Tartalomjegyzék

Bevezetés 9

1. fejezet: Tedd fel az oxigénmaszkod

Öngondoskodás a szülés utáni első hónapban 19

2. fejezet: Népesítsd be a falud

Támogatás a szülés utáni öngondoskodáshoz 47

3. fejezet: Változások, elfogadás és megfelelés

Alapvető öngondoskodási készségek 77

4. fejezet: Beszéljünk a mellekről

A szoptatás 93

5. fejezet: Egy anyának ennie kell

A táplálkozás 131

6. fejezet: Anyunak nincs ideje pihenni

Az alvás 149
 Öngondoskodás kismamáknak

7. fejezet: Több mint szomorúság

Szülés utáni hangulatzavarok 165

8. fejezet: A józan észért izzadni kell

A testmozgás mint szülés utáni öngondoskodás 187

9. fejezet: Ismerkedj meg újra a testeddel

A testkép 207

10. fejezet: Tedd bababiztossá a kapcsolatod

Figyelj oda a kapcsolatodra 245

11. fejezet: Beszéljünk a szexről, bébi

Szex a szülés után 261

12. fejezet: …és mindenki más

Barátok, családtagok és egyéb kapcsolatok 277

13. fejezet: Boldog anyuka-évfordulót! 297

Források 304
Receptek 311
Köszönetnyilvánítás 321

8
 3. FeJezet

Változások, elfogadás
és megfelelés
Alapvető öngondoskodási készségek
 Öngondoskodás kismamáknak

– Ajaj!
– Kell egy kis segítség? – kérdezi tizenkét éves kis segítőm,
amikor bedugja a fejét a konyhába csalódott felmordulásom-
ra reagálva.
– Nem – mondom, de az idegességem nyilvánvaló. Bár már
a lányom is megjelent, a baba mégis csak engem akar. Lete-
szem a bébiétel elkészítéséhez szükségek eszközöket, és in-
kább olyan feladatra váltok, amit úgy is meg tudok csinálni,
hogy közben a karomban tartom: kipakolom a mosogatógépet.
Ekkor a fiam hirtelen már azt akarja, hogy letegyem a föld-
re. Leteszem, mire ő belekapaszkodik a mosogatógép fogan-
tyújába, elesik, és csak pár milliméteren múlik, hogy nem üti
be magát a gép ajtajába. A földre rogyva ekkor elkezd sírni.
Felemelem, újra a csípőmre teszem, ám egy kicsit türelmet-
lenebbül, mint ahogy szeretném. Ettől csak még jobban sír.
Utálom magam. Utálom, hogy nem tudom leállítani a fejemben
lévő perfekcionista gépezetet, és hogy úgy akartam elkészíteni
a fiam bébiételét, ahogy egykor a lányomét is. Utálom, hogy
nincs két percem arra, hogy befejezzek valamit. Utálom, hogy
a tiszta tányérok és a hülye bébiétel fontosabbak számomra,
mint hogy a gyerekeimmel töltsem az időt. Utálom az egészet.
De leginkább magamat utálom, amiért utálom ezt az egészet.
Többnyire tisztában vagyok azzal, hogyan gondoskod-
jak magamról a szülés utáni évek során, legalábbis gondolati
szinten. Terapeuta vagyok. A pácienseimnek azt tanácsolom,
hogy legyenek együttérzőek önmagukkal szemben, és teljes
szívemmel hiszek is ebben. De ez néha igazi szellemi csata
tud lenni. Amikor kedvesebb akartam lenni magammal, az
agyam kifogásokkal állt elő. Igen, az öngondoskodás fontos,
de ne hagyd, hogy emiatt kevesebb időt tölts a gyerekeiddel.
Igen, jó, ha magadra is szánsz időt, de mi lenne, ha a házas-
ságoddal foglalkoznál? Természetesen azt akarja, hogy azt

