatát,
ha gyerek van a házban. Ha mégis al­
kalmaznunk kell, győződjünk meg ar­
ról, hogy automatikusan kikapcsoló­
dik, ha feldől vagy valami hozzáér. Ne
engedjük a babát felügyelet nélkül a
közelébe!
♦ Helyezzünk el tűzoltó készülékeket
az olyan helyiségekben, ahol a tűzve­
szély nagyobb, például a konyhában
vagy a kazánházban, a tűzhely vagy a
kandalló közelében és a garázsban. El­
lenőrizzük a nyomásmérőt legalább
egyszer vagy inkább kétszer egy évben
(például akkor, amikor a füstjelzőkben
az elemeket cseréljük). Csak olyan ké­
szüléket vásároljunk, amelyet függet­
len laboratórium ellenőrzött, és ame­
lyen fel van tüntetve, hogy milyen típu­
sú (általános tüzelőanyag, gyúlékony
folyadék vagy elektromos tűz) és kiter­
jedésű tűz oltására alkalmas. (Veszély
esetén a nátrium-bikarbonát, azaz a
szódabikarbóna alkalmazható a kony­
hai tűz eloltására.) Próbáljuk meg a tü­
zet akkor eloltani, amikor még kicsi és
izolált (például tűz a sütőben, a serpe­
nyőben vagy a papírkosárban), és akkor,
ha a tűz és a kijárat között vagyunk.
Ha a tűz kiterjedt, azonnal hagyjuk el
a házat!
♦ Szereljünk fel tűz- és füstjelzőket a
helyi tűzoltó-kirendeltség utasításai sze­
rint, ha eddig nem tettük. Ellenőrizzük
havonta, hogy jól működik-e, és az ele­
mek nem merültek ki.
A NYOLCADIK h ó n a p
+ Helyezzünk el kötéllétrákat a maga­
sabban elhelyezkedő ablakokra, hogy le­
hetővé tegyük a menekülést; tanítsuk meg
az idősebb gyerekeknek és felnőtteknek,
hogyan használják. Gyakoroljuk a leju-
tást kezünkben egy játék babával.
+ Szerkesszünk menekülési tervet, és
gyakoroljuk, hogy mindenki, aki a ház­
tartásunkban él vagy dolgozik, tudja,
hogyan jusson ki vészhelyzetben gyor­
san és biztonságosan, és tanulják meg,
hogy hol találkozhatnak más családta-
goldcal. Minden gyerekhez „rendeljünk
hozzá” egy felnőttet, aki adott esetben
kimenekíti őt. Győződjünk meg arról,
hogy mindenki (a bébiszitter is) tudja,
tűz esetén első dolguk az épület azon­
nali kiürítése - anélkül, hogy az öltö-
zéssel, az értékek mentésével vagy a tűz
oltásával törődnének. (Kivétel csak a jól
körülhatárolt tűz, amely eloltható a tűz­
oltó készülékkel.) A legtöbb halálesetet
a forró gőzök és a füst belégzése miatti
fulladás okozza, nem a közvetlen lán­
gok. Értesítsük a tűzoltókat mobiltele­
fonról, utcai telefonról vagy a szomszéd
házból, amint lehetséges.
Változtatások a konyhában. Nézzünk
szét a konyhában! Ez az egyik legizgal­
masabb helyiség a házban a baba szá­
mára - és az egyik legveszélyesebb is.
Biztonságosabbá tehetjük a következő
lépésekkel:
♦ Illesszünk gyerekbiztos reteszeket a
fiókokra és a szekrényekre, amelyek
bármi olyasmit tartalmaznak, ami tilos
a kicsi számára, például törékeny üveg­
holmikat, éles szerszámokat, veszélyes
tisztítószereket vagy ételeket (mint a mo­
gyoró, a pattogatott kukorica - amely­
től a baba fulladozhat - és az erős pap­
rika). Ha a baba kitalálja, hogyan nyissa
ki a biztonsági reteszt (némelyik nagyon
értelmes gyerek kitalálja), az összes ve­
szélyes dolgot száműznünk kell a nem
423
hozzáférhető helyekre, vagy a babát kell
teljesen kizárni a konyhából biztonsági
ráccsal vagy más korláttal. Ahogy a gye­
rek nő, változik majd az is, hogy mi lesz
számára elérhetetlen, így a tárolási rend­
szert is ehhez kell igazítanunk.
♦ Biztosítsunk a kis felfedezőnek leg­
alább egy polcot vagy szekrényt (kisebb
valószínűséggel fogja becsípni az ujját a
szekrénybe, mint egy fiókba), hadd élvez­
ze szabadon. Néhány szilárdabb lábos és
fazék, szűrő, fatányér, edénytörlő, mű­
anyag edény és más hasonló néhány per­
ces folyamatos szórakozást biztosíthat a
baba számára, és kielégítheti a kíváncsi­
ságát ahhoz, hogy távol tartsa őt a til­
tott területektől.
♦ A tűzhelyen lévő lábosok és serpenyők
fogantyúját fordítsuk hátrafelé és a ba­
bától távol, és használjuk a hátsó égőket,
amikor csak lehetséges. Ha a kézelőgom­
bok elöl vannak, állítsunk fel valamiféle
korlátot, hogy ne érhessen hozzá, vagy
tegyünk rá tűzhelygombtakarót. A biz­
tonsági zár a készüléken segíthet abban,
hogy a hagyományos vagy mikrohullá­
mú sütők hozzáférhetetlenek legyenek.
♦ Tartsuk a mosogatógép ajtaját mindig
szorosan zárva! Számos veszély leselke­
dik a babára (például a kések), ha bele­
kapaszkodik a nyitott ajtóba.
♦ Ne ültessük a babát a konyhapultra
elektromos készülékek, a tűzhely vagy
bármi más, veszélyt rejtő készülék köze­
lébe, különben a kicsi ujjakat a kenyér­
pirítóban, a tenyerét a forró edényen,
a kést a nyitott szája irányában találjuk,
mire visszafordulunk.
♦ Gondoskodjunk arról, hogy ne marad­
jon forró ital vagy egy tányér forró leves
az asztal szélén, ahol a baba elérheti.
424
♦ Tartsuk zárt fiókban vagy magas pol­
con a műanyag fólia, a csomagolóanya­
gok, viaszpapír, pergamenpapír vagy bár­
mi egyéb olyan dobozait, amelyeknek
fogazott tépőszéle van (könnyen elvág­
hatja a pici ujjakat).
♦ Tartsuk elzárva a műanyag zacskókat.
♦ Tegyük a hűtőmágneseket elég ma­
gasra ahhoz, hogy a gyerek ne érhesse el
- vagy egyáltalán ne tartsunk otthon!
Fulladást okozhatnak.
♦ A szemetet tartsuk szorosan lezárt tar­
tóban, úgy, hogy a baba ne nyithassa ki,
vagy tartsuk a mosogató alatt, biztonsá­
gosan bezárt ajtó mögött. A gyerekek
imádnak a szemétben turkálni, ahol sok­
féle veszély - romlott ételtől üvegcseré­
pig - leselkedik rájuk.
♦ Azonnal töröljük fel, ha kiömlött va­
lami - csúszóssá teszi a padlót.
♦ A vizesvödröket rögtön ürítsük ki, ha
végeztünk a felmosással; egy baba vagy to­
tyogó kisgyerek beleeshet, és vízbe fülhat.
♦ Kövessük a biztonsági előírásokat a
konyhai mosogatószerek és mosószerek,
súrolóporok, ezüsttisztítók és minden
más tisztítószer kiválasztásánál, alkalma­
zásánál és tárolásánál (lásd a 416. oldalt).
Átalakítások a fürdőszobában. A für­
dőszoba legalább annyira csábító és
ugyanolyan veszélyes, mint a konyha.
Tiltott területté nyilváníthatjuk, ha az
ajtóra elég magasra reteszt vagy másféle
zárat szerelünk, és zárva tartjuk, ha nem
használjuk. Tegyük biztonságossá a für­
dőszobát a baba számára a következő
óvintézkedésekkel:
♦ Minden gyógyszert (többek között
azokat is, amelyek nem tekintünk annak,
például a savlekötőket), a szájvizeket,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
a fogkrémeket, a vitamintablettákat,
a hajformázókat és a lakkokat, a bőr­
ápolókat és a kozmetikumokat tartsunk
a baba elől biztonságosan elzárva.
♦ A fürdőszoba alacsonyabb polcain ne
tartsunk vattapamacsokat, törlőkendőket
vagy bármi mást, amelytől a baba meg­
fulladhat.
♦ Ne használjuk és senkinek ne enged­
jünk használni a hajszárítót a baba kö­
zelében, ha ő a fürdőkádban van vagy
vízzel játszik. Ne szárítsuk a baba haját
hajszárítóval.
♦ Soha ne hagyjuk a kisebb elektromos
berendezések csatlakozóit az aljzatban,
ha nem használjuk ezeket. A baba be­
márthatja a hajszárítót a vécébe és vég­
zetes áramütést kaphat, bekapcsolhatja
a borotvát és megvághatja magát, vagy
megégetheti magát a hajsütő vassal. Ha
a gyereknek jó a kézügyessége, akkor nem
elég a csatlakozót kihúzni (a kis szakér­
tő gyakran kitalálja, hogyan dugja be a
csatlakozót, esetleg katasztrofális követ­
kezményekkel). Jobb, ha nem hagyjuk
elöl az ilyen készülékeket.
♦ A lakásban a meleg víz hőmérsékletét
állítsuk be 50 °C-ra vagy ennél hide­
gebbre, hogy elkerüljük a véletlen forrá­
zást, és mindig a forró víz csapját zárjuk
el előbb. Rendszeresen ellenőrizzük a für­
dővíz hőmérsékletét a könyökünkkel,
mielőtt a babát a kádba tesszük. Ha a
kád csúszós, ragasszunk rá csúszásgátló
matricákat.
♦ Ha többlakásos házban lakunk - pél­
dául társasházban - , lehet, hogy nincs
hozzáférésünk a vízmelegítőhöz, vagy
nincs lehetőségünk a biztonságos víz­
hőmérséklet beállítására. Beszéljünk a
gondnokkal! Ha a víz hőmérséklete nincs
biztonságos hőmérsékletre állítva, akkor
szereljünk fel forrázásgátló vezetéket
A nyolcadik hónap
vagy csapot a kádra, ahol a leggyakrab­
ban történik forrázás (egyes helyeken a
házirend megköveteli).
+ Ha nem használjuk, akkor tartsuk a vé­
cé fedelét zárva, vákuumzárral, retesszel
vagy bármilyen más, kifejezetten ilyen
célra készített eszközzel. A legtöbb baba
személyes úszómedencéjének tekinti a
vécékagylót, és imád játszani benne, ha
lehetősége adódik erre. Ez nemcsak egész­
ségtelen, hanem veszélyes is, ugyanis egy
erőteljesebb tipegő fejest ugorhat a kagy­
lóba, katasztrofális eredménnyel.
♦ Szerezzünk be védőburkolatot a für­
dőkád csapjára, hogy megelőzzük a sé­
rülést és a forrázást, ha a baba elesik és
beleütközik.
♦ Ne hagyjuk a babát egyedül a fürdő­
kádban felügyelet nélkül, akkor sem, ha
már jól ül, még speciális fiirdőkádülés-
ben sem! Ezt a szabályt a gyerek ötéves
koráig tartsuk szem előtt.
♦ Soha ne hagyjunk vizet a fürdőkádban;
a kisgyerek játék közben belepőttyan-
hat a kádba, és már 10 centiméter magas
vízben is megfulladhat.
Átalakítások a szabadban. A kicsiket a
legtöbb sérülés otthon éri, azonban sú­
lyos balesetet szenvedhet a saját udvarun­
kon - vagy más udvarán - is, valamint
az utcánkban és a játszótéren is. A bal­
esetek közül sokat könnyen megelőz­
hetünk:
♦ Soha ne hagyjunk babát vagy totyo-
gót egyedül játszani a szabadban. Még
akkor is szinte állandóan figyelni kell,
ha a baba a hordozóba vagy a babako­
csiba szíj azva alszik - hirtelen felébred­
het, és belegabalyodhat a szíjba, miköz­
ben szabadulni próbál. Az alvó babát,
ha nincs beszíjazva, folyamatosan figyel­
ni kell! Ha a gyereket bármilyen időtar­
425
tamra magára hagyjuk, megsebesítheti
egy elszabadult állat, vagy esetleg elra­
bolhatják.
♦ Tartsuk az úszómedencét, a kerti ta­
vat és minden más víztárolót (akkor is,
ha csak tízcentis víz van benne) a babák
és a totyogók elől elzárva - mindegy,
hogy másznak, járnak vagy bébikomp­
ban közlekednek egyedül. Határoljuk
körül az úszómedencét önműködően
bezáródó ajtóval. Tartsuk a medenceaj­
tót mindig zárva; ürítsük ki és fordítsuk
fel a mozdítható kerti medencéket, és
szárítsunk fel minden területet, ahol víz
gyűlhet össze, mielőtt a babát a közelben
játszani engedjük.
♦ Ellenőrizzük a nyilvános játszótere­
ket, mielőtt a kicsit szabadon eresztjük.
Meglehetősen könnyű a saját kertünket
tisztán tartanunk a kutyapiszoktól (fér­
gek tanyázhatnak benne), üvegcseréptől
és más veszélyes törmeléktől, a park lá­
togatójaként sokkal nehezebbnek fogjuk
találni a feladatot.
♦ Nem elég hajtogatni: „Kérlek, ne edd
meg a százszorszépeket!” Kerüljük el a
mérgező növények ültetését, de legalább­
is kerítsük el ezeket úgy, hogy a baba
SEMMIKÉPP ne érje el ezeket! Ezen­
kívül kezdjük el a babát arra tanítani,
hogy növényeket enni „pfuj-pfúj”, még
akkor is, ha a növény nem mérgező;
azonnal hagyja abba bármilyen levél vagy
virág majszolgatását!
♦ Győződjünk meg arról, hogy a sza­
badtéri játékok biztonságosak! Szük­
séges, hogy szilárd szerkezetűek legye­
nek, megfelelően összeszerelve, erősen
rögzítve, és legalább 15 centi távolság­
ban a kerítéstől és a faltól. Fedjünk be
szilárdan minden csavart és szegecset,
hogy elkerüljük a durva vagy éles he­
gyek miatti sérülést, és ellenőrizzük a
meglazult csavarokat rendszeres időkö­
426
zönként. Kerüljük az S alakú kampókat
a hintánál (a lánc kilendülhet belőle, és
becsípheti a ruhát) és a gyűrűket, ame­
lyek átmérője 12 és 25 centi közé esik,
ugyanis beszorulhat a gyerek feje. A hin­
ta anyaga legyen puha (például inkább
bőr vagy vászon, ne fa vagy fém), a súlyos
fejsérülések elkerülésére. A szabadtéri ját­
szóterek felülete 30 centi vastag homok,
talajtakaró (mulcs), furészpor, sóder, vagy
ütközést felfogó anyagok, például gumi
burkolótégla. A mászókák fokai közötti
nyílások legyenek kisebbek, mint 7,5 cen­
ti vagy nagyobbak mint 23 centi (hogy a
gyerek ne szoruljon be az ilyen nyílásokba.
VÁLTOZTASSUK MEG
A BABÁT IS!
Sokkal nagyobb valószínűséggel sérülnek
meg azok, akik fogékonyak a sérülésre,
és természetesen a babák könnyen eshet­
nek ebbe a kategóriába. Nem korai azon­
ban, hogy elkezdjük a babát „biztonsá­
gosabbá tenni”, még akkor sem, ha a há­
zat biztonságossá tettük. Tanítsuk a babát
a veszélyekről, ahányszor csak szembesü­
lünk velük! Tegyünk úgy, mintha a tű he­
gyéhez érnénk, és mondjuk: „Jaj!”, majd
rántsuk vissza az ujjúnkat tettetett fájdal­
munkban. Találjunk ki és alkalmazzunk
veszélyre figyelmeztető, állandóan vissza­
térő szavakat („fáj”, „bibis”, „meleg”,
„forró”) és kifejezéseket („ne nyúlj hoz­
zá”, „ez veszélyes”, „vigyázz”, „az fáj”,
„ettől bibis lesz”), úgy, hogy a baba auto­
matikusan összekapcsolja ezeket veszélyes
tárgyakkal, anyagokkal és helyzetekkel.
Először úgy fog tűnni, hogy kis színjáté­
kunk elmegy a kicsi fiile mellett —és való­
ban így is van. Az agya azonban fokoza­
tosan tárolni kezdi az információt, és egy
nap látható lesz, hogy a lecke rögzült.
Kezdjük a babát oktatni a következőkre:
Eles vagy hegyes szerszámok. Amikor
kést, ollót, borotvát vagy levélbontó kést
használunk a baba szeme láttára, minden
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
esetben említsük meg, hogy ez éles, nem
játék, és csak anya, apa vagy más felnőt­
tek nyúlhatnak hozzá. Amint a kicsi
idősebb lesz, és finommozgásának a
szabályozottsága javul, megtaníthatjuk
vágni a biztonsági gyerekollóval és ke­
nőkéssel. Végül elérhetjük azt, hogy a
szerszámok „felnőtt” változatát használ­
ja, felügyelet mellett.
Meleg, forró. Még egy hét vagy nyolc
hónapos is kezdi megérteni, ha folya­
matosan figyelmeztetjük arra, hogy a
kávé (vagy a tűzhely, a gyertya, a radiá­
tor vagy a hősugárzó, a kályha) forró,
és nem szabad megérinteni. Hamaro­
san a „forró” automatikusan azt fogja
jelenteni a babának, hogy „ne érj hozzá”.
A forró illusztrációja céljából engedjük,
hogy hozzáérjen valamihez, ami meleg,
de nem elég forró ahhoz, hogy meg­
égesse - a nagyon meleg kávéscsészéhez
például. Ha a gyerek elég idős ahhoz,
hogy gyufát gyújtson vagy hozzon egy
csésze kávét, meg kell tanítanunk, hogy
tegye ezt biztonságosan.
Lépcső. Gyakran tanácsolják szülőknek,
hogy tegyenek fel biztonsági rácsokat a
lépcsőre az olyan otthonokban, ahol a
babák most kezdenek önállóan mozog-
ni - egyedül vagy bébikompban (nem
javasoljuk az ilyen mozgó járókák hasz­
nálatát, az okokat lásd a 342. oldalon).
Egyrészt ez egy olyan fontos biztonsági
előírás, amelyet túl kevés családban vesz­
nek figyelembe. Másrészt az olyan baba,
aki semmit sem tud a lépcsőkről azon­
kívül, hogy tiltott terület számára, a leg­
esélyesebb arra, hogy leessen, amikor elő­
ször fedezi fel a nyílt lépcsősort. Tegyünk
tehát biztonsági rácsot minden olyan lép­
csősor tetejére, amely több mint 3 fok­
ból áll - lefelé jönni sokkal bonyolul­
tabb, és emiatt sokkal veszélyesebb a
babának, mint felfelé haladni. Helyez­
zünk el rácsot a lépcső aljától a harma­
dik fokra is, így a baba gyakorolhatja
A nyolcadik hónap
a fel- és lejutást, biztonságos körülmé­
nyek között. Ha gyakorlottá vált, időn­
ként nyissuk ki a kaput, hadd ízlelgesse a
kicsi a szabadságot, miközben egy vagy
két lépcsőfokkal lejjebb állunk vagy gug­
golunk, hogy támaszt nyújthassunk, ha
a kicsi kezek vagy lábak megcsúsznának.
Ha a felmászást begyakorolta, tanítsuk
meg a babát arra, hogyan jusson le biz­
tonságban - ez sokkal nagyobb kihívás,
és akár néhány hónap is szükséges lehet
az elsajátítására. Az olyan gyerek, aki tud­
ja, hogyan másszon fel és le lépcsőn,
sokkal nagyobb biztonságban van a nem
védett lépcsőkön, mint azok, akiknek
nincs a mászásban gyakorlatuk. Azonban
továbbra is tartsuk a helyén a védőrácsot,
erősítsük meg, ha nem vagyunk a közel­
ben, hogy felügyeljünk, egészen addig,
amíg a gyerek nem lesz megbízható lép­
csőjáró (körülbelül kétéves korában).
Elektromos veszély. Az elektromos
csadakozóaljzatok, elektromos vezetékek,
elektromossággal működő készülékek
nagyon vonzóak a kíváncsi elmének és
kezeknek. Nem elég megakadályozni a
gyereket abban, hogy kipróbáljon egy
nem védett aljzatot, vagy minden látható
vezetéket elrejteni a lakásban; szükséges
az is, hogy ismételten emlékeztessük a
kicsit a lehetséges veszélyre („fáj!”), és
az is fontos, hogy az idősebb gyereket
megtanítsuk az elektromosság óvatos
használatára és arra, milyen veszélyt je­
lent, ha vízzel érintkezik.
Kádak, medencék és más, vizes szóra­
kozások. A vizes játékok szórakoztatóak
és tanulságosak. Tanítsuk meg azon­
ban a babának azt is, hogy nem mehet
a kádba, medencébe, tóba vagy bármi­
lyen más, nagyobb vízbe anya, apa vagy
más felnőtt nélkül —és ez ugyanígy ér­
vényes minden babára és gyerekre, aki
úszásoktatáson vett részt. Nem tehe­
tünk egy kicsi gyereket eléggé „vízbiz­
tossá”, ezért soha ne hagyjuk egyedül
427
víz mellett, viszont elkezdhetjük oktatni
a vízbiztonsági szabályokra.
Mérgező anyagok. Mindig figyelme­
sen elzárjuk a háztartási tisztítószereket,
gyógyszereket és így tovább. Ha azon­
ban a nagyszülők jönnek látogatóba, elő­
fordulhat, hogy nagypapa a nappaliban,
az asztalon hagyja a szívgyógyszerét. Vagy
a nagynéninél vagyunk, és ő a klóros fe­
hérítőt a konyhai mosogató alatt tartja.
Mi magunk idézzük elő a veszélyt, ha
nem kezdjük el tanítani a babát a veszé­
lyes anyagokkal való biztonságos bánás­
módra. Ismételjük el neki újra és újra:
♦ „Semmit ne egyél meg, amit nem anya,
apa vagy más felnőtt adott neked”! (Ez
bonyolult elv egy babának, azonban fon­
tos minden gyerek számára, hogy végül
megtanulja.) „Ne egyél és igyál semmit,
ami nem étel vagy ital!”
♦ „A gyógyszer és a vitamintabletta nem
édesség” - habár néha úgy ízesítik (soha
ne nevezzük a baba gyógyszerét „cukor­
kának” vagy „finomságnak”). „Ne edd
meg, ha nem anya, apa vagy más felnőtt
adja, akit ismersz!”
♦ „Ne vegyél semmit a szádba, amiről
nem tudod, hogy micsoda!”
♦ „Csak anya, apa vagy más felnőtt hasz­
nálhat gyógyszert, súrolóport, viaszt és
más, esetleg veszélyes anyagokat.” Ismé­
teljük ezt el minden alkalommal, amikor
gyógyszert veszünk be vagy adunk be,
kisúroljuk a kádat, bútort fényezünk stb.
A szabadban is veszélyek leselkednek ránk,
ezért a babát fel kell rájuk készítenünk:
Utcai veszélyek. Kezdjük el tanítani a
közlekedési szabályokat már most! Min­
den alkalommal, amikor átkelünk az
utcán a babával, mondjuk el, hogy fi­
gyelni kell az autókra; azt, hogy a zöld
428
PIROS LÁMPA A ZÖLDBEN
A gyakori szobai és kerti növények kö­
zül sok mérgező, ha megeszik. Mivel a
növények levele és virága nem képez
kivételt a baba szokásos tevékenysége
alól - minden megy a szájba, ami bele­
fér -, a mérgező fajok tiltólistán van­
nak a babák számára. Tegyük a szobai
növényeket magasra, olyan helyre,
ahonnan a levelek és virágok nem hull­
hatnak a padlóra, és ahol a baba nem
férhet ezekhez felhúzódzkodással, fel­
mászással. Ennél is jobb megoldás, ha
a mérgező szobanövényeket gyerek­
telen barátainknak ajándékozzuk. Tün­
tessük fel minden növényünkön a
pontos botanikai elnevezést, így a pon­
tos információt adhatjuk meg a men­
tősöknek vagy az orvosnak, ha a baba
véletlenül lenyel egy levelet, virágot
vagy termést. Minden virágot, még az
ártalmatlanokat is, ügy helyezzünk el,
hogy a baba ne ránthassa le.
A következő növények mérgezőek,
lámpánál kell átkelni és nem a pirosnál.
Ha gépkocsifelhajtók vannak a szom­
szédságban, akkor el kell magyaráz­
nunk, hogy szükséges „megállni, körül­
nézni és figyelni” ezekre is. Ha a kicsi
már jár, akkor meg kell tanítanunk ar­
ra, hogy soha ne keljen át az úttesten,
csak felnőtt kezét fogva, akkor is, ha
nincs forgalom. Jó elgondolás az is,
hogy a járdán is fognia kell valaki kezét,
azonban sok totyogó szereti élvezni az
önálló gyaloglás szabadságát. Ha meg­
engedjük ezt (és valószínűleg meg kell
engednünk legalább az idő egy részé­
ben), rajta kell tartanunk a szemünket
minden másodpercben - ennyi elég egy
kisgyereknek ahhoz, hogy egy közeledő
autó elé ugorjon. A „ne menj az utcára
egyedül” szabály megszegéséért súlyos
büntetés jár!
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
némelyik nagyon kis mennyiségben is:
difenbahia, borostyán, gyűszűvirág,
jácint gumója (nagyobb mennyiségben
a levelek és a virágok is), hortenzia,
írisz szára és rizómája, gyöngyvirág, fi-
lodendron és korallbokor.
Mérgező kerti növények többek kö­
zött: azálea, rododendron, tarkalevél,
nárciszgumók, henye boroszlán, boros­
tyán, gyűszűvirág, jácint gumója (na­
gyobb mennyiségben a levelek és a virá­
gok is), hortenzia, írisz szára és rizómája,
tiszafa magja és levele, kerti szarkaláb,
babér, gyöngyvirág, aranka, leander, fa­
gyai, rebarbara levele, cukorborsó (külö­
nösen a „borsó”, a mag, persze csak nyer­
sen), paradicsom levele, lila akác hüve­
lye és magja, tiszafa.
A mérgező karácsonyi dísznövé­
nyek, a magyal és a fagyöngy és kisebb
mértékben a mikulásvirág (ez izgató és
gyulladáskeltő, de nem mérgező) szin­
tén a tiltólistán szerepelnek.
Tanítsuk meg a babának: nem hagy­
hatja el a házat vagy a lakást nélkülünk
vagy más felnőtt nélkül. Csak egyszer ke­
rüljön egy totyogó egyedül a bejárati ajtón
kívülre, és azonnal megtörténik a baj. Egy
zár, amely a baba számára hozzáférhetet­
len, megelőzi az ilyen lehetséges tragédiát.
Biztonság az autóban. Ne csak azt biz­
tosítsuk, hogy a baba hozzászokjon az
autóban az autósüléshez, hanem azt is,
hogy ha idősebb lesz, megértse, miért
fontos ez. Ha csak egyszer kivételt te­
szünk, nagyon bonyolult lesz elfogad­
tatni vele, hogy az autósülés nem vita
tárgya. Ismertessünk vele az autóra vo­
natkozó más biztonsági szabályokat is,
mint például azt, hogy nem dobálunk
szét játékokat és nem játszunk az ajtó­
zárral vagy az ablakemelőkkel.
a nyolcadik hónap
Biztonság a játszótéren. Már a babának
elkezdhetünk játszótéri biztonsági sza­
bályokat oktatni. Tanítsuk meg neki
azt, hogy nem pörgetjük a hintát (ak­
kor se, ha valaki ül rajta, és akkor se,
ha üres), nem hajtjuk, ha üres, és nem
állunk az útjába. Tartsuk be mi is ezeket
a szabályokat, és rendszeresen említsük
meg a babának! Magyarázzuk meg azt
is, hogy meg kell várni, amíg az előt­
te levő gyerek lecsúszik a csúszdán, mi­
előtt ő is lecsúszna, és azt is, hogy nem
♦♦♦
429
biztonságos felmászni a csúszdán alul­
ról felfelé.
A gyerekek rengeteget tanulnak a szü­
lők példájából, így a legjobban úgy ta­
níthatjuk a babát biztonságos élet­
módra, ha mi magunk is így élünk.
Csatoljuk be a biztonsági övét, vegyük
figyelembe a közlekedési lámpákat és
jelzéseket, és a gyerek valószínűleg meg­
tanulja a biztonsági szabályokat alkal­
mazni.
Nappal egyszerűen nincs elég idő egy
izgő-mozgó nyolc hónapos számára,
aki állandóan menne - vagy legalábbis
megkísérel menni, bármikor, amikor
lehetősége adódik. A kisbabák egyben
kezdő komédiások is (akik bármit meg­
tesznek egy kis nevetésért), mohó után­
zók (akik örömüket lelik minden szülői
hang utánzásában) és született előadó-
művészek („Ráadásként, azt hiszem,
megismétlem ezt az álköhögést.”) A kis­
baba már bonyolultabb fogalmakat is
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő el­
érkezik bizonyos mérföldkövekhez.
Akkor se kell megijedni, ha egy-egy ál­
lomást mintha lekésne a baba: minden
bizonnyal hamarosan annak is eljön
az ideje. Minden gyereknek a saját fej­
lődési tempója a normális. Arról sem
szabad megfeledkezni, hogy a hasmánt
gyakorolható készségeket csak akkor
tudja megtanulni, ha módjában áll
gyakorolni őket. Adjuk meg tehát a
lehetőséget a csecsemőnek, hogy fel­
ügyelet mellett hason fekve játsszon.
Ha kétségeink vannak a baba fejlődé­
sével kapcsolatban (például kihagyott
egy fejlődési mérföldkövet, vagy meg­
figyeltünk valami lemaradást a fejlő­
désében), kérdezzük meg nyugodtan
az orvostól a következő rutinvizsgálat
képes megérteni, például a tárgy ál­
landóságát - hogy attól, ha valamit el­
fedünk (például a papa az étlap mögé
bújik), még ott van - , és játékaiban is
sokkal tapasztaltabb. Ennek az újfajta
érettségnek azonban megvan az ára:
az idegentől való félelem. Valamikor örült
szinte minden barátságos karnak, most
azonban meglehetősen válogatóssá vá­
lik a körülötte lévő társaság iránt. Csak
a mama, a papa és a kedvenc pótmama
jöhet szóba.
során, még ha az orvos nem is említi.
A szülők sokszor megfigyelnek a baba
fejlődésében olyan apró eltéréseket,
amit az orvosok nem vesznek észre.
A koraszülöttek valamivel később ér­
keznek el az egyes fejlődési fokokhoz,
mint időre született kortársaik: az ese­
tek többségében nagyjából annyit kés­
nek, amennyivel korábban születtek
(korrigált korukat tehát onnan „számol­
juk”, mintha időre születtek volna), néha
többet is.
A kilencedik hónapban ezt
kell tudnia a babának:
♦ távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
♦ elejtett tárgyat keresni
a KILENCEDIK h ó n a p
Valószínűleg tudnifogja:
+ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni magát
+ mászni vagy kúszni*
+ hason fekvésből felülni
+ tiltakozni, ha elveszik a játékát
+ valakibe vagy valamibe kapaszkodva
állni
♦ apró tárgyat a hüvelykujjával és a mu­
tatóujjával felvenni (minden veszélyes
tárgyat tartsunk a babától távol)
♦ azt mondani, hogy „mama” vagy „pa­
pa”, válogatás nélkül bárkinek
♦ kukucs játékot játszani
Talán tudnifogja:
♦ tapsolni vagy integetni
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?
A vizsgálatot minden gyerekorvos a sa­
ját belátása szerint hajtja végre. A vizs­
gálat általános menetét, a diagnosztikai
módszerek számát és jellegét, az alkal­
mazott módszereket a gyerekek egyedi
szükségletei is befolyásolják. Általános­
ságban a következőket várhatjuk a gye­
rek kilenc hónapos kora körül végzett
vizsgálaton:
♦ Az orvos érdeklődik az anya, a gyerek
és a többi családtag hogyléte felől; meg­
kérdezi, hogy eszik, alszik, fejlődik a ba­
ba, dolgozó anya esetén ki vigyáz rá.
Azok a babák, akik kevés időt töltenek a hasu­
kon, később érik el ezt a mérföldkövet, de ez nem
°k aggodalomra (lásd a 215. oldalt).
431
♦ bútorba kapaszkodva járni
♦ megérteni a „nem” szó jelentését
(és nem mindig engedelmeskedni)
Esetleg még ezt is tudja:
♦ labdázni (visszagurítani a labdát)
♦ csészéből önállóan inni
♦ rövid ideig támasz nélkül megállni
♦ stabilan egyedül állni
♦ értelemszerűen papát és mamát
mondani
♦ a mamán és a papán kívül újabb szót
kimondani
♦ egytagú, gesztussal kísért utasításra
reagálni („add ide nekem!”, mozdulat
kíséretében)
♦ Megméri a baba súlyát, testhosszát,
fejkörfogatát, felméri, mennyit gyarapo­
dott, amióta megszületett.
♦ Fizikális vizsgálat, beleértve bármely
korábbi problémával kapcsolatos ellen­
őrző vizsgálatot is.
♦ A fejlődés vizsgálata: ennek során elő­
fordulhat, hogy az orvos különböző vizs­
gálatokkal ellenőrzi a gyerek értelmi ké­
pességeit, hogy egyedül tud ülni, segítség­
gel vagy segítség nélkül feláll, tárgyért
nyúl és megfogja, apró tárgyakat vizs­
gál és felvesz, keresi a leesett vagy eldu­
gott tárgyakat, a nevére reagál, felismer
olyan szavakat, mint „mama”, „papa”,
„pá-pá” és „nem”, szeret társasjátékokat
játszani, tapsol, integet, kukucskál; de
432
az anya tapasztalataival kiegészített egy­
szerű megfigyeléssel is beérheti.
♦ Oltások,* ha még nem kapta meg,
amennyiben a gyerek egészséges és egyéb
ellenjavallat nincs. Az idevágó javaslatot
lásd a 240. oldalon. Az első oltás által
kiváltott esetleges reakciókat előre meg
kell beszélni.
♦ Esetleg hemoglobin- vagy hematokrit-
vizsgálatok vérszegénység ellenőrzésére
(általában az ujjhegy megszúrásával).
♦ Tudnivalók a következő hónapra, a táp­
lálkozással, az alvással, a fejlődéssel, a bal­
esetvédelemmel kapcsolatosan.
Esetleges további kérdések, amelyekre
választ várunk, amennyiben az orvos
korábban még nem adott választ.
A gyerek e havi táplálása:
JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA
Valamennyien ismerjük a bosszús szü­
lőket, akik nyögnek, amikor óvodás
korú gyerekük csokis kukoricapelyhet
követel a szupermarketben, sóhajtanak,
amikor a csemetéjük hasábburgonyáért
bömböl az étteremben a táplálkozás-
tanilag megfelelő ebéd helyett, és a sze­
müket forgatják, amikor a gyerek visz-
szautasítja a baráti otthonban kínált,
korpás búzakenyérrel készült szendvi­
cset, és a vacsoránál gyümölcslé helyett
* A magyarországi kötelező (ingyenes) védőoltá­
sok 2006. január 1-jétől kezdődött új rendje (teljes
egészében a 2005. október 31. után születettek­
re vonatkozik): oltás: BCG 0-6 életkor: újszü­
lött a kórházban; oltás: DPT I/a + IPV +
Hib életkor: 2 hónap; oltás: DPT I/b + IPV +
Hib életkor: 3 hónap; oltás: DPT I/c + IPV +
Hib életkor: 4 hónap; oltás: MMR életkor:
15 hónap; oltás: DPT I/d + IPV + Hib életkor:
18 hónap
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Milyen új ételeket lehet most adni
a babának? Mikor kezdhet el citrusfélé­
ket, halat, húst, tojásfehérjét enni, ha
eddig még nem kapott?
♦ Mikor jöhet szóba az elválasztás a cu­
misüvegtől, ha a baba cuclizott, illetve
az anyatejtől, ha emlőn nevelkedik?
Említsük meg az elmúlt hónapban fel­
merült aggodalmainkat a baba egészsé­
gével, táplálkozásával vagy a családban
az új helyzethez történő alkalmazkodás
problémáival kapcsolatban. Jegyezzük le
az orvostól kapott összes információt és
utasítást, és a baba egészségügyi napló­
jába írjunk fel minden fontos, a babára
vonatkozó adatot (testsúly, hosszúság,
fejkörfogat, anyajegyek, védőoltások, be­
tegségek, alkalmazott orvosságok, vizs­
gálati eredmények stb.).
az üdítőhöz ragaszkodik. Mint vala­
mennyi szülő, ők is azt szeretnék, ha a
gyerekük helyesebben táplálkozna, de
magukba szállva meg vannak győződve
arról, hogy ebben a csatában számukra
nem terem babér. Végül is a kis gyere­
kek úgy születnek, hogy a helytelen éte­
leket kedvelik, nem?
Meglepő módon ez az állítás nem
igaz. A gyerek ínye tiszta lappal indít:
a kifejlődő ízek azoktól az ételektől
függnek, amelyekkel találkozik már
akár az étkezésének első hónapjaiban.
Hogy végül mit fog megenni - vajon
a fehér kenyérrel készült szendvicset
választja-e vagy a korpás kenyeret, hogy
almát szeret-e majd rágcsálni vagy in­
kább egy zacskó chipset, örömmel reg­
gelizik-e mazsolás kukoricapelyhet,
vagy inkább a cukros-csokoládést sze­
reti - , azt elsődlegesen az befolyásolja,
A KILENCEDIK h ó n a p
hogy milyen ételeket kap most az etető­
széke talcajara.
Tehát ne később siránkozzunk a gye­
rek étkezési szokásai felett, hanem táp­
láljuk már a kezdetektől fogva helyesen.
Tartsuk távol a fehér kenyeret, ameny-
nyire lehet A korpás búzakenyér előny­
ben részesítése a fehér kenyérrel szem­
ben olyan diszkrimináció, amelyre ér­
demes megtanítani a fiatal gyerekeket.
Bár az olyan gyerek, aki elválasztása
után korpás kenyeret kap, nem szükség­
szerűen fogja kerülni a fehér kenyeret
később, de nagyobb valószínűséggel vá­
lasztja a helyes ételt, ha lehetősége van
rá, vagy legalábbis kevésbé valószínű,
hogy visszautasítja. Válasszunk teljes ki­
őrlésű lisztből készült termékeket a szu­
permarketben, süssünk korpás liszttel
otthon, és ha lehet, rendeljünk teljes
kiőrlésű lisztből készült pékárut az ét­
termekben.
Ne korlátozzuk még az édesszájúsá-
got Minél tovább sikerül távol tartani
a valóban édes ételeket, annál nagyobb
esély van rá, hogy a baba megkedveli
a fűszeres vagy savanykás ételeket. Ne
gondoljuk, hogy a baba nem fog enni
túrót vagy nem ízesített joghurtot, ha
nincs elkeverve összezúzott, érett ba­
nánnal, vagy nem fog kukoricapelyhet
enni, ha nincs almakompóttal vagy
szűrt őszibarackkal édesítve. Azok a ba­
bák, akiknek az ízlelőbimbói nincsenek
elárasztva édessel, nemcsak hogy elfo­
gadják az ilyen ételeket natúr formá­
ban, hanem megtanulják szeretni is.
Adjunk gyümölcsöt is, de csak desszert­
ként, miután már kapott valami nem
édeset is, például zöldségfélét (amelyet
korán és gyakran kell adni). Fokozato­
san építsük be az étrendbe az édesebb
ételeket (cukor helyett inkább gyü­
mölcslével édesített dolgokat), de ne
essünk abba a hibába, hogy süteményt
adunk uzsonnára friss gyümölcs he­
433
lyett, minden étkezést édességgel feje­
zünk be, vagy lekvárt kenünk minden
nassolnivalóra, ami a baba kezébe kerül.
Valójában a gyerek sokkal korábban meg­
ismeri az élet édes oldalát, ha nagyobb
testvérek is vannak a házban (a kistest­
vér mindig azt szeretné, amit a nagyob­
bak kapnak); egyébként egyéves koráig
vagy még tovább is távol lehet tartani az
édességektől.
Ne hígítsuk a tejet Ha az orvos áldá­
sát adja a tehéntejre - általában egyéves
kor körül - , hígítadanul adjuk a babának.
A csokoládés tej tele van kalciummal,
de cukorral is. Vegyük figyelembe te­
hát, hogy valahányszor a tej ízét ál­
cázzuk (még ha egészséges formában
is), a gyerek tiszta dolgok iránti hajla­
mát rontjuk. Halasszuk ezeket a tipegő-
és óvodáskori „tejet nem!” lázadásokra.
Bánjunk takarékosan a sóval. A kis­
babáknak nincsen szükségük sóra az étel­
ben, azon kívül, amiben természetes mó­
don megtalálható. Ne sózzuk azokat az
ételeket, amelyeket a gyereknek készí­
tünk, és figyeljünk oda, hogy ne adjunk
sós ropogtatnivalót, amely a gyerek íz­
lését a magas nátriumtartalmú ételek
felé terelheti.
Változatosan fűszerezzük a gyerek
étrendjét. Nem meglepő, hogy oly sok
kisgyerek kerek perec visszautasítja a
számára szokatlan ételeket. Többnyire a
szülők ugyanazokat a bevált ételeket tá­
lalják már a kezdetektől fogva (nap nap
után ugyanazt a kukoricapelyhet min­
den reggel, ugyanazt a bébiételt ebédre
és vacsorára), soha nem kínálva egy kis
változatosságot vagy lehetőséget másnak
a kipróbálására. Legyünk vállalkozó ked­
vűek a baba táplálásában (az orvos vagy
a gyerek kora által megszabott keretek
között). Próbáljunk ki különböző típu­
sú gabonaféléket, melegen vagy hide­
gen; különböző, teljes magokból készült
434
kenyereket (zablisztből, rozsból, valamint
búzából) más-más formában (rúdban,
bagett formában, szeletben, ropogósán,
később pita formában), különböző tész­
ták formájában; tejtermékeket szintén
különböző formákban (joghurt, túró,
lágy és kemény sajtok), zöldségeket és
gyümölcsöket a sárgarépán, borsón és
banánon kívül (édesburgonyát, érett kan-
talupdinnyét, mangószeleteket, felvágott,
friss áfonyát stb.).
A változatosság nem garancia arra,
hogy a gyereknél nem fog eljönni a
„sajtosmakaróni-korszak” - a legtöbb
gyereknél bekövetkezik előbb vagy utóbb.
Az ételek széles körének ismerete azon­
ban tágabb étrendi lehetőséget nyújt,
és hosszabb távon egészségesebb táplál­
kozáshoz vezet.
Tegyünk kivételt. Valamennyien vá­
gyunk a tiltott gyümölcs után, ilyen az
emberi természet. Ha a nemkívánatos
ételeket teljesen eltiltjuk, csak még csá­
JÓ, HA TUDJUK
GYEREK AZ ÉTKEZŐ-
ASZTALNÁL
„A fiunkat külön etetjük,
és járókába tesszük, amikor
mi étkezünk. Mikor kezdhet
együtt enni velünk?"9
Egy időben enni és etetni olyan bű­
vészmutatvány, amellyel a legtöbb szü­
lő nem tud megbirkózni, legalábbis nem
könnyedén, anélkül hogy néhány gyo­
morsav elleni tablettát ne kelljen lenyel­
ni minden étkezés után. Addig, amíg a
baba nem képes egyedül enni, valószí­
nűleg érdemesebb külön adni neki az
ennivalót. Ez nem jelenti azonban azt,
hogy nem kezdhet részt venni a felnőt­
tek étkezésében (ha az időrend megen­
gedi), hogy gyakorolja az asztalnál való
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
bítóbb lesz a gyerek számára. Ha már
elég idős ahhoz, hogy megértse a „csak
most az egyszer” fogalmát, engedjük meg
neki a kivételes élvezeteket. Amíg a ti­
lalmas étel nem szerves része a gyerek
napi étrendjének, és nem az egészséges
táplákék helyett kerül az asztalra, nem
rontja a táplálkozást.
Példamutatás. A gyerekek hajlamosab­
bak utánozni azt, amit a szüleik csinál­
nak, mint megfogadni, amit prédikálnak.
Tartsunk hát otthon egészséges ételeket,
és fogyasszuk magunk is nyilvánvaló él­
vezettel azokat, így várhatóan a gyerek
is követ minket az egészséges táplálko­
zási szokások terén.
Természetesen miközben gyakorol­
juk az egészséges táplálkozást, nem árt
esetenként egy kis magyarázat sem. Már
kisgyerekkorától tanítsuk a gyereket
arra, hogy nem a cukor jó, hanem a gyü­
mölcs, és a korpás búzakenyér egészsé­
gesebb, mint a fehér.
viselkedést és a társas kapcsolatokat.
Amikor lehetséges és kívánatos, húzzuk
az asztal mellé az etetőszékét ebédidő­
ben, vagy ültessük asztalra akasztható,
biztonságos ülésbe, adjunk neki saját
terítéket (törhetetlen tányérokat és csak
kanalat), és néhány falatnyi ennivalót,
és vonjuk be a társalgásba is az asztal­
nál. Néhány késői vacsorát azonban tart­
sunk fent csak felnőttek számára, hogy
megmaradjon (vagy helyreálljon) a ro­
mantika az életünkben.
ÉRDEKTELENSÉG
A SZOPÁS IRÁNT
,,Amikor le akarok ülni megszop­
tatni a fiamat, valami mást akar
csinálni, a gombommaljátszik,
a kilencedik h ó n ap
belecsimpaszkodik a hajamba,
a tévét nézi, minden mást, csak
nem szopik.
Az első hónapokban, amikor a szopós
babánál a világ látszólag az anyja mell­
bimbója körül forgott, valószínűtlennek
tűnt, Hogy eljön az az idő, amikor a
gyereket a szopás nem fogja érdekelni.
Bár sok baba az elválasztásig szenvedé-
lvesen szopik, néhányan csökkenő ér­
deklődést és koncentrációt mutatnak
körülbelül a kilencedik hónap tájékán.
Egyesek egyszerűen teljesen visszauta­
sítják az anyai mellet, mások komolyan
szopnak egy percig vagy kettőig, majd
elhúzódnak; vannak, akiknek a figyel­
me szopás közben könnyen elterelődik
arra, ami körülötte történik, illetve at­
tól a vágytól, hogy gyakorolja újonnan
felfedezett lehetőségeit. Néha a bojkott
csak átmeneti. Lehet, hogy a baba táp­
lálkozási igényeinek megváltozásáról van
szó, lehet, hogy az anyatej íze megválto­
zott az anya menstruációs hormonvál­
tozása miatt, lehet, hogy az előző este
elfogyasztott fokhagymás étel a ludas.
De az is lehet, hogy az átmeneti étvágy­
vesztés vírusfertőzésnek vagy fogzásnak
tulajdonítható.
Vagy lassan elmúlik az érdeklődés
a szopás iránt. Bár a gyerekek tudják,
hogy mi a legjobb a számukra, sajnos ez
nem az az eset. Az orvosok közmegegye­
zése szerint a legjobb, ha a baba leg­
alább az egyéves születésnapjáig folytat­
ja a szopást. Szóval ne hagyjuk abba a
szoptatást egy kis barátságos küzdelem
nélkül. Ha a gyerek továbbra is kerüli
a szopást, próbálkozzunk a következő
ötletekkel:
♦ Béke és nyugalom. Az egyre kíván­
csibb nyolc, kilenc hónapos baba fi­
gyelme szinte bármivel könnyen elterel­
hető, a tévétől kezdve a kinti tűzoltó­
autó-szirénákon át az elhaladó kutyáig.
Szoptassunk gyenge fénynél, nyugodt
435
környezetben, hogy a baba figyelme a
kéznél lévő feladatra koncentrálódjon.
Simogassuk és dajkáljuk gyengén szopás
közben, hogy ellazuljon.
♦ Akkor szoptassuk, amikor álmos.
A szoptatás legyen az első dolog reggel,
mielőtt beindul az izgő-mozgó baba.
Szoptassuk éjjel egy meleg fürdő után,
esetleg egy lazító masszázs után (lásd a
314. oldalt), vagy közvetlenül szundi­
kálás előtt. Ha elég fáradt, lehet, hogy
nem tudja, mi vár rá, vagy lehet, hogy
nem törődik vele.
♦ Esedeg szoptassuk menet közben. Egyes
babák szeretik érezni, hogy részesei egy
cselekvésnek, ily módon biztosak lehet­
nek benne, hogy nem mulasztanak el
semmit. Ha ez a helyzet a mi kis ener­
giabombánkkal is, szoptassuk a házban
történő járkálás közben: a gyereket egy
kendővel biztonságba lehet helyezni, és
ez könnyít a karunkon is.
Ha a baba nyafogni látszik a szoptatás
miatt, lehet, hogy valóban kész elhagyni
az anyai mellet. Bár mi még valószínű­
leg nem állunk készen erre, de valójában
semmit nem tehetünk ellene. Előttünk
már sok anyuka megtanulta, hogy a gye­
reket fel lehet ugyan venni a mellre, de
evésre kényszeríteni nem lehet.
Esetleg folytassuk mellszívással, hogy
megvalósuljon az ideális eset, és az első
év végéig anyatejjel tudjuk táplálni a
babát. Ha nem érezzük alkalmasnak ma­
gunkat, hogy a baba teljes igényét fejés-
sel elégítsük ki, át kell térni tápszerre.
Az anyatejet vagy a tápszert adjuk cu­
misüvegben, bár az ilyen korú babák,
akik tiltakoznak a szopás ellen, tiltakoz­
ni fognak a gumi mellbimbóból való
szopás ellen is. Ha a mi gyerekünk is
tiltakozik, vagy ha szokott cumisüveg­
ből enni (amit nincs sok értelme most
elkezdeni, mivel egyéves kor körül a cu­
misüvegtől is el kell választani), akkor
436
KAPJON TEJET? MÉG NE!
Azt fontolgatjuk, hogy vajon áttér­
jünk-e az anyatejről vagy a tápszer­
ről a tehéntejre? Érdemes még egy­
szer meggondolni! A tehéntej nem
megfelelő egy kilenc hónapos em­
berke számára (az okokat lásd a
280. oldalon). Ezért nem javasolja
az orvosok többsége, hogy az egy­
éves születésnap előtt tehéntejet kap­
jon a gyerek. A teljes tejből készült
joghurt és a kemény sajt megfelelő
kiegészítője a baba étrendjének (ha­
csak az allergia családi előfordulása
miatt a gyerek orvosa el nem tiltja
tőlük). Egyes orvosok megenged­
nek kis mennyiségű, gabonafélével
kevert teljes tejet is, vagy a tapaszta­
lat kedvéért pár kortyot csészéből.
De az anyatejet vagy a tápszert csak
akkor cseréljük tehéntejre, ha az or­
vos szabad utat ad. Ha mégis átté­
rünk a tejre, a gyerek a második
életévéig csak teljes tejet kapjon (ha
az orvos mást nem javasol).
próbáljuk meg csészében adni az anya­
tejet vagy a tápszert. Ezzel gyakran az a
baba is elégedett lesz, aki már nem akar
szopni vagy cumisüvegből enni. Azok­
nak a babáknak, akik korán elkezdtek
csészéből inni, ebben a korban gyakran
már nagyon jól megy, akik pedig még
nem kezdték el, azok hamar belejönnek.
Ha végül is a teljes elválasztásra ad­
juk a fejünket, próbáljuk meg fokoza­
tosan véghezvinni - a gyerek, valamint
saját kényelmünk kedvéért. A fokozatos
elválasztás során a babának ideje van ar­
ra, hogy a tápszerből többet fogyasszon,
mielőtt teljesen elmarad az anyatej. És
közben az anyai mellnek is lehetősége
van lassan csökkenteni a tejtermelést,
így elkerülhető a fájdalmas mellfeszü­
lés. (A 491. oldalon ötletek találhatók
az elválasztásra; a 492. oldalon a hirte­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
len elválasztás megkönnyítésére találha­
tók ötletek, arra az esetre, ha a baba egy­
általán nem hajlandó szopni.)
5ÍYUGQSKÖDÉS
ÉTKEZÉSKOR
Em ikor először adtam szilárd
ételt a lányomnak, úgy tűnt,
mindent szeret, amit adok neki
Mostanában azonban kenyéren
kívül semmit nem akar enni”
A szülők elbeszéléseit hallva egyes gye­
rekek csak levegőből, szeretetből és alkal­
manként egy-egy karéj kenyérből élnek
(a kamaszkorig, amikor is az egy hétre
való élelmiszeradag három napig tart).
A szülői aggodalmak ellenére még a leg-
válogatósabb evőknek is sikerül eleget en­
niük és inniuk napközben ahhoz, hogy
gyarapodjanak. A gyerekek úgy vannak
programozva, hogy annyit egyenek,
amennyi a létezésükhöz és a növekedé­
sükhöz szükséges, hacsak valami már a
táplálkozási szokások kezdetén meg nem
zavarta ezt a programot.
Ebben a fejlődési szakaszban a kis­
babák többsége a táplálkozási szükség­
letének túlnyomó részét az anyatejből
vagy a tápszerből fedezi, ezt csak kiegé­
szíti azzal a falat szilárd étellel, amit a
nap folyamán elfogyaszt. A kilencedik
hónap tájékán azonban a táplálékszük­
séglet nőni kezd, a tej iránti igény vi­
szont csökken. Hogy a gyerek továbbra
is biztosan elfogyassza a számára szüksé­
ges mennyiséget, alkalmazzuk a követ­
kezőket az etetések során.
Hagyjuk kenyeret enni. Vagy gabo­
naféléket, vagy banánt, vagy bármilyen
ételt, amit szeret. Sok kisbaba vagy tipe­
gő egy hétig (vagy egy hónapig) egyfaj­
ta ételt eszik, vagyis egyetlen kivétellel
visszautasít minden mást ez alatt az idő
alatt. A legjobb tiszteletben tartani az
étrendi kedvenceket és ellenszenveket,
még ha szélsőségbe hajlik is: például
A KILENCEDIK h ó n a p
kukoricapehely reggelire, ebédre és va­
csorára. Végeredményben ha szabad ke­
zet kap a választásban, és az ételek szé­
les választékát kínálják fel neki, a gyerek
ízlésvilága szélesedni fog.
Lehetőleg tápláljuk valami kedvelt
ételiek Az ételt nem kell ráerőszakolni
a babára, de nincs abban semmi rossz,
ha megpróbáljuk belecsempészni a gye­
rekbe. Kenjük meg a kenyeret összetört
banánnal vagy túróval, vagy olvasszunk
rá vékony szelet félkemény sajtot. Eset­
leg csináljunk francia kenyeret vagy bun-
dáskenyeret (csak a tojássárgájába for­
gatva), adjuk oda egészben vagy kis da­
rabokra vágva. Esetleg próbáljunk olyan
kenyeret sütni vagy venni, amelyben
egyéb alkotóelemek is vannak, például
tökmag, sárgarépa, sajt vagy gyümölcs.
Ha a gyerek szíve vágya a gabona, pró­
báljunk meg kockára vágott banán,
almakompót, főtt, kockára vágott őszi­
barack vagy kockára vágott, főtt, szárí­
tott gyümölcs formájában (ezek vasat is
tartalmaznak) hozzácsempészni gyü­
mölcsöket. Ha a banán a szenvedélye,
tegyünk mellé kevés gabonafélét vagy
túrót, vagy széttörve kenjük kenyérre:
a lényeg, hogy a banán feltűnő legyen.
Hagyjuk el a püréket. Lehet, hogy a
gyerek lázadása egyszerűen csak annak
a kifejezése, hogy elege van a széttört
és pépesített dolgokból, és készen áll
a felnőttesebb ételekre. Ha áttérünk a
tartalmasabb és kézzel fogható falatok­
ra, amelyek elég lágyak ahhoz, hogy
meg tudjon birkózni velük, ízükben
es állagukban viszont elég érdekesek és
a fogára valók, talán jó étkű ínyenc lesz
a gyerekből.
^gyen változatos az étlap. Lehet,
hogy a gyereknek csak elege van a jól
hevált, egyforma ételekből; változatos­
ságra lenne szükség, hogy felcsigázza az
étvágyát. Lásd a 433. oldalt.
437
Cseréljünk szerepet. Talán csak az
újonnan kialakuló, makacs függetlensé­
gi vágy tartja szorosan zárva a száját ét­
kezési időben. Adjuk át neki a táplálko­
zás felelősségét, és lehet, hogy boldogan
szélesre tátja a száját a sokféle új étkezé­
si tapasztalat előtt, amit soha nem tenne,
ha az anyja kínálná kanálból. (Önállóan
evő babák számára a megfelelő kínála­
tot lásd a 399. oldalon.)
Ne fojtsuk el az étvágyát Sok kisbaba
és tipegő azért eszik keveset, mert túl sok
gyümölcslevet, tápszert vagy anyatejet
iszik. A gyereknek 120—170 gramm gyü­
mölcslénél és 450-700 gramm tápszer­
nél (vagy egyéves kor után tejnél) többet
nem kell egy nap fogyasztania. Ha ennél
többet szeretne inni, adjunk neki vizet
vagy vizezett gyümölcslevet, a mennyi­
séget osszuk el az egész napra. Ha még
szoptatunk, nem tudhatjuk pontosan
az elfogyasztott tej mennyiségét, de az
nyilvánvaló, hogy napi három-négynél
több szoptatás elveszi az étvágyát. Csök­
kentsük hát a szoptatást.
Ne legyen nassolás. Mit tesznek a szü­
lők, ha a gyerek visszautasítja a reggelit?
Elhalmozzák nassolnivalóval egész dél­
előtt, ami azt jelenti, hogy valószínűleg
nem lesz étvágya ebédnél. És mi törté­
nik, ha az ebédet sem eszi meg? A gye­
rek éhes délután, folyamatosan eszeget,
és nincs hely a vacsora számára. Kerül­
jünk ki ebből az étvágyromboló körből
azzal, hogy csökkentjük az étkezések
közötti evések számát egy tízóraira és
egy uzsonnára, függetlenül attól, hogy
milyen keveset eszik étkezéskor a gye­
rek. Viszont egy kicsit növelhetjük a tíz­
óraira vagy uzsonnára adott mennyiséget,
hogy átsegítsük a babát a lecsökkenteti
vagy kihagyott étkezéstől a következő
etetési időig.
Mindig mosolyogjunk. Az állandó ete­
tési problémák kialakításának legköny-
438
GABONAFÉLE
MOGYORÓVAJJAL?
A gyerek ízlése a korlátozott és unal­
mas kínálattól új és érdekes ízek és
élelmiszerfélék felé mozdult el? Kezd
kialakulni a kis ínyenc? Remek! De
a nagy felindulásban, amellyel bá­
torítjuk az evés változatosságát és
izgalmait, ne felejtsünk el naponta
vasban gazdag gabonaféléket is adni.
Még ha unalmas is, ez a legegysze­
rűbb módja a megfelelő vasfelvétel
biztosításának (kivéve ha a baba táp­
szert eszik).
nyebb módja, ha bosszúsan összevon­
juk a szemöldökünket, amikor a gyerek
elfordítja a fejét a közeledő kanál elől,
szomorú megjegyzést teszünk, amikor
ugyanolyan üres hassal kerül ki az ete­
tőszékéből, mint ahogy beleült, vagy
amikor fél órát töltünk el azzal, hogy
hízelgéssel, könyörgéssel „csu-csu vona­
tozással” belevarázsoljunk pár kanálnyit
a szorosan zárt szájába. Éreznie kell, hogy
azért eszik, mert éhes, és nem azért, mert
az anyja azt akarja, hogy egyen. Tehát
még néhány kihagyott étkezés árán se
csináljunk ügyet az étkezésből (vagy a
nem evésből). Ha nyilvánvalóan nem
kér többet, vagy egyáltalán nem akar
enni, vegyük el a tányért, és fejezzük be
az étkezést minden további vita és fel­
hajtás nélkül.
Természetesen rövid ideig tartó étvágy­
talanság meghűléssel vagy más akut be­
tegséggel is együtt járhat, főleg ha láz
is fellép. Tartós étvágytalanság ritkáb­
ban tulajdonítható az anémiának (lásd
a 376. oldalt), a rossz táplálkozásnak
(a nyugati világban ez nem gyakori),
esetleg más betegségnek. Ha a baba ét­
vágytalanságát enerváltság, a környezet
iránti érdeklődés hiánya, a fejlődés lelas­
A Z E L SŐ 12 H Ó N A P
sulása, elégtelen súlygyarapodás vagy a
személyiség kifejezett megváltozása kí­
séri (például hirtelen ingerlékenység
vagy idegesség), nézessük meg orvossal.
ÖNÁLLÓ EVES
„ Valahányszor a kanalat a lányom
felé közelítem, megragadja. Ha
a tálja elég közel van, beledugja
az ujját, és mindent összeken nagy
igyekezetében, hogy maga egyen.
Végül ő nem eszik semmit, én
viszont ideges leszek. ”
Itt az idő, hogy átadjuk a stafétakanalat
az új generációnak. A lánya azt az óha­
ját fejezi ki, hogy független szeretne len­
ni, legalábbis az asztal mellett. Inkább
bátorítsa, mint akadályozza. Lehetőleg
fokozatosan adjuk át az étkezés felelőssé­
gét, hogy csökkenjen a rendedenség, még­
se menjen el éhesen az asztaltól (a végén
megállja a helyét egy díszebéden is).
Kezdetben etetéskor adjunk egy ka­
nalat a kezébe. Nem tud sok mindent
kezdeni vele, csak hadonászik összevissza,
általában fordítva tölti meg és teszi a szá­
jába. A kanál birtoklása azonban annyi
elégedettséggel tölti el, hogy átengedi az
étkezés irányítását az anyjának, legalábbis
egy ideig. A következő lépésben olyan
ételeket adjunk, amelyeket kézzel meg
tud fogni, és ő maga is tud enni, miköz­
ben mi kanállal etetjük. A kézzel ehe­
tő ételek és a saját kanál kombinációja
(és/vagy egy csészéé, hogy kortyolni
lehessen belőle) általában lefoglalja, és
elegendő örömmel tölti el a babát, hogy
a mama vagy a papa az étel maradék ré­
szét belevarázsolja, de ez nem mindig
történik így.
Egyes kisbabák ragaszkodnak ah­
hoz, hogy mindent egyedül csináljanak.
Ha ez az egyetlen módja, hogy a gyerek
egyen, akkor hagyjuk. Az étkezések elein­
te hosszabbak lesznek, a rendetlenség
meg nagyobb, de gyakorlással a gyerek
hamarosan kiválóan megtanul egyedül
A KILENCEDIK h ó n a p
enni. (A takarítást megkönnyíti, ha az
etetőszék alá újságpapírt vagy műanyag
fóliát terítünk.)
Bárhogy csináljuk, ne engedjük, hogy
az étkezések csatává fajuljanak, különben
fennáll a veszélye, hogy tartós problé­
mák alakulnak ki az evés területén. Ha
az önálló étkezés folyamatos játékba
megy át evés nélkül (némi játék normá­
lis), akkor fogjuk meg a kanalat, és ve­
gyük át az etetést. Ha a gyerek tiltakozik,
itt az ideje, hogy letöröljük a sárgarépát
az áliáról, a joghurtot az ujjai közül, és
véget vessünk az étkezésnek.
FURCSA SZÉKLET
JLtnikor ma tisztába tettem
a gyerekemet, nagyon meglepődtem,
A széklete mintha tele lett volna
homokszemcsével Pedig soha
nemjátszik a homokozóban. ”
Amikor már kezdenénk unni a pelen-
kázást, hirtelen valami meglepő törté­
nik. Néha könnyen megállapítható, mi
került a babába, ami megváltoztatta a
székletét. Narancsszín? Valószínűleg a sár­
garépa. Ijesztő vörös? Lehet, hogy cékla
vagy céklalé. Fekete foltok vagy szálak?
Banán. Kis, sötét, idegen testek? Általá­
ban áfonya vagy mazsola. Világoszöld
galacsinok? Esetleg borsó. Sárgák? Ku­
korica. Magok? Nagyon valószínű, hogy
paradicsom, tök vagy dinnye, amelynek
nem sikerült teljesen eltávolítani a mag­
jait. Mivel a kisbabák nem rágnak ala­
posan, és az emésztőrendszerük sem tel­
jesen fejlődött még ki, ami beléjük kerül,
gyakran színében és állagában jóformán
változatlanul jön ki.* A homokos jelle­
gű széklet meglehetősen általános, nem
azért, mintha a kisbabák a homokból
falatoznának (bár megteszik, ha lehető-
A mazsola, a bogyótermések, a borsó- és a ku­
koricaszemek szétzúzással vagy feldarabolással
nemcsak könnyebben emészthetőkké válnak,
hanem biztonságosabban ehetők is.
439
ségük van rá), hanem egyes ételek, pél­
dául a zabtermékek és a körte, gyakran
szemcsés jellegűvé válnak, amint keresz­
tüljutnak az emésztőrendszeren.
A széklet különös változásai nemcsak
a gyerek étrendjében lévő természetes
forrásból származhatnak, hanem élelmi­
szer-laboratóriumban szintetizált termé­
kekből is (amelyek többnyire egyáltalán
nem megfelelőek a baba számára, mind­
azonáltal megtalálják az utat a kis poca­
kokba). Ezekről a termékekről ismert,
hogy olyan drámai hatású színárnyala­
tokat tudnak létrehozni, mint a fluoresz­
káló zöld (szőlőízesítésű italtól) és sok-
kolóan rózsaszín (áfonyás, ribizlis gabo-
napelyhektől).
Mielőtt pánikba esnénk attól, ami
a pelenkába került, gondolkodjunk el
azon, hogy mi került a gyomrába. Ha
nem tudjuk eldönteni, egy kis mintát
mutassunk meg az orvosának.
VÁLTOZÁSOK
AZ ALVASI RITMUSBAN
„Hirtelen nem akar délelőtt szun­
dikálni a lányom. Egy napközbeni
alvás elegendő a számára?”
Lehet, hogy egyetlen szieszta nem ele­
gendő a kimerült felnőttek számára, de
sok baba számára ennyi szükséges csak,
ahogy az első születésnapjuk közeledik.
Néhány baba megpróbálja mindkét
szundikálást kihagyni. Többnyire a dél­
előtti pihenés marad el először, de ese­
tenként az ebéd utáni szieszta is. Egyes
szerencsés szülők gyerekei továbbra is
folytatják a napi kétszeri alvást még jócs­
kán a második életévben is, és ez is tel­
jesen rendben van addig, amíg az éjsza­
kai alvás nem látja kárát. Ha azonban
az éjszakai alvást gátolja, a gyereket egy
napközbeni alvásra kell szoktatni.
Annak, hogy a baba mennyit alszik,
kevesebb jelentősége van, mint annak,
hogy milyen mélyen. Ha a gyerek nem
hajlandó szundikálni egyszer vagy kétszer
440
naponta, viszont vacsoraidőre túlságo­
san fáradt, nehezen kezelhető, valószínű,
hogy szüksége lenne több alvásra, csak
azért tiltakozik, mert nem akarja alvás­
ra pocsékolni az értékes idejét, amelyet
játékkal, a világgal való ismerkedéssel
tudna tölteni. Ha nem alszik eleget, nap­
közben kevésbé lesz boldog, együttmű­
ködő baba, gyakran nehezebben lehet
lefektetni, és rosszabbul alszik éjszaka,
mivel túlságosan fáradt, és annyira tele
van élményekkel, hogy nem tud elpihen­
ni és nyugton maradni.
Ha úgy tűnik, a gyerek nem alszik
annyit, mint amennyire szüksége lenne,
próbáljuk meg altatgatni. Akkor fektes­
sük le, amikor megetettük, tisztába tet­
tük, egy kis nyugodt játékkal vagy halk
zenével, esetleg masszázzsal ellazítottuk
(lásd a 314. oldalt), besötétített szobá­
ban, minden figyelemelterelő körülmény
kizárásával. Ne adjuk fel rögtön, ha nem
alszik el, egyes babáknak napközben
több időre van szükségük, hogy lenyu­
godjanak. Ha ez nem megy, meg lehet
próbálni babakocsiban tologatni vagy
autóztatni. Próbáljuk meg azzal a mód­
szerrel elalvásra bírni a gyereket, ame­
lyet az éjszakai alváshoz választottunk
(lásd a 361. oldalt), de rövidebb ideig
próbálkozzunk, mint éjszaka.
„Azt hittük, mindentjól csinálunk.
A gyerekünk mindig ellenkezés
nélkül ment aludni Most egész éjjel
fent szeretne maradni játszani"
Olyasmi történik vele, mintha valaki egy
poros faluból egy világvárosba költözik.
Néhány hónappal ezelőtt nem sok min­
den tudta ébren tartani éjjel a babát.
Most, hogy ilyen sok dolog veszi körül,
amelyek felfedezésre várnak, játékok,
amelyeket ki lehet próbálni, emberek,
akikkel kapcsolatba lehet lépni, fizikai
feladatok, amelyeket meg kell oldani
(ki akar lefeküdni, amikor csak most ta­
nult meg állni?), a gyereknek nincs kedve
alvásra vesztegetni az idejét.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
Sajnos ez megint az az eset, amikor
a gyerek nem tudja, mi a jó neki. Ha
nappal nem alszik eleget, és éjjel túl ké­
sőn megy aludni, akkor annyira elfárad,
hogy nem lesz képes lenyugodni. Azok­
nak a gyerekeknek, akik nem alszanak
eleget, nagyobb valószínűséggel okoz
problémát az elalvás, és gyakrabban éb­
rednek fel éjjel. Napközben nehezebben
kezelhetők, és hajlamosabbak a balese­
tekre is.
Ha a gyerek nehezen megy aludni
éjjel, győződjünk meg róla, hogy eleget
alszik napközben (lásd a 333. és a 439.
oldalt). Alakítsunk ki továbbá lefekvés
előtti rutint, vagy ha már kialakítottuk,
de csak félig-meddig tartjuk meg, ragasz­
kodjunk hozzá szigorúan. Ha esetenként
pótmama vagy nagyszülő fekteti le a gye­
reket, ismertessük meg vele is a szokást.
Aki nem biztos a lefekvés előtti szer­
tartásban, a következőkkel próbálkozhat:
Fürdő. A gyereknek, miután álló nap tér­
den csúszott a padlón, az összezúzott
banánnal masszírozta a feje búbját, a ho­
mokozóban hempergett, szüksége van
fürdésre. Az esti fürdő azonban nem­
csak tisztává varázsol, hanem relaxál is.
A meleg, simogató víz mágikus, alvást
hozó erővel bír; ezt ne pocsékoljuk el
azzal, hogy korábban, nappal fürdetjük.
Használhatunk levendula- vagy kamil­
latartalmú gyerekfiirdősót vagy folyékony
szappant, amelyről köztudott, hogy nyug­
tató és relaxáló tulajdonságú.
Almosító környezet. Tompítsuk a fé­
nyeket, kapcsoljuk ki a tévét, küldjük ki
az idősebb gyerekeket a szobából, hogy
ne vonja el semmi a baba figyelmét.
Egy kis mese, egy kis ének, egy kis
ringatás. Miután tisztába tettük, háló­
ruhába öltöztettük, telepedjünk le
együtt egy kényelmes székre, a díványra
vagy a gyerek ágyára. Olvassunk neki
egy egyszerű mesét lágy, monoton han-
aon, ne élénk, eleven stílusban. Vagy ha
a gyerek jobban szereti, hagyjuk képes­
könyvet nézegetni. Énekeljünk nyu­
godt dalokat, altatódalt, ringassuk, de a
hevesebb szórakoztatást (például birkó­
zást vagy csiklandozósdit) hagyjuk más­
korra, hiszen ha a gyerek egyszer beindul,
nehéz kikapcsolni. Ha a baba szereti a
masszázst, ez a megfelelő idő a relaxálás-
ra. Kutatások bizonyítják, hogy azokban
a babákban, akiket lefekvés előtt meg­
masszíroztak, több alvást indukáló hor­
mon, melatonin termelődik.
Lámpa a félőseknek. Egyes kisbabák
félnek a sötéttől. Ha a miénk is közéjük
tartozik, gyújtsunk neki éjszakai lámpát,
hogy ne érezze magát egyedül.
jó éjszakát. Rakjuk a kedvenc játék­
szerét vagy állatát az ágyába. Ösztönözzük
a gyereket, hogy intsen pápát neki, vala­
mint a többi játék állatnak, a testvérek­
nek, a mamának és a papának. Minden­
ki adjon-kapjon esti puszit, majd tegyük
az ágyába, és menjünk ki a szobából.
Ha sír, amikor elhagyjuk a szobát,
menjünk vissza egy kicsit, hogy meggyő­
ződjünk róla, minden rendben van-e,
csókoljuk meg újra, majd menjünk ki.
Ha nem hagyja abba a sírást, érdemes
kipróbálni a M ég most sem alussza át az
éjszakát rész valamelyik módszerét (lásd
a 361. oldalt). Valószínűleg működni
fog, de nehezebb lesz most, hogy a ba­
ba már nemcsak idősebb, hanem oko­
sabb is. Ebben a korban már valószínű­
leg tudja, hogyan csalja vissza a mamát
a szobába, vagy legalábbis tudja, hogyan
ébresszen lelkiismeret-furdalást benne,
ha nem tér vissza. Újra feláll, és addig sír,
amíg újra meg nem nyugtatjuk. Vagy
elkezdheti hívni a mamát-papát, amire
nehéz nem reagálni. És ahelyett, hogy
megnyugodna, ha ránézünk - egy ki­
sebb baba ilyenkor általában megnyug-
szik csak dühösebb lesz, ha újra ott
hagyjuk. A legjobb, amit tehetünk egy
ilyen okos kisgyerekkel, ha megpróbá­
lunk teljesen távol maradni addig, amíg
vissza nem tér jó szokásához, és egyedül
el nem alszik.
„Nem tudtuk kialakítani a lefekvés
előtti szertartás rutinját, mivel
a gyerekünk mindig előbb elaludt
szoptatásnál”
Ha a baba rendszeresen elalszik az esti
szoptatás közben, akkor a lefekvés előtti
rutint - a búcsúpuszikkal egyetemben
- a szoptatás előttre kell időzíteni. De
ha szeretnénk, hogy felhagyjon a szop­
tatás közbeni elalvással, a fürdetés előtt
szoptassuk meg olyan körülmények kö­
zött, amelyek nem kedveznek az alvás­
nak: sok zajjal, fénnyel és aktivitással,
valamint a fürdő és a mese ígéretével.
Ha minden erőfeszítés ellenére elalszik,
ébresszük fel a fürdéshez. Ha nem megy,
szoptassunk újra a lefekvés előtti cere­
mónia után, és néhány hét múlva pró­
bálkozzunk megint.
„Nagyon szeretnénk megtanítani
a gyerekünket, hogy magától
elaludjon, ha éjszaka felébred.
De mostfogzik, és bűnösnek
érzem magam, ha sírni hagyom. ”
Sokféle módja van a fogzástól síró baba
megvigasztalásának, de sajnos mindegyik
azzal jár, hogy oda kell rohanni a gye­
rekhez. Ez elég könnyű, ha együtt alszik
a szüleivel, de nem olyan könnyű, ha rá­
bíztuk a gyerekre, hogy egyedül aludjon
el. A probléma a következő: a fogzási fáj­
dalom legrosszabb része általában csak
néhány éjszakán át tart (és csak rövid
ideig, bár néha felébreszti a babát), ha
viszont éjszaka körülötte vagyunk, köny-
nyen olyan szokássá alakulhat, amelyről
nehéz leszoktatni a gyereket. Másként
megfogalmazva, a fogzási fájdalom csak
rövid ideig tartja ébren a gyereket, vi­
szont az a tudat, hogy a sírására meg­
jelenik az anyja, sokáig ébren tarthatja.
442
Nem árt meglesni a babát, amikor sír,
hogy vajon nem húzódzkodott-e fel, és
nem maradt állva, mert előfordulhat,
hogy nem képes visszafeküdni, ami
gyakran megtörténik ebben a korban.
Az is rendben van, ha nyújtunk neki
egy kis vigasztalást (annyit és addig,
amennyihez és ameddig kedvünk van),
egy kis simogatást, lágy altatódalt, gu­
mikarikát fogzáshoz, de ha az a cél,
hogy magától elaludjon, ne vegyük fel a
gyereket. Figyeljük meg, vajon el tud-e
aludni magától (ha a jelenlétünk meg­
akadályozza ebben, akkor helyesebb tá­
vol maradni).
Ha éjszakánként vigasztalhatatlan­
nak tűnik, kérdezzük meg az orvost, va­
jon lefekvés előtt nem adhatunk-e neki
gyereknek való paracetamolt. Győződ­
jünk meg azonban arról, hogy a gyerek
éjszakai felébredései nem betegségnek
tulajdoníthatók-e - például fiilfertőzés-
nek, amelynek fájdalma éjszaka gyakran
rosszabbodik - , amelyet a fájdalomcsil­
lapító elnyomhat.
FELÁLLÁS
yfA kisbabánk mostanában tanult
megfelállni. Néhány percig élvezi,
azután sírni kezd. Lehet, hogy
az állás árt a lábának?”
Ha a gyerek lába nem lenne elég erős
arra, hogy megtartsa, nem állna fel.
Az ijedtségtől sír, nem a fájdalomtól.
Mint a legtöbb baba, aki most tanult
meg állni, ő is addig marad ebben a
szokatlan helyzetben, amíg el nem esik,
le nem tottyan vagy le nem ültetik. És
itt jövünk mi a képbe. Amint észre­
vesszük, hogy kényelmetlenül érzi ma­
gát, gyengéden ültessük le. Lassan csi­
náljuk, hogy megtanulja magától a
mozdulatot, ami néhány nap alatt vagy
legkésőbb néhány héten belül megtör­
ténik. Ez idő alatt készüljünk fel arra,
hogy sok időt kell a szorult helyzetben
lévő gyerekünk kimentésére fordítani,
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
akár az éjszaka közepén is, ha úgy dönt,
hogy akkor gyakorolja a felállást.
„A gyerekem a ház minden
tárgyán megpróbálfelkapasz­
kodni Aggódnom kellene
a biztonságáért?”
Amint a baba megtanul felállni, majd
bútorokra támaszkodva járni, végül ön­
állóan kóborolni, olyan fejezet kezdő­
dik az életében, amelyben több izomza-
ta van, mint amennyi esze az izmok
mozgatásához - és ez nagyfokú sérülés­
veszélynek teszi ki. Idegőrlő lesz a mamá­
nak, de a csaknem tipegős kisgyereknek
rengeteg lehetőségre van szüksége, hogy
felfedezze a világot maga körül. A mi
feladatunk ezt biztonságossá tenni,
amennyire csak lehet.
Bizonyosodjunk meg arról, hogy
minden tárgy, amin csak megpróbálhat
felkapaszkodni, biztonságos (guggoljunk
le az ő szintjére, ha szükséges, hogy ész­
revegyük, milyen tárgyakról lehet szó).
Nem stabil asztalokat, könyvespolco­
kat, tálalókat, székeket és állólámpákat
a falhoz kell rögzíteni (és a tálaló fiók­
jait biztonsági zárral felszerelni), félre
kell tenni vagy a gyerektől el kell zárni
erre az időre; a készülékek zsinórjait el
kell rejteni vagy a falhoz kell rögzíteni,
hogy a baba ne tudjon beléjük kapasz­
kodni, és ne tudja magára rántani a nehéz
berendezéseket. A megmaradt asztalok
sarkait vagy éles szegélyeit be kell pár­
názni arra az esetre, ha a baba nekiesne
(valószínűleg fog, mégpedig gyakran).
Törékeny vagy veszélyes dísztárgyakat,
amelyeket korábban nem tudott elérni,
most el kell rakni. Ha van mosogatógé­
pünk, tartsuk zárva, amikor éppen nem
használjuk (könnyű felkapaszkodni egy
nyitott mosogatógépen, és a tartalma,
például kések, üvegek és mosogatószer-
maradékok veszélyt jelentenek). Az el­
csúszások és elesések megelőzésére az
elektromos vezetékeket tegyük el az út­
ból, papírokat ne hagyjunk a padlón,
A KILENCEDIK h ó n a p
és a kilöttyent vizet a sima felületű pad­
lóról gyorsan töröljük fel. És hogy a talpa
ne csúszhasson ki alóla, hagyjuk inkább
mezítláb vagy jól tapadó zokniban vagy
papucsban mászkálni, ne pedig sima tal­
pú cipőben vagy csúszós zokniban.
Amikor a gyerek elkezd felállni, kör-
bemászkálni a szobában - a széktől az
asztalig, a falig, a díványig, a papa lá­
báig például - , mögötte kell állni. Mint
mindig, a nagyobb mobilitás nagyobb
veszélyt rejt magában. Ahhoz, hogy meg­
védj ük a kóborló kisbabát, tegyük szá­
mára a ház minden szobájának minden
sarkát (kivéve azokat a szobákat, amelyek
állandóan zárt ajtók mögött vannak) tel­
jesen biztonságossá. Ha nem figyeltünk
oda ezekre, amikor a baba mászni kez­
dett (vagy még eztán fog), a 415. olda­
lon található ötletekkel tegyük bizton­
ságosabbá otthonunkat a baba számára.
LÚDTALP
ryAgyerekem talpának íve teljesen
lapos, amikorfeláll Lehet, hogy
lúdtalpa van?”
Kisbabáknál a lapos talp a szabály, és
nem a kivétel. És az is szabály, hogy va­
lószínűleg nincs kivétel, mégpedig több
okból. Először is, mivel a kisbabák nem
sokat jártak eddig életükben, a talpiz­
maik még nem erősödtek meg eléggé,
hogy kialakítsák a talp ívét. Másodszor,
zsírpárna tölti ki az ívet, így nehéz ész­
revenni, különösen dundi kisbabáknál.
Amikor a babák elkezdenek járni, szét­
rakják a lábukat, hogy egyensúlyozni
tudjanak, és ilyenkor több súly terhe­
lődik a talpívre, ami ezáltal laposnak
tűnik.
A legtöbb gyereknél a lúdtalp az
evek során fokozatosan eltűnik, és mi­
re teljesen felnő, a talp íve is szépen for­
mált lesz. Csak kis százalékban marad
a talp lapos (egyébként nem súlyos
probléma), de ezt nem lehet most meg­
jósolni.
443
TÚL KORAI JÁRÁS?
„A kisbabánk állandóan menni
akar, belekapaszkodik minden
segítőkészfelnőtt karjába. Nem
fog a járás ártani a lábának,
ha még nem elég érett hozzá?”
Sokkal valószínűbb, hogy a mama hátá­
nak fog ártani, és nem a gyerek lábának.
Ha a gyerek lába nem lenne elég fejlett
az ilyenfajta, járás előtti aktivitásra, ak­
kor nem vágyódna annyira rá. Mint a
korai állás, a korai járás (segítséggel vagy
segítség nélkül) sem okozhat a későb­
biekben görbe lábat (ami kétéves kor
alatti babák normális jellegzetessége) vagy
más fizikális problémát. Mindkét tevé­
kenység jótékony hatású, mivel gyako­
roltatja és erősíti azokat az izmokat,
amelyekre az egyedül történő járásnál
szüksége van. És ha mezítláb van, akkor
a talpát is erősíti. Szóval amíg a dere­
kunk bírja, hagyjuk sétálni a babát.
Azt a babát, aki nem akar járni eb­
ben a korban, természetesen nem kell
ösztökélni rá. Mint a fejlődés más voná­
sainál is, annak örüljünk, amit a gyerek
már elért.
LASSÚ FEJLŐDÉS
„A kisbabánk csak most kezdett
el ülni, sokkal később, mint
a barátaink gyereket Van ok
az aggodalomra?”
Minden gyerek fejlődésének ütemét el­
sősorban a génjei határozzák meg, ame­
lyek megszabják, hogy milyen gyorsan
fejlődik az idegrendszere. Be van prog­
ramozva, hogy egy bizonyos korban ül­
jön, felkapaszkodjon, álljon, sétáljon,
az első mosolyát bemutassa és az első
szavát kimondja. Kevesen fejlődnek
minden területen egyforma sebességgel;
a többség egyes területeken gyorsabban,
más területeken viszont lassabban fejlő­
dik. Például van, aki gyorsan megtanul
mosolyogni és beszélni (szociális és nyelvi
444
készségek), de nem áll fel egyéves ko­
ráig (nagymotoros készség). Egy másik
talán nyolc hónapos korában jár (nagy-
motoros készség), viszont egyéves ko­
ráig nem tud két ujjal fogni (finommo­
toros készség). A motoros fejlődés gyor­
sasága semmilyen módon nem áll kap­
csolatban az intelligenciával. Azt se fe­
lejtsük el, hogy egyes készségek fejlődé­
se lelassulhat, mivel a gyereknek nem
volt alkalma gyakorolni. Ez bizonyosan
igaz az ülésre, hiszen ha a gyerek sok
időt töltött a hátán fekve, gyerekülésbe
szíj azva, babahordozóba vagy hintába
becsatolva, valószínűleg nem sok lehe­
tősége volt kitalálni, hogyan kerüljön
magától ülő helyzetbe.
Még ha a legtöbb dolgot később sa­
játítja is el, mint a kortársai, amíg a fej­
lődése a normális széles tartományába
esik (mint ez az üléssel biztosan így
van), és lépésről lépésre fejlődik, nem
kell aggódni. Ha azonban a gyerek a
fejlődési mérföldköveket rendszeresen
sokkal később éri el, mint más gyerekek,
akkor érdemes beszélni az orvosával.
A legtöbb esetben az ilyen megbeszélés
eloszlatja a szülők kétségeit. Egyes gye­
rekek lassabban érnek, de mégis normá­
lisan fejlődnek. Egyes esetekben további
vizsgálatok szükségesek annak kideríté­
sére, vajon a probléma tényleg valós-e
vagy sem, ami néha azért megesik.
Időnként a gyerek orvosa megnyug­
tató választ ad a kérdésre, de a szülőknek
minden megerősítés ellenére kételyeik
vannak. Ezek csillapításának legjobb
módja, ha fejlődési szakemberhez for­
dulunk. Néha a gyerekorvos, aki csak
rövid vizsgálatok alkalmával látja a gye­
reket, nem vesz észre olyan, gyenge fej­
lődésre utaló jeleket, amelyeket a szülők
látnak vagy éreznek, és a szakember egy
hosszabb vizsgálattal ki tud deríteni.
A konzultáció kettős célt szolgál. Elő­
ször is, ha a szülői aggodalmak valóban
feleslegeseknek bizonyulnak, az ideges­
kedést - legalábbis a fejlődéssel kapcso­
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
latban - félre lehet söpörni. Másodszor,
ha kiderül, hogy jogos probléma, a ko­
rai beavatkozás hatalmas különbséget
jelenthet.
FELELEM AZ IDEGENEKTŐL
kislányunk mindig barátságos
és társaságkedvelő volt. De
amikor a párom szülei - akikkel
egyébként mindig szeretettjátszani
-távollétük után tegnap megjöttek*
a kislányom könnyekre fakadt*
valahányszor közelítettek hozzá.
Mi történhetett a gyerekemmel?”
Érettség - de még egy nagyon éretlen
fokozat. Bár a baba az első néhány hó­
nap elteltével határozott preferenciát mu­
tat az apja és az anyja iránt, a hat hóna­
pos kor alatt általában kedvezően reagál
csaknem minden felnőttre. Legyenek a
családhoz tartozó felnőttek vagy idege­
nek, a kisbaba azoknak az embereknek
a kategóriájába sorolja őket, akik el tud­
ják látni a szükségleteit. Ahogy a baba a
nyolcadik vagy kilencedik hónapot el­
éri, kezdi felfogni, a kenyérnek melyik
oldala vajas: az anyja és az apja és való­
színűleg egy vagy két másik ismerős sze­
mély az elsődleges gondviselői, akikhez
szorosan ragaszkodni kell, és távol kell
maradni mindenkitől, aki el akarja vá­
lasztani őt tőlük. (A „félelem az idegen­
től”, ahogy a jelenséget nevezik, a hatodik
hónapban vagy korábban kezdődhet.)
Ez idő alatt még az egykor szeretett nagy­
szülőket (és adott esetben a szeretett pót­
mamákat) is visszautasítja, mivel kétség­
beesetten ragaszkodik a szüleihez (első­
sorban ahhoz, aki a legtöbbet gondozza).
A tartózkodás az idegenektől gyor­
san eltűnhet, vagy nem lép fel, csak va­
lamikor egyéves kor után; tíz baba kö­
zül körülbelül kettőnél egyáltalán nem
is jelentkezik (valószínűleg azért, mert
ezek a babák könnyen alkalmazkodnak
mindenfajta új helyzethez), vagy olyan
gyorsan elmúlik, hogy észre sem lehet
A kilen cedik h ó n a p
venni. Ha a gyerek fél az idegenektől,
ne próbáljuk kényszeríteni, hogy társa-
ságszeretőbb legyen. Majd túljut rajta,
és a legjobb, ha a maga idejében. Köz­
ben figyelmeztessük a barátokat és a
családtagokat, hogy a gyerek érzékenyebb
életszakaszba került (amelyet nem kell
személyes ellentétként felfogni), és a
babát a hirtelen közeledés megrémíti.
Javasoljuk, hogy az azonnali ölelések és
felvevés helyett próbálják meg inkább
lassan megtörni ellenállását; mosolyog­
janak rá, beszéljenek hozzá, adjanak ne­
ki játékot, miközben biztonságosan az
anyja ölében ül. Végül majd felenged,
de ha mégsem, akkor sincsenek köny-
nyek és rossz érzések.
Ha az állandó pótmama az, akihez
a gyerek hirtelen nem hajlandó közel
menni, igen valószínű, hogy amint a ma­
ma elhagyja a házat - bármilyen hiszté­
rikus volt is a gyerek a jelenlétében - , le
fog nyugodni. Ha új pótmama került a
házhoz, valószínűleg további időt kell
szánni az összecsiszolódásra, míg a gye­
rek hajlandó lesz megmaradni vele. Ha
a gyerek valóban vigasztalhatatlan, ami­
kor a pótmamára marad - akár újjal,
akár a régivel - , itt az ideje, hogy átér­
tékeljük a helyzetet. Lehet, hogy a pót­
mama nem adja meg a gyereknek azt a
figyelmet és szeretetet, amit igényelne,
még ha látszólag törődik is vele, amikor
mi magunk ott vagyunk körülötte. De
lehet, hogy ez az idegentől való félelem
szélsőséges formában jelentkezik. Egyes
kisbabák, különösen a szopósak, órákon
keresztül sírnak, amikor a mami elmegy,
még ha a papa vagy a nagymama veszi is
at a felvigyázó szerepét. Ebben az esetben,
ha lehetséges, csökkenteni kell a gyerek­
től távol töltött időt, amíg a „mama nél­
kül soha” időszak elmúlik. Ha ez nem
lehetséges (az anya házon kívül dolgo-
zik, és pótmamára vagy bölcsődére kell
bíznia a babát), próbáljunk meg annyi
időt tölteni a gyerekkel, amennyit csak
tudunk, amikor otthon vagyunk.
445
VIGASZTÁRGYAK
„Az utóbbi néhány hónapban
a gyerekünk egyre jobban ragasz­
kodik a takarójához. Még mászás
közben is magával vonszolja.
Ez azt jelenti, hogy nem érzi
magát biztonságban?”
Igen, ő egy kis bizonytalan, és jó okkal.
Az elmúlt néhány hónapban felfedezte,
hogy ő önálló lény, és nem a szülei kar­
jának a kiterjesztése. A felfedezés tagad­
hatatlanul izgalmas (mennyi lehetőség!),
de meglehetősen ijesztő is (mennyi ve­
szély!). Sok kisbaba, amikor rájön, hogy
a mama és a papa mostantól fogva nem
áll mindig készenlétben, hogy rájuk lehes­
sen támaszkodni, egyre jobban ragasz­
kodik egy átmeneti vigasztalást nyújtó
tárgyhoz (egy puha takaróhoz, egy ara­
nyos, kitömött állathoz, egy cuclihoz
vagy cumihoz) mint egyfajta helyettesí­
tőhöz. A szülőhöz hasonlóan a tárgy is
vigasztalást nyújt, főleg amikor a baba
csalódott, beteg, fáradt, újdonságokat
kutat vagy bármiféle átmeneti állapot­
ban van, de ezek felett, a szülőktől elté­
rően, ő maga rendelkezik. Azoknál a
kisbabáknál, akiknél nehézséget okoz
a szülőtől való elválás, a vigasztárgy ágy­
ba vitele megkönnyíti az egyedül elalvást.
Néha egy olyan gyerek, aki koráb­
ban nem kötődött vigasztárgyhoz, most,
amikor új, nyugtalanító helyzettel szem­
besül (új pótmama vagy bölcsőde, új
otthonba költözés stb.), hirtelen ragasz­
kodni kezd valamihez. Az átmeneti
vigasztalást nyújtó tárgyat általában va­
lamikor két- és ötéves kor között elhagy­
ja (körülbelül akkor, amikor az ujjszo-
pást, egy másik, vigasztalást nyújtó
cselekvést is elhagy) - de gyakran csak
akkor, amikor az elvész, tönkremegy
vagy bármilyen más okból hozzáférhe­
tetlenné válik. Egyes gyerekek egy vagy
két napig siratják, majd megbékélnek a
helyzettel, mások alig veszik észre öreg
barátjuk eltűnését.
446
Bár a szülőknek (vagy más gondviselők­
nek) a vigasztárgy miatt soha nem sza­
bad csúfolni vagy kigúnyolni a babát vagy
gyereket, vagy kényszeríteni annak elha­
gyására, idejében korlátokat lehet szabni
a használatának, hogy a szokás kevésbé
legyen kifogásolható, és segítse felkészí­
teni a picit az elkerülhetetlen elválásra.
♦ Ha a szokást nemrég vette fel, és nem
gyökeresedett meg, megkísérelhetjük
elejét venni a későbbi vitáknak, ha a vi­
gasztárgy használatát otthonra vagy a
lefekvésre korlátozzuk. (Ne felejtsük
azonban magunkkal vinni vakációra,
vagy ha nem otthon éjszakázunk.) Ha
azonban már olyan szokássá alakult, ami
nélkül a baba nem tud meglenni, ne
próbálkozzunk korlátok felállításával;
hagyjuk, hadd vigye magával a vigasztár­
gyát (a babakocsiba, az autóba, a bölcső­
débe, bárhova).
♦ Ne várjuk meg, hogy a tárgy a kosztól
valamilyen szagot vegyen fel, mossuk ki,
különben lehet, hogy a baba inkább a
szaghoz fog ragaszkodni, mintsem ma­
gához a tárgyhoz, és igen zokon veszi,
ha a mosásból visszakapva a tárgy friss
illatot áraszt. Ha ébrenléte alatt nem tud­
juk elvenni tőle, mossuk ki, amikor alszik.
♦ Ha a tárgy egy játékszer, érdemes még
egyet vásárolni. Ily módon rögtön he­
lyettesíteni lehet, ha elvész, felváltva
lehet mosni, és cserélgetni, hogy egyik
se legyen túl piszkos. Ha ez a tárgy egy
takaró, szintén megfontolandó, hogy
még egyet vásárolunk-e, vagy több rész­
re vágjuk, így az elveszett vagy elnyűtt
darabot szükség esetén pótolhatjuk.
♦ Bár annál jobb, minél kevesebbet be­
szélünk a tárgyról, ahogy a gyerek nő,
olykor-olykor emlékeztethetjük őt arra,
hogy ő már „nagyfiú/nagylány”, és már
nincs szüksége a takarójára (vagy más
vigasztárgyra).
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Egy üres cumisüveg vagy egy üveg víz
még elfogadható, de ne engedjük, hogy
egy üveg (vagy csőrös pohár) gyümölcs­
levet vagy tejet használjon a baba vi­
gasztárgynak. Ilyen folyadékok szopoga-
tása hosszabb időszakon keresztül, főleg
éjjel, a fogak romlását okozhatja, és gá­
tolja a baba hozzászoktatását a szilárd
ételekhez.
♦ Gondoskodjunk róla, hogy a baba a
szükséges vigasztalást (szeretetet és osz­
tatlan figyelmet) megkapja a szüleitől,
nemcsak ölelések és csókok formájában,
hanem gyakori beszélgetéssel és együt­
tes játékkal is.
A kötődés egy vigasztárgyhoz sok (de tá­
volról sem valamennyi) baba számára
normális a fejlődés során; annak a gye­
reknek azonban, aki annyira megszál­
lottja lesz a tárgyának, hogy nem tölt
elég időt az emberekkel való kapcsolat-
felvétellel, játékszerekkel való játékkal,
fizikális képességeinek gyakorlásával,
lehet, hogy valamilyen érzelmi igénye
nincs kielégítve. Ha erre gyanakszunk,
vizsgáltassuk meg orvossal.
MEG NINCSENEK FOGAI
f9A kisbabánk csaknem kilenc
hónapos, és még nincs egyetlenfoga
sem. Mi miatt nem nőnek a fogai?”
Gyönyörködjünk ezekben a fogadan mo­
solyokban, amíg lehet, és ne aggódjunk:
sok kilenc hónapos fogatlan van, de
csak néhány tölti be az első életévét úgy,
hogy fog nélkül kelljen a születésnapi
tortába harapnia. A fog végül kibújik
minden babánál. A babák első foga
általában hét hónapos korban jön ki,
de ez az időtartomány két hónaptól
(esetleg korábban) tizenkét hónapig ter­
jed (esetleg tovább). A késői fogzás ál­
talában örökletes, és nincs kihatása a
gyerek fejlődésére. (A második fog való­
színűleg szintén később jön ki.) A fogat­
A kilencedik h ón ap
lanság mellesleg nem akadályozza, hogy
a babát tartalmasabb ételekre szoktas­
suk; a foggal bíró és a fogatlan kisbabák
egyaránt a fogínyt használják rágásra
addig, amíg az őrlőfogak ki nem nőnek
a második év közepe táján.
m ég m in d ig k o p a s z
JL kislányunk kopaszon született,
és még mindig olyan pelyhes, mint
az őszibarack Mikor lesz rendes
baja?”
A biliárdgolyó fej kellemetlen lehet a
szülőnek, akinek elege van a „milyen
helyes kisfiú!” megjegyzésekből, amikor
Tudnunk kell
GYEREKJÁTÉKOK
A gyerekgondozás területén sok min­
den változott ükanyáink óta. A sok új­
donság mellett azonban vannak dolgok,
amelyek sohasem mennek ki a divat­
ból, mégpedig azok a játékok, amelye­
ket a kisbabák szeretnek.
Az ilyen játékok tradicionálisak,
mint a családi ereklyék: a kukucska pél­
dául már az ükanyáink gyerekeiből is
az öröm sikongatásait csalta ki, és most
is garantáltan ugyanilyen sikert arat.
Az ilyen játékok azonban nemcsak a
szórakoztatás célját szolgálják, hanem
fejlesztik a szocializációs készségeket is,
fogalmakat tanítanak, mint a tárgy ál­
landósága (kukucska), szavak és mozgás
összehangolását (ciróka-maróka), számo­
lási képességeket („egy, kettő, három,
te leszel a párom”) és nyelvi készségeket
(szem, orr, száj) gyakoroltatnak.
Az évtizedek óta nem hallott gye­
rekjátékok is fel fognak most idéződni
a saját gyerekkorunkból. Ha nem, kérjük
meg anyánkat, hogy játssza el megint a
kedvenc játékokat (egy anya soha nem
447
sétálni megy bájos kislányával, és alig
várja, hogy a kislány nemét hosszú haj­
jal és masnikkal határozottan kinyil­
váníthassa. De a fogatlansághoz hason­
lóan a kopaszság sem szokatlan ebben
a korban, és nem is tartós állapot. A ko­
paszság a világos hajú, szőke kisbabák
között a leggyakoribb, és nem jelenti
azt, hogy később az életben kevés ha­
juk lesz. Idővel a kislánya a haja is ki
fog nőni (bár valószínűleg nem olyan
sűrűn, mint valamikor később a máso­
dik életévben). Egyelőre örüljön, hogy
nem kell megbirkóznia az összeguban­
colódott hajjal hajmosáskor és fésülés­
kor.
felejt). Faggassuk ki az idősebb rokono­
kat a különben feledésbe merülő, felbe­
csülhetetlen értékű népdalokról, gyerek­
rigmusokról és játékokról.
Frissítsük fel az emlékeinket, vagy
tanuljunk néhány újat az alábbiakból.
Kukucs. Takarjuk el az arcunkat (a ke­
zünkkel, takaró sarkával, egy ruhadarab­
bal, étlappal az étteremben, vagy búj­
junk egy függöny mögé vagy a gyerek­
ágy sarka mögé), és mondjuk: „Hol a
mama (papa)?”, majd fedjük fel az arcun­
kat, és mondjuk azt: „Kukucs, látlak!”
Vagy fordítsuk meg: akkor mondjuk,
hogy „Kukucs”, amikor eltakarjuk az ar­
cunkat, és akkor, hogy „Látlak!”, ami­
kor előbújunk. Bárhogy csináljuk, ké­
szüljünk fel rá, hogy addig kell ismételni,
amíg össze nem esünk; a legtöbb kisba­
ba nem tud betelni ezzel a játékkal.
Tapsoljunk. Amíg énekeljük: „Tapsi,
tapsi mamának, kalácsot süt babának”
(vagy bármilyen más dalocskát), fogjuk
448
meg a gyerek kezét, és mutassuk meg
neki, hogyan tapsoljon. A baba először
valószínűleg nem tárja elég szélesre a
kezeit, de az a képesség, hogy síkban
tartsa a kezét, végül kialakul, bár lehet,
hogy csak az év vége felé; ne erőszakol­
juk. El fog telni egy kis idő, amíg a ba­
ba egyedül fog tudni tapsolni, de egy­
szer ez az idő is eljön. Eközben a gyere­
künk élvezheti, hogy a kezében tartja a
mamája kezét, és összeütögetheti.
Egy kis bújócskával is össze lehet
kötni a tapsolást. Énekeljük például:
„Ádám, Éva két szem szilva, két piros
alma.” Tapsoljunk hozzá a babával
együtt, majd takarjuk le a kezét, és kér­
dezzük meg: „Ni csak, hová tűnt hirte­
len a kezed? Keresd meg, nélküle a játék
nem mehet.” A változatosság kedvéért
megpróbálhatunk a combunkon tap­
solni. Vagy el-elbújhatunk és ismét elő­
kerülhetünk olyan versikék ritmusára,
mint: „ekete, pekete, cukota pék”. Éne­
keljük ezt: „Cini-cini muzsika, táncol a
kis Zsuzsika” - és a nevet helyettesítsük
be a saját gyerekünk, a mama, a papa,
a nagymama, a bébiszitter, a kedves
szomszédasszony nevével.
Ez elment vadászni. Mondjuk a ba­
bának mosolyogva: „Ez elment vadász­
ni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsü­
tötte - ez az iciripiciri mind megette.”
A megfelelő szövegrésznél fogjuk és ki­
csit mozgassuk meg a gyerek hüvelyk-,
mutató-, középső és gyűrűsujját, végül
találjunk rá nagy örömmel a kisujjára.
Csip-csip csóka. Vagy játsszuk a kö­
vetkező játékot: a „Csip-csip csóka, vak
varjúcska, jó volt-e a kisfiúcska/kis-
leányka? Ha jó volt a kisfiúcska/kisle-
ányka, ne csípd meg őt, varjúcska!” szö­
vegére csipkedjük meg a kézfejét, és moz­
gassuk ritmikusan.
Hüvelykujjam almafa. Kiindulásnak
szorítsuk ökölbe a kisbaba öklét, majd
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
nyitogassuk egyesével az ujjait, és köz­
ben mondogassuk a következő mondó­
kát: „Hüvelykujjam almafa, mutatóuj­
jam megrázta, középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte, a kisujjam
mind megette - megfájdult a hasa tő­
le”: az utolsó szavaknál csiklandozzuk
meg a hasát.
Kerekecske, gombocska. A követke­
ző rigmusra - „Kerekecske, gombocs­
ka, itt szalad a nyulacska, erre megyen,
itt megáll, itt egy körutat csinál. Ide bú­
jik, ide be, kicsi gyermek keblibe” - sa­
ját kezével simítsuk a baba tenyerét,
kézfejét, karját, nyakát, végül csiklandoz­
zuk meg a mellkasát.
Ilyen nagy. Kérdezzük meg: „Milyen
nagy a baba?” (vagy mondjuk a gyerek,
a kutya vagy a testvér nevét), segítsünk
a babának olyan szélesre tárni a karját,
amennyire csak lehet, és kiáltsuk:
„Ilyen nagy!”
Szem, orr, száj. Fogjuk meg a baba
mindkét kezét, érintsük a saját sze­
münkhöz, majd az orrunkhoz, végül
a szánkhoz (ahol kap egy puszit), és
mondjuk el mindegyik testrésznek a
nevét, ahogy sorban haladunk végig
az érintéssel: „Szem, orr, száj, puszi.”
Sehogy nem lehet gyorsabban megtaní­
tani a testrészek neveit.
Aki nem lép egyszerre, nem kap ré­
test estére. Ha a baba már járni tud,
sétáljunk vele a szobájában, a folyosón,
a kertben, a parkban, és mondogassuk
neki a következő mondókát: „Aki nem
lép egyszerre, nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó, katonának az
való! Nem megyünk mi messzire, csak
a világ végire, ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.” Aztán kezdjük
elölről, és megint elölről, a végtelen­
ségig.
A KILENCEDIK h ó n a p 449

Apacuka, ftindaluka. Tegyünk úgy, duk” - és az utolsó szó, a csattanó előtt

mintha a baba elrejtőzött volna, és ke­ találjuk meg nagy nevetve. (Ne felejt­
ressük a következő szövegre: „Apacuka, sük el, hogy a baba reakcióideje lassabb,
fundaluka, fundakávé, kamanduka, valószínűleg késik egy-két ütemet, amíg
abcug, fundaluk, fiinda kávé kaman- feldolgozza az eseményeket.)
 A tizedik
A baba körül két dolog lassul le ebben
a hónapban: a növekedés üteme és ezzel
együtt az étvágy, amely ezt táplálja. Ami
rendjén is van, mivel a járó baba sokkal
inkább szeretné felfedezni a nappalit,
mint az etetőszékben várni az ebédre.
Mint minden igazi felfedező, a baba is
elhatározta, hogy eljut még fel nem tér­
képezett területekre - ami csúszással-
mászással is együtt jár. Sajnos a felfelé
mászás képessége sokkal hamarabb ala­
kul ki, mint a lefelé mászásé, így a baba
Mit tud a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Ak­
kor se kell megijedni, ha egy-egy állo­
mást mintha lekésne a baba: minden
bizonnyal hamarosan annak is eljön az
ideje. Minden gyereknek a saját fejlő­
dési tempója a normális. Ha kétségeink
vannak a baba fejlődésével kapcsolat­
ban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk va­
lami lemaradást a fejlődésében), kér­
dezzük meg nyugodtan az orvostól a
következő rutinvizsgálat során, még ha
az orvos nem is említi. A szülők sok­
szor megfigyelnek a baba fejlődésében
olyan apró eltéréseket, amit az orvosok
nem vesznek észre. A koraszülöttek va­
lamivel később érkeznek el az egyes fej­
lődési fokokhoz, mint időre született
kortársaik: az esetek többségében nagy­
pácba kerül (minél merészebb, annál na­
gyobb veszélyek fenyegetik, úgyhogy
ne lankadjon az éberségünk.) A kisba­
bák megértik a „nemet”, de meglehetősen
ügyesen elengedik a fülük mellett, illetve
képesek megtagadni az engedelmességet,
vagyis kezdik kitapogatni a határokat.
Az emlékezetük javul, és (a kognitív ké­
pességek fejlődésével) egyre jobban félnek
például a porszívótól, amelyet esetleg
csak akkor lehet használni, amikor a
baba alszik.
jából annyit késnek, amennyivel koráb­
ban születtek (korrigált korukat tehát
onnan „számoljuk”, mintha időre szület­
tek volna), néha többet is.
A tizedik hónapban ezt kell
tudnia a babának:
♦ valakibe vagy valamibe kapaszkodva
állni
♦ ülő helyzetből álló helyzetbe húzni
magát
♦ tiltakozni, ha elveszik a játékát
♦ azt mondani, hogy „mama” vagy
„papa”, válogatás nélkül bárkinek
♦ kukucs játékot játszani
♦ kölcsönös gesztusokat váltani
A TIZEDIK HÓNAP
Sok tíz hónapos támaszkodva már tud járni;
ez az utolsó lépés az önálló járás előtt. Egyik
kezét óvatosan a kiindulóponton tartvay
először a másik kézzel majd lábbal indulnak
egy másik bútordarab felé. A biztonságos
járás érdekében csak stabilan álló székek és
asztalok között engedjük a gyereket mászkálni.
Valószínűleg tudnifogja:
♦ hason fekvésből felülni
♦ tapsolni vagy integetni
♦ apró tárgyat a hüvelykujja és a muta­
tóujja bármely részével felvenni (min­
den veszélyes tárgyat tartsunk a babától
távol)
♦ bútorba kapaszkodva járni
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen?
A gyerekorvosok erre a hónapra általá-
ban nem terveznek vizsgálatot. Ha va-
451
♦ megérteni a „nem” szó jelentését (és nem
mindig engedelmeskedni)
Talán tudnifogja:
♦ rövid ideig támasz nélkül megállni
♦ értelemszerűen papát és mamát mon­
dani
♦ rámutatni valamire, amire szüksége van
Esetleg még ezt is tudja:
♦ síráson kívül mással is kifejezni akaratát
♦ labdázni (visszagurítani a labdát)
♦ csészéből önállóan inni
♦ stabilan egyedül állni
♦ kezdetleges nyelven beszélni (halan­
dzsaszöveget mondani, amely úgy hang­
zik, mint valami mesterséges, idegen
nyelv)
♦ a „mama” és a „papa” szón kívül újabb
szót kimondani
♦ egytagú, gesztussal kísért utasításra
reagálni („add ide nekem!”, mozdulat
kíséretében)
♦ járni
lami baj volna, és nem várhat a követ-
kező hónapig, hívjuk ki az orvost.
452
A gyerek e havi táplálása:
MIKOR VÁLASSZUK EL?
Mára emlékké halványodtak azok az első
szoptatási napok, amikor ügyetlenkedve
zajlottak az etetések, a mama ugyanannyi
időt töltött sajgó mellbimbója ápolgatá-
sával, mint a gyerek szoptatásával, és a
tejkiürülés maga volt a megszégyenülés.
A szoptatás most már teljesen természetes
mindkét szereplő számára, még álmuk­
ban is meg tudnák csinálni (és valószínű­
leg gyakran csinálják is). A mama úgy
érzi, mintha világéletében szoptatott vol­
na, és voltaképpen azt kívánja, bárcsak
örökké szoptathatna. Ugyanakkor azon
töpreng, vajon itt van-e már az ideje,
hogy abbahagyja.
Mikor válasszuk el a babát? Erre a
kérdésre nem ad választ egyeden szakértő
sem. Végül is ez csakis az anyukától fiigg,
bár valószínűleg sok tényező számításba
jön a döntés során.
A tények. Nem győzzük hangsúlyozni:
bár a legkisebb mennyiségű szoptatás is
jobb, mint a semmi, ideális esetben leg­
alább egy teljes éven keresztül érdemes
szoptatni, majd utána addig, ameddig a
mama és a baba folytatni szeretné. Ha
az elválasztással az első születésnapig vá­
runk, a baba, aki soha nem kapott cumis­
üveget (legalábbis tápszert), az anyatejről
rögtön a csészében kapott teljes tejre tér­
het át, és nem kell tápszert közbeiktatni.
Sok kismama folytatja a szoptatást
még a második életévben és azon túl is,
és ez helyes. Mivel azonban a szorgos
tipegősnek több fehérjére, vitaminra és
egyéb tápanyagokra van szüksége, mint
amit az anyatej önmagában adni tud,
szüksége van megfelelő mennyiségű étel­
re (és tejre) is.
Bár egyesek úgy vélik, hogy a szopta­
tás tipegő- vagy akár óvodás korig tör­
ténő folytatása gátolja a gyerek szociális
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
és érzelmi fejlődését, az ilyen elméletekre
nincs bizonyíték. A nagyobb, még szopós
gyerekek ugyanolyan valószínűséggel vál­
nak magabiztos, boldog és független em­
berré, mint azok a gyerekek, akiket ko­
rábban választottak el.
Ha úgy döntünk, hogy az első év után
is folytatjuk a szoptatást, egy-két további
tényt is meg kell gondolni. Először is,
az éjszakai szopás (amire a mamájukkal
együtt alvó tipegősök hajlamosak) - ha­
sonlóan a sokáig elhúzódó éjszakai cu­
misüveges tápláláshoz - fogromlást okoz­
hat, bár szoptatott gyerekeknél általában
kevesebb szuvas fog alakul ki, mint cu­
misüvegből etetetteknél. Másodszor,
a fekvő helyzetben történő szopás (amely
éjjel szintén gyakori) növeli a fiilfertő-
zés veszélyét, bár szoptatott gyerekeknél
általában ritkábban lépnek fel fertőzé­
sek is. Ezeket a buktatókat egyszerűen
el lehet kerülni: szoptassunk lefekvéskor,
de ne éjjel.
Az anya érzései. Sokan még mindig
ugyanúgy élvezik a szoptatást, mint az
elején, és nem sietnek lemondani erről
a különleges anya-gyerek kapcsolatról.
Nos, folytassák addig, amíg az érintet­
tek csak szeretnék!
De van, aki belefáradt, hogy egész
nap (és valószínűleg egész éjszaka) állan­
dóan előbújtassa, majd visszarakja a mel­
lét a ruhába. Vágyódni kezd egy kis sza­
badság és rugalmasság után, ami elér­
hetetlennek látszik addig, amíg szoptat
(bár egy idősebb gyerek szoptatása álta­
lában már nem annyira fárasztó). Eset­
leg kellemetlennek tartja a gondolatát,
hogy egy nagyobb gyereket szoptasson.
Ha vegyes érzelmek támadnak az anyá­
ban a szoptatás iránt, a gyereke minden
bizonnyal venni fogja az adást. A gyerek
a tizedik h ó n ap
ezt talán személyes visszautasításnak fog­
ja megélni, és nem csupán a dajkálás el­
utasításának. Ilyenkor az elválasztás
útjára kell térni - de lehetőleg csak az
első születésnap után.
A baba érzései Egyes babák maguktól
abbahagyják a szopást. Reakcióikkal
(nyugtalanok és közömbösek, amikor
a mellen vannak, röviden, szeszélyesen
szopnak) voltaképpen azt közlik, hogy
már készen állnak más formában elfo­
gyasztani a folyékony táplálékot. Ám a
baba jelzéseit félre is érthetjük. Öt hó­
napos korban a szopás közben elkalan­
dozó figyelem a környezet iránti növek­
vő érdeklődés jele lehet; hét hónapos
korban a fizikai aktivitás utáni vágy fe­
lülmúlhat minden éhséget; kilenc hó­
naposán vagy később a függetlenség és
az érettség kifejezője lehet. És bármikor
utalhat betegségre vagy fogzásra. Soha
nem szabad tehát személyes visszautasí­
tásnak felfogni. (Azok a babák, akik lát­
szólag elvesztik érdeklődésüket a szopás
iránt, könnyen meggyőzhetők, hogy to­
vább szopjanak; azok, akiknek a figyelme
könnyen elterelhető, gyakran újra meg-
nyerhetők; az ötletekért lásd a 434. ol­
dalt.) A kisbaba leggyakrabban valamikor
a kilencedik és a tizenkettedik hónap
között hagyja abba magától a szopást.
Ha a gyerek tizennyolc hónapos korában
sem mutatja jelét annak, hogy szeretné
elhagyni az anyai mellet (és ez nem szo­
katlan), lehet, hogy ő maga nem is fogja
soha kezdeményezni az elválasztást.
Az anya helyzete. Bár ajánlott egy teljes
évig szoptatni a babát, előfordul, hogy
ez nem lehetséges vagy nem kívánatos.
Néha a munka az akadály, és az egész
napra való anyatej lefejésének megszer­
vezése túl nagy áldozatot követel. Néha
(az iskolától kezdve a sporton keresztül
a házaséletig) más tevékenységekkel
ütközik a szoptatási időrend. Ha a
koptatás már nem illik az anya életébe,
453
életstílusába, érdemes megfontolni a rész­
leges vagy teljes elválasztást. Lehetőleg
ne olyankorra időzítsük az elválasztást,
amikor más, nagyobb változások is tör­
ténnek az anya vagy a baba életében
(lásd alább). Betegség vagy utazás szin­
tén jó ok lehet az elválasztásra; ebben
az esetben nincs más lehetőség, mint a
hirtelen elválasztás.
A baba helyzete. A gyerek elválasztására
az a legjobb időszak, amikor otthon min­
den teljes nyugalomban van. Betegség,
fogzás, költözés, nyaralás, az anya vissza­
térése a munkába, új pótmama vagy a
baba életében történő bármifajta válto­
zás vagy stressz idején jobb elhalasztani
az elválasztást, hogy a baba ne legyen
kitéve további megpróbáltatásnak.
Az anya egészségi állapota. Ha állan­
dóan kimerültek vagyunk, és úgy tűnik,
ennek nincs más magyarázata, mint a
szoptatás fizikai és érzelmi terhe, az orvos­
sal egyeztetve talán tanácsos lenne elvá­
lasztani a gyereket, annak érdekében,
hogy visszanyerjük erőnket. Döntés előbb
azonban győződjünk meg róla, hogy nem
csak egy könnyen orvosolható problé­
máról van-e szó, például helytelen táp­
lálkozás és/vagy nem elegendő pihenés.
A baba egészsége. Ahogy a baba növek­
szik, az anyatej-utánpótlás jelentősen
csökkenhet. Ha a gyerek súlya alig nő,
ha letargiás, ingerlékeny vagy bármilyen
más jelét mutatja annak, hogy nem gya­
rapszik megfelelően (az orvos bizonnyal
meg tudja állapítani, ha erről van szó),
lehet, hogy a tej nem elegendő táplálko­
zási igényeinek a kielégítésére. Három
lehetőség van: több szilárd ételt adni, táp­
szerrel egészíteni ki az étrendjét vagy tel­
jesen elválasztani. Az elválasztott babák
gyakran hirtelen érdeklődést mutatnak
olyan ételek iránt, amelyeket addig eluta­
sítottak, amíg az anyai mell készenlétben
volt, és újból elkezdenek gyarapodni.
454
A baba egyéb táplálékforrásai. Ha a
gyerek egész idő alatt evett cumisüveg­
ből is, a cumisüvegre történő elválasztás
bármikor viszonylag egyszerű. Hason­
lóképpen, ha a baba már egészen jól
megtanult csészéből folyadékot inni,
rögtön csészére történő elválasztás (a cu­
misüveg kihagyásával) is lehetséges az
első év végén. Ha viszont a gyerek nem
hajlandó tejet fogyasztani semmilyen
más forrásból, csak mellből, akkor az
elválasztással várni kell addig, amíg vagy
a cumisüvegből, vagy a csészéből ivás
már megy.
A gyerek életkora. Nem számít, hogy
mennyi idős a gyerek, ha sem ő, sem az
anya nem akar véget vetni a szoptatás­
nak, akkor folytassák, amíg szeretnék.
Ha viszont az anya már készen állsz az
elválasztásra, érdemes néhány dolgot meg­
fontolnia. A legtöbb kisbaba, még ha
nem kezdeményezi is, az első születés­
napja körül könnyebben elválasztható,
s ekkor csészében adott teljes tejre lehet
váltani (tápszer nem szükséges). A több­
ségnek már kisebb a szopási igénye, nem
szeretik, ha etetés közben karban tartják
őket vagy ülniük kell (egyesek jobban
szeretnek állva szopni), és általában sok­
kal függetlenebbek. Ebben a korban még
nincsenek kialakult szokásaik - később,
tipegőként majd lesznek - , ami ugyan­
csak könnyebbé teszi az elválasztást.
A döntés az elválasztásról csak egy
_____________ JÓ, HA TUDJUK
RENDETLEN ÉTKEZÉS
yyA kisfiam semmit nem eszik
meg addig, amíg szét nem keni,
szét nem zúzza, és a hajába
nem dörzsöli Nem kellene
megpróbálnunk tisztességes
étkezésre szoktatni?”
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
lépés abban a hosszú - és már a cumis­
üvegből való első korttyal vagy az első
kanál szilárd étellel elkezdődő - folya­
matban, amelyben a baba az anyatejtől
eljut más táplálékforrásokig. Bármikor
és bárhogy következzék is be, az elvá­
lasztás mindig vegyes érzelmekkel jár.
Egyrészt valószínűleg megkönnyebbü­
lést hoz, hogy felszabadulunk a szopta­
tás kötelezettsége alól, és felvillanyozó-
dunk a nagyobb kötetlenség kilátásától
(egy késő esti kimaradás a városban, egy
távol töltött hétvége). Bizonyára büsz­
kék vagyunk, hogy a csemeténk újabb
lépést tett a felnőtté válás felé vezető
úton. De ugyanakkor szomorúak is, hogy
véget ér gyerekünk életének egy fejezete,
bánatosak, hogy lazulni kezdenek a kö­
telékek, és fáj annak a tudata, hogy a
gyerek már soha többé nem fog ennyi­
re fuggeni tőlünk - és rajtunk.
Akár korábban, akár később, az el­
választás elkerülhetetlen mérföldkő a
gyerek fejlődésében —mint mondják,
mire valaki főiskolára megy, már nem
csügg az anyja emlőjén. A gyerek (még
ha valóban szenvedélyes szopós volt is)
végül is csak rövid ideig fogja hiányolni
az anyai mellet, és valószínűleg sokkal
gyorsabban továbblép, mint szeretnénk.
Mi is túl fogjuk élni az anyaságnak ezt
az emlékezetes korszakát, bár valószínű­
leg továbbra is belesajdul majd a szí­
vünk, ha kismamákat látunk szoptatni,
akár évekkel később.
Egy átlagos kilenc vagy tíz hónapossal
együtt étkezni épp elég, hogy elvegye
az ember étvágyát. Legalább annyit ját­
szik az étellel, mint amennyit eszik, és
nem szokatlan, hogy az étel nagy része
az arcán, a ruháján, az etetőszékén, a mo­
hón várakozó kutyán köt ki, nem pedig
a pocakjában.
A TIZEDIK HÓ NAP
Ez azért van, mert az evésidő nem­
csak a táplálkozást szolgálja, hanem a
kutatást, felfedezést is. Mint a homoko­
zóban és a fürdőkádban, a baba evés köz­
ben is vizsgálgatja ok és okozat össze­
függését, az anyagokat, a hőmérséklet-
különbségeket. Amikor összeszorítja a
joghurtos dobozt az öklében, belepasz-
szírozza a krumplit az asztalba, elhajít
egy zabpehelygombócot az etetőszéké­
ből, beledörzsöli a banánt a pólójába,
buborékokat fuj a gyümölcslevet tartal­
mazó csészéjében, elmorzsolja a kekszet
az ujjaival, az a felnőttek számára rendet­
lenség, az ő számára viszont tanulás.
Készüljünk fel az étkezés körüli rend­
bontásra, és arra, hogy szükségünk lesz
nagy adag papírtörülközőre a követke­
ző hónapokban, amíg a gyerek min­
dent, amit csak lehet, el nem sajátít az
ételek lenyűgöző fizikai sajátosságairól,
és amíg készen nem áll arra, hogy fe­
gyelmezettebben egyen. Ez nem azt je­
lenti, hogy mosolyogni kell (már aki
képes rá) vagy mindent el kell tűrni, és
nem kell megvédeni a család érzékeny­
ségét vagy az otthon tisztaságát, illetve
hogy nem kell felkészíteni a babát a ké­
sőbbi illedelmes (legalábbis valamivel
illedelmesebb) viselkedésre.
Használjunk védőtakarót Egy parányi
védelem megér kilónyi papírtörülközőt.
Használjunk fel minden, rendelkezésünk­
re álló védőeszközt: terítsünk az etető­
szék és az asztal környékére újságpapírt,
ami étkezés után a szemétbe dobható;
adjunk a babára letörölhető élőkét, amely
betakarja a mellét és a vállát (a kiömlő
ételt felfogó zsebbel, amely megakadá­
lyozza, hogy a gabonaféle és a krumpli
a lábára és a padlóra kerüljön), vagy egy­
szer használatos élőkét (amely különösen
kényelmes utazásnál); hajtsuk fel a gyerek
ruhaujját a könyöke fölé, hogy szárazon
es viszonylag tisztán maradjon. (Ha a
szobahőmérséklet megengedi, az olyan
belekhez, amelyekkel különlegesen nagy
455
rendedenséget lehet csinálni, érdemes pe­
lenkára vetkőztetni a babát.)
Csírájában fojtsuk el a nemkívánatos
viselkedést. Nyilvánvalóan nem akar­
juk gátolni a gyerek kísérletező kedvét,
de azt sem szeretnénk, hogy lerombolja
az étkezőt. Adjuk tehát az ételét mélytá­
nyérban és ne lapostányérban, amelyből
az ételt könnyű kilötykölni. Esetleg az
etetőszék tálcájára is tehetjük (ha bizto­
sak vagyunk benne, hogy teljesen tiszta).
Az asztalhoz vagy a tálcához tapadóko­
ronggal rögzíthető tányér további védel­
met nyújt, de ez csak sima felületen hasz­
nálható, például műanyagon, és csak ha
a felület és a tapadókorong tiszta. Az ita­
lok kiömlése ellen érdemes csőrös poha­
rat használni addig, amíg a baba nem tud
jól bánni a szokásos csészével. Ha job­
ban szeret kiöntő nélküli pohárból inni,
csak kevés folyadékot töltsünk a hagyo­
mányos csészébe, és csak akkor adjuk át
neki, amikor inni akar, de az ivások kö­
zött ne engedjük, hogy elérje. Egyszerre
ne adjunk egy tál ételnél többet, és ne
tegyünk két vagy három ételnél többet
egy tálba, mert a kisgyerekek hajlamo­
sak rá, hogy a bőség zavarára játékkal és
az étel tologatásával reagáljanak evés he­
lyett. A biztonság és a gazdaságosság ked­
véért valamennyi konyhai eszköz és tá­
nyér törhetetlen anyagból készüljön.
Maradjunk közömbösek. Minden anya
tapasztalhatja, hogy a kisbabák született
komédiások. Ha nevetéssel reagálunk az
etetőszékben zajló bolondozásra, csak még
jobban felbátorítjuk a babát. A bírálatnak
gyakran ugyanez a hatása. A szidás vagy
az „azonnal fejezd be!” megjegyzés nem­
csak hogy nem állítja le a rakoncátlan­
kodást, hanem egyenesen olaj a tűzre.
A legjobb politika nem tenni megjegy­
zést a helytelen viselkedésre. Viszont va­
lahányszor néhány rendes falatot juttat
a szájába, akár kanállal, akár az ujjaival,
jöjjön egy nagy dicséret. Hadd tudja
456
meg minden lehetséges alkalommal, hogy
szülei csak a rendes viselkedést értékelik.
Tanítsuk evőeszköz-használatra. Bár
valószínűleg nem tudja másra használni,
mint hogy a tálcát püfbli (miközben a
másik kezével tovább gyömöszöli az ételt
a szájába), adjunk egy kanalat a baba
kezébe az étkezés elején, majd időnként
később is, evés közben. Végül (bár nem
az elkövetkező néhány hónapban) eszébe
fog jutni, hogy a kanál evésre is való.
Ne vegyük át tőle erőszakkal az irá­
nyítást Kétségbeesett szülők kétségbe­
esett cselekedetekre hajlamosak - ebben
az esetben arra, hogy az étkezés irányí­
tását teljesen kivegyék a gyerek kezéből,
és így akadályozzák meg a rendedenséget.
Ez a megközelítés az étkezéseket ugyan
kulturáltabbá teszi, a gyerek viszont ké­
sőbb fog megtanulni egyedül enni, és las­
sabban sajátítja el az udvarias étkezési
szokásokat és a civilizált étkezést.
Mutassunk példát Hosszú távon nem a
szóbeli okítás fogja megtanítani a gyere­
ket a helyes viselkedésre, hanem az, amit
a családi étkezéseknél lát. Ha a többi csa­
ládtag kézzel eszik, levegővétel nélkül la­
pátolja magába az ennivalót, hangosan
csámcsog, benyúl mások tányérjába, ha
mindenki tele szájjal beszél, vagy ami
még rosszabb, senki sem beszél étkezés
közben, akkor a gyerek ezeket a szokáso­
kat fogja elsajátítani azok helyett, ame­
lyekre nevelni szeretnénk.
Szabjunk határt az evésnek. Ha az étel­
lel való játék számottevően felülmúlja az
evéssel töltött időt, akkor abba kell hagy­
ni az étkezést. Amint ez a pillanat eljön,
szedjük le az asztalt, és vegyük ki a gyere­
ket az etetőszékéből. Nem valószínű, hogy
tiltakozni fog (ha igen, azt elsősorban
az étkezés alatti unalom váltja ki), de ha
mégis, tereljük el a figyelmét egy játék­
szerrel vagy valamilyen tevékenységgel.
AZ ELSŐ 12 HÓN AP
VEM A F^JET, BÓLOGAT
yyAfiam rászokott, hogy a fejét
a falba vagy a gyerekágy oldalába
verje. Számomra fájdalmas nézni,
de rajta egyáltalán nem látszik,
hogy fájdalmat érezne, sőt meg­
lehetősen elégedettnek tűnik. ”
Ügy tűnik, a gyerek felfedezte a benne
élő ritmust, és ezt az utat választotta a
kifejezésére, legalábbis addig, amíg meg
nem tanul táncolni vagy játék dobot pü-
fölni. Amikor ütemesen ütögeti, teker­
geti, hirtelen felkapja a fejét vagy sűrűn
bólogat (ami nagyon gyakori ebben az
életkorban), voltaképpen a ritmikus moz­
gást gyakorolja, amely lenyűgözi a kisba­
bákat. Bár a legtöbb csecsemőkorú rocker
akkor bólogat, amikor ébrenlétének órái­
ban zenét hall, valószínűleg több rejlik e
mögött, mint egyszerű szórakozás. Fel­
tételezik, hogy az ilyen gyerekek közül
néhányan megpróbálják felidézni azt az
érzést, amikor a mama vagy a papa hin-
táztatja őket. Azok a csecsemők, akiknek
jön a foguk, esetleg a fájdalommal pró­
bálnak meg ily módon megbirkózni,
ebben az esetben a himbálódzás (ha nem
vált közben szokássá) csak a fogzás idején
figyelhető meg. Azoknál, akik szieszta ide­
jén, lefekvéskor vagy az éjszaka közepén
felébredve ütögetik a fejüket, bólogat­
nak vagy csavargatják a nyakukat, ezek
a cselekvések valószínűleg az elalvást segí­
tik, és az egész nap felhalmozódott feszült­
ség levezetését szolgálják. Ezt a viselkedést
gyakran a baba életében előforduló stressz
váltja ki vagy fokozza (elválasztás, járni ta­
nulás, új pótmama stb.). Bár a jelenség
fiúk, lányok körében egyaránt megfigyel­
hető, a fej ütemes ütögetése fiúk között
általánosabb.
A hintázás a hatodik hónap tájékán
kezdődik, a fej ütögetése a kilencedik hó­
nap előtt nem fordul elő. Ezek a szokások
néhány hétig, hónapig vagy egy évig,
esetleg tovább tarthatnak. A kisgyerekek
többsége hároméves korára szülői beavat­
A TI Z E D I K H Ó N A P
kozás nélkül is leszokik erről a viselke­
désről. Ha szidjuk, csúfoljuk a gyereket,
vagy más módon felhívjuk a figyelmet a
viselkedésére, az nemcsak nem tesz jót,
hanem súlyosbíthatja is a problémát.
Talán nehéz elhinni, de a hintázás,
forgolódás, sőt még a fej beverése sem
különösen veszélyes a gyerek egészségére.
Egy normálisan fejlődő gyerekben ez nem
kapcsolódik semmiféle idegi vagy pszi­
chológiai rendellenességhez. Ha a gyerek
máskülönben boldognak látszik, ha nem
mérgében veri a fejét, és nem sérti meg
magát állandóan (alkalmankénti kék-zöld
foltok nem adnak okot aggodalomra),
akkor nem kell idegeskedni miatta. Ha
azonban ez a viselkedés a gyerek idejének
jó részét kitölti, ha egyéb szokadan maga­
tartásforma is megfigyelhető, lassan fej­
lődik vagy jellemzően boldogtalannak
tűnik, beszéljük meg orvossal a problémát.
Nem szabad kényszeríteni a gyereket,
hogy előbb hagyja el ezeket a szokáso­
kat, mintsem önként hajlandó lenne rá,
de a következő ötletek neki is, a szülőnek
is segíthetnek, hogy együtt tudjanak élni
ezekkel a viselkedésformákkal, majd vé­
gül megszabaduljanak tőlük.
♦Több szeretetet, figyelmet, ölelést és rin-
gatást kapjon a baba napközben és lefek­
vés idején.
♦ Keressünk más, elfogadhatóbb ritmi­
kus cselekvéseket a babának napközben.
♦ Hintázzunk például hintaszékben a
gyerekkel együtt, vagy tanítsuk meg egye­
dül hintázni a saját, gyerekméretű hin­
taszékében, adjunk neki egy-két játék
hangszert, vagy csak egy kanalat és egy
lábost, amivel hangokat csiholhat ki, hin-
taztassuk, táncoljunk valami kellemes ze­
nere, tapsoljunk vagy játsszunk ujj- vagy
kézjátékot, lehetőleg zenére.
♦ Nagyon sok időt engedjünk a babának
a napközbeni aktív játékra, és adjunk
457
bőséges lehetőséget a lenyugvásra lefek­
vés előtt.
♦ Alakítsunk ki egy rendszeres, nyugtató,
alvás előtti rutint, amelybe egy kis nyu­
godt játék, ölelés, egy kis masszázs (lásd
a 314. oldalt), esetleg egy kis hintázás is
beletartozik (de nem egészen az elalvásig).
♦ Ha a baba főleg a kiságyban veri a fejét,
csak akkor fektessük le, amikor már álmos.
♦ Ha a gyerek a gyerekágyban himbálja
magát vagy ott veri a fejét, csökkentsük
a bútorokra és a falra leselkedő veszélyt
(amely általában sokkal komolyabb, mint
a babára leselkedő veszélyek) úgy, hogy
a gyerekágyat vastag pokrócra helyezzük,
és eltávolítjuk a kerekeit, így az ágy nem
pattog a padlón. Húzzuk az ágyat faltól,
bútortól olyan messzire, amennyire csak
lehet, és ha szükséges, párnázzuk ki az ágy
külső szélét, hogy csökkentsük az ütő-
dést. Ne felejtsük el rendszeresen ellen­
őrizni az ágy meglazult illesztéseit.
♦ A baba fejét úgy védhetjük, hogy sa­
rokvédőket rakunk az ágyba (vagy
visszatesszük őket, ha eltávolítottuk),
a padlóra pedig (ha nincs rajta szőnyeg)
lefektetünk egy matracot, de nem lesz
megelégedve a párnázott ütésekkel, és
megtalálja a módját, hogy keményebb fe­
lülethez jusson.
CSAVARGATJA, ,
HUZGAIJA A HAJAT
^Amikor a kislányom álmos
vagy nyűgös, az egyik hajfürtjét
húzogatja.9*
A hajsimogatás vagy hajhúzogatás kisba­
báknál, kisgyerekeknél szintén a feszült­
ség leeresztésének egy módja, illetve azt
a megnyugtató kényelmet próbálja visz-
szaidézni, amelyet csecsemőkorukban
szoptatás vagy cumiztatás közben éreztek,
amikor simogatták az anyjuk mellét
458
vagy arcát, húzták a haját. Mivel stressz
hatására, fáradtan vagy nyűgösen nagyobb
valószínűséggel vágyódik a kellemes él­
ményekre, szenvedélye főleg olyankor
tör ki rajta.
A haj alkalmankénti pödörgetése, si-
mogatása vagy húzgálása, amelyet gyak­
ran a hüvelykujj szopása is kísér, nem
ritka jelenség, áthúzódhat a gyerekkorba
is, és nem jelent semmi kórosat. A haj
állandó vagy heves rángatását vagy húz-
gálását azonban, ami hajcsomók kihul­
lását eredményezi, nyilvánvalóan le kell
állítani. A következő ötletek segíthetnek:
♦ Adjunk a gyereknek több kényezte­
tést és figyelmet, főleg fokozott stressz
idején.
♦ Vágassuk le a haját rövidre, hogy ne
tudjon fogást találni rajta.
♦ Adjunk neki valamit, amit húzogathat,
például egy hosszú szőrű játék állatot.
♦ Vonjuk be őt olyan tevékenységekbe,
amelyek lefoglalják a kezét, főleg amikor
elkezdi húzgálni a haját.
FOGCSIKORGATÁS
„Gyakran hallom, hogy a kisfiam
csikorgatja a fogát, amikor
lefektetem aludni Árthat ez
neki valamilyen formában?**
A fej veréséhez, a hajhúzogatáshoz vagy
a hüvelykujj szopásához hasonlóan a
fog csikorgatása is a feszültség levezeté­
sének egy módja. A fogcsikorgatás eny­
hítése érdekében lehetőleg csökkentsük
a feszültséget a baba életében, biztosít­
sunk neki lehetőséget a levezetésére, pél­
dául sokfajta mozgást vagy olyan játék­
szereket, amelyek ütögetésre épülnek.
Sok-sok szeretet és figyelem szundikálás
vagy lefekvés előtt szintén csökkenti a
fogcsikorgatást, mivel oldja a feszültsé­
get. Ez a szokás többnyire elmarad,
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
ahogy a gyerek problémafeldolgozó ké­
pessége fejlődik, és valószínűtlen, hogy
bármi károsodás érné a fogakat.
A fogcsikorgatásnak nem mindig a
feszültség az oka. Néha a baba véletlenül
talál rá, amikor kísérletezik új fogaival,
megtetszik az érzés és a hang, és hozzáad­
ja elsajátított készségeinek egyre növekvő
állományához. De a hang hamarosan el­
száll, és elveszti az érdeklődését a szájában
lévő zenekar iránt.
Ha a baba fogcsikorgatása egyre gya­
koribbá válik, ahelyett hogy csökkenne,
vagy félő, hogy baja eshet a fogainak, be­
szélni kell az orvossal vagy egy fogorvossal.
HARAPÁS
^4 kisbabánk rászokott, hogy
játékból megharapjon a váltunkon,
az arcunkon, minden lágy, sérülé­
keny részen. Először aranyosnak
tartottuk, de most már aggódunk,
hogy rossz szokást vettfel,
és különben is fáj.**
Természetes, hogy a baba kipróbálja az
új rágószervét minden lehetséges felüle­
ten - a szüleit is beleértve. De az is tel­
jesen természetes, hogy a szülők nem sze­
retik, ha harapdálják őket, és szeretné­
nek véget vetni ennek. A harapás rossz
szokássá válhat, és ahogy a gyereknek
egyre több foga lesz, úgy okoz egyre na­
gyobb fájdalmat az áldozatnak.
A harapás először játék, a kísérlete­
zést szolgálja, a gyereknek fogalma sincs
arról, hogy bárkinek is fájdalmat okoz
vele. Végül is sokszor ráharapott már a
fogzáskor kapott gumigyűrűjére, szopo­
gatta a játék állatait, rágcsálta a gyerek­
ágy korlátját anélkül, hogy egy panaszszó
hangzott volna. Az emberi reakció ér­
dekes ok-okozati összefüggést világít
meg előtte, és a még látványosabb hatás
kiváltása érdekében gyakran még töb­
bet fog harapni. Mulatságosnak találja
és a helyeslés kifejezett jelének tekinti a
vállán megharapott mami arckifejezését,
A tizedik h ó n ap
a papa meglepett tekintetét és vidám fel­
indulását, meg a nagymama „Hát nem
aranyos, megharapott!” megjegyzését.
Meglehetősen különös, de még a mérges
feljajdulás vagy a kemény ráripakodás is
erősítheti a harapás szokássá válását, mi­
vel a baba vagy szórakoztatónak találja,
vagy egyre erősödő függetlenségérzése
okán kihívásnak véli, vagy akár mindkét
ok közrejátszhat a rossz szokás rögzülé­
sében. Ha visszaharapunk, csak rontunk
a helyzeten; nemcsak azért, mert durva­
ság lenne, hanem mert a baba óhatatla­
nul azt a következtetést vonná le, hogy
ha a mamának szabad, akkor neki is
szabad. A szülők vagy a nagyszülők sze­
retetteljes harapdálásai is ahhoz vezet­
hetnek, hogy a gyerek harapni fog.
A legjobb egy hűvös, tényszerű és
határozott „Ne harapj!” utasítással eltávo­
lítani a gyereket, majd gyorsan elterelni
a figyelmét dallal, játékkal vagy más mó­
don. Valahányszor harap, így kell csi­
nálni, míg végül megérti az üzenetet.
PISLOGÁS
jiz elmúlt néhány hétben a kislá­
nyom sokat pislog. Nem úgy tűnik,
mintha valamije fájna vagy baj
lenne a látásával, mégis aggódom,
hátha valami nincs rendben
a szemével”
Sokkal valószínűbb, hogy csak a kíván­
csisága működik, nagyon helyesen. Azt
már tudja a gyerek, hogy hogyan néz ki
a világ nyitott szemmel, hát kikísérle­
tezi, hogy mi van, ha félig becsukja a
szemét, vagy gyorsan kinyitja és be­
csukja. Az eredmény valószínűleg any-
nyira érdekes, hogy a baba addig fog
pislogni, amíg az újdonság varázsa el
nem múlik. (Ha idősebb lesz, valami­
kor kétéves kora körül, feltehetőleg ha­
sonló kísérleteket fog végezni a fülével
!s, bedugja az ujjával, befogja a tenye-
revel, hogy tapasztalja, milyenek így a
hangok.)
459
Természetesen ha úgy tűnik, hogy a
gyerek nehezen ismer fel embereket és
tárgyakat, ha a pislogást vagy bandzsí-
tást a normális (nem kellemetlenül erős)
napfényre való érzékenység váltja ki,
azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha a pis­
logás nem marad el a legközelebbi el­
lenőrző vizsgálatig, említsük meg a szak­
orvosnak.
Hasonlóképp időleges szokás a
bandzsítás, amellyel egyes kisbabák a kör­
nyezetüket próbálják megváltoztatni.
Emiatt sem kell aggódni, ha nem kísé­
rik más tünetek vagy nem válik állan­
dóvá. Ebben az esetben ellenőriztessük
az orvossal.
A LÉLEGZET VISSZATARTÁSA
„Mostanában a kisfiam rászokott
arra, hogy a sírási rohamok
idején visszatartsa a lélegzetét.
Ma olyan sokáig nem vett levegőt,
hogy végül elájult. Veszélyes
lehet ez?”
Amikor a gyerek visszatartja a lélegzetét,
elsősorban a szülő szenved. A felnőtt, aki
ezen a megpróbáltatáson keresztülmegy,
valószínűleg órákig reszketni fog, ám egy
levegő-visszatartási rohamban elkékülő
és elájuló baba gyorsan és teljesen felépül,
amint az automatikus légzési mechaniz­
musok működésbe lépnek, és a légzése
megindul.
Az ilyen rohamokat általában mé­
reg, ingerültség vagy fájdalom váltja ki.
A sírás nem csillapul, hanem hisztéri­
kussá válik, a baba egyre szaporábban
lélegzik, majd a légzés elakad. Enyhébb
esetben az ajkak elkékülnek, súlyosabb
esetekben a baba egész teste elkékül, és
elveszti az eszméletét. Eszméletlen álla­
potban a teste megmerevedhet vagy
összerándulhat. A roham általában nem
tart tovább egy percnél - ennyi idő alatt
nem léphet fel agyi károsodás.
ö t kisgyerek közül egynél fordul elő
ilyen lélegzet-visszatartási roham. Egye-
460
A BABA SZOCIÁLIS JÁTÉKTERE
Most, hogy a gyereknek már több szóra­
koztatás kell, mint amit egyedül az any­
ja nyújtani tud neki, érdemes elmenni
vele egy játszókörbe: itt megkaphatja azt
a többletingert, amire vágyik. Egy ilyen
közösség nem csak a babának előnyös:
a mamának még több haszonnal jár, mint
a babának. A játszócsoport előnyei:
Felnőtt beszéd. A gyerek gügyögése
valószínűleg a legédesebb hang az anyu­
ka füleinek, de a (főleg a gyerekkel ott­
hon maradó) szülők többsége vágyódik
a felnőtt-társalgásra. A más szülőkkel va­
ló rendszeres találkozás megadja a lehető­
séget, hogy az ember egész mondatok­
ban beszéljen, és úgy beszéljenek hozzá.
Szórakozás a babának. Ez túl korai
időszak a gyerek szocializálódásában,
csoportos játékot még nem lehet elvárni
tőle, viszont az első év végére a legtöbb
baba már képes bizonyos típusú, értel­
mes kommunikációra a kortársakkal -
általában párhuzamos játék (egymás mel­
letti játék) formájában. Jelentős szórakoz­
tatási értéke van a baba számára annak is,
ha csak lát más babákat játszani, és - ha
a játszócsoport másnak az otthonában
van - új, izgalmas játékokat próbálhat ki.
Barátságok kialakítása. Ez szülőre és
gyerekre is áll. Ha a játszókör sikeres,
a gyereknek lehetősége van ugyanazok­
kal a gyerekekkel barátkozni éveken ke­
resztül. A játszócsoportban kötött barát­
ságok tovább folytatódhatnak közös já­
tékdélutánok formájában még az után is,
hogy az iskola és egyéb kötelezettségek
ritkítják az eredeti csoport rendszeres
összejöveteleit. Ha a játszócsoport a kö­
zeli szomszédságból alakul ki, sok gye­
rek ugyanabba az iskolai osztályba fog
kerülni, így a mi gyerekünket családias­
ság fogadja majd, és vigaszt nyújt az is­
kola első napjaiban. De számunkra is
üdvös lehet kialakítani hasonló gon­
dolkodású barátok teljesen új körét,
főleg ha a régi baráti kör tagjai még nem
léptek be a szülői lét korszakába.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Ötletek és információk. Ha új gye­
rekorvost keresünk, vagy nem tudjuk
eldönteni, mikor és hogyan válasszuk
el a gyereket, valószínűleg találunk va­
lakit a csoportban, aki tanácsot tud ad­
ni, vagy van valamilyen javaslata.
A beavatottak támogatása. A más szü­
lőkkel való rendszeres találkozás meg­
erősíti a tudatot, hogy nem mi vagyunk
az egyetlenek, a) akinek a gyereke nem
alszik, b) akinek nincs ideje egy kis bi­
zalmas együttlétre a párjával, c) akinek
a munkája, állása miatt lelkifurdalása
van, d) akinek a lakását ellepik a porci­
cák; vagy e) mindez együtt.
Sokféleképpen lehet találni játszókört.
Kérdezősködjünk, keressünk Úyen hirde­
téseket a közeli üzletekben, a helyi könyv­
tárban, közösségi házban, kórházban,
az orvos rendelőjében vagy internetes fó­
rumokon.
Ha mi magunk szeretnénk (néhány
baráttal egyetemben) saját játszókört el­
indítani, a következőket kell megfontolni:
♦ Milyen korú gyerekek lesznek jelen?
Nem kell minden gyereknek egyidősnek
lenni, de jobb, ha csak néhány hónapos
a különbség, mint ha egyéves vagy még
nagyobb. így ugyanazokkal a játékokkal
tudnak játszani, és nagyjából azonos szin­
ten teremtenek kapcsolatot egymással.
♦ Milyen gyakran fog a csoport találkoz­
ni - hetente, kétszer egy héten, minden
második héten?
♦ Milyen nap és milyen időpont a legal­
kalmasabb a magunk és a többi szülő
számára? Ha egyszer kialakítottuk az
időrendet, próbáljunk meg ragaszkodni
hozzá, amennyire csak lehet. A követke­
zetesség a sikeres játszókor egyik sarka­
latos pontja. A délutáni alvás időpontja
és a nehéz időszakok (például a késő dél­
után) kerülendők.
A tizedik h ó n ap
+ Hol fog a csoport találkozni? Az egyik
szülő otthonában, vagy felváltva, min­
dig másnál? A helyi parkban vagy a kö­
zösségi házban? A hely cserélgetése a cso­
port baba tagjai számára biztosítja a vál­
tozatosságot, a vendéglátással járó fele­
lősség egyenlően oszlik meg a felnőtt
tagok között. A változatosság azt is je­
lenti, hogy a gyerekeknek lehetőségük
lesz sok különböző játékkal játszani.
A helyszín áthelyezése egy játszótérre
vagy parkba szép idő esetén (vagy kö­
zösségi házba, ha nem jó az idő) kelle­
mes változatosságot nyújt minden érin­
tett fél számára.
♦A résztvevők száma: Korlátozzuk, hogy
hány szülő és baba jöhet! Túl sok szülő
és gyerek (mondjuk, tizenöt baba) je­
lenléte túl nyüzsgővé teheti a játszó­
kört; túl kevés (két-három baba) túl
kevés ingert nyújt. (Nem minden tag
jelenik meg minden csoporttalálkozón
meghűlés, orvosi vizsgálatok vagy más
egyeztetési nehézségek miatt.)
♦ Lesz-e élet-ital? Egyedül a vendéglátó
házigazdák legyenek-e felelősek érte? Ha
van olyan gyerek a csoportban, akinek
valamilyen ételallergiája van, azt tekin­
tetbe kell venni. Legyenek-e szabályok
a cukros ételekre és italokra vonatko­
zóan, vagy bízzuk a vendéglátást a házi­
gazdák ítéletére?
♦ A játszócsoport szülő-gyerek játékok­
ra épüljön-e, vagy a gyerekek számára
legyen játék, a felnőttek számára társa­
sági esemény? Gondoljunk arra is, hogy
a szülőknek bizonyára sok időt kell eltöl-
teniük a békefenntartással addig, amíg a
gyerekek nem elég idősek ahhoz (mond­
juk, három- vagy négyévesek), hogy ma­
gukban is eljátsszanak hosszabb ideig.
♦ Határozzunk-e meg irányelveket a fe­
gyelmezésre és a viselkedésbeli elvárások­
ra? Valószínűleg abban érdemes megál­
lapodni, hogy a szülők csak a saját cse­
metéjük fegyelmezéséért felelősek.
461
Amint eldöntöttük a játszócsoport mű­
ködési feltételeit, kezdődhet a csoport
szervezése. Terjesszük el a hírt a barátok
és a szomszédok között, osztogassunk is­
mertetőket, hirdessünk a helyi újságban
vagy a szülők magazinjában, ismerked­
jünk szülőkkel a játszótéren. Ha már
van néhány érdeklődő szülő, el is kezd­
hetünk játszani (később még csatlakoz­
hatnak új tagok).
Az előnyök mellett azért veszélyei is
lehetnek egy játszócsoporthoz való csat­
lakozásnak vagy ilyen kör elindításának.
Először, más egykorú kisbabák láttán
esetleg feleslegesen aggódni kezdünk,
hogy vajon a saját gyerekünk a többiek­
hez képest hogyan fejlődik. (A megol­
dás: ne felejtsük el, ismételgessük ma­
gunkban gyakran, hogy a gyerekek testi,
verbális és szociális fejlődésében a nor­
mális tartomány nagyon széles.) Másod­
szor, nagy a valószínűsége, hogy a gyerek
legalább annyi kórokozón fog osztozni
a többi csoporttaggal, ahány játékszeren.
(Nem kell izgulni, ez a kisgyerekkori cso­
portos tevékenységek elkerülhetetlen
következménye, valószínűleg a gyerek
kevesebbet fog betegeskedni később.
Valamennyire segíthet, ha a társaság alap-
szabályzatában rögzítjük a „beteg gye­
rek maradjon otthon” elvet.) Egy má­
sik lehetséges veszély, hogy akaratlanul
is társadalmi nyomást gyakorlunk a
gyerekre. A játszócsoportnak örömnek
kell lenni, és nem nyomasztó feladat­
nak. Jó, ha a gyerek szeretne részt venni
benne, de ha nem, ne erőltessük.
Egy játszócsoport tagjának vagy
kezdeményezőjének lenni sok előnnyel
járhat, de semmi esetre sem követelmény
az első években. A gyerek élvezi, hogy
más babákkal játszhat. Ha elegendő él­
ményt kapunk játszócsoport nélkül is,
ha dolgozunk, és nem tudunk ilyesmi­
re időt szakítani, ha nem szeretjük a
tervezett, csoportos élményeket, ha­
nem jobban kedveljük az alkalmi szü-
lő-gyerek összejöveteleket, ne érezzük
kötelességünknek a játszócsoport láto­
gatását.
462
seknél alkalmanként, másoknál naponta
egy-kétszer. A lélegzet-visszatartás leg­
gyakrabban hat hónapos és négyéves kor
között jelentkezik, de esetenként koráb­
ban is kezdődhet, illetve tovább tarthat.
A lélegzet-visszatartási rohamot úgy
lehet megkülönböztetni az epilepsziától
(semmiféle kapcsolatban nem állnak),
hogy sírás előzi meg, majd a baba elkékül
és elájul, mielőtt megmerevedne vagy
rángatózna. Az epilepsziánál általában
nincs kiváltó tényező, és a gyerek nem
kékül el a roham előtt.
Kezelés nem szükséges az olyan gye­
reknek, aki a lélegzetelakadási rohamnál
elájul. Bár az állapotra a múló éveken
kívül nem létezik biztos gyógymód, meg
lehet próbálni útját állni annak a hisz­
tériának, amely végül a rohamhoz vezet.
♦ Pihenjen a baba eleget. A fáradt és túl
sok ingert magához vett baba sokkal fo­
gékonyabb a hisztériára, mint a kipihent.
♦ Válogassuk meg, hogy miért érdemes
harcolni. A túl sok tiltás frusztrációt okoz
a babának.
♦ Próbáljuk meg lecsitítani a babát ze­
nével, játékszerekkel vagy más elterelő
hadműveletekkel, mielőtt hisztériás álla­
potba kerülne (de ne étellel, amely egy
másik rossz szokást alakít ki).
♦ Próbáljuk meg lehetőség szerint csök­
kenteni a feszültséget a baba körül - a sa­
játunkat és mindenki másét.
♦ Higgadtan reagáljunk az ilyen roha­
mokra, az aggódás tovább ronthat a hely­
zeten.
♦ Ne adjuk be a derekunkat az ilyen ro­
ham után. Ha a baba látja, hogy bármit
elérhet csupán azzal, hogy visszatartja a
lélegzetét, gyakrabban fogja ismételni
ezt a produkciót, főleg ha már manipu­
lációkra képes tipegő lesz.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Egyes kutatások szerint a lélegzet-
visszatartási rohamok vaskiegészítőkkel
megszüntethetők. Beszéljük meg az or­
vossal, vajon járható-e ez a kezelési út
a gyerek számára.
Ha a lélegzetelakadási rohamok súlyosak,
egy percnél tovább tartanak, nem társul­
nak sírással vagy nem köthetők fájdalom­
hoz vagy ingerültséghez, vagy bármilyen
egyéb okból aggodalmat okoznak, az első
adandó alkalommal beszéljünk az orvossal.
CSOPORTOS OKTATÁS
„Olyan sok hirdetést látok,
amelyben babák oktatását
ajánlják, hogy úgy érzem,
megfosztom a gyerekemet
valamitől, ha nem íratom be őt
legalább egy ilyen csoportba. *
Még tizenkét évnyi tanulás áll a gyerek
előtt (vagy tizenhat, ha az óvodás éve­
ket is beleszámoljuk, és még több, ha az
egyetemet is számításba vesszük), egyál­
talán nem sürgős beíratni sehova. A kis­
babák amúgy sem utasításokból tanulnak
(főleg nem szóbeli utasításokból), hanem
sokkal inkább tapasztalatokból, amelye­
ket felnőttsegítséggel maguk szereznek
meg, amikor találomra felfedezik a vilá­
got. Az előre meghatározott módon, idő­
ben, helyen és ütemben elvárt tanulás
lelohaszthatja a gyerek természetes tanu­
lási vágyát és új tapasztalatok iránti lel­
kesedését, pedig legjobban az segíti a
tanulást. Túl korán túl sok megtervezett
tevékenységtől és csoportos tanulástól a
gyerek kiég, mire megkezdi az igazi iskolát.
A kisbabának biztosan nincs rá szük­
sége, hogy művészeti, zenei vagy úszás­
leckéket vegyen, és akkor sem fog sem­
miről lemaradni, ha ő az egyetlen baba
a környéken, aki nem jár sem m ilyen
szakkörre. (Lehet, hogy ő lesz az a baba
a környéken, aki később a legjobban fog­
ja élvezni az efféle tevékenységet - egysze­
rűen azért, mert nem kényszerítették ra
A TI ZEDI K H Ó NA P
élete ilyen korai szakaszában.) Nem fon­
tos tehát, de azért lehet előnye egy ilyen
babák számára szervezett csoportos tevé­
kenységnek. Mindenekelőtt kellemes
lehet a gyereknek, ha más gyerekek mel­
lett játszhat - bár velük együtt játszani
valószínűleg még nem képes - , megis­
merkedhet és együtt lehet más felnőt­
tekkel. Az anya számára még vonzóbb
az a lehetőség, hogy más szülőkkel be­
szélgethet, megoszthatja a gondokat és
a tapasztalatokat, és új ötleteket gyűjthet
a gyerekjátékokhoz.
Több mód is van arra, hogy a gyerek
kihasználja a csoport előnyeit - a túl ko­
rai szervezett oktatás hátrányai nélkül.
♦ Vigyük el egy közeli játszótérre. A gye­
rekhintát, a kis csúszdát és a homoko­
zót akkor is élvezni fogja, ha még nem
tud járni, és örülni fog más gyerekek
látványának.
♦ Kezdeményezzünk játszócsoportot, vagy
csatlakozzunk egy meglévőhöz. Ha nem
ismerünk olyan embereket, akiknek a mi
gyerekünkkel azonos korú babája van,
tűzzünk ki hirdetést a gyerekorvos ren­
delőjében vagy a szupermarketben, hir­
dessünk a helyi magazinban. A játszó­
csoportok, amelyek általában hetente
egyszer találkoznak valamelyik szülő
otthonában vagy a játszótéren, gyakran
nagyon közvetlen hangulatúak, és nagy­
szerű bevezetőt kínálnak a csoportos te­
vékenységekhez (lásd a keretes szöveget
a 460. oldalon).
♦ Vonjuk be a gyereket valamilyen, kis­
babák számára szervezett kötetlen te­
vékenységbe, zenei, művészeti vagy
mozgáscsoportba a 315. oldalon lévő
Útmutatók alapján. De csak olyan cso­
portban vegyen részt a kisbaba vagy a
tipegő, ahol a játék az elsődleges, és nem
a tanulás.
463
CEPŐ AZ ELSŐ LÉPÉSEKHEZ
yyA kisbabánk csak most teszi meg
az első lépéseit. Milyen cipőre
van szükségef"
Az újonnan elsajátított járáshoz a legjobb
cipő, ha egyáltalán nem hord a baba ci­
pőt. A szakértők egyetértenek abban,
hogy a láb a kézhez hasonlóan akkor fej­
lődik a legjobban, ha csupaszon van, és
korlátozás nélkül mozoghat. A mezítláb
járás fejleszti a láb boltozatát, erősíti a
sarkot. Meleg időben a babának kesz­
tyűre sincs szüksége, és cipőt sem kell
adni rá, ha nincs hideg és házon belül
van, vagy a szabadban, de biztonságos
talajon. Az egyenetlen talajon, például
homokon járás is jót tesz a lábnak, mi­
vel megdolgoztatja az izmokat.
A biztonság és a higiénia kedvéért
(bizonyára nem akarjuk, hogy a baba
üvegcserépbe vagy kutyapiszokba lépjen),
valamint a megjelenés kedvéért a legtöbb
kirándulásra és különleges eseményre
persze cipőre van szükség. (Hogy festene
egy alkalmi öltözék lakktopán nélkül
vagy egy csinos matrózöltözet elegáns,
betétes cipő nélkül?) Olyan cipőt vá­
lasszunk, amely minden tekintetben a
mezítlábas formához áll a legközelebb,
a következő tippek figyelembevételével:
Hajlékony talp. Azok a cipők akadá­
lyozzák a legkevésbé a láb természetes
mozgását, amelyek a lábujjak mozgását
követve viszonylag könnyen hajlanak.
A legjobb, ha bőr- vagy gumitalpú cipőt
keresünk, amely rugalmas. Sok orvos
gumitalpú edzőcipőt ajánl a hajlékony­
ságáért, mások szerint a hagyományos
kiscipők elasztikusabbak, és a babák ke­
vésbé botlanak el bennük. Döntés előtt
kérjük ki az orvos tanácsát, és vizsgáljuk
meg az üzletben kapható cipőkínálatot.
Félcipő. Bár a magas szárú cipők job­
ban megtartják a lábat, mint a félcipők,
egyes szakértők szerint merevségük aka­
464
dályozza a boka mozgását. Nem jók olyan
babáknak, akik csak most tanulnak járni.
Légáteresztő és rugalmas felsőrész.
A lábnak ahhoz, hogy egészséges ma­
radjon, levegőt kell kapnia, és akadály­
talanul kell mozognia. A legtökélete­
sebb lélegzést és a legnagyobb mozgási
szabadságot a bőr-, szövet- vagy vászon­
cipők nyújtják. A műanyag vagy műbőr
cipők általában nem szellőznek megfe­
lelően, gyakran merevek, és a láb hajla­
mos izzadni az ilyen cipőkben. Kerüljük
el a „futócipőket” is, amelyeken széles
gumicsík van körben, mivel ezek szintén
fokozzák az izzadást. A műanyag vagy
gumi vízálló cipőt vagy csizmát csak ak­
kor használjuk, ha szükséges, és a lakás­
ban vegyük le a gyerekről.
Lapos, csúszásgátló talp. Egy járni
kezdő gyerek számára épp elég nehézség
az egyensúly megtartása csúszós cipő­
talppal való küzdelem nélkül is. Márpe­
dig a barázdált gumi- vagy műanyag talp
általában kevésbé csúszik, mint a sima,
barázdák nélküli bőrtalp. Ha egy más­
különben megfelelő cipő túl csúszós,
érdesítsük meg a talpát csiszolóvászon­
nal vagy néhány csík ragasztószalaggal.
Kemény kéreg. A cipő hátsó részének
(a sarok felett) nem puhának, hanem
keménynek kell lennie. Kedvező, ha a
felső széle párnázva van, a varrása puha,
és nincs kiugró pereme, mert az feltör­
heti a baba sarkát.
Ne legyen szűk. Jobb a nagyobb cipő,
mint a kisebb, de természetesen a helyes
méret a jó választás. A megfelelő cipő
sem nyújt a lábnak akkora szabadságot,
mint a mezítláb járás, ám a túl szoros
cipő semmilyen szabadságot nem en­
ged. Ha a cipőt vastag zoknival fogjuk
használni, vigyünk el egy párat a boltba
a vásárláshoz. Méressük meg a gyerek lá­
bát, és úgy próbáljuk fel (mindkét lábra)
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
a cipőt, hogy a baba teljes súlyával rajta
álljon. Amikor áll, a cipő felső részének
pontosan kell illeszkednie (járás közben
természetesen lehet mozgása), a sarok­
nak nem szabad minden lépésnél ki-be
csúszkálnia. Ahhoz, hogy a bőségét el­
lenőrizzük, csippentsük össze a felsőrész
anyagát a cipő legszélesebb pontján. Ha
egy picike anyag kerül az ujjaink közé,
alckor székében a cipő hibátlan; ha na­
gyobb darab, akkor a cipő bő, ha pedig
semennyi, akkor szűk. A hosszúság el­
lenőrzésére nyomjuk le hüvelykujjunk­
kal a baba lábujjai és a cipő vége közti
részt. Ha nincs több (vagy kevesebb)
hely 2 centinél, akkor a cipő elég hosszú.
A cipő sarkának passzentosnak kell len­
nie, de nem szorosnak. Ha a baba sarka
túl könnyen kicsúszik, a cipő túl nagy,
ha nyomja a sarkat, túl kicsi. Ha haszná­
latba vettük a cipőt, néhány hetenként
ellenőrizzük a méretét, mivel a kisbabák
nagyon gyorsan - néha hat héten, több­
nyire három hónapon belül - kinövik a
cipőt. Ha a lábujjak és a cipő felsőrésze
közti távolság fél centinél kisebbre zsu­
gorodik, gondolkodni lehet új cipő vásár­
lásán. Amikor levesszük a cipőt a gyerek
lábáról, és kivörösödött foltokat találunk
a lábujjánál vagy a sarkán, nyilvánvalóan
szorítja a cipő.
Hagyományos fazon. A szokatlan for­
ma - amilyen a cowboycsizma vagy a he­
gyes végű, alkalmi cipő - lehet, hogy di­
vatos, de megnyomoríthatja a növekvő
lábat. Megfelelőbb az olyan cipő, amely­
nek széles a rüsztje, az orra, és teljesen
lapos a sarka.
A tartósság nem kívánalom a kis gyerek­
cipőknél, mivel úgyis hamar (túlságosan
is hamar) kinövik. A gyerekcipők ma­
gas ára és rövid használati ideje miatt
nagy a kísértés, hogy a cipőket a kisebb
testvér örökölje, de ne engedjünk neki.
A cipők idomulnak a viselő lábához, es
egy olyan cipő, amelyet más hordott,
A TIZEDIK HÓ NA P
nem tesz jót a kis lábaknak. Csak azokkal
a (például alkalmi) cipőkkel tegyünk
kivételt, amelyeket alig hordtak, meg­
tartották az alakjukat, és nincs letapos­
va a sarokrészük.
A jó cipő elengedhetetlen tartozéka
a jó zokni. A cipőhöz hasonlóan illesz­
kedjen jól, és legyen olyan anyagból
(például pamutból), amely engedi leve­
gőzni a lábat. A túl nagy zokni gátol­
hatja a láb fejlődését, a túl hosszú berán­
cosodhat, izgathatja és feltörheti a lábat.
A rugalmas sztreccszoknik jól illeszked­
nek, de figyeljünk rá, hogy a baba mikor
növi ki őket, mikor kezdenek szorítani
- ezt pontosan jelzik a lábán lévő nyo­
mok. Érzékeny bőrű babák lábát kidör­
zsölheti az olyan zokni, melynek varrása
a lábujjak végére esik.
HAJÁPOLÁS
yyA kislányunk dús hajjal született,
ami meglehetősen kócos, és nehéz
kezelni**
Az a sok szülő, akinek a gyereke még
mindig kopasz, szívesen megbirkózna
ezzel a problémával. De tény: a fészke-
lődő, nem túl engedékeny baba rakon­
cátlan, vékony hajának rendben tartása
még egy fodrásznak sem könnyű fela­
dat. A dolgok valószínűleg rosszabbra
fordulnak (mielőtt majd minden szép és
jó lesz): egyes tipegők és óvodások szá­
mára minden hajmosás és kifésülés kész
kínszenvedés. Eltekintve a rövidre vágott
hajtól (ha a mama elég bátor, ez a leg­
jobb megoldás) a következő ötletekkel
érhető el a legtökéletesebb rendezettség
a legkevesebb küzdelem árán:
♦ Hajmosás előtt fésüljük ki a hajat, ne­
hogy még jobban összegubancolódjon.
♦ Használjunk sampon-hajkondicionáló
2 az 1-ben kiszerelést, vagy olyan sprayt,
amelyet nem kell kiöblíteni. Könnyeb­
ben ki lehet fésülni a hajat utána.
465
♦ A nedves haj kifésüléséhez használ­
junk széles fogú fésűt vagy olyan kefét,
amelynél a sörték végét műanyag fedi.
A sűrű fogú fésű töri a hajvéget, és job­
ban húzza a hajat.
♦ A kifésülést a hajvégtől kezdjük: erő­
sen fogjuk meg a hajat a tövénél, így
csökkenthetjük a baba fejbőrének hú­
zását és az ezzel járó fájdalmat.
♦ Ne használjunk hajszárítót a baba
hajához.
♦ Ne fonjuk be a baba haját szoros ló­
farokba vagy copfba, mivel ez kopasz
foltokat hagy vagy a haj elvékonyodhat
tőle. Ha mégis lófarkat vagy copfot ké­
szítünk, tartsuk lazán, és fogjuk össze
speciális védőcsatokkal vagy bevont sza­
lagokkal, ne pedig a szokásos gumigyű­
rűvel vagy hajcsattal, amely húzza és ká­
rosítja a hajat. Ne használjunk túl kicsi
csatokat vagy haj tűket, mert azok a gye­
rek fulladását okozhatják (lásd a 420. ol­
dalt). Lefektetés előtt vegyünk ki a ba­
ba hajából minden szalagot, csatot, tűt.
♦ Az egészségesebb hajnövekedés érde­
kében legalább kéthavonta vágjuk le a
haját (vagy vágassuk le olyan fodrásszal,
aki gyerekhaj vágására és türelemre spe­
cializálódott). Ha a frufru eléri a szem­
öldököt, vágjuk rövidebbre.
♦ A hajápolást akkorra időzítsük, ami­
kor a gyerek nem fáradt, nem éhes és
nem nyűgös. Mielőtt nekikezdünk, fog­
laljuk le egy játékszerrel - jó ötlet egy
hosszú hajú baba és egy fésű - , hogy el­
viselhetőbb legyen számára a művelet.
Esetleg ültessük le tükör elé, hogy néz­
hesse, amint szépül, és értékelhesse a
végeredményt: a gyerek mindjárt kész­
ségesebb lesz.
466
FÉLELMEK
ffA kisbabám szerette nézni, amikor
bekapcsoltam a porszívót De most
fél a porszívótól, és minden mástól
is, ami hangos zajt kelt.**
Ez azért van, mert okosodik. Amíg a ba­
ba fiatalabb volt, azért nem rémítették
meg a hangos zajok - legfeljebb egy pil­
lanatig megriadt tőlük - , mert nem fog­
ta fel annak a lehetőségét, hogy valami
veszély érheti. Ahogy gyarapodnak a vi­
lágról való ismeretei, úgy szaporodnak
a félelmei is.
Sok dolog van, ami bár a szülő szá­
mára ártalmatlan, a kisbabából ijedelmet
válthat ki: a porszívó zúgása, a robotgép
zakatolása, a kutya ugatása, a sziréna siví-
tása, a vécé öblítése, a fürdőkádból lefo­
lyó víz gurgulázása. Megrémülhet, ha egy
pulóvert áthúznak a fején, ha magasba
emelik (főleg ha már elkezdett mászni,
felállni vagy más módon kifejlődött a
mélységérzékelése), ha belepőttyantják a
fürdőbe, vagy váradanul megmozdul előt­
te egy felhúzós vagy mechanikus játékszer.
Valamikor minden baba átéli a félel­
met, de egyesek olyan gyorsan legyőzik,
hogy a szülők nem is veszik észre. Azok
a gyerekek, akik eleven, aktív környezet­
ben élnek, főleg ha idősebb testvér is van,
hajlamosabbak korábban átélni a félelme­
ket, és korábban meg is szabadulnak tőlük.
Előbb vagy utóbb a legtöbb gyerek
kinövi a késő kisbabakori és tipegőkori
félelmeket. Addig is segítsünk megküz­
deni a félelmeivel (amelyek a következő
évben még szaporodni is fognak) a kö­
vetkező módokon:
Ne kényszeresük. Erőszakkal közel vin­
ni a porszívóhoz nemcsak hogy nem segít,
hanem még fokozhatja is a félelmeit. Bár
ez a fóbia a szülő számára indokolatlan
lehet, a gyerek számára teljesen érthető.
Várni kell, hogy a maga módján, a ma­
ga idejében, amikor ő biztonságosnak
tartja, szembesüljön a zajos vadállattal.
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Ne tegyük nevetségessé. Ha kicsúfol­
juk a gyerek félelmeit, butának nevezzük
vagy nevetünk rajta, ezzel csak aláássuk
az önbizalmát és azt a képességét, hogy
megbirkózzon a félelmeivel. Vegyük ko­
molyan a félelmeit, mert ő is azt teszi.
Fogadjuk el együtt érzőén. Ha valósá­
gosnak fogadjuk el a baba félelmeit, és
szükség esetén vigasztalást nyújtunk, gyor­
sabban túl fog jutni rajtuk. Ha sírni kezd,
amikor bekapcsoljuk a porszívót (vagy le­
húzzuk a vécét, benyomjuk a robotgép
indítógombját), gyorsan kapjuk fel a ki­
csit, és vigasztalóan ölelgessük meg. Ne
vigyük azonban túlzásba az együttérzést,
mivel ezzel erősítjük azt az érzést, hogy
itt valóban van valami, amitől félni kell.
Legyünk megnyugtatóak és segítoek,
majd építsük az önbizalmát és a kész­
ségeit. Bár együtt kell éreznünk a félel­
meivel, a végső cél az, hogy legyőzze őket.
Ez csak egyetlen módon érhető el: ha
megismerkedik azokkal a dolgokkal, ame­
lyektől fél, megtanulja, hogy mire valók,
hogyan működnek, és rájön, hogy vala­
mennyire befolyást tud gyakorolni rájuk.
Hagyjuk, hogy megérintse a porszívót,
vagy játsszon vele, amikor ki van kap­
csolva és ki van húzva az aljzatból. Va­
lószínűleg legalább annyira le lesz nyű­
gözve a géptől, mint amennyire fél tőle.
Amikor már kényelmesen eljátszik
a porszívóval kikapcsolt állapotban, kap­
csoljuk be a gépet, és kezdjünk porszí­
vózni, a másik kezünkkel pedig fogjuk
bátorítóan, erősen a kisgyerek kezét -
persze csak akkor, ha nem izgatja fel túl­
ságosan. Majd mutassuk meg neki, hogy
egy kis segítséggel hogyan tudja ő maga
is bekapcsolni a porszívót. Ha a vécéöblí­
téstől fél, adjunk neki egy darab papírt,
hogy dobja bele a vécébe, és biztassuk,
hogy maga húzza le a vécét —mármint
akkor, ha úgy érzi, készen áll rá. Ha a
kádlefolyótól fél, engedjük neki nézni a
víz lefolyását biztonságos távolságból,
a tizedik hónap
teljesen felöltözve, és ha szükséges, a ma­
ma karjaiból. Ha a kutyák ijesztgetik,
próbáljunk meg játszani egy kutyával,
miközben a baba távolból, biztonságos
helyről, esetlen a papája öléből nézi. Ha
Tudnunk kell
A FEGYELMEZÉS KEZDETE
Nagyon örültünk, amikor a babának
először sikerült felállnia, és büszkén él­
jeneztünk a partvonalról, amikor a csú­
szásból végül mászás lett. De mit is ünne­
peltünk? Az új mozgásképességgel együtt
arra is képessé vált a gyerek, hogy mint
Dennis, a komisz, bajba kerüljön.
Ügyesen kikapcsolja a tévét, diadalitta­
san lerántja az étkezőasztalról az asztal­
terítőt (a rajta lévő gyümölcsöstállal),
vidáman legombolyít egy egész tekercs
vécépapírt, szorgalmasan a földre ürítge-
ti a fiókok, szekrények és könyvespolcok
tartalmát. Korábban csak egy biztos hely­
re kellett tennünk a babát, és már meg is
óvtuk őt meg a házat minden sérüléstől.
Most vége a paradicsomi állapotoknak.
Első alkalommal valószínűleg nem
leszünk büszkék csemeténk tetteire, ha­
nem inkább dühbe gurulunk. És ez az
az alkalom, amikor valószínűleg felmerül
a fegyelmezés kérdése is. Az időzítés meg­
felelő. Ha gyerek fegyelmezését tíz hóna­
pos kornál sokkal később kezdjük, nehe­
zebb lesz a feladat; ha pedig korábban,
az emlékezőtehetségének kialakulása
előtt próbálkozunk vele, reménytelen.
Miért kell fegyelmezni a babát? Elő­
ször is, meg kell tanítanunk a jó és a
rossz fogalmára. Bár még sokáig eltart,
amíg a gyerek a leckét a magáévá teszi,
itt az ideje, hogy példával és útmutatás­
sal megkülönböztessük a jót a rossztól.
Másodszor, itt az idő, hogy az önfegye­
lem csíráját elültessük a gyerekben. Egy
ideig még hiábavalónak tűnik a fára­
dozásunk, de nem szabad feladni, mert
467
végül hajlandó közelebb menni egy ku­
tyához, bátorítsuk (a kezét szilárdan fog­
va), hogy simogassa meg a kutyát, persze
csak akkor, ha tudjuk, hogy szelíd, és nem
fog odakapni.
önfegyelem nélkül nem lehet boldogul­
ni az életben. Harmadszor, meg kell taní­
tani tiszteletben tartani mások jogait és
érzéseit, mert a normálisan énközpontú
babából és tipegőből csak így válhat érzé­
keny, figyelmes gyerek és felnőtt. És vé­
gül azért van szükség fegyelmezésre, hogy
megóvjuk a babát, az otthonunkat és a
család egészségét most és a következő,
csínytevésekkel teli hónapokban.
A gyerek fegyelmezésénél érdemes
a következőkre figyelni:
♦ Bár a fegyelmezés fogalma sokak fe­
jében a büntetéssel kapcsolódik össze,
sokkal több köze van a tanításhoz.
♦ Minden gyerek más, a családok is kü­
lönbözőek, és nincs két egyforma hely­
zet sem. De vannak általános viselkedési
szabályok, amelyek mindenkire, minden­
kor érvényesek.
♦ Amíg a kisgyerek nem érti, hogy mi
biztonságos és mi nem, hogy milyen cse­
lekedetek elfogadhatóak és melyek nem,
addig a szülők a felelősek a környezet
biztonságáért, valamint a saját és mások
javainak megóvásáért.
♦ A szülői szeretet megvonása a gyerek
önbecsülését ássa alá. Fontos, hogy a gye­
rek tudja, hogy feltétel nélkül szeretik
őt, még ha a viselkedését helytelenítik is.
♦ A leghatékonyabb fegyelmezés se nem
hajthatatlanul merev, se nem túlságosan
468
engedékeny. A teljes mértékben a szülői
tekintélyen, és nem az önfegyelem ki­
alakulásának elősegítésén alapuló, szigo­
rú nevelés általában olyan gyereket ered­
ményez, aki feltétel nélkül engedelmes
a szüleinek, de kiszámíthatatlan, ha ki­
kerül a szülő vagy más felnőtt ellenőrzé­
se alól. A túlságosan engedékeny szülők
gyerekei viszont neveletlenek maradnak,
és nem fognak boldogulni a világban.
Az elkényeztetett gyerekek gyakran ön-
zőek, gorombák és kellemetlenek, gyor­
san vitába keverednek, és rosszul alkal­
mazkodnak.
A gyerek egyik nevelési véglet esetén
sem érzi, hogy szeretik. A szigorú szülők
durvának és szeretettelennek, az enge­
dékeny szülők pedig olyanoknak tűnnek,
mintha nem törődnének a gyerekkel.
A sikeres nevelési elveket valló szülők va­
lahol a két véglet között tevékenykednek,
tisztességes szabályokat állítanak fel, ame­
lyeket keményen, de szeretettel betartat­
nak. Ez nem jelenti azt, hogy a fegyel­
mezési stílusok nem különbözhetnek.
Egyes szülők egyszerűen rugalmasabbak,
mások merevebbek. Ez rendben van ad­
dig, amíg nem esünk végletekbe.
A hatékony nevelés mindig egyénre
szabott. Ha több gyerekünk van, bizo­
nyára már a megszületésüktől kezdve
észrevettünk különbségeket a személyi­
ségükben. Az ilyen eltérések a hatékony
fegyelmezés lehetőségeit is befolyásolják.
Az egyik gyerek például egy szelíd fel­
szólítás után abbahagyja a dugaszolóaljzat
macerálását. Mások rá se hederítenek a
figyelmeztetésünkre addig, amíg a hatá­
rozottságot - vagy esedeg a félelmet - meg
nem érzik a szülő hangjában. A harma­
dikat erővel el kell távolítani a veszély-
forrástól. Fegyelmezési stílusunkat min-
dig a gyerekhez igazítsuk.
♦ Megváltozott körülmények között a
gyerek máshogy reagálhat a fegyelme­
zésre. Az a gyerek, akinél általában erős
dorgálásra van szükség, összeroppanhat,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
ha olyankor szidják meg, amikor fáradt
vagy jön a foga. Ha szükségét látjuk, vál­
toztassunk a módszeren, a gyerek aktuá­
lis állapotának megfelelően.
♦ A gyerekeknek szükségük van szabá­
lyokra. Ha elvesztik a felügyeletet, gyak­
ran nem képesek úrrá lenni az ösztönei­
ken, és megijednek. Megnyugtató kötelé­
ket jelent, ha a szülők olyan tisztességes,
az életkorhoz igazodó szabályokat állíta­
nak fel - és követelnek meg és szerető,
következetes módon - , amelyek bizton­
ságot adnak a gyereknek, és állhatatos­
ságra tanítják, amíg növekvő felfedező
kedvvel birtokba veszi a világot. Ha eze­
ket a szabályokat fellazítjuk azon az ala­
pon, hogy „ő csak egy kisbaba”, nem va­
gyunk tisztességek sem a gyerekkel, sem
azokkal, akiknek a jogait sérti. A zsenge
kor - legalábbis tíz hónap után - már
nem jogosít fel arra, hogy a gyerek húz­
za a testvére haját vagy széttépje a ma­
ma újságját, mielőtt elolvashatta volna.
A majdani, kétéves kori lázadások csilla­
pításában sokat segít, ha már most előre­
látóan arra okítjuk a babát, hogy korlátok
között kell élni. A fegyelem a társadalmi
életben való boldoguláshoz is nélkülöz­
hetetlen, hiszen szabályok vesznek körül
az iskolában, a munkahelyen - és a já­
tékban.
A korlátok felállítása részben a szü­
lőn múlik. Egyes otthonokban kardi­
nális kérdés, hogy nem szabad cipőben
ledőlni a díványra és nem szabad enni a
nappaliban. Másoknál tilos a mama vagy
a papa íróasztalát megközelíteni. A leg­
több családban alapvető elvárás az ál­
talános udvariasság és néhány egyszerű
illemszabály betartása („kérem” és „kö­
szönöm”, mások érzéseinek tisztelete).
Körültekintéssel állítsuk fel a követendő
szabályokat, de korlátozzuk a számukat.
Ha túl sok szabállyal vesszük körül, akkor
nem hagyunk lehetőséget a babának,
hogy tanuljon saját próbálkozásaiból és
hibáiból.
A TIZEDIK HÓ NA P
A szabályok felállításánál - és betar­
tatásánál - ne feledkezzünk meg a gye­
rek koráról. Egy háromévestől ésszerűen
elvárható, hogy kéremet és köszönömöt
mondjon, vagy helyére tegye a játékait,
ugyanezt viszont nem érdemes elvárni
egy egyévestől. Biztos kudarchoz vezet,
ha többet várunk el, mint amire a gye­
rek képes.
Természetesen sokkal könnyebb be­
szélni a korlátok felállításáról és betarta­
tásáról, mint mindezt véghezvinni. Nagy
a kísértés, hogy meghátráljon az ember,
amikor az imádni való csöppség huncut
mosollyal válaszol a tiltásra, vagy amikor
a tündéri kis mimózalélek könnyekben
tör ki a hallatán. Erősítsük meg magun­
kat, és gondoljunk arra, hogy a gyerek
érdekében cselekszünk. Most talán nem
tűnik létfontosságúnak, hogy a gyerek ne
vigyen be ropogtatnivalót a nappaliba,
de ha nem tanulja meg a fegyelmet,
később sokkal nehezebb lesz a szabályok­
hoz alkalmazkodnia. Lesznek még továb­
bi tiltakozások, de a gyerek fokozatosan,
egyre tárgyilagosabban elfogadja majd a
szabályokat.
♦ A csínytevő baba nem „rossz”. Kisba­
bák és tipegők nem képesek a jó és a
rossz megkülönböztetésére, így a csele­
kedeteik sem tekinthetők rosszaságnak.
Kísérletezéssel, az okok és okozatok meg­
figyelésével, és a felnőttek reakcióinak
tesztelésével ismerik meg a világot. Mi
történik, ha felfordítok egy pohár gyü­
mölcslevet? Megtörténik újra? És megint?
Vajon mi van a konyhafiók belsejében,
és mi történik, ha mindent kipakolok
onnan? Mit szól a mami?
Ha folyton azt ismételgetjük a gye­
teknek, hogy ő rossz, azzal károsítjuk az
énképét, gátoljuk önbizalmának kialaku­
lását és eredményes fejlődését. Az a gye­
tek, aki újra meg újra azt hallja: „Rossz
kisfiú (kislány) vagy!”, később, az évek
folyamán lehet, hogy valóban rossz lesz.
(»Ha azt mondják, hogy rossz vagyok,
469
akkor biztosan igaz is.”) A baba cseleke­
deteit bíráljuk, és ne a babát. (Mondjuk
azt: „Harapni nem szabad!”, és ne azt,
hogy: „Rossz vagy!”)
♦ Nagyon fontos a következetesség. Ha
felállítottunk néhány, a gyerek életkorá­
nak megfelelő szabályt, tartsuk is be kö­
vetkezetesen. Semmi sem elbizonytala-
nítóbb a kisgyerek számára, mint azok a
szabályok, amelyek csak időnként érvé­
nyesek, vagy amelyek attól függenek, hogy
a mama, a papa vagy a pótmama van-e
éppen szolgálatban. Ha cipőben tilos a dí­
ványra dőlni ma, de holnap szabad, vagy
ha a vacsora előtti kézmosás tegnap köte­
lező volt, de ma eltekintünk tőle, az egyet­
len tanulság az, hogy a világ zavaros, és a
szabályoknak nincs jelentőségük.
♦ Fontos, hogy végigcsináljuk. Ha csak
annyi időre tekintünk fel a könyvünkből,
amíg azt mondjuk a babának: „Nem”,
de arra már nem szánunk időt, hogy meg
is bizonyosodjunk róla, valóban abba-
hagyta-e a tévézsinór huzigálását, hatás­
talan a tiltás (és nem is biztonságos). Ha
cselekedeteinkkel nem nyomatékosig uk
szavainkat, a figyelmeztetés célt téveszt.
Ha az első „nem” hatástalan, azonnal
közbe kell lépni, főleg ilyen veszélyes hely­
zetben. Tegyük le a könyvet, kapjuk fel
a gyereket, és vigyük el a csábító tévé-
zsinórok közeléből, lehetőleg jó messzi­
re, például egy másik szobába. Majd te­
reljük el a baba figyelmét egyik kedvenc
játékával. A babák többsége hamar elfe­
lejti azt, ami kikerül a látóköréből, bár
egyesek megpróbálnak visszatérni a tett
színhelyére, és ilyenkor ismét be kell
avatkozni. A figyelemelterelés az olyan
babának is lehetőséget ad a tisztes vissza­
vonulásra, aki egyébként egyenesen fel­
pezsdül a „nem” szó hallatán.
♦ A kisbabáknak és a tipegőknek rövid
az emlékezete. Ne várjuk el, hogy rögtön
az első alkalommal megtanulja a leckét,
470
sőt készüljünk fel rá, hogy a helytelení­
tett cselekvést újra meg újra ismételni
fogja. Legyünk türelmesek, és álljunk
készen, hogy heteken keresztül unos-
untalan ismételgetni kell az efféle mon­
datokat: „Ne nyúlj a tévéhez!” vagy „Ne
edd meg a kutya ennivalóját!”, mielőtt
elmúlik az újdonság varázsa.
♦ A kisbabák kedvelik a „nem szabad”
játékot. A legtöbbjüknek ugyanúgy ki­
hívás a szülői tiltás kiprovokálása, mint
a lépcső megmászása vagy egy karika be-
leillesztése a megfelelő helyre. Bármeny­
nyire igyekszik is a gyerek, ne hagyjuk,
hogy a tiltás játékba vagy nevetésbe ful­
ladjon, különben a gyerek nem fog ko­
molyan venni.
♦ A túl sok tiltás azonban elveszti az ér­
telmét, és ellenkező hatást vált ki. Mi
magunk sem szeretnénk olyan világban
élni, ahol egy kérlelhetetlen diktátor az
úr, akinek a három legkedvesebb szava:
„Nem! Nem! Nem!”, így nem akarhat­
juk, hogy a gyerekünk ilyen világban él­
jen. A tiltásokat korlátozzuk azokra a
helyzetekre, amelyekben maga a baba
vagy más ember, vagy az otthonunk fo­
rog veszélyben. Nem érdemes mindenért
harcolni. Kevesebb tiltásra van szükség,
ha a gyerek számára biztonságos kör­
nyezetet alakítottunk ki otthon (lásd a
415. oldalt), ahol sok lehetőség van felfe­
dezésre biztonságos körülmények között.
♦ Minden egyes „nem” mellé tegyünk
egy „igent” is. Például: „Nem, apa köny­
vével nem játszhatsz, de ezt megnézhe­
ted.” Vagy: „Nem ürítheted ki a kuko-
ricapelyhes polcot, de kipakolhatod a
fazekakat és a lábosokat.” Ha a baba né­
hány dolgot már kirámolt a padlóra, nem
érdemes ezt mondani neki: „Ne nyúlj
azokhoz a papírokhoz a mami asztalán!”,
inkább így próbálkozzunk: „Azok a pa­
pírok a mami fiókjába valók. Nézzük
meg, vissza tudjuk-e tenni a papírokat,
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
és be tudjuk-e csukni a fiókot.” Ez a hely­
zetmentő akció pontosan közvetíti az üze­
netet anélkül, hogy a baba „rossznak”
érezné magát.
Ha nem nagy a tét, vagy ha utólag
vesszük észre, hogy hibát követtünk el,
hagyjuk, hogy a baba győzzön. Egy al­
kalmi győzelem segít feldolgozni a sok
csatavesztést, amit nap mint nap el kell
szenvednie.
♦ Hagyni kell, hogy a kisgyerek néha hi­
bákat kövessen el - és tanuljon belőlük.
Ha minden lehetséges eszközzel meg­
akadályozzuk, hogy hibázzon (például
mindig minden csecsebecsét elteszünk
előle), akkor kétségtelenül nem kell túl
gyakran tiltani, de elszalasztjuk a tanítás
lehetőségét is. Engedjünk teret a hibák­
nak, hogy a gyerek tanulni tudjon belő­
lük (de legyünk megfontoltak, tegyük a
gyerek számára biztonságossá a lakást, és
kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek
veszélyesek vagy túl sokba kerülhetnek).
♦ A helyreigazítás és a jutalmazás hatá­
sosabb, mint a büntetés. A büntetés ér­
téke eleve megkérdőjelezhető, ráadásul
kisgyerekeknél teljesen haszontalan, mi­
vel nem értik meg, miért büntetik őket.
Egy kisbaba a járókába való száműze­
tést nem tudja kapcsolatba hozni az ép­
pen kiborított sótartóval, nem érti, hogy
a cumisüveget azért nem kapja meg,
mert megütötte a testvérét. A helytelen
viselkedés büntetése helyett inkább
dicsérjük meg a babát, amikor jól viselke­
dik. A pozitív megerősítés és a jó viselke­
dés jutalmazása sokkal eredményesebb.
Építi az önbizalmat és további jó visel­
kedésre ösztökél. Ugyancsak hasznos az
a megközelítés, amely megtanítja a gye­
reket a tettei következményeire: helyes,
ha a csínytevő segít rendbe tenni a fel­
fordulást, feltörölni a kiömlött tejet,
felszedni a szétszórt konyharuhát, és oda­
adja a könyvet, hogy visszarakhassuk a
polcra.
A tizedik h ó n a p
+ Az indulat indulatot vált ki. Ha mérges
kirohanást engedünk meg magunknak,
amikor a gyerek eltöri a kedvenc kistá­
nyérunkat, mert azzal labdázott a sző­
nyegen, valószínűleg a gyerek is dühvei
fog reagálni, nem pedig megbánással.
Előbb csillapodjunk le, és csak aztán
szólítsuk meg a „bűnöst”. Ha visszanyer­
tünk a hidegvérünket, magyarázzuk
meg a babának, hogy amit csinált, hely­
telen volt, és azt is, hogy miért. („Ez nem
játékszer, ez a mama tányérkája volt.
Eltörted, és a mama most szomorú.”)
Akkor is így kell cselekedni, ha a gyerek
látszatra elengedi az intést a fiile mellett,
vagy már rég nem figyel oda.
Az erős felindulás pillanataiban pró­
báljunk meg arra gondolni (nem lesz
mindig könnyű), hogy hosszú távú cé­
lunk a helyes viselkedési szabályok rög­
zítése; a sikoltozás vagy a verés helytelen
viselkedési minta, rossz példa arra, hogy
miként kell fellépni, amikor mérgesek
vagyunk.
Ne aggódjunk, ha néha-néha nem
tudjuk megfékezni az indulatainkat.
Minden ember követ el hibát, minden­
kinek vannak gyenge pillanatai, a gye­
reknek ezt is meg kell tanulnia. Ha ki­
rohanásaink viszonylag ritkák, és képe­
sek vagyunk hamar úrrá lenni rajtuk,
akkor ezek nem homályosítják el szülői
erényeinket. Ha ilyesmi előfordult, kér­
jünk bocsánatot: „Sajnálom, hogy rád
kiabáltam, de nagyon mérges voltam.”
Öleljük meg, és tegyük hozzá: „Szeret­
lek.” Az ilyen helyzet nemcsak megnyug­
tató, hanem azt is a baba tudomására
hozza, hogy néha lehetünk mérgesek
olyanokra is, akiket szeretünk, és az ilyen
érzések teljesen normálisak.
♦ Nevelni nevetéssel is lehet. Semmi sem
könnyíti meg jobban az életet, mint a
humor, és a nevetés meglepően hatásos
nevelési eszköz. Bőséggel folyamodjunk
hozzá olyan helyzetekben, amelyek kü­
lönben kétségbeesésbe kergetnének,
471
például amikor a baba nem engedi, hogy
ráadjuk a téli kezeslábast. Ilyenkor nem
kell kilátástalan vitába keveredni a tilta­
kozás éles sikolyaitól kísérve, hanem ve­
gyük elejét a hisztériának és a harcnak
néhány meglepő csacsisággal. Mondjuk
azt például, hogy jó, akkor a kutya veszi
fel a kezeslábast (vagy a macska, a hajas
baba, a mama), és tegyünk úgy, mintha
rájuk adnánk. Az ötlet képtelensége
valószínűleg egy időre eltereli a baba fi­
gyelmét, és a tiltakozása nélkül végre le­
het hajtani az eredeti tervet.
A humort számtalan nevelési hely­
zetben ki lehet használni. Egy-egy vitás
kérdést úgy is meg lehet oldani, hogy
kutyának vagy oroszlánnak, játék űrha­
jósnak vagy a gyerek bármely más ked­
vencének tettetjük magunkat. Népsze­
rűtlen műveleteket csacska dalkísérettel
hajthatunk végre („így mossuk az arcun­
kat, arcunkat”). A rettegett pelenkázó-
asztalhoz fejjel lefelé cipeljük a babát
(óvatosan); grimaszokat vágunk a tükör­
be ahelyett, hogy egyre reményvesztet­
tebben próbálnánk lebeszélni a sírásról.
Jó tanács: ne vegyük egymást túlságosan
komolyan, a lazaság napfényt hoz az
életbe, ami a néha zivataros második év
közeledtével egyre fontosabb lesz. Veszé­
lyes helyzetben azonban őrizzük meg a
komolyságunkat; egyetlen mosoly is alá­
áshatja annak a leckének a hatását, ame­
lyet meg szeretnénk tanítani.
♦ A véletlen balesetek más elbírálás alá
esnek, mint a szándékos rosszaság. Ne
feledjük, mindenki hibázhat, de a kis­
babák érzelmi, fizikai és szellemi éret­
lenségük miatt sokkal több hibát követ­
hetnek el. Ha a gyerek feldönti a tejes
csészét, miközben egy szelet kenyérért
nyúl, a helyes reakció: „Hoppá, kiömlött
a tej. Légy egy kicsit óvatosabb, drágám.”
Ha azonban a csészét szándékosan bo­
rítja fel, sokkal helyénvalóbb a követke­
ző magyarázat: „A tej ivásra való, és
nem arra, hogy kiborítsuk. A kiömlött
tej piszkot csinál, és pocsékolás. Nézd,
most nincs több tej.” Mindkét esetben
hasznos, ha átnyújtunk a babának egy
darab papírtörülközőt, hogy segítsen
a kiömlött tejet feltakarítani, vagy ha a
jövőben csak kis mennyiségű folyadék­
kal töltjük meg a csészét. Teremtsünk
továbbá a babának elegendő lehetőséget
a folyadékok öntögetésével kapcsolatos
kísérletekre a fürdőkádban vagy más,
megfelelő környezetben.
♦ A családban a szülő a felnőtt. Ez azt
jelenti, hogy meg kell őriznünk a hideg­
vérünket, ha a kisgyerek hisztizik, bocsá­
natot kell kérnünk, ha hibát követtünk
el, nem szabad megkövetelnünk, hogy
a dolgok akkor is a mi ízlésünk szerint
történjenek, ha a baba ízlése szerint is
történhetnek - általában a mama is és a
baba is viselkedjen úgy, ahogy a saját élet­
korához illik.
♦ Adjuk meg a tiszteletet a babának is.
Ne kezeljük tárgynak, tulajdonnak vagy
akár „csak egy kisbabának”, hanem be­
csüljük meg ugyanúgy, ahogy bármilyen
más személyt. Legyünk vele udvariasak
(használjuk a „köszönöm” és az „elnézést”
szót), adjunk neki egyszerű magyarázato­
kat (még ha úgy véljük is, hogy nem érti),
ha megtiltunk valamit, legyünk megér-
tőek óhajai és érzései iránt (még ha nem
engedhetjük is meg mindig, hogy azok
szerint cselekedjen), ne hozzuk zavarba a
gyereket (idegenek előtti pirongatással),
és figyeljünk arra, amit közölni szeretne.
Ebben a szavak nélküli állapotban, amikor
a tagolatlan hang és a mutogatás a kom­
munikáció legfőbb eszköze, nagy feladat
meghallgatni a gyereket, és addig tart,
amíg a beszéd tiszta nem lesz, a nyelv-
használat ki nem fejlődik (valamikor há­
rom és öt év között), de fontos, hogy
vegyük rá a fáradságot. Ne feledjük, a ba­
bának is nagy munka megértetnie magát.
(Lásd a babajelbeszédet a 402. oldalon
a kommunikációs rés áthidalására.)
♦ A jogokat a szülők és a gyerek (vagy
gyerekek) között igazságosan kell elosz­
tani. Amikor a kisbaba még kicsi, a szü­
lők könnyen eltévednek egyik vagy
másik szélsőségbe. Egyesek önmagu­
kat teljesen a gyerek alá rendelik, egész
életük a gyerek körül forog, mindent
eldobnak az első nyikkanásra, a baba
érdekeit mindig a magukéi elé helyezik
- és ezzel arra tanítják a gyereket, hogy
egyedül csak az ő jogai számítanak ezen
a világon. Mások viszont úgy élik az éle­
tüket, mintha a gyerek nem is létezne,
szinte nincsenek tekintettel a szükségle­
teire, a kifáradt babát vendégségekbe
hurcolják, az esti mesét kihagyják a fut­
ballmérkőzés kedvéért, és vasárnap dél­
után otthon lebzselnek, ahelyett hogy
a játszótérre vinnék a babát. Ezek a szü­
lők arra tanítják a gyereket, hogy az ő
jogai egyáltalán nem számítanak. Az igaz­
ságosság a legfontosabb, a család élete
nem foroghat sem teljesen a baba, sem
teljesen a szülők körül. Egyensúlyt kell
teremteni.
♦ Senki sem tökéletes, és senkitől sem
várható el, hogy az legyen. Ne állítsunk
fel olyan mércét, amelyet a baba való­
színűleg nem tud elérni. A gyerekévek­
re szükség van ahhoz, hogy később
tovább lehessen haladni a felnőtté válás
útján. A fejlődő és növekedésben lévő
gyerekeknek tudniuk kell, hogy a szü­
leik semmilyen életkorban nem várnak
el tőlük tökéletességet. Inkább a konk­
rét eredményeiket dicsérjük, és ne a ter­
mészetükről tegyünk általános kijelen­
téseket. Helyesebb, ha azt mondjuk:
„Jól viselkedtél az üzletben”, mint ha
ezt: „Te vagy a legjobb kisgyerek a vilá­
gon.” Mivel senki sem „jó” mindig,
az ilyen túlzó dicséretek azt a félelmet
kelthetik a gyerekben, hogy nem fog tud­
ni megfelelni az elvárásoknak. Dicséret­
függővé válhat, aki csak akkor érzi jól
magát a bőrében, ha dicsérgetik, vállon
veregetik.
 VERNI VAGY NEM VERNI
Bár a verés sok családban generációról ge­
nerációra hagyományozódik, a szakértők
egyetértenek abban, hogy nem hatékony,
és soha nem is volt hatékony eszköze a
gyereknevelésnek. Azok a gyerekek, aki­
ket vernek, ugyan inkább nem ismétlik
meg a helytelen cselekedetet, hogy ne
kockáztassanak még egy verést, de az en­
gedelmesség csak addig tart, amíg a fe­
nyítés veszélye fennáll. A veréssel elérhet­
jük ugyan, hogy a gyerek abbahagyjon
egy nem kívánatos cselekvést, de nem
változtathatjuk meg vele a viselkedését.
Nem arra tanítja a gyereket, hogyan te­
gyen különbséget jó és rossz között - ami
végül is a nevelés végső célja -, csak arra,
hogy miért kap verést és miért nem.
Kutatások kimutatták, hogy a verés
rövid távú előnyeit - az adott pillanatban
azonnali engedelmesség - a lehetséges
hosszú távú veszélyek felülmúlják. A ve­
résről kimutatták, hogy erőszakot, ag­
ressziót és más, antiszociális viselkedést
válthat ki. Másrészt a verés arra neveli a
gyerekeket, hogy a viták rendezésének
legjobb módja az erőszak, és nem engedi,
hogy a harag és idegesség levezetésének
más, kevésbé erőszakos módját kialakítsák
(a szülői példa alapján). A verés továbbá
visszaélés az erővel, a nagy és erős fél ural­
ma a kicsi és gyenge felett (ugye nem
lenne jó, ha a gyerek a játszótéren ezt a
modellt követné?). Ezenfelül a gyereknek
komoly sérülést is okozhatunk, gyakran
akaratlanul, főleg ha indulatból ütjük
meg. A harag elszállta utáni, késleltetett
verés nevelési értéke, bár kevesebb fizikai
kárt okoz, még inkább megkérdőjelezhe­
tő, mint egy pofon elcsattanásáé a pillanat
hevében. Ez a fajta büntetés kegyetleneb-
igunktól sem kell tökéletességet elvár-
Nem létezik olyan szülő, aki soha
t i vesztette el a hidegvérét, soha nem
bált, soha nem támadt benne a csírája
bül kiszámított, és még kevésbé hatéko­
nyan javítja a viselkedést. Szakértők sze­
rint keskeny a mezsgye a gyerek veréssel
való nevelése és bántalmazása között.
Minthogy a verésnek súlyos negatív
következményei vannak, és nem hatéko­
nyabb a nevelés más formáinál, a gye­
rekorvosok szakmai szervezetei azt java­
solják a szülőknek, hogy helyette a kö­
vetkező nevelési eszközöket válasszák:
sarokba állítás (ha a gyerek elég idős ah­
hoz, hogy megértse az intézkedés jelen­
tését), pozitív megerősítés. Ha annyira
indulatba jöttünk, hogy mégis testi fe­
nyítést alkalmaztunk, később hűvös fej­
jel magyarázzuk el, miért tettük, milyen
konkrét viselkedés váltotta ki a haragun­
kat, miért voltunk annyira mérgesek,
és kérjünk bocsánatot (ha a gyerek elég
idős, hogy megértse).
Egy másik személynek még annyira
sem tanácsos verni a gyereket, mint a szü­
lőnek. A szülő esetében a gyerek legalább
tudja, hogy a verést olyantól kapja, aki
általában törődik vele, a családon kívüli
személy esetében ez a biztonság hiányzik.
A gyereket gondozó pótmamákat, tanáro­
kat és másokat utasítani kell, hogy soha ne
üssék meg a gyereket, és soha ne alkalmaz­
zanak semmilyen más fizikai fenyítést.
Vannak szakértők (és szülők), akik
azt állítják, hogy egy kézre vagy popsira
adott ütés komoly üzenet, melyet veszé­
lyes helyzetben garantáltan felfog a gye­
rek, aki még túl fiatal ahhoz, hogy értsen
a szóból. Ilyen helyzet például, ha a tipe­
gő kimegy az utcára vagy a forró kályhá­
hoz közelít, és nem hallgat a szigorú dor­
gálásra. Amint azonban megérti a dolgo­
kat, a fizikai erőszaknak nincs többé helye.
sem a vágynak, hogy megüssön egy hisz­
tis tipegőt; ezt még a családi sorozatokban
a mintaapák sem mindig tudják megáll­
ni. Indulatainkat nem kell magunkba
474
fojtanunk, mérgünket és csalódásunkat
vezessük le szóban (de soha ne engedjünk
annak a vágynak, hogy megüssük a gye­
reket; lásd a keretes szöveget az előző ol­
dalon). Az elfojtott düh aztán nem meg­
felelő módon tör ki, és gyakran nem áll
arányban az épp elkövetett bűnnel.
Ha azonban túl gyakran vesztjük el
a fejünket, meg kell keresni az igazi okot.
Azért haragszunk, mert az összes gyerek-
gondozási teendő ránk marad? Valójában
magunkra vagy másra vagyunk mérge­
sek, de a babán töltjük ki a dühünket?
Túl sok korlátot állítottunk fel, vagy túl
sok szabadságot hagytunk a babának,
ezért könnyen bajba kerülhet? Ha igen,
próbáljuk meg orvosolni a helyzetet.
♦♦♦
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
♦ A gyereknek éreznie kell, hogy van
hatalma az élete felett. A szellemi egész­
séghez mindenkinek, még egy kisbabá­
nak is szüksége van arra, hogy érezze,
legalább néha tehessen egy-egy pró­
bát. Nem járhatja mindig a maga útját,
de ha mód van rá, engedjük. Adjuk
meg a babának a lehetőséget, hogy né­
ha maga döntsön: hadd válasszon ő
maga a ropi vagy a szelet kenyér, a hin­
ta vagy a csúszda, az elefántos vagy a
bohócos előke között. De ne kínál­
junk túl sok lehetőséget (a bőség za­
vara nem tesz jót a kisgyereknek), és
súlyos helyzetekben (amikor például
bekötjük a kocsiülésbe) sose bízzuk rá
a választást.
 _ 15. FEJEZET —
A tizenegyedik
Ebben a hónapban alighanem egy kis
szabadulóművésszel leszünk megáldva,
akinek az a legkedvesebb elfoglaltsága,
hogy bemásszon oda, ahová nem sza­
bad, vagy kimásszon onnan, ahonnan
helytelen. Nincs olyan magas polc,
nincs olyan nehezen nyíló szekrényajtó,
amitől egy tíz hónapos felfedező vissza­
riadna. Houdinit megszégyenítő ügyes­
séggel igyekszik szabadulni a pelenká-
zástól, a babakocsiból, az etetőszékből
és egyáltalán, mindenfajta leláncoltság-
M it tu d a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor
se kell megijedni, ha egy-egy állomást
mintha lekésne a baba: minden bizony­
nyal hamarosan annak is eljön az ideje.
Minden gyereknek a saját fejlődési
tempója a normális. Ha kétségeink
vannak a baba fejlődésével kapcsolat­
ban (például kihagyott egy fejlődési
mérföldkövet, vagy megfigyeltünk va­
lami lemaradást a fejlődésében), kér­
dezzük meg nyugodtan az orvostól a
következő rutinvizsgálat során, még
ha az orvos nem is említi. A szülők
sokszor megfigyelnek a baba fejlődé­
sében olyan apró eltéréseket, amit az
orvosok nem vesznek észre. A kora­
szülöttek valamivel később érkeznek el
az egyes fejlődési fokokhoz, mint idő­
-
ból. Testi ügyességének látványos fejlő­
désével - többek közt az első lépésekkel
- együtt a beszédkészsége is nagyot fej­
lődik, bár ez egyelőre inkább a megértett,
semmint a kimondott szavak számában
mutatkozik meg. Egyre szívesebben
nézegeti a könyveket, kezdi felismerni,
sőt mutogatni az ismerős képeket.
Mutogatni egyébként is szeret, függet­
lenül attól, hogy éppen mit csinál, elvég­
re ez is egy módja a szavak nélküli be­
szélgetésnek.
re született kortársaik: az esetek többsé­
gében nagyjából annyit késnek, ameny-
nyivel korábban születtek (korrigált
korukat tehát onnan „számoljuk”, mint­
ha időre születtek volna), néha töb­
bet is.
A tizenegyedik hónapban ezt
kell tudnia a babának:
♦ hasizomból fölülni
♦ apró tárgyat a hüvelykujja és a muta­
tóujja bármely részével felvenni (min­
den veszélyes tárgyat tartsunk a babától
távol)
♦ megérteni a „nem” szó jelentését
(és nem mindig engedelmeskedni)
476
Valószínűleg tudnifogja:
♦ tapsolni vagy integetni
♦ bútorba kapaszkodva járni
♦ ujjal vagy gesztikulálva megmutatni,
mit szeretne
Talán tudnifogja:
♦ apró tárgyat szabályosan a hüvelykuj­
ja és a mutatóujja vége közé fogva fel­
venni (minden veszélyes tárgyat tartsunk
a babától távol)
♦ rövid ideig támasz nélkül megállni
♦ értelemszerűen papát és mamát
mondani
♦ a fenti kettőn kívül még egy szót mon­
dani
M it v á rh a tu n k az e h a v i e lle n ő rz é se n ?
Erre a hónapra a gyerekorvosok általában
nem terveznek vizsgálatot - talán éppen
azért, mert az ilyen korú gyerekek kü­
lönösen rosszul tűrik, ha vizsgálat közben
lefogják őket. Ha ráadásul a gyerek az
A g y e re k e h a v i tá p lá lá sa :
ELVÁLASZTÁS A CUMISÜVEGTŐL
Ha gyerekorvosoktól kérdezik, mikor
kell leállni a cumisüvegről, többnyire azt
felelik, hogy lehetőleg egyéves, de leg­
később másfél éves korra. Ha szülőktől
kérdezik, mikor sikerült leállni róla, bi­
zony jóval hosszabb időt szoktak meg­
adni. A szülőknek (és gyerekeknek) több
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Esetleg még ezt is tudja:
♦ stabilan egyedül állni
♦ síráson kívül mással is kifejezni az aka­
ratát
♦ labdázni (visszagurítani a labdát)
♦ csészéből önállóan inni
♦ kezdetleges nyelven beszélni (halan­
dzsaszöveget mondani, amely úgy hang­
zik, mint valami mesterséges, idegen
nyelv)
♦ a „mama” és a „papa” szón kívül három
vagy több szót kimondani
♦ gesztussal nem kísért utasításra rea­
gálni („add ide nekem!”, mozdulat
nélkül)
♦ járni
idegenektől is fél, a legkedvesebb, leg-
gyöngédebb orvos sem képes elnyerni a
tetszését. Az orvost csak olyan problé­
ma esetén érdemes kihívni, amit nem
lehet a következő hónapig halogatni.
okuk is van arra, hogy az orvos által ja­
vasolthoz képest hosszabb ideig meg­
maradjanak a cumisüvegnél: például mert
a szülőnek kényelmes, a gyereket meg­
nyugtatja, nem lesz mindenki maszatos
stb. Ha ehhez hozzávesszük a szülők fá­
radtságát és a gyerekek ragaszkodását
A tizenegyedik h ó n ap
a megszokotthoz, nem csoda, ha millió­
számra vannak két-három éves gyere­
kek, akik még cumisüvegből isznak.
Van azonban egy szempont, amire
a szakma többsége szeretné felhívni a szü­
lők figyelmét. A gyereknek az a legjobb,
ha egyéves születésnapjáig vagy nem sok­
kal azután leáll a cumisüvegről. Ennek is
számos oka van. Elsősorban erre is ugyan­
úgy rá lehet szokni, mint a többi csecse­
mőkori cselekvésre (amilyen pl. a cumi­
zás, az álomba ringás stb.). Minél hosz-
szabb ideje tart (és minél nagyobb a
gyerek), annál nehezebb leszoktatni ró­
la. A viszonylag rugalmas egyéves gye­
rek leszoktatása gyerekjáték ahhoz a küz­
delemhez képest, amit egy akaratos két­
évessel meg kell vívni.
Másodsorban ha egy nagyobb kisgye­
rek cumisüvegből eszik, fennáll a veszély,
hogy elromlik a foga, és nem csak azért,
mert már van minek elromlania. A kisba­
bákat általában az anyjuk ölében etetik,
és a végén elveszik tőlük a cumisüveget,
a már járó gyerekek azonban lehetőleg
mindenhová magukkal viszik. Ha a gye­
rek menet közben iszik, és egész nap a
szájában lóg az üveg, az állandóan édes
tejben, italban ázó fogat megtámadja a
cukor, és ezért könnyen szuvasodhat.
Harmadsorban a cumisüvegből ita­
tott totyogók a kelleténél több italt,
tejet fogyasztanak, s ha jóllaknak folya­
dékkal, nem tudnak eleget enni. Az ilyen
kisgyerek nemcsak rossz evő lesz (ami
nem csoda, hiszen a pocakja állandóan
tele van valamilyen itallal), hanem vita-
minhiányos is. Ha az üveg állandóan
tele van almalével, a krónikus hasmenés
veszélyének is ki van téve.
Aki a fenti érvek után sem hiszi el,
hogy egy-két hónapon belül jó volna
átállni a bögrére, az gondolja meg, hogy
a gyerek fejlődését is hátráltatja a cu­
misüveg állandó markolászása-szopoga-
tása: így csak az egyik kezét tudja játék­
ra, felfedezésre használni, emellett teli
szájjal beszélni se tud.
477
Ha a gyerek még nem ivott pohár­
ból, a bemutatás módszereit lásd a 336.
oldalon. Maga az ismerkedés nem túl
nehéz, bár kissé maszatos dolog. Ennél
némileg nehezebb feladat rávenni egy
gyereket, hogy cumisüveg helyett ezen­
túl csak bögréből igyon. Az alább java­
solt módszerekkel simábbá lehet tenni
az átmenetet:
Helyes időzítés: Nem érdemes akkor
kezdeni a leszoktatást, amikor a gyerek
beteg, nagyon fáradt, sőt akkor se, ha
éhes. Egy nyűgös baba nem fog örömmel
részt venni a kísérleteinkben. Nagyobb
kimozdulás, bébiszitterváltás és hasonló
megrázkódtatás után is várjuk ki az időt,
amíg lecsillapszik.
Lassan járj: Hacsak nem akarunk egy
csapásra megválni a cumisüvegtől - ez in­
kább idősebb tipegőknek és nagycsopor­
tosoknak megfelelő, akiknek a közremű­
ködésével már számolni lehet - , az átté­
rés legcélszerűbb módszere a cumisüveg
lassankénti kiiktatása és eközben a bögre
bevezetése. Ezt többféleképpen is végre
lehet hajtani:
♦ Először csak az egyik étkezésnél etes­
sük meg cumisüveg helyett bögréből a
gyereket. A következő edénycsere előtt
várjunk néhány napot, esetleg hetet.
Az első csere a déli etetésnél megy a leg­
könnyebben. A reggelinél és a vacsoránál
nehezebben szoktak belenyugodni.
♦ Az üvegbe töltött folyadék (egyéves ko­
rig tápszer, efölött hígítatlan tej) mennyi­
sége kisebb legyen, mint a gyerek adagja,
a különbséget a végén adjuk oda pohár­
ból. Fokozatosan csökkentsük az üveg­
ből és növeljük a bögréből adott meny-
nyiséget.
♦ Először csak az egyik étkezéssel kezd­
ve a cumisüvegben ne legyen más, csak
víz. A tejet, tápszert, szörpöt tartsuk
478
fenn a bögrének. így a gyerek hamaro­
san rájön, hogy cumisüvegből már nem
érdemes innia. Ügyeljünk, hogy ezalatt
is elegendő tápszert, tejet vagy más, kal­
ciumtartalmú ételt fogyasszon.
Tegyük el szem elől a cumisüveget:
Ha nem látja, hátha nem jut eszébe. Ha
eltesszük előle (a bögrés etetés közben),
talán kevésbé vágyakozik utána. Dugjuk
szekrénybe, magas polcra, és végül dob­
juk ki, ha már az utolsó étkezésnél is sike­
rült megszabadulni tőle. A bögrét viszont
tartsuk elöl a lakás különböző pontjain,
a hűtőben, konyhapulton, ebédlőaszta­
lon, hogy a gyerek szeme előtt legyen.
Legyen érdekes: Szerezzünk be a gye­
reknek színes, képes bögrét, amin rajta
van a kedvenc állatfigurája, vagy átlátszó
poharat, hogy nézegethesse a benne lévő
ital kavargását. Figyeljük meg, melyik
tetszik neki jobban.
Ne reménykedjünk a tisztaságban:
Hacsak nem kiömlésbiztos csőrös bög­
réből adunk inni a gyereknek (ami ál­
landó használatra nem ajánlatos, lásd a
337. oldalt), fel kell rá készülni, hogy
sok víz le fog folyni a gyereken, mire meg­
tanul bögréből, pohárból inni. Hagy­
juk a babát kísérletezni, s míg ő saját
kezűleg ügyködik, védjük magunkat,
a padlót és a falat, vegyünk kötényt,
terítsünk le újságpapírt, konyharuhát,
törülközőt. Ne engedjünk a kísértésnek,
hogy kivegyük a kezéből, és magunk
itassuk meg, nehogy mindent bemasza-
toljon. Aki a cumisüveget meg tudta
fogni, a bögrével is boldogulni fog.
Érjük be kevesebbek mármint mennyi­
ségben. Számítani lehet rá, hogy átszok­
AZ ELSŐ 12 H Ó N AP
tatás közben a tejből, tápszerből keve­
sebb fog fogyni. Majd ha megtanulta,
hogy az egész napi folyadékmennyisé­
get bögréből igya meg, ismét többet fog
elfogyasztani.
Mutassunk példát: Az ilyen korú kis­
gyerekek imádják utánozni a felnőtte­
ket (főleg akiket szeretnek). Használjuk
ki az utánzási kedvét, igyunk együtt ve­
le bögréből (ha van nagyobb testvére,
arra is rábízhatjuk a feladatot).
Biztatás: Adjunk dicsérő visszajelzést,
valahányszor a bögrét használatba veszi.
Tapsoljuk meg, ha felemeli (még ha nem
iszik is belőle). Örvendezzünk minden
kortynak.
Fő a türelem: Róma sem egy nap alatt
épült fel, a cumisüvegről se lehet egyik
napról a másikra leszokni. Heteket, ta­
lán egy-két hónapot rá kell szánni.
Mint a gyereknevelésben annyiszor,
az első napok kezdeti nehézségei után
kellő következetességgel (tehát ha nem
hagyjuk magunkat, és nem adjuk vissza
neki a cumisüvegét) és türelemmel sok­
kal könnyebbé tehetjük az átállást.
Akkor sem szabad feladni, ha több idő­
re van hozzá szükség, mert a gyerek túl­
zottan ragaszkodik a cumisüveghez.
Nem az számít, milyen gyorsan érjük el
a célt, hanem hogy elérjük.
Még több kedvességgel: Sok kisgyerek­
nek a cumisüveg nemcsak táplálékforrást,
hanem vigaszt is jelent. Ha korlátozzuk a
vele tölthető idejét, készüljünk rá föl, hogy
többet kell babusgatnunk, többet kell ját­
szanunk vele, tovább akarja hallgatni az
esti mesét az ölünkből, kell neki még egy
kitömött állatka, hogy jól érezze magát.
A TI ZENEGYEDI K h ó n a p
JÓ, HA TUDJUK
GÖRBE a LÁBA
JL gyerek már kezd járni,
de mintha görbe lenne a lába.”
Lábszépségversenyen a kétéves korig ka­
rikalábú, négyévesen iksz-lábú gyerekek
aligha jutnának az első tíz közé, de hát a
divatbemutatók kifutóin parádézó lábak
is görbék voltak, amikor az első lépéseket
megtették. Élete első két évében majd­
nem minden kisgyereknek karikalába van
(ha lábfejét összetéve áll, a térde nem ér
össze). Később, ha már hosszabb ideje
jár, iksz-lába lesz (ekkor a térde ér össze
és a bokája nem). A gyerekláb csak tíz­
éves kor után kezd rendes formát ölte­
ni, a térd és a boka egyenesbe kerülni.
A normális fejlődéshez semmilyen kü­
lönleges vagy ortopéd cipőre (talpbetét­
re stb.) nincs szükség, de nem is lenne
alkalmas a jelenség befolyásolására.
Esetenként előfordul, hogy a láb rendel­
lenes fejlődése orvosilag megállapítható.
Például csak az egyik láb görbe vagy csak
az egyik térd fordul be, esetleg már cse­
csemőkorában iksz-láb alakul ld (bár sok­
szor csak a túl hurkás combocskák miatt
látszik annak), vagy ha már jár a gyerek,
a normális karikaláb egyre görbébb lesz.
Ilyen esetben, vagy ha a családban előfor­
dult ó-lábú vagy iksz-lábú felnőtt, a gye­
reket alaposabban meg kell nézetni vagy
a gyerekorvossal, vagy gyérékortopédus
szakorvossal. A kezelés módja esetenként
változó. Szerencsére a görbe láb korábbi
fő oka, az angolkór ma már igen ritka,
hála a D-vitaminnal kiegészített tápsze-
teknek, tejnek és egyéb tejtermékeknek.
m eztelen ség
a GYEREK ELŐTT
»időnként a gyerek előtt öltöz­
ködöm, de nem tudom, meddig
479
szabad előtte meztelenül
mutatkoznom.”
Még ráérünk magunkra csukni az ajtót,
amikor öltözködünk. Szakmai körök ál­
talános véleménye szerint a meztelen szü­
lő látványa nagycsoportos korig semmi­
lyen hatást nem gyakorol a gyerekre.
(Bár a 3-4 éves kor fölöttiekre vonatko­
zóan már nincs ekkora egyetértés. Egyes
vélemények szerint ekkor már jobb, ha a
gyerekkel ellentétes nemű szülő nem mu­
tatkozik meztelenül.) Az egyévesnél fiata­
labb babát még nem izgatja a mezítelen
anyai test (legföljebb a tej csárda látvá­
nyától nyalja meg a száját). Még ahhoz is
kicsi, hogy évek múltán emlékezzen arra,
amit látott. Édesanyja évakosztümjét
éppoly közömbösen szemléli, mint a leg­
szebb ruháját, magyarán rá se hederít.
Ha a gyerek mégis kíváncsiságot mu­
tatna, megpróbálná huzigálni a ma­
mája fanszőrét vagy a cicijét, nyugodtan
véget kell vetni minden zavaró kísérlet­
nek. Ne veszítsük el a higgadtságunkat,
ne reagáljuk túl a dolgot. Végtére is egész­
séges ösztönökre vall, ha az anyai test
különböző tájai érdeklik, legyen az az öl,
a fül vagy az orr. Mondjuk meg neki,
hogy „ez anyáé”, így lassanként meg­
érti, hogy az ember teste magánügy,
és később a sajátjából is könnyebben és
főleg bűntudat nélkül tud magánügyet
csinálni.
Mindez természetesen a kislányokra
és apjukra is érvényes: most még nincs
abban semmi, ha a papa pucéran járkál
előttük (bár az se baj, ha nem).
ESÉSEK
„Mióta a kisfiam jár, úgy érzem
magam, mintha szakadék szélén
laknánk. Mi lesz, ha a saját lábában
etbotlik, beveri a fejét az asztal
I sarkába, lezuhan a székről.. ”
480
Ebben az életkorban sok szülő attól fél,
hogy se a gyereke, se ő maga nem fogja
túlélni. Repedt száj, lila szem, sebek,
dudorok, karcolások és veszélyhelyze­
tek tömege a babának. Rongyolt ide­
gek, ki-kihagyó szívdobogás a papának
és a mamának.
Egy kisgyerek azonban sokat kibír.
Vigasztaljon minket a tudat, hogy ilyen
tapasztalatok nélkül nem tanulnának ön­
állóságot, sőt egyáltalán semmit sem tud­
nának jól megtanulni. A mondás sze­
rint ahhoz, hogy az ember megtanuljon
lovagolni, elég hétszer bukni, a járás, má­
szás megtanulása azonban ennél jóval
többet követel, az előírt hét bukás akár
egyetlen reggel leforgása alatt teljesít­
hető. Van olyan gyerek, aki viszonylag
korán megtanul óvatosan mozogni. Ha
egyszer-kétszer leesett a dohányzóasztal­
ról, pár napig meghúzza magát, majd
immár óvatosabban halad tovább. Má­
sok (az ilyen anyaszomorítók valószínű­
leg mindig is szeretni fogják a veszélyt)
mintha képtelenek volnának óvatosságot
tanulni, mintha nem ismernének se félel­
met, se fájdalmat, a tizedik esés után öt
perc se kell, hogy megpályázzák a tizen­
egyediket.
A járást próba szerencse módszerrel,
pontosabban lépések-elesések árán kell
megtanulni. A tanulási folyamatba nem
lehet és nem is szabad beleavatkozni.
Ebben - a büszke, ám ideges nézőén kí­
vül - csak az lehet a szülő szerepe, hogy
ha esik, lehetőleg ne veszélyesen essen.
Ha a nappali szőnyegén esik el, legföl­
jebb az önérzete sérül, de ha a lépcsőn
gurul le, komoly sérüléseket szenvedhet.
Ha a kanapé tompa sarkába üti be ma­
gát, talán a könnye se csordul ki, de ha
az üvegasztal éles sarkába, félő, hogy a
vére is. A súlyosabb sérülések kocká­
zatát elkerülendő gondoskodjunk róla,
hogy a lakásban a gyerek ne legyen ve­
szélynek kitéve (lásd a 415. oldalt). S ha
már minden veszélyforrást elhárítottunk
az útjából, akkor se feledjük: mi magunk
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
vagyunk a legfontosabb biztonsági ténye­
ző (illetve az a személy, aki a gyerekre
vigyáz). A gyereknek az őt környező vi­
lág felfedezéséhez nagy szabadságot kell
adni, de kizárólag egy felnőtt szoros és
szakadatlan felügyelete alatt.
A legnagyobb gondossággal meg­
tervezett lakásban is előfordulhat súlyos
sérülés. Mivel erre az eshetőségre is fel
kell készülnünk, tudakoljuk meg előre,
baj esetén hová kell fordulni, végezzünk
el egy újraélesztési tanfolyamot, és az
589. oldalon kezdődő részben tanulmá­
nyozzuk az elsősegély módszereit.
A gyerek kudarctűrő képességét erő­
sen befolyásolja a szülők reagálása. Ha
minden pottyanást egy vagy több felnőtt
hangos rémüldözése kísér, akik reszket­
ve és lihegve a megmentésére rohannak,
és kórusban jajgatnak, jól van-e, nem
történt-e baja, az elesett kis vitéz éppúgy
túl fogja reagálni a dolgot, mint a körü­
lötte lévők: hiába nem fáj semmije, úgy
fog bőgni, mintha nagyon fájna, és végül
túlzottan óvatos lesz, elmegy a kaland­
vágya, rossz esetben a normális fejlődés­
hez szükséges nehézségektől is vissza fog
riadni. Ezzel szemben az olyan gyerek,
aki körül a felnőttek beérik egy „Hoppá!
Semmi baj, felkel a baba” vagy hasonló
megjegyzéssel, valóságos kis túrázóbajnok
lesz, aki könnyedén veszi az útjába kerü­
lő kisebb akadályokat, és egy-egy botlás
után azonnal talpra áll, hogy szinte lépés­
vesztés nélkül meneteljen tovább.
A BABA MEG
NEM TUD FÖLALLNI
yyAgyerekem még nem bírföl­
egyenesedni, pedig egy ideje
már próbálkozik. Attólfélek,
nemfejlődik megfelelően.”
Egy kisgyerek élete a testi (valamint lel­
ki és szellemi) megpróbáltatások véget
nem érő sorozata. A felnőtt embernek
természetes képességek, mint például
a hasra vagy hátra fordulás, a fölülés,
A TIZENEGYEDIK h ó n a p
a felállás neki még komoly erőpróbát
jelent, amellyel szembe kell néznie és nem
kis erőfeszítéssel meg kell vívnia. S amint
az egyiket leküzdötte, máris előtte tor­
nyosul a következő.
Van olyan gyerek, aki már öt hóna­
pos korában képes kihúzni magát, má­
soknak csak egyéves koruk után sikerül,
a többség azonban a két fejlődési véglet
közé esik (pontosabban áll). A baba sú­
lyától is függ, mikor kezd próbálkozni,
a súlyosabb babának nyilván nehezebb
a poggyásza, így tőle a felállás nagyobb
erőt követel. Az erős, ügyes baba azon­
ban akkor is korán föl tud egyenesedni,
ha jó súlyban van. A szinte egész nap
babakocsiban, mózeskosárban vagy há­
lós falú járókában tartott babának nincs
módja gyakorolni a felállást. Az olyan
gyerek se gyakorlatozik szívesen, akit csu­
pa rozoga berendezési tárgy vesz körül,
amikbe nem lehet szilárdan belekapasz­
kodni, mert amint hozzájuk ér, felbo­
rulnak, kiomlanak alóla. A csúszós cipő,
zokni se segíti a sikert, mert ha a baba
elcsúszik, végképp elmegy a kedve a do­
logtól. Mezítláb vagy nem csúszó talpú
harisnyában biztosabban meg tudna áll­
ni a lábán. Biztatásul tegyük egy kedves
játékát egy olyan helyre, ahol csak akkor
érheti el, ha feláll. A lábizmain kívül az
önbizalmának is jót tesz, ha az ölünkben
tartva is gyakran segítünk gyakorolni a
fölegyenesedést.
A fölállás mérföldkövén átlag kilenc
hónapos korban szoktak túljutni, de egy­
éves korra ha nem is minden, de a leg­
több gyerek túl van rajta. Természete­
sen ha a gyerekünknek egyéves korára
raég nem sikerül felállnia, a biztonság
kedvéért nem árthat megbeszélni az or­
vossal. Egyelőre azonban még nincs más
teendő, mint várni, hogy a gyerek a sze­
rinte megfelelő időben rászánja magát.
A kisgyerekek magabiztosságának jót tesz,
ha a saját tempójukban haladva felfe­
dezhetik, hogy „hiszen ezt én magamtól
tudom csinálni”. A baba fejlődé­
481
sének inkább árt, mint használ, ha rá­
erőltetik, hogy a saját tempójához képest
korábban álljon vagy járjon.
FOGSÉRÜLES
yyA kisfiam elesett, és az egyik
tejfogából lepattant egy kis darab.
VigyemfogászatraT
Minthogy a hófehér gyöngyfogacskák
úgyis ki fognak esni, hogy átadják he­
lyüket az állandó fogsornak, egy apró
sérülés miatt általában nem kell aggód­
ni, egyébként sem ritka eset, hiszen egy
elszánt totyogó naponta többször is
orra esik. Azt azért érdemes megnézni,
valóban csak szépséghibáról van-e szó.
Elsősorban vizsgáljuk meg a fogacskát.
Ha a sérülés széle éles, az első adandó
alkalommal menjünk el a gyerekfogá­
szatra, hogy lecsiszolják az élét, vagy mű­
anyag töméssel, esetleg koronával rend­
be hozzák. Abban az esetben azonban
haladéktalanul a fogászatra kell rohanni,
ha a gyereken (akár napokkal később)
látszik, hogy a foga fáj, vagy ha a sérült
fog kicsorbult a helyéről, vagy begyul­
ladt (ezt a fogíny duzzadtsága mutatja),
vagy a közepén rózsaszínű folt látható.
A fenti tünetek mindegyike arra enged
következtetni, hogy ideget is ért a sérü­
lés. Ebben az esetben fogásznak kell -
röntgenfelvétel alapján - eldöntenie,
hogy a fogat kell-e kihúzni, vagy az ide­
get (tejfoggyökér-csatornát) kezelni. A ki­
kezeletlen ideggyulladás a már csírázó
állandó fognak is árt. Bárhogy lesz, mo­
solyra fel, hiszen a járáshoz vezető úton a
gyerek még szerezhet egynéhány sérülést.
KOLESZTERIN
„A feleségemmel együtt igyekszünk
koleszterinmentesen táplálkozni,
de amikor megkérdeztük a gyerek­
orvost, nem kell-e a gyereknek
egyéves kortól sovány tejet adni,
aztfelelte, hogy nem, csak zsíros
482
tejet kapjon. Eszerint a koleszterin-
nel nem kell törődniT"
Az egy- és kétéves gyerekek legalábbis
ebből a szempontból irigylésre méltó
helyzetben vannak, az ő napi szalonna-
és tojásadagjukat nem kell úgy mérics­
kélni, mint a szüleiknek. Az ő egészsé­
güknek a zsír és a koleszterin nemhogy
nem árt, hanem elengedhetetlen feltétel
a gyarapodáshoz, az agy, valamint az
idegrendszer fejlődéséhez.
Annak ellenére, hogy a gyerek ét­
rendjében kétéves koráig zsíros tejnek,
tejterméknek (a joghurtot, sajtot is ide­
értve) kell szerepelnie, szív- és érrend­
szerének későbbi egészsége érdekében
máris érdemes beléplántálni a szívnek
használó étkezési szokásokat.
Ne kapassuk rá a vajra: Ha a gyerek
eleve megszokja, hogy vajazatlan kenye­
ret, vaj, margarin nélkül készült főzelé­
ket, halat stb. egyen, később nem fogja
kívánni a vajas ízt. Ha később maga
ken vajat a kenyerére, valószínűleg in­
kább vékonyan, mint vastagon fogja
szeretni. (Ha a családban ügyelünk a
koleszterinre, a margarinok közül olyat
kell vásárolni, amelynek telítettzsírsav-
tartalma alacsony: a puhább margarin
általában szívbarát, ellentétben a kemé­
nyebb állagú gyártmányokkal.)
Ne süssünk zsírban: A zsírban sült
ételektől mindenkinek érdemes volna tar­
tózkodni. Zsírban (olajban) sütött bur­
gonya helyett készítsünk vagy vásárol­
junk sütőben sültet, a csirkemellet,
halat stb. pirítás nélkül pároljuk vagy
főzzük meg, esetleg süssük meg szára­
zon teflonserpenyőben vagy a sütőben.
Ha zsiradékkal főzünk, lehetőleg ne te­
lített zsírsavakat tartalmazó olajat/zsírt
használjunk (pl. pálma- vagy kókusz­
olajat, hidrogénezett növényi olajokat,
állati eredetű zsírt), hanem magas, több­
szörösen telítetlen tartalmút (pl. olíva-,
AZ EL SŐ 12 H Ó N A P
repce-, sáfrány-, napraforgó-, kukorica­
vagy szójaolajat).
Válogassuk meg a fehérjét: A vörös
húsok jót tesznek a gyereknek (és kivá­
ló vasforrást nyújtanak). Ennek elle­
nére nem árt, ha korán megismerkedik
olyan proteinforrásokkal is, amelyekben
kevesebb a koleszterin és a zsír (pl. hal,
borozott baromfi, szárított hüvelyesek,
tofu) - ha más nem, legalább annyi
hasznunk lesz belőle, hogy nagyobb ko­
rában nem kizárólag hamburgeren akar
élni. A vörös húsféléket ki is lehet iktatni
az étrendjéből, ekkor azonban a szük­
séges vasmennyiséget más forrásból
kell pótolni. Kisgyerekeknek kitűnő
fehérjeforrás a tojás; nagyon hasznos
az agyműködést serkentő és a szív szá­
mára is hasznos ómega-3-zsírsavakkal
dúsított tojás.
Részesítsük előnyben a halat: A szív
szempontjából a legegészségesebb élelem
a hal, különösen a sok ómega-3-zsírsavat
tartalmazó halfajták (pl. lazac, szardí­
nia), tehát a halevés jó szokását érdemes
mielőbb meghonosítani. Kínáljuk meg a
babát különféle kellemes ízű, könnyen
rágható húsú, friss halból készült ételek­
kel. (Bizonyos halfélék különösen jók a
gyerekeknek, mások viszont higanytar­
talmuk miatt kifejezetten kerülendők,
lásd a 332. oldalt.) Természetesen mi­
előtt a nap „fénypontyát” feltálalnánk
a gyereknek, gondosan el kell távolítani
a szálkákat.
Tanulmányozzuk át a címkéket: A fel­
nőtt vagy bébi félkész ételek zsír- és ko­
leszterintartalma apró betűvel bár, de
elolvasható a csomagolásukon. Nem új­
donság, hogy a modern nyugati világ
zsír fogyasztásában a chips az első he­
lyen áll, de a sütemények, édességek is
az élen találhatók. A készítményekben
rejtetten található egészségtelen zsír le­
leplezéséhez el kell olvasni a címkéket.
A tizeneg ye d ik h ó n a p
Lehetőleg csak zsiradékmentesen vagy
telített zsír, olaj nélkül készült term éket
vásároljunk.
Vigyázat a készételekkel: A kész- és
félkész ételek lehet, hogy finomak, több­
nyire azonban magas a zsír-, koleszte­
rin- és sótartalmuk, ugyanakkor a fontos
tápanyagokból, rostokból nem sok van
bennük. A konzervre rá is lehet szokni.
Ha nem adunk rendszeresen készételt a
gyereknek, attól is megóvjuk, hogy már
kiskorában rászokjon. További ellenérv,
hogy a készételek többsége nem kisgye­
reknek való. Az otthon készült ham­
burger is finom, de a készételként kap­
ható fajták túl sok sót tartalmaznak.
Ugyanez vonatkozik az óvodáskörökben
kedvelt csirkefasírtfélékre: sokkal jobb
lenne a gyerekeknek, ha otthon (a sütő­
ben) sült, biocsirkéstől származó, egész­
séges húst ennének. Hasonlóképpen a
chipsfélék ízére sem érdemes rászoktat­
ni őket, hiszen ezek a készítmények is
tele vannak zsírral és sóval. Ha a család
gyorsétterembe jár, érdemes fokozatosan
leszokni róla, de addig is nagyon meg­
válogatni a menüt. Gyerekek számára
elfogadható étel a grillcsirke és az egy­
szerű sült krumpli.
EGYENETLEN NÖVEKEDÉS
»A gyerekorvos most szólt, hogy
a gyerek növekedése az átlaghoz
képest 90 százalékról 50 százalékra
romlott. Szerinte nincs ok aggoda­
lomra, de ez mégis nagy elmaradás­
nak látszik.”
Egészséges csecsemőknek és kisgyere­
keknek a legkülönfélébb mérete lehet.
A gyerek fejlődését vizsgáló orvos nem­
csak a növekedési grafikont nézi, ha­
nem azt is figyeli, nagyjából arányosan
483
növekszik-e a testmagassága és a súlya.
Nagyjából időben halad-e át a különfé­
le mérföldköveken (pl. felülés, felállás)?
Mennyire élénk, tevékeny? Elégedettnek
látszik-e? Jól viszonyul-e a szüleihez? Lát­
hatólag egészséges-e a haja, bőre? A je­
lek szerint az ön gyerekének fejlődésével
az orvos meg van elégedve, s ha a növe­
kedésben tapasztalható elmaradáson kí­
vül nincs egyéb ok a gyanakvásra, bátran
támaszkodjon a fenti megállapításra.
A növekedés átmeneti elmaradásá­
nak az a leggyakoribb oka, hogy a vi­
szonylag nagynak született csecsemő pont
ekkor kerül közelebb a genetikailag meg­
határozott testnagyságához. Ha egyik
szülő sem túl magas termetű, az a való­
színűbb, hogy a 90 százalékot nem fogja
tartani. A testmagasság azonban nem
egyetlen génnel öröklődik. Egy 180 cen­
ti magas apa és 160 centi magas anya
gyerekének nem kötelező az egyikkel
vagy a másikkal egyforma magasra nő­
nie, jóval valószínűbb, hogy valahol a
kettő közé fog esni. (A következő gene­
rációk átlagos magassága azonban vala­
mivel meg szokta haladni az előzőkét.)
Az egyenetlen növekedés néha egy­
szerű mérési hibának bizonyul, ami az
előző vagy az utóbbi vizsgálaton egy­
aránt előfordulhatott. A csecsemőket ál­
talában fekve mérik, s ha közben rúg-
kapálnak, nehéz pontosan felvenni a
méreteiket. Ha már állva is lehet őket
vizsgálni, úgy látszik, mintha centiket
veszítettek volna a magasságukból: ennek
az az oka, hogy álló helyzetben a csont­
jaik kissé összenyomódnak.
Az egészségügyi nyilvántartás fon­
tos dolog, tehát az egyes orvosi vizitek
eredményét írjuk be a naplóba. Aztán
pedig felejtsük el. Mint nemsokára ta­
pasztalni fogjuk, a gyerekek nagyon is
hamar felnőnek.
484
Tudnunk kell
A BESZÉDTANULÁS SEGÍTÉSE
Nagy utat tettél meg, babám. Az újszü­
löttől - aki csak sírni tud, ha közlendő­
je van, és nem ért mást, csak a saját ele­
mi szükségleteit - a félévesig - aki már
artikuláltabb hangokat ad, szavakat ért,
és azt is ki tudja fejezni, ha haragszik,
csalódott vagy örül - , majd a nyolc hó­
naposig - aki már kezdetleges hangok­
kal, mozdulatokkal is ki tudja kifejezni
magát - egészen mostanáig, az első ért­
hető szavakig. Máris szép teljesítmény,
és még csak most jön a java! A követ­
kező hónapokban a gyerek egyre értel­
mesebb lesz, egy- és másfél éves kora
között pedig a használt szókincse is na­
gyot fog bővülni.
A gyerek beszédkészségének fejlő­
dését az alábbi módokon tudjuk előse­
gíteni:
Címkézni, címkézni, címkézni: Min­
dennek van neve, amit a baba használ,
‘nevezzünk hát mindent a nevén. Szóban
címkézzünk fel mindent, ami a kicsit
otthon körülveszi (fürdőkád, vécé, mo­
sogató, tűzhely, járóka, lámpa, asztal,
heverő stb.); játékosan kerestessük meg
vele a szemet, az orrot, a szájat (fogjuk
meg a kezecskéjét, és tegyük a szemünk­
re, orrunkra, szánkra stb., és végül ad­
junk rá egy puszit), mutassunk rá az ő
megnevezett testrészeire is, séta közben
mutogassunk neki madarakat, kutyá­
kat, fákat, leveleket, virágokat, autókat,
teherautókat, tűzoltókocsikat. Az em­
bereket se hagyjuk ki: mutassunk meg
neki mamákat, papákat, kisbabákat,
nőket, férfiakat, kis és nagy lányokat,
fiúkat. És a babát hívjuk gyakran a ne­
vén, hogy kialakuljon az éntudata.
Figyelni, figyelni, figyelni: Amit a ba­
ba nekünk mond, az legalább olyan
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
fontos, mint amit mi mondunk. Még ha
nem is mond igazi szavakat, figyeljük a
halandzsát, és nyugtázzuk valamilyen
válasszal, például: „Nahát, de érdekes!”,
„Igazán?” Ha kérdezünk tőle valamit,
várjuk meg a választ, még ha egyelőre
csak mosoly, élénk testbeszéd vagy ért­
hetetlen karattyolás formájában érkezik
is. Próbáljunk szavakat kihámozni a ka­
rattyolásából: az első szavak még olyan
nehezen formálódnak, hogy sokszor
a szülők se képesek megfejteni őket.
A felismerhetetlen szavakat próbáljuk
összehozni olyan dolgokkal, amikre vo­
natkozhatnak: ha a gyerek rendszeresen
mondogatja, akkor biztos van valami
értelmük, még ha nyomokban sem ha­
sonlítanak az igazi szavakra. Ha vala­
melyik szavát nem tudjuk magunknak
lefordítani, mutassunk rá a lehetősé­
gekre (pl. „a labdát - üveget - játékot
kéred?”), hátha kiderül, jól gondoltuk-e.
Lesznek nehézségeink, míg a gyerek be­
széde érthetőbbé válik, de ha vállaljuk
az állandó tolmács szerepét, a gyerek
beszédkészségének gyorsabb fejlődé­
sén kívül lelkének is jót teszünk, hogy
legalább egyvalaki van, aki nagyjából
megérti őt.
Foglalkozzunk sokat fogalmakkal:
Ami nekünk magától értetődő, azt a
kisgyereknek még meg kell tanulnia.
Az alább felsorolt fogalmak megérteté­
se elősegíti a gyerek fejlődését, de ter­
mészetesen még rengeteg más fogalmat
taníthatunk neki. A fogalom nevét ak­
kor kell kimondani, amikor a gyerekkel
közösen találkozunk vele.
Hideg, meleg, forró: Fogja meg a kávés­
csésze meleg falát és utána egy jégkoc­
kát, dugja az ujját-nyelvét hideg után
A tizenegyedik h ó n ap
meleg vízbe, meleg tejbegríz után hideg
tejecskébe stb.
Font-lent: Lassan emeljük föl magasra,
majd engedjük vissza a földre; tegyünk
föl egy kockát a komódra, majd tegyük le
a földre; szánkóztassuk föl-le a gyereket.
Kinn-benn: Tegyünk kockákat egy do­
bozba vagy vödörbe, majd borítsuk ki.
Ismételjük meg különféle dolgokkal.
Teli, üres: Mutassunk meg neki egy víz­
zel töltött, majd egy üres edényt, teli és
üres homokozóvödröt stb.
Vizes, száraz: Mutassunk neki mosáskor
vizes ruhát és száraz törülközőt, fejmo­
sás után hasonlítsuk össze az ő vizes ha­
ját a mi száraz hajunkkal stb.
Kicsi, nagy: Tegyünk egymás mellé egy
nagy és egy kis labdát; a tükör előtt mu­
tassuk meg, hogy a papa nagy, a baba
kicsi stb.
Környezetismeret, ok és okozat* „Ki­
sütött a napocska, világos lett!” „Beteszem
a jó hideg hűtőbe, hogy friss és finom
maradjon.” „Fogmosáshoz neked kicsi
kefe való, a hajadhoz nagy kefe, felmo­
sáshoz nagyon nagy pamacs.” „Ha föl­
nyomod a kapcsolót, és világos lesz, ha
lenyomod, akkor kialszik a lámpa, és
sötét lesz.” És így tovább. A gyerek be­
széd- és olvasási készségének sokkal töb­
bet használ a világ dolgainak, köztük az
emberi szükségletek, érzelmek elmagya-
razása, mint összefüggéstelen szavak be-
magoltatása.
Színismeret Ha van rá megfelelő alka­
lom, kezdhetjük megismertetni vele a
színeket. „Látod azt a lufit? Olyan pi­
ros, mint a pólód!” „Ez az autó zöld,
a te babakocsid is zöld.” „Nézd, milyen
szep sárga virág!” Tegyük ezt annak
tudatában, hogy a gyerekek általában
485
csak hároméves korukra kezdik fölfogni
a színeket.
Kétféle beszédmód: Használjunk fel­
nőtt mondatokat, majd fordítsuk le gye­
rek nyelvre. „Most elmegyünk sétálni.
Apa, Berci megy pápá!” „Remek, mind
megetted az uzsonnát! Bogi megette a
hamit.” Ha kétszeresen mondjuk, kétsze­
resen tanul.
Ne gügyögjünk: Beszéljünk egyszerűen,
de szabatosan, mert ha gyermeteg han­
gon selypegünk, például „kérem” helyett
„kéjem”-et és hasonlókat mondunk neki,
nehéz lesz megtanulnia a szavak rendes
kiejtését. Ezzel ellentétben a szóhaszná­
lat lehet kisbabás, például a kutyát sza­
bad kutyusnak, vau-vau-nak nevezni,
ezzel nem ártunk, és ebben a korban
jobban is tetszik neki.
Bevezetés a nyelvi viszonyokba: Bár
a nyelvtanilag helyes beszédet egy-két
éven belül nem várhatjuk el tőle, egy­
éves kortól hozzá kell szoknia, eleinte
személyekkel kapcsolatban. Például:
„Apád mindjárt hozza a reggelidet.”
„Hozok neked valamit enni.” „Ez a könyv
anyáé - az enyém, ez Marikáé. Az ő
könyve - az övé.” így a tulajdonviszo­
nyokat is tanulja.
Bírjuk válaszra: Mondjunk neki olyas­
mit, amire szóban vagy mozdulattal fe­
lelnie kell. Néhány példa: „Mit kérsz,
kenyeret vagy kiflit?” „Melyik pizsamát
vegyük fel, a Miki egereset vagy a repü­
lőst?” A kérdés után várjunk, hadd fon­
tolja meg, s ha valamilyen módon érté­
sünkre adta, melyik mellett döntött,
azt nevezzük meg. Tegyünk fel neki kér­
déseket, például: „Elfáradtál?” „Kérsz
enni?” „Hintázzunk?” Eleinte inkább
bólogatással, fej rázással fog felelni, de
fő, hogy feleljen. Kérjük meg, hogy se­
gítsen megkeresni „elveszett” tárgyakat
(amik természetesen nincsenek igazán
486
elveszve). „Nem tudod, hol a labda?”
Adjunk neki bőven időt a keresgélésre,
majd ünnepeljük, ha megtalálta. Az is
hangos dicséretet érdemel, ha jó irány­
ban keresgél: „Nahát, ott van a labda!”
Ne erőltessük: Ha szavak helyett ha­
donászva, artikulálatlan hangokkal pró­
bál kérni valamit, biztatgassuk: „Mondd
meg anyának, mit akarsz.” Ha megint
csak morog és mutogat, kínáljunk fel
megfelelő választási lehetőséget, például:
„Melyiket kéred, a macit vagy a ku-
tyust?” Ha a válasz ezúttal sem szóban
érkezik, nevezzük meg magunk a kivá­
lasztottat: „Tessék, a kutyus.” A gyerek­
től tilos megtagadni dolgokat csak azért,
mert még nem tudja vagy nem képes
rendesen kimondani a nevüket. A sza­
vak nélküli társalgást nemsokára úgyis
kiszorítja a beszéd.
Adjunk neki egyszerű utasításokat:
Egyéves korra (néha előbb is) a kisgye­
rekek lassan már hajlandók kéréseknek
engedelmeskedni, feltéve hogy egyszerű
utasításokat kapnak, és egyszerre csak
egyet. Például ne azt kérjük tőle, hogy
vegye föl a kanalat, és adja ide, hanem
először csak ennyit: „Légy szíves, vedd
föl a kanalat”, s ha ezzel megvan, jöhet
a folytatás: „add ide a papának”. Ha rá
akarjuk szoktatni, hogy szívesen enge­
delmeskedjék, kérjünk tőle olyasmiket,
amiken amúgy is töri a fejét. Ha pél­
dául a kekszes doboz felé nyúl, szólítsuk
fel, hogy vegyen ki egy kekszet. Ezáltal
a megértőképessége, a beszéd előfeltéte­
le is fejlődik.
Ne viselkedjünk vele tapintatlanul:
Ilyen kicsi gyereknél már az is ritkaság­
nak számít, ha egyetlen szót szépen ki
tud mondani, de kizárt dolog, hogy egy
felnőtt szabatosságával ki tudja ejteni.
Néhány mássalhangzóval akár évekig
küszködhet, a szavak végét még jó pár
hónapig elsikkasztja (pl. adj tejecskét
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
helyett „aja tejecs” stb.). A gyereket nem
szabad tanáros szigorral kijavítani, ha
nem jól mondja ki a szavakat, egyálta­
lán nem érdemes túl sokat kritizálni,
mert elbátortalanodik. Ehelyett folya­
modjunk szelíd módszerekhez, ne pré­
dikálva tanítsuk, nehogy megbántsuk
az önérzetét, hisz még nagyon érzékeny.
Ha az égre pillantva így szól: „anya, csij-
ja!”, ilyesformán kell neki válaszolni:
„Bizony, csillag, és ott a hold.” Másrészt
bármily aranyosan hangzik a rosszul ej­
tett szó a gyerek szájából, álljunk ellen a
kísértésnek, és ne utánozzuk, különben
összezavarjuk (a gyereknek hallás után
kell megtanulnia a szavakat).
Újabb olvasnivalók: A totyogókorba
lépő kisgyerekek kedvencei továbbra
is a versikék, az állatos képeskönyvek,
a járművek, a játékok és a gyerekek.
Néhányan már a nagyon egyszerű me­
sékre is fogékonyak, de még el kell tel­
nie néhány hónapnak, mire képesek
lesznek nyugodtan végighallgatni. Ebben
az életkorban egy-egy könyv az olyan
gyereket se tudja 3-4 percnél tovább le­
kötni, aki egyébként szereti, mert még
nem tud tovább egy dologra figyelni.
Tovább fogja bírni, ha őt magát is be­
vonjuk a mese alakításába. Ne csak mi
magyarázgassuk a képeket (pl. „Lám,
a cicusnak kalap van a fején!”), hanem
őt is kérjük meg, hogy mutassa meg az
ismerős dolgokat (megneveznie még
nem kell), s amelyiket nem ismeri vagy
elfelejtette, annak mondjuk meg a ne­
vét. Nemsokára eljön az idő (néha meg­
lepően gyorsan), hogy a gyerek kívülről
fújja a könyvből ismert versikék rímeit.
Gondolkozzunk számokban: A szá­
molás természetesen még odébb van, de
az egy és a sok fogalma már most sem
korai a gyereknek. Fokozatosan adagol­
juk az alapvető tudnivalókat például
így: „Tessék, egy keksz.” „Nézd, milyen
sok madárka ül a fán!” „Két kiscicád
A TIZENEGYEDIK h ó n a p
van.” Számoljuk neki hangosan a lép­
csőfokokat (főleg ha mindkét kezénél
tartva már maga is fel tud menni),
mondjunk neki számolós mondókákat,
pl. „Egy, kettő, három, te vagy az én
párom” stb. Számlálós mondókánál az
ujjaink kinyújtásával is mutassuk a szá­
mokat. Építsük be a számolást a gyerek
életébe: számoljuk le egytől tízig, hogy
hány szelet húst teszünk a serpenyőbe;
hányadik kanál liszt, darab tojás kerül
♦♦♦
487
a sütemény tésztájába, hány karika ba­
nánt szeleteljük a baba papijába stb.
Jelbeszéd: Sok szülő kedves mulatsága,
hogy szavait különféle kar- vagy kézjel­
zésekkel és egyéb jelekkel kíséri: a társal­
gás megkönnyítésén kívül a gyerek így
nemcsak könnyebben, gyorsabban tanul
meg beszélni, hanem kutatási eredmé­
nyek szerint jobban is. A babajelbeszéd-
ről bővebben lásd a 402. oldalt.
 — — 16. FEJEZET
A tizenkettedik
Ezekben a napokban a gyereknek az
élet nem más, mint játék, pontosabban
- mivel figyelme még csak kisebb szaka­
szokra terjed - különféle játékok gyors
egymásutánja. Hamarosan az lesz az
egyik kedvenc játéka, hogy mindenféle
tárgyat ledobál (most, hogy végre tudja,
hogyan kell valamit elengedni), nézi,
amint leesik, nézi, ahogy anyuka, apuka
fölszedi, majd újra és újra megismétli a
sorozatot - addig, ameddig csak a szü­
lők dereka és idegei bírják. Nagy ked­
venccé válnak a tologatós játékszerek:
egy kisgyerek, aki éppen a legfontosabb
M it tu d a baba?
Fejlődése során minden csecsemő elér­
kezik bizonyos mérföldkövekhez. Ak­
kor se kell megijedni, ha egy-egy állo­
mást mintha lekésne a baba: minden
bizonnyal hamarosan annak is eljön az
ideje. Minden gyereknek a saját fejlő­
dési tempója a normális. Ha kétségeink
vannak a gyermek fejlődésével kapcso­
latban, a következő viziten beszéljük
meg az orvossal, akkor is, ha nem kér­
dez rá. A szülő olyan apróságokat is
megláthat, amik az orvos figyelmét el­
kerülik. A koraszülöttek valamivel ké­
sőbb érkeznek el az egyes fejlődési fo­
kokhoz, mint időre született kortár­
saik: az esetek többségében nagyjából
annyit késnek, amennyivel korábban
—
mozgásforma: a járás megtanulásával
küszködik, nemcsak azért szereti az ilyen
játékot, mert megadja neki az álláshoz
szükséges biztonságot, hanem mert to­
logatás közben egyszer csak az egyik lá­
bát a másik elé tudja tenni. Ebben a hó­
napban azt is tapasztalnunk kell, hogy
bár változatlanul kicsi és édes, de már
nem kisbaba. Viselkedéséből lassan, de
biztosan felsejlik, milyen témák fogják
beárnyékolni a következő évet (egyre
önállóbb lesz, kezd nemet mondani,
kisebb dührohamokat kap, akaratos):
Hallod-e, világ: Megjöttem!!!
születtek (korrigált korukat tehát onnan
„számoljuk”, mintha időre születtek
volna), néha többet is.
A tizenkettedik hónapban ezt
kell tudnia a babának:
♦ bútorba kapaszkodva járni
♦ gesztikulálva megmutatni, mit akar
Valószínűleg tudnifogja:
♦ tapsolni vagy integetni (13 hónapos
korukra mindkettőt meg szokták ta­
nulni)
♦ csészéből önállóan inni
A tizenket t e d ik h ó n a p
A SAJÁT GYEREKÜNKRŐL MI TUDJUK A LEGTÖBBET
Lehet, hogy nem vagyunk diplomás vé­
dőnők, de hivatásos körök sem vitatják,
hogy saját gyereke fejlődését illetően az
anya felér egy szakértővel. Míg a gye­
rekorvos havonta egyszer vagy még rit­
kábban nézi meg a babát - és időközben
gyerekek százaival találkozott -, nekünk
mindennap a szemünk előtt van. Min­
denki másnál többet beszélgetünk vele.
Olyan apróságokat is észreveszünk,
amik fölött mások elsiklanak.
Mondjuk ki, osszuk meg a szakem­
berrel, ha bármi kétségünk van a gyerek
fejlődése felől, például mert bizonyos
dolgokban lemarad, vagy mintha elfe­
lejtette volna, amit már tudott, vagy ha
csak homályosan úgy érezzük, hogy
valami nincs rendben. A gyerekkori
fejlődéssel foglalkozó szakemberek a
szülőket nemcsak gyerekeik legjobb
ügyvédjének tekintik, hanem olyan
kulcsfontosságú személyeknek, akik le­
hetővé teszik a fejlődési rendellenessé­
gek (például az autizmus) korai felisme­
♦ apró tárgyat szabályosan a hüvelykuj­
ja és a mutatóujja vége közé fogva fel­
venni (a gyerekek többsége 15 hónapos
korára tanul meg így fogni, természete­
sen minden veszélyes tárgyat továbbra
is tartsunk tőle távol)
♦ stabilan egyedül állni (a többségnek
csak 13 hónapos korában sikerül)
♦ értelemszerűen papát és mamát mondani
♦ a fenti kettőn kívül még egy szót mon­
dani (sok gyerek csak 14 hónapos korá­
ban vagy még később szólal meg)
Talán tudnifogja:
♦ labdázni (visszagurítani a labdát: erre
sok gyerek csak 16 hónapos kortól képes)
489
rését. A korai felismerés és az azt követő
gyors beavatkozás rengeteget számíthat
egy autizmusban vagy más fejlődési
rendellenességben szenvedő gyerek to­
vábbi sorsa szempontjából.
Annak érdekében, hogy a szülők
hathatósabban tudjanak segíteni a gye­
rekeiknek, szakorvosok összeírták azo­
kat a tüneteket, amelyekre 12 hónapos
kortól figyelni kell. A gyerekorvos is
figyeli, és a viziteken remélhetőleg ki­
zárja őket. Ha mégis azt látjuk, hogy a
gyerek nem reagál, ha szólunk hozzá,
nem mosolyog vissza ránk, nem nyúl
felénk, tekintete nem találja a miénket,
nem néz a szemünkbe, nem próbálja
értésünkre adni, ha szüksége volna va­
lamire, nem akar közösen picsi-pacsiz-
ni, kukucskázni, nem hallgat a nevére,
nem néz arra, amit mutatunk neki,
mondjuk el az orvosnak. Lehet, hogy
nincs semmi baj, de ennek megállapí­
tásához alaposabb, esetleg szakorvosi
vizsgálatokra lesz szükség.
♦ kezdetleges nyelven beszélni (halan­
dzsaszöveget mondani, amely úgy hang­
zik, mint valami mesterséges, idegen
nyelv: erre a gyerekek fele csak egyéves,
néhány csak 15 hónapos kortól képes)
♦ ügyesen járni (erre a gyerekek három­
negyede csak 13 és fél hónapos kortól
képes, sokan még sokkal később. Aki
négykézláb ügyesebben mozog, talán
később kezd el járni; a késlekedés miatt
rendszerint nem kell aggódni)
Esetleg még ezt is tudja:
♦ a „mama” és a „papa” szón kívül három
vagy több szót kimondani (a gyerekek
legalább fele csak 13 hónapos korára
jut el idáig, néhányan csak 16 hónapos
korukra)
490
♦ gesztussal nem kísért utasításra rea­
gálni („add ide nekem!”, mozdulat nélkül:
M it v á rh a tu n k az e h a v i e lle n ő rz é se n ?
A vizsgálatot minden gyerekorvos a sa­
ját belátása szerint hajtja végre. A vizs­
gálat általános menetét, a diagnosztikai
módszerek számát és jellegét, az alkal­
mazott módszereket a gyerekek állapo­
ta is befolyásolja. A tizenkét hónapos
babák vizsgálata nagyjából a követke­
zőképpen zajlik le:
♦ Az orvos érdeklődik az anya, a gyerek
és a többi családtag hogyléte felől;
megkérdezi, hogy eszik, alszik, fejlődik
a baba.
♦ Megméri a baba súlyát, testhosszát, fej-
kerületét, felméri, mennyit gyarapodott
a születése óta.
♦ Fizikális vizsgálat, ezen belül az eset­
leges korábbi problémák utóellenőrzé­
se. Mivel a gyerek már föl tud egyene­
sedni, a lábszárát és lábfejét segítséggel
és a nélkül állva, s ha járni is tud, járás
közben is megméri.
♦ Vizsgálat esetleges vérszegénység ki­
mutatására (ha korábban már nem vé­
gezték el).
♦ A fejlődés vizsgálata: ennek során elő­
fordulhat, hogy az orvos különféle „pró­
báknak” veti alá a gyereket, hogy lássa,
mennyire értelmes, tud-e egyedül ülni,
felállni, kapaszkodva (esetleg anélkül)
járni, dolgokért nyúlni, fogni, apró dol­
gokat szabályosan két ujjal fölszedni,
leesett, eldugott tárgyakat megtalálni,
mennyire hallgat a nevére, hagyja-e
magát öltöztetni, megért-e, esetleg ki is
mond olyan szavakat, mint pl. papa,
mama, pápá; szereti-e a közös játékokat
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
erre a gyerekek többsége egyéves korára
képes, néhányan 16 hónapos korukra)
(pl. picsi-pacsi, kukucska), de az anya
tapasztalataival kiegészített egyszerű meg­
figyeléssel is beérheti.
♦ Oltások,* ha még nem kapta meg, és
feltéve hogy a gyerek egészséges, és egyéb
ellenjavallat sincs. Az esetleges korábbi
reakciókat előre meg kell beszélni.
(Tbc-vizsgálatra csak akkor kerül sor,
ha fennáll a veszély, hogy a gyerek fer­
tőzött személlyel érintkezett.)
♦ Tudnivalók a következő hónapra, el­
sősorban a táplálkozás, alvás, fejlődés,
balesetvédelem szempontjából.
♦ Ha az orvos szükségesnek látja, fluor­
pótlást is javasolhat.
Az alábbi kérdéseket érdemes föltenni,
ha az orvos nem tért volna ki rájuk:
♦ Milyen újabb ételféleségeket lehet
már adni a gyereknek? Ha eddig nem
kapott volna: mikortól ehet lisztet, déli­
gyümölcsöt, halat, húst, paradicsomot,
epret, tojásfehérjét?
♦ Mikor szoktassuk le a cumisüvegről,
illetve ha még szopik, mikor válasszuk el?
Mikortól kaphat hígítatlan tehéntejet?
* A magyarországi kötelező (ingyenes) védőoltá­
sok 2006. január 1-jétől kezdődött új rendje (teljes
egészében a 2005. október 31. után születettek­
re vonatkozik): oltás: BCG 0-6 életkor: újszü­
lött a kórházban; oltás: DPT I/a + IPV +
Hib életkor: 2 hónap; oltás: DPT I/b + IPV +
Hib életkor: 3 hónap; oltás: DPT I/c + IPV +
Hib életkor: 4 hónap; oltás: MMR életkor:
15 hónap; oltás: DPT I/d + IPV + Hib életkor:
18 hónap
A tizenkettedik h ón ap
+ Nem kell-e elvinni a gyerekfogászat­
ra? Általános vélemény szerint a gyerek
fogát először egy- és kétéves kora között
célszerű megvizsgáltatni (hacsak nem
válik előbb szükségessé).
A g y e re k e h a v i tá p lá lá sa :
ELVÁLASZTÁS
Az elválasztás vagy küszöbönáll, vagy
réges-rég túl vagyunk rajta. Történjék
bármikor, hatalmas lépést jelent a füg­
getlenség felé vezető úton: olyan lépést,
amely után a gyerek már soha nem lesz
annyira ránk szorulva, ha ennie kell
(bár alighanem még hosszú évekig fog­
juk tőle hallani: „Anya, éhes vagyok!
Mi van vacsorára?”) Mivel azonban ez a
lépés az anyának se kisebb, mint a gye­
reknek, érdemes testileg-lelkileg felké­
szülni rá. A következő részből kitűnik,
hogy ha eljön az ideje, hogyan és mi­
lyen stratégiával tehetjük könnyebbé
az akadályok leküzdését.
ELVÁLASZTÁS
Bár a mellből táplált kisbaba elválasztása
legalább olyan nehéz, mint az anyák előtt
tornyosuló többi nevelési feladat, legyen
megnyugtató az a tudat, hogy valószí­
nűleg már folyamatban van. Az első lé­
pést már akkor megtettük, mikor először
megkóstoltattunk vele valamit bögréből,
üvegből, kanálból. Azóta is araszolunk.
Az elválasztás az alábbi két szakasz­
ból áll:
Első szakasz: másfajta táplálékforrás
elfogadtatása. Mivel egy szoptatott ba­
bának egy hónapba is beletelhet, amíg
megtanul bögréből inni (soknak ahhoz
is időre van szüksége, hogy egyáltalán
491
♦ Végül soroljuk fel, mi nyugtalanított
bennünket az elmúlt hónapban. Jegyze­
teljük az orvos válaszait, utasításait. Ha­
zaérve azonnal írjunk fel minden lényeges
információt (a gyerek súlyát, hosszát,
fej kör fogatát, vizsgálati eredményeket,
betegségeket, orvosságokat stb.).
rászánja magát a kísérletre), jóval a végle­
ges elválasztás* tervezett időpontja előtt
érdemes megismertetni vele. Az első lé­
pést tehát máris ajánlatos megtenni, akkor
is, ha csak az első születésnapja után vagy
még később akarjuk elválasztani (ahogy
a gyerekorvosok többsége javasolja).
Minél később kínálunk neki a saját
mellünkön kívül más táplálékforrást
(ebben a korban a bögre a legjobb), annál
lassabban és nehezebben fog menni az
elválasztás. Ugyanis minél nagyobb a ba­
ba, annál megrögzöttebben ragaszkodik
a szokásaihoz. Ha a gyerek nagyon til­
takozna, sajnos meg kell törnünk az el­
lenállását az alábbi módszerekkel:
♦ Várjunk, míg megéhezik: Nem kell ki­
éheztetni, csak azt a pillanatot kell meg­
várni, amikor már éhesebb, semhogy
ragaszkodjon az elveihez. Naponta pró­
báljunk kihagyni egy szoptatást, és he­
lyette kínáljuk bögréből. Ha nincs más
választása, talán mégis megkóstolja.
♦ Maradjunk ki a képből: Csakúgy, mint
a cumisüveg bemutatásánál történt (ha
megtörtént), a gyerek a bögrét is köny-
nyebben fogadja el mástól.
* Ha elválasztás után cumisüvegből szeretnénk
etetni, ne feledjük, hogy egyéves kor után arról
is le kell szoktatni, nehogy elrontsa a fogát
(lásd a 476. oldalt).
492
MAGUNKKAL IS TÖRŐDJÜNK!
Az elválasztás sokszor nehezebb az anyá­
nak, mint a gyereknek - testileg, lelki­
leg egyaránt. Az egyéves kor körüli
vagy utáni fokozatos elválasztás nem
szokott komolyabb lelki megterhelést
okozni. Remélhetőleg az emlőduz­
zadás se nagyon fenyeget (ha mégis
megtörténne, tanácsainkat lásd lejjebb).
A fokozatosság csökkenti a lelki meg­
terhelést, de teljesen kiküszöbölni nem
tudja. A menstruációhoz, a terhesség­
hez, a szüléshez és a szülés utáni idő­
szakhoz hasonlóan az elválasztás is hor­
monális változásokkal jár, és ez eseten­
ként enyhe depressziót, ingerlékeny­
séget, kedélyváltozásokat vonhat maga
után. Az ebből fakadó érzéseket tovább
fokozza az afölötti bánkódás és veszte­
ségérzet, hogy gyerekkel már nem le­
szünk ilyen bensőséges kapcsolatban,
főleg ha nem tervezünk több gyereket.
(Vannak nők, akiknél az elválasztás a
szülés utáni depresszióhoz hasonló sú­
lyos tünetekkel jár, és orvosi beavat­
kozást igényel, a figyelmeztető jelekért
lásd a 691. oldalt.)
A gyors elválasztás az anyának
nagy kellemetlenséget okozhat, külö­
nösen az első hónapokban, amikor a
tejelválasztás a legbőségesebb. Előfor­
dulhat lázzal és influenzaszerű tünetek­
kel kísért súlyos emlőduzzanat, a foko­
zatos elválasztáshoz képest sokkal na­
♦ Váltogassuk a bögre tartalmát: Van­
nak babák, akik akkor fogadják jobban
a bögrét, ha anyatej van benne. Mások
inkább az olyan kísérletet kedvelik, amely
nem emlékezteti őket a szoptatásra.
Az utóbbi esetben töltsünk a bögrébe
tápszert (egyéves kor alatt) vagy vízzel
hígított gyümölcslét. Egyéves kortól
(az orvos megkérdezése után) át lehet
térni a hígítatlan zsíros tehéntejre.
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
gyobb a fertőzések és egyéb kompliká­
ciók veszélye. A fájdalmat forró vizes
borogatással és/vagy forró zuhanyozás­
sal lehet némileg csillapítani. Annyi tej
kifejése is segíthet, amennyi a mell le-
lohasztásához elegendő - ez kevesebb,
mint a tejelválasztás beindításához szük­
séges mennyiség. Ha a tünetek 24 órá­
nál hosszabb ideig fennállnak, orvoshoz
kell fordulni.
A hirtelen elválasztást a gyerek is
megsínyli. Ha minden előkészítés nélkül
vagyunk kénytelenek elválasztani, hal­
mozzuk el sok figyelemmel, szeretettel,
babusgatással, és próbáljuk megóvni az
egyéb kellemetlenségektől. Ha el kell
mennünk hazulról, gondoskodjunk ró­
la, hogy ezt a bánásmódot az apjától,
a nagyanyjától vagy egy jó bébiszit-
tertől megkapja.
Elválasztás után néhány héttel az
emlő olyan, mintha egy csepp tej sem
volna benne, de ne lepődjünk meg, ha
még hónapokkal, egy vagy akár több
évvel később is sikerül valamennyit ki­
nyomni belőle. Ez teljesen normális
dolog. Az is normális, hogy a mell csak
egy idő után nyeri vissza eredeti formá­
ját, bár gyakran valamivel kisebb vagy
nagyobb marad. Többnyire a feszessé­
géből is veszít, ez azonban inkább örök­
letes tényezőktől függ, mint a terhes­
ségtől és szoptatástól.
♦ Váltogassuk a bögrét: Ha először ren­
des bögréből kínáltuk, másodszor kínál­
juk csőrösből, és megfordítva. A figu­
rákkal díszített bögre biztos nyerő.
♦ Kitartás: Legyünk türelmesek és közö­
nyösek (mintha nekünk mindegy volna,
iszik-e a bögréből vagy sem), és ne siet­
tessük. Végül minden gyerek megtanul
bögréből inni.
A tizenkettedik h ó n ap
Második szakasz: a szoptatások csök­
kentése. A dohányzással, ivással, csoko­
ládéval ellentétben a szoptatást nem jó
egyszerre abbahagyni. Az emlőnek sem
tesz jót, a gyereket pedig nagyon fölzak­
latja. Az anya esetében (a hormonműkö­
dés hirtelen fölborulásával súlyosbított)
érzelmi problémák testi kellemetlensé­
gekkel párosulnak. Csorog és megduz­
zad a melle, eltömődnek a tejcsatornák,
az emlőgyulladás veszélye is megnő. Egy­
szóval az elválasztásnak lassan kell lezaj-
lania, hacsak betegség, hirtelen utazás
vagy más ok miatt nem muszáj egyik
napról a másikra megtörténnie. A foko­
zatos elválasztáshoz legalább néhány
héttel - esetleg hónappal - korábban
TEJERZEKENYSEG
Sokan tervezik, hogy egyéves korára el­
választják a gyereket vagy leszoktatják a
tápszerről, de nem tudják pontosan,
hogy attól fogva milyen tejet adjanak
neki a bögréből vagy a cumisüvegből.
Általános gyerekgyógyász-vélemény sze­
rint 24 hónapos korig a zsíros tej a leg­
jobb, mert a kisgyerekek agyának és
idegrendszerének fejlődéséhez elenged­
hetetlen zsírt és koleszterint az tartalmaz­
za elegendő mennyiségben. A zsíros tej
minősége se mindegy. A biztonság ked­
véért jobb, ha a gyerek (nyers helyett)
pasztörizált tejet kap.
Ha jóllakásig szoptattunk vagy mér-
cés cumisüvegről váltunk bögrére, kér­
dés, honnan fogjuk tudni, hogy eleget
evett-e a gyerek. A gyakorlatban az olyan
kisgyerekek, akiket egészséges, kiegyen­
súlyozott étrenden tartanak, és az étvá­
gyukkal sincs baj, végül minden szük­
séges tápanyaghoz - így a kalciumhoz
is - hozzájutnak. Akkor is mindennap
(vagy majdnem mindennap) nap elég
tejet isznak (és/vagy mésztartalmú ételt
esznek), ha a szüleik nem méricskélnek.
Próbáljuk ki a következő kísérletet:
493
hozzá kell látni, mint amikor be szeret­
nénk fejezni. Ha a gyerek életében (kis
vagy nagy) változás történt (például új
bébiszittert kapott, édesanyja visszamegy
dolgozni vagy a család más lakásba köl­
tözik), az egészet jobb elhalasztani.
Az elválasztás legszokásosabb mód­
szere abból áll, hogy először csak az
egyik szoptatás marad el, ezután néhány
nap, jobb esetben egy hét türelmi idő
következik, hogy mire a következő lé­
pésre sor kerül, az emlő is, a baba is beáll­
hasson rá. Az anyák tapasztalatai szerint
először azt az etetést tanácsos elhagyni,
amelyen a baba a legkevésbé lelkes, és a
legkevesebbet szopik, vagy azt, amelyik
ütközik az anya időbeosztásával. Házon
Egy héten keresztül minden reggel mér­
jünk ki három bögre tejet (illetve a baba
aznapi adagját, némi ráhagyással arra az
esetre, ha kifolyna). Töltsük tiszta kan-
csóba, és tegyük a hűtőbe. A gyerek tel­
jes napi tej szükségletét (italhoz, krump-
lipüréhez, főzelékhez stb.) ebből a
mennyiségből kell fedezni. Ha majdnem
mindennap elfogy, a gyerek megkapja,
amire szüksége van. De az se baj, ha nem
fogy el a hét minden napján az utolsó
cseppig, vagy ha egyszer-kétszer több is
megmarad belőle, különösen ha a gye­
rek más étellel (pl. sajttal, joghurttal)
is hozzájut kalciumhoz (és fehérjéhez).
Ha viszont a gyerek rendszeresen ott-
hagyja a kalcium- és fehérjeforrásokat,
beszéljük meg az orvossal, nincs-e szük­
ség határozottabb fellépésre.
Nem árt tudni, hogy az olyan kis­
gyerek, aki nagyon szereti a tejet, képes
úgy jóllakatni vele magát, hogy más
ennivaló nem fér bele. Ha a gyerek na­
ponta három bögrénél több tejet iszik,
ugyanakkor a szilárd ételt láthatólag
kerüli, korlátozni kell a fehér nedű fo­
gyasztását.
494
kívül dolgozó nők estében ez többnyire
az ebédidőt jelenti. A még elsősorban
tejjel táplálkozó, félévesnél fiatalabb
csecsemőket a kimaradt szoptatás helyett
tápszerrel kell megetetni. Nagyobbacs­
kák és totyogók már más ételt (és mellé
egy bögre italt) is kaphatnak.
Ha rendszertelenül, a baba kedve sze­
rint szoptatunk, és ő rendszertelenül kér
enni, valamivel nagyobb fegyelemre lesz
szükség: mielőtt komolyan hozzálátnánk
az elválasztáshoz, előbb alakítsunk ki egy
viszonylag rendszeres, de ritkított szop­
tatási menetrendet.
Az anya időbeosztásától függetlenül
a kora reggeli és késő esti etetés marad­
jon ki utoljára, mert az anyának és gye­
rekének ezek a legkényelmesebb, legkel­
lemesebb alkalmak. Vannak nők, akik
ezt a két szoptatást a gyerek elválasztása
után még hetekig, hónapokig fenntart­
ják, egyszerűen mert örömük telik ben­
ne. (Nem mindenkinek adatik meg ez a
lehetőség: sokan tapasztalják, hogy ha az
elválasztással már itt tartanak, gyorsan
elapad a tejük.)
Egy szoptatás kihagyása helyett az
összes szoptatás csökkentésére főleg az
olyan anyáknak van lehetőségük, akik
egész nap otthon vannak. Ez a következő­
képp történik: először a baba minden szo­
pás előtt bögréből vagy cumisüvegből kap
egy fél deci tápszert (illetve ha elmúlt
egyéves, zsíros tehéntejet), és ezután csak
JÓ, HA TUDJUK
AZ ELSŐ SZÜLETÉSNAP
MEGÜNNEPLÉSE
yyAz egész család izgatottan készül
a lányom első születésnapjára.
Jó, de nemfárasztó bulit szeretnék
neki rendezni”
Az első születésnap megünneplésére
készülődő szülők hajlamosak elvetni a
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
rövidebb ideig szoptatjuk. Több hétre
elosztva fokozatosan növeljük az eseten­
ként itatott, és ezzel arányosan csökkent­
jük a szoptatott mennyiséget. A végére
már az egész mennyiséget itatjuk, és ez­
zel az elválasztás befejeződött.
Előfordulhat, hogy a baba életét
megzavaró betegség, fájdalmas fogzás
vagy szokatlan helyzet (pl. nyaralás) visz-
szaveti a folyamatot, és a baba gyakrab­
ban akar szopni. Legyünk megértőek, és
ne aggódjunk: csak ideiglenes visszaesés­
ről van szó. Ha élete visszazökken a ren­
des kerékvágásba, újra lehet kezdeni.
Ne feledjük, hogy a szoptatás nem
az egyetlen kapcsolat anya és gyerek kö­
zött. Abbahagyása után sem fog kevés­
bé kötődni hozzánk és nem fog kevésbé
szeretni bennünket. Éppen ellenkezőleg,
egyes anyák viszonya még javul is a gye­
rekükkel, mikor már kevesebb időt kell
szoptatásra fordítani, és így több idő jut
egyéb közös foglalkozásokra.
Lehet, hogy elválasztás közben vagy
után a gyerek valami másban keres vigasz­
talást, például a hüvelykujjában vagy egy
pelusban. Ez természetes és egészséges
dolog. Ha több szeretetet igényel, ne saj­
náljuk tőle. A gyerekek többsége azonban
viszonylag gyorsan túlteszi magát az el­
választáson. Nemegyszer az anyjuknál
is gyorsabban, akinek még egy darabig
bepárásodik a szeme, ha a régi boldog
időkre gondol, mikor még szoptatott.
sulykot, megfeledkezni róla, hogy sok
szempontból mégiscsak egy kisbabáról
van szó. A pénzt, fáradságot nem kí­
mélve megrendezett gálaestet ritkán
szabják a kis ünnepelthez, aki végül
össze is roppanhat a teher alatt (túl sok
vendég, túl nagy izgalom, nem neki
való műsor stb.), és a születésnapja a
könnyeibe fúlhat.
A T1ZENKETTEDIK h ó n a p
Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek első
születésnapi bulija emlékezetes és ne gyor­
san feledendő eseménnyé váljon, köves­
sük az alábbi stratégiát:
Csínján a meghívókkal: A vendégek­
kel zsúfolásig megtelt szoba akkor is nyo­
masztó, ha az ünnepelt ismeri az arcokat,
s valószínűleg az lesz az eredmény, hogy
szegényke végig a mamáján lógva sírdo-
gál. A vendégsereg névsorát tegyük el az
esküvőjére, erre az eseményre érjük be
néhány családtaggal és jó baráttal. Ha
szokott hasonló korú gyerekekkel lenni,
kettőt-hármat meg lehet hívni, ellenkező
esetben viszont nem az első szülinapon
kell bevezetni a társasági életbe.
Szintúgy a díszítéssel: Ne szerezzük
be a szoba feldíszítéséhez a dekorációs
bolt teljes választékát, mert ami nekünk
olyan, mint az álom, az a kicsinek láz­
álom. Neki a túl sok léggömb, girland,
zászló, maszk, kalap éppoly nyomasztó,
mint a tömeg. Úgyhogy bánjunk csín­
ján a dekorációval, szorítkozzunk arra,
amiről tudjuk, hogy szereti (például egy
kedvenc figura, színes maci stb.). Ha a
lufi elengedhetetlen kellék, a buli után
feltétlenül meg kell tőlük szabadulni,
mert az utánuk maradó gumidarabok­
tól egy kisgyerek akár meg is fulladhat.
Jo időzítés: A siker az időzítésen áll vagy
bukik. Igyekezzünk úgy levezényelni
a nagy napot, hogy a gyerek előtte pi­
henhessen, nem sokkal korábban egyen
(ne halasszuk el az étkezést azzal, hogy
majd úgyis eszik a bulin), és ne borul­
jon fel a napirendje. Ha reggel szokott
szundikálni, ne tervezzünk matinét,
ha ebéd után szunyókál, ne tegyük az
eseményt kora délutánra. A fáradt ba­
ba a buli réme. Fogjuk rövidre a ven­
dégséget, ne tartson tovább egy-más-
fél óránál —így a gyerek nem lesz hul­
lafáradt a végére, de félidőben se fog
kidőlni.
495
Ehessen a tortából: Ne olyan tortát
tegyünk az asztalra, amiből a gyereknek
nem szabad ennie (pl. csokis, diós, mé­
zes). Csináljunk neki sárgarépa- vagy
banántortát, díszítsük nem cukros tej­
színhabbal vagy krémsajttal, s művészi
hajlamainkat éljük ki valamilyen ked­
ves formán, vagy tegyünk rá dísznek
egy kedvenc figurát. Adhatunk pl. fagy­
laltot piskótával. Lehetőleg akkor vágjuk
fel a tortát, amikor egyébként is evésidő
lenne, s ne tegyünk a gyerek elé nagyobb
adagot, mint amennyivel meg tud bir­
kózni. A különféle rágcsálnivalóknak
is veszélytelennek és egészségesnek kell
lenniük. Még egy születésnap kedvéért
sem szabad vállalni a kockázatot, hogy
a gyerek fuldokoljon a pattogatott ku­
koricától, torkára akadjon a mogyoró,
az aprósütemény, a szőlő, a nyers zöld­
ség vagy a ropimorzsa. A balesetek elke­
rülése érdekében ragaszkodjunk ahhoz,
hogy a kiskorú vendégek ülve egyenek.
Ne eresszünk bohócokat az ünne­
pekre: Se bűvészt, se más bérelhető elő­
adóművészt, mert a gyerek vagy valame­
lyik kis barátja megijedhet tőle. Az egy­
évesek hírhedten érzékeny és kiszámítha­
tatlan teremtések. Ami az egyik percben
tetszik nekik, a másikban halálra rémisz­
ti őket. A bulikon szokásos társas mu­
latságokban se akarjuk szerepeltetni,
az ilyesmihez még túl kicsi. Ha azonban
kis vendégek is vannak, készítsünk elő
játékszereket, amikkel kötetlenül játsz­
hatnak —csak aztán legyen mindenfélé­
ből elég, nehogy összevesszenek rajta.
A legjobbak a bevált, veszélytelen kedven­
cek, például a nagy, színes gumilabdák,
kemény képeskönyvek; külön mókát
jelenthetnek a fürdőkádba való játékok,
amiket ajándékcsomagok felbontása
előtt oda lehet adni a többi gyereknek.
Ne produkáltassuk: Szép volna, ha
a baba belemosolyogna a kamerába, a tár­
saság kedvében járna, minden ajándékot
496
egyforma kíváncsisággal bontogatna és
elismeréssel nyugtázna - de ne számít­
sunk rá. Ha az előző hónapban gyako­
roltattuk vele, a gyertyát talán sikerül
elfiíjnia, de szolgálatkész együttműkö­
dést se elvárni, se erőltetni nem szabad.
Jobb, ha hagyjuk a maga módján visel­
kedni - még ha ez azzal jár is, hogy a
családi fotózás közben kisiklik a mama
öléből, a két lábán megállni se hajlandó,
pedig járásbemutatót kellene tartania,
és hogy a drága ajándék helyett inkább
az üres dobozával játszik.
Örökítsük meg az utókornak: A buli
gyorsan elszáll, csakúgy, mint a gyerek­
évek. Megbánnánk, ha nem lenne róla
néhány fénykép- vagy videofelvétel.
MEG NEM JÁR A BABA
yyAfiam ma egyéves, és még
egy lépést sem próbált tenni
Nem kellene márjárniaf*
Egy gyerektől rendes dolog lenne (s a fel­
nőtt közönség soraiban nagy tetszést
aratna), ha első lépéseit az első születés­
napján tenné meg, erre azonban nem
mindegyik képes vagy hajlandó. Egyesek
már hetekkel, esetleg hónapokkal ko­
rábban elkezdenek járni, mások viszont
ezt a fontos mérföldkövet csak jóval ké­
sőbb lépik át (sokszor úgy, hogy anyjuk,
apjuk nincs is jelen). Ha egy gyerek egyet­
len lépést sem tesz az első születésnapja
sikeréért, lehet, hogy ezzel csalódást okoz
a rokonoknak és különösen azoknak,
akik élőben szerették volna videóra ven­
ni a történelmi pillanatot, a fejlődése
szempontjából azonban semmi rosszat
nem jelent.
Tény, hogy a gyerekek többsége csak
az egyéves kor betöltése után kezd járni.
Annak pedig, hogy kilenc vagy tizenöt
hónapos korában, esetleg még később
szánja rá magát, sem az értelmi képessé­
geihez nincs köze, sem ahhoz, hogy mi
lehet belőle (az atlétikát is ideértve).
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
A járás elkezdése az öröklött (gene­
tikai) alkattól is fiigg: a családokban sok­
szor jellemzően korán vagy jellemző­
en későn kezdenek el járni a gyerekek.
Továbbá függhet a gyerek súlyától és
testalkatától is: az inas, izmos gyerekek
általában korábban kezdik, mint a nyu-
godtabb ducik, a rövid, erős lábszárúak
korábban, mint akiknek hosszú, vékony
a lábuk, amin nehezebb egyensúlyozni.
A jellemétől: amelyik szeret kockáztatni,
az bátrabban vállalja az első próbát, mint
aki természettől óvatos. A járást a négy­
kézláb mászás is befolyásolhatja. Az ügyet­
lenül vagy sehogyan se mászó gyerekek
sokszor gyorsabban tanulnak meg jár­
ni, mint akik négykézláb száguldoznak,
és ezzel be is érik.
A kellemetlen tapasztalat - ha pél­
dául nagyot estek, amint először el mer­
ték engedni az anyjuk kezét - szintén kés­
leltetheti az első lépéseket. Az így járt
gyerek csak akkor kísérli meg másodszor,
ha már biztos magában, ekkor viszont
nem úgy indul el, mint egy félszeg kezdő,
hanem úgy, mint egy profi. Az olyan
gyerek, akit türelmetlen szülei naponta
többször is járásgyakorlatra kényszerítet­
tek (főleg ha maga is makacs fajta), merő
lázadásból képes arra, hogy később kezd­
jen egyedül járni, mint ha békén hagyták
volna. Ha a gyerek valamilyen betegség­
ben (fulgyulladás, megfázás stb.) legyen­
gült, előfordulhat, hogy az első lépéseket
akkorra halasztja, amikor már jól van.
Egy időjárási front a már tánclépésben
szobáról szobára röpködő gyereket is
képes olyannyira visszavetni, hogy min­
den második lépésre elbotlik, de aztán
megint megy, mint a karikacsapás.
Későn kezd el járni az olyan gyerek,
akit állandóan hálós falú járókában tar­
tanak (és ezért talán álló helyzetbe se tud
fölegyenesedni), babakocsiba szíjaznak,
babakompba raknak, vagy más okból
nem kap sok lehetőséget állni vagy vala­
mibe kapaszkodva járni, mert így se a láb-
izomzata, se az önbizalma nem tud meg-
A tizenkettedik h ón ap
CSAK ÓVATOSAN!
Most, hogy a gyerek már két lábon
j£r _ vagy majdnem a szülőket
elfoghatja a kísértés, hogy kipróbál­
ják a kedvenc gyerekkori szórako­
zást, és a gyerek kezét két oldalról
fogva a levegőben hintáztassák.
Csak ezt ne! Mivel a kisgyerek ízü­
letei még gyengék, nem szabad őt
sem a karjánál fogva lóbálni, sem a
karját hirtelen kifordítani, megrán­
tani (hogy gyorsabban repüljön),
mert könnyen kificamodhat a kö­
nyöke vagy a válla. Ez remélhetőleg
nem tesz benne helyrehozhatatlan
kárt, de akkor is nagyon fájdalmas.
edződni. Az ilyesmi más szempontból is
lassítja a fejlődést. Adjunk tehát bőséges
időt és teret a gyereknek, hogy gyakorol­
hassa a felállást, a kapaszkodva járást,
az állást, a lépkedést egy olyan szobában,
ahol nincs szőnyeg, ami kicsússzon alóla,
nem eshet el a padlón, és a bútorok vi­
szonylag közel állnak, így biztonságosan
megkapaszkodhat bennük. Legjobb, ha
mezítláb hagyjuk, mert az ilyen kisgyere­
kek a lábujjaikkal kapaszkodnak, a zokni
csúszik, a cipő pedig túl merev és nehéz
az első lépésekhez.
Bár egy csomó tökéletesen ép, egész­
séges, sőt nagyon okos gyerek másfél éves
kora előtt nem kezd el járni, főleg ha
mindkét vagy az egyik szülője is későn
kezdte, az olyan gyereket, aki 18 hónapos
korában még nem jár, meg kell vizsgál­
tatni az esetleges testi vagy lelki gátló
körülmények kizárása érdekében. Se
most, se egy jó darabig nem kell azon­
ban megijedni, ha nem jár.
félelem a z elh agyatástó l
(SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS)
»Korábban is előfordult, hogy
bébiszitter vigyázott rá. Most
497
azonban amint kilépünk az ajtón,
kitör a botrány
Ha egy egyéves kisgyereket a szülei estére
otthagynak, nemcsak a szívfájdalma na­
gyobb, hanem panaszának is nagyobb
hangot tud adni. A legtöbb csecsemő és
kisgyerek fél az elhagyatóttságtól, csak
némelyiken jobban látszik szakszóval a
„szeparációs szorongás”.
Bár a gyerek viselkedése visszaesés­
nek tűnhet - hiszen korábban nem volt
baja a bébiszitterrel - , az elhagyástól va­
ló félelem tulajdonképpen az érés jele.
Először is egyre önállóbb lesz, de erősen
kötődik is (a szüleihez). Mikor két lá­
bon - vagy négykézláb - világ körüli
felfedezőútra indul, ezt abban a meg­
nyugtató tudatban teszi, hogy a mama
a közelében van. Ő lazán otthagy min­
ket (például elmegy mellőlünk a játszó­
téren), de attól kétségbeesik, ha mi hagy­
juk ott (például bébiszitterre bízzuk,
mert moziba, étterembe megyünk). Ezt
ijesztőnek találja. Másodsorban, kezdi
felfogni a dolgok állandóságának (ebben
a korban még bonyolult) törvényét, hogy
tehát valami akkor is létezhet, ha nem
látja. Kisebb korában nem hiányolt min­
ket, ha otthagytuk: ha nem voltunk a
szeme előtt, a fejében sem voltunk jelen.
Most már akkor is sokat járunk az eszé­
ben, ha nem lát minket - magyarán,
hiányzunk neki. Mivel az idő ennél is
bonyolultabb fogalmát még nem képes
fölfogni, sejtelme sincs, mikor térünk
vissza, egyáltalán visszatérünk-e. Ez
még ijesztőbb. A szellemi fejlődés to­
vábbi jele az emlékezőtehetség javulása.
A gyerek már emlékszik, mit jelent az,
ha a szülei kabátot vesznek és pápát
mondanak neki. Már tudja, hogy ha ki­
lépnek az ajtón, időtlen időkre eltűn­
nek. Ha még nem volt sokszor bébiszit­
terre bízva (és nem látta a szüleit sok­
szor visszatérni), azon is tűnődhet, egy­
általán látja-e még őket valaha. Még
több szorongás.
498
Bár az elhagyatottságtól való félelem
jelei akár hét hónapos babákon is meg­
nyilvánulhatnak, többségüknél 12-18
hónapos kor között ütköznek ki a legéle­
sebben. Szokás szerint ennek mértéke is
egyénenként változó. Egyes csecsemők,
kisgyerekek meg se érzik ezt a félelmet,
másokat sokkal később fog el, esetleg csak
3-4 éves korukban. Egyeseknél csak pár
hónapig tart, másoknál évekig, esetleg
folyamatosan, esetleg hol elmúlik, hol
visszatér. A gyerek életét befolyásoló vál­
tozások - pl. költözés, új testvérke, új
bébiszitter vagy akár otthoni veszekedés
- is kiválthatják az elhagyástól való fé­
lelem első vagy újabb sorozatának első
epizódját.
A félelemérzés általában akkor tör ki
a gyereken, ha másvalakinek a kezére ad­
ják - pl. amikor az anyja indul a mun­
kahelyére, elmegy estére vagy beviszi a
bölcsődébe. Akkor is előfordulhat, mi­
kor éjszakára lefektetik az ágyába (lásd az
300. oldalt). Kiváltó októl függetlenül
a tünetek ugyanazok: úgy csimpaszko­
dik az anyjába, mintha a puszta élete
függne tőle (a kisgyerekek emberfölötti
ereje hihetetlen, az apró kezecskéket,
ujjacskákat alig lehet lefejteni), vigasz-
talhatatlanul zokog, a bébiszittert ellöki
magától, és minden módon kifejezi: nem
akarja, hogy magára hagyják. Az anya
bűntudatos és feldúlt lesz, és azon töri a
fejét, egyáltalán érdemes-e elmennie, ha
ekkora árat kell érte fizetni.
De bármilyen kiborító, ez is éppúgy
hozzátartozik a normális fejlődéshez,
mint a járás vagy a beszéd megtanulása.
Ha most segítünk neki megbirkózni a
félelmével, totyogókorában kevesebbet
fog miatta kínlódni.
Hogy enyhüljön a gyerek félelme
és a mi bűntudatunk, valamint hogy a
kicsi könnyebben elfogadja, ha a szülei
elmennek, és távollétükben más vigyáz
rá, mielőtt kilépnénk az ajtón, tegyük a
következőket:
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
♦ Csakis olyan bébiszitterre hagyjuk a
gyereket, aki nemcsak megbízható, ha­
nem akkor is megértő, türelmes, törődő
és kedves lesz a gyerekhez, ha a távozá­
sunk után nehéz dolga lesz vele.
♦ A bébiszitter indulás előtt legalább ne­
gyedórával érkezzen (ha először jön, még
korábban), így amikor még mi is ott mo­
toszkálunk, belemerülhetnek valamilyen
közös elfoglaltságba (formakereső játék,
kirakójáték, építőkocka, macifektetés
stb.). Lehetséges, hogy amíg otthon va­
gyunk, a gyerek egyáltalán nem hajlan­
dó szóba állni a bébiszitterrel (akkor se,
ha ismeri), nehogy véletlenül úgy lát-
szódjon, mintha beleegyezett volna a
helyzetbe. Nem kell aggódni: ha már
egyedül vannak, majdnem biztosan be­
száll a mulatságba.
♦ Lehetőleg alvás vagy evés utánra idő­
zítsük az indulást. A fáradt, éhes gyerek
jobban hajlik a hisztériára. (A beteg gye­
rek is érzékenyebb, amit tekintetbe kell
venni a program összeállításakor.)
Mindig szóljunk előre, hogy el kell
mennünk. Ha úgy akarjuk megúszni a
cirkuszt, hogy a háta mögött (mikor nem
néz oda vagy alszik) kisurranunk az
ajtón, halálra fog rémülni, amikor ész­
reveszi, hogy nem vagyunk otthon,
és ettől kezdve mindig félni fog, hogy
bármikor magára maradhat, ezért állan­
dóan rajtunk fog lógni. Kb. 10-15 perc­
cel indulás előtt értesítsük, hogy elme­
gyünk hazulról. Ennél hosszabb előzetes
értesítést nem érdemes adni, mert elfelej­
ti, rövidebbet pedig azért nem, mert ak­
kor nincs elég ideje megrágni magában.
♦ Vegyük komolyan a félelmét. Nyugod­
tan, kedvesen (de az aggodalom jele nél­
kül) magyarázzuk el neki: igen, ez most
szomorú, de nem tart soká, hamarosan
vissza fogunk jönni.
A tizenkettedik h ón ap
+ A távozásból csináljunk derűs, ölelke-
zős-puszilgatós szertartást. A búcsúzko­
dás ne legyen se túl nyúlós, se túl érzel­
gős. Mosolyogjunk akkor is, ha a gyerek
pityereg, tegyünk úgy, mintha félvállról
vennénk a dolgot. (Ha azt látja, hogy
mi is búslakodunk, még azt hiszi, hogy
tényleg van valami oka a félelemre.) Ha
van alkalmas ablak, a bébiszitterrel inte­
gethet utánunk.
♦ ígérjük meg neki, hogy visszajövünk.
Könnyedén köszönjünk el: „Szervusz,
kisöreg, viszondátásra!”, és a távozást már
egybe is fűztük a hazatéréssel.
♦ Ha egyszer elindultunk, akkor men­
jünk is el. Ha „távozás” után többször is
fölbukkanunk az ajtóban, a bébiszitter­
rel együtt mindenkinek megnehezítjük
a dolgát.
♦ Eleinte lehetőleg csak rövid időre hagy­
juk ott a babát. Az első alkalom ne legyen
több egy-másfél óránál. Ha már elhiszi,
hogy visszajövünk, és megszokta a rövid
távolléteinket, készen áll arra, hogy a
hosszabbakat is elviselje. Távolléteink
időtartamát negyedórákkal fokozatosan
hosszabbítsuk meg napi több órára. Ha
a gyerek hozzászokott, hosszabb időre is
nyugodtan elmehetünk otthonról.
♦ Mondjuk meg neki, hogy mikor érünk
haza. Bár egyelőre nem valószínű, hogy
meg is érti, de az idő fogalmát lassan
belé lehet plántálni: „Alvás után itt le-
szek.” „Vacsorára hazajövök.” „Reggel ta­
lálkozunk.”
Természetesen az elhagyatottságtól való
félelem sem tart örökké. A gyerek egy­
szer csak belejön, hogy minden további
nélkül elváljon tőlünk. Talán könnye-
débben, közönyösebben is, mint jólesne.
Egy napon, ha iskolába menet egy ha­
nyag sziával (s ha szépen kérjük) egy
annál is hanyagabb puszival búcsúzik,
499
még visszasírjuk a régi szép időket, mikor
azokat a picike mancsokat alig bírtuk
lefejteni magunkról.
RAGASZKODÁS
A CUMISÜVEGHEZ
„Egyéves korában szerettem volna
leszoktatni afiamat a cumisüveg­
rőli de annyira ragaszkodik hozzá,
hogy egy percre se lehet tőle elvenni,
nemhogy örökre,"
A kedvenc macihoz, pelushoz hasonlóan
egy gyereknek a cumisüveg is a jó érzelmi
közérzetet ad és egyfajta jutalmat jelent.
A veszélytelen puhaságokkal ellentétben
azonban a rosszul vagy egyéves kor után
is használt cumisüveg veszélyes is lehet.
Való igaz, itt az ideje a cumisüveg
elvételének. Az időzítés részletesebb indo­
kolását lásd a 476. oldalon. A kíméletes
leszoktatáshoz a 477. oldalon található
néhány ötlet.
TEHÉNTEJ NÉLKÜL
Az egyéves gyereknek fokozatosan
át kellene állnia a tápszerről a tejre.
Csakhogy a tehéntejre allergiás.
Az orvos szójatejet javasol, de félünk,
hogy így nem jut hozzá a kellő zsír-
mennyiséghez, mivel a szójatej csak
feleannyit tartalmaz, mint a tehén­
tej. Fölösleges aggodalom. Való igaz,
a szójatej nem tartalmaz annyi zsírt,
amennyire az agy fejlődéséhez kétéves
korig egy gyereknek szüksége volna,
de nem ez az egyetlen zsírforrása.
A húst, halat, baromfit, főzőolajat
tartalmazó, változatos étrenden tar­
tott gyerek bőven fogyaszt zsírt.
(Beszéljük meg az orvossal, milyen­
fajta táplálékokkal biztosíthatjuk,
hogy ne szenvedjen hiányt.) Egyéb­
ként kétéves korától a gyerek zsír­
igénye körülbelül a felnőtt ember
szintjére fog csökkenni.
500
AZ ELVÁLASZTOTT GYEREK
LEFEKTETÉSE
„Sóba nem tettem ébren ágyba
a gyereket, szopás közben mindig
elaludt Hogy tudom elaltatni most,
hogy átszoktattam a bögrére?”
Milyen egyszerű volt, míg a baba evés
közben az álmok világába szenderült.
Milyen egyszerű volt esténként vitatko­
zás nélkül elcsendesíteni. Most azonban
le kell szoknia az altatóról, így a lefekvés
az ágyrács mindkét oldalán valamivel
több nehézséggel fog járni.
A szopás közbeni elalvásról éppúgy
le lehet szokni, mint más altatókról:
a tablettáról, az éjszakai beszélgetős mű­
sorokról. Ha sikerül, és a baba megta­
nul magától elaludni, ezzel elsajátít egy
létfontosságú képességet. A cél megva­
lósítása érdekében jóval az átszoktatás
előtt fogjunk hozzá a következő terv
végrehaj tásához:
Esti szertartások: A lefekvés rutinos
művelete, a minden este szabályosan is­
métlődő mozzanatok gyerekre, felnőttre
egyaránt bűvös, álmosító hatással van­
nak. Ha a gyerekünknél még nem ala­
kult ki ilyen szertartás, legalább két hét­
tel a tervezett időpont előtt vezessük be.
Ezenkívül teremtsünk álmosító körül­
ményeket, a szoba legyen sötét (kivéve ha
égő lámpával szeret aludni), se túl meleg,
se túl hideg, és csöndes, a család visel­
kedjen úgy, mint máskor, ebből tudja,
hogy szükség esetére ott van mindenki.
(A baba álomba ringatásáról lásd még a
440. oldalt és a következő pontot.)
Iktassunk be egy új elemet: Néhány
nappal vagy egy héttel a nagy nap előtt
iktassunk be a szertartásba valami kis
ennivalót (ha eddig nem szerepelt volna
benne). Akkor eszegessen, amikor már pi­
zsamában hallgatja a mesét. Könnyű, de
laktató legyen, például kis süteményfa­
latok és egy fél pohár tej (ha már elmúlt
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
egyéves), esedeg egy darabka sajt keksszel,
és ha úgy kívánja, engedjük az ölünkben
enni. A minivacsora annak a helyébe lép,
amiről hamarosan le kell szoknia, rá­
adásul a tej álmosít. Ha eddig a gyerek
korábban mosott fogat, ezt a műsorszá­
mot természetesen át kell tenni a vacsi
utánra. Ha fogmosás után megszomjaz­
na, itassuk meg vízzel.
Ne bombázzuk új ötletekkel: Lehet,
hogy a gyerek a könnyebb utat választja,
és csak ringatásra, altatódalra stb. alszik
el. Ahhoz azonban, hogy valóban meg­
tanuljon segítség nélkül elaludni, neki
magának kell rájönnie az elalvás módjára.
A lefektetés szertartása közben babusgas­
suk sokat, majd fektessük az ágyba tisztá­
ba téve, (remélhetőleg) jókedvben, kénye­
lemben és bár álmosan, de még ébren.
Egy kicsit még ezután is vele marad­
hatunk, hogy simogassuk, nyugtatgassuk.
A baba önálló elalvásának elősegítését
lásd még a 361. oldalon.
Készüljünk fel sírdogálásra: eleinte
talán nem is kevésre. A gyerek valószí­
nűleg hangosan fog tiltakozni az új módi
ellen. Kevesen törődnek bele hang nélkül
a változásba. Van gyerek, akinek köny-
nyebben megy, ha nem az anyja fekteti,
hanem valaki más, mert az anya (és az
anyai mell) közelsége nem könnyíti meg
a feledést.
FELELEM AZ ÉJSZAKAI
MAGÁNYTÓL
yyAgyerek azelőtt könnyen elaludt,
és reggeligföl se ébredt. Most
hirtelen elkezdett ragaszkodni
hozzánk, bőg, ha lefektetem, sőt
éjszaka is felsír”
Az elhagyatástól való szorongás réme
nemcsak nappal kísért, főleg 12-14 hó­
napos korban, hanem éjszaka is. Ami-
kor a külön alvó gyereket éjszakára le­
fektetjük, gyakorlatilag teljesen magára
A tizenkettedik h ón ap
marad, s ez még nagyobb rémületet
kelthet benne, mint a nappali elhagya-
tás. Újabb szakasza következik a meg­
próbáltatásoknak. Szerencsére ez a sza­
kasz nem tart sokáig. A szülőkkel egy
ágyban alvó gyerek esetében fel se me­
rül a probléma, hiszen nincs elhagyatva.
Az olyan szülők, akik az ágyukat meg­
tartják maguknak, többféle módon segít­
hetik a félelem leküzdését:
♦ Tudni kell, hogy ez normális. A leg­
több kisgyerek, aki nappal fél, ha a szülei
otthagyják, éjszaka is félni fog. Egyálta­
lán nem arról van szó, hogy nem kap
elég törődést és szeretetet, vagy rosszul
bánunk vele. Mindössze azt jelenti, hogy
már nagyobb, de még nem elég nagy.
(Az elhagyatottságtól való félelemről lásd
még a 497. oldalt.)
♦Vezessük be békésen a lefekvést. Az utol­
só egy-két órában biztosítsunk a gyerek
számára minél nagyobb nyugalmat és
táplálékot, különösen ha egész nap a
munkahelyünkön vagy a háztartásban
dolgoztunk. Lehetőleg szenteljük neki
teljes figyelmünket, csak vele foglalkoz­
zunk, a többi dolog várhat, amíg a gyerek
ágyba kerül (pl. a saját vacsoránk elkészí­
tése és elfogyasztása, a papírmunka stb.).
így a lefekvés előtt megnyugszik, és fel­
töltődhet apja és anyja figyelmességével.
♦ Aknázzuk ki, hogy a gyerekek a szo­
kás rabjai. A lefekvés szertartása nemcsak
álmosít, hanem nyugtat is, ami különö­
sen ebben az életkorban fontos, amikor
biztos állandóságra van szükség. A gye­
rek minden este nyugodt, hogy ismét
ugyanaz fog történni, ugyanabban a sor­
rendben (ha nem kell meglepetésre szá­
mítani, nincs mitől tartani). így a lefek-
tetési szertartás egy olyan éjszakai ciklus
kezdetévé válhat, amelyet a gyerek már
yar (ahelyett, hogy félne tőle), s amely
kiszámíthatóan a fürdéssel kezdődik,
az alvással folytatódik, és a reggeli ébre­
501
déssel végződik. Vigyázat, a szabályok­
tól a legkisebb mértékben sem ajánlatos
eltérni, például nem szabad a fürdetést
felcserélni a vacsorával, kihagyni az al­
tatódalt stb. A gyereknek az a megnyug­
tató tudat, ha pontosan tudja, mikor
minek kell következnie. (Az esti szertar­
tásokról lásd még a 440. oldalt.)
♦ Segítsük át a szakadékon valamilyen
mankóval. Az első születésnap körül,
amikor egy kisgyereknek annyi baja van
az átállásokkal, sokat segíthet, ha van va­
lamije, amiből erőt vagy vigaszt meríthet
(például egy maci vagy egy pelus, ami­
nek a csücskét szopogathatja; nagyobb
méretű takarót még most sem szabad rá­
tenni, lásd az 513. oldalt). Jól jöhet, mond­
juk, egy póló, amelyet a mama viselt szop­
tatáskor, és amely még őrzi az illatát.
Ennyi érzékeny tárggyal felszerelkezve
jobban bírja, ha magára hagyjuk, köny-
nyebben siklik át az ébrenlétből az álomba.
♦ Viselkedjünk megnyugtatóan, de nem
érzelgősen. Öleljük, csókoljuk meg a
gyereket, mielőtt az ágyába tennénk,
aztán kívánjunk neki jó éjszakát. Ebben
is fontos a következetesség, tehát a bú­
csúszavak legyenek ugyanolyan szabály­
szerűek, mint a lefekvési szertartás többi
része (például: „Jó éjt, aludj jól, reggel
találkozunk!”). A szeretetteljes, de köny-
nyed hangvétel is hasznos: ha megérzi,
hogy nem akaródzik elválnunk tőle, ne­
ki se fog menni.
Ha sír, csöndesen nyugtatgassuk, ha
feltornássza magát, gyöngéden fektes­
sük vissza. Ne vegyük fel, ne kapcsoljuk
fel a lámpát, és ne is maradjunk vele,
míg el nem alszik. Ugyanezt a stratégiát
alkalmazzuk éjszaka is, ha fblébred. A vi­
gasztalás módja is legyen következetes:
mindig ugyanazokkal a szavakkal és mód­
szerekkel nyugtassuk, de estéről estére
egyre visszafogottabban (kezdetben a
kiságy mellől, majd néhány lépéssel tá­
volabbról, végül a küszöbről).
502
♦ Legyünk következetesek. És ez szaka­
datlan ismétlésből áll. Következetesség
nélkül összekuszálódik a gyerek élete.
Következetesség nélkül a nevelési mód­
szerek kudarcra vannak ítélve. Ha a ma­
gunk részéről eltökéltek vagyunk, a gye­
rek megtanulja legyőzni az éjszakai ma­
gánytól való félelmét, és attól fogva
küszködés nélkül megy aludni.
♦ Ne legyen bűntudatunk. Azzal nem
segítenénk megszabadulni a félelemtől,
ha egész éjszaka vele maradnánk. Ehhez
csak a szeretettel megerősített, követke­
zetes rutin segíti hozzá.
Sok baba csak akkor kezd éjszaka feléb­
redni, mikor az őrlőfogai jönnek. Re­
mélhetőleg csak erről van szó, lásd a
441. oldalon.
FÉLÉNKSÉG
„Kissé meglepő a kislányom
félénksége, hiszen sem a fétjem,
sem én nem vagyunk gátlásosak.”
Ebben a korban az új helyzetekkel, új em­
berekkel szembeni tartózkodó viselkedés
nem a félénkség jele, hanem a gyerek
érettségének megfelelő, normális jelen­
ség. Több olyan tényezőből tevődik össze,
amelyek a majdnem vagy már járó kis­
gyerekek többségére érvényesek:
♦ Félelem az idegenektől: Van olyan gye­
rek, aki már hét hónapos korától ki tud­
ja mutatni, hogy apján és anyján kívül
mindenkitől idegenkedik, de a többség
csak valamivel egyéves kora előtt kezd
félénken elfordulni az idegenektől (lásd
a 497. oldalt).
♦ Félelem az elhagyatottságtól: A társa­
dalmi élet helyzetei gyakran azzal járnak,
hogy a gyerek elszakad a szüleitől. Ha a
játszótéren megközelíti egy jó ismerős,
és fel akarja venni, nem félénkségből
kapaszkodik belénk, hanem mert most
AZ ELSŐ 12 HÓNAP
van abban a korban, amikor minden
gyerek fél, hogy eltéved vagy elveszti a
szüleit (lásd a 497. oldalt).
♦ Félelem az ismeretlentől: Az immár
helyváltoztatásra képes gyerek számára
a világ nemcsak az érdekes felfedezniva-
lók terepe, hanem az ijesztő dolgoké is.
A járásnak köszönhető függetlenség lel­
kesíti, de vissza is riasztja. Ékkora válto­
zások közepette nem csoda, ha a nagyobb
csecsemők és a már járó gyerekek visz-
szahúzódnak az ismeretlen dolgoktól,
és a megszokottból, az állandóságból
próbálnak erőt meríteni. Az ilyen visz-
szahúzódó viselkedést szokták összeté­
veszteni a félénkséggel.
♦ Társasági (szociális) félénkség: A lát­
szólagos bátortalanság többnyire nem
más, mint egyszerű tapasztalatlanság.
Ennek még nagyobb a valószínűsége,
ha a gyerek szokásai kizárólag az anyja
vagy egy másik felnőtt társaságában ala­
kultak ki, és nem került emberek közé
(például bölcsődébe). Még korai volna
lemondani róla, hogy a csemete - sok
tapasztalat és némi biztatás után - gya­
korlott társas lény legyen. Sok, eleinte
„félénk” kisgyerek hároméves korára re­
mekül beletanul a társasági életbe.
Természetesen vannak alkatilag félén-
kebb és alkatilag bátrabban barátkozó
gyerekek. Tudományos vizsgálatok sze­
rint a személyes jellemvonások legalább
részben genetikailag meghatározottak.
Egyes kutatók szerint a félénkség 10 szá­
zalékban alkat kérdése (90 százalékban
pedig a neveltetéstől függ), mások az
örökletes tényezőknek még nagyobb sze­
repet tulajdonítanak. A gyerek akkor is
megérzi a szülők félénkségét, ha egyéb­
ként nem látszik meg rajtuk. A szülők
sokat tehetnek gyerekük félénkségének
enyhítése érdekében, rávehetik, hogy be­
lemenjen a játékba, sőt akár a lelke le­
gyen, de alaptermészetét teljesen kioltani
A TI ZE NKET TED IK HÓ NA P
nem lehet. Ám erre nem is szabad töre­
kedni. A félénkséget mint a gyerek egyé­
niségének részét tiszteletben kell tartani.
Bár sok „félénk” gyerek élete végéig
megőriz egy belső tartózkodást, többsé­
gük felnőttkorára kellően extrovertált lesz.
A félénk gyereket nem szülői noszoga­
tással és kényszerrel lehet kicsalogatni a
csigaházból, hanem szeretetteljes és bá­
torító neveléssel. Ha állandóan az orra
alá dörgölik („Ne bántsátok szegénykét,
úgyis félénk!”), csak megerősödik benne
a zárkózottság; ha egyfajta fogyatékos­
ságnak tüntetik fel, az aláássa az önbizal­
mát, és végül még bizonytalanabbul fog
mozogni az emberek között. Ha viszont
erősítik az önbecsülését, könnyebben meg­
barátkozik magával. Ezután már mások­
kal is könnyebben fog barátkozni, és vé­
gül nem fog olyan félénken viselkedni.
Egyelőre mi adjunk neki bátorítást,
ha társaságban vagyunk. (Telepedjünk le
mellé a földre, hogy a születésnapi bulin
bátrabban játszhasson, fogjuk erősen, ha
egy ismerős felénk tart köszönni.) És ne
erőltessük. Hadd reagáljon az emberekre
a maga módján és tempójában, de úgy,
hogy közben tudja: az anyja mindig mel­
lette van, hogy ha kell, belekapaszkodhat
a lábába, vagy a vállába temetheti az arcát.
BARÁTKOZÁSI HAJLAM
„Néhány hete játszókörbe járunk,
de sajnos az én gyerekem nem
akar játszani a többiekkel Mit
tegyek, hogy hajlandó legyen
barátkozni?”
Semmit, ne is próbálkozzon vele. Bár
minden gyerek születésétől fogva társas
lény, legalább másfél éves koráig nem is­
meri a kapcsolatteremtés módját. Erről
magunk is meggyőződhetünk, ha játék
közben megnézünk egy csapat kisgyere­
ket. Lehet, hogy a játszókörben sikerül
egymással is játszaniuk (legalább addig,
bogy kitépjék egymás kezéből az ásót,
vagy föllökjék a másik pályázót, aki
503
ugyanarra a tologatós játékra vetett sze­
met), többnyire azonban nem egymással,
hanem egymás mellett, párhuzamosan
játszanak. Szívesen nézik, ahogy a másik
gyerek játszik, de nem feltédenül szeretné­
nek beszállni. A természettől és egészsége­
sen egocentrikus kisgyerek még nem képes
fölfogni, hogy egy másik gyerek értékes
játszótárs lehet. Egyelőre inkább tárgynak
nézik egymást, bár a mozgó és érdekesebb
fajtából, de akkor is csak tárgynak.
Mindez tökéletesen megfelel az élet­
koruknak. Bár a társas létben tapasztal­
tabb egyéves gyorsabban haladhat a ba-
rátkozás szamárlétráján, végül minden
gyerek fölmászik rajta. Ha noszogatjuk
a kislányt, hogy játsszon a korcsoportjába
tartozó gyerekekkel, mindenestül elve-
hetjük a kedvét az ilyesfajta helyzetektől.
A legjobb eredményt akkor érjük el, ha
megadjuk neki a barátkozás lehetőségét,
majd hagyjuk a saját tempójában szo­
cializálódni.
OSZTOZKODÁS
yyA kisfiam egy játszókör tagja.
Sajnos a többi gyerekkel együtt
majdnem mindig játékokon
veszekszenek. Meddig kell ennek
tartania?”
A többi szülővel együtt készüljön fel,
hogy még néhány évig a döntőbíró szere­
pét kell játszaniuk. Egy gyerek legfeljebb
másfél éves korában kezdi kapiskálni,
hogy az a tárgy, amit megkaparintott,
esetleg nem az övé, hanem valaki másnak
a tulajdona - ennek megértése nélkül az
osztozkodásnak sincs számára értelme.
Míg kb. hároméves korában fel nem vir­
rad a megvilágosodás napja, tulajdonjogi
szótárában az „enyém” marad az egyet­
len birtokos névmás. Ez idő szerint a
kisfia kizárólag a saját vágyaival és igé­
nyeivel törődik, kortársait pedig vágyak
és igények nélküli tárgyaknak tekinti.
Ebben természetesen nem áll egyedül.
Mivel azonban ebben a korban az önös
504
viselkedés tökéletesen természetes (hiszen
egy kisbabának előbb azt kell megta­
nulnia, hogy magán segítsen, mások csak
később jönnek), a körbe tartozó összes
játszótársának is szent meggyőződése,
hogy minden játékra korlátlan joggal
rendelkezik.
A második év vége felé és a harmadik
évben kompromisszumos megoldáshoz
lehet folyamodni: például jól szolgálja a
békét, ha időre beosztjuk, hogy a tűzol­
tóautóval milyen sorrendben játszhatnak
a gyerekek; 12 hónaposán ez még túlsá­
gosan bonyolult ahhoz, hogy képesek
legyenek megérteni és betartani. Jobb
megoldás, ha az egyes játékok több pél­
dányban állnak a játszókör rendelkezé­
sére (kevesebb időt fordítanának civa-
kodásra). Ennek hiányában nem marad
más, mint egy felnőtt beavatkozása, aki
a vitatott játékról eltereli a figyelmet, és
áttereli egy másikra.
Tanítsuk példamutatással a dolgo­
kon való osztozást (amikor megenged­
jük, hogy belenézzen a képeslapunkba
vagy adunk neki egy falatot a tányérunk­
ról, mindig szögezzük le, hogy a sajátun­
kat „osztjuk meg” vele), de ne várjuk,
hogy egyik napról a másikra jószívűvé
váljon, a kívánt értékrend majd lassan­
ként ivódik bele. Ha rákényszerítjük,
hogy megossza a tárgyait, azt úgy értel­
mezi, hogy mások igényeit fontosabbnak
tartjuk, mint az övéit, és mélyen meg­
sérül a még csak szárnyait bontogató
öntudata. Sőt az is lehet, hogy ettől az
élménytől zsugori lesz. Az olyan gyerek,
aki úgy érzi, hogy mindenétől folyton
megfosztják, nagyobb korában irigy lesz,
nem pedig jószívű.
Akkor is őrizzük meg a józanságun­
kat, ha a gyerek a kis vendéget hozzáérni
se engedi a traktorjához vagy a macijához,
a játszótéren egy darab nápolyit se ad a
másik gyereknek, és ordít, ha az unoka­
húgát az ő babakocsijába merik tenni.
Gondoljunk bele, mi magunk hányszor
adjuk kölcsön a barátainknak - hát még
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
idegeneknek —a kocsinkat vagy a drága
nyakláncunkat, hányszor engedjük át a
kedvenc karosszékünket?
VEREKEDÉS
yyA fiam nála kissé idősebb gyere­
kekkel egy csoportba já r játszani
Néhány gyerek azonnal verekszik,
ha valami nem tetszik neki,
s már afiam is kezdi őket utánozni
Mi ilyenkor a teendőY*
Először is meg kell érteni a verekedés
okát. Az egyévesek gyakori verekedését
és egyéb agresszív megnyilvánulásait több
okra is vissza lehet vezetni. Egyrészt ez is
egy közlési mód. így is meg lehet mon­
dani: „Az agyamra mész!” „Add vissza a
kamionomat!” Amit szóval nem tud ki­
fejezni, azt megmondja ököllel. Másrészt
levezeti a frusztrációt. A tehetetlenségi
érzést, hogy az ember egy kicsike hal egy
egyre nagyobb tóban; hogy nem képes
befolyásolni a környezetét (és a benne
lévőket); hogy még mindig nem elég
ügyes (mintha soha nem érne fel a maga
elé tűzött feladathoz). Ha ehhez hozzáad­
juk a kisgyerek természetes öntörvényű-
ségét (ami miatt a kortársait tárgynak
nézi, és ami kéz a kézben - pontosabban
szólva ökölben - jár a másokkal szembe­
ni érzéketlenséggel), az önuralom teljes
hiányát (előbb üt, aztán gondolkodik),
a közösségi viselkedésben való járatlan­
ságot (az ember nem ezekkel az ismere­
tekkel felszerelve születik, hanem hosszú
tanulás árán szerzi meg), és végül az után­
zási hajlamot (bokszolótudását valószí­
nűleg másoktól tanulta), érthető, ha a
gyerek és társai ringbe szállnak. Az ér­
dekes reakció (többnyire bőgés) csak
újabb mérkőzésekre serkent.
Mindazonáltal az, hogy a verekedés
érthető, nem jelenti azt, hogy el is fo­
gadható. A gyerek sokkal korábban meg
tudja érteni azt, hogy senkit nem sza­
bad megütni, mint azt, hogy az ütése
fájdalmat okoz. Ha üt (harap stb.)>
A TIZENKETTEDIK h ó n a p
nyugodt határozottsággal azonnal szól­
junk rá. A harag csak olaj a tűzre. Ha
megpofozzuk vagy a fenekére húzunk,
azt fogja leszűrni belőle, hogy az erőszak
(vagy a harag) a viták megoldásának
hatásos eszköze. Ha túl nagy ügyet csiná­
lunk belőle, azért fogja megismételni,
hogy jobban felhívja magára a figyelmet.
Elég határozott hangon ennyit mondani:
„Nem szabad megütni, mert fáj neki”,
és nyomban eltávolítani a tetthelyről.
Ne szidjuk tovább, hanem tereljük el a
figyelmét valamilyen játékkal vagy tevé­
kenységgel. Ezt a műveletet még szám­
talanszor meg kell ismételni, mire a mun­
ka gyümölcse beérik. (Különben amíg
nem tud magán uralkodni, hiába érti
meg, hogy ütni nem szabad, időnként
el fog járni a keze.)
Addig is jobb, ha felügyelet nélkül
nem játszik más gyerekekkel. Bár egy
jobbhoroggal még nem tud kárt tenni a
játszótársaiban, fennáll a veszély, hogy a
gyerekek nem csak puszta kézzel esnek
egymásnak. Rúgástól, játékszertől, hintá­
tól, bottól már sérülést is szenvedhetnek.
Mivel a normális gyerekkori agresszi­
vitást a kialvatlanság, az éhség fokoz­
hatja, csak akkor vigyük a játszókörbe a
gyereket, ha pihent és evett.
A GYEREK „ELFELEJTETTE”,
AMIT MÁR TUDÓIT
*A múlt hónapban a kislányom
állandóan pápát integetett, most
meg mintha elfelejtette volna, hogyan
kell Tudtommalfejlődnie kellene,
nem pedig visszafejlődni.”
Fejlődik ő, csak most újat fog tanulni.
Általában a kisbabák egy-egy tudomá­
nyukat szinte folyamatos gyakorlással tö­
kéletesítik - saját maguk és mások nagy
gyönyörűségére - , aztán egy időre félre­
teszik, amit elsajátítottak, és a következő
leckének szentelik magukat. A kislány a
pápázást már nyilván megunta, és érdek­
lődését valószínűleg most az új főpróba
505
köti le: például ugat, valahányszor egy
négylábú állat megjelenik, vagy kukucs-
kálóst, picsi-pacsit játszik. Mihelyt ezek
is érdektelenné válnak, szintén tartalék-
állományba fognak kerülni. Nem azt kell
tehát siratni, amit a gyerek látszólag el­
felejtett, hanem abban kell támogatni,
amiben most buzgólkodik.
Aggodalomra csak akkor volna ok,
ha a gyerek hirtelen képtelennek tűnne
számos olyan dologra, amit már tudott,
és nem foglalkozik valami új dolog ta­
nulásával. Ilyen esetben szólni kell az
orvosnak.
CSÖKKENT ÉTVÁGY
„A fiam hirtelen mintha elveszített
volna minden érdeklődést
az étel iránt - épp csak csipeget,
és alig várja, hogy kinn legyen
az etetőszékbőL Talán beteg?”
Valószínűbb, hogy a természet karban­
tartó diétára fogta. Ugyanis ha továbbra
is úgy táplálkozna, mind eddig, és ugyan­
olyan mértékben gyarapodna, hamarosan
nem úgy nézne ki, mint egy kisgyerek,
hanem mint a kisgömböc. A csecsemők
többsége egy év alatt megháromszorozza
a születési testsúlyát, a második évben
pedig már csak az egyharmadával növeli.
A jelenlegi étvágytalanság azt jelenti, hogy
a szervezete felkészül a kisebb súlygyara­
pításra.
Ebben az életkorban más tényezők
is befolyásolják az étkezési szokásokat.
Az egyik abban áll, hogy a gyerek egyre
jobban érdeklődik a világ iránt. Élete
első évében az anyaölben vagy az etető­
székben töltött étkezési idők az élet fény­
pontjai voltak. Most már csak a vágtá-
zást megzavaró kényszerszünetek, mi­
kor egy tányér kása miatt tétlenül kell
ülnie, ahelyett hogy a bokros teendői
után mehetne (hisz annyi dolga volna,
annyi helyen kéne körülnéznie, annyi
huncutságot csinálnia, hogy az egész nap
se elég rá).
506
Az erősödő önállóság befolyásolhat­
ja az elétett ételhez való viszonyát. A to­
tyogókor küszöbén egy gyerek képes
olyan elhatározásra jutni, hogy a mamá­
ja helyette ezután ő lesz az úr az asztal­
nál. A következő hónapokban sokat fog
változni a gusztusa: egy hétig mindenhez
sajtot kér, a következő héten semmin
nem lehet egy szemernyi se. Az étrend
összeállításában jobb elfogadni a dikta­
túrát (ameddig tápláló ételeket rendel),
mint megvívni vele. A szélsőséges igények
le fognak csillapodni (bár javulás előtt
még rosszabbodhatnak). A kanál is a sza­
badság tárgya lesz: ha a kanalazás fel­
adatát még nem adtuk volna át a gye­
reknek, itt az idő. Hadd etesse magát
(ha tudja) a saját kanalával, hadd tömjön
magába kézzel ehető ételeket.
Talán azért sztrájkol, mert nem sze­
reti, hogy az etetőszékbe van száműzve.
Ha így állna a helyzet, próbáljuk bizton­
ságos magasítóval ellátott széken az asz­
talhoz ültetni. Az is lehet, hogy nem ké­
pes olyan sokáig egy helyben ülni, mint
a többiek. Ebben az esetben vagy csak
akkor ültessük fel a székre, ha már tálalva
van, s ha elkezd izegni-mozogni, engedjük
szabadon (de a saját ebédünk közben is
tartsuk szemmel), vagy etessük meg előre.
Vannak gyerekek, akik a fogzás - fő­
leg az első őrlőfogak érkezése - miatt
ideiglenesen elvesztik az étvágyukat,
emiatt azonban nincs ok semmi aggo­
dalomra. Ha az étvágytalanságot inger­
lékenység, ujj rágás és a fogzás egyéb tü­
netei kísérik, szinte biztosra vehetjük,
hogy amint jobban érzi magát, az étvá­
gya is visszatér. Akkor sem kell aggódni,
ha könnyebb betegség, például nátha,
hőemelkedés miatt megy el az étvágya.
Ez jellemző tünet, és a betegséggel együtt
elmúlik. Ha azonban a gyerek megállt a
súlygyarapodásban, ha véznának, gyen­
gének tűnik, kedvetlen, ingerlékeny,
törékeny a haja, a bőre sápadt és száraz,
szólni kell az orvosnak.
Bár a növekedési ütem lassulásával
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
járó étvágycsökkenés ellen semmit nem
lehet (és nem is szabad) tenni, van né­
hány módszer, amelynek segítségével
gondoskodhatunk arról, hogy a gyerek
ekkor is megkapja, amire a szervezetének
szüksége van.
VÁLOGATÁS
„Félek, hogy a gyerek nemjut
elégfehérjéhez vagy vitaminhoz,
mert se húst, se zöldséget nem
akar enni”
A válogatós gyerekek szülei (vagyis majd­
nem minden szülő, akinek hasonló korú
gyereke van) próbáljanak lazítani. Első­
sorban az egyéves gyerek tápanyagigénye
meglepően kicsi, más szóval könnyen
jóllaknak. Másodsorban a szükséges táp­
anyagok nemcsak a közismert csomago­
lásban érkeznek (pl. fehérje a húsban-
halban, A-vitamin a sárgarépában, brok­
koliban), hanem néha egészen meglepő,
kisbabáknak való formákban:
♦ Fehérje (protein): A gyerek akkor is
hozzájuthat a szükséges fehérjéhez, ha
nem szereti a húst, halat. Fehérje a túró­
ban, a sajtban, a tejben, a tejfölben, a jog­
hurtban, a tojásban, a teljes kiőrlésű
búzalisztből sütött kenyérben, a búzacsí­
rában, a babban, a borsóban, a tésztában
(főleg a nagy proteintartalmú készítmé­
nyekben) is van. Az egyéves gyerek
egész napi fehérjeszükséglete két pohár
tejjel és két szelet kenyérrel fedezhető.
Vagy például: 2 pohár tej és 2 kis szelet
ementáli (Pannónia) vagy edami sajt,
vagy 1 pohár tej, 1 pohár tejföl vagy jog­
hurt, 1 tálka zabpehely és 1 szelet kenyér,
vagy 1 pohár tej, 1 kanál túró, 1 tálka
tejbegríz vagy más kása és 2 szelet teljes
kiőrlésű búzából készült kenyér.
Ha a gyerek nem szereti a „nyers
fehérjeforrásokat, csalhatunk is egy ki­
csit. Készítsünk neki gyümölcskrémet
joghurttal vagy tejjel, palacsintát tejjel,
tojással és búzacsírával, bundás kenyeret
A tizenkettedik h ón ap
MOGYORÓ
Szinte minden gyerek - és szülő - sze­
reti a mogyoróvajat. A gyerekek azért,
mert finom. A szülők azért, mert pro­
teint, rostot, E-vitamint és ásványi só­
kat tartalmazó, olcsó és változatosan
elkészíthető táplálék, amit a legválo-
gatósabb gyerek is hajlandó megenni
(emellett órákig friss marad, így az uzson-
nászacskóban is eláll).
Sajnos azonban a gyerekek között
egyre jobban terjed általában az allergia
és különösen a mogyoróallergia, úgyhogy
a kedvelt krém veszélyeket is rejthet.
Ha a családban nem fordult elő ételaller­
gia, a gyerekorvos egyéves kortól enge­
délyezheti a puha mogyoróvajat (a ful­
ladás veszélyének elkerülése érdekében
vékonyan kell a kenyérre kenni, ne hagy­
tojásos tejben áztatott kenyérből (minél
tovább ázik a kenyér, annál több fehér­
jét szív magába), sajtos rántottát, tésztát
húsos mártással és reszelt sajttal. Továb­
bi recepteket lásd a 765. oldaltól.
♦ Növényi vitaminok: A teljes választé­
kot ínycsiklandó finomságok formájában
fel lehet tálalni, mint pl. szilvásgombóc,
sárgarépatorta, paradicsom, sajtból és
turmixolt brokkoliból, karfiolból készült
tésztaöntet, zöldséges palacsinta, sajt­
mártással kevert vagy bundában sütött
zöldségfalatkák stb. A finnyás egyévesek
szívesebben eszegetik a külön (pl. hideg
joghurtba, meleg sajtmártásba) márto-
gatható zöldséget, talán a móka kedvé­
ért, és főleg akkor, ha éhesek, ezért a
mártogatható zöldségféléket legjobb
előételnek adni. Ideiglenesen fel is le­
het függeszteni a zöldséget (de ha mi
eszünk, kínálgassuk neki is). Azokat a
vitaminokat, amelyek az undok zöld le­
veles vagy sárga zöldségfélékben találha­
tók, finom gyümölcsök is tartalmazzák,
507
juk, hogy a gyerek az ujjával vagy kanál­
szám egye az üvegből, és négyéves kora
előtt ne adjunk neki keményebb állagú
készítményt). Ha a családban már előfor­
dult (mogyoró- vagy más élelmiszer-)
allergia, a gyerek csak akkor kaphat mo­
gyoróvajat, ha az orvos jóváhagyja (rend­
szerint kétéves kortól engedélyezik, de
előfordulhat, hogy 3-4 éves korig, eset­
leg még tovább nem javasolják).
Az őrölt vagy aprított földimogyo­
róra is ugyanez érvényes. Aszerint, hogy
a családban előfordult-e allergia vagy
sem, egyéves kortól vagy csak jóval ké­
sőbb engedélyezik. A szemes mogyoró
a gyerek torkán akadhat (fulladásve-
szély), ezért 4-5 éves koráig ne legyen
az asztalon.
mint pl. a görögdinnye, a mangó, az őszi-
és a sárgabarack. Bár a csicsóka és a sü­
tőtök tulajdonképpen zöldség, sütőben
puhára sütve olyan az íze, mintha gyü­
mölcs lenne.
Néhány fontos szempont a váloga­
tós gyerek táplálásához:
Igazodjunk a baba étvágyához. Ha
éhes, engedjük falni, ha nem az, hagyjuk
csipegetni. Ne erőltessük. Az étvágyát oly
módon lehet fokozni, hogy evésidő előtt
nem adunk neki majszolnivalót.
Ne vegyük el az étvágyát: A túlzott
gyümölcsléfogyasztástól (napi 120-180
gramm fölött) úgy jóllakhat a gyerek,
hogy nem tud táplálóbb ételt enni. Ha­
sonlóképpen a túlzott tápszer- vagy tej-
fogyasztás is lerontja az étvágyát. Tehát
szigorúan korlátozzuk a folyadékmennyi­
séget, és ne adjunk a gyereknek több táp­
szert, illetve tejet, mint amennyire ebben
a korban szüksége van (lásd a keretes szö­
veget a 493. oldalon). Jóval könnyebben
508
megy a korlátozás abban az időszak­
ban, amikor a cumisüvegről átszokik
a bögrére.
Hadd csinálja ő a vacsoráját: Leg­
alábbis hadd segédkezzen. Minél inten­
zívebben részt vesz abban a műveletben,
aminek a végén az étel a tányérjára kerül,
annál valószínűbb, hogy el is fogyasztja.
Ha tehát szeret segíteni, a zöldségesnél
hadd dobálja ő a zöldborsót a műanyag
zacskóba. Tisztogassa a répát puha kefé­
vel. Tépkedje le a saláta leveleit, és tegye
be a tálba. Ha az ételt a sajátjának érzi
(„én főztem!”), talán olyasmit is hajlandó
lesz megenni, amit egyébként elutasítana.
Később (ha van rá mód) egy kis zöldsé­
geskertet is művelhetünk, ahonnan a
termést frissen vihetjük az asztalra. Egy
kis kertészkedéstől talán a zöld színű dol­
gokról is megváltozik a véleménye.
Ne adjuk fel: Attól még, hogy ma nem
akarja megenni a húst (halat, spenótot,
brokkolit, répát stb.), holnap megeheti.
Különféle formákban tegyük rendszere­
sen az asztalra, hogy ha akar, ehessen
belőle, de erőltetni nem szabad. Egy
nap talán azzal fog meglepetést szerez­
ni, hogy maga kér belőle.
Ne törődjünk vele, hogy az egyes
étkezések alkalmával vagy akár egész nap
kiegyensúlyozottan táplálkozik-e. Ehelyett
a heti fogyasztásából mérjük fel, hogy
eleget kapott-e a „szükséges napi tucat­
ból” (lásd a 327. oldalt).
FOKOZÓDÓ ÉTVÁGY
„Úgy tudtam, egyéves kor körül
csökken a gyerekek étvágya,
de az én kislányomé nagyobb lett.
Nem kövér; de félő, hogy az lesz,
ha továbbra is így eszik.”
Valószínűleg azért eszik többet, mert ke­
vesebbet iszik. Elválasztás vagy a cumis­
üvegről való leszoktatás közben vagy
után kevesebb folyadékot fogyasztanak,
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
és az emiatt kieső kalóriát evéssel pótol­
ják. Talán úgy látszik, mintha megnőtt
volna a kislány kalóriafogyasztása, pe­
dig valószínűleg ugyanakkora vagy ke­
vesebb, csak a „bevitel” módja változott
m C g ’
Másik lehetőség, hogy éppen erő­
sebb növésben van, vagy többet mozog
- feltehetőleg sokat járkál - , és ezért a
szervezete több kalóriát kíván.
Az egészséges gyerek normális gya­
rapodásának nem árt, ha hagyják, hogy
- szülői beavatkozás nélkül - úgy táplál­
kozzon, ahogy kedve van (vagy nincs).
Ha a kislány súlya és magassága között
nem bomlik meg hirtelen az arány, nem
kell túltápláltságtól tartani. A táplálék
mennyisége helyett elsősorban a minő­
ségre ügyeljünk, nehogy tápérték nélküli,
silány készítményekkel tömje magát, és
a kelleténél zsírosabb legyen az étrendje
(mert attól valóban elhízhat). Az is kér­
dés, hogy miért eszik sokat. Ha például
csak unalmában eszik, gondoskodjunk
róla, hogy az étkezések közötti időben
bőségesen legyen mivel foglalkoznia.
A helytelen étkezési szokásoknak oly mó­
don is elejét vehetjük, hogy nem dugunk
finomságokat a szájába, mikor betesszük
a babakocsiba vagy az autóba, vagy hogy
vásárlás közben csöndben maradjon. Ha
esetleg azért eszik, mert szeretethiánya
van, szenteljünk neki több figyelmet és
gyöngédséget. Ha elesik, és megütötte
magát, ne csokival vigasztaljuk, hanem
öleléssel.
A GYEREK NEM AKAR
EGYEDÜL ENNI
„Tudom, hogy a kisfiam képes
egyedül enni, számtalanszor meg-
tette. Most egyszerre nem hajlandó
a kezébe fogni sem a cumisüveget,
sem a bögrét vagy a kanalat.”
A gyerek most kezd vívódni, hogy kis­
baba maradjon-e vagy felnőjön. Még
nem döntötte el, hogy föladja-e védett,
A tizenkettedik h ó n ap
kipárnázott csecsemő szerepkörét. Mint
minden váltást, ezt is ellentétes érzelmek
árnyékolják be.
Ne erőltessük, hogy a gyerek túl
gyorsan felnőjön. Ha akar, egyen egye­
dül. De ha azt akarja, hogy etessék, etes­
sük meg. A kisfiú végül úgyis győzedel­
meskedni fog a kisbabán, csak hagyni
kell, hogy megvívjanak egymással - ez a
belső viaskodás (az ellentétes érzelmek
csatája) később is minden életkorban és
minden váltás idején meg fog ismédődni.
Addig is biztosítsuk számára az önellá­
tás minden lehetőségét. Álljon rendel­
kezésére cumisüveg, bögre, kanál, de ne
követeljük, hogy használja is őket. Fő­
étkezéseken is, tízórai- és uzsonnaidő­
ben is gyakran adjunk neki olyan ételt,
amit kézzel lehet enni. Ebben a korban
még ritka az olyan gyerek, aki jól tud
bánni a kanállal, és az első kísérleteket a
többség a csuklójára szerelt ötujjas szer­
számmal végzi. Ne vegyük el tapintatlan-
sággal a kedvét a próbálkozástól, például
ne rójuk fel neki, ha maszatosan eszik
(ez a téma csak hónapok múlva kerül­
het napirendre).
Ha egyedül eszik, maradjunk a kö­
zelében, és bátorítsuk, ne sajnáljuk a di­
cséretet, és főleg biztosítsuk a figyelmünk­
ről. Tudnia kell: ha lemond arról, hogy
a papa vagy a mama etesse, attól még
róluk nem kell lemondania.
ÖNÁLLÓSODÁS
*A kislányom nem tudja eldönteni,
mit akar. Az egyik percben a nyo­
mombanjár a lakásban, a lábamba
csimpaszkodik, miközben tennem
kellene a dolgomat. A következő
percben ha leguggolok hozzá, hogy
megöleljem, elhúzódik.”
Az ellentétes érzelmek az egyévesek életé­
riek természetes velejárói. Mint az a gye­
rek, aki nem akar egyedül enni, az ön
kislánya is a függetlenség vágya és annak
drága ára között vívódik. Ha a mamája
509
mással foglalkozik, ha olyan gyorsan mo­
zog, hogy nem tud vele lépést tartani,
megijed, hogy a szeretetet, gondoskodást,
kényelmet, biztonságot is kiengedi a ke­
zéből, és ez arra készteti, hogy kétségbe­
esetten kapaszkodjon. Másrészt ha a
mama kéznél van, közelsége biztonsá­
gában bátrabban vállalja a függetlenség
szárnypróbálgatásait.
Ha már beleszokott az önállóságba,
és biztos benne, hogy nagyobb korában
is megmarad neki az apja és az anyja,
nem lesz ennyire ragaszkodó. Belső vívó­
dáson azonban még jó néhányszor át fog
esni életében.
Addig is úgy segíthetünk neki az ön­
állósodásban, hogy erősítjük az önbizal­
mát. Ha ő a nappaliban van, mi meg ré­
pát tisztítunk, beszéljünk hozzá a térel­
választó pult mögül, időnként menjünk
át hozzá, hívjuk segíteni, például moso­
gatás közben tegyük magunk mellé az
etetőszékbe, és adjunk neki könnyen tisz­
títható zöldséget. Támogassuk és tapsol­
juk meg a függetlenség felé tett lépéseit,
de fogadjuk türelmesen, megértőén és
főleg melegen, ha elbukik, és visszafút
védő karjaink közé.
Szabjuk meg józanul a kisgyerek ki­
szolgálására szánt időt. Lesznek pillana­
tok, mikor tálalás közben el kell tűrnünk,
hogy a lábunkba csimpaszkodva zokog,
de lesznek pillanatok, amikor a számlákat
rendezve ezért csak egy jó szót tudunk
odavetni neki. A gyereknek tudnia kell,
hogy mindig szeretni fogjuk és gondos­
kodunk róla, de azt is meg kell tanul­
nia, hogy másoknak is vannak szükség­
leteik - a szüleit is ideértve.
SZAVAK NÉLKÜLI BESZÉD
^A kislányunk még csak néhány
szót mond, viszont kialakított
magának egy jelbeszédet. Talán
nemjól hall?”
Valószínűleg nem a füle rossz, hanem az
esze forog jól. Amíg nyilvánvalóan érti,
510
amit mondanak neki, és próbálja utá­
nozni a hangokat, függetlenül attól, hogy
sikerül-e vagy sem, a hallásával feltehe­
tőleg nincs baj. Mikor egy gyerek külön­
féle jelekkel és egyéb kezdetleges mód­
szerekkel (mondjuk, röfögéssel) próbálja
megértetni magát, nem tesz mást, mint
tehetsége szerint igyekszik behozni a
hiányos szókincs ideiglenes hátrányát.
Ebben a korban egyes gyerekek nehezeb­
ben formálják a szavakat, s ez akár az
óvodáig, sőt a nagycsoportig eltarthat.
Kortársaik már rég tisztán ejtik a han­
gokat, mikor ők „ropit kérek” helyett még
mindig „jopit kéjek”-et mondanak.
A beszéd képességének hiányában
sok gyerek saját nyelvet farag magának.
Vannak, akik ügyesen beszélnek a ke­
zükkel. Megmutatják, ami kell nekik, és
elhárítják, ami nem. A búcsúzás „pápá”,
a „föl” egy fölfelé tartott ujjacska, a „le”
ugyanez lefelé tartva stb. A vakkantás
kutyát jelent, a saját orruk mutogatása
elefántot, a fülüké nyuszit. Van, aki dal­
ban beszél: a „Csicsíja, babája” dallama
azt jelenti, hogy álmos, az „Esik az eső,
hajlik a vessző” azt, hogy esik, a ked­
venc szignáljuk azt, hogy tévézni akar­
nak. (A babajelbeszédről lásd még a
402. oldalt.)
Mivel a társalgáshoz nem kis találé­
konyságra és elszántságra van szükség
(mindkettő üdvös tulajdonság), igyekez­
zünk megfejteni, mint mond a gyerek,
és mutassuk ki, hogy értjük. Mind­
amellett ne feledjük: a cél a rendes be­
széd. Ha altatódalt dünnyög, kérdez­
zük meg: „Menjünk aludni?” Ha a tejre
mutat, kérdezzük meg: „Kérsz egy po­
hár fejecskét? Jó.” Ha a fülére mutat,
mikor a könyvesboltban meglát egy nyu­
szis könyvet, válaszoljunk így: „Igazad
van, ez itt egy nyuszi. A nyuszinak hosszú
füle van.”
Ha azonban nem hallja, hogy a má­
sik szobából szólítjuk, vagy nem ért meg
egyszerű utasításokat, kérjünk hallás-
vizsgálatot az orvostól.
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
NEMI KÜLÖNBSÉGEK
„Igyekszünk mindent megtenni,
hogy a gyerekeinket ne szexista
módra neveljük. Sajnos azonban
a fiamat képtelen vagyok rávenni
a babázásra - a baba neki csak
arra jó, hogy a falhoz vágja.”
Szerencsére eljött a nemek egyenjogú­
ságának a kora, de a nemi egyformaság
kora soha nem fog eljönni - legalábbis
ameddig a természetnek van beleszólá­
sa. Az ember nemcsak a játszótéren és a
grundon válik fiúvá vagy lánnyá, hanem
már és elsősorban az anyaméhben.
Tudósok véleménye szerint a nemi
különbségek a méhben kezdődnek,
amikor megindul a nemi hormonok
- pl. tesztoszteron, tüszőhormon - elvá­
lasztása. A fiú magzat az elsőből, a lány
a másodikból kap többet. A jelek szerint
ez felel az agy fejlődésében, a különféle
adottságokban és az életfelfogásban mu­
tatkozó különbségekért.
Bár a különbségek pontos meghatá­
rozásáig a tudománynak még sokat kell
tennie, bizonyos különbségek a szüle­
téstől kezdve nyilvánvalóak. Még haza se
vitték a kórházból, a lányok hosszasabban
nézik az arcokat, főleg ha beszélnek is.
A lányok az érintésre, fájdalomra, zajra
reagálnak jobban, a fiúk a vizuális inge­
rekre. A lányok érzékenyebbek, de köny-
nyebben megnyugszanak és megvigasz­
talódnak, a fiúk általában többet sírnak
és ingerlékenyebbek. Ezek és egyéb kü­
lönbségek természetesen nem feltétlenül
az egyes személyiségekre, hanem általá­
ban a fiúkra és általában a lányokra érvé­
nyesek. Előfordulhat, hogy egy kislány­
nak „fiúsabb”, egy kisfiúnak „lányosabb’
vonásai vannak.
Az is korán látható, hogy a fiúk na­
gyobb izomzattal, tüdővel, szívvel és fáj­
dalomtűréssel vannak megáldva, a lányok
párnásabbak, más alkatú a medencéjük,
és izmaik másképpen dolgozzák fel az
oxigént, ezért később nem lesznek olyan
A tizenkettedik h ón ap
erősek, mint a fiúk. A kislányokat azon­
ban nem lehet a gyengébb nemnek mon­
dani: általában kezdettől fogva egészsé­
gesebbek, szívósabbak a fiúknál.
Már egészen fiatal kortól meglát­
szik, hogy a lányokat az emberek érdek­
lik jobban, a fiúkat pedig a tárgyak; való­
színűleg ez az oka, hogy a kislányok
szeretnek babázni és öltöztetőst játszani,
a fiúk viszont a traktort, a tűzoltóautót ré­
szesítik előnyben.
Arra a kérdésre, hogy előre megha-
tározza-e a sorsukat, ha a kislány babá­
val, a fiú traktorral játszik, részben igen
a válasz: a lánynak nővé, a fiúnak férfi­
vá kell felnőnie. Nemi szerepfelfogásu­
kat azonban a szüleik hozzáállása is
befolyásolja: magatartásuk nagyjából a
szülői példát fogja követni. Úgy is fel
lehet nevelni egy gyereket, hogy mind­
két nemet egyaránt becsülje, ne (bármi­
lyen) sztereotípia alapján, hanem a saját
személyes képességei és vágyai alapján
döntse el, milyen szerepet szán magá­
nak az életben, és - nemétől függetle­
nül - képes legyen ápolni a kapcsolatait.
Vagyis ne legyen „szexista”.
Néhány tanács a fenti célok eléré­
séhez:
♦ Legyünk tudatában, hogy a férfiak és
a nők született különbségei semmikép­
pen nem jelentik azt, hogy az egyik jobb
vagy rosszabb, erősebb vagy gyengébb,
mint a másik. A különbözőség gazdagí­
tó, az egyneműség korlátozó. Adjuk ezt
tovább a gyerekeinknek.
♦ Ne hagyjuk figyelmen kívül a gyere­
keink egyéniségét. Egy hímnemű csa­
patban több az izomerő és az agresszi­
vitás, mégis van olyan nő, aki erősebb
és agresszívabb, mint egy férfi. Ha a lá­
nyunknak „fiús” vonásai vannak, ne csú­
foljuk, ne szégyenítsük meg miatta, és
ne akarjuk arra kényszeríteni, hogy meg­
változzon. A képességeket nem elnyom­
ni kell, hanem bátorítva erősíteni. Fogad­
511
juk el, szeressük, támogassuk, bátorítsuk
a gyereket olyannak, amilyen.
♦ Nyesegessük a túlzásokat. A gyerek jel­
lemének elfogadása nem jelenti azt, hogy
nem segíthetjük megszabadulni az olyan
modortól, amely az életben a hátrányára
lenne. Ha agresszív, tanítsuk meg, ho­
gyan uralkodjon magán. Ha passzív, ne­
veljük nagyobb öntudatosságra.
♦ Ne csak azért válasszunk neki játéko­
kat, hogy valamilyen sztereotípia ellen
vagy érdekében hassanak, hanem azért
is, mert feltehetőleg tetszeni fognak ne­
ki és a hasznára lesznek. Törődjünk
bele, ha a gyerek másképpen játszik va­
lamivel, mint vártuk volna (ugyanazzal
a játékkal másképpen játszanak a fiúk és
a lányok, de nemen belül is lehetnek
különbségek). Egy fiúnak egyszer sem
kell babát ringatnia ahhoz, hogy ké­
sőbb jó apa legyen, ennél összehasonlít-
TEPEGŐKORSZAK.. •
A TÖRTÉNET
FOLYTATÓDIK
Úgy látjuk, undok? Mintha néha
akaratos lenne? Ez csak előrevetíti a
kisgyerekkor árnyékát, amikor a kis
önző egyszerre elbűvölő és kétség­
beejtő, aranyos és elképesztő, hol
örömöt, hol bánatot okozó viselke­
dése próbára teszi a szülő türelmét
és képességeit. Az ételek fetisizálá-
sától a különféle szertartásokon át
az életről alkotott elképzelésekig az
akaratos és vadul önálló gyerekek
sokszor adnak okot a szüleiknek,
hogy nevelési tanácsadóhoz folya­
modjanak. Mivel a gyerekkori ma­
gatartásformák többsége egyéves kor
körül jelentkezik, az ebben a feje­
zetben olvasható tanácsok az egész
kisgyerekkorra érvényesek.
512
hatatlanul fontosabb a példa, amit a gon­
dos apjától lát.
♦ Ne essünk a szexizmus csapdájába.
A szipogó kisfiút ne intsük le azzal,
hogy „katonadolog”, a nyafogó kislányt
ne babusgassuk. A lánynak ne csak a kül­
sejét dicsérjük, a fiúnak ne csak az ügyes­
ségét. Az ilyen elismerésnek is megvan a
maga helye, de egy fiút azért is meg lehet
dicsérni, ha kedvesen bánik a húgával,
vagy egy lányt azért, mert ügyesen kezeli
a labdát. Egy gyerek egyénisége sokféle
vonásból tevődik össze, és azok mind­
egyikét ápolgatni kell, úgyhogy ne sajnál­
juk tőlük az elismerést.
♦ Tartózkodjunk a különféle szakmák,
élethivatások rangsorolásától. Ha a gye­
rekben olyan benyomást keltünk, hogy
például a pedagógusszakmának nincs
nagy becsülete, felnőttkorában sem fog­
ja megbecsülni. Ha azt plántáljuk belé,
hogy az irodai állás többet ér, mint a fő­
állású anyaság vagy egyéb foglalkozások,
az utóbbiakat ő sem fogja értékelni.
♦ Az otthoni feladatokat ne a sztereotip
szokások szerint - vagy ellenükben - osz-
szuk ki a család tagjaira, hanem a képes­
ségeik, hajlamaik, idejük szerint. Tehát
az főzzön, aki a legjobban tud (a moso­
gatást, takarítást egy másikra lehet bízni),
az könyveljen, aki a legjobban ért a pénz­
ügyekhez. Az olyan feladatokat, amikhez
senkinek nem fűlik a foga, forgórend­
szerben, megegyezés alapján vagy alka­
lomszerűen lehet kiosztani (pl. „Levinnéd
a szemetet?”), az utóbbi esetben azonban
nem árt az ellenőrzés (pl. hogy tényleg
levitte-e valaki a szemetet).
♦ Mutassunk példát. A szülők együtt
döntsék el, hogy milyen férfi és női érté­
keket becsülnek, majd próbálják maguk­
ban és a gyerekeikben is ápolni. A kisgye­
rek nemi identitása részben a hasonnemű
játszótársakkal, részben a hasonnemű
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
szülővel való azonosuláson keresztül ala­
kul ki. Mint már említettük, nem attól
lesz valaki gondos apa, ha kisfiú korá­
ban babázik, hanem az apja (vagy más
fontos férfi) példájától. A basebal-
lozás kevésbé fogja a lányokat fizikai
képességeik fejlesztésére ösztönözni, mint
az, ha felnőtt anyjukat naponta kocogni
látják.
ÁTKÖLTÖZTETÉS
AHEVERŐRE
„Hat hónap múlva születik
a második babánk. Milyen
módszerrel költöztessük át
a kisfiúnkat a rácsos ágyból
rendes ágyba?”
Nem a kistestvér érkezésétől függ, hogy
egy gyerek tud-e már heverőn aludni,
hanem a korától, a nagyságától, a fejlett­
ségétől és attól, hogy mennyire kedveli
a kalandot. A bevett szabály szerint ha a
gyerek elérte a kb. 90 cm magasságot,
vagy egyedül ki tud mászni a kiságyból
(illetve próbálkozik vele, és majdnem
sikerül), megérett rá, hogy rendes ágy­
ban aludjék. Mozgékonyabb gyerekek
a fenti testmagasság alatt is képesek
kimászni, a kevésbé merészeknek a fölött
se jut eszükbe megpróbálni. (Az olyan
gyereket, aki elég magas lenne hozzá,
de láthatólag jól érzi magát a kiságyban,
és nem tesz szökési kísérleteket, még
nem kell kiköltöztetni, majd csak ha
készen áll rá.)
Miután a pici születése után a na­
gyobb gyerek is kicsi lesz, nem valószínű
tehát, hogy megérett a „nagyfiús” heve­
mre. Amennyiben mégis elég érett, és
akkor költöztetik ki az ágyából, ami­
kor a kistestvérnek kell a hely, úgy fog­
ja érezni, hogy kitúrták. Ezért az a leg­
jobb, ha máris átköltözik egy olyan
kiságyba, amelyet később át lehet ala­
kítani heverővé.
A TI ZENKET TED IK h ó n a p
PÁRNA
JL csecsemőhalál veszélye miatt
a kiságyba nem tettem se párnát,
se takarót Most, hogy elmúlt
11 hónapos, talán már elkelne neki”
Egy felnőttnek talán nem is ágy az olyan,
ami nincs egy (két, három) párnával
és még egy puha derékaljjal is kibélelve.
A babának azonban, aki születése óta pár­
na és takaró nélkül aludt a matracon,
nincs rá igénye - nem fog álmatlanul
hánykolódni olyasmiért, amiről nincs tu­
domása. Egyébként is ez a helyes. Bár a
fulladás és a bölcsőhalál legveszélyesebb
időszaka elmúlt, a szakvélemény szerint
a gyereknek addig nem érdemes párnát
adni, amíg nem heverőn alszik, illetve
nincs 18-24 hónapos. Aludjon egyet a
következő tanácsunkra is: egyesek sze­
rint mindenkinek jobb laposon aludnia,
gyereknek, felnőttnek egyaránt.
A takaróra ugyanez érvényes: minél
később, annál jobb. Bár sok szülő alig
egyéves kortól takarót tesz a gyerekre,
a szakértők többsége szerint legalább
másfél éves korig várni kell vele. A takaró
már nem is annyira a fulladás veszélye
miatt kerülendő, hanem azért, mert ha
az izgágább gyerekek megpróbálnak fel­
állni az ágyban, beleakadhat a lábuk, s ha
elesnek, testi és lelki sérülést szenvedhet­
nek. Ezért éjszakára sok szülő betakarás
helyett inkább pizsama fölé húzott háló­
zsákot ad a gyerekre.
Ha mégis bedobjuk a párnát és a pap­
lant, ne olyan puha-pihe ágyneműben
gondolkozzunk, amilyet magunknak sze­
retnénk. Gyereknek csak a kisebb, nagyon
lapos „babapárna” és könnyű takaró való.
TÉVÉZÉS
»Van némi bűntudatom, mert
amígfőzök, be szoktam kapcsolni
valamilyen rajzfilmet Láthatólag
imádja, de attól tartok, rá fog
szokni a tévére”
513
Ettől a szakemberek többsége szerint
valóban tartani kell. A Nielsen Media
Research nézettségvizsgálatai szerint
a 2-12 éves gyerekek heti átlagban
25 órát nézik a televíziót. Mire leérett­
ségiznek, a tévére pocsékolt idő elérheti
a 15 000 órát, tehát 4000 órával többet,
mint amit az iskolában töltenek. Ad­
digra 18 000 gyilkosságon kívül meg­
számlálhatatlan egyéb bűncselekményt
látnak a rablástól a testi és nemi erősza­
kon át a bombázásig, és több szexet,
mint el tudnánk képzelni. Mindemel­
lett védtelen célpontjai 350 000 rek­
lámnak, amelyek kétes értékű árukat
akarnak nekik (és rajtuk keresztül a csa­
ládnak) eladni.
A gyerekek a mértéktelen tévéztetés-
től egyéb károkat is szenvednek. Köny-
nyen elhíznak, rosszabbul tanulnak.
Kommunikációs nehézségeik lesznek,
mert nem beszélgetnek eleget a család­
ban (főleg ha étkezés közben is szól a
tévé, vagy a gyerekszobában is van készü­
lék). Talán az a legveszélyesebb, hogy torz,
pontatlan kép alakul ki bennük a világ­
ról, és a gyakorlati életben elfogadha­
tatlan viselkedési, erkölcsi normákat, esz­
méket sajátítanak el.
A gyerekműsorok természetesen még
mindig jobbak, mint a felnőtteknek szánt
műsorok. Bár jelentős részük továbbra
sem méltó a kis közönséghez, a műsor-
figyelő intézmények jóvoltából sokat
javultak. A legifjabbaknak készülő műso­
rok többsége jó minőségű, szórakoztatva
tanító termék. A show-műsorok több­
sége nemcsak számokat, betűket próbál
oktatni, hanem olyan erényeket is, mint
a jószívűség, az együttműködés, az önura­
lom, a népek közötti tolerancia, a kör­
nyezetvédelem, a másokkal szembeni
kedvesség. Az interaktív elemeket is tar­
talmazó műsorok a tévézés passzív jelle­
gének enyhítését szolgálják.
A televíziózás csecsemőkre és tipe-
gőkorúakra gyakorolt hatását még nem
vizsgálták, elsősorban a feladat nehézsége
514
miatt (hiszen az ilyen korú gyerekek még
alig beszélnek, és nehéz megállapítani,
mit szednek fel egy műsorból, ha egyál­
talán felszednek). Abból azonban, amit
tudni lehet, a szakértők többsége egyet­
ért, hogy az egyéves gyereknek a legjobb
műsor se tesz jót, ezért kétéves kor alatt
nem ajánlják a televíziózást. Az ilyen kis­
gyerekeknek sokkal többet használ a szü­
lővel, gondozóval tartott személyes kap­
csolat, az agyi működés kialakulásához
nélkülözhetetlen, a gyerek szociális, érzel­
mi, szellemi fejlődését tápláló párbeszéd.
A televízióból is lehet tanulni, de nem pó­
tolhatja a gyakorlati tapasztalatot, amely
ebben a korban a tanulás legalapvetőbb
módszere.
A gyereket azért sem ajánlatos a
tévé elé ültetni, mert könnyen rossz szo­
kásává válhat. Ez a veszély inkább a szülőt
fenyegeti, semmint a gyereket (hisz az ő
figyelmét ebben a korban még oly sok
minden le tudja kötni). Sok hajszolt
szülő bébiszitternek használja a tévét
(mert leköti és egy helyben tartja a gye­
reket, amíg anyja vagy apja vacsorát csi­
nál, megnézi az e-mailt vagy telefonál).
Néha előfordulhat, hogy nincs más meg­
oldás, de rendszert nem szabad csinálni
belőle. Az öt percből, „csak amíg gyor­
san elmosogatok”, könnyen lesz húsz,
majd harminc... Ráadásul szakemberek
véleménye szerint a gyereknek jobb,
ha tévézés közben mellette van a szülő,
hogy kérdéseivel, egy-egy kép megmu­
tatásával, a témák megbeszélésével tanul­
ságosabbá, interaktívvá tegye, erre pedig
nincs lehetőség, ha csak úgy ráhagyják a
gyereket a tévére.
Egyes családok egyszerűen lehetet­
lennek tartják a kétéves kor kivárását
(különösen ha a gyereknek nagyobb test­
vérei vannak). Függetlenül attól, hogy
mikor válik a televízió a gyerek életének
részévé, eleve igyekezzünk szigorú szabá­
lyokat felállítani. Kezdetnek több mint
elegendő egyetlen értékes, nem keres­
kedelmi műsor. A saját kedvünkért ne
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
tartsuk bekapcsolva a készüléket, amikor
a gyerek ébren van, főleg ne étkezési idő­
ben, amikor a családot elvonja a beszélge­
téstől. Hacsak lehet, nézzük vele együtt,
magyarázzuk el, mit lát a képernyőn,
mintha képeskönyvet lapozgatnánk.
A televízió ne legyen a gyerek egyet­
len audiovizuális szórakozása: időnként
hallgasson zenét is magnóról, CD-ről:
a tévével ellentétben ehhez a képzelő­
erejét is kell használnia, tehát fejleszti a
kreativitását, s ha muzikális, önkifejezés
gyanánt táncolhat, énekelhet is rá.
Végül még egy ellenérv: most a leg­
könnyebb korlátozni a tévézést. Talán az
első két év az egyetlen időszak, amikor
a tévé miatt nem kell veszekedni a gye­
rekkel. Mire eléri a bölcsődés kort - és
olyan gyerekek közé kerül, akiknek ott­
hon megengedik a tévézést - , a média­
béke kora örökre odalesz.
BABASZOFTVER
„Az üzletben láttam kifejezetten
kisbabáknak készült CD-ROM-okat.
Szabad már számítógépen
játszania?”
Egy olyan civilizációban, ahol az olvasni
sem tudó óvodásoktól elvárják, hogy leg­
alább úgy értsenek a számítógéphez, mint
a szüleik, csak idő kérdése volt, hogy a
pelenkások programjai elkészüljenek.
Az Amerikában ölbebabának valónak
(„lapware”) nevezett (mert használóik még
csak egy felnőtt öléből látják a képernyőt
és érik el a billentyűt) babaprogamok az
olyan szülők körében terjednek, akik
legalább gyereküknek szeretnék biztosí­
tani azt a technikai indulást, amelyben
ők maguk még nem részesülhettek.
A 9-24 hónaposoknak készülő ölbe-
babaprogramok olyan, kisbabáknak való,
oktató célzatú játékokat tartalmaznak,
mint dolgok összeválogatása, állathan­
gok, ruházatok, egyszerű kirakójátékok,
bújócska, mesemondás. Egyes programo­
kat a szülők saját kép- és hangfelvételek­
A T1ZENKETTED1K h ó n a p
kel is kiegészíthetnek, a kis játékosok
nagy örömére. A billentyűzet nagy,
színes gombokkal készül, hogy kedvük
legyen ráütni, az egeret a tétova kis ke­
zekkel is sodorható golyó helyettesíti.
A babaprogammal a gyerekek játsz­
va és általában élvezettel tanulnak, több­
nyire szeretik és szívesen szórakoznak
vele. Szakmai körökben már napirenden
van a téma, de az egyre hevesebbé váló
vita a közeljövőben aligha fog lezárulni,
főleg mivel ez idáig sem a mellette, sem
az ellene szóló érvekhez nem gyűlt össze
elegendő bizonyíték. Még rengeteg vizs­
gálatra lesz szükség. Amerikai gyermekor­
vosi tudományos körökben a kisgyerekek
fejlődésére gyakorolt hatás szempontjá­
ból folyik a babaszoftverek vizsgálata.
Addig is érdemes fontolóra venni a
lehetséges előnyöket és hátrányokat, mi­
előtt eldöntenénk, be kívánjuk-e „kábe­
lezni” a gyereket. Az előnyök közé szá­
mítható, hogy korán megismerkedik a
számítógéppel, így lesz mire építenie,
és az így szerzett műszaki érzék később
előnyére válhat (bár ezt az érzéket kicsit
később, a bölcsődében, óvodában is meg­
szerezheti). Finomodik a kézügyessége,
a képeken, játékokon keresztül pedig
bőven hozzájut a szükséges ingerekhez.
A tanulási képességének is használni fog
(bár valószínűleg kevésbé, mint ha fel­
olvasnak neki, másféle játékokat játsza­
nak vele, és különféle, házon kívüli él­
ményekben részesítik). A számítógépes
játék azt a természetes vágyát is kielégí­
ti, hogy az otthoni dolgokat utánozza,
pl. főzőcskézik a babakonyhában vagy
játék telefonon szövegel. Végül mivel fel-
nőtt (de legalább a felnőtt öle) is kell
hozzá, a tévével ellentétben (ami elé csak
le kell pakolni) lehetőséget ad a szülők és
a gyerekek értékes, „minőségi” együtt-
létére, tanulásra, mókázásra (bár ennek
technikamentes módozatai is vannak).
Ami az elektronikus szellemi táplá­
lék hátrányait illeti: egyrészt a többi já­
tékkal ellentétben a számítógépes játék
515
nem (még az oktató célú sem) nagyon
teszi próbára a baba szellemi képessé­
geit. Ha a nappali szőnyegén dolgozik egy
kirakójátékon, el kell képzelnie, hogyan
illenének össze a darabkák, a kezében úgy
kell forgatnia minden darabot, hogy jól
álljon, majd be kell ügyeskednie a táb­
lába. Ezzel szemben számítógépes kira­
kójáték esetén csak a billentyűket kell
összevissza csapkodnia, hogy a monito­
ron összeálljon a kép. A számítógépezés
a kreativitást sem fejleszti. Amikor a
mackócsaláddal, a kisautógarázzsal ját­
szik szerepjátékokat, szabadon szárnyal
a képzelőereje, a képernyőn viszont csak
azt nézi, amit a gép mutat neki. S ami
még rosszabb: ha sok időt tölt a számító­
gép mellett, nem marad ideje létfontossá­
gú képességek megtanulásához, például
hogy hogyan kell uralkodni magán, vagy
hogyan lehet kijönni másokkal, hiszen
ehhez az elektronikus úton megszerezhe­
tő tapasztalat nem elégséges. Nem baj,
ha időnként géppel is érintkezik, de egy
gyereknek elsősorban emberekkel kell
érintkeznie. A számítógépes játék a te­
levíziónál ugyan interaktívabb, de más
játékokhoz képest nagyon passzív szó­
rakozás. Ezért különösen nem való a te­
vékeny egyéves gyerekeknek, akik éber
óráikban állandóan mennének (és kell is
menniük), hogy közelről és személye­
sen fölfedezzék a világot. Igaz, a számí­
tógépes játék lehetőséget ad szülő és gye­
rek együttlétére, de egyes szakvélemé­
nyek szerint a gép könnyen közéjük to­
lakodhat. Eszerint a kettesben, de techni­
ka nélkül űzhető tevékenységek - felol­
vasás, táncolás, labdázás, babazsúr stb.
- sokkal többet érnek, sokkal minősé­
gibbek, mint a számítógépezés. A szak­
emberek azt is megkérdőjelezik, hogy
kell-e ez a sietség.
Amíg tudósok dűlőre nem jutnak
a babaszoftverek kérdésében, a leg­
jobb az óvatosság. Ha mellette döntünk,
a következő szempontokat érdemes
követni:
516
♦ Ne feledjük, hogy ölbebabának való
játékról van szó! A gyereket nem szabad
székbe szíjazva a gép elé tenni.
♦ Bitekből se adjunk nagyobb falatot a
gyereknek, mint amekkorát meg tud
emészteni. Egyhuzamban 10-15 percnél
tovább ne engedjük számítógépezni. Ha
túl sokat foglalkozik vele, kevesebb ide­
je marad a társadalmi, érzelmi, testi, szel­
lemi fejlődésre. Hátráltatja a gyakorlati
tapasztalatszerzésben, a „régimódi” aktív
tanulásban. Ha megunta a billentyűk
püfölését, és inkább a kis munkapadján
püfölne már valamit, ne kényszeresük
tovább a gép elé, mint ameddig türelem­
mel, figyelemmel bírja.
♦ Csak indokolt esetben éljünk vele. Bár
szórakoztató, egy kissé stimuláló és va­
lamicskét még tanít is, nem használ a
gyerek IQ-jának, nem ad tartós előnyt
az iskolai tanuláshoz, de még aranykezű
ezermestert se fog faragni belőle.
Aki pedig úgy dönt, hogy kihagyja a
babatechno-őrületet, és ezt az időt in­
kább mesélésre fordítja (vagy olyan ósdi
dolgokra, mint egy jó kis babusgatás),
annak sem kell félnie, hogy a gyerekét
megfosztja a bekábelezett világ alapisme­
reteitől. Még bőven van idő rákapcsolni.
HIPERAKTIVrrÁS
„A kislányom egész nap meg sem
áll - kúszik-mászik, mászkál,
állandó mozgásban van. Attól
félek, hiperaktív lesz
Az átlagos totyogók féktelen tempóját
ismerve nem csoda, ha ezt a félelmet
sok szülő osztja. De nem kell aggódni.
Ez a tempó csak annak tűnhet abnor­
málisnak, akinek eddig nem kellett lépést
tartania egy kisgyerekkel. Oly sok hónap
kényszerű tétlenség és annyi küszködés
után végre megkapta a mozgás képessé­
gét. Csoda-e, ha olyan, mint egy örök­
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
mozgó, ha minden adandó alkalmat fel­
használ, hogy futásnak eredjen (avagy to-
tyogásnak, négykézlábazásnak, mászás­
nak). Neki az egész nap sem elég hosszú,
hogy utolérje magát, annyi a tennivalója.
Ezért még korai lenne hiperaktivi-
tásra (szakszerű elnevezéssel ADHD-re,
figyelemhiányos hiperaktivitászavarra)
gyanakodni. Ezt csak az első iskolaévek­
ben lehet megállapítani, amikor egyér­
telműen látható, ha a gyerek nem tud
úgy figyelni, ahogy ebben a korban el­
várható. Jelenleg azonban az elkalando­
zó figyelem és az állandó mozgáskény­
szer éppúgy az életkori jellemzők közé
tartozik, mint a maszatos evés. Ha az
örökmozgót éjszakára muszáj leállítani,
egy nyugtató langyos fürdőt követő csön­
des foglalatosság, pl. masszírozás, halk
altatódal segítségével sikerülhet.
A VÁLASZ: NEM!
„Eddig a fiam sóba nem intett
vagy mondott nemet, most meg
arra is nemet mond, amiről
tudom, hogy valójában kell neki”
Gratulálunk, a baba kisgyerekkorba lé­
pett! A változás olyan viselkedési for­
mákat von maga után, amelyekhez még
egy jó évig bőven, sőt egyre erősebb mér­
tékben lesz szerencsénk: kibújt a palack­
ból az ellentmondás szelleme.
Bár a vételi oldalon kellemetlen, az
ellenkezés a gyerek fejlődése szempont­
jából normális és egészséges dolog. Most
van először lehetősége, hogy ne csak a
mama babája legyen, hanem önálló
személy, aki már némi erőt is ki tud fej­
teni, kipróbálhatja, meddig tartanak a
lehetőségei, szembeszállhat a szülői ha­
talommal. Ennél is fontosabb, hogy már
pontosan, világosan ki tudja nyilváníta­
ni a véleményét. S mint látnia kellett,
a leghatásosabb vélemény a „nem”!
Szerencsére ebben a korban az el­
lenkezésnek több a füstje, mint a lángja.
Az esetek többségében nem is gondolja
A tizenkettedik h ón ap
komolyan - például mikor azt mondja,
nem kér a banánból, holott az előbb még
kunyerálta, vagy a hintánál rázza a fejét,
pedig tudjuk, hogy szeretne hintázni.
A fölüléshez, járáshoz hasonlóan a szó­
ban vagy fej rázással közölt tagadás ké­
pességét is tanulni kell, tehát akkor is
muszáj gyakorolnia magát benne, ha nem
illik az alkalomhoz. Annak, hogy a gye­
rekek előbb tanulnak meg fejet rázni,
mint bólintani, nem a tagadás szellemé­
hez van köze, hanem ahhoz, hogy ez a
kevésbé bonyolult és összehangolt, köny-
nyebben végrehajtható mozgásforma.
A valódi ellentmondást ügyes szó­
fordulatokkal sokszor el lehet kerülni.
Ha nem akarunk nemet hallani, ne úgy
tegyük fel a kérdést, hogy nemmel vála­
szolhasson. Például ne azt kérdezzük,
hogy kér-e almát, hanem azt, hogy ba­
nánt vagy almát kér-e, s két kezünkben
nyújtsunk felé egyet-egyet, hogy valame­
lyikre rábökhessen. Ne azt kérdezzük,
akar-e csúszdázni, hanem hogy hintázni
akar-e vagy csúszdázni. Mindamellett
legyünk tudatában, hogy a kisgyerekek
több választást kínáló kérdésre is képe­
sek nemmel válaszolni.
Tudnunk kell
ÍGY k e lt sü k fel a z egyéves g y e r e k érd eklő d ését
Az első szavak. Az első lépések. Ha ezt a
két sikert már - vagy majdnem - elköny­
velhetjük a tanulás minden eddiginél
izgalmasabbá válik. A hét mérföldes lé­
pésekkel táguló, hívogató világ felfede­
zése, megismerése az alábbi feltételek
esetén a testi, szociális, szellemi, érzelmi
fejlődését szolgálja:
Biztonságos bel- és kültéri séta: A már
jaró gyerekek nem szeretik, ha beszíjaz-
zák őket babakocsiba vagy kenguruba,
úgyhogy ha nem feltétlenül szükséges,
517
Néha már tizenegy-tizenkét hónapos
gyerekek is be tudják mutatni a „rette­
netes kétévesekre” jellemző dührohamok
kezdetleges változatát. Bár nevetni kell
tőle, az előadást nem tanácsos megmo­
solyogni (ahogy a heves ellenkezést, fej-
rázást sem), mert csak prolongálást, új­
rázást váltunk ki. Egyéveseknél még be­
válhat az a taktika, hogy ha nincs hálás
közönségük, előbb-utóbb felhagynak
a viaskodással, s megjuhászodva elolda-
lognak valamivel játszani (a nagyobbak
azonban a szülők végkimerüléséig teljes
gőzzel szokták folytatni a tombolást).
A figyelemelterelés, egy nagy ölelés vagy
egy kis humor is segíthet.
A „nem” még jó egy évig állandó
vendég lesz a háznál, s mielőtt eltűnne,
valószínűleg még rosszabbodni fog. A vi­
haros időket úgy a legkönnyebb kiállni,
ha nem vesszük nagyon a szívünkre:
minél többet veszekszünk miatta, annál
többször fogjuk hallani. Számoljunk a
tagadás szellemével, és közben igyekez­
zünk megőrizni a humorunkat. Ezzel
ugyan nem fog csökkeni a nemek szá­
ma, de legalább könnyebben megbirkó­
zunk velük.
ne így közlekedjünk velük. Bátorítsuk
minél több járásra, de tartsuk rajta a sze­
münket, különösen utcán, út közelében.
Ha még nem tud jól járni, helyezzünk elé
csalogató tárgyakat olyan távolságban,
hogy kapaszkodva, mászva stb. értük me­
hessen. A tologatós játékok a még bi­
zonytalanul álló vagy járó, nyugodtabb
fajta kisgyerek ösztönzésére is alkalmasak.
Biztonságos mászási lehetőség fel­
ügyelet mellett: A kisgyerek imád lép­
csőt mászni (ha nem tudunk mellette
518
lenni, a lépcsőt korláttal le kell zárni!),
csúszdán felkapaszkodni (a biztonság
kedvéért álljunk mögé), alacsony székre,
ágyra föl-le mászni. Engedjük gyakorla­
tozni, de maradjunk a közelében, hogy
szükség esetén segíthessünk.
A mozgás bátorítása: A lusta kisgye­
reknek nem árt némi ösztönzés. Lehet,
hogy kénytelenek leszünk négykézlábra
ereszkedve mászkálni előtte, hogy utá­
nunk eredjen („Fogj meg, ha tudsz!”)
vagy eltávolodjon tőlünk („Megfoglak!”).
Kicsit messzebb tegyünk elé játékokat,
kedves tárgyakat, hogy kedvet csinálja­
nak neki a mozgásra. A félős babának
lelki - és testi - támaszra van szüksége.
Biztassuk, de ne kényszerítsük. Amíg ösz-
sze nem szedi a bátorságát, hogy a csúsz­
dára egyedül fölmásszon és lecsússzon
róla, csúszdáztassuk az ölünkben. Lép­
kedjünk vele az egyik - vagy mindkét -
kezénél fogva. Üljünk föl együtt a „na­
gyoknak való” hintára, amíg nem mer
rajta egyedül hintázni.
Változatos környezet: Unalmassá vá­
lik az olyan gyerek élete, aki a lakáson,
az autón és az üzleten kívül semmi mást
nem lát. A bejárati ajtó mögött rejlő, ér­
dekes világot is naponta látnia kell. Eső­
ben, havazáskor (természetesen nem sza­
kadó esőben, szélviharban) is tanulságos
lehet egy kis kimozdulás. Tegyünk vele
körutakat játszóterek, parkok, múzeumok
környékén (a festmények, szobrok el szok­
ták bűvölni a gyerekeket), járjunk gye­
rekmúzeumba, játékboltba, étterembe
(lehetőleg olyanba, ahol gyerekekre is fel
vannak készülve), állatkereskedésbe, be­
vásárlóutcába és hasonló helyekre, ahol
kirakatokat, embereket lehet bámulni.
Húzható és tolható játékszerek: A já­
rással még csak ismerkedő gyereknek az
olyan játék, amit húzni vagy tolni kell,
jó gyakorlási lehetőséget és önbizalom­
erősítő fizikai támaszt nyújt. Egyes gye-
AZ ELSŐ 12 H Ó N A P
SZEMRŐL OLVAS
Minden szülő azt reméli, hogy gye­
reke hozzá fog fordulni tanácsért.
Egy érdekes vizsgálat eredménye sze­
rint a gyerekek valóban a szüleiktől
(és más felnőttektől) várják a taná­
csot, mégpedig sokkal előbb, mint
eddig hittük. A kutatók megállapí­
tása szerint az egyéves gyerekek na­
gyobb valószínűséggel néznek meg
egy olyan tárgyat, amire előbb egy
felnőtt ránézett. Ezt annak tulajdo­
nítják, hogy a gyerekek már ebben
a korban felfogják a szem fontossá­
gát, és már azért nézik a felnőttek
szemét, hogy eligazítást olvassanak
ki belőlük. (Marad a kérdés: vajon
a kísérlet 16 éveseknél is hasonló
eredményt hozna?)
rekeknek használ a lábbal hajtott „mo­
tor”, míg mások inkább a saját lábukon
tanulnak meg járni.
Szellemi segédeszközök: Sok egyéves
gyerek nagy élvezetét leli a firkálásban.
Ragasszuk a papírt celluxszal az asztalra,
padlóra, rajztáblára, hogy ne csúszkáljon,
s kobozzuk el a ceruzát, ha már nem ren­
deltetésszerűen használja (pl. rágja). Tol­
lat, ceruzát csak akkor adjunk a kezébe,
ha valaki vigyáz rá, mert ha hadonászik
vele, a hegyével megsértheti a szemét.
Van, aki szeret ujjal festeni, mások nem
kedvelik, ha ragacsos lesz a kezük. (Bár
a kézmosáskor kiderül, hogy csak múló
ártalomról van szó, sok gyerek ezután is
viszolyog tőle.) A zenélő játék is beválhat,
de csak ha elfogadható a hangminősége.
A gyerek improvizálni is könnyen megta­
nul, csak meg kell neki mutatni, hogy le­
het pl. kanállal lábos fenekén dobolni.
Játékrakosgatás: A gyerekek szeretnek
dolgokat ki-be rakosgatni, bár a vissza-
rakás készsége valamivel később alakul
A tizenkettedik h ón ap
ki. Rakosgatós játékot boltban is lehet
vásárolni, de a ház körül található üres
dobozok, fakanalak, mérőpoharak, pa­
pírpoharak és -tányérok, szalvéták is meg­
teszik. Kezdetnek töltsünk meg egy ko­
sarat kisebb tárgyakkal (de azért ne olyan
kicsikkel, hogy a szájába tudja venni
őket). Legyünk rá felkészülve, hogy amíg
a gyerek még nem profi rakosgató, a visz-
szarakosgatás a felnőtt feladata marad.
A ki-be töltögetés gyakorlásához kivá­
lóan alkalmas a homok, a nyers rizs és a
víz (a víztöltögetést házon belül korlá­
tozzuk a fürdőkádra és az etetőszékre);
a totyogók többsége mindkét anyaggal
szívesen eljátszik.
Formaválogatás: A gyerekek még ki se
tudják mondani a nevüket, de már fel­
ismerik a kört, a négyzetet, a háromszö­
get, és be is tudják dugni az erre a célra
készült játékszert a megfelelő nyílásba.
Az ilyen játékok a kézügyességen kívül
a színek tanítására is alkalmasak. De sok­
szor kell nekik megmutatni, és segíteni,
mire beletanulnak.
BALESETVÉDELMI EMLÉKEZTETŐ
A gyerek egyre okosabb és ügyesebb, de
az ítélőképessége ezzel még egy jó dara­
big nem tart lépést. Mivel már ki tud­
ja fundálni, hogy kerüljön különféle
bajokba, és terveit véghez is tudja vinni,
éppen okossága, ügyessége miatt na­
gyobb veszélyben van, mint valaha.
Ha tehát a gyerek a második élet­
évébe lépett, gondoskodjunk róla, hogy
továbbra is szigorú felügyelet alatt le­
gyen, és a korábban bevezetett óvintéz­
kedések érvényben maradjanak. Ezen­
kívül állítsunk össze egy második bal­
esetvédelmi leltárt, hiszen a gyerek már
remek mászó vagy hamarosan az lesz.
Ami annyit jelent, hogy a lakásban csak
az van előle biztonságban, amit lakat,
519
Kézügyességi játékok: Sokféle kézmoz­
dulatra készteti a gyereket az olyan játék,
amit forgatni, csavarni, nyomni, tolni,
húzni kell. A bonyolultabb műveletek
megtanulásához a szülők segítségére van
szükség, de ha megtanulta, órákon át
képes vele eljátszani.
Fürdőkádba való játékok: A vízi játékok
több elv megtanításán kívül azzal az
előnnyel járnak, hogy a padló, bútor el-
áztatása nélkül megadják a vízben ját­
szás örömét. A fürdőkád buborékfujás-
hoz is alkalmas helyet kínál, bár a fújás
egy ideig a mi dolgunk lesz.
Kövesd a vezért: Előbb apa kezdjen
tapsolni, aztán anya. A gyereket biztatni
kell, hogy ő is csatlakozzon. Ezután a pa­
pa emeli égnek a karját, majd a mama
követi a példát. Egy idő után a gyerek
noszogatás nélkül is követni fogja a ve­
zért, sőt maga veszi át a vezér szerepét.
Képek minden mennyiségben: Ele­
ven lovat, elefántot, oroszlánt nem lehet
kulcs, biztonsági zár véd, mert azzal a kis
kezecskék nem tudnak elbánni. A szem­
lén ne csak arra figyeljünk, amit a gye­
rek a padlóról is elér, hanem arra is, ami-
hez-amire felmászhat. Minden olyan
holmit ajánlatos eltávolítani, ami a gye­
rekre veszélyes lehet (vagy fordítva). Ve­
gyük számításba a kisgyerekek találé­
konyságát, hiszen egy polcot könyvekre,
az ablakot székre, a konyhai pultot játék­
ra állva is fel lehet érni. Ügyeljünk arra,
hogy a szék, asztal, polc, amire felmász­
hat, legyen elég szilárd, és elbírja a sú­
lyát. Folytassuk a tilalomfák felállítását
(„Nem, arra nem szabad felmászni!”),
de egyelőre ne reméljük, hogy másnapra
nem felejt el mindent.
520
a nappaliban tartani, de könyvek, ké­
peslapok segítségével az egész állatvilá­
got vendégül láthatjuk. Naponta több­
ször nézegessünk vele, olvassunk neki
könyveket. Nem baj, ha egy-egy alka­
lom rövidre sikerül, esetleg csak néhány
percre, mert a gyerek még nem tud to­
vább figyelni, de a sok kicsiből vég­
eredményben összeáll az a szilárd alap,
amely később az olvasás megszeretésé­
hez szükséges.
Képzeletbeli játék: A játék edények,
babakonyha, ételutánzatok, házikók,
traktorok, autók, kalapok, felnőttcipők,
díszpárnák és bármi egyéb alkalmas le­
het arra, hogy egy nagy képzelőerővel
megáldott kisgyerek mesevilágába röp­
penjen. Az ilyen jellegű játék fejleszti
a gyerek szociális készségét, ügyességét
(ruha föl- vagy levétele, „tojásverés” a rán-
tottához, levesfőzés), kreativitását, kép­
zelőerejét.
♦♦♦
A Z ELSŐ 12 H Ó N A P
Türelem: Bár képességei az utóbbi fél
évben hatalmasat fejlődtek, az egyéves
gyerek még nem képes sokáig egy do­
logra figyelni. Néhány játékkal sokáig
elvan, más dolgok iránt csak futó érdek­
lődést mutat. Ha valamihez nyugodtan
kell ülnie, mint például a meséléshez,
akkor még rövidebb a figyelme. Legyünk
tekintettel korlátozott képességeire, ne
próbáljuk túlhajtani, főleg pedig ne ag­
gódjunk: minél nagyobb lesz, annál to­
vább fog tudni figyelni.
Taps (de csak módjával): Gratuláljunk
a gyereknek, ha valami újat sikerült
megtanulnia. Bár az eredmény önmagá­
ban is jutalmaz, az elismerés fokozza az
értékét. Kerüljük azonban a túlzott és gya­
kori ünneplést, különben a gyerek siker-
hajhász lesz, és semmiben nem lesz öröme,
ha nem taps jutalmazza. Az önmagával
való elégedettség (az elért eredmény fö­
lötti büszkeség) ugyancsak fontos dolog,
és egy gyereknek sokszor nem is kell több.
 2. rész
•• ••