78
 Változások, elfogadás és megfelelés

tegyem, ami nekem legjobb, de az anyukám sosem szólna, ha

szomorú, mert hiányozunk neki a gyerekekkel. Rengeteg oka
volt, amiért elhanyagoltam az öngondoskodást.
Még ma is azt tartom a szülés utáni évem egyik legrosszabb
döntésének, hogy én akartam elkészíteni a fiam minden ételét.
Gyakran emlegetem ezt a példát, amikor olyan páciensekkel
dolgozok, akik nem tudnak túllépni azon, hogy mit jelent „jó
anyának” lenni. Kívülről igazi Pinterest-posztra méltó dolog,
ha egy anyuka maga készíti el a gyereke minden ételét. Az em-
berek ámultak-bámultak, amikor felnyitottam a cukkinipürét,
karfiolkrémet és bogyós gyümölcsökből készült szószt tar-
talmazó rozsdamentesacél-konzerveket. „Istenem, annyira
jó vagy! Fantasztikus, hogy te készíted el minden ételét!” –
mondták csodálattal. Ettől csak még jobban elhitték, hogy az
egészség szakértője vagyok. Igen, egy kicsit élveztem is az
egészet. Amikor a lányom ételeit készítettem, jól szórakoz-
tam közben. A lányom lelkes volt, és szinte minden morzsát
imádott, amit összedobtam a darálógépben. Néha kimerítő
volt, de összességében örömöt szerzett és segített elmélyíteni
a kapcsolatunkat az első év során.
Tudod, ki nem szerette a házi készítésű ételeket? A fiam.
Majdnem megfulladt az első falat cukkinitől, amit megkóstol-
tattam vele. Köhögött, amikor kézzel pucolt zöldbabot adtam
neki. Amikor már tudott rágni, csináltam neki karfiolfalat-
kákat, amiket lelkesen meg is evett – egyszer. Nem tudtam,
mihez kezdjek. Mindegyikünk számára az lett volna a legjobb
megoldás, ha felhagyok azzal, hogy órákig kevergetek és ka-
vargatok, de egyszerűen nem tudtam elengedni ezt a dolgot.
Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de megvolt rá az okom.
Az igazság az, hogy nem számítottam rá, hogy már a születé-
se pillanatában ennyire beleszeretek a lányomba. Ez volt az
egyetlen olyan eset, amikor a szeretet annyira felemésztett,

79
 Öngondoskodás kismamáknak

hogy alig kaptam levegőt. Csak ezt az érzést ismertem, de

a fiam esetében más volt a helyzet. Arra számítottam, hogy
ugyanúgy magával fog ragadni, de erre kezdetben nem került
sor. Imádtam a fiamat, de az élet közbeszólt. Aggódtam, hogy
a lányom másodrangúnak fogja érezni magát, s kínzott a bűn-
tudat, miután egyszer elvesztettem vele a türelmemet, mert
kétgyerekes anyaként annyira kimerült és stresszes voltam.
A fiam jó baba volt, de több odafigyelést igényelt, mint a lá-
nyom (valószínűleg azért, mert sosem tudtunk csak rá figyel-
ni). Az aggodalmam abban nyilvánult meg, hogy ingerlékeny
lettem, és a szülés utáni év nagy részében mérges voltam –
amit szeretnék elfelejteni.
Nagyon sokszor éreztem bűntudatot. Aggódtam, hogy
a fiam nem érzi annyira szeretve magát, mint ahogy a lányo-
mat szerettük. Ha érte is megteszek mindent, amit a lányomért
megtettem, akkor érezni fogja, hogy szeretjük – mondogatta
a szülés utáni agyam. Te magad készítetted el a lányod min-
den ételét? Akkor a fiaddal is tegyél így. Emlékszel, hogy va-
csora után mindig a padlón hemperegtetek és játszottatok?
Most minden este mindkettőjükkel csináld ugyanezt. Ne fe-
ledd, hogy úgy próbáltam mindezt véghezvinni, hogy közben
nem engedtem abból a színvonalból, ahogyan közben a lá-
nyomról is gondoskodtam.
Még ma is összetörik a szívem, ha erre az időszakra gon-
dolok.
Mivel szinte az egész felnőtt életem során szorongással
küzdöttem, a változásokhoz való viszonyom elég viharos tud
lenni. Egy részem izgalmasnak találja az új kalandokat, míg
egy másik részem inkább azokon a dolgokon tépelődik, amik
katasztrofálisan rosszul sikerülhetnek. A feldolgozási me-
chanizmusok tanulmányozása és a terapeutaként folytatott
munkám naponta bizonyítják számomra, hogy vannak, akiket

80
 Változások, elfogadás és megfelelés

megerősítenek a változások. De mindannyian csak emberek

vagyunk. A második gyerekem születése teljesen felborítot-
ta az életemet. A szorongásom miatt nem tudtam megbízni
azokban a készségeimben (rugalmasság és kíváncsiság), amik
a korábbi változások során segítettek, beleértve a lányom szü-
letése utáni első évet is. Ehelyett feladatokhoz és listákhoz
ragaszkodtam. A változások annál jobban megrendítenek min-
ket, minél merevebbek vagyunk.

változások
A legtöbbünk nem tud még egy olyan élményt mondani, amely
annyira megváltoztatná az életünket, mint a gyerekválla-
lás. Lehet, hogy még csak pár hete vagy anyuka, de már te is
tudod, mennyire őrületes ez a változás. Ahelyett, hogy a konk-
rét változásokra összpontosítanál, hasznosabb lehet, ha el-
gondolkodnál azon, hogy te hogyan kezeled a változásokat.
Mindenkinek megvan a maga stílusa. Az emberek összetett
lények, akiket múltbéli élményeik, beállítódásaik és agyuk
kémiai folyamatai határoznak meg. A gyerekvállaláshoz éve-
ken át tartó változások vezetnek. Most vessünk egy pillantást
a változás kezelésének különböző stílusaira, illetve arra, hogy
esetlegesen miként lehet megváltoztatni őket.