KÜLÖNLEGES
••

ÜGYEK
 1 7 . F E J E Z E T -------------
Évszakok
Függetlenül attól, hogy a baba melyik
hónapban született, első életévében
nyilvánvalóan megismerkedik mind a
négy évszakkal. És ahogy az évszakok
változnak - jön nap, szél, meleg, hideg,
eső, hó, zimankó - , számos olyan kér­
dés merül fel, amelyek nem az életko­
JÓ, HA TUDJUK
NYÁRON
KELLŐ HŐMÉRSÉKLET
Nyár van, és egyszerű az öltöztetés. Vagy
nem is annyira egyszerű? Hányszor lá­
tunk rövidnadrágos, trikós, papucsos
szülőket, amint sarkköri ruhába öltözött
babát tolnak a babakocsiban. Holott
még az újszülötteket sem kell melegeb­
ben öltöztetni meleg időben, mint a fel­
nőtteket. A pluszruha nemcsak felesle­
ges, de veszélyes is lehet, és olyan nem
kívánt következményekhez vezethet,
mint az urticaria (csalánkütés), vagy szél­
sőséges esetekben a hőguta.
Mindenki úgy öltöztesse a babáját,
ahogy önmaga is öltözik (kivéve azokat,
akiknek megbízhatatlan a belső hősza­
bályozásuk, vagyis melegük van, amikor
mások fáznak, és fáznak, amikor mások
hőgutát kapnak). Ha mi, felnőttek, jól
erezzük magunkat rövidnadrágban és
trikóban, a babánk is jól fogja érezni
magát a megfelelő gyereköltözékben. Ha
izzadunk a melegítőben, a baba is izzad­
ni fog. Ha felfut a hőmérő higanyszála,
a gyereknek túlmelegedés ellen egy köny-
rához kapcsolódnak, hanem az adott
évszakhoz. Ilyen, mondjuk, az etetés,
az öltöztetés és a játék szélsőséges idő­
járásban, a leégés és a fagyás, a szú­
nyogháló az ablakon, a rács a kandal­
lón, a lakás ünnepi díszei, az első úszó­
leckék.
nyű, laza, világos színű ruházat lesz a
legkényelmesebb, fejére egy könnyű,
lélegző sapkával, kalappal vagy fej ken­
dővel. Az anyag legyen nedvszívó, hogy
felvegye az izzadságot, de ha átnedve­
sedik a ruha, át kell öltöztetni a babát.
A vastag anyagból készült és az egész
testet befedő babahordozó vagy -tartó
általában nagyon meleg, ezért csak télen
jó, nyáron viszont erősen megizzaszt,
hiszen a magas külső hőmérséklethez
nemcsak a szellőzetlenség járul hozzá,
hanem a felnőtt testének melege is, így
szegény kisgyerek valóságos hőkatlanba
kerül.
Meleg időben a lakásban a baba
éppúgy élvezi a légkondicionáló vagy
a ventilátor hűtő hatását, mint a felnőt­
tek, de néhány dologra vigyázni kell:
a szoba hőmérséklete ne csökkenjen
22 °C alá, a hűtőberendezést és az elekt­
romos vezetékeket ne érhesse el a baba,
és a hűvös levegő ne fújjon rá közvetle­
nül. Meleg éjszakákon alváshoz elég egy
pelenka, vagy ha megy a légkondicio­
náló, egy könnyű pizsama.
524
MELEGKIÜTÉS
A nyári meleg hatására sok babán kiala­
kul csalánkiütés. A más néven meleg-
urticaria jellegzetes kis piros pontjai a
karon, a nyakon, a hónaljban és a fel­
sőtesten akkor tűnnek fel, ha izzadság
gyülemlik fel az eltömődött verejték­
mirigyek vezetékeiben. Bár a kiütés ál­
talában egy hét alatt magától elmúlik,
A hideg kéz vagy láb nem azt jelen­
ti, hogy a baba fázik, de ha verejtékezik
(ellenőrizzük a nyakát, a fejét és a hón­
alját), az túlmelegedésre utal.
HŐGUTA
A szülők többnyire a megfázástól féltik
a kisgyereküket, az viszont sokszor nem
tudatosul bennük, hogy a túlmelegedés
éppolyan veszélyes lehet. Életük első évé­
ben a babák különösen érzékenyek a
melegre, mivel hőszabályozó rendszerük
még nem fejlődött ki teljesen, nem tud­
nak lehűlni, így a túlmelegedés komoly,
esetleg halálos hőgutához vezethet.
Ennek tünetei hirtelen jelentkeznek.
Figyelmeztető jel lehet a forró és száraz
(ritkábban nedves) bőr, a nagyon magas
láz, a hasmenés, az izgatottság vagy a le­
targia, a zavarodottság, a görcsök és az
ájulás. Ha a babán ilyen tüneteket ta­
pasztalunk, azonnal hívjunk mentőt,
és kövessük az 600. oldalon található el­
sősegély-eljárásokat.
Mint a legtöbb más egészségügyi
vészhelyzetnél, a legjobb orvosság a meg­
előzés. A hőgutát a következő módsze­
rekkel előzhetjük meg:
♦ Soha, egyetlen percre se hagyjunk cse­
csemőt vagy kisgyereket parkoló kocsi­
ban meleg vagy forró időben. (Ez egyéb­
ként időjárástól függetlenül is tilos!)
Hiába vannak nyitva az ablakok, a belső
KÜ LÖ N LEGES ÜGYEK
ajánlott a langyos fürdő (és mint min­
dig, a nagyon kímélő szappan). A hintő­
porokat vagy krémeket kerüljük, mert
ezek tovább gátolják a verejték eltávo­
zását. Ha gennyesedés, fokozott duzza­
nat vagy pirosság jelentkezik, orvoshoz
kell fordulni - ezek a tünetek gombás
vagy bakteriális fertőzésre utalhatnak.
hőmérséklet gyorsan és veszélyesen meg­
emelkedhet. Ha az ablakok félig le van­
nak eresztve, a 35 °C-os külső hő­
mérséklet a kocsiban tizenöt perc alatt
40 °C-ra emelkedhet, ha zárva vannak,
elérheti, sőt meghaladhatja az 50 °C-ot.
Egy kisbaba nem él túl sokáig ilyen kö­
rülményeket.
♦ Ne bugyoláljuk a lázas babát takaróba
vagy testmelegítőbe. A lázas gyereknek
hűtésre van szüksége, nem felmelegítésre.
Az izzasztás semmilyen időjárás esetén
nem javasolt kezelési mód.
♦ Mindig gondoskodjunk arról, hogy a
gyerek forró időben bőséges folyadékot
kapjon.
A NAPOZÁS VESZÉLYEI
Volt idő, amikor a nyári délután forró
napja alatt órákig engedték játszani a
gyerekeket, és ha lebarnultak, azt mond­
ták rájuk: szép egészségesek, a szobá­
ban tartott, sápadt gyerekeket pedig pe­
nészvirágnak nevezték. A napsugarakat
olyan jótékonynak hitték, mint a falusi
levegőt.
Ma a napozást egyetlen orvos sem
javasolja, sőt eltanácsolja tőle pácien­
seit. Ha túl sok időt töltünk védelem
nélkül a napon, az bőrrákhoz (halálos
melanómához), anyajegyekhez, idő előt­
ti ráncosodáshoz és bőröregedéshez ve­
zethet. Bár a lebarnulás egészségesnek
ÉVSZAKOK
tűnik, valójában a bőr sérülésének tü­
nete, és annak megnyilvánulása, hogy
ez az érzékeny szerv védekezik a további
sérüléstől.
A túlzott mennyiségű napozás szo­
rosan kapcsolódik a (napos éghajlaton
sokkal gyakoribb) szemhályog kialaku­
lásához, és tapasztalatok szerint csök­
kenti a testben a béta-karotint (amely
feltehetőleg véd a rák ellen). Aki még
ettől sem látja sötéten a fényes napot,
az gondoljon arra, hogy a napozás elő­
idézhet vagy súlyosbíthat más betegsé­
geket, például: herpesz és néhány más
vírusos bőrbetegség; vitiligo (a bőrön
megjelenő fehér vagy depigmentált fol­
tok); PKU, fotoszenzitív ekcéma. Bizo­
nyos antibiotikumokat vagy más orvos­
ságot szedőknél súlyos mellékhatásokat
okozhat. Legyen most elég ennyi a ko­
rábban általános csodaszerként kezelt
napozás bűnlajstromából.
NAFVEDŐ KRÉM VÁLASZTÁSA
Magas faktorszám. A napvédőket a
napvédelmi faktorral (általánosan hasz­
nált angol rövidítéssel, SPF-fel) jelölik,
2-től 50-ig. Minél nagyobb a szám,
annál nagyobb a védelem. A babák és
gyerekek számára legalább 15-ös SPF
javasolt, de a nagyon világos vagy érzé­
keny bőrűeknél a 30-45-ös. Ne hasz­
náljunk barnító termékeket babákon
vagy gyerekeken, ezek nem védenek.
Hatékonyság. Olyan termékeket keres­
sünk, amelyek kiszűrik mind az égést és
a rákot okozó rövid ultraibolya sugárzást
(UVB-), mind a hosszabb hullámhosszú
(UVA-) sugárzást, amely bámulást és hosz-
szú távú bőrkárosodást okoz, és fokozza
az UVB-sugárzás rákot okozó hatását.
Biztonság. Némelyik napvédő krém
összetevője irritálhat vagy allergiát
525
Régebben a napi rendszeres napo­
zás létfontosságú volt a gyerekkori
egészséges növekedéshez és fejlődéshez,
mivel ez volt az erős csontok kialakulá­
sához szükséges D-vitamin egyetlen for­
rása. Ma a csecsemőtápszereket, a tejet,
a tejtermékeket ezzel a vitaminnal dú­
sítják, és azokban a kiegészítőkben is
megtalálható, amit a csak szoptatott
babák kapnak. A szülőknek tehát nem
kell feláldozniuk gyerekük bőrének
jövőjét, hogy biztosítsák a szükséges
D-vitamin-mennyiséget.
A túlzott napozás következményei­
nek elkerülésére nézzünk néhány bizton­
sági tényt és tanácsot.
BIZTONSÁGI TÉNYEKA NAPOZÁSRÓL
♦ A vékony bőrű csecsemők különösen
hajlamosak a leégésre. Márpedig egyetlen
csecsemőkori vagy kisgyerekkori komoly
leégés megduplázza a leghalálosabb bőr-
okozhat, különösen az érzékeny bőrű
csecsemőknél. A leggyakoribb bűnö­
sök bizonyos amino-benzoesavak, va­
lamint az illat- és színezőanyagok. A biz­
tonság érdekében két nappal a tervezett
használat előtt végezzünk a napvédővel
folttesztet a baba karján. Ha viszkető
vörös kiütést vagy bármilyen más bőr-
reakciót okoz, illetve ha a szemet irri­
tálja, próbáljunk ki egy csecsemők szá­
mára tervezett hipoallergén terméket.
Ha a gyereknek érzékeny bőre van, ke­
ressünk vegyszermentes napvédőt.
Védelem a vízben. Strandoláshoz
válasszunk vízálló terméket (ez azt je­
lenti, hogy a krém négy, egyenként
20 perces mártózás alatt megőrzi a ha­
tékonyságát), vagy vízlepergetőt (ez két
ilyen megmártózásra őrzi meg a haté­
konyságát).
526
rák, a melanóma kialakulásának esélyét.
A korai évek ártalmatlannak tűnő, leégés
nélküli lebarnulásait is kapcsolatba hoz­
zák a leggyakoribb bőrráktípusokkal,
az alapsejtes és pikkelyes karcinómák-
kal, illetve a bőr idő előtti öregedésével.
Feltételezések szerint legalább 90%-ban
a napsütés a felelős a bőrrákokért, és ezek
többsége megelőzhető lett volna.
♦ Biztonságos lebarnulás nem létezik,
függetlenül attól, milyen fokozatosan
érjük el. És a lebarnulás nem védi meg
a bőrt a további károsodástól.
♦ A világos bőrűek, hajúak és szeműek
a legérzékenyebbek, de senki sem immú­
nis a nap sugaraival szemben.
♦ Az orr, az ajak és a fiil a legérzékenyebb
a napkárra.
♦ A napsütés intenzitása 10 és 15 óra
között (nyári időszámítás szerint 11 és
16 óra között) a legerősebb, így sugarai
ekkor a legveszélyesebbek.
♦ A nap sugárzásának 80%-a áthatol a
felhőkön, így felhős napokon is éppúgy
szükséges a védelem, mint tisztákon.
♦ A strandokon, az uszodákban és a tavak
partján a víz és a homok visszaveri a nap
sugarait, megnövelve a bőrkárosodás ve­
szélyét és a védelem szükségességét.
♦ A nedves bőrön több ultraibolya
sugárzás hatol át, mint a szárazon - víz­
ben tehát fokozott védelem szükséges.
♦ A különösen nagy meleg, a szél, a nagy
magasságok és az Egyenlítőhöz való kö­
zelség mind megnöveli a napsugárzás ve­
szélyeit, így ilyen körülmények között
további elővigyázatosság szükséges.
♦ A hó is visszaveri a fényt, így napsü­
tés esetén leégést okozhat.
KÜ LÖ N LEGE S ÜGYEK
BIZTONSÁGI TIPPEK
A NAPOZÁSHOZ
♦ Hat hónaposnál fiatalabb babát ne te­
gyünk ki erős napfénynek, különösen
nyáron, amikor legintenzívebb a nap,
vagy az állandóan meleg éghajlatokon.
Az ilyen kis csecsemőket a babakocsi­
ban is védjük napernyővel.
♦ Ha nincs árnyék ott, ahová készülünk,
kenjük be a baba arcát, kezét és testét
legalább 15 (de inkább 30) perccel az­
előtt, hogy napra visszük. Az idősebb
babára vigyük fel a védőszert vastagon,
a hat hónapnál fiatalabb csecsemőre vé­
konyabban (de így se érheti közvetlen
napfény!). Ügyeljünk, hogy a napvédő
ne kerüljön a baba szájába, szemébe,
szemhéjára. A nagyon érzékeny terüle­
tek, mint például az ajak, az orr és a fiil
extra védelmére az orvostól kérjünk ta­
nácsot napvédő ajakkrémre, kenőcsre
vagy cink-oxidra. Használjunk vízálló
napvédőt, ha a baba vízbe megy.
♦ Két-három óránként újítsuk meg a nap­
védőt; ha a baba vízben játszik vagy na­
gyon izzad, ennél is gyakrabban. A pe-
lenkástáskában tartsunk mindig napvé­
dőt, hisz váratlanul is szükség lehet rá.
♦ A kezdeti napozás napvédővel se le­
gyen több pár percnél, ami folyamato­
san növelhető naponta pár perccel, de
legfeljebb húsz percre.
♦ A napon - még fürdés közben is -
minden baba és kisgyerek viseljen köny-
nyű, karimás szem- és arcvédő kalapot
és védőtrikót. A ruha anyaga legyen köny-
nyű, de sűrű szövésű. Két vékony réteg
esetleg jobban véd, mint egy, mivel né­
hány anyagon áthatolnak a nap sugarai,
de vigyázzunk a túlöltöztetés veszélyeire.
♦ A nap a szemet éppúgy károsítja, mint
a bőrt. Napon a gyerekek viseljenek védő'
ÉVSZAKOK
napszemüveget, ami kiszűri a káros suga­
rakat. Nyolc vagy kilenc hónapos babák­
nak (különösen ha sokat visszük játszó­
térre) vegyünk olyan napszemüveget,
amely 100 százalékos UV-védelemmel jel­
zett. Ha korán hozzászoktatjuk a gyereket
a napszemüveghez, később egyszerűbb
lesz rávenni a használatára.
+ Forró időben próbáljuk a szabadtéri
tevékenységeket kora reggelre vagy késő
délutánra időzíteni. A gyerekeket lehe­
tőleg tartsuk távol a déli naptól.
♦ Ha a gyerek gyógyszert szed, mielőtt
kimegy a napra, ellenőrizzük, hogy nem
okoz-e fokozottabb napérzékenységet.
♦Járjunk elöl jó példával, védjük bőrün­
ket mi is a nap roncsolásától kalappal,
napvédő krémmel és napszemüveggel.
A LEÉGÉS TÜNETEI
Amíg a baba bőre nem vörösödik ki,
addig a legtöbb szülő azt hiszi, a gyerek­
nek nincs semmi baja a napon. Sajnos
ez tévedés. A leégés nem látható, akkor,
amikor történik, és már késő, amikor
látszik. A bőr csak 2-4 óra múlva lesz
vörös, forró és gyulladt, és a rákvörös­
ség csúcsát csak 10-14 órával később
éri el. A súlyos leégést felhólyagosodás
és helyi fájdalom, a legsúlyosabb ese­
tekben fejfájás, hányinger és hidegrázás
kíséri. A vörösség 48-72 óra után kezd
kifakulni, és a tünetek enyhülnek, a bőr
még nagyon enyhe esetekben is ekkor
kezd hámlani. Időnként a kellemetlen­
i g egy hétig—tíz napig tarthat. Lásd az
594. oldalt a leégés kezeléséről.
r o v a r c síp é se k
Bár a legtöbb rovar ártalmatlan, marásuk
es csípésük fájdalmat vagy kellemetlen
viszketést okozhat, és időnként súlyos
betegséget, komoly allergiás tüneteket
válthat ki. Lehetőleg tehát védeni kell
527
a babát a rovarcsípéstől. (A rovarcsípések
kezeléséről lásd az 598. oldalt.)
CSÍPÉS-MARÁS ELLENI VÉDELEM
Méhek és más, szúrást okozó rovarok.
Tartsuk a babát távol azoktól a helyek­
től, ahol a méhek összegyűlnek, amilye­
nek például a vadvirágos rétek, a gyü­
mölcsöskertek vagy a madárfürdetők.
A baba még a saját kertünkben is véde­
lemre szorul, különösen napfényes, me­
leg napokon vagy nagyobb eső után. Ha
felfedezünk egy méhkaptárt vagy da­
rázsfészket a házban vagy a közelében,
szakértővel távolíttassuk el. Szabadtéri
foglalatossághoz öltözzön a család fehér­
be vagy pasztellszínekbe, ne pedig élénk,
virágos ruhákba, mert az utóbbihoz job­
ban vonzódnak a méhek. Ne használjunk
illatos hintőport, testápolót, kölnit vagy
illatosított hajlakkot.
Szúnyogok. A vízben szaporodnak,
tehát szárítsuk ki a pocsolyákat, a madár-
fürdőket, az ereszcsatornákat, valamint
a ház környékén a többi vízgyűjtő lehető­
séget, például a kinn felejtett játékokat,
hintákat és medencefedő fóliákat. Tart­
suk bent a babát alkonyatkor, amikor el­
lepik a levegőt a szúnyogok, és az abla­
kokon legyen jó állapotú szúnyogháló.
A babakocsira is szereljünk szúnyoghá­
lót. Hat hónaposnál idősebb babáknál
használjunk citronellás vagy szójaolajos
gyerek-rovarriasztót, bár ez kevésbé ha­
tékony, mint a DEET-et (dietil-metil-
toluamidot) tartalmazó termékek. Kö­
vessük a használati utasítást, használjuk
mértékkel, vigyázzunk, nehogy a baba ar­
cára vagy kezére kerüljön, és mossuk le
szappannal, amikor a gyereket bevisz-
szük a lakásba. A krémeket egyszerűbb
alkalmazni, mert a sprayt a baba beléle­
gezheti, és bekerülhet a szemébe is.
Kullancsok. Ha kullancsos helyre ké­
szülünk, a hat hónaposnál idősebb baba
ruhájára és (nagyon óvatosan!) fedetlen
528
bőrére használjunk alacsony koncentrá-
tumú (legfeljebb 10 százalékos) DEET-et
tartalmazó rovarriasztót. Vigyázzunk, ne­
hogy a szájába jusson (épp ezért a kezé­
re se tegyünk belőle). Ellenőrizzük gyak­
ran a családot, a háziállatokat, a szabad­
ban tartott holmit, hogy nem bújik-e
meg valahol gombostűfej méretű kul­
lancs. (Egyszerűbb észrevenni a világos
ruhán, nehezebben kapaszkodik meg a
sűrű szövésű anyagon.) Azonnal távolít­
suk el a kullancsokat, hogy megelőzzük
a Lyme-kórt (lásd az 598. oldalt).
Minden csípő és szúró rovar. Tartsuk
fedve a baba karját, lábát, lábfejét, fejét,
ha olyan területen járunk, ahol rovarok
lehetnek. Ahol gyakori a kullancs, ott
tűrjük be a nadrág szárát a zokniba.
NYÁRI BIZTONSÁG
A nyár beköszönte ezernyi sérülés veszé­
lyét hozza magával. A következő taná­
csok betartása csökkenti valóra válásuk
esélyét:
♦ Mivel a meleg idő gyakran egyet je­
lent a nyitott ablakokkal, szereljünk fel
otthonunkban olyan ablakvédőket, ame­
lyek megfelelnek a biztonsági előírások­
nak. A vászonernyő nem elég, azt a baba
könnyen félretolhatja. Ha nincsenek ab­
lakvédők otthon (vagy vendégségben),
az ablakokat 15 cm-nél jobban ne tár­
juk ki (és gondoskodjunk róla, hogy ne
is lehessen jobban kinyitni őket), a bil­
lenős ablakokat épp csak egyujjnyira
billentsük le. Vehetünk olyan ablakzá­
rakat, amelyek a keretre felszerelve meg­
akadályozzák, hogy az ablak 10 centinél
jobban kinyíljon (új ablakoknál ez már
alaptartozék). Ne állítsunk az ablak alá
bútort vagy bármi mást, amire a baba
felmászhat.
♦ Az ajtók szintén gyakran maradnak
nyitva meleg időben, ami vonzza a
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
mászva-totyogva közlekedő kisgyere­
keket, hogy kimenjenek, bele a bajba.
Legyen csukva az összes ajtó, beleértve a
tolóajtókat és a szúnyoghálós ajtókat is.
♦ A szabadban soha ne vegyük le a sze­
münket a mászni vagy totyogni tudó
babáról, és különösen figyeljünk hinták
és más játszótéri játékok környékén.
Saját kertben bármilyen mászóka ne le­
gyen közelebb két méternél a falhoz vagy
a kerítéshez, és terítsünk alá védőfelszínt
(gumi, homok, sóder, faforgács vagy fa­
kéreg). Az egyévesnél fiatalabb babákat
vagy csak vödör típusú hintákba szabad
ültetni, vagy olyan speciális kialakítá-
súakba, amelyekhez biztonsági öv és a
lábak közt pánt tartozik. Meleg időben
csak akkor használjunk fémcsúszdát, ha
előtte mi magunk megvizsgáltuk, mert
a napon annyira felforrósodhatnak, hogy
égési sérüléseket okozhatnak.
♦ Ne tegyük le a babát magas fűbe, bok­
rok tövébe vagy bármi olyan helyre,
ahol mérges növények nőhetnek, és arra
is vigyázzunk, nehogy mérgező virágok,
termések kerüljenek a kezébe vagy a szá­
jába. Fás területen a testét védje jól a
ruha. Ha véletlenül a ruhájára került egy
mérges növény, gyorsan vegyük le róla a
ruhát, és közben a saját kezünket véd­
jük kesztyűvel vagy papírtörülközővel.
Lehetőleg öt percen belül mossuk meg
alaposan a baba bőrét szappannal, de
mossunk meg minden mást is, ami hoz­
záérhetett a növényhez (ruhát, babako­
csit, még a kutyát is). Szintén mossuk
meg a cipőket, ha moshatók, ha nem,
akkor alaposan töröljük át őket. Ha va­
lamilyen reakciót tapasztalunk, hasz­
náljunk cinkrázót vagy más nyugtató
hatású kenőcsöt a viszketés megszünte­
tésére (lásd az 602. oldalt).
♦ Mivel meleg időben a grillsütő is elő­
kerül, tegyünk megfelelő lépéseket, hogy
megvédj ük a babát a véletlen égési sebek-
ÉVSZAKOK
IGYON SOKAT A BABA!
A nyári kánikulában (ami néhány he­
lyen tavasztól őszig tarthat) vagy meleg
éghajlaton a kicsinek több folyadékra
van szüksége, hogy pótolja az izzadással
elveszített folyadékmennyiséget. A hat
hónaposnál fiatalabb, kizárólag szopta­
tott babák gyakoribb szoptatással szinte
mindig megkaphatják a szükséges több­
letfolyadékot, de azért érdemes meg­
kérdezni az orvostól, hogy a nagyon
meleg napokon ne adjunk-e egy kis vi­
zet is. Nagyon fiatal, tápszerrel táplált
babának a gyerekorvos bizonyára vizet
fog javasolni az etetések között - de
tői. A grillt helyezzük úgy, hogy ne ér­
hesse el, és ne legyen a közelben szék
vagy bármi más, amire a baba felmász­
hat, hogy elérje a forró látványosságokat.
Az asztali grilleket csak stabil helyre ál­
lítsuk, és vegyük figyelembe, hogy a pa­
rázs sokáig forró maradhat. Az égésve­
szély csökkentése érdekében öntsük le a
parazsat vízzel, amikor kész a sütés, majd
olyan helyen szabaduljunk meg tőle,
ahol a gyerek nem tud hozzáférni. Soha
ne használjunk grillt zárt térben az eset­
leges szén-monoxid-mérgezés és a tűz­
veszély miatt.
A BABA ÉS A VÍZ
Sok szülő szereti, ha a gyereke szinte
azonnal biztonságosan mozog a vízben,
es ebben megelőzi a többi csecsemőt,
ezért elcsábulnak, hogy a kicsit úszó-
tanfolyamra írassa be. De a gyerekorvo­
sok és sok biztonsági szakember szerint
a baba-úszótanfolyam nem jó ötlet. Bár
az alig mászó picinyeket egyszerű meg­
tanítani a lebegésre - a kisgyerekek ter­
meszeitől fogva jobban lebegnek, mivel
a testük zsírtartalma arányosan nagyobb,
mint a felnőtteké - , de ezt a képességet
529
orvosi engedély nélkül ne itassuk. Idő­
sebb babának pohárban vagy cumisüveg­
ben adjunk kis mennyiségű vizet vagy hí­
gított gyümölcslevet. (Tdl sok víz nem
tesz jót, lásd a 176. oldalt.)
A többletfolyadékot lédús gyümöl­
csök - dinnye, őszibarack, paradicsom -
is biztosíthatják, de csak amikor a baba
már megkóstolta őket. Ne itassuk cukor­
ral édesített italokkal, például üdítők­
kel, gyümölcsitalokkal vagy bólékkal
(ezek amúgy sem babának valók) vagy
hozzáadott sót tartalmazó italokkal
(mint például a speciális energiaitalok).
aligha tudnák használni életveszélyes
helyzetben. És a csecsemő-úszótanfolya­
mok nem teszik jobb úszóvá a gyereket,
mint a későbbiek. Nagy kérdés, hogy a
3 év alatti gyerekek egyáltalán képesek-e
hasznot húzni az úszótanfolyamokból.
Továbbá a leckék az egészségüket is ve­
szélyeztethetik. Először is, ha a babák a
fejüket a víz alá tartják, fennáll a vízin-
toxikáció veszélye (lásd az 531. oldalt).
Másrészt a nyilvános medencék vize kis­
babáknál megnöveli az olyan fertőzések
esélyét, mint a vízzel lenyelt baktériumok
okozta hasmenés, a fiilzúgás (bemegy a víz
a gyerek fülébe), a viszketés, a bőrkiütés.
Ez nem jelenti azt, hogy ne szoktas­
suk hozzá a babát a vízhez, hiszen ez az
egyik fontos első lépés a vízbiztonság
kialakításához. De az első közös meg­
mártózás (vagy az úszótanfolyamra való
beíratás) előtt érdemes tanulmányozni
a következő tanácsokat:
♦ Amíg a baba nem tudja jól tartani a
fejét - azaz rendesen felemelni 90 fokos
szögben - , addig nem szabad medencébe
vagy más nagyobb vízbe vinni. E képesség
elsajátítása (általában a négy-öt hónapos
kor) előtt a feje a víz alá kerülhet.
530
♦ Ha a babának bármilyen krónikus
egészségügyi problémája van, beleértve
a gyakori fiilgyulladásokat is, csak az or­
vos engedélyével vegyen részt a vízi já­
tékokban. A megfázott vagy beteg babát
(különösen a hasmenésest) ideiglenesen
tiltsuk el a víztől - persze nem a fürdő­
kádtól - , amíg teljesen meg nem gyógyul.
♦ Az a baba, aki szereti a vizet és hozzá­
szokott, várhatóan nagyobb veszélyben
van a víz közelében, mint az, aki fél tőle.
Még az úszótanfolyamot végzett, úszó­
gumit vagy más lebegő eszközt viselő gye­
reket se hagyjuk egy percre sem felügye­
let nélkül a víz (medence, forró vizes
medence, kád, tó, tenger, pocsolya) kö­
zelében. A fulladás rövidebb időn belül
bekövetkezhet, mint egy telefonbeszél­
getés, és pár centi víz is elég hozzá. Ha
el kell távolodnunk a víztől, vigyük ma­
gunkkal a babát.
♦ A gyerek minden vízi foglalkoztatása
olyan felnőtt felügyelete mellett történ­
jen, aki személyesen kezeskedik érte,
továbbá aki nem fél a víztől, mivel a fé­
lelmet átadhatja a gyereknek.
♦ Csak olyan, minősített úszószakokta­
tóhoz írassuk be a csecsemőt, aki ért az
újraélesztési technikához (CPR). A tan­
folyam alkalmazkodjon az életkorhoz
és a fejlődési szinthez. Mindig gyanúsak
az olyan oktatók és tanfolyamok, ame­
lyek azt állítják, hogy eleve megvédik a
fulladástól a babákat vagy a tipegőkorú
gyerekeket.
♦ A víztől vagy akár csak a megmártó­
zástól félő babára ne erőltessünk vízi
játékokat.
♦ A víz, amelyben a csecsemő játszik,
legyen kellemesen meleg. A babák álta­
lában a 29-31 °C-os vizet kedvelik. A hat
hónaposnál fiatalabb csecsemőket soha ne
mártsuk ennél hidegebb vízbe. A levegő
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
ROMLOTT ÉTEL
A romlott étel a felnőttnek elront­
hat egy nyári napot, ám a babának
és a kisgyereknek sokkal veszélye­
sebb az ételmérgezés. Legyünk te­
hát nagyon elővigyázatosak a baba
ételével meleg időben, amikor a ma­
gas hőmérséklet kiváló szaporodási
feltételeket nyújt a baktériumoknak.
Kövessük a 338-339. oldal tanácsait
az ételmérgezés veszélyének csök­
kentésére. Álljon mindig készenlét­
ben a mélyhűtőben néhány kis jég­
akku, melyekkel kiruccanásokon hi­
degen tarthatjuk a tápszert, az anya­
tejet, a kibontott gyümölcslevet,
a bébiételes üveget vagy a romlandó
élelmiszert. Jó megoldás, ha a gyü-
mölcsleveket olyan termoszban vagy
üvegben visszük magunkkal, amihez
jégkockákat adtunk (a tápszert vagy
az anyatejet nem szabad vízzel hígí­
tani). A hűtőláda biztonságot nyújt
a hosszabb kiruccanásokon. Ne hasz­
náljunk fel semmilyen ételt vagy italt
(kivéve a bontatlan gyümölcsleveket
és a bébiételes üvegeket), ha már
fblmelegedtek.
hőmérséklete legyen legalább egy fokkal
magasabb, mint a vízé, és a vízi játékokat
korlátozzuk harmincperces alkalmakra,
hogy a lehűlést megelőzzük. A fertőzések
elkerülésére csak olyan medencébe vi­
gyük, amelynek a vize megfelelően kló­
rozott, illetve olyan természetes vízbe,
amely nem szennyezett, és amelyet a ha­
tóság fürdésre alkalmasnak minősített.
♦ A pelenkás csecsemők viseljenek a com­
bon szorosan simuló gumival záródó,
vízhatlan nadrágot vagy külön vízre ter­
vezett, eldobható pelenkát. A vizeletszi­
várgás kivédhető, de ha a baba bekakil,
tanácsos elhagyni még a klórozott me­
dencét is.
ÉVSZAKOK
+ A csecsemő feje vagy arca ne kerüljön
víz alá. Bár a babák ösztönösen vissza­
tartják a lélegzetüket a víz alatt, a nye­
lést nem hagyják abba. Ha a vízi játékok
során nagy mennyiségű vizet nyelnek,
felhígulhat a vérük, vízintoxikáció léphet
fel, ami veszélyesen csökkenti a nátrium-
szintet, nyugtalansággal, gyengeséggel,
hányingerrel, izomrángással, stuporral,
görcsökkel vagy akár kómával járó agyi
ödémát okozhat. A babák a felnőtteknél
érzékenyebbek a vízintoxikációra, mivel
kisebb a vérmennyiségük (nem kell
annyi víz a felhígításához), és mivel ösz­
tönösen lenyelnek mindent, ami a szájuk­
ba kerül. A vízintoxikáció megtévesztő
állapot, a vízben tartózkodva semmilyen
tünete nem észlelhető, és a csak 3-8 órá­
val később mutatkozó jeleket sokszor
nem kapcsolják össze az úszással. A víz
alá merülés megnöveli különösen a fül
és az orr fertőzésének veszélyét, és köny-
nyen kialakulhat hipotermia (veszélye­
sen alacsony testhőmérséklet) is.
♦ Az úszógumik, matracok vagy más le­
begő eszközök hamis biztonságérzetbe
ringatják a babát és a szülőt. Csak egy pil­
JÓ, HA TUDJUK
TÉLEN
MEGFELELŐ HŐMÉRSÉKLET
Hideg van odakinn. Csakúgy, mint ami­
kor meleg van, a baba komfortérzete le­
gyen az iránymutató az öltöztetésénél.
De a hat hónapnál fiatalabb csecsemők­
nek - mivel testfelületük aránya a test­
súlyukhoz képest nagyobb, és még nem
tudnak dideregni, hogy hőt termeljenek
y több védelemre van szükségük hideg
időben, mint a mamájuknak.
A kisbaba már egy csepp lehűlés­
nél is viseljen sapkát, amely visszatartja
a meleget (a test hővesztesége a fejen
531
lanat kell hozzá, hogy a kicsi kicsússzon
az úszógumiból vagy leessen a matracról.
A víz közelében mentőmellényt adjunk a
babákra és a kisgyerekekre, de ez sem he­
lyettesíti az állandó felnőtt felügyeletet.
♦ A medencében lebegő játék halálos
csábítás lehet egy kíváncsi gyerek szá­
mára. Vegyünk ki minden játékot a
medencéből, amikor nincsenek hasz­
nálatban.
♦ Ha hiányzik a medence (lábáztató vagy
zuhanyozó) vízleeresztőjéről a fedél, ti­
los használni, amíg nem pótolják. Egy
baba vagy kisgyerek súlyosan megsérül­
het a szívóhatás miatt.
♦ A babákat vagy gyerekeket vízközei­
ben felügyelő felnőtteknek nemcsak el­
méletben, hanem gyakorlatban is is­
merniük kell az újraélesztés technikáit
(lásd a 610. oldalt). Mentőfelszerelés,
mentőöv és az újraélesztés sematikus
vázlata legyen látható helyen kifüggeszt­
ve minden medence közelében. Legyen
könnyen elérhető a telefon vészhelyzet
esetére.
a legnagyobb). Ha a hőmérséklet fagy­
pont közelébe kerül, ne hiányozzon
róla sapka, kesztyű, meleg zokni és csiz­
ma, illetve sál vagy más nyakvédő. Csí­
pős szélben vagy nagyon alacsony hő­
mérsékleten fel kell rá adni egy kötött
arcvédő sapkát, vagy sálat kell az arc kö­
ré tekerni, de az orr ne legyen elzárva
(és ügyeljünk arra, hogy a sál jól meg
legyen kötve, nehogy beakadjon a ba­
bakocsi kerekeibe vagy a játszótéri já­
tékokba). Az esővédő megóvja a baba­
kocsit a széltől és a hótól, és benntartja
a meleget. De nagyon hideg időben még
532
VÁLTOZÉKONY IDŐ
Ha van olyan típusú időjárás, ami még
azokat is zavarba hozza, akik mindig
jól öltöztetik a gyerkőcöt, akkor az a
tavasszal és ősszel gyakran előforduló
se ilyen, se olyan időjárás. A fiatal
baba gyakorlatlan szülei számára még
bonyolultabb a rejtvény. Milyen sze­
relést állítsunk össze, amikor a nap
nyáriasan indul, de később téliesre vált
(vagy fordítva)?
Változékony időben a siker kulcsa
általában a réteges öltözködés. A leg­
praktikusabb vékonyabb ruhadarabo­
kat választani, amelyek száma könnyen
gyarapítható vagy csökkenthető, ahogy
az időjárás kiszámíthatatlanul lehűl,
majd felmelegszik. Egy extra pulóver
a legjobban bebugyolált baba se legyen
sokáig kinn.
Zimankóban több, könnyű réteg
(jó ötlet a poliészter és a gyapjú) sokkal
hatékonyabb és kevésbé korlátozza a
mozgást, mint a kevesebb, de súlyos ru­
ha. Legalább egy réteg gyapjú jó mele­
gen tartja a babát. A tollpihe vagy toll-
utánzat megfelelnek meleg síruhához
vagy bélésnek.
Néhány tanács, hogy a baba meleg­
ben és komfortosan legyen:
♦ Mindig etetés után vigyük ki a ba­
bát, hidegben ugyanis több kalória kell a
testhőmérséklet fenntartásához.
♦ Ha a baba bármely ruhadarabja átned­
vesedik, rögtön melegbe kell vinni és át­
öltöztetni.
♦ A járó baba télies időben viseljen víz­
hatlan, bélelt csizmát, mely elég tágas
ahhoz, hogy a zokni mellé férjen leve­
gő is, ami némi többlet hőszigetelést
nyújt.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
vagy takaró mindig jól jöhet, ha a hő­
mérő higanyszála éppen lemegy. Két
sapka is legyen velünk - egy nagyon
könnyű, ellenzős melegre, egy vasta­
gabb pedig rosszabb időre. Húsz fok
körüli hőmérsékleten, ha a nap vagy
a szél nem túlzottan erős, a nagyobb,
körülbelül hat hónapos baba - tehát
akinek a hőszabályozása már beállt -
ellehet akár sapka nélkül is, az öltözte­
tésnél így a mama kényelme lehet az
irányadó. A kar, comb, nyak hőfoka
(de nem a kisbabáknál mindig hűvös
kéz- vagy lábfejé) megmondja, hogy
a baba kényelmesen érzi-e magát. Ha
ezek a testrészek hűvösek és a baba nyug­
talan, lehet, hogy fázik.
♦ Autóban lehetőleg vegyük le a babá­
ról a sapkát és egy vagy több rétegben a
ruhát, hogy elkerüljük a túlmelegedést
(vagy legyen hűvös a kocsi). Szintén vet-
kőztessünk meleg buszon vagy vonaton.
♦ Szeles időben használjunk kímélő kéz­
védő krémet vagy kenőcsöt az időjárásnak
kitett bababőrön, hogy ne száradjon ki.
♦ Nem kell aggódni, ha folyik a baba or­
ra kint a hidegben (nem fog megfázni).
Hidegben ideiglenesen megbénulnak
az orr csillószőrei, a ciliák, amelyek nor­
mál körülmények között az orrváladé­
kot az orr hátsó részébe irányítják, és
nem engedik kicsöpögni. Zárt helyre
érve a csöpögésnek el kell állnia. Ken­
jünk egy kis kenőcsöt vagy vazelint a
baba orra alá (de nem az orrába), ami
megelőzi a kiszáradást.
FAGYÁS
Az orrfolyás ugyan nem izgalmas, az vi­
szont aggodalomra adhat okot, ha az orra
ÉVSZAKOK
(fiile, arca, kéz- vagy lábujjai) nagyon
kihűl, elfehéredik vagy sárgásszürkévé
válik. Ez fagyásra utal, ami nagyon ko­
moly sérüléseket okozhat. A fagyott test­
részeket azonnal fel kell melegíteni (lásd
az 594. oldalt).
Huzamosabb hidegben a baba test-
hőmérséklete a normális szint alá csök­
kenhet. Ez egészségügyi vészhelyzet - ha
mindenhol, még ruha alatt is hidegnek
érezzük a babát, ne vesztegessük az időt,
azonnal vigyük a legközelebbi ügyeletre.
Időközben távolítsuk el róla a vizes ru­
hát, bugyoláljuk meleg takarókba vagy
bármi kéznél lévő textilbe, lehetőleg ad­
junk neki meleg italt (anyatej, langyos
tápszer, leves), és szorítsuk a testünkhöz
(hogy felmelegítsük).
Az időjárási vészhelyzeteket úgy előz­
hetjük meg, hogy a babát megfelelően
öltöztetjük, védjük a szabad bőrfelüle­
teit, és korlátozzuk a nagyon hideg idő­
ben szabadban töltött időt.
LEÉGÉS TÉLEN
Nemcsak a téli vakáció alatt a trópusi
tengerpartra vitt babát veszélyezteti té­
len a leégés, hanem azt is, aki fehér ka­
rácsonyt ünnepel. A hó a nap ultraibolya
sugárzásának 85 százalékát visszaveri,
így havas tájban még a gyenge téli nap
is megégetheti a baba érzékeny bőrét.
Védjük tehát a baba bőrét ruhával,
karimás sapkával és napvédő krémmel,
ha huzamosabb időt készülünk napon
és hóban tölteni.
m elegen a l a k á sb a n
Hideg időben a baba szobája nappal le­
gyen körülbelül 20-22 °C-os, éjszaka
mintegy 20 °C-os. Ha a belső hőmérsék­
let ennél magasabb, a száraz, meleg leve­
gő kiszáríthatja az orr nyálkahártyáját,
!gy sokkal érzékenyebbé válik a meghű­
lést okozó kórokozókra, illetve bőrvisz­
ketést okoz. Éjszaka tartsuk melegen a
533
babát flanel ágyneművel, ami még hi­
deg éjszakákon is kellemes érintésű.
Alváskor, amikor az anyagcsere lelassul,
több réteg szükséges (a biztonság ked­
véért ez legyen bolyhos pizsama). De
ne kövessük el azt a gyakori hibát, hogy
túlöltöztetjük a babát az alváshoz (erre
vall, ha éjszaka izzadtan ébred fel).
SZÁRAZ BŐR
Télen az emberek, bármilyen korúak is,
szinte mindig panaszkodnak, hogy szá­
raz és viszket a bőrük. Bár a legtöbben
úgy vélik, elég megvédeni a babákat a
kinti hideg és a szél kegyetlen támadá­
saitól, és a bőrük puha és rugalmas ma­
rad, ez nem igaz. A bőr téli kiszáradásá­
nak a fő oka a lakásban található, nem
odakinn. A fűtési szezon elkezdődése
után a benti levegő általában meleg lesz
és száraz, és ez a fő oka a bőr téli kiszá­
radásának. A kellemetlen hatást a kö­
vetkezőkkel ellensúlyozhatjuk:
Fokozzuk a lakás páratartalmát Sze­
rezzünk be egy párologtatót a fűtési rend­
szerhez, vagy legalább a baba szobájába
(a részleteket lásd a 56. oldalon).
Növeljük a baba folyadékbevitelét.
A babák bőre (akárcsak a felnőtteké)
nemcsak kintről kap nedvességet, hanem
belülről is. Gondoskodjunk róla, hogy
a gyerekünk elég folyadékot fogyasszon.
Növeljük a baba bőrének nedvessé­
gét. Segíthet megőrizni a bőr víztartal­
mát, ha a frissen fürdetett baba még
nedves bőrét bekenjük jó minőségű ba­
baápoló krémmel. Kérjünk javaslatot az
orvostól megfelelő márkára, vagy válasz-
szunk olyan terméket, amely hipoaller-
gén jelzéssel van ellátva.
Használjunk kevesebb szappant.
A szappan kiszárítja a bőrt. Egészen kis
csecsemőknél csak naponta egyszer kell
534
használni a pelenkával fedett területen.
Ha a gyerek már mászik, szükség lehet
a térdek, lábak és kezek lemosására. De
általában használjunk nagyon kevés szap­
pant; csak azért ne tegyünk habfürdőt
vagy folyékony szappant a fürdővízbe,
hogy buborékokat csináljunk, mivel a
szappanos víz jobban szárít, mint a tisz­
ta. Használjunk kímélő szappant vagy
nedvességpótló bőrtisztítót; kérjünk ta­
nácsot az orvostól.
Csökkentsük a hőmérsékletet Minél
melegebb a ház, annál szárazabb a levegő
(ha fűtés közben nem gondoskodunk a
párásításról). A néhány hetesnél idősebb
babák környezetének nem kell 20 °C-nál
melegebbnek lennie. Ha a baba ezen a
hőmérsékleten fázik, inkább a ruharétegei
számát növeljük, mint a hőmérsékletet.
A KANDALLÓ TÜZENEL
A televízió előtti időkben a kandalló
körül gyűlt össze a család a hideg téli
estéken. A lobogó tűz látványa még ma
is felérhet a főműsoridő vonzásával,
felmelegítve testet-lelket. Nem könnyű
azonban a tűz körül biztonságban tar­
tani a család babáit és kisgyerekeit. Te­
gyünk a kandallóra olyan nehéz rácsot,
még ha elaludt is a tűz (a parázs órá­
kig izzik), amit még erős és állhatatos
kis kezek sem tudnak elmozdítani. Ha
nem tudjuk megfelelő ráccsal megvé­
deni a babát vagy totyogót a forró fe­
lületektől, ne használjuk a kandallót.
További elővigyázatosságként a babát
mielőbb tanítsuk meg arra, hogy a tűz
„forró”, és fájdalmat okozhat. Balesetek
elkerülése végett gondoskodjunk arról
is, hogy a kéményt kitisztíttassuk. Ha
a babának vagy más családtagnak kró­
nikus légúti problémája — például
asztmája - van, érdeklődjük meg az
orvostól, hogy a kandalló nem ront-e
a helyzeten.
I ebben lévő folyadék nem mérgező, ha
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
AZ ÜNNEPEK VESZÉLYEI
A kisgyerek számára semmi sem csodá­
latosabb, mint az ünnepi, feldíszített
lakás. De ha nem tesszük meg a megfe­
lelő óvintézkedéseket, semmi sem veszé­
lyesebb. A legtöbb idillikus lakószoba
rengeteg rejtett veszélyt rejt. A követke­
zők mindegyikétől óvni kell a babát:
Fagyöngy és korallbokor. Ha lenyelik,
mindkettő halálos lehet. Ne tartsunk
ilyet a lakásban, és látogatóban se enged­
jük a babát a közelükben játszani.
MagyaL Ez a növény csak kicsit mérgező
(nagyobb mennyiséget kell elfogyasztania
a babának, hogy komoly következménye
legyen), de jó, ha távol tartjuk a babától.
Mikulásvirág. Ez az ünnepi szépség he­
lyi irritációt okozhat a szájban, és eset­
leg komoly gyomorpanaszokat, ha nagy
mennyiséget fogyasztanak el belőle. Tart­
suk elérhető távolságon kívül.
Fenyőfa/karácsonyfa. A karácsonyfát
gondozzuk rendszeresen, minden szá­
raz részt dobjunk ki, hogy csökkentsük
a tűzveszélyt. A műfák sem teljesen biz­
tonságosak: válasszunk olyat, ami tűzbiz­
tos, fémből készült fán pedig soha ne
használjunk elektromos fényeket. Ne
engedjük a gyereket felügyelet nélkül
játszani a fa körül, mert az ágakat húzo­
gatva leránthatja az egész fát.
Fenyőtűk. Rendszeresen söpörjük őket
fel, és lehetőleg tartsuk távol a fenyő­
fákat, -koszorúkat és -ágakat a babák
és tipegők kezétől. A fenyőtűk állan­
dó, kruppos köhögést okozhatnak, ha
megakadnak a légutakban. Sürgősen or­
voshoz kell fordulni, ha erre gyanak­
szunk.
Levélnehezék havas tájjal. Bár az
ÉVSZAKOK
eltörik, baktériumokkal szennyezhet,
ezért a megrepedt levélnehezéket ki kell
dobni.
Angyalhaj. Ez tulajdonképpen vékony
üvegszál, ami irritálhatja a bőrt, a szemet,
és lenyelve akár belső vérzést is okozhat.
Ha egyáltalán használunk ilyet, tegyük
magasra, a baba által nem elérhető helyre.
Műhó (spray vagy pehely). Haszná­
latuk súlyosbíthatja a légúti problémá­
kat; ha a családban bárkinek ilyen baja
van, ne használjuk.
Égők. Mivel a kisgyerekek megrághat­
ják ezeket a vonzó díszítéseket, és belső
sérüléseket szenvedhetnek, lógassuk őket
olyan magasra, hogy ne érjék el. Helyez­
zük el ugyanígy a vezetékeket. Legyünk
különösen óvatosak az apró villogó égők­
kel, amelyeket lenyelve veszélyes vegy­
szerek szabadulhatnak fel.
Gyertya. A baba számára el nem érhe­
tő helyen gyújtsuk meg, és tartsuk is ott
- no meg természetesen távol függönyök­
től és más éghető anyagoktól. Soha ne
hagyjuk égve: felügyelet nélkül, otthon­
ról eltávozva vagy lefekvés előtt bizonyo­
sodunk meg róla, hogy teljesen eloltot­
tuk. Ha kirakjuk az ablakba, a függönyök
biztonságosan legyenek oldalra kötve.
Kis díszek. A nagyon apró karácsony-
fadíszek, égők és egyéb tárgyak, amik ki­
sebbek a vécépapír hengerének átmérő­
jénél (vagy aminek hasonlóan kisméretű
letörhető vagy leszedhető részei vannak),
fulladást okozhatnak. Csak olyan helyen
használjuk ezeket, ahol a baba bizonyosan
nem tudja elérni.
Flitter, üveg- vagy műanyag díszek,
habszivacs. Ezen dekoratív tárgyak­
nak mindegyike igen vonzó, de fulla­
dásveszélyes. Ha véletlenül egy dara­
bot leharap a baba, a torkán akadhat,
535
vagy anyagától függően belső vérzést
okozhat.
Fatartósító szerek. Ha ilyet használunk,
vigyázzunk, hogy a kíváncsi baba ne tud­
jon belekóstolni a dobozban lévő szokat­
lan - és egészségre káros - nasiba.
Ajándékok. A baba számára felhalmo­
zott ajándékok nyilván teljesen biztonsá­
gosak és megfelelőek arra, hogy játsszon
velük, de jó esélye van annak, hogy a
többi családtagnak szánt ajándék nem
ilyen. Az ajándékbontás után tehát te­
gyünk minden nem bababarát ajándé­
kot a baba számára nem elérhető helyre.
Enni- és innivaló. Nemcsak a dekoráció
lehet veszélyes, hanem az is, amit az asz­
talra teszünk. Minden évben több száz
kisgyerek kerül be az ügyeletre, mert mar­
tinit, sört, tojáslikőrt vagy alkoholos bó­
lét ittak, amit óvatlanul a kezük ügyében
hagytak. Mások olajbogyóktól, magoktól,
koktélvirsliktől, kemény cukorkáktól és
egyéb felnőttcsemegéktől haldokolnak.
Óvatosan tehát az ünnepi lakomával!
Alkoholos italok és nem megfelelő enni­
valók még rövid időre se maradjanak fel­
ügyelet nélkül a dohányzó- vagy kisasz­
talokon, ahol még a közepesen ügyes
BECSOMAGOLVA
Az ünnepi ajándékok csomagolásá­
nál vegyük figyelembe, hogy nem
minden biztonságos, ami fénylik.
Szépek lehetnek ugyan a szalagok,
masnik és figurák - még a csoma­
golóanyag is -, azonban félrenyelést
és/vagy fulladási veszélyt hozhatnak
a kíváncsi babára, aki a karácsonyfa
alatt kutakodik. Tehát a becsoma­
golt ajándékokat - és a letépett cso­
magolást - tegyük félre, távol a baba
keze ügyéből.
536
mászóbajnokok is elérhetik őket. Bizo­
nyos ételek - alkohollal készített püspök­
kenyér, pattogatott kukorica, csokoládé,
magok és bármi, ami mézet tartalmaz -
tilosak a babák számára.
Tehát óvatosan díszítsünk, lakomáz-
zunk és ünnepeljünk. De ne álljunk
meg itt. Ha véletlenül bekövetkezik va­
lami galiba az ünnepek során, azonnal
alkalmazzuk a (nem csupán ezért meg­
ismert) elsősegély- és CPR-technikákat,
illetve hívjuk a 104-et!
Tudnunk kell
AZ UTAZÁS IDEJE
A szülővé válás előtti időkben bárme­
lyik évszakban elutazhattunk. Jöhettek
nyári kiruccanások egy barát vízparti
házához, téli kirándulások szülőkkel,
gyors síhétvégék beszorítva az elfoglalt
munka hetei közé, kényelmes párizsi ki­
ruccanások tavasszal, menekülési hét­
végék a Karib-tenger szigeteire, amikor
otthon jég borította az utcákat, vagy
a hegyekbe, ha odahaza gőzölögtünk a
melegtől és a nedvességtől.
De most mi a helyzet? Már az is
nagy erőfeszítést - órákig tartó terve­
zést, pontos kivitelezést, a fájó vállun-
kon hordozott, körülbelül tízkilónyi
súlyt, csomagolást, főzést, öltöztetést
- igényel, hogy a babát elcipeljük a vá­
ros túlsó felére egy bevásárló körútra,
így aztán a kéthetes vakáció vagy a két­
napos nagyszülői látogatás riasztóbb
logisztikai feladatnak tűnik, hogysem
megpróbáljuk.
De nem kell addig várni, míg a gye­
rekek maguk tudják a cuccaikat vinni,
vagy nyári táborban vannak, hogy ele­
get tegyünk a kóborlási vágyunknak
vagy a nagyszülők látogatást kérő kö­
nyörgésének. Bár a babával töltött va­
kációk ritkán lesznek pihentetőek, és
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
BIZTONSÁGOS AJÁNDÉKOZÁS
A játékvásárlási lista élén a biztonságnak
kell állnia. Bármennyire csábító karácsony
táján a játékboltok választéka, addig ne
engedjünk a kísértésnek, amíg meg nem
ismertük a babajáték-vásárlás biztonsá­
gi szempontjait (lásd a 317. oldaltól).
Nem számíthatunk arra, hogy a gyár­
tók mindig azt csinálják, ami a legjobb
a baba számára - különösen az ünnepi
időszakban kell óvatosnak lennünk.
mindig próbára teszik a szülők idegeit,
azért meg lehet valósítani - sőt élvezni
lehet - őket.
TERVEZZÜNK ELŐRE
A baba megérkeztével hirtelen vége lett
a pillanatnyi elhatározás szülte hétvégi
kiruccanásoknak, amikor nyughatatlan
lelkünk a táskába dobott pár ruhával és
tisztálkodószerrel találomra vezérelt a
vakvilágba. Most már több időt fogunk
tölteni az út tervezésével, mint amed­
dig tartani fog. Néhány praktikus elő­
készület a kisgyerekes utazáshoz:
Ne csináljunk időbeosztást Felejtsük
el az olyan útiterveket, amelyek szélvész­
gyorsán hat érdekes várost érintenek öt
nap alatt. Inkább egy kényelmes menet­
rendet állítsunk be, amiben bőven van
laza idő - legyen az út során egy több­
letnap (szükség lehet rá), egy extra dél­
után a tengerparton vagy reggel a me­
dencénél, ahogy tetszik.
Frissítsük az útleveleket Nem vihet­
jük a babát külföldre a magunk útleve­
lével. Napjainkban minden utazónak,
ÉVSZAKOK
kortól függetlenül, saját útlevélre van
szüksége. A babaútlevél beszerzéséről és
más utazási információkról az okmány­
irodákban lehet felvilágosítást kérni.
Egészségügyi óvintézkedések. Ha kül­
földre utazunk, ellenőrizzük az orvos­
nál, hogy a baba minden eshetőségre be
van-e oltva. Egzotikus úti cél esetén kér­
dezzük meg a gyerekorvost, hogy a fel­
nőtteknek és a babának szüksége van-e
speciális védőoltásra (például sárgaláz
ellen) vagy profilaktikus kezelésre (pél­
dául a hepatitisz A és/vagy a malária
megelőzésére). A legfrissebb informá­
ciókért és más óvintézkedésekért, amit
célszerű az utazás előtt megtenni, for­
duljunk a következő weboldalhoz:
www.utazaselott.hu. Vagy kérdezzünk rá
az orvosnál olyan, utazási betegségekkel
foglalkozó egészségügyi intézményekre,
ahol speciális tanácsokat kaphatunk eg­
zotikus helyeken előforduló betegségek­
ről, és megfelelő megelőző kezelésben
részesítenek azok ellen.
Mielőtt nagyobb útra indulunk, vi­
gyük el a babát ellenőrzésre, ha hosszabb
idő telt el a legutóbbi orvosi látogatás
óta. Amellett, hogy megnyugtatást ka­
punk, a látogatás során megbeszélhetjük
a tervezett utat az orvossal, és megkér­
dezhetjük mindazt, ami hátráltathat
minket az út során - amikor lehetetlen
vagy legalábbis nem praktikus felhívni
az orvost. Ha a baba az előző hónapban
volt vizsgálaton, lehet, hogy egy telefo­
nos konzultáció is elegendő.
Ha a baba orvosságot szed, gondos­
kodjunk róla, hogy az útra legyen ele­
gendő mennyiség, vagy egy pluszrecept,
ha elvesztenénk, kiöntenénk az orvossá­
got, vagy valami más baj érné. Ha a
gyógyszert hűteni kell, és talán nehéz
állandóan hűtőtáskában tartani, kérdez­
zük meg az orvostól, hogy nem lehet-e
helyettesíteni másik gyógyszerrel, amely
nem igényel hűtést. Mivel az eldugult
orr kényelmetlenné teszi a baba életét,
537
BABA ÉS MAMA
Manapság a biztonsági ellenőrzések
szigorúbbak, mint bármikor, még
ha babával utazunk is. Ha egyedül
visszük külföldre a babát, írásos en­
gedélyre lesz szükség a másik szülő­
től. Országról országra változik,
hogy mit követelnek meg (akár
napról napra, attól függően, hogy
ki teljesít szolgálatot az adott határ­
átlépőn), tehát készüljünk fel jóval
az indulás előtt. Érdeklődjünk a vá­
lasztott légitársaságnál és az utazási
irodánál, illetve a célország konzu­
látusán vagy nagykövetségén. In­
kább többet vigyünk, mint amire
szükség lesz (például az engedélyt
hitelesítse közjegyző), hátha kérik.
hátrányosan befolyásolja az alvást és re­
pülés esetén fulfájást okozhat, kérjünk
az orvostól nyálkahártyaduzzanat-csök-
kentő szert, ha a nagyobbacska baba
megfázik. Ha olyan helyre utazunk, ahol
előfordulhat utazási hasmenés, érdemes
beszerezni egy adag gyereknek való re-
hidráló folyadékot. Minden, magunkkal
vitt gyógyszer esetében ismerni kell a
babánk korosztálya számára biztonsá­
gos dózist, az adagolást és az esetleges
mellékhatásokat. Ami szintén jól jöhet,
különösen hosszabb utakon: egy gyerek­
orvos neve egy vagy több úti célpont­
ban. Természetesen tanácsért felhívhatjuk
a saját gyerekorvosunkat is, függetlenül
attól, hol vagyunk a világban.
Időzítsük az utazást. Hogy a nap
vagy éjszaka melyik órájában indulunk,
az egyebeken kívül függ a baba prog­
ramjától is, és attól, hogy miként reagál
a napirend változásaira, továbbá az uta­
zás eszközétől, az úti céltól, és attól, hogy
mennyi ideig fog tartani az út. Hosszú
utat jó ötlet úgy időzíteni, hogy a baba
538
lefekvési ideje tájékán érkezzünk meg.
Feltételezve, hogy utazás közben aludt,
az érkezés újdonsága és káosza segíthet
abban, hogy pár órával a szokásos lefek­
vési időn túl ébren tartsuk a babát. Ez
lehetővé teszi, hogy átálljon, és reggel
5-6 körül ébredjen a lehetetlenül korai
3-4 óra helyett. (Imádkozzunk, hogy a
vonatok és a repülők ne késsenek.)
Gondoljunk annak előnyeire, ha
nem csúcsidőben utazunk, mert ekkor
valószínűbb, hogy vannak üres székek,
amin a baba mászhat, és kevesebb az
utas, akit zavarhat.
Ha a baba rendszeresen elalszik a ko­
csiban, és hosszú vezetést igénylő utat
tervezünk, az út nagy részét lehetőleg
akkorra tervezzük, amikor a kicsi amúgy
is aludna: a szunyókálási időre vagy éj­
szakára. Máskülönben előfordulhat,
hogy célba érkezve a baba a napot át­
aludva készen áll, hogy végigjátssza az
éjszakát. Ha a baba jól alszik vonaton
vagy repülőn, de ébren nem szereti az
ilyen bezárt helyeket, hangoljuk össze a
szunyókálási időt az utazási idővel. De
ha a baba mindig túl izgatott, hogy ilyen
helyzetekben elaludjon, próbáljuk úgy
időzíteni, hogy közvetlenül a szunyóká-
lás után induljunk, így nem lesz nyűgös
az út folyamán.
Lehet, hogy a legpraktikusabbnak az
tűnik, hogy a lehető leggyorsabban ér­
jünk célba. De nem mindig. Egy aktív
baba számára például egy átszállásos re­
pülés, ahol a csatlakozások között kimo­
zoghatja magát, lehet, hogy jobb, mint
egy hosszú, átszállás nélküli repülőút.
Rendeljünk ételt előre. Repüléskor
még nagyobbacska baba esetében sem
érdemes arra számítani, hogy megeszi
az éppen kínált szokásos ételeket, mivel
azok általában nem felelnek meg nekik.
Idősebb babánk számára inkább ren­
deljünk előre speciális étkezést, például
túrót és gyümölcsöt teljes kiőrlésű ke­
nyérrel. De még előrendelés esetén is
KÜ LÖ N LEGE S ÜGYEK
tanácsos jelentősebb mennyiségű nas­
solnivalót magunkkal vinni. Ha késik a
járat, vagy a speciális rendelés nem ér­
kezik meg (ez előfordul), az étkezések
közötti hosszú várakozás miatt rosszul
fogja érezni magát a baba és mindenki
a környezetében. Azokon a járatokon,
ahol nem szolgálnak fel ennivalót, gon­
doskodjunk elég ennivalóról, hogy a
megérkezésig teljes legyen a béke.
Némelyik légitársaság kínál bébiételt,
cumisüveget, pelenkát és alvókosarat. Ezt
jegyfoglaláskor meg kell érdeklődni.
Megfelelő ülőhely. Lehetőleg repül­
jünk csúcsidőn kívül, és kérjük meg a
légitársaságot, hogy tartsanak mellettünk
egy szabad helyet. Vigyük magunkkal a
baba hátranéző kocsiülését, és használ­
juk is - a felnőtt öle nem biztonságos a
fel- és leszálláskor, illetve légköri zavar
esetén.
Kisgyerekes családoknak ideális a
folyosó menti ülés (így a felnőtt feláll­
hat és járkálhat, amikor szükség van rá),
illetve az ablak melletti a baba számára
(érdekes nézegetni a felhőket vagy a nap­
nyugtát), de ez nem mindig jön össze.
Semmiképpen ne fogadjunk el helyfogla­
lást a középső üléssor közepén, nemcsak
a magunk érdekében, hanem a mellet­
tünk ülőkében is.
Vonatokon legtöbbször nincs rá
mód, hogy meghatározott üléseket fog­
laljunk le. Lefoglalhatunk azonban há­
lófülkét a hosszabb vonalakon. A háló-
fulkék biztosítanak egy kis magánterü­
letet, amit nagyon fogunk értékelni,
amikor hosszú órákat vagy napokat töl­
tünk vonaton a babával.
Foglaljunk szállást előre. Valószínű,
hogy amikor nem csúcsidőben vezetünk,
nem lesz szükség motelben helyet fog­
lalni. Sok út menti hely azonban, különö­
sen az olcsóbbak, szinte minden éjszaka
kiakasztja a „megtelt” táblát. Tehát
döntsük el, hogy hol fogunk éjszakára
ÉVSZAKOK
megállni, szánjunk az odaérkezésre több
időt, mint amennyire általában szükség
lehet, és foglaljunk le egy kisággyal felsze­
relt szobát (ellenőrizzük, hogy megfelel-e
az 57. oldalon megadott feltételeknek,
vagy vigyünk magunkkal egy biztonsá­
gos, hordozható kiságyat).
Válasszunk segítőkész szállodát Ha
lehet, keressünk olyan hotelt vagy mo­
telt, ami kiszolgálja a családok igényeit
(sok helyen ilyet hiába várunk). Ezt köny-
nyen megítélhetjük olyan információk
alapján, hogy tartanak-e kiságyat, van­
nak-e gyerekfelügyelők. Valószínűleg
nem fogjuk kényelmesen érezi magun­
kat olyan hotelben, ahol nincsenek meg
ezek a szolgáltatások; az az érzésünk lesz,
hogy ott nemkívánatosak vagyunk.
Szeretkezzünk fel. Egyszerűbb lesz a
mozgás, különösen ha felnőtt kísérő nél­
kül vagy több gyerekkel utazunk, ha van
megfelelő felszerelésünk:
♦ Babahordozó, ha a baba kicsi. Ez fel­
szabadítja a karunkat, képesek leszünk
a csomagokkal zsonglőrködni —ami fon­
tos a ki- és beszállásnál. A térdünket
mindig hajlítsuk be, amikor felvesszük
a csomagokat, így a baba nem eshet ki.
♦ Egy nagyon könnyű és nagyon kom­
pakt, összecsukható babakocsi nagyobb
baba számára. A fogókról lelógathatunk
szatyrokat, de vigyázzunk arra, hogy a
babakocsi ne boruljon fel. A legtöbb lé­
gitársaság megengedi, hogy közvetlenül
a beszállás előtt adjuk le a babakocsit, és
leszállás után azonnal visszaadja.
♦ Hordozható babaülés - ha textilből ké­
szültet választunk, az a csomagok súlyát
csak minimálisan növeli meg.
♦ Egy műszakilag megfelelő baba-autó-
ülés. Felvihetjük a gépre, és repülés köz­
ben is használhatjuk. Ha vonattal uta­
539
zunk, és a célállomáson fogunk kocsit
bérelni, bérelhetünk baba-autóülést is -
de válasszunk mindig a megfelelő kor­
osztálynak valót.
Az úti célnál bérelhetünk vagy kölcsö­
nözhetünk más felszerelést, mint például
bölcsőket, járókákat, magas székeket és
etetőszékeket. Ezeket célszerű előre meg­
rendelni.
Ne változtassunk indulás előtt. Sok
problémát kerülünk el, ha nem vezetünk
be felesleges változásokat közvetlenül az
elindulás előtt. Például ne próbáljuk el­
választani a babát közvetlenül az indu­
lás előtt - az ismeretlen környezet és a
program változása épp elég stresszt okoz,
ne adjunk hozzá többet. Amúgy sincs
egyszerűbb és a baba számára megnyug­
tatóbb módja útközben az etetésnek, mint
a szoptatás. A szilárd ennivalóval se köz-
vedenül az indulás előtt ismertessük meg.
A kanalas etetés elkezdése elég kihívás
(anya és gyerek számára) otthon is. Ha
azonban a baba készen áll a szilárd ételre,
talán mégis érdemes megismertetni vele
az út előtt. A hordozható harapnivaló na­
gyon jól jön ahhoz, hogy a baba elégedett
és lefoglalt legyen az út során.
Ha a baba nem alussza át az éjsza­
kát, itt az idő, hogy megpróbáljuk or­
vosolni a helyzetet. Várhatóan minden­
képp vissza fog esni az éjszakai feléb­
redéshez az út során (és hazaérés után),
de ha hagyjuk, hogy álomba sírja magát
a hotelszobában vagy a nagyszülőknél,
attól nem lesz jobb a vakációnk vagy a
fogadtatásunk.
Ellenőrzés. Az indulásunk előtti na­
pon ellenőrizzük az összes foglalást, ha
még nem tettük meg, és ellenőrizzük
az indulási időket, mielőtt kilépünk
otthonról. Kellemetlen lenne úgy kiér­
ni a reptérre, hogy a járatot törölték
vagy négy órát késik, vagy az állomáson
derül ki, hogy késik a vonat.
540
ÉSSZERŰ PAKOLÁS
Bár szinte minden hasznos lehet az út
során, beleértve a mosogatót is (a leej­
tett üvegek lemosására és a foltok kiöb­
lítésére), természetesen nem lenne jó
ötlet mindezt bepakolni. Ugyanakkor
az sem jó ötlet, ha veszélyesen alulpa­
kolva indulunk el. Inkább próbáljuk meg
tartani az arany középutat (súlyban is),
csak azt vigyük magunkkal, amire min­
denképp szükségünk van, és csomagol­
junk a lehető leghatékonyabban: baba­
szappanból, fájdalom- és lázcsillapító­
ból, fogkrémből és hasonlókból utazó­
mennyiséget vigyünk magunkkal, és ke­
rüljenek a bőröndünkbe vékony, nedv­
szívó eldobható pelenkák, a foltokat jól
elrejtő, színes mintájú ruhák, így ritkáb­
ban kell őket mosni, vékony anyagok,
amelyek gyorsan száradnak, ha ki kell
öblíteni őket.
Kevesebbet kell pakolni, ha olyan
helyen szállunk meg, ahol pótolhatjuk,
amire szükségünk van, különösen ha szó­
rakozás lesz a pótlás: például nagy él­
mény lesz néhány rövidnadrágot és trikót
venni a Bermudákon vagy babasampont
Párizsban. De ha a Mátrában túrázunk
vagy a Tátrában táborozunk, minden,
amire esetleg szükség lehet, legyen a há­
tizsákunkban. Egy tipikus útra a követ­
kezőket érdemes bepakolni:
Pelenkázótáska. Legyen könnyű, mű­
anyaggal bélelt, külső zsebekkel, ahol
zsebkendőket, törlőkendőket, üvegeket
és más olyan tárgyakat tarthatunk, ame­
lyeknek mindig kéznél kell lenniük, és
legyen vállszíja, hogy ne kösse le a ke­
zünket a hordozása. Amit célszerű a tás­
kába rakni:
♦ Könnyű dzseki a baba számára (leg­
jobb a vízhatlan, csuklyás nejlon, ami
esőkabátnak is használható), vagy egy
pulóver, ha a kocsi, vonat, repülő vagy
busz hidegnek bizonyul.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Elegendő eldobható, extravékony,
extranedvszívó pelenka az út első sza­
kaszára, plusz néhány darab, ha késnek
a járművek, vagy a babának hasmenése
van. Tervezzük úgy, hogy útközben ve­
szünk pelenkákat, nem érdemes annyi
csomagot magunkkal hurcolni otthon­
ról, hacsak nem nagy csomagtartójú
kocsival utazunk, vagy nem olyan helyre
megyünk, ahol nem árulnak eldobható
pelenkát.
♦ Törlőkendők kezünk (és a baba keze)
számára és a nyilvánvaló felhasználási cél­
ra. Használhatjuk őket arra, hogy fer­
tőtlenítsük a repülőülés karfáját, amit
a baba rágni akar, vagy a vonatablakot,
amit tisztára akar nyalni, illetve letöröl­
ni a kiöntött dolgokat a ruhákról vagy
ülésekről, mielőtt foltot hagynak.
♦ Pelenkakiütésre kenőcs vagy krém,
mivel a szokatlan ennivalók, a kevesebb
pelenkacsere és a meleg idő mind ked­
veznek a pelenkakiütés megjelenésének.
♦ Egy nagy, vízhatlan partedli vagy egy
csomag eldobható előke a ruhák védel­
mére. Arra az esetre, ha a műanyag par­
tedlit ottfelejtjük egy étteremben vagy
kifutunk az eldobhatóelőke-készletből,
vigyünk magunkkal biztosítótűt, hogy
szalvétát erősíthessünk a baba ruhájára.
♦ Néhány zárható műanyag zacskó az
eresztő üvegek, a koszos ruhák vagy a
partedlik tárolására. Ilyenben tarthatjuk
a használt pelenkákat is, ha nincs a kö­
zelben szemetes.
♦ Napvédő krém, ha napos vagy havas
tájra utazunk.
♦ Egy könnyű takaró vagy pokróc, amin
a baba útközben és a meglátogatott helye­
ken alhat vagy játszhat. Vagy vigyünk
magunkkal egy kendőt, amit a váltunkon
viselhetünk.
ÉVSZAKOK
+ Egy kis vízhatlan védőkendő vagy öl­
töztetőlap a hotelágyak és más felületek
védelmére, ha a baba pelenkáját cserélni
kell.
+ Valami vigasztárgy, ami nélkül a baba
nem tud meglenni (esetleg egy többle­
tet, ha elveszne).
♦ Egy zokni vagy zoknicipő a mez­
telen lábú baba számára, ha erős légkon­
dicionálással találkozunk.
♦ Műanyag konnektorfedők, ha a baba
mászik vagy jár, hogy a hotelszobákat
vagy a lakásokat bababiztossá tegyük.
Esetleg vihetünk magunkkal egy vécézá­
rat, ha a baba szeret vízzel játszani.
♦ Bőséges mennyiségű enni- és innivaló.
Ne számítsunk arra, hogy megfelelő en­
nivalót találunk a baba számára az úton.
Minden eshetőségre felkészülve vigyünk
magunkkal egy-két étkezéssel többre ele­
gendő ennivalót, mint amit szükséges­
nek látunk. A baba étrendjétől függően
vigyünk magunkkal bébiételt (dehidra-
táltat, ha számít a súly), teljes kiőrlésű
kekszet, kis csomagban falatnyi méretű
gabonaneműt rágcsálni, fogyasztásra
kész tápszert eldobható cumisüvegben
az üvegből etetett baba számára, felvize­
zett gyümölcslevet egy kis üvegben
vagy poharas termoszban (ha a babának
van kedvenc csőrös pohara, vigyük azt is).
Kis bébiételes üvegeket vigyünk, így biz­
tosítjuk a változatosságot, és kevesebb
vész kárba.
♦ Műanyag kanalak műanyag zacskóban,
hogy a babát útközben megetethessük.
♦ Nem tekercselt papírtörülköző, ami
hasznosabb, erősebb és általában nedv-
szívóbb, mint a szalvéta.
♦ Egy régi és egy új tárgy a baba szóra­
koztatására - a régi a kényelem és a meg­
541
bízhatóság érzete miatt, az új a kihívás
és az érdekesség miatt. Egy kis interak­
tív játéktábla és egy színes képeskönyv
jó választás egy idősebb baba számára;
tükör, csörgő vagy zenélő állat a fiatalabb
számára. Hagyjuk otthon a több darab­
ból álló játékokat, mert részeik elveszhet­
nek, illetve azokat a játékokat, amelyeket
túl nehéz cipelni, illetve a használatukhoz
túl nagy hely kell. Ne vigyünk olyan já­
tékot sem, amelyek hangokat adnak ki.
A fogzó baba számára gondoskodjunk
pár rágható dologról.
♦ Egy kis táska. Mivel az embernek nincs
elég keze, szinte lehetetlen, hogy külön
táskát vigyünk magunkkal, nem beszélve
arról, hogy kockázatos is (valószínűleg
elég elfoglaltnak és szétszórtnak fogunk
tűnni: könnyű prédának egy zsebtolvaj
számára).
Tároljuk inkább a pelenkázótáskán
belül egy jól kitapintható kis táskában
a személyes tárgyakat, a repülő-, vonat­
vagy buszjegyeket, a pénztárcát, az útle­
velet, a személyit, a pénzt, a bankkártyá­
kat, a biztosítási információkat, a recep­
tek másolatát, a gyerekorvos telefonszá­
mát és a célállomáson javasolt orvosok
nevét. További megoldásként tartsuk a
pénztárcát a zsebünkben (ha az utazó-
ruhának vannak biztonságos, mély zse­
bei, akkor sokkal kényelmesebb lesz az
életünk).
♦ Mobiltelefon
♦ Ha van még helyünk (és motiváci­
ónk), egy négyzetméternyi tiszta, erős
műanyag, hogy megvédj ük a szálló
bútorait és a szőnyegeit etetések köz­
ben, és hogy legyen nem feltűnő védel­
münk éttermekben a baba magas széke
alatt.
Egy táska a baba ruháinak. A baba
utazóruhatára számára ideális a kicsi,
könnyű, puha falú táska váll- vagy hát­
542
szíjakkal. Mivel kéznél lehet a kocsiban,
a repülőn vagy a vonaton, minden to­
vábbi nélkül elővehetünk belőle egy új
ruhát, és nem kell a nyilvánosság előtt
kotorásznunk a bőröndben. Ha a baba
ruháit a bőröndbe rakjuk, a csomag nem
lesz elérhető az út során (mivel feladjuk
a repülőn, illetve a vonaton, a buszon
vagy a kocsiban csomagtartóban lapul),
gondoskodjunk tehát arról, hogy legyen
egy-két váltás öltözet a baba számára a
pelenkás táskában.
Orvosságos- és tisztálkodószeres tás­
ka. Ehhez a táskához soha ne férhessen
hozzá a kíváncsi baba, és a nyitása lehe­
tőleg legyen olyan nehéz, hogy a gyerek
ne tudja megoldani. Ideális esetben le­
gyen vízhatlan, mosható belsővel és váll­
szíjjal ellátva. Az út során tartsuk ma­
gunknál ezt a táskát, így az orvosságok
elérhetőek, ha szükség van rájuk. Tar­
talmazhat:
♦ Bármilyen, a baba számára felírt gyógy­
szert és vitamint, ami elég az útra, fájda­
lom- vagy lázcsillapítót, vagy bármely
más, az orvos által javasolt gyógyszert.
♦ Ha a természetbe ruccanunk ki, rovar-
riasztót, horzsolás elleni kenőcsöt, rovar­
csípés és méhcsípés elleni gyógyszert,
ha a baba allergiás.
♦ Elsősegélydobozt, amelyben van rag­
tapasz és öntapadós gézlap, antibakte-
riális kenőcs, gumis kötés ficamokhoz,
hőmérő, csipesz, babakörömcsipesz.
♦ Folyékony babaszappant, ami hasz­
nálható a bőr és a haj tisztítására is.
A hotelszobákban található szappanok
általában nem elég kímélőek a babák
számára.
♦ Babafogkefét, ujj fogkefét vagy géz­
lapokat a fogak tisztításához, ha már ki­
bújtak.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Svájci bicskát, amin van konzervnyi­
tó és olló (de ne próbáljuk felvinni egy
repülőre, mert elkobozzák).
♦ Egy éjjeli lámpát, ha a baba világos­
ban szeret elaludni.
ODAUTAZÁS: FEL ÉLVEZET?
Nem valószínű. De legalább biztosíthat­
juk, hogy csak fél kellemetlenség legyen.
Függetlenül attól, hogy földön, levegő­
ben vagy vasúton megyünk, számos mó­
don tehetjük egyszerűbbé az utat.
Ha repülünk. A repülő előnyös családi
utazásokra, mivel általában a leggyor­
sabb módja annak, hogy egyik helyről a
másikra jussunk. A repülőutat a követ­
kezőképpen tehetjük (legalábbis vi­
szonylag) kellemessé és kényelmessé:
♦ Kérjünk válaszfal mögötti üléseket.
Több hely jut a lábunknak, nagyobb lesz
a mozgásterünk és kicsit több a magán-
területünk, bár kevesebb a hely a pelen-
kázótáska és más dolgok tárolására. Egy
további előny: nincs előttünk másik szék,
amit a baba püfölni fog, és nincs előt­
tünk utas, akit a baba idegesít.
♦ Érkezzünk elég korán, hogy kényel­
mesen elintézhessük a felszállás előtti
teendőket, például a jegyellenőrzést és
a csomagfeladást, és hogy átjussunk a
biztonsági kapun, de ne annyival koráb­
ban, hogy kellemetlenül sokat kelljen
várakoznunk a reptéren.
♦ Némelyik légitársaság előbeszállást biz­
tosít azok számára, akik gyerekekkel utaz­
nak, így a tömeg előtt felszállhatnak,
elrakhatják a cuccaikat és elfoglalhatják
a helyüket. Ha azonban feltételezzük,
hogy baba a zárt térben nyűgös lesz
(hiszen a beszállás során nem tudunk
járkálni a sorok között), lehet, hogy jobb,
ha várunk, és utolsónak szállunk be.
ÉVSZAKOK
Ha van felnőtt kísérőnk, érdeklődjük
meg, hogy beszállhat-e a csomagokkal,
miközben mi még a váróhelyiség szabad
terében időzünk a babával.
♦ Időzítsük az etetéseket a fel- és leszál­
láshoz. A gyerekek a felnőtteknél érzé­
kenyebbek a középfül fájdalmára, ame­
lyet a gép fel- és leszállásakor megvál­
tozó nyomás okoz. Cumisüveges etetés
(lefejt anyatejjel vagy tápszerrel), néhány
falat étel vagy egy cumi elősegíti a gya­
kori nyelést, amivel megelőzhető a fáj­
dalmas nyomásfokozódás és a vele járó
sírás. A szoptatás nem praktikus ezekben
a percekben, mivel a biztonság érdeké­
ben a babát be kell kötni.
♦ Ha a baba sokat és hangosan nyűgös-
ködik, fogadjuk el a baráti utasok segítő
kezét, és hagyjuk figyelmen kívül azokat,
akik görbén néznek.
♦ Adjunk bőven inni a babának a repü­
lés során, a repülés ugyanis kiszárít. Ha
szoptatunk, gondoskodjunk a magunk
számára is többletfolyadékról, de kerül­
jük a koffeint vagy alkoholt tartalmazó
italokat.
♦ Ha a baba a felmelegített ételeket ked­
veli, kérdezzük meg a személyzetet, hogy
fel tudják-e melegíteni a cumisüveget és
a bébiételeket (a tetejük nélkül). De jól
keverjük vagy rázzuk fel, és ellenőrizzük
a hőmérsékletet, mielőtt a babának ad­
juk, hogy elkerüljük a forrázásos bal­
eseteket, mivel a mikrohullámú sütők
egyenetlenül melegítenek. Zsúfolt jára­
tokon nem biztos, hogy a személyzet
készen áll erre a szolgáltatásra.
♦ Ha egyedül utazunk, nyugodtan kér­
jük meg az egyik légi kísérőt, hogy tart­
sa a babát, amíg mi a vécét használjuk
- de próbáljunk várni, amíg befejezték
a felszolgálást.
543
♦ Utolsónak hagyjuk el a repülőgépet,
így elkerüljük a tömeget, és marad időnk
összeszedni minden holmit. (Ha valaki
vár ránk, előre tudassuk vele, hogy utol­
jára fogunk kiszállni a gépből.)
Ha vonaton utazunk. A vonatozás bár
lassabb, mint a repülő, több mozgáste­
ret enged a gyerekek számára. A családi
vonatút egyszerűbb lesz, ha figyelembe
vesszük a következőket:
♦ Szálljunk fel korán, hogy megfelelő
ülést találjunk. Ha nincs tolókocsis utas
(akinek elsőbbsége van), a kocsi első ülé­
se a legjobb hely egy család számára,
mivel előtte a baba alhat vagy játszhat.
Szintén jó egy négyüléses rész a kocsiban,
amiben a család kényelmesen szétrakod­
hat. Ha csúcsidőben utazunk, és a vo­
nat zsúfolt, lehetőleg foglaljunk helyet
a baba számára. Ha csak egyetlen he­
lyünk van, az lehetőleg legyen az ablak
mellett (így a baba nézheti a tájat) vagy
a folyosó felől (ahonnan gyakran feláll­
hatunk járkálni, ha a baba nyűgös).
♦ Ha egyedül utazunk (és a baba még
belefér), feltétlenül legyen babahordo­
zónk; nélküle esetleg lehetetlen elmen­
ni a vécére. (Soha ne hagyjuk a babát
idegennel, még rövid időre sem, bár­
mennyire is barátságos.)
♦ Ha a vonatút hosszú lesz, legyenek
nálunk változatos játékok, így elővehe­
tünk egy újat, ha a baba megunja a régit.
Vagy nézelődjünk. Az ablakon keresztül
mutassuk meg a kocsikat, lovakat, tehe­
neket, kutyákat, embereket, házakat,
az eget és a felhőket. Ez olyan elfoglalt­
ság, amely már sok szülőt megmentett,
amikor kifogyott az egyéb trükkökből.
♦ Legyen nálunk elég ennivaló a ma­
gunk és a baba számára. A vonatokon az
ennivalóra váró sorok nagyon hosszúra
tudnak nyúlni, és nem ritka, hogy mire
544
odaérünk a pulthoz, már elfogyott a csir­
kés szendvics, amire számítottunk.
Ha vezetünk. Az autózás lassabb, mint
a többi közlekedésmód, fárasztóbb an­
nak számára, aki vezet, és sokkal jobban
korlátozza a babát. De biztosítja azt a
luxust, hogy a saját tempónkban halad­
hatunk, ott és akkor állhatunk meg,
ahol és amikor akarunk, továbbá van
használható közlekedési eszközünk a cél­
állomáson is. A családi autóutat bizton­
ságosabbá, kellemesebbé és kényelme­
sebbé tehetjük a következőkkel:
♦ Gondoskodjunk arról, hogy legyen
biztonsági öv minden felnőtt és nagyobb
gyerek számára, valamint babaülés a ki­
sebbek számára, a kocsi pedig ne indul­
jon, míg nincs mindenki bekötve és az
összes ajtó bezárva (lásd a 142-143. ol­
dalt a kocsiülések biztonságáról).
♦ Gyakran álljunk meg (ideális esetben
úgy kétóránként), mivel a babák nyugha­
tatlanok lesznek, ha sokáig kell egy hely­
ben ülniük. Amikor megállunk, vigyük
ki a babát friss levegőre, és ha már mászik
vagy jár, hadd mozogjon egy kicsit. Hasz­
náljuk a megállásokat szoptatásra is.
♦ A felnőttek váltogassák a szerepeket.
A változatosság és a társaság kedvéért
váltogassuk a vezetést és azt, hogy hátra­
ülünk a babát szórakoztatni.
♦ A babaüléshez műanyag kapcsokkal
(vagy 15 centinél nem hosszabb zsinór­
ral) rögzítsük a játékokat, így nem kell
kikötnünk magunkat, hogy begyűjtsük
az eldobott tárgyakat.
♦ Ha hideg időben indulunk útnak,
különösen ha vihart jósolnak, vigyünk
magunkkal tartalék ruhát és takarókat
arra az esetre, ha véletlenül elakadnánk.
Fagypont alatti hőmérsékletekben a ko­
csi gyorsan halálos mélyhűtővé válhat.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Soha ne hagyjuk a babát leparkolt
kocsiban forró vagy akár mérsékelten
meleg időben. A kocsi, még nyitott abla ­
kokkal is, halálos kemencévé alakulhat.
Egyáltalán, időjárástól függetlenül se
hagyjunk egy babát vagy gyereket egye­
dül egy kocsiban.
HOTELEKBEN, MOTELEKBEN,
TÁVOL AZ OTTHONTÓL
A babával töltött első éjszaka a nagyvi­
lágban kicsit rémisztő lehet. De jobban
fogunk aludni, ha betartjuk az alábbi
tanácsokat:
♦ Érkezés után ellenőrizzük biztonsági
szempontból a szobát - különösen ha
a baba már jár vagy mászik. Némelyik
családbarát hotellánc eleve gyerekbiztos­
sá teszi a szobáit, másképp lehet, hogy
otthonról kell hozni biztonsági beren­
dezéseket. Gondoskodjunk arról, hogy
a nyitott ablakok, elektromos kábelek,
üvegek és hasonlók (lásd a 416-420. ol­
dalt) ne legyenek elérhetők. A szabadon
lévő konnektorokat dugaszoljuk be, a fiir-
dőszobaajtót tartsuk csukva. Ellenőriz­
zük a kiságyat biztonsági szempontból
(lásd a 413. oldalt). Ha van minibár a szo­
bában, üríttessük ki, vagy gondoskodjunk
róla, hogy biztonságosan zárva legyen.
♦ Ha a babát az ágyra helyezzük pelen-
kázni vagy játszani, használjunk vízhat­
lan borítót, hogy megvédj ük az ágyat a
babától és a babát a feltételezhetően nem
elég tiszta ágytakarótól.
♦ Ha a babát a szobában etetjük, tegyünk
újságpapírt vagy műanyag fóliát a padló­
ra, hogy megvédj ük a szőnyeget - rész­
ben udvariasságból, részben azért, hogy
ne fizettessék meg velünk a tisztítást.
♦ Ne zárjuk el az aktív babát. A fel'
ügyeletünk alatti mászással nincs gond,
hacsak a szőnyeg szemmel láthatóan nem
ÉVSZ AK OK
NAGY MAGASSÁGBAN
Ha olyan helyre megyünk, amely ma­
gasan a tengerszint felett van, meg kell
tennünk néhány óvintézkedést. Mivel
nagyobb magasságokban a napsugarak
sokkal intenzívebben érnek, különösen
gondosnak kell lenni a napvédő krémek
használatával és a napozási idő korlátozá­
sával. Mivel nagyobb a folyadékigény,
az ott-tartózkodás alatt a nagyobb ba­
bának valamivel több gyümölcslére vagy
vízre lesz szüksége naponta.
koszos, és az ugyancsak felügyelet alatti
felfedező totyogással sincs gond. De el­
lenőrizzük az ágy alatti részt, nehogy
valami veszélyes (vagy egészségre ártal­
mas) dolog legyen alatta.
♦ A hotel révén szerezzünk gyerekfel­
ügyelőt. A legtöbb szálloda és üdülő gon­
doskodik valamilyen gyerekmegőrzésről.
Amit azonban nyújtanak, jelentősen el­
térhet. Lehet, hogy a hotel takarítónője
szeretné kiegészíteni a fizetését, lehet,
hogy a portán átadják a helyi bébiszit-
ter-szolgáltatások telefonszámainak lis­
táját (és nekünk kell felhívni és felven­
ni őket), lehet, hogy van helyi gyerek­
felügyelő programjuk (leggyakrabban
a családokra épülő, nagy üdülőkben).
Az utazás során kezeljünk minden bé-
biszittert úgy, mintha otthon volnánk:
csak olyan személyt válasszunk, aki le­
informálható, vizsgázott, biztosított és
szerződéses, és akit (vagy legalább a szol­
gáltatót) ki lehet kérdezni. A recepciós
pultnál fogadjuk őket, így biztosak lehe­
tünk abban, hogy a megfelelő embert
kapjuk.
JÓ MULATÁST!
Terveztünk, pakoltunk, cipekedtünk,
utaztunk. Itt az idő a szórakozásra. Ez
545
Vérszegény babánál a levegő ala­
csonyabb oxigéntartalma megnövel­
heti a pulzust és a légzésszámot, és fá­
radékonyságot okozhat. Ez nem ok ag­
godalomra, hacsak nincs a babának
fertőzése vagy más egészségügyi prob­
lémája, például szívbetegsége - eb­
ben az esetben beszéljünk orvossal az
út előtt. De mindenképpen tervezzünk
be gyakori pihenőket.
a néhány tanács segíthet, hogy jól érez­
zük magunkat a babával:
♦ Legyünk reálisak az útiterv összeál­
lításában. Nem leszünk képesek úgy
tartani a tempót a babával, mintha
csak felnőttekre terveztük volna az
utat. Ha túl sokat akarunk, nem fog­
juk élvezni.
♦ Az útiterv legyen rugalmas. Ha azt
terveztük, hogy Budapestről egyene­
sen elvezetünk Opatijába, de a babá­
nak Zágráb környékén elege van a ko­
csiból, álljunk meg éjszakára. Ha két
napot akartunk nézelődéssel tölteni
Athénban, de a baba nyűgössége már
az első reggel romba dönti a romok
megtekintését, nézzük meg máskor a
Parthenont.
♦ Olyan helyeket látogassunk, ahol a
babának nem kell sokáig nyugton vagy
csöndben maradnia. A szabadtéri szob­
rok, parkok, állatkertek és némelyik
múzeum érdekes lehet a babák és a kis­
gyerekek számára - még ha idejük java
részében csak a többi embert figyelik is.
Ha lehet, fogadjunk fel egy bébiszittert,
amikor el akarunk menni az operába,
egy koncertre vagy színházba.
546 KÜLÖNLEGES ÜGYEK

♦ Számítsuk ki, hogy kinek az igényei selnie kell a következményeket. A baba

élveznek elsőbbséget, amikor mindenki programja legyen az egyetlen program,
jól szeretné érezni magát. Ha a baba nem amelyet nem kezelünk rugalmasan. Nya­
alszik vagy eszik idejében, ha rendszere­ raljunk szabadon - de csak úgy, hogy
sen későn kerül ágyba, mindenkinek vi­ a baba tudjon hozzá alkalmazkodni.
 Ha beteg
a baba
Semmi nem olyan szomorú, esendő és
gyámoltalan, mint egy beteg baba. A be­
teg baba szüleinek kivételével.
A csecsemő betegségei, még az eny­
hék is, általában súlyosabban érintik az
anyát és az apát, mint a babát, különö­
sen ha az első gyerek első megbetege­
déséről van szó. Ott van az idegesség,
amikor az első tünetek megjelennek,
a riadalom, amikor szemmel láthatóan
rosszabbodnak vagy újak jelennek meg,
a tanácstalanság, hogy hívják-e az or­
vost, és mikor (a gyerekek szinte min­
dig az éjszaka közepén vagy hétvégeken
lesznek betegek, rendelési időn kívül),
az ideges fel-alá járkálás, míg az orvos
Mielőtt hívjuk az orvost
A legtöbb gyerekorvos a szülőtől akarja
hallani, hogy szerinte tényleg beteg-e a
baba - függetlenül attól, hogy a nap
melyik órája van. De mielőtt feltárcsáz­
zuk azt a feltételezhetően már ismerős
számot, írjuk fel egy papírra az összes
olyan információt, amit a baba orvosá­
nak tudnia kell, hogy helyesen értékel­
je a helyzetet.
Kezdjük a tünetekkel. A legtöbb egy­
szerű betegségnél csak két-három tünet
lesz - bizonyos esetekben lehet, hogy
csak egy, de átfutva az alábbi felsorolást
biztosan nem hagyunk ki semmit. Le­
gyünk készen arra, hogy megmondjuk
visszahívására várnak (végeláthatatlan,
még ha csak tizenöt perc is), a gyógyszer
beadásának terhe, és az aggódás, az aggó­
dás, az aggódás.
Hisszük vagy sem, a dolgok jobbra
fordulnak. Tapasztalatszerzéssel a szülők
megtanulják kevesebb pánikkal és több
önbizalommal kezelni a lázas csecsemőt
vagy a hányó babát. Segít ennek a pont­
nak a gyorsabb elérésében az, ha megta­
nuljuk, hogyan kell értelmezni a tüne­
teket, hogyan mérjük meg és értékeljük
a baba hőmérsékletét, mit adjunk a be­
teg gyereknek enni, mik a leggyakoribb
gyerekkori betegségek, és hogyan kell fel­
ismerni és kezelni egy valódi vészhelyzetet.
az orvosnak, mikor jelentek meg először
a tünetek, mi váltotta ki őket, ha van
ilyen, mi súlyosbítja és mi enyhíti őket
(például a babát függőlegesen tartva
enyhül a köhögés, vagy az evés fokozza
a hányást), és milyen házi vagy vény nél­
kül beszerezhető gyógyszert próbáltunk
már ki. Szintén segíthet az orvosnak,
ha megmondjuk, hogy a baba érintke­
zett a bárányhimlős unokatestvérével,
a hasmenéses testvérével vagy bárki
mással, akinek fertőző betegsége volt,
a közelmúltban elesett, illetve hogy nem­
rég volt beteg. Es ne feltételezzük, hogy
a baba kórlapja ott van az orvos kezében.
548
A SZÜLŐI ÖSZTÖN
Időnként nem találunk egyetlen
konkrét tünetet sem, de a babával
valami nem „stimmel” számunkra.
Hívjuk fel az orvost. A legvalószí­
nűbb, hogy megnyugtat bennünket,
de lehet, hogy szülői ösztönünk fel­
ismert valami lappangó rendellenes­
séget, amire oda kell figyelni.
Említsük meg a baba korát, esetleges kró­
nikus betegségeit és minden orvosságot,
amelyet szed.
Legyen kéznél papír és toll, hogy le­
írhassuk a kapott utasításokat.
Hőmérséklet. A régi „puszi a homlok­
ra” módszer a láz ellenőrzésére nagyon
kevéssé megbízható (bár megbízhatóbb,
mint a kéz), különösen ha nemrég ittunk
hideg vagy forró italt, vagy épp most
jöttünk be a melegről vagy a hidegről.
Mérlegelhetjük, hogy így állapítjuk meg,
lázas-e a baba (különösen ha nincs a kö­
zelben hőmérő), azonban nem árt tudni,
hogy a módszer pontosabb, ha nincs láz,
mint amikor van, és értékelhető adatokat
nem kapunk vele. Inkább használjunk
hőmérőt, ha úgy gondoljuk, hogy a ba­
bának láza van (lásd az 583. oldalt).
Vegyük figyelembe, hogy a betegségen
kívül a vizsgálatot befolyásolhatják
olyan tényezők, mint például a szoba
vagy a levegő hőmérséklete (a baba hő­
mérséklete valószínűleg magasabb, ha
a délelőttöt egy túlmelegített szobában
töltötte, mint amikor bejön a hidegből,
ahol játszott), a tevékenység (az edzés,
az aktív játék, és az erős sírás mind növe­
lik a hőmérsékletet) és az időpont (a hő­
mérsékletek általában magasabbak este­
felé). Ha a baba homloka hűvös, felté­
telezhetjük, hogy nincs jelentős láza.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Szívverés. Bizonyos esetekben hasznos
lehet az orvos számára, ha tudja, hogy
mennyi a baba pulzusa. Ha nagyon le-
vertnek tűnik vagy lázas, mérjük meg a
pulzusát a felkaron (brachiális pulzus;
lásd az ábrát a következő oldalon). A cse­
csemőknél a normális tartomány sokkal
magasabb, mint idősebb gyerekeknél és
felnőtteknél, percenként 120-140, ha
a baba ébren van (percenként 70-re
csökkenhet alvás közben, vagy 170-nél
magasabbra szökhet, ha sír).
Légzés. Ha a babának légzési problémái
vannak, köhög, szaporán vagy rendszer­
telenül veszi a levegőt, ellenőrizzük a
légzését úgy, hogy megszámoljuk, per­
cenként hányszor emelkedik és süllyed
a mellkasa. A légzés sokkal szaporább
aktivitás közben (beleértve a sírást), mint
alvás során, és ezt felgyorsíthatja vagy
lelassíthatja a betegség. Az újszülöttek
általában 40—60-szor vesznek levegőt per­
cenként, az egyévesek csak 25-3 5-szőr.
Ha úgy látjuk, hogy a baba mellkasa
nem emelkedik és süllyed minden lé­
legzettel, vagy a légzés nehéz vagy érdes
(és nem magyarázható eldugult orral),
közöljük ezt is az orvossal.
Légúti tünetek. Folyik-e a baba orra?
Eldugult? A váladék inkább vizes vagy
sűrű? Átlátszó, fehér, sárga vagy zöldes?
Van-e köhögés? Ha igen, az száraz, szag­
gatott, kimerítő vagy sípoló? Hurutos-e
a köhögés? (Az erős köhögési roham
időnként nyálkát hoz fel.) Asztmatikus-e
a baba légzése (sípoló hang, elsősorban
a kilégzésnél)? Van-e stridor (érdes búgó
hang, amely a gége alatt keletkezik)?
Viselkedés. Eltér-e a baba viselkedése a
szokásostól? Fáradtnak és levertnek, nyű­
gösnek és ingerlékenynek, nyugtathatat-
lannak vagy letargikusnak írnánk-e le a
viselkedését? Vagy a baba megszokott vi­
dám önmaga? Tudunk mosolyt fakasz­
tani az arcára?
ha beteg a baba
Gyakoroljuk a felkaron az artériás
pulzus kitapintását, amikor a baba
egészséges és nyugodt.
Alvás. Szokatlanul álmos a baba, a szo­
kásosnál többet alszik? Vagy alvási ne­
hézségei vannak?
Sírás. Többet sír a baba a szokásosnál?
A sírásnak más a hangja vagy az inten­
zitása - például magas hangszínű?
Étvágy. A baba étvágya a szokásos?
Visszautasítja a szoptatást vagy a cumis­
üveget és/vagy a szilárd ennivalót? Vagy
normálisan eszik?
Bőr. Észreveszünk a baba bőrén vala­
milyen változást? Vörös és kipirult? Fe­
hér és sápadt? Kékes vagy szürke? Meleg
és nedves (izzadt) vagy hideg és nedves
(nyirkos)? Vagy különösen száraz? Az aj­
ka, orrlyuka vagy arca különösen száraz
vagy berepedezett? Vannak foltok vagy
bármilyen elváltozás bárhol a bőrén -
a hónaljakban, a ftilek mögött, a végta­
gokon vagy a törzsön, vagy bárhol más­
hol? Hogy írnánk le a színüket, alakjukat,
méretüket, tapintásukat? Próbálja a baba
vakarni őket?
Száj. Van-e duzzanat az ínyen, ahol eset-
leg fogak akarják áttörni? Látható vörös
549
vagy fehér folt az ínyen, az arc belső fel­
színén, a szájpadláson vagy a nyelven?
Torok. A garatívek vörösek? Vannak fe­
hér vagy vörös pontok vagy foltok rajta?
Kutacs. A fejtetőn kitapintható lágyabb
terület besüppedt vagy kidomborodik?
Szem. A baba szeme másnak látszik,
mint általában? Üveges, üres tekintetű,
besüllyedt, tompa fényű, könnyes/vize-
nyős vagy vörös? Karikás-e vagy részben
lecsukódik? Ha van váladék, hogy írnánk
le annak színét, állagát és mennyiségét?
FÜL Húzogatja-e vagy piszkálja-e a baba
az egyik vagy mindkét fülét? Szivárog-e
váladék valamelyik füléből?
Emésztőrendszer. Hányt a baba? Mi­
lyen gyakran? Nagy mennyiséget hány,
vagy inkább csak öklendezik? Hogy ír­
nánk le a hányadékot (túrós, nyálkás,
rózsaszínes, véres)? Heves-e a hányás?
Sugárban hány-e a baba? Van valami,
ami szemmel láthatóan kiváltja a há­
nyást - például az evés? Volt valami vál­
tozás a baba székletében? Van-e hasme­
nése, híg, vizenyős nyálkával vagy véres
széklettel? A székletürítés gyakoribb-e,
a széklet hirtelen távozik-e, székelési kény­
szer kíséri? Vagy székrekedésesnek tűnik?
Fokozott-e vagy csökkent a nyáltermelés?
Van észrevehető nyelési nehézség?
Húgyutak. A baba pelenkái a szokásos­
nál kevésbé nedvesek? Vagy nedvesebb­
nek tűnnek? Van-e bármi észrevehető
változás a vizelet szagában vagy színében
(például sötétsárga vagy rózsaszín)?
Has. Észlelünk-e a baba hasán valami­
lyen változást - laposabb, gömbölyűbb,
jobban kidomborodik? Amikor gyengé­
den megnyomjuk, vagy ha a baba egyik
térdét felhúzzuk a hasáig, fájdalmat je­
lez-e a baba? Merre érzékenyebb - a has
550
jobb vagy bal oldalán, alsó vagy felső
részén?
Motorikus tünetek. Volt-e vagy van-e
hidegrázása, remegése, észlelünk-e me­
Mennyi pihenésre van szüksége a beteg babának?
A babáknak sokat kell tanulniuk, de
amikor a saját testükről van szó, tanít­
hatnak néhány dolgot a szüleiknek is.
Biztosak lehetünk benne, a babánk
közli velünk, mennyi pihenésre van
szüksége betegsége idején, természe­
tesen nem szóval, hanem tettekkel.
A nagyon beteg baba szokásos napi
A beteg baba etetése
A betegséggel gyakran együtt jár az ét­
vágytalanság. Időnként, mint például
emésztőszervi problémák esetén, ez hasz­
nos is lehet, mivel a kevesebb táplálék
tehermentesíti a gyomrot és a beleket,
amíg helyrejönnek. Máskor, mint pél­
dául láz esetén, nem olyan jó dolog,
mivel a csökkent étvágy azt jelenti, hogy
a baba nem kapja meg azt a többletka­
lóriát, amelyet a fertőzés ellen küzdő
láz felemészt.
A legtöbb enyhe betegségnél, ami
nem érinti az emésztőrendszert, nincs
szükség speciális diétára (a kivételekre
az egyes betegségek esetében külön
felhívtuk a figyelmet). De van néhány
általános szabály, amit a beteg baba ete­
tésénél be kell tartani:
Bő folyadékbevitel. Ha a babának
láza, légúti fertőzése van (például meg­
fázás, influenza vagy hörghurut) vagy
hasmenéses emésztőrendszeri betegsé­
ge, a folyadékokat - megelőzendő a de-
hidratációt - kell előnyben részesíteni
KÜ LÖ N LEGE S ÜGYEK
revséget, vannak-e görcsei a babának?
A nyak merevnek vagy nehezen moz­
gathatónak tűnik-e, lehajtható az áll a
mellkashoz? Van bármelyik másik test­
rész mozgásával probléma?
tevékenységét feladja a pihenésért, míg
az alig beteg vagy lábadozó baba újból
aktív és játékos lesz. Egyik esetben sem
kell önkényes korlátozásokat alkal­
mazni. Csak kövessük a baba útmuta­
tását. (Ha valakinek szüksége van a pi­
henésre, amikor a baba beteg, akkor az
a mamája.)
a szilárd ételekkel szemben. A csak szop­
tatott vagy tápszerrel táplált babák szop­
janak olyan gyakran, amilyen gyakran
kívánják, hacsak az orvos mást nem
javasolt. Az idősebb babák kaphatnak
tiszta folyadékokat és magas víztartal­
mú ennivalót (gyümölcsleveket, leves
gyümölcsöket, leveseket, zseléket és fa­
gyasztott gyümölcsdesszerteket, ha már
étrendjükben szerepel). A nap során
gyakran kínáljunk folyadékokat, még ha
a baba nem iszik is egyszerre egy korty­
nál többet. Ha profúz hasmenés vagy
hányás fordult elő, és/vagy a baba ki-
száradtnak tűnik, az orvos rehidráló
folyadékot javasolhat.
Engedjük válogatni. Ha betegek va­
gyunk, bizonyos ételek ízlenek, mások
nem. Amikor a babának a betegség
miatt nincs étvágya, olyankor külö­
nösen tiszteljük az ízlését. Ha ez azt je­
lenti, hogy négy napig nem eszik mást,
csak anyatejet vagy tápszert és banánt,
legyen úgy.
ha beteg a baba
Ne erőltessük. Még ha a baba egy fala­
tot sem evett 24 órája, akkor se erőltes­
sük az evést. A babák általában elfogyaszt­
ják azt, amire szükségük van és amikor
szükségük van rá. Miután a baba kihe­
verte a betegséget, az étvágya is rendbe
Ha gyógyszerre van szüksége
Kevés baba vészeli át az első évét úgy,
hogy ne szedne össze olyan betegséget
vagy ne akadna olyan problémája, ami­
hez orvosságra van szükség. A baba or­
vosa által felírt vagy javasolt gyógyszer­
ről azonban sokkal többet kell tudnunk
annál, mint hogy melyik patikában le­
het megvenni. A helyes kérdésekkel
gondoskodhatunk arról, hogy babánk
a megfelelő kezelést kapja.
AMIT TUDNI KELL
A GYÓGYSZERELÉSRŐL
Az alábbi kérdésekre választ kaphatunk
akár az orvostól, akár a gyógyszerésztől
(vagy a gyógyszerhez mellékelt hasz­
nálati útmutató adhat választ rájuk).
Mivel az információt valószínűleg akkor
fogjuk megkapni, amikor karunkban a
síró babát tartjuk, ne bízzuk magunkat
az emlékezetünkre. írjuk le a válaszo­
kat, így később át tudjuk nézni őket.
♦ Mi az orvosság generikus (általános)
neve? A márkaneve, ha van?
♦ Mi a hatása?
♦ Mi a megfelelő dózis a baba számára?
(Legyen kéznél a baba körülbelüli sú-
lya, így ha szükséges, az orvos abból ki­
számolhatja a megfelelő dózist.)
♦ Milyen gyakran adjuk be az orvosságot,
fel kell-e ébresztenünk hozzá a babát az
éjszaka közepén?
551
jön. Felépülés után a babák általában
pótolják a betegség alatt elmulasztott
étkezéseket, farkasétvággyal esznek, és ha­
mar visszanyerik az elvesztett dekákat.
Hozzuk azonban az orvos tudomására
az étvágytalanságot.
♦ Étkezés előtt, alatt vagy után kell be­
adni?
♦ Csak bizonyos folyadékokkal adhat-
juk-e be? Melyekkel nem?
♦ Milyen (gyakori) mellékhatásokra kell
számítani?
♦ Mik a lehetséges hátrányos mellékhatá­
sok? Melyeket kell az orvos tudomására
hozni, ha előfordulnak? (Emlékeztessük
az orvost bármilyen korábbi reakcióra.)
♦ Ha a gyereknek krónikus egészségügyi
problémája van, előfordulhat-e, hogy
a gyógyszernek nem kívánt hatása lesz?
(Hívjuk fel az orvosságot felíró orvos
figyelmét a problémára, mivel lehet,
hogy nincs kéznél a baba kórlapja.)
♦ Ha a gyerek más orvosságot is szed,
felléphet-e káros gyógyszerkölcsönhatás?
♦ Milyen gyorsan várhatunk javulást?
♦ Mennyi idő után hívjuk fel az orvost,
ha nem tapasztalunk javulást?
♦ Mikor hagyhatjuk abba a gyógyszer
adását?
MEGFELELŐ ADAGOLÁS
A gyógyszereket a tünetek gyógyításá­
ra vagy enyhítésére készítik, de helyte­
lenül használva több kárt okozhatnak,
552
mint amennyit használnak. Mindig tart­
suk be az alábbi szabályokat, ha orvos­
ságot adunk:
♦ Ne adjunk három hónapnál fiatalabb
babának semmilyen orvosságot (még
vény nélkül kaphatót sem), amit nem
az orvos írt fel számára.
♦ Ne használjunk olyan gyógyszert,
amelynek lejárt a szavatossági ideje, vagy
megváltozott az állaga, színe vagy szaga.
A lejárt orvosságokat jól csomagoljuk be,
és vigyük el a gyógyszertárba, ahol vissza­
veszik.
♦ A gyógyszereket a baba orvosának
utasítása szerint, vény nélkül kaphatók
esetében a mellékelt útmutató szerint*
pontosan adagoljuk ki. Használjunk
beosztással ellátott kanalat, cseppentőt
vagy speciális poharat (általában ezek
mind beszerezhetők a helyi patikából)
a pontos mennyiségek meghatározására.
A konyhában használt kanalak változó
térfogatúak, tehát jobb, ha nem hasz­
náljuk őket.
♦ Jegyezzük fel, hogy mikor adtuk be
az egyes adagokat, így minimalizáljuk
annak az esélyét, hogy elmulasztunk vagy
véletlenül duplán adunk be egy dózist.
(Mivel a csecsemők szervezetéből általá­
ban nehezebben ürül ki gyógyszer, mint
az idősebb gyerekekéből vagy a felnőt­
tekéből, a gyógyszer könnyen túladagol­
ható.) De ne aggódjunk, ha kicsit ké­
sünk egy adag beadásával, a követke­
zőnél viszont térjünk vissza a menet­
rendhez.
* A csecsemő vagy gyerek lázcsillapító gyógy­
szerek útmutatójában nincs két évnél fiatalabb
gyerek számára javasolt adagolás. Ennek az az
oka, hogy a megfelelő adag a baba súlyától fúgg,
és nem a korától. Kérjük meg az orvost vagy a
gyógyszerészt, hogy adjon tanácsot az orvosság
helyes adagolására.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Nézzük meg az útmutatót a kezelési
és tárolási tanácsokkal kapcsolatban, és
kövessük őket. Némelyik orvosságot a
hűtőszekrényben vagy hűvös helyen kell
tárolni, némelyiket használat előtt fel
kell rázni.
♦ Ha az útmutatóban leírt adagolási ta­
nácsok ellentétesek az orvostól és/vagy
a gyógyszerésztől kapott utasításokkal,
a gyógyszer használata előtt hívjuk fel
az orvost vagy a gyógyszerészt, és tisz­
tázzuk az ellentmondást.
♦ Mielőtt beadunk egy orvosságot, min­
dig olvassuk el a címkét, akkor is, ha
biztosak vagyunk abban, hogy a meg­
felelő üveget tartjuk a kezünkben. Ha
sötét van a szobában, menjünk át a vilá­
gosba megnézni a címkét.
♦ Ne adjunk más számára (még testvér
számára sem) felírt orvosságot a babának
az orvos engedélye nélkül. Még a babá­
nak korábban felírt orvosságot se használ­
juk az orvossal való egyeztetés nélkül.
♦ Ne adjunk fekvő babának orvosságot,
mivel a torkára mehet. Inkább kicsit
emeljük meg a fejét, vagy ha már na­
gyobbacska, ültessük fel.
♦ Ne tegyük az orvosságot gyümölcsleves
vagy tápszeres cumisüvegbe, hacsak az
orvos nem javasolta. Nem biztos, hogy a
gyerek elfogyasztja a teljes üveg tartalmát,
és így nem kapja meg a teljes adagot az
orvosságból. Ráadásul némelyik orvosság
veszít a hatékonyságából, ha a gyümölcs-
levekben található savakkal érintkezik.
♦ Az antibiotikumokat mindig a meg­
adott ideig adjuk (kivéve ha az orvos
mást nem javasol), még ha úgy tűnik is,
hogy a baba teljesen helyrejött.
♦ Ha a babánál bármilyen káros reak­
ciót észlelünk az orvosságra, ideiglenesen
ha beteg a baba
szakítsuk meg a beadását, és rögtön be­
széljünk az orvossal.
+ Ne folytassuk az orvosság beadását az
orvos által meghatározott időn túl, és ne
kezdjük el megszakítás után újra adni
az orvossal folytatott beszélgetés nélkül.
♦ Jegyesünk fel a baba egészségügyi
naplójába minden, a babának adott or­
vosságot; azt is, hogy milyen betegségre
kapta, mennyi ideig szedte, és milyen
mellékhatásokat és negatív reakciókat
tapasztaltunk, hogy később beszámol­
hassunk róluk (lásd az 598. oldalt).
HOGYAN KÖNNYÍTHETJÜK
MEG A GYÓGYSZER BEADÁSÁT?
Az orvosság helyes beadási módjának
megtanulása az első és általában a leg­
könnyebb lépés a szülők számára. A gyógy­
szer tényleges beadása aztán már más lap­
ra tartozik. Sok gyerek véleménye szerint
a gyógymód szinte mindig rosszabb,
mint a betegség, és az ő együttműkö­
désük nélkül az orvosság beadása rém­
álom lehet. Még ha lenyelik is az orvos­
ságot, sokszor rögtön visszajön - be­
kenve a babát, a szülőt, a bútort és a
padlót.
Ha szerencsénk van, a mi babánk
azon kevesek egyike, akik élvezetüket
lelik az orvosság beadásának rítusában,
és még kedvelik is a vitaminok, antibio­
tikumok vagy fájdalomcsillapítók fur­
csa, szirupos ízét - és nagyra tátják a
szájukat, ha meglátják az orvosságcsepeg-
tetőt. Ha nincs ilyen szerencsénk (és saj­
nos itt elég rosszak az esélyek), a csecse­
mőnk azok közé fog tartozni, akik össze­
szorítják a szájukat, ha bármilyen gyógy­
szert kínálnak nekik. Valószínűleg nincs
semmi, ami örömtelivé varázsolja az
ilyen babának a gyógyszer beadását, de
az alábbi tanácsok segíthetnek abban,
hogy több orvosságot adhassunk be ke­
vesebb fáradsággal:
553
♦ Hacsak nem kell az orvosságot étke­
zésekkel együtt vagy után adni, tervez­
zük úgy, hogy közvetlenül étkezés előtt
adjuk be. Először is, a baba inkább el­
fogadja, ha éhes; másodszor, ha a baba
rögtön kihányja, kevesebb étel megy ve­
szendőbe.
♦ Hűtsük be a gyógyszert, ha ez nem
csökkenti a hatékonyságát (kérdezzük
meg a gyógyszerészt), az íze hidegen
esetleg kevésbé kellemetlen.
♦ Kérdezzük meg a patikában, hogy íze­
sítéssel el tudják-e nyomni a gyógyszer
rossz ízét. (Ne feledjük: minden gyógy­
szert a babától biztonságosan elzárva kell
tartani, de különösen azt, aminek az
ízét kedveli.)
♦ Kérjünk a gyógyszerésztől egy orvos-
ságoskanalat vagy műanyag fecskendőt,
ami lehetővé teszi, hogy a gyógyszert mé­
lyen a baba szájába juttassuk, de ne ad­
junk be többet, mint amennyit a baba
egyszerre le tud nyelni. Ha a baba visz-
szautasítja a csepegtetőbői, kanálból vagy
fecskendőből a gyógyszert, és inkább a
cumit szereti, próbáljuk meg azt, hogy a
gyógyszer egy adagját üveges vagy orvos-
ságos cucliba tesszük, amiből a baba ki­
szophatja. Ezután ugyanabból a cucliból
adjunk vizet, hogy a baba szájában kimo­
sódjon az esetleg visszamaradt orvosság.
♦ A kanállal a száj üreg hátsó részébe cé­
lozzunk, a csepegtetővei vagy a fecsken­
dővel az őrlőfogak vagy az íny hátsó fe­
le és a pofa közé, mivel az ízlelőbimbók
a nyelv elején és közepén sűrűbben he­
lyezkednek el (itt az a trükk, hogy
amennyire lehet, elkerüljük őket). De
vigyázzunk, nehogy a csepegtető vagy
a kanál a nyelvgyökhöz érjen, mert ref-
lexszerűen öklendezést válthat ki.
♦ Utolsó próbálkozásként keverjük össze
a gyógyszert egy kevés (egy-két teáska-
554
Használjunk orvosságoskanalat vagy
cseppentett, hogy a baba szájába
könnyebben beadjuk az orvosságot.
nálnyi) áttört gyümölccsel vagy gyü­
mölcslével, de csak akkor, ha az orvos
vagy a gyógyszerész nem zárta ki az ilyen
keverék alkalmazását. Ne hígítsuk az or­
vosságot nagy mennyiségű étellel vagy
gyümölcslével, mivel nem biztos, hogy
a baba mindet elfogyasztja. Hacsak nem
túlzottan óvatos a baba új ételekkel
szemben, használjunk számára addig is­
meretlen gyümölcsöt vagy gyümölcs­
levet a keveréshez, mivel az orvosság
kellemetlen ízt adhat egy ismerős gyü­
mölcsnek, ami miatt azt a baba később
visszautasíthatja.
♦ Kérjünk segítséget, ha van, kitől. A vo-
nagló, együtt nem működő babát tarta­
ni, közben egy orvossággal színültig töl­
tött kanalat bejuttatni a szájába még a
százkarú Síva számára is nagy feladat
volna, egy kétkarú anyának pedig szin­
te lehetetlen. Ha a párunk (vagy más se­
gítő) nincs kéznél, hogy tartsa a babát,
használjunk egy csecsemőszéket vagy
magas széket további kezek helyett, de
kössük be a babát, mielőtt elkezdjük az
orvosság beadását.
♦ Ha egyedül kell csinálni, és nincs szék,
ami tartaná a babát, próbáljuk ki a kö­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Ha a szemcseppek becseppentésénél
a baba fejét rögzítve tartjuk, az orvosságnak
legalább egy része a helyére kerül.
vetkező eljárást: Először mérjük ki az or­
vosságot, és helyezzük készenlétbe kar­
nyújtásnyira az asztalon egy csepegtető­
be, fecskendőbe, orvosságospohárba
vagy orvosságoskanálba (ami ne legyen
színültig töltve). Üljünk egy egyenes há­
tú székbe, és vegyük a babát az ölünkbe,
előre nézve. Helyezzük bal karunkat ke­
resztben a baba testére, és erősen fogjuk
le a két kezét. A bal kezünkkel fogjuk meg
az állkapcsát, a hüvelykujjunk legyen
arca egyik, a mutatóujjunk a másik ol­
dalán. Kicsit döntsük hátra a fejét, és
gyengéden szorítsuk össze az arcát, hogy
kinyissa a száját. A jobb kezünkkel (bal­
kezesek a ballal) adjuk be a gyógyszert.
Tartsuk kicsit összenyomva a baba arcát,
amíg le nem nyeli az orvosságot. A se­
besség elsődleges fontosságú a módszer
sikeréhez, ha pár másodpercnél tovább
tart, a baba fellázad a kényszer ellen.
♦ Gyengéden fújjunk a baba arcára, ami­
kor beadjuk az orvosságot. Kisebb ba­
báknál ez nyelési reflexet vált ki.
♦ Ha valamennyi folyadék kicsurog a
baba szájából, az ujjunkkal toljuk vissza.
Várhatóan a baba leszopogatja a mara­
dékot az ujjúnkról.
ha beteg a baba
+ Ha minden adag beadása felér egy
csatával, kérdezzük meg az orvost, nem
tud-e felírni nagyobb töménységű or­
vosságot, vagy más orvosságot, amiből
naponta kevesebb adag kell.
+ A babát magabiztosan közelítsük
meg az orvossággal - még akkor is, ha
A leggyakoribb csecsemőkori
egészségügyi problémák
A csecsemők életük első évében általá­
ban egészségesek, és a legtöbb betegség,
amire fogékonyak, többnyire csak egy­
szer fordul elő (lásd a 775. oldalon kez­
dődő táblázatot a részletekért). De van­
nak más betegségek, amelyek némelyik
babánál olyan gyakran fordulnak elő,
hogy jó, ha a szülők minden lehetőt
megtudnak róluk. Ilyenek az allergiák,
a közönséges megfázás, a székrekedés,
a flilgyulladások, és a hasmenéssel és há­
nyással járó emésztőszervi betegségek.
ALLERGIÁK
Tünetek: Függ a túlérzékeny szervtől
vagy szervrendszertől. A gyakran érin­
tett szervrendszerek és kísérő tünetek és
állapotok az alábbiak:
♦ A felső légutak: orrfolyás (allergiás
rhinitis), melléküreg-gyulladás (csecse­
mőknél nem), fiilfájás (középfülgyulla­
dás, otitis média), torokfájás (oka épp­
úgy lehet allergia, mint száraz levegő
szájon át történő belégzése), orrváladék
a garat hátsó falán (a váladék az orr hát­
só részéből a garatba jut, és krónikus
köhögést kiválthat ki), görcsös krupp.
A nyálkahártya-duzzanat akadályozhat­
ja a légzést.
♦ Alsó légút: allergiás hörghurut, asztma.
555
korábbi tapasztalatok alapján a leg­
rosszabbra számíthatunk.
Ha a baba érzi, hogy a mamája fél
a csatától, biztosak lehetünk a fejlemé­
nyekben. így is lehet, hogy küzdenünk
kell, de a magabiztosság a javunkra bil­
lentheti a mérleg nyelvét.
♦ Emésztőrendszer: vizes, időnként vé­
res hasmenés, hányás, puffadás.
♦ A bőr: atopiás dermatitis, beleértve
az olyan viszkető kiütéseket, mint az
ekcémát (lásd a 334. oldalt), a csalán-
kiütést (foltos, viszkető, a bőrből ki­
emelkedő kiütést) és az arcödémát
(az arc ödémája különösen a szem és
a száj körül észlelhető duzzanat, amely
nem annyira viszket, mint a csalán-
kiütés).
♦ A szem: viszketés, kipirosodás, könnye-
zés és az allergiás kötőhártya-gyulladás
egyéb tünetei.
Évszak: Bármikor az év során, pollen­
allergia esetében a tavasz, a nyár vagy
az ősz.
Ok: Az allergénre adott válaszként az
immunrendszer hisztamint és más me-
diátorokat szabadít fel az allergénre vagy
ahhoz hasonló anyagra túlérzékeny ba­
bákban (a szenzitizálás —érzékenyítés -
egy korábbi alkalommal történt meg).
Az allergiára való hajlam családon belül
öröklődhet. Az allergia megjelenési for­
mája általában a család tagjainál külön­
böznek, egyiknek szénanáthája van, a má­
siknak asztmája, a harmadik csalánki­
ütést kap az epertől.
556
AZ EB AZ EMBER BARÁTJA
A háziállatokkal szembeni allergia mi­
nimalizálásánál a szülők és az orvosok
hosszú ideig azt hitték, hogy az aller­
giás családokba született babákat távol
kell tartani a háziállatoktól - vagyis a
gyerekek Morzsi kutyát nem a közvet­
len környezetükből ismerték, csak a
könyvekből. Az egyre szaporodó bizo­
nyítékok azonban azt mutatják, hogy
ha van háziállatunk, az inkább meg­
védheti a gyerekeket a háziállat-aller­
giáktól. A kutatók azt találták, hogy az
első életévük során macskával vagy ku­
tyával élő babáknál kisebb valószínű­
séggel jelentkezett háziállat-allergia
hétéves korukra. És úgy tűnik, két vagy
A kiváltás módja: Az allergén belégzé-
se (például pollen vagy állati szőr), elfo­
gyasztása (tej vagy tojásfehérje), injektá­
lása (penicillininjekció vagy rovarcsípés)
vagy érintése (mosószer, festék).
Időtartam: Változó. Egy allergiás epizód
tartama pár perctől több óráig vagy na­
pig terjedhet. Némelyik allergia, pél­
dául a tehéntejjel szembeni, kinőhető,
mások, ahogy a gyerek növekszik, egyik
allergiatípusból a másikba mennek át.
A legtöbb allergiás embernek egész élete
során van valamilyen allergiás panasza.
Kezelés: Az allergia legeredményesebb
kezelése a tünetek kiváltásáért felelős al­
lergén kiküszöbölése az érintett életéből,
íme néhány módszer az allergének eltá­
volítására a gyerek környezetéből, akár
tényleg allergiás rájuk (nehéz meghatá­
rozni, mivel a bőrtesztek 18 hónapnál
fiatalabb gyerekeknél nem igazán meg­
bízhatóak), akár csak feltehetően az:
♦ Ételallergének (lásd Étrendi változta­
tások zz 558. oldalon).
KÜ LÖ N LEGE S ÜGYEK
több háziállat egy lakásban jobban véd,
mint egy.
Mivel a kutatóknak még nem si­
került kideríteni, hogy háziállat tartása
miért védi meg a gyerekeket az aller­
giától, nem valószínű, hogy a közeljö­
vőben az orvosok általános tanácsként
fogják javasolni allergiás családoknak,
hogy tartsanak kutyát. És azt sem árt
tudni, hogy egy-két háziállat talán meg­
akadályozza, hogy kisgyerekekben al­
lergia alakuljon ki, de a repkedő szőr
biztosan tüsszögést és prüszkölést fog
kiváltani olyan családtagoknál, akik már
allergiásak - mely esetben a kutyát a ku­
tyaólban kell tartani.
♦ Pollenek. A csecsemőknél ritka a pol­
lenallergia, de ha felmerül a pollenaller­
gia gyanúja (nyomra vezethet az, hogy a
tünetek addig észlelhetők, amíg a pollen
a levegőben van, és eltűnésével megszűn­
nek), tartsuk a gyereket inkább bent a la­
kásban, amikor a levegő pollentartalma
magas, vagy amikor pollenidőszakban
különösen szeles az idő (tavasz, késő nyár
vagy ősz, a pollen típusától függően);
naponta fürdessük és mossuk meg a haját
(hogy eltávolítsuk a pollent); meleg idő­
ben használjunk légkondicionálót az ab­
lakok kinyitása és a pollen beengedése
helyett. A kieresztett háziállattal is bejut­
hat pollen, fürdessük őt is gyakrabban.
♦ Állati szőr. Időnként a háziállatok ma­
guk okozhatnak allergiát. Ha ez az eset
vagy annak lehetősége áll fenn, próbál­
juk az állatot és a babát különböző szo­
bákban tartani, vagy zárjuk ki az állatot.
(Súlyos esetekben lehet, hogy az egyet­
len megoldás az, ha a kedvencnek új
gazdát keresünk.) Mivel a lószőr is ki­
válthat allergiát, ne tegyünk lószőr mat­
racot a baba kiságyába.
HA b e t e g a b a b a
+ Poratkák. Ezek a mikroszkopikus lé­
nyek a legtöbb ember számára nem je­
lentenek problémát, de az atkákra túl-
érzékenyek számára pokoliak lehetnek.
Ezen allergiafajtának a puszta gyanúja
esetén is korlátozzuk a baba érintkezé­
sét a poratkákkal úgy, hogy a szobákat,
amelyekben tartózkodik, lehetőség sze­
rint pormentesen tartjuk.
Gyakran töröljünk port nedves ru­
hával vagy bútorpermettel, amikor a
baba nincs a szobában, porszívózzuk ki
a szőnyegeket és a kárpitozott bútoro­
kat, és gyakran töröljük fel nedves ru­
hával a padlót. Kerüljük a bolyhos ágyne­
műt, szőnyegeket, függönyöket és más
porfogókat azokban a szobákban, ahol
a baba alszik és játszik, a kitömött álla­
tokat gyakran mossuk ki, a ruhákat tart­
suk műanyag ruhászsákokban, tétessünk
szűrőket a meleglevegő-nyílásokra, sze­
reltessünk be légszűrőt. Vásárolhatunk
olyan porszívót vagy légtisztítót, ami­
hez nagy hatásfokú részecskefogó-
(HEPA-) szűrő tartozik, ez kiszűri az
ALLERGIA - VAGY CSAK ÉRZÉKENYSÉG?
Üljünk le manapság egy társasággal
vacsorázni, és arra a következtetésre
juthatunk, hogy az ételallergiák jár­
ványszerű jelleget öltöttek. Kezdve
azoktól, akik elutasítják a levest („tej”),
azokig, akik a kenyérről mondanak le
(„liszt”), egyre több és több ember
mond le ételekről, amelyekről azt hi­
szik, hogy „allergiásak” rá. Pedig az im­
munrendszert érintő igazi ételallergiák
nem túl gyakoriak. A legtöbb „ételaller­
gia” csak érzékenység vagy intolerancia
bizonyos étellel szemben. A különbség:
aki allergiás egy ételre, annak teljesen
(még nagyon kis mennyiségben is) ke­
rülnie kell azt (különösen ha az allergia
súlyos reakciót vált ki nála). Akinek
csak intoleranciája van, nem kell any-
557
atkákat és más allergéneket. Az összes
függönyt, szőnyeget vagy más hasonló
tárgyat legalább havonta kétszer mossuk
vagy porszívózzuk. Mivel a poratkák szá­
mára létfontosságú a levegő nedvessége,
tartsuk a páratartalmat alacsonyan.
♦ Penész. Szabályozzuk a páratartalmat
a lakásban jól karbantartott párátlanító
alkalmazásával, megfelelő szellőzés biz­
tosításával, továbbá a konyhából, mo­
sásból és fürdésből származó gőz elveze­
tésével. Azokat a helyeket, ahol a penész
kinőhet (szeméttárolók, hűtőszekrények,
fürdőszobafüggönyök, fürdőszobai csem­
pék, nedves sarkok), alaposan tisztítsuk
penész elleni szerrel. Gondoskodjunk
arról, hogy a ház körüli vízelvezetés jó
állapotban legyen, ne engedjük, hogy
levelek és más növényi hulladék felhal­
mozódjanak, és költözzünk olyan hely­
re, ahol a kert és a ház bőven kap napot,
hogy ne alakulhassanak ki penészes,
nedves foltok. Esőben tartsuk a baba ho­
mokozóját lefedve.
nyira figyelnie, hogy elkerülje a kérdé­
ses ételt (mivel a reakciók általában
csak kellemetlenek), és időnként kis
(esetenként közepes) mennyiségeket el­
fogyaszthat anélkül, hogy a hatást meg­
érezné. Míg a csak laktózintoleranciában
szenvedő baba (akinél hiányzik a tejcu­
kor emésztéséhez szükséges enzim) tej-
fogyasztás esetén hasi fájdalmaktól,
puffadástól, esetleg hasmenéstől szen­
vedhet, az igazi tej allergiás babánál vér
és/vagy nyálka is megjelenhet a széklet­
ben. Tehát ha a babánknál „allergiás”
tüneteket tapasztalunk bizonyos ételek
fogyasztása után, beszéljünk az orvossal,
aki esetleg meg tudja mondani, hogy
a baba tényleg allergiás, vagy csak ér­
zékeny-e az ételre.
558
♦ Méhcsípés. Bárki, aki allergiás a méh-
csípésre, kerülje azokat a területeket,
ahol köztudomású, hogy méhek vagy
darazsak vannak. Ha a baba allergiás a
méhcsípésre, bárki, aki felügyel rá, tart­
son kéznél méhcsípés elleni gyógyszert.
♦ Egyéb allergének. Számos más lehet­
séges allergént és irritáló anyagot eltá­
volíthatunk a gyerek környezetéből:
gyapjútakarókat (használjunk huzatot,
vagy pamut-, illetve műszálas takarókat),
pehely- vagy tolipárnákat (használjunk
szivacsos vagy hipoallergén poliészterrel
tömött párnákat, amikor a baba már
elég idős hozzá), dohányfüstöt (egyálta­
lán ne engedjük meg a dohányzást a
házban vagy máshol a baba közelében),
parfümöket (használjunk illatosító nél­
küli törlőkendőket, permeteket stb.),
szappanokat (csak hipoallergén szappa­
nokat használjunk), mosószereket (vált­
sunk nem illatosított mosószerre vagy
babaszappanpehelyre).
Mivel az allergia az immunrendszer hi-
perérzékeny (vagy túlérzékenységi) reak­
ciója valamely idegen anyagra, a deszen-
zitizálás (az érzékenység csökkentése
az adott allergén fokozatosan növekvő
mennyiségének beadásával) időnként
sikeres lehet az allergiás állapot meg­
szüntetésében - különösen a pollen-,
a por- és az állatiszőr-allergiák esetében.
A nagyon súlyos esetek kivételével azon­
ban a deszenzitizálást nem kezdik el,
amíg a gyerek nincs négyéves. Allergiás
reakció esetén antihisztaminok és szte-
roidok használhatók a duzzadt nyálka­
hártyák lelohasztására mind csecsemők,
mind gyerekek esetében.
Étrendi változtatások:
♦ Az esetleges ételallergének kiküszöbö­
lése mindig a tápanyagot egyenértékű
módon helyettesítő másik étel beiktatá­
sával (lásd a 327. oldalon a szükséges
„napi tucatot”). Orvosi felügyelet mellett
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
távolítsuk el a baba étrendjéből a felté­
telezett ételallergént (a lehetőségek közé
tartozhat a tehéntej, a búzaliszt, a tojás-
fehérje és a déligyümölcsök): ha pár hé­
ten belül megszűnnek a tünetek, való­
színűleg megtaláltuk a tettest. További
megerősítést kaphatunk, ha a tünetek
visszatérnek, amennyiben az ételt vissza­
illesztjük az étrendbe (de ezt csak az orvos
tanácsára tegyük). Helyettesítsük (szük­
ség szerint) a búzalisztet zab-, rizs- és ár­
paliszttel, a tehéntejes tápszert szója- vagy
hidrolizált tápszerrel,* a tojást tojássár­
gájával, a déligyümölcsöket mangóval,
sárgadinnyével, brokkolival, karfiollal és
kaliforniai paprikával.
Megelőzés:
♦ Esetleg segíthet a legalább hat hóna­
pig - előnyösen legalább egy évig - tar­
tó szoptatás. Ez különösen fontos aller­
giás családokban.
♦ A szilárd ennivalók későbbi kínálása:
hat hónapos kor előtt nem, és utána is
csak óvatosan (lásd a 326. oldalt). A leg­
gyakoribb bűnösöket csak később ismer­
tetjük meg (tehéntej, tojásfehérje, búza­
liszt, csokoládé, déligyümölcsök, földi-
mogyoró, magok, kagylók). Alaposan
figyeljük meg, jelentkezik-e valamilyen
reakció, amikor ilyen ételekkel ismer­
tetjük meg a babát.
Szövődmények:
♦ Asztma
♦ Anafilaxiás sokk, amely kezelés nélkül
végzetes is lehet (rendkívül ritka).
Mikor hívjunk orvost: Hamar, ha al­
lergiára gyanakszunk. És hívjuk újra,
* A tehéntejre allergiás babák 40 százaléka aller­
giás a szójára is, ezért jobb választás a hidrolizált
tápszer. Az úgynevezett szójatejeket azonban
kerüljük, mert nincsenek meg bennük a csecse­
mő számára szükséges tápanyagok.
ha beteg a baba
MEGFÁZÁS VAGY ALLERGIA?
A megfázás és az allergia tünetei annyira
hasonlítanak, hogy nehéz őket megkü­
lönböztetni. De egy kis detektívmunká-
val ki tudjuk nyomozni a baba orrdu­
gulásának okát. Ha az alábbi kérdések
közül legalább egyre igennel válaszolunk,
jó eséllyel allergiával állunk szemben:
♦ Tovább tartanak a tünetek, mint
10-14 nap? (Bár ez utalhat olyan meg­
fázásra is, ami másodlagosan felülfertő­
ződött; beszéljünk az orvossal.)
♦Állandóan eldugult vagy folyik a baba
orra?
amikor a gyereken új tüneteket figye­
lünk meg. Azonnal hívjuk, ha asztma
bármilyen jelét tapasztaljuk (sípoló lég­
zés), légzési nehézséget vagy sokk tü­
neteit (zavarodottság, kapkodó légzés,
szapora pulzus, sápadt, hűvös, nyirkos
bőr, álmosság vagy eszméletvesztés) ész­
leljük.
A kiújulás esélye: Némelyik allergia
felnőttkorban eltűnik, és soha nem je­
lentkezik újra, mások más köntösben
térnek vissza.
Más problémák hasonló tünetekkel:
♦ Közönséges megfázás (hasonló tüne­
tekkel jár, mint az allergiás rhinitis), lásd
a keretes szöveget fent.
♦ Hörghurut (az ezzel gyakran küszkö­
dő gyereknek lehet, hogy asztmája van).
♦ Emésztőszervi betegségek (hasonlóak
az emésztőrendszer tüneteihez).
♦ Ételérzékenységek (hasonlóak az emész­
tőrendszer fertőzéseinek tüneteihez), lásd
a keretes szöveget az 557. oldalon.
559
♦ A baba orrából szivárgó váladék át­
tetsző és híg (sárga vagy zöld és sűrű
helyett)?
♦ Úgy látjuk, hogy a baba állandóan
dörzsöli, húzgálja vagy nyomkodja az
orrát?
♦ Sokat tüsszög a baba?
♦ Nedves és vörös a baba szeme? Sokat
dörgöli (amikor nem fáradt)?
♦ Van a babának kiütése?
KÖZÖNSÉGES NÁTHA VAGY
FELSŐ LÉGÚTI FERTŐZÉS
A közönséges nátha a kicsik körében
még gyakoribb. Ennek oka, hogy a ba­
báknak és a kisgyerekeknek nem volt
még lehetőségük védettség kialakítására
a náthát okozó számos vírus ellen. Ké­
szüljünk fel tehát arra, hogy az első pár
évben legalább néhányszor találkozni
fogunk orrfolyással, és valószínűleg több­
ször, ha a gyerek bölcsődébe jár vagy
idősebb testvérei vannak.
Tünetek:
♦ Orrfolyás (kezdetben a váladék híg,
később sűrűbb és sárgás)
♦ Tüsszögés
♦ Orrdugulás
Időnként:
♦ Száraz köhögés, amely rosszabbodhat,
ha a baba fekszik
♦ Láz
560
AZ INFLUENZA MEGELŐZÉSE
Sok ember közönséges megfázásnak te­
kinti az influenzát, legalábbis a fiatalok
és egészségesek körében. Néhány lázas,
ágyban töltött nap, betegszabadság a
munkahelyről vagy az iskolából, néhány­
szor hidegrázás, változó köhögés. Kelle­
metlen és idegesítő, igen, de nem veszé­
lyes —hacsak nem idős vagy beteg valaki.
Napjainkban az orvostársadalom
próbál változtatni ezen a nézeten, győz­
ködve a szülőket, hogy a nagy- és a déd-
szülők mellett kisgyerekeiket is vigyék el
influenza elleni oltásra. Igaz ugyan, hogy
az influenza által okozott súlyosabb meg­
betegedések és szövődmények a 65 év
feletti korosztályban a leggyakoribbak,
az influenzás megbetegedések aránya
azonban gyerekeknél a legmagasabb.
A babák és a tipegőkorúak esetében az
influenza súlyosabb betegségként támad­
hat, mint a szülők várnák. Tény, hogy
a 6-23 hónapos kor közötti influenzás
gyerekeknél gyakran van szükség kór­
házi ápolásra.
♦ Kaparó torok
♦ Enyhe fáradtság
♦ Étvágytalanság
Évszak: Egész évben, de gyakoribb, ha
az idősebb gyerekek iskolába járnak
Ok: Több mint száz különböző vírusról
ismert, hogy ilyen tüneteket okozhat.
Fertőzés módja: Általában kéz-kéz köz­
vetlen kontaktussal terjed.
Lappangási idő: 1-4 nap.
Időtartam: Általában 3-10 nap, de kis­
gyerekeknél tovább tarthat.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Szerencsére, a hat hónaposnál idő­
sebb babák számára rendelkezésre áll
influenza ellen védőoltás (lásd a 241.
oldalt). A vakcina beadását általában
október elejétől ajánlják. A védelem
két hét alatt alakul ki, és akár egy évig
tart. Az első oltás alkalmával a babák­
nak két influenzaoltásra van szüksé­
gük, egymástól legalább egy hónap el­
téréssel.
Jelenleg nincs oltóanyag hat hóna­
posnál fiatalabb babák számára. Amíg
a tudósok ki nem fejlesztenek ilyet,
a szülők úgy védhetik babájukat a ví­
rustól, hogy beoltatják magukat meg
az idősebb testvéreket és a többi csa­
ládtagot. De ha be van is oltva a család,
fontos, hogy alaposan és gyakran mos­
sunk kezet, hogy megelőzzük számos
más, közönséges vírus terjedését, ami
megfázásos és influenzához hasonló tü­
neteket okoz.
Az influenza tüneteit bővebben lásd
a 780. oldalon.
Kezelés: Nincs ismert gyógymód, a tü­
netek szükség szerint kezelhetők:
♦ A nyálka leszívása orrszívóval (lásd
az 564. oldalon az ábrát). Ha a nyálka
besűrűsödött, a leszívás előtt lazítsuk fel
vény nélkül kapható fiziológiás orrcsep-
pel. Erre szükség lehet, hogy a baba
enni és aludni tudjon. (Ha a baba el­
lenáll a leszívásnak, használhatjuk az
orrcseppeket magukban a nyálka fella­
zítására, hogy könnyebben kicsöpög-
hessen vagy lenyelhető legyen.)
♦ A párásítás (lásd a 772. oldalt) segít­
het a levegő nedvesítésében, csökkenti
az orrdugulást, és könnyebbé teszi a ba­
ba számára a légzést.
 beteg a baba
♦ Hagyjuk, hogy a baba kissé megemelt
fejjel aludjon (megemelhetjük a matrac
fejrészét az alája helyezett párnával vagy
más támasszal, de soha ne tegyünk pár­
nát a baba mellé a kiságyba), így köny-
nyebben tud lélegezni.
+ Nyálkahártya-duzzanatot csökkentő
szerek, ha az orvos javasolja (ritkán ja­
vasolják csecsemők számára), hogy köny-
nyebb legyen az evés és az alvás; rend­
szerint hatástalanok, és némelyik babát
ingerlékennyé tehetik.
♦ Orrcseppek, ha az orvos javasolja, a du­
gulás csökkentésére. De pontosan kö­
vessük a használati útmutatót, mivel a
cseppeknek lehetnek mellékhatásai, és
fennáll a túladagolás veszélye. A néhány
napnál tovább történő használat ellen­
tétes reakciót válthat ki, és a baba rosz-
szabbul érezheti magát, mint korábban.
♦ Vazelin vagy hasonló kenőcs, amelyet
vékonyan az orr külsejére és alá ke­
nünk, hogy megelőzzük a bőr kiszára­
dását és kivörösödését. De figyeljünk
arra, hogy a kenőcs ne kerüljön az orr­
lyukakba, mert a baba belélegezheti, vagy
akadályozhatja a légzését.
♦ Köhögéscsillapító, de csak az alvást
zavaró száraz köhögés csillapítására, és
csak akkor, ha az orvos rendeli (sok or­
vos megkérdőjelezi a köhögéscsillapítók
hatékonyságát és azt, hogy biztonságo­
sak-e kisgyerekek számára). Ha nincs
másodlagos bakteriális fertőzés, az anti­
biotikumok nem segítenek, és ne hasz­
náljuk őket.
/
Etrendi változtatások: A baba marad­
hat a szokásos étrenden (de sokan elvesz­
tik az étvágyukat), a következők kivé­
telével:
♦ Növeljük a folyadék mennyiségét, hogy
segítsük pótolni a láz, a szájon át történő
561
légzés vagy az orrfolyás miatt elvesztett
mennyiséget. Ha a baba elég idős, a po­
hárból ivás kényelmesebb lehet, mint
eldugult orral szopni vagy cumisüveg­
ből inni.
♦ Ha az orvos javasolja, csökkentsük
a napi tejtermék mennyiségét (de ne az
anyatejét vagy a tápszerét), mivel lehet­
séges, hogy ezek sűrítik a váladékot.
Megelőzés: Alapos kézmosás a család
minden tagja számára, különösen ha
valaki megfázott, és főleg a baba vagy
a baba dolgainak érintése előtt. Köhö­
gésnél vagy tüsszögésnél használjunk
zsebkendőt.
Szövődmények: Időnként az egyszerű
nátha fiülgyulladásba vagy hörghurutba
megy át. (Csecsemők és kisgyerekek ese­
tében a vírusos nátha gyakran továbbter­
jed a tüdő nagyobb hörgőire. Általában
nem szükséges külön kezelés, magától
gyógyul. Ha azonban a köhögés sokkal
tovább tart, mint a megfázás egyéb tü­
netei, azt közöljük az orvossal.) Ritkáb­
ban a megfázás tüdőgyulladáshoz vagy
melléküreg-gyulladáshoz vezethet.
Mikor hívjunk orvost:
♦ Ha három hónapnál fiatalabb babánál
ez az első nátha, és a láza 38 foknál ma­
gasabb.
♦ Ha hirtelen megemelkedik a hőmér­
séklete, vagy a láz két napnál tovább tart.
♦ Ha a száraz köhögés két hétnél to­
vább tart, akadályozza a baba alvását,
fulladást vagy hányást okoz, erősebbé és
produktívvá válik (a baba váladékot kö­
hög fel), vagy sípolás, illetve légzési ne­
hézségek jelentkeznek. Amennyiben a
köhögés csecsemőnél három hétnél,
idősebb babánál hat hétnél tovább tart,
ajánlott szakorvost felkeresni.
$62 KÜLÖNLEGES ÜGYEK

A BABA TÜNETEINEK KEZELÉSE

TÜNET MEGFELELŐ KEZELÉS
Köhögés Párásított levegő
Bőséges folyadék*
A tejtermékek mennyiségének csökkentése idősebb
babák esetében, akiknél úgy tűnik, hogy a tejtermékek
növelik a váladéktermelést
Köhögéscsillapítók (de csak akkor, ha az orvos írta fel,
mivel általában ez a kezelés nem megfelelő babák
számára)
Kruppos köhögés Bőséges gőz*
Szabad levegő
Hasmenés Esetleges étrendi változtatás (lásd az 568. oldalt)
Hasmenés elleni gyógyszer (de csak akkor, ha az orvos
írta fel, mivel általában ez a kezelés nem megfelelő
a babák számára)
Fülfájás Fájdalomcsillapító, helyi száraz meleg a fülre

Nyálkahártya-duzzanatot csökkentő szerek

(de csak akkor, ha az orvos írta fel, mivel általában ez
a kezelés nem megfelelő a babák számára)
Antibiotikum, de csak ha fertőzés miatt felírta az orvos
Fülcseppek, de csak ha felírta az orvos
Láz Bőséges folyadékbevitel (lásd az 586. oldalt)
Lehetőleg megfelelő mennyiségű kalória fogyasztása
Lázcsillapító gyógyszer az orvos javaslata szerint
Langyos fiirdő vagy lemosás szivaccsal
(legjobb, ha lázcsillapító gyógyszerrel együtt használjuk,
lásd az 586. oldalt)
könnyű ruházat és hűvös környezeti hőmérséklet
(lásd az 585. oldalt)
Viszketés Horzsolás ellenki kenőcs (de kerüljük a helyileg
alkalmazható allergiaellenes krémeket)
Kellemesen meleg fiirdő (a könyökünkkel vagy
a csuklónkkal ellenőrizzük)
Nyugtató langyos fürdő
Kolloidos oldat
ha beteg a baba 563

TÜNET MEGFELELŐ KEZELÉS

Viszketés A vakarás és fertőzés megelőzése (tartsuk röviden
és tisztán a körmöket, alvás során húzzunk zoknit
vagy kesztyűt a baba kezére)
Fájdalomcsillapító (de nem aszpirin, lásd az 587. oldalt)
Szájon át adható antihisztamin (de csak akkor,
ha az orvos írta fel, mivel általában ez a kezelés nem
megfelelő a babák számára)
Orrdugulás Párásított levegő*
Sós vizes öblítés*
Orrleszívás*
Fej feltámasztása*
Bőséges folyadékfogyasztás*
Fiziológiás (sós vizes) orrcseppek
Nyálkahártya-duzzanatot csökkentő szerek
(de csak akkor, ha az orvos írta fel, mivel általában
ez a kezelés nem megfelelő a babák számára)
Gyógyszeres orrcseppek, de csak ha felírta az orvos
Kis sérülésből eredő Vigasztalás (ölelés)
fájdalom Figyelemelterelés (lásd a 606. oldalt)
vagy kellemetlenség
Fájdalomcsillapító, helyi melegítés vagy hűtés,
amelyik megfelelő
Torokfájás Nyugtató, nem savas ételek és italok
Fájdalomcsillapító, láz kezelése, ha szükséges
Fogzási fájdalom Vigasztalás (ölelés)
Valami hideg (és biztonságos) az ínyre, például
fagyasztott fogzási gyűrű
Nyomás az ínyre (lásd a 332. oldalt)
Fájdalomcsillapító vagy helyi fájdalomcsillapító,
de csak ha az orvos javasolta
Hányás Bőséges folyadékbevitel kis kortyokban
(lásd az 568. oldalt)
Korlátozott étrend (lásd az 568. oldalt)
Lásd a 772. oldalon a gyors áttekintő táblázatot
a kezelés elvégzéséről.
564
fiziológiás orrcseppek (baloldalt)t valamint a
megkönnyebbülést.
♦ Ha sűrű, zöldessárga orrváladék jele­
nik meg, ami egy napnál tovább tart,
vagy a váladék véres.
♦ Ha szokatlanul sokat sír a baba (füg­
getlenül attól, hogy húzogatja-e a füleit).
♦ Ha teljesen elveszti az étvágyát.
♦ Ha a baba nagyon nem érzi jól magát.
A kiújulás valószínűsége: Mivel az
egyik vírus által okozott megfázás a ba­
bát - akiknek még nem volt alkalma a
több mint 100 létező vírussal immuni-
zálódni - egy másik vírus által okozott
náthától nem védi meg, akár sorozatban
kaphatják el a náthákat.
Más problémák hasonló tünetekkel:
♦ A rubeola (rózsahímlő) és a bárány­
himlő megfázáshoz hasonló tünetekkel
kezdődik, a további tüneteket táblázat­
ban foglaltuk össze (lásd a 776 oldalon
kezdődő táblázatot).
♦ Légúti allergiák
♦ Influenza
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
ílyozzay a nyálka fellazítására szolgáló
ívás (jobboldalt) meghozzák a várva várt
SZÉKREKEDÉS
Ez a probléma a szoptatott babáknál rit­
ka (még akkor is, ha ritkán van székletük,
és úgy tűnik, nehezen préselik ki), mivel
a székletük soha nem kemény. (A szopta­
tott újszülöttnél a ritka széklet - függet­
lenül attól, hogy mennyire lágy - annak
a jele lehet, hogy a baba nem kap eleget
enni, lásd a 168. oldalt.) De a székrekedés
fenyegeti a tápszerrel táplált csecsemőket.
Tünetek: Ritka, kemény széklet (sok­
szor kis bogyók), amit nehéz kipréselni;
a ritka székletürítés önmagában nem tü­
nete a székrekedésnek, és lehet, hogy az
a baba normális ritmusa.
A KÉZMOSÁS
A MEGOLDÁS
Bármilyen fertőzés terjedésének meg­
akadályozására a legjobb megoldás a
gyakori kézmosás - pelenkacsere, vé­
céhasználat vagy orrfujás után, étel ke­
zelése előtt, és hasonló helyzetekben.
Szappannal és forró vízzel mossuk a
kezünket, legalább tíz másodpercig.
ha beteg a baba
A GYAKORI NÁTHA
Úgy tűnik, a babánk feliratkozott a nát­
haprogramra - elkapja az idősebb test­
vérei összes nátháját, vagy minden má­
sodik héten újat hoz haza a bölcsődéből?
Ne aggódjunk. Bár próbára teszik a tü­
relmünket - és a baba orrát -, az ilyen,
gyakori, enyhe betegségek nem okoznak
nagyobb bajt, sőt lehet valami előnyük is.
Mik ezek az előnyök? A gyakori nát­
hák (és fülgyulladások és más beteg­
ségekkel való találkozások) megerősítik a
gyerek immunrendszerét, így életében
később kevésbé lesz fogékony a fertő­
zésekre. Tény, hogy a bölcsődébe járó
babák (akik gyakrabban betegednek
♦ Vérrel csíkozott széklet, ha a végbélen
repedések keletkeznek (a kemény szék­
let berepedéseket okozhat a végbélnyí­
lásnál).
♦ Bélrendszeri panaszok és hasi fájdalom.
♦ Nyűgösség
Évszak: Bármelyik
Ok: Renyhe emésztőrendszer, betegség,
kevés a rost az étrendben, nem iszik ele­
get a gyerek, nem mozog eleget, vagy
olyan végbélberepedés, ami a székletürí-
HIRTELEN
KÖHÖGÉSI ROHAM
Ha a baba vagy a kisgyerek hirtelen
elkezd megállíthatatlanul köhögni,
de látszólag nem fázott meg, és nincs
más betegsége sem, gondoljunk
arra a lehetőségre, hogy valamit fél­
renyelt. Lásd a 607. oldalon az első­
segélyt.
565
meg, mint azok, akik otthon maradnak)
jóval kevésbé érzékenyek a megfázásra
és más fertőzésekre, ahogy idősebbek
lesznek, és elkezdenek iskolába járni.
A gyakori nátháknak, úgy tűnik,
nincs semmilyen hatásuk a baba jövő­
beni fejlődésére. A kutatók azt találták,
hogy azok a gyerekek, akik gyakran kap­
nak náthát, fiilgyulladást és hasmenést,
éppoly felkészültek az óvodára, és szo­
ciális képességek vonatkozásában is épp­
oly fejlettek, mint kevésbé beteges tár­
saik. (Továbbá ezek a gyerekek jószívűen
osztozkodnak másokkal - legalábbis
kórokozóik tekintetében.)
tést fájdalmassá teszi, ritkán súlyosabb
probléma.
Időtartam: Lehet krónikus, vagy előfor­
dulhat csak időnként.
Kezelés: Bár a székrekedés nem szokatlan
az üvegből táplált csecsemőknél, a tünete­
ket mindig hozzuk az orvos tudomására,
hogy szükség esetén ellenőrizze, nincs-e
olyan rendellenesség, ami okozhatja.
Alkalmanként jelentkező székrekedést
vagy enyhe krónikus székrekedést általá­
ban étrendi változtatásokkal kezelhetünk
(lásd alább), esetleg egy kis edzés segít­
het (ha úgy látjuk, hogy a babának baja
van a kakilással, próbáljunk a lábaival
biciklizni). Ne adjunk hashajtót, beön­
tést vagy bármilyen orvosságot az orvos
engedélye nélkül.
Étrendi változtatások: Az alábbi változ­
tatásokat csak az orvossal való beszélgetés
után tegyük meg:
♦ Ha a baba étrendjében már szerepel­
het, adjunk neki néhány kanálnyi szilva-
566
KIEGÉSZÍTŐ ÉS ALTERNATÍV GYÓGYMÓDOK
A legtöbb szülő nem gondolna arra,
hogy a baba tüneteit paracetamolnál
erősebb gyógyszerrel kezelje az orvos
utasítása nélkül. De ugyanezen szülők
közül sokan, minden további nélkül el­
mennének a helyi natúrélelmiszer-boltba,
hogy homeopátiás gyógyszert vegyenek
a baba megfázására, influenzájára vagy
székrekedésére - vagy mérlegelnék, hogy
a babájuknak gyógynövénykészítményt
adjanak anélkül, hogy az orvossal meg­
beszélték volna.
Az ilyen szülők tábora népes. Becs­
lések szerint a szülők harmada lépett be
azok soraiba, akik alternatív gyógymódot
választanak a gyerekük számára. Min­
dennapos gyakorlattá vált egy adag ka­
kasvirág a megfázás megelőzésére, egy kis
levendula a stressz feloldására, egy üveg
kamilla a kólikás baba megnyugtatásá­
ra vagy a természetgyógyász megláto­
gatása a visszatérő fiilgyulladás megelő­
zésére: vagyis a kiegészítő és alternatív
gyógymódok utat találtak a gyerekszo­
bába.
A kérdés azonban az, hogy van-e a
gyerekszobában helye ennek. Az alter­
natív gyógymódokat - és az azt gyakor­
lókat - évekig kuruzslóknak tartották.
Manapság valamilyen formában beépült
a hagyományos orvoslás szinte minden
területére, a kardiológiától az onkoló­
giáig. Azonban a gyerekgyógyászati alkal­
mazás értékelése komoly elmaradásban
van. Szinte egyetlen alternatívgyógy­
mód-terápiát sem teszteltek gyerekeken,
így azt, hogy mely kezelések biztonságo­
vagy almalevet cumisüvegből, pohárból
vagy kanálból.
♦ A szilárd ételt fogyasztó baba esetén
növeljük meg a fogyasztott gyümölcsök
(banán kivételével) és zöldségek meny-
nyiségét.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
sak a legkisebb páciensek számára és
melyek nem, nem egyértelmű - még a
tudósok számára sem. A szülők számára,
akiknek csak hallomásból kapott infor­
máció áll a rendelkezésére, a válasz még
homályosabb. Folynak a kutatások, de jó­
val többet kellene tenni. Vegyük figye­
lembe az alábbiakat, mielőtt alternatív
gyógymódot alkalmaznánk a gyereknél.
Először is, a vény nélkül kapható és
vényre kapható gyógyszerekkel ellentét­
ben a gyógynövény alapú készítményeket
nem ellenőrzik olyan alaposan. Nem
vizsgálták meg őket hatékonyságra, biz­
tonságosságra vagy megfelelő dózisra
vonatkozóan, még felnőttekben sem.
Másodszor, a „természetes” nem feltét­
lenül jelent biztonságosat. A gyógynö­
vénykészítmények nem szükségszerűen
biztonságosabbak a gyógyszerkészítmé­
nyeknél, és bizonyos esetekben sokkal
kevésbé biztonságosak. Tény az, hogy
bizonyos gyógynövénykészítmények
súlyos mellékhatásokat okozhatnak
gyerekekben, mások megzavarhatják a
gyerek által kapott hagyományos keze­
lést - például a felírt gyógyszerrel együtt
adva káros kölcsönhatások jelentkez­
hetnek. Harmadszor, bár szinte biztos,
hogy vannak jótékony alternatív gyógy­
módok, bármiféle gyógymódot - hagyo­
mányosat vagy alternatívát - megfelelő
szaktudással rendelkező orvos megkér­
dezése nélkül elkezdeni nem bölcs és
nem biztonságos. Az esetleges alterna­
tív gyógymódot mindig beszéljük meg
előbb az orvossal.
♦ A nagyobb babáknál vegyük vissza
a fogyasztott tejtermékek mennyiségét
(de ne az anyatejét vagy a tápszerét).
Megelőzés: Amikor a szilárd ennivalót
bevezetjük a baba étrendjébe, gondos­
kodjunk arról, hogy az elsősorban teljes
ha beteg a baba
kiőrlésű gabonatermékeket, sok gyümöl­
csöt és zöldséget tartalmazzon. Szintén
gondoskodjunk arról, hogy a folyadék­
fogyasztás megfelelő legyen, és a babá­
nak jusson bőven lehetősége mozgásra.
Szövődmények:
♦ Repedések
♦ Bekeményedett széklet (olyan széklet,
ami magától nem ürül ki, és manuális
úton történő eltávolítása fájdalmas lehet).
♦ Ha krónikusan ismétlődik a totyogós
és óvodás évek alatt, nehézségek lehet­
nek a szobatisztaságra szoktatással.
Mikor hívjunk orvost: Ha a babának
gyakran vagy rendszeresen van székreke­
dése, ha hirtelen jelentkezik a probléma
vagy vér van a székletben.
Újra előfordulás esélye: A probléma
krónikussá válhat, ha nem foglalkozunk
vele, amikor először előfordul.
Más problémák hasonló tünetekkel:
Bélrendszeri elzáródások vagy rendelle­
nességek.
HASMENÉS
Ez a probléma sem gyakori a szoptatott
babáknál, mivel úgy tűnik, hogy az anya­
tejben olyan anyagok is vannak, amik
elpusztítják a hasmenést okozó mikro­
organizmusok többségét.
Tünetek:
♦ Folyékony, híg széklet (nem grízsze­
rű, mint a szoptatott baba széklete)
Időnként:
♦ Gyakoribb széklet
♦ Nagyobb mennyiségű széklet
♦ Nyálka a székletben
567
♦ Vér megjelenése a székletben
♦ Hányás
Ok: Nagyon változó:
♦ Gastrointestinalis (gyomor-bél rend­
szeri) fertőzés (vírusok, leggyakrabban
rotavírus, baktériumok, paraziták)
♦ Időnként egyéb fertőző betegségek
♦ Fogzás (esetleg)
♦ Érzékenység valamely ételre az étrend­
ben.
♦ Túl sok gyümölcs vagy gyümölcslé
(különösen alma vagy körte).
♦ Antibiotikum szedése (ha az antibio­
tikum-kúrán lévő babával élőflórás jog­
hurtot etetünk, jó eséllyel megelőzhetjük
ezt a típusú hasmenést).
A fertőzés módja: A fertőző esetek ter­
jedhetnek a széklet-kéz-száj útján. Szin­
tén terjedhet fertőzött élelmiszerrel.
Lappangási idő: Az okozó organizmus-
tói függ.
Időtartam: Általában a néhány óra—több
nap időtartományban, de ha nem fede­
zik fel és szüntetik meg az okát, bizonyos
esetekben krónikussá válhat.
Kezelés: Az októl függ, de a leggyakoribb
megközelítések az étrendi változtatások
(lásd a következő oldalon). Időnként fel­
írnak orvosságot. Ne adjunk hasmenés
elleni gyógyszert csecsemőnek az orvos
engedélye nélkül - némelyik ártalmas
lehet kisgyerekek számára. A baba pop­
siját úgy védjük az irritációtól, hogy a
lehető legsűrűbben kicseréljük a kakis
pelenkát, és minden alkalommal vasta­
gon bekenjük kenőccsel a fenekét. Pe­
lenkakiütés esetére lásd a 280 oldalt.
568
A súlyosan beteg babának kórházi
kezelésre lehet szüksége, hogy a folyadék­
egyensúlyát helyreállítsák.
Étrendi változtatások:
♦ A legtöbb esetben legjobb a szoptatás
vagy a tápszeres etetés folytatása. Mivel
a hasmenéses babánál átmenetileg lak-
tózintolerancia léphet fel, nem tanácsos
átváltani szójaalapú, laktózmentes táp­
szerre, ha a baba szokásos tápszere mel­
lett a hasmenés nem javul.
♦ Bőséges folyadékbevitel (legalább 60
gramm óránként) a hasmenéssel elveszí­
tett folyadék pótlására. Az anyatej vagy
tápszer kiegészítésére időnként javasolt
a patikában vény nélkül kapható rehidrá-
ló folyadék. Adjunk pár kortyot kanállal,
pohárral vagy cumisüveggel két-három
percenként, emeljük az adagot akár 2,5 dl-
re a laza székletek közötti időben. Ne ad­
junk édesített italokat (például kólát),
hígítatlan gyümölcsleveket, energiaita­
lokat, cukros vizet vagy házi készítésű só­
cukor keverékeket.
♦ A szilárd ételek folytatása, ha a baba
már rendszeresen fogyasztja őket. Minél
hamarabb kap a baba enni, annál kevés­
bé lesz súlyos a hasmenés. A baba szoká­
sos étrendjétől függően jó megoldásnak
bizonyulnak a keményítőben gazdag éte­
lek, például banánpüré, fehér rizs vagy
rizsalapú cereália, krumpli, tészta vagy
száraz fehér pirítós. A fehérjetartalmú éte­
lek (például csirke) kis mennyiségben
szintén megfelelnek. Rövid távon mel­
lőzzük a többi gyümölcsöt (a banán ki­
vételével) és zöldséget.
♦ Ha hányás is van, amíg meg nem szű­
nik, általában ne folytassuk a szilárd éte­
leket. Adjunk azonban tiszta folyadékot
kortyonként (hígított gyümölcsleveket
vagy szájon át adható rehidráló folyadé­
kot, ha az orvos elrendelte). Ha kis
mennyiségeket kínálunk (egyszerre
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
egy-két evőkanálnál nem többet, na­
gyon fiatal csecsemőnél kevesebbet),
az nagyban megnöveli az esélyét, hogy
a folyadék bent is marad. Miután a há­
nyás megszűnt, a fentiek szerint adhat­
juk az ennivalót.
♦ Ha a széklet kezd normálizálódni,
általában két-három nap után, az orvos
javasolni fogja, hogy kezdjük el visszaál­
lítani a babát a szokásos étrendjére, de
továbbra is korlátozzuk a tejtermékeket
(az anyatejen és a tápszeren kívül) még
egy-két napig.
♦ Ha tápszerrel etetett baba esetén a
hasmenés két hétig vagy tovább tart,
az orvos javasolhatja, hogy váltsunk táp­
szert.
Megelőzés: A hasmenés nem mindig
előzhető meg, de az esélye csökkent­
hető:
♦ Figyeljünk az ételek megfelelő előké­
szítésére (lásd a 338. oldalt).
♦ A babára felügyelő személy alaposan
mossa meg a kezét a pelenkázás és a vé­
céhasználat után.
♦ A gyümölcslevek hígítása, fogyasztá­
suk napi 1-2 dl-re korlátozása, átváltás
fehérszőlő-lére (lásd az 570. oldalon a
keretes szöveget).
Komplikációk:
♦ Pelenkakiütés
♦ Dehidratáció (kiszáradás), ha a hasme­
nés súlyos, és kezeletlenül marad.
Mikor hívjunk orvost: Egy vagy két
híg széklet nem ok aggodalomra. De az
alábbiak olyan hasmenésre utalnak,
amelynél szükség lehet orvosra:
♦ Gyanítjuk, hogy a baba romlott ételt
vagy tápszert evett.
ha beteg a baba
+ A babának laza, híg székletei voltak
az elmúlt 24 órában.
+ A baba többször hányt (a szokásos bu­
kásoknál többet), vagy 24 órája hány.
+ Vér van a baba székletében.
♦ A baba láza felszökik, vagy betegnek
tűnik.
♦ Azonnal telefonáljunk, ha a baba a
dehidratáció tüneteit mutatja: jelentő­
sen csökkent vizeletmennyiség (a pelen­
kák a szokásosnál szárazabbak és/vagy a
vizelet sárga), könnytelen, besüppedt
szem, besüppedt kutacs (kitapintható
lágy rész), száraz bőr, kevés nyál.
A kiújulás valószínűsége: Elég nagy,
ha az ok nem szűnt meg, némelyik ba­
ba hajlamosabb a hasmenésre.
Más problémák hasonló tünetekkel:
♦ Ételallergiák
♦ Ételmérgezés
♦ Enzimhiányos állapotok
KÖZÉPFÜLGYULLADÁS
(OTITIS MEDIA)
A babák és kisgyerekek sokkal hajla­
mosabbak mindenféle fülproblémára,
számos okból. A legtöbbjük kinövi a
hajlamot.
Tünetek: Akut otitis média (AOM), azaz
heveny középfülgyulladás esetén a tüne­
tek közé az alábbiak tartoznak:
Általában:
♦ Fülfájás, amely gyakran éjszakánként
rosszabb (a babák időnként húzogatják,
dörzsölik vagy fogják a fiilüket, de síráson
kívül nem adják más jelét a fájdalom­
nak, néha nem is sírnak; szoptatásnál
569
vagy üveges etetésnél a sírás az állkapocs
felé sugárzó fiilfájásra utalhat).
♦ Láz, ami lehet alacsony vagy nagyon
magas.
♦ Fáradékonyság és nyűgösség
♦ Orrfolyás és orrdugulás (gyakran, de
nem mindig)
Időnként:
♦ Rosszullét és/vagy hányás
♦ Étvágytalanság
Esetenként:
♦ Egyáltalán nincs látható tünet
A vizsgálat során a dobhártya eleinte kis­
sé lobos (a fertőzés kezdeti szakaszában),
később piros és kidomborodó (a későbbi
szakaszban). A legtöbb esetben az AOM
kezelés nélkül gyógyul (bár a kezelés
vagy kivárás közötti döntés az orvos fel­
adata, lásd még az 570. oldalt). Időnként
azonban, ha a fertőzés kezeletlenül ma­
rad, a nyomás kilyukaszthatja a dobhár­
tyát, és miután a genny a hallójáratba
jutott, enyhül a nyomás. A dobhártya
idővel begyógyul ugyan, de a kezelés se­
gít a további károsodás megelőzésében.
A sávos középfülgyulladásnak (SOM) -
ami dobüregi effuzióval (folyadékbeha­
tolással) járó középfülgyulladásként is
ismert, és ilyenkor folyadék mutatható
ki a középfülben - az alábbiak a tünetei:
Általában:
♦ Hallásvesztés (ideiglenes, de ha több
hónapig kezeletlen marad a probléma,
akkor maradóvá válhat)
Időnként:
♦ Kattanó vagy pattogó hang nyelésnél
vagy szopásnál (a nagyobbacska gyere­
kek beszámolója szerint)
570
FEHERSZŐLŐ-LÉ
A gyomra miatt betegedett meg a ba­
ba? Lehet, hogy itt az idő, hogy gyü­
mölcslevet váltsunk. A kutatók szerint
a gyerekek gyorsabban felgyógyulnak a
hasmenésből, ha fehérszőlő-levet isznak,
mint ha megmaradnak a babaszékben
szinte kötelező italoknál, az almalénél
és a körteiénél. Szintén kisebb az esélye
a visszaesésnek, ha fehérszőlő-levet fo­
gyasztanak. Úgy tűnik, hogy a fehér­
szőlő-lé cukor- és szénhidrát-összeté­
tele jobb az emésztőrendszer számára
(és jóval kevésbé problémás mosáskor,
mint piros rokona). Az alma- és a kör-
♦ A fülben lévő folyadékon kívül sem­
mi más tünet
Évszak: Egész évben, de jóval gyakoribb
télen.
Okok: Általában baktériumok vagy ví­
rusok, de allergia is okozhat középfül-
gyulladást. A babák és a kisgyerekek haj­
lamosabbak rá egyrészt az Eustach-kürt-
jük alakja és mérete miatt; továbbá azért,
mert jóval nagyobb az esélyük légúti fer­
tőzésekre, amelyek rendszerint megelőzik
a fulgyulladást; mert fejletlen az immun-
rendszerük; vagy mert sokszor hanyatt
fekve etetik őket. Az Eustach-kürt, amely
a fülből a folyadékot az orr és a garat
hátsó részébe vezeti el, és a középfül
szellőzését biztosítja, a babáknál rövi-
debb, mint a felnőtteknél, így a kór­
okozók könnyebben átjuthatnak rajta
a középfülbe. Ezenfelül mivel a kürtök
vízszintes pozícióban vannak (nem füg­
gőlegesek, mint a felnőttekben), kevés­
bé hatékony az elvezetőképességük, kü­
lönösen csecsemőknél, akik idejük nagy
részét a hátukon fekve töltik. Szűk átmé­
rőjük szintén hajlamosítja a kürtöket az
elzáródásra (allergia vagy fertőzés, például
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
televek szorbitolt tartalmaznak (emészt­
hetetlen szénhidrátot, amely bélgázok
keletkezését, puffadást és kellemetlen
közérzetet okozhat), továbbá nagyobb
mennyiségű fruktózt, mint glükózt,
ezzel szemben a fehérszőlő-lé szorbi-
tolmentes, és a ffuktóz-glükóz aránya ki­
egyenlített.
Mielőtt azonban fehérszőlő-lére vál­
tunk, beszéljük meg az orvossal, aki
lehet, hogy inkább vizet vagy rehidráló
folyadékot javasol helyette. Bizonyos
esetekben bármilyen gyümölcslé prob­
lémákat okozhat.
megfázás okozta nyálkahártya-duzzanat,
deformáció vagy megnagyobbodott ga­
ratmandula miatt). Ez az elzáródás fo-
lyadékgyülemet okoz, ami kiváló sza­
porodási feltételeket biztosít a fertőzést
okozó baktériumok számára, és súlyos
középfülgyulladáshoz vezet.
A fertőzés módja: Nem közvetlen (nem
lehet „elkapni” egy fülgyulladást), de
a bölcsődébe járó gyerekek sokkal veszé­
lyeztetettebbek, mivel többször lesznek
náthásak, ami végső soron fülgyulladás-
hoz vezethet. Családi hajlam is lehetséges
a fiülgyulladásra.
Lappangási idő: Gyakran követ náthát
vagy influenzát.
Időtartam: Néhány napig is tarthat, vagy
krónikussá válhat.
Kezelés: A fulgyulladás orvosi vizsgála­
tot igényel, ne próbáljuk magunk ke­
zelni. A terápia a következőket foglal­
hatja magában:
♦ Antibiotikumok, ha szükségesnek tart­
ja az orvos (van, amikor mindenképpen
ha beteg a baba
szükség van rájuk, máskor nem, lásd
alább). Ha az orvos felír antibiotiku­
mot, mindig a teljes előírt ideig adjuk -
általában öt vagy tíz napig - , így elke­
rülhetjük az újrafertőződést, a krónikus
fertőzés vagy az antibiotikum-reziszten­
cia kialakulását. A nyálkahártya-duzza­
natot csökkentő szerek általában nem
igazán segítenek.
♦ Figyelmes várakozás az azonnali anti­
biotikumos kezelést nem igénylő hely­
zetekben. A felmérések azt mutatják,
hogy a heveny középfülgyulladás szövőd­
ménymentes esetekben a legtöbbször
kezelés nélkül, 4-7 nap alatt gyógyul.
Kérdezzük meg az orvostól, hogy feltétlen
szükség van-e antibiotikumra a babának.
♦ Fülcseppek, ha az orvos javasolja.
♦ Babának való fájdalom- vagy lázcsilla­
pító a fájdalomra és/vagy a lázra.
♦ A fül melegítése alacsony fokozatra
kapcsolt melegítőlappal, meleg vízzel töl­
tött palackkal vagy meleg borogatással
(lásd a 773. oldalt) - bármelyiket hasz­
nálhatjuk, miközben keressük az orvost.
♦ Fülfelszúrás (kis sebészeti beavatko­
zás, melynek során a dobhártyán tett
apró vágáson keresztül leeresztik a gyul­
ladt fülből a folyadékot), ha a dobhár­
tya átszakadással fenyeget; a felszúrás
körülbelül tíz napon belül begyógyul,
de lehet, hogy speciális kezelésre van
szükség addig. A másik lehetőség a léze­
res fülfelszúrás, egy újabb kezelési mód,
melynek során az orvos egy kis lyukat
fúr a dobhártyába egy kézi lézerrel, így
ürítve ki a folyadékot a fülből.
♦ Egy vékony cső beillesztése, ami lehe­
tővé teszi, hogy levegő jusson a középső
fiilbe, ha a folyadékgyülem (súlyos otitis
média, SOM) nem tűnik el antibiotiku­
mos kezelésre. A beavatkozás általános
571
érzéstelenítést igényel, és utolsó lehető­
ségként folyamodnak hozzá olyan ese­
tekben, ahol más kezelési mód nem ho­
zott eredményt. A csövet (amit mester­
séges Eustach-kürtként is felfoghatunk)
általában akkor helyezik be, ha a folya­
dék hat hónapig, javulás nélkül kimu­
tatható az egyik - vagy négy hónapig
mindkét - fiilben. A cső 6-8 hónap után
kiesik, időnként korábban. A kockáza­
tokat és az előnyöket mérlegelni kell,
mielőtt a cső beültetéséhez folyamod­
nak, mivel a beavatkozás hosszú távú
előnyei nem egyértelműek.
♦ Időszakos fülvizsgálat, amíg a fül(ek)
rendbe jön(nek), így biztosítva, hogy az
állapot ne váljon krónikussá.
♦ Az ismételt fülgyulladásokkal össze­
függő allergiás állapotok megszüntetése
vagy kezelése.
Étrendi változtatások: Több folyadék
a láz miatt. Ha antibiotikumokat írt fel
az orvos, az aktív flórás, nem zsírsze­
gény joghurt (ha a baba már fogyaszt­
hat ilyet) segít megelőzni a gyomorprob­
lémákat.
Megelőzés: Jelenleg nincs rá mód,
hogy biztosan megelőzzük a közép­
fülgyulladásokat. Az újabb kutatások
eredményei azonban azt mutatják,
hogy a következők csökkenthetik a
fülgyulladás kialakulásának esélyét a
babáknál:
♦ Általános jó egészség, megfelelő táp­
lálkozás és pihenés, rendszeres orvosi
vizsgálat.
♦ Legalább hat hónapig, de lehetőleg az
egész első év alatt folytatott szoptatás.
♦ Influenza elleni védőoltás, pneumo-
coccus fertőzések elleni védőoltás (lásd
a 239. oldalt).
572
♦ Függőlegesebb etetési pozíció, külö­
nösen ha a babának légúti fertőzése van.
♦ Döntött cumisüvegek alkalmazása a
hagyományos, egyenes üvegek helyett.
♦ Kicsit megemelt alvási pozíció, ha
a baba megfázott (helyezzünk párnát
a matrac fejrésze alá, de ne a baba fe­
je alá).
♦ Szopogasson a baba egy cumisüveget
vagy cuclit repülőgépen felszálláskor és
különösen leszálláskor, mivel a legtöbb
fülprobléma légnyomásváltozás követ­
keztében fordul elő.
♦ Korlátozzuk a nyugtatócumi nappali
használatát, és vegyük ki a baba szájából,
ha elaludt.
♦ Alacsony dózisú, profilaktikus (fertő­
zés megelőzésére adott) antibiotikum
adása a gyakori fiilfájós gyerekeknek a
középfül-gyulladási szezon csúcsán, vagy
amikor a gyerek éppen megfázott, hogy
megelőzzük a másodlagos fiilgyulladást.
♦ Füstmentes lakóhely (a passzív do­
hányzás nyálkahártya-duzzanathoz és
SOM-hoz vezethet).
♦ Otthoni gyereknevelés bölcsőde he­
lyett, ahol nagyobb a valószínűsége a
középfülgyulladásnak.
Szövődmények:
Többek között:
♦ Krónikus középfülgyulladás halláská­
rosodással.
♦ Mastoiditis (ritka probléma, a koponya
csecsnyúlványlégkamráinak gyulladása).
♦ Agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás.
Mikor hívjunk orvost: Már az elején,
mihelyt gyanítjuk, hogy a babának fül­ I erős fájdalom, homorítás etetés közben.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
fájása lehet. Ismét, ha két napon belül
nem múlnak a tünetek, vagy ha úgy tű­
nik, a baba rosszabbul van. Fülgyulla­
dás gyanúja nélkül is hívjuk az orvost,
ha úgy tűnik, a baba hirtelen rosszab­
bul hall, mint általában.
A kiújulás valószínűsége: Némelyik
baba soha nem kap fülgyulladást, má­
sok csecsemőkorban kapnak egy-két
alkalommal, és utána soha többé,
megint másoknál ismételten előfordul
tipegő- és óvodáskorban is.
Más problémák hasonló tünetekkel:
Idegentest a fülben, „úszó fül” és a légúti
fertőzés miatt a torok felől átsugárzó
fájdalom mind utánozhatják a fülfájást.
A fogzási fájdalom időként ugyancsak a
fülbe sugározhat.
GASTROESOPHAGEALIS
REFLUX (GER)
A közelmúltban jelentősen megnőtt a
gyomor-nyelőcső visszaáramlással, vagy­
is GER-rel diagnosztizált babák száma
- nem azért, mert több babánál jelent­
kezik a probléma, hanem azért, mert
többnél diagnosztizálják helyesen. Az or­
vosok feltételezik, hogy a múltban kóli-
kásnak tartott babák közül sokan valójá­
ban GER-tői szenvedtek. Az egyévesnél
fiatalabb babáknál gyakori probléma,
és még gyakoribb a koraszülött babák
esetében.
Tünetek: A GER hasonló a felnőttek
gyomorégéséhez (savtúltengés). A gyo­
morsav feljut a nyelőcsőbe vagy akár
a garatba, gyakori bukást vagy hányást
okoz, és irritálja a nyelőcsövet, ami csil­
lapíthatatlan síráshoz és rossz közérzet­
hez vezet. A következő tünetek figyel­
hetők meg:
♦ Hirtelen vagy csillapíthatatlan sírás,
 A BABA EGÉSZSÉGÜGYI TÖRTÉNETE
Ha nincs elég hely az új jövevény babakönyvében, vegyünk egy füzetet, amit hosszú
ideig használhatunk az egészségi állapotával kapcsolatos adatok feljegyzésére.
Jegyezzük fel a baba születési adatait, az egyes betegségekre vonatkozó információ­
kat, az adott gyógyszereket, az immunizálásokat (védőoltásokat), az orvosok ne­
vét stb. Az adatokat érdemes az alábbi minta szerint feljegyezni.

SZÜLETÉSKOR
Súly: Hossz: Fejkörfogat:
Születésiállapot-felmérés:
Apgar-érték egy- és ötperces korban:
Más tesztek eredményei:
Esetleges problémák vagy rendellenességek:
ÚJSZÜLÖTTKOR! BETEGSÉGEK
(mindegyik betegségnél jegyezzük fel az alábbi információkat)
Mikor kezdődött és mikor gyógyult fel:
Tünetek:
Felhívott orvos:
Diagnózis:
Az orvos utasításai:
Adott gyógyszerek: Meddig:

Mellékhatások:
IMMUNIZÁLÁSOK (VÉDŐOLTÁSOK)
Típusa: Mikor kapta: Reakciók:
574
♦ Túlzott bukás vagy hányás
♦ Túlzottan erős hányás
♦ Hányás órákkal az evés után
♦ Rendellenes hozzáállás az étkezések­
hez, például étel visszautasítása, illetve
állandó evés vagy ivás
♦ Lassú súlygyarapodás
♦ Rossz alvás
♦ öklendezés vagy fulladozás
♦ Gyakori böfögés vagy csuklás
♦ Nehéz vagy zajos nyelés
♦ Túlzott nyáladzás
Időnként:
♦ Krónikus köhögés, visszatérő krupp
♦ Gyakori piros vagy fájó torok
♦ Gyakori fiilgyulladás
♦ Légúti problémák, beleértve a sípolást,
a nehézlélegzést, az asztmát, a hörghu­
rutot, a tüdőgyulladást és az átmeneti
légzéskimaradást.
Évszak: Bármikor.
Ok: A GER a gyomortartalom visszaju­
tása a nyelőcsőbe. Általában a nyelés so­
rán a nyelőcső sorozatos összehúzódással
továbbítja az ennivalót vagy az innivalót
a gyomorba. Miután az étel a gyomor­
ba került, savval keveredik, hogy meg­
induljon az emésztés. E keveredéskor a
nyelőcső alsó végén található izomgyűrű
összehúzódik, megakadályozva, hogy az
ennivaló visszajusson. Koraszülött és né­
melyik időre született csecsemőnél a gyo­
mor és a nyelőcső találkozása még fejlet­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
len, és időnként ellazul, amikor összehú­
zódva kellene lennie. Az izmoknak ezen
ellazulása lehetővé teszi, hogy az étel és az
ital visszajusson. A savas gyomortartalom
visszajutása irritálja a nyelőcső nyálka­
hártyafelszínét, és egyfajta égő érzést okoz.
Időtartam: A GER általában 2-4 hetes
kor között jelentkezik először, és a gyerek
egy- vagy kétéves koráig tarthat. A tünetek
körülbelül a negyedik hónapnál teljesed­
nek ki, és a hetedik hónap környékén kez­
denek csillapodni, amikor a baba elkezd
felülni, és szilárdabb ennivalót fogyaszt.
Kezelés: A GER enyhe formái gyako­
riak, általában nem igényelnek kezelést,
és hónapok alatt maguktól elmúlnak.
A súlyosabb GER kezelésénél a terápia
nem a betegség gyógyítására irányul,
hanem arra, hogy a baba jobban érezze
magát, amíg az állapotot ki nem növi.
A megelőzésnél ismertetett módszerek­
hez folyamodjunk (lásd a következő ol­
dalon), hogy segítsük enyhíteni a baba
rossz közérzetét. Azok a gyógyszerek, ame­
lyek csökkentik a gyomorsav mennyisé­
gét, semlegesítik a gyomorsavat vagy fo­
kozzák a gyomor motilitását, esetleg se­
gíthetnek, de csak akkor adhatók, ha az
orvos felírja vagy javasolja. Ha a problé­
ma súlyos, és az egyéb kezelési módsze­
rek csődöt mondtak, előfordulhat, hogy
műtétre lesz szükség, hogy szorosabbra
vegyék a nyelőcső alsó izomgyűrűjét.
Étrendi változtatások:
♦ Kerüljük el a túletetést. Gyakrabban
kínáljunk kisebb mennyiségű anyatejet,
tápszert vagy szilárd ennivalót.
♦ Ha a csecsemő elég nagy a szilárd étel­
hez, adjunk neki inkább sűrűbb, mint
hígabb, felvizezett ételeket. A gravitáció
könnyebben lenn tartja a sűrűbb ételeket.
Szintén kerüljük (ha már az étrendjé­
ben szerepel) a savas vagy zsíros ételeket
nagy mennyiségben.
ha beteg a baba
Megelőzés: A GER nem mindig meg­
előzhető, de néhány dolgot megtehetünk,
hogy a súlyosságát csökkentsük:
+ Szoptassunk addig, ameddig lehet.
A GER általában sokkal kevésbé súlyos
a szoptatott babáknál, mivel az anyatej
jóval könnyebben és gyorsabban meg­
emészthető, mint a tápszer, és természe­
tes savlekötő szerként viselkedik. A szop­
tatós anya küszöbölje ki étrendjéből a
koffeint (ami a reflux kialakulásához köz­
ismerten hozzájárul).
♦ Az etetések legyenek olyan nyugodtak
és csöndesek, amennyire csak lehet, ke­
rüljük a megszakításokat.
♦ Gyakran büfiztessük a babát.
♦ Támasszuk fel a babát az etetések so­
rán és azokat követően egy-két órán át.
Ha a baba etetés után elalszik, fektetve,
de kicsit lejtősen helyezzük aludni. Ezt
úgy tehetjük meg, hogy néhány párnát
helyezünk a matrac fejrésze alá, vagy spe­
ciálisan GER-ben szenvedő babák számá­
ra tervezett, döntött ékpárnát használ­
junk (a tépőzárcsíkok megakadályozzák,
hogy a baba lecsússzon).
♦ Próbáljunk meg cumit adni az etetések
után, a cumi szopása ugyanis gyakran
enyhíti a refluxot.
♦ Kerüljük a heves mozgással járó játékot
közvetlenül az etetések után. Ne fürdes­
sünk etetés után.
♦ Ne dohányozzunk a baba körül. A ni­
kotin a gyomorsav termelését stimulálja.
Bár lehet, hogy némelyik babának használ,
ha a helyzetét étkezés alatt és után megváltoz­
tatjuk, arra is vannak adatok, hogy a csecsemő
függőleges helyzete súlyosbíthatja a refluxot.
Beszéljünk az orvossal, hogy eldönthessük, mi a
legjobb a mi esetünkben.
575
Szövődmények:
♦ Súlygyarapodás hiánya
♦ Súlyos fuldoklási rohamok
♦ Sípoló légzés, aspirációs tüdőgyulladás
és más tüdőproblémák
♦ Átmeneti légzéskimaradás
Mikor hívjunk orvost:
♦ Ha a GER elég súlyos ahhoz, hogy aka­
dályozza a súlygyarapodást vagy az alvást.
♦ Ha úgy érezzük, a babának nagy fájdal­
mai vannak.
A kiújulás valószínűsége: A jó hír az,
hogy szinte az összes GER-es baba kinö­
vi ezt az állapotot. És miután kinőtték,
a probléma általában nem szokott újra
visszatérni. Előfordulhat azonban, hogy
belenyúlik a felnőttkorba.
Más problémák hasonló tünetekkel:
♦ Vírusos vagy bakteriális fertőzések
♦ Asztma
♦ Pylorus- (gyomorszáj-) szűkület
♦ Anyagcsere-betegségek
♦ Hirschsprung-betegség
HÚGYÚTI GYULLADÁSOK
A húgyúti gyulladások a húgyutak (ve­
sék, uréterek, húgyhólyag és húgycső)
bakteriális fertőzései.
Tünetek: A tüneteit nehéz lehet felis­
merni egy babánál vagy kisgyereknél, de
fontos, hogy keressük őket, ha a baba
lázas, és úgy tűnik, a pisilés fájdalmas
számára. A tünetek a következőket le­
hetnek:
♦ Babánál megmagyarázhatatlan láz.
♦ Sírás, nyűgösség, a nemi szervek fog-
dosása vagy a fájdalom más tünetei vize-
lés során.
♦ Has- vagy hátfájás (csecsemőknél ne­
héz észrevenni).
♦ Rossz szagú vizelet.
♦ Zavaros vizelet.
♦ Véres (barna, piros, rózsaszín) vizelet.
♦ A szokásosnál gyakoribb vizelés.
♦ Rosszullét, hányás vagy hasmenés más
húgyúti tünetekkel együtt.
♦ Csökkent étvágy vagy evéssel szembeni
érdektelenség.
♦ Nyűgösség
♦ A baba elégtelen súlygyarapodása.
Évszak: Egész évben.
Ok: A húgyúti rendszer magában foglal­
ja a veséket, a húgyhólyagot, az urétereket
(húgyvezetékeket), amelyek a vesékből
a húgyhólyagba vezetik a vizeletet, és a
húgycsövet (urethra), amely a húgyhó­
lyagtól a testen kívülre vezeti a vizeletet.
Húgyúti fertőzés akkor fordul elő, ami­
kor baktériumok (vagy jóval ritkábban
vírusok vagy gombák) szaporodnak el
a húgyúti rendszerben. Gyakori fiatal
gyerekeknél, mivel a húgycsövük rövid,
így a baktériumok könnyen bejuthatnak
a húgyhólyagba.
A diagnosztizálás módja: Az orvosnak
vizelettenyésztést kell végeztetnie steri­
len levett vizeletből annak megállapítá­
sára, hogy a gyereknek valóban húgyúti
gyulladása van-e. Ez kisbabánál úgy vé­
gezhető, hogy műanyag zacskót ragasz­
tanak a nemi szervek köré, hogy vizelet­
mintát gyűjtsenek. Ez a gyűjtési mód­
szer nem túl pontos, mivel baktériumok
(a végbélből, a környezetből) könnyen
szennyezhetik a mintát. A tenyészethez
szükséges vizeletetminta gyűjtésének
pontosabb módja egy katéter felvezetése
a húgycsövön keresztül, és vizeletminta
vétele közvetlenül a húgyhólyagból.
A fertőzés módja: A baktériumok szár­
mazhatnak a végbél és a nemi szervek
körüli bőrről, és felvándorolhatnak a
húgycsövön át a húgyhólyagig. Okoz­
hatják a bajt a vérből a vesébe kerülő
baktériumok is.
Időtartam: Függ a fertőzés típusától és
súlyosságától.
Kezelés: A legtöbb húgyúti gyulladás ha­
tékonyan kezelhető antibiotikumokkal.
Étrendi változtatások:
♦ Növeljük meg a folyadékfogyasztást.
Megelőzés: Némelyik gyerek anató­
miai okból hajlamos húgyúti gyulladásra.
A megelőzésre a következők ajánlhatók:
♦ Amikor pelenkát cserélünk, mindig
elölről hátrafelé töröljünk, még fiúknál is.
♦ Gondoskodjunk arról, hogy a baba
sok folyadékot igyon, így segíthetjük a
nem kívánatos baktériumok kimosását.
♦ Kerüljük el a habfürdőket és az illa­
tosított szappanokat, amelyek irritálhat­
ják a nemi szerveket, különösen lányok
esetében.
♦ Néhány adat arra utal, hogy az áfo­
nyáié hatékony a húgyúti gyulladás el­
len, vizsgálatokat azonban csak felnőt­
teken végeztek, gyerekeken nem. Be­
széljünk a baba orvosával.
ha beteg a baba
♦ Fiúknál esetleg a körülmetélés. Néhány
vizsgálat szerint a körülmetéletlen fiúk
hajlamosabbak húgyúti gyulladásokra.
Komplikációk: A kezeletlen húgyrend-
szeri fertőzések vesegyulladáshoz vezet­
hetnek, amelyek ha kezeletlenül marad­
nak, súlyos károsodást okozhatnak.
Mikor hívjunk orvost: Ha a baba né­
hány napig lázas, a megfázás (például orr­
folyás) bármilyen tünete nélkül, ha lát­
hatólag fájdalmas a vizeletürítés, vagy a
babán a fentebb említett tünetek bár­
melyikét tapasztaljuk.
A kiújulás valószínűsége: Bármikor
újra előfordulhat.
LÉGÚTI ÓRIÁSSEJTES VÍRUS
(RSV)
A bevett angol rövidítésű RSV az alsó lég­
úti fertőzések legfőbb okozója csecsemők­
nél és kisgyerekeknél. Mintegy a csecse­
mők kétharmada esik át RSV-fertőzésen
az első életévben. A legtöbb babánál az
RSV-fertőzés csak enyhe megbetegedést
okoz. Egyes magas kockázatú babáknál
azonban az RSV sokkal súlyosabb tüne­
tekhez vezethet.
Tünetek: A legtöbb csecsemőnél a vírus
a közönséges nátha tüneteihez hasonló
tüneteket okoz, beleértve a következőket:
♦ Orrdugulás
♦ Orrfolyás
♦ Hőemelkedés
♦ Csökkent étvágy
♦ Nyűgösség
Néhány csecsemőnél alsó légúti (tüdő)
tüneteket (bronchiolitist) okozhat:
577
♦ Szapora légzés
♦ Orrszárnyi légzés
♦ Szapora szívverés
♦ Ugató köhögés
♦ Morgásszerű zörej
♦ A száj körüli bőr látható kékes elszíne­
ződése (cianózis)
♦ Légzéskor sípoló zörej
♦ A bordaközök minden légvételkor be­
húzódnak
♦ Levertség, álmosság, kiszáradás
Évszak: Október és április között fordul
elő a legtöbb eset.
Ok: Az RSV gyakori vírusfertőzés, ame­
lyen előbb-utóbb szinte minden felnőtt
és gyerek átesik. Egy szokványos nátha­
vírus vagy egy enyhe RSV-fertőzés csak
az orrot és a felső légutakat érinti. Ezek
a tünetek azonban néhány babánál gyor­
san rosszabbodhatnak, ahogy a fertőzés
ráterjed a tüdőre, az elágazó hörgők leg­
kisebb ágaira is, megnehezítve a légzést
(az ilyen fertőzést bronchiolitisnek hív­
ják). A legtöbb babánál a betegség enyhe
formában zajlik. A veszélyeztetett babák
esetében azonban (például koraszülöttek­
nél, akiknek a tüdeje még fejleden, és akik
nem kaptak elég antitestet az anyjuktól,
ami segíthetne az RSV-fertőzés leküzdé­
sében) sokkal valószínűbb, hogy súlyos
bronchiolitis alakuljon ki, és kórházi ke­
zelésre legyen szükség. A különösen ve­
szélyeztetett babák a következők:
♦ A koraszülöttek.
♦ Akiknek már van valamilyen tüdőbe­
tegségük.
578
♦ Dohányfüstnek kitett babák.
♦ Ikrek, mivel valószínűbb, hogy kora­
szülöttek.
♦ Az RSV-szezon előtti fél évben szület­
tek (születésnapjuk áprilisban vagy ké­
sőbb van).
♦ Bölcsődébe járók (mivel ezen babáknál
sokkal valószínűbb, hogy RSV-fertőzés-
sel találkoznak).
♦ Akiknek iskoláskorú testvéreik vannak,
ismét azért, mert nagyobb az esélye a ví­
russal való találkozásnak.
Fertőzés módja: Az RSV igen ragályos,
és közvetlen kontaktussal terjesztik a
fertőzött személyek. Cseppfertőzéssel,
köhögéssel és tüsszögéssel a levegőn ke­
resztül is terjedhet. Az RSV 4-7 órát ké­
pes életben maradni például a kiságyak
vagy szekrények felszínén.
A diagnózis felállítása: A diagnózis álta­
lában orrkenet vizsgálata alapján állítható
fel, és mellkasi röntgennel erősíthető meg.
Lappangási idő: Az érintkezéstől számí­
tott 4-6 nap.
Időtartam: Az enyhe RSV bronchioli-
tis otthon kezelhető, és 3-5 napon belül
javul, a beteg azonban akár egy hétig is
fertőző lehet.
Kezelés: Azok számára, akiknél az RSV
súlyosabb bronchiolitist okozott:
♦ Oxigén adása, ha légzési problémák
lépnek fel, vagy a vér oxigénszintje ala­
csony. Ritkán előfordul, hogy csecse­
mőket rövid ideig lélegeztetőgépre kell
kapcsolni.
♦ Segíthet olyan, porlasztóval adagolt
gyógyszer, amely tágítja a légutakat.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
A porlasztó (nebulizer) a folyékony
gyógyszert permetté alakítja, amelyet a
beteggel be kell lélegeztetni.
♦ A szteroidokról kiderült, hogy csök­
kentik a tüdők gyulladását, ezért időn­
ként használják őket súlyos RSV bron-
chiolitis kezelésére.
♦ Az antibiotikumok nem hatásosak, mi­
vel az RSV nem baktérium, hanem vírus.
Étrendi változtatások: Mint a közönsé­
ges nátha esetében, gondoskodjunk arról,
hogy a baba sok folyadékot fogyasszon.
Megelőzés:
♦ Lehetőleg szoptassunk.
♦ Legyen a kézmosás elsőrendű fontos­
ságú.
♦ Ha az idősebb testvéreknek folyik az
orra, lázuk van vagy náthásak, lehetőleg
tartsuk távol őket a babától.
♦ RSV-szezon alatt ne vigyünk nagy koc­
kázatú babát zsúfolt helyekre, például
bevásárlóközpontokba.
♦ Ne dohányozzunk a baba körül.
♦ Létezik vakcina az RSV megelőzésére
(nem a kezelésére), de a védőoltás nem
biztosít hosszú távú védelmet, és az RSV-
szezon alatt havonta kell kórházban be­
adni a magas kockázatú csecsemőknek.
Ezenfelül nagyon drága.
Szövődmények:
♦ Az RSV-vel fertőződött, magas kocká­
zatú gyerekeket sokszor kórházban kell
kezelni.
♦ Kiszáradás
♦ Légzési elégtelenség
ha beteg a baba
Mikor hívjunk orvost:
♦ Ha a csecsemőnél a bronchiolitis bár­
milyen tünetét észleljük (lásd a 776. ol­
dalt).
♦ Ha a láz 4-5 napnál tovább tart és/vagy
magas marad lázcsillapító adása ellenére.
♦ Ha a csecsemő légzése megváltozik
(szapora légzés, sípolás, vagy a bordakö­
zök behúzódása minden levegővételnél)
vagy nehéz megnyugtatni.
Az ismétlődés valószínűsége: Szinte
mindegyik gyerek teljesen felépül. Gya­
kori az újrafertőződés az életük során,
bár az alsó légúti tünetek csecsemők­
nél és tipegőknél a leggyakoribbak, és
Tudnunk kell
MINDENT A LÁZRÓL
Bár biztosan emlékszünk rá, amint sa­
ját anyánk hőmérővel a kezében felet­
tünk áll, és aggódó hangon kijelenti:
„Lázad van, orvost kell hívni”, a lázat
nem mindig tartották ijesztőnek. Az óko­
riak örömmel üdvözölték a megemelke­
dett testhőmérsékletet, mivel úgy hitték,
kiégeti a „rossz nedveket”. Hippokratész
is azt feltételezte, hogy a láz többet
használ, mint amennyit árt. A középkor­
ban időnként szándékosan váltották ki
a lázat azzal a céllal, hogy a szifiliszt és
néhány más fertőzést leküzdjenek. Tény,
hogy a történelem során olyannyira jó­
tékonynak tartották a lázat, hogy csak
körülbelül száz évvel ezelőtt kezdték el
kezelni, amikor is megjelent a lázcsilla­
pító hatású aszpirin, és ez megváltoz­
tatta az orvostársadalom hozzáállását a
lázhoz. A 20. század során már a legki­
sebb hőemelkedés is aggodalmat váltott
ki, a magas láz pedig teljes pánikot.
Bármilyen furcsa, de kiderült, hogy
Hippokratésznek és ókori társainak he­
579
az első fertőzés alkalmával a legsúlyo­
sabbak. Idősebb gyerekeknél az RSV
megkülönböztethetetlen a közönséges
náthától.
Más problémák hasonló tünetekkel:
♦ Közönséges nátha
♦ Asztma (bár fiatalabb csecsemőkben
ritka)
♦ Tüdőgyulladás
♦ Gyomorreflux esetén a gyomortarta­
lom belégzése a bronchiolitishez hasonló
tüneteket okozhat, de ebben az esetben
a megfázás jellegzetes tünetei nem elő­
zik meg a légzési problémákat.
lyesebb elképzelése volt arról, hogy mi a
láz, mint a néhány generációval ezelőtti,
modern orvostársadalomnak. A kutatá­
sok igazolták, hogy a láz legtöbbször a
gyógyulást szolgálja, és nem okoz kárt
- azért jön létre, hogy bizonyos érte­
lemben kiégesse ha nem is a rossz nedve­
ket, de a kórokozókat, amelyek a szerve­
zetet elárasztják és fenyegetik. Ma már
ahelyett, hogy rettegett és megszünte­
tendő állapotnak tartanák, elismerik,
hogy a láz a szervezet fertőzésre adott
immunválaszának fontos része. A láz
nem betegség, hanem jele a betegség­
nek - és annak, hogy a test megpróbál­
ja legyűrni a betegséget.
Nézzük a tudósok jelenlegi véle­
ményét a láz szerepéről. A behatolókra,
például vírusokra, baktériumokra és gom­
bákra reagálva a szervezet fehérvérsejtjei
interleukinnak nevezett mediátort ter­
melnek, ami eljutva az agyba a hypotha-
lamust arra utasítja, hogy növelje a test
hőmérsékletét. Magasabb testhőmérsék-
580
GÖRCSÖK LÁZAS BABÁNÁL
A nagyon magas láz időnként görcsöket
okoz csecsemőkben és kisgyerekekben,
általában közvetlenül a láz kezdetén. Bár
a lázgörcsök ijesztőek lehetnek a szülők
számára, az orvosok napjainkban már
nem tartják őket annyira veszélyesnek
(a biztonságos kezelést lásd az 585. olda­
lon). A kutatások szerint az egyszerű,
rövid lázgörcsön átesett gyerekek később
nem mutatnak idegrendszeri vagy agyi
károsodást. Azoknál a babáknál, akik egy­
leten az immunrendszer többi része job­
ban tud harcolni a fertőzés ellen. A ví­
rusok és baktériumok alacsonyabb hő­
mérsékleteken jobban szaporodnak,
tehát a láz kevésbé lakályossá teszi a fer­
tőzéshordozók számára a testet. Egyúttal
a láz csökkentheti a vér vasszintjét, mi­
közben megnöveli a behatolók igényét
erre az elemre - így tulajdonképpen ki­
éhezteti őket. És amennyiben vírus volt
a támadó, a láz elősegíti a szervezetben
az interferon és más vírusellenes anyagok
termelődését.
Amikor valakinek a testhőmérséklete
hirtelen egy-két fokkal a normális test-
hőmérséklet (szájban mérve 37 °C) fölé
emelkedik, sokszor paradox módon
fázik. A hidegrázás a hőmérséklet továb­
bi növekedését váltja ki többféle úton.
Az akaratlan didergés, ami láz esetén ál­
talában megfigyelhető, azt jelzi a test szá­
mára, hogy csavarja fel még jobban a fű­
tést, és arra készteti a láztól szenvedőt,
hogy további lépéseket tegyen teste hő­
mérsékletének növelésére: igyon forró ita­
lokat, húzzon magára még egy takarót,
vegyen fel egy pulóvert. Ezzel egy időben
a külső erek összeszűkülnek, hogy csök­
kentsék a hőveszteséget, és a test szövetei
- például a tárolt zsír - lebontásra kerül­
nek, hogy hőt termeljenek (emiatt fontos
több kalóriát fogyasztani lázas állapotban).
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
szer már átestek lázgörcsön, 30-40 szá­
zalékkal nagyobb az esély az ismétlő­
désre, és ezt az arányt az orvosi kezelés
nem befolyásolja. Úgy tűnik továbbá,
hogy az arra hajlamos gyerekekben a
láz kezelése sem csökkenti a rohamok
előfordulásának esélyét, valószínűleg
azért, mert a görcsök csaknem mindig
akkor fordulnak elő, amikor a láz a be­
tegség kezdetén megjelenik (vagyis mi­
előtt lehetőség volna a csillapítására).
Becslések szerint a babáknál a láz
80—90 százalékban a kezelést nem igény­
lő vírusfertőzéssel kapcsolatos. Ma a leg­
több orvos hat hónaposnál idősebb
Rábáknál nem javasolja az ilyen láz csil­
lapítását, hacsak a láz nem éri el vagy
nem haladja meg a 38,8 °C-ot (végbél­
ben mérve), de sok orvos, amennyiben
úgy tűnik, hogy a baba nem érzi rosszul
magát, jelentősen magasabb hőmérsék­
letekig kivár, mielőtt a szülőknek az or­
vosság vételét ajánlja. (Az 584. oldalon
útmutatás található, hogy mikor hívjunk
orvost láz esetén.) A kezelőorvos java­
solhatja azonban paracetamol vagy
ibuprofen alkalmazását alacsonyabb hő­
mérsékletek esetén is az esetleges fájda­
lom és kellemetlenségek enyhítésére,
hogy a baba közérzete javuljon, jobban
aludjon - és időnként csak azért, hogy
az aggódó szülő megnyugodjon. Bár a
láz kezelésére nincs szükség, a lázat ki­
váltó betegség kezelésére szükség lehet.
Például a baktériumok által okozott fer­
tőzéseket általában antibiotikumokkal
kell kezelni: ez megszünteti a fertőzést
(és így közvetett módon csökkenti a lá­
zat). A betegségtől, a kiválasztott anti­
biotikumtól, a gyerek kényelmétől és a
láz mértékétől függően antibiotikumo­
kat és lázcsillapítókat esetleg párhuzamo­
san is felírhatnak.
ha beteg a baba
A fertőzéses lázzal ellentétben a szer­
vezet általános baktériumfertőzése, pél­
dául szepszis (vérmérgezés) esetén fellé­
pő sokkos láz viszont azonnali orvosi
beavatkozást igényel, hogy csökkentsük
a test hőmérsékletét. Hasonló a helyzet
hőgutával kapcsolatos láz estében is.
A testhőmérséklet általában az éj­
szaka közepén (hajnali kettő és négy óra
között) a legalacsonyabb (akár 35,8 °C,
szájban mérve), reggel, felkeléskor még
mindig alacsony (akár 36,1 °C), majd a
nap folyamán lassan emelkedik, amíg
este hat és tíz között el nem éri a csú­
csot (körülbelül 37,2 fokot). Általában
kicsit magasabb meleg időben, alacso­
nyabb hidegben, és magasabb sportolás
közben, mint pihenés során. A test hő­
foka sokkal labilisabb, sokkal nagyobb
mértékben változik babáknál és fiatal
gyerekeknél, mint felnőtteknél.
A láz másképp alakul a különböző
betegségekben. Némelyiknél folyama­
tosan magasan maradhat, míg a baba
fel nem gyógyul, másoknál rendszere­
sen alacsonyabb lesz reggel és magasabb
este, időnként felszökhet, illetve előfor­
dul, hogy látszólag semmilyen rendszer
nem figyelhető meg. A lázgörbe ismere­
te esetleg segítheti az orvost a diagnózis
felállításában.
Amikor a láz a szervezet fertőzésre
adott válaszának része, ritka a 40,5 °C
feletti hőmérséklet, és 41,1 °C feletti nem
fordul elő. De ha a láz a test hőszabályo­
zó rendszerének hibájából ered, mint
például hőgutánál, a hőmérséklet akár
45,5 °C-ig is felszökhet. Ilyen láz akkor
fordulhat elő, ha a környezet nagyon
forró, és a test nem tudja hatékonyan
hűteni magát. Ez lehet belső rendelle­
nesség miatt, de a túlmelegedés oka gyak­
rabban külső hőforrás, például szauna
vagy forró vizes medence, vagy meleg idő­
ben a leparkolt gépkocsi belseje (a ko­
csiban a levegő hőmérséklete gyorsan
45 °C -ra emelkedhet, még ha az abla­
kok 5 centire le is vannak engedve, és a
581
kinti hőmérséklet csupán 29 °C). A túl­
melegedési okozhatja megterhelő fizikai
munka forró vagy párás időben vagy a
túlöltöztetés meleg időben. A csecsemők
és az idősek a leghajlamosabbak a hő­
gutára, mivel hőszabályozó rendszerük
kevésbé megbízható. A hőszabályozás
hibájából eredő láz önmagában beteg­
ségnek számít, és nem jótékony, hanem
veszélyes, azonnali kezelést igénylő álla­
pot. A nagyon magas, 41,1 °C feletti
lázat kiváltó okuktól függetlenül azon­
nali kezelni kell, hogy megelőzzük az agy
és a többi szerv károsodását. Az ilyen
magas lázat már nem tartjuk jótékony
hatásúnak, és az immunválaszra gya­
korolt pozitív hatása a visszájára for­
dulhat.
A BABA LÁZMÉRÉSE
A legtöbb orvos a baba állapotának pon­
tosabb felmérését kedveli, mint egy szü­
lői puszi (bár a betegeskedő baba örülni
fog a puszinak). Vezessük be a hőmérő
használatát.
A betegség során a hőmérséklet mé­
rése segít megválaszolni olyan kérdéseket,
mint: „Csökkentette-e a kezelés a hő­
mérsékletet?” „A láz emelkedésével egy­
idejűleg rosszabbra fordult-e a baba ál­
lapota?” Bár a hőmérséklet mérése
hasznos lehet, nem kell óránként meg­
ismételni. A legtöbb esetben elég egy­
szer reggel és egyszer este. Csak akkor
mérjük közben, ha a baba hirtelen be­
tegebbnek tűnik. Ha látszólag jobban
van, és az ajkunkkal úgy érzékeljük,
elmúlt a láza, nincs igazán szükség a
hőmérőre.
A hőmérsékletet leggyakrabban a
szájban, a végbélben, a hónaljban vagy
a fülben mérik. Mivel a hőmérőt a baba
szájába dugni veszélyes (a legtöbb orvos
nem javasolja a szájban történő hőmé­
rést, amíg a gyerek nincs négy- vagy öt­
éves), valamelyik másik megoldáshoz kell
folyamodni.
582
A LÁZ NEM MOND EL
MINDENT
A betegségnek nem a láz az egyet­
len jele - és a lázmérés önmagában
elég megbízhatatlan annak megál­
lapítására, hogy mennyire súlyos a
betegség. Az a baba, akinek közepe­
sen magas láza van, de vidám és ak­
tív, valószínűleg kevésbé beteg, mint
az alacsony hőmérsékletű (vagy láz­
mentes) baba, aki nem igazán tud
magával mit kezdeni és levert. A ba­
ba hőmérsékletének mérése után fi­
gyeljük meg az egészség más jellem­
zőit is, beleértve a következőket: hogy
néz ki a baba, hogy viselkedik, mi­
lyen az étvágya.
Előtte. Próbáljuk a babát fél óráig nyug­
ton tartani, mielőtt megmérjük a lázát,
mivel a sírás vagy az üvöltés a kissé emel­
kedett hőmérsékletet magas hőmérsék­
letté változtathatja. (Ha a szájban mér­
jük a hőmérsékletet, a forró vagy hideg
italokat és ételeket mellőzni kell, de ez
az elővigyázatosság nem szükséges, ha
a végbélben, a hónaljban vagy a fülben
végezzük a mérést.)
A hőmérő kiválasztása. A tudomány
mai állása szerint a szülőknek nem taná­
csos higanyos üveghőmérőket használ­
ni a higannyal való érintkezés veszélyei
miatt. Inkább válasszunk az alábbiak
közül:
♦ Digitális hőmérők. Ezek biztonságo­
sak, egyszerűen használhatók, könnyen
beszerezhetők és viszonylag olcsók. Alkal­
masak a végbélben, szájban vagy hón­
aljban történő mérésre (de persze ne
használjuk ugyanazt a hőmérőt felváltva
a végbélben és a szájban). Digitális hő­
mérővel az értéket 20-60 másodperc
alatt megkapjuk - ami komoly előny,
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
ha egy kapálózó csecsemővel kell meg­
küzdeni. Keressünk hajlékony végű hő­
mérőt a további kényelemért.
♦ Cumi hőmérők. A cumihoz hasonló
alakúak, és arra tervezték őket, hogy száj­
ban lehessen hőmérsékletet mérni velük
olyan babáknál, akik túl kicsik a száj­
ban szokásosan használt hőmérőkhöz;
ezek általában 0,1-0,3 fokkal alacsonyabb
hőmérsékletet mutatnak, mint a végbél-
hőmérők. Mivel átlagosan 3 perc szük­
séges a méréshez, a nem együttműködő
babánál nehéz használni őket, emiatt
nem túl megbízhatóak.
♦ Fülhőmérők. Ezek a hőmérők, amelyek
a fülben mérik a hőmérsékletet, viszony­
lag drágák. És bár másodpercek alatt
eredményt adnak, nehéz megfelelően
elhelyezni és használni őket - különö­
sen egy fiatal baba esetén. Általában a
fülben kapott eredmény kevésbé meg­
bízható, mint a hónaljban mért, és egyik
sem olyan pontos, mint a végbélhőmé-
rőzés - amit még mindig a standardnak
tekintenek. A fülben végzett mérések még
pontatlanabbak fiatal csecsemőknél,
akiknek a hallójárata nagyon szűk, és a
legtöbb szakember szerint nem érdemes
fülhőmérőt használni a baba három hóna­
pos, de inkább egyéves kora előtt. A fül­
zsír szintén befolyásolhatja a hőmérő
által mutatott értékeket, a gyerek korá­
tól függetlenül. Ha van fülhőmérőnk,
kérjük meg az orvost, mutassa meg,
hogyan kell megfelelően használni.
♦ Halántékhőmérők. Ezek a homlokra
helyezett jelátalakítóval mérik a hőmér­
sékletet, és a kutatások szerint nagyon
pontosak (de még mindig nem annyira,
mint a végbélhőmérők). Használatuk
egyszerű, és egyre szélesebb körben ter­
jed, viszont igen drágák.
ha beteg a baba 583

a végbélben mérjük meg, ha csak szájhő­

mérő van kéznél (amit soha ne használ­
junk a végbélben). A hónaljban történő
méréshez használhatunk digitális végbél-
vagy szájhőmérőt. Vegyük le a baba in­
gét, így az nem kerülhet a hőmérő és a
baba bőre közé, és gondoskodjunk arról,
hogy a hónalja száraz legyen. A hőmérő
végét helyezzük mélyen a hónaljba, aztán
szorítsuk rá a baba karját, a könyökét
gyengéden az oldalához nyomva. Szük­
ség szerint foglaljuk le közben a babát.

♦ Fülhómérő: Ez a hőmérő sok ügyessé­

Végbélhőmérőzés. get igényel. Kérjük meg az orvost, hogy
mutassa be a használatát.
A hőmérséklet mérése.
♦ Végbélben: Úgy készítsük elő a hőmé­ A hőmérő leolvasása. A leggyakoribb
rőt, hogy érzékelőjét vazelinnal síkosít- csecsemőlázmérés a végbélben történő
juk, közben a baba popsiját lemeztelenít­ mérés. Ez a legpontosabb is, mivel a
jük, és megnyugtatóan beszélünk hozzá. test belsejének a hőmérsékletét mutatja.
Ezután az ölünkben tartott babát fordít­ A végbélben mért hőmérsékletek általá­
suk hasra (ebben a helyzetben a két lába ban 0,3-0,6 °C-kal magasabbak, a hón­
lelóg, így egyszerűbb bedugni a hőmé­ aljban mértek pedig általában 0,6 °C-kal
rőt). A műveletet végezhetjük ágyon vagy alacsonyabbak a szájban mért értékeknél.
pelenkázóasztalon (a baba fenekét egy A szájban a hőmérséklet normális érté­
csípő alá helyezett kispárnával vagy össze­ ke 37, a végbélben 37,3, a hónaljban
hajtogatott törülközővel emeljük meg 36,4 °C. A végbélben mért 39 °C hő­
a könnyebb bevezetés érdekében). Terel­ mérséklet körülbelül 38,4 °C hőmérsék­
jük el a baba figyelmét üde dalocskákkal letnek felel meg a szájban, és 37,8 °C-
vagy kedvenc könyve, játéka látótérbe nak a hónaljban.
helyezésével. Egyik kezünkkel tárjuk szét
a popsiját, felfedve a végbélnyílást. A má­
sikkal a hőmérő végének körülbelül két
és fél centiméternyi részét vezessük a vég­
bélbe, ügyelve arra, hogy ne erőltessük.
Tartsuk a hőmérőt ebben a helyzetben,
amíg nem sípol, addig a kezünkkel fog­
juk össze a popsit, hogy a hőmérő ki ne
csússzon, és megakadályozzuk a baba he­
ves mozdulatait. Azonnal távolítsuk el
azonban a hőmérőt, ha a baba nagyon
erős ellenállást mutat.

♦ Hómérőzés a hónaljban: A hónalji hő­

mérőzés főleg akkor hasznos, ha a babá­
nak hasmenése van, ha nem fekszik elég
nyugodtan ahhoz, hogy a hőmérsékletét
584
A hőmérő tárolása. Használat után hi­
deg szappanos vízzel mossuk meg a hő­
mérőt, öblítsük le, és alkohollal töröljük
át az érzékelő végét. Vigyázzunk, hogy ne
érje nedvesség a digitális kijelzőt, a kikap­
csoló gombot vagy az elemtartó fedelét.
HOGYAN ÍTÉLJÜK MEG
ALÁZAT?
A csecsemő viselkedése jobb fokmérője
annak, hogy mennyire beteg, mint a hő­
mérséklete. Lehet, hogy a baba súlyos
beteg, például tüdőgyulladása vagy agy­
hártyagyulladása van, de nincs láza, vagy
előfordulhat, hogy enyhe megfázás esetén
magas láza van.
Az alábbi esetekben a lázas babának azon­
nali orvosi segítségre van szüksége (hívjuk
f e l az orvost az éjszaka közepén isy vagy ha
nem elérhetők menjünk el az ügyeletre):
♦ A két hónaposnál fiatalabb babának
végbélben mérve magasabb a hőmérsék­
lete 37,8 °C-nál.
♦ A két hónapnál idősebb babának végbél­
ben mérve magasabb a láza 41,1 °C-nál.
♦ A babának görcsei vannak (a teste
megmerevedik, a szeme kifordul, vég­
tagjai csapkodnak).
♦ A baba csillapíthatatlanul sír (és egy­
értelmű, hogy a sírást nem kólika okoz­
za), úgy fest, mintha fájna neki az érin­
tés vagy a mozgatás, vagy nyöszörög,
nem reagál vagy ernyedt.
♦ A baba bőrén bárhol lila foltok vannak.
♦ A babának légzési nehézségei vannak,
miután kitisztítottuk az orrát.
♦ A nyaka merevnek tűnik, és ellenáll,
ha a fejét a mellkasa felé próbáljuk haj­
tani.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ A láz előtt a baba külső forrásból szár­
mazó hőnek volt kitéve, például kániku­
lában a napon vagy meleg időben autó
zárt belsejében tartottuk. Ilyenkor le­
hetséges a hőguta (lásd az 600. oldalt),
és azonnali sürgős orvosi beavatkozás
szükséges.
♦ A hőmérséklet hirtelen emelkedik kö­
zepesen lázas babánál, akit túlöltöztet­
tek vagy pokrócokba bugyoláltak. Ezt
úgy kell kezelni, mint hőgutát.
♦ Az orvos azt mondta, hogy azonnal
hívjuk, ha a baba belázasodik.
♦ Ügy érezzük, hogy valami nagyon
nincs rendjén, de nem tudjuk, hogy mi.
Az alábbi helyzetekben a lázas babának
m inél hamarabb orvosra van szüksége:
♦ Kettő és hat hónapos kor közötti ba­
báknál 38 °C feletti, hat hónaposnál idő­
sebbek esetében 39,2 °C feletti, végbél­
ben mért hőmérséklet (illetve minden
olyan hőmérséklet, amelynél az orvos
hívást kért). Bár az ilyen hőmérséklet
MIELŐTT LEGELŐSZÖR
BELÁZASODIK
A legjobb, ha még az első lázas meg­
betegedés előtt megkérdezzük az
orvostól, hogy mit tegyünk, ha be­
lázasodik a baba - különösen mivel
(a szülők Murphy-törvénye szerint)
nagyon valószínű, hogy az első láz
az éjszaka közepén fog jelentkezni.
A második havi orvosi ellenőrzés
megfelelő időpont a teendők meg­
beszélésére vagy átismétlésére. Kér­
dezzük meg például, hogy mikor
hívjuk az orvost, mikor adjunk
gyógyszert, és milyen más lázcsilla­
pító módszereket próbáljunk meg.
ha beteg a baba
LÁZGÖRCS KEZELÉSE
A láz által okozott görcsök általában csak
egy-két percig tartanak. Ha a babánál
előfordul ilyen, maradjunk nyugodtak
(gondoljunk arra, hogy az ilyen rángá-
sok nem veszélyesek), és tegyük meg az
alábbi óvintézkedéseket. Tartsuk a babát
leszorítás nélkül a karunkban, az ágyon
vagy más puha felületen, lehetőleg az ol­
dalára fektetve, és a feje legyen alacso­
nyabban, mint a teste. Ne próbáljuk meg
etetni, ne tegyünk semmit a szájába, és
távolítsuk el a cumit. A babák gyakran
elvesztik az öntudatukat a roham alatt,
de általában segítség nélkül is gyorsan
önmagában nem megbízható jele annak,
hogy a baba súlyos beteg (a babáknak
enyhe betegségek esetén is lehet akár
40 °C-os lázuk), a biztonság kedvéért
beszéljünk az orvossal. A fiatalabb babák­
nak orvosi segítségre van szükségük min­
den, 39 °C-nál magasabb láz esetén.
♦ A babának krónikus betegsége - pél­
dául szív-, vese- vagy idegrendszeri be-
tegsége, sarlósejtes vagy más krónikus
vérszegénysége - van.
♦ A babának lázas görcsei vannak —és
már nem először.
♦ A baba a kiszáradás jeleit mutatja: rit­
ka vizeletürítés, sötétsárga vizelet, kevés
nyál és könny, száraz ajak és bőr, besüp­
pedt szem és kutacs.
♦ A baba viselkedése furcsa: túlzottan
nyűgös, levert vagy túlzottan álmos, nem
tud aludni, fényérzékeny, a szokásosnál
többet sír, nem hajlandó enni, a fülét
húzogatja.
♦ A néhány napja tartó, alacsony láz hir­
telen magasra szökik, vagy a pár napja
585
magukhoz térnek. Amikor véget ért a
roham, a baba gyakran aludni akar.
Ekkor hívjuk fel az orvost. (Az olyan
roham, amely öt percig vagy tovább tart,
azonnali orvosi segítséget igényel - hív­
juk a mentőket!) Ha nem tudunk azon­
nal segítséget hívni, és a baba hat hóna­
posnál idősebb, várakozás közben ad­
hatunk neki lázcsillapítót (de ne akkor,
amikor a babának még görcsei vannak).
Mossuk le szivaccsal, de ne tegyük a
kádba, hogy a lázát csillapítsuk, mivel
előfordulhat még egy roham, és víz jut­
hat a tüdejébe.
megfázott baba hirtelen belázasodik
(ez utalhat másodlagos felülfertőzésre,
például középfülgyulladásra vagy tüdő-
gyulladásra).
♦ A láz nem csökken a lázcsillapító
gyógyszer hatására.
♦ Az enyhe megfázásos vagy influenzás
tünetekkel társuló hőemelkedés (végbél­
ben mérve 38,8 °C három napnál to­
vább tart.
♦ A láz 24 óránál tovább tart, és nincs
más, betegségre utaló jel.
A LÁZ CSILLAPÍTÁSA
Lázas babánál alkalmazzuk az alábbi
módszereket szükség szerint, hacsak az
orvos mást nem javasolt.
Tartsuk hűvösen a babát A népszerű
elmélettel ellentétben nem biztonságos
a lázas babát melegen tartani pokrócok­
kal, vastag ruhával vagy túlmelegített
szobában. Ezek a módszerek valójában
hőgutához vezethetnek azáltal, hogy a test
hőmérsékletét veszélyes szintre emelik.
Öltöztessük őt szellősen, hogy testének
hője eltávozhasson (meleg időben nem
kell több egy pelenkánál), és a szoba
hőmérsékletét tartsuk 20-21 °C között
(ha szükséges a levegő hűtése, használ­
junk légkondicionálót vagy ventilátort,
ha van, de a babát tartsuk a léghuzattól
távol).
Növeljük meg a folyadékfogyasztást
Mivel a láz során megnő a bőrön át el­
veszített folyadék mennyisége, fontos,
hogy a lázas baba megfelelő mennyisé­
gű folyadékot fogyasszon. A fiatal csecse­
mőt gyakran szoptassuk vagy etessük táp­
szerrel. Idősebb babáknál gyakran kí­
náljunk megfelelő folyadékforrást. Ezek
a következőket lehetnek: ha már fogyaszt­
hat, akkor hígított gyümölcslevek és le­
ves gyümölcsök (déligyümölcsök és
dinnyék), víz, üres levesek, gyümölcsko­
csonyák (lásd a 769-770. oldalt). Buz­
dítsuk gyakori kortyolgatásra, de ne
erőltessük. Ha a baba a nap során több
óráig megtagadja bármilyen folyadék fo­
gyasztását, hívjuk fel az orvost.
Ha szükséges, adjunk lázcsillapítót.
Az orvos javaslata alapján (amit bi­
zonnyal előre kikértünk) nekünk kell
eldönteni, hogy adjunk-e (és mikor) láz­
csillapítót a babának. A legtöbb orvos
látatlanban sem ellenzi, hogy a szülők
magas láz esetén (például kettő és hat
hónapos kor közötti babáknál 38 °C fe­
lett, végbélben mérve; vagy hat hóna­
posnál idősebbek esetén 39,2 °C felett)
paracetamolt adjanak a babának. Ha
a láz az orvosság beadása után csök­
ken, és semmi más jele nincs, hogy a
babának azonnali orvosi segítségre vol­
na szüksége, hívjuk fel az orvost egy
ésszerű időpontban (például reggel, ha
a láz az éjszaka közepén jelentkezett).
Ha a hőmérséklet nem csökken, tovább
emelkedik vagy a baba nagyon rosszul
érzi magát, azonnal hívjuk az orvost -
az éjszaka közepén is.
Szivacsos letörlés. Egykor rutinszerű
lázcsillapítási módszer volt, manapság a
letörlést csak bizonyos esetekben java­
solják, például amikor a lázcsillapító
gyógyszer nem hat (a hőmérséklet nem
csökken a gyógyszerbeadás utáni órában),
amikor hat hónaposnál fiatalabb baba
testhőmérsékletét próbálják csillapítani
orvosság nélkül, vagy amikor a nagyon
lázas baba közérzetét szeretnék javítani.
Csak langyos vagy langymeleg (test­
hőmérsékletű, érintésre se nem meleg,
se nem hideg) vizet használjunk a le­
mosáshoz. Hűvös vagy hideg víz vagy
alkohol (egykor népszerű lázcsillapító
dörzsölés) használata nem csökkenti a
hőmérsékletet, hanem éppen megnövel­
heti, didergést váltva ki, ami a zavarodott
testet arra készteti, hogy még jobban
felcsavarja a fűtést. Továbbá az alkohol gő­
zei belélegezve károsak lehetnek. A forró
víz használata szintén megemeli a test-
hőmérsékletet, és mint a túlöltöztetés,
ez is hőgutához vezethet. A lázas babát
letörölhetjük a kádban vagy máshol, de
a szoba legyen kellemesen meleg és hu­
zatmentes. (Ha úgy látjuk, hogy a letör­
lés nem esik jól a babának, hagyjuk abba.)
♦ Ha nem a kádban. Mielőtt elkezdjük,
legyen kéznél három törlőkendő a lan­
gyos vizes kiskádban vagy lavórban. Terít­
sünk szét egy vízhatlan fóliát vagy lapot,
vagy műanyag abroszt az ágyon vagy az
ölünkben, tegyünk rá egy vastag törül­
közőt, és helyezzük a babát, arccal felfelé,
a törülközőre. Vetkőztessük le, és fedjük
be egy könnyű, nedvszívó takaróval vagy
törülközővel. Csavarjuk ki az egyik tör­
lőkendőt, hogy ne csöpögjön, hajtogas­
suk össze, és helyezzük a baba homloká­
ra (ha a törölgetés során száradni kezd,
nedvesítsük újra). Fogjunk a másik ke­
zünkbe egy másik kendőt, és dörgöljük
gyengéden a baba bőrét. Testének egy-
szerre csak egy részét fedjük fel, a többit
tartsuk lazán letakarva. Koncentráljunk
a nyakra, az arcra, a hasra, a könyék és
 PARACETAMOL VAGY IBUPROFEN?
Számos fájdalomcsillapító és lázcsilla­
pító van forgalomban, de kisgyerekek
esetében csak kettő jöhet szóba: a pa-
racetamol- és az ibuprofentartalmú.
Az aszpirin tabu lett, miután kiderült,
hogy vírusos fertőzések, például influ­
enza tüneteinek kezelésére aszpirinnel
kezelt gyerekeknél nagyobb esély van a
Reye-szindróma nevű, ritka és életveszé­
lyes, az agyat és a májat érintő rendel­
lenesség kialakulására. A fokozott kocká­
zat miatt a gyerekorvosok általában az
tanácsolják, hogy ne adjunk aszpirint
gyereknek, hacsak az orvos nem írja elő.
A paracetamol és az ibuprofen
egyaránt ugyanolyan jól csillapítja a
fájdalmat és a lázat, mint az aszpirin
(és sok kisgyerek jóízűnek is találja őket),
bár a szervezetben másképp fejtik ki
hatásukat, és mások a mellékhatásaik.
Sok évig a paracetamol volt az első vá­
lasztás az aszpirinmentes fájdalomcsil­
lapításra. Megjelentek azonban a vény
nélkül kapható, folyékony ibuprofen-
készítmények, és számos gyerekorvos azo­
kat javasolta, mivel kissé erősebb, és tar-
tósabb hatást biztosítanak (az ibuprofent
6—8 óránként kell beadni, szemben a
paracetamol 4-6 órás adagolásával).
A csecsemők számára kiszerelt pa­
racetamol elérhető folyékony szirup,
cseppek, pezsgőpor vagy végbélkúp for­
májában (ez utóbbi hasznos lehet, ha
olyan gyomorpanaszokban szenvedő
gyereknek kell lázcsillapítót szednie, aki
hány, illetve ha nem hajlandó szájon át
bevenni az orvosságot). Az ibuprofen
szintén elérhető folyadék vagy csepp
formájában. Ibuprofent csak hat hóna­
posnál idősebb gyereknek szabad adni,
és sohasem akkor, ha kiszáradt, sűrűn
hány vagy hasi fájdalmai vannak.
Ezeknek a gyógyszereknek kevés a
mellékhatásuk, ha megfelelően használ­
ják őket - és ez a kritikus pont. Bár a
paracetamol előírásos módon alkal­
mazva biztonságosnak számít, egy hétnél
tovább tartó rendszeres szedése veszélyes
lehet. A paracetamol túladagolása (a ja­
vasolt adag legalább 15-szöröse) ha­
lálos máj károsodást okozhat, valószí­
nűleg ez az oka annak, hogy a csecse­
mők számára kiszerelt folyékony pa­
racetamol kis üvegekben kapható (és
magyarázat arra, hogy miért kell az
összes gyógyszert olyan helyen tárolni,
ahol a baba nem férhet hozzá). Az ibu­
profen legnagyobb hátránya az eset­
leges gyomorirritáció. Ezt a mellék­
hatást elkerülhetjük, ha a babának az
orvosságot étkezés vagy ivás közben
adjuk be.
Sok gyerekorvos régebben azt ja­
vasolta, hogy lázcsillapításhoz váltogas­
suk a paracetamolt és az ibuprofent, de
mára kiderült, hogy ez hosszú távon
káros lehet. Néhány esetben leírtak olyan
vesekárosodást, amelyet a két gyógyszer
hosszú távú, kombinált alkalmazása
okozott.
Ha a gyerek hat hónapnál idősebb,
és fájdalma vagy láza van, a kettő közül
kezdjük azzal, ami épp megtalálható az
orvosságosszekrényünkben (ha a baba
hat hónapnál fiatalabb, mindenképpen
maradjunk a paracetamol mellett). Ha
ez nem segít, próbáljuk meg a másikat,
de ügyeljünk a megfelelő adagolásra,
és várjuk ki, amíg az újabb adagot biz­
tonságosan beadhatjuk (paracetamol ese­
tében ez 4, ibuprofen esetében 6 óra),
és kövessük az útmutatóban szereplő,
illetve az orvostól előírt adagolási ren­
det. És ha nincs szükség rájuk, mint
minden más gyógyszert, ezeket is tart­
suk biztonságosan elzárva olyan helyen,
ahol babák és gyerekek nem férhetnek
hozzá.
588
a térd belső hajlatára, de dörgöljük át a
kar alatti és az ágyék körüli részt is. A dör­
zsöléstől felélénkülő vérkeringés miatt a
vér hűlni fog, ahogy a bőrről elpárolog
a langyos víz. Amikor a dörgölőruha szá­
radni kezd, cseréljük ki a harmadikra.
Legalább 20-30 percig folytassuk a baba
dörgölését és törölgetését, szükség szerint
cserélgetve a ruhákat (ennyi ideig tart,
míg csökken a testhőmérséklet). Ha bár­
mikor úgy tűnik, hogy a lavórban lévő
víz testhőmérséklet alá hűlt, adjunk hoz­
zá elegendő mennyiségű meleg vizet,
hogy visszaálljon a hőmérséklete.
♦ Ha a kádban. A legtöbb (különösen
a beteg) baba számára a fürdetés meg­
nyugtató és vigasztaló. Ha a mi gyere­
künk is szereti a fürdést, a letörlést vé­
gezzük a kádban. A víz itt is legyen test­
hőmérsékletű, és legalább 20-30 percig
törölgessük és dörgöljük a gyereket, hogy
csökkenjen a láza. A lázgörcsös babát
azonban ne a kádban törölgessük.
Mit nem szabad? Amilyen fontos tud­
ni, hogy mit tegyünk a lázas babával,
♦♦♦
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
éppoly fontos tudni, hogy mit nem sza­
bad csinálni:
♦ Ne erőltessük a pihenést. Az igazán
beteg baba úgyis pihenni akar a kiságy­
ban vagy akárhol. Ha a babánk ki akar
jönni az ágyából, hagyjuk, mert közepes
mennyiségű mozgás jót tehet neki, de
beszéljük le az erőteljes aktivitásról, mi­
vel az tovább emelheti a hőmérsékletét,
különösen meleg szobában.
♦ Ne öltöztessük túl a babát.
♦ Ne fedjük be a babát nedves törülkö­
zővel vagy lepedővel, mivel ez megaka­
dályozhatja, hogy hőt adjon le a bőrén
keresztül.
♦ Ne éheztessük a lázas gyereket. A láz
megnöveli a kalóriaszükségletet, a beteg
babáknak több kalóriára van szükségük,
nem kevesebbre.
♦ Ne adjunk aszpirint vagy paraceta-
molt, ha hőgutára gyanakszunk. Lásd
a 600. oldalt.
 A-tól Z-ig
Sérülések előfordulnak. Akkor is, ha a
szülő lelkiismeretes, nagyon óvatos és
állandóan éber, ha megtett minden lehet­
séges és még annál is több óvintézkedést.
Remélhetőleg a legtöbb sérülés, ami a
baba életében előfordul, kicsi lesz (elég
egy puszi rá, és jobban van). De azért
tudnunk kell, hogyan reagáljunk na­
gyobb baj esetén, és hogyan lássuk el
azokat a sérüléseket (például vágásokat,
zúzódásokat, égéseket és csonttöréseket),
amelyek egy ölelésnél több kezelést igé­
nyelnek. Ezt szolgálja ez a fejezet. Még
hasznosabb lesz, ha készségünket egy
gyakorlati elsősegély-tanfolyammal meg­
erősítjük. De ne várjunk addig, amíg a
baba lebukfencezik a lépcsőn vagy el­
rágcsál egy rododendronlevelet, mielőtt
megnézzük, hogy vészhelyzetben mit kell
tenni. Mielőtt ilyen esemény bekövet­
kezik, éppúgy sajátítsuk el a gyakoribb
sérülések ellátását, mint a baba fürdeté­
sét vagy pelenkájának cseréjét, és nézzük
át a ritkább eseteket, ha a helyzet megkö­
veteli (például a kígyómarást, ha sivatagos
helyen lakunk, vagy mielőtt táborozni
megyünk). Gondoskodjunk arról, hogy
mindenki, akire a babát rábízzuk, ugyan­
ezt tegye.
Alább kiderülnek a leggyakoribb sé­
rülések, az, hogy mit kell róluk tudni, ho­
gyan kezeljük (és hogyan ne kezeljük)
őket, és mikor forduljunk velük orvos­
hoz. A sérülések típusainak felsorolásá­
ban (például hasi sérülések, harapások és
csonttörések) az egyes sérüléseket meg­
számoztuk, így egyszerűbb megtalálni
a (kettős kereszttel, #-tel jelölt) kereszt-
hivatkozást.
Ezeknek az oldalaknak a tetejét szür­
ke csíkkal jelöltük meg, így vészhelyzet­
ben gyorsabban ide lehet lapozni.
ÁJULÁS/ESZMÉLETVESZTES
1. Ellenőrizzük a légzést, és ha nem ész­
lelhető, azonnal kezdjük meg az újra­
élesztést (lásd a 607. oldalt). Ha van lég­
zés, tartsuk a babát vízszintesen fekve,
esetleg lazán betakarva. Lazítsuk meg
a ruházatát a nyak körül. A baba fejét
fordítsuk oldalra, és a szájából távolit-
sunk el minden esetleges ételmaradé­
kot vagy idegen anyagot. Gyorsan el­
lenőrizzük, hogy a baba hozzáférhe­
tett-e gyógyszerhez vagy háztartási tisz­
títószerhez (ha igen, azonnal hívjuk a
mentőket). Ne adjunk neki semmilyen
ételt vagy innivalót. Azonnal hívjuk az
orvost.
ÁRAMÜTÉS
2. Azonnal kapcsoljuk le az áramforrást
vagy válasszuk el a gyereket attól egy
száraz, szigetelő tárggyal, például fa sep­
rűnyéllel, falétrával, kötéllel, párnával,
székkel vagy akár egy nagy könyvvel.
Hívjuk a mentőt, és ha a baba nem lé­
legzik, kezdjük el az újraélesztést (lásd
a 607. oldalt).
590
BŐRSÉRÜLESEK
F o n to s: A tetanusz oltásra mindig gon­
dolni kell, ha a bőr megsérül. Ha a gye­
rek nyílt bőrsérülést szenved, ellenőriz­
zük, hogy van-e érvényes tetanuszoltása.
Figyeljünk továbbá az esetleges fertőzés
tüneteire (duzzanat, melegség, érzékeny­
ség, a környező terület kipirulása, a seb
váladékozása), és hívjunk orvost, ha ilyet
észlelünk.
3. Zúzódások vagy kék foltok. Ha le­
het, vegyük rá a kicsit csendesebb játék­
ra, hogy a sérült testrész pihenhessen.
Használjunk hideg borogatást, jégtasa-
kot vagy textilbe csomagolt jeget 30 per­
cig. (Ne rakjunk jeget közvedenül a bőr­
re.) Ha a bőr megsérült, kezeljük úgy a
zúzódást, mintha vágás volna (# 5, # 6).
Azonnal hívjuk az orvost, ha a sérülést
az okozta, hogy a kéz vagy a láb fogas­
kerekek vagy forgó kerék küllői közé szo­
rult, illetve került. A látszólag ok nélküli
vagy lázzal járó zúzódásokat szintén lássa
orvos.
4. Karcolások vagy horzsolások.
Az ilyen sérülésekben (a leggyakoribbak
térden és könyökön) a bőr felső rétege
ledörzsölődik, a terület nyers és érzé­
keny. A mélyebben lehorzsolódott terü­
letek általában enyhén véreznek. Steril
gézt, vattát vagy tiszta törlőkendőt hasz­
nálva óvatosan töröljük le vízzel és szap­
pannal a sérülést, hogy eltávolítsuk a
szennyeződést és más idegen anyagot.
Ha a baba nagyon ellenkezik, próbáljuk
meg a fürdőkádban kiáztatni a horzso­
lást. Alkalmazzunk nyomást, ha a vérzés
nem áll el magától. Fedjük be steril, nem
tapadó kötéssel. A legtöbb horzsolás gyor­
san gyógyul.
5. Kis vágások. Tiszta vízzel és szappan­
nal mossuk meg a területet, majd tart­
suk a vágást folyó víz alá, hogy kimos­
suk belőle a szennyeződést és az idegen
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
A lepketapasz nemcsak zárva tartja
a vágott sebet, hanem gyógyítja is. Ha épp
nincs kéznél, egy csavarással a közönséges
sebtapaszt is lepketapasszá alakíthatjuk.
anyagot. Használjunk steril, nem tapadó
sebtapaszt. A kis vágást, amíg beheged,
lepketapasszal (lásd az ábrát) tarthatjuk
zárva. A fertőzés megelőzésére használ­
junk fertőtlenítő oldatot vagy antiszepti-
kus kenőcsöt (kérjünk tanácsot az orvos­
tól), mielőtt felhelyezzük a sebtapaszt.
Konzultáljunk az orvossal a baba arcán
történt bármilyen vágással kapcsolatban.
6. Nagyobb vágások. Egy steril gézlap,
tiszta pelenka, egészségügyi betét, tiszta
törlőkendő, vagy ha más nincs, az ujjunk
rányomásával próbáljuk elállítani a vér­
zést, közben emeljük a sérült testrészt
a szív szintje fölé. Ha a vérzés 15 perc
múlva sem akar elállni, helyezzünk rá
több gézlapot vagy textilt, és növeljük
a nyomást. (Ne aggódjunk, hogy kárt
okozunk a túl erős nyomással.) Ha szük­
séges, tartsuk fenn a nyomást mindaddig,
amíg segítség nem érkezik, vagy el nem
érjük a babával az orvost, illetve a sür­
gősségi ügyeletet. Ha más sérülések is
vannak, próbáljuk meg helyhez rögzíte­
ni vagy ragasztani a nyomást gyakorló
textilt, hogy a kezünk felszabaduljon.
Ha elállt a vérzés, helyezzünk steril, nem
tapadó kötést a sebre elég lazán ahhoz,
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
hogy ne akadályozza a keringést. Ne hasz­
náljunk jódot, vagy más fertőtlenítőt
orvosi tanács nélkül. Vigyük a babát or­
voshoz (hívjuk fel előtte) vagy sürgős­
ségi ügyeletre olyan sebekkel, amelyek
kinyílva tátonganak, mélynek tűnnek
vagy 30 percen belül nem áll el a vérzé­
sük. Azokat a vágásokat, amelyek az ar­
cot érintik vagy másfél centiméternél
hosszabbak, vagy mélyek, vagy erősen
véreznek, esetleg össze kell varrni, vagy
a sebszéleket össze kell ragasztani.
7. Súlyos vérzés. Hívjuk a mentőt, vagy
siessünk a legközelebbi sürgősségi ügye­
letre, ha egy végtag leszakadt (# 36) és/
vagy a vér ömlik vagy pulzálva jön a seb­
SEBKÖTÖZÉS
Szülőként arra számíthatunk, hogy seb­
tapaszok és kötések tucatjait, esetleg szá­
zait fogjuk használni az évek során,
időnként nagy, többnyire kis vágások
és horzsolások bekötésére. A következő
tanácsok megkönnyítik a sérülések kötö­
zését, és segítik gyorsabb gyógyulásukat:
♦ Kezeljük a sérülést megfelelően (lásd az
egyes sérüléseknél)
♦A jobb tapadás érdekében a sebtapaszt
mindig tiszta, száraz bőrre helyezzük.
♦ Ha a baba ellenkezik a kötözéssel szem­
ben, vagy rendszeresen leszedi a kötést,
vagy olyan helyeken van a sérülés, ahol
a sebtapasz nehezen marad meg, alkal­
mazzunk folyékony gél vagy permet seb­
tapaszt. Drágák ugyan, de bizonyos ese­
tekben megérik a borsos árukat.
♦ Nyílt sebeken csak korábban fel nem
bontott, steril sebtapaszokat vagy géz­
lapokat használjunk. Ne a lap felületét,
hanem a ragasztószalagot érintsük meg
az ujjunkkal.
591
ből. Közben szorítsunk a sebre gézlapokat,
tiszta pelenkát, egészségügyi betétet, tiszta
törlőkendőt vagy törülközőt. Használjunk
több párnázást, és növeljük a nyomást,
ha a vérzés nem áll el. Ne használjunk
szorítókötést orvosi tanács nélkül, mivel
többet árthat, mint használ. Tartsuk fenn
a nyomást, míg segítség nem érkezik.
8. Szúrt sebek. Ha van rá mód, áztas­
suk a sérülést kellemesen meleg, szappa­
nos vízbe 13 percig. Beszéljünk a baba
orvosával, vagy menjünk el a sürgősségi
ügyeletre. Ne távolítsuk el a sebből ki­
álló tárgyat (például kést vagy botot),
mivel ez erősebb vérzéshez vezethet.
Párnázzuk ki a környékét, ha szükséges,
♦ Használjunk nem tapadó lapokat
és/vagy antibiotikumos kenőcsöt, hogy
a sebhez tapadást megakadályozzuk.
Ha a kötés odaragadt, inkább áztas­
suk be meleg vízbe, ne próbáljuk meg
lerántani.
♦ A zárva tartandó vágások kivételével
lazán kötözzünk, hogy bejuthasson a
levegő.
♦ Ne tekerjünk a kéz vagy a láb ujja kö­
ré olyan szorosan sebtapaszt, hogy el­
zárjuk a vérkeringést.
♦ Naponta távolítsuk el a kötést, hogy
ellenőrizzük, gyógyul-e a seb (a legjobb
idő közvetlenül fürdés után vagy köz­
ben, amikor a kötés nedves és meglazult,
és rángatás nélkül lejön). Ha a seb még
nyílt vagy nem gyógyult, kötözzük újra.
Ha a horzsolás bevarasodott vagy a vágás
összezáródott, nem szükséges a továb­
bi lefedés.
♦ Gyakrabban cseréljük a kötést, ha át­
nedvesedik vagy bepiszkolódik.
592
JOBB ELŐRE FELKÉSZÜLNI
♦ Sérülés esetén beszéljük meg a ba­
ba orvosával, mi a teendő - hívjuk fel
a rendelőt vagy menjünk az ügyeletre.
A tanácsot befolyásolja a sérülés sú­
lyossága, az, hogy hétköznap vagy ün­
nepnap van-e, illetve hogy éppen hány
óra van.
♦Tartsuk a babapatikát (lásd az 56. ol­
dalt) gyerekbiztos, egyszerűen kezelhe­
tő táskában vagy dobozban, így az egé­
szet el lehet vinni a baleset színhelyére.
Gondoskodjunk arról, hogy legyen kéz­
nél feltöltött mobiltelefon vagy veze­
ték nélküli telefon, így a házban vagy
környékén közvetlenül a sérülés hely­
színéről tudunk segítséget hívni.
♦A lakás mindegyik telefonjánál helyez­
zük el a család orvosának, a legközelebbi
kórház sürgősségi betegellátó osztályának
a telefonszámát, továbbá a patikánkét,
a mentőkét és egy jó barátét vagy szom­
szédét, akire vészhelyzetben számítha­
tunk. A pelenkázótáskában tartsunk egy
kártyát ugyanezekkel a számokkal.
♦Jó, ha tudjuk a legrövidebb utat a sür­
gősségi betegellátó osztályra vagy más
sürgősségi ügyeletes helyre.
♦ Menjünk el egy babaelsősegély-tanfo-
lyamra, tudásunkat pedig tartsuk frissen
és használatra készen ismétlő kurzusok­
kal, illetve egy otthoni játék babán törté­
nő gyakorlással. Sajátítsuk el a gyakori
hogy megakadályozzuk a mozgást. Tart­
suk a babát annyira nyugodtan és moz­
dulatlanul, amennyire lehet, hogy meg­
akadályozzuk a rángatózását, ezáltal a
sérülés súlyosbodását.
9. Szálkák vagy szilánkok. Tiszta víz­
zel és szappannal mossuk meg a terüle­
K Ü LÖ N LEGE S ÜGYE
sérülésekre vonatkozó elsősegély-nyúj­
tási technikákat.
♦ Valamennyi készpénzt tartsunk kéznél
egy biztonságos helyre félretéve, ha vész­
helyzetben taxival kell menni a sürgős­
ségi ügyeletre vagy az orvosi rendelőbe.
♦Tanuljuk meg kisebb balesetek esetén
megőrizni a nyugalmunkat, így akkor
sem veszítjük el a fejünket, ha egyszer
komolyabb baj történik. A viselkedésünk
és a hangsúlyaink befolyásolják azt, hogy
hogyan reagál a baba egy sérülésre. Ha
pánikot vagy aggódást tapasztal, az csak
még jobban felizgatja. A felizgatott baba
kevésbé hajlandó együttműködni vész­
helyzetben, és nehezebb lesz ellátni.
♦ Kis sérüléseknél gyakran a legjobb
gyógymód a meleg, szeretetteljes ápo­
lás. A vigasztalást igazítsuk a sérülés
súlyosságához. Lehet, hogy elég egy
mosoly, egy puszi és egy kis nyugtatás
(„nincs semmi bajod”), ha kicsit meg­
ütötte a gyerek a térdét. De egy fájdal­
mas, becsípett ujj valószínűleg renge­
teg puszit és sok figyelemelterelést igé­
nyel. A legtöbb esetben meg kell nyug­
tatnunk a babát, mielőtt elsősegélyt
nyújthatunk. A baba megnyugtatására
fordított idő csak életveszélyes hely­
zetekben (amelyek szerencsére ritkák,
és amelyekben a babák általában nem
képesek ellenállni) befolyásolja a segít­
ségnyújtás kimenetelét.
tet, utána jégtasakkal érzéstelenítsi
(lásd a 773. oldalt). Ha teljesen bér
van a szálka, próbáljuk alkohollal va{
lánggal fertőtlenített tűvel kipiszkálr
Ha a szálka egyik vége tisztán láthat
próbáljuk meg (szintén lánggal vagy a
koholtál fertőtlenített) csipesszel eltáv<
lítani. Ne próbálkozzunk a körmünkkí
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
mivel az piszkos lehet. Miután eltávolí-
tottuk a szálkát, mossuk meg a terüle­
tet újra. Ha elsőre nem sikerül, próbál­
juk meg néhány napig naponta három­
szor meleg, szappanos vízben 15 percig
áztatni, ami segíthet abban, hogy kilö­
kődjön. Ha ez nem történik meg, vagy
a terület begyullad (amit bőrpír, me-
legség, duzzanat mutat), beszéljünk az
orvossal. Szintén hívjuk fel az orvost,
ha a szálka mélyre hatolt, és új tetanusz­
oltásra van szükség.
CSONTTÖRÉS
VAGY -REPEDÉS
10. Kar-, láb-, kulcscsont- vagy ujj-
törés eshetősége. Nehéz megállapíta­
ni egy babánál, hogy mikor tört el egy
csontja. A törés jelei a következők le­
hetnek: a sérülés alkalmával pattanó
hang, deformálódás (bár ez ficamot is
jelenthet: # 21), a testrészt nem tudja a
baba mozgatni vagy az nem visel el ter­
helést, erős fájdalom (az állandó sírás
esetleg utalhat rá), zsibbadás és/vagy bi­
zsergés (ezek egyikét sem tudja a baba
elmondani), duzzanat és elszíneződés.
Ha feltételezzük, hogy a baba valamelyik
végtagja eltörött, legfeljebb biztonsági
okokból mozgassuk, mielőtt orvossal
beszéltünk volna. Ha azonnal meg kell
mozdítanunk a babát, próbáljuk sínbe
helyezve rögzíteni a sérült végtagot abban
a pozícióban, amelyben van, vonalzóval,
könyvvel, magazinnal vagy más kemény
tárggyal, amit a bőr védelmére puha ruhá­
val kibélelünk. Vagy használjunk sínként
egy kisméretű, kemény párnát. A kötést
a törésnél és mindkét oldalán biztonságo­
san rögzítsük kötszerrel, ruhacsíkokkal,
sálakkal vagy nyakkendőkkel, de ne kös­
sük meg olyan szorosan, hogy akadályoz­
zuk a keringést. Rendszeresen ellenőriz­
zük, és bizonyosodjunk meg róla, hogy
a kötözés nem zárta el a vérkeringést.
Bár a gyerekek törései általában gyor­
san összeforrnak, az orvosi kezelésre
593
szükség van, hogy a csontok megfele­
lően forrjanak össze. Ha törést feltétele­
zünk, vigyük a gyereket orvoshoz vagy
az ügyeletre.
11. Nyílt törés. Ha a csontvég áthatolt
a bőrön, ne érintsük meg, hanem fedjük
le a sérülést steril gézzel vagy tiszta tex­
tilpelenkával, és ha kell, nyomókötéssel
állítsuk el a vérzést (# 6, # 7), és sürgősen
hívjuk a mentőt.
12. Nyaki vagy háti sérülés gyanúja.
Ha nyak- vagy hátsérülésre gyanakszunk,
egyáltalán ne mozgassuk a babát. Hívjuk
a mentőt. Takarjuk be a gyereket, tartsuk
kényelmesen, és amíg a segítség meg nem
érkezik, tegyünk néhány súlyos tárgyat
(például könyveket) a gyerek feje köré,
hogy segítsen mozdulatlanul tartani.
Ne adjunk neki enni vagy inni. Erős
vérzés (# 6), sokk (# 43) vagy lélegzés­
megállás esetén (lásd a 612. oldalt) az
elsősegélyt azonnal meg kell kezdeni.
ÉGÉSEK ÉS FORRÁZÁSOK
F o n tos: Ha a gyerek ruhája meggyullad,
használjunk egy kabátot, pokrócot, sző­
nyeget, ágyterítőt vagy a saját testünket
a lángok elfojtására.
13. Hőbehatást követő, körülhatárolt
égések. Ha egy végtag (kar, láb, lábfej,
kézfej, ujj) égett meg, az érintett részt
merítsük hideg vízbe (ha lehet, és a ba­
ba hajlandó együttműködni, tartsuk a
csapból folyó hideg víz alá). Ha a baba
arca vagy teste égett meg, rakjunk rá hi­
deg (10-16 °C) borogatást. Folytassuk
addig, amíg úgy néz ki, hogy a babának
már nincsenek erős fájdalmai - ehhez
körülbelül fél óra kell. Ne rakjunk jeget,
vajat vagy kenőcsöt az égésre, mert ezek
mind súlyosbíthatják a bőr sérülését, és
ne szakítsuk fel a kialakuló hólyagokat.
Az áztatás után óvatosan töröljük szá­
razra az égés helyét, és fedjük le a sérü­
594
léshez nem ragadó anyaggal (például
nem tapadó kötéssel vagy alufóliával).
Az arcon, kézfejen, lábfejen vagy nemi
szerveken előforduló égés esetén azonnal
orvoshoz kell fordulni. Az egyévesnél
fiatalabb gyerek bármilyen, még enyhe
fokú égése esetén is mindenképpen hív­
juk fel az orvost.
14. Hőbehatást követő, kiterjedt égé­
sek. Tartsuk a babát vízszintesen fektet­
ve. Távolítsunk el minden olyan ruhát
az égett területről, amely nem ragadt
bele a sebbe. A sérült területre (de egy­
szerre legfeljebb a test felületének egy­
negyedére) rakjunk hideg vizes borogatást
(használhatunk törlőkendőt). A babát
tartsuk kellemes melegben, megégett vég­
tagjai legyenek a szívénél magasabban.
Ne alkalmazzunk nyomást, kenőcsöt,
vajat, zsírt, porokat vagy bórsavas fürdőt
az égésre. Ha a baba magánál van, és
nincs súlyos égés a szájánál, szoptassuk
meg, vagy adjunk neki vizet vagy más
folyadékot. Azonnal vigyük a gyereket
az ügyeletre, vagy hívjuk a mentőt.
15. Vegyszer okozta marási sérülések.
A maró anyagok (például lúg és savak)
komoly sérüléseket okozhatnak. Tiszta
ruhával gyengéden töröljük le a vegyszert
a bőrről, és távolítsuk el a vegyszerrel
szennyezett ruhát. Azonnal mossuk le a
bőrt bő vízzel, a következő mozdulattal
pedig tárcsázzuk az orvost, az ügyeletet
vagy a mentőket. Különösen sürgős az
orvosi segítség, ha a baba nehezen vagy
fájdalmasan lélegzik, ami maró gőzök
belélegzése után tüdőkárosodásra utal­
hat. (Ha lenyelte a vegyszert, lásd # 37.)
16. Elektromos áram okozta égési
sérülések. Azonnal kapcsoljuk ki az ára­
mot. Vagy válasszuk el az áram ütötte
babát az áramforrástól egy száraz, szige­
telő tárggyal, például fa seprűnyéllel,
falétrával, kötéllel, párnával, székkel,
vagy akár egy nagy könyvvel - de ne
K Ü LÖN LEGE S ÜGYEK
puszta kézzel. Ha a baba nem lélegzik,
kezdjük el az újraélesztést (lásd a 612.
oldalt). Minden elektromos égést orvos­
nak kell megvizsgálnia, tehát azonnal
hívjuk fel a baba orvosát, vagy menjünk
el a sürgősségi ügyeletre.
17. Napégés. Ha a baba (vagy a család­
ban bárki) leég, borogassuk napi három­
négy alkalommal hűvös csapvízzel (lásd
a 773. oldalon) 10-15 percig, amíg a
pír el nem múlik; az elpárolgó víz segít
lehűteni a bőrt. A kezelések között hasz­
náljunk tiszta aloe vera gélt, vagy ken­
jünk rá enyhe nedvességpótló krémet.
Égésre ne használjunk vazelint, mivel el­
zárja a gyógyuláshoz szükséges levegőt.
Ne adjunk antihisztaminokat, hacsak az
orvos nem rendelte. A súlyos égéseknél
felírhatnak szteroid kenőcsöt vagy kré­
met, esetleg a nagyobb hólyagokat fel­
szúrják és bekötözik. Babák számára ké­
szült fájdalomcsillapító, például parace-
tamol, csökkentheti a kellemetlenséget.
Ha duzzanat tapasztalható, az ibuprofen
jobb választás. Mint a baba minden más
égésénél, leégések esetén is érdemes leg­
alább felhívni az orvost. A kiterjedt leégés
sokkal komolyabb tüneteket, például fej­
fájást és hányást okozhat, ez esetben gyors
orvosi beavatkozás segíthet.
FAGYÁS ÉS HIPOTERMIA
18. A babák nagyon érzékenyek a fagyás-
ra, különösen a kezük és a lábuk ujjain,
a Rilön, az orron és az arcon. Fagyás ese­
tén az érintett testrész nagyon hideg ta-
pintatú, és fehér vagy sárgásszürke színű.
Ha ilyen tünetet észlelünk a babán, azon­
nal próbáljuk a testünkkel felmelegíteni
a fagyott testrészeket - nyissuk ki a kabá­
tunkat és a blúzunkat, és tegyük a babát
közvetlenül a bőrünkre. Amilyen gyorsan
csak lehet, keressünk fel egy orvost vagy
a sürgősségi ügyeletet. Ha ez nem meg­
oldható, azonnal vigyük a babát zárt tér­
be, és kezdjük el fokozatosan felmelegi-
EL S ŐS EGÉL Y a - t ó l z - i g
teni. Ne rakjuk a fagyási szenvedett ba­
bát közvetlenül a fűtőtest, kályha, nyílt
tűz vagy infralámpa mellé, mivel a sérült
bőr megéghet, és ne próbáljuk gyorsan
felmelegíteni forró vízben sem, mivel az
további sérüléshez vezethet. Ehelyett in­
kább áztassuk az érintett kéz- és lábujja­
kat 39 °C-os vízben, ami csak egy kicsivel
melegebb, mint a normális testhőmérsék­
let. Az olyan testrészek esetében, amelyek
nem áztathatok - mint az orr, a fül és az
arc - , rakjunk ugyanilyen hőmérsékletű
borogatást (nedves törlőkendőt vagy tö­
rülközőt), de ne nyomjuk rá. Folytassuk
az áztatást, amíg a bőr színe vissza nem
tér. Ez általában 30-60 percen belül tör­
ténik meg (pótoljuk a meleg vizet, ahogy
szükséges). Közben szoptassuk meg a ba­
bát, vagy adjunk neki meleg (nem forró)
innivalót cumisüvegből vagy pohárból.
Ahogy az elfagyott bőr újra felmelegszik,
vörös lesz és kicsit duzzadt, esetleg fel-
hólyagosodik. Ha a baba sérülését még
nem látta orvos, most fontos, hogy elvi­
gyük hozzá.
Ha a sérült részeket fel melegítettük,
és a babát újra ki kell vinnünk a hideg­
be (az orvoshoz menet vagy bármi más
miatt), különösen figyeljünk arra, hogy
az érintett testrészeket melegen tartsuk
az út során, mivel a már egyszer felmele­
gedett szövetek ismételt fagyása további
károsodást okozhat.
A fagyásnál sokkal gyakoribb (és sok­
kal kevésbé veszélyes), ha a hideg „meg­
csípi” a baba bőrét. Ilyen esetben az érin­
tett testrész hideg és sápadt, de az újra-
melegítés rövidebb ideig tart, és kevesebb
fájdalmat és duzzanatot okoz, mint a
fagyásnál. Akárcsak a fagyásnál, itt is
kerüljük a száraz hő alkalmazását és a
fagyás ismétlődését. Bár a rendelő vagy
a sürgősségi ügyelet felkeresése nem szük­
séges, tanácsos felhívni az orvost.
Ha a babát huzamosabb ideig hideg­
nek teszik ki, testhőmérséklete a normá­
lis szint alá csökkenhet. Ez a hipotermia-
ként ismert egészségügyi vészhelyzet.
595
Ne vesztegessük az időt, az érintésre szo­
katlanul hideg babát vigyük a legköze­
lebbi sürgősségi ügyeletre. Az út során a
babát tartsuk melegen a saját testünkkel.
FEJSÉRÜLÉSEK
Fontos: A fejsérülések általában súlyosab­
bak, ha a gyerek kemény felületre esik a
saját magasságát elérő vagy azt meghala­
dó magasságból, vagy nehéz tárgy találja
el. A fej oldalát ért ütések több kárt
okozhatnak, mint azok, amelyek az ele­
jét vagy hátsó felét érik.
19. Vágások és zuzódások a fejbőrön.
Mivel a fejbőr erekkel bőségesen ellátott,
a fejen ejtett legkisebb vágások is erős
vérzést okozhatnak, és a zúzódások na­
gyon gyorsan akár tojásméretűre duzzad­
nak. Kezeljük úgy, mint bármilyen vágást
(# 3, # 6) vagy zúzódást (# 3). A legki­
sebb sérüléseket kivéve minden esetben
beszéljünk az orvossal.
20. Esetleges súlyos fejsérülések.
A legtöbb baba fejét az első év során több
apró ütés éri. Ezek általában nem igé­
nyelnek többet, mint pár gyógypuszit
anyától vagy apától, de javasolt a baba
hat órán át történő megfigyelése, ha ko­
molyabb ütés érte a fején. Hívjuk az
orvost vagy a mentőt azonnal, ha a ba­
bánál a fejsérülését követően az alábbi
tünetek bármelyikét tapasztaljuk:
♦ Eszméletvesztés (bár rövid aluszékony-
ság - nem több mint 2-3 óra - gyakran
előfordul, és nem ok aggodalomra, az
irányadó az legyen, mennyire és mennyi
ideig aluszékony a baba).
♦ Görcsök
♦ A baba nehezen ébreszthető. A sérülés
utáni hat órában nappali szundítás során
egy-két óránként, éjszaka kétszer-három-
szor ellenőrizzük, hogy reagál-e; ha nem
596
Apupilláknak (a szemgolyó közepén
látható sötét köröknek) fén y hatására
össze kell húzódniuk (fenn)y ha a fén yt
eltávolítják, ki kell tágulniuk (lent).
tudjuk az alvó babát felébreszteni, ellen­
őrizzük a légzését: lásd a 612. oldalt.
♦ Egy vagy két alkalomnál többször hány.
♦ A koponyán mélyedés vagy benyomó-
dás látható, vagy a sérülés helyén akkora
a duzzanat, hogy nem tudjuk megálla­
pítani, deformálódott-e a koponya.
♦ Nem tudja mozgatni egyik kezét vagy
lábát.
♦ Vér vagy vízszerű folyadék szivárog a
füléből vagy az orrából.
♦ Sötétkékes területek jelennek meg a
szem körül vagy a fül mögött.
♦ Egy óránál tovább tartó szemmel látha­
tó fájdalom, ami akadályozza a normális
aktivitást és/vagy alvást.
♦ Szédülés, ami a sérülés utáni egy órá­
nál tovább tart (a baba egyensúlyával
gond van).
♦ A pupillák nem egyenlő méretűek,
vagy nem reagálnak összehúzódással,
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
ha rájuk világítunk, illetve kitágulás­
sal, ha eltávolítjuk a fényforrást (lásd
az ábrát).
♦ Szokatlan, tartós sápadtság.
♦ A baba nem a szokásos módon visel­
kedik - kábultnak, zavarodottnak tűnik,
nem ismer fel minket, szokadanul ügyet­
len stb.
Miközben segítségre várunk, tartsuk a
babát nyugodtan fekve, fejét oldalra
fordítva. Kezeljük a sokkot (# 43), ha
szükséges. Kezdjük el az újraélesztést
(lásd a 612. oldalt), ha a baba légzése
leáll.
Ne adjunk neki enni vagy inni, amíg
nem beszéltünk az orvossal.
FELRENYELES
Lásd a 607. oldalon a Ha félrenyelt a ba­
ba részt.
FICAMOK
21. A váll- és könyökficamok nem olyan
gyakoriak a babáknál, mint a tipegők­
nél, akik sokszor azért szenvednek ilyen
sérülést, mivel a felnőttek sietségükben
karjuknál fogva rángatják őket (vagy
karjuknál fogva felemelik vagy „dobál­
ják” őket). Jellemző tünet a kar defor-
málódása vagy az, hogy a gyerek nem
képes azt mozgatni, és a fájdalom miatt
állandóan sír. Általában szinte azon­
nali megkönnyebbülést hoz egy rövid
látogatás az orvosnál vagy a sürgősségi
ügyeletén, ahol egy tapasztalt szakem­
ber helyrerakja a kificamodott testrészt.
Ha a fájdalom erősnek tűnik, indulás
előtt használjunk hideg borogatást, és
rakjuk sínbe a testrészt (lásd az 590. és
a 773. oldalt).
FOGAK SÉRÜLÉSE
lásd # 46 és # 47
e l s ő s e g é l y a -t ó l z - i g
FULLADÁS (VÍZBE MERÜLÉS)
22. Még azt a gyereket is meg kell vizsgál­
tatni orvossal, aki gyorsan magához tért,
miután a vízből eszméletlenül vették ki.
A továbbra is öntudatlan gyerek esetében
valaki más hívjon mentőt, míg mi elkezd­
jük az újraélesztést (lásd a 612. oldalt).
Ha senki sincs, aki segítségért telefonálhat­
na, azonnal kezdjük el az újraélesztést, és
később telefonáljunk. Addig ne hagyjuk
abba az újraélesztést, amíg a gyerek újra
nem éled vagy segítség nem érkezik, bár­
meddig tartson is. Ha hányna, fordítsuk
az oldalára, hogy elkerüljük a fulladást. Ha
fejre mért ütést vagy nyaki sérülést gyaní­
tunk, rögzítsük a megfelelő testrészt (# 12).
FÜLSÉRÜLÉSEK
23. Idegen tárgy a fülben. Próbáljuk
a következő módszerekkel eltávolítani:
A KIS BETEGEK KEZELÉSE
Együttműködés tekintetében a babák
igen rossz páciensek. Függetlenül attól,
hogy mennyi kellemetlenséget okoz ne­
kik a betegségük vagy mennyire fájdal­
masak a sérüléseik, irtóznak a várható
kezeléstől. Minthogy úgysem értik meg,
nem érdemes sokat magyarázni, hogy a
vérző vágott sebre nyomást rakva gyor­
sabban eláll a vérzés, vagy a jégtasak meg­
akadályozza, hogy a zúzott ujj megda­
gadjon. A baba ellátása során a legjobb
megközelítési mód, ha megpróbáljuk a
figyelmét elterelni.
A sikert vagy kudarcot a kezelés
(és remélhetőleg még a könnyek) előtt
bevetett szórakoztatás dönti el. Ez lehet
a kedvenc zenedoboz vagy kazetta, az uga­
tó és farkat csóváló kutya, a dohányzó-
asztalon zakatoló si-hu-hu vonat, a tán­
coló, fel-le ugráló, bolondos dalokat
éneklő szülő vagy testvér. Megpróbálha­
597
♦ Rovar esetén használjunk zseblámpát,
hátha ki tudjuk csalogatni.
♦ Fémtárgy esetén próbálkozzunk mág­
nessel (de ne dugjuk a mágnest a fiilbe).
♦ Látható műanyag vagy fatárgy esetén,
ha nincs túl mélyen a fülben, tegyünk
egy csepp gyorsan száradó (de a bőrhöz
nem ragadó) ragasztót egy kiegyenesí­
tett gémkapocs végéhez, és azt érintsük
a tárgyhoz. Ne nyúljunk a fiil belsejébe.
Várjunk, míg megszárad a ragasztó, majd
húzzuk ki a kapcsot, remélhetőleg a tárgy-
gyal együtt. Ne próbálkozzunk ezzel, ha
nincs senki, aki segíthetne a baba moz­
dulatlanul tartásában.
Ha a fenti módszerek nem járnak
sikerrel, ne próbáljuk az ujjainkkal vagy
valami eszközzel kiszedni a tárgyat. Vi­
gyük el a babát orvoshoz vagy a sürgős­
ségi ügyeletre.
tunk még hajókat úsztatni az áztatóvíz­
ben, megmérni a mackó lázát, adhatunk
a játék babának orvosságot, vagy rakha­
tunk jégtasakot a játék kutya mancsára.
Az, hogy mennyire kell erőszakos­
nak lennünk az ellátás során, a sérülés
súlyosságától függ. Egy enyhe zúzódás
esetén lehet, hogy nem éri meg felizgat­
ni önmagunkat és a babát, aki visszauta­
sítja a jégtasakot. A súlyos égés azonban
megköveteli a hideg áztatást, még ha a
baba az egész kezelés alatt üvölt és ver­
gődik is. A legtöbb esetben legalább
rövid ideig próbáljuk meg a kezelést.
Pár perces áztatás is csökkenti az égés
okozta fájdalmat, a zúzódáson pár perc
jég is csökkenti a duzzanatot. És érez­
zük meg, hogy mikor kell abbahagyni.
Ha a baba felizgatása nem éri meg a
kezeléssel elérhető előnyöket, álljunk le
az elsősegéllyel.
598
24. A fül sérülése. Ha hegyes tárgy nyo­
módott a fülbe, vagy a baba fülsérülés
tüneteit mutatja (vérzés a hallójáratból,
hirtelen hallásromlás, duzzadt fiilcimpa),
hívjuk fel az orvost.
GÖRCSÖK
25. A görcs vagy görcsroham tünetei kö­
zé tartoznak: összeesés, a szem fennaka­
dása, a test megmerevedése, akaratlan,
rángatódzó mozgás és a legsúlyosabb ese­
tekben légzési nehézség. A rövid görcsök
nem ritkák magas láz esetén (lásd az 581.
oldalt). Roham esetén a következőkép­
pen járjunk el: rakjunk el mindent a ba­
ba mellől, de csak akkor fogjuk le, ha ez
sérülés megelőzése miatt szükséges. Lazít­
suk meg a ruházatát a nyaka és a dereka
körül, és fektessük az oldalára úgy, hogy a
feje a csípő szintje alatt legyen. Ne rakjunk
semmit a szájába, se ételt, se italt, se mell­
bimbót, se cumisüveget. Hívjuk az or­
vost. Ha a görcs elmúlt, láz esetén hideg
vízzel töröljük le, de ne fiirösszük meg a
babát, és ne öntsünk vizet az arcára. Ha
a baba nem lélegzik, azonnal kezdjük meg
az újraélesztést (lásd a 612. oldalt).
HARAPÁSOK
26. Állatharapások. Próbáljuk elke­
rülni az érintett testrész mozgatását.
Azonnal hívjunk orvost. A sebet óvato­
san és alaposan mossuk ki szappannal
és vízzel. Ne használjunk fertőtlenítőt
vagy bármi mást. Állítsuk el a vérzést
(lásd # 5, # 6, # 7), és tegyünk rá steril
kötést. Próbáljuk meg visszatartani az
állatot, hogy megfigyelhető legyen, de ke­
rüljük el, hogy minket is megharapjon.
A harapós kutyák, macskák, denevérek,
rókák és mosómedvék veszettek lehet­
nek, különösen ha provokáció nélkül
támadtak. A gyulladás (pír, érzékenység,
duzzanat) gyakori macskaharapás után,
és esetleg antibiotikumos kezelésre lesz
szükség.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Az alacsony kockázatú kutyahara­
pások (olyan kutyától, amely biztosan
nem veszett) általában nem igényelnek
antibiotikumos kezelést, de minden
állatharapás esetén érdemes beszélnünk
a baba orvosával, hogy kell-e antibioti­
kum és veszettség elleni utólagos véde­
lem. Azonnal hívjuk az orvost, ha pír,
duzzanat vagy érzékenység alakul ki a ha­
rapás helyén.
27. Emberi harapások. Ha a babát egy
testvér vagy másik gyerek harapta meg,
csak akkor kell aggódni, ha átszakadt a
bőr. Ez esetben a harapás helyét mossuk
le alaposan kímélő szappannal és hideg
vízzel, ha lehetséges, csapból folyassunk
rá vizet, vagy kancsóból, pohárból öntsük
rá. Ne dörzsöljük a sebet, és ne tegyünk rá
(antibiotikumtartalmú vagy egyéb) sprayt
vagy kenőcsöt. Sterilen kötözzük be a se­
bet, és hívjuk fel az orvost. Ha indokolt,
alkalmazzunk nyomást a vérzés elállítá­
sára (# 6). Szükség lehet antibiotikumok­
ra a fertőzés megakadályozására.
28. Rovarcsípések vagy -marások.
A rovarcsípéseket vagy -marásokat az aláb­
biak szerint kezeljük:
♦ A méh fullánkját azonnal kaparjuk le
úgy, hogy vízszintesen vakarjuk egy vaj-
kés tompa élével, bankkártyával, a kör­
münkkel, vagy óvatosan távolítsuk el csi­
pesszel vagy az ujjainkkal. (Próbáljuk meg
nem összenyomni a fullánkot, mivel így
több mérget fecskendezhetünk be.) Utá­
na járjunk el az alábbiak szerint.
♦ A kullancsokat gyorsan távolítsuk el
tompa csipesszel vagy az ujjainkkal,
az utóbbiakat védjük zsebkendővel,
papírtörülközővel vagy gumikesztyűvel.
A kullancsot a feje közelében ragadjuk
meg, olyan közel a baba bőréhez, ameny-
nyire csak lehetséges, és folyamatosan
és egyenletesen húzzuk felfelé. Ne csa­
varjuk, rángassuk, nyomjuk, préseljük
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
vagy roncsoljuk a kullancsot. Ne használ­
junk olyan házi gyógymódokat, mint a
vazelin, a benzin vagy a forró gyufa, mert
ezek csak rontanak a helyzeten. Ha Lyme-
kórra gyanakszunk (lásd a 786. oldalt),
hívjuk fel az orvost.
♦ Az enyhe méh- vagy darázscsípés, vagy
hangya, pók vagy kullancs csípésének he­
lyét szappannal és vízzel mossuk le. Ezt
követően ha duzzanat vagy fájdalom je­
lentkezne, tegyünk rá jeget vagy hideg
borogatást (lásd a 773. oldalt).
♦ Használjunk gyulladáscsökkentő ke­
nőcsöt a viszkető csípésekre, például a
szúnyogokéra.
♦ Ha komoly fájdalom mutatkozik pók­
marás után, használjunk jeget vagy hideg
borogatást, és hívjuk a mentőt. Próbáljuk
megtalálni a pókot, és magunkkal vinni a
kórházba (vigyázzunk, nehogy minket is
megmarjon), vagy legalább írjuk le a kül­
sejét, mert lehet, hogy mérges pók.
♦ Bármilyen méh-, darázs- vagy lódarázs­
csípés után figyeljünk a túlérzékenységi
reakció jeleire, például erős fájdalomra
vagy duzzanatra, vagy bármilyen mér­
tékű nehézlégzésre. Azoknál, akiknél az
első csípés után ilyen tünetek mutatkoz­
nak, később túlérzékenység vagy allergia
alakulhat ki a méreggel szemben, amely
egy későbbi csípés esetén azonnali segít­
ség híján végzetes lehet. Ha a babának a
csípés közvetlen helyén jelentkező fáj­
dalmon és duzzanaton kívül bármilyen
más tünete van, hozzuk az orvos tudo­
mására, aki valószínűleg javasolni fogja
az allergiateszt elvégzését. Ha allergiát
állapítanak meg, várhatóan szükség lesz
arra, hogy mindig magunknál tartsunk
méhcsípés elleni szert a méhszezon alat­
ti kiruccanásokon.
♦ Természetesen elképzelhető, hogy a
méhméregre a szenzitizálás előzetesen
599
megfigyelt reakció nélkül kialakul, külö­
nösen babák esetében. Tehát ha egy csípés
után a baba egész testén csalánkiütés je­
lenik meg, nehezen lélegzik, rekedt, kö­
hög, köhécsel, erős fejfájása van, rosszul
van, hány, megdagad a nyelve, megduz­
zad az arca, gyengeség vagy szédülés je­
leit észleljük nála, vagy elájul, azonnal
hívjuk a mentőt.
29. Kígyómarás. Ritka, hogy egy babát
mérges kígyó marjon meg, de az ilyen
marás nagyon veszélyes lehet. A csecse­
mő kis mérete miatt még nagyon kis
mennyiségű méreg is halálos lehet. Egy
ilyen marást követően fontos, hogy az
érintett testrész ne mozogjon. Ha a ma­
rás végtagon van, rögzítsük, rakjuk sínbe,
és tartsuk a szív szintje alatt. Használ­
junk hideg borogatást, hogy csillapítsuk
a fájdalmat, de ne tegyünk rá jeget, és ne
adjunk semmilyen orvosságot orvosi en­
gedély nélkül. Azonnal hívjunk orvosi
segítséget, és álljunk készen arra, hogy
leírjuk a kígyó fajtáját. Ha nem tudunk
egy órán belül orvoshoz jutni, alkalmaz­
zunk egy laza elkötést (övét, nyakkendőt
vagy hajszalagot, olyan lazára kötve, hogy
egy ujjat be tudjunk dugni alá) kb. 5 cen­
timéterrel a harapás fölött, hogy lassít­
suk a vérkeringést. (Ne kössünk ilyen
szorítókötést ujj vagy lábujj köré vagy
a nyak, a fej vagy a törzs köré.) Gyak­
ran ellenőrizzük a pulzust (lásd a 613.
oldalt) az elkötés alatt, nehogy teljesen
megállítsuk a keringést, és lazítsuk
meg a kötést, ha a végtag duzzadni kezd.
Jegyezzük fel az időt, amikor megkö­
töttük. A méreg szájjal történő kiszí­
vása (és kiköpése) hasznos lehet, ha azon­
nal csináljuk, de ne vágjuk fel semmi­
lyen módon a sebet, kivéve ha a segítség
négy-öt órára van, és súlyos tüneteket
tapasztalunk. Ha a baba nem léleg­
zik, folyamodjunk az újraélesztési tech­
nikákhoz (lásd a 612. oldalt). Szük­
ség esetén kezdjük el a sokk-kezelését
(# 43).
600
A nem mérges kígyók okozta mará­
sokat kezeljük úgy, mint a szúrt sebeket
(lásd # 8), és értesítsük a baba orvosát.
30. Tengeri állatok szúrása. Az ilyen
szúrások általában nem komolyak, de
némelyik babánál vagy gyereknél súlyos
reakciót válthatnak ki. Elővigyázatossági
okokból mindig azonnal keressük fel az
orvost. Az elsősegély a tengeri állat faj­
tájától függően változik. A tüske sebben
maradt részét óvatosan söpörjük le egy
pelenkával vagy ruhadarabbal (hogy meg-
védjük a saját ujjainkat). Erős vérzés
(# 7), sokk (# 43) esetén vagy a légzés
leállásakor (lásd a 612. oldalt) az elsőse­
gélyt azonnal meg kell kezdeni. (Ne
aggódjunk a gyenge vérzés miatt, az se­
gíthet a mérgek eltávolításában.) A tüs­
kés rája, az oroszlánhal, a macskahal,
a naphal vagy a tengeri sün szúrását
áztassuk nagyon meleg vízben 30 per-
cig, vagy amíg meg nem érkezik az or­
vosi segítség. A medúza csípésének
mérgét semlegesíthetjük alkoholos, hí­
gított ammóniás vagy húspuhító sze­
res kezeléssel. (A biztonság kedvéért
rakjunk néhány alkoholos törlőkendőt
a táskánkba, ha tengerpartra utazunk
nyaralni.)
HASADT VAGY MEGVÁGOTT
AJAK
lásd # 44 és # 43
HASI SÉRÜLÉSEK
31. Belső vérzés. A baba hasát érő erős
ütés belső sérülést okozhat. Az ilyen sé­
rülések tünetei az alábbiak lehetnek:
zúzódás vagy más elszíneződés a hasfa­
lon, kihányt vagy felköhögött sötét­
vagy élénkvörös vér, ami kávézaccszerű
(ez lehet annak is a jele, hogy a baba
maró anyagot nyelt le), vér (lehet sötét­
vagy élénkvörös) a székletben vagy a vi­
zeletben, sokk (hideg, nyirkos, sápadt
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
bőr, gyenge, szapora pulzus, hidegrázás,
zavarodottság és esetleg rosszullét, há­
nyás és/vagy felületes légzés). Hívjuk rög­
tön a mentőt a 104-es telefonszámon.
Ha a baba sokkos (# 43), azonnal kezd­
jük meg a kezelést. Semmi esetre se ad­
junk neki enni vagy inni.
32. Vácott vagy szakított sebek a ha­
son. Úgy kezeljük őket, mint a többi
vágott sebet (# 3, # 6). Nagyobb vágás
esetén a belek kitüremkedhetnek. Ne pró­
báljuk visszatuszkolni őket a hasüregbe.
Inkább fedjük le őket tiszta, megnedvesí­
tett ruhával vagy pelenkával, és azonnal
hívjuk a mentőt.
HIPOTERMIA
lásd #18
HORZSOLÁSOK
lásd # 4
HŐ OKOZTA SÉRÜLÉSEK
33. A hőguta hirtelen jelenik meg. Utal­
hat rá a forró és száraz (vagy időnként
nedves) bőr, nagyon magas láz, hasme­
nés, élénkség vagy letargia, zavarodottság,
görcsök és eszméletvesztés. Ha hőgutára
gyanakszunk, csavarjuk a babát jeges víz­
ben áztatott, nagyméretű törülközőbe
(dobjunk jégkockákat a mosogatóba,
töltsük meg hideg csapvízzel, majd áztas­
suk bele a törülközőt), és hívjunk azon­
nal mentőt, vagy vigyük azonnal a babát
a legközelebbi sürgősségi ügyeletre. Ha
a törülköző felmelegedik, ismételjük meg
a borogatást egy frissen behűtöttel.
KUTYAHARAPÁS
lásd # 26
LÁBUJJSÉRÜLÉSEK
lásd # 52, # 53, # 54, # 55
LEÉGÉS
lásd # 17
e l s ő s e g é l y a -t ó l z - i g
LENYELT TÁRGYAK
34. Érmék, golyók és más hasonló,
kis, gömbölyű tárgyak. Amikor a ba­
ba ilyen tárgyat nyelt le, és úgy tűnik,
hogy nincs semmi baja, a legjobb, ha
várunk, míg a tárgy áthalad a bélrend­
szerén. A legtöbb gyerek a kis tárgyat
két-három nap alatt természetes úton
kiüríti. Ellenőrizzük a székletét, amed­
dig el nem távozott a tárgy. A kivétel: ha
a baba egy gombelemet nyelt le, azonnal
beszéljünk az orvossal.
Ha azonban ilyen tárgy lenyelése
után a babának nyelési nehézsége támad,
vagy később zihálást, nyáladzást, öklende­
zést, hányást tapasztalunk, lehet, hogy a
tárgy megakadt a nyelőcsövében. Hívjuk
fel az orvost, és azonnal vigyük a gyere­
ket a sürgősségi ügyeletre.
Ha köhög vagy légzési nehézségei
vannak, lehet, hogy nem le-, hanem fél­
renyelte a tárgyat, ez esetben kezeljük
úgy, mint a félrenyelést (lásd a 607. ol­
dalon a Ha félren yelt a baba részt).
35. Eles tárgyak. Keressünk azonnal
orvosi segítséget, ha a lenyelt tárgy éles
(gombostű, halszálka, éles peremű játék).
Lehet, hogy a sürgősségi ügyeletén kell
eltávolítani, speciális eszközzel.
LEVÁGOTT VÉGTAG VAGY UJJ
36. Az efféle súlyos sérülések ritkák, de ha
tudjuk, mit kell csinálni ilyen esetekben,
megmenthetjük a gyerek karját, lábát,
ujját vagy lábujját. A következő lépéseket
szükség esetén azonnal hajtsuk végre:
♦ Próbáljuk meg elállítani a vérzést. Te­
gyünk több steril gézlapot, tiszta pelen­
kát, egészségügyi betétet vagy tiszta tör­
lőkendőt a sebre, és szorítsuk rá erősen.
Ha a vérzés nem múlik, fokozzuk a nyo­
mást. Ne aggódjunk, hogy kárt okozunk
a túl erős nyomással. Orvosi tanács nél­
kül ne rakjunk fel szorítókötést.
601
♦ Szükség esetén kezeljük a sokkot. Ha
a baba bőre sápadt, hideg és nyirkos,
pulzusa gyenge és szapora, légzése fel­
színes, lazítsuk meg a babán a ruhát,
könnyen takarjuk be, hogy ne veszítsen
a teste hőt, a lábakat párnával (vagy ösz-
szehajtott ruhával) emeljük meg, hogy
több vér jusson az agyába. Ha a légzés ne­
hezített, kicsit emeljük meg a baba fejét
és vállát.
♦ Indítsuk meg újra a légzést, ha szük­
séges. Azonnal kezdjük el az újraélesz­
tést, ha a baba nem lélegzik (lásd a
612. oldalt).
♦ Tartósítsuk a levágott végtagot vagy
ujjat. Amilyen gyorsan csak lehet, csavar­
juk nedves, tiszta ruhába, vagy tekerjük
szivacsba, és tegyük műanyag zacskóba.
Töltsük meg a zacskót jéggel, és zárjuk
le. Ne helyezzük a testrészt közvetlenül
a jégre, ne használjunk szárazjeget, és ne
merítsük vízbe vagy fertőtlenítőbe.
♦ Azonnal kérjünk segítséget. Hívjunk
vagy hívassunk valakivel mentőt, vagy
rohanjunk a sürgősségi ügyeletre, de te­
lefonáljunk előre, hogy felkészülhesse­
nek a fogadásunkra. Vigyük magunkkal
a jégbe csomagolt végtagot, a sebészek
esetleg vissza tudják varrni. Az út során
is gyakoroljunk nyomást a sérülésre, és
szükség szerint folytassuk a többi élet­
mentő eljárást.
MÉRGEZÉS
37. Lenyelt mérgek. Minden, ami nem
élelmiszer, potenciális méreg. Ha a ba­
ba elveszti az eszméletét, és tudjuk vagy
feltételezzük, hogy veszélyes anyagot
nyelt le, azonnal kezdjük meg az elsőse­
gélyt. Helyezzük a babát arccal felfelé
egy asztalra, és ellenőrizzük a légzését
(lásd a 612. oldalt). Ha nem lélegzik,
azonnal kezdjük meg az újraélesztést.
Egy perc után hívjuk a mentőt, majd
602
folytassuk az újraélesztést addig, amíg a
baba újra nem éled vagy meg nem érke­
zik a segítség.
A mérgezés leggyakoribb tünetei kö­
zé tartoznak a következők: letargia, izga­
tottság vagy egyéb, az átlagostól eltérő
viselkedés, szapora, rendszertelen pulzus
és/vagy felületes légzés, hasmenés vagy
hányás (a babát fordítsuk oldalára, ne­
hogy a hányadék a légutaiba kerüljön),
erős könnyezés, izzadás, nyáladzás, forró,
száraz bőr és száj, kitágult (nagyra nyílt)
vagy összeszűkült (tűhegynyi) pupillák,
pislákoló, oldalazó szemmozgás, remegés
vagy görcsök.
Ha a babánál több ilyen tünetet ész­
lelünk (amely mással nem magyarázha­
tó), vagy bizonyítékunk van arra, hogy
a baba biztosan vagy feltételezhetően
gyanús anyagot nyelt le, ne próbáljuk
magunk kezelni. Inkább azonnal hívjuk
fel a mentőket, az orvosunkat vagy a kór­
ház sürgősségi ügyeletét. Akkor is telefo­
náljunk, ha nincsenek tünetek - lehet,
hogy azok még órákig nem jelentkez­
nek. Vigyük magunkkal a telefonhoz a
csomagolást, amelyben a feltételezett
anyag volt, az ép címkével és az esetle­
ges maradékkal együtt. Mondjuk be az
anyag nevét (vagy a növényét, ha a baba
növényi részt evett), továbbá azt, hogy
tudomásunk vagy vélelmünk szerint a
baba mennyit evett belőle, ha meg lehet
határozni. Álljunk készen arra is, hogy
közöljük a baba korát, méretét, súlyát
és tüneteit.
Soha ne adjunk aktív szenet (a m éreg
megkötésére) vagy hánytatót orvosi tanács
nélkül. A helytelen kezelés többet árthat,
m int am ennyit használ.
38. Mérgező gőzök vagy gázok. A ben­
zin gőzei, az autók kipufogógázai, néhány
mérgező vegyszer gőzei vagy egy tűzvész
sűrű füstje mind mérgező lehet. Azon­
nal vigyük az ilyen gőzöknek/gázoknak
kitett babát tiszta levegőre (nyissunk
ablakot vagy vigyük ki a szabadba). Ha
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
nem lélegzik, azonnal kezdjük meg az
újraélesztést (lásd a 612. oldalt), és ad­
dig folytassuk, amíg újra vissza nem tér
a légzés, vagy segítség nem érkezik. Ha
lehet, valaki más hívja a mentőket, mi­
közben mi végezzük az újraélesztést. Ha
senki más nincs a közelben, egy perc új­
raélesztés után szakítsunk időt arra, hogy
segítséget hívunk - és utána rögtön foly­
tassuk az újraélesztést. Hacsak nincs úton
mentő, azonnal vigyük a babát orvoshoz
- ettől csak akkor álljunk el, ha miatta
meg kell szakítani az újraélesztést, vagy
ha mi magunk is beszívtuk a káros anya­
got, és az befolyásolhatja a döntésünket.
Az autót vezesse valaki más. Akkor is
szükség lesz azonnali orvosi segítségre,
ha sikerül megindítani a légzést.
MÉRGEZŐ TÖLGY
ÉS CSERSZÖMÖRCE
39. A legtöbb gyereknél, aki megérinti
a mérgező tölgyet vagy cserszömörcét,
allergiás reakciók lépnek fel (általában
vörös, viszkető kiütés, amely esetleg duz­
zanattal, hólyagosodással és nedvezéssel
jár). A bőrjelenség 12-48 órán belül je­
lenik meg, és 10 naptól 4 hétig tarthat.
Ha tudjuk, hogy a baba ilyen növényt
érintett meg, távolítsuk el a ruháját, mi­
közben kesztyűvel, papírtörülközővel
vagy tiszta pelenkával védjük a kezün­
ket a nedvtől (amely a reakciót kiváltó
gyantát tartalmazza). Miután a nedvet
(lehetőleg 10 percen belül) lemostuk,
a kiütés maga már nem fertőző, és nem
terjed emberről emberre vagy testrészről
testrészre.
A gyanta megkeményedésének meg­
előzésére a bőrt tíz percig alaposan mos­
suk le szappannal és hideg vízzel, majd
alaposan öblítsük le. Szükség esetén hasz­
náljunk törlőkendőt. Szintén mossunk
ki mindent, ami hozzáérhetett a növé­
nyekhez (beleértve a ruhákat, a házi­
állatokat, a babakocsit stb.), a kiütést
kiváltó gyanta ugyanis akár egy évig
e l s ő s e g é l y a -t ó l z - i g
aktív maradhat az ilyen tárgyakon. A ci­
pőket alaposan töröljük le, ha nem mos­
hatók.
Ha allergiás reakciót tapasztalunk,
gyulladásgátló vagy viszketés elleni ke­
nőcs segíthet a tünetek csökkentésében,
de kerüljük az antihisztaminokat tartal­
mazó kenőcsöket (bár lehet, hogy az or­
vos javasol szájon át beszedhető antihisz-
tamint a viszketés és a vakarózás enyhíté­
sére, illetve súlyos mérgezés vagy érzékeny
helyeken fellépő duzzanat esetén szájon
át beadható szteroidot). Paracetamol,
hideg borogatás és/vagy zabfurdő segíthe­
ti a megkönnyebbülést. Vágjuk le a baba
körmeit, hogy minimalizáljuk a vakaró­
zást. Lépjünk kapcsolatba a gyerekorvos­
sal, ha a kiütés komoly, vagy érinti az
arcot, a szemet vagy a nemi szerveket.
NYELV SÉRÜLÉSE
lásd #45
ORRSÉRÜLÉSEK
40. Orrvérzés. Tartsuk a babát füg­
gőleges vagy kissé előredőlt helyzetben,
10 percre gyengéden csípjük össze mind­
két orrlyukat a hüvelyk- és a mutatóuj­
junk közé. (A baba automatikusan átáll
arra, hogy szájon át vegye a levegőt.) Pró­
báljuk megnyugtatni, mivel a sírás fo­
kozza a vérzést. Ha a vérzés nem akar
elállni, tartsuk az orrát még 10 percig ösz-
szecsípve. Ha ez sem jár sikerrel, és a vér­
zés még tart, hívjuk fel az orvost - köz­
ben tartsuk a babát függőlegesen. A gya­
kori orrvérzést, még ha könnyen el is
tudjuk állítani, hozzuk a baba orvosának
tudomására.
41. Idegen tárgy az orrban. Az orr­
légzés nehézsége és/vagy a rossz szagú,
időnként véres orrváladék annak jele le­
het, hogy valami az orrba került. Tart­
suk a babát nyugalomban, és buzdítsuk
szájon át való légzésre. Távolítsuk el a
tárgyat az ujjainkkal, ha könnyű elérni,
603
Az orrlyukak összecsípése elállítja az orr­
vérzést.
de ne kutakodjunk utána vagy ne hasz­
náljunk csipeszt vagy bármi mást, ami
megsértheti az orrot a baba egy váratlan
mozdulatára, vagy mélyebbre nyomhat­
ja a tárgyat az orrlyukban. Ha nem tud­
juk eltávolítani a tárgyat, fújjuk ki erő­
teljesen a levegőt az orrunkon keresztül,
és próbáljuk rávenni a babát, hogy utá­
nozzon. Ha ez nem jár sikerrel, vigyük
el a babát orvoshoz vagy a sürgősségi
ügyeletre.
42. Ütések az orra. Ha vérzik az orra,
tartsuk a babát függőlegesen és előredőlt
helyzetben, hogy elkerüljük a vér lenyelé­
sét és a félrenyelést (lásd a 607. oldalt).
Használjunk jégtasakot vagy hideg bo­
rogatást (lásd a 773. oldalt), hogy a duz­
zanatot csökkentsük. Ellenőriztessük or­
vossal, hogy nincs-e törés.
ROVARCSÍPÉSEK
VAGY -MARÁSOK
lásd # 28
SOKK
43- A sokk kísérhet súlyos sérüléseket
vagy betegségeket. Tünetei lehetnek:
nyirkos, sápadt bőr, szapora, gyenge pul­
zus, hidegrázás, görcsök, gyakran rosszul-
604
lét vagy hányás, kínzó szomjúság és/vagy
felszínes légzés. Azonnal hívjuk a men­
tőt. Amíg meg nem érkezik a segítség,
fektessük a babát a hátára. Lazítsuk meg
a szorosabb ruházatot, emeljük fel a lábát
párnával vagy összehajtott ruhával, hogy
több vér jusson az agyba, és lazán takar­
juk be a babát, hogy ne veszítsen hőt
vagy ne fázzon meg. Ha nehezített a lég­
zés, kicsit emeljük meg a baba fejét és
vállát. Ne adjunk neki enni vagy inni,
és ne használjunk forró vizes palackot a
sokkos baba melegítésére.
SZAJSÉRÜLÉSEK
44. Behasadt ajak. Kevés baba vészeli
át az első évet legalább egy ajaksérülés
nélkül. Szerencsére ezek a vágások álta­
lában sokkal súlyosabbnak tűnnek, mint
amilyenek valójában, és sokkal gyorsab­
ban gyógyulnak, mint gondolnánk. A fáj­
dalom csillapítására és a vérzés elállításá­
ra használjunk jégtasakot. Vagy engedjük,
hogy az idősebb baba jégkrémet, fagylal­
tot szopogasson. Ha a vágás nem záródik
össze, vagy a vérzés 10-15 percen belül
nem áll el, hívjuk fel az orvost. Időn­
ként az okozza az ajaksérülést, hogy a
baba megrágta az elektromos vezetéket.
Ha erre gyanakszunk, azonnal hívjuk
fel az orvost.
45. Vágások az ajak belső oldalán
vagy a szájban (beleértve a nyelvet).
Az ilyen sérülések szintén gyakoriak a
kisgyerekeknél. Fiatal csecsemők ajká­
nak vagy arcának belső oldalán egy jég-
tasak (nagyobbaknak fagylalt vagy jég-
krém, amit szopogathatnak) gyorsan
csökkenti a fájdalmat és segít elállítani a
vérzést. A nyelv vérzését, ha spontán nem
marad abba, úgy állíthatjuk el, hogy egy
darab gézt vagy tiszta ruhát nyomunk a
vágásra. Ha a sérülés a torok hátsó ré­
szében vagy a lágyszáj pádon (a száj üreg
hátsó részén) van, ha hegyes tárgy (pél­
dául ceruza vagy bot) szúrt sebet okozott,
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Ha a megvágott ajakra a hüvelyk- és
a mutatóujj között tartott gézdarabot
szorítunky megállíthatjuk a vérzést.
vagy a vérzés 10-15 percen belül nem áll
el, hívjunk orvost.
46. Kivert fog. Kicsi az esélye, hogy a
fogorvos megpróbálja visszaültetni a ki­
vert tejfogat (az ilyen, visszaültetett fog
gyakran kilyukad, és ritkán marad meg),
tehát nem szükséges a fog megőrzésére
bármilyen óvintézkedést tenni. De a fog­
orvos szeretné majd látni a fogat, hogy
megállapíthassa, megvan-e az egész.
Az ínyben maradt darabok kilökődhet­
nek, és később a baba félrenyelheti őket
vagy megakadhatnak a torkán. Vigyük
tehát magunkkal a fogat a fogorvoshoz,
vagy ha nem tudunk eljutni fogorvos­
hoz, a sürgősségi ügyeletre.
47. Törött fog. Meleg vízzel és gézzel
vagy tiszta ruhával óvatosan távolítsuk
el a szennyeződést és a törmeléket a száj­
ból. Gondoskodjunk róla, hogy a fog
törött részei ne maradjanak bent a baba
szájában, mert fulladást okozhatnak.
Rakjunk hideg borogatást (lásd a 773.
oldalt) az arcra a sérült fog tájékán,
hogy csökkentsük a duzzanatot. A lehe-
tő leggyorsabban hívjuk fel a fogorvost
további útmutatásért.
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
SZÁLKÁK VAGY SZILÁNKOK
lásd #9
SZEMSÉRÜLES
F o n tos: Ne nyomjuk meg a sérült sze­
met, ne érintsük meg a szemgolyót az uj­
jainkkal, és ne adjunk gyógyszert az or­
vos engedélye nélkül. Tartsuk vissza a
babát a szeme dörzsölésétől úgy, hogy
kis csészét vagy poharat rakunk a szemé­
re, vagy ha szükséges, lefogjuk a karját.
48. Idegen test a szemben. Ha látjuk
a tárgyat (például szempilla vagy homok­
szem), mossunk kezet alaposan, és egy
nedves vattadarabbal óvatosan próbál­
juk meg eltávolítani a baba szeméből,
míg valaki más mozdulatlanul rögzítve
tartja a babát (csak a szem szélén, az al­
só szemhéj alatt vagy a szemfehérjén pró­
bálkozzunk ezzel, a pupillától maradjunk
távol, nehogy megkarcoljuk a szemlen­
csét). Vagy próbáljuk meg a felső szem­
héjat néhány másodpercig az alsóra húz­
ni. Ha ezek a módszerek nem vezetnek
sikerre, és a baba nagyon kényelmetlenül
érzi magát, megpróbálhatjuk kimosni
az idegen anyagot egy kis langyos (test-
hőmérsékletű) vízzel, amit kancsóból,
A baba nem fogja élvezni a szem
kimosását, de maró anyag eltávolításához
elengedhetetlen.
605
pohárból vagy üvegből öntünk a szemre,
miközben valaki lefogja a babát (de vigyáz­
zunk, hogy ne menjen víz a baba orrába).
Ha ezen próbálkozások után még
mindig látjuk a belekerült idegen testet
a szemben, vagy úgy tűnik, hogy a baba
még mindig kényelmetlenül érzi magát,
menjünk el orvoshoz vagy a sürgősségi
ügyeletre, mivel lehet, hogy a tárgy be-
lefuródott a szembe, és megsértette. Ne
próbáljuk a szembe beleállt tárgyat ma­
gunk eltávolítani. Fedjük le a szemet la­
zán leragasztva steril gézlappal, néhány
tiszta papír zsebkendővel vagy rendes
zsebkendővel, hogy útközben, amennyi­
re lehet, csökkentsük a kellemetlenséget.
49. Maró anyag a szemben. Ujjainkkal
tartsuk nyitva a szemet, és azonnal, ala­
posan, 15 percig mossuk ki egyszerű lan­
gyos vízzel (amit kancsóból, pohárból
vagy üvegből öntünk). Ha csak az egyik
szem érintett, fordítsuk úgy a baba fejét,
hogy az érintetlen szem magasabban le­
gyen, mint a sérült, hogy a másik szem­
ből ne folyhasson bele vegyszeres folya­
dék. Ne használjunk cseppeket vagy ke­
nőcsöket, és ne engedjük, hogy a baba
megdörzsölje egyik vagy mindkét sze­
mét. A további teendőkért hívjuk az or­
vost vagy a mentőt.
50. A szem sérülése hegyes vagy éles
tárggyal. Tartsuk a babát félig fekvő
helyzetben, amíg segítséget hívunk. Ha
a tárgy még mindig a szemben van, ne
próbálkozzunk az eltávolításával. Ha
már nincs ott, lazán fedjük le a szemet
gézlappal, tiszta törlőkendővel vagy zseb­
kendővel, de vigyázzunk, hogy ne nyom­
juk meg. Mindkét esetben azonnal ke­
ressünk orvosi segítséget. Bár általá­
ban az ilyen sérülések súlyosabbnak
néznek ki, mint amilyenek, tanácsos
szemésznek megmutatni minden olyan
esetet, amikor a szemgolyó akár csak
kismértékben is karcolódhatott vagy
átlyukadhatott.
606
51. A szem tompa tárgy okozta sérü­
lése. Tartsuk a babát arccal felfelé fekve.
A sérült szemre tegyünk jégtasakot vagy
hideg borogatást (lásd a 773. oldalt). Ha
a szem környéke sötéten elszíneződik, ha
a baba nem lát jól vagy gyakran dörzsöli
a szemét, vagy a tárgy nagy erővel találta
el a szemet, forduljunk orvoshoz.
SZÚRT SEBEK
lásd # 8
UJJSÉRŰLESEK KÉZEN-LÁBON
52. Zúzódások. A mindig kíváncsi ba­
bák különösen gyakran szenvednek fáj­
dalmas zúzódásokat attól, hogy fiókok
vagy ajtók becsípik az ujjaikat. A zúzó­
dott ujjat áztassuk jeges vízbe. Akár egy­
órás áztatás is javasolt, 15 percenként
szünettel (ennyi idő elég ahhoz, hogy az
ujjak felmelegedjenek, így elkerülhetjük
a fagyási). Sajnos kevés baba fog ilyen
sokáig nyugton ülni, bár esetleg figye­
lemelterelés vagy erő alkalmazásával pár
percig le tudjuk szerelni. Ha beütötte a
lábujját, szintén hasznos lehet az ázta­
tás, de együtt nem működő babával ez
sem könnyű. A zúzott ujjak és lábujjak
kevésbé dagadnak meg, ha magasan
tartjuk őket - ami szintén nem túl köny-
nyen kivitelezhető egy babánál.
Ha a sérült ujj vagy lábujj nagyon
gyorsan és nagyon megdagad, deformált
vagy nem lehet kiegyenesíteni, törésre
lehet gyanakodni (# 10). Azonnal hívjuk
az orvost, ha a zúzódást az okozta, hogy
a kéz vagy a láb fogaskerekek vagy forgó
kerék küllői közé szorult, illetve került.
53. Köröm alatti vérzés. Ha a kéz- vagy
lábujj súlyosan zúzódott, véraláfutás ala­
kulhat ki a köröm alatt, fájdalmas feszü­
lést okozva. Ha vér szivárog a köröm alól,
gyakoroljunk nyomást a körömre, ami se­
gítheti a vér eltávozását, így a nyomás
csökkentését. A sérülést áztassuk jeges víz­
be, ha a baba hajlandó elviselni. Ha a fáj­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
dalom nem múlik, lehet, hogy ki kell lyu­
kasztani a körmöt, hogy csökkenjen a
feszülés. Ezt végezheti az orvos, vagy ad­
hat tanácsot, hogy mi magunk megtegyük.
54. Beszakadt köröm. Kis szakadás ese­
tén egy darab ragasztószalaggal vagy seb­
tapasszal rögzítsük, amíg a beszakadt
köröm akkorára meg nem nő, hogy le­
vágható. Szinte teljesen átszakadt köröm
esetében a szakadás mentén óvatosan
vágjuk le a körmöt, majd sebtapasszal
fedjük le, amíg elég hosszú nem lesz ah­
hoz, hogy védje az ujjhegyet.
55. Levált köröm. A köröm magától le
fog esni, nem szükséges eltávolítani. Nem
javasolt az ujj vagy lábujj áztatása, mivel
a körömágy folyamatos nedvessége a kö­
röm védelme nélkül megnöveli a gom­
bás fertőzés veszélyét. Gondoskodjunk
azonban arról, hogy a terület tiszta ma­
radjon. Alkalmazhatunk antibiotikumos
kenőcsöt, de nem mindig szükséges. Vál­
togassuk sűrűn a tiszta sebtapaszt a kö­
römágyon, de miután a köröm elkezdett
visszanőni, a sebtapaszra már nincs szük­
ség. Általában 4-6 hónapba telik, míg
a köröm teljesen visszanő. Ha fertőzésre
utaló pír, melegedés és duzzanat jelenik
meg, hívjuk fel az orvost.
VÁGOTT SEBEK
lásd # 5, # 6
VEGYSZER OKOZTA MARÁSI
SÉRÜLÉSEK
lásd #15
VÉRZÉS
lásd # 5, # 7
VÉRZÉS, BELSŐ
lásd # 31
ZÚZÓDÁSOK
lásd #3,# 19, #52
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
Újraélesztési eljárások
babak és gyerekek számára
Az itt következőket csak önmagunk el­
lenőrzésére használjuk. A gyerek bizton­
sága érdekében vegyünk részt egy baba­
újraélesztési tanfolyamon (érdeklődjünk
utána a baba orvosánál, a helyi kórház­
ban vagy a Vöröskeresztnél), hogy való­
ban helyesen tudjuk elvégezni ezeket az
életmentő eljárásokat. Időnként olvassuk
újra az alábbi útmutatásokat vagy a tan­
folyamon tanultakat, és ismételjük meg a
lépéseket egy játék babán (soha ne az iga­
zi babán vagy más személyen, vagy akár
egy háziállaton), hogy vészhelyzetben
automatikusan végre tudjuk hajtani a
lépéseket. Időnként menjünk el egy szin­
ten tartó tanfolyamra - frissítsük fel a
tudásunkat, és tanuljuk meg a legújabb
módszereket.
HA FELRENYELT A BABA
A köhögés természetes módja annak,
hogy a légutakat elzáró tárgytól megsza­
baduljunk. Az olyan babát (vagy bárkit),
akinek torkán akadt az étel vagy valami
más tárgy, de tud lélegezni, sírni és erő­
teljesen köhögni, hagyjuk békén. De ha
a baba még 2-3 perc után is köhög, hív­
junk orvost. Ha a baba fuldoklik, nem
tud hatékonyan köhögni, magas sípo­
ló hangot hallat és/vagy kezd elkékülni
(általában az ajkak körül), folyamod­
junk az alábbi életmentő eljárásokhoz.
Azonnal kezdj ük el ezeket, ha a baba esz­
méletlen, nem lélegzik, és nem sikerült
szabaddá tenni a légutakat, így levegőt
juttatni a tüdőbe (lásd a 611-612. ol­
dalon az A. és B. lépést).
Fontos: A légutak elzáródása előfordul­
hat fertőzések, például krupp vagy gé-
gefedő-gyulladás (epiglottitis) esetén
is. A fuldokló, betegnek tűnő babának
607
azonnal orvosi segítségre van szüksége a
sürgősségi ügyeletén. Ne pazaroljunk időt
veszélyes és felesleges kísérletezésre azzal,
hogy megpróbáljuk magunk megoldani
a problémát.
EGYÉVESNÉL FIATALABB BABÁNÁL
(AKÁR ÖNTUDATÁNÁL VAN, AKÁR
ESZMÉLETLEN)
1. Hívjunk segítséget. Ha van valaki
más is jelen, kérjük meg, hogy hívja a
mentőket. Ha egyedül vagyunk, és nem
ismerjük jól az elsősegély-eljárásokat,
vagy pánikba esve elfelejtettük őket, vi­
gyük a babát a telefonhoz, vagy vigyünk
egy vezeték nélküli vagy mobiltelefont
a babához, és azonnal hívjunk orvosi
segítséget. Még aki ismeri az eljárásokat,
az is jobban teszi, ha időt szakít a mentő
hívására, mielőtt rosszabbodna a hely­
zet (egy percig tanácsos próbálkozni az
újraélesztéssel, majd azonnal mentőt kell
hívni).
2. Helyezzük a babát megfelelő po­
zícióba. Fektessük arccal lefelé az alka­
runkra, a feje legyen a testénél lejjebb
(körülbelül 60 fokos szögben; lásd az
ábrát a 608. oldalon). A baba állát fog­
juk a hüvelyk- és a mutatóujjunk közé.
Ha ülünk, támasszuk meg az alkarunkat
a combunkon. Ha a baba túl nagy ah­
hoz, hogy kényelmesen tartsuk az alka­
runkon, üljünk székbe vagy térdeljünk
le a földre, és helyezzük a babát az ölünk­
be ugyanebben a pozícióban (a fej a törzs­
nél alacsonyabban legyen).
3. Ütögessük a hátát. Ötször egymás
után mérjünk erős ütéseket a baba lapoc­
kái közé szabad kezünk élével.
608
A hát ütögetésével gyakran sikerül
eltávolítani a légutakba került tárgyat.
4. Alkalmazzunk szívkompressziót.
Ha nincs semmi jele, Hogy az elzáródást
okozó tárgy eltávozott vagy az elzáródás
mérséklődött volna (erőteljes köhögés,
normális légzés, eltávozott az idegen test),
szabad tenyerünket helyezzük a baba
hátára, és a másik kezünkkel megtá­
masztva a fejet, a nyakat és a mellkast
fordítsuk át a babát, a fejét még mindig
alacsonyabban tartva, mint a törzsét.
Támasszuk meg a kezünkkel a fejét és
a nyakát, a biztosabb fogás érdekében
nyugtassuk az alkarunkat a combunkon.
(Ha a baba túl nagy ahhoz, hogy így
megtartsuk, helyezzük arccal felfelé az
ölünkbe vagy más kemény felületre.)
Képzeljünk el egy vízszintes vona­
lat, amely a két mellbimbót köti össze.
Helyezzük a mutatóujjunk végét közvet­
lenül ezen vonal és a szegycsont (a lapos
csont a baba mellkasán a bordák kö­
zött) kereszteződése alá. Az a terület,
ahová a nyomást kell gyakorolnunk,
egyujjnyira van ettől a találkozási pont­
tól. Helyezzük két ujjúnkat a baba mell­
kasán a szegycsontra (vagy hármat, ha
nem tudunk kettővel megfelelő nyo­
mást elérni —de vigyázzunk, hogy kizá­
rólag egyujjnyira maradjunk a mellbim­
bóvonal és a szegycsont kereszteződése
alatt). Alkalmazzunk öt nyomást, min­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
den alkalommal másfél centiméterre
nyomjuk be a szegycsontot, a nyomások
között hagyjuk, hogy a szegycsont vissza­
térjen az eredeti helyzetébe. Az eljárás
hasonló, mint az újraélesztésnél alkal­
mazott mellkasi kompresszió (lásd a
615. oldalt), de lassabban kell végezni
őket - körülbelül 1-1,5 másodpercen­
ként (amíg ezt mondjuk: „egy, és kettő,
és három, és négy, és öt”).
Ha a baba öntudatánál van, ismétel­
jük a háti ütéseket és a mellkasi nyomá­
sokat addig, amíg a légút ki nem tisztul
vagy a baba el nem veszti az eszméletét.
Ha a baba elveszti az eszméletét, az aláb­
biak szerint járjunk el.
5. Ellenőrizzük, van-e idegen test.
Ha nincs semmi jele, hogy az elzáródást
okozó tárgy eltávolodott vagy kilazult
(erős köhögés, normális légzés, kirepült
tárgy), nézzük meg, látható-e az elzáró­
dás oka. Nyissuk ki a gyerek száját úgy,
hogy a hüvelykujjunkat a baba szájába
tesszük, és a nyelvét, valamint az alsó
állkapcsát a hüvelyk- és a mutatóuj­
junkkal megfogjuk. Ahogy felemeljük
az állkapcsot, nyomjuk le a nyelvet a
hüvelykujjunkkal, és húzzuk elfelé a to­
rok hátsó részétől. Ha látunk valami­
lyen idegen tárgyat, próbáljuk eltávolí­
tani egy ujjmozdulattal. Ha nem látunk
elzáródást, ne kutassunk a szájban, és
ne próbáljuk meg az elzáródást okozó
tárgyat ujjaink közé csípve eltávolítani,
mivel ezáltal mélyebbre nyomhatjuk a
légutakba.
6. Ellenőrizzük a légutak átjárhatósá­
gát. Ha a baba még most sem lélegzik
rendesen, nyissuk ki a légutakat a fej
megdöntése/áll felemelése módszerrel,
és próbáljunk lassan, kétszer a szájon át
levegőt fújni a tüdejébe. A szájunk fed­
je be a baba orrát és száját, amint az a
613. oldali ábrán látható. Ha a mellka­
sa mindegyik lélegzettel emelkedik es
süllyed, a légutak átjárhatók.
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
A baba szájának megtisztítása idegen
anyagoktól.
7. Ismételjük meg a sorozatot. Ha
a légutak továbbra is elzárva maradtak,
ismételjük a fenti sorozatot (a 2. lépéstől
a 6. lépésig), amíg ki nem tisztítjuk őket,
a baba eszméletre nem tér és rendesen
nem lélegzik, vagy amíg meg nem érke­
zik az orvosi segítség. Ne adjuk fel, mi­
vel minél tovább marad a baba oxigén
nélkül, annál jobban ellazulnak a torok
izmai, és az elzáródást okozó tárgy annál
nagyobb eséllyel eltávolítható.
EGYÉVESNÉL IDŐSEBB GYEREKNÉL
(HA ESZMÉLETLEN)
1. A baba elhelyezése. Helyezzük a
gyereket arccal felfelé egy kemény, lapos
felületre (padlóra vagy asztalra). Álljunk
vagy térdeljünk a lábához (még csak vé­
letlenül se üljünk rá), és az egyik tenye­
rünk tövét helyezzük a hasára félúton
a köldök és a bordák közé úgy, hogy
az ujjaink a gyerek arca felé legyenek.
Helyezzük a másik kezünket az elsőre.
2. Alkalmazzunk hasi lökéseket.
A felső kezünket az alsóra szorítva alkal­
mazzunk öt gyors, befelé és fölfelé irá­
nyuló lökést az idegen tárgy eltávolítására.
Ezek a lökések legyenek gyengédebbek,
mint felnőtt vagy idősebb gyerek eseté­
609
ben lennének. Figyeljünk arra, hogy ne
nyomjuk meg a szegycsont végét vagy a
bordákat.
3. Ellenőrizzük, van-e idegen test.
Ha nincs semmi jele, hogy az elzáródást
okozó tárgy eltávolodott vagy kilazult
(erős köhögés, normális légzés, kirepült
tárgy), nézzük meg, látható-e az elzáró­
dás oka. Nyissuk ki a gyerek száját úgy,
hogy a hüvelykujjunkat a baba szájába
tesszük, és a nyelvét, valamint az alsó áll­
kapcsát a hüvelyk- és a mutatóujjunkkal
megfogjuk. Ahogy felemeljük az állkap­
csot, nyomjuk le a nyelvet a hüvelykuj­
junkkal, és húzzuk elfelé a torok hátsó
részétől. Ha látunk valamilyen idegen
tárgyat, próbáljuk eltávolítani egy ujj­
mozdulattal. Ha nem látunk elzáródást,
ne kutassunk a szájban, és ne próbáljuk
meg az elzáródást okozó tárgyat ujjaink
közé csípve eltávolítani, mivel ezáltal mé­
lyebbre nyomhatjuk a légutakba.
4. Ellenőrizzük a légutak átjárhatósá­
gát. Ha a baba még most sem lélegzik
rendesen, nyissuk ki a légutakat a fej meg­
döntése/áll felemelése módszerrel, és pró­
báljunk lassan, kétszer a szájon át levegőt
fújni a tüdejébe. A szájunk fedje be a ba­
ba orrát és száját, amint az a 613. oldali
610
ábrán látható. Ha a mellkasa mindegyik
lélegzettel emelkedik és süllyed, a légutak
átjárhatók.
5. Ismételjük meg a sorozatot Ha a
légutak továbbra is elzárva maradtak,
ismételjük a fenti sorozatot (a 2. lépéstől
a 6. lépésig), amíg ki nem tisztítjuk őket,
a baba eszméletre nem tér és rendesen
nem lélegzik, vagy amíg meg nem érke­
zik az orvosi segítség. Ne adjuk fel, mivel
minél tovább marad a baba oxigén nél­
kül, annál jobban ellazulnak a torok iz­
mai, és az elzáródást okozó tárgy annál
nagyobb eséllyel eltávolítható.
EGYÉVESNÉL IDŐSEBB GYEREKNÉL
(HA ÖNTUDATÁNÁL VAN)
1. Helyezkedjünk megfelelő pozícióba.
Álljunk a gyerek háta mögé (hogy a kis­
gyereket elérjük, le kell hajolnunk, vagy
a gyereket kell magasabbra tennünk úgy,
hogy székre vagy asztalra állítjuk), és két
kezünkkel átöleljük a derekát.
2. Helyezzük el a kezünket. Szorítsuk
ökölbe a kezünket. Az öklünk hüvelykujj
felőli része nyugodjon a gyerek hasán a
középvonalban, kicsit a köldök felett és
jóval a szegycsont vége alatt.
3. Alkalmazzunk hasi lökéseket Fog­
juk meg a beállított öklünket a másik
kezünkkel, és nyomjuk a gyerek hasá­
ba öt gyors, felfelé irányuló lökéssel
(a nyomás legyen kisebb, mint amit
felnőttnél használnánk). Folytassuk,
amíg azt nem látjuk, hogy eltávozott a
tárgy, vagy a gyerek nem kezd normá­
lisan lélegezni, vagy el nem veszti az
eszméletét, ebben az esetben lapozzunk
az előző oldalra.
F o n to s: Ha a gyerek gyorsan helyre is
jön egy ilyen fulladásveszéllyel járó eset
után, orvosi segítségre lesz szüksége. Hív­
juk az orvost vagy a sürgősségi ügyeletet.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
HA NEM VESSZÜK
ÉSZRE A FÉLRENYELT
TÁRGYAT
Ha úgy tűnik, hogy a baba fuldok-
lik valamitől és utána magától vagy
elsősegélyt követően jobban lesz, fi­
gyeljük alaposan, van-e további prob­
lémára utaló tünete, például szokat­
lan hanghordozás síráskor vagy be­
szédnél; csökkent légzési zörejek, sí­
polás, megmagyarázhatatlan köhö­
gés, vagy elkékülés az ajkon vagy
körmön, vagy általában a bőrön. Ha
ezeknek a tüneteknek bármelyikét
észleljük, a babát azonnal vigyük a
sürgősségi ügyeletre. Lehet, hogy va­
lami megakadt az alsó légutakban.
KARDIOPULMONÁRIS
ÚJRAÉLESZTÉS (CPR):
MESTERSÉGES LÉLEGEZTE­
TÉS ÉS MELLKASI KOMP­
RESSZIÓ
Az alábbi eljárást csak olyan babán kezd­
jük el, aki nem lélegzik, vagy aki leve­
gőért kapkod és kezd elkékülni (nézzük
meg az ajka környékét és a körmét).
Ha a baba levegőért kapkod, de még
nem kezdett el kékülni, azonnal hívjuk
a mentőt, vagy rohanjunk a legközelebbi
sürgősségi ügyeletre. Közben tartsuk a
babát melegen és olyan nyugodtan,
amennyire csak lehet, és olyan helyzet­
ben, amely számára a legkényelmesebb­
nek látszik.
Ha úgy tűnik, újraélesztésre van
szükség, mérjük fel a baba állapotát az
1-2-3. lépés szerint:
1. LÉPÉS: ELLENŐRIZZÜK,
HOGY REAGÁL-E INGEREKRE
Próbáljuk az öntudatlannak látszó babát
azzal felrázni, hogy többször egymás után,
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
hangosan a nevén szólítjuk, például:
„Anna, Anna, jól vagy?” Ha ez nem se­
gít, próbáljuk megütögetni a baba két
talpát. Utolsó kísérletként próbáljuk
gyengéden megrázni vagy megütögetni
a baba vállát - ne rázzuk meg erősen, és
ha elképzelhető, hogy vannak törött
csontjai vagy fej-, nyak- vagy hátsérülé­
sei, akkor egyáltalán ne rázzuk meg.
2. LÉPÉS:
HÍVJUNK SEGÍTSÉGET
Ha a baba nem reagál, valaki más jelen­
lévővel hívassunk mentőt, miközben mi
elkezdjük a 3. lépést. Ha egyedül va­
gyunk a babával, és megbízunk az új­
raélesztési tudásunkban, haladéktalanul
folytassuk, időnként hangosan segít­
ségért kiáltozva. Ha azonban nem va­
gyunk járatosak az újraélesztési tech­
nikákban, és/vagy úgy érezzük, hogy a
pánik megbénít, azonnal menjünk a
legközelebbi telefonhoz a babával (fel­
tételezve, hogy nincs semmi fej-, nyak­
vagy hátsérülésre utaló jel), vagy ami
még jobb, vigyünk egy vezeték nélküli
vagy mobiltelefont a babához, és hívjuk
a mentőket. A diszpécser majd meg­
mondja, mi a teendő.
Fontos: A mentőt hívó személy marad­
jon addig a telefonnál, amíg szükséges,
hogy minden információt átadhasson,
és amíg a diszpécser befejezte a kikér­
dezést. A következőket adja meg: a ba­
ba neve és kora, jelenleg hol van (város,
utca, házszám, emelet, ajtó, a legjobb
útvonal, ha több lehetséges út van),
állapota (magánál van-e a baba, léleg-
zik-e, vérzik-e, sokkos-e, vannak-e élet­
jelek, mint például mozgás vagy inge­
rekre reagálás), az állapotának oka, ha
ismert (mérgezés, vízbe fulladás, esés),
telefonszám, ha van a helyszínen telefon.
Kérjük meg a segítségért telefonáló sze­
mélyt, hogy a telefonhívás után szóljon
nekünk.
611
3. LÉPÉS:
A BABA ELHELYEZÉSE
A babát, óvatosan alátámasztva a fejét,
a nyakát és a hátát, vigyük egy kemény,
lapos felülethez (jó egy asztal, mivel oda
nem kell letérdelnünk, de a padló is
megteszi). Gyorsan helyezzük arccal
felfelé, a feje legyen egy szintben a szí­
vével, és az A -B -C (légút, lélegzés,
szívverés) lépésekkel* határozzuk meg az
állapotát.
A. TISZTÍTSUK KI
A LÉGUTAKAT
Ha nem áll fenn a fej-, nyak- vagy hát­
sérülés veszélye, használjuk az itt követ­
kező fejdöntés/állemelés eljárást a légutak
felnyitására. Ha ilyen sérülésre gyanak­
szunk, használjuk inkább az állkapocs­
húzó eljárást.
Fontos: Az eszméletlen baba légutait
elzárhatja az ellazult nyelv vagy a gége­
fedő vagy egy idegen tárgy. A légutakat
ki kell tisztítani, hogy a baba mielőbb
újra lélegezni tudjon.
Fejdöntés/állemelés. Helyezzük a baba
fejéhez közelebbi kezünket a baba hom­
lokára, és a másik kezünk egy vagy két
ujját (de ne a hüvelykujjat) tegyük az al­
só állkapocs csontos részére az áll alatt.
Gyengéden döntsük kicsit hátra a baba
fejét a homlok nyomásával és az áll eme­
* Ha fej-, nyak- vagy hátsérülésre gyanak­
szunk, kezdjük a B. lépéssel; figyeljük meg a
baba mellkasát, hallgatózzunk, és tapogassuk ki
a mellkasi mozgásokat, mielőtt a babát meg­
mozdítanánk. Ha lélegzik, és jelenlegi helyén
nincs közvetlen veszélyben (például nem fe­
nyegeti tűz vagy robbanás), ne mozdítsuk
meg. Ha nem lélegzik, és abban a helyzet­
ben, amelyben jelenleg van, nem alkalmazha­
tó a lélegeztetés, fordítsuk arccal felfelé, hogy a
feje, a nyaka és a teste együtt mozogjon, elfor­
dulás nélkül.
612
lésével. Ne nyomjuk meg a puha szöve­
teket az áll alatt, és ne engedjük, hogy a
száj teljesen becsukódjon (ha szükséges,
tartsuk benne a hüvelykujjunkat, hogy
az ajkak nyitva maradjanak). A baba
arca nézzen a mennyezet felé, amit sem­
leges helyzetnek is neveznek, az álla ne
legyen a mellkasára szegve, de ne is néz­
zen felfelé.
Az egyévesnél idősebb gyerek lég-
utainak feltárásához valamivel nagyobb
szögű döntésre lehet szükség (ez a sem­
leges-plusz helyzet; lásd a következő
oldalon). Ha a légút nem nyílik ki a
semleges helyzetben, ellenőrizzük a lég­
zést (B).
Állkapocshúzás nyaki vagy háti sérü­
lés gyanúja esetén. A könyökünk nyu­
godjon azon a felületen, amin a baba
fekszik, helyezzünk két-három ujjat az
alsó állkapocs mindkét oldalán oda, ahol
a felső és az alsó állkapocs találkozik,
és óvatosan emeljük az állkapcsot a
semleges helyzetbe (lásd a fejdöntésnél,
feljebb).
Fontos: Ha a baba rögtön elkezd újra lé­
legezni, akkor is hívjunk orvost. Minden
olyan baba esetében, aki elvesztette az
eszméletét, vagy akinek a légzése leállt,
vagy majdnem vízbe fulladt, orvosi ki­
vizsgálásra van szükség.
B. ELLENŐRIZZÜK
A LÉGZÉST
1. A fejdöntés vagy az állhúzás elvégzé­
se után, annak megállapítására, hogy a
baba lélegzik-e, 3—5 másodpercig szem­
mel, füllel és érintéssel figyeljünk a lég­
zés jeleire: halljuk-e vagy érezzük-e a le­
vegő mozgását, amikor a fiilünket a ba­
ba orrához és szájához tartjuk? A baba
szája elé helyezett tükör elhomályo-
sul-e? Meg tudjuk-e figyelni a baba
mellkasának és hasának emelkedését
és süllyedését? (Ez utóbbi önmagában
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
nem elég bizonyíték a légzésre, mivel je­
lentheti azt is, hogy a baba próbál léle­
gezni, de nem tud.)
Ha visszaállt a normális légzés, tart­
suk nyitva a légutakat a fejdöntéssel vagy
az állhúzással. Ha a baba eszméletére is
tért (és nincs olyan sérülése, amely ese­
tén a mozgatás ellenjavallt), fordítsuk
az oldalára. Hívjuk a mentőt most, ha
eddig nem sikerült. Ha a baba önál­
lóan kezd lélegezni, és erősen köhög,
az lehet a test próbálkozása az elzáródás
okának eltávolítására. Ne gátoljuk m eg
a köhögést.
Ha a baba nem lélegzik vagy leve­
gőért kapkod, elkékült az ajka és/vagy
gyengén, tompán sír, azonnal levegőt
kell juttatnunk a tüdejébe. Járjunk el az
alábbiak szerint. Ha senki nem hívott
még mentőt, és egyedül vagyunk, pró­
báljuk felhívni magunkra egy szomszéd
vagy egy járókelő figyelmét.
2. Tartsuk nyitva a légutakat a baba fejét
a semleges helyzetben tartva (vagy egy­
évesnél idősebb baba esetében, ha szük­
séges, semleges-plusz helyzetben), ke­
zünkkel a homlokán. A másik kezünk
egyik ujjával tisztítsuk meg a baba szá­
ját minden látható hányadéktól, szeny-
nyezéstől vagy bármely más idegen
tárgytól. Ne kotorásszunk benne, ha nem
látunk semmit a szájában.
Fontos: Ha bármikor hányás fordul elő,
a babát azonnal fordítsuk az oldalára,
ujjainkkal tisztítsuk meg a száját a há­
nyadéktól, fordítsuk vissza a hátára, és
gyorsan folytassuk az életmentő beavat­
kozást.
3. Vegyünk a szájunkon keresztül nagy
lélegzetet, és helyezzük a szánkat a baba
szájára és orrára úgy, hogy az érintkezés
jól szigeteljen (lásd az ábrát). Egy évnél
idősebb baba esetében csak a száját fed­
jük be, és a fejét hátradöntve tartó ke­
zünk ujjaival fogjuk be az orrát.
e l s ő s e g é l y a -t ó l z - i g
A csecsemők lélegeztetésénél mind a szájat,
mind az orrot le kell fedni.
4. Egy-másfél másodpercig fújjunk be­
le a baba szájába kétszer, finoman, lassan.
A befújások közt fordítsuk el a fejün­
ket, és vegyünk levegőt. Figyeljük meg
a baba mellkasát mindegyik légvételnél.
Hagyjuk abba a befúj ást, ha a mellkas
megemelkedik, és várjuk meg, amíg le­
süllyed, mielőtt elkezdjük a következő
lélegeztetést. És hallgatózzunk, próbáljuk
érezni, hogy kiáramlik-e a levegő.
F on tos: Ne feledjük, hogy a kisbabának
kevés levegő kell a tüdeje megtöltéséhez.
Bár lehet, hogy a túl gyenge fujás nem
tágítja ki teljesen a tüdejét, a túl erős
vagy túl gyors lélegeztetés viszont leve­
gőt juttathat a gyomrába, ami felfúvó­
dáshoz vezethet. Ha a lélegeztetés során
bármikor a baba hasa felfújódna, ne
nyomjuk le - ebből hányás következ­
het, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a há-
nyadékot félrenyeli vagy az a tüdőbe
jut. Ha a puffadás a mellkas kitágulását
gátolja, fordítsuk a babát az oldalára,
ha lehet, fejjel lefelé, és egy-két másodper-
cig gyengéden nyomjuk meg a hasát.
5. Ha a mellkas nem emelkedik és süly-
lyed minden lélegzetnél, újra állítsuk be
a fejdöntés/állemelés (vagy állkapocs­
húzás) pozíciót, és próbáljunk meg még
613
két lélegeztetést. Esetleg fújjunk kicsit
erősebben, ha szükséges. Ha még ekkor
sem emelkedik a mellkas, valószínű, hogy
étel vagy valami idegen tárgy zárja el a
légutakat - ebben az esetben gyorsan
próbáljuk meg eltávolítani a 607. olda­
lon található eljárással (Ha félren yelt a
baba rész).
A semleges-plusz helyzet Egyévesnél
idősebb vagy fiatalabb, de nagy növésű
baba esetében előfordul, hogy a légutak
feltárásához, a lélegeztetéshez (a levegő
tüdőbe juttatásához) a semleges helyzet­
hez képest jobban meg kell dönteni az
állkapcsot: ez a semleges-plusz pozíció.
Döntsük meg újra, és próbálkozzunk két
további befúj ássál. Ha nem megy, húz­
zuk kijjebb az állát, és próbálkozzunk
újra, addig ismételve, amíg az áll függő­
legesen felfelé nem néz. Ha a mellkas
még ekkor sem emelkedik, térjünk át a
Ha félren yelt a baba résznél ismertetett
eljárásra (607. oldal).
C. ELLENŐRIZZÜK
A VÉRKERINGÉST
1. Amint két sikeres légzés hallatán meg­
állapítottuk, hogy a légutak tiszták, ellen­
őrizzük a keringést. A pulzus ellenőrzését
már nem tekintik szükségesnek (mivel
a nem szakember számára nehéz lehet
megtalálni egy kisgyerek pulzusát), in­
kább életj eleket keressünk, például moz­
gást és reagálást. Ha bízunk abban, hogy
meg tudjuk találni a pulzust, próbáljuk
meg - de ne töltsünk 10 másodpercnél
több időt a keresésével. Egyévesnél fia­
talabb csecsemőn a hozzánk közelebb
eső karon próbáljuk megkeresni a verő-
eret: tartsuk az egyik kezünket a baba
fején, hogy nyitva tartsuk a légutakat,
a másikkal húzzuk el a baba karját a
testétől, és fordítsuk tenyérrel felfelé.
Használjuk a mutató- és középső ujjún­
kat a pulzus megkeresésére a felkar belső
oldalának két izma között, félúton a váll
614
Pulzus kitapintása csecsemőknél
a kari verőéren.
és a könyök között (lásd az ábrát). Egy­
évesnél idősebb baba esetében a pulzust
próbáljuk a nyaki artérián kitapintani:
ezt a nyakon a fül alatt és közvetlenül az
állkapocs alatt kell keresni.
2. Ha nem tapasztalunk életjeleket, azon­
nal kezdjünk el mellkasi kompressziót
alkalmazni (lásd az ábrát a szemközti
oldalon). Ha életjeleket észlelünk, de
nem állt helyre a légzés, azonnal kezd­
jük el a lélegeztetést (lásd alább).
Fontos: Értesítsük a mentőket. Ha még
nem hívtuk fel őket, és van valaki, aki
telefonálni tud, akkor itt az idő. Ha a
hívás a baba állapotának felmérése előtt
történt, a hívó személy hívja fel újra a
diszpécsert, hogy további információk­
kal szolgáljon a baba állapotáról: ön­
tudatánál van-e vagy sem, lélegzik-e és
mutat-e életjeleket. Ne pazaroljunk
időt arra, hogy mi magunk telefonál­
junk, ha a babának lélegeztetésre vagy
CPR újraélesztésre van szüksége, hanem
kiabáljunk segítségért, hogy felhívjuk a
szomszédok vagy a járókelők figyelmét
magunkra.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
MESTERSÉGES
LÉLEGEZTETÉS (SZÁJBÓL
SZÁJBA ÚJRAÉLESZTÉS)
Ha a 610-611. oldalon található 1-2-3.
(A—B—C) lépések után észlelhető a pulzus,
de a baba légzése nem indult m eg önmagá­
tó l kövessük az alábbi utasításokat:
1. Fújjunk a baba szájába vagy a szájába
és az orrába a 613. oldalon leírt módon.
Egyévesnél fiatalabb baba esetében kö­
rülbelül három másodpercenként („fuj,
egy és kettő és három, és fuj” ütemre),
lassú tempóban (percenként 20 léleg­
zet) fújjunk, egyévesnél idősebb baba ese­
tében négy másodpercenként (percen­
ként 13 befúj ássál) fújjunk. Bizonyosod­
junk meg róla, hogy a baba mellkasa min­
den egyes lélegzettel emelkedik és süllyed.
2. Egyperces lélegeztetés után ellenőriz­
zük az életjeleket, hogy megállapíthassuk,
nem állt-e meg a szív. Ha a szív megállt,
térjünk át a szívkompresszióra (CPR).
Ha nem, 3-5 másodpercig figyeljünk,
füleljünk, és próbáljuk érezni, hogy van-e
spontán légzés (lásd a 612. oldalt). Ha
a baba elkezdett önállóan lélegezni, to­
vábbra is tartsuk nyitva a légutakat, és
gyakran ellenőrizzük a légzést és a pul­
zust, miközben a segítség megérkezésére
várunk, és lehetőleg tartsuk melegen és
nyugalomban a babát. Ha nincs spontán
légzés, folytassuk a lélegeztetést, percen­
ként ellenőrizve az életjeleket és a légzést.
Fontos: A légútnak nyitva kell marad­
nia, hogy a lélegeztetés eredményes le­
hessen. Gondoskodjunk arról, hogy a
baba feje a lélegeztetés során semleges
helyzetben maradjon.
3. Ha egyedül vagyunk, és senki nem
hívott még mentőt, hívjunk, mihelyt
sikerült helyreállítani az önálló légzést.
Ha pár percen belül nem kezdett el a
baba önmagától lélegezni, vigyük a babát
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
futball-labda-tartásban egy telefonhoz,
menet közben folytatva a lélegeztetést.
A telefonon annyit mondjunk, hogy
„nem lélegzik a gyerekem”, és gyorsan,
de érthetően adjunk meg minden lénye­
ges információt (lásd az előző oldalt).
Ne szakítsuk meg a kapcsolatot, mielőtt
a diszpécser letenné a telefont, és ha le­
hetséges, folytassuk a lélegeztetést akkor
is, amikor a diszpécser beszél.
Fontos: Ne hagyjuk abba a lélegeztetést,
ameddig a baba nem lélegzik önállóan,
vagy ameddig meg nem érkeznek a men­
tősök, és át nem veszik a feladatot.
MELLKASI KOMPRESSZIÓ
(CFR}. EGYÉVESNÉL FIATALABB
BABÁKNÁL
Ha a 610-611. oldalon található 1-2-3.
lépések (A -B-C) után a baba nem léleg­
zik és nincs életjel (mozgás, reagálás), kezd­
jük el az alábbi CPR-eljárást:
Fontos: CPR-ben a lélegeztetést, ami
oxigént juttat a tüdőbe, ahol a véráram
felveszi azt, váltogatni kell a kompresz-
szióval, ami mesterségesen pumpálja az
oxigénben dús vért a létfontosságú szer­
vekhez és a test többi részéhez.
1. A baba még mindig feküdjön a ke­
mény, lapos felületen, arccal felfelé, a fe­
je legyen a szívével egy magasságban,
tartsuk továbbra is a fejét a semleges
helyzetben, kezünk legyen a homlokán.
Helyezzünk egy kis, felcsavart törülkö­
zőt, pelenkát vagy más támasztékot a
baba két válla alá, vagy kicsit emeljük
meg, ami segít majd a légutak nyitva
tartásában. A fejet csak egy kicsit enged­
jük hátrébb dőlni (lásd a 609. oldali
ábrát).
2. A szabad kezünk három középső ujját
helyezzük a baba mellkasára. Képzeljünk
el egy vízszintes vonalat, amely összeköti
615
A kompresszió csecsemőknél két
vagy három ujjal elvégezhető.
a két mellbimbót. Helyezzük a mutató­
ujjunk végét közvetlenül ezen vonal alá,
ahol az keresztezi a szegycsontot (a lapos
csontot, amely a baba mellkasán találha­
tó a bordák között). A megnyomandó
terület egyujjnyira van ettől a találkozási
ponttól (lásd a fenti ábrát).
3. Két vagy három ujjunkkal egyenesen
nyomjuk be a szegycsontot másfél-két
és fél centiméterre (a könyökünk legyen
behajlítva). Minden egyes kompresszió
után engedjük fel a nyomást anélkül,
hogy az ujjainkat elvennénk a szegy­
csontról, és engedjük, hogy a szegycsont
visszaálljon a normális helyzetébe. Ala­
kítsunk ki folyamatos kompresszió-
relaxáció ritmust, ami ugyanannyi időt
enged mindegyik fázisnak, és kerüljük a
hirtelen mozdulatokat.
4. Minden ötödik kompresszió után vár­
junk, ujjainkat továbbra is a szegycson­
ton tartva, és alkalmazzunk egy egy-más-
fél másodperces befujást. Figyeljük, hogy
emelkedik-e a mellkas. (Ha nem, vegyük
le az ujjainkat a szegycsontról, emeljük
meg az állat, és fújjunk újra.) Próbál­
junk percenként 100 kompressziót vé­
gezni, minden öt kompresszió után egy
lélegeztetéssel. Számoljunk gyorsabban,
616
mint amikor a másodperceket számoljuk:
egy, kettő, három, négy, öt - lélegeztetés.
5. Körülbelül egy perc után szakítsunk
5 másodpercet arra, hogy életj eleket ke­
ressünk. Ha nem tapasztalunk életjelet,
alkalmazzunk egy lassú befúj ást, majd
folytassuk a CPR kompresszió/lélegez­
tető ciklusait, néhány percenként keres­
ve életjeleket. Ha látunk mozgást vagy
reagálást, hagyjuk abba a kompressziót.
Három-öt másodpercig próbáljuk meg
szemmel, füllel és tapintással figyelni a
spontán légzést. Ha van légzés, tartsuk
nyitva a légutakat, és gondoskodjunk ró­
la, hogy a baba melegen és nyugalomban
legyen, miközben továbbra is ellenőriz­
zük a légzését. Ha még most sem léleg­
zik, folytassuk a fentebb leírtak szerint
a lélegeztetést.
6. Egy perc CPR után, ha egyedül va­
gyunk és nem volt senki, aki mentőt
tudott volna eddig hívni, gyorsan men­
jünk a telefonhoz (vigyük magunkkal a
babát, ha lehet, vagy vigyük a telefont
a babához), és hívjunk segítséget, utána
pedig rögtön folytassuk a szükséges élet­
mentő eljárásokat.
Fontos: Ne hagyjuk abba a CPR-t, amíg
a légzés helyre nem áll, vagy az orvosi
segítség meg nem érkezik.
MELLKASI KOMPRESSZIÓ
(CPR): EGYÉVESNÉL
IDŐSEBB BABÁKNÁL
Ha a 610-611. oldalon található 1-2-3.
lépések (A—B—C) után az egyévesnél idő­
sebb gyerek nem lélegzik, és életjelek (moz­
gás, reagálás) nem észlelhetők, kezdjük el
az alábbi CPR-eljárást:
1. A gyerek feküdjön arccal felfelé egy
kemény, lapos felületen. Ne legyen
párna a gyerek feje alatt, a feje lehető­
leg legyen a szívével egy magasságban.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
A kéz helyzete egyévesnél idősebb gyerek
CPR-kompressziójánál.
A gyerek feje legyen semleges-plusz hely­
zetben (lásd a 613. oldalt), hogy a lég-
utai nyitva legyenek.
2. Helyezzük el a kezünket. Az egyik te­
nyerünk legyen a szegycsont alsó harma­
dán (a szegycsont a gyerek mellkasán,
a bordák között található, lapos csont).
Fontos: Ne nyomjuk meg a szegycsont
végét, mert súlyos belső sérülést okozhat.
3. A tenyerünkkel nyomjuk be a mell­
kast két és fél-három és fél centiméter­
re. Csak a tenyerünk vége és a szegy­
csont alsó, lapos fele között legyen érint­
kezés —ne nyomjuk meg a bordákat
a kompresszió során. Engedjük, hogy a
mellkas minden egyes kompresszió után
visszatérjen nyugalmi helyzetébe anélkül,
hogy a kezünket elvennénk a mellkasról.
Alakítsunk ki folyamatos kompresszió-
relaxáció ritmust, amely ugyanannyi időt
enged mindegyik fázisnak, és kerüljük a
hirtelen mozdulatokat.
4. Minden ötödik kompresszió után,
ujjainkat továbbra is a szegycsonton
tartva várjunk, és alkalmazzunk egy
egy-másfél másodperces lélegeztetést.
A kompressziót mindig kísérje lélegez­
tetés, hogy az agy folyamatos oxigén­
e l s ő s e g é l y a -t ó l z -ig
ellátását biztosítsa (a szívműködés nélküli
gyerek nem lélegzik, és nem kap oxigént).
Próbáljunk percenként 80-100 komp­
ressziót végezni, minden öt kompresz-
szió után egy befújással. Számoljunk
gyorsabban, mint amikor a másodper­
ceket számoljuk: egy, kettő, három, négy,
öt - lélegeztetés.
5. Körülbelül egy perc után szakítsunk
5 másodpercet arra, hogy életj eleket ke­
ressünk. Ha nem tapasztalunk életjelet,
végezzünk egy lassú befújást, miköz­
ben befogjuk a gyerek orrát, majd foly­
tassuk a CPR kompresszió/lélegeztető
ciklusait, néhány percenként keresve
♦♦♦
617
életjeleket. Ha látunk mozgást vagy rea­
gálást, hagyjuk abba a mellkasi komp­
ressziót.
6. Ha nem tudtunk kiabálással segítsé­
get hívni, és még nem hívtunk mentőt,
szakítsunk egy pillanatot arra, hogy most
telefonáljuk, utána pedig rögtön térjünk
vissza a szükséges mentőeljárásokhoz.
Ha lehetséges, vigyük a gyereket ma­
gunkkal a telefonhoz, és menet közben
folytassuk a lélegeztetést.
Fontos: Ne hagyjuk abba a CPR-t, amíg
a légzés helyre nem áll vagy az orvosi se­
gítség meg nem érkezik.
 — — — 2 0 . FEJEZET
Kis születési
súlyú csecsemők
A legtöbb leendő szülő a megfelelő dátum
körül - néhány nap vagy egy-két hét kü­
lönbséggel - várja a kisbabáját. És a picik
többsége valóban az adott időben érkezik,
így mamának és magzatnak rengeteg ide­
je van felkészülni a méhen kívüli életre,
a szülőknek pedig a jövendő szerepre.
Magyarországon azonban évente kö­
rülbelül 8000-8500 esetben ez az élet-
fontosságú előkészületi idő váratlanul -
és néha veszélyesen - lerövidül, a baba
korábban születik és/vagy túl kis súllyal.
Az ilyen babák közül néhány csak pár
dekagrammal kevesebb a kis születési súly
határánál (2500 g), így gyorsan és köny-
nyen utoléri teljes időre született társait.
Sokan azonban, akiknek számára a mé­
hen belüli fejlődés több héttel megrövi­
dült, olyan kis súllyal érkeznek, hogy egy
tenyérben elférnek, és több hónapos in­
tenzív orvosi kezelés mellett megy végbe
az a fejlődésük, amelynek az anyaméh­
ben kellett volna megtörténnie.
Sok szülő továbbá még egyáltalán
A BABA TAPLALASA:
A koraszülött vagy kis születési súlyú
csecsemő táplálása
Az anyaméhen kívüli táplálkozás meg­
tanulása nem könnyű még a teljes idő­
re született babának sem, akinek el kell
sajátítania a mellből vagy cumisüvegből
■■■■— ,
nem áll készen, amikor a szülés túl korán
megindul. Számukra a szülés utáni első
napok, és néha hetek vagy hónapok nem
azzal telnek el, hogy a pelenkázást tanul­
ják vagy szokják a baba jelenlétét, és meg­
érkezését kártyákon tudatják az ismerő­
sökkel, hanem hogy kórlapokat olvasnak,
tanulják az apróság táplálását csövön ke­
resztül, megpróbálják elfogadni a gondo­
latot: nincs csecsemő a házban.
Bár a kis születési súlyú csecsemők
(akár koraszülöttek, akár nem) nagyobb ve­
szélyben vannak, mint a nagyobb babák,
az apró újszülöttek orvosi ellátása terén
elért gyors fejlődés lehetővé tette, hogy
nagy többségük normális, egészséges gye­
rekké fejlődjön. Mielőtt azonban büszkén
haza lehet őket vinni a kórházból, gyakran
hosszú út áll a babák és a szülők előtt.
A túl hamar vagy túl kis súllyal szü­
letett gyerekek szülei a következő olda­
lakon olyan információkat és tanácsokat
találnak, amelyek segítenek ezen az úton
végigmenni.
való szopás fogásait. A koraszülött csecse­
mőknél a kihívás jóval nagyobb - minél
fiatalabbak és kisebbek, annál nagyobb.
A csak három vagy négy héttel korábban
KI S S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
születettek általában rögtön a születés
után tudnak szopni vagy cumisüvegből
enni - de csak az apró finomságok elsa­
játítása után. A 36. hét előtt született
babáknak azonban speciális a táplálko­
zási igényük, amelyet a hagyományos
táplálás nem elégít ki, és nemcsak azért,
mert kisebbnek születtek, hanem mert
nagyobb tempóban gyarapodnak, mint
teljes időre született társaik, valamint
azért, mert nem biztos, hogy hatékonyan
képesek szopni, és/vagy lehet, hogy fej­
letlen az emésztőrendszerük.
Egyrészről ezeknek a picurka babák­
nak olyan táplálékra van szükségük, az se­
gíti gyors gyarapodásukat, amely azokat
a tápanyagokat tartalmazza, amelyeket
akkor kapnának, ha még mindig a méh­
ben volnának. Másrészről ezeket a táp­
anyagokat a lehető legkoncentráltabb
formában kell kapniuk, mivel a kora­
szülöttek és a kis születési súlyú babák
egyszerre csak kis mennyiségű ételt ké­
pesek befogadni - részben azért, mert
a gyomruk nagyon kicsi, részben pedig
azért, mert fejletlen emésztőrendsze­
rük renyhe, így az étel áthaladása na­
gyon lassú folyamat. És mivel nem min­
dig tudnak jól (vagy egyáltalán) szopni,
ezért nem vagy legalábbis nem azonnal
kaphatják az ételüket cumisüvegből
vagy anyamellből. Szerencsére az anya­
tej, a dúsított anyatej vagy a speciálisan
tervezett tápszerek általában mindazt
a tápanyagot tartalmazzák, amely a ko­
raszülöttek növekedéséhez és gyarapo­
dásához kell.
Egy koraszülött csecsemő szülője-
ként tapasztalni fogjuk, hogy az etetés
és a súlygyarapodás figyelemmel köve­
tése az egyik legkimerítőbb teendő a
gyerek kórházi ápolása során - mind az
idő, mind az érzelmek vonatkozásában.
Az újszülöttekkel foglalkozó orvosok és
csecsemőgondozók mindent meg fognak
tenni, amit csak tudnak, hogy a koraszü­
lött kisbaba megkapja a súlygyarapo­
dásához szükséges, megfelelő táplálékot.
619
Az, hogy a baba milyen formában kap­
ja a táplálékot, attól függ, milyen korán
született.
Intravénás (IV-) táplálás. A nagyon ki­
csi újszülöttnek, akit rohanva visznek az
intenzív ápolási osztályra, általában int­
ravénásán vizet, cukrot és bizonyos elekt­
rolitokat tartalmazó oldatot adnak, hogy
megelőzzék a kiszáradást és az elektroli­
tok kiürülését. A nagyon beteg vagy ki­
csi babákat (általában akik a terhesség
28. hete előtt érkeznek) tovább is intra­
vénásán táplálják. Úgynevezett teljes pa-
renterális táplálást (angol rövidítéssel:
TPN) vagy parenterális hiperalimen-
tációt (fehérje, zsír, cukor, vitaminok,
ásványi anyagok és IV-oldat kiegyensú­
lyozott keveréke) adnak addig, amíg a
baba nem képes tejes táplálékon élni.
Amikor a kisbaba már elkezdhet tejes táp­
lálékot fogyasztani szondán keresztül,
leállítják a parenterális táplálást.
Táplálás szondán keresztül. A terhes­
ség 28. és 34. hete között érkezett babá­
kat, és mindazokat, akiknek nincs szük­
ségük intravénás táplálásra, szondán
keresztül etetik. Ez egy olyan módszer,
amely nem függ a szopástól, mivel az
ilyen fiatal babáknál általában még nem
fejlődött ki a szopási reflex. (Ezt a mód-
Szondán keresztül táplált baba.
620
szert olyan babáknál is alkalmazzák, akik
parenterálisan kezdtek, de már eljutottak
arra a fejlődési pontra, hogy a tejes táplá­
lást elviselik.) Egy kis hajlékony csövet
(szondát) helyeznek a baba szájába vagy
orrába, és vezetnek le a gyomrába. Előírt
mennyiségű anyatejet, dúsított anyate­
jet vagy tápszert vezetnek a csövön ke­
resztül néhány óránként (lásd a túlsó ol­
dalt az anyatej használatának előnyeiről).
A szondát etetések között vagy a helyén
hagyják, vagy eltávolítják, és újra vissza­
teszik minden etetésnél. (A szonda nem
zavarja a koraszülöttet, mivel a hányási
reflex 35 hetes korig nem fejlődik ki.)
Viszonylag hosszú idő telhet el, amíg
úgy etethetjük a babát, ahogy mindig is
elképzeltük, vagyis szoptatva, cumiztat-
va. Addig is részt vehetünk az etetésekben
a csövet tartva, és mérve, hogy mennyit
fogyasztott a kisbaba; dajkálhatjuk a csö­
vön keresztül történő etetés közben (ha
szabad a picit kézbe venni), vagy etetés
közben odaadhatjuk az ujjúnkat, hogy a
szopást gyakorolja (ez fejleszti a szopási ref­
lexet, és abban is segít, hogy a baba össze­
függésbe hozza a szopást a teli gyomorral).
Etetés mellből/cimiisüvegbőL A kora­
szülött csecsemő kórházban való tartóz­
kodásának egyik legjelentősebb állomása
a szondán keresztül történő táplálásról
a cumiból történő etetésre való áttérés.
Ennél a mérföldkőnél nagy különbsé­
gek lehetnek a kisbabák között. Egye­
sek meg tudják ragadni a mellbimbót
vagy a cumisüveget akár 30-32 hetes
korban (a terhesség heteiben számítva).
Mások nem képesek a mellbimbót el­
kapni (a terhesség heteiben számított)
34, sőt 36 hetes korig.
A koraszülöttekkel foglalkozó orvo­
sok több szempontot is figyelembe vesz­
nek, mielőtt zöld utat adnak a szoptatás­
nak vagy a cumisüvegből való etetésnek:
Stabil-e a baba állapota? Lehet-e kézben
tartva etetni? Valamennyi egyéb orvosi kö­
vetelménynek is eleget tesz? (Az érettség
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
KORAI SÚLYVESZTES
Egy koraszülött vagy kis születési sú­
lyú baba szülőjeként különös aggo­
dalommal figyeljük, hogy a mérleg
skáláján a számok kezdjenek el felfe­
lé kúszni. Ne keseredjünk el, ha ehe­
lyett a kisbaba először fogyni fog. Egy
koraszülöttnél ez természetes (mint
ahogy a teljes időre született babák­
nál is), hogy lead néhány dekagram­
mot - a kicsik jellemzően a születési
súlyuk 5-15 százalékát veszítik el,
mielőtt hízni kezdenének. Mint a tel­
jes időre született babáknál, a súly­
veszteség túlnyomó része víz. A ko­
raszülött csecsemők általában két­
vagy többhetes korukra nyerik vissza
a születési súlyukat, majd kezdhetnek
el gyarapodni.
jele, ha a babánál ritmikus szopás figyel­
hető meg a cumin vagy az etetőcsövön,
ha a légzést és a szopást időzíteni tudja,
ha hosszabb ideig ébren van, ha aktív
bélmozgás hallható, ha meconiumos
széklet ürül, és nincs jele hasi feszülésnek
vagy fertőzésnek.)
Mivel a mellbimbóból való szopás a
kis súlyú babáknak igen fárasztó, ezért
lassan szoktatják őket hozzá - felváltva
napi egy vagy két szondás etetéssel. A lég­
zési problémákkal küszködő csecsemők­
nél ez még nehezebb időszak. Itt etetés
közben oxigénkiegészítésre lehet szükség,
vagy rövid apnoés periódusok (légzésszü­
net) tapasztalhatók szopás közben (annyi­
ra erősen koncentrálnak a szopásra, hogy
elfelejtenek lélegezni). Azoknak a babák­
nak, akiknek a szopás elsajátítása nehéz­
séget okoz, speciálisan tervezett cumi se­
gíthet gyakorolni és tökéletesíteni a tech­
nikát, mielőtt a cumival vagy az anyamel­
lel próbálkoznánk.
A mellbimbóból való szopásra érett
koraszülöttek anyatejjel, dúsított anya­
tejjel és tápszerrel egyaránt etethetők.
KIS S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
TEJ FEJESE A KORASZÜLÖTT GYEREK SZÁMÁRA
A koraszülött baba szoptatásáról való
döntés nem könnyű, még azoknak a
kismamáknak sem, akik szoptatást ter­
veztek. A szoptatás legfőbb vonzereje,
a közeli anya-gyerek kapcsolat általában
hiányzik, legalábbis eleinte. Ehelyett egy
hideg, személytelen pumpa áll egy ben­
sőséges élmény útjában, és a szoptatás­
ból anya-gép-gyerek folyamat lesz. Bár
csaknem minden kismama kimerítőnek
és időpocsékolásnak tartja a mellszívást,
a legtöbben kitartanak, mivel tudják,
hogy ez az egyeden mód, amivel a gyerek
jóllétéhez hozzájárulhatnak, hiszen a
gondozásból kizárva érzik magukat.
A következő ötletek segíthetnek a
koraszülött baba optimális etetésében.
♦A 159. oldalon hasznos tanácsok talál­
hatók a tej lefej éséhez. Érdeklődjünk
a kórházban, hogy milyen készülékek
állnak a rendelkezésükre a mellszívás­
hoz. A legtöbb kórházban speciális szo­
bát alakítottak ki (kényelmes székekkel
és elektromos mellszívóval) a kismamák
számára.
♦ Kezdjük meg a tej fejését a szülés után
a lehető leghamarabb, még ha a kisba­
bánk nem is áll készen a fogyasztására.
Fejjük le a tejet minden második-har­
madik órában (olyan gyakran, ahogy az
újszülöttet szoptatnánk), ha a kisbaba
a tejet el tudja fogyasztani; és nagyjából
minden negyedik órában, ha a tejet ké­
sőbbi használatra lefagyasztják. Van, aki
felkel éjszaka közepén egy mellszívás
kedvéért, hogy segítse a tej termelődés
kialakulását; van, aki az egész éjszakai
alvást többre értékeli.
♦ Anyatej. Az anyatej nemcsak a teljes
időre született csecsemőknek a legjobb.
A szakértők többsége koraszülötteknél
több szempontból is előnyben részesíti
621
♦ Nagyon valószínű, hogy több tejet tu­
dunk majd lefejni, mint amennyit az
apróság képes elfogyasztani. Ne fogjuk
vissza abban a hiszemben, hogy úgyis
pocsékba megy. A rendszeres mellszívás
most segít megalapozni a bőséges tej-
utánpótlást akkor, amikor a gép helyébe
végre belép a kisbaba. A felesleges tejet
dátumozva le lehet fagyasztani későbbi
felhasználásra.
♦ Az se baj, ha napi vagy órás ingado­
zásokat tapasztalunk a tej termelődésben.
Ilyen eltérések természetesek, bár ha köz­
vetlenül a gyereket szoptatnánk, ennek
nem volnánk tudatában. Az is termé­
szetes, hogy gépi úton történő fejés ese­
tén néhány hét után nyilvánvalóan nem
megfelelő tej termelődés és/vagy csök­
kenés tapasztalható. A kisbaba sokkal
hatékonyabban stimulálja a tejtermelő­
dést, mint a leghatékonyabb gép. Ami­
kor ténylegesen elkezdődik a szoptatás,
a tej termelődés csaknem bizonyosan
gyorsan növekedni fog.
♦Amikor a kisbaba készen áll, hogy szá­
jon keresztül befogadja a táplálékot, pró­
báljuk meg először szoptatni, és csak az­
után kapjon cumisüveget. Vizsgálatok
szerint a kis születési súlyú csecsemők
könnyebben szoknak rá az anyamellre,
mint a cumisüvegre. De ne aggódjunk,
ha a mi picinyünk a cumisüveget szereti
jobban - használjuk addig, amíg a kis­
baba meg nem tanulja a szopás minden
csínját-bínját (az etetéseket szoptatással
kezdjük, majd adjunk cumisüveget),
vagy használjunk Kiegészítő Táplálási
Rendszert (lásd a 170. oldal keretesét).
az anyatejet a tápszerrel szemben. Először
is, a fogyasztó igényei szerint, a kora­
szülöttek speciális táplálkozási szükség­
leteit elégíti ki. A koraszülött babának
622
életet adó kismama teje különbözik azok­
tól az anyákétól, akik teljes időre szültek.
Több fehérjét, nátriumot, kalciumot és
más tápanyagokat tartalmaz, mint a tel­
jes időre szült anyukák teje, viszont ke­
vesebbet, mint amennyi a tápszerben
található. Ez a koraszülöttekre szabott
egyensúly megakadályozza, hogy az ap­
ró babák túl sok folyadékot veszítsenek,
ezáltal segíti a stabil testhőmérséklet fenn­
tartását. Emészteni is könnyebb, és a ba­
bák gyorsabban fejlődnek tőle. Másod­
szor, az anyatej olyan fontos anyagokat
tartalmaz, amelyek a tápszerben nem
találhatók meg. Az előtej (korai anya­
tej) rendkívül gazdag a fertőzések elleni
küzdelemben segítő ellenanyagokban
és sejtekben. Ez különösen fontos, ha
a babák betegek vagy koraszülöttek, és
nagyobb az esélye fertőzéseknek. Har­
madszor, vizsgálatok eredményei igazol­
ták, hogy anyatejjel szoptatott koraszü­
lötteknél kisebb a veszélye a kizárólag
koraszülötteknél előforduló, nekrotizáló
enterocolitis elnevezésű bélfertőzésnek
(lásd a 641. oldalt); az etetések jobban
tolerálhatok, kisebb az allergia veszélye
és kielégítőbb a fejlődés; ezenfelül a ki­
csik mindazon előnyökben részesülnek,
amelyekben a teljes időre született ba­
bák az anyatej révén (lásd a 12. oldalt).
Amíg a baba kórházban van, akkor is
kapjon anyatejet, ha a mama nem tervez­
te sokáig szoptatni, mert így a gyerek a
kezdet kezdetén a lehető legjobb indí­
tást kapja - még ha ez a kezdet túl ko­
rán történt is.
Ahhoz, hogy a kisbaba elegendő táp­
lálékot kapjon a szoptatás korai idősza­
kában (amikor a szopása még gyenge,
vagy az anyatej nem termelődik elegen­
dő mennyiségben), az orvossal megbe­
szélve válasszunk a következő, kiegészí­
tő táplálási módszerek közül, amelyek
nem zavarják a szoptatást:
♦ Szoptatás, amikor a szonda még a he­
lyén van.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Kiegészítő Táplálási Rendszer (lásd a
170. oldalt).
♦ Az ujjainkhoz csatlakoztatott etetési
rendszer alkalmazása (ujjból etetés).
♦ Csészéből etetés speciálisan tervezett
csészékkel.
♦ Fecskendővel etetés.
♦ Cumisüvegből etetés lassan folyó cu­
mival.
♦ A koraszülött szoptatásáról lásd még
a 632. oldalt.
♦ Dúsított anyatej. Néha még a koraszü­
lött baba édesanyjának a teje sem meg­
felelő a koraszülöttnek. Mivel egyes ba­
báknak, különösen a nagyon apróknak
még koncentráltabb táplálékra van szük­
ségük- például több zsírra, fehérjére, cuk­
rokra, kalciumra és foszforra, és lehetőség
szerint több olyan egyéb tápanyagra, mint
a cink, a magnézium, a réz és a B6-vita-
min - , a csövön vagy üvegből etetett
anyatej szükség esetén anyatej dúsítóval
sűríthető. Ez lehet por alakban, amely
anyatejjel keverhető, vagy folyékony
formában, ami akkor előnyös, ha nem
áll a rendelkezésünkre megfelelő meny-
nyiségű anyatej.
♦ Tápszer. A kisbabák akkor is gyarapod­
nak, ha speciálisan koraszülöttekre terve­
zett tápszerrel etetik őket. Még a szopta­
tott kisbaba is kaphat kiegészítő táplálékot
üvegből vagy Kiegészítő Táplálási Rend­
szeren keresztül. A koraszülötteket köb­
centiméteres (cc) vagy milliliteres (ml)
beosztású, kis, műanyag üvegekből etetik.
A cumit speciálisan tervezték, és kisebb
szopási erőt kíván a babától. Kérjük meg
a nővért, hogy mutassa meg, milyen az
optimális pozíció a koraszülött cumis­
üvegből való etetéséhez - ez kissé eltérhet
a teljes időre született babák helyzetétől.
KIS S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
etetés o tth o n
Amikor hazaérkezünk a koraszülöttünk­
kel, az etetés éppen olyan nagy és idő­
rabló feladat lesz, mint amilyen a kór­
házban volt. Kísérleteznünk kell külön­
böző cumikkal, üvegekkel, szoptatási
helyzetekkel stb. Általánosságban a ko­
raszülötteket kisebb mennyiségekkel
kell etetni és gyakrabban, mint a teljes
időre születetteket. Lassan esznek és
könnyen fáradnak. A kisbabánk fejlő­
désétől függően lehet, hogy folytat­
nunk kell, de lehet, hogy abbahagyhat­
juk a koraszülöttek számára tervezett
tápszer használatát. A szülők gyakran
tovább használják ugyanazokat a kis
üvegeket, amelyeket a kórházban hasz­
náltak. Ám ami működött a kórházban,
lehet, hogy nem fog ugyanúgy működ­
ni odahaza, ahol a csecsemő tovább gya­
rapszik méretben és érettségben is.
Várhatóan szembesülni fogunk a
következő táplálkozási gondokkal (bár
egyes szerencsés szülők egyiket sem ta­
pasztalják):
♦ Aluszékony baba. Sok koraszülött
könnyen fárad, és az alvás utáni vágya
legyőzi az evés utáni vágyát. De mint
minden babának, a nagyon kis súllyal
születetteknek is rendszeres etetésre van
szükségük, tehát nem szabad hagyni,
hogy a baba átaludja az etetéseket.
Ötletek az alvó baba ébresztéséhez a
125. oldalon találhatók.
♦ Légzésszünetet tartó baba. Egyes kora­
szülöttek, főleg azok, akiknél születés­
kor nem alakult még ki a megfelelő szo­
pás-lélegzetvétel koordináció, evés köz­
ben elfelejtenek lélegezni. Ez fárasztó
a babának és ijesztő a mamának. Ha
észrevesszük, hogy a kisbaba több szo­
pómozgás után nem vesz levegőt, vagy
sápadtnak tűnik szopás közben, vegyük
ki a mellbimbót a kisbaba szájából,
hadd kapjon levegőt. Ha úgy tűnik, hogy
623
a csecsemő a szoptatás egész ideje alatt
nem akar levegőt venni, minden három
vagy négy nyelés után vegyük ki a mell­
bimbót a szájából.
♦ Idegenkedés a szájat érintő dolgoktól.
A koraszülöttcentrumban sok időt el­
töltött kisbabák esetenként a szájat kel­
lemetlen élményekkel társítják (etető­
szonda, lélegeztetőcső, leszívócső stb.),
és amikor hazakerülnek, gyakran erős
ellenérzésekkel viseltetnek azzal, ami a
szájukba kerül vagy a szájukhoz ér. Pró­
báljuk meg a szájhoz kötődő kellemet­
len élményeket kellemesebbekkel helyet­
tesíteni. Simogatva érintsük meg a gye­
reket a szája körül, adjuk oda a babának
az ujjúnkat vagy egy cumit, hogy szop­
ja, segítsük a babát, hogy megérintse a
saját száját, vagy hogy a saját ujját vagy
öklét szopja.
♦ Reflux. Sok koraszülött a fejletlen
emésztőrendszere miatt hajlamosabb
gyomor-nyelőcső visszaáramlásra (GER)
vagy gyakrabban bukik. Ennek legyő­
zésére ötletek találhatók a 179. és az
572. oldalon.
♦ Szilárd ételek. A teljes időre szüle­
tett babákhoz hasonlóan a koraszülöt­
tek is elkezdhetnek szilárd ételeket enni
körülbelül négy és hat hónapos koruk
körül. A koraszülöttek esetében azon­
ban ez a dátum a korrigált és nem a szü­
letési korukon alapul (ami azt jelenti,
hogy egy koraszülött körülbelül hat­
nyolc hónapos születési kora körül áll
készen szilárd táplálék fogadására). Mi­
vel egyes koraszülöttek lemaradhatnak
a fejlődésben, nekik szilárd ételt csak
akkor kell adni, amikor erre jeleket
mutatnak (lásd a 302. oldalt), még ha
a korrigált koruk szerint már itt lenne
az ideje a szilárd ételeknek. Egyes ko­
raszülöttek nehezen birkóznak meg a
szilárd ételekkel - főleg amikor jönnek
a sűrűbb ételek.
624
JÓ, HA TUDJUK
PERINATÁUS
INTENZÍV CENTRUM (PIC)
yyAkisbabámat születés után azonnal
az intenzív újszülöttosztátyra vitték.
Mire készüljek fel, amikor először
meglátogathatom?”
Első pillantásra a PIC ijesztő lehet, főleg
ha a mi kisbabánk is ott van a piciny,
segítségre szoruló apróságok között. Ha
azonban tudjuk, mi az, amit látunk, ta­
lán nem árasztja el a félelem. Lássuk,
mire számíthatunk a legtöbb PIC-ben:
♦ Egy nagy teremből vagy helyiségek so­
rából álló központi ápolási terület, ahol
a fal mellett jelölt ágyak sorakoznak. A fő
ápolási területen kívül elkülönítők is
lehetnek. Ezekhez több kisebb családi
szoba is kapcsolódhat, ahol az anyukák
a tejet lefejhetik (mellszívókat általában
biztosítanak), és ahol a családok a kis­
babájukat dajkálhatják, amikor már meg­
erősödtek.
♦ Nyüzsgő környezet. Sürgő-forgó nővé­
rek és orvosok, akik kezelik és figyelik a
babákat. Szülők is lehetnek bent, ők is
ápolhatják vagy etethetik a csecsemőjüket.
♦ Viszonylagos nyugalom. Bár ez a kór­
ház egyik legmozgalmasabb helye, jellem­
zően az egyik legnyugodtabb is, mivel a
hangos zaj az apró babák számára nyug­
talanító, vagy éppen káros a fülüknek.
A zaj szint csökkentése érdekében halkan
kell beszélni, az ajtókat, az inkubátorok
ápolónyílásait finoman kell zárni, az in­
kubátor tetejére csak finoman szabad
rátenni tárgyakat. (A koraszülött számá­
ra fontos hang az anyja hangja, lásd a
629. oldalt). Mivel a még érzékeny sze­
meknek védelemre van szükségük, a PIC
személyzete általában szabályozza a vilá­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
gosságot a kórteremben. Adott esetben
azonban bizonyos helyeken erősek lehet­
nek a fények, hogy az orvosok és a nő­
vérek a beavatkozásokat elvégezhessék.
♦ Szigorú higiéniai követelmények.
A PIC-ben elsődleges fontosságú a kór­
okozók távol tartása, amelyek fertőzést
terjeszthetnek (és a beteg picit még job­
ban megbetegíthetik). Valahányszor lá­
togatóba megyünk, fertőtlenítő szappan­
nal kezet kell mosni (általában van egy
mosdó erre a célra a kórterem ajtaja
előtt), és kórházi köpenyt kell felvenni.
Ha a saját gyerekünk inkubátorban van,
valószínűleg kesztyűt és szájmaszkot is
viselnünk kell.
♦ Apró kisbabák mindenfelé. Tisztán lát­
hatjuk őket az inkubátorokban vagy az
elkülönítőkben (teljesen zárt bölcsőkben,
amelyeken csak négy hajóablakszerű ápo­
lónyílás van, amelyen keresztül a személy­
zet vagy a szülő be tud nyúlni, hogy ápol­
ja a babát) vagy a nyitott bölcsőkben.
Egyeseket melegítőasztalokon láthatunk
melegítőlámpákkal a fejük felett. Egyes
babák átlátszó anyagba lehetnek csoma­
golva, amely minimálisra csökkenti a hő-
és folyadékveszteséget a bőrön keresztül,
továbbá segít melegen tartani a koraszü­
lötteket (különösen az 1800 g alattiakat,
akiknél hiányzik a hőmérséklet-szabályo­
záshoz szükséges zsír, és hiába csavarnák
őket takarókba).
♦ Készülékek végtelen sora. Minden ágy
mellett hatalmas mennyiségű műszert
fogunk látni. A gyerekekre monitorokat
kötnek, amelyek az életjeleket jegyzik fel
(és vészjelzéssel figyelmeztetnek minden,
azonnali figyelmet kívánó változásra),
és a vezetékeiket a baba bőrére ragaszt­
ják géllel, vagy tűvel a bőr alá szúrják.
A monitoron kívül a gyerekhez etetőcső
KI S S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K 625