A változásokra adott válaszok (lehet közöttük átfedés és

a változás természetétől függően az intenzitásuk is eltérő
lehet):
Szorongó
Gyakran rettegsz a változástól, még akkor is, ha olyan dolog-
ról van szó, amire vágysz. Szeretsz tervezgetni. Azt akarod,
hogy jó előre figyelmeztessenek, ha valamilyen változás fog
történni, hogy minden részére fel tudj készülni, és meg tudj
birkózni vele. Számtalan olyan lehetőséget látsz, ami félresi-

81
 Öngondoskodás kismamáknak

kerülhet, és meglep, amikor mások nem tartanak a lehetséges

negatív végkifejletektől.

Ellenálló – ingerlékeny alkat

Ingerlékenynek vagy idegesnek érzed magad, ha változásról
van szó – különösen, ha hirtelen következik be. Úgy érzed,
hogy nem tudsz irányítani, és nem tudod kezelni a változáso-
kat. Tehetetlennek és hatástalannak érzed magad egy ilyen
helyzetben. Előfordulhat, hogy az ingerlékenység miatt telje-
sen kiakadsz vagy elszigeteled magad.

Lefagyó – kerülő alkat

Megbénulsz, amikor változással állsz szemben. A döntéskép-
telenség teljesen megbénít. Elakadsz, mert nem tudod, hogyan
léphetnél előre a változás során. Gyakran csak külső ténye-
zők miatt vagy képes haladni – ilyen lehet az, hogy kezdesz
kifutni az időből, egy másik ember szükségletei, vagy a külső
következmények. Ha csak rajtad és a te motivációdon múlna,
örökre leragadnál, mert annyira letaglóz a változás.

Rugalmas – kíváncsi alkat

Valamikor az életed során kifejlesztetted magadban a kíván-
csiság készségét. Akkor is légy kíváncsi, amikor nem feltétle-
nül örülsz a változásoknak, amikkel szembe kell nézned. Nem
a végkifejletek érdekelnek, hanem az, hogy miként kezelheted
hatékonyan a változást. Nem érdekel, hogy mások mit gondol-
nak arról, ahogy a változást kezeled. Mások bírálatai számod-
ra inkább az ő értékeiket tükrözik, s nem a te képességeidről
szólnak.

82
 Változások, elfogadás és megfelelés

Könnyed
Mély kíváncsiságod és élettapasztalatod alkotják kitartásod
alapját. Elfogadtad, hogy az életben semmi sem tart örökké.
Minden változás egy új lehetőséget kínál. Valószínűleg budd-
hista szerzetes vagy jógaguru vagy.

Legyünk őszinték: nem a könnyedség a cél, hanem az, hogy

kicsit rugalmasabbak legyünk. Ha ezek után most úgy érzed,
hogy a te stílusod „rossz”, gondold át újra a dolgokat. Kezdd
némi önmagad iránti együttérzéssel és azzal, hogy megpróbá-
lod megérteni a stílusokat. A változás nehéz. Ha a te stílusod
a szorongáson alapszik (szorongó, ellenálló vagy kerülő), az
életed valamilyen részén valószínűleg hasznos volt ez a hozzá-
állás. Azok, akik ellenállnak a változásnak vagy szoronganak
miatta, általában remekül teljesítenek az olyan munkákban,
ahol részleteket kell elemezni vagy végkifejleteket kell meg-
jósolni. Attól, hogy a magánéletedben gondot okoz, ez a stílus
még nem feltétlenül rossz. Tartsd tiszteletben a stílusod és
légy hálás, amiért számodra bevált.
A stílusok fejlesztéséhez elfogadásra van szükség. Minél
inkább elfogadjuk a stílusunkat bármiféle ítélkezés nélkül,
annál jobban tudunk dolgozni rajta. A kíváncsiság elősegíti az
elfogadást. Az elfogadás elősegíti a változást. Ha együttérzően
tudjuk szemlélni azt, ahogy a változást kezeljük, képesek le-
szünk arra, hogy rugalmasabbak legyünk. Az eddig tanultak
alapján fogalmazz meg pár hasznos megerősítést! Én például
tudom, hogy változások esetén általában szorongok, ezért ezt
mondogatom magamnak: „Attól csak még jobban fogok szo-
rongani, ha elkezdek végiggondolni minden lehetséges vég-
kifejletet. Ez a szorongás csupán benned van. Próbálj meg
kíváncsi lenni, s bízz magadban, hogy képes vagy megbirkóz-
ni bármivel.”

83