vezethet, intravénás vezeték (a karon, fontosabb szereplők saját gyerekünk gon­

a lábon, a kézen, a lábfejen vagy a fejen dozásában. Próbáljuk tanulmányozni a
keresztül), katéter a köldökcsonkban, PIC berendezéseit és eljárásait, ismerjük
hőmérsékletmérők (tapasszal a bőréhez meg kisbabánk helyzetét és fejlődését.
ragasztva), és egy pulzusoximéter, amely Magyaráztassuk el, hogyan segítik a ven­
a vér oxigénszintjét méri egy kis, a baba tilátorok, a gépek és a monitorok a gyere­
kezéhez vagy lábához kapcsolt jelzőfény­ ket. Kérjünk írásos útmutatót az orvosi
nyel. Egy mechanikus lélegeztetőgép zsargonról, amit ott hallani fogunk. Tud­
segítheti a kisbaba normális légzését, junk meg mindent, amit csak lehet az
amennyiben a terhesség 30-33. hete előtt orvosi rutinról, a látogatási órákról és
született. Egyéb esetben maszkon keresz­ a látogatókra vonatkozó rendszabályok­
tül kaphat oxigént, vagy közvetlenül az ról, mikor váltanak a nővérek és mikor
orrába juttatják egy csővel csatlakozta­ vizitelnek az orvosok. Kérdezzük meg,
tott lágy műanyag elágazáson keresztül. ki és mikor fog felvilágosítást adni a gye­
Lehetnek még elszívóberendezések, ame­ rek fejlődéséről. Adjuk meg a személy­
lyeket a légutakban felgyülemlett nyák zetnek a vezetékes és a mobil telefonszá­
rendszeres eltávolítására használnak, va­ munkat, hogy bármikor elérhessenek,
lamint fototerápiára szolgáló lámpák ha szükséges.
(„bililight”), amelyekkel sárgaság ellen
kezelik a babákat. (Az ilyen kezelést ka­ „A nővérek figyelmeztettek, hogy
pó babák meztelenek, csak a szemüket amíg a kislányom a PIC-ben van,
takarják el védő tapaszok.) úgy fogom érezni magam, mintha
hullámvasúton ülnék, egyszer
♦ Hely a szülők számára, hogy leüljenek, fenn, egyszer lenn. Mégis meg
és dajkálhassák a kisbabáikat. E high-tech vagyok lepve azokon a hihetetlen
felszerelések között valószínűleg vannak érzelmi szélsőségeken, amelyeket
hintaszékek, ahol etethetjük vagy kézbe tapasztalok magamban.”
vehetjük a gyereket.
Nincs egyedül. A szülők többsége, akik­
♦ Jól képzett szakorvosok népes csapata. nek a gyerekük a PIC-ben van, állandóan
A PIC-ben a gyereket gondozó személy­ változó érzelmek széles skáláját tapasztal­
zetben vannak újszülöttszakorvosok ja, például sokkot, dühöt, stresszt, páni­
(olyan gyerekorvosok, akik speciális kép­ kot, félelmet, dermedtséget, frusztrációt,
zést kaptak az újszülöttek intenzív ellátá­
csalódottságot, zavart, szomorúságot,
sára); gyerekorvos-rezidensek és újszülöt­mély fájdalmat - és erős reményt. Vala­
tekre specializálódó orvosok (akik most mennyit jó okkal. Mindenkire nyomasz­
kapják a képzést); belgyógyászasszisztens tólag hat a kisbabához kapcsolt sokféle
vagy ápolóorvos; klinikai nővér; főápo­ orvosi felszerelés, illetve a nővérek és az
lónő (aki a leggyakrabban gondozza a gye­ orvosok állandó aktivitása. Mindenkit
rekeket, és megtanítja rá a szülőket is); megijesztenek a kezelések, amelyeket a
dietetikus, lélegeztetőorvos és a gyerekekkisbaba kap, vagy csalódottsággal tölt el
szükségleteitől függően egyéb belgyógyász a tehetetlenség érzése. Ön is csalódott,
szakorvosok; szociális munkások, fiziko- mert a kislánya nem az a huncutkás,
terapeuták, röntgenorvosok és laborán­ imádnivaló, teljes időre született kisba­
sok, továbbá szoptatási szakértők. ba, akit várt (és elképzelt magának) a ter­
hesség idején; mert nem viheti haza,
♦ Váljunk mi magunk is a csapat tagjává. hogy együtt kezdjék az életet, és bűnös-
Ne felejtsük el, hogy mi vagyunk a leg­ I nek érzi magát mindkét érzelem miatt.
626
EGY KORASZÜLÖTT PORTRÉJA
A teljes időre született csecsemők szülei
meglepődhetnek, amikor először pillant­
ják meg a gyereküket. A koraszülött cse­
csemők szülei gyakran megdöbbennek.
Egy koraszülött általában 1600 g és
1900 g közötti súllyal születik, egyesek
jelentősen kisebb súllyal. A legkisebbek
egy felnőtt tenyerén elférnek, és a csuk­
lójuk meg a kezük olyan apró, hogy egy
karikagyűrűn átférne. A koraszülött bő­
re áttetsző, láttatni engedi a vénákat és
az artériákat. Úgy tűnik, mintha a bőr
lazán lógna rajta, mivel hiányzik alóla a
zsírréteg (amely lehetővé tenné, hogy a
baba a hőmérsékletét saját maga szabá­
lyozza), és gyakran magzati szőrzet, a la-
nugo finom rétege borítja, amely a teljes
időre született csecsemőkön már nem
látható. A fejletlen keringési rendszer
miatt a bőr változtatja a színét, mikor a
csecsemőt ápolják vagy etetik. A kora­
szülött ftile lapos, ráncos vagy petyhüdt,
mivel a porc, amely az alakját adja, még
nem fejlődött ki. A koraszülött inkább
fekszik egyenes karokkal és lábakkal,
Valószínűleg lelkifurdalása van, hogy nem
boldog a kislánya születése miatt, bűnös­
nek érzi magát, amiért nem tudta kihor­
dani a terhességét (még ha nem is lehetett
megakadályozni a kisbaba korai születé­
sét). Zaklatott a kicsinye bizonytalan jö­
vője miatt, főleg ha nagyon pici vagy
beteg. Lehet, hogy akaratán kívül elhatá­
rolja magát tőle, attól való félelmében,
hogy túlságosan kötődni fog hozzá, vagy
csak mert túl nehéznek találja a szeretet
kötelékeit kiépíteni egy inkubátor ápoló­
nyílásain keresztül. De az is előfordulhat,
hogy érzelmei gyengülése helyett várat­
lanul erős ragaszkodást érez, amely egyre
mélyül a baba és a család előtt álló kihí­
vásokkal. Mérges lehet magára a reakciói
miatt, a férjére, amiért nem ugyanúgy
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
mint összehúzódva vagy behajlított vég­
tagokkal, mivel nincs erő az izmaiban.
A nemi jelleg általában nem telje­
sen fejlődött ki - a herék leszállhattak,
a fiúk fitymája és a lányok szeméremaj­
kának belső redője még fejletlen lehet,
és a mellbimbó körül a bimbóudvar még
valószínűleg nem alakult ki. Mivel sem
az izomrendszer, sem az idegrendszer
fejlettsége nem tökéletes, sok reflex (pél­
dául a fogó-, a szopó-, az átkaroló-, a ke­
resőreflex) még nem alakult ki. A teljes
időre született babáktól eltérően a ko­
raszülöttek keveset vagy egyáltalán nem
sírnak. A kisbabánál időnként lélegzés­
kimaradás tapasztalható, amelyet kora-
szülöttségi apnoénak neveznek.
Azonban a koraszülöttek itt ismer­
tetett fizikális jellemzői csak átmene­
tiek. Amint a koraszülött eléri a negyve­
nedik heti terhességi időt - vagyis azt az
időt, amikor a naptár szerint meg kellett
volna születnie, már igen nagy mérték­
ben hasonlít mind méretben, mind fej­
lettségben egy átlagos újszülöttre.
reagál, ahogy ön, a családjára és a barátai­
ra, amiért nem értik meg, min megy ke­
resztül, vagy amiért úgy tesznek, mintha
mi sem történt volna, és az orvosra, hogy
a történteket nem akadályozta meg. Za­
varosak ezek az érzelmek, gyakran ellent­
mondásosak és szélsőségesen váltakoznak.
Például az egyik percben reménykedünk,
a másikban teljesen kétségbeesünk, egyik
nap forrón szeretjük a kisbabánkat, a kö­
vetkező nap félünk szeretni őt. Mindezt
tetézheti a fizikai kimerültség, amely a kis­
babánk ágya melletti állandó virrasztás­
ból ered, s ez különösen akkor gyöngít le,
ha még nem épültünk fel a gyerekágyból.
Ezekkel az érzelmekkel megbirkóz­
ni rendkívül nehéz, de segíthetnek a kö­
vetkezők:
KI S S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
+ Amit érzünk, mondunk és teszünk,
az teljesen normális. Ilyen szélsőséges és
néha ellentmondásos érzelmeket csak­
nem minden koraszülött kisbaba szülő­
je átél egyszer vagy máskor (még ha úgy
véljük is, hogy rajtunk kívül még soha
senki nem érezte ezt).
♦ Nincs egyetlen helyes érzés. Mi más­
képp érzünk, mint a férjünk, mint a
szomszéd inkubátorban lévő kisbaba szü­
lei, vagy azok a barátaink, akiknek szin­
tén volt koraszülött kicsinyük. Minden­
ki egy kicsit másképpen reagál a hely­
zetre, és ez így természetes.
♦ Fontos, hogy kinyilvánítsuk az érzel­
meinket. Ha elfojtjuk őket, csak még job­
ban egyedül érezzük magunkat, segítség
nélkül. Hagyjuk, hogy a PIC személyze­
te megismerje az érzéseinket és a félel­
meinket. Megértik, min megyünk keresz­
tül (a szülők támogatása csaknem olyan
fontos része a munkájuknak, mint a ba­
bák ápolása), és a véleményük segíthet is
megbirkózni a helyzettel.
♦ Ne rekesszük ki a férjünket. Mindket­
ten erőt nyerhetünk abból, ha egymásra
támaszkodunk. A nyílt beszélgetés segít­
het abban, hogy a koraszülött kisbabával
járó feszültségek miatt a párkapcsolat ne
sérüljön.
♦ A legjobb támaszt azoktól kaphatjuk,
akik maguk is ismerik a helyzetet. Pró­
báljunk meg beszélgetni más szülőkkel
a PIC-ben. Tapasztalni fogjuk, hogy ők
is egyedül érzik magukat, bizonytalanok
és ijedtek. Egy ilyen helyen barátságok
is könnyen szövődnek, mivel a többi szü­
lőnek ugyanolyan szüksége van ránk,
mint nekünk órájuk. Sok kórházban az­
zal segítenek, hogy a PIC szociális mun­
kása csoportokat szervez, vagy összehoz­
za az aggódó anyákat olyan családokkal,
akiknek a kisbabája már elhagyhatta a
koraszülöttosztályt. Senki nem értheti
627
meg jobban, hogy mit érzünk - és oszt­
hat meg több bölcsességet és együttérzést
velünk - , mint azok a szülők, akik maguk
is átéltek ilyent. További együtt érző tá­
mogatást kaphatunk, ha csatlakozunk az
interneten a koraszülött babák szüleinek
oldalához.
♦ Időbe telik. Addig valószínűleg nem
nyerjük vissza érzelmi kiegyensúlyozott­
ságunkat, amíg a kisbaba nem kerül fizi­
kálisán kiegyensúlyozott állapotba. Addig
is lesznek jó és rossz napjaink (ez általá­
ban megfelel a kisbabánk jó és rossz nap­
jainak). Emlékeztessük magunkat arra,
hogy az érzéseink teljesen normálisak
- hogy minden szülő, akinek koraszü­
lött kisbabája van, érzelmi hullámvasúton
ül addig, amíg a kicsinye biztonságban
és teljesen egészségesen haza nem mehet.
Ettől az érzéseink ugyan nem múlnak
el, de megkaphatjuk azt a szemléletet,
amelyre szükségünk van a kétségbeesés
rohamainak leküzdésében.
Ha van nagyobb gyerekünk, elsősorban
őt segítsük megbirkózni a szorongással;
lásd a 631. oldalt.
A KAPCSOLAT HIÁNYA
„Azt vártuk, hogy rögtön a születése
után kapcsolatba kerülünk a kis­
babánkkal De mivel hat héttel
korábban érkezett, és csak 1600 g
súlyú volt, villámgyorsan elvitték
őt, mielőtt akár csak megérinthet­
tük volna. Aggódunk, hogy milyen
hatása lesz ennek a gyerekünkre
és a vele való kapcsolatunkra.39
Ez alatt a feszültségekkel teli idő alatt
már semmi más nem hiányzik, csak egy
újabb dolog, amin aggódhatunk. Már­
pedig a legutolsó dolog, ami miatt most
aggódni kell, az a születés pillanatában
kialakuló kapcsolat. A szeretet és az össze­
tartozás szülő és gyerek között hónapok,
sőt évek alatt fejlődik ki, és egy életen
628
FÉNY NÉLKÜL?
Egy apró baba számára, akinek még a
békés és viszonylag sötét anyaméhben
lenne a helye, a túl sok fény bizonyára
nyomasztó - szabálytalan szívverést
okozhat és kevesebb alvást -, és akár ká­
ros is lehet az érzékeny szemére. Meg­
akadályozhatja, hogy a kisbaba kinyissa
a szemét, körülnézzen, és kapcsolatot
teremtsen az anyjával. Másrészről arra
is vannak bizonyítékok, hogy az állan­
dó halvány fény felelős néhány problé­
máért, zavarja a szervezet ritmusát, és
lassítja a normális alvás-ébrenlét ciklus
kialakulását. Kutatások szerint azoknál
a koraszülötteknél, akik a nappal-éjsza­
ka ritmust utánozó, természetes fény­
sötétség ciklusban élnek, gyorsabb a
keresztül virágzik, nem pedig az élet el­
ső pillanataiban borul teljes virágjába.
Ahelyett, hogy az első néhány elvesztett
pillanat (vagy akár nap) felett sajnálkoz­
nánk, kezdjük el építgetni az anyaság
előttünk álló hónapjait. Bár nem szüksé­
ges a kapcsolat kialakítását a születéskor
kezdeni, a folyamatot már akkor el lehet
indítani, amikor a kisbabánk még a kór­
házban van. Például a következőképpen:
Kérjünk egy képet, ezer szóval Ha a
csecsemőnket elszállították abból a kór­
házból, ahol szültünk, egy másik kórház
felszereltebb intenzív osztályára (ami va­
lószínűleg hozzásegíti az életben mara­
dáshoz), és még nem vagyunk olyan álla­
potban, hogy elbocsássanak, kérjünk meg
valakit, hogy hozzon egy képet róla. A fér­
jünk vagy a kórház személyzete elkészít­
heti a fotót, mi pedig azt nézegethetjük,
amíg a csecsemőben nem tudunk gyö­
nyörködni a valóságban is. Még ha több
cső és gép látszik is a képen, mint kis­
baba, a látvány valószínűleg kevésbé lesz
ijesztő, és sokkal megnyugtatóbb, mint
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
súlygyarapodás, mint azoknál a csecse­
mőknél, akiket állandóan erős vagy
gyenge fényben tartottak. (Kérdezzük
meg a szakorvost, hogy vajon a kisba­
bánknál változtatható-e a fény.)
A koraszülöttosztályok többségé­
ben mindent megtesznek, hogy a fények
ne legyenek erősek, hogy az anyaméh­
ben lévő életet utánozzák, de erős meg­
világításra legalább alkalomszerűen szük­
ség lehet, hogy az orvosi személyzet a
beavatkozásokat el tudja végezni. Bár
valószínűleg nem sokat tehetünk a fény­
viszonyok megváltoztatásáért, de ami­
kor a fények erősek, valamelyest segít­
het, ha takarót terítünk a kisbabánk
inkubátorára.
amit elképzeltünk. Bármekkora segítség
is a kép, még szükség lehet a férjünk vagy
az ápolók ezer szavára, amellyel aprólé­
kosan leírják, hogy milyen a kisbaba, és
hogy milyen állapotban van.
Legeltessük rajta a szemünket Hacsak
figyeljük őt az inkubátorban vagy a me­
legítőpárnákon, ez az élmény is segíthet
közelebb kerülni hozzá.
Érintsük meg. Bár úgy tűnik, egy ilyen
apró és sérülékeny csecsemőt jobb meg
sem érinteni, vizsgálatok kimutatták,
hogy azok a koraszülött csecsemők, aki­
ket az intenzív osztályon simogatnak vagy
gyengéden masszíroznak, jobban fejlőd­
nek, sokkal éberebbek, aktívabbak és
viselkedésükben érettebbek, mint azok
a babák, akikkel keveset foglalkoznak.
A karjával és a lábával kezdjük, mivel
eleinte kevésbé érzékeny, mint a törzs.
Próbáljunk meg naponta legalább 20 per­
cet tölteni finom simogatással. (Egyes
nagyon korán született kisbabák számára
az érintés kellemetlen. Ha a szakorvos
KI S S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
azt javasolja, hogy a fizikai kontaktust
jobb kerülni, töltsünk annyi időt a gye­
rekkel, amennyit csak tudunk, de fizikai
kapcsolat nélkül.)
Mint a kenguru. Az erszényesek csinál­
ják jól. A közvetlen bőrkapcsolat nem­
csak segít közelebb kerülni a kisbabához,
hanem őt is segíti a növekedésben és a
gyorsabb gyógyulásban. Vizsgálatok ki­
mutatták, hogy azok a kisbabák, akiket
kenguru módjára ápolnak, jellemzően
hamarabb hagyják el az intenzív osztályt.
Helyezzük tehát a gyereket a mellünkre
a blúzunk alá, hogy közvetlenül a bőrün­
kön legyen (a picin valószínűleg csak pe­
lenka lesz és sapka; utóbbi megakadályoz­
za a fejen keresztül történő hővesztést).
Lazán borítsuk a blúzunkat a kisbabára,
hogy melegen tartsuk, vagy takarjuk be
egy takaróval.
Beszélgessünk. Biztosak lehetünk ben­
ne, hogy eleinte egyoldalú beszélgetés
lesz - a kisbaba még sírni se nagyon fog,
amíg az intenzív osztályon van. Még az
sem látszik rajta, hogy figyelne. De fel­
ismeri a hangunkat, amelyet az anya­
méhben is hallott, és az ismerős hang
vigasztalja. Ha nem tudunk olyan gyak­
ran a kisbabával lenni, mint szeretnénk,
kérdezzük meg a nővéreket, nem hagy-
hatunk-e ott hangfelvételt, amelyen be­
szélünk, énekelünk vagy nyugodtan fel­
olvasunk, és amelyet aztán lejátszanak a
babának. (Lágyan beszéljünk, valahány­
szor a babával vagyunk, mivel a fiile még
érzékeny a hangokra. Egyes nagyon pici
kisbabák számára minden felesleges hang
rendkívül zavaró lehet, ezért beszéljük
meg a gyerek orvosával, mi lenne számá­
ra előnyös és mi nem.)
Szemkontaktus. Ha a baba szemét beta­
karják, mivel sárgaság kezelésére fotote­
rápiát kap, kérjük meg, hogy kapcsolják
ki a lámpákat, és vegyék le a szemvédőt
legalább néhány percre a látogatásunk
629
alatt, hogy szemkontaktust tudjunk ki­
alakítani, amely az anya-gyerek kapcso­
lat fontos része.
Vállaljuk át a nővérektől. Amint a gye­
rek túl van a közvetlen veszélyen, az inten-
zíves nővér valószínűleg örömmel meg­
mutatja, hogyan pelenkázzuk, etessük és
fürdessük. Akár néhány egyszerű kezelést
is elvégezhetünk. Az első dolgok egyike,
amelyet a szülők szívesen átvállalnak,
a baba hőmérsékletének mérése. Ha a lá­
togatásaink alkalmával gondoskodunk
róla, könnyebben beleszokunk a szülői
szerepbe, miközben néhány értékes ta­
pasztalatot is szerzünk az előttünk álló
hónapokra.
Ne fogjuk vissza magunkat Sok szülő
távolságot tart a koraszülött kisbabájával,
fél megszeretni és elveszíteni. De ez hiba.
Először is azért, mert a koraszülött pi­
cinynek igen jók az esélyei; nagy többsé­
gük megmarad, és egészséges, normális
gyerek lesz belőle. Másodszor, ha vissza­
fogjuk magunkat, és rosszra fordulnak
a dolgok, örök életünkben sajnálni fog­
juk az elvesztegetett pillanatokat. A vesz­
teség még nehezebben elviselhető lesz,
és nem könnyebb.
HOSSZÚ KÓRHÁZI
TARTÓZKODÁS
^Amikor legelőször látogattam
meg a kisbabámat az intenzív
ápolási osztályon, nagyonfeldúlt
az esemény. Szörnyű arra gondolni,
hogy a gyerekem az élete első
heteit - esetleg hónapjait - egy
steril kórházi szobában töltse. ”
A koraszülöttek szüleinek általában meg
kell várniuk, amíg a kisbabájuk eléri a
37-40. terhességi hetet, mielőtt hazavi­
hetnék őt - körülbelül annyi ideig kel­
lett volna várniuk, ha a babát ki lehetett
volna hordani. Ha a koraszülöttnek nem­
csak a kis súllyal, hanem más orvosi
630
problémával is meg kell küzdenie, a vá­
rakozás még hosszabb lehet. Nem szá­
mít, milyen hosszú a gyerek kórházi tar­
tózkodása, a valóságosnál valószínűleg
hosszabbnak tűnik. Hogy kihasználjuk
az időt, és valamennyire gyorsabban tel­
jen, próbáljuk meg a következőket:
Alakítsunk ki partnerkapcsolatot
A koraszülöttek szülei gyakran úgy érzik,
hogy a gyerekük kevésbé tartozik hozzá­
juk, mint az orvosokhoz és a nővérek­
hez, akik olyan hozzáértők, és olyan sok
mindent megtesznek érte. Ne keljünk
versenyre, de próbáljunk meg együtt dol­
gozni velük. Ismerkedjünk meg a nővé­
rekkel (ami könnyebb, ha minden váltás­
ban van a kicsinyünknek egy „főnővére”),
az újszülöttekkel foglalkozó szakorvos­
sal és a rezidensekkel. Tudassuk velük,
hogy szívesen ellátunk apróbb teendőket
és elvégzünk a gyerekünk körül kisebb
feladatokat, ami nekik időt takarít meg,
nekünk segít eltölteni az időt, emellett
így nem érezzük magunkat kívülállónak,
sőt aktívan részt vehetünk a gyerek gon­
dozásában.
Szerezzünk némi orvosi műveltséget
Tanuljuk meg a PIC-ben használt zsar­
gont és terminológiát. Kérjük meg a sze­
mélyzetet (amikor van egy kis szabad
idejük), magyarázzák el, mi olvasható a
baba kórlapján; kérdezzük ki a szakor­
vost a kisbabánk állapotának részletei
felől, és kérjünk magyarázatot, ha nem
értünk valamit. A koraszülöttek szülei
gyakran neonatológiai szakértővé válnak,
és egy szakorvos öntudatával olyan kifeje­
zésekkel dobálóznak, mint „respiráció”
vagy „intubáció”.
Legyünk mindig a gyerekünk olda­
lán. Egyes kórházakban megengedik,
hogy a szülő beköltözzön, de még ha
ez nem lehetséges is, annyi időt tölt­
sünk a kisbabánkkal, amennyit csak
lehet, az apával váltott műszakban. Ily
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
módon nemcsak a kisbabánk állapotával
ismerkedünk meg, hanem magával a
babával is. (Ha van otthon több gyerek,
természetesen nekik is szükségük van
ránk. Gondoskodjunk róla, hogy ők is
megkapják a maguk részét a mamából és
a papából.)
Tegyük otthonosabbá a kórházat a
baba számára. Bár az inkubátor átme­
neti állomás a babánk számára, próbáljuk
meg lehetőleg otthonosabbá tenni. Kér­
jünk engedélyt, hogy barátságos, kitö­
mött állatokat helyezzünk a baba köré
és díszképeket az inkubátor oldalaira
(esetleg a mama és a papa pillanatfelvé­
teleinek bátorító nagyításait), hogy öröm­
mel nézegethesse. Rakjunk be egy zene­
dobozt egy kis éji és nappali muzsikára
vagy egy magnófelvételt a hangunkkal
(ha az orvos engedélyezi). Ne felejtsük el
azonban, hogy mindent, amit a baba in­
kubátorába teszünk, sterilizálni kell, és
azok nem zavarhatják az életfenntartó
készülékeket. Vigyázzunk arra is, hogy
semmi ne legyen túl hangos.
Készüljünk elő a szoptatásra. Az anya­
tej a tökéletes táplálék a koraszülött baba
számára (lásd a 621. oldalt). Amíg nem
képes szopni, fejjük le a tejet, hogy köz­
vetett módon etethessük, és hogy fenn­
tartsuk a tej utánpótlást. A mellszívás
ugyanakkor a hasznosság örömteli érzé­
sét is megadja.
Látogassuk az üzleteket. Mivel a kis­
babánk időnek előtte érkezett, valószí­
nűleg nem volt időnk megrendelni a
bútorait, a babakelengyét és néhány más
szükséges dolgot. Ha így van, akkor itt
az ideje, hogy elvégezzük a bevásárláso­
kat. Aki babonás, és nem akarja meg­
tölteni a házat babaholmikkal, mielőtt
a babát kiengedik a kórházból, az tetesse
félre a tárgyakat a gyerek hazajöveteléig.
Ezzel nemcsak néhány amúgy is szük­
séges dolgot végzünk el, hanem a baba
K IS S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
kórházi idejének végtelenbe nyúló órái
közül is eltelik néhány. És most már tud­
juk (legalábbis a szívünk mélyén), hogy
biztosan haza fog kerülni.
INTRAUTERIN
m a g z a t i r e t a r d á c ió
kislányom nem volt koraszülött,
mégis 2300 g alatti súllyaljött a
világra. Az orvos szerint a méhen
belülifejlődése nem volt megfelelő.
Ez mitjelent?”
Az intrauterin magzati retardáció (angol
rövidítéssel: IUGR) a természet megol­
dása a magzat túlélésére a méhben, ami­
kor valamilyen okból nem kap elegendő
tápanyagot a méhlepényen keresztül.
A méret csökkenése teszi lehetővé, hogy
a baba a csökkent táplálékfelvétel ellené­
re is növekedjen. Az orvosok feltételezik,
hogy ez a védekező mechanizmus akkor
lép életbe, amikor a méhlepény nem op­
timális hatékonysággal működik, a táp­
anyagok eljutása a magzathoz korláto­
zott, vagy amikor az anya táplálkozása
nem megfelelő valamely betegség, hely­
telen étrend, dohányzás vagy más, gyak­
ran ismeretlen ok miatt.
A kisbaba agyát szintén védi ez a túl­
élési mechanizmus, mivel normálisan
növekedik oly módon, hogy nagyobb
részt hasít ki magának a rendelkezésére
álló táplálékból. Ezért tapasztalható, hogy
az intrauterin magzati retardációval
született babák feje még nagyobbnak is
tűnik a testükhöz képest, mint a teljes
méretű újszülötteké.
Bár a kis születési súlyú babák az élet
első napjaiban nagyobb veszéllyel vannak
kitéve komplikációknak, többségük
megfelelő gondoskodás mellett hamar
jól lesz. Megfelelő táplálással, lehető­
leg anyatejjel kezdve, a kisbaba vár­
hatóan gyarapodásnak indul. Első élet­
évének végére valószínűleg sok, ha nem
is minden tekintetben utoléri a kor­
társait. Újabb terhességre készülve azon­ I
631
ban próbáljuk meghatározni az orvos
segítségével, mi lehetett az oka a nem
kielégítő fejlődésnek az anyaméhben,
hogy a következő kisbabának ne kell­
jen megküzdenie ugyanazokkal a prob­
lémákkal.
TESTVÉREK
„Van egy hároméves kislányunk,
és nem tudjuk, hogyan mondjuk
el neki, hogy a kistestvére kora­
szülött.*
A gyerekek, még a háromévesek is, sok­
kal többet fel tudnak fogni, mint ameny-
nyit a felnőttek általában hisznek róluk.
Azzal, hogy megpróbálják védeni a kis­
lányukat, és az új kistestvér állapotáról
tudatlanságban tartják, csak idegessé és
bizonytalanná teszik - főleg ha a mama
és a papa számára érthetetlen módon
sok időt töltenek otthonról távol. Magya­
rázzon el mindent az ő szintjén. Mesélje
el, hogy a kisbaba túl hamar jött ki a
mamából, mielőtt elég nagyra nőtt vol­
na, és a kórházban, egy speciális bölcső­
ben kell maradnia, amíg elég nagy nem
lesz, hogy hazajöjjön. Ha a kórház meg­
engedi, vigye be a lányát egy megismer­
kedésre, és ha ez jól folyt le, és lelkesnek
tűnik, vigye el őt rendszeresen. A gye­
rekeket valószínűleg csaknem annyira
lenyűgözik a drótok és a csövek, mint
amennyire megijednek tőle, főleg ha a
szülők megtalálják a megfelelő hangot,
mely legyen magabiztos és örömteli, ne
pedig ideges és komor. Vigyen a kislány
a babának ajándékot, amelyet az inkubá­
torába lehet tenni: ezáltal érezheti, hogy
ő is tagja az új kistestvérre vigyázó csapat­
nak. Ha szeretné, és a személyzet meg­
engedi, mosakodjon be, és érintse meg a
kicsit az ablakokon keresztül. Önhöz ha­
sonlóan ő is közelebb fogja érezni magát
a kisbabához, amikor végül hazakerül,
ha már most van valamilyen kapcsolata
a kistestvérrel. (A testvérrel való kapcso-
latot lásd bővebben a 25. fejezetben.)
632
SZOPTATÁS
„Én már régen elhatároztam, hogy
szoptatnifogom a kicsinyemet,
és mióta a kislányom időnek előtte
megszületett, fejem magam, hogy
csövön keresztül kapja a tejet.
Gondotfog majd okozni számára
a szoptatásra való áttérés?”
Minél tovább fog szopni, annál jobb.
A kisbaba a születésétől kezdve a kora­
szülött csecsemők számára lehető legjobb
táplálékot kapja - az anyatejet - azon az
egyetlen módon, ahogy a nagyon pici
babák a táplálékot fel tudják venni. Ter­
mészetes, hogy aggódik, hogy a kislá­
nya akkor is hozzá fog-e jutni ehhez a
tökéletes ételhez, amint szopásra alkal­
massá válik.
Kutatások bizonyítják, hogy nincs
sok ok az aggodalomra. Egy vizsgálat­
ban kimutatták, hogy 1300 g-ot nyomó,
koraszülött csecsemők nemcsak hogy
képesek voltak szopni mellből, hanem
sokkal jobban is ment nekik, mint az
üvegből való szopás. Ezeknél a csecse­
mőknél 1-4 héttel tovább tartott meg­
tanulni üvegből szopni, mint mellből.
Ezenfelül a szervezetük is jobban rea­
gált a szoptatásra. Amikor szoptak, oxi­
génszintjük csak csekély mértékben in­
gadozott, míg cumiztatás közben az
oxigénszint jelentősen csökkent, és ete­
tés után is alacsonyabb maradt egy ideig.
Testhőmérsékletük is jobban megma­
radt szoptatás közben, ami fontos do­
log, mivel a koraszülöttek hőháztartása
még nem működik kielégítően, ezért
nehéz melegen tartani őket. Ez és ha­
sonló vizsgálatok szerint egyes kora­
szülött csecsemőknél a szopási reflex a
30. terhességi hétre kezd kialakulni
(bár más babáknál a szopóreflex csak
később válik elég erőssé).
Amint egyszer ténylegesen mellre
veszi a kisbabáját, a következőképpen
alakíthatja ki a legkedvezőbb körülmé­
nyeket:
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Mielőtt nekilát, olvasson el mindent
a szoptatásról a 73. oldaltól kezdve.
♦ Legyen türelmes, ha a szakorvos vagy
a nővér szeretné a kisbaba hőmérsékletét
és/vagy oxigénszintjét a szoptatás alatt
figyelemmel kísérni. Ez önmagában nem
gátolja a szoptatást, sőt védi a gyereket,
ha rosszul reagálna a szoptatásra.
♦ Lazuljon el, míg a kisbaba legyen éb­
ren és éber. Egy nővér valószínűleg gon­
doskodni fog róla, hogy a pici melegen
legyen felöltözve a nevezetes pillanathoz.
♦ Kérdezze meg a személyzetet, hogy
van-e kijelölt hely a koraszülöttek anyu­
káinak a szoptatáshoz, egy meghitt sarok
karosszékkel, vagy egy paraván, amely
mögött meg lehet húzódni.
♦ Helyezkedjen el kényelmesen, a babát
párnákkal alátámasztva, a fejét tartva.
Sok kismama úgy találja, hogy a fiitball-
labda-tartás kényelmesebb (lásd a 78. ol­
dalt), és kímélőbb a mellbimbókra nézve.
♦ Ha a kisbabában (mint valószínű) még
nem alakult ki a keresőreflex, segítse a
kezdeményezésben, és helyezze a mell­
bimbóját a bimbóudvarral a szájába.
Gyengén nyomja össze a mellét az ujjai­
val, hogy könnyebb legyen számára el­
kapni (lásd a 79. oldalt), és addig pró­
bálkozzon, amíg nem jár sikerrel.
♦ Figyelje, hogy a kisbaba biztosan kap-e
tejet. A mellen töltött első percekben a
baba szopása nagyon gyors lehet, ami
nem a táplálkozást, hanem a tejkiürü­
lés beindítását szolgálja. A mell mecha­
nikus pumpához szokott, időbe telik,
míg alkalmazkodik a baba szájának el­
térő szívásához, de hamarosan észre
fogja venni, hogy a mozgás lelassul, és
a baba nyelni kezd. Ez mutatja, hogy
a tejkiürülés beindult, és a baba tej­
hez jut.
KIS S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
♦ Ha a kisbaba nem mutat érdeklődést
a szopás iránt, próbáljon meg néhány
csepp tejet a szájába fejni, hogy egy kis
ízelítőt kapjon.
♦ Addig szoptassa a kisbabát, amíg mel­
len szeretne maradni. A koraszülött kis­
babák szoptatását vizsgáló szakértők sze­
rint két perccel tovább kell őket a mellen
hagyni, hogy az aktív szopást abbahagy­
ták. Az apró koraszülöttek majdnem egy
óráig szopnak, amíg eltelnek.
♦ Ne csüggedjen, ha az első szoptatások
nem hoznak sikert. Sok, teljes időre szü­
letett kisbabának is időre van szüksége,
hogy rákapjon, és a koraszülöttek is
megérdemlik, hogy megkapják legalább
ugyanazt az esélyt.
♦ Kérje meg, hogy minden etetést,
amelynél nem tudott szoptatni, inkább
(az orrán keresztül levezetett) szondán
keresztül végezzenek el, és ne cumis­
üvegből. Ha a babának cumisüveget
adnak, miközben ön a szoptatásra pró­
bálja szoktatni, a cumizavar hátráltat­
hatja az erőfeszítéseket. Ha dúsított
anyatejet vagy más sűrítményt kap a
baba kiegészítésként az anyatej mellé,
kérjük meg, hogy ezt is csövön keresz­
tül vagy Kiegészítő Táplálási Rendsze­
HAZAMEGY A BABA
Mikor jön el ez a pillanat? Nagy a va­
lószínűsége, hogy a nevezetes pillanat
körülbelül akkor következik be, ami­
kor megérkezett volna a baba, ha teljes
időre született volna, a 40. héten - bár
lehet, hogy akár két-négy héttel a várt
dátum előtt már elbocsátják. A legtöbb
kórházban nincs specifikus követelmény
a súlyra vonatkozóan. Inkább akkor en­
gedik el a babákat, amikor a következő
feltételeket teljesítik:
633
ren keresztül juttassák be a szervezetébe
(lásd a 170. oldalt).
A baba napi súlygyarapodásának nyomon
követésével meg lehet ítélni, hogyan fej­
lődik a baba az anyatejen. Ha a napi súly-
növekedés folyamatosan a testsúlyának
1-2 százaléka vagy körülbelül 100-200 g
hetente, akkor szépen fejlődik. Mire eléri
az eredetileg várt születési dátumát, a tel­
jes időre született babák súlyát, vagyis
2700-3600 g-ot meg kell közelítenie.
A BABA GONDOZÁSA
„Eddig csak az inkubátora
ápolónyílásain keresztül tudtam
gondozni a kislányomat Aggódom,
hogyanfogok tudni gondoskodni
róla, ha hazakerül Annyira pici
és törékenyF
Mire a kisbaba megteszi a rég várt utat
hazáig, addigra már inkább dundi és erős
lesz, nem pedig apró és törékeny. Mint
sok koraszülött, valószínűleg ő is meg­
duplázza a születési súlyát, mire eléri az
elbocsátáshoz szükséges 1800-2200 g-ot.
És valószínűleg önnek sem lesz több
problémája a gondozásával, mint a leg­
több újdonsült szülőnek a teljes időre
született csecsemőkével. Ha van rá le­
hetősége, hogy a hazatérését megelőző
♦ a normál testhőmérsékletüket nyitott
bölcsőben is megtartják
♦ elég fejlettek, hogy csak szoptatással
vagy cumiztatással táplálni lehessen őket
♦ szoptatás vagy cumiztatás mellett gya­
rapszik a súlyuk
♦ saját maguktól lélegeznek
♦ apnoé (légzésszünet) nem tapasztal­
ható náluk.
634
hetekben a kórházban részt vegyen a
baba ápolásában (és ehhez ragaszkodni
kell), akkor máris előrébb jutott ebben
a feladatban. Ami egyébként nem mond­
ható könnyűnek - ritka az az újdonsült
szülő (akár koraszülötté, akár teljes időre
születetté), aki annak találja.
Ne aggódjon, miként fognak boldo­
gulni, amikor nővér vagy szakorvos nem
felügyel, készen állva, hogy közbelépjen,
ha valami rosszul sikerül. Biztos lehet
benne, hogy a kórházak nem bocsátják
haza azokat a babákat, akik még állan­
dó, professzionális gondozásra szorulnak.
Néhány PIC-ben lehetősége van a szü­
lőknek az éjszakát a kisbabájukkal töl­
teni egy családi szobában a kórteremhez
közel, de nővéri felügyelet nélkül. Egyes
szülők, főleg azok, akik olyan kelengyé­
vel érkeznek haza, mint légzési monitor
vagy oxigéncsövek, megnyugtatónak ta­
lálják, ha alkalmaznak egy nővért, akinek
tapasztalata van koraszülöttek ápolásá­
ban, és átsegíti őket az első egy-két héten.
Fontolja meg ezt a lehetőséget, ha ag­
gasztja, hogyan fog egyedül boldogulni.
MARADANDÓ PROBLÉMÁK
„Bár az orvos szerint a kisbabánk
szépen fejlődik, mégis félek,
hogy valamilyen maradandó
károsodása lesz."
A modern orvostudomány egyik legna­
gyobb csodája a koraszülöttek látványo­
san javuló túlélési aránya. Egykoron az
1000 g-ot nyomó babáknak szinte sem­
mi esélyük nem volt. Manapság, hála az
újszülöttkorral foglalkozó tudományág
fejlődésének, sok még kisebb súllyal szü­
letett baba is életben marad.
Természetesen a nagyobb túlélési
aránnyal együtt nő a mérsékelt vagy sú­
lyos fogyatékossággal élő babák száma is.
Mégis igen nagy az esélye, hogy a kisba­
bája élve és egészségesen kerül haza a
kórházból. A koraszülöttek körülbelül
10 százalékánál és a 700-1600 g-mal
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
születettek 20 százalékánál alakulnak ki
súlyos fogyatékosságok. A tartós fogyaté­
kosság veszélye nagyobb a 23-25. hétre
és/vagy 700 g-nál kisebb súllyal szüle­
tettek között; de ezeknek az újszülöt­
teknek is a 40 százaléka életben marad,
és azoknak több mint a fele egészséges.
Összességében három koraszülött
baba közül több mint kettő teljesen
normálisan fejlődik, és a maradék több­
ségénél is csak enyhe vagy mérsékelt fo­
gyatékosság alakul ki. A babák IQ-ja
többnyire normális, bár a koraszülött
csecsemőknél nagyobb az esélye a tanu­
lási problémáknak.
Ahogy a baba fejlődik, be kell hoz­
nia a hátrányát, mielőtt a fejlődése eléri
a születési korának megfelelő normális
szintet. A fejlődése valószínűleg inkább
a korrigált kornak megfelelő gyerekek
fejlődéséhez áll közelebb (lásd a követ­
kező kérdést). Ha a babája nagyon apró
volt, vagy súlyos komplikációk léptek fel
a születés után, valószínűleg a korrigált
korú társaitól is le lesz maradva, főleg a
motorikus fejlődésben.
Lassabb lehet a neuromuszkuláris
fejlődés is. Egyes koraszülötteknél nem
tűnnek el olyan korán egyes újszülött­
kori reflexek, például a Moro-, a tonikus
nyakreflex vagy a fogóreflex, mint a teljes
időre született újszülötteknél, még ha
a korrigált kort vesszük is figyelembe.
Rendellenes lehet az izomtónus, miáltal
egyeseknél a fej túlságosan lóg, másoknál
a láb túl merev, és a lábujjak szétállnak.
Ilyen jelek teljes időre születetteknél álta­
lában azt jelzik, hogy valami gond van,
koraszülötteknél azonban ritkán adnak
okot aggodalomra. (Azonban orvossal
meg kell vizsgáltatni, és szükség esetén
fizikoterápiát kell kezdeni.)
Egy koraszülöttnél a lassú fejlődés
még nem ok az aggodalomra, ez várha­
tó nála. Ha azonban a kisbabánál hétről
hétre, hónapról hónapra semmilyen fej­
lődést nem tapasztal, vagy ha úgy tűnik,
hogy nem reagál (amikor nem beteg),
beszélni kell az orvossal. Ha az orvos
nem osztja, de nem is oszlatja el az aggo­
dalmakat, érdemes más véleményét is
kikérni. Megesik, hogy a szülő, aki nap
mint nap látja a babát, észrevesz valamit,
amit az orvos nem. Ha kiderül, hogy
nincs gond, és leggyakrabban ez törté­
nik, egy másik vélemény segít elűzni a
félelmeket. Ha azonban valamilyen prob­
lémát észlelnek, a korai diagnózis lehe­
tővé teszi a kezelés, valamint a folyama­
tos edzés és a gondozás megkezdését,
ami végül hatalmas különbséget jelent­
het a kisbaba életminőségében.
FELZÁRKÓZÁS
„A kisfiúnk, aki csaknem két
hónappal korábban született,
nagyon messze elmaradni látszik
a többi három hónapostól Be
fogja valaha hozni a hátrányát?”
A kisfiú valószínűleg egyáltalán nincs el­
maradva. Gyakorlatilag valószínűleg ott
tart, ahol egy babának, aki vele egy idő­
ben fogant, tartania kell. A mi kultú­
ránkban hagyományosan a gyerekek ko­
rát a születésük napjától számoljuk. Ez
a rendszer azonban félrevezető, ha kora­
szülött csecsemők növekedését és fejlő­
dését kívánjuk értékelni, mivel nem veszi
számításba, hogy a születéskor még nem
érték el teljes idejüket. Az ön kisfia pél­
dául csaknem két hónappal volt mínusz­
ban a születésekor. Két hónapos korában
a gesztációs kor (az eredeti, várt születé­
si kor szerint számítva) egy újszülöttel
egyenértékű. Három hónapos korban
valószínűleg egy egy hónaposnak felel
meg. Ne felejtse ezt el, amikor más,
az ő korában lévő gyerekhez vagy a fej­
lődési grafikon átlagához hasonlítja.
Például habár egy átlagos baba hét hó­
napos korban esetleg jól tud ülni, az ön
gyereke lehet, hogy kilenc hónapos ko­
ráig nem lesz rá képes, amikor is eléri
a hét hónapos korrigált korát. Ha a szüle­
tés után nagyon pici vagy nagyon beteg
volt, valószínűleg még később fog ülni.
Általában a motorikus fejlődésük las­
sabb, mint a szenzoros fejlődés (például
látás és hallás).
A szakemberek a koraszülött gyerek
fejlődésének értékelésére két vagy két és
fél éves korig a terhességi kort használ­
ják, amelyet általában korrigált kornak
neveznek. Ezután a körülbelül két hónap
különbség elveszti a jelentőségét: nem
sok különbség van egy négyéves és egy
két hónap híján négyéves között. Ahogy
a gyerek egyre idősebb lesz, egyre jobban
eltűnik a különbség a korrigált kor és a
születési kor között, majd teljesen meg­
szűnik, ahogy minden fejlődési különb­
ség is eltűnik közte és a kortársai között
(bár adott esetben kiegészítő foglalko­
zásra szükség lehet, míg egy koraszülött
eljut eddig a pontig), időközben, ha
ettől ön jobban érzi magát, a korrigált
korát használhatja idegenek előtt. Es
mindenképpen ezt vegye figyelembe,
amikor a baba fejlődését értékeli.
Ne várjon el meghatározott időpon­
tokban meghatározott viselkedési formá­
kat a gyerektől, lazítson inkább, örüljön
a fejlődésének úgy, ahogy történik, és
nyújtson támaszt, ha szüksége van rá.
Ha mosolyog és gügyög, mosolyogjon
és gügyögjön rá vissza. Ha elkezd tár­
gyakért nyúlni, adja meg neki a lehető­
séget, hogy gyakorolja ezt a készséget.
Ha feltámasztva tud ülni, mindennap
egy kicsit támassza fel különböző kör­
nyezetben. De soha ne felejtse el a korri­
gált korát, és semmiben ne siettesse vagy
erőszakolja.
Érdemes alkalmazni a könyvben le­
írt ötleteket a csecsemők érdeklődésének
felkeltésére (lásd a 253., a 377. és az
517. oldalt), de a baba viselkedéséhez
társítva, nem pedig a korához; amikor
jelzi, hogy elege van belőle, abba kell
hagyni. Az is elősegítheti a motorikus
fejlődését, ha a babát a hasára fektetjük
arccal a szoba felé, és nem a fal felé,
méghozzá olyan gyakran, ahogy csak
636
lehet, és olyan sokáig, amennyit elvisel
(de csak gondos felügyelet mellett). Mi­
vel a koraszülöttek és a kis születési súlyú
csecsemők az első heteiket, esetleg hó­
napjaikat túlnyomórészt hanyatt fekve
töltik az inkubátorban, gyakran nehez­
ményezik a hason fekvő helyzetet, pedig
szükséges a kar- és a nyakizmok erejének
edzéséhez.
Természetesen ha a kisbaba még a
koraszülöttséget figyelembe véve is mesz-
sze lemaradt a fejlődésben, és ha ebben a
helyzetben stagnál, tanácsos elolvasni el a
489. oldalt, illetve beszélni az orvossal.
GYEREKÜLÉSEK
yyA kislányom túl apró az autós
csecsemőüléshez. Nem lenne
biztonságosabb neki a karomban?”
Nemcsak hogy nem biztonságos, ha­
nem szabálytalan is egy kisbabát (akár
koraszülött, akár teljes időre született)
gyerekülés helyett valakinek a karjában
autóztatni. Minden kisgyereket, füg­
getlenül attól, hogy milyen apró, biz­
tonságosan, veszélytelenül és elég szoro­
san be kell csatolni mindig, valahányszor
mozgó járműben utazik. A kis születé­
KORASZÜLÖTTEK OLTÁSA
A koraszülött kisbaba első két évében
többnyire a korrigált kora számít, egyet­
len kivétellel, és ez az oltás. A babák
oltási ideje általában nem késik a kora-
szülöttség miatt, így az oltásokat a ter­
hességi kora helyett a születési ideje sze­
rint fogja kapni. Más szóval, ha a kis­
baba két hónappal korábban született,
az első oltásokat két hónapos korában
fogja kapni, és nem négy hónaposán.
Van azonban két kivétel. Először, az or­
vosok a vakcinázással általában várnak,
amíg a baba eléri az 1500 g-ot (a legtöbb
újszülött általában legalább 1800 g-ot
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
si súlyú babák szülei gyakran úgy ta­
pasztalják, hogy a különösen apró gye­
rekeik elveszni látszanak a szokásos,
hátrafelé néző helyzetben felszerelhető
csecsemőülésben. A gyerekorvosok a
következők figyelembevételét ajánlják
a koraszülött számára történő autóülés
vásárlásakor:
♦ Olyan autóülést válasszunk, amely illik
a gyerekhez. Olyat keressünk, amelynél
a lábak közti heveder távolsága a csatla­
kozásától a háttámláig kevesebb mint
14 cm. Ez segít megóvni a picit a gör­
nyedt testtartástól. Továbbá olyat keres­
sünk, amelynél a vállpánt legalacsonyabb
állásban 25 cm-nél kisebb távolságra
van az üléstől, így a szíj nem a baba fülén
megy keresztül.
♦ Alakítsuk úgy, hogy jobban illeszked­
jen. Csavarjunk össze egy törülközőt vagy
egy kis takarót, és úgy igazítsuk el, hogy
az ülést a gyerek feje két oldalán kipár­
názza, vagy vegyünk készen egy csecse­
mőüléshez tervezett fej párnát. Ha túl
nagy a rés a gyerek teste és a pánt között,
összehajtott törülközővel vagy takaróval
töltsük ki, de soha ne tegyük a gyerek alá.
nyom két hónapos korára). Másodszor,
a hepatitis B-vakcinát koraszülött cse­
csemőnek általában nem adják szüle­
téskor (mint sok teljes időre született
kisbabának). Az orvosok inkább vár­
nak, amíg a baba legalább a 2000 g-ot
eléri.
Ne aggódjunk, hogy az apróság
majd nem tud ellenanyagot termelni az
oltóanyagok komponensei ellen. Kuta­
tók bizonyították, hogy hétéves korban
még a rendkívül kis súllyal született gye­
rekek ellenanyagszintje is olyan volt,
mint más, hasonló korú gyerekeké.
 SZÜLETÉSI SÚLYÚ C SE C S E M Ő K
A KORASZÜLÖTT BABÁK OTTHONI GONDOZÁSA
A koraszülötteknek még akkor is speciá­
lis gondozásra van szükségük, amikor
már elérik a teljes időre született babák
korát. Ahogy készülődünk a baba haza­
vitelére, gondoljuk végig a következőket:
♦Tanácsos elolvasni ennek a könyvnek
a fejezeteit hónapról hónapra. Ezek a ko­
raszülött babára is érvényesek ugyanúgy,
mint a teljes időre születettekre. De ne
feledjük: a gyerek korrigált korát kell
figyelembe venni.
♦ Az első néhány hétben, amikor a baba
hazaérkezett, tartsuk az otthonunkat me­
legebben, mint általában szokásos - kö­
rülbelül 22 fokon. Mire a koraszülött
baba hazakerül, hőmérséklet-szabályo­
zó mechanizmusai általában már mű­
ködnek, de viszonylag kis mérete és a
zsírtartalmához viszonyított nagy bőr­
felülete miatt nehézségei lehetnek, ha
nincs egy kis segítség. Továbbá ha túl
sok kalóriát kell testhőmérséklete tartá­
sára fecsérelnie, súlygyarapodása lassabb
lesz. Ha a kicsi szokatlanul nyűgösnek
tűnik, ellenőrizzük a szoba hőmérsékle­
tét, vajon elég meleg-e. Érintsük meg
a baba lábát, kezét vagy tarkóját, hogy
meggyőződjünk róla, nincs hideg a szo­
bában. (De azért ne íutsük túl a szobát.)
♦Vásároljunk koraszülöttek számára ter­
vezett pelenkát, ha szükséges. Babaru­
hákat is vásárolhatunk koraszülött mé­
retben, de ne vegyünk túl sokat - mi­
előtt észbe kapnánk, a gyerek már ki
is nőtte.
♦ Sterilizáljuk a cumisüvegeket, ha
abból etetjük a babát; az első haszná­
lat előtt forraljuk ki, és minden etetés
után forró vízzel mosogassuk el. Teljes
időre született babáknál ez felesleges
elővigyázatosság, viszont hasznos kora­
szülötteknél, akik a fertőzésekre sokkal
637
érzékenyebbek. Néhány hónapig te­
gyünk így, vagy amíg a gyerek orvosa
meg nem engedi, hogy elcsomagoljuk
a sterilizálót.
♦ Gyakran etessük a kisbabát, még ha
időnk nagy részét szoptatással vagy cu-
miztatással kell is tölteni. A koraszülöt­
teknek nagyon kicsi a gyomruk, és két-
óránként meg kell tölteni. Nem képesek
annyira hatékonyan és hatásosan szopni,
mint a teljes időre születettek, ezért ne­
kik akár egy óráig is eltart, hogy meg­
egyék a jussukat. Ne siettessük az etetést.
♦ Kérdezzük meg a doktort, vajon a
kisbabának nem kellene-e multivita-
min-kiegészítőt kapnia. A koraszülött
babáknál nagyobb a veszély, hogy vita­
minhiány alakul ki, mint a teljes időre
születetteknél, és szükség lehet erre a
pluszbiztosítékra.
♦ Ne kezdjünk el szilárd ételeket adni
addig, amíg az orvos meg nem engedi.
Szilárd ételeket általában akkor szoktak
koraszülötteknek adni, amikor a 6-7 kg-
ot elérik, vagy amikor legalább egy héten
keresztül naponta 900 g-nál több táp­
szert esznek, és/vagy amikor korrigált
koruk eléri a hat hónapot. Adott esetben
ha a babának nem elegendő csak a táp­
szer vagy az anyatej, a szilárd ételeket
akár négy hónapos korrigált korában is
el lehet kezdeni adni.
♦ Lazítsunk. A kisbabánk kétségtele­
nül sok mindenen ment keresztül, ahogy
mi is. De ha már otthon van, az előb­
bi elővigyázatossági intézkedéseket
betartva próbáljuk meg elfelejteni, ami
történt. Bármilyen nagy a kísértés,
hogy kényeztessük vagy túlságosan
óvjuk, próbáljuk meg úgy kezelni,
mint egy normális, egészséges gyereket.
Mert az is.
638 KÜLÖNLEGES ÜGYEK

♦ Egyes koraszülött kisbabáknak gon­ az orvos szerint valószínűleg

dot okoz a légzés az ilyen félig feltámasz­ nem én vagyok a hibás, mégis
tott helyzetben, amelyet a gyerekülés magamat okolom, amiért a fiam
kíván. Egy vizsgálat szerint az ilyen cse­ olyan korán jött a világra.”
csemőknél az autóülésben töltött idő alatt
Valószínűleg nincs egyetlen koraszülött
az oxigénszint csökken, és ez a csökkenés
csecsemőnek életet adó anya sem, aki
az utazást követően akár harminc percig
visszagondolva ne bánna valamit, amit a
vagy még tovább is fennállhat. Egyesek­
terhessége idején csinált vagy nem csinált.
nél rövid ideig tartó apnoé (légzésszünet)
Az ilyen lelkiismeret-fiirdalás érthető,
is tapasztalható a gyerekülésben. Gon­
de értelmetlen. Mellesleg, szinte lehetet­
doskodjunk róla, hogy a gyereket a kór­
len megbizonyosodni arról, hogy milyen
ház személyzete a hazatérés előtt megfi­
tényező vagy tényezők felelősek a baba ko­
gyelje és megvizsgálja a gyerekülésben.
rai érkezéséért. Sok esetben nincs jelentő­
Ha a babánál problémák jelentkeznek
sége, hogy a kismama mit tett vagy nem
az autósülésben, használjunk ütközésre
tett a terhessége alatt (és egyetlen váran­
bevizsgált, újszülöttnek való autósülést,
dós asszony sem tesz mindent helyesen).
amelyben a csecsemő inkább fekszik,
Még ha biztosak vagyunk is abban, hogy
mint feltámasztva ül, és amely megvédi
a viselkedésünk vagy az életmódunk
ütközés esetén anélkül, hogy a lélegzést
szerepet játszott a történtekben, önma­
befolyásolná. Ha nem tudunk ilyen autó­
gunk hibáztatása nem segít. Amire a gye­
ülést szerezni, az otthon töltött első két
reknek most szüksége van, az egy erős,
hónapban ne vigyük autózni, főleg ha a
szerető és támogató édesanya, nem pe-
babának korábban apnoés rohamai vol­
dig egy bűntudattól megbénított nő.
tak. Vagy kérjük meg az orvost, hogy leg­
Érdemes elolvasni a 21. fejezetet,
alább egy ideig vizsgálja a légzését, ami­
amely a különleges bánásmódot igénylő
kor a szokásos autóülésben ül.
újszülöttekkel foglalkozik, ahol jó taná­
csok találhatók arra vonatkozóan, hogyan
Hasonló lélegzési problémák előfordul­
győzzük le a bűntudatot, az ingerültsé­
hatnak koraszülött babáknál csecsemő­
get és a csalódottságot. Segíthet az is, ha
ülésben vagy babahintában is, ezért ne
más koraszülöttek szüleivel beszélgetünk.
használjunk ilyeneket az orvos engedé­
Tapasztalni fogjuk, hogy ők is hasonló­
lye nélkül.
képpen éreznek. Egyes kórházakban van­
nak szülőket segítő csoportok; mások sze­
BŰNTUDAT rint a szülőknek jobb, ha a személyzettel
„ Tudom, hogy nem voltam annyira beszélik meg a problémáikat, és nem más
elővigyázatos a terhességem szülőkkel. Ott keressünk segítséget, ahol
idején, amennyire kellett volna. Bár érzésünk szerint találni fogunk.

Tudnunk kell
KIS SZÜLpTÉSJ SÚLYÚ BABÁK GYAKORI
EGESZSEGÜGYI PROBLÉMAI
A koraszülöttség veszélyes dolog. Az ap- emésztés) nem működik tökéletesen, és
ró test még nem teljesen érett, sok nem meglepő módon az újszülöttkori
funkció (például hőszabályozás, légzés, betegségek kockázata is nagyobb. Ahogy
a koraszülött babák életben tartásának
technikái javulnak, egyre nagyobb figyel­
met szentelnek ezeknek az általánosan
előforduló, koraszülöttekre jellemző
állapotoknak, és ez mindinkább a teljes
gyógyulást jelenti egyre több baba szá­
mára. (Mivel új kezelési módokat csak­
nem naponta fejlesztenek ki, itt nem rész­
letezhetjük őket, de tanácsos érdeklődni
a nonatológusnál vagy a gyerekorvosnál
az új felfedezések felől.) A koraszülött
csecsemők életét a leggyakrabban nehezí­
tő egészségügyi problémák a következők:
Respirációs (légzési) distressz szind­
róma (RDS). A fejletlenség következté­
ben a koraszülöttek tüdejében gyakran
hiányzik az úgynevezett surfactant (felü­
leti anyag), amely a tüdőben lévő tüdő­
hólyagokat (alveolusokat) tartja kifeszít­
ve. E nélkül a felületaktív anyag nélkül
az apró tüdőhólyagocskák, mint a kiürí­
tett léggömb, minden kilégzésnél össze­
esnek, ami az apró babát arra kényszeríti,
hogy mind erősebben küzdjön minden
légvételnél. Azokban a babákban, akik
általában a vajúdás és a szülés alatt a méh­
ben súlyos stresszen mentek keresztül,
kevésbé valószínű, hogy hiányzik ez az
anyag, mivel a stressz, úgy tűnik, felgyor­
sítja a tüdő érését.
Az RDS, a koraszülött csecsemők
leggyakoribb tüdőbetegsége, egykor nagy
valószínűséggel végzetes volt, de ma már
az RDS-szel született koraszülöttek több
mint 80 százaléka életben marad a szind­
róma alaposabb ismeretének és az új ke­
zelési módoknak köszönhetően. A ba­
bának oxigént adnak műanyag oxigén­
sátorban, vagy a légutakat folyamatos
pozitív nyomás alatt tartják (ezt az eljá­
rást angol rövidítéssel CPAP-nak hívják)
az orrlyukakba vagy a szájba illesztett
csöveken keresztül. Az állandó nyomás
megakadályozza a tüdő összeesését, amíg
a szervezet elkezd elegendő felületi anya­
got termelni, ami általában a harmadik­
ötödik napon következik be. Az RDS
súlyos esetében lélegeztetőcsövet helyez­
nek be, és a babát lélegeztetőgépen tart­
ják. A felületaktív anyagot pedig közvet­
lenül a tüdőbe adják a lélegeztetőcsövön
keresztül. Néha a tüdő fejletlenségét már
az anyaméhben kimutatják, ilyenkor az
RDS megelőzhető úgy, hogy a kismamá­
nak a tüdő érését és a felületi anyag ter­
melődését elősegítő hormont adagolnak.
Az RDS enyhébb esetben általában
az élet első hetében rendeződik, bár ha a
babát lélegeztetőgépre kapcsolják, a gyó­
gyulás kicsit tovább tarthat. Az RDS
súlyosabb formáiban szenvedő kisbabák
életük első két évében meghűlés vagy lég­
úti betegségek fokozott veszélyének van­
nak kitéve, nagyobb a kockázata fulladás­
nak vagy asztmaszerű betegségeknek, és
nagyobb a valószínűsége annak, hogy
első két életévükben kórházi kezelésre
szoruljanak.
Bronchopulmonális diszplázia (BFD).
Egyes babáknál, főleg akik nagyon kicsi
súllyal és fejletlen tüdővel születtek, a tar­
tós oxigénkezelés és a mesterséges léle­
geztetés BPD-t vagy krónikus tüdőbe­
tegséget okozhat. A tüdő károsodásából
eredő állapotot általában akkor diagnosz­
tizálják, amikor a kisbaba a 36. terhes­
ségi hét után is oxigénkezelést igényel.
A röntgenfelvételen specifikus tüdőelvál­
tozások figyelhetők meg, a babák súlya
rendszerint lassan gyarapszik, és apnoé
is előfordul. A BPD kezelése a követke­
zőket foglalja magában: oxigénadagolás,
a mesterséges lélegeztetés folytatása,
gyógyszerelés, például a légutak nyitva
tartását segítő hörgtágítók (bronchodi-
latátorok) vagy (a gyulladást csökkentő)
szteroidok adagolása, a folyadékbevitel
csökkentése vagy vízhajtók (diuretiku-
mok) adása (amelyek kiürítik a légzést
nehezítő felesleges folyadékot), RSV és
influenza elleni oltás. Néhány babának
oxigénre van szüksége a hazatérte után
is, és valamennyien kalóriadús étkezést
igényelnek, hogy jobban fejlődjenek. Ez
640
az állapot a tüdő fejlődésével gyakran
normalizálódik, bár a BPD-ben szenve­
dő kisbabákat a légúti fertőzések inkább
fenyegetik.
Koraszülöttek apnoés rohamai. Bár
apnoé, a légzés rövid ideig tartó kiha­
gyása minden újszülöttnél előfordulhat,
azonban koraszülött csecsemőknél sok­
kal gyakrabban jelentkezik. A koraszü­
löttkori apnoé akkor fordul elő, amikor
a koraszülötteknél a fejletlen légző- és
idegrendszer miatt rövid időszakokra
abbamarad a légzés. A diagnózist akkor
állítják fel, ha a babánál ezek az idősza­
kok 20 másodpercnél tovább tartanak,
vagy rövidebbek ugyan, de bradycardiá-
val (lassú szívveréssel) társulnak. Apnoé-
nak tekintjük azt is, ha a légzés megszű­
nésekor a baba elsápad, lilás lesz vagy el-
kékül. Csaknem valamennyi, 30. hétre
vagy korábban született babánál előfor­
dul apnoé.
Az apnoé kezelése az újszülött légzé­
sének újraindításából áll, amely elérhető
a baba bőrének dörzsölésével vagy ütöge-
tésével, gyógyszerek (például koffein vagy
teofillin) adagolásával vagy folyamatos
pozitív nyomás (CPAP) alkalmazásával,
amikor is oxigént juttatnak a baba orrá­
ba vékony csövecskéken keresztül, nyo­
más alatt. Sok kisbaba kinövi az apnoét,
mire eléri a 36 hetes gesztációs kort.
Egyes esetekben otthoni monitorozásra
szükség lehet, bár a babák többsége tíz
héttel a várt születési dátumot követően
már nem mutatja apnoé jeleit. A kora­
szülöttkori apnoé nincs kapcsolatban a
bölcsőhalállal. Ha a kisbaba légzése néha
szünetel, miután az apnoé egyszer már
elmúlt, a rendellenességet már nem új­
szülöttkori apnoénak tekintjük, hanem
valószínűleg egyéb problémát kell a hát­
térben keresnünk.
Nyitott ductus arteriosus. Amikor a
magzat még az anyaméhben van, az aor­
tát (azt a nagyeret, amelyen keresztül
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
a vér a szívből a test többi részébe kerül)
egy vezeték köti össze a bal tüdőartériá­
val (amely a tüdőhöz vezet), ezt nevezik
ductus arteriosusnak. Szerepe, hogy el­
terelje a vért a még nem működő tüdők­
től, és a terhesség alatt nyitva tartja a
prosztaglandin E (a szervezetben terme­
lődő egyik zsírsav) magas szintjét. Nor­
mális esetben a prosztaglandin E szintje
a szülés alatt lecsökken, és a vezeték né­
hány óra alatt zárul. A nagyon kicsi
(kb. 1300 g súlyú) koraszülött babák
körülbelül felénél és egyes nagyobb ba­
báknál azonban a prosztaglandin E szint­
je nem csökken, és a csatorna nyitva ma­
rad. Sok esetben tünetek nem jelentkez­
nek, csak szívzörej hallható, erőfeszítés
esetén enyhe kifulladás és/vagy az ajak
elkékülése jelentkezik, és a csatorna a szü­
letést követően hamarosan magától bezá­
rul. Egyes esetekben azonban súlyosabb
komplikációk is előfordulnak. Egy anti-
prosztaglandinos kezelés gyakran sikere­
sen kiváltja a vezeték bezárulását; ameny-
nyiben nem, általában műtéttel oldják
meg a problémát.
Koraszülöttkori retinopátia (ROP).
Ez az állapot, melyet az újszülött szemé­
ben az erek abnormális növekedése okoz,
a 28. hétnél korábban született babák
85 százalékát érinti. A 28-34. hét között
született babák szintén veszélyeztetettek
(bár nem ilyen magas százalékban), de
a legnagyobb veszélyben jellemzően a
legkisebb koraszülöttek vannak, terhes­
ségi koruktól függetlenül. Régebben úgy
vélték, hogy a túlzott oxigénadagolás
okozza, de ma már tudjuk, hogy az oxi­
gén magas szintje csak egyike a betegség
létrejöttében szerepet játszó tényezők­
nek, és a kutatók még próbálják megfej­
teni, milyen egyéb tényezők járulhatnak
hozzá a ROP kialakulásához. Az új­
szülöttben oxigénterápia alatt ma már
rutineljárás a vérgázok állandó monito­
rozása, és úgy tűnik, hogy csökkenti a
ROP veszélyét.
KI S S Z Ü L E T É S I S Ú L Y Ú C S E C S E M Ő K
Mivel a ROP a retina hegesedését és
torzulását okozza, nagyobb a veszélye a
rövidlátásnak (myopia), a látásgyengülés­
nek (amblyopia), a szem akaratlan rit-
musos mozgásának (nystagmus), és akár
a vakságnak, ezért a ROP-pal világra jött
újszülöttet feltétlenül meg kell vizsgálnia
gyerekszemésznek. A ROP súlyos eseté­
ben szenvedő csecsemőknél beavatkozás­
ra lehet szükség az erek abnormális növe­
kedésének megállítására. A kezelés során,
a szem belsejében ezeknek az ereknek a
végződéseit elölik, hogy megakadályozzák
a vérerek további rendellenes burjánzását.
Intraventricularis haemorrhagia
(IVH). Az IVH vagy agyi vérzés koraszü­
lött csecsemők között rendkívül gyakori,
mivel a fejlődésben lévő agyukban a vér­
erek nagyon törékenyek és könnyen vé-
reznek. Az intraventricularis haemorrha­
gia az 1500 g-nál kisebb súlyú koraszü­
löttek 15-20 százalékát érinti, leginkább
életük első 72 órájában. A legsúlyosabb
vérzések (amelyek csak a rendkívül pici
koraszülöttek 5-10 százalékánál fordul­
nak elő) szoros megfigyelést igényelnek,
hogy minden esetleges további problé­
mát korrigálni lehessen. Ilyen vérzéseket
követően, a probléma megoldódásáig,
rendszeres ultrahangos megfigyelést szok­
tak végezni. A súlyosabb fokú hae-
morrhagiát elszenvedő babáknál nagy a
veszélye görcsök kialakulásának és a ké­
sőbbi fogyatékosságnak. Az IVH-nak
nincs specifikus kezelése. Műtéttel nem
akadályozható meg vagy gyógyítható a
vérzés. Enyhébb esetekben (és a legtöbb
eset ilyen) a vér felszívódik. A későbbiek­
ben készített ultrahangos felvétel általá­
ban normális képet mutat, és a baba fej­
lődése is megfelel egy átlagos koraszü­
löttének.
Nekrotizáló enterocolitis (NEC).
A NEC a belek gyulladásos betegsége,
amely a táplálás megkezdésével jelent­
kezik. Oka ismeretlen, de mivel minél
641
korábban született a baba, annál nagyobb
a veszélye a fellépésének, az orvosok fel­
tételezik, hogy a nagyon korán született
babák belei még éretlenek ahhoz, hogy
az emésztéssel megbirkózzanak. Az anya­
tejjel etetett babák ritkábban szenvednek
NEC-ben, mint a tápszerrel tápláltak.
Ennek a súlyos bélbetegségnek a gya­
núját vetik fel például a következő tü­
netek: hasi puffadás, a baba epét hány,
apnoé, vér megjelenése a székletben.
A NEC-ben szenvedő babát intravéná­
sán kell táplálni és antibiotikumos ke­
zelésben részesíteni. Ha a bél súlyosan
károsodott, az érintett részt műtéttel tá-
volítják el.
Anémia (vérszegénység). Sok koraszü­
lött csecsemő anémiás (vörösvértestszá-
muk túl alacsony), és mivel a vörösvér-
testjeik életideje - mint minden kisba­
báé - a felnőttekénél rövidebb (amit még
súlyosbíthat, ha a baba vércsoportja kü­
lönbözik az anyáétól), kevesebb új vö-
rösvértestet állítanak elő az első néhány
hétben (mint minden újszülött), és a
gyakori vérvétel miatt, amelyekre a szük­
séges laboratóriumi vizsgálatok miatt ke­
rül sor, a vörösvértestek nehezebben
pótlódnak újra. Enyhe anémia kezelé­
sére nincs szükség, ha a vörösvértestek
száma elegendő ahhoz, hogy a baba szük­
ségleteinek megfelelő mennyiségű oxi­
gént szállítsanak. A súlyosabb anémiát
általában vértranszfiízióval kezelik. Mivel
a koraszülöttek - függetlenül attól, hogy
anémiásak-e vagy sem - általában ala­
csony vastartalékkal születnek, jellemzően
vaspódást kapnak a vörösvértestek terme­
léséhez szükséges tartalékok feltöltésére.
Fertőzések. A koraszülött csecsemők
sokkal fogékonyabbak sokféle fertőzés­
re, mivel még azelőtt születtek meg, hogy
a betegségek ellen védő antitestek az
anyából átkerültek volna a babába, ami
általában a terhesség vége felé következik
be. A koraszülöttek immunrendszere is
642
ÚJRA KÓRHÁZBAN
Szerencsére a legtöbb koraszülött baba,
aki a kórházból hazakerül, otthon is ma­
rad. Néha azonban a koraszülött az első
év során visszakerül a kórházba, általában
légúti betegség vagy kiszáradás miatt.
Ilyen esetben különösen nehéz a szülők­
nek, akik azon igyekeznek, hogy az in­
tenzív osztályon töltött időt végérvé­
nyesen elfelejtsék, és normális életet
kezdhessenek a kisbabájukkal. Ha a kis­
babánk visszakerül a kórházba, eláraszt­
hatnak bennünket az emlékek és a
túlságosan is ismerős érzések, amelyek
skálája a bűntudattól („Mit csináltam
fejletlen, miáltal sokkal nehezebben küz­
denek meg a kórokozókkal, például azok­
kal, amelyek az etetőszondákon, intravé­
nás katétereken keresztül és a vérvételek
során jutnak a szervezetükbe. A leggya­
koribb koraszülött-fertőzések a követ­
kezők: tüdőgyulladás, húgyúti fertőzé­
sek, szepszis (az egész szervezetet érintő
véráramfertőzések) és agyhártyagyulla­
dás. Azokat a babákat, akiknek a véré­
ből, vizeletéből vagy gerincvelői folya­
dékából kórokozó tenyészik ki, széles
spektrumú, intravénás antibiotikumok­
kal kezelik.
Sárgaság. A koraszülött babák nagyobb
valószínűséggel sárgulnak be, mint a tel­
jes időre született csecsemők. Bilirubin-
szintjük (amely a sárgaság mértékével
arányos) is valószínűleg magasabb, és a
besárgulás is tovább tart. Az állapotról
bővebben lásd a 132. oldalt.
Alacsony vércukorszint A csecsemők­
nél az alacsony vércukorszintet gyakran
♦♦♦
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
rosszul?”) a félelem és*a pánik érzéséig
terjed („Mi lesz, ha a kisbabám még be­
tegebb lesz?”). Miután a baba egyszer
már hazakerült a szárnyaink alá, úgy
érezhetjük, mintha megint kicsúszott
volna a kezünkből a dolgok irányítása.
Gondoljunk arra, hogy az ismételt
kórházi ápolás általában nem tart so­
káig, és ahogy a gyerek a koraszülött-
intenzívről is hamar hazakerült, úgy
most az intenzív gyerekosztálynak is
gyorsan búcsút mond - és akkor újra
hazahozhatjuk a gyereket, ezúttal remél­
hetőleg végleg.
nem ismerik fel és nem kezelik, mivel
vagy nincsenek tünetei, vagy nem nyil­
vánvalóak. Következésképp súlyos komp­
likációkat is okozhat, például agykároso­
dást. Leggyakrabban többszörös ikreknél
fordul elő, amikor a kisebb vagy legkisebb
baba 2000 g-nál kevesebbet nyom, va­
lamint cukorbeteg anyukák gyerekeinél
(akik általában inkább nagyobb, mint
kisebb súllyal születnek). A hipogliké-
miát az első 24-48 órában rutinszerűen
vizsgálják, és ha észlelik, azonnal meg­
kezdik a vércukorszint normalizálását.
Alacsony vérnyomás. Ez az állapot a
születés után általános a koraszülöttek­
nél a szülés előtti vagy alatti vérveszteség,
a születés utáni folyadékvesztés, fertő­
zés vagy a szülés előtt az anyának adott
gyógyszeres kezelés miatt. Az RDS gyak­
ran társul alacsony vérnyomással. Az ál­
lapotot folyadék adagolásával vagy vér­
nyomást emelő gyógyszerekkel kezelik,
szükség esetén vértranszfúziót adnak a
babának.
 Speciális
gondoskodást
igénylő babák
A teljesen egészséges kisbaba utáni, ki­
lenc hónapig tartó reménykedés után
kétségbeejtő lehet életet adni egy olyan
gyereknek, akinek különlegesek az ellá­
tási igényei. Ha a baba állapotát szüle­
tés előtt nem ismerték fel, a fájdalom­
hoz és a csalódáshoz sokk is társulhat.
De bármennyire remény - és segítség -
nélkül érezzük is magunkat, amikor meg­
tudjuk, hogy a kisbabánk születési hibá­
val vagy krónikus egészségkárosodással
jött a világra, erőt adhat az a tudat, hogy
idővel a hisztérikus érzések elhalványul­
nak. Ahogy megtanuljuk, hogyan bir­
kózzunk meg a speciális igényű baba el­
látásával járó nehézségekkel, észre fog­
juk venni a problémák mögött magát a
gyereket, akinek elsősorban arra van szük­
sége, amire minden gyereknek: szeretetre
és figyelemre.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az or­
vosi technika hatalmas lépéseket tett az
ilyen babák kilátásainak javítása érde­
kében. Sok esetben egy születési rendel­
lenesség - még ha első pillantásra ijesz­
tőnek tűnik is - műtéttel, gyógyszeres
kezeléssel, fizikoterápiával vagy más ke­
zelésekkel viszonylag könnyen helyre­
hozható. Más esetekben az állapot és a
baba kilátásai nagymértékben javítha­
tók. Egyéb esetekben a fő cél a problé­
ma leküzdése helyett megtanulni együtt
élni a fogyatékossággal. Még ilyenkor
is, a szülők sok esetben úgy érzik, egy
speciális igényű gyerek felnevelése egy
másfajta dimenziót nyit az életükben
- ez kezdetben kihívás, később kitelje­
sedés. Bár egy ilyen gyerek gondozása
kétszer akkora erőfeszítést igényel, de
kétszeres jutalmat is hozhat. Ahogy az
idő múlik, a szülők gyakran észreve­
szik, hogy a gyerekük nemcsak fájda­
lomból ad nekik leckét: sok-sok szeretet­
re is tanít.
A könyvben található általános in­
formációk többsége születési hibával
világra jött gyerekek szüleinek lehet
hasznos, ez a fejezet azokkal a kérdések­
kel és döntésekkel foglalkozik, amelyek
speciálisan az ő helyzetükre vonatkoz­
nak. Ha a gyerek koraszülött is, érde­
mes elolvasni a 20. fejezetet.
644
A BABA TÁPLÁLÁSA:
Változtathat-e valamin a táplálás?
Minden szülő a lehető legtöbbet akarja
kihozni a gyerekéből, legyen bár fogya­
tékos vagy sem. Az optimális táplálás biz­
tosítása a születéstől kezdve olyan eszköz,
amely segít a gyereknek kibontani a
benne rejlő lehetőségeket, bármilyenek
legyenek is. A helyes táplálkozás nem
képes megváltoztatni azt a tényt, hogy
a gyerek valamilyen rendellenességgel
jött a világra, és az is lehet, hogy nem tud
javítani rajta, de hatással lehet általános
egészségi állapotára, és befolyásolhatja
a viselkedését, a tanulási képességeit és
JÓ, HA TUDJUK
A FELELŐSSÉG ÉRZÉSE
„Az orvosunk most közölte,
hogy a gyerekünk születési rend­
ellenességgeljött világra. Nem
tehetek róla, valamiképpfelelősnek
érzem magam érte- talán tehettem
volna valamit, hogy megakadá­
lyozzam. ”
A szülők gyakran érzik magukat felelős­
nek mindazért a rossz dologért, ami a
gyerekükkel történik; még egy tipegő
esetlen elesése is arra sarkallja a szülőket,
hogy önmagukat ostorozzák („Miért nem
figyeltünk jobban?”). Amikor a gyerek
fogyatékosán jön világra, a bűntudat
rendkívül erős és bénító lehet. De a szü­
letési rendellenességek ritkán keletkez­
nek az anya vagy az apa hibájából —már­
pedig a nem enyhülő fájdalom megaka­
dályozza, hogy kötődjünk a gyerekhez,
és gondozzuk őt. Ha elfogadjuk, hogy
ami történt, rajtunk kívül álló okokból
történt, könnyebben elindulunk azon
az ütőn, hogy megbékéljünk a kisbabánk
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
a fejlődését. Arra viszont nincsenek bi­
zonyítékok, hogy étrendi változtatások
(például speciális diéta vagy nagy adag
vitamin szedése) jelentősen javítanák egy
születési rendellenességgel világra jött
gyerek állapotát, kivéve ha a hiba táp­
lálkozással kapcsolatos.
Az átlagos táplálkozási igényű gyerek
számára a legjobb táplálást az anyatej
jelenti, a sor a kereskedelemben kapható
csecsemő tápszerrel, majd pedig az első
évre ajánlott étrenddel (lásd a 325. ol­
dalt) folytatódik.
fogyatékosságával - amit el kell fogad­
nunk, mielőtt megtanulunk az újszü­
löttel együtt élni, a gyereket szeretni.
Beszéljünk a gyerek orvosával, hogy
további megerősítést kapjunk. Ha ez
nem elegendő a bűntudat legyőzéséhez,
próbáljunk meg más szülőkkel beszél­
ni, akik már átvészeltek hasonló vihart.
Érdeklődjünk a kórházban segítő cso­
portokról, vagy társalogjunk az inter­
neten más szülőkkel, akiknek hasonló
fogyatékossággal élő babájuk van. Ha­
marosan tapasztalni fogjuk, hogy azok
az érzések, amelyek most bennünk ka­
varognak, gyakorlatilag egyetemesek a
speciális igényű gyerekek szülei között.
Annak tudata, hogy nem vagyunk egye­
dül, rengeteget segíthet.
HARAG
„Mióta megszületett a Down-
kóros lányom, mindenkire harag­
szom, az orvosokra, a fétjemre,
a szüléimre, más szülőkre,
SPECIÁLIS G O N D O S K O D Á S T IGÉNYLŐ BABÁK
AMIKOR A VÉTEK VALÓSÁGOS
Időnként, mint például magzati alko­
holszindróma esetében, a születési hiba
kialakulása az anya viselkedésére vezet­
hető vissza. Ez a bűnösség érzését, amely
szinte minden, fogyatékkal született kis­
baba szülőjére ránehezedik, még inkább
súlyosbítja. De az alkoholizmus is
ugyanolyan betegség, mint a cukorbe­
tegség, az alkoholista anyukák nem azért
ittak, mert a gyereküket bántani akar­
ták, hanem azért, mert a betegség el­
uralkodott rajtuk. Ha a gyerek fogyaté­
kosságát ilyesmire lehet visszavezetni,
akiknek a gyerekük egészséges,
még a gyerekemre is.”
Miért is ne lenne haragos? A kilenc hóna­
pig vagy még tovább tartó álomnak vége.
Látja a barátokat, szomszédokat, roko­
nokat, idegeneket a szupermarketben
egészséges babákkal, és keserűen gondol­
ja: „Az enyém miért nem az?” Az a tény,
hogy a kérdésre nincs kielégítő válasz,
csak még tovább növeli a csalódottságát.
Haragudhat az orvosra, aki levezette a
szülést (még ha nem is az ő hibája volt),
a férjére (minden logikus magyarázat nél­
kül), még az egészséges gyerekére is.
Fogadjuk el a haragunkat mint nor­
mális reakciót, de azt is ismerjük be, hogy
a bűntudathoz hasonlóan nem visz előre.
A méreg sok energiát vesz el, olyan ener­
giákat, amelyeket a kisbabára és a szük­
ségleteire kellene fordítani. A múltat nem
tudjuk megváltoztatni, de a gyerekünk
jövőjét nagymértékben igen.
NEM SZERETEM A BABÁT
„Már csaknem egy hónap telt el,
hogy a kislányom születési hibával
világra jött, és még most sem
érzem magamhoz közel Kérdés,
vajon szeretnifogom-e valaha.”
645
keressünk hivatásos segítséget a problé­
ma kezelésére, hogy megakadályozzuk
a további negatív kihatást a gyerekre,
és azokra a kisbabáinkra, akik majd a
jövőben lesznek.
Ha a bűntudatnak van alapja is,
az önostorozásból nem származik sem­
mi jó - legkevésbé a babára nem. Ahe­
lyett, hogy az érzelmi energiáinkat sa­
ját magunk korholására fordítanánk,
inkább koncentráljunk a pozitív teen­
dőkre, hogy a kisbabánk és a családunk
jövője a lehető legjobban alakuljon.
A kötődés kialakulása lassan haladó fo­
lyamat, még egészséges gyerekek szülei­
nél is gyakran hónapokba telik, amíg
valóban közel érzik magukat az újszü­
löttjükhöz. A fogyatékos csecsemők szü­
lei, akiknek le kell mondaniuk álmaik
várva várt babájáról, érthetően lassabban
tudják kitárni a szívüket a gyerekük felé,
aki nem sikerült olyan tökéletesre. Mint
ahogy egészséges csecsemők szüleinél, itt
is a gyerek megismerése az első lépés a
szeretet útján. Ennek érdekében pró­
báljunk meg kapcsolatot teremteni vele
ugyanúgy, ahogy más újszülöttel ten­
nénk - énekeljünk altatódalt, dajkáljuk,
simogassuk és csókolgassuk. így köze­
lebb kerülünk a kisbabához, a születési
rendellenessége mögött előbb-utóbb fel­
fedezzük őt magát, és észrevesszük sze-
retetre méltó tulajdonságait (minden
gyereknek vannak).
Más, hasonló rendellenességgel szü­
letett gyerekek szüleivel való beszélgetés
segíthet megérteni, hogy az érzéseink
teljesen természetesek, és kétségtelenül
el fognak múlni. Ha az idő múlásával
sem érezzük magunkhoz közelebb a gye­
reket, kérjünk tanácsot születési rendel­
lenességgel világra jött gyerekek szüleivel
foglalkozó szakértőtől, vagy csatlakoz-
646
AZ ÉRZELMEK FELDOLGOZÁSA
Valószínűleg bűntudatot, haragot vagy
csalódottságot érzünk. Valószínűleg ne­
hezünkre esik kapcsolatot kialakítani a
gyerekkel vagy ráhangolódni a férjünkre.
Bármi legyen, ami bánt minket, érdemes
csatlakozni egy segítő csoporthoz, ahol
velünk egy cipőben járó szülőkkel ta­
lálkozhatunk (ilyeneket kereshetünk az
interneten, a kórházban, vagy tudako­
zódhatunk a gyerek orvosainál). Segíthet
zunk egy rendszeres segítő csoporthoz.
Az orvos vagy a kórház segít megmon­
dani, kihez fordulhatunk.
yyAz orvosok szerint lehet, hogy
a kicsifiunk nem marad életben,
ezértfélünk túlságosan közel
kerülni hozzá.”
Azoknak a babáknak a szülei, akiknek
az élete veszélyben van, akár mert nagyon
kicsik, akár mert súlyosan betegek, gyak­
ran félnek szeretni, és tudatosan vagy tu­
dattalanul kerülik a kötődést az újszülött­
jükhöz. Általában azonban azok a szülők,
akik megengedik maguknak, hogy (még
ha az inkubátor ápolónyílásain keresz­
tül is) közel kerüljenek a súlyosan beteg
kisbabájukhoz, könnyebben birkóznak
meg a gyerek esetleges halálával, mint
azok a szülők, akik érzelmi és fizikai tá­
volságot tartanak - valószínűleg azért,
mert jobban képesek gyászolni. De főleg
azért árasszuk el szeretettel a kritikusan
beteg csecsemőt, mert így bizonyos érte­
lemben segítünk neki életben maradni.
A szülők szeretete jelentős hatással van a
gyerek túlélési vágyára, és ténylegesen se­
gíthet neki, hogy túljusson a nehezén.
MIT MONDJUNK MÁSOKNAK?
iyA fiunk születési hibája nyilván­
való. Az emberek nem tudják,
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
feldolgozni az érzelmeinket, ha olyanok­
kal beszélgetünk, akik tudják, hogyan
érzünk. Beszéljünk őszintén a gyerek ap­
jával, akinek ugyanezzel a tapasztalattal
kell szembenéznie, de másképpen élhe­
ti meg. Ha ezek a próbálkozások nem
sikerülnek, keressünk minél gyorsabban
professzionális segítséget, hogy az érzé­
seink ne zavarják meg a kapcsolatunkat
a gyerekkel és a családdal.
mit mondjanak nekem, amikor
megpillantják a fiamat, és én sem
tudom, mit mondjak nekik.”
Gyakran még azoknak az embereknek
is elakad a szavuk, akik mindig ügyesen
reagálnak, amikor szembekerülnek egy
fogyatékos gyerekkel. Valami helyénva­
lót szeretnének mondani, de nem tudják,
mit kellene. Kedvesek és segítőkészek sze­
retnének lenni, de nem tudják, hogyan
tegyék. Gratulálni szeretnének a kisbaba
születéséhez, de úgy érzik, a részvétnyilvá­
nítás helyénvalóbb lenne. Segíthetünk
nekik és magunknak is, ha elismerjük
a kényelmetlen helyzetüket, és lehetővé
tesszük nekik, hogy kifejezzék az érzései­
ket. Próbáljuk tudatni velük, hogy meg­
értjük és természetesnek tartjuk a zavaru­
kat. Mindezen túl egy alkalmi barátnak
azt kell mondani, hogy igen, az újszülöt­
tünknek születési hibája van, de akkor
is a mi gyerekünk, akit szeretünk, és a le­
hetőségekhez képest normálisan akarunk
kezelni - amit elvárunk másoktól is.
Természetesen ez a helyzet racionális
megközelítése, márpedig eleinte nem va­
lószínű, hogy racionálisan érzünk. Való­
színűleg el akarjuk kerülni a bámuló ide­
geneket, és néha még a jó szándékú bará­
tokat és családtagokat is. Vagy szeretnénk
élesen felelni a meggondolatlan vagy ta-
pintadan megjegyzésekre. Ne legyünk túl
SPECIÁLIS G O N D O S K O D Á S T IGÉNYLŐ BABÁK
szigorúak magunkhoz, ha eleinte feldúl-
tabbak vagyunk, hogysem másokat meg­
nyugtassunk. Idővel, és ha szükséges, ér­
ző, egyedi tanácsadással vagy csoportte­
rápiával, csoportsegítséggel, egyre jobban
meg fogunk birkózni a feladattal.
A barátoknak és rokonoknak, akik
közelebbi, gyakoribb kapcsolatba fognak
kerülni a kisbabával, természetesen töb­
bet kell tudniuk. Bátorítsuk őket, hogy
beszéljenek nyíltan az érzéseikről, és tanít­
suk is ki őket a gyerek bajáról és speciális
igényeiről. Adjunk nekik írásos anyagot
a gyerek orvosi problémájáról vagy web­
oldalak címét, kérjük meg a gyerekorvost,
hogy beszéljen velük, biztassuk őket kö­
tetlen beszélgetésre születési hibás gyere­
kek családtagjaival, vagy ajánljunk nekik
egy segítő csoportot. Vonjuk be őket a
baba gondozásába, adjuk meg nekik a
lehetőséget, hogy fogják, pelenkázzák,
fürdessék és játsszanak vele. Idővel ők is
meg fogják szeretni.
Néha a közeli rokonok, főleg a nagy­
szülők is bűntudatot éreznek („En is hoz­
zájárultam egy hibás génnel?”) vagy ha­
ragot („Miért nem tudtál egy egészséges
unokával megajándékozni?”), vagy azt hi­
szik, mindenre tudják a helyes megoldást
(„Ezzel az étellel etesd!”, „ A h h o z az or­
voshoz menj!”). Ha hiába próbáljuk őket
bevonni a baba életébe és problémáiba,
és ha a negatív hozzáállásuk továbbra is
fenyegeti a szűk család kényes egyensú­
lyát, a kommunikációs csatornákat hagy­
juk nyitva, de ne vegyük a váltunkra a
gondjaikat.
Minden erőfeszítésünk ellenére lesz­
nek olyan emberek, akik durva vagy érzé­
ketlen megjegyzéseket tesznek, lebecsülik
a gyerekünket a mássága miatt, és ké­
nyelmetlenül érzik magukat a társasá­
gában. Lesznek alkalmak, amikor mi is,
a gyerekünk is megbántva érezzük ma­
gunkat a tapintadanságok miatt. Az egész
világot nem nevelhetjük meg. Meg kell
tanulnunk emelt fővel figyelmen kívül
hagyni a szűk látókörű embereket.
647
MEGBIRKÓZNI
„Szeretjük az új kicsinyünket
minden problémájával és speciális
igényével együtt, de van egy másik
kisgyerekünk is, akit szintén gon­
dozni kell, és úgy érzem, átcsapnak
a hullámok a fejem felett, nem
tudok megbirkózni a feladattal*9
Születési fogyatékossággal élő gyereket
felnevelni mind fizikailag, mind érzel­
mileg kimerítő még az olyan szülő szá­
mára is, akinek nincs otthon több gye­
reke. A 23. és a 24. fejezetben található
tanácsok, amelyek minden újdonsült
szülő számára megszívlelhetek, segíte­
ni fognak. Önnek azonban többre van
szüksége:
Több szünet. Ha otthon maradtunk a
gyerekkel (sok fogyatékos gyerek szülő­
je tesz így, elhalasztva a munkába való
visszatérést), meg kell találnunk a mód­
ját, hogy kiszabaduljunk a házból, ki­
kapcsolódjunk a gyerekgondozás percig
sem szűnő terhéből. Hetente legalább
néhány órát tegyünk szabaddá (napon­
ta egy vagy két óra még jobb), amikor a
babát egy rokonra, barátra, megbízható
pótmamára vagy gyerekápolóra hagy­
juk. Vagy tartsunk szünetet naponta,
amikor a gyerek apja hazajön a munká­
ból, és hétvégeken, amikor nem dolgo­
zik. (Néha együtt is tartsunk kimenőt;
hetente egy-egy este minden újdonsült
szülő számára fontos, de speciális igé­
nyű gyerek szülei számára egyenesen
létfontosságú.) Ebédeljünk együtt egy
barátnővel, menjünk tornászni, nézzünk
meg egy filmet, keressük fel a kozme­
tikust vagy a fodrászt, vagy csak bók­
lásszunk egy üzletközpontban - csinál­
junk valami olyasmit, ami hatékony
kikapcsolódást nyújt és fizikai feltöltő­
dési ad. Ha van nagyobb gyerekünk, a ki­
menőre vigyük magunkkal őt is; mind­
ketten hasznát látjuk a kettesben eltöltött
időnek, amely oly ritka.
648
ÉS MIT TEHET A BARÁT?
Kevesen tudják, mit tegyenek, mit
mondjanak, amikor egy barátnak, ro­
konnak, szomszédnak vagy alkalmi is­
merősnek fogyatékos, súlyosan beteg gye­
reke születik, akinek születéskor vagy
közvetlenül utána meghal a gyereke.
Nincsen helyes válasz, minden ember
és minden helyzet más. Általánosságban
azonban a következő megközelítési mó­
dok segítenek a leginkább.
Hallgassuk meg. Ne mondjuk azt:
„Tudom, mit érzel”, hiszen mi nem vol­
tunk ott. Ne mondjuk: „Most bátornak
kell lenned”, vagy hasonló banalitásokat,
a legjobb szándéktól vezérelve sem. A vál­
ságos helyzetben lévő, újdonsült szülők
nagyon sok tanácsot kapnak a szakem­
berektől. Amire tőlünk szükségük van,
az a feltétel nélküli szeretet, a szilárd tá­
mogatás és a hallgató fül. Hallgassuk
meg, mi jár az eszükben és a szívükben,
anélkül hogy ítélkeznénk vagy a saját
nézőpontunkat vázolnánk. Hagyjuk,
hadd öntsék ki az érzéseiket, bármilye­
nek is (várhatóan egyszer haragosak,
máskor csüggedtek), és érezzünk együtt
velük - ez a legjobb terápia.
Szerezzünk információt Ha a szülők
beszélni kívánnak a baba bajáról, figyel­
jünk oda. De ha már túl sokszor elme­
sélték a szörnyű történetet, szerezzünk
információt másod- vagy harmadkéz­
ből, egy rokontól vagy baráttól, hogy
ne kelljen újra átélniük. Jobban meg
fogjuk érteni a hányattatásaikat, ha el­
olvassuk ezt a fejezetet (és ha illik a
helyzetre, az előzőt is), és ha szükségét
Több kikapcsolódás. Ne fojtsuk el az
aggodalmainkat, a félelmeinket, a pa­
naszainkat, adjunk nekik hangot a fér­
jünk, a szüléink vagy a testvéreink előtt,
a legjobb barátunk, az orvosunk, más,
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
érezzük, szerezzünk információt vala­
mely, speciális helyzetben lévő babák­
kal foglalkozó szervezettől.
Testbeszédet használjunk. Amikor a
szó nem használ, gyakran egy kézszorí­
tás, egy szerető ölelés, egy együtt érző
pillantás mondja el azt, amit közölni
szeretnénk.
Őrizzük meg a kapcsolatot Mivel se
tenni, se mondani nem tudunk semmit,
gyakran nem teszünk és nem csinálunk
semmit, hanem elkerüljük a barátot,
aki válságban van. Azok, akik az ilyen
viselkedést elszenvedő oldalon álltak,
csaknem mindig azt mondják: „Inkább
hallanék kellemetlen szavakat, mint
semmit sem.” Tehát továbbra is telefo­
náljunk a bajba került barátnak, men­
jünk hozzá látogatóba és hívjuk meg.
Ha inkább egyedül akar lenni a fájdal­
mában, ne erőltessük rá a társaságunkat,
de ne is adjuk fel, hanem próbálkozzunk
hamarosan újra.
Segítsünk. Számtalan feladat van, ame­
lyet a barátok vagy családtagok át tud­
nak venni, amikor az újdonsült szülők
egy újszülött elvesztését gyászolják
vagy egy kórházban lévő csecsemőt lá­
togatnak, vagy egy nagyobb figyelmet
igénylő gyerekről gondoskodnak. Főz­
zünk meg egy ebédet, vigyázzunk az
idősebb gyerekre, intézzük a mosást, por­
szívózzunk, töröljük le a port vagy ve­
gyük át a babát egy-két órára. Bármilyen
módon enyhíteni tudjuk a terheket,
biztosan örömmel fogadják.
hasonló helyzetben lévő szülők vagy
szükség esetén professzionális tanács­
adó előtt. Eleinte talán húzódozunk a
hasonló problémával küszködő szülők
segítő csoportjától, de később rendkí­
vül hasznosnak fogjuk találni (nemcsak
érzelmi támasz formájában, hanem
gyakorlati és logisztikai ötletek miatt is).
Sokkal kényelmesebbek lehetnek olyan
internetes csevegőportálok, ahol a támo­
gatást éjjel-nappal mindenkor megta­
lálhatjuk. Az érzelmek kifejezésének
és a feszültségek levezetésének jó módja
a napló vezetése is. Jegyezzük fel a gon­
dokat és a fejlődést, írjuk le, mit tettünk,
és mit kell tennünk. Az írás segíthet ke­
zelni a bajt.
Több segítség. Egyedül nem bírjuk el.
Ha nem tudunk megfizetni egy háztar­
tási segítséget és gyerekgondozót, akkor
a barátokra és a családtagokra kell tá­
maszkodnunk a lehető legtöbbször. Nem
kell bűntudatot éreznünk, de ne is vár­
juk el tőlük az időt és az energiát. Bár
úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk a ked­
vességük haszonélvezője, valójában ők
talán még nagyobb hasznot húznak a
helyzetből: a segítségnyújtás örömét.
A HELYES DIAGNÓZIS
nA családorvosunk szerint a kis­
fiúnknak nagyon súlyos, veleszüle­
tett rendellenessége van. Én nem
tudom elhinni - a mi családunk­
ban mindenki teljesen egészséges.”
CSAK A TÉNYEK
Az internet a szülők, főleg a speciális
igényű gyereket nevelő szülők számára
értékes információforrássá és támoga­
tássá vált. Azok a szülők, akik minden
lehetőt meg szeretnének tudni egy szü­
letési rendellenességről vagy más egész-
ségügyi problémáról, több száz forrást
érhetnek el anélkül, hogy kitennék a lá­
bukat otthonról vagy egy percre is ma­
gára hagynák gyereküket. A megértő és
együtt érző társaságra vágyó szülők tár­
salkodóportálokhoz csatlakozhatnak,
Egy súlyos betegséget, főleg a gyerekün­
két, nagyon nehéz elfogadni. Az első
reakció mindig a tagadás: Abba a re­
ménybe csimpaszkodunk bele, hogy va­
laki tévedett. A gyötrő kétségeink felol­
dásának legjobb módja, ha másokkal is
ellenőriztetjük a diagnózist - végül is
senki sem tévedhetetlen. Ha tehát eddig
nem tettük, alaposan vizsgáltassuk ki a
gyereket egy, az újszülöttek területén
tapasztalt szakemberrel (vagy más gye­
rekspecialistával, például genetikussal,
neurológussal, kardiológussal), aki jól
ismeri azt a betegséget, amelyet diag­
nosztizáltak, és győződjünk meg róla,
hogy minden megfelelő vizsgálatot el­
végeznek, mind a diagnózis megerősí­
tése, mind pedig bármilyen más, fenn­
álló probléma felfedezése érdekében.
A pontos diagnózis felállítását elősegíthet­
jük, ha minden lehetséges információt
megadunk a család orvosi történetéről
(beleértve minden örökletes genetikai
rendellenességet), a terhességünkről és
a terhesség alatti viselkedésünkről (pél­
dául dohányzás, alkohol- vagy drogfo­
gyasztás, szedett orvosságok, betegségek,
főleg ha láz is kísérte stb.). őszinte vá­
laszaink segíthetnek az orvosnak a bi­
zonytalanság eloszlatásában és a pontos
diagnózis felállításában.
ahol a tapasztalatok és megfigyelések
szabadon megoszthatók. Mindenképpen
használjuk ki ezt a lehetőséget, mert se­
gít megbirkózni a gyerekünk fogyatékos­
ságával. Ne felejtsük el azonban, hogy
nagyon sok hamis információ is kering
az információs sztrádán. Mindig beszél­
jük meg egy szakemberrel, amit meg­
tudtunk, és csak az ő véleménye után
fogadjuk el az információt, vagy fontol­
juk meg, hogy felhasználjuk-e a gyerek
gondozásában.
650
HOVÁ FORDUIJUNK SEGÍTSÉGÉRT?
Keressünk olyan forrásokat, amelyek se­
gítenek, hogy segítsünk a kisbabának.
A következő webhelyek kiindulópontul
szolgálhatnak:
www.felicitasalapitvany.hu/
www.egalitas.hu/
www.fgyk.hu/
Ha a konzultáló orvos egyetért az
első orvossal, akkor biztosak lehetünk
benne, hogy a diagnózis helyes - és a
gyerek egyik orvostól a másikig cipelése
nem fog változtatni a tényeken. Egy a
millióhoz az esélye annak, hogy több or­
vos is téved, de sokkal valószínűbb, hogy
a baj valós.
Igyekezzünk pontosan megérteni,
hogy mi is a diagnózis. Az első alkalom­
mal, amikor a szülőknek megmondják,
hogy a gyereküknek születési rendelle­
nessége van, a mindent elöntő sokk több­
nyire elsöpri a részleteket. Csak annyit
hallanak meg: „A gyerekük nem egész­
séges.” Ezen kívül minden elmosódik.
Kérjünk tehát egy második találkozót az
orvostól, amikor a fejünk egy kicsit már
kitisztult (a gondolkodásunk egy darabig
még szétszórt lesz, ne is várjunk mást).
Az orvosoktól és/vagy a babára gondot
viselő nővérektől kapott információkon
túl gyűjtsünk információkat könyvekből,
hasonló helyzetben lévő szülőktől, fogya­
tékos gyerekekre és/vagy a gyerek bajára
specializálódott szervezetektől. Ne ha­
gyatkozzunk azonban jó szándékú, de
rosszul informált családtagokra vagy ba­
rátokra - ezek valószínűleg inkább ba­
bonán, mint az orvostudomány eredmé­
nyein alapulnak.
Mielőtt hazavisszük a kisbabát, kér­
dezzük meg az orvost, hogy mire számít­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
www.gondozotthon.hu
www.kezenfogva.iif.hu
www.martin-bell.hu
www.min.hu/down.htm
www.voroskereszt.hu
www.christusrex.org/www 1/gtl/smom
/mmsz.htm
hatunk (viselkedés, fejlődés és orvosi
problémák területén), milyen figyelmez­
tető jelekre kell figyelnünk, és mit tehe­
tünk a család többi tagjával együtt, hogy
a kisbaba kiteljesítse a benne rejlő lehe­
tőségeket. Jegyzeteljünk, hogy legyen mi­
re hivatkoznunk otthon.
ELFOGADNI VAGY VISSZA­
UTASÍTANI A KEZELÉST?
yyA kisfiúnk úgy született, hogy
az agyának egy része hiányzik.
Az orvosok szerint nincs esélye
az életben maradásra, de mi
szeretnénk, ha megoperálnák, hogy
egy kicsit tovább életben tartsák.
Nem tudjuk, hogy mit tegyünk.”
Míg a társadalom fontos etikai kérdésé­
vé vált, hogy vajon azokat a kisbabákat,
akiknek nincs reményük a hosszú életre,
kell-e gyógyítani és létfenntartó készü­
lékeken tartani, az ön számára ez fájdal­
masan személyes kérdés. Egy ilyen dön­
tést csak úgy szabad meghozni, ha előtte
alaposan megbeszéli a családdal, a gye­
rek orvosával, a kórház pszichológusával.
Sok esetben van idő ilyen megalapozott
döntésre, de ha az idő lényeges kérdés,
általában akkor is van lehetőség beszélni
a gyerek orvosával, egy egyházi személy-
lyel, jogásszal vagy olyasvalakivel, aki er­
kölcsi tekintély az ön szemében. Az orvo­
sok általában meg tudják mondani, mi­
lyen életminőségre számíthat a gyerek,
ha életben tartják, és vajon a gyógyítás
javít-e az életminőségén, vagy csak meg­
hosszabbítja a haldoklását. Az egyházi sze­
mély elmagyarázhatja a felvetődő vallási
kérdéseket, az erkölcsi szaktekintéllyel
pedig meg lehet vitatni a szülői jogokat
és a kötelességeket, valamint az etikai kér­
déseket. Döntéskor érdemes figyelembe
venni minden információt és tanácsot,
de végül azt kell tenni, amit az ember a
szíve szerint helyesnek tart, mivel ezzel
a döntéssel kell eztán tovább élnie.
Olyan gyerekek szülei, akiknél nincs
remény az életben maradásra, gyakran
vigaszt találnak abban, ha a gyerekük
szerveit felajánlják átültetésre, amivel
más beteg gyerekek életét meg tudják
menteni. Ez nem mindig kivitelezhető,
részben orvosi, részben jogi okokból,
de ha érdekli, kérdezze meg az orvost
vagy a kórház vezetését a szervadomá­
nyozás lehetőségeiről.
A LEGJOBB GONDOSKODÁS
ÉS KEZELÉS BIZTOSÍTÁSA
„Elhatároztuk, hogy a fogyatékos­
sága ellenére megadjuk a kisba­
bánknak a lehető legnagyobb esélyt
az életre. Nem tudjuk azonban,
hogyan csináljuk.”
Az elhatározás, hogy segítik a gyereket,
nagymértékben növeli az esélyeit, hogy
tartalmas és kielégítő életet élhessen. De
ennél sokkal többet tehetnek, és minél
korábban kezdik, annál jobb. A súlyos
születési fogyatékossággal világra jött ba­
bák indulásához legjobb a nagy orvosi
központ, de esetenként egy helyi kór­
házban is van kitűnő intenzív újszülött­
ápolási osztály (PIC). A közeli kórháznak
megvan az az előnye, hogy rendszeresen
tudja látogatni, amely néha ellensúlyoz­
za a tudományos felkészültség hiányát.
Bárhol gyógyítják a gyereket, az ő
születési problémájára szakosodott orvos
kezelje - bár a napi gondozást gyakran
a helyi gyerekorvos vagy a családi orvos
látja el a szakorvos felügyelete mellett.
Többféle fogyatékosságra a csoport fel­
ügyelte kezelés a legjobb. A csoportba tar­
toznak a különböző szakorvosok, pszi­
chológusok, fizikoterapeuták, dieteti­
kusok, szociális munkások, valamint az
újszülöttekkel foglalkozó szakorvosok és
általában a gyerek saját orvosa. A megfe­
lelő szakorvos vagy szakorvosok megkere­
sésében a kórházi személyzet segíteni fog.
Bár a kiváló orvosi kezelés és a korai
nevelői beavatkozás lényeges a gyerek fej­
lődése szempontjából, sokszor azonban
a meleg otthoni környezet még sokkal
fontosabb a gyerek életre felkészítésében,
lehetőségei maximumának elérésében.
A fogyatékkal született gyerek elsődleges
érdeke, hogy más gyerekekhez hasonlóan
kezeljék - szeressék, táplálják, ugyanak­
kor neveljék is, és megtanítsák arra, hogy
a követelményeknek meg kell felelni
(ahol természetesen figyelembe kell ven­
ni az egyedi korlátokat). Más gyerekekhez
hasonlóan neki is kijár, hogy jól érezze
magát a helyzetében. Tudnia kell, hogy
a legkisebb előrelépését is értékelik és
dicsérik, és nem várják el tőle, hogy lé­
pést tartson a szomszéd kisbabával, csak
a saját lehetőségeihez kell felnőnie.
Terápiák széles skálája, valamint a
technika vívmányai - a testre szabott
játszótéri felszerelésektől és játékoktól a
speciális tanító szoftverekig, hallássegítő
csigaimplantátumokig és automata esz­
közökig - állnak a fogyatékos gyerek
rendelkezésére, hogy segítsék a növésben,
a fejlődésben és az élet élvezésében. Kér­
dezzük meg a gyerek gondozócsoportjá­
nak egyik tagját, vagy kérjünk informá­
ciót a segítő csoportoktól.
A BABA HATÁSA
A TESTVÉREKRE
„Aggódunk, hogy egészséges,
hároméves kislányunk hogyan
652
fogja elviselni a változásokat,
amelyeket a fogyatékkal született
öccse hoz az életébe.”
Egy fogyatékos kistestvérrel megosztani
az otthont kétségtelenül változásokat hoz
a kislány életébe. Mivel a család életében
általában a testvéri kapcsolatok tartanak
a legtovább, ezek a változások nemcsak
addig fogják érinteni, amíg a szülői ház­
ban lakik, hanem addig, amíg ő és az
öccse él. A jó hír az, hogy ezek a változá­
sok jórészt vagy akár teljesen pozitívak
lehetnek: most és később a kislány gye­
rekkora során nemcsak arra kell folya­
matosan törekedni, hogy segítsük őt
megbirkózni a speciális igényű testvér
jelentette kihívással, hanem azt is tud­
tára kell adnunk, hogy ő is különleges.
A fogyatékos testvér a gyerekeket általá­
ban türelmesebbé és megértőbbé teszi,
és megtanítja őket arra, hogy ügyesebben
bánjanak az emberekkel. A nagyon várt
segítség hiányában azonban a gyerek arra
kényszerül, hogy bármi áron keresse a
szülői figyelmet, és ez sokféle érzelmi és
viselkedési problémára vezethet, kezdve
a kiszorítottság és az alábecsülés érzésé­
től a zárkózottá válásig vagy az agresszi­
vitásig, a pszichoszomatikus tünetek ki­
fejlődéséig, a túlreagálásig vagy a gyenge
iskolai szereplésig.
Hogy a változások a gyerek életében
főleg pozitívak legyenek, a következőkre
lesz szükség:
♦ Nagyon-nagyon sok támogatás. A fo­
gyatékos kistestvért kapott gyerekek
többségénél nincs szükség tanácsadásra,
csupán nagyobb megértésre. Az érintett
kislány számára a támogatás túlnyomó-
részt az anyjától jöhet, onnan kell jönnie
bőkezűen osztogatott, feltétlen szeretet
formájában. De jöhet más gyerekektől
is, akik megértik, hogyan érez a kislány.
Sok kórház és szervezet támogat progra­
mokat testvérek számára, érdemes szét­
nézni, milyen lehetőségek vannak a kör­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
nyéken. Ilyen programokban a gyerekek­
nek biztonságos és támogató környezet­
ben nyílik lehetőségük az aggodalmaik­
ról beszélni, történeteket cserélgetni, és
megélni, hogy nincsenek egyedül.
♦ Megismertetni vele a tényeket az ő
szintjén. Néha a szülők azzal próbálják
meg védeni az idősebb testvért, hogy a
részleteket az újszülött baba orvosi álla­
potáról titokban tartják, vagy egyáltalán
az egész témát kerülik. Mivel az elképzelt
mindig rosszabb, mint a valóság, leg­
alábbis a kisgyerekek képzeletében, ez
szükségszerűen több érzelmi kárt okoz,
mint amennyi jót. Üljön le a kislányával,
és ossza meg vele nagyon alapvető szin­
ten az új baba állapotára vonatkozó té­
nyeket. Bátorítsa, hogy tegyen fel kérdé­
seket, és őszintén válaszolja meg őket,
adjon annyi információt, amennyit a gye­
rek kér, de ne többet annál, mint ameny-
nyit elbír. Keressen fogyatékos testvérrel
rendelkező kisgyerekek számára készült
könyveket, amelyek megerősítik a ténye­
ket, valamint azt az érzést, hogy nincs
egyedül. De miközben elmeséli a kislá­
nyának, hogy miben más az öccse, azt is
mondja el, hogy miben hasonlít: ugyan­
olyan kék szeme van, mint a kis nővér­
nek, és mint minden kisgyerek, ő is sze­
reti, ha dajkálják és gügyögnek hozzá.
Beszéljen azokról a különbségekről is,
amelyeknek semmi köze a születési fo­
gyatékosságához (az öcsinek sötét haja
van, a kislánynak szőke), így a kis nővér
megtanulja, hogy a különbözőség nem
baj.
♦ Tudatni, hogy nem az ő hibája. A kis­
gyerekek természettől fogva egocentri­
kusak, így hajlamosak saját magukat
hibáztatni minden rosszért a családban.
Fontos, hogy a kislány tudja - biztató
szavak és gesztusok (például sok-sok
ölelés és csók) révén - : a kistestvér szü­
letési hibájáról senki nem tehet, a leg­
kevésbé ő.
+ Tudatni, hogy neki nem kell tökéle­
tesnek lenni. Egyes idősebb testvérek a
sok otthoni stressz hatására úgy érzik,
hogy nekik nagyon jól kell viselkedniük,
„tökéletes gyereknek” kell lenniük, hogy
ellensúlyozzák a babát, aki nem az. Ha
a kislány biztos lehet szülei feltétel nél­
küli szeretetében és elfogadásában, biz­
tonságban fogja érezni és képes lesz vál­
lalni önmagát.
♦ Lehetőséget nyújtani az érzelmek ki­
adására. Minden idősebb testvérnek jut
az ambivalens, sőt akár ellentmondó ér­
zésekből is egy új testvér érkezése kap­
csán. Ennek a kislánynak valószínűleg
több is jut az ilyen érzésekből, hiszen az
új kistestvér érkezése jobban feldúlta a
család szokásos életét, mint általában
a babák érkezése. A szülőknek az a dol­
guk, hogy bátorítsák a nagyobb gyereket,
hagyják őszintén beszélni érzéseiről, anél­
kül hogy bírálnák őt, és hogy osszák
meg vele a tulajdon vegyes érzelmeiket.
Egyes gyerekek jobban szeretik dráma­
játékon keresztül kifejezni az érzelmei­
ket, mások inkább művészi alkotásban.
Ahogy a kislány eléri az iskoláskort,
az érzéseit még a szociális nyomás is ter­
helni fogja. Lehet, hogy zavarni fogja,
hogy fogyatékos testvére van, esetleg csú­
folni fogják miatta a barátok vagy az
osztálytársak. Hagyni kell, hadd mesélje
el szabadon az érzéseit (nemcsak a szü­
leinek, hanem lehetőleg más gyerekek­
nek is, akik hasonló kihívással szembe­
sülnek). Segít leküzdeni az akadályokat,
ha megkapja a velük való megbirkózás­
hoz szükséges stratégiákat.
♦ Amennyire lehetséges, normális élet­
vitelt kell nyújtani. Minden felfordulás
ellenére, amelyet egy fogyatékos baba
kétségtelenül hoz, lényeges, hogy a kis­
lány élete az adott körülmények között
normális maradjon. Ne próbálja az elma­
radt figyelmet drága ajándékokkal vagy
körülményes kirándulásokkal pótolni
(ezek csak csökkentik a gyerek biztonság-
érzetét), inkább kísérelje meg betartani
a normál rutint, amelyet a kisgyerekek
nagyon megnyugtatónak találnak. Ha a
fürdés után három mese járt a lefekvés­
hez, akkor most sem szabad a fürdést
elhagyni vagy a lefekvést egy mesére rövi­
díteni. Ha a kislánynak egy héten néhány­
szor játszóháza van vagy hétfőnként tánc­
órája, mindent meg kell tenni, hogy meg­
maradjon a megszokott időrend. És helyes
a családi programokat úgy tervezni, hogy
az új kistestvér is részt vehessen bennük.
♦ A saját élete. Gyakran az egészséges ba­
bák testvérei is úgy érzik - a szülőkhöz
hasonlóan - , hogy háttérbe szorulnak,
amint egy új baba érkezik a családba.
Ha az új baba még különleges gondos­
kodásra is szorul, ez még sokkal valószí­
nűbb. Annak érdekében, hogy ne sérül­
jön a kislány bimbózó öntudata, biztosí­
tani kell számára a saját életterét, a saját
barátait, a saját önazonosságát, a saját éle­
tét. Ha kedve van hozzá, a játékdélutá­
nok színtere a saját otthon is lehet, ekkor
megtanulja, hogy nincs semmi szégyell-
nivaló egy fogyatékos kistestvérben. De
nem szabad elvárni a kislánytól, hogy
növekedése során mindig bevonja a spe­
ciális igényű testvérét a játékaiba és egyéb
tevékenységeibe.
♦ Jusson idő neki is. Csakis neki. Az idő­
sebb testvérnek is legalább annyira szük­
sége van az anyjára és az anyai törődés­
re, mint a fogyatékos kisbabának. Még
ha meg se nyikkan (egyes idősebb testvé­
rek hősiesen háttérbe szorítják a szükség­
leteiket, amikor látják, milyen sok min­
den nyomja a szüleik vállát), azért róla
is gondoskodni kell. Bármennyire lehe­
tetlennek tűnik, próbáljon meg minden­
nap valamennyi időt zavartalanul a kis­
lányra szánni; teázzanak a plüssmackóval,
olvassanak mesét, rakjanak ki egy kirakó­
játékot, hintázzanak a játszótéren. A kis­
baba gondozását a férjével felváltva végez­
654
zék, és a maradék időt töltsék a nagyobb
gyerekkel kettesben, így biztosítva, hogy
ő is megkapja a szükséges részt a szülei­
ből. Ha nem tud egyedül csak vele időt
tölteni, próbálja meg bevonni a speciá­
lis igényű kisbaba gondozásába (vegyen
neki egy babát, akit ő is ugyanúgy gon­
dozhat, ezzel a kislány képes lesz uralni
a helyzetet, amely az ellenőrzésén kívül
áll, és lehetősége nyílik az érzéseit dráma­
játékon keresztül feldolgozni).
A BABA HATÁSA
A PARTNERKAPCSOLATRA
)yA férjem és én sokat sírtunk
együtt, amikor a kisfiúnk fogya­
tékosán jött a világra, és ez
a kapcsolatunkra is kihatott.
Attólfélek, soha nem lesz többé
érzelmi energiánk, amit
egymásra tudnánk fordítani”
Valamennyi újdonsült szülő tapasztalja,
hogy amint baba van a házban, megle­
hetősen nehézzé válik meghitt kettes­
ben tölteni az időt. Azoknál a szülőknél,
akiknek a kicsinye fogyatékosán szüle­
tett, ez még nagyobb próbatétel. A kis­
baba gondozása nemcsak a fizikai erő­
ket tépázza meg, hanem az érzelmi tar­
talékokat is. Az érintettek nemcsak azt
tanulják meg, milyen szülőnek lenni
(nehéz dolog azok számára, akiknek még
nincsenek tapasztalataik), hanem azt is,
hogy milyen speciális igényű gyerek
szülőjének lenni. A nappalaik és az éj­
szakáik nemcsak egy újszülött körüli
normál szervezési dolgokkal telnek el,
amilyen az etetés és a pelenkázás, hanem
vég nélküli orvosi problémák megoldá­
sával, az állandó kérdéseket, félelmeket,
aggodalmakat nem is említve.
A párkapcsolatuk a kisfiú születése
miatt most kétségkívül háttérbe szorult,
de ez nem fog így maradni. Sok pár ta­
pasztalja, hogy egy speciális igényű gye­
rek nem ássa alá a kapcsolatukat, sokan
felfedezik, hogy ez az élmény csak meg­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
erősíti a kötődésüket. Néhány szempont
a párkapcsolat ápolásához:
Munkamegosztás. Senki sem képes fél
kézzel ellátni egy speciális igényű gyere­
ket, hogy közben még arra is maradjon
energiája, hogy a férjének szerető part­
nere legyen. Ha a férje egész nap dolgo­
zik, míg ön otthon van, esténként enged­
jen át neki valamit a gyerek gondozásá­
nak felelősségéből, míg ön pihenhet.
Ha másodállás vállalását fontolgatja, hogy
az ön fizetése kiesésének anyagi követ­
kezményeit enyhíteni tudja, lehet, hogy
jobb, ha részmunkaidőben ön is mun­
kába áll, és a férje többet vállal a gyerek­
gondozás terhéből. Szintén enyhítheti a
terheket, ha hetente legalább néhány
órára van alkalmazott vagy önkéntes
segítség a gyerekgondozásban és/vagy a
háztartásban. Ez felszabadíthat valameny-
nyi időt és energiát a pár számára.
Belátás, szeretet. Mindkettejüknek
megvannak a maga sebei, amelyeknek
gyógyulniuk kell; mindkettejüknek vál­
toztatniuk kell életük folyásán. (Sokan
nem veszik észre, hogy egy fogyatékos
gyerek édesapjának ugyanannyi érzelmi
igénye lehet, mint az édesanyjának.) A jö­
vővel szembenézni párban sokkal-sok-
kal hasznosabb és megnyugtatóbb, mint
magányosan. Osszák meg a problémákat
és az aggodalmakat, és védjék meg egy­
mást a külső támadásoktól (például a
túlságosan kritikus nagyszülőktől).
Idő egymásra. Valamennyi szülőnek
törekednie kell arra, hogy kiharcoljon
pár órát, amit csak a társával tölt - ma­
gától ilyen idő nem adódik. És bár az
önök számára ez különösen nehéz, ugyan­
ezt kell tenniük. Lásd a 720. oldalt to­
vábbi ötletekért.
Idő a gyöngédségre. A romantika most
valószínűleg a lehető legtávolabb áll ön­
től, és néhány hónapba beletelhet, míg
a vágy visszatér. Ez így van minden új­
szülött szüleinél, de az önök helyzetére
ez fokozottan igaz. Ahelyett tehát, hogy
lesújtott lelkiállapotban szexuális telje­
sítményre kényszerítenék magukat, vár­
janak addig, amíg a vágy visszatér. Nem
kell szerelmeskedni a szerelem kifejezé­
séhez. Most egy ölelésre vagy kézfogás­
ra - néha egy jó kis közös sírásra - van
a legnagyobb szükség.
A KÖVETKEZŐ BABA
„Szeretnénk még egy kisbabát
úgy egy év múlva, de félünk,
hogy a kislányunk születési
hibája a következő gyereknél
is megismétlődhet.**
A fogyatékkal született gyerekek szülei­
nél ez a félelem általános, de többnyire
alaptalan. Ugyanolyan esélyük van nor­
mális gyerek születésére, mint más szü­
lőknek. A konkrét esetben a veszély meg­
állapításához először a kisbaba problémá­
jának okát kell meghatározni. Sokféle
lehetőség van:
Genetikai. Ha kiderült, hogy a kisbaba
fogyatékosságát genetikai hiba okozta
(az anyától és/vagy az apától származó
genetikai anyag közvetítette), akkor egy
genetikai tanácsadás vagy még inkább
a gyerek orvosa meg tudja mondani, mi­
lyen valószínűséggel fordulhat elő me­
gint. A jövendő magzatot a terhesség ko­
rai szakaszában meg lehet vizsgálni, hogy
vajon benne is megtalálható-e a geneti­
kai hiba, ami lehetőséget ad, hogy érzel­
mileg és fizikailag felkészüljenek rá - vagy
elvetessék a magzatot.
Környezeti. Ha a születési hiba egysze­
ri eseménynek volt betudható, például
a terhesség ideje alatt egy fertőzésnek,
vegyszernek, röntgensugárzásnak, gyógy­
szernek vagy más olyan tényezőnek, amely
a magzat normális fejlődését gátolta, ak­
kor nem valószínű, hogy megismétlődik,
hacsak a körülmények ugyanolyan köz-
rejátszása nem fordul elő a terhességnek
ugyanazon kritikus szakaszában.
Életmód. Ha a hiba dohányzásban, alko­
holfogyasztásban, drogozásban vagy elég­
telen táplálkozásban rejlik, altkor a követ­
kező terhességnél csak akkor ismétlődik
meg, ha az életmódbeli hiba is megis­
métlődik.
Anyai tényezők. Ha a kisbaba problé­
mája az anya korával, az anyaméh alak­
jával vagy méretével fiigg össze, vagy más
megváltoztathatatlan tényezőkön múlott,
akkor megismédődhet, bár a veszély csök­
kenthető. Ha például ön elmúlt 35 éves,
és Down-kóros kisbabája van, a jövendő
terhességekben a magzati vizsgálat kimu­
tathatja ezt a rendellenességet. Ha a méh
alakja nem megfelelő, műtéttel esetleg
korrigálni lehet. Ha egy krónikus állapot
miatt vagy akut betegségben beszedett
gyógyszer váltotta ki a születési hibát,
akkor a gyógyszerszedés kerülése vagy
egy biztonságosabb gyógyszerre való átté­
rés megelőzheti a további problémákat.
Több tényező kombinációja. Ha egy­
nél több tényező is szerepet játszik, a jö­
vendő esélyek felbecsülése nehezebb do­
log lehet, de az orvos vagy egy genetikai
tanácsadó ilyen esetekben is segítséget
tud nyújtani.
Ismeretlen. Néha nincs nyilvánvaló oka
a baba fogyatékosságának. Az ilyen esetek
általában nem ismétlődnek meg. De ha
senki sem tudja megmondani, hogy a
gyerek miért nem született teljesen egész­
ségesen, érdemes megbeszélni a helyzetet
egy genetikai tanácsadással foglalkozó or­
vossal az újabb terhesség vállalása előtt.
Az új gyerek vállalása előtt a szülészor­
vosnak teljesen tisztában kell lennie az
orvosi előzményekkel, hogy a terhesség
teljes ideje alatt figyelemmel tudjon
656
követni minden lehetséges problémát.
A jó orvosi ellátással és az önmagáról
való megfelelő gondoskodással kiváló
esélyei vannak egy normális és egészsé­
ges kisbaba születésére.
EGY MÁSFÉLE SZÜLETÉSI
HIBA ELŐFORDULÁSÁNAK
ESÉLYE
„Nem nagyon aggódom amiatt, hogy
ugyanaz a születési hiba még
egyszer előfordulhat, mivel ezt
ki lehet vizsgálni Attólfélek, hogy
egy másik hiba fog előfordulni”
Tudnunk kell
A LEGGYAKORIBB SZÜLETÉSI RENDELLENESSÉGEK
Ha a gyereknél nem diagnosztizáltak
születési rendellenességet, de észrevett
olyan tüneteket, amelyek arra indították,
hogy elolvassa az ebben a fejezetben ta­
lálható információkat, gondoljon a kö­
vetkezőkre: Amit észrevett, lehet, hogy
valami kevésbé súlyosat jelez, mint amit
elképzel. Ellenőriztesse viszont a gyere­
ket orvossal. Lehet, hogy egy telefonhí­
vásnál többre, egy vizsgálatra vagy spe­
ciális tesztre lesz szükség a félelmek le­
csillapítására. Ha valóban jelentkezik
valamilyen probléma, a korai felismerés
és az azonnali orvosi gondoskodás és te­
rápia jótékony hatású lehet, vagy teljesen
megoldhatja a problémát.
PERINATÁUS AIDS/HIV
Mi ez? A HÍV-fertőzésnek általában nin­
csenek tünetei, de végül ez okozza az
AIDS-et, egy súlyos immunbetegséget.
Mennyire gyakori? Az újszülöttek kö­
rében egyre kevésbé gyakori: ma már a
fertőzött anyát lehet kezelni a terhesség
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Az átlagnál talán nagyobb az esélye, hogy
az első gyerek születési hibája megismét­
lődjön a következő gyereknél, ugyanez
nem feltétlenül áll egy másik, az előző­
től független születési hibára. Valójában
ugyanolyan jó eséllyel születhet egészsé­
ges gyerekük, mint bármelyik szülőnek.
Bármennyire megnyugtatóak is az
esélyek, teljesen természetes, hogy nyug­
talanító kételyek maradtak önben azok
után, amiken keresztülment. Ezektől csak
úgy szabadulhat meg, ha beszél az orvo­
sával, megvitatja a kérdést egy genetikai
tanácsadóval, és követi az előző kérdés­
nél felsorolt óvintézkedéseket.
alatt, az újszülöttet pedig a születés után,
ami jelentősen csökkenti az anyáról a
gyerekre való átvitel arányát.
Mi okozza? A humán immundeficien-
cia vírust (HÍV) leggyakrabban az anya
adja át a gyerekének a terhesség, a szü­
lés vagy a szoptatás alatt.
Kezelés. A HIV-pozitív anyák antivirá-
lis gyógyszerekkel történő kezelése a ter­
hesség alatt, a gyereké a születést köve­
tően.
Kilátások. Sok kisgyerek évekig életben
marad. Mind a túlélés, mind az életmi­
nőség antivirális gyógyszeres kezeléssel
javítható.
ANENCEPHAUA
Mi ez? Idegrendszeri rendellenesség,
a normális esetben a terhesség korai sza­
kaszában záródó velőcső nem záródik,
ami az agy kifejlődésében zavart okoz.
Az agy teljesen vagy nagy része hiányozhat.
Milyen gyakori? Teljes időre született
babáknál nagyon ritka, mivel ilyen hibá­
val a magzatok 99 százaléka elvetél.
Ki hajlamos rá? Nem lehet tudni.
Mi okozza? Az öröklődés, valamint a
kedvezőtlen születés előtti környezet
valamilyen formában szerepet játszik.
Az anya folsavhiánya okozhat anencepha-
liát (és más velőcső-záródási rendellenes­
ségeket). Előfordulása jelentősen csök­
kenthető, ha az anya már a fogantatás
előtt és a terhesség első két hónapjában
folsavat tartalmazó vitaminkiegészítőket
szed, valamint folsawal dúsított gabona­
féléket és kenyeret fogyaszt.
Társuló problémák. Valamennyi szerv-
rendszer negatívan érintett.
Kezelés. Nincs rá kezelés, az orvosok
egyetértenek abban, hogy nincs hatásos
orvosi beavatkozás sem, bár a kisbabát
megfelelően ellátják.
Kilátások. Az állapot nem egyeztethető
össze az élettel.
AUTIZMUS
Mi ez? Olyan fogyatékosság, amely a szü­
letéskor kezdődik vagy az élet első két
és fél évében jelentkezik, és jellemző rá,
hogy a gyerek normális emberi kapcso­
latok kialakítására még a saját szüleivel
sem képes. Az autista gyerekek között
nagy különbségek vannak. Egyes, eny­
hébben érintett gyerekeknél csak egy kis
késés mutatkozik a nyelvi fejlődésben,
és számukra az átlagosnál nagyobb kihí­
vást jelentenek a szociális kapcsolatok.
Az autizmus súlyosabb eseteiben a gye­
rekek nem mosolyognak, nem reagálnak
a szülőkre és senki másra sem, és nem
szeretik, ha felveszik vagy megérintik
őket. Gyakran súlyos problémák lehet­
nek a beszédfejlődésében (például a gye­
rek ismételget egy szót, amelyet hallott,
ahelyett hogy válaszolna rá), jellemzőek
a furcsa testtartások és viselkedések, a sza­
bálytalan és nem helyénvaló megnyilvá­
nulások (kényszeres és rituális sikítóro­
hamok és csapkodás a karral), és néha
önkárosítás. A gyereknek az intelligen­
ciája normális lehet, de visszamaradott-
nak vagy süketnek tűnik, mivel nem rea­
gál. Az autizmust néha összekeverik a
gyerekkori skizofréniával, és adott eset­
ben meg is előzheti azt.
Mennyire gyakori? Becslések szerint
1000 baba közül 2-6 esetben fordul elő.
Ki hajlamos rá? Fiúgyerekek három-
négyszer nagyobb valószínűséggel lesz­
nek autisták, mint lányok.
Mi okozza? Az autizmusnak nincs egyet­
len oka. A kutatók azonosítottak néhány
gént, amelyek szerepet játszanak a rend­
ellenességben. Egyes gyerekeknél kör­
nyezeti hatások (az anya dohányzása a
terhesség idején) szintén szerepet játsz­
hatnak a rendellenesség létrejöttében.
Számos tanulmányban kimutatták, hogy
az autizmus biológiai tényezők kombi­
nációjának - például vírusfertőzés a szü­
letés előtt, immunrendszeri probléma
vagy genetikai háttér - következtében
jön létre. Nincs köze a szülői gondozás­
hoz vagy a jelenleg használt vakcinákhoz.
Társuló problémák. Viselkedési és fej­
lődési problémák.
Kezelés. Jelenleg nincs rá gyógymód, de
egyes gyerekek fejleszthetők viselkedést
módosító terápiával, ingerléssel, speciá­
lis gyakorlatokkal, és egyes esetekben
gyógyszerrel. A korai beavatkozás lénye­
ges pozitív változást eredményez fiatal
autista gyerekeknél. Megfelelő segítség­
gel, gyakorlatokkal és információval a csa­
ládok többsége otthon tudja gondozni
a gyerekét. Egy-egy tanácsadás gyakran
658
segítséget nyújt a többi családtag számá­
ra. Egyes szülők eredményeket tudtak el­
érni étrendi változtatásokkal (az autista
gyerekek étrendjéből a glutén és a kazein
elhagyásával), de beszéljük meg az orvos­
sal, mielőtt egy új étrendet elkezdünk.
Kilátások. Sok gyerekben a tünetek ked­
vezőbbé válnak a beavatkozás eredmé­
nyeképpen vagy a növekedéssel. Egyes
autista emberek végül normális vagy nor­
málishoz közeli életet tudnak élni. A ki­
látások akkor a legjobbak, ha a beavatko­
zás vagy a terápia korán megkezdődik.
COEUAKIA
(USZTERZEKENYSÉG)
Mi ez? A coeliakia olyan emésztési rend­
ellenesség, amely a vékonybelet károsítja,
és az ételből a tápanyagok felszívását gá­
tolja. A coeliakiában szenvedő gyerekek
nem képesek feldolgozni a glutén nevű
fehérjét, amely a búzában, a rozsban,
az árpában és valószínűleg a zabban is
található. Amikor a coeliakiában szenve­
dő gyerekek gluténtartalmú ételeket esz­
nek, immunrendszerük úgy reagál, hogy
megtámadja a vékonybelet. A tünetek:
krónikus hasmenés, súlyveszteség, sápadt­
ság, rossz szagú széklet, megmagyarázha­
tatlan anémia (alacsony vörösvérsejtszám),
puffadás, fáradtság, lassú fejlődés, csecse­
mőkorban a gyarapodás elmaradása.
Mennyire gyakori? Európában 250 kö­
zül 1 esetben fordul elő, Amerikában
4500 közül 1 esetben. A lányokat két­
szerié gyakrabban érinti, mint a fiúkat,
és az Eszaknyugat-Európából származó
fehéreket a leggyakrabban. A feketék,
az ázsiaiak, a zsidók és egyéb mediterrán
származásúak között ritka.
Ki hajlamos rá? Azok a gyerekek, akik­
nek mindkét szülője hordozza a betegség
génjét.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Mi okozza? Nem ismert, de nagyon va­
lószínű, hogy környezeti tényezők és ge­
netikai hajlam valamilyen kombinációja.
Társuló problémák. A rossz táplálko­
zás tünetei, például késlekedés a fejlő­
désben, folyadék-visszatartás, késői fog­
zás és angolkór.
Kezelés. Gluténmentes diéta, amelyet
általában 3-6 hetes korban kell elkez­
deni, és egy életen keresztül folytatni kell.
Táplálékkiegészítők és néha szteroidok
is felírhatok.
Kilátások. Gluténmentes diétán álta­
lában normál élet.
CEREBRÁliS BÉNULÁS
Mi ez? Agykárosodás okozta ideg-izom
(neuromuszkuláris) rendellenesség. A mo­
torikus képességek romlása az enyhétől
a fogyatékosig terjedhet. Az újszülöttnek
gondot okozhat a szopás vagy a mell­
bimbó megtartása, állandóan nyáladzik,
ritkán mozdul akaratlagosan, az akarat­
lagos mozgásoknál remeg a kéz vagy a
láb, a lábakat nehéz elválasztani egymás­
tól, a motorikus fejlődés késik; csak'az
egyik kezét használja vagy később csak
a kezét használja, de a lábát nem, furcsa
módon mászik és lábujj hegyen megy.
Az izomtónus túlságosan merev vagy túl­
ságosan gyenge lehet, de ez nem derül
ki körülbelül három hónapos koráig.
A pontos tünetek a betegség három kü­
lönböző típusában - spasticus, atheto-
sisos és ataxiás - eltérnek.
Mennyire gyakori? Csökkenő gyakori­
ságú (eltekintve a legapróbb újszülöttek­
től) a biztonságosabb gyerekszülés miatt.
Ki hajlamos rá? Koraszülött és kis szü­
letési súlyú babák, fiúk kicsivel gyak­
rabban, mint lányok, fehér csecsemők
gyakrabban, mint feketék.
Mi okozza? Az agysorvadás oka több­
nyire ismeretlen, de néha a magzat vagy
az újszülött agyának elégtelen oxigénel­
látásával társítható. Koraszülöttség, kis
születési súly, Rh- vagy A-B-O vércso-
port-összeférhetedenség az anya és a mag­
zat között, rubeola a terhesség korai sza­
kaszában és más rizikófaktorok. A bénu­
lás az agyi vagy a gerincvelői fertőzésből
is származhat.
Társuló problémák. Néha rohamok,
rendellenességek a beszédben, a látásban
és a hallásban, foghibák, mentális re­
tardáció.
Kezelés. Nincs rá gyógymód, de a korai
kezelés segíthet, hogy a gyerek a lehető­
ségeit kiteljesítse. Például: fizikális terá­
pia, járógép, sín vagy más ortopédiai
eszköz; speciális berendezés és eszközök;
gyakorlatok, műtét szükség esetén,
gyógyszerelés a rohamokra vagy az iz­
mok relaxálására, ha szükséges.
Kilátások. Esetenként változó. Enyhe
formájában a gyerek megfelelő kezelés ese­
tén közel normális életet élhet. Súlyosabb
formájában teljes fogyatékosságot eredmé­
nyezhet. Az állapot nem rosszabbodik.
NYULAJAK ÉS/VAGY
FARKASTOROK
Mi ez? Hasadék (néha kiterjedt, néha
enyhe fokú), amely akkor keletkezik,
amikor a felső ajak részei vagy a száj­
padlás (a száj felső határoló része) nem
egyesülnek. Egyes babáknál csak az ajak
hasadt, gyakrabban csak a szájpadlás.
Az érintett babák körülbelül 40 százalé­
kánál jelentkezik mindkettő.
Mennyire gyakori? Évente körülbelül
700 újszülött közül egyet érint.
Ki hajlamos rá? Gyakrabban fordul
elő koraszülöttek között, vagy olya­
noknál, akiknek van más születési hi­
bájuk is.
Mi okozza? Öröklődés négy eset közül
egyben játszik szerepet; miután az egyik
baba nyúlajakkal született, egy kicsit na­
gyobb az esélye, hogy a következő is így
fog születni. De betegség, bizonyos gyógy­
szerek, létfontosságú tápanyagok hiánya
(elsősorban folsav) és más, a magzati
környezetet negatívan befolyásoló ténye­
zők is gátolhatják az ajak és a szájpadlás
fejlődését, valószínűleg együttesen és/vagy
az öröklődéssel együtt.
Társuló problémák. Mivel a szopás ne­
hezen megy, a táplálkozás problémát
okoz, így speciális eljárások szükségesek
(általában fejjel lefelé, kis mennyiségek,
nagy lyukú cumi vagy speciális fecsken­
dő). Egyes esetekben lehetséges a szop­
tatás, főleg ha csak az ajak hasadt. Egy
szájba helyezhető eszköz lehetővé teszi,
hogy a farkastorokkal született babák is
szopjanak. Fülfertőzések gyakoriak, ezek­
re figyelni kell.
Kezelés. Általában a műtét (néha az el­
ső néhány hónapban), a beszédterápia és
a fogászati kezelés kombinációja (gyak­
ran fogszabályozóra is szükség van a ké­
sőbbiekben).
Kilátások. Kezeléssel általában kiválóak.
DONGALÁB ÉS EGYÉB LÁB-
VAGY BOKADEFORMITÁSOK
Mi ez? Olyan boka- vagy lábdeformitás,
amely háromféle formában fordul elő.
A legenyhébb formájú rendellenesség a
metatarsus varus („sarlóláb”), amikor a
talp elülső része befelé hajlik. Ez a típus
csak a baba néhány hónapos korában
fedezhető fel, bár már születéskor jelen
van. A leggyakoribb lábrendellenesség a
pes calcaneo-valgus („sajkaláb”), amikor
a láb a saroknál élesen megtörik, a láb
660
felfelé és kifelé mutat. A legsúlyosabb és
a legkevésbé gyakori forma a pes equi-
novarus, a „dongaláb”, amikor a talp be­
felé és lefelé csavarodik. Ha mindkét láb
dongaláb, akkor a lábujjak egymás felé
mutatnak. A dongalábúság vagy más láb-
deformitás általában nem fájdalmas, és
nem zavarja a babát, amíg itt nem lesz
az ideje a felállásnak vagy a járásnak.
Mennyire gyakori? Minden 800 baba
közül egyet érint.
Ki hajlamos rá? A fiúknál kétszer olyan
gyakori a láb- vagy bokadeformitás, mint
a lányoknál.
Mi okozza? Nem az anyaméhben elfog­
lalt helyzet, mint egykor hitték (az ilyen
esetek a születés után maguktól helyre-
állnak). Valószínűleg örökletes és környe­
zeti tényezők együttes hatása, amelyek
többnyire a bokát és a talpat mozgató
izmokban és az idegekben okoznak el­
téréseket; egyes esetekben azonban spina
bifidához (nyitott gerinchez), idegi vagy
izombetegségekhez társul.
Társuló problémák. Dongalábúság
(equinovarus deformitás) esetén a talp
nem tud fel-le mozogni, ahogy normá­
lis esetben járáskor szokott, a gyerek úgy
jár, mintha falába lenne. Ha mindkét
láb érintett, akkor a gyerek a talp élén
vagy akár a lábfejen jár, ez a szövetek
károsodását okozza, és a láb abnormális
fejlődéséhez vezet. Esetenként más hi­
bákkal együtt is előfordulhat.
Kezelés. A láb és a boka enyhe rendel­
lenességei csak tornagyakorlatokkal is
kezelhetők. Gipszelést vagy műtétet sú­
lyosabb esetekben alkalmaznak, hogy a
kicsavarodott talpat fokozatosan, fino­
man a helyére térítsék vissza, hogy az nor­
málisan fel-le tudjon mozogni. A don-
galábúságnál a korai felismerés és a
gyerekortopédus orvos által végzett szak­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
szerű kezelés alapvető a lehető legjobb
kimenetel érdekében.
Kilátások. Korai, szakértő kezelés mel­
lett a többségük rendes cipőt képes hor­
dani, sportolhat, és aktív életet él.
VELESZÜLETETT
SZÍVRENDELLENESSÉGEK
Mi ez? Bármely enyhe vagy súlyos szív-
rendellenesség, amely születéskor fenn­
áll. Bár a rendellenességek általában szte­
toszkóppal diagnosztizálhatok, igazolá­
sukra további vizsgálatokra is (például
röntgen, ultrahang és EKG) szükség le­
het. A hiba típusától függően a szívnek
egy vagy több funkciója kedvezőtlenül
érintett lehet. A tünetek jelentkezhetnek
születéskor, esetleg csak felnőttkorban
válnak nyilvánvalóvá. Cianózis, tipiku­
san az ujjak, lábujjak és az ajkak elkékü-
lése a leggyakoribb tünet.
Mennyire gyakori? A szívrendellenes­
séggel született babák aránya ezrelékben
mérhető.
Ki hajlamos rá? Nagyobb a veszélye
a terhesség alatt rubeolával fertőződött
anyák gyerekeinél, Down-kóros gyere­
keknél, és olyan babáknál, akiknek van
ilyen betegségben szenvedő testvérük (bár
náluk csak kissé nagyobb a kockázat).
Mi okozza? Az esetek többségében nem
ismert, bár a genetika valószínűleg fontos
szerepet játszik. Egyes fertőzések (pél­
dául rubeola) és egyes kémiai anyagok
(például talidomid, amfetaminok vagy
alkohol) okozhatnak magzati szívfejlő­
dési rendellenességet, de ilyen rendelle­
nességek gyakran véletlenszerű genetikai
hiba következményei is lehetnek.
Társuló problémák. Néha lassú súly-
növekedés és gyarapodás, fáradtság,
gyengeség, légzési vagy szopási nehéz­
ség (a szív hibás működéséből adódó
gyengeség miatt).
Kezelés. A leggyakoribb szívrendellenes­
ség (kamrai septumdefektus; ventricu-
laris septum defectus, VSC) gyakran nem
igényel kezelést - ha kicsi a hiány, gyak­
ran magától bezárul. A fennálló rendel­
lenesség súlyosságától függően műtét
(akár rögtön, akár később, a gyerekkor­
ban), gyógyszeres kezelés vagy szívátül­
tetés oldhatja meg a szívrendellenesség
problémáját. (Egyes esetekben a tünete­
ket nem okozó rendellenességet a ké­
sőbbi problémák megelőzése érdekében
kell kezelni.) Néha a szívrendellenesség a
születés előtt diagnosztizálható, és gyógy­
szeres kezeléssel korrigálható.
Kilátások. A legtöbb veleszületett szív­
rendellenesség gyógyítható; csak néhány
különösen súlyos eset (és ezek előfordu­
lása ritka) eredményez tartós fogyatékos­
ságot vagy halált. A legtöbb gyerek, aki­
nél zörejek hallhatók, normális életet
élhet, és korlátozás nélkül sportolhat.
CYSTICUS FIBROSIS (CF)
Mi ez? A más néven mucoviscidosis
olyan kóros állapot, amelyben a külső
elválasztású mirigyek - azok a mirigyek,
amelyek a váladékukat az epithelialis
felszínre (például bőr, nyálkahártyák,
üreges szervek belső felszíne) választják
ki - működése súlyos zavart szenved. Ha
a verejtékmirigyek érintettek, a veríték
bőséges mennyiségű és sós, a túlzott verí­
tékezés kiszáradáshoz és sokkhoz vezet­
het. A légzőrendszer érintettsége ahhoz
vezet, hogy a sűrű váladék eltömeszeli a
légutakat, a köhögés krónikussá válik, és
nő a fertőzések veszélye. Az emésztőrend­
szer érintettsége miatt a béltartalom be­
sűrűsödik, a bélcsatornában nehezített
lehet a születés utáni első passzázs, és
bélelzáródás jöhet létre. A hasnyálmi­
rigy kivezetőcsatornái ugyancsak elzá­
ródhatnak, ami a hasnyálmirigy enzim­
jeinek hiányához és ahhoz vezet, hogy a
baba a fehérjéket és a zsírokat nem tudja
megemészteni. A széklet emészteden táp­
anyagokat tartalmaz, a székletürítés gya­
kori, a széklet nagy mennyiségű, bűzös,
világos színű és zsíros. A súlygyarapo­
dás elmarad, paradox módon az étvágy
hatalmas lehet, a has puffadt, a karok és
a lábak vékonyak, a bőr pergamenszerű.
A CF feltételezett esetei verejtékteszttel
szűrhetők; korai figyelmeztető jelek le­
hetnek a születés után a magzatszurok-
széklet hiánya, a sós bőr és a súlynöve­
kedés elmaradása a farkasétvágy ellenére.
Egyes államokban a kötelező újszülött-
kori vizsgálatok a CF-re történő szűrést
is tartalmazzák.
Mennyire gyakori? Viszonylag ritka.
Ki hajlamos rá? Közép- és Észak-Euró-
pában gyakoribb, mint az affoamerikaiak,
az amerikai indiánok vagy az ázsiaiak
között.
Mi okozza? Autoszomális recesszív örök­
lődésül mindkét szülőnek át kell adnia
a recesszív gént a gyereknek, hogy a be­
tegség kifejlődjön.
Társuló problémák. A légutakat eltö­
mő váladék miatt gyakori a tüdőgyulla­
dás. Előfordul továbbá a hasnyálmirigy-
működés elégtelensége, elégtelen inzulin-
termelődés, glükózintolerancia, májcir-
rhosis, magas vérnyomás.
Kezelés. A tünetek kialakulásának meg­
előzése érdekében minél korábban, annál
jobb. Meggyógyítani nem lehet, de meg­
felelő kezelés mellett a gyerek normális
életet élhet. A verejtékmirigyek zavart
működése esetén az ételek erőteljes só­
zása és sókiegészítés segíthet meleg idő­
ben. Emésztési problémák esetén szájon
át, az ételben vagy az uzsonnában adott
hasnyálmirigyenzimek, a zsírbevitel csők-
662
kentése, zsírban oldható vitaminok (A, D,
E és K) pótlása segíthet. A CF-fel járó
bélelzáródások különböző típusainál
(meconium ileus, rectalis prolapsus stb.)
mind műtéti, mind nem sebészeti keze­
lés szóba jöhet, és általában sikeres. A lég­
zőrendszeri problémáknál a váladék
hígítására bőséges folyadékbevitel, rend­
szerint napi mellkasi fizikoterápia (pél­
dául poszturális drenázs javasolt, hogy
segítsen a kiválasztott nyák fellazításában
és az attól való megszabadulásban), és
szükség esetén oxigénterápia. A szoba
hőmérsékletét jobb hűvösen és szárazon
tartani. A fertőzéseket nagy dózisú anti­
biotikumokkal kezelik. Előzetes vizs­
gálatok szerint gyulladásgátló szerekkel
(például prednizolon) történő kezelés se­
gíthet a súlyosabb rohamok előfordulá­
sának csökkentésében. Eljöhet az idő,
amikor a betegség gyógyítható lesz.
Kilátások. Manapság a korai diagnó­
zissal, agresszív kezeléssel (elsősorban a
kiemelt CF-központok valamelyikében)
és hathatós családi támogatással a kilátá­
sok kitűnőek, különösen a kevésbé sú­
lyos betegségben szenvedőknél.
DEFORMITÁSOK
Mi ez? A szervezet egy vagy több szer­
vének vagy részének olyan abnormitá-
sa, amelyet a magzatra gyakorolt külső
erő okozott, például helyszűke az anya­
méhben.
Mennyire gyakori? Körülbelül 100 ba­
ba közül kettőnél jelentkezik ilyen de­
formitás.
Ki hajlamos rá? Előfordulásának okai:
különösen nagy a magzat egy szűk anya­
méhben, bármilyen magzat abnormális
alakú vagy kis méhben vagy fibrómás
méhben, vagy elégtelen a magzatvíz
mennyisége, vagy rossz helyen tapadt
le a méhlepény, vagy a magzat egy vagy
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
több testvérrel kénytelen osztozni az
anyaméhben. A deformációk a leggyak­
rabban kicsi és először szülő nők babái­
nál fordulnak elő, vagy rendellenes po­
zíciónál, például farfekvés esetén.
Mi okozza? A méhben uralkodó állapo­
tok, például az említettek, amelyek nyo­
mást gyakorolhatnak a magzat egy vagy
több fejlődő testrészére. Egyes esetekben
öröklődés és környezeti tényezők, pél­
dául fertőzés, gyógyszerek és betegség
együttes hatása játszhat szerepet.
Társuló problémák. Deformitástól füg­
gően lehetnek.
Kezelés. Többnyire nem szükséges, mi­
vel a deformált rész fokozatosan vissza­
nyeri eredeti alakját. Egyes állapotoknál
azonban, amilyen a scoliosis (a gerinc
abnormális oldalirányú görbülése), a don­
galáb vagy a csípőficam, szükség van ke­
zelésre.
Kilátások. A legtöbb esetben jók.
DOWN-SZINDRÓMA
Mi ez? Tünetek és jelek együttese,
amelyek általában magukban foglalják
a következőket: enyhétől a súlyosig ter­
jedő mentális retardáció, jellemző arc­
kifejezéssel (egyeseken nyilvánvalóbb,
mint másokon), túlságosan nagymére­
tű nyelv és rövid nyak. További jelleg­
zetességek lehetnek a fej hátsó részének
ellapultsága, kicsiny fül (néha a tetején
visszagörbül) és széles, lapos orr. A hal­
lás és a látás gyenge, és különböző belső­
szervi (főleg szív- vagy emésztőrendsze­
ri) rendellenességek is előfordulhatnak.
A Down-szindrómás gyerekek általá­
ban alacsonyak, és izomtónusuk laza
(ez némileg felelős késői fejlődésükért).
Általában nagyon kedvesek és szeretet-
re méltóak.
Mennyire gyakori? A Down-kór éven­
te körülbelül 1300 babából egyet érint.
Ki hajlamos rá? Olyan szülők gyerekei,
akiknek már van fogyatékkal született
gyerekük; azoknak az anyáknak és apák­
nak a gyerekei, akiknél kromoszóma-
átrendeződés jött létre, 33 évnél idősebb
anya vagy 45-50 év fölötti apa gyerekei
(a kockázat a kor előrehaladtával nö­
vekszik). Valamennyi etnikai csoport és
szociális szint érintett.
Mi okozza? Az esetek 95 százalékában
egy extra kromoszóma, amely akár az
anyától, akár az apától származhat, így
a babának a 46 kromoszóma helyett 47
van. A Down-szindrómát 21-es triszó-
miának is nevezik, mivel három 21-es
kromoszóma van jelen (normális esetben
csak kettő). Az esetek körülbelül 4 szá­
zalékában a szindróma kialakulásáért a
21-es kromoszómát érintő egyéb rend­
ellenesség felelős. Például néha a normá­
lis 21-es kromoszóma egy darabja letö­
rik, és a szülőben egy másik kromoszómá­
hoz kapcsolódik (ezt a jelenséget transz-
lokációnak nevezik). A szülők egészsége­
sek, mivel normális mennyiségű genetikai
anyaguk van. Ha azonban ezt a nagyobb
kromoszómát továbbadják a gyereknek,
annak a 21-es kromoszóma anyagából
feleslege lesz, ami Down-kór kialakulá­
sához vezet. Nagyon ritkán a megtermé­
kenyített petesejtben a sejtosztódás során
következik be hiba, amely extra kromo­
szóma jelenlétét eredményezi egyes sej­
tekben, de nem az összesben. Ezt mosai-
cismusnak nevezik; ilyenkor lehet, hogy
az érintett gyereknél a Down-szindrómá-
nak csak néhány jellemzője figyelhető
meg, mivel a rendellenesség sejtjeinek
csak egy részét érinti.
Társuló problémák. A fogfejlődés za­
vara, gyenge látás és hallás, szívbetegsé­
gek, emésztőrendszeri rendellenességek,
pajzsmirigy-működési zavar, korai öre­
gedés (Alzheimer-betegség is), légzőszer­
vi betegségek nagyobb kockázata, vala­
mint a leukémia és egyéb rákbetegségek
is gyakoribbak.
Kezelés. Születés előtti szűrővizsgálattal
ki lehet mutatni a Down-kórt a magzat­
nál. Születés utáni műtét helyreállíthatja
a szív rendellenességeit és egyéb súlyos
rendellenességeket. Korai, specializált ne­
velési program fejlesztheti az enyhe vagy
mérsékelten visszamaradott Down-kóros
gyerekek IQ-ját.
Kilátások. A legtöbb Down-kóros gye­
rekben több lehetőség rejlik, mint ko­
rábban feltételezték, és korai beavatko­
zással ezeket a képességeket ki lehet
bontakoztatni; kevesebb mint 10 száza­
lékuk marad súlyosan retardált. Sokuk
egy bizonyos korban iskolába járhat,
egyesek akár középiskolába is. A több­
ségük később megtalálja a helyét védett
otthonokban és műhelyekben; egyesek
önálló életet élnek és dolgoznak.
MAGZATI ALKOHOL-
SZINDRÓMA
Mi ez? Tünetek és jelek olyan csoportja,
amely akkor fejlődik ki egy gyerekben a
terhesség ideje alatt, ha az édesanya a ter­
hesség alatt alkoholizál. A legjellemzőb­
bek a kis születési súly, a szellemi vissza­
maradottság, a fej, az arc, a végtagok és
a központi idegrendszer deformitásai;
a születés utáni halálozási arány magas.
Kevésbé nyilvánvaló tünetek mérsékelten
italozók gyerekén figyelhetők meg.
Mennyire gyakori? Körülbelül 750 él-
veszületés közül egynél.
Ki hajlamos rá? Azoknak az asszonyok­
nak a babái, akik komolyan alkoholi­
zálnak. (Becslések szerint a terhességük
alatt sok alkoholt fogyasztó asszonyok
30-40 százalékának babája így születik.)
664
Mi okozza? Az alkoholfogyasztás - álta­
lában naponta 5-6 pohár sör, bor vagy
tömény ital - a terhesség alatt.
Társuló problémák. Fejlődési zavarok.
Kezelés. Az egyedi fogyatékosság szerint.
Kilátások. A probléma mértéke szerint.
SZÍVBETEGSÉGEK -
LÁSD VELESZÜLETETT
SZÍVRENDELLENESSÉGEK
HYDROCEPHALUS
Mi ez? A normál esetben az agyat kö­
rülvevő folyadék felszívódása gátolt, és
az felhalmozódik. A nyomás a koponya
lazán, varratokkal kapcsolódó lemezeit
széttolja, és így a fej mérete megnagyob­
bodik. Ez a megnagyobbodás gyakran a
rendellenesség első jele. Gyakran fordul
elő spina bifidával (nyitott gerinccel)
együtt vagy a nyitott gerinc zárását cél­
zó műtétet követően. A fejbőr fényes és
vékony lehet, a nyak izmai gyengén fej­
lettek, a tekintet furcsa, a sírás magas
hangfekvésű, a baba pedig ingerlékeny,
nincs étvágya és hány.
Mennyire gyakori? Viszonylag ritka.
Ki hajlamos rá? Nem tudjuk, bár a
spina bifidával született csecsemők az agy­
törzs rendellenes fejlődése miatt hajla­
mosabbak rá.
Mi okozza? Születéskor a cerebrospi-
nalis folyadékot felszívni hivatott memb­
rán hibája; később sérülés vagy tumor.
Társuló problémák. Retardáció, ha a
folyadékot nem csapolják meg rendsze­
resen; komplikációk a söntöknél, például
fertőzések és az elvezetés zavara.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Kezelés. Altatás mellett egy speciális csö­
vet vezetnek a koponyába fúrt lyukon
keresztül az agyba, amely a felesleges fo­
lyadékot elvezeti, általában a hasüregbe.
A koponya mérete általában normalizá­
lódik, de gyakori ellenőrzés szükséges,
hogy megbizonyosodjanak arról, min­
den rendben van-e, és a cső nem záró­
dott-e el. Az orvosok olyan eljárások ki-
fejlesztésével is próbálkoznak, amely mű­
téti beavatkozást nem igényel.
Kilátások. Jók, amennyiben a kezelést
elég korán megkezdik, ez általában meg­
akadályozza a retardációt, és a gyerek va­
lószínűleg normális életet élhet. Rossz,
ha a folyamat már előrehaladott, mire a
baba megszületik. Ebben az esetben kü­
lönböző fogyatékosságokat okozhat,
amelyek érinthetik többek között az in­
telligenciát, a nyelvi készségeket, a moz­
gást, a kéz-szem koordinációt és a látást.
Kezeletlen esetekben végzetes is lehet.
Születés előtti kezelést nem sok helyen
végeznek, és nem bizonyított, vajon szár­
mazik-e valami előny, ha a betegséget az
anyaméhben kezelik.
MALFORMATIO
Mi ez? A test egy szerve vagy egy része a
normálistól eltérő. Néha több szerv vagy
testrész érintett, és együttesen egy bizo­
nyos állapotra jellemző szindrómát alkot­
nak (például Down-szindróma). Néha
csak egyetlen, izolált malformatio figyel­
hető meg - például csökevényes végtag.
Mennyire gyakori? A nyilvánvaló mal-
formatiók aránya valószínűleg kevesebb
mint 1:100; általában enyhe formájúak.
Ki hajlamos rá? Azok, akiknek a csa­
ládtagjai között hasonló torzulás elő­
fordult; akiknek a szülei, elsősorban az
édesanyja a fogantatás előtt vagy után
veszélyes környezeti ártalmaknak volt
kitéve.
Mi okozza? Az embrió fejlődése során
abnormális differenciádé vagy szerve­
ződés, amelyet akár genetikai vagy kro-
moszomális rendellenesség, akár kör­
nyezeti tényező (például nagy dózisú
sugárzás vagy fertőzés) okozhat.
Társuló problémák. A torzulás(ok)tól
függően.
Kezelés. A rendellenesség szerint változó.
Kilátások. A torzulástól függőek. (Lásd
az egyedi állapotokat, például spina bi-
fida, Down-szindróma stb.)
NYITOTT GERINC -
LÁSD SPINA BIFIDA
FYLORUS STENOSIS
Mi ez? Valószínűleg veleszületett rend­
ellenesség, amelynél a gyomor kivezeté­
sénél lévő izom megvastagodik vagy túl-
burjánzik, és a gyomor ürülése gátolt.
Ez egyre súlyosabb és egyre erősebb su­
gárban történő hányást okoz (a baba akár
30 cm-re vagy még távolabbra is hány­
hat), általában két-, háromhetes korban
kezdődik, és szorulással is társul. A meg­
vastagodott izomgyűrűt az orvos rezisz­
tenciaként kitapinthatja; az izom-össze­
húzódások gyakran láthatók is.
Mennyire gyakori? 200 közül 1 fiút és
1000 közül 1 lányt érint.
Ki hajlamos rá? Fiúk gyakrabban, mint
lányok; időnként családi halmozódás.
Mi okozza? Nem tudni, hogy a kialaku­
lását mi váltja ki.
Társuló problémák. Kiszáradás.
Kezelés. Műtét, miután a baba folya­
dékháztartása normalizálódott, bizton­
ságos, és csaknem mindig teljesen ha­
tékony.
Kilátások. Kiválóak.
RH-INKOMPATmnJTÁS
Mi ez? Ez az állapot akkor alakul ki, ha
a gyerek az apjától olyan vércsoportot
örökölt, amely inkompatibilis az anyáé­
val. Ha az anyában a baba vérével szem­
ben ellenanyagok termelődtek (előző ter­
hességből, vetélésből, abortuszból vagy
vértranszfúzióból adódóan), ezek az el­
lenanyagok megtámadhatják a baba vö-
rösvértestjeit.
Mennyire gyakori? A megelőzésnek kö­
szönhetően a korábbinál sokkal kevés­
bé gyakori, az Egyesült Államokban
mégis körülbelül 7000 csecsemőt érint
évente.
Ki hajlamos rá? Azok a babák, akik
Rh-pozitív vércsoportantigéneket örö­
kölnek az apjuktól, és az anyjuk Rh-
negatív.
Mi okozza? Az anya vérében jelen lé­
vő ellenanyagok megtámadják a baba
vérsejtjeit, mivel idegenként ismerik fel
őket.
Társuló problémák. Súlyos anémia
(vérszegénység) és sárgaság, amely ká­
rosíthatja az agyat, vagy akár halált is
okozhat a születés előtt vagy közvetlenül
születés után.
Kezelés. Gyakran teljes vércsere („csere-
transzfüzió”). Egyes babáknál nincs szük­
ség azonnali transzfuzióra, de 4—6 hetes
korban a súlyos anémia miatt az mégis
szükségessé válhat. Megelőzés: a legjobb
módszer a jövendő terhességeknél je­
lentkező problémák kivédésére anti-
Rh-immunglobulin beadása az Rh-ne-
gatív anyáknak a szülést (abortuszt vagy
666
AMIKOR A DIAGNÓZIS LÉTFONTOSSÁGÚ
Az újszülöttkori szűrővizsgálatok hozzá­
férhetősége sok anyagcsere-betegség ko­
rai diagnózisát teszi lehetővé. A jó hír:
a korai diagnózissal a kezelés is idejeko­
rán megkezdődhet, és sok baba számára,
akik egyébként néhány hónappal a szü­
letés után meghaltak volna, esélyt kap
egy teljesen normális életre. A diagnosz­
tizálható és kezelhető állapotok például:
♦ Veleszületett hypothyreosis, amely a
pajzsmirigyhormonok nem megfelelő
szintjéből ered, és 4000 baba közül egyet
érint. Szájon át adagolt pajzsmirigyhor-
monnal a hypothyreosissal járó vissza­
maradt növekedés és mentális retardáció
megelőzhető.
♦Veleszületett adrenális hyperplasia, más
néven adrenogenitalis syndroma, amelynél
hormondeficiencia gátolja az ivarszer­
vek fejlődését és a normális veseműkö­
dést. Körülbelül 5000 baba közül egyet
érint, és hormonpótlással kezelhető.
♦ Középláncú acyl-CoA-dehidrogenáz-
hiány (MCAD), amely akkor jön létre,
ha a táplálékban található zsírok energiá­
vá alakításához szükséges enzim hiányzik.
A rendellenesség körülbelül 15 000 baba
közül egyet érint, és egyébként egyszerű
betegségek esetén súlyos anyagcsereza­
varokhoz vezethet. Mivel ez az állapot
csak elhúzódó éhezés idején jelentkezik
(ami előfordulhat vírus vagy más beteg­
ség következtében fellépő étvágytalan­
ság miatt), a kezelés a rendszeres idő­
közönkénti etetést is magában foglalja.
♦ A galactosaemia 50 000 baba közül
egyet érint; az ilyen baba nem képes a
galaktózt, egy tejcukrot glükózzá ala­
kítani (a rendellenesség végül is mentá­
lis retardációt és máj betegséget okoz­
hat); a tejtermékeknek az étrendből va­
ló kiküszöbölésével kezelhető.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
♦ Biotinidáz-elégtelenség, amely 70 000
baba közül egynél fordul elő, és egy en­
zim, a biotinidáz hiányából fakad, amely
a biotin (az egyik B-vitamin) újrahasz­
nosításáért felelős. Kezelés nélkül (bio-
tinpótlás) gyakori fertőzéseket, gyenge
izomkoordinációt, görcsöket, halláscsök­
kenést és mentális retardációt okozhat.
♦Juharszirup-vizelet, amely 250 000 ba­
ba közül egyet érint, akkor fordul elő,
amikor a szervezet nem képes felhasz­
nálni a táplálékban lévő fehérjék bizo­
nyos komponenseit; az állapot étvágy­
talansághoz, letargiához, és végül kó­
mához vezethet. A nevét azután kapta,
hogy az érintett babák vizelete juhar­
szirup illatú. Speciális étrenddel kezel­
hető.
♦ Homocystinuria, amely 250 000 cse­
csemő közül egyet érint, és a máj enzim­
jeinek hiánya okozza. Amennyiben nem
kezelik, a csontváz fejlődési rendelle­
nességét, véralvadási problémákat, men­
tális retardációt és szemproblémákat
okozhat. Étrendi kiegészítőkkel társított
speciális diéta megelőzheti a tüneteket.
♦ Phenylketonuria (PKU), olyan állapot,
amelyben a beteg nem képes egy fenil-
alaninnak nevezett aminosav (vagy fe­
hérje-építőkő) átalakítására; a defektus
12 000 újszülött közül egynél fordul
elő. Kezeletlen esetben a fenilalanin a
véráramban felhalmozódik, és gátolja
az agy fejlődését, ami súlyos retardá­
ciót okoz. Fenilalaninban szegény ét­
rend (nagy fehérjetartalmú ételekben,
például anyatej, tehéntej vagy rendsze­
res tehéntej tápszer és hússzegény diéta)
azonnali elkezdése és életfogytig tartó
folytatása révén a PKU-ban szenvedő
gyerek normális életet élhet.
vetélést) követő 72 órán belül, ha a ba­
ba vagy magzat Rh-pozitív. Egy adag
anti-D savó a terhesség közepe táján is
adható.
Kilátások. Kezeléssel általában jók.
SARLÓSEJTES
VÉRSZEGÉNYSÉG
Mi ez? Olyan anémia (vérszegénység),
amelynél a vörösvérsejtek (rendszerint
kerek) alakja rendellenes (sarló alakú), és
nem képesek feladatukat, az oxigénnek
a szervezet sejtjeihez való szállítását meg­
felelően ellátni, gyakran összeállnak, és
elzárják a vérereket. A tünetek (például
fáradtság, fulladás, ízületi duzzanat - fő­
leg az ujj- és a lábujj ízületeké - és erős
csontfájdalom) általában nem jelentkez­
nek hat hónapos korig, de vizsgálattal az
állapot születés után diagnosztizálható.
Mennyire gyakori? 400 afroamerikai
gyerek közül egyet érint, másoknál ala­
csonyabb a valószínűsége.
Ki hajlamos rá? Elsődlegesen afrikai
származású feketék, de mediterrán vagy
közép-európai fehérek is. A betegség ki­
alakulásának esélye egy a négyhez, ha
mindkét szülő hordozó, és biztosra ve­
hető, ha mindkét szülő beteg.
Mi okozza? Autoszomális recesszív örök-
lődésű: a recesszív gént mindkét szülőnek
át kell adnia gyerekének ahhoz, hogy az
beteg legyen. Átmeneti kríziseket fertőzés,
stressz, kiszáradás és oxigénhány válthat ki.
Társuló problémák. Elmaradt növeke­
dés, késői pubertás, sovány testalkat, haj­
lott gerinc és hordószerű mellkas; fertőzé­
sek, elsősorban Pneumococcus-infekciók.
Kezeletlenül végzetes lehet.
Kezelés. Penicillin naponta, két hóna­
pos kortól kezdve legalább ötéves korig.
Továbbá tüneti kezelés: fájdalomcsilla­
pítók, vértranszfuzió, oxigén, folyadék­
pótlás. Teljes körű vakcinázás, Pneumo-
coccus-vakcinával is. A szülői felvilágo­
sítás és a genetikai tanácsadás igen fontos.
Kilátások. Nem kifejezetten rossz a
prognózis. A többség a fiatal felnőttkoron
túl életben marad, egyesek megérik a kö­
zépkort vagy idősebb életkort is. A terá-
Í>ia nagymértékben javítja a kilátásokat,
géretes kutatások folynak újabb és jobb
kezelési módok kifejlesztésére.
SPINA BIFIDA
(NYITOTT GERINC)
Mi ez? A gerincoszlop vagy hátgerinc,
amely védi a gerincvelőt, normális eset­
ben a prenatális fejlődés első napjaiban
nyitva van, majd a velőcső zárul. Spina
bifida esetében a záródás nem teljes.
A hasadék olyan kicsiny lehet, hogy nem
okoz problémát, és észrevétlen marad,
hacsak később valamilyen más okból
nem készül röntgenfelvétel, bár egy kis
mélyedés vagy szőrnövekedés látható le­
het felette a bőrön. Esetleg olyan nagy
lehet, hogy a gerincvelő burkolatának
egy része azon keresztül kitüremkedik,
amelyet lilás-vöröses ciszta fed (menin-
gokele), ennek mérete 2,5—5 cm átmé­
rőtől grépfrútnagyságúig változhat. Ha
a meningokele a gerincoszlop alsó sza­
kaszán van, a láb gyengeségét okozhat­
ja. A spina bifida súlyosabb formáiban
maga a gerincvelő türemkedik ki a nyílá­
son. Gyakran csak bőr vagy semmi nem
védi, és a gerincvelői folyadék a külvi­
lágba jut. Á területet gyakran sebek bo­
rítják, és a láb béna; a vizelet- és a széklet-
ürítés szabályozása később fog problé­
mákat okozni, bár egyes gyerekeknek
sikerül szobatisztává válni.
Mennyire gyakori? A spina bifida nagy
általánosságban 2000 kisbaba közül
egyet érint, bár becslések szerint négy
668
esetből egyben rejtve marad. Az állapot
súlyosabb formája szerencsére a legke­
vésbé gyakori. Az elmúlt években közel
20 százalékkal csökkent a gerincvelői
rendellenességekkel, például spina bifidá-
val született csecsemők száma. Ez annak
köszönhető, hogy a leendő anyák ét­
rendjüket folsawal egészítik ki már a
fogantatás előtt és a terhesség első két
hónapjában, valamint a kenyér és a ga­
bonafélék folsawal való dúsításának.
Ki hajlamos rá? Azoknak az anyáknak
a gyerekei, akiknek már van egy ilyen
rendellenességgel született gyereke,
1:40 valószínűséggel; két érintett gye­
rekkel a családban 1:5 valószínűséggel.
Az érintett gyerekek unokatestvéreinél
kétszeres kockázattal kell számolni.
Mi okozza? Jelenleg nem ismert.
Az öröklődés valószínűleg valamilyen
mértékben szerepet játszik, a kedvezőt­
len születés előtti környezeti hatásokkal
egyetemben. A táplálkozás is jelentőség­
gel bírhat - főleg alacsony folsavbevitel
esetén.
Társuló problémák. Fertőzés, ha a ge­
rinc nyílása látható. Hydrocephalus az
esetek 70-90 százalékában (lásd a 664. ol­
dalt). Az alsó végtag bénulása és zsibba­
dása, a vizelet- és székletürítés szabályozá­
sának elégtelensége.
Kezelés. Enyhe hibánál nincs szükség
kezelésre. A ciszták műtétileg eltávolít-
hatók, és a hydrocephalus söntön át el­
vezethető. Bár műtéttel a legsúlyosabb
ciszták eltávolíthatók, a nyílás bezár­
ható, és izommal és bőrrel fedhető,
a láb bénaságát nem lehet gyógyítani.
Fizikoterápia, később járógép és mankó
vagy kerekes szék szükséges lehet. Gip­
szeléssel megakadályozható vagy mini­
malizálható a deformitás. Műtét előtt
fontos, hogy semmilyen nyomás ne nehe­
zedjen a cisztára, még ruha formájában I
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
sem. A legjobb, ha specialisták csoport­
ja kezeli a betegséget. A nyitott gerinc
gyakran a születés előtti vizsgálatok so­
rán felfedezhető, például vérvizsgálattal,
ultrahanggal és amniocentézissel. A nyi­
tott gerinc gyógyítása születés előtti mű­
téttel egyelőre kísérleti stádiumban van.
Kilátások. Az állapot súlyosságától füg­
gőek. Kevésbé súlyos állapotban a gye­
rekek többsége aktív, produktív életet
élhet; a lányok többsége képes gyereket
kihordani, de terhességük a nagy koc­
kázatú kategóriába tartozik.
TAY-SACHS-BETEGSÉG
Mi ez? Az ebben a lipidraktározási be­
tegségben szenvedő gyerekeknél veleszü­
letetten hiányzik egy enzim, amely az
agyban és az idegsejtekben lévő zsírrak-
tárak lebontásához szükséges. Születés­
kor normálisnak tűnnek, hat hónappal
később azonban, amikor a lerakódó zsír
kezdi összecsapni a sejteket, az idegrend­
szer működése leáll, és a gyerekek kez­
denek visszafejlődni - nem mosolyognak,
nem másznak, nem fordulnak meg, nem
tudnak markolni, fokozatosan megva­
kulnak, megbénulnak, és elvesztik kap­
csolatukat a külvilággal. Többségük há­
rom- vagy négyéves korában meghal.
Mennyire gyakori? Ritka, aránya ezre­
lékekben számolható.
Ki hajlamos rá? Elsősorban a közép- és
kelet-európai (askenázi) zsidók leszárma­
zottai. Csaknem minden huszonötödik
amerikai zsidó hordozza aTay-Sachs-gént,
és 3600 askenázi baba közül 1 érintett.
Mi okozza? Autoszomális recesszív örök-
lődésű - a gyereknek mindkét szülőtől
kell kapnia egy gént, hogy érintett legyen.
Társuló problémák. Aggodalom a jö-
vendő gyerekeket illetően; minden tér-
 HOGYAN ÖRÖKLŐDNEK A SZÜLETÉSI HIBÁK?
Valamennyi szép és jó dolog a babában a
szülőktől örökölt gének, valamint a ter­
hesség kilenc hónapja alatt az anyaméh­
ben lévő környezet eredménye. De azok
a nem annyira jó dolgok, amelyekkel a
baba született - például születési hibák -,
szintén a szülők génjeinek és/vagy a kör­
nyezetnek tulajdoníthatók. Általában a
géneket, amelyeket a szülő a gyerekének
továbbad, ő is a szüleitől örökölte, eseten­
ként azonban egy-egy gén megváltozhat
(környezeti hatásra vagy ismeretlen ok­
ból), és a szülő ezt a mutációt adja tovább.
Többfajta öröklött rendellenesség
van:
♦ A poligénikus rendellenességekről
(például a dongalábúság és a nyúlajak)
feltételezik, hogy számos különböző gén
kölcsönhatásaként öröklődnek, hasonló
módon, mint ahogy a szemszín vagy a
testmagasság.
♦ Multifaktoriális rendellenességeket
(például a diabétesz néhány formája)
különböző gének és környezeti ténye­
zők (akár a születés előtt, akár utána)
együttes hatása idézi elő.
hességnél egy a négyhez az esélye, hogy
beteg legyen a gyerek.
Kezelés. Nincs, bár a kutatók próbálkoz­
nak a hiányzó enzim pódásával. Askenázi
származásúakat a fogantatás előtt és a ter­
hesség korai szakaszában érdemes meg­
vizsgáltatni. Ha mindkét szülőben jelen
van a gén, amniocentézis végezhető, hogy
vajon a magzat örökölte-e a betegséget.
Kilátások. A betegség mindig halálos.
THALASSAEMIA
Mi ez? Az anémia (vérszegénység) örö­
költ formája, ahol az oxigénszállító
♦ Az egygénes rendellenességek re-
cesszív vagy domináns öröklődésűek
lehetnek. Recesszív öröklődésnél két
génnek (egy-egy a két szülőtől) kell az
utódba kerülnie, hogy az a gyerekben
kifejeződjön. Domináns öröklődésnél
csak egy génre van szükség, és ezt az a
szülő adja tovább, akinél szintén fenn­
áll a rendellenesség (mivel hordozza
az adott gént). Az egygénes rendelle­
nességek nemhez kötődve is öröklőd­
hetnek (például hemofília). Ezeket a
rendellenességeket a nemi kromoszó­
mán található gének okozzák (a nőknek
két X kromoszómájuk van, a férfiak­
nak egy X és egy Y), és leggyakrabban
hordozó anyából kerülnek át az érin­
tett fiúgyerekbe. Mivel csak egy X kro­
moszómája van, nincs jelen másik gén,
hogy a hibát kiegyenlítse, ezért a be­
tegség megnyilvánul benne. Az olyan
leánygyerek, aki az anyjától az egyik X
kromoszómáján megkapja a kóros gént,
az apjától viszont normális X kromo­
szómát kap, csak hordozni fogja a be­
tegséget, de az általában nem nyilvánul
meg benne.
vörösvérsejtekben található hemoglo­
bin termelődéséhez szükséges folyamat­
ban van a hiba. Leggyakoribb formája,
a thalassaemia B, a nagyon súlyos, úgy­
nevezett Cooley-féle anémiától a tha­
lassaemia minimáig terjedhet, amelynek
tünetei nincsenek, de vér- és genetikai
tesztekkel kimutatható. Születéskor a
gyerekek még a súlyosabb esetekben is
normálisnak tűnnek, de fokozatosan
apatikussá, nyűgössé válnak, sápadtak,
elvesztik az étvágyukat, és fertőzésekre
nagyon fogékonyak. A gyarapodás és a
fejlődés lassú.
Mennyire gyakori? Az egyik leggyako­
ribb öröklött betegség.
670
Ki hajlamos rá? Leggyakrabban görö­
gök vagy olaszok, valamint a közép-euró­
paiak, a dél-ázsiaiak és az afrikaiak.
Mi okozza? Autoszomális recesszív örök-
lődésű: mindkét szülőtől beteg gént kell
örökölnie a gyereknek ahhoz, hogy a
legsúlyosabb forma alakuljon ki.
Társuló problémák. Kezelés nélkül
a szív, a lép és a máj megnagyobbodik,
és életveszély alakulhat ki a szívelégte­
lenség vagy a fertőzések miatt. Végül a
csontok törékennyé, torzulttá válnak.
Kezelés. Gyakori transzfuzió fiatal sej­
tekkel, esetleg, a betegség legsúlyosabb
formájában szenvedő gyerekeknél, csont­
velő-átültetés. A vasfelhalmozódás,
amely szívelégtelenséghez vezethet,
gyógyszeresen kezelhető. Születés előtti
(prenatális) diagnózis lehetséges a mag­
zat érintettségének kimutatására.
Kilátások. A betegség enyhe formájá­
ban szenvedőknél kitűnő az életkilátás,
a betegség mérsékelt formájával normá­
lis felnőtté válhatnak, bár a pubertás
késik. A betegség legsúlyosabb formájá­
ban ma már sok gyerek a tízes-húszas
éveit is megéri, bár a szívelégtelenség és
a fertőzés veszélye még mindig nagy.
FISTULA
OESOPHAGOTRACHEALIS
Mi ez? Olyan veleszületett állapot, ami­
kor a nyelőcső (esophagus) felső része
(az a cső, amelyen át az étel a garatból
a gyomorba jut) vakon végződik, alsó
♦♦♦
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
része pedig, ahelyett hogy a felső résszel
kapcsolódna, a légcsövet (trachea) köti
össze a gyomorral. Ezáltal a szájon át
történő táplálékfelvétel lehetetlenné
válik, evéskor hányás, fuldoklás és lég­
zési stressz jelentkezik. Túlzott nyála-
dzás figyelhető meg, mivel a nyálat nem
lehet lenyelni. A tüdőbe kerülő táplá­
lék tüdőgyulladást és akár halált is
okozhat.*
Mennyire gyakori? Minden 4000 élve-
születésből egyet érint.
Ki hajlamos rá? Koraszülöttség gyak­
ran társul ezzel az állapottal. Sokszor az
első jel a túlzott mennyiségű amnion-
folyadék a terhesség alatt (mivel a baba
a méhben a folyadékot nem tudja le­
nyelni, ahogy általában teszi).
Mi okozza? Fejlődési hiba, valószínűleg
örökletes és környezeti hatásokra.
Társuló problémák. A babák egy kis
százalékánál egyéb defektusok is lehet­
nek, például a szívben, a gerincben, a ve­
sében és a végtagokban.
Kezelés. Azonnali műtéttel általában
helyreállítható.
Kilátások. Ha nincs más abnormalitás,
és a műtét megoldja a problémát, a kilá­
tások nagyon jók - bár refluxszal gyakran
hosszú távon számolni kell.
* A légcsőnek és a nyelőcsőnek vannak számos
más, kevésbé gyakori deformitásai.
Akár a saját újszülött gyerek kerül haza
a közeli kórházból, akár egy kilenc hó­
napos valahonnan távolról, az örökbe
fogadó szülőnek pontosan ugyanannyi
öröme van benne, ugyanúgy megváltoz­
tatja az életét, ugyanannyit izgul miatta,
mint ha maga szülte volna. Bár aligha­
nem régebben vártuk a nagy pillanatot,
mint az igazi szülők, most, hogy eljött,
JÓ, HA TUDJUK
FELKÉSZÜLÉS
yyA barátnőim állapotos korukban
különféle módokon fel tudtak
készülni az anyaságra, a kismama­
tanfolyamtól kezdve a kórház és
a szülész kiválasztásáig. Én meg
azt se tudom, hol kezdjem a felké­
szülést a kislányom érkezésére
A várandósság, az áldott állapot a termé­
szet bölcs ajándéka (mindenfajta élőlény­
nek), hogy a szülőket ne érje meglepe­
tésként az új jövevény. A szülést (ellést,
kölykezést stb.) megelőző várakozási idő­
szaknak az a rendeltetése, hogy a szülők
felkészülhessenek az ivadékok érkezésére.
Ez ad lehetőséget a madárnak, hogy pillé­
jével kibélelje a fészkét, az oroszlánnak,
hogy előkészítse a vackát, de az apuká-
nak-anyukának is, hogy berendezze a gye­
rekszobát, tanfolyamra járjon, neveket
latolgasson, fontos elhatározásokra jusson
a szoptatás, nevelés, gyerekorvos kérdé­
sében, és végül hogy testileg, lelkileg, szel­
lemileg fölkészüljön a családalapításra.
Az örökbefogadást tervező házaspár
esetében a várakozási idő nem azonos a
talán riasztóan felkészüledenül ért. Mikor
a kisbabánkat először a karunkba vesz-
szük, nemcsak a mámoros izgalomtól
reszketünk, hanem a kétségektől is.
Az alábbi fejezet örökbe fogadó szü­
lőknek szól. Mint ahogy könyvünk na­
gyobb része nekik is. Ez a kisbaba is
olyan, mint a többi, és a szülei is olya­
nok, mint más apák és anyák.
rendes és kiszámítható kilenc hónappal.
Az örökbefogadás folyamata akár évekig
is eltarthat, maga a nagy nap mégis várat­
lanul szokott eljönni, az embernek még
arra sincs elég ideje, hogy elhiggye, nem­
hogy az előkészületekre - mintha ma
tudná meg, hogy teherbe esett, és holnap
szülni fog. A kiválasztott gyerek örök-
befogadása a tervezett időpont előtt olyas­
féle teendőket ró a leendő adoptáló szü­
lőkre, amelyek sokban hasonlítanak a
vér szerinti szülők előkészületeire. Az át­
állást azonban több módon is meg le­
het könnyíteni, függetlenül attól, mi­
lyen rövid vagy hosszú idő telik el a
várva várt kisbaba bejelentése és megér­
kezése között:
Vásároljunk előre. Tanácsos elolvasni
a 2. fejezetet. Akár fogadott, akár saját
gyerekről van szó, lényegében ugyan­
úgy kell készülni a fogadására. Ha nem
tudni, pontosan mikorra várható, néz­
zük ki előre a kiságyat, a babakocsit, a
babakelengyét stb. Válasszuk ki a meg­
felelő darabokat (márka, fazonkód,
méret szerint), írjuk össze a boltok cí­
672
mével, telefonszámával együtt, hogy a
gyámhatóság vagy az ügyvéd jelentkezése
után azonnal meg tudjuk rendelni. (Az
üzletekben győződjünk meg előre, hogy
az adott tárgy biztosan kapható lesz-e.)
Néhány üzlet későbbre megadott szállí­
tási időpontra is hajlandó felvenni a
rendelést. Sokkal jobb előre bevásárol­
ni, mint kapkodva, a gyerek érkezése
után, mikor az ismerkedéssel, összeszo-
kással vagyunk elfoglalva.
Ismerkedés az örökbe fogadó szülők
lelkivilágával. Beszélgessünk olyan is­
merősökkel (vagy keressünk embereket
az interneten), akiknek fogadott gyerekük
van, érdeklődjük meg, milyen gondjuk,
problémájuk volt, és azt hogyan sikerült
megoldaniuk. Keressünk egy örökbe fo­
gadó szülők segítésével foglalkozó kört, és
menjünk el néhány alkalommal (az ilyen
egyesületek, személyek felkutatásában a
gyámhivatal tud segíteni). Hasonló segít­
séget és rengeteg egyéb ötletet az inter­
netről is szerezhetünk. Olvassunk általá­
nos és módszertani ismereteket tartalma­
zó könyveket.
Ismerkedés az újszülöttek lelkivilágá­
val. Olvassunk a szülésről, hogy legyen
fogalmunk róla, min ment keresztül a
baba, mire a világra jött. Mint látni fog­
juk, a megszületésért a csecsemőknek is
sokat és sokáig kell fáradozniuk, ki is
merülnek tőle, és ezt a szülőanyák meg
tudják érteni, hisz maguk is elfáradnak.
Az örökbe fogadó szülő viszont nem me­
rül ki a szüléstől, hanem oly boldog izga­
lomba jön, hogy néha nem képes békén
hagyni az újszülöttet, hogy kipihenje
magát. Ha nagyobb babát fogadunk
örökbe, olvassunk az addigi és a követ­
kező hónapjairól is, de vegyük számí­
tásba, hogy ha életének első hónapjait
árvaházban töltötte vagy rosszul táplál­
ták, valamennyi elmaradást valószínűleg
be kell hoznia.
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
Ismerkedés a fogásokkal Iratkozzunk
be egy olyan csecsemőgondozó tanfo­
lyamra, ahol a fürdetés, a pelenkázás,
a táplálás, a szállítás elemi ismereteit ta­
nítják. Vagy vegyük fontolóra egy olyan
dada vagy csecsemőgondozó alkalmazá­
sát, aki nemcsak ért hozzá, hanem taníta­
ni is tud, miközben egy-két napig - vagy
ha tetszik, hosszabb ideig - ki is segít
(lásd a 25. oldalt). Bárkit választunk, az
a fő, hogy ne nyomasztó személyiség le­
gyen, hanem segítőkész.
Babanéző. Keressünk fel kisgyerekes ba­
rátnőket, ismerősöket, látogatási időben
nézzünk be kórházi csecsemőosztályokra,
hadd szokj a a szemünk az újszülött baba
látványát. Olvassuk el az újszülöttek jel­
lemzését a 4. fejezetben. Ha nagyobb gye­
reket fogadunk örökbe, természetesen ha­
sonló korúakhoz érdemes ellátogatni.
Gyerekorvos-választás. A gyerekorvos
mielőbbi felkérése számunkra is ugyan­
olyan fontos, mint az igazi szülőknek
(lásd a 37. oldalt). A gyerekorvoshoz nem
akkor kell először beállítani, mikor már
a baba is velünk van. Sokkal jobb előre
felkeresni, mert így az örökbefogadásra,
az anyaszerep vállalására vonatkozó kér­
désekben is tanácsot kérhetünk, aggodal­
mainkról is beszélhetünk a doktorral.
Amint a gyerek hozzánk kerül, azonnal
szükség lesz valakire, aki képes az első
naptól figyelemmel kísérni. Az újszülött
egészségének fontosságára tekintettel a
gyerekorvosnak hívás esetén lehetőleg
azonnal rendelkezésre kell állnia, hogy
amint a baba megszületett, konzultáljon
a kollégákkal, és ha valami nem volna
rendben, felvilágosítson bennünket a vár­
ható következményekről. Külföldi szár­
mazású csecsemő* esetében egyéb egész-
ségügyi szempontok is felmerülhetnek.
Ez esetben ajánlatos olyan gyerekorvoshoz
* A fejezetben az Egyesült Államok örökbefoga­
dási szokásait ismerheti meg az olvasó.
ÖRÖKBEFOGADÁS
ÖRÖKBE FOGADOTT GYEREKEK KEZELÉSÉRE
SZAKOSODOTT ORVOSOK
(ADOPTÁCIÓS GYEREKSZAKORVOSOK)
Egyre többen fogadnak örökbe olyan
idegen országokból származó gyerekeket,
ahol nincs megfelelő színvonalú egész­
ségügyi ellátás. Bár az őket fogadó szülők
problémái többnyire nem különböznek
azokétől, akiknek hazánkban született
saját vagy fogadott gyerekük van (a cse­
csemő az csecsemő, függetlenül attól, hol
jött a világra), esetenként olyan sajátos
kérdések is felmerülhetnek, amelyekre
az átlagos gyerekorvos nincs felkészülve.
Ilyen ügyekben a külföldről örökbe fo­
gadott gyerekekre szakosodott néhány
tucatnyi adoptációs gyerekszakorvos áll
a szülők rendelkezésére. A külföldön
(főleg a fejlődő országokban) született,
majd Amerikában örökbe fogadott gye­
fordulni, akinek a külföldről adoptált cse­
csemők gondozásában is van némi jártas­
sága (bővebben lásd a keretes szövegben).
Vegyük fontolóra a szoptatást Elő­
fordul, hogy az örökbe fogadó anya is
képes szoptatni a gyerekét, még ha csak
részben is. Ha tetszene a lehetőség, be­
széljük meg a nőgyógyásszal. Lásd még
a 675. oldalt.
AZ ANYAI ÉRZÉS HIÁNYA
„Nem éltem át a terhességet,
az anyaságot se nagyon tudom
átérezni, még akkor sem,
ha ölbe veszem a kisfiámat ”
Nem kell ahhoz örökbefogadás, hogy az
ember úgy érezze, mintha nem is volna
„igazán” anya vagy apa. Édesszülőknek
is sűrűn vannak ilyen kételyeik, mikor
újszülött gyereküket fölveszik, és nem­
egyszer idegennek érzik. Végül is az em­
ber akkor válik szülővé, amikor a gyere­
673
rekekkel kapcsolatos egészségügyi, érzel­
mi, nevelési, magatartási kérdésekben
ezek a szakorvosok rendelkeznek a meg­
felelő szaktudással, valamint az előzetes
tanácsadáshoz (ezen belül a valószínű
kockázatok felméréséhez) szükséges ta­
pasztalatokkal. Mivel a tapasztalatokról
még nincs vagy hiányos a nyilvántar­
tás, a szakorvosok a már örökbe foga­
dott gyerekek gondozását, a származási
országukra jellemző problémák rendsze­
res szűrését is vállalják.
Bár az örökbe fogadó szülők több­
ségének nincs szüksége adoptációs gye­
rekszakorvosra, olyanok is akadnak,
akiknek nagy segítséget jelent - főleg ha
okuk is van az aggodalomra.
ket megszülte vagy az örökbefogadási
okmányokat aláírta, ahhoz azonban,
hogy érzelmileg is azzá váljon, több kell.
Akár édes-, akár fogadott gyerekről van
szó, a kötelék kialakulása nem percek,
hanem napok, hetek, esetleg hónapok
műve. Sokaknak nem adatik meg, hogy
már az első nehéz nappalok és éjszakák
során „vérbeli” anyának érezzék magu­
kat, de végül szinte kivétel nélkül min­
denki azzá válik, általában akkor, ha
(mint majd ön is) kezd belejönni a gye­
reknevelés fontosabb tennivalóiba és az
új jövevény ritmusába.
A szülőket gyötörhetik ilyen kéte­
lyek, de a gyereket nem. Aki őt szereti,
óvja, gondját viseli, az neki igazi. Ezt
hamar megtudják, jóval előbb, hogysem
a mama, papa szót ki tudná mondani.
SZÜLŐI SZERETET
állítólag a szülők már a szülő­
szobában beleszeretnek a gyere­
674
kükbe. Attólfélek, nem leszek
képes ugyanígy megszeretni
a gyerekünket, hiszen őt nem én
hordtam ki, nem én szültem.99
A szülőszobában ébredő anyai szeretet is
a gyerekmesék világába tartozik. Félel­
mében a vér szerinti szülők azon többsé­
gével osztozik, akik döbbent csalódással
tapasztalják, hogy amikor a gyereküket
először kézbe veszik, nem borítja el őket
a hatalmas szeretet elsöprő hulláma.
Ettől azonban senkinek nem kell meg­
ijednie. Az anyai, apai szeretet virága sem
varázsütésre bontja ki szirmait az első
(netán néhány első) látásra, hanem csak
kellő idő és ápolás után.
Örökbe fogadó szülőkben láthatólag
éppúgy felébred a szülői szeretet, mint a
vér szerintiekben. Adoptáló családokban
végzett kutatások szerint megfelelő és
erős kötődés alakulhat ki, különösen
ahol a gyereket kétéves kora előtt vették
magukhoz. A fogadott gyerekek a töb­
biekhez képest általában magabiztosab­
bak, jóhiszeműbbek, és gondosabbnak
tartják szüleiket - talán mert aki foga­
dott gyereket nevel, az kivétel nélkül
tudatosan vállalta a szülői szerepet.
SÍRÓS BABA
„A kislányunk mintha többet
sírdogálna a kelleténél Talán
rosszul csinálunk valamit?”
Minden egészséges csecsemő szokott sír­
ni, a többség nem is keveset - végtére is
a kommunikációnak még csak ezt a mód­
ját ismeri. A túlzott vagy nem kívánatos
ingerek miatt is lehet sírós a gyerek.
Örökbe fogadó szülőkkel előfordul, hogy
a baba érkezésétől úgy felpörögnek, és
annyira szeretnék mindenkinek megmu­
tatni, hogy szegénykének nincs nyugal­
ma az egymást váltó látogatóktól. Meg­
születésének fáradalmai után az örökbe
fogadó szülő nem kimerült, de ő igenis
az. Hadd pihenje ki magát. Csillapod­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
junk le, bánjunk vele gyöngéden, be­
széljünk hozzá halk szóval. Ha néhány
hétig békén hagyják, kevesebbet fog sírni.
Ha mégsem, valószínűleg hasfájós, de ez
nem a mi bűnünk, hanem az első három
hónap igen gyakori jelensége (erről
bővebben lásd a 191. oldalt, a sírási kód
feltöréséről a 126. oldalt).
ÖRÖKBEFOGADÁS
UTÁNI DEPRESSZIÓ
„Ha a szülés utáni depressziónak
hormonális okai vannak, én vajon
mitől lettem depressziós, amióta
a kisfiút hazahoztuk?”
Ha a szülés utáni depressziót kizárólag
hormonok váltanák ki, az örökbe fogadó
kismamákat nem érintené, mégis sokan
szenvednek tőle. Ennek az az oka, hogy
a depressziónak számos olyan kiváltója
is lehet, amelynek semmi köze a hor­
monháztartáshoz.
Például akár adoptáltunk, akár
szültünk, az eddig megszokott életünk
(kezdve a nappaloktól és éjszakáktól
az elkölthető pénzünkig) véglegesen a
múlté, ehhez pedig hozzá kell szokni.
Amíg be nem állunk az együttélésre egy
kisgyerekkel (vagyis egy kevesebb alvás­
sal, kevesebb romantikával járó életre,
arra, hogy soha nem fogunk ráérni, vagy
ha otthon maradunk a gyerekkel, nem
lesz állásunk, és talán jövedelmünk sem),
ne csodáljuk, ha kissé bizonytalanul,
kissé nyomorultul, kissé depressziósán
érezzük magunkat. A saját vagy fogadott
csecsemők anyját, apját egyaránt fenye­
gető depresszió másik lehetséges oka az
önbizalomhiány: főleg az első gyereke­
sekre jellemző, hogy nem mernek az ösz­
töneikre hagyatkozni.
Miután a rossz közérzet nagyrészt a
szülés utáni depresszióéval azonos okok­
ra vezethető vissza, a kezelés módja is
hasonló. A 23. fejezetben olvasható taná­
csaink segítségével remélhetőleg könnyű
lesz megszabadulni tőle, hogy ne kese­
ÖRÖKBEFOGADÁS
rítse meg az örömöt, amellyel az új szerep
eltölthet minket.
ÖRÖKBE FOGADOTT
CSECSEMŐ SZOPTATÁSA
Miután éveken át hiába próbál­
koztunk, az örökbefogadás mellett
döntöttünk, hogy legyen családunk.
Alig várom, csak azt sajnálom,
hogy nemfogok tudni szoptatni99
Miután egy gyerek a világra jött, szinte
nincs olyan feladat, amire csak a vér sze­
rinti anyja képes, és amit az örökbe fo­
gadó anya nem tud ellátni. Napjainkban
az orvostudomány szinte csodákra képes,
és ez alól már a szoptatás sem kivétel.
Bár a fogadott gyereket nevelő anyáknak
soha nem lesz annyi tejük, hogy kizáró­
lag mellből táplálják a gyereket, arra
elég sokan képesek, hogy legalább rész­
ben szoptassanak. A különösen bensősé­
ges kapcsolat kialakítása szempontjából
a szoptatási kísérleteknek akkor is meg­
van a maguk értéke, ha a tejelválasztást
mégsem sikerül megindítani.
A fogadott gyerek szoptatására csak
akkor van remény, ha a baba újszülött,
még nem szoktatták cumisüveghez, és a
tejelválasztásnak orvosi szempontból
sincs akadálya (pl. korábbi mellműtét).
Mielőtt eldöntenénk, hogy érdemes-e vál­
lalni a szoptatást, tegyük fel magunknak
az alábbi kérdéseket:
Miért olyan fontos nekünk a szopta­
tás? Ha csakis azért, hogy a gyerek indu­
lásához a legjobb táplálékot biztosítsuk,
és egyikünk se essen el a szoptatással járó
érzelmi élménytől, akkor hajrá, mindent
bele! Ha viszont csupán arra kell, hogy az
alkalmasságunkat bizonyítsuk vele, vagy
(akár tudatosan, akár tudat alatt) az ve­
zérel, hogy mások előtt, esetleg magunk­
nak se kelljen bevallani, hogy fogadott
gyerekünk van, kétszer is gondoljuk
meg. Egyszer s mindenkorra vegyük tu­
domásul azt a tényt, hogy a gyerek örök­
675
befogadásból született, különben ké­
sőbb mindkettőnknek komoly nehézsé­
gei lesznek.
Mennyire vagyunk elszántak? Haj­
landóak vagyunk-e minden mást félre­
tenni, amíg a tejelválasztás beindításán
törjük magunkat? Lehet, hogy szinte ál­
landóan a mellünkön kell tartani a gye­
reket, s hiába próbálkozunk állhatatosan
heteken át, elmarad az eredmény. Fel
vagyunk-e rá készülve, hogy a sikert nem
lehet biztosra venni, s ha bejön is, kicsi
a valószínűsége, hogy annyi tejünk lesz,
amely magában is fedezi a gyerek szük­
ségleteit?
Lesz-e segítségünk? A férjünk és más
családtagok hajlandók-e végig mellet­
tünk állni? Az ő segítségük nélkül jóval
kevesebb remény van a sikerre.
Ha végképp eltökéltük magunkban, hogy
bármi áron megpróbálkozunk a szopta­
tással, a dolog megkönnyítése érdekében
érdemes megfogadni a következő taná­
csokat:
♦ Forduljunk orvoshoz. Beszéljük meg a
nőgyógyásszal, hogy mire készülünk és
nincs-e ellenjavallata, azaz esetünkben
nem áll-e fenn olyan körülmény, amely
gátolja vagy kizárja a tejképződést. Szer­
vezési ügyekben is kérjük ki a tanácsát.
Ha a tejelválasztás beindítása nem tar­
tozik a szakterületéhez, kérdezzük meg,
tud-e ajánlani megfelelő szakorvost, eset­
leg gyerekorvost.
♦ Olvassunk utána. A 3. fejezetben min­
dent meg lehet találni, amit a szoptatás­
ról tudni kell.
♦ Kérjünk segítséget. Forduljunk a La
Leche Liga Magyarországhoz (www.lll.hu),
és kérjük el tőlük egy szoptatási tanács­
adó nevét, aki részt venne a segítő csa­
patban.
676
♦ Kezdjük el előbb. Ha nagyjából tud­
juk, mikorra várható a baba, lássunk hoz­
zá az emlő felkészítéséhez. A nagy nap
előtt körülbelül egy hónappal - lehető­
leg elektromos - mellszívó segítségével
kezdhetjük stimulálni a tejelválasztást.
Ha a baba megérkezése előtt sikerült te­
jet fakasztanunk magunkból, tároljuk le­
fagyasztva, hogy később felhasználhassuk.
A fejésről lásd a 159. oldalt.
♦ Serkentés szoptatás közben. Mire a
baba megérkezik, rendeljük meg a meg­
felelő Kiegészítő Táplálási Rendszer ne­
vű szoptatási segédeszközt. Ez a táplá­
lék pótlásán kívül azt a célt is szolgálja,
hogy a csecsemő szopásával jobban ser­
kentse a tejelválasztást. Ha a gyerek vá­
ratlanul érkezett, és ezért nem tudtunk
alapozni, a tápszer elősegíti a tejelvá­
lasztás beindulását, és a baba addig sem
szenved hiányt. Ha a tejünk végül nem
lesz elég a jóllakatáshoz, az anyatej mel­
lett kapjon továbbra is SNS-ből tápszert,
amíg el nem választjuk. Bővebben lásd
a 170. oldal keretes szövegét.
♦ A tejleadás elősegítése. Tejleadási prob­
lémák esetén (tehát ha az emlőben van
tej, de hormonhatás hiányában nem akar
kiürülni belőle) írassunk fel az orvossal
oxytocinos orrsprayt és/vagy más készít­
ményt (pl. kloropromazin, teofillin).
Az ilyen szerek alkalmasak a prolaktin
(a tej képződésért felelős hormon) terme­
lődésének serkentésére, azonban kb. egy
hétnél tovább nem alkalmazhatók.
♦ Lazítsunk. Jót tesz a pihengetés, a re-
laxálás, a sok alvás. Idegesen, fáradtan a
frissen szült anyák sem képesek elég te­
jet produkálni. Mivel az idegesség a tej­
leadásnak se használ, szoptatás és mell­
torna előtt jól lazítsuk el magunkat.
♦ Megfelelő táplálkozás. A szülés utáni
időre javasolt étrendet úgy állítottuk
össze, hogy tartalmazza a szükséges ka­
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
lória- és folyadékmennyiséget és vitami­
nokat (lásd a 684. oldalt).
♦ Ne adjuk fel hamar. Az anyai szerve­
zetnek rendszerint kilenc hónap adatik,
hogy felkészüljön a szoptatásra. A saját
szervezetünk is igényt tarthat legalább
két vagy három hónapra. Kitartás!
Ha az erőfeszítéseket siker koronázza,
ez abból fog kiderülni, ha a mellünkből
érezhetően jön a tej, és a babán is meglát­
szik, hogy jól evett (szopás után elége­
dett, többet pisil, élénkebb az emésztése).
Ha nem látszik jóllakottnak, továbbra
is kapjon SNS-en át tápszert. (A 168. ol­
dalon megtudható, hogyan kell megálla­
pítani, elég anyatejet kapott-e a gyerek,
és szükség esetén hogyan lehet fokozni a
tejelválasztást.)
Ha mindennek ellenére sem lesz te­
jünk vagy nem lesz elegendő a baba táp­
lálásához (ez szülőanyákkal is előfordul),
nyugodtan hagyjunk fel a kísérlettel
abban a tudatban, hogy a gyerekkel
együtt így is részesültünk a szoptatás né­
hány áldásos hatásából. De folytathat­
juk is a saját örömünkre, az anyatejet
pedig helyettesítsük vagy pótoljuk ki a
Kiegészítő Táplálási Rendszerrel vagy cu­
misüvegből adott tápszerrel.
A NAGYSZÜLŐK
HOZZÁÁLLÁSA
jyA szüleimnek már van három
dédelgetett unokájuk. El vagyok
keseredve, amiért a mifrissen
örökbe fogadott kisbabánkra
láthatóan nem kíváncsiak. ”
A vér szerinti unokát könnyű megszeret­
ni. Az ember saját magzatának magza­
tára szinte önkéntelenül továbbárad a
szeretet. Azt azonban a nagyszülők már
nem találják magától értetődőnek, hogy
a szívükbe zárjanak egy fogadott unokát
(hasonló kételyek örökbe fogadó szülő­
ket is el-elfognak), és félnek, hogy nem
ÖRÖKBEFOGADÁS
is lesznek rá képesek. Az se kizárt, hogy
még nem sikerült túltenniük magukat
a csalódáson (esetleg a bűntudaton) a lá­
nyuk (menyük) meddősége miatt, a lel­
kűk mélyén talán még él a remény, hátha
megváltozhat a helyzet. Esetleg rossz né­
ven vették, hogy az örökbefogadás a meg­
kérdezésük nélkül dőlt el.
Érthető, ha bánt a szülők nyilván­
való közönye a gyerek iránt, de ne zárjuk
ki őket bosszúból a gyerek életéből. Mi­
nél többet látják, annál könnyebb lesz
elfogadniuk, és végül megszeretniük.
A nagyszülőket lehetőleg már az
előkészületekbe is be kell vonni, ugyan­
úgy, ahogy az igazi unoka érkezésének
előkészületeiben is részt vennének. Tart­
sunk rájuk igényt a gyerekbútor- és ke­
lengyevásárlásban, macik, zenélő játékok
kiválasztásában. Beszéljük meg velük,
milyen színűre festessük a gyerekszobát,
mi legyen a gyerek neve stb. A család ve­
zetéknevét viselő gyereket a nagyszülők
is „igazibb” családtagnak érzik.
Miután hazahoztuk a gyereket, ne
mulasszunk el tanácsot kérni etetési, bü-
fiztetési, furösztési, pelenkázási ügyekben,
még ha nincs is rá szükség. Ha a nagyszü­
lők közel laknak, néha kérjük meg őket,
hogy vigyázzanak a gyerekre, amikor ne­
kik alkalmas. Ha keresztelőt, körülme-
télési, névadó stb. szertartást tervezünk,
kínáljunk nekik fontos szerepet mind az
előkészületekben, mind magán az ünnep­
ségen. Ha nem akarunk egyházi szertar­
tást, „babaavató” vendégséget is rendez­
hetünk a rokoni és baráti kör részvételével.
Ha a nagyszülők egy kicsit parádézhatnak
a gyerekkel, könnyebben feltámadnak
nagyanyai-nagyapai érzéseik.
Ha nincs akadálya, beszéljük meg ve­
lük, hogyan vélekedünk a viselkedésük­
ről. Mondjuk el, hogy ilyen új helyzetbe
kerülve természetes, ha gondjaik vannak,
hiszen nekünk magunknak se egyszerű.
Ha kiönthetik a szívüket, utána talán
könnyebben megbarátkoznak a helyzet­
tel - főleg pedig az új mamával és a kis­
677
babájával. Ha nem merünk beszélni
velük a témáról, próbáljuk rábízni a fel­
adatot egy olyan családtagra, barátra
vagy orvosra, akinek van előttük tekin­
télye.
Feltétlenül gondoskodjunk róla,
hogy a nagyszülőknek bőséges lehetősé­
gük legyen megismerkedni a babával. Aki
egy kisgyerekkel közelebbi ismeretségbe
kerül, rendszerint meg is szereti. Óvakod­
junk a túlzott sértődékenységtől, ne húz­
zuk fel az orrunkat, ne képzelegjünk
olyasmin, hogy bezzeg csak a mi gyere­
künkkel bánnak így. Ha a későbbiekben
sem látszik, hogy teljes szívvel elfogadták
volna, próbáljuk leplezni a bánatunkat,
és ápoljuk a családi kötelékeket abban a
reményben, hátha előbb-utóbb mégis el­
nyeri a gyerek a szeretetüket.
ISMERETLEN
EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁK
„Mostfogadtunk örökbe egy
csodaszép kislányt. Láthatólag
nincs semmi baja, mégis félek,
nemjön-e elő rajta valamilyen
örökletes betegség
Egyetlen gyerek genetikai épsége sem ga­
rantált, függetlenül attól, hogy saját-e
vagy fogadott. Rejtett rendellenességek
miatt pedig minden szülő szokott aggo­
dalmaskodni. Szerencsére többnyire fö­
löslegesen: valóban súlyos genetikai hiba
ritkán fordul elő. Ettől függetlenül a biz­
tonság kedvéért, illetve a gyerekorvos
számára célszerű beszerezni a vér szerinti
szülők egészségügyi adatait, persze csak
ha nem titkosak. Az örökbefogadási ok­
mányok előkészítése során próbáljuk el­
intézni, hogy legyen lehetőség a szülő­
anya felkutatására (belföldi esetén pl. táj
szám alapján) olyan, előre nem látható
súlyos esetben, ha csak az ő segítségével
lehet megmenteni a gyereket (pl. csont­
velő-átültetésre szorul).
Noha az örökletes betegség valószí­
nűsége az örökbe fogadott gyerekek ese­
678
tében semmivel nem nagyobb, az ilyen
csecsemők a fertőzés veszélyének jobban
ki vannak téve. Mivel eredeti mikroor­
ganizmus-készletük nem a befogadó szü­
lőktől származik, az új környezet fertőzés-
veszélyeivel szemben védettséget nyújtó
antitestekkel sincsenek úgy felvértezve,
mint a vér szerinti gyerekek. Rájuk tehát
az első néhány héten még jobban kell
vigyázni, például kézmosás nélkül ne
nyúljunk se hozzá, se a cumisüveghez,
se semmihez, ami a szájába kerül vagy a
kezéhez érhet, és korlátozzuk a látoga­
tók körét. Bárhogy szeretnénk minden­
kinek megmutatni, legyünk türelemmel
néhány hétig, mielőtt emberek közé
eresztjük. (A pihenés egyébként is a hasz­
nára válik.)
Ha a gyerek külföldről származik,
olyan fertőzés vagy paraziták is lap­
panghatnak benne, amelyek Ameriká­
ban ritkán fordulnak elő. A gyerekor­
vosnak mind a származási országot,
mind az ott tipikus betegségeket ismer­
nie kell, és a babát érkezése után hala­
déktalanul meg kell vizsgálnia. Az eset­
leg diagnosztizált problémák azonnali
kezelése a gyerek korai kezelésén kívül
saját családunk egészségének megóvásá­
hoz is fontos.
IMMUNIZÁLÁS
Ha az örökbe fogadott baba már na­
gyobb, az oltásokkal óvatosabban kell
eljárni, mert olykor nehéz megállapíta­
ni, hogy milyen védőoltást kapott. Ha
külföldről származik, nem biztos, hogy
a kötelező szabályok szerint kapta meg
az oltásokat. A külföldi védőoltások ha­
tásosságát az sem garantálja, ha van róluk
igazolás. A vakcina csak akkor hatásos,
ha szigorúan betartják a tárolására, be­
adására vonatkozó szabályokat.
Egy csecsemő védettségét a gyerek­
orvos által levett vér antitesttartalmának
KÜLÖNLEGES ÜGYEK
A BARÁTI ÉS A CSALÁDI
KÖR TÁJÉKOZTATÁSA
„Néhány közeli barátunk eleve
tudta, hogy örökbefogadást
tervezünk. Most, hogy már
nálunk van a kislány, mindenkinek
szólni kell Kérdés, hogyfogjak
hozzá.”
A saját vagy örökbe fogadott gyerek be­
jelentésének szokásos formája a rokoni és
baráti körnek írt üdvözlőlap, esetleg hir­
detés a helyi újságban. A közlemény meg­
szövegezése már rajtunk áll. A bejelentést
újszülött esetén születésének időpontjára
lehet felfűzni, például: „Örömmel tudat­
juk, hogy gyerekünk (itt jöjjön a neve)
megszületett!”, nagyobbacska gyerek ese­
tében pedig megérkezésének dátumára,
például: „Örömmel tudatjuk, hogy csa­
ládunk legújabb tagja, (itt jöjjön a neve)
megérkezett!” Egyébként száz szónál töb­
bet ér egy fénykép.
A kicsiről szólva kezdettől fogva a
„gyerekünk”, a „gyerekem” néven emle­
gessük. Vér szerinti szüleire jobb, ha csak
biológiai vagy eredeti szülőkként hivatko­
zunk, az „édes”, „valódi” stb. melléknév
kerülendő. Az „igazi” szülei mi vagyunk,
s minél többször hangzik el a szánkból,
az elemzésével fel lehet mérni. Ha egy
adott betegség ellen nem rendelkezik
antitestekkel, akkor oltással kell immu­
nizálni ellene. Amiatt nem kell aggódni,
hogy esetleg kétszer is beoltják ugyan­
azon betegség ellen. Az ezzel járó kelle­
metlen (de többnyire ritka és enyhe)
reakciók még mindig jobbak, mint ha
megkapná a betegséget.
A külföldről adoptált csecsemők
esetében tbc és hepatitis B szűrésére is
szükség van, mivel talán ki voltak téve
a fertőzés veszélyének.
ÖRÖKBEFOGADÁS
annál biztosabban sikerül elfogadtatnunk
magunkkal és más emberekkel.
AGYEREK
FELVILÁGOSÍTÁSA
„Bár még kicsi a gyerek, azon töröm
a fejem, mikéntfogjuk megmondani
neki, hogy csak a fogadottfiunk.”
Korábban még az is kérdéses volt, egy­
általán meg kell-e mondani egy gyerek­
nek, hogy fogadott gyerek, de ma már
nem az. A mai álláspont szerint a gye­
reknek kell és joga is van tudni, éspedig
a szüleitől, nehogy rokonok, ismerősök
óvatlan elszólásaiból kelljen megtudnia.
Szakmai körök általános véleménye sze­
rint legjobb eleve nyilvánvaló tényként
kezelni előtte, hogy pici korától fogva
ennek természetes tudatában nőjön fel.
Máris hozzá lehet látni, még ha a ba­
ba túl kicsi is hozzá, hogy megértse a sza­
vainkat. Az első perctől beszéljünk hozzá,
ahogy a szülőanyák is teszik. Mesélges-
sünk neki arról a napról, amikor hazahoz­
tuk, és úgy emlegessük, mint életünk leg­
szebb napját. Mondogassunk neki ilyes­
mit: „Azért fogadtunk örökbe, hogy te
legyél a mi gyerekünk.” „Mi úgy alapí­
tottunk családot, hogy téged a gyerekünk­
nek fogadtunk.” „De jó, hogy a gyere­
künknek szegődtél, és teveled rendes csa­
ládban élhetünk!” Bár a gyereknek kb.
3-4 éves koráig halvány fogalma sem lesz,
mi rejlik az örökbefogadásra vonatkozó
szavak mögött, minél előbb hozzászokik,
annál természetesebbnek érzi, és később
annál könnyebb lesz elmagyarázni neki.
♦♦♦
679
MUNKAHELYI
KEDVEZMÉNYEK ÖRÖKBE­
FOGADÁS ESETEN
A családszerető munkaadók lassanként
rájönnek, hogy a gyerekek után járó ked­
vezmények a fogadott gyerekek szüleit
is megilletik. Ha a munkahelyünkön még
nem ez a gyakorlat (nézzünk utána a
személyzeti osztályon), próbáljuk kihar­
colni olyan kollégák segítségével, akiknek
szintén fogadott gyerekük van vagy csak
készek az ügy mellé állni. A magyar viszo­
nyokról lásd pl.: www.babafalva.hu
/portai/modules.php?name=News&file
=print&sid=203.
Az emlékkönyv is kitűnő módszert
kínál a gyerek fogadott voltának tudato­
sításához. Az emlékkönyvbe be lehet ra­
gasztani a hazahozataláról, az első ott­
hon töltött napról készült fényképeket és
egyéb emlékeket, esetleg újságkivágást,
be lehet írni, mit éreztünk, mikor elő­
ször magunkhoz öleltük, mikor először
hazamentünk vele.
Ha az örökbefogadás nem titkosan
történt, a szülőanya fényképét is érdemes
beletenni (főleg olyat, amelyen mi is
szerepelünk, amint együtt várakozunk
a megszületésére), mert ebből a gyerek
számára megfoghatóbb lesz, hogy mi­
ből is áll az örökbefogadás. Bármi kerül
az emlékkönyvbe, idővel biztosan a ked­
venc foglalatosságaink közé fog tartoz­
ni a nézegetése közösen, annak a szent
napnak a felelevenítése, amelyen belép­
tünk egymás életébe, hogy „családdá vál­
hassunk”.
---------------- 3. rész ---------------

A CSALÁDNAK
 2 3 . FEJEZET
Az anyának:
Az első év
szépségei
A terhesség kilenc hónapja, majd a szülés
órái után a női szervezet az emberi fizi­
kum egyik legnehezebb próbáját állta ki.
Kizsigerelték a tartalékait, felemésztették
az erejét, nem hagyták pihenni, olyan
akadályokat kellett legyőznie, amelyek­
ről korábban tudomása se volt. S mintha
még ez sem volna elég, alighogy meg­
szenvedett a gyerekért, máris előtte tor­
nyosul az anyaság talán még nehezebb
feladata.
A testileg kimerítő kihordás, vajú­
dás, szülés után következő gyerekágyas
időszakot lábadozási időnek kell tekinte­
ni. Amint azonban az első hat hét után
felszáll a köd, és (nagyjából) elmúlnak a
szülésből származó sajgások-fájdalmak,
A helyes táplálkozás:
A SZÜLÉS UTÁNI ÉTREND
Amennyiben terhességünk alatt sike­
rült leszoknunk a helytelen étkezésről,
kár volna most feladni vagy felfüggesz­
teni az eddig betartott, hasznos szabá­
lyokat. Ha állapotos korunkban keve­
sebbet ettünk, mint szerettünk volna, itt
a ragyogó alkalom, hogy ráálljunk a he­
lyes táplálkozásra. Bár a terhességihez
az anya már egész épkézlábnak fogja ma­
gát érezni. A gyerekkel lassan belezök­
kennek egy ritmikus (ha nem is könnyű)
kerékvágásba, már rutinosan megy, ami­
vel eddig küszködött. Ám ha a gyerekne­
velésbe kezd is belejönni, az első évben
minden anyára vár még egynéhány nehéz
feladat, kezdve azon, hogyan szakítson
időt a párjára és önmagára, folytatva a
munkába álláson, a baráti kapcsolatok
felfrissítésén keresztül az anyaságnak ne­
vezett zsonglőrködésig (ahol egy-egy lab­
da időnként a porondon landol). S mi­
kor már éppen feladná a reményt, hogy
a régi élete valaha is visszatér, egyszer csak
ráébred, hogy egyáltalán nem is szeretné,
ha visszatérne.
képest a szülés utáni diéta kevésbé szi­
gorú és sokkal több kibúvót kínál, érde­
mes megválogatni, mit eszünk, ha jó
erőben szeretnénk maradni (hogy bír­
juk az iramot a babával), ha meg kívá­
nunk szabadulni a fölszedett kilóktól,
és ha azt akarjuk, hogy (szoptatás esetén)
elég tej jusson a babának.
684
A KISMAMA TÁPLÁLKOZÁ­
SÁNAK KILENC ALAPELVE
A táplálkozás akkor jó, ha a szülés utá­
ni gyors felépülésen kívül az anyai fel­
adatokhoz szükséges jó erőnlétet, egész­
séget is szolgálja. A szoptatás sikere is
ezen múlik. Attól, ha a szoptató anya
nem kapja meg a szükséges tápanyago­
kat, a teje legalábbis néhány hónapig
nem lesz kevesebb (egy darabig a súlyo­
san alultáplált anyák is képesek szoptat­
ni a gyereküket), viszont kisebb lesz tejé­
nek a tápértéke, és a saját szervezetét is
kizsarolja. A táplálkozás alább felsorolt
kilenc alapelve kismamákra általánosan
érvényes, függetlenül attól, szoptatnak-e
vagy sem.
Minden falat számítson: Bár az egyes
falatokon nem annyira közvedenül oszto­
zunk a babával (természetesen a szoptatás
kivételével), mint mikor még a szívünk
alatt hordtuk, a tápértéknek továbbra is
nagy fontosságot kell tulajdonítani. Gon­
dosan megválogatott ételek segítségével
biztosítható, hogy az anyának több és
jobb teje legyen, rendelkezzék a véget
nem érő nappalok és az álmatlan éjsza­
kák átvészeléséhez szükséges erőnléttel,
emellett minél előbb visszanyerje a régi
alakját. Természetesen most egy kis nas­
solást is megengedhetünk magunknak,
hisz épp eléggé megszolgáltuk - de csak
azzal a feltétellel, hogy nem a szükséges
tápanyagok helyett, és csak annyit eszünk,
hogy önmagunk lefogyasztására is marad­
jon némi remény.
A kalóriák sem egyformák: A csa­
lád minden tagjára érvényes, hogy az a
2000 kalória, amit egyetlen fogás tartal­
maz - mint általában a gyorsételekben - ,
nem ér fel azzal a 2000 kalóriával, ami­
vel egy jól összeállított háromfogásos ét­
kezés szolgál. Ki tagadná, hogy a mire­
lit boszorkánykonyhán készült, 235 ka-
lóriás parfészelet finom, de egy érett,
A CSALÁDNAK
behűtött, csokoládés joghurttal megpú­
pozott fél sárgadinnye se rossz. Mind­
kettőben 235 kalória van - nem nehéz
kitalálni, hogy a kettő közül melyiknek
van tápértéke, és melyiknek nincs semmi
haszna. Ugyanez áll arra a 160 kalóriá­
ra, amit tíz darab olajban sült rósejbni,
illetve egy egész darab, héjában főtt, re­
szelt sajttal megszórt és párolt brokkoli­
val körített krumpli tartalmaz.
Nemszabad a baba rovására koplalni:
A terhességgel ellentétben most már
nem baj, ha kihagyunk egy-egy étkezést,
a rendszertelen evéstől azonban jobb óva­
kodni, különben kimerülnek a tartalé­
kaink és lassabban tér vissza az erőnk.
Kivált egy szoptató anyának nem sza­
bad olyan fogyókúrát (pl. léböjtkúrát)
tartania, amely megfosztja a fontos táp­
anyagoktól, mert elapadhat a teje.
Célszerűség: Ha elégséges táplálkozás
mellett fogyni is szeretnénk, továbbra is
a tápértékét részesítsük előnyben a ka­
lóriával szemben: ebédre inkább pulykát,
mint sertéshúst, vacsorára inkább zöld­
séges, mint kalóriadús tejszínes spaget­
tit. Ezzel szemben ha jobban fogyunk
a kelleténél, igyekezzünk tápanyagban
és kalóriában gazdag, tömény dolgokat
enni (pl. körte, dió), az olyanoktól pe­
dig tartózkodjunk, amivel csak levegőt
lehet nyelni anélkül, hogy tápláló és va­
lóban laktató lenne (pl. puffasztott ku­
korica).
A szénhidrát összetett dolog: Pont ez
kell nekünk! Különösen szülés után lehe­
tőleg összetett, finomítatlan szénhidrá­
tot kell fogyasztani (de a későbbiekben
és az egész családnak is egészségesebb).
A teljes kiőrlésű kenyér, a liszt, a tészta­
félék, a barna rizs, a szárazbab, a borsó
stb. nemcsak rostokban gazdag (a rend­
szeres széklet továbbra is ugyanolyan
fontos, mint állapotos korunkban volt),
hanem sokféle vitamint, ásványi anyagot
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
is tartalmaz. Energianövelő hatásuk is tar-
tósabb, mint a finomított szénhidrátoké.
Az édesség szó szerint semmiség:
A nyugati világban egy átlagember egy év
leforgása alatt 70 kilónyi cukorhegyet
képes elfogyasztani. Ennek egy része köz­
vetlenül a cukorszóróból kerül a süte­
ményre, a gyümölcsre, a kávéba, teába.
Természetesen a különféle sütemények,
édességek, édes tészták is tetemes meny-
nyiséget tartalmaznak. Nem is hinnénk,
mennyi cukorhoz jutunk olyan valószí­
nűtlen forrásokból, mint a levespor, a sa­
látaöntet, a müzli, a kenyér, a hot dog,
a löncshús, a konzerv vagy a mélyhűtött
félkész ételek és köretek.
Ha a cukorfogyasztásunk átlagos­
nak mondható, akkor naponta legalább
800 értéktelen, „üres”, fölösleges kaló­
riát eszünk meg. Egy kismama, aki a
tucatszabály szerint akar táplálkozni, de
közben nem szeretne tizenkét kilót föl­
szedni, azzal még nem borítja fel a diétát,
ha egyszer-egyszer elengedi magát, de a
mindennapos fölösleges kalóriafogyasz­
tással igen.
Olyan eledelt fogyasszunk, ami még
nem felejtette el, miből lett: Minél in­
kább feldolgoznak egy tápanyagot, annál
többet veszít az értékéből. Az ilyen étel
azért is egészségtelen, mert általában túl
sok telítetlen zsírt, sót és cukrot tartal­
maz, ráadásul mesterséges színezők és
egyéb kémiai adalékok is lehetnek ben­
nük, a diétának pedig egyikük se hasz­
nál, sőt az utóbbi az anyatejbe is bekerül­
het (lásd 102. oldal). Minél közelebb van
az ennivaló a természetes állapotához, an­
nál jobbat tesz a babának, de nekünk is.
Az egész család táplálkozzon egész­
ségesen: Mindenkinek ugyanazt adjuk
enni, mint magunknak, így a gyerek
olyan családban fog felnőni, ahol az
egészséges táplálkozás a természetes.
Ezzel a sajátunkon kívül a férjünk és
685
a gyerekeink tartósabb jó egészségét
(és hosszabb várható élettartamát) is
szolgáljuk.
Ne rontsa el étrendjét: Ha néha jóles­
ne, szoptatós anya létünkre is megiha­
tunk egy-egy pohárka sört, egyébként
azonban az alkoholtól tartózkodni kell,
mert az anya ivása a gyereknek is meg­
árt, csakúgy, mint a cigaretta és a kábí­
tószer (lásd a 101. oldalt).
MINDEN NAPRA EGY
TUCAT GYEREKÁGYAS ÉS
SZOPTATÓ ANYÁKNAK
Akinek a terhesdiétában már van jártas­
sága, azt is tudja, hogy nem kell minden
étkezés előtt egyik kezében határidő-
naplóval, a másikban számológéppel
íróasztalhoz ülni, és kalóriatáblázatok
segítségével számolgatni, mit és mennyit
muszáj fogyasztani a szükséges tápanya­
gok „beviteléhez” (hogy megmaradjon
a jó egészség, és szoptatás esetén elég
legyen a tej). Elég arra vigyázni, hogy a
„napi tucat” meglegyen.
Kalória: A kalóriabevitelt úgy kell meg­
szabni, hogy elég energiánk legyen új
anyai feladatkörünk ellátásához, de ne
nehezítse a fogyást. Ha szoptatunk, na­
ponta 400-500 kalóriával többre van
szükségünk, mint amennyi a terhesség
előtti súlyunk tartásához kellene (a meny-
nyiség ikrek, hármas ikrek esetén érte­
lemszerűen kettővel, illetve hárommal
szorzandó). Ha a testsúlyunk nem akar
csökkenni, az első hat hét után vala­
mennyit lefaraghatunk a kalóriákból,
de sokat nem, mert elapadhat a tejünk.
A komolyabb fogyókúrázást akkor is
az első hat hét utánra kell halasztani,
ha nem szoptatunk. A gyerekágyas
időszakban a terhesség alatt fölszedett
kilók akkor is kezdenek lemenni, ha
körülbelül annyit eszünk, amennyi a
terhesség előtti súlyunk tartásához kel­
686
lene . Miután teljesen rendbe jöttünk,
és a fogyókúrázásnak nincs akadálya,
naponta 200-500 kalóriával csökkent­
hetjük a mennyiséget, szigorúbb fogyó­
kúrát azonban csak orvosi felügyelet mel­
lett szabad folytatni.
Szoptatástól függetlenül a (túlzott,
elégtelen, helyes) kalóriabevitel ellen­
őrzésének legjobb módszere a testsúly
mérése. Ha a súlyunk fokozatosan csök­
ken, de a kívánt súly elérése után nem
fogyunk tovább, akkor helyesen jár­
tunk el. Ha másként állna a helyzet,
szükség szerint helyesbítsük fölfelé vagy
lefelé a kalóriamennyiséget. Azt is ve­
gyük számításba, hogy a kalóriafogyasz­
tás csökkentése helyett érdemesebb
többet tornászni. Túl gyors és megállít­
hatatlan fogyás esetén orvoshoz kell
fordulni.
Fehérjéből szoptatás esetén napi
3 adag, különben napi 2 adag. Ez a
mennyiség a kalciumszükségletet is fe­
dezi. A következő „fogások” egy-egy
adag proteint tartalmaznak (1 pohár =
kb. 2 dl): 2,5-3 pohár zsírtalan vagy so­
vány tej, 1,75 pohár sovány joghurt,
0,75 pohár sovány túró, 2 egész tojás és
kettőnek a fehérjéje vagy 5 tojásfehérje,
10-12 dkg hal, hús vagy baromfihús,
15-18 dkg tofu. Másféle szójából ké­
szült ételek (főleg mélyhűtött vegetá­
riánus készételek) szintén tartalmaznak
fehérjét, a mennyiség a címkén olvasha­
tó. Aki ikreket szoptat, annak eggyel,
illetve hármas ikrek esetén kettővel több
adagra van szüksége. Minthogy a növé­
nyi protein értéke kisebb, az olyan ve­
getáriánusok napi adagját is tanácsos
megemelni, akik egyáltalán nem fogyasz­
tanak állati eredetű fehérjét.
* A súly tartásához szükséges kalóriamennyisé­
get egyszerű szorzással lehet kiszámítani. A szor-
zandó a terhesség előtti testsúlyunk, a szorzó
12, 15, illetve maximum 22, aszerint, hogy ke­
veset, átlagosan sokat vagy sokat mozgunk-e.
A CSALÁDNAK
KETTŐT EGY CSAPÁSRA
Csak táplálni szeretné magát, de hiz­
lalni nem? Válasszon olyan enniva­
lót, amely egymagában több kívá­
nalomnak is megfelel. Számos tej­
termékben van protein és kalcium,
egyes zöldségféléknek a C-vitamin-
tartalmuk mellett húsuk is, zöld le­
velük is van. A táplálkozás egyik szu­
persztárja a háromszoros hasznosí­
tású brokkoli (zöldség, C-vitamin,
nagyobb mennyiségben fogyasztva
kalciumforrás).
C-vitaminos ételből szoptatás mel­
lett napi 2 adag, különben legalább
1 adag. A C-vitamint tartalmazó éte­
lek többségét a húsos vagy leveles zöld­
ség- és gyümölcsszükségletbe is be lehet
kalkulálni. Egy-egy adagnak számít
pl. egy fél pohár szamóca, egy kisebb
sárgadinnye negyede, fél darab grépf­
rút, egy kisebb narancs, fél pohár cit-
ruslé, fél darab mangó, papaja vagy
guava, fél pohár főtt brokkoli, fél pohár
főtt karfiol, 1,5 pohár nyers reszelt ká­
poszta, fél pohár főtt kelkáposzta, brok­
koli vagy karalábé, 1 db zöldpaprika
vagy fél darab paradicsompaprika, 2 kis
paradicsom vagy egy pohár paradi­
csomlé.
Leveles és húsos zöldség, húsos gyü­
mölcs: szoptatás esetén naponta
legalább 3 adag, különben legalább
2 adag. Az ilyen ételek többségét a C-vi-
tamin-szükségletbe is be lehet kalkulálni.
Egy-egy adagnak számít pl. 2 db friss
vagy aszalt sárgabarack, egynyolcad sár­
gadinnye, fél mangó, egy darab nagy
sárga (nem fehér) őszibarack vagy nekta­
rin, háromnegyed pohár főtt brokkoli,
fél darab közepes sárgarépa, 8-10 nagy
spenótlevél, egynegyed-fél pohár főtt
zöldséglevél, egynegyed pohár sütőtök,
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
egynegyed édesburgonya vagy 1 evőka­
nálnyi cukormentes konzervtök.
Kalcium: szoptatás esetén naponta
legalább 5 adag, különben legalább
3 adag. A kalciumban gazdag ételek
többsége jelentős mennyiségű proteint
is tartalmaz. Egy-egy adagnak számít
pl. 4 dkg zsíros vagy 5 dkg sovány sajt,
1 pohár fölözött vagy sovány tej, 15 cl
kalciumban gazdag tej, fél pohár sovány
sűrített tej, egyharmad pohár zsírtalan
tejpor, 1,5 pohár sovány túró, 18-20 cl
rendes vagy fagyasztott joghurt (a kal­
ciumtartalom változhat, ezért a többi
tápanyaggal együtt érdemes megnézni a
címkén); 18 cl kalciummal dúsított na­
rancslé, 2 pohár brokkoli, 2,5 evőkanál
melasz, 12 dkg konzervlazac vagy 9 dkg
szardínia szálkástól, tofu (a kalciumtar­
talmat a címke tartalmazza, egy adag­
nak a napi mennyiség kb. egyharmadát
kell tartalmaznia), 2 db kukoricalepény
(a pontos értéket szintén a címkén kell
megnézni). Ikreket, hármas ikreket szop­
tató anyának, akinek gyerekenként egy
adagra van szüksége, a napi mennyisé­
get kalciummal dúsított tejtermékekkel
vagy külön kalciumszedéssel érdemes
fedeznie. A tejtermékektől tartózkodó
vegetáriánusok kalciumigénye kizárólag
növényi forrásokból nehezen fedezhető,
hacsak nincsenek kalciummal dúsítva
(pl. narancslé), úgyhogy gondoskodniuk
kell a pótlásáról. Bár az anyatej összeté­
telét csak ritkán befolyásolja a szoptató
anya kalciumhiánya, viszont a szükséges
kalciumot a saját csontjából kell elvon­
nia, és ezért később hajlamosabb lesz a
csontritkulásra.
Egyéb zöldség, gyümölcs: legalább
napi 2 adag. Egy-egy adagnak számít
pl. 1 db alma, körte, banán vagy fehér
őszibarack, kétharmad pohár friss cse­
resznye vagy szőlő, kétharmad pohár
áfonya, 1 szelet ananász, 2 kisebb szelet
görögdinnye, 5 datolya, 3 füge, egyne­
687
gyed pohár mazsola, háromnegyed po­
hár főtt zöldbab, 6-7 db spárga, kéthar­
mad pohár főtt kelbimbó, kétharmad
pohár főtt paszternák, fehérrépa vagy
zöldborsó, 1 db közepes krumpli, 1 po­
hár friss gomba.
Teljes kiőrlésű gabona és más tö­
mény, összetett szénhidrát: minden­
kinek napi 6 adag. Egy-egy adagnak
számít pl. fél pohár főtt barna rizs, vad­
rizs, köles, búzadara, hántolatlan árpa,
búzatöret (bulgur), dél-amerikai köles
(quinoa), tritikálé; 3 dkg főtt vagy kony­
hakész gabonaköret, 2 evőkanál búza­
csíra, 1 szelet kenyér, fél db zsömle vagy
kifli, 1 kicsi, búzalisztből készült pita
vagy egy nagynak a fele, 1 kukorica- vagy
búzalepény, 1 adag keksz vagy szójaro-
pogós, 2 db rizsropogós, 3 dkg búza­
lisztből készült, szójás vagy proteinnel
dúsított tészta, 2 pohár pattogatott ku­
korica.
Magas vastartalmú ételből legalább
napi egy adag. Különböző mennyisé­
gű vasat tartalmaz a szárított gyümölcs,
a marhahús, a csicseriborsó és más szá­
rított salátafélék, a krumplihéj, a tök,
a főtt zöldséglevél, az articsóka, az oszt­
riga, a szardínia, a szójabab és a szójaké-
szítmények, a spenót, a melasz, a szent­
jánoskenyér, valamint a máj*. A búzacsí­
rában, a hántolatlan búzában és természe­
tesen a vassal dúsított készítményekben
szintén van vas.
Zsíros ételből naponta egy kevés.
Míg terhesség alatt fontos az elégséges
zsírbevitel, és nagyobb koleszterintartal­
mú ételeket is büntedenül elbírt a szerve­
zetünk, most ismét meg kell gondolni,
mennyi és milyen zsírt fogyasztunk.
* Jelentős tápértéke dacára májat nem tanácsos
gyakran fogyasztani, mert az állatok szervezeté­
be jutó mindenféle - sokszor gyanús - vegyszer
elraktározódik benne.
688
Az általánosan elfogadott álláspont sze­
rint az átlagos felnőtt teljes kalóriaszük­
ségletének legföljebb az egyharmadát
szabad zsírból fedezni. Szívbetegségre
hajlamosakra természetesen szigorúbb
szabályok érvényesek. Például akinek az
ideális testsúlya 60 kiló, és így naponta
1875 kalóriát igényel, annál a zsírból
fedezhető kalória 30 százaléka maximum
62 grammot jelent. Ez naponta (egyen­
ként 14 grammos adagokra számítva)
4,5 zsíradagnak felel meg. Kisebb test-
súlyúaknak ennél kevesebb adag kell,
nagyobb súlyúaknak több. Úgy kell ter­
vezni, hogy különféle zsírtalan enniva­
lókkal kb. egy adagot magunkhoz ve­
szünk, a többi adag zsíros ételekből szár­
mazhat. Egy-egy fél adagnak felel meg
például 3 dkg kemény sajt (pl. ementáli),
2 teáskanál reszelt parmezán, 1,5 evő­
kanál tejszín, amerikaimogyoró, mo­
gyoró vagy dió, 2 evőkanál tejszínhab,
1 evőkanál krémsajt, 2 csapott evőkanál
tejföl, 1 pohár zsíros tej vagy abból ké­
szült aludttej, fél pohár fagylalt, 18 dkg
tofii, egy kis avokádó negyede, 1 evőka­
nál mogyoróvaj, 10 dkg vörös hús vagy
20 dkg pulyka vagy csirkehús (lebőrözve),
12 dkg zsíros hal (pl. lazac), 2 db nagy
tojás vagy kettőnek a sárgája, 2 db apró-
sütemény vagy 1 átlagos nagyságú muf-
fin, 1 szelet torta vagy sütemény (recept­
től függően). Tömény zsírfélékből egy-
egy adagnak felel meg 1 evőkanál olíva­
olaj, napraforgóolaj, kukorica- vagy egyéb
növényi olaj, 2 evőkanál „sovány” marga­
rin, 2 evőkanál normál salátaöntet.
Sós ételből egy kevés. Míg állapotos
korunkban nem kellett korlátozni a nát­
riumbevitelt, mostantól nem árt a mér­
tékletesség. Nézzük meg a címkéket, és
a nagyon sós készítményeket lehetőleg
ne vegyük be a mindennapos ennivalók
sorába. Természetesen ízesítés céljából
lehet sózni, hacsak a család valamelyik
tagja nincs sótalan diétán. Azonban gon­
doljunk rá, hogy amiből a baba is kap,
A CSALÁDNAK
azt nem szabad előre megsózni, egyrészt
mert a kicsi szervezete még nem tud sok
nátriummal megbirkózni, másrészt nem
érdemes rászoktatni.
Folyadék: szoptatástól függetlenül na­
pi 8 pohár. (Aki ikreket szoptat, annak
többre van szüksége.) Csap- vagy ásvány­
víz, gyümölcs- és zöldséglé, tiszta leves
egyaránt megteszi. A (kétharmad részt
vízből álló) tejet, valamint a leves gyü­
mölcs- és zöldségféléket is be lehet számí­
tani. De jóból is megárt a sok: a túlzott
(egy szoptatott gyerekre számítva napi
12 pohár fölötti) folyadékfogyasztás gá­
tolhatja a tejkiválasztást.
Vitaminpótlók. Szoptatás esetén nem
árthat napi egy adag terhes vagy szoptató
kismamáknak való vitamint szedni, nem
a rendes táplálkozás helyett, hanem a
szükséges tápanyagok biztosítása érde­
kében. A készítményben legyen cink és
K-vitamin. Aki egyáltalán nem fogyaszt
állati eredetű ételt (még tejet, tojást sem),
annak legalább 4 mikrogramm B12-vita-
mint (természetes formában csak azok­
ban fordul elő), 0,5 mg folsavat is pó­
tolnia kell, aki pedig naponta legalább
fél órát nincs napon, annak 400 mg D-vi-
taminra is szüksége van (ennyi van pl. egy
nagy pohár tejben).
A terhesség idején szedett vitamino­
kat szülés után legalább hat hétig annak
is érdemes folytatni, aki nem szoptat. Ha
ezután úgy látjuk, hogy nem tudunk vagy
nincs időnk megfelelően táplálkozni, a vi­
taminhiány megelőzésére már a közönsé­
ges multivitaminos készítmények is meg­
felelnek. A szülőképes életkorban lévő
nőknek ajánlott készítmények a terhes­
séggel, a szülés vérveszteségével, illetve a
menstruációval veszített vasat is pótolják.
AKI NEM SZOPTAT
Szülés után mindenképpen fontos a jó
táplálkozás. Nemcsak azért kell jól enni,
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
hogy gyorsabban rendbe jöjjünk, ha­
nem hogy ellássuk magunkat a megfe­
lelő energiával, különben nehéz lesz
tartani az iramot a gyarapodó gyerekkel
(és elviselni a kismamasorsnak nevezett
alváshiányt). Egyúttal bizonyos beteg­
ségeket is megelőzhetünk, amelyek
közismerten függenek az étkezéstől (a
Jó, HA TUDJUK
KIMERÜLTSÉG
„Arra számítottam, hogy szülés
után az első néhány hétfárasztó
lesz, de most már több hónap
is eltelt, és még mindig kimerült
vagyok.”
A vajúdás és a szülés fárasztó kétpróbája
után, egy olyan újszülöttel megáldva, aki
még nem tudja megkülönböztetni a nap­
palt az éjszakától, az anyaság huszon­
négy órás szolgálatának felvétele köze­
pette szinte minden kismama úgy érzi
magát, mint egy alvajáró (és alva pelen-
kázó, szoptató) zombi. Bár a gyerekágyas
időszak hivatalosan hat hét, a kimerült­
ség tovább is tarthat. Ritka az olyan nő
(vagy férfi, főleg ha otthon marad a gye­
rekkel), aki az első évben megússza a kis­
mamafáradtság tünetcsoportját. Nem is
csoda: nincs még egy hivatás, amely
annyi érzelmi és fizikai odaadást köve­
telne, mint az anyaság első éve. A készen­
lét nem korlátozódik napi 8 órára és
heti 5 napra, nincs lazítási alkalmat kí­
náló ebéd- és kávészünet. Első gyerekes
anyák az új munkakör óhatatlan velejá­
róitól is szenvednek: félnek, hogy hibáz­
hatnak, nem sikerül megoldaniuk a prob­
lémákat, még nem tudnak eleget. Ha
mindez nem volna elég kimerítő, egy
újdonsült anya erejének elszívására ott
van még a szoptatás, a gyorsan gyarapo­
dó baba hurcolászása (kellékestül), az éj­
szakai pihenés gyakori megszakítása.
689
rák bizonyos fajtáitól a cukorbajon át a
csontritkulásig). Egyszóval a saját
egészségünk kedvéért akkor is táplál­
kozzunk rendesen, ha nem szoptatunk.
Általános vezérelv gyanánt kövessük a
kilenc alapszabályt és a tucatszabályt -
nemcsak önmagunk, hanem a gyerek
érdekében is.
Ha a kismama visszamegy dolgozni
házon kívüli munkahelyre, olyasfajta fá­
radtsággal is számolhat, mint aki egyszer­
re két lovat akar megülni. Hajnalban kel,
hogy indulás előtt végezhessen anyai
teendőivel - sokszor a szoptatást is bele­
értve. Ha hazaért, következik a gyerek
ellátása, és rendszerint még a főzés, a ta­
karítás, a mosás is rá vár. Mindennek a
tetejébe reggel akkor is ébernek, vidám­
nak, munkaképesnek kell lennie, ha a fél
éjszakát ébren töltötte a baba mellett.
Nincs olyan szuperanya, aki sose fárad el.
Természetesen nem árthat megbe­
szélni az orvossal, nincs-e valami más
oka is a fáradtságának (például szülés
utáni pajzsmirigygyulladás). Ha az egész­
sége rendben van, biztos lehet benne,
hogy megfelelő idő és tapasztalat után
a rutinszerű feladatok rutinossá válnak,
s ha a baba már átalussza az éjszakát,
az állandó fáradtság is enyhülni fog
(bár teljesen kipihenni talán csak akkor
fogja magát, ha már mindegyik gyereke
iskolába jár). Ha a szervezete hozzászo­
kott az új terheléshez, az energiaszintje
is egy kicsit magasabbra fog állni. Ad­
dig is van néhány módszer a félholt köz­
érzet enyhítésére:
♦ Segítség minden mennyiségben: Ve­
gyen igénybe minden —pénzért vagy in­
gyen - kapható segítséget, hogy ne kell­
jen olyasmivel fáradnia, amit másra is rá
lehet bízni (pl. házimunka, bevásárlás).
690
♦ Be- és kiosztás: Állítsa össze a gyerek­
kel és a háztartással kapcsolatos tenni­
valók listáját, majd ossza el egyenlete­
sen önmaga és a férje között. A felada­
tokat időrend (pl. ha a férj dolgozik,
nyilván csak reggel és este ér rá), hajlan­
dóság és képesség szerint célszerű kiad­
ni (valamint annak tudatában, hogy
ismétlés a tudás anyja, és ez minden
feladatra, pl. a pelenkázásra, fürdetésre
is érvényes). Ha a gyerek tápszert kap,
az éjszakai etetést felváltva is be lehet
osztani, hogy ne kelljen minden éjjel
önnek felébrednie. Ha szopik, apuka
valamilyen más feladatot vállalhat, pél­
dául szoptatás előtt ő pelenkázhatja.
Vagy tartsa a babát maga mellett egy
bölcsőben (vagy az ágyban, ha önökkel
alszik), hogy csak a karját kelljen ki­
nyújtani érte. Ha a szoptatás már be-
gyakorlódott, az éjszakai adagot le lehet
fejni, hogy ha a gyerek az éjszaka kellős
közepén enni kér, apuka üvegből oda­
adhassa neki.
♦ Szülői esélyegyenlőség: A szoptatáson
kívül nincs olyan feladat, amit egy apa
ne tudna ugyanolyan jól vagy még job­
ban ellátni. Mégis sok az olyan kisma­
ma, aki nem hajlandó elfogadni a férje
segítségét, vagy a válla fölött árgus szem­
mel figyeli, és addig kritizálja, míg az be
nem dobja a pelenkát. Szóval ha ön is
úgy vélekedne, hogy inkább mindent
maga csinál, haladéktalanul térjen jobb
belátásra.
♦ Korai lefekvés: Mondani se kellene, de
minél korábban lefekszik, annál köny-
nyebb lesz fölkelni. Ne maradjon fönn
sokáig, hogy megnézze a híradót vagy
az e-mailjeit. Feküdjön le minél koráb­
ban, hogy többet alhasson (még ha nem
is egyfolytában).
♦ Szundítson együtt a babával: Bármily
nevetségesen hangzik (hiszen ott áll a
mosás, a főzés és még millió dolog), és
A CSALÁDNAK
SZÜLESUTÁN
A következő hetekben önmagunk
ellátása legalább annyi kérdést vet fel,
mint a gyereké. Aki kíváncsi rá, hogy
mi minden fordulhat elő (és mitől
kell tartani) a gyerekágy hat hete alatt
- a gyerekágyi folyástól a bevérzésig,
a hajhullástól az éjszakai verejtéke­
zésig, az első széklettől az első orvosi
vizsgálatig az olvassa el az Az a 9
hónap című könyv 15-16. fejezetét.
Ha pedig már túl van az első hat hé­
ten, lapozzon vissza ide, hogy a szü­
lést követő első év egyéb kérdéseire is
választ kapjon.
bármily lehetetlennek tűnik (főleg ha to­
tyogó van a háznál, vagy nagyobb gyerek­
nek kell segíteni a leckében), próbáljon
meg pihenni, amikor a baba szundikál,
az se baj, ha csak feleannyi ideig, mint ő.
Egy negyedórás „intenzív pihenés” bá­
mulatosan frissítő tud lenni.
♦ Ne feledkezzen meg a saját táplálkozá­
sáról: Azért, mert elfoglalja a baba ete­
tése (ha szoptat, mintha minden idejét az
foglalná le), a saját szervezete tápanyag-
igényéről sem szabad megfeledkeznie
(még kevésbé, ha szoptat). A majszolás-
sal nincs baj (hisz kinek van ilyenkor ide­
je rendesen leülni enni?), amennyiben
tápláló dolgokat majszol. Tartson kéznél
könnyen bekapható dolgokat, pl. sajtos
rudat, kemény tojást, egy-egy adag jog­
hurtot, túrót, darabolt gyümölcsöt, zöld­
séget mártással, müzlit (a kedvenceibe
keverjen diót és mazsolát, majd töltse
egyadagos nejlonzacskókba), szójás stb.
falatokat, teljes kiőrlésű gabonából ké­
szült péksüteményt, ropit, fagyasztott
gyümölcshabot, fagyasztott joghurtru-
dat stb.
♦ Mozgás: Annak ellenére, hogy a szü­
lés utáni fáradtságot a pihenés hiánya
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
okozza, a testmozgás és a friss levegő
hiánya is rosszabbítja a helyzetet. Úgy­
hogy lehetőleg naponta (főleg a tétlen
délutáni órákban) sétáljon egyet a ba­
bával. Ha az időjárás nem gyereknek
való, bevásárlóközpontban, múzeumban
is lehet járkálni. Szervezett vagy otthoni
kismamatorna is meghozhatja a kívánt
felfrissülést.
SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ
„Elmúlt egy hónapos a gyerekem,
de a depresszióm nem akar elmúlni
Nem illene-e már jobban ereznem
magam?*9
Szülés utáni depresszióról akkor beszé­
lünk, ha a kismama-depresszió* (amely­
től a nők 60-80 százaléka szenved, és
főleg a szülés utáni első hetekre jellemző)
idővel nem múlik el. A valódi szülés
utáni depresszió (post partum depresz-
szió, PPD) kevésbé gyakori (a nők
10-20 százalékát sújtja), jóval tartósabb
és súlyosabb jelenség. Már a szüléssel
kezdetét veheti, de rendszerint csak egy­
két hónappal utána jelentkezik; vannak
nők, akik csak azután esnek depresszió­
ba (részben hormonális változások hatá­
sára), amikor újra menstruálni kezdenek
vagy elválasztották a gyereket. Hajla­
mosabbak rá azok, akiknél korábban is
jelentkezett PPD, a családban vagy ná­
luk előfordult depresszió vagy súlyos
PMS (premenstruációs tünetegyüttes),
vagy már a terhesség alatt depressziós pa­
naszaik voltak, vagy valamilyen komp­
likáció lépett fel, illetve beteg vagy nehe­
zen kezelhető babát szültek.
A PPD tünetei a kismama-depresz-
szióra hasonlítanak, de jóval határozot-
tabbak. Idesorolható a sírás, a túlzott
érzékenység, az alvászavar (képtelen el­
aludni vagy az egész napot átalussza),
a táplálkozási zavarok (étvágytalan vagy
* Bővebben lásd A z a 9 hónap .
691
egész nap eszik), az, hogy képtelen vagy
nincs késztetése önmaga vagy újszülött
gyereke ellátására, a túlzott aggódás a gye­
rekért, az emlékezetkihagyás. Ha a tüne­
tek két-három hétnél tovább fennállnak,
valószínűleg szülés utáni depressziót je­
lentenek, amiből csak orvosi segítséggel
lehet kigyógyulni. Arra nem szabad vár­
ni, hogy magától elmúljon.
Elsősorban menjen el a háziorvos­
hoz, és kérjen beutalót egy pajzsmirigy-
vizsgálatra. A pajzsmirigyhormonszint
(szülés után gyakran előforduló) inga­
dozása érzelmi instabilitást okozhat. Ha
a hormonszint rendben van, kérje el egy
olyan szakorvos nevét, akinek a szülés
utáni depresszió kezelésében klinikai gya­
korlata van, és haladéktalanul jelentkez­
zen be hozzá. Újabb kutatások szerint
az olyan anyák esetében, akik jobban ki
vannak téve a depresszió veszélyének,
szakszerű tanácsokkal és közvetlenül szü­
lés után adott (szoptatás alatt sem ellen-
javallt) antidepresszánsokkal (pl. Zoloft
vagy Prozac) meg lehet előzni a depresz-
szió kialakulását. Sőt egyes orvosok szerint
az olyan nőknek, akiknek már volt szülés
utáni depressziójuk, a terhesség utolsó
harmadában antidepresszánst kell felírni.
Függetlenül attól, hogy milyen egye­
di kezelési módban állapodik meg az
orvos és betege, nagyon fontos a gyors
beavatkozás. Enélkül a depressziós anya
esetleg képtelen lesz arra, hogy a gyere­
két megszeresse, törődjön vele, örülni
tudjon neki. A depresszió nemcsak az
anya egészségének, közérzetének árt,
hanem a házastársával és a többi gyere­
kével is tönkreteheti a viszonyát.
Vannak nők, akik szülés után dep­
resszió helyett (vagy mellett) betegesen
aggodalmaskodóak vagy rémültek, néha
gyors szívdobogással, kapkodó levegő­
vétellel, hőhullámokkal vagy didergéssel,
mellkasi fájdalmakkal, szédüléssel, reme­
géssel járó, pánikszerű rohamaik vannak.
Az ilyen tünetek azonnali szakorvosi el­
látást követelnek.
692
A SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ KEZELHETŐ!
A szülés utáni depressziót a közelmúltig
a szőnyeg alá söpörték. A közvélemény
alig tudott, orvosi körök alig beszéltek
róla, a szenvedő alanyok pedig fölösle­
ges röstelkedésre és hallgatásra voltak
ítélve. Ennek következtében a nők sem
voltak tisztában sem a mibenlétével, sem
hatásos gyógymódjaival.
Szerencsére az orvostudomány állás­
pontja és vele együtt a PPD kezelése is
változott. Egyes kórházakban ismeret-
terjesztő akciók keretében látják el a ha­
zaengedett nőket a tünetek felismeré­
séhez szükséges információval.
Ma már a gyakorló orvosok is töb­
bet tudnak erről a problémáról, így a
terhesség alatt kimutatható kockázati
tényezőkről, a szülés utáni vizitek kereté­
ben történő rutinszerű szűréséről, vala­
mint gyors, biztonságos és hatásos kike­
zeléséről. Keresik a felismerés és a kezelés
A depressziónál sokkal ritkább és
súlyosabb eset a szülés utáni ideg-össze-
roppanás (pszichózis). Tünetei: a való­
ságérzék elvesztése, hallucinálás, érzék­
csalódás. Ha önnek öngyilkossági, vad,
erőszakos gondolatai támadnak, hango­
kat hall vagy az ideg-összeroppanás más
jeleit észleli magán, azonnal forduljon
orvoshoz, és feltétlenül ragaszkodjon az
azonnali kezeléshez. Ne hagyja magát
olyan megnyugtató szavakkal hazakül-
deni, hogy ezek szülés után normális ér­
zések, mén egyáltalán nem azok. Vigyáz­
zon, nehogy valamelyik veszélyes érzése
a tettlegességig fajuljon, a biztonság ked­
véért hívjon át valakit a szomszédból, aki
ön mellett marad, míg orvos nem látja.
MINDENT ELVEGEZNI
„Mióta gyerekem van, mindennel
el vagyok maradva: a takarítás­
sal, a mosással, a mosogatással,
A CSALÁDNAK
meggyorsítására alkalmas újabb szűrési
lehetőségeket is (pl. a szülés után hat hét­
tel tartandó orvosi vizsgálaton kitölten­
dő egyszerű kérdőív).
A szülés utáni depresszió a dep­
resszió egyik legkönnyebben kezelhető
formája. Akin mégis kitör, ne szenved­
jen tőle sokáig. Ne fojtsa magába, azon­
nal forduljon orvoshoz.
További tudnivalókat például inter­
netes oldalakon is találhatunk:
♦ www.vital.hu/themes/psyc/depr_
szules2.htm
♦ www.babaszoba.hu/topics/articlesPaid
=150
♦www.bura.hu/article.jsp?id=10000097
♦ www.depresszio.hu/reszletes.php?id=53
♦ www.babanet.hu/szak/psz02.php
szó szerint mindennel A lakásban
azelőtt makulátlan tisztaság volt,
most meg koszos. Pedig össze­
szedett embernek hittem magam
-eddig.”
Most először áll ön előtt a feladat, hogy
egy újszülött gondját viselje. A nappa­
lok és éjszakák szinte egyetlen etetéssé
folynak össze. Ha ehhez hozzávesszük
a sorjázó látogatókat, a hormonháztar­
tás szülés utáni felborulását és mindazt,
ami a kórházban töltött napok alatt
elmaradt - vagy talán már előtte is,
hiszen mozdulni is alig bírt, nemhogy
takarítani - , nem beszélve az elrakan­
dó ajándékok, dobozok, csomagoló­
papír, névkártyák halmazáról, akkor
érthető, ha úgy érzi, hogy miközben
a babával új élet kezdődik, a régi élet,
a megszokott rend és tisztaság omlado­
zik ön körül.
 Nem kell kétségbe esni. Azért, mert
az első hetekben nem tud lépést tartani
a babával és a háztartással, nem kell félni,
hogy később nem fogja tökélyre vinni
az anyaság néven ismert zsonglőrködést.
Amint erőre kap, beletanul a gyerek-
nevelésbe és egy kicsit enged a szigor­
ból, menthetetlenül rendeződni fognak
a dolgok. Az is segít, ha követi az alábbi
tanácsokat:
Önfegyelem: Nem érdemes tépelődni,
hogy mennyi dolga volna, mert úgy még
nehezebb. Nyugalom! Vegyen néhány
mély lélegzetet. Ezután se akarjon min­
dent egyszerre megcsinálni (úgyse sike­
rülne), hanem azzal törődjön, ami való­
ban fontos: hogy ismerkedjen újszülött
gyerekével, és kedve teljék benne. Ha ve­
le van, verje ki a fejéből a háziasszonyi
gondokat (a kismamatornán tanult re-
laxáció ebben is jó szolgálatot tehet).
A dolog úgyis megvárja, és így az is köny-
nyebben fog menni.
Pihenés: Úgy a legjobb munkához lát­
ni, ha előtte az ember kipihente magát.
Adjon lehetőséget a szervezetének, hogy
a gyerekszülés után összeszedje magát,
így könnyebben mennek az új feladatok.
Segítség: Ha a háztartási munkákhoz,
főzéshez még nem gondoskodott volna
- fizetett vagy ingyenes - segítségről és
a feladatok egyszerűsítéséről, itt az ideje,
hogy megtegye. A férjével is törekedjen
igazságos munkamegosztásra (a gyerek-
nevelésben és a háztartásban egyaránt).
Fontossági sorrend: Mi a fontosabb
teendő, mikor a gyerek alszik? Porszí­
vózni, vagy felrakott lábbal pihenni,
hogy mire felébred, frissen találja a ma­
máját? Tényleg muszáj letörölgetni a
könyvespolcot? Nem volna-e haszno­
sabb időtöltés ehelyett megsétáltatni
a gyereket? Aki sokat markol, keveset
fog, azaz ne próbáljon egyszerre túl sokat
vállalni, mert akkor semmit nem bír ala­
posan megcsinálni. Különben is, a lakás
egyszer még lehet tiszta, de a gyerek so­
ha többet nem lesz kétnapos, kéthetes,
két hónapos.
Szervezettség: A lista a kismama leg­
jobb barátja. Reggel első dolga legyen
összeírni a napi teendőket. Sorolja őket
három fontossági osztályba: az elsőbe
azok kerüljenek, amelyekre mihamarabb
sort kell keríteni, a másodikba azok,
amelyek a nap folyamán még ráérnek,
a harmadikba pedig azok, amelyeket
másnapra, a jövő hétre vagy bármikorra
el lehet halasztani. Mindegyik teendő
mellé írja be a hozzávetőleges időigényt
(vegye tekintetbe a saját biológiai óráját
is: pl. van, aki kora reggel használhatat­
lan, mások már pitymallatkor tettre ké­
szek), valamint a gyerekét (egyúttal meg
is figyelheti).
Természetesen attól még, hogy az ön
előtt álló nap az ön előtt álló papíron
meg van szervezve, nem biztos, hogy
idejében el is készül minden (kis csecse­
mők mellett ilyesmi ritkán szokott sike­
rülni), de legalább rendet vág az egyéb­
ként áttekinthetetlennek tűnő helyzet­
ben. Könnyebb végrehajtani a tervet, ha
le van írva, mint ha csak a fejben zson-
gana. Az egyes listák összeírása után az
is kiderülhet, hogy nincs is annyi tenni­
való, mint gondolta. Húzza ki a listáról,
amivel elkészült, ezt már csak a vele járó
elégedettség miatt is kár lenne kihagyni.
Ami nincs kihúzva, azt szépen vezesse
át a másnapi listára.
Még egy szervezési trükk a kisma­
mamesterséghez: Vezesse naplóban,
milyen ajándékokat kap a baba és kitől.
Az ember azt hiszi, képes megjegyezni,
hogy ezt a cuki kis szvettert Juci unoka­
húga hozta, de a tizenhetedik szvetter
után összekavarodnak a dolgok. Pipálja
ki, amit írásban megköszönt, nehogy
Klári néni és Béla bácsi két kártyát kap­
jon, miközben a főnöknő kimarad.
694
Egyszerűsítés: Lehetőleg válassza a rö-
videbb utat. Vendégeknek mélyhűtött
zöldséget, kész salátát, hozatott pizzát is
lehet kínálni.
Esti előkészületek: Miután a babát le­
fektette és mielőtt ön is az ágyba zuhan­
na, csinálja meg, amire reggel szükség
lesz. Töltse meg friss pelenkával a pe-
lenkászacskót. Tegyen kávét a kávéfőző­
be. Válogassa szét a mosnivalót. Készítse
ki a ruhát magának és a gyereknek.
Amit este tíz perc alatt meg tud csinál­
ni, azzal reggel, ha a gyerek ébren van,
háromszor annyi idő alatt se végezne.
Kettőzött erővel: Szervezze egymásra
a tennivalókat. Tanuljon meg egyszerre
két vagy több dolgot csinálni. Telefoná­
lás közben lehet mosogatni, zöldséget
vágni. Híradó közben lehet számlákat
rendezni, tiszta ruhát hajtogatni. Szop­
tatás közben megnézni az e-maileket
vagy a nagyobb gyereknek segíteni a
leckeírásban. Az órák száma így sem fog
megszaporodni, de az ember ilyenkor
48 helyett 36 órás napokkal is beérné.
Kimozdulni: Minden napra tervezzen
be valamilyen kimozdulást - az is elég,
ha jár egyet az utcán. A tempó- és kör­
nyezetváltozás frissítő.
Beszámítani a kiszámíthatatlant: Egy
anya mégoly gondosan összeállított ter­
vei is gyakran (jobban mondva nagyon
gyakran) kisiklanak. A gyerek be van pa­
kolva, a kismamatáska becsukva, a ma­
ma talpig kabátban áll, mikor a baba
szerelése alól kiszűrődik az ismert mo­
raj. Kabát le, kezeslábas le, pelenka le -
és máris tíz perc hiányzik az amúgy is
szoros menetrendből. Úgyhogy az időt
mindig ráhagyással érdemes számolni.
Az élet humoros oldala: Amin az em­
ber nevetni tud, az nem fogja annyira el­
keseríteni. Úgyhogy ne veszítse el egész­
A CSALÁDNAK
séges humorérzékét még a legnagyobb
káosz, kínos zűrzavar közepette sem;
egyébként a nevetés tényleg egészséges.
Mindenhez hozzá lehet szokni:
Az együttélés egy kisgyerekkel elég sok­
szor próbára teszi az ember türelmét.
Minél nagyobb a gyerek, annál több türe­
lem kell hozzá. Alighogy a mama a koc­
kákat visszarakosgatta a vödörbe, a baba
máris megint kiborítja. Az etetőszék mö­
götti falról le se jött a borsópüré, már
fölkerült rá az őszibaracklé. Hiába van
biztonsági zár a konyhaszekrényen, a kis
huncut rájött a nyitjára, és az összes lá­
bost, fazekat kirámolta a földre.
Figyelem! Amikor már a legkisebb gye­
rek is a saját otthonában lakik, a lakás
ismét ragyogóan tiszta lesz, de olyan üres
és csöndes, hogy boldogan fogadjuk, ha
legalább hétvégén visszahozzák a lármát
(és a szennyest).
KI IRÁNYÍT?
„Tíz éven át egész jól vezettem a
cégemet, a háztartást, és általában
meg tudtam birkózni a dolgokkal
Mióta azonban a kisfiámmal haza­
jöttünk, mintha kicsúszott volna
a kezemből az irányítás.”
Puccs történt a házban, mint minden
ifjú szülő otthonában. A kastély ura pe­
dig nem is egy férfi, hanem csak egy
újszülött kisfiú. Aki ugyan gyengének
látszik, de arra elég az ereje, hogy felbo­
rítsa az anyja életét, és átvegye fölötte az
irányítást. Őt nem érdekli, hogy a ma­
ma negyed nyolckor szokott zuhanyoz­
ni, nyolc után öt perccel kávézni, este
fél hétkor szívesen megiszik egy korty
alkoholt, pontban hétkor vacsorázik,
szombatonként hajnalig szeret táncolni,
és utána késő délig aludni. Őt akkor
kell megetetni, babusgatni, amikor ne­
ki tetszik, s előtte nem lehet megnézni a
naptárban, hogy belefér-e a programba.
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
Magyarán ön hónapokra, esetleg hosszú
évekre kénytelen lesz felhagyni szokásai
egy részével, lemondani a régi kellemes
programokról. Az egyetlen érvényes
program az ő programja, főleg az első he­
tekben. Ez a program eleinte nem lesz
egészen áttekinthető. Zavarosan folynak
a napok és főleg az éjszakák. Mintha az
anya nem is ember volna, hanem csak egy
robot (s ha szoptat, fejőstehén), úr he­
lyett csak szolga, akinek a saját életébe
úgyszólván semmi beleszólása nincsen.
Mit lehet tenni? Talán az a legjobb,
ha szépen elereszti a gyeplőt - legalább­
is egyelőre. Majd lassan visszakapja
(ha nem is egészen), amint az új szerep­
ben egyre ügyesebbé, magabiztosabbá
válik, a gyerek pedig egyre okosabb, ön­
állóbb lesz.
Más szóval bele kell törődni a tény-
be, hogy régi élete egyszer s mindenkorra
véget ért. De talán nem is bánja.
HOVÁ LETT
A REGI ÖNBIZALOM?
„Biztosra vettem, hogy egy gyerek
szülése nem haladja meg a képes­
ségeimet. Mióta azonban a kislá­
nyomat a kezembe adták, minden
önbizalmam elpárolgott. Úgy érzem
magam, mint aki anyaságból
bukásra á!L”
Bár végső soron a gyereknevelésnek min­
den más hivatásnál nagyobb a jutalma,
egy sem akad, amely ennyi gonddal,
bajjal járna, főleg kezdetben. De még egy
olyan munkakör sincs a világon, amely­
be minden betanítás, gyakorlat, főnö­
ki irányítás nélkül kell fejest ugrani,
18-24 órás műszakot és teljes felelőssé­
get vállalva. Mi több, olyan munkakör
sem létezik, amelynek ellátásáról az első
hetekben ilyen kevés visszajelzést kapna
az ember. Az egyetlen lény, aki a mun­
kát minősíteni tudná, egy passzív és
kiszámíthatatlan viselkedésű újszülött,
ő még nem tud együttműködni, nem
695
mosolyog, ha jóllakott, nem ugrik a mama
nyakába, ha örül, evésidőben alszik, alvás­
időben sír, legföljebb egy pár percig néz
a szüleire, és láthatólag a szomszédoktól
sem tudja őket megkülönböztetni. A jól
végzett munka öröméhez hiányoznak a
feltételek. A műveleteknek: pelenka­
csere, tápszerkészítés, gyerekruhamosás,
etetés - sosincs végük. Nem csoda, ha ön
is úgy érzi, mintha nem állna új hivatása
magaslatán.
A gyerekágyas időszak a harcedzett
profinak se sétagalopp, egy újonc pedig
úgy élheti meg, mint csetlések-botlások,
balfogások, balszerencsék sorozatát. De
a szebb idők sincsenek messze (még ha
most el sem tudja képzelni), hamarabb
bele fog tanulni a gyereknevelésbe, mint
gondolná. Addig is érdemes tekintetbe
venni a következő szempontokat:
Az anya egyedi személyiség: A gyerek
szintúgy. Ami más anyának és gyereké­
nek beválik, az nem biztos, hogy önök­
nek is jó, és megfordítva. Óvakodjon az
összevetésektől.
De nem ő az egyetlen: Egyre több az
első gyerekes anya, akinek még nem volt
dolga újszülöttel. A tapasztaltak többsé­
ge sem tud oly könnyedén átlavírozni
az első heteken, mintha egész életében
mást se csinált volna. Az ember nem szü­
letett szülő, csak a gyakorlatban válik
azzá. A most szült asszonyt nem hormon-
varázslat változtatja anyává, hanem az
idő, a próbálkozás, a tanulás és a tapasz­
talat. Ha a gondjairól tud más anyákkal
beszélni, látni fogja, hogy az ön szemé­
lyisége ugyan lehet egyedi, de a problé­
mái nem azok.
Az anyának is kell az anyáskodás:
Aki jó anya szeretne lenni, annak ön­
magával se árt egy kicsit anyáskodnia.
Tanítgassa önmagát, mint anya a gye­
rekét, hogy tessék rendesen enni, so­
kat pihenni, főleg a gyerekágy alatt,
696
EGYEDÜLÁLLÓKNAK
Aki (akár saját elhatározásból, akár kény-
telenségből) egyedül neveli a gyerekét,
mert nincs vagy nincs vele a férje (fele­
sége), és ez a helyzet belátható időn belül
(illetve amíg a párja a hivatalos útról,
állomáshelyéről stb. haza nem tér) így
is marad, egyedül rá hárul a gyerek neve­
lése - valószínűleg az eltartásával együtt -,
tehát kétszer akkora terhet, felelősséget
kell vállalnia, mint ha megoszthatná va­
lakivel. Keserves lehet például a busz­
megállóban gyerekes házaspárokat látni,
akik ketten vannak a feladathoz (miköz­
ben önnek hóna alatt a babával egyedül
kell küszködnie a gyerekkocsi összecsu-
kásával). Magányos dolog hajnali kettő­
től másfél órán keresztül föl-alá járkálni
a szobában a síró babával úgy, hogy
nincs, aki átvenné. Elkeserítő olyan ma­
gazinokat (vagy akár ezeket a lapokat)
olvasni, amelyek rengeteg jó tippet ad­
nak a papa bevonásáról.
óvatosan tornászgatni a jobb közérzet
érdekében, és időnként megereszteni egy
kis lélekemelő relaxációt is.
Az anya is csak ember: Tökéletes anya
és tökéletes gyerek nem létezik, úgyhogy
egyik féltől sem szabad lehetetlent várni:
emberek vagyunk.
A jó öreg ösztön: Sokszor egy zöldfülű
anya is jobban tudja, mi jó a gyereké­
nek, mint a barátnők, a rokonok vagy a
nevelési szakkönyvek.
Nem muszáj mindenben egyedül
dönteni: Ne remélje, hogy soha nem
fog mások tanácsára szorulni. Ezt nem az
ösztönök hiányosságának kell betudni,
hanem a tapasztalatlanságnak. A külvi­
lág rengeteg jó tanáccsal, kellemes segít­
séggel szolgál. Zsűrizze a kapott infor­
A CSALÁDNAK
Sajnos az egyedülálló anyák terhei­
nek enyhítésére nincs egyszerű recep­
tünk. Az ebben a fejezetben felsorolt ta­
nácsaink azonban önre kétszeresen érvé­
nyesek. Néhány segítő hely az internetről
a gyereküket egyedül nevelő szülőknek:
♦ www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=
52&cid=48244
♦
www.nana.hu/index.php?apps=cikk&
cikk= 17074
♦ www.femina.hu/otthon/egyedulallo
_no_lakas
Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy
az egyedülálló szülő kétszeres fáradozása
kétszeresen elnyeri jutalmát, mert gyere­
kével kétszer erősebb és kétszer bensősé­
gesebb kapcsolatot tud kialakítani. Ez
pedig bőven megéri a többletterheket.
mációt, próbálja ki, ami tetszik, és vesse
el, ami nem.
A hiba nem szégyen, hanem tanul­
ságos: Senki nem fogja felróni önnek,
ha hibázik (bár akadhat olyan rossz nap­
ja, hogy a legszívesebben felmondana
önmagának). Melléfogások nélkül nem
lehet beletanulni az anyaságba. Számíthat
rá, hogy legalább a gyereke középisko­
lás koráig el fog követni néhány hibát.
Ha valamivel elsőre nem boldogul, pró­
bálja meg másképpen (ha például az ol­
dalirányú ringatástól még hangosabban
bömböl a gyerek, próbálja meg a vállhoz
ölelve előre-hátra ringatni).
A szeretet nem mindig jön magától:
Néha nehéz szeretettel bánni egy ere­
dendően közömbös újszülöttel, aki csak
kapni tud, de adni nem (hacsak a folya­
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
matos büfizést és a használt pelenkákat
nem számítjuk). Beletelhet némi időbe,
míg az anya már nem érzi idétlennek a
saját gügyögését, hamis turbékolásnak a
dalocskáit, hanem önkéntelen természe­
tességgel ölbe kapja dédelgetni, puszil-
gatni a kis porontyot. De el fog jönni.
A baba megbocsátó: Etetés előtt elfelej­
tettük friss pelenkába tenni. Hajmosás
közben sampon ment a szemébe. A feje
félúton beszorult a pólóba. Az ilyen és
még sokféle apró balesetet a baba elnézi
és elfelejti, feltéve ha hangosan és egyér­
telműen a tudtára adják, hogy szeretik.
Páratlan jutalom: A gyereknevelést
olyan hosszú távú beruházásnak kell te­
kinteni, amely hónapok, évek múlva fog­
ja meghozni gyümölcsét. Majd meglátja,
mikor a baba először önre mosolyog, já­
tékért nyúl, felkacag, feltornássza magát
és a mamát a nevén szólítja: nem lesz
kétsége afelől, hogy ez minden fárado­
zást megért, és hogy ön valami nagyot
alkotott.
TÖKÉLYRE TÖREKVÉS
„Úgy félek, hogy valamit elrontok.
A gyerekre vonatkozó legkisebb
döntésen is órákat töprengek.
Szeretnék biztosra menni, de lassan
magammal együtt a páromat is
az őrületbe kergetem.”
Nincs olyan szülő, aki mindent jól csinál­
na. Aki gyereket nevel, óhatatlanul el­
követ többnyire kisebb, néha nagyobb
hibákat. Aki jó szülő akar lenni, igyekez­
zék tanulni a saját kárából. Arról sem
szabad megfeledkezni, hogy minden szü­
lő és minden gyerek más, ami az egyik­
nek megfelel, az nem biztos, hogy a má­
siknak is jó.
Az összes szakkönyv elolvasása, az ösz-
szes szakember meghallgatása után is
biztos, hogy maradnak megválaszolatlan
kérdései. Akkor jár a legjobban, ha kiis­
697
meri a gyereket és önmagát, továbbá
megtanul hallgatni az ösztöneire és a sa­
ját józan eszére. Például általában igaz,
hogy a csecsemők szeretnek szorosan
bebugyolálva lenni, de ha az ön gyereke
minden alkalommal sírva tiltakozik a
szűk hálózsák ellen, talán azt szeretné,
hogy engedjék rugdalózni. A szakmai ál­
láspont szerint a csecsemők azt szeretik,
ha csilingelő szopránban szólnak hozzá­
juk, de ha az önének láthatólag jobban
tetszik a mélyebb hanghordozás, szálljon
lejjebb egy oktávval. Bízzon önmagában
és a gyerekben - bár így se biztos az ered­
mény, de túl nagy bajt nem csinálhat.
SAJGÁSOK, FÁJDALMAK
^Amióta a kisfiam megszületett,
rengetegetfáj a hátam, és a nyakam,
a karom, a váttam is sajog.9*
Kismamáknak nem kell konditerembe
járniuk egy kis súlyemelés kedvéért - elég,
ha naphosszat cipelgetik a gyarapodó gye­
reket és a degeszre tömött kismamatáskát.
A teher azonban nemcsak az anyuka és
apuka izmait fejleszti, megszenvedheti
azt a nyakuk, karjuk, csuklójuk, ujjaik,
válluk, hátuk is, főleg ha rosszul tartják.
Sok babasúlyt fog még emelni,
ameddig ön az első számú szállító- és
ringatóeszköz. Néhány módszer a sajgá­
sok csökkentésére:
♦ Fogyasztás: Ha még nem fogyott vissza
a terhesség előtti súlyára, ideje megsza­
badulni a fölszedett kilóktól. A súly­
többlet fölöslegesen megterheli a hátat.
♦ Edzés: Tornásszon rendszeresen, külö­
nös tekintettel a hasizomzat (támaszt ad­
nak a hátnak) és a karizmok fejlesztésére.
♦ Etetéshez helyezkedjen el kényelme­
sen: Húzza ki a hátát és támassza meg,
ha a háttámla nem tartja az egész hátat,
tegyen párnát maga mögé. Szükség sze­
rint a karfára is tehet párnát, hogy meg­
698
támassza a karját, miközben a babát tart­
ja és a szopást irányítja. És ne tegye ke­
resztbe a lábát.
♦ Okosan emelni és hajolni: Érdemes jól
csinálni, hiszen többet fog emelgetni
(hogy fölvegye a babát és a kellékeit) és
hajladozni (hogy összeszedje a padlón
szétszórt játékokat), mint valaha. A babát
úgy kell felemelni, hogy súlya inkább a
kart és a lábat terhelje, ne pedig a hátat.
Nem derékból kell lehajolni, hanem váll-
széles terpeszben térdből.
♦ Okosan aludni: Lehetőleg kemény
matracon aludjon; ha túl puha lenne,
tegyen rá kemény ágybetétet. A középen
besüllyedő matrac görbe tartáshoz vezet.
Feküdjön hanyatt vagy fölhúzott térddel
oldalt.
♦ Kerítsen valamilyen létrát/zsámolyt:
Ha magasról kell levenni valamit, nyúj­
tózkodás helyett álljon létrára vagy
sámlira.
♦ A régi anyai tanács: Emlékezzen, hány­
szor mondogatta az édesanyja, hogy húzd
ki magad, állj egyenesen! Legalább most
fogadjon szót, amikor különösen fontos
vigyázni a testtartására. Járás, ülés, fekvés
közben húzza be a fenekét és a hasát
(úgynevezett homorítás), és semmiképp
ne húzza fel a vállát.
♦ Beállítás: Próbálja ki, kényelmesen kéz­
re áll-e a gyerekkocsi, a bevásárlókocsi
fogantyúja. Ha nem, igazíttassa meg, és
ha rövid, szerezzen hozzá hosszabbítót.
♦ Váltogatás: Ha az egyik válla már kezd
fájni a kismamatáskától, egy időre hord­
ja a másik vállán vagy a hóna alatt, esetleg
cserélje hátizsákra. A gyereket is felváltva
hordja a karján, hogy ne csak az egyik
oldalát terhelje. Ha éjszaka fáj a gyerek
hasa, nem muszáj járkálni vele, az idő egy
részében babahintában is lehet ringatni.
A CSALÁDNAK
♦ Mózeskosár, kenguru használatával
kímélje a karját, az utóbbit még köny-
nyebb háton hordani.
♦ Melegítés: Izomláz, izomgörcs ellen jót
tesz a fűthető párna vagy a meleg fiirdő.
♦ Foglaljon helyet: Lehetőleg kerülje a
hosszas ácsorogást. Ha állnia kell, egyik
lábát támassza alacsony sámlira, hogy be­
hajlíthassa a térdét.
VISSZATÉR A MENSTRUÁCIÓ
„Két hónapja el van választva
a lányom, de még nem menstruálok.
Nem kellett volna már megjönnie?”
Nincs olyan képlet, amivel egy szopta­
tó anya kiszámíthatná, mikor fog újra
menstruálni, hiszen a normális tartomány
meglehetősen széles. Vannak nők, akik­
nek a szervezete annyi ösztrogént termel,
hogy már elválasztás előtt, akár szülés
után másfél-három hónappal is megjön
a vérzésük. Másoknak, főleg ha hosszabb
ideig szoptattak, vagy kizárólag mellből
táplálták a gyereküket, vagy korábban is
rendszertelenül menstruáltak, elválasztás
után még hónapokig nincs vele gondjuk.
Lehet, hogy ön az utóbbi szerencsések
közé tartozik. Azt azonban gondolja meg,
rendesen táplálkozik-e, nem fogyott-e
hirtelen, nem tart-e túl szigorú diétát
esetleg túl kemény tornával párosítva,
mert ilyen okok is késleltethetik a havi
ciklus beindulását. Mindenesetre említse
meg a következő orvosi vizsgálaton (ami­
re szülés után fél évvel szokott sor kerülni,
lásd a következő oldal keretes szövegét).
Tudnivaló, hogy a menstruáció hiá­
nya nem zárja ki az újabb terhességet
(lehet, hogy az első vérzést peteérés előzi
meg). A biztonságos fogamzásgátlásról
lásd a 710. oldalt.
„A terhesség utáni első menstruá­
cióm nagyon erős és fájdalmas
volt. Talán valami bajom van?”
AZ ANYA NA K: az első év szépségei
IDEJE BETETET VENNI?
Bár nem lehet előre megmondani, pon­
tosan meddig marad el a menstruáció,
vannak átlagos tartományok. Egy szop­
tató anya legkorábban szülés után hat
héttel kezdhet menstruálni, de ez igen
ritka jelenség. A nők alig egyharmadá-
nak tér vissza a menstruációja szülés
után három hónappal, valamivel több
mint a felének szülés után hat hónap­
pal. Van, akinek az első év végéig nem
kell elővennie a betétet, sőt a tovább
szoptatóknál ez az idő akár a második
Egyéves vagy még hosszabb szünet után
nem csoda, ha csak némi nehézség árán
indul be a ciklus. Gyakran erősebb, gör­
csösebb vagy tovább tart, bár a gyen­
gébb és rövidebb vérzés sem ritka. Né­
hány hónapig rendszertelen is lehet. Ha
a szervezete visszaszokott a peteérésre és
a menstruálásra - és a terhesség előtti
hormonszint is visszaállt - , szinte biz­
tos, hogy megint minden úgy megy,
mint azelőtt. Valószínűleg egy előnyre
is számíthat: sok nő tapasztalta, hogy
ha már szült, kevesebb menstruációs pa­
nasza lesz.
VIZELETTARTÁSI
PROBLÉMÁK
yyA második szülés óta kissé ereszt
a hólyagom, ha köhögök, nevetek
vagy nehezebbet emelek.”
A tünetek stresszinkontinenciára valla­
nak, ami szülés és főleg több szülés után
nem ritkaság. A kellemetlen, gyakran
zavarba ejtő inkontinencia általában a
vajúdás és a szülés közvetlen következ­
ménye, mert a hólyag és uréterek kötő­
szövete és tartóizmai a nyúlástól meg­
gyengültek, és ha a hólyag nyomás alá
kerül (pl. köhögés, tüsszentés közben),
nem képesek visszatartani a vizeletet.
699
évre is kitolódhat. Egyesek az első ciklus­
ban még nem fogamzóképesek (nincs
peteérésük), de ennek annál kisebb a
valószínűsége, minél később tér vissza
a menstruáció.
Átlagosan az olyan anyáknál, akik
nem szoptatnak, előbb áll helyre a cik­
lus. Az első vérzés már szülés után négy
héttel megjöhet (bár természetesen ez
se gyakori jelenség), ennek szülés után
hat héttel 40%, 12 héttel 65%, 24 hét­
tel 90% a valószínűsége.
Súlyosbítja a problémát, ha az alhasi ide­
gek is megsínylették a szülést.
Szerencsére ez a fajta inkontinencia
nem tart örökké (bár néha csak hónapok
múlva vagy még később múlik el), és
kezelhető (szóval nem kell magának is
pelenkát vennie). Néhány tanács a hó­
lyag fölötti uralom visszaszerzéséhez:
♦ Kegel-torna. A néhány hónapon ke­
resztül naponta végzendő gyakorlatok
(lásd a kövezkező oldali keretes szöveg­
ben) a hüvelyfal edzését és a probléma
kiküszöbölését szolgálják. Kezdetben tíz­
szer kell végezni naponta két-három al­
kalommal, majd fokozatosan növelni az
ismétlések számát. „Biofeedback” mód­
szerrel vagy elektromos stimulálással
fokozható a hatás, de erről meg kell kér­
dezni az orvost.
♦ Megfelelő táplálkozás: A koffein, az al­
kohol, a szénsavas és a citrusgyümölcsből
készült ital, illetve a fűszeres étel kerülen­
dő, mert irritálja a hólyagot.
♦ Vége a dohányzásnak: A nikotin a hó­
lyag izmaira közvetlen összehúzó hatást
gyakorol. A dohányosok többet kö­
högnek, így a vizeletük is többször el­
cseppenhet.
700
KEGEL-TORNA BÁRMIKOR
A terhestorna részeként végzett Kegel-
gyakorlatok célja a gát felkészítése volt a
szülésre. Talán ennél is nyomosabb okok
szólnak amellett, hogy szülés után se
hagyjuk abba, sőt lehetőleg azonnal foly­
tassuk. A gátedző gyakorlatoktól meg­
erősödnek a szüléstől meglazult izmok,
javul a helyi vérkeringés (ettől gyorsabb
a gyógyulás), elejét veszi a vizelet- vagy
széklettartási problémáknak, és csök­
kenti a bevérzés veszélyét.
Az emlékek fölfrissítésére a Kegel-
torna röviden a következőből áll:
♦ Búcsú a fölös kilóktól: A hólyagra ne­
hezedő súly megterheli a medencét, és
inkontinenciát okozhat. Aki túlsúlyos,
próbáljon megszabadulni néhány kilótól.
♦ Ne tartsuk vissza. Ürítse gyakrabban a
hólyagját, hogy ne teljen meg túlságosan.
Addig is, míg rendbe jön, használjon
megfelelő betétet, ami fölfogja a vizele­
tet. Elhúzódó inkontinencia esetén orvos­
hoz kell fordulni. Súlyos esetben sebészi
beavatkozásra is szükség lehet.
A REGI FORMA
VISSZANYERÉSE
„Tudtam, hogy szülés után nem
vehetek fel rögtön bikinit, de most
már több hét eltelt, és még mindig
úgy nézek ki, mintha a hatodik
hónapban volnék. ”
Régen, amikor még terhes volt, meny­
nyire megörült, amikor meglátta magán
a változást! Emlékszik, milyen izgalmas
volt, mikor az első kismamafarmert vet­
te? Milyen érdekes volt figyelni, ahogy
nő a hasa, előbb alig láthatóan (mintha
csak kidugta volna), míg akkora nem
lett, mint egy érett görögdinnye? Emlék­
A CSALÁDNAK
Erősen szorítsuk össze a gátizmain­
kat, mintha vissza kellene tartani a vize­
letünket. Tartsuk így, ameddig bírjuk
(8-10 másodpercig), majd lassan enged­
jük ki az izmokat, és néhány másodper­
ces pihenő után ismételjük meg. Leg­
alább naponta 25-ször végezzük el a gya­
korlatot különböző napszakokban és
testhelyzetekben: ülve, állva, hanyatt fek­
ve, szeretkezés közben (remek alkalom,
hogy összekössük a kellemest a hasznos­
sal), telefonálás, e-mailezés, pelenká-
zás, fürdés közben - vagyis bármikor.
szik arra a napra, amikor végre úgy ment
végig az utcán, hogy mindenki láthatta:
nem a hasa nagy, hanem állapotos?
Ha a szülés napja eljött és el is múlt,
már nem olyan vonzó dolog állapotosnak
látszani. Nincs olyan nő, aki úgy szeretne
kinézni, mintha a szíve alatt hordaná a
magzatát, mikor már a karjában tartja
újszülött gyerekét.
Bár maga a szülés gyorsabb fogyás­
sal jár, mint a legjobb fogyókúra (az átla­
gos szülési súlycsökkenés 6 kiló), ennyi­
vel kevés nő éri be. Főleg ha megnézi
magát a tükörben, és keserűen kell látnia,
hogy még mindig olyan, mintha terhes
volna. Van egy jó és egy rossz hírünk:
a többség egy éven belül elteheti a kis­
mamafarmert, de a régi farmer nem biz­
tos, hogy úgy áll, mint hajdan.
Az, hogy milyen gyorsan sikerül visz-
szanyerni a régi alakját és testsúlyát, attól
függ, hogy hány kilót és centit szedett
fel, és az hol rakódott le. Az olyan nők,
akik megfelelő étkezéssel fokozatosan,
egyenletesen szedték fel a megengedett
kilókat, szülés után nagyjából a második
hónap végére általában diétázás nélkül
is visszafogynak. Annak már nehezebb
a dolga, aki a megengedettnél sokkal
többet szedett fel, különösen ha nem
egyenletesen vagy nem korszerű táplá­
lékon hízott meg.
Függetlenül attól, hogy mennyit hí­
zott és hogyan, a szülés utáni diéta szigo­
rú betartásával lassú, egyenletes fogyást
lehet elérni legyengülés nélkül. Aki nem
szoptat, a hathetes gyerekágy elteltével
komolyabban is fogyókúrázhat, ha még
van mit leadnia. Aki szoptat, és nem
megy le a súlya, az napi pár száz kalória
elhagyásával és több mozgással gyorsít­
hatja a fogyást anélkül, hogy apasztaná
a tejét. Bár a többség addig nem tud
teljesen lefogyni, amíg szoptat, elválasz­
tás után rendszerint sikerül megszabadul­
nia a fölöslegtől.
Természetesen semmi köze a hízás­
hoz, ha egy nőnek szülés után - sőt ese­
tenként a normális súly visszanyerését
követően is - olyan marad a hasa, mint­
ha terhes volna. Ennek a hasizom és a
bőr tágulásához van köze (lásd a követ­
kező kérdésnél).
A KÖRVONALAK
VISSZANYERÉSE
„Teljesen visszanyertem a régi sú­
lyomat, mégsem úgy nézek ki, mint
terhesség előtt. Mit csináljak, hogy
megint olyan legyen az alakom,
mint volt?”
Sok nőnek nem a terhesség alatt fölsze­
dett kilók miatt marad hasa, hiszen azok­
tól a szülés után hat héten belül viszony­
lag könnyen meg lehet szabadulni. A szü­
lés utáni és terhesség előtti alak közötti
különbség oka inkább a kitágult hasiz­
mokban keresendő.
Sajnos arra hiába várna, hogy a prob­
léma magától rendbe jön. Bár a terhes­
ség közben megnyúlt izmok tónusa
idővel nagyjából kiegyenlítődik, az ere­
deti állapot torna nélkül már nem áll
helyre. Ha nem segít a hasizomzatának,
azt fogja tapasztalni, hogy évről évre és
minden szülés után jobban lóg a hasa.
A szülés utáni kismamatornának
nem csak annyi a haszna, hogy behúzó­
dik a has. Az alhasi torna javítja a vér­
keringést, csökkenti a hátfájás veszélyét
(aminek a kismamák már csak a gyerek
cipelgetése miatt is ki vannak téve), elejét
veszi a visszérnek, a lábgörcsnek, a boka-
és lábfej duzzanatnak, valamint az erek­
ben a vérrögök kialakulásának. A gát­
edző gyakorlatok (Kegel-torna) a szülés
után előforduló stresszinkontinencián
(vizelettartási zavaron) kívül az alhasi szer­
vek hátra- vagy előreesésének a megelőzé­
sét is szolgálják. Emellett a gát edzésé­
nek köszönhetően a szex legalább olyan
jó, de talán még jobb lesz, mint valaha.
A rendszeres torna elősegíti a méh, a has
és a medence izomzatának felépülését,
normális állapotuk helyreállását, megál­
lítja a tétlenségből fakadó további ernye-
dést, továbbá a terhesség és szülés alatt
lazábbá vált ízületek is könnyebben hely­
rejönnek (vagy majdnem). A torna a
súlyfölösleg leadásában is segít (egy sült
krumpli 100 kalóriáját tempós gyaloglás­
sal 20 perc alatt, erőltetett menetben még
hamarabb le lehet dolgozni). Végül a
torna jótékony lélektani hatásainak kö­
szönhetően könnyedebben fogja venni
az akadályokat, és a kismama-depresz-
sziónak is kevésbé lesz kitéve.
Ha van ideje, lehetősége és kedve,
iratkozzon be szülés utáni kismamator­
nára (többnyire a babákat is beengedik),
vagy vegyen erről szóló könyvet, video­
kazettát, és építse be a napi programba
(a baba biztos hálás közönség lesz, mikor
a mamája ugrabugrál). Ha még nem érzi
elég erősnek magát a komolyabb torná­
hoz, néhány egyszerű, de rendszeres és
célirányos (pl. has-, comb-, fenék-) gya­
korlat segítségével is javíthat az alakján.
Ha még egy-egy gyors gyaloglást vagy
más állóképesség-fejlesztő (aerobik-)
mozgást is napirendre vesz (esetleg ket­
tőt összekombinálva, mint pl. a gyerek-
kocsis edzés), már készen is áll az edzés­
terv. Természetesen az edzéstervet csak
orvosi jóváhagyással szabad végrehajtani.
702
Néhány szempont a kismamator­
nához:
♦ Tervszerűség: Az ötletszerű torna nem
ér semmit, csak az amúgy is drága időt
pazarolja. Az izomerősítő gyakorlatokat
(pl. lábemelés, fblülés, csípőhajlítás) na­
ponta kisebb adagokban érdemes végez­
ni: naponta két-három ötperces gyakor­
lat többet ér, mint egyetlen húszperces.
Az állóképesség-fejlesztő (aerobik-) gya­
korlatokat (pl. gyors gyaloglás, kocogás,
kerékpározás, futás) legalább heti három
alkalommal 20 percen át folyamatosan
kell végezni —bár a csontok edzéséhez és
a későbbi csontritkulás megelőzéséhez
hetente 4-5-ször 40 perc lenne kívánatos.
♦ Komótosan: Az izomerősítő gyakor­
latok akkor a leghatásosabbak, ha las­
san, megfontoltan végezzük, az ismét­
lések között a pihenésre is időt hagy­
va. Az izomfejlődés pihentetés közben
zajlik.
♦ Óvatosan kezdjen hozzá, ha régen
tornászott vagy szokatlan a gyakorlat.
Az első napon csak néhányszor ismétel­
jen, majd egy-két hét alatt növelje az ada­
got. Akkor se teljesítse túl az előírást, ha
nagyon jól megy. Ha kezdi fárasztani,
hagyja abba.
♦ Kerülje a versenysportokat, kivéve ha
az orvosnak sincs ellene kifogása.
♦ Mivel az ízületei még nem elég szilár­
dak, és a kötőszövetei is lazák, kerülendő
az ugrás, a gyors irányváltás, a szaggatott,
pattogó, rángó mozgás, az ízületek erős
hajlítása és nyújtása. Az első héten a
térdfelhúzás, a teljes felülés, a páros láb­
emelés is kerülendő.
♦ Az izomerősítő gyakorlatokat lehető­
leg faparketten vagy vékony szőnyeggel
fedett padlón kell végezni, nehogy meg­
üsse magát.
A CSALÁDNAK
♦ ö t perc bemelegítés (könnyű nyújtó­
gyakorlatok, sétál ás, biciklizés alacsony
fokozatra állított szobakerékpáron) nél­
kül nem szabad tornászni. A végén le­
vezetés gyanánt végezzen könnyű nyúj­
tógyakorlatokat, azonban az első hat hé­
ten kímélje az ízületeit, a túlerőltetés még
árthat.
♦ Lassan keljen föl, nehogy a hirtelen
vérnyomáseséstől elszédüljön, felállás
után egy kicsit még mozogjon a lába
(pl. járkáljon), hogy a vérkeringés hely­
reálljon.
♦ Aerobikozás közben vigyázzon, hogy
a pulzusa ne gyorsuljon fel jobban a kel­
leténél. Kérdezze meg az orvostól, med­
dig mehet el.
♦ Torna előtt és után igyon sokat, s ha na­
gyon meleg van vagy nagyon megizzad,
készítsen ki valami innivalót, hogy köz­
ben is kortyolhasson. A legjobb sport­
ital a víz, a cukros italoktól és azoktól,
amelyeket kifejezetten sportolóknak rek­
lámoznak, jobb óvakodni.
♦ Ne hivatkozzon arra, hogy a baba
miatt nem tornászik. A legtöbb kisbaba
imádja, ha légzőgyakorlatok közben a
mama mellkasán hasalhat, ha a kosarából
nézheti, hogy gürcöl a mami a szobake­
rékpáron, az evező- vagy járógépen, ha
gyerekkocsiban elkísérheti gyalogolni
vagy kocogni. Vigyázat, kocogás köz­
ben a baba nem zötykölődhet a baba­
kocsiban!
Sajnos a szülés maradandó elválto­
zásokat is okoz, amiken sem a lábeme­
lések és felülések ezrei, sem a diétázás
nem segít. Ezek a majdnem észrevehe­
tetlentől a cipő- vagy ruhaméretet is be­
folyásoló mértékig terjedhetnek, és nagy­
részt arra vezethetők vissza, hogy az ízü­
letek a terhesség alatt kilazultak (hogy
legyen hely a szüléshez), majd szülés
után helyreálltak, de nem biztos, hogy
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
GYEREKKOCSIS TORNA
Tornacipője van? Gyereke van? Gye­
rekkocsi van? Akkor mindene megvan,
ami a kifejezetten kismamák számára
kitalált gyerekkocsis tornához kell.
Semmivel nem nehezebb egy közönsé­
ges gyerekkocsis baba-mama sétánál, és
semmi más nem kell hozzá. Bemelegí­
tés gyanánt az első öt percben csak las­
san tolja a kocsit. Ezután gyorsítsa a
tempót. A tolás nagyobb erőt igényel
(főleg ha már nehezebb a baba), mint
pont az eredeti állapotba. Császárral szült
nőknél is előfordul olyan kisebb hasi de­
formáció, amin nem segít a torna.
IDŐ A SZEXRE
„Már szabadna, de semmi kedvem
hozzá."
A mézeshetek már elmúltak? Mióta fió-
ka van a fészekben, romantikának már
nincs helye? El fogja-e még valaha veszí­
teni a fejét az ágyban? Egyáltalán, el­
múlik-e még a fáradtság, hogy másra is
tudjon gondolni?
A nők többségének, azokat is ide­
értve, akik korábban heves szerelmi életet
703
ha csak egyedül gyalogolna vagy mó­
zeskosárban vinné a gyereket. A kocsi
(és a baba) mint ellensúly segítségével
különféle nyújtó- és erősítőgyakorlato­
kat is végezhet. Külön haszon, hogy a
mozgás a hasfájós babának is jót tesz.
További ötleteket a „baba-mama futás”
vagy a „stroller jogging” (igen, így mond­
ják magyarul is) címszavak bepötyögte-
tésével találhat az interneten.
éltek, számos és erős kételyei vannak
afelől, hogy tudnak-e újra rendszeres há­
zaséletet élni. A gyerekágy időszakában
(és néha még hónapokig) a házaspárok
többsége úgy érzi: szerelmi élete érdek­
telenné vált.
Ön most millió okból nincs szerel­
mes kedvében, például:
♦ A hormonháztartás szülés utáni hely­
reállása gátolja a szerelmi vágyat és foga­
dókészséget, különösen szoptató anyák
esetében.
♦ A libidó ritkán győzedelmeskedik az
átalvatlan éjszakák, a kimerítő nappalok,
704
SZEXÚJRAFELVÉTEL
Az együttléthez nyilván szülés után is
csak egymásra és öt nyugodt percre van
szükség. Alábbi tanácsaink azt szolgálják,
hogy az együttlét kellemes is legyen:
Síkosítás: Szülés után a felborult hor­
monháztartás (ami szoptató anyáknál a
részleges vagy teljes elválasztásig fenn­
állhat) kellemetlen hüvelyszárazsággal
járhat. A mirigyműködés helyreállásáig
érdemes erre alkalmas kenőcsöt (pl. KY
zselét) vagy hüvelykúpot használni.
Gyógyszeres kezelés: Ha a fájdalom,
érzékenység enyhítéséhez szükséges, íras­
son fel valamilyen generikus ösztrogén-
tartalmú kenőcsöt.
Bemelegítés: Ha van rá mód, szánja­
nak bőséges időt az előjátékra. Tekintse
a szennyes rugdalódzók és egy követe­
lődző csecsemő fölött.
♦ Nehezen indul be a házasélet, ha már
csírájában elfojtja a félelem, hogy fájni
fog, hogy tág a hüvelye, hogy túl hamar
megint terhes lesz.
♦ Egy fájdalmas első próbálkozás elvehe­
ti a kedvét a továbbiaktól. Ha a követke­
ző próbálkozások is fájdalmasak, a szex
kínos és kellemetlen dologgá válik. A gát
begyógyulása után egy ideig még lehet,
hogy fájni fog.
♦ A szülés utáni hormonális változások
miatti kellemetlen hüvelyszárazság is ki­
ábrándító lehet. Szoptató anyáknál hosz-
szabb ideig fennállhat, de anélkül is
akár fél évig elhúzódhat.
♦ Az is elkedvetlenítő, ha nem lehetnek
egyedül, mert a gyerekkel egy szobában
A CSALÁDNAK
étvágygerjesztőnek, ami meghozza a ked­
vét a főfogásra.
Lazítás: A masszázstól a közös zuha­
nyozásig találják meg az ellazulás mód­
ját. Egy pohárka bor is segíthet (túl sok
alkohol azonban a szexuális vágynak és
a teljesítőképességnek sem használ).
Testgyakorlás: A Kegel-torna (lásd a
700. oldalon a keretes szövegben) a kö­
zösülésben részt vevő és érintett izmo­
kat edzi.
Változatos testhelyzet: Ha a pár oldalt
fekszik vagy a nő van fölül, könnyebb
visszafogni a behatolás mélységét és
ezáltal kímélni a még érzékeny gátat.
Kísérletezzék ki, melyik felel meg a leg­
jobban.
vannak. Hiába hiszi el a feje, hogy a gye­
rekre az események akkor se volnának
hatással, ha egyáltalán eljutnának a tu­
datához, ha a teste nem hagyja magát
meggyőzni.
♦ Lehet, hogy most az anyaság meríti ki
az összes szeretet- és gyöngédségtartalé­
kát, úgyhogy másnak egy csepp se jut,
még a párjának se.
♦ A szoptatás (tudat alatt) kielégíti az
intimitás iránti igényeit, ezért a nemi
jellegű intimitás kevésbé érdekli.
♦ Az előjáték közben előforduló tejcsor-
gás a pár mindkét tagjának testileg is,
lelkileg is kínos lehet. Avagy most, hogy
a keble táplálékforrássá lépett elő, nem
szívesen használja léhaságra.
♦ Ezenkívül még rengeteg fontosabb do­
log akadhat, amit meg szeretne vagy
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
ön szerint meg kellene csinálni, ha volna
egy üres fél órája, és nem biztos, hogy a
szex állna a lista élén (talán rajta se lenne).
A jövőt illetően azonban minden remé­
nye megvan arra, hogy megint jó szerető
lesz, és legalább akkora, ha nem nagyobb
szenvedéllyel fogja belevetni magát a gyö­
nyörbe, mint valaha. Sőt a közös gyerek
köteléke még nagyobb örömöt fog sze­
rezni. Addig is tehet néhány lépést a haj­
landóság és a képesség javítása érdekében:
Csak nyugalom: Az anyai szervezetnek
a teljes felépüléshez legalább hat hétre,
néha még több időre van szüksége - kü­
lönösen ha nehezen vagy császármetszés­
sel szült. A hormonháztartás normális
egyensúlya csak az első menstruációval
áll helyre, ami szoptatás esetén több hó­
napot jelent. Ne érezze kötelességének az
együttlétet, amíg lelkileg, érzelmileg és
fizikailag nincs kész rá.
Mutassa ki más módon a szerelmét:
A házastársi szerelem nem merülhet ki a
testi szerelemben. Ha az még nem megy,
évődjön párjával kedvesen a tévé előtt,
simogassa meg a hátát az ágyban, fog­
ják egymás kezét, amikor a gyerekkel a
parkban sétálnak. Szerelmespárok nem
az ágyban szokták kezdeni az ismerke­
dést (önöknek pedig fizikailag újra meg
kell ismerkedniük). Ha nem túl szégyen­
lősek, akár a közös maszturbálást is ki­
próbálhatják. De olyan este is van, ami­
kor nincs annál nagyobb gyönyörűség,
mint egymás karjában feküdni.
Legyen fölkészülve egy kis kellemet­
lenségre: Sok nőt meglep, hogy szülés
után az első aktus fájdalmat okozhat.
Akinek varratai voltak, heteken, talán
hónapokon át ki van téve a fájdalom­
nak, a kellemetlenségnek (az enyhétől a
súlyosabbig), míg a szövetek külső része
be nem heged. Annak is fájhat, aki gát­
metszés nélkül szült, sőt annak is, aki
705
PECSÉTELŐ VÉRZÉS
OKOZTA RIADALOM
Esetenként előfordul, hogy szülés
után néhány hónappal az anya kö­
zösülés után pecsételő vérzést észlel.
Valószínűleg a vágások, berepedések
környékén burjánzó apró hámlemez-
kékről van szó, ez azonban könnyen
kezelhető. Panaszával forduljon or­
voshoz.
császármetszéssel. A fájdalom enyhítésé­
nek módjait lásd a Szexújrafelvételcímű
keretes szövegben a 704. oldalon.
Ne számítson tökélyre: Az első alkal­
makkor ne számítson tökéletesen hang­
szerelt kielégülésre. Szülés után sok,
egyébként orgazmusképes nőnek a há­
zasélet beindulása után hetekig vagy még
hosszabb ideig nincs orgazmusa. Kellő
idő, gyöngédség és türelem azonban
meghozza gyümölcsét, és legalább akko­
ra gyönyörűsége fog telni benne, mint
azelőtt (és még annál is nagyobb, ha szor­
gosan végzi a Kegel-tornát).
Ha a baba napirendjét nem lehet át­
írni, kerülje meg: Arra már nincs mód,
hogy akkor essenek egymás karjába, ami­
kor kedvük tartja. Inkább az a valószínű,
hogy szexuális órájukat a kiságyban ke­
tyegő élő órához kell igazítani. Ha há­
romkor szundikál, hagyjanak abba min­
dent, és uccu a hálószobába. Ha angyal­
kája esete 7 és 10 között alszik, tervezze
akkorra a pásztorórát. Ha a legrosz-
szabbkor sír fel, próbálja a humoros olda­
láról nézni a dolgot. (Avagy ha nagyon
erősen koncentrál, sikeresen be is fejez­
hetik, legföljebb a kis betolakodó vár
néhány percet.)
Tartsa be a fontossági sorrendet: Ha
a szerelem fontos önnek, inkább nyirbálja
706
meg más dolgait (pl. olyan házimunká­
kat, amelyektől nem függ a család testi­
lelki nyugalma), hogy maradjon rá ener­
giája. Aki egész nap teljes gőzzel hajtja
magát, annak az ágyban már csak annyi
ereje lesz, hogy lehunyja a szemét.
Beszélgessenek róla: A jó szexuális
kapcsolat bizalomra, megértésre és őszin­
teségre épül. Ha például a baba körüli
24 órás szolgálat után ön nincs szerel­
mes kedvében, ne fejfájásra hivatkozzon,
hanem mondja meg, mi a baja. Ha a
férje kezdettől fogva maga is részt vesz a
gyerek ellátásában, bizonyára megértő
lesz (egyébként neki is lehettek nehéz
éjszakái). Ha mégsem, itt az ideje kö­
zölni vele, hogy ezenkívül még hány
okból kéne megértőbbnek lennie.
A problémákat se hallgassa el előle,
amilyen pl. a hüvelyszárazság vagy a fáj­
dalom. Hadd tudja, mi fáj és mi nem,
mi az, amit ön egyelőre kihagyna.
Ne aggódjon: Minél többet töpreng a
libidón, annál kisebb lesz. Fogadja el a
szülés utáni életmódot, lazítson, ne csi­
náljon ügyet belőle. Higgye el, a szere­
lem, a vágy úgyis fel fog éledni.
KITÁGULT HÜVELY
„Úgy látszik, tágabb vagyok, mint
mielőtt szültem, és ezt mindketten
megérezzük.”
Rendes szülés után a nők többségének
tágabb marad a hüvelye. A változás több­
nyire csekélyebb, semhogy a partnerek
bármelyike észlelné. Ha korábban ké­
nyelmetlenül szűk volt, most örömmel
fogadják a változást. Az eredetileg „pont
jó” hüvely azonban annyira is kitágulhat,
ami már mindkét fél számára csökkenti
a közösülés értékét.
A szövetek tartása idővel valamelyest
javul, és a Kegel-torna is segít. A több
szempontból is hasznos izomerősítő gya­
korlatokat a nap folyamán minél több­
A CSALÁDNAK
ször érdemes végezni, ezért váljék szo­
kásává főzés, tévézés, szoptatás, olvasás
közben - sőt még közösülés közben is.
Igen ritka esetekben az izmok nem
nyerik vissza az erejüket. Ha a szülés után
fél évvel még mindig nagyon tágnak érzi
magát, kérdezze meg az orvost, nem ja­
vasol-e plasztikai sebészeti megoldást.
Kis műtét, de a házaséletben nagy kü­
lönbséget jelenthet.
ÉRZELMI ÉLET
„A párommal együtt annyira el
vagyunk foglalva a munkánkkal,
a kisfiúnkkal és a ház körüli
teendőkkel, hogy egymásra szinte
alig marad időnk. A fáradtságtól
akkor se tudunk sokat kezdeni
vele, ha éppen akadna.*
Noha igaz, hogy a házastársi kapcsolat
a legfontosabb (a csecsemőből gyerek
lesz, majd felnő és kiröpül a házból, de
a párja remélhetőleg öregkorában is az
öné marad), az is igaz, hogy azt a leg­
könnyebb levegőnek venni. A gyerek,
az állás, a lakás elhanyagolásának követ­
kezményei hamar és egyértelműen meg­
látszanak. Ezzel szemben a házasság el­
hanyagolásának a következményei elein­
te sokszor nem látszanak, de a kapcso­
latot aláássák, mielőtt a szenvedő felek
észbe kapnának.
Úgyhogy mától fogva adja meg, ami
ennek a kapcsolatnak kijár. Őrizze a
szerelem lángját, illetve élessze fel, ha ki
akar aludni. Gondolja át a fontossági
sorrendet, és szükség szerint szervezze át
az időbeosztását, hogy legyen kettesben
tölthető idejük. Például szoktassa korai
fektetéshez a babát, hogy néhány éber
órát nyugodtan egymással lehessenek.
Vacsorázzanak együtt (közben legyen
tilos a tévézés, a telefonálás, az újságol­
vasás, az e-mailezés, de lehetőleg a gye­
reksírás is). Egy pohárka bor is jó fe­
szültségoldó lehet (hacsak nem követi
még három-négy, amitől a felek teljesen
kivetkőznek magukból). Egy szál gyertya
vagy halk háttérzene meghitt hangula­
tot teremthet.
Nem muszáj minden szép estének
szexbe torkollnia. Éppen ellenkezőleg,
az első nehéz hónapokban a szex viszony­
lag ritka vendég lesz, egy ideig a pár talán
nem is nagyon kíváncsi rá. A kapcsolat­
nak ebben az időszakában többet ér a
szóbeli érintkezés, mint a testi. Próbálja
megállni, hogy mindig a babáról beszél­
jen, mert ezzel elvétené a gyerekszünet
célját.
Minden hétre tervezzenek be egy ro­
mantikus programot (ha mindig ugyan­
arra a napra esik és ugyanaz a bébiszit­
ter jön, nehezebb kifogást találni az el-
lazsálására). Járjanak vacsorázni, moziba,
látogatóba, vagy ahová a kedvük tartja.
A hétvégére is csináljanak maguknak
egy-két szabad órát valamilyen közös
célra. Hívjon bébiszittert, vigyázzanak
felváltva egymás gyerekére egy szom­
szédasszonnyal, vagy kérjék a nagyszülő
segítségét.
Ha a mostani időrendbe nem fér be­
le a rendszeres randevúzás, itt az ideje,
hogy a szerelmi viszonyt a lista élére állítsa.
„Mióta fiunk született, úgy érzem,
a férjem már nem nőnek néz,
hanem csak a gyereke anyjának. ”
Egy pici csecsemő színrelépése óriási vál­
tozásokat képes hozni a család életében.
Kezdve azon, hogy a szülők mennyit
(milyen keveset) alhatnak, mire fordít­
hatnak pénzt és időt, egyáltalán mennyi
pénz és szabad idő fölött rendelkeznek,
egy kisbaba szinte minden szempontból
befolyásolja az életet, és ez alól a szerelmi
élet sem kivétel. Szinte minden házaspár
tapasztalja, hogy viszonyukban jelentős
változások történtek, mióta egyszerre pá­
rosán is, hármasban is élnek.
A férjnek ugyanúgy hozzá kell szok­
nia az apasághoz, mint a feleségnek az
anyasághoz. A sok energiát követelő átál­
lás mellett nem csoda, hogy a viszony
romantikus fele tartalékállományba ke­
rült. Míg azonban a házban látható vál­
tozások nagyrészt állandó jellegűek -
legalábbis amíg a gyerek föl nem nő és
ki nem repül a fészekből - , a házastársi
kapcsolatok nem örökre változnak meg.
Amint beleszoktak a szülői szerepkörbe,
megint mindketten rendelkezni fognak
a régi szerelmespár szerep helyreállításá­
hoz szükséges energiával. A kétféle —szü­
lői és szeretői - szerep nem zárja ki egy­
mást, sőt kölcsönösen erősítik egymást.
Aki azt akarja, hogy gyereke boldog, nyu­
godt családi körülmények között nőjön
fel, annak mindenekelőtt azt a szerelmet
kell ápolnia, amelyben a gyerek fogant.
Tudjuk, nem olyan könnyű a szerel­
met ápolni, amikor az ember állandóan
egy újszülöttel van elfoglalva, vagy a sze­
retőt látni egymásban, mikor mindketten
a szülői szerepet tanulják. Ebben szeret­
nénk segíteni a következő tanácsokkal:
Az anya tekintse magát nőnek: Per­
sze, elsősorban a gyerekkel kell törődnie,
és így önmagára nem sok ideje marad.
De lássuk be, az olyan nő, aki napokig
zsíros hajjal vagy két napja ugyanabban
a büfifoltos pólóban császkál, nem vált
ki szenvedélyes érzelmeket se a párjából,
se saját magából. Akinek újszülött kis­
babája van, nyilván nem tud naponta
fél órát pepecselni a haja beszárításával
és a sminkeléssel, de arra gondja kell
hogy legyen, hogy hajat mosson, ápol­
ja a bőrét és tiszta ruhát vegyen fel.
Az ilyesmitől egy nő nemcsak vonzóbb
lesz, hanem annak is érzi magát.
Es a férjét férfinak: A legtöbb ifjú anya
figyelme a férjéről a gyerekére fordul,
legalábbis eleinte. Ez a fajfenntartás szem­
pontjából így helyes, de a kapcsolatfenn­
tartás szempontjából kevésbé. Adjon
annyi kedvességet a párjának, amennyit
magának kívánna. Ha mosogat, a háta
mögül váratlanul ölelje meg, ha odaadja
708
a babasampont, egy kicsit szorítsa meg
a kezét, vegye észre, ha nyiratkozott, és
általában csókolja meg minden lehetsé­
ges alkalommal (és helyen).
Találjon időt egy kis romantikára:
Ne kutyafuttában egyenek, hanem ülje­
nek le együtt vacsorázni. Tartson egy üveg
masszázsolajat és néhány gyertyát az ágy
mellett, hogy ha a baba elaludt (de a szü­
lők még nem), megmasszírozhassák egy­
mást. Vezessenek be hetente rendszeres
„esti randevút”, hogy ne veszítsék el
egymást. Legyen kapható egy-egy közös
habfürdőre vagy gyors menetre, ha a gye­
rek elszundított.
MIKOR JÖJJÖN
A KÖVETKEZŐ GYEREK?
yyA kislányom hamarosan egyéves
lesz. Mindenképpen szeretnénk
még egy gyereket, de kérdés,
mekkora korkülönbség legyen
köztük.”
Az anyatermészettől eltekintve kizáró­
lag a szülőktől függ, mikorra tervezik a
következő terhességet, és erről a külön­
böző házaspárok különböző nézeteket
vallanak. Van, akinek szilárd meggyőző­
dése szerint a gyerekeknek sorban egymás
után kell következniük. Mások szintén
szilárd meggyőződése szerint két szülés
között néhány - esetleg több - év léleg­
zetvételnyi időre (és pihenőre) van szük­
ség. Egy-egy házaspárral is előfordul, hogy
előzőleg másképp tervezte volna („jó len­
ne, ha csak egy év lenne közöttük”), de
a véget nem érő pelenkázások, átalvat-
lan éjszakák meggondolásra késztetik
(„talán nem ártana egy kis szünetet tarta­
ni, mielőtt újra rászánnánk magunkat”).
Túl sok tényszerű adatot nem tu­
dunk fölsorolni a döntés megkönnyí­
téséhez. A szakmai többség álláspontja
szerint az előző gyerek születése és a kö­
vetkező fogamzása között legalább egy
év különbség elegendő ahhoz, hogy az
A CSALÁDNAK
anyai szervezet kiheverje a terhesség és
a szülés fáradalmait, és indulásra készen
álljon a következő szaporodási ciklus­
hoz. Az egészségügyi szempontokon kí­
vül nincs más tudományos érv, amiből
a helyes korkülönbséget le lehetne vezet­
ni. Kutatások szerint nem látható össze­
függés a korkülönbség és a gyerekek in­
telligenciája, érzelmi fejlődése, későbbi
kapcsolatai között (az utóbbiak inkább
jellemtől függenek, semmint korkülönb­
ségtől), és a szülők egymáshoz való viszo­
nyát sem befolyásolja.
Tehát abból kell kiindulni, hogy önö­
kön áll. Az újabb családtagnak akkor jön
el az ideje, ha a szülők és a család készen
állnak a fogadására.
Még mindig nincs elég támpont?
A korkülönbség eldöntésénél tegye föl
magának a következő kérdéseket:
El tudok-e látni két kisgyereket? Há­
roméves kor alatt a gyerekeknek nagy a
gondozási igényük, rengeteg törődést,
gondoskodást követelnek. Ha a pici ér­
kezésekor a nagyobb még nincs kétéves,
kétszer annyit kell pelenkázni, még ke­
vesebbet lehet aludni, s ha nagyon kicsi
a korkülönbség, egyszerre két (jellem­
zően hisztis, engedetlen) totyogó visel­
kedésével kell megbirkózni. Az érem
másik oldaláról nézve: a hasonló korú
gyerekek nevelése eleinte kimerítő, de az
első néhány év után túl van a nehezén
(hacsak nem vállal egy harmadikat is).
A gyerekek nemcsak azért viselkedhet­
nek hasonlóan, mert kicsi köztük a kor-
különbség - tehát hasonlóképpen fej­
lődnek - , hanem azért is, mert jobban
megfelelnek egymás természetes játszó­
társának. További előny, hogy ugyan­
azok a játékok, filmek, szórakozási és
nyaralási formák valók nekik.
Valóban újra bele akarok fogni? Ha
az ember úgyis „babaüzemmódban” van,
néha könnyebb úgy maradni és össze­
vonni a gyereknevelésre szánt éveket.
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
Kiságy fölállítva, popsikendők a helyü­
kön, a gyerekkocsit még nem lepte be a
por a padláson, a biztonsági zárak még
nincsenek leszerelve. Nagyobb korkü­
lönbség esetén, mikor a nagyobb már
egyedül megy az iskolába, és a mama
megint kezd „élni”, újra rá kell állni egy
kisbaba nevelésére. Természetesen néhány
év különbség esetén hosszabb idő áll az
ön rendelkezésére, hogy első gyerekével
kiélvezze a helyzetet, és minden figyelmét
neki szentelhesse, mielőtt a következő
megérkezne. Mivel pedig a nagyobb már
nem lesz mindig otthon, a kisebbre is
módjában áll ugyanolyan megkülönböz­
tetett figyelmet fordítani.
Testileg fel vagyok-e készülve egy
újabb terhességre? Sok nő érzi úgy,
hogy nem tud még egy terhességet vé­
gigcsinálni, különösen ha az első nehéz
volt. Görögdinnye hassal nem könnyű
dolog egy totyogót cipelgetni, reggeli
hányinger közben egy tizenöt hónapos
vágtázó gyerek után szaladgálni, mikor az
embernek a fürdőszobában volna a helye.
Azt is gondolja meg, szeretne-e az egyik
terhességből-szoptatásból egy másik ter-
hességbe-szoptatásba kerülni. Előfordul­
hat, hogy szívesen adna a szervezetének
némi szünetet, egy kis gyerekmentes fizi­
kai létezést, mielőtt újra vállalná. Más­
részt azok a nők, akiknek a terhesség és
a szoptatás egyaránt öröm, nem látják
okát az újabb örömforrás halogatásának.
CSALÁDTERVEZÉS
Ismét a családi létszám növelését fon­
tolgatja? Párjával együtt számos olyan
előrelátó lépést tehetnek, amely a si­
keres fogamzáson kívül a veszélytelen
terhesség és az egészséges gyerek szü­
letésének esélyét is javítja. Tanácsaink
teljes felsorolását lásd azAza9hónap
című könyv 21. fejezetében.
709
Az olyan szülőknek, akik elhatározták,
hány éves korukra legyenek meg a gyere­
keik, vagy az olyan anyáknak, akik nem
pazarolhatják az időt, mert ketyeg a bio­
lógiai órájuk, már csak emiatt is a kis kor­
különbség mellett kell dönteniük.
Mi a legjobb a gyerekeknek? Ebben a
kérdésben távolról sincs egységes állás­
pont - de az eredmények is tág határok
között változnak a gyerekek jellemétől,
a testvérek közötti konfliktusok megol­
dásától, a családban uralkodó légkörtől
és még sok egyéb tényezőtől függően.
Például túl nagy korkülönbség esetén úgy
nőhetnek fel, mintha nem is testvérek
volnának - vagy éppen hogy különleges
érzelmi kapcsolatba kerülnek. Nagyobb
korkülönbség esetén kevesebb a testvér­
harc, hiszen a nagyobbnak már a házon
kívül is megvan a maga élete (iskola,
sport, barátok), jobban értékeli a kis­
testvért, és szívesen segédkezik körülötte.
De olyan is van, akinek nem akaródzik
vállalni a sokkal nagyobb testvér szerepé­
vel járó felelősséget.
A kis - két évnél kevesebb - korkü­
lönbség nem feltétlenül jelent szoros test­
véri viszonyt. Mivel hasonló fejlődésen
mennek keresztül, eredendően alkalmas
játszótársat, de még valószínűbben vere­
kedőtársat látnak egymásban. Az a körül­
mény, hogy valószínűleg ugyanazokat
a játékokat kedvelik, részben jó dolog
(kevesebb játékot kell venni), de borzasz­
tó is tud lenni (állandó ok a verekedésre).
Kis korkülönbség esetén a nagyobb köny-
nyebben alkalmazkodik a kisebbhez,
nincs olyan erős és határozott benyomá­
sa, mintha kitúrták volna, mert nem em­
lékszik, milyen volt „az egyetlennek” len­
ni. Viszont az anyja ölében tért veszít,
holott az a tér még nagyon fontos neki.
Mi illik jobban az egyéniségemhez?
Ha ön könnyed személyiség, majdnem
mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy a gye­
rekei közti korkülönbség. Feltehetőleg
710
se azt nem bánná, ha egymás után kö­
vetkeznének, se azt, ha hosszabb szünet
után kellene visszakapcsolni a baba­
üzemmódba. Ha viszont nehezen tűri a
káoszt és a felfordulást, a nagyobb kor-
különbség a célszerűbb.
Milyen korkülönbség legyen a gyere-
kék között? Az ideális családról alkotott
elképzelés attól is függ, milyen család­
ban nőtt fel az ember. Aki másfél évvel
idősebb bátyja védelmében nevelkedett,
azt szeretné, hogy a gyerekei is hasonló
szerencsében részesüljenek. Aki utálta,
hogy már középiskolába jár, mikor a
kishúga még csak alsó tagozatos, valószí­
nűleg a kisebb korkülönbségre szavaz.
Akinek viszont majdnem egykorú test­
vére volt, és állandóan verekedett vele,
saját gyerek esetén a nagyobb korkülönb­
séget favorizálja.
SZÜLETESSZABÁLYOZÁS
„Egyelőre semmiképpen nem akarok
még egy gyereket. Milyenfogam­
zásgátlási lehetőségeim vannak?”
Tudjuk, mostanában nem a szexen jár az
eszük - főleg ha az utóbbi éjszaka is ba-
baadogatóst játszottak (ringatás bölcső­
dallal karzsibbadásig és berekedésig, át­
passzolás apának, pihenés, ismédés). Alig­
hanem a legkisebb gondjuk is nagyobb
annál. De el fog jönni az az éjszaka (vagy
a baba boldog vasárnap délutáni sziesz­
tája), amikor az ágyról lesöprik a szét­
szórt cumikat, pelusokat, és ledöntik egy­
mást - vagyis amikor a vágy újra fellob­
ban, és a szenvedély ott folytatódik, ahol
a baba előtti időszámításnál megszakadt.
Úgyhogy készüljenek föl rá. Ha ön
nem szeretne rögtön újra teherbe esni,
amint elkezdődik a házasélete, a fogam­
zásgátlásról is gondoskodni kell. Mivel
pedig nem tudni, mikor tör önökre a
vágy, az első szerelmes tapogatózásra
kéznél (vagy az ágy mellett) kell lennie
az óvszernek.
A CSALÁDNAK
Ha ön nem szerencsejátékos alkat
(és azok közé se tartozik, akik nem bán­
ják, ha azonnal teherbe esnek), akkor tud­
nia kell, hogy enyhén szólva kockázatos
dolog egyedül a szoptatásra bízni az újabb
terhesség elhárítását. Bár szoptatás köz­
ben a nők többségének nem tér vissza a
menstruációja, az ellenkezője is előfor­
dulhat. Sőt az első peteérés és fogamzás
a szülés utáni első menstruáció előtt is
bekövetkezhet, és aki nem vigyáz, anél­
kül is egyik terhességből a másikba eshet,
hogy közben menstruált volna.
Más szóval az a körülmény, hogy a
szoptatás gátolja a menstruációt, nem
jelenti azt, hogy a fogamzást is gátolná,
illetve hogy fogamzásgátló nélkül is
„biztonságban” érezheti magát.
Valamilyen megbízhatóbb védeke­
zésre is szükség van tehát. A legtöbb fo­
gamzásgátló kismamák számára is alkal­
mas, bár van néhány szempont (például
szoptat-e és szülés után mekkora lett a
méhszája), amit a helyes módszer meg­
választásához fontolóra kell venni. Egy­
általán nem lehet biztosra venni, hogy a
korábban alkalmazott módszer szülés után
is megfelel. A fogamzásgátlással kapcso­
latos igények és szempontok már nem
ugyanazok. A gyógyszeripar rohamos fej­
lődése következtében kínálkozhatnak
olyan újabb módszerek, amelyek egy éve
még nem léteztek. Tehát mielőtt válasz­
tana, nézzen alaposan utána, és beszélje
meg az orvossal.
Az alább vázolt módszerek mindegyi­
kének megvan a maga előnye és hátránya.
A megfelelő fogamzásgátlást mindenki­
nek a saját nőgyógyászati kortörténete,
életmódja és az orvos javaslata alapján kell
megválasztania, tekintetbe véve a saját
felfogását, körülményeit, valamint azt is,
hogy akar-e még szülni (és addig is meny­
nyire biztosan szeretne védekezni). Van
eredményesebb és kevésbé eredményes
módszer, de mindegyikről elmondható,
hogy akkor hatásos, ha pontosan és kö­
vetkezetesen alkalmazzák.
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
FIGYELMEZTETŐ JELEK HORMONÁLIS
FOGAMZÁSGÁTLÓ SZEDÉSE ESETÉN
A hormonális fogamzásgátlók szedésé­
nek az esetek túlnyomó többségében
alig van mellékhatása, és rendszerint ezek
sem komolyak. Mivel azonban súlyos
mellékhatások is előfordulhatnak, a biz­
tonság kedvéért nem árt ügyelni a fi­
gyelmeztető jelekre.
Aki tabletta (vagy más) formában
hormonális fogamzásgátlót szed, és a fel­
sorolt tünetek valamelyikét tapasztalja,
annak azonnal orvoshoz kell fordulnia.
Ha a saját orvosa nem érhető el, hala­
déktalanul menjen a legközelebbi ügye­
letre!
HORMONÁLIS MÓDSZEREK
Szájon át szedhető fogamzásgátlók:
A csak receptre kapható orális fogam­
zásgátló („tabletta”) a nem végleges jel­
legű születésszabályozás leghatásosabb,
99,5%-os biztonságú formája (a hatás
főleg olyankor marad el, ha elfelejtik
bevenni vagy nem tartják be a szedés sza­
bályait). További előnye, hogy nem za­
varja a szeretkezés spontaneitását.
Az orális fogamzásgátlóknak két
alaptípusa van: az ösztrogént (tüszőhor­
mont) és progeszteront (sárgatesthor­
mont) tartalmazó kombinált tabletta,
valamint a csak progeszteront tartalma­
zó minitabletta. Mindkettő azáltal fejti
ki hatását, hogy gátolja a peteérést, és
fokozza a nyakcsatornát kitöltő nyálka
sűrűségét (viszkozitását), ezáltal megaka­
dályozza, hogy a spermium hozzáférjen
a petesejthez, ha mégis volna peteérés.
Emellett a méhben meggátolja a megter­
mékenyített pete beágyazódását. A kom­
binált fogamzásgátló tabletta valamivel
hatásosabb a minitablettánál. A mini­
tabletta akkor a legmegbízhatóbb, ha
mindennap ugyanabban az időpontban
711
♦ éles mellkasi fájdalom
♦ vérköpés
♦ hirtelen légszomj
♦ fájdalom vagy érzékenység a vádliban
vagy a combban
♦ erős fejfájás
♦ szédülés, ájulás
♦ izomgyengeség vagy zsibbadás
♦ beszédzavar
♦ hirtelen teljes vagy részleges vakság,
szemkáprázás, villogó fények
♦ súlyos depresszió
♦ sárgaság
♦ erős hasi fájdalom
veszik be (a kombinált tabletta valamivel
tartósabb hatású).
Egyes nőknél a fogamzásgátló tab­
letta szedése bizonyos (a különböző ké­
szítményektől függő) mellékhatásokkal
járhat, például: vizenyő, testsúlyváltozás,
hányinger, emlőérzékenység, csökkent
vagy fokozott libidó, hajhullás, rendel­
lenes menstruáció (szivárgó vagy erősebb,
ritkább esetben rendszertelen vagy telje­
sen kimaradó vérzés). Kevésbé gyakori
tünet a levertség, a figyelmetlenség, a fe­
szültség. A mellékhatások néhány menst­
ruációs ciklus után rendszerint enyhül­
nek, esetleg meg is szűnnek. A tabletták­
nak ma már sokkal kevesebb a mellék­
hatásuk, mint néhány évvel korábban.
Az újabb készítmények vagy egyenletes
ösztrogénszint és újfajta progeszteron,
vagy három különböző ösztrogén- és pro-
geszteronszint alkalmazása révén képesek
kivédeni a puffadást és egyéb mellékha­
tásokat (pl. a premenstruációs szindró­
mát, PMS). Amerikában már létezik egy
időszaki tabletta, amely főleg az olyan
nők körében arathat tetszést, akiknek
nincs nagy kedvük havonta menstruálni.
Egy „szezonális” csomagban 84 db hor­
712
montabletta és 7 placebo tabletta talál­
ható, a hormontablettát 12 héten át kell
szedni, majd a menstruáció idejére szü­
neteltetni (amely tehát egy évben csak
négyszer jön meg). Ettől a tablettától
azonban egyes nőknél nagyon erős vérzés
is előfordulhat. (Általános orvosi véle­
mény szerint a monofázisos készítmények
folyamatosan szedve - tehát a hatás­
mentes tabletták kihagyásával - nagyobb
biztonsággal védik ki a havonkénti
menstruációt.)
A 35 évesnél idősebbek és az erős do­
hányosok jobban ki vannak téve a káros
mellékhatások veszélyének (pl. vérrög,
szívinfarktus, stroke). A tabletta bizonyos
kórelőzmények esetén sem javasolható
(például trombózis, fibróma, cukorbe­
tegség, magas vérnyomás, bizonyos da­
ganatos betegségek után). Ilyen esetben
a szedésüket feltétlenül meg kell beszélni
az orvossal.
Az előnyös oldalon a tabletta egy
egész sor betegség megelőzésére is alkal­
mas, amilyen például a vesemedence-
gyulladás, a jóindulatú emlőbántalmak,
a méhen kívüli terhesség, a petefészek- és
méhrák, a petefészekciszta, a vashiányos
vérszegénység (a kisebb vérveszteségnek
köszönhetően). A tabletta csökkenti to­
vábbá az ízületi gyulladás és (valószínű­
leg) a csontritkulás veszélyét, valamint
a menstruációs görcsöket. Ezenkívül sok
nő tapasztalja, hogy a tablettától a menst­
ruáció előtt kevésbé ideges, rendszeressé
vált a vérzése, és (készítménytől függő
mértékben) tisztább lett a bőre. Tudomá­
nyos kutatások szerint a tabletta nem
növeli a mellrák kockázatát.
Ha ön még szeretne gyereket, tud­
nivaló, hogy tabletta szedése után las­
sabban kerül termékeny állapotba, mint
mechanikus (barrier) védekezés után.
Az az ideális, ha a fogamzás tervezett
időpontja előtt körülbelül három hó­
nappal áttér a mechanikus védekezésre
(lásd a 715. oldalt). A tablettás védekezés
abbahagyása után a nők 80 százalékának
A CSALÁDNAK
három hónapon belül, 95 százaléknak
egy éven belül van peteérése.
Ha tablettával kíván védekezni,
a megfelelő készítményt és adagolást or­
vosi segítséggel kell meghatározni asze­
rint, hogy szoptat-e (ekkor az ösztro-
géntartalmú fogamzásgátló ellenjavallt,
de kizárólag progeszteront tartalmazó
tablettát szoptató anyák is nyugodtan
szedhetnek), hogy milyen a menstruá­
ciós ciklusa, a testsúlya, az életkora, és
hogy milyen betegségei voltak. Az már
önön múlik, hogy a fölírt tabletta el is
érje a kívánt hatást. Pontosan kell szedni,
és ha egy szemet is elfelejtett bevenni,
illetve ha hasmenése, hányása van (ami
nehezíti a tabletta felszívódását), egé­
szítse ki a védekezést (pl. óvszerrel, hab-
sprayvel). Legalább 6-12 hónaponként
nézesse meg magát az orvossal, mondja
el, volt-e valamilyen panasza a legutóbbi
vizsgálat óta, és ha bármilyen gyógyszert
felírat, feltétlenül közölje, hogy fogam­
zásgátlót szed (bizonyos gyógynövények,
orvosságok rontják a hatását).
A tabletta nemi úton terjedő beteg­
ségek ellen nem ad védelmet, ha tehát
nem kizárt, hogy partnerétől fertőzést
kap, óvszert kell használni. Az orális fo­
gamzásgátlók szedése bizonyos tápanya­
gok iránt fokozza az igényt (míg mások
iránt csökkenti), a tabletta mellett min­
dennap B6-, B12-, C-vitamin-, riboflavin-
, cink- és folsavtartalmú vitaminpótlót
is szedni kell.
Injekció: A hormoninjekció igen hatá­
sos fogamzásgátló módszer (hatásfoka
99,7%), amely leállítja a peteérést, és a
méhnyakat kitöltő nyálka viszkozitásá­
nak fokozásával elejét veszi a pete és a
spermium találkozásának. A karba vagy
farizomba adható oltás hatása három
hónapig tart. Az ilyesfajta szer szoptató
anyáknak is adható, mivel csak progesz­
teront tartalmaz.
A tablettához hasonlóan ennek is le­
het szabálytalan vérzéssel, hízással, puffá-
AZ ANYANAK: az elsó év szépségei
FIGYELMEZTETŐ JELEK INTRAUTERIN
FOGAMZÁSGÁTLÓ ESZKÖZ (IUD) HASZNÁLATA ESETÉN
A méhen belüli eszköz a tapasztalatok
szerint tartós, megbízható megoldást
kínál, és szinte minden mellékhatástól
mentes. Mivel azonban a komplikáció
soha nem zárható ki, aki spirált hasz­
nál, és az alábbi tünetek bármelyikét
tapasztalja, annak azonnal orvoshoz kell
fordulnia:
♦ deréktáji vagy alhasi görcs, érzékeny­
ség, nyilalló fájdalom (mikor a felhe­
lyezést követő kellemetlen érzés már el­
múlt)
♦ alhasi fájdalommal vagy görccsel járó
székelési inger
dással járó mellékhatása. Egyes nőknél a
menstruáció ritkább lesz és kevesebb pa­
naszt okoz, ötéves alkalmazás után nem­
egyszer meg is szűnik a ciklus. Mások­
nak erősebbé válik és tovább tart. A tab­
lettához hasonlóan ez se való minden­
kinek, alkalmazásáról csak az egyéni
egészségi állapot és az előzmények alap­
ján lehet dönteni.
Az injekciós megoldás legnagyobb
előnye abban áll, hogy 12 hétig hatásos,
ez pedig nagy előny lehet olyanoknak,
akik nem szeretnek állandóan a fogamzás-
gátlással foglalkozni, vagy hajlamosak
megfeledkezni a tablettáról vagy a pesz-
szárium fblhelyezéséről. A méhnyálkahár-
tya és a petefészek daganatos betegségtől
is óv. Természetesen hátrányai is vannak:
tizenkét hetenként el kell menni a ren­
delőbe, hogy beadják a következő injek­
ciót, a hatást nem lehet gyorsan semle­
gesíteni, abbahagyása után pedig egy
évbe is beletelhet, amíg a fogamzóképes-
ség helyreáll.
Tapasz: A gyufásdoboz nagyságú, bőr-
felszínre ragasztható tapasz ugyanazokat
713
♦ ájulás
♦ fájdalmas közösülés
♦ a két lábba kisugárzó fájdalom vagy
vállfáj dalom
♦ a menstruáció kimaradása vagy késé­
se és az azt követő pecsételő, közti vagy
rendszertelen vérzés
♦szokadan vagy rendellenes hüvelyi vér­
zés, tekintet nélkül arra, fájdalommal
jár-e vagy sem (kivéve ha az első felhe­
lyezés után fordul elő, amikor is nem
szokatlan jelenség)
♦ megmagyarázhatatlan hidegrázás, láz
♦ a nemi szervek fájdalmassága, hüvelyi
váladékozás
a hatóanyagokat juttatja a szervezetbe,
mint a tabletta, csak más módszerrel.
Az orálisan szedhető fogamzásgátlókkal
ellentétben a tapasz egyenletes hormon­
szintet biztosít, mert a felszívódás a bő­
rön keresztül folyamatosan és egyenle­
tesen történik. A tapaszt egy hétig kell
hordani, majd három héten át a hét azo­
nos napján ki kell cserélni. A negyedik,
„tapaszmentes” hét a menstruációnak
van fenntartva. A tapaszcsere a nap bár­
melyik órájában végrehajtható. Aki el­
felejti kicserélni, és hét napon túl ugyan­
azt a tapaszt viseli, még két napra ke­
gyelmet kap, ugyanis addig még kitart
a hatása.
A tapasz használatát semmilyen te­
vékenység nem korlátozza, tehát zuha­
nyozás, torna, szaunázás, pezsgőfürdő-
zés stb. közben is viselhető. Tapadását
a nedvesség, a hőmérséklet nem befo­
lyásolja. A nők többsége a fenekére vagy
a hasa aljára ragasztja, de a törzsön (az em­
lő kivételével) vagy a felkar külső részén
is elhelyezhető.
A többi hormonális fogamzásgátló­
hoz hasonlóan a tapasz is igen biztonsá­
714
gos (hatásfoka 99,5%), azonban hatása
100 kilós testsúly fölött csökkenhet.
Mellékhatásai a tablettáéival azonosak.
Hüvelygyűrű: 2004 óta Magyarorszá­
gon is elérhető ez az apró (kisebb pénz­
érme nagyságú), átlátszó, gumigyűrű
módjára tágítható rugalmas műanyag
gyűrű, amelyet a hüvelybe kell helyezni,
és 21 napig bennhagyni. Behelyezés után
a gyűrű csekély mennyiségű, egyenlete­
sen adagolt ösztrogént és progeszteront
bocsát ki. Hatását a hüvelyen belüli pon­
tos elhelyezkedése nem befolyásolja, mi­
vel nem mechanikus eszközként műkö­
dik. Havonta egyszer saját kezűleg köny-
nyen behelyezhető, és utána nem kell
naponta a tablettára, illetve minden kö­
zösülés előtt a pesszáriumra gondolni.
Kivétele után megjön a menstruáció.
Az új gyűrűt az előző kivétele után egy
héttel kell behelyezni (akkor is, ha a
menstruáció még tart). Kutatások szerint
a tablettához képest a gyűrű jobban szabá­
lyozza a menstruációs ciklust, és ritkábban
okoz áttöréses vérzést. Mivel a kombinált
tablettával azonos hormonokat tartalmaz,
a mellékhatások is nagyjából azonosak,
aki tehát tablettát nem szedhet, az gyűrűt
sem alkalmazhat. Szoptató anyáknak sem
javasolható. Hatásfoka 98-99%.
Implantátumok: A bőr alá beültethe­
tő progeszteronimplantátum biztonsá­
gos és hatásos megoldásnak bizonyult
(99,9%-os hatásfokkal), a gyártásával
mégis fölhagytak. Amerikában nemso­
kára forgalomba kerülnek az egyelőre
még kísérleti stádiumban lévő következő
generációs implantátumok, melyeknek
egypálcás változata három évig hatásos,
a kétpálcás öt évig.
INTRAUTERIN FOGAMZÁSGÁTLÓ
ESZKÖZÖK (IUD)
Bár a méhen belüli eszköz (méhűri spirál)
a nem végleges jellegű fogamzásgátlás
A CSALÁDNAK
világszerte legszélesebb körben használt
eszköze, a fejlett világban a nők alig 1 szá­
zaléka alkalmazza. A jelenleg kapható
IUD-okat a születésszabályozás legbiz­
tonságosabb, a sterilizációval azonos
(99% fölötti) hatásfokú módszerének
tartják. Ráadásul a legkényelmesebb is,
és a nők többségének semmiféle prob­
lémát nem okoz - érdemes tehát meg­
fontolni.
A spirálok apró műanyag eszközök,
amelyeket orvossal kell a méhbe fel­
helyeztetni, és típusától függően több
évig bennhagyhatok. Két fő típusa van.
Az egyik fajta IUD rezet bocsát ki, amely­
től a spermium mozgásképtelenné válik,
gátolja a petesejt beágyazódását, és tíz
évig hagyható a méhben. A másik típus
progeszteront szabadít fel a méhfalba,
miáltal nő a nyakcsatornát kitöltő nyák
viszkozitása, és kevésbé lesz átjárható
a spermiumok számára, ezenfelül a be­
ágyazódást is gátolja. Ez a fajta öt évig
használható.
Az intrauterin eszköz legfőbb előnye
a kényelem. Ha egyszer föl tették, el lehet
felejteni, csak a zsinórját kell rendszeres
időközönként ellenőrizni (a legjobb ha­
vonta). Nem zavarja a nemi élet sponta­
neitását, hiszen nem kell megszakítani,
amíg a pesszárium, óvszer elő- és a he­
lyére kerül, nem kell naponta számon
tartani, mint a tablettát. Emellett a mé­
hen belüli IUD-nak nincs hatása se a
szoptatásra, se a csecsszopó gyerekre.
Az IUD eleve kiváló védelmének
fokozása érdekében - a zsinór rendszeres
ellenőrzésén kívül - a felhelyezés utáni
első hónapokban (amikor könnyebben
bekövetkezhet a baj) érdemes óvszert és/
vagy spermicid készítményt is használni.
Nem használhat intrauterin eszközt,
aki gonorrhoea (kankó, tripper) vagy chla-
mydia fertőzésben szenved, sem olyan
személy, aki váltogatja a partnereit. Azok
sem használhatják, akiknek már volt kis-
medence-gyulladásuk (pelvic inflamma-
tory disease, PID) vagy méhen kívüli
 FIGYELMEZTETŐ JELEK MECHANIKUS VÉDEKEZÉS ESETÉN
Aki mechanikus védekezés mellett az
alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja,
beszélje meg az orvossal:
♦ a féltén pesszárium, méhszájsapka nem
kényelmes
♦ égető érzés vizelés közben
♦ csípő, viszkető nemi szerv
terhességük, akinél a méh vagy a méh­
nyak rosszindulatú vagy praecancerosus
elváltozását fedezték fel vagy annak
gyanúja áll fenn (vagy akinél a hüvely­
kenet, más néven Pap-kenet - akár fel­
derítetlen okból - rendellenes eredményt
adott); továbbá kizáró körülmény a
méh rendellenessége, a túl kicsi méh,
a rendszertelen menstruációs vagy egyéb
vérzés (ha nem is mindig, de előfordul­
hat, hogy az IUD erősebb és görcsös
menstruációt okoz), szülés vagy abor­
tusz utáni fertőzés az utóbbi három hó­
napon belül; illetve szülés, spontán
vagy művi abortusz az utóbbi hat hé­
ten belül. A rézérzékenység vagy annak
gyanúja kizárja a vörösréz IUD lehe­
tőségét.
A lehetséges komplikációk közé so­
rolható a felhelyezéssel járó, és néhány
óráig, esetleg napokig tartó (néha erős)
görcsös fájdalom, a (rendkívül ritka)
méhátfúródás, a véletlen kilökődés (aki
nem veszi észre, védelem nélkül marad),
valamint a (szintén ritka) petevezeték­
vagy kismedence-gyulladás. Az eszköz
felhelyezése után néhány hónapig két
menstruáció között előfordulhat pecsé­
telő köztivérzés. Az első néhány menst­
ruáció hosszabb és nehezebb lefolyású
lehet. Ez a mellékhatás egyes nőknél
továbbra is fennállhat, bár a progeszte-
ront kibocsátó IUD használata mellett
a vérzés mennyisége kisebb lehet.
♦ szokatlan hüvelyi folyás
♦ rendszertelen pecsételő vérzés vagy
köztivérzés
♦kipirosodon, duzzadt vulva vagy vagina
♦ hirtelen magas láz
♦ hasmenés és/vagy hányás
♦ szédülés, ájulás, gyengeség
♦ leégésszerű kiütés napozás nélkül
MECHANIKUS
VÉDEKEZÉSI MÓDSZEREK
Pesszárium: A pesszárium nem más,
mint egy kupola formájú gumisapka,
amelyet a méhszájra kell felhelyezni, hogy
elszigetelje a spermától. A biztosabb fo­
gamzásgátlás érdekében spermicid géllel
együtt kell használni a (94% hatásfok­
kal záró) pesszáriumon esetleg áthatoló
spermiumok ellen.
Attól eltekintve, hogy nő a húgyúti
fertőzések kockázata, és a spermicid szer
vagy a gumi allergiát válthat ki, a gumi-
pesszárium veszélytelennek mondható.
Sőt spermiciddel együtt használva látha­
tólag csökkenti a lúsmedence-fertőzések
veszélyét, amelyek meddőséget okoz­
hatnak. Sem a szoptatásra, sem az anya­
tejjel táplálkozó gyerekre nincs semmi­
lyen hatással.
A pesszáriumot szakorvossal kell fel­
íratni, és a megfelelő méretet vele meg­
állapíttatni. Szülés után ismét ki kell vá­
lasztani a megfelelő méretet, minthogy
a méhszáj alakja és mérete változhatott.
Hátránya, hogy minden közösülés előtt
fel kell helyezni (hacsak néhány órán be­
lül nem lesz ismétlés, amely esetben csak
a spermicidet kell pótolni), 6—8 órát
marad fenn, de 24 órán belül ki kell
venni. (Egyes szakemberek szerint jobb
12-18 órán belül kivenni, behelyezését
pedig érdemes az esti fogmosáshoz idő­
zíteni, nehogy a szenvedély hevében meg­
716
feledkezzenek róla.) Sok nő nem kedve­
li, hogy a hüvelyen át kell felhelyezni.
Rendszeresen ellenőrizni kell, nincs-e
kilyukadva.
Méhszájsapka: Sok szempontból a
pesszáriumhoz hasonló. Szintén szakor­
vossal kell a méretet megállapíttatni,
spermiciddel együtt kell használni, és
szintén az a feladata, hogy a spermiu­
mokat ne engedje a méhbe jutni. A
pesszáriumhoz képest kisebb a hatásfo­
ka (60-70%), ennek ellenére sok szem­
pontból előnyösebb. A nagyobb gyű-
szűre hasonlító, szorosan a méhszájra
záruló peremmel rendelkező, rugalmas
kupak feleakkora sincs, mint a pesszá-
rium. További előnye, hogy a pesszá­
riumhoz megszabott 24 helyett 48 órán
keresztül maradhat a helyén. Egyes nők
szerint néhány napos viselés után rossz
lesz a szaga, mások a felhelyezését tart­
ják nehéznek.
Ebből is létezik újabb (85% hatás­
fokú) márka, mely szilikonból készült,
tengerészsapkára hasonlító formájú ku­
pak. A méhszájra záruló pereme szige­
teli a hüvely falát, és spermicid szer tá­
rolására, valamint az ondó befogására
szolgáló vájattal rendelkezik. Kihúzó­
zsinórral is fel van szerelve.
Hüvelyszivacs: A jelenleg korlátozot­
tan kapható szivacs célja a méhszáj elzá­
rása, hogy a spermium ne juthasson a
petesejthez, továbbá magának a sper­
mának a felszívása. Nem kell hozzá se
orvos, se recept, viszonylag könnyen
használható (a pesszáriumhoz hason­
lóan saját kezűleg kell behelyezni), a
többi mechanikus védekezésnél na­
gyobb spontaneitást tesz lehetővé (be­
helyezés után 24 órás védelmet bizto­
sít), a szoptatott gyereket nem érinti.
Fogamzásgátló hatása elsősorban a szi­
vacsot átitató spermicidnek tulajdonít­
ható. A pesszáriumnál valamivel kevés­
bé biztonságos (hatásfoka kb. 80%), de
A CSALÁDNAK
a fertőtlenítő hatást is kifejtő spermi­
cidnek köszönhetően csökkenti a nemi
úton terjedő fertőzések (pl. gonorrhea,
chlamydia) veszélyét. Ezzel szemben a
candida okozta gombás fertőzések ve­
szélyét fokozza. Van, aki erre a spermi-
cidre allergiás, mások a hüvelybe du­
gott szivacstól ódzkodnak. Az előírtnál
hosszabb ideig nem szabad bennhagy­
ni, és maradéktalanul el kell távolítani
(a bennmaradt szivacsdarabkák kelle­
metlen szagot és fertőzést okozhatnak).
Egy szivacs csak egyszer használható.
Óvszer: A kondom (gumi óvszer) né­
ven is emlegetett, latexből vagy termé­
szetes anyagból (birkabélből) készült, a
hímvesszőre húzható fogamzásgátló
eszköz gondos használat mellett kiváló
születésszabályozó, bár a többinél talán
kevésbé biztonságos (86%). Fogamzás-
és fertőzésgátló hatása - épségének elő­
zetes ellenőrzésén kívül - spermicid
szerrel vagy zselével is fokozható. Az óv­
szer tökéletesen ártalmatlan, bár a latex
vagy a spermicid egyeseknél allergiás
reakciót válthat ki. Előnye, hogy nem
kell hozzá se orvos, se recept, könnyű
beszerezni és zsebre vágni, továbbá
csökkenti a nemi betegségek terjedésé­
nek lehetőségét, mint amilyen a gonor-
rhoea, a chlamydia vagy az AIDS (az
AIDS-vírus ellen jobban véd a latex óv­
szer). Mivel sem a szoptatásra, sem az
anyatejjel táplált gyerekre nincs hatás­
sal, és szülés után sem kell átszabni
(mint a pesszáriumot), számos házas­
párnak ideális „átmeneti” megoldást kí­
nál. Egyesek szerint azonban lerontja a
spontaneitást, hogy közösülés előtt (de
csak merevedés után) kell felhúzni. De
olyanok is akadnak, akik ezt is a szeret­
kezés kedves részének tartják.
A hatás fokozása érdekében, a szi­
várgást megelőzendő, a péniszt az erek-
ció teljes elmúlása előtt ki kell húzni, s
az óvszert csak azután szabad levenni.
Ha a vagina szülés után vagy szoptatás
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
ÉBREDÉSI HŐMÉRSÉKLET
NAP 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 2 6 2 7 28
Az alapbőmérséklet segítségével egy­
szerűen megállapítható az ovuláció ideje,
és az a periódus, amikor a védekezés nél­
küli nemi élet a legnagyobb kockázattal
jár. Az alap hőmérsékletet reggelenként
közvetlenül ébredés után kell megmérni,
mielőtt még megszólalt vagy felü lt volna
stb., a külön erre készült bázishőmérővel
alatt még száraz, valamilyen síkosító-
szert (vagy csúszós óvszert) kell alkalmaz­
ni. (Erre a célra olajos szer, pl. baba-,
masszázs-, fürdőolaj vagy vazelin nem
alkalmas, mert megsérülhet az óvszer.)
A női kondom vékony, síkos poliu-
retánból készült hüvelyzacskó, amelyet
a méhszájnál egy belső gyűrű, a hü­
velybemenetnél pedig egy külső gyűrű
tart a helyén. A női óvszert legkorábban
8 órával az aktus előtt lehet behelyezni,
és utána azonnal ki kell venni. Hátránya,
hogy a férfi óvszernél drágább, gátol­
hatja az élvezetet, és látható marad. Elő­
nye, hogy a férfikondomhoz képest na­
gyobb a hatásfoka (95%), és ahhoz ha­
sonlóan véd a nemi betegségektől és a
HIV-fertőzéstől.
Spermicid habok, krémek, gélek, kú­
pok és fogamzásgátló filmek. A sper­
maölő szerek önmagukban is jó hatás­
fokkal (72-94%) gátolják a teherbe
esést. A recept nélkül könnyen besze­
rezhető készítmények a szexuális életben
nem okoznak különösebb kellemetlen­
séget, bár kissé maszatosak és kényel­
717
(a hőmérőt előző este le kell rázni és az
ágy mellé készíteni). Amint a fen ti ábrán
látható, a legtöbb nő testhőmérséklete a pe­
teérés idején általában leesik, majd hirte­
len emelkedik. A tüszőrepedés után három
teljes nappal szabad ismét nemi életet élni.
A természetes családtervezésről lásd még
a következő oldalt.
metlenek. Közösülés előtt legföljebb egy
órával alkalmazhatók.
ESEMÉNY UTÁNI
(SÜRGŐSSÉGI) TABLETTÁK
Óvatlan közösülés esetén (vagy ha a vé­
dekezésbe hiba csúszott, pl. elszakadt az
óvszer, lecsúszott a pesszárium, kihagyott
tabletta stb.) utólagos fogamzásgátlás
céljára olyan tabletták állnak a rendel­
kezésünkre, amelyek csak a fogamzás be­
következése előtt használnak.* A véde­
kezés nélküli közösülés után 72 órán
belül beszedett tabletta 75 százalékkal
csökkenti a terhesség valószínűségét.
Minél gyorsabban beveszik, annál biz­
tosabb a hatása. (Az orvos rendes tablet­
tát is javasolhat utólagos használatra,
ekkor azonban a beszedendő mennyisé­
get is tisztázni kell.)
A tabletták a peteérés ideiglenes le­
állításán vagy a megtermékenyülés meg­
akadályozásán keresztül fejtik ki hatásu-
* Ezek a tabletták nem szüntetik meg a terhessé­
get, mivel nem okoznak vetélést.
718
kát. Gátolhatják a megtermékenyített pe­
te beágyazódását is.
Az egyik típus a kombinált tablettá­
hoz hasonlóan ösztrogént és progeszteront
(sárgatesthormont) is tartalmaz. Mellék­
hatásai is hasonlóak, rendszerint enyhék.
A másik típus csak progeszteront tartal­
maz, és kevesebb a mellékhatása.
Jelenleg utólagos fogamzásgátló csak
receptre kapható.
STERILIZÁCIÓ
A sterilizáció mellett rendszerint olyan
házaspárok döntenek, akik családjukat
már teljesnek tartják, nem bánják, ha a
termékenység ajtaja becsukódik (esetleg
végleg bezárul), és általában megelégelték
a fogamzásgátlást. Gyakorlatilag százszá­
zalékos és egyre veszélytelenebb megol­
dásnak számít (hosszabb távon sincsenek
ismert ártalmai). A ritkán előforduló ku­
darc orvosi műhibának tulajdonítható,
illetve az ondóvezeték sebészeti megsza­
kítása (vasectomia) után annak, hogy el­
mulasztottak védekezni, mielőtt az utolsó
életképes spermium ejakulálódott. A ste­
rilizációt véglegesnek kell tekinteni, bár
egyes esetekben visszafordítható.
A petevezeték elkötése általános vagy
epidurális altatásban történik úgy, hogy
az alhason ejtett kis metszésen keresztül
elvágják, elkötik vagy elzárják a vezeté­
ket. A műtét után rendszerint kétnapos
(néha hosszabb) ágynyugalomra van
szükség, mozogni csak óvatosan szabad.
Ennél jóval egyszerűbb és veszélytele­
nebb, rendelőben is elvégezhető műtét
az ondóvezeték (vasa deferentia, a sper­
miumokat a herékből a péniszbe szállí­
tó vezeték) lekötése vagy megszakítása.
Az erekció és az ejakuláció képességét
nem befolyásolja (bár sokan félnek tőle).
Kutatások szerint a heredaganat kocká­
zatát sem növeli.
A nők sterilizálásának újabb módsze­
re az Essure nevet kapta. A petevezeték
elkötése helyett alkalmazható műtéthez
A CSALÁDNAK
(az utóbbival ellentétben) sem a has fel­
nyitására, sem altatásra nincs szükség.
Lényege, hogy a méhszájon át bevezetett
katéter (vékony cső) segítségével mind­
két petevezetékbe egy-egy puha, rugal­
mas mikrobetétet ültetnek. A peteveze­
ték kötőszövete 3 hónap alatt (belülről)
benövi a betétet, és így az tökéletesen el­
záródik. Az elzáródás megtörténtét orvos­
nak kell megállapítania, addig (kb. 3 hó­
napig) más típusú fogamzásgátlást kell
alkalmazni.
A FOGAMZÓKÉPESSÉG
TUDATOS FIGYELÉSE
Az olyan asszonyok, akik sem hormoná­
lis, sem mechanikus módszert nem akar­
nak használni, a fogamzásgátlás „termé­
szetes” módszeréhez (az úgynevezett ter­
mészetes családtervezéshez) folyamod­
hatnak. Ehhez a peteérés idejét jelző
testi tünetek ismeretére van szükség.
Elsősorban olyanoknak való, akik sza­
bályos rendszerességgel menstruálnak.
Mivel azonban a nők többségénél nem
elég rendszeres a menstruáció, nem tar­
tozik a fogamzásgátlás legelterjedtebb
formái közé.
Minél több tényezővel számol egy
házaspár, annál biztosabb a siker. Figye­
lemmel kísérhető például a naptár sze­
rinti ritmus, a hüvelyváladék változása
(peteérés idején a váladék áttetsző, tojás-
fehérje állagú és vékony szállá kihúzható),
az ébredési hőmérséklet (a közvetlenül
felébredés után mért alaphőmérséklet az
ovuláció idején a legalacsonyabb, majd
hirtelen emelkedik, a ciklus többi részé­
re pedig visszatér az alapértékre, lásd az
ábrát a 717. oldalon); végül a méhszáj
változása (az egyébként kemény méhszáj
kissé felpuhul). Az ovuláció időpontjá­
nak megállapításában a gyógyszertárak­
ban forgalmazott ovuláció-tesztcsoma-
gok is az érintettek segítségére lehetnek
(rendszeres alkalmazásuk azonban a ter­
hesség m egelőzésére kissé költséges).
Egyes nőknél beválhat a nyálteszt is az
ovuláció előrejelzésére, amely sokkal ke­
vésbé terheli meg a pénztárcát. A nemi
élet kerülendő az ovuláció közeledtének
első jeleitől még három napig.
AZ ÚJABB TERHESSÉG
MEGALLAPÍTÁSA
„12 héttel ezelőtt szültem, és tegnap
óta kissé émelygek Milyen hamar
eshet újra teherbe, aki szoptat,
és miből lehet megállapítani?"
Rendkívül ritkán, de előfordulhat, hogy
egy nő szülés után három hónappal, akár
szoptató anya létére is ismét gyereket fo­
gan. Ha a házaspár egyik fele sincs ste­
rilizálva, minden közösülés esetén, még
fogamzásgátló használatával is fennáll a
terhesség kockázata. Szülés után azonban
nem könnyű diagnosztizálni az újabb
terhességet. Különösen ha a menstruá­
ció még nem tért vissza, hiszen az első
jel annak az elmaradása szokott lenni. Aki
szoptat, az olyan ismert árulkodó jelekben
sem bízhat, mint a mell érzékenysége,
megduzzadása, ereinek kirajzolódása.
Vannak azonban egyéb jelek is: például a
fogamzás után megváltozó, illetve a tej-
elválasztáshoz szükségestől eltérő hormon-
háztartás miatt kevesebb tej (bár a tej el­
apadásában kimerültség, elégtelen szop­
tatás és egyéb okok is közrejátszhatnak);
a reggeli rosszullét, hányinger (amit gyo­
morrontás vagy vírusos bélfertőzés is
okozhat); vagy a gyakori vizelés (ami
húgyúti fertőzés következménye is lehet).
Ha oka van gyanakodni, vagy egysze­
rűen csak idegesnek érzi magát, ellen­
őrizze otthon végezhető terhességi próbá­
val. Abban a valószínűtlen esetben, ha
valóban áldott állapotba került, a lehető
leggyorsabban kezdjen hozzá a rendszeres
terhesgondozáshoz. Az anyai szervezetre
a szülés után ilyen gyorsan következő
újabb terhesség hatalmas terhet ró, ezért
állandó orvosi ellenőrzésre, több pihenés­
re és kitűnő táplálkozásra van szükség.
Ha elég erősnek érzi hozzá magát,
állapotosán is folytathatja az első gyerek
szoptatását. Ha azonban nagyon ki van
merülve, részben vagy akár teljesen áttér­
het a tápszeres etetésre. Orvosával beszél­
je meg a lehetőségeket. Ha terhes létére
szoptat, ne feledkezzen meg a szükséges
pluszkalóriákról (kb. 300 a magzat szá­
mára, további 200-500 a szoptatáshoz),
a fehérjéről (napi 4 adag), a kalciumról
(napi 6 adag). És pihenjen rengeteget.
MEGFERTŐZHETEM-E
A BABÁT NÁTHÁVAL?
„Borzalmasan meg vagyok fázva.
Elkaphatja-e a kisfiam?"
A kórokozók értik a módját, hogyan kell
körbejárni a családot, s ha a fia már is­
kolába jár, ő maga is bőven el fogja látni
velük. Egyelőre (hacsak nem jár bölcsődé­
be) inkább az a valószínű, hogy ő kapja
el öntől vagy a család többi tagjától.
A nátha és egyéb fertőzésveszély
csökkentése érekében alaposan mosson
kezet, mielőtt a gyerekhez vagy bármi
olyasmihez nyúl, ami a szájába kerülhet
(pl. a kezecskéje, cumisüveg, cumi, mell­
bimbó), és ne igyon vele egy pohárból.
Vigyázzon, hogy a gyerek ne érhessen
náthás vagy egyéb fertőző váladékhoz,
sebhez. Ha a fertőzés bármilyen jelét érzi,
tartóztassa meg magát a kisbaba puszilga-
tásától (bármilyen nehéz megállni, hogy
ne cuppantson egyet-egyet a pofijára).
A fenti szabályok a család többi tagjára
is legyenek érvényesek. Egyébként a szop­
tatást betegen is folytathatja, sőt a szopta­
tás az anya és a gyerek ellenálló képességét
egyaránt erősíti.
A fentiek tudatában törődjön bele,
hogy az első életév során kevés csecsemő
ússza meg a náthát. Minden óvintézke­
dés ellenére sem kizárt, hogy a mamát
egyszer elfogja a tüsszögés - mivel pe­
dig oly sokat vannak testközelben, és
egyformán vannak kitéve a veszélynek
(a gyerek az anyjától csak olyan immuni­
720
tást kaphat, amivel az anya rendelkezik),
valószínűbb, hogy öntől fogja elkapni,
mint az utcán szipogó emberektől.
SZAKÍTSUNK IDŐT
ÖNMAGUNKRA
^Annyira lefoglal a kislányom
ellátása, hogy magammal
nincs időm törődni. Néha még
zuhanyozni se érek rá.”
Egy kisgyerek szülei számára apróságok
is sokat jelenthetnek. Szinte elérhetetlen
luxussá válnak olyan, másoknak termé­
szetes apróságok, mint az, hogy az ember
akkor mehet ki a fürdőszobába, amikor
kedve tartja, forrón ihatja a kávét, asztal­
hoz ülve ebédelhet stb.
Mindennek dacára kell olyan időt
szakítanunk magunknak, amit „saját idő­
nek” mondhatunk. Nemcsak azért, hogy
velünk együtt a párunk se feledkezzék
meg róla, hogy mi is számítunk, hanem
hogy a gyerek is ennek vitathatadan tuda­
tában nőjön fel. Az anya fogalmát nem
muszáj (sőt nem is szabad) összetéveszte­
ni a mártíréval. Semmi szükség arra, hogy
ne menjünk ki a vécére, amikor kell, és
emiatt hólyaghuruttal, székrekedéssel
küszködjünk, hogy fájjon a gyomrunk
a kapkodó evéstől, rosszul legyünk a sa­
ját ápolatlanságunktól, a hajmosás, zuha­
nyozás halogatásától. Való igaz, kell hoz­
zá némi ügyesség, hogy a gyerek elha­
nyagolása nélkül önmagunkra is jusson
idő, de mindkét félnek bőven megéri.
Végül is a jókedvű szülő jobb szülő.
A magunkra szánható idő attól fiigg,
milyen a napi beosztásunk, mit tartunk
fontosnak, és mire akarjuk az időt for­
dítani. Néhány tanács a magánéletre:
Hagyjuk sírni a babát: Természetesen
nem fél órán keresztül, de az nem árt­
hat, ha a kiságy biztonságában hagyjuk
bőgni pár percet, amíg befejezzük a fog­
mosást vagy eleget teszünk testi szük­
ségleteinknek.
A CSALÁDNAK
Vonjuk be magánügyeinkbe a babát:
Üljünk le vele együtt ebédelni. Ha még
nem eszik szilárd ételt, ültessük az etető­
székbe (de csak akkor, ha szorosan mel­
lette vagyunk), és evés közben csevegjünk
vele. Ha jól érzi magát a babakocsiban,
és az időjárás megengedi, a parkban is
elfogyaszthatjuk az ebédet. A fürdőszo­
bában tegyük a földre a babaülésben,
hadd szerezzen egy kis kozmetikai alap-
képzettséget, miközben magunkkal fog­
lalkozunk. Zuhanyozás közben a függöny
mögül bújócskázhatunk vele.
Vonjuk be magánügyeinkbe a papát:
Akkor menjünk zuhanyozni, amikor a
gyerekkel reggelizik, akkor tegyünk fel
egy arcpakolást, mikor a vasárnap délutá­
ni sétára viszi. Ne legyen bűntudatunk,
amiért ráérő idejében rásózzuk a gyere­
ket: egy anya munkája (akár teljes, akár
részidős) legalább olyan fárasztó, mint a
fizetett munkahelyi tevékenység. A szü­
lői feladat kétszereplős partnerségből áll,
s ahol ketten vannak a színen, a gyerek-
nevelés gondjain is illik megosztozni.
Kölcsönös szívesség: Felváltva vigyáz­
zunk egymás gyerekére egy másik kisma­
mával, aki szintén szűkében van az idő­
nek. A hét egyik délelőttjén vagy délután­
ján vállaljuk el egy barátnőnk gyerekét,
hogy a mama elintézhesse az ügyes-bajos
dolgait, majd egy másik napon viszonoz­
za ő a szívességet.
Fizetett segítség: Ha még részidős bé­
biszittert sem engedhetünk meg magunk­
nak, annyi pénz biztos akad, amennyiért
egy megbízható tinédzser elvállalja a gye­
rek szórakoztatását (amikor mi is otthon
vagyunk), hogy legyen egy kis időnk.
AZ OTTHONON KÍVÜL IS
VAN ÉLET
„Bárhogy imádok főfoglalkozású
anya lenni, kezdek fulladozni
az állandó bezártságtól Az élet ben, a lakótelepen, a szupermarketben,
nem állhat csakpelenkázásból” nyilvános hirdetőtáblán - tegyünk ki egy
hirdetést más anyáknak, akiket szintén
A csecsemő életének első néhány hónap­
érdekelne egy ilyen kör megszervezése.
jában, amikor etetése, gondozása egész
A csoport lehetőleg hasonló érdeklődési
napos és látszólag végeérhetetlen elfog­
körrel rendelkező kismamákból álljon.
laltságot ad, szinte minden kismamának
Tippekért a játszókor felállítására lásd a
egy kiadós alvás jelenti a vágyak neto­
460. oldalt.
vábbját. Ha viszont a gyerek már bele­
zökkent valamilyen rendszerbe, és az anya
Babaiskola: A kisgyerekek számára fenn­
is felvette a ritmusát, a kezdeti őrület
tartott „osztálytermek” a szülők szem­
köde után rászáll a sivár unalom. Koráb­
pontjából igen hasznos intézmények.
ban nem győzte idővel, most viszont nem
Ha a gyerekünket beírattuk (természe­
tud mit kezdeni az idejével. Mióta a baba
tesen csak miután meggyőződtünk ró­
körüli teendők már nem okoznak nehéz­
la, hogy megfelelő és biztonságos; lásd
séget, inkább úgy érzi magát, mint egy
a 462. oldalt), minden héten találkoz­
felhúzható robot, aki gépiesen hajtja vég­
hatunk sorstársakkal, akik szintén otthon
re a mozdulatokat, és közben sóvárog a
vannak a gyerekükkel.
négy falon kívüli, izgalmas, kellemes vi­
lág után. Főleg aki korábban sokféle vál­
Szülők fóruma: Csatlakozzunk egy már
tozatos tevékenységet folytatott - hivatás,
működő fórumhoz, vagy vállaljunk részt
hobbi, tanulás, sport, közösségi munka
egy újabb szervezésében. Hívjunk meg
stb. - , az lassan úgy érzi, mintha befalaz­
előadókat (gyerekorvost, nővért, írót stb.,
ták volna, megcsappan az önbecsülése,
akinek szülői, illetve női kérdésekben
és egyre kevésbé biztos benne, volt-e ér­
lehet mondanivalója), vegyünk fel közö­
telme a gyerekvállalásnak.
sen egy vagy több bébiszittert, aki ezalatt
A gazdag, teljes, igényes élet és a kis­
vigyáz a gyerekekre. A hetenként, két­
gyerekes élet azonban nem zárja ki egy­
hetenként vagy havonta rendezhető ösz-
mást. A megfelelő életformához vezető
szejövetelek céljára lakás, iskola, közös­
első lépés annak a felismerése, hogy egy
ségi ház vagy bármilyen más, kellő befo­
kisgyerek nem töltheti ki egy nő (vagy
gadóképességű hely megfelel. Internetes
férfi) egész életét. Még akkor is, ha min­
csevegő- és vitafórumokba is érdemes
den vele töltött perc boldogság, nem le­
bekapcsolódni, mert értékes tájékozó­
het meglenni szellemi élmények nélkül,
dási és közlési lehetőséget ad, és ami a
muszáj olyanokkal is beszélgetni, akik
legfontosabb, nem fogjuk egyedül érez­
nem csak gurgulázni tudnak. Az ehhez
ni magunkat a problémáinkkal.
a célhoz vezető úton elveszettnek hitt
önbecsülésünket is megtalálhatjuk.
Közeli játszótér: Ahol kisgyerekek ját­
szanak, ott a szüleik se lehetnek messze.
A GYEREK REVÉN A játszóteret nemcsak a picik szeretik
Egy csecsemőt akadálynak is lehet tekin­ (akik akkor is nagy élvezettel figyelik a
teni, de belépőjegynek is a felnőttek vi­ többi gyereket és a játékukat, ha még
lágába. Az alábbiakban felvázolt mód­ nem tudnak járni), és persze a nagyob­
szerek a gyerek ürügyén lehetővé teszik bacskák (mikor már jól ülnek, rend­
a másokkal való kapcsolatfelvételt. szerint imádnak hintázni, sokan már
egyéves koruk előtt jól boldogulnak a
Játszókon Kutassunk fel egy közeli ját­ csúszdán és a mászókával), hanem a
szókört, vagy - a gyerekorvosi rendelő­ kismamáknak is remek alkalmat kínál
722
a beszélgetésre és a „randevúzásra”. A ját­
szótéri randevúknak ekkor még inkább
az anyák szempontjából van értelmük,
hiszen a kisgyerekek még nem tudnak
együtt játszani.
KULTURÁLÓDÁS RÉVEN
A főállású anyaság nem jelenti azt, hogy
semmi mást nem lehet csinálni. Néhány
ötlet a korábbi kedvtelések folytatására
vagy újak keresésére:
Tanfolyam egy közeli középiskolá­
ban: Tanuljunk akár a bizonyítvány ked­
véért, akár kedvtelésből, szellemi épülés
céljából.
Felnőtteknek való tanfolyam: A sok
helyen található szakkörökön szinte bár­
mit lehet tanulni, az aerobiktól a zen
buddhizmusig.
Aktív sportolás: A rendszeres tenisze­
zés vagy más labdajáték a testi-szellemi
edzés mellett társaságot is szerez.
Múzeum, kiállítás: Járjunk el egy kö­
zeli múzeumba, és rendszeresen nézzünk
meg egyszerre mindig csak egy kiállítást.
(Nagyobb élmény, ha egy másik kisma­
mával együtt megyünk a múzeumba.)
A babának is hasznára válik, ha zsenge
gyerekkorától láthat képző- és ipar-
művészeti alkotásokat (a festmények,
szobrok képesek elbűvölni a kisgyere­
keket), így később is fogékony lesz a
művészetre.
Oktató-DVD és -CD: Háztartási mun­
ka, szoptatás közben DVD, CD segít­
ségével nézhetjük, hallgathatjuk, amit
korábban is szerettünk, de új dolgokat
is fölfedezhetünk (pl. nyelvtanulás szá­
mítógépes szoftverrel). Közkönyvtárak­
ban gyakran ingyen is kapható oktató­
kazetta.
A CSALÁDNAK
BABAKÍSÉRETTEL
Egyre több iskola, közösségi ház,
munkahely, torna- és edzőterem ren­
delkezik gyermekmegőrzővel, hogy
a szülőknek legyen hol leadniuk a
gyereküket, miközben ők tanulnak,
dolgoznak vagy gürcölnek. Másik le­
hetőség, ha az egy tanfolyamra stb.
járó kisgyerekes szülők közös bébi­
szittert alkalmaznak.
Könyvek: Egy könyvet bármikor és bár­
hová magunkkal vihetünk. Olvasni lehet
szoptatás, szobabiciklizés közben, ami­
kor alszik a gyerek, vagy mielőtt mi ma­
gunk elaludnánk. Az olvasás nemcsak
azért fontos, mert hasznos és szórakoz­
tató, hanem azért is, hogy a gyerek ko­
rán megszeresse. Aki olvasni is szeret, és
a társaságot is kedveli, annak érdemes
beiratkoznia egy olvasókörbe. Ha más
fiatal szülők is járnak oda, az olvasókör
a szülők klubjának szerepét is betölthe­
ti, ahol egyaránt lehet könyvekről és
gyerekekről beszélgetni. Esetleg a gyere­
keket is meg lehet hívni, vagy a kör kö­
zös bébiszittert alkalmazhat, hogy a szü­
lők nyugodtan társaloghassanak.
KARITATÍV MUNKA REVÉN
Aki nincs állásban, egy helyi szociális vagy
közösségi szolgálatban is hasznos munkát
végezhet. Válasszunk ki egy intézményt,
és ajánljuk fel a segítségünket. Kiindulás
gyanánt érdemes telefonálni egy önkén­
tesek szervezésével foglalkozó irodába,
vagy ha nincs ilyen a közelben, megkér­
dezni a helyi iskolát, kórházat, közösségi
házat, nem keresnek-e önkéntes segítő­
ket. A lehetőségek végtelenek, a gyerekek,
felnőttek tanításától, korrepetálásától az
idősek vagy betegek látogatásáig (az öre­
gek még jobban fognak örülni nekünk,
ha a gyereket is magunkkal visszük),
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
de ilyen feladat lehet például szülők jobb
kedvre derítése a kórházban, a „nővér”
szerepének vállalása fiatalkorú terhes vagy
leányanya mellett, ebédosztás ingyen­
konyhán stb.
Az önkéntes munka a szaktudás fris­
sen tartására is felhasználható. Vállaljunk
a szakmánkba vágó előadásokat a helyi
felnőttoktatási intézményben, vállaljunk
ingyen cikkírást, honlapszerkesztést, rek­
lámkampány-tervezést, ápolást, jogi ta­
nácsadást stb.
FIZETETT MUNKA REVÉN
A főállású anyaság nem zárja ki a rész­
idős munkát. A korábbi vagy tervezett
szakterületünkén működő munkahe­
lyen heti néhány órás munkával képben
maradunk, emberek között lehetünk,
és nem lesz minden napunk egyforma.
A 730-731. oldal keretes szövegében
elsősorban az otthoni munkalehetősé­
gek megtalálásával, illetve kialakításával
foglalkozunk.
BARÁTKOZÁS
„Azokkal a barátnőimmel már
nem találom meg a közös hangot,
akiknek nincs gyerekük, kisgyerekes
ismerősöm pedig nincs, ezért
nagyon egyedül érzem magam. ”
A baráti kapcsolatok szinte mindig meg-
sínylik az élet nagy változásait (másik is­
kola, másik állás, új házasság, költözés,
válás, fészekhagyó gyerekek, nyugdíja­
zás, megözvegyülés stb.). Mivel ez alól
a gyerek érkezése sem kivétel, nem cso­
da, ha sok fiatal nő nem egészen tudja,
mit kezdjen a baráti körével most, hogy
anya lett.
A gyerek érkezése után több tényező
is közrejátszik a társasági élet megválto­
zásában. Elsősorban nincs rá se időnk,
se energiánk. Másrészt amíg vissza nem
megyünk dolgozni - akár hat hét, akár
hat év múlva - , nemcsak fizikailag,
723
hanem érzelmileg is távolabbinak érez­
zük azt a baráti kört, amely az állásun­
kat, hivatásunkat körülvette. További ok
a máris vagy hamarosan megváltozó ér­
deklődési kör. Bármennyire szeretünk
külpolitikáról, irodalomról vagy bulvár­
pletykákról beszélgetni, az utóbbi időben
kedves témáink közé került a kismama­
torna kiértékelése, a pelenkakiütés keze­
lésének, a síró baba megnyugtatásának,
altatásának stb. módszertana - és azzal
is szívesen elhencegünk, ha a baba már
hasra tud fordulni vagy kibújt az első
fogacskája. A társasági életnek az sem
használ, hogy a szinglik láthatólag kissé
feszélyezetten érzik magukat az anyák
társaságában. Ez részben annak tudható
be, hogy kevesebb lett a közös téma,
másrészt annak, hogy - tudatosan vagy
tudat alatt - a magányos nők irigylik
a családosokat. Végül pedig a felszínes
munkahelyi, bulizó barátságokban rit­
kán van meg az a valami, ami a változás
után is életben tartaná őket.
A nők többsége a korábbi női és az
újdonsült anyai személyiségét szeretné
valahogy egybekovácsolni úgy, hogy egyik
se szenvedjen csorbát. Nem könnyű do­
log. Aki változatlanul a korábbi köreihez
ragaszkodik, az az anyaságát tagadja meg.
Aki a régi barátait dobja, és kizárólag
kismamákkal barátkozik, az régi önma­
gát tagadja meg. Talán az a legkelleme­
sebb megoldás, ha minél több régi meg­
tartása mellett új barátságokat kötünk, így
egyik énünk sem marad kielégítetlenül.
Régi barátainkkal, barátnőinkkel
tartsuk fenn a társasági kapcsolatot, mint
pl. közös ebéd, kávézás, mozi. Biztosan
érdekli őket a gyerekünk és az új élet­
formánk (de nem csak az), ahogy minket
is érdekel, mi újság a régi munkahelyün­
kön és a kollégáiddal. Igyekezzünk a közös
témáknál maradni, függetlenül attól,
hogy eredetileg miért akartunk találkoz­
ni. Eleinte talán kicsit kínos lesz, de ha­
marosan kiderül, kivel maradunk jó­
ban, illetve kit jobb tartalékállományba
724
helyezni, és legföljebb születés- vagy ün­
nepnapokon számítani a társaságára.
Talán magunk is elcsodálkozunk, hogy
néhány régi barátnő milyen őszinte ér­
deklődést, mekkora segítőkészséget tanú­
sít az új életünk iránt. Olyan is akadhat,
aki egy időre felszívódik, de majd je­
lentkezik, mikor már maga is családi
örömök elé néz.
A környékbeli kismamákkal viszony­
lag könnyű összebarátkozni. Nem kell
hozzá több, csupán megjelenni a meg­
felelő gyülekezési helyeken (játszótér, tor­
naterem, kismamakor, játszókor stb.).
Igyekezzünk kiválogatni közülük olya­
nokat, akikkel a gyereken kívül is van
közös érdeklődési körünk, hogy a pe­
lenkán, a bölcsődén kívül másról is le­
hessen vele beszélgetni, és ne legyen olyan
egysíkú a társalgás - függetlenül attól,
hogy óhatatlanul a gyerek lesz a kedvenc
témánk.
KÜLÖNBÖZŐ
NEVELÉSI ELVEK
„A legjobb barátnőm könnyed
és hanyag, egyáltalán nem érdekli,
ha bét hónapos gyereke nem
ebédidőben eszik, mindenhová
magával viszi akár késő estig is,
a munkahelyére se akar egyhamar
visszamenni. Vele ellentétben
én mindent komolyan veszek,
a fektetési és etetési időtől
a mosásig, és amint a fiam
betöltötte a három hónapot,
részmunkaidőben visszamentem
dolgozni Ki csinálja rosszul?**
Senki: mindketten úgy csinálják, ahogy
a legjobbnak látják, és ennél nincs helye­
sebb módszer. Lássuk be: ön attól kapna
ideg-összeroppanást, ha a barátnője laza
nevelési stílusát kellene követnie, ő meg
az önétől. Ha netán valamit rosszul csi­
nál, arra - legyen nyugodt - a baba fi­
gyelmezteti: ha sokat sír, kedvetlen vagy
nem gyarapszik, akkor neki nem jó az
A CSALÁDNAK
a módszer, ahogy nevelik. Ilyen esetben
valamin változtatni kell, hiszen nemcsak
az anyák, hanem a csecsemők egyénisége,
stílusa se egyforma.
A vidám, egészséges baba azt üzeni,
hogy mindegy, hogyan, de anyu reme­
kül csinálja.
FÉLTÉKENYSÉG
AZ APAI ÜGYESSÉGRE
„Úgy gondoltam, az anyák termé­
szettőljobban értenek a gyerekhez,
mint az apák. Az énférjem azonban
jobban bánik vele, mint én, például
sokkal könnyebben tudja meg­
nevettetni, megnyugtatni, álomba
ringatni Rösteüem magam, amiért
elmaradok mögötte.**
Minden szülőnek van valamilyen hozo­
mánya a gyereke számára, és egyik aján­
dék sem szebb vagy értékesebb a másik­
nál, legalábbis a kis haszonélvező szem­
pontjából. Az egyiknek a mókázáshoz,
a játékossághoz több az érzéke (vidám
hancúrozás, bújócska), a másiknak a ru­
tinfeladatokhoz (etetés, fürdetés, öltözte­
tés botrány nélkül). A férjéhez hason­
lóan vannak olyan apák, akik jobban
szót tudnak érteni a gyerekkel.
Egyáltalán nem ritka, hogy a szülők
egyike kissé irigykedik a másikra, amiért
jobban áll a kezében a gyerek. Az ilyen
érzésektől is meg lehet szabadulni:
Örüljön a szerencséjének: Miközben
rengeteg nő azon siránkozik, hogy a fér­
jére alig lehet számítani, önt olyan fér­
fival áldotta meg a sors, aki nemcsak
többet vállal, hanem még tehetsége is
van hozzá. Egy segítő apa rengeteg ter­
het le tud venni az anyáról, emellett a
gyerek fejlődésének is nagyon nagy szol­
gálatot tesz. Úgyhogy hadd gyakorolja
a tudományát, amikor csak lehet.
Félre a dogmatikus feminizmussal:
Az olyasfajta sztereotípiák, amelyek sze­
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
rint az anyák jobban értenek a gyerekek­
hez, mint az apák, nem pontosan felel­
nek meg a valóságnak, és általában kár­
tékonyak. A gyerek körül a szoptatáson
kívül nincs olyan feladat, amire az anya
eleve rátermettebb volna, mint az apa,
vagy megfordítva. Egyes szülők (nemük­
től fíiggedenül) ösztönösen értenek a gye­
rekneveléshez, másoknak tanulniuk kell.
Ha a lehetőség adott, rövid idő után
mindkét nem le tudja győzni az ösztö­
nös késztetés vagy a tapasztalat hiányát.
Egészséges önbizalom: Talán nem is
tudja, milyen sokat tesz a gyerekéért és
milyen jól csinálja, de a baba majdnem
biztosan tudja - ezért nélkülözhetetlen
neki az anyja.
Legyünk türelmesek magunkhoz: Ne
tekintsük véglegesnek, ha valami nem
megy olyan könnyen, mint a párunknak.
Ha szoptatjuk a gyereket, most azért nem
marad nyugton az ölünkben, mert az
anyatej közelsége elvonja a figyelmét, de
elválasztás után valószínűleg ugyanúgy
fog viselkedni, mint az apja ölében. Az al­
tatódallal, mókás mondókákkal, kézjáté­
kokkal, grimaszokkal is nagyobb sikerünk
lesz, ha már gyakorlottabban, kényelmes
ritmusban és nem erőből csináljuk. Nem
szolgálná a célt, ha azt és úgy próbálnánk
utánozni, amivel az apja akkora sikert
arat. Sokkal jobb eredményre vezet, ha azt
csináljuk, ami nekünk természetes. Ez a
nevelési stílusunknak is hasznára válik.
Végül gondoljunk arra is, hogy bár­
milyen nagyszerű viszony alakul ki apa
és gyereke között, gyakran adódik olyan
helyzet, amikor a gyerek csak az anyjá­
val éri be. Nagyon hamar ismerősen fog
csengeni, ha anyut követeli.
FÉLTÉKENYSÉG
AZ APAI SZERETET MIATT
„Bármilyen rémesen hangzik, szinte
féltékeny vagyok, mikor a férjem
725
a kislányunkkalfoglalkozik.
Azt szeretném, ha rám legalább
feleannyi időtfordítana.”
Amilyen szívmelengető látvány az apa és
gyereke között bontakozó szeretet egy kí­
vülálló számára, annyira ijesztő is lehet
annak a nőnek, aki nem szokott hozzá,
hogy a férje érzelmein másokkal osztoz­
zon, különösen ha a terhesség kilenc
hónapja alatt gyöngéden törődött vele.
Bár a féltékenység valószínűleg ma­
gától is el fog múlni a családi élet stabi­
lizálódásával, enyhítésére addig is tudunk
ajánlani néhány módszert:
Nyugodjon meg: Ha meg akar szaba­
dulni a gyötrő érzésektől, elsősorban azt
kell tudomásul vennie, hogy sűrűn elő­
forduló, normális jelenségről van szó,
tehát semmi köze a kicsinyességhez,
önzéshez, és nincs benne semmi szé­
gyenletes. Ne legyen bűntudata miatta.
Legyen hálás: Gondolja meg, mekkora
szerencse egy olyan férj, aki hajlandó a
csecsemővel foglalkozni. Használja ki az
időt a teendőire vagy saját céljaira, amíg
a papa és a baba együtt vannak. Figyelje
jóindulattal, és bátorítsa a kettejük között
kivirágzó szeretetet. A most kialakuló kö­
tődés egy életre szól, a rettenetes kétéves
és a nehéz tizenéves életkort is magában
foglalja, emellett a gyerek is értékesebb
ember lesz tőle.
Hármasban: Apa és gyereke nyilván sok­
szor kettesben akarnak lenni, de néha egy
harmadik is jól jöhet. Szálljon be ön is a
bunyóba (a férjéé a pocak, öné a lábacs­
ka), vesse le magát ön is az ágyra, mikor
olvasnak, üljön be cicának, hogy ne csak
két, hanem három irányban fogócskáz-
zanak a szőnyegen.
Legyen őszinte: Ne érje be azzal, hogy
visszavonul duzzogni a kulisszák mögé,
mikor apa és baba édes kettesben vannak.
726
Az újabb csodálatos kis társ felfedezésé­
nek izgalmai közepette a férje talán észre
se vette, hogy a (viszonylag) régi társát
elhanyagolja, még úgy is vélheti, hogy
tevékenysége segítségnek számít. Mond­
ja el neki szépen, bántó él és minden
szemrehányás nélkül, hogy mi bántja és
mit szeretne elérni (például ha a férj haza­
jön, önhöz is legyen egy kedves szava, ön­
nek is járjon egy csók és ölelés, néha egy­
szerre mindkettőjüket szorítsa magához).
Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
Legyen jó feleség: Egy kapcsolat akkor
jó, ha mindkét irányban jó. Nem várhat
a férjétől több törődést, ha ön se törő­
dik vele. Ön is vigyázzon, nehogy min­
den idejét, erejét, szeretetét a babának
szentelje, mert akkor akaratán kívül sem­
mit nem ad a partnerének. Legyen vele
kedves, hogy legyen mit viszonoznia.
MINŐSÉGI IDŐ
„Rengeteget hallok róla, hogy
a gyerekekkel értékes időt kell
tölteni Gyakorlatilag minden
időmet a fiammal töltöm, de
az értékéről nem vagyok meggyő­
ződve, mert annyi a dolgom.99
A „minőségi” vagy értékes idő fogalma
a „dolgozó anya” fogalmával együtt jött
divatba (a fogalom maga is megtévesz­
tő, hiszen minden anya dolgozik). Ha
egy anya nem tud sokat együtt lenni a
gyerekével, legalább azt a kevés időt ak­
názza ki jól, amit vele tölthet. Az ebből
fakadó következtetés szerint a mennyiség
nem fontos. Ám a mennyiségnek is van
minősége. A minőségi törődéshez nem
muszáj minden mást odahagyva leülni
a padlóra a gyerek mellé, és egész nap
játszani vele. Az is minőségi időnek szá­
mít, amikor mosolygósán pelenkába tesz-
szük, etetés közben beszélgetünk hozzá,
fürdetés közben hagyjuk a játékokkal
pancsolni. Az is, ha a konyhából beszélge­
tünk vele, miközben négykézláb vágtázik,
A CSALÁDNAK
vagy vezetés közben dúdolgatunk neki,
porszívózás közben a járóka fölé hajol­
va megcsiklandozzuk, vagy a számlák
intézése közben magunk mellé tesszük
a kirakójátékával.
A gyereknevelésben a minőségi idő­
nek egyaránt lehet passzív és aktív jellege,
s egy szerető és gondos szülő, aki sokat
van a gyerekével, óhatatlanul értékes időt
is szentel neki. A babáról lerí, hogy így
van-e. Mosolyog, nevet, reagál, szemmel
láthatólag jól érzi magát? Igenlő válasz
esetén elegendő minőségi időben részesül.
„Mivelfőállásban dolgozom, félő,
hogy nem tudok elég minőségi időt
fordítani a kislányomra.”
Aki keveset tud a gyerekével lenni, úgy
gondolja, minden percet ki kell hasz­
nálnia. Ez pedig lehetetlen, és furcsa
módon ez az első dolog, amit a siker ér­
dekében tudomásul kell venni (hiszen
lehetnek olyan percek, amikor más dol­
gunk is van, vagy a gyereket éppen más
érdekelné; lehetnek olyan napok, mikor
mi vagyunk pocsék hangulatban, máskor
meg ő). Néhány ajánlat:
Természetes viselkedés: Nem kell
fölvennünk a tökéletes szülő varázskö­
pönyegét, mielőtt belépnénk az ajtón.
A gyereknek úgyse kell más, csak az any­
ja. Nem kell minden percet érdekessé
tenni. Ehelyett legyünk természetesek, és
hagyjuk, hogy a baba is az legyen (lehet,
hogy estére már túl fáradt az aktív já­
tékhoz). Az együttlét akkor is minőségi,
ha együtt étkezünk vagy csak ugyanab­
ban a szobában vagyunk (még ha nem is
ugyanazt csináljuk).
Keressük a kicsi társaságát: Vigyük
magunkkal a fürdőszobába, amikor be­
megyünk átöltözni, egyébként is vonjuk
be a munkából való hazatérés utáni teen­
dőkbe. Amikor kibontjuk a leveleket,
engedjük játszani a borítékokkal, bevá-
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
sáriás után segítsen kiüríteni a zacskókat,
vacsorafőzés közben doboljon a fazeka­
kon, cintányérozzon a fedőkkel.
Meséljük el neki, mit csináltunk egész
nap: Ezzel két legyet ütünk egy csapásra:
egyrészt biztosan fogunk hozzá beszélni
(akkor is imád minket hallgatni, ha még
nem érti a szavainkat), másrészt ha ki­
beszélhetjük magunkból a történteket
(akkor is könnyed hangon, ha valójában
nyomasztó napunk volt), egyszerűbb ki­
kapcsolni, és gyorsabban át lehet állni a
munkahelyi életről az otthonira.
Intézzük el rövid úton a háztartást:
Amikor az idő nagyon számít, nem ér­
demes lényegtelen dolgokra pazarolni
(mint pl. a takarítás, a főzés, a ruhaelra-
kás). Lehetőség szerint rövidítsük le a
vacsorakészítést (főzzünk dupla mennyi­
séget, és a felét fagyasszuk le későbbi
felhasználásra, használjunk mirelit zöld­
séget, zacskós savanyúságot). Hadd gyűl­
jön a por, ráérünk hétvégén a férjünkkel
együtt törölgetni. Ha módunkban áll,
hetente egyszer hívjunk takarítónőt. Te­
gyük el a vasalót, és amit vasalni kell,
adjuk tisztítóba.
Melegítsük a vacsorát a hátsó égőn:
Vagy addig ne gyújtsunk alá, amíg a gye­
reket le nem fektettük. A késői vacsora
nem tesz túl jót az emésztésnek, így még­
is több időt lehetünk a gyerekkel, amíg
ébren van (a figyelmünket sem kell meg­
osztanunk, mikor ő vacsorázik), és töb­
bet lehetünk a párunkkal, amikor a baba
már alszik. Bár később fontos lesz a kö­
zös vacsora, most még nincs sok értelme.
Egy ilyen kis gyerekkel még olyan nehéz
727
közösen étkezni, hogy az ilyen együttlétet
aligha lehet meghittnek nevezni.
Ne figyeljünk másra: Úgy nem lehet
minőségi időt fordítani a gyerekre, ha
közben a hatórás híreket hallgatjuk.
A tévézéssel, internetezéssel, telefonálás­
sal várjunk, amíg a baba elalszik. A be­
jövő hívásokat bízzuk az üzenetrögzítőre,
majd visszahívjuk az illetőt, ha a gyerek
már ágyban van.
Ne hagyjuk ki a férjet: Aki a gyerekének
értékes időt akar szerezni, annak a családi
körben töltött időről sem szabad megfe­
ledkeznie. A papa lehetőleg mindenben
vegyen részt, amit a gyerekkel csinálunk,
a fürdetéstől a babusgatásig. Gondoljunk
arra is, hogy a gyereknek mindkét szülő­
vel fontos kettesben lennie, így két külön
személyiség közelségét is megismerheti,
és kétszeres minőségi időben részesül.
BÉBISZITTER
„Nem dolgozom házon kívül,
de kilenc hónapos kisfiámat
időnként bébiszitterre kell
bíznom, és minden alkalommal
furdal miatta a lelkiismereti
Mint minden munkáltató tudja: nincs
olyan ember, aki a nap 24 órájában és az
év mind a 365 napján készenlétben állva
is jól tudná végezni a munkáját. Ezt a
tényt önfoglalkoztató anyaként nekünk
sem árt tudomásul vennünk. Bármeny­
nyire szeretjük a gyerekünket, és bár­
mennyire szeret ő minket, mindkettőnk­
nek hasznára válik, ha néha egy időre
elszakadunk egymástól. Ebbe bűntudat
nélkül bele kell törődni.
728
Tudnunk kell
DOLGOZNI VAGY NEM DOLGOZNI?
Nem mindig elhatározás kérdése, hogy
egy nő szülés után visszamegy-e dolgoz­
ni. Különféle - anyagi, előmeneteli, tár­
sadalmi - kényszerhelyzetekben sok anyá­
nak nincs más választása. Akinek viszont
van, az nehéz döntés előtt áll. A gyerek­
pedagógusok véleménye megoszlik,
ezért nem sok támpontot adnak. Egye­
sek szerint nem baj, sőt akár jót is tehet,
ha az anya visszatér az állásába, a gyerek
pedig bölcsődei környezetbe kerül. Má­
sok éppoly szilárd meggyőződése szerint
a kisgyerek megsínyli, ha mindkét szülő
állásban van, egyiküknek tehát a gyerek
hároméves koráig legföljebb félállást sza­
bad vállalnia.
A tudományos kutatások sem segí­
tenek igazán. Az eredmények ellentmon­
dásosak, főleg mivel ilyesfajta vizsgála­
tokat sem lefolytatni, sem kiértékelni
nem könnyű. (Miből lehet megítélni,
milyen hatást gyakorol a gyerekre az, ha
az anya munkába jár? Vagy ha nem dol­
gozik? Mely hatásokat kell vizsgálni?
Melyeket lehetetlen számszerűsíteni?
Vannak-e előre nem látható következmé­
nyek? Milyen korán vagy későn, esetleg
csak felnőttkorban fognak jelentkezni
a problémák?) Ráadásul a vizsgálatok
sem elég tárgyilagosak. Az eredménye­
ket a kutatók elfogultsága is befolyásol­
hatja. Ritkán fordul elő, hogy teljes ké­
pet kapnánk.
Az anya munkába járásából fakadó
távlati hátrányokra, előnyökre vonatko­
zó bizonyítékok hiányában a döntés sú­
lya kizárólag a szülőket terheli. Ha fog­
lalkoznunk kell a gondolattal, tegyük fel
magunknak a következő kérdéseket:
Fontossági sorrend: Gondoljuk át ala-
?>osan, mi a legfontosabb az életünkben,
rásban állítsuk sorrendbe, amit fontos­
A CSALÁDNAK
nak tartunk. Például a gyerek, a család,
a hivatás, az anyagi biztonság, a kényel­
mes élet, a szabadság, a tanulás stb. - le­
het, hogy a mellettünk lakó szomszéd-
asszony vagy az íróasztalunk túloldalán
ülő kolléganő listáján egészen más szere­
pelne. Ha a fontos dolgok listája elké­
szült, gondoljuk át, hogy a lista élén álló
tételek szempontjából mi lenne jobb: ha
visszamennénk dolgozni, vagy ha otthon
maradnánk?
Milyen főállású szerep illik hozzánk
a legjobban? Az hozza ki belőlünk a leg­
többet, ha otthon vagyunk a gyerekkel?
Vagy a bezártság türelmetlenné, ideges­
sé tesz? Képesek leszünk-e otthon hagy­
ni a gyerek gondját, amikor dolgozunk,
illetve a munkahelyünkön hagyni az
ottani gondokat, mikor hazamegyünk?
Vagy ha meg kell osztanunk magunkat,
egyik helyen se leszünk képesek jól tel­
jesíteni?
Hogy viselnénk, ha más vigyáz a gye­
rekre? Ügy érezzük, senki nem tud vele
úgy törődni, mint mi? Vagy nincs kétsé­
günk afelől, hogy találni fogunk (esetleg
máris találtunk) olyan személyt (vagy cso­
portos felügyeletet), akire munkaidőben
nyugodtan rábízhatjuk a babát?
Hogyan fogjuk fel, ha lemaradunk
néhány fontos lépcsőfokról? Nem
fogjuk-e bánni, hogy csak másodkézből
szerzünk tudomást arról, amikor a gyerek
először nevet, önállóan felül, négykéz-
lábra áll, mászni kezd, járni kezd, mert
éppen dolgoztunk? Vajon rá tudunk-e
hangolódni a gyerek kimondatlan kéré­
seire, érzéseire, ha csak az estéket és a
hétvégéket töltjük egymással? A dolgo­
zó anyák ugyanolyan szoros kapcsolatot
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
tudnak kialakítani a gyerekükkel, mint
akik otthon maradnak. Bármennyire
megszereti a gyerek a bébiszittert, az any­
ja helyét senki nem veheti át a szívében.
Mennyi erőd van? Rengeteg testi-lelki
erő kell hozzá, hogy az ember a gyerek­
kel keljen, munkakész állapotba hozza
magát, majd miután egész nap dolgo­
zott, ismét a gyerek, az otthon és a
házastársa rendelkezésére álljon (bár az
otthon maradáshoz is sok energiára van
szükség). Másrészt sok nő - főleg ha
szereti a munkáját - úgy érzi, mintha
munkaidőben szinte megfiatalodna,
mintha kimenőt kapott volna hazul­
ról, és éppen ennek köszönhető, hogy
délután frissen, tettre készen tud hoz­
zálátni a gyereknevelés merőben más
teendőihez. Arra is kell azonban gon­
dolni, hogy a kétkeresős kisgyerekes
családokban az energia hiányát elsősor­
ban a házastársak kapcsolata szenvedi
meg. Ha visszamegyünk dolgozni, ennek
a kapcsolatnak az ápolásával is törőd­
nünk kell.
Mennyire vesz bennünket igénybe
a munka és a gyerek? Ha könnyű a
munkánk, a gyerekünk pedig egy angyal,
az ilyen párosítás viszonylag könnyen
kezelhető. Ha se a munkánk, se a gye­
rekünk nem könnyű, vajon képesek
leszünk-e minden áldott nap megbir­
kózni velük? A teherbíró képesség se
mindegy; vannak nők, akik teher alatt
nőnek, mint a pálma.
Elég segítséget várhatunk-e a férjünk­
től vagy mástól, ha visszamegyünk
dolgozni? Egyedül egyetlen anya sem
képes mindent vállalni, ez el se várható
tőle, függetlenül attól, hogy dolgozik-e
valahol vagy sem. Hajlandó lesz-e a
férjünk kivenni a részét (értsd: vállal­
ni a felét) a gyereknevelés, a bevásárlás,
a főzés, a takarítás, a mosás feladataiból?
Megengedhetjük-e magunknak a fizetett
729
segítséget, hogy részben levegye rólunk
a terhet?
Milyen az anyagi helyzetünk? Kerese­
tünk nélkül a család megélhetése kerül­
ne veszélybe, vagy csak néhány extráról
kellene lemondani? Min lehetne takaré­
koskodni, hogy ne okozzon különösebb
gondot, ha nincs jövedelmünk? Ha visz-
szamennénk dolgozni, a fizetésünk hány
százalékát emésztenék fel a bejárással kap­
csolatos költségek (ruházkodás, közle­
kedés, gyerekfelügyelet)? Az összesítés­
ből még az is kiderülhet, hogy nem éri
meg bejárni egy munkahelyre.
Mennyire rugalmas a munkakörünk?
Kapunk-e szabadságot, ha a gyerek vagy
a bébiszitter megbetegszik? Lehet-e kés­
ni vagy korábban eljönni, ha otthon va­
lami történik? Hosszú-e a munkanap,
kell-e hétvégén dolgozni és/vagy utazni?
Akarunk-e hosszabb időt a gyerektől tá­
vol tölteni?
Milyen következményekkel járna a
pályafutásunkra, ha nem mennénk
vissza dolgozni? Kihagyás után nem
mindig lehet ott folytatni, ahol az em­
ber abbahagyta. Ha attól félünk, hogy
magunk is ilyen sorsra jutunk (bár mun­
kába állás után sok nő félelme alapta­
lannak bizonyul), hajlandók vagyunk-e
vállalni ezt az áldozatot? Milyen módon
tudnánk lépést tartani a szakmával, amíg
otthon maradunk, és nem dolgozunk fő­
állásban?
Nincs köztes megoldás? Egyszerre nem
lehet két lovat megülni, de valamilyen
ügyes kompromisszummal megpróbál­
hatjuk mindkettőből kihozni a legjobbat.
Sok lehetőség kínálkozik aszerint, milyen
szakmával, gyakorlattal rendelkezünk
(lásd a 730—731. oldal keretes szövegét).
Bármire essék a választásunk, óhatatla­
nul hoznunk kell valamennyi áldozatot.
730
CSALÁDBARÁT MUNKA
A munkaidőnek nem muszáj 9-től 5-ig
(se 8-tól 7-ig) tartania. A munka meg­
újult világában már előfordul, hogy
a szülők rugalmasabb munkaidőben
dolgozhatnak, így valamivel könnyebb
a két műszak között egyensúlyozniuk.
Néhány a számos lehetőség közül:
Részmunkaidő: A dolgozó anyák régi
kedvence, és egyre több férfi is él a le­
hetőséggel. Mérlege: aki teljes mun­
kaidőben értékelné a szaktudásunkat,
az részmunkaidőben is vevő lehet rá
(akár a mostani, akár egy korábbi vagy
egy új munkáltató). Nézzünk utána,
mi a legmegfelelőbb megoldás a ma­
gunk és a munkáltatónk szempontjá­
ból: heti öt délelőtt vagy délután,
vagy két és fél nap (egyhuzamban vagy
széthúzva), felváltva délelőtt és dél­
után stb.
Szabadúszás: Nem a legkönnyebb
kenyérkereset, egy szabadúszónak a
munkát is fel kell hajtania, de egyes
anyáknak a legjobb megoldást kínálja.
Bárhogy meg vagyunk győződve arról,
hogy otthon a helyünk, egyszer-kétszer
(többször) ránk fog törni a kétely, ami­
kor olyanokkal beszélgetünk, akik tovább
építik a karrierjüket. Bárhogy meg va­
gyunk győződve arról, hogy vissza kellett
mennünk dolgozni, hivatalba menet bi­
zony könnyen elszomoríthat bennünket
a gyerekükkel sétáló anyák látványa.
Mivel tökéletlen világunkban ritka
a tökéletes élethelyzet, sajnos az ilyesfajta
rossz érzéseket normálisnak kell tekin­
teni, és meg kell tanulni együtt élni velük.
Ha azonban kezdenek elszaporodni, és
az elégedetlenség kerül túlsúlyba, ideje
felülvizsgálni a választásunk helyességét.
Hiába tűnt elméletileg helyes döntésnek,
A CSALÁDNAK
Az ember a maga ura, és a munkaidejét
is maga szabhatja meg.
Távmunka: A mai vállalatok már any-
nyi mindent intéznek elektronikus
úton, hogy sok feladatkört bárhonnan,
akár otthonról is el lehet látni. A meg­
felelő készülékek birtokában e-mailen,
faxon, telefonon is lehet dolgozni - még
videokonferenciát is szervezhetünk,
ekkor azonban a fürdőköpeny helyett
valami mást kell fölvenni, és a váltunk­
ról se felejtsük el letisztogatni, amit a
baba ráköpködött.
Rövidített munkahét: Aki bírja,
napi tizenkét órás munkát is vállalhat,
hogy a heti 48 órás munkaidőt négy
nap alatt letudja. Az így nyert szabad­
napot a hét közepén is kiveheti, de a
hétvégéhez is hozzácsaphatja.
Rugalmas munkaidő: A lényeg a ru­
galmasság, és ha a munkáltatónk kapha­
tó rá, kérhetünk a magunk és a gyerek
szempontjából megfelelőbb beosztást
ha a gyakorlatban nem vált be, nem ér­
demes tétovázni, hanem —ha egyáltalán
lehetséges - meg kell változtatni. Egy
döntés sem végérvényes.
Ha pedig nem mennek olyan idilli­
kusán a dolgok, mint szeretnénk, ne fe­
ledjük: az a gyerek, aki elég szeretetet és
figyelmet kap, sokat kibír, és valószínű­
leg boldogan, biztonságban nő fel, függet­
lenül attól, dolgozik-e az anyja vagy sem.
MIKOR ÉRDEMES
MUNKÁBA ÁLLNI?
Lehetetlen megmondani, melyik az a
legjobb pillanat, amikor az ember azt
mondhatná: „Jól van, most már vissza-
A Z A N Y Á N A K : A Z E L S Ő ÉV S Z É P S É G E I
(a szokásos 9-től 5-ig helyett). Pél­
dául bemehetünk bizonyos estéken,
hétvégén (amikor a férjünk vállalja az
otthoni ügyeletet), hogy néhány hét­
köznapon otthon maradhassunk.
Másik lehetőség a korábbi műszak
(mondjuk, fél 7-től fél 3-ig).
Osztott állás: Könnyen lehet, hogy a
cégünknél dolgozó nők közül nem mi
vagyunk az egyetlenek, akik több időt
szeretnének a családjukkal tölteni. Ha
a munkáltató belemegy (és a fizetés
felével is be tudjuk érni), egy kolléga­
nőnkkel megosztozhatunk az álláson
(egyikünk lesz a délelőttös, a másik a
délutános, vagy felváltva az egyik hét-
fő-szerda-pénteken, a másik kedd-
csütörtökön jár be). Ily módon egy fő­
állásban két félállású munkaerő dol­
gozik.
Gyerek a pályán: Egyes szülők szó
szerint belekeverik a gyereket a mun­
kába, éspedig úgy, hogy magukkal vi­
szik dolgozni. Másik lehetőség (megfe­
lelő foglalkozás és rendes baba esetén):
türelmes ügyfelekhez, kiküldetésekre
mehetek dolgozni. Se a gyereknek, se
nekem nem fog megártani.” Ha egy éven
belül akarunk munkába állni, részben
az állásunktól és a szülési szabadságunk­
tól függ, hogy pontosan mikor vesszük
hónunk alá az aktatáskát vagy az uzson­
natáskát. Részben viszont attól, hogy a
gyerekkel együtt mikor állunk készen rá.
Mindez pedig nagyon személyes és na­
gyon egyéni kérdés.
Akinek van választása, annak szak­
értők szerint legalább azt kell megvárnia,
amíg a gyerekével ki nem alakul az a bi­
zonyos „kötődés”, és úgy nem érzi, hogy
♦♦♦
731
is el lehet vinni a gyereket. Hivatalos
utakra bébiszittert is el lehet vinni, eset­
leg helyben alkalmazni.
Otthoni munka: Aki otthon vállal fél­
vagy főállást, mindkét világ előnyeiben
részesül. Könyveléssel, hirdetésgépelés­
sel, hitelintézéssel foglalkozóknak né­
hány új ügyfelet kell találniuk, akiknek
az ügyeit otthonról is el lehet intézni,
íróknak, szerkesztőknek, grafikusoknak
a szabadúszó életmód való. Aki szépen
tud kötni, dolgozhat például bababuti­
koknak. Aki répatortában verhetetlen,
ajánlja fel remekeit a közeli csemege­
boltnak.
Ne feledjük, az (akár kötelességből,
akár fizetésért végzett) otthoni munka
mellett szükség lesz valakire, aki a mun­
kaórák legalább egy részében vigyáz a
gyerekre. A munkát a baba nappali vagy
éjszakai alvásidejére lehet időzíteni, to­
vábbá (noha nem könnyű szervezési fel­
adat) magunkkal vihetjük, ha a munkát
valahonnan el kell hozni, illetve valahol
le kell adni. A háztartásban, bevásárlás­
ban is elkél a segítség, hogy több időnk
maradjon a gyerekre.
beletanult az anyaság feladatába. A kö­
tődés kialakulásához három hónap is
elég lehet (bár ha a baba hasfájós, talán
csak jóval később születik meg a barát­
ság), de öt-hat hónap is kevés lehet.
Egyes kutatások szerint előnyösebb, ha
az anya lehetőleg (amely lehetőség so­
kaknak nem adatik meg) csak egy év után
tér vissza a főállásba.
Ám most is úgy áll a helyzet, hogy
nincs az a kutatás, nincs az a szakember,
aki megmondhatná, mi a jó nekünk és a
babánknak. A döntést csak az anya tud­
ja meghozni. És neki is kell meghoznia.
 .. 2 4 . F E J E Z E T
Apává válni
A terhesség kilenc hónapja alatt a babá­
ról való gondoskodás igencsak kívül esett
az apa hatáskörén - nem a választása,
hanem a szaporodásbiológia fintora miatt.
Készenlétben állhatott a párja mellett,
biztosíthatott szeretetet és támogatást
(és alkalmanként néhány gombóc fagy­
laltot), de egy percre sem vehette át a
baba gondozásának felelősségét.
Most, hogy a köldökzsinórt elvágták,
a játék szabályai megváltoztak. Nincs
többé szükség speciális biológiai beren­
JÓ, HA TUDJUK
APASÁGI SZABADSÁG
„Szeretnék kivenni néhány napot,
amikor a baba megszületik,
de nem vagyunk biztosak abban,
hogy érdemes-e felhasználnom
a teljes évi szabadságom.99
Szerencsére ma már nem kell a rendes
évi szabadságát felhasználnia a gyerek
megszületése utáni napokra. A munka
törvénykönyvének (Mt.) módosítása
értelmében a 2002. december 1-jén,
illetve ezt követően született gyerekre
tekintettel öt munkanap munkaidő-ked­
vezmény illeti meg az édesapákat. Ezt a
gyerek két hónapos koráig tetszőleges
időpontban vehetik igénybe, és a mun­
káltató köteles kiadni. A kedvezmény
akkor is megilleti az apát, ha a gyermeke
halva születik vagy meghal. A jogszabály
nemcsak a szülői felügyeleti jogot gya­
korló vér szerinti, hanem az örökbe fo­
gadó apát is jogosultnak tekinti. Az édes­
apák ez idő alatt távolléti díjat kapnak,
dezésre a baba gondozásához (bár az anya­
mell jól jön). Még különleges apai gya­
korlatra sincs szükség (akárcsak a párja,
ön is mindent el fog sajátítani, ami a fel­
adathoz szükséges). Ahhoz, hogy partner
lehessen a szülői tevékenységben, nem
kell más, mint lelkesedés, jó humorérzék,
némi kitartás (sok késő éjszakai elfog­
laltság ígérkezik) és szívós elkötelezett­
ség a gyereknevelés csodálatos, váratlan,
kimerítő, boldogító, örök kihívást jelen­
tő feladata iránt.
amelyet nem a munkáltató, hanem az
állami költségvetés finanszíroz. Az ezt
szabályozó kormányrendelet értelmében
az édesapa a munkaidő-kedvezmény
igénylésekor köteles bemutatni a mun­
káltatójának a gyermek születési anya­
könyvi kivonatát. Ezzel egyidejűleg írás­
ban kell nyilatkoznia arról is, hogy szü­
lői felügyeletet gyakorló vér szerinti
vagy örökbe fogadó apának minősül,
és ezt a jogát nem szüneteltetik, illetve
nem szüntették meg.
Néhányan nem vesznek ki a soron
kívüli öt napnál többet; mások egybetol-
danak néhány nap rendes és betegsza­
badságot, hogy a babával otthon töltött
időt meghosszabbítsák.
A trend azonban egyértelműen jó
irányba halad. Egyre több apuka dönt
ügy, hogy él az apasági szabadsággal, hogy
pluszidőt tölthessen kibővült családjával.
És aki ezt tette, csaknem mindig egyet­
ért abban, hogy ezt az időt nem szabad
kihagyni - kerüljön bármibe.
A PÁ VÁ VÁLNI
NEM CSAK APÁKNAK!
Ezt a fejezetet valójában az újdon­
sült apák speciális érdeklődésének
szenteltük - éppen úgy, mint ahogy
a postpartum (a szülést közvetlenül
követő időszak) fejezetet az újdon­
sült mamák speciális gondjainak. Ez
azonban ne jelentse azt, hogy a ked­
ves anyuka itt abbahagyja vagy át­
ugorja az olvasást. Ha eddig még
nem babázott egyszer-kétszer, való­
színűleg rengeteget kell tanulnia az
újszülött táplálásáról és gondozásá­
ról (akárcsak e fejezet címzettjének,
az újdonsült apának). Amit tudnia
kell, megtalálja a könyv többi részé­
ben (bár néhány dologra véletlenül
fog rájönni). De ki ne hagyja ezt a
fejezetet sem, hogy megismerje az el­
ső évet apai szemszögből is!
Hogy a legtöbbet hozhassa ki mun­
kavállalói jogaiból és a babával töltött
idejéből:
♦ Legyen tisztában a jogaival. Minden
cég számára kötelező a munka törvény-
könyve előírásának betartása; ha az ön
cége kevesebbet ajánl fel, követelje a jo­
gait. Hogy képben legyen, olvassa el a cég
kézikönyvének (az ön munkaköri leírá­
sának) apróbetűs részeit, vagy kérdezzen
meg valakit a humánerőforrás-osztályon:
vannak ugyanis olyan vállalatok, ame­
lyek saját hatáskörben bőkezűbben oszt­
ják az apai szabadságot, ilyesmiről pedig
kár lenne lemaradni.
♦ Szimatoljon körbe. Ha nem tudja,
mennyire családbarát a cége, keressen
meg olyan sorstársakat, akik sikeresen
(vagy sikertelenül) már kitaposták a bo­
nuszként kapott plusz apasági szabadság
útját. Lehetséges, hogy az ő megszerzett
tapasztalataikat felhasználhatja a saját
helyzete javítására.
733
♦ Halmozzon fel túlórákat. Számos apu-
ka gyűjt be túlórákat a szülést megelő­
zően, és a baba érkezésekor ezeket le­
csúsztatja. Ez természetesen csak akkor
megy, ha ezt a cégfilozófia lehetővé teszi,
és a túlórát rendesen fizetik.
♦ Kombináljon. Ha nem engedheti meg
magának, hogy az öt nap fölötti részt fi­
zetés nélküli szabadsággal oldja meg,
próbálja meg a fizetetlen szabadságot né­
hány nap rendes szabadsággal vagy be­
tegszabadsággal kombinálni.
♦ Részletekben. Ha több hetet szeretne
kivenni, de a munkáltatója nem örül
annak, hogy azt egyben veszi ki, próbál­
ja meg a távollétét időben szétosztani.
A lehetőségek végtelenek: kiveszi a tör­
vény szerint járó öt napot az első két
hónapban, majd kivehet egy hetet min­
den hónapban, egy vagy két napot he­
tente (válassza a pénteket, így hosszú
hétvégéhez jut), vagy számos fél napot.
Ez a megoldás egyrészt kevésbé zavarja
meg a munkáját, másrészt meghosszab­
bítja a baba érkezésével járó izgalmas
időszakot, és lehetővé teszi, hogy fejlő­
désének különböző szakaszaiban együtt
lehessen a babával.
♦ Dolgozzon interneten vagy telefo­
non. A telekommunikáció számos mun­
kavállaló számára életképes lehetőség,
mind részidős, mind teljes idejű foglal­
koztatás esetében. Fontos megbeszélé­
sekre szükség szerint be is mehet az iro­
dába.
Ha úgy alakul, vagy azt választja, hogy
el kell használnia éves szabadságát,
hogy otthon maradhasson azok alatt
a bizonyos első hetek alatt, gondoljon
arra, hogy üdülések, körutazások és tú­
rák jövőre is lesznek, de a gyereke csak
egyszer lesz újszülött. Az apasági sza­
badság a legtöbb esetben megéri a le­
mondást.
734
FŐÁLLÁSÚ APUKA
„A feleségemmel úgy döntöttünk,
bogy nekem keltene otthon marad­
nom a babával, mialatt ő dolgozik.
Engemfeldob a kilátás, ugyanak­
kor kissé aggódom is.”
Bár az otthon maradó apuka hollywoodi
gúnyképe (csetlik-botlik, alkalmatlan,
a fehér mosni valót lilára festi, odaégeti
az ebédet, fordítva adja fel a baba pelen­
káját) meglehetősen elterjedt, már csak
idő kérdése, hogy mikor válik éppoly
ódivatúvá, mint amennyire megalapozat­
lanná. Egyre több apuka tér le a társadal­
mi tradíciók kitaposta ösvényről, hogy
gyerekeivel otthon maradjon. Ezek a tá­
volról sem ügyetlenkedő főfoglalkozású
apukák egyszer s mindenkorra bizonyít­
ják, hogy - az emlőből szoptatás kivéte­
lével - nincs olyan tevékenység, amelyet
egy apa ne tudna pont olyan jól megcsi­
nálni, mint egy anya.
Sokak számára ez a választás pénz­
ügyi szükségszerűség: mivel a feleség job­
ban keres, anyagilag célszerűbb, hogy ő
legyen a kenyérkereső, az apa pedig a
kenyérsütő. Mások karrierokokból vá­
lasztanak így, például ha az apa munkája
könnyebben szüneteltethető és állítható
vissza, mint az anyáé, vagy ha az anya
számára többet jelent a munkája, mint
az apa számára a sajátja. Ismét más apu­
kák azért választják az otthon maradást,
mert egyszerűen így akarják, vagy azért,
mert természetük inkább alkalmas egy
gyerek teljes időt kitöltő gondozására,
mint a párjuké.
Míg számos otthon maradt apuka
sutba dobja az aktatáskáját, amikor az
új felelősséget magára veszi, mások mó­
dot találnak arra, hogy némi munkával
kombinálják a baba gondozását - sza­
badúszóként vagy a telekommunikációt
használva. Mások a létező legnagyobb ki­
hívást jelentő változat mellett döntenek:
az apa éjszakai műszakban dolgozik,
A CSALÁDNAK
miután a nappalt a gyerekekkel töltötte
(bár ez a megoldás fizikailag kimerítő,
és gyakorlatilag nem tesz lehetővé intim
időt a pár számára).
Bár az otthon maradt apuka jutalma
sok-sok öröm és végtelen megelégedett­
ség lehet (gyakran ő veszi észre azt az el­
ső mosolyt vagy hallja meg azt az első
szót), a helyzetnek van néhány buktatója
is - ezek legtöbbje a karriert ideiglene­
sen felfüggesztő anyukákra is érvényes,
néhány azonban csak az apukákra vonat­
kozik. Ha például nem ismernek más
főállású apukákat, bizonyos mértékig el­
szigetelve érezhetik magukat. A főállású
anyukák általában élvezhetik más anyu­
kák társaságát, a főállású apukák viszont
partra vetett halként tengődnek a ját­
szócsoportokban, babatalálkozókon és
más olyan élethelyzetekben, ahol anyu­
kák és babák megfordulnak. Számos
apuka nehezen viseli a tapintatlan kér­
déseket és megjegyzéseket, amelyekkel
valószínűleg találkozni fog („Kitettek
a munkahelyedről?”). Saját önbecsülési
problémájukat is kezelniük kell, ha fi­
zetés és karrier nélkül kevésbé értékes­
nek érzik magukat. Hatalmas változás
minden otthon maradó szülőnek - le­
gyen férfi vagy nő - , ha egyszerre el­
veszti a karrierbeli ösztönzést és a felnőtt
társalgást.
A legtöbb apuka szerint az otthoni
gyerekgondozás örömei mégis megérik
a nehézségeket. És menet közben a fel­
adatok nagy része is könnyebbé válik.
Megtanulnak magabiztosan visszaszólni
nagyokos kollégáknak. Rájönnek, hogyan
vegyülhetnek el az anyukákkal a játszó­
csoportokban és a játszótereken, vagy
hogyan kereshetnek kapcsolatot a kör­
nyezetükben azzal a néhány apukával,
akik szintén főfoglalkozású apák. A leg­
fontosabb azonban, hogy rájönnek: bár
a munka, amit csinálnak, nem hoz fi­
zetést, de több előnnyel és jutalommal
jár, mint bármi más tevékenység.
Azoknak az apukáknak, akik most
A PÁVÁ VÁLNI
választják főfoglalkozásként a gyerekgon­
dozást, valószínűleg kevesebb nehézség­
gel kell szembenézniük, mint azoknak,
akik ezt a tevékenységet akár csak né­
hány évvel ezelőtt választották. Ameri­
kában nyilvános helyeken több családi
fürdőszoba áll az érdeklődők rendelke­
zésére, több férfi illemhelyet láttak el
pelenkázóval (bár a főfoglalkozású apák
bizonyára úgy érzik, hogy túl keveset).
Támogató csoportok és online társalgó-
csoportok jöttek létre, amelyekhez otthon
maradt apukák csadakozhatnak. Sőt kon­
ferenciák és összejövetelek is vannak, ahol
a főfoglalkozású apukák tapasztalatokat
és erőforrásokat cserélhetnek. Aki az in­
terneten akar böngészni, annak két tipp:
♦ www.hirfal.hu/f.php?cmd=go&msgid=
1526503
♦ www.ugyvezeto.hu/cikk/48664/ferfiak-
uj-szerepben-foallasu-apak?wa=hk08.
A SZÜLÉS UTÁNI
DEPRESSZIÓ ÉS A FÉRFI
„Gyönyörű és egészséges lányunk
született, pont olyan, mint amilyet
a feleségem mindig szeretett volna.
A feleségem mégis sirdogál és bol­
dogtalan, amióta csak a kórház­
ból kijött”
Frissen vagy nemrég szült nőkből számos
tényező (már nem terhes, mégis úgy néz
ki), valamint hormonális változás kom­
binációja szülés utáni depressziót vált ki.
Szerencsére a borús időszak nem tart so­
káig. Valójában a legtöbb depressziós
anyuka néhány héten belül rózsaszínben
fogja látni a világot.
Bár a szülés utáni depresszió kialaku­
lásához hormonális tényezők is hozzájá­
rulnak, a férjnek nem kell endokrinoló-
gusnak lennie ahhoz, hogy segítsen el­
oszlatni ezeket a hangulatváltozásokat -
elég, ha szerető, figyelmes és támogató
partner. Próbálja meg a következőket:
735
Csökkentse az anya terheit A fáradt­
ság, ami nagyban hozzájárul a depresz-
szió kialakulásához, a szülést közvetlenül
követő időszak elkerülhetetlen velejárója.
Gondoskodjon róla, hogy párja minden
segítséget megkapjon, amire szüksége van
(ami tetemes munka lesz az első hetek­
ben, amíg az asszony fel nem épül a va­
júdásból és szülésből), ha otthon tud
maradni, akkor öntől, ha nem, akkor
másoktól. Sose feledje: még ha teljes
munkaidőben dolgozik is (bár remélhe­
tőleg a törvényben előírt öt naphoz si­
került további apasági szabadságot sze­
reznie, és jelenleg egyáltalán nem jár be
a munkahelyére), a gyerek gondozásában
akkor is partnernek kell lennie, vagyis
egyformán el kell osztani egymás között
a baba gondozásának minden feladatát.
És az életben is partnernek kell lennie,
ami azt jelenti, hogy egyformán el kell
osztani egymás között a házimunka min­
den feladatát a mosástól a porszívózásig,
a bevásárlástól a főzésig.
Vidítsa fel a napjait - és az éjszakáit
Amint az új jövevény a figyelem központ­
jába kerül, az újdonsült anyuka gyakran
érzi magát elhanyagolva. Érezheti magát
alkalmatlannak (sokat kell még tanul­
nia a gyerek ellátásáról és táplálásáról),
valamint nem túl vonzónak (sok terhes­
ségi kilótól kell megszabadulnia), ö n
ebben is segíthet. Váratlan pillanatokban
dicsérje meg, hogy milyen ügyes a babá­
val, milyen sugárzó a tekintete, milyen
karcsú, hogyan azonosul az anyasággal.
Vidítsa fel apró ajándékokkal - virággal,
fülbevalóval, egy új CD-vel, amit szopta­
tás alatt hallgathat, egy csinos szoptatós
hálóinggel.
Néha mozdítsa ki az egészből. A ket­
tesben töltött idő nemcsak az anya, ha­
nem a párkapcsolat érdekében is nagyon
fontos. Különítsen el mindennap egy
kevés időt csak kettejük számára.
736
Bár a szülés utáni depresszió magától
(és férji segítséggel hamarabb) elmúlik,
a valódi post partum depresszió (PPD),
amely az újdonsült anyukák 10-20 szá­
zalékát érinti, nem múlik el ilyen köny-
nyen. A PPD súlyos állapot, amely azon­
nali szakmai ellátást igényel. Ha az anya
depressziója két hétnél tovább tart, álmat­
lansággal (aluszékonysággal) vagy étvágy­
talansággal jár, ha reménytelenséget és
tehetetlenséget, dühöt, extrém szorongást
vagy izgatottságot, öngyilkossági vagy
erőszakos késztetéseket juttat kifejezésre,
ne várjon tovább. Ragaszkodjon hozzá,
hogy a felesége orvoshoz forduljon, és
beutalót kapjon olyan szakorvoshoz, aki­
nek tapasztalata van a PPD gyógyításá­
ban. Ne hagyja magát meggyőzni, hogy
a PPD normális dolog, mert nem az.
Támogató pszichoterápia és antidep-
resszánsok mellett a PPD kezeléséhez
fényterápiát is alkalmazhatnak (lásd még
a 691. oldalt).
Előfordul, hogy a PPD csak akkor
jelentkezik, amikor az újdonsült anyu­
ka elválasztja szoptatott gyerekét. Mint
minden depressziót, ezt is azonnal ke­
zelni kell.
FERFIDEPRESSZIÓ
„Hogy lehet az, hogy a feleségem
remekül érzi magát, mióta a fiunk
megszületett, és nekem lett post
partum depresszióm?"
A magzat kihordását és a szoptatást le­
számítva gyakorlatilag nincs olyan te­
rülete a gyerekgondozásnak, amelyben
az apuka ne tudna részt venni, beleértve
a szülést követő hangulati ingadozáso­
kat. Egy tanulmány szerint az apukák
62 százaléka szenvedett szülés utáni dep­
resszióban. Ezen elmélet - ahogy a nők­
nél - a férfiaknál is részben a hormono­
kat teszi felelőssé (kutatások kimutatták,
hogy számos férfinál tapasztalható a
nőihormon-szint emelkedése partnerük
terhessége és a szülés utáni időszak alatt,
A CSALÁDNAK
talán a természet így akarja kihozni az
emberi faj hím példányaiból az ivadék
táplálásának ösztönét). De az is elképzel­
hető, hogy az alábbi tényezők közül akár­
hány összeadódott, hogy rosszkedvre han­
golja önt egy olyan időpontban, amelyről
azt várta, hogy élete fénypontja lesz:
Anyagi stressz. Ritka az a szülő, aki
mentes az anyagi gondoktól, ha eggyel
több embert kell etetnie, öltöztetnie, ta­
níttatnia, eggyel több ember jövőjét kell
megterveznie. Ez a stressz fokozódhat, ha
egy kétkeresős családban az egyik kere­
set hirtelen kiesik, még ha átmenetileg is.
A fölöslegesség érzése. Egy apa, aki
megszokta, hogy párja életének a közép­
pontja volt, elkedvetlenedhet attól, hogy
egyszer csak az oldalvonalra került, és
onnan figyeli, hogy a párja figyelme egy
zajos jövevényre irányul.
A szerelmi élet elvesztése. A végtelen
pelenkaváltások, etetések és álmatlan
éjszakák közepette valószínűleg a szex az
utolsó dolog, ami mostanában a párja
eszében jár, és valószínűleg az önében is.
Ez önmagában is elég lehangoló lehet.
De megjelenik a félelem is, hogy kette­
jük románca és intimitása soha nem áll
vissza most, hogy meghitt társaságukat
egy követelőző harmadik személy meg­
zavarta.
A kapcsolat megváltozása Egy férj, aki
eddig számos szükségletének kielégítésé­
ben a feleségétől függött, felháborodhat
azon, hogy a felesége egyszer csak nem áll
a rendelkezésére azért, mert azzal van
elfoglalva, hogy valaki más szükségleteit
elégítse ki. Fordított esetben, ha a férj azt
szokta meg, hogy a felesége tőle függ,
elbátortalanodhat, hogy az asszony ez­
után nem függ tőle, mivel talált egy tőle
függő lényt. Az újdonsült apa, ha nem
alkalmazkodik az új családi dinamiká­
hoz, érzelmileg súlyosan sérülhet.
A PÁ V Á VÁLNI
Megváltozott életstílus. Lehet, hogy
naptára a baba érkezése előtt sem volt
csordultig tele társasági programok­
kal, most, hogy itt van, mégis lehangol­
hatja az otthon ülős élet. Egy ideig egy
mozi vagy egy baráti vacsora is elérhetet­
len célnak tűnik, és az örökös virrasztá­
sok valóban sötét hangulatot kelthetnek
mindenkiben - a legmegrögzöttebb ott­
hon ülő apukában vagy anyukában is.
Alváshiány. Bár feltehetően azt az apu­
kát viselik meg inkább az éjszaka közepén
történő ébresztések, aki rutinszerűen tesz
eleget a baba hívásának, az az apuka is
súlyos alvászavarokkal fog küzdeni, aki
ezt nem teszi. A fizikai kimerültség csak­
hamar rányomja bélyegét az érzelmekre,
gyakran depresszió formájában.
Ha ön tudatában van szülés utáni dep­
ressziós állapotának lehetséges okaival,
az már fél siker a legyőzésére vagy leg­
alábbis a kézben tartására, különösen
ha mindent megtesz hatásainak módosí­
tása érdekében. Mindjárt jobban fogja
érezni magát, ha elkezd alkalmazkodni
a szülői állapothoz (előbb vagy utóbb
beletalál), a saját és a családi életritmus
megváltozásához (ezekhez is előbb vagy
utóbb hozzá fog szokni). Az is előfor­
dulhat, hogy minden óvintézkedés elle­
nére a depresszió fennmarad néhány
hétig, majd olyan váratlanul eltűnik,
ahogy jött. Ha nem tűnik el, és zavarni
kezdi az egészségét, az életvitelét, a felesé­
séhez vagy a gyerekéhez fűződő kapcso­
latát, beszéljen a családi orvossal, vagy
keressen fel szakorvost.
VEGYES ÉRZELMEK
„Most, hogy a feleségem szoptat,
szex közben kényelmetlenül érzem
magam, ha a melléhez érek.**
Az emlőket mind örömszerzésre, mind
szoptatásra teremtették. Bár ezek a célok
nem zárják ki egymást, a dolgok nagy
737
rendszerében egymástól függetlenek
(ha a mellel történő játék nem szerezne
örömöt, nem volna ennyi szopós baba),
laktáció alatt átmenetileg konfliktusba
kerülhetnek.
Sok pár a szoptatást határozott gát­
nak érzi, részben esztétikai okokból (pél­
dául a szivárgó tej miatt), részben mert
kényelmetlennek találja, hogy szexuális
örömszerzésre használja a gyerek táplá­
lékforrását. Mások azonban szexuálisan
izgatóbbnak tekintik, hiszen mindkét
funkció alapvetően érzéki jellegű. Mind­
két reakció tökéletesen normális.
Ha ön most a felesége mellét funkcio­
nálisnak, és nem szexinek látja, ha nyug­
talanítja, hogy a stimulációra szivárgás
jelentkezik, vagy ha a nő számára az érin­
tés kényelmetlen, egyszerűen hagyják ki
a szerelmi előjátékból, amíg a babát el
nem választották.
Legyen azonban nyitott és őszinte a
párjával. Ha hirtelen, minden magyará­
zat nélkül elkapja a kezét, szegény nő azt
hiheti, hogy az anyává válás után már
nem elég vonzó szeretőnek. Gondoskod­
jon arról, hogy a felesége más módon
megkapja a részét az előjátékból. A hü­
vely szárazsága (amely szoptató nőknél
kifejezettebb), a fáradtság és számos más
post partum tényező miatt sokkal több
bemelegítésre lehet szüksége, mint a ba­
ba előtt.
^Amikor először szeretkeztünk
a baba születése után, a feleségem­
nek komolyfájdalmai voltak.
Most annyirafélek, hogyfájdalmat
okozok, hogy kerülöm a szexet.**
Pedig jobban megsértheti őt a szex kerü­
lésével, mint annak kezdeményezésével.
A feleségének most valószínűleg minden
korábbinál több szüksége van arra, hogy
vonzónak és kívánatosnak érezze magát,
még akkor is, ha neki magának is ve­
gyesek az érzései (akár a fájdalomtól va­
ló félelem, akár a vágy hiánya miatt).
738
Bár az ön szándéka valóban nemes, a sze­
retkezéstől való tartózkodás fojtott hara­
got és neheztelést válthat ki a pár mindkét
tagjából, ami az egész kapcsolatot kocká­
ra teheti.
De mielőtt újra szexuálisan közelít
hozzá, előbb közelítsen verbálisán. Beszél­
jen az aggodalmairól, és tudakolja meg az
övéit. Döntsék el együtt, hogy adnak-e
a szeretkezésnek egy esélyt, vagy inkább
várnak még egy kicsit. Bárhogy döntse­
nek is, a 704. oldalon található tanácsaink
segítenek minimalizálni a fájdalmat és
maximalizálni az örömöt a szerelmi
élet újrakezdésekor. (Az első számú ta­
nács: vessünk be előjátékot - és abból
sokat.) Gondoljon arra is, hogy a közösü­
lés elnapolása nem jelenti és nem jelent­
heti az intimitás elnapolását. Két kime­
rült szülő éppen annyi kielégülést találhat
egy éjszakai összebújásban, mint két gond­
talan ember egy éjszakai szeretkezésben.
FÉLTÉKENYSÉG
AZ ANYAI ÉRZELMEKRE
„Szeretem a kislányomat, de szere­
tem a feleségemet is, és szégyellem
bevallani, hogy féltékeny vagyok
arra az időre, amit a feleségem
a gyerekkel tölt. Úgy tűnik, nem
marad energiája számomra.”
A kéttagú család átalakult háromtagú­
vá, de az nem jelenti azt, hogy hárman
már sokan volnának. Féltékenység ellen
(amely egyébként újdonsült apukáknál
éppoly normális és gyakori, mint anyu­
káknál) kövesse az alábbi tanácsokat,
melyek egyúttal segítenek megtartani és
javítani a párkapcsolatot is:
Tudassa az érzéseit. A felesége talán
nincs tudatában, hogy a gyerekhez kö­
zeledve elveszíti a kapcsolatát a férjével.
Tudassa vele, hogy értékeli a hatalmas
munkát, amit anyaként végez, de emlé­
keztesse rá, hogy felnőtt férfiaknak is
szükségük van gyengéd, szerető gondos-
A CSALÁDNAK
HÁROM KELL HOZZA
Azt hitte, hogy a szoptatás csak a
mama és a baba között zajlik? Való­
jában az apukák is sokat számítanak.
Kutatások szerint ha az apák támo-
gatóan lépnek fel, az anyák nagyobb
valószínűséggel próbálják meg a
szoptatást, és tartanak ki mellette.
Másképp fogalmazva, a szoptatáshoz
ketten kellenek, a szoptatás sikeréhez
viszont hárman.
kodásra, bár ők nem demonstrálják min­
dig olyan hangosan ezt a szükségletüket,
mint a babák.
Alakítson ki szerető háromszöget.
Csatlakozzon a baba-mama duóhoz.
A kettesben eltölthető idő mindinkább
elérhetetlenné válik, koncentráljon tehát
arra, hogy minél több időt töltsenek
együtt családként, meghitt hármasban,
ami - meg fogja látni - erősíti majd a
párkapcsolatot is. Ha teljesen megosztja
a gyerekgondozás minden felelősségét
és örömét, a feleségének több időt ad
arra, hogy önnel foglalkozzon. Mindjárt
csökken a féltékenység (és a rá fordítha­
tó energia)!
Tegye magát hasznossá. Gyakran még
azok az apukák sem veszik ki a részüket
a házimunka rájuk eső feléből, akik úgy
gondolják, hogy megteszik a maguk dol­
gát a ház körül. Minél több nyűgöt vesz
át vagy csinál együtt a párjával, a párjá­
nak annál több energiája marad önre.
Egyúttal kevésbé valószínű, hogy nehez­
telni fog, amely érzés biztosan negatív
hatással van az együtt eltöltött időre.
Kössön egyezséget Egyezzen meg a fe­
leségével némi együtt töltött privát idő­
ben. Próbálja megszervezni, hogy estén­
ként kapjanak egy kettesben tölthető
AP Á VÁ VÁLNI
órát (miután a baba elaludt és mielőtt a te­
levíziót bekapcsolják) vacsorázni (ha nincs
túl későn), lazítani, beszélgetni (lehetőleg
ne csak a babáról), újra megismerni egy­
mást. Alkudja ki, hogy havonta legalább
egy estét (heri egy este jobb lenne, és amint
a baba rendszeresebb időbeosztásra tér
át, nem is irreális célkitűzés) különleges
és romantikus kimaradásra szánjanak.
Mutassa ki a szeretetét A románc két­
irányú utca. Lehet, hogy a felesége a ba­
ba születése óta éppúgy elhanyagoltnak
érzi magát, mint ön. Ezért vegyen erőt
magán, és vesse be a romantikus varázs­
latot: legyen spontán (virág minden ok
nélkül), flörtöljön (ölelje át hátulról,
amint lehajol egy pelenkáért), ne fukar­
kodjon a bókokkal (különösen amikor
a legnagyobb szüksége van rájuk).
Minden erőfeszítése és jó szándéka ellené­
re is előfordulhat, hogy az újdonsült anya
még mindig távolinak mutatkozik. Ez a
hathetes és hat hónapos kor közötti ba­
bák anyukájánál nem szokatlan jelenség:
a természet védekező mechanizmusa,
amely az anyát visszatartja az együttlét-
től (és a fogamzástól), és biztosítja, hogy
minden energiája és figyelme az újszü­
löttre irányuljon. Ez a viselkedés nem a
partnere iránt érzett szerelem barométe­
re. Legyen türelmes és segítőkész, majd
elmúlik. Amennyiben azonban a szerel­
mi kapcsolattal az év második felében is
gond van, és a beszélgetés sem segít,
szükség lehet szakképzett tanácsadóra.
APÁNAK ALKALMATLAN?
„Szeretném, ha a párom bevonna
a baba gondozásába, szeretném
kisegíteni őt. De sohasem volt
újszülöttel dolgom, és teljesen
alkalmatlannak érzem magam.”
Az újdonsült apák és anyák többsége
ugyanígy érez a szülői állapot első né­
hány hetében. Ez azért van, mert kevés
739
szülő érkezik a feladathoz tapasztalattal,
így kevésnek van túl sok önbizalma. Míg
a legtöbb foglalkozáshoz képzés, gyakor­
lat és felügyelői irányítás dukál, a szülői
szakmához semmi ilyesmi nem jár - az új­
donsült anyukáknak és apukáknak a mes­
terségüket munka közben kell elsajátítani.
Es a tanulás legjobb módja az, hogy
csinálni kell. Valójában nincs szükség ko­
rábbi gyakorlatra a gyereknevelésben:
nem kell más, csak akarat, próbálkozás és
sok szeretet. Bár azok, akiknek a tarsolyá­
ban van gondozási gyakorlat, gyorsabb
rajtot vehetnek, néhány hónap múlva
azonban még egy önhöz hasonló újonc
is fej fej mellett fog futni (és ringatni,
fürdetni, tisztába tenni) a profikkal. Ne
aggódjon amiatt, hogy a baba esetleg
megszenvedi az apja tapasztalatlanságát.
A babák rugalmasak, és sokkal kemé­
nyebbek, mint gondolná. A kisbabája
nem törik el, ha az érintése nem elég gya­
korlott vagy ügyetlen. A gyerek jó sport­
eszköznek fog bizonyulni, ha gyakorolni
kezd rajta. Neki nincs összehasonlítási
alapja, nincs „tökéletes” apa, akivel a lé­
tező apját összemérhetné. Mindaddig,
amíg közvetlen szükségleteit kielégítik,
és érzi a jó szándékot, kénytelen érté­
kelni a vele foglalkozó felnőtt tökélet­
lenségét és gyakorlatlanságát, az elron­
tott pelenkákat... mindent. (Különben
is, olyan nem létezik, hogy „tökéletes” apa
vagy anya; még a legtapasztaltabbak is
sok hibát követnek el.)
Csupán mert férfinak született, ne
becsülje le az intuícióit sem. Tanulmá­
nyok szerint az apák ugyanolyan fizio­
lógiai választ adnak egy baba sírására,
mint az anyák, és éppolyan érzékenyek
a baba hangulatára (bár sajnálatos mó­
don nem töltenek ugyanannyi időt a
babával, mint az anya, így kisebb az esé­
lye, hogy ez az érzékenység tovább élese­
dik). Néhány apuka a kezdeti bizonyta­
lanságot levetkőzve a gyerekgondozási
képességek terén több természetes tehet­
ségről ad tanúságot, mint nő partnere.
740
AZ APAI ÉRINTÉS
Gondolja, hogy különleges érintést
csak egy anya tud nyújtani a babá­
nak? Gondolja meg újra. Kutatások
bizonyítják, hogy az apa érintése
ugyanolyan pozitív hatással van a ba­
ba egészségére, jó közérzetére és fejlő­
désére - a masszírozást például össze­
függésbe hozták a jobb alvással és a
jobb emésztéssel és számos egyéb
fizikális és érzelmi előnnyel. És nem
csak a baba profitál ebből: azok az
apák, akik megtanulják masszázzsal
nyugtatni a gyereküket, tapasztalják,
hogy saját stressz-szintjük esik, szü­
lőként fokozódó önbizalmat éreznek,
valamint újszülöttjükkel meleg, po­
zitív kapcsolatot alakítanak, amely a
gyerekkorban folytatódik. Részlete­
sebben lásd a 314. oldalt.
A babák ezt jól látják: első születésnap­
jukon éppoly gyakorisággal tiltakoznak,
ha az apjuktól el kell válniuk, mint ha
az anyjuktól, és összesen 25 százalékuk
inkább az apjához megy, mint az anyjá­
hoz, ha választhat.
AZ APUKÁK SZÁMÍTANAK
Adjunk teret apának. Úgy tűnik, hogy
a gyerek fejlődésében az apák legalább
annyit számítanak, mint az anyák -
és bizonyos szempontból akár még
többet.
Kutatók úgy találták, hogy azok az
újszülöttek és tipegők, akikkel apjuk ér­
zékenyen, segítőkészen és ötletesen ját­
szik (a gyerekhez a saját szintjükön be­
szél, kritizálás helyett bátorít, és igazán
gyerekbarát elfoglaltságokat ajánl), ké­
sőbb, amikor tizenévesek és felnőttek
lesznek, közelebbi és nagyobb bizalmon
alapuló kapcsolatokat alakítanak ki
A CSALÁDNAK
Ha a párjának vannak korábbi gye­
rekgondozási tapasztalatai, vagy jobban
kezére esik egy-egy feladat, hagyja, hogy
megmutassa a teendőket, ha pedig épp­
olyan kezdő, mint ön, tanuljanak együtt
menet közben: A csecsemőgondozás alap­
ja i című rész tanácsai (a 137. oldaltól)
segíteni fognak. A következő alkalom­
mal már mindketten profik lesznek.
IGAZSÁGTALAN TEHER?
„Keményen dolgozom az irodában,
mialatt a feleségem otthon van
a kislányunkkal Nem bánom,
ha hétvégenként be kell segítenem,
de zavar, hogy bét közben is elvárja,
hogy segítsek neki, különösen
az éjszaka kellős közepén.”
Igazságtalan tehernek tűnik, ha a babá­
val kell foglalkozni a munkából történő
hazaérkezés után, amikor kezdődhetne
a lazítás, a napi feszültség kieresztése: sok
férj van így vele, akinek a felesége nem
dolgozik a háztartáson kívül. Valójában
azonban nem igazságtalan, és távolról
sem teher.
Vegyük figyelembe a tényeket. Az ön
munkája korlátozott ideig tart, naponta
másokkal. A szakértők arra a vélemény­
re jutottak továbbá, hogy az apa-gye­
rek együtt játszás (különösen tizenéves
korban) legalább olyan fontos szerepet
tölt be a gyerek jövőbeni érzelmi és
szociális közérzetében, mint az anya-
gyerek kölcsönhatás.
A kölykök jobban fejlődnek, ha
anyukájuk nem tartja fenn önmaga szá­
mára a kötődés jogát. A szakértő szerint
azok a gyerekek, akik ötéves korukra jól
kötődnek az apjukhoz, nagyobb való­
színűséggel lesznek magabiztos és szo­
ciálisan sikeres iskolások.
APÁ VÁ VÁLNI
nyolc, legfeljebb tíz órát, az újszülött gon­
dozásának feladata viszont kitölti a nap
24 óráját. Ez azt jelenti, hogy a párja
ugyanannyit dolgozik, mint ön, és ha
nem segít be, miután hazaérkezett, to­
vábbi 14-16 órát fog dolgozni, mialatt
ön pihen. Munkanapja fizikailag és érzel­
mileg legalább olyan megerőltető, mint
az öné (sőt megterhelőbb, ha szoptat is),
önnek minden reggel korán kell kelni,
hogy elkezdje a munkanapot - de a fe­
leségének ugyanúgy, kivéve hogy neki
nem jár ebédidő, kávészünet, gyakran
még fürdőszobaszünet sem. Más szóval,
neki nagyobb szüksége van könnyítésre
esténként, mint önnek arra a pihenésre,
amelyet a szülői gondoskodás teljes meg­
osztásával feladni kényszerül.
A baba gondozása egyúttal egy sem­
mivel össze nem hasonlítható lehetőség.
A megelőző generációk során kevés apa
töltött jelentős időt újszülött csemetéjé­
vel. Egy felvilágosodottabb generáció tag­
jaként önnek lehetősége nyílik kislánya
megismerésére, amire más módon nem
nyílna alkalma. Lehet, hogy elmulasztja
az esti híreket vagy a vacsora előtti test­
mozgást, de rá fog jönni, hogy a lazítás és
leengedés legjobb módja a gyerekkel va­
ló foglalkozás. Semmi nem segít úgy elfe­
lejteni a személyes problémát, az elrontott
munkát vagy az elúszott üzletet, mint a
babának gügyögni, kicserélni a pelenká­
ját, figyelni a pancsolását és a gurgulá-
zását a kádban, vagy álomba ringatni. És
mialatt elfelejti a munkanap gondjait,
sok-sok emlékezetes pillanatra tesz szert.
Ezzel persze nem azt állítjuk, hogy
a babával töltött minden perc (különö­
sen az éjszaka kellős közepén) olyan lesz,
amire később szívesen emlékezne vissza
(ezek egy része olyan sűrű, álmos ködbe
fog veszni, amire akkor sem lesz képes
visszaemlékezni, ha akarna). Mint min­
den munkának, a babagondozásnak is
megvannak a maga nehézségei.
Amikor legközelebb a hasfájós cse­
metével rója a szobát, gondoljon arra is,
741
ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK
Dohányzó szülők gyerekei lényege­
sen többször betegek, mint a nem
dohányzókéi, nagyobb valószínűség­
gel halnak meg bölcsőhalálban és
nagyobb valószínűséggel válnak egy­
szer maguk is dohányzóvá. Nagyobb
valószínűséggel lesznek továbbá has­
fájósak. Ha dohányzik, és nehézsége
van a leszokással, keressen orvosi se­
gítséget, vagy csatlakozzon egy cso­
porthoz, vagy nézzen meg egy do­
hány nélküli honlapot, például ezt:
www.dohanynelkul.hu/leszokas.htm.
A füstmentes környezet, egy nem do­
hányzó apa az egyik legszebb aján­
dék, amit a gyereke kaphat.
hogy bár a gyerekgondozás most in­
kább kényelmetlenség, mint öröm, de a
jutalom nemsokára feledteti a stresszt.
Először jönnek a csak önnek szóló moso­
lyok és gügyögések, majd felhangzik az
izgatottan kiejtett „apa”, amikor belép az
ajtón, később egy kis felemelt ujjacskát
kell megpuszilni, hogy a nevetés jobban
sikerüljön. A mostani fáradságos éjsza­
kákért a kárpótlást a gyerekkel való szo­
rosabb kapcsolat hozza meg, ami persze
nemcsak örömet fog szerezni, de a nehe­
zebb időket is meg fogja könnyíteni.
Természetesen mind önre, mind a
párjára időnként ráfér egy kis csecsemő­
szünet, ezért gondoskodjon róla, hogy
néhanapján egy-egy estét kettesben tölt­
hessenek.
NINCS ELÉG IDŐM
A BABÁRA
„Sokat dolgozom, gyakran mara­
dok tovább az irodában. Szeretnék
több időt tölteni az újszülött
fiammal, de úgy tűnik, erre nem
marad idő.*9
742
Ha valamire érdemes időt szakítani, az
a kis csemete. Az egyik szülő által vég­
zett gondozás kimerítő munkáját ket-
ten kétszer olyan jól el lehet végezni.
Azok a kisfiúk, akik sok-sok figyelmet
kapnak apjuktól, féléves korukra oko­
sabbak és boldogabbak lesznek, mint
akik nem. Ezért nem csak ön veszít
azon, ha nem tölt elég időt a fiacskájá­
val. (A kislányok is magabiztosabbakká
válnak az apjuk közelében.) Kutatások
is igazolják, hogy aktív, a nevelésben
részt vevő apukával felnövő gyerekek
jobban tanulnak, az önbecsülésük erő­
sebb, és kevésbé hajlamosak depresszió­
ra, mint azok, akiknek nincs vagy nem
ilyen az apja.
Szakítson több időt a gyerekére ak­
kor is, ha az élete más fontos tevékeny­
ségeitől kell elvennie az időt. A jó szerve­
zés segíthet. Próbálja meg összeegyeztet­
ni az ön munkával töltött idejét a baba
ébren töltött óráival. Ha nem kell mun­
kába mennie tíz előtt, töltse vele a kora
reggelt. Ha nem ér haza este nyolc előtt,
a párja próbálja meg úgy beosztani a
baba idejét, hogy kora délután szun­
A CSALÁDNAK
dizzon egyet, és lefekvés előtt marad­
jon fent a papájával játszani (természe­
tesen ez a papa-mama közös idejének
rovására megy). Vagy vigyen haza mun­
kát, hogy hamarabb szabaduljon az iro­
dából. Ha sok rendszertelen tennivaló
(éjszakai értekezletek vagy hétvégi
sport) tartja távol a babától, faragjon le
belőlük.
Ha nem tud elég időt szakítani a ba­
bára, akkor különösen fontos, hogy a leg­
többet kihozza abból, ami van. Etesse a
babát reggel, fürdesse meg este, vigye a
játszótérre szombat reggel.
Szoríthat időt a baba számára úgy
is, hogy amikor lehetséges, bevonja más
elfoglaltságaiba. Ha néhány intéznivaló
után kell futkosnia, kösse be egy kengu­
ruba, és vigye magával. Ha a program
kocogásból áll, szíjazza be a kicsit a baba­
kocsiba, és fokozza aerobik-erőkifejté-
seit azzal, hogy őt tolja (de ne kocogjon
vele). És ha kellemetlen feladatot vagy
elmaradt munkát kell csinálnia a számító­
gépen, rögzítse babaszékbe vagy szíjazza
be a babahintába, és időnként magya­
rázza el neki, mit csinál.
 — — 2 5 . FEJEZET —
Egyke volt,
most ő a nagyobb
Amikor az első gyerekét hozta haza a
kórházból, még kezelő volt a szülői gon­
doskodás területén, és még sok tanulni-
való várt önre az újszülött kisbabával
való együttélésből és a róla való gondos­
kodásból. Most, amikor arra készül, hogy
a második gyerekét hozza haza, már olyan,
mint egy harcedzett profi, aki megjárta
a csatamezőt, megtette a kötelességét,
túlélte, és szívesen el is mondja. Már
(álmában is) kiismeri magát a pelenká­
zóasztal körül, nem jön zavarba, ha el­
kezdődik a sírás, nem nyugtalanítja a köl­
dökzsinór csonkjának látványa, és nem
ijed meg, ha szivaccsal kell lemosdatni a
JÓ, HA TUDJUK
AZ IDŐSEBB GYEREK
FELKÉSZÍTÉSE
„Van egy két és fél éves kislányunk,
és most várjuk a következő babát.
Hogyan készíthetjükfel a legjobban
az első gyerekünket, hogy ne érezze
magátfenyegetve?”
Elmúltak már azok az idők, amikor a
gyerekek titokzatos meséket hallgattak
a tejkútról meg a gólyákról. Manapság
a kistestvér érkezésére való felkészítést
majdnem ugyanolyan fontosnak tekint­
jük, mint magára a gyerekszületésre va­
ló előkészületeket, legalábbis a második
gyereket váró szülőknél. Az elsőszülöt­
tek már nincsenek kizárva a várakozás
babát. Ezúttal az elsőszülött gyereknek
kell sok mindent megtanulnia - és sok
mindenben alkalmazkodnia - , mivel az
egyetlen gyerekből a nagyobb gyerekké
válás nehézségei állnak előtte. Az ebben
a fejezetben található javaslatok és ötle­
tek nem teszik küzdelemmentessé az át­
menetet a nagyobb gyerek számára (vagy
az ön számára), de talán segíthetnek si­
mábbá tenni.
A legeslegjobb javaslat? Relaxáljon.
A gyerekek a körülöttük lévő felnőtteket
utánozzák. Ha önt idegesíti, hogy a gye­
rek hogyan fog reagálni a kistestvérre,
akkor a gyerek is ideges lesz.
izgalmaiból, amely az új öcs vagy húg
megérkezésében csúcsosodik ki, hanem
gyakran már az első hónapoktól kezdve
részesei az anyuka terhességének.
Az első lépés a gyerek új, nővér
szerepre való felkészítésében az, hogy
megosztja vele a terhessége hírét. Hogy
ezt mikor és hogyan teszi, az némileg
függ a kislány korától. Egy kicsi gyerek
szempontjából kilenc hónap egy örök­
kévalóság: az ön kislányának esetében
majdnem az élete fele. Hogy a kistest-
vérvárás ne legyen végeérhetetlen, várja
ki a harmadik hónap végét vagy a ne­
gyedik hónap elejét, és akkor mondja
meg a kislánynak a nagy hírt - külön­
ben is, a leendő szülők szívesen kivárják
744
a bejelentéssel az első három hónapot.
(Ha tart az amniocentézis vagy más vizs­
gálat eredményeitől, nyugodtan várhat,
amíg minden tisztázódik.) Egy a lényeg:
ön mondja meg neki, mielőtt mástól hal­
laná, nehogy úgy érezze: valami rossz do­
log történik vagy távol tartják valamitől
(a mami beteg, fáradt, orvoshoz kell men­
nie, a hasa hirtelen felpuffad, megmagya­
rázatlan változások történnek a házban).
Mivel pici gyerekeknek nincs fogalmuk
az idő múlásáról, kössük a szülés várható
időpontját valami konkrétumhoz („a kis­
baba nyáron fog érkezni, amikor meleg
van kint”), így jobban érzékelhető.
Hogyan közöljük a hírt? őszintén,
de a gyerek értelmi szintjén. Hagyjuk el
a madarakat és a méhecskéket, a gólyát
és a tej kutat, csak a tényt közöljük olyan
egyszerűen, hogy megértse. Annak el­
döntésében, hogy mennyi információ
elegendő és mennyi túl sok, legyen a
kislány az útmutató. Mindig a legalap­
vetőbb dolgokkal kezdje, valahogy így:
„Kisbabánk lesz. A kisbaba a mami ha­
sában növekedik, és amikor elég nagy
lesz, akkor kijön onnan, és egy kisöcséd
vagy kishúgod lesz.” Önként nem kell
többet mondani, de álljunk készen a to­
vábbi kérdésekre, ha lesznek. A válaszok­
ban használja a testrészek helyes nevét:
„méh” vagy „anyaméh” szerepeljen a kis­
baba helyének meghatározására, „hüvely”
a baba megérkezésének kapujára. Sokat
segíthet a megfelelő szavak megválasztá­
sában és e nehezen megfogható fogalom
megfogalmazásában néhány, a témába
vágó, a kislány korának megfelelő ké­
peskönyv.
Ha már túlesett a nehezén, számos
módon segítheti, hogy a várt megérke­
zés kevésbé legyen ijesztő az otthon lévő
gyereknek, és talán még fokozza is vára­
kozásának az izgalmát:
♦ A gyerek életében minden nagyobb,
tervezett változást a terhesség korai hó­
napjaiban hajtson végre, ha a fogantatás
A CSALÁDNAK
előtt erre nem volt lehetőség. Például
írassa be egy iskola-előkészítő vagy ját­
szócsoportba (ha amúgy is a tervei között
szerepelt), hogy legyen otthonon kívüli
élménye, amihez visszatérhet, amikor a
baba megérkezik, és ne legyen olyan ér­
zése, hogy a kisbaba túrja ki. Kezdje el
a vécé használatára szoktatni (ha már ké­
szen áll rá), inkább most szoktassa le a
cuclizásról (ha még nem tette meg), mint
a kisbaba megszületése után. Minden je­
lentős változást, amelyet a kicsi várható
születése előtti egy-két hónapban nem si­
került végrehajtani, valószínűleg el kell ha­
lasztani a születés után egy pár hónapra.
♦ Szoktassa hozzá a gyereket, hogy egy
kicsivel kevesebb időt tölthet a mamá­
val kettesben. Kezdjen el (vagy folytasson)
valamilyen rendszeres papa-gyerek prog­
ramot (vasárnap házon kívüli reggeli,
szombat délutáni játszóház, kedd este va­
csora egy pizzériában). Ha lefekvéskor
mindig a mami van szolgálatban, itt az
ideje elkezdeni a cserélgetést (az időn­
kénti cserét később is folytathatják, ami­
kor a kisbaba megszületett, hogy mind­
ketten elég sok időt tölthessenek kettes­
ben a kislánnyal és az újszülöttel). Ha
még nem volt pótmamája, kezdjék el
most pótmamára hagyni a kislányt rö­
vid időre a nap folyamán, mert a kicsi
megérkezése után erre szükség lesz. Le­
gyen azonban óvatos, ne vonuljon vissza
túl messzire vagy túl hirtelen a gyerek­
től; biztosítani kell őt arról (a szeretet
tetteivel, és nem annyira szavakkal), hogy
a kisbaba megérkezése nem jelenti egyik
szülőjének az elvesztését sem.
♦ Legyen őszinte, és meséljen a mami­
ban végbemenő testi változásokról. Ma­
gyarázza el, hogy azért fáradt, émelygős
vagy rosszkedvű, mert „a baba nevelge-
tése” nehéz dolog, nem pedig azért, mert
megbetegedett, vagy elege lett a gyere­
kéből. Ne használja azonban a terhessé­
gét kifogásnak, amiért nem veszi fel őt
olyan gyakran, mint eddig. A gyerek fel­
emelése semmilyen módon nem fenye­
geti a terhességet, hacsak az orvos vala­
milyen okból (például a méhnyak korai
tágulása) meg nem tiltotta. Ha nem tud­
ja őt felvenni, mert a dereka nem bírja,
a hátát okolja, és ne a babát (mert ez a
testvérek rivalizálásának vethetné meg
az alapját), és kapjon a kislány extra öle­
léseket ülő helyzetben. Ha gyakrabban
kell lefeküdnie, hívja maga mellé a kis­
lányt szundikálni, mesét olvasni vagy
tévét nézni.
♦ Akkor ismertesse meg a gyereket az új
kisbabával, amikor még a hasában hord­
ja. Mutassa meg neki a magzati fejlődés­
nek azokat a hónapról hónapra készült
felvételeit, amelyek a kislány korának
megfelelnek; egy képeskönyv ismét jó
szolgálatot tehet. Magyarázza el, hogy
ahogy nő a kisbaba, úgy nő a mami hasa,
és amikor a baba elég nagy lesz, akkor
készen áll arra, hogy kijöjjön. Amikor a
rúgások kívülállóknak is észrevehetők és
érezhetők, engedje, hogy megérintse a
hasát és tapasztalja a baba mocorgását.
Bátorítsa (de ne kényszerítse, ha ellenáll),
hogy puszilja meg, ölelje meg, énekeljen
neki és beszéljen hozzá. Ha a babáról
beszél, nevezze őt „a mi kisbabánknak”
vagy a „te babádnak”, hogy a kislány
érezze: a baba ugyanúgy hozzá is tarto­
zik, mint az anyjához. Ha a baba neme az
ultrahangvizsgálatok vagy az amniocen-
tézis során nem derült ki, találgassanak,
hogy vajon fiú vagy kislány várható-e.
♦ Vigye el a gyereket egy vagy két szüle­
tés előtti vizsgálatra (ha érdeklődni lát­
szik, és a jelenléte nem zavaró, vigye el
valamennyi vizsgálatra), így többnek fog­
ja magát érezni, mint csak melléksze­
replőnek a kibontakozó terhességi tör­
ténetben. Magyarázza el, hogy ezek a
vizitek a kisbaba ellenőrzésére szolgál­
nak, ahogy őt is megvizsgálja az orvos.
Ilyenkor az orvos (vagy a gondozónő)
megméri a babát, hogy lássák, mennyit
fejlődött, és meghallgatják a szívverését.
Ha a kislány saját maga is meghallgat­
hatja a baba szívverését, még valóságo­
sabbnak tudja elképzelni a babát. Ha ult­
rahangos felvétel is készült, azt is mutas­
sa meg neki. Gondoskodjon azonban
arról is, hogy legyen önnél egy kis harap­
nivaló és egy könyv vagy kedvenc játék­
szer a nőgyógyász várójában, hogy legyen
mivel áthidalni a hosszú várakozás vagy
a gyengülő figyelem perceit. Ha a kis­
lányt nem érdekli a következő vizit, ne
erőszakolja, hogy menjen.
♦ Vonja be minden olyan, a babára való
előkészületbe, amely iránt érdeklődést
mutat. Hagyja, hogy segítsen kiválasz­
tani a berendezést, a babakelengyét és a
játékokat. Vizsgálják át együtt az ő régi
játékait és babaruháit (ez segíthet a nö­
vekedés fogalmának megértésében is),
hogy kiválasszák azokat a dolgokat, ame­
lyek újra felhasználhatók, de ne kénysze­
rítse, hogy lemondjon valamiről, amíg
nem akarja. Nevezze ki a kisbaba „hiva­
talos ajándékbontogatójának” (mivel a
babák túl kicsik, hogy saját maguk bont­
sák ki az ajándékaikat), így kevésbé lesz
irigy a váratlan ajándékzuhatagra, ame­
lyet a kisbaba kap. Hasonló módon segít­
het, ha elmeséli, hogy minden kisbaba
sok-sok ajándékot kap, amikor megszüle­
tik, mivel ez a születésük napja, és hogy
ő is kapott annak idején.
♦ Ismertesse meg a gyereket a kisbabák­
kal általában. Mutassa meg neki a saját
kisbabakori fényképeit, és mesélje el neki,
hogy nézett ki (mondjon el olyan törté­
neteket is, amelyekből az derül ki, mek­
korát nőtt azóta). Ha lehetséges, vigye
el egy kórházi csecsemőosztályra, hogy
megnézze az újszülötteket (így tudni
fogja, hogy egyáltalán nem olyan helye­
sek, mint az idősebb babák). Ha van
csecsemős barátnője, szervezze meg, hogy
kettesben egy kis időt tölthessenek velük.
746
Hívja fel a figyelmét a kisbabákra min­
denhol - a szupermarketben, a parkban,
a képeskönyvekben, ily módon felkészül
a valóságra. Magyarázza el, hogy a kis­
babák nagyon keveset csinálnak az evé­
sen, az alváson és a síráson kívül (amelyet
gyakran űznek), és meglehetősen sokáig
nem jó játszótársak. Ha szoptatni szán­
dékozik, mondja el, hogy a kisbaba tejet
fog inni a mami melléből (ahogy ő is
tette, ha tette), és ha van szoptatós barát­
nője, szervezzen meg egy látogatást nála
etetési időben. Egy képeskönyv, amely
információkat nyújt a kisbabákról, szin­
tén segíthet.
♦ Dicsérgesse, hogy ő a nagy testvér, és
általában is áradozzon, hogy milyen nagy.
Minél csábítóbbnak tünteti fel a nagy
testvér szerepét, a kislány annál nagyobb
örömmel készül rá. Meséljen el mindent,
amit a baba nem fog tudni megcsinálni,
de ő - a nagy kislány - segíthet neki meg­
tanulni. Készítsenek együtt egy listát
azokról a dolgokról, amelyekre a kisba­
bák nem képesek, mert túl kicsik, bez­
zeg a nagyobbak igen, például tudnak
hintázni, barátokkal játszani és fagylal­
tot enni.
♦ A gyerek felkészítésében ne hozzon
elő olyan dolgokat, amelyek talán soha
nem merülnének fel benne. Például ne
mondja: „Ne aggódj, ugyanúgy fogunk
szeretni, mint az új kisbabát.” Az efféle
megjegyzések olyan aggodalmakat éb­
reszthetnek benne, amelyekre nem is
gondolt volna, és nehezebben fog tudni
megbirkózni az új kistestvérrel a szülők
szeretetéért és figyelméért.
♦ Ha szeretnék, hogy az idősebb testvér
lemondjon a kiságyról a várt testvér ja­
vára, akkor hónapokkal a várható szüle­
tési időpont előtt intézkedjenek. Ha még
nem elég nagy, hogy ágyban aludjon,
vegyenek neki egy másik kiságyat - lehe­
tőleg olyat, amelyet gyerekággyá lehet
A CSALÁDNAK
később alakítani. (Vagy hagyják meg
neki a sajátját, és vegyenek vagy kölcsö­
nözzenek egy kiságyat az új jövevény­
nek.) Ha át akarják költöztetni egy má­
sik szobába, ezt is jóval előbb tegyék, és
engedjék meg neki, hogy segítsen a be­
rendezésben és a bútorok elhelyezésé­
ben. A hangsúlyt arra fektessék, hogy ő
már megérett egy új ágyra vagy új szo­
bára, mivel már sokat nőtt, és ne arra,
hogy az új kisbaba miatt kell a régi he­
lyéről elköltöznie.
♦ Ha az autóban a nagyobb gyerek há­
tul, középen szokott ülni, most tegyék
át a gyerekülését az egyik oldalsó ülésre;
ha már elég nagy (lásd a 67. oldalt), te­
gyék őt szíjjal rögzíthető gyerekülésbe.
Helyezzenek egy játék babát a középső
ülésen lévő, hátrafelé néző csecsemő­
ülésbe hetekkel a baba várható érkezése
előtt, hogy a kislány hozzászokjon, hogy
társaságban utazik.
♦ Próbálgassák a neveket, amelyeket a
kisbabának szánnak, és vonják be a kis­
lányt is a névválasztásba. Ha segíthet a
névadásban, ezzel közelebb kerülhet a
kicsihez. (Természetesen nem lenne túl
bölcs dolog a döntés jogát átengedni az
óvodáskorú gyereknek. A végső döntést
a szülőknek kell meghozni, hacsak nem
akarják a második gyereket Gombóc Ar­
túrnak vagy Saláta Sárának nevezni.)
♦ Ha a szomszédságban van testvérek szá­
mára indított csoport - egyes kórházak­
ban van ilyen - , írassa be a gyereket. Fon­
tos, hogy tudja: vannak más gyerekek
is, akik vele egy cipőben járnak, vagyis
nemsokára ők lesznek egy kistestvér báty-
jai vagy nővérei.
♦ Ahogy a szülési idő közeleg, szoktassa
hozzá a gyereket a gondolathoz, hogy
önnek valamennyi időt a kórházban vagy
a szülőotthonban kell töltenie, amikor a
baba megérkezik. Hagyja, hogy segítsen
EGYK E VOLT, M O S T ö A NAGYOBB
KÖZÖS OLVASÁS
Egy kisgyereknek, akiből éppen most
lesz báty vagy nővér, egy képeskönyv
néha felér ezernyi szülői magyará­
zattal. Keresse az olyan könyveket,
amelyek az idősebb gyerek értelmi
szintjéhez igazítva valósághű (de a
korának megfelelő) képet nyújtanak
a terhességről és arról, hogy milyen
lesz az élet egy újszülöttel.
összecsomagolni a holmit, és bátorítsa,
hogy adjon ő is valamit a saját tárgyai
közül - egy plüssmackót például, a sa­
ját fényképét vagy egy rajzát. Aki majd
gondját fogja viselni, ismerje jól a kis­
lány szokásait, így legalább ez nem okoz
majd nagy törést neki ebben az érzékeny
időszakban. Mondja meg előre, hogy ki
fog vele maradni (papa, nagymama,
nagypapa, egy másik családtag, a szoká­
sos pótmama vagy a család közeli barát­
ja), és biztosítsa róla, hogy néhány napon
belül hazatér. Ha a kórházban megen­
gedik a testvérek látogatását (többnyire
meg szokták engedni), közölje vele, hogy
mikor jöhet be önhöz és a babához.
Függetlenül attól, hogy majd bemehet-e
vagy sem, a születés előtt (ha ez lehetsé­
ges) keressék fel a kórházat, ami elvisel­
hetőbbé teheti a kislány számára a mama
távollétét.
♦ Ne árassza el hirtelen ajándékokkal
vagy különleges programokkal a szülés
előtti hetekben. Az ilyen szokatlan ké­
nyeztetés nem a mama szeretetéről fogja
őt biztosítani, hanem megrémíti, hogy
valami szörnyű dolog van készülődőben,
és az anyja a csapást igyekszik enyhíteni.
Az is eszébe juthat, hogy a kisbaba kü­
szöbönálló érkezése jelentős cserekeres­
kedelmi értékkel bír számára, és arra ve­
zetheti, hogy a későbbiekben a jó viselke­
dést ajándékokért vagy kedvezményekért
747
cserélje ki. Vegyen neki néhány kicsi, de
figyelmes ajándékot, és a baba megér­
kezése után adja oda neki - egyet a kór­
házban, és egyet a hazaérkezés után, azt
honorálva, hogy milyen értékes segítség
volt a mami távollétében. Egy egészen
kicsi gyerek számára egy élethű műanyag
újszülött baba remek ajándék lehet. Ké­
sőbb fürdetheti, „szoptathatja” vagy pelen-
kázhatja a saját babáját, amíg ön az igazi
babával foglalkozik. Vásároljanak (és cso-
magoltassanak be) egy kis ajándékot a ba­
ba számára „tőle”, hogy bevihesse a kór­
házba az első találkozásuk alkalmával.
♦ Ne túlozza azonban el a próbálkozá­
sokat, hogy felkészítse elsőszülött gye­
rekét a második érkezésére. Ne engedje,
hogy a terhessége és a várt családi szapo­
rulat kerüljön a háztartás homlokterébe
vagy túlsúlyba a társalgásban. Ne feledje,
hogy vannak, és kell is hogy legyenek,
másféle gondok és érdeklődések egy óvo­
dás életében, és ezek is megérdemlik a
figyelmét.
TESTVÉREK A SZÜLÉSNÉL
yyA második babánk egy szülő­
otthonban jön majd világra,
és lehetőség van rá, hogy a négy­
éves fiunk is részt vegyen
a szülésnél Legyen ott velünk7”
Mostanában mindenki színre - vagy leg­
alábbis szülőszobába - lép. Az anyukák­
hoz és az apukákhoz gyakran egy sereg
más, fontos személyiség is csatlakozik,
amikor egy új családtag jön a világra,
leendő nagybácsik és nagynénik, közeli
barátok és néha az idősebb gyerekek.
Az otthoni és a szülőotthoni szüléseknél
ez a lehetőség adott, de ilyen családköz­
pontú szülésekre több hagyományos
kórházban is fel vannak készülve.
Kizárólag az anyukán múlik, hogy
bevonja-e a fiát a kistestvér születésének
megünneplésébe (ahogy az is az ő dön­
tése, hogy milyen szülési módot választ -
748
hacsak egészségügyi szempontok nem
szólnak közbe). A döntésnél figyelembe
kell venni önnön legmélyebb érzéseit
(hiszen egy anyánál senki sem tudja job­
ban, hogy mit bír el a négyéves kisfia),
valamint az érveket és az ellenérveket,
amelyeket a szakértők és a szülők vetnek
fel mindkét táborban. Egyes szakértők
és szülők, akik a testvéreket is bevonják
a szülésbe, számos jótékony hatásról szá­
molnak be, kezdve a testvéri rivalizálás
csökkenésétől és a kapcsolat erősödésétől
(hisz a gyerek már a húg vagy az öcs ér­
kezésében is érintett) az elsőszülöttet érő
trauma csökkenéséig (mivel nincs elha­
gyatva, amíg a mama és a papa távol van,
hogy a „pótgyereket” begyűjtse). Más
szakértők és szülők szerint viszont elég
jelentős hátrányai vannak a testvér bevo­
násának. Például a vajúdó anyuka ké­
nyelmetlenül érezheti magát a nagyobb
gyereke jelenlétében, a figyelme elterelő­
dik, tevékenysége gátlás alá kerül (esedeg
a fia miatt megpróbálja elfojtani a kiáltá­
sait vagy a nyögéseit). Ha végül eltorzult
arccal mégis felsikolt, a gyerek megré­
mülhet, hogy az anyja veszélyben van.
Az is aggodalomra adhat okot, ha sürgős­
ségi császármetszésre kerül sor vagy az
újszülöttel történik valami baj, hiszen a
hirtelen kialakuló, őrült kavarodás való­
ban ijesztő lehet egy kisgyereknek. Ugyan­
csak mérlegelni kell a gyerek érzéseit.
Ha a fiú jelentős érdeklődést mutatott a
terhesség során, és szívesen vett részt a
terhességi vizsgálatokon, akkor lehet, hogy
a szülőszobára is érdemes elhívni. Ha
azonban az eddigi történéseket unottan
vagy változékonyan (netán ellenségesen)
fogadta, akkor valószínűleg jobb, ha kint
ücsörög (alszik) a kedvenc nagyszülővel
vagy a pótmamával.
Ha ön szeretné, hogy a fia részt ve­
gyen a testvére születésén (természetesen
meggondolhatja magát egészen a szülé-
sig), tegyen meg előre néhány intézke­
dést, hogy mindenki számára pozitív le­
gyen az élmény:
A CSALÁDNAK
♦ Felkészülés. Míg a mama és a papa
mindketten tudják, hogy mire számít­
sanak a vajúdásnál és a szülésnél (mivel
már keresztülmentek rajta), a kisfiúnak
még sokat kell tanulnia. És amit nem
tud, az fölöslegesen megrémítheti. Ma­
gyarázza el neki, hogy a gyerekszülés ne­
héz feladat, és a mami, miközben meg­
próbálja világra hozni a babát, furcsa
hangokat fog kiadni, például nyögéseket,
nyöszörgéseket, akár sikoltást is, és eset­
leg furcsa arcot is vághat. Készítse fel őt
a várható hangok és arcjáték szemlél­
tetésével (játék is lehet a bemutatóból:
mondjuk, a kisfiú majmolja a mamá­
ját). Mesélje el neki, hogyan fog a szülés
megtörténni (vízben, ágyon, guggolva),
mondja el, hogy valamennyi vér is lesz
(ez segíti a babát növekedni, teljesen
normális, és nem kell aggódni miatta).
Számításba jöhet, hogy megnéznek
együtt egy videofilmei vagy DVD-t a
szülésről, vagy elmennek egy olyan, test­
vérekkel foglalkozó csoportba, ahol a
vajúdást és a szülést tárgyalják. Mind­
ezekből a gyerek pontosan megtudja,
hogy mi előtt áll, így vissza tud lépni,
ha kényelmetlennek találja a gondolatot,
hogy részt vegyen a szülésnél.
♦ Legyen rugalmas, és adja meg a vá­
lasztás lehetőségét. Míg az ön jelenléte a
szülésnél kötelező, a gyerek nyilvánva­
lóan csak önkéntes résztvevő. Éreznie kell,
hogy szabadon jöhet-mehet, ha úgy tet­
szik neki (ezért van szükség gyerekfel­
ügyeletre a helyszínen is, lásd később),
és hogy az utolsó pillanatban is meggon­
dolhatja magát, ha inkább képesköny­
vet szeretne nézegetni a várószobában.
Ne kényszerítse, hogy maradjon, és ne
oltson belé bűntudatot, ha úgy dönt,
hogy inkább kívül marad az eseménye­
ken. Gondoljon arra is, hogy még a leg­
lelkesebb nagy testvérnek sem biztos,
hogy kitart a figyelme vagy a fizikai ere­
je egy elhúzódó vajúdás és szülés alatt.
Ha a vajúdás az éjszaka közepén indul
EG YKE VOLT, M O S T ö A NAGYOBB
meg, és a szülés nem azonnal várható,
hagyja őt aludni, amíg előbbre nem ha­
ladnak az események (egy holtfáradt test­
vér nem túl vidám jelenség).
♦ Gondoskodjon a gyerek figyelmének
eltereléséről és fenntartásáról. A szülők­
nek valószínűleg semmi más nem jár az
eszében, csak a kisbaba születése - de a
nagyobb gyereknek más is az eszébe fog
jutni. Vigyenek be néhány könyvet, já­
tékot és más figyelemelterelő eszközt,
hogy a szülés legfiatalabb résztvevője
is le legyen foglalva. És mivel az éhes kis­
gyerek nyűgös, ne felejtsen el csomagol­
ni harapnivalót.
♦ Vigyen magával gyerekápolási szereket
is. Jelöljön ki valakit, akire a gyereket rá
lehet bízni - egy nagyszülő, nagynéni
vagy nagybácsi, a család közeli barátja
vagy megbízható pótmama - , hogy a
gyerek gondozásáért feleljen, amíg ön
vajúdik. A kinevezett személy ne vállal­
jon kettős szerepet: az ő kizárólagos fel­
adata a gyerekről való gondoskodás,
tehát készen kell állnia arra, hogy lema­
rad a szülésről, ha a gyerek az utolsó pil­
lanatban meghátrál.
♦ Testvéri kapcsolat. Gondoskodjon róla,
hogy az idősebb gyerek is részt vegyen a
születés utáni kapcsolatfelvétel első pil­
lanataiban.
♦ Ha ön (vagy az érintett) úgy dönt, hogy
a nagy testvér nem lesz jelen a kistestvér
születésénél, jó megoldás, ha közvetle­
nül a baba megjelenése után behívják a
fiút a szülőszobába, hogy üdvözölje az
újdonsült öcsit vagy hugit. Ha ez nem
lehetséges vagy nem praktikus (például
a szülés akkor történik, amikor a gyerek
alszik), a testvéri kapcsolatfelvétel ké­
sőbb, a kórházi/szülőotthoni látogatás­
nál, illetve a kisbaba hazaérkezésekor is
kezdetét veheti.
749
ELVÁLÁS ÉS KÓRHÁZI
TARTÓZKODÁS
„Ha a nagyobb lányom meglátogat
a kórházban, mégjobban fog
vajon hiányolni, mint ha egyáltalán
nem is látogatna meg,T
Épp az ellenkezője igaz. Ha az anya nincs
a gyereke szeme előtt, ez nem jelenti
azt, hogy a gondolataiban sincs jelen. Ha
a kislány bemehet a kórházba, akkor
megbizonyosodik róla, hogy a mama jól
van, nem tűnt el, nem hagyta őt ott egy
másik gyerek kedvéért, és hogy ő még
mindig fontos személynek számít.
Vegye azt is figyelembe, hogy nem­
csak önt látogatja meg, amikor a kórház­
ba jön. Ugyanakkor lehetősége lesz látni,
érinteni és kézben „tartani” az új, picur-
ka kistestvért, amitől rá fog jönni, hogy
a testvér valóságos lény (hiszen egészen
eddig a pillanatig meglehetősen elvont
fogalom volt). A látogatás továbbá segít,
hogy a kislány beleélje magát az új kis­
baba körüli izgalmakba.
Nem állítjuk, hogy érkezésekor nem
lesz némi vonakodás, távozásakor pedig
nem lesznek könnyek. A következők se­
gíthetnek könnyebbé tenni a kórházi
látogatást és az elválást:
♦ A gyerek legyen előre felkészítve a láto­
gatásra. Tudnia kell, hogy mennyi ideig
fog maradni, és hogy a baba és a mama
nélkül fog hazamenni. Arról is kapjon
tájékoztatást, ha a szabályok szerint csak
üvegfalon keresztül nézheti meg a kis­
babát (például mert az intenzív osztá­
lyon van).
♦ Ön is készüljön fel a gyerek látogatá­
sára. Csalódni fog, ha azt várja, bogy
hanyatt-homlok rohan a mamája karjá­
ba, és első pillantásra megszereti az új
kistestvért. Nagyon valószínű, hogy ki­
mérten fog viselkedni, tapogatózó, rossz­
kedvű lesz, mérges, és bánatos könnyek­
750
ben fog kitörni, amikor távozásra kerül
sor. Az ilyen negatív vagy semleges reak­
ciók teljesen általánosak, nem adnak
okot aggodalomra, és - bármily hihe­
tetlen - sokkal jobbak a gyerek számára,
mint ha egyáltalán nem tenne látogatást.
Reális elvárások esetén kellemes csaló­
dás lesz, ha minden simán zajlik le, és
nem okoz fölösleges izgalmat, ha nem
így történik.
♦ Ha az éjszaka kellős közepén kell el­
indulni a kórházba, vagy amikor a gye­
rek az óvoda/iskola vagy más ok miatt
távol van otthonról, hagyjon neki egy
levelet, amelyet fel lehet neki olvasni,
amikor felébred vagy hazajön. írja le
neki, hogy a „mi” kisbabánk meg akar
érkezni, és hogy a mama szereti őt, és ha­
marosan találkozni fognak. Ha ez kivite­
lezhető (segít egy rokon vagy pótmama)
és lehetséges (a kórház megengedi), men­
jen be ő is a kórházba, hogy ott várja
meg a kistestvér érkezését. Legyen neki is
egy csomagja, ahogy a mamának is van,
ebben legyen egy váltás ruha, pelenka
(ha még szükséges), játékszerek, és olyan
ételek, amelyeket szeret. Ha a vajúdás
elhúzódik (a második alkalommal ez ke­
vésbé valószínű), és önnek bent kell ma­
radnia a szülőszobában, a papa járjon ki
hozzá rendszeres hírekkel, esetleg ebé­
deltesse meg a büfében (ha van rá idő).
Természetesen ha eljön a lefekvés ideje,
a legjobb, ha a kislány hazamegy, és a
saját ágyában alszik. Ha még ott van,
amikor a baba érkezik, próbáljon meg­
szervezni egy villámtalálkozást - legalább
a mamájával, de ha lehet, az új kistest­
vérrel is.
♦ Vigye magával a kislány fényképét a
kórházba, és rakja az ágy mellé az éjjeli-
szekrényre, így a látogatóba érkező gye­
rek tudni fogja, hogy a mama gondol rá.
♦ Lehetőleg úgy rendezze el, hogy bárki
hozza a gyereket látogatóba, útközben
A CSALÁDNAK
álljanak meg egy boltnál, hogy a kislány
vehessen valami kis ajándékot az anyjá­
nak és a kistestvérének. Cseréljék ki az
ajándékokat: itt az ideje, hogy ön is át­
adja neki azt a kis ajándékot, amelyet a
szülés előtt készített el a számára - ez
segíthet megtörni a jeget, és a kislány
fontosnak érezheti magát.
♦ Tartson egy kis „születésnapi” partit a
kibővült család számára a kórházi szo­
bában. Rendeljen tortát (a nagy nővér
valószínűleg elégedett lesz, hogy ő kaphat
egy szeletet, a kistestvér viszont nem),
gyertyákat (amiket ő el tud fújni) és egy­
két dekorációt (amiket ő választ ki).
♦ Ugyanaz a személy vigye a gyerekét
haza, mint aki elhozta látogatni. Ha a
papa hozta, de ő még bent marad egy ki­
csit, a gyereket pedig a nagyszülő vagy
egy barát viszi haza, akkor kétszeresen is
elhagyottnak fogja magát érezni.
♦ Két látogatás között, vagy ha a kis­
lány nem mehet be a kórházba, tartsák
a kapcsolatot telefonon (kerülje az ér­
zékeny időszakokat, például a lefekvés
előtti perceket, ha úgy érzi, hogy az anyai
hang felkavaró lenne), vagy írjon neki le­
velet, amit a papa fel tud olvasni. A gye­
rek bizonyára szívesen rajzol a mamának
és a kistestvérnek egy-két képet, amit ki
lehet tenni a kórházi szobában. Az apu­
ka vagy egy kedvenc rokon vigye el őt
egy étterembe vagy valami más, külön­
leges eseményre, hogy nyilvánvaló legyen
számára: ezekben a napokban sem csak
az új kistestvér az egyetlen személy, aki
után érdeklődnek. Arról is gondoskod­
jon, hogy ezen vacsora vagy esemény alatt
a beszélgetés ne kizárólag a baba körül
forogjon - kivéve persze, ha a gyerek úgy
kívánja.
♦ Úgy intézze, hogy ha akarja és ha le­
het, korán haza tudjon jutni, hogy a na­
gyobb gyerek minél hamarabb osztozni
EGYK E VOLT, M O S T ő A NAGYOBB
tudjon az új kisbaba izgalmában, és hogy
a távoliét ideje csökkenjen.
A HAZAJÖVETEL
MEGKÖNNYÍTÉSE
„Hogyan érjem el, bogy a babával
való hazatérés ne okozzon lelki
sérülést a nagyobbfiamnakf”
Az idősebb testvér érzelmei általában ve­
gyesek, amikor a kistestvére hazaérkezik.
Egyrészt alig várja, hogy az anyja haza­
jöjjön, másrészt bizalmatlan a babával,
akit anyu magával szándékozik hozni.
Teletömték a fejét, hogy egy új kistestvér
izgalmas dolog, amivel dicsekedni lehet
a barátok előtt (mármint ha elég nagy
hozzá). Ugyanakkor ideges is, fontol­
gatja a nagy ismeretlent, hiszen fogalma
sincs, hogyan fog az élete megváltozni,
amint a baba átlépi a ház küszöbét, és el­
helyezkedik a kiságyban, amely valaha az
övé volt.
Ahogy a szülők a hazaérkezést keze­
lik, az - legalábbis kezdetben - befolyá­
solni fogja, hogy vajon a gyerekben a
babával kapcsolatos legszebb remények
vagy a legszörnyűbb félelmek válnak-e
valóra. íme, így lehet hangsúlyozni a po­
zitív és csökkenteni a negatív hatásokat:
♦ És mi lenne, ha a nagyobb gyerek önök­
kel együtt érkezne haza? A hazatérő cso­
port tagjaként kevésbé ijedne meg a ba­
bától, mint ha otthon várna. A kaland
továbbá fokozná az izgalmát, valamint
„tulajdonosi” öntudatát. így ha lehetséges
(vagyis ha a kíséretben van más felnőtt
családtag is, hogy az apuka szabadon in­
tézhesse a formaságokat, cipelhesse a cso­
magokat és az ajándékzacskókat), hozas­
sa el őt is a papával a kórházba, hogy va­
lamennyien együtt vigyék haza a kisbabát.
♦ Ha a gyerek nem tud elmenni a kór­
házba, igyekezzen bevonni őt a babavá­
rás előkészületeibe. Amíg a papa elmegy
önökért a kórházba, egy rokon vagy barát
751
segítsen a kisfiúnak feldíszíteni a lakást
pelenkákkal és vattapamacsokkal, süte­
ményeket vagy más ünnepi falatokat süt­
ni, vagy más módon előkészíteni a szín­
teret az ünnepi hazatéréshez. Próbáljon
meg elsőnek lépni a házba (az apuka a
kocsiban várhat a kisbabával), hogy egye­
dül üdvözölhesse a nagyobb gyereket, és
néhány pillanatig kettesben lehessenek.
♦ Azonnal kezdje el használni a baba
nevét, ne nevezze „a babának” a kicsit
a testvére előtt. Ily módon az idősebb
testvér érzékeli, hogy ez a baba valóban
személy, és nem csak tárgy.
♦ Az első néhány napban korlátozza az
otthonukban fogadott látogatók számát
a család egészsége, az ésszerűség és az
idősebb gyerek kedvéért. Még a legjobb
szándékú látogatók is hajlamosak vég
nélkül az új kisbabáról beszélni, teljesen
figyelmen kívül hagyva a nagyobb gye­
reket. Azokat a látogatókat, akiktől nem
lehet megtagadni az azonnali vizit lehe­
tőségét (nagyszülők, nagynénik és nagy­
bácsik és közeli barátok), előre figyelmez­
tetni kell, hogy ne legyenek túlságosan
és nyilvánvalóan elragadtatva a babától,
és hogy szenteljenek figyelmet az idősebb
testvérnek is. Jöjjenek a látogatók olyan­
kor, amikor a kisfiú óvodában-iskolá-
ban van, vagy este, amikor már lefeküdt.
Az első héten vagy hetekben a látogatók
számának korlátozása más előnyökkel is
jár - például több ideje marad visszanyer­
ni az erejét, és több lehetősége, hogy ösz-
szekovácsolja a kibővült családot.
♦ Figyelme nagy részét fordítsa az idő­
sebb gyerekre, főleg az első napokban,
amikor a kisbaba többnyire enni és alud­
ni fog. Ragassza fel a rajzait a hűtőszek­
rény oldalára, dicsérje meg, ha sikerül
a bilibe végeznie a dolgát (ha ez még új
neki), fejezze ki elismerését, amiért ilyen
jól bánik a kistestvérével, és amikor csak
van egy kis ideje, üljön le, és olvasson
752
neki mesét (a szoptatás tökéletes alkalom
erre); a dicséretben legyen gyors, a bün­
tetésben lassú. Ne áradozzon túl sokat az
új baba kiságya mellett („Ó, azok az apró
ujjacskák!” Vagy: „Hát nem csodálatos?!”
Vagy: „Nézd, mosolyog!”), mert ettől a
kisfiú nagyon nyomorúságosán érezheti
magát. De ne essen a másik szélsőségbe
se, ne átallja kimutatni a szeretetét az új
baba iránt a nagyobb gyerek jelenlété­
ben. Az ilyen taktika a kisfiút összeza­
varhatja vagy aggodalommal töltheti el
(„Azt hittem, hogy ezt a babát szeretni
kell. Lehet, hogy a szüleim hamarosan
engem sem fognak szeretni?”), vagy szo­
rongást kiváltó következtetésekre indít­
hatja („Azt színlelik, hogy nem szeretik
a babát, de én mégis tudom, hogy igazá­
ból jobban szeretik, mint engem”). In­
kább teremtsen kapcsolatot a két gyerek
között: „Nézd ezt az apró ujjacskát, hin­
néd, hogy a tied is ilyen apró volt?” Vagy:
„Nem csodálatos? Szerintem nagyon ha­
sonlít rád.” Vagy: „Rád mosolyog, azt hi­
szem, már megszeretett.”
♦ Egyes bölcs látogatók nem felejtenek
el apró ajándékot hozni az idősebb gye­
reknek is, de ha napok telnének el, és
teherautónyi ajándék érkezett a kisba­
bának, a nagyobb gyereknek meg sem­
mi, akkor a nagymama vagy az apuka
hozzon haza valami különlegeset csak
neki. Ha az ajándékok áradása valóban
túlzó, tegye el azokat, amelyek elkerülték
a nagyobb gyerek figyelmét. A jókíván­
ságokkal teli kártyák és az ajándékok
özöne idővel elapad.
♦ Ha a nagyobb gyerek néhány napig
nem szeretne óvodába menni, engedje
meg neki. Ez meggyőzi őt arról, hogy
nem akarják kitenni a szűrét és nélküle
élvezni a kisbaba társaságát, és lehetősé­
get ad neki, hogy kapcsolatot alakítson
ki a babával és alkalmazkodjon hozzá.
De legyen előre megszabva, hogy mennyi
ideig tart a „vakáció”, nehogy a végén
A CSALÁDNAK
állandóan otthon akarjon maradni. Ha
azonban szívesebben menne óvodába-
iskolába, ne tartsa erőszakkal otthon.
A kisfiú szükségét érezheti, hogy olyan
helyen legyen, ahol nincs új kisbaba, és
nem körülötte forog a világ.
♦ Ha a kisfiú már iskolás, akkor természe­
tesen nem reális lehetőség egy néhány
napos kimaradás (vagy legalábbis nem
olyan, amit a tanár üdvözölne). Ebben
az esetben más úton biztosítsa őt az érzel­
meiről. Csomagoljon az uzsonnásdobo-
zába egy levélkét, amelyen álljon ez a szó:
„Szeretlek.” Tervezzen vele valamilyen
iskola utáni programot, vagy főzzön neki
olyan ételkülönlegességet, amely kifejezi,
hogy nagyon szívesen látják itthon.
SÉRTŐDÉS
„A tipegős kicsinyem nyíltan
neheztel az új kisbabára.
Megmondta, hogy szeretné, ha
visszavinnénk a kórházba.9*
A gyereke kérése nyilvánvalóan nem tel­
jesíthető, de azt megengedheti (és meg
is kell engednie) neki, hogy kifejezze az
érzelmeit. Bár az érzései nagyon nega­
tívnak tűnnek, de az a tény, hogy ki tud­
ja fejezni őket, igen jó jel. Az idősebb
testvérek mindig neheztelnek az új be­
tolakodóra (vagy a szüleikre, akik a nya­
kukra hozták a betolakodót). Egyesek
nyíltabban fejezik ki a dühüket, mások
elfojtják. Legyen együtt érző a kislány­
nyal, és semmiképpen se szidja meg az
érzései miatt („Nem szabad így beszélni
Pannikáról!”). Mondja el neki, hogy ön­
nek sem mindig nagy öröm a kisbaba a
háznál. Engedje meg, hogy önre zúdít­
sa a sértődöttségét, ha szükségét érzi.
Meséljen neki történeteket arról, amikor
még ő volt pici baba, hogy érezze: van
remény, előbb-utóbb az új baba is na­
gyobb lesz, és már nem kell folyton fel­
venni; megtanul más módon is kommu­
nikálni, és nem fog örökké sírni; képes
EGYKE VOLT, M O S T ő A NAGYOBB
lesz egyes dolgokat saját maga is meg­
csinálni. De ne időzzön sokat ennél a
témánál, hanem gyorsan fogjon valami
olyan tevékenységbe, amelynek a kislány
is fontos szereplője („Mit szólnál hozzá,
ha felöltöztetnénk Lacikát, és együtt le­
mennénk a játszótérre?”).
Egyes gyerekek nem fejezik ki sza­
badon az új kisbaba iránti ellenszenvü­
ket, őket érdemes bátorítani, hogy beszél­
jenek az érzéseikről. Ennek egyik módja,
ha megosztja vele a saját vegyes érzelmeit:
„Szeretem Mariskát, de nem szívesen ke­
lek fel az éjszaka kellős közepén, hogy
megetessem.” Vagy: „Saját magamra is
alig jut egy szabad percem, mióta itt van
Tibiké.” Érdemes továbbá történeteket
mesélni és/vagy olvasni idősebb testvé­
rekről, akik vegyes érzelmekkel fogadták
az új jövevényt. Ha önnek is van fiata­
labb testvére, leírhatja, hogy mit érzett,
amikor a jelenlegi nagynéni/nagybácsi
kisbabaként megjelent az ön életében.
iyA fiam nem ellenséges a húgával,
viszont nagyon barátságtalanul és
bántóan viselkedik velem.”
Egyes idősebb testvérek nem látják értel­
mét, hogy az újszülött ellen forduljanak
(végül is a húgot azzal sem lehet kihozni
a sodrából, ha az ember a feje tetejére áll).
A második legjobb célpont a mama vagy
a papa: úgy gondolják, őt eredményeseb­
ben lehet kínozni, és kisebb büntetést
kapnak. Végül is a mama tölt órákat ete­
téssel és ringatással, a papa állandó pe-
lenkázással és dajkálással van elfoglalva,
és mindketten sokkal kevesebb időt tölte­
nek vele, mint régebben. Az elsőszülött
gyakran reagál a szüleire hisztériával, visz-
szaesik a fejlődésben, nem akar enni, nem
áll szóba a szüleivel, és helyettük valaki
más, például a kedvenc pótmama felé for­
dul. Az ilyesfajta viselkedés általános, és az
összeszokási időszak normális velejárója.
Ne vegye személyes támadásnak a fia
viselkedését, és soha ne szidja vagy bün­
753
tesse meg érte. A jobb eredmény érdeké­
ben próbáljon meg még több türelem­
mel és megértéssel reagálni. Bátorítsa a
fiát, hogy adjon hangot az érzéseinek:
(„Megértem, hogy meglehetősen mérges
vagy, amiért állandóan Juliskával va­
gyok.”). És ne felejtse el: ez is el fog múl­
ni néhány hónap alatt.
„Én teljes mértékbenfel voltam
készülve a testvérek közötti rivali­
zálásra, mióta eldöntöttük, hogy
második gyereket szeretnénk. De
a kislányom sem a terhességem
alatt, sem az öccse megérkezése
óta eltelt négy hónapban nyomát
sem mutatta irigységnek vagy sér­
tődöttségnek. Normális dolog ez?”
Irigység és sértődöttség normális reak­
ciók, amikor egy kisbaba színre lép, de
se nem elkerülhetetlenek, se nem lénye­
gesek az erős testvéri kötelékek kialakí­
tásában. Az a gyerek, aki örülni látszik az
új kistestvérnek, nem feltétlenül fortyogó
ellenségeskedését leplezi, egyszerűen csak
valóban örül az új jövevénynek, vagy
őszintén izgatja az idősebb testvér szere­
pe. Vagy annyira biztos az anyja szerete-
tében, hogy egyáltalán nem fél a család
mozgatóerőinek megváltozásától.
Ami nem azt jelenti, hogy világ­
életében meleg érzéseket fog táplálni az
öccse iránt. Később valószínűleg jó ok­
kal fog megsértődni, amikor a segítségre
szoruló, pici jövevény mászkálni kezd a
padlón, és széttépi a könyveit, szétszór­
ja a kockáit, vagy megrágja a kedvenc
babája ujjait (lásd a 760. oldalt).
Mindenesetre ön gondoskodjon ró­
la, hogy az idősebb gyerek is legalább any-
nyi időt és figyelmet kapjon, mint az új
kistestvér, még ha nem követeli is. Ha
természetesnek veszi a viselkedését, és
minden további nélkül elfogadja, hogy
a nagylány ilyen jól megfér a kistestvé­
rével, akkor lehet, hogy kezdetben elha­
gyatottnak, végül megbántottnak fogja
754
magát érezni. Még a nem nyikorgó ke­
reket is meg kell időnként olajozni.
És mivel csaknem minden gyerek
táplál negatív érzéseket is a testvére iránt,
biztosítsa a kislányt arról, hogy az ilyen
érzések normálisak, és adjon neki bőséges
lehetőséget, hogy kifejezze őket.
MIT KELL TUDNI
A NEMI KÜLÖNBSÉGEKRŐL?
yyA hároméves kislányomat
nagyon foglalkoztatja az öccse
hímvesszője. Tudni szeretné,
mi az, és neki miért nincs. Nem
tudom, mit mondjak neki.”
Próbálja meg az igazat. Ha a kislány elég
idős ahhoz, hogy a maga és az öccse tes­
tére vonatkozó kérdéseket tegyen fel,
akkor elég idős ahhoz is, hogy őszinte
választ kapjon. Igen meglepő lehet egy
kislány számára, hogy az öccsén olyasmit
lát, ami neki nincs (vagy egy kisfiúnak,
amikor észreveszi, hogy a húgának nincs
hímvesszője). Értse és értesse meg, hogy
a gyerek érdeklődése egyáltalán nem
rossz; mint kis kutatók, a gyerekek min­
denre kíváncsiak a környezetükben, be­
leértve a maguk és a körülöttük lévő em­
berek testének minden részét. Az egy­
szerű magyarázat, miszerint a fiúknak
(és a férfiaknak, mint a papának) hím­
vesszőjük van, a lányoknak (és az asszo­
nyoknak, mint a mamának) pedig hü­
velyük, valószínűleg elegendő lesz, és se­
gíthet a gyereknek megérteni egy alap­
vető különbséget férfiak és nők között.
Ezeket a testrészeket mindig nevezze a
nevükön, és ne gügyögje el őket, sőt kí­
vánság esetén adjon további információ­
kat is. (Ha a miértre kérdez, egy lehetsé­
ges válasz: a lányoknak azért van hüve­
lyük, hogy amikor felnőnek, kisbabájuk
lehessen, a fiúknak azért van péniszük,
hogy apák lehessenek.) Ha a gyerek a
kérdéseivel mélyebbre hatol a témában,
mint az ön számára kellemes, keressen
egy szülők számára írt könyvet, amely
A CSALÁDNAK
segít a feladatban, vagy a gyerek értel­
mi szintjének megfelelő, illusztrált mű­
vet, amelyet felolvashat és megmutat­
hat neki.
SZOPTATÁS A NAGYOBB
GYEREK ELŐTT
„Szeretném szoptatni a második
kisbabámat, de zavar a négyéves
fiam jelenléte.”
Ne aggódjon, nincs rá oka, hogy ne a fia
előtt szoptassa a kicsit. Nemcsak hogy
nem ártalmas, hanem egészséges is, ha
megérti, hogy a szoptatás normális, tel­
jesen természetes gyakorlat, nem pedig
olyasmi, amit el kellene rejteni vagy ami
miatt szégyenkezni kellene. Sokkal rosz-
szabb, ha távol tartja magától a fiát, mi­
alatt szoptat, hiszen rengeteg időt tölt a
kisbaba szoptatásával, így a nagyobb
gyereket alig láthatná. A kisbaba alvás­
idején kívül máskor nem is lehetnek
együtt, csak szoptatáskor. Szinte minden
csöndes elfoglaltság alkalmas ilyenkor,
a meseolvasástól a kirakós játékon át a
társasozásig.
Ha feszélyezi a nagyobb gyerek te­
kintete a mellén, szoptasson diszkréten,
annyira betakarózva, amennyire csak
szükségét érzi. De ne reagálja túl, ha
mohó kézzel meg akarja szorongatni a
mellét. Ez nem a szexuális túlfűtött­
ség, hanem a normális kíváncsiság jele.
Éles reagálás helyett, ami azt sugall­
hatja neki, hogy valami „rossz” van az
emberi testtel, reagáljon közömbösen.
Magyarázza el, hogy a melle most a ba­
ba táplálékforrása, majd gyorsan terel­
je el a figyelmét valamilyen más tevé­
kenységgel.
A NAGYOBBIK
IS SZOPNI AKAR
*Amikor a két és fél éves fiam nézi,
hogy a kisbabámat szoptatom,
kijelenti, hogy ő is akar tejet. Azt
hittem, ha figyelmen kívül hagyom
a megjegyzését, elmúlik az
érdeklődése, de nem így történt.”
Van egy egyszerű mód e kívánság orvos­
lására: engedje meg neki. (De csak akkor,
ha a nagyobb testvér még kicsi. Egy
négyévesnek vagy még idősebbnek meg
kell értenie, hogy a szoptatás csak kisba­
báknak való.) Gyakran már a beleegye­
zéssel is beéri, és nem erőlteti tovább a
kérdést. Ha mégis, esetleg valóban en­
gedje meg - mármint ha az ön számára
ez nem kellemetlen. A fia büszke lesz,
hogy ő is jogot kapott arra a titokzatos
és különleges kapcsolatra, amely jelen­
leg a kisbaba privilégiuma. Valószínű,
hogy egyetlen korty után rá fog jönni:
a kisbabáknak tulajdonképpen nincs is
olyan jó dolguk. A meleg, vizes, szokat­
lan, csak látszatra tejszerű folyadék, ame­
lyet kifacsar magának, biztosan nem éri
meg a belefektetett energiát (és valószí­
nűleg feladja, mielőtt tej egyáltalán az
ajkát érné). A kíváncsiságát kielégítette,
valószínűleg soha többé nem akar szop­
ni, és inkább sajnálni fogja a kisbabát
(aki ezt a löttyöt kapja, amikor ő alma­
levet és „igazi” tejet ihat, makarónit, saj­
tot és májkrémes szendvicset falhat), és
vége lesz az irigy kedésnek. (Természete­
sen ne éljen ezzel a megoldással, ha ké­
nyelmetlennek találja, helyette próbálja
meg elterelni a gyerek figyelmét.)
Ha továbbra is érdeklődik a szopás
iránt vagy irigykedik a babára, akkor sem
az anyatej kell neki, hanem a mami és a
mami melle (amihez odabújhat), továb­
bá némi figyelem, amelyet érzése szerint
a kisbaba mindig megkap, amikor szo­
pik. Ha ügyesen leköti idősebb gyerekét
a szoptatás ideje alatt, már el is fojtotta
érdeklődését az anyamell iránt.
Ennek többféle egyszerű módja van.
Például mielőtt leül szoptatni, mondja
ezt: „Adok Rozikának egy kis tejet.
Szeretnél egy kis gyümölcslevet?” Vagy:
„Szeretnél ebédelni, amíg Andriska is
eszik?” Vagy használja fel a szoptatás
alatti nyugalmat, olvasson fel egy mesét,
segítsen kirakni neki egy kirakójátékot,
vagy hallgassanak együtt zenét (olyan
tevékenység jó ilyenkor, amelyhez nincs
szükség a mama kezére). Gondoskodjon
arról is, hogy elsőszülöttje rengeteg öle­
lést és dajkálást kapjon, amikor nem ete­
ti a kisbabát.
A NAGY TESTVÉR
ÉS A HASFÁJÓS BABA
„Az újszülött kicsinyünk állandó
sírása teljesen felzaklatja
a hároméves nővérét. Mit tegyek?”
Ha van ártatlan szereplő egy hasfájós új­
szülött világában, az az idősebb testvér.
Végül is ő nem kérte ezt a kisbabát (ha
mégis, valószínűleg már régen megbán­
ta). A kisbabára fordított figyelmet fenye­
getőnek érzi, és úgy látja, a szülei talál­
tak helyette egy pótgyereket. És akkor ez
a baba ráadásul szörnyű lármát is csap,
pont a nap legkedveltebb időszakában,
amikor vacsora (fürdés, mese) lehetne a
mamával és a papával. Nemcsak a sírás
elviselhetetlen a számára, hanem a vele
járó felfordulás is. Az ejtőzésből, nyu­
godt játékból félbehagyott étkezések let­
tek, a szülők őrülten mászkálnak fel-alá,
zavartak és idegesek. A legrosszabb ta­
lán a tehetetlenség. A felnőttek legalább
tudnak valamit (valami fölöslegeset) ten­
ni a hasfájás ellen, és sajnálják egymást,
a kislány viszont csak ül tehetetlenül és
szomorúan.
A hasfájós csecsemő elviselését sem­
mivel nem lehet megkönnyíteni az idő­
sebb gyerek számára. De jobban megbir­
kózhat vele a következőképpen:
Beszéljék meg. Magyarázza el a gyerek
szintjén, hogy mi az a hasfájás. Biztosít­
sa arról, hogy el fog múlni, amint a kicsi
baba megszokja a létezést ebben az új
világban. Mihelyt elsajátítja a kommu­
nikáció egyéb módjait, jóval kevesebbet
756
fog sírni. Említse meg, hogy amikor ő
volt kicsi baba, ő is sokat sírt (még ha
nem is fájt a hasa). Ez reményt adhat.
Éltesse meg vele, hogy nem az ő hi­
bája. Kisgyerekek hajlamosak magukat
hibáztatni mindenért, ami rosszul sikerül
a házban, a mama és a papa vitájától
kezdve a dédnagyapa haláláig és az új
kistestvér sírásáig. Biztosítani kell a na­
gyobb gyereket, hogy erről senki sem te­
het, ő a legkevésbé.
Mutassa és fejezze ki az iránta való
szeretetét. A hasfájós kisbaba annyira
felzaklató - főleg egy tevékeny nap után -,
hogy sok érintett mama elfelejti azokat
az apró finomságokat, amelyekkel kimu­
tathatja a szeretetét nagyobb gyerekének.
Soha ne maradjon ki egy-egy ilyen kü­
lönleges kis apróság, a hasfájós órák be­
állta előtt mindennap játsszanak úszást
a fürdőkádban, süssenek muffint, fesse­
nek freskót egy nagyméretű papírra. Még
a legzűrzavarosabb pillanatokban is tart­
son egy kis szünetet a fel-alá mászkálás-
ban és ringatásban, és adjon a lányának
egy megnyugtató ölelést.
Osszák fel egymás közt a testvérek
gondját Ha mindkét szülő otthon van,
sétáljanak felváltva a babával a hasfájós
periódusokban, hogy az idősebb gyerek
is kapjon figyelmet legalább az egyik szü­
lőtől. Egyszer-egyszer, ha az időjárás enge­
di, az egyik szülő elviheti a babát egy kis
autókázásra (a mozgás általában segít
legyőzni a hasfájást), míg a másik szülő
egy kis minőségi, nyugalmas időt tölt
otthon a kislánnyal. Esetleg az egyikük
elviheti a kislányt vacsorázni (egy pizzára
a béke és nyugalom szigetén), vagy ha
még világos van, egy kora esti kirándu­
lásra a játszótérre, a másikuk meg otthon
edződik a sivalkodóval.
A szokás hatalma. A rutin megnyug­
tató a kisgyerekek számára, és ha meg­
A CSALÁDNAK
szakad, az nagyon nyugtalanító - fő­
leg olyankor, amikor az élet amúgy is
zaklatottabb a házban (ott sír az új kis­
testvér). Tegyen meg minden öntől telhe­
tőt, hogy a kislány értékes szertartásai
ne essenek áldozatául a baba hasfájásá­
nak: ha a lefekvés egy ráérős fürdést je­
lent (buborékokkal és locspoccsal), egy
kis dajkálgatással és négy mesével, akkor
a gyerek minden este kapja meg a ráérős
fürdést, a dajkálgatást és a négy mesét,
még ha teli tüdőből ordít is a hasfájós
baba. A szolgálat megosztásával remélhe­
tőleg minél gyakrabban sikerül teljesí­
teni a rutint.
Egy kis idő, ami csak a kislányé. Pró­
báljon mindennap legalább fél órát sza­
kítani az idősebb gyerekre kistestvér-
kíséret nélkül. Használja ki a baba szun­
dikálásait (fontosabb a nagy gyerekkel
foglalkozni, mint behozni a papírmun­
kát), az édesanyja vagy egy barátnő lá­
togatását, vagy - ha megengedheti ma­
gának - azt az időt, amikor a pótmama
vigyáz a babára.
LÁTSZÓLAGOS
VISSZAFEJLŐDÉS
„Mióta a kishúga megszületett,
a hároméves kislányom maga is
úgy viselkedik, mint egy kisbaba.
Kisbabanyelven beszél, állandóan
azt szeretné, hogy felvegyem,
és időnként nem szobatiszta. ”
Néha még a felnőttek is irigylik az új­
szülöttek öntudatlan létezését („Ó, ez az
igazi élet!” - sóhajtanak, amikor egy alvó
kisbabát tolnak el mellettük kényelmes
babakocsiban). Nem meglepő hát, ha az
újszülött testvér közelében a babakocsi­
ból épp csak kinőtt és a felnövéssel járó
felelősségekbe most beletanuló kisgye­
rek visszavágyik a babalétbe. Főleg ha
látja, hogy milyen jó a kishúgának, aki
fényűző kényelemben heverészik a szü­
lők ölében, akit visznek mindenhová,
EGYK E VOLT, M O S T ö A NAGYOBB
akiről folyamatosan gondoskodnak, aki
ha egyet nyikkan, megkap mindent, amit
szeretne (nem pedig egy éles „Hagyd
abba a nyafogást!” rendreutasítást).
Ne kényszerítse idősebb gyerekét a
„nagylány” szerepébe ebben az érzékeny
időszakban, hanem kezelje kisbabaként,
amikor kisbaba szeretne lenni - még ha
ez azt jelenti is, hogy egyszerre két „kis­
babát” kell gondoznia. Adja meg neki
azt a figyelmet, amelyre vágyik (ringas­
sa a karjában, amikor fáradt, cipelje fel
a lépcsőn, etesse meg, ha azt kívánja), és
ne korholja, ha visszatér az (idegesítő)
egyszavas mondatokhoz, ha cucliból
szeretné kapni a tejet (még ha korábban
soha nem cuclizott is), és ha a vécézési
szokásai hirtelen fordulattal a kezdetek­
hez térnek vissza. Ugyanakkor bátorítsa
a korának megfelelő viselkedést azzal,
hogy hangsúlyosan megdicséri, ha vala­
mi nagylányosat csinál (például rendet
rak maga után, segít a baba körül, használ­
ja a bilit). Ha az ilyen dicséretek mások
előtt hangzanak el, az erősíti a jó hatást.
Emlékeztesse, hogy ő volt az ön első kis­
babája, és most ő az ön első nagylánya.
A ZÖLD SZEMŰ SZÖRNY
Egy zöld szemű szörnyeteg hatolt be a
babaszobába az új kistestvér megérke­
zése óta? Azt reméli, hogy elejét tudja
venni az idősebb testvér irigységének?
Az ebben a fejezetben található vala­
mennyi ötlet a testvéri rivalizálás és fél­
tékenység teljesen normális érzését segít
enyhíteni. Jót tehet az is, ha a csecse­
mőt vagy a nevén nevezi, vagy a „mi
kisbabánknak”, a „te kisöcsédnek vagy
kishúgodnak” mondja, de soha ne az
„én kicsinyemnek”.
Próbálja meg elkerülni az olyan
utasításokat, amelyekből a nagyobb
gyerek úgy érezheti, hogy alá van ren­
delve a kistestvérének: „Maradj csend­
757
Minden lehető alkalommal emelje ki,
hogy vannak dolgok, amiket ő meg tud
csinálni, a húga pedig nem, például egy
fagylalt elnyalogatása egy születésnapi
partin, egy ügyes lecsúszás a játszótéri
csúszdán vagy pizzaevés a mamával és a
papával. Süssenek együtt, amíg a kicsi
alszik, vegye igénybe a segítségét bevásár­
lásnál, vigye el moziba, míg a kisbaba a
pótmamával van. Hamarosan magától
rá fog jönni azokra az előnyökre, ame­
lyekkel az elsőszülöttség jár, és úgy dönt,
hogy elhagyja a kisbabaságot.
AZ IDŐSEBB TESTVÉR
BÁNTALMAZZA A KISBABÁT
„Kimentem a szobából egy percre,
és amikor visszaértem, rémülten
tapasztaltam, hogy a nagyfiam
egy játékszerrel veri a kishúgát.
A kislányom ezúttal nem sérült meg
de úgy tűnt, mintha a fiam szándé­
kosan meg akarta volna ríhatni *
Bár egy ilyen merénylet a felületes szem­
lélőnek úgy tűnhet, mint a nemkívána­
tos jövevény bántalmazására tett szadista
ben, Liliké alszik!” Vagy: „Nem ülhetsz
az ölembe, Józsikát szoptatom.” Vagy:
„Ne piszkáld Zsófikát, még megsebesí­
ted!” Jobb eredményt érhet el, ha korlá­
tozza a tiltásokat, és a kéréseit pozitívan
fogalmazza meg: „Pétiké alszik. Figyel­
jük meg, tudunk-e suttogva beszélni,
hogy ne ébresszük fel.” Vagy: „Mit szól­
nál ahhoz, ha a mellettem lévő székbe
ülnél, így közel lennénk egymáshoz,
amíg én szoptatok.” Vagy: „A kisöcséd
nagyon szereti, ha gyengéden simogat­
ják, így ni.” De ne felejtse el, hogy bi­
zonyos mértékű féltékenység elkerülhe­
tetlen, és ha belegondol, akkor teljesen
érthető is.
758
kísérlet, általában nem erről van szó. Bár
az ellenségesség is szerepet játszhat ben­
nük (és ez természetes, tekintetbe véve
azt a felfordulást, amelyet az újszülött
okoz az idősebb gyerek életében), ezek a
látszólag rosszindulatú támadások gyak­
ran csupán ártatlan vizsgálódások. A kis­
fiú valószínűleg megpróbálta megríkat-
ni a kishúgát, de nem rosszindulatból,
hanem kíváncsiságból, hogy vajon mi­
ként működik ez a furcsa teremtmény,
akit a nyakára hoztak (mint ahogy állan­
dóan vizsgálgat és kísérletezget minden
mással is a környezetében). Egy ilyen
helyzetre úgy kell reagálni, hogy nem
reagáljuk túl. Vonja be az idősebb gye­
reket a baba gondozásába, és értesse meg
vele, hogy a babával gyengéden kell bán­
ni. Ha mégis megmarad a durvaság, rea­
gáljon rá hűvös racionalitással, ne pedig
haraggal, bűntudatot kiváltó vádasko­
dással (ha önt akarja kínozni, akkor egye­
nesen élvezni fogja a kirohanását), sem
a kisbaba hisztérikus védelmezésével (ami
a nagyobb gyerek irigységét erősítheti).
Ha a baba megsérült, akkor még fonto­
sabb a heves reagálás elkerülése: lelki sé­
rüléseket okozhat az idősebb gyereknek,
ha nem szándékos tette miatt is bűnös­
nek kell éreznie magát, és ez nem vezet
semmi jóra.
Nem helyes tehát túlreagálni, ha az
idősebb gyerek agresszívan viselkedik a
kistestvérével, de az sem helyes, ha figyel­
men kívül hagyja. Hozza a gyerek tudo­
mására hűvösen, nyomatékosan, de egy­
értelműen, hogy bárkinek (kisbabának
vagy másnak) a megütése vagy bármilyen
bántása elfogadhatatlan. Kínáljon neki
más lehetőségeket, hogy olyan módon
nyilvánítsa ki vegyes (vagy ellenséges)
érzelmeit, amellyel nem bántja a kisba­
bát. Például mondja ki („Baba, megőrjí­
tesz”), vagy csapjon egy párnára, gyömö­
szöljön gyurmát, ugráljon le-föl vagy raj­
zoljon egy képet.
Amikor egy idősebb (de még na­
gyon kicsi) testvér bánt egy fiatalabbat,
A CSALÁDNAK
a megelőzés jobb, mint a büntetés. Soha
ne hagyja a két gyereket felügyelet nélkül
ugyanabban a szobában együtt, amíg az
idősebb abba a korba nem ér (ez valószí­
nűleg az ötödik életév), hogy megértse,
milyen károkat tud okozni. Kicsi gyere­
keknek általában nincs fogalmuk arról,
mekkora sérüléseket tudnak okozni szán-
déktalanul is.
AZ IDŐ ÉS A FIGYELEM
MEGOSZTÁSA
„Nem tudom, hogyan leszek képes
igazságosan megosztani magam.
Szeretném, ha a négyéves nagyobb
fiam és csecsemő kisöccse annyi
figyelmet kapjon, amennyire
szüksége van, de azt is akarom,
hogy az idősebb gyerek ne legyen
féltékeny.”
Az életnek ezen szakaszában az jelentene
segítséget, ha megkettőzné magát (vagy
legalábbis még egy pár kezet növesztene),
de ez nyilvánvalóan nem lehetséges.
Vagyis kétfelé kell osztania magát a kö­
vetkező sok-sok év során. Most már csak
az a kérdés, hogyan tudja megosztani
magát úgy, hogy az jó legyen az óvodás­
korú kisgyerek és a kisöccse számára is.
A gyereknevelés későbbi éveiben az
elosztásnak, a két gyerekkel töltött idő­
nek nagyjából azonosnak kell lennie
(ahogy minden almát vagy szelet süte­
ményt pontosan kell elosztani, hogy ki­
elégítse mindkét gyereket). Most azonban
nemcsak hogy elfogadható, de kívánatos
is egy kis aránytalanság az idősebb testvér
javára. Először is gondolja meg: az idő­
sebb gyerek hozzászokott az egykeséghez,
hiszen korábban senkivel sem kellett
osztoznia a szülői figyelmen. A kisbaba
viszont boldog tudatlanságban él afelől,
hogy ki kapja a nagyobb részt az anyjá­
ból, és alapvetően mindennel elégedett,
ha a szükségleteit kielégítették. Az is igaz
viszont, hogy amíg az elsőszülött a kór­
házból egy viszonylag nyugodt otthonba
EG YKE VOLT, M O S T ő A NAGYOBB
került, az új kisbaba egy nagyon is aktív
háztartásba csöppen bele, immár kétfelé
irányuló szülő-gyerek kapcsolattal, ame­
lyek öntudatlanul is felajzzák érzékeit.
Ha az ön ölében ül, amíg építőkockából
várost raknak össze a nagyobb fiúcskával,
vagy a gyerekhordozóban fészkelődve nézi,
ahogy a nagyobb gyerek hintázik, ugyan­
annyi ingert kap, mint ha közvetlenül
vele játszana. Végül pedig ne felejtse el,
hogy most már van a házban még egy
személy, aki gondot viselhet a kicsi babá­
ra. Ez pedig nem más, mint az idősebb
fiú, aki élénk érdeklődést fog mutatni a
kisbaba iránt.
Ennek a kettős kötelezettségnek szá­
mos módon eleget tud tenni, megelőzve
a fölösleges féltékenykedést (bár valószí­
nűleg nem lesz képes teljesen megakadá­
lyozni). Először is törődhet az idősebb
gyerekkel anélkül, hogy a kisebbtől ven­
ne el időt, ha mindkettő szükségleteit
egyszerre látja el (például könyvet olvas
a nagyfiúnak, miközben a kicsit szoptat­
ja vagy cucliztatja). Másodszor, kinevez­
heti az elsőszülöttet főasszisztensnek.
Segíthet pelenkákat hozni a babának,
amikor nedves lett, énekelhet vagy tán­
colhat a babának, amikor nyűgös, segít­
het összehajtogatni és elrakodni a baba
mosott holmiját —az apró zoknik össze-
párosítása önnek házimunka, a gyerek­
nek tanulási lehetőség. Bevonhatja az
idősebb gyereket olyan „nagyfiús” házi­
munkákba, mint a portörlés vagy az
asztal terítés. Még ha a ténykedése nem
is igazán segítség, dicsérje meg az erőfe­
szítéseit („Milyen nagy segítség vagy!”),
így a család, és főleg a mama és a papa
csapata értékes tagjának érezheti magát.
A hasznosság tudata, valamint az, hogy
részese az önök csapatának, megóvja őt
az elhagyatóttság érzésétől.
Az idősebb gyereknek azonban több
jár, mint megosztott idő; neki több szük­
sége van mindennap egy kis folyamatos
együttlétre csak az anyjával, mint az új­
szülöttnek. Tökéletes alkalom erre a baba
759
alvása, valamint minden olyan perc, ami­
kor mindkét szülő otthon van, és a baba
gondozását meg lehet osztani. (Az idő­
sebb gyerek mindkét szülője társaságát
igényli, ezért van jelentősége a váltott
babagondozásnak.)
Természetesen nem mindig lehetsé­
ges az elsőszülött igényeit előtérbe he­
lyezni, vagy több figyelmet adni, mint
amennyi járna neki. Ez akkor sem helyes,
ha a baba még olyan kicsi, hogy nem
veszi észre vagy nem érdekli. A testvéri
együttélés szerves része a szülők szerete-
tén való osztozkodás, ezt az idősebb gye­
reknek meg kell tanulnia, el kell fogad­
nia. Minél hamarabb tanul bele, annál
kevesebb rivalizálást kell később a szülő­
nek elsimítania. Sokszor lesz majd olyan
eset, amikor ki kell várnia az etetést vagy
a pelenkázást. Helyzetét megkönnyíti, ha
az anyja folyamatosan örül nagyfia ügyes­
ségének és függetlenségének (különösen
ha megcsinál valamit magának vagy egye­
dül eljátszik), valamint a türelmének
(amikor nyafogás nélkül kivárja, amíg rá
kerül a sor). Az is segíthet, ha néha fordít
a sorrenden. Olykor mondja azt a babá­
nak (még ha kétséges is, hogy megérti):
„Várnod kell egy kicsit a pelenkázásra,
mert előbb enni adok a bátyádnak.”
Vagy: „Most nem tudlak felvenni, mert
épp betakarom a bátyádat.”
TESTVÉRI KAPCSOLAT
„Szeretném tudni, hogyan
segítsem az idősebb gyerekemet,
hogy erősebb kapcsolatot
alakítson ki a kisöccséveV9
Az anyukáknak és az apukáknak, akik
naponta sok órát töltenek az újszülött
gondozásával, természetes képességük van
arra, hogy kapcsolatot alakítsanak ki ve­
lük. Nincs rá semmi ok, hogy a testvér­
nek ne legyen hasonlóképpen. Felnőtt
felügyelettel még a legfiatalabb nagy test­
vér is részt vehet a baba gondozásában,
megérezheti a baba iránti vonzalom élmé-
760
NAGY KORKÜLÖNBSÉG A TESTVÉREK KÖZÖTT
Nem minden testvér érkezik két-három
évnyi különbséggel. A második házas­
ságok vagy a másodlagos terméketlen­
ség miatt (amikor másodszorra nehezen
sikerül teherbe esni) csaknem kiürült
fészek sokszor váratlan meglepetés gya­
nánt telik meg újra, és furcsa ajándék
gyanánt így lesz báty és nővér tinédzse­
rekből vagy gimnazistákból.
Az évekkel később érkező második
babának számos előnye van. Először is,
az idősebb gyerekek általában kiváló
babagondozók. Míg egy háromévesre
felügyelet nélkül nem lehet rábízni, hogy
akár egyetlen percig is megtartson egy
újszülöttet, egy nyolc- vagy kilencéves
felügyelheti a kistestvért, amíg a mama
zuhanyozik vagy az apuka befejezi a tá­
lalást. Egy tizenéves testvér alkalman­
ként akár pótmamáskodást is vállalhat
(ha rábeszélhető, hogy lemondjon az
esti kimenőjéről a barátaival). Mivel az
idősebb gyerekeknek általában már van
saját életük az otthonukon és a szüléi­
kén kívül, ezért kevésbé valószínű, hogy
annyira fenyegetve éreznék magukat a
kisbaba behatolása miatt, mint egy tipe­
gő vagy egy óvodás (és kevésbé valószí­
nű, hogy hiányzik nekik az ölbe vevés).
Mivel a nap nagy részében iskolai elfog­
laltságaik vannak, a szülőknek sokkal
nyét - ami jelentősen csökkenti a félté­
kenységét. Az idősebb gyerek korától füg­
gően például a következőkben segíthet:
Pelenkázás. Egy iskoláskorú gyerek ki
tudja cserélni a nedves pelenkát, ha a
mama vagy a papa ott áll mellette. Egy
tipegő segíthet odahozni a tiszta pelen­
kát, átnyújtani a törlőkendőt, elsimítani
a tépőzárat vagy a pántokat, vagy pelen­
kázás közben szórakoztathatja az izgő-
mozgó babát.
A CSALÁDNAK
több lehetőségük van folyamatosan az új
jövevénnyel törődni, kevésbé lesz olyan
érzésük, hogy „kétfelé kell szakadni”.
Természetesen testvérek között, bár­
mekkora legyen is a korkülönbség, az
új kisbaba érkezésekor felléphet és fel is
fog lépni a rivalizálás és az osztozkodás
kérdése. (Valójában azoknál, akik egy év­
tizedig vagy még tovább az egyeden örö­
kös státusát élvezték, az átállás még ne­
hezebb, de végül annak a felismerése,
hogy a család élete nem körülötte forog,
előnyös hatású ösztönzés lehet, még ha
kezdetben nem is fogadja öröm.) A fel­
merülő problémák, amelyekkel az ilyen
nagy korkülönbséggel született testvé­
rek és szüleik találkoznak, jelentősen
különböznek a korban közelebb álló
testvérekre váró problémáktól. Például
az idősebb testvér biztosan nem irigyli,
hogy a kicsi a mama ölébe ülhet, viszont
fájlalhatja, hogy nem mindig vehet részt
iskola utáni játék- vagy egyéb foglalko­
zásokon, mivel a kisbaba szundikál. Egy
tinédzser esetleg büszke az új család­
tagra - de lehet, hogy határozottan za­
varba jön (itt a bizonyíték, hogy a szü­
lei... házaséletet élnek!). Minden dolog
szervezésébe beleszólhat a nagy korkü­
lönbség: hova menjenek enni (vissza kell
térni a „családos” éttermekhez hosszú
Etetés. Még egy meglehetősen pici gye­
rek is tarthatja az üveget a rendszeresen
vagy időnként cuclizó kisbaba számára.
Ha a kicsi kizárólag szopik, akkor a na­
gyobb gyerek ugyan nem segíthet az ete­
tésben, de odabújhat a szoptató mamá­
jához egy könyvvel. Esetleg énekelhet a
kistestvérének.
Büfiztetés. Még egy tipegő is képes
arra, hogy gyengéden megveregesse a
baba hátát, amivel elősegíti az étkezés
 idővel azután, hogy az idősebb csemete
felnőtt a fehér asztalterítős helyekhez),
milyen zenét hallgassanak az autóban
(a legfrissebb hiphoplemezt, vagy me­
gint egy gügyögős babanótát), milyen
moziba menjenek (akcióthrillerre vagy
meserajzfilmre), milyen vakációs helyek­
re lehet menni (folyóvízi kalandozá­
sok vagy Disneyland-látogatás). Aztán
ott vannak a késő esték két nagyon kü­
lönböző területen történő helytállással:
hogyan maradjon fenn késő este arra
várva, hogy a tini kulcsa megforduljon
a zárban, amikor tudja, hogy egy óra
múlva újra fel kell kelnie a baba követ­
kező etetéséhez?
A következők segíthetnek a külön­
böző korosztályok összeszoktatásában:
♦ Felkészítés. Csak azért, mert az első­
szülött idősebb és bölcsebb, még nem
tud mindent az újszülöttekről. Segíthet
valósághű képet festeni róluk egy mese­
könyv, egy gyereknek való ismeretter­
jesztő munka, baráti csecsemők meglá­
togatása vagy egy időutazás az ő saját
kisbabakorába.
♦ Fokozott figyelem. Egy idősebb gye­
rek valószínűleg kevésbé nyilvánvaló je­
lekkel fejezi ki a mamával vagy a papával
töltött idő utáni sóvárgását, mint ahogy
egy tipegő vagy óvodás. Ha az elsőszü­
utáni büfizést, és valószínűleg nagyon
fog örülni az eredménynek.
Fürdetés. A fürdési idő szórakozás le­
het az egész családnak. Az idősebb gye­
rek odanyújtja a szappant, a mosdóken­
dőt vagy a törülközőt, öblítővizet önt
(a hőmérsékletet felnőttnek kell el­
lenőriznie) a baba testére (de nem a
fejére), és szórakoztatja a kisbabát a sa­
ját játékaival vagy énekléssel. Azonban
12 éven aluli gyerek egyetlen pillanat­
lött nem sír a szülei után, még nem je­
lenti azt, hogy nincs rájuk szüksége.
Az iskolai stressz, a kortársak nyomása
és a felnőtté válás súlyos terhei miatt va­
lójában lehet, hogy az idősebb gyerek­
nek még több figyelemre van szüksége,
mint egy kisebbnek (bár nem valószínű,
hogy beismeri). Töltsenek minél több
időt kettesben vagy hármasban, a kisba­
ba nélkül. Fogadjon fel egy pótmamát,
és vigye el a nagy gyereket egy felnőtt
vacsorára és moziba, egy délutánra a vi­
dámparkba vagy egy bevásárlóközpont­
ba, esetleg pár menet minigolfra.
♦ Ne akarjon az idősebb gyerekből pót­
szülőt faragni. Ha elég nagy már, alkal­
manként megkérheti, hogy vigyázzon
a kicsire, amíg ön elszalad a boltba vagy
a postára, de azt nem kívánhatja tőle,
hogy minden szombat estéjét otthon
töltse a kisbabával. A babavigyázásnak
nem szabad életkori kötelességgé válnia.
Ha a szülők gyakran veszik igénybe a
nagy gyerek estéit, sose követeljenek,
legfeljebb kérjenek, és mindig jutalmaz­
zák az önfeláldozást.
♦ Legyenek reálisak az elvárásai. Hagy­
ja, hogy a gyerekei a saját koruknak
megfelelően éljenek. Még egy tinédzser­
nek is minden joga megvan rá, hogy
gyerekként viselkedjen.
ra sem lehet a kisbaba egyedüli kísérője
fürdésnél.
Bebiszitterkedés. Az idősebb testvér
tizenéves kora előtt nem veheti át a tel­
jes felelősséget a fiatalabbért (soha
egyetlen percre se engedje, hogy az
óvodás egyedül gondoskodjon a babá­
ról), de részt vehet a gondoskodásban,
ha a mama ott áll mellette. A kisbabák
senkit sem találnak olyan mulatságos­
nak, mint a saját testvérüket, a testvér
762
önérzetét pedig fokozza az a tapasztalat,
hogy képes szórakoztatni a kicsit.
FOKOZÓDÓ ELLENTÉTEK
J i kislányom nagyon szerette
a kisöccsét, amíg csecsemő volt,
de most, hogy már mászik, és meg
tudja szerezni a nővére játékait,
a kislányom hirtelen ellenefordult”
Sok idősebb testvér számára az újszü­
lött nem jelent túl nagy fenyegetést,
hiszen segítségre szoruló, gyakorlatilag
mozgásképtelen lénynek látja, aki nem
tudja elragadni a könyveket vagy felosz­
latni a babazsúrt. Néhány hónap múlva
azonban, amikor a kicsi elér tárgyakat,
mászni, járni kezd és elsajátít egyéb mo­
toros készségeket, vége az idillnek. Még
azok az idősebb gyerekek is, akik koráb­
ban (legalábbis túlnyomórészt) szerete-
tet mutattak a fiatalabb iránt, hirtelen
ellenségessé válhatnak. És olyan nagyon
nem lehet őket hibáztatni, hiszen egy ap­
ró barbár behatolt a területükre, kifoszt­
ja a színes ceruzás dobozaikat, megtépi
a könyveiket, elveszi a babáikat.
A feszültség általában akkor a leg­
nagyobb, ha a két testvér közti korkü­
lönbség három év vagy kisebb. Élettere
védelmében az idősebb gyakran visít,
üt, eltolja vagy fellöki a kisebbet. Néha
a szeretet és az agresszió keveredik a tet­
teiben: ami ölelésként indult, az úgy
fejeződik be, hogy a kisbaba a padlón
sír. A mozdulatsor pontosan tükrözi a
gyerekben dúló ellentétes érzelmeket.
♦♦♦
A CSALÁDNAK
A szülő egy ilyen helyzetben pengeélen
táncol; úgy kell megvédenie a kisebbet,
hogy ne büntesse a nagyobbat. Tudja
meg az idősebb gyerek, hogy tilos szán­
dékosan bántani a kisebbet, ugyanak­
kor érezze, hogy az anyja megérti a hely­
zetét és osztozik bánatában. Adjon neki
lehetőséget, hogy szabadon játszhas­
son a kisöccse nélkül (amíg a kicsi al­
szik, a járókájában vagy a játszószékében
van, vagy más módon van elfoglalva).
Ha a kislánynál vendégek vannak, fo­
kozottan tartsa tiszteletben a magánéle­
tét és a tulajdonát, és gondoskodjon ró­
la, hogy a kistestvér se tolakodhasson
be (valahányszor szükséges, azonnal tá­
volítsa el á kisbabát). Töltsön még több
időt a kislányával, és avatkozzon be a vé­
delmében, ha az öccse elveszi vagy meg­
próbálja elrontani a tulajdonát, és ne
intse le folyton azzal, hogy „hagyd őt,
hiszen csak egy kisbaba”. De nagyon di­
csérje meg, valahányszor teljesen magá­
tól erre a felnőttes meglátásra jut.
De hamar fordul a kocka. A kisöcs
megelégeli, hogy félretolják, gyorsan erő­
re kap, és szándékosan fellöki (megtépi,
megharapja) a nővérét, vagyis maga is
harcba száll. Ez általában az első év
végén következik be, és ezután a szülő
néhány olyan évre számíthat, amelyben
a testvérek vegyes érzelmeket - szeretetbe
vegyülő gyűlöletet - mutatnak. Ekkor
gyakrabban érzi magát döntőbírónak,
mint szülőnek, és állandó türelemre és
találékonyságra lesz szüksége - amiért
sok-sok öröm fogja kárpótolni.
----------------- 4. rész ---------------

GYORSKERESŐ
 A baba első
receptjei
Négytől nyolc hónapos korig
BÁRMILYEN FAJTA
PÁROLT ZÖLDSÉG
H ozzávalók 1 vagy 2 poh árh oz:
1 krumpli, édesburgonya vagy tök
3 -5 sárgarépa
1 pohár zöldbab vagy kifejtett borsó
víz, anyatej vagy tápszer
Hámozzuk meg a krumplit, a tököt,
a sárgarépát, vágjuk fel darabokra vagy
szeletekre. Tisztítsuk meg a zöldbabot,
és vágjuk félbe, a borsót alaposan öblítsük
le. Öntsünk egy közepes méretű lábosba
vizet körülbelül 2,5 cm magasságig, és
nagy hőmérsékleten forraljuk fel.
Rakjuk a zöldséget egy zöldségpá­
roló edénybe, és tegyük bele a lábosba.
A víz szintje a zöldségpároló alatt legyen.
Fedjük le a lábost.
Csökkentsük a hőmérsékletet lassú
forrásig, és pároljuk puhára a zöldséget;
sárgarépához, zöldbabhoz és borsóhoz
GYORSTIPP
Amikor a baba már megízlelt min­
denfajta zöldséget vagy gyümölcsöt,
kezdjük el őket vegyíteni, és kettő­
ből vagy többől keverjünk zöldség-
vagy gyümölcskoktélt.
7-10 perc, krumplihoz és tökhöz 15-
20 perc szükséges.
Kisbabáknak pépesítsünk belőle pü-
rét robotgéppel, botmixerrel vagy tur­
mixszal, ízlés szerint néhány teáskanál
vízzel, anyatejjel vagy tápszerrel hígítva.
Nagyobb babák számára villával törjük
össze, de hagyjunk benne kisebb darabo­
kat, hogy legyen mit rágnia a babának.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben két napig, mélyhűtőben két hóna­
pig lehet tárolni.
BÁRMILYEN FAJTA
GYÜMÖLCSKOMPÓT
H ozzávalók 1 vagy 2 poh árh oz:
2 friss alma, körte, őszibarack vagy
szilva vagy 3—5 sárgabarack
víz, alm a- vagy fehérszóíő-lé,
anyatej vagy tápszer
A gyümölcsöket alaposan tisztítsuk és há­
mozzuk meg, magozzuk vagy vájjuk ki,
és vágjuk közepes nagyságú darabokra.
Öntsünk egy közepes méretű lábos­
ba vizet körülbelül 2,5 cm magasságig,
és nagy hőmérsékleten forraljuk fel.
Tegyük a gyümölcsöt a lábosba, fed­
jük le, csökkentsük a hőmérsékletet lassú
forrásig, és főzzük puhára 7-10 perc alatt.
Fiatal babák számára készítsünk a
gyümölcsből pürét robotgéppel, botmi-
766
GYORSITPP
A legtöbb gyümölcs, főleg ha elég
érett, természetes módon édes. Ha a
gyümölcspüré kissé savanykás, ad­
junk hozzá egy kis alma- vagy szőlő­
levet, esetleg gyümölcslésűrítményt.
A pici babáknál még nem alakult ki az
édesszájúság, és jobb, ha nem is alakul
ki, amit úgy érhetünk el, hogy a gyü­
mölcsöket nem túl édesen adjuk.
xerrel vagy turmixszal, ízlés szerint né­
hány teáskanál vízzel, gyümölcslével,
anyatejjel vagy tápszerrel hígítva. Idő­
sebb babák számára villával törjük össze,
és hagyjunk benne kisebb darabokat.
A lefedett maradékot hűtőszek­
rényben két napig, mélyhűtőben két
hónapig lehet tárolni.
Hattól tizenkét hónapos korig
LENCSEFŐZELÉK
H ozzávalók k b . fél p o h á r h o z :
25 g (kb. 1/8 pohár) szárított lencse
1 kis krumpli
f é l teáskanál paradicsom lé
(ha már evett paradicsom ot)
vagy csekély nátriumtartalmú
zöldség- vagy tyúkhúsleves
1 kis sárgarépa
A krumplit és a répát alaposan tisztítsuk
és hámozzuk meg, majd vágjuk kockára,
illetve szeleteljük.
A hozzávalókat tegyük lábosba, és
annyi vizet adjunk hozzá, hogy éppen
ellepje.
Nagy hőmérsékleten forraljuk fel,
majd csökkentsük a hőmérsékletet, és las­
san forraljuk, amíg a vizet felveszi, és a
zöldségek megfőnek, ami kb. 30 perc.
A lencséből és a sárgarépából készít­
GYORSKERESŐ
GYORSTEPP
Nincs időnk mindennap frissen párol­
ni zöldséget vagy gyümölcsöt? Nem
gond. A pürének elkészített (párolt,
főzött) zöldséget vagy gyümölcsöt
fagyasszuk le jégkockatartóban. A le­
fagyasztott adagokat mélyhűtő tasak-
ban akár két hónapig tárolni lehet.
A veszteség csökkentése érdekében
egyszerre csak egy kockát olvasszunk
fel (egy éjszaka a hűtőszekrényben).
Egykockányi adag kb. 1 evőkanál­
nak felel meg; a kisbaba korától és
étvágyától függően a feltálalt meny-
nyiség egy kockától négy vagy több
kockáig terjedhet. Nem szükséges tá­
lalás előtt felmelegíteni (a felolvasz­
tást követően), csak ha a kisbaba me­
legen szereti.
sünk pürét robotgéppel, botmixerrel vagy
turmixszal, vagy villával törjük össze.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben két napig, mélyhűtőben két hónapig
lehet tárolni.
A BABA ELSŐ RAGUJA
H o z z á v a ló k 4-6 é tk e z é sre :
1 teáskanál olívaolaj
f é l kis vöröshagyma
1 kis krumpli
1 sárgarépa
negyed pohár szárított lencse
negyed pohár szárított feh ér-y
tarka- vagy spanyolbaby gyorsan
beáztatva másfél pohár alacsony
nátriumtartalmú zöldséglevesbe
A bab gyors áztatásához tegyünk egy lá­
bosba két pohár vizet, bele a babot, és
gyorsan forraljuk fel. Vegyük le a lábost
A BABA ELSŐ RECEPTJEI
a tűzről, fedjük le, és hagyjuk állni egy
órát. Majd szárítsuk le a babot, és folytas­
suk a recept szerint.
A hagymát vágjuk apróra, a krump­
lit és a répát alaposan tisztítsuk és hámoz­
zuk meg, majd vágjuk apró kockára, illet­
ve szeleteljük.
Melegítsük elő a sütőt 175 °C-ra
(gázsütőnél 4-es fokozat).
Az olívaolajat egy kis lábosban hevít­
Nyolctól tizenkét hónapos korig
TÉSZTA PARADICSOMMAL
ÉS sa jt t a l
H ozzávalók kb. 2 é t k e z é sr e :
60 g dbécés vagy más kis száraz-
tészta
f é l teáskanál olívaolaj
1 nagy, érett paradicsom
negyed pohár alacsony zsírtartalmú
Cheddar sajt reszelve
1 evőkanál túró
Mielőtt ezt az ételt felkínálnánk, bizo­
nyosodjunk meg róla, hogy a gyerek or­
vosa szabad utat engedett a paradicsom­
nak és a búzának.
Magas hőmérsékleten forraljunk fel
egy fazék vizet. Tegyük bele a tésztát,
csökkentsük a hőmérsékletet közepesre,
és főzzük nagyon puhára. Szűrjük le és
tegyük félre.
Egy lábosban alacsony hőmérsékle­
ten melegítsünk olajat, adjuk hozzá az
alaposan megtisztított, meghámozott,
kimagozott és apróra vágott paradicso­
mot, és 2 perc alatt pároljuk nagyon
puhára. Vegyük le a lábost a tűzről, adjuk
hozzá a sajtot és a túrót, és keverjük ad­
dig, amíg a sajt el nem olvad.
Öntsük a szószt a tésztára, és hűtsük
le tálalás előtt.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben két napig lehet tárolni.
767
sük közepes vagy alacsony hőmérsékle­
ten. Adjuk hozzá a hagymát, és pároljuk
puhára 3-5 perc alatt.
Tegyük át a hagymát egy tűzálló tál­
ba, adjuk hozzá a többi hozzávalót, fed­
jük le, és süssük addig, amíg a lencse és a
bab teljesen meg nem puhul, majd ké­
szítsünk pürét a babból és a zöldségekből.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben három napig lehet tárolni.
A BABA ELSŐ
PULYKASÜLTJE
H ozzávalók 1 vagy 2 é t k e z é sr e :
1 közepes nagyságú, fő tt pulykaszelet
1 teáskanál víz
egynyolcad pohár 100%-os ájbnyaszósz
Az apróra vágott pulykahúst és a vizet te­
gyük turmixba vagy robotgépbe a kívánt
állag eléréséig (püré a fiatalabbaknak,
kisebb darabok az idősebb babáknak).
Keverjük el áfonyaszósszal, és tálaljuk.
BUNDÁS KENYÉR
H ozzávalók 1 vagy 2 é t k e z é sr e :
1 tojás
1 szelet korpás búzakenyér
f é l teáskanál repceolaj
Előzőleg bizonyosodjunk meg róla, hogy
a gyerek orvosa szabad utat enged a bú­
zának és a tojássárgájának.
Verjük fel a tojást (vagy 2 tojássárgá­
ját, ha tojásfehérje még nem szerepel az
étrendben) egy nagy tálban. Merítsük a
kenyeret a tojásba, fordítsuk meg, hogy
mindkét oldala jól felszívja a tojást.
Melegítsünk olajat egy teflonserpe­
nyőben közepes hőmérsékleten.
Helyezzük a kenyeret a serpenyőbe,
és mindkét oldalán süssük aranybarnára
kb. 5 perc alatt.
768
Vágjuk a kenyeret kis darabokra,
távolítsuk el a héját, ha szükséges, és me­
legen tálaljuk.
GYEREKSZENDVICS MELEGEN
H ozzávalók 1 vagy 2 é t k e z é sr e :
1 tojás
negyed pohár tápszer vagy anyatej
1 szelet (kb. 30 g ) Cheddar sajt
1 szelet korpás búzakenyér
növényi olajos fozőspray
Előzőleg bizonyosodjunk meg róla, hogy
a gyerek orvosa szabad utat enged a bú­
zának és a tojássárgájának.
Verjük fel a tojást (vagy 2 tojássárgá­
ját, ha tojásfehérje még nem szerepel az
étrendben) és az anyatejet vagy a tápszert
egy nagy tálban.
A kenyérszeletet vágjuk félbe, és fek­
tessük közé a sajtot. Csipesszel fogjuk
össze a szeleteket, áztassuk be a szendvi­
cset a tojásos keverékbe, és addig forgas­
suk, amíg a folyadékot fel nem szívja.
Egy teflonserpenyőt fújjunk be nö­
vényi olajos főzősprayjel. Közepes vagy
magas hőmérsékleten melegítsük, majd
csökkentsük közepesre, tegyük bele a
szendvicset, és süssük mindkét oldalán
aranybarnára kb. 5 perc alatt. Vágjuk kis
darabokra, távolítsuk el a héját, ha szük­
séges, és melegen tálaljuk.
Ezt az ételt az elkészítés napján kell
elfogyasztani. A maradék alufóliába csa­
varva még aznap elfogyasztható. Előme­
legített szendvicssütőben, 165 °C-on fel­
melegíthető, ha szükséges.
BANÁNOS FRANCIA SZENDVICS
H o zzávalók 2 - 4 é t k e z é sr e :
1 tojás
2-2 evőkanál narancslé- és alm alé-
sűritmény
f é l darab érett banán pürésítve
2 szelet korpás búzakenyér
negyed pohár anyatej vagy tápszer
növényi olajos fozőspray
GYORSKERESŐ
Előzőleg bizonyosodjunk meg róla, hogy
a gyerek orvosa szabad utat enged a búzá­
nak, a tojássárgájának és a citrusféléknek.
A tojást (vagy 2 tojássárgáját, ha tojás-
fehérje még nem szerepel az étrendben),
a gyümölcslevet (vagy csak almalevet, ha
citrusfélét még nem kóstolt a baba), a ba­
nánt és az anyatejet öntsük egy nagy tál­
ba, és alaposan keverjük össze.
Tegyük a kenyeret a keverékbe és áz­
tassuk át, a szeleteket fogóval vagy villával
forgatva, amíg a folyadékot fel nem szívja.
Egy teflonserpenyőt fújjunk be nö­
vényi olajos főzősprayjel. Közepes vagy
magas hőmérsékleten melegítsük, majd
csökkentsük a hőmérsékletet közepesre
vagy alacsonyra, tegyük bele a kenyeret,
és süssük mindkét oldalán aranybarnára
kb. 5 perc alatt. Vágjuk a szendvicset kis
darabokra, távolítsuk el a héját, ha szük­
séges, és melegen tálaljuk.
Az alufóliába csavart maradékot hű­
tőszekrényben két napig, mélyhűtőben
egy hónapig lehet tárolni. Felolvasztás
után előmelegített szendvicssütőben,
165 °C-on melegítsük fel.
HAL- VAGY
CSERKEFALATKÁK
H o z z á v a l ó k 1 v a g y 2 é t k e z é sr e :
1 kis szelet friss halfilé (pl. nyelvhát
lepényhai tőkehal) vagy kicson­
tozott csirkemell vagy tofu
negyed pohár finom ra darált korpás-
búzakenyér-morzsa
1 evőkanál reszelt parmezán sajt
f é l teáskanál majonéz
növényi olajos fozőspray
Előzőleg bizonyosodjunk meg róla, hogy
a gyerek orvosa szabad utat enged a bú­
zának.
Melegítsük elő a sütőt 175 °C-ra
(gázsütőnél 4-es fokozat). Fújjunk be egy
kis sütőtálat növényi olajos főzősprayjel,
és tegyük félre.
Vágjuk fel a kb. 10 cm hosszú, 5 cm
A BABA ELSŐ RECEPTJEI
széles halat (a szálkákra nagyon figyelve),
a csirkét vagy a tofut 1 cm-es csíkokra.
Keverjük össze a kenyérmorzsát és a
sajtot egy kis tálban, és mixerrel kever­
jük össze.
A hal-, csirke- vagy tofucsíkokat ken­
jük be majonézzel, és forgassuk meg a
morzsakeverékben.
Helyezzük a csíkokat a sütőtálba, és
süssük 5 percig. Fordítsuk meg a csíko­
kat, és süssük ezt is kb. 5 percig, amíg
alaposan át nem sülnek és aranybarnák
nem lesznek. Melegen tálaljuk.
Az alufóliába csavart maradékot hű­
tőszekrényben két napig lehet tárolni.
GYÜMÖLCSÖS ÉDESSÉG
H ozzávalók 1 vagy 2 é t k e z é sr e :
negyed pohár friss gyüm ölcs
negyed pohár teljes tejből készültjoghurt
1 teáskanál gyüm ölcslével édesített
befőtt
zabpehely
Csak olyan gyümölcsből csináljuk, ame­
lyet az orvos engedélyezett!
A gyümölcsöket (például érett banán,
sárgadinnye, őszibarack és/vagy eper) ala­
posan mossuk meg vagy hámozás előtt
öblítsük le.
Pépesítsük vagy vágjuk darabokra a
gyümölcsöt a gyerek korától függően.
A darabokat egy lapos tányéron rendez­
zük el, majd öntsük le joghurttal, aztán
befőttel, végül zabpehellyel.
Legjobb az elkészítés napján tálalni.
A lefedett maradékot hűtőszekrényben
lehet tárolni, de aznap még el kell fo­
gyasztani.
ALMÁS-ÁFONYÁS KOCKÁK
H ozzávalók 4 é t ke zé sr e :
1 evőkanál ízesítés nélküli zselatin
negyed pohár víz
másfél pohár cukormentes alm a­
áfonya vagy más ízű gyüm ölcslé
negyed pohár alm alésűrítmény
769
Keverjük össze a zselatint és a vizet egy
közepes nagyságú tálban; hagyjuk így
1 percig.
Közben forraljuk fel az alma-áfonya
lét egy kis lábosban közepes hőmérsék­
leten. Vegyük le a lábost a tűzről, adjuk
a cukormentes gyümölcslevet a zselatin­
keverékhez, és keverjük addig, amíg a zse­
latin teljesen fel nem olvad. Adjuk hozzá
az almalésűrítményt, és öntsük a keveré­
ket egy 5x10 cm-es tepsibe. Tegyük hű­
tőszekrénybe, amíg meg nem keménye-
dik, majd vágjuk kockákra, és desszer-
testányéron rakjuk halomba.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben 4 napig lehet tárolni.
BANÁNOS-NARANCSOS
ZSELÉ
H o z z á v a ló k 4 é tk e z é s re :
1 evőkanál ízesítés nélküli zselatin
negyed pohár víz
1 pohár friss narancslé
f é l pohár banán-narancslé sűrítm ény
1 érett banán, szeletelve
Előzőleg bizonyosodjunk meg róla, hogy
a gyerek orvosa szabad utat enged a cit­
rusféléknek.
Egy közepes nagyságú tálban kever­
jük össze a zselatint és a vizet, és hagy­
juk 1 órán keresztül duzzadni.
Közben a narancslevet és a gyümölcs­
lésűrítményt egy kis lábosban közepes
hőmérsékleten forraljuk fel. Vegyük le a
lábast a tűzről, a gyümölcslésűrítményt
adjuk a zselatinhoz, és keverjük addig,
amíg a zselatin teljesen fel nem olvad.
A keveréket öntsük egy 5x10 cm-es
tepsibe, és tegyük a mélyhűtőbe kb. 10
percre, amíg meg nem szilárdul. Tegyünk
rá egy réteg szeletelt banánt, és vonjuk
be a megmaradt zselatinkeverékkel. Le­
fedve hűtsük le megszilárdulásig, majd
vágjuk kockákra, és tálalhatjuk.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben 4 napig lehet tárolni.
770
ŐSZIBARACKOS
FAGYASZTOTT JOGHURT
H o zzávalók 4 é t k e z é sr e :
2 pohár natúr, teljes tejből készült
jogh u rt
1 pohár alaposan megtisztított\ hámo­
zott, szeletelt, friss őszibarack
negyed pohár almalésűrítmény
A friss őszibarackot alaposan tisztítsuk
és hámozzuk meg, majd szeleteljük fel.
Valamennyi hozzávalót keverjük össze
robotgéppel vagy turmixszal, és dolgoz­
zuk ki simára.
öntsük egy 5x10 cm-es tepsibe, és
fagyasszuk le, amíg kásássá nem válik.
A keveréket kaparjuk át egy nagy keverő­
tálba, és verjük fel habosra. Ismételjük
meg a fagyasztás-felverés ciklust még egy­
szer vagy kétszer, majd fagyasszuk le,
amíg a kívánt állagot el nem éri. Ha az
édesség túl keményre fagy, olvasszuk ki,
hogy kanalazható legyen.
AZ ELSŐ
SZÜLETÉSNAPI TORTA
Az első születésnapra általában a tojás-
fehérje és a búza már bekerül az étrend­
be. Ha az orvos még nem engedélyezte
MESÉS FALATKÁK
Ha már tud egyedül enni a kisbaba, en­
gedjük meg neki, hogy „beleássa” magát
a következőkbe:
♦ alacsony cukortartalmú, teljes kiőrlé­
sű gabonapehely
♦ teljes kiőrlésű gabonából készült szend­
vicscsíkok
♦ rizspehely
♦ Graham ropogtatnivalók (gyümölcs­
csel édesítettet keressünk)
♦ sótlan rudacskák
♦ bagel (néhány napos, teljes kiőrlésű)
GYORSKERESŐ
a kisbabának, rakjuk félre a receptet a
második születésnapra vagy más alka­
lomra.
H o z z á v a ló k egy 6x10 cm - es
RÉTEGES T O R T Á H O Z :
2 és f é l pohár sárgarépa
kb. 2 és f é l pohár alm alésűrítmény
másfél pohár mazsola
2 pohár teljes kiőrlésű liszt
másfél pohár búzacsíra
2 evőkanál alacsony nátriumtartalmú
sütőpor
1 evőkanál őrölt fa h éj
negyed pohár repceolaj
2 egész tojás
4 tojásfehérje
1 evőkanál vaníliakivonat
három negyed pohár cukormentes
almaszósz
sajtkrémbevonó
(a receptet lásd később)
növényi olajos fozőspray
Melegítsük elő a sütőt 1 7 5 °C-ra (gáz­
sütőnél 4-es fokozat). Két 6 x 1 0 cm-es
sütőformát béleljünk ki sütőpapírral,
a papírt fújjuk be növényi olajos főző-
sprayjel, majd tegyük félre a sütőfor­
mákat.
♦ sajtcsíkok
♦ reszelt Cheddar sajt
♦ nagyon érett, hámozott körte-, őszi­
barack-, szilva-, avokádó- vagy mangó-
szeletek
♦ banánszeletek
♦ villával összetört borsó
♦ villával összetört főtt fehér vagy tar­
kabab
♦ apró hús- (vagy daráltcsirkehús-) gom­
bócok (levessel vagy mártással össze­
gyúrva, hogy ne legyen ropogós)
♦ halszeletek
A BABA ELSŐ RECEPTJEI
GYORSFAIATOK
♦ sajtos omlett vagy rántotta (csak
a tojássárgáját használjuk, amíg a fe­
hérje nem került be az étrendbe)
♦ natúr, teljes tejből készült joghurt
gyümölcspürével vagy finomra vá­
gott friss gyümölccsel keverve
♦ olvasztott sajt teljes kiőrlésű búza­
kenyéren
♦ túró- és dinnyedarabok
♦ vegetáriánus szendvics (olyan hoz­
závalókat keressünk, amelyeket a
baba még nem kapott)
♦ finomra zúzott tonhal búzapitában
felszolgálva
♦ párolt, fagyasztott vegyes zöldség
olvasztott sajttal leöntve
Egy közepes nagyságú lábosban a vé­
konyra szeletelt, megmosott, hámozott
sárgarépához adjunk 1 pohár és 2 evő­
kanál gyümölcslésűrítményt. Magas hő­
mérsékleten forraljuk fel, majd csökkent­
sük a hőmérsékletet közepesre, és lefed­
ve lassan forraljuk 15-20 percig, amíg
a répa meg nem puhul. A keveréket
robot- vagy turmixgéppel keverjük sima
pürévé. Adjuk hozzá a mazsolát, és foly­
tassuk tovább, amíg finom masszát nem
kapunk. A keveréket tegyük félre hűlni.
A lisztet, a búzacsírát, a sütőport és
a vaníliát öntsük össze egy nagy keverő­
tálba. Adjunk hozzá 1 és negyed pohár­
nyit a megmaradt gyümölcslésűrítmény­
ből, a fennmaradó sajtkrémbevonót,
az olajat, az egész tojást, a tojásfehérjét,
a vaníliát, és keverjük simára. Adjuk hoz­
zá a répapürét és az almaszószt. A tésztát
osszuk ketté az előkészített tepsikbe, a te­
tejét műanyag lappal simítsuk el.
♦♦♦
771
Süssük 35-40 percig, amíg a bele
szúrt tűre már nem ragad rá a tészta.
Helyezzük alátétre, és rövid ideig hagy­
juk a tepsiben hűlni, majd borítsuk tálra,
hogy teljesen kihűljön.
Amikor kihűlt, vonjuk be sajtkrém-
bevonóval. Helyezzünk egy réteget a tete­
jével felfelé egy süteményestálra. Kenjük
meg a tetejét egy kis bevonóval. Rakjuk
a második réteget az első réteg tetejére,
a tetejével felfelé, és a maradék bevonó­
val kenjük be a torta tetejét és oldalát.
A lefedett maradékot hűtőszekrény­
ben két napig lehet tárolni.
SAJTKREMBEVONÓ
H o zzávaló k egy 6x10 cm - es
RÉTEGES T O R T Á H O Z :
f é l pohár alm alésűrítmény
450 g sajtkrém
2 teáskanál vaníliakivonat
f é l pohár mazsola
másfél teáskanál ízesítés nélküli
zselatin
A gyümölcslésűrítményből tegyünk félre
2 evőkanálnyit. A maradék almalevet,
a szobahőmérsékletű krémsajtot, a vaní­
liát és az apróra vágott mazsolát robot­
vagy turmixgéppel keverjük össze, öntsük
át egy keverőtálba, majd rakjuk félre.
A zselatint a félretett 2 evőkanál alma-
lésűrítménnyel keverjük össze egy kis lá­
bosban, és hagyjuk így 1 percig, majd
közepes hőmérsékleten forrásig mele­
gítve kevergessük, hogy a zselatin felol­
dódjon.
A zselatinmasszát a krémsajtkeve­
rékbe öntve dolgozzuk el simára. Lefed­
ve hűtsük 30-60 percet, amíg el nem
kezd dermedni. Ekkor vonjuk be vele
a tortát.
 Általános
házi
gyógymódok
Az orvosok azt javasolják, hogy a meg­
hűlés okozta orrdugulás megszüntetésé­
re ki kell szívni a kisbaba orrát. A hideg
borogatás, mint tudjuk, a legjobb mód­
szer az égés okozta fájdalom enyhítésé­
re. És a gőz ideális a kruppos kisbaba
kezelésére. De hogyan lehet leszívni a
kisbaba orrát? Mi az a hideg borogatás?
És miként lehet elegendő gőzt előállí­
tani a krupp enyhítésére? A házi gyógy­
módok alábbi áttekintése megadja a vá­
laszt.
A FOLYADÉKBEVITEL
NÖVELÉSE
Ha a folyadékbevitel növelését tanácsol­
ták, a szopós kisbabát szoptassuk gyak­
rabban. A cucliból etetett kicsinek, ha
az orvos másképp nem rendelkezett, ad­
junk tápszert. Vizet hat hónaposnál idő­
sebb kisbabáknak adjunk az etetések
között, ha az orvos javasolja. Ha a kis­
baba gyümölcslevet iszik, hígítsuk fel
fele-fele arányban. Idősebb babák eseté­
ben kérdezzük meg az orvost a rehid-
ráló folyadékokról. Csak akkor erősza­
koljuk az ivást, ha az orvos kifejezetten
ezt tanácsolja. Ha a baba hány, a meg­
felelő időközökben ismételt kis kortyok
hatásosabbak, mint a nagyobb adagok
(a megfelelő folyadékokat lásd az adott
betegségeknél).
ÁZTATÁS HIDEG VÍZBEN
Töltünk meg egy edényt (hungarocell­
doboz vagy hűtőtáska a legjobb) hideg
vízzel, és néhány jégkockát tegyünk be­
le. Merítsük bele a sérült testrészt lehe­
tőleg 15-30 percre. Ismételjük meg az
első áztatás után 30 perccel, ha szük­
séges. Jeget ne tegyünk közvetlenül a ba­
ba bőrére.
ÁZTATÁS MELEG VÍZBEN
Töltsünk meg egy edényt meleg vízzel,
amely kellemes a csuklónk belső olda­
lán vagy a karunkon (de nem az ujjun­
kon). Soha ne használjunk olyan vizet,
amelyet előtte nem ellenőriztünk. Me­
rítsük bele a sérült részt az edénybe.
FORRÓ BOROGATÁSOK
Lásd M eleg borogatások. Soha ne hasz­
náljunk forró borogatást kisbabánál!
GŐZ
A levegő nedvesítésére meleg vizes párá­
sítót vagy gőzölőt használjunk (vigyáz­
zunk, hogy a kisbaba ne érhesse el), vagy
tegyünk egy tál forró vizet a meleg ra­
diátorra (a baba hatótávolságán kívül),
vagy egy kanna/kancsó forró vizet a tűz­
helyre ugyanabban a helyiségben, ahol
a baba tartózkodik. Ha kruppos baba
Á L T A L Á N O S HÁZI G Y Ó G Y M Ó D O K
számára nagy mennyiségű gőzt akarunk
gyorsan előállítani (lásd a 785. oldalt),
csukjuk be a furdőszobaajtót, nyissuk ki
teljesen a zuhanyozó meleg vizes csapját,
és töltsük meg a helyiséget gőzzel. Ad­
dig maradjunk a babával a fürdőszobá­
ban, amíg a kruppos köhögés meg nem
szűnik. Ha a köhögés 10 percen belül
nem javul, hívjuk fel a gyerek orvosát.
HIDEG BOROGATÁSOK
Töltünk meg egy edényt (hungarocell­
doboz vagy hűtőtáska a legjobb) hideg
vízzel, és egy vagy két jégkockatartónyi
jeget dobunk bele. Egy tiszta törlőruhát
merítsünk a vízbe, csavarjuk ki, és helyez­
zük az érintett területre. Ismételjük meg,
amint a törülköző már nem hideg.
JEGELES
Használhatunk boltban kapható jégtar­
tót, amelyet a mélyhűtőben tárolunk.
Vagy töltsünk meg egy műanyag zacs­
kót jégkockával, kössük el gumigyűrű­
vel vagy zsinórral (és tegyünk mellé pár
papírtörülközőt, hogy felszívja az olvadó
jeget). Egy bontatlan doboz fagyasztott
gyümölcslé vagy étel is használható.
Soha ne tegyünk jeges pakolást közvet­
lenül a baba bőrére.
LANGYOS BOROGATÁSOK
Töltsünk meg egy edényt hideg vízzel.
Egy tiszta törlőruhát vagy törülközőt me­
rítsünk a vízbe, csavarjuk ki, és helyez­
zük az érintett területre. Ismételjük meg,
amikor a ruha már nem nedves vagy
nem hűvös.
MELEG BOROGATÁSOK
Töltsünk meg egy edényt (hungarocell­
doboz vagy hűtő táska a legjobb) meleg,
de nem forró vízzel (ne legyen kellemet­
len a karunknak). Merítsünk egy tiszta
törlőkendőt a vízbe, csavarjuk ki, és he­
lyezzük az érintett felületre.
773
MELEGÍTŐPÁRNA
Csecsemőknél általában biztonságosabb
az olyan meleg vizes palack, amelynek
nincsen zsinórja vagy fűtőszálai. Ha me­
legítőpárnát használunk, minden alkal­
mazás előtt olvassuk el még egyszer a
használati utasítást, ellenőrizzük, hogy
a párna és a zsinórok jó állapotban van­
nak-e, és az egészet borítsuk be textilpe­
lenkával, ha a párnának nincs textilborí­
tása. A hőmérsékletet tartsuk alacsonyan.
Ne hagyjuk egyedül a babát a kezelés alatt,
mely ne tartson 15 percnél tovább.
MELEG VIZES PALACK
Töltsünk egy meleg vizes palackba olyan
meleg vizet, amely forró az ujjúnknak.
A palackot csavarjuk törülközőbe vagy
textilpelenkába, mielőtt a baba bőréhez
érintenénk.
ORRTISZTÍTÁS
A babát tartsuk függőlegesen, a leszívó
gumilabdáját nyomjuk össze (lásd az áb­
rát az 564. oldalon), és óvatosan helyez­
zük az egyik orrlyukba. Lassan engedjük
el a gumilabdát, amely a nyálkát leszívja.
Ismételjük meg a másik orrlyukkal is. Ha
a nyálka beszáradt és megkeményedett,
egy kis sós vízzel öblítsük ki (lásd alább),
és próbáljuk újra meg kitisztítani.
PÁRÁSÍTÓ
Lásd Gőz.
SÓS VIZES DIRIGÁLÁS
Bár házilag készült sóoldat is használható
(egynyolcad teáskanál sót adjunk fél po­
hár lehűtött, forralt vízhez), a kereskede­
lemben kapható sóoldatok biztonságosab­
bak, ezért ilyet érdemes otthon tartani.
Egy kis tiszta cseppentővei csöppentsünk
mindegyik orrlyukba két cseppet, hogy
feloldja a beszáradt nyálkát, és megszün­
tesse az orrdugulást. Várjunk 3-5 percet,
majd az orrszívóval szívjuk ki.
774 GYORSKERESŐ

SZEMBOROGATAS oldalán vagy az alkarunkon ellenőriz­

zük, hogy kellemes-e a hőmérséklete),
Merítsünk egy tiszta törlőkendőt me­ és háromóránként 5-10 percre tegyük a
leg, de nem forró vízbe (a csukló belső baba szemére.

CSECSEMO-LAZCSILLAPITOK ADAGOLASA*
PANADOLBABY** CSEPPEK SZUSZPENZIÓS
(PARACETAMOL)*** OLDAT
3 hónapnál fiatalabbak**** fél csepp
2,7-5 kg között
4-11 hónapos kor között***** 1 csepp fél teáskanál
5,5-7,5 kg között
12-23 hónapos kor között másfél csepp háromnegyed teáskanál
8-10 kg között
2 és 3 éves kor között 2 csepp 1 teáskanál
10,5-16 kg között
NUROFEN****** CSEPPEK SZUSZPENZIÓS OLDAT
4-11 hónapos kor között fél csepp
5,5-7,5 kg között
12-23 hónapos kor között 1 csepp fél teáskanál
8-10 kg között
2-3 éves kor között 2 csepp 1 teáskanál
10,5-16 kg között

* Aszpirin csak orvosi javaslatra adható.

** A készítmény előírásának megfelelően.
*** A gyógyszer négyóránként adható, szükség szerint, de 24 órán belül 5 adagnáltöbb nem adh
**** A gyógyszer 6 -8 óránként adható, szükség szerint, de 24 órán belül 4 adagnáltöbb nem adha
***** Hat hónaposnál fiatalabb babáknak orvos javaslata nélkül gyógyszer nem adható. Ha a baba
súlya korának nem megfelelő, a baba súlya alapján számított adagot kell alkalmazni.
****** A készítmény előírásának megfelelően.
 Gyakorifertőző
gyerekbetegségek
Bár a gyerek betegségeit általában az orvos
fogja diagnosztizálni, az alábbi táblázat­
ban található információk segítségünk­
re lehetnek abban, hogy mérlegelhessük
a különböző lehetőségeket, és eldöntsük,
kell-e orvoshoz fordulni. A tüneteket
olyan sorrendben számoztuk meg, ahogy
várhatóan megjelennek az egyes beteg­
ségeknél; a gyors és egyszerű összeha­
sonlíthatóság érdekében külön feltün­
tettük a kiütéseket. Tudnunk kell, hogy
a betegségek nem minden gyerek és nem
minden fertőzés esetében zajlanak a
tankönyvben leírtak szerint - a tünetek
változóak lehetnek, akárcsak a betegsé­
gek tartama.
Az adott tünet (például köhögés, has­
menés, viszketés) kezelésének részleteit az
ismédések elkerülése érdekében a táblázat­
ból kihagytuk. A tünetek kezelését lásd az
562. oldalon; a lázét pedig az 585. oldalon.
Fontos! Még ha úgy tűnik is, hogy ez
a táblázat mindent elmond az adott fertő­
ző gyerekbetegségről, nem helyettesíti az
orvosi vizsgálatot. Tanácsért keressük fel
a gyermekorvost.
776
BETEGSÉG/ÉVSZAK/
FOGÉKONYSÁG
BÁRÁNYHIMIjŐ
^Varicella)
Évszak: mérsékelt égöv alatt
a leggyakoribb tél végén
és tavasszal.
Fogékonyság: bárki,
aki még nem esett át rajta
(nem védett).
BRON cmouns
(a légutak kisebb elágazásainak
gyulladása)
Évszak: télen és tavasszal
RS-vírusok, ősszel
parainfluenza- (PIV-) vírusok.
Fogékonyság: leginkább
2 éves kor alatt, de különösen
6 hónapos kor alatt vagy
családi allergiás hajlam esetén.
GYORSKERESŐ
TÜNETEK
(a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES
Enyhe láz, rossz közérzet, Lapos piros foltok, göböcskék,
étvágytalanság. majd hólyagos kiütések,
amelyek később pörkösödnek,
erős viszketés, további 3-4 napon át
további kiütések jelentkeznek,
elsősorban a törzsön.
1. Meghűléses tünetek. Nincsenek.
2. Néhány nap múlva: szapora,
felületes légzés, fokozódó
köhögés, kilégzéskor zihálás,
mérsékelt láz kb. 3 napon át.
Esetenként úgy tűnik, mintha
a mellkas belégzéskor nem
emelkedne; sápadt vagy kékes
bőrszín.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: Varicella-zoster vírus.
Terjedés: cseppfertőzéssel
emberről emberre,
a légutakon át; a megjelenése
előtti 1-2. naptól az utolsó
elváltozás beszáradásáig
nagyon ragályos.
Lappangás: általában
14-16 nap, de lehet mindössze
11 vagy akár 20 nap is.
Tartam: az első hólyagok
6-8 óra alatt pustulává
alakulnak, 24— 48 óra alatt
pörkösödnek; a pörkök
5-20 napig láthatók.
Ok: különböző vírusok,
leggyakrabban RSV.
Terjedés: általában légúti
váladékokkal, közvetlenül
vagy használati tárgyakkal
történő érintkezéssel.
Lappangás: kórokozó szerint
változó, általában 2-8 nap.
Tartam: a heveny szakasz
mindössze 3 napig tarthat,
a köhögés 1-3 hétig vagy tovább.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Hívjunk orvost a diagnózis
megerősítésére, ha a viszketés
fajdalomba megy át, ha a láz
3 napnál tovább tart,
hívjuk azonnal: magas
kockázati csoportba tartozó
gyereknél; hívjuk akkor is,
ha agyvelőgyulladás
(encephalitis) tünetei
észlelhetők.
Kezelés: viszketés
(lásd az 562. oldalt) és láz
(lásd az 585. oldalt) ellen.
NE ADJUNK ASZPIRINT
Reye-szindróma kialakulásának
veszélye miatt.
Azonnal hívjunk orvost,
ha a gyereknek légzési
nehézségei vannak, vagy
menjünk el az ügyeletre,
ha az orvos nem érhető el.
Kezelés: bronchodilatátorok
(hörgtágítók), ha nem segít,
kórházi kezelés.
Diéta: ha szájon át etethető,
gyakori étkezések
kis adagokban.
777
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: a fertőzés
elkerülése újszülötteknél,
12 hónaposnál idősebbek
oltása varicella ellen.
Kiújulás: rendkívül ritka,
de a latens vírus az élet
későbbi szakaszában
övsömört okozhat.
Szövődmények: ritkán
encephalitis, szteroiddal kezelt
vagy immunkompromittált
egyéneknél súlyos szövődmény
lehet.
Terhes nőkben a magzat
fokozott kockázata; fertőződés
gyanúja (fertőzött személlyel
való találkozás, expozíció)
esetén keressük fel az orvost.
Megelőzés: alapos
kézmosások, a fokozott
kockázatnak kitett gyerekek
védelme. Nagyon magas
kockázatnak kitett gyerekek
havonta történő injekciózása
csökkentheti a fertőzés
súlyosságát, és lerövidítheti
a kórházi ápolási időt
(további információért
lásd az 577. oldalt).
Kiújulás: kiújulhat, de a
tünetek enyhébbek lehetnek.
Szövődmények:
szívelégtelenség, asztma.
778 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES

ENCEPHAUTIS Láz, bágyadtság, fejfájás, hányás. Nincs.

^agyvelőgyulladás) Néha: idegrendszeri zavarok.
Évszak: kiváltó októl fiiggő.
Fogékonyság: kiváltó ok
szerint változó.

E PiG L orrm s Tompa hang, nehéz légzés Nincs.

^gégefőgyulladás)
Évszak: mérsékelt égövön
a téli hónapok.
Fogékonyság: kétéves kor
alatt ritka.
és nyelés, nyáladzás.
Jellemző a hirtelen magas
lázkiugrás. A gyerek súlyos
betegnek látszik.
Néha: mély hangú köhögés,
kinyújtott nyelv, láz.

FELSŐ LÉGÚn FERTŐZÉS

(ÚRI) lásd közönséges
nátha (559. oldal) és
influenza
FÜLFERTŐZÉS
(középfülgyulladás)
lásd 569. oldal

GYOMORRONTÁS
lásd hasmenés, 567. oldal
HERPANGINA
Évszak: mérsékelt égöv alatt
főleg nyáron és ősszel.
Fogékonyság: leginkább
babák és fiatal gyermekek.
Előfordulhat önállóan vagy
más betegségekkel társulva.
1. Láz (37,7-40, sőt akár 41 °C),
torokfájás.
1. vagy 3. fájdalmas nyelés.
Néha: hányás, étvágytalanság,
hasmenés, hasi fájdalom,
levertség.
2. A szájüreg hátsó részében
vagy a torokban elkülönülő,
szürkésfehér papulák, amelyek
felhólyagosodnak és
kifekélyesednek
(számuk 5-20 lehet).
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
IAPPANGÁS/TARTAM
Ok: gyakran egyéb vírusos
betegség szövődménye.
Terjedés: az októl függ;
egyes vírusokat ízeltlábúak
terjesztenek.
Lappangás: kiváltó októl
függ-
Tartama: változó.
Ok: baktériumok,
leggyakrabban Haemophilus
influenzáé (Hib).
Terjedés: valószínűleg
emberről emberre vagy
cseppfertőzéssel.
Lappangás: 10 napnál
kevesebb.
Tartama: 4-7 nap vagy több.
Ok: Coxsackie-vírusok.
Terjedés: száj-száj,
széklet-kéz-száj.
Lappangás: 3-6 nap.
Tartam: 4-7 nap, de a léziók
hegesedése 2-3 hétig
is eltarthat.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Hívjuk azonnal az orvost
vagy menjünk sürgősségi
ügyeletre, ha encephalitis
gyanúja merül fel.
Kezelés: kórházi ápolás
szükséges.
Azonnal hívjunk mentőt
(104), vagy vigyük a
gyereket a sürgősségi
ügyeletre. Amíg segítségre
várunk, tartsuk a gyereket
függőlegesen, előre dőlve,
nyitott szájjal és kinyújtott
nyelvvel.
Kezelés: Kórházi; légutak
biztosítása, antibiotikumok.
Hívjuk az orvost
a diagnózis megerősítésére.
Azonnal hívjuk ki,
ha görcsök (convulsiók)
vagy egyéb súlyosabb tünetek
jelentkeznek.
Kezelés: tüneti
(lásd az 562. oldalt).
Diéta: pépes élelem célszerűbb.
779
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: olyan
betegségek elleni
immunizálás, amelyek
encephalitist okozhatnak
(például kanyaró).
Kiújulás: nem valószínű.
Szövődmények:
neurológiai károsodások;
végzetes kimenetelű lehet.
Megelőzés: Hib-immunizálás.
Kiújulás: valószínűsége
alacsony.
Szövődmények: azonnali
orvosi beavatkozás nélkül
végzetes kimenetelű lehet.
Megelőzés: nincs.
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
nincsenek.
780 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEMKIÜTÉSES KIÜTÉSES

HERPES SIMFLEX Primerfertőzés: láz Primerfertőzés: fekélyek

^lázhótyag)
Évszak: bármelyik,
de napsütés kiválthatja
a vírus fellobbanását.
Fogékonyság: a legtöbb
primer fertőzés gyermekkorban
fordul elő.
(amely elérheti a 41 °C-ot),
torokfijás, duzzadt nyirokcsomók,
nyálazás, kellemetlen szagú
lehelet, étvágytalanság.
Gyakran: nincsenek tünetek.
Későbbi fellobbanások:
előfordulhat fejfájás,
a fertőzés érintheti a szemet is.
a száj nyálkahártyáján.
Későbbi fellobbanások: helyi
elváltozások az ajakon és
az ajak környékén, bizsergés,
viszketés, majd nedvező
hólyagok keletkeznek
(fájdalmas szakasz), végül
pörkösödés (viszkethet).

INFLUENZA Néha: nem jellemző. Nincsenek.

Évszak: hideg hónapokban
gyakoribb; gyakran
járványszerű.
Fogékonyság: bárki,
de az időseknél és a nagyon
fiataloknál súlyosabb lefolyású
lehet.
1. Általában hirtelen kezdet:
láz (37,8-40 °C), hidegrázás,
rossz közérzet, száraz,
inproduktív köhögés,
hasmenés/hányás.
2. Gyakran, 3 vagy 4 nappal
a kitörés után: meghűlés
tünetei. Ezek lehetnek: időszakos
és változó mértékű láz,
rossz közérzet, fejfájás,
enyhe tarkómerevség és
izomfájdalmak.
3. Néha, a következő 1-2 héten át.
produktív köhögés,
fáradékonyság.
Esetenként: amint a betegség
elhatalmasodik: fejfájás,
fáradékonyság, fájdalmak,
az idegrendszer érintettsége.
4. Késői betegség ha kezelés nem
történik: krónikus ízületi
gyulladás, elsősorban a térden,
a központi idegrendszer további
érintettsége, ritkán: a szív
károsodása.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: a Herpes simplex vírus
(HSV) a szervezetben latensen
fennmarad, később
reaktiválódhat napsütés, stressz,
fogváltás, megfázás vagy
láz hatására.
Terjedés: közveden érintkezés
a laesióval, nyállal, széklettel,
vizelettel vagy szemváladékkal,
vagy órákkal azelőtt fertőzött
tárgyakkal.
Lappangás: valószínűleg
2-12 nap.
Tartama: a pörk 3 héten
belül leválik.
Ok: Influenza A-,
Influenza B- és C-vírus.
Terjedés: cseppfertőzés,
érintkezés fertőzött tárgyakkal.
A tünetek megjelenése előtt
5 nappal a beteg már fertőz.
Lappangás: 1-2 nap.
Tartama: a heveny fázis
néhány nap, a gyógyulási
szakasz 1-2 hét.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Csak akkor hívjuk ki az orvost,
ha a baba betegnek látszik
(ha még nincs három hónapos,
akkor viszont azonnal).
Kezelés: recept nélkül
kapható kenőcs segíthet
(szteroidot NE tartalmazzon),
kockázatnak fokozottan kitett
gyerekeknek antivirális
készítmények.
Diéta: primer fertőzés esetén.
Hívjuk az orvost, ha
a baba 6 hónaposnál fiatalabb,
ha a tünetek súlyosak,
és 3 napon át tartanak,
vagy ha a láz meghaladja
a 39 °C-ot.
Kezelés: tüneti; súlyos
esetekben antivirális
gyógyszerek írhatók fel.
NE ADJUNK ASZPIRINT
a Reye-szindróma
veszélye miatt.
Diéta: bőséges folyadék.
781
MEGELŐZÉS/
KIUJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: lehetőség szerint
kerüljük el a kiváltó tényezőket.
Kiújulás: a latens fertőzés
bármikor fellobbanhat.
Szövődmények:
ráterjedés a szemre.
Megelőzés: 6 hónaposnál
nagyobb csecsemők évenkénti
vakcinázása, járvány esetén
kerüljük a tömeget,
gyakori kézmosás.
Kiújulás: gyakori.
Szövődmények:
másodlagos bakteriális
fertőzések: középfülgyulladás,
bronchitis, krupp,
tüdőgyulladás (pneumonia).
782
BETEGSÉG/ÉVSZAK/
FOGÉKONYSÁG
KANYARÓ(morbilli)
Évszak: tél és tavasz.
Fogékonyság: bárki,
aki még nem esett át rajta
(illetve nem védett).
KÉZ-LÁB-SZáJ BETEGSÉG
Évszak: mérsékelt égöv alatt
nyár és ősz.
Fogékonyság: leginkább
babák és fiatal gyermekek.
TÜNETEK
(a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES
1. Egy-két napon át: láz,
orrfolyás, piros, könnyező szem,
száraz köhögés.
Néha: hasmenés, duzzadt
nyirokcsomók.
1. Láz; étvágytalanság.
Gyakran: torokfájás és szájüregi
fájdalom (szoptatási nehézségek,
nyelési nehézségek).
GYORSKERESŐ
KIÜTÉSES
2. Homokszemre emlékeztető,
apró fehér kiütések jelennek
meg a szájnyálkahártya buccalis
felszínén; vérezhetnek.
3. Halvány, vörös, enyhén
kiemelkedő kiütés jelenik meg
a homlokon, a fiilek mögött,
majd lefelé terjedve összefolynak,
általános pírhoz vezetve.
2. Két vagy három napon belül:
elváltozások megjelenése a
szájüregben; később az ujjakon,
esedeg lábfejeken, fenéken,
néha a karokon és lábakon,
és kevésbé gyakran az arcon.
A szájnyálkahártya-laesiók
általában felhólyagosodnak.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: kanyaró- (morbilli-) vírus.
Terjedés: direkt kontaktus
útján, cseppfertőzéssel a kiütés
megjelenése előtti 2. naptól
a megjelenésüket követő
4. napig.
Lappangás: 8-12 nap.
Tartama: kb. 1 hét.
Ok: Coxsackie-vírus.
Terjedés: száj-száj,
széklet—
kéz—
száj.
Lappangás: 3-6 nap.
Tartam: kb. egy hét.
783
ORVOST HÍVNI/ MEGELŐZÉS/
KEZELÉS/DIÉTA KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
A diagnózis felállításához Megelőzés: védőoltás
hívjuk az orvost; (MMR); a fertőzött
azonnal hívjuk újra, személyek szigorú izolálása.
ha a köhögés súlyosbodik, Kiújulás: nincs.
ha görcsök, vagy tüdőgyulladás Szövődmények:
(pneumonia), agyvelőgyulladás középfülgyulladás,
(encephalitis) vagy tüdőgyulladás,
középfülgyulladás tünetei agyvelőgyulladás (encephalitis);
lépnek fel, vagy ha a már fatális kimenetelű lehet.
csillapodó láz újból felszökik.
Kezelés: tüneti; langyos
borogatás, félhomály,
ha a szem érzékeny
(az erős világítás azonban
nem ártalmas).
Kezelés: bőséges folyadék­
bevitel a láz miatt.
Hívjuk az orvost Megelőzés: nincs.
a diagnózis megerősítésére. Kiújulás: lehetséges.
Kezelés: tüneti Szövődmények:
(lásd az 562. oldalt). nincsenek.
Diéta: pépes élelem
célszerűbb.
784 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEMKIÜTÉSES KIÜTÉSES

KÖTŐHÁRTYA- A kiváltó októlfüggően: Nincs.

GYULLADÁS
(kipirosodott szem;
a kötőhártya, a szemfehérje
és a szemhéj közti rész
gyulladása)
kivörösödött szem, könnyezés,
váladékozás, égő érzés,
viszketés, éles fény kerülése.
Általában az egyik szemen
kezdődik, de átterjedhet
a másikra.

KRUPP (akut Rekedtség, éles, ugató köhögés, Nincs.

laiyngotracheitis) belégzéskor sípoló vagy
Évszak: változó; hörgő hang (stridor).
éjszaka általában rosszabbodik. Néha: nehéz légzés.
Fogékonyság: kisgyermekek.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: sokféle, beleértve
vírusokat, baktériumokat,
allergéneket, környezeti
irritáló anyagokat, elzáródott
könnycsatornát
(lásd a 212. oldalt),
chlamydiákat.
Terjedés: fertőző organizmu­
sok esetében szem-kéz-szem.
Lappangás: általában rövid.
Tartam: változó lehet: vírusok
esetében 2 naptól 3 hétig
(krónikussá válhat); bakteriális
fertőzésnél kb. 2 hét; egyéb
kiváltó okok esetében, amíg
az allergén, irritáló anyag
hatása vagy a vezeték
elzáródása fennáll.
Ok: általában vírus; néha
baktérium vagy a légutakba
került idegen test.
Esetenként nem függ össze
fertőzéssel. A hirtelen éjszakai
rohamokat spazmotikus
kruppnak nevezik.
Terjedés: valószínűleg
emberről emberre, illetve
fertőzött tárgyakkal.
Lappangás: 2 nap (általában
megfázást vagy náthát követően).
Tartam: több napig
elhúzódhat.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Hívjuk az orvost
a diagnózis megerősítésére;
hívjuk újra, ha az állapot
romlik vagy nem javul.
Kezelés: a szem borogatása
(lásd a 773. oldalt), külön
ágynemű és törülköző
a fertőzés terjedésének
a megakadályozására,
lehetőség szerint iktassunk ki
minden irritáló anyagot,
például dohányfüstöt,
szemcseppek vagy
szemkenőcsök bakteriális
és herpeszfertőzésekre vagy
egyéb vírusos kötőhártya­
gyulladásra (másodlagos
fertőzések megelőzésére),
valamint allergiás reakciók
okozta kellemetlenségek
enyhítésére.
Hívjuk az orvost azonnal,
ha gőz nem segít, ha a baba
vagy az ajka kékül/elkékül,
túlzottan nyálazik, sípolva
vagy nehezítetten lélegzik, vagy
ha belélegzett idegen testre
gyanakszunk.
Kezdeti kezelés: gőzölés
(lásd a 772. oldalt). A görcsös
krupp általában enyhül gőzzel
telített fürdőszobában vagy
a kinti hideg éjszakai levegő
hatására. Utánkövetés:
párásító. Aludjunk a babával
egy szobában, hogy kéznél
legyünk egy következő
rohamnál, vagy használjunk
monitort, hogy meghalljuk
a roham kezdetét, és azonnal
intézkedhessünk.
785
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: megfelelő
higiénia (külön törülköző
a családtagoknak);
allergének és más irritáló
anyagok kiküszöbölése
Kiújulás: egyesek
fogékonyabbak kötőhártya­
gyulladásra, náluk a
kiújulás valószínűsége
nagyobb.
Szövődmények: krónikus
gyulladás, ismétlődő
gyulladások miatt
szemkárosodás.
Megelőzés: a megfázott
vagy náthás babának
biztosítsunk párás levegőt.
Kiújulás: bizonyos
gyermekeknél előfordulhat.
Szövődmények:
légzési nehézségek,
tüdőgyulladás, fiilfertőzés
kb. a roham megszűnését
követő 3. naptól.
786 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES

LÉGÚTI ÓRIÁSSEJTES
VÍRUS (RSV)
lásd az 577. oldalt
LYME-KÓR
Évszak: május 1-jétől
november 30-ig, a legtöbb eset
júniusban és júliusban.
Fogékonyság: mindenki;
az esetek többsége Nyugat-
Magyarországon fordul elő.
1. vagy 2. Gyakran:
fáradékonyság, fejfájás, láz és
hidegrázás, izomfájdalom,
a csípés környékén nyirok­
csomó-duzzanat.
Néha: kötőhártya-gyulladás,
duzzanat a szemek körül,
átmeneti magatartásváltozás
az idegrendszer érintettsége
miatt, torokfájás, improduktív
köhögés.
3. Hetekkel vagy évekkel később:
ízületi fájdalmak (arthritis),
szívműködési zavar.
1. Általában (de nem mindig):
a kullancscsípés helyén
kokárda alakú piros folt
keletkezik, amely napokig
vagy hetekig terjedve nagyobb
vörös foltot képezhet.
2. Néha: ha a betegség
disszeminálódik (továbbterjed),
több elváltozás jön létre,
amelyek hasonlók, de gyakran
kisebbek a primer laesiónál.

MENINGITIS Láz, magas hangú sírás, Nincsenek.

(agyhártyagyulladás, az agyat
és/vagy a gerincvelőt körülvevő
hártya gyulladása)
Évszak: a kiváltó organizmus
szerint változó; Hib esetében tél.
Fogékonyság: a kiváltó
organizmustól fiigg; Hib
esetében elsősorban újszülöttek
és kisgyermekek.
ingerlékenység, étvágytalanság,
hányás, a kutacs
kidomborodása.
Ezenkívül nagyobb
gyermekekben: tarkómerevség,
fényérzékenység, látászavar
és idegrendszeri betegség
egyéb jelei.

MENINGOENCEPHAUTIS
(meningitis és encephalitis
kombinációja)
lásd meningitis és
encephalitis
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: Borrelia burgdorferi
spirocheta. Terjedés: az őzek
gombostűfej nagyságú
kullancsai és valószínűleg
egyéb kullancsok terjesztik
(amelyeket őzek, egerek és más
állatok hordoznak, és azokról
kerül át az emberre).
Mivel idő kell ahhoz, hogy
a baktériumot áldozatába
fecskendezze, a kullancs gyors
eltávolítása megelőzheti
a betegséget.
Lappangás: 3-32 nap.
Tartama: kezelés nélkül
valószínűleg több év.
Ok: leggyakrabban
baktériumok, például Hib,
Pneumococcus vagy
Meningococcus, továbbá
vírusok, amelyek általában
kevésbé súlyos betegséget
okoznak.
Terjedés: a kiváltó
organizmustól fiigg.
Lappangás: a kiváltó
organizmustól fiigg; Hib
esetében valószínűleg kevesebb
mint 10 nap.
Tartama: változó.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Hívjuk az orvost, ha kiütés
vagy egyéb tünetek
jelentkeznek.
Kezelés: antibiotikumok
még a késői fázisban is
hatásosak.
Diéta: nem szükséges.
Meningitis gyanúja esetén
azonnal hívjuk az orvost,
vagy ha nem érhető el,
menjünk a sürgősségi
ügyeletre.
Kezelés: vírusos meningitis
esetén tüneti, bakteriális
eredetű meningitis esetén
kórházi kezelés szükséges;
antibiotikumok.
Diéta: a láz miatt bőséges
folyadékbevitel.
787
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: fertőzött
területen tartózkodva
viseljünk megfelelő
védőruházatot, figyeljünk
a kullancscsípés lehetőségére,
azonnal távolítsuk el
a kullancsot.
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
idegrendszeri,
mozgásszervi tünetek.
Megelőzés: PCV-immunizálás
(Pneumococcus-vakcinával),
Hib-fertőzés ellen
Hib-védőoltás.
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
a vírusos formák általában
nem okoznak hosszú távú
károsodást; Hib- és más
bakteriális fertőzések
maradandó idegrendszeri
károsodást okozhatnak.
788
BETEGSÉG/ÉVSZAK/
FOGÉKONYSÁG
MUMPSZ (járványos
fultőmirigy-gyulladás)
Évszak: tél vége és tavasz.
Fogékonyság: bárki,
aki nem védett.
NEMSPECIFIKUS
VÍRUSOS FERTŐZÉSEK
gvsv)
Évszak: főleg nyáron.
Fogékonyság:
elsősorban kisgyermekek.
OTITIS MEDIA
(középfülgyulladás)
lásd az 553. oldalt
„ÖTÖDIK” BETEGSÉG
^erythema infectiosum)
Évszak: kora tavasz.
Fogékonyság: leginkább
2-12 éves kor között.
GYORSKERESŐ
TÜNETEK
(a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEMKIÜTÉSES KIÜTÉSES
1. Néha: bizonytalan fájdalom, Nincsenek.
láz, étvágytalanság.
2. Általában: 21 állkapocs egyik
vagy mindkét oldalán, a fiil
alatti és mögötti nyálmirigyek
duzzanata, fiilfájás, fájdalom
rágáskor vagy savanyú étel vagy
ital fogyasztásakor, a többi
nyálmirigy duzzanata. Az esetek
mintegy 30%-ában nincsenek
tünetek.
Változóky de lehetnek: NSV esetén különböző típusú
Láz, étvágytalanság, hasmenés. kiütések jelentkezhetnek.
Néha: torokfájás, fejfájás, 1. Az arcon élénkvörös pír
kivörösödött szem, (mint akit felpofoztak).
fáradékonyság, enyhe láz 2. Következő nap: hálózatos
vagy viszketés. kiütés a karokon és a lábakon.
Ritkán: ízületi fájdalom. 3. Három nap múlva:
kiütés a fedett bőrfelszíneken,
ujjakon, lábujjakon, törzsön
és/vagy fenéken.
4. A kiütés 2-3 héten át
eltűnhet és visszatérhet meleg
(fürdővíz, nap) hatására.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK 789

KIVÁLTÓ OK/ ORVOST HÍVNI/ MEGELŐZÉS/

TERJEDÉS/ KEZELÉS/DIÉTA KIÍJJULÁS/
LAPPANGÁS/TARTAM SZÖVŐDMÉNYEK

Ok: mumpszvírus. A diagnózis felállításáért Megelőzés:

Terjedés: általában a betegség
jelentkezését megelőző
1-2. (de lehet akár 7 is)
naptól a kezdetet követő
9. napig, légúti váladékokkal
történő közveden érintkezéssel.
Lappangás: általában
16-18 nap, de lehet akár
12-25 nap is.
Tartama: 5-7 nap.
Ok: különböző enterovírusok.
Terjedés: széklet-kéz-száj,
esedeg száj-száj.
Lappangás: 3-6 nap.
Tartama: általában néhány
nap.
forduljunk orvoshoz.
Hívjuk újra azonnal,
ha hányás, aluszékonyság,
esedeg fejfájás, hát- vagy
nyakmerevség vagy a
meningoencephalitis egyéb
tünetei mutatkoznak a
mumpszszal együtt vagy
azt követően.
Kezelés: a láz és a fájdalom
csillapítása, hűvös borogatás
az arcra.
Diéta: nem savas, nem
savanyú, pépes étrend.
Hívjuk az orvost
a diagnózis megerősítésére.
Hívjuk újra, ha a baba
állapota rosszabbodik, vagy
új tünetek lépnek fel.
Kezelés: tüneti.
Diéta: a hasmenés és a láz
miatt bőséges folyadékbevitel
(lásd az 567 és az 585. oldalt).
MMR védőoltás.
Kiújulás: ritka.
Szövődmények:
meningoencephalitis;
kisgyermekekben egyéb
szövődmények ritkák,
pubertáskornál idősebb
férfiakban azonban a herék
duzzanata miatt súlyosak
lehetnek.
Megelőzés: nincs.
Kiújulás: gyakori.
Szövődmények:
nagyon ritkán.

Ok: humán parvovírus. Csak akkor hívja Megelőzés: nem lehetséges.

Terjedés: valószínűleg
emberről emberre.
Lappangás: 4-14 nap,
általában 12-14 nap.
Tartama: 3-10 nap,
de 3 héten át a kiütés eltűnhet
és visszatérhet.
az orvost, ha a diagnózist
meg szeretné erősíteni, vagy
ha egyéb tünetek is
jelentkeznek.
Kezelés: nem szükséges.
Diéta: nem szükséges.
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
csak immunhiányos
gyerekeknél. Terhes nők
tudassák orvosukkal,
ha fertőzésnek lettek kitéve,
a magzatra gyakorolt enyhe
kockázat miatt.
790 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES

PERTUSSIS 1. Meghűléses tünetek száraz Nincsenek.

^szamárköhögés)
Évszak: tél vége, kora tavasz.
Fogékonyság:
az összes eset fele 1 év alatti
csecsemőkön fordul elő.
PHARINGITIS
lásd torokfájás
PNEUMONIA
(tüdőgyulladás)
Évszak: kiváltó ok
szerint változó.
Fogékonyság: mindenki,
de különösen a nagyon fiatalok,
a nagyon öregek és a krónikus
betegségekben szenvedők.
köhögéssel, kisebb láz,
ingerlékenység.
2. 1 vagy 2 héttel később:
köhögés görcsös rohamokban,
közben elmarad a légvétel,
a felköhögött váladék sűrű.
Gyakran: kidülledő szem és
kinyújtott nyelv, sápadt vagy
kipirult bőr, hányás, erős izzadás,
kimerültség.
Néha: újszülötteknél apnoé
(légzésszünet), köhögés miatt sérv.
3. A húzó belégzés és hányás
mérséklődik, csillapodó köhögés,
javuló étvágy és közérzet; oltott
gyerekeknél enyhe lefolyású.
Általában megfázást, vagy más Nincsenek.
betegséget követően a baba
állapota hirtelen rosszabbodni
látszik, az alábbi tünetekkel:
fokozódó láz, produktív köhögés,
szapora légzés, elkékülés,
sípoló, érdes és/vagy nehéz légzés,
hasi puffadás és fájdalom.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: Bordetella pertussis
baktérium.
Terjedés: direkt kontaktus
útján, cseppfertőzéssel;
leginkább a korai stádiumban
fertőz, később kevésbé;
antibiotikumok lerövidítik
a fertőzőképesség időtartamát.
Lappangás: 7-10 nap,
esetenként több mint 2 hét.
Tartama: általában 6 hét,
de jóval tovább is tarthat.
Ok: különböző organizmusok,
például baktériumok, gombák,
vírusok és protozoonok,
valamint kémiai vagy más
belélegzett anyagok vagy
tárgyak.
Terjedés: kiváltó ok szerint
változó.
Lappangás: kiváltó ok
szerint változó.
Tartama: kiváltó ok szerint
változó.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Azonnal hívjuk az orvost
tartós köhögés esetén.
Kezelés: csecsemők esetén
kórházi kezelés, antibiotikumok
(az első stádiumban segíthetnek
a tünetek enyhítésében,
később csökkentik
a fertőzőképességet),
oxigén, váladék leszívása,
párásítás.
Diéta: gyakori táplálás kis
adagokban, folyadékpótlás,
szükség esetén intravénás
táplálás.
Hívjuk az orvost produktív
vagy tartós köhögés esetén,
vagy ha az enyhén beteg baba
állapota rosszabbra fordul,
vagy ha a láza és a köhögése
súlyosbodik.
Azonnal hívjuk ki vagy
menjünk a sürgősségi
ügyeletre, ha a baba
nehezen lélegzik, ellilul
vagy súlyosan betegnek
látszik.
Kezelés: tüneti; a legtöbb
eset otthon kezelhető, szükség
szerint antibiotikumok.
Diéta: bőséges folyadék,
megfelelő táplálás.
791
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: védőoltás (DtaP).
Kiújulás: nincs, az átvészelés
védettséghez vezet.
Szövődmények: számos,
beleértve: középfülgyulladás,
pneumonia, görcsök;
halálos kimenetelű lehet,
elsősorban újszülöttekben.
Megelőzés: a Hib-védőoltás
védi a fogékony kisgyermekeket
a fertőzéstől.
Kiújulás: lehet, mivel
számos oka van.
Szövődmények: elsősorban
más betegségtől legyengült
kisgyermekeket,
koraszülötteket vagy alacsony
születési súlyú újszülötteket
veszélyeztet.
792 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEMKIÜTÉSES KIÜTÉSES

REYE-SZINDRÓMA Vírusosfertőzést követő Nincsenek.

Évszak: elsősorban tél
és tavasz.
Fogékonyság: elsősorban
olyan gyermekeknél, akiknek
vírusos betegség, például
bárányhimlő vagy influenza
lefolyása során aszpirint
adtak be; ritka kórkép.
1-7 napon: tartós hányás,
elesettség, gyorsan romló
mentális állapot (ingerlékenység,
zavartság, delírium), szapora
szívverés és légzés;
kómába mehet át.

ROSEOLAINFANTUM 1. Ingerlékenység, étvágytalanság, 3. A törzsön, nyakon, felkaron,

Évszak: egész évben,
de gyakoribb tavasszal és ősszel.
Fogékonyság: leginkább
babák és fiatal gyermekek.
láz (38,8-40,5 °C).
Néha: orrfolyás, duzzadt
nyirokcsomók, görcsök.
2. A 3. vagy 4. napon:
a láz leesik, és a baba javulni
látszik.
néha az arcon és lábakon
halvány rózsaszínű pöttyök,
amelyek nyomásra kifehérednek;
a kiütés a láz mérséklődése után
jelentkezik; egyes esetekben
a kiütés hiányozhat.

RUBEOLA(ROZSAHMLŐ) Az esetek 25-50 százalékában 2. Apró (2-3 mm-es) lapos,

Évszak: tél vége és kora tavasz. nincsenek. élénk rózsaszínű kiütés
Fogékonyság: bárki, 1. Néha: enyhe láz, duzzadt az arcon.
aki még nem esett át rajta. nyaki nyirokcsomók. 3. A kiütések átterjednek
a testre, néha a szájpadlásra.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: ismeretlen, de úgy tűnik,
összefüggésben van vírusos
betegség, például bárányhimlő
vagy influenza során aszpirin
alkalmazásával.
Terjedés: ismeretlen.
Lappangás: ismeretlen,
de úgy tűnik, a vírusfertőzés
tüneteinek fellépését követően
napokon belül jelentkezik.
Tartama: változó.
Ok: Herpesvirus hominis
6-os és 7-es típusa
(HHV-6 és HHV-7).
Terjedés: családtagok légúti
váladékai és közeli ismerősök,
akik maguk egészségesek
lehetnek.
Lappangás: 9-19 nap.
Tartama: 3-6 nap.
Ok: rubeólavírus.
Terjedés: a beteg a kiütés
megjelenését megelőző
7-10. naptól valószínűleg
az azt követő 7. napig fertőz;
közvetlen érintkezéssel vagy
cseppfertőzéssel.
Lappangás: 14-21 nap,
általában 16-18 nap.
Tartam: néhány órától
4-5 napig.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Hívjuk az orvost azonnal,
ha Reye-szindróma gyanúja
merül fel, vagy menjünk
a sürgősségi ügyeletre.
Kezelés: kórházi kezelés
elengedheteden.
A diagnózis megerősítéséhez
hívjuk az orvost Hívjuk
újra, ha a láz 4-5 napon át
fennmarad, ha a babánál
görcsök jelentkeznek, vagy
nagyon betegnek látszik.
Kezelés: tüneti.
Diéta: a láz miatt bőséges
folyadék.
Hívjuk az orvost,
ha a védettséggel nem
rendelkező terhes nő lett
kitéve fertőzésnek.
Kezelés: tüneti.
Diéta: bőséges folyadékbevitel.
793
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: kerüljük
az aszpirin használatát olyan
vírusos betegségek esetében,
mint a bárányhimlő
vagy az influenza.
Kiújulás: nincs.
Szövődmények:
végzetes lehet, de a túlélők
általában nem szenvednek
maradandó károsodást.
Megelőzés: nem ismeretes.
Kiújulás: egyébként
egészséges egyénekben
szokadan jelenség.
Szövődmények:
nagyon ritkák; a magas láz
miatt az esetek 10%-ában
rövid lázgörcsrohamok
előfordulnak.
Megelőzés: védőoltás
(MMR).
Kiújulás: nem fordul elő;
a betegség átvészelése
védettséget eredményez.
Szövődmények:
nagyon ritkán
thrombocytopenia vagy
encephalitis; elsősorban
a magzatot veszélyezteti,
ha védettséggel nem
rendelkező terhes találkozik
a vírussal.
794 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEMKIÜTÉSES KIÜTÉSES

SKARLÁT (scarlatina) Hasonló a Streptococcus okozta Élénkpiros kiütés az arcon,

Évszak: egész évben,
de a hideg hónapokban
gyakoribb.
Fogékonyság: leginkább
az iskoláskorú gyerekek;
a 3 évesnél fiatalabbak és
a felnőttek körében kevésbé
gyakori.
torokgyulladáshoz, de gyakran a lágyékon és a karok belső
vezeti be hányás, továbbá oldalán, a kiütés továbbterjed
jellemző a kiütés. Gecsemőknél a törzsre és a végtagokra,
általában nincs fájdalmas és a bőr érdessé, hámlóvá válik.
piros torok, inkább sápadtnak
tűnnek (általában elesettnek
látszanak), folyamatosan folyik
az orruk.

STREPTOCOCCUS Krónikus, Streptococcus-fertőzés Általában nincs; nagyobb

OKOZTA csecsemőknélorrfolyás, ingadozó gyermekeknél skarlátos
TOROKGYULLADÁS hőmérséklet, levertség, kiütés előfordulhat (lásd skarlát).
(Streptococcus étvágytalanság, sápadtság.
pharyngitis) Streptococcus okozta torokgyulladás
Évszak: októbertől áprilisig. nagyobb gyermekeknél: magas láz,
Fogékonyság: lobos torok gennyes tüszőkkel,
a leggyakoribb iskoláskorú nyelési nehézségek, duzzadt
gyerekeknél. mandulák és nyirokcsomók,
hasi fájdalom.

SZAMÁRKÖHÖGÉS
lásd pertussis
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: Sreptococcus-baktériumok.
Terjedés: fertőzött személlyel
történő közvetlen kapcsolat.
Lappangás: 2-5 nap.
Tartama: 6 hónaposnál
fiatalabb gyermekeknél
körülbelül 1 hét, de az orrfolyás
és az elesettség 6 hétig
is eltarthat; idősebb babák
esetében 1-2 hét.
Ok: A-csoportba tartozó
Streprococcus-baktériumok.
Terjedés: fertőzött személlyel
történő érintkezés a betegség
jelentkezését megelőző 1. naptól
az azt követő 6. napig, de
antibiotikumok a fertőző-
képességet 24 órára csökkentik;
nagyon ragályos.
Lappangás: 2-5 nap.
Tartama: általában 1 hét,
ám a Streptococcus-fertőzés
krónikus formája orrfolyást és
általános leromlást mutató
csecsemőkben eltarthat 6 hétig;
idősebb babákban kb. 1-2 hét.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Lásd Streptococcus
okozta torokgyulladás.
A diagnózishoz hívjunk
orvost (orr- vagy garat­
váladékból történő tenyésztés
megerősíti a diagnózist).
Hívjuk újra, ha a láz
2 napon belül nem csökken,
vagy ha további tünetek
jelentkeznek.
Kezelés: tüneti;
antibiotikumok a baktériumok
elpusztítására és a
szövődmények megelőzésére.
Diéta: pépes, hideg élelmet
a baba jobban tolerál;
bőséges folyadék.
795
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: fertőzött
személy elkülönítése
legalább addig, amíg egy­
két napos antibiotikum-
kúrán át nem esik, valamint
megelőző higiéniai
rendszabályok betartása.
Kiújulás: előfordulhat.
Szövődmények:
lásd Streptococcus
okozta torokgyulladás.
Megelőzés: fertőzött
személyek elkülönítése,
fokozott higiénia.
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
nem kezelt fertőzés ráterjedhet
a fülre, a csecsnyúlványra,
az arcüregekre, a bőrre
(impetigo), a tüdőre, az agyra
és a vesékre; reumás láz
csecsemőkön kevésbé gyakori,
de előfordul; ízületi fájdalmak
és kiütések úgyszintén.
796
BETEGSÉG/ÉVSZAK/
FOGÉKONYSÁG
TETANUSZ(merevgörcs)
Évszak: amikor több időt
töltünk a szabadban.
Fogékonyság: mindenki,
aki nem védett.
TONsnuns
lásd torokfájás és
mandulagyulladás
TOROKFÁJÁS, VÍRUSOS
(mandulagyulladás;
torokgyulladás)
Évszak: ősz, tél és tavasz.
Fogékonyság: leginkább
nagyobb gyermekek.
GYORSKERESŐ
TÜNETEK
(a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES
Lokalizált (helyi): görcs és Nincsenek.
fokozott izomtónus a seb
környékén.
Generalizált (általános):
olyan, nem akaratlagos izom­
összehúzódások, amelyek
kihomoríthatják a hátat,
zárják a szájat, elfordítják a
nyakat, továbbá görcsök, szapora
szívverés, erős verejtékezés,
kisfokú láz, csecsemőknél
szopási nehézségek.
Mérsékelt láz (38-39,5 °C), Nincs.
fáradékonyság, fájdalom vagy
kaparó érzés a torokban, nyelési
nehézség, ingerlékenység és
nyűgösség; a torok piros,
a mandulák duzzadtak lehetnek.
Néha: rekedtség, köhögés,
kötőhártyahurut (kipirosodott
szemek), elsősorban akkor,
ha a kiváltó ok adenovírus.
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Ok: baktérium által termelt
toxin, amely a szervezetben
szétterjed.
Terjedés: szúrt seb, égési
sérülés, mély horzsolás vagy
be nem gyógyult köldökzsinór-
seb szennyeződése
a baktériumokkal.
Lappangás: 3 naptól 3 hétig,
de átlagosan 8 nap.
Tartam: több hét.
Ok: különböző vírusok,
leggyakrabban adenovírusok,
enterovírusok szintén.
(Krónikus torokfájást okozhat
allergia, továbbá dohányfüst,
száraz, meleg levegő és
más tényezők is.)
Terjedés: a kiváltó vírustól
függ, adenovírusok esetében
valószínű a légúti terjedés.
Lappangás: a kiváltó vírustól
fiigg, adenovírusok esetében
2-14 nap.
Tartama: 1-10 nap.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Azonnal hívjuk
az orvost, vagy menjünk
a sürgősségi ügyeletre,
ha nem oltott babán
fertőződésre hajlamos seb
keletkezik.
Kezelés: szakorvosi kezelés
elengedheteden: tetanusz-
toxoid a betegség kifejlődése
ellen, tetanusz-antitoxinok,
izomlazítók, antibiotikumok,
mesterséges lélegeztetés.
Ha a babánál torokfájásra
gyanakszunk, hívjuk az
orvost, hogy megállapítsa
az okát.
Kezelés: tüneti; fájdalomra
paracetamol. (A babák
még túl kicsik ahhoz, hogy
gargalizáljanak vagy gyógy-
cukorkát szopogassanak.)
Reye-szindróma kialakulásának
a kockázata miatt
NE ADJUNK ASZPIRINT.
Diéta: már szilárd táplálékot
fogyasztó baba jobban
tolerálja a hideg, lágy élelmet;
bőséges folyadék.
797
MEGELŐZÉS/
KIÚJULÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: védőoltás
(DTaP), köldökzsinór
gondozása, lehetőség szerint
a kültéri sérülések kerülése.
Kiújulás: nincs.
Szövődmények:
sokféle, például: fekélyek,
pneumonia, szívritmuszavarok,
tüdőembólia; végzetes lehet.
Megelőzés: fertőzött személy
elkülönítése és fokozott higiénia;
krónikus torokfájás esetén
az ok megszüntetése
(például dohányfüstös
környezet).
Kiújulás: lehetséges.
Szövődmények:
nem valószínű, kivételt
képeznek az immun-
szupresszált gyermekek.
798 GYORSKERESŐ

BETEGSÉG/ÉVSZAK/ TÜNETEK
FOGÉKONYSÁG (a számok a megjelenés sorrendjére utalnak)
NEM KIÜTÉSES KIÜTÉSES

VESZETTSÉG 1. A harapás helyén lokális vagy Nincsenek.

kisugárzó fájdalom, égető vagy
hideg érzet, viszketés vagy
bizsergés.
2. Enyhe láz (38-38,5 °C),
levertség, fejfájás, étvágytalanság,
hányinger, produktív köhögés,
ingerlékenység, fény- és
zajkerülés, kitágult pupillák,
szapora szívverés, felületes légzés,
fokozott nyáladzás, könnyezés
és verejtékezés.
3. 2-3 nappal később:
Fokozott izgatottság és
nyugtalanság, látászavarok,
arcizmok gyengesége, a láz 39 °C
fölé emelkedik.
Gyakran: víziszony, a beteg
a folyadékokat elutasítja, habos
nyáladzás.
4. Kb. 3 nap múlva: bénulások.
VÍZISZONY
lásd veszettség
GYAKORI FERTŐZŐ GYEREKBETEGSÉGEK
KIVÁLTÓ OK/
TERJEDÉS/
LAPPANGÁS/TARTAM
Állati harapás esetén, vagy
ha a gyermek szobájában
denevért találtunk, hívjuk
az orvost
Kezelés: tartsuk az állatot
megfigyelés alatt;
az elsősegélytanácsokat
lásd az 598. oldalon.
Humán, veszettség elleni
immunglobulint (HRIG)
tartalmazó posztinfekciós
(fertőzést követő) megelőző
oltást (PÉP), valamint diploid
sejtes vakcinát kell alkalmazni,
ha az állat nem kerül elő, vagy
kiderül róla, hogy veszett;
szükség szerint tetanusz
emlékeztető oltás; ha a betegség
kialakulása nem hárítható el,
kórházi ápolás.
Diéta: nem szükséges.
ORVOST HÍVNI/
KEZELÉS/DIÉTA
Ok: veszettségvírus.
Terjedés: fertőzött állatról,
harapás útján, ritkán nyílt seb
megnyalása, veszett kutyával,
macskával, rókával, denevérrel
vagy más állattal való közeli
érintkezés.
Lappangás: 5 naptól lévig
vagy tovább, ádagosan 2 hónap.
Tartama: a tünetek
megjelenésétől a bénulásos
szakaszig mintegy 2 hét.
799
MEGELŐZÉS/
KIÚJIJLÁS/
SZÖVŐDMÉNYEK
Megelőzés: kedvencként
tartott állatok és
veszélyeztetett egyének oltása,
kisgyermekek óvása idegen
vagy vadállatokkal való
érintkezéstől (csecsemők távol
tartása tőlük), az utcák tisztán
tartása és a vadállomány
veszettségmentesítése.
Kiújulás: nincs.
Szövődmények:
kezeletlen esetben fatális
kimenetelű; a tünetek
jelentkezését követően a
halálozási arány még kezelt
esetekben is magas.
800 GYORSKERESŐ

Hossz- és súlytáblázatok
Jegyezzük fel a baba születéskori súlyát rési eredményeket, hogy megkeressük a
és hosszát egy folyamatosan vezetett nap­ baba életkorát az ábra alján, a súlyát és
lóba, és frissítsük a gyarapodást minden a hosszát pedig oldalt. Rajzoljunk színes
alkalommal, amikor orvoshoz megyünk. pontot oda, ahol a két vonal keresztezi
A diagramra úgy lehet felvinni a mé­ egymást. A baba fejlődését folyamatosan
H O S S Z - ÉS S Ú L Y T Á B L Á Z A T O K 801

követhetjük, ha vonalat húzunk a pon­ meténk ezen csoportok valamelyikébe

tok mentén. Száz baba közül 90 adatai
az 5-95% közti tartományba esnek.
Bár a felső vagy alsó 5%-ba tartozó ba­
bák mérete valószínűleg genetikailag
meghatározott, és állapota teljesen ki­
elégítő, néhányuk túl lassan gyarapod­
hat vagy túl gyorsan fejlődhet. Ha a cse­
tartozik, beszéljük meg aggályainkat a
baba orvosával. Forduljunk tanácsért
az orvoshoz akkor is, ha a jellemző ada­
toktól (súlyban, hosszban vagy mind­
kettőben) hirtelen eltérést tapasztalunk,
bár az ilyen eltérés a baba esetében töké­
letesen normális lehet.

HOSSZTABLAZAT - FIUK

6 9 12

ÉLETKOR HÓNAPOKBAN

SÚLYTÁBLAZAT - FIUK

0 5 6 9 12 15 18

ÉLETKOR HÓNAPOKBAN
 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
— "F1
A—A
ablak, biztonságossága 4 18 ,
528
adagok mérete, a baba étrend­
je 3 2 5 -3 2 8
adalékok, élelmiszerben 351,
354
és szoptatás 102
ADHD (Attention Deficit
Hyperactivity Disorder,
figyelemhiányos hiperakti-
vitás) 516
advil lásd ibuprofen
agresszív viselkedés 458—459
idősebb testvéré 757—758
agy
és dúsított babaétel 359
és dúsított tápszer 111
és szoptatás 13, 279
gyulladása 7 8 6 -7 8 7
korai fejlődés 2 3 0 -2 3 1
sérülése, rázkódástól
2 8 3 -2 8 4
%Y
baba lefektetése 268—269,
4 3 9 -4 4 2
elválasztott gyerek lefekte­
tése 500
biztonság együtt alvásnál
2 7 6 -2 7 7
közös a babával 276-2 7 7 ,
365
váltás gyerekágyról 512
lásd m ég alvás, gyerekágy
agyhártyagyulladás 7 8 6 -7 8 7
agytörzsi hallásvizsgálat
(Auditory Brainstem
Response, ABR) 106
agyvelőgyulladás lásd
encephalitis
AIDS
és körülmetélés 29
és szoptatás 19
perinatális 656
ajándékok biztonságossága
535
ajkak
és szoptatás 80
sérülés, elsősegély 604
ájulás, elsősegély 589
aktív baba 2 15
akut otitis média 5 6 9 -5 7 0
lásd m ég fulfertőzés
alacsony ingerküszöbű baba
247
alaphőmérséklet 7 1 7
alkalmatlanságtól való felelem
mint anya 6 9 4 -6 9 7
mint apa 7 3 9 -7 4 0
mint örökbe fogadó szülő
673
alkohol
adásának veszélyei a babára
353
és fogzási fajdalom 333
és szoptatás 101
köldökzsinór ellátására
154, 202
állatkert
simogatás, és a kockázatok
minimalizálása 351
állatok
harapása, elsősegély 598
lásd m ég állatkert
allergia 5 5 5 -5 5 9
élelmiszer-- 322, 341—342,
558
és hasfájás 19 1—192
és meghosszabbított szop­
tatás 279, 341
és szilárd étel bevezetése
3 2 2-3 2 3 , 558
és szoptatás 12, 558
földimogyoró-" 56, 507
háziállattal szembeni 556
méhcsípésre 558
penész" 557
pollen" 555
poratka" 557
reakció immunizálásra
238
szója" 558
tej" 1 8 0 -1 8 1 , 556
tej" szoptatott babáknál
1 8 1 -1 8 2
tesztelése élelmiszerre
341
allergiás coliüs 1 8 1 -1 8 2
állkapocshúzás CPR esetén
6 12
állkiütés és fogzás 330
állreszketés 129
almaié 3 10
és hasmenés 570
és székrekedés 566
álmosság 123
alvás
altatási tanácsok 186
aluszékony baba 124—125
alvási periódusok
alvási rend 185—186
18 4 -18 5
alvási ritmus változása
4 3 9 -4 4 2
alvó baba légzése 18 7 -1 8 9
alvó baba mozgatása
18 9 -19 0
ébresztés 124—125, 185
éjszaka átalvása 269—271,
3 6 1 -3 6 6
és kiegészítő táplálás
221
elaltatás 440—441
és fogzás 4 4 1—442
etetés közben 125—127
hasra fordulás alvás közben
366
közös ágyban a babával
2 7 6 -2 7 7
közös szobában a babával
2 7 5 -2 7 6
lefektetés 2 6 8 -2 6 9 , 500
leszoktatás az alvássegítők­
től 363
mint a betegség jele 549
nyugtalan 185
tanítása 3 6 1—364
testhelyzet 153, 18 3 -18 4 ,
2 5 2 -2 5 3
zaj alvás közben 18 6 -1 8 7
lásd m ég szundítás
anémia (vérszegénység)
koraszülöttnél 641
szűrése 3 7 6 -3 7 7
anencephalia 6 5 6 -6 5 7
angolkór és D-vitamin-
kiegészítés 178, 479
antibiotikumok
és szoptatás 19
fül fájásra 562
antibiotikumos kenőcs
elsősegély céljára 591,
5 9 8 ,6 0 6
és köldökzsinór 105
804
antibiotikumos szemcsepp
105, 120, 1 2 1 -1 2 2
anyagcserezavarok
a babánál 666
a mamánál, és szoptatás
11-12
tesztelése 105
anyajegyek 12 9 -13 1
anyaság
alkalmazkodás 6 9 2 -6 9 4
elfogadása 2 0 -2 2
lásd m ég szülés után
anyatej
biztonságos minőségének
megőrzése 9 8 -1 0 3
cumisüveg megtöltése
222
dúsíton, koraszülött baba
számára 622
előtej 77, 83, 1 6 9 ,3 1 1
és a baba széklete 134
fagyasztott felolvasztása
165
lefagyasztása 165
lefejése 15 9 -16 5
mennyi kell a gyereknek
16 8 -17 2
összetétele 77
sárgaság 13 4 -13 5
színe 84, 100
szivárgása 8 6 -8 7
tárolása 165
tejtermelést fokozó élelmi­
szer 99
termelődése 7 6 -7 7
túl bőséges 86
utótej 77, 83, 1 6 9 ,3 1 1
lásd m ég mellszívó
anyatej fejése 15 9 -16 5
koraszülött gyerek számára
621
szülés előtt 37
apa 7 3 2 -7 4 2
és a házastárs szülés utáni
depressziója 7 3 5 -7 3 6
és apasági szabadság
7 3 2 -7 3 3
és depresszió 7 3 6 -7 3 7
és dohányzás 741
és szex a szülés után
7 3 7 -7 3 8
és szoptatás 737, 738
és szülés utáni segítség 23,
7 4 0 -7 4 1
féltékenysége az anyai
érzelmekre 7 3 8 -7 3 9
kevés idő az együttlétre
a babával 7 4 1-7 4 2
kötődése a babához 118
otthonmaradása 7 3 4 -7 3 5
tehetetlenségérzése
7 3 9 -7 4 0
Apgar-vizsgálat 108
apnoé lásd légzéskimaradás
ARA
a baba étrendjében 359
tápszerben 111
áramütés, elsősegély 589
arc dörzsölése és fogzás 332
aszpartám, és szoptatás 102
aszpirin 587, 777, 781, 792,
793, 797
asztal
etetés asztalnál 434
viselkedés asztalnál 454—456
asztma 559
és szoptatás a megelőzésére
12
átfordulás, éjszaka 3 6 6 -3 6 7
atopiás dermatitisz 281, 334
lásd m ég ekcéma
autizmus 6 5 7 -6 5 8
és vakcinák 237, 238
autó
biztonság 14 2 -14 3 , 428
gyermeket egyedül hagyni
210, 416, 544
lásd még gyerekülés
azonosító jelek, kórházban
133
B fertőző 7 7 5 -7 9 9
bababútor kiválasztása 52
babafigyelő készülék 6 1 -6 2
babahordozók 6 8-6 9 ,
245 -2 4 7 , 3 3 5 -3 3 6
babakelengye 50 -7 2
babakocsi 6 3 -6 5
babák összehasonlítása 233
babaszoftver 514—515
baktériumok
és csőrös pohár 337
távol tartani a babától
206, 407, 408
balesetek
esések 4 7 9 -4 8 0
megelőzése 4 15 -4 2 9
balkezesség 4 1 2 - 4 1 3
bárányhimlő 238 -2 3 9,
7 7 6 -7 7 7
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
barátságok változása szülővé
válás után 7 2 3 -7 2 4
bébikomp 3 4 2 -3 4 4
bébiszitter
ellenőrzése 293
és félelem az elhagyástól
4 9 7 -4 9 9
keresése 2 8 8 -2 9 1
követelmények vele szem­
ben 287
ráhagyni a babát 285-286,
727
próbaidő 29 2 -2 9 3
lásd m ég gyermekgondozás
belső vérzés, elsősegély 600
benzo-pirének
és a kockázatok minimali­
zálása 350
beszéd
a babához 2 26 -2 2 7,
2 2 8-2 2 9 , 379
első szavak 401
gőgicsélés 2 2 4 -2 2 8
második nyelv 2 3 2 -2 33
segítése 484—487
lásd m ég nyelv
betegség, anyai
és kórokozók átadása
a babának 7 19 -7 2 0
és szoptatás 12, 94
betegségek
allergia 5 5 5 -5 5 9
alternatív gyógymódok
566
elterjedés megelőzése
560
gastroesophagealis reflux
(GER) 5 7 2-5 7 5
hasmenés 5 67 -5 6 9
húgyúti gyulladások
(ÚTI) 5 7 5 -5 7 7
kezelése 56 2 -56 3
koraszülött babánál
6 3 8 -6 4 2
középfülgyulladás
56 9 -5 72
közönséges nátha
5 5 9 -56 4
leggyakoribbak 5 47-588
légúti fertőzés (RSV)
5 7 7 -57 9
székrekedés 564—567
születéskor 6 5 6 -6 7 0
bilirubin 13 2 -13 5
és kolosztrum 84
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
bioélelmiszerek
a baba számára 354, 355,
360
és szoptatás 100
biotápszerek 113
biztonság
a baba biztonsága 2 10 -2 11
a játszótéren 425, 429
a víz mellett 529-531
az autóban 14 2 -14 3 , 428
mérgektől 4 1 6 - 4 1 7
nyáron 5 2 8-529
tűzhely, hősugárzó,
kandalló mellett 534
utazáskor 537-538
biztonsági öv, autóülésben 65
boka deformitása 6 5 9 -6 6 0
bölcső 52, 59
bölcsőhalál lásd S1DS
bölcsőtartás és szoptatás 78, 79
bőr
akné 2 0 6 -2 0 7
anyajegy 12 9 -13 1
atavisztikus festékfolt 131
elváltozása mint betegség
jele 549
gyulladása 281
mongolfolt 13 0 -13 1
nevus flammeus 130
nevus simplex 130
pattanás 131
sérülések, elsősegély
590-593
szárazsága télen 533-5 3 4
szederjes érdaganat
(hemangioma) 130
színváltozásai 207
tejeskávéfolt 130
bőr elkékülése
időleges 207
légszomj esetén 607, 610,
612
bronchiolitis 577-579,
7 7 6 -7 7 7
bronchopulmonális diszplázia
(BPD) 6 3 9 -6 4 0
bukás 17 7 -18 0
és anyatej 12
és gastroesophagealis
reflux 572
letisztogatása 180
véres 180
büfiztetés 1 4 1 -1 4 3 , 176,
1 7 9 ,1 8 6 , 1 9 8 -19 9
c 1 5 2 -1 5 3 ,2 0 3
candida dermatitisz 281
candida és szájpenész 132
cerebrális bénulás 658-Ó59
chlamydiafertőzés 105, 121
cipő 377, 4 6 3 -4 6 5
citomegalovírus (CMV)
és bölcsőde 296
és süketség 106
Coxsackie-virus 779, 783
coeliakia 341, 658
és hosszú ideig tartó szop­
tatás 279
CPR, újraélesztés 6 1 0 - 5 1 7
cumisüveg
bevezetése, szoptatott
babánál 2 2 3 -2 2 4
és fogszuvasodás
3 7 2 -37 3
fertőtlenítése 114
kiválasztása 57
mint vigasztárgy 446
visszautasítása 3 6 8 -3 7 0
cumisüvegből etetés
biztonsági óvintézkedések
113 -114
elkezdése 1 1 0 -1 1 3 ,
2 2 0-2 2 1
elválasztás 4 7 6 -4 7 8
ikreknél 17 4 -17 5
kiegészítő 221
szoptatás mellett 9 5 -9 6
szeretettel 1 1 5 - 1 1 6
lásd még etetés, tápszer
cumizavar 96
cysticus íibrosis (CF)
6 6 1-6 6 2
cs
családorvos 38, 39—40
lásd még gyermekorvos,
orvos
családtervezés 709
természetes 717, 7 18
csalánkiütés, és tejallergia
1 8 0 -18 1
csecsemőgondozás 13 7 -15 4
büfiztetés 1 4 1 -1 4 2
emelni, vinni 1 4 8 -15 0
fiilápolás 148
fiirösztés 13 7 -14 1
hajmosás 141
805
hímvessző ápolása
hozzá nem értőnek érezni
magunkat 6 9 4 -6 9 7
köldökcsonk ápolása 154,
202
körömvágás 150
orrápolás 150
öltöztetés 14 7 -14 8 ,
2 0 4 -2 0 6
örökbe fogadó szülők
speciális problémái 677
pelenkázás 14 4 -14 7
pólyázás 15 3 -15 4 , 204
cserszömörce 6 0 2 -6 0 3
csodagyerek nevelése lásd
szuperbébiképzés
csontritkulás és szoptatás 14
csonttörés, elsősegély 593
csőrös pohár 337
csuklás 2 13
csúszkálás 405
D
dada lásd bébiszitter
dajka 16, 2 5 -2 7
dajkálás, babusgatás 269, 435
DEET, rovarriasztó szerben
527
deformitások 662
lábé és bokáé 6 5 9 -6 6 0
dehidratáció 568, 569
és szoptatott baba 166
depresszió
apáé 7 3 5 -7 3 7
örökbefogadás után 674
szülés után 6 9 1-6 9 2
DHA
és a baba étele 359
és anyatej 13
tápszerben 111
diftéria-tetanusz-pertussis
(szamárköhögés) elleni
védőoltás (DTPa) 236,
240, 275
dohányzás
abbahagyása 3 2-3 3 , 741
és hasfájás 192
és SIDS 272, 273
és szoptatás 101
dongaláb 6 5 9 -6 6 0
Down-szindróma 662—663
drogozás és szoptatás 19
dúla 16, 2 5 -2 7
806
E~E
£ coli baktérium és állatok
déddg?tése 351
édesítőszerek és szoptatás
102
édesség mellőzése, bevezeté­
sének késleltetése 433
égések, elsősegély 5 9 3 -5 9 4
megelőzése 4 1 9
egy ágyban alvás lásd közös
ágy a babával
egyedülálló szülő 6 %
éhség lásd étvágy
éjszakai ébrenlétek
az éjszakát átalvó
gyermeknél 5 0 0 -5 0 2
az első hónapban
18 4 -18 5
és etetés 2 6 9 -2 7 0
és alvásra szoktatás
3 6 1 -3 6 4
és fögzás 330, 441
lásd még alvás
éjszakai fényforrás 6 2 -6 3
ekcéma 3 3 4 -3 3 5
és szoptatás 12
és tejalleigia 18 0 -18 1
elektromos veszélyfonások
4 18 , 424
elkényeztetés 196 -2 0 0 ,
3 8 3 -3 8 4
nagyszülői 3 8 5 -3 8 6
ellenőrző vizsgálatok
15 7 -15 8 , 2 18 -2 2 0 ,
3 0 1-3 0 2 , 35 7 -3 5 8 ,
4 3 1 -4 3 2 , 4 9 0 -4 9 1
előbőr
visszahúzása 2 4 3 -2 4 4
lásd még körülmetélés
előtej 8 3 -8 4
lásd még anyatej
első születésnap megünnep­
lése 4 9 4 -4 9 6
elválasztás
cumisüvegtől 4 7 6 -4 7 8
időzítése 452—454
korai 2 7 8 -2 8 0
szakaszos 4 9 1—494
szoptatástól 4 9 1—494
emésztési problémák
és anyatej 13
és hasmenés 192
és hosszú ideig tartó
szoptatás 279
és tejalleigia 18 0 -18 1
mint betegség tünete 549
lásd m^gastroesophagtalis
reflux, hányás, hasmenés
encephalitis 7 7 8 -7 7 9
epiglottitis 7 7 8 -7 7 9
Epstein-gyöngyök 131
erekdó babánál pelenkázás
közben 409
énelmi fejlődés lásd fejlődés,
énelmi
erythema toxicum 131
érzékenység
érintésre 2 5 0 -2 5 1
fényre 250
hangra 2 4 7 -2 4 9
ingerlésre 251
ízre 250
szagra 251
érzelmi kötődés 1 1 8 -1 2 0
és koraszülött baba
6 2 7 -6 2 9
és örökbe fogadott baba
674
és speciális igényű baba
6 4 5 -6 4 6
és szoptatás 14
lásd még 2^2
esések 4 7 9 -4 8 0
Essure 7 18
eszméletvesztés, elsősegély 589
etetés
asztalnál 434
beteg baba 5 5 0 -55 1
biztonságosán 113,
3 3 8 -3 3 9
éjszaka cumisüvegből 13,
117
éjszakai szoptatás 11
gyakorisága 83
időbeosztása 17 2 -17 3
jó szokások kialakítása
4 3 2 -4 3 4
kis születési súlyú baba
6 18 -6 2 3 , 6 3 2 -6 3 3
könnyítése 128
nonstop 127—129
önállóan 438
sziláid ételek 322, 325-329
v ijcpan ta sírá ci fogzás
miatt 331
lásd még szoptatás, szilárd
étel
etetőszék 7 0 -7 1 , 342
biztonsági ödetek 340,
343
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
és etetés szilárd étellel
3 2 2 -3 2 4
étteremben 392
étrend, szülés után 6 8 3 -6 8 9
és szoptatás 9 8 -1 0 0
és tápszeres etetés 16, 690
és tejalleigia 18 0 -18 1
étvágycsökkenés 505—506
evés
csipegetés 505—506
étteremben 3 9 2 -3 9 3
jó szokások kialakítása
4 3 2 -4 3 4
majszolgatás 3 9 2 -3 9 4
nassolás 3 9 0 -3 9 2 , 437
önálló 4 3 8 -4 3 9
padlóról 407—408
rendeden 4 5 4 -4 5 6
rendszertelen 494
lásd mégétrend, szilárd étel
ezüst-nitrát újszülöttek
szemének kezeléséhez
121-122
F
nicnhic
elsősegély 59 4 -5 9 5
megelőzése 53 2 -5 3 3
fájdalmak szülés után
(postpartum) 6 9 7 -6 9 8
fájdalomcsillapító lásd
gyógyszerezés
farkastorok 659
és szoptatás 20, 169
fegyelmezés 467—474
fehérje
étrendi javaslatok 327
megfelelő, elegendő
5 0 6 -5 0 7
szülés utáni étrendben
686
fehérszőlő-lé 3 10 , 570
és hasmenés 568
fej
döntése CPR-beavatkozás-
hoz 6 1 1 - 6 1 3
ellapulása alvóhelyzet
miatt 184
formája születéskor 107,
120
körfogatmérés születéskor
105
sérülése, elsősegély
5 9 5 -5 9 6
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
tartása a negyedik hónap­
ban 300
ütögetése 4 5 6 -4 5 7
fejlődés 157, 2 1 4 -2 1 7 ,
2 3 0 -2 3 1, 261
beszéd, és csőrös pohár 337
babák összehasonlítása 233
értelmi 215, 2 3 0 -2 3 1,
2 6 1 ,3 8 0
érzékelésé 2 5 8 -2 5 9
finommotoros mozgásé
2 1 5 -2 1 6 , 260
hallásé 2 5 7 -2 5 8
ízlelésé 256
koraszülött babáé
6 3 4 -6 3 6
lassú 214, 215, 443, 489
látásé 2 5 6 -2 5 7
nagymotoros mozgásé
215, 2 6 0 -2 6 1
nyelvi 215, 228-2 3 2 , 379
szaglásé 256
szociális 214, 2 59-260,
378, 5 0 2-503
szuperbébiképzés 3 9 5 -3 9 6
visszafejlődés 505
felébredés
éjszakánként 3 6 1-3 6 3
és fogzás 330
etetési időben 12 4 -12 5
gyermekkori szokások
18 4 -18 5
korai 364—366
lásd még éjszakai ébrenlétek
félelem 4 6 6 -4 6 7
a fürdőtől 3 6 7-368, 369
az éjszakai magánytól
500-501
idegenektől 4 4 4-445,
502-503
félénkség 502-503
felkészülés a babára 1 1 -7 2
félrenyelés, elsősegély
6 0 7 -6 1 0
felső légúti fertőzés (ÚRI)
lásd megfázás
féltékenység
anyai 7 2 4 -7 2 6
apai 7 3 8 -7 3 9
testvéré 757, 7 5 8 -7 5 9
ferberizálás, Ferber-féle eljárás
3 6 2-363
fertőzés
és szoptatás 13
gyakori gyerekbetegségek
7 7 5 -7 9 9
gyomor-bél, és meg­
hosszabbított szoptatás
279
koraszülött babánál
6 4 1-6 4 2
köldökcsonk 202
mell 90, 93
ficam, váll vagy könyök,
elsősegély 596
fistula oesophagotrachealis
670
fiúk, és nemi különbségek
5 1 0 -5 1 2
fluor 179
a fogkrémben 371
fog
csikorgatása 458
és fluor 179
fogkefe használata 370-372
fogkrém használata 371
fogmosás 3 7 0 -3 7 2
fogselyem használata 371
kicsorbult 481
korai (táltosfog) 131
sérülése 4 81, 604
szabálytalan 394
törött 604
lásd még fogzás
fogak romlása
elszíneződés 179, 394-395
és anyatej 13
és cumisüveg 3 7 2 -3 7 3
és csőrös pohár 337, 372
megelőzése 3 7 1-3 7 3
fogamzásgátlás 7 1 0 - 7 1 9
barrier módszere 7 12
esemény utáni tablettával
7 1 7 -7 1 8
és szoptatás 17, 95
és tápszerrel való etetés 17
fogamzóképesség tudatos
figyelésével 718
hormoninjekciókkal
7 1 2 -7 1 3
hüvelygyűrűvel 714
hüvelyszivaccsal 7 16
implantátummal 714
intrauterin 7 13
méhszájsapkával 7 16
orális 7 1 1 - 7 1 2
óvszerrel 7 1 6 - 7 1 7
pesszáriummal 7 1 5 - 7 1 6
petevezeték elkötése 7 18
spermicidekkel 7 17
sterilizáció 718
tapasszal 7 1 3 - 7 1 4
807
fogászati
ellenőrzés 372
kezelések 481, 583
röntgen 481
fogorvos 371, 481
fogzás 3 30 -3 3 3
és alvás 185, 331, 441
és a szopás visszautasítása
3 3 1 ,4 3 5
fájdalom kezelése 330, 563
késői 4 4 6 -4 4 7
korai 131
sorrendje 332
folsav
hiánya az anyánál, és
születési rendellenesség
657, 659, 668
kiegészítés, vegán szoptató
anya babájának 177
folyadékok
a csecsemő étrendjében
329
beteg babának 537, 550,
576, 772
gyermekágyi étrendben
688
hasmenéses babának 568
lázas babának 550, 561,
562, 586
meleg időben 524, 529
náthás babának 563, 578
rehidrálás 537, 568
székrekedéses babának
567
formaldehid
és a kockázatok minimali­
zálása 3 5 1-3 5 2
forrázás, elsősegély 5 9 3 -5 94
fulladás, elsősegély 597
ftil
ápolása 148
hőmérő 582, 583
húzgálása, és fogzás 332,
333
idegen tárgy a fiilben,
elsősegély 597
kajla, újszülöttnél 120
lázmérés 5 8 1-5 8 2
nyomás repülés közben
543
sérülése, és elsősegély
5 9 7 -5 98
váladékozása mint beteg­
ség tünete 549
lásd m ég fulfájás, fiilfertő-
zés, hallás
808
fulfájás
és a mell elutasítása 304
és fertőzés 562
kezelése 562
fulfelszúrás 571
fulfertőzés 5 6 9-572
és folyamatos cumihaszná­
lat 201
és hosszú ideig tartó szop­
tatás 279
fürdés, fürdetés 13 7 -14 1
babakádban 6 0 -6 1
biztonság 210, 369
kádülés 71, 367
lázcsillapításra 588
mint a lefekvési rutin
része 440
nagy kádban 367
fürdőszoba, biztonsági óvin­
tézkedések 424—425
füst
és a kockázatok minimali­
zálása 351
mérgező, és elsősegély 602
füstjelző 422
G korban 4 13
gabona, teljes kiőrlésű 328,
433
étrendi javaslatok 327
gabonafélék 328, 4 3 6-437
gyermekágyi étrendben
684, 687
tárolása 338
visszautasítása 3 7 4-375
galactosaemia 666
tesztelése babánál 105
gastroesophagealis reflux
(GER) 572-575
és büfizés 179
genetika, és születési károso­
dások 649, 655
genitáliák
a baba játszik vele
409—410
duzzadt, újszülöttnél 107
különbségek magyarázata
idősebb testvérnek 754
mosása 139
lásd m ég here, pénisz
GER lásd gastroesophagealis
reflux
„gólyacsípés” lásd nevus
simplex
gombás fertőzés lásd pelen­
kakiütés, szájpenész
gonorrhoea-fertőzés
és az újszülött szeme 120,
1 2 1 -1 2 2
görbe láb 242, 306, 443, 479
görcsös mozdulatok 283
lásd m ég rohamok
görögszéna 98, 102
gőz 7 7 1 -7 7 2
lásd m ég párologtató
grillsütés, biztonságos
5 2 8 -52 9
gügyögés 225-227, 228-229,
230
GY
gyakori fertőző gyerekbeteg­
ségek 7 7 5 -7 9 9
gyerekágy
ágyazás és SIDS 277
ágynemű 54
alvó baba ágyba vitele
1 8 9 -19 0
biztonság nyolc hónapos
fiókágy 5 9 -6 0
hordozható 63
kinövi a gyerek 512, 746
kiválasztás 58
matrac 58
ütközőpárna 59
gyerekbiztos környezet 415-429
gyerekkocsis torna 703
gyerekülés 6 5 -6 8
beszerelése 14 2 -14 3
biztonságos használata
14 2 -14 3 , 206, 2 10
és légzsákok 143, 144
kis születési súlyú baba
számára 636—638
repülőgépen 143, 538, 542
típusai 6 5 -6 6
gyermekgondozás
bölcsőde 2 9 4 -2 9 7
családi napközi 297
otthon 2 8 6 -2 9 3
vállalati bölcsőde 298
lásd m ég bébiszitter
gyermekorvos 38—40
és ellenőrzés 15 7 -15 8 ,
2 18 -2 2 0 , 3 0 1-3 0 2 ,
3 5 7 -3 58 , 4 3 1-4 3 2 ,
4 9 0 -4 9 1
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
lásd még orvos
gyógynövények
és kínálás a babának 566
és szoptatás 98, 101, 102
gyógyszerek 5 5 1-5 5 5
és napérzékenység 527
fogzási fájdalomra 333
hasfájásra 194
helyes beadás 553-555
ízesítés 553
lázra 584, 585, 586
lenyelése 553-5 5 5
utazásra 542
gyógyszerezés, anyai
és szoptatás 17, 19, 98,
124, 159
gyógytea
és kínálás a babának 353
és szoptatás 98
gyomor- és bélműködés za­
vara lásd hányás, hasmenés
gyomorégés 572
és hasfájás 192
gyomorszájszűkület 179-180,
665
gyors szemmozgás lásd
REM-alvás
gyümölcslé 310, 3 11, 325,
352, 353, 433, 507
legjobb, hasmenéskor 568
gyümölcsök
étrendi javaslatok 325,
342, 3 5 1 ,3 5 4 , 434
gyermekágyi étrend
6 8 5 -6 8 7
hámozás, a babának adás
előtt 355
kínálása a babának 311, 325
H
haemophilus influenzáé B
vakcina (HIB) 239
haj
ápolása 465
csavargatása, húzogatása
4 5 7 -4 5 8
újszülötté 107
hal
és kínálás a babának 342,
3 5 2 -3 5 3
és szoptatás 103
hallás
aggodalmak 2 0 7 -2 0 8
elvesztése 106
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
és hangos zene 208
károsodása 208
serkentése a korai hónapok­
ban 2 57-258, 388
serkentése nagyobb gyer­
mekben 388
szűrővizsgálata 106
hányás
és GER 572
kezelése 563, 568
mint az ételallergia tünete
326
mint betegség tünete 549,
563
sugárban 179
tejallergia esetén 180
hanyatt fekvés, baba lefektetése
18 3 -18 4
és lassú fejlődés 215
és rossz alvás 2 5 2 -2 5 3
közösségben 297
harapás 4 5 8 -4 5 9
és fogzás 330
mellbimbóké, szoptatás
közben 390
harapások, elsősegély
állatharapásra 598
emberi harapásra 598
kígyómarásra 5 9 9-600
rovarcsípésre 5 9 8-599
hasfájás 1 9 1 -1 9 5
elviselése 19 3 -19 4
gyógyszer 194
hasfájós tartás 193
testvérek segítése az elvise­
lésében 7 5 5 -7 5 6
lásd m ég sírás
hashajtók 183, 565
hasi
fájdalom, beteg babában
549-550, 557, 565, 599
fájdalom, és ételallergia
341
fájdalom, és kólikás 191
fájdalom, és túl sok táp­
szer 176
lökések 6 0 9 -6 1 0
sérülés, és elsősegély 600
hasmenés 5 6 7 -569
és anyatej 13
és E. coli baktérium 351
és fogzás 331
és gyümölcslé 568
és tejallergia 180
és túl sok gyümölcslé 310
kezelése 567-568
mint betegség tünete 562
mint ételallergia tünete 326
mikor hívjunk orvost
56 8 -5 69
széklet 134
hason fekve
alvás 252, 366
játszás 215
hát
fájdalom, szülés után
6 9 7 -6 98
sérülés, elsősegély 593
veregetése, amikor a baba
fuldoklik 607
háziállatok
és a baba biztonsága 2 10
és allergia 556
felkészítése a babára 3 4 -3 6
hemangioma lásd bőr
hepatitis A
anyai, és szoptatás 19
elleni vakcina (Hep A) 240
hepatitis B
anyai, és szoptatás 19
elleni vakcina (Hep B)
158, 239, 240
herezacskó
duzzadt 203
rejtettheréjűség 2 4 2 -2 4 3
herpangina 7 7 8 -7 7 9
herpes simplex 7 8 0 -7 8 1
HIB lásd haemophilus
influenzáé B vakcina
hideg borogatás 773
hideg időjárás, teendők
5 3 1-5 3 6
a baba melegen tartása
hideg időben 5 3 1-5 3 6
hidegrázás
mint betegség tünete a
babánál 550
mint emlőgyulladás tünete
93
hímvessző
a baba játszik vele 4 10
ápolása 15 2 -15 3
erekció pelenkázás közben
409
fityma letapadása 2 43-244
hypospadiasis 2 0 3 -2 0 4
körülmetélt gondozása
153, 203
sebes 283
lásd m ég körülmetélés
hinta 61, 346, 426, 429
hintaszék 59, 61, 457
809
hintáztatás 456, 457
a gyerek kezét fogva 497
hiperaktivitás (ADHD) 516
hipoglikémia 642
hipotermia, elsősegély
594-595
HÍV lásd A ID S
homocystinuria 666
tesztelése, babán 105
homok a homokozóban
és a kockázatok minimali­
zálása 349
hormonok, anyai
és szoptatás 76, 94
és szoptatást visszautasító
baba 304
és szülés utáni depresszió
6 9 1-6 9 2
horzsolások, elsősegély 590
fej vagy fejbőr 595
ujj vagy lábujj 606
hossz
a baba születésekor 105
hossztáblázat 8 00 -8 0 1
lásd m ég növekedés
hőguta
elsősegély 600
jelei 524
megelőzés, babánál 524
hőmérő
cumi 582
digitális 56, 582
fül- 56, 582
halánték- 56, 582
higanyos üveg 56, 582
kiválasztása 582
hőmérséklet
csecsemő hőmérőzése
5 8 1-5 8 2
hőmérőzés hónaljban 583
hőmérőzés végbélben 583
mint betegség tünete 548
normális testhőmérséklet
5 8 0 ,5 8 3
rendellenesen alacsony
580, 581
rendellenesen magas 579,
5 8 0 ,5 8 1
húgyúti gyulladások (ÚTI)
5 75 -5 7 7
és körülmetélés 29
hüvely
baba játszik vele 4 10
szülés után 699, 704, 706
váladékozása újszülöttkor­
ban 107
810
hüvelykujj szopása 30 8 -3 0 9
hydrocephalus 664
hypospadiasis 203—204
w IUD 713, 7 1 4 -7 1 5
ibuprofen 380, 387, 594
lásd m ég gyógyszerek
idegen nyelv tanítása
2 3 2 -2 3 3
időjárás
nyár, és babagondozás
523-531
tél, és babagondozás
5 3 1-5 3 6
változékony 532
ikrek 17 4 -17 5
immunizálás 233 -2 4 1
és anyatej 13
és asztma 235
és örökbefogadás 678
és SIDS 275
és sorozatoltás 235
fájdalom 235
hiedelmek 235
immunizálási séma 240
kombinálás 158, 235
koraszülött babánál 636
mikor kell orvost hívni
utána 241
reakciók feljegyzése 236
lásd m ég védőoltás
impetigo 281
influenza 560, 7 8 0 -7 8 1
orrspray 304
védőoltás 241, 560
lásd m ég megfázás, közön­
séges
ingerlékenység lásd nyűgös-
inkontinencia, vizeleté
szülés után 6 9 9 -7 0 0
inkubátor 624
intelligencia lásd IQ
intertrigo 281
intravénás (IV-) táplálás
6 1 9 ,6 4 1
intraventricularis haemorrhagia
(IVH) 641
íny
dudorok 131
duzzadt 481, 549
vérömlenyek és fogzás 331
IPV lásd polio elleni védő­
oltás
IQ 2 14
csökkenése, ólom miatt 348
és meghosszabbított szop­
tatás 13, 279
lásd m ég fejlődés, értelmi
J 238
járás
bébikomp 3 4 2 -3 4 4
cipő 4 6 3 -4 6 5
egyéves, de még nem jár
a baba 4 9 6 -4 9 7
járóka 4 1 0 - 4 1 1
korai 443
játékok 3 17 -3 1 9 , 3 7 7-378,
5 1 8 -5 1 9
biztonsága 3 1 8 - 3 1 9
gyerekek által játszott
4 4 7 -4 4 9
kis csecsemőknek 255, 256
játszócsoportok 4 6 0 -4 6 1
és osztozkodás 503-5 0 4
és verekedés 504—505
játszótér 409, 4 2 5 -4 2 6
baba mászása 409
biztonság 425, 429
jeges
borogatás 85
pakolás 773
jelbeszéd 4 0 2 -4 0 3 , 5 0 9 -5 10
jobbkezesség, balkezesség
4 12 -4 13
juharszirup-vizelet 105, 666
tesztelése, babán 105
K és bűntudat 638
kád
babakád 6 0 -6 1
kádülés 71
lásd m ég fürdetés
kalcium
csecsemő étrendjében
3 2 7 -3 2 8
és vegán étrend 3 7 5 -3 7 6
szülés utáni étrendben
686
kalóriák
csecsemő étrendjében
3 2 7 -3 2 8
szülés utáni étrendben
6 8 5 -6 8 6
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
kanálfájták etetéshez 323-324
kancsalság 2 1 0 -2 1 1
kanyaró 7 8 2 -7 8 3
lásd még kanyaró, mumpsz,
rubeola elleni védőoltás
(MMR)
kanyaró, mumpsz, rubeola
elleni védőoltás (MMR)
kardiopulmonáris újraélesz­
tés lásd CPR
Kegel-torna 699, 700, 701,
704
készség elfelejtése 505
kezek
hőmérséklete 204-2 05
kékes elszíneződése 207
kéz-láb-száj betegség
7 8 2 -7 8 3
kiegészítő és alternatív
gyógymódok 566
terápiák 46
kiegészítő táplálás
nem gyarapodó babának
224
üveges 2 2 0 -2 2 3
kiegészítő táplálási rendszer
(SNS) 97, 113, 169, 170,
676
kígyómarás, elsősegély
5 9 9 -60 0
kimerültség, szülés után
6 8 9 -6 9 1
kismamadivat 9 0 -9 1
kis súlyú baba lásd sovány
baba
kis születésű súlyú csecsemők
6 1 8 -6 4 2
anyatej lefejése 621
és érzések feldolgozása
6 2 5 -6 2 7
és gyerekülés 6 36 -6 3 8
és testvérek 6 3 1-6 3 2
és vakcinák 636
felzárkózása 6 3 5 -6 3 6
fogyása 620
gondozása 6 3 3 -6 3 4
hazavitele 633
kapcsolat hiánya 6 2 7 -6 2 9
maradandó problémák
6 34 -6 3 5
otthoni gondozása 623,637
szoptatás 6 2 0 -6 2 2 ,
6 3 2 -6 3 3
táplálása 6 1 9 -6 2 3
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
kiütés
állón és arcon, fogzástól 330
ekcéma 3 3 4 -3 3 5
ételallergia jeleként 326
gyakori fertőző gyermek-
betegségeknél 7 7 5 -7 9 9
melegtől 524
lásdm égboTy pelenkakiütés
kocogó gyerekkocsi 64
koffein
és GER 575
és szoptatás 102
koleszterin a baba étrendjében
4 8 1 -4 8 2
kolosztrum 8 3 -8 4
kombinált vakcinák 158, 235
konyha, biztonsági változta­
tások 4 2 3 -4 2 4
konyhasó lásd só és sós ételek
korai ébredés 364—365
koraszülöttkori rednopátia
(ROP) 6 4 0 -6 4 1
kórház
baba kivizsgálása 104—108
hazabocsátás 135
teendők otthon 109
kórházi tartózkodás
koraszülött baba
6 2 9 -6 3 1 , 642
korpa 241
korrigált kor, koraszülött
babánál 623, 6 3 4 -6 3 7
koszmó 2 4 1-2 4 2
köhögés
és fogzás 330
hirtelen 565
kezelése 562
krónikus 333, 555
orvosság 561
ugató 784
köldök
granulóma 202
sérv 2 0 2 -2 0 3
köldökzsinór
csonk ápolása 154, 202
elkötése szülés után
1 0 4 -10 5
fertőzése 202
gyógyulása 202
könnycsatoma elzáródása 212
könyökficam 497
könyv
a lefekvési idő részeként
4 4 0 -4 4 1
olvasása a babának 379,
4 1 1 -4 1 2 , 486
környezed ártalmak és a baba
3 47 -3 5 5
környezet megfelelő kialakí­
tása 2 5 4 -2 5 6
köröm
levágása 150
sérülés, elsősegély 606
körülmetélés 2 8 -3 0
és a hímvessző ápolása 153,
203
és AIDS 29
és fajdalomcsillapítás 29
és húgyúti fertőzés 28
szükségessége 2 8 -2 9
kötőhártya-gyulladás 784-785
kötszerek 56
lepketapasz 590
kövér baba 3 0 9 -3 1 2
és anyatej 13
és meghosszabbított szop­
tatás 279
és tápszer 176
középfülgyulladás 5 69 -5 7 2
lásd m ég fulfertőzés
középláncú acyl-CoA-
dehidrogenáz-hiány 666
tesztelése babán 105
közös ágy a 2 7 6 -2 7 7 ,
365
közös szoba a babával
2 7 5 -2 7 6
közösülés szülés után 703-706
és az apa érzései 736
és pecsételő vérzés 705
és szoptatás 17, 7 0 3 -7 0 4
krupp 7 8 4 -7 8 5
kezelése 562
kullancs
a baba megóvása 5 2 7 -5 2 8
eltávolítása 59 8 -5 9 9
kutacsok 166
a beteg babánál 549, 569
L légzési distressz szindróma
La Leche Liga 27, 37, 42,
75, 76, 101, 169
láb
és korai felállás 306
és korai járás 443
görbe 242
lúdtalp 443
lábdeformitások 659—660
lábujj sérülése, elsősegély
606
811
laktázhiány 181
laktózintolerancia
anyai, és szoptatás 19 -2 0
babánál 1 8 1 ,3 4 1 , 557
lanolin, gyulladt mellbim­
bókra 8 9 -9 0
lányok, és nemi különbségek
5 1 0 -5 1 2
látás 2 0 8 -2 0 9
serkentése 247, 256
láz 579 -5 8 8
és fogzás 331
és görcsök 580, 585
és hőguta 524
immunizálás után 234,
237
kezelése 562, 5 8 5 -5 8 6
megítélése 584—585
mikor kell orvost hívni
5 8 4 -5 8 6
leégés
elsősegély 594
megelőzése 5 2 4 -5 2 7
télen 533
tünetei 527
lefekvés 268—269
elválási félelem 5 0 0 -5 0 2
nehézségei 4 3 9 -4 4 1
szokásai 441-442, 500, 501
légi utazás lásd utazás
légkondicionálás 523
légutak
ellenőrzése, ha a baba
félrenyelt 608, 609
kidsztítása CPR alatt 611
leszívása születéskor 104
légúti fertőzés lásd megfázás,
RSV
légzés 187
alvás közben 1 8 7 -18 9
ellenőrzése 271
monitorozása 271, 274
periodikus 1 8 7 -1 8 9
rendszertelen 548
(RDS) 639
légzéskimaradás 2 7 2 -2 7 5
koraszülöttnél 274, 633
problémák jelentése az
orvosnak 274
légzsákok és autóülések 143,
144
lehűlés lásd hipotermia
lélegzet-visszatartás 4 5 9 -4 6 2
lemosás mint lázcsillapítás
58 6 -5 88
812
lenőtt nyelv és szoptatás 169 méhlepénymaradványok
lépcső, balesetvédelem 71, és a tej termelődés elma­
4 1 5 - 4 1 6 ,4 1 9 radása 171
lepketapasz 590 összehúzódása és szoptatás 37
levágott végtag vagy ujj, első­ méhcsípés
segély 601 allergia 558, 599
levegő baba megóvása 527
beltéri szennyezettsége, elsősegély 5 98 -5 9 9
és a kockázatok mini­ súlyos reakciók 598-59 9
malizálása 3 5 0 -3 5 3 méhen belüli fogamzásgátló
nyelés 200 eszköz lásd IUD
libidó hiánya 703, 706, 736 meleg időjárás, teendők
lisztérzékenység lásd coeliakia 5 2 3-5 3 1
lúdtalp 443 a baba hűvösen tartása
Lyme-kór 7 8 6 -7 8 7 meleg időben 523-531
a baba megvédése 528 melegkiütés 524
mell
a baba csak az egyiket favo­
M rizálja 245
a baba elutasítja 304—305
macska 36 csomó 93
magicterus 13 3 -13 4 előkészítése a szoptatásra
magzati alkoholszindróma 3 6 -3 7
645, 6 6 3 -6 6 4 elválasztás 4 9 1 -4 9 4
magzatmáz 107 fertőzés 90, 93
malformatio 664 -6 6 5 feszülése 8 4 -8 6
mandulagyulladás 7 9 6 -7 9 7 kicsi, és szoptatás 15
második anyanyelv 2 3 2-233 műtét, és szoptatás 19, 172
masszírozni rák, és szoptatás 14
a koraszülött gyermeket tályog 94
628 üresség érzése 125
a melleket 85, 16 3 -16 4 , mell, duzzadt, újszülötteknél
170 107
az eldugult tej csatornát mellbimbó, anyáé
93 befelé forduló, és szopta­
az elzáródott könnycsator­ tás 15, 37, 170
nát 212 berepedt 80, 8 9 -9 0
babát 3 1 4 -3 1 5 , 740 fájdalmas 75, 81, 8 8 -9 0
megnyugtatásul 19 7 -19 8 gyulladt 90, 93
meconium 135 harapja a baba 390
megfázás, közönséges 550, lapos, és szoptatás 15, 170
555, 559 mellre helyezés szoptatás­
a babaé, és a mell elutasí­ kor 7 8 -7 9
tása 304 mellbimbó, babáé
anyáé 94, 719 befelé forduló 244 -2 4 5
kiújulása 564 mellfeszülés 84—85
lásd m ég influenza annak a jele, hogy a baba
megnyugtatás eleget kap enni 168
és cumi 57, 136 hiánya 86
és SÍDS 271 mellkas kompressziója, újra­
és sírás 19 6 -19 7 élesztésnél 608, 610, 614,
és szoptatás 74, 178, 195 615 -6 17
és vigasztárgyak 4 4 5 -4 4 6 mellszívó
testközelség 68 alkalmazása 16 2 -16 5
méh kiválasztása 15 9 -16 0
görcsölése és szoptatás 14 típusai 16 0 -16 2
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
melltartóbetétek 85, 87, 89,
91
lásd még szoptatós melltartó
meningitis 7 8 6 -7 8 6
meningoencephalitis 786
menstruáció
és szoptatás 14, 94-9 5,
168
visszatérése szülés után
168, 6 9 8 -6 9 9
méreg elkerülése 4 1 6 -4 1 7
mérgezés, elsősegély
6 0 1-6 0 3
mérgező anyagok 408,
4 1 6 -4 1 7 , 427
mesterséges édesítőszerek
a baba ételében 342
és szoptatás 102
mesterséges lélegeztetés
6 1 0 - 6 1 1 ,6 1 4 - 6 1 5
méz 325, 328
meztelenség a gyerek előtt
479
mikrohullámú sütő
és étel melegítése 329
és üvegek melegítése 114
MMR lásd kanyaró, mumpsz,
rubeola elleni védőoltás
(MMR)
mogyoró
és allergia 507
és szoptatás 100
ne szerepeljen a baba
étlapján 325
olaj a babaápoló szerekben
56
mongolfolt lá sd b ó i
monitor lásd babafigyelő
készülék
mosoly 2 12 -2 1 3 , 224
nem mosolygós a baba
251
mumpsz 7 8 8 -7 8 9
lásd még kanyaró, mumpsz,
rubeola elleni védőoltás
(MMR)
munka/munkahely és szop­
tatás 2 6 3 -2 6 6
dolgozni vagy nem dol­
gozni? 16, 17, 7 28 -7 3 1
mikor érdemes munkába
állni? 73 0 -7 3 1
rugalmas munkakör 729,
730
munkahely, bejárás a gyerek­
kel 298
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
N—NY
nagyszülők 22 -2 5
elkényeztetik a babát
38 5 -3 8 6
és örökbe fogadott baba
67 6 -6 7 7
és speciális gondoskodást
igénylő baba 647
ha nincsenek 24 -2 5
„napi tucat”
anya számára, szülés után
6 8 5 -6 8 9
baba számára 3 2 7 -3 2 9
napközi
bölcsőde 2 9 4-297, 298
családi 297
nappalok és éjszakák össze­
keverése 18 5 -18 6
napsütés
a baba óvása napon
52 4-526
biztonság a napon 524-526
és D-vitamin 525
és szemkárosodás 526-527
napvédők 151, 524
nassolás 3 90-392, 433
nehezen kezelhető baba
2 4 7 -2 5 2
nekrotizáló enterocolitis
(NEC) 622, 641
nemi különbségek 5 1 0 -5 1 2
nevus flammeus lásd bőr
nevus simplex lásd bőr
nikotin lásd dohányzás
növekedés 312
egyenetlen 483
hossztáblázat 800 -8 0 1
lásd még hossz
növények, mérgezők 425,
428
elsősegély lenyelés esetén
602
nyaki fájdalom, gyermekágyi
6 97-6 9 8
nyaksérülés, és elsősegély
593
nyál és fogzás 330
nyálka
a szemben 212
székletben 134, 180, 326
nyár
időjárás, babaápolás
523-531
melegkiütés 524
nyaralás veszélyei 5 2 8 -53 1
nyelés
idegen tárgy lenyelése,
és elsősegély 607
nyelési nehézség mint be­
tegség tünete 549
nyelv
baba segítése a beszédben
4 8 4 -4 8 7
fejlődése 215, 22 4 -2 32 ,
379, 401
másodikat tanítani
2 3 2 -2 3 3
szavak nélküli beszéd
5 0 9 -5 10
nyitott gerinc lásd még spina
bifida
nyúlajak 659
és szoptatás 20
0-0
ólom 348
a földben, és a kockázatok
minimalizálása 350
a vízben, és a kockázatok
minimalizálása 349-350,
353
festék, és a kockázatok
minimalizálása 349
mérgezés 350
szűrővizsgálat 350
olvasás a babának a fektetési
rutin részeként 4 4 0 -4 4 1
omega-3 zsírsavak tápszer­
ben 111
lásd m ég DHA, ARA
orr
ápolása 150
cseppek 560, 561, 773
sérülés, és elsősegély 603
orrdugulás
betegség jele 548, 549
és tejallergia 180
kezelése 560, 561
orrfolyás 548, 555, 559
allergia jele szilárd étel be­
vezetésekor 326
lásd még tüsszentés
orrszívás 560, 563, 771, 773
orrvérzés 603
orvos
hívása előtt, ha beteg a
baba 5 4 7 -5 5 0
PIC-ben 6 2 4-6 2 5
813
választás 37—49
lásd még családorvos,
gyermekorvos
orvosi ellátás
koraszülött babának
62 9 -6 31
különleges ellátást igénylő
babának 651
lásd még gyermekorvos,
orvos
otitis média 5 6 9 -5 70
lásd még fölfertőzés
otoakusztikai emissziós
(OAE) hallásvizsgálatok 106
otthonon kívüli élet
7 2 0 -7 2 3
otthon szülés és kórházi
teendők 109
ovuláció és szoptatás 14
és természetes családterve­
zés 717, 7 18
oxitocin és szoptatás 77
ö
öklendezés újszülöttnél 125
gyógyszer beadásakor 553
öltözék
méretei 51
mosószerek 213
ruhatár 5 3 -5 4
öltöztetés 14 7 -14 8 ,
2 0 4-2 0 5
hideg időben 531
koraszülötté 632
lefekvéshez, és SIDS 273
meleg időben 523
napon 526
túlöltöztetése 204, 526
változékony időben 532
örökbefogadás
adoptációs gyerekszakor­
vosok 673
a gyerek felvilágosítása
679
anyai érzés hiánya
6 7 3 -6 7 4
bejelentése 6 7 8 -6 7 9
depresszió 674
felkészülés 6 7 1-6 7 3
immunizálás 678
ismeretlen egészségügyi
problémák 677—678
külföldi és speciális orvosi
vonatkozások 673
814
munkahelyi kedvezmények
679
nagyszülők hozzáállása
6 7 6 -6 7 7
sírós baba 674
szoptatás 20, 159,
6 7 5 -6 7 6 , 673
szülői szeretet 674
összetett szénhidrátok
a csecsemő étrendjében 328
a szülés utáni étrendben
6 8 4 -6 8 5
ösztrogén, és szoptatás 77
„ötödik” betegség 7 8 8 -7 8 9
P porallergia 557
pajzsmirigy-elégtelenség,
tesztelése
és PPD 691
újszülött szűrővizsgálata
105, 106, 109, 666
paracetamol 47, 48, 85, 333,
4 17, 442, 566, 580, 586,
587, 588, 594, 603, 797
adagja babának 774
és anyatej 101, 124
lásd m ég gyógyszerezés
párologtató 56
pelenka 51
eldobható 3 0 -3 1 , 145,
146, 147
textil 3 1 - 3 1 , 54, 55, 60,
144, 146, 147
pelenkázás 14 4 -14 7
biztosítótű 5 5-56, 146
búzakeményítőből készült
hintőpor 282
kapálódzás pelenkázás
közben 305
kenőcs 47, 55, 145, 282
kiütés 144, 2 8 0 -2 8 3
pelenkázóasztal 51, 58,
60, 145, 146, 147
törlőkendő 146, 147, 282
pelenkázótáska
csomagolása 15 0 -15 2
kiválasztása 69
utazáshoz 540-5 4 2
penész
a lakásban 557
és a kockázatok minimali­
zálása 352
pénisz lásd hímvessző
pertussis lásd szamárköhögés
pharingitis lásd torokfájás
phenylketonuria lásd PKU
pislogás 459
PKU 666
és szoptatás 19 -2 0
tesztelése, babán 105
pneumococcus elleni kombi­
nált vakcina (PCV7)
2 3 9 -2 4 0
pneumonia lásd tüdőgyulladás
pohár
csőrös 337
elkezdése 3 3 6 -3 4 0
polio elleni védőoltás (IPV)
235, 2 3 7 -2 3 8
pollenallergia 555
progeszteron és szoptatás 77,
95
prolaktin
és fejés 161
hiánya, és szoptatás 171
Prozac 691
pulzus
mérése a karon 548, 549
pupilla fejsérüléskor 596
R lásd m ég kanyaró, mumpsz,
radon
és a kockázatok minimali­
zálása 3 5 2 -3 5 3
rák
és a mell visszautasítása 245
veszélye, és szoptatás 14
reflexek az újszülötteknél
10 8 -110
átkaroló (Moro-) reflex
109, 129
Babinski-talpreflex 109
járóreflex (újszülöttkori)
10 9 -110
kilökő nyelvreflex és
szilárd etetés megkezdése
303
lépőreflex 1 0 9 -1 1 0
szopóreflex 110
tenyér fogóreflexe 110
vívóreflex 1 0 9 - 1 1 0
reflux
és hasfájás 192
lásd m ég gastroesopha-
gealis reflux (GER)
rejtettheréjűség 2 4 2 -2 4 3
REM-alvás 185
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
Reye-szindróma 7 9 2 -7 9 3
Rh-inkompaübilitás 6 65-667
ringatás
a leghatásosabb irány 59
nyugtató 123, 128, 188,
197
síráskor75, 196
ríngatószék 61
roham
elsősegély 598
köhögési 565
lázas 580, 585
mint betegség tünete 548
oltás után 237
roseola infan tűm 7 9 2 -7 9 3
rovarcsípések 5 2 7 -5 2 8
elsősegély 5 9 8 -5 9 9
és a kockázatok minimali­
zálása 5 27 -5 2 8
rovarirtó
és szoptatás 103
és a kockázatok minimali­
zálása 348
rovarriasztó 527
RSV 57 7 -5 7 9
rubeola (rózsahimlő)
7 9 2 -7 9 3
és halláskárosodás 106
rubeola elleni védőoltás
(MMR)
ruhatár lásd öltözék
s
samponozás 138, 14 0 -14 1
hosszú hajnál 465
sárgaság 13 2 -13 3
és kolosztrum 84
koraszülött babánál 642
sarlósejtes vérszegénység
667
szűrése a babánál 105
segítség
egyedülállóknak 696
frissen szült kismamának
2 4 -2 6
otthon maradó apának
735
örökbe fogadó családok­
nak 6 7 2 -6 7 3
speciális gondoskodást
igénylő baba szüleinek
645, 649
szoptatáshoz 75—76
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
sérv
herezacskó 203, 244
köldöksérv 2 0 2 -2 0 3
lágyéksérv 203, 244
séta
felszerelés 6 3 -6 9
mit vigyünk? 13 0 -13 2
SIDS 2 7 1-2 7 5
és alvási pozíciók 183
és dohányzás 32, 101,
273
és együttalvás 276
és oltások 237, 275
és szoptatás 13, 273, 279
megelőzése 273
sípoló légzés
félrenyeléstől 607
sírás 19 0 -19 1
megbirkózni vele 19 6 -19 7
megfejtése 126
mint betegség tünete 548,
549
oltás után 235
örökbe fogadott babánál
674
síró baba vigasztalása
19 6 -19 7
tejallergiától 18 0 -18 1
skarlát 794—795
só és sós ételek
a csecsemő étrendjében
329, 3 7 3-374, 433
a szülés utáni étrendben
688
sokk, elsősegély 603—604
sovány baba 16 6 -16 7 ,
3 1 2 -3 1 3
speciális gondoskodást
igénylő baba 6 4 3 -6 7 0
hatása a szülők viszonyára
65 4-655
hatása a testvérekre
6 5 1-6 5 4
legjobb kezelés biztosítása
6 50-651
spina bifida 6 6 7 -6 6 8
streptococcus pharyngitis
lásd torokgyulladás
súly 105, 167, 3 0 9 -3 1 3
születéskori 105, 1 1 7 - 1 1 8
táblázatok 8 00-801
súlycsökkenés
kis súllyal született babáké
620
szülés utáni 697
újszülöttkori 120
súlygyarapodás 167-169, 309
csekély 3 1 2 - 3 1 3
hiánya tejallergia esetén
180
süketség lásd hallás
sz
szaglás 256
„száguldozás” 404
száj
beteg babánál 549
ciszták (foltok) 131
és csőrös pohár 337
fejlődése és szoptatás 13
sérülése, és elsősegély 604
szájból szájba élesztés
6 1 4 -6 1 5
száj penész
a baba száj üregében 132
a mellbimbón 132
és a mell elutasítása 304
és emlőfájdalom szopta­
táskor 88
szájzár lásd tetanusz
szálka, elsősegély 5 9 2 -5 9 3
száloptikás lepedő, sárgaságra
133
szamárköhögés 7 9 0 -7 9 1
acelluláris vakcina 236
számítógépes játékok babák
számára lásd babaszoftver
széklet 13 4 -13 6
fekete 134, 314
furcsa 439
grízes 134, 439
mint a jóltápláltság jele 168
narancssárga 370
nyálkás 134, 326
robbanásszerű 182
vércsíkos 134, 18 0 -18 1
székrekedés 182, 564—567
és anyatej 12
és tejallergia 183
mint betegség tünete 549
szem
bevérzett 121
borogatása 774
cseppek adása a babának
12 1 ,5 5 4
duzzadtság újszülötteknél
122
és vakuvillanás 2 0 9 -2 1 0
kancsalság 2 1 0 -2 1 1
könnyes 212
815
külső megváltozása mint
betegség tünete 549
piros (szemgyulladás) 782
pislogás 459
sérülése, és elsősegély
6 0 5 -6 0 6
sérülése rázkódástól
2 8 3 -2 8 4
tágult pupillák 596
váladékozása 212, 549,
7 8 1 ,7 8 4
védelme a naptól 526-5 27
lásd m ég látás
szénhidrátok lásd összetett
szénhidrátok
szén-monoxid
és a kockázatok minimali­
zálása 350
szennyezett szobalevegő
és a kockázatok minimali­
zálása 3 5 0 -3 5 3
szeretkezés
egy szobában a babával
2 7 5 -2 7 6
és etetés tápszerrel 17
és szoptatás 17
lásd m ég közösülés
szex lásd közösülés
szifilisz és halláskárosodás 106
szilánk, és elsősegély 592
szilárd étel
a menü bővítése 326
bevezetése 3 2 2 -3 2 5
bioételek 354, 355, 360
biztonságos táplálás
338 -3 3 9
ételallergiák 3 4 1-3 4 2
gyári bébiételek 3 5 8 -3 6 0
melegítése 339
otthon készített bébiételek
3 6 0 -36 1
szívrendellenesség lásd vele­
született szívrendellenesség
szívverés 548
szívzörej 3 13
szójás tápszer 12, 112, 181,
558, 568
szójaallergia 558
szójatej 499, 558
szokások
cumihasználat !á sd c\im \
fej ütögetése 4 5 6 -4 5 7
fogcsikorgatás 458
haj húzogatása 457—458
harapás 458—459
hüvelykujj szopása 308-309
816
lélegzet visszatartása
4 5 9 -4 6 0
nyűgösködés étkezéskor
4 3 6 -4 3 8
pislogás 459
rendetlen étkezés 454 -4 5 6
vigasztárgyak 4 4 5 -4 4 6
szopás
és sírás 1 9 8 -19 9
szopóreflex 110
vagy cumizás 81
szoptatás 7 6 -8 3
az anya betegsége idején 94
az anya étrendje 9 8 -1 0 0
cumisüveggel kombinálva
9 5 -9 6
ellenjavallatai 19 -2 0
előnyei 12 -1 5
érdeklődés elvesztése
4 3 4 -4 3 6
és alkohol 101
és apa 734, 735, 373
és édesítőszer 102
és gyógynövények 102
és gyógyszerszedés 100-101
és hal fogyasztása 103
és koffein 102
és mogyoró 100
és munka 2 6 4 -2 6 6
és nikotin 101
és örökbefogadás 20, 159,
673, 6 7 5 -6 7 6
és sárgaság 13 4 -13 5
és SIDS 13, 273
és száj penész 132
és torna 95
és vegyszerek 102
és zsíros étel fogyasztása 103
gyakorisága 83, 169
időtartama 8 1-8 3 , 90
ikreké 174
kerülendő anyagok 101-103
korai 7 3 -7 4
koraszülött babáé 620-622
kórházban 89
megkezdése 7 7 -7 8
mell előkészítése 3 6 -3 7
minél tovább, annál jobb
279
nagyobb gyermek előtt 754
nyilvánosan 9 1 -9 2
segédeszközzel 97
segítséggel 75, 77
testhelyzetek 7 8 -8 1
lásd m ég anyatej, elválasz­
tás, etetés
szoptatási hólyag 172
szoptatós melltartó 91
és eldugult tejcsatornák
9 1 ,9 3
szteroid kenőcs, ekcémára
335
szundítás
és éjszakai alvás 186
száma és tartama 333-3 3 4
szokás változtatás 439—440
szúnyogok, a baba megvédése
a csípéstől 527
szuperbébiképzés 3 9 5 -3 9 6
szúrt seb, és elsősegély
5 9 1-5 9 2
szülés után
alkalmatlanság érzése
6 9 4 -6 9 7
depresszió 6 9 1-6 9 2
dolgozni vagy nem dol­
gozni 7 2 8 -7 3 1
elveszíteni az irányítást
694 -6 9 5
felépülés és szoptatás 14
ideg-összeroppanás 692
időt szakítani magunkra
720
kimerültség 6 8 9 -6 9 1
kismamatorna 7 0 2 -7 03
más elfoglaltságot keresni
7 2 0 -7 2 3
mindent elvégezni
6 9 2 -6 9 4
régi forma visszanyerése
7 0 0 -7 0 1
tökélyre törekedni 697
sajgások, fájdalmak
6 9 7 -6 9 8
születési bizonyítvány 109,
152
születési rendellenességek
helyes diagnózis 6 49-650,
666
ismétlődése a következő
babánál 655—656
leggyakoribbak 6 5 6-6 7 0
magzati alkoholszindróma
645
okai 655
öröklődése 669
lásd m ég speciális gondos­
kodást igénylő baba
születésszabályozás lásd
fogamzásgátlás
szűrővizsgálatok
hallás 106
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
ólomra 350
újszülötté 105, 156
vérszegénységé 364—365
T
táj szám beszerzése 152
takaró
alvás közben 501
és a SIDS veszélye 59, 273
mint vigasztárgy 4 4 5 -4 4 6
mosható 54
tanulás, korai 3 9 5 -3 9 6
táplálás
intravénás 6 19
szondán keresztül
6 1 9 -6 2 0
lásd m ég diéta, etetés,
tápszer
tápszer
allergia 18 0 -18 1
előnyei 1 6 -1 7
és a baba széklete 134, 135
és DHA 111
hidrolizátum tápszer 180,
558
hipoallergén 113
készítése 113 —114
kiegészítés szoptatás köz­
ben 221, 224
kiválasztása 1 1 0 -1 1 3
koraszülött babának
6 1 9 -6 2 0
laktózszegény 113
melegítése 114
szójás 12, 112, 181, 558,
568
tárolása 113, 151
típusai 1 1 0 - 1 1 3
túl sok 176
Tay-Sachs-beteesée
6 6 8 -6 7 0
tehetséges baba lásd szuper­
bébiképzés
tejallergia 18 0 -18 1
és széklet 134, 181
szoptatott babánál
1 8 1 -1 8 2
tejcsatornák eldugulása 90,
93
tejelválasztás lásd szoptatás
tejeskávéfolt lásd bőr
tej foggyökér-csatorna 481
tej pumpa lásd mellszívó
tej sav az anyatejben 95
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
televíziózás lásd tévézés
téli időjárás és babagondozás
5 3 1-5 3 6
teljes kiőrlésű liszt bevezetése
328
teljes parenterális táplálás
(TPN) 619
tengeri állat fullánkja, elsőse­
gély 600
tengerszint felett magasan,
utazás 545
terhesség
és szoptatás 14, 710
új, megállapítása 719
lásd még fogamzásgátlás
testvérek 74 3 -7 6 2
a szülésnél 74 7 -7 4 9
bántják a babát 7 5 7 -7 5 8
és a baba hazaérkezése
7 5 1-7 5 2
és a kórházi tartózkodás
7 49-751
és féltékenység 757
és sértődés 7 5 2 -7 5 4
és üvegből etetés 16
felkészítés a babára
7 4 2-743
fogyatékos babánál 651-654
harag a baba iránt
7 5 5-756, 757-7 5 8
idő és figyelem megosztása
758-7 5 9
kapcsolata 75 9 -7 6 2
koraszülöttnél 631
látszólagos visszafejlődés
7 5 6 -7 5 7
nagy korkülönbséggel
7 60-761
nemi különbségek meg­
magyarázása 754
szopni akar 754 -7 5 5
szoptatás a nagyobb gye­
rek előtt 754
tetanusz 7 9 6 -7 9 7
tévézés 5 1 3 -5 1 4
thalassaemia 6 6 9 -6 7 0
tojás
bevezetése 322
nyers kerülése 338
torna
a baba számára 3 1 5 - 3 1 7
és szoptatás 95
stroller jogging 703
szülés után 70 0 -7 0 3
torokfájás, torokgyulladás
7 96-7 9 7
kezelése 563
streptococcus okozta
7 9 4 -79 5
totyogókor 506, 5 16
toxoplazmózis és halláskáro­
sodás 106
TPN lásd teljes parenterális
táplálás
tuberkulózis és szoptatás 19
tudatállapot, újszülöttkori
123
túlhevülés, túlmelegedés
a babahordozóban 246
és a SIDS kockázata 273
és láz 581
nyáron 524
túlsúlyos baba lásd kövér baba
tüdőgyulladás 7 9 0 -7 9 1
tüsszentés 2 12
tűzbiztonsági elővi­
gyázatosságok 417 , 419,
59 3 -5 94
kandalló tüzénél 534
iw j
újabb terhesség vállalása
7 0 8 -7 1 0
ujj sérülései, és elsősegély
6 0 1 ,6 0 6
újraélesztési eljárások
6 0 7 -6 1 7
újszülött 10 4 -15 4
hallásvizsgálata 106
portréja 107
vérvizsgálata 105
lásd m ég baba
újszülött és anya egészségvé­
delme 135
újszülöttszűrés 105, 666
Usher-szindróma
és rossz hallás 106
úszás
biztonság 531
csecsemőkori tanítása
5 29-531
tanfolyam 5 2 9-5 3 0
úszómedence biztonságossá
tétele 425
utazás
autóval 544
csecsemővel 5 3 6 -5 4 6
hotelek, motelek 544 -54 5
repülőn 54 2 -54 3
vonaton 5 43 -5 4 4
817
útlevél, babának 5 3 6-3 5 7
utótej lásd anyatej
útravaló
a babának 1 5 1 -1 5 2
a szoptató anyának 151
UV-fény 13 3 -13 4
ü
ülés, felülés 397, 398, 431,
451
fölhúzódzkodás 306
késése 3 8 9 -3 9 0
V
vágások, elsősegély 5 9 0 -5 9 1,
601
vágásszéli bőrgyulladás 281
vakcina lásd immunizálás,
védőoltás
vállalati bölcsőde 298
vállfájdalom szülés után
6 9 7-6 9 8
varicella lásd bárányhimlő
varicella elleni védőoltás
2 3 8 -2 3 9
vas
dúsított tápszer 111, 376
és a gabonapelyhek
visszautasítása 374—375
és fekete széklet 134, 135,
314
étrendi javaslatok 325, 329
gyermekágyi étrendben
687, 688
kiegészítő 177, 373, 375
vashiány 376
vasectomia 7 18
vécé gyerekbiztossá alakítása
4 2 1 ,4 2 5
védőnő 41
védőoltás 2 3 3 -2 4 1
lásd m ég immunizálás
vegetáriánus, vegán étrend
3 7 5 -3 7 6
szoptatás, és vitaminpótlás
a babának 177, 375-376
végbél, hőmérőzés 583
végrendelet írása 70
vegyszerek
és szoptatás 10 2 -10 3
sérülések, és elsősegély 594
vékony baba lásd sovány baba
818
veleszületett
adrenális hyperplasia 666
anyagcsere-rendellenessé­
gek 105, 157, 666
hypothyreosis 666
pigmentált foltok 131
szívrendellenesség 660-661
vénás hemangioma 130
vér
felbukott tejben 180
székletben 134, 180, 181
verés 473
vérnyomás, alacsony, kora­
szülött babában 642
vérvizsgálatok lásd szűrővizs­
gálatok
vérzés, és elsősegély
5 90-591
belső, és elsősegély 600
orrból, és elsősegély 603
szájból, és elsősegély 604
veszettség 7 9 8 -7 9 9
vigasztárgyak 4 4 5 -4 4 6
vakuvillanás 2 0 9 -2 1 0
vírusfertőzés
és széklet 134
nem specifikus (NSV)
7 8 8 -7 8 9
viselkedés
asztalnál 4 5 5 -4 5 6
kiszámíthatatlan 511
megváltozása, beteg babá­
nál 548
nehezen kezelhető
24 7 -2 5 2
lásd m ég szokások
viszketés kezelése 5 5 5-556
vitaminok
A-vitamin 178, 328, 506,
662
ételekben, étkezési taná­
csok 17 8 ,3 1 0 , 328,
3 5 1 ,3 7 4 , 506
B6-vitamin 622, 712
Bi r vitamin 177, 374, 375,
712
a szülés utáni étrendben
688
C-vitamin 17 8 -17 9 , 360,
377, 712
a szülés utáni étrendben
686
ételekben, étkezési taná­
csok 328, 329
csecsemőknek 136, 177,
328, 329, 353, 355, 372,
375, 394, 3 9 5 ,6 1 9
cseppek formájában 136,
177
D-vitamin 177, 178, 329,
374, 375, 479, 525, 662
a szülés utáni étrendben
688
E-vitamin 507, 662
H-vitamin 666
koraszülött babának 637
K-vitamin
a szülés utáni étrendben
688
újszülött csecsemőknek
106, 109, 662
speciális gondoskodást
igénylő babának 644,
657, 662
szedése betegség alatt 94,
7 12
szedése terhesség alatt 17,
177, 688
szülés utáni étrendben
676, 6 8 4 -6 8 6 , 688
tápszerben 111, 177, 479
víz
és balesetvédelem
42 4 -4 25 , 525, 529-531
hőmérséklete a lakásban
424
itatása 176, 3 10
szennyezett, és a kockáza­
tok minimalizálása
35 2 -3 53 , 530
vizelet
élénk rózsaszín 100
és kiszáradás 569
gyakorisága 168
betegség esetén 549, 569
rossz szagú 549, 576
rózsaszínű 168, 549, 576
színe, ha a baba nem kap
eleget inni 168
zavaros 576
vízfejűség lásd hydrocephalus
víziszony lásd veszettség
víztisztító 350
w
Waardenburg-szindróma
és rossz hallás 106
W C lásd vécé
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
z
zaj és koraszülött 624
félelem a zajtól 466—467
ha a baba alszik 18 6 -18 7
zene
a baba serkentése 258,
379
és a baba hallása 2 0 7-2 0 8
és a baba lecsendesítése
251
Zoloft 691
zöldség
étkezési tanácsok 326,
342
gyereknek csak hámozva
355
kellő mennyiség 50 6 -5 07
kínálása a babának 325,
328
szülés utáni étrendben
6 8 2 -6 85
vegán étrend 3 7 5 -3 7 6
zs
zsír
a babaételben 328, 329,
355, 4 8 2 -4 8 3
szójatejben 499
szülés utáni étrendben
685
vegán étrendben 375
lásd m ég túlsúlyos baba
 TARTALOM
Előszó: Egy egyedülálló gyereknevelési könyv / 5
Megszületik a második / 7
............. ■■i 1. rész
______________ AZ ELSŐ 12 HÓNAP___________
1. fejezet: Vigyázz, kész, ra/tf / 11
A baba táplálása: Emlő vagy tápszer vagy mindkettő? / 11
Érvek a szoptatás mellett ♦ Szoptatási tévhitek és igazságok ♦ Érvek a táp­
szeres etetés mellett ♦ Az érzelmi tényező ♦ Amikor nem lehet vagy nem
szabad szoptatni ♦ Örökbefogadás és szoptatás
Jó, ha tudjuk / 20
Az anyaság elfogadása ♦ Megváltozó életstílus ♦ Azért az anya is em ber
♦ Ez a könyv mindenkinek szól ♦ Vissza a munkába - vagy mégsem? ♦
Nagyszülők ♦ Szabadság: m ár nem csak anyáknak ♦ Ha nincsenek
nagyszülők ♦ Dajka vagy dúla ♦ Segítség más forrásból ♦ Körülmeté­
lés ♦ Milyen pelenkát használjunk? ♦ Búcsú a dohányzástól ♦ A baba
neve ♦ A háziállat felkészítése ♦ A mell előkészítése a szoptatásra ♦
Bimbókiemelő ♦ Egyelőre m ég nem kell fejn i
Tudnunk kell
A MEGFELELŐ ORVOS KIVÁLASZTÁSA / 37
Gyermekorvos vagy családorvos? ♦ Hogyan működik az egészséges csa­
lád egészségügyi biztosítása Amerikában? ♦ Milyen jellegű orvosi rende­
lőt válasszunk? ♦ Az ideális doki néni/doki bácsi megtalálása ♦ Keres­
sük az ideális doki nénit/bácsit ♦ Beszélgetés a szülés előtt ♦ Kapcsolat
az ideális doki nénivel/bácsival

2. fejezet: Babakelengye / 50
írjuk összey m ire van szüksége a babának/♦ A baba ruhatára ♦ Ágynemű
♦ Babaápolás ♦ Földimogyoró-veszélyek ♦ Babapatika ♦ Az etetés kelléktára
A gyerekszoba felszerelése és díszítése / 57
Mi kell a kimozduláshoz? / 63
Gyemekülés használata a KRESZ szerint ♦ Állítható és előrenéző babaülés
Ha már nagyobb a baba / 69
Felkészülés a jö vő re
3. fejezet: Tudnivalók a szoptatásról / 73
Felkészülés a szoptatásra / 73
Szoptatási tanácsadás
820

Százegy kérdés a szoptatásról / 76

Hogyan zajlik a szoptatás? ♦ A szoptatás megkezdése ♦ Szoptatási test­
helyzetek ♦ A megfelelő szívóhatás ♦ Szívás vagy cumizás? ♦ A szoptatás
időtartama ♦ Kis tipológia ♦ Az etetés gyakorisága
Jó, ha tudjuk / 83
Előtej (kolosztrum) ♦ Tejbelövellés ♦ Túl sok a tej ♦ Tejcsorgás, spric-
celés ♦ A tejleadás érzékelése ♦ Repeta ♦ Fájó mellbimbó ♦ A siker rögös
útja ♦ A szoptatásra szánt idő ♦ Kismamadivat ♦ Szoptatás nyilvánosan
♦ Csomó a mellben ♦ Emlőgyulladás (mastitis) ♦ Szoptatás betegen
♦ Szoptatás menstruáció közben ♦ Fogamzásgátlás és a szoptató anya ♦
Torna és szoptatás ♦ Cumisüveggel kombinált szoptatás ♦ Cumizavar?
♦ Visszaszoktatás
Tudnunk kell
AZ ANYATEJ EGÉSZSÉGES ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS BIZTONSÁGOS
MINŐSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉRŐL / 98
Mit együnk? ♦ Létezik-e tejterm elést fokozó élelmiszer? ♦ Mit igyunk? ♦
Milyen gyógyszert szabad szedni? ♦ Mitől kell óvakodni? ♦ Ehet-e m o­
gyorót a szoptatós anya?

4. fe je z e t: A z újszülött gyermek / 104

Mit tud a baba? / 104
Mire kell számítani a kórházi vizsgálatokon? / 104
Az újszülött vérvizsgálata ♦ Az újszülött hallásvizsgálata ♦ Az újszülött
portréja ♦ Apgar-vizsgálat ♦ Apgar-táblázat ♦ Csecsemőreflexek ♦ Kór­
házi teendó'k otthonszülés esetén
A csecsemő táplálása: A tápszeres etetés beindítása / 110
Tápszerválasztás ♦ Tápkérdések ♦ DHA: az okosok t á p s z e r e M e n n y i
tápszerrel lehet jóllakni? ♦ Tápszerrel biztonságosan ♦ Tápszeres etetés
szeretettel ♦ C umisüvegből szeretettel ♦ Cumisüvegből könnyedén
Jó, ha tudjuk / 117
Születési súly ♦ Érzelmi kötődés ♦ Az apai kötelék ♦ Fogyás ♦ Jaj, de
csúnya! ♦ A szeme színe ♦ Bevérzett szem ♦ Szemcsepp ♦ Baba-mama
szoba ♦ A legfontosabb tudnivaló ♦ M i van az újszülött csecsemő fejében?+
Fájdalomcsillapítás ♦ Aluszékony a baba ♦ Üres az emlő ♦ Krákogás,
öklendezés ♦ Atalussza az étkezési időt ♦ A síráskód m egfejtése ♦ Non­
stop etetés ♦ A sikeres etetés titkai ♦ Reszket az álla ♦ Rángatózás
♦ Anyajegy ♦ Arcbőrgondok ♦ Száj nyálkahártya-ciszták, -foltok ♦
Táltosfog ♦ Bababiztosítás ♦ Szájpenész ♦ Sárgaság ♦ Tájkártya
igénylése újszülöttnek ♦ Az újszülöttek biztonsága ♦ Változatok a kakira
♦ Hazabocsátás ♦ A széklet színe ♦ Cumi
 821

Tudnunk kell
A CSECSEMŐGONDOZÁS ALAPJAI / 137
Fürdetés ♦ Hajmosás ♦ Büfiztetés ♦Biztonságos ü lés♦ Védelem minden
irányból?♦ Pelenkázás ♦ Öltöztetés ♦ Fülpucolás ♦ Emelni, vinni ♦
Körömvágás ♦ Orrápolás ♦ Elmegyünk otthonról ♦ A baba hivatalos
ügyei ♦ A hímvessző ápolása ♦ Alvó testhelyzet ♦ Pólyázás ♦ A köldök­
csonk ápolása

5. fejezet: i4z első hónap / 155

Mit tud a baba? / 155
M it tu d a baba ebben a hónapban? Mire számíthatunk az e havi ellen­
őrzésen?
A gyerek e havi táplálása: Az anyatej lefejése / 159
Mire való a fejés? ♦ A mellszívó kiválasztása ♦ Amit a mellszívóról tudni
kell ♦ Lenyűgöző tények ♦ Felkészülés a mellszívásra ♦ Gyakorlat teszi
a mestert ♦ Az érem másik oldala ♦ Hogyan fejjük a tejet? ♦ A tej útja ♦
Gyors ötlet ♦ Az anyatej tárolása
Jó, ha tudjuk / 166
A törékeny baba ♦ Kutacsok ♦ A sovány baba ♦ Elég-e az anyatej? ♦
Mennyi anyatej kell a gyereknek? ♦ Kiegészítő Táplálási Rendszer (SNS)
♦ Szoptatási hólyag ♦ Az etetés időbeosztása ♦ Meggondoltam magam:
mégsem szoptatok ♦ Kétszeres tehery kétszeres öröm ♦ Túl sok tápszer
♦ Az időzítés a legfontosabb ♦ Folyadékpótlás vízzel ♦ Vitaminok ♦
Bukás ♦ Az egyes kiegészítők jelen tősége ♦ Gyorstipp ♦ Vér a felbukott
tejben ♦ Tejallergia ♦ Tejallergia szoptatott babáknál ♦ Bélműködés ♦
Robbanásszerű székletürítés ♦ Szelek távozása ♦ Székrekedés ♦ Alvási
pozíciók ♦ Alvási periódusok ♦ Nyugtalan alvás ♦ Nappalok és éjsza­
kák ♦ Aludjon néma csöndben? ♦ A baba légzése ♦ Hogy a baba álma
nyugodtabb legyen ♦ így fektessük ágyba az alvó babát ♦ Sírás ♦ Has­
fájás ♦ Túlélni a hasfájást ♦ Gyógyszerek hasfájásra ♦ Hogyan birkóz­
zunk m eg a sírással? ♦ Elkényeztetett gyermek ♦ Cumi ♦ A köldökzsi­
nór gyógyulása ♦ Köldöksérv ♦ A körülmetélés sebének gondozása ♦
Duzzadt herezacskó ♦ Hypospadiasis ♦ Pólyázás ♦ Megfelelő hőmér­
séklet ♦ Kint a szabadban ♦ Találkozás idegenekkel ♦ Csecsemőkori
akné ♦ A bőrszín változásai ♦ Hallás ♦ Hangos zene ♦ Látás ♦ Vaku
♦ A baba biztonsága ♦ Kancsalság ♦ Könnyes szem ♦ Tüsszentés ♦
Az első mosoly ♦ Csuklás ♦ A mosószerek és a babaruha
Tudnunk kell
ÍGY KELTSÜK FEL A KISBABA ÉRDEKLŐDÉSÉT AZ ELSŐ
HÓNAPOKBAN / 214
Napjaink lassúbb babái ♦ Melyik hónapban vagyunk?
822

6. fejezet: ^ második hónap / 217

Mit tud a baba?
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 218
M it tehetünk a rendszeres havi vizsgálatok sikeréért?
A gyerek e havi táplálása: Cumisüvegből kezdünk etetni / 220
Cumisüveg nélkül ♦ H iedelmek a kiegészítő táplálással kapcsolatban ♦
Nyerjük m eg a babát ♦ Mi van a cumisüvegben? ♦ Vegyes koszt ♦ Kez­
dődik a cumisüvegkorszak ♦ Kiegészítés nem gyarapodó babának
Jó, ha tudjuk / 224
A mosoly ♦ A gőgicsélés ♦ Nicsaky ki beszél! ♦ Hogyan beszéljünk a babá­
hoz? ♦ Babanyelv ♦ Próbáljuk m egérteni a babát ♦ Legyen biztos alap
az első három év ♦ A második anyanyelv ♦ A babák összehasonlítása ♦
Védőoltás ♦ Hiedelmek az immunizálással kapcsolatban ♦ DTPa, MMR,
IPV és más betűszók ♦ Javasolt im m unizálási séma ♦ A koszmó ♦
M ikor kell orvost hívn i oltás u tá n ?* Görbe láb ♦ Rejtettheréjűség ♦
A fityma letapadása ♦ Lágyéksérv ♦ Befelé forduló mellbimbók ♦
A baba csak az egyik mellet favorizálja ♦ Háti hordozó vagy babahor­
dozó kendő ♦ Nehezen kezelhető baba ♦ A nehezen kezelhető baba
ism érvei ♦ A baba nem hajlandó hanyatt fekve aludni
Tudnunk kell
AZ ELSŐ HÓNAPOKBAN MEG NEM KELL SIETNI! / 253
A megfelelő környezet kialakítása ♦ Praktikus tanácsok tanuláshoz és
játékhoz ♦ M i honnan jön ?

7. fejezet: A harm adik hónap / 262

Mit tud a baba? / 262
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 263
A gyerek e havi táplálása: Szoptatás munka mellett / 263
A szoptatás és a munka összeegyeztetése
Jó, ha tudjuk / 266
Rendszeresség ♦ Lefektetés ♦ Versengő nevelési elvek ♦ Felkelés éjszakai
etetéshez ♦ Bölcsőhalál (SIDS) ♦ A bölcsőhalálról♦ A bölcsőhalál m eg­
előzése ♦ Hogyan jelentsük az orvosnak a légzési problémákat? ♦ Közös
szoba ♦ Közös ágy ♦ Még mindig cumizás ♦ Korai elválasztás ♦ M inél
továbby annál jo b b ♦ A tehéntej mint kiegészítő táplálék ♦ Ritkuló
széklet ♦ Pelenkakiütés ♦ Sebes hímvessző ♦ Görcsös mozdulatok ♦
Repül a baba? ♦ A babát megrázni tilos! ♦ Bezárva érzem magam, mert
szoptatok ♦ Szabad-e bébiszitterre hagyni a babát?
 823

Tudnunk kell
A HELYES GYEREKGONDOZÁSRÓL / 286
M ilyen követelményeket támasszunk a bébisziterrel szemben? ♦ Otthoni
felügyelet ♦ így fogjunk hozzá a bébiszitter-kereséshez ♦ Dadakisokos ♦
A lehetőségek megrostálása ♦ Lehet-e j ó dada egy fé r fö ♦ Ismerkedés ♦
Próbaidő ♦ A dada alkalmazása ♦ Tartsuk a szemünket a bébiszitteren ♦
Napközi ♦ A baba mint barométer ♦ Családi napközi ♦ Biztonságos altatás
♦ Vállalati bölcsőde ♦ Gyerek a munkahelyen ♦ Ha beteg a gyerek

8. fe je z e t: ^4 negyedik hónap / 3 0 0
Mit tud a baba? / 300
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 301
A gyerek e havi táplálása: Gondolatok a szilárd táplálékról / 302
Jó, ha tudjuk / 304
A mell elutasítása ♦ Kapálózás öltöztetés közben ♦ A baba felpárná-
zása ♦ Áll a baba ♦ Nyűgösködés a babaszékben ♦ A baba rosszul tűri
a gyerekülést ♦ Ujjszopás ♦ Kövér a baba ♦ Óvatosan a gyüm ölcslével!
♦ Hogyan növekszik a csecsemő? ♦ Sovány a baba ♦ Szívzörej ♦ Fekete
széklet ♦ Babamasszázs ♦ Testnevelés
Tudnunk kell
A BABAJÁTÉKSZEREIRŐL / 317
Babusgatható játékok

ötödik hónap / 3 2 0
9. fe je z e t:
Mit tud a baba? / 320
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 321
A gyerek e havi táplálása: Szilárd ennivalók bevezetése / 322
Praktikus kezdő ételek a baba számára ♦ Az első éjszaka - és utána ♦
Az idén m ég nem ♦ Milyen ennivalóval kezdjünk? ♦ A gyerekmenü bőví­
tése ♦ Elsőéves étrend kezdők számára ♦ Ki számolja? ♦ A baba „napi
tucatja” ♦ Ne kapjon mézet ♦ Többször használatos üvegek
Jó, ha tudjuk / 330
Fogzás ♦ Fogzási térkép ♦ Krónikus köhögés ♦ Fülhúzogatás ♦ Szunyó-
kálás ♦ Ekcéma ♦ Háti hordozó ♦ Kéretlen tanácsok ♦ A pohár beve­
zetése ♦ A csőrös pohár biztonságos használata ♦ Babaetetés biztonságosan
♦ Ételallergiák ♦ Etetőszékek ♦ Bébikompok ♦ Etetőszékkel kapcsolatos
biztonsági tanácsok ♦ A bébikomp veszélyeinek csökkentése ♦ Ugrálok ♦
Babahinta
824

Tudnunk kell
KÖRNYEZETI ÁRTALMAK ÉS A BABA / 347
Tartsuk kordában a házi kártevőket ♦ Ólom ♦ Homokozásra alkalmatlan?
♦ Gyermekek védelm e ♦ Egyéb szennyeződést tartalmazó víz ♦
Szennyezett beltéri levegő ♦ Biztonságosabb kirándulás a szabadba ♦
Ételveszélyek m egfelelő nézetből ♦ El a baba szájától! ♦ Szennyezések
ételben ♦ Organikus élelmiszerek - növekvő kínálat

10 . fe je z e t: A
hatodik hónap / 3 5 6
Mit tud a baba? / 356
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 357
A gyerek e havi táplálása: Gyári vagy otthon készített bébiételek / 358
Gyári bébiételek ♦ Élelem a szellemi képességek fejlesztéséért ♦ Otthon
készített bébiételek ♦ Figyelmeztetés a Csináld magad mozgalom követőinek!
Jó, ha tudjuk / 361
Még most sem alussza át az éjszakát ♦ M inden az időzítésen múlik ♦
M it fognak gondolni a szomszédok? ♦ Korai ébredés ♦ Közös ágy ♦ Hasra
fordulás az éjszaka folyamán ♦ Fürdés a nagy kádban ♦ A szoptatott
baba visszautasítja a cumisüveget ♦ Biztonsági tanácsok a nagy fü rd ő ­
kádhoz ♦ A széklet jellegének megváltozása ♦ A baba fogainak ápolása
♦ A baba elsőfogkeféje ♦ Cumisüveg-szindróma ♦ Áttérés tehéntejre ♦
Sófogyasztás ♦ A gabonapelyhek elutasítása ♦ Nincs hús? Nem problém a
♦ Vegán étrend ♦ A vérszegénység ellenőrzése ♦ Babalábbeli
Tudnunk kell
ÍGY KELTSÜK FEL A NAGYOBB BABA ÉRDEKLŐDÉSÉT / 377
Hogyan beszéljünk a babához?

1 1 . fe je z e t: A hetedik hónap / 3 8 1
Mit tud a baba? / 381
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 382
A gyerek e havi táplálása: Lépések a pépes ételtől a szilárd felé / 382
Jó, ha tudjuk / 383
Felvenni vagy nem felvenni ♦ Nagyszülői kényeztetés ♦ A baba rosszal­
kodik, de csak a mama jelenlétében ♦ Vajon tehetséges-e? ♦ Még nem ül
♦ Harapja a mellbimbót ♦ Nassolás ♦ Vacsora a babával♦ Majszolgatás
♦ Szabálytalanul kibújó fogak ♦ Elszíneződött fogak
Tudnunk kell
A SZUPERBÉBIKÉPZÉSRŐL / 395
 825

12. t ejíze t : A nyolcadik hónap / 397

Mit tud a baba? / 397
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 398
A gyerek e havi táplálása: Végre kézbe fogható ételeket kap / 399
Jó, ha tudjuk / 401
A baba első szavai ♦ A babajelbeszéd ♦ Még nem mászik ♦ Ülve csúsz­
kál ♦ Felfordulás a lakásban ♦ Eszik a padlóról ♦ Hagyján, hogy csak
a piszkot eszik meg! ♦ Összepiszkolja magát ♦ Erekció ♦ A nemi szer­
vek felfedezése ♦ Járó ka/játszóketrec használata ♦ Olvasunk a babának
♦ Jobbkezesség, balkezesség ♦ Biztonságos kiságy ♦ Bababiztos otthon
Tudnunk kell
TEGYÜK AZ OTTHONUNKATBIZTONSÁGOSSÁ A BABA SZÁMÁRA / 415
Mit tegyünk másképp? ♦ A mérgekről♦ Biztonsági felszerelések ♦ Változ­
tassuk meg a babát is! ♦ Piros lámpa a zöldben

13. fe je z e t: A kilencedik hónap / 430

Mit tud a baba? / 430
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 431
A gyerek e havi táplálása: Jó szokások kialakítása / 432
Jó, ha tudjuk / 434
Gyerek az étkezőasztalnál ♦ Érdektelenség a szopás iránt ♦ Kapjon tejet?
M ég n e!* Nyűgösködés étkezéskor ♦ Gabonaféle m ogyoróvajjal?♦ Ön­
álló evés ♦ Furcsa széklet ♦ Változások az alvási ritmusban ♦ Felállás
♦ Lúdtalp ♦ Túl korai járás? ♦ Lassú fejlődés ♦ Félelem az idegenektől
♦ Vigasztárgyak ♦ Még nincsenek fogai ♦ Még mindig kopasz
Tudnunk kell
GYEREKJÁTÉKOK / 447

14. fe je z e t: A tizedik hónap / 450

Mit tud a baba? / 450
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 451
A gyerek e havi táplálása: Mikor válasszuk el? / 452
Jó, ha tudjuk / 454
Rendetlen étkezés ♦ Veri a fejét, bólogat ♦ Csavargatja, húzgálja a haját
♦ Fogcsikorgatás ♦ Harapás ♦ Pislogás ♦ A lélegzet visszatartása ♦
A baba szociális játéktere ♦ Csoportos oktatás ♦ Cipő az első lépésekhez
♦ Hajápolás ♦ Félelmek
Tudnunk kell
A FEGYELMEZÉS KEZDETE / 467
Verni vagy nem verni
826

1 5 . f e je z e t : Á tizenegyedik hónap / 475

Mit tud a baba? / 475
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 476
A gyerek e havi táplálása: Elválasztás a cumisüvegtől / 476
Jó, ha tudjuk / 479
Görbe a lába ♦ Meztelenség a gyerek előtt ♦ Esések ♦ A baba még nem
tud fölállni ♦ Fogsérülés ♦ Koleszterin ♦ Egyenetlen növekedés
Tudnunk kell
A BESZÉDTANULÁS SEGÍTÉSE / 484

16. f e je z e t : ^4 tizenkettedik hónap / 488

Mit tud a baba? / 488
A saját gyerekünkről m i tudjuk a legtöbbet
Mit várhatunk az e havi ellenőrzésen? / 490
A gyerek e havi táplálása: Elválasztás / 491
Elválasztás ♦ Magunkkal is törődjünk! ♦ Tejérzékenység
Jó, ha tudjuk / 494
Az első születésnap megünneplése ♦ Még nem jár a baba ♦ Csak óvato­
san! ♦ Félelem az elhagyatástól (szeparációs szorongás) ♦ Ragaszkodás
a cumisüveghez ♦ Tehéntej nélkül ♦ Az elválasztott gyerek lefektetése
♦ Félelem az éjszakai magánytól ♦ Félénkség ♦ Barátkozási hajlam ♦
Osztozkodás ♦ Verekedés ♦ A gyerek „elfelejtette”, amit már tudott ♦
Csökkent étvágy ♦ Válogatás ♦ M ogyoró ♦ Fokozódó étvágy ♦ A gye­
rek nem akar egyedül enni ♦ Önállósodás ♦ Szavak nélküli beszéd ♦
Nemi különbségek ♦ Tipegőkorszak... a történet folytatódik ♦ Átköltöz­
tetés a heverő re ♦ Párna ♦ Tévézés ♦ Babaszoftver ♦ Hiperaktivitás ♦
A válasz: Nem!
Tudnunk kell
ÍGY KELTSÜK FEL AZ EGYÉVES GYEREK ÉRDEKLŐDÉSÉT / 517
Szemről olvas ♦ Balesetvédelmi emlékeztető

■ ■ 2. rész '

KÜLÖNLEGES ÜGYEK
17. f e je z e t : Évszakok / 523
Jó, ha tudjuk - Nyáron / 523
Kellő hőmérséklet ♦ Melegkiütés ♦ Hőguta ♦ N apvédő krém választása
♦ Rovarcsípések ♦ Nyári biztonság ♦ Igyon sokat a baba! ♦ A baba és
a víz ♦ Romlott étel
 827

Jó, ha tudjuk - Télen / 531

Megfelelő hőmérséklet ♦ Változékony id ő ♦ Fagyás ♦ Leégés télen ♦
Melegen a lakásban ♦ Száraz bőr ♦ A kandalló tüzénél ♦ Az ünnepek
veszélyei ♦ Becsomagolva ♦ Biztonságos ajándékozás
Tudnunk kell
AZ UTAZÁS IDEJE / 536
Tervezzünk előre ♦ Baba és mama ♦ Ésszerű pakolás ♦ Odautazás: fél
élvezet? ♦ Hotelekben, motelekben, távol az otthontól ♦ Nagy magasság­
ban ♦ Jó mulatást!

18. fe je z e t: Ha beteg a baba / 547

Mielőtt hívjuk az orvost / 547
A szülői ösztön
Mennyi pihenésre van szüksége a beteg babának? / 550
A beteg baba etetése / 550
Ha gyógyszerre van szüksége / 551
Amit tudni kell a gyógyszerelésről ♦ Megfelelő adagolás ♦ Hogyan
könnyíthetjük meg a gyógyszer beadását?
A leggyakoribb csecsemőkori egészségügyi problémák / 555
Allergiák ♦ Az eb az em ber barátja ♦ Allergia - vagy csak érzékenység? ♦
Megfázás vagy allergia? ♦ Közönséges nátha vagy felső légúti fertőzés ♦
Az influenza megelőzése* A baba tüneteinek kezelése ♦ Székrekedés ♦ A kéz­
mosás a megoldás ♦ A gyakori nátha ♦ Hirtelen köhögési roham ♦ Kiegészítő
és alternatív gyógymódok ♦ Hasmenés ♦ Középfülgyulladás (otitis média) ♦
Fehérszőlő-lé ♦ Gastroesophagealis reflux (GER) ♦ A baba egészségügyi
története ♦ Húgyúti gyulladások ♦ Légúti óriássejtes vírus (RSV)
Tudnunk kell
MINDENT A LÁZRÓL / 579
Görcsök lázas babánál ♦ A baba lázmérése ♦ A láz nem m ond el m indent
♦ Hogyan ítéljük meg a lázat? ♦ M ielőtt legelőször belázasodik ♦ Lázgörcs
kezelése ♦ A láz csillapítása ♦ Paracetam ol vagy ibuprofen?

19. fe je z e t: Elsősegély A-tól Z-ig / 589

Ájulás/eszméletvesztés ♦ Áramütés ♦ Bőrsérülések ♦ Sebkötözés ♦ Jobb elő­
re felkészülni ♦ Csonttörés vagy -repedés ♦ Égések és forrázások ♦ Fagyás
és hipotermia ♦ Fejsérülések ♦ Félrenyelés ♦ Ficamok ♦ Fogak sérülése ♦
Fulladás (vízbe merülés) ♦ Fülsérülések ♦ A kis betegek kezelése ♦ Görcsök
♦ Harapások ♦ Hasadt vagy megvágott ajak ♦ Hasi sérülések ♦ Hipotermia
♦ Horzsolások ♦ Hő okozta sérülések ♦ Kutyaharapás ♦ Lábujj sérülések
♦ Leégés ♦ Lenyelt tárgyak ♦ Levágott végtag vagy ujj ♦ Mérgezés ♦
Mérgező tölgy és cserszömörce ♦ Nyelv sérülése ♦ Orrsérülések ♦ Rovar­
csípések vagy -marások ♦ Sokk ♦ Szájsérülések ♦ Szálkák vagy szilánkok
♦ Szemsérülés ♦ Szúrt sebek ♦ Ujjsérülések kézen-lábon ♦ Vágott sebek ♦
Vegyszer okozta marási sérülések ♦ Vérzés ♦ Zúzódások
828

Újraélesztési eljárások babák és gyerekek számára / 607

Ha félrenyelt a baba ♦ Ha nem vesszük észre a félren yelt tárgyat * Kar-
diopulmonáris újraélesztés (CPR): mesterséges lélegeztetés és mellkasi
kompresszió ♦ Mesterséges lélegeztetés (szájból szájba újraélesztés) ♦
Mellkasi kompresszió (CPR): egyévesnél fiatalabb babáknál ♦ Mellkasi
kompresszió (CPR): egyévesnél idősebb babáknál

Kis születési súlyú csecsemők / 6 1 8

20. fe je z e t:
A baba táplálása: A koraszülött vagy kis születési súlyú csecsemő
táplálása / 618
Korai súly vesztés * Tej fejése a koraszülött gyerek számára * Etetés otthon
Jó, ha tudjuk / 624
Perinatális Intenzív Centrum (PIC) ♦ Egy koraszülött portréja * A kap­
csolat hiánya ♦ Fény nélkül? * Hosszú kórházi tartózkodás ♦ Intrau-
terin magzati retardáció ♦ Testvérek ♦ Szoptatás ♦ A baba gondozása
♦ Hazamegy a baba * Maradandó problémák ♦ Felzárkózás ♦ Gyerek­
ülések ♦ Koraszülöttek oltása * A koraszülött babák otthoni gondozása *
Bűntudat
Tudnunk kell
KIS SZÜLETÉSI SÚLYÚBABÁK GYAKORI EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁI / 638
Újra kórházban

21. fe je z e t: Speciális gondoskodást igénylő babák / 643

A baba táplálása: Változtathat-e valamin a táplálás? / 644
Jó, ha tudjuk / 644
A felelősség érzése ♦ Harag ♦ Amikor a vétek valóságos * Nem szere­
tem a babát ♦ Az érzelmek feldolgozása * Mit mondjunk másoknak? ♦
Megbirkózni ♦ És m it tehet a barát?* A helyes diagnózis ♦ Csak a tények
♦ Hová forduljunk segítségért? * Elfogadni vagy visszautasítani a kezelést?
♦ A legjobb gondoskodás és kezelés biztosítása ♦ A baba hatása a testvé­
rekre ♦ A baba hatása a partnerkapcsolatra ♦ A következő baba ♦ Egy
másféle születési hiba előfordulásának esélye
Tudnunk kell
A LEGGYAKORIBB SZÜLETÉSI RENDELLENESSÉGEK / 656
Perinatális AIDS/HIV ♦ Anencephalia ♦ Autizmus ♦ Coeliakia (liszt-
érzékenység) ♦ Cerebrális bénulás ♦ Nyúlajak és/vagy farkastorok ♦
Dongaláb és egyéb láb- vagy bokadeformitások ♦ Veleszületett szívrend­
ellenességek ♦ Cysticus fibrosis (CF) ♦ Deformitások ♦ Down-szin-
dróma ♦ Magzati alkoholszindróma ♦ Hydrocephalus ♦ Malforma-
tiok ♦ Pylorus stenosis ♦ Rh-inkompatibilitás ♦ Amikor a diagnózis lét-
fontosságú * Sarlósejtes vérszegénység ♦ Spina bifida (Nyitott gerinc) ♦
Tay-Sachs-betegség ♦ Hogyan öröklődnek a születési hibák?* Thalassaemia
♦ Fistula oesophagotrachealis
 829

22. f e je z e t : Örökbefogadás / 671

Jó, ha tudjuk / 671
Felkészülés ♦ Örökbe foga d ott gyerekek kezelésére szakosodott orvosok
(adoptációs gyerekszakorvosok) ♦ Az anyai érzés hiánya ♦ Szülői szere­
tet ♦ Sírós baba ♦ Örökbefogadás utáni depresszió ♦ Örökbe foga­
dott csecsemő szoptatása ♦ A nagyszülők hozzáállása ♦ Ismeretlen
egészségügyi problémák ♦ A baráti és a családi kör tájékoztatása ♦
Immunizálás ♦ A gyerek felvilágosítása ♦ Munkahelyi kedvezmények
örökbefogadás esetén

■ i ■ 3. rész — ——— — — —
________________ A CSALÁDNAK_____________
2 3 . f e je z e t : Az
anyának
Az első év szépségei / 683
A helyes táplálkozás: A szülés utáni étrend / 683
A kismama táplálkozásának kilenc alapelve ♦ Minden napra egy tucat
gyerekágyas és szoptató anyáknak ♦ K ettőt egy csapásra ♦ Aki nem
szoptat
Jó, ha tudjuk / 689
Kimerültség ♦ Szülés után ♦ Szülés utáni depresszió ♦ A szülés utáni dep­
resszió kezelhető! ♦ Mindent elvégezni ♦ Ki irányít? ♦ Hová lett a régi
önbizalom? ♦ Egyedülállóknak ♦ Tökélyre törekvés ♦ Sajgások, fájdal­
mak ♦ Visszatér a menstruáció ♦ Ideje betétet venni? ♦ Vizelettartási
problémák ♦ Kegel-tom a bármikor ♦ A régi forma visszanyerése ♦ A kör­
vonalak visszanyerése ♦ Gyerekkocsis torna ♦ Idő a szexre ♦ Szexújra-
felv étel ♦ P ecsételő vérzés okozta riadalom ♦ Kitágult hüvely ♦ Érzelmi
élet ♦ Mikor jöjjön a következő gyerek? ♦ Családtervezés ♦ Születés­
szabályozás ♦ Figyelm eztető jelek hormonális fogam zásgátló szedése esetén
♦ Figyelmeztető jelek intrauterin fogam zásgátló eszköz (IUD) használata
esetén ♦ Figyelmeztető jelek mechanikus védekezés esetén ♦ Ébredési hőmér­
séklet ♦ Az újabb terhesség megállapítása ♦ Megfertőzhetem-e a babát
náthával? ♦ Szakítsunk időt önmagunkra ♦ Az otthonon kívül is van
élet ♦ Babakísérettel ♦ Barátkozás ♦ Különböző nevelési elvek ♦ Félté­
kenység az apai ügyességre ♦ Féltékenység az apai szeretet miatt ♦ Minő­
ségi idő ♦ Bébiszitter
Tudnunk kell
DOLGOZNI VAGY NEMDOLGOZNI? / 728
Családbarát munka ♦ Mikor érdemes munkába állni?
830

24. fe je z e t: Apává válni / 732

Jó, ha tudjuk / 732
Apasági szabadság ♦ Nem csak apáknak/♦ Főállású apuka ♦ A szülés utáni
depresszió és a férfi ♦ Férdidepresszió ♦ Vegyes érzelmek ♦ Féltékeny­
ség az anyai érzelmekre ♦ Három kell hozzá ♦ Apának alkalmatlan? ♦
Az apai érintés ♦ Igazságtalan teher? ♦ Az apukák számítanak ♦ Életre
szóló ajándék ♦ Nincs elég időm a babára

25. fe je z e t: Egyke volt, most ő a nagyobb / 743

Jó, ha tudjuk / 743
Az idősebb gyerek felkészítése ♦ Közös olvasás ♦ Testvérek a szülésnél ♦
Elválás és kórházi tartózkodás ♦ A hazajövetel megkönnyítése ♦ Sér­
tődés ♦ Mit kell tudni a nemi különbségekről? ♦ Szoptatás a nagyobb
gyerek előtt ♦ A nagyobbik is szopni akar ♦ A nagy testvér és a hasfájós
baba ♦ Látszólagos visszafejlődés ♦ Az idősebb testvér bántalmazza a kis­
babát ♦ A zöld szemű szörny ♦ Az idő és a figyelem megosztása ♦ Testvéri
kapcsolat ♦ Nagy korkülönbség a testvérek között ♦ Fokozódó ellentétek

' 4. rész ■■■■■■■■...........

GYORSKERESŐ
A baba első receptjei / 765
Négytől nyolc hónapos korig / 765
Bármilyen fajta párolt zöldség ♦ Bármilyen fajta gyümölcskompót
Hattól tizenkét hónapos korig / 766
Lencsefőzelék ♦ A baba első raguja
Nyolctól tizenkét hónapos korig / 767
Tészta paradicsommal és sajttal ♦ A baba első pulykasültje ♦ Bundás
kenyér ♦ Gyerekszendvics melegen ♦ Banános francia szendvics ♦ Hal­
vagy csirkefalatkák ♦ Gyümölcsös édesség ♦ Almás-áfonyás kockák ♦
Banános-narancsos zselé ♦ őszibarackos fagyasztott joghurt ♦ Az első
születésnapi torta ♦ Mesés falatkák ♦ Gyorsfalatok ♦ Sajtkrémbevonó
Általános házi gyógymódok / 772
A folyadékbevitel növelése ♦ Aztatás hideg vízben ♦ Áztatás meleg vízben
♦ Forró borogatások ♦ Gőz ♦ Hideg borogatások ♦ Jegelés ♦ Langyos
borogatások ♦ Meleg borogatások ♦ Melegítőpárna ♦ Meleg vizes palack
♦ Orrtisztítás ♦ Párásító ♦ Sós vizes irrigálás ♦ Szemborogatás ♦ Csecsemő­
lázcsillapítók adagolása
Gyakori fertőző gyerekbetegségek / 775
A betegségek táblázata ♦ Hossz- és súlytáblázatok

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ / 803

Készült a Szekszárdi Nyomda Kft.-ben
Printed in Hungary